Aszklépiosz 21‐29 

   

„És ha te (Aszklépiosz) szeretnéd megérteni a valóság e misztériumát, akkor meg kell értened a férfi 
és nő között történő szerelmi egyesülés csodálatos jelentőségét. Amikor a csúcsra érnek, kilövell az 
ondó. Ebben a pillanatban a nő megkapja a férfi erejét, a férfi, az ő részéről pedig, megkapja a nő 
erejét, miközben az ondó ezt teszi.” 

„Ezért a szerelmi egyesülés titokban történik, azért, hogy a két nemnek ne kelljen szégyenkeznie a 
többiek előtt, akik nem tapasztalják meg ezt a valóságot. Mindegyikük (a nemek) hozzáteszi (a maga 
részét) a nemzéshez. Ha mindez mások jelenlétében történne, akik nem értik a valóságot (mindez) 
nevetséges és hihetetlen lenne. És, továbbá, ezek szent misztériumok, szavakban és tettekben 
egyaránt, mivel nemcsak nem hallhatóak, de nem is láthatóak.” 

„Ezért, az ilyen emberek (a hitetlenek) istenkáromlók. Ők ateisták és bűnösök. A többiek nincsenek 
sokan, sőt, a bűntelenek inkább csak kevesen számoltatnak. Ezért, a bűnösök megmaradnak 
többségben, mivel azon dolgok megtanulása, melyeket elrendeltek számukra, nem jellemző közöttük. 
Mivel a dolgok ismerete, melyeket elrendeltek, valójában az anyag szenvedélyének gyógyítására való. 
Ezért a tanulás nem más, mint a tudás gyermeke.” 

„Ha azonban nemtörődömség van, nincs tanulási vágy az ember lelkében (akkor) az olthatatlan 
szenvedélyek folytatódnak az ember lelkében. És újabb gonosz jön vele (a szenvedélyekkel), az 
olthatatlan fájdalom formájában. És a fájdalom emészti a lelket, és így a lélek férgeket szül a 
gonosztól és bűzt áraszt. De mindennek nem Isten az oka, hiszen tudást és ismereteket küldött az 
embereknek.” 

„Triszmegisztosz, egyedül küldte őket az emberekhez?” „Igen Aszklépiosz, egyedül küldte őket. És 
mindez egyezik azzal, amit mi mondunk neked, miért az emberek egyedül kapták meg a tudást és az 
ismereteket, ezeknek a javaknak az elosztását.” 

            „És most figyelj! Isten és az Atya, sőt az Úr, megalkotta az embert ki közvetlenül az istenek 
után következett, kiragadta őt az anyag birodalmából. Mivel az ember teremtésekor anyagot is 
felhasznált […] a szenvedélyek benne vannak. Ezért, folyamatosan átáramlanak a testen, emiatt az 
élő teremtmény nem képes más módon létezni, kivéve a táplálékszerzést, mivel halandó lény. Az is 
elkerülhetetlen, hogy az értelmetlen vágyak, melyek ártalmasak, benne éljenek. Az istenek számára, 
akik a tiszta anyagból jöttek létre, nincs szükség tudományra és ismeretekre. Az istenek 
halhatatlansága a tudás és a tudomány, mivel a tiszta anyagból jöttek létre. Ez (a halhatatlanság) 
biztosítja számukra a tudásban és a tudományban elfoglalt helyüket. Szükségképpen ő (az Isten) 
határt állított fel az ember számára; a tudomány és a tudás megismerésére rendelte.” 

            „Mindezekkel a dolgokkal kapcsolatban (a tudománnyal és a tudással), melyeket a kezdetektől 
fogva emlegetünk, ő (az Isten)  tökéletes bennük, mindez pedig azt jelenti, mindezekben a dolgokban 
ő mentes a szenvedélytől és a gonosztól, kívánsága szerint. Az (embernek) halandó létet adott a 
halhatatlanságban, ő (az ember) jóvá (és) halhatatlanná válik, ahogy azt megmondtam. Mivel (Isten) 
teremtette (a) kettős természetet számára: a halhatatlanságot és a halandóságot.” 

            „És mindez azért történt így, mert Isten úgy akarta, hogy az ember jobb legyen, mint az Isten, 
mivel, valójában, az istenek halhatatlanok, az ember pedig halhatatlan és halandó. Ezért az ember 
hasonlatossá vált, mint az istenek, akik pontosan ismerik az emberek szerelmi viszonyait. Az istenek 
ismerik az emberek dolgait, és az emberek ismerik az istenek dolgait. És én az emberekről beszélek, 
Aszklépiosz, akik megszerezték a tudást és a tudományt.  Azokról pedig, akik hiábavalóbbak ezeknél, 
nem alkalmas, hogy ilyesmikről beszéljünk, mivel mi isteniek vagyunk és szent anyagot tartalmazunk.” 

            „Mivel bensőséges kapcsolat jött létre istenek és emberek között, tudd meg Aszklépiosz, 
ebben az ember nagyon erős lehet! Mint ahogy az Atya, az Univerzum ura, alkotta meg az isteneket, 
ezen a bizonyos úton, az ember is, mivel halandó, földhöz kötött, élő teremtmény, az egyetlen, aki 
nem olyan, mint az Isten, szintén képes istenek megalkotására. Nem csak azért, mert megerősödik, 
hanem azért is, mert megerősíttetik. Nemcsak hogy ő isten, hanem isteneket is alkot. Ugye 
megdöbbentél Aszklépiosz? Te is egy újabb hitetlen vagy, amiként sokan mások?” 

„Triszmegisztosz, egyetértek hozzám intézett (szavaiddal). És elhiszem neked, amit mondasz. 
Azonban teljesen megdöbbentő számomra ez a beszélgetés. És arra az álláspontra jutottam, az 
ember áldott, mert ilyen hatalom birtokában van.” 

„És ami még ezeknél a dolgoknál is jelentősebb, Aszklépiosz, az a rácsodálkozás nagyszerűsége. Nos, 
ugye az egyértelmű számunkra, mint az istenek fajához tartozóknak, és annak beismerése, mi sokkal 
inkább azok vagyunk, mint bárki más, hogy ez (az istenek faja) tiszta anyagból született. A testük 
igazából csak fej. És az ember az istenekhez hasonlatosan alkottatott meg. Ők (az istenek) az anyag 
legtávolabbi részéről, és az (ember által alkotott dolgok), az ember külső (valójából) származnak. 
Nem csak fejek tehát (amit az ember alkot), hanem úgyszintén a test többi részei is, lényegükhöz 
hasonlatosan. Ahogy Isten szándéka szerint az embert a saját képére alkotta meg, pontosan 
ugyanúgy, az ember a földön isteneket alkot a saját hasonlatosságára.” 

 
            „Triszmegisztosz, ugye nem a bálványokról beszélsz?” „Aszklépiosz, te magad beszélsz a 
bálványokról. Gondold át ismét, te magad Aszklépiosz, ugyancsak hitetlen fél vagy ebben a 
beszélgetésben. Azokra mondod mindezt, akiknek lelkük és lélegzetük van, hogy ők bálványok – akik 
ezeket a hatalmas eseményeket elhozták. Te mondod mindezeket, aki próféciákat ad, miszerint ők 
bálványok – ezek, akik betegséget és gyógyítást adnak az embernek […] nekik.” 

            „Vagy téged nem érdekel Aszklépiosz, hogy Egyiptom a menny képe? Továbbá, ez a menny 
lakhelye is mindazon erőknek, melyek a mennyben lakoznak. Az a helyes számunkra, ha az igazat 
mondjuk, a mi földünk (a) világ temploma. És az a helyes számodra, ha nem leszel közömbös a 
(földünkre) váró eljövendő idő iránt (amikor) az egyiptomiak látszólag hiábavalóan szolgálják az 
istenségeket, és minden tevékenységüket a környéken semmibe veszik.  Mivel minden istenség el 
fogja hagyni Egyiptomot, és távoznak a mennyekbe. És Egyiptom megözvegyül; elhagyják az istenek. 
Az idegenek, akik Egyiptomba érkeznek, uralni fogják azt. Egyiptom! Továbbá, az egyiptomiaknak 
megtiltják, hogy imádják az Istent. Sőt, halálos büntetés fenyegetésével kell szembesülniük, ha bárkit 
közülük Isten imádásán és tiszteletén kapnak.” 

            „És azon a napon, a nemzet, mely istenfélőbb, mint az összes többi nemzet, nem lesz többé 
istenfélő. Nem tölti meg többé a templomokat, ám a templomok tele lesznek sírokkal. Nem 
istenekkel lesz tele, de (tele lesznek) holttestekkel. Egyiptom! Egyiptom olyanná válik, mint valami 
legenda. És nemzeti vallásotok tárgyai […] lesznek […] a csodálatos dolgok […], és […] és ha a szavaid 
kövek és csodálatosak. És a barbárok jobbak lesznek nálatok, egyiptomiak, ebben a vallásban, legyen 
szkíta, hindu vagy más ebből a fajtából.” 

            „És mi ez az egész, amit Egyiptommal kapcsolatban mondok? Nekik (az egyiptomiaknak) nem 
kell lemondaniuk Egyiptomról. Azokban az időkben (amikor) az istenek elhagyják Egyiptom földjét, és 
felmennek a mennybe, akkor az egyiptomiak meghalnak. És Egyiptomot sivataggá teszik az istenek és 
az egyiptomiak. És számodra, Folyó, lesz egy nap, amikor több vér áramlik benned, mint víz. És a 
holttestek magasabbra (tornyozódnak fel), mint a gátak. És az, aki halott, nem lesz meggyászolva, oly 
mértékben, mint aki életben marad. Valójában, ez utóbbiakat ismerik majd mint Egyiptomiakat az ő 
nyelvük szerint a második peridusában (az időnek). – Aszklépiosz, miért sírsz? – Olyannak fog látszani, 
mint egy idegen tekintete szokásaira. Az isteni Egyiptom még ezeknél is jobban fog szenvedni. 
Egyiptom – az istenek kedvese, és az istenek lakhelye, a vallás iskolája – példájává válik az 
istenfélelem nélküli világnak.” 

            „És azokban a napokban a világ nem lesz csodálat tárgya, […] és halhatatlanság, nem fogják 
imádni sem […]. Mivel azt mondjuk, ez nem jó […].Nem közönséges dolog és nem is egy kép, amivé 
átalakult. Azonban veszélyt jelent, hogy valamennyi ember számára egyfajta határt jelent. Ezért 
megvetett lesz – a világ csodálatos istene, az összehasonlíthatatlan munka, melyet az istenek 
birtokolnak, az ember‐formájú kép. A sötétséget részesítik előnyben a világossággal szemben, és a 
halált az élettel szemben. Senki sem emeli tekintetét a menny felé. És az istenfélő embert bűnösnek 
tekintik, a nem istenfélőt pedig bölcsként tisztelik. A gyáva embert erősnek ítélik. És a jó embert 
megbüntetik, mint bűnözőt.” 

            „És ami a lélek természetét illeti, és a lélek dolgait, és a halhatatlanság dolgait, együtt 
mindazokkal, amit eddig mondtam neked, Toth, Aszklépiosz és Ammon – nemcsak nevetségesnek 
lesznek bélyegezve, de hiábavalónak is. de higgy nekem (amikor azt mondom) hogy ezeknek az 
embereknek a lelkét veszélyeztetni fogja a végső veszedelem. És új törvényt alkotnak.. [két sor 
hiányzik]… ők [sor hiányzik]… jók. A bűnös angyalok megmaradnak az emberek között, (és) velük, (és) 
bűnös dolgokra vezetve őket vakmerően, az ateizmusba, háborúkba, és fosztogatásba, 
természetellenes dolgok megtanítása által.” 

            „Azokban a napokban, a Föld nem lesz stabil, az emberek nem járnak hajókkal a tengerekre, és 
nem fogják ismerni a csillagokat az égen. Az Isten minden titkos hangja elcsendesül, és a levegő 
fertőző lesz. A világ szenilitásba süllyed: ateizmusba, becstelenségbe, és a nemes szavakat 
visszautasítja.” 

            „És amikor mindezek a dolgok megtörténnek, Aszklépiosz, akkor az Úr, az Atya és Isten, az első 
Isten, a teremtő, mikor pillantást vet a megtörtént dolgokra, véghezviszi terveit, melyek jók, szemben 
a zűravarral. Megszünteti a hibákat és levágja a gonoszt. Olykor hatalmas áradatot hoz rá, abban 
meríti el, máskor megégeti perzselő tűzzel; és ismét máskor háborúk során morzsolja szét és 
járványokat küld rá, amíg el nem hozza… [4 sor hiányzik]… a munkáét. És ez a világ születése.” 

            „Az istenfélők természetének helyreállítása, akik jó emberek, egy bizonyos időperiódusban 
történik majd meg, melynek sohasem volt kezdete.  Az Isten szándéka szerint nem volt kezdete, mivel 
az ő természete éppen ilyen, a szándéka szerint (nincs kezdete). Az Isten természete a szándék. Az ő 
szándéka pedig a jó.” 

            „Triszmegisztosz, a cél, ezek szerint (ugyanaz, mint), a szádék?” „Igen, Aszklépiosz, mivel a 
szándék (része) a tervnek. Mivel <ő> (Isten) nem kíván olyasmit, ami tökéletlen. Mivel ő tökéletes, 
minden részletében, olyasmit kíván, amit (már) teljes mértékben birtokol. És minden ami jó, az is 
benne van. És ami a szándéka az a szándéka. És minden szándékában a jóság van jelen. Ezért 
mindene megvan. És az Istennek az a szándéka ami az ő szándéka. A jó világ egyben képe a Jóságnak 
is.” 

            „Triszmegisztosz, a világ jó?” Aszklépiosz, Igen, jó, amint azt tanítottam neked. Ezért… [két sor 
hiányzik] a lelke és élete […]  …a világnak […] anyagban ölt testet, azok, melyek jók, az évszakok 
váltakozása, és a szépség, és a gyümölcsök érése, és az ezekhez hasonlatos dolgok. Mindezek miatt, 
Isten irányítja a magas mennyeket is. Ott van mindenhol, és minden helyet figyel. Ahol ő van, ott 
nincs menny és nincsenek csillagok. És szabad a test kötelékeitől.” 

            „A teremtő most az a helyet felügyeli, mely az Föld és a menny között van. A Neve ’Zeus’, ami 
annyi tesz ’Élet’. Plutonius Zeus a föld és a tengerek ura. És nem birtokolja az összes élőlény 
táplálékát, mivel Kora (az, aki birtokolja) a gyümölcsöket. Ezek az erők mindig is hatalmasak a Föld 
körében, ám másokéi mindig Ő‐Aki‐Van‐től erednek.” 

            „És a Föld urai visszavonják magukat. És várost alapítanak maguk számára Egyiptom egyik 
sarkában és a lenyugvó Nap irányába fogják építeni. Minden férfi elmegy majd ide, akár tengeren 
érkezzen, akár a part mentén.” 

            „Triszmegisztosz, hol fognak ezek a dolgok végbemenni?”  „Aszklépiosz, egy nagy városban, 
mely Líbia hegyei között található… [két sor hiányzik]… megfélemlíti […] mint valami hatalmas 
gonoszságot, figyelmen kívül hagyva a helyzetet. Halálesetek történnek, melyek a test szenvedésének 
megszűnésével járnak, és a száma (a testé) mely (meghalt) teljessé teszik a test számát. A test 
egyesülésének számáért. A test meghal, amikor már nem tudja támogatni hordozóját. Ez a halál: a 
test lebomlása és a test érzékelésének megszűnése. És nem szükséges ettől félni, nem csak amiatt, 
hanem az ismeretlenek dolgok miatt sem, és a hitetlenség (a félelem forrása).” 

            „De mi az ami nem ismert, vagy megtagadott?” „Figyelj Aszklépiosz! Létezik egy hatalmas 
démon. A nagy Isten kijelölte őt, hogy felügyelje és ítélje meg az emberek lelkét. És az Isten a 
levegőég közepébe helyezte őt a Föld és a menny közé. Nos hát, amikor a lelkek elhagyják (a) testet, 
szükségképpen találkoznak ezzel a démonnal. Abban a pillanatban ő (a démon) körülveszi (a lelket) és 
megvizsgálja abból a szempontból, milyen személyiséget alakított ki magának élete során. És ha úgy 
találja, hogy minden cselekedetét jámboran hajtotta végre attól kezdve, hogy megérkezett ebbe a 
világba, ez (a démon) elengedi őt.. [egy sor hiányzik]… hozzáfordul […] De ha azt látja, […] benne […] 
gonosz cselekedeteket hoz életébe, megragadja őt, felviszi nagy magasságba és aláveti, bezárja tehát 
a menny és a Föld közé, és megbünteti súlyos büntetéssel. Elveszi tőle a reményt és nagy fájdalmat 
hoz rá.” 

            „És az a lélek nem helyeztetik sem a Földre, sem a mennybe, hanem a világ egének nyitott 
tengerébe érkezik, a helyre, ahol hatalmas tűz lobog, és kristályvíz, és nagy felfordulás van. A testeket 
különböző kínoknak vetik alá. Olykor tűzbe vetik őket, azért hogy elpusztuljanak. Nem mondható, 
hogy ez lenne a lélek halála, mivel mindez a gonosztól származik, azonban halálos büntetés.” 

 
            „Aszklépiosz, fontos, hogy mindezeket a dolgokat elhidd és féld őket, azért, hogy ne kelljen 
szembesülnünk velük. A hitetlenek nem istenfélők, és bűnöket követnek el. Továbbá, kényszerítve 
lesznek a hitre, és mindezeket a szavakat nemcsak szájból hallják, hanem saját maguk 
megtapasztalják valódiságukat. Ha megtartanák hitüket, nem törekednének ezekre a dolgokra. 
Nemcsak… [egy sor hiányzik]. Először is Aszklépiosz, a Földön mindenki meghal, és azok, akiknek 
teste megszűnik […] a gonoszé […] ebből a fajtából való. Azok pedig akik itt vannak, nem 
hasonlatosak azokhoz, akik ott. Így azok a démonok, akik […] férfiak, annak ellenére […] ott. Így hát ez 
nem ugyanaz. Ám őszintén szólva, az istenek, akik itt vannak, többeket büntetnek meg minden nap, 
akárki, bármióta is rejtőzzön itt.” 

            „Triszmegisztosz, mi a bűn megjelenési formája ott?” Nos, Aszklépiosz, azt gondolhatod, ha 
valaki elvesz valamit a templomban, az már nem istenfélő.  Ez a fajta ember tolvaj, vagy bandita. Ez a 
ügy az istenekre és az emberekre tartozik. De ne hasonlítsd össze őket akik itt vannak azokkal, akik a 
másik helyen. Szeretnék erről neked bizalmasan beszélni, egyetlen részletét sem fogják elhinni. Azok 
a lelkek akiket nagymértékben eltölt a gonoszság nem jönnek majd és mennek fel az égbe, hanem 
démonok lakta helyekre kerülnek, mely fájdalommal eltöltött, (és) mindig vér és mészárlás folyik, a 
táplálékuk pedig sírás, gyász és sóhajtozás.” 

            „Triszmegisztos, kik ezek a „démonok”? „Aszklépiosz, ők azok, akiket úgy hívnak ’fojtogatók”, 
és azok, akik letaszítják a lelkeket a szennybe, és akik ostorozzák őket, és azok, akik vízbe vetik őket, 
és azok, akik tűzbe, és azok, akik fájdalmat és szerencsétlenséget hoznak az emberre. Mindezek miatt 
ők nem isteni lélekből valók, és nem az ember racionális lelkéből. Sokkal inkább a szörnyű gonosztól 
származnak.” 

 
Péter és a tizenkét apostol cselekedetei

[...] mely [...] szándék [... után...] minket [...] apostolokat [...]. Kiszálltunk [...] a
testünkből. Mások nyugtalankodtak szívükben. Mi szívünkben egyesültünk.
Beleegyeztünk, vállaljuk a szolgálatot, amire az Úr jelölt ki minket. És szerződést
kötöttünk egymással.

Alkalmas időpontban, melyet az Úr jelölt ki számunkra, lementünk a tengerhez,

Találtunk egy kikötött hajót, beszállásra készen. A fedélzeten szóba elegyedtünk a
matrózokkal a jövendőről. Nagy jóságukról tettek tanúbizonyságot, úgy ahogy azt
az Úr rendelte. Miután behajóztunk, egy napon és egy éjszakán át vitorláztunk. Ezek
után a szél felerősödött a hajó mögött majd egy tenger által körülvett városhoz vitt
minket.

Én, Péter, kérdezősködtem a város nevéről a dokk közelében álló helybéliektől.

Egy férfi válaszolt közülük, mondván: „A város neve Lakóhely, ami annyit tesz,
Alap […] kitartás.” És közülük a vezető felemelt egy pálmaágat, majd a dokk széle
felé tartotta. Mi pedig ezek után kiraktuk csomagjainkat; én bementem a városba,
hogy eligazítást kérjek a szállást illetően.

Derékban megkötött ruhát viselő férfi került utamba, öltözetét aranyszíj övezte.
Felsőtestén kendőt hordott - vállára terítve védvén fejét és kezét.

Csak bámultam az embert, lévén gyönyörű alakja volt. Négy részét láttam
testének: a talpát, mellkasából egy darabot, a tenyerét és az arcát. E testrészeit
láthattam. Egy könyv, hasonló borítóval mint az én könyveim, volt a bal kezében.
Kötegnyi styrax fát tartott jobbjában. Hangja visszhangzott, ahogy lassan beszélt,
a város felé kiáltva „Gyöngyöket tessék! Gyöngyöket tessék!”

Igazából azt gondoltam, városbéli. Megszólítám: „Testvérem és barátom!"

Válaszola, mondván: „Helyesen mondád: 'Testvérem és barátom.' Mit kívántok
tőlem?" Felelém, Szállást kérünk én és testvéreim tőled, mivel idegenek vagyunk
itt." Ő erre úgy felelt, „Ezért mondám magamat 'Testvérednek és barátomnak', mert
hozzád hasonlóan én is idegen vagyok itt."
 És ahogy ezeket elmondta, kiáltott: „Gyöngyöket tessék! Gyöngyöket! tessék".
A város gazdag emberei meghallották hangját. Kijöttek rejtett kamráikból. Mások
kinéztek házaik éléstáraiból. Megint mások a felső ablakaikból. De semmit sem
láttak (ami hasznukra lehet) a gyöngyárusból, mivel sem tarisznyát nem hordott a
hátán, sem batyut a köntöse vagy kendője alatt. És mivel igencsak lenézték, nem is
akartak megismerkedni vele. Ezért aztán nem is tudta magát felfedni előttük. Az
emberek visszamentek kamráikba, mondván „Ez az ember gúnyolódik velünk."

A városi szegények is hallották hangját, és odajöttek a gyöngyárus emberhez.

Mondván, „Kérlek, tedd meg nekünk a szívességet, engedd meg, mutasd meg
nekünk a gyöngyöket, saját szemünkkel látni őket láthatjuk őket." Válaszolt a
gyöngyárus, ezt felelvén nekik, „Ha tudtok, gyertek el városomba, akkor nem csak
(puszta) szemetekkel láthatjátok, hanem ingyen nektek is adom őket."

És mivel ők, a város szegényei ezt hallották, mindezekre így felelének, „Mivel
koldusok vagyunk, biztosan tudjuk, az emberek nem adnak gyöngyöt koldusoknak,
hanem többnyire kenyeret és pénzt adnak. Nos, a szívesség amit tőled kérünk:
mutasd meg a gyöngyöket a szemünk előtt, és büszkén fogjuk mondani
barátainknak, saját szemünkkel láttunk egy gyöngyöt" - mivel ilyen még
szegényekkel - koldusokkal meg főleg - nem történt. Ő erre azt válaszolta, „Ha
tudtok, gyertek el magatok a városomba, akkor nem csak láthatjátok, hanem ingyen
nektek is adom őket.” A szegények és koldusok örvendeztek az embernek aki
ingyen ad.

A gyöngyárus ember a gondokról kérdezte Pétert. Péter válaszolt és elbeszélte

azokat a dolgokat, melyeket az út nehézségeiről hallott. Mivel küldetése
problémáira gondolt.

Szóla a gyöngyárus emberhez, „Szeretném tudni a nevedet és a városodba

vezető út megpróbáltatásait, mivel idegenek és az Úr szolgái vagyunk. Fontos hogy
minden városban egyezően terjesszük Isten szavát." Ő válaszolt, mondván: „Ha
nevemet kérded, Lithargoel a nevem, aminek értelme a fény, gazella-szerű kő.

„És a városomba vezető utat, amit kérdeztél, meg fogom veled ismertetni.
Egyetlen ember sem tud azon az úton haladni, csak azok, akik mindenüket hátra
hagyják, és megállóhelytől megállóhelyig böjtölnek. Sokan vannak rablók és
vadállatok azon az úton. Aki kenyeret visz magával, széttépik a fekete kutyák a
kenyér miatt. Aki drága ruhát visel, megölik a rablók az öltözete miatt. Aki vizet visz
magával, megölik a vízért a farkasok, mert megszomjaznak rá. Azt, aki húsra és
zöldségre vágyik, azt oroszlánok nyelik le a hús miatt. Ha elkerüli az oroszlánokat, a
bikák falják fel a zöldségek miatt.

Amikor elmondta mindezeket nekem, sóhajtottam magamban, mondván,

„Nehéz próbatételek vannak az úton! Bárcsak Jézus erőt adna, hogy járjunk rajta!"
Rám nézett, látta arcomon a szomorúságot, ismét sóhajtottam. Azt felelte, „Miért
sóhajtozol, ha te valóban ismered ezt a nevet, 'Jézus', és hiszel benne? Ő hatalmas
erőt és kitartást ad. Én is hiszek az Atyában, aki őt küldte."

Válaszoltam, kérdezvén tőle, „Mi a neve annak a helynek, a városodnak, ahová

mész?" Azt mondta nekem, „Ez az én városom neve: 'Kilenc kapu'. Hála Istennek
mi tudjuk, a tizedik a fej." Ezután békével magára hagytam.

Amikor indulni készültem, hogy hívjam barátaimat, láttam: nagy hullámok és

falak veszik körbe a város határát. Elcsodálkoztam e nagy dolgok láttán.
Megpillantottam egy üldögélő öregembert, és megkérdeztem hogy a hely neve
valóban Lakóhely-e. Ő [...], „Lakóhely [...]." Azt mondta, „Igazat beszéltél, azért
lakunk itt, mert kitartottunk."

Válaszoltam, mondván „Pontosan [...] így nevezte [...], mivel azok által, akik
kiállják a próbáit, a városok benépesülnek, és hatalmas királyság jő el számukra,
mert kitartottak a hitetlenség és a viharok nehézségei közepette. És így, a mi
városunk, mely kibírja a hit igájának terhét, lakott lesz és a mennyek királyságának
fogják nevezni."

Siettem és mentem szólni barátaimnak, el kéne mennünk abba a városba,

melyet Lithargoel megnevezett. Hitünk erejével mindent legyőztünk, amiről beszélt.
Elkerültük a rablókat, mivel nem láttak drága ruhát rajtunk. Elkerültük a farkasokat,
mert nem találtak nálunk a vizet, amire szomjaztak. Elkerültük az oroszlánokat, mert
nem látták bennünk az óhajtott húst. Elkerültük a bikákat [...] nem találtak
zöldségeket.

Nagy öröm és felszabadultság szállt le közénk, mintha Urunktól lenne.

Megpihentünk a kapuval szemben és beszélgettünk a világ nyugtalanságot keltő
dolgairól. Később folytattuk a hitben való elmélkedést.
 Ahogy beszélgettünk az útonálló rablókról, akiktől megmenekültünk,
megpillantottuk Lihargoelt, megváltozott mióta nem láttuk, felénk jött. Orvosnak
látszott, mert egy kenőcsös doboz volt kezében, s fiatal tanítvány - orvossággal teli
erszényt hozva - követte. Nem ismertük fel.

Péter felállt és mondá neki, „Kérlek segíts nekünk, idegenek vagyunk, légy
szíves naplemente előtt kísérj el minket Lithargoel házához." Erre ő, „Becsületes
szívvel megmutatom neked. De csak álmélkodok azon, honnan ismered azt a derék
embert. Nem fedi fel bárkinek, mert egy nagy király fia. Pihenjetek le egy kis időre,
megyek és meggyógyítom ezt az embert, majd (vissza)jövök." Sietett és gyorsan
vissza is tért.

Ezt mondta Péternek, „Péter!" És Péter megrémült, honnan tudhatja, hogy

neve Péter? Péter válaszolt a Megmentőnek, „Honnan ismersz, hogy nevemen
szólítottál?" Lithargoel válaszolt, „Meg szeretném kérdezni tőled, ki adta neked a
Péter nevet?” Ő ezt mondta neki, „Jézus Krisztus volt, az élő Isten fia, ő adta nekem
ezt a nevet." Válaszolt, „Magam vagyok ő! Ismerj fel, Péter." Meglazította a öltözetét,
melyet viselt - mindössze ennyit tett, hogy felismerjük - felfedve az igazat, hogy
tényleg ő az.

A földre borultunk és imádtuk őt. Mi a tizenegy tanítvány. Kitárta kezét és kérte,

álljunk fel. Alázatosan beszélgettünk vele. Mialatt beszéltünk, méltatlanságunk
miatt lehajtottuk fejünket. „Amit kívánsz, megtesszük. De adj nekünk erőt a
cselekvéshez, ahhoz, amit elvársz tőlünk."

Odaadta a kenőcsös dobozt és az erszényt, ami a fiatal tanítvány kezében volt.

Utasított, ezeket mondva, „Menj vissza abba a városba, ahonnan jöttetek, melynek
Lakóhely a neve. Folytasd kitartással mindazok tanítását, akik hisznek nevemben,
mint ahogy én is kitartottam a hit nehézségeiben. Meg fogod kapni tőlem a
jutalmadat. A város szegényeinek add meg amire szükségük van életükhöz, amíg
nem tudok nekik többet adni. Mint ahogy mondtam, ingyen adom. "

Péter felelé, mondván, „Uram, te arra tanítottál minket, hogy hagyjuk el a világi
dolgokat. Kívánságod szerint lemondtunk róluk. Amiért aggódunk az a mindennapi
élelmünk. Ki lesz képes a napi szükségleteket előteremteni, amit szét kell majd
osztanunk a szegények között?"
 Az Úr válaszolt, „Óh Péter, meg kell értsd a példabeszédet, amit mondtam
neked! Nem érted nevemet, amit tanítasz, s mely felülmúl minden gazdagságot;
Isten bölcsessége felülmúlja az aranyat, ezüstöt és minden drágakövet?"

Odaadta az orvosságos erszényt, és mondá, „Gyógyíts meg minden városi

beteget, ki hisz nevemben." Péter félt még egyszer visszakérdezni. Csak jelzett a
mellette állónak, aki János volt: „Most te beszélsz." Jánost szólt, „Uram, előtted
félünk több szót ejteni. De te vagy, aki kéri, hogy gyakoroljuk ezt a mesterséget.
Minket nem képeztek orvosnak. Így honnan tudjuk, miként kell a testeket gyógyítani?

Válaszola neki, „Jól beszéltél János, tudom hogy ennek a világnak az orvosai
gyógyítják, mi ehhez a világhoz tartozik. Viszont a lelkek orvosai a szívet gyógyítják.
Ezért gyógyítsd meg először a testeket a orvoslás igazi erejével, világi
gyógymódokkal, így bízni fognak benned, ezáltal meglesz az erőd, hogy a szív
betegségeit is meggyógyíthasd.”

„A város gazdag emberei azonban, akik úgy döntöttek, hogy még csak arra
sem méltatnak, hogy megismerjenek engem, de dőzsölnek a bőségben és gőgösek
- az ilyenekhez és hasonlókhoz ne menj vendégségbe, még barátaikhoz sem,
nehogy elfogultságuk hasson rád. Sokan a templomokban is a gazdagságra
gondolnak, mivel ők szintén bűnösök, és csak alapot szolgáltatnak mások
vétkezéséhez. Ítéld el őket nyugodt szívvel, így szolgálatod dicsőített lesz, mint
ahogy az én nevemet is dicsőítik majd a templomokban." A tanítványok válaszoltak,
„Igen, valóban ez a helyes, ezt kell tennünk."

Leborultak a földre, és imádták. Ő Kérte, álljanak fel és békével eltávozott

tőlük. Ámen.
Allogenes – Társteremtők
[öt sor hiányzik]

…merthogy tökéletes lények és összhang van közöttük, gondolatban

egyesültek, az őriző, akit elküldtek, aki megtanít titeket […]. Ez az az erő, mely
bennetek van, mely gyakran kiterjeszti magát – a Háromszorosan-Hatalmas szavai
szerint, az egyetlen szerint, aki valójában létezik a Mérhetetlennel együtt, a
megjelent Tudás örök Fénye, a férfias szűzi Fiatalság, az első Eón a különleges
háromszoros erejű Eónból, a Háromszorosan Hatalmas, aki valójában létezik,
amióta csak ő van, mindig is kiterjesztette magát, és amikor kiterjesztette magát,
kiteljesedett és mindenki mástól erőt kapott. Ő ismeri önmagát és a tökéletes
Láthatatlan Lelket. És eljött egy Eón során, Ő, aki tudja, Ő [a női entitás] is ismeri az
Egyetlent. És Ő [a női entitás] Kalyptosszá (azaz: rejtetté – Aranyi) vált, aki
mindenkiben munkálkodott, akit ismert. Ő a [férfi entitás] tökéletes, a láthatatlan, a
gondolkodó Előistenség-Harmedon. És hogy megerősítse a teremtetteket ő [női
entitás] a háromszoros férfi. És személyesen lett….

[öt sor hiányzik]

…személyiség egy kézben, másrészről ők együtt vannak, mivel ő [női entitás]

az ő létezésük megnyilvánulása, és valamennyiükre egyaránt szívből tekint.
Őbenne van az isteni önteremtő-erő.

Amikor megismerte saját [női entitás] Létezését és amikor megpihent, elhozta

az Egyet [férfi entitást], aki azóta látta valamennyiük egyéni létezését mióta ő maga
is van. És amikor olyanná válnak, mint ő [férfi entitás], meg fogják látni az isteni
Háromszoros-Férfit, az erőt, mely nagyobb, mint az Istené. Ő a mindenek Gondolata,
akik együtt léteznek. Amikor mérlegeli őket, a nagy férfit mérlegeli […] gondolkodó
Előistenség, ezek körfolyamata. Amikor ezt látja, mindazokat látja akik valójában
együtt léteznek és a köztük ható kölcsönhatást is. És amikor látja mindezeket, látja
a Kalyptoszt. És ha látja az elrejtetteket, látja Barbelo Eónját. És az Egyetlen
nemzés nélküli utódáért, ha valaki látja miként él…

[négy sor hiányzik]

…hallottál mindegyikük jólétéről bizonyossággal. Azonban a láthatatlanra

vonatkozóan, a szellemi Háromszorosan-Hatamas-Egyre, Halld! Láthatatlan
Egyként létezik, aki felfoghatatlan valamennyiük számára. Mindannyiukat magában
foglalja, mindannyian érte léteznek. Ő tökéletes, ő több mint tökéletes, és áldott. Ő
mindig az Egyetlen, és valamennyiükben létezik, kimondhatatlanul,
megnevezhetetlenül, Egyként létezve, aki mindannyiukon keresztül létezik – ő, akit
mindenkinek meg kell látnia, akin kívül semmi másra nem szabad vágyni, aki előtte
létezett, akik a létezést birtokolták, ő volt az a forrás, melyből valamennyien
kisugárzódtak. Ő az elsődleges tökéletesség. Minden istenséget megelőzött a
létezésben, az áldottak közül a legáldottabb, hiszen ő minden erőnek forrása. És ő a
nemlétező létező, mivel ő Istene mindazoknak, akikben nincs isteni, a felülmúlása a
hatalmasoknak és csodálatosaknak…

[öt sor hiányzik]

… erő. Nem lehetetlenség számukra mindezen dolgok befogadása, amikor

összegyűlnek. Mivel a teremtettek számára lehetetlenség felfogni az Egyetemes
Egyet, aki a tökéletesség állapotánál is magasabb szintem van, ők ezért az Első
Gondolat segítségével fogják fel – nem egyedül Létezve, hanem a létezés hosszú
ideje alatt, hogy ő adományozza a Létezést. Ő mindennel ellátja magát, mivel ő az,
aki magára eszmél, amikor megismeri saját létezését. És ő az Egyetlen, aki
fennmarad, mint a Létezés forrása, és anyagtalan anyag és megszámlálhatatlan
szám és formátlan forma az alaktalan alakból és erőnélküli és erős és létezés
nélküli létező és mozdulatlan mozgás és tett nélküli cselekvés. Mivel ő a
gondoskodás gondoskodója és az istenség istensége – ám amikor is felfogják,
részeseivé válnak az első Életerőnek és az osztatlan cselekedetnek, az Első
esszenciája az Egyetlenből, aki valójában létezik. És a második cselekvés […]
azonban, ő a […] Ő az áldással és jósággal feltöltött, mert amikor felismerik, mint a
Láthatatlan Lélek – mely kitölti - határtalanságának metszéspontját, a
(határtalanság) megváltoztatja őt (a láthatatlan lelket) azért, hogy megismerhesse
saját mibenlétét és létezésének mikéntjét. Ő az aki mindenki számára elhozta az
üdvözülést, azáltal, hogy ő volt a létforrása mindazoknak, akik valójában léteznek,
általa a tudása fennmarad, mivel ő az, aki tudja ki ő. Ők azonban semmit sem
alkottak, mi messzebb mutatott volna önmaguknál, sem energiát, sem rangsort,
sem dicsőséget, sem korszakot, merthogy valamennyien örök létezők. Ő az Életerő
és a Mentalitás és az Ami-Amely-van”. Ezért az Ami-Amely-van folyamatosan
birtokolja saját Életerejét és Mentalitását, és az Életnek állandóan Életfolyamatai
vannak nem-Létező és Mentális. Mentális birtoklás Élet és Ami-Amely-van. És a
három egy, habár egyénileg három személyiséget alkotnak..
 Most, miután ezeket a dolgokat hallottam, a fiam Messos és én megrémültünk,
figyelmünket a többszörös […] gondolat […] erőt ad azoknak, akik képesek
mindezeket a dolgokat megismerni a - sokkal nagyszerűbb - kinyilatkoztatás által.
Én minderre képes voltam, habár húsból való vagyok. Hallottam tőled ezekről a
dolgokról, valamint a bennük foglalt tantételt, mivel a bennem lévő gondolat
segített különválasztani a mérhetőn túli dolgokat éppen úgy, mint a
megismerhetetleneket. Ezért félek, az én tantételem esetleg eltér attól, ami helyes.

Azután, fiam Messos, az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel, újra szólt hozzám.

Kinyilatkoztatta [női entitás] számomra a következőket, mondván: „Senki sem
képes meghallani ezeket a dolgokat, kivéve a hatalmas erejűeket önmagukban, a
Társteremtőket. Hatalmas erő áradt ki rád, melyet a mindenség Atyja, az Örök, adott
neked, mielőtt erre a helyre jöttél, azért, hogy azokat a dolgokat, melyeket nehéz
szétválasztanod, szét tudd választani, és azokat a dolgokat, melyek érthetetlenek a
legtöbbek számára, te talán megérthesd, akkor talán megmenekülhetsz
(biztonságban) az Egyhez, aki a tied, aki az első volt, hogy megmentsen, és akinek
nincs szüksége megmentésre….

[öt sor hiányzik]

…neked alakot, és a láthatatlan kinyilatkoztatását, a szellemi Háromszorosan-

Hatalmas Egyet, mely nyughatatlan és oszthatatlan létet hordoz, testetlen, örök
ismeret.

Mint az összes eón, Barbelo Eónja is létezésében mindazokkal a típusokkal és

formákkal fel van ruházva, mint a valóban létezők, Kalyptosz képével. És fel van
ruházva ezek intellektuális képességével, bírja a férfi Előisten gondolkodását,
mintegy képzetet, és a teremtettekben cselekszik, akár szakértelemmel, vagy
ügyességgel, vagy részben ösztönökkel. Fel van ruházva az isteni önteremtő
képességekkel, mint egy képzettel, és ezek mindegyikét ismeri. Elkülönülten és
egyénileg cselekszik, folyamatosan kiigazítja a természetből fakadó hibákat. Fel
van ruházva az isteni Háromszoros-férfiséggel, hogy valamennyiük megmentője
legyen, együttműködve a Láthatatlan Szellemmel. Ő a tanács szava, <ő> a
tökéletes fiatalság. Ős ő az első esszencia…

[6 sor hiányzik]
 …lelkem elfáradt, visszahúzódtam és nagyon össze voltam zavarodva.
Magamba fordultam és megláttam az engem körülölelő fényt, és az Isten énbennem
volt, Istenné váltam.

Aztán az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel, ismét felszentelt engem és

hatalmat adott nekem [a női entitás]. Azt mondta nekem: „Mivel taníttatásod
teljessé vált, és megismerted a benned lakozó Jót, hallgasd a Háromszorosan-
Hatalmas egyre vonatkozó dolgokat, melyeket meg fogsz őrizni mély hallgatásban
és titkos misztériumban, mert ezeket nem lehet elmondani senkinek, kivéve az arra
érdemeseket, azokat, akik képesek hallani; nem lehet beszélni mindezekről a fel
nem készített generációnak sem az Egyetemes Egyről, aki több, mint tökéletes.
Azonban te megkaptad <mindezeket>, köszönhetően a Háromszorosan-Hatalmas
Egynek, az Egynek aki az áldott és szívjóság állapotában létezik, az Egynek, aki
mindezekért felelős.

Nagyszerűség lakozik benne. Mivelhogy ő egy…

[öt sor hiányzik]

…az első gondolatnak, mely nem esik távol azoktól, akik elmélyülnek a
megértésben és az ismeretekben. És Az Egy megmozdult mozdulatlanul, így irányít,
nehogy elhalványuljon a határtalanságban, mentális tevékenység hatása alá
kerüljön. És ő belépett önmagába és megjelent, mindent egybefogva, az
Egyetemes Egy több mint tökéletes.

„Igazából nem általam, hanem ő általa lett közvetítve a tudás e fokozata. Amíg
nincs lehetőség a teljes megértésre, ő (azonban) megismerhető. És mindez a
Mentalitás harmadik csendje miatt van, és a második osztatlan cselekvés miatt,
mely az Első gondolatban jelent meg, mely Barbelo Eónja, együtt az Oszthatatlan
Egy osztható képmásával, és a Háromszorosan-Hatalmas Eggyel és a nem létező
létezéssel.”

<Aztán> a hatalmasság cselekvés által jelent meg, nyugalomban és csendben,

habár hangot bocsátott ki, így: zza, zza, zza. Azonban amikor (Jouel) meghallotta a
hatalmast eltöltötte őt…

[öt sor hiányzik]

 … „Te vagy […] Solmis! […] az Életerő által, mely a tied, és az első cselekedet,
mely az istenségtől ered. Nagyszerű vagy Armedon! Tökéletes vagy. Isteni
megtestesülés!

„És az ő cselekedetének megfelelően, a második hatalmas és a Bölcsek, mely

az áldottól származnak: Autoer, Beritheus, Erigenaor, Orimenios, Aramen, Alflegesz,
Elelioufeusz, Lalameusz, Yetheusz, Noetheus; valamennyien nagyok! Ő aki ismer
téged ismeri az Egyetemes Egyet! Te vagy az Egyetlen, te vagy az Egyetlen, Ő, aki
jó, Afredon! Te vagy az Eónok Eónja, Ő aki örök!”

Aztán imádta az Egyetemes Egyet, mondván: Lalameusz, Moetheusz, Szenaon,

Aszine[usz, …]rifaniosz, Mellefaneusz, Elemaoni, Szmoun, Optaon, Ő, Aki Van! Te
vagy az Ő, Aki Van!, az Eónok Eónja, a teremtés nélkül való, aki nagyobb, mint a
teremtés nélkül (valók). Jatomenosz, akiért egyedül az összes megszületés előtt
álló teremtetett, a Megnevezhetetlen Egy!

[10 sor hiányzik]

… tudás.”

Most, hogy ezeket a dolgokat hallottam, láttam a tökéletes teremtettek fényét

és a teljesen tökéletes egyekét, akik együtt léteznek, és a teljesen tökéletes egyeket,
akik a tökéletesek előtt voltak.

Azután újra az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel szólt hozzám: „Óh,

Társteremtők, egy ismeretlen ismeretben, ti tudjátok, hogy a Háromszorosan-
Hatalmas Egy a dicsőségesek előtt létezett. Ők nem léteztek a létezők közt. Ők nem
léteztek azok közt sem, akik valójában léteznek. Továbbá, mindezek a létezők
istenségként, áldottakként és létezőkként élnek, és mint anyagtalan és nemlétező
létezők.”

Mindezek után imádkoztam, hogy megvilágosodjak. Majd az abszolút-

dicsőséges Egy, Jouel ezt mondta nekem: „Óh társteremtők, a Háromszoros-Férfi
felette áll az anyagnak. Így tehát anyagtalan…

[9 sor hiányzik)

…azok akik az igazán létezők generációjának közösségében léteznek. Az

önmagát teremtő egyek együtt léteznek a Háromszoros-Férfivel.
 „Ha tökéletes alapossággal keresel, akkor meg fogod ismerni a benned lakozó
Jót; aztán meg fogod önmagad is, (mint) azt, aki az Istentől származik, aki
valójában elő-létezik. Száz év múltán el fogsz jutni arra a felismerésre, hogy Az Egy
Salamax és Semen által […] Barbelo Eónjának Szellemi Nagyságai. Túl mindezeken,
ami igazán közel áll hozzád, elsőre nem fogod megismerni, azért, hogy ne veszítsd
el a bizalmadat. Ha minden eszerint történik, megkapod mindazt, ami Az Egyre
vonatkozik és kitölt téged a beteljesülés szava. Aztán istenné válsz, és tökéletes
leszel. Megkapod …

[4 sor hiányzik]

… a keresés […] a Létezés […] ha meg is ért bármit, akkor az egy által érti meg,
annak a különleges egynek által aki megérthető. És aztán nagyobbá válik aki
megért és tud, mint aki megérthető és a dolgok ismerője. Azonban ha leereszkedik
természetéhez, kevesebb lesz, az örökölhető természet nem kapcsolódik
semmilyen nagysághoz, ezen hatalmasságokhoz, mindenhol vannak és nincsenek
sehol, mivel nagyobbak ők minden nagyságnál, és kevesebbek minden
csekélységnél.”

Most, hogy az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel mindezeket elmondta nekem,

elvált tőlem és otthagyott. Ám nem estem kétségbe szavainak hallatán.
Felkészítettem önmagamat és alapos gondolkodással töltöttem egy évszázadot.
Rendkívüli módon örvendeztem, hogy ebben a hatalmas fényben vagyok, és az
áldott ösvényen, mivel azoktól kaptam, akiket érdemes nézni és azoktól, akiket
érdemes hallgatni, ők (azok) akik egyedül a hatalmas erővel rendelkeznek

[öt sor hiányzik]

…Istentől.

Amikor a százéves megértési időszak vége közeledett, a teljes sikeresség

reménye állapotának áldott érzését hozta. Láttam a jóságos isteni Önteremtőket; és
a Megmentőt, aki fiatalos volt, a tökéletes Háromszoros-Férfi Gyermeket, és az ő
szívjóságát, az ősi tökéletes Előisten-Harmedont, és a Kalyptosz áldottságát; és az
áldottság elsődleges eredetét, Barbelo Eónját, a teljes istenséget; az
eredetnélküliek elsődleges eredetét, a szellemiséget, a láthatatlan Háromszorosan-
Hatalmas Egyet, az Egyetemes Egyet, aki több mint tökéletes.
 Amikor elragadott <engem> a rám ereszkedett, áradó örök fény, és elvitt egy
szent helyre, melyhez hasonlót szavakkal sem lehet leírni, majd hihetetlen
kegyelemnek köszönhetően, láttam mindazokat a dolgokat, melyekről hallottam.
Azután valamennyiükhöz imádkoztam, összeszedtem valamennyi ismeretemet, s az
Egyetemesek tudásához közelítettem, Barbelo Eónjához.

És láttam a szent hatalmasságokat a szűzi férfias Barbelo Szellemi Nagyságai

által, tudtomra adván, képes leszek ellenőrizni, mi történik a világban: „Óh
Társteremtők, látván áldott állapototokat, mely csendességben lakozik,
segítségével ismeritek pontos önmagatokat, kutatjátok magatokat, visszahúzódva
az Életerőből, melyet megmozdulni láttok. És habár lehetetlen számotokra megállni,
nem félitek a semmit, a létezésből való kilépést; és megpihenve fogod őket találni
és nyugalomban miután hasonlatossá válnak az Egyhez aki teljes nyugalomban
van és (aki) mindezeket csendben és mozdulatlanul magába öleli. Amikor
megszületik benned a felismerés vele kapcsolatban az Ismeretlen Egyre vonatkozó
elsődleges megvilágosodás által - az Egyre, akit ha meg kellene ismerned, nem
lenne tudomásod róla és félelem töltene el azon a helyen, visszahúzódnál a
háttérbe tettei láttán. Végül amikor tökéletessé válsz azon a helyen, csendesítsd el
magad. És a benned lakozó képpel összhangban hasonlóképpen tudni fogod, ez az
a mód, melyen az összes (dolog) nyugszik. Semmit ne herdálj el többé, hogy képes
legyél megpihenni, és ne vágyj a cselekvés után, nehogy bármilyen módon
elveszítsd a benned levő Ismeretlen Egy mozdulatlanságát. Ne hidd, hogy ez
lehetetlen számára; ha azonban a felvilágosult gondolat által meg kéne ismerned,
nem lenne tudomásod róla.”

Figyeltem mindezekre a dolgokra ahogy elmesélték. Bensőmben a csend

állandóságával, és hallottam az Áldottakat miáltal megismertem pontos valómat.

Aztán visszahúzódtam az Életerőhöz amint <magamba> pillantottam,

beléolvadtam, és várakoztam, nem törhetetlenül, de csendesen. És láttam egy örök,
intelligens, oszthatatlan mozdulatot, mely valamennyi alaktalan energia felé irányult,
(mely mozgás) határok által nem korlátozott.

Amikor pedig szilárdan akartam állni, visszahúzódtam a létezésből, így

nyugalmat és pihenést találtam, mint egy képet és egy képmást, melyet
kinyilatkoztatás által adományoztak nekem a Láthatatlan Egy és az Egy aki
nyugalomban van. Eltöltött a megvilágosodás az elsődleges kinyilatkoztatás által,
melyet a Megismerhetetlen egytől kaptam. Habár nem volt tudomásom róla,
ismertem őt, általa kaptam hatalmat. Folyamatosan erősödvén megismertem a
bennem lakozó Egyet, és a Háromszorosan-Hatalmas Egyet, és a
tartalmazhatatlanság kinyilatkoztatását. És a többiek számára megismerhetetlen
Első Egyetlen elsődleges kinyilatkoztatása által, az Istenén, aki több mint tökéletes,
láttam őt, a Háromszorosan-Hatalmas Egyet, aki mindannyiukban létezik. Kutattam
a kimondhatatlan és Megismerhetetlen Istent – akit ha valakinek meg kellene
ismerni, abszolút semmi tudomása sem lenne róla – a Háromszorosan-Hatalmas
Egyet – aki nyugalomban és csendben létezik, és megismerhetetlen – közvetítőjét.

Amikor mindezekben a dolgokban megerősítést nyertem, a Szellemi

Nagyságok hatalmai azt mondták nekem: „Tarts szünetet, rejtsd el a benned lakozó
cselekvőképtelenséget, érthetetlen dolgokat kutatván; inkább hallgasd őt továbbra
is mivel mindez lehetséges az elsődleges kinyilatkoztatás és a megvilágosodás
által.”

„Nos, van benne valami amint létezik, ez pedig az, hogy ő létezik, de egyben
eljövendő is, vagy cselekszik és tud, habár a Tudat, az Élet, a Létezés és nem-
Létezés határain kívül él, felfoghatatlanul. Ő valamiféleképpen együtt van a
tökéletes létével. Nem valamiféle maradék, mintha kinyert volna valamit valaki
elemzésre vagy tisztításra, vagy kapta vagy adta volna. Nincs elhalványítva
semmilyen módon, akár saját csodálata által, akár azáltal, hogy ad másokon át,
illetve kap. Nincs benne semmi csodálat önmaga iránt, mástól sem, nem hat rá.
Továbbá, semmit sem ad önmaga által, nehogy elhalványuljon tisztelete mások
előtt, emiatt az érv miatt nincs szüksége Tudatra, vagy Életre, igazából egyáltalán
semmire. Ő az Univerzálisok elöljárója a mag a szűkölködésében és
megismerhetetlenségében, mely a nem-létező létezés, habár a csend és az
állandóság adományával rendelkezik, nehogy elhalványítsák azok, akik nem
halványulnak el.

„Ő nem istenség, nem áldottság, nem tökéletesség. Inkább az (a háromság) ő

megismerhetetlen entitása, nem az mely megfelelő számára; inkább ő egy másik
magasabb rendűje az áldottságnak, az istenségnek és a tökéletességnek. Mivel ő
nem tökéletes, azonban más szempontból magasabb rendű. Ő nem határtalan, sem
megkötve nincs senki által. Inkább valamiféle magasabb rendű. Ő nem anyagi
létező. Nem tartozik a nagyok közé. Se nem alacsonyrendű. Ő nem szám. Nem
teremtmény. Nem olyasmi, ami létezik, ahogy azt a létezés mikéntjéről gondolják. Ő
valami más önmaga számára, ami magasabb rendűvé teszi, amit nem lehet
megismerni.”
 „Ő önmaga elsődleges kinyilatkoztatása és tudása, mivel ő egyedül az, ki
ismeri önmagát. Mivel ő nem a létezők egyike, ezért másfajta dolog, ő magasabb
rendű a felülmúlhatatlanoknál, még az összehasonlításnál is, azzal kapcsolatban,
hogy mi ő és mi nem ő. Nem résztvevője a kornak, nem résztvevője az időnek sem.
Nem kap semmit semmitől. Nem elhalványítható, ő sem halványít el semmit,
elhalványíthatatlan. Ő önmaga által megérthető, mint valami megérthetetlen dolog,
melyet ő kiemel azok közül, ami túlmutat a megismerhetetlenségen.”

„Megadatott neki az áldottság, tökéletesség és a hallgatás – nem <az

áldottság,> sem a tökéletesség és állandóság. Inkább ez (ezek a tulajdonságok)
lényének entitásai, melyek léteznek, melyeket senki sem ismerhet meg, és melyek
nyugalomban vannak. Ezek inkább az entitásai, a többiek számára
megismerhetetlenül.”

„Ő egyben szépségében is sokkal hatalmasabb mindazoknál, akik jók, és így

megismerhetetlen számukra bármilyen vonatkozásból. Általuk és ő bennük van,
nemcsak mint a megismerhetetlen tudás, mely az ő sajátossága. Egyesült a
tudatlansággal, mely kutatja őt. Ha azonban <valaki látja> a
megismerhetetlenségének módját, vagy látja őt valamennyi vonatkozásában, vagy
ha azt mondaná, hogy ő egyfajta ismeret, ő bűnös tettnek venné ezt ellenében,
hamis ítéletnek, merthogy az illető nem ismerné az Istent. Nem Az Egyetlen ítélné el,
aki semmihez sem kapcsolódik, semmi vágy sincs benne, hanem saját magát
(ítélné) meg, mivel nem találta meg a valóban létezők igaz eredetét. El volt vakítva,
eltekintve a kinyilatkoztatás pihenő szemétől, az (egytől), mely cselekszik, a
Láthatatlan Szellem Első Gondolatának Háromszorosan-Hatalmasától. Ez az egy így
létezik….

[15 sor hiányzik]

…valami […] határozottan […] szépség és első megjelenése az állandóságnak

és csendes és nyugodt és kifürkészhetetlen nagyság. Amikor megjelent, nem volt
szüksége időre vagy <melynek részese volt> végtelenségre. Ő inkább a
kifürkészhetetlen kifürkészhetetlenség. Nem hozza mozgásba önmagát, ezért
nyugalomban van. Ő nem egyfajta létezés, nehogy igényei legyenek. Térbelileg ő
anyagi, pontosabban kifejezve – anyagtalan. Nem-létező létezése van.
Mindannyiukért létezik önmagához képest, bármilyen vágyak nélkül. Hatalmasabb
ponton áll ő a hatalmasoknál. Hatalmasabb ő, mint állandósága, ezért…
 [15 sor hiányzik]

…látta őket, és valamennyiüket felhatalmazta, habár nem voltak érintettek

egyáltalán Az Egy által, ugyanúgy nem, ahogy sokan nem tudnak róla, habár
részesülnek erejében. Semmi sem készteti őt mozgásra az Egységnek
köszönhetően, mely nyugalomban van. Mivel ő megismerhetetlen, ő egy légtelen
helye a határtalanságnak. Mivel határtalan és erőtlen és nem-létező, nem kapott
Létezést. Inkább ő az, aki mindezeket önmagában tartalmazza, nyugalomban lévén
(és) kiemelkedvén abból, aki folyamatosan fennáll, mivel megjelent az Örök Élet, a
Láthatatlan és Háromszorosan-Hatalmas Szellem, melyben mindezek a létezők
benne vannak. És körbeöleli őket, magasabban lévén náluk. Egy árnyék…

[15 sor hiányzik]

…eltöltötte az erő. Ő már előttük létezett, mindannyian tőle kapták a

hatalmat, és eltöltötte őket.”

És megerősítést nyert, mindazok a dolgok, melyeket hallottál, igazak. És ne

kutass ennél többet, de járj. Nem tudjuk, vajon a Megismerhetetlen Egynek vannak-
e angyalai vagy istenei, vagy azt, hogy az Egyetlen, aki nyugalomban van,
tartalmaz-e önmagában bármit is az állandóságon kívül, mely ő, nehogy
elhalványuljon. Nem érdemes további kutatásra fordítani az időt. Megtervezték,
hogy ezeket megtudd, és az, hogy mással is beszéljenek. De te megkapod…

[öt sor hiányzik]

…és azt mondta nekem: „Írd le mindazokat a dolgokat, melyeket elmondok

neked, és azokat melyekre emlékeztetlek, mindazok kedvéért, akik érdemesek erre
utánad. És ott fogod hagyni ezt a könyvet egy hegyen, és ünnepélyesen felkéred az
őrt: „Jöjj el Végzetes Egyetlen”.

És miután mindezeket a (dolgokat) elmondta, elvált tőlem. De eltöltött a

boldogság, és megírtam ezt a könyvet, melyet elvártak tőlem, a fiam Messos, azért,
hogy mindezeket felfedhessem neked, mely dolgokat életem során kihirdettek
nekem. Először a legteljesebb csendben kaptam ezeket, egyedül voltam,
felkészítettem önmagam. Ezek azok a dolgok, melyeket felfedtek előttem, oh, fiam
Messos…

[13 sor hiányzik]

 …hirdesd mindezeket, Őh, fiam Messos, a Társteremtők valamennyi
könyvének hitelességéül.

 
Ádám Apokalipszise

A kinyilatkoztatás, melyet Ádám tanított fiának, Sethnek, a hétszázadik

évben, így szól:

Figyelj szavaimra Seth fiam. Amikor az isten megalkotott engem a föld

anyagából, Évával együtt, anyáddal; dicsőségben jártam együtt vele, melyet Éva az
eónban látott, ahonnan vétettünk. Megtanított egy szót nekem az örökkévaló Isten
tudásából. Akkoriban hasonlítottunk a hatalmas örök angyalokhoz, mivel
magasabban álltunk, mint az Isten, aki megteremtett bennünket, olyan
hatalmasságok segítségével, melyeket nem ismertünk.

Aztán az Isten, az eónok és erők irányítója, haragjában megosztott minket.

Utána két eónná váltunk. A szívünkben lévő dicsőség elhagyott bennünket, engem
és anyádat Évát, azzal az első tudással együtt, melyet magunkba lélegeztünk. És ez
a (dicsőség) elhagyott bennünket, belépett a […] csodálatos […] ahonnan vétetett,
nem abból az eónból ahonnan mi vétettünk, én és Éva, az anyád. Aztán ez (a tudás)
belépett a csodálatos eónok utódaiba. Emiatt én magam hívtalak téged annak a
férfinak a nevén aki a csodálatos nemzettség utóda, vagy annak, ahonnan való (a
csodálatos nemzettség). Azok után a napok után az Isteni igazság örök tudása
eltávolodott tőlem és anyádtól, Évától. Azóta emberként tanultunk a halálos
dolgokról. Aztán felismertük az Istent, aki alkotott minket. Így nem voltunk idegenek
hatalma előtt. Szolgáltuk őt félelemben és szolgaságban. Mindezek után
elsötétültünk szívünkben. Most alszom szívem gondolataiban.

És három férfit láttam magam előtt, akiknek arcát képtelen voltam felismerni,
révén nem tartoztak a minket teremtő Isten hatalmasságai közé. Ők felülmúlták […]
dicsőséget és […] férfiak […] mondták nekem: „Emelkedj fel Ádám a halál álmából,
és hallgasd a (tudást) az eónokról, és az utódairól annak a férfinak, aki számára
eljött az élet, aki tőled származik és Évától, feleségedtől.”

Amikor ezek a szavakat hallottam a csodálatos embertől, aki előttem állt,

sóhajtottunk, én és Éva, a szívünkben. És az Úr, az Isten, aki minket megalkotott,
előttünk állt. Azt mondta nekünk: „Ádám, miért sóhajtottatok (mindketten)
szívetekben? Nem tudjátok, hogy én vagyok az Isten aki megalkotott titeket? És én
lélegeztem belétek az élet leheletét, mint élő lelket.” Aztán sötétség jött szemünkre.
 Később az Isten, aki teremtett minket, teremtett egy fiút önmagából és Évát,
anyádat. Édes vágyat ismertem meg anyád iránt, hogy […] gondolatban […] édes
vágyat ismertem meg anyád iránt. Aztán az örök tudásnak birtoklása belülről
rombolni kezdett bennünket, gyengeség kerített minket hatalmába. Ezért életünk
napjainak száma lecsökkent. Így megtudtam, hogy a halál hatalmának befolyása alá
kerültem.

Nos hát Seth fiam, felfedem neked azokat a dolgokat, melyeket azok a férfiak
nyilatkoztattak ki számomra, akiket először láttam: miután beteljesítettem ennek a
nemzetségnek az idejét, és ennek a nemzetségnek az évei beteljesítetté válnak,
akkor […] rabszolga […] (üres a 68. oldal)

A mindenható Isten kiárasztotta záporesőit, így elpusztított minden élőt [a

mindenható Isten, azért, hogy elpusztítson minden élőt] a Földön, annak
következtében, hogy kutakodtak azután, mindazokkal együtt, akik az ember
magjából származtak, akik elvesztették az életről szóló tudást, mely általam és Éva,
az anyád által jött. Ezért ők idegenek voltak előtte (ti. az Isten előtt). Ezek után
angyali hatalmasságok érkeztek magas felhőkön, akik férfiakat hoztak arra a helyre,
ahol a lélek lakozik […] dicsőség […] ott […] jött a mennyből a Földre. Aztán az
egész sereg élőlényt otthagyták a vizekben.

Aztán az Isten megnyugodott haragjából. Visszafogta erejét a vizek felöl, és

kiárasztotta fiaira és azok feleségeire, egyúttal pedig a bárkára, a benne lévő
állatokkal együtt, melyeknek [az ember] nagyon örült, és az ég madaraira, akiket
szólított [az ember] és kiengedett a földre. És az Isten így szólt Noéhoz – akit az
elkövetkező nemzedékek majd ’Deucalionnak’ [túlélő, ősatya] hívnak – „Figyelj,
megvédtelek [téged] a bárkában, a feleségeddel,a fiaiddal és a fiaid feleségeivel,
állataikkal, az ég madaraival, melyeket hívtál és szabadon engedtél a földön. Ezért
neked adom a földet – neked és a fiaidnak. Jóindulatúan uralkodjatok rajta – te és a
fiaid. És nem fog azon férfiaknak magja elterjedni rajtatok, akik nem osztoznak
jelenlétem dicsőségében.”

Aztán olyanná váltak, mint egy nagy fényfelhő. Azok a férfiak jöttek el akik a
csodálatos eónokból és az angyalok tudásából merítettek. Ők Noé és az eónok előtt
léteztek. És az Isten így szólt Noéhoz: „Miért távolodtál el attól, amit mondtam
neked? Másik nemzedéket alkottál, hogy ezáltal kigúnyolhasd hatalmamat?”
Azután Noé így válaszolt: „Megerősítem színed előtt, hogy ezeknek a férfiaknak a
nemzetsége nem tőlem és nem a fiaimtól származik. […] tudás.
 És ő […] azokat a férfiakat elhozta a nekik megfelelő földre, és épített
számukra egy megszentelt lakóhelyet. És őket azon a néven nevezték és hatszáz
évig éltek ott a romolhatatlan tudásban. És a fenséges Fény angyalai együtt éltek
velük. Semmiféle bűnös gondolat nem lakozott szívükben, egyedül az Isten
ismerete.

Ezután Noé felosztotta a Földet fiai közt, Hám, Japhet és Sém között. Így
szólt hozzájuk: „Fiaim, hallgassátok szavaimat. Íme felosztottam a Földet
közöttetek. Azonban szolgáljátok őt félelemben és szolgaságban egész életetekben.
Ne hagyjátok, hogy utódaitok eltávolodjanak az Isten arcától, a Mindenhatótól. […]
én és a ti […] Noé fia: „Udódaim megelégedéssel töltik el színedet és
hatalmasságodat. Erősítsd ezt meg erős kézzel, félelemmel és parancsolattal, hogy
egyetlen tőlem származó mag se távolodjon el tőle, a Mindenható Istentől, hanem
alázatosan szolgálja majd és félje a tudását.”

A többiek Hám és Japhet utódai közül eljöttek, négyszázezer férfi, és más

földre léptek, és azokkal a férfiakkal időztek, akik a hatalmas végtelen és örök
tudásból származtak. Hatalmasságuk árnyéka megvédi azokat, akik velük időznek
mindenfajta ördögi dologtól és mindenfajta tisztátalan vágytól. Azután Hám és
Jáphet magjai tizenkét királyságot alapítottak, és utódaik beléptek más emberek
királyságaiba.

Azután […] megfogadta a tanácsot […], aki meghalt, a nagyszerű eónok

romolhatatlansága miatt. Aztán elmentek Saklához, Istenükhöz. Beléptek
hatalmasságába, megvádolva a nagyszerű férfiakat, akik a dicsőségében osztoztak.

Így szóltak Saklához: „Honnan van ezeknek a férfiaknak a hatalma, akik

színed előtt állnak, ki szerezte meg a magját Hámnak és Japhetnek, ki számolt meg
négyszáz [ezer] férfit? Megkaptak egy másik eónt, ahonnan származtak, és
felfordították teljes dicsőségedet és a kezed uralmát. Noé fiaiban megjelenő
magjáért minden kívánságod teljesítésre került, és (megvan) minden hatalom az
eónokban, melyeket elhatározásod szerint irányítasz, miközben mindkét férfinak és
azoknak akik dicsőségében osztoznak, nem teljesítik kívánságod. De ők
félrefordultak egész népedtől.

Azután az eónok Istene adott nekik (néhány) szolgát, hogy szolgálják őket
[…]. Eljöttek arra a földre, ahol a csodálatos férfiak voltak, akiket soha sem
mocskoltak be, és soha sem fognak bemocskolni semmiféle vágyak. Mivel lelkük
nem bemocskolt kéztől származik, hanem egy örök angyal csodálatos parancsa
által. Azután tűz, kén és aszfalt hullott azokra a férfiakra, aztán tűz és (vakító) köd
hatalmasodott el azokon az eónokon, és a fényhozók hatalmának szemei
elsötétedtek, és az eónok nem láttak többé azokban a napokban. És hatalmas
fényfelhők szálltak alá, és más fénylő felhők ereszkedtek rájuk a hatalmas eónokból.

Abrasax és Sablo és Gamaliel alászállt és kihozta azokat a férfiakat a tűzből

és a haragból, aztán az eónok fölé vitték őket, és a hatalmasságok irányítói fölé, és
elvitték őket […] az életnek […] és elvitték őket […] eónok […] lakóhelye a
nagyszerű […] ott, a szent angyalokkal és az eónokkal. A férfiak olyanokká váltak,
mint az angyalok, mivel nem voltak idegenek számukra. Ámbátor munkálkodtak az
megsemmisíthetetlen magon.

És újra, harmadszorra, a tudás fényhozója hatalmas dicsőségben távozott,

hogy hátrahagyja Noét és Noé fiainak, Hámnak és Japhetnek utódait – eltávozott,
hogy gyümölcsözzenek számára. És megváltotta a lelküket a halál napjától. Az
egész teremtését, mely a halott földön valósult meg a halott föld uralma alatt. Ám
azok, akik reagáltak az örök Isten tudására a szívükben nem lesz megsemmisülés.
Ők nem e királyságból kapták a lelket, hanem kapták (ezt) egy […] örök angyaltól
[…] fényhozó […] rátalált […] az a halál […] Sethé. Ő jeleket fog adni és csodákat
tesz, hogy kigúnyolja hatalmukat és irányítójukat.

A hatalmasságok istene ezért zavart lett és így szólt: „Honnan a hatalma

ennek a férfinak, aki magasabban áll, mint mi?” Azután hatalmas haragra gerjedt a
férfival szemben. És a dicsőség visszahúzódott és a szent házakban lakott,
melyeket magának választott. És a hatalmasságok nem látták őt szemükkel, és nem
látták a fényhozót sem. Azután megbüntették az ember húsát akihez eljött a szent
szellem.

Azután az angyalok és a hatalmasságok valamennyi nemzedéke rosszul

használva a nevet, megkérdezték: „Honnan van (a hiba)?” Vagy „Honnan a
csalódás szavai, melyeket képtelenek voltak felfedezni a hatalmasságok?”

Az első királyság azt mondta magáról, hogy ő […] származik. Egy lélek […] a
mennyországhoz. Táplálták a őt mennyekben. Megkapta azt a dicsőséget és a
hatalmat. Az anyja kebeléhez jött. És íme eljött a vízhez.
 És a második királyság arról beszélt, hogy egy nagy prófétától származik. És
egy madár jött, elvitte a megszületett gyermeket, és felvitte egy magas hegyre. És
táplálta őt a mennyei madár. Egy angyal jött elő. Így szólt hozzá: „Emelkedj fel! Az
Isten dicsőséget adott neked.” Dicsőséget kapott hát és erőt. És íme eljött a vízhez.

A harmadik királyság elbeszélte magáról, hogy egy szűz méhéből származik.

A városa vetette ki magából az anyját. Egy sivatagos helyre vitték. Ott táplálták.
Eljött és megkapta a dicsőséget és az erőt. És íme eljött a vízhez.

A negyedik királyság azt mondta magáról, hogy egy szűztől […] Salamon
megkereste őt, ő és Phersalo és Sauel és a hadai, melyeket elküldtek. Salamon
saját maga küldte ki démonhadseregét, hogy felkutassák a szüzet. És nem találták
meg azt, akit kerestek, azonban egy szűz adatott nekik. Ő volt az, akit visszavittek.
Salamon megkapta őt. A szűz állapotos lett és ott adott életet a gyermeknek. Egy
sivatag határvidékén táplálta gyermekét. Amikor felcseperedett, megkapta a
dicsőséget és a hatalmat annak magjából, aki nemzette őt. És íme eljött a vízhez.

És az ötödik királyság elmondta magáról, a mennyekből való kivetés révén

jött létre. A tengerbe hajították. A végtelen mélység megkapta őt, életet adott neki,
és elhozta a mennybe. Dicsőséget és hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez.

És a hatodik királyság azt mondta, hogy […] le az eónhoz, mely alant van,
azért hogy virágokat gyűjtsön. Állapotos lett a virágok csodálatának következtében.
Azon a helyen szült neki. A virágoskert angyalai táplálták őt. Ott kapta meg a
dicsőséget és a hatalmat. És íme eljött a vízhez.

És a hetedik királyság azt mondta magáról, hogy ő egy zuhanás. A mennyből

jött a Földre. Sárkányok hozták le barlangokba. Gyermekké vált. Szellem
ereszkedett reá és magasra vitte őt, arra a helyre, ahol a kivetés
megtörtént. Dicsőséget és hatalmat kapott ott. És íme eljött a vízhez.

És a nyolcadik királyság azt mondta magáról, hogy egy felhő ereszkedett a

Földre és egy sziklát formált. Ő ebből származik. Az angyalok, akik a felhők felett
voltak, táplálták őt. Dicsőséget és hatalmat kapott ott. És íme ő eljött a vízhez.

És a kilencedik királyság azt mondta magáról, hogy a kilenc Múzsából egy

kivált. Eljött egy magas hegyre és (kevés) időt ott töltött, így magányosan
vágyakozott saját magára azért, hogy hermafroditává váljon. Eltöltötte az önmaga
iránti vágyakozás és áldott állapotba került saját vágyától. Megszületett ő. Az
angyalok, akik már nem csodálták őt, táplálták. És ő megkapta ott a dicsőséget és a
hatalmat. És íme eljött ő a vízhez.

A tizedik királyság azt mondta magáról, hogy az ő istene a vágy felhőjébe

szeretett. A kezébe nemzette őt és feldobálta a cseppeket a felette lévő felhőbe, és
így született meg ő. Dicsőséget és hatalmat kapott ott. És íme eljött ő a vízhez.

És a tizenegyedik királyság azt mondta, hogy az apa vágyakozott saját lánya

iránt. A lány áldott állapotba került a saját apjától. A lány eldobta […] a sírt ki a
sivatagba. Az angyal táplálta őt ott. És íme eljött a vízhez.

A tizenkettedik királyság azt mondta magáról, hogy két fényhozótól

származik. Ott táplálták őt. Dicsőséget és hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez.

És a tizenharmadik királyság azt mondta magáról, hogy minden egyes

vezérük születése egy szó. És ez a szó felhatalmazást kapott ott. Dicsőséget és
hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez, azért, hogy azoknak a hatalmasoknak vágya
kielégítést nyerhessen.

Ám az uralkodó király nélküli nemzedék azt mondta, az Isten választotta ki őt

az összes eón közül. Elérte, hogy az igazság bemocskolatlan tudása eljöjjön és
benne legyen. Azt mondta: „Idegen légből, egy csodálatos eónból a csodálatos
fényhozó létrejött. És ő alkotta meg azon férfiak nemzedékét, melyet kiválasztott
hogy ragyogjon, miáltal beragyogják az egész eónt.”

Azután az utódok, akik megkapják az ő nevét a vízen és (azt) mindannyian,

újra harcba kezdenek a hatalomért. És a sötétség felhője ereszkedik rájuk.

Azután az emberek hatalmas hangon kiáltanak, mondván: „Áldott azoknak

férfiaknak a lelke, mert megismerték az Istent az igazság tudása által! Örökké
fognak élni, mert nem váltak erkölcstelenné vágyaikban, ahogy az angyalok sem,
habár nem fejezték be művüket a hatalmasságokkal, mégis megálltak az ő színe
előtt, Isten ismeretében, mint a fény mely tűzből és vérből született.

„Ám a hatalmasságok minden tettét gondolkozás nélkül

megcselekedtük. Dicsekedtünk a valamennyi művűnkben meglévő vétkekre. Az
igaz Isten ellen kiáltottunk, mert minden műve […] örök. A mi lelkünk ellen valók.
Mostanra már tudjuk, lelkünk halálnak halálával pusztul majd.”
 Azután egy hang jött hozzájuk és így szólt: „Micheu és Michar és Mnesinous,
ti akik átestetek a szent keresztségen és az élő vízen, miért szálltok szembe az élő
Istennel törvénytelen hangon és nyelven törvények nélküli módon, és vérrel és
őrült cselekedetekkel eltöltött lélekkel? Teli vagytok olyan művekkel melyekben
nincs igazság, miközben utatok tele van élvezettel és boldogsággal. Bemocskolván
az élet vizét, belefulladtatok azokkal a hatalmasságokkal együtt, akiket szolgáltatok.”

„És a ti gondolataitok nem olyanok, mint azoké a férfiaké, akiket üldöztök […]
vágy […]. Az ő gyümölcseik nem száradnak el. És megismerik őket még a hatalmas
eónok is, mivel a szavak, melyeket megtartottak, az eónok Istenének szavai, nem
bízták rá a könyvre, és nem is írták le őket. Ám angyali lények elhozták számukra,
akit a férfiak nemzedékei nem ismertek. Ezért egy magas hegyre kerülnek, az
igazság sziklájának a tetejére. Ezért így fogják nevezni:’A Megsemmisíthetetlen
Igazság Szavai’, azok számára, akik ismerik az örök Isten tudásának bölcsességét
és az angyalok tanítását mindörökké, mert ő minden dolgot ismer.”

Ezek azok a kinyilatkoztatások, melyeket Ádám hozott Seth tudomására, a fiának, és

annak fia mindezekről tanította magjait. Ez Ádám elrejtett tudása, melyet Sethnek adott,
mely a szent megkeresztelését jelenti mindazoknak, akik ismerik az örök tudást,
azoknak a szavaknak a születése által és a megsemmisíthetetlen fényhozók által, akik
a szent magból származnak: Jesszeusz, Mazareusz, Jesszedekeusz és az Élő Víz.
 

 
 Jakab (első) Apokalipszise

Az Úr volt az, aki hozzám szólt: „Nézd most hát megváltásom beteljesülését.
Jelet adtam neked mindezekről a dolgokról, Jakab, testvérem. Nem ok nélkül
hívtalak téged testvéremnek, habár nem vagy fizikai értelemben a fivérem. És nem
voltam tudatlan veled kapcsolatban, amikor jelet adtam neked – értsd meg és
hallgasd szavaim.”

„Semmi sem létezett, kivéve Ő-aki-van. Ő megnevezhetetlen és

kimondhatatlan. Én magam szintén megnevezhetetlen vagyok, Ő-aki-van által,
mivel én is számos nevet kaptam – kettőt Ő-aki-vantól. És én, előtted vagyok. A
nőiséggel kapcsolatban kérdeztél tehát, a nőiség létezik, de a nőiség nem az első
volt. Saját maga hatalmassága és isteni tulajdonságai hívták a létezésbe. Én
azonban nem léteztem megszületésem előtt, mivel csak egy képmása vagyok Ő-aki-
vannak. Ám a megvalósulásba hoztam képmását, ezért Ő-aki-van fiai
megismerhetik mely dolgok az övéik és melyek idegenek (számukra). Figyelj, teljes
egészében kinyilatkoztatom neked ezt a misztériumot. Azért, hogy holnap után
felfogják. Ám megváltásom közel lesz.”

Jakab így szólt: „Mester, azt mondtad: ’Meg fogják érteni.’ De mit tehetnék én?”
így felelt: „Nem kell félned, Jakab. Te is meg fogod érteni, amit ők. De hagyd el
Jeruzsálemet (Úr-sólymot). Azért, mert ő az aki mindig a keserűség poharát adja a
fény fiainak. Igen nagyszámú archon lakhelye. Megváltásod azonban számukra lesz
fenntartva. Így hát megértheted kik ők és mifélék. Te leszel […] És figyelj. Ők nem
[…] hanem archonok […] E tizenkettő […] le […] archonok […] egészen saját hét
napjukig.”

Jakab így szólt: „Mester, tizenkétszer hét nap van és nem hétszer, amint a
szövegekben áll?” Az úr így felel: „Jakab, az, aki e szöveg szellemében szól,
korlátozott a felfogóképessége. Én azonban kinyilvánítom számodra mi származik
attól, akinek nincs száma. Adok neked egy jelet az ő számáról. Ezért tehát ha valami
létrejön tőle, akit nem lehet megmérni, jelet adok neked a mértékével kapcsolatban.”

Jakab így szólt: „Mester, figyelj rám hát, megkaptam a számukat. Hetvenkettő
a mértékük!” Az Úr így felelt: „Ez a hetvenkét menny, ezek az ő alárendeltjeik. Ezek
hordozzák valamennyi hatalmuk erejét, és mindez általuk jött létre; és ők voltak
azok, akik szétosztották mindenfelé, a tizenkét archon fennhatósága alatt létezve. A
közöttük lévő belső hatalom létrehozta az angyalokat és a megszámlálhatatlan
seregeket. Ő-aki-van, azonban odaadta […] minek következtében […] Ő-aki-van […]
nincs számuk. Ha számot szeretnél adni nekik, nem fog sikerülni, amíg el nem
dobod magadtól a vak gondolataidat, a hús köteléke magába zár téged. És azután
eléred Ő-aki-vant. És nem leszel többé Jakab, sokkal inkább te leszel az Egy-aki-
van. És mindannyian, akiknek nincs száma, meg lesznek nevezve.

<Jakab így szólt>: „Mester, miképpen érhetem el Ő-aki-vant, hiszen mindezek

a hatalmasságok és seregek ellenem készülődnek?” Azt felelte nekem: „Azok a
hatalmasságok nem kifejezetten ellened készülődnek, hanem sokkal inkább
egymás ellen. Igazából én vagyok az, aki ellen készülődnek. És más
hatalmasságokkal együtt készülődnek. Döntés alapján készülnek ellenem. Nem
adtak […] nekem ebben […] általuk […] ezen a helyen […] szenvedve, fogok […].
Nem akarja és nem fogja rendreutasítani őket. Ám csend lesz bennem és rejtőző
misztérium. Megkeményedek haragjuk miatt.”

Jakab megkérdezte: „Mester, ha maguk közt ellened készülődnek, akkor nincs

szemrehányás?

Tudással érkeztél,
Hogy rendreutasítsd őket feledékenységük miatt.
Emlékezettel érkeztél,
Hogy rendreutasítsd őket tudatlanságuk miatt.

Azonban kíváncsi voltam rád.

Habár mély tudatlanságba süllyedtél,

semmit sem mocskoltál be,
Habár mély butaságba süllyedtél,
Mégis megőrizted emlékezeted.
Sárban jártál,
a ruhád mégsem piszkolódott be,
nem temetett be erkölcstelenségük,
és nem ragadtak magukkal.
 És nem voltam olyan, mint ők, ám mégis mindent magamra öltöttem az
övéikből.

Felejtés van bennem,

habár emlékszek olyasmikre, mely nem az övék.
[…] van bennem
Benne vagyok az ő […]

[…] tudás […] nem a szenvedésükben […]. Azonban félelem töltött el előttük,
mivel ők uralkodtak. Mik a szándékaik? Mit mondhatnék nekik? Vagy mi az a szó
amit mondhatnék, hogy megszabadítsam őket?

Az Úr így válaszolt: „Jakab, dicsérendő az értelmed és a félelmed. Ha továbbra

is csüggedt leszel, akkor semmiben sem fogsz hinni a megváltásodon kívül. Ezért
figyelj, teljesé teszem ezt sorsot ezen a Földön, miként azt a mennyből elmondtam.
És kinyilatkoztatom számodra megváltásodat.”

Jakab mondta: „Mester, ezen dolgok elmúltával miként jelensz meg újra
nekünk? Miután elfogtak és beteljesítetted a sorsot, felmész az Ő-aki-vanhoz”. Az
Úr így felelt: „Jakab, ezen dolgok végeztével mindent fel fogok fedni számodra,
nem csak a te kedvedért, hanem az emberek hitetlensége miatt, ezért hűség
lakozhat majd bennük. Nagy sokaság támadja majd hűségüket, ezért megnövelik
[…]. Ezután megjelenek az archonok előtt, hogy megfeddjem őket. És felfedem
számukra, hogy ő nem felfogható. Ha felfognák őt, valamennyiüknél hatalmasabb
lenne. Most elmegyek. Emlékezz a dolgokra melyeket mondtam neked, és hagyd
hogy a maguk útját járják.” Jakab így szólt: „Uram, sürgetni fogom szavaid
megvalósulását.” Az Úr búcsút mondott neki és beváltotta szavait.

Amikor Jakab hallott a rá váró szenvedésről és vigasztalanságról, várta az Ő

eljövetelének jelét. És Ő eljött jó néhány nap után. És Jakab felment a hegyre,
melyet „Gaugelan”-nak hívnak, tanítványaival együtt, akik hallgattak rá, mivel ők is
vigasztalanok voltak, és ő volt […] a vigasztaló, mondván: „Ez a […] második […]”
Ezután a tömeg szétszéledt, de Jakab ottmaradt […] ima […] szokása szerint.

És az Úr megjelent neki. Azután abbahagyta az imát és megölelte

őt. Megcsókolta, mondván: „Mester, Megtaláltalak! Hallottam szenvedésedről,
melyet kiálltál. És nagyon vigasztalan voltam. Ismered részvétemet. Ezért, ezen
elmélkedve, azt kívántam, bárcsak ne látnám ezeket az embereket. Nekik felelniük
kell mindazokért a dolgokért, melyeket elkövettek. Ezekért a dolgokért melyeket
elkövettek, megfelelő büntetést érdemelnek.”

Az Úr így szólt: „Jakab, ne aggódj miattam és ezek miatt az emberek miatt sem.
Én vagyok ő, akit magamban hordozok. Soha sem szenvedtem semmilyen módon,
és nem voltam vigasztalan sem. Ezek az emberek semmiféle kárt nem okoztak
nekem. Ezek az emberek olyasféleképpen léteznek, mint az archónok egy típusa, és
megérdemelten pusztulnak majd el általuk. Ám […] az archónok […] aki volt […] de
mióta ez […] haragban vele […]. Az igaz […] az ő szolgája. Ezért a neved ’Jakab az
igaz’. Láthatod miképpen válsz megfontolttá amikor velem találkozol. És befejezted
ezt az imát. Nos mivel Isten igaz embere vagy, ezért megöleltél és megcsókoltál
engem. Bizony mondom neked, hatalmas haragot és dühöt kavartál magad ellen.
De (ez azért történt, hogy) ezek a többiek életre keljenek.”

Ám Jakab félénk volt és elkeseredett. És igen vigasztalan. És mindketten

leültek egy sziklára. Az Úr így szólt hozzá: „Jakab, most átesel ezeken a
szenvedéseken. De ne légy szomorú. A hús gyengesége miatt. Meg fogja kapni, ami
elrendeltetett számára. De te ne legyél félénk vagy rémült.” Az Úr elhallgatott.

Amikor Jakab mindezeket hallotta, kitörölte a könnyeket a szeméből és igen

keserűen […] mely […]. Az Úr ezt mondta neki: „Figyelj Jakab, felfedtem számodra
megváltásodat. Amikor elfognak téged, és átesel ezeken a szenvedéseken, a
seregek felfegyverzik magukat ellened, hogy <ők> megragadjanak téged. És
különösképpen hárman közülük ragadnak meg téged – ők, akik úgy ülnek (ott), mint
hídvámszedők. Nemcsak, hogy hídvámot követelnek, de elragadják a lelkeket is
rablás által. Amikor hatalmukba kerülsz, egyikük, aki az őr közöttük, így szól majd
hozzád: „Ki vagy te és honnan jössz?” Te így válaszolsz akkor: „Én a fiú vagyok és
Atyámtól jövök.” Azt mondja majd neked: „Miféle fiú vagy te és miféle atyához
tartozol?” Te így felelsz neki: „A Létezés-előtti Atyától vagyok, a fia a Létezés-előtti
Egynek.” Amikor ezt mondják neked […] Te így felelsz neki: […] benne [..] hogy én
hatalmas […]”

[…] idegen dolgoknak?” Te így felelsz neki: „Ők nem teljesen idegenek,
azonban Achamoth-tól valók, aki a nő. Ő pedig ezeket szülte, amint kivált a Létezés-
előtti Egynek fajtájából. Így hát ők nem idegenek, hanem a mieink. Ők valójában a
mieink, mert ő, aki az úrnőjük, a Létezés-előtti Egytől származik. Ugyanakkor ők
idegenek is, mivel a Létezés-előtti Egy nem érintkezett vele (az úrnővel), mielőtt az
őket megszülte.” Akkor ő ismét így szól hozzád: „Hová tartasz?” Te így felelsz majd:
„Arra a helyre, ahonnan jöttem, visszatérek oda.” Amikor pedig ezeket a dolgokat
mondod, megszabadulsz majd támadásaiktól.”

„Ám amikor odaérsz ehhez a három csatlóshoz, akik elragadják a lelkeket

rablás által azon a helyen […] ezeket. Te […] egy hajó […] sokkal inkább, mint […]
annak, akit te […] neki […] eredetét. Te is lehiggadsz […]. Azonban szólítom a
romolhatatlan tudást, mely a Bölcsesség, aki az Atyában van (és) aki Achamoth
anyja. Achamothnak nem volt apja vagy férfi hitvese, ő nő a nőtől. Férfi nélkül szült
téged, mivelhogy egyedül volt (és) tudatlanságban, nem tudta anyja milyen
életeken ment át, úgy gondolta egyedül élt. Azonban kiáltok anyjáért. És ők
zűrzavarba zuhannak (és) vádolni fogják eredetüket és anyjuk faját. Te azonban
eljutsz oda, ami a tied […] te majd [..] a Létezés-előtti Egy.”

„A tizenkét tanítvány és a tizenkét pár típusai ők […] Achamoth, mely nevet

„Bölcsesség”-nek fordítanak. És aki én magam vagyok, (és) aki a romolhatatlan
Bölcsesség, aki megvált majd téged, és (akik) az Ő-aki-van összes fia – ezeket a
dolgokat tudják és el vannak rejtve bennük. El fogod rejteni <ezeket a dolgokat>
magadban, és hallgatni fogsz. Ám ki fogod nyilvánítani mindez Addainak. Mikor
eltávozol, azonnal háború lesz ezen a földön. Sirasd meg akkor őt, aki
Jeruzsálemben lakik. Szívleltesd meg mindezen dolgokat Addaival. A tizedik évben
ültesd le és írasd le vele. És amikor leírta […] ők oda fogják adni nekik […] nála van
a […] a neve Lévi. Aztán el fogja hozni […] szót […] amit korábban mondtam […]
egy nő […] Jeruzsálem az ő […] és két fiút nemz neki (a nőnek). Ők fogják örökölni
ezeket a dolgokat és az ő megértésének képességét aki […] felmagasztal. Ők fogják
megkapni […] általa az értelmet. Kettejük közül a pedig fiatalabb a nagyobb. És
ezek a dolgok rejtve maradnak őbenne, amíg el nem éri a 17. életévét […] elkezd […]
általuk. Rendkívüli módon fogják követni, mivel az ő […] társaság. Általuk fog
kinyilvánítani, és ők kinyilvánítják e szót. Azután nemzőjévé válik […]

Jakab így szólt: „Meg vagyok elégedve […] és ők […] az én lelkem. Még egy
dolog amit megkérdezek: ki ez a hét nő akik a tanítványaid közül valók? És vedd
észre, valamennyi nő magasztal téged. Engem is ámulatba ejt, az erőtlen testek
miként tudnak erőssé válni a bennük levő felfogóképesség által.” Az Úr ezt mondta:
„Te […] jól [..] a szelleme a […] a gondolat szelleme, a tanács szelleme […], a
szellem […] a tudás szelleme […] a félelmüké […] amikor áthaladt ennek az
 archonnak a lélegzetén, akinek neve Adonaiosz […] őt és […] tudatlan volt […]
amikor leszármaztam tőle, ő emlékezett rá, hogy az ő fia vagyok. Kegyes volt
hozzám akkoriban, mint a fiához. És aztán, mielőtt <én> megjelentem itt, <ő>
odadobta őket ezen emberek közé. És a mennyből pedig a prófétákat […].”

Jakab így szólt: „Mester, […] én […] mindannyian […] bennük különösen […]”
Az úr azt mondta: „Jakab, dicsérlek téged […] sétálni a földön […] a szavakat,
miközben […] rajta […]. A keserű pohár tőled való eltávolítása végett. Néhányan […]
-ból ellened készülődnek. mivel elkezdted megérteni eredetüket a gyökerektől a
végig. Vess el magadtól minden törvénytelenséget. És óvakodj, mert irigyelnek
téged. Amikor az észlelés eme szavait mondod, bátorítsd ezt a négyet: Salomét és
Máriát, és Mártát és Arsinoe-t […] mivel ő elvesz néhányat […] nekem, ő a […]
becsült ajánlatok és […]. Ám én […] nem ezen a módon, de […] első gyümölcse a
[…] emelkedő […] ezért az Isten hatalma megjelenhetett. A romlandó felemelkedett
a romolhatatlanhoz és a női alkotórész elért ehhez a férfi alkotórészéhez.”

Jakab így szólt: „Mester, a három (dologban), azután, az övék […] eldobva.
Mivel becsmérelték, és üldözték őket […]. Figyelj […] minden [...] bárkitől […].
Mivel megkaptad […] tudását. És […] hogy ami a […] menj […] meg fogod találni
[…]. Ám én előre megyek és kinyilatkoztatom mindazt, hogy higgyenek neked, így
eltelhetnek kegyelemben és megváltásban, és ez a kinyilatkoztatás beteljesedik..

Abban a pillanatban hirtelen eltávozott és megdorgálta a tizenkettőt és

elragadta tőlük a megelégedettséget, amit a tudás útja kapcsán éreztek […]

[…]. És a többségük […] amikor látták, a küldött megértette […]. A többiek […] mondta:
„[…] őt erről a földről. Mert nem méltó az életre”. Ezeket a dolgokat félték aztán.
Felemelkedtek, mondván: „Nincs részünk ebben a vérben, csak egy ember veszett el
igazságtalanul.” Jakab így távozott […] pillantás […] értünk […] őt.
 

 
 Jakab (második) Apokalipszise
Ez az a beszámoló, melyet Jakab, az Igaz elmondott Jeruzsálemben, melyet
Mareim, az egyik pap, leírt. Korábban ő elmondta Theudának, az Igaz Egy apjának,
mivel rokona volt. Ezt mondta: „Siess! Jöjj Máriával, feleségeddel és a rokonaiddal
[…] ezért […] ennek […] neki, ő meg fogja érteni. Tudnod kell, őmiatta a tömegek
megzavarodnak […] és ők rendkívüli mértékben megharagszanak rá. […] és ők
imádkoznak […]. Ő érte gyakran mondják el ezeket a szavakat és más szavakat is.”
„Rendszerint ezeket a szavakat mondta miközben az emberek tömegei
letelepedtek. Aztán (ezért) odalépett hozzájuk, de <nem> ült le közéjük, szokása
szerint. Inkább magasabban, az ötödik lépcsőfokon foglalt helyet, mely nagy
megbecsülésnek örvendett, miközben összes emberünk […] a szavakat […]”
„[…] én vagyok, aki megkapta a kinyilatkoztatást a Múlhatatlanság
Pleromájától. (Én vagyok) az, akit elsőnek hívott meg ő, a hatalmas, és aki
engedelmeskedett az Úrnak – neki, aki átkelt a világok között […] ő aki […] ő aki
lecsupaszította magát és meztelenül járt, ő akit romlandó állapotban találtak,
azonban a múlhatatlanságnak nevelték. – Ez az Úr aki jelenleg eljött, mint fiú aki lát,
és mint fivér akit kerestek. Ő el fog jönni […] létrehozván őt, mert […] és ő egyesíti
[…] megszabadítja őt […] -ban […] ő aki eljött, hogy […]”
„Ismételten: gazdag vagyok az ismeretekben és különleges megértő-
képességem van, melyet csak felülről kaptam és […] eljön a […]. Én vagyok a […]
akit ismerek. Melyet kinyilatkoztattak nekem, és ami mindenki más előtt rejtve
marad és (csak) általa lesz kinyilvánítva. Ők ketten, akiket látok <…> (és) ők már
kihirdették a következő szavak által: ’Megítéltetik majd a gonosz által.’ Ő, aki
istenkáromlás nélkül élt, istenkáromlás miatt halt meg. Ő akit kivetettek, ők […].”
„[…] a hús és a tudás által van az, hogy én a húsból származom. Biztosan meg
fogok halni, de az életben meg fognak engem találni. Azért léptem be, hogy
megítélhessenek […] származom […] ítélet […] nem fogok az ő szolgáira
szemrehányást hozni […] igyekszem megszabadítani őket és annak fölé helyezni
valamennyiüket, aki uralkodni akar felettük. Ha segítséget kapnak, én vagyok az a
titkos fivér, aki imádkozott az Atyához, amíg ő nem […] uralkodik […]
múlhatatlanság […] elsőként […].”

Én vagyok az elsőként nemzett fiú. –

Ő el fogja pusztítani teljes mértékben uralmukat. –
Én vagyok a szeretett.
 Én vagyok az igaz.
Én vagyok az Atya fia.

Csak azt mondom, amit hallottam.

Csak azt parancsolom, amit nekem parancsoltak.
Csak azt mutatom neked, amit találtam.

Vedd észre, én azért beszélek, mert megszülettem. Figyelj rám, azért, hogy
megláthass engem!
„Ha már egyszer létezem, akkor ki vagyok én? Mivel <nem> azért jöttem mert
akartam, sem azért mert én, én akartam lenni. Mivel rövid ideje létezem […].”
„Egyszer, amikor elgondolkozva ültem, kinyitotta az ajtót. Őt akit gyűlöltem és
üldöztem, eljött hozzám. Így szólt hozzám: ’Légy üdvözölve fivérem, fivérem, légy
üdvözölve.’ Amint felemeltem a fejem és rábámultam, anyám ezt mondta: ’Ne ijedj
meg fiam, mert „fivéremnek” szólított. Mindkettőtöket ugyanaz a tej táplált. Ezért
„anyámnak” szólít engem. Nem idegen számunkra. Ő a féltestvéred […].”
„[…] ezeket a szavakat […] nagyszerű […] rájuk találok majd, és ők eljönnek.
Azonban én idegen vagyok és nekik semmiféle ismeretük nincs rólam
gondolataikban. Ezért megismernek majd engem itt. Ám az is rendjén való, hogy
mások rajtad keresztül ismerjenek meg engem.”
„<Te vagy> az akinek mondom. Halld és értsd meg – a tömegek lassú
észjárásúak lesznek, ha meghallják. De te mindezt megérted, úgy, amint azt el
tudom neked mondani. A te apád nem az én apám. Az én apám azonban a te
apáddá lett.”
„Ez a szűz, akiről hallottál – így történt, hogy […] szűz […] ugyanis a szűz […],
hogyan […] nekem, hogy […] megtudni […] nem annyira […] akit én […]. Ő érte […]
neki, és ez számodra szintén hasznos. Az apád, akit gazdagtnak vélsz, lehetővé
teszi, hogy mindazokat a dolgokat megörököld, melyeket látsz.”
„Tudomásodra hozom, hogy elmondom neked azokat a (szavakat) melyekről
beszélni fogok. Amikor meghallod, azért, nyisd ki a füled és értsd meg és járj
(szellemükben)! Mindez miattad lesz így, hatással lesznek rád, és a dicsőséges által
mozgósításra kerülnek. És ha össze akarnak zavarni és (elragadni) őrzésüket […]
elkezd […] nem, sem az eljövendő, akit ő küldött, hogy végrehajtsa a mostani
teremtést. Ezen dolgok után, amikor megszégyenítik, összezavarodik majd e dolog
miatt, mely távol esik az eónoktól, és semmiség. És az öröksége, melyet büszkén
hirdet csodálatosnak, kicsinnyé válik. Az ajándékai nem áldottak. Ígéretei ördögi
cselszövések. Habár nem vagy a könyörületének (eszköze), mégis rajtad keresztül
követi el durvaságait. Igazságtalan dolgokat akar tenni velünk, és uralmat fog
gyakorolni a neki megszabott ideig..”
„De értsd meg és ismerd meg a könyörületes Atyát. Nem kapott határtalan
örökséget és napjai (számát) sem korlátozták, de olyan, mint az örök nap […] ez […]
megért […]. És használta […]. Ő nem az, aki (eljött) közülük, (és) ezért megvetett.
Emiatt büszkélkedik, így talán nem kap dorgálást. Mindezek miatt elöljárója
mindazoknak, akik alant vannak, azoknak, akik lenéztek téged. Miután bebörtönözte
azokat az Atyától, megragadta őket és átformálta őket, hogy emlékezzenek rá. És
így van az, hogy ők is vele együtt léteznek.”
„Láttam a magasból azokat a dolgokat, melyek megtörténtek, és
megmagyarázom, miként történtek meg. Meglátogattak engem, még mikor más
formában voltak, miközben figyeltem, eljöttek hozzám, hogy megismerjenek
<engem> azok révén, akiket ismertem.”
„Mielőtt mindezek a dolgok megtörténnek, ők készíteni fognak egy […]. Tudom,
miként kíséreltek meg lejönni erre a helyre, ahová ő is közelíthet […] a kis gyerekek,
de én fel kívánom fedni általad és a lélek hatalma által, azért, hogy ő is ki tudja
nyilvánítani mindazoknak, akik a tieid. És azok, akik be szeretnének lépni, és akik
szeretnének azon az úton járni, mely az ajtóhoz vezet, általad fogják megnyitni a
helyes ajtót. És követnek téged, és belépnek és te kísérőjük leszel odabent, és
mindannyiuknak jutalmat adsz, akik készek erre.”

„Mivel nem te vagy a megváltó és nem vagy az idegenek segítője sem.

Fényhozó vagy, aki megváltja az enyémeimet,
És most azokat, akik a tieid.
Kinyilvánítod (nekik); mindannyiuk számára a jót fogod elhozni.

Téged ők csodálni fognak minden egyes hatalmas (tettért).

Te vagy az, akit a mennyek megáldanak.
Téged ő irigyel, ő, aki magát a te Uradnak nevezi.
Én vagyok a […] azokat, aki együtt tanítják ezeket a dolgokat veled.

A te kedvedért, meg fogják mondani nekik ezeket a dolgokat, és pihenni térnek.

A te kedvedért, uralkodni fognak, és királyokká válnak.
A te kedvedért, irgalmat kapnak mindazoktól, akikhez irgalmasok.

Mivel éppen te voltál az, aki először felöltözött,

Az is te leszel majd elsőként aki lecsupaszítja magát,
 És Olyanná válsz, mint amilyen azelőtt voltál, mielőtt lecsupaszítottak.”

„És megcsókolta az arcom. Megragadott és így szólt: „Szeretett tanítványom!

Figyelj, kinyilvánítom neked azokat a dolgokat, melyek (sem) a mennyekben, sem
az archonjaik által nem ismertek. Figyel, kinyilvánítom neked azokat a dolgokat,
melyeket ő sem tud, ő, aki büszkélkedett:’[…] nincs más csak én. Hát nem élő
vagyok én? Mivel én apa vagyok, nincs meg hát a hatalmam mindenhez?’ Figyelj,
mindent kinyilvánítok neked, szeretett tanítványom. Értsd meg és ismerd meg, te
ugyanúgy megnyilvánulhatsz, ahogy én. Figyelj, kinyilvánítom neked őt, aki rejtett.
De most nyújtsd ki a kezed. Most ragadj meg engem.”
„És aztán kinyújtottam a kezem, de nem olyannak találtam őt, amint azt
elképzeltem (milyen lehet). Ám kicsivel később hallottam, amint ezt mondja: ’Értsd
meg és ragadj meg engem.’ Aztán megértettem, és megrémültem. És rendkívül
vidám lettem.”
Ezért beszélek neked az ítéletekről, téged is megítéltek. Nem voltál kíméletes,
mégis megkíméltek. Légy józan és […] nem tudtad.”

Ő volt az, akinek megteremtette a mennyet és a földet

És benne lakott, nem látott.
Ő volt az, aki az élet.
Ő volt a fény.
Ő volt az, aki eljött hozzám.

És ismét, befejezi azt ami egyszer elkezdődött,

És kezdetet ad annak, ami a vége felé jár.
Ő volt a Szent Lélek és a Láthatatlan Egy,
Aki nem jött le a földre.
Ő volt a szűz, és amit csak megkívánt, megtörtént vele.
Láttam, hogy lecsupaszították, és semmi féle ruha nem volt rajta, ami
öltöztesse.
Ami csak szándékában áll, megtörténik vele […].

„Tagadd meg ezt a nehéz utat, mely (oly) változékony, és járjatok

egyetértésben ővele, akik csodálják, hogy szabad emberekké váltatok általam,
miután átvészeltétek az összes uralmat. Mivel ő nem ítél meg (titeket) azokért a
dolgokért, melyeket elkövettetek, egyben irgalmas hozzátok. Mivel nem ti (vagytok),
akik ezeket elkövették, hanem az Úr az (aki megtette). Nem haragos személy,
hanem jóságos Atya.”
„Ti ítéltétek meg saját magatokat, és ezért megmaradtok a kötelékükben.
Elnyomtátok saját magatokat, és bár megbánjátok ezt, (de) semmi hasznotok belőle.
Figyeljetek őrá, aki beszél és aki keresi őt, aki csendes. Ismerjétek meg őt aki eljött
erre a helyre, és értsétek meg őt, aki eltávozott (innen). Én vagyok az Igaz Egy, és
én (nem) ítélkezem. Nem vagyok mester, hanem segítő vagyok. Kivetették őt,
mielőtt kinyújtotta volna a kezét. Én […].”
„[…] és ő megengedi nekem, hogy hallgassam. És játsszatok a trombitákon, a
furulyákon és hárfákon ebben a házban. Az Úr fogságba vetett titeket az Úrtól,
bezárván füleitek, hogy ne hallhassátok szavainak hangját. Miáltal képesek lesztek
figyelmet szentelni szíveteknek, és az ’Igaz Egynek’ neveztek majd engem. Ezért
azt mondom nektek: figyeljetek, nektek adom a házatok, melyről azt mondjátok, az
Isten készített – ez az a (ház) melyet megígért nektek, mint örökséget. Ez a (ház)
melyet rombolásra és gúny tárgyául teszem mindazok számára, akik
tudatlanságban élnek. Ezért figyeljetek, azokra, akik megfontoltan döntenek […].”
Azon a napon valamennyi ember és a tömeg össze volt zavarva, és úgy tettek,
mintha nem lettek volna befolyás alatt. És ő felemelkedett és előlépett felszólalni
ebben az ügyben. És (újra) belépett ugyanazon a napon, és néhány órán át beszélt.
Én a papok között voltam és nem fedtem fel semmit a kapcsolatunkról, mivel
valamennyien egyhangúan azt mondták nekem: „Gyere, kövezzük meg az Igaz
Egyet.’ Felemelkedvén így szóltak: „Igen, öljük meg ezt az embert, mert
kiragadtatott a körünkből, ezért használhatatlan számunkra.’
És ők ezen voltak, és megtalálták őt a templom oszlopai mellett a hatalmas
sarokkő közelében. Elhatározták, hogy letaszítják a magasból, és le is
taszították. És ők […] ők […]. Megragadták és megütötték, miközben a földre
cibálták Kirángatták őt és egy követ raktak a hasára. Mindinnyian rátapostak,
miközben ezt mondták: ’Vétkeztél.’
Ismét felemelték őt, mivel még élt, és egy gödör ásására kényszerítették. Majd
beleállították. Miután hasáig betemették, ily módon megkövezték
És ő kinyújtotta a kezét és elmondta ezt az imát – nem azt, melyet mi szokás
szerint nevében mondunk:

„Én istenem és atyám,

Ki megmentettél engem ettől a holt reménytől.
Aki életet adtál nekem az ő rejtelmes rendelkezései szerint,
 Ne engedd, hogy ennek a világnak e napjai hosszúra nyúljanak számomra,
De a te napod fénye […] megmarad
[…] az üdvözülésben.

Vigyél el engem erről az átmeneti helyről!

Ne hagyd, hogy kegyelmed itt maradjon utánam,
Ám legyen a kegyelmed tiszta!

Ments meg engem az ördögi haláltól!

Hozd ki a sírból élve, mert kegyelmes vagy –
Szerető – aki bennem élsz, hogy befejezzük a teljesség munkáját!

Ments meg engem a bűnös testtől,

Mert bízom benned minden erőmből,
Mert te vagy az élet élete!

Ments meg engem a megalázó ellenségtől!

Ne adj engem olyanok kezére ítéletre, akik súlyos bűnökkel terheltek!
Engedd el minden adósságomat melyeket az (életem) napjai során szereztem!

Mert veled élek, kegyelmed bennem él.

Mindenkit megtagadtam, de neked megvallottam.
Ments meg a gonosz megpróbáltatástól!

De most itt az idő és az óra.

Óh, Szentlélek, küldd el üdvözítésedet […] a fényt […]
A fényt […] hatalmasan […]

„Miután beszélt, elhallgatott […] szó […] mindezek után […] a beszámoló […].”
 

 
 Pál Apokalipszise
[..] az út. Ő pedig szólt hozzá, ezt mondván: „Melyik úton menjek fel
Jeruzsálembe?” A kisgyerek válaszolván ezt mondta: „Mondd meg a neved, hogy
megmutathassam neked az utat”. A kisgyerek tudta, hogy ő Pál. Szeretett volna
beszédbe elegyedni vele, a szavai csak az ürügyet szolgáltatták mindahhoz, hogy
szólhasson hozzá.

A kisgyerek megszólalt, mondván: „Tudom, ki vagy te, Pál. Te vagy az, aki
áldott mióta az anyja méhében volt. Azért jöttem hozzád, hogy felmehess
Jeruzsálembe az apostol-társaidhoz. És emiatt kaptál meghívást. És én vagyok a
Lélek, aki társad lesz. Hagyd, hogy felébredjen a tudatod, Pál, […]val. Ezért […] az
egész, melyet […] a fejedelemségek között és ezek a hatalmak és arkangyalok és
hatalmasságok és az egész démoni fajok. […] az, mely kinyilatkoztatja a
tömegeknek a lélek-táplálást.”

És miután kis szünetet tartott, hogy befejezze beszédét, ezt mondta nekem:
„Hagyd éberen a tudatod, Pál, és vedd észre, a hegy, amelyiken állsz, Jerikó hegye,
ezért tanuld meg meglátni a rejtett dolgokat a láthatóak mögött. Ugyanez érvényes
a tizenkét apostolra is, akikhez el fogsz menni, mert hogy ők kiválasztott lelkek, és
üdvözölni fognak téged.” – felemelte tekintetét és látta, amint üdvözlik őt.

Azután a Szent Lélek, aki beszélt hozzá, megfogta őt és felemelte a harmadik

mennyekbe és még tovább mentek, a negyedik mennyekbe. A Szent Lélek szólt
hozzá, mondván: „Nézd és lásd a hasonlóságodat a földiekhez.” És lenézett és látta
az embereket a Földön. Kitartóan nézett és látta azokat, akik […] vannak. Aztán
ismét lenézett és látta a tizenkét apostolt jobb oldalt és balról, a teremtésben, és a
Lelket, aki előttük járt.

És láttam a negyedik mennyekben, a neve szerint – láttam az istenekre

emlékeztető angyalokat, az angyalokat, akik kihoznak éppen egy lelket a halál
földjéről. Aztán a negyedik menny kapujába helyezik őt. És az angyalok
megkorbácsolják. A lelek szólt, mondván: „Mi volt az a bűn, amit elkövettem a világ
ellen?”. A vámszedő, aki a negyedik mennyben lakik így válaszolt:, mondván: „Nem
volt helyes dolog annyi törvénytelenséget elkövetni a halál földjén”. A lélek
válaszolván ezt mondta: „Hozz tanúkat! Hagyd hogy megmutassák milyen testben
követtem el a törvénytelen dolgokat. Szeretnéd, hogy hozzak egy könyvet olvasni
belőle?”

És eljött a három tanú. Az első szólt, mondván: „Hát nem voltam én a

tömegben a második órában […]? Felkeltem ellened, amíg meg nem haragudtál,
nem kezdtél el dühöngeni és irigykedni.” És a második szólt, mondván: „Hát nem
voltam én a világban? Az ötödik órába léptem és láttalak téged, és csodáltalak
téged. És most figyelj, vádollak azokkal a gyilkosságokkal, melyeket elkövettél.” A
harmadik szólt, mondván: Hát nem jöttem el hozzád a tizenkettedik órájában a
napnak, amikor a nap lenyugvóban volt? sötétséget adtam neked, amíg el kellett
követned bűneidet.” Amikor a Lélek hallotta ezeket a dolgokat, szomorúan sütötte
le szemét. Aztán felemelte tekintetét. Elmerítették. A lélek, melyet elmerítenek, új
testbe költözik, melyet előkészítettek számára. És figyelj, a tapasztalásának vége.

Aztán felnéztem és láttam a Lelket, amint így szól hozzám: „Pál, jöjj! Indulj el
felém!” Amint elindultam, a kapu kinyílt, és én felmentem az ötödik mennybe. És
láttam apostoltársaimat, amint velem tartanak, miközben a Lélek csatlakozott
hozzánk. És láttam egy rendkívüli angyalt az ötödik mennyben, aki fém rudat tartott
a kezében. Három további angyal volt vele, én az arcukat néztem. Ők azonban
versenyeztek egymással, ostorral a kezükben, ösztökélték a lelkeket az ítéletre. Én
azonban a Lélekkel tartottam, és a kapu megnyílt számunkra.

Aztán felmentünk a hatodik mennybe. És láttam az apostoltársaimat velem

tartani, és a Szent Lélek vezetett engem előttük. Felnéztem a magasba és hatalmas
fényt láttam amint leragyog a hatodik mennyre. Szóltam, mondván a vámszedőnek,
aki a hatodik mennyben volt, „Nyisd ki nekem és a Szent Léleknek, aki előttem van.”
Ő kinyitotta nekem.

Azután felmentünk a hetedik mennybe, és én láttam egy idős férfit […] fényt
és akinek a ruházata fehér volt. A trónja, mely a hetedik mennyben állt, fényesebb
volt a Napnál hétszeresen. Az idős ember megszólalt, mondván nekem: „Hová
mész, Pál? Áldott vagy és áldott az, aki az anyja méhéből születik.” Ám ránéztem a
Lélekre, ő pedig megrázta a fejét, mondván nekem: „Beszélj hozzá!” Én pedig
válaszoltam, felelvén az idős embernek: „Arra a helyre megyek, ahonnan
származom.” Az idős ember így felelt: „Honnan származol?” így feleltem, mondván:
„Megyek le a halál földjére, azért, hogy fogságba vessem a fogságban lévőket, akik
fogságban voltak Babilon fogsága idején.” Az idős ember így felelt nekem,
mondván: „Hogyan leszel képes elmenni tőlem? Nézd a fejedelemséget és a
 hatalmat.” A Lélek szólt, mondván: „Add neki a jelet ami nálad van, és megnyílik
neked.” Ezután odaadtam neki a jelet. Odafordította arcát alant a teremtményeire és
azokra, akik az uralma alatt álltak.

És ezután a <hetedik> menny megnyílt és felmentük a nyolcadikhoz. És én láttam a

tizenkét apostolt. Ők üdvözöltek engem, és felmentünk a kilencedik mennybe.
Mindenkit üdvözöltem a kilencedik mennyben és felmentünk a tizedik mennybe. És én
üdvözöltem a lélektársaimat.
 

 
Péter Apokalipszise
Amint a Megváltó ott ült a templomban a szövetség és a tíz oszlop
egyezményének háromszázadik (évében) és eltöltötte az elégedettség az élő és
megvesztegethetetlen fenséges száma kapcsán, így szólt hozzám: „Páter, áldottak
a magasságosak, akik az Atyához tartoznak, akik kinyilatkoztatták az életet az
életből valók számára, általam, mivel emlékeztettem őket, akik erősnek lettek
megalkotva, hogy meghallhassák a szavamat, és felismerhessék a
tisztességtelenséget és a bűn törvényeit, merthogy minden szó Pleroma
igazságának magasságából ered, megvilágítván az ő jókedve által, akit a
fejedelemségek keresnek. De nem találták meg, és meg sem említették a próféták
egyetlen generációjában sem. Most megjelent közöttük, és ő, akiben megjelent, az
Emberfia volt, aki a mennyek fölé emelkedett az ember által tisztelt lényeg
tekintetében. Azonban te magad Péter, tökéletesen összhangba kerültél neved
jelentése által énvelem, azzal, aki kiválasztott téged, mivel általad fektettem le az
alapokat a többiek számára, akik meghívattak a tudásra. Ezért légy erős a
tisztesség meghamisításának korában – tarts ki mellette, aki tudást adott neked,
hogy megismerhesd egy olyan úton való járással, melyet érdemes végigcsinálni, az
ellene való visszautasítás miatt, és kezének és lábának ereje miatt, és azok
betetőzése miatt, akik a középső térségben vannak, és a ragyogó teste miatt,
melyet abban a reményben hoztak szolgálatra, mert jutalmat vártak érte – mert azon
volt, hogy megdorgáljon téged háromszor ezen az éjjelen.”

És amint ezeket a dolgokat mondta, láttam a papokat és az embereket

odafutni hozzánk kövekkel, hogy rögtön végezzenek velünk, és én megijedtem,
hogy meg fogunk halni.

És ő ezt mondta nekem: „Péter, már sokszor elmondtam neked, hogy ezek
az emberek vakok, akiket senki sem vezet. Ha meg akarod ismerni vakságukat, tedd
a kezed a szemedre – a köntösödet -, és mondd mit látsz.”

Ám amikor ezt megtettem, nem láttam semmit. Azt mondtam: „Senki sem lát
(így).”

Ismét szólt hozzám: „Csináld újra”.

 És félelemmel vegyes csodálat töltött el, mivel új fényt láttam, mely
fényesebb volt a napvilágnál. Aztán a fény lejött a Megváltóra. És én elmeséltem
azokat a dolgokat neki, melyeket láttam.

Ő újra szólt hozzám: „ emeld fel a kezed és hallgasd mit mondanak a papok
és az emberek.”

És én figyeltem a papokat, amint leülnek az írnokokkal. A tömeg teli torokból

kiabált.

Amikor hallotta ezeket a dolgokat tőlem, így szólt hozzám: „Hegyezd a füled
és figyeld milyen dolgokról beszélnek.”

És én ismét figyeltem. „Ahogy ülsz, dicsőítenek téged.”

Amikor ezeket a dolgokat elmondtam, a Megváltó így szólt: „Mondtam neked,

hogy ezek (az emberek) vakok és süketek. Nos tehát, figyeld azokat a dolgokat,
melyeket rejtélyes módon elmondanak neked, és őrizd meg mindezeket. Ne mondd
el a hallottakat e kor gyermekeinek. Merthogy átkoznak téged ezekben a korokban,
mert nem törődnek veled, de áldani fognak majd tudásodért.”

„Sokan elfogadják majd tanításunkat kezdetben. Később azonban

elfordulnak tőle ismét az eltévelyedés Atyjának szándékára, mert azt tették, amit ő
akart. És ő kinyilatkoztatja nekik a tanításukat ítéletében, például a Világ szolgáinak.
Azonban akik összekeverednek ezekkel, a börtönőreikké válnak, mivelhogy
érzékelés nélkül valók. És az alattomosság nélkül valókat, a jókat, a tisztákat,
odalökik a halál munkásának, és azok királyságának akik imádják Krisztust
helyreállítva tekintélyét. És imádják a hamis propaganda emberét, azok, akik utánad
jönnek. És ők ragaszkodnak a halál emberének nevéhez, mert úgy hiszik, tisztává
válnak. Ők azonban súlyosan gyalázatossá válnak, és az eltévelyedés nevét veszik
magukra, és az ördög kezébe jutnak, a trükkös ember és sokszoros dogma
birtokosáéba, és törvények nélkül lesznek vezetve.”

„Néhányan közülük gyalázni fogják az igazságot és ördögi tanítást hirdetnek.

És ördögi dolgokat mondanak egymásra. Néhányukat megneveznek: (azok) akik az
arkómok erejében állnak, a férfinak és a mezítelen asszonynak, aki
megsokszorozója és egyben tárgya a sok szenvedésnek. És azok, akik ezeket a
dolgokat mondják, álmokról fognak kérdezősködni. És amikor azt mondják, hogy
egy álom egy hatalmas démontól ered eltévelyedéseik következményeként, ezután
végromlás lesz a részük tisztaság helyett.”

„A gonoszság képtelen jó gyümölcsöt teremni. Mivel mindannyian arról a

helyről származnak, mely olyant terem, mint ők maguk, és mivel nem minden lélek
az igazságtól való, sem a halhatatlanságtól. Mivel ezeknek a koroknak minden lelke
halandó a nézetünk szerint, mivel mindig is szolga volt, mióta csak megteremtették
önmaga csodálatára és az ő örök pusztításukra, miáltal ők azok amik, és azok,
ahonnan valók. Szeretik az anyag teremtményeit, melyek velük együtt születtek.”

„Az örökéletű lelkek azonban nem ilyenek. Óh, Péter. De igazából az óra még
nem jött el, ezért a (halhatatlan lélek) hasonlít a halandóra. Ám nem nyilvánítja ki
természetét, mint egyedül a halhatatlan, és csak gondolkozik a halhatatlanságról,
hűséges és vágyik arra, hogy megtagadja mindezeket a dolgokat.”

„Mivel az emberek nem gyűjtenek fügét a tüskebokorról vagy a

csipkebokorról, ha bölcsek, gyümölcsöt sem a bogáncsról. Mivel, egyrészről, a
dolgok mindig azonosak azzal, ahonnan erednek, ha nem jó az eredet, akkor
pusztítóvá válnak és halálossá önmaguk számára. Akik azonban az Örök Egyhez
eljutnak, az élet és a élet halhatatlansága Egyéhez, hasonlítani fognak rá.”

„Ezért a létező dolgok valamennyije, nem fog beleolvadni abba, ami nem
létezik. A süketek és a vakok csak a saját fajtájukhoz csatlakoznak.”

„Mások azonban megváltoznak majd a gonosz szavaktól és a félrevezető

rejtélyektől. Néhányan, akik nem értik a rejtett dolgokra vonatkozó beszédet, mely
dolgokat nem értenek, mégis büszkélkednek vele, hogy az igazság rejtelme csakis
az övék. A gőgösségükben elragadja őket a büszkeség, irigyelni fogják a
halhatatlan lelket, ami ígéretté válik. Az eónok minden hatalma, irányítója és
hatalmassága vágyik rá, hogy velük legyen a világ teremtésében, azért, mert akik
nem (kerülnek közéjük), feledésre kerülnek általuk, akiket imádnak, mégsem
kerülnek megmentésre, és az Útra sem vezetik őket, bár mindig arra vágytak, hogy
romolhatatlanok legyenek. Mert a halhatatlan lélek szellemi lélekben kap hatalmat -.
De azonnal csatlakozik azokhoz, akik félrevezették.”

„Azonban sokan a többiek közül, akik ellene vannak az igazságnak és a

hamisság küldöttei, felállítják a maguk tévedéseit és törvényeit ezekkel a tiszta
tanításaimmal szemben, egy (nézőpontból) tekintve a dolgokra azt gondolván, hogy
a jó és a gonosz egy (forrásból) származik. Az én nevemben tesznek dolgokat. És
kemény sorsot ígérnek. A halhatatlan lelkek versenye hiábavalóság amíg
Parousiámig nem érnek. Értük, belőlük fog megszületni – és az én bocsánatom az ő
bűneikre, melybe belezuhantak az ellenségeik révén, kiknek váltságdíját
megkaptam a szolgaságuk következtében, hogy szabadságot adjak nekik, hogy
megteremthessék az imitáció maradványát a halott ember nevében, aki Hermas, a
becstelenség elsőszülöttje, azért, hogy a fény, mely létezik, a kicsik által ne legyen
hihető. Azonban az e fajták a munkások akik kivettetnek a külső sötétségbe, távol a
fény fiaitól. Se be nem léphetnek, se engedélyt nem kapnak azoktól, akik felmennek
a szabadulásuk jóváhagyóihoz.”

„Míg közülük mások, akik szenvednek, úgy gondolják, tökéletesíteni fogják a

fivérség bölcsességét, az (eszmét), mely valóban létezik, mely a spirituális
szövetsége mindazoknak, akik egyesültek az eggyé válásban, a
megvesztegethetetlenséggel való, ezután kinyilvánítandó, menyegző révén. A
rokonjellegű nővérség mint utánzat tűnik majd fel. Ők lesznek azok, akik elnyomják
fivéreiket, ezt mondván nekik: ’Az Isten miatt vannak nehézségeink, mióta a
megváltás megtörtént velünk, azóta van így’, nem ismerik azoknak a büntetését,
akiket ilyen beszédek tesznek boldoggá, azokét, akik mindezeket az egyszerű
emberekkel szemben követik el, akik láttak (és) akiket ők börtönbe vetettek.”

„És lesznek itt mások, akik kívül vannak a mi számainkon, akik magukat
püspököknek és még diakónusnak is nevezik, mintha megkapták volna az erre
vonatkozó hatalmat az Istentől. Ők ezáltal a vezetők döntése alá vetik magukat.
Ezek az emberek kiszáradt csatornák.”

Erre én így szóltam: „Megrémültem azoktól a dolgoktól, melyeket mondtál

nekem, hogy valójában a kicsik, a mi nézőpontunk szerint, a hamisak, igazából
pedig ott vannak a tömegek, akik megtévesztenek más élők tömegeit, és
elpusztítják őket önmaguk között. és amikor kimondják a neved, hisznek nekik.”

A Megváltó így felelt: „Meghatározott időn belül, arányosan a vétkeik

súlyához mérten, átveszik a kicsik irányítását. Majd a vétkek befejeztével, a
halhatatlan értelem kortalanja fiatallá válik, és ők (a kicsik) átveszik az uralmat
uralkodóik felett. Vétkeik gyökerét ő kitépi, szégyenszemre kiteszi, így minden
arcátlanság megtestesülhet benne, melyet magára vett. És az ilyenek
megváltoztathatatlanná válnak, óh, Péter.”
 „Jöjj ezért, teljesítsük be a megvesztegethetetlen Atya által kijelölt utat. Ezért
figyelj, azok, akik az ítéletet hozzák már közelednek, és szégyenre vetik majd őket.
De minket nem érinthetnek meg. És te, óh Péter, a középpontjukban leszel. Ne
rémülj meg saját gyávaságod miatt. A tudatuk zárva lesz, a láthatatlan egy miatt, aki
szemben áll velük.”

Amikor elmondta mindezeket a dolgokat, láttam őt, amint nyilvánvalóan

megragadják. És én megkérdeztem: „Mit látok óh, Uram? Te magad vagy az, akit
megragadtak, és te vagy aki engem tart? Vagy ki ez a valaki, aki boldog és nevet a
fán? És ez a másik, akinek lábát és kezét átütik?”

A Megváltó azt mondta nekem: „Ő, akit a fán láttál, boldog és nevet, ő az élő
Jézus. Ő azonban, akinek kezén és lábán szögekkel ütötték át az élő húst, ő csak
egy helyettesítő lény, aki elviseli a megaláztatást, aki a képmására testesült meg.
De nézd őt és nézz engem.”

Azonban amikor odanéztem, ezt mondtam: „Uram, senki sem nézhet rád.
Meneküljünk el erről a helyről.”

Ám ő így szólt: „Megmondtam neked: ’Hagyd a vakokat magukra!’. És te,

nézd, miként van az, hogy nem tudják, mit mondanak. A dicsfényük fia miatt az én
szolgálatom helyett, megszégyenítésre kerültek.

És láttam valakit, aki közeledőben volt hozzánk és nagyon hasonlított rá, őrá,
aki a fán nevetett. És (eltöltötte) őt a Szent Lélek, és ő volt a Megváltó. És ott volt
egy hatalmas, kimondhatatlan fény körülöttük, és a láthatatlan angyalok
kimondhatatlan tömege áldotta őket. És amikor ránéztem, az aki dicsőítette,
megnyilatkozott.

És ő azt mondta nekem: „Légy erős, mivel te vagy az, akinek ezek a
rejtelmek megadattattak, hogy megismerd őket a kinyilatkoztatás által, hogy ő, akit
keresztre feszítettek az elsőszülött, és a démonok otthona, és a köves hely ahol
élnek, Elohimé, a kereszté, mely a Törvény alá tartozik. Ám aki mellette áll, ő az élő
Megváltó, az első őbenne, akit megragadtak és elengedtek, aki boldogan néz azokra,
akik szenvedést okoztak neki, miközben megosztották önmagukat maguk között.
ezért nevetnek ők a saját értelmi képességeik hiányán, tudván, hogy ők vaknak
születtek. Ezért az egyén hajlandó szenvedni az eljövetelért, miközben a test csak
helyettesítő eszköz. Ám ők, amit kinyilatkoztattak az én anyagtalan testem volt. de
 én vagyok a szellemi Lélek, eltöltve sugárzó fénnyel. Ő, akit látsz felém jönni az én
szellemi Pleromám, mely egyesíti a tökéletes fényt a Szent Lelkemmel.”

„Ezeket a dolgokat, melyeket láttál, majd add tovább másfajta embereknek,

akik nem ebben a korban élnek. Ezért egyetlen embernek sem lesz jutalma aki nem
halhatatlan, csak annak, aki kiválasztatott a halhatatlan lényeg által, melyről
megmutattatott, hogy képes magába fogadni azt, aki neki adja jólétét. Ezért azt
mondtam: ’Mindenki, akinek van, még adatik neki, és sok lesz neki.’ Ám annak,
akinek nincs, így, e hely emberének is, aki tökéletes mértékben halott, akit
eltávolítottak a teremtés helyéről, mely tiltott lett számára, aki, ha az egyik
halhatatlan lényeg megjelenik, azt hiszi, birtokolja őt – tőle lesz véve és hozzá
adatik ahhoz aki ő maga. Te ezért légy bátor és ne félj egyáltalán. Ezért veled leszek,
hogy senki az ellenségeid közül ne győzedelmeskedhessen rajtad. Béke veled.
Légy erős!”

Amikor (Jézus) elmondta ezeket a dolgokat, ő (Péter) visszatért önmagához.

 

 
 Jakab Apokrifonja

Jakab írja, hogy […]: Béke legyen veled a Béke által, szeretet a Szeretetből,
kegyelem a Kegyelemből, hűség a Hűségből, élet az Életből!

Mivel megkértetek, elküldöm nektek a titkos könyvet, melyet az Úr nekem és

Péternek nyilatkoztatott ki, nem fordultam el tőletek, és nem tagadtalak meg
benneteket; hiszen leírtam mindezeket a héber ábécével és elküldtem nektek, és
csak nektek. Mivel az üdvözítő szentek követei vagytok, komolyan igyekeztek és
nem áll szándékotokban, hogy ezt a szöveget a sokaságnak is elismételjétek –
révén a Megváltó nem kívánt mindannyiunkhoz szólni, hanem csak a tizenkét
tanítványához. Ám áldottak lesznek azok, akik megtérnek, mert hűségesek ehhez az
beszámolóhoz.

Ugyancsak elküldtem nektek, tíz hónappal ezelőtt, egy másik szent könyvet,
melyet a Megváltó nyilatkoztatott ki számomra. A körülmények hatására, azonban,
figyelembe véve, hogy ezt az egyet számomra, Jakab számára, nyilatkoztatta ki;
ez… [lefordíthatatlan töredékek]

…a tizenkét apostol összegyűlt és a Megváltó által számukra külön-külön

adott tanítást idézték fel, vajon ezek titkosak vagy nyilvánosak, aztán mindezeket a
dolgokat egy könyvben foglalták össze – De mindezt leírtam a könyvemben is – íme,
a Megváltó újra megjelent, miután eltávozott közülünk, amint hosszasan figyeltük.
És ötszáz és ötven nappal azután, hogy felemelkedett a halálból, azt mondtuk neki,
„Elhagytál minket és eltávolítottad magad közülünk?” Jézus azonban így felelt:
„Nem, de elmegyek arra a helyre, ahonnan jöttem. Ha szeretnétek velem tartani,
gyertek!”

Mindannyian feleltek, ezt mondván: „Ha meghívsz bennünket, megyünk.” Ő

ezt mondta: „Bizony mondom tinéktek, senki sem lép be a mennyek királyságába a
meghívásomra, amíg (csak) nem válik eltöltötté, mint ti. Hagyjátok Jakabot és
Pétert velem, hogy eltölthessem őket.” Amint elhívta e kettőt, félrevonta őket, és
meghagyta a többieknek, foglalják el magukat szándékuk szerint.

A Megváltó így szólt: „Megkaptátok a kegyelmet…

(7 sor hiányzik)
 Nem vágytok akkor hát az eltöltésre? A szívetek megrészegedett, nem
vágytok akkor hát a kijózanodásra? Szégyelljétek tehát magatokat! A továbbiakban,
akár ébren vagytok, akár alszotok, emlékezzetek arra, hogy láttátok az Ember Fiát,
és beszéltetek vele személyesen, és hallgattátok őt személyesen. Szomorúság
azoknak, akik látták az Ember Fiát; áldottak lesznek, akik nem látták a férfit, és azok,
akik nem társultak vele, ás akik nem beszéltek vele, és akik nem hallottak semmit
sem tőle, tiétek az Élet! Tudjátok meg tehát, ő meggyógyított benneteket, amikor
betegek voltatok, hogy uralkodhassatok. Szomorúság azokra, akik számára
megkönnyebbülés a betegségük, akik visszaesnek betegségükbe. Áldottak, akik
nem betegedtek meg, és azelőtt megkönnyebbültek, mielőtt betegségbe estek volna,
tiétek az Isten királysága. Azért azt mondom nektek, ’Legyetek eltöltöttek, és ne
hagyjatok magatokban helyet az ürességnek, mert aki eljön, kigúnyolhat
benneteket.”

Ezután Péter így felelt: „Íme háromszor is elmondtad nekünk, ’Legyetek

eltöltöttek’, de hiszen eltöltöttek vagyunk. A Megváltó válaszolt neki, mondván:
„Éppen ezért mondtam nektek, ’Töltődjetek el”, mert nem vagytok nagy
szükségben. Ők azonban, akik nagy szükségben vannak, nem lesznek megváltva.
Mivel jó érzés eltöltöttnek lenni, és rossz dolog nagy szükségben. Ennélfogva,
pontosan olyan jó nagy szükségben lenni, mint amilyen rossz az ellenkezője,
eltöltöttnek lenni, mert aki eltöltött az nagy szükségben van, és aki nagy
szükségben van, nem tud eltöltötté válni, mert hogy ő az, aki eltöltötté szeretne
lenni, és ő az, aki eltöltött; és így sorjában elnyeri a kellő tökéletességet. Ezért tehát
nagy szükségben kell lennetek, amíg lehetségessé nem válik, hogy eltöltődjetek, és
eltöltötté kell lennetek, míg lehetségessé nem válik, hogy nagy szükségben
legyetek, ily módon képessé válhattok arra, hogy jobban eltöltsétek magatokat.
Ennélfogva töltődjetek el a Lélek által, de legyetek nagy szükségében az
értelemnek, mely a lélekhez <tartozik>; és így sorjában, ez a lélek (természete).”

Azonban válaszoltam, ezt mondván néki: „Uram, engedelmeskedünk neked,

ha úgy kívánod, hagyjuk el apáinkat és anyáinkat és a faluinkat, és kövessünk
téged. Jutalmazz meg azért, ne engedd, hogy a megkísértsen minket, a gonosz.”

Az Úr válaszolván ezt mondta: „Mi lesz a jutalmatok, ha teljesítitek a az Atya

kívánságát és mindezt nem érdemként kapjátok meg, miközben a Sátán kísért
benneteket? Ám ha a Sátán elnyomása alatt vagytok és üldöz titeket, és mégis
megteszitek (az Atya) kívánságát, azt mondom nektek, szeretni fog benneteket ezért,
és egyenlővé tesz titeket velem, és emlékeztet majd benneteket, hogy gondviselő
szeretetének részeseivé váltatok, a saját választásotok eredményeként. Így hát nem
adjátok fel a test szeretetét és a félelmet a szenvedéstől? Vagy nem tudjátok, hogy
be akarnak mocskolni benneteket és igazságtalanságokat akarnak elkövetni
ellenetek, és hogy be akarnak börtönözni, és törvénytelen módon elítélni, és
keresztre feszíteni bármiféle ok <nélkül>, és eltemetni, mint velem tették, a gonosz
által? Elég bátrak vagytok, hogy tartózkodjatok a hústól, ti akiket a Lélek fallal vesz
körül? Ha tudatosul bennetek, hogy a világ mennyi ideje létezett már <előttetek>, és
mennyi ideig fog létezni utánatok, úgy fogjátok találni, a ti életetek egyetlen nap
csupán, és szenvedéseitek mindössze egy órát tesznek ki. Mivel a jó nem lép be a
világba. Halálos gúny, ezért, mindvégig az élet során! Emlékezzetek keresztemre és
halálomra, és életetek lesz!”

Én azonban válaszoltam neki, ezt mondván: „Uram, ne emlegesd nekünk a

keresztet és a halált, mivel mindezek távol állnak tőled!”

Az Úr válaszolván ezt mondta: „Bizony mondom nektek, senki nem lesz

megmentve mindaddig, amíg nem hisz a keresztemben. Ám azok, akik hisznek a
keresztemben, birtokolják az Isten királyságát. Ezért keressétek a halált, ahogy a
halál is keresi az élőt, azért, mert amit keresnek, kinyilatkoztatik számukra. És
milyen probléma adódik mindezzel? Számotokra, amikor a halállal kapcsolatban
vizsgálódtok, megtanít titeket választani. Bizony mondom nektek, senki azok közül,
aki féli a halált sem kap megmentést; a királyság azoké, akik hallára adják magukat.
Legyetek jobbak, mint én; tegyétek magatokat olyanná, mintha a Szent Lélek fiai
lennétek!”

Azután megkérdeztem őt: „Uram, miként leszünk képesek prófétálni azoknak,

akik megkérnek minket, prófétáljunk nekik? Merthogy igen sokan vannak, akik
megkérnek minket, és ránk figyelnek, hogy meghallják a nagy bölcsességet.”

Az úr válaszolván azt mondta: „Hát nem tudjátok, hogy a prófétálás fejét

levágták Jánossal?”

Én erre azt mondtam: „Uram, lehetséges volna eltávolítani a prófétálás fejét”

Az Úr azt mondta nekem: „Amikor majd felismeritek, a ’fej’ mit jelent, és a

prófétálás a fejből árad, (akkor) megértitek majd a jelentését ’a fejét eltávolították’.
Először példabeszédekben szóltam hozzátok, és ti nem értettétek, most nyíltan
beszélek, és (továbbra) sem fogjátok fel. Nos, ti voltatok, akik a példabeszédeimhez
például szolgáltatok, és minthogy ami világos a (szavakban) az világos.

„Siettesd a megmentésed anélkül, hogy sürgetnéd! Ahelyett, légy buzgó

tenmagad szerint, és, ha lehetséges, előttem érkezz, hogy az Atya szeretetét
elnyerd.”

„Jöjj és vesd meg a képmutatást és a gonosz gondolatokat, merthogy a

gondolat az, ami a képmutatást szüli, a képmutatás pedig messze áll az igazságtól.”

„Ne engedd a mennyek királyságát elsorvadni, merthogy olyan az, mint egy
pálmacserje, melynek gyümölcse maga köré hull. Ezek (pl. a lehullott gyümölcsök)
leveleket hoznak, és miután szétterjedtek, méhük kiszáradását okozzák. Így igaz ez
a gyümölcsre is - mely ebből az egyszerű gyökérből növekedett -, mely gyümölcsöt
mikor felszedték(?), sok(?) további gyümölcsöt hozott. A (gyökér) természetesen jó
volt, (és) ha lehetséges lenne számotokra, hogy új növényeket növesszetek, <ti>
megtennétek.

„Mivel én már megdicsőültem eképpen, miért tartotok hát vissza

szándékomban, hogy eltávozzam? A munka után, kényszerítettetek, hogy maradjak
veletek további tizennyolc napot, a példabeszédek miatt. Már éppen elég volt
néhánynak <hogy figyelje> a tanítást és megértse a ’Pásztorokat’ és a ’Magot’ és
az ’Épületet’, és a ’Szűzek lámpáit’ és a ’Munkások bérét’ és a ’Kétdrachmásról’ és
az ’Asszonyról’ szólót”.

„Legyetek határozottak a világ dolgai felöl! A világ számára az első dolog a

hit, a második a szeretet, a harmadik a munka – ezek nélkül nincs élet. A világ olyan,
mint a gabonaszem, amikor valaki elvetette, hinnie kellett benne, és amikor kihajtott,
szerette azt, mivel sok-sok magról gondoskodott már azon a helyen. És amikor
dolgozott, megmenekült, mivel gondoskodott majdani élelméről (és) hagyott is
(valamennyi), hogy újra vethessen. Így tehát ti is megkaphatjátok a mennyek
királyságát, ezen igaz tudás megszerzése révén, e nélkül azonban nem lesztek
képesek megtalálni azt.”

„Ezért mondom nektek, legyetek józanok, ne legyetek megtévesztve! És

megannyiszor elmondtam nektek mindannyiótoknak, és neked külön is Jakab
megmondtam, ’Térj meg’. És rád parancsoltam, kövess engem, és megtanítottalak
miként szólj az arkónok nyelvén. Kutassátok az alászállásomat és elmondott
beszédeimet és elítéltetésem történetét, és nyerjétek el koronámat miután
megtérített benneteket. Mivel eljöttem, hogy veletek éljek, ezért nektek is – ha
rákerül a sor – velem kell élnetek. És fedetlenül találjátok majd otthonaitokat,
melyeket én készítettem lakhelyül a házakban, melyek befogadtak engem
alászállásom idején.”

„Ezért bízzatok bennem, testvéreim, értsétek meg, mily hatalmas a fény. Az

Atyának nincs szüksége rám – az apának nincs szüksége fiúra, a fiú az, akinek
szüksége van apára -, így tehát vele tartok. A Fiú Atyja számára nem vagytok
szükségesek.

„Figyeljetek a világra, értsétek meg a tudását, szeressétek az életet, és senki

sem fog üldözni benneteket, senki sem fog benneteket elnyomni sem, mások,
legfeljebb ti magatok.”

„Óh, ti nyomorultak; óh, ti szerencsétlenek; óh, ti igazságkeresők; óh, ti a

tudás meghamisítói; óh, ti Lélek ellen bűnt elkövetők, képesek vagytok rá, hogy
figyeljetek ugyanúgy mint amikor elősző szóltam hozzátok? Képesek vagytok rá,
hogy még mindig aludjatok, mikor az ébredésnek szenteltétek magatokat a
kezdetektől, hogy a mennyek királyságát megkaphassátok? Bizony mondom nektek,
ha azok küldtek volna, akik figyelnek rám és akikhez szóltam, soha nem jöttem
volna a Földre. Szóval, szégyelljétek magatokat ezek miatt.”

„Figyeljetek, eltávozom tőletek és elmegyek, és nem kívánok veletek

maradni tovább, mint ahogy ti magatok sem akarjátok ezt. Nos, ezért kövessetek
hamar. Ez az amiért beszélek hozzátok, ’A ti kedvetekért jöttem le’. Ti vagytok a
szeretettek; ti vagytok azok, akik révén sokaknak élete lesz. Hívjátok segítségül az
Atyát, esedezzetek az Istenhez gyakran, és ő megadja nektek. Áldottak azok, akik
Ővele láttak benneteket, mikor bemutatták az angyalok körében, és dicsőítették a
szentek között; tiétek az élet. Örvendezzetek, és legyetek boldogok, mint az Isten
gyermekei. Tartsátok meg kívánságát, ami megváltásotokhoz vezethet; fogadjátok
el a feddést tőlem és váltsátok meg magatokat. Közbenjárok értetek az Atyánál, és
meg fog nektek bocsátani teljesen.”

És amikor meghallottuk ezeket a szavakat, örvendezni kezdtünk, mert hogy

előtte bánat töltött el bennünket a korábban hallott szavak miatt. Amikor látta
örvendezésünket, így szólt: ’Jaj nektek, akik nem figyeltek a közbenjáróra! Jaj
nektek, akik a kegyelem szükségében éltek! Áldottak lesznek azok, akik őszintén
beszélnek és kegyelmet szereznek maguknak. Hasonlítsátok magatokat az
idegenekhez; mifélék ők a városotok szemében? Miért vagytok zavarban, amikor
elszakítjátok magatokat megszokott dolgaitoktól és megváltok városotoktól? Miért
hagyjátok figyelmen kívül a nektek megfelelő lakhelyet, előkészítve azoknak, akik
abban akarnak lakni? Óh, ti kitaszítottak és hontalanok, jaj nektek, mert elfognak
benneteket! Vagy esetleg úgy gondoljátok, hogy az Atya az emberiség kedveltje,
vagy azt, hogy üldözik őt az imádkozók, vagy adományként elenged az egyiknek
amit a másik ellen tett, vagy hogy elnéző a kérdezősködőkkel szemben? – Mivel
ismeri a vágyakat és azt is, mire van a húsnak szüksége! – (Vagy azt gondoljátok)
hogy ez nem a (hús), mely a lélek után vágyik? Mivel lélek nélkül, a test nem követ
el bűnt, ahogy lélek sem térhet meg a szellem nélkül. Ám amikor a lélek megtér
(amikor) gonoszság nélkül való, és a szellem szintén megtér, azután a test
megszabadul a bűntől. A szellem tehát az, mely felemeli a lelket, de a test az, amely
megöli azt, így tehát a (lélek az), mely megöli saját magát. Bizony mondom nektek,
nem fogja megbocsátani a léleknek a bűnt semmilyen körülmények között, ahogy a
hús bűnét sem. Senki számára azok közül, aki húsból való, nincs megtérés. Vagy
úgy gondoljátok, hogy sokan rátaláltak a mennyek királyságára? Boldog az, aki úgy
tekinthet magára, hogy ő a negyedik a mennyben!”

Amikor mindezeket hallottuk, igen bánatosak lettünk. Ám amikor látta, hogy

elszomorodtunk, így szólt: „Ennek okáért azt mondom nektek, hogy ismerjétek meg
önmagatokat. A mennyek királysága hasonló egy gabonakalászhoz, mely a mezőn
növekszik. És amikor beérik, szétszórja termését és újra megtölti a mezőt
kalászokkal a következő évben is. Nektek is siettetnetek kell az élet kalászának
beérését önmagatok számára, hogy eltöltődhessetek a királysággal!”

„És ameddig veletek vagyok, figyelmetek szenteljétek rám; ám amikor

eltávozom tőletek, emlékezzetek rám. És emlékezzetek rám, mert amikor veletek
voltam, nem ismertetek meg engem. Áldottak azok, akik megismertek engem, jaj
azoknak, akik hallottak és nem hittek! Áldottak azok, akik nem láttak engem és
mégis hisznek!”

„És még egyszer rábeszélnélek titeket, mert kinyilatkoztattam számotokra,

építsetek egy házat, mely nagy értéket jelent számotokra amikor menedéket nyújt
falai között, és akkor is kitart a szomszédaitok házai között, amikor azok
összeomlással fenyegetnek. Bizony mondom nektek, jaj azoknak, akik miatt
leküldettem erre a helyre; áldottak azok, akik az Atyához térnek meg! Még egyszer
megdorgállak benneteket, ti akik vagytok, váljatok olyanná, amilyenek nem vagytok,
hogy azokkal lehessetek, akikkel nem vagytok.”

„Ne tegyétek a mennyek királyságát sivataggá önmagatokban. Ne legyetek

büszkék arra a fényre, mely beragyog benneteket, hanem úgy viselkedjetek
önmagatokkal, ahogy én veletek. Miattatok helyeztem alá magam mindezeknek a
rontásoknak, azért, hogy megtérjetek.”

Azonban Péter válaszolt ezekre a szavakra, imígyen szólva: „Olykor sürgetsz

minket a mennyek királyságával kapcsolatban, aztán később visszafordítasz
bennünket, Uram; olykor rábeszélsz minket és ráveszel arra, hogy hűek legyünk és
életet ígérsz nekünk, azután ismét előre küldesz minket a mennyek királysága felé.”

Az Úr válaszolt és azt mondta: „Sokszor adtam számotokra hűséget, továbbá,

kinyilatkoztattam magamat számotokra, Jakab, és ti még mindig nem ismertetek
meg engem. Nos újra hát, láttalak titeket számos alkalommal örvendezni, és amikor
megmárosodtatok az élet ígéretétől, még mindig szomorúak vagytok és bánkódtok,
miközben útbaigazítást kaptatok a királysághoz? Hiszen ti, a húség és a tudás által,
életet kaptatok. Vessétek meg a visszautasítást, amikor ilyesmit hallotok, azonban
amikor ígéretet hallotok, még inkább örvendezzetek. Bizony mondom nektek, az,
aki megkapja az életét és hisz a királyságban, soha nem hagyja azt el, még akkor
sem, ha az Atya száműzni kívánja őt.”

Ezek azok a dolgok, melyeket eddig elmondtam nektek, most azonban

felemelkedek arra a helyre, ahonnan jöttem. Ám ti, amikor el akartam távozni,
kivetettetek, és ahelyett, hogy csatlakoztatok volna hozzám, győzködtetek. Viszont
szenteljetek figyelmet a rám váró dicsőségnek és nyitott szívvel hallgassátok a fent
a mennyekben rám váró himnuszokat, mert ezen a napon el kell foglalnom (a
helyem) az Atya jobbján. Már elmondtam utolsó szavaimat nektek, most már
eltávozom tőletek, a szellem szekere visz magával a magasba, és ettől a pillanattól
levetkőzöm önmagam, hogy felöltöztethessem magam. De figyeljetek rám; áldottak,
akik hirdették a Fiú megérkezését, mielőtt alászállt volna, hogy mikor megérkeztem,
(ismét) felemelkedhessek. Háromszorosan áldottak azok, akiknek hirdették a Fiút az
ő létezésük előtt, hogy ti osztályrészesei lehessetek nekik.”

Ezeket a szavakat mondván, távozott. Mi azonban meghajtottuk térdünket,

én és Péter, és hálát adtunk, és felküldtük szívünket a mennybe. Hallottuk fülünkkel
 és láttuk szemünkkel a háború hangját, és a trombita harsogását, és a hatalmas
nyugtalanságot.

És amikor túlhaladtunk azon helyen, felküldtük gondolatainkat az atyához,

és láttuk a szemünkkel és hallottuk a fülünkkel himnuszokat, és angyali áldást, és
angyali örvendezést. És mennyei fenségek énekeltek áldást, és mi szintén
örvendeztünk.

Mindezek után ismét szerettük volna elküldeni szellemünket a Fenségeshez,

és felemelkedése után nem kaptunk engedélyt, hogy lássunk vagy halljunk bármit
is, a többi tanítvány megszólított bennünket és megkérdezték: „Mit hallottatok a
Mestertől. És mit mondott nektek? És hová ment?”

Mi azonban így válaszoltunk: „Ő felemelkedett, és fogadalmat tett számunkra,

megígérte, hogy valamennyiünknek élete lesz, és fennmaradunk majd
gyermekeinkben, akik utánunk következnek, mivel megtiltotta nekünk, hogy
szeressük őket, amennyiben mi megtérhetünk az ő révükön.”

És amikor ők (ezt) meghallották, elkezdték mélyen hinni a kinyilatkoztatást,

ám elégedetlenek voltak azokkal, akik ezután születnek. És így, nem kívánván
megsérteni őket, elküldtem őket egyenként máshová. Én magam azonban
felmentem Jeruzsálembe, imádkozni azért, hogy bekerülhessek a szeretettek közé,
akik kinyilatkoztatást kapnak.

És imádkozom azért, hogy tőletek induljon el a kezdet, így képessé válok a

megváltásra, mivel ők megvilágosodást nyernek általam, a hűségem révén – és
további (hűség) árán, mely erősebb az enyémnél, ezért szeretném, ha az enyém
kevesebb lenne. Határozottan törekedni, azután olyanná tenni magadat, mint ők. És
imádkozni, hogy részese lehessek mindannak, aminek ők. Ezért, amint megmondtam,
a Megváltó a kinyilatkoztatást nem őmiattuk adta. Mi vagyunk igazából,
akik kinyilvánítják részük, azok számára akiknek a kinyilvánítás történt - azok pedig
nem mások, mint akiket az Úr a fiaivá tett.
 

 
 János Apokrifonja

A Megváltó tanítása, és a misztériumok kinyilatkoztatása, és a hallgatásban

rejtett dolgok, sőt még azok a dolgok is, melyeket ő tanított Jánosnak,
tanítványának.

És történt egy napon, amikor János, Jakab fivére – aki Zebedeus fia – feljött a
templomba, akkor egy Arimanius nevű farizeus odajött hozzá és ezt mondta neki:
„Hol van a mestered, akit követtél?” És ő így válaszolt neki: „Eltávozott, arra a
helyre, ahonnan jött.” A farizeus ezt mondta neki: „Csalással csinálta ez a
Nazarénus, hogy becsapjon titeket, és teletöltötte a fületeket hazugságokkal, és
bezárta szíveteket (és) elfordított benneteket atyáitok szokásaitól.”

Amikor én, János meghallottam ezeket a dolgokat, elfordultam a templomtól és

egy elhagyatott helyre mentem. És mélyen elszomorodtam szívemben, mondván,
„Hogyan lett hát a Megváltó kiválasztva és miért küldte őt Atyja a világba, és ki az ő
Atyja, hogy elküldte őt, és miféle korszak az, amely felé haladunk? Mit értett az alatt,
amikor azt mondta nekünk: „Ez a korszak melyen áthaladtok, a rendíthetetlen
fajtából való, azonban nem tanított nekünk a későbbi dolgokról, mifélék lesznek
azok.”

Abban a pillanatban, miközben ezeken a dolgokon elmélkedtem, láttam, amint

megnyílnak a mennyek és az egész teremtés mely a menny ragyogása alatt látszott,
és megrengette a világot. Megrémültem, és láttam és figyeltem a fényben egy
fiatalt, aki mellettem állt. Miközben figyeltem őt, olyanná vált, mint egy öregember.
Aztán (ismét) felvette eredeti küllemét, olyan formát öltött, mint egy szolga. Nem
volt előttem embertömeg, azonban megjelent egy arc, mely különböző formákat
öltött, és ezek egymás után jelentek meg, és az arc három formát öltött.

Így szólt hozzám: „János, János, miért kételkedsz, és miért félsz? Számodra
nem szokatlan ez a kép, igaz? – ezért ne légy félénk! – Én vagyok az, aki mindig
veletek van. Én vagyok az Atya, én vagyok az Anya, én vagyok a Fiú. Én vagyok a
szeplőtelen és a megvesztegethetetlen. Most azért jöttem, hogy tanítsalak téged
arról, mi van és mi volt és mi fog elkövetkezni, hogy megismerhesd ezeket a
dolgokat, melyek nincsenek kinyilatkoztatva és azokat, melyek kinyilatkoztatásra
kerültek, és hogy tanítsalak a megrendíthetetlenül tökéletes Ember fajával
kapcsolatos dolgokról. Nos, ezért hát, emeld fel az arcod, hogy befogadhasd azokat
a dolgokat, melyeket ma tanítok neked, és hogy elmondhasd szellemtársaidnak,
akik a megrendíthetetlenül tökéletes Emberi fajból származnak.”

És megkérdtem, hogy mindezt megtudhassam, és ezt mondta nekem: „A

Monád egyfajta monarchia, és semmivel sem több. Ő az aki létezik, és mint Isten és
mindeneknek Atyja, a láthatatlan Egy, aki mindenek felett áll, aki létezik, aki
romolhatatlanként a tiszta fényben van, abban, melyet egyetlen szem sem láthat.

„Ő a láthatatlan Lélek, akire nem helyes úgy gondolni, mintha Isten lenne, vagy
valami hasonló. Mivelhogy ő több annál, mint egy isten, mivel senki nem áll felette,
semmilyen úr nem felettese. Nem úgy létezik, mint valaki alárendeltje, merthogy
minden őbenne létezik. Mert ő az, aki önmagát létrehozta. Ő örök, mivel nincs
szüksége semmire sem. Teljes mértékben tökéletes. Semmiben sem szenved hiány,
ami szükséges lenne teljessé válásához. Ő sokkal több ennél, tökéletes a fényben.
Ő határtalan, mivel nincs más, senki sem jár előtte, hogy határokat szabjon
számára. Ő kutathatatlan, mivel senki sem jár előtte, hogy megvizsgálhatná. Ő
mérhetetlen, mivel senki sem jár előtte, hogy megmérhetné. Ő láthatatlan, mivel
senki sem látta őt. Ő örök, mivel örökké létezik. Ő kimondhatatlan, mivel senki sem
volt aki képes lett volna neki, róla beszélni. Ő megnevezhetetlen, mivel senki sem
jár előtte, aki nevet adna neki.

„Ő a megmérhetetlen fény, mely tiszta, szent (és) makulátlan. Ő a

kimondhatatlan, tökéletes a megvesztegethetetlenségben. (Ő) nincs a tökéletesség
állapotában, sem az áldás nélküliben, sem az isteniben, ám ő messze a legnagyobb.
Neki nincs sem testi felépítése, sem testetlen. Nem nagy és nem kicsi. Nincs
értelme azt mondani: ’mekkora?’ vagy hogy ’milyen?”, merthogy senki sem
ismerheti őt. Ő nem valaki a (többi) létező között, ő messze a legnagyobb. Ő nem
csak (egyszerűen) a legnagyobb, hanem létezése nem része sem a korszakoknak,
sem az időnek. Mivel ő, aki részese egy korszaknak már korábban létrejött. Időt
nem juttattak számára, mivel semmit sem kapott senkitől, ezért az csak kölcsön
kapható. Mivel aki másokat megelőz nem szenved hiányt, azért megkaphatja tőle.
Inkább, ez utóbbi az, ami az ő fényénél inkább elvárhatónak tűnik.”

„A tökéletesség szempontjából fenséges. Ő tiszta, mérhetetlen tudat. Ő egy

korszakadó korszak. Ő életadó élet. Ő áldásadó áldott. Tudásadó tudós. Jóságot
adó jóság. Ő irgalmas és megváltás-adó irgalom. Ő malasztadó malaszt, de nem
mert birtokolja, hanem mert ő adja a mérhetetlen felfoghatatlan fényt.”
 Hogyan is beszélhetnék neked őróla? Az ő isteni személyisége
elpusztíthatatlan, nyugalomban van és a csendben létezik, nyugalomban van (és)
mindenek fölött áll. Mivel ő valamennyi istenség feje, és ő az, aki erőt és jóságot ad
nekik. Mivel nem ismerjük a kimondhatatlan dolgokat, és nem értjük mi a
megmérhetetlenség, kivéve őt, aki tőle származik, nevezetesen az Atyától. Mivel ő
az egyedüli, aki mindezt elmondta nekünk. Mivel ő az, aki az őt körülvevő fényben
tekint önmagára, nevezetesen, az élet vizének forrása. És ő az, aki minden
istenségnek ad és mindenféle módon, (.s) ki felnéz az ő képére, melyet a Szellem
forrásában lát. Ő az, aki csodálattal adódik az ő vízfényének, mely az őt övező tiszta
vízfény forrásában található.”

„És az ő gondolata cselekvést eredményezett és ő (nőnemű) létrejött,

nevezetesen ő (nőnemű), aki ő (hímnemű) előtte jelent meg a fény ragyogásában.
Ez volt az első hatalmasság mely mindannyiuk előtt létezett (és) az ő gondolata
által jött létre. Ő (nőnemű) a Mindenség előgondolata - az ő (nőnemű) fénye úgy
ragyog, mint az övé -, a tökéletes hatalom, amely a láthatatlan, tökéletes szűzi
Szellem képe. Az első energia, Barbelo dicsfénye, a korszakok tökéletes dicsfénye,
a kinyilatkoztatás dicsfénye, ő (nőnemű) dicsőítette meg a szűzi Szellemet és ő volt
az, aki imádta őt, mert köszönetet mondott neki azért, hogy létrejöhetett. Ez az első
gondolat, az ő (hímnemű) képe; ő (nőnemű) vált mindenek méhévé, mivel ő
(nőnemű) az, aki mindenek felett áll, az Anya-Atya, az első férfi, a szent Szellem, a
háromszorosan férfi, a háromszorosan hatalmas, a háromszorosan megnevezett
androgín, és az örök istenség a láthatatlanok között, és az első aki létrejött.”

„<Ő> (nőnemű) megkérte a láthatatlan, szűzi Szellemet – aki Barbelo -, hogy

adjon számára előtudást. És a Szellem beleegyezett. És amikor beleegyezett, az
előtudás létrejött, és az előgondolat támogatta, a szűzi Szellem láthatatlan
gondolatból származott. Dicsőítette őt (hímnemű) és az ő tökéletes hatalmasságát,
Barbelot, mert őmiatta (nőnemű) létezett és jött létre korábban.”

„És ő (nőnemű) újra kért, az elpusztíthatatlanság adományát, és ő (hímnemű)

beleegyezett. Amikor beleegyezett, létrejött az elpusztíthatatlanság, a gondolat és
az előtudás támogatta. Dicsőítette a láthatatlan Egyet és Barbelot, az egyet, aki
miatt létrejöttek.”

„És Barbelo az örök élet adományát kérte. És a láthatatlan Szellem

beleegyezett. És amikor beleegyezett, az örök élet létrejött, és ők együtt dicsőítették
a láthatatlan Szellemet és Barbelot, az egyet, aki miatt létrejöttek.”
 „És ő (nőnemű) kérte az igazság adományát. És a láthatatlan Szellem
beleegyezett. És amikor beleegyezett, az igazság létrejött. És ők együtt dicsőítették
a láthatatlan, csodálatos Szellemet és az ő Barbelóját, az egyet, aki miatt létrejöttek.

„Ez a korszakok Atyjának ötöse, aki az első ember, a láthatatlan Szellem képe;
ez az előgondolat, mely Barbelo, és a gondolat és az előtudás; és a
megsemmisíthetetlenség, és az örök élet és az igazság. Ez az istenek androgin
ötöse, mely az istenségek tizede, mely az Atya.”

„És ő (hímnemű) ránézett Barbelora, a tiszta fénnyel, mely körülvette a

láthatatlan Szellemet, és az ő csillogásával, és ő (nőnemű) megfogant tőle. Ő
(hímnemű) csillogó fényt nemzett, egy áldottsághoz hasonlító fénnyel. Ez azonban
nem volt egyenlő az ő (hímnemű) nagyszerűségével. Ez csak egy egyetlen-nemzett
gyermeke volt az Anya-Atyának, mely létrejött; ez volt az egyetlen leszármazott, az
egyetlen nemzettje az Atyának, aki a tiszta fény.”

„És a láthatatlan, szűzies Szellem megörvendezett a megszületett fény kapcsán,

mely létrejött először az előgondolat első hatalmassága által, mely Barbelo. És ő
felszentelte a nemzettet az ő jóságával mindaddig amíg tökéletes nem lett, nem
hagyván figyelmen kívül semmiféle jóságot, merthogy ő a láthatatlan Szellem
jóságával együtt örvendezett. És ő (a nemzett) csatlakozott hozzá, amint kitöltötte
rá. És hirtelen, amikor a nemzett mindezt megkapta a Szellemtől, dicsőíteni kezdte a
szent Szellemet és a tökéletes előgondolatot, akiknek köszönhetően létrejött.”

„És a nemzett megkérte őt, kaphasson egy munkatársat, mely a tudat, és ő

(hímnemű) boldogan teljesítette. És amikor a láthatatlan Szellem beleegyezett, a
tudat létrejött, és csatlakozott Krisztushoz, dicsőítvén őt és Barbelot. És mindezek
a dolgok csendben jöttek létre.”

„És a tudat cselekedni szeretett volna a láthatatlan Szellem szava által. És a

szándéka tetté vált és a tudattal együtt jelent meg; és a fény dicsőítette. És a szót
szándék követte. Mert a szó miatt, Krisztus az isteni Önteremtő hozott létre mindent.
És az örök élet <és> az ő szándéka és a tudat és az előtudat csatlakozott és
dicsőítette a láthatatlan Szellemet és Barbelot, akik miatt létrejöttek.”

„És a szent Szellem kiteljesítette az isteni Önteremtőt, a fiát, együtt Barbeloval,

hogy csatlakozhasson a hatalmashoz és láthatatlanhoz, a szűzi Szellemhez mint az
isteni Önteremtő, a Krisztus, akit megajándékozott erős hanggal. Az előgondolat
révén jött létre. És a láthatatlan, szűzi Szellem mindenek fölé helyezte az igazság
isteni Önteremtőjét. És ő alávetett neki minden hatalmat, és az igazságot, mely
benne volt, hogy tudhasson Mindent, mely dolgokat néven neveznek, melyeket
minden névnél magasabb névvel illettek. Ezeket a neveket azok kapcsán említik,
akik érdemesek rá.”

„A fényből, mely a Krisztus, és az elpusztíthatatlanság, a Szellem adománya

által, a négy fény (megjelent) az isteni Társteremtőktől. Elvárta, hogy esetleg
csatlakoznak hozzá. És a három kívánság lesz, gondolta, és élet. És a négy
hatalmasság a következő: a megértés, a kegyesség, az érzékelés és az
óvatosság. És a kegyesség a fény-eónhoz, Armozelhez tartozott, aki az első angyal.
És volt három további eón, a kegyesség, az igazság és az alak. És a második fény,
Oriel, akit a második eón fölé helyeztek. És volt három további eón vele: az eszme,
az érzékelés és az emlékezet. És a harmadik fény, Daveithai, aki a harmadik eón
fölé helyeztek. És volt három további eón volt vele: a megértés, a szerelem és az
elképzelés. És a negyedik eónt a negyedik fény Eleleth fölé helyezték. És volt
további három eón vele: a tökéletesség, a béke és a bölcsesség. Ők a négy fény,
melyek társultak az isteni Társteremtőkhöz, (és) ők a tizenkét eón, melyek
csatlakoztak a hatalmashoz, a Társteremtőkhöz, a Krisztushoz, a kívánság által, és
láthatatlan Szellem adománya révén. És a tizenkét eón a Társteremtők fiához
tartozott. És mindezen dolgokat a szent Szellem kívánsága hozta létre a
Társteremtők révén.

„És a tökéletes tudás előgondolatától, a láthatatlan Szellem kívánságának

megnyilatkozása által és a Társteremtők kívánsága által a tökéletes Férfi
(megjelent), az első kinyilatkoztatás, és az igazság. Ő volt az, akit a szűzies Szellem
„Pigera-Adamas”-nak nevezett, és az első eón fölé helyezte őt, a hatalmassal, a
Társteremtőkkel, és Krisztussal, együtt, az első fény, Armozel által, és vele voltak
az ő hatalmasságai is. És a láthatatlan Egy adott neki szellemiséget, legyőzhetetlen
erőt. És ő beszélt és dicsőítette és magasztalta a láthatatlan Szellemet,
mondván, ’Minden miattad jött létre és minden hozzád tér vissza. Magasztallak és
dicsőítelek téged és a Társteremtőket és az eónokat, és a hármasságot: az Atyát, az
Anyát és a Fiút, a tökéletes hatalmasságot.’”

„És elhelyezte fiát, Seth-et a második eón fölé a második fény, Oriel
jelenlétében. És a harmadik eón, Seth magja, a harmadik fény, Daveithai fölé
helyeztetett. És a szentek lelkei (oda) helyeztettek. És a negyedik eónban azon
lelkek helyeztettek el, akik nem ismerték a Pleromát és akik nem voltak általában
bűnbánóak, ám akik egy darabig állhatatosak voltak és aztán bűnbánóak; a
negyedik fény Eleleth által. Ezek azok a teremtmények, akik dicsőítették a
láthatatlan Szellemet.”

„És Epinoia Bölcsessége, révén eón, önmaga által megfogant egy gondolatot,
és a láthatatlan Szellem és az előtudat megértését. Szerette volna létrehozni
önmaga hasonmását a Szellem hozzájárulása nélkül – aki nem hagyta helyben – és
hitvese nélkül, és annak tekintetbe vétele nélkül. És habár a férfiasság személye
nem hagyta jóvá, és ő nem kapta meg az ő (nőnemmű) beleegyezését, és a Szellem
hozzájárulása nélkül gondolkodott, és az ő beleegyezésének ismerete nélkül,
(mégis) létrejött. És mert a legyőzhetetlen erő őbenne volt, a gondolata nem maradt
tétlen, és valami létrejött általa, mely tökéletlen volt és különbözött az ő
megjelenésétől, mert ő alkotta őt, az ő (Szellem) beleegyezése nélkül. És nem volt
hasonlatos az ő anyjának megjelenéséhez, mivel másfajta volt.”

„És amikor látta, (az eredményét) az ő vágyának, az megváltozott egy oroszlán-

arcú kígyóvá. És a szemei szikrákat szórtak, mint a villámlás. Ő elűzte magától,
kívülre arról a helyről, melyet senki sem láthat a halhatatlanok közül, mivel
tudatlanság révén alkotta meg. És világító felhővel vette körül, és egy trónt
helyezett a felhő közepébe, hogy senki se láthassa, kivéve a szent Szellemet, akit az
élet anyjának neveznek. És ő (nőnemű) kimondta az ő (hímnemű) nevét, Jaltabaoth.

„Az első arkón volt az, aki hatalmasságot vett el anyjától. És eltávolította
önmagát őtőle és eltávozott azokról a helyről, melyen megszületett. Megerősödött
és további eónokat teremtett önmaga számára fénylő tűz lángjával, mely (még)
most is létezik. És csatlakozott az arroganciájához, mely benne volt és önmagának
jogosultságokat adott. Az első neve Athoth, akit a generációk az aratómunkásnak
hívnak. A második neve Harmas, aki a irigység szeme. A harmadik neve Kalila-
Oumbri. A negyedik Yabel. Az ötödik Adonaiou, akit Sabaothnak neveznek. A
hatodik Cain, aki az emberek generációi a Napnak hívnak. A hetedik Ábel. A
nyolcadik Abrisene. A kilencedik Yobel. A tizedik Armoupieel. A tizenegyedik
Meicer-Adonein. A tizenkettedik Belias, ő az, aki Hades mélysége felett áll. És hét
királyt helyezett – mindegyik hasonlít a menny boltozataihoz, és ötöt a mélységek
mélysége fölé, hogy uralkodjanak. És ő megosztotta a tüzét velük, azonban nem
szórta rájuk fényét, melyet az anyjától vett el, mivel nem törődött a sötétséggel.”
 „És amikor a fény összekeveredett a sötétséggel, a sötétség fényleni kezdett.
És amikor a sötétség összekeveredett a fénnyel, elhomályosította a fényt, mert sem
nem fény volt, sem sötétség, hanem homály keletkezett.”

„Nos az arkón, aki gyenge volt, három nevet viselt. Az első neve Yaltabaoth
volt, a második Saklas és a harmadik Samael. És ő boldogtalan volt az
arroganciájában, mely benne lakozott. ’Én vagyok Isten és nincs más Isten
mellettem,’ mert őt nem érdekli az ereje, és a hely, ahonnan származik.”

„És az arkónok megteremtettek hét hatalmasságot önmaguk számára, és a

hatalmasságok teremtettek maguknak hat angyalt, egészen addig, míg el nem érte a
számuk a 365-öt. És ezek a teremtmények a következő nevet viselték: az első
Athoth, neki álmos arca volt; a második Eloaiou, neki szamárarca volt; a harmadik
Astaphaios, neki hiéna arca volt; a negyedik Yao, neki kígyó arca volt hét fejjel; az
ötödik Sabbaot, neki sárkány feje volt; a hatodik Adonin, neki majom arca volt; a
hetedik Sabbede, neki ragyogó tűz arca volt. íme a hetek hetessége.”

„Azonban Yaltabaothnak több arca volt, több, mint mindannyiuknak, így képes
volt mindegyikük elé egy arcot tenni, a vágyaiknak megfelelőt, amikor a szeráfok
között volt. Megosztotta velük tüzét, azért az urukká vált. A dicsőség hatalma miatt
birtokolta anyja fényét, ezért Istennek hívta magát. És nem engedelmeskedett
annak a helynek, ahonnan származott. És egyesítette a hét hatalmasságot
gondolatában az elöljárókkal, az elöljárókkal, akik vele voltak. És amikor megszólalt,
mindez megtörtént. És minden egyes hatalmast megnevezett, a legmagasabban
állóval kezdve: az első a jóság az első elöljáróval, Athoth; a második az előtudás a
másodikkal, Eloaio; a harmadik istenség a harmadikkal, Astraphaio; a negyedik az
uraság a negyedikkel, Yao; az ötödik a királyság az ötödikkel, Sabaoth; a hatodik az
irígység a hatodikkal, Adonein; a hetedik a megértés a hetedikkel, Sabbateon. És ők
birtokoltak egy-egy égboltozatot a nekik megfelelő eón-mennyből. Nevet kaptak
azzal a dicsősséggel összhangban, mely az adott mennyhez tartozott, a pusztító
erők révén. És az Alkotó által adott nevek hatalmat jelentettek. Ám a nevek,
melyeket a dicsőség révén kaptak, mely az adott menyhez tartozott, pusztítást és
erőtlenséget jelentett számukra. Így hát két nevük volt.

„És megteremtvén […] mindent, megszervezte az első eónok modelljével

összhangban melyek létrejöttek, így meg tudta alkotni őket, hasonlatosan az
elpusztíthatatlanokhoz. Nem azért, mert meglátta az elpusztíthatatlanokat, hanem
az ő hatalmassága miatt, melyet az anyjától vett, és ami létrehozta őbenne a
kozmoszhoz való hasonlatosságot. És mikor látta az őt körülvevő teremtményeket,
és a körülötte lévő angyalok seregét, melyek általa jöttek létre, így szólt
hozzájuk: ’Én vagyok a féltékeny Isten, és nincs más Isten mellettem.’ Ám ezt
bejelentve, jelezte az angyalok felé, akik jelen voltak, hogy létezik másik Isten is. Ha
nincs másik, akkor kire féltékeny?”

„Azután az anya ide-oda mozogni kezdett. Tudatosodott benne hiányossága

amikor fénye halványulni kezdett. És ő elsötétedett, mert hitvese nem értett vele
egyet.”

És én ezt mondtam: „Uram, mit jelent az, hogy ide-oda mozgott?” Ám ő

elmosolyodott és azt mondta: „nem gondolod, hogy ez az, amiről Mózes szólt,
miszerint „a vizek felett’. Nem, de amikor látta a gonoszságot, mely megtörtént, és a
fia által elkövetett rablást, igen bánatos lett. És a tudatlanság sötétségébe
burkolózott, hogy felejtsen és szégyenkezni kezdett. És nem volt bátorsága
visszatérni, de mozgolódott. És a mozgása ide-oda zajlott.”

„És az arrogáns hatalmasságot vett el az anyjától. Mivel nemtörődöm volt, úgy

gondolta, nincs más létező, kivéve egyedül az anyját. És amikor látta az angyalok
sokaságát, melyeket ő teremtett, saját magát fölébük helyezte.”

„És amikor az anya felismerte, hogy a sötétség ruhája nem teljesen burkolja be,
rájött, a hitvese nem ért vele egyet. Bűnbánó sírás tört ki rajta. És a teljes isteni
hatalmasság (pleroma) meghallotta bűnbánó imáját, és dicsérték őt a láthatatlan,
szűzi Szellem nevében. És beleegyezett; és amikor a láthatatlan Szellem
beleegyezett, a szent Szellem eltöltötte őt teljes isteni hatalmasságukkal
(pleroma). Mivel nem a hitvese volt, aki eljött hozzá, hanem (a hitves) az isteni
hatalmasságok révén jött el hozzá, azért hogy helyreigazítsa az (anya)
tökéletlenségét. És (az anya) felemeltetett, nem a saját eónhoz, hanem a fia fölé, így
a kilencedikben volt, amíg nem javította ki (az anya a) tökéletlenségét.”

„És egy hang hallatszott az emelkedett eón-mennyből: ’Az Ember létezik és az

Ember fia.’ És a fő arkón, Yaltabaoth, hallotta (ezt) és úgy gondolta, a hang az
anyjától jön. És nem tudta, honnan jön. És tanította őket, a szent és tökéletes Anya-
Atyát; az egész előismeretet, a láthatatlan egy képét, aki mindenek Atyja (és) aki
által jött létre minden, az első Ember. Ezért nyilvánította ki önmagát emberi
formában.”
 „És a fő arkón összes eónja megremegett, és a végtelen mélység alapjai
rázkódtak. És a vizek, melyek az anyag felett álltak, az alsó részt megvilágította az ő
képének megjelenése, mely kinyilatkoztatott. És amikor az elöljárók és a fő arkón
szétnézett, látták, hogy az egész alsó rész meg van világítva. És a fényen át látták a
képet a vízben.”

„És így szólt a vele együtt lévő elöljárókhoz: ’Gyertek, alkossunk embert az
Isten képére és a mi hasonlatosságunkra, hogy az ő képe adjon fényt számunkra.’
És megalkották megfelelő hatalmuk révén, összhangban azokkal a
tulajdonságokkal melyek megadattak. És mindegyik elöljáró kialakított egy
tulajdonságot a képnek megfelelően, melyet annak természetes (formájában) látott.
Megalkotta a teremtményt az elsőhöz, a tökéletes Férfihoz való hasonlatosságnak
megfelelve. És azt mondták: ’Hívjuk Ádámnak, mert hogy neve legyen a
hatalmasság fénye számunkra.’”

„És a hatalmasságok elkezdték: az első, a jóság megalkotta a csont-lelket; és a

második, az előismeret, megalkotta az ín-lelket; a harmadik, az istenség, megalkotta
a hús-lelket; és a negyedik, az uraság, megalkotta a velő-lelket; az ötödik, a
királyság, megalkotta a vér-lelket; a hatodik, az irigység, megalkotta a bőr-lelket; a
hetedik, a megértés, megalkotta a haj-lelket. És az angyalok sokasága csatlakozott
hozzájuk és ők megkapták az erejét a természet hét szubsztanciájának azért, hogy
megalkossák a végtagok alkotóit és a hátsórész alkotóit és hogy megfelelően
dolgozzanak össze minden egyes részt.”

„Az első elkezdte megalkotni a fejet. Eteraphaope-Abron megalkotta a fejét;

Meniggesstroeth megalkotta az agyat; Asterechme (megalkotta) a jobb szemet;
Thaspomocha, a bal szemet; Yeronumos, a jobb fület; Bissoum, a bal fület;
Akioreim, az orrot; Banen-Ephroum, az ajkakat; Armen, a fogakat; Ibikan, a
zápfogat; Basiliademe, a mandulákat; Achcha, a nyelvcsapot; Adaban; a nyakat;
Chaaman, a hátgerincet; Dearcho, a torkot; Tebar, a jobb vállat; […] a bal vállat;
Mniarcon; a jobb könyököt; […] a bal könyököt; Abitrion, a jobb hónaljat; Evanthen,
a bal hónaljat; Kris, a jobb kezet; Beluai, a bal kezet; Treneu, az ujjakat a jobb kézen;
Balbel; az ujjakat a bal kézen; Kriman, a körmöket a kezeken; Astrops, a jobb
mellkast; Barroph, a bal mellkast; Baoum, a jobb váll izületeit; Ararim, a bal váll
izületeit; Areche, a hasat; Phthave, a köldököt; Senaphin, a gyomrot; Arachethopi, a
jobb bordázatot; Zabedo, a bal bordázatot; Barias, a jpbb derekat; Phnouth, a bal
derekat; Abenlenarchei, a velőt; Chnoumeninorin, a csontokat; Gesole. A hasat;
Agromauna, a szivet; Bano, a tüdőket, Sostrapal, a májat; Anesimalar, a lépet;
Thopithro, a beleket; Biblo, a veséket; Roeror, az izomzatot; Taphreo, a gerincet;
Ipouspoboba, a vénákat; Bineborin, az artériákat; Atoimenpsephe, minden
lélegzetet, mely eljut a végtagokba; Entholleia, az összes húst; Bedouk, a jobb fart
(?); Arabeei, a bal péniszt; Eilo, a heréket; Sorna, a nemi szerveket; Gorma-
Kaiochlabar, a jobb combot; Nebrith, a bal combot; Pserem, a jobb láb veséit, és a
bal vesét; Ormaoth, a jobb lábat; Emenun, a bal lábat; Knyx, a jobb sípcsontot;
Tupelon, a bal sípcsontot; Achiel, a jobb térdet; Phene, a bal térdet; Phiouthrom, a
jobb lábat; Boabel, a lábujjakat; Trachoun a bal lábat; Phikna, a lábujjait; Miamai, a
lábak körmeit; Labernioum -.

“És akiket mindezek fölé helyeztek, a következők voltak: Zathoth, Armar, Kalila,
Jabel, (Sabaoth, Cain, Abel). És azokat, akik különösen a végtagoknál voltak
aktívak, a fejnél Diolimodraza, a nyaknál Yammeax, a jobb vállnál Yakouib, a bal
vállnál Verton, a jobb kéznél Oudidi, a bal kéznél Arbao, a jobb kéz ujjainál Lampno,
a bal kéz ujjainál Leekaphar, a jobb mellnél Barbar, a bal mellnél Imae, a mellkasnál
Pisandriaptes, a jobb váll izületeinél Koade, a bal váll izületeinél Odeor, a jobb
bordáknál Asphixix, a bal bordáknál Synogchouta, hasnál Arouph, a méhnél
Sabalo, a jobb combnál Charcharb, a bal combnál Chthaon, valamennyi nemi
szervnél Bathinoth, a jobb lábnál Choux, a bal lábnál Charcha, a jobb sípcsontnál
Aroer, a bal sípcsontnál Toechtha, a jobb térdnél Aol, a bal térdnél CHaraner, a jobb
lábnál Bastan, a lábujjainál Archentechtha, a bal lábnál Marephnounth, a lábujjainál
Abrana.

„Közülük hétnek mindezen dolgok felett hatalma volt, ezek: Ouriel, Asmenedas,
Saphasatoel, Aarmouriam, Richram, Amiorps. És az aki felelősséggel tartoznak az
észlelésekért iránt: Archendekta; és aki felelős az érzékelésért Deitharbathas; és az
aki felelős a képzeletért Oummaa; és aki felelős az elrendezésért Aachiaram; és aki
a teljes ihletért felelős Riaramnacho.”

„És a démonok eredete melyek az egész testben vannak, négy dolog által
meghatározottak: meleg, hideg, nedvesség és szárazság. És mindannyiuk anyja az
anyag. És ő, aki a meleg felett uralkodik Pholoxopha; és ő, aki uralkodik a hideg
felett Oroorrothos; és ő aki a szárazság felett Erimacho; és ő aki uralkodik a
nedvesség felett Athuro. És az anyja mindezeknek, Onorthochrasaei, középen áll,
mivel ő mérhetetlen, és ő elkeveredik valamennyivel. És ő igazi anyag, mert
fenntartja őket.”
 A négy fő démon a következő: Ephememphi, akié az elégedettség, Yoko, akié a
vágy, Nenentophomi, akié a nyomorúság, Blaomen, akié a félelem. És az anyja
mindannyiuknak Aesthesis-Ouch-Epi-Ptoe. És a négy démon szenvedélye létrejött.
És a nyomorúságból irigység, féltékenység, gyötrelem, baj, fájdalom, érzéketlenség,
aggály, gyász, stb. és az elégedettségből bűn emelkedett, és üres büszkeség, és
hasonló dolgok. És a vágyból düh, harag, és keserűség, és keserű szenvedély, és
kielégületlenség, és hasonló dolgok. És a félelemből a rettegés, hízelgés, gyötrődés,
és szégyen. Mindezek a dolgok hasznos dolgok és ördögi dolgok is egyúttal.
Azonban az igazi belső (karakter) Anaro, aki a fő anyagi lélek, mivel hozzá tartozik a
hét érzékelés, Ouch-Epi-Ptoe.”

„Ez az angyalok száma: mindösszesen 365. mindannyian ezen dolgoztak, amíg

végtagról végtagra, a természetes és az anyagi test el nem készült általuk. Most
mások felelőssége került előtérbe, a további érzelmeké, akiket most nem említek
neked. Ha azonban meg akarod ismerni őket, le vannak írva Zoroaszter könyvében.
És az összes angyal és démon addig dolgozott, míg nem alkották a természetes
testet. És művük teljesen tétlen és mozdulatlan volt hosszú időn át.”

„És amikor az anya vissza akarta kapni a hatalmasságot, melyet odaadott a fő

arkónnak, a mindenek Anya-Atyjához fordult kérelemmel, ki a legkegyelmesebb. Ő
elküldte, szent rendelet által, az öt fényt le az angyalok és a fő arkón tartózkodási
helyére. Azt javasolták neki, hogy szükségük lenne az anya hatalmára. És azt
mondták Yaltabaothnak: ’Fújj az arcába a lelkedből, és a teste fel fog emelkedni.’ És
ő az arcába fújta a szellemet, mely az anyja hatalmából származott; de ő nem tudta
ezt, mert nem volt tudatában a létezésének. És az anyja hatalma kiáradt
Yaltabaothból a természetes testbe, melynek képét az egyetlen után mintázták meg,
aki a kezdetektől fogva létezik. A test megmozdult és felegyenesedett, és fénylett.”

„És ebben a pillanatban a többi hatalmasság irigyé vált, mert az ember létrejött,
az angyalok és az arkónok közreműködése által, és neki adták hatalmukat az
embernek, és az ő intelligenciája nagyobb volt azokénál, akik megalkották őt, és
nagyobb, mint a fő arkóné. És amikor észrevették, hogy fénylik, és hogy jobban
képes gondolkodni, mint ők, és hogy mentes a bűntől, megragadták őt, és
kivetették az összes anyagi lét legalacsonyabb szintjére.”

„Azonban az Áldott, az Anya-Atya, a jótékony és irgalmas Egy, az anya

kegyelmét gyakorolta, mely a fő arkón által nyilvánult meg, mivel (az arkónok)
képesek erőt gyűjteni a természetes és a látható testből. És elküldte, jótékony
szelleme által, hatalmas irgalmasságát, egy segítőt Ádámhoz, a fénylő Epinoiat,
mely belőle származott, és aki az Élet nevet viselte. És ő segített az egész
teremtménynek, együtt gürcölve vele, és helyreállítva teljeségét, és tanítva őt a
magjának leszármazásáról (és) tanítva őt származása felől, (mi) módon került le. És
a fénylő Epinoiát elrejtették Ádámban, azért, hogy az arkónok ne ismerhessék fel,
ám az Epinoia kijavíthassa az anya tökéletlenségét.”

„És a férfi megelevenedett, mivel a fény árnyéka őbenne volt. És gondolkodása

magasabb szinten állt, mint azoké, akik megalkották. Amikor felnéztek, belátták,
hogy gondolkodása magasabb rendű. És tanácskozást tartottak minden arkón és
angyal bevonásával. Tüzet, földet és vizet vettek, majd összekeverték mindezeket a
négy heves széllel. És összedolgozták őket és nagy zavart okoztak. És elhozták őt
(Ádámot) a halál árnyékába, azért, hogy újraalkothassák őt földből és vízből és
tűzből és szellemből, mely az anyagból ered, mely nincs tudatában a sötétségnek
és a vágynak, és az ő szellemük utánzata. Ez a sírja az újraformált-testnek, mellyel a
rablók felöltöztették az embert, a feledékenység kötelékével, és így halandó
emberré vált. Ő volt az első, aki lejött, és az első akit különválasztottak. Az Epinoia
fénye azonban mely őbenne volt, volt az, aki éberen tartotta gondolkodását.”

„És az arkónok megfogták őt és a paradicsomba tették. És azt mondták

neki: ’Egyél, kedved szerint’, mivel fényűzésük keserűbb lett és szépségük
csökkent. És fényűzésük csalódás és a fáik istentelenek és gyümölcseik halálos
mérgek és ígéretük maga a halál. És életük fája, melyet a paradicsom közelébe
helyeztek.”

„És megtanítom nektek, mi az élet misztériuma, mi az a terv, mely alapján

együtt megalkották a szellemük képmásának megfelelően. A gyökere ennek a
(fának) keserű és ágai halottak, árnyéka gyűlölt és csalódást hordoz leveleiben, és
a virága a gonosz kenőcse, és gyümölcse a halál és vágyak vannak magjában, és
kiterjeszti a sötétséget. A lakhelye mindazoknak akik megízlelik ezt, a Hádész és a
sötétség a további tartózkodási helyük.”

„Ám amit a jó és gonosz tudása fájának neveznek, mely a fény Epinoia-ja, ott
maradtak előtte, hogy ő (Ádám) ne nézhessen fel önmaga teljességére és nem
ismerhesse fel a meztelenségének szégyenteljes mivoltát. Ám én voltam az, aki
előidéztem, hogy egyenek.”
 És azt mondtam a Megváltónak: „Uram, nem a kígyó volt az, aki megtanította
Ádámot enni?” A Megváltó elmosolyodott és így szólt: „A kígyó tanította meg őket
arra, hogy egyenek a nemzés, a bujaság (és a) rombolás bűnéből, hogy ő (Ádám)
hasznos legyen a számára. És ő (Ádám) tudta, hogy nem fog engedelmeskedni neki
(a fő arkónnak), mivel Epinoiai fényét hordozta önmagában, mely kifogástalanabbá
tette őt gondolkodásában mint a fő arkón. És (ez utóbbi) megakarta mutatni
hatalmasságát, melyet ő adott saját magának. És a feledékenységet bocsátotta
Ádámra.”

És így szólt a Megváltóhoz: „Mi az a feledékenység?” És ő azt mondta: „Nem

az a dolog, amiről Mózes ír (és) te hallottál. Mivel az első könyvében így ír: ’Álmot
bocsátott rá’ (Gn 2:21), de ez az ő értelmezése (volt). Mivel a próféták által is így
mondta: ’Megnehezítem szívüket, hogy ne figyeljenek és ne lássanak.’” (Is 6:10).

„Azután a fény Epinioiaja elrejtette önmagát őbenne (Ádámban). És a fő arkón

ki akarta hozni őt a bordák közül. De a fény Epinoiaját nem tudta megragadni.
Habár sötétséget kényszerített rá, mégsem tudta elkapni őt. És kivette a hatalmának
egy részét belőle (Ádámból). És másik teremtményt alkotott, egy női formát,
Epinoia hasonlatosságára, aki megjelent előtte. És kivette és belehelyezte a
hatalmat, melyet az férfiból vett ki, a női teremtménybe, és nem miként Mózes
mondja a „az ő bordájából’”.

„És (Ádám) látta, hogy a nő mellette van. És ebben a pillanatban a fénylő

Epinoia megjelent, és fellebbentette a fátylat, mely az ő (Ádám) gondolatait elfedte.
És kijózanodott a sötétség jelentette részegségből. És felismerte az ő ellen-képét és
így szólt: ’Ő valójában csont a csontomból és hús a húsomból.’ Ezért a férfi
elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a két test eggyé válik.
Ezért hitvesének küldték hozzá, és ő el fogja hagyni érte atyját és anyját … [három
sor olvashatatlan]”

„És nővérünk, Szófia, ő az, aki lejött ártatlanságban, azért hogy kiigazítsa az ő
tökéletlenségét. Ezért őt úgy hívták: az Élet, mely az élők anyja, az egyeduralkodó
menny előtudása által. És általa megízlelték a tökéletes Tudást. Megjelentem sas
képében a tudás fáján, mely az tiszta előtudat Epinoiája, azért, hogy tanítsam őket
és felébresszem őket a mélységes álomból. Mivel mindketten bukott állapotban
voltak, és felismerték meztelenségüket. Az Epinoia megjelent nekik fény alakjában
és felébresztette gondolkozásukat.”
 „És amikor Yaltabaoth észrevette, hogy ők eltávolodtak tőle, megátkozta a
Földjét. A nőt úgy találta, amint a férje számára előkészíti magát. Ő (Yaltabaoth)
uralkodott fölötte, bár nem ismerte a misztériumot, mely megtörtént a szent döntés
által. És attól félt, vádolni fogják őt. És megmutatta angyalainak a benne lakozó
nemtörődömséget. És kiűzte őket a paradicsomból és felöltöztette őket komor
sötétséggel. És a fő arkón látta a szüzet, aki Ádám mellett állt, és azt hogy az élet
fénylő Epinoiaja megjelent benne (a szűzben). És Yaltabaothot teljes mértékben
eltöltötte a nemtörődömség. És amikor a mindenek előtudása észrevette (ezt),
elküldött néhányat és ők kiragadták az életet Évából.”

„És a fő arkón elcsábította őt és két fiút nemzett neki; az első és a második a

(következők): Eloim és Yave. Eloimnak medve-arca volt, míg Yavenak macska-képe.
Az egyik becsületes, a másik becstelen. (Yave a becsületes, Eloim a becstelen.)
Yavet a tűz és a szél felügyelőjévé tette meg, és Eloimot a víz és a föld
felügyelőjévé. És így nevezte őket: Kain és Ábel – a megtévesztés kedvéért.”

„Egészen a mai napig, a szexuális kapcsolat folytatódik – a fő arkónnak

köszönhetően. És szexuális vágyat ébresztett őbenne, aki Ádámhoz tartozott. És a
testi kapcsolat révén lemásolta a testeket (a fő arkón), és hamis szellemét ültette el
bennük.”

„És két arkónt állított a fejedelemségek fölé, kormányozzák a sírt. És amikor

Ádám felismerte a hasonlóságot a saját előtudatához, nemzette az emberfia
hasonlóságát. Sethnek nevezte el, megfelelve a fajnak eónokon át vezető útjának.
Ugyanígy, az anya is leküldte a maga szellemét, mely az ő hasonlóságából fakadt
és egy másolatát azoknak, akik a pleromában voltak, mivel életteret készített a
majdan megszülető eónok számára. És megitatták velük a felejtés vizét a fő arkón
által, azért, hogy ne ismerjék honnan származnak. Így, a mag megmaradt egy
darabig szolgálni (őt), azért, hogy amikor a Szellem megszületik a boldog eónokból,
felemelkesse és meggyógyíthassa a fogyatékosságaiból, hogy az egész Pleroma
(ismét) boldoggá válhasson és hibátlanná.”

És így szóltam a Megváltóhoz: „Uram, minden lelket ezek után biztonságosan a

tiszta fénybe hoznak?” ő így válaszolt nekem: „Nagy dolgok jutottak eszedbe, mivel
nehéz ezt elmagyarázni a többieknek, kivéve azokat, akik a megrendíthetetlen fajból
származnak. Azokat, akikre az élet Szelleme leereszkedik (azokkal) vele lesz az erő,
megmenekítik majd őket és tökéletessé válnak és a nagyság kiválóságát hordozzák
és megtisztulnak azon a helyen minden bűntől és gonosz dolgokba keveredéstől.
Ezután már semmi más, mint a megvesztegethetetlenségre való törekvés vezeti
őket, ez irányítja figyelmüket innentől kezdve, harag vagy irigység vagy
féltékenység vagy vágyakozás vagy kapzsiság nélkül. Semmi sem fog rájuk hatást
gyakorolni csak az a tény egyedül, hogy a hús állapotában vannak, melyet
elviselnek miközben keresve néznek azon időszak elé, amikor találkoznak majd a
fogadóival (a testnek). Ezek az elmúlhatatlan kiválóságai, az örök élet és az
elhivatottság. Mivel bármit elszenvednek és bármilyen terhet képesek hordozni,
befejezhetik a jó harcot és örökölhetik az örök életet.”

Azt mondtam neki: „Uram, azok lelkek, akik nem tették meg ezeket a dolgokat
(de), a Szellem hatalma rájuk szállt, (visszautasításra kerülnek? Válaszolván azt
mondta nekem: „Ha a Szellem (rájuk ereszkedett), ők minden körülmények között
meg lesznek mentve, és megváltoznak (jobbá válnak). A minden emberre leszálló
hatalom által, enélkül senki sem tud meglenni. És miután megszülettek, amikor az
élet Szelleme növekszik és a hatalma eljön és megerősíti a lelket, senki sem képes
többé rossz irányba menni, a gonosz dolgait tenni. Azonban akikre a hamis lélek
ereszkedik, elmerülnek általa és tévútra mennek.”

És én azt mondtam: „Uram, hová mennek ezek lelkei amikor elhagyják a testet?”
Elmosolyodott és azt mondta nekem: „A lélek, mely hatalmában erősebb lesz a
hamis léleknél, elég erős ahhoz, hogy eltávozzon a gonosz dolgoktól és,
megvesztegethetetlen Egynek közreműködése által megmenekül és felvitetik a
többi eónhoz.”

.És én mondtam: „Uram, azok, akárhogy is, akik nem tudták hova tartoznak,
mivé lesz a lelkük?” És ő azt mondta nekem: „Azokban a megvetendő szellem
összegyűjti erejét, amikor tévútra térnek. És megterheli a lelket és gonosz
munkákra vonja, és kiveti a feledésbe. És aztán kijön (a testből), átadásra kerül az
elöljáróknak, akik az arkónok révén jöttek létre, és megkötözik láncokkal és
börtönbe vetik, és addig társulnak hozzá, amíg meg nem szabadítják a feledésből,
és a szükséges tudással el nem látják. És ha mindez tökéletesen sikerül,
megmenekül.”

És én mondtam: „Uram, miként válhat a lélek kisebbé és térhet vissza anyjának

természetébe vagy egy férfibe?” Aztán megörvendezett amikor ezt kérdeztem és azt
mondta nekem: „Bizony, áldott vagy, mert megértetted! Azt a lelket más (nőnem)
követésére késztetik, mivel az élet Szelleme benne van. Általa menekül meg. Nem
vetik ki újabb testbe.”
 És én mondtam: „Uram, mindezeket akik nem tudják, és elfordultak, hová kerül
a lelkük?” Azután azt mondta nekem: „Arra a helyre, ahová a hatalom angyalai
mennek, elviszik őket, a helyre, ahol nincs bűnbocsánat. És addig a napig fogják ott
tartani őket, amíg azok, akik istenkáromló lélekkel rendelkeznek meg nem
kínoztatnak, és meg nem büntettetnek örök büntetéssel.”

És az mondtam: „Honnan származik a hamis szellem?” Ezután ő azt mondta

nekem: „Az Anya-Atya, aki kegyelemmel teljes, a szent Szellem mindenféle módon,
az Egy, aki kegyelmes, és aki együtt érez veletek, pl. az előtudás fényének Epinoiája,
ő felemelte a tökéletes faj utódait és gondolkodását ember örök fényéről. Amikor a
fő arkón megértette, hogy rangban fölé helyezték el őket és – felülmúlják őt a
gondolkozásban – azután meg akarta szerezni a gondolatukat nem tudván, hogy
felülmúlják őt gondokozásukban, emiatt nem lesz képes megszerezni tőlük.”

„Tervet készített az elöljáróival, melyek a hatalmát hordozzák, hűtlenséget

követtek el Szófiával, és keserű sors nemződött általuk, mely a legutolsó a
változékony kötöttségek közt. És ez olyasmi, ami megváltoztatható. És keményebb
és erősebb mint ő (nőnemű) akivel az istenek egyesültek, és az angyalok és a
démonok és minden generáció a mai napig. Ettől a sorstól származik minden bűn
és igazságtalanság és istenkáromlás, és a felejtés lánca és a nemtörődömség és
minden súlyos parancs, és súlyos bűn és rettentő félelem. És így az egész
teremtett világot megvakították, azért, hogy ne ismerje az Istent, aki mindenek felett
áll. És a felejtés lánca miatt, a bűneik rejtve maradtak. Mivel a kiterjedés és az idő
és a pillanat kötelékében vannak, mióta a (sors) az úr mindenek felett.”

„És ő (a fő arkón) bánatot érzett mindazokért a dolgokért, melyek az ő révén

születtek meg. Ekkor tervezte, hogy áradást kelt az ember munkájára. Azonban az
előismeret nagyszerű fénye tudatta mindezt Noéval, és ő kihirdette minden
leszármazottjának, akik az ember fiai voltak. Azonban akik számára idegen volt,
nem hallgattak rá. Nem úgy volt, ahogy Mózes állítja: ’Elrejtőztek egy bárkában’
(Gen.7:7), inkább elrejtőztek egy helyen, nemcsak Noé, hanem sok-sok más ember
is a megrendíthetetlen fajból. Elmentek egy helyre és elrejtőztek egy fényes
felhőben. És ő (Noé) felismerte elöljáró mivoltát, és mindazok, akik a fényhez
tartoztak, vele voltak, rájuk ragyogott a fény, mert ő (a fő arkón) sötétséget borított
az egész Földre.”

„És tervet készített a hatalmaságaival. Elküldte angyalait az emberek lányaihoz,

hogy vegyenek magukkal néhányat közülük és támasszanak nekik utódokat kedvük
szerint. Eleinte sikertelenek voltak. Amikor sikertelenek voltak, összegyűltek ismét
és közösen kidolgoztak egy tervet. Hamis szellemet teremtettek, aki emlékeztetett a
Szellemre, aki alászállt, azért, hogy általa megmérgezzék a lelkeket. Az angyalok
átalakították önmagukat az ő hasonlatosságukra, a párjaik hasonlatosságára (az
emberek lányainak), eltöltvén őket a sötétség szellemével, melyet számukra
állítottak össze, és a gonoszsággal. Aranyat és ezüstöt és ajándékot és rezet és
vasat és fémet hoztak számukra és mindenféle dolgot. Aztán az őket követő
embereket súlyos bajba keverték, félrevezetvén őket sok-sok fortély által. Ők (az
emberek) ezért megöregedtek, anélkül, hogy örömük telt volna benne. Meghaltak,
anélkül, hogy rátaláltak volna az igazságra, anélkül, hogy ismerték volna az Isten
igazságát. Ezért az egész teremtés mindörökké rabszolgasággá vált, a világ
kezdeteitől mostanáig. És ők nőket vettek magukhoz és gyerekeket nemzettek
nekik a sötétségből, hasonlatosan a bennük lakozó szellemhez. És bezárták a
szívüket és megkeményítették önmagukat a hamis szellem sötétségén át egészen
mostanáig.”

„Én ezért, a mindenek felett álló Pronoia, átváltoztattam magam

leszármazottaimba, mivel én léteztem legelőször, minden úton végigmegyek. Mivel
én vagyok a fény gazdagsága, én vagyok a pleroma emléke.”

„És elmentem a sötétség birodalmába és kitartottam amíg el nem értem a

börtön közepéhez. A káosz alapjai rázkódtak. Elrejtőzködtem előlük gonoszságuk
miatt, és nem ismertek fel engem.”

„Ismét visszatértem, most már másodszorra, és körüljártam. Azoktól

származom, akik a fényhez tartoznak, mely én vagyok, az emlékezés
Pronoiája. Beléptem a sötétség közepébe és a Hádész belsejébe, mivel kerestem
(hogy teljesíthessem) a feladatom. És a káosz alapjai rázkódtak, így ráomolhatnak
azokra, akik káoszban vannak és elpusztíthatják őket. És felfutottam ismét fény-
gyökereimhez, nehogy elpusztuljanak idő előtt.”

„Mégis, harmadszor is elmentem – én vagyok a fényben létező fény, én vagyok

a Pronoia emlékezése – hogy belépjek a sötétség közepébe és Hádészbe. És
eltöltöttem arcomat az eónjaik beteljesülésének fényével. És beléptem börtönük
közepébe, mely a test börtöne. És azt mondtam, ’Aki hallja, kelljen fel a mély
álomból.’ És ő sírt és a könnyeit törülgette. Keserű könnyeket sírt és azt
mondta: ’Ki az aki a nevemen szólít, és honnan jött el ez a remény hozzám,
miközben a börtön láncait hordoztam?’ És azt mondtam: ’Én vagyok a tiszta fény
 Pronoiája, én vagyok a szűzies Szellem gondolata, aki felemelt téged megbecsült
helyre. Emelkedj fel tehát és emlékezz, te vagy az aki figyel, és kövesd a gyökeredet,
amely én vagyok, a kegyelmes, és őrizd meg magad a szegénység angyalaitól, és a
káosz démonaitól és mindazoktól, akik elcsábítanak téged, és óvakodj a mély
álomtól, és attól, hogy Hádész magába zárjon.”

„És felemeltem őt, és lepecsételtem őt a víz vényében öt pecséttel, azért, hogy

a halálnak ne legyen hatalma többé felette innentől kezdve.”

„És figyelj, most felmegyek a tökéletes eónhoz. teljessé tettem mindent veled
kapcsolatban, amit hallanod kellett. Mindent elmondtam neked, hogy leírhasd és
odaadhasd titokban a társ szellemeidnek, mivel ez a rendíthetetlen faj misztériuma.”

És a Megváltó mindezeket a dolgokat átadta neki, hogy megírhassa, és

biztonságban tarthassa. És azt mondta neki: „Átkozott legyen mindenki, aki
megváltoztatja ezeket a dolgokat ajándékért, ételért vagy italért vagy ruháért vagy
bármi ehhez hasonló dologért.” És mindezen dolgokat mint misztériumokat adta át
neki, és azonnal eltűnt előle. Ő pedig visszatért a többi tanítványhoz és elmondta
nekik, amit a Megváltótól hallott.

Jézus Krisztus, Ámen

Szómagyarázat:
• Barbelo – az első isteni megnyilvánulás
• Epinoia – gondolat, szándék
• Szófia – nőnemű lény, központi eleme a gnosztikus keresztények kozmológiai
felfogásának. Hasonlít az emberi szellemhez, bár képes egyszerre az Isten
női lényét megtestesíteni, illetőleg Krisztus menyasszonyát. Valamiképpen
kegyelmet vesztett, így segíti az anyagi világ megteremtését. A végső és
egyben a legalacsonyabb szintű isteni emanáció.
• Arkón – irányító
• Eón – 1. korszak, 2. a legfelsőbb létezőtől eredő isteni hatalom vagy isteni
természet, mely az Univerzum működésében különböző formákban jelenik
meg.
• Yaltabaoth – a gonosz teremtő
• Pleroma – a totális isteni hatalom
Pronoia – Az isteni Szentháromság főistene
Aszklépiosz 21-29

„És ha te (Aszklépiosz) szeretnéd megérteni a valóság e misztériumát, akkor

meg kell értened a férfi és nő között történő szerelmi egyesülés csodálatos
jelentőségét. Amikor a csúcsra érnek, kilövell az ondó. Ebben a pillanatban a nő
megkapja a férfi erejét, a férfi, az ő részéről pedig, megkapja a nő erejét, miközben
az ondó ezt teszi.”

„Ezért a szerelmi egyesülés titokban történik, azért, hogy a két nemnek ne

kelljen szégyenkeznie a többiek előtt, akik nem tapasztalják meg ezt a valóságot.
Mindegyikük (a nemek) hozzáteszi (a maga részét) a nemzéshez. Ha mindez mások
jelenlétében történne, akik nem értik a valóságot (mindez) nevetséges és hihetetlen
lenne. És, továbbá, ezek szent misztériumok, szavakban és tettekben egyaránt,
mivel nemcsak nem hallhatóak, de nem is láthatóak.”

„Ezért, az ilyen emberek (a hitetlenek) istenkáromlók. Ők ateisták és

bűnösök. A többiek nincsenek sokan, sőt, a bűntelenek inkább csak kevesen
számoltatnak. Ezért, a bűnösök megmaradnak többségben, mivel azon dolgok
megtanulása, melyeket elrendeltek számukra, nem jellemző közöttük. Mivel a
dolgok ismerete, melyeket elrendeltek, valójában az anyag szenvedélyének
gyógyítására való. Ezért a tanulás nem más, mint a tudás gyermeke.”

„Ha azonban nemtörődömség van, nincs tanulási vágy az ember lelkében

(akkor) az olthatatlan szenvedélyek folytatódnak az ember lelkében. És újabb
gonosz jön vele (a szenvedélyekkel), az olthatatlan fájdalom formájában. És a
fájdalom emészti a lelket, és így a lélek férgeket szül a gonosztól és bűzt áraszt. De
mindennek nem Isten az oka, hiszen tudást és ismereteket küldött az embereknek.”

„Triszmegisztosz, egyedül küldte őket az emberekhez?” „Igen Aszklépiosz,

egyedül küldte őket. És mindez egyezik azzal, amit mi mondunk neked, miért az
emberek egyedül kapták meg a tudást és az ismereteket, ezeknek a javaknak az
elosztását.”

„És most figyelj! Isten és az Atya, sőt az Úr, megalkotta az embert ki

közvetlenül az istenek után következett, kiragadta őt az anyag birodalmából. Mivel
az ember teremtésekor anyagot is felhasznált […] a szenvedélyek benne vannak.
Ezért, folyamatosan átáramlanak a testen, emiatt az élő teremtmény nem képes más
módon létezni, kivéve a táplálékszerzést, mivel halandó lény. Az is elkerülhetetlen,
hogy az értelmetlen vágyak, melyek ártalmasak, benne éljenek. Az istenek számára,
akik a tiszta anyagból jöttek létre, nincs szükség tudományra és ismeretekre. Az
istenek halhatatlansága a tudás és a tudomány, mivel a tiszta anyagból jöttek létre.
Ez (a halhatatlanság) biztosítja számukra a tudásban és a tudományban elfoglalt
helyüket. Szükségképpen ő (az Isten) határt állított fel az ember számára; a
tudomány és a tudás megismerésére rendelte.”

„Mindezekkel a dolgokkal kapcsolatban (a tudománnyal és a tudással),

melyeket a kezdetektől fogva emlegetünk, ő (az Isten) tökéletes bennük, mindez
pedig azt jelenti, mindezekben a dolgokban ő mentes a szenvedélytől és a
gonosztól, kívánsága szerint. Az (embernek) halandó létet adott a
halhatatlanságban, ő (az ember) jóvá (és) halhatatlanná válik, ahogy azt
megmondtam. Mivel (Isten) teremtette (a) kettős természetet számára: a
halhatatlanságot és a halandóságot.”

„És mindez azért történt így, mert Isten úgy akarta, hogy az ember jobb
legyen, mint az Isten, mivel, valójában, az istenek halhatatlanok, az ember pedig
halhatatlan és halandó. Ezért az ember hasonlatossá vált, mint az istenek, akik
pontosan ismerik az emberek szerelmi viszonyait. Az istenek ismerik az emberek
dolgait, és az emberek ismerik az istenek dolgait. És én az emberekről beszélek,
Aszklépiosz, akik megszerezték a tudást és a tudományt. Azokról pedig, akik
hiábavalóbbak ezeknél, nem alkalmas, hogy ilyesmikről beszéljünk, mivel mi
isteniek vagyunk és szent anyagot tartalmazunk.”

„Mivel bensőséges kapcsolat jött létre istenek és emberek között, tudd meg
Aszklépiosz, ebben az ember nagyon erős lehet! Mint ahogy az Atya, az Univerzum
ura, alkotta meg az isteneket, ezen a bizonyos úton, az ember is, mivel halandó,
földhöz kötött, élő teremtmény, az egyetlen, aki nem olyan, mint az Isten, szintén
képes istenek megalkotására. Nem csak azért, mert megerősödik, hanem azért is,
mert megerősíttetik. Nemcsak hogy ő isten, hanem isteneket is alkot. Ugye
megdöbbentél Aszklépiosz? Te is egy újabb hitetlen vagy, amiként sokan mások?”

„Triszmegisztosz, egyetértek hozzám intézett (szavaiddal). És elhiszem

neked, amit mondasz. Azonban teljesen megdöbbentő számomra ez a beszélgetés.
És arra az álláspontra jutottam, az ember áldott, mert ilyen hatalom birtokában van.”
 „És ami még ezeknél a dolgoknál is jelentősebb, Aszklépiosz, az a
rácsodálkozás nagyszerűsége. Nos, ugye az egyértelmű számunkra, mint az
istenek fajához tartozóknak, és annak beismerése, mi sokkal inkább azok vagyunk,
mint bárki más, hogy ez (az istenek faja) tiszta anyagból született. A testük igazából
csak fej. És az ember az istenekhez hasonlatosan alkottatott meg. Ők (az istenek)
az anyag legtávolabbi részéről, és az (ember által alkotott dolgok), az ember külső
(valójából) származnak. Nem csak fejek tehát (amit az ember alkot), hanem
úgyszintén a test többi részei is, lényegükhöz hasonlatosan. Ahogy Isten szándéka
szerint az embert a saját képére alkotta meg, pontosan ugyanúgy, az ember a
földön isteneket alkot a saját hasonlatosságára.”

„Triszmegisztosz, ugye nem a bálványokról beszélsz?” „Aszklépiosz, te

magad beszélsz a bálványokról. Gondold át ismét, te magad Aszklépiosz,
ugyancsak hitetlen fél vagy ebben a beszélgetésben. Azokra mondod mindezt,
akiknek lelkük és lélegzetük van, hogy ők bálványok – akik ezeket a hatalmas
eseményeket elhozták. Te mondod mindezeket, aki próféciákat ad, miszerint ők
bálványok – ezek, akik betegséget és gyógyítást adnak az embernek […] nekik.”

„Vagy téged nem érdekel Aszklépiosz, hogy Egyiptom a menny képe?

Továbbá, ez a menny lakhelye is mindazon erőknek, melyek a mennyben lakoznak.
Az a helyes számunkra, ha az igazat mondjuk, a mi földünk (a) világ temploma. És
az a helyes számodra, ha nem leszel közömbös a (földünkre) váró eljövendő idő
iránt (amikor) az egyiptomiak látszólag hiábavalóan szolgálják az istenségeket, és
minden tevékenységüket a környéken semmibe veszik. Mivel minden istenség el
fogja hagyni Egyiptomot, és távoznak a mennyekbe. És Egyiptom megözvegyül;
elhagyják az istenek. Az idegenek, akik Egyiptomba érkeznek, uralni fogják azt.
Egyiptom! Továbbá, az egyiptomiaknak megtiltják, hogy imádják az Istent. Sőt,
halálos büntetés fenyegetésével kell szembesülniük, ha bárkit közülük Isten
imádásán és tiszteletén kapnak.”

„És azon a napon, a nemzet, mely istenfélőbb, mint az összes többi nemzet,
nem lesz többé istenfélő. Nem tölti meg többé a templomokat, ám a templomok tele
lesznek sírokkal. Nem istenekkel lesz tele, de (tele lesznek) holttestekkel. Egyiptom!
Egyiptom olyanná válik, mint valami legenda. És nemzeti vallásotok tárgyai […]
lesznek […] a csodálatos dolgok […], és […] és ha a szavaid kövek és csodálatosak.
És a barbárok jobbak lesznek nálatok, egyiptomiak, ebben a vallásban, legyen
szkíta, hindu vagy más ebből a fajtából.”
 „És mi ez az egész, amit Egyiptommal kapcsolatban mondok? Nekik (az
egyiptomiaknak) nem kell lemondaniuk Egyiptomról. Azokban az időkben (amikor)
az istenek elhagyják Egyiptom földjét, és felmennek a mennybe, akkor az
egyiptomiak meghalnak. És Egyiptomot sivataggá teszik az istenek és az
egyiptomiak. És számodra, Folyó, lesz egy nap, amikor több vér áramlik benned,
mint víz. És a holttestek magasabbra (tornyozódnak fel), mint a gátak. És az, aki
halott, nem lesz meggyászolva, oly mértékben, mint aki életben marad. Valójában,
ez utóbbiakat ismerik majd mint Egyiptomiakat az ő nyelvük szerint a második
peridusában (az időnek). – Aszklépiosz, miért sírsz? – Olyannak fog látszani, mint
egy idegen tekintete szokásaira. Az isteni Egyiptom még ezeknél is jobban fog
szenvedni. Egyiptom – az istenek kedvese, és az istenek lakhelye, a vallás iskolája
– példájává válik az istenfélelem nélküli világnak.”

„És azokban a napokban a világ nem lesz csodálat tárgya, […] és

halhatatlanság, nem fogják imádni sem […]. Mivel azt mondjuk, ez nem jó […].Nem
közönséges dolog és nem is egy kép, amivé átalakult. Azonban veszélyt jelent,
hogy valamennyi ember számára egyfajta határt jelent. Ezért megvetett lesz – a
világ csodálatos istene, az összehasonlíthatatlan munka, melyet az istenek
birtokolnak, az ember-formájú kép. A sötétséget részesítik előnyben a
világossággal szemben, és a halált az élettel szemben. Senki sem emeli tekintetét a
menny felé. És az istenfélő embert bűnösnek tekintik, a nem istenfélőt pedig
bölcsként tisztelik. A gyáva embert erősnek ítélik. És a jó embert megbüntetik, mint
bűnözőt.”

„És ami a lélek természetét illeti, és a lélek dolgait, és a halhatatlanság

dolgait, együtt mindazokkal, amit eddig mondtam neked, Toth, Aszklépiosz és
Ammon – nemcsak nevetségesnek lesznek bélyegezve, de hiábavalónak is. de
higgy nekem (amikor azt mondom) hogy ezeknek az embereknek a lelkét
veszélyeztetni fogja a végső veszedelem. És új törvényt alkotnak.. [két sor
hiányzik]… ők [sor hiányzik]… jók. A bűnös angyalok megmaradnak az emberek
között, (és) velük, (és) bűnös dolgokra vezetve őket vakmerően, az ateizmusba,
háborúkba, és fosztogatásba, természetellenes dolgok megtanítása által.”

„Azokban a napokban, a Föld nem lesz stabil, az emberek nem járnak

hajókkal a tengerekre, és nem fogják ismerni a csillagokat az égen. Az Isten minden
titkos hangja elcsendesül, és a levegő fertőző lesz. A világ szenilitásba süllyed:
ateizmusba, becstelenségbe, és a nemes szavakat visszautasítja.”
 „És amikor mindezek a dolgok megtörténnek, Aszklépiosz, akkor az Úr, az
Atya és Isten, az első Isten, a teremtő, mikor pillantást vet a megtörtént dolgokra,
véghezviszi terveit, melyek jók, szemben a zűravarral. Megszünteti a hibákat és
levágja a gonoszt. Olykor hatalmas áradatot hoz rá, abban meríti el, máskor
megégeti perzselő tűzzel; és ismét máskor háborúk során morzsolja szét és
járványokat küld rá, amíg el nem hozza… [4 sor hiányzik]… a munkáét. És ez a világ
születése.”

„Az istenfélők természetének helyreállítása, akik jó emberek, egy bizonyos

időperiódusban történik majd meg, melynek sohasem volt kezdete. Az Isten
szándéka szerint nem volt kezdete, mivel az ő természete éppen ilyen, a szándéka
szerint (nincs kezdete). Az Isten természete a szándék. Az ő szándéka pedig a jó.”

„Triszmegisztosz, a cél, ezek szerint (ugyanaz, mint), a szádék?” „Igen,

Aszklépiosz, mivel a szándék (része) a tervnek. Mivel <ő> (Isten) nem kíván
olyasmit, ami tökéletlen. Mivel ő tökéletes, minden részletében, olyasmit kíván, amit
(már) teljes mértékben birtokol. És minden ami jó, az is benne van. És ami a
szándéka az a szándéka. És minden szándékában a jóság van jelen. Ezért mindene
megvan. És az Istennek az a szándéka ami az ő szándéka. A jó világ egyben képe a
Jóságnak is.”

„Triszmegisztosz, a világ jó?” Aszklépiosz, Igen, jó, amint azt tanítottam

neked. Ezért… [két sor hiányzik] a lelke és élete […] …a világnak […] anyagban ölt
testet, azok, melyek jók, az évszakok váltakozása, és a szépség, és a gyümölcsök
érése, és az ezekhez hasonlatos dolgok. Mindezek miatt, Isten irányítja a magas
mennyeket is. Ott van mindenhol, és minden helyet figyel. Ahol ő van, ott nincs
menny és nincsenek csillagok. És szabad a test kötelékeitől.”

„A teremtő most az a helyet felügyeli, mely az Föld és a menny között van. A

Neve ’Zeus’, ami annyi tesz ’Élet’. Plutonius Zeus a föld és a tengerek ura. És nem
birtokolja az összes élőlény táplálékát, mivel Kora (az, aki birtokolja) a
gyümölcsöket. Ezek az erők mindig is hatalmasak a Föld körében, ám másokéi
mindig Ő-Aki-Van-től erednek.”

„És a Föld urai visszavonják magukat. És várost alapítanak maguk számára

Egyiptom egyik sarkában és a lenyugvó Nap irányába fogják építeni. Minden férfi
elmegy majd ide, akár tengeren érkezzen, akár a part mentén.”
 „Triszmegisztosz, hol fognak ezek a dolgok végbemenni?” „Aszklépiosz,
egy nagy városban, mely Líbia hegyei között található… [két sor hiányzik]…
megfélemlíti […] mint valami hatalmas gonoszságot, figyelmen kívül hagyva a
helyzetet. Halálesetek történnek, melyek a test szenvedésének megszűnésével
járnak, és a száma (a testé) mely (meghalt) teljessé teszik a test számát. A test
egyesülésének számáért. A test meghal, amikor már nem tudja támogatni
hordozóját. Ez a halál: a test lebomlása és a test érzékelésének megszűnése. És
nem szükséges ettől félni, nem csak amiatt, hanem az ismeretlenek dolgok miatt
sem, és a hitetlenség (a félelem forrása).”

„De mi az ami nem ismert, vagy megtagadott?” „Figyelj Aszklépiosz! Létezik

egy hatalmas démon. A nagy Isten kijelölte őt, hogy felügyelje és ítélje meg az
emberek lelkét. És az Isten a levegőég közepébe helyezte őt a Föld és a menny közé.
Nos hát, amikor a lelkek elhagyják (a) testet, szükségképpen találkoznak ezzel a
démonnal. Abban a pillanatban ő (a démon) körülveszi (a lelket) és megvizsgálja
abból a szempontból, milyen személyiséget alakított ki magának élete során. És ha
úgy találja, hogy minden cselekedetét jámboran hajtotta végre attól kezdve, hogy
megérkezett ebbe a világba, ez (a démon) elengedi őt.. [egy sor hiányzik]…
hozzáfordul […] De ha azt látja, […] benne […] gonosz cselekedeteket hoz életébe,
megragadja őt, felviszi nagy magasságba és aláveti, bezárja tehát a menny és a
Föld közé, és megbünteti súlyos büntetéssel. Elveszi tőle a reményt és nagy
fájdalmat hoz rá.”

„És az a lélek nem helyeztetik sem a Földre, sem a mennybe, hanem a világ
egének nyitott tengerébe érkezik, a helyre, ahol hatalmas tűz lobog, és kristályvíz,
és nagy felfordulás van. A testeket különböző kínoknak vetik alá. Olykor tűzbe vetik
őket, azért hogy elpusztuljanak. Nem mondható, hogy ez lenne a lélek halála, mivel
mindez a gonosztól származik, azonban halálos büntetés.”

„Aszklépiosz, fontos, hogy mindezeket a dolgokat elhidd és féld őket, azért,

hogy ne kelljen szembesülnünk velük. A hitetlenek nem istenfélők, és bűnöket
követnek el. Továbbá, kényszerítve lesznek a hitre, és mindezeket a szavakat
nemcsak szájból hallják, hanem saját maguk megtapasztalják valódiságukat. Ha
megtartanák hitüket, nem törekednének ezekre a dolgokra. Nemcsak… [egy sor
hiányzik]. Először is Aszklépiosz, a Földön mindenki meghal, és azok, akiknek teste
megszűnik […] a gonoszé […] ebből a fajtából való. Azok pedig akik itt vannak, nem
hasonlatosak azokhoz, akik ott. Így azok a démonok, akik […] férfiak, annak
 ellenére […] ott. Így hát ez nem ugyanaz. Ám őszintén szólva, az istenek, akik itt
vannak, többeket büntetnek meg minden nap, akárki, bármióta is rejtőzzön itt.”

„Triszmegisztosz, mi a bűn megjelenési formája ott?” Nos, Aszklépiosz, azt

gondolhatod, ha valaki elvesz valamit a templomban, az már nem istenfélő. Ez a
fajta ember tolvaj, vagy bandita. Ez a ügy az istenekre és az emberekre tartozik. De
ne hasonlítsd össze őket akik itt vannak azokkal, akik a másik helyen. Szeretnék
erről neked bizalmasan beszélni, egyetlen részletét sem fogják elhinni. Azok a
lelkek akiket nagymértékben eltölt a gonoszság nem jönnek majd és mennek fel az
égbe, hanem démonok lakta helyekre kerülnek, mely fájdalommal eltöltött, (és)
mindig vér és mészárlás folyik, a táplálékuk pedig sírás, gyász és sóhajtozás.”

„Triszmegisztos, kik ezek a „démonok”? „Aszklépiosz, ők azok, akiket úgy

hívnak ’fojtogatók”, és azok, akik letaszítják a lelkeket a szennybe, és akik ostorozzák
őket, és azok, akik vízbe vetik őket, és azok, akik tűzbe, és azok, akik fájdalmat és
szerencsétlenséget hoznak az emberre. Mindezek miatt ők nem isteni lélekből valók,
és nem az ember racionális lelkéből. Sokkal inkább a szörnyű gonosztól származnak.”
 

 
Iránymutató tanítás
[…[ a mennyben […] őbenne […] bárki megjelenik […] a rejtett
mennyekben […] megjelenik, és a láthatatlan előtt, kimondhatatlan világok jelennek
meg. Ezekből az igazság láthatatlan lelke származik, társtagként, és társtestként, és
társzellemként. Akár a totális isteni hatalom (Pleroma) része, akár leszármazottjai
közt van, nem különül el tőlük, ám látják őt és ő beléjük lát a láthatatlan világba.

Titokban a vőlegénye elment érte. A szájába tette (a vőlegény a

menyasszonynak) hogy megegye, mint ételt, és úgy használta a szavakat a
szemébe mondván mint gyógyszert hogy lásson (a menyasszony) a tudatával és
érzékelje az unokafivéreit és megismerje gyökerét, azért, hogy belekapaszkodjon az
ágaiba, melyek azok, ahonnan elsődlegesen származik, azért, hogy megkapja azt,
ami az övé és megtagadja az anyagot.

[…] lakott […] bírván […] fiakkal fiak […] valójában, azok, akik az ő magjából
származnak, akiket a következő névvel illetnek: ’a fivéreink’ anyjának fiai. Ezen a
módon, amikor a spirituális lelket levetették a testbe, a bujaság fivérévé vált és
gyűlöltté és irigyé, és anyagi lélekké. Ezért a test a bujaságból ered és a bujaság az
anyagi összetevőből. Emiatt a lélek fivérévé vált mindezeknek.

És habár ők kívülállók, hatalom nélkül valók amit átörökíthetnének a

férfiaknak, így ők csak az anyjuktól örökölhetnek. Amikor ezért a lélek örökölni
szeretne a kívülállók között – mivel a kívülálló sajátjai a büszke szenvedélyek, az
élet élvezete, gyűlölet, irigység, beképzelt dolgok, képtelen dolgok, vádak […] őérte
(nőnem) […] prostitúció, ő (hímnem) kirekeszti őt (nőnem) és a bordélyházba rakja.
Így […] a csábítás marad számára (nőnem). Maga mögött hagyja a szerénységet. Az
élet és a halál mindenki előtt jár. Bármelyiket is válasszák e kettő közül, a maguk
számára választják.

Az ezután sok bor ivászatba zuhan egészen a dorbézolásig. A bor a

megrontó. Ezért ő (nőnem) nem emlékezik a fivéreire és az apjára, mivel élvezet és
édes haszon téveszti meg.

A tudást maga mögött hagyva bestialitásba zuhan. Ha egy érzéketlen ember

vadállati kegyetlenségben él, nem tudja mit helyes mondani és mit nem helyes
mondani. Ám, másrészről, a nemes fiú készséggel örököl apjától, miközben apja
örömét leli őbenne, mert megbecsülést kap mindenki beszámolója révén, mivel
ismét rátekint a dolgokra úgy, hogy megduplázza a dolgokat, melyeket kapott. A
kívülállók számára […].

[…] összekeverni vele […]. Mivel a bujaság gondolata beférkőzött a szűz

férfibe, ő ezáltal már beszennyeződött. És a falánkságuk nem keveredett össze
mérséklettel. Mivel ha a pelyvát összekeverjük a gabonával, nem a pelyva lesz az,
ami beszennyeződik, hanem a gabona. Mivel összekeveredtek egymással, senki
sem fogja megvenni a gabonát, merthogy beszennyeződött. de ők elcsábítják
őt, ’Add nekünk a pelyvát!’, keresvén a közé keveredett gabonát, amíg meg nem
találják és ki nem dobják az összes pelyvával együtt, ami más dolgokkal keveredett
össze. Ám a tiszta magot megtartják a raktárakban, biztonságban. Mindezekről a
dolgokról aztán szó esik majd.

És mielőtt bármi is létezett volna, az Atya volt az, aki egyedül létezett, a
világok előtt, melyek a mennyben jelentek meg, vagy a földi világ előtt, vagy
fejedelemség, vagy fennhatóság, vagy hatalmasságok előtt. […] megjelent […] és
[…]. És semmi sem született meg az ő kívánsága nélkül.

Ő azután, az Atya, azt kívánta, hogy megmutatkozzon gazdagsága és

dicsősége, elhozta hát ezt a nagyszerű versengést ebbe a világba, azt kívánván,
hogy jelenjenek meg a versengő felek, és mindazokat, akik versengtek hátrahagyta
azokkal a dolgokkal együtt, melyek létrejöttek, és ellátta őket felfoghatatlan
tudással és visszatért az egyhez, aki létezik.

És azok, akik versengenek velünk, révén ellenfeleink, ellenünk tesznek,

szándékunkban áll legyőzni tudatlanságukat a tudásunk által, mivel mi már
ismerjük a Kifürkészhetetlen Egyet, aki által létrejöttünk. Semmink sincs ezen a
világon, legkevésbé a világ feletti uralom, mely létrejött és fogva tart bennünket a
világokban, melyek a mennyekben vannak, ahol létezik az általános halál, körülvéve
egyénekkel […] evilági. Megszégyenítettekké válunk a világok által, mivel nem
mutatunk érdeklődést irántuk, amikor becsmérelnek bennünket. Amikor szégyent
hoznak ránk, csak nézzük őket és nem szólunk.

Mivel a saját dolgaikkal foglalkoznak, miránk az éhezés és szomjazás vár,

keresvén a letelepedési helyet, a helyet, mely a miénk és a mi lelkiismeretünkre van
bízva, nem tartoznak azokhoz a dolgokhoz, melyek létrejöttek, de nem tartoznak
hozzájuk. A szívünk vágyakozik a létező dolgok iránt, habár betegek vagyunk (és)
legyengültünk a fájdalomtól. Ám hatalmas erő rejtezik bennünk.
 Valójában a lelkünk beteg, hiszen a nélkülözés házában lakik, miközben
minduntalan anyagot hord a szemébe a szél, azt kívánván, hogy megvakuljon.
Emiatt követi a szavakat és a szeméhez igazítja azokat, mint gyógyszereket <nyitott>
rájuk, elvetvén […] a gondolatát […] a vakságnak […] mindezek után, amikor tehát
valaki ismét tudatlanságba jut, teljesen elsötétül és anyagivá válik. Így a lélek […]
egy szót minden órában, hogy a szeméhez igazítsa, mint gyógyszert, azért, hogy
lásson, és a fénye elrejtse a veszélyes erőket, melyek ellene harcolnak, és hogy ő
vakítsa meg őket az ő fényével, és bezárja őket az ő létezésébe, és álmatlanságba
taszítsa őket, és merészen használja az erejét és a jogarát.

Mindeközben ellenfelei szégyenben hagyják őt, felszalad hát a kincses-házba

– abba, ahol a tudata van – és a raktárába, mely biztonságos, mivel semmi a dolgok
között melyek létrejöttek nem rémisztik meg, és idegen sem lép be a házába. Sokan
a szülőhelyéről valók akik ellene harcolnak, nappal és éjszaka, nem pihennek sem
nappal sem éjszaka, vágyaik elnyomják őket.

Emiatt ezután mi nem alszunk és nem felejtjük el a hálót mely rejtetten

kiterjedt, várakozva ránk, hogy elkapjon bennünket. Ha egy közönséges háló
elkapna bennünket, odaragasztana bennünket a szájába, miközben a víz áramlana
felettünk, belecsapva az arcunkba. És a fenékháló a mélybe húzna bennünket, és
mi képtelenek lennénk kivergődni belőle, mivel a víz szintje magasan a fejünk felett
van, fentről lefelé áramlik, alámerítve szívünket a mocskos sárba. És képtelenek
leszünk megszabadulni belőle. Az emberevők elkapnak és lenyelnek bennünket,
miként a halász kiveti horgát a vízbe. Sokféle ételt vetett a vízbe, hiszen mindegyik
halnak megvan a maga tápláléka. Megszagolja és követi az illatot. Amikor azonban
megeszi, az ételben rejtőző horog elkapja őt és erővel felhozza a felszínre, ki a mély
vizekből. Senki sem lesz képes ezek után a halat ismételten elkapni a mély vízben.
Kivéve a halászembert, aki elhelyezi a csapdáit. A horog csaliját felhasználva
felhozza a horoggal a halat.

Ezen a bizonyos módon létezünk a világban, akár egy hal. Az ellenfél

kémkedik körülöttünk, fekszik a parton és vár ránk, ahogy a halászember, kívánván,
bárcsak elkapna bennünket, örvendezve, hogy lenyelhet bennünket. Ezért sokféle
ételt helyez szerte szét mindenfelé a szemünk elé, melyek e világ részei. Azt
szeretné, ha vágyakat keltenének bennünk akár csak egy iránt is, hogy egy kicsit
megízleljük, azután elkaphasson bennünket az elrejtett méreg segítségével,
megfoszthasson bennünket szabadságunktól, és szolgasorba vethessen minket.
Akármikor is kap el bennünket egy egyszerű étel segítségével, valójában
szükségszerűvé válik a többi iránti vágyakozásunk. Végül aztán ezek a fajta dolgok
a halálos ételekké válnak.

Nos ezek az ételek azok, melyekkel a gonosz becsap bennünket és vár ránk.
Először fájdalmat okoz a szívetekben, amíg meg nem fájdul a szívetek az élet
valamely kis dolga iránt, azután elkap benneteket a mérgeivel. Ezek után vágyat kelt
egy öltözet iránt, melyet viselve büszkének érezheted magadat, aztán a
pénzszeretet iránt, hiúságot, irigységet mely versenyre kel más irigységével, a test
szépsége iránt, a csalás iránt.

Ilyesféle szépséges dolgokat terjeszt mindenfelé az ellenfél, azt célozván,

hogy a lélek tudatát önmaga felé irányítsa, megragadja azt, egyféle horog
segítségével, erőszakkal kényszerítvén a tudatlanságban maradásra, félrevezetvén
őt gonosz dolgokra veszi rá, és elhalmozza az anyagi lét gyümölcseivel, és
tisztátalanná teszi önmagát, sok-sok vágyat keltvén, mohóságot, miközben a test
örömeinek élvezete lerántja a tudatlanságba.

A lélek azonban – mely megízlelte ezeket a dolgokat -, tudja, hogy a kellemes

dolgok birtoklása átmeneti. Hallott már a gonosz dolgokról, el is távolodott tőlük, új
kapcsolatot épített ki. Ezek után megvetette az életet, mert az múlandó. És olyan
táplálékokat keresett, melyek visszaadják számára az életet, és hátrahagyta maga
mögött a csalárd ételeket. Megismerte a saját fényét, ahogy igyekezett kivonni
magát ebből a világból, miközben az igazi benső öltözéke (és) tudata szépségére
felöltött menyegzői ruhája, nem esik a test büszke vágyának áldozatául. És
megismeri önmaga mélységét és befut az akoljába, miközben a pásztorok az
ajtóban állnak. Minden szégyen és megvetés ellenére, melyet e világban kapott,
most tízezerszer több kegyben és dicsőségben részesül.

Odaadta a testét azoknak, akiktől kapta, és ők lettek megszégyenítve,

miközben a testet megkapók leültek és könnyeztek, mert nem tudtak semmit sem
kezdeni azzal a testtel, és nem találtak (másikat) melyet megszerezhettek volna
ezen kívül. Súlyos megpróbáltatásokat szenvedtek el, amíg fel nem öltötték ennek a
léleknek a testét, kívánván, hogy lesújtson rájuk a láthatatlan lélek. Ezért
megszégyenültek a munkájukban, szenvedtek annak elvesztése miatt, aki miatt
elszenvedték a megpróbáltatásokat. Nem voltak képesek felfogni, hogy neki immár
láthatatlan szellemi teste van, azt gondolni: „A pásztorai vagyunk, akik táplálják őt.”
Azt sem értették meg, hogy ő ismeri a dolgot, mely rejtve van előttük. Ez az ő igazi
tudásából fakadó pásztori tanítása.
 Ám ezek – akik tudatlanok – nem keresik az Istent. Nem érdekli őket az
otthonuk sem, mely nyugalomban van, a bestialitás köti le őket. Sokkal
gonoszabbak, mint a pogányok, mert mindenekelőtt nem érdekli őket az Isten,
szívük keménysége kegyetlen tettekre készteti őket. Továbbá, ha valakit is
találnának, aki a megváltásról beszélne nekik, szívük kegyetlensége a beszélő ellen
fordulna. És ha nem hagyná abba a beszédet, kegyetlenül megölnék őt, gondolván,
hogy jócselekedetet hajtottak végre önmaguk számára.

Valójában ők a gonosznak a gyermekei! Még a pogányok is tesznek jót, és

tudják, az Istent, aki a mennyben létezik a Világegyetem Atyja, az általuk imádott
bálványoknál magasabb szinte emelik. Azonban nem hallották meg a szót, hogy
ezen az úton kellene indulniuk. Az érzéketlen ember ugyanakkor meghallja a hívást,
de tudatlansága miatt nem jut el arra a helyre, ahová hívják. És nem kérdezik meg a
hitszónoktól: „Hol van az a templom ahová el kell mennem és imádnom a
reménységemet?”

Érzéketlensége következtében rosszabbá válik, mint a pogányok, mivel a

pogányok ismerik annak a módját, hogy elmenjenek kőtemplomaikba, melyek el
fognak pusztulni, és imádják bálványaikat, miközben szívükben is feléjük fordulnak,
hiszen bennük van a reményük. Ám ennek az érzéketlen embernek a következő
prédikáció tanítását adják: „Keresd és kutasd az utat melyen járnod kell, hiszen
semmi más nincs olyan jó dolog, mint ez.” Az eredmény pedig az, hogy a szívének
keménységét hordozó lényeg megcsapja a tudatát, vele a tudatlanság erői és az
eltévelyedés démona. Ezek nem engedik tudatának felemelkedését, mert teljesen
kifárasztotta magát a keresésben, hogy megtalálhatja a reménységét.

A racionális lélek (szintén) kifárasztotta magát a keresésben – megismerte az Istent.

Kutatóan dolgozott, teste kimerültségéig hajtotta magát, elkoptatva lábait az
evangélista követésében, tanulván a Kifürkészhetetlen Egyről. Megtapasztalta saját
felemelkedését. Megpihent Őbenne, aki nyugalomban van. Megpihent a menyasszony-
szobában. Elfogyasztotta a díszebédet, mivel igencsak megéhezett. Részesült a
halhatatlan ételből. Megértette, miután törekedett. Megpihent a munkájából, miközben
a felülről rásugárzó fény nem halványodott. Övé (a fényé) a dicsőség és a hatalom és
a kinyilatkoztatás mindörökkön örökké. Ámen.
 

 
 Tamás, a versengő könyve

A titkos szavak, melyeket a Megváltó mondott Judás Tamásnak, melyeket én,

igen én, Mátyás írtam le, miközben sétáltam, és hallgattam, miként beszélnek
egymáshoz.

A Megváltó így szólt: „Fivérem, Tamás, amíg lesz időd a világban, hallgass
engem, és én kinyilvánítom neked azokat a dolgokat, melyeken magadban
töprengesz.”

„Nos, mivel ikertestvéremnek mondanak és igaz társnak, vizsgáld meg

önmagad és ismerd meg, ki vagy valójában, azt, ahogyan élsz, és azt, hogyan válsz
valakivé. Mivel a fivéremnek hívnak, nem helyes, hogy tudatlan vagy önmagaddal
szemben. És tudom, érted, hiszen már megértetted, hogy én vagyok az igaz tudás.
Így hát amíg a társaságomban vagy, habár értetlen vagy, már (igazából) eljutottál a
megismeréshez, ezért így hívnak: ’az, aki ismeri önmagát’. Aki pedig nem ismeri
önmagát, nem tud semmit, aki viszont ismeri önmagát egyúttal elért valamennyit a
mindenek mélységének tudásából. Így hát, te, fivérem Tamás, megláttad ami az
ember számára rejtve van, amivel szemben tudatlanul botorkálnak.”

Most Tamás szólt az Úrhoz: „Ezért most arra kérlek, válaszolj a kérdésemre,
mielőtt mennybe mész, és amikor majd hallok tőled a rejtett dolgokról, azután tudok
beszélni róluk. És nyilvánvaló számomra, hogy az igazságot igen nehéz
megmutatni az emberek számára.”

A Megváltó így válaszolt, mondván: „Ha azok a dolgok, melyek láthatóak,

elrejtőznek előled, akkor miként hallhatsz azokról a dolgokról, melyek láthatatlanok?
Ha az igaztettek, melyek láthatók a világban, nehezen jeleníthetők meg számodra,
vajon hogyan, miféle módon jeleníthetők meg azok, melyek elképzelhetetlen
magasságokban történnek, és a közel állnak a tökéletes isteni hatalomhoz (pleroma)
és nem láthatóak? És hogyan nevezhetnek majd téged ’munkálkodónak’? ebből a
szempontból inkább csak gyakornok vagy, és nem kaptad még meg a tökéletesség
magasságát.”

Most Tamás válaszolt és ezt mondta a Megváltónak: „Beszélj ezekről a

dolgokról, melyek szavaid szerint nem láthatóak, rejtve vannak előttünk.”
 A Megváltó így szólt: „Minden test […] a vadállatokat nemzették […]
nyilvánvalóan hasonló […] ehhez is, azok, akik fent vannak […] dolgok, melyek
láthatók, ám ők láthatók a saját gyökereik révén, és ez az ő gyümölcsük, mely
táplálja őket. Ezek a látható testek azonban kínzó teremtmények révén maradnak
életben, hasonlóak e teremtmények azokhoz, mint a változások, amiket a testekben
létrehoznak. Nos, ezek a változások megromlanak és megsemmisülnek, és az
életnek semmi reménye, hogy belőlük fakadjon, mivel a test bestiális. Mivel a
vadállatok teste megsemmisül, ezek az alakzatok is megsemmisülnek. Nem
származnak tehát le utódai a vadállatoknak egyesülés által? Ha leszármaznának
egyesülés által, akkor miként különbözhetnének bármiben is a vadállatoktól? Ezért
tehát csecsemők vagytok mindaddig, amíg tökéletessé nem váltok.”

És Tamás válaszolt: „Ezért azt mondom neked, Uram, hogy azok, akik a
láthatatlan dolgokról beszélnek, azok számára oly nehézségekbe ütközik
magyarázatot adni, mint ha valaki éjjel kívánja nyíllal eltalálni a célpontot. Ezért,
hogy bizonyosak legyenek a dolgukban, mindenfelé kilövöldözik nyilaikat – amíg el
nem találják a célt -, az azonban nem látható. Amikor azonban kivilágosodik, és
elrejtőzik a sötétség, akkor fog láthatóvá válni munkájuk eredménye. És te, a mi
fényünk, megvilágosítasz óh, Uram.”

Jézus azt mondta: „A fény a fényben létezik.”

Tamás szólalt meg, mondván: „Uram, az ember érdekében ragyogó látható

fény miért kel és miért nyugszik?

A Megváltó azt mondta: „Óh, áldott Tamás, természetesen az embereket

beragyogó látható fény – nem azért van, hogy te megmaradj egy állapotban, hanem
azért, hogy előre juss -, és akármikor csak a kiválasztottak megtagadják a
bestialitást, akkor a fény felemeli őket lényegük által, és örömmel fogadják
lényegüket, mert jó szolgaként viselkedtek.”

Ezután a Megváltó folytatta és azt mondta: „Óh, a fény kikutathatatlan

szeretete! Óh, keserűsége a fénynek, mely jelzőtűz a férfiak testében, és az ő
kedvesükében, fellobbantva őket nappal és éjjel, és égeti a férfiak tagjait és
részegíti tudatukat és lelküket, teljesen megzavarva őket […] férfiakban és nőkben
[…] éjjel és mozgatva őket […] titokban és láthatóan. A férfiak mozgásáért […] a
nőkön és a nők a férfiakon. Ezért ezt mondják: ’Mindenki, aki az igazságot keresi az
igaz bölcsességből, szárnyakat készít önmaga számára, hogy repülhessen,
megszabadulhasson a bujaságtól, mely elfonnyasztja a férfiak szellemét.’ És
szárnyakat készít ő magának, hogy minden láthatatlan lelket elrepítsen.”

És Tamás válaszolt, mondván: „Uram, pontosan ez az, amiről kérdeztelek,

mióta megértettem, hogy te vagy az, aki fontos nekünk; ahogy mondtad.”

A Megváltó ismét válaszolt, mondván: „Ezért fontos számunkra, hogy

beszéljünk veled, hiszen a tantétel tökéletes. Nos, ha vágyakozol a tökéletességre,
akkor meg kell vizsgálnod ezeket a dolgokat, ha nem, a te neved ’tudatlan’, mivel
lehetetlenség, hogy egy intelligens ember együtt lakjon egy őrülttel, mivel az
intelligens ember tökéletes minden bölcsességben. Az őrült számára azonban a jó
és a rossz azonos – valójában a bölcs ember az igaz tudásból táplálkozik és
(Zsoltárok 1:3) ’olyan lesz mint a fa, növekszik a kanyargó patak révén’ – látja, hogy
némelyek, akiknek habár szárnyuk van, a látható dolgokkal vannak elfoglalva,
dolgokkal, melyek messze vannak az igazságtól. Mivel ez vezeti őket, a tűz, az
igazság illúzióját adja nekik, és rájuk ragyog, romlandó szépséggel, és ez
bebörtönzi őket sötét édességbe és megragadja őket illatos elégedettséggel. És
elvakítja őket a kielégíthetetlen kéjvágy és megégeti a lelküket és olyanokká válnak,
mintha cölöpöt vertek volna a szívükbe, amit soha nem képesek eltávolítani. És
mint egy falat a szájban, saját vágyaik szerint vezeti őket. És ez lebéklyózza őket a
láncaival és megköti őket az indáival, a látható dolgok buja keserűségének
kötelékével mely romlást hoz és változás és eltérülést. Lökésszerűen. Mindig is a
mélység vonzza őket; mivelhogy halottak, hasonulnak a romolhatatlan birodalom
összes vadállatához.”

Tamás válaszolt és azt mondta: „Ez nyilvánvaló és meg lett mondva, ’Sokan
vannak […] azok, akik nem ismerik […] a lelket’”.

És a Megváltó felelt, mondván: „Boldog a bölcs ember, aki kutatja az

igazságot, és amikor megtalálja, megpihen vele örökké és nem fél azoktól, akik
össze akarják őt zavarni.”

Tamás válaszolt és azt mondta: „Előnyös ez számunkra, Uram, magunkban

megpihenni?”

A Megváltó azt mondta: „Igen, ez hasznos. És jót tesz nektek, az ember

számára látható dolgok ugyanis szertefoszlanak – mivel a testük hordozója
szertefoszlik, és amíg nem tűnik el teljesen, addig a látható dolgok közé tartozik,
azon dolgok közé, melyek láthatók. És akkor a tűz, melyet látnak, fájdalmat okoz
számukra, a szerelem révén, a hűség miatt, amit korábban birtokoltak. Aztán újra
összegyűjtik őket a látható dolgok között. továbbá, akik birtokolják a nem látható
dolgok látásának képességét, az első szerelem nélkül, elpusztulnak ehhez az
élethez tartozván, és a perzselő tűzben. Csak egy kicsit tovább, s mivel ami látható
az szertefoszlik, azután az alaktalan árnyék kiterjed, és a sírok mélyén örökké
laknak ők, a test feletti fájdalomban és a lélek romlottságában.”

Tamás válaszolt, ezt mondván: „Mit kell mondanunk ezeknek a szemébe? Mit
mondjunk a vak embernek? Milyen alapvető dolgokat hangsúlyozzunk ezeknek a
nyomorúságos halandóknak, akik azt mondják: ’Jót cselekedni jöttünk és nem
átkot’, és azt állítják: ’Ha nem a hús által nemződtünk volna, akkor nem ismernénk a
bűnt?’”

A Megváltó így szólt: „Igaza van azoknak, akik nem úgy tekintenek rájuk, mint
emberekre, hanem mint vadállatokra, mivel csak a vadállatok pusztítják el egyik a
másikat, az ember is ebből a fajtából elpusztítja egyik a másikat. Ellenkezőleg, meg
vannak fosztva a királyságtól, mivel a tűz édességét szeretik, a halál szolgái és a
korrupciós tevékenységekért vannak oda. Kitöltik atyjuk bujaságát. Le lesznek
vetve a mélységekbe és a gonosz természetük miatt kínzási tortúrákon mennek át.
Meg lesznek korbácsolva, ami visszavonulásra készteti őket, olyan helyre, amit
nem ismernek, elveszítik végtagjaikat, nem éppen kellemes módon, hanem
kétségbeesések közepette. Aztán újra egyesülnek […] őrültség és elmezavar
[…]. Követik elmezavarukat anélkül, hogy tisztában lennének őrült állapotuknak,
azt gondolván, hogy ők bölcsek. Ők […] a testük […]. Tudatukat saját önzésük
irányítja, gondolataikat elfoglalják a gaztetteik. A tűz lesz az, ami megégeti őket.”

És Tamás válaszolt és azt mondta: „Uram, mit vetsz le rájuk, mit tegyenek?
Mivel én vagyok a legnyugtalanabb miattuk, sokan vannak, akik harcolnak ellenük.”

A Megváltó válaszolt és azt mondta: „Mi a te álláspontod?”

Júdás – akit Tamásnak hívott -, mondta: „Te vagy az Uram, akihez illik a
beszéd, és én, akihez a hallgatás.”

A megváltó így válaszolt: „Figyelj arra, amit mondani fogok neked és higgy az
igazságban. A vetés és a magvetők elpusztulnak a tűzben – tűzben és vízben – és
elrejtetnek a sötétség sírjaiban. És aztán hosszú idő múlva előjönnek majd a
gonosz fák gyümölcsivel, megbüntetve, elpusztítva a vadállatok szájában, és az
emberek, az esők és szelek és levegő és a fény mely fent ragyog – felbujtásával.

Tamás így válaszolt: „Természetesen meggyőztél bennünket Uram.

Megértettük szívünkben, és nyilvánvaló, hogy mindez így van, a szavaid pedig
megfelelőek. A szavak azonban, melyeket mondtál nekünk, nevetségesek és
megvetendőek a világ számára, mert tévedésben élnek. Hogyan prédikáljunk hát
nekik, ha egyszer nem becsülnek meg mindet a világban?”

A Megváltó válaszolt, ezt mondván: „Bizony mondom neked, mindaz, aki

meghallgatja szavad és gúnyolódó vigyorra húzza arcát és önelégült mosolyt ölt
magára ezen dolgok hallatán, bizony mondom neked, átadatik az irányítónak, aki
királyságának minden hatalmasságát irányítja és odafordul hozzá és kiveti őt a
mennyből le a mélységekbe, és bebörtönzi őt egy kis sötét helyre. Továbbá, nem
térhet ki, el sem mozdulhat Tartarosz mélységéből, Hádesz rendíthetetlen
keserűségéből […] nekik ehhez […] nem fogják elfelejteni […] követnek téged.
Átadják majd […] Tartarouchos angyalának […] tűz üldözi őket […] tüzes ostor,
mely sziporkákat szór mindazok arcába, akik üldözöttek. Ha nyugatra menekül,
tüzet talál. Ha délre fordul, ott is ugyanazt találja. Ha északra fordul, a tűz miatti
emésztő félelemmel ismét találkozik. Nem talál utat keletre sem, hogy arra
meneküljön és megmeneküljön, nem találhatja meg egyetlen nap sem, amíg a
testében van, így hát csak az ítélet napján találhatja meg.”

Aztán a Megváltó folytatta, mondván: „Jaj nektek, istentelenek, nincs

reménység számotokra, senki sem tudja, mi fog történni!”

„Jaj nektek, akik a testben reménykedtek, abban a börtönben, amely elpusztul!

Meddig lesztek még hanyagok? És meddig gondoljátok még azt, hogy a
megsemmisíthetetlen megsemmisül? A ti reményetek a világ felett áll, és a ti
Istenetek az élet! Megrontottátok a lelketeket!”

„Jaj nektek, akik a tűzben vagytok, mely éget titeket, mivel kielégíthetetlen!”

„Jaj nektek, a fejetekben forgó kerekek miatt!”

„Jaj nektek, akiket magával ragadott a benne élő tűz, mivel az elpusztítja a
testét teljesen, és titokban kiolvasztja lelketeket, és felkészít benneteket
társaságára!”
 „Jaj nektek, fogságban lévők, mivel be vagytok zárva a barlangokba! Nevettek!
Örült nevetéssel örvendeztek! Nem fogjátok fel sem kárhozatotokat, nem
gondolkoztok el saját helyzeteteken sem, és azt sem értitek, hogy a sötétség és a
halál világában éltek! Ellenkezőleg, megrészegít benneteket a tűz és tele vagytok
keserűséggel. Tudatotok megháborodott a bennetek égő tűz miatt, és édesnek
találjátok a mérget és az ellenségeitek elsöprését! És a sötétség felemelkedik rátok,
mint a fény, felforgatjátok a szabadságotokat szolgasággá! Megsötétítettétek
szíveteket és lemondtatok gondolataitokról ostobaságokra és kitöltöttétek
gondolataitokat a bennetek lévő tűz füstjére! És a fényetek elrejtettétek a […]
felhőjébe és a magatokon viselt ruhát, ti […]. És elhitették veletek, hogy a remény
nem is létezik. És kinek hisztek? Nem tudjátok, hogy mindannyian azok között
laktok, akik […] ti, és habár ti […] megkereszteltétek lelketeket a sötétség lelkeivel!
A saját rigolyáitokat követitek!

„Jaj nektek, akik hibáitokban éltek, elővigyázatlanul azt hívén, hogy a Nap
mely ítélkezik és mindenkire leküldi fényét, minden dolgot átölel, azért, hogy
szolgává tegye az ellenfeleket. Nem veszitek észre a Holdat, miként süt le éjjel és
nappal, leragyogva a mészárosaitok testére!”

„Jaj nektek, akik szeretitek az intim viszonyt nőkkel és szennyezett testi

kapcsolatot alakítotok ki velük! Jaj nektek, akiket magával ragadott a test ereje,
mert miatta fogtok kínlódni! Jaj nektek, akik a gonosz démonok hatalmába
kerültetek! Jaj nektek, akik elcsábítják tagjaikat tűz által! Ki az aki közületek frissítő
harmatot tud hozni a tűz kioltására és testetek megégésének megakadályozására?
Ki az aki közületek rá tudná venni a Napot, hogy rá süssön és eloszlassa a
bennetek lakó sötétséget és elrejtse a sötétséget és a szennyezett vizet?”

„A Nap és a Hold kellemes illatot fog kibocsátani számotokra, miként a levegő

is és a szellem és a föld és a víz. Ha a Nap nem sütne ezekre a testekre,
kifakulnának és elpusztulnának, miként a gyom vagy a fű. Ha a Nap süt rájuk,
túlsúlyba kerülnek és megfojtják a szőlőtőkét; ám ha a szőlőtőkék kerülnek
túlsúlyba és árnyékot vetnek a gyomokra és mindenféle egyéb bokorra, mindenfelé,
ahol csak nőnek, és elterjednek és virágzásnak indulnak, egymaguk öröklik a földet,
melyen növekszenek, és mindenhova, ahová csak árnyékot vetnek, uralni fogják azt.
És amikor felnövekednek, az egész földet uralni fogják, és bőkezűek lesznek
mesterükhöz, és még inkább elégedettséggel tölti el, mivel sokat szenvedett volna
azért nagy fájdalmakkal, hogy a gyomokat gyökerestől tépje ki. A szőlőtőkék
 azonban maguk is eltávolították őket, és elfojtották őket, a gyomok pedig
kipusztultak és olyanná váltak, mint a talaj.”

Aztán Jézus folytatta, és ezt mondta nekik: „Jaj nektek, mert nem kaptátok
meg a tantételt, és azok, akik […] prédikálásban fognak munkálkodni […]. És
belerohantok […] a mélységbe küldi őket […] naponta megölitek őket, azért mert
feltámadhatnak a halálból.

„Áldottak vagytok ti, akik előzetes tudással rendelkeztek az akadályokról és

akik megfutamodtok az idegen dolgoktól.”

„Áldottak vagytok ti, akiket becsmérelnek és nem becsülnek meg a szeretetért,

amit az Uruk tanúsít irántuk.”

„Áldottak vagytok ti, akik sírtok és elnyomnak benneteket azok, akiknek nincs
reményük, mert meg fogtok szabadulni minden kötöttségtől.”

„Figyeljetek és imádkozzatok, hogy ne ragadjatok bele a húsba, hanem inkább

szabaduljatok ki e keserű élet megkötöttségeiből. És amikor imádkoztok, nyugalmat
találtok, mivel magatok mögött hagyjátok a szenvedést és a megaláztatást. Amikor
megszabadultok a szenvedéstől és a test vágyaitól, nyugalmat kaptok a Jóságostól, és
a királlyal fogtok uralkodni, csatlakoztok hozzá és ő veletek lesz, most és
mindörökkön örökké, Amen.”
 

 
 A bennünk rejlő hatalmas erő fogalma
A megértés érzékelése

Ő, aki meg fogja ismeri a bennünk rejlő hatalmas Erőt, láthatatlanná válik, és
tűz nem tehet benne kárt. Azonban megtisztítja és elpusztítja minden
tulajdonotokat. Mindenki, akiben megjelenik az én alakom, megmenekül, a hét
naptól száz napig és húsz évig tartó (időszaktól). (Azok), akiket korlátoztam a
gyűjtésben, elbuknak – és írásaik a bennünk rejlő hatalmas Erőről, azért, hogy
belevéssem neveteket a bennünk rejlő fénybe – és gondolataik és munkájuk
bevégződjön, hogy megtisztuljanak, és elenyésszenek és elpusztuljanak, és
összegyűljenek arra a helyre, melyre senki sem tekinthet. De meg fogjátok látni és
fel fogtok készülni, hogy helyet foglaljatok a bennünk rejlő hatalmas Erőben.

Tanuljátok meg, hogy az eltávozottak mivé váltak, azért, hogy megtudjátok,

miként vegyétek észre, mivé alakul az élet, milyen az eónok megjelenése, milyen a
természetük, és hogyan jöttek létre. Miért nem kérdezitek meg, mivé váltok majd
(vagy), hogyan lesztek azzá?

Figyeljetek a víz tulajdonságaira, habár megmérhetetlen (és) megérthetetlen,

van kezdete és vége is. Élteti a földet, felszáll a levegőbe, ahol az istenek és az
angyalok lakoznak. De őbenne, aki minden dolgok felett áll, félelem van és fény, és
őbenne az írásaim kinyilatkoztatást nyernek. Nekik adtam, mint szolgálatot a fizikai
dolgok megteremtéséhez, mivel senki számára sem lehetséges, hogy az Egyetlen
nélkül megálljon, így nem lehetséges az eónok számára sem, hogy nélküle
létezzenek. Ő az aki birtokolja mindazt, ami őbenne lakik megértvén éles elmével a
(maga) tisztaságában.

Aztán meglátjátok a Szellemet és megtudjátok hol van ő. Odaadta magát az

embereknek, hogy megkaphassák az életet tőle minden nap, mivel az ember élete
őbenne van, ő adta mindenkinek.

Aztán a sötétség Hádésszel együtt elragadta a tüzet. És ő (a sötétség)

elszabadult tőle és önmaga lett. Szemei nem voltak képesek elviselni az én
fényemet. Aztán a szellemek és a vizek megmozdultak, a többiek megszülettek: a
teremtés valamennyi eónja, és <hatalmasságaik>. A tűz megszületett általuk és a
Hatalom a Hatalmasságok között. És a hatalmasságok csodálattal nézték az én
képemet. És a lélek ennek másolata lett.
 Ez az a működés ami létrejött. Nézzétek meg milyen, mivel létezése előtt nem
volt látható, mivel a test eónja a nagyszerű született meg. Azután fel lett osztva
számukra a teremtés hosszú napjai során. Amikor pedig beszennyezték önmagukat
és beléptek a húsba, a hús atyja, a víz, elégtételt vett önmagán. Amikor pedig úgy
találta, hogy Noé istenfélő (és) kiváló ember, és a hús atyja az, aki az angyalokat
leigázás alatt tartja. És ő (Noé) jámboran imádkozott százhúsz éve át. És senki sem
hallgatott rá. És ő fából bárkát készített, és akit talált beszállította. És az áradás
bekövetkezett.

És így tehát Noé és fiai megmenekültek. Igazából, amíg a bárka nem volt
alkalmas arra, hogy az emberek beszálljanak, az áradás nem következett be. Ily
módon állt szándékában (és) tervezte el az istenek és az angyalok megmentését, és
a hatalmasságokat, mindenek között a legnagyobbakat, és a <táplálékot> és az élet
fennmaradását. És elhozta őket az eónokból (és) táplálta őket a maradandó
helyeken. És elszabadult a hús feletti ítélet. Csak a Hatalom tettei érvényesültek.

Aztán a lelki eón. Ő egy a kisebbek közül, mely összekeveredett a testekkel,

nemzvén a lelkeket (és) eltöltve (őket). A teremtés első beszennyeződése
megerősödött. És miatta vált minden munka: sokak által dühösen végzetté,
haraggal, irigységgel, rossz akarattal, gyűlölközve, becsmérelve, lenézéssel és
háborúskodva. Hazuggá és gonosszá, szomorúsággá és élvezetté, alaptalanná és
üressé, hamissá és betegséget okozóvá, gonosz döntéseket hozóvá, melyek egyre
kevésbé feleltek meg elvárásaiknak.

Míg alszotok, álmokat láttok. Ébredjetek fel és térjetek vissza, ízleljétek meg és
fogyasszátok az igaz gyümölcsöt! Osszátok szét világotokat és az élet vizét!
Szabaduljatok meg a gonosz vágyaktól és epekedésektől és Anomoeanok
(tanításától), a gonosz és alaptalan eretnekségtől.

És a tűz anyja tehetetlen volt. Ráhozta a tüzet a lélekre és a Földre, és minden

lakóhelyet megégetett rajta. És megsemmisültek a pásztorai. Továbbá, amikor már
semmit sem talált megégetni, elpusztította önmagát. És testetlenné vált, test
nélkülivé, és megégeti az anyagot, amíg meg nem tisztul mindentől – és minden
gonoszságtól. Amikor pedig semmi mást sem fog találni megégetnivalót, ismét
maga ellen fordul, amíg el nem pusztítja önmagát.

Azután, ebben az eónban, mely a szellemi, az ember olyan létezési formába lép,
ahol megismeri a hatalmas Erőt. Meg fog kapni (engem) és megismer engem. Inni
fog az anyatejből, valóban. Példázatokban fog szólni; ki fogja hirdetni az eljövendő
eónt, miként szólt a hús első eónja által, akár Noé. Most, megfelelve szavainak,
melyeket kimond, mindenkire vonatkoznak, hetvenkét nyelven. És megnyitja a
mennyeknek kapuit szavai által. És megszégyeníti Hádesz vezetőjét, feltámasztja a
halottakat, és elpusztítja a birodalmát.

Azután hatalmas zavar támadt. Az arkónok a bennük növekvő dühüket ellene

fordították. Át akarták őt adni Hádesz urának. Azután felismerték egyik követőjét.
Tűz tartotta fogva a lelkét. (Júdás?) átadta őt, mivel senki sem ismerte őt (Jézus?).
Azonnal eljártak vele szemben és elfogták. Saját magukra hoztak ítéletet. És átadták
őt Hádesz urának. És átadták őt Sasabeknek kilenc bronz éremért. Felkészítette
magát, hogy leszáll és megszégyeníti őket. Azután Hádesz ura megragadta. Azután
úgy találta, hogy a húsának természete olyan, hogy nem megmarkolható, így nem
tudta megmutatni az arkónoknak. Erre azt mondta: „Ki ez? Mi ez? Szavai eltörölték
az eónok térvényét. Ő az élet erejének Logoszából való.” És ő győzedelmeskedett
az arkónok parancsai felett, és ők nem voltak képesek ténykedésük révén átvenni
felette az uralmat.

Az arkónok kutatni kezdték, mi történt. Nem tudták, ez a jele pusztulásuknak,

és (ez) az eón változásának. A Nap lenyugodott a nap végén és sötét lett. A gonosz
lelkek bajba kerültek. Mindezen dolgok után feltűnt, amint felemelkedik. És az
eljövendő eón jele feltűnt. És az eónok szétfoszlottak.

És mindazok, akik tudni fogják ezen dolgokat, melyeket ismertettek velük,

áldottak lesznek. És kinyilvánítják számukra, és áldottak lesznek, mivel megtudják
az igazságot. Ti pedig nyugalmat találtok a mennyekben.

Azután sokan fogják követni, és dolgozni fognak születési helyükön. Eszerint

tesznek, leírják az ő szavait az (ő) kívánságuk szerint.

Lássátok meg, ezek az eónok elmúltak. Mekkora az eón vizének mérete amelyik
feloszlott? Milyen dimenziói vannak az eónoknak? Hogyan készítse fel az ember
saját magát, és hogyan telepedjen le, és hogyan váljon elpusztíthatatlan eónokká?

Először azonban, a prédikálása után – ő az aki kihírdeti a második eónt, és az

elsőt. És az első eón megsemmisül az idő során. Ő alkotta az első eónt, gondját
viselte, amíg meg nem semmisült, miközben prédikált százhúsz éven át szám
szerint. Ez a tökéletes szám, mely magasan kiemelkedik. A nyugati határt
elnéptelenítette, és elpusztította a keletit. Azután a magod és azok, akik követni
akarják a nagy Logoszt, és az ő kiáltványát - […]

Azután az arkónok dühe elégett. Megszégyenültek széthullásuk miatt. És

dúltak-fúltak és dühösek voltak az életben. A városok <felfordultak>, a hegyek
széthulltak. Az arkón eljött, a nyugati régió arkónjaival, keletre, mivel ez volt az a
hely, ahol a Logosz először megjelent. Azután a Föld megrázkódott, és a városok
megrázkódtak. Továbbá, a madarak ettek és eltöltötte őket haláluk. A Föld gyászolt
együtt a lakatlan világgal; elhagyatottakká váltak.

És amikor az idők beteljesednek, a gonoszság hatalmassá nő, egészen a

Logosz végső végezetéig. Azután a nyugati régió arkónjai felemelkednek, és
keletről ő munkálkodik, és ő utasítja az embereket a bűnösségében. És
érvényteleníteni akarja az összes tanítást, a bölcsesség szavait, miközben szereti a
hazug bölcsességet. Mivel megtámadta a régit, vágyva hogy elterjessze a bűnt és
félretenni a magasztosságot. Tehetetlen volt, mert a ruhája igencsak
elszennyeződött. Aztán dühös lett. Megjelent és vágyott arra, hogy felmenjen, hogy
feladja azt a helyet.

Azután, a megjelölt idő jött és közeledett. És megváltoztatta a parancsokat. És

az idő eljött, mielőtt a gyermek felnövekedett volna. Amikor felnőtté vált, az arkónok
elküldték a megtévesztőt az emberhez azért, hogy megismerhesse a bennünk rejlő
hatalmas erőt. És ők elvárták tőle, hogy adjon a számukra egy jelet. És nagyszerű
jeleket teremtett. És az egész Föld felett uralkodott és mindazok felett, akik a
mennyek alatt vannak. A trónját a Föld végén állította fel, mivel ’Megteszlek téged a
világ istenévé’. Jeleket fog adni és csodákat tesz. Azután elfordulnak tőlem és
eltévednek.”

Azután azok az emberek, akik követik őt körülmetélkedést mutatnak be. És ő

ítéletet mutat be azok felett, akik nem metélkednek körül, akik az (igaz) emberek.
Mivel igazából sok prófétát küldött maga előtt, akik prédikáltak az ő részéről.

Amikor kitöltötte a királyság alapításának idejét a Földön, a lelkek megtisztítása

következett, mivel a gonoszság erősebb nálad. A tenger minden hatalmassága
remegett és felszáradt (a víz). És az égbolt nem adott harmatot. A források
elapadtak. A folyók nem hömpölyögtek alá forrásaiktól. És a föld forrásának vizei
kiszáradtak. Azután a mélységek csupaszon maradtak és láthatókká váltak. A
csillagok mérete megnövekedett, és a Nap elapadt.
 És mindenkit magammal viszek, akik ismer engem. És belépnek ők a
mérhetetlen fénybe, (ahol) senki sem létezik hús állapotban, semmiféle bujaság
sem, ami megragadta volna őket. Korlátlanok lesznek (és) szent életűek, mivel
semmi sem ragadhatja őket alá. Én magam védem őket, mivel szent öltözetük van,
melyet tűz nem érinthet meg, sem a sötétség, sem a szél, egy pillanatra sem, ami
bárkit arra késztethet, hogy lehunyja a szemét.

Azután jött, hogy elpusztítsa valamennyiüket. És addig lesznek büntetve, amíg

meg nem tisztulnak. Ezenfelül. Az időszakuk, melyet azért kaptak, hogy hatalmuk
legyen, arányosan felosztották számukra, ezernégyszáz és hatvan évre. Amikor a
tűz megsemmisítette valamennyiüket, és amikor semmit sem talál megégetni, aztán
el pusztul majd a saját keze által. Azután a […] teljes lesz […] a második erő […] a
kegyelem jött […] bölcsesség által […]. Azután az égbolt lezuhan a mélységbe.
Azután az anyag fiai megsemmisülnek, nem léteznek majd ezentúl.

Azután a lelkek megjelennek, akik meg vannak szentelve a Hatalmasság fénye

által, aki minden hatalom felett áll, a mérhetetlen, az univerzális egy, én és
mindazok, akik ismernek engem. A szépség eónjában lesznek, ítélet eónjában,
mivel beteljesedtek bölcsességben, glóriát adnak neki, aki a felfoghatatlan
egységben van, és meglátják őt az ő szándéka szerint, mely bennük van. És
mindannyian az ő visszaverődéseivé válnak az ő fényében. Mindannyian ragyognak,
és nyugalmat találnak az ő nyugalmában.

És kiszabadítja a büntetés alatt álló lelkeket, és megtisztulva jönnek elő. És

meglátják a szenteket és együtt kiáltanak velük: „Kegyelem legyen nékünk, Óh,
Hatalmas, aki minden hatalom felett állsz!” mivel […] és a gonoszság fájában mely
létezik […] neki a szemeik. És ők nem keresik őt, mert ők nem keresnek minket, és
nem is hisznek nekünk, ám a teremtés arkónjaival és más irányítóival összhangban
cselekszenek. Mi azonban húsból való születésünkkel összhangban cselekszünk,
az arkónok teremtésében, mely törvényt ad. Megjelenünk a megváltoztathatatlan
eónban is.

Eón – 1. korszak, 2. a legfelsőbb létezőtől eredő isteni hatalom vagy isteni

természet, mely az Univerzum működésében különböző formákban jelenik meg.
Anomoeanok – 4. századi ariánus eretnek szekta.
Sasabek – A Pokol folyóján lebegő gyűlöletes bogár (iráni eredetű szó?)
Arkón – irányító, törvényhozó
 A Megváltó párbeszéde

A megváltó így szólt tanítványaihoz: „Az idő elérkezett testvéreim, hogy

abbahagyjuk a munkánkat és megpihenjünk. Akik megpihennek a pihenés örökké
fog tartani. És azt mondom nektek, mindig legyetek felette […] idő […] ti […] féljetek
[…] ti […] a félelem haragja […] növeli a dühöt […] de mivel rendelkeztek […] ők
elfogadják ezeket a szavakat félve és reszketve, kormányzók fogadják el, mivel
semmit nem volt előre látható belőle. Amikor azonban eljöttem, én megnyitottam az
utat, és megtanítottam őket az őket gátló tényezők leküzdésére, megmutattam nekik
a választottat és a magányt, aki ismeri az Atyát, hívén az igazságban és a
hálaadásban miközben hálát adtok.”

„Ha tehát hálát adtok, így tegyétek: „Hallgass miket Atyánk, miként egyszülött
fiadat hallgatod és elfogadod őt, és nyugalmat adsz neki bármilyen […] Te vagy az
egyetlen, akinek hatalma […] a páncélod […] van […] fény […] élet […] érint […] a
szó […] bűnbánat […] élet […] téged. Te magad vagy a gondolkozó és az egyedüllét
teljes nyugalma. Ismét: hallgass minket, miként a választottad hallgatod. Az
áldozatotokon át, mindezek megtörténnek, a jó munkáik által, ezek megmentik
lelküket ezektől a vak végtagoktól, így hát örökké létezhetnek. Amen.

„Tanítani foglak benneteket. Amikor elérkezik a pusztulás ideje, a sötétség első

hatalma rátok támad. Ne féljetek és mondjátok: „Nézzétek csak! Elérkezett az idő!”
Ha azonban láttok egy egyszerű botot …

[3 sor kibetűzhetetlen]

… megért […] a munkát […] és a kormányzók […] rátok támadnak […]. Bizony,
a félelem hatalom […]. Így ha félni fogtok attól, mi tör rátok, el fog borítani
benneteket (a félelem). Ezért senki sem lesz köztük, aki megkímél benneteket vagy
könyörületességet mutat. Ezért tehát, nézzétek a […] benne, mivel minden egyes
szó mesterei vagytok a Földön. Ez […] felvisz titeket arra a […] helyre, ahol
nincsenek szabályok […] zsarnok. Amikor ti […] meglátjátok azokat, akik […] és
ugyancsak […] elmondják nektek […] az ítélőképesség […] ítélőképesség […] az
igazság helye […]. Ám ti […] igazság, ez […] élő […] és a ti örömötök […]. Így […]
azért, hogy ez […] a lelketek […] nehogy ez […] a szó […] felemelkedik …

[3 sor hiányzik]
 …Mivel az átkelőhely félelmetes a számotokra. Ám ti, egyszerű lélekkel,
átkeltek rajta! Mivel mélysége hatalmas, magassága rendkívüli […] egyszerű lélek
[…] és a tűz […] […] az összes hatalmasság […] ti, ők […] és a hatalmasságok
[…] ők […] […] lélek […] […] mindenkiben […] ti vagytok a […] és […] elfelejt […]
fiú […] és a ti […] […].”

Máté azt mondta: „Hogyan […] […]?

A Megváltó így szólt: „[…] a benned lévő dolgok […] meg fog maradni, te […]”

Júdás azt mondta: „Uram […] a munkálkodások […] ezeket a lelkeket, ezek […]
ezek kicsik, amikor […] ahol majd lesznek? […] a szellem […]?”

Az Úr azt mondta: „[…] befogadják őket. Ezek nem halnak meg. […] ők nem
lesznek elpusztítva, mivel ismerik társaságukat és őt, aki befogadja őket. Az
igazság megtalálása, a bölcseség és a becsületesség miatt.”

A Megváltó azt mondta: „A test lámpása a tudat. Ameddig a dolgok bennetek

rendben mennek, melyek […] a testetek világít. Ameddig szívetek sötét, a fény,
amire számítotok […] el fogok menni […] a szavam […] elküldöm […].”

A tanítványai azt mondták: „Uram, ki az aki talál és […] tanúságot tesz?” Az Úr

azt mondta nekik: „Akik keres […] tanúságot tesz […].”

Mátyás azt mondta: „Uram, mikor én […] és amikor beszélek, ki az aki […]
tanúságot tesz […].”

Az Úr azt mondta: „Az Egyetlen az, aki beszél és aki hallgat, és az Egyetlen az,
aki látja, aki láthatja ki tesz szintén tanúságot.”

Mária azt mondta: „Uram, figyelj csak! Ahonnan megszülöm a testet, mialatt
sírok és ahonnan miközben [nevetek]?”

Az Úr azt mondta: „[…] sírsz amiatt, ahogy történik a dolog […] megmarad és a
lélek nevet […] […] lélek. Ha valaki nem […] sötétséget, képes lesz meglátni […]. Így
azt mondom neked […] a fény a sötétség […] benne áll […] nem látja a fényt […] a
hazug […] ők hozták őket […]ból. Meg fogod adni […] és […] örökké létezik […] […]
mindörökké. Azután az összes magasságbéli hatalom, miként az alant lévők is,
fognak […] téged. Azon a helyen sírás lesz és fogcsikorgatás mindezen dolgok
vége miatt.

Júdás azt mondta: „Mondd el nekünk Uram, mi volt […] mielőtt a menny és a
Föld létezett volna:”

Az Úr mondta: „Sötétség volt és víz, és szellem a víz felett. És azt mondom

nektek […] amit megtaláltok […] utána kérdezősködtök […] bennetek […] a hatalom
és a misztérium […] szellem, […]ból gonoszság […] jön […] lélek […] figyeljetek […]
[…].”

[…] mondta: „Uram, mondd el nekünk, ahol a […] megalapították, és ahol az

igazság honol.”

Az Úr azt mondta: „A szelem tüze megszületett […] mindkettő. Erről a részről, a

[…] megszületett, és az igaz gondolat megszületett bennük […]. Ha valaki magasra
emeli fel a lelkét, akkor fennkölt lesz.”

És Máté megkérdezte őt: „[…] elvette […], ő az aki […].”

Az Úr azt mondta: „[…] erősebb, mint […] ti […] követni titeket és az összes
munkát […] a szívetek. Mivel csak a szívetek […] így […] az jelenti, hogy
felülkerekednek a fenti hatalmasságokon, mint ahogy az alant lévőkön is […]. Azt
mondom nektek hagyjátok őt, aki birtokolja a hatalmat lemondjon és megbánja
bűneit. És hagyjátok őt, aki […] megtalálja és keresi és örvendezik.”

Júdás azt mondta: „Figyeljetek! Látom, ahogy a dolgok összességében

léteznek […] int e jelek a […]on. Ezzel összhangban történnek így a dolgok.”

Az Úr azt mondta: „Amikor az atya létrehozta a Világegyetemet, ő […] vizet

belőle […] és a Szó megszületett belőle, és benépesített sok […]. Magasabban volt,
mint az útvonal […] az egész Föld körül […] az összegyűjtött víz […] ezeken kívül
létezik […] a vizet, egy hatalmas tűz övezi őket falként […] idő egyszer sok dolog
külön lesz választva attól, ami belül volt. Amikor a […] megalapították, ő ránézett
[…] és így szólt hozzá: ’Menj és […] magadből, azért, hogy […] szükség legyen
generációról generációra, és korszakról korszakra.’ Azután tej és mézforrásokat
fakasztott önmagából és olajat és bort és jó ételeket, és édes ízt és jó gyökereket,
azért, hogy ne szenvedjen hiányt generációról generációra és korszakról korszakra.
És felette […] áll […] szépségében […] és kívül nagy fény volt, hatalmas […]
hasonlít rá, révén […] uralkodik a fenti és az alant levő eónok felett […] a tűzből lett
elvéve […] szétszórták a […]ban fent és alant. Minden munkálkodás, mely tőlük
függ, az ő […] a mennyek felett és alant a Föld felett. Tőlük függ minden
munkálkodás.”

Amikor Júdás hallotta ezeket a dolgokat meghajolt és […] és felajánlotta imáját

az Úrnak.

Mária köszöntötte testvérét, mondván: „Hova fogod ezeket a dolgokat letenni,

melyekkel kapcsolatban megkérted a fiút […]”?

Az Úr ezt mondta neki: „Nővérem, [senki] sem lesz képes arra, hogy utána
járjon ezeknek a dolgoknak, kivéve azt a valakit, aki mindezeket a dolgokat
elhelyezte a szívében […] megszületni […] és belépni […] így ők esetleg nem tartják
vissza […] ezt az elgyengült Világegyetemet.”

Máté így szólt: „Uram, szeretném látni az életnek ama helyét [a helyet] ahol
nincs gonoszság, ellentétben tiszta fény van!”

Az Úr azt mondta: „Testvérem Máté, nem leszel képes mindezt meglátni, amíg
húst hordozol magadon.”

Máté így szólt: „Uram, ha nem is leszek képes meglátni, legalább hadd
ismerjem meg!

Az Úr azt mondta: „Mindenki, aki ismeri önmagát, megláthatja ezt mindenben

ami megadatott neki, hogy megtegye […] és megvalósul […] az ő jóságában.”

Júdás válaszolt, mondván: „Mondd meg nekünk Urunk, hogyan van az […] ami
meglöki a Földet, hogy mozogjon.”

Az Úr felemelt egy követ és megtartotta a kezében, mondván: „Mit tartok a

kezemben?”

Ő azt mondta: „Ez egy kő.”

Ő pedig azt mondta nekik: „Ami fenntartja a Földet az fenntartja a mennyet is.
Amikor egy szó megszületik a Legnagyobbtól, úgy lép a színre, hogy fenntartsa a
mennyet és a Földet. Mivel a Föld nem mozog. Ha mozogna, leesne. De se nem
mozog, se nem esik le, azért, hogy az Első Szó ne essen le. Mivel ez volt az, mely
létrehozta a Világegyetemet és benépesítette, és belélegezte annak kellemes illatát.
Mivel […] mely nem mozdul, én […] titeket, az ember valamennyi fiát. Mivel arról a
helyről valók vagytok. Azok szívében, akik örömről is igazságról beszélnek, ti
vagytok. Még akkor is, még ha az emberek között járó Atya testéből is származik,
és nem elfogadott, ez továbbra is […] visszatér a helyére. Akárki is legyen, aki nem
ismeri a tökéletes munkálkodást, az nem tud semmit. Ha valaki nem a sötétségben
áll, nem lesz képes meglátni a fényt. Ha valaki nem érti meg a tűz keletkezését,
akkor azt megégeti, mivel nem tudja, annak eredetét. Ha valaki nem ismeri meg
elsőre a vizet, az nem tud semmit. Akkor meg mi értelme lenne megkeresztelni őt?
Ha valaki nem érti, miként születik meg a fújó szél, akkor őt elfogja majd fújni. Ha
valaki nem érti, hogy a test, melyet hordoz, miként születik meg, el fog pusztulni
vele együtt. Is hogyan ismerhetné meg az Atyát, aki nem ismeri a Fiút? És aki nem
ismeri az összes dolog gyökerét, azok rejtve maradnak számára. Ha valaki nem
ismeri a gonoszság gyökerét, az nem fog idegenként viselkedni vele. Ha valaki nem
érti meg, hogy honnan jött és hová tart, és nem lesz idegen számára a
Világegyetem, mely majd […], mely megalázott lesz.”

Azután ő […] Júdás és Máté és Mária […] a Föld és a menny szélét. És amikor
rájuk helyezte a kezét, reménykedtek benne, hogy ők talán […] ezt. Júdás felemelte
tekintetét és látott egy rendkívül magas helyet, és látta alatt a mélységek helyét.
Júdás azt mondta Máténak: „Testvér, ki lesz képes felmászni ilyen magas helyre
vagy alant a mélységek legaljára? Mivel borzasztó tűz van ott, és valami
rettenetesen félelmes!” Ebben a pillanatban egy Szó született meg belőle. Amint ott
állt, látta miként jön le. Aztán így szólt hozzá: „Miért jöttél le?”

És az emberfia köszöntötte őket és azt mondta nekik: „Egy mag a

hatalmasságból tökéletlen volt, és lement a Föld mélységeibe. És a Nagyság
emlékezett rá, és elküldte a Szót hozzá. Elhoztam ezt az ő jelenléte elé, így az Első
Szó nem bukhat el.”

Ezután a tanítványok elálmélkodtak mindezeken a dolgokon, amit elmondott

nekik, és hűségesen elfogadták. Arra következtettek, mindez haszontalan a
gonoszsággal szemben.

Azután így szólt a tanítványaihoz: „Nem megmondtam nektek, hogy mint a

látható hang és a fény teste, a jó felvitetik a fénybe?”
 Ezután az összes tanítvány imát ajánlott hozzá és azt mondták: „Urunk, mielőtt
megjelentél itt, ki volt az, aki imát ajánlott hozzád? Minden létező ima feléd irányul.
Vagy ki az aki áldani fog téged? Hiszen minden áldás tőled származik?”

Amint ott álltak, ő látott két szellemet, amint hoznak egy közönséges lelket
magukkal ragyogó fénytől övezve. És egy szó hangzott el az Emberfia szájából,
mondván: „Adjátok rájuk a ruhájukat!” És a kicsi olyanná vált mint a nagy. Ők […]
voltak azok, akik megkapták őket […] egymást. Azután […] tanítványok, akiket ő
[…].

Mária azt mondta: „[…] lát gonoszságot […] őket az első […]ből együtt.

Az Úr azt mondta: „[…] amikor látjátok őket […] naggyá válni, ők majd […].
Amikor azonban az Örök Létezőt látjátok, az az igazán nagyszerű látvány.”

Erre mindannyian így szóltak hozzá: „Beszélj nekünk erről”!

Ő azt mondta nekik: „Hogyan kívánjátok látni? Mint átmeneti jelenséget, vagy
mint örök látványt?” Folytatásképpen így szólt: „Törekedjetek azok megmentésére,
akik követnek benneteket, és megtalálják, és benne beszélnek róla, miként ti
megtaláljátok, akkor minden harmóniában lehet veletek. Bizony mondom nektek, az
élő isten […] bennetek […] őbenne.”

Júdás így szólt: „Őszintén akarom […]”.

Az Úr azt mondta neki: „[…] élő […] lakik […] az egész […] hiányosság […]”

Júdás azt mondta: „Ki […]?”

Az Úr azt mondta neki: „[…] minden munkálkodás, amely […] a maradék, ők

azok, akik téged […].”

Júdás azt mondta: „Figyelj! A kormányzók felettünk lakoznak, tehát ők azok,

akik irányítanak bennünket!”

Az Úr azt mondta: „Te vagy az, aki irányítja őket! Amikor azonban
megszabadulsz az irigységtől, akkor felöltöd magadra a fény ruhát és belépsz a
nász szobába.”

Júdás így szólt: „Hogyan fogják nekünk elhozni az öltözetünket?”

 Az Úr azt mondta: „Vannak néhányan, akik gondoskodnak rólatok, és vannak
mások, akik elvesznek […]. Mivel ők azok, akik a ruhátokat adják nektek. Azok
számára, akik képesek elérni azt a helyet, mi lesz a jutalom? Azonban az élet ruhája
átadatott az embernek, mert ő ismeri az ösvényt, melyen megszabadulhat. És még
nekem is nehézségek okoz elérnem!”

Mária azt mondta: „Így, utalva a ’mindennapok gonoszságára’ és

a ’munkálkodó rászolgált az élelemre’, és ’a tanítvány hasonlít a tanárára’.” Nőként
fejtette ki mindezt, aki tökéletesen megérti a dolgokat.

A tanítványok azt mondták neki: „Mi a teljesség és mi a hiányosság?”

Ő azt mondta nekik: „Ti a teljeségből valók vagytok, és olyan helyen lakoztok,
ahol hiányosság van. És íme! Az Ő fénye sugárzik le rám!”

Máté azt mondta: „Mondd meg nekem Uram, hogyan hal meg a halál és hogyan
él az élet?”

Az Úr azt mondta: „Egy mondás kapcsán kérdezel engem […] amit nem látott a
szem, én sem hallottam róla, kivéve titeket. De azt mondom nektek, amikor az
emberből eltávolítják az éltető elemeket, akkor őt ’halottnak’ nevezik. És amikor az
élő megválik azoktól a dolgoktól, melyek halottá teszik, akkor élőként tekintenek rá.”

Júdás azt mondta: „Miért másért az igazság szerelmére, <halnak> meg és

élnek?”

Az Úr azt mondta: „Bármi is, de az igazságtól szülessék, nem fog meghalni.

Bármi is szülessen nőtől, meghal.”

Mária azt mondta: „Mondd meg, Uram, miért jöttem erre a helyre, hogy hasznot
nyereségem legyen vagy hogy elveszítsek?

Az Úr azt mondta: „Megtisztítani a sok-sok kinyilatkoztatót!”

Mária azt mondta neki: „Uram, akkor létezik olyan hely […] vagy hiánya az
igazságnak?”

Az Úr azt mondta: „Hely, ahol én nem vagyok!”

 Mária szólt: „Uram, félelmetes vagy és csodálatos, és […] azok, akik nem
ismernek téged.”

Máté azt mondta: „Miért nem térünk azonnal nyugovóra?”

Az Úr azt mondta: „Amikor lepihentek, ezek megterhelnek!”

Máté szólt: „Miként csatlakoztatja magát a kicsi a nagyhoz?”

Az Úr azt mondta: „Amikor leteszitek a munkátok, mely nem képes követni

benneteket, akkor megpihentek.”

Mária azt mondta: „Mindent szeretnék megérteni, miként ők!”

Az Úr azt mondta: „Ő, aki megtalálja az életet! Ezért és az ő jólétükért. Mivel a

[…] Világegyetem […] és az aranya és ezüstje félrevezető.”

A tanítványai azt mondták neki: „Mit kellene tennünk, hogy a munkánk

tökéletes legyen?”

Az Úr azt mondta nekik: „Készüljetek, hogy bármivel képesek legyetek

szembesülni. Áldott az az ember, aki megtalálta […] a vita […] a szemei. Sem ő nem
ölt, sem őt nem ölték meg, hanem győzelemmel jött elő.

Júdás azt mondta: „Mondd meg Uram, mi az út kezdete?”

Ő azt mondta: „A szeretet és a jóság. Ha mindez megtalálható a kormányzók

között, akkor a gonoszság soha sem ütheti fel a fejét.”

Máté szólt: „Uram, beszéltél minden dolog végéről, aggodalom nélkül.”

Az Úr azt mondta: „Mindent megértettetek amit mondtam nektek, és mindent

hűséggel fogadtatok. Mivel ismeritek ezeket a dolgokat, tehát a tieitek. Ha nem
ismernétek, nem lenne az.

Ők így szóltak hozzá: „Melyik az a hely ahová megyünk?”

Az Úr azt mondta: „Álljatok arra a helyre, amit el tudtok érni!”

Mária azt mondta: „Minden amit így hoztak létre, látható.”

 Az Úr azt mondta: „Megmondtam nektek, ő az egyetlen, aki láthatja aki
kinyilatkoztat.”

A tanítványai, szám szerint tizenketten, megkérdezték tőle: „Tanító, […]

békesség […] tanítasz nekünk […].”

Az Úr azt mondta: „[…] minden melyet én […] ti fogtok […] mindent […].”

Mária azt mondta: „Van egy mondás, összefüggésben az igazság

misztériumával, amit el fogok mondani az Úrnak: Minderre megesküdtünk, a
Világegyetem átláthatóvá vált számunkra.”

Júdás azt mondta Máténak: „Szeretnénk megismerni annak a ruhának a

milyenségét, melyet akkor kapunk, amikor eltávozunk a hús romlásából?”

Az Úr azt mondta: „A kormányzók és az adminisztrátorok birtokolják a ruhákat,

jutalomként egy időszakra, mely nem tart örökké. Ám ti, az igazság gyermekei, nem
fogjátok magatokra ölteni ezt az átmeneti ruhát. Inkább, azt mondom nektek,
áldottak lesztek, amikor levetkőztök! Mivel nem nagy dolog […] kívül.”

[…] mondta […] beszél, én […]”

Az Úr azt mondta: „[…] a te Atyád […].”

Mária azt monda: „Miféle az a mustármag? Olyasmi, ami a mennyből származik,

vagy olyasmi, ami a földről?”

Az Úr azt mondta: „Amikor az Atya létrehozta a Világegyetemet önmaga

számára, igen sok mindent átvett a Mindenség Anyjától. Ezért ő (az Atya) szól és
cselekszik.”

Júdás így szólt: „Azt mondtad nekünk, mindez kívül esik a tudat megértő
képességén. Amikor imádkozunk, hogyan kellene imádkoznunk?”

Az Úr azt mondta: „Olyan helyen imádkozzatok, ahol nincs nő.”

Máté azt mondta: „’Imádkozzatok olyan helyen, ahol nincs nő.’ – mondja
nekünk, azt jelentvén „Rombold le az asszonyiság tevékenységét’, nem azért, mert
lenne a születésnek másféle formája is, hanem azért, mert ők a születés
megszüntetői.”
 Mária azt mondta: „Ők sohasem húzzák ki magukat ez alól.”

Az Úr azt mondta: „Ki tudja, hogy nem fognak szertefoszlani és…

[két sor hiányzik]

…Júdás azt mondta Máténak: „Az asszonyiság munkálkodása szertefoszlik […]

a kormányzók […]. Így válunk felkészültté velük szemben.”

Az Úr azt mondta: „Így van. Ezért látnak ők titeket? Látják azokat, akik
megértenek benneteket? Figyeljetek hát! Az igaz Szó az Atyától származik a
mélység felé, csendesen, fényfelvillanás kíséretében születik. Látják ezt, vagy
legyőzhetik? Ti azonban még inkább tisztában vagytok az úttal, mielőtt még akár
angyal akár földi elöljáró birtokolná […]. Inkább az Atyáé és a Fiúé, mivel
mindketten egyek […] És ti végigmentek az úton, melyet ismertek. Még akkor is, ha
a kormányzók sokan lennének, akkor sem tudnák elérni azt. Ám figyeljetek! –
Elmondom nektek, elérése igen nehéz, még az én számomra is!”

Mária azt mondta az Úrnak: „Amikor a munkálkodások […] melyek

szertefoszlatják a munkát.”

Az Úr azt mondta: „Igaz. Mivel tudjátok […] ha én szertefoszlok […] elmegy(ek?)

az ő helyére.”

Júdás szólt: „Miként jelenik meg a szellem?”

Az Úr azt mondta: „Miként jelenik mega kard?”

Júdás azt mondta: „Miként jelenik meg a fény?”

Az Úr így szólt ˇ[…] benne örökké.”

Júdás azt mondta: „Ki bocsátja meg a munkálkodását kinek? A munkálkodást,

melyet […] a Világegyetem […] aki megbocsátja a munkálkodást.”

Az Úr azt mondta: „Ki […]? Megillet bárkit, aki megértette a munkálkodást az

Atya érdekében. És ami titeket illet, igyekezzetek, hogy megszabaduljatok a
haragtól és a féltékenységtől, és levetkőzzétek magatokról a ti […] és ne …

[a következő 18 sor kiolvashatatlan]

…örökké fog élni. És én azt mondom nektek […], ezért ne vigyétek szellemeteket és
lelketeket tévedésbe.”

 
Beszélgetés a nyolcadikról és a kilencedikről

„Apám, tegnap azt ígérted nekem, hogy bevezeted elmémet a nyolcadikba és

ezek után a bevezeted a kilencedikbe. Azt mondtad ez a hagyomány rendje.”

„Fiam, tényleg ez a hagyomány rendje. Az ígéret azonban összhangban van az

emberi természettel. Mivel ezt mondtam neked, amikor megtettem az ígéretet neked,
azt mondtam: ’Amennyiben elmédben tartod minden lépésemet.’ Miután
megkaptam a szellemet a hatalmasság révén, elhatároztam, hogy cselekszek veled
kapcsolatban. Igaz, a megértés mélyen lakozik benned; bennem ez úgy van mint aki
a hatalmassággal várandós. Amikor valamit kapok a rám áramló forrásból, olyan
számomra, mintha életet adnék.”

„Apám, minden szót nagyszerűen mondtál el nekem. Ámulattal tölt el ez a szint,

melyet te készítettél. Ám azt mondtad: ’A hatalmasság benned van’.”

Ő azt mondta: „Én adtam neki életet (a hatalmasságnak), miként a gyermek

megszületik.”

„Akkor, apám, nekem sok fivérem van, feltéve, ha számon tartanak a

leszármazottak között.”

„Így van, fiam! E jó dolgokat megszámolták… [három sor hiányzik] … és […]

minden időben. Ezért, fiam, szükséges számodra, hogy felismerd fivéreidet és
becsüld meg őket tisztességgel és illendően, mivel ugyanattól az apától
származnak. Minden generációt meghívtam. Megneveztem őket, mivel ők is
ugyanúgy leszármazottak, mint ezek a fiak.”

„Akkor, apám, nekik is van napjuk?”

„Fiam, ők szellemi létezők. Más lelkek növekedésének elősegítése miatt

léteznek. Ezért mondom neked, ők halhatatlanok.”

„Szavaid igazak, nem létezik rájuk semmiféle cáfolat. Apám, kezdjük el a

beszélgetést a nyolcadikról és a kilencedikről, vegyek benne részt én és a fivéreim
is.”
 „Imádkozzunk, fiam, a Világegyetem atyjához, a fivéreiddel együtt, akik az én
fiaim, így talán megadja ő az ékesszólás képességét.”

„Hogyan imádkoznak, apám, amikor egyesültek a generációkkal? Szeretnék

engedelmeskedni, apám.”

[két sor hiányzik]… De nem […] Sem egy […]. Ő (férfi) azonban elégedett vele
(nő) […] őt (férfit) […]. És helyes dolog számodra, ha visszaemlékezel a haladásra,
melynek részese lettél a könyvek bölcsessége révén, fiam. Hasonlítsd össze magad
életed korai éveivel. Miként a gyermekek (cselekszenek) te is felvetettél értelmetlen
és buta kérdéseket.”

„Apám, a haladás útján, melyen járok, és a még előttem álló tudás, megfelelve
a könyvekben foglaltaknak, még rám várnak, felülmúlják a hiányosságot – ezek a
dolgok a legfontosabbak számomra.”

„Fiam, amikor megérted majd állításod igazságtartalmát, megtalálod a

fivéreidet, akik az én fiaim, veled imádkoznak.”

„Apám, semmi mást nem értek, mint a szépséget, mely a könyvekből árad
felém.”

„Ez az amit a lélek szépségének hívsz, az okulás, mely különböző szinteken jut
hozzád. A megértés képessége legyen veled, és tanítani fogsz.”

„Megértettem, apám, minden egyes könyvet. És különösen a… [két sor

hiányzik]…amely […]-ben van.”

„Fiam, […] imákban azoktól, akik dicsőtik őket.”

„Apám, tőled meg fogom kapni az értekezés erejét, melyet adni fogsz. Miként
az megmondták (mindkettőnknek), imádkozzunk, apám.”

„Fiam, ami helyes, az imádkozás az Istenhez, teljes tudatunkkal, teljes

szívünkkel és teljes lelkünkkel, és kérni tőle, terjessze ki ránk a nyolcadik ajándékát,
hiszen mindegyik tőle származik, hiszen az övé. A te részed ezek után a megértés,
az enyém pedig az, képes legyek továbbadni az értekezés képességét a forrásból,
mely rám áramlik.”
 „Imádkozzunk, apám. Hívlak téged, aki az erő királyságát irányítod, akinek
szavai úgy áradnak, mint a fény születése. És a szavai halhatatlanok. Örökké valók
és változatlanok. Ő az aki az életet nemzi a létformákba mindenhol. Természete
formát ad a szubsztanciának. Általa a nyolcadik lelkei és az angyalok mozdulnak…
[két sor hiányzik]… azok akik léteznek. Gondviselése mindenkire kiterjed […]
mindenki nemzője. Ő az aki […] az eont a szellemek között. Ő alkotott mindent. Ő az
aki magában hordozza a gondoskodást minden felett. Ő a tökéletes, a láthatatlan
Isten, akihez mindenki némán beszél – az ő képe megmozdult, amikor irányították
és kormányoz – az egyetlen hatalmas erő, aki kiterjed a magasztosság fölé, aki jobb,
amint a megbecsültek, Zoxathazo a oo ee ooo eee oooo ee oooooo ooooo oooooo
uuuuuu oooooooooooo ooo Zozazoth.”

„Uram, adj nekünk bölcsességet a mihozzánk is eljutó hatalmad révén, azért,

hogy leírhassuk önmagunk számára a nyolcadik és a kilencedik meglátását. Már
elértük a hetediket, mivel istenfélők vagyunk és a te törvényeid útján járunk. És
mindig betöltjük kívánságaidat. Mivel a te utadon járunk, és lemondtunk a […] ezért
jöjjön el a látványod. Add meg nekünk Uram az igazságot a képben. Engedd meg
nekünk a szellem által, hogy lássuk a hiányosságoktól mentes képet, és eljusson
hozzánk a pleroma (a totális isteni megnyilvánulás) visszatükröződése imádságaink
révén.”

„És méltányold a bennünk lakozó szellemet. Általad kapott a Világegyetem

lelket. Általad, a nem nemzett és a nemzett megszületett. Az önmaga által nemzett
megszületése általad, az összes nemzett megszületése, melyek léteznek. Tőlünk
kapják ezeket a szellemi szentségeket, melyeket elküldünk neked teljes szívünkből
és lelkünkből és minden erőnkből. Tartsd meg ezeket a bennünk lévő dolgokat, és
add nekünk a halhatatlan bölcsességet.”

„engedd meg, hogy megöleljük egymást szeretettel, fiam. Örvendezzünk efölött!

Mivel már tőlük van a hatalom, mely a fény, eljön hozzánk. Mivel látok! Látom a
leírhatatlan mélységeket. Hogyan mondjam el neked, fiam? […] a […]-ból a helyek.
Hogyan írjam le a Világegyetemet? Én Tudat vagyok, és látom a másik Tudatot, azt,
amelyik a lelket mozgatja! Látom az egyet, aki eltávolít engem a tiszta
feledékenységből. Te adtad nekem a hatalmat! Látom önmagam! Beszélni akarok! A
félelem fogva tart engem. Megtaláltam a hatalom kezdetét, mely minden hatalom
felett áll, az egyet, melynek nem volt kezdete. Látok egy forrást, mely bugyog az
élettől. Megmondtam, fiam, én Tudat vagyok. Láttam! Nyelv nem képes megmutatni
ezt. Az egész nyolcadik, fiam, és a benne lévő lelkek, és az angyalok, némán
himnuszt énekelnek. És én, a Tudat, értem.”

„Mi annak a módja, hogy himnusz énekeljünk (némán)?”

„Voltál már olyan helyzetben, hogy nem tudtál megszólalni?

„Csendben vagyok, apám. Himnuszt szeretnék énekelni, miközben néma

vagyok.”

„Akkor énekeld, mivel Tudat vagyok.”

„Értem a Tudatot, Hermészt, akit nem lehet elmagyarázni, mert önmagában

tartja. És örvendezek apám, mert mosolyogni látlak téged. És a Világegyetem
örvendezik. Ezért nincs egyetlen teremtmény sem, amely ne törődne az életeddel.
Mivel te vagy a városlakók ura minden helyen. Gondviselésed megóv. ’Apának’
hívhatlak, ’az eónok eónjának’, ’nagyszerű isteni szellemnek’. És a szellem által ő
ad esőt mindenkire. Mit mondasz nekem, apám, Hermész?”

„Ezekhez a dolgokhoz kapcsolódóan nem mondok semmit, fiam, hiszen akkor

járunk el Isten előtt helyesen, ha a rejtett dolgokról hallgatunk.”

„Triszmegisztosz, nem engedte a lelket megfosztani az isteni látványtól. Mivel

minden lehetséges számodra, hiszen a Világegyetem mestere vagy.”

„Térjünk vissza az <imádkozáshoz>, fiam, és énekeljünk, miközben csendben

vagy. Kérdezd meg, mit akarsz a csendességben.”

Amikor befejezte az imádkozást, így kiáltott: „Atyám, Triszmegisztosz! Mit

mondjak? Megkaptuk ezt a fényt. És én magam látom ugyanezt a látványt benned.
És látom a nyolcadikat, és a lelkeket, akik benne vannak, és az angyalokat himnuszt
énekelve a kilencedikhez és a hatalmasságainak. És látom őt, akinek hatalma van
mindezek felett, megalkotta azokat <akik> a szellemben vannak.”

„Mostantól kezdve előnyös, ha csendben maraduk, áhítatos testtartásban. Ne

beszéljünk többé a látomásról. A leghelyesebb ha énekelünk egy himnuszt az
atyához, addig a napig, amíg ki nem lép (a) testből.”

„Amit te énekelsz apám, és is azt akarom énekelni.”

 „Himnuszt éneklek önmagamban. Amíg megpihensz tenmagadban, légy aktív
az imádságban. Mivel megtaláltad, amit kerestél.”

„Ám helyes az, apám, ha imádkozom, mivel szívemben elteltem?”

„Ami helyes, az a te imád, mely ének az Istenhez, ezért le lehet írni ebbe az
elmúlhatatlan könyvbe.”

„Felajánlom néked a szívemben lévő imát, amint imádkozom a Világegyetem

végéig és a kezdet kezdetéig, az ember kívánsága tárgyához, a halhatatlan
felfedezéshez, a fény és igazság nemzőjéhez, az értelem magvetőjéhez, a
halhatatlan élet szeretetéhez. Nincs olyan rejtett szó, mely képes volna beszélni
rólad, Uram. Ezért, énem naponta akar himnuszt énekelni hozzád. Én vagyok a te
szellemed hangszere. A tudatom a te pengetőd. (húros hangszer – a fordító) A
terved magával ragad engem. Látom magamat, megkaptam a hatalmat tőled.
Szereteted elért minket.”

„Úgy van, fiam.”

„Malaszt! Mindezen dolgok után, köszönetet mondok neked himnuszt énekelve

hozzád. Mivel életet kaptam tőled, amikor bölcsé tettél engem. Imádlak téged.
Szólítom a neved, mely bennem rejtezik: a o ee o eee ooo iii oooo ooooo ooooo
uuuuuu oo ooooooooo ooooooooo oo. Te vagy az egyetlen, aki a szellemmel
létezik. Tiszteletteljesen himnuszt énekelek hozzád.”

„Fiam, írd meg ezt a könyvet Dispolis temploma számára hieroglif jelekkel, így
címezd: ’A Nyolcadik kinyilvánítja a Kilencediket.”

„Megteszem, én <apám>, amint parancsolod.”

„Fiam, írd le a könyvek nyelvén türkiz sztélékre. Fiam, helyesen teszed, ha ezt a
könyvet türkiz sztélékre írod, hieroglif írásjelekkel. A Tudat maga gondnokává vált
ezeknek. Ezért azt parancsolom, hogy ez a tanítás kőbe legyen vésve, és tedd be te
az én szentélyembe. Nyolc őr őrizze a Nap […]-vel. A férfiak jobb oldalt békaarcúak,
és a nők bal oldalt macskaarcúak. És tegyél egy négyszögletes tejkövet a türkiz
táblák alapjához, és írd rá a nevet az azúr kőtáblára hieroglif írásjelekkel. Fiam, meg
fogod tenni mindezt, amikor a Szűzben leszek, és a Nap a nap első felében jár, és
tizenöt fokkal áll hozzám képest.”
 „Apám, mindent amit mondtál, buzgón fogom teljesíteni.”

„És írj egy fogadalmat a könyvbe, nehogy akik olvassák a könyvet

félreértelmezzék a nyelvet és nehogy a tényekkel ellentétesen (használják). Inkább,
engedelmeskedniük kellene az Isten törvényeinek, ahelyett, hogy a legkisebb
mértékben is megszegnék, ám egyszerű lélekkel kérniük kellene az Istent
bölcsességért és tudásért. És őt, akit a kezdetekkor nem az Isten nemzett, az
általános és az iránymutató értekezés hozza létre. Nem lesz képes elolvasni a
könyvben megírt dolgokat, habár tudata tiszta őbenne, mivel semmi szégyenletes
dolgot sem tett, hozzá sem járult ilyen tetthez. Inkább, az állomások révén, fejlődik
és belép a halhatatlanságba. És így belép a nyolcadik és a kilencedik megértésébe.”

„Így teszek hát, apám.”

„Ez a fogadalom: égre és földre, és tűzre és vízre, és a hét lényeg uraira és a bennük
lakó szellemre, és a <nem nemzett> Istenre, és az önmaga által nemzett egyre, és őrá,
akit nemzettek, hogy ő őrzi mindazokat a dolgokat, melyeket Hermész mondott,
esküdve biztosítom mindazt, aki ezt a könyvet olvassa. És azokat, akik megtartják a
fogadalmat, az Isten megbékíti önmagukkal és mindenki mással, akiket megnevezünk.
De átok jön mindenkire azok közül, akik fenyegetik a fogadalmat. Ő az a tökéletes egy,
aki létezik, fiam.”
 

   

 
Eugnosztosz, az áldott

Eugnosztosz, az Áldott, mindazoknak, akik az övéi.

Örvendezzünk ennek, tudjátok. Üdvözlet! Azt akarom, hogy tudjátok, minden

ember a világ alapjaiból születik, amíg mostanra porrá nem válik. Amíg érdeklődtek
az Isten iránt, hogy ki ő és milyen, nem találták meg őt. Közöttük a legbölcsebbek
elgondolkoztak a világ rendjéből eredő igazságon. A spekulációk azonban nem
érték el az igazságot. Mivel pedig a rendről három (különböző) vélemény létezik
valamennyi filozófus részéről, ők pedig nem egyeznek. Néhányan azt mondják,
hogy a világ önmagát irányítja. Mások szerint isteni gondviselés az (ami irányítja).
Mások azt mondják, a sors. Ám egyik sem. Ismétlem, a három vélemény, amit
megemlítettem, egyike sem igaz. Akármi is legyen önmagától, az üres élet;
önmagától készült. A gondviselés őrültség. A sors megfoghatatlan dolog.

Bárki, aki képes megszabadulni ettől a három véleménytől, melyeket korábban

említettem, és megformálni egy másik véleményt elismervén az Isten igazságát és
egyetértve abban, hogy minden kapcsolódik hozzá, ő a halhatatlan lakó a halandó
ember középpontjában.

Ő aki van, kimondhatatlan. Semmilyen alapelv nem ismeri őt, sem hatalmasság,
sem szolga, sem semmiféle, a világ alapjaiból származó teremtmény, kivéve őt,
saját magát. Mivel halhatatlan és örök, nem született; hiszen bárki, aki születik
meghal. Senki sem nemzette, nem volt kezdete; mivel bárki akinek kezdete van,
annak vége is. Senki sem uralkodik felette. Nincs neve; hiszen, bárki, akinek neve
van, az más alkotása révén jött létre. Ő megnevezhetetlen. Nincs emberi alakja;
mert akinek emberi alakja van, az más emberek által jött létre. Megvan a saját
hasonlatossága – nem az a fajta hasonlatosság amit mi kaptunk és látunk, hanem
egy különleges hasonlatosság, mely felülmúl minden dolgot, és jobb a totalitásnál.
Mindenhonnan látható és önmagából látja saját magát. Ő végtelen; felfoghatatlan.
Ő az örök elmúlhatatlan (és) nincs hozzá fogható (semmi). Ő a változatlan jó. Ő a
hibátlanság. Örökké tartó. Áldott. Megismerhetetlen, miközben (mindezek ellenére)
ő ismeri önmagát. Mérhetetlen. Követhetetlen. Tökéletes, semmiféle hiányossága
nincs. Múlhatatlanul áldott. A ’Világegyetem Atyjának” neveztetik.

Mielőtt bármi is látható lett volna a láthatók között, a benne lévő felség és
elöljárók, magában foglalta a totális totalitást, de őt nem foglalta magába semmi.
Mivel ő a teljes tudat, gondolat és válasz, bizonyosság, racionalitás és hatalom.
Mindezek egyenlő erők. A totalitás forrásai. És az egész fajuk <az elsőtől> az
utolsóig a Nemzetlen elő-ismeretből származik, mivel még nem vált láthatóvá.

Azonban különbség támadt az eónok között. Tekintsük át ilyeténképpen.

Minden, ami a romlandó, meg is romlik, mivel romlandótól származik. Minden, ami
romolhatatlanságból származik, romolhatatlan marad, mivel a romolhatatlanságból
származik. Ezért sok ember eltéved, mert nem ismerik a különbséget, ezért,
meghalnak.

Azonban mindez több mint elég, hiszen lehetetlen bárki számára is, hogy
vitassa az általam kimondott szavak természetét, akiről beszéltem, az áldottról, az
elmúlhatatlan, igaz Istenről. Nos, ha bárki el akarja hinni az (itt) lefektetett szavakat,
tegyük lehetővé számára a megismerést a rejtett tudáson át a láthatóig, s így, a
Gondolat ellátja őt tanácsokkal, miként legyen hűséges a láthatóban található nem
látható dolgokhoz. Ez a tudás alapelve.

A Világegyetem Urát nem helyes „Atyának” nevezni, inkább „Ősatyának”. Mivel

az Atya a kezdete (vagy alapelve) annak, ami látható. Ezért ő (az Úr) a kezdet
nélküli Ősatya. Önmagát önmagából látja, mint egy tükör, úgy jelenik meg e
valóságában, mint Ön-Atya, mivel Önmagát-nemző, és mint Szembesítő, mivel
szembesült a Nem nemzett Első Létezővel. Egyenlő a kora azzal, aki előtte létezett,
ám nem egyenlő vele a hatalma.

Ezek után kinyilvánított számos szembesülő, önmaga-által nemzettet, egyenlőt

korban (és) hatalomban, dicsőségben létezve és számbavétel nélkül valót, akiket a
következő névvel illetnek: „A generáció, mely felette áll azoknak, akiknek nincs
Királyságuk a Létező Királyságok között.” És a helyek teljes sokaságát, melyek
felette vannak annak, ahol nincs királyság így hívatik: „A Nem Nemzett Atyának
Fiai”.

A Megismerhetetlent eltölti az örök elmúlhatatlanság és kimondhatatlan öröm.

Ezek valamennyien őbenne pihennek, örökké örvendeznek múlhatatlan örömben, a
változatlan dicsőség fölött és a mérhetetlen ujjongás, amilyent sohasem hallottak
és ismertek meg az eónok körében és az ő világukban. Ám ez több, mint elég,
nehogy a végtelenségig folytassuk. Ez újabb alapelv az <Önmaga által> nemzettről.
 Az Első, aki megjelent mielőtt a végtelen Világegyetem megjelent az Önmagától
növekedő, az Önmagát megalkotó Atya, és teljesen kitöltötte a fény. A kezdetekkor
elhatározta, hogy hasonlatossága hatalmas erejűvé válik. Abban a pillanatban, a
Fény alapelve (vagy a kezdete) megjelent mint Halhatatlan Androgén Ember. Férfi
lényének neve ’Nemzett’, Tökéletes Tudat’. És a női létének neve ’Tökéletes
Bölcsességű Nemzett Szófia’. Azt is mondják, emlékeztet a bátyjára és a hitvesére.
Ő a vitathatatlan igazság; itt és alant, hibátlan, mely az igazsággal létezik,
versengve vele.

A Halhatatlan Ember által megjelent az első megjelölés, név szerint, istenség

és királyság, az Atyára nézve, akit ’Önmaga-Atyja Férfi’ néven neveznek, és mindezt
kinyilvánította. Hatalmas eónt alkotott saját fenségére. Igen nagy hatalmat adott
neki, és ő uralkodott minden teremtmény felett. Ő alkotta az isteneket és az
arkangyalokat és az angyalokat, miriádokat a szolgák száma nélkül.

Ezek révén az Ember az istenségből és királyságból származik. Ezért

az ’Istenek Istenének’, vagy ’Királyok Királyának’ nevezik.

Az első ember a „Hűség” (’pistis’) azok számára, akik később jönnek. Neki,
különleges tudatában és gondolatában – mivel hogy ő eleve ez (gondolat) –
tükröződés és megfontolás, racionalitás és hatalom. Valamennyi létező jelző
tökéletes és halhatatlan. Tekintetbe véve, hogy múlhatatlanok, valójában –
egyenlők. (Ám) figyelembe véve a hatalmat, különbség van, miként különbség van
apa és fia között, és fiú és gondolat, és a gondolat és az emlékeztető (között).

Miként azt korábban említettem, a teremtett dolgok közül az első a monád volt,
majd a kettősség követte, és a hármasság, egészen a tizességig. A tizesség
irányítja a százasságot, a százasság irányítja az ezrességet, az ezresség a
tízezrességet. Ez a minta a halhatatlanok <között>. Az első ember, pontosan
ugyanígy: az Ő monádja […].

Ismételve, ez az a mintázat, mely a halhatatlanoknál létezik: a monád és a

gondolat azok a dolgok, melyek a Halhatatlan Emberéi. A gondolatok <a>
dekádokért vannak és a százasok a tanítások, és az ezresek a tanácsok, és a
tízezresek a hatalmasságok. Azok pedig, akik a […]-ból származnak, az ő […]-kel
léteznek minden eónban […].
 […] Kezdetben, szándék és gondolatok jelentek meg a tudatból, aztán tanítások
a gondolatokból, tanácsok a tanításokból, és hatalom a tanácsokból. És végül
valamennyi kinyilvánított tulajdonság az ő ereje által jelentek meg. És amiből
teremtetett, abból jelent meg a megmunkálás. És ami kiformálódott, a
megmunkálás révén alakult ki. Ami nevet kapott, abból jelent meg, ami
megformálódott, miközben a különbség a nemzett dolgok között az elnevezett
dolgok közül bontakozott ki, a kezdettől a végig, az eónok ereje által. Így a
Halhatatlan Ember megtelt minden elmúlhatatlan dicsősséggel és kimondhatatlan
örömmel. Az ő egész királysága örvendezett örökké tartó örvendezésben, azok
pedig, akikről soha sem hallottak és ismertek az eónokban, utánuk és világaik után
jöttek.

Ezután újabb alapelv született meg a Hallhatatlan embertől, kinek neve:

„Önmagát-tökéletesítő Nemző”. Amikor megkapta hitvese hozzájárulását, a
Nagyszerű Szófiáét, kinyilvánította az elsőként-nemzett androgént, akinek neve:
„Elsőként nemzett Isten Fia”. Női aspektusának neve pedig: „Elsőként nemzett
Szófia, a Világegyetem Anyja”, akit néhányan „Szeretetnek” hívnak. Most, az
Elsőként nemzett, mivel atyja révén hatalma volt, angyalokat teremtett, miriádnyit,
szám nélkül, kíséretképpen. Az angyalok lelkes sokaságát a következőképpen
nevezték: „”A Szentek Gyülekezete, az Árnyék nélküli Fények”. Miután üdvözölték
egymást, összeölelkeztek, olyanokká váltak mint az angyalok, mint önmaguk.

Az Első Nemző Atya neve a „Fény Ádámja”. És az Ember Fiának királyságát

eltöltötte az kimondhatatlan vidámság és a változatlan örvendezés, örök
örvendezés múlhatatlan örömben az elmúlhatatlan dicsőség felett, melyről
sohasem hallottak és nem nyilvánították ki az eónoknak sem, melyek megszülettek
világaikkal együtt.

Azután az Emberfia, egyetértésben Szófiával, hitvesével, kinyilvánították a

nagyszerű androgén Fényt. Férfi aspektusának neve: „Megváltó, Minden Dolgok
Nemzője”. Női lényére a következőképpen hivatkoznak: „Szófia, Mindenek
Nemzője”. Néhányan „Pistis” Névvel illetik. (hűség)

A megváltó egyetértésben hitvesével, Pristis Szófiával, hat androgén szellemi

létezőt hozott napvilágra, akik abból a fajtából valók, akik előbbvalók náluk. Férfi
alkotóiknak neve a következő: első „Nem Nemzett”; második: „Önmagát Nemző”;
harmadik: „Nemző”; negyedik: „Első Nemző”; ötödik: „Mindenek Nemzője”;
hatodik: „Fő Nemző”. A női alkotók nevei ugyancsak, a következők: első: „Teljes
Bölcsességű Szófia”; második: „Mindennek Anyja Szófia”; harmadik: „Mindeneket
Nemző Szófia”; negyedik: „Első Nemző Szófia”; ötödik: „Szerető Szófia”; hatodik:
„Pistis Szófia”.

Az éppen most említettek, az egyetértésben lévők közül, gondolatok jelentek

meg a létező eónokban. A gondolatokból tükröződések, a tükröződésekből
megfontolások, a megfontolásokból valóságok, a valóságokból kívánságok, a
kívánságokból szavak.

Azután a tizenkét hatalmasság, akiket éppen most tárgyaltam, egyetértésre

jutottak egymással. <Hat> férfi (és) hat nő (mindegyikük) megnyilatkozott, így tehát
hetvenkét hatalmasság volt. Mindegyike a hetvenkettőnek kinyilvánított öt szellemi
(hatalmasságot), melyek (együtt) háromszázhatvan hatalmasságot alkottak.
Valamennyiük egysége a kívánság.

Ezért a mi eónunk olyanná vált, mint a Halhatatlan Ember típusa. Az idő

olyanná vált, mint az Első Nemző, az ő fiának típusa. Az év olyanná vált, mint a
Megváltó típusa. A tizenkét hónap olyanná vált, mint a tizenkét hatalmasság típusa.
Az év háromszázhatvan napja olyanná vált, mint a háromszázhatvan hatalmasság,
akik a Megváltótól származnak. Óráik és perceik olyanná váltak, mint az angyalok
típusai, akik a (hatalmasságoktól) származnak, akik szám nélküliek.

És akkor, amikor az általam bemutatottak létrejöttek, Mindent Nemző, az apjuk,

igen hamar megteremtett tizenkét eónt, kíséretképpen a tizenkét angyal mellé.
Minden egyes eónban hat (mennyország), így tehát hetvenkét mennyországa van a
hetvenkét hatalmasságnak, akik általa születtek meg. Minden egyes mennyen öt
égboltozat volt, így (mindösszesen) háromszázhatvan égboltozata van a
háromszázhatvan hatalmasságnak, melyek származnak. Amikor az égboltozatok
elkészültek, a következő nevet kapták: „A Háromszázhatvan Mennyország”,
összhangban a mennyeknek, melyek előttük voltak. És mindezek tökéletesek és jók.
És ezen a módon a nőiesség hiányosságai megjelentek.

Az első eón, ezután, a Halhatatlan Embertől lett. A második, az Emberfiától, akit

az „Első nemzőnek” hívnak (kinek neve ’Megváltó’ – az. kódexben kiegészítve). Ami
felöleli őket, a felettük álló eón, ahol nincs királyság, az Örök Végtelen Isten (eónja),
a halhatatlanok eónjának eónja, aki benne van, (az eón) a Nyolcadik felett, mely a
káoszban született.
 Most a Halhatatlan ember kinyilvánította az eónokat és a hatalmasságokat és a
királyságokat és jogosultságot adott mindazoknak, akik tőle származnak, hogy
létrehozzanak bármit kívánságuk szerint a káosz feletti napokig. Ők egymással
egyetértésre jutván kinyilvánítottak nagyszerűséget, a szellemtől valót is,
nagyszámú fényt, melyek dicsőségesek és szám nélkül valók. Ők a kezdetkor nevet
kaptak, eszerint: az első, a középső, a tökéletes, mely az első eón és a második és a
harmadik. Az elsőt így hívták: „Egység és Nyugalom”. Mivel mindegyiknek megvolt
a (saját) neve, a <harmadik> eónra ’Gyülekezet’ néven hivatkoztak a hatalmas
sokaság révén, mely megjelent a nagyszámú egyben. Ezért, amikor a sokaság
összegyűlt és egyesült, ’Gyülekezetnek’ hívták őket, a gyülekezet révén, mely
felülmúlta a mennyet. Ezért a Nyolcadik Gyülekezete kinyilvánításra került mint
androgén, és nevet kapott, részben mint férfi és részben mint nő. A férfi rész
a ’Gyülekezet’ nevet kapta, a női rész az ’Élet” nevet, hogy megmutassa, a női rész
hozta el az életet az összes eón számára. Minden nevet megkaptak, kezdve a
kezdetektől.

Vele való egyetértésből és az ő gondolatából, a hatalmasságok megjelentek,

akiket „isteneknek” hívtak. És az istenek, megfontolásukból isteni isteneket
nyilatkoztattak ki; és a megfontolásukból kinyilatkoztatott istenek kinyilvánították
az urakat; és az urak urai az ő szavaik által kinyilatkoztatták az urakat; és az urak,
az ő hatalmuk által kinyilatkoztatták az arkangyalokat; és az arkangyalok
kinyilatkoztatták az angyalokat; tőlük származnak a hasonlatosságok, szerkezettel
bírók, és a formák, minden eón és az ő világaik megnevezésére.

Az összes halhatatlan, akiket éppen most mutattam be, jogosultságokkal

rendelkezett – mindannyian – a Halhatatlan Ember és Szófia, a hitvese által, akit
„Csendességnek” neveztek, akit azért neveztek „Csendességnek”, mert szavak
nélkül tükrözte a világot eközben saját fenségében tökéletesedett. Mivel a
múlhatatlansággal rendelkeztek az elöljárók, mindegyikük hatalmas királyságokat
hozott létre, valamennyit a halhatatlan mennyekben és égboltozataikban;
trónusokat (és) templomokat, saját fenségükre.

Néhányan igazából a lakhelyeken és a szekerekben, kimondhatatlan

dicsőségben élve mégsem képesek létrehozni semmiféle teremtményt, ellátták
magukat angyalok seregeivel, szám nélküli miriádokkal kíséretképpen a
dicsőségben, sőt még szűz szellemekkel is, a kimondhatatlan fényben. Nem volt
sem betegségük sem gyengeségük, csak egyetlen kívánság: azonnal megvalósuló.
Így váltak teljessé az eónok a mennyeikben és az égboltozataikban a Halhatatlan
 Ember és hitvese, a Szófia dicsőségére a térben amely <tartalmazta a felépítését>
minden eónnak és az ő világaiknak és azoknak, akik ezután jönnek, azért hogy
ellássák onnan a típusokat, a hasonlatosságaikat a káosz mennyeiben és az ő
világaikban.

És valamennyi fajta a Halhatatlan egyből, a Nem-Nemzettől egészen a Káosz

megnyilatkozásáig a fényben vannak, mely árnyék nélkül ragyog és múlhatatlan
örvendezésben és kimondhatatlan ujjongásban. Örökké szórják önmagukra a fényt és
saját dicsőségükkel mely nem változik, és a nyugalommal, és a nem mérhető
nyugalmat, melyet nem lehet leírni vagy megfogalmazni; az összes eón között, melyek
megszülettek és hatalmasságaik között. Ám mindez több, mint elég. Minden amit
mondtam neked, úgy mondtam el, hogy elfogadhasd, egészen addig, amíg az a valaki,
akit nem kell tanítani, meg nem jelenik közöttetek, és nem beszél mindezekről a
dolgokról örömtelien is tiszta tudás által.
 

 
 Szövegmagyarázat a lélekről

A régi korok bölcs emberei a léleknek női nevet adtak. Természetét tekintve
valóban női minőség.

Sőt, még méhe is van.

Amíg egyedül volt az atyával, szűz volt és része az androgén formának.

Amikor azonban testbe zuhant és erre az életre jött, sok-sok rabló kezébe hullott.
És a buja teremtmények egymás után átmentek rajta és […] őt. Néhányan erővel
használták, miközben mások ajándékkal csábították el. Röviden, beszennyezték, és
ő […] a szüzességét.

És az ő testében prostituálta önmagát és odaadta magát egynek és

mindenkinek, mindegyiküket oly módon ölelte, mintha a férje lenne. Amikor ledér
módon viselkedett, hűtlenségben a házasságtörőkkel, azok használhatták őt, aztán
mélyet megkeserült és megbánta bűneit. Amikor azonban elfordította arcát a
házasságtörőktől, mások felé fordította, és ők rákényszerítették, hogy velük éljen
és szolgáltatásokat nyújtson nekik az ágyban, mintha csak ők lennének az urai.
Szégyene ellenére, nem volt bátorsága elhagyni őket, ezért hosszú időn át
megtévesztették őt, hűséget színlelve, igaz férjként feltüntetve magukat, mintha
lelkiismeretesen gondoskodnának róla. Végül azonban már nem érdekelte őket és
engedték elmenni.

Ezután elhagyott özvegyasszonnyá vált, segítség nélkül maradt; még egy

mérő élelmet sem adtak neki nyomorúsága idején. Semmi mást nem kapott tőlük a
beszennyezésén kívül, amit akkor adtak neki, amíg testi kapcsolatban álltak vele. A
házasságtörőktől származó utódai pedig némák, vakok és betegesek voltak.
Gyengeelméjűek.

Azonban amikor a magasságos atya meglátogatta, és lenézet rá, és látta az ő

panaszát – szenvedését és szégyenét – és bűnbánatát a prostitúció miatt, melybe
igencsak elmerült, és amikor ő elkezdte nevén szólítani (az atyát), hogy esetleg
segíthetne rajta […] teljes szívéből így szólt: „Ments meg engem atyám, mivel
benyújtottam a számlát azoknak, akik miatt elhanyagoltam a házamat és elhagytam
a szűzies életet. Emelj újra magadhoz.” Mikor meglátta őt ebben az állapotban,
meglátván benne az értéket, kiterjesztette rá kegyelmét, mivel igen sok szenvedés
érte amiatt, mert elhanyagolta házát.

Aggódván a lélekben bekövetkezett prostitúció miatt, a Szent Szellem

számos helyen prófétál. Jeremiás könyvében például így (3:1-4) :

„Ha a férj elválik feleségétől és a felesége elmegy és másik férfit fog,

mindezek után visszatérhetne hozzá? Nem tenné saját magát gyalázatossá ily
módon?” „Te prostituáltad magad számos pásztorral és mégis visszatértél hozzám!”
– mondta az Úr. „Tégy egy becsületes pillantást és nézd, hogyan prostituáltad
magad. Nem ültél az utcákon beszennyezve a földet a prostitúciós
tevékenységeddel és a bűneiddel? És elvittél sok-sok pásztort ezekbe a
botrányokba magaddal. Szégyentelenné váltál mindenki előtt. Nem hívtál, mint
rokonodat vagy atyádat vagy elöljáródat a szüzességeddel kapcsolatban.”

Ugyancsak írva vagyon Hoseás prófétánál (2:2-7)

„Gyertek, menjetek perre anyátokkal, mivel nem a feleségem és én sem

vagyok a férje. Eltávolítom prostitúcióját jelenlétemben és eltávolítom a
becstelenség jelét mellei közül. Olyan meztelenre vetkőztetem, mint születése
napján volt, és olyan sivárrá teszem, mint a víz nélküli föld, és hosszú időn át
gyermektelenné teszem. Nem mutatok szánalmat gyermekei iránt, mert hogy
prostituáltnak gyermekei, mivel az anyjuk önmagát prostituálta és tette ki gyerekeit
szégyennek. Mire ezt mondta ’A szeretőim által prostituáltam önmagamat. Ők
voltak, akik kenyeret adtak nekem és ruháztak és felöltöztettek, és olajat és bort
adtak és mindent, amire csak szükségem volt.’ Ezért most kizárom őket, hogy ne
tudjon a megbecstelenítői után futni. És amikor keresi és nem találja őket, azt fogja
mondani: ’Visszatérek a korábbi férjemhez, mivel akkoriban jobb volt nekem, mint
most.’”

Ismét Ezekiel (16:23-26)

„Sok gonoszság után, mondta az Úr, bordélyházat építettél magadból és

gyönyörű helyet foglaltál el az utcákon. És bordélyházat építettél magadból minden
tekintetben és szétszórtad szépségedet, és minden sikátorban szét tetted a lábad,
és megsokszoroztad prostitúciós tevékenységedet. Egyiptom fiaival prostituáltad
magadat, akik a szomszédaink, a nagyszerű húsú férfiakkal.”
 De mit is jelent, hogy „Egyiptom fiai, a nagyszerű húsú férfiak”, ha nem a
hús birtoklását, és az érzékek birodalmát, és a földdel való kapcsolatot, melyek által
a lélek bemocskolódik itt, kenyeret kapván belőlük, miként bort is, olajat, ruhát és
más külső és értelmetlen, a testet körülvevő dolgokat – dolgokat, melyekről úgy
gondolta, szüksége van rájuk.

Azonban a prostitúcióval kapcsolatosan a megváltó apostolai így

rendelkeznek (Ap.Csel. 15: 20, 29; 21:25; Thes 4:3; 1 Cor 6:18; 2 Cor 7:1)
„őrizkedjetek ettől, tartsátok tisztán magatokat tőle.”, ne csak a test prostitúciójáról
beszéljetek, de különösen a lélekéről is. Ennek okán az apostolok írtak az Isten
egyházainak, hogy ilyen prostitúció ne forduljon elő közöttük.

Hát igen, a léleknek a legnagyobb harcát a prostitúcióval szemben kell

megvívnia. A test prostitúciójának is ez az eredete. Ezért írta Pál a Korintusiakhoz
(1 Kor 5:9-10), mondván: „Megírtam nektek a levélben, ’Ne tartsatok kapcsolatot
prostituáltakkal’, egyáltalán nem azt (jelentvén), hogy ennek a világnak a
prostituáltjaival, vagy kapzsijaival, vagy tolvajaival, vagy bálványimádóival, hiszen
akkor ki kellene mennetek a világból” – itt a beszéd szellemisége – „A harc nem a
hús és a test ellen irányul – miként mondja (Efe 6-12) -, hanem a világ sötét vezetői
ellen és gonosz szellemiség ellen.”

Amíg a lélek mindenfelé csapongva összefekszik mindenkivel, akivel csak

találkozik és megbecsteleníti önmagát, létének szenvedése számára terméketlen.
Amikor azonban megérti nehéz helyzetét, amelyben van és sírásra fakad az atya
előtt és bűnbánatot tart, akkor az atyja kegyelmet gyakorol felette és segít neki
elfordítani a méhét a külső dolgoktól és ismét befelé fordítani, így a lélek újra a
visszanyeri a megfelelő tulajdonságait. A nők esetében nem így működik a dolog.
Mivel a test méhe a testben van, miként más belső szervek is, a lélek méhe azonban
körül és kívül található, mint a férfi nemi szervek, melyek kívül vannak.

Így hát amikor a lélek méhe az atya szándéka szerint saját magába fordul,
azonnal megkeresztelkedik és megtisztul a külső szennyektől, melyek mint ruhák
rakódtak rá, ezeket pedig, ha bepiszkolódnak, vízbe teszik és addig forgatják, amíg
a szenny el nem távolodik róluk és tiszták nem lesznek. Ugyanígy, a lélek
megtisztítása is visszahozza annak megújulását, korábbi természetét és újra
önmaga felé fordítja őt. Ez az ő keresztsége.
 Azután elkezdett erőlködni önmagában, miként egy nő szülés közben teszi,
aki gyötrődik és szenved a szülésének óráján. De mivel nő, önmagában erőtlen,
hogy gyermeket nemzzen. A mennyből az atya leküldte hozzá az ő emberét, aki a nő
bátyja, az elsőszülött. Azután megérkezett a vőlegény a menyasszonyhoz. A nő
feladta prostituált életmódját, megtisztította önmagát a házasságtörés szennyétől,
és megújította önmagát, miként egy menyasszonyhoz illik. Megtisztította önmagát a
menyegzői szobában, megtöltötte parfümmel, leült és várta a vőlegényét. Nem
sokkal korábban még a piactereket járta, s mindenkivel hált, aki csak megtetszett
neki, ám most továbbra is várt rá – (mondván) „Mikor jön el?” – és félte őt, mert
nem tudta milyen a külseje: Nem emlékezett már többé arra az időszakra, amikor
elhagyta atyja házát. Ám atyjának kívánsága szerint <…> És úgy álmodott róla,
miként egy szerelmes nő gondol a férfira.

És aztán a vőlegény, megfelelve atyja kívánságának, lejött hozzá a

menyegzői szobába, melyet előkészítettek. És feldíszítette a menyegzői szobát.

Mivel ez a házasság nem olyan, mint az érzéki házasság; mindazok, akik

testi kapcsolatra lépnek, örömüket lelik a testi kapcsolatban. Azonban, mintha
egyfajta határként szolgálna, ha a fizikai vágy elmúlik, megjelenik a bosszúság és
elfordítják arcukat egymástól. Ám ez a házasság […]. „Amikor végre egyesülnek
egymással, ők egyetlen életté válnak.” Ezért is mondja a próféta (Gen. 2_24) az első
férfival és nővel kapcsolatban: „Egyetlen testté lesznek”. Mivel már eredetileg is
egyek voltak, amikor az atyával voltak, mielőtt a nő félrevezette a férfit, ki az ő
bátyja. Ez a házasság újra összehozta őket, és a lélek egyesült az igaz szerelemben,
az igazi mesterével, mivel írva vagyon: (pl. Gen. 3:16, Cor 11;1, Eph. 5:23): „Mivel a
nő mestere a férje”.

Aztán fokozatosan felismerte őt, és ismét felderült, sírásra fakadt a férfi előtt,
amint felidézte korábbi szégyenteljes özvegyi életét. És még jobban feldíszítette
magát, minél kellemesebb legyen vele lenni.

És a próféta azt mondja a Zsoltárok könyvében (Zsol. 45: 10-11): „Halld

lányom, és nézd és fordítsd ide füled és felejtsd el a népedet és atyádnak házát,
mert a király megkívánta szépségedet, mivel ő a te urad.”

Mivel pedig ő ezt akarta a nőtől, hogy forduljon el népétől és a

házasságtörésektől, azoktól a dolgoktól, melyek felé egykor figyelme irányult,
csupán a királyának legyen odaadó, a valódi urának, és felejtse el földi atyjának
házát, és mindazokat, akikkel rosszul ment sorsa, ám emlékezzen az ő mennyei
atyjára. Miként az szintén meg volt mondva (Ter. 12:1) Ábrahámnak: „”Jöjj ki
országodból és hagyd el rokonságodat és atyád házát.”

Amikor tehát a lélek ismét feldíszítette magánt a szépségében […] élvezettel

töltötte el, hogy szeretik és a férfi is szereti őt. És amikor a nő egyesült a férfival,
megkapta magját, mely nem más, mint a élet-adó szellem, a férfi által tehát a nő jó
gyermekeket szül és felneveli őket. Ez a nagyszerű és tökéletes csodája a
születésnek. Ilyeténképpen tette ezt a házasságot tökéletessé az atya óhaja.

Így most már rendjén való dolog, hogy a lélek megújítja önmagát és a nő
olyanná válik, mint korábban volt. a lélek most már összhangban mozdul vele. És ő
megkapja az atyától az isteni természetet a megfiatalodáshoz, így visszakerülhet
arra a helyre, ahonnan eredetileg származik. Ez a feltámadás, ami a halálból
történik. Ez a fogságból való megszabadulás, Ez a mennyekbe felfelé vezető út. Ez
az atyához felfelé vezető út. Ezért mondta a próféta (Zsol. 103:1-5):

„Imádd az urat, óh, lelkem, és minden ami bennem van, (imádja) szent nevét.
Lelkem, imádd az Istent, aki megbocsátja minden bűnöd, aki meggyógyítja összes
betegségedet, aki megmenti az életedet a haláltól, aki kegyelemmel koronáz meg,
aki jó dolgokkal elégíti ki életedet. Fiatalságod megújításra kertül, mint a sasé.”

Aztán, amikor a nő újra fiatal lett, felemelkedett atyjához, imádta az atyát és

fivérét, akik által megmenekíttetett. ily módon újjászületve a lélek megmenekült. És
ez pedig nem ismételgetés, vagy szakmai gyakorlat, vagy tankönyv. Sokkal inkább
a […] nagylelkűsége, a […] ajándéka. Hiszen ez mennyei dolog. Ezért a megváltó
kihirdeti (Jn. 6:44): „Senki sem jöhet hozzám, amíg nem vonzza őt Atyám és nem
hozza el hozzám; és én magam fel nem emelem őt az utolsó napon.”

Ezért ildomos tehát imádkozni az atyához, és teljes lelkünkkel hívni őt – nem

külsőleg, a szánkkal, hanem a szellem által, mely bennünk van, mely a
mélységekből származik – sóhajtván, bűnbánóan az életért, melyet éltünk,
beismervén vétkeinket, felismerni a csalásokat, melyekben részünk volt, és a
puszta lelkesedést; szomorkodván afelett, milyen volt a sötétségben és a hullámok
között, gyászolván önmagunkat, hogy megkönyörüljön rajtunk, gyűlölvén
önmagunkat, milyenek is vagyunk mostanság.
 Nézzük újra a megváltó szavait (Mt. 5:3, Lk. 6:12): Áldottak, akik gyászolnak,
mert megvigasztalást nyernek, áldottak akik éhesek, áldottak, akik éheznek, mert
megelégíttetnek.”

Azt is mondta még (Lk. 14:26): „Ha valaki nem gyűlöli meg lelkét, nem
követhet engem.” Mivel a megváltás bűnbánattal kezdődik. Ezért (Ap.Csel. 13:24):
„Mielőtt Krisztus megjelent János előtt, ő a bűnbánat keresztségét prédikálta.”

A bűnbánat a bajban és a szerencsétlenségben jelentkezik. Az atya azonban

jó és szereti az emberiséget, és hallja a lelkek hívását és elküldi hozzájuk a
megváltás fényét. Ezért azt mondta a próféták szelleme által (Cl 8:3): „Mondjátok
meg népem gyermekeinek, ’Ha bűneitek a földről eljutnak a mennybe, és
vörösebbek lesznek a skarlátnál és feketébbek a zsákvászonnál, ám ha visszatértek
hozzám őszinte lélekkel és ’atyámnak’ szólítotok engem, törődni fogok veletek,
mint szent emberekkel.’”

És újra, egy másik helyen (Isa. 30:15): „Így mondja az úr, Izrael szentje: ’Ha
megtérsz és elpanaszolod (bűneid) megmenekülsz és akkor tudni fogod, hol voltál,
amikor az ürességben bíztál.’”

Ismételten nézzünk meg egy további helyet (Isa 30:19-20): „Jeruzsálem sokat
sírt, mondván, ’Irgalmazz nekünk’. Ő irgalmazni fog nektek a sírásotok hangját
hallván. És amikor meglátja, törődni fog veletek. És az úr a szenvedés kenyerét adja
nektek és az elnyomás vizét. Mostantól kezdve, akik megtéveszteni próbálnak, nem
tudnak a közeletekbe férkőzni. Szemeitek meg fogja látni azokat, akik
megtévesztenek titeket.”

Azért is helyes dolog imádkozni az Istenhez éjjel és nappal, kinyújtani a

kezünket felé, miként az emberek teszik, amikor a tenger közepén hajóznak: teljes
szívükből imádkoznak az Istenhez, mindenféle képmutatás nélkül. Akik
képmutatóan imádkoznak, önmagukat tévesztik meg. Természetesen ő tudja ki
érdemes a megváltásra, mivel az Isten megvizsgálja a belső dolgait és a szíve
legmélyéig kiismeri. Senki sem alkalmas a megváltásra, aki a megtévesztés helyét
szereti továbbra is.

Ezért található az író (Homérosz, Odüsszeusz 1.48-1.59) című munkájában:

„Odüsszeusz ült a szigeten és sírt és elfordította arcát Kalüpszótól és a
 mesterkedéseitől, vágyakozván látni faluját és az abból felszálló füstöt. És ha nem
kapott volna segítséget a mennyből, nem lett volna képes visszatérni falujába.”

Heléna ugyancsak <…> (Odüsszeusz 4.260-261): „A szívem önmagához

fordult éntőlem. Ez az én házam, ahová vissza akarok térni.”

Erre sajnálkozva (Heléna) azt mondta (Odüsszeusz 4.261-264): „Afrodité

vezetett félre engem is hozott el a falumból. Az egyetlen lányom hátrahagytam, és a
jó, megértő, jóvágású férjemet.”

Amikor tehát a lélek elhagyja tökéletes férjét, Afrodité hűtlensége miatt, aki
jelen van a nemzés folyamata során, a nő szenvedni fog. Ha azonban sajnálatot és
bűnbánatot tanúsít, visszatérhet házába.

Természetesen Izraelt nem keresték volna fel az első helyen, hogy kihozzák
Egyiptom földjéről, ki a fogság házából, ha nem mutat sajnálatot az Isten felé és
nem siránkozik a munka miatti elnyomás alatt.

Ugyancsak írva van a Zsoltárok Könyvében (6:6-9): „Nagy bajban voltam

bánatomban. Könnyeimmel áztattam ágyam és minden éjszakám. Megöregedtem
ellenségeim között. Távozzatok tőlem, mindahányan, akik a törvénytelenségben
éltek, vigyázzátok az urat, aki meghallgatta hangos sírásom és az úr meghallgatta
az imáimat.”

Ha bűnbánatot tartunk, az igaz Isten gondoskodik rólunk, ő, aki hosszú ideje szenved
és bőséges kegyeleme, az övé a dicsőség mindörökkön örökké. Ámen!
 

 
Egyiptomi evangélium

Az egyiptomiak szent könyve a hatalmas láthatatlan Szellemről, az Atya,

akinek neve kimondhatatlan, ő, aki a tökéletesség magasságaiból származik, a fény
eónjai fényének fénye, az elővigyázatosság csendjének fénye <és> a csend Atyja,
az igazság és a szó fénye, a romolhatatlanság fénye, a végtelen fény, a
kinyilatkozhatatlan fény eónjainak sugárzása, a jelöletlen, a kortalan,
kinyilváníthatatlan Atya, az eónok eónja, Társteremtők, önmagát-nemző, önmagát-
okozó, idegen, az igazi valóság eón.

Három hatalmasság származott tőle; ők az Atya, az Anya (és) a Fiú, az élő

csendtől, mely a romolhatatlan Atyától. Ezek az ismeretlen Atyától származnak.

És arról a helyről, Domedon Doxomedon származik, az eónok eónja, és

mindegyik hatalmasságuknak fénye. A Fiú így negyediknek született meg; az Anya
ötödiknek; az Atya hatodiknak. Ő volt […] ám kinyilvánítatlanul, ő a hatalmasságok,
a dicsőségesek és a romolhatatlanok között a jelöletlen.

Arról a helyről, három hatalmasság származott, a három nyolcasság

(ogdoad), akiket az Atya csendben teremtett meg, előrelátással, a szívéből, ezek az
Atya, az Anya és a Fiú..

Az <első> a nyolcasságból, a háromszorosan-férfi gyermek megszületése

miatt, mely a gondolat és a szó, a romolhatatlanság és az örök élet, a kívánság és a
tudat, és az előtudás, az androgén Atya.

A második a nyolcasság hatalmai közül az Anya, a szűzi Barbelon, a

epititioch[…]ai, memeneaimen[...], aki elnököl a mennyek felett, karb[…], a
megmagyarázhatatlan hatalmasság, a kimondhatatlan Anya. Ő önmaga által
származik […]; létrejött; összhangban állt az Atyával a hallgatag hallgatásban.

A harmadik a nyolcasság hatalmai közül, a hallgatag hallgatás fia, és a

hallgatag hallgatás koronája, és az Atya dicsősége, és az Anya erénye; a hét
hatalmasság hatalmas fényének hét hangjának mélységéből származik. És a szó az
ő beteljesedésük.
 A három hatalmasság a következő, a három nyolcasság, mely az Atya,
előrelátása által az ő mélységéből származik. Ő által léteznek azon a helyen.

Domedon Doxomedon létrejött, az eónok eónja, és a trón, mely őbenne van,

és a hatalmaságok, melyek körbeveszik őt, a dicsőség és a romolhatatlanság. A
hatalmas fényesség Atyja, aki a csendből származik, ő a hatalmas Doxomedon-eón,
melyben a háromszorosan-férfi gyermek megpihen. A dicsőségének trónja ebben
lett megalapítva, ott, ahol kinyilváníthatatlan neve írva van, a táblán […] egyetlen
szó, a minden fény Atyja, ő, aki a csendből származik, miközben megpihen a
csendben; ő, kinek neve egy láthatatlan szimbólumban van. Egy rejtett, láthatatlan
misztériumból származik iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE
oooooooooooooooooooooo uuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO (a hét magánhangzó,
mindegyik 22-szer).

És ily módon, a három hatalmasság hálát adott a hatalmas, láthatatlan,

megnevezhetetlen, szűzies, meghívhatatlan Szellemnek, és az ő férfias
szűziességének. Hatalmat kértek tőle. Az élő hallgatásból hallgatás született,
nevezetesen a dicsőség és a romolhatatlanság az eónokban […] eónok, miriádok
hozzávéve […], a három férfi, a három férfi leszármazottai, a férfi fajok…

(a IV 55, 5-7 írás a következőkkel egészíti ki: …az Atya dicsősége, a hatalmas
Krisztus dicsősége, és a férfi leszármazottai, a fajok…)

… kitöltötték a hatalmas Doxomedon eónt valamennyi isteni megnyilvánulás

(pleroma) szavának hatalmával.

Azután a hatalmas Krisztus háromszorosan-férfi gyermeke, aki a hatalmas

láthatatlan Szellem felkentje – ő, kinek hatalmassága ’Ainon’ névre hallgat –
dicsérte a hatalmas láthatatlan Szellemet és a szűzies férfit, Joelt, és a csend
csendjét, és a nagyságát, mely […] kimondhatatlan. […] kimondhatatlan […]
megválaszolhatatlan és megérthetetlen, az első aki létrejött, és (aki)
kinyilváníthatatlan, […] mely csodálatos […] kimondhatatlan […] ő aki a hallgatás
minden nagyságos nagyságának birtokosa azon a helyen. A háromszorosan-férfi
gyermek dicséretet mondott, és hatalmat kért a hatalmas, láthatatlan, szűzi
Szellemtől.
 Aztán, azon a helyen megjelent […], aki ]…], aki látja a dicsőséget […]
kincseket a […]-ben, a láthatatlan misztériumokat, hogy […] a hallgatásét, aki a férfi
szűz Jouelt.

Aztán a gyermek gyermeke, Esephech jelent meg.

Ily módon vált teljessé, név szerint az Atya, az Anya, a Fiú és az öt pecsét, a
leigázhatatlan hatalmasság, aki a hatalmas Krisztusa valamennyi
romolhatatlannak. …

… [egy sor elolvashatatlan]

… szent […] a vége, romolhatatlan […], és […] ők a hatalmasságok és

dicsőségesek és romolhatatlanok […]. Ők származnak a …

… [öt sor hiányzik]

… ő volt az, aki dicsőítette a kinyilatkozhatatlan, rejtett misztériumot […] a

rejtett…

… [négy sor hiányzik]

… őt az […]-ban, és az eónok […] trónok, […] és mindegyik […] szám nélküli

hatalmasságok miriádjai körülöttük, dicsőségesek és romolhatatlanok […] és ők […]
az Atyáé, és az Anyáé, és a Fiúé, és valamennyi isteni megnyilvánulásé (pleroma),
akiket korábban említettem, és az öt pecsét, és a misztériumok misztériuma. Ők
megjelentek…

… [három sor hiányzik]

… aki elnököl […] felett, és az […] eónjai igaz valók […] és a …

… [négy sor hiányzik]

… és az igaz való örök eónok.

A gondviselés a csendből származik, és a Szellem élő hallgatása, és az Atya

Szava és a fény. Ő […] az öt pecsét, melyet az Atya teremtett a szívéből, és ő
áthaladt valamennyi eónon, melyet említettem korábban. És megalapította a
dicsőség trónjait, és a szám nélkül való angyalok miriádjait, akik körülvették őket,
hatalmasságok és romolhatatlan dicsőségesek, akik énekelnek és dicséretet adnak,
mindannyian egyszerű hangon emelik fel dicséretüket, összhangban, a soha-sem-
hallgató hanggal együtt, […] az Atyához, és az Anyához, és a Fiúhoz, […] és az
összes isteni megnyilvánulás (pleroma), akiket említettem korábban, aki a hatalmas
Krisztus, aki a hallgatásból való, aki a romolhatatlan gyermek Telmael Telmachael
Eli Eli Machar Machar Seth, a hatalmasság, mely igaz való élő, és a férfias szűz, aki
benne vele van, Jouel, és Esephech, a dicsőség hordozója, a gyermek gyermeke,
és a dicsőség koronája. […] az öt pecsété, az isteni megnyilvánulásoké (pleroma),
akiket korábban említettem.

Ott, a hatalmas önmagát-nemző élő Szó megszületett, az igaz isten, a

születés nélküli természet (physis), ő akinek nevét majd elmondom,
[…]aia[…]thaOthOsth[...], aki a Hatalmas Krisztus fia, aki a mondhatatlan hallgatás
fia, aki a láthatatlan és romolhatatlan Szellemtől származik. A csend fia és a csend
megjelent …

… [egy sor felismerhetetlen]

… láthatatlan […] férfi és a dicsőségének kincsei. Aztán megjelent a

kinyilatkoztatott […]ban. És létrehozta a négy eónt. Egyetlen szóval hozta létre meg
őket.

Dicséretet intézett a hatalmas, láthatatlan szűzies Szellemhez, az Atya

csendjéhez, az élő hallgatás hallgatásának csendjében, azon a helyen, ahol az
ember megpihen…

… [két sor olvashatatlan]

Azután azon a helyen/helyről megszületett a hatalmas fény felhője, az élő

hatalmasság, az szentség anyja, a romolhatatlan, a hatalmas hatalom, a
Mirothoe. És ő szülte meg őt, akinek neve az én nevem, kimondván, ien ien ea ea
ea, háromszor.

Emiatt, Ádám, a fény, mely a fényből sugárzik; ő a fény szeme. Mivel ő az

első ember, ő akin keresztül és aki számára jön létre minden, (és) aki nélkül semmi
sem jön létre. A megismerhetetlen, a felfoghatatlan Atya megszületett. A
fogyatékosság megszüntetésére jött le a magasból.
 Azután a hatalmas Logosz, az isteni Társteremtők, és a romolhatatlan férfi,
Ádám, elvegyültek egymással. Az ember Logosza létrejött. Azonban az ember
egyetlen szó által született meg.

Dicséretet mondott a hatalmas, láthatatlan, felfoghatatlan szűzies

Szellemhez, és a férfias szűziességhez és a háromszorosan-férfi gyermekhez, és a
férfi szűz Jouelhez, és Esephech-hez, a dicsőség tartójához, a gyermek
gyermekéhez és a dicsőség koronájához, és a hatalmas Doxomedon-aeonhoz, és a
trónokhoz, melyek benne vannak, és a körülötte lévő hatalmasságokhoz, a
dicsőségesekhez és a romolhatatlanságokhoz, és valamennyi isteni
megnyilvánuláshoz (pleroma), akiket korábban említettem. És az örök Földhöz, és a
Isten befogadójához, ahol a hatalmas fény szent emberei alakot öltenek, és a
hallgatás Atyjának férfijaihoz, akik hallgatásban élnek, az Atyához és az ő
valamennyi isteni megnyilvánulásukhoz (pleroma), akiket korábban említettem.

A hatalmas Logosz, az isteni Társteremtők, és a romolhatatlan férfi, Ádám,

dicséretet mondott (és) hatalmat és örökkévaló erőt kértek a Társteremtőknek, a
négy eón teljessé tételéhez, azért, hogy általuk, létre jöhessen […] a dicsőség és a
hatalmas fény szent emberei láthatatlan Atyjának hatalma, mely eljött a világba,
mely az éjszaka képe. A romolhatatlan férfi, Ádám kért tőlük egy fiat önmagából,
azért, hogy (a fiú) majd apja lehessen a megingathatatlan, romolhatatlan fajnak,
azért, hogy általa (a faj által), a hallgatás és a hang létrejöhessen, és, általa, a halott
eón feltámaszthassa önmagát, azért hogy feloldódhasson.

És így, a magasságból hatalmas fény hatalmassága, a Manifestation (a

Megtestesülés). Ő megszülte a négy hatalmas fényt: Harmozelt, Oroiaelt, Davithe-et,
Eleleth-et, és a hatalmas romolhatatlan Seth-et, a romolhatatlan férfi, Ádám fiát.

És így, a tökéletes hetesség (hebdobad), mely rejtett misztériumokban

létezik, teljessé vált. Amikor megkapta a dicsőséget, tizenegy nyolcasság (ogdoad)
változott.

És az Atya helybenhagyóan bólintott; a fények valamennyi isteni

megnyilvánulása (pleroma) nagyon elégedettek voltak. Létrejöttek hitvestársaik az
isteni társteremtők nyolcasainak teljessé tételére: az első fény Harmozel Kegyelme;
a második fény Oroiael Érzékelése, a harmadik fény Davithe Megértése, a negyedik
fény Eleleth Okossága. Ez az első nyolcassága az isteni társteremtőknek.
 És az Atya helybenhagyóan bólintott, a fények valamennyi isteni
megnyilvánulásai (pleroma) nagyon elégedettek voltak. A <lelkipásztorok>
megszülettek; az első, a hatalmas Gamaliel, az első hatalmas fényé Harmozelé; és a
hatalmas Gabriel a a második hatalmas fényé, Oroiaelé, és a hatalmas Samblo, a
hatalmas fényé, Davithe-é; és a hatalmas Abrasax; a hatalmas fényé, Eleletré. És az
ő hitveseik létrejöttek az Atya kellemes megelégedésének kívánságára: a hatalmas
egy Emlékezete, az elsőé Gamalielé; a hatalmas egy Szerelme, a másodiké,Gabrielé;
a Béke a harmadiké, a hatalmas Sambloé, a hatalmas egy örök Élete, a negyediké,
Abrasaxé. Így vált az öt nyolcasság teljessé, összesen negyven, mint
értelmezhetetlen hatalmasságok.

Azután a hatalmas Logosz, a társteremtők, és a négy fény isteni

megnyilvánulásának (pleroma) szava dicséretet mondott a hatalmas, láthatatlan,
megnevezhetetlen szűzies Szellemhez, és a férfi szűzhöz, és a hatalmas
Doxomedon-aeonhoz, és a bennük lévő trónokhoz, és az őket körbevevő
hatalmasságokhoz, dicsőségesekhez, elöljárókhoz, és hatalmasokhoz, <és> a
háromszorosan férfi gyermek, és a férfi szűz Jouel, és Esephech, a dicsőség
hordozója, a gyermek gyermeke, és a dicsőség koronája, az összes isteni
megnyilvánulás és az ott lévő dicsőségesek, a végtelen isteni megnyilvánulások
<és> a megnevezhetetlen eónok, azért, megnevezhessék az Atyát, a negyediket, a
romolhatatlan fajjal (és) kérjék az Atya magját, a hatalmas Seth magját.

Aztán minden rázkódni kezdett, és reszketve hordozták a romolhatatlanokat.

Aztán a háromszorosan-férfi gyermek előjött fentről, le a születetlenekhez, és az
önmagukat nemzőkhöz, és azokhoz akik nemzettekhez, akik nemzés által jöttek
létre. A hatalmasság megszületett, Krisztus teljes hatalmassága. Dicsőségben
trónokat alapított, miriádokat számok nélkül, a körülöttük lévő négy eónban,
miriádokat számok nélkül, hatalmasságokat és dicsőségeseket, és
romolhatatlanokat. Ők zen a módon jöttek létre.

És a romolhatatlan, szellemi templom növekedett a négy hatalmas fényben,

az élő Társteremtőkben, a igaz Istenben, imádságban, éneklésben (és) egy hangon
dicsőséget adván, összhangban, szájjal, mely nem pihen, az Atyának, és az
Anyának, és a Fiúnak, és teljes isteni megnyilvánulásuknak, miként azt <korábban>
említettem. Az öt pecsét, mely birtokolja a miriádokat, és ők, akik az eónok felett
uralkodnak, és kik bírják a vezetők dicsőségét, megkapták a parancsot,
nyilatkoztassák ki az arra érdemeseket. Ámen.
 * * * Aztán a hatalmas Seth, a romolhatatlan férfi, Ádámnak fia, dicséretet
mondott a hatalmas, láthatatlan, megszólíthatatlan, megnevezhetetlen, szűzies
Szellemhez, és a <férfi szűznek, és a háromszorosan-férfi gyermeknek> szűz
Joulelhez, és Esephechhez, a dicsőség hordozójának és dicsőségének koronájához,
a gyermek gyermekéhez, és a hatalmas Doxomedon-eónokhoz, és a isteni
megnyilvánulásokhoz, melyeket korábban említettem, és kérte az ő magját.

Aztán megszületett a hatalmas fény hatalmas hatalmassága, Plesithea, az

angyalok anyja, a fények anyja, a dicsőséges anya, a négymellű szűz, elhozván
Gomorrah gyümölcsét, mint forrást, és Sodomot, mely a Gomorrah tavaszának
gyümölcse, mely benne. Van. Ő a hatalmas Seth által született meg.

Aztán a hatalmas Seth örvendezett az ajándék felett, melyet a romolhatatlan

gyermek adományozott neki. Elvette a magját tőle a négy mellével együtt, a szűz, és
elhelyezte vele együtt a negyedik eónban (vagy a négy eónban), a harmadik
hatalmas fényben, Davitheben.

Ötezer év múltán, a hatalmas fény Eleleth szólalt meg: „Uralkodjon valaki a

káosz és Hádesz felett.” És megjelent egy felhő, kinek neve anyai (hylic) Szófia […]
Rátekintett a káosz részeire, az arca olyan volt, mint […] az ő alakjában […] vér. És
a hatalmas angyal, Gamaliek szólt a hatalmas Gábrielhez, a hatalmas fény, Oroael
követéhez; azt mondta: „Jöjjön létre egy angyal, aki uralkodik a káosz és Hádesz
felett.” Aztán a felhő, megjelent, szeretetre méltó, a két monádban jelent meg,
mindegyiküknek fénye volt. […] a trónt, melyet a felhő fölé helyezett el. Azután
Sakla, a hatalmas angyal, meglátta a hatalmas démont, aki vele volt, Nebruelt. Ők
együtt a Föld nemzett szellemeié váltak. Szolgáló angyalokat nemzettek. Sakla azt
mondta a hatalmas démonnak, Nebruelnek: „Jöjjön létre tizenkét eón, az […]
eónban, világok, […].” […] a hatalmas angyal Sakla mondta a Társteremtők
szándéka szerint:”Legyen a […] száma hét […].” És azt mondta a hatalmas
angyaloknak, „Menjetek, és mindegyiktek uralkodjon a saját világában.”
Mindegyike a tizenkét angyalnak elindult. Az első angyal Athoth. Ő az akit az
emberek hatalmas generációi […]-nak neveznek. A második Harmas, aki a tűz
szeme. A harmadik Galila. A negyedik Jobel. Az ötödik Adonaosz, akit „Sabaoth”-
nak hívnak. A hatodik Cain, akit az emberek hatalmas generációi napnak neveznek.
A hetedik Abel, nyolcadik Akiressina; a kilencedik Jubel. A tizedik Harmupiael. A
tizenegyedik Archir-Adonin. A tizenkettedik Belies. Ők azok, akik elnökölnek
Hádesz és a káosz felett.
 És a világ megalapítása után, Sakla azt mondta az angyalainak: „Féltékeny
isten vagyok, és rajtam kívül senki más ne jöjjön létre.” – mivel bízott önmaga
természetében.

Ezután egy hang hallatszott fentről, mondván: „Az Ember létezik és az

Ember Fia is.” Mivel a magasságos kép leereszkedett, mely olyan mint a hangja a
magasságos képnek, mely szétnézett a magasságos kép szétnézése által, az első
teremtmény megformálódott.

Ezen dolgok miatt létrejött Metanoia. Az Atya kívánságára kapta

beteljesülését és hatalmát, és hozzájárulását, mely révén egyetértésben a hatalmas,
romolhatatlan, a hatalmasok rendíthetetlen fajával, a hatalmas Seth rendkívüli
embereivel, azért, hogy bevethesse a létrejött eónokat, hogy általa (Metanoia), a
tökéletlenség megszűnjön. Mivel a magasságból származott, jött le a világba, mely
az éjszaka képe. Amikor megérkezett, imádkozott (a bűnbánatért) egyaránt az arkón
magjáért és <a> Társteremtőkhöz, akik tőle származtak (Atya), szerezze meg a
démon-nemző, elpusztításra kerülő isten <magját> és Ádámét, és a hatalmas
Sethét, aki olyan, mint a Nap.

Azután a hatalmas angyal, Hormos jött, hogy elkészítse, eme eón romlott
szűzeinek segítségével, a nemzett Logoszban, a szent járművet, a szent szellem
révén, a hatalmas Seth magját.

Azután a hatalmas Seth jött el és hozta a magját. És bevetette az eónokat

melyek létrejöttek, a számuk Szodoma mennyisége volt. néhányan azt mondják,
hogy Szodoma a hatalmas Seth legelője, mely Gomorrah. Míg mások (mondják),
hogy a Hatalmas Seth kihozta palántáját Gomorrahból és egy második helyre
ültette, melynek azt a nevet adta, hogy „Szodoma”.

Ez az a faj, amely Edokla révén született meg. Mivel ő adott életet a világ által,
az Igazságnak és a Ítéletnek, az örök élet magja természetének, mely azokkal van,
akik kitartanak mellette, tudásuk kisugárzása miatt. Ez a hatalmas, romolhatatlan faj,
mely három szó révén született mega világba.

És eljött az áradás, mint példa, az eón elpusztítására. Ám emiatt a faj miatt

küldték a világra. Tűzvész jött a földre. És kegyelem azoknak, akik a fajhoz tartoztak,
a próféták és az őrzők által, akik őrzik az életet és a fajt. Emiatt a faj miatt éhínségek
és járványok következnek be. Ezek a dolgok azonban a hatalmas, romolhatatlan faj
miatt történnek. Mert erre a fajra kísértések, és hamis próféták hazugságai
támadnak.

Azután a hatalmas Seth meglátta a gonosz ténykedéseit és számos

álöltözeteit, és cselszövéseit, melyet az ő (Seth) romolhatatlan és rendíthetetlen
faján kívánt megvalósítani, és a ő és angyalainak üldöztetését, és hibáikat, amiként
egymás ellen cselekszenek.

Azután a hatalmas Seth imát mondott a hatalmas, megnevezhetetlen, szűzi

Szellemhez, és a férfi szűzhöz, Barbelonhoz, és a háromszorosan-férfi gyermekhez,
Telmael telmael Heli Heli Machar Machar Sethhez, a hatalmassághoz, mely valóban
és igazából létezik, és a férfi szűzhöz, Jouelhez, és Esephechhez, a dicsőség
tartójához és az ő dicsőségének koronájához, és a hatalmas Doxomedon-eónhoz,
és a trónusokhoz, melyek benne vannak, és a hatalmasságokhoz, melyek
körülveszik őket, és valamennyi isteni megnyilvánuláshoz, melyeket korábban
említettem. És kérte őket, őrködjenek magja felett.

Aztán, a hatalmas eónokból létrejött négyszáz tündéri angyal, Aerosiel és a

hatalmas Selmechel társaságában, hogy őrizzék a hatalmas, romolhatatlan fajt,
gyümölcseit és a hatalmas Seth hatalmas embereit, azoktól az időktől kezdve és az
Igazság és az Ítélkezés pillanatát, egészen az eón és archonjai megsemmisüléséig,
azoknak, akiket a hatalmas ítélet halálra vet.

Aztán a hatalmas Sethet elküldte a négy fény, a Társteremtők, valamennyi

isteni megnyilatkozás isteni szándékának megfelelően a hatalmas láthatatlan
Szellem, az öt pecsét és valamennyi isteni megnyilatkozás <ajándéka> jókedvével.

Áthaladt három második eljövetelen, melyeket említettem korábban: a vér és

a tűzvész, és az arkónok, a hatalmasságok és az elöljárók ítélete, hogy megmentsék
őt (a fajt), mely megtévedt; a világ megbékítése révén, és a Logosz-nemzette test
megkeresztelése által, melyet a hatalmas Seth készített önmaga számára titokban a
szűz által, azért, hogy szent Szellem szenteket nemzzen, láthatatlan, titkos
szimbólumok által, a világ szavainak megbékélése révén a világban, a világ
elhagyása által, és a tizenhárom eón istene, és a szentek egybehívása (által) és a
kimondhatatlanok, és a romolhatatlan szív (által), és az Atya hatalmas fénye (révén),
akinek Gondviselése előzetesen létezett, és általa megalapította a szent
keresztelést, mely felülmúlta a mennyet, a romolhatatlan, Logosz-nemzette révén,
még Jézus is az élő, még ő is, akit a nagy Seth emelt fel. És általa, megragadta a
tizenhárom eón hatalmasságait, és létrehozta azokat akiket előhoztak és elvittek.
Felfegyverezte őket pajzzsal és az igazság tudásával, a romolhatatlanság
legyőzhetetlen hatalmával.

Aztán megjelent előttük a hatalmas képviselő Jesseus Mazareus

Jessedekeus, az élő víz, és a hatalmas vezetők, János a hatalmas és Theopemptos
és Isaouel, és ők akik uralkodnak az igazság forrása felett, Micheus és Michar és
Mnesinous, és ő aki uralkodik az élők megkeresztelése felett, és a tisztítók, és
Sesengenpharanges, és ők, akik uralkodnak a vizek kapui felett, Micheus és Michar,
és ők, akik uralkodnak a hegyek felett, Seldao és Elainos, és a hatalmas faj
befogadói, a romolhatatlanok, Seth rendkívüli emberei, a négy fény szolgálói, a
hatalmas Gamallek, a hatalmas Gabriel, a hatalmas Samblo, és a hatalmas Abrasax,
és azok, akik uralkodnak a Nap felett, annak felkelésén, Olses és Hypneus és
Heurumiaious, és akik uralkodnak az örök élet nyugalmához vezető átjárón, az
irányítók Mizanter és Michanor, és ők, akik őrködnek a választott lelkek felett,
Akramas és Strempsouchos, és a hatalmas hatalom Heli Heli Machar Machar Seth,
és a hatalmas, meghívhatatlan, megnevezhetetlen, szűzi Szellem, és a hallgatás, és
az (első) hatalmas fény Harmozel, a élő Társteremtők helye, az igazság Istene, és
<ő> aki vele van, a romolhatatlan férfi Adams, a második, Oroiael, a hatalmas Seth
helye, és Jézus, aki birtokolja az életet, és aki eljött és megfeszítették, törvény
szerint, a harmadik, Davithe, a hatalmas Seth fiainak helye, a negyedik, Eleleth, a
hely ahol a nyugalom fiai pihennek, éa ötödik, Joel, aki uralkodik a ő neve felett, aki
megkapja a kegyet, hogy kereszteljen a szent keresztség által, mely túltesz a
mennyen, a romolhatatlan egyen.

Ám mostantól kezdve, a romolhatatlan férfi, Poimael által, és azok által, akik

érdemesek a megszólításra, az öt pecsét megtartás a forrás-keresztelő során, ezek
ismerni fogják befogadóikat, mivel utasításokat kaptak velük kapcsolatban, és
tudatni fogják velük (vagy: megtudják) általuk. Ezek semmilyen körülmények között
nem ízlelik meg a halált.

* * * IE ieus EO ou EO Oua! Valóságos, igaz, O Yesseus Mazareus

Yessedekeus, O élő víz, O, gyermek gyermeke, o, dicsőséges név! Valóságos, igaz,
aiOn o O (vagy: létező eón) ), iiii EEEE eeee oooo uuuu OOOO aaaa{a}. Valóságos,
igaz, Ei aaaa OOOO, O létező egy, aki látja az eónokat! Valóságos, igaz, aee EEE iiii
uuuuuu OOOOOOOO, aki örökkön örökké van! Valóságos, igaz, iEa aiO, a szívben,
aki létezik, u aei eis aei, ei o ei, ei os ei (vagy: (Fiú), örökké, Te vagy ami vagy, Te
vagy aki vagy)!
 A te hatalmas neved énrajtam, O önmagát-nemző tökéletes egy, aki nem
rajtam kívül van. Látlak téged, O téged, aki mindenki számára látható vagy. Ki az aki
képes megérteni téged más nyelven? Nos, mivel ismerlek, elvegyítettem magamban
a változhatatlant. Felfegyvereztem magam a fény fegyverével; a fénnyé váltam!
Mivel az Anya azon a helyen volt, a kegyelem nagyszerű szépsége miatt. Ezért
kinyújtottam kezem, miközben ők behajlították. A fény gazdagságának köreiben
öltöttem alakot, mely a szívemben van, mely formát ad számos nemzettnek a
fényben, akiket semmiféle baj el nem ér. Kinyilvánítom őszintén a
dicsőségedet, mivel megértelek téged, sou iEs ide aeiO aeie ois, O aeon, aeon, O
hallgatás Istene! Teljes mértékben becsüllek. Te vagy megnyugvásom helye, , O Fiú
Es Es o e, az alaktalan egy, aki az alaktalan egyekben létezik, kinek létezése
felemeli az embert, akiben megtisztítasz engem a te életedben, elpusztíthatatlan
nevednek megfelelően. Ezért az élet tömjénje énbennem van. Elvegyítettem vízzel
valamennyi arkón példáját követve, azért, hogy veled élhessek az összes szent
békéjében, akik valóban igazán léteznek mindörökké.

* * * Ez az a könyv, melyet a nagy Seth írt, és helyezett el magas hegyek

között, ahol a Nap nem kel fel, ez nem is lehetséges (habár fel kellene). És így a
próféták az apostolok és a tanítók napjai óta, a név soha sem emelkedett fel
szívükig, ez nem is lehetséges (habár fel kellene). És a fülük nem hallotta meg.

A hatalmas Seth betűkkel írta ezt a könyvet, egyszázharminc év alatt.

A ’Charaxio’ hegyek közt helyezte el, azért, hogy az idők és a korok végén, az isteni
Társteremtők és valamennyi isteni megnyilatkozás kívánságára, a követhetetlen,
kigondolhatatlan, atyai szeretet ajándéka révén, létrejött és kinyilvánította e
romolhatatlan, szent faját a hatalmas megváltónak, és azoknak, akik vele laknak a
szeretetben, és a hatalmas, láthatatlan, örök Szellem, és az egyetlen-nemzett fia, és
az örök fény, és az ő hatalmas, romolhatatlan hitvese, és a romolhatatlan Szófia, és
Barbelon, és valamennyi isteni megnyilvánulás az örökkévalóságban. Ámen.

* * * Az Egyiptomiak Evangéliuma. Az Isten-írta, szent, titkos könyv.

Kegyelem, megértés, megérzés (és) óvatosság (legyen) ővele, aki írta –
Eugnosztosz, a szeretett, a Szellemben – a húsban, az én nevem Gongesszosz – és
a társfényeim a romolhatatlanságban. Jézus Krisztus, az Isten Fia, Megváltó, Hal.
Isten-írta a hatalmas szent könyvét a láthatatlan Szellemnek. Ámen.
 A Szent Könyvét a Hatalmas, Láthatatlan Szellemnek.

Ámen.
 

 
Fülöp evangéliuma

A héber hébert szül, és az ilyen embert megtértnek nevezzük. Azonban egy

megtért nem szül újabb megtértet. […] miként ők […] és szülnek másokat
amilyenek önmaguk, miközben mások egyszerűen csak léteznek.

A rabszolga csak a szabadságát keresi, és nem reméli, hogy mesterétől

vagyont szerezhet. A fiú azonban nemcsak egyszerűen fiú, egyben igényt tart az
atyai örökségre is. Azok, akik a halál örökösei, maguk is halottak, és halált
örökölnek. Azok, akik az élet örökösei, maguk is élnek, és egyaránt örökölnek életet
és halált. A halál semmit sem örököl. Hiszen hogyan örökölhetnénk mi, akik
halottak vagyunk, bármit is? Ha azonban valaki, aki halott, élő dolgot örököl, nem
fog meghalni, akkor aki halott még tovább fog élni.

Egy nem-zsidó nem hal meg, mivel soha sem azért élt, hogy meghaljon. Aki
az igazságban hisz életet talál, és a halál veszélye leselkedik rá, mivel él. Mivel
Krisztus eljött, megteremtették a világot, a városokat feldíszítették, a halottakat
kihordták. Amikor zsidók voltunk, árvák voltunk és csak anyánk volt, amikor
azonban keresztényekké váltunk, lett atyánk és anyánk egyaránt.

Akik télen vetnek, nyáron aratnak. A tél a világ, a nyár a másik Eón (öröklét
birodalma). Vessünk a világban, hogy nyáron arathassunk. Ezért jól tesszük, hogy
nem imádkozzunk télen. A nyár követi a telet. Ha valaki azonban ősszel arat, akkor
nem feltétlenül arat, csak tépdes, mivel ilyen ember számára nincsen aratás. Ez
nem csak […] de fog […] megszületik, ám szombaton is […] sivár.

Krisztus eljött, hogy megváltson egyeseket, megmentsen másokat és

felszabadítson továbbiakat. Megváltotta azokat, akik idegenek voltak és a sajátjai
közé vonta őket. Félretette saját részét mindazoknak, akiknek zálogot adott
terveivel összhangban. Nemcsak akkor, amikor megjelent, hogy önkéntesen
letegye az életét, hiszen már azon a bizonyos napon önkéntesen letette életét,
amikor a világ létrejött. Ezután eljött először azért, hogy felvegye, mivel odaadta
mintegy zálogot. Rablók kezébe került az és fogságban tartották, azonban
megmentette. Felszabadította a jó embereket a világban, miként a gonoszokat is.

Világosság és Sötétség, élet és halál, jobb és bal, egymást testvérei. Ők

elválaszthatatlanok. Emiatt a jó sem jó, a gonosz sem gonosz, az élet sem élet, a
halál sem halál. Emiatt az ok miatt mindegyikük feloszlik majd legősibb valójukban.
Azok azonban, melyek felülemelkedtek a világon, feloszolhatatlanok, örökké valók.

Az evilági dolgoknak adott nevek megtévesztőek, mivel elterelik

gondolatainkat mi az ami helyes és mi az ami nem. Ezért ha alaki azt a szót hallja
„Isten”, nem érzékeli mi a helyes, ám azt érzékeli, ami nem helyes. Ugyanez
érvényes „az Atyával”, „a fiúval”, és „a Szent Szellemmel”, és az „élettel”, és a
„fénnyel” és a „feltámadással” és „az Egyházzal” (Eklézsia) és az összes többi
dologgal – az emberek nem érzékelik mi a helyes, hanem azt érzékelik, ami nem
helyes, egészen addig, amíg meg nem értik, mi a helyes. A nevek, melyek a
világban hallhatók […] megtévesztőek. Ha az Eónban (örök valóságban) lennének,
sohasem lennének használatban mint nevek, a világban. Sem az evilági dolgokkal
kapcsolatban. Az Eónban véget érnek.

Egy egyszerű nevet nem ejtenek ki a világban, a nevet, melyet az Atya adott
a Fiúnak; ez az a név, mely minden dolog felett áll: az Atya neve. Mivel a Fiú soha
nem lehet az Atya mindaddig, amíg az Atya a saját nevét viseli. Azok, akik ezt nevet
viselik tudják ezt, de nem beszélnek róla. Akiknek azonban nincs, nem is tudnak
róla.

Az igazság azonban neveket hozott létre a világban miértünk, mivel nem

lehetséges megtanulni (az igazságot) ezek nélkül a nevek nélkül. Az igazság
egyetlen egyszerű dolog; sok dolog van, és a mi kedvünkért, hogy megtanuljuk ezt
az egyetlen dolgot, szeretetben, annyi dolog révén. Az elöljárók (arkónok) be
akarják csapni az embert, mivel látták, hogy atyafiságban áll azokkal, akik valóban
jók. Elvették a nevüket azoknak, akik jók és azoknak adták, akik nem jók, ezért a
nevek által legyőzhetik őt és vakká tehetik azok felé, akik nem jók. És ezek után,
micsoda szívességet tesznek értük! Eltávolítatták őket azok közül, akik nem jók és
elhelyezték őket a jók között. Ezeket a dolgokat tudták, mivel meg akarták ragadni a
szabad embert és örök időkön át rabszolgájukká tenni.
 Ezek a hatalmasságok, melyek […] embert, nem kívánják őt megmenteni,
azért mert ők […]. Ha az embert megmentenék, nem lenne semmiféle áldozat […] és
állatokat nem ajánlanának fel a hatalmasságoknak. valójában az állatok voltak azok,
akiknek ők áldoztak. Igazából nekik ajánlották fel hogy életben maradjanak, ám
amikor felajánlották nekik, ők meghaltak. Mint az ember, felajánlásként megkapta az
Isten halálát, és ő így él.

Mielőtt Krisztus eljött, nem volt kenyér a világban, miként a Paradicsomban,

a helyen, ahol Ádám élt, sok-sok fa táplálta az állatokat, de nem volt gabona az
ember számára. Az ember úgy érezte magát, mint az állatok, amikor azonban
Krisztus eljött, a tökéletes ember, kenyeret hozott magával a menyből, azért, hogy
az ember emberi táplálékot fogyasszon. Az elöljárók úgy gondolták, mindez a saját
hatalmukból történt így és ők azt tették amit tettek, a Szent Szellem azonban
titokban mindent tökéletessé tett általuk, kívánsága szerint. Az igazság, mely a
kezdetektől létezik, mindenhova eljut. És sokan látják elvetni, ám kevesen vannak,
akik látják miként érik be.

Néhányan azt mondják, „Mária a Szent Szellemtől fogant”. Tévedésben

vannak. Nem tudják, mit mondanak. Hogyan foganhatna egy nő egy nőtől? Mária az
a szűz, akin semmiféle hatalom nem ejthet foltot. Ő a héberek hatalmas
kiközösítettje, akik apostolok és apostoli emberek. Ez az a szűz, melyen semmiféle
hatalom nem ejt foltot […] a hatalmasságok foltot ejtenek önmagukon. És az Úr
nem mondhatta volna: „Az Atyám aki a mennyben van” (Mt. 16:17), ha lett volna
egy másik apja, azért csak egyszerűen annyit mondott volna, „az én atyám”.

Az Úr azt mondta a tanítványainak: „[…] minden házból. Hozzátok az Atya

házába. De ne nyúljatok (semmihez) az Atya házában és ne is vigyetek el.

A „Jézus” rejtett név, a „Krisztus” kinyilvánított név. Ezért a „Jézus” nem

szokatlan egyetlen nyelven sem, pláne, mivel mindig is ezzel a névvel illették,
„Jézus”. Miközben a „Krisztus”, a szíriaiban „Messiás”, a görögben „Krisztus”.
Természetesen minden nyelvnek megvan a saját kifejezése rá. „A Nazarénus” az,
aki kinyilvánítja mi az ami rejtett. Krisztusnak minden önmagában van, legyen akár
férfi, vagy angyal, vagy misztérium és az Atya.
 Azok, akik azt mondják, az Úr először meghalt és (aztán) feltámadt, tévednek,
mivel először feltámadt és (aztán) halt meg. Ha valaki először nem támad fel, akkor
nem hal meg. Ahogy az Isten él, ő […]

Senki sem képes egy hatalmas, értékes tárgyat elrejteni valamilyen nagy
dologban, ám sok esetben rakosgatja számolatlanul az ezreket egy fillérnyi értékű
valamibe. Hasonlóan a lélek. Nemes dolog és mégis egy hitvány testbe kerül.

Néhányan attól félnek, nehogy meztelenül támadjanak fel. Ezért azt

szeretnék, ha húsban támadnának fel, és nem tudják, hogy éppen azok, akik húst
viselnek, meztelenek. Ők azok, akik […] levetkőzni magukat, akik nem meztelenek.
„Hús és vér nem örökli Isten királyságát.” (1. Kor. 15:50). Mi az amit nem örökítünk
át? Az rajtunk marad. És mi az, amit mi is átörökítünk? Az Jézusé és az ő véréé.
Ezért mondta: „Aki nem eszi a húsomat és nem issza a véremet, nem lesz élete
annak.” (Jn. 6:53). Mit jelent ez? Az ő húsa a világ és az ő vére a Szent Szellem. Aki
megkapja ezeket, annak lesz étele és lesz itala és ruházata. Másokkal együtt
tévedésnek tartom, hogy ez nem fog feltámadni. Ez esetben mindannyian tévednek.
Azt mondod, hogy a hús nem fog feltámadni. Akkor mondd meg nekem, mi fog
feltámadni, hogy megbecsülhessünk téged. Azt mondod, hogy a Szellem a húsban
van, és ez jelenti a húsban a fényt. (Ám) ez is anyag, mely a húsban van, akármit is
mondasz, semmit olyasmit nem mondhatsz, ami a húson kívül van. Kézenfekvő,
hogy ebben a húsban támad fel, mivel mindig is benne létezett. E világban, azok,
akik ruhát öltenek magukra jobbak mint a ruházat. A Mennyek Királyságában, a
ruházat jobb, mint azok, akik magukra veszik.

Víz és tűz által az egész hely meg lett tisztítva – a látható a látható, a rejtett a
rejtett által. Néhány dolgot elrejtettek a láthatóak között. Víz van a vízben, a
krizmában tűz.

Jézus valamennyit titokban vette el, mivel nem jelent meg a maga valójában,
hanem abban az állapotában, melyben képesek voltak látni őt. Mindannyiuknak
megjelent. Hatalmasságként jelent meg a hatalmasnak. Kicsinyként jelent meg a
kicsinynek. Angyalként jelent meg az angyaloknak, és emberként az embereknek.
Emiatt az ő világa rejtett maradt mindenki számára. Néhányan valóban látták őt, úgy
gondolván, önmagukba tekintenek, ám amikor megjelent tanítványainak
dicsőségben a hegyen, nem kicsiny volt. hatalmassá vált, ám tanítványait is
hatalmassá tette, hogy láthassák őt a maga hatalmasságában.

Azon a napon a hálaadáskor ezt mondta: „Ti, akik csatlakoztatok a tökéletes

fényhez a Szent Szellemmel, egyesítsétek velünk az angyalokat is, lévén képek.” Ne
vessétek meg a bárányt, mivel nélküle lehetetlen meglátni a királyt. Senki sem
képes eljutni a királyhoz menni, ha meztelen.

A mennyei férfinek sokkal több fia van, mint a földi férfinek. Ha Ádám fiai
sokan vannak, habár meghalnak, mennyivel többen lennének a tökéletes férfi fiai,
ők, akik nem halnak meg, habár nemzették őket. Az apa fiút nemz, és a fiúnak nincs
hatalma, hogy fiút nemzzen. Azok, akiket nemzettek tehát nem rendelkeznek azzal a
hatalommal, hogy maguk is nemzzenek, a fiú azonban fivéreket kap maga mellé,
nem fiakat. Mindazok, akik a világban nemzettek, természetes úton nemződtek, és a
többiek arról a helyről táplálkoztak, ahonnan megszülettek. Ígéretet kapott a
mennyei hely, hogy a férfi táplálékot kap […] őt a szájából. És ha a világ
eltávolodott volna attól a helytől, a szájból lenne táplálva és tökéletessé válna.
Csók által fogant a tökéletes és szült. Ezért csókoljuk meg egymást. Az egymásban
lévő kegyelem által fogamzunk.

Hárman voltak, akik mindig az Úrral jártak: Mária, az anyja; az anyja nővére
és Magdaléna, akit a hitvesének hívtak. A nővére (az Úré), az anyja és a hitvese
neve ugyancsak Mária volt.

„Az Atya” és a „Fiú” közönséges nevek; „a Szent Szellem” kettős név. Mivel
mindenhol vannak, fent vannak, lent vannak, rejtetten vannak, kinyilatkoztatva
vannak. A Szent Szellemet kinyilatkoztatták: lent van. A rejtettben van: fent van.

A szenteket gonosz hatalmak szolgálják, mivel a Szent Szellem elvakítja őket

gondolatokkal, ezért azt hiszik, hogy egy (közönséges) embert szolgálnak,
akárhogy is, mégis a szentekért cselekszenek. Emiatt, az egyik tanítvány megkérte
az Urat egy napon valamilyen világi dologért. Ő azt mondta neki: „Kérd meg
anyádat és fog neked olyan dolgokból adni, ami a másé.”

Az apostolok azt mondtak tanítványaiknak: „Ajánljuk fel mindenünket, hogy

sóhoz jussunk.” Szófiát (a Bölcsességet) „sónak” hívták. E nélkül semmilyen
felajánlás nem elfogadható. Szófia azonban ritka, gyermek nélküli. Ezért úgy hívják,
hogy „a só nyoma”. Akármikor csak kívánságuk támad […] a saját útjukon, a Szent
Szellem […], és az ő gyermekei sokan vannak.

Ahogy az atya tulajdonai a fiúé is, és maga a fiú is, ameddig kicsi, nem
bízzák rá azt, ami az övé. Amikor azonban férfivé válik, az atyja minden javát átadja
neki. Azok, akik megtévednek, akiket a Szellem nemzett, rendszeresen ugyancsak
megtévednek, a Szellem miatt. Így egy és egyazon lélegzet által a tűz felragyog és
kialszik.

Echamoth egy dolog és Echmoth egy másik. Echamot egyszerűen a

Bölcsesség, de Echmot a halál Bölcsessége, melyet aki megismer az meghal, ezért
„kis Bölcsességnek” nevezik.

Vannak háziállatok, mint a bika és a szamár és mások is ebből a fajtából. A

többiek vadak és távol élnek, a sivatagban. Az ember felszántja a mezőt a
háziállatok segítségével, és így el van látva táplálékkal, ő és az állatok, akár
szelídek, akár vadak. Hasonlítsuk össze a tökéletes emberrel. A hatalmasságok
által, melyek alázattal figyelik amint szánt, készülvén arra, hogy minden egyes
dolog létre jöjjön. Mindez azért, mert a teljes tér létezik, akár jó vagy gonosz, akár
jobb vagy bal. A Szent Szellem mindenkinek gondját viseli, és valamennyi
hatalmasságot irányít, a „szelídeket” és a „vadakat” is, és mindazokat is, akik
kivételesek. Igazából […] bezárja őket, azért hogy […] szeretné, ha nem lennének
képesek megszökni.

Ő, aki teremtetett, gyönyörű, ám ti, <nem> találjátok az ő fiait nemes

teremtményeknek. Ha őt nem teremtették volna meg, hanem nemzették volna, úgy
találnátok, hogy az ő magja nemes. Azonban őt megteremtették (és) ő nemz. Milyen
nemesség ez? Először, megszületett a házasságtörés, aztán a gyilkosság. És ő
házasságtörésben fogant, mivel ő volt a Kígyó gyermeke. Ezért gyilkossá vált, pont
úgy, mint az apja, és megölte a testvérét. Valójában minden egyes szexuális
együttlét, mely köztük történik, ellentétben ahogy mások között zajlik,
házasságtörés.

Az Isten kelmefestő. És mivel jó kelmefestő, akit „igaznak” hívnak, elkeveri

ezeket a dolgokat mint kelmefestékeket, így azok közé kerülnek, amit az Isten már
megfestett. Mivel színárnyalatai halhatatlanok, ők is halhatatlanok lesznek, hiszen
az ő színei között keverednek el. azután az Isten cseppent, miként a cseppek
hullnak a vízbe.

Nem lehetséges senki számára, hogy bármilyen, valójában létező dolgot is

meglásson mindaddig, amíg meg nem kedveli azt. Nem ez az ember útja a világban:
nézi a Napot, anélkül, hogy nap lenne; és nézi a mennyet és a Földet és valamennyi
dolgot; de ő ezek egyike sem. Ugyanez érvényes az igazság megtartására is. Ám
láttatok valamit azon a helyen és azokká a dolgokká váltatok. Láttátok a Szellemet,
ezért szellemmé váltatok. Láttátok Krisztust, ezért Krisztussá váltatok. Láttátok az
Atyát, ezért Atyává fogtok válni. Tehát ezen a helyen mindent láttok de nem látjátok
magatokat, ám azon a helyen látjátok magatokat – és amit láttok, azzá váltok.

Fogadjátok be a hitet, adjatok szeretetet. Senki sem fogadhat be semmit hit

nélkül. Senki sem képes adni szeretet nélkül. Így azért, hogy képesek legyünk az
elfogadásra, hiszünk, és azért, hogy szeressünk, adunk, mivel ha valaki szeretet
nélkül ad, semmi előnye nem származik abból, amit adott. Aki bármi mást is elfogad,
mint az Úr, az továbbra is héber.

Az apostolok, akik előttünk voltak, ezeket a neveket használták rá: „Jézus a

Nazarénus, Messiás”; vagy ezt: „Jézus, a Nazarénus, a Krisztus”. Az utolsó név
„Krisztus”, az első „Jézus”, a közepén pedig „a Nazarénus”. A „Messiásnak” két
jelentése van, a „Krisztus” és a „megfontolt”. „Jézus” héberül a „megváltó”. A
„Nazarén” azt jelenti „az Igaz”. A „Nazarénus” eszerint az „Igaz”. „Krisztus” […] a
megfontolt. A „Nazarén” és a „Jézus” azok, akik megfontoltak.

Ha egy gyémántdarab belehull sárba, hasonlóképp megvetett lesz, ha

azonban olaj-balzsammal keverjük, még értékesebbé válik. A tulajdonos szemében
mindig megtartja értékét. Hasonlítsuk össze az Isten Fiaival: akárhol is vannak,
továbbra is megőrzik értéküket az Atyjuk szemében.

Ha azt mondjátok: „zsidó vagyok”, senki nem fog megmozdulni. Ha azt

mondjátok: „római vagyok”, senki sem zavar benneteket. Ha azt mondjátok: „görög
vagyok, barbár, rabszolga, szabad ember”, senki sem kerül bajba. Ha azt mondjátok:
„keresztény vagyok, a […] megremegnek. Ez lenne az, amit szeretnék […] mint azt –
az ember, akinek neve […] nem lesz képes hallással bírni.
 Az Isten emberevő. Ezért az embereket feláldozzák miatta. Mielőtt az
embereket feláldozták volna, állatokat áldoztak fel, mivel akiknek feláldozták őket,
nem voltak istenek.

Asztali üvegedények és cserépkorsók egyaránt tűz által készülnek. Ha

azonban az üvegedény eltörik, újra elkészíthető, mivel a lélegzet által jön létre. Ha
azonban egy cserépkorsó eltörik, a darabokat összetörik, mert nem lélegzet által
jött létre.

Egy szamár egy kilométerkő körül járkálva megtesz száz kilométert. Amikor
eleresztik azt tapasztalja, hogy továbbra is ugyanazon a helyen van. Vannak
emberek, akik nagyon sokat utaznak anélkül, hogy bármilyen cél felé haladnának.
Amikor rájuk esteledik, nem látnak sem várost, sem falut, semmiféle emberi
létesítményt, sem természetes jelenséget, hatalmasságot, vagy angyalt. Hiába a
felesleges munka.

Az oltáriszentség Jézus. Ezért hívják szírül: „Pharisatha” néven, mely azt

jelenti: „az, aki kiáramlik”, mivel Jézus eljött, hogy megfeszítse a világot.

Az Úr elment Lévi kelmefestő műhelyébe. Vett 72 különböző színt és bedobta

őket a kádba. Mindegyiket fehéren vette ki. És azt mondta: „Az emberfia mégis
kelmefestőként jött el.”

Ami a a Bölcsességet illeti akit „a sivárnak” neveznek, ő az anyja az

angyaloknak. És a hitvese […] Mária Magdaléna. […] jobban szerette őt bármelyik
tanítványnál, és gyakran szájon csókolta. A többi tanítvány […]. Azt mondták neki:
„Miért szereted őt jobban valamennyiünknél?” A Megváltó válaszolt és azt mondta
nekik: „Miért ne szeretnélek benneteket őhozzá hasonlóan? Ha egy vak ember és
egy látó mindketten együtt a sötétségben vannak, nincs különbség közöttük.
Amikor aztán eljön a fény, a látó meglátja a fényt, és aki nem lát, továbbra is
sötétségben marad.”

Az Úr azt mondta: „Áldott, aki már ő előtte létezett. Mivel ő van, volt és lesz.”
 Az ember felsőbbrendűsége nem nyilvánvaló a szem számára, olyan helyen
van, mely a szem számára rejtett. Következésképpen, ezért hatalma van az állatok
felett, melyek erősebbek nála, abban az értelemben ami nyilvánvaló és ami rejtett.
Ez teszi lehetővé a túlélését. Ha azonban az ember elszigetelődik tőlük, ők
legyilkolják és megmarják egymást. Felfalják egymást, mert nem találnak semmiféle
élelmet. Most azonban találnak élelmet, mert az ember megműveli a talajt.

Ha valaki lemerül a víz alá és úgy jön fel, hogy nem kap semmit, és azt
mondja „keresztény vagyok”, akkor csak kölcsönzi a nevet – érdeklődésből. Ha
azonban megkapja a Szent Szellemet, akkor a neve – ajándék. Ha pedig valaki
ajándékot kap, nem kell azt visszaadnia, aki viszont valakitől kölcsönöz kamatra,
kötelező fizetnie. Ez módja és történése annak, amikor valaki megtapasztalja a
misztériumot.

Hatalmas dolog a házasság misztériuma! E nélkül a világ nem létezne. A

világ létezése miatt […] és a […] házasság létezése miatt. Gondoljatok a […]
rokonságra, mert birtokolja […] a hatalmat. A képe tisztátalanságot tartalmaz.

A gonosz szellem megjelenései formái között vannak férfiak és nők. A férfiak

azok, akik egyesítik a nőben lakó szellemi formákat, ám a nők azok, akik
összevegyítik azokat a férfi formában, bár azáltal, aki engedetlen volt. És senki sem
képes megszabadulni tőlük, mivel fogva tartják őt amennyiben nem kap férfi erőt
vagy női erőt, a vőlegény és a menyasszony. Az ember megkapja őket a tükrös
menyegzői szobában. Amikor a ledér nők látják a férfit magányosan üldögélni,
rávetik magukat és játszanak vele és elcsábítják. Így a buja férfiak is, amikor
meglátnak egy gyönyörű nőt egyedül üldögélni, rábeszélik őt és kényszerítik őt,
megkívánván, hogy elcsábítsák. Ha azonban a férfit látják feleségével mellette
együtt üldögélve, a nő nem tud kapcsolatba lépni más férfivel, a férfi sem tud
kapcsolatba lépni más nővel. Ha tehát a kép és az angyal egyesül egymással, senki
sem tud semmiféle kalandra lépni sem a férfivel sem a nővel.

Aki kijön a világból és így nem tudja többé fogva tartani a föld, melyen a
világban élt, nyilvánvalóan felette áll az […] irányuló vágynak és félelemnek.
Mestere a […]. Felsőbbrendűbb az irigységnél. Ha […] eljön, megostromolja őt és
elfojtja őt. És miként lenne képes megszabadulni a hatalmas […] hatalmasságtól?
Hogyan lesz képes […]? Vannak néhányan, akik azt mondják, „Hűségesek
vagyunk”, azért, hogy […] a tisztátalan szellemek és a démonok. Mivel birtokolják a
Szent Szellemet, semmiféle tisztátalan lélek sem képes rájuk tapadni. Ne féljétek a
húst és ne szeressétek. Ha félitek, mesterként fog uralkodni felettetek, ha szeretitek,
elnyel és megbénít benneteket.

Így ő tartózkodhat ebben a világban, vagy a feltámadásban, vagy a köztes

helyen. Az Isten megtiltja, hogy én ott legyek! Ebben a világban van jó és gonosz. A
jó dolgai nem jók, a gonosz dolgai nem gonoszok. Azonban létezik a gonoszság
ezután a világ után, mely valóban gonosz – úgy hívják „a köztes”. Ez a halál. Amíg
ebben a világban élünk, addig teljesen rendjén való számunkra, hogy vágyakozunk
a feltámadás után, így amikor kilépünk a húsból, nyugalomban találjuk magunkat
és nem járkálunk a köztesben. Így sokan eltévednek az úton. Ezért jó dolog úgy
eljönni a világból, hogy valaki bűnössé vált volna.

Vannak néhányan, akiknek sem a szándékuk sem erejük nincs a

cselekvéshez; és mások, akik tenni akarnak, nem jutnak előnyökhöz, mivel nem
úgy cselekszenek, hiszen […] bűnösökké teszi őket. És ha nem akarnak cselekedni,
az igazságszolgáltatás elkerüli őket mindkét estben, és ez mindig szándék kérdése
és nem a cselekvésé.

Egy apostoli ember látomásában látta néhány embertársát bezárva egy

lángoló házban, tüzes kerítéssel övezve […], lángolás […] őket bent […] hűség […].
És azt mondta nekik: „[…] képesek megmenekülni? […] „Ők nem vágytak rá.”
Megkapták […] büntetést, amit úgy neveznek, ’a […] sötétség’, mert ő […].”

Vízből és tűzből van hogy a lélek és a szellem megszületik. Vízből és tűzből

van és fényből, hogy a fiú (megszületik) a menyegzői szobában. A tűz a krizma, a
fény a tűz. Nem az alak nélküli tűzre gondolok, hanem arra a másik tűzre, mely
fehér, mely fényes és szép, és mely szépséget ad.

Az igazság nem meztelenül érkezik a világba, hanem típusokban és

képekben. A világ nem képes befogadni az igazságot semmilyen más módon. Van
újraszületés és az újraszületés képe. Természetes szükségszerűség újraszületni a
kép révén. Melyik révén? A feltámadás révén. A képnek fel kell újra emelkedni a kép
révén. A menyegzői szobának és a képnek a kép által be kell lépnie az igazságba:
ez az újjáépítés. Nemcsak azoknak, akik felmutatják az Atya és a Fiú és a Szent
Szellem nevét kell így tenniük, hanem mindannyiótok számára fel kell mutatniuk
őket. Ha valaki nem sajátítja el őket, a név („Keresztény”) ugyancsak el lesz véve
tőlük. Azonban megkapja az a kereszt [...] hatalmának a kenetét. Ezt a hatalmat az
apostolok úgy hívják, hogy „a jobb és a bal”. Ezért ez az ember innentől kezdve
nem egy Keresztény, hanem egy Krisztus.

Az Úr cselekedete rejtélyes, a keresztelés, a felkenés és az oltáriszentség és

a megváltás és a menyegzői szoba […] ő mondta: „Azért jöttem, hogy az alant lévő
dolgokat olyanokká tegyem, mint a fent lévőek, és a kívül lévőket olyanokká, mint a
belül lévők. Ezért jöttem, hogy egyesítsem őket a helyen.” […] itt a típusok által […]
és képek.

Azok, akik azt mondják: ”Van egy mennyei ember és van egy felette”
tévednek. Mivel e két mennyei ember közül az első az, aki kinyilváníttatott, akit úgy
neveznek, „az, aki alant van”, és ő, akihez a rejtett dolgok tartoznak az, aki felette
van. Ezért jobb lenne, ha azt mondanák: „A belső és a külső”. Ezért az Úr a
pusztítást „külső sötétségnek” nevezte: nincs más rajta kívül odaki. Azt mondta:
„Az én Atyám az, aki rejtett.” Azt mondta: „Menjetek be a szobátokba és csukjátok
be magatok mögött az ajtó, és imádkozzatok Atyátokhoz, aki rejtett.” (Mt. 6:6),
ahhoz, akik mindenben benne van. Azonban az, aki mindenben benne van a
teljesség. Ezen túl nincs semmi más benne. Ez az amimért mondják: „Ami fölötte
van.”

Krisztus előtt néhányan eljöttek egy olyan helyről, ahová többé nem voltak
képesek belépni, és olyan helyre mentek, ahonnan nem tudtak többé kijönni. Aztán
eljött Krisztus. Akik bementek, ő kihoztak őket, és akik kimentek, behozta.

Amikor Éva még Ádámmal volt, halál nem létezett. Amikor elvált tőle, a halál
megszületett. Ha ismét belép (hímnem) és megvalósítja korábbi önmagát, halál nem
lesz többé.

„Istenem, Istenem, Miért, Óh Uram, hagytál el engem?” (Mk. 15:34). A

kereszten történt, amikor ezeket a szavakat mondta, mivel elhagyta ezt a helyet.

[…] aki ő általa nemződött, aki […] Istentől.

 Az […] a halálból […] az életre, de most […] tökéletes […] hús, de ez […]
igazi hús […] nem igaz, de […] csak egy képét birtokolja az igazságnak.

A menyegzői szoba nem állatok számára van, nem is rabszolgáknak, sem

tisztátalan asszonyoknak, hanem szabad férfiaknak és szüzeknek.

A Szent Szellem által igazából úja nemződünk, ám Krisztus által is nemzettek

vagyunk, a kettő által. A Szellem által vagyunk felkenve. Amikor minket nemzettek,
egyesítettek bennünket. Senki sem láthatja önmagát a vízben vagy a tükörben fény
nélkül. Senki sem láthatja magát ha fény van víz vagy tükör nélkül. Ezért helyes
dolog mindkettőben megkeresztelkedni, fényben és vízben. A fény a krizma.

Három épület volt Jeruzsálemben kifejezetten áldozatbemutatási céllal. Azt,

amelyik nyugatra nézett, úgy hívták, „A Szent”. A másikat, délre nézőt, úgy hívták:
„A Szent Szentje”. A harmadik, a keletre nézőt, úgy hívták: „A Szentek Szentje”., a
helyet ahová csak a főpap lépett be. A keresztelés „a Szent” épület. A megváltás a
„Szent Szentje”. A „Szentek Szentje” a menyegzői szoba. A keresztelés magában
foglalja a feltámadást és a megváltást, a megváltás a menyegzői szobában (van).
Azonban a menyegzői szoba az, mely magasabb rendű mint a […] nem fogjátok
megtalálni […] azok akik imádkoznak […] Jeruzsálem aki […] Jeruzsálem […] őket
úgy hívják a „Szentek Szentje” […] a fátylat kibérelték, […] menyegzői szobát
kivéve a képet […] felette. Emiatt, a fátylat kibérelték tetejétől az aljáig. Mivel
néhányaknak mindez alkalmas volt arra, hogy lentről felfelé menjenek.

A hatalmasságok nem látják azokat, akik a tökéletes fénybe öltözködtek,

ebből következőleg képtelenek őket fogva tartani. Az ember ebbe a fénybe öltözteti
önmagát szentségesen az egyesüléskor.

Ha a nő nem különült volna el a férfitól, nem kellene meghalnia a férfivel

együtt. A férfi elkülönültsége vált a halál kezdetévé. Ezért, Krisztus eljött, hogy
helyrehozza az elkülönülést, mely kezdettől fogva létezett, és újra egyesítse a kettőt,
és életet adjon azoknak, akik meghaltak az elkülönülés eredményeként, és
egyesítse őket. Így nő a menyegzői szobában egyesül férjével. Szükségképpen,
azok, akik a menyegzői szobában egyesülnek, többé már nem lesznek elkülönültek.
Éva azért különült el Ádámtól, mert nem a menyegzői szoba volt az, ahol egyesült
vele.
 Ádám lelke egy lélegzet által jött létre. A lelkének társa a szellem. Az anyja az
a dolog, melyet nekiadtak. A lelkét elvették tőle és kicserélték egy szellemmel.
Amikor egyesítették (a szellemmel), szavakat mondott a felfoghatatlan
hatalmasságoknak. Ők megirigyelték őt […] szellemi társ […] rejtett […] lehetőség
[…] egyedül önmaguk számára […] menyegzői szoba, ezért […].

Jézus megjelent […] Jordan – a Mennyek Királyságának teljesége. Ő, aki

mindenek előtt nemződött, újra nemződött. Ő, akit már egyszer felkentek, ismét
felkenték. Ő, akit megváltottak, viszont (másokat) vált meg.

Valójában, mindenkinek be kell töltenie egy misztériumot. A mindenek Atyja

egyesült a szűzzel, aki lejött, és tűz sütött le rá (hímnem) azon a napon. Megjelent a
nagyszerű menyegzői szobában. Azért megtestesült azon a bizonyos napon.
Elhagyta a menyegzői szobát mint olyan, aki a vőlegény és a menyasszony révén
jön a világra. Jézus tehát mindent ezek révén hozott létre. Minden egyes apostola
számára helyes az, hogy belépjenek az ő nyugalmába.

Ádám két szűz által született meg, a szellem és a földi szűz révén. Krisztus
ezért, szűztől született, hogy helyrehozza a Bukást, mely a kezdeteknél történt.

Két fa növekszik a Paradicsomban. Az egyik állatokat táplál, a másik

embereket táplál. Ádám arról a fáról evett, mely állatokat táplált. Állattá vált és
állatoknak adott életet. Emiatt Ádám gyermekei állatokat imádnak. A fa […]
gyümölcse […] gyarapodott […] megette a […] gyümölcsét […] embereket táplál […]
ember. […] Isten teremtett embert […] az emberek teremtettek Istent. Ez a módja
annak, miként a világban van – emberek hoznak létre isteneket és imádják
teremtményeiket. Úgy lenne helyes, hogy az istenek imádják az embereket!

Természetesen az, hogy egy embernek milyen eredményei vannak, függ a

képességeitől. Ezért úgy hivatkozunk valaki eredményeire, mint „képességeire”. Az
eredményei között ott vannak a gyerekei is. Eredetük egy könnyed pillanathoz
köthető. Ezért képességeik meghatározzák milyen eredményeik lesznek, a
könnyedség azonban tisztán megtalálható a gyerekekben. Úgy fogjátok találni,
mindezek közvetlenül érvényesek a képre is. Itt az ember a kép másolása révén visz
véghez eredményes dolgokat, a fizikai erejével, gyermekeit azonban könnyedén
nemzi.
 Ebben a világban a rabszolgák a szabadot szolgálják. A Mennyek
Királyságában a szabad segíti a szolgákat: a menyegzői szoba gyermekei segítik a
házasság gyermekeit. A menyegzői szoba gyermekeinek csak egy neve van:
nyugalom. Mindent egybe véve, nem szükséges más formát felvenniük, mert ott
van számukra az elmélkedés, […]. Számosak […] a dolgokban […] a dicsfények […].

Azok […] lemerülnek a víz alá […] ki (a vízből), megszenteli ezt, […] ők,
akiknek van […] az ő nevében. Mivel azt mondta: „Így kell betöltenünk a tiszta
becsületességet.” (Mt. 3:15)

Azok, akik azt mondják, először meghalnak és aztán feltámadnak, tévednek.

Ha nem kapják meg a feltámadást még életük alatt, amikor meghalnak, nem kapnak
semmit. Így amikor a keresztelésről beszélnek, azt mondják: „A keresztelés
nagyszerű dolog”, mert ha megkapják az emberek, élni fognak.

Fülöp, az apostol azt mondta: „József, az asztalos kertet telepített, hiszen

szüksége volt fára szakmája gyakorlásához. Ő volt az, aki elkészítette a keresztet a
fából, melyeket ültetett. A saját utóda azon (a fán) függött, amit ő ültetett. Az utóda
Jézus volt, és amit ültetett, a kereszt.” Az Élet Fája azonban a Kert közepén van. Ám
olajfából van, mely (olajat) a krizmában kapunk, és a krizmából a feltámadást.

Ez a világ hulla-evő. Minden amit megeszünk, önmagában szintén halott. Az

igaz, élet-evő. Ezért mindenki aki nem az igazsággal táplálkozik, meghal. Ez arról a
helyről ered, ahonnan Jézus jött és táplálékot hozott. Azoknak, akik nagyon
vágynak rá, ő életet adott, hogy ne haljanak meg.

Isten […] kert. Az ember […] kert. Vannak […] és […] az Istenéi. […] A dolgok
melyek benne vannak […] vágyom. Ez az a kert, ahol azt fogják nekem mondani:
„[…] edd meg ezt vagy ne edd meg azt, ahogy csak szeretnéd.” A helyen, ahol
megeszek mindent van a Tudás Fája. Ez ölte meg Ádámot, azonban itt a Tudás Fája
az embereket élővé teszi. A törvény volt a fa. Hatalmában áll a jónak és rossznak
tudását átadni. Nem távolította el őt a gonosztól, és nem állította a jó pártjára,
azonban halált hozott azok számára, akik ettek belőle. Ezért amikor azt mondta:
„Edd ezt, ne edd meg azt”, tulajdonképpen a halál kezdetét jelentette.
 A krizma magasabb rendű a keresztelésnél, azért a szó „krizma” az, amit
„kereszténynek” hívunk, természetesen nem a „keresztelés” szó miatt. Mindez
azért van mert a krizma „a Krisztussal” bír a nevében. Mivel az Atya felkente a Fiút,
és a Fiú felkente az apostolokat, és az apostolok felkentek minket. Ő, akit felkentek,
mindent birtokol. Birtokolja a feltámadást, a fényt, a keresztet, a Szent Szellemet.
Az Atya adta neki a menyegzői szobában, ő pusztán elfogadta (az ajándékot). Az
Atya a fiúban volt, és a Fiú az Atyában. Ez a Mennyek Királysága.

Az Úr helyesen megmondta: „Néhányan nevetve léptek be a Mennyek

Királyságába, és […] jöttek ki, mert […] egy keresztény […] és mihelyt […]
lemerültek a víz alá, ő eljött, […] mindent (ezen a világon), […] mert ő […] apróság,
de […] teli megvetéssel ezért […] a Mennyek Királysága […]. Ha megveti […] és
megveti, mint egy apróságot, […] kineveti. Ugyanez van a kenyérrel és a csészével
és az olajjal, még akkor is, ha van ezekhez képest is magasabb rendű.

A világ iránya megváltozott egy hiba által. Mivel aki megteremtette,

elpusztíthatatlannak és halhatatlannak akarta teremteni. Nem sikerült elképzelését
megvalósítani. Mivel a világ soha sem volt megsemmisíthetetlen, sem pedig, éppen
ezen ok miatt, ő sem, aki létrehozta a világot. Mivel a dolgok nem
megsemmisíthetetlenek, a fiúk azonban igen. Semmi sem képes
elpusztíthatatlanságot kapni, ha elsőként nem válik fiúvá. Ám aki nem rendelkezik a
képességgel, hogy megkapja, mennyivel inkább képtelen továbbadni azt?

Az imádkozó csészéjében bor és víz van, mivel ezt jelölték ki a vér

hordozójaként, melyért köszönet adatott. Teljesen kitölti a Szent Szellem, és a
teljességgel tökéletes ember tulajdona. Amikor ezt isszuk, megkapjuk a magunk
számára a tökéletes ember állapotot. Az élő víz egy test. Szükséges, hogy magukra
vegyük az élő embert. Ezért amikor alámerül a vízben, levetkőzi önmagát azért,
hogy magára vegye az élő embert.

Egy ló lovat nemz, az ember embert nemz, egy isten istent szül. hasonlítsuk
össze a vőlegényt és a menyasszonyt. Ők […]-ból származnak. Egyetlen zsidó sem
[…] létezett. És […] a zsidóktól. […] keresztények […] ezek […] úgy hivatkoznak
rájuk, mint „az […] kiválasztott népe”, és „az igaz emberek”, és az „Emberfia”, és
„az Emberfiának leszármazottja”. Ez az igaz faj megújult a világban […] hogy a
menyegzői szobában lakó fiúk maradjanak.
 Bárhol ebben a világban, a férfi és nő házassága – az erő és a gyengédség(?)
kiegészítése az eónban (végtelenség birodalma), a házasság formája különböző,
ám mégis ugyanezzel a névvel hivatkozunk rá. Vannak más elnevezések is azonban,
ezek minden más névnél magasabb rendűek, melyeket adtak és erősebbek az
erősnél. Mivel ahol erőt mutatnak, akkor azok, akik kiválóak az erőben, megjelennek.
Ezek nem elválasztható dolgok, ám mindannyian ezt az egyetlen egyszerű dolgot
jelentik. Ez az egyik, amit nem vagyunk képesek a húsból való szív fölé emelni.

Nem szükséges azok számára, akik mindent birtokolnak ismerni

önmagukat? Néhány esetben talán, ha nem ismerik önmagukat, nem élvezik, amit
birtokolnak. Ám azok, akik megismerik önmagukat, élvezni fogják tulajdonukat.

Nemcsak hogy képtelenek lesznek fogva tartani a tökéletes embert, hanem

még látni sem lesznek képesek, mivel ha láthatnák őt, fogva tartanák őt. Nincs más
módja annak, hogy egy ember hozzájusson ehhez a képességhez, kivéve, ha a
tökéletes fénybe teszi és ő maga válik a tökéletes fénnyé. Ő, aki odateszi, be fog
lépni […]. Ez a tökéletes […] hogy mi […] válik […] ezért mi elhagyjuk […]. Bárki, aki
megkap mindent […] erre […] képes […] azon a helyen és fog […] a tökéletlenség
Közepén. Csak Jézus ismeri ennek az embernek a végzetét.

A pap tökéletesen szent, egészen a puszta testéig. Mivel ha veszi a kenyeret,

megszenteli azt. Vagy a csészét, vagy bármi mást, amit megfog, megszenteli. Akkor
hogyan ne szentelné meg a testet is?

A keresztelő vizet tökéletesítvén Jézus kiüresítette a haláltól. Így

lemerülhetünk a víz alá, de nem merülünk bele a halálba, mert nem lennénk eltöltve
a világ szelleme által. Amikor a szellem szétterjed, telet hoz. Amikor a Szent
Szellem lélegzik, a nyár közeleg.

Az, akinek tudomása van az igazságról, szabad ember, a szabad ember

azonban nem bűnös, mivel „Aki bűnt követ el, az a bűn rabszolgája” (Jn. 8:34). Az
igazság az anya, a tudás az atya. Azok, akik azt gondolják, a bűnök elkövetése nem
jellemző rájuk „szabadnak” neveztetnek a világ által. Az igazság ismerete az ilyen
embereket csupán önteltté teszi, ez az amit a szavak „szabaddá tesz” jelentenek.
Sőt, még magasabbrendűségi érzést is ad számukra az egész világ felett. De „a
szeretet épít” (1 Kor. 8:1), igazából aki ténylegesen szabad, a tudás által, rabszolga,
mivel azok iránt éreznek szeretetet, akik nem képesek eljutni a tudás jelentette
szabadsághoz. A tudás csak a szabaddá válás képességét nyújtja. A szeretet soha
nem nevez semmit sem sajátjának, […] ez […] birtokol […]. Soha nem mondja: „Ez
a tied” vagy „ez az enyém”, de „Minden a tied”. A szellemi szeretet bor és kellemes
illat. Mindazok, aki felszentelik magukat ezekkel, örömet találnak benne. Miközben
azok, akik felszentelése ajándék, szintén profitálnak belőle (a kellemes illatból). Ha
őket kenőccsel kenik fel, elhúzódnak tőlük és elmennek, aztán azok, akiket nem
kennek fel, akik csak állnak a közelben, megmaradnak a saját kellemetlen
szagukban. A szamaritánus nem adott mást, csak bort és olajat a sebesült
embernek. Ez semmi más, mint a kenőcs. Meggyógyítja a sebeket, mivel a „szeretet
elfedi a bűnök sokaságát” (1. Pet. 4:8).

A nő gyermekei, akikkel viselős, emlékeztetik őt arra a férfira, aki szereti őt.

Ha a férje szereti őt, a férjére emlékeztetik őt. Ha a szeretője, akkor a szeretőjére
emlékeztetik. Gyakran előfordul, hogy ha egy nő, aki a férjével kényszerből alszik
együtt, miközben szíve a szeretőjével van, akivel rendszeresen szerelembe lép, a
gyermek, akit kihord, a szeretőjére fogja emlékeztetni. Ti pedig, akik együtt éltek az
Isten Fiával, nem szeretitek a világot, habár az Úr szereti, azért, hogy az utódaitok
ne emlékeztessenek a világra, hanem az Úrra emlékeztessenek.

Az emberi lény emberi lénnyel lép szerelmi kapcsolatra. A ló lóval lép

szexuális kapcsolatra, miként a szamár a szamárral. Egy adott faj tagjai
rendszeresen ugyanannak a fajnak az egyedeivel lépnek kapcsolatba. A szellem a
szellemmel vegyül el, és a gondolat másik gondolattal keveredik, a fény pedig a
fénnyel osztozik. Ha embernek születsz, emberi lény lesz aki szeretni fog téged. Ha
szellemmé válsz, a szellem lesz az, aki csatlakozik hozzád. Ha gondolattá válsz,
akkor a gondolat lesz az, ami elvegyül veled. Ha fénnyé válsz, a fény lesz az, ami
osztozik veled. Ha olyanná válsz, mint egyvalaki a felsőbbek közül, akkor egyike a
felsőkhöz tartozóknak lesz az, aki megpihen rajtad. Ha lóvá válsz, vagy szamárrá,
vagy bikává, vagy kutyává, vagy birkává, vagy másfajta állattá, melyek kívül, vagy
alant vannak, akkor sem emberi lény, sem szellem, sem gondolat, sem fény nem
lesz képes szeretni téged. Sem azok, akik felsőbbekhez tartoznak, sem azok, akik a
belsőkhöz, lesz képes megpihenni rajtad és semmi részed sem lesz bennük.
 Aki kívánsága ellenére rabszolga, képes lesz szabaddá válni. Aki a
mesterének szívességéből válik szabaddá és rabszolgának adja el magát, nem lesz
képes többé szabadnak lenni.

A világ megműveléséhez négy fontos elem szükséges. A pajtába az aratást

begyűjteni csak a természet működésének, a víznek, a földnek, a szélnek és a
fénynek eredményeként lehet. Az Isten gazdálkodásához, hasonlatosan, négy elem
szükséges – hűség, remény, szeretet és tudás. A hűség a föld, melyben a gyökér
növekszik. A remény a víz, mely segítségével kivirágzunk. A szeretet a szél, mely
által növekszünk. A tudás pedig a fény, mely megérlel bennünket. A kegyelem négy
féle módon létezik: földi halandó, mennyei, […] a legmagasabb menny, […] […]-ban.

Áldott, akinek nincs szüksége a lélek által kiváltott […]. Az a személy Jézus
Krisztus. Mindenhova eljött és nem terhelt senkit. Ezért áldott az, aki hasonló ehhez,
mivel tökéletes ember. Mivel a Szó elmondja nekünk milyen nehéz meghatározni.
Hogyan is lehetnénk képesek teljesíteni ilyen hatalmas dolgot? Hogyan lehet
mindenki számára vigasztalást adni? Mindenekelőtt, nem helyes, ha bárki számára
szenvedést okozunk - akár jelentős személyiségről van szó, akár jelentéktelenről,
hitetlenről, vagy hívőről – és csak azok számára vigasztalást adni, akik jótettekben
elteltek. Valakik úgy találhatják, előnyös dolog vigasztalást adni azoknak, akiknek
jól megy a soruk. Az, aki jó dolgokat tesz, nem tud vigasztalást adni ilyen
embereknek, mivel nem szerzi meg, azt amit szeretne. Nem képes szenvedést
okozni, hiszen nem szomorítja el őket. Megerősítésképpen, akinek jól megy a sora,
olykor képes szenvedést okozni embereknek – habár nem áll szándékában ezt tenni,
inkább, a saját bűnösségük az, mely felelős szenvedéseikért. Az, aki birtokolja a
képességeit (a tökéletes embernek), örömmel töltődik el a jó iránt. Néhányan
azonban borzasztóan szenvednek mindezek miatt.

Volt egy háztulajdonos, akinek minden elképzelhető dolga megvolt, legyen

az fiú, vagy rabszolga, vagy marha, vagy kutya, vagy disznó, vagy gabona, vagy
árpa, vagy pelyva, vagy fű, vagy […] vagy hús és makk. Érzékeny ember lévén,
tudta, melyik milyen táplálékra szorul. Szolgálta a gyermekek kenyerét […].
Szolgálta a rabszolgákat […] és étkezést. Gabonát és árpát és füvet dobott a
marháknak. Csontot dobott a kutyáknak, és a disznóknak makkot dobott és
moslékot. Hasonlítsuk össze Isten tanítványával: ha érzékeny ember, megérti, mit
jelent a dolog tanítványnak lenni. A testi formák nem csapják be őt, azonban keresi
a lélek állapotát mindegyikükben és beszél velük. Sok állat van a Földön emberi
formában. Amikor beazonosítja őket, a disznók elé makkot dob, a marhák elé árpát
és pelyvát és füvet vet, a kutyáknak csontot dob. A rabszolgáknak csak elemi
leckéket ad, a gyerekeknek teljes oktatást.

Ott van az Emberfia és az Emberfia fia. Az Úr az emberfia és az Emberfia fia

az aki az Emberfia által jön létre. Az Emberfia az Istentől kapta a teremtés
képességét. Ugyancsak rendelkezik a nemzés képességével. Megkapta a
képességet, hogy teremtményt teremtsen. Az, aki megkapta a nemzés képességét,
leszármazott. Aki teremt, nem képes nemzésre. Aki nemz, megvan a hatalma a
teremtésre. Az aki nemz, megvan a hatalma a teremtésre is. Most ők azt mondják:
„Aki teremt, az nemz.” Ám az úgynevezett „leszármazottja” csak pusztán
teremtmény. Mivel […] a születésének, ő nem az ő leszármazottja, hanem […]. Aki
nyíltan teremt dolgokat, és önmaga is látható. Az aki nemz, magánéletében nemz,
és ő önmaga rejtett, mivel […] kép. Ugyancsak, aki teremt, nyíltan teremt, ám aki
nemz gyerekeket magánéletében nemz.

Senki sem tudhat róla amikor a férj a feleségével szerelmi kapcsolatba lép,
kivéve őket kettőjüket. Igazából a házasság misztérium a világban azok számára,
akik feleséget vesznek. Ha a tisztátalan házasság rejtett minőséggel bír, akkor a
tiszta házasságnak mennyivel több igaz misztériuma van! Nem testi dolog, hanem
tiszta. Nem a vágyhoz tartozik, hanem a kívánsághoz. Nem az éjszaka sötétjéhez
tartozik, hanem a nap világosságához. Ha egy házasság nyilvános az emberek
számára, akkor az prostitúcióvá válik és a menyasszony játssza a szajha szerepet,
nemcsak akkor, amikor másik férfitől várandós, de akkor is, ha kislisszol a
hálószobájából és meglátják. Csak az ő atyjának és az anyjának legyen bemutatva
és a vőlegény barátjának és a vőlegény fiainak. Az ő számukra megengedett, hogy
minden nap belépjenek a menyegzői szobába. Azonban a többiek csak
sóvároghassanak azért, hogy csak hallhassák a hangját és élvezhessék kenőcsét,
csak az asztalról lehulló morzsákat ehessék, mint a kutyák. Vőlegény és
menyasszony a menyegzői szobához tartoznak. Senki sem láthatja a vőlegényt és a
menyasszonyt, amíg eggyé nem válnak.

Amikor Ábrahám […] látta azt, amit látni akart, körülmetélte a húst az
előbőrőn, megtanítva minket, ez a megfelelő út a hús elpusztítására.
 A világon a legtöbb dolog, míg belső részeik rejtettek, egyenesen áll és él.
Ha kibontják őket, meghalnak, miként azt jól példázza a gyökér. Ki kell rángatnunk,
hogy megismerhessük. Ha azonban nem háborgatjuk, növekszik bennünk és a
szívünkben gyümölcsöt terem. Irányít bennünket. A rabszolgái leszünk. Fogságban
tart bennünket, hogy azt tegyük, amit nem akarunk megtenni, és amit meg akarunk
tenni, mi látható emberek: amíg az ember belsője rejtett, az ember életben van, ám
amikor belsőjét feltárjuk és kiszedjük belőle, meghal. Pontosan úgy, miként a fa,
melynek gyökerei rejtettek, kihajt és növekszik. Ha gyökereik kiszedjük, a fa meghal.
Így van ez minden megszületettel a világon, nem csak a kinyilvánított dolgokkal,
hanem a rejtettekkel is. Amíg gyökerei rejtettek, a gonoszság erős. Amikor azonban
megismerjük azt, szétfoszlik. Amikor leleplezzük, elpusztul. Ezért mondja a Szó: „A
balta már a fák gyökerein fekszik.” (Mt. 3:10) Nemcsak egyszerűen belevág – amibe
belevágnak az újra hajt – a balta azonban mélyre hatol, amíg fel nem tárja a
gyökeret. Jézus mindenhol kihúzta a gyökeret, míg mások csak részlegesen tették
ezt. Ami minket illet, mindannyian ássunk le a gonoszság gyökeréig, mely
mindenkiben benne van, és húzzuk ki azt, amit az ember szíve nem tesz meg.
Hathatós, mert nem ismertük fel. Amíg létezik, addig aktív. A tudatlanság a gonosz
anyja. A tudatlanság halált okoz, mert azok, akik a tudatlanságból származnak, nem
voltak, nem léteznek és nem lesznek […] tökéletesek, amikor minden igazság
napvilágra kerül. Ami az igazságot illeti, olyan mint a tudatlanság: amíg rejtve van,
önmagában pihen, ám amikor kinyilvánítják és felismerik, magasztalják, mivel
erősebb, mint a tudatlanság vagy a tévedés. Szabadságot ad. A Szó azt mondja:
„Ha ismered az igazságot, az igazság megszabadít téged.” (Jn. 8:32). A tudatlanság
rabszolga. A tudás szabadság. Ha ismerjük az igazságot, megtaláljuk az igazság
gyümölcsét önmagunkban. Ha csatlakozunk hozzá, eltölt bennünket.

Jelen időkben a teremtés megnyilvánult dolgait birtokoljuk. Azt mondjuk:

„Az erősek, akik magas elismerésben részesülnek, nagyszerű emberek. És a
gyengék, akik megvetettek, jelentéktelenek. Ezzel ellentétesek az igazság dolgainak
megnyilvánulásai: gyengék és jelentéktelenek, míg a rejtett dolgok erősek és
magas elismerésben részesülnek. Az igazság misztériumai kinyilatkoztatnak, a
típus és a kép által. A menyegzői szoba azonban, megmarad rejtve. A Szent a
Szentben. A fátyol első sorban azt rejti, hogyan irányította Isten a teremtést, amikor
azonban a fátyol fellebben és a belső dolgok kinyilatkoztatnak, ez a ház továbbra is
sivár marad, vagy inkább, le lesz rombolva. És a teljes (belső) istenség elszökik
innen, de nem a szentek szentjében, mivel nem képes elkeveredni az elkeveredetlen
fénnyel és a hibátlan teljességgel, ám a kereszt szárnyai és karjai alatt lesz. A bárka
 lesz a megváltójuk, amikor a víz árjának hullámai rájuk támadnak. Ha néhányan a
papság rendjébe tartoznak, képesek lesznek a fátyolban haladni, a magas rangú
papokkal. Ezért nem csak a fátyol felső része lebben fel, mivel nemcsak azok
számára nyílik meg, akik fent vannak; nemcsak az alja libben fel, mivel nem csak
azok számára van kinyilatkoztatás, akik alól vannak. Hanem a tetejétől az aljáig.
Azok ott fent, megnyitják számunkra az alant lévő dolgokat, azért, hogy
beléphessünk az igazság titkába. Ez az igazság magas elismerésben részesül (és)
milyen erős! De odamegyünk a gyengeség formái és egyszerű típusai segítségével.
Egyszerűek abban az esetben, ha a tökéletes dicsőséggel vetjük össze. Csak
dicsőség múlja felül a dicsőséget. Ezért a tökéletes dolgok megnyittatnak
számunkra, az igazság rejtett dolgaival együtt. A szentek szentjei kinyilatkoztatnak,
és a menyegzői szoba belépésre hív bennünket.

Amíg rejtve van, a bűn valójában hatástalan, és nem távolíttatott el a Szent

Szellem utódainak köréből. Ők a gonosz rabszolgái. Amikor azonban megnyilvánul,
a tökéletes fény kisöpri mindenkiből. És mindazok, akik benne vannak, megkapják
a krizmát. Azután a rabszolgák megszabadulnak és a fogvatartottakat kiváltják.
„Minden növény, melyet nem az atyám, aki a mennyben van ültetett, ki lesz tépve.”
(Mt. 15:13) Akik el vannak választva, egyesülnek […] és eltöltetnek. Mindenki, aki
belép a menyegzői szobába, fellobbantja a fényt, […] részére, mint a
házasságokban, melyek […] éjjel történnek. Az a tűz […] csak éjjel, és kioltatik.
Azonban annak a házasságnak a misztériumai tökéletesedtek inkább a napban és a
fényben. Sem a nap, sem a fénye múlik el. Ha valaki a menyegzői szoba
gyermekévé válik, megkapja a fényt. Ha valaki nem kapja meg, miközben ott van,
nem lesz képes más helyen sem megkapni. Az, aki megkapja azt a fényt, nem látják
majd és nem tudják visszatartani sem. És senki sem lesz képes gyötörni egy ilyen
embert, még akkor sem, ha a világban lakik. És újra, amikor elhagyja a világot, már
megkapta a képek igazságát. A világ az Eónná válik (örök valóság), mivel az Eón
teljesség a számára. Ez az út a következő: csak annak számára van kinyilatkoztatva,
nincs elrejtve a sötétségben és az éjszakában, ám el van rejtve a tökéletes napban
és a szent fényben.

 
Tamás evangéliuma

Ezek azok a rejtett mondások, melyeket az élő Jézus mondott, és Didymos

Judás Tamás jegyezte le.

1. És ő azt mondta: „Mindazok, akik felfedezik ezen mondások értelmét, nem

ízlelik meg a halált.”

2. Jézus mondta: „Azok akik keresnek, ne hagyják abba, amíg nem találnak.
Amikor találnak, zaklatni fogják őket. Amikor zaklatják őket, el fognak majd
csodálkozni, és uralkodni fognak mindenek felett. [És mikor uralkodnak,
megnyugszanak.]

3. Jézus mondta: „Ha a vezetőitek azt mondják nektek, ’Nézd, az (Atya)

királysága az égben van’, akkor az ég madarai megelőznek benneteket. Ha azt
mondják nektek, ’A tengerben van’, akkor a halak előznek meg benneteket. Inkább
az (Atya) királysága bennetek van és kívületek van.
Ha megismeritek magatokat, akkor ismertek lesztek, és megértitek, hogy az
élő Atya gyermekei vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor
nyomorúságban éltek és ti vagytok a nyomorúság.”

4. Jézus mondta: „Egy napjaiban idős ember nem tétovázik megkérdezni egy
hétnapos kisgyereket az élet helyével kapcsolatban, és az az ember élni fog.”
Sokan az elsők közül utolsók lesznek és magányosokká válnak.”

5. Jézus mondta: "Ismerd meg, hogy mi van az arcod előtt, és ami rejtett
számodra, majd kinyilváníttatik neked.
Ugyanis nincsen semmi rejtett, ami ne lenne kinyilvánítva. [És semmi sincs
ami el van temetve és ne lenne felemelve.]

6. A tanítványai megkérdezték őt, és mondták neki: „Akarod, hogy böjtöljünk?

Hogyan imádkozzunk? Adjunk alamizsnát? Milyen étrendre figyeljünk?”
 Jézus mondta: „Ne hazudjatok és ne tegyétek, amit gyűlöltök, mert minden
dolog nyilvánvaló a menny előtt. Elvégre nincsen semmi elrejtve mely ne lenne
kinyilvánítva, és nincs semmi elleplezve, mely titokban maradna.”

7. Jézus mondta: „Boldog az az oroszlán, melyet az ember megeszik, így az

oroszlán emberré lesz. És nyomorult az az ember, akit az oroszlán megeszik és
még az oroszlán válik emberré.”

8. És ő mondta: „Az ember olyan, mint a bölcs halász, aki kiveti a hálóját a
tengerbe és kihúzza azt telis-tele kis halakkal. Közöttük a bölcs halász észrevesz
egy szép nagy halat. Valamennyi kishalat visszadobja a tengerbe, és könnyedén
kiválasztja a nagy halat. Mindenki aki itt van és jó füle van, jól teszi ha figyel!”

9. Jézus mondta: „Nézzétek, kiment a magvető teli marok (maggal), és

szétszórta (őket). Néhány az útra esett, és a madarak eljöttek és összeszedték őket.
Mások sziklára estek, és nem vertek gyökeret a talajba és nem növesztettek
kalászokat. Mások tövisbokrokra hulltak, és ezek megfojtották a magokat és
hernyók ették meg azokat. És mások jó földre hullottak, és jó termést hoztak:
hatvanszoros mérőt és százhúszszoros mérőt.

10. Jézus mondta: „Tüzet gyújtottam a világra, és nézzétek, őrzöm azt, amíg
lángol.”

11. Jézus mondta: „Ez a menny elmúlik, és a felette lévő elmúlik.

A halott nem él, és az élő nem fog meghalni. Ezekben a napokban amikor azt
eszitek, ami halott, élővé teszitek azt. Amikor a fényben vagytok, mit tesztek? Azon
a napon, amikor egyek voltatok, kettővé váltatok. Amikor azonban kettővé váltatok,
mit tesztek?

12. A tanítványok azt mondták Jézusnak: „Tudjuk, hogy el fogsz hagyni

bennünket. Ki lesz a vezetőnk?”
Jézus azt mondta nekik: „Nem számít hol vagytok, menjetek Jakabhoz, az
Igazságoshoz, aki miatt a meny és a föld létrejött.”

13. Jézus azt mondta a tanítványainak: „Hasonlítsatok össze engem

valamivel, s mondjátok meg, milyen vagyok.”
Simon Péter azt mondta neki: „Olyan vagy, mint egy hírnök.”
 Máté azt mondta neki: „Olyan vagy, mint egy bölcs filozófus.”
Tamás azt mondta neki: „Tanító, a szám teljességgel képtelen elmondani,
milyen vagy.”
Jézus mondta: „Nem vagyok a tanítód. Mivel részeg vagy, megmárosodtál a
felbugyborékoló forrásból, melynek én viselem gondját.”
Megfogta őt és félrehúzta, és elmondott neki három szólást. Amikor Tamás
visszajött a barátaihoz, azok megkérdezték tőle: „Mit mondott Jézus neked?”
Tamás azt mondta nekik: „Ha elmondanám nektek akár az egyik szólást amit
nekem mondott, köveket ragadnátok és megköveznétek engem, és tűz csapna fel a
kövekből és elpusztítana benneteket.”

14. Jézus azt mondta nekik: „Ha böjtöltök, bűnt hoztok a saját fejetekre, és
ha imádkoztok, megbélyegzettek lesztek, és ha alamizsnát adtok, megsértitek a
szellemeteket.
Ha bárhova is mentek és bejárjátok a vidéket, amikor az emberek
befogadnak titeket, eszitek amit szolgálnak nektek és meggyógyítjátok a lábatokat
közöttük.
Mindent egybevéve, nem az mocskol be benneteket, ami bemegy a szátokon,
sokkal inkább, ami kijön a szátokon, az mocskol be benneteket.

15. Jézus mondta: „Amikor olyan valakit láttok, aki nem nőtől született,
boruljatok arcra és imádjátok. Az a valaki a ti Atyátok.”

16. Jézus mondta: „Talán az emberek úgy gondolják, hogy békét töltsek ki a
világra. Ők nem tudják, hogy azért jöttem, hogy ellentétet töltsek ki a földre: tüzet,
kardot háborút.
Azért öten lesznek egy házban: három a kettő ellen és kettő a három ellen,
apa fiú ellen és fiú apa ellen, és egyedül maradnak.”

17. Jézus mondta: „Olyasmit adok nektek, amit szem nem látott, fül nem
hallott, kéz nem érintett, és emberi szívben nem támadt.”

18. A tanítványok azt mondták Jézusnak: „Mondd el hogyan jön el a végünk?”

Jézus mondta: „Rátaláltatok már a kezdetre, akkor hogyan kereshetitek a
véget? Tudjátok, a vég ott lesz, ahol a kezdet van.
Elismerés annak, ki a kezdetnél áll: ő ismeri a véget és nem ízlel halált.”
 19. Jézus mondta: „Elismerés annak, aki azelőtt létezett, mielőtt létezett
volna.
Ha a tanítványaimmá lesztek és figyelmet szenteltek szólásaimra, ezek a
kövek szolgálni fognak nektek.
Öt fa van ugyanis számotokra a Paradicsomban: ezek nem változnak, legyen
nyár vagy tél, és leveleiket nem hullatják. Bárki, aki ismeri őket, nem ízlel halált.”

20. A tanítványok azt mondták Jézusnak: „Mondd el nekünk, milyen a

Mennyek királysága.”
Ő azt mondta nekik: „Olyan, mint a mustár magja, a legkisebb valamennyi
mag közt, amikor azonban művelt talajra hull, hatalmas nagy növény válik belőle és
menedékül szolgál az ég madarainak.”

21. Mária azt mondta Jézusnak: „Milyenek a tanítványaid?”

Ő mondta: „Olyanok, mint a kisgyermekek, akik olyan földön élnek, mely
nem az övék. Amikor eljönnek a föld urai, azt mondják majd, ’Adjátok vissza a
földünket’ Ők levetik ruháikat előttük azért, hogy visszaadják azt nekik, és
visszaadják a földjüket nekik.
Ezért azt mondom, ha a ház tulajdonosok tudják, hogy rabló jön, akkor
őrködni fognak, mielőtt a rabló megérkezik és nem engedik, hogy a rabló betörjön a
házába (a tulajdonukba) és ellopja javaikat.
Ami titeket illet, őrködjetek a világ felett. Készítsétek fel magatokat hatalmas
erővel, hogy a rablók ne találhassanak utat hozzátok, mivel a baj, amire számoltok,
eljön.
Legyen köztetek valaki, aki megérti.
Amikor a gabona megérik, ő gyorsan eljön sarlót hozva és elvégzi a
betakarítást. Bárki itt, akinek két jó füle van, jobban teszi ha figyel!”

22. Jézus néhány karban tartott kisbabát látott. Azt mondta tanítványainak:
„Ezek a karban tartott kisbabák olyanok, mint azok, akik belépnek az (Atya)
királyságába.”
Azt mondták neki: „Ezek szerint mi kisbabákként lépünk be az „Atya”
királyságába?”
Jézus azt mondta nekik: „Amikor a kettőt eggyé teszitek, és amikor a belsőt
olyanná teszitek, mint a külső és a külsőt olyanná mint a belső, és a fentit olyanná
mint az alsó, és amikor a férfit és a nőt egyetlen eggyé teszitek, úgy, hogy a férfi
azután már nem lesz férfi és a nő nem lesz nő, és amikor a szemeteket a szem
helyére teszitek, kezet a kéz helyére, lábat a láb helyére és a képet a kép helyére,
akkor beléptek [a királyságba].”

23. Jézus mondta: „Kiválasztottalak benneteket, egyet az ezerből és kettőt a

tízezerből, és a többiek teljesen egyedül maradnak.”

24. A tanítványok azt mondták: „Mutasd meg nekünk a helyet ahol vagy,
mert meg kell keresnünk.”
Ő azt mondta nekik: „Bárki itt, akinek füle van, jobban teszi ha figyel! Fény
van a fény emberében, és az egész világot beragyogja. Ha nem világítana, sötétség
lenne.”

25. Jézus mondta: „Szeresd barátodat, mint saját lelkedet, óvd őt mint a
szemed fényét.”

26. Jézus mondta: „Látjátok a szilánkot barátaitok szemében, de nem

látjátok magatokéban a gerendát. Amikor kiveszitek a saját szemetekből a gerendát,
akkor már elég jól fogtok látni ahhoz, hogy kivegyétek a barátotok szeméből a
szilánkot.”

27. „Ha nem böjtöltök a világ javaiból, nem léptek be az (Atya) királyságába.
Ha nem tartjátok be a szombatot, mint szombatot, nem látjátok meg az Atyát.”

28. Jézus mondta: „Álláshelyem a világ közepén foglaltam el, és húsban

jelentem meg számukra. Részegnek leltem meg őket, és senkit sem találtam
közülük aki szomjas lett volna. Lelkem fájt az emberiség gyermekeiért, mert vakok
szívükben és nem látnak, mert üresen jöttek a világba, és azt kutatják, miként
lehetne üresen távozni a világból.
Mindeközben részegek. Amikor leteszik a bort, megváltozik útjuk.”

29. Jézus mondta: „Ha a hús a szellem miatt születne meg, az csoda. Ha
azonban a szellem születne meg a test miatt, az a csoda csodája.
Nos, azon csodálkozom, hogyan lakhat ez a hatalmas gazdagság ebben a
szegénységben.”

30. Jézus mondta: „Ahol három istenség van, ők isteniek. Ahol kettő van,
vagy egy, én azzal vagyok.”
 31. Jézus mondta: „Egyetlen próféta sem szívesen látott saját otthonának
pázsitján, az orvosok nem gyógyítják azokat, akik ismerik őket.”

32. Jézus mondta: „A magas hegyen épült és megerősített város nem eshet
el és nem rejthető el.”

33. Jézus mondta: „Amit a fületekkel hallotok, a másik fülébe hirdessétek a

tetőitekről.
Ugyanis senki sem gyújt fényt és teszi egy kosár alá, senki sem teszi egy
rejtett helyre. Inkább a lámpatartóba teszi, hogy mindenki, aki jön vagy megy
láthassa a fényét.”

34. Jézus mondta: „Ha egy vak ember vezet egy vak embert, mindketten
beleesnek a gödörbe.”

35. Jézus mondta: „Senki sem léphet be egy erős ember házába és veheti el
erővel anélkül, hogy meg ne kötné a kezét. Aztán kirabolhatja az ő házát.”

36. Jézus mondta: „Ne aggodalmaskodjatok reggeltől estig és estétől

reggelig [az étel miatt -- arról, hogy mit fogtok enni vagy a ruhátok felől --] vagy mit
fogtok felvenni. [Sokkal jobbak vagytok, mint a liliomok, melyek nem kártolnak sem
fonnak.
Ami titeket illet, amikor nincs ruhátok, mit fogtok felvenni? Ki képes
megnövelni a termetét? Az a bizonyos fog nektek ruhát adni.]

37. A tanítványai azt mondták: „Mikor mutatkozol meg számunkra, és mikor

látunk téged?”
Jézus mondta: „Amikor levetkőztök szégyenérzet nélkül, és veszitek a
ruháitokat és a lábatok alá teszitek, mint a kisgyerekek és rátapostok, akkor
meglátjátok az élő fiát és nem fogtok félni.”

38. Jézus mondta: „Gyakran vágytok rá, hogy halljátok azokat a szavakat
melyeket elmondok nektek, és senki más sincs, akitől hallanátok. Lesznek napok,
amikor keresni fogtok engem és nem fogtok megtalálni.”
 39. Jézus mondta: „A farizeusok és az írástudók megszerezték a tudás
kulcsait és elrejtették őket. Ők nem léptek be és nem engedték be azokat, akik be
akartak lépni.
Ami titeket illet, legyetek ravaszak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a
galambok.”

40. Jézus mondta: „A szőlőtőkét távol ültették el az Atyától. Mivel nem erős,
kihúzzák gyökerestől és elpusztítják.”

41. Jézus mondta: „Akinek valami is van a kezébe, még több adatik neki, és
akinek semmi sincs, még azt a kicsijét is elveszik, amije van.”

42. Jézus mondta: „Legyetek elnézőek!”

43. A tanítványok azt mondták neki: „Ki vagy te, hogy ezeket a dolgokat
mondod nekünk?”
„Nem értitek kitől vagyok én és mit mondok nektek.”
Inkább, olyanokká váltatok, mint a júdeaiak, mivel szeretik a fát, de gyűlölik a
gyümölcsét, vagy szeretik a gyümölcsöt, de gyűlölik a fát.”

44. Jézus mondta: „Bárki gyalázkodjon is az Atya ellen, megbocsátást nyer,

és bárki gyalázkodjon is a fiú ellen, megbocsátást nyer, azonban ha valaki a szent
szellemet gyalázza, nem nyer megbocsátást, sem a földön sem a mennyben.”

45. Jézus mondta: „Szőlőt nem szüretelnek a tövisbokorról, fügét sem

szednek a bogáncsról, mivel nem hoznak gyümölcsöt.
Jó emberek jó dolgokat alkotnak abból, amit felhalmoztak; rossz emberek
gonosz dolgokat hoznak létre abból a gonoszságból, melyet a szívükben
összegyűjtöttek, és gonosz dolgokat mondanak. Szívük csordulásig tele, ezért
gonosz dolgot alkotnak.”

46. Jézus mondta: „Ádámtól Keresztelő Jánosig, azok között, akiket anya
szült, nem volt nagyobb, mint Keresztelő János, ezért ne forduljon félre tekintete.
Én pedig azt mondom, bárki közöttetek, aki gyermekké válik és felismeri az
(Atya) királyságát, nagyobb lesz, mint János.”
 47. Jézus mondta: „Egy ember nem tud két lovat megülni, vagy két íjat
megfeszíteni.”
Egy szolga nem szolgálhat két urat, különben az egyiket megbecsüli és a
másikat megsérti.
Senki sem iszik régi bort és akar utána fiatal bort inni. A fiatal bort nem töltik
öreg borostömlőbe, mert szétszakíthatja, és régi bort sem töltenek új borostömlőbe,
mert tönkremegy.
Régi foltot nem varnak új ruhára mivel szakadást okozhat.”

48. Jézus mondta: „Ha ketten békét kötnek egymással egy egyszerű házban,
(és) azt mondják a hegynek, ’Mozdulj innen!’ akkor meg fog mozdulni.”

49. Jézus mondta: „Elismerés azoknak, akik egyedül vannak és

kiválasztatnak, hogy ti megtaláljátok a királyságot. Mivel abból való vagytok, ismét
oda tértek vissza.”

50. Jézus mondta: „Ha azt mondják nektek, ’Honnan valók vagytok?’,
mondjátok nekik, ’A fényből jöttünk, arról a helyről, ahol a fény önmaga révén
született meg, [önmagát] hozta létre, és jelent meg a képünkben.’
Ha azt mondják nektek, ’Ezek ti vagytok?’, mondjátok, ’Mi a gyermekei, és az
élő Atya kiválasztottjai vagyunk.’
Ha megkérdezik tőletek, ’Mi a jele, hogy az Atyátok bennetek van?’,
mondjátok nekik, ’A mozgás és az elpihenés.’

51. A tanítványai azt mondták neki: „Mikor lesz a halottnak nyugalma, és

mikor jön el az új világ?”
Ő azt mondta nekik: „Amit vártok, hogy eljöjjön, eljött, ám nem ismeritek fel.”

52. Tanítványai azt mondták neki: „Huszonnégy próféta szólt Izraelben és

valamennyien rólad beszéltek.”
Ő azt mondta nekik: „Megvetitek az élőket akik veletek vannak, és a halálról
beszéltek.”
A tanítványai mondták neki: „A körülmetélés hasznos vagy sem?”
Ő azt mondta nekik: „Ha hasznos lenne, akkor az atyáik már eleve
körülmetélt gyerekeket nemzenének az anyáiknak. Inkább, az igazi körülmetélés
lélekben hasznos mindenféle szempontból.”
 54. Jézus mondta: „Elismerés a szegényeknek, mivel a Mennyei
királysághoz tartoznak.

55. Jézus mondta: „Aki nem gyűlöli az atyját és az anyját, nem lehet a
tanítványom, és aki nem gyűlöli fivéreit és nővéreit, és nem hordozza a keresztet,
mint én teszem, nem lesz méltó hozzám.”

56. Jézus mondta: „Bárki, aki megismerte a világot, egy hullát fedezett fel, és
aki felfedezett egy hullát, annak az embernek számára a világ nem méltó.”

57. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint az az ember, akinek jó
[magja] volt. Ellenségei éjszaka jöttek és gyomnövények magvait szórták a jó
magok közé. Az ember nem engedte, hogy munkásai kitépjék a gyomokat, sőt, azt
mondta nekik, ’Nem, máskülönben a gyomokkal együtt kitéphetitek a búzát is.’
Mivel az aratás napján a gyomok szembetűnőek lesznek, ki lesznek tépve és tűzre
lesznek vetve.”

58. Jézus mondta: „Elismerés annak az embernek, aki bajlódik és életet talál.”

59. Jézus mondta: „Figyeljétek az élőt amíg életben vagytok, egyébként

meghalhattok, és aztán próbáljátok nézni az élőt, és képtelenek lesztek látni.”

60. Látott egy szamaritánust, aki bárányt vitt és Júdeába ment. Azt mondta a
tanítványainak: „az az ember… a bárány mellett.” Azt mondta nekik: „Azért, hogy
megölhesse és megehesse.” Azt mondta nekik: „Nem fogja megenni, amíg életben
van, csak azután, hogy megölte és hulla lesz belőle.”
Ők azt mondták: „Másképpen nem teheti.”
Ő azt mondta nekik: „Így van veletek is, keressetek pihenőhelyet
magatoknak, vagy hullák lesztek és felfalnak benneteket.”

61. Jézus mondta: „Ketten fekszenek a heverőn; az egyik meghal, a másik

élni fog.”
Szalome mondta: „Ki vagy te uram? Felmásztál az ágyamra és ettél az
asztalomnál mintha valakitől lennél.”
Jézus azt mondta neki: „Az vagyok, aki a teljességből jön. Kaptam Atyám
dolgaiból.
„A tanítványod vagyok.”
 „Ezért azt mondom, ha valaki teljes, azt eltölti a fény, ha valaki megosztott,
azt a sötétség tölti ki.”

62. Jézus mondta: „Kinyilvánítom misztériumaim azoknak [akik érdemesek]

az [én] misztériumaimra.”

63. Jézus mondta: „Volt egy gazdag ember, akinek rengeteg pénze volt. Azt
mondta: ’Befektetem a pénzemet, azért hogy vethessek, érlelhessek, ültethessek és
megtölthessem raktáraimat terményekkel, hogy semmiben se legyen hiányom.’
Ezek voltak azok a dolgok, melyeket szívében kigondolt, azonban azon bizonyos
éjjelen meghalt. Mindenki aki itt van és füle van, jól teszi ha figyel!”

64. Jézus mondta: „Egy ember vendégeket fogadott. Amikor készítette a

vacsorát, elküldte a rabszolgáját meghívni a vendégeket.
A rabszolga elment az elsőhöz és azt mondta neki: ’Az uram meghív tégedet.’
Ő azt mondta neki: Néhány kereskedő pénzzel tartozik nekem; ma este érkeznek. El
kell mennem és utasításokat adni nekik. Kérlek, ments ki a vacsoráról.’
A rabszolga elment a másikhoz és azt mondta neki: ’Az uram meghív
tégedet.’ Ő azt mondta neki: ’Vettem egy házat és elhívtak ma egész napra. Nincs
időm.’
A rabszolga elment egy másikhoz és azt mondta neki: ’Az uram meghív
téged.’ Ő azt mondta a rabszolgának: ’A barátom házasodik és az én feladatom
megrendezni az összejövetelt. Nem tudok menni. Kérlek ments ki a vacsoráról.’
A rabszolga elment a következőhöz és azt mondta neki: ’Az uram meghív
téged.’ Ő azt mondta a rabszolgának: ’Vettem egy birtokot, és össze kell gyűjtenem
a bérleti díjat. Nem tudok menni. Kérlek, bocsáss meg nekem.’
A rabszolga visszatért és azt mondta urának: ’Azok, akiket meghívtál a
vacsorára, megkértek, mentsem ki őket.’ Az úr azt mondta a rabszolgának: ’Menj ki
az utcára és hozd be vacsorára, akiket csak találsz.’
Vásárlók és kereskedők nem léphetnek be Atyám helyeire.”

65. Azt mondta: „Egy […] embernek szőlője volt és kiadta néhány
földművesnek, hogy műveljék meg és ő pedig begyűjthesse a termést tőlük.
Elküldte rabszolgáját a földművesekhez, hogy adják neki oda a szőlő termését. Ők
azonban megragadták, megverték, majdnem megölték, mire a rabszolga hazament
és azt elmondta az urának. Az ura azt mondta: ’Talán nem ismerték meg őt.’
Elküldött egy másik rabszolgát, a földművesek azonban őt is megverték. Azután az
úr a fiát küldte és azt mondta: ’Talán a fiam felé némi tiszteletet mutatnak.’ Mivel
azonban a földművesek tudták, hogy ő lesz majd a szőlő örököse, megragadták és
megölték. Mindenki aki itt van és füle van, jól teszi ha figyel!”

66. Jézus mondta: „Mutassátok meg nekem a követ, melyet az építők

félrevetettek, sarokkő lesz az.”

67. Jézus mondta: „Azok, akik mindent ismernek, de hiányosság van bennük,
mindenben hiányosságuk van.”

68. Jézus mondta: „Elismerés nektek, ha gyűlölnek és üldöznek benneteket

és nem találnak helyet, ahol nem üldöznek titeket.”

69. Jézus mondta: „Elismerés azoknak, akiket üldöznek a szívükben: ők

azok, akik valójában azért jöttek, hogy megismerjék az Atyát.
Elismerés azoknak, akik éheznek, és vágyakozó gyomruk megtöltethetik.”

70. Jézus mondta: „Ha kihozzátok magatokból, ami bennetek van, az lesz az,
ami megment titeket. Ha nem hozzátok ki magatokból, ami bennetek van, amit nem
hoztok ki, az megöl benneteket.”

71. Jézus mondta: „Elpusztítom [ezt] a házat és senki sem lesz képes újra
felépíteni […].”

72. Egy [ember] azon mondta neki: „Mondd meg a fivéreimnek, hogy osszák
meg apám javait velem.”
Azt mondta annak az embernek: „Uram, ki tett meg engem osztóvá?”
A tanítványaihoz fordult és azt mondta: „Nem vagyok osztó, igaz?”

73. Jézus mondta: „Az aratás nagy, ám a munkás kevés, ezért kérjétek meg
az aratás urát, hogy küldjön munkásokat a mezőkre.”

74. Ő mondta: „Uram, sokan vannak az itatóhely körül, de semmi sincs a

kútban.”

75. Jézus mondta: „Sokan állnak az ajtóban, ám azok, akik egyedül vannak
lépnek be a menyegzői kíséretbe.”
 76. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint a kereskedő, akinek egy
készlet árúja volt és gyöngyöt talált. Ez a kereskedő bölcs volt, eladta a készletét és
megvette magának csupán a gyöngyöt.”
Így van ez veletek is, keressétek az ő kincsét, mely kimeríthetetlen, mely
maradandó, ahol nincs moly, hogy megegye, féreg, hogy elpusztítsa.

77. Jézus mondta: „Én vagyok a fény, mely mindenek fölött van. Én vagyok
minden: minden belőlem származik és minden hozzám tér vissza.”
Hasíts el egy fát; ott vagyok.
Emeld fel a követ és megtalálsz ott engem.”

78. Jézus mondta: „Mért jöttetek ki vidékre? Látni egy nádat a szél által
lengetve? És látni egy embert puha ruhákba öltözve; [miként a ti] elöljáróitok és a
hatalmasságaitok? Ők öltöznek puha ruhákba és nem képesek megérteni az
igazságot.”

79. Egy nő a tömegben azt mondta neki: „Szerencsés a méh, mely hordott
téged és az emlő, mely táplált.”
Ő azt mondta [neki]: „Szerencsések azok, akik hallották az Atya szavát és
őszintén megfogadták. Mivel lesznek napok, amikor azt mondjátok: ’Szerencsés az
a méh, amely nem fogan meg és az emlő, mely nem ad tejet.’”

80. Jézus mondta: „Bárki, aki azért jön, hogy megismerje a világot, felfedezi
a testet, és aki felfedezte a testet, annak számára a világ nem méltó.”

81. Jézus mondta: „Aki meggazdagodott, uralkodjon, és akinek hatalma van,

mondjon le.”

82. Jézus mondta: „Bárki, aki mellettem van, a tűz mellett van, és aki messze
van tőlem, az messze van (az Atya) királyságától.”

83. Jézus mondta: „A képek láthatóak az emberek számára, ám a bennük

lévő fény elé van rejtve az Atya fényének képében. Ő elzárkózik, ez a kép azonban a
fényében rejtőzik.”
 84. Jézus mondta: „Amikor a képmásotokat látjátok, boldogok vagytok.
Amikor azonban azt a képeteket látjátok mely már létezésetek előtt megvolt és soha
nem hal meg és látható sem lesz, mennyi mindent kell hordoznotok!”

85. Jézus mondta: „Ádám nagy hatalommal és gazdagsággal jött, ám nem

volt méltó hozzátok. Ha méltó lett volna, nem [ízlelte volna meg a] halált.”

86. Jézus mondta: „[A rókáknak vannak] barlangjaik és a madaraknak

fészkeik, az emberi lényeknek azonban nincs helyük ahol lefekhetnek és
megpihenhetnek.”

87. Jézus mondta: „Milyen nyomorúságos az a test mely egy testtől függ, és
milyen nyomorúságos az a lélek, amely ettől a kettőtől függ.”

88. Jézus mondta: „A hírnökök és a próféták el fognak jönni és odaadják

nektek, ami a tiétek. Ti azonban azt adjátok nekik, amitek van, és azt mondjátok
magatoknak: ’Mikor jönnek majd el és viszik el, ami az övék?’”

89. Jézus mondta: „Miért mossátok meg a csésze külsejét? Hát nem értitek,
hogy az, aki elkészítette a belsejét az ugyanaz, mint aki a külsejét is elkészítette?”

90. Jézus mondta: „Gyertek hozzám, az igám kényelmes, és a uradalmam

enyhe, és pihenőt találtok magatoknak.”

91. Ők azt mondták neki: „Mondd meg nekünk ki vagy, higgyünk-e benned?”
Ő azt mondta nekik: „Vizsgáljátok a menny és a föld arcát, de nem juttok
annak felismerésére, ki van társaságotokban, és nem tudjátok, hogyan vizsgáljátok
meg a jelen pillanatot.”

92. Jézus mondta: „Keressetek és találtok.

A múltban azonban nem mondtam nektek dolgokat melyekről akkor
kérdeztetek engem. Most hajlandó vagyok ezeket elmondani, ám ti nem keresitek
őket.”

93. „Ne adjatok szent dolgot a kutyáknak, mivel a trágyadomb tetejére

vethetik. Ne vessetek gyöngyöket disznók [elé], mivel […] azt.”
 94. Jézus [mondta]: „Aki keres, talál, és [aki zörget] annak megnyittatik.”

95. Jézus mondta: „Ha van pénzetek, ne kamatra adjátok kölcsön. Inkább
olyannak adjátok, aki nem fogja visszafizetni azt.”

96. Jézus [mondta]: „Az Atya királysága olyan, mint egy nő. Vett egy kis
kovászt és [elrejtette] a tésztában, és nagy kenyér vekniket formált belőle. Bárki itt,
akinek két füle van, jobban teszi ha figyel!

97. Jézus mondta: „Az [Atya] királysága olyan, mint egy nő, aki magával vitt
egy [korsót] tele korpával. Miközben gyalogolt a hosszú úton, a korsó füle eltört és
a korpa kiszóródott mögötte [végig] az útra. Nem tudott erről; nem vette észre a bajt.
Amikor elérte a házát, letette a korsót és észrevette, hogy üres.”

98. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint az az emberi aki meg
akart ölni egy előkelőt. Amikor otthon volt, kihúzta a kardját és beledöfte a falba,
hogy kipróbálja, vajon elég erős-e a keze. Aztán megölte az elöljárót.”

99. A tanítványok azt mondták neki: „A fivéreid és az anyád kint állnak.”

Ő azt mondta nekik: „Azok, itt, akik azt teszik amit Atyám szeretne, azok a
fivéreim és az anyám. Ők azok, akik belépnek Atyám királyságába.”

100. Mutattak Jézusnak egy aranypénzt és azt mondták neki: „A római

birodalom emberei adót követelnek tőlünk.”
Azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, adjátok meg
az Istennek, ami az istené és adjátok nekem, ami az enyém.”

101. „Aki nem gyűlöli az [atyját] és az anyját, miként én teszem, nem lehet a
[tanítványom], és aki [nem] szereti az [atyját és] az anyját, miként én teszem, nem
leget az én [tanítványom]. Ami anyámat illeti […] az én igaz [anyám] adott nekem
életet.”

102. „Jézus mondta: „Átkozott farizeusok! Olyanok, mint egy marhák

jászlában alvó kutya: a kutya nem eszik és a marhákat sem hagyja enni.”
 103. „Elismerés azoknak, akik tudják, hogy hol fognak a lázadók támadni.
Cselekedhetnek, összegyűjthetik a császári javaikat, és felkészülhetnek, mielőtt a
lázadók megérkeznek.”

104. Azt mondták Jézusnak: „Jöjj, imádkozzunk ma és böjtöljünk.”

Jézus mondta: „Miféle bűnt követtem el, vagy mit nem cselekedtem meg?
Inkább, amikor a vőlegény elhagyja a menyegzői szobát akkor kell az embereknek
böjtölni és imádkozni.”

105. Jézus mondta: „Aki ismeri az atyát és az anyát a szajha gyermekének

fogják hívni.”

106. Jézus mondta. „Amikor a kettőt eggyé teszitek, Ádám gyermekeivé

váltok, és amikor azt mondjátok ’Hegy, mozdulj innen’, az el fog menni.”

107. Jézus mondta: „Az (Atya) királysága olyan, mint a pásztor, akinek száz
birkája volt. Egyikük, a legnagyobb, eltévedt. Ő otthagyta a kilencvenkilencet és
annak az egynek a keresésére indult, amíg meg nem találta. Amikor véget ért
vesződése, azt mondta a birkának: ’Jobban szeretlek, mint a kilencvenkilencet.’”

108. Jézus mondta: „Bárki, aki iszik a számból, olyanná válik, mint én; én
magam válok azzá az emberré, és a rejtett dolgok kinyilváníttatnak számára.”

109. „Jézus mondta: „Az (Atya) királysága olyan, mint az az ember, akinek
kincset rejtettek el földjén, de ő nem tudott róla. És [amikor] meghalt, ráhagyta a
[fiára]. A fiú [ugyancsak] nem tudott róla. Átvette a földet és eladta. A vevő szántani
ment [és felfedezte] a kincset, és elkezdett kamatra pénzt kölcsönözni mindenkinek,
akinek csak akart.”

110. Jézus mondta: „Aki megtalálta a világot és meggazdagodott, tagadja

meg a világot.”

111. Jézus mondta: „A mennyek és a föld fel fognak göngyölődni

jelenlétetekben, és bárki is, aki az élőből él, nem lát halált.”
Nem azt mondta Jézus: „Azok, akik megtalálják önmagukat, azok számára a
világ méltatlan?”
 112. Jézus mondta: „Átkozott a hús, amely a lélektől függ. Átkozott a lélek,
amely a hústól függ.”

113. A tanítványai azt mondták neki: „Mikor jön el a királyság?”

Nem akkor jön el, amikor figyelik. Nem mondható, ’Nézd, itt van!”,
vagy ’Nézd, ott van!’ Inkább, az Atya királysága elterjed a földön,, és az emberek
nem látják.”

[A következő mondást az eredeti gyűjteményhez későbbi időpontban toldották

hozzá:]

114. Simon Péter azt mondta nekik: „Vegyük rá Máriát, hogy elhagyjon
bennünket, mert nők nem érdemlik meg az életet!”
Jézus mondta: „Figyelj, vezetni fogom őt, hogy férfivá váljon, így ő ugyancsak a
férfiakra hasonlító élő szellemmé válhat. Mivel minden nő, aki férfivá teszi önmagát,
belép a Mennyek királyságába.”
 

 
Az Igazság Evangéliuma

Az igazság evangéliuma örömére szolgál mindazoknak, akik megkapták az

igazság Atyjától az ő ismeretének ajándékát a Logosz ereje által, aki a Teljességből
(Pleroma) származik, és aki benne van a gondolatban és az Atya tudatában; ő az,
akit „Megmentőnek” hívnak, hiszen ez a neve annak a munkának, melyet el kell
végeznie azok megváltása érdekében, akik nem ismerik az Atyát. Mivel az
evangélium neve a remény megtestesülése, hiszen azok fedezik fel, akik keresik őt,
mert a Mindenség is kereste őt akitől minden lett. Látjátok, a Mindenség őbenne
van, mely határtalan, elképzelhetetlen egy, aki jobb minden gondolatnál.

Az Atyával való nem törődés borzalmat és félelmet hozott. És a borzalom

olyan sűrűvé vált, mint a köd, hogy senki sem tudott látni. Emiatt a félelem
megerősödött. Ám hiábavalóan dolgozott anyagi lényegén, mivel nem ismerte az
igazságot. Szokásos formáját öltötte, miközben előkészült, erejében és
szépségében, az igazsággal egyenértékben. Ez akkor nem volt lealacsonyító
számára, a mérhetetlen, elképzelhetetlen egynek. Mivel mint semmik léteztek, ez a
borzalom és ez a feledékenység és a hamisságnak ez a formája; ugyanakkor ez a
létrehozott igazság változhatatlan, háborgathatatlan és tökéletes szépség.

Ezért ne vegyétek a tévedést túlságosan szigorúan. Így mivel nincs gyökere,

a ködben volt, az Atyát illetően, elfoglalva előkészületi munkákkal és
feledékenységgel és félelmekkel abból a célból, hogy ezáltal elcsábítsa azokat akik
középen vannak és fogságba vesse őket. A tévedés feledékenysége nem
nyilváníttatott ki. Nem vált fénnyé az Atya mellett. A feledékenység nem létezik az
Atyával, habár miatta létezik. Ami benne létezik, az a tudás, mely kinyilváníttatott,
hogy a feledékenység elpusztuljon és hogy megismerhessék az Atyát. Mivel a
feledékenység azért létezik, mert nem ismerték meg az Atyát, ha megismernék az
Atyát, attól a pillanattól a feledékenység megszűnne.

Ez az ő evangéliuma, akit keresnek, melyet a tökéletesnek nyilvánított ki az

Atya kegyelme által, mint rejtett misztériumot, Jézus a Krisztus. Ő általa ő
megvilágosította azokat, akik sötétségben voltak, a feledékenység miatt. Ő
megvilágította őket és utat adott nekik. Emiatt a tévedés megharagudott rá, és
üldözni kezdte. (Jézus) kifárasztotta (a tévedést) ezért (az) erőtlenné tette (őt).
Keresztre szögezték. Az Atya tudásának gyümölcsévé vált. Ő azonban nem
pusztította el őket, mert ettek belőle. Ő inkább megörvendeztette azokat, akik ettek
belőle, e felfedezése miatt.

És ami őt illeti, megtalálta őket önmagában és ők megtalálták őt

önmagukban, a határtalan, elképzelhetetlen egyet, mely a tökéletes Atya, aki a
Mindenséget alkotta, akiben minden benne van, és akiben hiányt szenved a
Mindenség, hiszen visszafogta önmagát az ő tökéletességükben, melyet nem adott
meg a teljesség számára. Az Atya nem volt féltékeny. Miféle féltékenység van
valójában őközte és a tagjai között? Még ha az Eón megkapta volna is az ő
tökéletességüket, nem lettek volna képesek megközelíteni az Atya tökéletességét,
mivel megtartotta a tökéletességüket magának, úgy adván nekik, mint a hozzá
visszatéréshez vezető utat, és mint tudást, egyediséget a tökéletességben. Ő az
egyetlen aki a Mindenséget elrendezte és akiben a Mindenség létezik és akiből a
Mindenség hiányt szenved. Mint az, akinek a néhányak közül nincs tudása, arra
vágyott, hogy ismerjék őt és szeressék őt. Ezért, mi az, amiben a Mindenség hiányt
szenved, ha nem az Atya ismerete?

Vezetővé vált, csendes és szabad volt. Egy iskola közepére jött és mondta a
Szót, mint egy tanító. Azok, akik a saját becslésük szerint bölcsek voltak,
teszteknek tették ki. Ő azonban megfosztotta őket hitelüktől, kiderült, üresfejűek.
Gyűlölték őt, mert valóban nem voltak bölcs emberek. Aztán kisgyerekek is jöttek,
azok, akik birtokolták az Atya tudását. Amikor megerősödtek, megtanították nekik
az Atya arcának megjelenéseit. Eljöttek, hogy megismerjék és megismertették velük.
Dicsőítették őket és dicsőséget adtak. Szívükben az Élet élő könyve testesült meg,
a könyv, amelyet az Atya gondolatában és tudatában írtak, a Mindenség létrehozása
előttről, mely az ő felfoghatatlan részében van.

Ez az a könyv, melyet senkinek sem állt lehetőségében elvenni, hiszen az ő

számára volt megőrizve, aki elveszi és elpusztíttatik. Senki sem képes
megtestesülni azok közül, akik hisznek a megváltásban amíg nem jelent meg ez a
könyv. Ezért, a könyörületes és hűséges Jézus türelmes volt az ő szenvedésében,
amíg el nem vette a könyvet, mivel tudta, hogy az ő halála életet jelent sokaknak.
Pontosan ugyanez a helyzet egy végrendelettel, melyet még nem bontottak fel, a
ház elhunyt urának vagyonáról, elrejtették (a végrendeletet), ugyanígy van a
Mindenséggel kapcsolatban is, szintén el volt rejtve, amíg a Mindenség Atyja
láthatatlan volt és kivételes önmagában, akiben minden tér forrása. Emiatt jelent
meg Jézus. Elvette a könyvet, ami az övé. Keresztre szögezték. Hozzá rögzítette az
Atya akaratát a keresztre.
 Óh, milyen nagyszerű tanítás! Ő megalázta önmagát, egészen a halálig,
habár az örök életbe öltözött. Megfosztotta önmagát ezektől a romlandó rongyoktól,
felöltöztette önmagát a megvesztegethetetlenséggel, melyet senki sem vehet el tőle.
A félelmek üres birodalmába belépvén elhaladt azok előtt akiket a feledékenység
lecsupaszított, birtokolván a tudást és a tökéletességet, kinyilvánítván azokat a
dolgokat melyek az Atya szívében vannak, azért, hogy azok bölcsességévé váljon,
akik megkapták az útmutatást. Ám azokat, akiket tanítani fognak, az élőket, akinek
neve fel van írva az élet könyvében, maguk számára tanulván, hogy megkapják az
útmutatást az Atyától, újra őfelé forduljanak.

Mivel a Mindenség tökéletessége az Atyában van, ezért szükségszerű, hogy

a Mindenség alámerüljön benne. Ezért, ha valakinek tudása van, akkor megkapja
ami hozzá tartozik, és magához vonja. Az, aki tudatlan, fogyatékkal él, és ez
hatalmas fogyatékosság, hiszen hiányában van annak, ami tökéletessé teszi. Mivel
a Mindenség tökéletessége az Atyában van, szükségszerű, hogy a Mindenség
elmerüljön benne és mindenki aki megkap dolgokat, az övéből kap. Először
nyilvántartásba veszi dolgait, előkészítvén őket arra, hogy odaadják azoknak, akik
tőle származnak.

Azok neve, akiket legelőször ismert meg, a legutoljára lettek meghívva, így
az, akinek tudása van, az, akinek az Atya kimondotta a nevét. Ami pedig azt illeti,
akinek nevét nem mondták ki, tudatlan. Nos, hogyan fogja valaki meghallani, hogy
kiejtették a nevét? Az, aki megmarad tudatlannak, amíg a vég be nem következik, a
feledékenység teremtménye és vele együtt pusztul el. Ha nem így lenne, miért ne
lenne ezeknek a nyomorultaknak neve, miért ne lenne hangjuk? Ezért, ha valakinek
tudása van, felülről származik. Ha hívják, meghallja, válaszol, és arrafelé fordul, aki
hívta őt, és felemelkedik hozzá, és tudja, ő az aki hívta. Mivel tudása van, teljesíti az
ő akaratát, aki hívta. Vágyik arra, hogy kedvére tegyen és nyugalmat találjon. Egy
bizonyos nevet kap. Ő, aki ekképpen tudást kap, tudja honnan jött és hová tart. Oly
módon tudja ezt, mint az az ember, aki megrészegült, és elfordult ittasságától és
megérkezett önmagához, újraépítette ami az övé.

Sokakat elfordított az eltévelyedéstől. Előttük ment a saját helyeikre,

melyekről eltávoztak, amikor megtévedtek, az ő mélységei miatt, aki körülvesz
minden helyet, miközben nem létezik semmi ami őt körülvenné. Nagyszerű csoda
volt, hogy ők az Atyában voltak, anélkül, hogy ismerték volna és ott tudták hagyni
saját dolgaikat, mivel nem voltak képesek tartalmazni őt és megismerni őt, akiben
voltak, hiszen valójában az ő kívánsága még nem született meg. Mivel
kinyilvánította ezt, mint tudást, amellyel valamennyi emanációja egyetértett,
nevezetesen, az élet könyvének ismeretével, melyet kinyilvánított az Eónoknak,
végül leveleiben, megmutatván nekik, nem csupán magánhangzókról és
mássalhangzókról van szó, hogy az ember elolvashassa őket, és gondolhasson
valami jelentés nélküli dologra; éppen ellenkezőleg, ezek a levelek az igazságot
hordozzák. Akkor nyilvánították ki őket amikor ismertekké váltak. Minden egyes
levél egy tökéletes igazság, mintegy tökéletes könyv, mivel ezeket a leveleket az
egység keze írta, hiszen az Atya írta őket az Eónok számára, tehát aki megismeri az
ő leveleinek jelentését, megismerheti magát az Atyát.

Miközben az ő bölcsessége összekapcsolódik a Logosszal (Igével), mivel

tanítása pedig kifejezi azt, a tudása kinyilatkoztatik. A Megtiszteltetése
korona. Hiszen boldogsága összhangban van vele, dicsősége felmagasztalja.
Kinyilatkoztatja az ő képét. Elnyeri az ő nyugalmát. Szeretete testi formát ölt
körülötte. Bizalma körbefolyja. Így az Atya igéje behatol Mindenekbe, a szívének
gyümölcse lesz és kinyilvánítja az ő kívánságát. Támogatja a Mindeneket.
Kiválasztja és felveszi a Mindenek alakját, megtisztítja azt, és visszatérésre készteti
az Atyához és az Anyához, a végtelen édesség Jézusa. Az Atya feltárja szívét, mivel
a szíve a Szent Szellem. Kinyilvánítja rejtett önmagát, mely a fia, így az Atya
könyörületessége által az Eónok megismerhetik őt, befejezhetik fárasztó
kutatásukat az Atya után, és megpihenhetnek őbenne, tudván, hogy ez a nyugalom.
Miután kitöltötte ami tökéletlen volt, letette az alakját. Az alakja a világ, melyet
szolgált. Mivel irigység és viszály van, ezért tökéletlenség van, ám ahol egység, ott
tökéletesség. Mivel pedig ez a tökéletlenség azért jött létre, mert nem ismerték az
Atyát, amikor tehát megismerik az Atyát, a tökéletlenség, attól a pillanattól kezdve,
meg fog szűnni. Miként az ember tudatlansága eltűnik, ha ismereteket gyűjt, és
miként a sötétség eltűnik, amikor megjelenik a fény, így a tökéletlenséget
megszünteti a tökéletesség. Természetesen, attól a pillanattól kezdve, testi forma
nem jön létre többé, hanem megszűnve beleolvad az egységbe. Mostanra
munkásságuk szétszóródva hever. Idővel az egységesség betölti az üres helyeket.
Ez azt jelenti, az egyesüléskor mindenki megérti önmagát. Eszerint megtisztítja
önmagát a tudás által, a széttartás helyett az egység felé fordul, elpusztítva az
anyagot önmagában mint a tűz a sötétséget a fénye által, a halált az élet.

Természetesen, ha ezek a dolgok megtörténnének mindannyiunkkal,

hasznos lenne számunkra, hogy elgondolkozzunk a Mindenekről, azért, hogy a ház
boldoggá és csendessé váljon az egységért. Miként azok az emberek, akik
elköltöznek szomszédságukból, ha van néhány rossz edényük szerte, általában
összetörik őket. Mindazonáltal nem éri veszteség a házigazdát, hanem örvendezik,
hiszen ezzel a hellyel ellentétben, ahol hiányosak az edények van olyan, ahol
teljességgel tökéletesek. Mivel ez az ítélet, mely fentről jön és amely minden egyes
embert érint, a kirántott kétélű kard elvágja ezt az oldalt és azt. Amikor ez
megvalósul, úgy gondolom, az Ige, aki ott van azok szívében, akik kinyilvánították –
nem pusztán egy hang volt, hanem testté vált – hatalmas zavar támadt az edények
között, néhányat kiürítettek, másokat megtöltöttek: némelyikről gondoskodtak,
másokat eltávolítottak; néhányat megtisztítottak, másokat összetörtek. Minden hely
megrázkódott és zavar támadt mivel sem lélekjelenlétük, sem stabilitások nem volt.
Eltévelyedés támadt, nem tudván mit kellene tenni. Baj támadt; panaszkodás;
önmagába zárkózás, nem tudás. Amikor a tudás, mely megsemmisítője, teljes
kisugárzásával közeledett, az eltévelyedés kiürült, mivel semmi sem maradt benne.
Megjelent az igazság; minden megnyilvánulása felismerte. Köszöntötték az Atyát
tökéletes hatalmukkal, mely egyesíti őket az Atyával. Mindegyikük szereti az
igazságot, mert az igazság az Atya szája. A nyelve a Szent Szellem, aki egyesíti őt
az igazsággal, összekapcsolván őt az Atya szájával, a nyelve által, abban az időben,
amikor megkapja a Szent Szellemet.

Ez az Atya megtestesülése és kinyilatkoztatása az Eónjainak.

Kinyilatkoztatta rejtett önmagát és megmagyarázta. Annak aki van, ki az aki létezik,
ha nem az Atya önmaga? Minden tér az ő megnyilvánulása. Tisztában vannak vele,
hogy tőle származnak, mint gyerekek a tökéletes férfitól. Tudják, soha nem öltöttek
volna alakot, soha nem kaptak volna nevet, mindezeket a dolgokat az Atya alkotta.
Ha ők abban az időben az ő tudása révén alakot öltenek, habár teljes mértékben
őbenne vannak, nem ismernék őt. Az Atya azonban tökéletes. Minden őbenne lévő
teret ismer. Ha úgy tetszik neki, kinyilatkoztat bárkinek, akinek az a vágya, hogy
alakot kapjon tőle, és nevet kapjon tőle; és akkor nevet ad neki, és létezést ad
számára. Azok, akik még nem léteznek, tudatlanok vele szemben, aki megalkotta
őket. Nem mondom ezért azt, hogy akik még nem léteznek, semmi lennének. Ám ők
őbenne vannak, kinek vágya, hogy létre jöjjenek amikor örvendezik, hasonlatosan
az eseményhez, mely megtörténik. Egyrészről tudja, mielőtt bármi is
kinyilatkoztatásra kerül, mit fog létrehozni. Másrészről, a gyümölcs, melyet még
nem nyilatkoztattak ki, nem tud semmit, és ő is semmi. Csak puszta tér
mindegyikük, a maguk részéről, az Atyában, ahonnan a létezésbe jutnak, aki, a
maga részéről, megalapította ezt számukra a nemlétezésből. […] ő aki egyáltalán
nem létezik, soha nem fog létezni.
 Mi az tehát, amit elvár tőlük, hogy gondoljanak? „Olyan vagyok mint az
éjszaka árnyéka és fantomja.” Amikor eljön a reggel, mindenki tudni fogja, a félelem,
amit megtapasztalt, lényegében semmi. Ezért, tudatlanok voltak az Atyával
szemben, ő az egyetlen, akit nem láttak. Mivel félelem volt és zavar és
bizalmatlanság és tétovázás és megosztottság, számos, általa kigondolt
szemfényvesztés, az előbb említettek is, valamint a puszta tudatlanság – mintha
mélyen aludnának, és rémálmok áldozataiként találnák önmagukat. Vagy létezik
olyan hely, ahová elszökhetnek vagy erejük fogytán, olyan állapotba kerülnek, hogy
meghatározatlan dolgokra kényszerülnek. Vagy részt vesznek ütlegelésekben, vagy
ők maguk szenvednek horzsolásokat. Vagy alázuhannak magas helyekről, vagy
átrepülnek az égen, habár egyáltalán nincs szárnyuk. Más időkben, úgy tűnik,
mintha bizonyos emberek megpróbálták volna megölni őket, habár senki sem
üldözte őket; vagy ők maguk gyilkolták meg a mellettük lévőket, mivel
bemocskolódtak az ő vérük által. Addig a pillanatig, amíg azok, akik mindezeken a
dolgokon végig nem mennek – úgy vélem, ők, akik megtapasztalták mindezeket az
zavarosságokat – felébrednek, semmit sem látnak, mivel az álmok semmit sem
jelentettek. Így hát azok, akik eldobják maguktól a tudatlanságok, mint a birkák
teszik, nem kapnak bizonyságot semmiről, sem a tulajdonságairól, sem a
valóságról, azonban lemondanak róluk, mint az éjjeli álom, és meggyőződnek róla,
az Atya tudása jelenti a hajnalt. Így lesz az, hogy mindegyikük cselekszik, mintha
aludtak volna, amíg nem törődött velük, amikor azonban eljött a megértés, mintha
felébredtek volna. És boldog az az ember, aki magára talál és felébred. Valójában
áldott az, aki felnyitja a vaknak a szemét.

És a Szellem eljött hozzá nagy sietve és felemelte őt. Kezét nyújtván annak,
aki hason fekszik a földön, határozottan lábra állítván őt, mivel még nem kelt fel.
Odaadta neki az Atya tudásának jelentését és fiának kinyilatkoztatását. Amikor
pedig látták és hallották ezt megengedte nekik, hogy megízleljék, megszagolják és
megragadják szeretett fiát.

Megjelent és megismertette velük az Atyát, a határtalan egyet. Serkentette

őket azzal, ami az értelemben van, miközben az ő akaratát hajtotta végre. Sokan
megkapták a fényt és felé fordultak. Az anyagi ember azonban idegen volt számára
és nem észlelték megjelenését és nem ismerték fel őt. Mivel a hús képmásában jött
el, és semmi sem akadályozta útján, hiszen romolhatatlan és korlátozhatatlan volt.
Továbbá, miközben új dolgokat mondott, beszélt arról, mi van az Atya szívében,
kinyilvánította a hibátlan szavakat. A fény szólalt meg szájából, és a hangja életet
teremtett. Gondolatot adott nekik és megértést és kegyelmet és megváltást és a
határtalan Atyától származó erő Szellemét és édességet. Megszüntette a büntetést
és korbácsolást, mert ezek voltak azok, melyek a kegyelem szükségében lévőket
eltévelyítették tőle tévedésben és láncokban – és ő hevesen elpusztította ezeket és
tudással látta el őket. Ő lett az út azok számára akik eltévelyedtek, és a tudás
azoknak, akik tudatlanok voltak, a felfedezés azoknak, kik kutattak, és a támasz
azoknak kik megremegtek, a tisztítás azoknak, kik tisztátalanok lettek.

Ő a pásztor, aki hátrahagyta a kilencvenkilenc birkát, melyek nem

bitangoltak el, és elment megkeresni azt az egyet, amely elveszett. Őrvendezett
amikor megtalálta. Mivel a kilencvenkilenc a bal kéz száma, mely birtokolja. Abban
a pillanatban azonban amikor megtalálja az egyet, az egész szám átmegy a jobb
kézbe. Így tehát vele van, akinek hiányzik az egy, ez az egész jobb kéz, mely
magához vonzza a hiányosságot, megszerzi a baloldalról és átviszi a jobbra. Ezen a
módon a szám százzá válik. Az a szám jelzi az Atyát.

Még Szombaton is dolgozott a birkáért, melyet az árokba zuhanva talált.

Megmentette a birka életét, kihozta az árokból, azért, hogy teljes egészében
megértsétek a Szombat lényegét, ti, akik birtokában vagytok a teljes megértésnek.
Ez az a nap, melyhez nem illik a megváltás tétlenkedése, ezért beszélhettek erről a
mennyei napról, melynek nincs éjjele, és a Nap nem nyugszik le, merthogy
tökéletes. Mondjátok tehát szívetekben, ti vagytok ez a tökéletes nap, és tibennetek
van a fény, mely soha nem időzik hiába.

Beszéljetek az igazságról azoknak, akik kutatják azt és a tudásról, akik

tévedésben élnek, és bűnt követtek el. Állítsátok biztos lábra azokat, akik remegnek
és nyújtsátok kezeteket a betegek felé. Lakassátok jól az éhezőket és nyugtassátok
meg a bajbajutottakat. Fogadjátok be a szerető embereket. Rázzátok fel és
ébresszétek fel azokat, akik alszanak. Mivel ti vagytok az értelem, mely bátorít. Ha
az erősek ezt az utat követik, még erősebbek lesznek. Irányítsátok figyelmetek
önmagatokra. Ne foglalkozzatok más dolgokkal, nevezetesen, melyeket
eltávolítottatok önmagatokból, melyeket elvetettetek. Ne térjetek vissza hozzájuk,
hogy elfogyasszátok őket. ne legetek moly-evők. Ne legyetek féreg-evők, mivel már
megszabadultatok tőlük. Ne legyetek a gonoszság helye, mivel már elpusztítottátok
őt. Ne erősítsétek legutóbbi gátjaitokat, mert ez elítélendő. Mivel a törvény nélküli
ember - semmi. Többet árt önmagának, mint a törvény. Ezért egyedül végzi
munkáját, mivel törvény nélküli ember. Aki azonban, mert tiszteli a törvényt, mások
között munkálkodik. Teljesítsétek az Atya szándékát, mert belőle valók vagytok.
 Mivel az Atya szívélyes és a kívánsága jó. Ismeri azokat a dolgokat, melyek a
tieitek, így megpihentethetitek magatokat köztük. Mivel a gyümölcsök alapján
ismerik meg a dolgokat, melyek a tieitek, az Atya gyermekeit, és az ember
megismeri az ő illatát, hogy ti az ő támogatásának kegyelméből származtok. Ezért
az Atya szereti az ő illatát, és az megtestesíti önmagát minden helyen; és amikor
anyaggal keveredik, odaadja illatát a fénynek, és leszállásra készteti nyugalmába
minden formájában és minden hangjában. Mivel nincs olyan orrcimpa, mely érezné
az illatot, hanem a Szellem az, mely véghezviszi az illat érzékelését és maga szívja
be önmaga számára és elmerül az Atya illatában. Ő az valójában, aki helyet ad
ennek, és ő teszi ezt arra a helyre, ahonnan származik, az első illatban, mely hűvös.
Ez a valami a fizikai formában, emlékeztet a hideg vízre, mely […] mióta a talajban
van, mely nem kemény, melyről aki látja, így gondolkodik: „ez föld”. Azután újra
lágy lesz. Ha a lélegzetet vesszük, általában meleg. A hűvös illat, ezek szerint, a
megosztottságból fakad. Amiatt az ok miatt Isten eljött és elpusztította a
megosztottságot, és elhozta a forró szeretet Teljeségét, ezért a hideg nem térhet
többé vissza, viszont a Tökéletes Gondolat egysége uralkodik.

Ezek tehát az Teljesség megtalálása Evangéliumának szavai azok számára,

akik megváltásra várnak, mely a fentiekből ered. Amikor a reményük amire várnak,
a várakozók – ők azok, akik hasonlatosak ahhoz a fényhez, mely nem vet árnyékot,
akkor, abban az időben úgy volt, elérkezik a Teljesség. Az anyag tökéletlensége
azonban nem az Atya korlátozott volta miatt van, aki a tökéletlenség korában jött el.
És így, senki sem mondhatja, hogy a romolhatatlan Egy ennek okáért fog eljönni.
Az Atya mélysége azonban növekszik, és a hibás gondolat nincs ővele. Mindez az
elbukás témája és a készenlét témája, hogy kiálljunk annak ismerete mellett, aki
eljött hozzá és aki visszafordult.

Ezért a visszafordulást „bűnbánatnak” nevezik. Ezen okból, romlatlanságot

lélegeztek be. Követte őt, aki bűnös volt, azért, hogy nyugalmat találjon. A
megbocsátás az, amely megmarad a fénynek a tökéletlenségben, a Teljesség szava.
Mivel az orvos arra a helyre siet, ahol betegség van, mivel arra a tudásra vágynak,
mellyel ő rendelkezik. A beteg ember tökéletlen állapotban van, de nem rejti el
magát, mivel az orvos tevékenysége az, amiben hiányt szenved. Ebben az esetben
a tökéletlenséget a Teljesség tölti ki, mely nem rendelkezik tökéletlenséggel, melyet
kivetett magából azért, hogy eltölthesse azt, aki nem tökéletes, ezért elragadja őt a
kegyelem ezután arról a helyről, mely tökéletlen és nem kegyelemmel teli. Emiatt
sorvadás következik be azon a helyen, amelyik nem kegyelemmel teli, a helyen,
ahol az ember túl kicsi, aki tökéletlen, fogva tartatik.

Teljességként nyilatkoztatta ki önmagát; azaz az igazság fényének

megtalálása, mely őrá süt, mivel ő változhatatlan. Ezért, akiknek nehézséget okoz
Krisztusról beszélni a körükben, ezért ellenszolgáltatást kapnak, felkeni őket a
kenőccsel. A kenőcs az Atya irgalma, aki kegyelmet gyakorol rajtuk. Ám azok akiket
megkent, azok, akik tökéletesek. Mivel a megtöltött edények azok, melyeket szokás
szerint kenésre használnak. Amikor azonban felkenés véget ér, Az edény általában
kiürül, és tökéletlenségének oka a kenőcs elfogyása. Ezért lélegzetet is csak az ő
általa birtokolt hatalom révén lehet venni. Azonban az, aki mentes a
tökéletlenségtől – az ember senkiben sem bízhat rajta kívül, és senki sem tölthet ki
semmit. Ezért azonban ami tökéletlen, a tökéletes Atya által lesz újra eltöltve. Ő jó.
Ismeri a palántáit, hiszen ő az, aki elültette őket a Paradicsomában. És az ő
Paradicsoma az ő megnyugvásának helye.

Ez az Atya gondolataiban a tökéletesség és ezek a szavak az ő tükröződései.

Minden egyes szava az ő kívánságának munkálkodása, az ő Igéjének
kinyilvánításában. Mivel tudatának mélységében voltak, az Ige, volt az első aki
létrejött, okozta megjelenésüket, együtt az értelemmel, mely kivételes szavakat
mond a csendes kegyelem révén. Úgy nevezték „gondolat”, mivel benne voltak,
mielőtt elkezdtek megtestesülni. Ez történt azután, mivel ez volt az első, mely
megszületett – abban a pillanatban az ő kívánságának örömére, aki óhajtotta őt, és
az Atya kívánságára, mely nyugalomban volt, s őt megelégedéssel töltötte el.
Semmi sem történik nélküle, semmi sem következik be az Atya kívánsága nélkül. Az
ő kívánsága azonban felfoghatatlan. A kívánsága a jele, ám senki sem ismerheti ezt,
és senki számára sem lehetséges, hogy erre összpontosítson, annak okán, hogy
birtokolhassa. Azonban amire vágyik, abban a pillanatban létrejön, mihelyt vágyik
rá – még akkor is, ha annak látványa senki számára nem kellemes: akkor is Isten
kívánsága. Mivel az Atya ismeri mindennek a kezdetét miként a végét is. Mikor
pedig elérkezik a vég, az arcuknak szegezi a kérdést. A vég, mint látható, az ő
felismerése, aki rejtett, aki pedig az Atya, akitől a kezdet ered és akihez minden
visszatér, aki tőle származik. Hiszen nevének dicsőségére és örömére testesültek
meg.

És az Atya nevében van a Fiú. Ő az aki a kezdetben nevet adott neki, aki tőle
származik – ő ugyanaz – és fiának nemzette őt. Neki adta a nevét, mely hozzá
tartozott -, ő, az Atya, aki mindent birtokol, ami körülötte létezik. Ő birtokolja a
nevet; őneki van fia. Lehetséges számukra, hogy lássák őt. A név azonban
láthatatlan, mivel önmaga egyik misztériuma láthatatlannak, akinek szándéka eljutni
a fülekhez, hogy teljességgel betöltse az Atya közbenjárásával. Továbbá, mivel az
Atya lényegéből fakadóan neve kimondhatatlan, a fia által kerül az
kinyilatkoztatásra. Így aztán, a név hatalmas.

Akkor ki lehet képes kimondani a nevét, ezt a hatalmas nevet, kivéve őt

magát, akihez a név tartozik, és a név fiai, akikben az Atya neve megpihen, és akik
önmaguk egymás után megpihennek az ő nevében, hiszen az Atyának nem volt
kezdete. Ő az aki egyedül nemzette ezt önmagának, mint egy nevet a kezdetben,
mielőtt megalkotta az Eónokat, így hogy az Atya fölötte áll a fejüknek, mint
uralkodóé – így ez a valódi név, melyet biztosít az ő elöljárósága és az ő tökéletes
hatalma. Mivel a név nem lexikonokból származik, sem pedig valamilyen általános
névadás révén ered, azonban láthatatlan. Ő egyedül adott nevet önmagának, mivel
ő egyedül látta ezt, s mivel ő volt egyedül képes önmaga megnevezésére. Mivel aki
nem létezik, annak nincs neve. Milyen nevet adhatna valaki neki aki nem is létezett?
Mindamellett, ő aki létezik valamint a neve is, és ő egyedül ismeri azt, és neki
egyedül az Atya adott nevet. A Fiú ez a név. Ő – éppen ezért –, nem tartotta
titokként rejtve, a fiú tehát megszületett. Ő maga adott nevet számára. A név, mivel
az Atyától származik, pontosan az a név lehet csak, hogy az Atya Fia. Másképpen,
hol nyílna rá lehetőség nevet találni – az Atyán kívül? Ám valaki esetleg azt
mondhatja egyszer a társának: „Ki adhat nevet annak, aki őelőtte létezett, hiszen
valójában a gyerekek sem kaphatják mástól a nevüket, mint aki világra hozza őket.”

Mindenek felett, ezek után igen fontos számunkra, hogy meggondoljuk a

következő dolgot: Mi a név? A valódi név. Ez valójában az a név, mely az Atyától
származik, mivel ő az, aki birtokolja a nevet. Ő azonban, miként az látható, nem
kapja kölcsön a nevet, miként más esetekben van, a forma miatt, amiben minden
egyes létező meg lesz teremtve. Így azután a név, hiteles név. Nincs senki más,
akinek adhatta volna. Azonban megmaradt megnevezetlenül, kimondhatatlannak,
addig a pillanatig, amíg ő, aki tökéletes, meg nem nevezte saját magát, és ő volt az
egyedüli, aki képes volt kimondani az ő nevét, és meglátni. Amikor mindez
megelégedéssel töltötte el őt, azután, hogy a fiáé lesz az általa kimondott név és
amikor ezt a nevet adta neki, ő, aki a mélységből jött, beszélt az ő titkairól, mivel
tudta, hogy az Atyja az abszolút jóság. Ezért, valójában, elküldte ezt a különleges
egyet, hogy beszéljen a hellyel kapcsolatosan, és az ő nyugalmának helyéről,
 ahonnan származik, és hogy dicsőítse a Teljességet, nevének nagyszerűségét, és
az Atyjának édességét.

Mindenki a hellyel összefüggésben fog beszélni, ahol megszületett, és azzal

a régióval is, amelytől ő az ő elsődleges létezését kapta, s ahová sürgeti
visszatérését. És abból a helyből akar – a helyből, ahol volt – mert megízlelte azt a
helyet, amint táplálták és felnövekedett. A saját megpihenésének helye az ő
Teljessége. Az Atyától származó minden kisugárzás ezért Teljesség, és minden
kisugárzásának megvan a maga gyökere az egyben, aki okozója annak, hogy belőle
növekedjenek. Ő kijelölte a határt. Ők egyénenként testesültek meg, azért, hogy a
saját gondolataik legyenek mivel azon a helyen, ahol kiterjesztették gondolataikat a
gyökereikből, felemelte őket minden magasságon át az Atyához. Elérték a fejét,
mely nyugalmat nyert általuk, és ottmaradtak közel hozzá, azért, hogy
elmondhassák, részeseié váltak arcának azáltal, hogy körbeölelték. Azonban az
effélék közül nem testesültek meg, mert nem emelkedtek felül önmagukon. Nem
fosztották meg őket az Atya dicsőségétől sem, és nem is gondoltak rá, mintha kicsi,
keserű vagy mérges lenne, hanem tökéletesen jó, megzavarhatatlan, édes, minden
tér ismerője mielőtt létezni kezdett, és semmiféle utasításra sincs szüksége. Ilyenek
azok, akik birtokolnak valamit a mérhetetlen nagyságából, miközben magukhoz
szorítják ezt a különleges és tökéletes egyet, aki értük létezik. És nem mennek le
Hadészba. Nem lesznek irigyek és nem is gyászolnak, nem lesz köztük halál.
Megpihennek azonban őbenne, aki nyugalomban van, anélkül, hogy belefáradnának
saját magukba vagy feladnák az igazság kutatását. Éppen ellenkezőleg, ők maguk
az igazság és az Atya bennük van, és ők az Atyában vannak, hiszen ők tökéletesek,
elválaszthatatlanok tőle, aki valóban jó. Semmiben sem szenvednek hiányt
semmiféle módon, azonban nyugalmat és felfrissülést kapnak a Szellemtől. És
figyelnek a gyökerükre, ráérnek önmaguk számára, ők, akiben megtalálja a
gyökerét, és nem szenved veszteséget lelke.

Ilyen az áldott helye; ez az ő helyük. A többiek kedvéért pedig, azután, ismerjék meg,
az ő helyükön, hogy az nem illik hozzám, miután a többiek azon a helyen voltak, nincs
mit többet mondani. Ám ő az az egy, akiben leszek, azért, hogy higgyek magamban,
minden pillanatban, a Mindenek Atyjának, és az igaz fivéreknek, akik révén az Atya
elhalmoz, és akik középpontjában semmi sem hiányzik őbelőle. Ők azok, akik
megtestesítik önmagukat, mivel az igaz és örök életben vannak és a tökéletes fényről
beszélnek, eltöltve az Atya magjával, és mely a szívükben van és a Teljességben,
miközben a Szellem örvendezik benne és dicsőíti őt, akiben volt, mert az Atya jó. És a
gyermekei tökéletesek és érdemesek a nevére, mert ő az Atya. A gyermekek az ő
fajtájából olyanok, akiket szeret.
 
Az arkónok természete

Ami az elöljárók valós természetének leírását illeti, az Igazság Atyjának

szelleme (inspirálta őket), a nagyszerű apostol – utalván a „sötétség elöljáróira” –
elmondta nekünk, hogy „A mi küzdelmünk nem a hús és a vér ellen irányul, hanem
az univerzum elöljárói ellen, és a bűn szelleme ellen.” Elküldtem ezt (neked) mivel
érdeklődsz az elöljárók valós természete iránt.

A vezetőjük vak; mivel hatalma és tudatlansága és önteltsége, ahogy

mondta, hatalmához tartozik, „Én vagyok az, aki az Isten; senki más nem létezik
rajtam kívül.” Amikor ezt mondta; bűnt követett el a teljesség ellen. És ezek a
szavak felkeltették a romolhatatlanságot; és hang hallatszott, mely a
romolhatatlantól jött, mondván: „Tévedsz Samael” – ami annyit tesz „a vakság
istene.”

A gondolatai vakká lettek. És, kitaszítva hatalmát – ami nem más, mint
istenkáromlás amit mondott – üldözte a káoszba és a mélységbe, az anyja, a
Pisztisz Szófia (Hit és bölcsesség) felbujtására. És ő (a nő a férfi) minden egyes
leszármazottja számára otthont teremtett kényelemben, az ereje által – a fent lévő
birodalmak mintája alapján, elkezdvén a láthatatlan világot láthatóvá átformálni.

Amint a romolhatatlan letekintett a vizek vidékére, képe (a nőé) megjelent a

vizekben, és a sötétség hatalmasságai beleszerettek. Ám ők nem tudták megtartani
a képet, mely a vizekben jelent meg számukra, a gyengeségük miatt – mivel azok a
lények, akik lélekkel bírnak nem képesek birtokolni olyasmit, ami szellemmel bír –
mivel ők alulról származtak, ez pedig (a kép) felülről. Ez az ok, amiért a
„romolhatatlan letekintett a vidékre (stb.)”: ezért az Atya kívánsága által, elhozta (a
nő) a mindenséget a fénnyel való egyesülésbe.

Az uralkodók terveket fektettek le és azt mondták: „Jöjjetek, alkossunk férfit

mely a föld talajából lesz való.” Megmintázták teremtményüket, az egészében a
földből valót. Most az uralkodók […] testet […] nekik van […] nő […] van […] a
vadállat arcával. Aztán vettek egy keveset a föld talajából és megmintázták a férfi
testét az ő testük nyomán, és az Isten képe alapján, mely megjelent számukra a
vizekben. Azt mondták: „Gyertek, vegyük birtokba őt, a formája által, melyet
lemásoltunk, hogy megláthassa férfi hasonmását […], és hogy birtokolhassuk a
formája által, melyet lemásoltunk.” – nem értvén meg az Isten erejét hatalom
nélküliségük miatt. És az arcába lehelt; és a férfi lelket kapott (és ottmaradt) a
földön számos napon át. Azonban nem tudták őt felkelteni, mivel hatalom nélküliek
voltak. Miként a viharban a szél, kitartóak voltak (a fújásban), megpróbálták hát
megragadni azt a képet, mely megjelent számukra a vizekben. És nem tudták (a kép)
hatalmát felismerni.

Mindezek a dolgok az örökkévalóság Atyjának kívánsága szerint mentek

végbe. Ezután a szellem látta a lélekkel felruházott embert a földön. És a szellem
előjött a Hajlíthatatlanság Földjéről; alászállt és eljött, hogy vele tartózkodjon, és a
férfi élő lélekké vált. Megnevezte, az Ádám nevet adta neki, mivel úgy találtak rá,
hogy a földön mozgott. Egy hang hallatszott a romolhatatlantól, Ádám
megsegítésére; és a vezetők összegyűjtötték a Föld az összes állatát, és a mennyek
összes madarát, és odahozták Ádámhoz, hogy lássák Ádám miként nevezi őket,
hogy minden madárnak nevet adjon és minden vadállatnak.

Fogták Ádámot és odarakták a kertbe, hogy művelje a földet és tartsa

szemmel. És a vezetők közöltek vele egy parancsot, mondván: „A kert minden
fájáról ehetsz; kivéve a jó és rossz tudásának fáját, arról ne egyél, ne érintsd meg,
mivel azon a napon, amikor eszel róla, halálnak halála vár rád.”

Ők […] ezt. Nem értették mit mondtak neki; inkább, az Atya kívánsága által,
mondták ezt oly módon, hogy (valójában) egyen, és hogy Ádám <ne> hivatkozzon
úgy rájuk, mint az a férfi, akinek kizárólagosan anyagi természete van.

Az uralkodók tanácsot tartottak egymással és azt mondták: „Menjünk, és

bocsássunk mély álmot Ádámra.” És ő elaludt. – Nos, a mély álom, melyet ők
„bocsátottak rá, és ő alszik” a tudatlanság. – Felnyitották az oldalát, élő nőt alkották
belőle. És az oldalába húst építettek, helyére, és Ádámot eltöltötte az egyetlen lélek.

És a szellemmel-eltöltött nő odajött hozzá és beszélt neki, mondván: „Kelj fel

Ádám.” És amikor meglátta őt (Ádám), azt mondta: „Te vagy az, aki életet adtál
nekem; az ’élet anyjának” fognak hívni. – Mivel ő az, aki az én anyám. Ő az, aki az
orvos, és a nő, és ő az, aki szül.”

Aztán az elöljárók odamentek az ő Ádámjukhoz. És amikor látták női társát

hozzá beszélni, izgatottan igencsak agitálni kezdtek; és beleszerelmesedtek a
(nőbe). Azt mondák egymásnak: „Gyerünk, vessük belé a magunkat” és üldözni
kezdték. És ő kinevette őket ostobaságuk és vakságuk miatt; a karmaik között fává
változott, és otthagyta előttük árnyas visszatükröződését megrázván önmagát; és
ők aljasul bemocskolták. – És bemocskolták hangjának bélyegét, ezért az általuk
megtestesített formák révén, a (saját) képüket is beleértve, hajlamossá tették
magukat a megbélyegzésre.

Ezután a női szellemi princípium belement a kígyóba, a tanítóba, és azt

tanította nekik, mondván: „Mit mondott nektek? Azt, hogy ’A kert minden fájáról
ehettek; kivéve a jó és rossz tudásának fáját, arról ne egyetek’?”

Az érzéki nő azt mondta: „Nemcsak azt mondta, hogy „Ne egyél’, de még azt
is ’Ne érintsd meg; mert azon a napon, amikor eszel róla, halálnak halála vár rád.’”

És a kígyó, a tanító azt mondta: „Nem fogsz halálnak halálával meghalni;

mivel semmi más, mint féltékenység miatt mondta ezt nektek. Éppenséggel fel fog
nyílni a szemetek és olyanok lesztek mint az isten.” És a női tanító princípiumot
elvették a kígyótól és ő maga mögött hagyta, mint egy közönséges földi dolgot. És
az érzéki nő szakított a fáról és evett; és adott a férjének is, miként önmagának; és
ezek a lelkek, melyek egy lelket birtokoltak, ettek. Tökéletlenségük pedig láthatóvá
vált tudatlanságukban; és felismerték, hogy meztelenek a szellemi elemtől, és
fügefaleveleket szakítottak, és ágyékuk köré tették.

Aztán a főuralkodó jött; és azt mondta: „Ádám! Hol vagy? – mivel nem
értette, mi történt. És Ádám mondta: „Hallottam a hangod és megijedtem, mert
meztelen voltam és elbújtam.”

Az uralkodó azt mondta: „Miért rejtőzködtél el, ha nem azért, mert ettél arról
a fáról, melyről megparancsoltam, hogy ne egyél? És te ettél”!

Ádám így szólt: „A nő, akit adtál nekem, ő kínált meg és én ettem.” És a
gőgös uralkodó megátkozta a nőt.

A nő azt mondta: „A kígyó volt az, aki félrevezetett engem és én ettem.” A

kígyóhoz fordultak és megátkozták sötét gáncsoskodását, […] hatalom nélküli, nem
megérthető, hogy az a forma volt, melyet ők maguk másoltak le. Attól a naptól
kezdve a kígyó az elöljárók átkát hordta, amíg a teljes hatalommal rendelkező férfi
el nem jön, az átok rajta lesz a kígyón.
 Odafordultak Ádámjukhoz, megragadták és kikergették a kertből, a
feleségével együtt; mivel nem volt rajtuk áldás, ugyanúgy átkozottakká váltak.
Továbbá, az egész emberiséget súlyos zavarba vetették, és erőfeszítéssel teli
életbe, így az emberiségükön világméretű ellenségeskedések uralkodnak, nem
pedig a szent szellemhez való hűség lehetősége.

Nem sokkal később megszülte Káint, fiukat; és Káin művelte a földet. Ezután
megismerte feleségét, és újra várandós lett, megszülte Ábelt; és Ábel birkapásztor
lett. Káin pedig gabonát hozott a földjéről; ám Ábel felajánlásképpen a bárányai
közül. Isten letekintett Ábel fogadalmi felajánlására; de nem fogadta el Káin
fogadalmi felajánlását. Az érzéki Káin üldözni kezdte Ábel, fivérét.

És Isten azt mondta Káinnak: „Hol van Ábel, a fivéred?”

Azt válaszolta, mondván: „Én ezek szerint a fivérem őrzője vagyok?”

Az Isten azt mondta Káinnak: „Figyelj! A fivéred vérének hangja hozzám kiált!
Vétkeztél a száddal. Visszaszáll rád: bárki, akit Káin megöl, hétszeres bosszút
szabadít fel, te pedig nyögve és reszketve élsz majd a földön.

És Ádám megismerte női társát, Évát, aki ismét várandós lett és megszülte
Seth-et Ádámnak. És azt mondta: „Isten révén újabb fiút szültem, Ábel helyett.” És
Éva újra várandós lett, és megszülte Noreát. És azt mondta: „Szűzet nemzett nekem,
az emberiségnek számos generációján át lesz segítője.” Ő az a szűz, akit
erőszakkal nem mocskolnak be.

Azután az emberiség sokszorozódott és fejlődött. Az uralkodók

tanácskoztak egymással és azt mondták: „Menjünk és keltsünk özönvizet a
kezünkkel és pusztítsunk el minden élőt az embertől az állatig.” Ám amikor az erők
uralkodója megismerte döntésüket, azt mondta Noénak: „Készíts saját magad
bárkát olyan fából, mely nem rohad meg és rejtőzz el benne – te és a gyermekeid és
a vadállatok és az ég madarai az aprótól a nagyig. – és állítsd fel Úr hegyén.”

Azután Norea jött oda hozzá, bekéredzkedni a bárkába. Amikor pedig nem
engedte, a (nő) rácsapott a bárkára, mire azt tűz pusztította el. Így újra bárkát épített,
másodszor is.

Az uralkodók elmentek, hogy találkozzanak vele, azzal a szándékkal, hogy

megtévesszék őt. Legfelső főnökük azt mondta neki: „Anyád, Éva, eljött hozzánk.”
Ám Norea hozzájuk fordult és azt mondta nekik: „Ti vagytok azok, akik a sötétség
uralkodói; átkozottak vagytok. És ti nem ismeritek az anyámat; helyette, a társnőtök
az, akit ismertek. Mivel nem vagyok a leszármazottatok, sokkal inkább a magasabb
világ az, ahonnan jöttem.”

A fennhéjázó uralkodó megváltozott, valamennyi hatalmával, arckifejezése

olyanná vált, mint (a) fekete […]; azt mondta neki önhitten: „Szolgálatot kell tenned
számunkra, miként az anyád, Éva is tette; mivel én adtam […]”. Norea azonban
odafordult, […] erejével, és hangosan, felkiáltott a szentnek, a mindenség Urának:
„Ments meg engem a gonoszság uralkodóitól és ments meg, hogy meg ne
ragadjanak engem – azonnal!”

A <hatalmas> angyal lejött a mennyekből és az mondta neki: „Miért kiáltasz

fel az Istenhez? Miért viselkedsz ilyen merészen a szent szellemmel?”

Norea azt mondta: „Ki vagy Te? A gonosz uralkodók elhúzódtak tőle.

Azt mondta: „Én vagyok aki Eleleth, eszesség, a hatalmas angyal, aki a szent
szellem jelenlétében áll. Engem küldtek, hogy beszéljek veled, hogy megmentselek
téged attól, hogy a törvénytelenek megragadjanak. És tanítani foglak gyökereidről.”

(Norea, most nyilvánvalóan beszél) „Nos, amiatt az angyal miatt, nem

beszélhetek az ő hatalmáról: megjelenése olyan, mint a színarany, ruházata mint a
hó. Nem, őszintén szólva, szám nem tudja elmondani hatalmasságát és arcának
megjelenését!”

Eleleth, a hatalmas angyal, szólt hozzám: „Én vagyok – mondta – aki ért. Én
vagyok az egyik fény-adó a négyből, aki a hatalmas láthatatlan szellem jelenlétében
áll. Úgy gondolod, ezeknek az uralkodóknak bármi hatalma is lehet rajtad? Egyikük
sem győzedelmeskedhet az igazság gyökerei felett; ennek okán jelenik meg a
végső időkben, és ezeket az uralkodókat megfékezik. És ezek az elöljárók nem
tudnak meggyalázni téged és azt a generációt; mivel lakóhelyed a
megvesztegethetetlenség, ahol a szűz szellem lakozik, aki a káosz uralkodóinak és
az ő világuknak az elöljárója.”

Ám én azt mondtam: „Uram, taníts meg engem ezen elöljárók képességeire –

hogyan jöttek létre és mi az eredetük, és mi az anyaguk, és ki alkotta őket és az
erejükről?”
 És a hatalmas angyal, Eleleth, megértvén, szólt hozzám: „A határtalan
birodalmakon belül lakozik a romolhatatlanság. Szófia, akit Pisztisznek hívnak, létre
szeretett volna hozni valamit, egyedül, a hitvese nélkül; és megalkotott egy
mennyei dolgot. Egy fátyol volt a fenti világok és a lenti birodalmak között; és
árnyék született a fátyol alatt; és az árnyék anyaggá vált, ás az árnyék kivetült
szerte. És amit megalkotott az anyagban valósult meg, mint az elvetélt magzat. És
képlékeny formát öltött magára, az árnyékból kiolvadva, és öntelt vadállat lett,
emlékeztetvén az oroszlánra. Androgén volt, miként már mondtam, mert anyagból
formálódott, abból származtatott.

Felnyitván a szemét, hatalmas mennyiségű, határtalan anyagot látott, és

gőgössé válva azt mondta: „Én vagyok az, aki az Isten, és nincs más rajtam kívül”.
Amikor ezt mondta, vétkezett a mindenséggel szemben. És egy hang hallatszott az
abszolút hatalmasság felső birodalmából, mondván: „Tévedsz, Sámáel” – ami
annyit tesz, ’a vakság istene’.

És azt mondta: „Ha bármely dolog is létezett volna előttem, legyen láthatóvá
számomra!” És abban a pillanatban Szófia kinyújtotta az ujját és fényt gyújtott az
anyagban; és lekergette a káosz világába. Ő pedig visszatért fel, a saját fényébe;
ismét sötétség […] anyag..

Ez az uralkodó, révén androgén, létrehozott magának egy hatalmas

birodalmat, határtalan kiterjedésűt. És azon tűnődött, leszármazottat nemz
magának, és létrehozott magának hét leszármazottat, androgéneket, éppen mint a
szülő. És azt mondta a leszármazottainak: „Én vagyok az, aki a teljesség istene.”

És Zoé (Élet), Pisztisz Szófia lánya, felkiáltott és azt mondta neki: „Tévedsz
Sakla!” – amely név ugyanannyit tesz, mint Jaltabaoth. Belelehelt az arcába és a
lehelete tüzes angyallá változott számára, és az angyal megkötözte Jaltabaothot és
levetette őt Tartaroszba a mélység alá.

Amikor pedig leszármazottja, Sabaoth, meglátta az angyal erejét, megbánta

bűneit és megátkozta az apját és az anyját, az anyagot. Megundorodott tőle, és
énekelni kezdett, dicsőítő éneket Szófiához, és a lányához Zoéhez. És Szófia és Zoé
megragadták őt és rábízták a hetedik mennyországot, a fent és lent fátyla alatt. És
így hívták: „Az erők istene, Sabaoth”, mivel az káosz erőinek feletette áll, s mert
Szófia elfogadta őt.
 Amikor pedig ezek az (események) megtörténtek, hatalmas, négy arcú
kerub-hintóvá alakította magát, és végtelen számú angyal teljesített szolgálatot,
valamint hárfázott és lanton játszott. És Szófia fogta a lányát, Zoét és leültette őt az
(angyal) jobbjára, hogy megtanítsa őt (az angyalt) a nyolcadik (mennyben) létező
dolgokra; a harag angyalát pedig az (angyal) baljára helyezte. Attól a naptól kezdve,
az ő jobbját úgy hívják „élet”; és a bal oldal pedig a fenti birodalom becstelenségét
testesíti meg. Mindez a te időd előtt volt, hogy ők megszülettek.

Most amikor Jaldabaoth meglátta őt (Sabaoth-ot) ebben a csodálatos

ragyogásban és ebben a magasságban, irigyelni kezdte őt; és az irigység androgén
dologgá vált, és ez az irigység eredete. És az irigység halált nemzett; és a halál
utódokat nemzett és mindegyiküknek odaadta a mennyország egy részének
felügyeletét; és a káosz mindahány mennye megtelt a leszármazottaikkal. Ám
mindez a mindenség atyja szándéka szerint történt, az, hogy ők valamennyien
megszülettek – az összes fenti dolgok szokásainak megfelelően – így a káosz
összegzése megvalósuljon.

„Ott megtanítottalak az uralkodók szokásaira; és az anyagra, melyben

kifejeződtek; és a szülőjükre, és a világegyetemükre.”

Ám én azt mondtam: „Uram, én is az ő anyagjukból való vagyok?”

„Te és a leszármazottaid, az eredeti atyától valók vagytok, fentről, a

romolhatatlan fény (birodalmán) kívülről, az ő lelkeik onnan származnak. Így az
elöljárók nem közelíthetik meg őket, mert az igazság szelleme bennük van; és
mindazok, akik ismerik ezt az utat, halál nélkül valók a halandó emberiség között.
Az elvetett alkotóelem ezért nem válik ismertté mostanság. Helyette, három
generáció múltán ismert lesz , és megszabadul az elöljárók hibája miatti
kötöttségtől.”

Azután azt mondtam: „Uram, mennyi idő múlva?”

Azt mondta nekem: „Addig a pillanatig, amíg az igaz férfi, megmintázott

alakban, ki nem nyilvánítja az igazság szellemének létezését, ahogy az atya küldte.

Akkor mindenről megtanítja majd őket, és felkeni őket a nem uralt

nemzetségtől kapott örök élet kenetével.
 Azután megszabadulnak a vak gondolattól, és megtapossák lábuk alatt a
halált, mely az elöljáróktól ered, és felemelkednek a határtalan fénybe, ahová az
elvetett alkotóelem tartozik.

Azután az elöljárók lemondanak korszakukról, és az angyalaik siratják a

pusztulásukat, és a démonjaik keseregnek haláluk felett.

Akkor a fény összes gyermeke teljes mértékben megismeri az igazságot és

gyökereiket, és a végtelenség atyját és a szent szellemet. Azt mondják, egyszerű
hangon, ’Az igazság atyja igaz, és a fiú elnököl a teljesség felett”, és mindenkin
korszakok korszakain át, „Szent – szent – szent! Ámen!’”
 

 
Hüpszifron

A könyv azokra a dolgokra vonatkozik, melyeket Hüpszifron látott, a

szüzessége házában nyilvánították ki számára. És hallgatta felebarátját […]
Fajnopszot és […], és rejtelemben beszéltek egymással.

Most én voltam a rangidős személyesen […] eljöttem a szüzességem házába

és lementem a világba. Aztán azokról beszéltek nekem, akik a szüzességem
házában laktak.

És lementem a világba és azt mondták nekem: „Hüpszifron ismét elhagyta

szüzessége házát.” Azután az, aki hallotta, Fajnopsz, aki belélegezte (Hüpszifron)
vérének forrását, mely szétterült belőle.

És azt mondta: [„Én vagyok Fajnopsz] vétkezik […] csodál [… a számos]

csupán emberi maradványokból vagy láthatok egy [férfit, a vérszerű vagy…], -nek a
[…tűz] és egy […] kezé[ben].

Ami engem illet, azt mondtam neki: „Fajnopsz nem jött oda hozzám; nem
tévedt el. […] lát egy férfit […] őt […]. Ezért […] melyet ő mondott […] Fajnopsz ezt
[…]

Láttam őt és azt mondta nekem: „Hüpszifrone, miért laksz kívülem? Kövess engem és
én beszélni fogunk neked róluk.” Így hát követtem őt, mivel nagy félelemben voltam.
És beszélt nekem a vér forrásáról, amit tüzet rakván nyilvánított ki […] ő mondta […].
 

 
A tudás értelmezése

[13 sor hiányzik]

…azért jöttek, hogy higgyenek a jelekben és a csodákban és a tettekben. A

lehetőség miatt, hogy mindez megtörténik, követték őt, ám szemrehányások és
megalázások érték őket, míg megértették a látomást, megfutamodtak, mielőtt
hallották volna, hogy Krisztust megfeszítették. Ám a mi generációnk is szerte szét
van, hiszen még azt sem hiszik el, hogy Krisztus életben van. Azért, hogy hűségünk
szent legyen (és) tiszta, nem bízván cselekvően önmagában, viszont fenntartva ezt
és ő belé plántálva, ne mondd: „Honnan van a türelem, hogy a hűséget mérjük
vele?” Mivel minden egyes ember aszerint van meggyőződve (a dolgokról), amint
hisz. Ha nem hisz nekik, akkor nem lesz meggyőződve (a dolgokról). Ám nagyszerű
dolog az ember számára a hit, hiszen így nem hitetlenségben van, miként a világ.

Most a világ a hűtlenség helye és a halál otthona. És a halál úgy létezik, mint…
[14 sor hiányzik]… képmás és ők nem hisznek. Szent dolog a hűség és látni a
képmást. Az ellentét a hűtlenség a képmásban. Azok a dolgok, melyeket ő
adományoz nekik, segítségükre lesz. Lehetetlen volt számukra, hogy elérjék az
elmúlhatatlanságot […] […] fognak válni […] meglazul […] azok, akiket küldtek […].
Aki csüggedt, nem fog hinni. Képtelen hatalmas egyházat alkotni, mivel
jelentéktelen dolgok közül gyűjtöget.

Az út megnyilvánulásává vált. Mivel ugyancsak beszéltek a képmásról, mely

ennek az útnak segítségével érthető meg. A szerkezetet a hasonlóság révén lehet
megérteni, az Isten azonban a tagjai által jut a megértéshez. Ismerte még nemzésük
előtt őket, és ők megfogják ismerni őt. És az, aki mindegyiket nemzette az elsőtől
fogva, bennük lakozik. Irányítja őket. ezért szükséges mindannyiuk számára… [25
sor hiányzik]… a Megváltó elköltöztette önmagát, mivel (így) helyes. Valójában nem
a tudatlanság, hanem az érzékiség, az az adott szó, mely férjül vette őt. És ő az, aki
képmásként létezik, mivel az az egy is (férfi) létezik, miként az is (nő), aki
létrehozott minket. És ő (nő) megismertette vele (férfi), hogy ő a Méh. Ez az egyik
csodája, hiszen ő kelt bennünk felülmúlhatatlan türelmet. Ám ez a csoda: ő (férfi)
szereti azt, akinek elsőként állt szándékában engedélyezni egy szüzet […].
Megfelelő ahhoz, hogy […] őt […] a halálhoz gyakorolni kíván… [23 sor hiányzik].
Ezért engedte (a nő) őt (a férfit) az ő (a nő) útjára (térni). Először azon volt (a férfi),
hogy erre a szűzre tekintsünk, akit a keresztre erősítenek, mely azokban az
otthonokban van. És az látjuk, ez az ő (a nő) vize, amelyet a legfelső hatalom
adományoz annak, akiben ott a jel. Ez a halhatatlanság vize, amit a csodálatos
hatalmasságok adományoznak neki, miközben ő (a férfi) alatta van az ő (a nő) fiatal
fia képének. (A nő) nem hagyta abba a (férfi) kedvére tevést. Ő (a nő) […] a […] (a
férfi) vált […]–ban […] az adott szó, mely úgy tűnik […]. (A férfi) nem… [13 sor
hiányzik]…-ban […] át […] azokból az otthonokból. Néhányan az útra esnek. Mások
sziklákra. Míg mások, akiket ő vetett el, a tövisbokrokba. Nézzük csak […] ő (a férfi).
És ez az örök valóság, mielőtt azok a lelkek megszületnek, azoktól, akiket megölnek.

Azonban üldözésnek volt kitéve azon a helyen a Megváltó által bemutatott út

miatt. És keresztre feszítették és meghalt – nem a saját maga okán halt meg, hiszen
egyáltalán nem érdemelt halált, hanem a halandók egyháza miatt. És felszögelték őt,
hogy az Egyházban tartsák őt. Lealacsonyító választ adott neki (az egyháznak),
hiszen, ezért született, hogy ilyen módon szenvedje el a halált, ahogy elszenvedte.
Hiszen Jézus számunkra a kép, ennek következtében… [14 sor hiányzik]… ez […]
az egész felépítés és […] a legnagyobb keserűség a világon […] minket a […] által,
rablók révén […] a rabszolgák […] le Jerikóba […] megkapták […]. […] érte, le
azokhoz, akik várni fognak amíg a teljes tökéletlenség fogva tartja őket, amíg a
végső valóság, mely a részük, hiszen ő lehozta számunkra, meg nem köt minket a
hús fészkeiben. Mivel a test átmeneti lakhely, melyet az uralkodók és az elöljárók
mint lakhelyet birtokolnak, benne az emberrel, mivel bele börtönözték a
megalkotását követően, szenvedésbe taszították. És kényszerítvén őt, hogy nekik
szolgáljon, rászorították, hogy szolgálja a hatalmasságokat. Megosztották az
egyházat, hogy örököljék… [9 sor hiányzik]… hatalma, hogy […] és […] és […]
megérintvén […] előtt […] ez az a szépség, mely majd […] akarta […] és vele lenni
[…] harcolva egyik a másik ellen […] miként mások […] szűz […] elpusztítani […]
sebesülés […] de ő (a nő) […] összehasonlítja önmagát a […] őt, mivel ők
megrekedtek […] romolhatatlan. Ez […] hogy ő (a férfi) megmarad […] szűz. Az […]
ő (a nő) szépségét […] hűségét […] és ezért […] őt. Ő (a férfi) sietett […] nem
nyugodott bele […] ők semmibe veszik […]. Ezért amikor az Anyának volt… [5 sor
hiányzik]… az Anya […] az ő ellensége […] a tanítás […] az erőnek a […] természet
[…] észrevenni a hajadont […] ő (a férfi) képtelen […] hajadon […] az ellentéte […].
Ám hogyan van neki (a férfinek) […] hajadon […] képtelen volt […] vált […] megölte
őt […] életben […] ő (a férfi) számított rá (a nőre) […] jobban mint az életet […]
hiszen ő (a férfi) tudta, hogy ha […] a világ megteremtette őt […] neki, hogy
felemelje őt […] fel a […] a vidék fölé […] azokat, akiket uralnak […]. Ám […]
kiárasztották őt […] ő őbenne lakozik […] a Mindenség Atyja […] inkább neki (a
nőnek), mint neki (a férfinak). Ő (a férfi)… [8 sor hiányzik]… hasonlít […] bele […]
megvannak neki […] őket […] mindegyikük érdemes lesz […] megragadják őt és […]
a tanítónak el kell rejtenie önmagát mintha isten lenne, aki magához öleli alkotásait,
aztán elpusztítja őket. Mivel pedig az Egyházzal is beszélt és megtette önmagát a
halhatatlanság tanítójának, és elpusztította az öntelt tanítót megtanítván őt (a nőt) a
halálra.

És ez a tanító élő iskolát alakított, mivel annak a tanítónak másik iskolája volt:
miközben ez halott iratokról tanított bennünket, ő – másrészről -, arra késztetett
minket, hogy eltávolítsuk magunkat a világgal való megcsömörléstől; tanított
bennünket az általuk való halálunkról.

Nos, ez az ő tanítása: Ne hívjatok apának senkit a földön. A ti Atyátok aki a

mennyben van, az egyetlen. Ti vagytok a világ világossága. Ők az én felebarátaim
és a társaim, akik teljesítik az Atya kívánságát. Így hát, mit értek el vele, ha
összegyűjtitek a világot, de elvesztitek a lelketek? Így hát amikor sötétben voltunk,
sok-sok „atyát” hívtunk, mert tudatlanok voltunk az igazi Atyát illetően. És ez a
hatalmas felismerés az összes bűnt illetően … [8 sor hiányzik]… elégedettség. Mi
valamennyien hasonlítunk… […] őt, hogy […] lélek […] férfiak, akik […] a lakóhely.

Mi is hát akkor a hitvallás, melyet a mester fektetett le, aki megszabadította

magát a hatalmas tudatlanságból és a tudatlan szem sötétjéből? Emlékeztette őt az
Atya jó dolgaira és a fajtájára. Ezt mondta neki: „Nos, a világ nem a tied, ne is
tiszteld hát a formáját, melyben létezik mint előnyöst; inkább, (mint) hátrányost és
(mint) büntetést.” Fogadd most el az egynek a tanítását, akit megvádoltak – előny
és haszon a lélek számára – és fogadd el az ő alakját. Ez az az alak, mely létezik az
Atya jelenlétében, a szó és a magasság, mely lehetővé teszi számodra, hogy
megismerd őt, mielőtt eltévednél (a) hús marasztalása által.

Hasonlóképp, nagyon kicsivé váltam, így alázatosságom révén, fel tudtalak

téged emelni nagy magasságba, amikor csak elbuktál. Ebbe a csapdába löktek
téged. Ha most hiszel bennem, én vagyok az, aki felemel téged, ezen alak
segítségével, amit látsz. Én vagyok az, aki elbírlak téged a vállaimon. Lépj be a
bordázaton keresztül és amikor csak megjössz, rejtsd el magad a vadállat elöl. A
teher, ami most rád nehezedik, nem a tied. Akárhogy is, te (a nő)… [14 sor
hiányzik]… a dicsőségéből… […] kezdettől fogva. A nővel egy gondolaton állva,
alvás hozta a munkát és a szombatot, mely a világ. Az Atyával egy gondolaton állva,
az alvás hozta a szombatot és a világból való kivonulást a vadállatokat. Mivel a
világ vadállatoktól ered és maga a vadállat. Ezért az, aki eltévedt, a ravaszhoz tart,
és ő pedig a vadállatoktól származik, melyek megszülettek. Felöltöztetik a
megbélyegzés ruhájába, mivel a nőnek nincs más ruhája magzatjai számára kivéve
azt az egyet, amit szombatra hozott. Mivel nem létezik vadállat az Eónban. Hiszen
az Atya nem tartja a szombatot, inkább a Fiút ösztönzi, és a Fia által ellátja önmagát
folyamatosan az Eónokkal. Az Atya értelmes összetevőkből álló életet él, melyeket
úgy tesz tagjaimra, mint ruházatot. A Férfi… [11 sor hiányzik]… ez a név. Az […] ő
kisugárzott önmaga és kisugározta a vádlót. Az, akit megvádoltak, megváltoztatta a
nevét, és azzal együtt, aki szeretett volna vádlóvá válni, úgy jelent meg, mint hús.
És a megalázott számára nem volt eszköz. Nem volt szüksége dicsőségre, mely
nem az övé; meg volt neki a saját dicsősége, a névvel együtt, mely a Fiú. Ő eljött
hát, hogy dicsőségesekké váljunk a megalázott által aki a megaláztatások
otthonaiban lakozik. És ő általa akit megvádoltak megkapjuk a bűneink alól való
megbocsátást. És ő általa, akit megvádoltak, és az által, akit kiszabadítottak,
kegyelmet kapunk.

De ki az aki kiszabadította azt, akit megvádoltak? Ő a név kisugárzása. Mivel

miként testnek, névre van szüksége, így a test is Eón, melyet a bölcsesség sugároz
ki. Megkapta a magasztosságot mely alászállt, ezért az Eón belépett abba, akit
megvádoltak, ezért mi megmenekülhetünk a halál szégyenétől, és újjászülethetünk
testben és vérében a… [8 sor hiányzik]… sors. Ő […] és az Eónok […] elfogadták a
Fiút, habár tökéletes rejtély volt […] minden egyes tagja […] kegyelem. Amikor
felkiáltott, elválasztották az Egyháztól, mint a sötétség részeit az Anyától, miközben
lábai nyomokat hagytak számára, és ezek megvilágították az Atyához felvezető
ösvényt.

Ám mi az a módszer és viselkedés, melyben ő (a nő) a Vezetőjük lehet? Nos,

úgy készíti el a (a nő) lakóhelyet, hogy az a fény szülőhelye legyen mindazok
számára akik benne lakoznak (a férfiban), így ők megláthatják az alászálló Egyházat.
Mivel pedig a Vezető (a Fej) felemeli önmagát a szakadékból; áthajolt a kereszt
felett és lenézett Tartaroszra, hogy akik lent vannak, feltekinthessenek. Így tehát
példának okáért ha valaki ránéz valakire, akkor annak az arca, aki lefelé tekint
felnéz; így tehát ha egyszer a Vezető (a Fej) ugyancsak letekint és alápillant a
magasságból a tagjaira, a mi tagjaink felmennek, ahol a Vezető (a Fej) van. És ez, a
kereszt, eszközként szolgált a tagok felszögelésére, és kizárólag így voltak
képesek… [7 sor hiányzik] … birtokolni […] mert olyanok voltak mint a […]
rabszolgák. A beteljesülés a következő: az, akit ő (a nő) megjelöl tökéletessé válik
azáltal, aki megjelölte. És a megmaradt magok addig tartanak ki, amíg a Mindenség
el nem különül és alakot nem ölt.
 És ekképpen a rendeleteket végrehajtják, mivel miként a halálágig tisztelt nő
birtokolja az idő előnyeit, ezért életet is ad. És az utód megkapja a számára kijelölt
testet, és tökéletessé válik. Nagylelkű természete van, mivel az Isten Fia benne
lakozik. És amikor csak kéri a Mindenséget, bármit birtokol is <elporlad> a tűzben,
mert megvetett és gyalázatos az Atya számára.

Továbbá, amikor a hatalmas Fiút elküldték a kis felebarátai után, elterjesztette

az Atya rendeletét és kihirdette azt, szembeszegülve a Mindenséggel. És
eltávolította a régi adósság kötelékét, a megbélyegzéshez tartozót. És ez az a
rendelet, mely (akkor) volt: Azok, akik rabszolgává teszik magukat, halálra ítéltekké
válnak Ádámban. Fel lesznek emelve a halálból, bocsánatot nyernek bűneik, és
megváltja őket a… [9 sor hiányzik] … mivel érdemesek vagyunk […] és […] de én
azt mondom […] és ezek […]. Mivel […] érdemes, hogy […] Isten. És az Atya […] a
Krisztus eltávolította magától mindezeket, mivel szereti tagjait teljes szívéből. Aki
féltékeny, egyik tagját a másik ellen hangolja. Ha nem féltékeny, akkor nem lesz
eltávolítva (a) többi tag közül és a jó lesz az, amit lát.

Miként a felebarát, aki figyel minket, merthogy ő is az, az ember dicsőíti azt,
aki nekünk kegyelmet ad. Továbbá, mindannyiunk számára jó, ha élvezhetjük azt az
ajándékot, amit ő kapott az Istentől, és hogy ne legyünk féltékenyek, hiszen tudjuk,
hogy aki féltékeny az gátat jelent a (saját) útjában, mivel csak önmagát pusztítja el
az ajándék által, merthogy figyelmen kívül hagyja az Istent. Örvendeznie kell és
boldognak lenni, hogy részese lehet a kegyelemnek és az adománynak. Van
valakinek prófétálási adománya? Ossza meg tétovázás nélkül. Ne közelíts
féltékenységgel felebarátaidhoz és ne… [8 sor hiányzik] … választott amint ők […]
üres, amint elszöknek […] aláhullva az ő […] tudatlanok, hogy […] ily módon nekik
van […] bennük […] azért, hogy okvetlenül válaszoljanak azokra a dolgokra,
melyekről azt szeretnéd, hogy gondoljanak, amikor rád gondolnak. A felebarátod
ugyancsak bírja az ő kegyelmét: Ne ócsároljátok saját magatokat, de örvendezzetek
és mondjatok köszönetet lélekben, és imádkozzatok érte, hogy megosszátok a
kegyelmet, mely benne lakozik. Ne tekintsetek rá úgy, mint idegenre, inkább
olyanra, mint aki a tiétek, mint akit mindegyik (társatok) befogadott. Szeretvén a
Vezetőt, (a Fejet) aki birtokolja őket, ti ugyancsak birtokoljátok azt, akitől ezek az
ajándék-áradatok érkeznek a testvéreitek között.

Ám tud-e valaki előre haladni a szavakban? Nem gátolják-e ilyesmik; ne

mondjátok: „Miért beszél ő, ha én nem?”, mivel amit mond, az (is) a tiétek, és aki
pedig meglátja a Szót és aki beszél róla, az ugyanaz a hatalom. A Szó… [13 sor
hiányzik]… szem, vagy csak kéz, habár egyetlen testet alkotnak. Azok, akik hozzánk
tartoznak, a Vezetőt (a Fejet) szolgálják együtt. És minden egyes tag úgy tekinti,
mint tagot. Nem tudnak valamennyien lábbá válni, szemmé, vagy mindannyian
kézzé, mivel ezek a testrészek nem önmagukban léteznek, akkor ugyanis
meghalnának. Tudjuk, valamennyien elpusztulnak. Akkor pedig miért szeretitek a
tagokat, habár továbbra is halottak, ahelyett, hogy az élőket szeretnétek? Honnan
ismeritek fel, hogy valaki nem törődik felebarátjával? Mivel tudatlanok vagytok,
amikor gyűlölitek őket és irigyek vagytok rájuk, mivel nem kaptátok meg a bennük
lakozó kegyelmet, mivel nem vagytok hajlandók összeegyeztetni mindezt a
Vezető (a Fej) nagylelkűségével. Köszönetet kell mondanotok tagjainknak és kérni,
hogy ti is részesüljetek a kegyelemben, melyet ők kaptak. Mivel a Szó gazdag,
nagylelkű és jószívű. Íme, ajándékokat ad embereinek irigység nélkül,
összhangban … [11 sor hiányzik] … megjelent minden egyes tagban. […] önmaga
[…] mivel egyáltalán nem harcoltak egymás ellen különbségeik következtében.
Inkább dolgozván együtt a másikkal, egymásért fognak munkálkodni, és ha egyikük
szenved, vele szenvednek majd, és ha valakit megmentenek, együtt menekülnek
meg.

Továbbá, ha várnának a kivonulásra a (földi) harmóniából, akkor eljutnának az

Eónhoz. Ha alkalmasak lesznek az (igaz) harmónia megosztására, mennyivel inkább
(alkalmasok) azok, akik a közönséges egységből származnak? Meg kell békülniük
egymással. Ne vádoljátok a Vezetőtöket (Fejeteket), mert nem úgy mutatott rátok,
mint szemre, hanem mint ujjra. És ne legyetek féltékenyek azokra, akiket a szem
csoportjába, vagy a kézébe vagy a lábéba helyeztek, hanem mondjatok köszönetet
azért, mert nem a Testen kívül léteztek. Ellenkezőleg, ugyanaz a Vezetőtök (Fejetek),
aki révén a szem is létezik, miként a kéz és a láb is, és a további részek. Miért
vetitek meg azt, aki rámutatott arra, miként […] vágyott rá, hogy […] ti
megrágalmaztátok […] nem ölelitek meg […] vegyítetlen testet […] kiválasztva […]
szétoszolva […]az Eónnak […] alászáll […] azonban kiszakított minket <az>
Eónokból melyek azon a helyen léteznek. Néhányuk a látható Egyháznak tagja –
akik az ember Egyházának tagjai – és egyhangúlag hirdetik egymásnak az Eónjuk
isteni megnyilvánulását (Pleroma). Néhányan pedig a halál miatt tagjai az
Egyháznak, azok nevében, akik miatt odamennek – őértük lesznek halottak – míg
mások élni fognak. Ezért ők a gazdag életet szeretik. A maradék közül mindenki a
saját gyökere révén tart ki. Gyümölcsöt teremnek, mely őrá hasonlít, hiszen a
gyökerek egymáshoz kapcsolódnak, és a gyümölcseik oszthatatlanok, mind közül a
legjobb. Ők birtokolják őket, értük vannak és egymásért. Tehát legyünk olyanok,
mint a gyökerek, hiszen egyenlőek vagyunk […] az Eón […] azok, akik nem a mieink
 […] felette a […] megragadják őt […] hiszen […] a ti lelketek. Ő majd […] neki adunk
titeket. Ha megtisztítjátok, megmarad bennem. Ha bezárjátok, az Ördöghöz tartozik.
Még ha el is pusztítjátok erőit, melyek tevékenyek, veletek lesz. Mivel ha a lélek
halott, miként azt a törvényhozók és a elöljárók lefektették.

Most pedig, mit gondoltok a szellemről? Vagy miért üldözik az ebből a fajtából való
embereket halálra? Nem elégedettek azzal, hogy együtt vannak a lélekkel és
kereshetik? Mivel minden hely el van zárva előlük az Isten emberei által, ameddig csak
testben léteznek. És amikor nem láthatják őket, mivel (az Isten emberei) a szellem által
élnek, széttépik ami feltűnik, mintha megtalálhatnák őket. és mi a hasznuk ebből?
Esztelenül őrültek! Szétszaggatják környezetüket! Ássák a földet! […] őt […] elrejtette
[…] létezik […]megtisztít […] azonban […] utána Isten […] megragadott minket […]de
mi elsétáltunk […]. Mivel a bűn tengernyi, mennyivel nagyobb a féltékenység a
Megváltó Egyháza iránt. Mindegyikük képes volt elkövetni mindkét (típusú) vétket,
nevezetesen a beavatottét és egy közönséges emberét is. Nagyon egyszerű képesség,
amit birtokolnak. Ami pedig minket illet, mi a Szó beavatottjai vagyunk. Ha ez ellen
vétkezünk, bűnösebbek vagyunk a nem-zsidóknál (Gentiles). Ha pedig leküzdünk
minden bűnt, megkapjuk a győzelme koronáját, miként a mi Vezetőnket (Fejünket)
megdicsőítette az Atya.
 

 
Péter levele Fülöphöz

Péter levele, melyet Fülöpnek küldött.

„Péter, Jézus Krisztus apostola, Fülöpnek, szeretett fivérünknek és apostol-

társunknak, és a veled lévő hittestvéreinknek: üdvözlet!

Szeretném veled tudatni, fivérünk, hogy megkaptuk az Urunk és az egész

világ Megváltójának rendeléseit, hogy gyűljünk össze, adjunk útmutatást és
hirdessük az igét a megváltás jegyében, amit Urunk Jézus Krisztus megígért
nekünk. Ám ami titeket illet, ti függetlenek vagytok tőlünk és nem vágytok arra,
hogy összegyűljünk, és hogy megismerjétek, miként kell megszervezni
önmagunkat, hogy elmondhassuk a jó hírt. Mindezekért tehát elfogadható lenne
számotokra, fivérünk, hogy összejöjjünk a Jézus, Istenünk rendeléseinek
szellemében?”

Amikor Fülöp megkapta ezeket a (szavakat) és amikor elolvasta őket,

boldogságban örvendezve elment Péterhez. Akkor Péter összegyűjtötte a többieket
is. Felmentek a hegyre, melyet az „Olajfák (hegyének)” hívnak, arra a helyre, ahol
rendszeresen összejöttek az áldott Krisztussal, amikor ő (még) testben volt.

Akkor, miután az apostolok összegyűltek, és térdre vetették magukat,

imádkozni kezdtek, ezt mondván: „Atya, Atya, a fény Atyja, aki birtokolja a
romolhatatlanságot, hallgass meg minket, miként szent gyermekedet, Jézus
Krisztust. Mivel ő volt az aki a sötétségben világossággá vált számunkra. Igen,
hallgass meg!”

És újra imádkoztak, máskor, mondván: „Az élet fia, a halhatatlanság Fia, aki
a fényben van, Fiú, a halhatatlanság Krisztusa, megváltónk, adj nekünk erőt, mivel
halálra keresnek minket!”

Azután hatalmas fényesség jelent meg, a hegy annak sugárzásában

ragyogott, aki megjelent. Hang kiáltott hozzájuk, mondván: „Figyeljétek szavaim,
melyeket hozzátok intézek. Miért kértek engem? Jézus Krisztus vagyok, aki
mindörökké veletek van.”

Ezután az apostolok feleltek, így szólván: „Urunk, szeretnénk megismerni az

eónok és a tökéletes isteni megnyilvánulás (pleroma) fogyatékosságait.” És:
„Hogyan maradjunk ezen a lakhelyen?”, továbbá: „Hogyan jönnünk erre a helyre?”
És: „Milyen módon távozzunk?” Újra: „Hogyan legyünk merészek?” És: Miért
harcolnak a hatalmasságok ellenünk?”

A hang a fényből szólt hozzájuk, mondván: „Ti magatok vagytok azok, akik
tanúsítják, hogy mindezeket a dolgokat elmondtam nektek. A hitetlenségetek miatt
azonban elmondom még egyszer. Először is, az eónok fogyatékosságaival
kapcsolatban, ez az a fogyatékosság, amikor az anya engedetlensége és őrülete
megjelenik őfelsége az Atya parancsa nélkül. Ő (az anya) fel akarta emelni az
eónokat. És amikor szólt, az Öntelt követte. Amikor pedig hátrahagyott egy részt,
az Öntelt távol tartotta magát tőle, és fogyatékossá vált. Ez az eónok
fogyatékossága. Amikor pedig az Öntelt felvett egy darabot, elvetette. És
hatalmasságokat és elöljárókat helyezett fölé. És bezárta az eónokba, melyek
halottak. És a világ összes hatalmassága örvendezett, mert őket nemzették. Ám
nem ismerték az elő-létező Atyát, mivel idegenek voltak számára. Ám ő az, akinek
hatalmat adtak, és akit imádsággal szolgálnak. De ő, az Öntelt, büszkévé vált a
hatalmasságok imája révén. Iriggyé vált, és képet akart készíteni a kép lakhelyén,
és egy formát, a forma lakhelyén. És megbízta a hatalmasságokat az elöljárói
körében, hogy formáljanak halandó testet. És létrejöttek a megtévesztésből, a
látszatból, mely összekeveredett.”

„A következőkben az isteni megnyilvánulásról (pleroma): én vagyok az, akit

testben küldtek le, az elpártolt magok miatt. És én lejöttem a ő halandó
formájukban. Azonban nem ismertek fel engem; úgy gondoltak rám, mint halandó
emberre. És én beszéltem vele, aki hozzám tartozik és ő figyelt rám, éppen úgy,
ahogy ti hallgattok ma engem. És hatalmat adtam neki, hogy beléphessen atyja
örökségébe. És fogtam […] őket kitöltötte […] az ő üdvösségében. És mivel ő
fogyatékosság volt, ezért isteni megnyilvánulássá alakult.”

„Emiatt van, hogy gátolnak benneteket, mert hozzám tartoztok. Ha

levetkőzitek magatokról az erkölcstelen dolgokat, akkor fényhordozókká váltok a
halandó emberek között.”

„És ez (az oka), hogy harcolni fogtok a hatalmasságokkal szemben, mert

nem találnak nyugalmat, mint ti, mivel nem akarják, hogy ti üdvözüljetek.”

Ezután az apostolok újra imádkozni kezdtek, mondván: „Urunk, mondd el

nekünk: hogyan harcoljunk az arkónok ellen, hiszen az arkónok felettünk állnak?”
 Azután egy hang szólalt hozzájuk a jelenésből, mondván: „Harcolni fogtok
ellenük a következő módon, mivel az arkónok a belső ember ellen küzdenek. És ti
ezen a módon harcoltok majd ellenük: Jöjjetek és tanítsatok a világban az
üdvözülés ígéretéről. És ti, övezzétek fel magatokat az Atya hatalmával, és tegyétek
ismertté imádságotokat. És ő, az Atya, segíteni fog nektek, ahogy segített
benneteket az én elküldésem által. Ne féljetek, örökké veletek vagyok, miként azt
korábban mondtam nektek, amikor testben voltam.” Azután villámlani kezdett és
mennydörgés hallatszott a mennyből, és ami megjelent számukra azon a helyen,
felvitetett az égbe.

Ezt követően az apostolok áldásos köszönetet mondtak az Úrnak. És

visszatértek Jeruzsálembe. És miközben haladtak, beszélgettek egymással az úton
a fényről, mely eljött (hozzájuk). És észrevételt tettek az Urra vonatkozóan. Így
hangzott: „Ha ő, a mi Urunk szenvedett, akkor mennyit (kell) nekünk (szenvedni)?”

Péter válaszolt, mondván: „Ő értünk szenvedett, és a számunkra is

szükséges a szenvedés, kicsinységünk miatt.” Ekkor egy hang jött el hozzájuk,
szólván: „Már annyiszor mondtam nektek: szükséges számotokra a szenvedés.
Szükséges, hogy elhozzanak titeket a zsinagógákba és a kormányzókhoz, tehát
szenvedni fogtok. Aki azonban nem szenved és nem […] az Atya […] azért hogy ő
[…]legyen.”

És az apostolok igencsak örvendeztek és felértek Jeruzsálembe. És

elmentek a templomba és Jézus Krisztus nevében utat mutattak az üdvösséghez.
Tömegeket gyógyítottak.

És Péter kinyitotta a száját és azt mondat (apostol) társainak: „Amikor Urunk

Jézus testben volt, mindent megmutatott nekünk? Mivel alászállt. Testvéreim,
figyeljetek a hangomra.” És eltöltötte a Szent Szellem. Így beszélt: „Fényességünk,
Jézus, alászállt és keresztre feszítették. Töviskoronát viselt. És bíborszínű köntöst.
És felfeszítették egy fára és eltemették egy sírba. És feltámadt a halálból.
Testvéreim, Jézus idegen a szenvedéshez mérten. Mi vagyunk pedig azok, akik
szenvednek az anya bűnéért. És emiatt, mindent úgy tett, miként mi. Mivel az Úr
Jézus, az Atya mérhetetlen dicsőségének Fia, az életünknek ura. Testvéreim, ezért
engedelmeskedjünk ezeknek a törvényteleneknek és menjünk be […].”

[…] Ezután Péter összegyűjtötte a többieket is, mondván: „Oh, Urunk Jézus
Krisztus, a nyugalmunk ura, add nekünk a megértés szellemét, azért, hogy
csodákat tehessünk.”
 Azután Péter és a többi apostol meglátta őt és eltöltötte őket a Szent Szellem.
És mindannyian gyógyításokat mutattak be. És szétváltak, azért, hogy az Úr Jézus
Krisztust imádják. És összegyűltek, és üdvözölték egymást, mondván: „Amen”.

Később Jézus megjelent, így szólván hozzájuk: „Béke legyen nektek

mindannyiótoknak és mindenkinek, aki hisz a nevemben. És amikor szétváltok,
öröm legyen veletek és kegyelem és erő. És ne féljetek, veletek vagyok
mindörökké.”

Azután az apostolok elváltak egymástól négy szó kíséretében, azért, hogy

imádkozzanak. És Jézus ereje kísérte őket, békében.
 

 
 Marsanes

[…] 10 sor olvashatatlan

… és jutalom. Azért jöttek, hogy megtudják; tiszta szívűnek találták, (és) nem
sújtotta őket gonoszságokkal. Azok, akik megkaptak titeket, megkapják a
választásuk jutalmát kitartásukért, és ő elhárítja a gonoszságokat felőlük. De senki
közülünk ne aggodalmaskodjon, és gondolja azt a szívében, hogy a hatalmas Atya
[…]. Mivel rálátása van a Mindenségre, és mindenkivel törődik. És megmutatta
számukra az ő […]. Azokat, amelyek…

[…] 10 sor olvashatatlan.

… először

Ami a tizenharmadik pecsétet illeti, én alapítottam meg, együtt a tudás

csúcspontjával, és a nyugalom bizonyosságával. Az első és a második és a
harmadik evilági és anyagi. Már ismertettem veletek ezzel összefüggésben, hogy
nektek kellene […] a testetekben. És a tudattal érzékelhető hatalmasság fogja […]
azok, akik nyugalomban lesznek, és távol fogják magukat tartani a szenvedélytől és
az egység megosztásától.

A negyediket és az ötödiket, melyek felül vannak, ezekkel már találkoztatok

és megismertétek […] emberek feletti. Ő a […] után létezik és a […] természete,
mely az, aki […] három. És tudattam veletek […]-ról, a háromban […] e kettő által.
Tudattam veletek ezzel összefüggésben, hogy ez anyagtalan … [1 sor
olvashatatlan] … és utána […] belül […] minden […] mely […] a tietek […]. Az ötödik,
kapcsolódva azok megtéréséhez akik bennem vannak, és azokkal, akik azon a
helyen lakoznak.

Ám a hatodik, az önmagát-nemzőhöz kapcsolódik, vonatkozik az anyagtalan

létezőre, aki csak részben létezik, együtt azokkal, akik a Mindenség igazságában
élnek […] megértés és biztonság végett. És a hetedik, kapcsolódva az önmagát-
nemző erejéhez, mely a harmadik tökéletes […] negyedik, összefüggésben az
üdvözüléssel és a bölcsességgel. És a nyolcadik, a tudattal kapcsolatban, mely férfi,
aki megjelent a kezdetnél, és (összefüggésben) a létezővel, mely anyagtalan és
érthető világ. A kilencedik, az erő […]-je, mely a kezdetben jelent meg. A tizedik,
Barbeloval kapcsolatban, a szűz […] az Eónnak. A tizenegyedik és a tizenkettedik a
Láthatatlan Egyről szól, aki birtokolja a három erőt, és a Szellemről, melynek nincs
létezése az első nem-nemzethez (nőnem) tartozóan. A tizenharmadik a Hallgatag
Egyről szól, aki nem ismert, és annak felsőbbségéről, aki nem megkülönböztetett.

Mivel én vagyok az, aki megértette a valóban létező dolgokat, akár

részlegesen (léteznek), akár teljes mértékben, a különbözőségeik és azonosságaik
szerint, azt, hogy a kezdettől fogva léteznek az egész tartományban, mely végtelen,
minden dolog, mely megszületett, akár létezés nélkül, akár létezéssel, azok, akiket
nem nemzettek, és az isteni eónok, együtt az angyalokkal, és a lelkekkel, melyek
alattomosság nélkül valók, és a lélek-ruházatokkal, és a egyszerűk képeivel. És
ezek után, összekeverték őket […] velük. Ám továbbra is […] valamennyi létező […]
melyek utánozzák az anyagtalan létezőt és az anyagit (nőnem). Gondolkodóba
estem és elértem a érzékekkel megtapasztalható világ határát. <Megismertem,>
egyik részletét a másik után, az anyagtalan létező egész tartományát, és
megismertem a megérthető világot. <Megismertem,> azután gondolkodóba estem,
vajon valamennyi szempontból, az érzékekkel megtapasztalható világ, érdemes-e
teljes egészében a megmentésre.

Mivel nem hagytam abba beszédemet az Önmagát Nemző Egyről, O […] vált
[…] az egész tartomány egyik részlete a másik után. Leszármazott; ismét
leszármazott a Nem-nemzett Egytől, akinek nincs létezése, aki a Szellem. Az pedig,
aki mindenek előtt létezett elért az isteni Önmagát-nemző Egyhez. Az egyhez, akit
keresnek […] és létezik […] és olyan, mint a […] és belőle […] elválasztván […]
váltam […] sokaknak, hiszen megtestesülvén tömegeket mentett meg.

Ám mindezen dolgok ellenére, kutatom a Háromszorosan-Hatalmas Egy

királyságát, melynek nincs kezdete. Honnan jelent meg és töltötte ki a teljes
tartományt hatalmával? És mi módon jöttek létre a nem-nemzettek, hiszen nem
nemzették őket? és mi a különbség az eónok között? Ami pedig a nem nemzetteket
illeti, hányan vannak? És milyen szempontból különbözik egyik a másiktól?

Amikor kérdezősködtem ezen dolgok iránt, megértettem, hogy ő a csendből

munkálkodott. Már a kezdettől fogva létezik a valóban létezőkkel, akik az Egyhez
tartoznak, aki van. Van egy további, a kezdettől fogva létező, aki az Hallgatag Egyen
belül munkálkodó Egyhez tartozik. És a csend […] őt munkálkodásra. Mivel pedig ő
az […] aki csendességből munkálkodik, mely az eónok közé tartozó Nem-nemzett
Egyhez kötődik, s kezdetektől fogva neki nincs létezése. Azonban annak az Egynek
az energiája a Háromszorosan-Hatalmas Egytől ered, az Egytől, aki nem-nemzett, az
Eón előtt, nincs létezése. És lehetséges, hogy meglássa a Hallgatag Egy
hallgatásának fennhatóságát, pl. a Háromszorosan-Hatalmas energiájának
fennhatóságát. És annak, aki létezik, aki hallgatag, aki a menny felett van […]
kinyilatkoztatta a Háromszorosan-Hatalmas Első-Tökéletes-Egyet.

Amikor ő […] a hatalmasságokhoz, azok örvendeztek. Azok, akik énbennem

vannak, együtt tökéletesedtek az összes többivel együtt. És valamennyien áldották
a Háromszorosan-Hatalmas Egyet, áldották tisztaságban, mindenhol az Úrhoz
imádkoztak, aki a Mindenség előtt létezett, […] a Háromszorosan-Hatalmas. […] az
imádásuk […] én magam, és továbbra is érdeklődöm aziránt, miként váltak
csendessé. Meg fogom érteni a hatalmasságot, melyet tiszteletben tartok.

A Háromszorosan-Hatalmas harmadik hatalmassága (nőnem), amikor

megértette őt (hímnem), azt mondta nekem: „Légy csendes, azért, hogy megismerj,
fuss és eljöjj hozzám. Azonban most ez az Egy csendes és hozzájut a megértéshez.”
Ami a hatalmasságot illeti, eljön hozzám, elvezet engem az Eónba, aki Barbelo, a
férfi szűz.

Emiatt a Szűz férfi lett, mert őt (nőnem) szétválasztották a férfitól. Az Ismeret

tőle (férfi) kívül állt, mivel hozzá tartozott (férfi). És ő (nőnem), aki létezik, ő, aki
kutatott, birtokolja, pontosan ugyanúgy, mint a Háromszorosan-Hatalmas Egy
birtokolja (a tudást). Ő (nőnem) visszahúzódott tőlük, hiszen a Hatalmas Egyen
kívül létezik, mivel ő […] aki felette van […] aki hallgatag, aki megkapta a parancsot
a hallgatásra. Az ő (férfi) tudása és az ő személyisége (hypostasis) és az ő
tevékenysége azok a dolgok, melyekről a Háromszorosan-Hatalmas beszélt,
<mondván:> „Valamennyien visszahúzódtunk saját magunkhoz. Csendessé váltunk,
és amikor megismertük őt (a férfit), mely a Háromszorosan-Hatalms, leborultunk;
mi […], mi áldottuk őt […] felettünk.” […].

[…] a láthatatlan Szellem fel, az ő lakóhelyére. Az egész lakóhelyet felfedték;

az egész lakóhelyet kinyitották, <amíg> el nem érte a magasabb régiókat. Amikor
pedig eltávozott; az egész lakóhelyet kivilágította, és az egész lakóhely ki lett
világítva. És ti kaptátok az Egynek, aki birtokolja a három hatalmasságot,
hatalmassága szellemének harmadik részét. Áldott az […]. Ő mondta: „Óh ti, akik
azokon a lakóhelyeken éltek, fontos számotokra, hogy megismerjétek, azokat, akik
magasabbak ezeknél, és beszéljetek nekik a hatalmasságokról. Te pedig ki leszel
választva a kiválasztottak által a végső időkben, miként a láthatatlan Szellem
felszökik a magasba. És ti magatok is felszökelltek vele a magasba, hiszen ti
vagytok a hatalmas korona, mely […].

Egy napon azonban […] odahívnak […] felszökellni a magasba […] és a

tudattal érzékelő […] látható […] és ők …

… [két oldal hiányzik és további 14 sor a következő lap tetejéről]…

… az érzékelés. Ő örök, nem bír létezéssel, az Egyben, aki csendes, az Egy,

aki kezdettől fogva létezik, akinek nincs létezése, […] részeként […] oszthatatlan.
Az […] megfontolja egy…

… [körülbelül 20 sor kivehetetlen]…

… az eónok között lakoztam, melyeket nemzette. Miként azt engedélyezték

számomra, eljöttem azok közé, akiket nem nemzettek. Azonban a hatalmas Eónban
lakoztam, mivel én […]. És […] a három hatalmasság […] az Egy, aki birtokolja a
három hatalmasságot. A három hatalmasság […] A Hallgatag Egy és a
Háromszorosan-Hatalmas Egy […] az, akinek nincsen lélegzete. Elfoglaltuk a
helyünket […] a […]-ban…

… [körülbelül 23 sor teljesen kivehetetlen]…

… akinek nincsen lélegzete, és ő a […]-ban létezik teljes egészében. És

láttam […] őt a hatalmas (nőnem) […] ők ismerték őt…

… [körülbelül 21 sor teljesen kivehetetlen]…

… tevékeny […] amiért, újra ismereteket (szerez) […] tudatlan, és […]

megkockáztatja […] hogy váljon…

… [9 sor teljesen kivehetetlen]…

… azok […]. Azonban szükséges, hogy egy […] nincs formája (teste) […]
ennek […] létezik mielőtt […] a gondolat […] a kezdettől fogva […] annak, aki…

… [körülbelül hat sor kivehetetlen]…

… ezek […] ránéztek […] kilencben […] a kozmikus hét (hebdomad) […] a
napján a […]-nak örökké…

… [8 sor kivehetetlen]…

… és […] sok évvel később […], amikor megláttam az Atyát, eljöttem, hogy
megismerjem őt, és […] sok […] elfogult […] örökké […] az anyagi (létezők) […]
evilági […] felette […] továbbá …

… [körülbelül 18 sor kivehetetlen]…

… kívül […] azokban, akik […] őket bele […] megnevezve őket. és (mivel)
elnevezésük miatt tanúsággal bírnak önmagukkal kapcsolatban, mivel
alsóbbrendűek vagytok hozzájuk […] és az ő személyiségüket (hypostasis)
(illetően).

Ám továbbá, amikor…
 … [Körülbelül 18 sor kivehetetlen]…

Elrejtve […] a harmadik hatalmasság. Az áldott Elöljáró (nőnem) mondta […]

közöttük és […], például, ő (a nő) aki nem rendelkezik […]. Ezért nincs dicsőség […]
még annak számára sem, aki […]. Mivel valójában ő az, aki…

… [Körülbelül 18 sor kivehetetlen]…

… és az Állatöv jegyei […] és a […], és […] akik nem rendelkeznek […]

érdeklődnek […] gyökeres átalakulás […] azonban a lélek […] ott […] ennek a
testje(i) […] a menny lelke(i) […] körül […] alak […] mely…

… [Körülbelül 19 sor kivehetetlen]…

… valamennyi két […] őket […]az összes forma […] alak(ok), így ők […] és
válnak […] önmagukat […], és a […] az állatok […], és a…

…[két oldal hiányzik]…

…ott. Azonban az ő hatalmasságaik, akik az angyalok, a vadállatok és az

állatok formájában. Néhányan közülük több alakú (polimorf), míg mások, a
természettel ellentétben, nevet viselnek, mely […]. Fel vannak osztva és […]
összhangban a […] és […] formában […]. Ám ezek a hang szempontjai, a létezés
harmadik eredetének megfelelően. És mindezekkel összefüggésben, valamennyi
(megjegyzés) helyénvaló, hiszen (már) beszéltünk róluk.

Ez a megosztás pedig újra előfordult ezekben a régiókban, úgy, ahogyan

már kezdetben említettünk. Azonban a léleknek, másrészről, különböző alakja(i)
van(nak). A lélek alakja létezik ebben a formában, például (a lélek) a saját
elhatározásából született meg. Az alak a második gömbi rész, miközben az első
megengedi ezt, eEiou az önmagát nemzett lélek, aeEiouO. A második séma eEiou…
azok által, akiknek kettős hangjuk van (diftong), az első lény azután elhelyezte,
őutánuk…

…[3 sor kivehetetlen]…

… a fényt.

Ellenőrizzétek magatokat, vegyétek át a romolhatatlanság magját, és ne

ragaszkodjatok tulajdonaitokhoz.

Mint tudjátok, a magánhangzók között vannak hangsúlyosak, és

kettőshangzók vannak mellettük. A rövidek azonban alsóbbrendűek, és a […]
vannak […] általuk. Azok, amelyek […] mivel közbeesőek […]. A csúsztatott hangok
magasabb rendűek a hangtalanokhoz (mássalhangzókhoz) képest. És azok,
amelyek kettősek, magasabb rendűek a csúsztatott hangoknál, melyek nem
változnak. A hehezetes hangok jobbak a hehezet nélküli hangtalanoknál
(mássalhangzók). És azok, melyek közbeesők, elfogadják a bennük lévő
kombinációt; tudatlanok a jó dolgokkal kapcsolatban. A (magánhangzók)
kombinálódnak a közbeesőkkel, melyek kevesebbek. Alakról alakra <megalapítják>
az istenek és az angyalok nevezéktanát, nem azért, mert összekeverednek
egymással, minden egyes formával kapcsolatban, hanem (mert) csak jó feladatuk
van. Nem történt volna meg, hogy kívánságuk kinyilatkoztatásra kerüljön.

Ne ragaszkodjatok vétkeitekhez és ne merészeljétek a bűnt felhasználni.

Beszélek neked azonban a lélek három […] alakjának viszonyáról. A lélek

harmadik alakja a […] gömbforma, utána téve az egyszerű magánhangzókat: eee, iii,
ooo, uuu, OOO. A kettőshangzók a következők lennének: ai, au, ei, eu, Eu, ou, Ou,
oi, Ei, ui, Oi, auei, euEu, oiou, ggg, ggg, ggg, aiau, eieu, Eu, oiou, Ou, ggg, ggg,
aueieu, oiou, Eu, háromszor egy férfi hang számára. a harmadik alak gömbforma. A
második alaknak, utána helyezvén, két hangja van. A férfi szellem harmadik alakja
az egyszerű magánhangzókat (tartalmazza): aaa, eee, EEE, iii, ooo, uuu, OOO, OOO,
OOO. Az az alak azonban különbözik az elsőtől, azonban hasonlít egyik a másikára,
és néhány közönséges hangot formáznak ilyenféleképpen: aeEoO. És így (épülnek
fel) a kettőshangzók.

Ugyanígy a negyedik és az ötödik. Hivatkozván rájuk, nem kaptak engedélyt,

hogy kinyilvánítsák a teljes témakört, csak azokat a dolgokat, melyek láthatóak.
Megtanították nektek ezeket, ezért meg kell értenetek, abból a célból, hogy ők is
kutassanak és ismerjék fel kik ők, vagy egyedül saját maguk révén […] vagy
egymás által, vagy a kezdetektől meghatározott sors kinyilatkoztatása által, vagy
egyedül önmagukra hivatkozva, vagy egymásra hivatkozva, amiként mindegyikük
hangban létezik, akár részben vagy formálisan.

Megparancsolták nekik, hogy hódoljanak be, hiszen az ő szerepük

létrehozott és formális. (Megparancsolták nekik) mind a hosszú (magánhangzók),
úgy azok is, melyeknek kéttős időértékük volt, de a rövid (magánhangzók) is,
melyek kicsik […], a hangsúlyosak, a közbeesők és a baritonok.

És a mássalhangzók a magánhangzókkal együtt léteznek, és egyénileg

parancsolnak nekik és ők engedelmeskednek. Ők alkotják az angyalok
nevezéktanát. A mássalhangzók önmagukban létezők, és mivel megváltoztatják
őket, alárendeltjei a rejtett isteneknek, ütés, hangolás és hallgatás és lökés által.
Megidézik a csúsztatott hangokat, valamennyi az alárendeltjük, egyhangúlag, mivel
csak a változatlan kettősök (mássalhangzók) léteznek együtt a csúsztatott
hangokkal.

Azonban a hehezetes hangok és a hehezet nélküliek és a közbeesők alkotják

a hangtalanokat (mássalhangzók). Újból […] keverednek egymással, és el vannak
választva egymástól. Őket utasítják és ők engedelmeskednek, és tudatlan
nevezéktant alkotnak. És ők eggyé, vagy kettővé, vagy hárommá, vagy néggyé,
vagy ötté, vagy hattá, vagy egészen hétté válnak, egyszerű hangot tartalmazván.
<együtt azokkal> melyeket két hang alkot, […] a tizenhét mássalhangzó helye. Az
első nevek között, néhány kevesebb. És mivel nincs létezésük, akár a létezésnek
egy aspektusát hordozzák, akár megosztják a tudat természetét, mely férfias
(hímnemű) és amely közbeeső.

És ti közbevetitek a hasonlókat egyiket a másik után a magánhangzókkal és

a mássalhangzókkal. Néhány közülük: bagadazatha, begedezethe, bEgEdEzEthE,
bigidizithi, bogodozotho, buguduzuthu, bOgOdOzOthO. És a maradék
[…]babebEbibobubO. A többi azonban különböző: abebEbibob, azért, hogy ti
összegyűjtsétek őket, és elválasszátok őket az angyaloktól.

És lesz néhány következmény. Az első (nőnem), mely jó, és a triádból

származik. Ennek […] szüksége van … [1 sor kivehetetlen] … az alakjukat. <A>
kettős és az egy (monád) nem emlékeztet semmire, habár az elsők a létezés során.
A kettő, révén megosztott, elkülönül az egytől, és a személyiségekhez tartozik. A
négyesek azonban megkapták (az) elemeket, és az ötösök összhangot kaptak, és a
hatosok önmaguk által tökéletesedtek. A hetesek szépséget kaptak, és a nyolcasok
[…] kaptak készen … [1 sor hiányzik]… hatalmasan. A tízesek pedig
kinyilatkoztatták az egész helyet. A tizenegyesek és tizenkettesek azonban tagadták
[…] nem birtokolván […] a magasabb […] hét…
 … [9 sor kivehetetlen]…

… ígéret, miszerint […] elkezdte elkülöníteni őket, megjelölve és

megpontozva őket, az egy, mely vitázik az egyből valóval, aki ellenség.

Így […] a létezésnek … [1 sor kivehetetlen] … a betűk […] szentségben vagy

a biztosítéknak megfelelően egymástól elkülönülve léteznek. És léteznek
mindannyian vagy generációban vagy a születésben. És összhangban […]
generáció, nekik nincs […] ezek …

…[10 sor kivehetetlen]…

… egy […] ismerteti a talányt.

Mert a tudattal érzékelhető világban ott létezik a templom, amely hétszáz

köbláb méretű, és egy folyó, mely […] benne […] örökké, ők […] három […] a
négynek […] megpecsétel […] felhők, és a vizek, és a viaszképek formái, és
smaragd kép.

Ami a többi dolgot illeti, megtanítalak rá. Ez a nevek nemzedéke. Nem hozta
létre (nőnem) senki […] a kezdettől fogva…

… [9 sor gyakorlatilag kiolvashatatlan]…

… idő(k), amikor bezárult(ak), amikor szétterjedt(ek), amikor lecsökkent(ek).

De létezik a gyengéd szó, és létezik a másik szó, mely közeledik, lévén […] ebben a
dologban … [1 sor kivehetetlen] … és ő […] a különbség […] és a […] a teljesség és
a […] az osztatlan lények, és a hatalmasság […] megosztván az örömöt külön-külön
és […] vajon …

… [7 sor kivehetetlen]…

Hatalmasság […] mindenhol (hímnem) létezik[…] őket mindig. A testtel

bírókban és a testtel nem bírókban lakozik.

Ez a személyiség szava melyet mindenkinek fontos lenne […] ily módon […]
az ő […]jükkel, segítvén azokat, akik felkavarják a […] testet ölt […]. ha valaki ismeri
őt, ő meglátogatja majd.

Ám vannak szavak, néhányan köztük kettesével, míg mások egymástól

elválasztva léteznek…

… [10 sor gyakorlatilag olvashatatlan]…

… vagy pedig összhangban azokkal, melyeknek hosszuk van. És ezek vagy

el vannak választva tőlük, vagy mindegyik […] vagy […] vagy […] léteznek, mint […]
léteznek […] a mássalhangzók […] egyénenként léteznek amíg meg nem osztottak
vagy meg nem kettőzöttek. Néhányan hatalommal bírnak […] megfelelve a betűknek,
melyek mássalhangzók…

… [8 sor gyakorlatilag olvashatatlan]…

… saját maguk által […] és három(szor) a magánhangzóknak, és kétszer a

mássalhangzóknak, és egyszer az egész helynek, és tudatlansággal azok felé, akik
alávetik magukat a változásnak […] mely válik […] együtt az egész hellyel […] végül.

És […] ők valamennyien […] ők elrejtve vannak, ám nyíltan kinyilatkoztatták

őket. nem álltak meg, amíg felfedésre nem kerültek, és nem álltak meg addig sem,
 amíg meg nem nevezték az angyalokat. A magánhangzók egyesültek a
mássalhangzókkal, akár kívül rajtuk, akár belül, […] azt mondták […] tanít téged […]
most és mindörökké. Négyszer számolták meg őket, (és) háromszor nemzették őket,
és váltak… [2 sor kivehetetlen]…

Ezen okok miatt, kellő mennyiségben megszereztük; mivel megfelelő minden

egyes megszerzett hatalmasságnak önmagához, hogy gyümölcsöket hordozzon, és
hogy soha se becsméreljük a rejtélyes dolgokat. […] a […]. Mivel […] mely […] a
lelkek […] az Állatöv jegyei […] egy új személyiség.

És a jutalom pedig, amit elnyer egy ilyen (ember), a megváltás. Ám az

ellenkezője történik azokkal, akik bűnt követnek el. Az, aki önmaga követ el bűnt […]
benne lesz a […] a […]-van…

…[2 sor kivehetetlen]…

… azért pedig, hogy előtte megvizsgáld azt, aki <…>, az (illetőnek) beszélnie
kell másoknak az emelkedett hatalmasságról, és az isteni tudásról, és az erőről,
aminek nem lehet ellenállni. Te azonban megvizsgálod, ki érdemes, hogy
megmutasd nekik, ismervén, hogy azok, akik bűnt követnek el […] le a […]miként
ők […] az Atya […] hogy mi megfelelő. Ne vágyjatok rá, hogy hatalmat adtok az
tudattal érzékelhető világnak. Nem tartoznátok tehát hozzá, akik megkaptátok a
megváltást az érthető világtól? Ám <mivel> ezek <szavak> - figyeljétek magatokat –
ne […] őket, mint egy …

…[3 sor kivehetetlen]…

…megérteni […] és fogja […] a maradékot, beszélni fogok róluk. A

tökéletesség […] ezért, hogy növekedjen […] aki bűnt követ el … [1 sor
kivehetetlen]… a testbe zárt lelkek nem értették őket. azok, akik a földön vannak,
miként azok is, akik a testen kívül, ők a mennyben, többek, mint az angyalok. A hely,
melyről beszéltünk minden egyes eszmecserénken, ezek […] csillagok …[1 sor
kivehetetlen]… könyv(ek) […] vajon már […] bele a […]. Áldott az […], vajon nézi a
kettőt, vagy a hét planétát nézi, vagy az Állatöv tizenkét jegyét, vagy a harminchat
Dékánt…

…[9 sor gyakorlatilag olvashatatlan]…

… és ezek a számok, legyenek azok akár a mennyben, vagy azok a földön,

azokkal együtt, melyek a föld alatt vannak, összhangban a rokonságukkal és a
osztályozásukkal közöttük, és a maradék […] részek összhangban a fajtájukkal és
fajukkal … [egy sor kivehetetlen]… ők engedelmeskedni fognak, mivel hatalommal
rendelkezik (nőnem) […] felett […] külön léteznek…

[A további 26 oldalból 10 hiányzik, és a maradék 16 olyan mértékben elbomlott, hogy

csak néhány szó és kifejezés ismerhető fel elszórtan.]
 Melkizedek

Jézus Krisztus, az Isten Fia […]-ból…

… [2 sor kivehetetlen]…

… az eónok, hogy beszéljek az összes eónról, és, minden egyes eón

(esetéről), és hogy beszéljek az eón természetéről, (hogy) mi az, és barátságot és
jóságot öltsek magamra, mint ruhát. Óh, fivérem, […] és …

… [7 sor kivehetetlen]…

… a végük […]. És ki fogja nyilvánítani számukra az igazságot […]-ban…

…[3 sor kivehetetlen]…

… közmondás(ok)…

… [a 26. sortól a lap aljáig, és a következő lapon az első két sor

kivehetetlen]…

… először példabeszédekben és rejtvényekben […] kihirdetni számukra. A

halál reszketni fog és dühös lesz, nemcsak ő saját maga, de a világot irányító arkón
társai is, és a fejedelemségek és az elöljárók, az istennők és az istenek, együtt az
arkangyalokkal. És…

… [4 sor kivehetetlen]…

… ők mindannyian […] a világot irányítók […], ők mindannyian, és mindazok

a […], és mindazok a […].

Azt mondják majd […] ami őt illeti, és […] vonatkozólag és…

… [2 sor kivehetetlen]…

… ők majd […] elrejtett misztériumok…

 …[a 27. sortól a lap aljáig, és a következő lapon az első két sor
kivehetetlen]…

… ki […]-ból a Mindenség. Ők majd […] ezt. Az ügyvédek majd gyorsan

eltemetik őt. „Nem féli az istent” m ondják majd róla, „törvény nélküli”, „tisztátalan”.
És a harmadik napon, felemelkedik a halálból…

…[a 12. sortól a lap aljáig, és a következő lapon az első három sor
kivehetetlen]…

… szent tanítványok. És a Megváltó kinyilvánítja számukra a világot és életet

ad a Mindenségnek.

Ám azok a mennyekben sok szót mondanak, együtt azokkal a földön, és

azokkal a föld alatt…

…[a 11. Sortól a lap aljáig kivehetetlen[…]

… mely az ő nevében fog történni. Továbbá, azt fogják mondani róla, hogy
nem nemzés által való, habár ő igenis nemzett, (hogy) nem eszik, holott igenis eszik,
(hogy) nem iszik, holott igenis iszik, (hogy) nincs körülmetélve, holott igenis körül
van metélve, (hogy) nem húsból van, holott igenis testben jött el, (hogy) nem
szenvedni jött, holott <igenis> szenvedni jött, (hogy) nem támadt fel a halálból,
<holott> igenis feltámadt a halálból.

Ám az összes törzs és valamennyi ember beszélni fog az igazságról akik

megkapják tőled saját magadtól, Oh, Melkizedek, a Szent, Főpap, a tökéletes
remény és az élet ajándéka. Én Gamaliel vagyok, akit azért küldtek, hogy […] Seth
gyermekeinek gyülekezete, (Seth) aki az eónok ezrei és ezrei felett áll, és miriádjai
és miriádjai (felett) […] az eónok lényege, aba[…] aiai abab […]. Oh, isteni […] a
[…]-nak természet […]! Oh, eónok anyja, Barbelo! Oh, eónok elsőszülöttje, ragyogó
Doxomedon Dom[…]! Oh, dicsőséges, Jézus Krisztus! A fénylő égitestek legfőbb
parancsnoka, te hatalmas Amozel, oroaiael, Daveithe, Eleleth, és te az ember-fénye,
halhatatlan Pigera-Adamas eón, és te jóságos istene a jótékony világoknak,
Mirocheirotheou, Jézus Krisztus, az Isten Fia által. Ő az, akit kinyilvánítottam,
mivelhogy meglátogatta az Egyet, aki valóban létezik, azok között akik léteznek […]
nem létezik. Abel Baruk – hogy te megkapd az igazság ismeretét […] hogy ő a
Főpapi fajból való, mely az eónok ezrei és ezrei felett áll,, és miriádjai és miriádjai
(felett). Az ellenséges szellemek tudatlanok vele szemben és (saját) pusztulásukat
(illetően). Nemcsak (azért) jöttem (hogy) kinyilvánítsam számotokra az igazságot,
mely felebarátotokban van. Ő belefoglalta magát az élő felajánlásba, együtt
leszármazottaitokkal. Felajánlotta őket, mint felajánlást a Mindenségnek. Ezért nem
marhát áldoztok hitetlenségből fakadó bűn(ei)tek miatt, és a tudatlanságotok, és
gonosztetteitek miatt, melyeket el fognak követni […]. És nem fognak eljutni a
Mindenség Atyjához. […] a hűség…

…[20 sor kivehetetlen]…

A vizek miatt, melyek fent vannak […] hogy megkapja a keresztelést […].
Hogy megkapja a keresztelést ama víz által, mely […], mialatt ő eljön…

… [3 sor kivehetetlen]…

… keresztelést, mivel ők…

…[18 sor kivehetetlen[…

… imádkozni az arkónok leszármazottaiért és valamennyi angyalért, együtt

azokkal a magokkal, <melyek> a Mindenség Atyjától származnak […] a teljes […]
abból […] isteneket és angyalokat nemzettek, és férfiakat […] a magból, mindent a
természetből, azokat a mennyben és azokat a földön, és azokat a föld alatt…

…[14 sor kivehetetlen]…

… női természet […] azok között, akik benne vannak a […]. Meg vannak
kötve […]-val. Ez azonban nem (az) igazi Ádám és nem is (az) igazi Éva.

Mivel akkor ettek a tudás fájáról, elűzte őket a Kerubin és a Szerafim lángoló
karddal. Ők […] mely Ádámé volt […] a világ-felügyelők, és […] őket ki […] habár
[…]-tól származtak, az arkónok leszármazottja és az ő világi dolgaik, melyek hozzá
tartoznak…

…[13 sor hiányzik]…

… fény […] és a nők és a férfiak, azok akik vele léteznek […]-val elrejtve
minden természet elöl, és meg fogják tagadni az arkónokat […] akik megkapták tőle
(hímnem) a […]. Mivel érdemesek a […] halhatatlan, és hatalmas […] és hatalmas
f…] és hatalmas […] ember fiai […] tanítványok […] kép, és […] a fényből […] mely
szent. Mivel […] a kezdettől […] mag…
 …[a 13. Sortól a lap végéig kivehetetlen]…

Én azonban hallgatni fogok […] mivel testvérek vagyunk, akik az élő […]-ből
származunk. Ők majd […] rajta …

… [1 sor kivehetetlen]…

… Ádámnak […] Ábel, Énok, Noé […] te, Melkizedek, a Legmagasabb Isten
Papja […] azok akik […] nők…

… [a 14. sortól a lap végéig kivehetetlen]…

… az a kettő, aki kiválasztatott, sem időben sem térben sem nem ítéltetik,
akármikor is nemzették őket, az ellenségeik által, barátaik által, de idegenek által
sem, a (saját) rokonságuk által sem, az istent nem félők és által (sem), sem pedig az
istenfélők által. Az összes ellenséges természet majd […]őket, azok akik
megtestesülnek, és azok is melyek nem testesülnek meg, együtt azokkal, akik a
mennyekben lakoznak és azokkal akik a földön és azokkal akik a föld alatt. Háborút
fognak viselni […]mindenki. Mivel […] akár benne a…

… [3 sor kivehetetlen]…

… sok

… [2 sor kivehetetlen]…

És azok […]-ban mindenki majd f…]. ezek fognak […]minden lélegzettel […]
gyengeség. Ezeket bezárják más formákba, és meg lesznek büntetve. Ezeket a
Megváltó elviszi majd őket. és mindent legyőznek, nem a szájukkal, és a kardjukkal,
hanem a […] jelentése által, mely értük lesz elrendezve. Ő (hímnem) elpusztítja a
Halált.

Ezek (azok) a dolgok, melyeket megparancsoltam, hogy kinyilatkoztassatok,

ezeket a dolgokat nyilatkoztassátok ki, (miként) én (tettem). Ám azt, ami rejtett, ne
nyilatkoztassátok ki senkinek, amíg számotokra ki nem nyilatkoztattatik (hogy úgy
tegyetek.”

És azonnal felemelkedtem. Én, Melkizedek, és elkezdtem […] Isten […] hogy

örvendeznem kellene…
 …[1 sor kivehetetlen]…

… miközben cselekszik […] él […] azt mondtam: „…

…[2 sor kivehetetlen]…

… és nem fogok megállni, sem most, sem soha, oh, Mindenség Atyja, mivel
könyörületes vagy az emberekkel, és elküldted a fény angyalát […] az eónjaidból
[…] hogy kinyilatkoztassák […]. Amikor eljött, felemelt engem a tudatlanságból, és
a halál termékenységéből az életbe. Mivel nevem van: én vagyok Melkizedek, a
Legmagasabb Isten Főpapja; tudom, hogy én vagyok az, aki a Legmagasabb Isten
Főpapja valóságos képe, és […] a világ. Mivel nem kis dolog, hogy az Isten […] vele
a […] miközben ő (hímnem) […]. És […] az angyalok, melyek a földön lakoznak…

…[2 sor kivehetetlen]…

… az […] áldozata, akit megtévesztett a Halál. Amikor meghalt, megkötötte

őket azokkal a természetekkel, melyek félrevezették őket. habár felajánlott
ajándékokat […] barmot, mondván: „Halálra adtam őket, és az angyalokat, és a […]
démonokat […] élő áldozat […]. Felajánlottam önmagamat neked, mint ajándékot,
együtt mindazokkal, akik az enyémek, neked, tenmagadnak, (oh) Mindenség Atyja,
és azok, akiket szeretsz, akik tőled származnak, akik szentek (és) élők. És a
tökéletes törvények <szerint> kinyilvánítom a keresztelésben kapott nevem most
(és) mindörökké, (mint a nevet) az élő (és) a szent nevek között, és (most) a vízben.
Ámen.”

Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, óh Mindenség Atyja, aki valóban létezik
[…] nem létezik. Ábel Baruk […], örökkön és örökké, Ámen.

Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, eónok Anyja, Barbelo, örökkön és
örökké, Ámen.

Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, eónok Első-szülöttje, Doxomedon […],
örökkön és örökké, Ámen.

Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy,…

…[két sor kivehetetlen]…

… örökkön és örökké Ámen.

 Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy,…

…[1 sor kivehetetlen]…

… első eón, Harmozel, örökkön és örökké, Ámen.

Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, parancsnok, eónok fénye. Oriael,
örökkön és örökké, Ámen.

Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, eónok parancsnoka, ember-fénye,

Daveithe, örökkön és örökké, Ámen.

Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, fő-parancsnok, Eleleth…

…[1 sor kivehetetlen]…

… az eónok…

… örökkön és örökké, Ámen.

Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, a jótékony szavak jóistene, …

Mirocheirothetou, örökkön és örökké, Ámen.

Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, Mindenség Fő-parancsnoka, Jézus

Krisztus, örökkön és örökké, Ámen.

… [1 sor kivehetetlen]…

… áldott […] hitvallás. És […] valljátok meg őt […] most […] azután válik [,,,]
félelem és […] félelem és […] zavar […] körülöttük […] azon a helyen, ahol nagyon
sötét van belül, és sok […] megjelenik […] ott […] megjelenik…

… [a 23. sortól a lap végéig kivehetetlen]…

És […] feleöltöztek […]-ba mindannyian és…

… [6 sor kivehetetlen]…

… zavar. Megkapták […] az ő szavaik […], és ők azt mondták nekem: „[…]

Melkizedek, a Legmagasabb Isten Papja” […] ők mondták és gondolták […] a szájuk
[…] a Mindenségben…
 … [7 sor kivehetetlen]…

… félrevezet…

…[a 25 sortól a lap végéig kivehetetlen]…

… az ő (hímnem) […]-vel, imádás, és […] hűség, és […] az ő imádságaik,

és…

…[1 sor kivehetetlen]…

… azok akik az ő […] első…

…[2 sor kivehetetlen]…

… Ők nem törődtek a papsággal, melyet bemutatsz, mely […]-an ered…

…[1 sor kivehetetlen]…

… a […] tanácsaira Sátán […], az áldozat […] az ő útmutatásai…

…[2 sor kivehetetlen]…

… ennek az eónnak…

…[4 sor kivehetetlen]…

… mely(ek) […] létezik, félre vezet(nek)…

…[a 27. Sortól a lap aljáig kivehetetlen]…

… és néhány…

…[2 sor kivehetetlen]…

…odaadta nekik, hogy…

…[1 sor kivehetetlen]…

… és tizenhárom…

…[a 7. Sortól a lap aljáig kivehetetlen…

 … megdobta őt […] azért hogy ti tegyétek…

…[1 sor kivehetetlen]…

… mivel hirtelen […] segítségével a […] a földön. A …

… [a 7. Sortól a lap végéig kivehetetlen]…

[a kódex 23. és 24. Lapja majdnem teljes egészében hiányzik]

… férfiak. És […] ti megütöttetek engem […] megdobtatok engem, […]test.

És megfeszítettetek engem a szombat előeste harmadik órájától a kilencedik óráig.
És mindezek után én feltámadtam a halálból, […] kijöttem […] bennem […] a
szememmel láttam […] senkit sem találtak…

…[a 13. Sortól a lap végéig kivehetetlen.]…

… üdvözöltek engem […]. Az mondták nekem: „Légy erős, óh Melkizedek, a

Legmagasabb Isten hatalmas Főpapja, az arkónok miatt, akik ellenségeid, háborút
forraltak; (ám) győzedelmeskedtél felettük, és ők nem győzedelmeskedtek feletted,
és kitartottál, és elpusztítottad ellenségeidet. […] az ő […]-uk, megmarad bármiben
[…] mely élő (és) szent […] azokat akik felmagasztalták magukat vele szemben
[…]hús…

…[a 15. Sortól a lap végéig kivehetetlen]…

„… felajánlásokkal, azon dolgozván, ami jó, böjttel böjtölve. Ezeket a

kinyilatkoztatásokat ne hozzátok senki számára sem nyilvánosságra, aki húsban
van, mivel testetlenek mindaddig, ami ki nem nyilvánítják nektek, (hogy így
tegyetek)”.

Amikor a felebarát aki az élet nemzedékeihez tartozik, elmondta ezeket a dolgokat,

felvitettek (a régiókba) valamennyi menny fölé. Ámen.
A felszentelésről
[…] összhangban […] annak a típusa […] látják őt (hímnem). Alkalmas
számodra ebben az időben, hogy elküld Fiad, Jézus Krisztust és felszentelj minket,
hogy képesek legyünk rátaposni a kígyóra és a skorpiók fejére és a Gonosz minden
hatalmasságára, hiszen ő a magok pásztora. Általa megismertünk téged. És dicsőítünk
téged: Dicsőség legyen neked az Atyának a Fiúban, az Atyának a Fiúban, az Atyának a
Szent Egyházban és a szent angyalokban! Mostantól fogva az örökkévalóság
eónjaiban lakik, örökké, amíg a felderíthetetlen eónok eónjai (léteznek). Ámen.

A Keresztelésről - A
Ez a tudás összefoglalásának teljessége, mely összefoglalást a mi Urunk Jézus
Krisztus nyilvánította ki számunkra, az Egyetlen nemzett (Monogenes). Ezek azok a
biztos és szükséges tételek, ezért járhatunk bennük. Ám ezek az első keresztelés […
Az első]keresztelés a bűnök Bocsánata […] mondta […] nektek a […]-hoz a bűneitek a
[…] mintázata a […]-nak Krisztusnak a […] mely egyenlő a […] ő[benne]. Mivel […]
Jézusnak a […]. Továbbá, az első keresztelés a bűnök bocsánata. Az igazaktól kapjuk,
mely, bele a romolhatatlanságba, mely a Jordán. Ám az a hely a világból való. Ezért
elküldtek minket a világba az Eónba. János az értelmezés miatt az Eón, miközben
annak értelmezése miatt, mely a felfelé mutató haladás, mely a mi Kivonulásunk a
világból az Eónba.

A Keresztelésről - B
[…] a világból a Jordánba, a világ vakságából az Isten tekintete elé, az
érzékiből a szellemibe, a fizikaiból az angyaliba, a teremtettből a totális isteni
hatalomba (Pleroma), a világból az Eónba, a szolgaságból a atya-fiúságba, egyik
bonyolult ügyből a másikba, a sivatagból a falunkba, a hidegből a forróságba, […]-ból
a […]-ba, és mi a […]-ba […így] mi termékenyítő testekből származunk, termékenyítő
testekbe jutva a tökéletes forma által. Valójában a maradék példája által, melyért
Krisztus megmentett minket a Szellemének közösségében, léptem be. És létrehozott
bennünket, akik benne vagyunk, és mostantól a lelkünk tökéletes szellemmé válik.
Most a dolgokat nekünk adományozzák az első keresztség által […láthatatlan…amely]
az övé […keres][mindenfelé…]…

Az oltáriszentségről - A
Köszönetet mondunk neked és megünnepeljük az oltáriszentséget, óh Atyánk,
emlékezvén Fiad, Jézus Krisztus kedvéért, hogy megszülettek […] láthatatlan […] a te
[Fiad…] az ő [szeretete…] a [tudás…] ők teljesítik kívánságodat Jézus Krisztus
nevében és megteszik kívánságodat most és mindig. Teljesek minden szellemi
ajándékban és minden tisztaságban. Dicsőség legyen neked a Fiadnak és
leszármazottaiknak most és mindörökké. Ámen
Az oltáriszentségről - B

[…] […]-ben a szava a [… a] szent aki […] étel és ital Fiú, mivel te […] étele a […]
nekünk a […] [élet]-ben […] ő cselekszik [nem kérkedik] mely az […] Egyház […] tiszta
vagy […] te és az úr. Ha bármikor is tisztán halsz meg, tiszta leszel, azért hogy
megtetesd vele [a…] mindenki, aki vezeti őt ételhez és italhoz. Dicsőség neked örökké.
Ámen.
A világ eredete
(A "Cím nélküli szöveg")
- Pistis Sophia -

Látván, hogy mindenki, a világ istenei és az emberiség, azt mondja, semmi

sem létezett a káoszt megelőzően, én, különbözvén tőlük, be fogom bizonyítani,
valamennyien tévednek, mivel nincsenek tisztában a káosz eredetével, sem annak
gyökerével. Íme a bizonyíték.

Mennyire kényelmes minden ember számára a káosz kapcsán kijelenteni,

hogy az egyfajta sötétség! Valójában pedig az árnyékból ered, melyet a „sötétség”
névvel illetnek. És az árnyék pedig olyasféle dologból származik, mely a kezdettől
fogva létezik. Emellett, teljesen nyilvánvaló, hogy már a káosz létrejötte előtt is
létezett, s hogy ez utóbbi utána következik az előző dolognak. Ezért, fogadjuk el a
kérdéssel kapcsolatos tényeket; és továbbá, együtt az első dologgal, melyből
kisugárzódott a káosz. Ezen a módon az igazságot egyértelműen bizonyítjuk.

Miután a halhatatlan létezők természetes szerkezete tökéletesen kifejlődött a

végtelenből, egy kép sugárzódott ki a Pistisből (hűség, hit bizalom); Sophia a neve,
(bölcsesség, az Isten női része). Akaratát gyakorolta és olyan dologgá vált, mely
emlékeztetett az elsődleges fényre. És azonnal megtestesítette magát mint a menny
képét, elképzelhetetlen kiterjedést elérve; a halhatatlan létezők között volt és azon
dolgok között, melyek utánuk születtek, mint […]; ő (Sophia) mint fátyol jelentkezett,
elválasztván az emberiséget a felette lévő dolgoktól.

Ekkor az örökkévaló igazság birodalma (eón) nem vetett árnyékot önmagán

kívül, hiszen a határtalan fény töltötte be teljes egészében belsejét. Külső része
azonban árnyékban volt, melyet a „sötétség” névvel illettek. Belőle pedig megjelent
egy erő, mely uralmat gyakorolt a sötétség felett. Az alárendeltjeként megjelenő
erők miatt nevezték az árnyékot „a határtalan káosznak”. Belőle mindenféle
istenség hajtott ki […] együtt az egész helyen, ebből kifolyóan az árnyék utólagos
az első dologhoz képest. A mélység<ben> volt, ahol az (árnyék) megjelent, az előbb
említett Pistisből leszármazván.

Amikor az árnyék megérezte, hogy volt ott nála valami hatalmasabb is,
irigységet érzett; és amikor önszántából várandós lett, hirtelen ez (az érzés)
féltékenységre váltott. Attól a naptól kezdve, a féltékenység princípiuma megjelent
az örökkévaló birodalmak és világaik között. Most, ami a féltékenységet illeti, úgy
találták, egy torzalak, semmiféle lélek nincsen benne. Mint az árnyék, hatalmas
mennyiségű vizenyős közegben jött létre. Ezt követően az epét, mely az árnyékból
született, kivetették a káosz egyik részébe. Attól a naptól kezdve, vizenyős közeg
jelent meg. És ami lemerült benne, az elfolyt, láthatóvá vált a káoszban: mint amikor
egy nő életet ad egy gyermeknek – teljes szuperfolyékonyságával kiáramlott; éppen
így, létrejött az anyag az árnyékból, és szerte kivetítődött. És nem hagyta el a
káoszt; ellenkezőleg, az anyag a káoszban maradt, részét képezi annak.

És amikor mindezek a dolgok megtörténtek, eljött és megjelent Pistis a

káosz anyaga fölött, mely kilökődött mint az elvetélt magzat – hiszen nem volt
szellem benne. Emiatt (ti. a káoszban) határtalan sötétség és feneketlen mélység
uralkodott. Most, hogy Pistis látta, mi lett a következménye a hiányosságnak,
nyugtalan lett. És a nyugtalanság megjelent, mint valami félelmetes dolog;
odarontott hozzá a káoszban. Ő (Pistis) odafordult hozzá és az arcába fújt a
mélységbe, mely valamennyi menny alatt van.

És amikor Pistis Sophia vágyott rá, hogy kiváltsa a szellemmel nem

rendelkező dolgok képekké formálódását, és hogy uralkodjon az anyag és minden
hatalma felett, akkor első alkalommal megjelent az uralkodó, a vizekből, oroszlán-
szerű megjelenésével, androgén, jelentős hatalmat birtokolván önmagában, és
tudatlanságot a tekintetben, miként született meg. Most pedig, hogy Pistis Sophia
meglátta őt mozogni a vizek mélységében, azt mondta neki: „Gyermek, jöjj át ide,”
aminek megfelelője ’yalda baoth’.

Attól a naptól kezdve megjelent a szóbeli kifejezés alapelve, mely elérte az

isteneket, az angyalokat és az emberiséget. És ami megszületett a szóbeli kifejezés
eredményeként, befejezték az istenek, az angyalok és az emberiség. Nos, ami
Yaltabaothot illeti, uralkodóként, nem volt tudatában Pistis erejével: nem látta az
arcát, sokkal inkább egy képet látott a vízben, mely beszélt hozzá. És amiatt a hang
miatt nevezte önmagát „Yaldabaothnak”. Ám „Ariael” az, ahogy a tökéletes nevezte
őt, mivel olyan volt, mint egy oroszlán. Amikor pedig hatalmat kapott az anyag felett
(Yaltabaoth), Pistis visszatért fel a (saját) fényébe.

Amikor az uralkodó látta a (saját) nagyságát – és csak ő volt az önmaga, aki

látta; semmi mást sem látott, kivéve a vizet és a sötétséget – akkor úgy gondolta,
hogy csak ő az egyedüli az, aki létezik. Az ő […] teljessé vált a szóbeli kifejezés által;
megjelent, mint egy szellem és oda-vissza mozgott a vizek felett. És amikor a
szellem megjelent, a uralkodó elkülönítette a vizenyős közeget. És ami száraz volt,
azt részekre osztotatott más helyekre. És az anyagból megalkotott a maga számára
egy lakóhelyet, és elnevezte „mennynek”. És az anyagból, az uralkodó zsámolyt
készített és elnevezte „földnek”.

Ezután a uralkodónak gondolata támadt – megegyezően természetével – és a

szóbeli kifejezés segítségével megalkotott egy androgént. Kinyitotta a száját és
gügyögött neki. Amikor kinyíltak a szemei, atyjára nézett, és azt mondta neki: „Ííí!”
Ezután az atyja elnevezte őt Íii-a-o-nak (Jao). Ezt követően megalkotta második fiát.
Gügyögött neki. És kinyitotta a szemét és így szólt atyjához: „Eh!” Az atyja
elnevezte őt Eloajnak. Ezután megalkotta harmadik fiát. Gügyögött neki. És
kinyitotta a szemét és azt mondta atyjának: „Asssz!”. Az atyja elnevezte őt
Astafaiosnak. Íme az atya három fia.

Heten jelentek meg a káoszban, androgének. Férfias jellegű és nőies jellegű

névvel rendelkeztek. A nőies jellegű név Pronoia (Előgondolat) Sambathas, ami azt
jelenti, „hét” (hét nap).

A fia neve Jao; nőies jellegű neve Uradalom.

Sabaoth; nőies jellegű neve Istenség.
Adonaios; nőies jellegű neve Királyság.
Elaios; nőies jellegű neve Féltékenység.
Oraios; nőies jellegű neve Gazdagság.
És Astaphaios; nőies jellegű neve Sophia (Bölcsesség).

Ők jelentik a káosz hét mennyének hatalmasságait. És androgéneknek

születtek, megegyezően az előttük létező halhatatlan mintázattal, Pistis
kívánságának megfelelően, így hát a kép, mely a kezdettől fogva létezett,
uralkodjon a végig. Megtalálható ezen nevek kihatása és a férfi jellegű entitások
hatalmasságai a Mózes Próféta (könyve) az Arkangyalokról, és a női jellegű
entitások neveiről Noraia (első) Könyvében.

Most pedig az elsődleges szülő, Yaldabaoth, mivel igen erős hatalommal

rendelkezett, minden egyes leszármazottjának külön mennyet alkotott szóbeli
kifejezés révén – csodálatosan szépnek alkotta őket, révén lakóhelyek – és minden
egyes mennybe hatalmas dicsőséget alkotott, hétszer nagyszerűt. Trónusokat és
palotákat és templomokat, és még hintókat és szűz szellemeket is, egészen a
láthatatlan egyig, és dicsőségéig, mindegyikük rendelkezett ezekkel a dolgokkal
mennyeikben; urak és istenek és angyalok és arkangyalok óriási seregei –
számolhatatlan miriád – hogy szolgáljanak. Ezekről a dolgokról ismertetést lehet
találni, pontos jellemzőkkel, Oraia első Beszámolójában.

És ők ebből a mennyből váltak teljessé, fel, egészen a hatodik mennyig, mely

nevezetesen Sophiáé. A mennyet és az ő földjét elpusztította a bajkeverő, aki
mindezek alatt tartózkodott. És a hat menny borzasztóan megrázkódott; mivel
pedig a káosz erői tudták, ki volt az aki a mennyet elpusztította, (ő) alattuk volt. és
amikor Pistis felismerte a törést, melyet a zavar okozott, kibocsátotta leheletét és
megkötötte és levetette Tartarosba. Attól a naptól kezdve a menny, együtt a földdel,
megerősítette önmagát Sophia, Yaldabaoth lánya révén, (ő általa,) aki mindannyiuk
alatt van.

Most pedig, amikor a mennyek megerősítették önmagukat, hatalmukkal és

egész kormányzatukkal együtt, az elsődleges szülő arcátlanná vált. És az angyalok
összes serege tisztelte és valamennyi isten és angyal megáldotta őt és
megbecsülte. Ami pedig őt illeti, boldog volt és folyamatosan hencegett, mondván
nekik: „Nincs szükségem senkire.” Azt mondta: „Én vagyok az Isten és senki más
nem létezik rajtam kívül.” És amikor ezt mondta, bűnt követett el valamennyi
halhatatlan lénnyel szemben, akik feleletet adtak. És őt tették felelőssé érte.

És akkor, amikor Pistis meglátta a fő uralkodó jámbortalanságát, harag

töltötte el. Láthatatlan volt. Azt mondta: „Hibáztál Samael” (ami annyit tesz, ’vak
isten’). „A fény halhatatlan embere már előtted létezett, és aki meg fog jelenni
megmintázott formáid között; megvetően megtapos téged, ahogy a fazekas az
agyagot ököllel veri. És alá fogsz szállni az anyádhoz, a mélységbe, mindazokkal
akik hozzád tartoznak. Munkád beteljesüléseként, valamennyi hiányosság, mely
láthatóvá vált az igazságból, eltöröltetik, és megszüntetésre kerül, és olyan lesz,
mintha soha nem is létezett volna.” Ezeket mondván Pistis kinyilatkoztatta
hatalmasságának képét a vizekben. És így cselekedvén, visszatért fel, a fényébe.

Most pedig, amikor Sabaoth, Jaldabaoth fia meghallotta Pistis hangját,

dicséreteket énekelt hozzá, és kárhoztatta az atyját […] Pistis szavaiban; és
magasztalta őt, mert tanította őket a halhatatlan emberről és az ő fényéről. Ekkor
Pistis Sophia kinyújtotta az ujját és fényt árasztott rá a fényéből, mintegy az atyját
kárhoztatva. Amikor Sabaothot fény ragyogta be, erős hatalmat kapott a káosz
valamennyi erejével szemben. Attól a naptól kezdve az „Erők Ura” névvel illetik.

Gyűlölte atyját, a sötétséget, és anyját, a mélységet, és ki nem állhatta

nővérét, az elsődleges szülő gondolatát, aki oda-vissza mozgott a vizek felett. A
fénye miatt azonban a káosz valamennyi hatalmassága féltékeny volt rá. És amikor
összezavarodtak, óriási háborúba kezdtek a hét mennyben. Ezután, mikor Pistis
Sophia meglátta a harcot, elküldött a fényéből Sabaothoz hét arkangyalt.
Elragadták őt, fel a hetedik mennybe. Segítőkészen álltak mellé. Továbbá, elküldött
még három arkangyalt, és mindenki felett álló királyságot alapított számára, hogy a
káosz tizenkét istene felett lakozhasson.

Amikor pedig Sabaoth felvitetett a nyugalom helyére bűnbánata végett,

Pistis odaadta neki lányát, Zoét (Élet), jelentős hatalommal felruházva, hogy
utasíthassa őt (Sabaothot) a nyolcadik mennyben minden létező dologgal
kapcsolatban. És mivel (Sabaoth) hatalommal rendelkezett, mindenekelőtt készített
egy palotát saját maga. Hatalmas volt, csodálatos, hétszer nagyszerűbb
valamennyinél melyek a hét mennyben találhatók.

A palotája előtt trónt alkotott, mely hatalmas volt és egy négyarcú hintón
nyugodott, mely a „Kerubin” nevet viselte. A Kerubinnak pedig nyolc alakja volt
minden egyes sarkán, oroszlán formák és borjú formák és emberi formák és sas
formák, így hát valamennyi alak összesen hatvannégyet tett ki – és hét arkangyal
állt előtte; ő a nyolcadik és hatalommal rendelkezett. Az összes alak száma
hetvenkettő volt. Ezenkívül, ebből a hintóból a hetvenkét isten öltött alakot;
megformálódtak, hogy uralhassák a népek hetvenkét nyelvét. A trón által pedig
újabbakat alkotott, kígyóhoz hasonló angyalokat, akiket „Szerafinoknak” neveztek
és egyfolytában dicsérték őt.

Ezek után megteremtette az angyalok közösségét, ezreket és miriádokat

számolhatatlanul, hasonlatosak voltak, mint a nyolcadik menny közössége; és
szólítottak egy elsőszülöttet, akit Israelnek hívtak – ami annyit tesz, „az ember, aki
látja az Istent”; és egy másik teremtményt, Jézus Krisztusnak nevezték, aki
hasonlított a nyolcadik mennybéli megszabadítóra, és aki a jobbján ült a nagyra
becsült trónon. A balján pedig, ott a szent szellem szüze, a trónon, és dicsőítette őt.
És a hét szűz előtte állt, (a szűz előtt) […] harminc hárfával rendelkezvén, és
cimbalmokkal és trombitákkal, dicsőíteni őt. Az angyalok összes serege dicsőítette
őt és áldották őt. Most pedig, ahol a fénynek trónusán ült, hatalmas felhő takarta be.
És senki más nem volt vele a felhőben, csak Sophia, Pistis <lánya>, utasítván őt a
nyolcadik mennyben létező valamennyi dolog felöl, azért hogy azoknak a
dolgoknak a képeit megteremtse, abból a célból, hogy ez az uralom fennmaradjon a
káosz mennyeinek és erőinek a beteljesüléséig.

Most pedig Pistis Sophia elkülönítette őt a sötétségtől és jobbjára hívta, és

az elsődleges szülő elhelyezte őt baljára. Attól a naptól kezdve, a jobb (oldalt)
igazságnak hívták, és a balt gonoszságnak. Mindezek miatt pedig uralmat kaptak az
igazság és gonoszság közösségében, […] áll […] a teremtményen […] az összes.

Így, amikor a káosz elsődleges szülője meglátta fiát Sabaothot, és az őt

övező dicsőséget, és érzékelte, hogy hatalmasabb a káosz valamennyi uránál,
megirigyelte őt. És haragossá válván, Halált nemzett az ő halálából; és őt (ti. a
Halált) fölé helyezte a hatodik mennynek. <így> Sabaoth ott ragadt fent. Ezáltal a
káosz hat ura elérhetővé vált. Ezután a Halál, révén androgén, elvegyült (saját)
természetével és hét androgén leszármazottat nemzett. Az ő férfi (alkotóik) neve:
Harag, Könnyek, Sóhaj, Szenvedés, Siránkozás, Keserűség, Sírás. Ezek pedig a női
(alkotóik) neve: Harag, Fájdalom, Bujaság, Sóhaj, Átok, Keserűség, Veszekedés.
Egymással érintkezvén mindegyikük nemzett hetet, így összesen negyvenkilenc
androgén démon lett. Nevük és tetteik megtalálhatók Salamon Könyvében.

És mindezek jelenlétében Zoé, aki együtt volt Sabaothtal, megalkotott hét jó

androgén erőt. A férfi (alkotók) neve a következő: a Nagylelkűség, az Áldottság, az
Örömteliség, az Igazság, a Bőkezűség, a Szeretett, a Megbízható. Úgyszintén,
utalva női (alkotóikra) a nevük a következő: Béke, Boldogság, Örvendezés,
Áldottság, Igazság, Szerelem, Hűség (Pistis). És általuk pedig sok jó és ártatlan
szellemet. Befolyásuk és tetteik megtalálhatók itt: A Menny Sorsának felépítése,
mely a Tizenkettő alatt van.

És látván Pistis képét a vizekben, az elsődleges szülő mélyen elszomorodott,

különösen amikor meghallotta az ő hangját, akár az első hangot, mely kihívta őt a
vizekből. Mikor pedig megtudta, hogy ő volt az, aki nevet adott neki, felsóhajtott.
Szégyellte magát bűnei miatt. És amikor megtudta, hogy valójában a fény
halhatatlan embere már ő előtte létezett, igencsak zavarba jött; mivel korábban azt
mondta valamennyi istennek és az angyalaiknak, hogy „Én vagyok az isten. Senki
más sem létezik rajtam kívül.” Ezért attól tartott, esetleg megtudhatják, hogy más is
létezett őelőtte, és esetleg kárhoztatnák. Ám ő, a (dolgok) megértésének hiányában,
kigúnyolta a kárhoztatást és nemtörődöm módon viselkedett. Azt mondta: „Ha
bármi is létezne korábbról, mint én, jelenjen meg, hogy láthassuk a fényét.”

És abban a pillanatban, figyelem! Fény tört ki a nyolcadik mennyből fentről

és áthaladt a föld valamennyi mennyén. Amikor az elsődleges szülő látta, a fény
csodálatos ahogyan kisugárzik, ámulatba esett. És mélyen elszégyellte magát.
Amint a fény megjelent, egy emberi kép bukkant fel benne, rendkívüli szépségű.
Senki más nem látta az elsődleges szülőn és Pronoián kívül, aki vele volt. Habár a
fénye a mennyek valamennyi erői számára megjelent. Emiatt valamennyiüket nagy
nyugtalanság töltötte el.

Amikor pedig Pronoia látta a kisugárzást, szerelmes lett belé. Ő azonban

gyűlölte őt (Pronoiát), mert a sötétségben volt (Pronoia). Azonban vágyott rá
(Pronoia), hogy megölelje, és nem volt rá képes. Amikor képtelen volt csillapítani
szerelmét, kiöntötte fényét a földre. Attól a naptól kezdve, ezt a kisugárzást a „Fény
Ádámjának” nevezik, akire úgy hivatkoznak, hogy „a vér fényt sugárzó embere”, és
a föld átterjedt rá, szent Adamanra, amire úgy hivatkoznak, hogy „Adamantin szent
földje”. Attól a naptól kezdve, valamennyi hatalmasság tisztelte a szűz vérét. És a
földet megtisztították a szűz vérének kedvéért. Ám leginkább a vizet tisztították meg,
Pistis Sophia képe által, aki megjelent az elsődleges szülőnek a vizekben. Pontosan
ezután, a következőket mondták: „a víz által”. A szent víz azóta mindent életre kelt,
megtisztít.

Ebből az első vérből jelent meg Eros, révén androgén. Férfi alkotója
Himireris, tüzes volt, mert a fényből (származott). Női alkotója, aki vele volt – a vér
lelke – Pronoia anyagából eredt. Szépségében igen nagyszerű, messze bájosabb a
káosz valamennyi teremtményénél. Ezután minden isten, és az angyalaik, amikor
Erost figyelték, szerelmesek lettek belé. És megjelenvén mindegyikükben, tűzzel
borította el őket; ahogy egyetlen lámpásról nagyon sok lámpás meggyújtható, és
egy és ugyanaz a láng van ott, és a lámpás maga nem halványul. Ily módon pedig
Eros szétszóródott a káosz összes lényében, és nem halványult. Pontosan a fény
és a sötétség határoló-pontján Eros megjelent és az angyalok és az emberiség
határoló-pontjánál Eros szexuális egyesülése beteljesedett, így áldottá vált a
Földről származó elsődleges gyönyör. A nő követte a földet. És a házasság követte
a nőt. Születés követte a házasságot. Megsemmisülés követte a születést.

Ezek urán Eros, a szőlőtőke kihajtott abból a vérből, mely a földre hullajtatott.
Emiatt, azok, akik isznak belőle, vágyni fognak a szexuális egyesülés révén a
megfogantatásra. Aztán a szőlőtőke, a fügefa és a gránátalmafa kihajtottak a
földből, együtt a többi fával, minden faj, velük a magjuk a hatalmasok és az
angyalaik magjából.
 Ezután az Igazság megteremtette a Paradicsomot, csodálatosnak és kívül a
Hold és a Nap pályáján, a Bujaság Földjén, Keleten, a kövek közepén. És vágy
ébredt a csodálatos középen, a kívánatos fák iránt. És az örök élet fája megjelent az
Isten kívánságára a Paradicsom északi részén, azért, hogy örökké létezővé tegye a
tiszta lelkeket, a korszak beteljesülésekor, akik a nyomorúság megmintázott
formáiból jönnek létre. A színe pedig az élet fájának, akárcsak a Napé. Az ágai
meseszépek. A levelei akárcsak a cipruséi. Gyümölcse olyan mint a szőlőfürt,
amikor fehér. Magassága eléri a mennyet. És közvetlen mellette a tudás (gnózis)
fája, bírván Isten erejét. Dicsősége olyan, mint a holdé, annak teljes ragyogása
idején. És az ágai meseszépek. És a levelei akár a fügefa levelei. Gyümölcsei akár a
kívánatos datolya. És ez a fa a Paradicsom északi részén van, hogy felemelje a
lelkeket a démonok kábulatából, azért, hogy megközelíthessék az élet fáját és
egyenek gyümölcséből, és azért, hogy kárhoztatták a hatalmasságokat és az
angyalaikat. E fának hatása a Titok Könyvében van leírva, azaz: „Te vagy az, aki a
tudás fája, mely a Paradicsomban van, melyről az első ember evett és mely
megnyitotta a tudatát; és szerelmes volt asszonyi társába és kárhozta a többit,
idegen képeket és undorodott tőlük.

Ezek után pedig az olajfa kihajtott, azért, hogy megtisztítsa a királyokat és a

főpapokat tisztességükben, akik az utóbbi napokban jelentek meg, mivel az olajfa
az első Ádám fényéből származik, a kenőcs miatt, hogy megkaphassák.

És az első lélek (psziché) beleszeretett Erosba, aki együtt volt vele, és

kiöntötte rá vérét (psziché) és a földre. És abból a vérből elsőként egy rózsa hajtott
ki, ki a földből, ki a csipkebokorból, hogy forrása legyen az örömnek a fény
számára, melynek a bokorban kellett megjelenni. Sőt, ezek után, a szépséges, jó
illatú virágok kisarjadtak a földből, különböző fajtájúak, Pronoia lányai közül
minden hajadon szűzből. És ők, amikor szerelmesek lettek Erosba, kiöntötték rá
vérüket és a földre. Ezek után mindegyik növény kihajtott a földből, különböző
fajtájúak, tartalmazván a hatalmasok és angyalaik magját. Ezek után a hatalmasok a
vizekből megteremtették a vadállatok összes faját, és a hüllőket és a madarakat –
különféle fajtákat – tartalmazván a hatalmasok és angyalaik magját.

De még mindezek előtt, amikor ő megjelent az első napon, itt maradt a

földön, valami két napig, és ott hagyta az alsó Pronoiát a mennyben, és
felemelkedett a fényébe. És azonnal sötétség töltötte el az egész Világegyetemet.
Most pedig, amikor ő (nőnem) kívánta, a Sophia, aki az alsó mennyben volt,
hatalmat kapott Pististől, és nagyszerű fénylő testeket alkotott és az összes
csillagot. És felhelyezte őket az égre, hogy világítsák be a földet és hogy múlandó
jeleket mutassanak, és évszakokat, és éveket és hónapokat és napokat és
éjszakákat és pillanatokat és így tovább. És ezen a módon az egész térség az égen
fel lett díszítve.

Most pedig amikor Ádám fénye megfogalmazta szándékát, hogy belépjen az

ő fényébe – azaz a nyolcadik mennybe – képtelen volt így tenni, azon nyomor miatt,
mely belevegyült az ő fényébe. Ezután hatalmas örök birodalmat alkotott magának.
És ezen az örök birodalmon belül hat örök birodalmat alkotott, a díszeikkel együtt,
számukban hatot, melyek hétszerte voltak szebbek a káosz mennyeinél és azok
díszeinél. Immáron mindahány eme örök birodalmak és díszeik közül a
végtelenségben léteztek, a nyolcadik menny és az alatta lévő káosz között,
számossá téve a Világegyetemet, mely a nyomorúsághoz tartozik. Ha valaki ezekről
az elrendezésekről akar tudni, megtalálja leírva a Hierailas Próféta Hetedik
Világegyetemében.
 És mielőtt Ádám fénye visszatért a káoszba, a hatalmasságok látták és
kinevették az első szülőt, mert hazudott, amikor azt mondta: „Én vagyok az Isten.
Senki sem létezett előttem.” Amikor odajöttek hozzá, azt mondták: „Nemde az isten
volt az, aki lerombolta a munkánkat?” Ő válaszolt, azt mondván: „Igen. Ha nem
akarjátok, hogy képes legyen lerombolni munkánkat, akkor jöjjetek, alkossunk
embert a földből, saját testünk képének megfelelően, és ennek a lénynek a képére,
hogy szolgáljon minket; azért, hogy amikor meglátja az ő képét, szerelmes legyen
belé. Többé nem fogja lerombolni munkánkat; sokkal inkább, mi tesszük
szolgáinkká azokat, akik a fényből születtek, az örök birodalom egész fennállásáig.”
Mindez pedig Pistis előgondolata szerint valósul meg, azért, hogy az ember az ő
képére hasonlítson, és megbélyegezze őket az őáltaluk megmintázott forma miatt.
És az ő megmintázott formáikat körülzárta a fény.

Ezután a hatalmasságok megkapták a tudást (gnózis), mely az ember

megalkotásához szükséges. Sophia Zoé – aki Sabaoth-tal volt – megelőzte őket. És
kinevette az elhatározásukat. Mivel vakok: a saját érdekükkel ellentétben, tudatlanul
alkották meg őt. És nem fogták fel, mit szándékoznak tenni. Az ok, ami miatt
megelőzte őket és arra késztette, hogy ő alkosson embert elsőként, azért történt,
hogy ő (az ember) utasíthassa az ő megmintázott formájukat, hogy miként vesse
meg őket, és így megszökhessen tőlük.

A tanító alkotási folyamata a következőképpen zajlott. Amikor Sophia

hagyott lehullani egy fénycseppet, az szétáramlott a vízben és azonnal egy emberi
lény jelent meg, androgén. A cseppből, melyet elsőnek formált, női testnek
(formálta). Ezek után, felhasználva a testet, az anya képére formálta meg azt, mely
megjelent. És tizenkét hónap alatt fejezte be. Egy androgén emberi lényt alkottatott
meg, akit görögül Hermafroditának neveznek; és akinek anyját a héberek az Élet
Évájának (Zoé) neveznek, nevezetesen az élet női tanítóját. Az ő utóda az a
teremtmény, aki úr. Ezek után a hatalmasságok úgy hívták őt, „Vadállat”, azért,
hogy tévútra vezesse az ő megmintázott formáikat. Az értelmezése a „vadállatnak”,
a „tanító”. Mivel úgy találták, a legbölcsebb valamennyi létező közül.

Így hát Éva, az első szűz, az, aki férj nélkül megszülte első leszármazottját. Ő
maga szolgált saját szülésznőjeként. Emiatt azt tartják róla, hogy imígyen szólt:

Én vagyok az, aki része az anyámnak; és én vagyok az, aki az anya.

Én vagyok az, aki a feleség; én vagyok az, aki a szűz.
Én vagyok az, aki várandós; én vagyok az, aki a szülésznő.
Én vagyok az, aki vígasztal a vajúdás fájdalmaiban.
A férjem az, aki megszült engem; és én vagyok az, aki az ő anyja.
És ő az, aki az én apám és az én uram.
Ő az, aki az én erőm; Amire ő vágyik, ezt mondja – okkal.
Én vagyok a születés folyamata; mivel én szültem meg a férfit, mint urat.

Most pedig ezek a dolgok a kívánság <…>. A lelkek melyek belépni

szándékoztak a hatalmasságok által megmintázott formákba, testet öltöttek
Sabaothnak és az ő Krisztusának. És ezeket illetően, a szent hang szólt:
„Sokasodjatok és fejlődjetek! Legyetek urai valamennyi teremtménynek.” És ők
azok, akiket fogságba ejtettek, a rendeltetésük szerint, az elsődleges szülő által. És
így bebörtönözték őket a megmintázott formákba a korszak beteljesüléséig.

És abban az időben, az elsődleges szülő ezután előadta véleményét az

emberrel kapcsolatban azoknak, akik vele voltak. Ezt követően mindegyikük
kihullatta magját a föld köldökének közepébe. Attól a naptól fogva, a hét uralkodó
formálja az embert az ő teste által az ő hasonlatosságukra, ám az ő képe, mely
hasonlatos az emberéhez, volt az, ami megjelent számukra. Az ő megmintázása
részletekben történt, egy időben egy. És a vezetőjük megformálta az agyat és az
idegrendszert. Ezek után, úgy jelent meg számára, mint elöljáró. Úgy jelent meg,
mint lélekkel bíró ember. És Ádámnak nevezték, ami annyit tesz, „atya”,
megfelelvén annak nevének, aki már előtte létezett.

És amikor befejezték Ádámot, ő hanyagolta őt, mint élettelen hajót (testet),

hiszen elvetéltként öltött formát, lévén nem volt lélek benne. E dologgal
összefüggésben, amikor a főuralkodó emlékezett Pistis mondására, attól tartott,
nehogy az igaz ember belépjen az általa megmintázott formába és az uralja azt.
Ezért otthagyta az általa megmintázott formát negyven napig, szellem nélkül, és
visszatért és nem törődött vele. Most, a negyvenedik napon, Sophia Zoé bele
lehelte lélegzetét Ádámba, akinek nem volt lelke. (erre) Elkezdett az mozogni a
földön. És nem tudott felállni.

Azután pedig, amikor a hét uralkodó eljött, meglátták őt, és meglehetősen

összezavarodtak. Odamentek hozzá és megragadták. És ő (ti. a főuralkodó) azt
mondta a benne lévő lélegzetnek: „Ki vagy te? És honnan kerültél ide?” Az
válaszolt, mondván: „Az ember erejéből származom a ti munkátok elpusztítása
végett.” Amikor hallották, dicsőítették őt, hiszen megnyugtatást adott nekik
félelmeiktől és aggodalmaiktól, melyet önmagukban találtak. Ezután azt a napot
„Pihenés” napjának hívták, mivelhogy pihenésre leltek a nehéz munkától. És
amikor látták, hogy Ádám fel tud állni, boldogok lettek, és megfogták őt és a
Paradicsomba helyezték. És visszahúzódtak a mennyeikbe.

A pihenés napját követően Sophia elküldte a lányát, Zoét, akit Évának hívtak,
mint tanítót, azért hogy Ádámot, akinek nem volt lelke, felemelkedésre késztesse,
azért, hogy azok, akiket nemz, a fény hordozói legyenek. Amikor Éva meglátta férfi
társát elterülve, sajnálatot érzett miatta és azt mondta: „Ádám, éledj fel! Emelkedj
fel a földről!” Abban a pillanatban, szavai beteljesült valósággá váltak. Ami Ádámot
illeti, felemelkedvén, hirtelen kinyitotta a szemeit. Amikor meglátta őt, azt mondta:
„Téged az ’Élet Anyjának’ fognak hívni. Mivel te vagy az, aki életet adtál nekem.”

Azután a hatalmasságokat tájékoztatták, hogy az ő megmintázott formájuk él

és felemelkedett, mire ők mélyen gondterheltek lettek. Elküldtek hét arkangyalt,
hogy meglássák, mi történt. Odamentek Ádámhoz. Amikor meglátták, hogy Éva
beszél hozzá, azt mondta egyik a másiknak: „Miféle dolog ez a ragyogóan fénylő nő?
Emlékeztet arra a képre, amelyik a fényben jelent meg számunkra. Most menjünk és
ragadjuk meg, és vessük magját őbelé, hogy amikor beszennyeződik, ne legyen
képes felemelkedni a (saját) fényébe. Ehelyett, akiket ő megszül, a mi irányításunk
alá kerüljenek. De ne szólnunk Ádámnak, mivel ő nem tartozik közénk. Inkább
bocsássunk rá mély álmot. És utasítsuk őt álmában, arról, hogy (Éva) az
oldalbordájából származik, azért, hogy felesége engedelmeskedjen, és ő pedig ura
legyen neki.”

Azután Éva, révén hatalmas, kinevette döntésüket. Ködöt bocsátott

szemükre és titokban otthagyta a képét Ádámmal. Belépett a tudás fájába és ott
maradt. Üldözték őt, ám feltárta előttük, hogy bele ment a fába és fává változott.
Ezután nagy félelem kerítette hatalmába őket, a vak teremtmények megfutamodtak.

Mindezek után, amikor magukhoz tértek a kábulatból, eljöttek Ádámhoz; és

látták ennek a nőnek a képét vele, meglehetősen összezavarodtak, arra gondolván,
ő az, aki az igazi Éva. És sietve cselekedtek. Odamentek hozzá, megragadták és
ráhullatták magjukat. Igen gonoszul tették, nemcsak a természetes módon
becstelenítették meg, hanem aljas módon is, először szavainak forrását
becstelenítették meg – amellyel azt mondta nekik: „Mi az, ami előttetek létezett?” –
azzal a szándékkal, hogy megbecstelenítsék mindazokat, akik azt mondják (a kor)
beteljesülésekor, hogy ők az igaz embertől születtek szóbeli kinyilvánításra. És ők
hibáztak, semmit sem tudván arról, hogy saját testük volt az, melyet
megbecstelenítettek; a kép volt az, melyet a hatalmasságok és az angyalaik minden
módon megbecstelenítettek.

Először Ábellel lett várandós, az első uralkodótól. A hét hatalmasságtól és az

ő angyalaiktól szülte a másik utódját. És mindez az elsődleges szülő
előgondolatával összhangban ment végbe, azért hogy az első anya hordozza
magában az ő összes magját, összekeveredve és megfelelve a világegyetem
sorsának, és annak felépítésének és az Igazságnak. Egy előre elrendezett terv
valósult meg Évára vonatkozóan, azért hogy a hatalmasságok által megmintázott
formák legyenek a fénybe zárva, ahol kárhoztatja (a fény) őket a megmintázott
formáik miatt.

Ekkor az első Ádám, a Fény (Ádámja), a szellemmel eltöltött és megjelent az

első napon. A második Ádám, a lélekkel eltöltött és megjelent a hatodik napon, akit
Aphroditének hívnak. A harmadik Ádám a föld teremtménye, aki a törvény embere,
és aki a nyolcadik napon jelent meg […] a nyomorúság csendessége, akit a „Nap
napjának” (vasárnap) hívnak. És a földi Ádám leszármazottjai megsokszorozódtak
számban és kiteljesedtek, és létrehozták önmagukban a lélekkel eltöltött Ádámra
vonatkozó mindenféle tudományos ismeretet. Ám mindannyian tudatlanságban
voltak.

A következőkben hagy mondjam el, hogy egyszer az uralkodók meglátták őt

és a női teremtményt, aki vele volt, tudatlanságban tévelyegni mint a vadak, nagyon
boldogok lettek. Amikor megtudták, hogy a halhatatlan férfi nem fogja figyelmen
kívül hagyni őket, ellenkezőleg, sokkal inkább a női teremtménytől van félnivalójuk,
aki a fává alakult, összezavarodtak és azt mondták: „Talán ez az igaz férfi – ez a
lény, aki ködöt borított ránk és megtanított minket, hogy ő (a nő), aki hozzá (a
férfihez) hasonlóan beszennyeződött – és így valamennyiünket meg fog hódítani!”

Ezután heten közülük terveket fektettek le. Odajöttek Ádámhoz és Évához

félénken, azt mondták neki (Ádámnak): „A Paradicsomban valamennyi fa
gyümölcse azért teremtetett, hogy megegyed; ám ami a tudás fáját illeti,
uralkodjatok magatokon és ne egyetek róla. Ha esztek, meg fogtok halni.” Súlyos
félelmet hozván rájuk, visszatértek fel, a hatalmasságaikhoz.

Ezután eljött valamennyi teremtmény legbölcsebbike, akit Vadállatnak hívtak.

És amikor meglátta anyjuk, Éva képét, azt mondta neki: „Mit mondott az Isten
neked? Azt, hogy ’ne egyél a tudás fájáról’?” Ő (Éva) azt mondta: „Nemcsak azt
mondta, hogy ’Ne egyél róla’, hanem ’Ne érintsd meg, mert különben meghalsz.’”
Azt mondta neki (a Vadállat): „Ne félj. A halálban nem fogsz meghalni. Hiszen tudja,
hogy amikor eszel róla, akkor értelmi képességed kitisztul és olyan leszel, mint az
istenek, felismervén a különbséget mely fennáll a gonosz és a jó emberek között.
Igazából a féltékenység volt az, ami miatt ezt mondta neked, ezért nem is ettél róla.”

Ekkor Évában bizalom támadt a tanító szavai iránt. Hosszasan szemlélte a fát
és látta gyönyörű és étvágygerjesztő, és megtetszett neki; szakított néhányat a
gyümölcséből és megette; és adott a férjének is, és ő ugyancsak megette. Ezt
követően megnyílt az értelmük. Mivel amikor ettek, a tudás fénye rájuk ragyogott.
Amikor a szégyenbe öltöztették magukat, tudták, meztelenek a tudás (híján).
Amikor kitisztultak, látták, hogy mezítelenek és szerelembe estek egymás iránt.
Amikor pedig meglátták, hogy akik őket formázták a vadállatok alakjait hordozzák,
megundorodtak tőlük; nagyon éberek voltak.

Aztán, amikor az uralkodók látták, hogy megszegték parancsolatukat,

beléptek a Paradicsomba és odamentek Ádámhoz és Évához földrengés és
hatalmas fenyegetés közepette, hogy meglássák a segítőtárs cselekedetét. Ezután
Ádám és Éva igencsak reszkettek és elrejtőztek a Paradicsom fái alá. És az
uralkodók nem tudták hol vannak, ezért azt mondták: „Ádám, hol vagy?” Ő azt
mondta: „Itt vagyok, mivel rettegek tőletek, elrejtőztem szégyenemben. És ők azt
mondták neki tudatlanul: „Ki beszélt neked a szégyenről, melybe öltöztetted magad?
– amíg nem ettél arról a fáról?” Ő azt mondta: „A nő, akit adtatok mellém – ő az, aki
adott nekem és én ettem.” Azután azt mondták az utóbbinak: „Mi az amit tettél?” Ő
válaszolván azt mondta: „A tanító volt az, aki sürgetett engem, és ettem.”

Ezután az uralkodók odamentek a tanítóhoz. A szemük ködössé vált miatta,

és nem tudtak semmit sem kezdeni vele. Megátkozták, mivel tehetetlenek voltak.
Ezt követően odamentek a nőhöz és megátkozták őt és a leszármazottait. A nő után
Ádámot (is) megátkozták, és a földjét, és a gabonát; és minden dolgot amit csak
alkotott, megátkozták. Nem volt áldás rajtuk. Jóság nem származhat a gonosztól.

Attól a naptól kezdve, a hatalmasságok tudták, hogy valójában van valami

náluk is nagyobb: felismerték, hogy parancsaikat nem tartották be. Hatalmas
féltékenység ereszkedett a világra, csupán a halhatatlan ember miatt. Amikor pedig
az uralkodók látták, hogy az ő Ádámjuk az ismeretek idegen világába lép be,
próbára szerették volna tenni, és összegyűjtötték az összes háziállatot, és a föld
vadállatait, és a menny madarait, és odahozták Ádám elé, hogy megnézzék, hogyan
nevezi őket, amikor meglátta őket (az állatokat), nevet adott valamennyi
teremtményüknek.

Zavarodottá váltak, mert Ádám minden próbát teljesített. Összegyűltek és

terveket dolgoztak ki, és az mondták: „Figyeljétek Ádámot! Ő kezd olyan lenni, mint
egyikünk, ily módon megismerte a különbséget a fény és a sötétség között. Nos,
talán meg fogják téveszteni, miként az a tudás Fája esetében történt, és
megtörténhet az Élet Fájával is, és ehet róla és halhatatlanná válhat, és úrrá, és
velünk ellentétben, és lenézhet minket és minden dicsőségünket! Aztán leleplezhet
minket egész világegyetemünkkel együtt. Rajta, kergessük el őt a Paradicsomból,
vissza a földre, ahonnan vétetett, hogy a továbbiakban semmit se legyen képes
jobban ismerni, mint amennyire mi képesek vagyunk.” Így tehát elkergették Ádámot
a Paradicsomból, feleségével együtt. És ez a tett, amit elkövettek, még nem volt
elegendő számukra. Ellenkezőleg, féltek. Odamentek az Élet Fájához és körülvették
rettentően félelmetes dolgokkal, tüzes élő teremtményekkel, úgy hívják őket
„Kerub”, és lángoló kardot helyeztek középre, állandóan rémületesen forogva, hogy
egyetlen földi teremtmény még csak be se lépjen a helyszínre.

Ennek következtében, mivel az uralkodók irigyek voltak Ádámra, le akarták

csökkenteni (ti. Ádám és Éva) élettartamát. Nem tudták (azonban) a sors miatt, mely
a kezdet óta meg volt szabva. Mindegyiküknek 1000 éves élettartam volt kijelölve,
összhangban a fénylő testek folyamatával. Ám, habár az uralkodók ezt nem tudták
megtenni, minden egyes gonosztevő elvett tíz évet. És a teljes élettartam (ami
megmaradt) elérte a 930 évet; ám mindezek fájdalomban, gyengeségben és gonosz
őrületben. És így alakult az élet, attól a naptól kezdve a beteljesülésig.
 Ezután Sophia Zoé látta, hogy a sötétség uralkodói átkot szórtak a társára,
(ezért) nagyon felháborodott. És kijött első mennyéből, teljes hatalmával, kiüldözte
az uralkodókat a mennyeikből, és levetette őket a bűnös világba, azért hogy ott
lakozzanak a gonosz szellemek (démomok) formájában a földön.

[…], ezért az ő világukban ezer évnek kell eltelnie a Paradicsomban – egy

lélekkel eltöltött teremtmény, neve „Főnix”. Megöli magát és visszahozza az életbe,
miként egy szemtanú (felidéz) az ellenük szóló ítéletre, mivel rosszat tettek
Ádámmal és az ő generációjával, a korszak beteljesüléséig. Van […] három ember,
és az ő leszármazottaik, a világ beteljesüléséig: az örökkévalóság szellemmel
eltöltöttje, és a lélekkel eltöltött, és a földi. Hasonlatosan a három Főnix a
Paradicsomban – az első a halhatatlan, a második 1000 évet él, és ami a harmadikat
illeti, írva van a Szent Könyvben, hogy elemésztődött. Ennek megfelelően,
ugyancsak három keresztség van – az első a szellemi, a második a tűz által és a
harmadik víz által. Miként a Főnix tanúként jelenik meg az angyalokat illetően,
ugyanez a helyzet ami a vízi hidrákat illeti Egyiptomban, akik tanúként szolgálnak
mindazok számára, akik alámerülnek a keresztelés (során) az igaz ember révén. A
két bika Egyiptomban misztériumot birtokol, a Napot és a Holdat, révén Sabaoth
tanúi; nevezetesen, hogy fölöttük Sophia megkapta a Világegyetemet; attól a naptól
kezdve, amikor megalkotta a Napot és a Holdat, pecsétet tett a mennyére, egészen
a végtelenségig.

És a féreg, amely megszületett a Főnixből egyúttal emberi lény is. Írva

vagyon (Zsoltárok 91:13, 70) ehhez kapcsolódóan: „a becsületes ember úgy fog
kinyílni, mint a virág.” És a Főnix először élő alakban jelenik meg, aztán meghal, és
újra feltámad, olyan jelként, mely a korszak beteljesedésekor jelenik majd meg.
Csak Egyiptomban volt, hogy ezek a hatalmas jelek feltűntek – sehol máshol – mint
jelzések, hogy hasonlatos az Isten Paradicsomához.

Térjünk vissza a fent említett uralkodókhoz, hogy némi magyarázattal

szolgáljunk felőlük. Amikor a hét uralkodót levetették a mennyeikből a földre,
angyalokat alkottak a maguk számára, számosat, démonikust, hogy szolgálják őket.
Ez utóbbiak megtanították az emberiséget számos hibára és mágiára és (varázs)
italra és bálványimádásra és vérontásra és oltár (állításra) és templom (állításra) és
áldozat (bemutatásra) föld szellemeinek megszentelésére, osztozván munkatársuk
sorsában, aki az igazságtalanság és az igazság istenei egyezményéből jöttek létre.

És így, amikor a világ létrejött, állandóan őrületes hibákat követett el. A

földön az összes ember szellemeket (démonokat) imádott a teremtéstől a
beteljesülésig – mind a becsületesség angyalai, mind a becstelenség emberei. A
világ így zavarodottságban jött létre, tudatlanságban, és bódulatban. Mindannyian
hibáztak, egészen az igaz ember megjelenéséig.

Legyen elég ennyi a téma folytatásából. Most pedig haladjunk tovább a mi

világunk vonatkozásában, hogy pontosan tudjuk befejezni a leírást szerkezetéről és
irányításáról. Azután nyilvánvalóvá válik, miként fedezték fel a hitet a láthatatlan
birodalomban, mely már teremtéskor megjelent és a kor beteljesüléséig (jelen lesz),

Ezért jövök a fő témákhoz, kapcsolódóan a halhatatlan emberhez. Beszélni

fogok minden lényről, mely az övé, megmagyarázván, miként történt idekerülésük.

Amikor az emberi lények tömege megszületett, Ádám szülősége révén, akit

megformáltak, és az anyagból (származik), és amikor a világ már teljessé vált, az
uralkodók átvették felette a irányítást – melyet, korlátozva tartottak tudatlanság által.
Mi okból is? A következők miatt: mivel a halhatatlan atya tudja, hiányosság támadt
az igazságban az örök birodalmakban és világegyetemeikben, amikor meg kívánta
hiúsítani az uralkodók végromlását azon teremtmények révén akiket megmintáztak,
leküldte a ti képeteket a kárhozat világába, nevezetesen, az áldott kis ártatlan
szellemeket. Ők nem idegenek a tudás számára. minden tudás rászállott egyetlen
angyalra, aki előttük jelent meg; nem olyan volt, akinek ne lett volna hatalma az
atya társaságában. És <ő> tudást adott nekik. Akármikor csak feltűntek a kárhozat
világában, azonnal és mindenek előtt kinyilvánították a romolhatatlanság mintázatát
mint az uralkodók és hatalmasságaik kárhoztatását. Így, amikor az áldott lények
megjelentek a hatalmasságok által mintázott formáikban, megirigyelték őket. És
irigység mentesen a hatalmasságok elkeverték magjukat velük, annak reményében,
hogy beszennyezik őket. De nem tudták. Akkor pedig, amikor az áldott lények
megjelentek fényes alakjukban, ők (is) feltűntek különböző módokon. És
mindegyikük, kiindulván az ő földjéről, kinyilatkoztatta az ő tudását a láthatatlan
egyháznak, megalkotva a kárhozat megmintázott formáit. Ez (ti. az egyház) úgy
találtatott, hogy tartalmaz mindenféle magot, mert a hatalmasságok magjai
elkeveredtek vele.

Ezután a Megváltó megalkotta […] valamennyiük közül – és ezek szellemei

nyilvánvalóan felsőbbrendűek, révén áldottak és különbözőek a választásban – és
ugyancsak (megalkotott) sok más létezőt is, akiknek nem volt királyuk ám
mindenkinél felsőbbrendűek, akik előttük voltak. Következésképpen, négy faj
létezik. Van három, mely a nyolcadik menny királyaihoz tartozik. A negyedik
azonban király nélküli ám tökéletes, a legmagasabb mindenek felett. Mivel ők
lépnek be atyjuk szent helyére. És ők fogják elnyerni a nyugalmat pihenésben és
örökkévalóban, kimondhatatlan dicsőségben és véget nem érő örömben. Továbbá,
királyok ők a halandó birodalomban, melyben halhatatlanok. El fogják ítélni a káosz
isteneit és az ő hatalmasságaikat.

Most pedig a Szó, mely minden lény felett áll, elküldetett, ezzel az egyetlen
céllal: hogy kihirdesse az ismeretlent. Azt mondta: „Semmi sincs rejtve ami ne
lenne nyilvánvaló, és ami eddig nem felismert, az majd felismerésre kerül.” És
azért küldték mindezeket, hogy ismertté tegyék ami rejtett, és a káosz hét
hatalmassága és az ő istentelenjük. És így ők halálra lettek ítélve.

Így, amikor valamennyi tökéletes megjelent az uralkodók által megmintázott

formájában, és amikor kinyilatkoztatták az összehasonlíthatatlan igazságot,
szégyent hoztak az istenek egész bölcsességére. És úgy találtatott, a sorsuk a
kárhozat. És a hatalmasságaik felszáradtak. Uradalmuk szétfoszlott. Előgondolatuk
üresé vált, a dicsőségükkel együtt.

A korszak beteljesülése előtt, az egész hely megrázkódik hatalmas

remegéssel. Akkor azonban az uralkodók elszomorodnak […] az ő haláluk. Az
angyalok meggyászolják majd az emberiségüket, és a démonok siratják majd a
korszakaik (időszakaik), és az emberiségük jajgat és sikolt majd az ő haláluk felett.
Azután a korszak elkezdődik és ők megzavarodnak. A királyaik megrészegülnek a
tüzes kard által, és hadat viselnek egymás ellen, így a föld megittasul a vérontástól.
És a tengerek zavarossá válnak a háborúk miatt. Ezután a Nap elsötétedik és a Hold
lecsökkenti fényét. Az ég csillagai beszüntetik körforgásukat. És egy hatalmas erő -
mely felette áll a káosz valamennyi erőinek -, által keltett égzengés hatalmas
csattanása következik majd be, ahol az égbolton az asszony található. Megalkotván
az első dolgot, elemészti majd őt a intelligencia bölcs tüze és az ostobaság haragot
ölt magára. Ezután pedig üldözi majd a káosz isteneit, akiket ő alkotott, az
elsődleges szülővel együtt. Letaszítja őket a mélységbe. Eltöröltetnek majd a
 gonoszságuk miatt. Mivel olyanok lesznek majd, mint a vulkánok, és elpusztítják
egymást, egészen addig, amíg meg nem semmisülnek az elsődleges szülő keze
által. Amikor ő majd elpusztítja őket, akkor önmaga ellen fordul, és pusztítja
önmagát amíg abba nem marad létezése.

És az ő mennyeik aláhullnak egyik a másik után és az ő hatalmasságaikat

elemészti a tűz. Az örök birodalmaik szintúgy, felfordulnak. És az ő mennye
aláhullik és kettétörik. az ő […] aláhull a […]-re gyámolítani őket; ők pedig
aláhullnak a mélységbe, és a mélység felfordul.

A fény majd […] a sötétséget és eltörli azt: olyan lesz, mintha soha nem is
létezett volna. És az a dolog melynek a sötétség adott hátteret, szét fog foszlani. És
a hiányosság ki lesz tépve a gyökereinél fogva (és levetve) a sötétségbe. És a fény
visszahúzódik fel, a gyökereihez. És a nem-nemzett dicsőséges megjelenik. És
betölti az örök birodalmat.

Amikor a prófécia és azok leírása akik királlyá váltak ismerté válnak és beteljesedik
azok által, akiket tökéleteseknek hívnak, azok, akik – ezzel ellentétben – nem váltak
tökéletessé a nem-nemzett atya által megkapják a dicsőségüket a birodalmukban és a
halhatatlanok királyságában; de soha nem lépnek be a király nélküli birodalomba.
Mivel mindenkinek el kell mennie arra a helyre, ahonnan ő jött. Igazából, az ő tettei és
tudása révén minden egyes ember ismerté teszi (saját) természetes tudását.
 Sém parafrázisa

[A] parafrázis, mely a nem-nemzett Szellemről szól.

(Ez az) Amit Derdekea<k> nyilvánosságra hozott nekem, Sémnek, a

Magasztos kívánsága szerint. A gondolatom, mely a testemben volt, elragadott
engem a fajtámtól. Felvitt engem a világ tetejére, mely közel van a fényhez, ami
ráragyog az teljes ottani területre. Semmiféle földi megfelelőt nem láttam, ám ott
volt a fény. És a gondolatom különvált a sötétség testétől, miként az álomban.

Hallottam egy hangot, hozzám szólni: Sém, mivel te az elegyítetlen

hatalomból származol és te vagy az első lény a Földön, hallgasd és értsd meg, amit
mondani fogok neked, először is a nagy hatalmasságokkal kapcsolatban, akik a
kezdettől fogva léteznek, korábban, mint ahogy én megjelentem. Fény volt és
Sötétség, és köztük volt a Szellem. Mivel gyökereid a feledés homályába vesznek –
ő aki a nem-nemzett Szellem volt – én nyilatkoztatom ki számodra az igazságot a
hatalmasságokról. A Fény volt a gondolat, tele hallomásokkal és szavakkal. Egy
alakban egyesítették őket. És a sötétség fuvallat volt a vizekben. Ő birtokolta a
tudatot kaotikus tűzbe csomagolva. És a Szellem közöttük gyengéd és alázatos
fény volt. Ez a három gyökér. Mindegyikük önmagában uralkodott, egyedül. És
befedték egymást, mindegyiküket, a saját hatalmával.

Ám a fény, mivel nagy hatalommal rendelkezett, ismerte a Sötétség

megalázó voltát és a rendetlenséget, nevezetesen, hogy a gyökere nem egyenes. A
Sötétség csalárdsága azonban az érzékelés hiányában szenvedett nevezetesen
(abban az illúzióban, hogy) senki sincs felette. És ameddig képes volt feltartóztatni
a benne lakozó gonosz, addig a vízzel volt betakarva. És megkeveredett. És a
Szellem megrémült a hangtól. Felemelte önmagát állomáshelyére. És meglátta a
nagy, sötét vizet. És hányingere támadt. És a Szellem gondolata letekintett; látta a
végtelen Fényt. Ám figyelmen kívül hagyta (őt) a korhadó gyökér. És a hatalmas
fény kívánságára a sötét víz különvált. És a Sötétség feljött aljas tudatlanságba
csomagolva, és (ez) azért történt, hogy a tudat elkülönülhessen tőle mert kérkedett
vele.

És amikor megkeveredett, a Szellem fénye megjelent számára. amikor

meglátta, bámulatba esett. Nem tudta, hogy másik Hatalom (is) van felette. És
amikor meglátta, hogy az ő képe sötét, összehasonlítva a Szellemével, megbántva
érezte magát. És fájdalmában, felemelte tudatát a Sötétség tagjainak magasságába,
mely a gonoszság keserűségének szeme volt. Úgy alakította, hogy tudata testet
öltsön a Szellem régiójának egy tagjában, arra gondolván, hogy (le)tekintvén a
gonoszságára, képes lesz egyenlővé válni a Szellemmel. Ám nem volt képes. Mivel
lehetetlen dolgot kívánt megtenni, és ez nem történt meg. De azért, hogy a sötétség
tudata, mely a gonoszság keserűségének szeme, ne legyen elpusztítva, hiszen
részben hasonlatos volt, felemelkedett és félelmetes fénnyel ragyogta be az egész
Hádeszt, azért, hogy az egyenlőség a hibátlan fénnyel megjelenjen. Ami a Szellemet
illeti, a Sötétség minden formájának hasznát vette, mert Magasztosságában jelent
meg.

És az emelkedett, végtelen Fény megjelent, mivel igencsak vidám volt.

 Szerette volna kinyilatkoztatnia önmagát a Szellemnek. És az emelkedett
Fény képe megjelent a nem-nemzett Szellemnek. [Én] vagyok a
megvesztegethetetlen, végtelen fény fia. A Szellem képében megjelenve, mivel én
vagyok az egyetemes Fény sugárzása. És az ő előttem való megjelenése azért
(történt), hogy a Sötétség tudata ne maradjon Hádeszban. Ezért a Sötétség úgy
formálta saját tudatát, hogy belehelyezze a tagok egy részébe. Amikor (Óh) Sém
megjelent benne (ti. a képben), azért hogy a Sötétség sötétté váljon önmaga
számára a Magasztos kívánsága szerint – azért, hogy a Sötétség mentessé váljon
az általa birtokolt hatalom mindenféle aspektusától – a tudat elvonta a kaotikus
tüzet, mely befedte, a Sötétség és a vizek közepéről. És a Sötétségből a víz felhőt
formált, és a felhőből az anyaméh öltött formát. A kaotikus tűz, mely nem volt más,
mint eltévelyedés, odament.

És amikor a Sötétség látta ezt (ti. az anyaméhet) tisztátalanná vált és amikor

felkavarta a vizet, megdörzsölte az anyaméhet. A tudata feloldódott a Természet
mélységeiben. Elkeveredett a Sötétség keserűségének hatalmával. És az ő (ti. az
anyaméh) szeme szétszakította a gonoszságot, hogy még egyszer ne hozhassa
létre a tudatot. Mivel a sötét gyökérből való Természet magja volt.

És amikor a Természet megszerezte magának a tudatot a sötét hatalom

segítségével, minden egyes kép formát öltött benne. És amikor a Sötétség
megszerezte a tudat képét, az a Szellemre hasonlított. Ezért a Természet fellázadt,
hogy kiűzze, ám, erőtlennek bizonyult vele szemben, hiszen nem rendelkezett a
Sötétségből származó formával. Ezért létrehozta a felhőben. És a felhő ragyogott.
Egy tudat jelent meg benne, mint egy félelmetes, ártalmas tűz. Összeütközött (ti. a
tudat) a nem-nemzett Szellemmel hiszen birtokolt róla egy képet. Azért, hogy a
Természet kiüresedhessen a kaotikus tűztől, azonnal a Természetet négy részre
osztották. Megjelenésükben különböző felhőkké változtak. Így hívták őket:
Szűzhártya, Méhlepény (a magzatburokkal), Hatalom (és) Víz. És a Szűzhártya, a
Méhlepény (a magzatburokkal) és a Hatalom a kaotikus tüzek voltak. És ezt (a
tudatot) kihúzták a Sötétség közepéből és a víz – mivel a tudat a Természet és a
sötét hatalom középpontjában volt – azért, hogy az ártalmas vizek ne
kapaszkodjanak belé. Amiatt a Természetet felosztották, a kívánságom szerint,
azért, hogy a tudat visszatérjen hatalmasságához, mely a sötét gyökér, melyet
összekevertek (ti. a tudattal), abból vétetett. És ő (ti. a sötét gyökér) megjelent az
anyaméhben. És a Természet felosztásában ő elkülönítette a sötét hatalmat, melyet
birtokolt a tudatból. Ez (ti. a tudat) elment a hatalom középpontjába – ez volt a
Természet középső területe.

És a fény Szelleme, amikor a tudat megterhelte őt, megdöbbent. És

Megdöbbenésének ereje letépte a terhet. És ez (ti. a teher) visszatért hevéhez.
Odatette a Szellem fényébe. És amikor a Természet eltávolodott a Szellem fényének
hatalmából, a teher visszatért. És a fény döbbenete letépte a terhet. Az beragadt a
Szűzhártya felhőjébe. És a Sötétség felhői felkiáltottak, ők, akiket elválasztottak
Hádesztől, mert idegen Hatalommal bírtak. A fény Szelleme jött el beléjük. És a
Magasztos kívánsága szerint a Szellem felpillantott a végtelen Fénybe, azért, hogy
az ő fénye megsajnálja és felhozza a képet Hádeszből.

És amikor a Szellem rápillantott, kiáradt – a Magasztos fia – miként egy erős

fényhullám és mint a halhatatlan Szellem forgószele. És kifújt a Szűzhártya
felhőjéből rá a nem-nemzett Szellem Megdöbbenésére. Ez (ti. a felhő) különvált és
fényt sugárzott a felhőkre. Ezek különváltak azért, hogy a Szellem visszatérjen.
Emiatt pedig a tudat alakot öltött. Nyugalmi állapota megtört. Ami a Természet
Szűzhártyáját illeti, az egy felhő volt, melyet nem lehetett megragadni; egy hatalmas
tűz. Hasonlóképpen, a Természet Méhlepénye (és a magzatburok) a hallgatás
felhője volt; magasztos tűzben. És a hatalmasság, aki össze volt keverve a tudattal,
ugyancsak a Természet egyik felhője volt, mely csatlakozott a Természetet az
erkölcstelenségbe felkavaró Sötétséghez. És a sötét víz félelmetes felhő volt. És a
természet gyökerét, mely alul volt, meggörbítették, mivel nehézkes és ártalmas volt.
a gyökér vak volt a fényfogságot illetően, mely érthetetlen volt, hiszen sok
megjelenéssel bírt.

És a irgalom volt a Szellem fényén, melyet a tudat kapott meg. Visszatért […]
állapotomba, azért, hogy imádkozzak, a magasztos, végtelen Fényhez, hogy a
Szellem hatalmassága növekedjen azon a helyen és eltöltődjön a sötétség
szennyező (hatása) nélkül. És tiszteletteljesen mondá […]: „Te vagy a Fény gyökere.
A te elrejtett formád megjelent, Óh, magasztos, végtelen egy. Terjedjen a Szellem
teljes hatalmassága és teljen el fényével, Óh, végtelen Fény. (Ezután) nem lesz
képes egyesülni a nem-nemzett Szellemmel, és a Megdöbbenés hatalma nem lesz
képes elkeveredni a Természettel. A Magasztos kívánságával összhangban, az
imám meghallgatásra talált.

És a Szó hangja hallatszott, a Magasztos által szólt a nem-nemzett

Szellemhez: „Figyelem, a hatalmasság kiteljesedett. Ő, akit kinyilatkoztattam
megjelent a Szellemben. Ismét meg fogok jelenni. Én vagyok Derkedeász, a
romolhatatlan, végtelen Fény fia.”

A végtelen Szellem fénye egy időre gyarló természetet öltött, amíg

valamennyi erkölcstelen természet ki nem ürült, és azért, hogy a sötétség
Természetét vádolják. Felöltöttem a ruhámat, mely a fény Magasztos fényének
ruhája – amely én vagyok.

Azért jöttem a Szellem képében, hogy megszemléljem a teljes fényt, mely a

Sötétség mélységeiben tartózkodik. A Magasztos kívánságának megfelelően, azért,
hogy a Szellem, a Szó segítségével eltöltődjön az ő fényével függetlenül a végtelen
fény hatalmától, és az én óhajomra, a Szellem emelkedjen fel a (saját) hatalmából.
Nagyságát azért kapta, hogy eltöltődjön a teljes fényével és megszabaduljon a
Sötétség valamennyi terhétől. Mivel ami mögötte volt, (nem volt más, mint a) sötét
tűz, mely fújta (és) nyomta a Szellemet. És a Szellem örvendezett, mert védve volt a
félelmetes víztől. A fénye azonban nem volt egyenlő a Magasztoséval. Ám (amit)
megkapott a végtelen Fénytől, (ő kapta meg) azért, hogy valamennyi tagjában úgy
jelenjen meg, mint a Fény egyetlen képe. És amikor a Szellem felemelkedett a víz
fölé, az ő fekete képe megjelent. És a Szellem megtisztelte az emelkedett Fényt:
„Bizonyára te vagy a végtelen egy, mert felette állsz minden nem-nemzett dolognak,
(és) mivel megvédtél engem a Sötétségtől. És a te kívánságodra emelkedtem a
sötétség hatalmassága fölé.

És hogy semmi ne legyen rejtve előtted, Sém, a gondolat, melyet a Szellem a

hatalmasságból elgondolt, megszületett, mivel a Sötétség képtelen volt féken
tartani gonoszságát. És amikor megjelent, a három gyökeret úgy ismerték, mintha a
kezdettől fogva léteztek volna. Ha a Sötétség képes lett volna szembenézni az ő
gonoszságával, a tudatot nem választották volna el tőle, és másik hatalmasság nem
jelent volna meg.

Ám attól kezdve, hogy megjelent, látott engem a Magasztos fia, azért hogy a
Szellem fénye ne halványuljon el, és a Természet ne uralkodjon felette, mert
mereven nézett engem. És a hatalmasság kívánságára az egyenlőségem
kinyilvánításra került, hogy ami a Hatalomé, az megszülethessen. Te vagy a
hatalmas Hatalom, mely megszületett, és én vagyok a tökéletes Fény, mely a
Szellem és a Sötétség felett áll, az, aki szégyent hoz a Sötétségre, tisztátalan nemi
érintkezési gyakorlata miatt. A Természet megosztása révén a Magasztos úgy
kívánta, tisztelet övezze a magasságig a Szellem Gondolatát. És a Szellem
megkapta az ő hatalmának maradékát.

Ami a Fény képét illeti, elválaszthatatlan a nem-nemzett Szellemtől. És a

törvényadók nem nevezték meg őt, elvégre a Természet felhőit nem is lehetséges
megnevezni. Mivel minden kép, melyre a Természetet felosztották, a kaotikus tűz,
mely az anyagi mag, hatalmassága. Azt pedig, aki vonzódott hozzá, a Sötétség
hatalmasságát, bebörtönözték tagjai középpontjába.

És a Magasztos kívánságára, azért, hogy a tudat és a Szellem teljes fénye

védve legyen minden tehertől, és a Természet kemény munkájától, egy hang szólalt
meg a Szellemtől a Szűzhártya felhőjéhez. És a megdöbbenés fénye örvendezni
kezdett a hanggal, melyet neki adományoztak. És a fény hatalmas Szelleme a
Szűzhártya felhőjében volt. tisztelte a végtelen fényt és az egyetemes képet, aki én
vagyok, a Magasztos fia. Azt mondják: „Anasses Duses, te vagy a végtelen fény aki
a Magasztos kívánságára adatott, hogy létrehozza a Szellem minden egyes fényét a
helyen, és hogy elválassza a tudatot a Sötétségtől. Mivel nem volt helyénvaló, hogy
a Szellem fénye Hádeszben maradjon. Hiszen kívánságodra a Szellem felemelkedett,
hogy figyelje hatalmasságodat.”

Azért mondtam el neked ezeket a dolgokat Sém, hogy tudd, az én képem a

Magasztos fia, a végtelen Gondolattól származik, mivel én vagyok számára az
egyetemes kép, mely nem hazudik, (és) a szó minden igazsága és eredete felett
állok. Csodálatos fényruhámban jelenik meg, mely a mérhetetlen Gondolat hangja.
Mi vagyunk az a egyetlen, magányos fény, mely létrejött. Másik gyökérben jelent
meg, azért hogy a Szellem hatalmassága felemelkedjen a gyarló Természetből.
Mivel a hatalmas Fény kívánságára létrejöttem az emelkedett Szellemből,
leereszkedtem a Szűzhártya felhőjébe az egyetemes öltözetem nélkül.

És a szó magához ragadott engem a Szellemtől, a Természet

Szűzhártyájának első felhőjébe. És én felvettem azt, amiről a Magasztos és a nem-
nemzett Szellem érdemesnek tartott. És az öltözékem háromszoros egysége
megjelent a felhőben, a Magasztos kívánsága szerint, magányos formában. És a
képem betakarta az öltözetem fénye. És a felhőben zavar támadt, és nem volt képes
hordozni a képem. Kiárasztotta az első hatalmasságot, azt (amelyből) a Szellem
vétetett, az, amelyik a kezdettől fogva ragyogott rá, mielőtt megjelentem a
Szellemhez intézett szóban. A felhő nem volt képes hordozni mindkettőjüket. És a
fény, mely a felhőből származott, áthaladt a csendességen amíg a középső régióba
el nem jutott. És, a Magasztos kívánságára, a fény elvegyült vele, (ti.) a Szellemmel,
mely a csendességben létezett, akit elkülönítettek a fény Szellemétől. A hallgatás
felhője különítette el a fénytől. A felhőben zavar támadt. Ő volt az, aki pihenést
adott a tűz lángjának. Megszégyenítette a sötét anyaméhet azért, hogy ne
nyilatkoztasson ki újabb magokat a sötétségből. Visszatartotta őket a Természet
középső régiójában, az ő helyükön, mely a felhőben volt. bajban voltak, mert nem
tudták, hogy hol vannak. Mivel még mindig nem rendelkeztek a Szellem egyetemes
felfogóképességével.

És amikor a Magasztoshoz imádkoztam, a végtelen Fény irányába, hogy a

Szellem kaotikus hatalmassága menjen ide és oda, és a sötét anyaméh tétlen
legyen, és hogy a képem megjelenjen a Szűzhártya felhőjében, mintha én lennék
becsomagolva a Szellem fényébe, mely előttem haladt, és a Magasztos kívánsága
szerint és az ima révén beléptem a felhőbe, azért hogy az öltözetem segítségével –
mely a Szellem hatalmasságától származik – a szó isteni megnyilvánulása (pleroma)
hozza el a hatalmasságot a tagoknak, akik birtokolják azt a Sötétségben. Mivel
miattuk jelentem meg ezen a jelentéktelen helyen. Révén segítője vagyok
mindenkinek, aki nevet kapott. Így amikor megjelentem a felhőben, a Szellem fénye
elkezdte megvédeni magát a félelmetes víztől, és a tűz felhőjé(től), melyet
elkülönítetek a sötét Természettől. És örök elismeréssel adóztam nekik, hogy ne
folytassanak ismét tisztátalan gyakorlatot.

És a fényben, mely a Szűzhártyában volt, zavar támadt az én hatalmasságom

miatt, és áthaladt a középső térségemen. Kitöltötte az egyetemes Gondolat. És a
Szellem fényének szava által visszatért nyugalmi helyzetébe. Alakot öltött a
gyökereiben és ragyogott hiányosság nélkül. És a csendességben vele együtt
létrejött fény a középső régióba ment és visszatért a helyhez. És a felhő ragyogott.
És olthatatlan tűz jött ki belőle. És az a rész, mely elkülönült a megdöbbenéstől,
feledékenységet öltött magára. Megtévesztette a sötétség tüze. És a
megdöbbenésének megrázkódtatása levetette a felhő terhét. Gonosz volt, mert
tisztátalan volt. és a tűz elvegyült a vízzel azért, hogy a vizek ártalmasak legyenek.

És a Természet, melyben zavar támadt, azon nyomban felemelkedett a

mozdulatlan vizekből. Felemelkedése szégyenteljes volt. És a természet úgy
tekintette saját magát, mint a tűz hatalmassága. Megerősödött, mert a Szellem
fénye a Természetben volt. a képe pedig megjelent a vízben egy rémisztő, alul
behajló, sok-sok arcú vad formájában. Fény ereszkedett alá a párával és porral
kitöltött káoszba, azért, hogy ártson a Természetnek. És a Megdöbbenés fénye,
mely a középső régióban tartózkodott, követte, miután levetette a Sötétség terhét.
Örvendezett, amikor a Szellem felemelkedett. Mivel lenézett a felhőkből a sötét
vizekre, a fényre, mely a Természet mélységeiben volt.

Ezért megjelentem, hogy megkapjam a lehetőséget az alsó világba való

leszállásra, a Szellem fényéhez, melyet megterheltek, hogy megvédjem őt a teher
gonoszságától. És a sötét régióba való lepillantása révén a fény még egyszer feljött,
azért, hogy az anyaméh ismét felemelkedjen a vízből. Ő (ti. az anyaméh) az én
kívánságomra jött fel. A szem fortélyosan felnyílt. És a fény mely megjelent a
középső régióban (és) melyet elkülönítettek a Megdöbbenéstől, megpihent és
ráragyogott. És az anyaméh látott dolgokat, melyeket nem látott korábban, és
vidáman örvendezett a fényben, habár nem volt az övé – az, amely megjelent a
középső régióban, az ő gonoszságában, amikor ő (ti. a fény) ráragyogott. És az
anyaméh látott dolgokat, melyeket korábban nem látott, és lehozták őt a vízhez, és
azon gondolkozott, elérte a fény hatalmasságát. És nem tudta, hogy a gyökeret
tétlenségre kárhoztatta a Fény képe, és hogy ez volt az számára (ti. a gyökér) amit
működtetett.

A fényt megdöbbentette az, aki a középső régióban volt és mely a kezdet és

a vég volt. Ezért a gondolata hosszasan nézett fel, az emelkedett Fényre. És
felkiáltott és azt mondta: „Uram, könyörülj meg rajtam, mivel a fényem és a
fáradozásaim tévútra mentek. Ha a jóságod szilárdít meg engem, nem tudom (meg),
hol vagyok.” És akkor a Magasztos meghallotta őt, megkönyörült rajta.

És megjelentem a Szűzhártya felhőjében, csendesen, szent öltözetem nélkül.

Szíves örömest váltottam be az öltözetemet, melynek három alakja volt a
Szűzhártya felhőjében. És a fény, mely a csendességben volt, az örvendező
Hatalmasságtól származó, magába foglalt engem. Ezt viseltem. És a két része
megjelent egyszerű alakban. A többi részei nem jelentek meg a tűz számára.
képtelen voltam megszólalni a Szűzhártya felhőjében, mivel tüze félelmetes volt,
felemelte önmagát mindenféle alázat nélkül. És annak okán, hogy az én nagyságom
és a szó megjelenjen, hasonlóképpen elhelyeztem másik öltözékemet a hallgatás
felhőjébe. Elmentem a középső régióba és felöltöttem a benne lévő fényt, mely a
felejtésbe süllyedt, és el volt választva a megdöbbenés Szellemétől, mivel levetette
a terhet. A kívánságomra, semmiféle halandó nem jelent meg előtte, ám
valamennyien halhatatlan létezők, melyeket a Szellem nekik ajándékozott. És azt
mondta a Fény gondolatának, ai eis ai ou phar dou is ei ou: nagy nyugalommal
jöttem, azért, hogy nyugalmat adjon a gyökeremben lévő fénynek, és kihozza az
ártalmas Természetből.

Ezután, a Magasztos kívánságára, levetettem a fényruhám. Újabb tűzruhát

öltöttem magamra, melynek nem volt alakja, a hatalmasság tudatából származott,
amit elkülönítettek, és melyet az én számomra készítettek, a kívánságomnak
megfelelően, a középső régióban. Mivel a középső régiót sötét hatalom övezte,
azért, hogy eljöjjek és magamra öltsem. Lementem a káoszba, hogy megmentsem
ettől a fényt. A sötétség hatalma nélkül nem szállhattam szembe a Természettel.
Ám lenyugtattam magam a mereven néző szemein, melyek a Szellem fényét
hordozták. Mivel a számomra készült, öltözékként, és megnyugvásnak a Szellem
által. Általam kinyitotta a szemét és Hádészre vetette. Egy időre nekiadományozta a
hangját a Természetnek.

És a tűzruhám, a Magasztos kívánságának megfelelően, lement oda, ami

erős, és a Természet tisztátalan részéhez, melyet (a) sötétség hatalma fedett be. És
az öltözetem megdörzsölte a Természetet a takarójában. És a tisztátalan nőiessége
megerősödött. És a haragos anyaméh feljött és megszárította a tudatot,
emlékeztetvén egy halra, mely rendelkezik egy tűzcseppel és a tűz hatalmával. És
amikor a Természet levetette a tudatot, (az) bajba került és zokogott. És amikor
megbántották és könnyezett, levetette a Szellem hatalmát (és) megmaradt, mint én.
Felvettem a Szellem fényét és megpihentem az öltözetemmel a hal látványa
következtében.

És azért, hogy a Természet tetteit kárhoztassák, hiszen ő vak, sokféle állat

jött ki belőle, az elröppenő szelek mennyiségével egyenértékben. Mindannyian
Hádészben jöttek világra, keresvén a tudat fényét, mely alakot öltött. Nem voltak
képesek ellenállni neki. Megtaláltak engem, a Magasztos fiát, az anyaméhhel
szemben, melynek sok formája volt. bemutattam a vadat és lefeküdtem elé
hatalmas kívánsággal, hogy a menny és a föld szülessen meg, azért, hogy az egész
fény felemelkedjen. Mivel semmi más módon nem tudna a Szellem hatalma
megszabadulni a fogságból, kivéve, ha én állati formában jelenek meg számára.
Ezért könyörületes volt hozzám mivel én voltam a fia.

És a kérésem következtében, a Természet felemelkedett, mivel birtokolta a

Szellem hatalmát és a Sötétségét és a tűzét. Így levetette alakjait. Amikor levetette,
ráfújt a vízre. A menny létrejött. És a menny habjából megszületett a föld. És az én
kívánságomra mindenféle élelmet hozott elő, a vadak száma szerint. És harmatot
teremtett számotokra és azok számára akik a föld második korszakában
nemződnek. Mivel a föld birtokolta a kaotikus tűz hatalmát. Ezért mindenféle magot
termett.

És amikor a menny és a föld létrejött, a tűzruhám felemelkedett a Természet

felhőjének közepébe (és) ragyogott az egész világra amíg a Természet szárazzá
nem vált. A Sötétséget, mely ennek (ti. a föld) öltözete volt, levetették az ártalmas
vizekbe. A középső régiót megtisztították a Sötétségtől. Az anyaméh azonban
elszomorodott a történtek miatt. Megértette a maga részéről, hogy az ő szerepe
olyan volt mint a vízé, tükör. Amikor felfogta (ezt), azon tűnődött, hogyan jöhetett
létre. Ezért megmaradt özvegynek. Ugyancsak megdöbbentő volt (hogy) ez nem
volt őbenne. Mivel a formák továbbra is tűz és a fény erejével bírtak. Ez (ti. az erő)
megmaradt, azért hogy a Természetben legyen amíg valamennyi hatalmát el nem
veszik tőle. Mivel pedig a Szellem fénye teljessé vált a három felhőben, ezért
szükséges, hogy a Hádészben lévő erő ugyancsak kiteljesedjék a megjelölt időre. A
Magasztos kegyelmének következtében, létrejöttem számára a vízből másodszor
(is). Az arcom megelégedésel töltötte el. Az ő arca is boldog volt.

És azt mondtam neki: „Magok és erő szülessen tőled a földre.” És ő

engedelmeskedett a Szellem kívánságának, hogy meghiúsítsa. És amikor a formái
visszatértek, összedörzsölték egymás nyelvét; párosodtak, szeleket és démonokat
nemzettek és erőt, mely a tűztől és a Sötétségtől és a Szellemtől való. Ám a forma,
mely megmaradt egyedül, ellökte magától a vadat. Nem párosodott vele, viszont ő
volt az, aki önmagát nyalogatta egyedül. És világra hozott egy szelet, mely
birtokolta a tűz, a Sötétség és a Szellem erejét.

Azért, hogy a démonok ugyancsak szabaddá váljanak az erőtől, melyet

birtokoltak a tisztátalan párosodás által, egy anyaméh a szelekkel hasonlóvá vált a
vízhez. És egy tisztátalan pénisz tartozott a démonokhoz összhangban a Sötétség
példájával, és ezen a módon dörzsölődött az anyaméhhel a kezdettől. És ezután a
Természet formái együtt voltak, elkülönültek egymástól. Levetették az erőt,
megdöbbenve a csalárdság miatt, amit elkövettek velük. Bánkódtak az örök
szomorúság miatt. Befedték saját magukat az erejükkel.

És amikor megszégyenítettem őket, felemelkedtem az öltözetemben, a

hatalmamban – mely felette volt a vadnak, amit a fény, azért, hogy Természetet
kietlenné tegyem. A tudat, mely a Sötétség Természetében jelent meg (és) amely a
Sötétség szívének szeme volt, az én kívánságomra, uralkodtak a szelek és a
démonok felett. És odaadtam neki a tűz, fény és a figyelmesség képét, és
részesedést az alattomosságmentes világból. Ezért ő megkapta a nagyságot, azért
hogy erős legyen hatalmában, független a hatalomtól, független a Szellem fényétől,
és a Sötétség (nemi) érintésétől, azért, hogy az idő végén, amikor a Természetet
elpusztítják, megpihenjen a díszhelyen. Mivel Hivőnek találják, hiszen megvetette a
Természet és a Sötétség erkölcstelenségét. A tudat erős hatalma létrejött a tudattól
és a nem-nemzett Szellemtől.

Ám a szelek, melyek vízből és tűzből és sötétségből és fényből származó

démonok, párosodtak a végromlásukra. És ezáltal a párosodás révén a szelek
megkapták az anyaméhükben a démonok péniszének habját. Hatalmat fogantak az
anyaméhükben. A lélegzés által az anyaméhek felövezték egymást, amíg a szülés
ideje el nem érkezett. Lementek a vízhez. És a hatalmat kiadták, a lélegzet által,
mely a születést mozgatja, a gyakorlat közepén. És a szülés minden formája alakot
öltött benne. Amikor a szülés ideje közel volt, valamennyi szelet összegyűjtöttek a
vízből, melyek a föld közelében voltak. Mindenfajta erkölcstelen dolgot szültek. És a
hely, ahol a szél járt, beszennyeződött erkölcstelenséggel. Meddő feleségek
származtak belőle és steril férjek. Mivel születtek, ezért szültek.

Miattatok, a Szellem képe megjelent a földben és a vízben. Mivel olyanok

vagytok, mint a fény. Mivel birtokoljátok a szelek és a démonok egy részét, és a
Megdöbbenés ereje Fényének egy gondolatát. Hiszen semmi, amit létrehozott az
anyaméhből a földön, nem volt jó dolog számára, viszont nyögéssel és fájdalommal
(járt), a Szellem képe miatt, ami megjelent bennetek. Mivel szívetekben
emelkedettek vagytok. És az áldott dolog Sém, ha egy részt odaadnak valakinek és
eltávolodik a lélektől, hogy (eljusson) a Fény gondolatához. Mivel a lélek a Sötétség
terhe, és azok, akik tudják honnan származik a lélek gyökere, képesek lesznek
tapogatózva megtalálni a Természetet is. Mivel a lélek a tisztátalanság munkája, és
a Fény gondolata megvetésének (tárgya). Ezért én vagyok az, aki kinyilatkoztatott
mindent a nem-nemzettel kapcsolatban.

És azért, hogy a Természet bűne beteljesedjen, elkészítettem az anyaméhet,

mely zavarodott volt, kellemes – a vak bölcsességnek -, hogy képes legyek
meghiúsítani. És a kívánságomra, összeesküdött a Sötétség vizével és a
Sötétséggel is, hogy megsebezzék a szívetek minden alakját. Mivel a Szellem
fényének kívánsága körülvette őket, ők megkötöttek titeket a Hitben. És azért, hogy
a terve haszontalanná váljon, elküldött egy démont, hogy a gonoszságra vonatkozó
terve kihirdetésre kerüljön. És áradást okozott, és elpusztította a fajotokat, azért,
hogy megszerezze a fényt és hogy elvegye a Hittől. Én azonban gyorsan
kihirdettem a démon szája által, hogy egy tornyot emelnek a fény részecskéjének,
melyet a démonokban hagytak, és az ő fajukban – mely víz volt – hogy a démonok
védve legyenek az örvénylő káosztól. És az anyaméh eltervezte ezeket a dolgokat
az én kívánságom szerint, azért, hogy teljes egészében kiömöljön. Egy torony
emelkedett a démonok által. A Sötétségben zavar támadt az ő elvesztése miatt.
Ellazította az anyaméh izmait. És a démon, aki belépni készült a toronyba védve
volt, azért, hogy az ő faja folytatódjon és összefüggést tanuljon általa. Mivel minden
egyes forma erejét birtokolta.

A továbbiakban térj vissza, oh, Sém, és örvendezz a fajod és a Hit miatt, mert
test és szükség nélkül védve van a Sötétség minden testétől, tanúsággal bírván a
legnagyobbak szent dolgairól, melyeket kinyilatkoztattak számukra a
gondolatukban a kívánságom szerint. És megpihennek majd a nem-nemzett
Szellemben, fájdalom nélkül. Te azonban Sém, emiatt, megmaradsz testben a fény
felhőjén kívül, hogy megmaradj a Hittel. És a Hit eljön hozzád. A gondolatát elveszik
tőle és átadják neked a fény tudatosságával. És azért mondtam el ezeket a dolgokat
neked, hogy a fajodnak, a fény felhőjéből, hasznára váljanak. És ekképpen, amit el
fogok neked mondani a mindenséggel kapcsolatban, teljes egészében mindent ki
fogok nyilatkoztatni, hogy kinyilatkoztathasd másodszorra mindazok számára, akik
a földön élnek.

Óh, Sém, a zavar, mely a kívánságom miatt történt, azért, hogy a Természet
kiüresedjen. A Sötétség haragja lecsillapodott. Óh, Sém, a Sötétség szája
becsukódott. Többé már nem jelenik meg benne a világra ragyogó fény, a
kívánságomnak megfelelően. És amikor a természet azt mondta, hogy kívánsága
beteljesedett, ezt követően minden formát körbeölelte a víz büszke tudatlansággal.
Ő (mármint a Természet) elfordította sötét hüvelyét és eldobta magától a tűz erejét,
mely a kezdettől benne volt, a Sötétség gyakorlása által. (Ez) felemelte önmagát és
ragyogott az egész világra az igaz helyett. És minden formája hatalmasságokat
hozott a világra, mint egy tűznyelvet, fel a mennyig, segítségképpen az elrontott
fényig, mely felemelte önmagát. Mivel a kaotikus tűz tagjai voltak. És nem tudta,
hogy megsebesítette önmagát. Amikor kilökte a hatalmasságot, a hatalmasságot,
melyet birtokolt, a nemi szervekből lökte ki. Ez volt az a démon, a megtévesztő, aki
felkavarta az anyaméhet minden formában -. Ő pedig, tudatlanságában, mintha
valami nagyszerű dolgot tett volna, elfogadta a démonokat és csillagot eresztett
szélnek mindegyiknek. Szél is csillag nélkül semmi sem történik a földön. Mivel
minden egyes hatalmasság eltöltődött velük, miután kiszabadultak a Sötétségből
és a tűzből és a hatalmasságból és az fényből. Mivel (azon) a helyen, ahol a
sötétségük és a tüzük összekeveredett egymással más vadak születtek. És a
sötétség, és a tűz, és a tudat hatalma, és a fény ezen a helyén történt, hogy emberi
lények születtek. A Szellemtől származván, a fény gondolata, a szemem, nem
létezik minden emberben. Mivel mielőtt az áradás létrejött volna a szelek és a
démonok által, eső jött az emberekre. És azután, azért, hogy a toronyban lévő
hatalmasság világra jöjjön, és megpihenjen a földön, a Természet, melyben zavar
támadt, sérülést akart okozni a magokban, melyek a földön lesznek majd, az
áradást követően. démonokat küldtek hozzájuk, és a szelek egy fuvallatát, és az
angyalok terheiből, és a próféta félelméből, és kárhoztató beszédet, hogy elérjelek
téged óh, Sém, abból a vakságból, mely a fajodat védelmezi. Amikor
kinyilatkoztattam számodra mindent, amit korábban megmondtak, akkor majd az
igaz fog ragyogni a világra az én öltözetemmel. És az éjszakát és a nappalt
elválasztják egymástól. Mivel lesietek a világba, hogy megszerezzem a hely fényét,
azt, melyet a Hit birtokol. És megjelenek azok számára, akik megszerzik a Szellem
fényének gondolatát. Hiszen miattuk jelent meg a Magasztos.

Amikor meg fog jelenni, óh, Sém, a földön, azon a helyen, melyet
Szodomának fognak nevezni, (akkor) óvjátok az éleselméjűséget, melyet adtam
nektek. Azokat pedig, akiknek a szíve tiszta volt, odahívják hozzátok, a szó miatt,
amit ki fogtok nyilatkoztatni. Ezért amikor megjelentek a világban, a sötét
Természet ellenetek rendül, együtt a szelekkel és a démonnal, hogy elpusztítsák az
éleselméjűséget. Ám ti, gyorsan hirdessétek ki a szodomitáknak az egyetemes
tanításotokat, mivel ők a ti tagjaitok. Mivel az ember formájú démon eltávolodik
arról a helyről a kívánságom szerint, révén tudatlan. Ő fogja őrizni a
megnyilatkozást. A szodomiták azonban, a Magasztos kívánságának megfelelőn,
tanúbizonyságot tesznek egy egyetemes hitvallásról. Megpihennek a tiszta
tudatállapotban a nyugalmuk helyén, mely a nem-nemzett Szellem. És amikor ezek
a dolgok megtörténnek, Szodoma kegyetlenül el fog majd égni az alaptermészet
által. Mivel a gonosz nem megszűnni, azért hogy a ti uratok kinyilatkoztassa azt a
helyet.

Azután a démon el fogja hagyni a Hitet. És aztán megjelenik a világ négy

térségében. És amikor a Hit feltűnik az utolsó képében, akkor a jelenése
megtestesül. Mivel az elsőszülött démon, aki megjelent a Természet szövetségében
sok arccal, azért, hogy a Hit megjelenjen őbenne. Amikor ugyanis megjelent a
világban, ördögi szenvedély keletkezett, és földrengések és háborúk és éhínségek
és istenkáromlás. Miatta pedig az egész világban zavar támad. Mivel keresni fogja a
Hit és a Fényerejét; nem fogja megtalálni. Ugyanis abban az időben a démon
szintén megjelenik majd a folyón is, hogy megkeresztelkedjen, tökéletlen
keresztség által, és hogy bajt hozzon a világra a víz rabszolgasága által. Számomra
azonban szükséges, hogy megjelenjek a Hit gondolatának tagjaiba, nagy dolgokat
kinyilvánítani a hatalmamról. El fogom választani a démontól, aki Szoldasz. És a
fény, melyet birtokol, a Szellemtől való, mely összekeveredik az én legyőzhetetlen
öltözetemmel, miként ővele is, akit kinyilatkoztatok a sötétségben tiértetek, és a
fajotok kedvéért, mely védve lesz a gonosz Sötétségtől.

Tudod, óh, Sém, hogy Elorkaiosz és Amoiasz és Sztrofaiasz és Chelkeak és

Chelkea és Ailieou nélkül senki sem lesz képes elhaladni e bűnös terület mellett.
Mindez az én emlékezetemre, hogy ebben győztem a bűnös terület felett. És vettem
a Szellem fényét a rémületes vízből. Mert amikor a démonok megjelölt napja közelít
hozzá, aki rosszul fog keresztelni –, megjelenek majd én a démon keresztségében,
hogy kinyilatkoztassam a Hit szája által a hitvallást azok számára, akik hozzá
tartoznak (ti. a Hithez). Tanúskodom rólad, Szikra az olthatatlan, Oszei, a
kiválasztott Fény, a menny szeme, és a Hit, az első, és az utolsó és Szófia, és
Szafaina, és az igazságos Felgyújtó, és a tisztátalan fény. És te, kelet, és nyugat, és
dél, felső ég és alsó ég, és valamennyi hatalmasság és elöljáró, benne vagytok a
Természetben.
 És te, Moluchta és Soch a Természet minden egyes tevékenységéből és
tisztátalan erőfeszítéséből vagytok. Ezután elő fogok jönni a démonból le a vízhez.
És vízörvények és tűzlángok fognak ellenem támadni. Ezután előjövök a vízből,
hordozván magamon a Hit fényét és az olthatatlan tüzet, azért, hogy a segítségem
által a Szellem hatalma áthaladjon, ő akit levetettek a világba a szelek és a démonok
és a csillagok. És őbennük én általam kitöltődik minden erkölcstelenség.

Végül óh, Sém, tekints önmagadra megelégedéssel a Fény gondolatában. Ne

engedd, hogy gondolatod a tűzzel és a Sötétség testével foglalkozzon, mely
tisztátalan tevékenység. Ezek a dolgok, melyeket tanítottam neked, helyesek.

Íme a parafrázis: - Mivel nem tudtátok, hogy az égből való, hogy a ti fajotok
védett. – Elorkiosz a neve a hatalmas Fénynek, a helynek, ahonnan származom, a
Szónak, melyhez nincs mérhető. És a kép az én megbecsült öltözetem. És
Dederkeasz a neve az ő Szavának a Fény hangjában. És Sztrofaia az áldott pillantás,
mely a Szellem. És Chelkeach, aki az én öltözetem, aki a Megdöbbenéstől
származik, aki a Szűzhártya felhőjében volt, amely háromalakú felhőként jelent meg.
És Chelkea az én öltözetem, melynek két alakja van, ő aki a Hallgatás felhőjében
volt. és Chelke az én öltözetem, melyet megkapott ő minden térségben; egyszerű
formában adatott át neki a hatalmastól, őtőle, aki a középső térségben lévő
felhőben volt, és a Fény csillagától, melyről említés esett, s ami az én
legyőzhetetlen öltözetem, amit Hádészban viseltem; ez (t.i. a Fény csillaga) a
kegyelem, mely felülmúlja a gondolatot és azok hitvallását, akik tanúskodnak. És a
hitvallás, melyről említés esett: az Első és az Utolsó, a Hit, a sötétség szelének
Tudata. És Szofaia és Szapfaia azok felhőjében, akiket elkülönítettek a kaotikus
tűztől. És az igazságos Felgyújtó a fény felhője, amely rátok ragyog a középső
térségetekben. Mivel benne (t.i. a fény felhőjében) az öltözetem lesüllyed a káoszba.

Azonban a tisztátalan fény, mely megjelent a Sötétségben (és) amely a sötét

Természethez tartozik, egy hatalmasság. És a felsőbb levegő, és az alacsonyabb
levegő, és a hatalmasságok és az elöljárók, a démonok és a csillagok, ezek
birtokolták a tűz részét és a Szellem fényét.

És Moluchthas a szél, nélküle semmi sem jön létre a földön. A kígyó és az

egyszarvú képét birtokolja. Kinövése(i) többszörös szárnyak. A maradék az
anyaméh, melyben zavart támasztottak. Áldott vagy Sém, mivel a te fajod védett a
sötét széltől, mely sok arcú. Övék lesz majd az egyetemes hitvallás és (tanúskodás)
a (Természet) tisztátalan gyakorlatáról. Valamennyien fennköltekké válnak a fény
maradéka által.

Óh Sém, aki testet visel senki sem lesz képes beteljesíteni e a dolgokat. Ám
az emlékezés által képes lesz megragadni ezeket, azért, hogy amikor a gondolata
elválik a testtől, akkor e dolgok kinyilatkoztatásra kerüljenek számára. Már
kinyilatkoztatásra kerültek fajod részére. Óh Sém, nehézséget okoz annak számára
aki testet hordoz, hogy beteljesítse [ezeket a dolgokat, amint] elmondtam neked. És
kik számot (képviselnek), akik be fogják teljesíteni ezeket, azok, akik birtokolják a
tudat részét és a Szellem fényének gondolatát. Ők távol tartják majd tudatukat a
tisztátalan gyakorlattól. A Természet sok faja kutatni fogja majd a Hatalom
titkosságát. Nem fogják sem megtalálni, sem pedig képesek lenni teljesíteni a Hit
kívánságát. Mivel az egyetemes Sötétség magjai. És azok, akik megtalálják őket,
nagy szenvedésben vannak. A szelek és a démonok gyűlölni fogják őket. És a test
fogsága súlyos. Mivel ahol a szelek, és a csillagok, és a démonok származtak le a
Szellem erejéből, (ott) bűnbánat és hitvallás lesz rajtuk, és kegyelem vezeti őket a
nem-nemzett Szellemhez. És azok, akik bűnbánóak, nyugalmat találnak a
beteljesülésben és a Hitben a Szűzhártya helyén. Ez az a Hit, aki kitölti majd azt a
helyet, melyet üresen hagytak. Ám azok, akik nem osztoznak a fény Szellemében és
a Hitben, feloldódnak majd a [Sötétségben], a helyen, ahová bűnbánat nem jött el.

Én vagyok, aki kinyitotta az örök kapukat, melyet a kezdetektől csukva voltak.

Azoknak, akik a legjobb életre vágynak és azoknak, akik érdemesek a pihenésre, ő
kinyilatkoztatta számukra. Én adományoztam érzékelést azoknak, akik érzékelnek.
Feltártam számukra az igaz minden gondolatát és tanítását. És egyáltalán nem
lettem az ellenségük. Ám amikor elszenvedtem a világ haragját, győzedelmes
lettem. Senki sem volt közöttük, aki ismert volna engem. A tűz és a végtelen füst
kapui ellenem nyíltak ki. Valamennyi szél ellenem támadt. A mennydörgések és a
villámlások egy idő után ellenem fognak törni. És rám hozzák az ő haragjukat. És
miattam, a test vonatkozásában, ők uralkodnak majd felettük kedvük szerint.

És sokan, akik tévelygő húst hordoznak, lesüllyednek majd az ártalmas

vizekhez, a szeleken és a démonokon át. És megköti őket a víz. És hatástalan
orvossággal gyógyítanak. Félrevezet majd és vakká teszik a világot. És azok, akik
megteszik a Természet kívánságát, részesei lesznek […] a víz napján és a
Természet formái. És nem lesz számukra megadatva, amikor a Hit megzavarja őket,
azért, hogy önmagának szerezze meg az igazat.

Óh, Sém, szükséges, hogy a gondolatot a Szó hívja, azért, hogy a Szellem
hatalmának fogsága megmentse a békát a félelmetes vizet. És boldog az ha
megadja valakinek az emelkedett szemlélését, és ismeri az emelkedett idejét és a
fogságát. Mivel a víz jelentéktelen test. És az emberek nincsenek szabadon
engedve, mivel fogságban vannak a vízben, miként kezdetben a Szellem fénye
fogságban volt.

Óh, Sém, őket becsapták a különféle démonok, gondolván a tisztátalan víz

általi keresztelésre, mely sötét, gyarló, haszontalan (és) zavaró, ő el fogja venni a
bűnöket. És ők nem tudják, hogy a vízből a vízhez ott a fogság, és hiba és
erkölcstelenség, irigység, gyilkosság, házasságtörés, hamis tanúzás, eretnekségek,
rablások, kéjelgések, fecsegések, harag, keserűség, nagy […].

Ezért olyan sok a halott, akik megterhelik a gondolataikat. Ezért

megjövendölöm azoknak, akiknek szívük van. Tartózkodni fognak a tisztátalan
keresztelkedéstől. És azok, akik a Szellem fényéből vesznek szívet, nem
foglalkoznak majd tisztátalan gyakorlattal. A szívük nem fog elenyészni, és nem is
lesz megátkozva. És a víz - <nem> fognak kapni elismerést. Ahol átok, ott
hiányosság. És a vakság, ahol az elismerés. Mivel ha összekeverednek a gonosszal,
üressé válnak a sötét vízben. Mivel ahol a vízről említés esett, ott a természet, és az
eskü, és a hazugság, és a veszteség. Mert csak a nem-nemzett Szellem, ahol az
emelkedett Fény megpihent, bír a nem említett és a nem említhető vízzel.

Ezért ez az én megjelenésem: amikorra teljessé teszem az időket, melyeket

kijelöltek számomra a földön, ezután eltávolítom magamtól [a tűzruhámat?]. És az
én egyedülálló öltözetem rám kerül, és azok az öltözeteim is, melyeket én az összes
felhőben viseltem, amelyek a Szellem Megdöbbenésétől származnak. Mivel a levegő
széttépi a ruhám. Ezért (ti. a ruhám miatt) ragyogni fog, és szétoszlatja az összes
felhőt egészen a Fény gyökeréig. A pihenés a tudat és az én öltözetem. És a
megmaradt öltözeteim, ott a bal oldalon lévők és ott a jobb oldalon, ragyogni
fognak a háttérben azért hogy a Fény képe megjelenjen. Ami az öltözeteim illeti,
melyeket a három felhőben viseltem, az utolsó napon, amikor megpihennek a
gyökerükön, pl. a nem-nemzett Szellemben, mivel hiba nélkül valók, (a) felhők
felosztása révén.

Ezért megjelentem, hibátlan révén, a felhők következtében, mivel nem

egyenlők, azért hogy Természet gonoszságának vége legyen. Mivel akkoriban
szeretett volna csapdába ejteni engem. Azon volt, hogy odaerősítse (a kereszthez)
Szoldaszt, aki a sötét láng, aki az eltévelyedés […]-án jár, hogy csapdába ejtsen
engem. Ápolta hitét, révén hencegő.

És abban az időben a fény elkülönülni készült a Sötétségtől, és egy hangot

hallottak a világban, mondván: „Áldott az a szem amelyik látta őt, és a tudat, amely
támogatta őmagasztosságát a kívánságom szerint.” Azt mondja majd az emelkedett:
„Áldott Rebouel az emberek fajai között, mivel te (nőnem) vagy egyedül, aki látott.
És ő figyelni fog. És ők lefejezik a nőt, aki az érzékelést birtokolja, akit ki fogtok
majd nyilatkoztatni a földön. És a kívánságomnak megfelelően ő tanúskodni fog, és
meg fog szabadulni a Természet és a káosz minden hiábavaló erőfeszítésétől. Mivel
a nő akit le fognak fejezni abban az időben a kapcsolat a démon hatalmasságához,
aki megkereszteli a sötétség magját egyszerűségben, hogy (ti. a mag)
összekeveredhet tisztátalansággal. Egy nőt nemzett. Rebouelnek hívták.

Nézd óh, Sém, miként teljesednek be mindazok a dolgok, melyeket

elmondtam neked. [És… És a dolgok, melyek] hiányoznak nektek, a kívánságomnak
megfelelően, megjelennek majd számotokra azon a helyen a földön, hogy
kinyilatkoztassátok őket, maguk szerint. Ne engedjétek, hogy gondolatotok a testtel
foglalkozzon. Hiszen azért mondtam el ezeket a dolgokat nektek, a tűz hangja által,
mivel beléptem a felhők közepébe. És mindenkinek a nyelve szerint beszéltem. Ez
az én nyelvem, melyen beszéltem hozzátok. És el lesz majd tőletek véve. És
beszélni fogtok a világ hangjával a földön. És megjelenik majd számotokra azzal a
megjelenéssel és hanggal, és mindezeket már megmondtam nektek. Ezentúl
folytassátok a Hittel, ragyogjátok be a világ mélységeit.

És én, Sém, mintha hosszú álomból ébredtem volna. Csodálkoztam, amikor

megkaptam a fény hatalmát és az ő teljes gondolatát. És folytattam a Hittel hogy
velem ragyogjon. És az igaz követett minket a legyőzhetetlen öltözetemben. És
mindaz, amit mondott nekem hogy meg fog történni a földön, megtörtént. A
természetet átadták a Hitnek, hogy ő (ti. a Hit) felfordítsa őt és a Sötétségben álljon.
Forgó mozgást keltett, miközben vándorolt az éjszakában és nappal anélkül, hogy
pihenést kapott volna lelkekkel.

Ezek a dolgok beteljesítették az ő tetteit.

Ezután örvendeztem a Fény gondolatában. A Sötétségből jöttem elő és a

Hitben sétálgattam, ahol a Természet formái vannak, fel a föld tetejéig, az elkészült
dolgokhoz.

A Hited a földön van egész nap. Egész éjjel és nap körülveszi a Természetet,
hogy eljutassa önmagát az igazhoz. Mivel a Természet megterhelt, és bajban van.
hiszen senki sem lesz képes megnyitni az Anyaméh formáit, kivéve a tudatot
egyedül, aki az ő képüket bízta meg. Ugyanis ijesztő a Természet két formájának
képe, mivel vak.

Ám azoknak, akiknek szabad tudatuk van, eltávolítják magukat a Természet

fecsegésétől. Mivel ők tesznek tanúságot a egy egyetemes hitvallásról; le fogják
majd vetkőzni a Sötétség terhét és felveszik a Fény Szavát; és nem lesznek
visszatartva a jelentéktelen helyen. És amit birtokolnak a tudás hatalmából
odaadják a Hitnek. El fogadják őket baj nélkül. És a kaotikus tűz melyet birtokolnak,
a Természet középső régiójába helyeztetik. És vendégül látják őket az én öltözetem
által, azok akik a felhőkben vannak. Ők azok, akik vezetik tagjaikat. Megpihennek a
Szellemben szenvedés nélkül. És emiatt a Hit a kijelölt időszakban megjelenik a
földön egy rövid időre, amíg a Sötétség el nem veszi tőle, és a hitvallása ki nem
lesz nyilatkoztatva általam. Ők, akik bizonyítani fogják, hogy az ő gyökeréből
származnak, levetik a sötétséget és a kaotikus tüzet. Felöltik a tudat fényét és ők
tanúk lesznek. Mindezek miatt amit elmondtam, meg kell történjen.

Azután, hogy befejezem földi tartózkodásom és visszavonultam fel,

nyugalmamra, gonosz eltévelyedés jön a világra, és sok gonoszság a Természet
formái számával összefüggésben. Gonosz idők jönnek. És amikor a Természet
korszaka közelít, rombolás, sötétség jön a földre. A szám kicsi lesz. És egy démon
jön fel a hatalomból, akinek a képe olyan, mint a tűzé. Megosztja majd a mennyet,
(és) megpihen kelet mélységében. Ezért az egész világ pedig rengeni fog. És a
becsapott világ zűrzavarba taszíttatik. Sok hely elárasztatik, a szelek és a démonok
irigysége miatt, akiknek értelmetlen neve van: Forbea, Kloerga. Ők azok, akik
kormányozzák a világot a tanításukkal. És tévútra vezetnek sok szívet a zűrzavar és
az erkölcstelenség miatt. Sok helyet telefröcskölnek majd vérrel. És öt faj általuk
sürgetve, felfalják fiaikat. A déli régiók azonban megkapják a Fény Szavát. Ám ők,
akik a világ eltévelyedéséből származnak és keletről -. Egy démon születik majd (a)
kígyó hasából. Elhagyatott helyen rejtőzött. Számos csodát fog tenni. Sokan
gyűlölni fogják őt. Szél születik a szájából női képpel. Abalfé-nak fogják nevezni.
Uralkodni fog a világon kelettől nyugatig.

Azután a természet végső eshetőséghez jut. És a csillagok megszűnnek az

égen. Az eltévelyedés száját megnyitják, hogy a gonosz Sötétség haszontalanná
váljon és hallgatag. És az utolsó napon a Természet formáit elpusztítják a szelekkel
és valamennyi démonjukkal együtt; sötét kinövéssé változnak, éppen miként a
kezdetkor voltak. És az édes vizek, melyeket a démonok megterheltek,
megsemmisülnek. Mivel ahová Szellem hatalma elment ott vannak az édes vizeim.
A Természet egyéb munkálkodásai nem fognak megtestesülni. Elkeverednek a
sötétség végtelen vizeivel. És minden forma megszűnik a középső régióban.

Én, Sém, beteljesítem ezeket a dolgokat. És a tudatom elkezdett különválni a

sötétség testétől. Az időm beteljesedett. És a tudatom felöltötte a halhatatlan
emlékezetet. És én azt mondtam: „Egyetértek az emlékezeteddel, melyet
kinyilatkoztattál számomra: Elorkaoisz, és te Amoiaiai, és the Szederkeasz, és ők
ártatlanok, Sztrofaiasz, és te, Chelkeak, és te, Chelkea, és Chelke és Elaie, ti
vagytok a halhatatlan emlékezet. És tanúsítalak téged, Szikra, az olthatatlan, aki a
fény szeme és hangja, és Szófia, és Szafaia, és Szafaina, és az igaz szikra, és a Hit,
és az első és az utolsó, és a fenti és az alsó levegő, (és te Ckelkeak, és Chelke és
Elaie, ti vagytok a halhatatlan emlékezet. Tanúskodom rólad Szikra, az olthatatlan,
aki a menny szeme és a fény hangja, és Szofaia, és Szafaia, és Szafaina, és az igaz
Szikra, és a Hit és az Első és az Utolsó, és a fenti levegő és az alsó levegő,) és
valamennyi hatalmasság és elöljáró a világban. És te, tisztátalan fény, és te
ugyancsak, kelet, és nyugat, és dél, és észak, ti vagytok a lakott világ zónái. És te
(nőnem) Moluchtha és Essoch szintén, ti vagytok a gonoszság gyökere és a
Természet minden tevékenysége és tisztátalan erőfeszítése.

Ezek azok a dolgok, melyeket beteljesítettem, miközben tanúskodtam. Én

vagyok Sém. Azon a napon, amikor (a) testből megszülettem, amikor a gondolat
megmaradt (a) testben, felébredtem, mintegy hosszú álomból. És amikor
 felemelkedtem, mintha a testem terhéből tettem volna, azt mondtam, Csak a
Természet öregedett meg, ugyancsak így van az emberiség napja tekintetében.
Áldottak aki tudták, amikor aludtak, milyen hatalomban pihent meg gondolatuk.

És amikor a Plejádok különvált, felhőket láttam, melyek mellett el fogok

haladni. Mivel a Szellem felhője olyan, mint a tiszta berill. És a szűzhártya felhője
olyan, mint a ragyogó smaragd. És a hallgatás felhője olyan, mint a virágzó amaránt.
És a középső régió felhője olyan, mint egy tiszta jácint. És amikor az igaz megjelent
a Természetben, akkor – amikor a Természet – dühös volt – sértettnek érezte magát,
és engedélyezte Morfaianak, hogy meglátogassa a mennyet. Az igaz látogatást tesz
a tizenkét periódus alatt, hogy meglátogassa őket egy periódus alatt, azért, az ő
ideje gyorsan beteljesedjék, és a Természet haszontalanná váljon.

Áldottak azok, akik vigyázzák önmagukat a halál örökségével szemben, mely

a sötétség megterhelt vize. Ezért nem lesz lehetséges meghódítani néhány pillanat
alatt, mivel sietnek világra jönni a világ eltévelyedéséből. Ha meg lennének hódítva,
akkor vissza lennének tartva ettől, és kínlódnának a sötétségben a beteljesülés
időpontjáig. Amikor a beteljesülés elkövetkezik és a Természet el lesz pusztítva,
akkor a gondolataik elkülönítésre kerülnek a Sötétségtől. A természet megterheli
őket egy rövid időre. És a nem nemzett Szellem kimondhatatlan fényében lesznek
forma nélkül. És így a tudat, amint beszéltem erről, az első.

Ezért oh, Sém, távozz kegyelemben és folytasd hitben a földön. A fény és a tűz minden
hatalma teljessé válik általam, temiattad. Mivel nélküled nem lennének kinyilvánítva
amíg nem beszélsz róluk nyíltan. Amikor abbahagyod a földön, ők megkapják az
érdemeseket. És eltekintve ettől a kiáltványtól, hadd beszéljenek rólad a földön, hiszen
gondtalan és szeretetre méltó területet kapnak.
 Platón: Köztársaság (588A-589B)

„Mivel eljutottunk a beszélgetés e pontjára, ismét vegyük elő az első dolgokat,

melyeket mondtak nekünk. És úgy találjuk majd, hogy ő ezt mondja: ’Jó az, aki
tökéletesen igazságtalanul cselekedett. Helyesen dicsőítik.’ Nem ily módon tettek
neki szemrehányást?”

„Természetesen ez a helyes út!”

És én azt mondtam: „Nos hát akkor, megbeszéltük, mert ő azt mondta, ő az

aki igazságtalan dolgokat tesz és ő az aki igazságos dolgokat tesz, mindegyikhez
hatalma van.”

„Hogy is van ez akkor?”

„Azt mondta: ’A kép melynek nincs mása a lélek józan ítélőképessége,’ ezért
az, aki ezeket a dolgokat mondta, meg fogja érteni. Ő […] vagy nem? Mi […] van a
számomra. De minden […] aki mondta nekik […] uralkodó, ezek mostan
természetes teremtményekké váltak – még a Chimaera és Cerberus és az összes
többi említett. Mindannyian lejöttek és levetettek formákat és képeket. És ők
mindannyian egyszerű képpé váltak. Az mondatott: ’Dolgozzatok most!’
Természetesen egy egyszerű kép mely sokfejű, összetett szörny képévé vált.
Néhány nap tényleg olyan mint a vadállat képe. Azután képes lesz levetni az első
képet. És mindezek a kemény és összetett formák kisugároznak belőle erőkifejtés
révén, mivel ezek önteltség révén alakultak ki most. És az összes többi is hozzájuk
hasonlóan létrejön a szó által. Mivel most ez egyszerű kép. Mivel az oroszlán képe
egy dolog és az ember képe egy másik. […] van a […] […]-je csatlakozik. És ez […]
sokkal jobban összetett mint az első. És a második kicsi.”

„Megformálták.”

„Ezek után, csatlakoztassátok őket egymáshoz és tegyétek őket eggyé –

mivel hárman vannak – azért hogy együtt nőjenek, és egyetlen képet alkossanak az
ember képén kívül, hozzá hasonlóan, aki képtelen látni a magában lévő dolgokat.
Csak ami kívül van, azt látja. És ez nyilvánvaló, milyen teremtményben van az ő
képe és az, hogy emberi képre lett megformázva.”

„És én ahhoz szóltam, aki azt mondta, hasznos dolog igazságtalan dolgot
tenni az emberrel. Az, aki igazságtalan dolgokat tesz egyáltalán nem lesz hasznos
vagy előnyös. Ami hasznos a számára, az ez: vesse le a gonosz állat minden képét
és tapossa meg őket, beleértve az oroszlán képét is. Az ember azonban gyenge
ebben a tekintetben. És valamennyi dolog, melyet ő alkot, gyenge. Eredményül,
visszavonul arra a helyre, ahol időt tölt velük […]. És ő […] őhozzá […]-ban. Ám ő
előidézi […] ellenségeskedést […] És harcokkal pusztítják egymást maguk között.
Igen, mindezeket a dolgokat mondta mindenkinek aki dicsőíti az igazságtalan
dolgot cselekedetét.”

„Akkor hasznos annak számára aki igazságosan beszél?”

„És ha ő megteszi ezeket a dolgokat és beszél bennük, az emberen belül, erősen

megragadják. Ezért különösen harcol, hogy óvja őket és táplálja őket, miként a
földműves táplálja terményeit. És a vadállatok megakadályozzák növekedését.”
Pál apostol imája

(Körülbelül két sor hiányzik)

… a te fényed, add nekem a Te kegyelmed! Szabadítóm, szabadíts meg

engem, mivel a tied vagyok; az, aki tőled származik. Te vagy az én tudatom, hozz
engem világra! Te vagy az én kincsesházam; nyílj meg számomra! Te vagy az én
teljességem; vegyél magadhoz! Te vagy az (én) nyugalmam; add nekem a tökéletes
dolgot, melyet nem lehet elragadni!

Segítségül fordulok hozzád, aki van és aki volt, minden névnél

magasztosabb nevet viselve, Jézus Krisztus, az Urak Ura, a korszakok Király által;
add nekem a te ajándékod, melyet nem sajnálsz, az Emberfia közvetítésével, a
Szellem, az igazság Szent Szelleme által. Adj nekem felhatalmazást amikor kérlek
téged; adj gyógyítást a testemnek amikor kérlek téged az Evangélista révén, és
szabadítsd meg örökké lelkem fényét és a szellemem. És a Kegyelem istenségének
Elsőszülöttje – nyilatkoztasd ki számára a tudatom!

Add meg, amit egyetlen angyal szem sem látott, és egyetlen arkón fül sem hallott; és
ami soha nem hatolt be emberi szívbe, mely angyalivá vált és a szellemi Isten képére
(alkották) amikor megformálták kezdetben, mivel hiszek és remélek. És helyezz engem
a te szeretett, választott és áldott nagyságodra, az Elsőszülött, az Elsőnek-nemzett, és
a házad csodálatos rejtélyére; mert tied a hatalom és a dicsőség és az dicséret és a
nagyság mindörökkön örökké. Ámen.
Hálaadó ima

Ez az az ima, melyet ők mondtak:

„Hálát adunk Neked! Minden lélek és szív felemelkedett Hozzád, zavartalan

név, megtisztelve az ’Isten’ elnevezéssel, és dícsérve az ’Atya’ nevével, mivel
mindenkihez és mindenhez (eljön) az atyai jóság és szeretet, és minden tanítás
olyan legyen, mely kellemes és világos, tudatot ad nekünk, példabeszédet (és)
ismeretet: tudatot, hogy megértsünk téged, azért hogy értelmezzünk Téged,
ismeretet, hogy megismerjünk Téged. Örvendezünk, meg vagyunk világítva a Te
tudásod által. Örvendezünk, mert megmutattad nekünk Magadat. Örvendezünk,
mert mióta (a) testben vagyunk, istenivé teszel bennünket a tudásod által.”

„Annak az embernek a hálaadása, aki eljut Hozzád, az egy dolog: mivel

ismerünk Téged. Megismertünk Téged, szellemi fény. Az élet élete, megismertünk
Téged. Minden teremtmény anyaméhe, megismertünk Téged. Anyaméh, várandós
az Atya természetével, megismertünk Téged. A nemző Atya örök állandósága, ezért
imádjuk a Te jóságodat. Ezért van egy fohász, amit kérünk: legyünk megőrizve a
tudásban. És létezik a védelem, amit csodálunk: hogy nem botlunk meg ebben
fajta életben.”

Amikor elmondták ezeket a dolgokat az imában, megölelték egymást és

elmentek megenni a szent ételüket, melyben nem volt vér.

Az írnok megjegyzése

Lemásoltam ezt az értekezését. Igazából nagyon sokat hoztak hozzám. Nem másoltam
le őket, mert azt gondoltam, hogy hozzátok jöttek. Tétováztam is, hogy lemásoljam
ezeket számotokra, mert, talán (már) eljutottak hozzátok, és a dolog megterhel
benneteket. Mivel az értekezések róla, melyek eljutnak hozzám, számtalanok…
A Nagy Seth második értekezése

És a tökéletes Magasztos megpihen a kimondhatatlan fényben,

mindezek anyjának igazságában, és mindannyiótokban, akik eljutnak hozzám,
hozzám, aki egyedül a tökéletes, a Szó miatt. Mivel a Szellem teljes
hatalmasságával létezem, aki barátságos hozzánk, és a mi hasonlatos rokonunk,
hiszen létrehoztam egy szót az Atyánk dicsőségére, a jósága által, úgyszintén a
megsemmisíthetetlen gondolatot, amely a Szó őbenne – rabszolgaság, hogy
Krisztussal meg fogunk halni – és a megsemmisíthetetlen és szeplőtlen gondolat,
és a felfoghatatlan csoda, a kimondhatatlan víz írása, mely a tőlünk való szó. Én
vagyok az, aki bennetek van, és ti bennem vagytok, ahogy az Atya bennetek van
ártatlanságban.

Jöjjünk össze, gyűljünk együvé. Látogassuk meg az ő alkotását. Küldjünk

előre valakit oda, pont miként ő meglátogatta (az) Ennoiaszt, az alanti régiókat. És
ezeket a dolgokat mondtam a Magasztosnak örvendező egész tömeg nagyszámú
gyülekezetének. Az Igazság Atyjának egész háza örvendezett, hogy én vagyok az,
aki tőlük való. Gondolatot közöltem Ennoiaszról, aki a szeplőtelen Szellemtől ered,
az aláereszkedésről a vízre, mely az alanti régiók. Nekik mindannyiuknak egyetlen
tudatuk volt, hiszen az egytől ered. Megbíztak engem, mert hajlandó voltam. Azért
születtem, hogy kinyilvánítsam a dicsőséget a rokonaimnak és a társzellemeimnek.

Ami azokat illeti, akik a világban voltak, a nővérünk, Szófia kívánságára

alkották meg őket – ő, aki egy szajha – az ártatlanság miatt, mely nem vált teljessé.
És ő nem kérdezett semmit a Mindentől, sem a Gyülekezet elöljárójától, sem az
isteni megnyilvánulástól (Pleroma). Mivel első volt, azért jött létre, hogy monádokat
és helyeket alkosson a Fény Fia és munkatársai számára, melyeket az alanti
alkotóelemekből vett, hogy testet építsen számukra, melyben lakozhatnak. Ám
amikor létrejövének üres dicsőségben, bevégezték, elpusztulva a lakóhelyükben,
melyben voltak, hiszen azokat Szófia alkotta. Készen állnak, hogy megkapják az
kimondhatatlan monád és a Gyülekezet elöljárójának élet-adó szavát, a
Gyülekezetét, mely kitart és ki bennem van.

Meglátogattam egy testi lakóhelyet. Elűztem azt, aki először benne volt, és
bementem. És az arkónok teljes sokasága nyugtalan lett. És az arkónok összes
lényege, a föld valamennyi nemzett hatalmasságát beleértve, megrázkódott, amikor
meglátta a Kép hasonmását, hiszen össze volt keverve. És én voltam az, aki benne
voltam, nem emlékeztetve arra, aki először volt benne. Mivel földi ember volt,
viszont én, a mennyek fölöttről való vagyok. Nem utasítottam vissza őket,
egyenlővé válva Krisztussal, ám nem lepleztem le magam számukra a szeretetben,
mely belőlem származik. Kijelentettem, hogy idegen vagyok az alanti világok
számára.

Nagy zavar támadt az egész földi területen, rendetlenség és menekülés,

ahogy az arkónok tervében is. És néhányan bizonyságot nyertek, amikor látták a
csodákat melyeket műveltem. És mindezek, a fajjal együtt, mely lejött,
megszabadult tőle, aki megmenekült a remény Szófiájának trónjától, hiszen
korábban ránk vonatkozó jelet adott, és mindannyian velem együtt – azok akik
Adonaiosz fajából (valók). Mások ugyancsak megszabadultak, mint a
Kozmokrátortól, és azok, velük együtt, révén minden (féle) büntetést hoztak rám. És
volt egy menekülés a tudatukból, melyet velem kapcsolatban javasoltak, azt
gondolván, hogy ő (Szófia) az egész nagyság, és hamis tanúságot szólt, továbbá az
Emberrel szemben és egész a gyülekezet vezetőjével szemben.
 Nem volt lehetséges számukra, hogy megismerjék ki az Igazság Atyja, a
Hatalmasság Embere. Ám ők, akik megkapták a nevet az tudattalansággal való
kapcsolat miatt – mely forróság és hajó – azért lett teremtve, hogy elpusztítsa
Ádámot, akit ők alkottak, azért, hogy felfedje azokat, akik az övéik, ugyanezen a
módon. Ám ők, az arkónok, akik Yaldabaoth helyén (tartózkodnak), kinyilvánítják az
angyalok birodalmát, melyet az emberiség kutatott, azért, hogy ők ne ismerjék meg
az Igazság Emberét. Ami Ádámot illeti, akit ők megformáltak, megjelent számukra.
És félelmetes mozgás támadt az egész lakóhelyen, nehogy a körülöttük lévő
angyalok fellázadjanak. Mivel azok nélkül, akik hálaadó imát mondanak – nem halok
meg valójában, nehogy arkangyaluk kiüresedjen.

És akkor egy hang – a Kozmokrátoré – szólt az angyalokhoz: „Én vagyok az

Isten és nincs más rajtam kívül.” Ám én vidáman nevettem, amikor megvizsgáltam
üres glóriáját. Ám folytatta és azt mondta: „Ki az ember?” És az egész
angyalserege, aki látta Ádámot és lakóhelyét, nevetett a kicsinységén. És így
történt, hogy az ő Ennoiájukat (az Isten női fele) eltávolították a mennyek
Magasztosán kívülre, ti. az Igazság Emberén, akinek nevét látták, mióta ő a kis
lakhelyen (tartózkodik), mivel kicsik (és) érzéketlenek üres Ennoiájukban,
nevezetesen a kinevetőik. Ez (ez egész) fertőző betegség volt számukra.

A Szellem Atyaságának egész nagysága nyugalomban volt azon a helyen. És

én vagyok az, aki vele van, mivel birtoklom az Ennoiáját az örök egyek egyetlen
kisugárzását és a szeplőtelen és mérhetetlen felfoghatatlanságát. Beléhelyeztem a
kis Ennoiát a világba, összezavarván őket és megrémisztve az angyalok egész
sokaságát és az elöljáróikat. És meglátogattam mindannyiukat tűzzel és lánggal az
Ennoiám miatt. És minden (ami) őket érintette, miattam történt. És zavar támadt és
harc a Szeráfok és Kerubok körében, hiszen dicsőségük elhalványul, és az
összevisszaság az Adonáioszok körül mindkét oldalon és lakóhelyeiken – a
Kozmokrátorhoz, és annak, aki azt mondta: „Ragadjuk meg őt”; mások ismét: „A
terv természetesen nem fog megvalósulni.”

Ami az Adonáioszokat illet, (ők) ismernek engem, a remény miatt. És én

voltam az oroszlánok szájában. És a terv, melyet kieszeltek rólam, hogy szabadon
engedjék Eltévelyedésüket és esztelenségüket – nem roskadtam össze előttük,
miként azt eltervezték. Ám egyáltalán nem voltam szomorú. Azok, akik ott voltak,
megbüntettek engem. És nem haltam meg valójában, csak látszólag, nehogy
megszégyenítsenek, mert ők a rokonaim. Eltüntettem magamról a szégyent, és nem
váltam félénké azok tükrében, ami történt velem a kezükben. Már majdnem
megadtam magam a félelemnek, és <szenvedtem> a pillantásuktól és gondolatuktól,
azért, hogy soha ne találjanak egyetlen szót sem hogy róluk beszéljenek. Ami a
halálom illeti, amiről azt hitték, megtörtént, az eltévelyedésük és vakságuk miatt
(történt meg), hiszen felszögezték az emberüket a saját halálukra. Mivel az Ennoiaik
nem láttak engem, hiszen süketek és vakok voltak. Ám ezeket a dolgokat
cselekedve, elítélték saját magukat. Igen, ők láttak engem; ők megbüntettek engem.
Más volt az, az apjuk, aki megitta az epét és az ecetet; nem én voltam. Megvertek
engem náddal, más volt az, Simon, aki a vállán hordozta a keresztet. Más voltam
mint akit töviskoszorúval megkoronáztak. Azonban örvendeztem mindenek felett a
magasságban az arkónok vagyonán és eltévelyedésük következménye, üres
dicsőségük miatt. És nevettem tudatlanságukon.

És legyőztem minden hatalmasságukat. Mivel ahogy jöttem lefelé, senki sem

látott meg engem. Hiszen megváltoztattam az alakjaimat, formáról formára alakulva.
És ezért amikor a kapuiknál voltam, felöltöttem az ő képüket. Így csendesen
áthaladtam közöttük, és láttam a helyeiket, és nem féltem és nem voltam
megszégyenítve sem, mivel szeplőtlen voltam. És beszéltem velük, elvegyültem
közöttük azok által, akik az enyémek, és rátapostam azokra, akik fanatikusan
kíméletlenek velük, és eloltják a lángot. És azért tettem mindezeket a dolgokat hogy
beteljesítsem vágyamat, melyet az magasság Atyjának kívánságára vágytam.

És a Magasztos fiát, akit elrejtettek az alanti régiókban, felhoztuk a

magasságba, ahol én <voltam> ezen összes eónnal velük, mely (magasságot) senki
sem látta még és nem is ismerte, ahol a menyegzői díszruha menyegzője van, az új
és nem a régi, a nem romló. Mivel pedig ez a mennyek új és tökéletes menyegzői
szobája, ahogy azt kinyilatkoztattam, (miszerint) három út van, eme eón lelkének
szeplőtlen rejtelmében, mely nem pusztul el, nem is hullik szét, nem képes beszélni
sem erről; ellenkezőleg, osztatlan, egyetemes és állandó. Ami a lelket illeti, a
magasságos egy, nem fog beszélni az itt lévő eltévelyedésről, nincs átvitel ezekből
az eónokból sem, mivel akkor lesz átvitel amikor szabaddá válik, és amikor
nemességgel lesz felruházva a világban, az Atya előtt állva, félelem és kimerültség
nélkül, mindig elvegyülve a hatalmasság (és) a forma Eszével. Látni fognak engem
minden oldalról gyűlölet nélkül. Mivel látnak engem, őket (is) látják és elkeverednek
velük. Mivel nem szégyenítettek meg engem, őket sem szégyenítették meg. Mivel
nem féltek előttem, minden kapun át fognak haladni félelem nélkül és tökéletesen
lesznek a harmadik dicsőségben.

Ez volt az én utam a kinyilatkoztatott magasságba, melyet a világ nem

fogadott el, a harmadik keresztségem a feltárt képben. Amikor elmenekültek a hét
Elöljáró tüze elöl, és a arkónok hatalmasságainak napja lenyugodott, sötétség
ragadta el őket. és a világ szegénnyé vált, amikor béklyók sokaságával bilincselték
meg őt. A fára szögezték, és négy bronzszöggel rögzítették. Templomának
függönyét szétszaggatta kezével. Remegés támadt mely megragadta a föld káoszát,
ami pedig az alatta alvó lelkeket illeti, kiszabadíttattak. És felemelkedtek. Merészen
jártak-keltek, szétszórván a tudatlanság tanulatlanság lelkes szolgálatát a halott
sírok mellett, felöltvén az új embert, mivel meg kell ismerniük a tökéletes Áldott
örökkévaló Egyet és a felfoghatatlan Atyát és a végtelen fényt, mely én vagyok,
magamtól jöttem és egyesítettem őket magammal. Nincs szükség sok szóra, mivel
az Ennoiánk az ő Ennoiájukkal volt. Ezért ők tudták, miről beszélek, mivel tanácsot
kértek az arkónok pusztításáról. És ezért teljesítettem az Atya kívánságát, aki én
vagyok.

Ezután kijöttünk otthonunkból, és lejöttünk erre a világra, és megszülettünk

e világban testekben, gyűlöltek bennünket és üldöztek, és nem csak a tudatlanok
által, hanem azok által is, akik úgy gondolták, Krisztus nevében cselekszenek,
hiszen tudatlanul üresek voltak, nem ismervén kik ők, mint a buta állatok. Ők
üldözték azokat, akiket felszabadítottam, mert gyűlölték őket – azokat, akiknek be
akarták fogni a száját, értelmetlen sírást és nyöszörgést (okozni), mert nem
ismertek teljes mértékben engem. Ehelyett két urat szolgáltak, sőt a sokaságot. Ti
azonban mindenben győzedelmeskedtek, háborúban és csatában, féltékeny
megosztottságon és haragon. Szeretetünk egyenességében azonban ártatlanok,
tiszták (és) jók vagyunk, hiszen az Atya ismeretét birtokoljuk, a (maga)
kimondhatatlan rejtélyében.

Ez pedig nevetséges volt. Én vagyok az, aki tanúsággal bírok, hogy

nevetséges volt, hiszen az arkónok nem tudják, hogy ez a szeplőtelen igazság
kimondhatatlan egysége, mint a fény fiai között létező, akik utánzatot készítettek,
kihirdetvén a halott ember és hazugságok dogmáját, azért hogy hasonlítsanak a
tökéletes gyülekezet szabadságára és tisztaságára; (és) <csatlakoztassák>
önmagukat az ő félelemről és szolgaságról szóló tanukhoz, a világgal törődve, és
elhanyagolva az istentiszteletet, kicsik (és) tudatlanok révén, hiszen nem
rendelkeznek az igazság nemességével, hiszen gyűlölik az egyet, akiben ők vannak
és szeretik az egyet akiben nincsenek benne. Mivel nem rendelkeztek a Magasztos
Ismeretével, amely felülről való és az igazság forrásá(ból), és nem a szolgaságból
és féltékenységből, félelemből és a világi dolgok szeretetéből. Mivel pedig ami nem
az övék és ami az övék félelem nélküliséget és bőségesen használnak. Nem
vágyakoznak, mert hatalmuk van, és törvényük önmaguk által minden felett, amit
csak kívánnak.

Azonban azok, akiknek nincs, szegények, vagyis azok, akik nem birtokolják
őt. És ők csodálták őt és megtévesztették azokat, akik általuk olyanokká váltak,
mint akik birtokolják az ő szabadságuk igazságát, miként szolgaságra szántak
minket és félelem elviselésére kényszerítettek. Ez a személy szolgaságban van. És
őt, akit a erővel és félelemmel kényszerítettek, az Isten vigyázza. Ám az atyaság
minden nemességét nem vigyázzák, hiszen csak őt vigyázza, aki tőle származik,
szó és kényszer nélkül, hiszen egyesült az ő kívánságával, ő aki csak az Atyaság
Ennoiához tartozik, hogy Tökéletessé és kimondhatatlanná tegye az élő víz által,
hogy veletek legyen kölcsönösen a bölcsességben, nem csak a hallható szóban,
hanem valójában a beteljesedett szóban. Mivel pedig a tökéletesek érdemesek ilyen
módon való megalapításra és velem való egyesítésre, azért hogy ne osztozzanak
semmiféle ellenségeskedésben, (ellenkezőleg), jó barátságban. Mindent teljessé
teszek a Jóságos által, mivel ez az igazság egysége, hogy ne legyen ellenségük.
Ám mindenki, aki megosztottságot hoz – és nem tanul bölcsességet egyáltalán,
mert megosztást hoz, és nem barátságot – ellensége mindannyiuknak. Ám azok,
akik harmóniában élnek és felebaráti szeretetben, természetesen és nem
mesterségesen, teljes egészében és nem részleteiben, ez az ember igazából bírja az
Atya kívánságát. Ő az egyetemes egy és a tökéletes szeretet.

Ami Ádámot illeti, nevetséges volt, hiszen Hebdomad hamisítvány

embertípust alkotott személyében, mintha erősebb lenne nálam és a fivéreimnél.
Ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában, hiszen nem vagyunk bűnösök. És
Ábrahám és Izsák és Jákob nevetségesek voltak, hiszen atyáik hamisítványai,
Hebdomadtól kapták a nevüket, mintha ő erősebb lenne nálam és fivéreimnél.
Ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában, hiszen nem vagyunk bűnösök. Dávid
nevetséges volt abban, hogy a fiát az Emberfiának nevezik, Hebdomad befolyására,
mintha ő erősebb lenne nálam és a fajom tagtársainál. Ártatlanok agyunk az ő
vonatkozásában; nem vagyunk bűnösök. Salamon nevetséges, hiszen azt gondolta
ő Krisztus, Abdomad hiúvá tette őt, mintha ő erősebb lenne nálam és a fivéreimnél.
Ám ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában. Nem vagyok bűnös. A 12 próféta
nevetséges volt, hiszen az igaz próféták utánzataiként születtek. Mint
hamisítványok jöttek e világra, Hebdomad által, mintha ő erősebb lenne nálam és
fivéreimnél. Azonban ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában, hiszen nem
vagyunk bűnösök. Mózes, a hűséges szolga, nevetséges volt, a „barát” névvel
rendelkezett, hiszen visszás dolog, hogy azok tettek tanúságot róla, akik soha nem
ismertek engem. sem ők, sem akik előtte voltak, Ádámtól Mózesig és Keresztelő
Jánosig, egyikük sem ismert sem engem, sem a fivéreimet.

Mivel pedig az angyalok tantételével rendelkeztek, hogy megfigyeljék az

étrend-törvényeket és a keserves szolgaságot, hiszen soha nem ismerték az
igazságot, és nem is fogják megismerni azt. Ugyanis nagy tévedés lakozik
lelkükben, lehetetlenné téve számukra, hogy valaha is megtalálják a szabadság
Eszét, azért, hogy megismerjék őt, amíg meg nem ismerik az Emberfiát. Az Atyám
szerint pedig én vagyok akit a világ nem ismert meg, emiatt pedig, a (világ) felkél
ellenem és a fivéreim ellen. Azonban ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában; nem
vagyunk bűnösök.
 Az Arkón pedig nevetséges volt, mert az mondta: „Én vagyok az Isten és
senki nem nagyobb nálam. Én vagyok egyedül az Atya, az Úr, és senki más nincs
mellettem. Féltékeny Isten vagyok, aki elhozza az atyák bűnét a gyermekekre három
és négy generáción át.” Mintha ő erősebb lenne nálam és a fivéreimnél! Azonban
ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában, abban, hogy nem vagyunk bűnösök,
hiszen tökéletesen elsajátítottuk az ő tanítását. Így üres volt a dicsősége. És nem
értett egyet a mi Atyánkkal. És így, közösségünk révén megragadtuk az ő tanítását,
hiszen hiú volt az üres dicsőségben. És nem értett egyet a mi Atyánkkal, mivel
nevetséges volt és megítélő és hamis próféta.

Oh, azok, akik nem látnak, nem látjátok a vakságotokat, vagyis ami nem volt
ismert, és nem is lesz soha ismert, és soha nem fogják tudni őróla. Nem figyeltek
szilárd engedelmességgel. Ezért hibás ítéletet hoztak, és felemelték megfertőzött és
gyilkos kezüket rá, mintha legyőzhetnék a levegőt. És az öntudatlanok és a vakok
mindig is öntudatlanok, mindig szolgái a törvénynek és a földi félelemnek.

Én vagyok Krisztus, az Emberfia, aki közületek való és köztetek van.

Megvetett vagyok a ti kedvetekért, azért, hogy ti magatok elfelejtsétek a
különbséget. És nem válok nővé, még kevésbé szültök a gonosznak és fivéreinek;
féltékenységet és megosztottságot, dühöt és haragot, félelmet és megosztott szívet,
és ürességet és nem létező vágyat. Ám kimondhatatlan rejtély vagyok számotokra.

Aztán, a világ alapítása előtt, amikor a Gyülekezet teljes sokasága

összegyűlt Ogdoan helyén, amikor tanácskoztak a szellemi menyegzőről, mely
egységben van, így tökéletessé vált a kimondhatatlan helyeken, az élő szó által, a
szeplőtelen menyegző tökéletessé vált Jézus közvetítése (Mesotese) által, aki
mindannyiukban benne lakozik és birtokolja őket, aki a szeretet osztatlan erejében
lakik. És körülötte, megjelenik számára mint ezek mindegyikének Monádja, egy
gondolat és atya, hiszen ő egy. És mellettük áll, hiszen úgy született meg egymaga,
mint egész. És ő az élet, hiszen a kimondhatatlan Atyától és a tökéletes Igazságtól
származik, azoknak (atyjától) akik ott vannak, az Béke egységében, és a jó dolgok
barátjától és az örök élettől és kimondhatatlan élettől, az élet nagyszerű
harmóniájától és a hittől, az atyaság és anyaság örök élet és nővérség és ésszerű
bölcsesség örök élete által. Megegyeztek az Ésszel, aki szétterült és szétterjed
örvendetes egységben és hitelt érdemlő és hitben figyel valakire. És ő atyaságban
és anyaságban és ésszerű fivérségben és bölcsességben van. És ez az igazság
menyegzője, és a romolhatatlanság nyugalma az igazság szellemében, minden
egyes tudatban, és a tökéletes fény a megnevezhetetlen rejtélyben. Azonban így
van, s nem fog megtörténni sem körünkben semelyik térségben vagy helyen a
körzetben és a béke szakadásában, ám egységben és a szeretet elegyében,
mindannyian, akik tökéletesek az egyben, aki van.

Ugyancsak megtörtént mindez a mennyek alatti helyeken kibékítésük

érdekében. Azok, akik ismernek engem a megváltásban és megosztatlanságban, és
azok akik az atya dicsőségéért élnek és az igazságért, elválasztottságban.
Elvegyülve az egyben az élő szóban. És én a szellemben vagyok és az anyaság
igazságában, miként ő van ott; azok között voltam, akik barátok barátságában
egyesültek mindörökké, akik egyáltalán nem ismerik sem a viszályt, sem a
gonoszságot, ám akiket egyesített a Tudásom a szóban és békében, melyek
tökéletességben léteznek mindenkiben és bennük valamennyiükben. És azok, akik
magukra öltötték az én típusom formáját magukra öltik a szavam formáját. Igazából,
mindörökké a fényben fognak megszületni, és egymással barátságban és
szellemben, hiszen ismernek valamennyi vonatkozást (és) láthatatlan (dolgot), ami
az Egy. És mindezek a dolgok egyek. És így ők tanulnak az Egyről, amint a
 Gyülekezett (tette) és azok, akik benne lakoznak. Ami a mindenek atyját illeti, létezik,
mérhetetlen (és) kimondhatatlan: Ész és Szó és Felosztás és Irigység és Tűz. És ő a
teljes egy, lévén a Teljesség benne van összességében, mint egyetlen tan, mert
mindezek a dolgok egyetlen szellemtől valók. Oh, láthatatlanok, miért nem
ismertétek meg a rejtélyt helyesen?

Ám az arkónok Jaldabaoth körül engedetlenek voltak, Ennoia miatt, aki

lement hozzá a nővérétől, Szófiától. Egységbe léptek azokkal, akik velük voltak
tüzes felhő keverékében, ami az Irigységük volt, és a maradékkal, akiket az ő
teremtményeik hoztak világra, mintha csorbították volna a Gyülekezet nemes
megelégedettségét. És ezért feltárták a tudatlanság keverékét hamis tűzben, és
földben és gyilkosságban, hiszen ők kicsinyek és tanulatlanok, olyan ismeretek
nélkül, melyek ezeket merészelnék (kétségbe vonni), és nem értvén, hogy a fénynek
társa a fény, a sötétségnek a sötétség, és a romlandó a romlandóval, a
romolhatatlan a romolhatatlannal.

Ezek a dolgok pedig, melyeket megmutattam nektek – én vagyok Jézus, az Emberfia,

aki a mennyek fölé emelkedett – Oh, tökéletesek és romolhatatlanok, a romolhatatlan
és tökéletes rejtély miatt és a kimondhatatlan egy miatt. Ám ők azt gondolják, hogy mi
döntöttünk róluk, a világ alapítása előtt, azért, mert felemelkedtünk a világ azon
helyeiről, bemutattuk a romolhatatlanság jeleit, a szellemi egységből a megismerésre.
Ti nem tudjátok ezt, mert a hús felhője beárnyékol titeket. Ám én egyedül a barátja
vagyok Szófiának. Az atya keblén voltam a kezdetektől, az igazság és a Hatalmasság
fiainak helyén. Maradjatok hát velem, a társszellemekkel és a fivéreimmel örökké.
Sextus mondásai

(157) [...] a tudatlanság jele.

(158/159) Szeresd az igazságot és használd a hazugságot méregként.

(160) A megfelelő idő előzze meg szavaidat.

(161/162) Beszélj, amikor nem célszerű hallgatni, akkor szólalj meg (csak) általad
ismert dolgokról, ha alkalmas.

(163a) Az idő előtti szót gonosz szándék jellemzi.

(163b) Amikor a cselekvés helyénvaló ne használj szavakat.

(164a) Ne akarj elsőként beszélni egy tömeg közepén.

(164b) A beszédhez szakértelem kell, a hallgatáshoz ugyancsak.

(165a) Számodra jobb, ha legyőznek beszéddel, habár az igazat mondod, mintha

csalárdsággal győzöl.

(165b) Azt, aki csalárdsággal győz, legyőzi az igazság.

(165c) Valótlan szavak a gonosz embert jellemzik.

(165d) Súlyos válság kell hogy megelőzze a hazugság szükségességét.

(165e) Ha van ott valaki, miközben az igazat mondod, még ha hazudsz is, nem
vétek.

(165f) Ne tévessz meg senkit, különösen azt ne, akinek tanácsra van szüksége.

(166) Az a becsületes, aki az összes jó munkában az első.

(167) A bölcsesség vezeti a lelket az Isten helyére.

(168) Az igazságnak nincs atyafisága, kivéve a bölcsességet.

(169) Nem lehetséges az igaz természetű számára hogy hazugságkedvelő legyen.

(170) A félelmetes és rabszolga természet nem képes hűségben részesülni.

(171a) Amikor becsületes vagy, nem alkalmas dolog nagyobb értéket mondani, mint
amekkorát hallasz.

(171b) Amikor hívő emberekkel vagy együtt, inkább hallgatásra vágyj, mint
beszédre.

(172) A kényelmet kedvelő ember semmire sem használható.

(173) Ahol nincs a bűn (elszámolva), ne beszéljetek semmiről (ami) Istentől való.

(174) A tudatlanok bűne azok szégyene akik tanították őket.

(175) Azok, akik másokat káromoltak az Isten neve miatt, halottak az Isten előtt.

(176) A bölcs ember jó dolgokat tesz Isten nyomán.

(177) Az életed erődítse meg szavaidat azok előtt akik hallgatnak (téged).

(178) Amit nem helyes megtenni, még csak ne is gondolj megtételére.

(179) Amit nem akarsz, hogy megtörténjen veled, ne cselekedd te magad sem.

(180) Amit szégyenletes megtenni, ugyancsak…

[17.-26. Oldalak hiányoznak.]

(307/308) Bölcs ember, aki dicséri az Istent az emberek előtt, és az Isten pedig
jobban megbecsüli a bölcs embert, mint a saját munkálkodását.

(309) Az Isten után senki sem olyan szabad, mint a bölcs ember.

(310) Mindent, amit az Isten birtokol, a bölcs ember is.

(311/312) A bölcs ember osztozik Isten királyságában; a gonosz ember pedig nem
akarja előre tudni Isten beteljesedését.

(313) A gonosz lélek menekül Istentől.

(314) Minden rossz Isten ellensége.

(315) Amire gondolsz, mondd szívből, ez az ember.

(316) Ahol a gondolatod, ott a szívjóságod.

(317) Ne kutass szívjóságot a húsban.

(318) Az, aki nem sérti meg a lelket, nem sérti meg az embert sem.

(319) Az Isten után a bölcs embert tiszteld, hiszen ő Isten szolgája.

(320) Lelked testét megterhelni büszke dolog, ám óvatosan letenni azt, amikor
szükséges, kegyelem.

(321) Ne legyetek bűnösök saját halálotokban. Ne legyetek dühös arra, aki kivesz
titeket a testből és megöl.

(322) Ha valaki gonoszul kihozza a bölcs embert a testéből, még jobbat tesz
számára, hiszen megszabadul (az a) kötelékeitől.

(323) A halálfélelem bántja az embert, mert tudatlan a lélek dolgairól.

 (324) <Jobb lenne> számotokra, ha az embergyilkos kard nem jött volna létre; ám
amikor közelít, mondjátok magatokban, hogy nem létezik.

(325/326a) Ha valaki azt mondja: „Hiszek”, még akkor is, ha hosszú időn át csak
úgy tesz mintha, nem fog győzedelmeskedni, hanem elbukik; miként a szívetek is,
(ezért) legyen életetek.

(326b) Jámbor szív áldott életet hoz.

(327) Az, aki gonoszat tervez mással szemben, az első lesz […].

(328) Hálátlan ember ne állítson meg téged a jócselekedetekben.

(329) Ne mondjátok szívből jövőn, hogy mindazok a dolgok, melyekre megkértek

(és) azonnal megadtatok értékesebbek, mint akik megkapták.

(330) Nagy vagyont fogtok kezelni, ha szívesen adtok a rászorulóknak.

(331) Beszéld rá a tudatlan fivért, hogy ne legyen tudatlan; ha őrült, akkor védd
meg.

(332/334) Igyekezz buzgón, hogy minden embert legyőzz óvatosságban: tartsd fenn
személyes hatékonyságodat.

(333) Nem kaphatsz megértést, amíg először nem ismered fel, hogy rendelkezel
<vele>. Mindenben ismételten megvan ez a mondat.

(335) A testrészek terhet jelentenek azok számára, akik nem használják őket.

(336) Jobb másokat szolgálni, mint másokkal szolgáltatni magunkat.

(337) Az, akit az Isten nem hoz ki (a) testéből, ne hagyjuk, hogy terhelje önmagát.

(338) Nemcsak, hogy ne tarts ki a nézőpontnál, mely nem hasznos a nélkülözőknek,

de ne is hallgasd meg.

(339) Az, aki tekintet nélkül ad, bűntettet követ el. […].

(340) Ha egy árva gyámja vagy, sok gyermek apja leszel (és) az Isten kedveltje
leszel.

(341) Az, akit a megtiszteltetés miatt szolgáltál, bérért szolgáltad.

(342) Ha olyasmit adtál, ami megtisztel téged… nem embernek adtad, hanem a
saját megelégedettségedre adtad.

(343/344) Ne provokáld a csőcselék haragját. Ismerd meg inkább mi megfelelő

teendő a rátermett ember számára.

(345) Jobb dolog a halál, mint beszennyezni a lelket, a has mértéktelensége miatt.

(346) Mondd szívedből, hogy a test a lelkednek öltözete: tartsd ezért tisztán, hiszen
áratlan.
 (347) Bármit is tesz a lélek, amíg (a) testben van, tanúként fog szerepelni, amikor
ítéletre megy.

(348/349) Tisztátalan démonok igénylik a szennyezett lelket; a hűséges (és) jó

lelket a gonosz démonok nem képesek akadályozni az Isten útján.

(350) Ne add az Isten szavát mindenkinek.

(351) Azok, akik romlottá váltak a dicsőség miatt, nem garantált, hogy Istenről
hallanak.

(352/353) Nem kis veszélyt jelent a számunkra beszélni az igazságról Istennel

kapcsolatban: ne mondj semmit az Istenről, mielőtt nem tanultál az Istenről.

(354/356) Ne beszélj az istentelen embernek Istenről; ha beszennyeztek a

tisztátalan tettek, ne beszélj az Istenről.

(357) Az Istenről való igaz szó az Isten szava.

(355) Amikor az Istenről szólsz szót úgy tedd, mintha az Isten jelenlétében történne.

(358) Ha az elméd meg van győződve, hogy isten-szerető, akkor beszélj az Istenről
akinek csak szeretnél.

(359) A kegyes munka előbb való minden Istenről való szónál.

(360) Ne kívánj a tömegnek szólni Istenről.

(361) Légy takarékosabb a szóval az Istenről, mint a lélekről.

(362) Könnyebb megszabadulni a lélektől, mint találomra megválni az Istenről való

szótól.

(363a) Birtokolhatod a testét egy isten-szerető embernek, de nem leszel képes

uralkodni a beszédén.

(363b) Az oroszlán ugyancsak uralja a testét a bölcs embernek; miként a zsarnok is

uralja azt egyedül.

(364) Ha egy zsarnok fenyeget téged, akkor különösképpen emlékezz az Istenre.

(365) Az, aki olyanoknak beszél Isten szaváról, akik számára ez törvénytelen, az
Isten árulója.

(366) Jobb számodra ha hallgatsz Isten szaváról, mint vakmerően beszélni róla.

(367/368) Aki hazugságot beszél Istenről; olyan ember, aki semmi igazat sem tud
mondani az Istenről, elhagyatott Istentől.

(369) Nem lehetséges számodra, hogy megismerd Istent, ha nem imádod őt.

(370) Az, aki gonoszat cselekszik valakivel nem lesz képes imádni az Istent.
(371) A férfi szerelme jámborsággal kezdődik.

(372) Ő aki vigyáz az emberekre, amíg mindannyiukért imádkoznak – ő az igaz Isten.

(373/374) Az Isten dolga az, hogy megmentse, akit akar; másrészről, az istenfélő
ember dolga a könyörgés, hogy az Isten mentsen meg mindenkit.

(375) Amikor imádkozol valamiért és megtörténik az Isten közbenjárásával, akkor

tiszta szívvel mond, hogy rendelkezel […].

(376a) Az ember, aki méltó az Istenre, Isten ő az emberek között, és ő az Isten fia.

(376b) Mindketten léteznek, a hatalmas is és aki a hatalmas mellett létezik.

(377/378) Jobb az embernek, ha nincs semmije, mintha sok mindene van, ám nem
ad a szűkölködőknek; így van ez veletek is, ha imádkoztok az Istenhez és nem ad
nektek.

(379) Ha szívből, odaadjátok a kenyereteket az éhezőknek, az ajándék kicsi, ám a

hajlandóság hatalmas az Isten előtt.

(380) Az, aki azt hiszi, hogy senki sincs az Isten jelenlétében, nem alázatos az Isten
felé.

(381) Az, aki olyanná teszi a lelkét, mint az Istené, képességei szerint, ő az, aki
mélyen tiszteli az Istent.

(382) Az Istennek nincs szüksége semmire, ám örvendezik azok miatt, akik adnak
szükségben lévőknek.

(383) A hívő nem mond sok szót, munkálkodása azonban számos.

(384) Hívő ember az, aki szeret tanulni és aki az igazság munkása.

(385) Igazítsd […] a balsorsot, azért, hogy […].

(386) Ha nem teszel gonoszságot senkivel, nem kell félned senkitől.

(387) A zsarnok nem képes elvenni a boldogságot.

(388) Amit helyes tenni, tedd azt szívesen.

(389a) Amit nem helyes tenni, ne tedd semmiféleképpen.

(389b) Ígérj meg mindent, ahelyett, hogy azt mondod „bölcs vagyok”.

(390) Amit jól csinálsz, mondd azt szívből, hogy az Isten teszi azt.

(391) Egyetlen ember sem, aki <lenéz> a földre és az asztalokra - bölcs.

(392) A filozófus aki külső test, nem az a valaki akinek elismeréssel kell adózni,
ellenkezőleg, (a) filozófusnak (kell) a belső embernek.
 (393) Őrizzétek meg magatokat a hazugságtól; vannak akik becsapnak és vannak
akiket becsapnak.

(394/395) Ismerd meg Istent, és tudd meg, ki az aki gondolkozik benned; a jó ember
az Isten jó munkája.

(396) Szerencsétlenek, a káromló szót (használók) miatt

(397) A halál nem képes elpusztítani […].

[a 35. oldaltól a szöveg végéig hiányzik.]

Jézus Bölcsessége (Szófia)

Jézus Bölcsessége (Szófia).

A halálból való feltámadását követően a tizenkét tanítvány és a hét nő

folytatta követését, és elmentek Galileába a hegyre, melynek neve: „Jövendölés és
öröm”. Amikor összegyűltek és összezavarodva a világegyetem alapjait alkotó
valóságtól és a tervtől, és a szent előrelátástól, és az elöljárók hatalmától, és
minden dolog kapcsán, melyet a Megváltó tett velük titokban, a szent terv részeként,
a Megváltó megjelent, - nem a korábbi formájában, hanem mint láthatatlan szellem.
Az ő képe pedig hasonlított a fény hatalmas angyalára. A hasonlatosságát azonban
nem írhatom le. Egyetlen halandó sem képes elviselni, csak a tiszta, tökéletes test,
az, amelyről ő tanított nekünk a hegyen, melynek neve: „Az Olajfáké”, Galileában.

És azt mondta: „Béke legyen veletek, az Én békémet adom nektek!”. És ők

valamennyien csodálkoztak és megrémültek. A Megváltó nevetett és azt mondta
nekik: „Mire gondoltok? Zavarban vagytok? Mit kerestek?”

Fülöp mondta: „A Világegyetem mögöttes valóságát és a tervet.”

A Megváltó azt mondta nekik: „Azt akarom, hogy tudjátok, minden ember a
földön, egészen mostanáig, a Világegyetem alapjaiból születik, porból levén, és
ameddig kutatnak az Isten után, hogy ki ő és miként néz ki, addig nem találják meg
őt. A legbölcsebbek közülük elmélkedtek a világ rendjéről és működéséről.
Elmélkedésük azonban nem érte el az igazságot. Tudniillik azt mondják,
valamennyien a filozófusok, hogy a rendet háromféleképpen irányítják, (és)
következésképpen, nem értenek egyet. Néhányan közülük azt mondják, a világ
önmagát irányítja. Mások (szerint) az előrelátás az (ami irányítja). Mások (szerint) a
sors. Ám ezek egyike sem. Megismételve, a három hang közül, akiket említettem,
egyik sincs közel az igazsághoz, és (ezek a dolgok) emberektől származnak. Én
azonban, aki a Végtelen fényből jöttem, itt vagyok – mivel ismerem őt (a Fényt) –
ezért beszélhetek nektek az igazság pontos természetéről. Mivel ami önmagától van,
az a szennyezett élet; az önmagát hozza létre. Az előrelátás nem rendelkezik
önmagában bölcsességgel. A sors nem tud megkülönböztetni. Nektek azonban
megadatott, hogy tudjátok; és aki érdemes a tudásra meg fogja (azt) kapni, aki
azonban nem nemződött meg a tisztátalan egyesülés vetése által, az Első révén,
AKI Elküldetett, hiszen ő halhatatlan a halandó emberek között.”
 Máté azt mondta neki: „Uram, senki sem képes megtalálni az igazságot,
kivéve általad. Ezért taníts minket az igazságra.”

A megváltó így szólt: „Ő, Aki Van, kimondhatatlan. Semmilyen princípium

nem ismeri őt, sem elöljáró, semmilyen alávetett, semmilyen teremtmény a világ
princípiumaiból, kivéve őt egyedül, és aki számára kinyilatkoztatást kíván adni
általa, aki az Első Fény. Mostantól kezdve, én vagyok a Hatalmas Megváltó. Mivel ő
halhatatlan és örök. Mivel örök, nincs születése; bárki, aki megszületik, meghal. Ő
nem-nemzett, nem rendelkezik kezdettel; bárki, aki kezdettel rendelkezik, vége is
van. mivel nincs törvény felette, nincs neve; bárki, akinek neve van, másvalaki
szülöttje.”

(BG 84, 13-17 hozzáteszi: Ő megnevezhetetlen. Nincs emberi alakja; bárki,

akinek emberi alakja van, másvalaki szülöttje.)

„És rendelkezett saját másolatával. nem olyan, mint amilyent láttatok és

megkaptatok, hanem különleges másolattal, mely felülmúlt minden dolgot és jobb
volt, mint a Világegyetem. Minden oldala látszott és saját magát nézte saját
magából. Mivel végtelen volt, örökké megsemmisíthetetlen. Elmúlhatatlan és nincs
hasonlatossága (semmihez). Változatlan jó. Hibátlan. Örök. Áldott. Mivel ismeretlen,
örökké ismeri saját magát. Mérhetetlen. Követhetetlen. Tökéletes, nincs
hiányossága. Elpusztíthatatlanul áldott. A ’Világegyetem Atyjának’ hívják.”

Fülöp szólt: „Uram, akkor hogyan jelent meg a tökéletesek számára?”

A tökéletes Megváltó azt mondta neki: „Mielőtt bármi is látható lett volna a
látható dolgok közül, a magasztos és az elöljáró őbenne volt, hiszen magához ölelte
a teljességet, semmi sem ölelte át őt. Mivel ő volt a teljes tudat. És ő a gondolat, és
megfontolás és tükröződés és hatalom. Ezek egyenlő hatalmasságok. Forrásai a
teljességnek. És az egész fajuk az elsőtől az utolsóig az ő elő-tudatában voltak
(mely a) végtelen nem-nemzett Atyáé.

Tamás azt mondta neki: „Urunk, Megváltónk, miért jöttek ezek a dolgok létre
és miért lettek kinyilatkoztatva?”

A tökéletes Megváltó így felelt: „A Végtelenből jöttem, hogy mondjak el

nektek mindent ezekről a dolgokról. A Szellem-Aki-Van volt a nemző, akinek
hatalmában áll a nemzés és a formaadás természete, hogy az őbenne rejtőző
hatalmas gazdagság kinyilvánításra kerüljön. Az ő kegyelme és szeretete által saját
maga által akart gyümölcsöket létrehozni, hogy ne <örvendezzen> a saját
jóságának egyedül, hanem a Rendíthetetlen Nemzedék szellemei teremtsenek testet
és gyümölcsöket, dicsőséget és elismerést a múlhatatlanságban és az ő végtelen
kegyelmében, azért, hogy a kincseit kinyilatkoztassa az Önmagát-nemző Isten,
minden múlhatatlanság atyja, és azok, akik később jöttek. Azonban még nem váltak
láthatóvá. Hatalmas különbség van létezésben a múlhatatlanok között.”

Felkiáltott, mondván: „Akinek csak van füle a végtelen (dolgok) felöl való
hallásra, hát hallja meg!” és „Azokat szólítom meg, akik ébren vannak.”
Továbbfolytatta, és azt mondta: „Minden, ami romlandótól származik maga is
megromlik, hiszen romlandótól ered. Azonban bármi, ami romolhatatlantól
származik, romolhatatlan, mert romolhatatlanná válik. Sok ember tehát tévútra ment,
mert nem ismerték ezt a különbséget, és meghaltak.”

Mária azt mondta neki: „Uram, akkor hogyan fogjuk megismerni?”

A tökéletes Megváltó így szólt: „Jöjjetek el a láthatatlan dolgoktól azok

végéhez, melyek láthatóak, és a Gondolat igazi kisugárzásához, (ami)
kinyilatkoztatja nektek, hogyan higgyetek azokban a dolgokban, melyek nem
láthatóak és a láthatóakban találhatóak, azokhoz, mely a Nem-nemzett Atya
tulajdonai. Akinek van füle, hallja meg!”

„A Világegyetem Urát nem ’Atyának’ hívják, hanem ’Ősatyának’, azok

kezdete óta, akik meg fognak jelenni, ám ő (az Úr) kezdet nélküli Ősatya. Nézvén
önmagát önmagán belül a tükörben, önmagára hasonlítóan jelent meg, a képe
azonban úgy bukkant fel, mint Isteni Saját-Atya, és <mint> Szembesítő a
Szembesítők felett, Első Létező Nem-nemzett Atya. Ő valójában egyenlő korú a
Fénnyel, mely előtte volt, ám nem egyenlő vele hatalomban.

„És ezek után egész seregnyi szembesítés került kinyilatkoztatásra,

önmagukat nemzők, egyenlők korban és hatalomban, dicsőségben lévén (és)
számtalanul, akik faját a így hívták: Azok felett álló Generáció ahol Nincs Királyság’
azoktól, akikben ti magatok megjelentetek ezen emberek által. És a teljes sokaságot,
akik felette álltak ahol nincs királyság így hívták: ’a Nem-nemzett Atya fiai, Isten,
Megváltó, Isten fia’, akinek a képe veletek van. Mivel ő a megismerhetetlen, aki el
van töltve örökké múlhatatlan dicsőséggel és kimondhatatlan örvendezéssel.
Mindannyian nyugalomban vannak benne, örökké örvendezve kimondhatatlan
örvendezéssel az ő változatlan dicsőségében és mérhetetlen ujjongásban; ez soha
nem volt hallott vagy ismert az eónok teljes körében és az ő világukban egészen
mostanáig.”

Máté szólt hozzá: „Uram, Megváltóm, miként lett az Ember kinyilatkoztatva?”

A tökéletes Megváltó mondta: „Azt szeretném, ha tudnád, hogy ő, aki a

Világegyetem előtt megjelent végtelenségben, Ön-növelő, Ön-felépítő Atya, teljes
egészében eltelve a ragyogó és kimondhatatlan fénnyel, a kezdetben, amikor
elhatározta, hogy a képét tekintélyes hatalmassággá teszi, közvetlenül az
alapelvévé (vagy kezdetévé) annak a fénynek, mely a Halhatatlan Androgén
Emberben jelent meg, hogy a Halhatatlan Androgén Ember által megvalósíthassák
a megváltásukat és felébredjenek a feledékenységből, az elküldött tolmács révén,
aki veletek van a rablók nyomorúságának végéig.”

„És az ő hitvese a Nagy Szófia, aki az elejétől fogva rendelve volt őbenne,
egyesülésre az Ön-nemző Atya által, a Halhatatlan Embertől, aki mint első és
istenség és királyság jelent meg az Atya számára, akit ’Embernek, Ön-Atyának’
neveztek, s kinyilvánította ezt. És ő alkotta a hatalmas eónt, akinek neve ’Ogdoad’,
a saját magasztosságára.”

„Jelentős hatalmat kapott, és irányította a nyomorúság megteremtését. Ő

teremtette az isteneket és az angyalokat <és> arkangyalokat, számnélküli
miriádokat kísérőül, abból a Fényből és a háromszorosan férfi Szellemből, mely
Szófiától való, a hitvesétől. Ebből származik Isten eredő dicsősége is királysága.
Ezért nevezték őt az ’istenek Istenének’ és a ’királyok Királyának’.”

„Az Első Embernek megvolt az ő különleges tudata belül, és a gondolat –

mivel ő a (gondolat) – (és) figyelembe vétel, tükröződés, racionalitás, hatalmasság.
Valamennyi létező jellemző tökéletes és halhatatlan. Az elmúlhatatlanság
tekintetében pedig, ők valójában egyenlőek. (Azonban) a hatalmasság
vonatkozásában, különbözőek, miként különbség van apa és fia <és fiú> és
gondolat, és a gondolat és az emlékeztető között. Amint azt korábban mondottam, a
teremtett dolgok között a monád az első.”

„És mindezek után, minden kinyilatkoztatott dolog előtűnt a

hatalmasságából. És a teremtett dologból minden ami alakot öltött, megjelent; ami
alakot öltött és megjelent, megformálódott; ami megformálódott, nevet kapott. Így
jött létre a különbség a nem-nemzettek között a kezdettől a végig.”
 Ezután Bertalan így szólt hozzá: „Hogyan (van az, hogy) <őt> nevezi az
Evangélium „Embernek” és „Emberfiának”? Melyikük vonatkozik akkor a Fiúra?”

Az Egyetlen Szent azt mondta neki: „Azt szeretném, ha tudnátok, hogy az

Első Embert ’Nemzőnek, Ön-tökéletes Tudatnak’ nevezték. Tükröződött a Nagy
Szófiával, hitvesével, bemutatta az ő elsőnek-nemzett androgén fiát. Az ő férfi-
jellegű nevének ’Elsőként Nemzett, Isten Fia’ adatott, a női-jellegű nevének
pedig ’Elsőként Nemzett Szófia, a Világegyetem Anyja’. Néhányan úgy
hívják ’Szeretet’. Az Elsőnek-Nemzettet ’Krisztusnak’ nevezik. Hiszen az atyjától
kapott hatalmat, ő teremtette az angyalok sokaságát számtalan kísérővel a
Szellemből és a Fényből.”

Az apostolai így szóltak hozzá: „Urunk, nyilatkoztasd ki számunkra

az ’Embernek’ nevezett egyetlent, hogy pontosan megismerhessük szentségét.”

A tökéletes Megváltó azt mondta: „Akinek füle van a hallásra, hallja meg. Az
Első Nemző Atyát ’Ádámnak’, a Fény Szemének’ hívták, mert ő a ragyogó Fényből
származott, és az ő szent angyalaitól, akik kimondhatatlanok (és) árnyék nélküliek,
vidáman örvendezve örökké a tükröződésükben, melyet az atyjuktól kaptak. Az
Emberfia, akit az ’Isten Fiának’ hívnak, egész Királysága, tele van kimondhatatlan
és árnyék nélküli örvendezéssel, és változatlan ujjongással, az ő romolhatatlan
dicsősége felett örvendeznek, mely egészen mostanáig nem volt hallható és
kinyilatkoztatva sem az eónokban, melyek ezután jöttek, és az ő világaikban. Én az
Ön-Nemzőtől és az Első Végtelen Fényből jöttem azért, hogy mindent
kinyilatkoztassak számotokra.”

Ismét az apostolok szólaltak meg: „Mondd el nekünk világosan, miként

erednek a láthatatlanoktól, a halhatatlanoktól a világba, mely meghal?”

A tökéletes Megváltó így felelt: „Az Emberfia, Szófia, a hitvese,

egyetértésével, hatalmas androgén fényt nyilatkoztatott ki. ’Megváltónak, Minden
Dolgok Nemzőjének’ nevezték el férfi jellegét. Női-jellegű nevének a „Mindent
Nemző Szófiát’ kapta. Néhányan ’Pistisnek’ hívják őt.

„Mindenki, aki a világra jön, hasonlóan egy fénycsepphez, az ő küldötte a

Mindenható világába, azért, hogy ő vigyázza őket. És a feledékenység köteléke
megköti őt Szófia kívánságára, hogy az anyag legyen <kinyilatkoztatva> az egész
világnak szegénységben, az ő (a Mindenható) önteltségére és vakságára
vonatkozóan és a tudatlanságára, ahogy megnevezték őt. Én azonban magasabb
helyekről jöttem a hatalmas Fény kívánságára, (én) aki megszöktem a kötelékből;
én aki megszüntettem a rablók tevékenységét; ráébredtem, hogy az a csepp, melyet
Szófia küldött, gyümölcsöt kell, hogy teremjen általam, és legyen tökéletes és
többé ne tökéletlen, ám legyen <egyesülve> általam, a Hatalmas Megváltó, és az ő
dicsősége legyen kinyilatkoztatva, azért, hogy Szófia is feloldást kapjon ama
tökéletlenség tekintetében, hogy a fiai ne legyenek ismét tökéletlenek, hanem
elnyerjék a tiszteletet és a dicsőséget és menjenek fel Atyjukhoz, és ismerjék meg a
férfias Fény szavait. És titeket a fiú küldött, akit azért küldtek, hogy ti megkapjátok
a fényt, és távolítsátok el magatokat a hatalmasságok feledékenységétől, és hogy
ne jelenjen meg az ismét miattatok, nevezetesen, a tisztátalan egyesülés (révén),
mely a félelmetes tűztől ered, ami viszont a testből lévő részükből. Tapossátok el a
rosszindulatukat.”

Ezek után Tamás szólt hozzá: „Uram, Megváltóm, hányan vannak azok az
eónok, akik felülmúlják a mennyeket?”

A Tökéletes megváltó azt mondta: „Megdicsérlek titeket, mert a hatalmas

eónokról kérdeztél, hiszen gyökereitek a végtelenben vannak. Nos, amikor azok,
akiket korábban említettem kinyilatkoztatásra kerültek, ő ellátott…”

[a 109 é a 110. Oldal hiányzik, a megfelelő résszel kipótolva a Berlini

Gnosztikus Kódex (no. 8502) alapján történt, azonban a kezdés kissé különböző a
végső III. 108 mondattól, a mondattörést illetően.]

[BG 107]: „Nos, amikor azok, akiket az előbb említettem kinyilatkoztatásra

kerültek, az Ön-nemző Atya hamarosan megalkotott 12 eónt kíséretül a tizenkét
angyalhoz. Mindannyian tökéletesek és jók. Így a nőiségben lévő hiányosság
megjelent.”

És <ő> azt mondta neki: „Hányan vannak a halhatatlan eónok, a végtelen

kezdetétől kiindulva?”

A tökéletes Megváltó így felelt: „Akinek füle van a hallásra, hallja meg. Az
első eón az Emberfia, akit az ’Első Nemzőnek’ hívnak, akit ’Megváltónak’ neveznek,
aki megjelent. A második eón az Ember, akit ’Ádámnak, a Fény Szemének’
neveznek. Az az eón pedig, amely ezeket átöleli, ahol nincs királyság az Örök
Végtelen Isten (eónja), az eónok Ön-nemző eónja, melyek benne vannak, a
halhatatlanok (eónja), melyet már korábban leírtam nektek. (az eón) a Hetedik felett,
mely Szófiából jelent meg, aki az első eón.

„Most pedig a Halhatatlan Ember eónokat, hatalmasságokat és királyságokat

nyilatkoztatott ki, és hatalmat adott mindennek, ami őbenne jelent meg, hogy
gyakorolhassák vágyaikat a káosz felett álló végső dolgokig. Mivel pedig
mindannyian egyetértettek egymással és kinyilatkoztattak minden pompát, még a
szellemtől is, tömegével fényeket, melyek számlálatlanul ragyogtak. Ezeket
kezdetben a következőképpen hívták, sorban, az első eón, és <a második> és <a
harmadik>. Az elsőt így hívták: ’Egység és Nyugalom’. Minden egyes eónnak
megvan a (saját) neve; ami a <harmadik> eónt illeti, ’Gyülekezet’ (néven)
hivatkoznak rá, a nagy sokaság után, mely megjelent: (az) egyben a sokaság
kinyilatkoztatta önmagát. Mivel pedig a sokaság összegyűlik és egyesül ezért ’A
nyolcadik Gyülekezetének’ nevezik. Androgénként jelent meg és részben férfi-
jellegű részben női-jellegű nevet viselt. A férfi jellegű neve ’Gyülekezet’, míg a női
jellegű ’Élet’, hogy úgy ragyogjon miként egy nő eljött az életbe valamennyi eón
számára. és minden név kiosztásra került, a kezdetektől indulva.

„Az ő gondolatával egyetértésben, a hatalmasságok igen gyorsan

megjelentek azok, akiket ’isteneknek’ neveztek, és az istenek istenei, a
bölcsességüknél fogva kinyilatkoztatták az isteneket; <és az istenek> a
bölcsességüknél fogva kinyilatkoztatták az urakat; és az urak urai, a gondolataiknál
fogva, kinyilatkoztatták az urakat; és az urak a hatalmuknál fogva kinyilatkoztatták
az arkangyalokat; és az arkangyalok, a szavaiknál fogva, kinyilatkoztatták az
angyalokat; tőlük pedig, hasonlatok jelentek meg, szerkezettel és formával és
névvel, minden eón és az ő világaik számára.

„És a halhatatlanok, akiket éppen most írtam le, valamennyi hatalmukat a

Halhatatlan Embertől kapták, akinek neve: ’Hallgatás’, visszautalván arra, hogy
beszéd nélkül saját magasztossága révén volt tökéletes. Mivel az
elpusztíthatatlanok hatalommal rendelkeztek, mindegyikük megalkotott egy
hatalmas királyságot a Nyolcadikban (és) trónusokat és templomokat (és)
égboltozatokat a saját magasztalásukra. Mindezek a dolgok pedig a Világegyetem
Anyja kívánsága szerint jöttek létre.”

Ezután a Szent Apostolok azt mondták neki: „Urunk, Megváltónk, beszélj

nekünk azokról,. Akik az eónokban vannak, hiszen szükséges számunkra, hogy
kérdezzünk róluk.”
 A tökéletes Megváltó azt mondta: „Ha bármit is kérdeztek, elmondom nektek.
Angyalok tömegeit alkották, számnélküli miriádokat, kíséretként a dicsőségükre.
Szűz szellemeket alkottak, a kimondhatatlan és változtathatatlan fényeket. Mivel
sem betegséggel, sem gyengeséggel nem bírtak, ám ez fog történni. (BG 115,14
hozzáadja még: És egy pillanat alatt létrejöttek.]

„Így az eónok hamar teljessé váltak a mennyekben és az egekben a

Halhatatlan Ember és Szófia, az ő jegyese dicsőségére: a területen, ahol a
valamennyi eón ls a világ és azok, akik ezután jöttek (az ő) teremtett képük
hasonlatosságára a káosz mennyeiben és az ő világaikban. És minden természet, a
káosz kinyilvánításának kezdete óta, a Fényben van, mely árnyék nélkül ragyog és
örvendezik leírhatatlanul, kimondhatatlan örvendezéssel. Örökké örvendeztetik
őket a változatlan dicsőségük és mérhetetlen nyugalmuk miatt, mely nem írható le
az összes eón és valamennyi hatalmasság körében, melyek utánuk jöttek létre.
Most pedig, mindaz, amit elmondtam nektek, azért mondtam nektek, hogy
erősebben ragyogjatok a Fényben ezeknél.”

Mária így szólt hozzá: „Szent Úr, honnan jöttek az apostolaid, és hová
mennek és (mit) tegyenek ott?”

A Tökéletes Megváltó azt mondta nekik: „Azt akarom, hogy tudjátok, hogy
Szófia, a Világegyetem Anyja és a hitvese, önmagát csodálva létrehozta ezeket, férfi
(hitvese) nélkül. Ám a Világegyetem Atyjának kívánságára, az ő elképzelhetetlen
jósága kinyilatkoztatásra került, ő alkotta meg, hogy a függöny a halhatatlanok és
azok között, akik később jöttek, hogy a következmények kövessék… [BG 118] …
valamennyi eón és káosz – hogy a női tökéletlenség <megjelenjen> és létrejöjjön,
hogy a Eltévelyedés küzdjön meg vele. És ezek váltak a szellem függönyévé. <A>
Fény kisugárzásai feletti eónokból, miként azt már mondottam nektek, egy csöpp a
Fényből és szellemből lejött a káoszban lévő Mindenható alacsonyabb régióiba,
hogy megmintázott formák jelenjenek meg abból a cseppből, ítéletként felette, az
Ark-Nemzőn, akit ’Jaldabaothnak’ hívnak. Az a csöpp kinyilatkoztatta az ő
megmintázott formáikat a lélegzet által, mint élő lélek. Lekókadt és elaludt a lélek
tudatlanságában. Amikor pedig felforrósodott a Férfi Hatalmas Fénye miatt, és
gondolata támadt, (azután), neveket kapott mindenkitől, akik a káosz világában
voltak, és minden dolog által, akik ott voltak a Halhatatlan egy révén, amikor a
lélegzet belé hatolt. Ám amikor mindez megtörtént Szófia Anya kívánsága szerint –
hogy a Halhatatlan ember összerakja a ruhadarabokat, a rablókon való ítélkezés
végett - <ő> azután örömmel fogadta a lélegzet kilehelését; azonban mivel lélek-
 jellegű volt, nem volt képes megragadni a hatalmat a maga számára, amíg a káosz
száma ki nem teljesedik, (ami) akkor következik be, amikor a hatalmas angyalok
száma teljessé nem válik.

„Nos, tanítottalak titeket a Halhatatlan Emberről és meglazítottam rajta a

rablók kötelékeit. Összetörtem az irgalmatlanok kapuit a jelenlétükben. Megaláztam
rosszhiszemű szándékaikat, és mindannyian megszégyenültek és felemelkedtek
tudatlanságukból. Emiatt aztán idejöttem, hogy csatlakozhassanak a Szellemhez és
a Lélegzethez, [III folytatja:] és hogy a kettőből egy legyen, pontosan úgy, miként az
elsőtől kezdve, hogy sok gyümölcsöt teremjetek és felmenjetek Hozzá, Aki a
Kezdetektől Van, kimondhatatlan örvendezésben és dicsőségben és
megbecsülésben és a Világegyetem Atyjának kegyelmében.”

„Bárki, aki azután megismeri az Atyát tiszta tudással az Atyához jut és

megpihen a Nem-nemzett Atyában. Ám aki tökéletlenül ismeri őt a tökéletlenségbe
jut és megpihen a Nyolcadikban. Most pedig, aki ismeri a hallgatásban lévő Fény
Halhatatlan Szellemét, az igazság beleegyezése és tükröződése által, hadd hozza el
számomra a Láthatatlan Egy jeleit, és fénnyé válik majd a Hallgatás Szellemében.
Bárki, aki ismeri az Emberfiát tudásban és szeretetben, hadd hozza el nekem az
Emberfia jelét, hogy eljusson a lakóhelyekre mindazokkal, akik a Nyolcadikban
vannak.

„Íme, kinyilatkoztattam nektek a Tökéletes Egy nevét, a Szent Angyalok

Anyjának egész kívánságát, hogy a férfi-jellegű sokaság beteljesedjen itt, hogy
megjelenjenek az eónokban, a végtelenek és azok, akik eljöttek, hogy a Hatalmas
Láthatatlan Szellem követhetetlen gazdagságában legyenek, hogy valamennyien
részesüljenek a jóságából, sőt még a nyugalmukban is, melynek nincs királysága e
felett. Én az Első Küldöttől származom, hogy kinyilatkoztassam nektek Őt, aki a
Kezdettől fogva Létezik, az Ark-Nemző és angyalai önteltsége miatt, hiszen úgy
beszélnek magukról, mintha istenek lennének. És azért jöttem, hogy eltávolítsam
őket a vakságukból, hogy mindenkinek beszéljek az Istenről, aki a Világegyetem
felett áll. Ezért, tapossátok meg sírjaikat, alázzátok meg gonosz szándékaikat, és
vessétek le rabigájukat és emelkedjetek fel énhozzám. Minden dolgok feletti
hatalmat adtam nektek, mint a Fény Fiainak, hogy eltaposhassátok
hatalmasságaikat a lábatokkal.”

Ezek azok a dolgok, melyeket az áldott Megváltó mondott, és eltűnt előlük. Ezután az
összes apostol hatalmas, kimondhatatlan örvendezéssel bírt a szellemben attól a
naptól kezdve. És az apostolai elkezdték az Isten Evangéliumát prédikálni, az örök,
romolhatatlan Szellemet. Ámen.
 Silvanus tanításai

Töröljétek ki az egész gyermekkort azt életetekből, erősítsétek meg magatokat

elmétekben és lelketekben, és keményítsétek meg a harcot a szerelem
szenvedélyének könnyelműségével és a közönséges gonoszsággal, és a dicséret
szeretetével, és a viszálykodás kedvelésével, és a féltékenységgel és a haraggal, és
a dühvel és a kapzsiság vágyával szemben. Őrizzétek táborotokat és fegyvereiteket
és dárdáitokat. Fegyverezzétek fel magatokat és az összes katonát, mely (fegyverek)
a szavak, és a parancsnokokat, mely (fegyverek) a tanácsok, és a tudatotokat mint
vezérelvet.

Fiam, dobj ki minden rablót a kapuidból. Őrizd az összes kapudat fáklyákkal,

melyek a szavak, és mindezek segítségével nyugodt életre teszel szert. Ám az, aki
nem őrzi ezeket a dolgokat, olyanná válik mint az elpusztított város, melyet
elfoglaltak. Mindenféle vadállat végigtaposta, a gondolatok miatt, melyek nem
voltak jók; gonosz vadállatok voltak. És a városod megtelik rablókkal és nem tudsz
békére szert tenni, csak mindenféle haragos vadállatra. A zsarnok Gonosz,
mindezek ura. Miközben irányítja ezt (a Gonosz), hatalmas sár alatt van. az egész
város, mely a lélek, elpusztul.

Távolítsátok el magatoktól ezeket a dolgokat. Oh, boldogtalan lélek! Hozd el a

vezetőd és a tanítód. Az elme a vezető, ám az ésszerűség a tanító. Ők kihoznak
téged a pusztulásból és a veszélyekből.

Figyelj fiam a tanácsomra! Ne mutasd a hátad az ellenségnek és (ne) menekülj;

ellenkezőleg, erős (emberként) űzzed őket. ne légy állat, azokkal a férfiakkal akik
téged űznek: ellenkezőleg, légy férfi az üldözvén a gonosz vadállatokat, nehogy
valamiként győzedelmeskedjenek feletted és halott férfiként megtapossanak téged,
hogy elpusztulj a gonoszságuk végett.

Oh, boldogtalan férfi, mit fogsz tenni, ha a kezükbe hullasz? Védd magad, különben
az ellenségeid kezére kerülsz. Bízd rá magad e két barátodra, ésszerűség és elme,
és senki sem győzedelmeskedik feletted. Az isten lakozzon a táborodban, az ő
Lelke védje kapuidat, és az Istenség elméje védje a falaidat. A szent ésszerűség
legyen a lámpás a tudatodban, megégetve a fát, mely az összes bűn.
És ha megteszed ezeket a dolgokat, oh, fiam, minden ellenséged felett
győzedelmeskedni fogsz, ők pedig nem lesznek képesek hadat viselni ellened, nem
lesznek képesek ellenállni sem, és utadba sem lesznek képesek állni. Ha
megtalálod őket, megveted őket, mint az igazság tagadóit. Beszélni fognak hozzád,
simogatván és csalogatván (téged), mivel félnek tőled, mivel pedig félnek azoktól,
akik benned lakoznak, nevezetesen az istenség és a tanítás őreitől.

Fiam, fogadd el a nevelést és a tanítást. Ne menekülj el a nevelés és tanítás elöl,

hanem amikor tanítanak, örömmel fogadd (azt). és ha bármilyen ismeretre nevelnek,
tedd azt, ami jó. A nevelés koronáját fonod majd meg a vezérelved segítségével.
Öltsd magadra a szent tanítást, mint egy palástot. Tedd magad nemes lelkűvé,
helyes életvitel révén. Szerezd meg a jó vezérelvek mértékletességét. Bölcs
bíróként ítéld meg magad. Ne tévelyedj el a tanításomtól, és ne tanúsíts
tudatlanságot, főleg pedig, ne vezess félre embereket. Ne menekülj el az isteni és a
tanítás elöl, melyek benned vannak, hiszen, aki tanít téged, egyben nagyon szeret is
téged. Mert örökségül fogja hagyni neked a nemes egyszerűséget. Vesd ki a
benned lévő állati természetet, és ne adj gondolataidban alapot, hogy beléd
hatolhasson. Hiszen… ismered az utat, amit tanítok neked.

Ha tényleg jó dolog uralkodni néhányak felett, miként azt láthatod, mennyivel jobb
akkor mindenki felett uralkodni, hiszen minden egyes gyülekezetnél és embernél
magasabb rangú vagy, kimagasló minden szempontból, és isteni értelem (vagy),
minden hatalmasság, mely megöli a lelket, feletti mesterré válván.

Fiam, akar bárki is rabszolga lenni? Akkor miért sodornád magad bajba ártatlanul?

Fiam, ne félj senkitől, kivéve az Istent egyedül. A Magasztost. Vesd el a Gonosz

csábítását magadtól. Fogadd el a fényt szemed számára, és vesd el a sötétséget
magadtól. Élj Krisztusban, és gyűjts kincseket a mennyben. Ne válj mindenféle
haszontalan anyagból (készült) kolbásszá, és ne válj vak tudatlanságodban
vezetővé.

Fiam, figyelj a tanításomra, hiszen az jó és hasznos, és véget vet a súlyosan rád

települő álomnak. Eltekintve a feledékenységtől, mely sötétséggel tölt el, azonban
ha képtelen lennél bármit is tenni, nem mondtam volna el ezeket a dolgokat neked.
Krisztus azonban azért jött el, hogy megadja neked ezt az ajándékot. Miért követed
a sötétséget, amikor hozzájuthatsz a fényhez? Miért iszol poshadt vizet, amikor
édes bor is rendelkezésedre áll? Köszöntsön rád bölcsesség, mivel az ostobaságot
csodálod. Nem az önmagad csodálatára miatt teszed e dolgokat, a benned lakozó
állati természet cselekszi ezeket.

A bölcsesség felszólít téged a maga jóságában, mondván: „Gyertek hozzám

mindannyian, óh, ti balgák, hogy ajándékot kapjatok, a megértést, mely jó és kiváló.
Adok nektek egy főpapi ruhát, melyet minden(féle) bölcsességből szőttek.” Mi más
hasonlóan gonosz, mint a halál, a tudatlanságon kívül? Mi más hasonlóan gonosz,
mint a sötétség, kivéve a feledékenységgel való bizalmaskodást? Vesd el a
szorongást, Istent emeld fel egyedül. Ne vágyakozz az arany és az ezüst iránt,
melyek haszontalanok, ám öltöztesd fel magad bölcsességgel, mint ruhával; viseld
a tudásod mint koronát, és ülj fel az észlelés trónusára. Mivel ezek a tieid, és ismét
megkapod őket rendkívüli esetben.

Hiszen a balga ember ölti magára rendszeresen az ostobaságot, miként a bánat

ruháját is, a szégyent ölti fel. És tudatlansággal koszorúzza meg önmagát, és
butaság trónjára ül. Mivel értelem nélkül való, csak önmagát vezeti tévútra, hiszen a
tudatlanság irányítja. A vágyakozás és mindenek birtoklása útján jár. Úszik az élet
vágyaiban és elsüllyed. Hogy biztos legyen dolgában, úgy gondolja, haszonra tesz
szert, amikor teljességgel haszontalan dolgokat tesz. Roncs ember, aki végigmegy
mindezeken a dolgokon, végül meghal, hiszen nincs elméje, a kormányosa. Olyan ő
mint egy hajó, melyet ide-oda dobál a szél, és olyan, mint egy lovas nélküli,
elszabadult ló. Mivel ennek az (embernek) szüksége van lovasra, ami az ésszerűség.
Hiszen a roncs eltévelyedett, mert nem akart tanácsot. Ide-oda dobálta az alábbi
három szerencsétlenség: mint atyára, vágyott a halálra, a tudatlanságra, mint
anyára, és a gonosz tanácsra – úgy vágyott rájuk, mint barátokra és fivérekre. Ezért,
balga ember, saját magadat kellene gyászolnod.

Mostantól kezdve tehát fiam, térj vissza az isteni természetedhez. Vesd el magadtól
ezeket az ördögi dolgokat, a barátok megtévesztését! Fogadd el Krisztust, mint jó
tanítót. Távolítsd el magadtól a halált, mely az atyáddá vált. Mivel a halál nem
létezett, ezután sem fog létezni, a végig.

Mivel azonban eltávolítottad magadat Istentől, a szent Atyától, az igaz Élettől, az

Élet tavaszától, ennélfogva a halált kaptad, mint atyát és megszerezted a
tudatlanságot anyaként. Ők elrabolták tőled az igaz tudást.
Ám térjünk vissza fiam kezdeti atyádhoz, az Istenhez, anyádhoz, a Bölcsességhez,
akiktől származol a kezdetektől fogva, hogy harcolj minden ellenségeddel szemben,
az Ellenség hatalmasságaival (szemben).

Figyelj fiam a tanácsomra. Ne légy gőgös minden egyes jó gondolat ellenében,

ellenkezőleg, helyezkedj az isteni ésszerűség oldalára. Tartsd meg Jézus Krisztust
szentet, és a föld minden pontja felett uralkodni fogsz, és tisztelni fognak az
angyalok és az arkangyalok. Azáltal pedig barátaiddá válnak és szolgatársakká, és
helyekhez jutsz a mennyben.

Ne hozz bánatot és bajt a benned lévő istenségre. Amikor azonban gondját viseled,
törekszel rá, hogy megmaradjon tisztának, és ellenőrzöd magad testben és lélekben,
akkor a bölcsesség trónjává válsz, és az Isten háza népe közé tartozol. Általa
(bölcsesség) hatalmas fényt nyújt át neked.

Ám minden (egyéb) dolog előtt, ismerd meg születésed. Ismerd meg önmagad, ami
azt jelenti, hogy milyen lényegből épülsz fel, milyen fajból való vagy milyen fajtából.
Értsd meg, hogy a következő három fajból származol: a földből, a megformáltból és
a teremtettből. A test a földből származik és földi lényeggel bír, ám megformált a
lélek miatt, az Isteni gondolat által született meg. A teremtett azonban az elme, mely
az Isten képének megfelelően született. Az isteni elme a lényegét az Istenitől kapta,
a lelket azonban melyet az (Isten) formált meg a saját szívük szerint. Ezért azt
gondolom, hogy (a lélek) annak feleségeként létezik, mely a képpel való
hasonlóságképpen született, a kérdés azonban a test lényege, mely a földből jött
létre.

Ha összezavarod magad, három részt fogsz megkapni, ahogy kihullasz az erényből,

bele a kisebbrendűségbe. Élj a Tudat szerint. Ne gondolj a testtel kapcsolatos
dolgokra. Szerezz erőt, hiszen a tudat erős. Ha kihullasz ebből a másikból, akkor
férfi-nővé válsz. És ha kiveted magadból a tudat lényegét, amely a gondolat, akkor
levágod a férfi összetevőt, és a női alkotódhoz fordulsz egyedül. Médiummá váltál,
hiszen megkaptad a forma lényegét. Ha a kisebbik részét veted ki, azért, hogy ne
szerezz újra emberi részt – ám elfogadod a magad számára az állati gondolatot és
képet – akkor testivé válsz, hiszen állati természetet öltöttél magadra. Mivel
azonban nehéz találni lelki embert, mennyivel nehezebb megtalálni az Urat?

Ám én azt mondom, az Isten szellemi. Az ember az Isten lényegéből kapott alakot.

Az isteni lelke részben osztozik benne; továbbá, részben osztozik a testben. Az
alaplélek nem szokott egyik oldaltól a másikhoz fordulni, […] mely az igazságot
képezi le.

Ez jó a számodra, óh ember, hogy magad emberi mivolta felé fordulj, inkább mint az
állati természet felé – úgy értem, a test felé. Annak a résznek a képét fogod
magadra ölteni, mely felé önmagadat fordítod.

További dolgot is mondok neked. Megismétlem, miért leszel buzgó? Állattá akartál
válni, amikor magadra öltötted ezt a természetet? Vagy inkább, osztozz az élet igazi
természetében. Magad is láthatod, az állati mivolt a földi fajba vezet téged, az
ésszerű természet, ésszerű utakra irányít. Fordulj az ésszerű természet felé, és
vesd el magadtól a föld-nemzett természetet.

Óh lélek, örök egy, légy józan és rázd le a részegségedet, ami a tudatlanság

munkálkodása. Amennyiben állhatatos vagy és testben élsz, a paraszti létformában
élsz. Ha testi születésbe lépsz, azt jelenti, nemzett vagy. Jöjj világra a menyegzői
szobában! Légy megvilágosodott tudatú!

Fiam, ne ússz akármilyen vízben, és ne engedd, hogy bemocskoljanak az

idegenszerű ismeretek. Bizonyára tudod, hogy az Ellenség cselszövéseinek száma
kevés, és (hogy) milyen különböző trükköket vetett be addig? Különösen, hogy az
értelmes embert kirabolta a kígyó intelligenciája. Ezért fontos számodra, hogy
egyetértésben légy a következő két intelligenciával: a kígyó intelligenciájával és a
galamb intelligenciájával – nehogy (az ellenség) a hízelgő képében eljöjjön hozzád,
mint igaz barát, azt mondván: „Jó dolgokat tanácsolok neked”.

Te azonban nem ismerted fel a csalárdságát, amikor igaz barátként fogadtad őt.
Ezért gonosz gondolatokat ültetett el szívedben, melyeket jónak hiszel, igaz
bölcsességként hiszed a képmutatás mögé bújó dolgokat, mohóságként jelentkezik
a hagyományos takarékosság, a dicsőség szeretete a szépség képébe ágyazva,
nagyképűség és büszkeség képében a nagy szigor, és istentelenség képében a
mély kegyesség. Ezért aki azt mondja: „Sok istenem van” – az istentelen. És hamis
tudást ültet a szívedbe rejtélyes szavak képében. Ki lesz képes megérteni
különböző gondolatait és módszereit hiszen Hatalmas Elme azok számára, akik
királyuknak kívánják elfogadni őt?
Fiam, hogyan leszel képes megérteni a módszereit, vagy lélekgyilkos tanácsát? A
módszerei és a gonosz taktikája miatt számos van. És gondolj a bűbájosságára,
ezáltal lép be a lelkedbe, és arra is, milyen öltözetben lép be hozzád.

Fogadd el Krisztust, aki képes téged megszabadítani, és aki magára vette a gonosz
taktikákat, hogy ezek révén megtévesztve őt, elpusztítsa. Ezért ő a király, aki a tied,
aki örökké legyőzhetetlen, aki ellen senki sem képes harcolni, de még csak egy
szót sem mondani. Ő a te királyod és atyád, mivel senki nincs hasonlatos hozzá. Az
isteni tanító mindig veled van. Segítő, és rendszeresen találkozik veled a benned
lévő jó miatt.

Ne légy rosszindulatú a döntéseidben, minden rosszindulatú ember megbántja az ő

szívét. Csak a bolond ember szeretné az ő pusztulását, a bölcs ember azonban
ismeri az ő útját.

És a bolond ember nem fogja vissza magát a rejtélyes szavak kimondásakor. A

bölcs ember azonban nem fecseg ki minden szót, mégis megismerik őt azok, akik
hallgatják. Nem mondj el mindent azok jelenlétében, akiket nem ismersz.

Legyen nagy számú barátod, de ne tanácsadók. Először, vizsgáld meg a

tanácsadód, hogy ne tisztelj senkit, akik hízelegnek. A szavaik, természetesen,
édesek mint a méz, a szívük azonban tele van hunyorral. Mivel amikor arra
gondolnak, hogy megbízható barátokká váltak, álnokul szembe fordulnak veled, és
lelöknek a pocsolyába.

Ne bízz senkiben barátként, mert akkor az egész világ álnokká válik, és minden
ember a hiábavalóság problémájába esik. A világ valamennyi dolga nem
jövedelmező, ellenkezőleg, hiábavalóságból történnek. Senki sincs, még a fivér
sem (aki megbízható), mivel mindenki a saját boldogulását keresi.

Fiam, senkit se fogadj barátodul, ha azonban mégis vágysz egyre, nem bízd
magadat rá. Egyedül az Istenre bízd magad, mint atyádra és barátodra. Hiszen
mindenki álnok módon cselekszik, miközben az egész föld megtelt szenvedéssel és
fájdalommal – olyasmivel, amiben nincs haszon. Ha nyugalomban szeretnéd tölteni
az életedet, ne csatlakozz senki társaságához se. Ha pedig mégis csatlakozol a
társaságukhoz, tégy úgy, mintha nem tennéd. Mutass megelégedést az Isten felé és
nem lesz szükséged senkire sem.
Élj Krisztussal és ő meg fog menteni téged. Mivel ő az igaz fény és az élet napja.
Mivel pedig olyan mint a Nap, mely látható és minden testi szem számára fényt ad,
Krisztus megvilágít minden tudatot és szívet. (Ha) pedig egy gonosz ember (aki)
testben van, gonosz halállal (bír), mennyivel inkább igaz ez arra, aki tudatában vak.
Mivel minden vak ember így jár, hogy úgy lát, mint az, akinek nem józan a tudata.
Nem szerez neki örömet Krisztus világossága, mely az értelem.

Mivel minden ami látható, annak másolata, ami rejtett. Hiszen a tűz, úgy ég az egyik
helyen, hogy az lekorlátozná azt, ugyanígy van az égen található Nappal is, melynek
minden sugara széterjed a földi helyekre. Hasonlóképpen, Krisztus egyetlen lény,
és fényt ad minden helyre. Ez az a mód, miként beszél a tudatunkhoz, mintha egy
lámpás lenne, mely ég és bevilágítja a helyet. (Révén) a lélek egyik részében lakozik,
minden résznek fényt ad.

Továbbá, beszélni fogok róla mi magasztosabb ennél: a tudat, vonatkozásában

pedig az a lényeges, amit úgy értelmezünk, hogy a testben van; ám a gondolattal
van összefüggésben, a tudat nem valamilyen helyen található. Miként lehetne egy
bizonyos helyen, ha egyszer valamennyi helyről elmélkedik?

Azonban képesek vagyunk elmondani, mi még ennél is magasztosabb: ezért ne

gondold azt, hogy Isten egyetlen helyen van. Amikor a mindenek Urát egyetlen
helyre (teszed), akkor ugye könnyű azt mondani, hogy az a hely magasztosabb,
mint aki ott lakozik. Ezért ami tartalmaz, magasztosabb, mint a tartalom. Emiatt
egyetlen hely sincs, melyet testetlennek hívunk. Tehát nem helyes azt mondanunk,
hogy az Isten testi. A következtetés az (lehet), hogy növekvés és a csökkenés
egyaránt testi tulajdonság (kell, hogy legyen), az (Isten) pedig, aki ezen dolgok
alanya, nem marad meg elpusztíthatatlannak.

Nem bonyolult hát megismerni minden dolgok Teremtőjét, ám lehetetlen felfogni

ezen Egynek a képét. Hiszen nemcsak az embernek bonyolult megérteni Istent, ez
(ugyancsak) nehéz, minden isteni lénynek, az angyaloknak és az arkangyaloknak
egyaránt. Szükséges tehát megismerni az Istent olyannak, amilyen. Nem
ismerheted meg az Istent mindenki által, kivéve Krisztust, aki az Atyja képét
hordozza, ez a kép pedig kinyilvánítja az igazi képpel összhangban, azzal, ami
kinyilváníttatott. A királyt általában nem ismerik, eltekintve a képtől.

Vedd figyelembe ezeket a dolgokat Istenről: ő minden helyen ott van, más részről
pedig, nincs egyetlen helyen sem. Ami pedig a hatalmat illeti, természetesen
minden helyen ott van; ám ami az istenséget illeti, nincs egyetlen helyen sem. Így
tehát lehetséges az Istent egy kissé megismerni. A hatalmát tekintve viszont kitölt
minden helyet, ám ami istenségének felmagasztalását illeti, semmi sincs (ebből)
belőle. Minden Istenben van, ám az Isten nincs semmiben sem.

Mit is jelent ismerni az Istent? Az Isten minden, ami az igazságban van. Ám

ugyanolyan lehetetlen Krisztusra nézni, mint a Napba. Az Isten mindenkit lát;
(viszont) senki sem nézheti őt. Ellenben Krisztus, anélkül hogy féltékeny lenne, kap
és ad. Ő az Atya Fénye, amint fényt ad, anélkül, hogy féltékeny lenne. Így módon
minden helyre juttat fényt.

És minden Krisztus, ő az aki mindent örökölt a Létező Egytől. Mivel Krisztus a

romolhatatlanság eszménye, és ő a Fény, mely szeplőtelenül ragyog. Mivel pedig a
Nap minden tisztátalan helyre (beragyog), habár ő maga nem tisztátalan. Ugyanígy
van Krisztussal is: habár a tökéletlenségben van, ő maga mentes a tökéletlenségtől.
És annak ellenére, hogy nemzett, mégis nem-nemzett. Így van ez tehát Krisztus
esetében: ha egyrészről meg is érthető, másrészről viszont felfoghatatlan valódi
lényét illetően. Krisztus a minden. Az, aki nem birtokol mindent, képtelen Krisztust
megismerni.

Fiam, ne merészelj egy szót is szólni erről az Egyetlenről, és ne korlátozd be a

mindenség Istenét tudati képekbe. Mert aki elítél, nem válik elítéltté az által, akit
elítél. Valójában jó dolog Istenről kérdezni és megismerni ki ő. Az ésszerűség és a
tudat férfi nevek. Igazából hagyd őt, aki meg szeretné ismerni ezt az Egyet,
csendesen és tisztelet teljesen kérdezni. Hiszen nem rejtőzik veszély kicsit sem ha
ezekről a dolgokról beszélünk, ugyanis tudnod kell, mindazok alapján leszel
megítélve, amit mondasz.

És ezáltal értsd meg, hogy aki a sötétségben van, semmit sem lesz képes látni,
amíg meg nem kapja a fényt és helyre nem áll a látása ennek következtében.
Vizsgáld meg önmagad, (hogy lásd), vajon teljes egészében birtokodban van a fény,
azért, hogy ha kérdezősködsz ezekről a dolgokról, megértsd, miként tudsz
megszabadulni. Sokan keresgélnek a sötétségben, és tapogatóznak, vágyván a
megértésre, ám nincs számukra fény.

Fiam. Ne engedd tudatodnak, hogy lefelé tekintsen, ellenkezőleg, engedd, hagy

nézzen a fénybe és a fenti dolgokra. Hiszen a fény mindig felülről érkezik. Még
akkor is, ha (a tudat) a földön van, engedd, hogy a fenti dolgok felé törekedjen,
Világosítsd meg tudatod a mennyek fénye által, azért hogy a mennyek fénye felé
fordulhass.

Ne fáradozz azzal, hogy az ésszerűség ajtaján kopogtatsz, és ne állj meg a Krisztus

útján haladásban. Járj rajta, hogy pihenőt kapj a munkálkodásban. Ha másik útra
lépsz, nem lesz haszon benne. Mivel pedig akik a széles úton járnak, az út végén a
kárhozat sarába jutnak. Az Álvilág szélesre van tárva a lélek előtt, a kárhozat helye
pedig hatalmas. Fogadd el Krisztust, a keskeny utat. Ő ugyanis elnyomott és
hordozza a bűnödnek nyomorúságát.

Óh lélek, örök egy, milyen tudatlanságban létezel! Vajon ki a vezetőd a sötétben?

Hány képmást vett magára Krisztus miattad? Habár Isten volt, mégis emberként járt
az emberek között. Leszállt az Alvilágba. Kiszabadította a halál gyermekeit. A
vajúdás állapotában voltak, amint az Isten írása mondja. És lepecsételte az (Alvilág)
szívét. És ripityára törte (az Alvilág) erős íjait. És amikor az összes hatalmasság
meglátta őt, elmenekültek, azért hogy elhozhasson téged, a nyomorultat, fel a
Mélységből, és meghaljon érted a bűneid váltságaként. Megmentett téged az Alvilág
erős karjából.

Ám a saját magad számára nehéz (elhatározás) odaadni neki alapvető

hozzájárulásodat (még abban az esetben is) hogy örvendezve vigyen fel magával.
Ami az alapvető választást illeti, mely a szív alázatossága, Krisztus adománya. A
töredelmes szív elfogadható áldozat. Ha megalázod magad, igen magasztos leszel,
ha pedig magasztalod magad, rendkívül megalázott leszel.

Fiam, őrizd meg magad a gonoszsággal szemben, és ne engedd a Gonoszság

Szellemének hogy levessen téged a Mélységbe. Mert őrült és keserű. Rettenetes és
mindenkit levet a sárgödörbe.

Nagyszerű és jó dolog nem rajongani a paráználkodásért és még jobb egyáltalán

nem is gondolni erre a gonosz dologra, mivel ezen gondolatok halálosak. Egyetlen
embernek sem jó dolog a halálba zuhanni. Ami pedig a lelket illeti, melyet a
halálban találnak meg, értelem nélkül való lesz. Hiszen jobb dolog nem élni, mint
állati életet kapni. Védd meg magad, nehogy a paráználkodás tüze égessen meg.
Mivel sokan azok, akik alámerülnek a tűzben, a (paráználkodás) szolgái, akiket nem
ismersz fel, mint ellenségeidet.
Óh fiam, dobd le magadról a paráznaság régi viseletét, és azt a ruhát öltsd magadra,
amely tiszta és ragyogó, hogy gyönyörű legyél benne. Ám amikor meglesz ez a
ruhád, jól védd meg. Szabadítsd meg magad minden kötöttségtől, hogy
megszerezd a szabadságot. Ha elszakítod magad a vágyaktól, melyeknek számos
eszköze van, megszabadítod magad a bujaság bűnétől.

Figyelj, óh lélek, a tanácsomra. Ne válj rókák és kígyók tanyájává, se kígyók és

áspiskígyók üregévé, se oroszlánok lakhelyévé, se a baziliszkusz kígyók
menhelyévé. Amikor ilyen dolgok történnek veled, óh lélek, mit fogsz majd tenni?
Hiszen ezek a hatalmasságok az Ellenségéi. Minden ami halott, beléd hatol általuk
(a hatalmasságok által). Mivel az életük minden olyasmi, ami halott, és minden
tisztátalan dolog. Mikor pedig ezek a dolgok beléd jutnak, milyen élő dolog az, ami
beléd kerül? Az élő angyalok megvetnek téged. Templom voltál, (ám) halotti sírrá
tetted magad. Ne légy többé sír, és válj (újra) templommá, hogy a becsületesség és
az isteni megmaradjon benned.

Sugározzon a fény benned. Ne oltsd ki! Természetesen senki sem gyújt lámpást
vadállatoknak és kölykeiknek. Támaszd fel a halottakat, akik meghaltak, mivel éltek
és meghaltak érted. Adj nekik életet. éljenek ismét!

Hiszen az Élet fája Krisztus. Ő a Bölcsesség. Mivel ő a bölcsesség;ő a Ige is, ő az

Élet, a Hatalom, és az Ajtó. Ő a fény, az Angyal, és a Jó Pásztor. Bízd magad őrá aki
mindenné vált érted.

Kopogj magadon, mint egy ajtón, és járt magadon, mint egyenes úton. Hiszen ha az
úton jársz, lehetetlenség arról eltévelyedni. És ha kopogsz ezen az ajtón
(Bölcsesség), rejtett kincseken zörgetsz.

Mivel pedig ő (Krisztus) a bölcsesség, a bolond embert bölccsé teszi. Ő (a

bölcsesség) szent királyság és ragyogó öltözet. Ugyanis (a Bölcsesség) igazi arany,
ami jelentős elismerést ad neked. Az Isten Bölcsessége egyfajta őrületté válik
számodra, hogy felemeljen téged. Óh bolond ember, bölccsé tesz téged. És az Élet
meghalt érted, amikor erőtlenné vált, hogy a halála által életet adjon neked, aki
halott vagy.

Bízd magad rá az értelemre és tartsd magad távol az állatiasságtól. Ami az állatot

illeti, nincs oka, hogy megnyilvánuljon. Mivel sokan hiszik úgy, hogy van értelmük,
ám ha figyelmesen rájuk tekintesz, beszédük állati.
Szerezz magadnak örömet Krisztus igaz borából. Tégy kedvedre az igaz bor által,
mely nem okoz sem részegséget sem eltévelyedést. Mivel pedig (az igaz bor) jelzi
az ivás végét, hiszen általában benne van, ami a léleknek és az elmének
örvendezést okoz, az Isten Szelleme által. Először azonban tápláld az érvelési
tudatodat, mielőtt iszol belőle (az igaz borból).

Ne szúrd magadba a bűn kardját. Ne égesd meg magad. Óh boldogtalan, a kéjsóvár

tűzzel. Ne vedd magad barbárokkal körül, mint egy börtönlakó, sem pedig
vadállatokkal, melyek szeretnének eltaposni téged. Mert olyanok ők mint az igen
hangosan morgó oroszlánok. Légy ember! Lehetséges számodra, hogy az érvelés
által meghódítsd őket.

Ám az az ember, aki nem tesz semmit, érdemtelen arra, hogy értelmes embernek
(nevezzék). Az értelmes ember az, aki féli az Istent. Aki pedig féli az Istent, nem tesz
semmi arcátlan dolgot. És aki őrködik önmaga felett, nehogy arcátlan dolgot tegyen,
ő az, aki megtartja a vezérelvét. Habár, ő csupán egy ember, aki a földön él, olyanná
teszi önmagát mint az Isten.

Ám aki olyanná teszi önmagát mint az Isten, egyben az is, aki semmi Istenhez
méltatlant nem tesz, összhangban Pál kijelentésével, aki olyanná vált mint Krisztus.

Hogyan is lehetne tiszteletet mutatni Isten iránt, miközben semmi olyant nem tenni,
ami kedves számára? a jámborság az, ami a szívből való, és a szívből való
jámborság (jellemez) minden, Istenhez közel álló lelket.

A lélek, aki tagja Isten háztartásának, olyan, aki megmarad tisztának, és az a lélek,
amit Krisztusnak ajánlanak fel, tiszta. Lehetetlen számára bűnt elkövetni. Ahol
Krisztus van, ott a bűn tétlen.

Engedd meg Krisztusnak, hogy belépjen a világodba, és engedd neki, hogy

megsemmisítsen minden rajtad uralkodó hatalmasságot. Engedd meg neki, hogy
belépjen a templomba, mely benned van, hogy kivethesse onnan a kereskedőket.
Engedd meg neki, hogy a templomban lakozzon, mely benned van, és hogy a
papjává váljál, és Levitává, tisztaságban lépvén be.

Áldott vagy te óh lélek, ha megtalálod ezt a te templomodban.

Még inkább áldott vagy, ha az ő szolgálatát látod el.

Ám aki tisztátalanná teszi az Isten templomát, azt az Isten elpusztítja. Ami téged illet,
tartsd magadat nyitva. Óh ember, ha kivetnéd ezt a templomodból. Hiszen amikor
az ellenségeid nem látják benned Krisztust, akkor eljönnek beléd felfegyverkezve,
azért, hogy szétzúzzanak.

Óh fiam, utasításokat adtam neked számos alkalommal ezekkel a dolgokkal

összefüggésben, hogy mindig őrizd a lelked. Nem te vagy az, aki kiveti őt
(Krisztust), hanem ő az, aki téged kivet. Hiszen ha menekülnél előle, súlyos bűnbe
esnél. Még egyszer tehát, ha menekülnél előle, eleséggé válnál ellenségeid számára.
mivel alapvetően minden ember menekül az urától, és az (ember) aki erényes és
bölcs Krisztustól. Azonban minden ember, aki különválik (tőle) vadállatok karmai
közé kerül.

Ismerd meg, kicsoda Krisztus, és kérd meg, legyen a barátod, hiszen a barát az, aki
hűséges. Ő Isten és Tanító. Az isteni alakja emberré vált teérted. Ő volt az, aki
széttörte az Alvilág vasrácsait. Ő volt az, aki megtámadott és legyőzött minden
gőgös zsarnokot. Ő az, aki megszabadította magát a láncoktól, melyek fogva
tartották. Felhozta a szegényeket a Mélységből és a gyászolókat az Alvilágból. Ő
volt az aki megalázta a gőgös hatalmasságokat; aki megszégyenítette a gőgösséget
alázattal; aki legyőzte az erőset és a hencegőt gyengeséggel; aki lenézettségében,
megvetettségében, ami egyébként megtiszteltetés volt, hogy az Isten felé mutatott
alázat igen magasztos legyen; (és) aki elhozta mindezeket az emberiségnek.

És mégis, az isteni Ige az Isten, aki mindig türelmesen viseltetik az ember iránt.
Emberséget akart mutatni a magasztosságban. Ő (Krisztus) aki felmagasztalta az
embert, olyanná vált mint Isten, nem azért, hogy lehozza az Istent az embereknek,
hanem hogy az embert tegye olyanná, mint Isten.

Óh, az Isten hatalmas jósága! Óh Krisztus, aki kinyilvánítottad az

embernek a Fenséges Istenit, Királya minden erénynek és
Királya az életnek, Királya a koroknak és a mennyek Hatalmasa,
halld szavam és bocsáss meg nekem!

Továbbá, nagy buzgalommal nyilvánul meg az Isteni felé.

Hol van az az ember, (aki) bölcs vagy hatalmas intelligenciájú, vagy az az ember,
akinek sok eszköz áll rendelkezésére, mert ismeri a bölcsességet? Hagy szóljon
bölcsességet; hagy büszkélkedjen a legteljesebb módon! Mivel minden ember
bolonddá válik és (saját) tudásából beszél. Ami (Krisztust) illeti, összezavarta a
ravasz emberek tanácsait és meggyőzte azokat a bölcseket saját bölcsességükben.

Ki lesz képes felfedezni a Mindenható tanácsát, vagy beszélni az Isteni természetről,

vagy helyesen hirdetni azt? Ha nem leszünk képesek megérteni még társaink
tanácsát sem, ki lesz képes értelmezni az Isteni természetet, vagy a mennyek
istenségeit? Ha alig találunk valamit a földön, akkor ki fog kutatni mennyei dolgok
iránt? Nagy hatalom és hatalmas dicsőség tette a világot ismertté.

És a Menny Élete mindent meg akar újítani, hogy kivesse azt aki gyenge, és minden
fekete alakot, hogy mindenki felragyogjon mennyei öltözetben azért, hogy
megvalósítsa az Atya akaratát, (aki) rendkívül ragyogó, és hogy ő (Krisztus)
megkoronázza azokat, akik a jóra kívánnak törekedni. Krisztus, a versengés bírója
révén, ő az aki mindenkit megkoronáz, tanítván mindenkit a törekvésre. Az, aki
elsőként versengett, megkapta a koronát, uralmat szerzett, és megjelent, fényt adva
mindenkinek. És minden újjáalakítás a Szent Szellem és Tudat segítségével történt.

Óh, Mindenható Úr, mekkora dicsőséget adjak Neked? Senki

sem képes az Istent megfelelően dicsőíteni. Te vagy az, aki
dicsőséget adtál a Te Szavadnak, azért, hogy mindenkit
megments, óh, Kegyelmes Isten. Ő (az) aki a Te szádból
származik és a szívedből emelkedett fel, az Első-szülött, a
Bölcsesség, a Mintapéldány, az Első Fény.

Mivel ő az Isten hatalmából való fény, és a Mindenható tiszta dicsőségének

kisugárzása. A tevékenykedő Isten szeplőtelen tükre, és az ő jóságának képe. Az
Örök Világosságnak is fénye. Ő a szem, mely a láthatatlan Atyát nézi, mindig
szolgál és alakul az Atya kívánsága által. Egyedül az Atya örvendetes
gyönyörűsége által nemződött. Hiszen ő a felfoghatatlan Ige, és a Bölcsesség és
Élet. Életet ad, és táplál, minden élő dolgot és hatalmasságot. Miként ahogy a lélek
életet ad minden tagnak, ő irányít mindenkit hatalmasságával és életet ad nekik.
Mivel ő a kezdet és a mindenek vége, mindent figyel és felölel. Mindenkinek
bajában osztozik, és örvendezik és gyászol is. Egyrészt gyászolja azokat, akik
osztályrészük miatt a büntetés helyére jutottak, másrészről, osztozik bajukban
azoknak, akiknek fáradhatatlanul útmutatást ad. Viszont mindenkivel együtt
örvendezik, aki tisztaságban van.
Aztán vigyázz, nehogy valamilyen módon a rablók kezére kerülj. Ne engedd, hogy
álom jöjjön a szemedre, s hogy elnehezüljenek szempilláid, mert akkor
megmenekülhetsz, mint gazella a hálóktól és a madarak a csapdából.

Vívd meg a hatalmas harcot, amíg a küzdelem tart, mialatt az összes hatalmasság
mereven figyel téged – nemcsak a szentek, hanem valamennyi hatalmasság az
Ellenség részéről is. Jaj neked, ha legyőznek a téged figyelők gyűrűjében! Ha
megvívod a harcod és győzedelmeskedsz az ellened forduló hatalmasságok fölött,
sok-sok örömet hozol minden szent részére, és hatalmas bánatot ellenségeidre.
Ítéleted teljes egészében segít (téged), hiszen ő akarja, hogy győzedelmeskedj.

Hallgass ide fiam és ne legyen lassú a füled. Emeld fel magad, mint amikor
hátrahagytad magad mögött öreg ember mivoltodat sasként. Féljed az Istent
minden cselekedeteddel, és dicsőítsd őt jó munkád által. Tudod, minden ember, aki
istennek nem tetsző, a kárhozat fia. Az Alvilág mélységeibe fog lemenni.

Óh, eme isteni türelem, mellyel mindenki rendelkezik, mely arra

vágyik, hogy mindenki, aki bűn alanyává válik, legyen
megváltása!

Ám semmi sem akadályozza meg őt (az Istent), hogy azt tegye, amit szeretne.
Hiszen ki erősebb nála, hogy gátolja őt? Bizony ő az, aki megérinti a földet és
megrázkódtatja és ő készteti a hegyeket is füstölgésre. Ő (az) aki összegyűjtötte a
hatalmas tengereket egy bőrtáskába és megmérte az összes vizet a mérlegén. Az
Úr keze teremtette meg az összes ilyen dolgot. Mivel az Atyának ez a Krisztus és ez
(a kéz) formált mindent. Általa született meg minden, s ezáltal mindennek anyja lett.
Hiszen örökké az Atya Fia.

Fontold meg ezeket a dolgokat a Mindenható Istenről, aki örökké létezik: ez az Egy
nem volt mindig király, attól való félelmében, hogy isteni Fiú nélkül marad. Mivel
minden az Istenben lakozik, a dolgok, melyek a Ige által születtek meg, aki a Fiú,
mint az Atya képe.

Mivel az Isten a közelben van, nincs messze. Minden isteni korlát az Isten
háztartásához tartozik. Ezért, ha az isteni bármiben is részben egyetért veled,
tudnod kell, hogy a teljes Isteni való melletted áll. Ám ez az isteni lényeg semmiféle
gonosz dolognak nem örül. Ezért pedig tanít minden embert arra, mi a jó. Ez az amit
az Isten adott az emberi fajnak, emiatt az ok miatt minden ember kiválasztatott még
valamennyi angyal és arkangyal előtt.

Az Isten számára szükségtelen, hogy bármelyik embert próbára tegye. Minden

dologról tudomása van, mielőtt még megtörténne, ismeri a szív rejtett titkait.
Minden kiderült számára és könnyűnek találtatott az ő jelenlétében. Ne engedd
senkinek, hogy az Istent nemtörődömnek tartsa. Hiszen nem helyes a Teremtőt
minden teremtmény nemtörődömségébe helyezni. Ugyanis minden, még a
sötétségben lévő dolog is előtte fényben való.

Így hát nincs más rejtett, csak az Isten egyedül. Ám kinyilatkoztatásra került
mindenki számára, mégis mélyen rejtett. Kinyilatkoztatásra került, mert Isten
mindent tud. És ha nem akarják mindezt megerősíteni, majd kijavítja őket a szívük.
Mostanság el van rejtőzve, mert senki sem érzékeli az Isten dolgait. Mert
felfoghatatlan és kifürkészhetetlen megismerni az Isten tanácsát. Továbbá, nehéz
megérteni őt, s nehéz megtalálni Krisztust. Hiszen ő az, aki minden helyen lakozik,
és az is ő, aki sehol sincs. Mert senki sem, aki szeretné, lesz képes megismerni az
Istent annak tényleges mivoltában, miként Krisztust, vagy a Szellemet sem, az
arkangyalok kórusát, de még az arkangyalokat sem, ahogy a szellemek trónusait,
és a magasztos felsőbbségeket, és a Hatalmas tudatot sem. Ha nem ismered
önmagad, nem leszel képes mindezeket se megismerni.

Nyisd ki az ajtót önmagad számára, hogy megismerd az Egyet, ki is ő. Kopogj

önmagadon, hogy az Ige megnyíljon neked. Mert ő a Hit Irányítója, és az Éles Kard,
ami mindenné válik mindenki számára, mert kegyelmet kíván gyakorolni mindenkin.

Fiam, készítsd fel magadat, hogy megszabadulj a sötétség világ-uralkodóitól és

ettől légtértől, mely tele van hatalmasságokkal. Ám ha birtoklod Krisztust, meg
tudod hódítani ezt az egész világot. Amit megnyitsz önmagad számára, te nyitod
meg. Ahol kopogsz önmagad számára, te kopogsz, az előnyöket magadnak szerzed.

Segíts magadon, fiam, nem folytatván olyan dolgokat, melyek nem hoznak hasznot.

Fiam, először tisztítsd meg önmagad a külső élet irányában, azért, hogy képes
legyél megtisztulni belül.

És ne légy olyan, mint (akik) az Isten Igéjével kereskednek.

Minden szót ellenőrizz, mielőtt kimondod őket.

 Ne kívánj elismerést szerezni önmagadnak, mely bizonytalan, és büszkeséget sem,
ami pusztulást hoz számodra.

Fogadd el Krisztus bölcsességét (aki) türelmes és jóindulatú, és őrködik efelett, óh

fiam, abban a tudatban légy, hogy az Isten útja mindig kifizetődő.
Hitvallás az igazságról

Azoknak szólok, akik tudják, hogy ne a test fülével halljanak, hanem az elme
fülével. Sokan kísérlik meg meglelni az igazságot és nem képesek megtalálni azt;
mert a farizeusok régi kovászát használták, és az írástudók Törvényeit. És a kovász
az angyalok és a démonok és a csillagok eltévelyedett vágyai. Mivel a farizeusok és
az írástudók, ők azok, akik az arkónokhoz tartoznak és hatalmuk van felettük.

Mivel senki, aki a Törvények alatt áll, nem képes felnézni az igazságra, hiszen
nem lehetséges két urat szolgálni. A Törvény tisztátalansága bekövetkezett; a
tisztátalanság a fény tulajdonsága. A Törvény azt parancsolja, hogy szerezz férjet
(vagy) végy feleséget és nemz, hogy megsokszorozódj mint a homok a
tengerparton. Ám a szenvedély, ami örömet okoz számukra, korlátozza azok lelkét
akik ezen a helyen nemződtek, akik tisztátalanokká tesznek és akik tisztátalanok,
azért, hogy a Törvény beteljesüljön általuk. És mutatják, hogy szolgálják a világot;
és elfordulnak a fénytől, akik nem képesek túljutni a sötétség arkónjain amíg ki nem
fizetik az utolsó fillérjüket is.

Az Emberfia azonban megszületett az Elpusztíthatatlanságból, idegenként a

tisztátalanság számára. A Jordán folyó által jött el a világba, és a Jordán abban a
pillanatban feketévé változott. És János tanúja volt Jézus alászállásának. Mivel ő az,
aki látta a Jordán folyóra leszálló hatalmasságot; hiszen tudta, hogy a testi nemzés
uralma a végére ért. A Jordán folyó a test hatalmassága, azaz az érzéki örömök. A
Jordán folyó vize a szerelmi egyesülés iránti vágy. János a méh arkónja.

És ez az amit az Emberfia kinyilatkoztat számunkra: jó lesz számotokra, ha

megkapjátok az igazság igéjét, amennyiben tökéletesen fogadjátok. Ám annak a
számára aki tudatlan, nehézséget okoz számára csökkenteni a sötétség
munkálkodásának eredményét. Azok számára, akik megismerték az
Elpusztíthatatlant, azonban képesek lesznek küzdeni a szenvedélyek ellen […],
miként azt megmondtam nektek: „Ne építsetek és ne gyűjtsetek a magatok számára
olyan helyeken ahol a rablók feltörik, ellenkezőleg, az Atyának teremjetek
gyümölcsöt.”

A bolondok – szívükben gondolkozván erről beismerik: „Keresztények

vagyunk”, ám csak szavakban, de nem erővel, miközben átadják magukat a
tudatlanságnak, az emberi halálnak, nem tudván azt, hová mennek, sem azt,
kicsoda Krisztus, azt hiszik, hogy élni fognak, amikor (igazából) eltévelyedésben
vannak – sietnek a fejedelemségekhez és elöljáróságokhoz. A karmájukba hullanak,
a bennük lakozó tudatlanság miatt. Hiszen, (ha) pusztán a szavak hitvallásról
rendelkeznének a hatékony megváltásról, akkor az egész világ törekedne ezen
dolgokra és megváltást kapna. Ám ezen az úton haladva tévedést hoznak
magukra…

… [3 sor kiolvashatatlan]…

… nem tudják, hogy elpusztítják önmagukat. Ha az Atya emberi áldozatot

várna el, kérkedővé válna.

Mivel az Emberfia első-gyümölcsökbe öltöztette önmagát; alászállt Hádeszbe

és számos csodálatos tettet hajtott végre. Feltámasztotta ott a halottakat; és a
sötétség világ-irányítói irigyek lettek rá, hiszen nem találtak bűnt őbenne. Emberek
között végzett munkájukat is elpusztította, így hát a sánta, a vak, a béna, a néma,
(és) a démon által megszállt gyógyulást kapott. És a tenger vizein járt,. Ezért
megszabadította a testét a […]-tól melyet ő […]. És […] vált megváltás […] az ő
halála…

…[4 sor kiolvashatatlan]…

… mindenki […] milyen sokan vannak! Vak vezetők ők, akárcsak a tanítványok.
Felszálltak a hajóra, s mintegy 30 stadion után látták Jézust a tengeren járni. Üres
mártírok, hiszen csak önmaguk számára tanúskodtak. És bár betegek, mégsem
képesek felemelni magukat.

Ám amikor „tökéletesednek” egy (mártír) halála által, a következő gondolat

merül fel bennük: „Ha a halál kezére adjuk magunkat az ő Neve kedvéért, akkor
megváltást kapunk.” Ezeket a kérdéseket nem lehet ilyen módon elintézni. Ám a
vándorló csillagok hivatalán keresztül, azt mondják, „bevégezték” hiábavaló
„kurzusukat” és […] mondják, […]. Ám ezek […] önmagukat adták át…

… [7 sor kiolvashatatlan]…

… ám ők hasonlítanak […] őket. Nem birtokolják az életet adó igét.

És néhányan azt mondják: „Az utolsó napon bizonnyal feltámadunk.” Ám nem

tudják, mit beszélnek, hiszen az utolsó napon, amikor azok, akik Krisztushoz
tartoznak […] a földet, mely […]. Amikor az idő beteljesedett, elpusztítja a ő
sötétség arkónjaikat […] lelke(ke)t…

… [10 sor kiolvashatatlan]…

… ő állt […] megkérdezték, mi az ami megköti őket és hogyan tudják magukat

tökéletesen szabaddá tenni. És megismerték önmagukat, kik ők, vagy inkább, hol
vannak most, és melyik az a hely, ahol megszabadulnak az értelmetlenségtől,
megérkezve a tudásban. Ezeket felemeli Krisztus a magasságokba, hiszen
lemondtak az ostobaságról (és) fejlett tudásra tettek szert. És azok, akik
ismeretekkel rendelkeznek…

…[11 sor kiolvashatatlan]…

… a hatalmas […] feltámadás […], meg kell ismernie az Emberfiát, azaz eljönni
és megismerni önmagát. Ez a tökéletes élet, hogy az ember megismerje önmagát, a
Mindenség útján.

Ne várjatok ezért testi feltámadást, ami megsemmisülés; és nincsenek

megfosztva tőle (a testtől), akik tévesen várják a feltámadást, ami üres. Nem ismerik
az Isten hatalmát, se nem értik a szövegek magyarázatát, a kettős szellemükkel
kapcsolatban. A misztérium, melyről az Emberfia beszélt, […], azért hogy […]
elpusztuljon…

… [2 sor kiolvashatatlan]…

… az ember aki […] könyv, mely írva van […] mivel birtokolják…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… áldottak […] őbenne, és az Isten előtt lakoznak könnyű iga alatt. Azok, akik
nem rendelkeznek éltető igével szívükben, meg fognak halni; és úgy gondolták, az
Emberfiának testesülnek meg, tevékenységükkel és tévelygésükkel összhangban
[…] efféle. Ők […] miként megosztja a […] és nem értik, hogy az Emberfia belőlük
születik.

Ám amikor elértek oda, hogy […] áldozatot, emberi halált halnak, és átadják
magukat…

…[két sor kiolvashatatlan]…

 … a halált…

…[3 sor kiolvashatatlan]…

… azok, akik […] sokan vannak […], mindegyikük […] hitehagyott […] gyűjt […]
elméjükben. Azok akik megkapják őt önmaguknak becsületességgel és hatalommal
és minden tudással, azok, akiket ő a magasságokba fog emelni az örök életre.

Ám azok akik megkapják őt maguknak tudatlanságban, a tisztátalan örömök

győzedelmeskednek felettük. Ők azok az emberek, akik egykor mondogatták: „Az
Isten megteremtette a testrészeinket, hogy növekedjünk a tisztátalanságban, azért,
hogy jól érezzük magunkat.” És azt váltották ki, hogy az Isten is vegyen részt velük
efféle tetteikben; és nem állhatatosak a földön. És a mennyekbe sem jutnak, ám […]
a hely fog […] négy…

… [3 sor kiolvashatatlan]…

… olthatatlan…

… [3 sor olvashatatlan]…

… ige […] a Jordán folyón, amikor eljött Jánoshoz abban az időben, amikor
megkeresztelkedett. A Szent Szellem leszáll reá galamb képében […] elfogadván
saját magunk számára, hogy szűztől született és testet öltött; ő […] hatalmat kapott.
Valamennyien szűzi állapotban nemződtünk vagy az ige által fogantunk?
Ellenkezőleg, az ige által fogunk újjászületni. Erősítsük meg ezért önmagunkat
szüzekként a […]-ban.

A férfiak lakoznak […] a szűz, a […] által a világban […]. Ám az […] igéje és
szellem…

…[4 sor kiolvashatatlan]…

… az Atya […] mivel az ember…

…[1 sor kiolvashatatlan]…

… miként Izaiás, akit fűrésszel vágtak félbe (és) kettő lett. Ugyanígy, az
Emberfia is megoszt bennünket a kereszt igéje által. Elkülöníti a napot az éjszakától
és a fényt a sötétségtől és a romlandót a romolhatatlantól, és elkülöníti a férfiakat a
nőktől. Ám Izaiás a test fajtájából való. A fűrész az Emberfia igéje, mely elválaszt
minket az angyalok hibájától.

Senki sem ismeri az igazság Istenét, kivéve egyedül azokat az embereket, akik
elhagyják az összes dolgot a világon, lemondanak az egész helyről, (és)
megragadják az ő ruhája szegélyét. Hatalmassá tette önmagát, visszafogta minden
módon vágyait önmagában. Ő […] és odafordult hozzá […] ugyancsak
megvizsgálván […] válván […] az elme. És ő […] az ő lelkéből […] ott […] ő …

…[1 sor kivehetetlen]…

… mi módon […] a test, amely […] mi módon […] belőle, és hány

hatalmassággal rendelkezik? És ki az, aki megkötötte őt? És ki az, aki majd el fogja
ereszteni? És mi a fény? És mi a sötétség? És ki az, aki a földet megalkotta? És ki
az Isten? És kik az angyalok? És mi a lélek? És mi a szellem? És hol van a hang?
És ki az, aki beszél? És ki az, aki hall? Ki az, aki fájdalmat ad? És Ki az, aki szenved?
És ki az, aki a romlandó testet nemzette? És mi a kormányzás? És néhányan miért
bénák, és mások vakok és néhányan […] és páran […] és néhányan gazdagok, és
mások szegények? És miért erőtlenek néhányan, mások pedig útonállók?...

…[4 sor kiolvashatatlan]…

…birtokolván […] ő amint ismét […], harcolva az arkónok gondolatai és a

hatalmasságok és a démonok ellen, nem hagyván nekik helyet megpihenni. Ám
küzdött a szenvedélyeik ellen […], elítélte hibájukat. Megtisztította a lelkét a
törvényszegéstől, melyet idegen kézzel követett el. Felállt, kiegyenesítette belül
önmagát, hiszen ő mindenkiben létezik és mivel halált és életet hordoz önmagában,
e kettő között középen létezik. És amikor hatalmat kapott, a helyes részek felé
fordult, és belépett az igazságba, a helyes részek felé fordult, eltöltődvén
bölcsességgel, tanáccsal, megértéssel, és éleslátással és örök hatalommal. És
széttörte kötelékeit. Azokat, akik az egész helyet kialakították, elítélte. Ők azonban
nem találtak […] elrejtőzött bennük.

És parancsot adott önmagának; elkezdte megismerni önmagát és beszélgetni

az elméjével, mely az igazság atyja, a nem-nemzett eónokra vonatkozóan és a
szűzre vonatkozóan, aki megszülte a fényt. És elgondolkozott a hatalmasságról,
mely kiáradt az egész hely felett, és amely fogva tartotta őt. Ő az elméje apostola,
mely férfi jellegű. Csendben maradt önmagában addig a napig, amíg érdemes nem
lesz arra, hogy megkapja a magasságot. Elutasítja önmaga számára a fecsegést és
a vitát, és elviseli az egész helyet, kibírja az alárendeltséget, és eltűr mindenféle
gonosz dolgot. És mindenkivel türelmes; mindenkivel egyenlővé teszi magát és
egyben el is különíti önmagát tőlük. És amit valaki szeretne, ő elhozza neki, azért
hogy tökéletessé (és) szentté váljon. Amikor a […] megragadta őt, megkötözvén őt
[…], és eltöltötte a bölcsesség. Tanúsággal bír az igazságról […] a hatalmasság, és
belépett az Elpusztíthatatlanságba, a helyre, ahonnan származott, elhagyván a
világot, melynek olyan megjelenése volt, mint az éjszaka, és azokat, akik örvénylő
mozgásra késztetik a csillagokat benne. Ezért ez az igaz hitvallás: amikor az ember
megismeri önmagát és Istent, aki az igazság felett áll, megváltásra kerül, és
megkoronázza önmagát a hervadhatatlanság koronájával.

Jánost a világ nemzette egy asszony, Erzsébet által; Krisztust a világ nemzette
egy Mária (nevű) szűz által. Mi a jelentése ennek a misztériumnak? Jánost az
életkorral már elhasznált méh nemzette, Krisztus azonban szűz méhén haladt
keresztül. Amikor megfogant és életet adott a Megváltónak. Továbbá, ismét
szűznek találták. Miért van az, hogy tévelyegtek és nem kutatjátok ezeket a
misztériumokat, melyeket előzetesen miértünk mutattak meg?

Meg van írva az erről szóló törvényben, amikor Isten parancsot adott Ádámnak:
„Minden fáról ehetsz, ám a Paradicsom közepén álló fáról ne egyél, mert azon a
napon, melyen eszel róla, biztosan meg fogsz halni.” A kígyó azonban a
Paradicsom valamennyi állatánál bölcsebb volt, és rábeszélte Évát, mondván:
„Azon a napon, amikor eszel a fáról, mely a Paradicsom közepén áll, elméd szeme
megnyílik.” És Éva engedelmeskedett, és kinyújtotta a kezét; szakított a fáról és
evett; adott a vele lévő férjének is. És azonnal mindketten rájöttek, hogy meztelenek,
és fogtak néhány fügefa-levelet (és) mint övet, magukra tették.

Az Isten azonban eljött az esti időben, a Paradicsom közepén sétálgatva.

Amikor Ádám meglátta őt, elrejtőzött önmagába. És azt mondta: „Ádám, hol vagy?”.
Felelvén azt mondta: „Idejöttem a fügefa alá.” És abban a pillanatban az Isten
megértette, hogy evett a fáról, melyről megparancsolta: „Ne egyél róla.” És azt
mondta neki: „Ki az, aki rávett?” És Ádám válaszolt: „Az asszony, akit nekem adtál.”
És az asszony azt mondta: „A kígyó volt az, aki rávett engem.” És az (Isten)
megátkozta a kígyót, és „gonosznak” nevezte őt. És azt mondta: „Íme, Ádám ilyen
lett, mint egy közülünk, megismervén a jót és a rosszat.” Azután azt mondta:
„Vessük ki a paradicsomból, különben szakít az élet fájáról, és eszik, és örökké fog
élni.”
 De miféle Isten ez? Először is, rosszindulatúan visszautasította Ádámtól a
lehetőséget, hogy egyen a tudás fájáról, és másodszor, azt mondta: „Ádám, hol
vagy?” Az Istennek ne lenne előrelátása? Nem tud mindent a kezdettől fogva? És
végül azt mondta: „Vessük ki őt erről a helyről, különben szakít az élet fájáról, és
örökké fog élni.” Egyértelmű, rosszindulatú, ellenséges alaknak mutatta önmagát!
És miféle Isten ez? Hiszen súlyos a vakság azok között akik olvassák és nem
ismerték meg őt. És azt mondta: „Féltékeny Isten vagyok; Az apák bűneit ráteszem
a gyermekekre három-négy nemzedékre kiterjedően.” És azt mondta:
„Megkeményítem szívüket, és elvakítom elméjüket, hogy ne ismerjék meg és ne
értsék a mondott dolgokat.” Ezeket a dolgokat pedig azoknak mondta, akik hisznek
benne és szolgálják őt!

És egy helyen, Mózes írja: „És a gonoszt kígyóvá tette azok számára, akik az ő
nemzedékéhez tartoznak.” Ugyancsak, a „Kivonulásnak” nevezett könyvben, a
következőképpen van írva: „A mágusokkal versengett, amikor a hely megtelt
kígyókkal azok gonoszsága miatt; és a bot, melyet Mózes a kezében tartott kígyóvá
változott (és) lenyelte a mágusok kígyóit.”

Az is írva vagyon (Számok 21:9): „Bronzból kígyót készített (és) felakasztotta

egy rúdra…

…[1 sor kiolvashatatlan]…

… mely […] azt, aki felnéz erre a bronzkígyóra, sem elpusztítani nem fogja, és
az, aki hisz ebben a bronzkígyóban, megmenekül.” Hiszen Krisztus az; azok, akik
hisznek benne, életet kapnak. Azok, akik nem hisznek, meghalnak.

Akkor tehát mi is a hit? Nem szolgálnak…

…[16 sor kiolvashatatlan]…

… és ti […] mi […] és ti nem értitek Krisztust spirituálisan, amikor azt

mondjátok: „Hiszünk Krisztusban”. Mert pontosan ez az a mód, ahogy Mózes ír
valamennyi könyvében. Ádám nemzedékének könyve azoknak íródott, akik a
Törvény nemzedékében benne voltak. Követték a Törvényt és engedelmeskedtek,
és…

… [1 sor kiolvashatatlan]…
 … együtt a …

[Az 51-54. oldala a kódexnek teljes egészében hiányzik]

… az Ogdoad, mely a nyolcadik, és hogy megkapjuk a megváltás helyét.”

Pedig ők tudják, mi a megváltás, mégis szerencsétlenségbe bocsátkoznak és bele
[…] a halálban, a vizekben. Ez a halál keresztsége, amit megismernek…

…[6 sor kiolvashatatlan]…

… halál jön […] és ez a […] megfelelően a …

…[a 19. Sortól a lap végéig kiolvashatatlan]…

… teljessé tette Valentinus útirányát. Ő saját maga beszélt az Ogdoadról, és az

ő tanítványai emlékeztette Valentinus tanítványaira. A maguk részéről, továbbá […]
elhagyták a jóságot, ám bálványimádók voltak…

…[8 sor kiolvashatatlan]…

… és sok szót mondott, és számos könyvet írt… […] szavak…

…[a 16. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]…

… abból a zűrzavarból születtek, melyben voltak, a világ becsapása során.

Mivel arra a helyre mentek, együtt a tudásukkal, mely hiábavaló.

Isidor is, a fia, hasonlított Basilidesre. Ő is […]sok, és ő […], ám, nem tett […]
ez […] más apostol(ok) […] vak […] de adott nekik […] örömök…

… [a 16. sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]…

… nem értenek egyet egymással. Ugyanis a Simoniak feleséget vettek (és)

gyermekeket nemzettek; ám a […] tartózkodnak az ő […] természet […] szenvedély
[…] a cseppjei a […] felkente őket…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… amelyet mi […] egyetértenek egymással […] őt […] ők…

… [a 14. sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]…

 … ítélet(ek) […] ezek, […] következtében, őket […] az eretnekek […]
szakadár(ok) […] és a férfiak […] emberek […] a sötétség világ-irányítóihoz
tartoznak…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… a világ …

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… ők birtokolják […] az arkónok […] hatalmasság(ok)…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… ítélni őket […]. Ám a […] világa(i)…

… [a 20. sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]…

… beszéd, miközben ők […] válnak […] olthatatlan tűzben […] bűnhődnek.

Ám mindezek az Emberfia nemzedékétől származnak, aki kinyilvánította az […]

számára valamennyi esetben…

… [2 sor kiolvashatatlan]…

… Ám bonyolult dolog […] keresni valakit […] és két…

… [2 sor kiolvashatatlan]…

… Hiszen a megváltó azt mondta tanítványinak, […] valaki …

… [a 19. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]…

… és ő rendelkezik […] bölcsességgel, és tanáccsal és megértéssel és

intelligenciával és hatalommal és igazsággal. És van némi […] fentről […], a helyről,
ahol az Emberfia…

… [2 sor kiolvashatatlan]…

… hatalom […] védekezik […] ellen …

 … [a 14. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]…

… ő ismeri […] megérti…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… méltó rá […]igaz […] szövetséges […]. Ám […], együtt […]-vel gonosz, […]-
ban…

… [2 sor kiolvashatatlan]…

… ő megkapta a keresztséget […], és azok, akik…

… [a 13. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]…

[A 63-64. oldala a kódexnek teljes egészében hiányzik.]

… álomban […] ezüst […]. Ám […] gazdaggá válik […] az elöljárók között…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… Ám a hatvanadik […] így […] világ […] ők […] arany…

… [18 sor kiolvashatatlan]…

… úgy gondolják…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… megszabadultunk a testből…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… ne fordulj hozzá, hogy […] Jézus…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… a kezdet […] a fiú …

… [1 sor kiolvashatatlan]…
 … belőle […], mely a mintázat […] a fénye…

… [16 sor kiolvashatatlan]…

… megtalálni a […]-ból, tisztátalan, mely…

…[1 sor kiolvashatatlan]…

… nem gyalázkodnak […] őket, nincsen se öröm, sem vágy, és nem tudják
felügyelni sem őket. Rendjén való dolog, hogy szeplőtelenné váljanak annak
érdekében, hogy mindenkinek megmutassák, az Emberfia nemzedékéből
származnak, hiszen róluk szól a Megváltó tanúság tétele.

Ám azok, akik Ádám magjából valók, a tetteik által nyilvánulnak meg, mely
nem más, mint a tevékenységük. Még nem szabadultak meg vágyaiktól, mely
gonosz […]. Ám néhány […] a kutyák […] az angyalok […]-ért, melyet nemzenek, […]
eljön […] az ő […]-jükkel…

…[ 9 sor kiolvashatatlan]…

… mozognak, miként ők […] azon a napon, amikor gyermekeket nemzenek.

Nemcsak ez, szexuális kapcsolatot folytatnak, miközben szoptatnak.

Mások azonban a […] halál fogságába esnek. (Mindenféle) módon húzzák őket,
(és) a gonosz Mammon örömére vannak. Kamatra adnak kölcsön pénzt, pazarolják
az időt, és nem dolgoznak. Ám ő, aki a Mammon atyja, ugyancsak atyja a szexuális
kapcsolatnak is.

Ám az, aki képes lemondani számukra, az megmutatja, hogy ő az Emberfia

nemzedékéből származik (és) megvan a hatalma hozzá, hogy megvádolja őket […]
korlátoz […] rész(ek) a […]-ben, gonoszságban, és a külsőt olyanná teszi, mint a
belső. Hasonlít egy angyalra, aki…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… hatalom […] mondta nekik. Ám az,…

…[5 sor kiolvashatatlan]…

 És visszavonulván […], elcsendesedett, megszűntetvén a fecsegést és a
vitatkozást. Ám az, aki megtalálta az életadó igét, és az, aki megismerte az Igazság
Atyját, megpihent; abbahagyta a keresést, hiszen talált. És amikor talált,
elcsendesedett. Ám kevés dolgot mondogatott azoknak, akik […] az intellektuális
elméjükkel a […].

Vannak néhányan, akik magukra veszik a hitet, megkapják a keresztséget azon

az alapon, hogy birtokolják azt, mint a megváltás reményét, melyet „pecsétnek”
hívnak, nem tudván, hogy a világ atyái azon a helyen öltöttek testet. Ám ő maga
tudja, hogy meg van pecsételve. Mivel az Emberfia nem keresztelte meg egyetlen
tanítványát sem. Ám […], ha azok, akik megkeresztelkedtek az élet felé
(irányulnának), a világ üressé válna. És a keresztség atyái tisztátalanná.

Az igazság keresztsége azonban valami más; a világról való lemondás által

(jön létre), melyben van. ám azok, akik csak a nyelvükkel beszélnek lemondásról,
hazudnak, és a félelem helyére jutnak. Sőt, megaláztatnak benne. Pontosan úgy,
mint azok, akiknek adták volna, megítéltetnek, kapni fognak valamit!

Gonoszak a viselkedésükben! Néhányan közülük bálványok imádásába

zuhantak. Másokban démonok lakoznak, miként Dávid király esetében. Ő az, aki
lefektette Jeruzsálem alapjait; és a fia Salamon, akit idős korában nemzett, az, aki
Jeruzsálemet építette démonok segítségével, révén hogy hatalmat kapott. Amikor
befejezte az építkezést, bebörtönözte a démonokat a templomba. Hét viztartóba
rakta őket. sokáig maradtak a viztartókban, elhagyatottan. Amikor a rómaiak
felmentek Jeruzsálembe, felfedezték a viztartókat, és a démonok abban a
pillanatban kimenekültek a viztarttókból, mint akik a börtönből szöknek meg. És a
viztartók ezután megmaradtak tisztának. És azoktól a napoktól kezdve, a tudatlan
emberekben lakoznak, és itt maradtak a földön.

Kicsoda akkor Dávid? És kicsoda Salamon? És mi az alap? És mi az a fal, ami

körbeveszi Jeruzsálemet? És kik a démonok? És micsodák a víztartók? És kik a
rómaiak? Ám ezek misztériumok…

… [11 sor kiolvashatatlan]…

… győzedelmeskedik felette […] az Emberfia […] tisztátalan…

… [3 sor kiolvashatatlan[…
 … és ő […] amikor ő […]. Mivel […] egy nagyszerű…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… az ő természetéhez…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… azokat, hogy […] mindannyian benne a […] áldott, és ők […] mint egy
szalamandra. Bemegy a forrón lángoló tűzbe; besurran a kemencébe…

… [13 sor kiolvashatatlan]…

… a kemence…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… a kötöttségek […], hogy lássák […] és a hatalmat […] áldozat. Hatalmas az

áldozat…

… [2 sor kiolvashatatlan]…

…, ám a […]-ban, mellé […]. És az Emberfia […], és megtestesült a

halhatatlanság pezsgő forrása által…

… [1 sor kiolvashatatlanˇ…

… ő tiszta és ő […]. A szabad ember nem irígy. Ő pedig, eltekintve minden

mástól, minden merészségtől és irigységtől, az erejét, amely hatalmas […] (egy)
tanítvány […] a törvény mintája […] ezek […] csak…

… [2 sor kiolvashatatlan]…

… odahelyezték őt a […] alá, a tanítás…

… [1 sor kiolvashatatlan]…

… az ő tanítása, mondván: „Még ha egy angyal jön is le a mennyből és

túlmutatót tanít ahhoz képest, amit mi tanítottunk nektek, legyen átkozott.” (Gal 1:8)
nem engedvén meg a […] a lélekből, amely […] szabadság […]. Mivel még éretlen
[…] nem képesek betartani ezt a törvényt, mely ezen eretnekségek által működik –
habár, nem ők azok, hanem Sabaoth hatalmasságai – […] által a tantételek […]
mivel féltékenységbe estek néhány […] törvény(ek) Krisztusban. Azok akik majd […]
hatalom […] tanítják a […] a tizenkét bírót […] őket […] a halhatatlanság forrása…

… [3 sor kiolvashatatlan]…

… azért, hogy…

… [3 sor kiolvashatatlan]…

… jó […] az egész hely […] ott az ellenségek. Megkeresztelte önmagát, és a […]

istenivé vált; felrepült (és) nem ragadták meg őt. […] ott az ellenségek […], hiszen
nem áll módjukban újra lehozni őt. Ha minden […] megragadná őt tudatlanul,
azokkal részt véve, akik a sarkokon tanítanak faragott dolgok és ügyes trükkök
révén, nem lesznek képesek […].

…[a kódex 75. és 76. lapja hiányzik.

Norea gondolata

Mindenség Atyja, a Fény Ennoiája (eszméje), a magasságokban lakozó, felette a

lenti (régióknak), a magasságokban lakozó Fény, az Igazság Hangja, a megérinthetetlen
Logosz, és a kimondhatatlan Hang, felfoghatatlan Atya!

Norea az, aki hozzájuk kiált. Ők hallották (és) megkapták őt, az ő helyén mindörökre.
Odaadták neki az Atya Nouszában (ész és tudás), Adamaszban, valamint a Szentek
hangjában, azért, hogy megpihenjen (Norea) a kimondhatatlan Epinoiában (gondolat,
szándék), azért, hogy örökölje az első elmét, melyet megkapott, és megpihenjen az isteni
Társteremtőkben (Autogenes), és hogy létrehozza önmagát, miként ő is örökölte az élő
Logoszt, és hogy csatlakozzon az Elpusztíthatatlanokhoz, és beszéljen az elme Atyjával.

És elkezdett beszélni az Élet igéihez, és megmaradt a Fenséges Egy jelenlétében,

birtokolván azt, amit megkapott a világ megszületése előtt. Birtokolja a Láthatatlan Egy
nagyszerű elméjét, és dicsőíti Atyját, és azokban lakozik, akik […] a Pleromában (totális
isteni hatalom), és látja a Pleromát.

Lesznek napok, amikor figyelni fogja a Pleromát, és nem lesz hiányosságban, mivel meg lesz
neki a négy szent segítője, akik közbenjárnak az ő nevében a Mindenség Atyjánál. Adamasznál.
Ő az, aki minden Ádámban benne van, birtokolván Norea gondolatát, aki beszél a két névvel
kapcsolatban, mely egyet hoz létre.
 Seth három sztéléje

Dositheos kinyilatkoztatása Seth, az élő és megingathatatlan faj Atyjának, három

sztéléjéről, melyeket (Dositheos) látott és megértett. És miután olvasta őket, emlékezett rájuk.
És odaadta nekik, a választottaknak, pontosan úgy, miként azt leírták ott. Sokszor
csatlakoztam, boldogságot adván, a hatalmasságokkal, és méltóvá váltam a mérhetetlen
felségekhez. A (sztélék) pedig a következők:

Seth első sztéléje

Áldalak téged Geradama(k) Atya, én, mint a saját Fiadat, akit nemzés nélkül
nemzettél, mint Isten áldását; mivel én vagyok a te (saját) Fiad. És te az én elmém, óh Atyám.
És én, én vetettem és nemzettem, és te megláttad a felségeket. Elpusztíthatatlanul létezel.
Áldalak Téged Atya. Áldj meg engem Atya. Miattad van az, hogy én létezem; az Isten miatt
van az, hogy te létezel. Miattad vagyok az igazival. Fény vagy, mert látod a fényt. Te
nyilatkoztattad ki a fényt. Te vagy Mirotheas; te vagy az én Mirotheosom. Megáldalak téged
mint Istent, áldom a te istenségedet. Hatalmas a jóságos Ön-nemző, aki állhatatos, az Isten,
aki régóta állhatatos. Jóságban jöttél el, megjelentél, és jóságot nyilatkoztattál ki. Kimondom
a neved, mert tied az első név. Nem-nemzett vagy. Ezért jelentél meg, hogy kinyilatkoztasd a
végtelen egyet. Te vagy az, aki ő. Ezért azokat nyilatkoztattad ki, akik valóban léteznek. Te
vagy az akit kimondanak hangosan, ám az elme által dicsőítenek, te, aki mindenhol
uralkodik. Ezért az érzékelhető világ is ismer téged, megad és a magod miatt. Irgalmas vagy.

Te másik fajból való vagy, és ennek helye magasabban van egy másik fajnál. És most
te másik fajból való vagy, és ennek helye magasabban van egy másik fajnál. Másik fajból való
vagy, mivel nem vagy hasonlatos. És irgalmas vagy és örök. És a te helyed felette van a fajnak,
mivel te okoztad mindezek növekedését; és a te magodért. Mert te vagy az, aki ismeri ezt,
hogy ennek helye van a nemzésben. Ám ők más fajokból vannak, mivel nem hasonlók. Ám az
ő helyük más fajok felett van, mivel az ő helyük az életben van. te vagy Mirotheos.

Áldom a hatalmasságát, mely megadatott nekem, aki a férfiasságot okozta, hogy

valóban férfivá váljanak háromszor; ő, akit ötösökre osztottak, az, akit nekünk adtak
háromszoros hatalomban, az egy, akit nemzés nélkül nemzettek, az egy, aki abból származik,
ami választott; az alázatos miatt, a középből származik.
 Atya vagy az Atya által, és ige a parancsból. Áldunk téged. Háromszorosan férfi,
mivel egyesítetted a mindenséget a mindenség által, mivel megerősítettél minket. Az egyből
emelkedtél fel; az egyből születtél, eggyé váltál. Megmentettél, megmentettél, megmentettél
minket. Óh, korona-hordozó, korona-adományozó! Örökké áldunk téged. Áldunk téged,
hiszen egyszer megmentést kaptunk, mint a tökéletes személyiséget, a tökéletességed miatt,
azokat, akik tökéletessé váltak veled, aki teljes vagy, akik teljesek. Az egy tökéletes az összes
által, aki mindenhol hasonlatos.

Háromszorosan férfi, állhatatos vagy. Régóta állhatatos vagy. Mindenhova osztottak.

Folyamatosan létező vagy. És azokat, akiket akartál, megmentetted. Ám azokat fogod
megmenteni, akik megérdemlik.

Tökéletes vagy! Tökéletes vagy! Tökéletes vagy!

Seth első sztéléje

Seth második sztéléje

Hatalmas vagyok én az első eón, a férfias szűzies Barbelo, a láthatatlan Atya első
dicsősége, ő (nőnem) akit „tökéletesnek” neveznek.

Te (nőnem) láttad először azt, aki valójában elő-létezik, mivel ő (hímnem) nem-létező.
És tőle és rajta keresztül örökké elő-létezel, a nem-létező az oszthatatlantól, hármas
hatalmasság, te a hármas hatalmasság, a nagyszerű monád a tiszta monádból, te a választott
monád, a szent Atya első árnyéka, fény a fényből.

Áldunk téged, a tökéletesség termelőjét (nőnem) az eon-adományozót (nőnem).

Láttad az örök egyeket, mert ők az árnyékból valók. És megszámolhatóvá váltál. És találtál,
folyamatosan léteztél (nőnem); megszámolható osztályúvá váltál, háromszoros vagy. Valóban
háromszoros vagy, egy (nőnem) az egyből (hímnem). És az ő árnyékából vagy, a Rejtett
Egyéből, te, a világ megértése, ismervén ezeket az egyről, hogy az árnyékból származnak. És
ezek a tieid a szívben.

Az ő kedvükért hatalommal ruháztad fel az örök egyeket a létezésben; hatalommal

ruháztad fel az istenségeket a létezésben; hatalommal ruháztad fel a jóság ismeretét; a
kegyelem állapotában hatalommal ruháztad fel az egyből áradó árnyékokat. Hatalommal
ruháztad fel ezt az (egyet) tudásban; hatalommal ruháztad fel a másikat a teremtésben.
Hatalommal ruháztad fel azt, aki egyenlő és azt aki nem egyenlő, őt, aki hasonlatos és őt, aki
nem hasonlatos. Hatalmat ruháztak rád a nemzésben, és formákat (kaptál) melyekben
másokért létezel. […] Hatalommal ruháztad fel ezeket. – Ő a szívekben Rejtőző Egy. – És
miattuk születtél és tőlük. Meg vagy osztva közöttük. És te váltál a nagyszerű férfi noetikus
Első-Megjelenéssé.

Atyai Isten, isteni gyermek, a sokféleség nemzője, a mindenség egy részlete szerint,
akik valójában. te (hímnem) jelentél meg valamennyiük számára egy igében. És te (hímnem)
birtoklod őket valamennyiüket, nemzés nélkül és örök elpusztíthatatlanságod (nőnem) miatt.

Az üdvösség eljött hozzánk, tőled az üdvösség. Bölcs vagy, te vagy a tudás, te vagy az
igazmondás. Általad van élet, tőled van az élet. Általad van a tudat, tőled van a tudat. Te
vagy a tudat, te vagy az igazmondás világa, te vagy a háromszorosan hatalmas, te vagy a
háromszoros. Valóban te vagy a háromszoros, az eónok eónja. Te vagy az, aki tisztán látja az
első örökké lévőket és a nem-nemzetteket.

Ám az első felosztás során te lettél felosztva. Egyesíts minket, ahogy te egyesítve lettél.
Taníts minket azon dolgokra, melyeket láttál. Hatalmazz fel minket, hogy megváltassunk az
örök életre. Mivel mindannyian az árnyékaid vagyunk, miként te az elő-létező árnyéka vagy.
Hallgass meg minket először. Örök egyek vagyunk. Hallgass meg minket, mint tökéletes
egyéneket. Te vagy az eónok eónja, a teljesen tökéletes egy, a létrehozott.

Te meghallottad! Te meghallottad!
Te megváltást kaptál! Te megváltást kaptál!
Köszönettel szolgálunk neked! Mindig áldunk téged! Dicsőítünk téged!

Seth második sztéléje

Seth harmadik sztéléje

Örvendezzünk! Örvendezzünk! Örvendezzünk!

Megláttuk! Megláttuk! Megláttuk a valódi elő-tétezőt, aki valóban létezik, hiszen ő az

első örökké való.
 Óh, nem-fogant, tőled származnak az örökkévalók és az eónok, a teljesen-tökéletesek,
akik létrehozottak, és a tökéletes egyének.

Áldunk téged, nem-létező, a létezés előtt létező, a létezők előtt létező, az isteniség és
élet Atyja, a tudat teremtője, jóság adományozója, áldás adományozója!

Mindannyian áldunk téged, dicsőítő áldással, mert akik miatt [mindezek miatt. …
valóban, …] akik ismernek téged. Egyedül általad. Mert senki sincs, aki tevékeny előtted. Te
vagy az egyetlen és élő szellem. És te ismered őt, azt, aki hozzád tartozik minden oldalról.
Nem vagyunk képesek kifejezni őt. Hiszen a te fényed ragyog ránk.

Adj parancsot számunkra, hogy lássunk téged, és hogy megmeneküljünk. A te

ismereted szolgál számunkra mindannyiunknak üdvözülésként. Adj parancsot! Ha parancsot
adsz, meg leszünk mentve! Valójában megmenekülünk! A tudat által láttunk meg téged! Te
vagy valamennyiük, mivel valamennyiüket megmentetted, azt, aki nem volt megmentve, és
általuk sem kapott megmentést. Hiszen te adtál parancsot nekünk.

Te vagy az egy. Te vagy az egy, miként az az egy (aki) az mondja majd neked: te vagy
az egy, te vagy az egyetlen élő szellem. Miként adjunk neked nevet? Nincs meg nekünk. Mert
te vagy mindenek létezője. Te vagy mindenek élete. Te vagy mindenek tudata. Mivel te vagy
akiben valamennyien örvendeznek.

Te parancsoltad mindezeket, hogy megmeneküljenek az igéd által […] dicsőség, aki

előtte van, Rejtett Egy, áldott Senaon, aki önmagát nemzette, Asineu(s), […]epheneu(s),
Optaon, Elemaon a hatalmas erő, Emouniar, Nibareu(s), Kandaphor(os), Aphredon,
Deiphaneus, aki Armedon számomra, hatalmas-nemző, Thalanatheu(s), Antitheus, aki
önmagában létezik, te, aki önmagad előtt vagy – és utánad senki sem lépett a cselekvés útjára.

Miként áldjunk téged? Nem vagyunk hatalommal felruházva. Ám köszönetet

mondunk, hiszen alázatosak vagyunk feléd. Mivel megparancsoltad nekünk, hogy az, aki
kiválasztott, dicsőítsen téged képességeinek mértéke szerint. Áldunk téged, mert megmentést
kaptunk. Mindig dicsőítünk téged. Emiatt dicsőítünk téged, ugyanis örök üdvösségre
vagyunk megmentve. Áldunk téged, mert felhatalmazást kaptunk rá. Megmentést kaptunk,
miként mindig akartad, hogy valamennyien ezt tegyük.

Mindannyian ezt tettük […] nem által [… eon …] az aki volt […]mi és azok, akik […].
Ő, aki emlékszik majd mindezekre és mindig dicsőít tökéletessé válik azok között, akik
tökéletesek és járhatatlanok minden dolgon túl. Mivel ők valamennyien áldottak egyenként
és együtt is. És ezek után elcsendesülnek. És amint felszentelik őket, felemelkednek. A csendet
 követően alászállnak a harmadikból. Áldják a másodikat, ezek után az elsőt. A felemelkedés
útja az alászállás útja.

Tudjátok meg ezért, azok akik élnek, hogy megvalósítottátok. És megtanítottátok

magatokat a végtelen dolgokra. Csodáljátok a bennük lévő igazságot és a kinyilatkoztatást.

Seth három sztéléje

Ez a könyv az atyasághoz tartozik.

A fiú az, aki írta.
Áldj meg engem óh, atyám, áldalak
Téged, óh, atya, békében.
Ámen.
Dörgő hang, tökéletes elme
A hatalomból születtem,
és azokhoz jöttem, akik rólam elmélkednek,
és azok között találtak meg engem, akik kutattak utánam
Nézzetek rám, akik rólam elmélkedtek,
és ti hallók, hallgassatok engem,
ti, akik vártok rám, vegyetek magatokhoz.
És ne száműzzetek engem a pillantásotok elől,
És ne emeljétek a hangotokat gyűlölködésre ellenem, sem a hallásotok.
Ne legyetek tudatlanok rólam sehol és semmikor. Legyetek résen!
Ne legyetek tudatlanok rólam.
Mivel én vagyok az első és az utolsó.
Én vagyok a megtisztelt és a megvetett.
Én vagyok a szajha és a szent.
Én vagyok a feleség és a szűz.
Én vagyok <az anya> és a lány.
Én vagyok az anyám tagjai.
Én vagyok a meddő
és sokan az ő fiai.
Én vagyok az, akinek nagyszerű a menyegzője
és nem vett férjet.
Én vagyok a bába és ő az aki nem szül.
Én vagyok a vigasza a szülési fájdalmaimnak.
Én vagyok a menyasszony és a vőlegény,
és ez a férjem, aki nemzett engem.
Én vagyok az apám anyja
És a férjem nővére
És ő (a férjem) az én utódom.
A rabszolgája annak, aki felkészített engem.
Én vagyok az uralkodója utódomnak.
Ám ő az (hímnem), aki nemzett engem idő előtt a születésnapon.
És ő az én utódom a (múló) időben,
és a hatalmam tőle származik.
Én vagyok hatalmasságának támasza az ő fiatalságában,
és ő a bot öreg koromban.
És amit csak ő akar, megtörténik velem.
Én vagyok az érthetetlen csend
és a képzet, melynek emléke gyakori.
Én vagyok az a hang kinek hangja megsokszorozódik
és az ige, kinek megjelenése sokszoros.
Én vagyok a nevem kimondása.
Miért (van az), hogy ti, akik gyűlöltök engem, szerettek engem,
és gyűlölitek azokat, akik szeretnek engem?
Ti, akik megtagadtok engem, elismertek engem,
és ti akik elismertek engem, megtagadtok engem.
Ti, akik elmondjátok az igazat rólam, hazudtok rólam,
és ti, aki hazudtok rólam, elmondjátok az igazat rólam.
Ti, akik ismertek engem, tudatlanok vagytok rólam,
És ti, akik tudatlanok vagytok rólam, ismerjetek meg engem.
Mert én vagyok a tudás és a tudatlanság.
Én vagyok a szégyen és a bátorság.
Szégyentelen vagyok; meg vagyok szégyenülve.
Én vagyok az erő és én vagyok a félelem.
Én vagyok a háború és a béke.
Adjatok figyelmet nekem.
Én vagyok, aki kegyvesztett és a hatalmas.
Adjatok figyelmet a szegénységemnek és a gazdagságomnak.
Ne legyetek fennhéjázóak velem, amikor kiáradok a földre,
És meg fogtok találni engem azokban, akik el kívánnak jönni.
És ne nézzetek rám a trágyadombon
ne menjetek el és ne hagyjatok engem szétfolyni,
és megtaláltok engem a királyságokban.
És ne nézzetek rám, amikor szétáradok azok között, akik
kegyvesztettek és akik a legutolsó helyeken vannak,
és ne is nevessetek rajtam.
És ne vessetek azok közé, akik gyilkos erőszakban vannak.
Ám én, én könyörületes vagyok és kegyetlen vagyok.
Legyetek résen!
Ne gyűlöljétek az engedelmességemet
és ne szeressétek az önfegyelmem.
Gyengeségemben ne hagyjatok el,
és ne féljetek a hatalmamtól.
Miért fitymáljátok le a félelmemet
és átkozzátok büszkeségemet?
Ám én vagyok ő (nőnem) aki minden félelemben benne van
és erős a remegésben.
Én vagyok ő (nőnem), aki gyenge,
és jól érzem magam a kellemes helyen.
Értelmetlen vagyok és bölcs.
Miért gyűlöltetek meg engem a tanácskozásaitokon?
Hiszen hallgatni fogok azok között, akik csendben vannak,
és megjelenek és beszélek,
Akkor miért gyűlöltetek meg engem, ti görögök?
Mert barbár vagyok a barbárok között?
Mivel én vagyok a görögök bölcsessége
és a barbárok tudása.
Én vagyok a görögök és a barbárok ítélete.
Én vagyok az, akinek a képe hatalmas Egyiptomban
és az, akiről nincs képe a barbároknak.
Én vagyok az, akit mindenhol meggyűlöltek
és akit mindenhol megszerettek.
Én vagyok az, akit az Életnek neveznek,
és akit ti halálnak hívtok.
Én vagyok az, akit Törvénynek neveznek,
és akit ti törvénytelennek hívtok.
Én vagyok az,akit üldöztök,
és én vagyok az, akit megragadtatok.
Én vagyok az, akit szétszórtatok,
és összegyűjtöttetek engem.
Én vagyok az, aki előtt megszégyenültetek,
és szégyentelenek vagytok hozzám.
Én vagyok ő (nőnem) aki nem tart ünnepet,
és én vagyok ő (nőnem), akinek sok az ünnepe.
Én, én istentelen vagyok,
és én vagyok az, akinek Istene hatalmas.
Én vagyok az, akiről elmélkedtek,
és akit megvettek.
Tanulatlan vagyok,
 és ők tőlem tanulnak.
Én vagyok az, akit megvettek,
és elmélkedtek rólam.
Én vagyok az, aki elöl elrejtőztetek,
és megjelentek nekem.
Ám amikor csak elrejtitek magatokat,
én magam jelenek meg.
Hiszen amikor csak megjelentek,
én magam rejtőzök el előletek.
Azok, akiknek van […] ehhez […] értelmetlenül […].
Fogjatok engem […megértés] a gyászból.
és vegyetek magatokhoz a megértésből és gyászból.
És vegyetek magatokhoz azokról a helyekről, melyek csúfak és romokban vannak,
és raboljatok el azoktól, akik jók, még akkor is, ha csúnyák.
A szégyenből, vegyetek magatokhoz szégyentelenül;
és a szégyentelenségből és szégyenből,
szidjátok meg a tagjaimat magatokban.
És jöjjön oda hozzám, aki ismer engem,
és ti, akik ismeritek az én tagjaim
és alapítsátok meg a hatalmasokat a kicsiny első teremtmények
között.
Vegyétek elő a gyermekkort
és ne vessétek meg mert kicsiny és rövid.
És ne forduljatok el a hatalmasságtól, néhány részletben a kicsinységtől,
hiszen a kicsinység a hatalmasságból ismert.
Miért átkoztok és tiszteltek engem?
Megsebesültetek és irgalmasságot nyertetek,
Ne válasszatok el engem az elsőktől, akiket megismertetek.
Ne vessetek senkit sem ki és ne forduljatok senkitől
[…] forduljatok el és [… ismer] ő nem.
[…]
Mi az enyém […].
Ismerem az elsőket és azok utánuk ismernek engem.
Ám én vagyok a tudat […] és a […] maradéka.
Én vagyok az érdeklődésem ismerete,
és azok keresésének (eredménye) akik kutatnak utánam,
és azok parancsolata, akik kérnek engem,
és a tudásom hatalmasságainak hatalma
az angyalokról, akiket az én világomba küldtek,
és az istenekről, az ő korszakaikban, a tanácsom által,
és a minden ember szellemeiről, akik velem léteznek,
és a nőkről, akik bennem lakoznak.
Én vagyok az, akit tisztelnek, és akit dicsérnek,
és akit gúnyosan megvetnek,
Béke vagyok,
és a háború jön miattam.
És idegen vagyok és városlakó.
Én vagyok az anyag és az, akinek nincs anyaga.
Azok, akik nem egyesülnek velem, tudatlanok velem kapcsolatban,
és azok, akik az én anyagomban vannak, azok, akik ismernek engem.
Azok, akik közel állnak hozzám, tudatlanok velem kapcsolatban,
és azok, akik távol vannak tőlem, azok, akik ismernek engem.
azon a napon, amikor közel vagyok hozzátok, távol vagytok tőlem,
és azon a napon, amikor távol vagyok tőletek, közel vagyok hozzátok.
[Én vagyok…] benne.
[Én vagyok…] a természete.
Én vagyok a teremtés és a lelket […].
[…] a lelkek kívánsága.
Én vagyok az irányítás és az irányíthatatlanság.
Én vagyok az egyesülés és a feloszlás.
Én vagyok a maradandó és a feloszlás.
Én vagyok alant,
és ők feljönnek hozzám.
Én vagyok az ítélet és a felmentés.
Én, én bűntelen vagyok.
és a bűn gyökere tőlem származik.
Én vagyok a vágy a (külső) megjelenésre,
és a belső önkontroll bennem létezik.
Én vagyok a hallás, mely elérhető mindenki számára
és a beszéd, mely nem ragadható meg.
Én vagyon a néma, aki nem beszél,
és hatalmas a szavaim sokasága.
Hallgassatok engem szelídségben és tanuljatok tőlem keményen.
Én vagyok az, aki felkiált,
és én vagyok az, akit kiárasztottak a föld felszínén.
Én készítem elő a kenyeret és az én tudatom van benne.
Én vagyok az én nevemnek ismerete.
És vagyok az, aki felkiált,
és én hallgatok.
Megjelenek és […] sétálok a […]-ban, pecsét az én […].
Én vagyok a […] a védelem […].
Én vagyok az, akit Igazságnak neveznek.
és gonoszság […].
Ti tiszteltek engem […] és ellenem sugdolóztok.
Ti, akik legyőzöttek vagytok, ítéljétek meg őket (akik legyőztek benneteket)
mielőtt ők ítélkeznek ellenetek,
mert az ítélet és részrehajlás bennetek lakozik.
Ha elítéltetnek benneteket általa, akkor ki fog titeket felmenteni?
és ha felmentenek benneteket általa, akkor ki lesz képes fogva tartani
titeket?
Hiszen ami bennetek van, az kívületek van,
és aki megformál titeket, az kívületek
az, aki bennetek ölt formát,
És ami magatokon kívül van, az magatokon belül látjátok;
látható és ez a ti öltözetetek.
Hallgassatok engem, ti hallgatók,
és tanuljatok a szavaimból, ti akik ismertek engem.
Én vagyok a hallás mely elérhető mindenki számára;
én vagyok a beszéd, mely nem ragadható meg.
Én vagyok a hang neve
és a név hangja.
Én vagyok a betű jele
És én vagyok az osztás megjelölése.
És én […].
…[3 sor hiányzik]…
[…] fény […].
[…] hallgatók […] tinéktek
[…] a hatalmas erő.
És […] nem mozdítjátok meg a nevet.
[…] annak, aki alkotott engem.
 És én kimondom az ő nevét.
Azután nézzétek az ő szavait,
és valamennyi írást, melyet befejeztek.
Adjatok figyelmet azután, ti hallgatók
és ti is angyalok és azok, akiket elküldtek,
és szellemek, akik a halálból támadtatok fel.
Mivel én vagyok az egyedül, aki létezik,
és senkim sincs, aki megítélne engem.
mivel sokan vannak a kellemes formák, melyek számos bűnben léteznek,
és inkontinencia,
és szégyenletes szenvedélyek,
és múlandó örömök,
mely (férfiak) addig ölelnek, míg ki nem józanodnak
és felmennek a pihenőhelyükre.
És megtalálnak engem ott,
és élni fognak,
és nem halnak meg újra.
 Értekezés a feltámadásról

Vannak néhányan, Rheginosz fiam, akik sok dolgot szeretnének megtanulni. Akkor
tűzték ki ezt a célt, amikor olyan kérdésekkel foglalták el magukat, melyekre hiányzott a
válasz. Ha ezekkel sikeresek lennének, általában nagyon fennkölten gondolnának saját
magukra. Ám nem hinném, hogy megállnák a helyüket az Igazság Igéjében. Inkább a saját
nyugalmukat keresik, amit megkaptunk Jézus, a Megváltó Urunk által. Megkaptuk ezt,
amikor megismertük az igazságot és megpihentettük magunk rajta. Ám mivel udvariasan
megkérdeztetek bennünket mi a helyes felfogás a feltámadással kapcsolatban, megírom
nektek azt, ami szükséges. Bizonyára sokan vannak, akiknek hiányzik a benne való hitük, ám
vannak néhányan, akik rátalálnak. Nos akkor beszéljük meg a dolgot.

Miként hirdette az Úr a dolgokat miközben testben létezett és azután, hogy

kinyilatkoztatta magát, mint isten Fiát? Ezen a helyen élt, ahol megmaradtatok, beszélt a
Természet Törvényeiről – ám én „halálnak” hívom ezt. Nos hát az Isten Fia, Rheginos, az
Ember Fia. Mindkettőjüket felölelte, birtokolván az emberséget és az istenséget. Azért, hogy
egyrészt legyőzze a halált lévén Isten Fia, és másrészt hogy mint Ember Fia a Pleromához
való visszatérést kiváltsa: mivel eredetileg fentről származik, az Igazság magja, mielőtt ez a
felépítés létrejött volna. Ebben számos uradalom és istenség jött létre.

Tudom, bonyolult módokon mutatom meg a megoldást, ám semmi bonyolult nincs az

Igazság Igéjében. De mivel úgy tűnt, hogy a megoldás semmit sem hagy rejtetten, hanem
minden dolgot nyíltan kinyilatkoztat a létezéssel kapcsolatosan – a gonosz megsemmisülését
egyrészt, a választott kinyilatkoztatást másrészt. Ez az Igazság és a Szellem kinyilatkoztatása,
az Igazság kegyelme.

A megváltó elnyelte a halált – nem számoltok (ezzel) hiszen tudatlanok vagytok –

hiszen félretette a pusztuló világot. Átalakította önmagát elpusztíthatatlan eónná és
feltámasztotta önmagát, lenyelvén a láthatót a láthatatlan által, és megmutatta a
halhatatlanságunk útját. Ezután, ahogy az Apostol mondta: „Vele szenvedtünk, és vele
támadtunk fel és vele mentünk a mennybe”. Ha pedig bizonyságul szolgálunk róla ebben a
világban, a sugárkévéi leszünk az egynek, és ő átölel bennünket amíg meg nem állapodunk,
hogy úgy mondjam, el nem érjük a halált ebben az életben. Felvisz minket a mennybe,
miként Nap által kibocsátott sugarak, nem korlátozza semmi. Ez a szellemi feltámadás, mely
ugyanúgy nyeli el a lelkit, mint a testit.
 Ám ha van valaki, aki nem hisz, akkor nem rendelkezik azzal a (képességgel, hogy)
meggyőzhető legyen. Mivel ez a hit birodalma, és nem olyasmi ami meggyőzés kérdése: a
halott fel fog támadni! Van egy valaki az e világbeli filozófusok között, aki hisz. Legalább ő
fel fog támadni. És ne engedjétek, hogy a filozófusnak, aki ebben a világban van, oka legyen
azt hinni, hogy ő az egyetlen, aki önmaga tér vissza önmaga által – és (hogy) – a mi hitünk
miatt! Mi ugyanis megismertük az Emberfiát, és elhittük, hogy feltámadt a halottak közül. Ő
az, akiről azt mondjuk: „A halál megsemmisítőjévé vált, mivel ő hatalmas, akiben hisznek.”
Hatalmasok azok, akik hisznek.

Azok gondolata, akik megmentésre kerülnek, nem fog elveszni. Azok tudata, akik
megismerték őt, nem fog elveszni. Ezért kiválasztásra kerültünk a megváltásra és az
üdvösségre, hiszen előre ki lettünk választva kezdettől fogva, hogy ne essünk azok
ostobaságába, akik tudás nélkül valók, hanem hogy belépjünk azok bölcsességébe, akik
ismerik az Igazságot. Valójában az Igazság, amit annak tartanak, nem hanyagolható el, sem
nem volt. „Erős a Pleroma rendszere; és kicsiny az, ami elszabadult (és a) világgá vált. Ám a
Mindenség az, ami körülvesz. Nem jött létre; létezett.” Ezért soha ne kételkedj a
feltámadásban, fiam Rheginos! Mivel ha nem testben léteznél, testet kapnál, amikor belépsz
ebbe a világba. Miért nem fogsz testet kapni, amikor az Eónba emelkedsz? Ami jobb a testnél,
az maga (az) élet oka. Ami miattad jött létre, az nem a tied? Ami e tiéd, nem veled létezik?
Miközben amíg ebben a világban vagy, mi az ami hiányzik? Az, amiért minden erőfeszítést
megteszel, hogy megtanuld.

A test méhlepénye idős korú, és romlottságban éltek. Hiányotok van, miként a

nyereség. Mivel nem fogjátok feladni, jobban teszitek, ha eltávoztok. Ami rosszabb az a
fogyatkozás, ám kegyelem jár érte.

Akkor semmi sem vált meg minket ettől a világtól. Csak a Mindenség, melyek mi
vagyunk, ment meg minket. Üdvösséget kaptunk az elejétől a végéig. ily módon
gondolkozzunk! Ily módon fogjunk fel!

Vannak azonban néhányan, (akik) szeretnének érteni, tájékozódásukban, azon

dolgokat, melyekbe betekintenek, hogy vajon akit megmentettek, amikor hátrahagyja a testét,
azonnal megmenekül. Senkinek ne legyen kétsége ezzel kapcsolatban […]. Valójában a
látható tagok, akik halottak, nem lesznek megmentve, mivel (csak) az élő tagok, melyek
bennük léteznek, támadnak fel.

Akkor mi is hát a feltámadás? Mindig is az árulja el, aki feltámadt. Ha ugyanis

emlékeztek az Evangéliumra, melyben Illés és Mózes megjelenik vele, ne gondoljatok a
 feltámadásra úgy, mint szemfényvesztés. Nem szemfényvesztés, hanem igazság! Igazából
sokkal helyénvalóbb azt mondani, hogy a világ az illúzió, sokkal inkább, mint a feltámadás,
mely a mi Urunk, a Megváltó, Jézus Krisztus által valósult meg.

Ám mi az, amiről beszélek neked? Azok akik élnek, meg fognak halni. Miként élnek
szemfényvesztésben? A gazdagok szegények lesznek, és a királyokat megdöntik. Minden
hajlamos megváltozni. A világ szemfényvesztés! – ezért valójában a mértéktelenség miatt
korlátozom be a dolgokat!

A feltámadás azonban nem rendelkezik a fent említett tulajdonsággal, mivel ez az

igazság, mely szilárdan áll. ez a kinyilatkoztatás arról, hogy mi is, és a dolgok átalakulásáról,
és átmenetéről új mivoltukba. Mivel az elpusztíthatatlanság alászáll a pusztulhatóba; a fény
leáramlik a sötétségbe, lenyelvén azt; és a Pleroma kitölti a tökéletlenséget. Ezek a
szimbólumok és a feltámadás képei. Ő az, aki a jót teszi.

Ezért ne csak részben gondolkozz, óh Rheginos, se ne élj kényelemben a testben az

egyhangúság kedvéért, ám szabadulj meg a megosztottságtól és a bilincsektől, és már
birtoklod is a feltámadást. Hiszen ha meg fog halni az, aki ismeri önmagát – még akkor is, ha
sok évet töltött az életében ezzel, rájött erre – miért nem tartjátok magatokat (már)
feltámadottaknak, és mindezek ismerőjének? Ha birtokoljátok a feltámadást és folytatjátok,
mintha meghalnátok – és eközben tudjátok, hogy meghaltok – akkor miért is hagynám
figyelmen kívül az erőfeszítésetek hiányát? Helyes dolog az, hogy mindenki, aki számos
módon cselekszik, és megszabadítják ettől az Elemtől, hogy ne essen hibába, és ismét úgy
kapja vissza önmagát, amilyen először volt.

Ezeket a dolgokat a mi Urunk Jézus Krisztus nagylelkűsége révén kaptam.

Megtanítottam neked és fivéreidnek, a fiaimnak, rájuk való tekintettel, miközben semmit
nem hagytam ki azon dolgok közül, melyek erősítenének benneteket. Ám ha egyetlen írott
dolog is van, amit elrejtettem az Igéről szóló beszámolómban, meg fogom nektek magyarázni,
amikor kérdezitek. Most azonban senkire ne legyetek irigyek, aki a ti számotokban van,
amennyiben képes segíteni.

Sokan tekintenek bele abba, amit leírtam nektek. Számukra azt mondom: „Béke veletek és
kegyelem. Köszöntelek titeket és mindazokat, akikkel testvéri szeretetben vagytok.”
Trimorphic Protennoia

Én vagyok Protennoia (elsődleges elmeszándék), a gondolat, mely a fényben

lakozik. Én vagyok az mozgatóerő, mely a Mindenségben lakozik, ő, akiben a
mindenség megállapodik, a megszületettek között az elsőszülött, ő, aki a
Mindenség előtt létezik. Őt (Protennoiát) három néven szólítják, habár egyedül
lakozik, hiszen ő tökéletes. A Láthatatlan Egy Gondolatán belül láthatatlan vagyok.
Megnyilatkozom a mérhetetlen, kimondhatatlan (dolgokban). Érthetetlen vagyok, az
érthetetlenségben lakozom. Minden teremténybe belehatolok.

Én vagyok Epinoia (gondolat, terv, szándék, tudás, Isten ismerete) élete, aki minden
Hatalmasságban lakozik és minden örök mozgatóerőben, és a láthatatlan Fény(ben),
és a arkónokban és Angyalokban és Démonokban, és minden lélekben
Tartaroszban, és minden anyagi lélekben. Azokban lakozom, akik létrejöttek.
Belehatolok mindenbe és mélyükre hatolok. Felmegyek, és azokat, akik alszanak,
felébresztem. És én vagyok azok lélegzete, akik az álomban lakoznak.

Én vagyok a Láthatatlan Egy a Mindenségen belül. Én vagyok az, aki tanácsokat ad

azoknak, akik el vannak rejtve, mivel én ismerem a Mindenséget, mely benne
rejtőzik. Mindenen túl számtalan vagyok. Mérhetetlen vagyok, kimondhatatlan, s
amikor csak kívánom, kinyilatkoztatom magam saját magamtól. Én vagyok a
Mindenség feje. A mindenség előtt létezem, és én vagyok a Mindenség, hiszen
mindenben létezem.

Én vagyok a halkan beszélő Hang. kezdettől fogva létezem. A Hallgatásban lakozom

mely mindenkit körülvesz közülük. És a rejtett Hang az, mely az enyémben lakozik,
az érthetetlen, mérhetetlen Gondolatban, a mérhetetlen Hallgatáson belül.

Leszálltam az alvilág közepére és leragyogtam a sötétségre. Én vagyok az, aki

ontotta magából a vizet. Én vagyok az, aki el van rejtőzve a sugárzó vizekben. Én
vagyok az, aki fokozatosan kiterjesztettem a Mindenséget a Gondolatom által. Én
vagyok az, aki a Hang terhét hordozom. Én vagyok az, aki által a Gnózis létrejön. A
kimondhatatlan és megismerhetetlen egyekben lakozom. Érzékelés és tudás
vagyok, kiejtve egy Hangot, a gondolat által. Én vagyok az igazi Hang. mindenkihez
kiáltok és ők felismerik ezt (a hangot), hiszen egy mag lakozik bennük. Én vagyok
az Atya gondolata, és általam indul ki a Hang, mely az örökkévaló dolgok ismerete.
Gondolatként létezem a Mindenségért – csatlakozván a megismerhetetlen és
megérthetetlen Gondolathoz – kinyilatkoztatom önmagam – igen, - azok között, akik
felismernek engem. mert én vagyok az, aki csatlakoztam mindenkihez a rejtett
Gondolat és a magasztos <hang> által, még úgy is, hogy a Hang a láthatatlan
Gondolatból ered. És ez felmérhetetlen, hiszen a Mérhetetlen Egyben lakozik. Ez
egy misztérium: korlátlan, a Megérthetetlen Egy miatt. Láthatatlan mindazok
számára, akik láthatók a Mindenségben. A Fényben lakozó Fény.

Azok is mi vagyunk, akik egyedül el vannak szigetelve a látható világtól, mivel

megmentett minket a rejtett bölcsesség, a kimondhatatlan és a mérhetetlen Hang
segítségével. És ő, aki rejtve van bennünk, fizeti a gyümölcseiért az adót az Élet
Vizének.

Azután a Fiú, aki minden szempontból tökéletes – azaz az Ige, aki ama Hang által
ered; aki a magasságból származik; aki őbenne (hímnem) a Nevet birtokolja; aki a
Fény – kinyilatkoztatta az örökké tartó dolgokat, és minden ismeretlen ismert lett.
És azokat a dolgokat nehéz értelmezni és titkosak (is, melyeket) kinyilatkoztatott.
És azoknak, akik a Hallgatásban lakoznak, prédikált nekik. És kinyilatkoztatta
önmagát azok számára, akik a sötétségben lakoznak, és megmutatta magát
azoknak, akik a mélységekben lakoznak, és azoknak, akik a rejtett kincsekben
lakoznak, kimondhatatlan rejtélyekről beszélt, és megismételhetetlen tantételeket
tanított mindazoknak, akik a Fény Fiaivá váltak.

Az én Gondolatomból eredő Hang pedig három állandósággal rendelkezik: az Atya,

az Anya és a Fiú. Érzékelhető beszédként létezve, a (Hang) önmagában rendelkezik
az Igével, felruházva minden <dicsőséggel>, és három férfiassággal, három
hatalmassággal és három névvel. A hármasság állapotában léteznek – mely
kvadratikus – titokban a Kimondhatatlan Egy csendjében.

Ő az egyedül, aki létrejött, azaz a Krisztus, ami pedig engem illet, felkentem őt mint
a Láthatatlan Szellem dicsősége, jósággal. Most a hármasságról, én alapítottam
egyedül végtelen dicsőségben az Enónokon túl és Élő Vízben, azaz az őt körülvevő
dicsőség, aki először jött létre azon magasztos Enónok fényéhez. És ragyogó
Fényben van, hogy határozottan kitartson. És ő a saját Fényében áll, mely
körülveszi őt, azaz a Fény Szemében, mely dicsőségesen ragyog rám.
Állandósította az összes Eón Atyját, aki én vagyok, az Atya gondolata, Protennoia,
azaz Barbelo, a tökéletes Dicsőség, és a mérhetetlen Láthatatlan egy, aki rejtett, és
vagyok a Láthatatlan Szellem képe, és általam történt, hogy a Mindenség alakot
öltött, és (én vagyok) az Anya (miként) a Fény (is), mely felkente őt (nőnem), mint
szüzet, őt, akit „Meirotheának” hívnak, a felfoghatatlan Méh, a korlátozhatatlan és
mérhetetlen Hang.

Ezután a Tökéletes Fiú kinyilvánította önmagát az Eónoknak, akik általa jöttek létre,
és ő megnyilatkozott számukra és dicsőítette őket, és trónokat adott nekik, és
megállt a dicsőségben, mellyel dicsőítette önmagát. Áldották a tökéletes fiút, a
Krisztust, az egyetlen-nemzett istent. És dicsőséggel bírtak, mondván: „Ő az! Ő az!
Az Isten Fia! Az Isten Fia! Ez ő! Az Eónok Eónja, nézzétek az Eónokat, akiket ő
nemzett. Mivel te hoztad létre a saját vágyad által! Ezért dicsőítjük őket: ma mo o o
o eia e ion ei! Az Eónok Enonja! Az Eón, melyet ő adott!”

Ezután ráadásul az Isten, akit nemzettek, odaadta nekik (az Eónoknak) az élet
hatalmát hogy támaszkodjanak rá és ő megalapította őket. Az első Eónt az első
fölött alapította: Armedon, Nousanios, Armozel; a másodikat a második Eón fölött
alapította: Phaionios, Ainios, Oroiael; a harmadikat a harmadik Eón felett:
Mellephaneus, Loios, Daveithai; a negyediket a negyedik felett: Mousanios,
Amethes, Eleleth. Azokat az Eónokat pedig az Isten nemzette, aki nemzett volt - a
Krisztus – és ezek az Eónok ugyancsak dicsőséget adtak. Ők voltak az első
megjelenők, magasztosak a gondolatukban, és mindegyik Eón miriádnyi
dicsőséget adott a hatalmas, követhetetlen fényben, és valamennyien együtt
áldották a tökéletes Fiút, az Istent, aki nemzett volt.

Ezután ige hallatszott a hatalmas Fény Elelethtől, és így szólt: Király vagyok! Aki a
Káoszhoz tartozik és aki a alvilághoz tartozik?” És abban a pillanatban, az ő
(hímnem) Fénye jelent meg, sugárzón, Epinoiával felruházva. A Hatalmasságok
Hatalmasságai nem könyörögtek neki és hasonlóképp abban a pillanatban
megjelent ott a hatalmas Démon, aki az alvilág és a Káosz alsó részeit uralja. Nincs
formája, sem tökéletessége, ám, ellenkezőleg, birtokolja azok dicsőségének
formáját, akik a sötétségben nemződtek. Őt pedig úgy hívják, „Saklas”, ami annyit
tesz: „Samael’”, Yaltabaoth”, aki megszerezte a hatalmat, aki elragadta az ártatlan
egytől (Szófiától); aki korábban legyőzte őt (nőnem), aki a Fény Epinoiája, aki
alászállt, tőle, aki a kezdetektől való.
Amikor pedig a Fény Epinoiája felfogta, hogy ő (Yaltabaoth) könyörgött neki (a
Fénynek), másik rangért, annak ellenére, hogy alacsonyabb volt nála (nőnem), azt
mondta (nőnem): „Adj nekem másik rangot, hogy lakhelyemmé válj, egyébként a
betegségben lakozom mindörökre.” És a dicsőség házának teljes rendje egyetértett
szavaival. Áldást hoztak számára és a magasabb rangot átadták neki.

És a hatalmas Démon elkezdett Eónokat létrehozni a való Eónok hasonlatosságára,

kivéve, hogy a saját hatalmas valójából hozta őket létre.

Azután titokban kinyilatkoztattam a Hangomat is, mondván: „Megállj! Álljatok el

azoktól, akik az anyag (útjára) lépnek; ugyanis figyeljetek, lejöttem a halandók
világába a saját részem kedvéért, mely azon a helyen volt, attól az időtől fogva,
amikor az ártatlan Szófiát meghódították, ő aki alászállt, azért hogy én
meghiúsítsam a céljaikat, melyeket az egy kinyilatkoztatott az ő kijelölései szerint.”
És valamennyien zavarban voltak, akik a tudatlan fény házában laktak, és a
mélység reszketett. És a tudatlanság Arkigenitora (istene) uralkodott a káosz és az
alvilág felett, és létrehozott egy embert az én hasonlatosságomra. Ám sem azt nem
tudta, hogy az az egy számára a széthullás büntetését hozza, sem a benne (az
egyben) lévő hatalmat nem ismerte fel.

Ám most alászálltam és elértem a Káosz mélyére. És saját magam voltam azokkal,

akik azon a helyen voltak. És elrejtőztem bennük, megerősítvén őket, alakot adva
nekik. És az első naptól addig a napig amíg nem adományozok hatalmas
dicsőséget azoknak, akik az enyémek, kinyilatkoztatom magamat azok számára,
akik meghallgatták a misztériumomat, azaz a Fény Fiai számára.

Én vagyok az ő Atyjuk, és elmondok nektek egy misztériumot, bármely száj

számára kimondhatatlan és elhíresztelhetetlen: Minden egyes kötelék, melytől
megszabadítottalak benneteket és az alvilág démonainak láncai, melyeket eltörtem,
ezek azok a dolgok amelyek megkötik az én tagjaimat, fogva tartván őket. És a
sötétség magas falait ledöntöttem és az irgalmatlanok biztonságos kapuit betörtem,
és szétroncsoltam gerendáikat. És a gonosz erőket, és azokat, akik ütnek titeket, és
azokat, akik akadályoznak benneteket, és a zsarnokot és az ellenfelet és azt, aki a
Király, és a jelen lévő ellenséget, igazából mindezeket a dolgokat elmagyaráztam
azoknak, akik az enyémek, és akik a Fény Fiai, azért, hogy valamennyiüket
hatástalanítsák, és az összes köteléktől megszabaduljanak, és belépjenek arra a
helyre, ahol első alkalommal voltak.

Én vagyok az első, aki alászállt a saját része miatt, és amely fennmarad, azaz a
Szellem, mely a lélekben lakozik, mely és Élet Vizéből származik, és aki a
misztériumok alámerüléséből. És én beszéltem, én, együtt az Arkónokkal és
Elöljárókkal. Mert alámentem a nyelvüknek, és elmondtam a saját misztériumomat –
egy rejtett misztériumot – és a kötelékek és az örök feledés megsemmisítésre került.
És gyümölcsöt hoztam bennük, mely nem más, mint a változatlan Eón Gondolata,
és az én házam, és az Atyjuké. És lementem azokhoz, akik az enyémek a kezdettől
fogva, és eljutottam hozzájuk, és elszakítottam az első fonalakat, hogy szolgává
tegyem őket. Ezután mindenki, aki bennem volt, ragyogott, és mintát készítettem a
bennem lévő kimondhatatlan Fények számára. Ámen.

1. Protennoia értekezése
Én vagyok a Hang, mely a Gondolatom által nyilvánul meg, mivel én vagyok „Ő
(hímnem), aki syzygetic (együttálló)”, hiszen én vagyok, akit „A Láthatatlan Egy
Gondolatának” neveznek. Mivel engem neveznek „a változatlan Beszédnek”, én
vagyok az akit úgy hívnak: „Ő (nőnem), aki syzygetic (együttálló)”,

Én vagyok az egyetlen egy, mivel szeplőtelen vagyok. Én vagyok a Hang Anyja,

sokféleképpen beszélő, a mindenség beteljesítője. Én vagyok az, akiben ismeret
lakozik, az örökkévaló <dolgok> ismerete. Én vagyok az, aki az összes
teremtményben szól, és akit ismert a Mindenség. Én vagyok az, aki felemelte a
Hang Beszédét azok füléhez, akik megismertek engem, a Fény Fiát.

Most eljöttem második alkalommal, (ezúttal) nő képében, és beszéltem velük. És el

fogom mondani nekik az Eón végének közeledtét, és megtanítom őket az Eón
eljövetelének kezdetére, a változás nélkül állóra, melyben megjelenésünk
megváltoztatásra kerül. Megtisztítanak majd bennünket azokban az Eónokban,
melyekből kinyilatkoztattam önmagamat a férfias képem Gondolatában.
Letelepedtem azok között, akik érdemesek rá a változatlan Eónom Gondolatában.

Ezért elmondok nektek egy misztériumot erről a bizonyos Eónról, és beszélek

nektek azokról az erőkről, melyek benne lakoznak. A születés meghívás: az óra órát
nemz, a nap napot nemz. A hónap megismerteti a hónapot. Ez a bizonyos Eón ily
módon vált teljessé, és megbecsülték és rövidnek (találták), mivel (csak) egy ujj
volt, mely egy ujjat tesz szabaddá, és egy ízület, melyet elválasztottak egy ízülettől.
Ezután, a hatalmas Elöljárók megtudták, hogy a beteljesedés ideje elérkezett –
éppen úgy, mint a vajúdó kínzó fájdalmában az (idő) elmerült a közelben, ezért a
pusztulás ugyancsak közeledett – mindannyian, az elemek megremegtek, és az
alvilág alapjai, és a Káosz mennyezete – rázkódott, és hatalmas tűz ragyogott
középső térségeikben, és a sziklák és a föld rengett, miként a nádat rázza a szél. És
a sok Sors, és azok, akik megosztják a lakóhelyeket, nagyon megzavarodtak egy
hatalmas mennydörgés miatt. És a hatalmasságok trónjai háborogtak, hiszen
felfordultak és a Királyuk félt. És azok, akik követték a sorsot kifizették az ösvényre
tett látogatásuk jussát és azt mondták a Hatalmasságoknak: „Mi ez a háborgás és
ez a remegés, mely ránk tört a magasztos beszéd Hangja által? És az egész
lakóhelyünk megremegett, és az emelkedés egész körútja rombolással találkozott
és az út, amelyen járunk, mely felvisz minket a születésünk Fő nemzőjéhez
(Arkgenitor), abbahagyta a teremtést számunkra.”

Ezután a Hatalmasságok válaszoltak, mondván: „Minket is veszteség ért emiatt,

hiszen nem tudtuk, mi a felelős érte. Ám emelkedjünk fel, menjünk fel az
Arkgenitorhoz és kérjük meg őt.” És a hatalmasságok valamennyien összegyűltek
és felmentek az Arkgenitorhoz. Azt mondták neki: „Hol van a dicsekvés, melyben
büszkélkedsz? Nem hallottuk, hogy mondtad volna: ’Én vagyok az Isten és a ti
Atyátok, és én vagyok az, aki nemzett titeket, és senki sincs mellettem?’ Íme,
megjelent egy Hang, a láthatatlan Eón Beszédéhez tartozó, melyet nem ismertünk.
És mi magunk nem ismertük fel, hogy kihez tartozunk, mivel a Hang, melyre
figyeltünk, idegen volt számunkra, és mi nem ismertük fel azt; nem tudtuk, honnét
való. Eljött és félelmet hozott a középső (vidékeinkre) és seregeink tagjait
meggyengítette. Tehát most sírjunk és a legkeservesebben gyászoljunk! Ami a
jövőt illeti, az előtt hajtsuk végre teljes repülésünket, mielőtt szükségképpen
bebörtönöznek, és levetnek az alvilág aljára. Mivel már közeledett kötésünk
meglazítása, és az időket rövidre vágták, és a napok megrövidültek és az időnk
beteljesedett, és az elpusztításunk miatti sírás közeledett hozzánk, azért, hogy
elkerüljünk az általunk ismert helyre. Mivel pedig a mi fánk, melyet növesztettünk, a
tudatlanság gyümölcsét hordozta; és annak leveleit, a halál az, ami bennük lakozik,
és a sötétség lakozik ágainak árnyékában. Megtévesztés és vágy volt az, hogy
betakarítjuk, e (fa) révén (ugyanis) a tudatlan Káosz vált lakóhelyünkké. Mert íme,
még ő, a születésünk Arkgenitorja, akire büszkék vagyunk, még ő sem ismerte ezt a
Beszédet.”

És most, óh, a Gondolat fiai, figyeljetek rám, a ti kegyelmetek Anyjának beszédére,

hiszen érdemessé váltatok az Eónoktól származó rejtett misztériumra, ezért
megkaphatjátok azt. és ennek a bizonyos Enónnak és a közeledő gonosz élet
teljessé válását, és ott a hajnalok, az örökké változatlan Eón kezdete eljön.

Androgén vagyok, Anya vagyok (és) Apa vagyok, hiszen önmagammal

párosodok. Önmagammal párosodtam és mindazokkal, akik szeretnek engem, és
csakis én általam szilárd a Mindenség. Én vagyok az Anyaméh amely alakot ad a
Mindenségnek a nagyszerűen ragyogó fény megszülése által. Én vagyok az
eljövendő Eón. Én vagyok a mindenség teljessége, Meirothea, az Anya dicsősége.
Szavakba öntött Beszéd, szóltam azok fülébe akik ismernek engem.

És én meghívlak benneteket a magasztos, tökéletes fénybe. Továbbá, (amiatt a

Fény miatt), amikor beléptek, dicsőítve lesztek azok által, akik dicsőséget adnak, és
azok által, akik trónra emelnek trónra lesztek emelve. Elfogadjátok majd az
öltözeteket azoktól, akik öltözetet adnak, és a keresztelést, akik megkeresztelnek
titeket, és dicsőségesen dicsőségesekké váltok, oly módon, amikor <Fény>
voltatok.

És elrejtőztem mindenkiben és kinyilatkoztatom magam bennük és minden elme

keres engem vágyakozva rám, hiszen én vagyok az, aki alakot adtam a
Mindenségnek amikor nem rendelkezett formával. És én formáltam át alakjaikat
(más) formákba, egészen addig az időig, amíg egyetlen formát nem kapott a
Mindenség. Én általam történt, hogy megjelent a Hang, és én vagyok az aki saját
magába lélegzetet helyezett. És rájuk hintettem az örökké Szent Szellemet, és
felemelkedtem és beléptem fényembe. Felmentem a saját ágamra és leültem a szent
Fény Fiai körében. És visszahúzódtam lakhelyeikről, mely […] dicsőségessé válik
[…]. Ámen.

2. A Hűségről

Én vagyok az Ige, aki a kimondhatatlan Hangban lakozik. A szeplőtelen Fényben

lakozom és egy Gondolat nyilatkoztatta ki önmagát az Anya nagyszerű Beszéde
által, habár a férfi leszármazott az, aki támogat engem és az alapomat. És ez (a
Beszéd) a kezdetektől létezik a Mindenség alapjaiban.

Ám van egy Fény, mely elrejtezve lakozik a Hallgatásban, s ez volt az első, mely
létrejött. Ahol csak ő (az Anya) egyedül létezik a hallgatásban, ott egyedül én
vagyok az Ige, kimondhatatlan, szennyezetlen, mérhetetlen, elképzelhetetlen. Ez (az
Ige) rejtett Fény, az élet gyümölcsével bírván, szennyezetlen, élő vizet öntöz a
láthatatlan, szennyezetlen, mérhetetlen forrásból, mely nem más, mint az Anya
dicsőségének megismételhetetlen Hangja, az Isten leszármazottjának dicsősége; a
férfias-szűz rejtett értelme folytán, a Hallgatás el van rejtve a Mindenségtől, révén
megismételhetetlen, mérhetetlen Fény, a Mindenség forrása, e teljes Eón gyökere.
Ez az az alap, mely támogatja az Eónok minden mozdulatát, mely a hatalmas
dicsőségé. Ez az alapja minden alapnak. Ez a hatalmasságok lélegzete. Ez a három
állandóság szeme, mely mint Hang létezik a Gondolat folytán. És ez az Ige a Beszéd
folytán; elküldték, hogy megvilágosítsa azokat, akik a sötétségben lakoznak.
Most pedig figyeljetek! Kinyilatkoztatom számotokra a misztériumaimat, hiszen ti
vagytok a felebarátaim, és meg fogjátok valamennyit ismerni.
[5 sor hiányzik]
Mindannyiuknak beszéltem a misztériumaimról melyek a felfoghatatlanban léteznek,
a kifejezhetetlen Eónokban. Megtanítottam nekik a misztériumokat a Hang által,
mely a tökéletes intellektuson belül létezik, és a Mindenség alapjává váltam, és
erővel ruháztam fel őket.

A Második Időben eljöttem az én Hangom Beszédében. Alakot adtam azoknak, akik

alakot öltöttek, amíg teljessé nem váltak.

A harmadik időben kinyilatkoztattam magam sátraikban mint az Igét, és

kinyilatkoztattam magam az ő képükben. És mindenkinek az öltözetét viseltem, és
elrejtettem önmagamat bennük, és nem ismerték meg azt, aki hatalmat ad nekem.
Mivel benne lakozom valamennyi Függetlenben és Hatalmasságban, és az
angyalokban,és minden egyes mozdulatban mely az összes anyagban létezik. És
elrejtettem magamat őbennük amíg ki nem nyilatkoztattam önmagamat az én
testvéreimnek. És a (Hatalmasságok) egyike sem ismert engem, habár én vagyok az,
aki bennük munkálkodik. Ellenkezőleg, azt gondolták, hogy a Mindenséget ők
alkották, hiszen tudatlanok és nem ismerik a gyökereiket, a helyet, ahol felnőttek.

Én vagyok a fény, mely megvilágítja a Mindenséget. Én vagyok a fény, mely

örvendezik az én testvéreimben, mert lejöttem a halandók világába a Szellem miatt,
aki benne marad az ártatlan Szófiától eredő leszármazottakban. Eljöttem és átadtam
[…] és elmentem …
[5 sor hiányzik]
… ami ő korábban volt, és adtam neki az Élet Vizéből, mely kiragadta őt a legvégső
sötétség káoszából mely a teljes mélységben létezik, ami a testi és a lelki gondolat.
Mindezeket magamra vettem. És megszabadítottam őt tőle, és ragyogó Fényt adtam
rá, az Atyaság gondolatának tudását.

És átadtam őt azoknak akik az öltözetet adják – Jammon, Elasso, Amenai – és

betakarták őt egy ruhával a Fény ruhái közül; és átadtam őket a keresztelőknek, és
ők megkeresztelték őt – Micheus, Michar, Mnesinous – és bemerítették őt az Élet
Vizének forrásába. És átadtam őt azoknak, akik trónra emelnek – Bariel, Nouthan,
Sabenai – és ők trónra emelték őt a Dicsőség Trónjára. És átadtam őt azoknak, akik
dicsőítenek – Arion, Elien, Phariel – és ők dicsőítették őt az Atyaság dicsőségével.
És azok, akik elragadnak, elragadtak – Kamaliel, […]anen, Samblo, és <a> hatalmas
szent fény szolgái – és elragadták őt az Atyaság fény-helyére. És ő megkapta az öt
pecsétet az Anya, Protennoia fényéből, és megajándékozták a tudás
misztériumában való részvétellel, és a Fény Fényévé vált.

És most…
[5 sor hiányzik]
…bennük lakoztam, mindegyikük alakjában. Az Arkónok azt gondolták, én vagyok a
Krisztusuk. Valójában, mindenkiben lakozom. Valójában azokban, akikben
kinyilatkoztattam önmagamat, mint Fény, kijátszottam az Arkónokat. Én vagyok az
ő szerettük, mivel azon a helyen felruháztam önmagamat mint az Arkgenitor fia, és
hasonlatos voltam hozzá amíg nem ért véget rendelete, mely a Káosz tudatlansága.
És az angyalok között kinyilatkoztattam önmagamat az ő hasonlatosságukban, és a
Hatalmasságok között, mintha az egyik lenne közülük: az Ember Fiai között
azonban, mintha én (is) az Ember Fia lennék, habár én vagyok mindenkinek az
Atyja.
 Elrejtettem önmagamat valamennyiükben amíg ki nem nyilvánítottam önmagamat a
tagjaimban, akik az enyémek és én megtanítottam őket a kimondhatatlan
rendeletekre, és a testvériségre. Ám ők kifejezhetetlenek minden Szuverenitás és
irányító Hatalmasság számára, kivéve a Fény fiait egyedül, akik az Atya rendeletei.
Ezek azok a dicsőségesek, akik felette állnak minden dicsőségnek, mely az Öt
Pecsét, kiegészítve az Értelem erényével. Ő, aki birtokolja ezeknek a bizonyos
neveknek az Öt Pecsétjét, letépte <a> tudatlanság öltözetét és magára öltötte a
ragyogó fényt. És senki sem fog megjelenni előtte aki az Arkónok Hatalmasságai
közé tartozik. Az effélékben, a sötétség feloszlik és a tudatlanság meghal. És a
teremtmény gondolata, mely szétszóródott, egyszerűen csak megjelenik és a sötét
Káosz feloszlik és…
[6 sor töredékes]
…amíg ki nem nyilatkoztatom önmagamat és felebarátaimat, és amíg nem gyűjtöm
össze valamennyi felebarátomat az ötök királyságomon belül. És kinyilvánítottam
számukra a kimondhatatlan Öt Pecsétet azért, hogy megmaradjak bennük és ők is
megmaradjanak énbennem.

Ami engem illet, én magamra vettem Jézust. Megszabadítottam őt az átkozott fától

és megalapítottam őt az Atyjának lakhelyén. És mindazok, akik rátekintenek az ő
lakhelyükre, nem ismernének fel engem. Mivel visszatarthatatlan vagyok a
magommal együtt, és az én magom, amely az enyém, belehelyezem a szent fénybe
a felfoghatatlan Hallgatásba. Ámen.

3. Beszélgetés a jelenésről

Trimorphic Protennoia, három részben

Szent Szöveg a Tökéletes Tudás Atyjának írása
Háromoldalú értekezés

I. rész

1. Bevezetés

Ami azt illeti, amit a magasztos dolgokról mondhatunk, ami helyes, az az,
hogy az Atyával kezdjük, aki a Teljesség gyökere, az, akitől kegyelmet kaptunk,
hogy beszélhetünk róla.

2. Az Atya

Ő azelőtt létezett, mielőtt bármi más, önmagán kívül, létrejött volna. Az Atya
egyetlen dolog, akár egy szám, mivel ő az első és ő az, aki csak önmaga. Ám nem
olyan, mint egy magányos valaki. Másként miként lehetne Atya? Hiszen bármikor
előfordul hogy az „atyát”, a „fiú” követi. Ám az egyetlen egy, aki egyedül az Atya,
olyan, mint egy gyökér, fával, ágakkal és gyümölcsökkel. Azt mondják róla, hogy
atya, a szó szoros értelmében, hiszen utánozhatatlan és változhatatlan. Emiatt
egyetlen, a szó valódi értelmében, és isten, mert senki sem isten számára és senki
sem az ő atyja. Mivel ő nem-nemzett, és nincs más, aki nemzette őt, sem olyas
valaki, aki teremtette őt. Hiszen ha valaki valakinek az atyja, vagy a teremtője, akkor
egyben neki is van atyja és teremtője. Természetesen lehetséges számára, hogy
valakinek az atyja és teremtője legyen, annak, akik általa jött létre és annak akit ő
megalkotott, hiszen ő nem atya a szó szoros értelmében, sem isten, hiszen van, aki
őt nemzette és aki őt teremtette. Így tehát, egyedül az Atya és Isten az a szó szoros
értelmében, akit senki más nem nemzett. Ami pedig a Teljességet illeti, ő az, aki
nemzette és megteremtette. Ő kezdet és vég nélkül való.

Ő nemcsak vég nélkül való – emiatt pedig halhatatlan, mivel nem-nemzett –

hanem változhatatlan is az ő örökké való létezésében, személyiségében, abban,
melyben létezik, és abban, mely által hatalmas. Soha nem távolítja el önmagát attól,
ami ő, és senki sem kényszerítheti arra, hogy vége legyen, amit soha nem is
vágyott. Senki sem volt, aki kezdeményezte volna az ő saját létezését. Így hát ő
önmaga változatlan, és senki sem képes elmozdítani létezéséből és
személyiségéből, melyben létezik; és az ő hatalmasságából, senki nem képes őt
elérni, senki számára nem lehetséges más formájúra sem változtatni őt, vagy
csökkenteni őt, vagy átalakítani őt, vagy elhalványítani – így van ez az igazság
legteljesebb értelmében – aki átalakíthatatlan és megváltozhatatlan,
változhatatlansággal ruházza fel őt.

Nemcsak, hogy ő az, akit „kezdet nélkülinek” és „vég nélkülinek” hívnak,

mert nem-nemzett és halhatatlan; hanem mivel nincs kezdete és vége sem
létezésében, ő elérhetetlen hatalmasságában, kifürkészhetetlen az ő
bölcsességében, megérthetetlen hatalmasságában, és mérhetetlen édességében.

A szó szoros értelmében, ő egyedül – a jóság, a nem-nemzett Atya, és a

teljes egészében tökéletes egy – az, akit kitölt valamennyi leszármazottja, és az
összes erény, és minden értékes dolog. És neki több van ennél, ami a rosszindulat
hiánya, azért, hogy felfedezhető legyen, akárki is birtokol akármit, hálával tartozik
neki, hiszen őtőle kapta, révén önmaga elérhetetlen és lankadatlan adakozásában,
hiszen gazdag ajándékokban, melyeket letétbe tesz, megpihenvén az általa adott
szívességekben.

Ő olyan természetű és formájú és hatalmas kiterjedésű, hogy hozzá hasonló

soha nem volt a kezdettől fogva; nincs olyan hely sem, ahol ő tartózkodik, vagy
ahonnan származott volna, és olyan sem, ahová menne; nincs semmiféle ősi forma,
melyet mintaként használna amikor tevékenykedik; semmiféle nehézség sem társul
hozzá abban, amit tesz; semmiféle anyag sincs, mely selejtként maradna utána;
melyből létrehozza azt, amit létrehoz; semmiféle összetevő nincs őbenne melyből
nemz, amikor nemz; nincs munkatársa sem; azokon a dolgokon dolgozván vele,
melyeket ő alkot. Bármi effélét mondani tudatlanság. Ellenkezőleg, (úgy kell
beszélni róla) mint jóságos, hibátlan, tökéletes, teljes, önmaga lévén a Teljesség.

Egyetlen egy név sem, legyen az kigondolt, kimondott, látott vagy megértett
– egyik sem használható őrá, akármilyen rendkívül dicsőséges legyen is,
magasztaló és megbecsült. Azonban, lehetséges tökéletessé tenni ezeket a neveket
az ő dicsőségére és tiszteletére, azok képességeinek megfelelően, akik dicsőítik őt.
Még őt illetően, a saját létezését, élő mivoltát és formáját, lehetetlenség a tudat
számára megérteni őt, semmiféle, róla szóló beszédet sem, egyetlen szem sem
láthatja őt, senki sem foghatja meg, kifürkészhetetlen nagysága miatt, és az ő
felfoghatatlan mélysége, és az ő mérhetetlen magassága, és behatárolhatatlan
kívánsága miatt. Íme a nem-nemzett természete, mely nem érint semmi mást, nem
csatlakozik semmi (máshoz) sem, abban az értelemben, ami korlátozott.
Ellenkezőleg, ő rendelkezik ezzel az alkotással, anélkül, hogy arca, vagy formája
lenne, melyet az érzékelés révén megérthetnénk, ahonnan származik, az
„felfoghatatlan”. Amennyiben ő felfoghatatlan, akkor ebből következik, hogy
megismerhetetlen, így hát ő az, aki semmiféle gondolat révén nem érthető meg. Ő
az egyedül, aki ismeri önmagát kicsoda is, egyúttal az ő formáját és az ő
hatalmasságát és a ő nagyságát. És mivel neki megvan az a képessége, hogy
megértse önmagát, hogy lássa önmagát, hogy megnevezze önmagát, hogy felfogja
önmagát, ő egyedül az, aki önmaga saját tudata, önmaga saját szeme, önmaga saját
szája, önmaga saját formája, és ő az, amit ő gondol, amit lát, amit beszél, amit
megragad, önmaga, aki felfoghatatlan, aki kimondhatatlan, megérthetetlen,
változatlan, miközben fenntartó, örömmel teli, igaz, elragadó, és nyugalmas, abban,
amit megért, abban amit lát, abban amiről beszél, abban, amit gondolatként bír.
Felülmúl minden bölcsességet, és felette áll minden értelemnek, és felette minden
dicsőségnek, és felette minden szépségnek és minden édességnek, és minden
hatalmasságnak, és bármilyen mélységnek és magasságnak.

Ha pedig ő, aki megismerhetetlen a természetében, akire valamennyi

nagyszerűség vonatkozik, melyeket már említettem – határtalan kedvességének
bőségéből - kívánsága szerint - átad, hogy megismerhető legyen, megvan rá a
képessége, hogy eszerint tegyen. Megvan az ő Hatalma, mely az ő kívánsága. Most
azonban a hallgatásban ő maga tartja vissza (önmagát), ő, aki nagyszerű, ő, aki a
kiváltotta a Teljesség örök létezésének létrejöttét.

A szó legszorosabb értelmében, ő nemzette saját magát, mint

kimondhatatlant, hiszen ő egyedül önmaga-nemzett, hiszen saját magától fogant
meg, és mivel ő tudja önmagáról kicsoda is. Ami méltó az ő csodálatára és
dicsőítésére és megbecsülésére és imádására, ő hozza létre határtalan nagysága,
és felkutathatatlan bölcsessége, és mérhetetlen hatalma, és megízlelhetetlen
édessége által. Ő az, aki kivetíti önmagát ekképpen, mint nemzedék, rendelkezvén
dicsősséggel és méltósággal, csodálatosan és szeretetre méltóan; (ő) az aki
dicsőíti önmagát, aki csodálja, <aki> méltatja, aki szereti is; (ő) az akinek van egy
Fia, aki őbenne él, aki csendes őt illetően, aki a kimondhatatlan a
kimondhatatlanban, a láthatatlan, a megérthetetlen, az elképzelhetetlen az
elképzelhetetlenben. Ily módon örökké létezik őbenne. Az Atya, abban az
értelemben, ahogy korábban említettük, nem-nemzettségében, az, akiben ő
megismeri önmagát, aki nemzette őt egy gondolatot birtokolván, mely gondolat őrá
vonatkozott, vagyis az ő érzékelése, mely a […] örökké az ő alkotásának. Ami
igazából, a szó szoros értelmében, a csendesség és a bölcsesség és a kegyelem,
amennyiben helyesen van így megjelölve.

3. A Fiú és az Egyház

Pontosan úgy, miként az Atya létezik a szó szoros értelmében, az

egyetlenként, aki előtt nem volt soha senki más, és eltekintve attól, hogy nem
létezik rajta kívül nem-nemzett, így a Fiú is létezik a szó szoros értelmében, az
egyetlen, aki előtt nem volt senki más, és utána senki más fiú nem létezik. Ezért ő
az elsőszülött és az egyetlen Fiú, „elsőszülött”, mert senki más nem létezett előtte,
és „egyetlen Fiú”, mert senki sem jött utána. Továbbá, birtokolja az ő gyümölcsét,
annak kimagasló nagysága miatt. Mégis, azt akarta, hogy ismert legyen
édességének gazdagsága miatt. És kinyilatkoztatta a megmagyarázhatatlan
hatalmasságot, és egybekötötte nagylelkűségének hatalmas bőségével.

Nemcsak a Fiú létezett a kezdettől fogva, hanem az Egyház is létezett a

kezdettől. Most pedig, ha valaki úgy gondolja, hogy a felfedezés, miszerint a Fiú az
egyetlen fiú, ellentmond az állításnak (az Egyházzal kapcsolatosan), az ügy
misztérikus tartalma miatt, ez nem így van. mert miként az Atya egység, és úgy
nyilatkoztatta ki magát mint az ő egyedüli Atyja, ezért a fiú úgy találta, hogy ő
önmaga egyedüli fivére, annak a ténynek köszönhetően, hogy ő nem-nemzett és
kezdet nélkül való. Önmagát csodálja, együtt az Atyával, és ad (ön)magának
dicsőséget, és megbecsülést, és szeretetet. Továbbá, az is ő, akitől Fiúként
megfogant, az adottságaival összhangban: „kezdet nélküli” és „vég nélküli”. Ez a
helyzet a rögzített dolgokkal. Révén számtalan és határtalan, az utódai
oszthatatlanok. Azok, akik léteznek az Fiútól és az Atyától származnak, mint a
csókok, azok sokasága miatt, akik megcsókolják egymást, nemes és telhetetlen
gondolattal, a csók az egység, habár magában foglalja csókok sokaságát. Azt
mondjuk, a sok-sok emberből álló Egyház, mely az eónok előtt létezett, s melyet
úgy neveznek, a szó pontos értelmében, hogy „az eónok eónja”. Ez a természete a
szent romolhatatlan szellemeknek, melyeken a Fiú nyugoszik, hiszen ez az ő
lényege, pontosan úgy, ahogy az Atya nyugoszik a Fiún.
4. Eónikus kisugárzások

[…] az Egyház azok között a keretek és tulajdonságok között létezik,

melyekben az Atya és a Fiú létezik, miként azt az elejétől fogva mondom. Ebből
kifolyóan megszámolhatatlan eón teremtésében áll fenn. Ugyancsak
megszámlálhatatlan módon ők is nemzenek, azon keretek és tulajdonságok által,
melyekben (az Egyház) létezik. Mert ők tartalmazzák a szövetséget, melyből
kialakultak, egymás iránt és azok felé, akik létrejönnek általuk a Fiú iránt, akinek a
dicsőségéért léteznek. Ezért nem lehetséges a tudatnak, hogy felfogja őt – Ő volt
annak a helynek a tökéletessége – sem beszéd nem képes kifejezni, mert
kimondhatatlanok és megnevezhetetlenek és megérthetetlenek. Csak nekik egyedül
van meg a képességük önmaguk megnevezésére és önmaguk megértésére. Mivel
nem ezekben a helyekben gyökereznek.

Ők, azon a helyen, kimondhatatlanok (és) megszámlálhatatlanok a

rendszerben, melyek a módra és a méretre vonatkoznak, az örvendezésre, a nem-
nemzett boldogságára, név nélküliségére, megnevezhetetlenségére,
megérthetetlenségére, láthatatlanságára és felfoghatatlanságára. Ez az atyaság
természete, hogy a bősége a nemzés […] az eónoknak.

Örökké gondolatban léteztek, hiszen az Atya olyan volt, mint egy gondolat,
és egy hely volt számukra. Amikor az ő nemzedékeik létrejöttek, az, aki tökéletesen
az irányításban volt, meg kívánta ragadni és létrehozni azt, ami hiányos volt a […]-
ban és létrehozta azokat […] számára. Ám mivel ő az, aki, ő a forrás, melyet nem
csökkent a belőle bőségesen folyó víz. Amíg az Atya gondolataiban voltak, azaz a
rejtett mélységekben, a mélység ismerte őket, ám ők képtelenek voltak megismerni
a mélységet, melyben tartózkodtak; és az sem volt lehetséges számukra, hogy
önmagukat megismerjék, sem hogy bárki mást megismerjenek. Vagyis az Atyával
voltak, nem léteztek önmagukban. Ellenkezőleg, csak olyan formában léteztek, mint
egy mag, úgyhogy felfedezték, hogy magzatként léteznek. Hasonlatosan a igéhez, ő
nemzette őket, csíra-állapotban létezve, és azok, akiket úgy volt, hogy nemz, nem
jöttek még létre általa. Az, aki először gondolt rájuk, az Atya – nemcsak azért, hogy
ők miatta létezzenek, hanem azért, hogy ők maguk miatt is létezzenek, hogy ekkor
az ő gondolatában létezzenek, mint tudati lényeg, és hogy önmaguk számára is
létezzenek – elvetett egy gondolatot, mint egy csíra-magot. Most pedig, azért, hogy
megismerjék, ki is az, aki értük létezik, kegyesen megadtak a kezdeti formát, míg
annak érdekében, hogy ők felismerjék ki is Atya aki értük létezik, odaadta nekik a
nevet „Atya” egy hang által, kihirdetvén számukra, ki az aki létezik, fennáll a név
által, melyet ők birtokoltak az alapján a tény alapján, ahogyan létrejöttek, mivel a
magasztalás, mely elkerülte az ő figyelmüket, benne van a névben.

A csecsemő, amíg a magzati állapotban van, elegendő önmaga számára,

mielőtt valaha is látta volna, ki nemzette őt. Ezért az volt az egyetlen feladatuk,
hogy megkeressék őt, felismervén, hogy ő létezik, örökké azt kívánva, hogy
megismerje mi a létezés. Mivel azonban a tökéletes Atya jóságos, csak éppen nem
hallotta őket egyáltalán, hogy (csupán) az ő gondolataiban léteznek, ezért számukra
is megadta a létezés lehetőségét, hogy így kegyelmet is kaptak, hogy
megtudhassák ki az aki létezik, vagyis azt, aki örökkön ismeri önmagát […]
formában, hogy megismerjék, aki létezik, miként az embereket nemzették ezen a
helyen: amikor megszületnek a fényben lesznek, azért, hogy lássák azokat, akik
nemzették őket.

Az Atya hozott a világra mindent, mint kisgyermeket, mint vízcseppet a

forrásból, mint virágot a szőlőből, mint egy virágot, mint egy <ültetés> […],
szüksége van táplálkozásra, növekedésre és hibátlanságra. Ő visszatartotta ezt egy
időre. Ő aki a legelejétől fogva erről gondolkodott. Birtokolta ezt a legelejétől fogva
és látta ezt, ám elzárta azoktól, akik elsőként származtak tőle. (Ő tette ezt) nem
irigységből, hanem azért, hogy az eónok ne kapják meg a hibátlanságukat a
legelejétől fogva és ne magasztalják fel önmagukat a dicsőségre, az Atyához, és
gondoljanak úgy saját magukra, mint akik egyedül birtokolják ezt. Ám amint úgy
szerette volna, hogy létre jöjjenek, úgy is lett, ezért, hogy hibátlanként jöjjenek létre,
amikor úgy kívánná, a jótékonyság tökéletes eszméjét adta át nekik.

Az egyetlen, akit feltámasztott, mint fényt azok számára, akik ő magától

származnak, attól, akitől a nevüket kapták, ő a Fiú, aki teljes, egész és hibátlan.
Világra hozta őt, elkeverve azokkal, akik tőle származnak […] részt véve a […] a
Teljesség, összhangban […]-val, mely által mindenki megkaphatja őt ő általa, bár
ilyesmi nem létezett az ő nagyszerűségében, mielőtt ő megkapta volna általa.
Ellenkezőleg, ő saját maga által létezett. Ami azokat a részeket illeti, melyekben ő
létezik, a saját tulajdonságaiban és formájában és nagyszerűségében, lehetséges
<a számukra> hogy lássák őt és beszéljenek arról, amit tudnak róla, hiszen ők
hordozzák őt, miközben ő (is) hordozza őket, mert lehetséges számukra, hogy
megértsék őt. Ő azonban, lényege miatt, megérthetetlen, azért hogy az Atya
megbecsülést kapjon mindegyiküktől és kinyilatkoztassa önmagát, annak ellenére,
hogy kimondhatatlan, rejtett és láthatatlan, tudatosan csodálják őt. Ezért, a
fennköltségének nagyságára abban a tényben található, hogy beszélnek róla és
látják őt. Megnyilvánult, azért, hogy énekszóval dicsőítsék édességének bősége és
<…> kegyelme miatt. És pontosan úgy, miként a hallgatás csodálatai örökkévaló
generációk, és tudati utódok, ezért az Igében rejlő lehetőségek szellemi
kisugárzások. A csodálatok és a lehetőségek egyaránt, mivel az igéhez tartoznak,
az utódai magjai és gondolatai, és a gyökerek, melyek örökké élnek, megjelenve az
utódoknak, melyek önmaguktól származnak, lévén tudatos és szellemi
leszármazottai az Atya dicsőségének.

Nincs szükség hangra és szellemre, tudatra és igére, mert nincs szükség

azon munkálkodni, melyet ők vágynak, hogy megtörténjen, hanem a mintázatra,
amely által létezik, így azok, akik tőle származnak, mindent létrehoznak nemzés
útján, amire csak vágynak. És az, akit ők megértenek, és akikről beszélnek, és az,
akinek irányában mozognak és az akiben vannak, és az akinek himnuszokat
zengenek, és így dicsőítik őt, fiai vannak. Mert ez az ő nemzőerejük, hasonlatosan
azokéhoz, akiktől származnak, a kölcsönös segítségnyújtásuk szerint, úgy adnak
segítséget egymásnak, mint a nem-nemzettek.

Az Atya, megfelelve magasztos helyzetének a Teljesség felett, révén

ismeretlen és megérthetetlen létező, olyan hatalmassággal és nagysággal bír, hogy
ha hirtelen, gyorsan kinyilatkoztatta volna magát a tőle származó összes
magasztos eón körében, azok megsemmisültek volna. Ezért visszatartotta
hatalmasságát és kimeríthetetlenségét azon keretek között, ahol létezik. Ő
kimondhatatlan és megnevezhetetlen és magasztosabb minden tudatnál és minden
igénél. Kiterjesztette azonban önmagát, és az a kiterjesztés adott alapot és teret és
lakóhelyet a Világegyetemnek, nevet az ő létezésének „az egy, aki által”, hiszen ő a
Mindenség Atyja, munkássága a létezőkre irányul, elvetvén gondolatukban a magot,
hogy keressék őt. Az ő hatalmas mennyiségű […]-k abban a tényben nyilvánul meg,
hogy megértsék az ő létezését és abban a tényben, hogy kérdezzenek mi az, ami
létezik. Azért kapták meg őt, hogy örvendezzenek és virágozzanak és élvezzék és a
bő fény miatt, mely osztozik munkásságában, ismereteiben és a velük való
elvegyülésében, azaz abban akit megneveznek és aki ő, és valójában a Fiú, hiszen ő
a Teljesség és az, akiről egyaránt tudják, hogy ki ő és ki öltözteti őt. Ő az, akit
„Fiúnak” neveznek, és akivel kapcsolatban megértik, ő létezik, és keresik őt. Ő az,
aki Atyaként létezik és (mint) az, akiről nem képesek beszélni, és az, akit nem
képesek felfogni. Ő az, aki elsőként jött létre.

Teljesen lehetetlen bárki számára, hogy megértse őt, vagy őróla

gondolkozzon. Vagy képes lehetne bárki hogy megközelítse a magasztost, az elő-
létezőt a szó szoros értelmében? Ám valamennyi felfogott vagy kimondott név vele
kapcsolatosan tisztességesen kerül bemutatásra, mint hozzávezető út,
összhangban azok a képességével, akik dicsőítik őt. Az pedig, aki őbelőle
emelkedett ki amikor kinyújtóztatta magát nemzés és tudás céljából a Teljességgel
kapcsolatosan, ő […] valamennyi név, hamisítás nélkül való, és ő a szó igazi
értelmében az egyetlen első, az Atya férfija, ezért így nevezem őt:

az alaktalanság formája,
a testnélküliség teste,
a láthatatlanság arca
a kimondhatatlan igéje
a felfoghatatlan tudata,
a belőle áramló szökőkút,
azok gyökere, akiket elültetnek,
és azok istenek, akik léteznek
azok fénye, akiket megvilágít,
azok szerelme, akiket szeretett,
a gondviselés azok számára, akikkel gondosan törődik,
azok bölcsessége, akiket bölcsé tett,
azok hatalmassága, akiknek hatalmat adott,
azok gyülekezete, akiket maga köré gyűjtött
azon dolgok kinyilatkoztatása, melyeket keresnek,
azok szeme, akik látnak,
azok lélegzete, akik lélegeznek,
azok élete, akik élnek,
azok egysége, akik elvegyültek a Teljességgel.

Mindannyian az egyetlen egyben léteznek, amint az tökéletesen felöltözteti

önmagát és a puszta neve által, melyen soha sem szólítják. És ezen a különleges
módon ők egyenlők az egyetlen eggyel és a Teljességgel. Nem osztható fel
részekre, mikén a test és nem különíthető el általa kapott nevekre (ezért) ily módon
egyetlen dolog és egy másik másféleképpen. Ugyanakkor nem is változás az […]-
ban, és nem is vesz fel neveket, melyeket kigondol, és válik most ezzé, most valami
mássá, ez a dolog most ez a valami, és máskor, valami más, ellenkezőleg, ő
teljességgel önmaga, a legvégső. Ő a teljesség egésze és minden egyes része
örökké, ugyanabban az időben. Ő az, ami mindannyian. Ő hozta el az Atyát a
Teljességhez. Ő egyben a teljesség is, hiszen ő az, aki tudással bír önmagáról, és ő
minden tulajdonság. Hatalmasságokkal rendelkezik, és túltesz mindenen, amit
ismer, miközben magát keresi önmagában tökéletes mértékben és Fia van és
formája. Ezért hatalmasságai és tulajdonságai megszámlálhatatlanok és
hallhatatlanok, a nemzés miatt, mely által ő nemzette őket. Megszámlálhatatlanok
és láthatatlanok az igéje és parancsai által nemzettek és az ő Teljessége. Ismeri
őket, mely dolgok alkotják saját magát, hiszen egyetlen nevet viselnek, és
mindannyian ezen beszélnek. És ő hozza (őket) világra, azért, hogy felfedezzék
hogy léteznek, megfelelve egyéni tulajdonságaiknak egységes módon. És nem
nyilvánította ki a sokaságot a Teljességnek azonnal, és nem nyilatkoztatta ki az
egyenlőségét sem azokkal, akik tőle származnak.

5. Eónikus élet

Mindazok, akik tőle származnak, <akik> az eónok eónjai, révén az <ő>

teremtő természetének kisugárzásai és leszármazottai, ők ugyancsak, az ő teremtő
természetükben, dicsőséget <adnak> az Atyának, mivel ő volt létrejöttük
megalapozója. Ez az amit korábban említettünk, nevezetesen, hogy ő alkotta az
eónokat, a gyökereket és forrásokat és atyákat, és hogy ő az, akit ők dicsőítenek.
Nemzés által lettek, mivel ismeretekkel és bölcsességgel rendelkezik és a Teljesség
tudja, az ismeretek és a tudás a bölcsesség az, ami által létre jöttek. Látható
tiszteletére jöttek létre: „Az Atya az, aki a Teljesség”, amennyiben az eónok
egyenkénti tiszteletadásra emelkedtek fel. Ezért a dicsőítése dalában és a
hatalmasságának egységében, ahonnan ők származnak, elmerültek egyfajta
elkeveredésben és elvegyülésben és egymással való egységben. Dicsőséget
ajánlottak a rá méltó Atyának, a pleromatikus (isteni létezés teljessége)
gyülekezetből, mely egyetlen megnyilvánulás, habár sokan vannak, mivel az
egyetlen egy dicsőségeként született meg és mert annak érdekében jöttek létre, aki
önmaga a Teljesség. Ez pedig egy ima volt […] az egyetlen, aki létrehozta a
Teljességet, első gyümölcse révén a halhatatlanoknak és az örökkévalónak,
ugyanis az élő eónoktól származik, lévén tökéletes és teljes, az egy miatt, aki
tökéletes és teljes, teljességet és tökéletességet hagyott azokra, akik tökéletes
módon adnak dicsőséget, a közösség miatt. Hiszen, mivel hiba nélkül való Atya,
amikor dicsőítik őt, ugyancsak meghallja az őt dicsőítő dicsőséget, azért, hogy
megnyilvánulásra késztesse őket olyan formában, amilyen ő.
 A második megtiszteltetés oka, mely felgyülemlett számukra, az, amely
visszatért hozzájuk az Atyától, amikor megismerték a kegyelmet, mely révén
gyümölcsöt hoztak egymással, az Atya miatt. Ennek eredményeként, mivel
dicsőségben jöttek létre az Atya dicsőségében, ugyanis, azért, hogy tökéletesnek
tűnjenek, dicsőséget adó szerepben jelentek meg.

Ők voltak az atyáik a harmadik dicsőítésnek, a függetlenséggel és a

hatalommal összhangban, melyet velük együtt nemzettek, hiszen egyenként, külön-
külön ők nem léteznek, hogy egységes módon adjanak neki dicsőséget, akiket ő
szeret.

Ők az elsők és a másodikak és így mindketten tökéletesek és teljesek, mivel

pedig az Atya megtestesülései, aki tökéletes és teljes, ugyanúgy azok is, akik
megszületnek, akik tökéletesek, ama tény által, mivel a tökéletest dicsőítik. A
harmadikok gyümölcsei azonban a minden egyes eón szándékának és minden
egyes tulajdonságnak díszeiből állnak, az Atyának hatalma van. teljességben
létezik, tökéletes a gondolatban, amely megegyezés eredménye, hiszen az eónok
egyediségének terméke. Ez az amit ő szeret és ami felett hatalma van, mivel ez ad
az Atyának dicsőséget a jelentése által.

Ezért ők a tudatok tudatai, melyekről úgy találták, hogy az igék igéi, a vének
vénei, a mértékek mértékei, melyek egymás fölé magasztaltatnak. Mindazoknak,
akik dicsőséget adnak megvan a saját helye és magasztalása és lakóhelye és
nyugalma, mely abból a dicsőségből áll, melyet ő létrehozott.

Mindazok, akik dicsőítik az Atyát, örök nemzettséggel bírnak – nemzenek

egymás segítése során – hiszen a kisugárzások határtalanok és mérhetetlenek és
mivel nincs irigység az Atya részéről azok felé akik tőle származnak, az ő
nemzésükkel kapcsolatban egyenlőség vagy hozzá való hasonlatosság van, hiszen
ő az aki a Teljességben létezik, nemzvén és kinyilatkoztatván önmagát. Akárkit csak
megkíván, atyává teszi, azt, aki tulajdonképpen Atya, és Isten, azt, aki igazából Isten,
és a Teljességgé teszi őket, akiknek teljes egésze ő. A szó igazi értelmében,
valamennyi nagy nevet ott tartják, ezek a (nevek) melyeken az angyalok osztoznak,
akik a Kozmoszban születtek meg együtt az arkónokkal, habár nincs bennük
semmiféle hasonlatosság az örök lényekkel.

Az eónok teljes rendszere szeretetet és vágyat birtokol az Atya tökéletes és

teljes kikutatása iránt, és ez az ő akadályokba nem ütköző megállapodásuk. Bár az
Atya örökké kinyilatkoztatja magát, nem kívánja tőlük, hogy megismerjék őt, hiszen
az ő adománya, hogy felfogható legyen olyan módon, amiként kutatják őt,
miközben ő maga kikutathatatlan elsődleges lény.

Ő az, a Atya, aki kezdeti impulzust adott az eónoknak, mivel ezek azok a
helyek az úton, melyek felé vezetnek, miként az iskolai viselkedés felé.
Kiterjesztette rájuk a belé vetett hitet és a hozzá való imádságot, akit ők nem látnak;
és szilárd reményt önmaga iránt, akit nem fognak fel, és gyümölcsöző szeretetet,
mely afelé tekint melyet nem lát, és az örök tudat elfogadható megértését, és áldást,
mely gazdag és szabad, és annak bölcsességét, aki az Atya dicsőségére vágyik az
<ő> gondolata miatt.

Az ő szándéka folytán az Atya, aki magasztos, ismert, azaz a szellem (alapján)

mely e Teljességbe bocsátja leheletét, és az ismeretlen utáni kutatás értelmét adja
neki, miként az embert megragadja egy kellemes illat, s kezdi keresni, ahonnan az
illat származik, mivel az Atya illata felülmúlja ezeket a közönségeseket. Mivel
édessége elhagyja az eónokat kimondhatatlan örvendezésben és megadta nekik a
vele való keveredés gondolatát, aki azt akarja, hogy megismerjék őt, egyesült
módon, és segítsék egymást a beléjük elvetett szellemben. Habár hatalmas súly
alatt léteznek, kimondhatatlan módon kerülnek megújításra, hiszen lehetetlen
számukra elkülönülni attól, amiben beillesztve vannak megérthetetlen módon, mivel
nem fognak beszélni, hallgatásban vannak az Atya dicsőségét illetően, arról, akinek
hatalmában áll beszélni, és ezért formát öltenek általa. Kinyilatkoztatta önmagát,
habár lehetetlenség beszélni róla. Birtokolják őt, elrejtve egy gondolatban, hiszen
ettől az egytől […]. Hallgatnak arról, ahogyan az Atya az ő formájában van, és az ő
természetében és az ő nagyságában, miközben az eónok méltóvá válnak rá, hogy
tudásra tegyenek szert az ő szelleme által, miszerint ő megnevezhetetlen és
megérthetetlen. Az ő szellemén keresztül, mely az őt kutatás ösvénye, látja el az
őket az ő megértésének és a róla való beszédnek a képességével,

Minden egyes eón egy-egy név <amely> az Atya egyes tulajdonságait és

hatalmásságát jelölik, hiszen ő számos név alatt létezik, ezek elkeverednek és
harmóniában állnak egymással. Lehetséges beszélni róla, a beszéd gazdagsága
miatt, hiszen az Atya egyetlen név, mivel ő egység, habár számolhatatlan
tulajdonságaiban és neveiben. A Teljesség - mely az egytől származik, aki létezik -,
kisugárzása, nem következett be, hogy elválasztódjanak részei egymástól, miként
elválik valami attól, aki nemzi őt. Ellenkezőleg, a részek nemzése olyan, mint a
kiterjedés folyamata, miként az Atya kiterjeszti önmagát azokra, akiket szeret, azért,
hogy azok, akik tőle származnak olyanná válnak, mint ő.

Miként a jelenlegi eón, habár egységet alkot, mégis időegységekre van

osztva, és az időegységek évekre és az évek fel vannak osztva évszakokra és az
évszakok hónapokra és a hónapok napokra, és a napok órákra és az órák
pillanatokra, hasonlóképpen az Igazság eónja is, hiszen egység és sokféleség,
elismerést kap a kis és a felséges nevekben, megfelelve az egyes
hatalmasságoknak, hogy megragadjuk azt – párhuzamot használva – miként a
forrás az, ami, habár patakokba ömlik és tavakba és csatornákba és ágakba, vagy
miként a gyökér, kinyúlván felette fák és ágak gyümölcseikkel, vagy miként az
emberi test, melynek részei vannak, ám oszthatatlan módon testtagok tagjaira,
elsődleges tagokra és másodlagosakra, nagyokra és kicsikre.

6. A Logosz általi Befejezetlen Nemzés

Az eónok a kívánság szabadsága és a bölcsesség révén hozták létre

önmagukat, mivel ő kedvelte őket a gondolataik miatt, összhangban a harmadik
gyümölccsel, Nem kívánnak tiszteletet adni megegyezésből eredően, habár (az) az
egyes Pleromákhoz szóló imák igéiként keletkezett. A Teljességgel együtt sem
kívánnak tiszteletet adni. És senki mással sem kívánják (ezt tenni) aki eredetileg ott
volt annak az egynek a mélysége felett, vagy (felette) az ő helyének, kivéve azonban
azt az egyet, aki magasztos névben létezik és magasztos helyen és csak akkor, ha ő
kap tiszteletet attól, akitől vágyott (hogy tiszteletet adjon), és eljuttassa
ön(magához), a felette lévő miatt, és (csak ha) ön(magát) nemzi, hogy úgy mondjam
saját magát, és ezen egy által, ön(magát) nemzi, azzal együtt, ami ő maga, és saját
maga megújulttá válik azzal együtt, aki odajön hozzá, a fivére által, és látja őt és
esedezik hozzá az ügyben, nevezetesen ő, aki fel szeretne emelkedni hozzá.

Így lehetséges tehát, hogy az, aki tiszteletet szeretne adni, nem mond neki
róla semmit, csupán annyit, hogy a beszédkészlet korlátozva van a Pleromában,
azért, hogy hallgassanak az Atya megérthetetlenségéről, ám beszélnek arról, aki
szeretné őt megérteni. Az egyik eón azzal jött, hogy megkísérelje megérteni a
megérthetetlenséget és dicsőséget adni neki és különösen a kimondhatatlan
Atyának. Hiszen ő az egység Logosza, habár nem a Teljesség megegyezéséből
származik, és őtőle sem, aki létrehozta őt, nevezetesen az aki létrehozta a
Teljességet, az Atya.

Ez az eón azok közül való volt, aki bölcsességet kapott, hogy képes legyen
elő-létezővé válni mindegyikük gondolatában. Azáltal, amit ő kíván, lesznek ők
létrehozva. Ezért bölcs természetet kapott, azért, hogy megvizsgálja a rejtett
alapokat, hiszen ő bölcs gyümölcs; ugyanis, a szabad akarat, mely a Teljességgel
együtt nemződött, volt az ok számára, hogy azt tegye, amire vágyik anélkül, hogy
bárki is korlátozná.

A Logosz szándéka tehát, aki ő, jó volt. amikor létrejött, dicsőséget adott az

Atyának, annak ellenőre, hogy az a lehetőségen túli valamihez vezette, hiszen olyas
valakit akart létrehozni, aki tökéletes, egy megegyezés által, amiben ő nem vett
részt, és parancsolás nélkül.

Ez az eón volt az utolsó, melyet létrehoztak a kölcsönös segítségnyújtás

által, kiterjedésében kicsi volt. és mielőtt bármit nemzett volna a szándék
dicsőségére és a Teljességgel egyetértésben, bőséges szeretettel, önzetlenül
cselekedett, és megállapodott oly módon, hogy körülvegye a tökéletes dicsőség,
hiszen az nem létezet az Atya kívánsága nélkül, amelyet a Logosz hozott létre, ami
azt jelenti, hogy e nélkül ő nem jön létre. Ám ő, az Atya, létrehozta őt azok számára,
akikről tudta, hogy megfelelő dolog az, hogy létrejöjjenek.

Az Atya és a Teljesség eltávozott tőle, azért, hogy a korlát, melyet az Atya

felállított, létrehozható legyen – ám nem a megérthetetlen megragadása által,
hanem az Atya kívánsága szerint -, és továbbá, (ők visszahúzódtak) azért, hogy az
eljövendő dolgok, szervezetté váljanak, ami megtörtént. Amennyiben ez megvalósul.
Akkor nem jön létre a Pleroma megtestesülése által. Ezért nem megfelelő kritizálni
a működést, amely a Logosz, ám megfelelő dolog, hogy a Logosz működéséről azt
mondjuk, hogy az a szervezet oka, melynek eljövetele elrendeltetett.

A Logosz saját maga okozta, hogy mindez megtörténjen, teljes és egységes

legyen, az Atya dicsőségére, akit csodált, és (így tett) ennek megfelelően, ám
azokat, akiket erősen szeretett volna tartani, árnyékban nemzette, és másolatokat
és képmásokat. Mivel nem volt képes elviselni a fény látványát, ezért a mélységbe
nézett és kételkedett. Ebből megosztottság jött létre – mélyen nyugtalan lett – és
elfordult, mert önbizalom-hiánya és a megosztottság, a feledékenység és önmaga
elhanyagolása <amiatt>ami.
 Az önmagasztalása és az elvárása a megérthetetlen megértése felé kemény
dolog volt számára és őbenne volt. ám betegség követte őt, amikor túlment
önmagán, az önbizalom-hiányból jött létre, nevezetesen abból a tényből, hogy <érte
el a megvalósítását> az Atya dicsőségének, akinek magasztos állapota a dolgok
között korlátlan. Nem érte el őt (ti. a Logosz), mert nem fogadta el őt.

Az, akit ő maga létrehozott, mint egységes eónt, odarohant ami az övé és az
ő rokonaihoz a Pleromában elhagyva azokat, akik hiányosságban jöttek el
mindazokkal együtt, akik tőle származtak elképzelt módon, hiszen ők nem
azonosak ővele.

Amikor tökéletesnek alkotta meg önmagát, amikor ténylegesen létrehozta

önmagát, elgyengült, mint a női természet, amelyet elhagyott a férfias társa.

Abból fakadóan, hogy önmagában hiányos volt, keletkeztek azok a dolgok,

melyek az ő gondolatából és gőgjéből származtak, ám abban, amiben tökéletes volt
őbenne, elhagyta és felemelte önmagát azok fölé, akik az övéi. Ő a Pleromában volt,
mint emlékeztetés számára, azért hogy megváltásra kerüljön az ő gőgjétől.

Az, aki valóban tűzbe jött és az, aki visszahúzódott önmagába nem lett
meddő, éppenséggel gyümölcsöt hozott a Pleromában és felzaklatta azokat, akik
hiányosságban voltak.

Miként a Pleromák esetében, azok a dolgok, melyek a gőgös gondolat által

jöttek létre, amely az ő (Plerómájuk) képe, másolata, árnyéka, és képzelődése,
hiányolván az értelmet és a fényt, melyek a hiú gondolathoz tartoznak, hiszen ők
nem hoznak létre semmit. Ezért az ő végük lesz az ő kezdetük: attól, melytől nem
léteznek, hogy ismét visszatérjenek, ahhoz, ami nem lesz, azonban önmaguk által
akik hatalmasabbak, erősebbek és inkább tiszteltek, mint a nevek, melyeket adtak
nekik, melyek az ő árnyékuk. A tükröződés módján ők szépek. Hiszen a másolat
arca rendszerint magával viszi azt a szépséget, amiről másolódott.

Úgy gondoltak önmagukra, mint olyan lényekre, akik önmaguk által léteznek
és forrás nélkül valók, mivel nem látnak semmit, ami előttük létezett volna. Ezért
engedetlenségben éltek és lázadást követtek és, anélkül, hogy megalázkodtak
volna az egy előtt, aki révén ők létrejöttek.
 Parancsolni akartak egymásnak, túltenni egymáson hiábavaló
törekvésükben, miközben a dicsőség, mellyel rendelkeztek, a rendszer okát
tartalmazta, mely megvalósulni tűnt.

Ők azon dolgok képei, melyek magasztosak. Hatalomvágyat ültettek beléjük

mindegyikük iránt, azok nevének hatalmassága iránt, akik az árnyékban lakoznak,
mindegyikük azt képzelve, hogy előbbre való társainál.

Ezen többiek gondolata nem volt meddő, ellenkezőleg, pontosan olyan volt,
mint <azoké> akik árnyékban voltak, mindaz, amit gondoltak a lehetséges fiak
birtoklásáról; azokról, akikről úgy hitték, hogy utódaik voltak. Ezért történt, hogy
számos, tőlük származó utód mint harcosok, küzdők, bajkeverők és hitehagyottak
jöttek létre. Engedetlen teremtmények voltak, hatalom-szeretők. Minden további,
ilyesféle lény, ezektől származik.

7. A Logosz párbeszéde

A Logosz volt az oka azoknak, akik létrejöttek és ő folytatta, annál inkább,

hogy tanácstalanok legyenek, és ő megdöbbent. A tökéletesség helyett, hibát látott,
az egység helyett megosztottságot látott, a stabilitás helyett zavarokat látott, a
nyugalom helyett felfordulást. Nem volt sem lehetősége, hogy megállítsa őket, sem
lehetősége, hogy elpusztítsa. Teljes mértékben erőtlen volt, hiszen a teljessége és a
magasztossága elhagyta őt.

Azok, akik önmagukat nem ismerve jöttek létre, nem ismerték a Pleromákat,
akiktől létrejöttek, és nem ismerték azt aki oka volt az ő létezésüknek.

A Logosz, lévén ilyen bizonytalan helyzetben, nem folytatta semmiféle, az

emanációkhoz hasonló dolgok létrehozását, dolgokét, melyek a Pleromában
vannak, dicsőségeseket, akik az Atya tiszteletére léteznek. Ellenkezőleg, kis
gyengéket hozott létre, betegségek által akadályozottakat, miáltal ő is gátolva lett. A
rend képére történt, mely az egység volt, amely oka azoknak a dolgoknak, melyek
önmagukban nem az első létezők.

Amíg az egy, aki létre amíg nem hozta ezeket a tökéletlen dolgokat, melyekre
így szükség volt, amíg ő nem ítélte meg azokat, akik létrejöttek őmiatta, az
értelemmel szemben - mely ítélet kárhoztatásra került – küzdött ellenük, amíg el
nem pusztultak, ami nem más, mint az egy, aki harcolt a kárhoztatás ellen és akit a
harag üldöz, miközben ez (a harag) elfogadja és megszabadítja (őket) az ő (hamis)
véleményüktől és hitehagyásuktól, hiszen ettől kezdve ez a megtérés, melyet
„metanoianak” is neveznek. A Logosz más álláspont és másik gondolat felé fordult.
Elfordulván a gonosztól, a jó dolgok felé fordult. Folytatván a megtérést olyan
dolgokra vonatkozó gondolatok felé, melyek léteznek és az ima annak a számára,
aki önmagát jóvá formálja át.

Az, aki a Pleromában van, volt az első, aki imádkozott és emlékezett; utána
(ő emlékezett) a fivéreire egyenként és (habár) mindig együtt vannak; azután mind
együtt; ám mindannyiuk előtt az Atya. A megállapodás imája segítség volt számára
az ő saját visszatérésében és a Teljességben, hogy oka legyen emlékezni azokra,
akik az elsőtől léteznek és az emlékezetében vannak. Ez az a gondolat, amely
messziről kiált, visszahozván őt.

Minden imája és emlékezése jelentős, számos hatalmasság volt

összhangban azzal a korláttal. Mivel semmi terméketlen sincs az ő gondolatában.

A hatalmasságok jók voltak és hatalmasabbak azoknál a hasonlóságoknál.

Ami pedig azokat illeti, akik a hasonlóságokhoz tartoznak, egyben a hazugság
természetéhez is tartoznak. A hasonlóság illúziójából és a gőgös gondolatból
odajutottak, amivé lettek. És ők a abból gondolatból erednek, mely először ismerte
meg őket.

Hová tartoznak a korábbi lények? Olyanok, mint a feledékenység és a mély

álom; olyanok, mint akiknek nyugtalan álmaik vannak, akikhez álmok jönnek
miközben ők – azok akik álmodnak – elnyomottak. A többiek hasonlatosak számára
néhány fényteremtményhez, akik keresik a felkelő Napot, hiszen az történt, hogy
láttak őbenne álmokat, melyek igazán édesek voltak. Azonnal megálljt parancsolt a
gondolat kisugárzásainak. Nem birtokolták többé a lényegüket és nem kaptak többé
tiszteletet.

Habár ő nem egyenlő azokkal, akik elő-léteztek, ha magasabb rangúak lettek

volna a képmásnál, ő lett volna az egyedüli, aki révén magasztosabbak lettek volna
azoknál, hiszen nem a jó szándék formázta meg őket.

Nem a betegségtől származott, amely úgy született meg, hogy ők létrehozták,

amelyből a jó szándékot, hanem az egynek a kutatásából az elő-létező után.
Egyszer imádkozott és egyaránt felemelte önmagát a jóhoz és beléjük ültetett egy
elő-hajlamot, hogy keresse és kutassa az elő-létezőt, és beléjük ültetett egy
gondolatot róla és egy elképzelést azért, hogy gondolkodjanak el rajta, valami náluk
maguknál is hatalmasabb és létezése elsőbbséget élvez hozzájuk képest, habár ők
nem értették mi is volt ez. Harmóniát és kölcsönös szeretetet nemzve azon
gondolat által, egységben és egyhangúságban cselekedtek, hiszen az egységtől és
az egyhangúságtól kapták az igazi létezésüket.

Erősebbek voltak náluk a hatalomvágyban, hiszen jobban tisztelték őket,

mint az elsőket, akiket föléjük emeltek. Azok nem alázták meg önmagukat. Úgy
gondoltak önmagukra, mint akiknek létezése egyedül önmagától ered és forrás
nélkül valók. Ahogy teremtettek, először a saját születésükkel összhangban, a két
rend támadta egymást, küzdöttek a parancsért létezésük okán. Ennek
eredményeként elmerültek az erőkben és természetekben, a kölcsönös tettlegesség
feltételében, hatalomvágy és mindenféle hasonló dolog miatt. Ezektől fogva van,
hogy a dicsőség hiábavaló szeretete valamennyiüket a hatalomvágy kívánsága felé
vonzotta, miközben egyikük sem birtokolta a magasztos gondolatot, sem annak
ismeretét.

Ezen gondolat hatalmasságai az elő-létezők munkálkodásából alakultak ki,

azokéból, akik a képviseletek. Ami pedig azt a rendet illeti, akik ebből a fajtából
valók, kölcsönös harmóniában voltak, ám harcoltak a képmás rendje ellen,
miközben a képmás rendje háborút viselt a képviseletekkel szemben és egyedül tett
ellene, a haragja miatt. Ettől […] őket […] egymást, számos […] szükségszerűség
rájuk mutatott […] és érvényesüljenek […] nem volt tömeg […] és az ő irigységük
és az ő […] és az ő haragjuk és erőszakjuk és vágyuk és uralkodó tudatlanságuk
üres dolgokat és különféle típusú hatalmasságot eredményezett, nagy számban
elkeveredve egymással, miközben a Logosz tudata aki az ő nemzésük okozója volt,
nyitott volt a remény kinyilatkoztatására, mely felülről jön el hozzá.

8. A Megváltó Emanációja

A Logosz, mely megmozdult, reménykedett és elvárta azt, aki magasztos. Ami

az árnyékban lévőket illeti, elkülönítette önmagát tőlük mindenféle módon, hiszen ő
ellene harcoltak és egyáltalán nem szerénykedtek előtte. Elégedett volt a gondolat
lényeivel. És ami azt illeti, aki ily módon van létrehozva és belül van a magasztos
határon, emlékezvén arra, aki hiányos, a Logosz létrehozta őt láthatatlan módon,
azok között, akik a gondolat szerint születtek meg, megfelelvén annak, aki velük
együtt volt, amíg a fény nem sütött rá felülről, életadóként, az, akit az elő-létező
Pleromák testvéri szeretetének gondolata nemzett.

A botladozás, mely a Teljesség Atyjának, aki nem szenvedett, eónjaival

történt, eléjük hozatott, mintha a sajátjuk lenne, gondos, rosszindulat-mentes és
végtelenül kedves módon. A teljességhez hozatott, hogy ők utasítva legyenek a
hiányosságról az egyes egyedüli által, aki által egyedül megkapták valamennyien az
erőt, hogy kiküszöböljék a hibákat.

A rend, mely az ő létrejötte volt ő általa, aki magasan jár és amely önmagát
hozta létre tőle és a teljes tökéletességtől. Az, aki magasan jár azzá vált, aki
hiányos közvetítő volt az eónok azzal a kisugárzással együtt, mely a létező dolgok
szerint jött létre. Amikor hozzájuk imádkozott, vidáman és készségesen
beleegyeztek, hiszen megállapodásban voltak, és harmonikus egyetértésben, hogy
segítsék a hiányost. Összegyűltek, kérvén az Atyát jótékony szándékkal, hogy
legyen segítség felülről, az ő dicsőségére, hiszen a hiányos nem válhat tökéletessé
más módon, feltéve, ha nem más az Atya Pleromájának szándéka, amelyet ő
önmagához vont, kinyilatkoztatott és odaadott a hiányosnak. Azután a harmóniából,
vidám készséggel, mely létrejött, ők gyümölcsöket hoztak, mely a harmónia
nemzéséből származott, egységet, a Teljesség birtoklását, kinyilatkoztatván az Atya
arcmását, akiről az eónok azt gondolták, hogy dicsőséget és segítség kérő imát
kapnak a fivéreikért, egy kívánságot, melyben az Atya maga számolt velük. Így
készséges és vidám volt, a gyümölcsök megszületésének. És nyilvánvalóvá tette
velük való egység kinyilatkoztatásáról szóló megegyezést, mely az ő szeretett Fia.
A Fiú azonban, akiben a Teljesség van, örömmel vette őket magára, mint öltözetet,
miáltal tökéletességet adott a hiányosnak, és megerősítést azoknak, akik
tökéletesek, az, akit helyesen „Megmentőnek” és „Megváltónak” és „a Szeretettnek”
hívnak, „az, akinek az imákat felajánlják” és „a Krisztusnak” és „a kiválasztott
Fényének” összhangban mindazokkal, akiktől származott, hiszen ő vált a pozíciók
jelentette nevekké, melyeket neki adtak. Mégis milyen más nevet is lehetne rá
alkalmazni „a Fiú” kivételével, hiszen korábban azt mondtuk, révén ő az Atya
ismerete, akit ő meg akar velük ismertetni?

Nemcsak az eónok alkották meg az Atya arckifejezését, akit imádtak, miként

az korábban említésre került, azonban a sajátjukét is; mivel az eónok, akik
dicsőséget adtak, hozták létre az arckifejezésüket és az arcukat. Úgy jöttek létre,
mint egy hadsereg az ő számára, ahogy egy királynak jár, hiszen a gondolat lényei
erős kötelékkel bírnak egymás iránt és egymásba keveredett harmóniával.

A vele való megállapodás gyümölcsei, melyekről korábban beszéltünk, a

Teljesség hatalmának tárgya. Mivel az Atya hozta létre a Teljességet önmagán belül,
együtt azokkal, akik elő-léteznek és azokkal akik vannak és azokkal, akik lesznek.
Képes volt rá (megtenni ezt). Kinyilatkoztatta azokat, akikben benne lakozott. Nem
adta nekik, amikor rájuk bízta őt. Az elöljáróság szellemében irányította a
Világegyetemet, melyet először adtak át neki (összhangban) a feladat hatalmával.
Így hát elkezdte és megvalósította a kinyilatkoztatást.

Az, akiben az Atya benne van és az akiben a Teljesség benne van korábban
lett létrehozva annál, akinek hiányzik a lélegzete. Utasította őt azokkal kapcsolatban,
akik keresték az ő lélegzetüket, annak a tökéletes fénynek a ragyogása által.
Először tökéletessé tette őt kimondhatatlan örömben. Tökéletessé tette őt önmaga
számára, mint a tökéletes és ugyancsak nekiadta ami minden egyes egyén számára
megfelelő. Mert ez az öröm első meghatározása. És <ő> belévetett láthatatlan
módon egy igét, melynek az a rendeltetése, hogy tudás legyen. És hatalmat adott
neki, hogy elváljanak és kivetette magából azokat akik nem engedelmeskedtek neki.
Így nyilvánította meg önmagát a számára. Ám azok számára, akik miatta jöttek létre
kimagasló formát nyilvánított ki. Ellenséges módon viselkedtek egymás iránt.
Hirtelen kinyilvánította önmagát számukra, a fény alakjában közelítvén meg őket,
véget vetvén a bonyolult ügynek, melybe egymással keveredtek, megállította azt a
hirtelen kinyilatkoztatás révén, melyről nem értesültek, nem várták, és nem tudtak
róla. Emiatt féltek és elestek, mivel nem voltak képesek elviselni a lény
megjelenését, amely lesújtott rájuk. Az, aki megjelent, veszélyes fenyegetést
jelentett a másik kettőnek. Pontosan úgy, miként a gondolat lényei, akik a „kicsi”
nevet kapták, azért, hogy halvány elképzelésük legyen arról, hogy birtokolják a
magasztost, ő előttük létezett, és csodálatos hozzáállást vetettek el bennük, a
magasztosban, aki megtestesül. Ezért szívesen fogadták az ő kinyilatkoztatását és
imádták őt. Meggyőződéses tanúivá váltak. Megismerték a fényt, mely létrejött mint
erősebb azoknál, akik ellenük harcoltak. A hasonlóság lényei azonban rendkívül
féltek, hiszen nem voltak képesek hallani róluk a kezdetben, hogy van egy ilyen
elképzelés. Ezért a tudatlanság gödrébe estek, melyet „a Külső Sötétségnek”
neveznek és „Káosznak” és „Hádésznak” és „a Mélységnek”. Létrehozta, ami a
gondolat lényei alatt volt, mivel erősebb volt náluk. Érdemesek voltak a
kimondhatatlan sötétség feletti uralkodásra, hiszen az övéké volt, és a sokaság,
melyet számukra kijelöltek. Engedélyezte számukra, hogy ők is a szervezet részéről
használva legyenek, melyet ő rendelt el számukra.

Hatalmas különbség van annak kinyilatkoztatása között, aki létrejött ahhoz

képest, akik hiányos és azon dolgokhoz képest, melyek ezután jönnek létre miatta.
Mivel kinyilvánította önmagát az ő számára önmagán belül, hiszen ő ővele volt,
szenvedő társa ővele, apránként nyugalmat adott neki, növelvén őt, felemelvén őt,
teljesen átadva önmagát neki egy látomás élményeként. Ám akik kívül esnek, ő
gyorsan nyilatkoztatja ki magát és feltűnő módon, és hirtelen vonul vissza
önmagába anélkül, hogy látni engedné számukra magát.

9. A Logosz Pleromája

Amikor a Logosz, amelyik tökéletlen volt, megvilágosodott, az Ő Pleromája

elkezdődött. Elkerülte azokat, akik először zavarták őt. Többé már nem keveredett
el velük. Letépte azt a gőgös gondolatot. Megkapta a Nyugalommal való elvegyülést,
amikor azok akik engedelmetlenek voltak vele először, meghajoltak és megalázták
magukat előtte. És örvendezett a fivérei látványa felett, akik meglátogatták őt.
Dicsőséget adott nekik és imádta azokat akik megtestesültek, hogy segítsék őt,
miközben köszönetet mondott nekik mert elkerülte azokat, akik fellázadtak ellene,
és csodálatot és elismerést és nagyságot és azoknak, akik megjelentek számára
meghatározott módon. Megtestesült képeket hozott létre élő arcokról, kellemes
dolgok közül, melyek jók, létező dolgok között léteznek, hasonló hozzájuk
szépségben, ám nem egyenlőek vele igazságban, hiszen nem a vele való
megegyezésből származnak, aközött, aki létrehozta őket és az aki kinyilvánította
önmagát az ő számára. Azonban bölcsességben és tudásban cselekedett,
elvegyülve a Logosszal ön(magával) teljes egészében. Ezért azok, akik tőle
származnak hatalmasak, pontosan olyan mértékben, mint az igazán hatalmas.

Miután lenyűgözte azok szépsége, akik megjelentek előtte, kijelentette, hogy

hálás ezért a látomás miatt. A Logosz végzi el ezt a tevékenységet azok által, akiktől
segítséget kapott, azok stabilitásáért, akik miatta jöttek létre és azért hogy kapjanak
valami jót, hiszen ő úgy gondolta, hogy imádkozzanak a mindenség szervezetéhez
azok, akik tőle származnak, melyet stabilizáltak azért hogy megállapodásra
késztessék őket. Ezért azok, akiket szándékosan hozott létre szekerekben vannak,
éppen úgy, mint azok akik létrejöttek, azok, akik megjelentek, azért, hogy
átmenjenek a dolgok minden helyén, melyek alant vannak, azért, hogy mindegyikük
megkapja azt a helyet, melyet úgy hoztak létre, ahogy ő van. ez pusztulással járt a
hasonlóság lényeinek, habár, jótékony tett volt a gondolat lényei számára,
kinyilatkoztatás (dittográfia), mindazoknak, akik a rendeletből származnak, mely
egység volt, miközben szenvedés, miközben ők magok, melyek nem születtek meg
általuk.

Az pedig, aki megjelent, az Atya és a harmónia arca volt. Ruházat volt, mely
minden kegyelemből (állt), és étel, azok számára, akiket a Logosz hozott létre
imádkozás és dicsőség és tiszteletadás közben. Ő az, akit ő dicsőített és
megbecsült, miközben azokra nézett, akikért ő imádkozott, azért, hogy tökéletessé
tegye őket a képek által, melyeket létrehozott.

A Logosz még többet adott hozzá a kölcsönös segítségnyújtásukhoz és az

ígéret reményéhez, hiszen örvendeztek és bőséges pihenéssel bírtak és szeplőtelen
örömökkel. Ő hozta létre azokat, akikre emlékezett először, amikor nem voltak vele,
(ő hozta létre őket) birtokolván a tökéletességet. (dittográfia) Most pedig, miközben
ő, aki a vele lévő látványhoz tartozik, reményben és hitben létezik a tökéletes
Atyában, a Teljességgel azonos mértékben. Megjelent számára mielőtt elvegyült
volna vele, azért hogy azok a dolgok, melyek létrejöttek ne kerüljenek elpusztításra
a fénybe tekintve, ugyanis nem tudják elfogadni a hatalmas, magasztos alkatát.

A Logosz gondolata, aki visszanyerte stabilitását és irányítását azok felett,

akik általa jöttek létre, s mindazok „Eónjának”’ és a „Helyének” neveztetett, akiktől
származott a szertartásnak megfelelően, és ugyancsak hívták a „Megváltás
Zsinagógájának” is, mivel meggyógyította ön(magát) a szétszóródásból, mely a
sokféle gondolat, és visszatért az egyetlen gondolathoz. Hasonlóképpen nevezik
„Raktárháznak”, mert a maradék miatt, melyet megkapott, egyedül az ő számára
átadván. És ugyancsak „Menyasszonynak” is, annak öröme miatt, aki odaadta
önmagát neki a gyümölcshozatal reményében az egységből, és aki megjelent
számára. Hívják „Királyságnak” is, a stabilitás miatt, melyet ő megkapott, miközben
örvendezett az uralom felett azokon, akik harcoltak ellene. És nevezik „Az Úr
Örömének”, a boldogság miatt, mellyel felruházta önmagát. Vele van a fény,
viszonzást adván számára a jó dolgokért, melyek őbenne vannak, és (vele van) a
szabadság gondolata.
 Az eón, melyről korábban szó esett, felette áll a két rendnek, akik egymás
ellen harcolnak. Azok társasága, akik uralmat gyakorolnak és nem keverednek
betegségekbe és gyengeségbe, a gondolathoz és a képhez tartozó dolgokba.

Az, amelyben a Logosz elhelyezte önmagát, tökéletes örvendezésben, egy

eón volt, az anyag formáját bírván, ám a szervezet okával is rendelkezvén, mely az,
aki kinyilatkoztatta önmagát. (Az eón volt) azoknak dolgoknak a képe, melyek a
Pleromában vannak, azok a dolgok, melyek annak a bőséges örvendezéséből jöttek
létre, aki vidámságban létezik. Továbbá, annak az arca, aki kinyilatkoztatta önmagát
őszinteségben és figyelmességben volt, és azon dolgokhoz kapcsolódó ígéretben,
melyeket ő kért. Ez volt a megjelölése a Fiúnak és az ő lényegének és az ő
hatalmának és az ő formájának, aki az, akit ő szeretett és akivel elégedett volt, aki
szeretetteljes módon könyörgött. Fény volt és vágy, hogy megalakuljon és
nyitottság az utasításra és szem a látásra, minőségek, melyek a magasztostól
származnak. Bölcsesség is volt a gondolkozása számára a szervezet alatti
dolgokkal ellentétben. Egy ige is volt a beszédhez és az efféle dolgok tökéletessége.
És éppen ezek azok, akik formát öltöttek ővele, ám a Pleroma képe szerint, bírván
az ő atyáikat, akik azok, akik életet adtak nekik, mindegyikük lévén az arcok egy-
egy másolata, melyek formái férfiatlanok, hiszen nem betegségből származnak,
mely nőietlenség, hanem abból, aki már maga mögött hagyta a betegséget. A neve
az, hogy „Egyház”, mivel harmóniában hasonlítanak azok gyülekezetének
harmóniájára, akik kinyilatkoztatták önmagukat.

Az, ami létrejött a fény képében, szintén tökéletes, merthogy az egyetlen

létező fény képe, ami a Teljesség. Még ha alacsonyabb rendű volt is ahhoz képest,
akié a kép, ugyanakkor bír az oszthatatlanságával, mivel az oszthatatlan fény
arckifejezése. Azok azonban, akik az egyes eónok képében jöttek létre, ők
lényegében abban vannak, akiket már korábban említettünk, ám a hatalom
tekintetében nem egyenlőek, ugyanis (a hatalom) mindegyikükben benne van.
Ebben, egymással elvegyülvén, egyenlőségben vannak, ám egyikük sem árasztja ki
azt a részt, mely sajátságosan rá jellemző. Ezért ezek szenvedélyek, s mivel a
szenvedély betegség, hiszen ezek a dolgok nem a Pleroma megállapodásának
eredményei, hanem ennek az egynek, idő előtt, mielőtt megkapta volna az Atyát.
Ennélfogva a megállapodás az ő Teljességével és szándékával hasznos volt a
szervezet számára, hogy eljöjjön. Megadatott neki, hogy áthaladjanak azokon a
helyeken, melyek alant vannak, ugyanis a helyek képtelenek befogadni az ő hirtelen,
elhamarkodott eljövetelüket, amíg nem külön-külön (jönnek), egyesével. Eljövetelük
szükséges, hiszen általuk minden tökéletessé lesz.

Röviden, a Logosz megkapta a minden dolgok látását, azokét, melyek elő-

léteznek, és azokét, melyek most, és azokét, melyek ezután fognak, hiszen ő kapott
megbízást a valamennyi létezőt felölelő szervezettel együtt. Néhány dolog már más
dolgokban van, melyek alkalmasak létrejönni, azonban a magok, melyek
megszületésre várnak őbenne magában vannak, az ígéret miatt, mely ahhoz tartozik,
amelyet megértett, mivel valami tartozik a létre jövendő magokhoz. És megalkotta
az ő utódait, vagyis azon dolgok kinyilatkoztatását, melyeket megértett. Egy
darabig azonban az ígéret magját őrzik, azért hogy azok, akik kiválasztásra kerültek
egy küldetésre kiválasztásra kerüljenek az eljövendő Megváltó által és azok által,
akik vele vannak, azok, akik az Atya tudásában és dicsőségében elsők.

10. A Szervezet

Úgy helyes, hogy az ima, amit elvégzett és a megtérés, mely emiatt

következett be, néhányat elveszejtsen, miközben mások előnyére szolgáljon, és
továbbiakat pedig elkülönítsen. Először azok megbüntetésére készült, akik
engedetlenek, annak az erejét felhasználva, aki megjelent, annak, aki minden
dolgok felett megkapta a hatalmat, azért, hogy elkülönüljenek tőle. Ő az, aki alant
van, és aki ugyancsak elkülöníti magát attól, ami magasztos, amíg nem készíti fel
azon összes dolgok szervezetét, melyek örökké valók, és nem ad mindegyiküknek
egy helyet, melyet kijelölt ezzel kapcsolatban.

A Logosz először önmagát hozta létre, amikor megszépítette a teljességet,

mint alapelv és a dolgok irányítója, melyek létrejöttek, miként az Atya, aki az oka
volt a létrehozásnak, mely az első létező volt utána. Ő alkotta az elő-létező képeket,
melyeket köszönetben és dicsőítésben hozott létre. Azután megszépítette azok
helyét, akiket dicsőségben hozott létre, melyet „Paradicsomnak” hívnak és „az
Örömteliségnek” és „a teljes ellátás Örömteliségének”, mely elő-létező. És minden
jóság, mely a Pleromában létezik megőrzi a képet. Azután megszépítette a
királyságot, miként egy várost, megtöltötte mindenféle kellemes dologgal, mely a
testvéri szeretet és a nagylelkűség, melyet szent szellemek töltenek és az erős
hatalmasságok, melyek irányítják őket, melyeket a Logosz hozott létre és alapított
meg hatalomban. Azután (megszépítette) az Egyház helyét, mely ezen a helyen
gyülekezett, az Egyház alakját öltvén, mely az eónokban léteik, mely dicsőíti az
Atyát. Mindezek után (megszépítette) a hit helyét és az engedelmességét, (mely
fakadt) a reménységből, mely dolgokat a Logosz kapta meg, amikor a fény
megjelent; ezután (megszépítette a helyét a) hajlamnak, mely az ima és könyörgés,
melyeket követi a megbocsátás és az ige, a szerint, aki megjelenik.

Az összes spirituális hely szellemi hatalmasságban van. Elkülönülnek a

gondolat lényeitől, hiszen a hatalmasságot egy képben hozták létre, mely az, mely
elkülöníti a Pleromát a Logosztól, miközben a hatalmasság, mely aktív a
prófétálásban az elkövetkezendő dolgokkal kapcsolatban, irányítja a gondolat
lényeit, melyek az elő-létező érdekében jöttek létre, és nem engedélyezett számára
elkeveredni azokkal a dolgokkal, melyek azon dolgok látomása által jöttek létre,
melyek ővele vannak.

A gondolat lényei, melyek kívül vannak, egyszerűek; megőrzik a

pleromatikus képviseletet, különösen azért, mert osztoznak a neveken, miáltal
gyönyörűek.

Az átalakulás alázatos a gondolat lényei irányában, és a törvény ugyancsak

alázatos irányukban, a döntés (a törvénye), mely az ítélet és a harag. Szintén
alázatos irányukban a hatalmasság, mely elkülönült mindazoktól, akik alájuk
hullottak, elküldi őket messze és nem engedi meg nekik, hogy elterjedjenek túl a
gondolat lényein és az átalakuláson, mely (a hatalmasság) félelemből és
tanácstalanságból és feledékenységből és megdöbbenésből és tudatlanságból áll,
és olyan dolgokból, melyek a kép alapján jöttek létre, a fantázia révén. És ezek a
dolgok, melyek valójában szerények voltak, megkapják a magasztos neveket. Nincs
tudás azok számára, akik tőlük származnak és eltelnek gőggel és hatalomvággyal
és engedetlenséggel és hazugsággal.

Mindegyiküknek nevet adott, hiszen a két rend egy névvel rendelkezik. Azok,
akik a gondolathoz tartoznak és azok akik képviseletei az „Igaziak” és „Lelki” és „a
Tüzesek” és a „Középsők” névvel illetnek. Azok, akik a gőgös gondolathoz
tartoznak és a képhez neveztetnek „a Bal”, „a Testi”, „a Sötétek” és „az Utolsó”
néven.

Miután a Logosz létrehozta mindegyiküket a saját rendjében, a képeket és a

képviseleteket és a képmásokat egyaránt, tisztán tartotta a képek eónját
mindazoktól, akik ellene harcoltak, hiszen ez az örvendezés helye. Azonban a
gondolathoz tartozók számára kinyilvánította azt a gondolatot, melyet önmagából
bontott ki, vágyván arra, hogy anyagi egységbe vonja össze őket, az ő rendszerük
és lakóhelyük kedvéért, és azért, hogy ők szintén létrehozzanak egy hajtóerőt a
gonosz iránti vonzódásuk csökkentése érdekében, hogy soha többé ne
örvendezzenek a környezetük dicsősségében és oszoljanak el, ellenkezőleg, lássák
meg betegségüket amelyben szenvednek, azért hogy szerelmet nemzzenek és
folyamatos kutatást azután, aki képes őket meggyógyítani a kisebbrendűségükből.
Továbbá, azok felett, akik a képmáshoz tartoznak, felállította a szépség igéjét, hogy
formát adjon számukra. Felállította felettük az ítélet törvényét is. Felállította felettük
újból a hatalmasságokat, melyeknek gyökere kiváltotta a hatalom iránti vágyukat.
Kinevezte őket felettük való uralkodóknak, azért hogy egyrészt az ige támogatása
révén, mely gyönyörű, vagy a törvény fenyegetése következtében, vagy a
hatalomvágy hatalmassága által, a rend meg legyen őrizve azoktól, akik gonoszhoz
süllyesztették, miközben a Logosz elégedett velük, hiszen hasznosak a szervezet
számára.

A Logosz ismerte a két másik rend megegyezését a hatalomvágyat illetően.

Ezeknek és az összes többinek, kegyesen oda adományozta vágyaikat.
Mindegyiküknek megfelelő rangot adott, és úgy rendeltetett, hogy mindegyikük
uralkodjon a hely és a tevékenység fölött. Meghódolt annak a helynek, mely
magasztosabb volt önmagánál, azért hogy parancsoljon a többi helynek a
tevékenységben, mely kijelölt tevékenység, hozzá lehullván, hogy irányítsa, az
életmódja miatt. Ennek eredményeképpen parancsnokok és alárendeltek vannak
döntési helyzetekben és alávetettség az angyalok és az arkangyalok között,
miközben a különböző tevékenységek eltérnek egymástól. Minden egyes arkón az ő
fajából és az ő mellékeséből melyekkel szemben osztályrészét követelte, pontosan
úgy, miként ők megjelentek, mindegyikük őrségben volt, mivel megbízták őket a
szervezettel és senkinek sem hiányzik parancs és senki sincs királyság nélkül, a
mennyek végétől, a föld végéig, még a föld alapjait is beleértve, és a föld alatt lévő
helyeket. Vannak királyok, vannak urak, és olyanok, akik parancsokat adnak,
néhány a büntetések kormányzására, mások igazságszolgáltatásra, ismét mások
nyugalom adására és gyógyításra, mások tanításra, mások őrizetre.

Valamennyi arkón fölé kinevezett egy Arkónt akinek senki sem parancsol. Ő
valamennyiük ura, azaz az arcmást, melyet a Logosz hozott létre a gondolatából,
miként a Teljesség Atyjának képviseletét. Ezért felékesítette minden <névvel>
melyek őt ábrázolják, hiszen minden tulajdon őt jellemzi és dicsőséges vonás.
Mivel „Atyának” is hívják és „istennek” és „demiurgosznak” és „királynak”, és
„bírónak” és „helynek” és „lakóhelynek” és „törvénynek.”

A Logosz úgy használta ót, mint kezet, hogy megszépítse és dolgozzon azt
alant lévő dolgokon, és használta őt mint szájat, hogy elmondja a dolgokat,
melyeket majd megjósolnak.

A dolgok, melyeket kimondott, megteszi. Amikor látta, hogy hatalmasok és

jók és csodálatosak, megelégedett volt és örvendezett, mintha az ő saját gondolata
lett volna az, amelyik hozzájuk beszél és cselekszi ezeket, nem ismervén, hogy a
benne lévő mozgás a szellemtől van, aki mozgatja őt meghatározott módon, azon
dolgok felé, melyeket ő akar.

Tekintettel azokra a dolgokra, melyek tőle jöttek világra, beszélt róluk, és úgy
jöttek világra, mint a szellemi helyek képviselői, melyekről az értekezés során
korábban beszéltünk a képek kapcsán.

Nemcsak tevékenykedett, hanem, mint az a valaki, aki az atya

választottjaként jelent meg az ő szervezetében, önmaga által előidézve, és a magok
által, továbbá a szellem által, mely kiválaszt és amely alászáll általa a helyekre,
melyek alant vannak. Nemcsak hogy saját maga révén beszél szellemi igéket,
<hanem> láthatatlan módon (beszél) a szellemen át, kihív és olyan dolgokat nemz,
melyek nagyobbak saját lényegénél.

Mivel lényegét tekintve ő „Isten” és „Atya” és valamennyi megtisztelő cím,

azon gondolkozott, hogy ezek elemei az ő saját lényegének. Nyugalmat létesített
mindazoknak, akik engedelmeskedtek neki, ám azoknak, akik engedetlenek voltak
vele, büntetést szabott ki. Ővele ugyancsak, vele a paradicsom és a királyság és
minden egyéb, mely az eónban őelőtte létezik. Ők sokkal értékesebbek, mint a
lenyomatok, a gondolat miatt, mely hozzájuk kapcsolódik, amely olyan mint egy
árnyék és egy öltözet, hogy úgy mondjam, mert ő nem látja azt a dolgoknak azt a
módját, amint azok ténylegesen léteznek.

Munkásokat és szolgákat hozott létre, segítségül abban, amit meg fog tenni
és amit mondani fog, mivel minden hely, ahol munkálkodott, hátrahagyta arcképét
és az ő szépséges nevét, eredményül és beszédül azoknak a dolgoknak, melyekről
gondolkodik.
 A helyén képeket alkotott a fényről, mely megjelent és azokról a dolgokról,
melyek szellemiek, habár ezek a saját lényegét képezték. Ezért őket tisztelték
minden helyen általa, révén tiszták, annak az arcképéből valók, aki kiválasztotta
őket, és létrehozták őket: paradicsomokat és királyságokat és nyugalmat és
ígéreteket és az ő kívánsága kiszolgálóinak sokaságát, és habár uralmak urai, az
alá vannak rendelve, aki úr, az, aki kijelölte őket.

Miután ily módon figyelt rá, illendően, a fényekkel kapcsolatban, melyek a

források és a rendszer, az alant lévő dolgok szépsége fölé helyezte őket. A
láthatatlan szellem mozgatta őt ekképpen, azért, hogy a saját szolgája által kívánja
az intézkedést, akit ő is használ, mint egy kezet és egy szájat, és mintha az ő arca
lenne, (és az ő szolgája) a dolgok, melyeket hozott, rend és fenyegetés és félelem,
azért, hogy azok, akikkel megtette azt, ami tudatlan, azért, hogy vessék meg a
rendet, amelyiket nekik adtak, hogy őrizzék, hiszen az arkónok kötelékei béklyózzák
meg őket, melyek biztonságosan vannak rajtuk.

A dolog egész létesítménye három részre oszlik. Az erős hatalmasságokat

melyeket a szellemi Logosz hozott létre a fantáziából és a gőgösségből, az első
szellemi rangban alapította meg. Azután azok a (hatalmasságok) melyeket ezek
alkottak meg a hatalomvágyuk által, ő a középső területre állította őket, hiszen ők a
törekvés hatalmasságai, ezért gyakorolniuk kell az uralmat és kényszerítő
parancsokat adni és kényszeríteni az alattuk lévő létesítményeket. Azok, akik az
irigység és féltékenység által jöttek létre, és valamennyi további leszármazottat az
effajta rendelkezésből, ő a szolgarendbe állított be, ellenőrizvén a nyomort,
parancsolván mindazoknak, akik léteznek és valamennyi nemzedék (birodalmának),
akiktől gyorsan pusztító betegségek jönnek, akik mohón vágynak a nemzésre, akik
valamik azon a helyen ahonnan származnak és ahová vissza fognak térni. És ezért
felettük mérvadó hatalmasságokat nevezett ki, folyamatosan a témán dolgozva,
azért, hogy azok utódai, akik léteznek, folyamatosan létezzenek. Ez az ő dicsőségük.

II. rész
11. Az anyai emberiség létrehozása

A dolog, mely átfolyik a formáján az ok, miáltal a láthatatlanság mely, a

hatalmasságok által létezik […] mindannyiukért, mivel […] mivel nemzenek és
pusztítanak őelőttük.

A gondolat, melyet közé állítottak azoknak akik jobbról vannak és azoknak

akik balról vannak, a nemzés hatalmassága. Mindazok, akiket az elsők úgy
szeretnének létrehozni, hogy úgy mondjam, az ő kivetítésükként, miként egy árnyék
vetődik és követi a testet, azok a dolgok, melyek a láthatatlan teremtmények
gyökerei, nevezetesen, a képek, a képviseletek és a másolatok díszítéseinek
előkészítése, azok miatt jöttek létre, akiknek oktatásra és tanításra és formálásra
volt szükségük, azért, hogy a kicsiny megnőjön, lépésről-lépésre, mint egy
tükörkép által. Mivel ez annak okán történt, hogy ő megalkotta az emberiséget
végül, először elkészítve és előírni számára dolgokat, melyeket az ő kedvéért
alkotott.

Az emberiség teremtése is olyan, mint minden másé. A szellemi Logosz

megmozdította őt láthatatlanul, miként tökéletessé tette Demiurgosz és angyali
szolgái által, aki osztozott a sokaság megteremtésének tettében, amikor
tanácskozást tartott az arkónjaival. A földi ember olyan, mint az árnyék, azért, hogy
hasonlatos legyen azokhoz, akiket elválasztottak a Teljességtől. Továbbá,
valamennyit megalkottak belőle mindannyian, azok, jobb oldalt, és azok, bal oldalt,
hiszen mindegyikük sorrendben, formát adott a […] melyben létezik.

A […] melyet a Logosz, aki tökéletlen volt, létrehozta, aki betegségben volt,
nem emlékeztetett rá, mert hanyagul hozta létre, tudatlanul és tökéletlenül, és
minden egyéb gyenge módon. Habár a Logosz adta az első formát Demiurgosz által
a tudatlanságból, azért, hogy megtanulja, hogy a magasztos létezik és megtudja,
hogy szüksége van rá. Ez az, amit a próféta „Élő Szellemnek” és „a magasztos
eónok Lélegzetének” és „a Láthatatlannak” nevezett, és ez az élő lélek, mely életet
ad a hatalmasságnak, amely először halott volt. Mivel ami halott, az tudatlan.

Rendjén való dolog, hogy magyarázatot adjunk az első emberi lények

lelkéről, mely a szellemi Logoszból származik, miközben a teremtő úgy gondolja,
hogy az övé, hiszen tőle való, miként a száj, melyen át valaki lélegzik. A teremtő
ugyancsak leküldött lelkeket az ő lényegéből, hiszen ő szintén bírja a létrehozás
hatalmát, hiszen olyasvalaki aki az Atya képviseletében jött létre. És mindazok is,
akiket a maradék hozott létre, mintha a saját embereik lennének, hiszen
rendelkeznek a <lény> képével.

A szellemi lénye egyetlen dolog és egyetlen képviselet, és gyengesége

számos formának meghatározója. Ami a fizikai lényeget illeti, meghatározott
módján kettős, hiszen rendelkezik a magasztos hitvallásának ismeretével, és nem
hajlik a gonoszság felé, a gondolat hajlama miatt. Ami az anyagi lényeget illeti, sok
tekintetben eltér az útja, és gyengeség volt, mely sokféle elhajlásban létezik.

Az első emberi lény vegyes formájú, és vegyes teremtmény, és foglalója

azoknak balról, és azoknak jobbról, és szellemi igéje azoknak, akiknek figyelme
megoszlik a két lényegiség között melyből ő vette az ő származását. Ezért az
mondják, hogy a paradicsomot az ő számára tervezték, hogy egyen a három fa
gyümölcséből, hiszen a háromszoros rend kertjéről van szó, és mivel ez az, mely
élvezetet ad.

A nemes választott lényeg, mely benne van magasztosabb volt. Teremtett és

nem sebesítette meg őket. Ezért parancsot adtak ki, fenyegetőztek és hatalmas
veszélyt hoztak rá, ami a halál. Csupán azon dolgok élvezete, melyek gonoszak
engedte meg neki, hogy megkóstolja, és a másik három fáról a kettős (gyümölcsöt)
nem engedte meg neki, hogy egye, a még kevésbé az élet fájáról, azért, hogy ne
akarjanak megbecsülést, és hogy ne legyenek […] a gonosz hatalmasság által,
melyet a „kígyónak” neveznek. És ő sokkal ravaszabb valamennyi gonosz
hatalmasságnál. Tévútra vezette az embert azon dolgok meghatározásával, melyek
a gondolathoz és a vágyakhoz tartoznak. A parancs megszegésére késztette, azért,
hogy meghaljon. És kizárták annak a helynek minden élvezetéből.

Ez az a kiutasítás, mely vele történt, amikor kizárták azon dolgok élvezetéből,

melyek a képhez és azokhoz tartoznak, akik a képviseletek. Ez a gondviselés
munkája volt, azért, hogy rövid időn belül meg lehessen találni, amíg az ember nem
kapja meg a dolgok élvezetét, melyek örökké jók, amelyben a nyugalom helye van.
Ezt szentelte fel a szellem, amikor először eltervezte, hogy az embernek meg kell
tapasztalnia a súlyos gonoszságot, ami a halál, mely teljes tudatlanságban van a
Teljességet illetően, és hogy megtapasztaljon minden gonoszságot, mely ebből
származik, és a nélkülözést és a gondokat, melyek ebben vannak, hogy megkapja a
legnagyobb jóságot, ami az örök élet, vagyis határozott ismerete a Teljességnek és
a jó dolgok befogadásának. Az első ember vétke miatt a halál uralkodott.
Megszokott volt, hogy minden embert legyilkolt uralmának megvalósulása, melyet
mint királyságot adtak, az Atya kívánsága szervezete miatt, amiről korábban
beszéltünk.

III. rész

12. Különböző teológiák

Ha mindkét rend, azok jobbról, és azok balról, összegyűlnek, egyik a

másikkal, a gondolat által, mely közöttük van felállítva, mely megadja számukra az
ő szervezetüket egymással, az történik, hogy mindketten versengve
tevékenykednek, tetteik szerint, a jobbról lévőkkel emlékeztetve a balról lévőkre és
a balról lévőkkel emlékezetve a jobbról lévőkre. És ha időnként a gonosz rend
elkezd ördögi dolgokat cselekedni ostoba módon, a <bölcs> rend versenyez az
emberi kényszer formájában, ugyancsak azt téve, ami gonosz, mintha az erőszakos
embernek hatalma lenne. Máskor, az ostoba rend megkísérel jó dolgokat tenni,
olyanná téve önmagát, mint a rejtett rend is, buzgón cselekszik. Miként azokban a
dolgokban, melyeket létrehoztak, azért, hogy a dolgokban létrejöjjenek. Hiszen
egymástól eltérően hoznak létre dolgokat, azok, akiket nem utasítottak, képtelenek
megismerni a dolgokat, melyek léteznek. Ezért vezettek be más típusú
(magyarázatokat), néhányan mondván, hogy a gondviseléssel összhangban történt,
hogy a dolgok, melyek léteznek, rendelkeznek saját létezésükkel. Ezek azok az
emberek, akik megfigyelik a stabilitást és az összhangját a teremtés működésének.
Mások azt mondják, ez valami idegen. Ezek az emberek, akik a sokszínűséget és a
törvénytelenséget és a hatalmasságok gonoszságait vizsgálják. Mások azt mondják,
hogy a dolgok, melyek léteznek, azok, melyek sorsszerűen megtörténnek. Ezek
azok az emberek, akik elfoglaltak ebben a témában. Mások azt mondják, hogy ez
valamilyen összhangban van a természettel. Mások azt mondják, ez önmagában
létező. A többség azonban, mindaz, aki olyan messzire ért, mint a látható elemek,
nem tudnak semmivel többet náluk.

Azok, akik bölcsek voltak a görögök és a barbárok között, előnyben voltak a

hatalmasságokkal szemben, melyek a képzelet és a hiábavaló gondolat révén jöttek
létre. Azok, akik ezektől származnak, a kölcsönös viszállyal és a bennük lévő
lázadó hajlammal kapcsolatban, valószínűsíthető módon, gőgösen és képzetesen
beszéltek, azokkal a dolgokkal kapcsolatban, melyekről azt gondolták bölcsesség,
habár a kép megtévesztette őket, mivel úgy gondolták, hogy elérték az igazságot,
holott (csak) az eltévelyedést érték el. (Ők nem) csak egyszerűen kisebb
elnevezések, hanem a hatalmasságok önmaguk tűnnek úgy, hogy
megakadályozzák őket, mintha ők lennének a Teljesség. Ezért a rend úgy találta
magát, mint aki egyedül harcol, az egyik arkón leszármazottjának gőgös
ellenségessége miatt, aki nagyobb és ő előtte létezett. Ezért semmi sem történt
megegyezésben a követőivel, semmi, sem filozófia, sem gyógyszer-típus, sem
semmilyen retorika, sem semmiféle zene vagy logika, csak vélemények és
elméletek. Kimondhatatlan uralmat gyakorolt a zűravarban, azok leírhatatlan
minősége miatt, akik az uralmat gyakorolták, akik nekik adták a gondolatokat.

Ami pedig azokat a dolgokat illeti, melyek a héberek <fajától> származnak,

dolgok, melyeket a hílikusok írtak le (csak a testiség létezik számukra), akik görög
szokás szerint beszéltek, azok hatalmasságai, akik úgy gondolkoznak róluk, hogy
úgy mondjam, az „igaziak”, a hatalmasságok, melyek valamennyiüket abba az
irányba mozgatták, hogy szavakra és képviseletekre gondoljanak, ők <odahozták>
őket és ők megértették, azért, hogy elérjék az igazságot, és felhasználták a
viszálykodó hatalmasságokat, melyek bennük működtek. Ezek után elérték az
elkeveredetlenek rendjét, azt, amelyet megalapítottak, az egységet, mely az Atya
képviselete képviseleteként létezik. Nem látható a természete szerint, ám a
bölcsesség körülöleli azt, azért, hogy megőrizze a valóban láthatatlannak a formáját.
Ezért számos angyal nem volt képes meglátni. Továbbá, számos ember a héber
fajból, akikről már beszéltünk, nevezetesen az igaziak és a próféták közül szintén,
nem gondoltak semmit és nem mondtak semmit a képzeletről, vagy a képmás által,
vagy a rejtett gondolkodásról, ám mindegyikük, a hatalmasság által, mely bennük
működött, és miközben figyelték a dolgokat, melyeket látott és hallott, beszélt róluk
[…[-ban. Egyesített harmóniával bírtak egymás között azok ügyében, akik bennük
dolgoztak, hiszen megőrizték a kapcsolatot és a közös harmóniát elsősorban náluk
magasztosabb megvallása révén. És van, aki hatalmasabb náluk, akit kiválasztottak,
révén szükségük van rá, és akit a szellemi Logosz nemzett azokkal együtt, akiknek
szükségük van a magasztosra, reménységre és várakozásra összhangban a
gondolattal, mely a megváltás magja. És ő egy megvilágosító szó, mely a
gondolatból, az ő leszármazottaiból és az ő kisugárzásaiból áll. Mivel az igaziak és
a próféták, akiket korábban említettünk, megőrzik a hitvallást és a tanúságtételt,
annak kapcsán, aki hatalmas, az apáik készítették (ezeket), akik keresték a reményt
és a meghallgatást, bennük vannak elvetve az imádság és a keresés magjai, melyet
sokaknak megmutattak, akik megerősödést kerestek. Feltűnik és elragadja őket a
magasztos szeretetére, hogy hirdessék ezeket a dolgokat, az egységhez való
tartozásként. És az egység volt az, mely bennük dolgozott, amikor beszéltek. A
látomásuk és a szavaik nem különböznek azok sokasága miatt akik átadták nekik a
látomást és az igét. Ezért aki figyelte azt, amit ők mondottak ezzel kapcsolatban,
nem utasít vissza semmit belőle, ellenkezőleg, elfogadja a szövegeket, másféle
módon. Értelmezvén őket, számos eretnekséget keltettek, melyek a mai napig
léteznek a zsidók körében. Egyesek azt mondják, hogy Isten egyetlen, aki hirdetett
az ősi iratokban. Mások azt mondják, sok. Néhányan azt mondják Isten
természetében egyszerű tudatú. Mások azt mondják, hogy tevékenysége
összekapcsolódik a jó és a gonosz létrehozásával. Megint mások azt mondják,
hogy ő azon dolgok teremtője, melyek létre jöttek. Megint mások azt mondják, hogy
az angyalok voltak azok, akik által teremtett.

Az effajta gondolatok sokasága a formák sokasága, és a bősége a

szentírások fajtáinak, aminek következtében létrejöttek a Törvények tanítói. A
próféták azonban nem mondtak semmit a sajátjuk szerint, ellenkezőleg,
mindegyikük azon dolgokról (beszélt) melyet látott és hallott a Megváltó
hirdetéseiből. Ez az, amit hirdettek, a fő témája a hirdetésüknek az lévén,
mindegyikük beszéde szerint, a Megváltó eljövetele, mely ez a bizonyos eljövetel.
Előfordult, hogy a próféták úgy beszéltek erről, mint eljövendő. Olykor úgy, mintha
a Megváltó beszélne az ő szájuk által, elmondván, hogy a Megváltó el fog jönni és
jóindulatot mutat azok iránt, akik nem ismerték meg őt. Nem csatlakoztak
valamennyien egymáshoz bármit is megvallva, ám mindegyikük, annak a dolognak
a bázisán, mely révén hatalmat kapott a róla való beszélésre, és annak a helynek az
alapján, melyet látott, úgy hitték, hogy ez attól van, hogy ő nemzett lesz és arról a
helyről fog eljönni. Egyikük sem tudta, honnan fog eljönni, és azt sem, ki által lesz
nemzett, csak annyit, hogy ő az egyedüli, akiről érdemes beszélni, aki nemzve lesz
és szenvedni fog. Azzal kapcsolatban, hogy mi volt korábban és azzal, hogy ő
örökké való – nem-nemzett, érzéketlen (létező) a Logosztól, aki testi alakot öltött –
nem jött el az ő gondolatukba. És ez az a közlés, amit megkaptak, és indíttatást,
hogy adjanak figyelmet testének mely hamarosan megjelenik. Azt mondják,
mindannyiuktól ered, ám minden dolog előtt, a szellemi Logosztól származik, aki az
oka azon dolgoknak, melyek létrejönnek, akitől a Megváltó a testét kapta. Ő
megértette <ezt> a fény kinyilatkoztatásában, az ígéret igéjének megfelelően, a mag
állapotból történt kinyilatkoztatásában. Ami azt illeti, aki létezik, az nem azon
dolgok magja, melyek léteznek, hiszen őt nemzették legutóbb. Ám az, aki által az
Atya elrendelte a megváltás megvalósítását, aki az ígéretek betöltője, hozzá
tartozott valamennyi eszköz, hogy belépjen az életbe, mely által alászállt. Az ő Atyja
egy, és egyedüli igaz atya számára, a láthatatlan, a megismerhetetlen, a
természetében felfoghatatlan, aki egyedül Isten, és az ő szándéka és az ő formája,
adta meg, hogy őt láthassuk, megismerhessük és megérthessük.

13. A megtestesült Megváltó és a társai

Ő az, aki a Megváltónk volt, könyörületre hajlandóan, aki az, aki ők voltak. Az
ő kedvükért történt, hogy megtestesült önkéntelen szenvedésben. Testé és lélekké
lettek, vagyis örökké való (dolgokká) melyek megtartják őket, és dolgokká, melyek
meghalnak. És mint azok, akik létrejöttek, a láthatatlan tanította őket láthatatlan
önmagáról.

Nemcsak <önmagára> vette azok halálát, akikről az hitte, hogy megmenti,

hanem elfogadta az ő kisebbségüket is, amelybe leszálltak, amikor testbe és
lélekbe <születtek>. (Azért tette ezt) mert megengedte megérteni önmagát és
csecsemőként született testben és lélekben.

Mindazok között, akikkel bennük osztozott, és azokkal, akik elestek és

megkapták a fényt, magasztos módon jött létre, mert megengedte megérteni
önmagát, bűn nélkül fogantatott, folt- és szennyeződés mentesen. Az életben
nemződött, a korábbi és a későbbi, a Logosztól származó szenvedély és változó
vélemény miatt, aki megmozdult, aki létrehozta őket, hogy legyenek test és lélek. Ő
az, <aki> önmagához vette azt, aki azoktól jött, akiket korábban említettünk.

A Logosz dicsőséges látomásából és a változatlan gondolatából jött létre,

aki visszatért önmagába, miután megmozdult, a szervezetből, pontosan úgy, mint
azok, akik vele jöttek, testet és lelket öltöttek és megerősítést és stabilitást és a
dolgok ítéletét. Nekik is az a céljuk, hogy eljöjjenek.

Amikor a Megváltóra gondoltak, ők eljöttek, és eljöttek, amikor ő megtudta;

ők emellett még magasztosabbá váltak a kisugárzásban, a hús szerint, azoknál,
akik fogyatékban jöttek létre, mert ezen a módon ők is megkapták a testi
kisugárzást, együtt a Megváltó testével, a kinyilatkoztatás által és a vele való
elvegyüléssel. Ezek a többiek azon, egyetlen lényegből állók közül valók voltak, és
valójában szellemi (lényeggel). A szervezet különböző. Ez egy dolog, az másik.
Néhányan szenvedélyből és megosztottságból származnak, gyógyulásra szorulva.
Mások az imádságból valók, azért, hogy meggyógyítsák e betegséget, amikor
kiválasztották őket arra, hogy kezeljék azokat, akik elestek. Ezek az apostolok és az
evangélisták. Ők a Megváltó tanítványai, és tanárok, akiknek utasításra van
szükségük. Akkor miért osztoznak ők is a szenvedélyben, melyben azok, akik a
szenvedélyből származnak, osztoznak, ha valójában ők testi alkotások
összhangban a szervezettel és <a> megváltóval, aki nem osztozott a szenvedélyben?

A Megváltó az osztatlan egynek a képe volt, aki a Teljesség testi formában.

Ezért megőrizte az oszthatatlanság formáját, melyből a átjárhatatlanság származik.
Ők azonban azon egyes dolgok képei, melyek megtestesültek. Ezért felosztottságot
vesznek magukra a mintából, az ültetésből véve a formát, mely az ég alatt létezik.
Ez szintén az, ami a gonosz dolgokban osztozik, mely azon a helyen létezik, melyet
elértek. Ezért a szándék a Teljességet bűnben tartja, azért, hogy a szándék által ő
kegyelmet gyakoroljon a Teljesség felett és ők megváltást kapjanak, mialatt az
egyetlen egy kiválasztásra kerül, hogy életet kapjon, és az összes maradék számára
szükséges az üdvösség. Ezért, ilyesféle (okok) miatt történt, hogy elkezdett
kegyelmet kapni, hogy megbecsülést adjon, melyet Jézus hirdetett, mely megfelelő
volt számára, hogy hirdesse a maradéknak, hiszen Jézus ígéretének magja létrejött,
akit szolgáltunk (az ő) kinyilatkoztatásában és egységében. Az ígéret pedig bírta az
utasítást és a visszatérést oda, ahonnan először származtak, ahonnan
rendelkeznek a cseppel, azért, hogy visszatérjenek hozzá, ami annyit tesz, amit
„megváltásnak” neveznek. És kiszabadul a fogságból és a szabadság
elfogadásából. A helyén, azok fogsága akik a tudatlanság rabszolgái voltak, tarja
uralmát. A szabadság az igazság ismerete, mely a tudatlanság uralma előtt létezett,
örökké, kezdet és vég nélkül, révén valami jó, és a dolgok megváltása, és a
kiszabadulás a szolgai természetből, melyben ők szenvedtek.

Azok, akik alantas gondolat révén jöttek létre, vagyis (a gondolat), mely
olyan dolgokhoz vezet, amik gonoszak, a gondolat, mely lehúzza őket a hatalom
vágyhoz, ezek megkapták a szenvedélyt, ami a szabadság, a kegyelem bőségéből,
mely a gyermekekre nézett. Azonban zavar támadt a szenvedélyben és azon dolgok
elpusztítása következett, melyeket ő kivetett magából először, amikor a Logosz
elkülönítette őket önmagától, (a Logosz) aki okozója volt az ő megsemmisülésre
ítélt sorsuknak, bár tartotta <őket a> szervezet végén és megengedte nekik, hogy
létezzenek, mert még hasznosak voltak dolgok számára, melyek elrendeltettek.

14. Az emberiség három része

Az emberiség alapjában három alakban jött létre, a szellemi, a lelki és az

anyagi (formában), megfelelvén a Logosz hármas természetének, melyből
létrejöttek az anyagi dolgok és a lelki dolgok és a szellemi dolgok. Valamennyi a
három alak közül gyümölcséről ismert. És nem voltak ismertek először, csupán a
Megváltó eljövetelekor, aki ráragyogott a szentekre és kinyilatkoztatta
mindegyiküket.

A szellemi faj, olyan, mint a fény a fényből és szellem a szellemből, amikor a

feje megjelent, azonnal ő felé futott. Azonnal a fej testévé vált. Hirtelen megkapta a
tudást a kinyilatkoztatásban. A lelki faj olyan, mint a fény a tűzből, hiszen tétovázott,
hogy elfogadja az ő ismeretét, aki megjelent számára. Még inkább (tétovázott) hogy
hitben felé fusson. Ellenkezőleg, egy hang által utasítást kapott, és ez elegendő volt,
hiszen nem áll távol a reménytől, az ígéret szerint, mivel megkapta, hogy úgy
mondjam, mint egy fogadalmat, bizonyságául azon dolgoknak, melyek úgy voltak,
hogy megtörténnek. Az anyagi faj azonban mindenféle módon idegen; hiszen sötét,
kerüli a fény ragyogását, mivel annak megjelenése elpusztítja. És mivel nem kapta
meg az egységét, ez valami eltúlzott és gyűlöletes az Úr és az ő kinyilatkoztatása
számára.

A szellemi faj megkapja a teljes megváltást minden módon. Az anyagi

pusztítást fog kapni minden módon, miként az, aki ellenáll neki. A lelki faj, mivel
középen van, amikor létrejött, és ugyancsak, amikor megteremtették, kettős,
összhangban meghatározottságának a jó és a gonosz felé egyaránt. Tartja a
hirtelenjében kijelölt indulási idejét és teljes megmenekülését azok számára, akik
jók. Azok, akiket a Logosz hozott létre gondolatának első elemével, amikor
visszaemlékezett a magasztosra és imádkozott az üdvözülésért, hirtelen (megkapta)
az üdvözülést. Teljes mértékben megváltásra kerülnek az üdvözítő gondolat miatt.
Ahogy ő létrejött, ugyanúgy jöttek létre ők is tőle, akár az angyalok akár az emberek.
A hitvallás szerint, miszerint van valaki, aki magasztosabb mint ők maguk, és az
ima és az utána való kutatás értelmében, ők ugyancsak el fogják érni azok
üdvözülését, akik létrejöttek, hiszen ők a jó természetből valók. Kijelölték őket az
eljövendő Megváltó hirdetésének szolgálatába, aki eljön és az ő kinyilatkoztatása
beteljesül. Akár emberek, akár angyalok, amikor elküldték őt, hogy szolgálja őket,
ők megkapták, igazából, létezésük lényege. Azok azonban, akik a hatalomvágy
gondolatából származnak, akik azok fuvallatából jöttek létre, akik ő ellene harcoltak,
azok, akiket a gondolat hozott létre, ezekből, hiszen ők kevertek, megkapják
hirtelen az ő végüket. Azok, akik a hatalomvágyból jönnek létre, melyet nekik adtak
egy időre és bizonyos időszakokra, és akik dicsőséget adnak a dicsőség Urának, és
akik lemondanak a haragról, megkapják a jutalmat emberségükért, mely megmarad
örökké. Ám azok, akik büszkék a törekvéseik vágya miatt, és akik szeretik az
átmeneti dicsőséget, és akik elfelejtik, csak bizonyos időszakokra és időre
vonatkozott, amely során rendelkeztek vele, hogy hatalmat bíztak rájuk, és ezen ok
miatt nem ismerték fel, hogy az Isten Fia az Úr és a Megváltó, és nem támasztott
haragot és (nem) emlékeztetett a gonoszakra, ők megkapják az ítéletet
tudatlanságuk és érzéketlenségük miatt, mely szenvedés, azokkal együtt, akik
eltévelyedtek, bárki közülük, aki elfordult, és ráadásul gonoszságot művelt az Úr
dolgai iránt, melyek nem alkalmasak, melyet a bal oldali hatalmak tettek vele, az ő
halálát is beleértve. Ők kitartottak, mondván: „Mi leszünk a Világegyetem urai, ha
azt, aki a Világegyetem királyának hirdette magát, megöljük”, (mondták ezt) amikor
azon dolgoztak, hogy megtegyék, nevezetesen az emberek és az angyalok, akik
nem a jobb oldaliak jó szándékból valók voltak, ellenkezőleg, a keverékből. És
először megbecsülést választottak a maguk számára, habár csak átmeneti kívánság
és vágy volt, miközben az út az örök nyugalomhoz azok alázatos üdvösségén át
vezet, akik megváltásra kerülnek, akik az igaziak. Miután megvallották az Urat és a
gondolatot, mely kedves az egyháznak és azok dalát, akik vele együtt (az egyházzal)
alázatosak, a legteljesebb mértékben, abban, amit kedves megcselekedni a
számára, megosztván az ő szenvedését és fájdalmát azok dolgában, akik megértik,
hogy ez jó az egyháznak, megosztoznak majd az ő reményében. Ezt el kell mondani
a témában, miként kerültek az emberek és az angyalok a bal oldali rendből rossz
útra, nemcsak, hogy visszautasították az Urat és gonosz módon lázadtak ellene,
hanem az egyház felé is irányították gyűlöletüket és irigységüket és
féltékenységüket, és ez az oka azok kiátkozásának, akik saját maguk megmozdultak
és felkeltek és próbára tették az egyházat.

15. Az újjáépítés folyamata

 A választás megosztja a testet és a lényeget a Megváltóval, hiszen olyan
mint egy menyasszonyi szoba, az egysége és a vele való megegyezése miatt. Mivel
minden hely előtt, a Krisztus az ő kedvéért jött el. A hívők közössége azonban,
azoknak a helye, akik örvendeznek a menyasszonyi szobában, és akik boldogok és
vidámak a vőlegény és a menyasszony egyesülésében. A hely, ahol a hívás
megtörténik a képek eónja, ahol a Logosz még nem csatlakozott a Pleromához. És
mivel az egyház embere boldog volt és vidám emiatt, miként reménykedett benne,
elválasztotta egymástól a szellemet, a lelket és a testet azok szervezetében, akik
úgy hitték, hogy ő egy egység, habár őbenne az ember, aki a Teljesség – és ő
mindannyiuk. És habár megmenekülése volt a […] melyek a megkapandó helyek,
őneki ugyancsak megvannak a tagjai, akikről korábban beszéltünk. Amikor a
megváltást hirdették, a tökéletes ember azonnal megkapta a tudást, azért, hogy
sietve visszaállítsák az egységes államát, azon a helyen, ahonnan ő eljön, hogy
örvendezve térjen vissza, arra a helyre, ahonnan jött, arra a helyre, ahonnan tovább
áradt. Az ő tagjainak azonban szükségük van az utasítás helyére, amely a kidíszített
helyeken van, azért, hogy a képek hasonlatosságát, és az archetípusokat, mint egy
tükröt, amíg az egyház testének valamennyi tagja nem lesznek egy helyen, és
kapnak időt az újjáépítésre az idő során valamikor, amikor megtestesülnek, mint
teljes test, nevezetesen újjáépülnek a Pleromában. Előzetes egyetértést volt a
kölcsönös megállapodásban, mely egyetértéssel az Atya bír, amíg a Teljesség meg
nem kapja az arcmását összhangban vele. Az újjáépítés végéhez ér, mihelyt a
Teljesség kinyilatkoztatja mi is ez, a Fiú, aki a megváltás, vagyis az út a
felfoghatatlan Atyához, azaz visszatérés az elő-létezőhöz, és (miután) a Teljesség
kinyilatkoztatja önmagát abban, a megfelelő módon, aki az elképzelhetetlen és a
kimondhatatlan egy és a felfoghatatlan, azért, hogy megkapja a megváltást.
Nemcsak a bal oldaliak uradalmából került elengedésre, sem csupán a jobb oldaliak
hatalmából szökött meg, akikről mindegyikükről azt gondoltuk, hogy rabszolgák és
fiak, azoktól, akiktől nincs gyors megmenekülés, anélkül, hogy az övéik ne lennénk,
a megváltás is felemelkedés azokra a szintekre, melyek a Pleromában vannak, és
azokhoz, akik megnevezték saját magukat és akik megértették saját magukat az
egyes eónokban lakozó hatalom szerint, és (ez) bejárat oda, amit hallgatag, ahol
nem szükséges a hang, sem a tudás, sem elképzelés megformálása, sem a
megvilágítás, ám (ahol) minden dolog fényes, miközben nem szükséges, hogy
megvilágítsák őket.

Nemcsak az emberek számára szükséges a megváltás, de az angyalok

számára is szükséges a megváltás, és az eónok Pleromáinak maradék része
számára is, és a megvilágítás csodálatos hatalmasságainak. Azért, hogy ne essünk
kétségekbe másokat illetően, még a Fiúval önmagával sem, aki a Teljesség
megváltója helyzetével bír, ugyancsak megváltásra van szüksége – neki, aki
emberré lett -, hiszen minden dologért odaadta magát, amire szükségünk van,
számunkra, mi nekünk, akik testben vagyunk, akik az ő egyháza.

Azok között az emberek között, akit testben vannak, az újjászületés átadása

megkezdődött, az ő elsőszülöttje, és az ő szeretettje, a Fiú, aki testet öltött,
miközben az angyalokat, akik a mennyben vannak megkérték a csatlakozásra, azért,
hogy társulást hozzanak létre vele a földön.

Az Atya már előre tudott róla, hiszen ő az ő gondolatában volt mielőtt bármi
is létrejött volna, és mivel rendelkezett azokkal, akik számára kinyilatkoztatja őt.
Hiányosságot adott mindazoknak, akik megmaradtak bizonyos időszakokra és
időkre, mint az ő Pleromájának dicsősége, hiszen a tény, hogy ő ismeretlen az oka
a létrejöttének az ő egyezségéből […] tőle. Amiként a róla tudást fogadják, az a rá
való irigykedés hiányának megtestesülése, és az édessége bőségének
kinyilatkoztatása, mely a második dicsőség, így is, úgy találták, hogy ő az oka a
tudatlanságnak, habár ő is a tudás nemzője.

Rejtett és felfoghatatlan bölcsességben tartotta a tudást a végig, amíg a

Teljesség nem vált elnyűtté, miközben kereste az Istent, az Atyát, akit senki sem
talált meg a saját bölcsessége vagy hatalma által. Adott önmagának, azért, hogy
megkapják a bőséges tudást az ő hatalmas dicsőségéről, melyet ő megadott, és az
okkal (kapcsolatban), melyet ő megadott, mely az ő szüntelen hálaadása, ő, aki az ő
tanácsának mozdulatlanságából van, kinyilvánítja önmagát örökké mindazoknak,
akik méltóak az Atyára, aki ismeretlen az ő természetében, azért, hogy tudást
kapjanak róla, az ő vágya révén, hogy megtapasztalják a tudatlanságot és ennek
fájdalmát.

Azok, akikről elsőként azt gondolta, hogy el kell érniük a tudást és a jó

dolgokat, melyek benne vannak, a tervek szerint – ami az Atya bölcsessége -, hogy
megtapasztalják a gonosz dolgokat és képezzék magukat bennük, mint egy […] egy
ideig, azért, hogy megkapják a jó dolgok élvezetét örökké. Tartották a változást és
az állandó lemondást és azok ügyét, akik őellenük harcoltak, mint bőséges és
csodálatos minőségét azoknak, akik magasztosak, azért, hogy nyilvánvaló legyen,
hogy azok tudatlansága, akik tudatlanok az Atya iránt, az valami a sajátjukból. Ő,
aki tudást adott nekik róla, egyike volt az ő hatalmasságainak, lehetővé téve
számukra, hogy megragadják a tudást a legteljesebb értelemben, melyet a
következőképpen neveznek: „a mindenség tudása, amire gondoltunk” és
„továbbiak a tudás növelése érdekében”, „azon dolgok kinyilatkoztatása, melyek
először ismertek voltak”, és „út a harmónia és az elő-létező felé”, mely azok
növekedése, akik elhagyták a nagyságot, mely az övéké volt a kívánság
szervezetében, hogy a vég olyan legyen, mint a kezdet.

Ami a keresztséget illeti, ami a legteljesebb értelemben létezik, melybe a

Teljesség alászáll és amelyben benne lesz, nincs másik keresztség ettől az egytől
eltekintve, mely az Istenben, Atyában, a Fiúban és a Szent Szellemben való
megváltás, amikor hitvallás történik, hitben és azok nevében, akik egyetlen névvel
bírnak az evangéliumban, amikor oda jutnak, hogy elhiggyék, amit mondtak nekik,
nevezetesen azt, hogy ők léteznek. Ettől rendelkeznek az üdvösségükkel azok, akik
elhitték, hogy ők léteznek. Ez elvezet láthatatlan módon az Atyához, Fiúhoz, és
Szent Szellemhez láthatatlan módon és kétségbevonhatatlan hittel. És amikor
tanúbizonyságot tesznek róluk, ugyancsak határozott reményben, hogy elérik őket,
hogy a visszatérés hozzájuk olyan legyen, mint azok tökéletessége, akik hittek
bennük és (hogy) Atya egy legyen velük, az Atya, az Isten, akit megvallottak hitben
és aki (nekik) adta az ő egységüket vele a tudásban.

A keresztség, melyet korábban említettünk, a következőképpen neveztetik:

„azok öltözete, akik nem vetik le magukról”, azok miatt, akik felveszik és azok miatt,
akik megkapják a megváltást, hogy viseljék. Úgy is hívják, hogy „az igazság
megerősítése, mely nem esik el”. Rendíthetetlen és mozdulatlan módon
megragadja azokat, akik megkapták az újjáépítést és megértik azt. (A keresztséget)
nevezik „hallgatásnak” is, a nyugalom csendessége miatt. Szintén hívják
„menyasszonyi szobának”, az egyezmény miatt és a azok láthatatlan állama miatt,
akik megismerték őt. Továbbá nevezik így: „a fény, mely nincs felállítva és láng
nélkül való”, hiszen nem ad fényt, ám akik viselik, fénnyé válnak. Ők azok, akiket ő
viselt. (A keresztséget) hívják „az örök életnek” is, mert halhatatlan; és úgy nevezik
„az, ami, teljes egészében, egyszerűen, a szó igaz értelmében, ami kellemes,
elválaszthatatlan és eltávolíthatatlan és hibátlan és rendületlen, amiatt, aki azokért
létezik, akik megkapták kezdetben.” Hiszen mi másnak is lehetne nevezni,
eltekintve attól, hogy „Isten”, hiszen ez a Teljesség, azaz még ha számtalan nevet
adunk is neki, kimondván őket csak utalnak rá. Pontosan mint ő, felülmúl minden
szót, és ő felülmúl minden hangot, és felülmúl mindent elmét, és felülmúl mindent,
és felülmúl minden hallgatást, így azokkal van dittográfia, akik azok, ami ő. Ez az,
amiről úgy találták, hogy létrejöjjön, kimondhatatlanul és elképzelhetetlenül a
látomásában, hogy azokban jöjjön létre, akik ismerik, őáltala akit ők megértettek,
aki az, akinek ők dicsőséget adnak.

16. A hívő közösség megváltása

Még ha a választás ügyében még sokkal több elmondandó dolog lenne

számunkra, amint azt illendő mondani, mégis, ami a hívők témáját illeti – vagy
ahogy a jobb oldalról lévőket nevezik – szükséges számunkra, hogy még egyszer
visszatérjünk hozzájuk, és nem kifizetődő számunkra, hogy elfelejtsük őket.
beszéltünk róluk – Ha elegendő lenne, az előbbiekben hosszasan kifejtett, akkor
hogyan beszéltünk? Részleges módon -, hiszen beszéltem mindazokról, akik a
Logosztól jöttek létre, akár a gonoszok ítéletéből, akár a haragból, mely őellenük
harcol és elfordul őtőlük, mely a visszatérés a magasztosakhoz, vagy az imádságtól
és az azokra emlékezéstől, akik elő-léteztek, vagy a reménytől és a hittől, melyet
megkaptak a megváltásuk során a jó munkából, mivel méltóak voltak, mert a jó
szándékból való lények, ők okozták az ő nemzésüket, mely egy vélemény attól, aki
létezik. Még tovább (elmondtam), hogy mielőtt a Logosz megérintette önmagát
velük láthatatlan módon, önként, a magasztos hozzáadta ezt a gondolatot, mert
nekik szükségük volt rá, aki az oka volt az ő létezésüknek. Nem magasztalták fel
önmagukat amikor megmenekültek, mintha semmi sem létezett volna őelőttük,
ellenkezőleg, megvallották, hogy kezdettel rendelkezik az ő létezésük, és erre
vágynak: megismerni őt, aki előttük létezett. A legtöbbjük (elmondtam) hogy
imádták a fény kinyilatkoztatását a villámlás formájában, és tanúbizonyságot tettek
a megjelenéséről miként az <ő> megváltásukról.

Nemcsak azok, akik a Logosztól származnak, akikről egyedül azt mondjuk,

hogy megvalósítják a jó munkát, hanem azok is, akik ezektől származnak a jó
szándék szerint, megosztoznak a nyugalomban, összhangban a bőséges
kegyelemmel. Azok is, akiket a hatalomvágy hozott létre, rendelkeznek a magokkal
őbennük, mely a hatalomvágy, megkapják a jutalmukat (az ő) jótetteikért,
nevezetesen azok, akik cselekedtek és azok, akiknek megvolt a hajlamuk a jó iránt,
amennyiben szándékosan vágyakoznak és szeretnék elhagyni a hiábavaló,
átmeneti törekvéseket, és megtartják a dicsőség Urának parancsát, ahelyett, a
pillanatnyi megbecsülés helyett, és öröklik az örök királyságot.
 Most már szükséges, hogy egyesítsük az ügyeket és a kegyelem rájuk
vonatkozó hatásait, és a lendületet, mivel megfelelő azt mondanunk, amit korábban
említettünk mindazok megváltásával kapcsolatban, akik igazak, mindazokról, akik
elkeveretlenek és akik kevertek, hogy csatlakozzanak egymáshoz. Ami pedig a
nyugalmat illeti, mely a forma kinyilatkoztatása, mely(ben) ők hisznek, (szükséges),
hogy megfelelő párbeszéddel kezeljük. Mert amikor megvallottuk a királyságot,
mely Krisztusban van, <mi> megszabadultunk a formák sokaságának egészétől, és
az egyenlőségtől és a változástól. Mert a végén egységes létezést kap, miként a
kezdet is egységes, ahol nincs férfi vagy nő, szolga vagy szabad, nincs
körülmetszés és körül nem metszés, sem angyal vagy ember, hanem Krisztus a
minden mindenben. Mi a formája annak, aki nem létezett először? Úgy fogják találni,
hogy létezni fog. És mi a természete annak, aki szolga volt? Szerezni fog egy helyet
egy szabad emberrel. Mivel inkább és inkább megkapják a látomását a természet
által és nem csak kis szavanként, miként hiszik, csupán egy hang által, hogy ily
módon az újjáépítés megtörténjen mely hajdan az egység volt. Még ha néhányan
magasztosak is a szervezet miatt, mivel kiválasztották őket, mint azon dolgok okait,
melyek létrejönnek, mivel ők tevékenyebbek és természetes erők, és mivel
kívánatosak ezen dolgok miatt, angyalok és emberek megkapják a királyságot és a
megerősítést és a megváltást. Ezek, azután az okok.

Arról, aki megjelent testben, kétségtelenül úgy hitték, hogy az ismeretlen

Isten Fia, akiről korábban nem beszéltek, és akit nem lehetett látni. Elhagyták az ő
isteneiket, akiket korábban imádtak, és az urakat, a mennyben és a földön. Mielőtt
felvette volna őket, és miközben ő még gyermek volt, tanúbizonyságot tettek, hogy
ő már elkezdett prédikálni. És amikor a sírban volt, miként egy halott ember, az
angyalok úgy gondolták, életben van, életet kapván attól, aki meghalt. Először
számos szolgálatra és csodatételre vágytak, melyek a templomban történtek az ő
nevükben, folyamatosan végrehajtva <miként> a hitvallást. Azaz, meg lehet tenni az
ő nevükben az ő felé való közelítésük révén.

Az előkészület, melyet ők nem fogadtak el, visszautasították, amiatt, akit

nem küldtek el arról a helyről, ám eleget tettek Krisztusnak, akiről azt gondolták,
hogy azon a helyen létezik, amelyről úgy hitték, hogy vele együtt ők is származnak,
az istenek és urak helyéről, akiket szolgáltak, imádtak és segítettek, azon nevekben,
melyeket kölcsön kaptak. – Annak adták őket, akik általuk lettek helyesen
kiválasztva. – Azonban, az ő feltételezését követően, megkapták a tapasztalatot,
hogy megtudják, hogy ő az ő Uruk, minden más úr felett. Neki adták az ő
királyságukat; felemelkedtek trónusaikról; megszabadultak koronáiktól. Ő azonban
kinyilatkoztatta önmagát számukra, azon okok miatt, melyekről már korábban
beszéltünk a megváltásukkal és a jó gondolathoz való visszatérésükkel
kapcsolatban, amíg nem […] társa és az angyalok […], és a bőséges jó, melyet vele
tettek. Így megbízást kaptak a szolgálatokra, melyek előnyösek a választáshoz,
felvivén gonoszságukat a mennybe. Örökké tesztelték őket a teremtés
tévedhetetlensége iránt mutatkozó hiányzó alázatuk miatt, folytatván az ő nevükben,
amíg mindannyian életre nem kelnek és el nem hagyják az életet, miközben az ő
testük megmarad a földön, szolgálják az ő […], osztozván velük az ő
szenvedéseikben és üldöztetéseikben és megpróbáltatásaikban, melyek a
szentekre vártak minden helyen.

Ami a gonosz szolgáit illeti, habár a gonosz érdemes a pusztulásra, ők […]-

ban. Ám […] miatt, mely minden világ felett áll, mely az ő jó gondolatuk és
közösségük, az egyház emlékezni fog rájuk, mint jó barátokra és hűséges szolgákra,
miután már megkapták (az egyház) a megváltást attól, aki viszonzást ad. Azután a
kegyelem, mely a mennyasszonyi szobában van és […] az ő házában […] az
adakozásnak ebben a gondolatában és abban aki […] Krisztus az, aki vele és a
Teljesség Atyjának elvárásaival, hiszen angyalokat hoz létre számukra (az egyház),
mint útmutatókat és szolgákat.

Kellemes gondolatokat fognak gondolni. Szolgáltatások a számára.

megjutalmazza őket mindenért, amiről az eónok gondolkodnak. Ő (az egyház) egy
kisugárzás belőlük, éppen úgy, miként Krisztus megcselekedte az ő szándékát,
melyet létrehozott és magasztalta az egyház hatalmasságát és odaadta őket neki
(az egyháznak), hogy ezek számára egy gondolat legyen. És az embereknek örökös
lakóhelyet ad (Krisztus), melyben lakoznak, maguk mögött hagyván a vonzódást a
tökéletlenség felé, miközben a Pleroma hatalma feltolja őket a nagylelkűség
nagyságába és az eónok édességébe, mely elő-létező. Ez a természete azok egész
nemzésének, akikkel ő (Krisztus) rendelkezett amikor rájuk ragyogott a fényben,
melyet kinyilatkoztatott […]. Miként az ő […] mely lesz […], hogy az ő ura is,
miközben a változás egyedül azokban van, akik megváltoztak.

[6 sor hiányzik]

… mely […] őáltala […] mondta, miközben a hílikusok megmaradnak

elpusztításra amíg a vég el nem jön, hiszen nem nyilvánítják ki őket a nevük miatt,
ha még egyszer visszatérnének oda, ami nem lesz. Mivel […] voltak, ők nem voltak
 […], hanem (az) idő használatában voltak, mivel (benne) voltak közöttük, habár nem
voltak […] először. Ha […] tenni valamit az ellenőrzéssel kapcsolatban, amelyet
birtokolnak az előkészületből, […] őelőttük. – Mert bár folyamatosan használom
ezeket a szavakat, nem értettem az ő jelentését. – Néhány idősebb […] az ő
nagyszerűségét.

[6 sor hiányzik]

… […] angyalok […] a trombita szava és hangja, kihirdeti a nagyszerű, teljes

amnesztiát a szépséges keletről, a menyasszonyi szobában, mely az Isten, az Atya
szeretete […], a hatalmasság szerint, amelyik […] a nagyszerűségből […], az
édességéből […] őtőle, hiszen kinyilatkoztatta önmagát a nagyszerűségeknek […] az ő
jóságát […] a dicséretet, az uradalmat, és a dicsőséget általa […] az Úr, a Szabadító, a
Megváltója azoknak, akik ahhoz tartoznak, akiket eltöltött a Szeretet, a Szent Szellem
révén, mostantól kezdve valamennyi nemzedéken át örökké és örökké. Ámen.
Valentiniánuszi magyarázat

[…] belép […] a bőség […] azok, akik […] beszélni fognak az én szolgálatomról
azoknak, akik az enyémek és azoknak, akik az enyémek lesznek. Továbbá, ezek azok, akik
megismerték őt, ki is, az Atya, vagyis a Mindenség Gyökere, a Kimondhatatlan egy, aki a
Monádban lakozik. Egyedül lakozik a csendben, és a csend nyugalom, hiszen mégiscsak ő
Monád volt, és senki más sem volt őelőtte. A Diádban lakozik és az ő Párjában, és az ő Párja
a Csend. És birtokolta a Mindenséget, őbenne lakoznak. És ami a Szándékot és a Kitartást
illeti, a Szeretetet és az Állandóságot, ezek valóban nem-nemzettek.

Isten létrejött: a Fiú, Mindenség Tudata, azaz a Mindenség gyökeréből való, sőt, az Ő
Gondolata az eredő, hiszen őbenne volt (a Fiú) a Tudatában. A Mindenség képviseletében,
idegen gondolatot kapott, hiszen őelőtte semmi sem volt. Arról a helyről ő volt az, aki
elköltözött […] feltörő forrás. Most pedig ez a Gyökere a Mindenségnek és a Monádnak,
anélkül, hogy bárki lenne őelőtte. Most elérkezett a második forrás, a csendben létezik, és
egyedül vele beszél. És a Negyedik, ezzel összhangban ő, aki lekorlátozta saját magát a
Negyedikben: miközben a három-száz-hatvanadikban lakozik, ő hozta először önmagát létre,
és a Második kinyilatkoztatta az ő szándékát, és a Negyedikben ő kiterjesztette önmagát.

Miközben ezek a dolgok a Mindenség Gyökerének köszönhetők, a magunk részéről

lépjünk be az ő kinyilatkoztatásába és jóságába és az ő alászállásába és a Mindenségbe, azaz
a Fiúba, a Mindenség Atyjába, és a Szellem tudatába, hiszen ő birtokolta ezt korábban […].
Ő a forrás. Ő az, aki megjelenik a Csendben, és ő a Mindenek Tudata, lakozván
másodlagosan az Élettel. Mivel ő a Mindenség kivetítője és az Atya elsődleges hiposztázisa,
(lényeg, isteni személy), azaz a Gondolat és az ő alászállása.

Amikor akarta, az Első Atya kinyilatkoztatta önmagát őbenne. Hiszen, végül is,
miatta, a kinyilatkoztatás lehetséges a Mindenség számára, a magam részéről a Mindenséget,
„a Mindenség iránti vágynak” nevezem. És vett megragadott egy gondolatot, a Mindenséggel
kapcsolatosan – a magam részéről a gondolatot „Monogenesz”-nek (első szülött, egyetlen
szülött) nevezem. Mivel most Isten elhozta az Igazságot, azt, aki dicsőíti a Mindenség
Gyökerét. Így ő az, aki kinyilvánította magát a Monogeneszben, és őbenne ő kinyilatkoztatta
a Kimondhatatlan Egyet […] az Igazság. Látták őt a Monádban és a Diádban az a Tetrádban
lakozni. Először a Monogeneszt és a Korlátot hozta létre. És a Korlát a Mindenség
elválasztója és a Mindenség megerősítője, mivel ők […] a száz […]. Ő a Tudat […] a Fiú.
Teljes egészében kimondhatatlan a Mindenség számára, és ő a megerősítés és a Mindenség
hiposztázisa, a csendes fátyol, az igaz Főpap, az akinek hatalmában áll belépni a Szentek
Szentjébe, kinyilatkoztatva az Eónok dicsőségét és létrehozva bőséges <illatot>. A Kelet […]
mely őbenne van. ő az, aki kinyilatkoztatta önmagát, mint legfőbb szentélyt és a Mindenség
kincstárát. És ő körülvette a Mindenséget, ő, aki magasabb, mint a Mindenség. Ezek, a
maguk részéről elküldték Krisztust, hogy alapítsa meg őt (nőnem), éppen úgy, miként ők
alapították meg, az ő (nőnem) alászállása előtt. és azt mondják vele (hímnem) kapcsolatban:
[…] Ő nem megtestesülés, ellenkezőleg, láthatatlan azok számára, akik megmaradnak a
Korláton belül. És négy hatalmasságot birtokolt: az elválasztót és a megerősítőt, a forma-
ellátót és a hatóanyag-előállítót. Bizonyára mi egyedül észlelnénk az ő jelenlétüket, és az időt,
és a helyet melyet a képmások megerősítettek, mert rendelkeznek […] ezekről a helyekről […]
a Szeretet […] áradt […] a teljes Pleroma. A kitartás mindig megmarad, és […] az is […] az
idő […] több […] vagyis az ő hatalmas szeretetének bizonyítéka.

Így hát miért az elválasztó, és a megerősítő és a hatóanyag-előállító és a forma-ellátó

miként mások, mondták meg? Mivel azt mondják, a Korlátra vonatkozóan, hogy két
hatalmassággal rendelkezik, az elválasztóval és a megerősítővel, hiszen elválasztja a
Mélységet az Eónoktól, azért, hogy […]. Ezek azután […] a Mélység […]. Mivel […] a
formája […] az Igazság Atyja […] mondták, hogy Krisztus […] a Szellem […] Monogenesz
[…] rendelkezik […].

Nagyszerű és szükséges dolog számunkra, hogy nagyobb szorgalommal kutassunk és

kitartással azon szent szövegek után, melyek hirdetik az elképzeléseket. Nagyjából erről szól
az ősi mondás: „Az Isten által hirdettek.” Ismerjük meg tehát az ő mérhetetlen gazdagságát!
Azt szerette volna […] szolgaság. Nem vált […] az ő életük […]. Rendíthetetlenül tekintenek
az ő tudás könyvükre és úgy tekintenek a másikra, mint egymás megjelenéseire.

Így a Tetrád kivetítette a Tetrádot, mely az, aki tartalmazza az Igét és az Életet és az
Embert és az Egyházat. Most pedig a Nem-teremtett kivetítette a Igét és az Életet. az Ige a
Kimondhatatlan Egy dicsőségére, miközben az Élet a Csend dicsőségére, és az Ember a saját
dicsőségére, míg az Egyház az Igazság dicsőségére. Így azután a Tetrád nemzett a Nem-
teremtett (Tetrád) képmása szerint. És a Tetrád nemzette […] a Dekádot az Igéből és az
Életből, a Dodekádot az Emberből, és az Egyház lett a Triakontád. Továbbá, az aki az Eónok
Triakontádjából származik, aki meghozza a Triakontád gyümölcseit. Közösen lépnek be, ám
egyenként jönnek létre, megszabadulván az Eónoktól és a Semmit-nem-tartalmazhatóktól. És
a Semmit-nem-tartalmazhatók, hiszen egyszer rátekintettek, dicsőítették az Elmét, mivel ő
Semmit-nem-tartalmazható, aki a Pleromában létezik.
 A Dekád azonban az Igéből és az Életből dekádokat hozott létre, azért, hogy a
Pleromát százzá tegye, és a Dodekád az Emberből és az Egyházból származik, és a
Triakontádot arra késztette, hogy legyen a háromszázhatvan, az év Pleromája miatt. És az
Úr éve […tökéletes…] tökéletes […] összhangban a […] Korlát és […] Korlát […] és nagyság,
amely […] a jóság […] őt. Az Élet […] szenved […] az arc által […] a Pleroma jelenlétében
[…] melyet ő szeretett volna […]. És azt szerette volna, hogy elmenjen a Harmincadik – révén
az Ember syzygyja és az Egyház, azaz Szófia – hogy felülmúlja a Triakontádot és hozza el a
Pleromát […] az ő (hímnem) […] hanem […] és ő (nőnem) […] a Mindenség […] hanem […]
aki […] a Mindenség […]. Ő késztette […] a gondolatokat és […] a Pleromát az Ige által […]
az ő (hímnem) teste. Ezek azután az Eónok, melyek hasonlatosak hozzájuk. Azután az Ige
beléhatolt, miként az korábban elmondtam, és az is, aki a Semmit-nem-tartalmazhatóval jön
létre […] őelőttük […] létre […] elrejtette őt a […] a syzygy és […] a mozgás és […]
kisugározni a Krisztust […] és a magokat […] a keresztnek, hiszen […] a körömseb
lenyomata […] tökéletesség. Mivel kellően tökéletes forma, hogy felemelkedjen a Pleromába,
egyáltalán nem akart beleegyezni a szenvedésbe, ám visszatartották […] őt (hímnem) a
Korlát révén, vagyis a syzygy, mivel az ő (nőnem) kiigazítása nem történik meg senki által,
kivéve az ő saját Fiát, aki egyedül a teljes isteniség. Önmagában lévő szándéka volt, hogy
elhagyja a hatalmasságokat és alászáll. És ezen a dolgok (szenvedélyek miatt) Szófia
szenvedett a fia után aki felemelkedett tőle, hiszen tudta (nőnem), hogy a […]-ban lakozik
(nőnem), egységben és helyreállításban. Megállították őket […] a felebarátok […] ezek. A […]
nem tette […] váltam […]. Kik igazából ők? A […] másrészről, megállították őt (nőnem) […]
másrészt […], a […]-val. Őt (nőnem.). Ezek egyébként azok, akik kerestek engem, ezek, akik
[…] ezek, akik tekintetbe veszik […] a halál. Megállították őket […] őt (nőnem) és ő megtért
és könyörgött az igazság Atyjához, mondván: „Add meg nekem, hogy megtagadjam a
hitvesem, ezért túl vagyok a megerősítésen is. Megérdemlem a dolgokat (szenvedélyeket,
melyeket) elszenvedek. Egykor a Pleromában lakoztam létrehozván az Eónokat és
gyümölcsöt hordozván hitvesemmel.” És ő (nőnem) tudta, mi volt ő és mivé vált.

Így hát mindketten szenvedtek; azt mondták, nevetve mondja (nőnem), hogy egyedül
maradt és utánozta a Semmit-nem-tartalmazhatót, miközben azt mondta, hogy elszakította
magát a hitvesétől. […] Valójában Jézus és Szófia kinyilatkoztatta a teremtményt. Hiszen,
végül is, Szófia magjai hiányosak és alaktalanok, Jézus kigondolt egy teremtményt ebből a
fajtából és magokká tette, miközben Szófia vele dolgozott. Mivel ők forma nélküli magok, ő
(hímnem) alászállt és létrehozta az Eónok Pleromáját, melyek azon a helyen voltak, hiszen
még a nem-teremtettek is azon Eónok közül a Pleroma és a Semmit-nem-tartalmazható Atya
mintázatát viselik. A Nem-Teremtett hozta létre a Nem-teremtett mintázatát, mivel a Nem-
teremtettől az, akit az Atya formába öltött. A teremtmény azonban az elő-létező dolgok
 árnyéka. Továbbá, az a Jézus alkotta meg a teremtményt, és ő szenvedélyből dolgozott,
körbevéve a magokkal. És elválasztotta őket egyiket a másiktól és a jobb szenvedélyeket
beléhelyezte a szellembe és a rosszabbakat a testbe.

Most pedig, valamennyi szenvedély között az első […] sem […] őt, végül is, Pronoia
idézte elő a javítást, hogy kivetítse az árnyékait és a képeit azoknak, akik elejétől fogva
léteznek és azoknak, akik vannak, és azoknak, akik lesznek. Ez tehát a Jézusban hívők
felmentése, az ő kedvéért, aki leírta a Mindenséget, a képmásokkal és képekkel és
árnyékokkal.

Ezután Jézus további dolgokat (hozott létre), létrehozta, Mindazokat a Pleromában és

a syzygyben, vagyis az angyalokat. Egyidejűleg a Pleromával való megegyezéssel az ő (nőnem)
hitvese kivetítette az angyalokat, mivel ő (hímnem) engedelmeskedett az Atya szándékának.
Mivel ez az Atya akarata: nem megengedni semmi megtörténtét a Pleromában eltekintve a
syzygytől. Még egyszer, az Atya akarata: gyümölcsöt létrehozni és hordozni, mindig. Az hogy
neki (nőnem) szenvedni kellene, nem volt az Atya szándéka, hiszen ő (nőnem) egyedül lakozik,
önmagában, a hitvese nélkül. Had […] egy másikat […] a Második […] a másiknak a fia […]
a világ Tetrádja. És ez a Tetrád gyümölcsöt hozott, mintha a világ Pleromája egy Hebdomad
lenne. És bevezetett képeket és képmásokat és angyalokat és arkangyalokat, istenségeket és
szolgákat.

Amikor mindezeket a dolgokat Pronoia véghezvitte Jézusnak a […] aki […] a magok
[…] a Monogenesznek […]. Valójában ők szellemiek és testiek, a mennyeiek és a földiek.
Ilyen helyre tette őket és efféle iskolába, a tanítás és a forma miatt.

Továbbá, a Demiurgosz elkezdte az ember teremtését összhangban az ő képével egyrészről, és

másrészről, azok képmásának megfelelve, akik kezdettől fogva léteznek. Ez volt az a fajta
lakóhely, melyet ő (nőnem) használt a magok számára, nevezetesen […elkülönül…] Isten.
Amikor ők […] az ember részéről, hiszen valójában a Gonosz az egyik isteni lény. Ő (hímnem)
eltávolította magát és megragadta az egész terét a kapuknak és, kiűzte a saját gyökerét arról a
helyről a testben és a halott testben, mivel ő burkolta be az Isten emberét. És Ádám elvetette őt.
Ezért fiakat szerzett, akik feldühítették egymást. És Káin megölte Ábelt, az ő fivérét, mivel a
Demiurgosz beléjük lehelte az ő szellemét. És ott zajlott le a harc a hitehagyott angyalok és az
emberiség között, akik a jobb oldalon és akik a bal oldalon voltak, azok között akik a mennyben
és akik a földön voltak, a szellemek a testtel és a Gonosz az Isten ellen. Ezért az angyalok
vágytak az emberek lányai után és lejöttek testbe, azért, hogy az Isten létrehozza az özönvizet.
És ő szinte sajnálta, hogy megteremtette a világot […] a hitves és Szófia és az ő Fia és az
angyalok és a magok. Ám a syzygy a teljes egy, és Szófia és Jézus és az angyalok és a magok a
Pleroma képei. Továbbá, a Demiurgosz árnyékot vetett a syzygyre és a Pleromára és Jézusra és
Szófiára és az angyalokra és a magokra. A teljes egy dicsőítette Szófiát, a kép dicsőítette az
Igazságot. És a magok dicsősége, és Jézus, azok a Csendből és Monogeneszből. És a férfi
angyalok, és a termékenyek a nők közül, valamennyien Pleromák. Továbbá, amikor csak Szófia
megkapja az ő hitvesét és Jézus megkapja a Krisztust és a magokat és az angyalokat, akkor a
Pleroma meg fogja kapni Szófiát örvendezéssel, és a Mindenség egységben lesz és megbékélésben.
Mert ezáltal az Eónok növekedtek, mivel ők tudták, hogy változniuk kell, anélkül, hogy
változnának.
Zosztrianosz

[…]-nak a […] a szavak […] él örökké, ezek […] Zosztrinosz […] és […] és Iolaosz,
amikor a világban voltam, ezekért, mint én, és [azokért] én utánam [az] élő választottak. Miént
Isten él, […] az igazság az igazsággal és a tudás az örök fénnyel.

Miután elváltam a bennem lévő testi sötétségtől, és a lelki káosztól elmémben, és a női
vágytól […] a sötétségben, nem használtam azt újra. Miután megtaláltam az én anyagom
végtelen részét, azután megfeddtem a halott teremtést bennem és az érzékelhető (világ) isteni
Kozmokrátorát, a Mindenség erőteljes hirdetésével mindazoknak, akik idegen részekkel
bírnak.

Habár kipróbáltam az útjukat egy rövid ideig, miután a nemzés szükségessége elvitt
engem a kinyilatkoztatásig, soha nem voltam velük elégedett, ám mindig elkülönítettem
önmagamat tőlük, mivel egy szent által jöttem létre […], habár elkeveredve. Amikor
lenyugtattam an én bűntelen lelkem, aztán megerősítettem az értelmem […] és én […] a […]-
ban az én Istenemtől […] […] elvégeztem […] megerősödve a szent szellemben jobban, mint
Isten.

És [akkor történt] velem, amikor lenyugtattam magam, [és] megláttam a tökéletes

gyermeket […] […]. Őbenne, aki […] sokszor sokféleképpen [ő] megjelent nekem mint
szerető atya, amikor kerestem mindenek atyját kutattam (aki) a gondolatban, az
érzékelésben, a formá(ban), a fajban [régió…] a Mindenség(ben) van, mely megtartja és
korlátozott a test(ben), habár test nélküli, lényegé(ben) anyag és [azok] mindezekhez
tartoznak. Velük van és a születés-nélkül-való Kalyptos Istene és a hatalmasság ő[bennük]
mindannyiukban, melynek létezése keveredett.

A létezés(ről): hogyan léteznek azok, akik azok láthatatlan, oszhatatlan és ön-nemző

szellemtől származó eónjától erednek? Ők a három születés-nélkül-való kép, jobb eredettel
bírván, mint a létezés, régebb óta létezvén [ezeknél], a [világ…] válván? Hogyan vannak azok,
ezzel szemben, és mindazok […] jó, ő és a mentség. Mi az egy helye? Mi az eredete? Az őtőle
származó egy miként létezik érte és mindezekért? Miként [jött létre] mint egyszerű dolog,
különbözvén saját magá[tól]? Úgy létezik mint létezés, forma, és boldogság? Erőt adva ő éli
az életet? Hogyan van a létezésnek, mely nem létezik megjelenése létező hatalmassságból?

Amikor elgondolkoztam ezeken a dolgokon, hogy megértsem őket, az én fajom

szokása szerint, folyamatosan felhoztam atyáim Istenének. Állandóan dícsértem őket, az
ősatyáimat és az atyáimat, akik kerestek (és) találtak. Ami engem illet, nem szűnök meg
keresni a nyughelyet méltó lelkemnek, hiszen még nem kötött meg az érzékelhető világ.
Azután, ahogy súlyos bajban voltam és zaklatott, az engemet körülvevő csüggedés miatt,
merészeltem cselekedni és kiszolgáltatni magam a sivatag vadállatainak erőszakos halálra.

Ott állt előttem az örök fény tudásának angyala. Azt mondta nekem, „Zosztrianosz,
miért őrültél meg, mintha tudatlan lennél a hatalmas örökkévalók tekintetében, akik fent
vannak? […] te […] […] is mondja […] hogy ti most megmenekültök […] […] az örök
halálban, sem […] […] azok, akiket ismertek, azért, hogy […] megmenteni másokat,
[nevezetesen] az én atyám választott választottait? [Te] [feltételezhető] hogy az atyja vagy [a
te fajodnak…] vagy hogy Ioalosz a te atyád, az […] Isten angyala […] téged a szent emberek
révén? Jöjj és menj át mindegyikükön. Vissza fogsz térni hozzájuk más [időben] hogy
hirdesd az élő [fajt…] és hogy megmentsd azokat, akik érdemesek, és hogy megerősítsd a
választottakat, mert az eón harca hatalmas, ám az ember ideje ebben a világban rövid.”
 Amikor ezeket mondta [nekem] nagyon és nagyon boldogan felment vele a hatalmas
fényfelhőbe. Levetettem a testem a földre, hogy dicsőségek által legyen őrizve.
Megszabadítottak az egész világtól és a tizenhárom eontól benne és az ő angyali lényeiktől.
Ők nem láttak minket, ám az ő arkónjaik összezavarodtak [a mi] áthaladásunkon, a
fényfelhő miatt. […], ez jobb, mint minden [világi…] dolog. Szépsége kimondhatatlan.
Erejével fényt ad, [őrizvén] a tiszta szellemeket, mint szellem-mentő és értelmes szó [nem]
hasonlóan a világban lévőkhöz […] változható anyaggal és felkavaró szóval.

Azután megtudtam, hogy a bennem lévő hatalmasság a sötétség fölé van rendelve,
mert a teljes fényt tartalamzta. Engem ott megkereszteltek, és megkaptam a dicsőségek képét.
Olyanná váltam, mint egy közülük. Elhagytam a légies-[földet] és elhaladtam az eónok
másolatai mellett, miután hétszer megmosakodtam az élő [vízben], egyszer mindegyik
eón[ért]. Nem hagytam abba, amíg nem [láttam] az összes vizet. Alászálltam a
Számkivetetthez, aki valóban létezik. Megkereszteltek és […] világ. Felemelkedtem a
Bűnbánathoz, aki valóban létezik [és] megkereszteltek négyszer. Elhaladtam a hatodik eón
mellett, a […]-hoz. Ott álltam, látván a fényt az igazságból, mely valóban létezik, az ő ön-
nemzette gyökeréből, és hatalmas angyalokat és dicsőségeket […] szám.

Megkereszteltek engem az isteni Autogenes [nevében] azok a hatalmasságok, akik az

élő vizeken vannak. Michar és Micheus. Megtisztítottak engem [..] hatalmas Barpharanges
révén. Ezután ők [kinyilatkoztatták] önmagukat nekem és írtak nekem dicsőségben.
Lepecsételtek azok, akik ezeken a hatalmasságokon vannak, [Michar] Mi[ch]eus, Seldao,
Ele[nos] és Zonogenethlos. Gyökér-látó angyal lettem és álltam az első eónon, mely a
negyedik. A lelkekkel megáldottam az isteni Autogenest és az ősatyát, Geradamast, az
Autogenes [szemét], az első tökéletes [embert] és Seth Emm[acha Sethet], Adamas fiát, a
mozdíthatatlan faj…] atyját és a [mi] [fényeinket…]

[1 sor kiolvashatatlan]

Mirothea, az anya […] […] és Prophania […] a fényé és de-[…] […]

[Megkereszteltek] másodszor az isteni Autogenes nevében ugyanezek a

hatalmasságok. A férfi faj angyala lettem. A második eónon álltam, mely a harmadik, Seth
fiaival áldottam mindegyiküket.

Megkereszteltek harmadszor az isteni Autogenes nevében mindezek a hatalmasságok.

Szent amgyallá váltam, a harmadik eónban álltam, amelyik a második. Mindegyiküket
áldottam.

Megkereszteltek negyedszer, [mind]ezek a hatalmasságok. Tökéletes [angyallá]

váltam, a negyedik [eónban] álltam, [amelyik az első] és [mindegyiküket áldottam].

Azután sóhajtottam […] azt mondtam […] én […] […] közül én

[1 sor kiolvashatatlan]

[…] miért […] […] hatalommal […] róluk és más módon az emberekről szóló beszámolóban?
Vagy pedig, ezek azok, ám az ő nevük különbözik egymástól? Vannak lelkek, melyek
különböznek a lelkektől? Miért különböznek egmástól az emberek? Mitől és mi módon
emberek?”

A magasan lévő hatalmas uralkodó, Authrounios, mondta nekem: „Azokról

kérdeztek, akik mellett elhaladtatok? És erről a levegős-földről, miért lett kozmikus modell?
És az eón-másolatokról, hány van, és miért […] nincsenek fájdalomban? És a
Számkivetettről és a Bűntudatról, és az [eónok] teremtéséről, és a világról, amely […]
valóban […] ti, arról […] engem, őket […] sem […] ti […] láthatatlan […] szellem…] és a […]
közül […]

[3 sor kiolvashatatlan]

és […] […] amikor én […]

A magasan lévő hatalmas uralkodó, Authrounios, azt monda nekem: „A légies-föld

egy ige által jött létre, habár, a nemzettek és a romlandók, akiket kinyilatkoztatott,
elpusztíthatatlansága révén. Tekintettel az eljövendő hatalmas bírákra (ők eljöttek) azért,
hogy ne kóstolja meg az érzékelést és hogy bezáruljon a teremtésbe, és amikor rájöttek és
meglátták az ige munkálkodásában, halálra ítélték az uralkodóját, mert a világ modellje volt,
a […] és az anyag kezdete, az elveszett sötétség nemzése.

Amikor Szófia ránézett […] őket, létrehozta a sötétséget, amint ő […ő(nőnem)]

mellette a […ő (hímnem)] modell […] lényege […] forma […] egy képnek […] én […] a
Mindenség

[2 sor kiolvashatatlan]

[…] sötétség […] […] mondják […] hatalmasságok […eónok] a [teremtésből…] látni bárkit
az öröklétűek közül. Látta (hímnem) a tükröződést. A tükröződéssel kapcsolatban, melyet ő
látott, megalkotta a világot. A tükröződés tükröződésével munkálkodott létrehozván a világot,
és akkor a látható valóság tükröződését elvették tőle. Ám Szófiának odaadták a nyugalom
helyét a bűnbánatáért cserébe. Így benne nem volt elsődleges tükröződés, tisztán önmagában
előre.

Miután már létrejöttek őáltala, ő használta az ő képzeletét (és) megalkotta a

fennmaradót, Szófia képe mindig elveszett mert az ő képmása félrevezető volt. ám az Arkón
[…] és testet készített, mely […] vonatkozóan a hatalamsabb […] le […] amikor megláttam
[…] a szívhez […]

[1 sor kiolvashatatlan]

őneki, birtokolván

[4 sor kiolvashatatlan]

tökéletes általa […]

[1 sor kiolvashatatlan]

[…] őáltala, miként ő [kinyilatkoztatta] a világ elpusztítását az ő [állandósága] által. Ez pedig

a következő módon, ahogy az eónok másolata létezik. Nem engedelmeskedtek az egyszerű
hatalmasság alakjának. Ez örök dicsőség, mellyel ők rendelkeznek, és minden egyes
hatalmasság ítélőszékében lakoznak.

Ám amikor a lelkek megvilágosodtak a fény által őbennük és a modell (által), mely

gyakran jött létre bennük szenvedés nélkül, ő (nőnem) nem gondolta, hogy ő látta […] és az
örök […]áldottban […] minden egyes […] mindegyik […] fény […mind], és ő […] az egész, és
ő […] és a […] és ő […] ő, aki
[4 sor kiolvashatatlan]

A bűnbánat. [Lelkek] megtalálhatók a bennük lakozó hatalmassság szerint, […] az

alacsonyabbakat a másolatok hozták létre. Azok, akik modellt kaptak az ő lelkeikről, még
mindig a világban vannak. Az eónok távozását követően jöttek létre, egyesével, és egyenként
távolították el őket a Számkivetett másolatából a Számkivetetthez, aki valójában létezik, [és
az ] Autogenes másolatából [az Autogeneshez] mely valóban létezik. A maradék […] a lelkek
[…]léteznek a […] minden […] eónok közül […]

[1 sor kiolvashatatlan]

és […] általa […] a […]

[3 sor kiolvashatatlan]

közül […] ezek […] [áldott a] Isten fent, a hatalmas eónok, a születés-nélkül-való Kalyptos, a
hatalmas férfi Protophanes, a tökéletes gyermek aki nagyobb Istennél, és az ő szeme
Pigeradamas.

Hívtam a Gyermek Gyermekét, Ephesechet. Elém állt és azt mondta: „Óh, Isten
angyala, Óh, az Atya fia, […] a tökéletes ember. Miért hívsz engem és kérdezel azon dolgok
felöl, melyeket ismersz, mintha te volnál [a tudatlan] közöttük?” És én azt mondtam: „Azért
kérdeztelek a keverékről […] ez tökéletes és ad […] hatalmasság van, mely [birtokolja …
azokat] amelyekben mi megkapjuk a keresztséget […] ezek a nevek [különbözők…] és miért
[…] tőle […] benne […ból] mások […]emberek […különböző]

[3 sor kiolvashatatlan]

Azt mondta: „[Zoszt]rianosz, figyeld ezeket a dolgokat […] első alkalommal […] ered
az három, mert Barbelo eónjának egyetlen eredetében jelentek meg, nem úgy mint néhány
eredet és hatalmassság, sem úgy, mint egy eredet vagy hatalmasság. Ez mindennek az eredete,
hogy ők megjelentek, megerősítettek minden hatalmasságot, és megjelentek abból, ami
messze jobb önmaguknál. Ezek (hárman) a Létezés, az Áldottság és az Élet […] […] az ő
társaik […] benne […] és összefüggésben a […] birtokolván nevet - […] inkább, mint […] és
[…] a tökéletes […] belőle

[6 sor kiolvashatatlan]

És mindegyikük vize […]; ezért […] vizek a tökéletesek. Ez az élet vize, mely a
Vitalitáshoz tartozik, amelyben megkereszteltek most benneteket az Autogenesben. Ez az
Áldottság (vizében) van, mely a Tudáshoz tartozik, amelyben meg lesztek keresztelve a
Protophanesban. Ez a Létezés vize, [mely] az Istenséghez tartozik, Kalyptoshoz. Most az Élet
vize [… viszonylatában létezeik] hatalmasság; mely az Áldottsághoz tartozik, a lényeggel
összafüggésben; mely az [Istenséghez] tartozik, kapcsolódva a [Létezéshez…]. Ám mindezek
[…] elöljáróság és […] azok, akik […] víz, amely [megtisztul…] […] összhangban a
[…amikor ők] eltávoznak

[4 sor kiolvashatatlan]

[…] Létezés, miként [ő (hímnem)] benne van. [Ő] nemcsak [lakozott] a Gondolatban,
hanem ugyancsak […] őket, azaz ő az, aki [Létezik] a következő módon. Azért, hogy ez a
világ ne legyen végtelen és alaktalan, elhelyezett egy […] föléje; ám azért, hogy [ő] váljon
valamivé, az igazán fiatal kereszteszte ezt, azzal, ami övé, [így] a Létezés. Ez a [fiú]-val, aki el
van helyezve, ővele, akit ő keres, őt aki körülvesz […] mindenhol […] az igazságtól […] viszi
őt, aki […] létezik […] tevékenység […] élet […] az ő igéje szintén […] ezek vannak miután
[…] ők válnak […]

[5 sor kiolvashatatlan]

[…] és a hatalmasság, a Lényeggel és a Létezés Létezésével, amikor a víz létezik. Ám a

név, melyben ők mosnak, a víz igéje. Azután az első, a háromszorosan-hatalmas Autogenes
tökéletes vize a tökéletes lélek élete, mert ez az ige a tökéletes Istené, miközben létrejön […]
hiszen a Láthatatlan Szellem a mindenség forrása. Így, a többi pedig a [tudásból…] mint az ő
képe. [Ám] ő ismeri önmagát […] miféle és mi […] életben egy időben […] él vele […] ő a […]
élet, benne […] válik [korlátlan…] az ő […] [saját…] a név

[4 sor kiolvashatatlan]

[…] ő valóban létezik. Ez ő, mert korlátozza saját magát. Ők megközelítik a vizet

összhangban ezzel az egyetlen hatalmassággal és a rend képe.

A nagyszerű férfi láthattlan Tudat, a tökéletes Protophanes rendelkezik a saját

vizével, miként azt ti [látjátok majd] amikor megérkeztek az ő helyére. Ugyanez a helyzet a
születés-nélkül-való Kalyptos esetében is. Összhangban mindegyikkel, létezik egy részleges
entitás, az első formával, azért, hogy tökéletessé váljanak ezen a módon, hiszen az ön-nemzett
eónok négy tökéletes entitás. [A] teljes egészében tökéletesek személyei […] őket, mint
tökéletes személyeket. És a […] eón […] az Autogenesnek […] mivel mindegyik […]
[tökéletes] férfi […] mindegyikért […] [tökéletes Isten … a háromszorosan]-férfi […]
[tökéletes] személy […] benne […]

[5 sot kiolvashatatlan]

Tökéletes, akik léteznek, összhangban a formával, a fajjal és a Mindenséggel és a részleges

különbséggel. Szintén ugyanez a helyzet a felemelkedés útjával amely magasabb a
tökéletesnél és Kalyptosnál.

Az Autogenes a fő arkón az ő saját eónjai és angyalai közül, mint az ő részei, mivel

azok, akik a négy személyiség, őhozzá tartoznak; az ötödik eónhoz tartoznak együttesen. Az
ötödik az egyben létezik; a négy [az] ötödik, részről-részre. Ám ezek [négyen] tökéletesek
személyiségben [mert ők] rendelkeznek egy […] ez ugyancsak […] [a háromszorosan férfi]
személyiséggel […] mivel ő a […] közül […] Isten, a láthatatlan [Protophanes] […férfi] tudat
[…] mely létezik

[6 sor kiolvashatatlan]

Élő és tökéletes részek.

A Mindenség[ről] és a teljesen tökéletes fajról és arról, aki nagyobb a tökéletesnél és az

áldottnál. Az ön-nemző Kapyptos elő-létező, mert az egyik eredete az autogenesnek, egy Isten
és egy ősatya, oka a Protophanesnek, az atyja a részeknek, melyek az ővéi. Mint isteni atya, ő
előre-tudás: ám ismeretlen, mivel hatalmasság és önmagától származó atya. Ezért ő [apátlan].
A Láthattlan Háromszorosan Hatalmas Első Gondolat-[a] mind[ezeknek], a Láthatatlan
Szellem […] van a […] és Lényeg, amely […] és Létezés […] vannak [létezésük] a […] áldott
[…]a […] mindezek […] a […]

[3 sor hiányzik]
Bennük léteznek, [és] ők […] másokban […] mindannyiuk által sok helyen. Minden helyen
vannak, melyet ő szeret és vágyik rá, habár nincsenek bármelyik helyen. Van képessége a
szellemre, mivel ők testetlenek, habár jobbak a testetlennél. Ők osztatlanok, élő
gondolatokkal és az igazság hatalmával, azokkal a tisztábbakkal, mint ezek, hiszen vele
szemben tisztábbak és nem olyanok, min a testek, melyek egy helyen vannak. Mindenek felett,
rendelkeznek szükségességgel a Mindenség viszonylatában, illetve a részhez. Ezért a
felemelkedés útja […] az tiszta […] mindegyik […] önmagát (nőnem) és

[1 sor kiolvashatatlan]

[…] őket

[3 sor kiolvashatatlan]

[…mindenek felett]

[1 sor kiolvashatatlan]

bizonyos eónok.

Ezután [azt mondta]: „Hogyan tartalmazhatja ő akkor az örök modellt? A fő értelem

megoszlott, amikor az ön-nemző víz tökéletessé vált. Ez ismeri őt és mindezeket, a
protophanikus víz. Ha csatlakozik önmagához mindezekkel, az a víz, mely Kalyptoshoz
tartozik, akinek képe még az eónokban van. Hogy személyesen megértsük az ő valamennyi
részüket, ők […] mindazok a Mindenségből, ahol a tudás van. Ők [elkülönültek] az egytől,
akit ismertek és az egymással való társaságtól. A Mindenség és ezek mindannyian, amikor ők
[…] megmoskodtak a [mosása az] [Autogenes] ő […] közül […]

[5 sor kiolvashatatlan]

Ő megjelent [számára], azaz, amikor az egy megismerte, miként létezik ő, őérte és (hogyan)
rendelkezik a társasággal az ő közösségükkel, az egy megmosakodott Protophanes
mosakodásában. És ha ezek eredetének megértésében, hogyan jelennek meg valamennyien
egyetlen eredetből, miként lesznek azok mindannyian, akik egyesültek, megosztottak, (majd)
újra csatlakozottak, és hogyan [csatlakoznak] a részek az összességgel és a fajok és [a fajták –
ha] az egy megérti ezeket a dolgokat, az egy megmosakszik Kalyptos mosakodásában.

Minden egyes helyet tekintetbe véve, az egynek része van az örök egyekből [és]
felszáll […] és ő […] tiszta és egyszerű, ő mindig […] egyik közülük […] [mindig] ő tiszta az
egyszerűségért. Őt eltölti […] […-ban] Létezés és a szent szellem. Semmi sincs őrajta kívül. Ő
[láthatja] az ő tökéletes lelkével moindazokat, akik az Autogeneshez tartoznak; az ő
tudatával, azokat, akik a Háromszoros-férfihez, és az ő szent szellemével azokat, akik a
Protophaneshez. Megismerheti Kalyptost a szellem hatalmasságain keresztül, akiktől ők
létrejöttek a Láthatatlan Szellem sokkal jobb kinyilatkoztatása révén. És a gondolat által,
mely most hallgatásban van és az Első Gondolat által (ő megismeri) a Háromszorosan
Hatalmas Láthatatlan Szellemet, hiszen azután ott van a jelentés és a hallgatás hatalmassága,
mely megtisztíttatott az életadó szellemben. (Ez) tökéletes és […] és teljesen-tökéletes.

Dicsőségek, ezért, melyek felállították ezeket, [élet-adók], akik meg lettek keresztelve
igazságban és ismeretben. Azok, akik érdemesek rá, őriztetnek, ám azok, akik nem ebből a
fajból valók […] és mennek […] ezek, akik […] […] az ötödikben, ő, révén […] […] másolat
[…] az eónoknak […] nevezetesen a mosakodás, ám ha [ő] lekopasztja a világot és félreteszi a
[tudást], és (amennyiben) ő az, akinek nincs lakhelye azon a helyen és hatalmas, akkor, mivel
mások útját követi, ő ugyancsak egy jövevény, ám (ha) ő az, aki vállalta a bűntelenséget, mert
a tudás elegendő volt számára, ő nem aggódó, amikor bűnbánatot tart, és amikor
mosakodások kijelöltetnek ezeknek ezen kívül.

(Az útra) (vonatkozóan) az ön-nemzők, azok. Akikben meg lettél most keresztelve,
mindenkor, (az út) melyet érdemes látni a [tökéletes] személyeknek: a Mindenség tudásaként
szolgál, hiszen azért jött létre az ön-nemző hatalmasasságoktól, attól, akit megszereztek,
amikor áthaladtok a teljesen tökéletes eónokon. Amikor megkapjátok a harmadik
mosakodást […], meg fogjátok tanulni a […] valóban […] azon [a] helyen.

Ezekről a nevekről, miként az következik: mivel ő (hímnem) egy, őt […] olyan, mint
[…] miközben ő [létrejött…] létezik és […] egy szó, ők [mondták…]. Ez olyan név, mely
valóban létezik együtt [ezek]-kel, őbenne (nőnem). Ezek, léteznek, úgy tesznek benne […]
hasonlít. Az ő (hímnem) természetbeni hasonlatossága azon belül van, ami az ő sajátja. Ő
látja ezt, érti és elfogadja, (és) hasonlatosságot vesz belőle. [Ők] pedig tudnak hangosan
beszélni és hangokat hallani, ám képtelenek engedelmeskedni, mert érzékelhetőek és testiek.
Ezért, ahogy ők képesek tartalmazni őket, őket tartalmazván, így ő egy kép, amely […] ily
módon, létrejövén az érzékelésben egy szó [által] amely jobb, mint az anyagi természet, ám
alacsonyabb, mint az értelmi lényeg.

Ne csodálkozzatok a lelkek közötti különbségeken. Amikor azt gondolják, hogy

különbözőek és [nem hasonlítanak] […] azokra, akik […] és hogy […] hangos […] ő
elveszvén […] az ő [lelkük] […] test, és hogy […az ő] ideje, ő […] vágy, az ő lelkük létezik,
amint […] az ő testük. Ami azokat illeti, akik tökéletesen tiszták, van négy […] mellyel ők
rendelkeznek, ám azok, az idő[ben] kilencen vannak. Mindegyiküknek megvan a saját faja és
szokása. Az ő képük különbözik, révén elkülönült, és ők kitartanak.

Más halhatatlan lelkek csatlakoznak ezekhez a lelkekhez, Szófia miatt, aki letekintett
rájuk, mivel három faja van a halhatatlan léleknek: elsők azok, akik a Számkivetetten
vetettek gyökeret, mivel nem rendelkeznek a nemzés képességével, (olyasmivel) ami csak
azoknak van meg, akik követik mások által birtokolt utat, az egy, aki az egyetlen faj, amely
[…]; lévén a második, azok, akik a Bűnbánat[…] állnak, mely […] bűn, lévén elegendő
[…tudás…] lévén új […] és őneki van […] különbség […] ők vétkeztek a többiekkel, [és]
megbánták a többiekkel […] tőlük egyedül, mivel […] a fajok, melyek léteznek benne […]
azokkal, akik elkövették az összes bűnt és megbánták. Ők vagy részek, vagy vágynak a saját
összhangjukra. Ezért az ő többi eónjuk hat, összhangban a hellyel, mely mindegyiküknek
(nőnem) jutott. A harmadik (faj) az ön-nemzők lelkei, mert rendelkeznek a kimondhatatlan
igazság igéjével, azzal, mely a tudásban és a [hatalomban] őtőlük egyedül és az örök [élettől].
Négy különbségük van, mint az angyalok fajának, akik azokkal léteznek, akik az igazságot
szeretik; azokkal, akik a reményt; azokkal, akik hisznek a […] birtoklásában; azokkal, akik
[…]. Ők léteznek, lévén ő […] az ön-nemzettek […] ő az, aki a [tökéletes… élethez] tartozik; a
második a […] a […] tudás […] a negyedik az, aki a halhatatlan [lelkekhez…] tartozik].

A négy Fény […] lakozik a következő módon. [Armozelt] az első eónra helyezték. (ő
az) Isten ígérete, […] az igazságból és örvendezés a lélekből. Oroiael, a hatalmasság (és) az
igazság látnoka, a másodikra helyeztetett. Daveithe, a tudás látomása, a harmadikra tétetett.
Eleleth, a mohó vágy és az igazságra való felkészülés, a negyedikre helyeztetett. Ők léteznek,
habár nem tartoznak Protophaneshez, hanem az anyához, mivel ő a fény tökéletes tudatának
gondolata, azért, hogy a halhatatlan lelkek megkapják a tudást önmaguk számára. […]
ezekben, az Autogenes […]rse[oas], az élet […] minden, ő (hímnem) az ige […]
kimondhatatlan […] igaz, ő, aki mondja [… kinyilatkoztatás] vonatkozván a […] hogy létezik,
mint […] fent létezik a […]-ban, […csatlakozott] ennek igájában, fényben, és gondolat, belül
az ő […].
 Hiszen Adamas, a tökéletes férfi, az Autogenes szeme, ez az ő tudása, mely megérti,
hogy az isteni Autogenes az igazság tökéletes tudatának egy szava. Ádám fia, Seth, eljön
minden egyes lélekhez. Hiszen a tudás elegendő számukra. Ezért, [az] élő [mag] belőle jött
létre. Mirothea a […] az isteni Autogenes, a […] őtőle (nőnem) és […], ő révén a tökéletes
tudat gondolata, a létezés miatt, ami az övé. Mi ez? Vagy, ő létezett? […] ő létezik? Ezért az
isteni Autogenes az ige és a tudás, és az ismeret […ige]. Ezért Ádám a [s…] [az egyszerűek]
közül, amikor ő (nénem) megjelent […] egy változás [a] […] lelkeiben, ő önmaga a […] […]
tökéletes.

A [tökéletes egy …]-gyel kapcsolatban angyali lények […] [válnak amikor] [lelkek]
meghal…] […a világ…] […] a másolatok […] valóban […] mely [létezik] […] megtérés […]
az ő helyére […] mely létezik […] eónok, ha […] és ő szereti […] ő kitart […] eón birtokolván
a Fény [Ele[leth […] válnak a […] isten-látó. [Ám] ha ő reméli, akkor ő érzékeli. És a […] faj
[…] ő kitart

[8 sor kiolvashatatlan]

[…] ő kiválasztatott

[2 sor kiolvashatatlan]

[…] fény Ar[mozel]

[…] egy [áldás] a [hatalmason…] ti kitartotok […] a fény, amely […] és mérték
nélküli […] az eón hatalmas […] […] azok egyedül […] a tökéletesből […] a hatalmasság […]
képes, és […] és […] képes […] az ő (hímnem) lelkéből […] érzékelhető, […] nem […]-val […,
ám] ti vagytok […] személyenként […] nem létezik semmi […] őt (hímnem) […] mely ő […]

[3 sor kiolvashatatlan]

[…-ban] és […] mindenkin […] minden […] […] alaktalan […] […] és ez az egy […] és ez a
[modell] […] és néhány […] örök, sem […] és minden […] növekszik ebből […] ő fény […]
mert ő híján van […] a tökéletes tudat […] osztatlan […] tökéletes fény […] és ő benne van
[…] Adamas […az] Autogenes […] és ő megy […]tudat […]az isteni Kalyptos […] ismeret […]
ám […] lélek

[5 sor kiolvashatatlan]

[…] létezés […] ő (nőnem) bírván

[1 sor kiolvashatatlan]

[…] néhány másodlagos hatalmasság és […] és néhány harmadlagos […] megjelenik […]
amely […]

[1 sor kiolvashatatlan]

lélek […]

És az eónok […] lakozván hely […]lelkek és […] istenek […] nagyobbak az istennél
[…] az ön-nemzőknek a […] Autogenes […] első […] angyal […] láthatatlan […] néhány […]
lélek és […] eónok […] és a lelkeknek […] angyal […]
[4 sor kiolvashatatlan]

ő (nőnem) […] örök […] idők. […]. És […]

[1 sor kiolvashatatlan]

és ha […] nevezetesen a lélek […] válik [angyallá…] , és […] világ […] angyalok és […] hogy
a szent […] és eón, mely […Autog]enes rendelkezik […] őket, a […] […] arkón […] őnekik
van […] különbözőség, amely […] ő nem, beszélni

[1 sor kiolvashatatlan]

[…] és […] isteni Autogenes […] mely létezik […] hall […] Autogenes […] közül

[5 sor kiolvashatatlan]

[…] bír […] létezés […] élet […] léteznek, vonatkozólag [a] […] szó […] a gyermek […] férfi
a nemzetségért […]

[1 sor kiolvashatatlan]

láthatatlan szellem […] a tökéletes […]-ben

[1 sor kiolvashatatlan]

és az eredet […] szeretet és […] Barbelo […] és a […] a […] tudat […]

Ezek ketten […] gondolat […] tőle a […] Barbeloban […] és Kaplyptosban […]
mindezek […] a szűz […] ő [megjelenik] […]-ban és […]

[3 sor kiolvashatatlan]

abban […] hatalmasság

[1 sor kiolvashatatlan]

[ő (hímnem) nem] ő[tőle, hanem…] (van) a annak a hatalmasságától […valóban…létezik], ő

(nőnem) […] az ő (hímnem) […] ők révén elsők […] annak a […] és ő a […] ő egyedül […] ad
neki (himnem) eleget […] őneki […] minden, ő ad […] általa […] mivel ő[miatta] néhány […]
azért, hogy ő tegyen […] és az, amely […], őt […] osztatlan […] Barbelo […] azért, hogy ő
tegyen […] áldottság

[1 sor kiolvashatatlan]

[…] minden […] ő eljön

[4 sor kiolvashatatlan]

a […] tökéletes [tudat…] és ő (hímnem) […] tökéletes szellem […] tökéletes, ő örökké él […]
őt, és […] ő létezik […] a […] közül ő a [szó] a […]-ból mely van […]-ban mindannyiukból
[…] örök […] […] a háromszorosan [hatalmas a […]-ban […] azok, amelyek [tökéletesek […]
a Protophanes […] tudat, ám […] tiszta […] és ő […] egy képnek […] megjelenik […] és a […]
[1 sor kiolvashatatlan]

őt […]

[5 sor kiolvashatatlan]

[…] […] nevezetesen

[2 sor kiolvashatatlan]

[…] őmiatta ők […] én megjelölöm ezt […] ő egyszerű […] mivel ő […] amint ő létezik […]
amint mások […] hogy ez van […] szükség.

Vonatkozólag a […] háromszorosan-férfi […] valóban létezik […] közül, tudat

ismeret […] azok, akik léteznek […], amelyet ő birtokol […] valóban létezik […] és a […] […]
és ő […] második […] tökéletes, amely […] megjelenik […] őbenne, ők […] Kalyptos

[3 sor kiolvashatatlan]

[…faj…]

[2 sor kiolvashatatlan]

[4 sor kiolvashatatlan]

Mmásodik faj […] a tudás […] [Protophanes…] [férfias…] ő birtokolja […] létezés […]
születés-nélkül-való, ők […] harmadik […] […ő] rendelkezik […] ismeret és […] léteznek
együtt […] teljesen-tökéletes […] áldott, hiszen nincs […]

[2 sor kiolvashatatlan]

Isten […] ővele […]

[1 sor kiolvashatatlan]

Tökéletes […] közül […] Kalyptos

[4 sor kiolvashatatlan]

[…] tud […] közül […] […Protophanes] […] a tudat […] a hatalmasságok […] az összes […]
és ő [létezik] […] ez a tudás.

[…] isteni, Autogenes. [Az] isteni [Autogenes] […] a gyermek […] háromszorosan-
férfi, ez a férfias […] van […] és a faj […] tökéletes, mert nem rendelkezik […] […]-ban a
tudás, miként az a másik […] révén […] a személyiségek létezése [és] a személyiségek
közönséges tudása […] összhangban az összessel […] tökéletes. Ám a férfias […] tudat, a
Kalyptos, [ám] a […] isteni Kalyptos […] és a hatalmasság […] mindezeknek […valóban…]

[3 sor kiolvashatatlan]

[Protophanes]

[1 sor kiolvashatatlan]
[Protophanes… […] tudat

[2 sor kiolvashatatlan]

Ő, aki az összees […]-hez tartozik, születés-nélkül-való […] férfi […] ők […] azzal, aki […]
és ő, aki […] ő aki lakozik […] […] az érzékelhető [világban…] ő él a halottal […] […]
minden […] üdvösséget szerezzen […] a halott.

És valamennyiüknek nem volt szüksége üdvösségre […] első, ám ők biztonságban

vannak és nagyon alázatosan léteznek. Most pedig (arról) az emberről, aki a halottak [közül]
való: az ő lelke az ő tudata és az ő teste mind [halottak]. Szenvedések […] az apja a […]
anyag […] a tűz […]

[4 sor kiolvashatatlan]

átkeresztezi. És a második férfi a halhatatlan lélek azokban, akik halottak. Amennyiben

nyugtalan önmaga miatt, akkor [amikor keresi] azokat a dolgokat, melyek jövedelmezőek
[vonatkozóan a…] mindegyikük, [akkor ez{ megtapasztalja a testi szenvedsét. Ők […] és ő
[…mert] örök Istene van, összekapcsolja őt a démonokkal.

Most pedig, a Számkivetettségben lévő emberrel kapcsolatban; amikor ő felfedezi az

igazságot önmagában, akkor távol van mások cselekedeteitől, akik léteznek [helytelenül] (és)
megbotlanak. Arra az emberre (vonatkozólag) aki bűnbánatot tart: amikor lemond a
halálról és azon dolgok iránti vágyakról, melyek a halhatatlan tudatuk és az ő halhatatlan
lelke miatt, először ő […] megvizsgálja ezt, nem a magatartásukkal kapcsolatban, hanem a
tetteikről, hiszen őtőle ő […] […] és […] megszerzi […] és az ember, aki megmenthető, az, aki
kereső őt az ő tudatával és aki mindegyiküket megtalálja közülük. Óh, milyen hatalmas ereje
van! És az ember, aki megváltásra kap, az, aki nem ismerte meg, ezek hogyan […] léteznek,
ám ő önmaga, [a] szó által, miként az létezik […] megkapta mindegyiket […] minden helyen,
egyszerűvé válván, és eggyé, hiszen akkor ő megváltást kap, mert áthaladhat mind[ezeken].
Ő válik a […]mindezek. Ha ő [vágyakozik] ismét, akkor ő eltávozik mindannyiuktól, és
visszahúzódik önmagába [egyedül] hiszen úgy válhat istenivé, ha menedéket talál Istenben.”

Amikor meghallottam ezt, áldást hoztam az élő és születés-nélkül-való Istennek

igazságban és a születés-nélkül-való Kalyptosnak és a Protophanesnek, a láthatatlan, férfias,
tökéletes Tudatnak, és a láthatatlan háromszorosan-férfi Gyermeknek [és az] isteni
Autogenesnek. Azt mondtam Ephesek gyermekének, aki velem volt: „A te bölcsességed
utasíthat engem az emberek szétszórására, akik megváltást kaptak, és azokkal
(kapcsolatban), akik elkeveredtek ővele, és azok, akik osztoznak ővele, azért, hogy a élő
választottak megismerjék?”

Ezután Ephesek gyermeke azt mondta [nekem…] nyiltan: „Ha ő visszavonul saját
magába egyedül, számos alkalommal és létrejön mások tudására való hivatkozással, a
Tudatot és a halhatatlan [Eredetet] nem fogja megérteni. Aztán hiánya van, […] mivel
kiderül, semmije sincs és nem választja el tőle, és kitart […] és létrejön idegen [ösztönzésre …]
én, ahelyett, hogy egyikké válnék. Ezért sok formát visel. Amikor félre fordul, létrejön,
keresvén azokat a dolgokat, melyek nem léteznek. Amikor lehull hozzájuk, gondolatban, és
más módon ismeri meg őket, mivel ő erőtlen és talán megvilágosult, a természet alkotása lesz.
Így lejön a születésre, emiatt és szótlan lesz a fájdalmak és a végtelen anyag miatt. Habár
örök és halhatatlan erőt birtokol, meg van kötve a test [mozgásához]. Élővé [tették] és
[mindig] megkötött a kegyetlenséghez, elvágván a köteléket minden egyes gonosz lélegzettel,
amíg ő nem [cselekszik] ismét és kezd el újra érzékelni.
 Ezért hatalmasságokat választottak ki az ő megváltásukra, és mindegyikük a világban
van. Az ön-nemzők körében, minden egyes [eónhoz] kapcsolódóan, dicsőségesek állnak, azért,
hogy akik a [világban] vannak, biztonságban legyenek mellettük. A dicsőségesek tökéletes
gondolatok, megjelennek a hatalmasságokban. Nem tpusztulnak el, mert az üdvözülés
modelljeként szolgálnak, [mivel] mindegyikük megváltást kapott. Ő modellt kap (és) erőt
mindegyiküktől, és a dicsőséggel, mint segítő, így távozik a világból [és az aónok…]

Ők a halhatatlan lélek őrzői: Gamaliel és Strempsouchos, Akramas és Loel, és

Mnesinous. [Ő a] halhatatlan szellem. Yesseus-Mazareu[s]-Ye[s]sedekeus. Ő a […] gyermeke
a […] vagy, a gyermek gyermeke, és […]. Ám Ormos a […] az élő magon és Kam[…]el a
szellem-adó. Ő[előttük] állnak Seisauel és Audael and Abrasax, a mirriád-Phaleris, Phalses,
[és] Eurios, az őrzői [a] dicsőséges-Stetheusnak, Theo[pe]mptos, Eurumeneus és Olsen. Az ő
mindenben segítőik Bal[…]mos, […]son, Eir[…]n, Lalameus, Eidomeneus és Authrounios.A
bírák, Sumphthar, Eukrebos és Keilar. Az örökös, Samblo. Az angyalok, akik irányítják a
felhőket, felhők, Sappho és Thouro.”

Amikor mindezeket a dolgokat elmondta, beszélt nekem mindazokról az ön-nemző

eónokban. Ők mindannyian örök Fények, tökéletesek, mert személyenként tökéletesek.
Láttam a valamennyi eónnnak megfelelő élő földet, élő vizet, [levegőt, készült] fényből és a
tüzet [mely] nem tud égetni, mert [ők…] valamennyien egyszerűek és megváltoztathatatlanok,
egyszerűek és örökök, [élő lények] birtokolván […] sokfélét, sokféle fát, melyek nem
pusztulnak el, [ugyancsak] konkolyt ebből a fajtából és mindezeket: elpusztíthatatlan
gyümölcsöt, élő embereket és minden fajt, halhatatlan lelkeket, minden formából és a tudat
fajait, igaz isteneket, angyalokat, létezvén hatalmas dicsőségben, az oszolhatatlan testet, a
születés-nélkül-való születést, és a mozdulatlan érzékelést. És ott volt az egyikük is, aki
szenved, habár képtelen szenvedni, mivel a hatalmasság hatalmassága.

[…] […] változnak […] oszolhatatlan […] ezek […] mind […] ők […mindenek által]
közülük […léteznek] [-ban…léteznek] létrejönnek

[1 sor kiolvashatatlan]

[a 12. sortól a lap végéig nem maradt fent]

Közül […] [egyszerű…] tökéletes […] örök […] eónok […] és a […] hatalmat kap […] és az ő
[…]-k […]-ban, mivel […] […] nem […]

[a 12. sortól a lap végéig nem maradt fent]

[…]-ban […]thorso[…]s […] csend […] ő (hímnem) a […] […] ő isten […] áldottak vagyunk
[…] Geradama[s] […anyja] a […] […] ő (nőnem) a dicsőség […] a mi […] anya […] és
Pleisha [az anyja] az angyaloknak [a fiával] Ádámnak, Se[th]-nek, [Emma]cha Seth az atyja
a mozdulatlan [faj…] és […] a négy Fény, Ar[mosel], [Oroia]el, Daveithe, Eleleth.
[Mindegyikük] név szerint áldott. [Mi] láttuk az ön-szabályozó [dicsőséget], a háromszorosan
[…] háromszoros férfi […] fenség, amint azt mondtuk: „Te vagy az egy, te vagy az
[egy], gyermeke a [gyermek]-nek, Yato[…] léteznek […]

[1 sor kiolvashatatlan]

[…te vagy] az egy, te [...] Semelel [...] Telmachae[...] omothem[...] férfias [...] [...] ő
nemzi [...az] ön-szaválízó [dicsőség…] vágyhat rá, aki [...] teljesen-tökéletes [...] minden.
Akron [...] a háromszorosan-férfi, a a [...] o o o o o b + i r e i s e [...] szellem vagy a szellemből;
fény vagy a fényből; te vagy [csönd…] a csöndből; [te vagy] gondolat a gondolatból; az
[Isten]fia, az Isten; hét … [...] … had beszéljünk [...]
[3 sor kiolvashatatlan]

[...] szó [...] a [...] [...] és a [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] nem egyszerre [...] láthatatlan Barbelo [...] a [...] a háromszorosan-férfi Prones, és ő
(nőnem) aki az összes dicsőségeshez tartozik, Youel.

[Amikor engem] megkereszteltek ötöd[szörre] az Autogenes nevében, ezen

hatalmasságok mindegyike, istenné lettem. [Én] az ötödik eónban álltam, felkészülésként
mind[ezekre], (és) láttam mindazokat, akik az Autogeneshez tartoznak, (és) valóban léteznek.
Ötször kereszteltek meg [...] és [...] a közül [...] zareu[s] tőle [...] hogy [...] tökéletes [...] és a
hatalmas [...] dicsőség, ő (nőnem) aki tartozik a [...]-hoz

[1 sor kiolvashatatlan]

Isten, a [...] megjelenik [...] tökéletes, amely kettős [...] ő (nőnem), aki valamennyi fajhoz
tartozik [...] férfias, az ön-szabályzó dicsőség, az anya [...] [a] dicsőségesek, Youel, és a [négy]
Fénye [a] [hatalmas] Protophanesnek, A Tudatnak, Selmennek, [és azoknak], ővele (hímnem),
az isten-[kinyilatkoztatóknak], Zach[thosnak] és Yachthosnak, Sethe[us]nak és An-
tiphan[te]snek, [Sel]-daonak és Ele[n]nos-nak [...] [...] [...] megy [...] a [...] az ő […]-jük [...]
képmás […létezik] mint [...] közül [...], mivel [...] néz [...] [...] eón [...] több [...] Fényy [...] több
dicsőséges [...] a következők összhangban [minden egyes] eónnal: az élő [föld] és az [élő] víz,
és a fényből készült levegő, és a lángoló tűz, amely nem tud [égetni], és élőlények és fák és
lelkek [és] tudatok és emberek [és] mindazok, akik [velük vannak], ám [ott] nincsenek istenek
[sem] hatalmasságok, vagy angyalok, mindezek miatt [...] és [...] létezik [...] mind [...] mind [...]
[...] mind [...] [...] ők lévén [...] és ők lévén [...]

[...] és [...] [és] azok [...] őt (hímnem), az Autogenes. [ÉN] megkaptam a képmást
[mind]ezektől. Az Autogenes eón[jai] kinyíltak (és) [hatalmas fény] jött létre [...] a
[háromszorosan-]férfi eónokból, és ők [dicsőítették] őket. A négy eón vágyakozott belül a [...]
eón a [...] mintázat [...] egyetlen létező [...]. Ezután E[phesek], a gyermek gyermeke [...]

[4 sor kiolvashatatlan]

[…Yesseus] Maza[reus Yessede]keus [...] [...] közül […pecsét…] és Gábriel

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] pecsét [...] négy faj

Előttem járt ő (nőnem) aki a [dicsőségesekhez]tartozik, a férfias és [szűzies…] Yoel.

[Én] tanácskoztam a koronákról, (és) ő azt mondta nekem: „Miért tanácskozott a te
szellemed a koronákról és a [pecsétekről] rajtuk […] a koronák, melyek megerősítenek
minden [szellemet…] és minden lelket, és [a] pecséteket, melyek a háromszoros fajon vannak
és […] a láthatatlan szellem vannak […]

[3 sor kiolvashatatlan]

és […] szűz…] […] és […] […] keres […] […] benne […] ő[bennük] […] […] és […] […] ő
(hímnem) [erősítette] és a pecsétek […] faj azok az Autogeneshez tartoznak és a
Protohaneshez és a Kalíyptoshoz.
 A [Láthatatlan] Szellem [egy] lelki és szellemi hatalmasság, tudó és elő-tudó. Ezért ő
[Gábriellel] van, a szellem-adóval, [azért, hogy] mikor a szent lelket adja ő megpecsételje őt a
koronával és megkoronázza őt, [révén] istenek […] […] […] a

[2 sor kiolvashatatlan]

[…] a

[1 sor kiolvashatatlan]

[…] […] szellem […] számára (nőnem)

[1 sor kiolvashatatlan]

[…] ők léteznek […] és ők nem voltak ő[bennük] azért, hogy egyszerűvé [váljanak] és ne
kettőssé [megfelelve] bármilyen mintának. [Ezek] azután az egyszerű, tökéletes személyiségek.
[…] és mindezek […] az eónok közül […] őt (hímnem), mindezek, […] akik léteznek a helyen
[…] teljesen-tökéletes, kéri a hatalmas […] hogy lássák őket, mivel […]

[3 sor kiolvashatatlan]

tökéletes […]

[2 sor kiolvashatatlan]

[…] minden […] léteznek [...] ő (hímnem) van [...] [hallják] őt [...] [...] és [...]
gondolatban [...] az első gondolat [...] hiszen [...] van a hatalmasságban, ő (nőnem)
tökéletes [...] megfelelő számotokra, hogy [...] mindenről, és [...] azok, akiket hallgattok
azok gondolata révén, akik nagyobbak a tokéletesnél és azok révén, akiket meg fogtok
[ismerni] a tökeletesek[nek] a lelkében.”

[Amikor ezeket mondta (nőnem), ő [megkeresztelt engem

[6 sor kiolvashatatlan]

[…] az első […és] én megkaptam a hatalmat

[1 sor kiolvashatatlan]

[…én] megkaptam a formát [...] magkaptam [...] [...] létezvén az én […] megkapták a szent
lelket [én] létrejöttem [valóban] létezvén. Ezután, ő (nőnem) belevitt engem a hatalamas
[eónba], ahol a tökéletes háromszorosan-férfi (van). Láttam a láthatatlan gyermeket a
láthatatlan Fényben. Ezután [ő(nőnem)] újra megkeresztel engem […]-ban

[4 sor kiolvashatatlan]

[...] őt (nőnem) [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[és] én [...] én képes voltam [...] [...] a hatalmas egy [...] és tökéletes [...]
 Yoel, aki az összes [dicsőségeshez] tartozott, azt mondta nekem: „Te [megkaptad]
valamennyi [keresztelést] melyben rendjén [való] megkeresztelkedni, és [tökéletes] [...] váltál,
a hallása a […]-nek minden. Most pedig [hívd] újra Salamexet és [...] és a teljesen tökéletes
Ar[…]-t Barbelo [eón] Fényét és a mérhetetlen tudást. Ők ki fogják nyilatkoztatni [...] [...]
láthatatlan

[3 sor kiolvashatatlan]

[...] amely [...] [...szűz] Barbelo [és] a Láthatatlan [háromszoros] hatalmas Szellem.”

[Amikor] Youel, aki az összes dicsőségeshez tartozik, [ezt mondta] nekem, ő [letett engem] és
a Protophanes elé állt. Ezután én voltam [...] az én szellemem felett, [miközben] lelkesen
imádkoztam a hatalmas Fényekhez gondolatban. Elkezdtem hívni Salamexet és Se-[...]en-t és
a teljesen-tökéletes [...]e-t. Láttam a dicsőségeseket akik nagyobbak a hatalmasságoknál, [és]
ők felkentek engem. képes voltam [...] az én [...] és [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

ő (nőnem) befedett [...] minden [...] Salamex [és] azokat, akik kinyilatkoztattak mindent
[nekem] mondván, „Zosztrianosz, [tanuld] meg azokat a dolgokat, melyeket kérdeztél.

[1 sor kiolvashatatlan]

és [ő] (hímnem) egyetlen egy, [aki] [mind]ezek előtt létezik, akik valóban léteznek a
mérhetetlen és oszthatatlan Szellem[ben] [...] [...] a Mindenség, mely [létezik] őbenne és a [...]
[...] és az, aki [...] őutána. Ő az, aki keresztezi ezt [...]

[4 sor kiolvashatatlan]

[...] mindezek [...] ő (hímnem) van [...] [...] első [...] […] gontolatnak [...] minden
hatalmasságnak [… lefelé] [...] megalapította [...] kitart, ő [áthaladt] az úton arra a helyre [...]
és végtelen. Ő messze nagyobb az összes elérhetetlennél, mégis ő ad [...] nagyobb, mint
bármely test (és) tisztább, mint minden testet-nem-öltött, behatolván minden gondolatba és
minden testbe, [mivel ő] hatalmasabb mindennél, minden fajnál és fajtánál, miként az ő
Mindenük [...] létezik

[4 sor kiolvashatatlan]

Részlegeshez [...] [...] rész [...] [léteznek] egy [...]-ben [...] ismerik őt (nőnem) [...] [...ő (hímnem)
van] őtőle (hímnem) aki valóban létezik, aki (van) a Szellemtől, aki [valóban] létezik az
egyedüli [...] mivel ők hatalmasságai a [...] a Létezésnek [...] és az Életnek és az Áldottságnak.

A Létezésben létezik ő, [mint] egyszerű fő, az ő [szava] és faja. Hagyjuk, hogy aki meg
fogja őt találni, létrejöjjön. Létezés az Életben, ő él […]

[2 sor kiolvashatatlan]

[ő birtokolván] tudást [...] ismeri mindezeket [...] őt egyedül [...] mivel Isten [...] amíg nem [...]
[...] egyedül, és ő [...] [...] őbenne [...] [...] az egyetlen [...] [...] mivel ő ltezik, mint [...] mely[ben]
az övé, aki létezik mind a forma formája, [...] egysége a [...]. Úgy létezik ő, mint [a] [...] hiszen
ő [a] tudatban van. őbenne van, nem jött egyetlen helyre sem, mivel ő az egyetlen tökéletes,
egyszerű szellem. [Mivel] ez az ő helye és [...], ez őbenne van, és ő a Mindenség, ahogy ő
létrejön. Ez ő, aki tétezik, ő, aki [...] [...] és a [...] és a [védő] őbenne.
 Élet [...] és az anyagtalan tevékenysége [...] a [...] aki létezik őbenne [létezik] őbenne
[...] létezik [ő…] miatta, áldott és egy [...] tökéletes, és [...] aki létezik benne [...] aki valóban
létezik. A tevékenység formája, amely létezik, áldott. A Létezést megkapván, ő hatalmat kap,
a [...] a tökéletesség [...] elkülönülnek örökké. Ezután ő úgy létezik, mint a tökéletes egy. Ezért,
úgy létezik, mint a tökéletes egy, mert ő osztatlan a saját régiójában, mivel semmi sem
létezett őelőtte, kivéve a [tökéletes] egységet.

[A 69-72. Oldalak üresek; valószínűleg számozottak.]

létezés [...] [...] ő (nőnem) az üdvösség [...] [minden...] és ő (hímnem) [...] [...] képes, ő
(hímnem) sem [...] [...] őt, ha ő [...] őt, neki, mindezek [...] [...] mivel ő [aki] [...]
létezésben [...] őt, ő teljes mértékben [létezik] mint Élet, és az Áldottságban őneki tudása van.
amikor megérti a [dicsőségeseket], ő tökéletes; ám ha [kettőt] vagy egyet ért meg, ő részeg,
amiként az ő[tőle] kapta. Ez [ő]miatta van, hogy azok léteznek lelkekkel és azok lelkek nélkül;
őmiatta (léteznek) azok, akik megváltást kapnak; mert őmiatta (léteznek) akik elpusztulnak,
hiszen nem [kaptak] tőle; [ő]miatta létezik anyag és test; őmiatta (létezik) nem-[...] mert
ő[miatta] [...] minden [...] miatta [...] [...] ez [...] aki [elő-] létező és ő [...] [...] az [egyszerű] fő,
az egyetlen szellem [...] ő van [...], és [...] létezés, forma [...] [...] őtőle.

Ez, [összhangban a] Tevékenységgel, azaz [...] az Élet, és összhangban a

tökéletességgel, azaz a tudati erővel, hogy ő (nőnem) a Fény. Egy alkalommal (ők) hárman
állnak, másik alkalommal ők mozognak. Minden helyen ott van, de nem pármelyik helyen,
hogy a kimondhatatlan, megnevezhetetlen egy [...] és létrehozza valamennyiüket. [...] léteznek
őtőle [...] megpihenve őbenne [...] az ő (nőnem) tökéletességében ő (hímnem) nem kapott meg
[minden] formát, őmiatta.

[2 sor kiolvashatatlan]

[...] bármi [...]

[két sor kiolvashatatlan]

[...] létezésben [...] lakoznak benne a [...] életnek. Ám tökéletességben és [tudásban] (van) az
Áldottság.

A Létezésben létezik ő, [mint] egyszerű fő, az ő [szava] és faja. Hagyjuk, hogy aki meg
fogja őt találni, létrejöjjön. Létezés az Életben, ő él […]

Mind[ezek] a Szellem láthatatlanságá[ban] lakoznak. A tudás miatt […] van [isteni]

és […] és […] áldottság és élet és tudás és jóság és egység és egyetlenség. Röviden,
mindezek a meddőség tisztaságai […] elő-létezik őt (hímnem) […] mindezek és a […] az ő […]
[…] […]-ban

[4 sor kiolvashatatlan]

Eón, a […] a […]-ban, meddőség, ő […] ő mindig […] őt, amikor ő látta őt […]. Azért van ez,
mert ő [van] az, aki egyszerű. Mert ő az Áldottság a tökéletességben […] egy, tökéletes és
[áldott]. Ez azért van, mert őneki (nőnem) szüksége volt az ő (hímnem) […] őneki (nőnem)
szüksége volt erre őtőle (hímnem), mert ő (hímnem) követteő őt (nőnem) tudással. Őrajta
(hímnem) kívül van, ahol az ő tudása lakozik, azzal lakozik, aki megvizsgálja önmagát, egy
tükröződés és egy […] […] szükségben van […]

[1 sor kiolvashatatlan]
[…] egyszerű

[1 sor kiolvashatatlan]

[…] és […] ő (hímnem) […] […] ez, ő (nőnem) […][…] a Pleroma […] melyet ő (nőnem) nem
vágyott önmagának.

Ő (nőnem) rendelkezik […] őt (hímnem) kívül a [tökéletességen], ő (nőnem)

felosztotta, mivel ő [a] teljesen-tökéletes […] tökéletesség, gondolatként létezik. Tekintettel rá
(hímnem) ő (nőnem) nemző, aki őt (hímnem) követi, és mint egyike az ő (hímnem)
kimondhatatlan hatalmassága, az első hatalmassággal bír és az első meddősséggel őutána
(hímnem), mert tekintettel az összes többire az első eón

[3 sor kiolvashatatlan]

[minden …]

[1 sor kiolvashatatlan]

[…] […]-nak a […] és őt (hímnem) […] ismerik őt, ő valóban tézetik, mint egy eón […] és a
Tevékenységben […] hatalmassság és a […] ő (nőnem) nem kezdte el, […] idő, ám ő
[megjelent] az örökkévalóságból, megállván őelőtte (hímnem) az örökkévalóságban.
Elsötétítette őt (nőnem) az ő fensége […]. Ő (nőnem) állt, őt (hímnem) nézve és örvendezett,
mert eltöltötte őt (nőnem) az ő (hímnem) kedvessége, […] ám amikor ő (nőnem) bírtokolta

[5 sor kiolvashatatlan]

[…] ő […] első létezés […] testetlen és hogy […]. Az osztatlan egy[ből] való, mely a Létezés
felé mozog tevékenységben és [értelmi] tökéletességben és értelmes életben, mely az Áldottság
volt és az Isteni.

Az [egész] Szellem, tökéletes, egyszerű és láthatatlan, egységessé vált a Létezésben és a

tevékenységben és az egyszerű háromszoros [hatalmasságban], a láthatatlan szellem, a képe
annak, ami valóban létezik, az egy

[5 sor kiolvashatatlan]

A valóban [létező] egy [...] [ő (hímnem)] létezik a [...]-ban, ő (nőnem) révén egy kép [...]
fordulópont [...] hatalom, hogy csatlakozzon az ő (hímnem) [...] ő (nőnem) meglátván a [...]
mely létezett [...] teljesen-tökéletes [...] hogy az, mert ő (hímnem) [...] elő-létező és [...]
megpihennek mindezeken, ő [...] elő-létező lényként ismert, mint háromszorosan hatalmas.

A Láthatatlan Szellem soha nem [volt] tudatlan. Ő (hímnem) mindig tudott, ám ő volt
a mindig tökéletes [és] áldott [...]. Ő (nőnem) tudatlanná vált és ő [...] megpihent és [...] ígéret
[...] fény [...] [...] ő létezik [...][...] azért, hogy ő ne jöjjön többé létre, se ne jöjjön a létezésbe
eltekintve a tökéletességtől. Ő ismerte önmagát és őt (hímnem). Megállítván önmagát,
nyugalomban volt őmiatta (hímnem), hiszen ő[tőle] (hímnem) volt, aki valóban létezik, és
mindazoktól. (Így) ő (nőnem) ismeri önmagát és őt (hímnem) aki elő-létező.

Követvén őt (hímnem) a létezésbe jöttek és megjelentek azoknak [akik elő-]létezők. És

[...] keresztül a [...] ők megjelenvén [...] két [...] ők megjelentek […az egy], aki ismeri őt
korábbról, mint örök teret, mivel ő az ő második ismeretévé vált, újra tudássá az ő tudásából,
a születés-nélkül-való Kalyptos. [Ők] ragaszkodtak őhozzá (hímnem), aki valóban létezik,
mivel ő (nőnem) ismerte őt (hímnem), azért, hogy azok, akik követik őt (nőnem) létrejöjjenek,
egy helyet birtokolván, és hogy azok, akik létrejönnek (tőle – nőnem) ne legyenek őelőtte,
hanem szentek (és) egyszerűek legyenek. Ő (nőnem) az Isten, aki elő-[létező] megértése. [Ő]
pihent [...] az egyszerűhöz [...] megváltás, megváltás [...] [...] ő (hímnem) [...] [...] fény, mely
elő-[ismert] volt. Őt (nőnem) Barbelonak hívták, mert (létező) gondolata miatt, a
háromszoros [faj] (mely) férfias, szűzi (és) tökéletes és az ő (nőnem) tudása miáltal ő létrejött,
azért, hogy ők ne [...] őt le és hogy ő ne jöjjön létre többé azok által őbenne és azok (által)
akik követik őt. Inkább, ő egyszerű, azért, hogy ő képes legyen megismerni az Istent, aki elő-
létező, mert ő létrejött, mint jó (teremtmény) tőle (hímnem), hiszen ő (nőnem)

[1 sor kiolvashatatlan]

[…] meddőség [...] harmadik [...] két [...] ezen a módon [...] [...] és férfias [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] és a [...] meddőség [...] [...] ő (nőnem) a második [...] ő kitart [...] első a valóságból [aki]
valóban létezik [...] [...] az áldottság [...] a láthatatnak [Szellemnek], az ismeret [...] az első
létezés a Láthatlan Szellem egyszerűségében, az egységben. Abban a tiszta egyszerűségben
van, melyhez ő (hímnem) hasonló és [...] fajta.

[6 sor kiolvashatatlan]

[...] és ismeri [...] és a [...] és a [tökéletesség] és [...] terem és [...] az első Kalyptos [...] őket
mindannyiukat, létezés és tevékenység, istenség, faj és fajta.

Ám a hatalmasságok egyek? Miféle módon (van ez), hogy ő (hímnem) egy, azaz nem
részleges egy, hanem (egyike) azoknak a Mindenségből? Mi az egység, ami az egység? Onnan
való [...] tevékenység [...] élet és [...] [...]-ból? És [...]

[7 sor kiolvashatatlan]

Hatalmasság [...] mint [...]

[...] érzékelhető [...] [...] teljesen-tökéletes [...] [...] ő (nőnem) megmondván, [...]
„Hatalmas vagy Aphr[edon]. Tökéletes vagy, Neph[redon].” Az ő (hímnem) létezéséhez ezt
mondja ő (nőnem): „Hatalmas vagy, Deipa[…]. Ő (nőnem) az ő (hímnem) tevékenysége és
élete és isteni (valója). Hatalmas vagy, Harmedon [...], aki az összes dicsőségeshez tartozik,
Eqiph[a-] és az ő (hímnem) áldottsága és a tökéletessége a magányosok[nak] [...] minden [...]”

[6 sor kiolvashatatlan]

[...] örökké [...] értelmi [...tökéletes] [a szűz Barb]elo, a háromszorosan hatalmas Láthattlan
Szellem áldottságának egyszerűsége által. Ő (nőnem), aki megismerte őt (hímnem),
megismerte önmagát. És ő (hímnem), lévén az, aki mindenhol ott van, lévén osztatlan,
rendelkezvén [...] bírván [...] és ő (nőnem) megismervén [önmagát, miként] az ő (hímnem)
tevékenységét, és ő (hímnem) megismerte [...] ismeretet [...] bellül [...]

[7 sor kiolvashatatlan]

Áldás [...] [...] Be[ritheus, Erignaor] Or[imeni]os, Ar[amen, Alphl[ege]s, Elilio[upheus],

Lalamenu[s], Noetheus [...] hatalmas a te neved [...] ez erős. Ő (hímnem), aki ismeri (ezt)
ismer mindent. Te egy vagy, te egy vagy Siou, E[…], Aphredon, te vagy a tökéletesen
hatalmas egy [eónjai]nak eónja, az első Kalyptosa a […]-nak, tevékenység, és [...] az ő
(hímnem) az ő képe [...] az övé, ő [...]

[7 sor kiolvashatatlan]

[…létezés] [...] és ő (hímnem)

[2 sor kiolvashatatlan]

[...] [... a dicsőség]ben dicsőségesek [...] a [...] …-ban

[...] eón

[3 sor kiolvashatatlan]

[8 sor kiolvashatatlan]

léteznek [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

[és]

[3 sor kiolvashatatlan]

[áldott…]

[1 sor kiolvashatatlan]

[tökéletes…]

[8 sor kiolvashatatlan]

[...] Isten

[3 sor kiolvashatatlan]

[...] első [...] és a hatalmasságok […teljesen-tökéletes] ők vannak [...] mindezek közül és

[mindezek] okozói, a [...] Barbelo

[...] őt (hímnem) és [...] mindezeket [...] ő, nem rendelkezvén [...] és az ő [...] válnak [...] ám [...]

[8 sor kiolvashatatlan]

közül [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[és…]

[2 sor kiolvashatatlan]
És egy [...] benne a [...] összhangban a [gondolattal], mely valóban [létezik…] mely létezik,
mint [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

Kalyptos [...] a [...] háromszorosan [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

ám [...] nevezik őt (hímnem)

Mindezek eljönnek, mintha őtőle (hímnek) származnának aki tiszta. Ha dicsőséget

adsz őmiatta, és ha te [...] létezés [...] az ő [...] a [...] egyszerű

[2 sor kiolvashatatlan]

[...] ő majd

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] azt (őt) […ismerik] őt

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] tökéletes, révén ő [...tökéletes] és [...] [...] tökéletes

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] az ő

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] őt [...] mivel

[1 sor kiolvashatatlan]

ő (hímnem) nem volt képes látni őt (nőnem). Ezért lehetetlen megkapni őt (hímnem) ezen a
módon, fenséges tisztaságban, mint a tökéletes főt [az övét, aki], benne van [...] [...] akik
[…ismerik] őt kapcsolódva

[...] mondják ez [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

amely [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

amely [...] érte

[1 sor kiolvashatatlan]
[…léteznek]együtt [...] és [...]

[5 sor kiolvashatatlan]

sem [...] különböznek ezek és az angyalok, és különböznek ezek és az emberek, és

különböznek ezek és a létezés. És [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] és [érzékelés]

[2 sor kiolvashatatlan]

[...] valóban

[1 sor kiolvashatatlan]

mivel [...] az [érzékelhető] világ [...] olyan

[1 sor kiolvashatatlan]

Létezés [...] mivel [...] és [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[a 22. sortól nem maradt fenn a szöveg]

meg fogja közelíteni őt (hímnem) tudásban. Ő hatalmat kap, ám ő, aki messze van tőle,
megalázást.”

És azt mondtam: „Akkor miért jöttek létre a bírók? Mi [...] van a [szenvedése] a [...]-
nak mivel

[ 1 sor kiolvashatatlan]

és [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

hanem [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

által [...] aki [...] szenvedés [...] által [...] a [...][...] létezik [...] ő (nőnem) lakozik [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

[a 22. sortól kb. négy sor nem maradt fent] férfias, hiszen ő (npőnem) az ismeret[e] a
háromszorosan hatalmas láthatatlan hatalams Szellemnek, a képének [az első] Kalíptosnak,
az [áldottnak] a [láthatatlan] Szellemben [...] a

[1 sor kiolvashatatlan]
[...] mivel [...] ő (hímnem) ismeri

[3 sor kiolvashatatlan]

[...] kitöltik [...] ő (nőnem) megjelenik [...] ismeret [...] ő áll [...]

[3 sor kiolvashatatlan]

[a 21. sortól kb 6 sor elveszett] [...] a teljes egység tökéletes egysége, és amikor ő (nénem)
megosztotta a Mindenséget [...] a Mindenségből [...] létezés és [...][...] a gondolatok [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

[érzékelés]

[2 sor kiolvashatatlan]

[a 22. sortól kb 5 sor nem maradt fent] [...] [létezés…] [...] [...]-ban, amely

[1 sor kiolvashatatlan]

ismeret

[3 sor kiolvashatatlan]

[...] ő (nőnem) megáldja

[4 sor kiolvashatatlan]

[...] amely

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] és

[4 sor kiolvashatatlan]

[a 21. sortól kb. 6 sor nem maradt fent]

[5 sor kiolvashatatlan]

Arm[ozel]

[2 sor kiolvashatatlan]

van a [...] [által…] hatalmasság [...]

[3 sor kiolvashatatlan]

amely [...]

[6 sor kiolvashatatlan]
[ a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] láthatatlan [...] [...] az (egy) [...] [...ez] van a [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[...]-ból

[2 sor kiolvashatatlan]

[...] belőle a

[3 sor kiolvashatatlan]

[...] Kalyptos [...] osztatlan

[6 sor kiolvashatatlan]

[a 20. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] amelyek léteznek [...] [...] a [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

és [...]

[4 sor kiolvashatatlan]

ő (hímnem)

[3 sor kiolvashatatlan]

És [...] azok [...] a [...]

[3 sor kiolvashatatlan]

néhány [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

[a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] eredet [...] [amely] valóban létezik [...] [...] létezik
[...lényeg] [...] [...eb]-ben van [...] a

[5 sor kiolvashatatlan]

[...] ők [...] nem

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] ezt

[4 sor kiolvashatatlan]

[a 20. sortól kb. 6 sor nem maradt fent]

[...] ő (nőnem) megjelenik [...] azoknak, akik [...][...] közül a [...] és [...] ez [...] a [...]
[1 sor kiolvashatatlan]

nézik [...]

[5 sor kiolvashatatlan]

ő (hímnem) [...] valóban [...]

azt [...] valóban [...]

[5 sor kiolvashatatlan]

[a 24. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] azok aki [állnak…] [...]-nak az eónja feljönnek a [...]-
hoz [...] akik léteznek a [...]-ban, ő (hímnem) másrészről [...][...] ő [...] az (egy) [...] az eredet

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] és [...] ő [...] anyag [...] egyetlen

[1 sor kiolvashatatlan]

[…léteznek]

[2 sor kiolvashatatlan]

[...] amely [...] és

[1 sor kiolvashatatlan]

[a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] és ő (hímnem) létezik [...] ő van [...] és [...]
megjelöli a [...] [...] a [...] sem [...] közül [...] ő [...] amely [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

és [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

szám [...] élnek [...] összhangban a [...] amely [...]

[4 sor kiolvashatatlan]

amely [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

[a 23. sortól kb 4 sor nem maradt fent] őket [...][...] és [...] létezés [...] [...] és a [...] léteznek
mint [...] tükröződés [...] első

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] ő (hímnem)
[9 sor kiolvashatatlan]

[a 22. sortól kb 6 sor nem maradt fent] [...] nem, ők adván [...] [...] ő, aki létezik [...] [...]
minden és ő [...] a sokaság [...] teremtés

[1 sor kiolvashatatlan]

és [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

a [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[...]-ban ezek [...] a [...] [...]-ból életben (van/vannak) [...]

[4 sor kiolvashatatlan]

[...]-ban

[1 sor kiolvashatatlan]

[a 109-112. oldal nem maradt fent]

és angyalok és démonok és tudatok és lelkek és élőlények és fák és testek és azok, akik előttük
vannak: azok az egyszerű eredetű közönséges elemek, és azok, amelyek vannak [...]-ban és
elvegyületlen rendetlenségben, levegő [és] víz és föld és szám és rabság és mozgás és [...] és
rend és lélegzet és az összes többi. Ők a negyedik hatalmasság, melyek a negyedik eón[ban]
vannak, azok, akik a [...]-ban vannak tökéletesek [...]-ben hatalmasságok [...] közül [...] közül
[...] angyalok az angyalok [közül], lelkek a lelkek [közül] élőlények az élőlények [közül] fák a
fák [közül] [...] és [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

a sajátja (hímnem)

Vannak azok, akik mint nemzettek, és azok, akik születés-nélküli nemzettségben

vannak, és azok, akik szentek és örökkévalók és a megváltozhatatlanok a halálban és
pusztítás az elpusztíthatatlanságban, és vannak azok, akik úgy léteznek, mint a Mindenség;
vannak azok, [akik] fajok és azok, aki a világ[ban]vannak és rendben; vannak azok az
[elpusztíthatatlanság]ban, és vannak az elsők, [akik állnak] és a másodikok,
valamennyiük[ben]. [Mind]azok, [akik] őtőlük vannak és [azok, akik] ő[bennük]vannak, és
ezek[től] akik [követik] őket […]

[1 sor kiolvashatatlan]

ezek [...] és [a] negyedik eónok álltak [...][...] ők létezvén [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

bennük,ő (hímnem) lévén szétszórva idegen földön. Ők nem törekedtek egymás ellen, éppen
ellenkezőleg, ők életben vannak, önmagukban létezvén és megegyezvén egymással, mivel
egyetlen eredetből származnak. Ők kibékültek, mert valamennyien Kalyptos egyetlen
eónjában vannak, […] megosztván a hatalomban, mivel valamennyi eónnal összhangban
léteznek, rokonságban állnak azzal, aki elérte őket.

Ám Kalíyptos [az] egyetlen eón; négy különböző eónnal rendelkezik. Sorban, az egyes
eónok mindegyike rendelkezik hatalmasságokkal, nem úgy, miként az első és a második
(hatalmasság), mivel mindezek [vannak] örökkévalóságok, [ellenkezőleg], ők
különbözőek […] és rend és dicsőség […] amely létezik […-ban] négy eón és […] akik elő-
létezők […] Isten […] […] ők vannak […]

[1 sor kiolvashatatlan]

Mindannyian egyben léteznek, együtt lakozván és tökéletes személyiségek,

közösségben, eltöltve az eónnal, mely valóban létezik. Vannak közöttük azok, (akik állnak)
miként a lényegben lakoznak és azok, (akik állnak) mint lényeg a vezetésben vagy
[szenvednek], mert ők a másodikban vannak, mivel a létre-nem-hozottak előidézhetetlensége
az, aki valójában létezik közöttük. Amikor a létre-nem-hozottak létrejöttek, az ő
hatalmasságuk megáll; van egy anyagtalan lényeg [az] elpusztíthatatlan [test]-tel. A
[megváltoztathatatlan egy] van [ott] aki [valóban] létezik. Mert átalakul a változás [által], a
[…] pusztító tűzben megáll [mind] [ezek]-kel […] egy […] ő (hímnem) megáll. Ott, ahol
minden élőlény lakozik, létezvén személyesen, mindannyian egymáshoz csatlakoznak. A
tudás ismerete ott együtt van a tudatlanság felépítményével. Káosz van ott és tökéletes hely
mindannyiuknak, és ők idegenek. Igaz Fény (van ott), ugyancsak bevilágítván a sötétséget
együtt azzal, aki valójában nem létezik – [ő (hímnem)] valójában nem létezik […] a nem-
létező, aki egyáltalán nem létezik. Ám ő az, az Isten, akitől a jó származik és ami kellemes és
az isteni; (ő az( [akitől] az Isten származik, és ő aki […], ő, aki hatalmas. Mivel […] részben
[…] az Istentől, hogy [...] és az egy [...] [...] az Isten [...] [...] mindezek [...][...] sötétség [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

és a faj. Ő nem keveredett el semmivel, ellenkezőleg, megmaradt egyedül önmagában és

megpihen önmagában az ő korlátlan határán. Ő [az] Istene azoknak, akik valóban léteznek, a
látó és az Isten kinyilatkoztatója.

Amikor ő (nőnem) megerősítette őt, (hímnem) aki [ismerte őt (nőnem)], az eónt,

Barbelot, a Láthatatlan Háromszorosan Hatalmas Tökéletes Szellem ismeretét, azért, hogy
[…] őt (nőnem), így szólt: „Ő (nőnem) az élet. Én élet a […]-ban, Te, az Egy, élsz. Ő (hímnem)
és, [ő], aki a három. Te vagy az, aki [a] három, aki a három [kettős…] e e e. Az első a hétből
[…] a harmadik […] a második […] e e e e a a a a a a a […] […] két, ám ő (hímnem)
[négy…] […] tudás […]

[1 sor kiolvashatatlan]

[1 sor kiolvashatatlan]

egy részét? Miféle tudat, és miféle bölcsesség? Miféle megértés, miféle tanítás? Az ő Fényeit a
(következőképpen) hívják: az első [Arme]don és ő (nőnem) aki vele (hímnem) van […]; a
második Diphane […és] ő (nőnem) az, aki vele (hímnem) van, Dei-ph[a…]; a
harmadik [Malse]on, és ő (nőnem) az, aki vele (hímnem) van […]; a negyedik […]s és ő
(nőnem) az, aki vele (hímnem) van, Olmis

Kalyptos létezik, birtokolván […] az ő (hímnem) Formájával. Ő láthatatlan

mindezek számára, azért, hogy ők valamennyien megerősödjenek általa […] […] ő létezik
a […]-ban teljesen-tökéletes, mert [őneki van] négy létezése
[1 sor kiolvashatatlan]

[…] sem, összhangban a […] egyedül […B]arbelo […]

[2 sor kiolvashatatlan]

Ismerik őt és az is, akit a második fölé helyeztek. Az első az eónok közül Harmedon, az atya-
dicsőség. A második Fény az, akit [ő] nem [ismer], ám valamennyi [személyiség], bölcs […]
léteznek a negyedik eónban, aki kinyilatkoztatta [önmagát] és a dicsőségeseket [a harmadik]
Fényt ő […] nem őt, miként az összes [forma] szava, és más [dicsőséges], megértvén, [ki
van]a harmadik [eón]-ban. Van négy Malsedonban és […]nios. A negyedik Fény az, aki […]
minden létező formát […] tanítás és dicsőség […] és a [négy eón]igazsága], Olmis, […] és
a […]

[2 sor kiolvashatatlan]

Az első (az), aki a második, azaz a teljes-egészében tökéletes Kalyptos, akiért a négy
Fény létezik. Kalyptos az, aki újra osztotta, és ők együtt léteznek. Mindenki, aki ismeri
azokat, akik mint dicsőségesek léteznek, tökéletes. Emez […] mindent tud mindannyiukról,
tökéletes. Tőle származik minden hatalmasság, minden egye és az ő teljes eónjuk, mert
mindannyian hozzá jöttek és ők mindannyian tőle származnak, mindannyiuk hatalmassága
(és) mindannyiuk eredete. Amikor tudomást szerzett [róluk], ő vált a […] eón és a
létrehozhatatlan […] a többi eón […]-ban a […]

[2 sor kiolvashatatlan]

Barbelová vált, ő (hímnem) az első eónná válik, a Láthatatlan Szellem örökkévalósága miatt,
a második létrehozhatatlan.

Ezek mindannyian a dicsőségesek: a korlátlan Aphredons, [...] a kimondhatatlan, a

kinyilatkoztató, mind a [...] változtathatatlanok, a dicsőség-kinyilatkoztatók, a kétszeres-
kinyilatkoztató Masedons, a korlátlan Solmines, az ön-kinyilatkoztatók akik [eltelve] vannak
dicsőséggel, a határok, [...] a határokon [...] azok, akik léteznek [...]

[3 sor kiolvashatatlan]

[a 24. sortól 1 vagy két sor nem maradt fent] tízezer dicsőséges bennük.

Ezért, ő a tökéletes dicsőség, azért, hogy bármikor csatlakozhasson (egy másikhoz) és

érvényesülhessen, mint tökéletes létezik. Így, még akkor is, ha belép egy testbe és a halál az
anyagból (jön), ők nem kapnak nagyobb elismerést, teljes-tökéletességük miatt, akiktől
mindezek származnak, lévén tökéletesek, együtt azokkal, akik ővele vannak. Valójában
minden egyes eónban tízezer eón van önmagában, azért, hogy együtt létezvén, ő tökéletes
eónná váljon.

A Háromszorosan [Hatalmas] Tökéletes Láthatatlan [Szellem…] [Áldottságában]

létezik, csend […] aki elsőként jött […] és az ismeret

[3 sor kiolvashatatlan]

egész, a második ismeretének csendje, az első gondolat a Háromszorosan Hatalmas

szándékában, mert ő (hímnem) azt parancsolta, hogy ismerje meg őt, azért hogy ő teljesen-
tökéletessé váljon és tökéletessé önmagában. Az egyszerűség és az áldottság által ő ismert.
[megkaptam] a jóságot Barbelo eonjának követője révén, aki létezést ad önmagának. […]
nem a hatalmasság, hanem ő (nőnem), az, aki őhozzá (hímnem) tartozik.

Az eónok, melyek valóban léteznek, csendben teszik. A létezés tevékenységmentes, és

az ön-létrehozó Kalyptos ismerete kimondhatatlan volt. Létrejövén a negyedik[ből], a […]
gondolat, a Proto[phanes], mint (a) Tökéletes Férfias [Tudat]

[2 sor loolvashatatlan]

ő (hímnem) az ő (hímnem) képe, egyenlő vele hatalomban és dicsőségben, ám utalván a

rendre, mely magasabb nála, (habár nem magasabb) az eónban. Miként ő, ő birtokolja
valamenyit birtokolja ezen (részek) közül, együtt lakozván az egyben. Együtt az eónnal az
eónoban, négyszeres különbséggel bír az összes, ott lévő maradékhoz képest.

Ám Kalyptos valóban létezik, és vele együtt helyezkedik el ő (nőnem), aki az összes

dicsőségeshez tartozik, Youel, a férfias szűzi dicsőséges, aki által láthatók a teljesen-
tökéletesek. Azok, akik előtte állnak a háromszoros […] gyermek, a háromszoros […], az
Autogenes […]. Ő rendelkezik […] egyben […az egy] ismét, aki uralkodik a […] felett,
léte[…]-ban tízezerszeres.

Az első eón őbenne (hímnem), akitől az első Fény, Solmis és az Isten-kinyilatkoztató,

hiszen ő a végtelen, összhangban a típussal Kalyptos eónban és Doxomedonban. A második
eón Akremon, a kimondhatatlan, együtt a második fénnyel Zachthosszal és Yachtosszal. A
harmadik eón Ambrosios, a szűz, együtt a harmadik Fénnyel, Setheusszal és Antiphanesszal.
A negyedik eón az áldó […] faj [a] negyedik Fénnyel [Seldao]-val és Elenosszal.

A […] őt (hímnem] […] Arm[edon]

[1 sor kiolvashatatlan]

phoe zoe zeoe ze[...] zosi zosi zao zeooo zesen zes- en – a személyiségek, és a négy, aki
nyolcszoros, élők. eoooo eaeo – ti, akik előttük vagytok, és ti, akik mindannyiukban. Ők
mindazok tökéletes férfias Armedon Protophanesában vannak, akik együtt lakoznak. Mivel
valamennyi személyiség úgy létezett, mint tökéletes, az összes személyiség Tevékenysége
megjelent ismét, mint az isteni Autogenes.

Ő egy eónon belül áll, mert négy ön-nemző eón van őbenne. Az első eón őbenne mint
az első Fény [Harmozel]-Orneos-Euthrou-nios. [Őt] úgy hívták,

[1 sor kiolvashatatlan]

[…A] második [eón mint] [a második Fény] Oraiael…]-udas[…]os, Ap[…] Arros […]. A
harmadik (eón) a harmadik Fényből Daveithe-Laraneus-Epiphanios-Eideos.A negyedik eón,
mint a negyedik Fény, Eleleth-Kodere-Epiphanios-Allogenios. Ám ami az összes többit illeti,
akik anyagban vannak, őket (ott) hagyták. Ez a hatalmasság, a bátorság és a hatalom
ismerete miatt volt így, hogy ők létrejöttek és vígasztalták magukat. Mivel ők nem ismerték
Istent, ők el fognak múlni. Íme Zosztrianosz, meghallgattad ezeket a dolgokat a tudatlan
istenekről, és (ez) végtelennek tűnik az angyalok számára.”

Bátorságot vettem és azt mondtam: „[Még] mindig a Háromszorosan Hatalmas

Láthatatlan Tökéletes Szellemről tűnődőm, hogyan létezik önmagáért, [miként okoz]
mindent […] aki valóban létezik […] mi a […] […] és […] […] közül […] nagyon […] ők
letettek [engem] (és) távoztak.
 Apophantes és Aphropais, a Szűzies-fény, előttem jöttek és elhoztak engem
Protophanesba, (a) hatalmas, férfias Tudatba. Láttam őket valamennyiüket, amint egyben
léteznek. Csatlakoztam valamennyiükhöz (és) áldottam Kalyptos eónt, a szűz Barbelot és a
Láthatatlan Szellemet. Teljesen-tökéletessé váltam és hatalmat kaptam. Dicsőséggel írtak
engem és megpecsételtek. Tökéletes koronát kaptam ott. A tökéletes személyiségekhez jöttem
tovább, és valammnyien kérdeztek engem. Hallgatták tudásom emelkedettségét. Örvendeztek
és hatalmat kaptak. Amikor ismét lejöttem Autogenes eónjaihoz, megkaptam az igaz képet,
tiszta, (mégis) megfelelő, az érzékelhető (világnak).

Lejöttem az eón másolatokhoz és lejöttem ide, a levegős-földre. Írtam három táblát

(és) mint tudást otthagytam azoknak, akik utánam fognak jönni, az élő választottaknak.
Aztán lejöttem az érzékelhető világba és felvettem a képem. Mivel tudatlan voltam,
megerősítettem azt, (és) elmentem az igazságot prédikálni mindenkinek. Sem a világ angyali
lényei, sem az arkónok nem láttak engem, mivel tagadtam a [döntések] sokaságát, melyek
majdnem a halálba vittek engem.

Ám egy tévelygő sokaság miatt felébredtem és így szóltam: „Ismerjétek meg azokat,
akik élnek és Seth szent magját. Ne [mutassatok] engedetlenséget nekem. [Ébresszétek fel]
isteni részeteket Istennek, és ami a ti bűntelen, kiválasztott lelketeket illeti, erősítsétek meg.
Íme, haljatok meg itt és keressétek a változtathatatlan, létrehozhatatlant, a minden dolog
[Atyját]. Ő meghív titeket, miközben ők megdorgálnak titeket. Habár ők rosszul kezelnek
titeket, ő nem fog elhagyni benneteket.

Ne kereszteljétek meg önmagatokat halállal és ne bízzatok azokban sem, akik

alábbvalóak hozzátok képest, ahelyett, hogy jobbak lennének. Szabaduljatok meg az őrülettől
és nőiség kötöttségétől és válasszátok magatoknak a férfiasság megváltását. Nem a
szenvedésre jöttetek; sokkal inább a kötöttségektől való megszabadulásra jöttetek.

Engedjétek el magatokat, és az, ami megköt benneteket, szétbomlik. Mentsétek meg

magatokat, hogy a lelketek megmeneküljön. A kedves Atya elküldte nektek a Megváltót és
erőt adott nektek. Miért haboztok? Keressetek, és amikor keresnek titeket; amikor hívnak
titeket, figyeljetek, mert az idő rövid.

Ne hagyjátok magatokat tévútra vezetni. Az élők eónjainak eónja hatalmas, mégis

(így is van) [büntetés] azoknak, akik kételkedők. Sok kötelék és büntetés vesz körül
benneteket. Szabaduljatok meg gyorsan, mielőtt a halál elér benneteket. Nézzetek a Fénybe.
Szabaduljatok meg a sötétségtől. Ne hagyjátok félrevezetni magatokat a pusztulásotokba.

Zosztrianosz
Zosztrianosz Igazságának Orákulumai
Az Igazság Istene
Zoroaszter tanításai
 

  Mária Magdolna Evangéliuma

   
    

4. Fejezet 

(A kézirat első hat oldala – az első három fejezetet tartalmazza – elveszett. A

meglévő szövegek a 7. oldalon kezdődnek.) 

... El fog pusztulni majd az anyag, vagy sem? 

22.) A Megváltó azt mondta: „Az egész természet, minden forma és valamennyi
teremtmény egymásban és együtt létezik, és ismét feloldódik majd saját
gyökereiben. 

23.) Az anyag egyedül a puszta természete miatt oldódik fel a saját gyökerekben  

24.) Akinek füle van, hallja meg, had hallja. 

25.) Péter azt mondta neki: „Mivel mindent elmagyaráztál már nekünk, mondd el
még azt is: mi a világ bűne?” 

26.) A Megváltó így szólt: „Nem létezik bűn, azonban ti vagytok azok, akik a bűnt
megteremtik, amikor olyan dolgokat tesztek, mint a házasságtörés, melyet bűnnek
neveznek. 

27. Ez az amiért a Jóságos eljött közétek, minden természet esszenciájaként, azért,

hogy visszaadja azt saját gyökereinek. 

28.) Ezután folytatta és azt mondta, Ezért betegedtek meg és haltok meg, mivel
megfosztattatok attól, aki képes meggyógyítani benneteket. 

29.) Akinek értelme van a megértésre, értse meg. 

30.) Az anyag szüli a szenvedélyt, mely nem egyenrangú, valami olyasmiből ered,
ami a természet ellentéte. Ezután zavar támad az egész testében. 

31.) Ezért mondtam azt nektek, hogy Legyetek igen bátrak, és ha

elbátortalanodnátok, legyetek mégis bátrak a természet különféle formáinak
jelenlétében. 

32. Akinek füle van a hallásra, hallja meg. 

33.) Amikor az Áldott ezt mondta, mindannyiukat köszöntötte, mondván, Béke

legyen veletek. Fogadjátok magatokba az én békémet. 

34.) Óvakodjatok attól, hogy bárki is félre vezessen benneteket azt mondván, hogy
íme itt vagyok, vagy ott vagyok! Mivel az Emberfia bennetek van. 

35.) Kövessétek őt! 

36.) Azok, akik keresik, megtalálják őt. 

37.) Menjetek és hirdessétek a Királyság evangéliumát. 

38. Ne fektessetek le semmiféle törvényt azon kívül, melyre én mutattam rá
számotokra, és ne adjatok törvényeket, miként a törvényhozók, nehogy rátok
erőltessék azokat. 

39.) Amikor ezeket mondta, eltávozott. 

5. fejezet 

1.) ők azonban bánkódtak. Mélyen zokogtak, mondván: Hogyan menjünk a gójok

közé és hirdessük az Emberfia Királyságának evangéliumát? Ha nem kímélték őt,
hogy kímélnek majd minket? 

2.) Akkor Mária felállt, köszöntötte valamennyiüket, és azt mondta testvérének, Ne

sírj és ne bánkódj, ne is tétovázz, mivel az Ő kegyelme teljességében veled lesz és
megvéd téged. 

3.) Inkább, hirdessük az Ő nagyságát, mivel felkészített bennünket, és tegyük

önmagunkat Férfiakká. 

4.) Amikor Mária ezt mondta, szívüket az Jóságos felé fordította, és elkezdték
megvitatni a Megváltó szavait. 

5.) Péter azt mondta Máriának, Nővér, tudjuk, hogy a Megváltó jobban szeretett
téged, mint a többi nőt. 

6.) Mondd el a Megváltó szavait, melyekre emlékszel, melyeket ismersz, ám mi nem,

vagy pedig nem hallottuk azokat. 

7.) Mária válaszolt, mondván, Ami rejtett előttetek, kinyilvánítom számotokra. 

8.) És elkezdett beszélni hozzájuk, ezekkel a szavakkal: Én, mondta, láttam az Urat
egy látomásban és azt mondtam Neki, Uram, láttalak ma egy látomásban. Ő
válaszolt és azt mondta nekem, 

9.) Áldott vagy, mert nem remegtél meg a látványom miatt. Mivel ahol az ész, ott
van a kincs. 

10.) Azt mondtam Neki, Uram, hogy van az, aki nézi hogyan látja valaki látomást,, a
lélek vagy a szellem által? 

11.) A Megváltó válaszolt, mondván, Nem a lélek által látja és nem is a szellem által,
hanem a tudat az, a kettő között, amely látja a látomást és ez […] 

(a kézirat 11-14. oldala hiányzik) 

8. Fejezet 

… ezt. 
10. ) És a vágy mondta, nem láttam alászállásodat, de most látom felemelkedésedet.
Miért hazudsz, hiszen hozzám tartozol?

11.) A lélek válaszolt, mondván, Láttalak téged. Te nem láttál engem és nem is
ismertél fel engem. Szolgáltalak téged mint egy öltözet ruha és nem ismertél fel
engem.

12.) Amikor ezt mondta, a (lélek) eltávozott nagy vidáman.

13.) Azután ismét eljött a harmadik erő, melyet tudatlanságnak hívnak.

14.) Az erő megkérdezte a lelket, mondván, Hová mész? Meg vagy kötve a bűnben.
Meg vagy kötve; ne ítélj!

15.) És a lélek azt mondta, Miért ítélsz te engem, habár én nem ítéltem?

16.) Meg vagyok kötve, habár én nem kötöttem.

17. Nem ismertek fel. Ám én felismertem, hogy a Mindenség feloldódik, a földi és a

mennyei dolgok egyaránt.

18.) Amikor a lélek a harmadik erő fölé került, felment és látta a negyedik erőt, mely
hét alakot öltött.

19.) Az első a sötétség, a második a vágy, a harmadik a tudatlanság, a negyedik a

halálos izgalom, az ötödik a test királysága, a hatodik a test esztelen bölcsessége,
a hetedik a haragos bölcsesség. Ez a harag hét ereje.

20.) Megkérdezték a lelket, Ahonnan jössz emberek gyilkosa, vagy hová mész, tér
meghódítója?

21.) A lélek válaszolt, mondván, Ami elvakított engem, elpusztíttatott, ami

félrevezetett engem, legyőzettetett,

22.) És a vágyam megszűnt, és a tudatlanságom meghalt.

23.) Egy eónban egy világból bocsátottak szabadon, és egy Típus a típusból, és a
felejtés béklyójából, mely múlandó.

24.) Mostantól kezdve eljutok az idő, az évszak, az eón többi részéhez, csendben.

9. fejezet

1.) Amikor Mária ezeket mondta, hallgatásba merült, mivel elérkezett az idő, amikor
a Megváltó szólt hozzá.

2.) Ám András válaszolt és azt mondta fivérének, Mondd el, amit mondani szeretnél
azzal kapcsolatban, amit ő mondott. Ami engem illet, nem hiszem, hogy a Megváltó
ezt mondta volna. Bizony, ezek a tanítások furcsa gondolatok.
 3.) Péter válaszolt és ugyanezekkel a dolgokkal kapcsolatban beszélt.

4.) A Megváltóról kérdezte őket. Valóban bizalmasan beszélt egy nőhöz és nem
nyíltan hozzánk? Hozzá kellene fordulnunk és őrá figyelnünk? Jobban szerette őt,
mint minket?

5.) Akkor Mária felzokogott és azt mondta Péternek, testvérem, Péter, mit gondolsz?
Azt hiszed, mindezt én magam találtam ki a szívemből, vagy netán hazudok a
Megváltóval kapcsolatban?

6.) Lévi válaszolt és Péternek mondta, Péter, mindig is forróvérű voltál.

7.) Látom, úgy küzdesz a nővel, mintha az ellenfeled lenne.

8.) Ha azonban a Megváltó méltónak találta, akkor valójában miért utasítod vissza őt?
Bizonyára a Megváltó nagyon jól ismeri.

9.) Ez az amiért jobban szerette őt, mint minket. Inkább szégyelljük el magunkat és
hirdessük a tökéletes Embert, és legyünk önállóak, miként Ő parancsolta nekünk és
hirdessük az evangéliumot, semmilyen más szabályt ne fektessünk le azon kívül,
amit a Megváltó mondott.

10.) És amikor meghallották ezt, elindultak, hogy hirdessenek és prédikáljanak.

Nikodémus Evangéliuma

Ez az ”evangélium” fennmaradt a görög, szíriai, kopt es örmény nyelveken írt

kéziratokban. melyekben . ,Pilátus aktai" címmel található. Az ortodoxnak nevezett
egyházban Epiphanius (Kr. u. 375) egyházatya magát Nikodémust, Jézus
tanítványát nevezi szerzőként. Eusebius (Kr. u. 295) „Egyháztörténet”-e is
megemlíti (I. 9, 1. . . IX. I. 1: 7, 1) azzal a hozzáadással, hogy „Pilátus aktáiról" már
jó sok idővel őelőtte beszéltek a gnosztikusok és oktatókönyveikben is
tanították. Az evangéliumban leírt történetet azonban megerősíti Tibériusz
császárnak Poncius Pilátushoz irt levele melynek pontos szöveget közli a Vindobon
Codex, - és Koppenhágában 1804-ben közölte ezt a régi iratot A. Birch „Auctarium
codicis apocryphi N. T. Fabriciani" címen. - „Nikodémus Evangéliumát”
J. A. Favricius, . Codex Apocryphus N. T. " (Hamburg 1719) művéből a 23. és a
következő oldalakon közölt szövegének magyar nyelvre való fordításával adjuk át a
igazságot keresőknek.

I.

1. ) Miután a főpapok és írástudók tanácsa összegyűlt, Anás, Kajafás, Semes,

Dothaim és Gamaliel, Judás, Lévi és Neftali, Alejandro és Jairo, valamint a többi
zsidók, mind megjelentek Pilátus előtt vádolva Jézust valótlanságokkal - így
mondták: „Ismerjük, hogy ez az ember Józsefnek, az ácsnak fia és Máriától
született, de ő saját magát Isten fiának és királynak mondja. megszentségteleníti a
szombatot és még atyáink törvényét is el akarja törölni. " „Miként akarja eltörölni a
törvényeiteket'?" - kérdezte Pilátus. - „A mi törvényünk tiltja a szombati napon való
gyógyítást és ez a gonosz bűvöléssel meggyógyította a sántákat, púposokat,
bénákat, vakokat, süketeket, némákat és megátalkodottakat a szombatnapon. " -
. ,Miféle gonosz bűvöléssel gyógyított" - kérdezte Pilátus. - „Ez egy
mágus. Belzebúb jóvoltából - és ő a gonosz szellemek ura, aki elűzi őket és
mindegyik engedelmeskedik neki" - mondták a zsidók. -, . Nem lehet a démonokat
elűzni egy tisztátalan szellem erejével, hanem csak a segítő Isten jóvoltából"-
mondta nekik Pilátus.

2. ) Akkor a zsidók így fordultak Pilátushoz: „Kérjük felségedet, hogy őt a Te

törvényszéked elé hozhassuk kihallgatásra. " - Maga elé hívta ekkor Pilátus őket és
így szólt hozzájuk: „Mondjátok meg nekem azt, hogy én - aki csak egy helytartó
vagyok - miképpen tudjak kihallgatni egy királyt?" - „Mi nem azt mondtuk, hogy ő
király, hanem hogy ő állítja ezt magáról" - felelték a zsidók. Ekkor Pilátus odahívta
udvarmesterét és parancsolá: „Vezesd elő hozzám Jézust a teljes udvari szokás
szerint”. - Kiment akkor az udvarmester, s amint megismerte Jézust, hódolattal
illette; levette magáról hosszú palástját, azt leterítvén előtte a Földre így szólt
Jézushoz: „Uram! Taposs át rajta és lépj be, mert hív Téged a helytartó. ”

- Amikor a zsidók látták, hogy mit csinált az udvarmester, ordítani kezdtek és

azt kiabálták Pilátus felé: „Miért hivatod ezt az udvarmester által, amikor egy
kikiáltóval kellett volna berendelni?. . . Tudod-e, hogy udvarmestered hódolattal
illette. leterítette palástját eléje a Földre és kérte. hogy taposson át rajta úgy,
mintha a király volna?"

3. ) Pilátus hivatta az udvarmestert és kérdezte tőle: . . Miért vezetted így

elém és miért terítetted palástodat a Földre Jézus lábai alá?" - Az udvarmester így
felelt: . ,Kormányzó Uram! amikor Jeruzsálembe küldtek Alejandro kísérőjeként,
láttam őt szamárháton a városba jönni a virágágakkal kezükben örömben rivalgó
zsidógyerekek közepette, mialatt sokan elébe terítették ruháikat és azt
kiáltozták: „Ments meg minket Te, ki a magasságban lakozol! Áldott az, aki az Úr
nevében jön!"

4. ) . 4 zsidók ekkor megint ordítozni kezdtek és azt mondták az udvarmes-

ternek: „A zsidók gyerekei a saját nyelvükön kiáltoztak. Hogyan értetted meg te
ezt görögül?" . . . . Az udvarmester így válaszolt: „Megkérdeztem egy zsidót, hogy
mit kiabálnak is ő görögre fordította nekem. " - Pilátus kérdezte akkor a
zsidókat: „Hogyan mondják azt héberül, amit kiáltoztak?" - „Hosanna membrome;
baruchamma, Adonai" - mondták. - „Na és mit jelent 'hosanna'. meg a többi? „-
kérdezte Pilátus. - „Ments meg minket Te, aki a magasságban lakozol, áldott az, aki
az Úr nevében jön'' - felelték a zsidók. - „Ha ti magatok tanúsítjátok azt az
igazságot, amit a gyerekeitek kiáltoztak, akkor miben hibázott az udvarmester?" -
kérdezte Pilátus a zsidóktól. . . de azok nem tudtak válaszolni, hallgattak. - Akkor
Pilátus az udvarmesterhez fordult és mondta: „Menj és vezesd elém öt úgy, amint
jónak véled". - Kiment megint az udvarmester és ugyanúgy cselekedett, mint előbb,
mondva: „Lépj be Uram. . a helytartó hív Téged!"

5. ) De abban a pillanatban, amikor Jézus a palotába lépett, mialatt a zászló-

tartók kezükben tartották a zászlókat és a rúdra erősített képeket (standardok), a
zászlók és a képek meghajoltak és hódoltak Jézusnak. A zsidók ordítozva
szidalmazták a zászlótartókat. - Pilátus így szólt hozzájuk: „Nem csodálkoztok
azon, hogy a zászlók és képek meghajtva magukat, miképpen hódoltak Jézusnak?"
- „Láttuk nagyon jól, hogy azok miképpen hajoltak meg és tisztelegtek neki" -
felelték a zsidók. - Ekkor Pilátus maga elé rendelte a zászlótarlókat és azt kérdezte
tőlük: „Miért cselekedtétek ezt?" - A zászlótarlók így feleltek: „Mi görögök
vagyunk és lsteneinket szolgáljuk. Miként hódolnánk mi ennek?. . . De tudd meg,
hogy mialatt mi tartottuk a képeket és zászlókat, azok maguktól meghajoltak és
hódoltak neki. "

6. ) Akkor Pilátus a zsinagóga főihez és véneihez szólt így: „Válasszatok ki

magatok közül erős és hatalmas férfiakat és legyenek azok a zászlótartók, és majd
meglátjuk, hogy a zászlók és képek meghajolnak-e megint maguktól?" -
Kiválasztottak akkor a zsidó vénei 12 erős és hatalmas embert a népükből, akik
átvették a zászlókat megoszolva, hat-hat egy csoportba és felálltak a helytartó
törvényháza elé.

Pilátus pedig udvarmesterének szólt: „Vidd ki őt a pretóriumból és vezesd

be újra olyan formán, ahogyan jónak véled. " És Jézus az udvarmester által kísérve
kiment a pretóriumból. Ekkor Pilátus odahívta magához azokat a görögöket, akik
előbb tartották a zászlókat és képeket és mondta nekik:

„Megesküdtem a császár életére, hogy ha nem hajolnak meg a zászlók és a

képek Jézus bejövetelekor - lefejeztetlek titeket. " . . . és ismételten elrendelte, hogy
vezessék eléje Jézust. Az udvarmester ugyanúgy viselkedett. mint az előbbi
alkalommal és nagyon kedvesen kérte Jézust, hogy taposson át az ő leterített
palástján megint. Jézus pedig átment a paláston és bejött az épületbe. Abban a
pillanatban megint meghajoltak a zászlók és a képek és így hódoltak neki.

II.

1. ) Amikor Pilátus meglátta ezt. szörnyen megijedt és el akarta hagyni a

törvényházat. Mialatt azon gondolkodott, hogy feláll és elmegy, feleségétől érkezett
ez az üzenet: „Ne avatkozz bele ennek az igazságosnak a dolgába, mert sokat
szenvedtem az éjszaka ezen ügy miatt. " - Ekkor Pilátus odahívta a zsidókat és
mondta nekik: „Tudjátok jól, hogy feleségem könyörületes és sokkal vallásosabb
mint ti, zsidók. " - A zsidók azt felelték: „Igen, tudjuk. " Pilátus így folytatta: „Hát
akkor tudjátok meg, hogy az én feleségem a következő üzenetet küldte nekem: „Ne
avatkozz ennek az igazságosnak a dolgába, mert az éjjel sokat szenvedtem ezen
dolog miatt. " - A zsidók erre azt mondták: „Nem mondtuk-e Neked, hogy ez egy
mágus? Biztosan varázsolt a feleségednek valami agyrémes álmot. "

2. ) Pilátus akkor odahívta Jézust és kérdezte föle: „Hogy van az, hogy ezek
tanúbizonyságot tesznek ellened? . . . Nem telelsz semmit?" - Jézus azonban így
válaszolt: „Ha nem lenne hatalmuk erre, semmit sem mondhatnának, de min-
denkinek van szája a jó és a gonosz beszédre. ők majd látni fogják. "

3. ) Ekkor a zsidók vénei válaszoltak Jézusnak így: „Mit jelent az, hogy mi
majd meglátjuk?. . . Először is Téged a paráznaság hozott a világra; másodszor a
Te betlehemi születésed egy nagy gyermekgyilkosságot okozott; harmadszor a Te
apád József és anyád Mária Egyiptomba menekültek, mert feszélyezve érezték
magukat a nép közőrt. "

4. ) Voltak ott jelen azonban jóakaratúak is a zsidók között, akik így mond-
ták: „Mi nem hisszük azt, hogy paráznaságból született, mert tudjuk azt, hogy
mikor József megházasodott Máriával. Mária már terhes volt. de nem parázna-
ságból. "

Ekkor Pilátus azokhoz a zsidókhoz szólt, akik a paráznaságból való születést

állították: „Tehát nem igaz az, amit mondtok, mert megtartották a házasságot,
amint a ti népetekből valók bizonyítják. "

Anás és Kajafás válaszoltak Pilátusnak így: „Mi mindnyájan azt hirdetjük,

hogy paráznaságból született, de ezek nem hisznek nekünk, mert ezek prozeliták és
az ő tanítványai. "

Odahívta akkor Pilátus Anást és Kajafást és azt kérdezte fölük: „Mit jelent az
a szó, hogy prozelila?" Azok így feleltek: „Azt jelenti, hogy azok görög szülök
gyermekei, akik zsidók lettek. " - Azok pedig, akik azt állították, hogy Jézus nem
született paráznaságból a következők voltak: Lázár. Aster, Antal, Santiago, Amnes,
Zeras, Sámuel, Izsák, Einees, Crispo, Agripa és Judás . . . és azt mondták: . . Mi
nem születtünk prozélitáknak, hanem zsidó szülők gyermekei vagyunk és az
igazságot mondjuk, mivel ott voltunk József és Mária házasságkötésénél. "
 5. ) Odahívta magához Pilátus akkor ezt a tizenkettőt, akik azt állították, hogy
Jézus nem született paráznaságból és azt mondta nekik: „Kérlek benneteket, hogy
esküdjetek a Cézár életére, hogy igaz-e az állításotok, hogy nem született
paráznaságból. . . ? - Azok így feleltek: . ,A mi törvényünk tiltja az eskütevést, mert
az bűn, de hagyd, hogy ők esküdjenek a Cézár életére - mondva - hogy nem igaz a
mi beszédünk és halálos bűnösök vagyunk. " - Pilátus akkor Anáshoz és
Kajafáshoz fordult, kérdezve: , . Semmit sem feleltek erre?" Azok
visszamondták: „Te ezeknek adsz hitelt, akik Jézus törvényes születését
bizonyítják, mialatt mi mindnyájan azt kiáltjuk, hogy paráznaságból született, hogy
ez egy mágus és magát Isten Fiának nevezi. "

6. ) Kiutasította ekkor Pilátus a pretóriumból mind a zsidók sokaságát - ki-

véve ezt a tizenkettőt, akik tagadták a paráznaságból való eredetet és Jézust
elválasztotta tőlük. Azután így szólt hozzájuk: „Mi az okuk ezeknek, hogy Jézust
meg akarják ölni?" - „Gyűlölik Őt azért, mert szombaton is gyógyít" - felelték ezek.

„A jócselekedeteiért akarják megölni?" - kérdezte Pilátus.

III.

1. ) Pilátus megdühödve ment ki a pretóriumból és azt mondta a zsidóknak:

„Az égen ragyogó Napot hívom tanúnak arra, hogy én ebben az emberben
semmi bűnt nem találok. " - A zsidók felelték: „Ha nem lenne egy bűnöző, nem
adtuk volna át Neked". - Így szólt akkor Pilátus: „Vigyétek el és ítéljétek el a ti
törvényeitek szerint. " - . ,Nekünk nincs megengedve az, hogy valakit megöljünk" -
mondták a zsidók. . . - „Nektek megtiltotta isten, hogy öljetek és nekem nem?" -
felelt a helytartó.

2. ) És ismét bement a pretóriumba. Magához hívta Jézust és kérdezte: „Te

vagy-e a zsidók királya?" - „Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked
énrólam?" - kérdezte vissza Jézus. - „Hát zsidó vagyok én talán? A Te néped és a
főpapok adtak Téged a kezembe, mit cselekedtél`?" - hangzott Pilátus szava. - „Az
én királyságom nem e világon van, mert ha itt lenne, az én híveim küzdenének azért,
hogy ne legyek a zsidók kezébe adva, de az én királyságom nincs itt. " - feleié
Jézus. - „Tehát, Te király vagy?" - kérdezte Pilátus. - „Te mondod, hogy király
vagyok, de én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy mindenki hallja a
hangomat, aki az igazságból való" felelte Jézus.

„Mi az igazság?" - kérdezte Pilátus. - „Az Igazság az égből származik" felelte

Jézus. - „A földön nincs igazság?" - kérdezte Pilátus. - Jézus feleié: „Láthatod
hogyan esnek ítélet alá azok, akik az igazságot szólják azok által, akik a földön a
hatalmat gyakorolják. "

IV.

1. ) Es benthagyva Jézust a pretóriumban, kiment Pilátus a zsidókhoz és

mondta nekik: , . Én semmi bűnt nem találok benne. " - A zsidók így feleltek: „Ez
azt mondta, hogy hatalma van lerombolni a templomot és három nap alatt újra
felépíteni azt. ” - „Miféle templomot?" - kérdezte Pilátus. -, Azt, amelyet Salamon
épített negyvenhat évig és ez azt mondja, hogy lerombolja és három nap alatt újra
felépíti” - felelték a zsidók. - „Ártatlan vagyok ennek az igaznak a vérétől, ti majd
lássátok" - felelé Pilátus.

2. ) Azután Pilátus összehívta a véneket, a papokat és a levitákat és titokban

azt mondta nekik: „Ne dolgozzatok így, mert egyik vádatok sem érdemesíti halálra,
mert mindegyik a gyógyításokra és a szombat megszentségtelenítésére vonatkozik.
" - A vén papok és a leviták így válaszoltak: „Ha valaki a Cézárt káromolja, méltó-e
a halálra?" - „Méltó a halálra'' - válaszolta Pilátus. - „Ha a Cézárt káromoló méltó a
halálra, úgy tudd meg, hogy ez Istent káromolta" mondták a zsidók.

3. ) Ekkor a helytartó megparancsolta, hogy a zsidók menjenek ki a

pretóriumból és Jézust hívta be, mondva neki: „Mit csináljak Veled" „Cselekedj
úgy, ahogy neked adatott!" - felelte Jézus. - „Miként adatott nekem?" - kérdezte
Pilátus. - Jézus felelte: „Mózes és a próféták beszélnek az én halálomról és
feltámadásomról" - A zsidók és akik hallották azt kérdezték Pilátustól: „Miért
hallgatod tovább ezt a káromlást?" - „Ha ezek a szavak káromlások, akkor fogjátok
el ti káromlás miatt, vigyétek a zsinagógátokba és ítéljétek el a törvényetek szerint"
- felelte Pilátus. - A zsidók felelték: „A mi törvényünkben az van írva, ha egy ember
vétkezik a másik ember ellen, egy híján negyven ütést érdemel, de ha valaki Isten
ellen vétkezik, azt meg kell kövezni. "

4. ) „Fogjátok el hát magatok és büntessétek meg, ahogy akarjátok!" mondta

Pilátus. - A zsidók így válaszoltak: „Mi azt akarjuk, hogy keresztre legyen feszítve.
" - „Nem érdemli meg a keresztre feszítést" - mondta Pilátus.

5. ) Ekkor körülnézett a helytarló és látta körös-körül a zsidók csődületét és

azt is, hogy sokan sírnak a jelenlévők között és felkiáltott: „Nem mind az egész
sokaság kívánja halálát". - A zsidók vénei feleltek erre: „Azért jöttünk mindnyájan,
tömegesen, hogy meghaljon. "-. ,És miért haljon meg?" - kérdezte tőlük Pilátus. -
„Mert Isten Fiának és királynak nevezte magát" - felelték a zsidók vénei.

V.

1. ) Ekkor egy Nikodémus nevű zsidó állt a helytartó elé és így mondta:

„Mivel jóságos vagy, könyörgök, engedj nekem néhány szót szólni. " -
„Beszélj!" - mondta Pilátus. - És Nikodémus így szólt: „Én így beszéltem a vének,
a leviták és Izrael egész sokasága előtt a zsinagógában: mit kívántok tenni ezzel az
emberrel?. . . Ö oly csodákat és különös dolgokat cselekszik, melyeket senki más
nem tudott tenni és nem lesz képes senki sem ezekre. Hagyjátok Ot békében és ne
forraljatok semmit ellene. mert ha az Ő csodái isteni eredetűek - megmaradnak
azok, de ha csak emberi dolgok, úgy elenyésznek. Mert Mózes is, amikor Isten által
Egyiptomba küldetett, sok -Isten által előbb jelzett - csodát művelt a fáraó,
Egyiptom királya előtt. Es jelen voltak a fáraó előtt James és Jambres. akiket az
egyiptomiak isteneknek tartottak és Mózeshez hasonló csodálatos dolgokat
műveltek. Mivel csodáik nem voltak isteni eredetűek. elenyésztek azokkal együtt,
akik hitték azokat. - Ezért most bocsássátok szabadon ezt az embert, mivel nem
méltó a halálra!".

2. ) Ekkor a zsidók így szóltak Nikodémushoz: „Te ennek az embernek ta-

nítványává lettél és így az ő érdekében beszélsz. " - „Hát akkor a helytartó is az Ő
tanítványa és az Ő védelmében beszél!" - „Nem a császár tette ebbe a mél-
tóságba?" - kérdezte Nikodémus. - A zsidók mérgesen vicsorgatták fogaikat
Nikodémus felé. amikor így szólt Pilátus: ”Miért vicsorgatjátok fogaitokat rája,
hallva az igazságot?" - „Legyen tied az ő igazsága és az ő része” - mondták a
zsidók

Nikodémusnak. - „Legyen enyém, mint mondtátok. Amén. . . Amén. " lelelt

Nikodémus.

VI.

1. ) Azután a zsidók egyike lépett a helytarló elé és engedélyt kért, hogy

szólhasson. -, . Ha valamit akarsz mondani, beszélj!" - mondta Pilátus. - És a zsidó
így szólt: „Harmincnyolc évig voltam egy hordágyra dobva, tele fájda-
lommal. Mikor jött Jézus, sok megszállott és mindenléte betegséggel sújtott ember
meggyógyult általa. Akkor megszánt engem néhány fiatal, felszedve hordágyamat
és mindenemet elvittek Jézushoz. Jézus, ahogy meglátott, megsajnált engem és
így mondta: 'Vedd fel a te hordágyadat és járj' Es én felvettem a hordágyamat és
járok" - „Kérdezd meg őt, hogy milyen napon történt ez?" kiáltották a zsidók a
helytartónak . . . és a meggyógyult válaszolt így: „Egy szombat napon volt ez. " -
„Nem mondtuk-e neked. hogy szombaton gyógyított és űzte az ördögüket''" -
mondták megint a zsidók Pilátusnak.

2. ) De másik zsidó jött előre és mondta: „Én vak voltam, már vakon szület-
tem. Hangokat hallottam. de sohasem láttam semmit és Jézushoz érve nagy
hangon kiáltottam neki 'Dávidnak fia, könyörülj rajtam’. . . és Ő megsajnált en-
gem. Szememre tette a kezét és megnyíIt a szemem - láttam!"

- Megint másik zsidó jött előre és mondta: „Meggörbült rokkant voltam és

egy szavára kiegyenesedtem. " - Megint másik mondta: „Leprás voltam és egy
szavára kigyógyultam. "

VII.
 Egy Berince (Veronika) nevű asszony kiáltott messziről: „Vérfolyásos beteg
voltam. Csak megérintettem palástját (szűrjét) és elállt a vérzésem, ami pedig
tizenkét év óta állandóan folyt. " - A zsidók kisháltak közbe: „Van egy szabálya a
törvénynek, mely megtiltja a nőnek tanúkémi szereplését. "

VIII.

Es a sokaságból sokan, férfiak és asszonyok kiabálva mondták: „Ez az em-

ber egy próféta. aki leigázza a démonokat és azok engedelmeskednek neki: ” -
Pilátus odamondta ezeknek: . ”Miért nem engedelmeskednek a ti tanítómesterei-
teknek is?" - Azok így feleltek: „Nem tudjuk". - Sokan tanúsították azt is, hogy
feltámaszotta Lázárt a sírból miután már négy napja eltemették. A helytartó igen
ijedten mondta akkor a zsidók sokaságának: „Miért akartuk ti mindenáron ártatlan
vért ontani?"

IX.

1. ) Aztán Pilátus maga elé hivatta Nikodémust és azt a tizenkét férfit, akik
Jézus igaz és tiszta származását bizonyították és kérdezte fölük: „Mit tegyek, mert
a nép között már egy forradalom van készülőben?" - „Mi nem tudjuk, majd ők látni
fogják" - feleltek azok. - Összehívta akkor Pilátus a zsidók csődületét és
mondta: „Tudjátok, hogy az a szokásom, hogy a börtönből kiengedek egy elítéltet
a kovásztalan kenyér ünnepén. Van a börtönben egy gyilkosság miatt elítélt
Barabás nevű rab; és ez a Jézus, akiben én semmi bűnt nem találok. Kit akartok,
hogy szabad Iegyen. . . Jézus, vagy Barabás?" Azok így kiáltozának: „Barabás,
Barabás" - „És mit tegyek Jézussal?" - kérdezte Pilátus. „Feszítsd meg” -
kiáltozták a zsidók és még azt is hozzátették: „Nem vagy a császár barátja, ha ezt
szabadon engeded, mert ez magát Isten Fiának és királynak nevezte. És így
elismered, hogy ez a király és nem a Cézár. "
 2. ) A méregtől feldühödve telelt nekik Pilátus: „Ti egy lázongó fajta vagytok,
akik szembeszálltok a ti jótevőitekkel. " - „Miféle jótevőitekkel?" kérdezték a
zsidók. - „A ti Istenetek kihozott benneteket Egyiptomból és megszabadított egy
kegyetlen rabszolgaságbál. Áthozott benneteket a tengeren úgy, mintha a földön
jártatok volna; élelmezett benneteket a sivatagban és a köböl fakasztott ivóvizet; és
mindezek után megmérgesítettétek őt, amikor egy bikaborjú szobrát imádtátok; és
elkeseredett istenetek ki akart irtani benneteket, amikor Mózes közbelépett Értetek
és így megszabadultatok a haláltól. Most meg engem vádoltok azzal, hogy
gyűlölöm a császárt" - mondta nekik Pilátus.

3. ) És felállva el akarta hagyni a törvényházat. De a zsidók megint ordíto-

zásba kezdtek így: „Mi a Cézárt ismerjük el királynak és nem Jézust. Különben is a
mágusok hoztak Keletről sok ajándékot neki, mint az Ő saját királyuknak és amikor
Heródes megtudta tőlük, hogy egy király született, véget akart vetni neki és
kivégeztette mind a héber gyermekeket, akik Belénben születtek.

4. ) Mikor Pilátus hallotta e szavakat a félelem szállta meg, és miután csendet

teremtett a teremben, így szólt hozzájuk: „Ezek szerint ez az, akit Heródes
keresett?" - „Igen, ez az" - felelték a zsidók. - Ezek után Pilátus vizet hozatott, a
Nap felé fordulva megmosta kezeit és így mondta: „Ártatlan vagyok ennek az
igazságosnak a vérétől ám ti lássátok. " - Ismételten ordítozni kezdtek a zsidók és
ezt kiáltották: , . Az ő vére rajtunk és a mi magzatainkon'.

5. ) Ekkor elrendelte Pilátus, hogy húzzák szét a törvényszék azon részének

függönyét, ahol Jézus állt és mondta neki: , . A te néped nem ismer el téged
királyának. Ezért elrendeltem, hogy először légy megostorozva. a könyörületes
királyok régi szokása szerint és aztán feszítsenek fel abban a kertben, ahol
elfogtak. Dimas és Gestas, a két gonosztevő veled együtt lesz a keresztre feszítve.
"

X.

1. ) És kiment Jézus a törvényházból a két gonosztevővel együtt. Ahogyan

megérkeztek az elrendelt helyre, Jézust megfosztották ruháitól és egy vászon-
darabbal övezték. Fejére töviskoronát tettek. A gonosztevőket ugyanilyen módon
feszítették fel. - Jézus így szólt: „Atyám. . . bocsásd meg nekik, mert nem tudják,
hogy mit cselekszenek!" És a katonák megosztoztak Jézus ruháin. Az egész
népség talpon volt és figyelte őket. A zsidó főpapok és a többi főemberek
csúfolódva kiabáltak Jézus felé: „Másokat megmentett, most mentse meg magát
és ha Isten Fia, szálljon le a keresztről. " - A katonák is hasonlóképpen gúnyolták
és keserű ecetet kínáltak neki és így mondták: „Te vagy a zsidók királya - hát
mentsd meg magadat. " - Aztán felolvasták az ítéletet és Pilátus rendelkezése
szerint - Jézus keresztfájára tették az ő ellene felhozott vád címét, görög, latin és
héber szöveggel írva, így: „Ez a zsidók királya. "

2. ) Az egyik felfeszített tolvaj így szólt: „Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg
magadat és minket is!" - A másik - Dimas - felháborodva szólt társára: „Nem félsz
az Istentől, hisz ugyanazon ítélet alatt vagy. De mi gonosz cselekedeteink miatt
lettünk jogosan elítélve és ez itt viszont semmi rosszat nem követett el. " - És
Jézushoz szólt így: „Emlékezz meg rólam Uram a Te Királyságodban!" - Jézus így
felelt neki: „Bizony mondom neked, hogy ma még velem leszel az
örökkévalóságban. "

XI.

1. ) A „hatodik" órája volt a napnak, amikor sötétség lett a Földón, mert el-
apadtak a Nap sugarai. A nap kilencedik órájában kettérepedt a templom kárpitja
és Jézus hangos szóval így kiáltott: „Atyám! A Te kezedbe adom lelkemet!" - Az ott
lévő százados látva a történteket, dicsérte Istent, mondva: „Igaz ember volt ez!' -
Az egész csődület pedig, akik szemtanúk voltak, melleiket kezdték ütögetni.

2. ) A százados mindent jelentett Pilátusnak. Ez hallva a történteket, felesé-

gével együtt szomorúságba esett és aznap nem ettek és nem ittak semmit. Azután
Pilátus a zsidó főpapokat hivatta és mondta nekik: „Láttátok, hogy mi történt?" -
Azok viszont csak annyit mondtak: „Egy közönséges napfogyatkozás volt, semmi
más. "

3. ) Jézus hívei messze voltak, de az asszonyok. akik vele jöttek Galileából

szemlélői voltak mindennek. ami történt. Volt ott egy József nevű ember is a
közelben, aki Arimatea körzetének a szenátoraként jelent meg és Isten földi
uralkodásának érkezését várta. Ez felkereste Pilátust és elkérte tőle Jézus
testét. Azután, amint leverték a keresztről a holttestet, becsavarta azt egy
tiszta. fehér lepedőbe és elhelyezte Jézus testét egy sziklába vésett új sírboltba.

XII.

1. ) Amikor a zsidók meghallották, hogy ez a József elkérte Pilátustól Jézus

testét, keresték őt, valamint azokat is, akik Pilátus előtt Jézus javára tanúskodtak,
Nikodémust és a többit, akik Jézus jó és csodás cselekedeteiről beszéltek. De ezek
mindegyike elrejtőzött. Egyedül Nikodémus jelent meg a főpapok előtt, mert az
„egyik főembere” volt a zsidóknak, és így szólt a főpapoknak: „Hogyan jöttetek be
a zsinagógába?" - Azok visszafeleltek: „És te? . . . te hogyan jöhettél be, amikor
cinkosa vagy neki és az ő pártján leszel az elkövetkezendő időben is". - „Úgy
legyen, úgy legyen!" - felelt Nikodémus. József is megjelent hasonló körülmények
között és mondta a főpapoknak: „Miét nehezteltek rám azért, mert kikértem Jézus
testét`? . . . De tudjátok meg hát azt is, hogy elhelyeztem Őt az én új sírboltomban,
becsavarva testét egy fehér lepedőbe és egy nagy követ gurítva a barlang
bejáratához. De ti botrányosan viselkedtetek ezzel az igazzal szemben, mert nem
volt elég nektek, hogy keresztre feszítettétek, még egy dárdával is átszúrtátok!" - A
zsidók akkor letartóztatták Józsefet és elrendelték, hogy legyen lakat alatt bezárva
a hét első napjáig és mondták: , . Tudod nagyon jól. hogy nem tudunk ma semmit
tenni ellened, mert a szombatnap óráiban igen benne vagyunk, de tudd meg, hogy
nem fogsz kapni temetést, hanem az ég madarainak adjuk majd a holttestedet. " -
József így felelt, . Góliáth fennhéjázó módján beszéltek, aki az élő Istent és szent
Dávidot gyalázta. De Isten megmondta a próféta szerint: 'Enyém a bosszú és én
jutalmazok'. És röviddel ezelőtt valaki, aki nem a test, hanem a szív szerint van
körülmetélve, megmosta kezét vízzel. arccal a Nap felé és mondta: „Ártatlan
vagyok eme igaz vérétől - ám lássátok"

És ti feleltetek Pilátusnak: 'Az ő vére mirajtunk és a mi utódainkon'. Most

ezekután attól félek, hogy el fog jönni az Isten haragja rátok és a ti utódaitokra,
amint mondtátok. " - Igen megmérgesedtek a zsidók József szavait hallva, meg-
verték Józsefet és letartóztatták. Bezárták egy házba, melynek nem voltak ab-
lakai. Lepecsételték az ajtót, mely mögött József volt bezárva és odaállítottak
őröket is.

2. ) És még aznap - szombaton - a zsinagóga hercegei, a papok és léviták el-

rendelték, hogy a következő napon mindnyájan összegyűlnek a zsinagógában és
már korán reggel a sokaság azt tárgyalta. hogy milyen formában fogják Józsefet
megölni. Amikor a zsinagóga tanácsa ülésezett, elrendelték, hogy Józsefet
vezessék elő szégyenteljes formában. Kinyitották a lepecsételt ajtót és nem találták
őt az ablak nélküli házban. Az egész nép magán kívül volt, mert a pecsétek
érintetlenek voltak és az ajtó kulcsa Kajafás őrizetében volt. - Ezután nem mertek
kezet emelni azokra sem. akik Pilátus eltt Jézus védelmében beszéltek

XIII.

1. ) És mialatt még a zsinagógában voltak és csodálkoztak József eltűnése

fölött, egynéhány őr érkezett azok közül. akiket Pilátus ajánlott a zsidóknak Jézus
sírjának az őrzésére, nehogy a tanítványai elvigyék onnan. Ezek elmondták a
zsinagóga hercegeinek, papjainak és a levitáknak mindazt, ami történt,
így: „Földrengés lett és egy angyalt láttunk az égből alászállni, aki elgurította a
sziklát a barlang bejáratától és ráült arra. Fénylett, mint a hó, vagy mint a vil-
lám. Mi ijedtségünkben mindnyájan olyanok lettünk, mint a holtak. Azután
hallottuk az angyal hangját, amint azokkal az asszonyokkal beszélt, akik a sírnál
voltak. Azt mondta az angyal: "Ne téljelek, a megfeszített Jézust keresitek? . . .
Nincs itt, mert feltámadott, miképpen megmondta. Gyerek és nézzétek meg a
helyet, ahol feküdt. Most pedig siessetek és mondjátok meg az Ő tanítványainak,
hogy halottaiból feltámadt és Galileában van. "

2. ) „Milyen asszonyokkal beszélt?" - kérdezték a zsidók. - „Nem tudjuk, kik

voltak azok" - felelték az őrök. - „Hány órakor volt ez?" - kérdezték megint a
zsidók. - „Éjfélkor" - felelték az örök. A zsidók rájuk szóltak így: „És miért nem
tartóztattátok le őket?" -, . A félelemtől mozdulni sem tudtunk, mert nem tudtuk
elhinni, hogy nappali fény vegyen körül minket. . . hát hogyan emeltünk volna kezet
rájuk?" - válaszolták az őrök. -,. Bizony isten, nem hiszünk nektek" - felelték a
zsidók. - Az őrök válasza így hangzott: „Annyi jelet láttatok az embertől és nem
hittetek neki, hát hogyan adnátok hitelt nekünk? Jogosan esküdtök az Istenre, de Ő
is él! Hallottuk azt is, hogy bezártátok azt is, aki elkérte Jézus testét. Az ajtót is
lepecsételtétek, és amikor feltörtétek a pecsétet és kinyitottátok az ajtót, a
rabotokat nem találtátok ott. Adjátok át ti Józsefet és akkor mi is átadjuk nektek
Jézust!" - „József elhagyta a várost" - felelték a zsidók. - „Jézus is feltámadott,
miképpen az angyal mondta és Galileában van" - felelték az őrök.

3. ) E szavak hallatára a zsidók nagyon megijedtek és így szóltak: "Nem

szabad ezt így hirdetni, mert akkor mindenki Jézus felé hajlik. " - Tanácskozni
kezdtek és hatalmas összeget adtak össze. Azt a sok pénzt odaadták a katonáknak
e szavakkal: „Mondjátok azt, hogy mialatt aludtatok, eljöttek az Ő tanítványai és
elvitték. Ha pedig ez a hír a helytartó fülébe jut, mi majd meggyőzzük őt és
mentesítünk benneteket minden felelősség alól". - A katonák átvették a sok pénzt
és aszerint beszéltek. amint a zsidók azt elrendelték.

XIV.

1. ) De nemsokára egy Finees nevű pap, egy Adas nevű orvos és Ageo, a
levita - Jeruzsálembe érkeztek Galileából és a zsinagóga hercegeinek, papjainak és
levitáiknak a következőket jelentették: „Láttuk Jézust a tanítványai között ülve
Galileában. a Mamlich-hegyen, amint így beszélt: „Menjetek és prédikáljátok az
egész világon azt. hogy aki hisz és megkeresztelkedik (baptismo-nak veti alá
magát) az üdvözül. aki pedig nem hisz. az megítéltetik. A hivőket kísérni fogyják
azok a jelek. hogy gonoszokat üznek el, kígyókat ragadnak meg és a mérges italok
sem tesznek kárt bennük. Ha kezükkel érintik a betegeket. azok meggyógyulnak. -
És mialatt még beszélt, csodálkozva láttuk, hogy felemelkedett a magasba, az ég
felé. "

2. ) A zsinagóga vénei, a papok és a leviták akkor azt mondták

nekik: „Dicsőítve valljátok meg Izrael Istenének mindazt, amit láttatok és
hallottatok úgy, amint azt az imént elmondtátok. " - És akik beszéltek, így szóltak. , .
Jehova Istenre esküszünk, akik apáink - Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, hogy
hallottuk mit mondott és láttuk, amint mennybement. " - És akkor a zsinagóga vénei,
a papok és a leviták azt kérdezték tőlük: „Azért jöttetek-e, hogy nekünk mindezt
elmondjátok, vagy Isten dicsőítését teljesíteni?" - Azok így feleltek: „Isten
dicsőségét kívánjuk szolgálni. " - A vének, a főpapok és a leviták felelték: „Ha Isten
dicsőségére vágytok, akkor mire szolgálnak ezek a hamis hírek, amiket
elmondtatok a sokaságnak?" - Finees a pap, Adas az orvos és Ageo a levita így
válaszoltak a zsinagóga méltóságainak: „Ha azok a szavak, amelyeket elmondtunk
és mindazt, aminek szemtanúi voltunk bűnnek minősülnek előttetek, itt állunk,
tegyetek velünk úgy, amint jónak látjátok". - Akkor azok elővették a törvény
könyvét és megeskették őket arra, hogy senkinek sem beszélnek többé ezekről a
hallottakról és látottakról. Azután megetették és megy itatták őket, jól ellátták őket
pénzzel, adtak melléjük három kísérőt, akik kivezették őket Jeruzsálemből és velük
mentek Galilea határáig. Így távoztak el békességgel.

3. ) És azután, hogy a három visszatért Galileába, összegyűltek a zsinagóga

főpapjai, hercegei és vénei és bezárva maguk mögött a zsinagóga ajtaját, fáj-
dalmasan kiáltottak fel: „Lehetséges, hogy ily csodálatos dolog történt Izrael
földjén?"

Akkor Anás és Kajafás szóltak: „Miért vagytok oly izgatottak, miért

zokogtok? Vagy nem tudjátok, hogy a tanítványai nagy mennyiségű arannyal
vásárolták meg őket, hogy mondják az Isten angyalának leszállását a földre és azt,
hogy ő mozdította el a követ is a sír bejáratáról?" - Aztán a papok és a vének is
megszólaltak és kérdezték: „Megtörténhetett, hogy a tanítványai ellopták a testét,
de miképpen szállt belé a lélek, és életben van Galileában?" - Miután pedig
sehogyan sem tudtak válaszolni a történt dolgokra, végülis fájdalommal telve azt
mondták: „Nekünk nincs megengedve az, hogy a körülmetéletlenek szavának hitelt
adjunk!"

XV.

1. ) Nikodémus állt azután a tanács elé, mondva: „Helyesen ítéltetek. Nem

ismeritek félre - óh Jehova népe - azokat a férfiakat, akik Galileából lejöttek, a
segítőket, az istenfélőket, a békesség barátait. Mert igaz, hogy ők eskü alatt
vallották, hogy látták Jézust a tanítványai között a Mamlich-hegyen, ahogyan
tanította őket mindazon dolgokra, amiket tőlük hallottatok és az is, hogy látták,
amint a mennybe emelkedett. És senki nem kérdezte meg azt, hogy milyen módon
tette ezt? Ahogy minket tanítottak, a Szent Iratok könyvében benne van, hogy Illés
(Élias) is mennybe ment. és hogy Eliseus kiabálására Illés ledobta köpönyegét a
Jordánra, amin aztán Eliseus át tudott menni a folyón Jerikóba. Itt találkozott a
próféták fiaival, akik kérdezték: „Eliseus, hol van Illés, a te urad?" - Eliseus azt
felelte: „Felment a mennybe!" - - „Nem ragadta el öt a szellem és ledobta
valamelyik hegyre? . . . Menjünk a szolgáinkkal együtt a kereséséré' - mondták azok
Eliseusnak, aki velük ment. Három teljes napon át keresték Illést és mivel nem
találták, elismerték. hogy mennybe ment. Most adjatok nekem igazat és küldjünk
ki kutatókat Izrael minden határára és lássuk, hogy talán Jézust is elragadta egy
szellem és aztán ledobta valamelyik hegyre. " - Mindenki örömmel fogadta a
javaslatot és Izrael határaira egy expedíciót küldtek Jézus keresésére, de sehol sem
találták. Akit megtaláltak, az Arimateai József volt, de senki sem merte öt
letartóztatni.

* * *

A jeruzsálemi zsinagóga így feldolgozott jegyzőkönyvei szerint három

galileai hithű zsidó, a zsidó rítus szerinti legnagyobb eskü alatt vallotta, hogy látták
Jézust tanítványai társaságából a Mennybe emelkedni.

Az előbbiekben közölt „Nikodémus Evangélium" sokkal részletesebben leírja

a názáreti Jézus vádolását és Pilátus által való kihallgatását, mint az Új-
szövetségben található evangéliumi írás mondja.

Éppen azért ismertetjük, mert olyan fontos adatokat szolgáltat, melyek Jézus
igazi alakját mutatják be. Vádolásának körülményeit is, valamint azt a módszert is,
amit a zsidóság főpapjai alkalmaztak Jézus elítélésének keresz-
tülvitelében. Vizsgáljuk meg hát együtt ezeket egymás után:

I. ) Az evangéliumok mindegyike a „zsidóság sokaságát" említi, mely Pilátus

elé járult. Mai nyelven mondhatjuk, hogy a zsidó papi testület indított oda egy jól
megszervezett tüntetést, ahol többségben az ő híveik voltak.
 2. ) Jézus iránti szeretetet és a nép hozzá való ragaszkodását bizonyítja az a
körülmény, hogy minden megfélemlítés és kiátkozás ellenére is megjelentek Pilátus
előtt azok a, . mentő-tanúk" - a meggyógyultak és az új életre kelt betegek
személyében - akik küszködtek a túlerő ellen Jézus szabadon bocsátásának
érdekében.

3. ) Honnan vették a zsidó főpapok azt a vádat, hogy Jézus „királynak"

mondta magát, amikor ezt ő soha nem mondta? Egyszerű szűrt hordott és
mezítlábas szandálban járt. Mikor Pilátus kérdezi tőle: „Király vagy-e
te?" …világosan és félreérthetetlenül feleli, hogy: „Az én országom nem e világon
van. " Tehát nem mondja sohasem, hogy király, hanem a zsidók mondják annak -
de nem a „zsidók királyának". - Sohasem mondja a vád így: „Azt hirdeti magáról,
hogy a mi királyunk, vagy a zsidók királya". Ezt sohasem mondják, csak azt: „isten
fiának és királynak mondja magát". - Az Istenfiúságot mindig hangoztatta Jézus, de
királyi voltát soha. Tehát igen nagy ütőkártyaként szerepelt ez a vád a zsidó
papság kezében, ha Pilátus elítélte azt, akinek megállapította ártatlanságát.

Nikodémus Evangéliuma az egyetlen, mely választ ad erre a IX. 3. alatt,

amikor is informálják Pilátust, hogy „a mágusok hoztak Keletről sok ajándékot neki,
mint a saját királyuknak". . . Pilátus nagyon jól tudta. hogy Rómának és az ő
császárjának legnagyobb ellensége a Pártos Birodalom, amelynek seregei
nemrégen verték meg Crassust is és Antoniust is. E vád szerint tehát Jézust a
Pártos Birodalom mágusai köszöntötték, mint saját, tehát pártos birodalmi
királyukat és ezt megérti Pilátus. Nem kell több magyarázat. Nem érdekli tovább,
hogy zsidó-e vagy sem, megérti a vádat és talán a zsidók együttműködésének és
Róma felé való szolgálatának érzi azt, hogy egy - az „ellenséggel cimboráló, gyanús
ismeretlen" - elítélését kívánják tőle ily konok kitartással és annyira, hogy a valóban
bűnöző gyilkos Barabást kérik inkább, mint ezt az ismeretlent, a „pártos mágusok,
a legnagyobb ellenség által tiszteltet".

A Nap felé való kézmosás nyílt politikai cselekedetszámba vehető. Pilátus

mossa kezeit egy ártatlan ember vérétől. . . Ugyanis, ha Jézus kivégzése miatt
esetleges politikai bonyodalom keletkezne Róma és Párthia között - a római
helytartó „ártatlannak" nyilvánította és csak a „zsidók határozott, tömeges és
szinte forradalmi" fellépésére ítélte halálra. Ha a pártosok megharagszanak, ám
üssék a zsidókat. A római helytartó ártatlannak találta azt a valakit, aki esetleg a
pártos hatalom megbízottja volt.
 Ugyanígy ne tételezzük fel Pilátusról azt, hogy ő felismerte Jézusban a
földreszállt Isten-Fiút. Pilátus Rómát szolgálta, és a római birodalom politikájában
nőtt fel. Azért lett helytartó pontosan azon a területen, mely a két nagyhatalom -
Róma és Párthia - között volt, mint ütköző terület.

4. ) A zsidók tisztában voltak azzal, hogy Jézus anyja - Mária - Adiabene -

Kharax hercegnő, a pátos királyi házból való és rövidesen napvilágra kerülnek azok
az adatok is, melyek a zsidó József - áccsal - való házasságát majd egyszerű
liturgikus mesének nyilvánítják.

5. ) Ki volt Nikodémus? . . . Korának egyik leghíresebb orvosa, aki Jézustól

a gyógyítás módszereit is tanulta.

6. ) Ki volt Arimateai József? . . . Korának leghíresebb ügyvédje és a zsidó

állam szenátora. Tehát a zsidók közt is igen magasrangú személy.

Most már tudjuk, hogy ki is volt Arimateai József, aki Jézusnak testét elkérte
Pilátustól és saját sírboltjába helyezte, miután a szokás szerint belefektették egy
lenvászon lepedőbe, úgy, hogy az alul is és felül is betakarta a testet. Ez a lepedő
valami csoda folytán megmaradt és az a mai „Turini lepel".

PILÁTUS AKTÁi
ALÁSZÁLLÁS AZ ALVILÁGBA

Előszó

Ez az irat, vagyis a magva ennek az írásnak Jézus alászállása az alvilágba,

eredetileg nem volt Pilátus Aktáinak a része. Ez a töredék valószínűleg egy régebbi
irat része volt. De, hogy mikor lett a Pilátus Aktáinak a része, az
bizonytalan. Fontos hogy megjegyezzük, hogy ez az irat három formában létezik
(itt csak a latin A irat lesz megadva. Az összes három irat listázásához lásd. M.
R. James apocryphal New Testament.
 Az I. rész XVI. fejezete a zsinagóga elöljáróival fejeződik be. A nemzetek
szolgálnak majd neki és királyok jönnek messze földről imádni őt. A II. rész
I. fejezete innen folytatódik.

II. rész

I. (XVII)

1. József felállt és mondotta Annásnak és Kaifásnak: Tényleg, nem

csodálatos ahogy hallottuk, hogy Jézus, halála után látva volt élve és hogy
fölemelkedett a mennybe. Azonban az sokkal csodálatosabb, hogy fölkelt
halottaiból, de nem egyedül, hanem föltámasztott más holtakat is sírjaikból és hogy
ezeket látták Jeruzsálemben. De most halljátok tőlem: Mindannyian ismertük azt
az áldott Szimeont, a főpapot aki fogta kezeiben a gyermek Jézust a
templomban. Ennek a Szimeonnak volt két fia, vér szerinti testvérek és
mindannyian ott voltunk elszenderüléseiken és temetéseiken. Menjetek tehát és
nézzétek meg sírjaikat amelyek üresek, mert hogy ők föltámadtak és halljátok, ők
Arithmatea városában laknak buzgó imádságban. És tényleg az emberek hallják
őket kiáltozni, de ők nem beszélnek emberrel és csendesek mint a halottak. De
gyertek, menjünk el hozzájuk nagy tisztelettel és gyengédséggel és hozzuk őket
magunkkal és ha hozzájuk illeszkedünk, talán majd ők elmondják nekünk
föltámadásuk titkát.

2. Amikor meghallották ezeket a dolgokat, nagyon megörültek. Annás és

Kaifás, Nikodémusz, József és Gámáliel elmentek, de nem találták őket sírjaikban
ezért elmentek Arithmateába ahol megtalálták őket és lám ők térdepelve
imádkoztak. Megcsókolták őket és nagy tisztelettel és istenfélelemmel elvitték őket
Jeruzsálembe a zsinagógába. Becsukták az ajtókat és elővették az Isten törvényét,
kezükbe adták és megeskették őket Izrael Istenére aki a próféták által szólt,
mondván: Hiszitek-e, hogy Jézus az aki föltámasztott benneteket a halálból?
Mondjátok meg hogyan lettetek föltámasztva.

3. Amikor Karinusz és Leuciusz meghallották ezt az utasítást, megremegett

testük ás sóhajtoztak rosszat érezvén szíveikben. És mindketten fölnézvén a
mennyre és ujjaikkal a kereszt jelét nyelvükre rajzolván, egyszerre szóltak: Adjatok
mindegyikünknek egy tekercs papírt és eresszétek meg, hogy leírjuk amit láttunk és
hallottunk. Odaadták nekik a tekercseket és mindketten leültek és írni kezdtek
mondván:

II.

1. Ó, Uram Jézus Krisztus az élet és a föltámadás a halálból, adj erőt hogy

beszéljünk a te méltóságos titkaidról, amelyeket végbevittél a kereszthalálod után,
mint amennyiben meg lettünk parancsolva a Te nevedben. Teneked aki
parancsoltad nekünk szolgáidnak, hogy embernek ne mondjuk el a méltóságos
isteni titkokat amelyeket te végbevittél az alvilágban.

Akkor, amikor mi ültünk ősapáinkkal a mélyben, bizonytalanságban a

sötétségtől, hirtelen a Nap arany melege és a bíborszínű fejedelmi fénysugara
reánk sütött. És rögtön az emberiség atyja a pátriárkákkal és a prófétákkal együtt
megörvendezett, mondván: Ez a fénysugár a kezdete az örökké tartó fénynek,
amely meg lett ígérve, hogy el lesz küldve nekünk az Ő örök fényéből. Ezután
Ézsaiás kiáltva mondta: Ez az Atya világossága csakis az Isten Fia, az szerint amit
prófétáltam még amikor a földön éltem: Zebulon földje, Neftálim földje a Jordánon
túl, Galilea, nép amely sötétségben járt nagy fényt látott és azok kik a sötétség és a
halál földjén laknak, nekik fénylett a világosság. És most eljött és kiviláglott nekünk
is itt, nekünk akik itt ülünk a halál árnyékában.

2. És ahogy mindannyian örvendeztünk a fényen amely reánk ragyogott,

odajött hozzánk atyánk Szimeon és örvendezve mondta: Dicsőítsétek az Úr Jézus
Krisztust, az Isten Fiát, mert én kezeimbe vettem őt a templomban még amikor kis
gyermek volt és a Szentlélektől indíttatva fogadalmat tettem mondva néki: Most
hogy látták szemeim a megváltásunkat, amelyet elkészítettél az emberek előtt,
világosságot, hogy nemzetek világossága legyen és hogy Izrael népének a
dicsősége legyen. Amikor ezeket a dolgokat meghallották, a szentek sokasága meg
jobban örvendezett.

3. Ezek után odajött valaki, a vadonban lakó és megkérdezték őt a többiek: Ki

vagy te? És ő felelt: Én vagyok János a kiáltás és a Magasságos prófétája, aki eljön
az ő arca előtt, hogy elkészítse utait, hogy átadja a megváltás tudását népének,
bűneik bocsánatára. Amikor láttam őt közeledni felém, a Szentlélektől indíttatva
mondtam: Nézd, az Isten Báránya, ő az aki elveszi a világ bűneit. És én
megkereszteltem őt a Jordán folyóban és láttam a Szentlelket reá leereszkedni
galamb formájában és hangot hallottam a mennyből amely így szólt: Ez az én
szeretett Fiam akiben kedvem telik.

És most eljöttem-e az ő arca előtt hozzátok ide le, hogy kinyilatkoztassam

nektek, hogy ő készül eljönni, habár a napok múlnak, az Isten Fia a magasból jön
hozzánk, akik a sötétségben ülnek és a halál árnyékában.

III.

1. Amikor atyánk Ádám meghallotta ezt meg azt, hogy Jézus a Jordánban
megkeresztelkedett, szólásra nyitotta ajkát fiának Szethnek mondván: Hirdesd ki
fiaidnak a pátriárkáknak és a prófétáknak mind azt amit hallottál Mihály
arkangyaltól amikor én elküldtelek a Paradicsom kapujáig, hogy ha lehet Isten
küldje el neked angyalával az irgalom fájának olaját, hogy kiszolgáltassa testemnek
amikor beteg voltam. Akkor Szeth a szent pátriárkák és próféták közelébe ment és
mondotta: Amikor én, Szeth imádkoztam a Paradicsom kapui előtt, nézd, Mihály az
Úr angyala megjelent előttem és mondotta: Az Úr küldött hozzád: Én vagyok az aki
az ember teste fölött van és mondom neked Szeth, ne áztasd magad könnyeiddel,
imádkozni és epekedni az irgalom fájának olajáért, azért amit ki akarsz szolgáltatni
atyádnak Ádámnak testi fájdalma ellen, te nem tudod megszerezni és megvigyázni
az utolsó napokra és időkre, de vigyázd majd ha 5500 esztendő beteljesedik, akkor
majd Isten szeretett Fia eljön a földre, hogy föltámassza Ádám testét és a holtak
testét és ő eljön és megkeresztelkedik a Jordánban. És amikor a Jordán vize elé lép
akkor mindenki meg lesz kenve az irgalmasság olajával, mindenki aki hisz neki és
ez az irgalmasság olaja lesz minden utódain, nemzeteken, amelyek újjászületnek
vízből és Szentlélekből az örök életre. Akkor fog majd Isten legkedvesebb Fia
lejönni a földre és beviszi atyánkat Ádámot a Paradicsomba az irgalmasság fájához.
A szentek sokasága mind ezeket hallotta Szettől és a pátriárkák és a próféták még
jobban örvendtek.

IV.

1. Miközben a szentek így örvendeztek, nézd, a Sátán a halál hercege és feje

mondta Hádésznek: Készülj fel Jézus fogadására aki azzal áltatta magát, hogy ő az
Isten Fia, hol nem más mint egy ember aki félt a haláltól, mint ahogy mondotta: Még
a halál előtt is bánatos a lelkem.

Ő sokban az én ellenségem volt, nagy fájdalmat okozván és sokakat akiket

vakká, sántává, süketté, leprássá és megszállottá tettem, kigyógyította őket
szavával és egyeseket akiket ide hoztam neked (Hádész), ő elvitte azokat tőled.

2. Hádész felelt a Sátánnak, a hercegnek mondván: Ki ő, hogy annyira erős, ha

nem egy ember aki fél a haláltól? A föld összes hatalmasságát erőm alattvalóivá
aláztam, még azokat is akiket te hoztál nekem és a te erődnek voltak alárendelve.
Akkor, ha te erős vagy, milyen fajta ember ez a Jézus aki tudta, hogy fél a haláltól,
de ellenállt a te erődnek? Ha ennyire erős volt ember korában, bizony mondom
neked, akkor az ő mindenható istenségében egy ember sem tud neki ellenállni.
Amikor azt mondta, hogy fél a haláltól, meg akart téveszteni, hogy szégyen legyen
rajtad örök időkre. De a Sátán a Tartarusz hercege mondta: Mért kételkedsz és félsz,
hogy fogadd Jézust, aki a mi ellenségünk? Én kipróbáltam őt és fölkavartam ősi
népemet a Zsidók közül irigységgel és haraggal ellene. Dárdát élesíttettem és
egészen átszúrattam őt, epét és ecetet kevertem és ezt adtam neki inni és
elkészíttettem a keresztet, hogy kifeszítsem őt és szegeket, hogy átütessem őt. Az ő
halála közel van, ezért el szabad hoznom őt, hogy alattvalónk legyen, neked és
nekem.

3. Hádész felelt mondván: Te mondtad nekem, hogy ő az aki elviszi tőlem a

halott embereket. Sokan voltak akik a földön éltek és halottakat vettek el tőlem, de
nem az ők erejükből, hanem imával Istenhez, és az ők mindenható Istene elvette
őket tőlem. Ki ez a Jézus aki saját szava által, ima nélkül elvezette tőlem a
halottakat? Meglehet, hogy ő az aki parancsának szava által föltámasztotta az életre
Lázárt, aki három napja halott volt, szaga volt és bomlásnak indult, akit én itt
halottként tartottam. Sátán a halál hercege felelt mondván: Az ugyanaz a Jézus.
Amikor Hádész ezt meghallotta , azt mondta neki: Én parancslom neked, a te erődre
és az enyémre, hogy ne hozd le ide őt. Abban az időben amikor hallottam
parancsának szavát, reszkettem és eluralkodott rajtam a félelem és az összes
szellemekkel együtt bajban voltunk. Sehogy sem tarthattuk vissza Lázárt, de ő mint
a sas, rázva magát előre lépett nagy mozgékonysággal és gyorsasággal eltávozott
tőlünk és a föld is ugyanúgy amely tartotta Lázár halott testét, visszaadta az életre.
Tehát most, hogy tudom hogy az ember aki képes volt ezeket a dolgokat végbevinni,
Isten, parancsiban erős és mindenható emberségében és hogy ő az emberiség
megmentője. De ha te lehozod őt ide, ő kiszabadítja mind azokat akik itt be vannak
zárva a szörnyű börtönbe és saját bűneik láncaival meg vannak kötözve, amelyet
lehetetlen elszakítani, és el lesznek vitetve az örök életre Istenhez.

V.

1. Ahogy a Sátán a herceg és Hádész beszéltek együtt erről, váratlanul mint a

mennydörgés, angyali kiáltás hallatszott: Távolítsátok el, ó hatalmasságok
kapuitokat és legyenek tárva az örökké tartó ajtók, mert a Dicsőség Királya be fog
jönni. Amikor ezt Hádész meghallotta mondotta a Sátánnak a hercegnek: Távozz
tőlem és menjél ki a házamból, mert ha te vagy a háború hatalmas embere, harcolj a
Dicsőség Királya ellen. De mit tudsz te tenni ővele? És Hádész kidobta a Sátánt a
házából.
 Akkor Hádész mondotta gonosz szellemeinek: Csukjátok be a kemény bronz
kapukat és rakjátok rájuk a vas oszlopokat és álljatok helyt rendíthetetlenül, hogy
legalább tartsuk a védelmet mintsem hogy rabokká váljunk.

2. De amikor a szentek sokasága ezt meghallotta, megfeddő hangon

mondották Hádésznek: Tárd ki kapuidat, hogy a Dicsőség Királya bejöhessen.
Dávid kiáltva mondta: Nem megmondtam előre még amikor földön éltem:
Eresszétek őket, hogy hálát adjanak az Úrnak irgalmasságáért és csodáiért
amelyeket megmutatott gyermekeinek. Ki törte össze a bronz kapukat és távolította
el a vas oszlopokat? Ő kivette őket bizonytalan utaikról. Utána hasonlóképpen
Ézsaiás mondotta: Nem megmondtam még amikor a földön éltem: A holtak
föltámadnak és azok akik sírjaikban vannak újra fölkelnek és azok akik a föld alatt
vannak örvendezni fognak, mert azon a napon amikor az Úr eljön az ő gyógyulásuk
lesz. Ezért mondom: Ó halál, hol a te fullánkod? Ó Hádész hol a te győzelmed?

3. Amikor ezt hallották Ézsaiástól, a szentek mondták Hádésznek: Tárd ki

kapuidat, mert most le leszel győzve te gyenge és erőtlen. És nagy
mennydörgésszerű hang hallatszott amely ezt kiáltotta: Távolítsátok el, ó
hatalmasságok kapuitokat és legyenek tárva az örökké tartó ajtók , mert a Dicsőség
Királya be fog jönni. De amikor Hádész látta, hogy ők kétszer is így kiáltottak,
megkérdezte: Ki a Dicsőség Királya?Dávid felelt Hádésznek mondván: E kiáltás
szavait tudom, Lelke által ugyanazt prófétáltam és most neked is azt mondom amit
az előbb mondtam: Az Úr erős és magasságos, az Úr magasságos a harcban, ő a
Dicsőség Királya. Az Úr lenézett a mennyből, hogy meghallja azok sóhajtozását
akik bilincseikben vannak és hogy megszabadítsa azok gyermekeit akik el lettetek
pusztítva. És most te legundorítóbb és büdös Hádész tárd ki kapuidat, hogy a
Dicsőség Királya bejöhessen. Ahogy Dávid így beszélt Hádésszel, a fenség Ura
megjelent emberi alakban és megvilágította az örök sötétséget és széttörte az örök
kötelékeket. Az örökké tartó fenségének győztese meglátogatott minket, akik itt
ülünk áthágásaink mély sötétjében és bűneink, a halál árnyékában.

VI.
 1. Amikor Hádész és a halál és a gonosz szellemeik látták ezt, félelem szállta
meg őket, úgyhogy ők és kegyetlen szellemeik a nagy világosság és fény láttára,
valósággal kiáltván, hogy látták Krisztust hirtelen megjelenni házukban, mondták:
Legyőztél minket! Ki vagy te, aki el lett küldve Istentől a mi megtévesztésünkre? Ki
vagy te, aki a rothadás minden jele nélkül és fenséged jeleivel
megszégyeníthetetlenül összetörted hatalmunkat? Ki vagy te, aki oly hatalmas de
egyben oly kicsi, előkelő és kimerült, katona és parancsnok, csodálatos kecses
harcos és a Dicsőség Királya, az élet és a halál, aki vitte a keresztet és meghalt
rajta?Te aki a sírodban feküdtél, lejöttél hozzánk élve és a te halálodra az összes
teremtmény megszólalt és a csillagok megrázkódtak és te szabad lettél halálod által
és legyőzted légióinkat. Ki vagy te, aki megszabadítottad a rabokat akiket fogva
tartott az ősbűn és visszahelyezted őket kezdeti szabadságukba?Ki vagy te, aki
eltakartad saját istenségedet és világosságodat azok elől akik el voltak vakulva
bűneik sötétségétől?Ezek után az ördögök légióit félelem szállta meg és
mindannyian kiáltották zavarodásuk mámorában: Honnan vagy te Jézus, egy ember
aki annyira erős és fényes a maga fenségében és tökéletességében, szeplőtelen és
bűntelen? Az a földi világ amely örökké alattvalónk volt mostanáig és áldozatot
mutatott be javunkra, soha sem küldött hozzánk egy olyan halott embert sem mint
te és soha nem adott át olyan ajándékot a Hádésznek. Ki vagy hát te aki oly
könnyedén átlépte határainkat és nem hogy megnagyobbította kínjainkat, de még
könnyedén megszabadította az emberiséget bilincseiktől?

Végzetünk vagy te Jézus akiről a Sátán a hercegünk mondta, hogy

kereszthalálod által megkapod az egész világ feletti uralmat.

2. Akkor fenségében a Dicsőség Királya széttaposta a halált és a földre

nyomta a Sátánt a herceget és kiszolgáltatta őt Hádésznek és odahívta Ádámot
világosságához.

VII.
 1. Akkor Hádész fogadván a Sátánt a herceget, sajnálatos szemrehányással
mondotta: Ó romlottság hercege, rombolás fejedelme, Belzebub, angyalok gúnyja
és az igaz gyalázója, mért tetted ezt? Mért feszíttetted keresztre a dicsőség Királyát
és az ő halálával ígértél nagy kárt(tönkretételt)? Mint a hülye, tudtad hogy mit
csinálsz! De vigyázz most, mert ez a Jézus világossága által eltüntette a halál
sötétségét, összetörte a börtönök erős mélységeit és kiszabadította a foglyokat,
kioldozván azok bilincseit. Mind azok akik sóhajtoztak kínjaikban, most
örvendeznek ellenünk és imáik által eltűnt uralmunk és valóságunk meghódíttatott
és most az emberek egy nemzete sem fél tőlünk. Mindez mellett a halottak akiknek
soha nem szabadott volna boldognak lenniük és győzni felettünk és a foglyok
akiknek soha sem szabadott örvendezniük, összeesküdtek ellenünk. Ó Sátán
herceg, minden gonosz atyja és istentelené, miért tetted ezt?Ők akik a kezdetektől
fogva mostanáig elvesztették az életet és a megváltást, most sehol sem hallatszik
az üvöltésük, egyetlen egy sóhajuk sem visszhangzik a fülünkben és könnynek
nincs jele arcukon, egyiknek sem. Ó Sátán herceg, a pokol kulcsainak birtokosa, az
a gazdagságod amelyet megszereztél az áthágás fája által, most elvesztetted a
keresztfa által és minden jóléted elveszett. Amikor te fölszögeztetted Jézus
Krisztust a dicsőség Királyát, vétettél magad ellen és ellenem. Ebből kifolyólag
tudni fogod, hogy milyen örök kínokat és végtelen fájdalmakat fogsz szenvedni
fogságomban. Óh, Sátán herceg, a halál birtokosa és minden romlott feje, teneked
kellett volna először meglátnod, hogy Jézusban nincs gonoszság. De te jogtalanul
keresztre feszítetted őt, aki ellen nem találtál semmi rosszat és hogy áthoztad a mi
valóságunkba az ártatlant és az igazságosat és hogy elveszítetted a bűnösök, az
istentelenek és a bűnösök lelkét? Amikor Hádész így beszélt a Sátánnal a
herceggel, akkor megszólalt a dicsőség Királya és mondta: Sátán a herceg
hatalmadban lesz az idők végezetéig Ádám és gyermekei helyett, meg azok helyett
akik az én szentjeim(igazaim).

VIII.

1. És az Úr kinyújtván kezeit mondta: Gyertek hozzám szentjeim, ti akik az én

képmásomat és hasonlóságomat hordozzátok. Ti akik a fa által, az ördög által és a
halál által le voltatok győzve, nézd, most az ördög és a halál le van győzve a
(kereszt)fa által. És egytől egyig a szentek összegyűltek az Úr keze alatt. Az Úr
megfogta Ádám jobb kezét és mondotta neki: Béke legyen veled és az összes
fiaddal, akik az én igazaim. Erre Ádám leborult az Úr lábai elé és könnyeivel
öntözvén lábait hangosan fölkiáltott: Dicsérlek téged, ó Uram, mert felállítottál és
nem eresztetted hogy a szégyenem diadalmaskodjon rajtam. Ó Uram Istenem, én
kiáltottam hozzád és te meggyógyítottál. Uram te kihoztad lelkemet az alvilágból,
megszabadítottad azok közül akik a szánalomba mennek. Énekeljetek éneket az
Úrnak mindannyian ti szentjei és adjatok neki hálát, mert megemlékezett szentjeiről.
Ezért méreg van az ő fölháborodásában és élet az ő jókedvében. Egyszerre a
szentek mind térdre borultak előtte és mindannyian megalázták magukat lábai előtt
mondván: Te eljöttél, ó a világ jóvá tevője. Amit előre megmondtál a törvénnyel és a
prófétáiddal, azt tényleg végbevitted. Jóvátetted az életet a kereszted által és
lejöttél hozzánk, hogy a te magasságod kimentsen minket az alvilágból és a
halálból. Ó Uram, ahogy te fölállítottad a dicsőség nevét a mennyben és felállítottad
keresztedet a földön mint a jóvátétel jelét, ezért állítsd fel a győzelmed jelét, a te
keresztedet az alvilágban is, hogy a halál többé ne uralkodjon.

2. Akkor az Úr kinyújtotta kezét és keresztet rajzolt Ádám és a szentek fölé és

megfogta Ádám jobb kezét és fölszállt az alvilágból és az ő szentjei követték őt.
Akkor szent Dávid hangosan és könnyezve mondotta: Énekeljetek az Úrnak új
éneket, mert csodálatos dolgokat művelt. Az ő jobb keze megváltást hozott, és az ő
szent karja. Az Úr kinyilatkoztatta megmentő kegyelmét és a nemzetek előtt
kinyilatkoztatta igazságosságát. Erre a szentek sokasága felelte: Milyen nagy
megtiszteltetésben van részük az ő szentjeinek. Amen. Allelúja.

3. Ezután Habakuk a próféta kiáltva mondta: Te eljöttél az emberek

megváltására, hogy kiszabadítsad a kiválasztottakat. Erre a szentek egy hangon
mondották: Áldott az, ki az Úr nevében jön. Istenünk az Úr és ő megmutatta nekünk
a fényt. Amen. Allelúja. Utána ugyanígy Mikeás próféta kiáltva mondta: Melyik isten
olyan mint Te, óh Uram, aki elveszi a bizonytalanságot és eltünteti a bűnöket?És
most Te harag nélkül tanúságként, mert hogy te irgalmas vagy, letekintettél
hozzánk és megbocsájtottad gyarlóságainkat és elsüllyesztetted bűneinket a
tengerek mélyébe, mint ahogy megesküdtél ősatyáinknak a régi időkben. Amire a
szentek ezt felelték: Ő a mi Istenünk örökkön örökké, ő lesz a mi vezetőnk, vég
nélküli világ. Amen. Allelúja. És így beszéltek a többi próféták is, megjegyzéseket
téve az imáikból és a szentek követték Urukat Ament mondva. Allelúja.

IX.

1. De az Úr fogván Ádám kezét elvezette őt Mihály arkangyalhoz és a szentek

serege követte Mihály arkangyalt, aki elvitte őket a Paradicsom gyönyörébe és
szépségébe. És ott megismertetett velük két embert az ősi időkből, és akkor
megkérdezték a szentek: Kik vagytok ti, kik nem voltatok velünk az alvilágban
holtak, kik itt a Paradicsomban testben laktok? Akkor az egyik a kettő közül
megszólalt: Én vagyok Hénok aki el lett ragadtatva az Úr szava által és ez velem
Illés a Teszbita, aki az Úr tüzes szekerén lett elragadtatva, és attól a naptól nem
ízleltük meg a halált, de fel lettünk vétetve az Antikrisztus eljöveteléig, hogy
harcolhassunk ellene jelekkel és az Isten csodáival és meg leszünk ölve
Jeruzsálemben, de három és fél nap múlva föl leszünk élve vétetve a felhőkre.

X.

1. Ahogy Illés és Hénok így beszélt a szentekkel, nézd, odajött egy másik
ember szerény ruhában, a vállán a kereszt jelét viselvén, akitől a szentek
megkérdezték: Ki vagy te - mert megjelenése olyan volt mint egy rablóé - és hogy
van az hogy a válladon viszed a kereszt jelét? Ő felelt nekik mondván: Jól
mondtátok, rabló voltam, és mindenfajta gonoszságot elkövettem a földön. A
Zsidók keresztre feszítettek Jézussal együtt és én láttam a csodákat, amelyek a
kereszt által jöttek, amelyen Jézus meg volt feszítve, és én hittem,hogy ő minden
élő teremtője a mindenható Király és megszólítottam őt: Emlékezzél meg Uram
rólam majd ha eljössz az uralmaddal!Amire ő elfogadta imámat és mondta: Bizony
mondom neked, még ezen a napon velem leszel a Paradicsomban. Ezért adta
nekem a kereszt jelét mondván: Viseld ezt és menj a Paradicsomig, de ha az angyal
amely őrzi a Paradicsomot nem ereszt be, mutasd meg neki a kereszt jelét és ezt
mond neki: Jézus Krisztus az Isten Fia, aki most lett keresztre feszítve, küldött
engem. És amikor így tettem, mindezt elmondtam az angyalnak aki őrizte a
Paradicsomot és amikor ő mind ezt hallotta, kinyitotta az ajtót, bevezetett és
elhelyezett a Paradicsom jobb oldalán mondva: Pihenj egy kicsit, mert Ádám és az
emberiség atyjai be fognak lépni fiaikkal, amelyek szentek és igazak a győzelem
után és a keresztre feszített Krisztus Urunk fölszállása után. Amikor meghallották a
rabló szavait, a szent pátriárkák és a próféták egy szóval mondták: Áldott legyen a
mindenható Úr, a végtelenül jó dolgok Atyja, az irgalmasság Atyja. Te aki oly sok
kegyelmet adtál a te bűnöseidnek és visszavezetted őket a Paradicsom gyönyörébe,
a jó legelőkre. Ez a lélek legszentebb élete. Amen. Amen.

XI.

1. Ezek az isteni és a szent titkok amelyeket láttunk és hallottunk még mi is,

Karinusz és Leuciusz, de nem lett megengedve nekünk, hogy elmondjuk Isten többi
titkát, ahogy azt Mihály arkangyal szigorúan megparancsolta mondván: Elmegyel
testvéreddel Jeruzsálemig és buzgó imádságban töltitek napjaitokat, kiáltozva és
magasztalva az Úr Jézus Krisztus föltámadását, aki föltámasztott a halottaiból
sajátmagával együtt. Ne beszéljetek senkivel sem, de üljetek mint a süketek
ameddig a óra el nem jő és az Úr meg nem parancsolja, hogy nyilatkoztassátok ki
az ő istenségének misztériumát. De Mihály arkangyal azt a parancsot adta, hogy
menjünk a Jordánon túlra, a gazdag és termékeny területre, ahol sokan vannak akik
föltámadtak velünk együtt Krisztus Urunk föltámadásának tanúiként. Három napig
volt nekünk megengedve, akik a halottaiból föltámadtunk, hogy megünnepeljük a
Pászkát Jeruzsálemben a szüleinkkel akik az Úr Krisztus tanúságaként élnek.
Megkeresztelkedtünk a szent Jordán folyóban és mindegyikünk fehér tógát kapott.

Három nap múlva amikor megtartottuk az Úr Pászkáját, mindenki el lett

ragadtatva egy felhőben és a felhővel fölemelkedtek a Jordán fölé és soha senki
nem látta őket többé. De nekünk az lett mondva, hogy Arithmateába kell hogy
maradjunk és buzgó imádságban éljünk.

Ez lenne mind az amit az Úr mondott, hogy kinyilatkoztassunk nektek.

Imádkozzatok és bízzatok benne és vezekeljetek és lehet hogy megkegyelmez
 nektek. Legyen veletek az Úr Jézus Krisztus békéje aki mindannyiunk megváltója.
Amen.

Amikor befejezték ezen dolgok írását, pár tekercs papíron, fölkeltek és

Karinusz amit írt, Annás, Kaifás és Gámáliel kezébe adta. Ugyanígy Leuciusz amit
írt, József és Nikodémusz kezébe adta.

Ezután hirtelen átváltoztak és rendkívül vakító fehérek lettek és többé senki

sem látta őket. Írásaik egyenlőknek találtattak, egy betűvel sem kevesebb sem több.

Amikor a zsinagóga összes Zsidója meghallotta Karinusz és Leuciusz

csodálatos elbeszélését, ezt mondogatták egymásnak: Minden kétséget kizáróan ez
Isten műve. És ezért áldották az Urat, a vég nélküli világot. Amen. És mindannyian
megzavarodva és mellüket verve, reszketve és félelemmel eltelve mentek ki a
zsinagógából és mindenki eltávozott saját otthonába.

Mind ezeket a dolgokat amelyeket elmondtak a Zsidók a zsinagógában és amelyek

elhangzottak, József és Nikodémusz elmondták a helytartónak. Pilátus maga írta le
ezeket a dolgokat Jézusról a nyilvános könyveiben az ő tárgyaló termében
(praetorium).