TERMÉSZETTUDOMÁNYOS K IS K ÖNY VTÁR 1 1 SZÁM

N. A. BLUKET

A NÖVÉNY ÉLETE

SZIKRA
I
A NÖVÉNY ÉLETE

SZIKRA, BUDAPEST
1949
WLW

TARTALOM

Bevezetés
í, fejezet. A növény szerkezete . . . . . . .. 5
II. fejezet. A növény lélekzése .. .. 13
III. fejezet. Miért zöld színűek a növények? .. 15
IV. fejezet. A növények víz- és ásványanyagszükséglete . . . . . . 18
V. fejezet. A növény növekedése . . .. 21
VI. fejezet. Hogyan szaporodnak a növények? . . . . 22
VII. fejezet. Milyenek a növények és miben különböznek egymástól? 26
VIII. fejezet. Az anyag körforgása a természetben 39

m wísmfáimn,,
LELTÁR! SZÁM .
i m j i m

! h
UH

Felelős kíadő; Simő JenS.

Budapesti Szikra Nyomda NY. Felelős rasetS: Radnóti Kiroíy.
I

BEVEZETÉS

Az erdők, mezők, rétek, sztyeppék és sivatagok növény-

zete változatos. A vadon élő növények az ember akarata elle-
nére is megteremnek. A fontosabb növényeket az ember termeszti
és termésüket összegyűjti. Ezek a kultúrnövények. Számuk
aránylag csekély. A mezőgazdaságban az egész világon ismert
400.000 növényfajtából csak néhány ezer fajt termelnek. A kul-
túrnövériy'ek az ember életében rendkívül fontos szerepet tölte-
nek be. Javarészük táplálkozás céljára szolgáló növény. (Kenyér-
magvak, hüvelyes- és olaj ősnövények, gyümölcsök, kapásnövé-
nyek, stb.)
Táplálkozás céljára sok vadontermő növényt is felhasz-
nálnak.
Az ember szempontjából igen fontosak az olajos növé-
nyek. A napraforgó, len, kender, stb, nemcsak táplálkozás cél-
jára szolgálnak, hanem kencék, lakkok, szappanok stb. készíté-
séhez is szükségesek.
A gyapot, a len és a kender ruházati szempontból is érté-
kesek. A len rostjaiból fehérneműt, zsákot és bútorszövetet készí-
tenek. A kenderből vitorlavászon, ponyva és hajókötél lesz.
A gyapotból nemcsak pamutszövet készül, hanem az automöbil-
és repülőgép-iparban is felhasználják. A ricinusmag olaja főleg
repülőgép-motorok kenéséhez szükséges.

l*
 A burgonyatermés 26 százalékát keményítőnek és szesz-
nek dolgozzák fel, sőt a mesterséges kaucsuk készítésénél is fel-
használják.
Az orvostudomány szempontjából jelentősek a gyógy-
növények. Számos gyógynövény vadon nő, másokat termelnek.
Az ipari növények közé tartoznak a cserző- és festéknövények is.
A felsorolt növényeken kívül még sók más hasznos növény
van. Ezeket filmszalag, kosár, bútor és más különböző haszná-
lati tárgyak készítésére használják fel. Ezenkívül termelnek
még takarmánynövényeket is.
A növényeknek óriási jelentőségük van az ember életében.
Ahhoz azonban, hogy a hasznos növények termelőképességét
emeljük, okvetlenül értenünk kell észszerű termelésükhöz. Ennek
megértéséhez a növények életének beható tanulmányozása
szükséges.
 I. FEJEZET
A NÖVÉNY SZERKEZETE

A növények külső alakja nagyon változatos.

Így a jegenye és lúcfenyő 50—60 méter, a jávorfa 25
méter, a mammutfenyő 75 méter magasságot is elér. A legma-
gasabb az ausztráliai eukaliptusz, amely 155 méter magasra is
megnő. Kelet országaiban 15 méteres átmérőjű platán- és gesz-
tenyefák sem ritkák. Odvaikban nyári lakásokat rendeznek be,
istállónak, ólnak használják fel őket. Az ilyen fa 2000 évig is
elél. A mi fáink nem ilyen hosszú életűek. A tölgy pl. kb. 1200
évig él, a lúcfenyő 500, az almafa 100 esztendeig.
M á s a fa és m á s a cserje (pl. a mogyoró, bodza, bor-
bolya). A bokroknál a mellékágak a tőből kezdenek elágazni.
A fának és a cserjének a szára fás. A mezőn termő növé-
nyek a fűnemű növényzethez tartoznak. Egyesek közülük — mint
pl. a zab, a tatárka, a napraforgó — csak egy nyarat élnek meg,
szárba szöknek, termést hoznak és elpusztulnak. Ezek az egy-
nyári növények. M á s növényeknek életük első évében csak gyö-
kerük és levélrózsájuk fejlődik ki. Csak a második évben nő m e g
a száruk, amely virágokat és később termési hoz. Ezek a kétnyári
növények. Ezek közé tartozik pl. a cékla, a sárgarépa, a káposzta.
Vannak azonban évelő füvek is. Jávarészüknek földalatti szára
(rizomája) van, amely, mialatt a növény földfeletti része elpusz-
tul, átvészeli a telet. A rizomából minden tavasszal új hajtások
fejlödnek, amelyek szárba szöknek és termést hoznak. Némely
évelő fű, mint pl. a tarackfű, a mező kártevő gyomjai közé tar-
tozik. Földalatti szárait teljesen kipusztítani nagyon nehéz, mert
6

egy kis darab rizoma is elég ahhoz, hogy a növény újból

kihajtson.
A földalatti hajtásnak azt a megvastagodott részét, amely-
ben nagymennyiségű tápanyag halmozódik fel, gumónak nevez-
zük. Gumója van pl. a burgonyának.
Némely évelő fűfélénél a földalatti hajtás hagymává ala-
kult át, amely éppen úgy, mint a rizoma, képes áttelelni.
A hagymás növények törpe szárából fehér, húsos levelek ágaz-
nak el, amelyek tápanyagokkal vannak tele. A hagyma szár-
csúcsából fejlődik ki a virágos szár.
A növények javarészének gyökere; szára és több levele
van, bizonyos idő multán virágba szöknek, termést és magot
hoznak.
Mi a mag?
A mag a növény csírája tápanyagkészJettel együtt, ame-
lyet kívülről héj borít.
Vegyük szemügyre a borsó- és a búzaszemet.
A borsószem külsején forra-
dás látszik — ez az a hely, amely-
lyel a mag a termés falához tapad.
Tisztítsuk meg a megduzzadt bor-
sószemet és törjük kétfelé. Meg-
pillantjuk a csírát, amely a gyö-
kérkéből, száracskákból, rügyecs-
i , ábra. Borsószem kékből és két húsos félből — a
1. szikleve'ek; 7. j^yökérke;
3. esfra sziklevelekből áll.
A sziklevelekben tápanyag
van. A növény növekedése mértékében a sziklevelek fokozatosan
kisebbednek, minthogy a keményítő és fehérje-készletek elhasz-
nálódnak. Ezt különösen a csírázó babnál figyelhetjük meg,
amelynek sziklevelei a föld fölé emelkednek, fokozatosan össze-
zsugorodnak és elpusztulnak.
A búzaszem külsején hosszúkás barázdát látunk. Hasítsuk
ketté a barázda mentén az áztatott búzaszemet és vizsgáljuk
meg a metszetet. Azt látjuk, hogy a búzaszem egyik végében
küiön testecske van, amely színével és kissé kiugró csúcsával
feltűnő. Ez a testecske a felhasított csíra.
 7

Ha a csírát mikroszkóp segítségével vizsgáljuk, akkor azt

láthatjuk, hogy rügyecskébőL, száracskából, gyökérkéből és egy
szikiévéiből áll. A kenyérmagvak (azaz a rozs, búza, zab és
árpa) egyetlen sziklevelét pajzsnak nevez-
zük. Azokat a növényeket, amelyeknek csak
egy sziklevelük van, egy szikiteknek, ame-
lyeknek kettő, 'kétsziküeknek nevezzük.
A búzaszem többi részét endosper-
rniumnak nevezzük. Ebben olyan tápanya-
gok vannak, amelyek a csíra fejlődésének
első szakaszában nélkülözhetetlenek. Ezek
közül az első helyet a keményítő foglalja
el. A fűfélék magvában 55—75% keményítő
és 10—14% fehérje van.
Figyeljük meg, hogyan nő a ká-
poszta és hogyan nő a rozs. A káposztánál
csak egy főgyökér fejlődik ki és abból ágaz-
nak el a kisebb gyökerek. A rozsnak min-
den gyökere többé-kevésbbé egyforma. Egy
csomót alkotnak. Ha óvatosan kitépjük a 2. ábra. Búzaszem
len, a tatárka vagy a napraforgó gyökerét, hosszmetszetben
akkor szintén csak egy nagy gyökeret ve- 2 1.e n fehérjás sejtréteg;
d o s p e r r a a . 3. c s í r a
szünk észre. Ezt [őgyökérnek, a belőle
kiágazó kisebbeket pedig oldalgyökereknek nevezzük. Egynéhány
növénynél a főgyökér 7—10—15 méterre is behatol a földbe. Az
oldalgyökerek a különféle növényeknél másként fejlődnek ki.
Egyeseknél a talaj felső rétegeiben terjednek szét, másoknál
ellenkezőleg a mélyebb rétegekben. Azt a gyökérrendszert,
amelyben főgyökér is van, főgyökeres rendszernek nevezzük.
A zabnak, búzának, rozsnak, árpának nincs főgyökere.
Ezeknél a gyökerek majdnem egyformák. Csomóban nőnek és
közvetlenül a szárról ágaznak el. Az ilyen gyökereket járulékos
gyökereknek nevezzük. Ezeknél a növényeknél a gyökerek 1—2
méternyire hatolnak a talajba.
A sárgarépa, cékla és répa főgyökerében nagymennyiségű
tápanyag halmozódik fel. Az ilyet répagyökérnek nevezzük.
Ha a magvakat rongyban vagy nedves itatóspapír között
8

csífáztatjuk, akkor meglátjuk, hogy a gyökereket fehér piheszerű,

hajszálgyökérzet borítja. Ezek az érzékeny, vékony h a j szálgyö-
kerek a növények életében fontos szerepet töltenek be. Ezeken
keresztül jut a növénybe a talajból felszívott tápanyag. A tudó-
sok kiszámították, hogy egyetlen rozs-tő gyökereinek együttes
hossza, a hajszálgyökerekkel együtt, néhányezer kilométert is
elér. Mimién növény hájszálgyökerei révén a talaj igen nagy
felületével érintkezik; ez teszi számára lehetővé, hogy a talajból

3. ábra. Gyökértípusok
1. fSgyökeres; 2. Járulékos; A. íögyökér; B. oldalgyökér;
C. járulékos gyökerek

jelentős mennyiségű táplálékot vegyen magához. A hajszálgyö-

kerek épségére okvetlenül vigyázni kell: pl. a palántát föld-
görönggyel együtt kell átültetni.
Hasonlítsuk össze a különböző növények, a napraforgó,
a borsó, a bab, az uborka szárát. A napraforgó szára erős, mere-
venálló. A borsó szára gyenge és nem áll meg egyenesen. A nö-
vény a rajtalevő kacsok segítségével kapaszkodik felfelé, ame-
lyek karózás esetén a karó köré tekerődnek. Az ilyen szárat
kúszónak nevezzük. A babon nem látunk kacsokat, bár néhány
fajtájánál a szár ugyancsak gyenge és támaszra szorul. Ez úgy
 9

kúszik fel, hogy maga a szár tekeredik a karó köré. Ez a tekeredő

szár. Ezekhez tartozik a komló is. Az uborka szára a földön
kúszik. Az ilyen szárat kúszó szárnak nevezzük.

4. ábra. A borsó kúszó gzíca 5. ábra. Mezei futófca teke-

redő szárral, amely a búz«
szalmája k$ré tekeredik

A rozs, büza, árpa hengeres szára a szár-közökben belül

üres. Az ilyen szárat szalmaszárnak nevezzük.
Némely növény szára annyira fejletlen, hogy csak a leve-
lekről ismerünk rá, amelyek mindig a szárból indulnak ki. Pl.
a répa és a retek szára élete első évében nagyon kicsi. Ez a répa-
gyökér felső része, amelyből a levelek kiágaznak.
10

Nézzünk a körülöttünk élő növényekre. Látjuk, hogy a

leveleik különfélék. A napraforgónak a levele nagy. A levéllemez
keskeny résszel, a nyéllel erősödik a szárhoz. Néha a nyél kiszé-
lesedik. A rozs, zab, búza levélnyele kiszélesedve körülveszi a
szárat. Az ilyen nyelet levéthüvelynek nevezzük. Azon a helyen,
ahol a levélhüvely lemezzé szélesedik, függelék — nyelvecske —
van. Az árpánál a levélhüvely és a levéllemez határán különös
kinövések vannak, amelyeket fülecskének nevezünk. így az árpát
könnyű megkülönböztetni a rozstól, búzától, zabtól. A levélnek
és a szárnak áz érintkezési helyét szárcsomónak nevezzük.
A levél széle is különböző lehet. Vannak épszélűek és
fogazottak. Néha a bevágás a lemezbe többé-kevésbbé mélyen
behatol és akkor a levél tagolt vagy bevágott lesz. Például a
sárgarépa és a petrezselyem levele olyan, mintha toll mintájára
vagdalták volna be. Vannak olyan növények, amelyeknél egy
nyélen több ievéíke is van. Ezek az ujjas levelek, ilyén a csil-
lagfürt, bükköny és a lóhere levele. A bükkönylevél nyelén a
levélkék a nyél mentén hosszan helyezkednek el. Ez a szárnyas
levél.
A növényeket ismertetőjeleik alapján különböztetjük meg.
Ha meg akarjuk ismerni, milyen a növény belső szerke-
zete, mikroszkópot kell használnunk. Ez a műszer lehetővé teszi,
hogy a növények vékony metszeteit 500—1000-szeres, sőt még
többszörös nagyításban is láthassuk. A mikroszkóp segítségével
a tudósok megállapították, hogy a növény apró sejtekből áll,
amelyek szabadszemmel nem láthatók. Átmérőjüket a milliméter
ezredrészeivel mérik. A növény fiatal sejtjei a méhlép sejtjeire
emlékeztetnek. A fiatal növényben minden sejt él. Az öregebb
növényekben nagyon sok a holt sejt. Azonban a növény életében
ezeknek is van jelentőségük.
Minden élő sejt nyálkás anyaggal: protoplazmával van
tele. A protoplazmában gömbölyű testecske — sejtmag — fog-
lal helyet. A protoplazma és a sejtmag a sejt legfőbb része. Ha
a protoplazma vagy a sejtmag valamilyen oknál fogva elpusztul,
akkor a sejt élete véget ér. A fiatal sejtekben a protoplazma a
sejt egész üregét betölti, az öregeknél pedig a sejtfal köré húzó-
dik és gyakran vékony fonalakkal szeli át az egész sejtet. A sejt
 11

többi részét a sejtnedv töiti ki. A sejtnedv különböző anyagok

oldata.
Sok sejtben zöld testecskéket, klorofilltartaimú színteste-
ket látunk. Szerepük a növény életében rendkívül fontos.
Azokban a sejtekben, ame-
lyekből a berkenye gyümölcse és a
sárgarépa gyökere áll, különleges
vörös vagy narancsszínű testecs-
kék vannak, ezektől kapják szí-
nüket.
A rozs, a búza és a zab
magvának sejtjeiben, a burgonya
gumójában különleges színtelen
testacskék vannak, amelyekben a
cukor keményítővé alakul át.
A színtelen és vörös testecs-
kék a fényen megzöldülhetnek. Ez
történik pl., ha sokáig napfény éri
a burgonyát. A zöld színtestek
meg is vörösödhetnek. Ezt látjuk
a csipkebogyó érésénél.
A napraforgómag, a len és
sok más növény protoplazmájában
zsírcseppek is vannak.
A kifejlődött növényi sejt
belső része sejtnedvvel van tele.
A sejtnedv cukrot, kaucsukot, fe- 6. ábra. Mikroszkóp
hérjét, cserző-, festék- és egyéb
anyagokat tartalmaz. A cékla és a cseresznye színe a sejt-
nedvben feloldott festőanyagoktól függ. A fehérjék a sejtben
nemcsak oldat, hanem különleges szemcsék alakjában is előfor-
dulhatnak. Fehérjeszemcséi vannak -a rozs, búza, árpa és zab-
szemnek, de megtaláljuk ezt más növényekben is.
A sejtet kívülről hártyaszerű fal borítja. A sejtfal szívós
anyagból, úgynevezett sejtanyagból vagy cellulózéból áll. A cel-
lulózénak fontos gyakorlati alkalmazása van. Papírt, szövetet,
vattát, robbanóanyagot készítenek belőle, A fiatal sejtek fala
12

egyetlen vékony cellulózehártyából áll. Az öreg sejtek fala meg-

vastagodik, átitatódik a növény által feldolgozott különleges
anyaggal és keményebbé válhat — elfásulhat. Elfásult sejtekből
áll a fák törzse és gyökere, valamint a cseresznye és szilva mag-
vának a héja.
A sejtfal sajátságos párás anyaggá is átalakulhat. Az ilyen sejtek
rendszerint elhalnak, mert a parásodott hártyán nem hatolnak át a sejt éle-
tének fenntartásához nélkülözhetetlen anyagok. Azonban ezeknek a holt sejt-
rétegeknek is van jelentőségük. Védőréteget alkotnak a szárakon és gyöke-
reken. Ha például a burgonya gumóját ettől a védőrétegtől megtisztítjuk,
akkor hamar kiszárad. Ebben a burkolatban pedig sokáig eláll. A párás
rétegen keresztül lényegesen nehezebben hatolnak át a gombák és bakté-
riumok. Ezért kell télire sértetlen héjú gyökeret és burgonyát eltensíi.
A sejtek alakja külön-
böző. A kerek és sokszög alakú
sejteken kívül vannak hosszan,
erősen megnyúlt sejtek is. Az
ilyen sejtetet, amelyeknek meg-
vastagodtak a falai és kihegye-
sedett végük van, rostoknak ne-
vezzük. A rost rendkívül értékes
.textil nyersanyag.
Edények és szitacsövek.
A növényben sok vékony csö-
vecske van, ezeket vízjáratoknak
nevezzük. Közvetlenül láthatók
ezek a tölgy metszetén apró
7. ábra. Egy sejt keresztmetszete lyukacskák formájában. Sok sejt
1. protoplazma, 2. sejtmag. egyesüléséből keletkeznek. Ezek-
3.„ sejtnedv, 4. kiorofíllszemcsék
ben a sejtekben a protoplazma
és a sejtmag elhal. A sejtből csak a helyenkint magvastago-
dott és elfásult sejtfal marad meg. Az átlós sejtfalak a járatok
keletkezésekor eltűnnek. Az edények vízzel és vízben feloldó-
dott anyagokkal vannak tele, ezek a gyökerekből a szárba és
a levelekbe jutnak.
A növényben-olyan edények is vannak, amelyek haránt-
fala szitaszerüen lyukacsolt. Ezeken keresztül hatolnak az anya-
gok a levelekből a szárba, gyökerekbe és gyümölcsökbe. A szi-
tásedények élő sejtekből állanak.
 13

Az edények és a szitaedények a fiatal növényben huzal

formájában haladnak. A levél feltépett nyelében ez jól látszik.
(Pl. útifű.)
Az évelő növények edényei edénynyalábokat alkotnak, a
szitacsövek a törzs külső háncsrészében helyezkednek el.

II. FEJEZET
A NÖVÉNY LÉLEKZÉSE
Tudjuk, hogy az állatok lélekzenek. Ha az állat nem lélek-
zik, elpusztul. H á t a növények lélekzenek-e, vagy sem?
Az ember lélekzése abból áll, hogy levegőt iélekzik be,
felhasználja az oxigént, széndioxidot és vízgőzt Iélekzik ki. Az
oxigén és a széndioxid színtelen gáz, ezért nem láthatók. A víz-
gőzt azonban néha láthatjuk. Télen, alacsony hőmérséklet esetén
a kilélekzett vízgőz apró víz-
cseppekké sűrűsödik és nagyon
jól látható. Azt tapasztaljuk,
hogy a lélekzéskor a környező
levegő összetétele megváltozik.
Ha például zárt szobában sokan
gyűlnek össze, a levegő meg-
romlik, a lélekzés nehéz lesz.
A levegőben lévő oxigént az em-
berek lassan elhasználják. Köz-
ben széndioxidot lehelnek ki.
Ez a szobában felhalmozódik.
Minden éiö növényi sejt
Iélekzik, oxigént nyel el és szén-
dioxidot lehet ki.
A lélekzést legkönnyebben
a csírázó magvakon figyelhetjük
meg. Itt a lélekzés ugyanis sok-
kal élénkebb, mint a növény bár-
mely más részén.
Ha a megduzzadt magot
tökéletesen elzárt edénybe tesz- a. ábra. Srit*edények
14

szük, tovább nem csírázik. Ha azonban áz edényt nem zárjuk

el teljesen, akkor fejlődni fog. Ugyancsak csírázik a szárazföldi
növény magja, ha a víz teljesen ellepi. Ha a növény nem tud
oxigénhez jutni, elpusztul. Azokon a helyeken, ahol az őszi
vetést víz borítja el, (tavasszal sokáig víz alatt áll) ott a növény
(rozs, búza) levegő hiányában elpusztul.
Nedvesség, meleg és levegő együttes hatására a rozs-
szem csírázni kezd. Ha a csírázott szemet felvágjuk, tejesnek
és édeskés ízűnek találjuk. Ennek oka az, hogy a keményítő a
szem csírázása közben cukorrá alakult át. Üzemekben a kemé-
nyítőt úgy alakítják cukorrá, hogy különleges hatóanyagokkal
vegyítik. A szemekben szintén vannak hasonló anyagok (fer-
mentumok). Ezek alakítják át a keményítőt cukorrá, amely a
vízben feloldódva sejtről-sejtre halad. A keményítő vízben nem
oldódik, nem is képes a sejtet elhagyni.
Amikor a magból kihajt a fiatal növény, nem marad más
a magból, csak a héj. Hová tűntek a tápanyagok? Egy részüket
a fiatal' növény új sejtjeinek képzésére használta fel, a többi a
lélekzés során fogyott el. A csírázó mag lélekzésénél széndioxid-
gáz keletkezik. A széndioxidgáz egy rész szénből és két rész
oxigénből áll (széndioxid: C<>).
A levegő oxigént tartalmaz, de honnan került elő a szén?
Szenet a tartalék tápanyagok tartalmaznak — keményítő, olaj,
cukor. A csírázó növény ezekből veszi a szenet.
A szén tisztán, kőszén alakjában fordul elő. Égésekor
meleget ad, mert az oxigénnel gyorsan egyesül.
A magvakban a szén és az oxigén lassú egyesülésekor
meleg keletkezik. Tegyük kezünket egy halom csírázó m a g közé
és érezni fogjuk annak melegét.
Tehát a növényben minden élő sejt lélekzik, oxigént vesz
fel, széndioxidot és vízgőzt lehel ki.
A levegő oxigénje a növény földfeletti részébe szabadon
hatol be, azonban a gyökérnek is szüksége van rá. Ha a talajt
víz árasztja el, vagy a talaj nagyon tömör, akkor a gyökérben
kevés az oxigén. Nem tud megfelelően lélekzeni, ennek következ-
tében megnehezül a növény- fejlődése. Ezért a talajt úgy kell
megmunkálni, hogy az oxigén a gyökerekhez is eljuthasson.
 15

III. FEJEZET
MIÉRT ZÖLD SZÍNŰEK A NÖVÉNYEK?

A növények javarészének zöld színe van. A fűfélék szára

és levele is zöld. Méri zöldek a növények és mi ennek a jelentő-
sége? Ha egy levél keresztmetszetét mikroszkóp alatt vizsgál-
juk, láthatjuk, hogy a levelet felbőr borítja. Benne kis nyílások

9. ábra. Hagymalevél felbőre mikroszkóp alatt. Fenn — kis nagyítás,

lenn — nagyobb nagyítás
1. a sejtmag; 2. protopiazma; 3. sejtnedv; 4. sejtfal; 5. kíorofiiltestecskéket
tartalmazó sejtek; 6. légnyíiás

— íégnyílások — vannak, amelyek a tű fokánál is sokkal kiseb-

bek. Ezeket szabad szemmel nem is láthatjuk.
A levegő a légnyíiásokon keresztül jut a növénybe, a
gázok és a vízgőz is azon keresztül távozik el. A növényen
16

nagyon sok légnyíSás van. Minden négyzetmilliméterre 100—

300 légnyílás jut. Sok növény levélzetén többmillió légnyílás
van. Ezek főleg a levél alsó részén helyezkednek el.
A levél felső részén a hosszúkás alakú sejtek egymás mel-
lett oszlopszerűen és tömören helyezkednek el. Nagy mennyi-
ségű zöld klorofilltestecskét tartalmaznak.

10. ábra. Cékíalevél keresztmetszete

1. hártya; 2. oszlopos szövet; 3. szivacsos szövet; 4, sejtközi járatok;
5. légnyílás; e. levegőző üreg; 7. erecske

A levelet erek; szelik át, ezekben edények és szitaedények

vannak.
Mi történik a növények levelében? Miért éppen bennük
van a sok zöld szemcse? Hiszen a magban nem is volt. Mikor
azonban a m a g csírázni kezd és hajtása a földből kitör, mégis
zöld színű lesz. Mitől zöld színűek a klorofilltestecskék és mi a
szerepük?
A zöld anyagot, amelyet ezek a testecskék tartalmaznak,
kloroflllnak nevezzük. A klorofill a természet egyik legérdeke-
sebb anyaga. A klorofill elnyeli és felraktározza a nap sugarait.
 17

Az elraktározott napsugár résztvesz a növényben lezajló folya-

matokban. Mik ezek a folyamatok? ü g y látszik, hogy éppen a
levélben keleikezik a cukor, keményítő, stb. Ezeknek az anya-
goknak a keletkezéséhez okvetlenül széndioxidra és vízre van
szükség. Ez a két anyag az, amely egymással egyesülve cukrot
alkothat. Egyesülésük csak a növény kloroíilltestecskéiben mehet
végbe és csak abban az esetben, ha a kloroíillt napsugár éri.
Fény nélkül ez a folyamat nem megy végbe. Ezt a folyamatot
fotoszintézisnek (fény hatására történő vegyi átalakulásnak)
nevezzük.
Ahhoz, hogy a növényben egy rész cukor képződjék, hat
rész széndioxidgázra és hat rész vízre van szükség. Ebben az
esetben cukron felül oxigén is szabadul fel.
Széndioxidgáz-\-víz-\-a nap energiája = cukor -j- oxigén.
A növényben a cukor keményítővé, olajjá és más anya-
gokká alakul át. Ezeknek az összetételében az elemek ugyan-
azok (szén, hidrogén és oxigén), azonban az elemeknek egy-
mással való kapcsolódása megváltozott. Gyakran látunk a gyö-
kerekben, gumókban, gyümölcsökben és magvakban keményítő
lerakódásokat. Ez a keményítő abból a cukorból keletkezett,
amely a szitaedényeken át a levelekből a növény más részeibe
kerül és itt színtelen keményítőszemcsékké alakul át. És meg-
fordítva, amikor a mag vagy a gumó csírázni kezd, a kemé-
nyítő újból cukorrá alakul át. Ez a cukor eljut a növény fejlődő
részeibe és résztvesz az új sejtek keletkezésében. A csírázó mag-
nak édeskés íze van. A cukros nedvet könnyen felfedezhetjük.
Ha tavasszal jávorfáról gallyacskát törünk le (még mielőtt
levelek képződtek volna rajta), akkor a gallyacskákból áttetsző,
édeskés ízű nedv szivárog ki. Ha a cukor a növényben lévő más
nitrogéntartalmú anyagokkal egyesül, összetett fehérjevegyüle-
tek keletkeznek. Ezek a szénen, hidrogénen és oxigénen kívül
nitrogént, ként és néha foszfort is tartalmaznak. A sejt legfon-
tosabb része a protoplazma és a sejtmag szintén fehérjékből áll.
Sok fehérje van a borsó, bab, lencse és más hüvelyes növények
magvaiban.
Most már világos a levelek szerepe. Ezek sajátságos
laboratóriumok, ahol cukor, keményítő és fehérjeanyagok kép-

2 A növény élete.
18

ződnek. A levelek munkája halmozza fel a tápanyagokat a gyü-

mölcsökben, a gyökerekben, gumókban. Ugyanezek az anyagok
adják a lélekzéshez szükséges anyagot is.
A növényekben két folyamat megy végbe: a széndioxid felvétele a
levegőből és a lélekzés. Hasonlítsuk össze, mi történik ebben a két folya-
matban.

Széndioxid áthasonítása Lélekzés

1. A széndioxid felvétele. 1. Az oxigén felvétele.

2. Kiválik az oxigén. 2. Kiválik a széngáz.
3. Széndioxid felvétele csak fény- 3. Lélekzés fényben is, sötétben
ben megy végbe. is folyik.
4. A széndioxidot csak a növény 4. A lélekzés jellemző a növény,
zöld sejtjei veszik fel. az állat és az ember minden élő
5. Széndioxidból és vízből cukor, sejtjére.
keményítő és más anyagok ke- 5. A cukor és más anyagok a lé-
letkeznek. lekzéskor elhasználódnak.
6. Napenergia működik közre. 6. A cukorban és más anyagokban
lévő energia felszabadul.
A széndioxid áthasonítása növényben nappal sokkal foko-
zottabb mértékben megy végbe, mint a légzés. Ezért a zöld
növénynek sikerül annyi cukortartalmú és egyéb anyagot fel-
halmoznia, hogy teljes 24 óráig lélekzésre, a növény növeke-
désére és arra is elegendő, hogy a gumókban, a gyökerekben és
gyümölcsökben felhalmozódhassanak.

IV. FEJEZET
A NÖVÉNYEK VÍZ- ÉS ÁSVÁNYANYAG SZÜKSÉGLETE

Minden nedves felületről vízgőz párolog el. Állítsunk

vízzel telt tányért a szobába. Egy-két nap múlva a víz elpárolog
a tányérról, azaz vízgőz alakjában a levegőbe kerül. A zöld
növények átlagban 80% vizet tartalmaznak. Leveleik nagy
felületűek. A leveleket apró légnyílásokkal ellátott felbőr borítja.
Ezek javarészt a levél fonákján helyezkednek el. A légnyíláso-
kon keresztül víz párolog el.
A növények különböző berendezésekkel igyekeznek az el-
párolgó víz mennyiségét csökkenteni. Megállapították, hogy
 19

egyetlen napraforgó, vagy kukoricatő élete folyamán 200 kg.,

azaz "éppen 20 vödör vizet párologtat el. Egy hektár zab nyáron-
kint 5 millió kg vizet párologtat el. Egyes növények levelén

11. ábra. A gyökér szerkezete:

1. fiatal repcepalánta hajszálgyökerekkel; 2. ugyanaz a palánta,
amelynél a, hajszálgyökerekre talajrészecskék rakódtak le;
3. gabonagyökér; 4. a gyökér keresz.metszeie

viaszréteg van, amely megóvja a levelet a párolgástól. Ettől a

viasztól a levél kékes színű. Ilyen levele van pl. a káposztának.
A növény vízveszteségét légnyílásai zárósejtjeinek nyí-

2*
20

lása és csukódása szabályozza. Hőségben a növény légnyílása

éjjel-nappal csukott. Éjszakára a növény az okvetlenül szüksé-
ges vízmennyiséget felveszi és reggel a légnyílás újból kinyílik.
A vizet a talajból a hajszálgyőkerek szívják fel. Ezekből
kerül a gyökér sejtjeibe, és végül az edényekbe. Az edények
olyanok, mint a vízvezetéki csövek. A levelekben a víz mozgá-
sát némileg akadályozza az, hogy a víznek a sejtfalakon
keresztülszivárogva sejtről-sejtre keli haladnia.
A levél külső sejtjei a párolgás következtében állandóan
vesztenek vízkészletükből és a levél mélyebben fekvő sejtjeiből
vizet szívnak fel. Az utóbbiakban ugyancsak szívóerő fejlődik
ki, mely a még mélyebben fekvő séjtek felé hat. A növény
gyökerében uralkodó gyökérnyomás a vizet nemcsak egysze-
rűen felszívja, hanem a" növény felé nyomással továbbítja.
Tavasszal a gyökérnyomás olyan erős, hogy a vizet nagy magas-
ságba is felnyomja. Törjünk le tavasszal (még a levelek képző-
dése előtt) vékony nyírfagallyat. A gallyból nedv fog csöpögni.
Ekkor még nincsenek levelek, tehát párolgás sincs. A gyökér-
nyomás következtében emelkedik a víz ilyen magasra.
Ahhoz, hogy a növény ne pusztuljon el, több vizet kell
felszívnia, mint amennyit elpárologtat. A nagy felületű levelek
a forró napfény hatására rendszerint lekonyulnak (párolgás).
Csak meg kell öntözni őket és reggel újra frissek lesznek. Ha a
növények nem kapnak idejében elegendő vizet, akkor elpusztul-
nak. A párolgás következtében lehűl a levél felülete. Ha nem
lenne párolgás, a növény a napfény melegétől kiszáradna.
A levelek felülete még a legforróbb időben is hűvös. A meleg-
ágyakban a páratelt levegő (a párolgás hiánya) miatt a levelek
gyakran kiégnek.
A víz a protoplazma, a sejtmag, a sejtnedv alkatrésze,
ha onnan eltávolítják, akkor a növények életfeltételeit hábor-
gatják meg. Ezért a hosszú szárazság a növények pusztulását
okozza.
A víz a cukor, a keményítő, az olaj és egyéb anyagok képződéséhez
is nélkülözhetetlen. Azonban az ezeknek az anyagoknak a képzésére felhasz-
nált mennyiség jelentéktelen. Minden, a növényen áthaladó 1000 rész vízből
csak 2 rész marad vissza, 998 rész pedig a levegőbe párolog el. Azonban
a növénv számára ez a víz sem haszontalan. A növénybe vízzel együtt a
 21

talajból ásványi sók is kerülnek. A növény számára feltétlenül szükséges

ásványi sók közé a nitrogén-, kálium-, kálcium-, vas-, mangán-, foszfor- és
a kénvegyületek tartoznak.

V, FEJEZET

A NÖVÉNY NÖVEKEDÉSE
A növények magvakból csíráznak ki. Némelyik közülük
jelentékeny nagyságot is elér. Hogyan nőnek a növények?
Tudjuk, hogy a növény sejtekből áll, ezért feltétlen meg kell
ismerkednünk a sejtek növekedésével is.
Ha mikroszkóp segítségével követnénk a rozs-, vagy
búzacsíra sejtjeinek növekedését, akkor azt vennénk észre, hogy
ezek osztódnak. A sejtek osztódása nagyon bonyolult folyamat.
Röviden arra vezethető vissza, hogy a sejtmag és a sejt egyéb
tartalma kétfelé osztódik. Két sejt képződik. Megnagyobbodnak,
azután újból osztódnak.
A fejlett növényben az osztódó sejtek szabályszerűen a szárak csú-
csán és az oldalhajtásokban, valamint a gyökerek csúcsán helyezkednek el.
Ezeknek a sejteknek a következtében nyúlik meg a növény.
Sok növénynél az osztódó sejtek rétege a szár és gyökér kerületén
helyezkedik el. A fákon és cserjéken osztódó sejtek vannak a fatest és a
kéreg között is. Ezeknek a sejteknek a működése következtében vastago-
dik a szár.
A növény sejtjei osztódás után erősen meg tudnak növe-
kedni. A növekedő sejteknek a kiterjedése a bennük levő sejt-
nedv gyarapodásának és a sejtfal növekedésének a következ-
ménye. Azokban a sejtekben, amelyeknek a növény szilárdságát
köszönheti, erősen megvastagodik a sejtfal. Más sejtek fala nem
csak megvastagodik, de el is fásodik.
A gyökér, szár és levél jellegzetesen növekszik. Figyel-
jük a csírázó magokat. Függetlenül attól, hogyan hull a m a g
a földbe, szára mindig felfelé, főgyökere pedig lefelé növekedik.
Ha úgy forgatjuk a magot, hogy a szárcsúcs lefelé irányuljon,
a gyökércsúcs pedig felfelé, bizonyos idő múlva a gyökér ismét
lefelé fordul, a szár pedig felfelé.
A szár tenyészcsúccsal nő. Ha a fa szárát letörjük, a
letört szár már nem nő többé felfelé, hanem oldalhajtásokat
ereszt. Ugyanez történik a gyökérrel. A gyökér is tenyészcsúcs-
22

csal nő. Ha a fŐgyökeret lecsípjük, akkor nem nő tovább a föld

mélyébe, hanem sok oldalgyökér hajt ki rajta.
Sokunknak valószínűleg módjában állt a szobanövények
növekedését megfigyelni. Ezek leveleikkel a fény felé fordulnak.
Ha elfordítjuk a virágcserepet, akkor kis idő múlva a levelek
újra a fény felé fordulnak. Mi ennek az oka? Az, hogy a növény
megvilágított oldalának a növekedése gyorsabb, mint az
árnyékban lévőé. Ezért a növény levéllemezét a fény felé for-
dítja. Ennek következtében a levelek a fény felvételére legalkal-
masabb helyzetet foglalják el.

VI. FEJEZET
HOGYAN SZAPORODNAK A NÖVÉNYEK?
A növények nagy részénél egy idő múlva virágok jelen-
nek meg. Bizonyos virágrészekből később gyümölcsök és magvak
lesznek. Jóllehet a virágok alakja nagyon különböző, mégis
majdnem mindnek ugyanazon részei vannak.
A virágon többnyire levelecskék, úgynevezett csésze-
levelek helyezkednek el, amelyek csészét alkotnak. A csésze
fölött van a párta, amely színes virágszirmokból áll.

12. ábra. a) kétivarú virág; b) a virág részei:

1. virágtö; 2. csészelevelek; 3. párta;
4. porzók; 5 termő

Vizsgáljuk meg az almafa virágját. Öt csészelevele és

öt szirma van. Azonban nem a csésze és a párta a virág leg-
fontosabb része. Ezek hiányozhatnak is. A tatárka virágjának
pl. nincs csészéje, csak pártája. A kendernek csak zöld levele
 23

van, és nincsenek szirmai. A rozsnak, búzának sem csészéje,

sem sziromzata nincs, van azonban pelyvája, amely a virág
többi részét védi.
A virág legfontosabb részei a porzók és a termő.
A termő a virág közepén van. Az alsó, kiszélesedő részét
magháznak, középső részét — bibeszálnak, felső részét pedig
— bibének nevezzük. A magházban egy vagy több parányi
fehéres magkezdemény van. Ezekből lesznek a magvak. A termő
körül helyezkednek el a porzók. A porzó részei: a porzószál és
a portok. Utóbbiban van a virágpor, amely rendesen sárga színű.
A növények nagy részének virágjában porzó is, termő is
van. Vannak azonban olyan növények is, amelyek virágjában
csak porzó, vagy csak bibe van. Azokat a virágokat, amelyek-
ben csak porzók vannak, hímvirágoknak, amelyekben csak termő
van, növirágoknak nevezzük. Ezek egyivarú virágok. Azokat a
virágokat, amelyekben porzó is, bibe is van, kétivarúaknak
nevezzük.
Némely növényen, pl. az uborkán és a tengerin ugyan-
azon egyeden van a hímvirág és a nővirág is. Az uborka porzós
virágait meddő virágoknak nevezik; mert nincs gyümölcsük.
A növirágoknak van termésük. A tengerin fent a szára csúcsán
vannak a hímvirágok . és a száron a nővirágok. A nővirág
termőjének nagyon hosszú bibeszála van, amely vékonysága
miatt lecsüng.
Az olyan növényeket, amelyeknek ugyanazon a példá-
nyain hímvirágok és nővirágok is vannak, egylakiaknak, ahol
külön egyedeken vannak, kétlakiaknak nevezzük.
Sok növénynél magányos virágokat látunk. Pl. a mák
szára egyetlen virággal végződik. A növények javarészének a
virágja azonban csoportos és virágzatot alkot. A virágzatot a
növényen való elhelyezkedése szerint különböztetjük meg. Pl. a
cseresznyének minden virága egyforma kocsányon ül, amelyek
ugyanazon helyről indulnak ki. Ezt a virágzatot egyszerű
ernyőnek nevezzük. A sárgarépa, kapor, petrezselyem virágzata
összetett ernyő. A káposzta virágai rövid kocsányon helyezked-
nek el,, amelyek egymás fölött ágaznak ki a főtengelyből. Ezt a
virágzatot fürtnek nevezzük.
24

Ha pelyvás virágok a főtengelyen helyezkednek -el és

nincs tövük, akkor egyszerű kalászoknak nevezzük őket.
Összetett kalásznak azt a virágzatot nevezzük, amelyen
a kalásztengely rovátkáiban egyszerű kalászok, kalciszocskák
vannak. így pl. összetett kalásza van a búzának, rozsnak.
A rozskaiászban minden elágazásnál kétvirágú kalászocska van.
A bugavirágzatban a főág fürtszerű és a mellékágak
szintén fürtjellegűek. A zab, köles virágzata — bugavirágzat.
Ha a főtengely az egyszerű kalásznál megvastagodik,
akkor a virágzatot torzsavirágzatnak nevezzük. Ilyen virágzat-
ban tömörülnek a tengeri nővirágai. A. lóhere virágzata fejecske.
A napraforgó, a búzavirág és az oroszlánfog sok apró virága
fészekvirágzatban tömörül.
Amikor a porzók portokjai megérnek és megrepednek,
nagymennyiségben szóródik ki belőlük a javarészt sárga színű
virágpor.
A virágpor segítségével termékenyülnek meg a növények.
Hogy a növényen gyü-
mölcs is legyen, ahhoz szük-
ség van arra, hogy az egyik
virág virágpora a másik vi-
rág termőjének bibéjére jus-
son. Hogyan kerül a virágpor
az egyik virágról a másikra?
A virágpor vagy a szél,
vagy a rovarok (méhek, posz-
mébek, lepkék) segítségével
egyik virágról a másikra jut.
A rozs, a tengeri, cékla, ken-
der virágporát a szél hordja.
A szél segítségével megter-
mékenyülő növények rendsze-
rint nagymennyiségű virág-
13. ábra. Virág hosszanti metszete port termelnek és erősen fej-
1. virág aija; 2. vacok; 3. csésze- lett bibéjük van. A fejlett bibe
levelek; 4. sziromlevelek; 5. porzó-
szár; 6. portok; 7. bibe; 8. ' bibe- növeli a megtermékenyülés
szál; 9. magház; 10. nektáTozó;
11. tömlő; 12. magcsíra lehetőségét. Az ilyen virágok
 25

külseje nem feltűnő. A rovarok segítségével megtermékenyülő

virágoknak ragyogó színezetű szirmaik és édeskés nedvük van.
Amikor a rovar hozzájut a nedvhez, akkor hozzáér a porzókhoz
és a bibéhez. A porzóból a virágport másik virágra viszi át, ez
a bibére jut:
A legtöbb növénynek olyan a szerkezete, hogy ugyan-
abban a virágban a porzók és a bibék nem egyidejűen érnek
meg. így az egyik növény virágpora a másik növény bibéjét
termékenyíti meg. A természetben a legtöbb esetben ez a keresz-
tező megtermékenyülés megy végbe.
Néhány növény azonban önmegterrnékenyüléssel magzik.
Az önbeporzó növényeknél (zab, árpa, búza, borsó) a bibét a
saját virágpor porozza be, amely ugyanazoknak a virágoknak
a portokjában képződik.
Lehet a növényeket mesterségesen is beporozni, egyik
növény virágporának a másik bibéjére való átvitelével. Ilyen
módon járulnak hozzá az eredményesebb megtermékenyítéshez.
A bibére jutva, a virágpor igen vékony tömlőt hajt. Ez
utóbbi a bibeszálon keresztül a magházba hatol be, azután
pedig a magvacskák belsejébe. Itt oszlik, és tartalma egyesül a
magvacska csírazsákjának tartalmával. Röviden ez a megter-
mékenyítés folyamata.
A megtermékenyítés után minden magkezdemény maggá
változik. A termő pedig, amelyben a magvacska van, növekedés-
nek indul és termés lesz belőle. Megtermékenyülés után a virág
szirmai, porzói és csészelevelei elhervadnak.
Különböző növényeknek más-más termésük van. Leveses
termése van a görögdinnyének, sárgadinnyének, uborkának.
A leveses termések közé tartozik a bogyó (szőlő, paradicsom) és"
a csonthéjjas termés (cseresznye, szilva). A száraz termések
közé tartozik: a szem (búza, rozs), a kaszat (napraforgó), a
dió (diófa), a hüvely (borsó, bab), a becő (repce, káposzta),
a tok (mák, len), stb,
A termésben magvakat találunk. Némeiy növénynek, mint pl. a cse-
resznyének, búzának, diónak egy termésében csak egyetlen mag van. A borsó,
a bab termésében néhánv mag; a mák és a görögdinnye termésében pedig
többezer mag van. Különösen sok magot hoz a gyomnövényeknek akár egy
példánya is. A fehér lúdláb, vagy a mezei öröm egyetlen példányán több
26

mint százezer mag van. Gabonanövényeink legjobb esetben egy növényen

500 szemet hoznak, rendszerint azonban sokkal kevesebbet.
A kultúrnövények magva többségében nagyszemű, a gyomnövények
magva apró. Utóbbiak horgokkal, bolyhokkal rendelkeznek, a szél, a víz és
az állatok segítségével könnyen helyet változtatnak.
Némely gyomnövény magvainak csírázó képességét hosszú eszten-
dőkön át megőrzi. A konkoly 5 esztendő múlva is kicsírázik.
A növények szár-, gyökér- és levélrészekkel is szaporod-
nak. A legtöbb bogyós gyümölcsöt szárdugványozással, azaz
szárdarabokkal szaporítják.
A burgonyát gumóval, sőt rügyekkel, azaz csírával is
szaporítják; a hagymát, fokhagymát hagymájával; a földiepret
indájával. Sok gyomnövény indájával és gyökerével szaporodik.
Ha iészekre vagdaljuk a tarackiű rizomáját, újra életrekel és
egy helyett 5, 10 taracktő lesz belőle. A káros gyomnövények a
gyökér szétszabdalásával csak szaporodnak!
A dugványokból, gyökerekből, levelekből lényegében
ugyanolyan növények nőnek, mint amelyekről ezek származnak.
Az ilyen szaporodást — vegetatív (ivartalan) szaporodásnak
nevezzük. Ennek az a lényege, hogy egy növényrészből egész
növény fejlődik. Azok a növények pedig, amelyek magból nőnek
ki, mindig eltérhetnek némileg a szülőktől, minthogy minden
magból fejlődő növény jellemvonásainak egy részét apjától, más
részét anyjától örökli. A jellemvonások a megtermékenyítéskor
olvadnak össze. Ezért a magról való szaporodást ivaros szapo-
rodásnak nevezzük. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy
a külső környezet feltételei a növény fejlődését ugyancsak
befolyásolják.

VII. FEJEZET
MILYENEK A NÖVÉNYEK ÉS MIBEN KÜLÖNBÖZNEK
EGYMÁSTÓL?
Nem minden növényi szervezet hoz termést és magot.
A természetben sok növény van, amelynek sem gyümölcse, sem
magva nincsen.
A növények közt megkülönböztetünk alacsonyabbrendü
és magasabbrendű növényeket. Az alacsonyabbrendü növényi
szervezetnek gyökere, szára és levele nincs. Ide tartoznak a
baktériumok, algák, gombák és zuzmók. A magasabbrendü növé-
nyek közé tartoznak a mohák, páfrány-félék, harasztok és virá-
gos növények. Ezeknek a teste szövetekre és egyes szervekre
tagolódik.
A baktériumok igen parányi, szabad szemmel nem látható
szervezetek. Csak mikroszkópon keresztül figyelhetjük meg őket..
A baktérium rendszerint csak egyetlen sejtből áll. Nincsen benne'
zöld színtest és ezért nem képes a napsugár segítségével
széndioxid-gázból és vízből szerves anyagot létrehozni. A leg-
több baktérium létéhez kész, organikus (szerves) táplálékra
van szükség. Sok közülük az ember szervezetében telepedik meg
és annak rovására táplálkozik. Baktériumok a különböző beteg-
ségek okozói: a tüdővésznek, a vérhasnak, kolerának, stb.
Némely baktérium növénybetegséget vált' ki. (Pl. a burgonya
nedves rothadását.) Baktériumok okozzák pl. a tej megsava-
nyodását.
Roppant mennyiségű baktérium van a levegőben és a
talajban. Egy grammnyi talajban sok millió, sőt milliárd
baktériumot is találhatunk.
A baktériumok gyorsan szaporodnak. Kedvező körülmé-
nyek között a baktérium 30 percenkint osztódik. Ilyen módon
egyetlen baktériumból 4 óra múlva már 256 baktérium lesz.
A baktériumoknak a természetben óriási szerepe van.
Némely baktérium betegségeket okoz. Más baktériumok a szerves
anyagok bomlását segítik elő. A földbe évenkint nagymennyi-
ségű szerves anyag kerül. Ha nem lennének rothadást okozó
baktériumok, az állatok és növények maradványaiból a talajban
hatalmas hullatömeg halmozódna fel. A baktériumok a fehérjé-
ket, zsírokat és szénhidrátokat olyan egyszerűbb vegyületekké
alakítják át, amelyeket a növény újból felhasználhat. A növény
nem nélkülözheti a nitrogént. Az a nitrogén azonban, amelyet
a levegő tartalmaz, a zöld növények számára többnyire hozzá-
férhetetlen, ezért a nitrogénvegyületeket a talajból vonják el.
A talajban nincs elegendő mennyiségű nitrogén, néhány bak-
térium azonban el tudja nyelni a levegő nitrogénját is és olyan
vegyületekké alakítja át, amelyeket azután a növény fel tud
használni. így sajátságos baktériumok telepednek a hüvelyes
28

növények gyökereire (borsó, lóhere, bükköny, csillagfürt, stb.)

és gumócskákat alkotnak rajtuk. Ezeknek a baktériumoknak
köszönhető, hogy a gumócskákban jelentős mennyiségű nitrogén-
vegyület halmozódik fel. A növény ezekkel táplálkozik. A hüve-
lyes növények elpusztulása után ezek a vegyületek a talajba
kerülnek és más kultúrnövények használják fel. Más baktériu-
mok, amelyek a nitrogént a levegőből elnyelik, közvetlenül a
talajban élnek és nincsenek a növényhez kötve.

14, ábra. Különféle baktérium ok (mikroszkóp alatt)

Az algák az alsóbbrendű növények színes csoportját képe-

zik. Az algák főként tengerben, vízben, pocsolyában élnek.
A mocsarak vizének zöíd színe igen gyakran a bennük élő nagy-
mennyiségű, csak mikroszkóppal látható, egysejtű algáktól szár-
mazik. Az algák közül sok szabad szemmel ís látható. Vékony,
zöld fonalak alakjában gyakran a vízpartokon halmozódnak fel.
Van olyan tengeri alga, amely 100 méter hosszúságúra is
megnő. Az algák a halak eleségéül szolgálnak. Japán és Kína
lakossága némely fajtáját szívesen meg is eszi. Sok fehérjét és
szénhidrátot tartalmaznak. Az algák vitaminokban igen gazda-
gok, ezért a Sarkvidéken skorbut megelőzésére táplálkozásra is
használják. A tengeri algákból jódot vonnak ki.
A gombák. Mindnyájan jól ismerjük ehető gombáinkat:
a csiperkét, a vargányát stb. A gombák közé tartoznak azok a
penészgombák is, amelyeket gyakran látunk gyümölcsön, pincé-
ben é s általában nedves helyeken. Vékony, pókhálószerű fona-
laikkal átfúrják a gyökereket, gyümölcsöket, gabonát és más
terményeket. A gombák sejtjeiben, csakúgy mint a baktériumok-
 2ft

ban, nincsen klorofill és ezért ugyancsak szerves anyagokat

használnak fel a táplálkozásukhoz.
A gombák különféle növényi betegségeket is okoznak.
(Üszkösödés, növényrozsda.) Az élő növényre rátelepedve fona-
laikkal, a sejtek közé furakodnak, gyakran a sejtek belsejébe is
és elszívják a növények táplálékát. A halott, szerves anyagokra
telepedve, a gombák azokat elpusztítják. A gomba különleges
sejtek, spórák segítségével szaporodik.

A zuzmók. Különleges növények. Régi kerítéseket, vihar-

vert házak tetejét, fákat, gyakran a zuzmók szürke, vagy aranyló
rétege borítja. A zuzmó összetett szervezet. Gombából és algá-
ból áll. A gombának nincs klorofillja, ezért létfenntartásához
kész, szerves anyagra van szüksége. Az alga klorofillos szer-
vezet. Képes arra, hogy szervetlen anyagból szerves anyagot
hozzon létre. Az algát vékony fonalaival körülfonva, a gomba
elnyeli az alga által termelt anyag egy részét. Másrészt azonban
a gomba megvédi az algát a kiszáradástól és ellátja vízzel és
ásványi oldatokkal.
Ez az együttélés a zuzmót igénytelenné tette a külső'
viszonyokkal szemben. Megél üvegen, vasrácson, sőt kövön is —
ott, ahol semmiféle más növény nem létezhet.
30

Északon a zuzmó bozót alakjában 8—10 cm magasra is

megnő és nagy területeket borít be. Ott a szarvasok táplá-
lékául szolgál.
A mohák. A mohának gyengén fejlett a szára. Nincs benne
edény. A mohának gyökere sincs. Ezt különleges fonalak pótol-
ják. A mohalerakodás^-tőzegképződést segíti elő.
A tőzeg nagyszerű tüzelő és trágya.
Sok villanytelep tőzeggel működik.
A harasztoknak száruk, gyökerük és
levelük van.
A harasztok között régen sok volt
a fa. Délen ma is élnek harasztfák. A
mohák és a harasztok spórák segítségével
szaporodnak. A spórák képződését nemze-
dékváltozás és ivari folyamat előzi meg.
A virágos növények kétfélék: nyitva-
termők közé tartozik az erdei-, luc-, vörös-
és jegenyefenyő. A nyitvatermő növények-
nek csak magvuk van. Termésük nincsen,
mert termőjük sincs. A nyitvatermők magva
nyiltan a toboz-pikkelyeken fekszik és mag-
ház nem borítja.
A zárvatermőkhöz tartozik minden
mezőgazdasági növényünk, a rozs, búza,
napraforgó, tatárka stb., valamint a külön-
féle lombos fák. A zárvatermőkre jellemző
a termő.
16. ábra. Moha Sok zárvatermőre jellemző, hogy
virágaik édes nedvet képesek kiválasztani.
Ennek az állatok segítségével törénő megtermékenyítésben
van szerepe.
Egyik növény hasonlít a másikhoz: pl. a rozs a búzához,
az alma a körtéhez, a borsó a bükkönyhöz, stb. Más növények
viszont kevésbbé hasonlítanak egymáshoz. A hasonló növénye-
ket csoportokba egyesítjük.
így pl. a vörös lóhere minden növényének magjából
vörös lóhere lesz. Egyik nagyobb, másik kisebb, de úgy hasonlí-
 31

tanak egvmásra, mintha csak egyazon szülőktől származnának.

Ha összehasonlítjuk a vörös lóherét a fehér lóherével, amely
rendszerint legelőkön nő, azt látjuk, hogv ezek különböznek

17. ábra. Különböző fajú lóhere

1. vörös; 2. fehér; 3. svéd
•
egymástól. Az előbbi virága vörös színű, utóbbié fehér. Az első-
nek felálló a szára, a másodiknak kúszó stb.
De mindkét növény virága hasonló, három levélkéből
álló összetett levele van stb. Ezért egy lóhere nemhez tar-
toznak. Van a lóherének más faja is, p!. svéd lóhere, alpesi
lóhere stb.
32

A lucerna neméhez tartozik pi. a kék virágú, vetési

lucerna és a sárga virágú, sarlótermésű lucerna. A búza nemé-
hez tartozik a közönséges búza, a kemény búza stb.
Az egymáshoz közel álló nemek egy családot alkotnak.
Pl. a lucerna, lóhere, borsó, bab, bükköny nemei, amelyeknek

18. ábra. Keresztvirágűak

1, fekete mustár porzói és termője; 2. fürtje; 3, becö; 4. pásztortáska;
5. vadretek beeője

hasonió virágai vannak, a pillangósok, vagy hüvelyesek család-

jában egyesülnek. A rozs, búza, árpa, zab nemei virágaik,
száraik, és leveleik szerkezetében hasonlítanak egymáshoz,
valamennyien a gabonafélék családjába tartoznak.
A keresztvirágúak családja. A mezőn tavasszal sok sárgavirágú rep-
cét látni. Később felváltja ezeket a repcsénretek sápadtabb virága. Ha ezeket
a virágokat figyelmesen szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy szabályosak,
 33

azaz néhány irányban egyenlő részekre metszhetők. Minden egyes virág

négy szabad csészelevélből áll. Hat porzója van, amelyek közül négy hosz-
szabb, kettő rövidebb. Termője csak egy van. Ugyanilyen szerkezetű virága
van a káposztának, mustárnak, tormának, reteknek, repcerépának; pásztor-
táskának. Ezek a növények a keresztesek családjába tartoznak. Termésük
becő- vagy táska. Termésük közepén válaszfal van. A becőnek hossza leg-
alább háromszor akkora, mint a szélessége. Néhány keresztes virágú nö-
vénynek erősen megvastagodott a főgyökere.
A pillangósok, vagy hüvelyesek családja. Mindenki jó! ismeri a bor-
sót, bükkönyt, lucernát, babot, szóját, lóherét, melyet az ember részben táp-
lálkozásra, részben takarmányozásra használ. Levelük majdnem'mindig ösz-
szetett — ujjas, tollszerű, gyakran hármasan tagolt, virágzatuk fürt vagy
fejecske. A párta egy nagy sziromból — a vitorlából, két oldalsó sziromból
vagy szárnyból és két sziromból álló csónakból áll. A porzók száma tíz.
Szálaikkal csőalakban nőnek össze, egy esetleg szabadon is marad. Egy
termőjük van. Termésük hüvely, amely kél részre hasad. Az ilyen növények
a pillangósok, vagy hüvelyesek családjába tartoznak. A hüvelyesek család-'
jába tartozik még néhány fűféle, fa és bokor. Az ebbe a családba tartozp
növények főleg értékes mezőgazdasági növények.
A hüvelyesek jellemző sajátsága, hogy gyökereiken
gumócskák vannak. Ez annak a következménye, hogy külön-
leges, úgynevezett gumós baktériumok a hajszálgyökereken

19. ábra. A hüvelyesek virágának szerkezete

1. a virág; 2. a párta elemei (a. vitorla; b.. szárnyak; c. a csónak részei);
•3. a porzók és a termő metszetben; 4. Idnyüt hüvely

3. A növény élete.
34

keresztül a gyökérrendszerbe hatolnak be. Ezek a baktériumok

képesek arra, hogy a levegő szabad nitrogénjét, amelyhez a
növény nem jut hozzá, lekössék és olyan nitrogénvegyületekké
alakítsák át, amelyeket a növények fel tudnak használni. Ezért
a hüvelyesek után a talaj nitrogénben gazdag lesz. Homokos
talajon a hüvelyes növényeket zöld-trágyaként használják. Ezért
nagyrészt csillagfürtöt vetnek, amelyet virágzásakor a talajba
szántanak. Ezzel a módszerrel a talaj nitrogénnel és a talajréteg
szerkezetét javító más szerves vegyületekkel is gazdagodik.

20. áhra. Almafa

1. virágzat; 2. termés hosszmetszetben és keresztmetszetben

A rózsafélék családjához tartozik: az alma, körte, szilva,

cseresznye, málna, földi eper, sárga-barack, őszi-barack és
különböző bogyók. Virágjukban többnyire 5 csészelevél és
5 szabad szirom van. Sok porzójuk van (ritkán 4). A termők
száma változó: egy, vagy sok is lehet. Leveleik többnyire szár-
nyasok. Könnyen meggyőződhetünk erről, ha megvizsgáljuk a
csipkerózsa levelét.
Az ernyősök családja. Ennek a családnak a növényei éle-
sen különböznek a többi növénytől. Apró virágaik kevés kivé-
tellel mindig összetett ernyőt alkotnak. A sárgarépa, petrezse-
lyem, zeller, koriander, kömény, kapor, paszternák, az ernyősök
 35

családjának a képviselői. A fenti hasznos növényeken kívül van-

nak az ernyősök között gyomnövények, sőt mérges növények is.
Leveleik egyenkint helyezkednek el, javarészt erősen osztottak.
A virág 5 sziromból és 5 alig észrevehető fogacskából álló csé-
széből áll. Porzók száma 5. Termőjük csak egy van. A tergiés
kétmagvú. • -

21. ábra. Sárgarépa

1. összetett ernyős ág; 2. virág; 3. ugyanaz metszetben; 4. termés metszetben

Burgonyafélék családjához olyan rendkívül elterjedt növé-

nyek tartoznak, mint a burgonya. Hazája, Dél-Amerika, termelik
azonban Európában és Ázsiában is. Nem kevésbbé ismert ennek
a családnak egy másik képviselője — a dohány. Ide tartozik
a paradicsom is. Az ide tartozó mérges növényeket, pí. a
beléndeket és a nadragulyát gyógyszerek készítésére használják.
A burgonyafélék családjának javarésze egynyaras és
évelő. Virágaik szabályosak, csészéjük és pártájuk 5 tagú.
A porzók száma 5. Termőjük 1. Termésük bogyó vagy tok.
3*
J

36

A fészkesek családja. Arról nevezetes, hogy közöttük

olyan gyomok fordulnak elő, mint a bogáncs, tatárka, búza-
virág, pipitér. A család hasznos növényei közül meg kell emlí-
tenünk a napraforgót, csicsókát, cikóriát. Némelyiket gyógyszer-
nek is használják, mint pl. az árnikát. Apró virágai fészek-
virágzatba tömörülnek. A fészekvirágzatok virág benyomását

22. ábra. Fekete galagonya 23. ábra. Napraforgó

1. Virágos és> terméses ág: A) A növény csúcsa (1) és (2)
2. kinyílt virág csöves virágokkal; B) csöves vi-
rág; 3. csésze; 4. szirom; 5. por-
zók; 6: bibe.

keltik (kamilla, százszorszép, margaréta), a valóságban azon-

ban minden fészek, igen sok virágból áll. A virágoknak csészéje
vagy egyáltalán nincs, vagy helyette bolyhos üstököt alkotnak.
A párta levelel egybeforrtak. Ez lehet nyelves, csöves és tölcsér-
szerű. A porzók száma 5, amelyek a portokkal csővé nőttek
össze. Termője egy van. Termése kaszat, gyakran üstökkel.
A termés nem feltűnő, vékony héjú, száraz, benne a m a g sza-
badon fekszik.
 37

A liliomfélék családjához sok szép virág tartozik: liliom,

tulipán, gyöngyvirág stb. A mezőgazdasági növények közül
a hagyma és a fokhagyma fontos szerepet tölt be az ember
táplálkozásában. Virágjukat 6 világos lepeilevéi veszi körül.
Porzóik száma 6. Termőjük 1. A termés tok vagy bogyó. A nö-
vény hagymás yagy rizómás.
A gabohafélék családjához
tartozó gabonaneműek szára szal-
ma, vastagodott bütyökkel. Leve-
lei hosszúak és keskenyek,, levél-
hüvelyük is van. A levélhüvely és
levéllemez találkozásánál hártyás
függelék, nyelvecske van.
Az apró virágok virágzatba
— összetett kalászba> vagy bu-
gába csoportosulnak. Mindegyik
virág két virágpikkelyből áll, mely-
ben többnyire három porzó és két
bolyhos bibével egyetlen termő
van. Ezek a virágok kettesével,
esetleg többedmagukkal kalászkába
egyesülnek. Olykor a kalászkák
egyvirágúak. Termésük szemter-
més. Ez száraz, egymagvú ter-
més, amelyben a vékony magház
szilárdan egybenőtt a maggal. Ide
tartozik a rozs, búza, árpa, zab,
köles, tengeri, komócsin, ebír, tip- 24. ábra. Sz&cszojcezép
pan stb. A gabonafélék közé
tartozik a kúszó tarack nevű káros gyomnövény is.
Elegendő nedvesség, meleg és levegő mellett a rozs, búza
és árpa szemei csírázásnak indulnak. A m a g kicsírázásához
szükséges legalacsonyabb hőmérséklet a gabonaféléknél más
és más.
A rozs és az árpa már egy-két fok melegében csírázik.
A búza 3—4 foknál, a zab 4—5 foknál, a köles és a tengeri 8—
10 foknál. A csírázás a gyökérkék megjelenésével kezdődik.

i
38

A gyökérkék után a csíraszár is növekedni kezd. A kenyérrnag-

vak hajtásai a talaj felületén kedvező körülmények között a
vetés utáni 6—8 napra jelennek meg. A csíraszáracskát vékony
hüvely borítja, amelyet csírahüvelynek nevezünk. Ez a fiatal
hajtást a sérülésektől megóvja.

25. ábra. Zab

1. szár; 2. magányos kalászkák; 3. virágos kaiászka;
4. virág virágpoiyvákkai; 5. magányos virág
Amikor a hajtás a talaj felületére kerül, az első levél
kitör a csírahüvelyből.
A szár növekedésével arányosan nőnek a gyökerek is.
A növényt vízzel és ásványi anyagokkal a másodlagos gyökerek
kezdik ellátni, amelyek főleg a talaj felületéhez legközelebbi
bütyökből ágaznak szét.
 39

A másodlagos gyökerek képződését ú j szárhajtások kép-

ződése kiséri. Ez főleg a föld alatt megy végbe és bokrosodás-
hak nevezzük.
A csíraszár földalatti bütykein a levélrügyekből oldalhaj-
tások és gyökerek fejlődnek. A legnagyobb bokrosodás abból a
földalatti bütyökből indul ki, amely közvetlenül a talaj felszíne
alatt helyezkedik el. Ezt bokorbütyöknek nevezzük.
Már a bokrosodás időszakában kialakul a fiatal szár,
fiatal kalásszal. Kezdetben a bütykök nagyon közel vannak egy-
máshoz és a szárközök rövidek. A gabona növekedésének mérté-
kében a bütykök egymástól eltávolodnak.
30—35 nappal a bokrosodás kezdete után beáll a, kenyér-
gabonák kalászolása. A legfelső levél levélhüvelyéből kíbuvik a
kalász, vagy a buga. A kalászolás után a gabonafélék nagyré-
szénél beköszönt a virágzás. A rozs és a tengeri idegen, bepor-
zással termékenyidő növény, mert a virágport a szél közvetíti.
Ezért különösen virágzás idején kívánatos a kedvező időjárás.
A búza, zab, árpa, köles és a rizs — öntermékenyiilő növény.
Ezek beporzása gyakran zárt virágokban történik.
A megtermékenyülés után a termés növekedni kezd és
fokozatosan, beérik a szem. A kenyérmagvak érésének három
fokozatát különböztetjük meg — a tejesérést, a viaszérést és
a teljes érést. Tejes érésnél a szem még zöld színű és tejes
folyadékkal teli. A viaszos érés idején a szem sárga színt ölt és
tartalma olyan lesz, mint a viasz. Teljes érésnél a szem meg-
keményedik és hajlításra eltörik.
A betakarítást rendszerint a szem viaszérési szakában
végzik el, a teljes érés csak a kévékben fejeződik be.

* VIIL FEJEZET

AZ ANYAG KÖRFORGASA A TERMÉSZETBEN

Megismerkedtünk a különféle növényekkel, életükkel és

most már világosabban válaszolhatunk a jíérdésre — mi a
növény szerepe a természetben.
40

Tudjuk, hogy vannak a növények között zöld szervezetek,

amelyek kloroíilltestecskéket tartalmaznak. A zöld növények a
szerves anyag építői. A mezők termését, a hatalmas erdők fáit
nekik köszönhetjük. Millió esztendővel ezelőtt, az akkori növé-
nyekből a föld lerakódásaiban nagymennyiségű kőolaj, kőszén
készletek halmozódtak fel, amelyek ma traktorainkat, vonatain-
kat, repülőgépeinket és autóinkat mozgatják. így az apró klo-
rofilltestecskék által a naptól elvett sugár ereje energiával válto-
zik, amely gőzgépeket, traktorokat és más gépeket mozgat.
Az egész állatvilág élete, az embert is beleértve, a növé-
nyektől függ. Ha a zöld növények sikeresen halmozzák fel a
szerves anyagokat, akkor az ember élelemhez, ruházathoz, lakás-
hoz, stb. juthat.
A zöld növények a szervetlen anyagból a nap energiájá-
nak segítségével szerves vegyületeket (fehérjéket, zsírokat, szén-
hidrátokat, stb.) készítenek. A zöld növényeknek erről a képes-
ségéről Tyimirjazev, a híres szovjet tudós a következőket
mondta:
„Ma már tudjuk, hogy a növény napsugarat nyel el,
hogy a fényhullámok eleven ereje, hogy úgymondjam leraktá-
rozódik a növényben és hogy az ember ezt a napenergia-készle-
tei használja fel háziállatai szervezetében, saját tulajdon
testében."
A növényi termékeket az állatok átalakítják, kivonják
belőlük a növényeknek naptól nyert energiáját, a többit pedig
víz, széndioxidgáz és félig felbomlott szerves anyagok alakjában
ismét kiválasztják. Ezeket a maradványokat a baktériumok és
gombák szervetlen vegyületekké alakítják át és így a termé-
szetbe újra Visszatér a széndioxidgáz, a víz és az ásványi só.
A zöld növények, az őket környező természetből vették kölcsön
és most újra visszaadják őket. A körforgás kezdődik élőiről.
Ha nem folyna a klorofilltalan szervezetéknek — bakté-
riumoknak és gombáknak ez a munkája, akkor a széndioxidgáz
készletek kimerülnének és a zöld növények elpusztulnának. Ez
azonban nem történik meg, mert a léiekzés, rothadás, erjedés,
égés (kőszén, fa, kőolaj) szakadatlan folyamata és más élet-
jelenségek következtében a levegőből elvett széngázmennyiség
 1
» 41

állandóan kiegészül. A széndioxidgáznak ez a körforgása rend-

kívül fontos. A növény száraz anyagában 45% szén van, amelyet
a növény a széndioxidgázból nyer. Szén minden szerves vegyü-
let összetételében szerepel.
A szénen kívül azonban a növénynek feltétlenül szüksége
van oxigénre, hidrogénre, nitrogénre és más elemekre is. Az oxi-
gén és hidrogén vízzel és szerves vegyületekkel kerül a növénybe.
(A növény száraz anyagában 42% oxigén és 6.5% hidro-
gén van.)
Oxigént a levegőből is kap a növény, ez a sejtlélekzéshez
szükséges. Hatalmas mennyiségű oxigénre van szüksége a lélek-
zés folyamán nemcsak a növénynek, hanem az állatnak és az
embernek is. /• \
A légzéskor elnyelt oxigén helyett széndioxidgáz válik
ki. Az utóbbit a növény a fotószintézis folyamatában használja
fel — ennél viszont oxigén válik ki.
Nitrogén a száraz növényben kevés, mindössze 1.5% van.
A fehérjékben nagyobb százalékban fordul elő. Fehérje feltétlen
szükséges a protopiazma, sejtmag és klorofilltartalmú szín-
testek Telépítéséhez. Ezért növény nitrogén nélkül nincs. A, nit-
rogén a talajból jut a növénybe: Altalajban azonban kevés van.
Ezért a mezőgazda nitrogénes ásványi műtrágya és istállótrá-
gya formájában nitrogént juttat a talajba. Az ásványi műtrá-
gyát a növény gyökere közvetlenül felhasználja, az istállótrágyát
előzően baktériumokkal kell még felbontaniok. A gombák és bak-
tériumok elpusztítják az istállótrágyában lévő növényi és állati
maradványok fehérjéit és olyan vegyületekké alakítja át, ame-
lyeket képes a növény felhasználni.
Egyes baktériumok nitrogénkészleteket raktároznak fel,
amelyet a levegőből vesznek.
A zöld és nem zöld szervezetek egyesített munkájának
eredménye a természetben az anyag körforgása, ebben a körfor-
gásban a nap is. résztvesz. Az ember feladata: a mezőgazdaság-
tudomány minden tudományos módszerének széleskörű alkalma-
zása, hogy a körforgásnak ezen folyamatait a mezőgazdaság
számára kívánatos és leghasznosabb irányba terelje.
42

Tyimirjazev (1843—1920), a híres szovjet tudós élete min-

tául szolgálhat a természetet szerető, haladó gondolkodású
embernek.
A nagy szocialista tudós egész életét a növények tanul-
mányozására szentelte. A íotószintezést, azaz a szénsavnak a
zöld növényekben a napsugár energiájának hatására történő fel-
bontását vizsgálta. Kutatásai új korszakot nyitottak meg a
modern természettudomány fejlődésében.
Tyimirjazev bebizonyította, hogy a klorofilltartalmú szin-
test — az a szerv, amelyben a szervetlen anyag, a szénsav és a
víz szervessé alakul át.
Tyimirjazev az említett folyamatokat azért tanulmá-
nyozta, mert ezen jelenségek megértésének óriási a jelentősége
a mezőgazdasági tudományok, a gyakorlati földművelés szem-
pontjából.
„A tudomány hivatott arra, hogy a földművelő munkáját
termékennyé tegye" — írta Tyimirjazev.
Azt tartotta, hogy a tudomány legszebb feladata — hogy
elérje azt, hogy „két kalász teremjen ott, ahol eddig egy volt".
Ehhez pedig minden tekintetben tanulmányozni kell a növényt,
létfeltételeit és a környezetet, ahol él. Tyimirjazev nemcsak a
növény életkörülményeivel, hanem a növények ásványi táplálé-
kának, a nedvesség szerepének kérdéseivel és "még sok más kér-
déssel is foglalkozott.
Tyimirjazev az 189l-es szárazsággal kapcsolatban ren-
dezett nyilvános előadáson kifejtette a növények vízszükségleté-
ről szóló elméleti tételét. A tudósok és mezőgazdák figyelmét a
szárazsággal kapcsolatos kérdések helyes megoldására irá-
nyította.
A nagylátogatottságú Nyizsnyij-Novgorod-i kiállítás Tyi-
mirjazev tanítását széles körben elterjesztette.
Tyimirjazev könyveiben, cikkeiben, előadásaiban mindig
szorosan összekapcsolta az elméletet a mezőgazdaság gyakorlati
feladataival, a termelékenység fokozásával.
Tyimirjazev volt Darwin evolúciós eszméinek oroszországi
hirdetője is. Nemcsak egyszerű követője, hanem Darwin tanítá-
sának továbbépítője is volt.
 43

„Tudatos életem ötven esztendejéből teljes 45 évet hittel

és igazsággal a darwinizmusnak szolgáltam, propagáltam, védel-
meztem és fejlesztettem" — mondotta Tyimirjazev.
Tyimirjazev a darwinizmusról szóló számos művével olva-
sóit helyes materialista világszemléletre nevelte.
Munkásságának tudományos jelentősége óriási. Ezt azon-
ban jelentékeny mértékben fokozza az a körülmény is, hogy
müvei a nép számára mindenkor elérhetőek voltak. „Értelmi
tevékenységem első lépésétől kezdve — mondta Tyimirjazev —
két párhuzamos feladatot tűztem magam elé:
Dolgozni a tudománynak és írni a nép számára."
Tyimirjazev az élenjáró és haladó gondolat szenvedélyes
propagandistája. Egyben kitűnő előadó volt. Amikor előadást
tartott, a terem zsúfolásig megtelt. Tyimirjazev magasra emelte
az orosz tudomány zászlaját, és büszkén hordozta azt az egész
világ előtt. Minden országban elismerték tudományos munkás-
ságát, a genfi és Cambridge-i (Kembridzsi) egyetem díszdokto-
rává avatták stb. Külföldön tarteitt előadásainak roppant sikere
volt.
Tyimirjazev nemcsak igen nagy tudós, hanem társadalom-
politikus is volt. -
Péterváron született 1843-ban — a cári önkényuralom
sötét idején. 1861-ben beiratkozott a pétervári egyetemre, s
ugyanebben az évben diáktüntetésekben való részvétele miatt
ki is zárták onnan.
Erről az időről így emlékezik meg: „A mi időnkben úgy
szerettük az egyetemet, mint ahogy most talán nem is szeretik...
Számomra a tudomány volt minden. Ehhez az érzéshez nem
vegyült semmiféle karrierről való ábrándozás . . . Azonban kitört
a vihar, a kellemetlen emlékezetű Putjatyin miniszter és sokat
idézett matrikulái következtében. Megfelelni, alávetni magun-
kat ' az új rendőruralomnak, vagy lemondani az egyetem-
ről, lemondani esetleg mindörökre a tudományról — és ezreink
számára nem volt habozás a választá^ tekintetében. Végtére is
nem holmi matrikulákról, hanem arról a meggyőződésről volt
szó, hogy szerény részünkben közös munkát végzünk, támogat-
44

jiik a reakció első megdöngetését arrói a meggyőződésről, hogy

megadni magunkat ennek a reakciónak gyalázatos dolog."
(Putjatyin cári miniszter bevezette az egyetemeken az
úgynevezett matrikulákat. Ez a főiskolákon durva rendőri rend-
szabályok bevezetését jelentette. A diákoktól aláírást követeltek,
hogy nem fognak résztvenni társadalmi megmozdulásokban.)
Rendkívüli hallgatóként tanult tovább és aranyéremmel
végezte el az egyetemet.
Tyimlrjazev azután magiszteri, majd pedig doktori érte-
kezést írt.
Előadói tevékenységét 1869-ben kezdte meg, azonban már
. 187í-ben a Pétervári Akadémia rendkívüli tanárává választották.
Ezekben az években az Akadémia diákjai között forradalmi moz-
galmak indultak meg. Megkezdődtek a letartóztatások és az Aka-
démiáról egymásután zárták kl a diákokat politikai indokolással.
Az ilyen diákok védelmére az Akadémia Tanácsában mindig
bátran kiállt a diákság szeretett és tisztelt tanára, Tyimlrjazev.
1877-ben Tylmírjazevet a Moszkvai Egyetemen szerve-
zett első oroszországi növényanatómiai (nővényborictani) és
fiziológiai (élettani) tanszékre válasfftották be.
1911-ben otthagyta az Egyetemet, ezzel tiltakozott, Kasszó
cári miniszter példátlan cselekedetei ellen. (Ez q reakciós, nép-
nyúzó miniszter vissza akarta vonni azokat az intézkedéseket,
amelyeket az 1905-ös forradalom hatására a népművelés terén
addig kivívtak.)
Tyimlrjazev egész életében az önkényuralom zsarnoksága
ellen harcolt. Bátran kiállt a forradalmi érzelmű diákság védel-
mére, védte a reakciós kormány részéről üldözést szenvedő, élen-
járó tudósokat, küzdött a dolgozók jobb életéért. Egyenes és
határozott kiállásáért Tylmírjazevet a vezetőség üldözte. Egye-
nes és becsületes kijelentései miatt nem egyszer szemrehányás-
sal illették. 1892-ben a Moszkvai Mezőgazdasági Intézet tanári
testületéből is kizárták „megbízhatatlansága" miatt.
; 1914-től az 1917-ig terjedő években tollát az imperialista
Háborúk vezetői ellen fordította.
Tyimlrjazev egész életével példát adott a diákságnak a
cári kormánnyal való küzdelemre, a fiatalságba nemcsak a tudo-
 45

mány iránti szeretetet nevelte, hanem a kötelesség és a hazafiság

magasztos érzelmét is.
örömmel fogadta Tyimirjazev az Októberi Forradalmat.
Betegségével és idős korával nem törődve, résztvett az
Állami Tudományos Tanács munkájában, a Társadalomtudomá-
nyok Szocialista Akadémiáján és a Moszkvai Szovjetben. 1920
április 20-án tüdőgyulladást kapott. Halálos ágyán mondotta:
„A leninizmust hozó bolsevikok — hiszem és meg vagyok
győződve róla — a nép boldogulásáért dolgoznak és a boldogság
felé is vezetik azt."
Április 28-án Tyimirjazev nem volt többé.
Tyimirjazev több, mint 140 tudományos művet és 90-nél
több más írásművet hagyott az egész emberiség számára.
nagyszerű tudós, a harcos materialista, a jobb jövőért
küzdő lángszívű hős emlékét tiszteli az egész világ. A szovjet
kormány indítványára Moszkvában Tyimirjazevnak emlékművet
állítanak. Sok tudományos intézmény és tanintézet Tyimirjazev
nevét viseli. Róla nevezték el a Moszkvai Mezőgazdasági Aka-
démiát is. A haladó emberiség előtt Tyimirjazev mindig úgy fog
állni, amilyennek Pavlov akadémikus leírta:
„Tyimirjazev maga is, mint az általa annyira szeretett
növények, egész életén á t a fény Tele törekedett, felhalmozva
magában az értelem és a magasabb igazság kincseit és maga is
fényforrás volt sok nemzedék számára, amely a fény felé és a
tudásra törekedett, meleget és igazságot keresett az élet komor
körülményei között."
T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y O S
K I S K Ö N Y V T Á R

A sorozat füzetei azok számára készültek, akiknek a rnult rend-

szerben nem volt módjuk megismerkedni a természettudomá-
nyok alapjaival. Egyszerű, mindenki által könnyen érthető
megfogalmazása, igen olcsó ára alkalmassá teszi a sorozatot
arra, hogy a dolgozók legszélesebb rétegei között elterjedjen.

Üt
Forint
1. Voroncov—Vaíjaminov: Hogyan keletkezeit a világ? 1.20
2. Lebegyinszkij, A. J.: A csillagok világában . . . . 1.20
3. Polák, S. F.: A mindenség szerkezete 150
4. Ogorodnyikov, K. F.: Mi tartja a földet? 1.20
5. Kunyickij, R. V.: Miért váltakoznak az évszakok? . , 1.20
6. KacSinszkij, N. A.: A t a l a j keletkezése és élete . . . , 2.-
7. Keller, B. A.: Hogyan keletkezett az élet? 1.20
8. Dorfman, V. A.: Élő és élettelen világ .. .. 1.20
-9. Oparin, A. /.: Az élet eredete . . . . f 2.—
10. Schmidi, G. A.: Darwin tanítása a természet fejlődé-
séről . . ... . . . . 1.20
11. Biukett, N. AA növény élete 1.20
12. Gluscsenko, / . £,: Micsurin tanítása az idealista bio-
lógia elleni küzdelemben 1.20
13. Schmidt, G. A.: Az ember származása 1.20
14. Nyikolszkij—Jakoulev: Hogyan tanultak meg az em-
berek beszélni? 1.20
15. Molodsikov, Á. !.: A szovjet tudomány — a természet
átalakítója 1.20
36. Keller, B. A.: Hogyan alakítja át az ember a növé-
nyeket? .. 2.—
17. Maximov: Küzdelem az aszály ellen .. 1.20

SZIKBA
 PR J AN Y I S N Y I K O V

A VILÁG,
AMELYBEN ÉLÜNK

A kitűnő szovjet tudós szemléltető erővel eleveníti meg az olvasó

előtt a világmindenség szerkezetét és törvényszerűségét. „A vi-
lág; amelyben élünk" — lassanként kitárul előttünk és megért-
jük nagy összefüggéseit. Prjanvisnyikov munkája a marxista-
leninista világnézet leküzdhetetlen erejével, könnyen érthető,
igen érdekes előadásmódjával, nagymértékben hozzájárul a
magyar dolgozók természettudományos ismereteinek kiszéle-
sítéséhez.

168 oldat, ára 6.— forint.

\