SZÁNTÓFÖLDI GAZDÁLKODÁS AZ

ÁRTÉRI TÁJGAZDÁLKODÁSBAN

BOKARTISZ-FÜZET EK 5.

Kiadja a BOKARTISZ Kht.
AZ ÁRTÉRI TÁJGAZDÁLKODÁSRÓL SZÓLÓ TOVÁBBI KIADVÁNYAINK:
Az ártéri tájgazdálkodás
Ártéri gyümölcsészet
Ártéri erdők kezelése
Vizes élőhelyek kezelése az ártéri tájgazdálkodásban
A fenti kiadványok elérhetők honlapunkon:
http://www.bokartisz.hu
Ha kérdése van, kérjük keressen minket:
BOKARTISZ
Bodrogközi Környezetgazdálkodási és Tájrehabilitációs Közhasznú Társaság
3963 Karcsa, Petőfi út 11.
Tel: 47/542-027; Fax: 47/342-009
Drótposta: iroda@bokartisz.hu, erkecse@enternet.hu
Készült az Európai Unió „Helyi kezdeményezéseken alapuló környezet- és
természetvédelem a szlovák-magyar határ mentén (2002/000-604-01)” című Phare
CBC programjának támogatásával
Szerkesztette: Kajner Péter
Tördelés: Horváth Balázs
Készült a TIMP Nyomdában, 2005-ben, újrahasznosított papírra.
BOKARTISZ FÜZETEK 5.
ISBN 963 86904 4 5
BEVEZETŐ
A szélsőséges időjárási jelenségek (aszály, árvíz, belvíz, viharok)
Magyarországon évente 150-180 milliárd forint kárt okoznak, ami eléri
a GDP 1%-át. (10) Az előrejelzések szerint a globális klímaváltozás követ-
keztében számítanunk kell arra, hogy a telek melegebbek és csapadéko-
sabbak; a nyarak melegebbek, szárazabbak lesznek, több napsütéssel. Az
elmúlt 25 évben hazánkra éves átlagban egyre kevesebb csapadék hullott,
mégis, az egy-egy napon lehullott csapadék mennyisége egyre gyakrabban
volt szélsőségesen nagy. (6) Az előrejelzések szerint gyakoribbak lehet-
nek azok a jelenségek, amikor akár egy egész évi csapadékát kapja meg
egy település néhány óra alatt. Ha ez így lesz, akkor mezőgazdaságunk
folyamatosan és egyre inkább kártérítésre fog szorulni. Mindaddig, amíg
az állami költségvetés hajlandó és képes finanszírozni az éghajlati szél-
sőségekből és a helytelen gazdálkodási gyakorlatból adódó károkat…
Ha egy pillantást ve-
tünk a Magyarországot
sújtó időjárási szélső-
ségeket ábrázoló tér-
képre, akkor azt látjuk,
hogy folyóink – de kü-
lönösen a Tisza – men-
tén nem az árvíz vagy
az aszály jelenti a pro
blémát, hanem a víz-
járás szélsőségeinek
váltakozása. A vizeket
a mai vízelvezető víz-
rendezés jórészt hasz- Magyarország árvíz, belvíz és aszálysújtotta
nosítatlanul és hasz- térségei (forrás:[19])
nosíthatatlanul vezeti
el. A földek túlnyomó többségén folytatott intenzív szántóművelés sem
képes a vizek megtartására.
Az ártéri tájgazdálkodás évszázadokig biztosította a Kárpát-medencében
ember és természet harmonikus együttélését. Tompította az időjárási
szélsőségeket és hozzájárult ártereink élőhelyeinek biológiai változatos-
ságához. A természetet gazdagító ember e tevékenységéért bőséges „fi-
zetséget” kapott: folyóink legendás halgazdagsága, az ártéri gyümöcsösök
termése, a kaszálókon folytatott rideg állattartás hasznai javarészt a táj-
3
gazdálkodásnak voltak köszönhetők. A XVIII. századtól megindult folyó-
szabályozások megszüntették e haszonvételeket. A folyók mentén átala-
kították, felszámolták az élőhelyeket és hazánk mezőgazdaságilag hasz-
nosítható területeinek túlnyomó többségén uralkodóvá vált az intenzív
szántóművelés.
Ma már látjuk, hogy ez az átalakulás nem csak a természeti értékeinket
károsította, de gazdasági-társadalmi szempontból sem feltétlenül javított
az ártereken élők helyzetén. A Tisza-mentén Európában a legnagyobb sza-
 bású vízrendezési munka során rövidítették le
és egyenesítették ki a folyót, hogy szántóterüle-
teket nyerjenek. Az előállított gabonamennyiség
ugrásszerűen megnőtt. Ugyanakkor e vidék 150
évvel az átfogó munkálatok megkezdése után is
Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű
térsége. Viszont azok a haszonvételek, amelyek
korábban a legszegényebbek helyzetén enyhítet-
tek (halászat, gyümölcsészkedés stb.) az átala-
Sivatag a Bodrogközben – az kult viszonyok miatt már alig jellemzők vagy
intenzív szántóművelés egy teljesen eltűntek.
szélsőséges példája
Ha fel akarunk készülni az előttünk álló válto-
zásokra, akkor olyan tájhasználati rendszereket kell kialakítani, amelyek
képesek tompítani az időjárási szélsőségeket, gazdagítják az élővilágot
és képesek jó megélhetést nyújtani. Folyóink mentén erre az ártéri táj-
gazdálkodás alkalmas lehet, ahogy ezt évszázadok tapasztalatai mutat-
ják. Hosszabb távon a leszakadó térségek számára kitörést a természettel
együttműködő gazdálkodás nyújthat.
Ma a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése
elnevezésű program újra felveti a koráb-
ban jól működő ártéri tájgazdálkodás új-
rahonosítását a Tisza mentén, a modern
kor követelményeihez igazodva. Az ártér
reaktiválása szabályozott vízkivezetés-
sel lehetővé tenné az árvízi tározókhoz
kapcsolódó tájgazdálkodási rendsze-
rek kiépítését. Ezzel végbemehetne egy
olyan tájhasználat-váltás, mely árvízvé-
delmi, természetvédelmi és gazdasági
szempontból is komoly előnyöket jelentene elsősorban az itt élők, de az
egész ország számára is.
A BOKARTISZ-füzetek első öt kiadványa az ártéri tájgazdálkodás módsze-
reinek gyakorlati megvalósításához kíván segítséget nyújtani. Bemutatjuk
a tájgazdálkodás legfontosabb haszonvételeinek hagyományait és azt is,
hogy mindez a mai gazdasági, társadalmi környezetben milyen eszkö-
zökkel tehető jövedelmezővé. Jelen kiadvány azt tekinti át, hogy a szán-
tóföldi gazdálkodás valamint az állattartás hogyan illeszthető az ártéri
tájgazdálkodás keretei közé. A szántógazdálkodás azért nem tárgyalható
az állattenyésztéstől függetlenül, mert a természetkímélő gazdálkodásnál
a gazdaságon belüli körfolyamatokra törekszünk. A szántón termelt növé-
4 5
nyek egy része takarmányként hasznosul, míg a talajerő utánpótlásához
célszerű istállótrágyát is használni.
További kiadványainkban az ártéri tájgazdálkodás elméletét és gyakorla-
tát, az ártéri erdők, illetve vizes élőhelyek kezelését, és a gyümölcsészetet
mutatjuk be. Jelen kiadványunkban elsősorban a bodrogközi tapasztala-
tokra támaszkodunk. Következtetéseink ugyanakkor a helyi adottságok
figyelembevételével az ártéri tájgazdálkodás más mintaterületein is alkal-
mazhatók lehetnek.
1. SZÁN TÓFÖLDI GAZDÁLKODÁS ÉS
ÁLLATTARTÁS A TÁJGAZDÁLKODÁSBAN
1.1 MERRE FEJLŐDNEK A TÁJAK?
Mielőtt a szántóművelés helyét áttekintjük az ártéri tájgazdálkodásban,
előbb célszerű néhány alapfogalmunkat pontosítani.
A táj olyan természetes rendszer, melyben az egyes elemek, alrendszerek
együttműködése sajátos rendszerműködést alakít ki, melynek lényege a
szélsőségek kiegyenlítése. Magyarul, a táj élőlénytársulásai együttműkö-
désben törekszenek arra, hogy a tájat érő külső hatásokat, szélsőségeket
tompítsák, őrizzék saját életlehetőségeiket.
A rendszer kiépülése és működése a szukcesszió folyamatán keresztül
érthető meg. Ha nagyon-nagyon leegyszerűsítjük, akkor mérsékelt égövi
viszonyok között, szárazföldön a szukcesszió egy terület beerdősülését
jelenti. A szántót, ha magára hagyják, előbb gyeppé, majd erdővé alakul.
A szántót ezért ahhoz, hogy az ember által termeszteni kívánt növénye-
ket teremje és ne mást, folyamatosan,
vegyszerekkel, talajműveléssel vagy más
beavatkozásokal el kell téríteni attól, ami
az emberi beavatkozás nélkül történne.
A szántóföld a lehető legkevésbé képes
kiegyenlíteni a szélsőségeket, „védte-
len”. A rá hullott csapadékot pl. nagyon
rövid ideig képes megőrizni. A mellékelt
képen jól látható, ahogy a tavaszi vetés-
ről szinte azonnal elpárolog az eső. A
beerdősülés (szukcesszió) többlépcsős folyamata éppen afelé mozdítja
a táj adott részletét (pl. a magára hagyott szántót), hogy képes legyen az
önvédelemre (így a csapadék megőrzésére is). Közismert, hogy az erdők
nagyságrendekkel több vizet képesek megőrizni, sokkal stabilabb rend-
szerek, mint egy szántó. A táj működése, szukcessziója tehát afelé hat,
hogy stabilabb, változatosabb, az önálló, egészséges működésre képes
rendszer jöjjön létre, amely a benne élő lények számára a lehető „legkel-
lemesebb”.
A táj e „törekvése” persze az ember szempontjából gazdasági értelem-
ben, rövid távon nem mindig előnyös. A szántóművelésnek az embernek
számára megvannak az előnyei. E tevékenység arra irányul, hogy a táj
adott részén (a szántón) a természetes fejlődési folyamatokat gátoljuk és
ezáltal érjünk el gazdasági hasznot. Ha úgy tetszik, a rendszer ellen dol-
gozunk – ezért kell akkora erőfeszítést kifejtenünk a szántó művelésénél.
Ha a szántók kiterjedése nem lép túl egy bizonyos szintet a tájban, akkor
művelésük a táj egésze szempontjából nem okoz komoly problémákat.
Kisebb szántómozaikok az arra alkalmas területeken (ártéren pl. nem túl
meredek, de magasabb hátakon) kialakíthatók. Ugyanakkor, ha a táj túl-
nyomó részét alárendeljük a szántóművelésnek, akkor túlzott mértékben
gátoljuk a stabilitás (dinamikus egyensúly) elérésére irányuló folyamato-
 kat. Ez pedig a természe-
tes és emberi rendszerek
összeomlását egyaránt
előidézheti. Jó példa
erre a Bodrogköz, ahol a
természetes adottságok
(vízviszonyok, gyenge
talajok) a területek kis há-
nyadán tennék lehetővé
a szántóművelést, mégis
a térség háromnegyede
ilyen művelés alatt áll.
Ez – mára már tudjuk
– nem csak a természetes rendszerek összeomlását, de gazdasági és tár-
sadalmi csődöt is eredményezett. Hosszabb távon az emberi közösség
egészséges működése csak úgy elképzelhető, hogy a tájjal együttmű-
ködik, elősegíti azokat a folyamatokat, amelyek a rendszer működését
egészségessé teszik.
1.2 BEILLESZTHETŐK-E A SZÁNTÓK A 2. A SZÁNTÓMŰVELÉS LEHETSÉGES
TÁJGAZDÁLKODÁSBA?
A tájgazdálkodás nem pusztán a meglévő természeti adottságokhoz al-
kalmazkodó extenzív (külterjes) művelés felé hajló, környezetkímélő me-
zőgazdálkodás. Ennél többet jelent: olyan, a megszokott gazdálkodási
formáktól eltérő tevékenység, melynek lényege, hogy a táj arculatának
(integritásának) megőrzése, a tájban található természetes élőhelyek fenn-
tartása mellett biztosít megélhetést a tájban élő embernek. A gazdálko-
dás maga tehát elsősorban az élőhelyek védelméhez és fenntartásához
köthető, és ez a tevékenység teremt jövedelmet a gazdának. A „mezőgaz-
dálkodás” és a „természetvédelem” nem egymás ellenfelei ebben a rend-
szerben. A táj művelése ugyanis olyan módszerekkel folyik, amelyik a
természeti értékeket nem szegényíti, hanem gazdagítja. Az emberi közös-
ségek a táj fejlődését segítik elő – a tájban élő más élőlénytársulásokkal
együttműködve.
Az egyes haszonvételek szedésének alapja tehát az ártér természetes mű-
ködésének imitálása. Ennek érdekében szükség van egy, a tájgazdálkodás
egészébe bevont terület kialakítására. A gazdálkodás megalapozása során
tekintettel kell lennünk arra, hogy ugyanazon a területen a víz pótlásán
és megtartásán alapuló tájgazdálkodás, illetve a víz elvezetésén alapuló
szántóföldi gazdálkodás egyidejűleg nem alkalmazható.
Élőhelynek azokat a táji elemeket tekintjük, ahol a jelenlévő, illetve élet-
teret találó élőlények olyan alrendszert alkotnak, mely valamilyen formá-
ban hozzájárul a táj, mint természetes rendszer rendszerműködéséhez.
A szántó ebben az értelmezésben nem élőhely, mivel nem illeszkedik a
táj rendszerműködésébe, hanem az ellen hat. Mivel a szántóművelés nem
élőhely-fenntartás, ezért nem tekinthető a tájgazdálkodás részének.
Az ember életéhez ma nélkülözhetetlenek a szántóföldek termékei.
Ugyanakkor hosszabb távon szükségesnek tűnik hazánkban is a szán-
tók kiterjedésének csökkentése. Ennek egyrészt gazdasági (a gabona és
húspiacok túltermelése), másrészt természeti okai vannak. A természe-
tes élőhelyek olymértékben visszaszorultak – nem
csak a Kárpát-medencében, hanem az egész világon
–, hogy az a teljes élővilág fennmaradását veszé-
lyezteti. A szántóművelést tehát nem tekintjük táj-
gazdálkodási tevékenységnek, de azt kiegészítheti,
azzal párhuzamosan működhet, ha a szántók mé-
rete nem lép túl egy mértéket, nem semmisíti meg
a táj rendszerműködését. Területi kompromisszu-
mot kell találni a tájgazdálkodási tevékenységek
és a szántóművelés között. Az alábbiakban arra te-
szünk kísérletet, hogy a kívánatos egyensúly kiala-
kításához fogalmazzunk meg ajánlásokat.
MÓDSZEREI
Az ártéri tájgazdálkodás a vizek megtartásán és szétterítésén alapuló gaz-
dálkodási forma. A víz anyagokat és információkat (pl. növényi szaporí-
tóanyagokat) szállít a tájban. Ha mozgásának feltételeit javítjuk, akkor a
felszín alatti és feletti áramlás intenzívebbé válik. Olyan területeket kö-
tünk össze egymással a vízáramláson keresztül, amelyek eddig nem álltak
kapcsolatban. Ebből adódóan viszont nem csak a folyó vize, a szállított
tápanyagok, a halak, vízi élőlények, szaporítóanyagok jutnak el az ártér
folyótól távolabb eső részeire. Kellő elővigyázatosság híján ugyanígy fel-
gyorsulhat a talajokból kimosódó vegyszerek, műtrágyák mozgása, vala-
mint a folyóban utazó szennyezőanyagoké is. Kiemelt jelentőségű tehát,
hogy a kockázatokat csökkentsük. Ezért olyan gazdálkodási formákat kell
alkalmazni az ártéri tájgazdálkodásba bekapcsolt területeken, amelyek
kizárják vagy a minimumra csökkentik a vegyszerek és műtrágyák hasz-
nálatát. A vízpótlással érintett területeken és környékükön ezért el kell
érni az intenzív szántóművelés megszüntetését.
Az intenzív művelési módnál kevésbé terheli a környezetét az integrált
7
gazdálkodás. Az ökológiai (bio-) gazdálkodás kizárja a káros vegyszerek
használatát és szigorú minősítési rendszernek kell megfelelnie. A tájhasz-
nálat-váltás után a szántókon a biotermesztésnek megfelelő módszereket
kell lesz alkalmazni, hogy az ártéri gazdálkodásba bevont területeken a
szennyeződéseket elkerülhessük. Az átállás során a fokozatosság elve is
érvényesíthető: az intenzív gazdálkodásról célszerű lehet előbb integrált
gazdálkodásra, majd biotermelésre átállni. A továbbiakban bővebben az
ökológiai módszerekkel foglalkozunk.
 2.1 AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS
FELTÉTELRENDSZERE A SZÁNTÓFÖLDI
TERMELÉSBEN
Ökológiai gazdálkodáson a szintetikus műtrágya és a szintetikus nö-
vényvédő szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokon, szerves trá-
gyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát értjük.
A biogazdálkodás jellemzője, hogy tőkeintenzív termékek helyett munka-
és tudásintenzív termelési módokat alkalmaz. Főbb alapelvei:
1. Zárt gazdálkodási rendszer, körfolyamatok kialakítása, amely he-
lyi forrásokat használ. Pl. a talajerő utánpótlás lehetőleg a gazda-
ság állattartásából származó trágyával vagy zöldtrágyával történ-
jen. Vetésforgó.
2. A talajok hosszú távú termékenységének fenntartása. A talaj ter-
mékenysége, az állatlétszám és az állateltartó képesség álljon
összhangban.
3. A mezőgazdasági tevékenységekhez kötődő szennyezések mini-
malizálása.
4. Monokultúra helyett a sokszínűség, változatosság, fajgazdagság.
5. Magas tápértékű élelmiszer előállítása.
6. A fosszilis energia (elsősorban: olaj), a kemikáliák, mesterséges in-
putok használatának minimalizálása az egész gazdálkodási rend-
szerben.
7. A gazdaságban tartott állatok fiziológiai és etológiai igényeinek ki-
elégítése. (Állatjólét)
8. A mezőgazdasági termelők és családjuk számára jó megélhetést
kell biztosítania.
9. A vidéki környezet és a természetes élőhelyek megőrzése.
Ökotermék (biotermék) az a növényi vagy állati erede-
tű élelmiszer, amelyet az ökológiai gazdálkodás szabá-
lyainak megfelelően állítottak elő. A biotermékek iránti
bizalom fenntartását szolgálja az „Ellenőrzött biotermék”-
védjegy, amelyet a Biokontroll Kht. vagy a Hungária Öko
Garancia Kft. állít ki. E védjegye-
ket Európában is elfogadják. A ma-
gyar biotermékeken hivatalosan kizárólag e két
8 9
cég védjegye használható, a hazai biotermelés
eredetének igazolására.
Magyarországon az ökológiai gazdálkodás jogi kereteit a 140/1999.
számú kormányrendelet, a 2/2002. számú FVM-KöM együttes rendelet és
a 82/2002. számú FVM-KvVM együttes rendelet teremtette meg. Az ellen-
őrző szervezet a hazai rendeletek, valamint az EU 2092/91. számú rende-
lete alapján feltételrendszert dolgozott ki. Utólagos vizsgálatokkal nem
lehet semmit biotermékké minősíteni, a teljes termelési folyamatnak meg
kell felelnie az előírásoknak.
A gazdának ahhoz, hogy a biotermelést igazoló védjegyet megkapja,
először szerződést kell kötnie a fenti két cég egyikével. A szerződéskö-
téstől számított két évig tart az „átállás”, ez után lehet „bio” a termék.
A szerződés alapján folyamatoan ellenőrzik, hogy megfelel-e az előírá-
soknak. Ha igen, feltüntetheti termékein a bio-védjegyet. Az ellenőrzött
termelés a feltétele annak, hogy a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-
környezetgazdálkodási programjai közül azokra pályázhasson, amelyek
az ökológiai gazdálkodást támogatják. (Más kiírásokra természetesen bio-
minősítés nélkül is lehet pályázni.)
A biogazdálkodás dinamikusan növekszik ha-
zánkban: 1997-ben még közel 16.000 hektáron
folyt ellenőrzött biogazdálkodás, 2004-ben már
közel 130.000 hektáron. A termelők számára ér-
dekképviseletet, illetve tanácsadást nyújtanak
a Biokultúra Egyesületek Szövetsége, illetve a
Magyar Ökogazdálkodók Szövetsége (MÖSZ).
Érdemes megjegyezni, hogy olyan „biotermé-
kek” is vannak, amelyeken nincs védjegy.
Különösen a háztáji gazdaságokban, önellátásra
termelő gazdaságokban, kisebb gazdaságokban
sokan vannak, akik vagy elvből vagy azért mert
nem engedhetik meg maguknak, nem alkalmaz-
zák az intenzív gazdálkodás ma bevett módsze-
Kishantosi biogazdaság reit, vegyszereit. Így minősítés nélkül ugyan,
de „bio”-termelést folytatnak. Nagyon fontos,
hogy ezek a módszerek és gazdaságok továbbéljenek. Viszont a védjegy
megszerzésével járó adminisztrációs kötelezettségeket és a költségeket
csak azoknak érdemes vállalnia, akik olyan piacon tudják értékesíteni ter-
mékeiket, amely felárral honorálja a bio-minőséget.
A növényvédelemben a kártevők, betegségek és gyomok elterjedését a
következő módszerek kombinálásával lehet megakadályozni a Biokontroll
által összeállított alapfeltétel-rendszer szerint:
1. betegségekkel, szélsőségekkel szemben ellenálló (rezisztens, tole-
ráns) fajok és fajták kiválasztásával, amelyek nem lehetnek geneti-
kailag módosított szervezetek;
2. megfelelő vetésforgó kialakításával;
3. talajműveléssel;
4. a károsítók természetes ellenségeinek védelmével, számukra
kedvező életkörülmények biztosításával;
5. gyomperzseléssel, fizikai módon történő gyomirtással.
A termés közvetlen fenyegetettsége esetében lehet csak egy meghatáro-
zott listán szereplő anyagokat használni.
A talaj termőképességének, biológiai aktivitásának megőrzésére az
alapfeltétel-rendszer szerint a fő módszerek a következők:
 1. Pillangós virágú-, zöldtrágya- vagy mélyen gyökerező növények ve-
tésforgóban történő termesztése.
2. A feltételrendszer előírásainak megfelelően termelő gazdaságokból
származó komposztált szerves anyag talajba juttatása, az ökológiai
állattartásból származó istállótrágya felhasználása.
3. Külön listán meghatározott egyéb szerves vagy ásványi eredetű,
trágyázáshoz használható anyag kijuttatása.
4. Komposzt, vagy a talaj aktiválására megfelelő mikroorganizmusok,
vagy növényi alapú készítmények használhatók.
Fontos feladat a nagyméretű táblák mozaikossá ala-
kítása. Ennek ökológiai hasznai a gazdálkodó számára
a terméseredményben is jelentkeznek. A nagy táblák
kisebb egységekre oszthatók cserjés gyepsávokkal,
fasorokkal, facsoportokkal. Ezeket összefoglaló néven
biotópnak vagy élőhelynek nevezzük. A számítások
szerint közvetlenül a telepített sáv mellett érvényesül
az ún. szegélyhatás, azaz itt valamivel kisebbek lesz-
nek a termésátlagok. A biotóptól számítva a sáv ma-
gasságának 1-12-szerese közé eső területen viszont
a terméseredmények akár 40%-kal is magasabbak le-
hetnek a korábbinál. Mindez annak köszönhető, hogy
a cserjés vagy fás élőhely (amennyiben kellően sűrű)
lassítja a szél áramlását, növeli a harmatképződést,
csökkentik a párolgást és a párologtatást, ami együt-
tesen enyhíti a hőmérsékleti szélsőségeket és javítja
a vízháztartást, hasznos élőlények megtelepedésére
ad lehetőséget. A telepítést célszerű úgy végrehajta-
ni, hogy már meglévő élőhelyeket kössünk hálózatba.
A mellékelt képen a biotópok kialakításának egy mo-
delljét mutatjuk be. (Az élőhelyeket a sávozott felü-
letek jelölik.) A termőterület 7-12%-án célszerű ilyen
élőhelyeket telepíteni.
2.2 AZ ÁRTÉRI TÁJGAZDÁLKODÁS SZÁMÁRA
JAVASOLT TÁJHASZNÁLAT-VÁLTÁSI
MÓDSZEREK
A Bodrogközben a szántóművelésre alkalmas területek
A Bodrogközben a tájgazdálkodás
előkészítésekor olyan térinfor-
matikai rendszert alkalmazunk,
amely képes számításba venni egy
adott terület térszintjét (így az ott
várható vízborítást), a talajminősé-
get, a várhatóan kialakuló természe-
tes növényzetet (potenciális vegetá-
ció). Ezek alapján, valamint a gaz-
dasági realitások (minek van piaca)
ismeretében parcella szinten lehet
javaslatot tenni a földhasználók- és
tulajdonosok számára, hogy terület-
A térszintek megjelenítése egy szántókkal
használatukat milyen irányban mó-
körbevett, lehetséges biotópelemen a
dosítsák. Ennek módszerét részlete- Bodrogközben
sen Az ártéri tájgazdálkodás című
kiadványunkban mutattuk be.
A BOKARTISZ javaslatokat dolgozott ki agrár-környezetgazdálkodási
programcsomagokra, amelyek beépíthetők a Nemzeti Vidékfejlesztési
Tervbe. E támogatási programcsomagokon keresztül az agrárfinan-
szírozási rendszer elismerhetné a gazdálkodó költségeit, melyek a
táji adottságoknak megfelelő termeléssel járnak, ösztönözné a gazdákat,
hogy vegyenek részt az ártéri tájgazdálkodási rendszerben. Ezzel pedig
a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése megvalósítását is segíthetik. A szán-
tógazdálkodással összefüggő programcsomag-javaslatok a nagy táblák
mozaikossá alakítását támogatják, gyepek, fasorok telepítésével. Olyan
módszerek alkalmazását ösztönzik, melyek mellőzik a szintetikus vegy-
szerek használatát. Hangsúlyt helyeznek az élőhelyek megőrzésére és
gyarapítására (pl. fontosak a haris élőhelyének védelmét szolgáló kaszá-
lási előírások). Ösztönzik, hogy a megfelelő állatlétszám elérésével (0,2-1
nagyállat egység/ha) a gazdaságokban a körfolyamatok érvényesüljenek
(a gazdaságban termelt trágya, zöldtrágya szolgáljon a talajerő utánpót-
lására). Az alábbiakban felsoroljuk e programcsomag-javaslatok címeit.
Bővebb leírásuk megtalálható a (15) tanulmányban.
Javasolt szántó és gyep programcsomagok:
• Mozaikos szántó kialakítása
• Ligetes gyepterület-fejlesztés
• Sávos, mozaikos élőhelyfejlesztés
a • Korlátozott vegyszerhasználatú növénytermesztés vízjárta terüle-

10
tájhasználatváltással, vízpótlással, tehát a vízvisszatartó vízrende- teken
zéssel nem érintett, magasabban fekvő területeken helyezkednek
el. Mindez országos viszonylatban is helytálló. A vízvisszatartás ja-
vasolt célterületein a szántóművelés egyébként is csak nagy erőfeszí-
tések és költségek árán tartható fenn. A folyamatos belvízelvezetési,
tápanyagutánpótlási, növényvédelmi stb. költségeket a szántóművelésre
nem vagy kevéssé alkalmas területeken a piaci bevétel nem fedezi. Ezért
gazdaságosabb is, ha megvizsgáljuk más művelési formák bevezetését
is.
 2.3 ZÖLDSÉGTERMESZTÉS
A zöldségtermesztésnél a tájgazdálkodásba illeszthető ökológiai szán-
tóföldi termesztés fent leírt szabályai érvényesek, ami a megelőzésre
törekvő növényvédelmet, a vegyszerek mellőzését, a gazdálkodási kör-
folyamatokat, a táj mozaikossá tételét és más fontos tényezőket illet.
A bio-védjegy elnyeréséhez betartandó feltételek a fent meghatározott
jogszabályokban le vannak fektetve. A magasabb értékű, érzékenyebb
termények miatt a zöldségtermesztés különös odafigyelést igényel. Az
alábbiakban néhány, a gyakorlati tapasztalat (3) alapján nyugvó ajánlást
foglalunk össze.
A termőhely kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy a zöldségféléket le-
hetőleg a gazdaság legjobb minőségű talaján termesszük. A könnyen
művelhető talajok előnye az optimális vetésidő betartásának lehetőségé-
ben és a későbbi növényápolási munkák (elsősorban a mechanikai gyom-
szabályozás) könnyebbségében mutatkozik.
Az ökogazdaság természeti adottságaihoz és a közgazdasági környezet-
hez jól alkalmazkodó „rugalmas vetésforgó” bevezetésével az ökológiai
termelési rendszer két fő támasztópillére: az élő talaj természetes ter-
mékenységének fenntartása és fejlesztése, továbbá a megelőzés alapel-
vei teljesülnek. A minimális követelményként javasolt rugalmas hármas
forgó 1. szakaszába rendszerint nitrogéngyűjtő pillangós szántóföldi- és
zöldségnövények kerülnek. E növények a talaj termékenységét természetes
úton javítják, sekélyen gyökerezve annak vízkészletét nem veszik erősen
igénybe. Emberi fogyasztásra vagy takarmányozásra kiválóan alkalmas
termésüket korán betakaríthatjuk, könnyen jó vetőágyat készíthetünk tar-
lójukon a 2. szakaszban termelt gabonafélék számára. A sort a tavaszi
vetésű, ültetésű, ún. kapás növények zárják (3. szakasz), amelyek nagy
tápanyagigényüknél fogva rendszerint istállótrágyát vagy más természe-
tes tápanyag utánpótlást kapnak. Az 1. és a 3. szakaszban kapnak helyet a
zöldségfélék, amelyek a jól megtervezett forgó sikernövényei lehetnek.
A zöldségfélék tápanyagokkal szembeni igénye alapján megkülönböz-
tetünk fokozottan szervestrágya-igényes, szerves trágyát nem igénylő,
és a talaj tápanyag készletét gyarapító fajokat. A szerves trágyát igény-
lő fajok közé tartozik a paprika, paradicsom, cukkíni, sütőtök, csemege
kukorica. E növényeket rendszerint közvetlenül a szervestrágyázázott
szakaszban termesztjük. Szervestrágyát nem igénylő zöldségnövényeink:
vörös- és fokhagyma. A talaj tápanyag készletét gazdagító zöldségeink
közé tartoznak a vetésforgó 1. szakaszában említett pillangós növények:
zöldbab, zöldborsó. Érdemes alkalmazni a vetésforgóról, a növények jó-
12
és rossz elővetemény hatásáról felhalmozott ismereteket, amelyet a kon-
vencionális termesztés is használ, pl: a paradicsom legalább 4 évig nem
kerül önmaga után, vagy cukkíni csak olyan területre kerül, ahol 4-5 éve
nem termesztettünk sütőtököt stb.
Az állattenyésztés mellékterméke, a szervestrágya az almozásra hasz-
nált gabonaszalmával egyetemben maradéktalanul visszajuttatva biztos
tápanyag-utánpótlást biztosít a kertészet számára. A növénytermesztés
melléktermékeinek felhasználásával szakszerűen előállított komposzt,
a zöldtrágya növények termesztése a tápanyag visszapótlás hasonlóan
fontos forrásai.
A fajtaválasztásnál a vásárlói igényeket is szem előtt tartva lehetőleg a
termőkörzet környezeti viszonyaihoz legsikeresebben alkalmazkodott
fajtákat, tájfajtákat termesztjük, hiszen ezek betegség ellenállóságuknál
és alacsonyabb termelési költségeiknél fogva rendszerint sikeresebben
termeszthetők, mint a konvencionális gazdálkodásban ajánlott legújabb
nemesítésű fajták, hibridek.
A magról termesztett zöldségfélék vetésidejének helyes
megválasztása a gyomok elleni küzdelem sarkalatos
pontja. Az ún. hidegtűrő fajokat (vöröshagyma, borsó,
lóbab) pl. a lehető legkorábban vessük el. E növények ké-
pesek a gyommagvak tömeges csírázása előtt kikelni, így
a mechanikai gyomszabályozást (pl. gyomlálás, kapálás,
gyomfésű) már akkor elkezdhetjük, amikor a gyomok
még nem tettek szert versenyelőnyre. Hasznos módszer
a helyes tőszám alkalmazása. Pl. paprika és paradicsom
esetén célszerű csökkentett tőszámot alkalmazni, hogy
a gombás és baktériumos betegségek megjelenésének
esélyét csökkentsük. A sortávolság helyes megválasztása
a gyomszabályozás szempontjából kiemelt jelentőségű
a nagy felületen termesztett zöldségeknél. A zöldbab-
ban alkalmazott nagyobb sortávolság a kultivátorozásra
alkalmas időtartamot megnyújtja, ami a költséges kézi
kapálások számát, vagy azok időigényét csökkenti. Ha
virágokat ültetünk a zöldségágyás mellé, azzal odavonz- Zöldség-ágyás a kishantosi
zuk a méheket, segítjük a beporzást, növelhetők a ter- biogazdaságban
méseredmények.
A kártevők ellen elsősorban azok természetes ellenségeivel (pl. levéltet-
vek ellen katicabogarakkal), az ültetési renddel, feromoncsapdával vagy
fákon hernyófogó övvel és más, lehetőleg vegyszermentes technikákkal
védekezzünk. De a levéltetvek kártétele ellen pl. paraffinolajok és nö-
vényi olajok segítségével is védekezhetünk. A gyomok elleni küzdelem
komoly kézimunka és tudás igényű munka.
Ügyelni kell a szántóföld vízgazdálkodására is. Az ártéri tájgazdálko-
dásban megvalósítható a bakhátas öntözés, mely természetközeli mód-
szer. A föld kiszáradását lassíthatjuk, ha a kikapált, kiszedett gyomokat a
földre terítjük (mulcsozás). Az elrothadó növények a későbbi talajmunkát
is könnyítik vagy éppen feleslegessé is tehetik. Házi kertészetekben gyak-
ran alkalmazzák a módszert: konyhai és egyéb szerves (nem mérgező)
hulladékokkal terítenek be egy földterületet. Kb. fél-egy évnyi ilyen taka-
rás után a földterület olyan mértékben fellazul, hogy az ásás gyakorlatilag
elhagyható.
 2.4 GYÓGYNÖVÉNYEK a legfontosabb termeszthetőket a keretben foglaltuk össze.

A II. világháborút megelőzően a gyógynövényeket elsősorban gyűjtés- Azokat a feldolgozási műveleteket, amelyeket általában a gyógynövény-
ből szerezték be a felvásárlók. A háború utáni intenzív kutató-fejlesztő termesztőnek kell elvégeznie, termesztőüzemi vagy elsődleges feldol-
tevékenység következtében egyre több fajt vontak be a köztermesztésbe, gozásnak nevezzük.
dolgozták ki a nagyüzemi termesztés technológiáját. Elsősorban a gyógy- Elsődleges feldolgozás műveletei: tisztítás, aprítás, fosztás, szárítás
szer- és háztartás-vegyipari alapanyagok (mák, gyapjas gyűszűvirág, (természetes vagy mesterséges), válogatás és tisztítás, rostálás és szele-
anyarozs, mentafajok, citromfű, stb.), valamint szántóföldi kultúrákkal lés, szártalanítás, morzsolás, vágás és őrlés
jól társítható fűszernövények (majoránna, borsikafű, bazsalikom, korian-
Illóolajok kinyerésének módszerei: extrahálás, sajtolás, enfleurage, (po-
der, édeskömény, kapor, lestyán, stb.) termesztése indult meg nagyobb
mádés eljárás), desztilláció.
termőterületen. Ezáltal a gyűjtési arány a háború előtti 100 %-ról nap-
jainkra 30-40 %-ra mérséklődött. Jelenleg Magyarországon a forgalomba
hozatalra engedélyezett gyógyhatású termékek gyártásához 100-110 nö-
vényfaj drogját (hatóanyagát) használják fel.
A gyógynövények csoportjába azokat a növényeket sorolják, amelyeket 3. KÜLTERJES ÁLLATTARTÁS
valamilyen hatóanyagot tartalmazó növényi rész (termés, levél, hajtás,
stb.) előállítása céljából termesztenek vagy gyűjtenek. A felhasználás el-
sődleges célja szerint ezek lehetnek gyógynövények, fűszernövények és Az Európai Unióba most belépő országok közül hazánk rendelkezik a leg-
illóolajos növények. Gyógynövények azok a növények, amelyek gyógyha- több (szám szerint 66) olyan állatfajjal és fajtával, amelyek tenyésztése
tású anyagaik miatt közvetlenül (népgyógyászat) vagy közvetve (gyógy- Magyarországon hagyományos. Gazdasági jelentősége a magyar szürke,
szeripar) alkalmazhatók a gyógyításban. Fűszernövények azok a növé- magyar tarka szarvasmarhának,
nyek, amelyek hatóanyagaikkal az élelmiszerek élvezeti értékét (ízét, il- a mangalica sertésnek, a hortobá-
latát, színét) növelik. Illóolajos növények azok, melyek termesztésének gyi és gyimesi racka, a cigája és
célja az illóolaj kinyerése. a cikta juhfajtáknak, a tyúkfélék-
nek, a pulykának, vízi szárnya-
A gyógynövények élőhelye lehet egyrészt természetes közeg, amelyre a soknak, a bivalynak és a lónak
következő termőhely szerinti csoportosítást alkalmazzuk: van.
1. Legelők (aszályos fekvésű gyepek, száraz fekvésű gyepek, üde fek- Az ártéri tájgazdálkodás szem-
vésű gyepek) pontjából különös jelentősé-
2. Rétek (jellemzők: nedves, vizenyős fekvés, magas talajvíz) ge van a ridegállattartásnak.
Egyfelől a kaszálás és legeltetés
3. Nádasok, patakpart biztosítja a gyepek, mocsaras
4. Mocsár- és láprétek területek karbantartását a mély,
alacsony és magas ártéren és az ármentes szinten. (Bővebben ld. Az ártéri
5. Erdő, árnyékos helyek, erdőszélek (jellemzők: tápanyagban dús tájgazdálkodás című kiadványunkban.) Másrészről viszont az állattartás
talajok) segít zárni a gazdaság körfolyamatait: a szántó talajerő utánpótlását szol-
6. Árokpartok, parlagok, ruderáliák (tápanyagigényes fajok) gálja az istállótrágya. A Bodrogközben nagy hagyománya van a legelteté-
ses állattartásnak.
A természetes élőhelyekről a gyógy-
növényeket gyűjtéssel takarítják be. A gyepek természetszerű kezelésénél elsősorban bolygatásukat kell
A Bodrogközben termeszthető A Bodrogközben kb. 60 fajta gyógynö- kerülni. Rendszeresen kaszálni vagy legeltetni kell őket, hogy megelőz-
fontosabb gyógynövények vény fordul elő. A gyógynövények vi- zük a cserjésedést. Kerülni kell a felülvetést (kivéve, ha őshonos fajokat

15
rágját, levelét, gyökerét vagy termését kívánunk a területre juttatni), a műtrágyázást, vegyszeres kezelést, istál-
Közönséges párlófű, orvosi ziliz,
gyűjtik. lótrágya kijuttatását. A területen keletkező, oda érkező vizeket nem sza-
közönséges torma, fehér üröm,
bad elvezetni. A facsoportokat meg kell tartani. A túlhasználat elkerülése
egynyári üröm, galagonyafajok, A gyógynövények szántóföldi termesz- érdekében adagoló legeltetést kell alkalmazni.
csicsóka, komló, közönséges tése esetén az egyes gyógynövényfaj-
orbáncfű, szúrós gyöngyajak, gyapjas tákra eltérő termesztéstechnológiát A tájgazdálkodás gyepkezelési előírásait részleteztük a (3) tanulmányban.
gyöngyajak, erdei mályva, orvosi alkalmaznak. A Bodrogközben előfor- Az agrár-környezetgazdálkodás számára a BOKARTISZ által javasolt (még
pemetefű, orvosi szappanfű, varádics, duló, gyűjthető gyógynövények közül nem elfogadott) programcsomagok az alábbiak.
orvosi macskagyökér, szöszös
ökörfarkkóró.
 • Mezofil rétek, kaszálórétek fenntartása
• Nedves gyepek legeltetése
• Üde rétek fenntartása
3.1 AZ ÖKOLÓGIAI ÁLLATTARTÁS SZABÁLYAI
Az ökológiai állattartás legfontosabb kritériumai:
• Átállási időt kell letölteni akkor, ha egy állományt biogazdálkodás-
ba vonnak. Ezt az egyes állatoknak is le kell tölteni, ha szokványos
gazdaságból származnak. Hossza fajtól, kortól, hasznosítástól
függ, sőt van eset, amikor az állat már nem állítható át biotartásra.
• Az állatoknak ökológiai gazdaságból kell származniuk, azonban
ettől egyes esetekben el lehet térni.
• A takarmány főként ökológiai eredetű kell legyen, de 30-60%-ban
lehet átállási, sőt 10-20% szokványos takarmány is etethető.
• Az állatgyógyászat a megelőzésre épít jó tartáskörülményekkel,
ellenálló, őshonos fajták megválasztásával, a helyes takarmányo-
zással. A gyógyítás gyógynövényekre, homeopátiára, ásványi anya-
gokra épül, de az állatok szenvedését, leromlását - korlátozott alka-
lommal - más gyógyszerekkel is meg lehet szüntetni.
• Az állatok elhelyezésére vonatkozó előírások biztosítják jó köz-
érzetüket, ezek állatjóléti intézkedések. Fajonként szabályozott pl.
az istállóban és azon kívüli állatsűrűség, tiltott a ketreces, az állan-
dó kötött tartás stb.
Az ellenőrzést a Biokontroll Kht., illetve a Hungária Öko Garancia Kft.
végezheti Magyarországon. Az alábbiakban a tájgazdálkodásba illesztett
rét-, legelőgazdálkodás legfontosabb állatait mutatjuk be.
3.2 SZÜRKEMARHA
A szürkemarha az 1870-es évekig az ország marhaállományának majd-
nem 100%-át képezte. A magyar Alföld honfoglalás óta tenyésztett szar-
vasmarhája. Hosszú időn keresztül (1400-1700) Közép-Európa legkereset-
tebb hízómarhája volt, melyet lábon hajtottak a nyugati piacokra. A XIX.
század végére jelentősége csökkent, átvették helyét a tejhasznosítású,
gyorsabban növekvő fajták (magyartarka, borzderes, majd az intenzív
fajták). Igavonó erejét a gépesítés tette szükségtelenné. Az 1980-as évek
elejétől a szürke marhát féltők szűk köre kísér-
te figyelemmel a fajta sorsát, mígnem 1989-ben
megalakulhatott a Magyar Szürke Szarvasmarha
Tenyésztők Egyesülete. Az egyesületnek mára már
közel száz tenyésztő tagja van – ők közel négy-
ezer tehénnel rendelkeznek – és népes pártolói
kör is segíti tevékenységével az állomány elis-
Kisrozvágyi szürkemarhák
mertetésének erősítését. Jelenleg dinamikusan nő a létszámuk, ugyanis
a biogazdálkodás térnyerésével e fajta az érdeklődés fókuszába került,
mivel az extenzív, legeltetéses tartásra kiválóan megfelel. Az igényes piac
pedig szem előtt tartja azt, hogy e fajta a kergemarhakórtól mentes.
A szürkemarha külterjes tartási körülményhez szokott. Szilárd szer-
vezetű, szívós, rendkívül igénytelen fajta. Húsa finomrostú, igen ízletes.
A tehenek súlya 500 kg körüli, marmagasságuk átlagosan 135 cm. A te-
hén ezüst, a bika daruszürke. Kiváló bojúnevelő, legeltetéshez szokott.
Tenyészérettségét későn éri el. Az üszőket három-, vagy négyévesen ve-
szik tenyésztésbe. A hágatási idény főleg tavaszra korlátozódik. A 6–8
hónapos borjakat ősszel választják le. Termékenysége jó, könnyen ellő
A védett fajta tenyésztésének célja az eredeti alkati jegyek megőrzése, a
szívósság fenntartása.
Tejtermelőképessége gyenge, 100-2500 kg, magas zsírtartalommal. A faj-
ta jelenleg a közvetlen termelésben mint húsmarha hasznosítható tisz-
tavérben. Különleges és iparilag jobban feldolgozott, valamint csomagolt
húskészítmények termelése és kivitele érdekében intenzív végtermék-elő-
állító fajtákkal (pl. charolais) keresztezhetõ. Miután az állomány termé-
szetes környezetben él és fejlődik, vegyszermentes- és biotermékekként
lehet a fajtának további előnyt szerezni.
Valódi hungarikum előállító fajta. Az a tény, hogy ez a fajta ma jobbára
Nemzeti Parkokban legel, jó lehetőséget kínál arra, hogy a turizmus be-
vételei is segítsenek a fenntartásban. A Nemzeti Parkok műtrágyázásától
mentes területe lehetőséget nyújt a bio (organikus) termelés megvalósí-
tására is.
3.3 MANGALICA
A mangalica szintén Magyarország jelentős hungarikum állata. Az
évek során a mangalica tenyésztése az adott kor igényeinek megfelelő-
en változott. Az 1800-as évek uradalmaiban tenyésztették ki és terjedt
el Magyarországon. Aztán az egyre növekvő piaci igények mind háttér-
be szorították a mangalica által nyújtott adottságokat. A XX. század kö-
zepére a kipusztulás szélére sodródott, emiatt 1973-ban védett lett a
szürkemarhával együtt. Napjainkban ismét növekvő jelentőségű a man-
galica sertés tenyésztése. A tenyésztői és törzskönyvezési munka ha-
tékonyabb vitele érdekében 1994 novemberében (újra) megalakult a
Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete.
A mangalica sertésnek három színváltozatát tartjuk nyilván: a szőkét,
17
a vöröset és a fecskehasút. Korábbi feljegyzések alapján létezett még
teljesen fekete és ordas (vadas) színváltozat is. A sertést gyaluforgács
szerűen göndörödő szőrköntös takarja. Hagyományosan a szőke manga-
lica az „igazi”. Ez közepes testméretű, erős csontozatú. Színe különböző
árnyalatokban fordul elő. A fekete mangalica mára kipusztult. A fajta kö-
zepesen szapora, az alomszám 5-7 malac körül alakul. A malacok csíkos
háttal jönnek a világra. A tenyészérettséget 15-18 hónapos korukra érik
el, súlyuk ekkorra 70–100 kg.
 Extenzív tenyésztésben, az állatokat
félvad körülmények között tartják.
Téliesített istállót nem igényel, de egy
száraz fekhely kialakítása mindenképp
javasolt. A fekhely az időjárási szélső-
ségektől nyújt menedéket az állatok
számára. A karámok kialakítása mellett
javasolt egy kezelő folyosó kialakítása
az esetleges kezelések, vizsgálatok és
az elválasztások megkönnyítése ér-
dekében. Az anyagcsere sajátosságuk
miatt a nyári nagy melegek elviselése,
Kisrozvágyi mangalica-mama
malackájával
és a külső élősködők elleni védekezés
céljából egy dagonyázó kialakítása
szükséges az eredményes hízlaláshoz. A mangalica a többi sertés fajtá-
hoz hasonlóan mindenevő.
Fő táplálékának a szemes takarmányokat (kukorica, takarmány búza,
takarmány árpa stb.) tartják a legfontosabbnak. Kiegészítő takarmányként
megemlíthetőek a mezőgazdasági melléktermékek (ocsú, extrahált nap-
raforgó, kisajtolt cukorrépaszelet, burgonyafélék főzve, kabakosok, stb.)
amelyek az év során idényjelleggel fordulnak elő.
Az extenzív körülmények között hizlalt mangalicák egy éves korukra el-
érik a 90-100 kg-ot. Végső vágósúlyuk 150-180 kg, amit csak 18-20 hóna-
pos korukra érik el.
A mangalica extenzív hízlalása és szaporítása nem igényel túlzott mun-
kaerőt, mivel az etetés és itatás mellet szinte alig akad dolog a sertések
ellátásában. 1 fő akár 6-8 kocát is el tud látni az ellésekkel és a malacok
elválasztásával együtt. Betegségekkel szemben ellenálló fajta csak a kül-
ső paraziták (rühatkák) okozhatnak kellemetlenséget az állatoknak, ami
ellen egyszerű gyógyszeres kezeléssel védekezhetünk, vagy a dagonyába
szórt fertőtlenítővel.
Az országos génmegőrzési program feladata a mangalica változatok
tisztavérben való megőrzése. E mellett, a fajta értékes tulajdonságait ki-
használva, főleg végtermék-előállító keresztezésekben kell a különleges,
márkázott készárukat (sonka, szalámi) megtermelni, és azokkal piacra
kerülni.
A mangalica élőhelyével szemben nem túl igényes, szinte bárhol meg-
él. A területet, ahol tenyésztik gyorsan feléli mivel turkáló életmódjából
adódóan mindet kiturkál és ami ehető azt megeszi. A zárt tartásnál gon-
doskodni kell a folyamatos tápanyagellátásról és az ivóvíz szükséglet ki-
elégítéséről. Szabad tartásnál rotációban kell tartani. Ez azt jelenti, hogy
egy éven belül egy adott területen szakaszosan legeltetjük, és azon a te-
rületen ahol a legeltetés szünetel azokat az állapottól függően művelni,
kezelni szükséges.
3.4 JUH
Őshonos fajtáink a racka, a cigája és a cikta juhok. Állományuk ma kicsi
Magyarországon, jobbára Nemzeti Parkokban, hagyományőrző gazdáknál
fordulnak elő. A Bodrogközben ma a magyar fésűs merinó, német hús-
merinó, Ile de France fajták elterjedtek, de a kisrozvágyi Bodrogközi Régi
Magyar Kultúra Alapítványnál találunk rackákat is.
A juhokat ma első sorban a tej hasznosítása miatt tartják. A gyapjú ára
olyannyira nyomott, hogy sokszor még a nyírás költségeit sem fedezi az
értékesítésből származó jövedelem.
A magyar merinó anyajuhok 24%
szárazanyag-tartalmú fűből na-
ponta 7-9 kg-ot – 1680-2520 g
szárazanyagot –, testtömegük 16-
18%-át képesek felvenni. Az ennél
nagyobb szárazanyag-tartalmú fű
esetében 4-7 kg napi felvétellel le-
het számolni, a fű szárazanyag- és
nyersrosttartalmától függően. A
juhok napi fűfogyasztását – az
állat szükségletén kívül – annak
szárazanyag- és nyersrosttartalma
szabályozza. Ehhez azonban na-
Juhok Kisrozvágyon ponta 4-6 órát a legelőn kell tar-
tózkodniuk. Amikor csapadékhi-
ány következtében a fűhozam csökken, az üres anyajuhok részére kiegé-
szítő takarmányt – napi 1 kg szénát vagy 2 kg fűszenázst – kell adni.
A juh, ha válogathat a legelőn szívesebben eszi a levelekben gazdag
fűféléket. A szárrészeket kényszerből vagy rosthiány esetén legeli. A le-
kaszált legelőterület füvét nem szívesen veszi fel az állat. Jobban kedveli
a kaszálatlan legelőket. A tavaszi zsenge legelő sok foszfort tartalmaz.
A téli legeltetés igen kedvező hatású. Pótolja az időközben kiürült vagy
megcsappant vitaminkészleteket, serkenti a szárazanyag-fogyasztást,
a nagy rosttartalmú takarmányok (szénák, szalmák) emésztését, illetve
hasznosulását. Téli legelőként vethető a rozs, a rozsos repce, a takar-
mánykáposzta és az olajretek.
A juh tejtermelését legnagyobb mértékben a fajta és a takarmányozás
befolyásolja. Ezen kívül befolyást gyakorolnak rá: az állat kora, a laktá-
ció hónapja, és maga az egyed adottságai. Ugyanezek a tényezők vannak
hatással a juhtej beltartalmára is. A tej beltartalma pedig meghatározója
19
a túró és sajt kitermelésnek.
3.5 KECSKE
A kecsketartással, valamint tejével kapcsolatban számos közkeletű
téveszme ismert, nevezetesen, hogy a kecske legigénytelenebb háziálla-
tunk, megfelel neki a szűk kecskeól, megél a konyhai hulladékon is, teje

pedig büdös, „kecskeszagú”. Sokan a húsával szemben is idegenkednek.
A mondás szerint a kecske a „szegény ember tehene” és ez az előítélet
is hozzájárul ma már tejének és húsának elutasításához bizonyos körök-
ben.
Valójában azonban a kecske egyáltalán nem igénytelen, takarmány te-
kintetében pl. sokkal igényesebb más háziállatfajtáknál. Rendszeresen,
naponta igényli a mozgást, ideális számára a külterjes tartás, legelte-
tés. Kecskeól helyett a kifejlett egyedek megfelelő alapterületű, világos
istállót igényelnek, kifutóval. A kecske a mélyalmos tartást kedveli. Igen
fontos számára a tiszta víz, valamint a nyalósó. Egy kecskenyájban kb.
60-70 nőstényhez elég 1 hím is. A tisztán tartott, fajtatiszta, gondosan ta-
karmányozott és legeltetett kecske teje nem kecskeszagú, húsa a vadhús-
okhoz fogható. Érdekes módon az emberek jelentős részének elutasító
magatartásával szemben a táplálkozás iránt igényes tehetősebb réteg, il-
letve a biotermékeket preferálók körében a kecske húsa és teje különleges
ínyencségnek számít, nem utolsó sorban egészséges volta miatt.
A kecske teje és az állat
testének gyakorlatilag
minden része haszno-
sítható (hús, szőr, szarv,
pata, belsőségek, fagy-
gyú, trágya). Az állatok
tejtermelése és a belőlük
nyerhető hús mennyisége
nagymértékben fajtafüggő.
Trágyája sem jelentékte-
len, egy 60-70 kg-os kecs-
ke trágyatermelése 1,2-1,8
t/év. Minden talajon és nö-
vényhez felhasználható.
Néhány hazánkban is tartott fajta átlagos évi tejtermelése a következő.
Magyar parlagi: 200-400 liter/év; magyar nemesített: 700-800 liter/év;
szánentáli: 800-900 liter/év; német nemesített: 1000-1200 liter/év. A
Bodrogközben a leggyakoribb a magyar parlagi fajta. A kecsketej élettani
szempontból bizonyítottan értékesebb, mint a tehéntej. Helyettesítheti
az anyatejet is, tehéntejre érzékenyek is fogyaszthatják. Rendszeres fo-
gyasztása védelmet nyújt a rák ellen, de a tapasztalatok szerint elősegíti
a gyógyulást is. Kísérletek folynak hazánkban arra is, hogy kecskékkel
gyógyfüveket legeltetve más betegségeket is gyógyítsanak. A kecskevaj
értékes kozmetikai alapanyag. A sajtok, túrók változatos ízkavalkádja ala-
kítható ki a kiváló minőségű alapanyagból. A Bodrogközben ma is többen
készítenek kecskesajtot.
A kecske takarmányozásának minősége szoros összefüggésben áll
a nyerhető hús és tej mennyiségével. A legfontosabb takarmányok a
következők: legelő; abraktakarmányok (kukorica, búza, rozs, árpa, zab,
borsó, szójabab, búzakorpa); olajpogácsák; szálastakarmányok. A kecs-
ke agresszíven legel, szereti a bokrok, fák leveleit fogyasztani. A szabad
legeltetés ezért nem megengedett, a gyep védelme érdekében irányított
legeltetést kell alkalmazni.
A kecske gondozása munkaigényes. Juhtartással összehasonlítva azt ta-
láljuk, hogy 6-8 juh gondozásával ér fel egy kecskét ellátni munkaidőben.
Egy család megélhetését 80-90 anyakecske tejhasznú, félintenzív tartása
biztosíthatja egy alkalmazottal, főállásban.
4. A GAZDÁLKODÁS VÁRHATÓ
JÖVEDELME
4.1 A BIOTERMÉKEK FOGYASZTÓI
A kereskedelmi forgalomba kerülő, hazai biotermékek szinte kizáró-
lag exportra kerülnek, ami több szempontból is rendkívül káros és ve-
szélyes tendencia. A külföldre exportált termékek nagy hányada nem fel-
dolgozott termék, így a hazánkban keletkező hozzáadott érték alacsony.
A termelés – jóllehet jelenleg szinte korlátlan felvevőpiaccal szembesül
– nagymértékben olyan piacoknak kiszolgáltatott, amelyekre alig lehet ha-
tással, információi szűkösek. A termelők kiszolgáltatottak a piac ingado-
zásainak. Nem elhanyagolható ellentmondás az sem, hogy az európai vi-
szonylatban is kiváló minőségű, egészséges hazai biotermékeket a hazai
lakosság szinte egyáltalán nem fogyasztja, helyette a szermaradványok-
kal terhes, környezetpusztító módon termelt élelmiszereket vásárolja.
A bio-értékesítés legnagyobb korlátja hazánkban a fizetőképes keres-
let hiánya, amely a szemléletmódra
is visszavezethető. A biotermékek ala-
csony mennyiségű fogyasztása nemcsak
a magas áraknak köszönhető, de a bio-
termékek nehéz hozzáférhetősége (ke-
vés a biobolt, a szokványos bevásárlás
alkalmával nem lehet ezekhez hozzájut-
ni), a hiányos információellátás, bizo-
nyos esetekben a minőségi problémák
vagy a gyenge minőségű csomagolás is
szerepet játszik.
A hazai fogyasztókat három csoport-
ba sorolhatjuk: A legnagyobb csoport
a rászorulóké, betegeké (rákbetegek,
immunproblémákkal küzdők, allergi-
Nyílt nap a Nyitott Kert
ások). Természetgyógyász javaslata Alapítványnál
alapján állítják össze étrendjüket (ilyen
pl. a Gerson-kúra), főleg gabonaféléket,
gyümölcs- és zöldséglevet fogyasztanak. A táplálék számukra gyógyszer
elsősorban. Az életmódjukon változtatók filozófiai okok miatt térnek
át a biotermékekre, szemléletük radikális. A felvilágosult értelmiségi-
 ek csoportja a biotermékek széles skáláját fogyasztja, ami ellenőrzöt- • helyi gazda/gazdák boltja a falu-
ten bio-minőségű. A fogyasztók között ez a csoport a legkisebb méretű ban;
Magyarországon.
• mozgóárusok;
• rendszeres vevők a falun belül (el-
4.2 AZ ÉRTÉKESÍTÉS LEHETŐSÉGEI adás háztól, a háztáji-/kistermelő
a helyi munkahelyeken értékesíti
Ártéri gyümölcsészet című kiadványunkban bemutattuk a bio-, illetve áruit);
tájjelegű mezőgazdasági termékek értékeítési csatornáit. Ezek első sor-
ban a termelő és fogyasztó közvetlen kapcsolatát próbálják megteremte- • a termelő házhoz viszi a tejet,
ni, tekintve, hogy a kisebb termelőknek a hipermarketekbe szinte lehetet- húst stb.;
len bejutni. A közvetlen értékesítés csatornái címszavakban a követ- • a vevő házhoz jön az áruért;
kezők:
• piaci, vásári értékesítés a falvak-
• termelői piacok; ban vagy a közeli városokban;
• friss termék-, zöldség- és gyümölcspiac; • kaláka típusú élelmiszerelőállítás
• termelői bolt; és feldolgozás;
• szedd magad; • termelők által létrehozott étterem,
csárda;
• mozgóbolt;
• értékesítés a helyi üdülőhelyek
• bioélelmiszert árusító boltok; vendégei számára (ilyenek első-
• helyi (nem bio) zöldséges boltok; sorban a Tisza mentén találhatók,
a falusi turizmus fejlesztésével a
• dobozrendszer (házhoz vagy gyűjtőpontra szállítva, ld. az alábbi lehetőségek javíthatók).
ábrát);
A 150/2004. (X.13.) FVM-rendelettel meghirdetett agrár-környezetgaz-
• bioéttermek; dálkodási támogatások nagyszámú szántóműveléshez, illetve gyephasz-
• tájjellegű éttermek, csárdák; nosításhoz igénybe vehető támogatási programot hirdettek meg.
• onkológiai intézetek, osztályok; Szintén fontos lehetőséget jelentenek a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv
egyéb jogcímei: a Kedvezőtlen Adottságú Területek (KAT) támogatása,
• nyári táborok;
az EU állatjóléti követelményeinek való megfelelésre adott beruházási tá-
• speciális rendezvények (pl. falunapok, bornapok, sajtnapok); mogatás, a félig önellátó gazdaságok, illetve a termelői csoportok támo-
gatása.
• internetes kereskedelem (pl. Magyar Áruk Áruháza);
A területalapú (SAPS, top-up) támogatások a bio-művelést folytató gaz-
• bekapcsolódás a hazai termékeket árusító láncokba (pl. Magor).
dáknak is járnak, ezeken felül vehető igénybe az agrár-környezetgazdál-
Egyik fő célunk, hogy a helyi termékeket minél nagyobb arányban kodási vagy a KAT-támogatás. Léteznek még ún. notifikált nemzeti támo-
fogyasszák a falvakban vagy a termelőhöz közel eső városokban (a gatások is (állat-alapú támogatás), ezek meghirdetése azonban a rendsze-
Bodrogközben Sátoraljaújhely, Sárospatak). Gondot jelent e tekintetben, res forráshiány miatt bizonytalan. A kiírások a tavaszi időszakban válnak
ha a bio- vagy természetközeli termékeket magasabb áron lehet előállíta- véglegessé. Az alábbiakban néhány ökológiai termesztésbe vonható növé-
ni, mint a konvencionális termékeket. Ez a probléma úgy látszik megold- nyi és állati termék lehetséges jövedelmezőségét tekintjük át.
hatónak, ha az értékesítésben nagyobb szerepet szánunk az informális

22
Az alábbiakban néhány ökológiai termesztésbe vonható növényi és állati
csatornáknak (nem pénzért, hanem kölcsönös szívességeken alapuló ér-
termék lehetséges jövedelmezőségét tekintjük át.
tékesítés), illetve a más, külső piacokon elérhető magasabb jövedelmek-
ből keresztfinanszírozzuk a helyben mesterségesen alacsonyan tar-
tott árakat. Az alábbiakban azokat az értékesítési csatornákat említjük,
amelyeket e célok érdekében fejleszteni kellene: 4.3 BIOGABONA
Számtalan apró részletkülönbség mellett az ökológiai alapú és az inten-
zív termelési módszerek eredményessége közötti különbség három fő
elemre vezethető vissza:
 • A felhasznált mezőgazdasági kemikáliák kisebb mennyisége. ismét feltámasztotta az igényeket, divat lett a gyári üdítők helyett gyógy-
teát inni, szintetikus aromák helyett természetes illóolajat párologtatni,
• Az ökológiai gazdálkodásban elérhető kisebb hozamokat egyrész-
gyógynövényes samponokat, kenőcsöket használni. Ebbe a trendbe illesz-
ről a bio-minősítés megszerzése által elérhető magasabb ár tudja
kedik a biogyógynövények megjelenése is: ezek itthon egyelőre a vártnál
kompenzálni, másrészről az új típusú gazdálkodási ismeretek fel-
lassabban hódítanak, viszont szinte korlátlanul exportképesek. A tőke-
halmozódásával a hozamok újra növelhetőek.
erősebb termelőknek a bionövény-termesztés jelentheti az egyik kiutat,
• A ráfordításokban mindenképpen jelentkezik egy arányeltolódás de ígéretes lehet a „hungarikumok”, például a csak nálunk előforduló szi-
az anyagköltségektől a munkaerőköltség felé. A mindenkori ár- ki kamilla előállítása.
arányoktól függ, hogy ez milyen költségszint változást jelent.
Egy évtizeddel ezelőtt 70-80 nagyobb feldolgozó volt Magyarországon,
Az országban ökológiai (bio) módszerekkel termesztett és ökoként ér- ma már a vezető hármason – a Herbárián, a Naturlandon és a Mecsekteán
tékesített gabonafélék mennyiségének 98%-a ez Európai Unió orszá- – kívül legfeljebb tízen alkotják a mezőnyt. A zsugorodásban a gyógy-
gaiban és Svájcban kerül feldolgozásra. Az országban termesztett (bio) növény-behozatal fokozódása is szerepet játszik. A hazai termesztés
kalászos gabona vetésterülete 2001-ig folyamatosan, nagy százalékban egyre kevésbé versenyképes. Míg a legtöbb EU-tagországban a gyógy-
növekedett. 2001 után ez a növekedés megállt és a bióra átállt területek növénytermesztés a „nem
nagysága némi visszaesést is jelez. 2004-ben 21.851 hektár volt az átállási élelmiszer” kategóriába
vagy átállt kalászos gabona, illetve kukoricatermesz- tartozik, s mint ilyen, úgy-
tés területe hazánkban. Elsősorban és legnagyobb te- nevezett parlagolási támo-
rületen a gazdálkodók lágybúzát (Triticum aestivum) gatásban részesül, addig
termesztenek a gabona termőterület mintegy 50-55 Magyarországon – a csat-
százalékán. A második legnagyobb területen tönköly- lakozási tárgyalásokon kö-
búzát (Triticum spelta) termesztenek. vetett hibás taktika folytán
Az öko lágybúza iránti kereslet a kezdeti állandóság – a területalapú támogatás
után az utóbbi 2-3 évben eléggé ingadozó lett. Ez an- érvényesül. A magyar ter-
nak tudható be, hogy Ukrajna, Románia, Kazahsztán, mesztésnél még a németor-
valamint a déli féltekén Argentína nagy mennyiség- szági is gazdaságosabb. A
ben és nagy területen kezdett ökológiai módszerek- forgalombahozatali szabá-
kel gabonát termeszteni és ezt többnyire ugyanazon lyok egész Európában nálunk
célországok piacán próbálja értékesíteni, ahol a ma- a legszigorúbbak és továb-
gyar termelők is eladóként jelentkeznek az általuk bi szigorítás várható. A ma
megtermelt ökogabonával. Ez óhatatlanul az értékesí- „gyógyhatású” szernek mi-
tési lehetőség beszűküléséhez és nagyobb értékesítési nősülő gyógynövénykészít-
konkurenciaharchoz vezet. Az utóbbi években az ex- ményeket néhány év múlva
port biogabona eladási ára erősen csökkent, azonban a már csak gyógyszerként le-
minőségi elvárások egyre magasabbak. Folyamatosan het forgalomba hozni. Az EU szabályainak átvételéből adódó szigorítás
túlkínálat van lágybúzából a piacon, különösen az elmúlt 2-3 évben. A várhatóan alaposan megrostálja majd a piacot.
tönkölybúza piacán hasonló tendenciák indultak meg. Összességében el- A relatíve drága magyar alapanyagok kiváltására a gyártók importra kény-
mondható, hogy ha Magyarországon a bio-állattartás, illetve a hazai szerülnek, ami a hazai gyűjtők és termesztők sorsát nehezíti. Míg koráb-
bio-feldolgozóipar nem fut fel, akkor a biogabona termesztés elveszíti ban főidényben 15-20 ezer család foglalkozott ezzel a tevékenységgel,
piacait és jövedelmezőségét. jelenleg jó, ha tízezren vannak.
Lehetőséget jelenthet a kisléptékű gyűjtés és feldolgozás. A tapasztalt
„füvesemberek” azt mondják: minden növény gyógynövény, csak tudni
4.4 GYÓGYNÖVÉNY kell, hogy mire jó. A gyűjtés, feldolgozás viszonylag egyszerűen meg-
A gyógynövények gyűjtése, illetve termesztése az extenzív tájhaszno- szervezhető és a feldolgozás legegyszerűbb formái (szárítás) sem mind
sítás fontos útja lehet. Kis területen, nagy értéket állít elő így – ha tud- igényelnek komolyabb beruházást.
juk, hogy mi mire jó. Bizonyos értelemben e tevékenység egy elfelejtett
gazdasági lehetőség, amelyben komoly potenciálok rejlenek.
A hazai gyógynövénypiac folyamatosan bővül, jelenleg évi 10-15 szá-
zalékkal. Igaz, így is alig éri el a milliárdos nagyságrendet. A fitneszőrület
 4.5 SZÜRKEMARHA
A bio- és a nem biominősítésű szürkemarha jelenlegi értékesíthetősé-
ge kedvezőtlen, a magyarországi szürkemarha állomány kb. 30-40 %-a
van ökogazdálkodásban (főleg nemzeti parkok), de csak kb. 10 % értékesül
bioként a fogyasztói szokások hiánya miatt és a magasabb ár miatt.
A szürkemarha termékek sajnos ma még nem mondhatók keresettnek, a
nem biominősítésű szürkemarha termékek ára kb. 20 %-kal magasabb a
konvencionális iparszerű intenzív húsmarha fajták áránál. A konvencio-
nális szürkemarha ár felett 15-20 %-kal van a bio szürkemarha ára.
Legfontosabb feldolgozott termékek:
• mindenek előtt a vendéglői készételek (bio és nem bio),
• bébiételek (csak bio),
• szárazáruk, pácolt, füstölt húsok, kolbászok, szalámik (kb. 20 %-a
bio, 80 %-a nem bio).
A megtérülési idő lassúbb a „korszerűbb” fajtáktól, mert lassúbb a fejlő-
dése, kedvezőtlenebb a húskihozatala, ezért csak a 7-8. évben kezd meg-
térülni, akkor is csupán szerény eredményt produkál.
A szürkemarha-tartás megtérülésére vonatkozó kalkuláció (áfa nélkül,
2005):
választott tenyészüsző (8-10 hónapos) beszerzése 220.000 Ft/db
tartás költségei évi 60 eFt (ellésig 3 év) 180.000 Ft/db
A földalapú támogatások egy részének (NVT agrár-környezetgazdálkodás)
igénybe vételéhez elengedhetetlen a legelők hasznosítása, ezért – részben
– a szürkemarha tenyésztés bevételeként kell értékelni a földalapú
kifizetéseket is a jövőben.
A biominősítésű feldolgozást csak EU minősítésű húsüzemben lehet
végeztetni bérmunkában (ebben az esetben saját termék lesz), vagy
a vágóállat eladásával (ekkor a húsüzem tulajdona lesz a termék).
Jelenleg Magyarországon 8-10 vágóhídon történik szürkemarha vágás, a
feldolgozás 4-5 húsüzemben történik. Minden EU minősítésű vágóhíd és
húsüzem alkalmas bio vágásra és feldolgozásra, de csak 1-2 üzem végzi
a kis volumen miatt és a többletköltségek miatt (ellenőrzés, tanúsítás,
stb.).
Európa nyugati felére figyelve várható, hogy a következő években a
biominősítésű termékek felértékelődnek. A gyakori élelmiszerbotrányok
„eredményeként” a fogyasztók egyre jobban az ismert származású,
ellenőrzött, tanúsított biominősítésű terméket keresik. Új feldolgozó
üzem inditása indokolatlan, a jelenlegiek kapacitása kihasználatlan, azok
felveszik a növekvő igényt.
4.6 MANGALICA
Értékesítés esetén több esetet kell megvizsgálnunk. Az értékesítés
történhet élősúlyban malacként, hízóként, tenyészállatként, vagy
feldolgozott formában.
MANGALICA ELADÁSI ÁR, 2005

4. év megtérülés borjú eladásból (le: tartási költség 60 eFt) 110.000 Ft/db 1 db malac 10 kg-ig 13.000-16.000 Ft/db
5. év megtérülés borjú eladásból (le: tartási költség 60 eFt) 110.000 Ft/db 1 db hízó 150-200 kg 500-800 Ft/kg
6. év megtérülés borjú eladásból (le: tartási költség 60 eFt) 110.000 Ft/db 1 db kan süldő 50 kg-ig 60.000 Ft/db
7. év megtérülés borjú eladásból (le: tartási költség 60 eFt) 110.000 Ft/db 1 db koca süldő 50 kg-ig 40.000 Ft/db

Fentiekből látható, hogy az első három év 400 eFt ráfordítása a 7. 2004-ben egy kocára 20.000 Ft állami támogatás volt, amit október és
évben kezd megtérülni, ugyanerre az eredményre jutunk, ha a született november között lehetett igényelni.
bikaborjakat hároméves, 600 kg-os tinóként értékesítjük 240 eFt áron.
Ezek az árak a jelenleg maximum elérhető biominősítésű árak, ismert MANGALICA TARTÁSI KÖLTSÉGEK, 2005
származású és hármasmentes állományra, illetve borjakra vonatkoznak.
Az ennél hátrányosabb helyzetű állományok megtérülése a fentinél is 1 hízó előállítása 50.000 Ft+ bér
lassúbb. 1 db tenyészkan tartása 35.000 Ft/év + bér

26 A tenyésztés pénzben nem kifejezhető további hasznokat hajt:

• a gyepterületek legeltetéssel történő „karbantartása”;
• a kaszálók hasznosítása (szürkemarha téli takarmány);
1db tenyészkoca tartása 45.000 Ft/év +bér

A sertés az egyik legjobban feldolgozható gazdasági állatunk, és szinte

• a szántóföldi melléktermékek (takarmányszalmák, szénák, stb.)
hasznosítása;
• a gyepterületek biológiai változatosságának kedvező alakulása.
27
minden egyes része felhasználható valamilyen étel elkészítésére. A
mangalica különlegesen finom és keresett termékei a zsírja, szalonnája
és a mangalica-kolbász, sonka és tarja. Ezeknek már ma is jelentős hazai
és külföldi piaca van.
 A feldolgozott élelmiszeripari termékek forgalmazására bonyolult hazai A hosszú távú élőállat-szállítás embertelensége miatt, a fenti mintát szem
és EU szabályok vonatkoznak. Ez azzal jár, hogy a feldolgozáshoz és előtt tartva arra kellene koncentrálni, hogy a juhhús exportja helyett
piaci értékesítéshez komoly költségű beruházások szükségesek. Így megoldjuk az itthoni feldolgozást.
feldolgozáshoz térségi feldolgozóüzem jöhet szóba vagy beszállítás már
meglévő üzemekbe. Egyes mangalicatartók inkább a piaci vagy háztól
való értékesítést tartják megvalósíthatónak. Mivel ezekre is bonyolult 4.8 KECSKE
szabályok vonatkoznak, vannak, akik az illegális értékesítéstől sem
riadnak vissza. A kecsketej ún. funkcionális élelmiszernek tekinthető – alkalmas a
betegségmegelőzésre, kezelésre. A fentiekben részleteztük előnyös
élettani hatásait. A kecsketermékek között nincsen hungarikum, sőt a
hazai fogyasztás igen alacsony. Az ökológiai gazdálkodásból származó
4.7 JUH kecsketermékek viszont keresettek, külföldön (Ny-Európában) és
A hazai juhágazat legfőbb terméke a tejesbárány. A tejesbárányokat – belföldön egyaránt szinte korlátlanul és jó áron értékesíthetők. A minőségi
belpiaci kereslet hiányában – gyakorlatilag mind az EU piacain értékesítjük. ökotermékek, delikát élelmiszerek előállítása a legreálisabb fejlesztési
Az évente előállított 16-20 ezer tonna juhhús 90-95 százalékát (zömében lehetőség a kecsketenyésztésben a fenti három stratégiai irány közül. A
élőállatként) Olaszországba szállítjuk, ahol egy viszonylag szűk, de magas kecske értékesítésénél a következő jövedelmekkel számolhatunk.
árszínvonalú piaci szegmenst célzunk meg.
Választott gida: A 8-12 kg-os élősúlyú, azaz kb. 3 hónapos gidák
Felvásárlási árak – információk 2005. július hóra* kerülhetnek eladásra. Élőhús ára 700 Ft/kg.
Exportbárány az állat súlya (Ft/kg) Tej: A kecske laktációs időszaka 305 nap. A magyar parlagi tejtermelése
a Bodrogközben átlag napi kb. 1,5 l. Tehát a laktációs idő alatt kb. 458 l
16-20 kg 580 – 630 tejet adnak.
20-24 kg 540 – 610
Trágya: Egy felnőtt kecske évi trágyatermelése 1,5 tonna. Egy tonna
24-27 kg 490 – 560 trágya ára 20 Ft.
27-30 kg (kos) 445 – 520
30 kg felett (kos) 420 – 450
KECSKE TERMÉKEK ÁRAI, 2005
Vágóállat
Hagyományos Bio termékek árai
Selejt anya 220 – 350
termékárak (Ft/kg) (Ft/kg)
Tenyészállat
hús 400 600
Növendék kos 50.000 – 75.000 tej 250 360
Növendék jerke 15.000 – 36.000 trágya 20 20
Tenyészkos 70.000 – 100.000
Anyajuh 17.000 – 35.000
KECSKE FELDOLGOZOTT TERMÉKEK ÁRAI, 2005
Gyapjú 60 – 110 ft /kg
Hagyományos
*Az árak tájékoztató jellegűek (7%-os kompenzációs felárat tartalmaznak). Bio termékek árai
termék árak
A hazai őshonos juhtartás és -termékfeldolgozás meghatározó szereplője Kecskesajt natúr 400 –2000 Ft/kg 400-4000 Ft/kg
a bakonszegi Awassi Rt. Gyimesi racka (extenzív) és az awassi (intenzív) Kecsketúró 480 Ft/db 560 Ft/db
juhot tartanak. Kunszentmártoni sajtüzemükben juhtejes, tehéntejes, és

28 29
Kecsketejes
kecsketejes gyúrt-hevített sajtokat gyártanak, s nagy hangsúlyt fektetnek 200 Ft/db 350 Ft/db
vajkrém
a kiváló minőségű termékek értékesítésére (kellően érett, kifogástalan Kecske szalámi 3600 Ft/kg 4200 Ft/kg
íz). Ezek mellett különleges ömlesztett sajtokat (juhsajtból készült
Kecske kolbász 3600 Ft/kg 4200 Ft/kg
sajtkrémeket, fondüket), kézimunka igényes sajtokat (sonkás sajttekercs,
betűsajt, füstölt, ízesített juhgomolyák) és – Európában egyedülállóan
– juh kefírt forgalmaznak. A juhhús hasznosítására kifejlesztésre került
egy 24 tagú juhhús termékcsalád, melyen belül készétel konzervek,
vörösáruk, pácolt-füstölt termékek találhatók.
 5. N É H Á N Y M E G O L D A NDÓ FELADAT
A termelés, feldolgozás, értékesítés legfontosabb hazai problémáit már
az egyes alpontokban érintettük.
Szinte minden növénytermesztési vagy
állattenyésztési formánál a következő
problémákkal találkozunk:
• A bio- vagy különleges minőségű termékek iránti alacsony hazai
kereslet (ami a magasabb áraknak is köszönhető).
• Fogyasztási kultúra: nincs becsülete a hagyományos, hazai, egész-
séges élelmiszereknek.
• A túlságosan szigorú egészségügyi, élelmiszerfeldolgozási, kis-
kereskedelmi jogszabályok szinte lehetetlenné teszik a kisléptékű
(háztáji, otthoni) előállítást és értékesítést.
• A magyar mező - és élelmiszer gazdaságot néhány nagy cég tart-
ja uralma alatt. Így van ez az alapanyag-ellátásban, az élelmiszer-
iparban és kereskedelemben is.
• Ezt a struktúrát a hazai szabályozás nem lebontani, hanem erő-
síteni szándékozik azáltal, hogy a termelési, feldolgozási, kereske-
delmi szabályozók a kisebb termelők számára betarthatatlanok (a
vállalhatatlanul magas költségek miatt).
• A hazai élelmiszerpiac gyakorlatilag védtelen az EU és harmadik
országokból beáramló (sokszor silány minőségű) élelmiszerekkel
szemben.
• A biotermékek nagy arányban kerülnek feldolgozatlanul export-
ra. Ebben az esetben a termelők viszont kiszolgáltatottak a külföl-
di felvásárlóknak, illetve az éles versenynek.
• A biotermelés sem aranytojást tojó tyúk már, mint pár éve volt.
Az európai piacon megjelent dél-amerikai, közép-ázsiai, balkáni
termelők erőteljesen leszorították az árakat.
• A hazai termelők közötti együttműködés gyenge, így a közös
alapanyag-beszerzés, eszközhasználat, értékesítés előnyeit nem
tudják kihasználni.
• A leszakadó térségekben nagyon alacsony a különleges minősé-
30
gű termékek iránti kereslet. A monopóliumok uralta értékesítés a
helyi termelés és fogyasztás hagyományait is elsorvasztja.
• Ezekben a térségekben egyre nehezebb munkaerőt találni a
kézimunkaigényes termeléshez. Hasonlóképp a tudásigényes,
odafigyelést igénylő biogazdálkodáshoz.
Néhány megoldási javaslat:
• A hazai piac fejlesztése elsődleges cél
kell legyen. Itt össze kell fogni terme-
lőnek, hazai feldolgozónak egyaránt.
Legszerencsésebb az lenne, ha a terme-
lők rendelkeznének feldolgozói kapaci-
tással, ami szintén a szövetkezés kereté-
ben vihető végbe igazán hatékonyan. (A
termelők integrációját célzó szövetkezés
és kisléptékű kereskedelem lehetőségeit
áttekintettük Ártéri gyümölcsészet című
kiadványunkban.)
• Mindenképpen meg kell valósítani egy
széles körű marketing programot ez
ügyben, mert ma Magyarországon ez
szinte nem létezik. („Vegyél hazai élel-
miszert!” és „Válaszd az egészséges ter-
méket!” mottóval.)
• A hazai termelést minden rendelke-
zésre álló eszközzel védeni kell. Ennek egyik legfontosabb eszkö-
ze az importra vonatkozó szigorú egészségügyi ellenőrzés.
• Fel kell adni a „saját magam keresem a piacot” elv mindenható-
ságát, ugyanis ez jóval nagyobb kockázattal, tőkeráfordítással jár,
mint egy közös fellépés és a hatékonysága is megkérdőjelezhető.
Az ökogazdák gondolkodásmódja is ebbe az irányba kell, hogy vál-
tozzon.
• Kétszintű szabályozásra van szükség a gazdálkodás,
élelmiszerfeldolgozás, kereskedelem területén. Meg kell különböz-
tetni a nagyüzemi termelésre vonatkozó, tőkeigényes előírásokat
és a kisléptékű, családi gazdaságokra vonatkozó, ésszerűen betart-
ható szabályokat. EU-konform módon kell biztosítani a lehetősége-
ket a kisebb és közepes nagyságú gazdaságoknak.
• Ennek előfutára a 14/2006. (II. 16.) FVM-EüM-ICSSZEM együttes
rendelet a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesí-
tés feltételeiről. Ez új lehetőségeket nyit annak, aki
► általa megtermelt alaptermékkel vagy általa betakarított, ösz-
szegyűjtött vadon termő alaptermékkel közvetlenül a végső fo-
gyasztót, illetve a helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egysé-
get látja el,
► általa megtermelt alaptermékből előállított élelmiszerrel köz-
vetlenül a végső fogyasztót látja el,
► tulajdonában lévő, gazdaságában nevelt és ott levágott baromfi
és nyúlfélék húsával közvetlenül a végső fogyasztót, illetve he-
lyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységet látja el,
 ► a halászatról és a horgászatról szóló törvény alapján halászat-
ra jogosító okmányok birtokában, a halászati vízterületen általa
6. BIZT ONSÁGOSABB TERMELÉS FELÉ
kifogott hallal, közvetlenül a végső fogyasztót, illetve a helyi
kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységet látja el. Nem kétséges, hogy a
tájgazdálkodás kitörési
lehetőséget teremt a hazai
• A termelés versenyképessége társadalmi szinten nem értelmezhető mezőgazdaság számára,
a gazdálkodás élőhely-fenntartó hatása nélkül. A tájgazdálkodás- különösen a leszakadó
ba illeszkedő tevékenységek e téren sokkal több értéket termelnek, térségekben. Láttuk, hogy
mint a nagyüzemi gazdálkodás, ahol lényegében a siker egyedüli nem csupán gazdasági
mutatója a profit. A tájgazdálkodás társadalmi hasznait az állam- jelentősége nagy, de
nak el kell ismernie az agrár-környezetgazdálkodás, vidékfejlesz- nélkülözhetetlen feladatokat
tés kifizetési rendszerén keresztül. lát(hatna) el létforrásaink
• Ennek keretrendszere már felállt a Nemzeti Vidékfejlesztési – a víz, a talaj, a természetes
Terv (NVT) keretében. Ugyanakkor az NVT eddigi végrehajtása (kö- élőhelyek – megőrzésében,
zel egy éves csúszás a kifizetések terén, sorozatos elvonások a ke- gyarapításában. Egyik fő célja,
retösszegből, a tájékoztatás, oktatás elmaradása) a gazdálkodókat hogy a természetvédelem és
folyamatosan bizonytalanságban és információhiányban tartják. a mezőgazdaság ne „egymás ellen” dolgozzanak, hanem a gazdálkodás
Ezt a lehetetlen állapotot meg kell szüntetni, biztosítani kell a kifi- szolgálja az élőhelyek védelmét is egyben. Ennek feltétele, hogy az ilyen
zetések ütemezett rendjét, a megfelelő tájékoztatást, egyre bővülő tevékenység elegendő jövedelmet termeljen a gazdáknak.
forráskereteket, a pályázati feltételek teljesíthetőségét a kisebb ter- Bár a jelen helyzet nem túl rózsás, talán ebben a rövid füzetben sikerült
melők számára is. néhány olyan lehetőséget felvillantanunk, amely a gazdák számára
• A biogabona esetében az exportpiacainkat úgy tudjuk megőrizni, új esélyeket jelentenek. Tekintve, hogy a mezőgazdaság főiránya is
illetve továbbfejleszteni, hogy csak a legjobb minőséget adó ga- meglehetős kockázatokkal terhes (pl. a hagyományos termékek – gabona,
bonafajtákat termesztik a gazdák. Ezek a búzafajták elég széles tej, hús – piacai telítettek) mindenképpen érdemes végiggondolni,
körben rendelkezésre állnak. hogy érdemes-e a tájgazdálkodásba belevágni. Megítélésünk szerint
egy ilyen döntés kisebb kockázatot jelent, mint bízni abban pl., hogy a
• A termelők tulajdonában álló logisztikai központokat kellene
hagyományos termékek piacán a túltermelés csökken, biztonságosabbá,
létrehozni, ahová a termelők beszállíthatnák az azonos minőségű
jövedelmezőbbé válik a termelés. A termelés valódi biztonságát az
gabonáikat, ugyanis egyre fokozottabb igény a külföldi felhaszná-
növeli, ha úgy változtatunk gazdálkodásunkon, hogy a mezőgazdaság
lóknál az egy helyről történő, egyszerre nagy mennyiséget kiszol-
az időjárási szélsőségek csökkentését és a természetes rendszerek
gálni képes eladóval tartandó kapcsolat.
„önvédelmi” rendszereinek kiépülését szolgálja. Ennek eszköze a
• A hazai ökológiai gabonatermesztőknek – ez más növényre is vo- tájgazdálkodás.
natkozik – egy, maximum kettő értékesítési szövetkezetet kelle-
ne létrehozni, hogy megfelelő súllyal tudják árigényeiket érvénye-
síteni a felhasználók és a kereskedők felé.

32 33
 7 . A J Á N L O T T I R O D A L O M, HASZNOS MAGYAR ÁRUK ÁRUHÁZA:
http://www.hmo.hu
KAPCSOLATOK
A FÜZET ELKÉSZÍTÉSÉHEZ A KÖVETKEZŐ SZERZŐK MUNKÁIT HASZNÁLTUK FEL: MAGOR-MOZGALOM:
http://www.magormozgalom.hu
(1) A kecske és juh termékek értékesítési lehetőségei. Kék Régió Bt. Készült a BOKARTISZ Kht. megrende-
lésére a Phare CBC kutatás keretében. Kézirat, 2005.
(2) A mangalica története. Mezőhír, 2002.
SZÖVETKEZET ALAPÍTÁSÁHOZ SEGÍTSÉGET NYÚJTHAT:
(3) A szarvasi BioHungaricum. Biokultúra, XII. évfolyam 3. szám (május-június) Hangya Szövetkezet
(4) Ángyán József – Menyhért Zoltán (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdál- 1075 Budapest, Károly krt. 5/a
kodás. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 1997. Szabó Zoltán: (30) 954 4623
(5) Az öko-állattenyésztés és őshonos állataink. Készült a BOKARTISZ Kht. megrendelésére a Phare CBC Szeremley Béla: (30) 919 8100
kutatás keretében. Kézirat, 2005. hangyakozpont@t-online.hu
(6) Bartholy Judit – Mika János – Pongrácz Rita – Schlanger Vera: A globális felmelegedés éghajlati sajátos-
ságai a Kárpát-medencében. In: Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon. Szerk. Takács-Sánta Minden, a füzetben említett témával kapcsolatban szívesen áll rendelkezésére tanácsadással, segítségnyújtással a
András. Védegylet-Alinea, Budapest, 2005. BOKARTISZ Kht.
(7) Czeller Gábor: A biogabonák értékesítési lehetőségei Magyarországon és Európában. Készült a
BOKARTISZ Kht. megrendelésére a Phare CBC kutatás keretében. Kézirat, 2005.
(8) Egerszegi István – Sarlós Péter – Rátky József: Adatok a mangalica „szaporaságához”. 2002. AZ ÁRTÉRI TÁJGAZDÁLKODÁSRÓL SZÓLÓ TOVÁBBI KIADVÁNYAINK
(9) Gál Tamás: Szürkemarha és mangalica tenyésztése. Készült a Phare CBC kutatás keretében. Kézirat,
Az ártéri tájgazdálkodás
2005.
Ártéri gyümölcsészet
(10) Globális Klímaváltozás: Hazai hatások és válaszok. KvVM - MTA „VAHAVA projekt” Előzetes összefog- Vizes élőhelyek kezelése az ártéri gazdálkodásban
lalás. Budapest, 2005. szeptember 15. Szántóföldi gazdálkodás az ártéri tájgazdálkodásban
(11) K.Balog János: Tanulmányok Tolna megye történetéből. 1975. elérhetők honlapunkon:
(12) Kishantosi ökológiai mintagazdaság ökológiai hálózatának részletes terve. Tervező: Szent http://www.bokartisz.hu
István Egyetem – Környezetgazdálkodási Intézet, Környezetgazdálkodási és Környezetvédelmi
Felsőoktatásért Alapítvány.
(13) Dr. Marsalek Sándor: Sertéstenyésztés. Főiskolai jegyzet.
(14) Megrostálják a gyógynövényüzletet. Magyar Nemzet, 2005. október 24.
(15) Molnár Géza (szerk.): A Tiszavölgy természeti adottságokhoz igazodó vízrendezése és tájhasználata.
Módszertani megalapozás, illetve a tájhasználatváltás tervezése egy konkrét mintaterületen. Kézirat.
BOKARTISZ Kht., Karcsa, 2005.
A BOKARTISZ Közhasznú Társaságot (Kht.) 12 bodrogközi önkormányzat és 3
(16) Molnár Géza: Az ártéri tájgazdálkodás élőhelyei és haszonvételei. Készült a Phare CBC kutatás kere- civil szervezet hozta létre. Célja, hogy megteremtse az ártéri tájgazdálkodás
tében. Kézirat, 2005. feltételeit a Bodrogközben. Azért dolgozik, hogy az itt élők hosszú távon jó
(17) Radics László (szerk.) (2001): Ökológiai gazdálkodás. Dinasztia Kiadó, Budapest, 2001.
megélhetéshez jussanak és megőrizzék, gyarapítsák a természeti értékeket. A
(18) Radics László (szerk.) (2002): Ökológiai gazdálkodás II. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2002.
(19) Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései. Budapest, 2000. BOKARTISZ nevét a táj meghatározó folyóiról kapta: Bodrog – Karcsa – Tisza.
(20) Sverteczki Mónika-Tímár Szilvia: Kecske és juh tartása. Készült a Phare CBC kutatás keretében.
Kézirat, 2005.
(21) Dr. Szabó Péter: Alternatív sertéstartás lehetősége Magyarországon 2003. A BOKARTISZ Kht. a tájgazdálkodási rendszer tervezését végzi, tanácsot ad az
(22) Szeremley Béla – Szabó Zoltán: Javaslattétel a gazdálkodók közötti gazdasági együttműködést előse- agrár-környezetgazdálkodással foglalkozó gazdák számára, segítséget nyújt
gítő új intézményi megoldások kialakítására. Készült a BOKARTISZ Kht. megrendelésére a Phare CBC
kutatás keretében. Kézirat, 2005.
gazdálkodással kapcsolatos pályázatok elkészítésében. Részt vesz a cigánd-
(23) Ungvári Gábor: Vízháztartás és közgazdálkodás. Az ökológiai hasznok biztosításának lehetőségei tiszakarádi tározórendszer és a hozzá kapcsolódó tájgazdálkodási mintaterület
ártéri területeken. Magyar Környezetgazdaságtani Központ (MAKK), 2005. előkészítésében.

KÉPEK:
Ács Sándorné (Kishantos), Gál Tamás (Kisrozvágy, hátlap), Molnár Géza (címlap, bodrogközi képek),

Akucs Anna (Nyitott Kert Alapítvány)

34
BIOTERMÉKEK ÉRTÉKESÍTÉSI LEHETŐSÉGEIRŐL INFORMÁCIÓT TALÁLHAT ITT:

http://www.nyitottkert.hu
http://www.biokultura.org
http://www.okoszolgalat.hu/bio.php
http://nyitottkert.zpok.hu/bioboltok.shtml
http://www.biopiac.net/termelo.php
http://juh-kecske.termekek.adatbazisa.hu/
http://gportal.hu/portal/akecske/
http://kecske.lap.hu
http://www.kecskeszovetseg.hu
http://www.mangalica.com