Lenane Szepe

Martin McDonagh: Leenane szépe 1
MARTIN McDONAGH
LEENANE SZÉPE
FORDÍTOTTA
UPOR LÁSZLÓ
(A 2013-AS TEMESVÁRI ELŐADÁS SZÖVEGKÖNYVE)
Első jelenet
Vidéki ház konyha-nappalija nyugat-Írországban. Baloldalt a bejárati

ajtó, a falnál nagy fekete régi tűzhely egy láda tőzeggel, jobb oldalán
hintaszék. A konyharészen egy láthatatlan előszobára nyíló ajtó a
hátsó falon, egy újabb típusú tűzhely, mosogató és néhány
konyhaszekrény a jobb oldali fal mentén. A mosogató fölött a mezőre
nyíló ablak, belső párkánnyal; a színpad közepétől csöppet jobbra
ebédlőasztal két székkel, balra hátul kis TV, az egyik kredencen rádió
és elektromos vízforraló. A régi tűzhely fölött a falon feszület, Robert
és John Kennedy bekeretezett képe, a tűzhely lábánál súlyos fekete
piszkavas, a hátsó falon hímzett falvédő felirattal: „Légy a mennyben
egy órája már, mire az ördög megtudja, hogy meghóttál!” Amikor a
darab elindul, kint zuhog az eső. Mag Folan, hetvenes évei elején járó
kövérkés asszony, a hintaszékben ül, szája félig nyitva, a semmibe
bámul. Haja rövid, ősz, dauerolt, bal keze kissé vörösebb és
ráncosabb, mint a másik. Nyílik az ajtó, belép a lánya, Maureen,
csúnyácska, karcsú, negyven körüli nő. Kezében bevásárlószatyrok,
átmegy a nappalin, be a konyhába.
MAG Esik, Maureen?
MAUREEN Esik hát.
MAG Hajjaj…
Maureen leveszi a kabátját, nagyot sóhajt, elkezdi kipakolni, amit

vásárolt
Megittam ám a Vitalint.
MAUREEN Hát mégis meg tudod magadnak csinálni.
MAG Meg. (kis szünet) De nagyon csomós lett.
MAUREEN És? Tehetek én arról, ha csomós?
MAG Nem, Maureen, nem.
MAUREEN Írjál a gyárnak, ha csomós.
MAG (szünet) Te mindig olyan simára csinálod. (szünet) Nincs benne csomó
egyáltalán. Egy fia csomó se, soha.
MAUREEN Nem kevered szét rendesen, az a baj.
MAG De rendesen szétkevertem, mégis tele volt csomóval.

MAUREEN Lehet akkor, hogy túl gyorsan engeded hozzá a vizet. Lassan kell, a
dobozon azt írják.
MAG Aha.
MAUREEN Ott rontod el az egészet. Megpróbálod este is, kiderül.
MAG Aha. (szünet) De meg még a forró víztől is tartok. Félek, hogy
leforrázom magam.
Maureen lapos pillantást vet felé
Igenis, Maureen félek. Félek, mi történik, ha megremeg a kezem, és

leforrázom magam. Mi lesz akkor énvelem, amíg te meg ki tudja, hol
mulatsz?
MAUREEN Notórius hipochonder vagy.
MAG Fekhetnék a földön tehetetlenül, egymagam az üres házban, és

egyáltalán nem vagyok hipochonder.
MAUREEN De az vagy, és ezt mindenki pontosan tudja. Mindenki.
MAG Talán húgyfertőzésem sincsen, ha olyan nagyon hipochonder vagyok?
MAUREEN És mióta tilos húgyfertőzéssel megkeverni egy adag Vitalint, vagy

összetakarítani kicsit, amíg nem vagyok itthon? Nem pusztulnál bele.
MAG (szünet) Meg a fájós hátam is.
MAUREEN A fájós hátad.
MAG Meg a sérült kezem. (egy pillanatig előretartja aszott kezét)
MAUREEN (halkan) Hogyazakurva... (utálattal) Megcsinálom neked azt a rohadt

Vitalint, ha akkora nagy fáradság! Most és mindig, egészen az
Ítéletnapig! Ezt az egyetlenegy dolgot kértem csak. Margo és Annette
vajon mikor áll neked ide Vitalint kavargálni?? Vagy mikor veszi meg
a tőkehalat vajszószban egész hétre?
MAG Soha.
MAUREEN Ahogy mondod. Soha. És akkor még föl is cipelni mind az egészet ide
a dombtetőre. Mégse vagyok megbecsülve egyáltalán.
MAG Dehogyisnem vagy, Maureen.
MAUREEN De nem vagyok.

MAG Megpróbálom akkor még egyszer megcsinálni magamnak a Vitalint,

és jól szétkeverem majd.
MAUREEN Jaj, hagyd azt a rohadt Vitalint. Úgyis minden rám marad, ez az egy
már se nem oszt se nem szoroz. Csak... csak szaros ingyencselédnek
vagyok én itt nézve!
MAG Dehogyis, Maureen.
Ahogy befejezte a kipakolást, Maureen becsapkodja a kredencajtókat,

nagy robajjal hátrahúzza a székét, és leül az asztalhoz. Szünet
Még a kásám hátra van ám, Maureen, megcsinálnád? Nem most

rögtön, Maureen, csak majd, most pihenj egy kicsit...
De Maureen már fölpattant, mérgesen visszacsörtetett a konyhába és

a lehető legnagyobb zajt csapva nekilátott a kása elkészítésének
Nem kapcsoljuk be kicsit a rádiót?
Maureen dühösen rávág a készülék gombjára. Még néhány jól

irányzott ütés kell, hogy a rádió hangosan és recsegve megszólaljon.
Egy férfi orrhangon gael nyelven énekel. Szünet.
Még mindig nem adták le azt a számot, amit Annette és Margo küldött
nekem. Kíváncsi lennék, mire kell ennyit várni.
MAUREEN Ha küldtek egyáltalán. Egyelőre csak tőlük tudjuk. (a mosogató felé

szimatol, aztán Maghez fordul) Mintha valami büdösség jönne ebből a
mosogatóból, nem?
MAG (védekezően) Tévedsz, Maureen.
MAUREEN Remélem is, hogy tévedek.
MAG Nem, Maureen, egyáltalán semmiféle büdösség nem jön onnan, hidd
el.
Maureen tovább foglalatoskodik a kásával. Szünet
Te, nem hangos egy icikepicikét az a rádió, Maureen?
MAUREEN Tényleg? Hangos egy icikepicikét?
Újra rávág dühösen a rádióra, kikapcsolja. Szünet
MAG Úgyse adnak benne semmi érdekeset. Valami vénség kornyikál

értelmetlenül.
MAUREEN Nem te kérted, hogy erre az adóra állítsam?
MAG Csak a kívánságműsor miatt.
MAUREEN Most már hiába reklamálsz.
MAG Nem az ilyen értelmetlenség miatt akartam, hogy erre állítsd, ne félj.
MAUREEN (szünet) Különben meg nem értelmetlen. Ír zene.
MAG Nekem értelmetlen. Mért nem tudnak angolul beszélni, mint minden
normális ember?
MAUREEN Miért kellene angolul beszélniük?
MAG Hogy értsük.
MAUREEN Szerinted hol vagyunk?
MAG Háááát...
MAUREEN Írországban, nem?
MAG Írországban.
MAUREEN Akkor meg. Mért kéne Írországban angolul beszélni?
MAG Nem tudom, mért.
MAUREEN Írországban írül kellene beszélni, nem?
MAG De.
MAUREEN Ha?
MAG Ha?
MAUREEN „Írországban angolul beszélni”.
MAG (szünet) Kivéve mondjuk, hogy mire jutsz azzal az ír beszéddel, ha

Angliában keresel munkát? Semmire.
MAUREEN Hát pont itt van a kutya elásva, nem?
MAG Itt van elásva, Maureen, azt mondod?

MAUREEN Ha az angolok nem rabolják el a nyelvünket meg a földünket meg a jó

ég tudja mit, vajon kéne most odaát kuncsorogni munkáért meg
alamizsnáért? Ha?!
MAG Azt hiszem, tényleg itt van a kutya elásva.
MAUREEN Bizony, hogy itt van a kutya elásva.
MAG (szünet) Csak meg még Amerika, hm?
MAUREEN Mi van Amerikával?
MAG Ha mondjuk Amerikában akarnál alamizsnáért kuncsorogni, akkor se

az ír beszéddel boldogulnál. Csakis az angollal!
MAUREEN De hát egy és ugyanaz a kutya van itt is elásva, nem?
MAG Én azt nem tudom, hogy ugyanaz-e vagy sem.
MAUREEN Azzal nevelni föl a kölyköket, hogy másra úgyse lesznek jók, mint
alamizsnát kuncsorogni az angoloktól vagy a jenkiktől Ez hajszálra
ugyanaz a kutya.
MAG Eléggé úgy fest.
MAUREEN Persze, hogy úgy fest, mert ez az igazság.
MAG (szünet) Ha már valahol alamizsnáért kéne kuncsorogni, azért én

inkább Amerikába mennék kuncsorogni, ott mégiscsak többet süt a
nap, mint Angliában, nem? (szünet) Vagy azt csak úgy mondják, hogy
ott naposabb az idő, Maureen? Az is csak hazugság szerinted?
Maureen egy tálba löttyinti a kását és odaadja Magnek, közben beszél
MAUREEN Öreg vagy és bolond, azt se tudod, mit beszélsz. Fogd be a szád, és
edd azt a vacak kását.
Maureen visszamegy a konyhába, hogy elmossa a lábost. Mag

rámered a kására, aztán újra odafordul Maureenhez
MAG A teámat meg elfelejtetted!
Maureen megmarkolja a mosogató szélét, a fejét lehajtja. Majd

szétveti a düh. Aztán csöndben, láthatóan komoly önfegyelemmel,
megtölti a vízforralót, hogy elkészítse anyjának a teát. Szünet. Mag
beszéd közben lassan eszi a kását
Találkoztál valakivel útközben, Maureen? (nem kap választ) Persze,

hogy is, egy ilyen napon? (szünet) De különben az a te legnagyobb
bajod, hogy nem állsz szóba senkivel. (szünet) Bár van, akivel jobb is,
ha nem áll szóba az ember. Ott van például, aki se szó se beszéd
megölte azt a szegény öregasszonyt Dublinban, pedig még csak nem is
ismerte. A hírekben volt benne, nem hallottad? (szünet) Megfojtotta,
ráadásul még csak nem is ismerte. Na az például olyan, akivel jobb
nem szóba állni. Az ilyet legjobb nagy ívben elkerülni.
Maureen behozza Mag teáját, odaadja neki, és leül az asztalhoz
MAUREEN Na, ahogy így elmeséled, ez pont az a típus, akivel szívesen

összefutnék. Fölhoznám ide, és bemutatnálak titeket egymásnak, ha
annyira imád öregasszonyokat gyilkolászni.
MAG Nem szép dolog ilyet mondani, Maureen.
MAUREEN Nem szép?
MAG (szünet) Egyébként meg mért tenné meg ezt a nagy távolságot
Dublintól idig? Ekkora fáradsággal minek?
MAUREEN Hogy a társaságomat élvezze, azért. Az csak hab a tortán, ha mellesleg

téged kinyuvaszthat.
MAG Először téged gyilkolna meg, fogadok.
MAUREEN Azt simán kibírnám, ha biztosra vehetem, hogy rögtön utána neked is
szétveri a fejed. Ha egy jó nagy baltával levágná a vén fejed és
beleköpne a nyakadba, isten bizony nem bánnám, hogy engem
előreküld. Dehogy! Nagyon is élvezném, hú, de még hogy. Nem kéne
többet ezzel az undorító Vitalinnal szarakodni, meg az undorító
kásával, meg az undorító...
MAG (félbeszakítja, föltartja a teásbögrét) Cukor meg nincs benne,

Maureen, azt kifelejtetted, menjél, hozzál bele.
Maureen egy pillanatig rámered az anyjára, aztán elveszi a bögrét, a

mosogatóhoz viszi és kiönti a teát, visszamegy Maghez, elveszi tőle a
félig elfogyasztott kását, kimegy a konyhába és belekotorja a szemetes
vödörbe, a tálkát a mosogatóban hagyja és kimegy az előszobaajtón,
útközben gyilkos pillantást vetve az anyjára. Becsukja maga mögött az
ajtót. Mag mogorván néz maga elé. Sötét
Második jelenet
Mag az asztalnál ül, egy kézi tükörben nézegeti a képmását. A

frizuráját igazgatja. Be van kapcsolva a TV, a Sullivanék egy régi
epizódját adják. Kopogtatnak a bejárati ajtón, Mag összerezzen
MAG Ki az...? Maureen. Ajaj. Az ajtót, Maureen.
Fölkel, és a konyhaablakhoz csoszog. Újabb kopogtatás.

Visszacsoszog az ajtóhoz
Ki van odakint?
RAY (kintről) Ray Dooley, csókolom. Odaátról, a faluból.
MAG Dooley?
RAY Az, Ray Dooley. Tetszik ismerni.
MAG Hogy az egyik Dooley-fiú?
RAY Igen. A Ray.
MAG A-ha.
RAY (szünet, ingerülten) Beenged akkor, vagy egész nap az ajtóval

társalogjak?
MAG A lányom a csirkéket eteti. (szünet) Mi az, elmentél?
RAY (dühösen) Hajlandó végre kinyitni azt az ajtót, csókolom?! Ha már egy
mérföldet kerültem, hogy magukhoz fölmásszak.
MAG Komolyan?
RAY Nem, komolytalanul. „Komolyan”, azt kérdi!
Mag némi nehézségek árán kinyitja az ajtót; belép egy tizenkilenc éves
fiú, Ray Dooley
Köszönöm! Már azt hittem, itt fogok gyökeret ereszteni.
MAG Aha, hogy te vagy az, aha.
RAY Még szép, hogy én. Mért, ki lenne?

MAG Te nem az a Dooley vagy, akinek van egy bácsikája?
RAY Ahhoz képest, hogy kábé hárommilliószor találkoztunk az utóbbi húsz

évben! De, én vagyok az a Dooley, akinek van egy bácsikája, és pont
ez a bácsikám az üzenet lényege.
Elhallgat, egy pillanatig a tévét nézi
MAG Maureen kint van a csirkéknél.
RAY Már mondta, hogy kint van a csirkéknél. Mi megy a tévében?
MAG A híreket várom.
RAY Arra még várhat egy darabig.
MAG A hajamat fésülgettem.
RAY Ez szerintem a Sullivanék.
MAG Hát nekem fogalmam sincs.
RAY Jó itt a vétel.
MAG Jó semmilyense a vétel.
RAY Mostanában csupa ausztrált adnak.
MAG Ehhez én nem értek.
Mag visszaül a hintaszékbe
A csirkéknél van, kinn van a csirkéknél a Maureen.
RAY Már harmadszor mondja, hogy Maureen a csirkéknél van. Rekordot

akar dönteni, azért hajtogatja, hogy „Maureen a csirkéknél van?”
MAG (szünet, kicsit megzavarodott) Etetni ment.
Ray rámered egy pillanatig, aztán nagyot sóhajt, és kinéz a

konyhaablakon
RAY Hát pedig én nem fogok keresztültrappolni ezen a dagonyán csak hogy
átadjam neki. Eleget trappoltam. Föl ezen a dög nagy hegyen.
MAG Jó magas hegy.
RAY Ja. Jó magas hegy.

MAG Meredek.
RAY Az. Meredek. Ahol meg véletlenül nem, ott tiszta sáros dagonya.
MAG Sáros meg köves.
RAY Az. Sáros, meg köves. Fhöőő. Maguk hogy képesek mindennap
följönni?
MAG Autóval.
RAY Ja persze. (szünet) Autóval én is szívesen járnék. Autóval, hát ja. Csak
még vezetni meg kéne tanulnom. Meg kéne kocsi hozzá. (szünet) Hát
nem igazi jó, mondjuk. Olyan használt.
MAG Másodkézből.
RAY Másodkézből, ja.
MAG Aha. Valaki mástól, ha?
RAY Ennek a Welsh – vagy Walsh? – atyának van egy eladó kocsija, csak
körülröhögnének, ha pont egy paptól vennék autót.
MAG Én egyáltalán nem kedvelem ezt a Walsh – vagy Welsh? – atyát.
RAY Egyszer fejbevágta Mairtin Hanlont, méghozzá minden ok nélkül.
MAG Te jószagú Úristen!
RAY Jabizony. Habár igaz, ez eléggé nem jellemző rá. Welsh atya ritkán
alkalmaz fizikai erőszakot, ahogy a fiatal papok általában nem.
Legtöbbször csak az öregebb papok szokták fejbevagdosni az embert.
Gőzöm sincs, mért. Biztos így nevelték őket.
MAG A hírekben volt szerdán egy pap, aki gyereket csinált egy jenki nőnek!
RAY Mi ebben az újság?! Teljesen hétköznapi dolog. Inkább hogy olyan

papot nehéz találni, aki még egyetlen jenkinek se csinált gyereket. Ha
jól fejbevágta volna azt a gyerekat, az volna esetleg újság. Jabizony.
Naszóval. Ja. Mit is akartam. Ja igen, szóval csókolom, ha elmondom
az üzenetet, akkor tovább tetszik adni a Maureennek, ugye, vagy
leírjam inkább egy papírra?
MAG Továbbadom.
RAY Szuper. Pato, a bátyám mondta, hívjam meg magukat a bácsikánk

búcsúestjére. A Riordan művházban lesz, odaát Carraroréba’.
MAG Ezek szerint itthon van a bátyád?
RAY Itthon.
MAG Hazajött Angliából?
RAY Hazajött Angliából, ja. Angliában volt, akkor nyilván onnan is jött
haza, nem? Az amerikai bácsikánknak lejárt a nyaralása, most repül
vissza Bostonba, és viszi magával a két csúfbéka lányát, meg azt a
Dolores izét, Healey vagy Hooley vagy hogyhívják, szóval lesz egy kis
ilyen búcsúfelhajtás a Riordanban, vagy szerintem lehet hogy nagy
búcsúfelhajtás, ahogy ezek játsszák az agyukat, mindegy: lesz ingyen
kaja, úgyhogy Pato, a bátyám azt mondja, magukat is szívesen látjuk,
vagyis hát Maureent, mert emlékszik, hogy maga nem szeret
kimozdulni. A csípőjével van valami, igaz?
MAG Nem.
RAY Akkor ki az, akinek a csípőjével van valami?
MAG Fogalmam sincs. Nekem húgyfertőzésem van.
RAY Akkor biztos azzal kevertem. Kösz, hogy felvilágosított.
MAG Húgyfertőzésem.
RAY Húgyfertőzése, világos.
MAG Meg fáj a hátam. Meg a kezem meg van égve.
RAY Oké, oké, oké, oké. Mindegy, szóval akkor átadja az üzenetet az
illetőnek?
MAG Hogy?
RAY Mondom, nem fogja elfelejteni átadni az üzenetet?
MAG Á, nem.
RAY Akkor ismételje el.
MAG Mondjam el újra?
RAY Aha.
MAG A csípőm...
RAY (dühösen) Baaaazmeg. A rohadt barom életbe! Rögtön azt kellett

volna: leírni azt a redves üzenetet. Pedig hogy tudtam, a rohadt kurva
életbe, hogy tudtam! És mennyi időt megspóroltam volna!
Fölkap egy tollat és egy darab papírt, odaül az asztalhoz, hogy leírja
az üzenetet
Minek állok le egy ilyen gyagyással!
MAG Csinálj nekem egy bögre teát, ha már itt vagy, Pato. Öööö, Ray.
RAY Ray, a kurva életbe, Raynek hívnak! Pato a bátyám.
MAG Elfelejtettem.
RAY Mintha egy... nemistudommicsodával beszélnék, egy...
MAG Kőfallal.
RAY Pontosan. Kőfallal.
MAG (szünet) Vagy egy kis levest is csinálhatnál nekem.
Ray befejezi az írást, föláll
RAY Nnna. A levest felejtse el szépen. Itt az üzenet. Ha az illető be

méltóztatik végre jönni a házba, navigálja oda ehhez a papíroshoz.
Riordan művház, Carrraroe. Holnap este hétkor. Ingyen kaja. Okkké?
MAG Jól van már, Ray. És mondd, Ray, még mindig énekelsz a kórusban?
RAY Nem. Nem éneklek még mindig a kórusban. Minimum tíz éve
kiszálltam, jó?!
MAG Fantasztikus, hogy repül az idő, mi?
RAY Közelébe se mentem a kórusnak, amióta elkezdtem a lányokkal

foglalkozni, mert a kórusba sose járnak lányok, a kövér lányokat
leszámítva, de azokkal meg úgyse lehet mit kezdeni. Nem, én
diszkóba szoktam menni, csókolom.
MAG Nagyon jól teszed.
RAY De mi a francnak koptatom itt a számat? Meghagytam az üzenetet,

úgyhogy itt se vagyok.
MAG Viszlát, Ray.

RAY Viszlát, csókolom.
MAG És húzd be az ajtót.
RAY Képzelje, anélkül is behúztam volna az ajtót...
Becsukja maga mögött az ajtót, ahogy elmegy
(kintről) Nem kell hozzá külön kérvény!
Ahogy elhalnak Ray léptei, Mag fölkel, elolvassa az asztalon hagyott

üzenetet, odalép a konyhaablakhoz, kiles rajta, aztán gyufásdobozt
kerít, visszajön az asztalhoz, meggyújt egy szál gyufát, lángra
lobbantja a levelet, odamegy az égő papírral a tűzhelyhez, és
beledobja. Közeledő léptek zaja a bejárati ajtó felől. Mag
visszacsoszog a hintaszékhez, és leül, épp amikor Maureen belép
MAG (idegesen) Hideg van, Maureen?
MAUREEN Hideg hát.
MAG Hajjaj.
Meredten bámulja a képernyőt, mintha rettenetesen belemerült volna

a tévnézésbe. Maureen kissé beleszimatol a levegőbe, aztán leül az
asztalhoz, merőn bámulja Maget
MAUREEN Mit nézel?
MAG Nem is tudom, mit nézek. Csak a híradót várom.
MAUREEN Aha, ja persze. (szünet) Gondolom, nem telefonált senki, amíg odakint
voltam. Nem hát.
MAG Nem hát, Maureen. Senki se telefonált.
MAUREEN Nem hát, persze.
MAG Nem. Ki telefonált volna?
MAUREEN Tényleg. Nyilván senki. Hogy is. (szünet) És vendég se jött, igaz?
Nem, persze.
MAG Nem, persze, Maureen. Ki jött volna?
MAUREEN Nyilván senki. Persze, persze.

Mag rápislant Maureenre, aztán tovább nézi a TV-t. Szünet. Maureen

fölkel, odasétál a TV-hez, lanyha lábmozdulattal kikapcsolja a
készüléket, komótosan visszaballag a konyhába, elhaladtában ránéz
Magre, bekapcsolja a vízforralót, hátát a kredencnek támasztva nézi
Maget
MAG (idegesen) Öööö, kivéve Ray Dooleyt, aki épp erre járt.
MAUREEN Mi a fene, Ray Dooley erre járt?
MAG Erre járt, aha, és beköszönt útközben.
MAUREEN Mintha az előbb azt mondtad volna, hogy nem jött senki.
MAG Nem is, kivéve Ray Dooley-t, aki épp ere járt.
MAUREEN Aha, ja értem, értem, értem. És csak beköszönt, ha már erre járt.
MAG Csak beköszönt. Meg hogy mi újság. Ühüm. Kedves, rendes gyerek.
MAUREEN Aha. (szünet) Valami fontos esetleg?
MAG Semmi fontos. Mért, mi fontosat mondhatna egy ilyen idétlen kölök?
MAUREEN Nyilván semmit. Á, semmit, persze.
MAG Nem hát. (szünet) Mintha valami kocsit akarna venni, ilyesmit
mondott, ha jól emlékszem.
MAUREEN Mi a fene?
MAG Másodkézből.
MAUREEN Tényleg?
MAG Hogy azzal járjon.
MAUREEN Hogy azzal járjon, hát persze.
MAG Welsh atyától… vagy Walsh… vagy mégis Welsh?
MAUREEN Welsh.
MAG Akkor Welsh.
Maureen kikapcsolja a vízforralót, beleszór egy zacskó Vitalint egy

bögrébe és forró vizet tölt hozzá.
MAUREEN Csinálok neked egy kis Vitalint.

MAG De hát nem megittam már az adagomat, Maureen? Megittam már.
MAUREEN Biztos nem fog ártani, ha fölhajtasz még egyet.
MAG (bizalmatlanul) Biztos nem.
Maureen fölönti hideg vízzel a levet, hogy lehűljön, épphogy kettőt

kavarint rajta, hogy elég csomós maradjon, kiveszi a kanalat és
átnyújtja a bögrét Magnek, aztán ismét a kredencnek dőlve figyeli
anyját, hogyan iszik. Mag undorodva néz a bögrére
Ez egy kicsit csomós, Maureen.
MAUREEN Nem baj az, ha csomós, anya. A csomók direkt jót tesznek. Az
egészben a csomó a legjobb. Idd csak meg.
MAG Egy kiskanál nincs kéznél véletlenül?
MAUREEN Nem, nincs kéznél. Ebben a házban hazudósoknak nem jár kiskanál.
Ne is álmodj kiskanálról. Idd ki, lássam,.
Mag aprót szürcsent az italból
Az egészet, gyerünk!
MAG Fura a gyomrom, Maureen, meg most tele is van, nem fér bele több.
MAUREEN Azt mondtam, meginni! Az a sok hazugság bezzeg mind belédfért,

amit fölböfögtél Ray Dooley-ről, meg hogy nincs üzenet! Azt hiszed,
nem találkoztam vele az úton, amikor ment elfelé? Hazudozik itt
összevissza! Azt az egész Vitalint most kiiszod szépen, de még a
csomókat is egyenként elszopogatod, mert amit meghagysz, azt a
fejedre borítom, és tudod nagyon jól, hogy nem viccelek!
Mag lassan issza a gusztustalan löttyöt
Kavarod itt nekem a szart, mi? Megint bele akarsz köpni a levesembe?
Nem elég, hogy itt állok neked haptákban húsz éve egyfolytában,
minden áldott nap? Egyetlen nyomorult estét is irigyelsz tőlem?
MAG Egy fiatal lánynak nem illik folyton a férfiakon lógni...!
MAUREEN Fiatal lány! Mindjárt negyven éves leszek, az istenit! Kiinni!
Mag újra kortyol a léből
„Fiatal lány!” Hát ez nagyon tetszik. És vajon Annette és Margo hogy

ment egyáltalán férjhez, ha soha nem „lógott a férfiakon” előbb?
MAG Nem tudom.
MAUREEN Ne hagyd abba!
MAG Nem ízlik, Maureen.
MAUREEN Inkább a fejedre öntsem?
Mag iszik
Na idefigyelj. „Egy fiatal lánynak nem illik folyton férfiakon lógni”.

Óriási. Megcsókoltam két férfit, összevissza ennyi volt negyven év
alatt.
MAG Két férfi az nagyonis sok!
MAUREEN Kiinni!
MAG Kiittam!
Mag magasra tartja a bögrét, Maureen kiveszi a kezéből, elmossa
Két férfi az épp kettővel több a kelleténél!
MAUREEN Neked, az lehet. Neked. Nekem nem.
MAG Kettővel több!
MAUREEN Azt hiszed, nekem álmaim netovábbja, hogy itt penészedjem veled,
mi? Mint egy kiszáradt vén...
MAG Kurva!
Maureen nagyot nevet
MAUREEN „Kurva”? (szünet) Nekem talán nincsenek vágyaim, azt hiszed?

Nincsenek vágyaim? (szünet) Néha arról álmodozom, hogy...
MAG Te csak nem akarnál...?
MAUREEN Bármit! (szünet, halkan) Bármit. Bármit csak ezt ne.
MAG Hát ez elég furcsa álom!
MAUREEN Szó sincs róla. Egyáltalán nem furcsa álom. (szünet) Vagy ha furcsa,
akkor sem az egyetlen. Akarod, hogy elmondjak egy másikat?
MAG Nem.
MAUREEN Néha azt álmodom, hogy fekszel talpig fehérben a koporsóban, én meg
talpig feketében nézlek ahogy ott fekszel, mellettem egy férfi,
vigasztal, átfogja a derekamat, árad belőle az aftershave illat. És
megkérdezi tőlem, hogy fölmegyek-e hozzá egy italra, ha ennek vége.
MAG És te mit válaszolsz?
MAUREEN Azt hogy „Még szép, mi tarthatna vissza most már?”
MAG Nem igaz!
MAUREEN De bizony!
MAG Az én temetésemen?
MAUREEN Nagy szart! A virrasztáskor! Naná! Még előbb is!
MAG Hát nem szép dolog ilyet álmodni!
MAUREEN Tudom, hogy nem, nem hát, és ez ráadásul nem is olyan igazi álom.
Inkább úgy el szoktam ábrándozni rajta. Hogy legyen, ami felvidít,
tudod, miközben a csirkék alól kaparom a szart.
MAG Egyáltalán nem valami szép álom. Ez egy nagyon is undok álom.
MAUREEN Ahogy vesszük.
Szünet. Maureen leül az asztalhoz egy csomag Kimberley keksszel
Szerintem te már úgysem halsz meg soha. A nyakamon maradsz az

idők végeztéig, csak hogy rámfröcsöghesd a gyűlöletedet.
MAG A nyakadon bizony! Az idők végeztéig!
MAUREEN Azt hiszed, nem tudom?!
MAG Hetvenéves leszel, mire a koporsóm mellett virraszthatsz, kíváncsi

vagyok, hány afterséves férfi fogdossa majd akkor a derekadat?!
MAUREEN Nyilván egy szál se.
MAG Pontosan! Egy szál se!
MAUREEN Nem hát. (szünet) Kérsz egy Kimberley-t?
MAG (szünet) Linzerrúd nincs?

MAUREEN Nincs, fölzabáltad az összeset. Mint egy disznó.
MAG Elrágok akkor egy Kimberley-t, bár a Kimberley-t egyáltalán nem

szeretem. Nem is értem, miért veszed egyáltalán azt a Kimberley-t. A
Kimberley a legszörnyűbb keksz a világon.
MAUREEN Más gondom sincs, csak hogy neked milyen keksz ízlik.
Odanyújt egy kekszet Magnek, az rágni kezdi
MAG (szünet) Akkor elmész holnap erre a micsodára?
MAUREEN El. (szünet) Régen láttam Patót. Azt se tudtam, hogy itthon van.
MAG De hát egy csomó jenki lesz ott.
MAUREEN Na és?
MAG Tegnap azt mondtad, ki nem állhatod a jenkiket. Hogy ott van elásva a
kutya, azt mondtad még tegnap.
MAUREEN Hát akkor úgy látszik, anyám, kénytelen vagyok megváltoztatni a

véleményem. De hát ez a nők kiváltsága, nem igaz?
MAG (halkan) Csak akkor kiváltsága, mikor neked tetszik.
MAUREEN Ne használj nagy szavakat, úgyse érted.
MAG (elfintorodik. Szünet) A meghívás egyébként nekem is szólt, ha tudni

akarod.
MAUREEN (nevetve) Na és mit gondolsz, velem jössz?
MAG Hát, gondolom, nem.
MAUREEN Nagyon jól gondolod. Lehazudja itt nekem az eget, mint egy
kormosképű suttyó kölyök.
MAG Csak úgy eszembe jutott.
MAUREEN Hát csak ne jusson eszedbe csak úgy. (szünet) Esetleg beautózhatnánk
Westportba kicsit később, ha nem esik.
MAG (földerülve) Elmegyünk autózni?
MAUREEN Éppen autózhatunk egyet.
MAG Menjünk! Már milyen rég nem autóztunk egy jót. Meg legalább
vehetnénk linzerrudat is.
MAUREEN Később, mondom.
MAG Később, nem most rögtön.
MAUREEN Később. Különben is, épp csak most ittad meg a Vitalint.
Mag villámló szemekkel néz rá. Szünet
Aha, Westportba. Ja. És esetleg nézek magamnak valami jó kis ruhát,

ha már ott vagyunk. A holnap esti bulira, tudod.
Ránéz Magre, az utálkozva néz vissza rá. Sötét

Harmadik jelenet
Éjszaka. A díszletet csak a tűzhely mélyén parázsló szénnek a rácson

kiáradó narancsvörös fénye világítja meg némiképp. A rádió halkan
szól a konyhában. Lépések zaja, Pato és Maureen hangja kintről.
Mindketten be vannak csípve
PATO (kint, énekel) „A Cadillac dekkolt a ház előtt kint...”
MAUREEN (kint) Cssss, Pato...
PATO (kint, halkabban énekel) „A jenkik odabenn dorbézoltak mind."

(abbahagyta az éneklést) Mi is volt, amit az az izé szokott mindig
kiabálni?
MAUREEN (kint) Milyen izé?
Maureen kinyitja az ajtót, belépnek, fölkapcsolják a villanyt. Maureen

új (meglehetősen rövid) fekete ruháját viseli. Pato vele nagyjából
egyidős, jó megjelenésű férfi
PATO Hát aki mindig a hogyishívjákot üldözte. Na, mondd már. A Tapsi
Hapsit.
MAUREEN Nem kívánnál egy csésze teát, Pato?
PATO De kívánnék.
Maureen bekapcsolja a vízforralót
MAUREEN Csak épp beszélhetnél halkabban.
PATO (halkan) Jó, jó. (szünet) Nem akar eszembe jutni, mit szokott mindig
mondani. Kergeti folyton a Tapsi Hapsit. És mindig kiabál valamit. De
mit, na már?
MAUREEN Nézd meg. Így hagyja a rádiót, bekapcsolva, a hígagyú vén kurvája.
PATO Na és, mért baj az? Ne, hagyd bekapcsolva. Legalább nem fog
behallatszani.
MAUREEN Mi nem fog?
PATO A smárolás.
Gyengéden magához vonja Maureent. Hosszan csókolóznak, aztán

abbahagyják, és egymásra néznek. Közben felforrt a víz. Maureen
kedvesen kibontakozik az ölelésből, és hozzálát teát készíteni
MAUREEN Kérsz kekszet a teához?
PATO Kérek. Milyen keksz van?
MAUREEN Eöööm, csak Kimberley.
PATO Azt kihagyom. Utálom a Kimberley-t. Szerintem a Kimberley-nél

nincs rémesebb keksz a világon.
MAUREEN Szerintem se, én is utálom a Kimberley-t. Csak azért veszem, hogy

anyámat szekírozzam vele.
PATO Egyáltalán nem is értem, mért gyártják. Coleman Connor egyszer

megevett egy egész csomaggal, utána két hétig hányt. (szünet) Vagy az
Mikado volt? Mindegy, valamelyik ilyen borzalmas keksz volt.
MAUREEN Igaz, hogy Coleman levágta Valene kutyájának a fülét, és ott tartja a
szobájában egy zacskóban?
PATO A múltkor megmutatta.
MAUREEN Szörnyen utálatos dolog levágni egy kutya fülét.
PATO Az. Szörnyen utálatos.
MAUREEN Eleve nagyon utálatos csak úgy bárki kutyájának a fülét is levágni, de
hogy a saját bátyádét...!
PATO Ráadásul szerintem nagyon helyes kutya volt.
MAUREEN Ja. (szünet) Aha, ja.
Zavart csend. Pato hátulról hozzásimul Maureenhez.
PATO Olyan jól esik téged szorongatni...
MAUREEN Tényleg?
PATO Nagyon.
Maureen tovább foglalatoskodik a teával. Pato átölelve tartja. Kis idő

múlva valamelyest elbátortalanodva elengedi, és zavartan
visszahúzódik pár lépésnyit
MAUREEN Maradj már veszteg egy kicsit, Pato.

PATO Jó. (leül az asztalhoz) Látod, milyen rendesen szót fogadok?
MAUREEN Mi a fene? Eddig nem tűnt fel. Először fordul elő ma este, ha jól
számolom. Eléggé szabadjára engedted a kezed.
PATO Ez sajnos igaz, képtelenség parancsolni a kezemnek. Megy a maga

feje után. (szünet) Csak épp te sem vetted nagyon zokon, úgy tűnt.
Egyáltalán nem nagyon vetted zokon, hogy szabadjára engedtem a
kezem!
MAUREEN De még hogy zokon vettem, amikor azon a jenki lányon engedted
szabadjára még a kezdet kezdetén.
PATO Mert akkor nem vettelek észre még, Maureen. Honnan tudhattam
volna, hogy Leenane szépe is eljön?
MAUREEN „Leenane szépe”. Eredj már!
PATO Nem, komolyan!
MAUREEN Mért nem váltottunk akkor három szót se tizenöt év alatt?
PATO Eddig tartott, hogy összeszedjem a bátorságomat.
MAUREEN (mosolyogva) Jaj, menj a fenébe!
Pato elmosolyodik. Maureen odaviszi neki a teát, és leül
PATO Nem tudom, Maureen, nem tudom.
MAUREEN Mit nem tudsz?
PATO Nem tudom, miért nem beszélgettem veled soha egy rendeset, nem
tudom, miért nem hívtalak el soha sehová. Persze mondjuk azt is
minek, ha úgyis mindig vissza kell menni azokhoz a rohadékokhoz.
MAUREEN Angliába? Hát igen. Nem szeretsz ott?
PATO (szünet) Pénz. Megélhetés. (szünet) És kedden már indulok vissza.
MAUREEN Kedden? Most kedden?
PATO Aha. (szünet) Csak azért ugrottam át, hogy elintegessük ezeket a
jenkiket. Épp csak hogy sziasztok meg hogy viszlát. Nem voltam
itthon semeddig se.
MAUREEN Persze, Írország. Megszoktuk. Mindig van, aki elmegy.

PATO Mindig. Ugyanúgy.
MAUREEN Elég baj.
PATO Mit lehet tenni?
MAUREEN Maradni esetleg?
PATO (szünet) Én is megkérdeztem már magamtól, hogy mondjuk ha adódna

valami tisztességes munka, vajon itt maradnék-e Leenane-ban? Jó,
hogy tisztességes munka itt úgyse lesz soha, csak tételezzük föl,
mondjuk. Vagy akár vacak munka. Bármiféle munka. És amikor odaát
vagyok Londonban, és kint dolgozom az esőben és húzok, mint a
barom, a fiatal kölykök meg csak káromkodnak, kártyáznak, vedelnek
és okádnak, aztán meg ott a lepusztult albérlet, a húgyfoltos
matracokkal, és az égvilágon semmit nem tudsz csinálni, csak az órát
bámulod... amikor ott vagyok, akkor legszívesebben itt lennék. Még
szép. Ki nem? De amikor meg itt vagyok... hát nem ott lennék
legszívesebben, még jó, hogy nem. De nem is itt, az biztos.
MAUREEN De miért, Pato?
PATO Meg nem tudnám mondani. (szünet) Gyönyörű hely ez, a vak is látja.
A hegyek, a zöld mezők, meg hogy itt az emberek még szólnak
egymáshoz. De amikor mindenki mindenkiről mindent tud... nem is
tudom. (szünet) Itt, Leenane-ben egy tehenet se rúghat oldalba az
ember, hogy utána ne sápítozzon valaki húsz évig.
MAUREEN Sajnos nagyon igaz.
PATO Igen. Angliában senkit nem érdekel, élsz-e, halsz-e, és bármilyen

furcsán hangzik, ez egyáltalán nem olyan rossz. Vagyis néha de...
vagyis hát nem tudom.
MAUREEN (szünet) Egyszer csak gyökeret eresztesz te is valahol. Nem, Pato?

Majd ha megnősülsz, nyilván.
PATO (félmosoly) „Majd ha megnősülök...”
MAUREEN Valamikor, lefogadom, csak megnősülsz. Vagy nem akarsz?
PATO Hát nem mondhatnám, hogy ezen töprengek éjjel-nappal.
MAUREEN Na persze, akinek bálában állnak mindenfelé a nők, az mért is akarna?
PATO (mosolyog) Nem állnak bálában.
MAUREEN Akad egy-kettő azért, fogadni mernék.

PATO Egy-kettő esetleg akad. Esetleg. Akihez szólhatok néha pár szót.
MAUREEN Hozzám is szólhatnál néha. Hülyegyerek.
PATO Így van. (szünet) Én tényleg nem...
MAUREEN (szünet) Mit nem?
Szünet. Pato vállat von, és megcsóválja a fejét, némi szomorúsággal.

Szünet. A rádióban most szólalt meg a „Spinning Wheel” Delia
Murphy előadásában
Anyám imádja ezt a régi számot. A Delia Murphy énekli.
PATO Lidérces egy szám.
MAUREEN Az. Lidérces szám.
PATO A hangja a nőnek, az lidérces főleg. Mint egy éneklő vámpír, olyan. A
frászt hozta mindig rám kiskoromban ez a dal. (szünet) Tényleg, most
akkor a végén meghal a nagymama, vagy csak alszik?
MAUREEN Csak alszik, szerintem.
PATO Aha...
MAUREEN (szünet) És a két szerelmes kéz a kézben vág át a zöld mezőn.
PATO Aha.
MAUREEN Aranyló holdfényben.
PATO (bólint) Ma már nem írnak ilyen számokat. Hála a jó égnek. (Maureen
elneveti magát; vidámabban) Jó este volt, igaz, Maureen?
MAUREEN Az volt.
PATO Szépen indítottuk őket útnak, igaz?
MAUREEN Szépen bizony, szépen.
PATO Szem nem maradt szárazon.
MAUREEN Bizony.
PATO Mi?
MAUREEN Bizony.
PATO Az. Jól sikerült. Ja. Jól sikerült.
MAUREEN Szóval ki volt az a jenki lány, akit egyfolytában tapogattál?
PATO (nevetve) Jaj, menj már ezzel! „Egyfolytában tapogattam”?! Alig

értem hozzá, éppenhogycsak.
MAUREEN Ohohó!
PATO A bácsikám másod-unokatestvére, ha jól tudom. Valami Dolores.

Healey vagy Hooley. Healey. Ő is Bostonban lakik.
MAUREEN Törvénybe ütközik ráadásul, ha még a másod-unokatestvéred is.
PATO Ütközik a seggem luka, különben se az én másodunokatestvérem,

egyébként mi ütközik olyan nagyon törvénybe? Nehogymár! Az ember
másod-unokatestvérének a melle csak nem tiltott terület, vagy talán
igen?
MAUREEN Nagyonis!
PATO Erről engem elfelejtettek értesíteni. Konzultálnom kell az

ügyvédemmel. A végén még börtönbe zárnak. Különben is van alibim.
Lemorzsálta chipsszel. Csak azt próbáltam neki letakarítani. A
morzsát.
MAUREEN Morzsa ám a lónak a füle, Pato Dooley!
PATO Pedig igaz! (erotikus feszültséggel teli szünet; idegesen) Csak így
csináltam neki...
Pato lassan Maureen melle felé nyújtja a kezét, gyengéden végigsimít

rajta, aztán egyre nagyobb átéléssel cirógatja. Maureen megsimogatja
a kezét, aztán lassan fölkel és Pato ölébe ül, a férfi fejét simogatja,
miközben az sem engedi el őt
MAUREEN Az a lány csinosabb volt, mint én.
PATO Te is csinos vagy.
MAUREEN Ő csinosabb.
PATO Nekem te tetszel.
MAUREEN Kék a szemed.
PATO Kék.
MAUREEN Maradj velem éjszakára.

PATO Nem tudom, Maureen.
MAUREEN Maradj itt. Csak ma éjszakára.
PATO (szünet) Anyád alszik?
MAUREEN Teszek rá, hogy alszik vagy sem. (szünet) Menj lejjebb.
Pato keze lefelé indul a nő testén
Lejjebb... Még lejjebb...
A férfi keze leér a nő ágyékához. Maureen feje csöppet hátrabillen.

Végéhez ér a szám a rádióban. Sötét
Negyedik jelenet
Reggel. Maureen fekete ruhája az asztalon hever. Mag lép be az

előszoba felől, kezében éjjeliedény, amiből a mosogatóba önti a
vizeletet. Kimegy az előszobába, leteszi a bilit, aztán visszajön, kezét a
hálóingébe törli. Észreveszi a fekete ruhát, undorral fölemeli
MAG Negyven font egy ilyen semmi kis ruháért! És egyáltalán: ruhának
csúfolni ezt a zsebkendőt! Aztán meg csak lehányja ide!
Behajítja a ruhát a legtávolabbi sarokba, visszamegy a konyhába,

bekapcsolja a forralót, aztán hangosan szólal meg, hogy Maureent
fölébressze
Persze, most még a Vitalint is én csináljam meg magamnak, igaz?

Amilyen lehetetlen időpontban haza méltóztattad vonszolni a segged
ebben a ruhában, mittudoménhánykor. (halkan) Ez a ruha egész
egyszerűen nevetséges. (hangosan) Ezért a pénzért akár ruha nélkül is
járhatnál, ha már ott tartunk! (halkan) Végighortyogni itt az éjszakát,
mint valami gőzfűrész. Elnézni, hogy szegény öregasszony egyedül
keverje meg a reggeli Vitalint magának, a zabkásáról nem is beszélve.
De a kását nem fogom megfőzni, előre megmondom. Attól én félek.
Várhatod, hogy odaálljak kását főzni. Na nem. Arra hiába is vársz.
Pato az utolsó szavak közben lépett be az előszobából. Nadrág van

rajta, az inget épp most veszi föl
PATO Szép jó reggelt, asszonyom.
Maget mintha villámcsapás érte volna, döbbenten mered Patóra
MAG Szép jó reggelt.
PATO Zabkását enne?
MAG Azt.
PATO Szívesen elkészítem azt a kását, ha akarja.
MAG Ó.
PATO Tessék pihenni nyugodtan.
Mag beleül a hintaszékbe, végig szemmel tartja Patót, amíg az a

kásával foglalatoskodik
Rengetegszer csináltam meg az öcsémnek a reggeli kását

iskolanapokon, van benne gyakorlatom. (szünet) Szóval nem tudott
tegnap eljönni a jenkik búcsúestjére?
MAG Nem.
PATO A fájós csípője miatt, mondta Maureen.
MAG (még mindig döbbenten) A fájós csípőm, aha. (szünet) És Maureen hol
van?
PATO Ööö, lustálkodik még pár percet, asszem. (szünet) Az igazat

megvallva, én mindenképp szerettem volna... szerettem volna
kisuttyanni még mielőtt föl tetszik kelni, de Maureen azt mondta:
„Elvégre felnőttek vagyunk, vagy mi a fene. Mi rossz van abban?”
Hát, felnőttek vagyunk, az igaz de… én nem is tudom. Ez akkor is
olyan kellemetlen, vagyis… Tetszik érteni, mit akarok mondani? Hát
nem tudom. (szünet) A jenkik egyébként kábé most szállnak le
Bostonban. Legalábbis ha Isten is úgy akarja. Ja. (szünet) Jó kis
búcsúpartit adtunk nekik mindenesetre, bizony, hát hogy szépen
elbúcsúztassuk őket a nagy útra. Ja. (szünet) Szem nem maradt
szárazon. (szünet) Ja. (szünet) Egy bögre Vitalint is akart volna, jól
hallottam?
MAG Jól.
Pato elkészíti a Vitalint, és odaviszi
PATO Ezek szerint tetszik szeretni a Vitalint.
MAG Nem.
PATO Hogyhogy nem?
MAG Csak ez itt folyton itatja velem, pedig nem is szeretem, de mindig rám
erőlteti.
PATO Az mindenképpen jót tesz, a Vitalin. Öregkorban főleg.
MAG Hát biztos jót tesz.
PATO Jót bizony. Ez a csirkehús ízesítésű, ugye?
MAG Nem tudom, milyen ízesítésű.
PATO (megnézi a dobozát) Az, aha, csirke, csirkehús. Az a legjobb ízesítés.
Folytatja a kása elkészítését

MAG (halkan) Csináld csak jó csomósra, az ízével ne törődj. És nem kérek

hozzá kanalat.
Pato odaadja Magnek a kását, és leül az asztalhoz
PATO Tessék. (szünet) Mi történt a kezével? Tiszta vörös.
MAG A kezemet mondod?
PATO Megégett?
MAG Nagyon megégett.
PATO A maga korában az ilyesmivel már nagyon kell vigyázni.
MAG Vigyázni kell, ugye? Azámbizony!
Maureen lép be az előszobából. Nincs más rajta, csak bugyi és

melltartó. Egyenest Patóhoz megy
MAUREEN Mivel kell vigyázni? Vigyáztunk mi, igaz, Pato?
Beleül Pato ölébe
PATO (zavartan) Maureen, na...
MAUREEN Nagyon is vigyáztunk, senkinek se hiányzik, hogy aztán meg jöjjön a

gyerek, igaz-e? Így is van épp elég gyerek a házban, akivel nyűglődni
kell.
Hosszan megcsókolja Patót. Mag undorral nézi
PATO Naa, Maureen...
MAUREEN Csak meg akarom köszönni neked ezt a gyönyörű éjszakát, Pato.
Igazán megérte ennyit várni. Igazán nagyon megérte ennyit várni.
PATO (zavarban van) Jó-jó.
MAG Éppen a megégett kezemet tárgyaltuk, amikor belibbentél ide pucéron!
MAUREEN Jaj, ki nem szarja le a megégett kezedet! (Patóhoz) Szeretném, ha

minél hamarabb megint belémtennéd a tudodmidet. Megjött hozzá az
étvágyam, hú de megjött.
PATO Maureen...
Maureen megcsókolja, fölkel, és Maget vizslatva kimegy a konyhába

MAUREEN Ha tudnád, mennyire megjött. Hmmm!
Pato föláll, és zavartan téblábol
PATO Öööö, nekem különben el kell mennem most már. Be kell még
csomagolnom... aha, be kell… és még az a hogyishívják...
MAG (Maureenre bök; hangosan) Ő égette meg a kezemet! Csakazértis

megmondom! És akkor ücsörög itt kóbor férfiak ölében! Odaszorította
a tűzhely tetejére, úgyám! És forró olajat csurgatott rá! Na?
Azámbizony! És azt mondta a doktornak, hogy én voltam!
MAUREEN (szünet. Zavartan Patóhoz) Igyál egy teát, mielőtt elmégy, Pato
PATO (szünet) Talán gyorsan egyet.
Maureen kitölti a teát. Mag hol az egyikre, hol a másikra néz
MAG Nem hallottad, amit mondtam?!
MAUREEN Azt hiszed, Pato odafigyel arra, mit kárál egy szenilis vén varjú?
MAG Szenilis, igen? (föltartja a bal kezét) Hát ez talán nem elég bizonyíték?
MAUREEN Idejönnél egy pillanatra, Pato? Szeretném, ha beleszagolnál ebbe a

mosogatóba.
MAG Mosogatóknak ehhez semmi köze!
MAUREEN Gyere csak ide egy kicsit, Pato.
PATO Mi?
Kimegy a konyhába
MAUREEN Szagolj bele ebbe a mosogatóba.
Pato odahajol a mosogatóhoz, beleszagol, aztán undorodva húzza

vissza a fejét
MAG Semmi köze az egészhez semmiféle mosogatónak!
MAUREEN Semmi köze hozzá, mi? Mindennek köze van hozzá, szerintem.
Bizonyíték! Bizonyítja, milyen ember, aki vádaskodik itt.
PATO Mért, mi ez? A lefolyó?

MAUREEN Ó, dehogy a lefolyó, szó sincs róla. Nem a lefolyó. Hanem minden
áldott reggel ide önti a pisit, pedig százezerszer megmondtam neki,
hogy a vécébe vigye, de azt persze nem!
MAG Most a megégett kezemről van szó és még véletlenül sem a pisiről!
MAUREEN És nem ám hogy legalább leöblítené. Nesze neked higiénia! Ehhez jön
még a húgyfertőzése, úgyhogy végképp ennyit a higiéniáról. Én meg
itt mossam a zöldséget. Tessék, Pato, a teád.
Pato elveszi a bögrét, émelygő gyomorral kortyol bele
MAG Húzzál magadra valamit! Szaladgál itt nekem félmeztelenül a

házban... Erre bezzeg van esze...
MAUREEN Szeretek félmeztelenül szaladgálni a házban. Fölizgat.
MAG Föl. El tudom képzelni.
MAUREEN Föl is.
MAG Meg föltámadnak a szép emlékek, igaz? A Difford Hall Angliában,

igaz? Lefogadom...
MAUREEN (dühösen) Most már fogd be azt a rohadt lepcses...
MAG Ott aztán nem hagyták, hogy a saját ruhádat hordjad, mi? Még
véletlenül se.
MAUREEN Fogd be a szádat, nem megmondtam...!
MAG Csak azt a hosszú pongyolát meg az összecsatolt zubbonyt, mi...?
Maureen ökölbe szorított kézzel közeledik Mag felé. Pato elkapja a

karját és kettejük közé áll
PATO Mi jött rátok most meg...?
MAG Difford Hall! Difford Hall! Difford Hall...!
MAUREEN Difford Hall? Igen? És gondolom...
MAG Difford Hall! Difford Hall...!
MAUREEN És gondolom, a reggeli húgyosbili, az is csak az én agyszüleményem,

mi?
MAG A bili nem számít! A bili nem számít! Tudod, mi az a Difford Hall,
fiacskám?
MAUREEN Befogod a szád!
MAG Egy diliház! Egy rendes diliház Angliában. Én hoztam ki, direkt ki
kellett hozni, és aláíratták velem, hogy saját felelősségemre, hogy
vigyázok rá. Akarod látni a papírokat, akarod?
Kicsoszog az előszobába
Csak ha már olyan nagyon bizonyítékozunk. És akkor meg lehet nézni,

hogy tényleg egy szenilis vén varjú vagyok-e, vagy most akkor ki is a
hülye itt? He? Az orrom alá dörgölni azt a bilit, mi... ja, persze?!
Csönd. Maureen odatámolyog az asztalhoz, és leül. Pato kiönti a teát

a mosogatóba, elöblíti a bögrét, és kezet mos
MAUREEN (halkan) Igazat mond, tényleg voltam egy intézetben egy ideig, mert
idegösszeomlásom lett. Évekkel ezelőtt.
PATO Mi van abban? Egy csomóan kapnak idegösszeomlást.
MAUREEN Egy csomóan, a gyagyások, ja.
PATO Egyáltalán nem a gyagyások. Nagyon sok tanult embernek is szokott

lenni idegösszeomlása. Sőt, ha az ember tanult, még sokkal nagyobb
rá az esélye. Ott az a szerencsétlen Spike Milligan, neki talán nincs
folyton idegösszeomlása? Ki se nagyon jön belőle, szinte. Vagy a
Sinéad O’Connor. Az én idegeimmel is szokott néha baj lenni, nem
szégyellem bevallani. Nincs abban semmi szégyen. Csak azt
bizonyítja, hogy az ember gondolkozik, és mindent a szívére vesz.
MAUREEN Nem szégyen bekerülni egy hónapra a diliházba? Ne már.
PATO Nem szégyen elgondolkozni bizonyos dolgokon és emészteni magad

bizonyos dolgok miatt, azt mondtam, különben meg a „diliház”
nagyon hülye szó, és nem kéne használni, na – és ezt te is jól tudod,
Maureen.
MAUREEN Tudom.
Pato leül Maureennel szemközt az asztalhoz
Angliában történt. Takarításból éltem. Huszonöt évesen, amikor

először voltam odaát. Bár többet nem is mentem. Egyik nővérem épp
azelőtt ment férjhez, a másik akkor készült férjhez menni. Leedsben
takarítottam. Irodákat. Klozettot. Voltunk egy csomóan, csak a többiek
mind angolok. „Te imbecillis lekontyosodott repedtsarkú ír... Azt a
moslékkal baszott disznóseggképű fejedet.” Életemben először tettem
ki a lábamat Connemarából. „Menj vissza abba a lótrágyaszagú
tökfejérlelő szardagonyába, te, te istentudja miféle lyukból előmászott

korcs, te.” A káromkodások felét még csak nem is értettem. Egy fekete
nőt kellett megkérnem, hogy magyarázza el. Trinidadból jött. Rá is
rászálltak, de ő csak nevetett az egészen. Nagy kerek arca volt, jó
széles vigyora. Trinidadról mutogatott nekem fotókat, erre
megkérdeztem tőle: „Mi az ördögnek jöttél el onnan ide, sikálni a
szart?” Aztán egyik egy kalendáriumon mutattam neki Connemaráról
egy képet. „Te mi az ördögnek jöttél el onnan ide a szart sikálni?” –
mondta erre meg ő. (szünet) De aztán el kellett költöznie Londonba, a
férje haldoklott. És onnantól kezdve én kaptam a nyakamba mindent
egyedül.
PATO (szünet) Ez nagyon régen volt, Maureen, elmúlt, tedd túl magad rajta.
Szünet. Maureen a férfit nézi egy darabig
MAUREEN Még mindig dilis vagyok, úgy érted, vagy hogy most nem tudod
eldönteni?
PATO Egyáltalán nem, dehogy...
MAUREEN Nem...?
Fölkel és visszamegy a konyhába
PATO Szó sincs róla. Hogy régesrég elmúlt, azt akarom mondani. És
egyáltalán nincs miért szégyenkezned. Lépj túl rajta. Radírozd ki az
egészet.
MAUREEN Radírozzam ki, persze, úgy, hogy közben ez folyton itt kóvályog
körülöttem, és szemmel tartja minden lépésemet, mintha én tényleg...
mintha valami... (szünet) Különben nem, nem én forráztam le a kezét,
akkor se, ha régen gyagyás voltam. Egyedül akart sültkrumplit
csinálni. Összevesztünk előtte, itt hagytam egy órára, ő meg fogta
magát és kitalálta, hogy muszáj sült krumplit ennie. Biztos fölborította
valahogy a serpenyőt. Az isten tudja, hogyan, a vén idióta. Amikor
visszajöttem, a földön találtam. Csak azt hiszi, a Difford Hall miatt
bármilyen vádat szórhat rám, nekem úgyse lehet igazam. Mintha nem
tudnám megkülönböztetni, mi igaz és mi nem. Hát pedig meg tudom
különböztetni. Nagyonis meg. A húgyszagú rohadt vén kurvája.
PATO Nem szabad hagynod, hogy fölidegesítsen, Maureen.
MAUREEN De mondd meg, mit csináljak, Pato? Ez mindenkit képes lenne az

őrületbe kergetni, még aki nem volt már eleve őrült, azt is.
PATO (mosolyogva) Direkt csinálja szerintem.

MAUREEN (mosolyogva) Direkt. Az a csoda, hogy valamennyire legalább

normális maradtam!
Mindketten elmosolyodnak. Szünet
PATO Tényleg mindjárt el kell mennem, Maureen.
MAUREEN Rendben, Pato. Megittad a teádat?
PATO Nem. Amit az anyád pisijéről mondtál, azután semmi gusztusom

hozzá.
MAUREEN Nem csodálom. Kinek volna gusztusa? Nekem meg ezzel kell együtt
élnem. (szomorúan) Most már ezzel kell együtt élnem. (egyenesen
Pato szemébe néz) Igaz?
PATO (szünet) Vegyél magadra valamit, Maureen. Meg fogsz így fázni, hogy
nincs itt begyújtva.
Szünet. Maureen hangulata ismét borongósra vált. Végignéz magán
MAUREEN (halkan) „Vegyél magadra valamit”? Ronda vagyok, azt gondolod

most magadban, azért jössz azzal, hogy „Vegyél magadra valamit...”
PATO Nem, Maureen, a hidegről beszélek. Nem járkálhatsz így... Meg fogsz
fagyni, az hétszentség.
MAUREEN Az este még nem láttál rondának, de most már az is lehet, hogy mégis.
PATO Nem, Maureen, na. Mi...?
MAUREEN Hogy szépség vagyok, azt gondoltad még az este, vagy legalábbis azt
mondtad. Most meg ugye „Takard el magad”, igaz?, mert
„Hányingerem van tőled”...
PATO (közelít hozzá) De nem, Maureen, most mért mondod...?
MAUREEN Lehet, hogy akkor ez volt az oka.
PATO (megáll) Minek az oka?
MAUREEN Tűnj el, ha undorodsz tőlem.
PATO Nem undorodom tőled.
MAUREEN (majdnem sír) Tűnj el, azt mondtam.
PATO (újra elindul felé) Maureen...

Mag lép be, kezében papírokat lobogtatva, megjelenése megállítja

Patót
MAG Na? Itt vannak a papírok, na, Difford Hall, ha olyan nagyon szenilis,
vén varjú vagyok. Na? Ki akarja elolvasni? Ha? Ez bizonyíték, nem
ám még hogy lefolyókat dörgölni az orrom alá! (szünet) Ha?
PATO Maureen.
MAUREEN (összeszedte magát; gyengéden) Menj most el, Pato.
PATO (szünet) Írok majd neked Angliából. (szünet; komolyan) Nézz a

szemembe! (szünet, gyengéden) Írok majd neked Angliából.
Pato fölhúzza a zakóját, még utoljára Maureen felé fordul, aztán

kimegy, becsukja maga mögött az ajtót. Lépések elhaló hangja. Szünet
MAG Dehogyis fog írni. (szünet) Azt a röhejes ruhádat meg bedobtam oda a
mocskos sarokba!
Szünet. Maureen ránéz egy pillanatig, szomorú, elkeseredett, de nem

dühös
MAUREEN Miért? Miért? Miért kell neked ilyen...?
Szünet. Maureen odamegy, ahol a ruhája fekszik a földön, leguggol

mellé, fölemeli és a melléhez szorítja. Így marad egy pillanatig, aztán
fölkel, elmegy anyja mellett
Nézz végig magadon.
Kimegy az előszoba felé
MAG Inkább te nézz végig magadon... azzal... (Maureen becsukja maga

mögött az ajtót) ... többre mennél.
Még mindig a kezében szorongatja a papírokat, elég idétlenül fest.

Szünet. Leteszi a papírokat, vakarózik, észreveszi az asztalon az
ottfelejtett kását, beledugja az ujját. Halkan
A kásám meg közben kihűlt. (hangosan) Kihűlt a kásám!
Üres tekintettel bámul előre. Sötét
Szünet
Ötödik jelenet
A szín nagy része sötét, kivéve egy fejgép által megvilágított kis
területet, ahol Patót látjuk egy asztalnál, mintha angliai albérletében
olvasná át a levelet, amit épp az imént fejezett be Maureennek
PATO Kedves Maureen! Pato Dooley írja neked ezt a levelet Londonból. És
bocsáss meg, hogy csak ilyen sokára írok, de hogy őszinte legyek, nem
tudtam eldönteni, akarod-e egyáltalán, vagy nem-e, úgyhogy végül úgy
döntöttem, veszek egy nagy levegőt, és megpróbálom, aztán lesz, ami
lesz. Sokminden van, amit el akarok mondani, csakhát nem vagyok
valami nagy levélíró, de mindegy, megpróbálom elmondani, ha tudom.
Hát, Maureen, itt nem történik semmi különös, kivéve, hogy tegnap az
építkezésen egy wexfordi férfi fejére rázuhant az állványról egy egész
rakomány tégla, úgyhogy negyven öltéssel kellett neki összevarrni a
fejét, és még örülhet, hogy élve megúszta, mert elég öreg volt, vagy
legalábbis ötvenvalahány éves, de ezen kívül errefelé nincs semmi
különösebb újság. El szoktam ugrani egy sörre szombaton vagy
pénteken, de nincsenek ismerőseim, és nem szoktam beszélgetni
senkivel. Nincs is kivel beszélgetni. A munkavezető néha benéz
mondjuk. Nem tudom, jól írtam-e, „munkavezető”. Egybe kell írni
vagy külön? Ilyen szavakat nem tanultunk az iskolában. Nézd,
Maureen, én itten csak „kerülgetem a forró kását”, ahogy mondani
szokás, pedig a mi kettőnk dolgáról akarok írni, csak nem tudom, hogy
lehet-e egyáltalán ilyet mondani, hogy „a mi kettőnk dolga”, mert
fogalmam sincs, hányadán állunk most. Én azt gondoltam a magam
részéről, azt gondoltam, hogy rettentő jól kijöttünk egymással a jenkik
búcsúestjén, meg utána is, mikor beszélgettünk és mikor hozzád
elmentünk. És én tényleg azt gondoltam rólad, hogy te egy szépség
vagy és még most is ugyanazt gondolom, és egyáltalán nem emiatt lett,
vagy miattad, pedig szerintem te azt hitted... Csak az volt, hogy történt
velem máskor is ilyen, és ennek semmi köze egyáltalán nem volt
ahhoz, hogy én akarom-e. Nagyon megtisztelt, hogy rám esett a
választásod és én lehetnék az első, hízelgett is nagyon, és hidd el, hogy
akkor is megtisztelve éreztem magam és azóta is még mindig, és
szerintem csak azért, mert pont aznap éjjel nem sikerült, még nem kell
azt hinni, hogy ez már nekünk elveszett. Nem értem, mért kéne ennek
így lennie, és azt sem értem, mért lettél hirtelen annyira dühös, pedig
milyen kedves voltál még akkor, amikor történt. Szerintem azt hitted,
más szemmel nézek rád, miután előjött az a régi idegösszeomlásod,
pedig én egyáltalán nem néztem rád más szemmel, vagy amikor azt
mondtam, hogy „Vedd föl a ruhádat, hideg van”, akkor te biztos azt
hitted, hogy nem akarlak nézni bugyiban és melltartóban, pedig hát
semmi sem áll távolabb az igazságtól, mert az igazat megvallva én
elnéztelek volna bugyiban és melltartóban, amíg a nap leszáll és
tovább. Soha nem tudnék betelni azzal, hogy téged bugyiban és
melltartóban lássalak, és egy napon, ha isten is úgy akarja, újra el
foglak nézegetni bugyiban és melltartóban. És akkor rögtön ide
kapcsolódik a másik mondandóm, hacsak nem úgy áll a helyzet, hogy

még mindig nem bocsátottál meg, mert akkor egyszerűen felejtsük el
az egészet és váljunk el mint jó barátok, de ha már megbocsátottál,
akkor ide kapcsolódik a másik mondandóm, amivel kapcsolatban
hazudtam neked az előbb, amikor azt írtam, hogy nincs semmi újság,
mert van újság. Méghozzá az az újság, hogy érintkezésbe léptem a
bostoni bácsikámmal, mert ennek a wexfordi férfinek a
téglazuhanásos balesete csak az utolsó csepp volt a pohárban. Az
ember szerencsés, ha élve megússza ezeken az angliai építkezéseken,
ehhez még vedd hozzá a gyatra fizetést, meg hogy az ember folyton
kapja a képébe, hogy „Te ilyen-amolyan ír ez-meg-az”, na úgyhogy
fogtam magam, érintkezésbe léptem a bostoni nagybácsimmal, és ő
ajánlott is egy állást, és én szaván fogom fogni. Holnaphoz két hétre
hazamegyek Leenane-ba összeszedni a holmimat, és gondolom,
csapnak nekem valami búcsúestet is, és én most azt kérdezem tőled,
hogy eljönnél-e velem? Nem rögtön egyenest, persze, mert tudom,
hogy neked is el kellene még rendezni bizonyos dolgokat, hanem
mondjuk egy-két hónap múlva, de hát az is lehet, hogy meg se
bocsátottál nekem, és tisztára bolond vagyok. Mindegy, ha nem
bocsátottál meg, akkor gondolom, legjobb lesz elkerülni egymást
abban a pár napban, amíg odaát vagyok, és ha nem hallok felőled, én
értek a szóból, de ha megbocsátottál, akkor viszont mi tartóztatna
Írországban? Ott a két nővéred, ők is gondját viselhetik anyádnak, de
tényleg, hát miért húztad az igát annyi éven át, neked talán nincs jogod
a magad életét élni? Ha meg ők nemet mondanak, akkor még mindig
ott az a szeretetotthon Oughterardban, lehet, hogy nem a legfényesebb,
de rendesen gondjukat viselik, mint az anyámnak is a halála előtt, és
van ott nekik bingo meg minden, és különben is mi a jó anyádnak
abban, hogy fönt lakik azon a nagy hegyen? Semmi. (szünet) Mindegy,
Maureen, rád bízom a döntést. A címem itt áll a lap tetején, meg a
telefon száma is, ami a folyosón csörög, csak hagyd jó sokáig
kicsöngeni, ha hívnál, de ne felejtsd el a kódokat elé, és nagyon jó
lenne hallani felőled. De ha nem hallok felőled, azt is megértem.
Vigyázz magadra nagyon, Maureen. Az az együtt töltött éjszaka pedig,
még akkor is, ha semmi sem történt, engem még akkor is boldoggá
tesz, ha arra gondolok, hogy közel lehettem hozzád, és ha soha többet
nem hallok felőled, még akkor is boldogan fogok emlékezni arra az
éjszakára, ezt akartam mindenképpen elmondani neked. Gondolkozz a
dolgon. Szívélyes üdvözlettel, Pato Dooley.
kialszik a fejgép, de Pato a sötétben folytatja, öccsének írott levelével
Kedves Raymond, hogysmint vagy? Itt küldök egy pár levelet, amibe
nem akarom, hogy mások beleüssék az orrukat. Légy szíves kézbesítsd
ezeket, de ne olvasd el, tudom, hogy úgysem fogod. Azzal, ami Mick
Dowdnak szól, várhatsz, amíg kijön a kórházból. Tudasd velem, hogy
van, és hogy elfogták-e azt a lányt, aki megverte? Amelyiket szegény
Kicsilánynak küldtem, bármikor átadhatod, ha találkoztok, csak annyit
írtam benne, hogy ne mindig papokba essen bele. De ami Maureen
Folannek szól, azzal, kérlek, menj át hozzájuk rögtön aznap, hogy ezt
megkapod, és add az ő kezébe. Ez most nagyon fontos, feltétlenül az ő
kezébe add. Más újság nemigen van errefelé. Az amerikai mindenről
majd részletesebben mesélek, ha itt lesz az ideje. Hát ez bizony nagy
dolog. Sok szerencsét, Raymond, és u.i.: Ne felejtsd el, Maureen saját
kezébe add. Ég áldjon.
Hatodik jelenet
Délután. Ray a begyújtott tűzhely mellet áll, elmerülten nézi a TV-t,

időnként a térdét csapkodja egy leragasztott borítékkal. Mag a fiút és
a levelet figyeli a hintaszékből. Hosszú idő eltelik, mielőtt Ray
megszólalna
RAY Mekkora egy rohadék ez a Wayne!
MAG Rohadék?
RAY Az. Megy, mint a gép.
MAG Aha.
RAY Nézze a Patriciát! Azt a hosszúhajút. Ő se akármi, de a Wayne az meg

aztán tisztára. (szünet) Én nagyon bírom ezt a sorozatot.
MAG Bírod?
RAY Egyfolytában gyilkolásszák egymást, hú az nagyon durva, meg van

benne egy csomó lány fürdőruhában. Ez a legtutibb műsor.
MAG Én csak azt várom, hogy kezdődjön a híradó.
RAY (szünet) Akkor még várhat egy darabig.
Befejeződik a műsor. Ray nagyot nyújtózkodik
Hát akkor ennyi volt mára.
MAG Most nem a híradó következik? Ó, jaj, nem.
RAY Nem hát. A jó isten áldja meg, hát a Kiskerttulajdonosok kibebaszott

félórája jön, csókolom. Csütörtök van, nem?
MAG Akkor kapcsold ki, ha nem a híradó jön. Én csak azt várom.
Ray kikapcsolja a TV-t, le-föl téblábol
RAY Hatig hiába várja, hatkor kezdődik a híradó. (ránéz az órájára.

Halkan, bosszúsan) Francba, francba, francba. (szünet) Mostanra
hazaér, azt tetszett nekem mondani, csókolom.
MAG Mondtam. (szünet) Lehet, hogy leállt valakivel traccsolni útközben,

bár általában nem szokott leállni senkivel. Nagyon be van
gombolkozva magába.
RAY Nagyon be. Nekem nem kell bemutatni. (szünet) Tiszta flúgos ez a nő,
ha a véleményemre kíváncsi, csókolom. Azt a teniszlabdát se adta
vissza a Mairtin Hanlonnal közös lengőtenisz-készletünkből, ami
véletlenül átkerült a maguk kertjébe, ő meg az istennek nem volt
hajlandó visszaadni, akárhogy könyörögtünk, és ennek hiába már tíz
éve, én azóta se tudom elfelejteni.
MAG Ehhez nincs mit hozzáfűzni, ahogy mondani szokás.
RAY Azóta se felejtettem el, és nem is fogom soha!
MAG Nem úgy volt az véletlenségből, hogy te meg a Mairtin célba

dobáltatok a csirkéinkre a teniszlabdával, és az egyiket agyon is
ütöttétek, úgy került a mi kertünkbe az a labda...?
RAY Nem, mi rendesen játszottunk, csókolom!
MAG Aha.
RAY Szó sem volt agyonütésről. Az egy lengőtenisz. És mi teljesen

rendesen játszottunk. Csak attól kezdve soha többet nem tudtuk
használni. Egész fiatalkorunkban. Mert mire jó egy lengőtenisz-készlet
labda nélkül?
MAG Semmire.
RAY Pontosan! Semmire. Semmire az ég egy adta világon. (szünet) Ugye?

A dög!
MAG Menjél, hagyd itt nálam azt a levelet, Ray, majd nekem gondom lesz
rá, hogy kézhez kapja, nehogy már egy olyan lány miatt vesztegesd itt
az idődet, aki tönkretette a lengőtenisz-készletedet.
Ray elgondolkozik egy pillanatig az ajánlaton, csábítónak találja, de

végül kelletlenül elutasítja
RAYU Határozott utasításom van, csókolom.
MAG (vállat von) Akkor csinálj nekem egy bögre teát.
RAY Én ugyan nem csinálok magának egy bögre teát. Csakis a szigorú
utasítás miatt muszáj itt lennem. Nem vagyok az ingyencselédje.
MAG Vagy egy kis tőzeget rakjál a tűzre. Fázom.
RAY Nem most mondtam?
MAG Na, ne kéresd magad, Ray. Rendes fiú vagy te, az isten megáldjon.
Ray nagyot sóhajt, a levelet – amelyet Mag egy pillanatig sem téveszt
szem elől – leteszi az asztalra, majd a tűzhely melletti súlyos fekete
piszkavas segítségével rak a tűzre, aztán meg is piszkálja a parazsat
RAY A tenisztől függetlenül is. A múlt héten találkoztam vele útközben, és

ráköszöntem, erre ő? Rám se fütyült. Még csak föl se nézett.
MAG Föl se nézett?
RAY Majdnem odaszóltam neki, hogy „nyalja ki, csókolom”, de nem

szóltam oda, csak majdnem, pedig most hogy visszagondolok rá,
mégis oda kellett volna szólnom, aztán elhúzni sebesen, hogy csak
nézzen a dög!
MAG Meg is érdemelte volna! Fogja magát, és egyszerűen rád se fütyül,

mikor találkoztok útközben! Pedig te igazán rendes gyerek vagy Ray,
a parazsat is hogy megpiszkáltad. Jaj, nagyon furcsán viseli magát
mostanában.
RAY És borzalmas ruhákban jár. Ez teljesen általános nézet. (befejezte a

tűzzel való foglalatoskodást, a piszkavas még mindig a kezében,
nézegeti a falvédőt a hátsó falon) „Légy a mennyben egy órája már,
mire az ördög megtudja, hogy meghóttál!”
MAG Aha.
RAY (mókás hangon) „Légy a mennyben egy órája már, mire az ördög
megtudja, hogy meghóttál!”
MAG (zavartan nevetgél) Aha.
Ray téblábol egy keveset, a piszkavasat suhogtatja
RAY Eszelős jó ez a piszkavas.
MAG Eszelős jó?
RAY Jó és súlyos.
MAG Súlyos és hosszú.
RAY Jó és súlyos és hosszú. Lazán csuklóból ki lehetne készíteni vele

féltucat zsernyákot, hogy egy karcolás nem látszana rajta, aztán ütni
őket tovább és élvezni, ahogy fröcsög a vér. (szünet) Eladja nekem?
MAG Hogyisne. Hogy aztán a rendőröket öldösd vele?
RAY Egy ötösért.

MAG Kell a tűzhelyhez.
Ray vállat von, és visszateszi a piszkavasat a tűzhely mellé
RAY Ebben a házban csak kárba vész ez a jó piszkavas.
Kisétál a konyhába. Mag – szemét egy pillanatig le nem véve a

levélről – lassan fölkel a hintaszékből
Á, kapnék a városban tizenöt piszkavasat, ha akarnék, legalább ilyen

jót, ráadásul fele ennyiért.
Épp amikor Mag kezdi becserkészni a levelet, Ray visszajön, de nem

veszi észre az öregasszony manővereit, visszasétál, útközben fölveszi a
borítékot. Mag grimaszol egyet, és visszaül a helyére. Ray kinyitja a
bejárati ajtót, kikémlel, hogy jön-e már Maureen, aztán nagyot
sóhajtva becsukja az ajtót
Az egész délutánom itt megy pocsékba. (szünet) Amikor ülhetnék

otthon, és nézhetném a tévét.
Leül az asztalhoz
MAG Ki tudja, talán estig haza se jön.
RAY (dühösen) Három órát mondott először, amikor megjöttem, hogy

háromra biztos itthon lesz!
MAG Ja, hát háromra meg szokott jönni, általában, na ja. (szünet) De van,
hogy csak estére. Ha úgy adódik. Néha késő estére. (szünet) Vagy csak
éjszakára. (szünet) Egyszer meg reggel lett, mire...
RAY (dühösen félbeszakítja) Jó, jó, jó, jó! Majd mindjárt odavágok!
MAG (szünet) Csak mondom.
RAY Hát csak ne mondja! (sóhajt, hosszú szünet) Mitől van ilyen húgyszag
ebben a házban? Kutya legyek, ha ez nem húgyszag.
MAG (szünet; zavartan) Öööö, bejárnak a macskák.
RAY Bejárnak a macskák?
MAG Be. (szünet) A mosogatóra járnak.
RAY (szünet) Miért járnak a mosogatóra?
MAG Hugyozni.
RAY Hugyozni? A mosogatóra járnak hugyozni? (cukkolódva) Hát ez

igazán rendes tőlük. Nagyon jól nevelt fajtához van szerencséje,
csókolom.
MAG (szünet) Fogalmam sincs, milyen fajta.
Szünet. Ray nagy koppanással az asztalra ejti a fejét, majd lassan és

ritmikusan dobolni kezd mellette az öklével
RAY (egyhangúan mormol) Mért kell nekem itt szenvedni, mért kell nekem
itt szenvedni, mért kell nekem itt szenvedni, mért kell nekem itt
szenvedni...
Fölemeli a fejét, rámered a levélre, aztán lassan forgatni kezdi, s

fokozatosan nő benne a kísértés
MAG (szünet) Csinálj nekem egy bögre teát, Ray. (szünet) Vagy legalább egy
bögre Vitalint. (szünet) És jól keverd el, trancsírozd szét benne a
rohadék csomókat.
RAY Ha szét akarnék trancsírozni valamit, biztos nem a rohadt Vitalin

redves csomóival kezdeném. Nem kéne olyan messzire menni. Nem
ám. Egy hintaszékben ringatózó nagy büdös csomóval kezdeném. Az
hétszentség.
MAG (szünet) Vagy egy zacskós levest főzzél nekem.
Ray összeszorítja a fogát, és szinte sírva szűri át a levegőt, ahogy ki-

és belélegzik
RAY (bús beletörődéssel) Pato, Pato, Pato. (szünet) Jaj, mi lehet benne
olyan nagy újság? (szünet) Ha itt hagynám magánál ezt a levelet,
csókolom, akkor egyenest odaadná az illetőnek, így van?
MAG Így, így. Jaj, hát egyenest Maureen kezébe adnám.
RAY (szünet) És nem bontaná föl?
MAG Nem. Persze, a levél, az teljesen személyes dolog. Ha egyszer nem az

én nevem áll rajta, mi közöm volna hozzá?
RAY És isten csapja agyon kénköves mennykővel, ha fölbontja?
MAG És isten csapjon agyon kénköves menykővel, ha fölbontom, kivéve,

hogy nem kell agyoncsapnia kénköves mennykővel, mert nem fogom
fölbontani.
RAY (szünet) Akkor itt hagyom.

Föláll, nekitámasztja a borítékot a sótartónak, újra fontolóra veszi a

dolgot, rápillant Magre, újra a levélre, újra meggondolja, aztán
fáradt belenyugvással legyint egyet, és úgy dönt, hogy itt hagyja
Akkor viszlát, csókolom.
MAG Viszlát, Pato. Ray, akarom mondani.
Ray még egyet grimaszol az öregasszony felé, aztán kimegy a bejárati

ajtón, de résnyire nyitva hagyja maga mögött, mert kint még várakozik
egy kicsit. Mag megfogja a hintaszék karfáját, már épp
föltápászkodna, amikor eszébe ötlik, hogy nem hallotta Ray távolodó
lépteit. Visszaejti a kezét az ölébe, és fenségesen hátradől. Szünet.
Kivágódik a bejárati ajtó, Ray dugja be a fejét. Körülnéz, aztán az
asszonyt vizslatja. Az ártatlanul mosolyog rá
RAY Ezt már szeretem.
Újra kimegy, de ezúttal már teljesen becsukja az ajtót. Mag fülel, amíg
a távolodó léptek zaja elhal, aztán fölkel, elveszi a borítékot, kinyitja,
visszamegy a tűzhelyhez és fölemeli a tetejét, hogy látni a lobogó
lángokat. Állva olvassa a levelet. Ahogy befejezte az első rövid oldalt,
beleejti a tűzbe, aztán olvasni kezdi a második oldalt. Lassú sötét
Hetedik jelenet
Késő este. Mag a hintaszékben, Maureen az asztalnál ül és olvas. A

rádió halkan szól, kívánságműsor megy éppen. Elég rossz a vétel,
hullámzik és recseg-ropog. Szünet
MAG Elég rossz a vétel.
MAUREEN Tehetek én arról, ha rossz a vétel?
MAG (szünet) Recseg. (szünet) Alig lehet kivenni a zenét. (szünet) Azt meg
pláne, hogy ki üzen kinek és honnan.
MAUREEN Én elég jól hallom.
MAG Tényleg?
MAUREEN (szünet) Lehet, kezdesz megsüketülni.
MAG Nem kezdek megsüketülni egyáltalán. Azt te csak szeretnéd!
MAUREEN Muszáj lesz téged bedugni a süketek otthonába. (szünet) Ott aztán
nehogy azt hidd, hogy vajszószban párolt tőkehallal fognak tömni, de
nem ám. Még véletlenül se. Jó kis konzervbabot kapsz pirítóssal
összvissz, meg hasonlókat. Azt is csak ha jó napjuk van. Aztán ha nem
eszed meg, jól összerugdosnak, vagy elkalapálnak egy kicsit.
MAG (szünet) Előbb halok meg, mint hogy bedugnának egy otthonba.
MAUREEN Remélem is.
MAG (szünet) Finom volt ez a vajszószban párolt tőkehal, Maureen.
MAUREEN Elmegy.
MAG Ízletes.
MAUREEN Úgy, ahogy van, csomagolással együtt megfőzöm, aztán fölbontom.

Megspórolhatod az udvarlást.
MAG (szünet) Olyan undok tudsz lenni mostanában.
MAUREEN És akkor mi van? (szünet) Talán nem hoztam neked a múlt héten is
egy csomag gumicukrot, ha olyan nagyon undok vagyok?
MAG (szünet) Fogadjunk, hogy a Pato Dooley miatt vagy ilyen undok.
(szünet) Hogy nem hívott meg a mai búcsúestjére.
MAUREEN Pato Dooleynak megvan a maga élete.
MAG Egyvalamit akart az csak tőled.
MAUREEN Még az is lehet. És mi van, ha én akartam csak egyvalamit őtőle?

Egyenjogúságban élünk ma már. Nem úgy, mint a te idődben.
MAG Mi bajod az én időmmel?
MAUREEN Manapság a nő is lehet fölül, ha akar. Csak egy szavunkba kerül. És

tudnád, milyen izgalmas fölül leni.
MAG Izgalmas, Maureen?
MAUREEN (letaglózza, hogy anyja nincs fölháborodva) Az ám. Nagyon.
MAG Úgy lehet, ha mondod. Jó neked akko.
Maureen – még mindig döbbenten – behoz néhány linzerrudat a

konyhából és majszolni kezdi
És nem félsz icikepicikét sem, hogy esetleg úgy vagy, remélem.
MAUREEN Nem. Vigyáztunk.
MAG Vigyáztatok?
MAUREEN Aha. Szépek voltunk, szépeket csináltunk, és vigyáztunk. Gyönyörűek

voltunk, ha tudni akarod, és vigyáztunk.
MAG El is hiszem. Biztos gyönyörűek voltatok és vigyáztatok, aha. Hát

igen. Aha. Gyönyörűek. És vigyáztatok, azt el is hiszem.
MAUREEN Te nem szagolgattad már megint azt a petróleumlámpát?
MAG Mindig ezt a petróleumlámpa-ügyet hánytorgatod föl nekem.
MAUREEN Mindenesetre nagyon furcsán viselkedsz.
MAG Furcsán viselkedek? Nem. Csak ahogy szoktam.
MAUREEN Nagyon furcsán. (szünet) Hát igen, fantasztikus éjszakánk volt

Patóval. Most már én is értem, mire az egész fölhajtás – á, de akkor se
elég, ha egy férfi csak jó az ágyban. Van azért más is, kellenek közös
érintkezési pontok, hogy például milyen könyveket olvas az ember,
vagy hogy milyenek a politikai nézetei, meg a többi, így aztán
kénytelen voltam megmondani neki, hogy fel is út, le is út, hiába olyan
jó vele az ágyban.
MAG És mikor mondtad meg neki?
MAUREEN Hát most már elég régen megmondtam. Még valamikor...
MAG (közbevág) Biztos nagyon kiborult.
MAUREEN Hát ki, de megmagyaráztam neki, hogy így lesz a legjobb, és végül
belenyugodott, úgy láttam.
MAG Még szép, hogy belenyugodott. Azt el is hiszem.
MAUREEN (szünet) De pont ezért azt gondoltam, hogy nem volna rendes dolog
odamenni most búcsúzkodni. Szerintem mégis csak kínosan érezné
magát.
MAG Kínosan érezné, aha, biztos. Hát igen. (szünet) Szóval csak a közös
érintkezési pontok miatt szakítottatok, semmi másért?
MAUREEN Csak. Mi másért? És jóbarátként váltunk el, nem volt harag egyik
részről se. (szünet) Nem ám. Semmi harag. Én megkaptam Pato
Dooley-től azon az éjszakán, amit akartam, és ez neki is jó volt,
nekem is jó volt.
MAG El is hiszem, biztosan. Mind a kettőtöknek jó volt. Biztos vagyok

benne. (Mag mosolyog és bólint)
MAUREEN (nevetve) Nagyon bolond kedvedben vagy ma este! Nem jön valami
műanyagnak a füstje abból a kályhából? Túl közel ülsz hozzá.
MAG Nem a műanyagfüsttől van.
MAUREEN (szünet) Hát akkor mitől?
MAG Fogalmam sincs, mitől.
MAUREEN (szünet) Örülök, hogy Pato ma este elmegy, legalább többet nem
fogdos a mancsával, annyi biztos.
MAG Lehet, hogy ettől van. Én is örülök, hogy Pato elmegy.
MAUREEN (mosolyogva) Hülye vén tyúk vagy, aki mást se csinál, csak folyton
belekavar az ember életébe. (szünet) Akarsz egy linzerrudat?
MAG Igen, akarok egy linzerrudat.
MAUREEN Kérek szépen.
MAG Kérek szépen.

Maureen odanyújt Magnek egy linzerrudat, de előtte egy darabig

„fallikusan” lóbálja a levegőben
MAUREEN Emlékeztet engem valamire ez a linzerrúd.
MAG Azt elhiszem.
MAUREEN Szerintem olyat te annyira régen láttál, azt se tudod, hogy néz ki.
MAG Biztos. Te meg biztos szakértő vagy.
MAUREEN Az vagyok. Szakértő.
MAG Hát persze.
MAUREEN Én vagyok a szakértők szakértője.
MAG Hát, biztos, az is vagy, Maureen. Ha te mondod. Te vagy a szakértők

szakértője, biztosra veszem.
MAUREEN (szünet; gyanakvón) Már miért ne vennéd?
MAG Páváskodsz itt, jössz nekem azzal a híres Pato Dooley-val, dörgölöd
folyton az orrom alá, közben meg... (elharapja a szót, mielőtt többet
elárulna)
MAUREEN (szünet; mosolyogva) Közben meg micsoda?
MAG Nem óhajtok több szót vesztegetni a témára. Nincs mit hozzáfűznöm,
ahogy mondani szokás. Nagyon finom ez a linzerrúd.
MAUREEN (éllel) Közben meg...?!
MAG (kezd megrettenni) Közben meg semmi, Maureen.
MAUREEN (kényszerítőn) Á-áá (mint egy fejcsóválás)! Hogy van ez? Közben meg
micsoda? (szünet) Kivel beszéltél?
MAG Kivel beszéltem volna, Maureen?
MAUREEN (megpróbálja megfejteni a dolgot) Te beszéltél valakivel. Méghozzá…
MAG Senkivel nem beszéltem, Maureen. Nagyon jól tudod, hogy egyáltalán
nem szoktam beszélni soha senkivel. És különben is, kinek mondta
volna el Pato, hogy...?
Hirtelen rádöbben, mit is mondott. Maureen letaglózottan és szikrázó

gyűlölettel néz rá, aztán kábultan átsétál a konyhába, föltesz a
tűzhelyre egy serpenyőt, nagylángra állítja a gázt, a serpenyőbe
beleönt vagy fél üveg étolajat, leveszi a falról a gumikesztyűt és

fölhúzza a kezére. Mag megragadja a hintaszék karfáját, hogy
föltápászkodjon, de Maureen lábbal visszalöki. Mag rettegve hanyatlik
hátra a székben, onnan figyeli Maureent, aki leül az asztalhoz és
várja, hogy fölforrósodjon az olaj.
MAUREEN (halkan, maga elé meredve) Honnan tudod?
MAG Nem tudok, Maureen, semmit se.
MAUREEN Aha.
MAG Vagy talán Ray említett valamit? Igen, mintha Ray...
MAUREEN Ray-nek erről Pato egy árva szót nem szólna, az holtbiztos.
MAG (könnyekkel a szemében) Csak hogy ne peckeskedj már itt, mint

valami felfuvalkodott páva, csak azért mondtam, Maureen. De tényleg,
mit tudhatna egy ilyen szerencsétlen öregasszony? Csak úgy
ráhibáztam, na.
MAUREEN Tudsz te mindent nagyonis! Ráhibáztál ám a kutya valagát, a képemre

meg biztos nem volt ráírva. Másodszor és utoljára kérdem. Honnan
tudod?
MAG De igenis a képedre volt ráírva, Maureen. Isten bizony, csak abból
jöttem rá. Pont ugyanúgy lesír rólad, hogy szűz vagy, mint azelőtt.
(gúny nélkül) Téged már így tesznek a koporsóba.
Szünet. Az olaj sisteregni kezd. Maureen fölkel, fölhangosítja a rádiót,

rápillant Magre, ahogy elhalad mellette, leveszi a serpenyőt a tűzről,
elzárja a gázt, és visszatér Maghez
(rémülten) Egy levélben, amit neked írt, abban olvastam!
Maureen lassan megfogja anyja reszkető kezét, és rászorítja a tűzhely

forró vaslapjára, majd lassan csorgatni kezdi rá a forró olajat,
miközben Mag üvölt a fájdalomtól és a rémülettől
MAUREEN Hol az a levél?
MAG (üvölt; közben) Elégettem! Bocsáss meg, Maureen!
MAUREEN Mi volt abban a levélben?
Mag úgy jajveszékel, hogy válaszolni sem tud. Maureen abbahagyja

az olaj csorgatását, és elengedi anyja kezét, mire Mag visszarántja és
magához szorítja; kétrét görnyedve tovább üvölt, zokog, nyöszörög
Mi volt abban a levélben?
MAG Hogy túl sokat ivott, azt írta, na! És hogy emiatt, és nem a te hibád
egyáltalán.
MAUREEN És mit írt még?
MAG Nem fog engem szeretetotthonba dugni!
MAUREEN Miféle otthonba, ne zagyválj?! Mit írt még?
MAG Nem emlékszem, Maureen, nem emlékszem...!
Maureen elkapja Mag kezét, újra leszorítja, és megismétli az előbbi

kínzást
Ne...!
MAUREEN Mit írt még?! Ha?
MAG (üvöltve-sírva) Hívott, hogy menj vele Amerikába, azt!
Maureen döbbenten elengedi Mag kezét és abbahagyja az olaj

csorgatását. Mag nyüszítve görnyed össze.
MAUREEN Micsoda?
MAG De hát hogy mehetnél vele? Ha egyszer te viseled a gondomat?
MAUREEN (boldog kábulatban) Hívott, hogy menjek vele Amerikába? Pato

hívott, hogy menjek vele Amerikába?
MAG (fölnéz Maureenre) És én, Maureen, én akkor?
Rövid szünet, aztán Maureen egyetlen, majdhogynem lomha

mozdulattal Mag ölébe löttyinti a jelentős mennyiségű megmaradt
olajat, amiből még Mag arcára is fröccsen. Mag összegörnyed, visítva
üvölt, a földre zuhan, megpróbálja ledörgölni magáról az olajat,
öklendezve, sikítva, nyüszítve hempereg. Maureen ellép az útjából,
hogy ne rá zuhanjon, még mindig kábult, nemigen vesz tudomást az
anyjáról
MAUREEN (révetegen, magában) Hívott, hogy menjek vele Amerikába...?

(összeszedi magát) Hány óra? Kurvaélet, mindjárt indul! Muszáj
találkoznom vele. Úristen... Mit húzzak föl? Haa! A fekete ruhámat! A
kis fekete ruhámat! Arról majd sok minden eszébe jut...
Kiviharzik az előszobába
MAG (halkan, zokogva) Maureen... segíts...
Maureen egy pillanat múlva visszajön, sebesen rángatja magára a

fekete ruhát
MAUREEN (magában) Hogy festek? Jaj, mindegy, most jó lesz így is. Hány óra?
Úristen...
MAG Segíts, Maureen...
MAUREEN (fésülködik) Segítsek, mi? Azok után, amit elkövettél? Azt mondja,
segítsek. Nem, nem segítek, és még valamit jól jegyezz meg! Ha most
temiattad lekésem Patót, akkor aztán tényleg megnézheted magad, erre
számíts, és nincs kegyelem. Tűnés az utamból...
Átlépi a földön fetrengő Maget, kimegy a bejárati ajtón. Szünet. Mag

még mindig a földön vonaglik. Kivágódik a bejárati ajtó, Mag fölnéz a
beviharzó Maureenre
Slusszkulcs.
Fölkapja az asztalról a kocsi kulcsait, az ajtóhoz megy, visszafordul,

kikapcsolja a rádiót
Energiatakarékosság.
Újra kimegy, bevágja az ajtót. Szünet. Hallani az indítást, majd a

távoldó autó zaját. Szünet
MAG (halkan) De akkor ki fogja gondomat viselni?
Lebámul a leforrázott kezére. Sötét

Nyolcadik jelenet
Ugyanazon az éjszakán. A szobában nincs más fény, mint a kályhában

izzó parázs narancsvöröse, amely épphogy megvilágítja a két nő
alakját. Mag mozdulatlanul ül a saját lendületétől előre-hátra ringó
hintaszékben, Maureen - még mindig ugyanabban a fekete ruhában -
nagyon lassan bolyong le-föl a szobában, kezében a piszkavassal.
MAUREEN Bostonba. Bostonba fogok menni. A két Kennedy, az is odavaló volt,

nem?, vagy várjunk, azok máshonnan jöttek? A Robert Kennedyt én
jobban szerettem egyébként, mint a Jack Kennedyt. Mintha
rendesebben bánt volna a nőkkel, nem? Bár erről nem sokat olvastam.
(szünet) Boston. Szépen cseng a neve. Jobb lesz, mint Angliában, az
holtbiztos. Bár mondjuk Angliánál mi ne lenne jobb, az igaz.
Mindenesetre nem szart fogok pucolni nyilván, és olyan se lesz, hogy
ocsmányságokat mondanak rám, különben meg ott lesz Pato, és
kiosztja őket, ha valaki mégis mondana rám ocsmányságokat, de
lefogadom, hogy senki nem fog. A jenkik odavannak az írekért.
(szünet) Pato egyenest könyörgött nekem. Majdhogynem térdre borult,
úgy könyörgött, szinte már sírt. Az állomáson csíptem el, öt percünk
se maradt, hála neked. Hála a te rohadt szarkavarásodnak. De hiába
kavarod, erről most lecsúsztál. Sajna. Erről végleg lecsúsztál, bár nem
sokkal, azt el kell ismerni. Még öt perc és meglett volna. Te
szerencsétlen. Te szegény, szerencsétlen önző vén kurva. (szünet)
Amikor meglátott, úgy össze-vissza csókolt, majd’ megfojtott. Jaj, az
a kék szem! Azok az izmok! A karja, ahogy átölelt szorosan! „Mért
nem válaszoltál a levelemre?” Mikor elmeséltem neki, ide akart
mindenáron jönni, hogy megrugdosson, de én erre: „Á, hagyd a
fenébe, ez csak egy gyapotagyú vén picsa, akibe a cipődet sem
érdemes beletörölni” Így védtelek. (szünet) „És mondd, szerelmem,
eljössz velem Bostonba, ha összeszedted a pénzt?” „Eljövök, Pato. Ha
összeházasodunk, úgy, ha bűnben élve, hát úgy, mit érdekel engem?
Mit érdekel, ha rajtam köszörülik a nyelvüket az emberek?
Köszörülték eddig is, hadd köszörüljék ezután is. Felőlem
köszörülhetik rajtam a nyelvüket, amíg világ a világ és még egy nap,
ha veled lehetek, Pato, ki törődik az emberek nyelvével? Ha egyszer
egész életemben nem vágytam másra, mint hogy együtt legyünk, te
meg én, és érezzem a testünk melegét, ahogy összebújunk, meg hogy a
bőrünk összeérjen, amikor alszunk.” (szünet) „Csak van itt még egy
gond, hogy mit csináljunk anyáddal – mondja erre. – Nem túl
embertelen dolog bepaterolni az öregek otthonába?” „Nem arról van
szó, hogy embertelen, csak túl drága.” „Na és a nővéreid?” „Azt
várhatod, hogy a nővéreim magukhoz vegyék a vén dögöt. Karácsony
szent ünnepén se bírják elviselni fél napnál tovább. Idén még a
születésnapjáról is szimplán megfeledkeztek. »Hogy vagy képes
megmaradni mellette, hogy nem golyózol be?« - ilyeneket mondanak,
meg még szebbeket. A háta mögött, persze.” (szünet) „Hát akkor rád
bízom a dolgot” – mondja Pato. Addigra már fölszállt a vonatra, az
ablakból csókolóztunk, mint a filmeken. „Akkor rád bízom, dönts,

ahogy jónak látod. Ha egy hónapig rágódsz rajta, akkor egy hónapig.
És ha végül úgy döntesz, hogy nem vagy képes itt hagyni, vele kell
maradnod, hát én nem mondom, hogy kiugranék a bőrömből, de azt is
megértem. De ha beletelik egy évbe, amíg elhatározod magad, akkor
egy évig fogok várni, és zokszó nélkül várok.” „Nem kell egy évig
várnod, Pato” – kiáltottam utána, a vonat akkor már húzott kifelé az
állomásról. „Nem kell egy évig várnod, ne félj, dehogy kell egy évig
várnod, közel se. Még egy hétig se kell várnod!”
A hintaszék nem mozog már. Mag lassan kezd előredőlni, végül

előreborul, és a földre zuhan: halott. Halántékán jókora vörös
koponyadarab lifeg. Maureen lenéz rá, mintegy unottan, cipője
orrával megböködi a halott oldalát, aztán rálép a hátára, elmélyülten
mereng
A kertkapunál megbotlott. Igen. És lezuhant a domboldalon. Hát igen.

(szünet) Hát igen…
Szünet. Sötét
Kilencedik jelenet
Esős délután. Nyílik a bejárati ajtó: belép Maureen gyászruhában;

leveszi a kabátját, csendben téblábol, a gondolatai valahol másutt
járnak. Begyújtja a tűzhelyet, bekapcsolja a rádiót, halkra állítja, és
beleül a hintaszékbe. Egy pillanattal később hangtalanul felnevet,
leemeli a konyhapolcról a Vitalin- és zabpehely-dobozokat,
visszamegy a tűzhelyhez és beleszórja a tartalmukat. Kimegy az
előszobába, majd kisvártatva egy ósdi bőrönddel tér vissza, az
asztalra emeli és lesöpri róla a vastag porréteget. Kinyitja,
elgondolkozik, mit kell becsomagolnia, aztán visszamegy az
előszobába. Kopogtatnak a bejárati ajtón. Maureen visszajön, habozik
egy kicsit, aztán félreteszi a bőröndöt, megigazítja a haját, és kinyitja
az ajtót
MAUREEN Ó, hello, Ray.
RAY (kintről) Jó napot, csókolom...
MAUREEN Lépjél beljebb.
RAY Láttam fölfele jönni az úton.
Belép, becsukja az ajtót. Maureen visszasétál a konyhába, és készít

magának egy teát
Nem gondoltam, hogy ilyen hamar visszaér. Nem akart elmenni arra a
hogyishívják fogadásra vagy mire, ami a Rory-nál lesz?
MAUREEN Nem. Jobban is el tudom tölteni az időmet.
RAY Aha, igen. Igen. A nővérei odamentek?
MAUREEN Oda.
RAY Aha. Visszajönnek még utána?
MAUREEN Egyenest hazaindulnak, azt hiszem, azt mondták.
RAY Aha, igen. Hát igaz, messzire kell menniük. Vagy legalábbis elég
messzire. (szünet) Minden rendben ment ezek szerint?
MAUREEN Rendben.
RAY Annak ellenére, hogy esett.
MAUREEN Annak ellenére, hogy esett.

RAY Eléggé ramaty egy nap temetéshez.
MAUREEN Eléggé. Pedig ugyanennyi erővel temethettük volna múlt hónapban, és

akkor még kapott volna kicsit az utolsó napsütésből, csak kellett az a
szarakodás a százmillió vizsgálattal, ráadásul még ki se derítettek
semmit!
RAY Most már boldog lehet, csókolom, hogy túl van az egészen.
MAUREEN Nagyon boldog.
RAY Biztos ők is csak a munkájukat végzik. (szünet) Nem mintha én

annyira rajonganék a szemét zsernyákokért. Két lábujjamat összetörték
semmi ok nélkül, egy nagy lószart ittas egyén meg garázda!
MAUREEN Eltörték a lábujjadat a rendőrök, tényleg?
RAY Azám.
MAUREEN Mi a fene? Tom Hanlon azt mondta, valami ajtót rugdostál egy szál
zokniban.
RAY Ezt mondta? Magának persze többet ér egy rendőr szava, mint az
enyém. Na ja. Így kaszlizták be a birminghami hatokat is, nem?
MAUREEN Jó, hogy nem akarod összehasonlítani a lábujjadat a birminghami

hatokkal, Ray.
RAY Hát pedig ez egy és ugyanaz. (szünet) Miről is beszéltem?
MAUREEN Valami hülyeségről.
RAY Valami hülyeségről? Ja, nem. A mamája temetéséről kérdeztem.
MAUREEN Én is azt mondom.
RAY (szünet) Sokan voltak?
MAUREEN A nővéreim meg az egyiknek a férje, azon kívül senki, csak

Maryjohnny Rafferty meg ez a Walsh – vagy Welsh? – atya, aki a
miacsodát mondta.
RAY Mért, Maryjohnny barátja volt az anyjának?
MAUREEN Nem. Szerintem csak imád temetésre járni.
RAY Nem szívesen találkoznék össze azzal a Maryjohnnyval sötét éjszaka.

Ahogy battyogok az ösvényen, mondjuk. Azzal a hosszú fehér hajával!
A hideg kilel tőle. Tisztára, mint egy lidérc, komolyan! (szünet) Maga
nem szokott tévét nézni?
MAUREEN Nem. Mindenféle ausztrál szart adnak csak.
RAY (kis döbbenettel) Hát persze, pont az benne a jó. Mért, ki akarná
Írországot nézni a tévében?
MAUREEN Én például.
RAY Csak oda kell menni az ablakhoz, ha Írországot akarja látni. De

nagyon hamar meg lehet unni. „Né’má’, ott egy tehén”. (szünet)
Nekem mindenesetre dögunalom. Egy merő dögunalom. (szünet)
Londonba kéne mennem, azon gondolkozom. Ja. Mindenesetre
gondolkozom rajta. Dolgozni, érti. Egyszer csak valamikor. Vagy
pedig Manchesterbe. Manchesterben sokkal több a kábítószer. Asszem
legalábbis.
MAUREEN Ne kezdj a kábítószerrel, Ray. A kábítószer szörnyen veszélyes.
RAY Szörnyen veszélyes? Mi, a kábítószer?
MAUREEN Az. Nagyon jól tudod
RAY Jó, hát lehet, hát lehet, hogy az. De van még millió más, ami
ugyanolyan veszélyes, és ugyanolyan könnyen hazavághat. Vagy sőt,
még könnyebben.
MAUREEN (óvatosan) Mint például?
RAY (szünet; vállat von) Hát például ez a rohadt falu.
MAUREEN (szünet; szomorúan) Nagyon igaz.
RAY Csak ez hetven évig eltart. Hát nekem nem fog hetven évig tartani, azt
előre megmondom. Úgy éljek. (szünet) Hány éves volt az anyja,
amikor elment?
MAUREEN Hetven. Ja. Pont.
RAY Mindenesetre hosszú és szép élete volt. (szünet) Vagy legalábbis

hosszú élete, az biztos. (beleszimatol a levegőbe) Mit égetett,
csókolom?
MAUREEN Zabpelyhet és Vitalint égettem.
RAY Miért?
MAUREEN Mert én nem eszem se Vitalint, se zabkását. Az anyám után maradt.

Kezdtem selejtezni.
RAY Csak ez tiszta pazarlás.
MAUREEN Ki kérdezte a véleményedet?
RAY Én szívesen átvettem volna, csak azt akartam mondani.
MAUREEN (halkan) Nem vagyok kíváncsi a véleményedre.
RAY Vagy legalábbis a zabpelyhet. A kását eléggé szeretem néha. A

Vitalint mondjuk én is hagytam volna. Nem szoktam Vitalint inni.
Még eddig sohase akartam kipróbálni.
MAUREEN Maradt pár szem Kimberley a csomagban, most akartam elégetni, tied
lehet, ha annyira izgat.
RAY Jöhet. Imádom a Kimberley-t.
MAUREEN Le mertem volna fogadni.
Ray magába töm pár szem Kimberley kekszet
RAY Nincs ez egy kicsit kiszáradva? (csámcsogva) Bár a Kimberley-nél ezt

nehéz megállapítani. (szünet) Asszem az összes kekszek közül a
Kimberley a kedvenc kekszem. Ez, meg a Jaffa keksz. (szünet) Meg
még a csokis karika. (szünet) Vagy tényleg, a csokis karika az
keksznek számít egyáltalán...?
MAUREEN (közbevág) Dolgom van, Ray. Akartál tőlem valamit, vagy csak a
csokis karikáról jöttél diskurálni?
RAY Aha, igen, ja. Nem. Kaptam a napokban egy levelet Patótól, ő kért
meg, hogy ugorjak föl.
Maureen beleül a hintaszékbe, izgatottan hallgatja a fiút
MAUREEN Tényleg? És mit üzent?
RAY Azt írta, hogy sajnálattal hallja az édesanyját, satöbbi, meg hogy
részvétét küldi.
MAUREEN Igen, igen, igen, igen, és mást?
RAY Hát ez volt a lényeg az egészben, ezt az üzenetet kérte, hogy adjam át
magának.
MAUREEN Időpont vagy más egyéb részlet nem volt?

RAY Időpont vagy részlet? Nem...
MAUREEN Biztos akkor...
RAY Tessék?
MAUREEN Tessék?
RAY Tessék? Ja igen, és még azt is írta, eléggé sajnálja, hogy nem
találkoztak az elutazásának az estéjén, szeretett volna elbúcsúzni. De
ha maga így akarta, hát akkor legyen így. Bár ez eléggé udvariatlan
dolog volt szerintem.
MAUREEN (föláll, össze van zavarodva) De hát én találkoztam vele az

elutazásának az estéjén. Az állomáson.
RAY Milyen állomáson? Taxival ment el. Miről beszél?
MAUREEN (visszaül) Hát nem tudom.
RAY Pato taxival ment el, és elég szomorú, hogy nem búcsúzhatott el
magától, bár hogy miért pont magától akart volna olyan nagyon
elbúcsúzni, az számomra rejtély. (szünet) Mondok én magának
valamit, csókolom, ne tessék megsértődni, de ebben a házban ezerszer
jobb szag van most, hogy az anyja meghalt. Isten bizony.
MAUREEN Hát ez gyönyörű! Én meg abban éltem, hogy találkoztam vele az

elutazásának az estéjén. Meg ahogy húzott ki a vonat az állomásról.
Ray úgy néz rá, mint egy bolondra
RAY Na ja, na ja (gúnyosan szűri a foga között) Pihenjen kicsit. (szünet) Jaj,
emlékszik arra a csajra, aki... hogy is hívták... Dolores Hooley, vagy
Healey? Ideát volt ő is a jenkikkel, amikor ideát voltak.
MAUREEN Rémlik a neve, aha.
RAY Ott volt a bácsikám búcsúestjén annak idején. A bátyámmal táncolt az

elején, nem emlékszik?
MAUREEN Táncolt vele? Mondjuk inkább úgy, hogy rámászott. Mint egy olcsó
kis ribanc.
RAY Hát azt én már nem tudom.
MAUREEN Mint egy olcsó kis ribanc. Aztán mégis mire ment vele?
RAY Szerintem eléggé helyes. Nagy barna szeme volt. Nekem mondjuk
tetszenek a nagy barna szemek. Jabizony. Mint az a kiscsaj, aki a
Boscóban volt. Vagy legalábbis asszem, hogy annak a csajnak, aki a
Boscóban volt, annak is barna volt a szeme. Bár akkor nekünk még
fekete-fehér tévénk volt. (szünet) Miről is beszéltem?
MAUREEN Valamit erről a Dolores Hooley-ről, vagy hogy a francnyavalyába

hívják.
RAY Ja igen. Ő és Pato egy hete eljegyezték egymást. Pato írta.
MAUREEN (döbbenten) Eljegyezték egymást? Mire?
RAY Eljegyezték egymást, mert össze fognak házasodni. Mért, mire szokták
az emberek eljegyezni egymást? „Mire jegyezték el egymást?” Majd
krumplistésztára, arra!
Maureen szóhoz se tud jutni
Szerintem kicsit fiatal hozzá a lány, de hát ők tudják. Erre mondják,

hogy olyan miafranc... hogy olyan igazi villámhogyishívják. Jövő
júliusra tervezik az izét, de majd megírom nekik, hogy vagy hozzák
előbbre, vagy halasszák későbbre, különben pont egybeesik az Eb-vel.
Kíváncsi lennék, hogy adják-e ott egyáltalán a tévében az Eb-t?
Szerintem biztos nem, a rohadék jenkik. Őket egyáltalán nem is
érdekli a foci. Mindegy. (szünet) A csajnak mindenesetre nem lesz
valami hűdenagy változás, Hooley-ról Dooley-ra. Összesen egy betű, a
"h". Ez mondjuk kedvező. (szünet) Hacsak nem Healey mégis. Nem
emlékszem már. (szünet) Ha Healey, akkor mondjuk egy kicsit több.
(szünet) Akarja, csókolom, hogy átadjak valami üzenetet, ha majd
írok? Holnap írok neki.
MAUREEN Ez most... ez most hogyan...? Dolores Hooley...?
RAY (szünet, mérges) Azt kérdem, akarja-e, hogy átadjak valami üzenetet?!
MAUREEN (szünet) Dolores Hooley...?
RAY (sóhajt) A kurva élet... Hogy ebben a házban csupa gyagyás él. Csak
ismételgeti itt!
MAUREEN Ki a gyagyás?
RAY Ki a gyagyás, azt mondja?!
Elfordul, kinéz az ablakon. Maureen csendben fölemeli a piszkavasat

a tűzhely mellől és leeresztett karral hátulról lassan közelít a fiú felé
MAUREEN (dühösen) Ki a gyagyás?

Ray hirtelen fölfedez egy tárgyat a belső párkányon a dobozok mögött
RAY (dühösen) Hát, a kurva életbe, hát ez aztán mindennek a csúcsa, azt a
redves kurva...!
Fölemel egy megszürkült teniszlabdát, amiből kiáll egy pöcök, és

villámgyorsan szembefordul Maureennel. Olyan dühös, hogy a
piszkavasat sem veszi észre. Maureen mozdulata félbemarad
Itt rohadt ezen a redves kibebaszott párkányon magánál évtizedekig, a

kurva életbe, teljesen tönkrement, és még csak nem is használta
semmire! Szegény papának meg szegény mamának egy tízesébe került
az a lengőtenisz-készlet, pedig az '79-ben volt, amikor még egy tízes
nagyon nagy pénznek számított. A legszuperebb ajándék, amit valaha
kaptam ebben a kibebaszott életben, és szar két hónapig élvezhettem
összesen, amíg maga fogta magát és elrekvirálta tőlem. És milyen
jogon? Volt hozzá joga? Nem volt. Egy csöpp se! Ráadásul totálisan
szétrohadt csak ezen a kibebaszott párkányon. Szarnék bele, ha
legalább használta volna valamire, ha kivette volna belőle a
rugópöcköt és mondjuk passzolgat vele, vagy pattogtatja a falra, de
még azt se. Csak egyszerű tiszta szemétségből tartotta meg magának,
tetejében itt az orrom előtt. És még akkor kérdi, hogy ki a gyagyás,
kurvaélet?! Hogy ki a szar itt a gyagyás, azt kérdezi. És még ráadásul
tűzre hányja a tiszta jó zabpelyhet, mi? Majd én megmondom,
csókolom, ki gyagyás itt. Maga a gyagyás! A redves kurva életbe!
Szünet. Maureen elengedi a piszkavasat, az nagy csattanással a földre

pottyan. Maureen dermedten beleül a hintaszékbe
MAUREEN Fogalmam sincs, miért tartottam meg a labdádat, Raymond. Egyáltalán

nem emlékszem már. Azt hiszem, abban az időben nem voltam
egészen rendben.
RAY „Abban az időben”, mondja, közben meg csak úgy ledob egy ilyen jó
piszkavasat a földre, meg beszél nekem össze-vissza mindenféle
vonatokról.
Fölemeli, és a helyére teszi a piszkavasat
Jó kis piszkavas ez. Ne üsse oda semmi keményhez.
MAUREEN Nem fogom.
RAY Ez egy rohadt jó piszkavas. (szünet) Na, hogy lássa, nincs harag a
labda miatt, adja el nekem ezt a piszkavasat, csókolom! Fizetek érte
egy ötöst.
MAUREEN Jaj, nem szeretném eladni azt a piszkavasat, Ray.

RAY Na! Hat font!
MAUREEN Nem. Érzelmi okokból nem akarok megválni tőle.
RAY Akkor nem bocsátok meg!
MAUREEN Jaj, ne legyél már ilyen, Ray...
RAY Nem bizony, nem bocsátok meg és kész...
Ray a bejárati ajtóhoz megy
MAUREEN Ray! Írsz a bátyádnak eszerint?
RAY (sóhajt) Igen. Miért?
MAUREEN Átadnál neki egy üzenetet?
RAY (sóhajt) Üzenetek, üzenetek, üzenetek, üzenetek! Mi az üzenet akkor?

De rövid legyen.
MAUREEN Csak annyit írj neki...
Gondolkozik egy csöppet
RAY Még az idén, ha lehet!
MAUREEN Csak annyit írj, hogy... Csak annyit, hogy „Leenane szépe üdvözli.”
Ennyi az egész.
RAY „Leenane szépe üdvözli.”
MAUREEN Igen. Nem!
Ray újra nagyot sóhajt
Búcsúzik. Búcsúzik. „Leenane szépe búcsúzik.”
RAY „Leenane szépe búcsúzik.” Bármiaszart jelent is, én átadom. „Leenane

szépe búcsúzik”, bár most hogy előkerült ez a kurva teniszlabda-ügy,
nem látom be, miért kellene átadnom. Na isten áldja, csókolom...
MAUREEN Fölhangosítanád egy csöppet a rádiót, mielőtt elmész, Pato? Akarom

mondani, Ray?
RAY (erői fogytán) A picsába...
Fölhangosítja a rádiót
Kiköpött anyja, ahogy ül abban a kurva székben, parancsolgat, még a

nevem is elfelejti! Istenáldja!
MAUREEN És húzd be magad mögött az ajtót...
RAY (dühösen kiált) Amúgy is behúztam volna azt a kibebaszott kurva ajtót
magam mögött!!
Kilép, és becsapja maga mögött az ajtót. Szünet. Maureen lassan

hintázni kezd a székben, hallgatja a Chieftains számát a rádión. Aztán
megszólal a műsorvezető nyugodt, behízelgő hangja
MŰSORVEZETŐ A Chieftains gyönyörű számát hallottuk. A következő dalt Annette és

Margo Folan küldi szeretett édesanyjának, Maggie-nek a messzi
Leenane gyönyörű hegyvidékére, hetvenegyedik születésnapja
alkalmából, amelyet a múlt hónapban ünnepelt. Nos, Maggie,
reméljük, csodálatosan telt a születésnapja és bízzunk benne, hogy
még nagyon sokszor ünnepelheti meg. Egészen biztosan így lesz. A
most következő számot tehát önnek játsszuk.
Megszólal a „Spinning Wheel” Delia Murphytől.

Lenane Szepe

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Lenane Szepe

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Martin McDonagh: Leenane szépe 1

Vidéki ház konyha-nappalija nyugat-Írországban. Baloldalt a bejárati

MAG Esik, Maureen?

MAUREEN Esik hát.

Maureen leveszi a kabátját, nagyot sóhajt, elkezdi kipakolni, amit

MAUREEN Hát mégis meg tudod magadnak csinálni.

MAG Meg. (kis szünet) De nagyon csomós lett.

MAUREEN És? Tehetek én arról, ha csomós?

MAG Nem, Maureen, nem.

MAUREEN Írjál a gyárnak, ha csomós.

MAUREEN Nem kevered szét rendesen, az a baj.

MAG De rendesen szétkevertem, mégis tele volt csomóval.

MAUREEN Ott rontod el az egészet. Megpróbálod este is, kiderül.

Maureen lapos pillantást vet felé

Igenis, Maureen félek. Félek, mi történik, ha megremeg a kezem, és

MAUREEN Notórius hipochonder vagy.

MAG Fekhetnék a földön tehetetlenül, egymagam az üres házban, és

MAUREEN De az vagy, és ezt mindenki pontosan tudja. Mindenki.

MAG Talán húgyfertőzésem sincsen, ha olyan nagyon hipochonder vagyok?

MAUREEN És mióta tilos húgyfertőzéssel megkeverni egy adag Vitalint, vagy

MAG (szünet) Meg a fájós hátam is.

MAUREEN A fájós hátad.

MAG Meg a sérült kezem. (egy pillanatig előretartja aszott kezét)

MAUREEN (halkan) Hogyazakurva... (utálattal) Megcsinálom neked azt a rohadt

MAG Dehogyisnem vagy, Maureen.

MAUREEN De nem vagyok.

MAG Megpróbálom akkor még egyszer megcsinálni magamnak a Vitalint,

MAG Dehogyis, Maureen.

Ahogy befejezte a kipakolást, Maureen becsapkodja a kredencajtókat,

Még a kásám hátra van ám, Maureen, megcsinálnád? Nem most

De Maureen már fölpattant, mérgesen visszacsörtetett a konyhába és

Nem kapcsoljuk be kicsit a rádiót?

Maureen dühösen rávág a készülék gombjára. Még néhány jól

MAUREEN Ha küldtek egyáltalán. Egyelőre csak tőlük tudjuk. (a mosogató felé

MAG (védekezően) Tévedsz, Maureen.

MAUREEN Remélem is, hogy tévedek.

Maureen tovább foglalatoskodik a kásával. Szünet

Te, nem hangos egy icikepicikét az a rádió, Maureen?

MAUREEN Tényleg? Hangos egy icikepicikét?

Újra rávág dühösen a rádióra, kikapcsolja. Szünet

MAG Úgyse adnak benne semmi érdekeset. Valami vénség kornyikál

MAUREEN Nem te kérted, hogy erre az adóra állítsam?

MAG Csak a kívánságműsor miatt.

MAUREEN Most már hiába reklamálsz.

MAUREEN (szünet) Különben meg nem értelmetlen. Ír zene.

MAUREEN Miért kellene angolul beszélniük?

MAG Hogy értsük.

MAUREEN Szerinted hol vagyunk?

MAUREEN Írországban, nem?

MAUREEN Akkor meg. Mért kéne Írországban angolul beszélni?

MAG Nem tudom, mért.

MAUREEN Írországban írül kellene beszélni, nem?

MAUREEN „Írországban angolul beszélni”.

MAG (szünet) Kivéve mondjuk, hogy mire jutsz azzal az ír beszéddel, ha

MAUREEN Hát pont itt van a kutya elásva, nem?

MAG Itt van elásva, Maureen, azt mondod?

MAUREEN Ha az angolok nem rabolják el a nyelvünket meg a földünket meg a jó

MAG Azt hiszem, tényleg itt van a kutya elásva.

MAUREEN Bizony, hogy itt van a kutya elásva.

MAG (szünet) Csak meg még Amerika, hm?

MAUREEN Mi van Amerikával?

MAG Ha mondjuk Amerikában akarnál alamizsnáért kuncsorogni, akkor se

MAUREEN De hát egy és ugyanaz a kutya van itt is elásva, nem?