A

HUNOK TÖRTÉNETE
(HOGYAN KELETKEZHETETT A HUSZÁR SZÓ?)

ÍRTA:
NEMES-DEDINAI ZSUFFA SÁNDOR

EGGENBERGER-féle KÖNYVKERESKEDÉS
RÉNYI KAROLA K I A D Á S A
19 10
 Minden jοg f e n n t a r t v a

Madách nyomda Budapest IX., Lónyai ucca 18 b. Felelős vezető: Tolák István
 ELŐSZÓ
Amint vannak divatszavak, úgy vannak elavult szavak is,
csakhogy néha – miként, a huszár szó – az elavult szavak is di-
vatossá válnak.
Őstörténelmünk olyan csodálatos ragyogású ékkövekből álló
mozaik, ahol az egyes kövek ragyogása a történelem évezredes
köde miatt elhomályosodott. Ilyen elhomályosodott ékkőnek látom
én a huszár szót is, mely a magyar nyelvben – az ìrott történelem
szövegében – néhány évszázad után újra divatossá vált. S ma
pedig, mint fogalom Európa egén úgy ragyog, mint a legfényesebb
üstökös.
„Keresselek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzeté
sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar
társadalom, az ősi-indiai kultúra tárházában."
Miután ezek a szavak Körösi Csorna Sándor ajkáról hangzottak
e] s mert azokat a hálás utókor Körösi Csorna Sándor Szegeden
felállìtott panteonjának kövébe véste-, s mert a zsidó népet és nyel-
vét kivéve Európa összes népe és nyelve Ázsiának Túrán és Irán
néven nevezett területéről származik, úgy vélem, hogy a huszár
szóról a történelem évezredes ködének salakját lecsiszoló homokot
ott lehet megtalálni, ahol egykor Túrán és Irán őskultúrájú népei
éltek. Ezért a turáni és iráni ősnyelveket is figyelembe vettem.
Körülbelül tizenöt évszázaddal ezelőtt a hunok, tizenegy év-
századdal korábban a honfoglalók, besenyők stb., majd végül a
mongolok lovasseregei Keletről törtek elő. A húnok; és mongolok
lovasseregeikkel birodalmakat rombadöntve, a félvilágot hódìtot-
ták meg. A honfogla]ók pedig Európa legkényesebb helyén, ahol
 4
a különböző népek érdekei állandóan ütköznek és ahol a honfog-
lalók előtt más népek még csak tartós lakhelyet sem tudtak ma-
guknak biztosìtani, állandó hont alapìtottak, mely egy évezred
minden szenvedése és csapása ellenére még ma is áll. A honfogla-
lás és főleg a hon évezredes, eredményes védelme kizárólag annak
tulajdonìtható, amit magyar huszár-harcmódnak és magyar katonai
erényeknek neveznek.
A világháborúban a döntés kivìvására szánt gyorsmozgású
csapatok még csak könnyű lovascsapatokból állottak, ma pedig
azok már gépkocsizó egységekből alakúinak meg. A német-lengyel
háború alkalmával a lengyelek hősies, de szomorú végű lovas-
rohamai bebizonyìtották, hogy a ló szerepét már a benzinmotor
váltotta fel és rohamosan közeledik az a nap is, amikor – Madách
jóslata szerint. – a lovat már csak múzeumokban lehet majd ki-
tömött állapotban látni.
Itt még nem tartunk; a ló és a huszár még él, mert történelmi
küldetését és kultúrmunkáját még nem fejezte be. De huszárságunk
eredetének megállapìtása mar régen, időszerűvé vált.
Amikor huszárságunk és főleg huszár szavunk eredetének ku-
tatását befejező tanulmányomat megìrtam és amikor a ,,húsz”„ és
,,ár”, ,,guszar – huszár”, ,,uszár – huszár”, ,,haszia – huszár” stb.
elméletet a ,,hun-sar” új elméletei bővìtettem, őszintén tisztelt bará-
tom, dr. Melich nagybecsű véleményét, aki a közelmúltban kétszer
részesült legfelsőbb helyről jött kitüntetésben, ismét kikértem.
Noha az én szerény véleményem a leghivatottabb nagy ma-
gyar tudós véleményével nem egyezik, dr. Melichnek a velem foly-
tatott eszmecseréért legmélyebb tiszteletemet, legőszintébb köszö-
netemet és legigazibb hálámat kifejezni mégis szükségesnek tar-
tom. S az, hogy ma újabb konkrétum nélkül a huszár szó és huszár-
ságunk eredete szinte megoldhatatlan, illetve, hogy a rendelkezésre
álló legrégibb adat különböző értelmezése és magyarázata mellett
a legelső vélemény (származtatás) éppen olyan helyes lehet, mint
akár a huszadik, nem ejt kétségbe, mert ki tudja, mit hoz a jövő?
Ki tudja, hogy milyen újabb konkrétumok kerülnek esetleg
napfényre s hogy azok melyik elméletet fogják majd igazolni?
 5
A hún-magyar rokonságot bizonyìtó ősforrásokat összegyűjtve
és a hunok történetét röviden összefoglalva, talán a hún-magyar
rokonság tenyéré is rámutattam, amit ma – sajnos – még kevesen
vallanak.
Szilárd a meggyőződésem, hogy huszárságunk eredetét nem a
szlávok, hanem a hunok történelmében kell keresni. S ezt még igen
tisztelt ellenfeleimnek is el kell ismerni, ha forrásműveim adatait
hiteles adatoknak és szerény fáradozásomat komoly munkának haj-
landók tekinteni.
A Forrásművek és a Függelék szövegében megemlékszem egy
olyan német nevű, de lángolólelkű magyar pap-tudósról, aki a hún-
magyar származás történelmi adatokon nyugvó tényét nemcsak itt-
hon, de külföldön is hirdette. S lehet, hogy ennek a mellőzött és el-
hallgatott magyar tudósnak érdemeit olvasóim jobban fogják mél-
tányolni, mint azt az ő kortársai tették.
 DR. DARKÓ JENŐ
1880-1940

,,A hunok története” cìmű szerény munkámat a folyó évi ja-

nuár hó 8-án Debrecenben elhunyt dr. Darkó Jenő, a gróf Tisza
István Tudományegyetem ny. r. egyetemi tanára emlékének szen-
telem.
Ez a kiváló magyar bizantologus volt az, aki „A huszár szó és
a magyar huszárság eredete” cìmű könyvem megjelenése után a
„Magyar volt-e az európai huszárság őse?” cìmű tanulmányomban
idézett levelével, majd később személyesen is felkeresett.
Ö volt az, aki jóakaratú tanácsaival buzdìtott és figyelmezte-
tett, hogy az első s esetleg kevés sikert nyújtó kìsérletezés után
nem szabad csüggedni, hanem fokozott szìvóssággal és buzgalom-
mal kell tovább dolgozni, mert a felvetett kérdést végre meg kell
oldani.
S amikor ezt nyilvánosságra hozom, teszem azért, hogy a nagy
magyar tudós iránt érzett, soha el nem múló hálámat kifejezhessem.
 Már igen sokan kérdezték tőlem azt, hogy miért foglalkozom
huszárságunk eredete rejtélyének megfejtésével, olyan kérdés
megoldásával, melynek megoldása nem az én hivatásom. Erre a
kérdésre azzal a gondolattal válaszolok, amelyet dr. Ravasz László
püspök úr egyik cikkéből merìtettem és amely a kérdésre felele-
tet ad. Az idézethez csupán azt szeretném hozzáfűzni, hogy nem
az a fontos, hogy én fejtettem-e meg a kérdést, vagy igen tisztelt
ellenfeleimnek van-e igazuk, hanem az, hogy. mi a történelmi
valóság, a tiszta igazság?
„Érthetően, egyre általanosabbá válik a felismerés, hogy nem-
zetünk fennmaradása öntudatosába és erősebb magyarság kialaku-
lásától iügg. Szükség tehát a magyarságot megerősíteni. Az erősí-
tés lehet fizikai és szellemi, de fizikai is csak akkor, ha előbb szel-
lemi, azaz öntudatosító.
Ez az öntudatosítás két nagy részből áll: egy ismereti és egy
akarati részből. Jobban kell ismernünk, mi a magyar és Jobban kell
akarnunk, mi a magyar.”

(Magyar Szemle Társaság: MI A MAGYAR? Bp. 1939. 13-14. o.)

Budapest, 1940. január hava.

A szerző.
 BEVEZETÉS
A „Huszárprobléma” cìmű tanulmányom megjelenése után kb.
egy hónappal később, 1939. évi április hó 11.-én, a Magyar Tudo-
mányos Akadémia heti üléstermében a Magyar Nyelvtudományi
Társaság ülésén, dr. Melich elnöklete mellett, dr. Gáldi László
egyetemi magántanár „Huszárszavunk bizánci kapcsolatai” cìmen
új beállìtásba helyezett, érdekes előadást tartott.1
Jóllehet, mint nyelvész, a problémát csak egy szempontból
jtegette, de annak megoldását mégis lényegesen előbbre vitte
egyrészt, mert a „guszar-huszár” elméletet elvetette, másrészt, mert
a problémát egészen más környezetbe helyezve, a lehetőségek új
világát tárta fel; sőt az európai huszárság származásának időpont-
ját is a XIV. század elejéről a X. század végére helyezte.
Az előadás lényege a következő.
Az ősi bolgár nyelvben, mely a honfoglalók nyelvével közeli
rokonságban volt s csak 1000 után szlávosodott el, 980 körül még
létezett egy „csel-csapda” jelentésű „haszia” { ) szó. De az
egyik bizánci hadvezér 910. évi hadjáratának fennmaradt ìrásbeli
intézkedése szerint annak megállapìtására, hogy az ellenség hol
van és milyen erős, már „hószariosz” ( ) néven nevezett
lovaskatonákat küldött előre. Tehát könnyű lovasság felderìtéséről
volt szó. A bolgár eredetű „haszia” azonban felvette nemcsak a
jellegzetes ,,-iosz” görög végződést, hanem a későbbi bizánci ìrott
emlékekben már „honszariosz” ( ) alakban is előfordul.
S állìtólag a „hószariosz-honszariosz” alakból származik az a szerb
kifejezés, mely az ó-szerb törvénykönyvben, 1302-1349. években
már „chur'szar”, „guszar” és „chuszar” alakban, de rendszerint a
rablót jelentő, szerb „tat” szó kìséretében, később pedig a szerb és
a horvát ìrott emlékekben már mindig „guszar-huszar” alakban
fordul elő.
1
Magyar Nyelv. 1939. V.
 9
Az előadó – mert precedens hiányában a „g-h” hangzócsere
a magyar nyelvben nem bizonyìtható – határozottan kijelentette,
hogy a „guszar” és „huszár” két külön alak, továbbá, hogy a szerb
ìrott emlékekben a „chur'szar-chuszar” tengeri rablót, a „guszar”
pedig lovaskatonát jelentett. Majd azon csodálkozva, hogy Mátyás
király, a nagy humanista, saját könnyű lovasságának megnevezé-
sénél „-ones” latin végződéssel görög szót vájjon miért használt,
előadását Mátyás király 1481. évi leveléből vett részlet idézésével
„Equités levis armatúráé, quos husarones appellamus” fejezte be.
Az idézettel bizonyára jelezni akarta, hogy részünkről a huszár
szónak, bizánci és szerb közvetìtés révén való átvétele csak a
XV. században történt meg, mert Nagy Lajos király 1378, évi
„hunzor” kifejezéséről emlìtést nem tett.
Az előadást meghallgatni szerencsém lévén, utána üdvözöltem
az előadót és arra kértem, hogy a X. és XV. század közötti ürt hi-
dalja át, indokolja meg, hogy a huszár szó miért jutott el hozzánk
csak a XV. század vége felé, amikor elődeink a bizánciakkal a
Levente-Leó-féle szövetségtől az arcadipolisi vereségig sokszor
érintkeztek. Később koronát is kapott a magyar király a bizánci
császártól, egyik királyunk pedig, III. Béla (1172-96) a bizánci ud-
varban nevelkedett.
Történelmi tény az, hogy Budavár visszafoglalása előtt és főleg
utána, amikor a magyar főurak saját költségükön kiállìtott huszár-
ezredeket adtak, könnyű fegyverzetű, magyar felszerelésű, magya-
rosan harcoló és huszárnak is nevezett lovascsapatokat a horvátok
is kiállìtottak. De az 1868. évi XLI. t.-c. értelmében felállìtott m. kir,
honvédség horvátországi lovascsapatait a törvény – nyilván a
horvátok kìvánságára – nem huszár, hanem „dzsidás”-nak2 ne-
vezte, melynek főfegyvere nem a kard, hanem a dzsida:i (lándzsa,
pika) volt.
Azonban 1880-ban, amikor a horvát nyelven vezényelt dzsidás
századokból a m. kir. 10. honvéd huszárezred alakúit meg, a horvát
dzsidások a 32 rézgombbal dìszìtett ulánka helyett zsinóros magyar
ruhát (atila, mente stb.) kaptak; a dzsidás nevet (mely török szó)
a huszár 4 szó váltotta fel, a dzsida pedig múzeumba került. Tehát
a horvátok a „huszár” szóhoz, ha az szláv vagy csak szerb-horvát
eredetű katonai kifejezés lett volna, 1848-49-ben és 1868-ban is
ragaszkodtak volna.
2
és 3 Szurmay Sándor: A honvédség fejlődésének története. Bp. 1908. 22.
és 47. oldal.
4
Szurmay idézett, műve. 64. o.
 10

De amint a tények bizonyìtják, a horvátok 1848– és 1868-ban

nem a huszár szó használatához, vagy a huszáros fegyverzethez és
harcmódhoz, hanem a szláv tradìciónak megfelelően, mint főfegy-
verhez, egy döfőfegyverhez (hasta, dzsida-lándzsa-pika) ragasz-
kodtak és a huszár elnevezést is elvetették.
A horvátoknak a szláv tradìciókhoz való ragaszkodása, a
kényszer-névváltoztatás, továbbá a ,,g-h” hangzócsere lehetetlen-
sége váltotta ki belőlem azt a meggyőződést (amit leìrni már
,,A huszár szó és a magyar huszárság eredete” cìmű könyvem
107. oldalán is megkockáztattam), hogy a huszár szó olyan
ősi katonai kifejezés, amelyet a honfoglalók az őshazából hoz-
tak magukkal. Ezt akkor természetesen nem bizonyìthattam, egy-
részt, mert az tökéletesen ellentétben állott azzal, amit eddig
a huszár szó eredetének kutatói hirdettek, másrészt, mert hiányzott
az a láncszem, mely a hún-magyar hadszervezet és elnevezések
azonosságát bizonyìtva, az évszázadokat áthidalta volna.
De ma, mert dr. Gáldi a bizánciak által még 910-ben is hasz-
nált „hószar-ios”, ,,honszar-ios kifejezésben megtalálta a hiányzó
láncszemet és mert e könnyű lovaskatonát jelentő kifejezést a bi-
zánciak bizonyára valamely hatalmas lovasnéptől vették át, úgy
vélem, hogy huszár szavunk nem a „haszia” szóból származik.
Tény az, hogy huszár szavunk az eddig feltárt ìrott emlékek-
ben, különböző alakban és rablót, lókupecet és lovaskatonát jelentő
értelemben a délszlávoknál már 1302-1349 között, nálunk pedig
lovaskatonát jelentő értelemben csak 13781481 között fordul elő,
amelyet mi mindig lágy ,,h”-val, a szerbek ,,ch” és ,rg”-vel, a hor-
vátok pedig szintén lágy ,,h”-val ìrtak.
A horvátoknak azonban a ,.huszár” szót ,,g”-vel kellett volna
ìrni, egyrészt, mert egykor a szláv nyelvekben a ,,h” hangzó hiány-
zott, másrészt, mert azokat az ősi szláv szavakat, amelyeket a cse-
hek, tótok, rutének ma már ,,h”-val ejtenek ki és ìrnak, a horvátok
még mindig „g”-vel ejtik ki és ìrják.
Az, hogy huszár szavunk különböző alakban a délszlávoknál
korábbi korból származó ìrott emlékben maradt fenn, mint nálunk,
még nem perdöntő bizonyìték és még nem bizonyìtja minden két-
séget kizáró módon azt, hogy huszár szavunk olyan jövevény szó,
mely hozzánk a bizánciaktól szerb közvetìtés révén jutott el; mert
azt, mint jövevényszót a bizánciak vájjon kitől vehették, ha nem
lovasnéptől? És ez a lovasnép a turáni lovasnépek leghatalmasabb
képviselője volt, amellyel a bizánciaknak kezdetben sok bajuk
volt, később pedig annak töredéke bizánci szolgálatban állott.
 11

A huszár szo bizanci-szerb származtatása ellen igen sok száraz

tény szól.
1. Mivel az ,,-iosz” képző a görög nyelvben melléknévi képző,
a ,,hószar-ios” és ,,honszar-ios” csak ,,huszáros”-nak fordìtható.
2. A görögök (bizánciak) Nagy Sándort kivéve, a hunok előtt
a könnyű ìjász lovascsapatot nem ismerték és nem alkalmazták.
De Attila halála ulán a bizánci seregben már sok hún szolgált, kü-
lönösen Belizár és Narzes által vezetett seregekben s a bizánci
könnyű lovasságot később is főleg hún, gót, avar, bolgár, trape
zunti, dalmát stb. elem alkotta, akiktől a bizánciak természetesen
sok mindent vettek át. S hogy a turáni lovasnépektől miért és mit
vettek át, azt dr. Darkó cikke (Turáni hatások a görög-római had-
ügy fejlődésében. Hadt. Közl. 1934. I., II. szám) mutatja.
3. Nem a délszlávok, hanem a mi elődeink voltak lovasnépek,
4. A magyar nemzet létszám és műveltség tekintetében mindig
magasabban állott, mint a délszlávok.5
5. Nem szerb bánságok léteztek Magyarország területén, ha-
nem magyar bánságok szerb területen.
6. A könnyű lovasság kard-harcászatát nem elődeink a dél-
szlávoktól, hanem a délszlávok és Európa népei is elődeinktől
vették át.
7. A török invázió elől nem elődeink menekültek szerb földre,
hanem a szerbek hozzánk.
Nem a Corpus Juris Hungarici van tele szerb eredetű törvé-
nyekkel, hanem a Dusan-féle ,,Gradski zakon”-ban fordulnak elő
magyar törvények és magyar jogi kifejezések, ahol a szerbek a
többi magyar kifejezéssel együtt a huszár szót is használták.
9. Nem mi küzdünk nehézségekkel, ha ,,h”-val kezdődő jöve-
vényszó fonetikailag helyes leìrásáról van szó, hanem azok, akik
cyrill-betűkkel ìrnak.
10. S az, hogy a huszár szót a szerbek ìrott emlékeikben hol
„ch”-val, hol ,,g”-vel ìrták, a magyar ìrott emlékekben pedig min-
dig ,,h”-val van ìrva, nem azt bizonyìtja, hogy a huszár szót mi
vettük át a szerbektől, hanem éppen az ellenkezőjét.
11. A ,,huszar-guszar”, mint szláv szó, hìm ludat, gúnárt jelent.
12. Már maga az a tény, hogy a szerbek az állìtólag bizánci

5
Ivics Aleksa, a jeles szerb történetìró, a Vreme-ben nemrég megjelent
cikkében a következőket ìrta: A z ú j úi szerb kultúra magyar földön indult fejlő-
désnek, a XVIII-XIX. század szerb ìrói, költői és tudósai Magyarországon lát-
ták meg a napvilágot és az első szerb könyvet is Budán nyomtatták”. Ez a
neves szerb tudós csak az újkorról szól; de hasonló volt a helyzet a középkor-
ban, a magyar-szerb uralkodócsalád rokonsága idején is.
 12

közvetìtés révén átvett jövevényszavukat, a ,,chouszar”-t hol

„ch”-val, hol ,,g”-vel ìrták, a leghatározottabban azt bizonyìtja.
hogy azt nem a bizánciaktól, hanem már az Árpádok korában elő-
deinktől vették át; mert vájjon miért ìrták volna a görögöktől át-
vett huszár szavukat ,,g”-vel is, amikor a görög ,,x” (chi)-nek meg-
felelő hangzójuk és betűjük megvan, de hiányzik a lágy ,,h” betű.
Világos, hogy a huszár szót azért ìrták ,,g”-vel is, mert a lágy
,,n” hangzóra megfelelő betűjük ma nincs,6 mert a cyrill betűvel
ìró szlávok még a XIX. században átvett német ,,Hülsen” (szi-
varkahüvely) szót is „gilsni” ìrják és ejtik ki.
S az, hogy mi a huszár szót a délszlávoktól és csak a XV. szá-
zadban vettük volna át, illetve annak a délszlávok által használt
értelmét éppen a legnagyobb magyar király, Mátyás,7 a Veréb ős-
magyar nemesi családból származó uralkodó és kiváló hadvezér
honosìtotta volna meg, kevésbbé hihető.
a) Mátyás király hìres könnyű lovassága: ,,équités levis arma-
túráé” kétféle: magyar, főleg nemesi bandériumok tagjaiból ,,ex-
peditus equitatus” és idegen, cseh, német, oláh és főleg szerb, dal-
mát és horvát katonaelemekből: „expeditissimus equitatus” állott,
melynek zömét természetesen a magyarság képezte. S amilyen
természetes ez, éppen olyan természetellenes és hihetetlen az,
hogy Mátyás király egész könnyű lovasságánál a majoritást a mi-
noritás ,,hussarones” nevével nevezte volna meg. Mátyás király-
nál a könnyű lovasság volt az, melynek minden sikerét köszön-
hette.
b) Tökéletes lehetetlenség az, hogy Mátyás király, a kiváló
hadvezér könnyű lovasságának magyar alvezérei: Ország, Roz-
gonyi, Hédervári, Báthori, Nagy, Magyar, Dávidházi, Kinizsi, Ge-
réb, Székely, Szapolya testvérek stb. érzékenysége ellenére csu-
pán néhánv hasonló hatáskörű délszláv származású alparancsnoka
kedvéért egész könnyű lovasságát olyan idegen szóval nevezte
volna meg, mely a szerb törvényekben előforduló értelme miatt,
még a délszláv származású alparancsnoka! részére sem lehetett
megtisztelő.
c) De hogyan is használhatott volna Mátyás király 1481-ben a
„hussarones” kifejezésben idegen eredetű és sértő jelentésű kifeje-
zést egész könnyű lovasságára vonatkozólag, amikor az 1449. évi

6
„Minthogy az oroszban (cyrill ìrásban) nincsen a magyarnak megfelelő
,,h” betű, az idegen szókban a ,,h” jelzésére a ,,g” betűt használják.” (Bogen
György: Gyakorlati orosz nyelvtan. Budapest. 1920. 28. o.)
7
Fráter Lénárt (alias U. Zadravecz): Hunyadiak magyar származtatása ok-
levelekben. Budapest. 1937.
 13

okmányok8 bizonysága szerint Komárom– és Nógrád-vármegyé-

ben már Huszár nevű jobbágycsaládok léteztek.
d) Tény az, hogy Mátyás király a törököt Európából kiűző
nagy tervekkel foglalkozott, de egyidejűleg, nemcsak a török, ha-
nem a cseh, német és lengyel udvarral is ujjat húzott. Ebből követ– 'i!
kezik, hogy Mátyás királynak saját hadereje harci értékének foko-
zására is nagy gondot kellett fordìtani.
e) Mátyás király, aki ősmagyar vezényszavakat használt és
aki a legalsóbb magyar néprétegből kiemelt nagyságokkal vetette
magát körül (hiszen az akkori főurak a Szent Koronát hol a német
császárnak, hol a lengyel királynak ajánlgatták fel), annyira ìzig-
vérig magyar volt, hogy mindenben csak a magyart kereste, mert
bécsi bevonulása alkalmával a még befejezettlen Stephan-Kirche
tornyának fedését is magyarosra rendelte. S a torony még ma is
piros-fehér-zöld szìnű cseréppel van fedve.
f) Egy ilyen ìzig-vérig magyar királyról, akinek alattvalóival
az adóztatás és katonaállìtás miatt oly sok. baja volt, aki a magyar
vér céltalan pazarlása miatt még egykori nevelőjével, Vitéz János
püspökkel is összeveszett, bátran fel lehet tenni, hogy a nehéz lo-
vasságtól élesen megkülönböztetett könnyű lovasságát és annak
minden egyes tagját külön-külön is olyan magyar szóval kezdte
megnevezni, mely egykor csak kisebb lovascsapatok parancsnokai-
nak megnevezésére szolgált, hogy sohasem elegendő létszámú
könnyű lovassága minden tagjának harcikedvét és áldozatkészsé-
gét fokozhassa.
g) S ez a ,,huszár” (hun-sar, hun-zor, hu-sar) szó volt, amellyel
Mátyás király 1481-től kezdve könnyű lovasságát, mint legfon-
tosabb fegyvernemét megnevezni kezdte, amit az akkor éppen
Olaszországban tartózkodó Veronai Gábor magyar püspökkel is)
közölt. S Veronai a huszár szót, annak ősi értelmét, amelyet 1378-
ban már Nagy Lajos királyunk is használt, bizonyára jól ismerte
és talán Mátyás király célját is megértette.
h) S hogy a ,,huszár”, ez a szépcsengésű magyar szó, amelyet
Mátyás király latin nyelvű levelében latinos „-ones” végződéssel
ìrt le, a magyar köztudatban sohasem volt megszégyenìtő vagy
sértő értelmű, sőt ellenkezőleg, megtisztelést és kitüntetést jelen-
tett, mutatja az, hogy Mátyás halála és a mohácsi vész után (ami-
kor a magyar hadszervezet a germán hadszervezet miatt háttérbe
szorult és az ősmagyar vezényszavak is feledésbe mentek), az

8
Szamota-Zolnay: Magyar Oklevélszótár. 339. o.
 14
1481. évi huszárok utódait ,,uraim”-nak9 nevezték. A rendek pedig
közvetlenül Mátyás király halála után a „huszár” kifejezést még
a magyar törvények latin szövegébe is felvették, mert az 1492. évi
XX. t-c. már úgy intézkedett – bizonyára Mátyás király könnyű
lovasságának sikerei miatt -, hogy a jövőben a királyi bandé-
riumoknak csak az egyik fele legyen páncélos, a másik fele pedig
huszárnak nevezett könnyű lovasságból álljon. S ha a ,,huszár”
szó tényleg nem magyar, hanem idegen eredetű és sértő értelmű
kifejezés lett volna, úgy a magyar rendek semmi esetre sem hoz-
tak volna ilyen törvényt és a .,huszár” nevet a lengyel nemesek.1”
sem vették volna át.
i) S hogy a ,,hun-sar” vagy ,,hu-sar” katonai kifejezést elő-
deink már a fejedelmek és az Árpádok korában is használták, talán
semmi sem bizonyìtja jobban, mint az, hogy első ismert ìrott alakja
„hunzor”, továbbá, hogy később, amikor a huszárokat arányszám
szerint állìtottak ki, még a törvényes arányszám szerint kiállìtott
lovaskatonákat is ,,huszár”-nak nevezték, mint a fejedelmek korá-
ban azt a személyt, aki, mint „hunsar” vagy ,,husar” bizonyára
kisebb lovascsapat parancsnoka volt.
Mátyás király volt tehát az, aki az enyészettől megmentett
részünkre egy ősi magyar katonai kifejezést, akit ezért a háládat-
lan utókor idegen szónak átvételével, sőt a szlávok által megvetett
értelmének a magyar köztudatban való meghonosìtásával is meg-
vádolt.
Miután minden jel arra mutat, hogy huszár szavunk a hunok
által használt és ,,hun-sar” összetételből származó katonai kifeje-
zés, a legújabb származtatás lehetőségét, saját kutatásom eredmé-
nyét, kettő: a) történelmi és b) nyelvészeti részben fogom meg-
világìtani.
9
Dr. Darkó: A magyar huszárság eredete. Pécs. 1937. 26. o.
10
Báthory korában a huszár „husarz” nevet használni kezdték azok az
előkelő lengyelek is, akik 4-5 fegyverhordozótól kìsérve, drága páncélba öl-
tözve, nyergüket hátúi olyan hatalmas tollegyezövel dìszìtették, mely magasabb
volt a nyeregben ülő lovasnál.
Zymunt Gloger: Encyklopedja Starapolska. Warsava. 1901. II. 920-924. o.
és Huszár K.: Magyarország és Lengyelország. Bp. 1936. 40/d. o. 7. ábra.
 A) TÖRTÉNELMI RÉSZ.

(A hunok története.)

A Puránák szerint a Kaspi-tó déli és keleti vidékének ősi lakos-

sága az indiai vìzözön (Kr. e. kb. 35. évezred) után kelet, dél és
nyugat fele szétszóródott.
Egy ősturáni lovasnép, amelyről Európában a történelem már
Kr. e. a XXV. szazadban is tud, állatállományát legeltetve, a Pamir-
hegységtől a Rajnáig elterülő sìkságon nomadizált. Ez a nep mar
akkor lóhátról ìjjal harcolt, amikor a csak gyalogosan es lándzsá-
val harcoló indiai árják a lovaskatonát még ,,gondhavara” és a
hellének pedig ,,kentaur”-nak nevezték, amelyet a görögök még
Herodotos korában is οκιτα; (szkitha)^1 gyűjtőnévvel neveztek meg.
11
A szkitha (szittya) és hunn (hún) olyan gyűjtőnév, mint a germán vagy
szláv, mert a különböző időben és helyen szerepelt, szittya-hún néven nevezett
lovasnépek sok törzsre tagozódva is etnikailag azonosak voltak, mert a szkitha
név mellett az azonos lovasnépek megnevezésére a ,,chun „chu, hu, kun” nevek s
már Kr. e. a XIV. században az egyptomi diospolisì és a későbbi perzsa, perse-
polisi feliratokban is előfordulnak. (Ipolyi Α.: Magyar mithologia. Bp. 1923.
I. 51. o.)
Curtius (Kr. e. 336-323) a Kaspi-tó környékén élt lovasnépben (akikből
Nagy Sándor hadseregének lovaskatonáit egészìtette ki) a Herodotos-féle szity-
tyákra ismert és e lovasnép törzseit, mint Herodotos: Massagetae, Sacae, Dahae
néven nevezi meg. A későbbi Strabo (Kr. u. 19) és Ptolomeus 150 körül Szittya-
országot leìrva, lakóit szintén szittyáknak hevezi, törzseit pedig szintén Massa-
getae, Sacae, Dahae néven” emlegeti.
Hieronymus (351-358) között: „Oriens totus intermuit ab ultima Maeotide
inter glacialem Tanaim et Massagetarum, immans populus ubi Caucasi rupibus
feras gentes Alexandri clausta cohibent” . . . ,,Ab Orientali vero parte vicinae
Scythiae fuerunt gentes Gog et Magog, quos inclusif magnós Alexander.”
Priscos Attila hunjait is „szküth – szküdasz – unnon” nevezi, mert Attila
hunjaiban bizonyára a Herodotos által leìrt szkithákat látta meg. Sőt a hunok
ìját és övét Vegetius és Ammianus ,,scythicus arcus – scythicus cingulus” ne-
vezték.
Procopius (553 körül) a Kaspi-tó vidékén élt népekről szólva, ezt ìrta:
„Massagetas, sive ut iam vocant Hunnos” . . . ,,Attilám, Massagetarum, Scytha-
rumque exercitu armatum adversus Aetium processisse.”
A szkitha, hún neveket a bizánci krónikások Attila halála után is csere-
berélték. Constantinus 457-ben és Eusebius 475-ben a Kaukázus vidékén élt s ed-
 16
dig mindig szkithának nevezett lovasnépeket is ,,hunn”-nak nevezi s közöttük
,,euthalita” és ,,ciderita” nevű hunokat különböztet meg. Mások viszont a Kau-
kázus és a Kaspi-tó vidékén élt szabirokat is hún-nak nevezik. ìgy többek kö-
zött Theophilactos 600 körül: ,,Hunni, qui appellant Saberi, gentes Hunnicae.
Gens Hunnica, ad Caucasum habitanti frenquentissimi et in multos principatus
rite divisi.” Nem véletlen, hogy ezeknek a lovasnépeknek leszármazottai, fghér
hunok, amelyek Indiába 510 körül törtek be, Indiában még ma is hún-nak neve-
zìk magukat: „The Goujaras are supposed to represent the Huns, group of tribes
of hordes, who settled in the Penjab and Rajputana.” (Fourth Oriental Con-
ference Proceedings in Allhabad University. IV. volume, 131. p.).
Belizár pedig (525 körül), aki a hún birodalom felbomlása után a Balkánon
megtelepedett hunokat fogadta zsoldjába, ezt ìrta: „Aigam parentes habui Mas-
sagetas, sive ut iam vocitant Hunnos”.
Menander (558) körül: „Turci, qui antiquités Sacae vocantur”.
Evagrins (558 körül): ,,Hunni, oiim Massagetae . . ., Hunni, qui est Massa-
getae';.
Theophanes (758 körül): ,,Ad Eurum Tanaidis Turci habitant, qui olim Mas-
bdgetae vocabuntur.”
575 után azonban, amikor a türk törzsek már a Krim-félszigeten is meg-
jelentek, a szkitha és a hún név eltűnt s helyette a későbbi görög krónikások
már csak a turk ,,turk-turkoi” nevet használják a lovasnépek jelölésére.
Világos, hogy a krónikások a szkita-hun neveket azért csereberélték, mert
a szkitha, hún. avar, kazár, magyar (türk) népek etnikuma, lókultúsza és lovas
harcmódja teljesen azonos volt, mert nyelvükben és ruházkodásukban a különb-
ségek is lényegtelenek-voltak.

A pachlavi nyelven ìrt Aryadgar és a perzsa királyok törté-

netét megìró Firduzi „Sahnamé” művében (aki az eseményeket Kr. e”
XIII. századtól a Kr. u. X. századig tárgyalja) arról emlékszik meg,
hogy a Kaspi-tótól keletre lakó, szőkehajú,12 etnikailag (faj, nyelv,
vallás) egységes nép évszadokon át Túrán és Érán13 nevű országnak
volt alattvalója, de Zarathustra (Kr. e. X. század) vallási reformja
miatt két pártra szakadt. Afrasiab turáni király Vistaspa iráni ki-
rályt, aki Baktria fővárosában, a Szir-Darja mellett fekvő Balk váro-
sában élt, haddal támadta meg.14 De mert a kb. 30 évig tartó háború
a Zarathustra reformját elfogadó iránok győzelmével végződött,
Afrasiab turáni népének egy része behódolt, a másik része pedig
a mongol felföldre vándorolt, ahol az őslakókkal, a mongolokkal

12
Hippocrates szerint a pontusi szkithák vöröses szőkék voltak. Marco
Polo adatai szerint Kubilaj és Dzsingiz kánnak is kék szeme, rőt haja és fehér
arcbőre vőTt” (E. Schopen: Die Türkei. Leipzig. Í938. 25. ο.)
13
Mindkettő már a Zend-Avesztában is előforduló, tehát kb. 3000 éves
földrajzi kifejezés.
14
A turáni és iráni népek évezredes harcainak csak töredékeit ismerjük.
Csak azokról a harcokról van tudomásunk, amelyekről adatokat a Yastok, Fu-
rának, Védák és a Mahabharata őriztek meg. A Mahabharata arról az évszáza-
dokig tartó harcról szól, melyet az Indiába betört iránok, a Pandavák (árják) az
és lakó Kauravák (turánok) ellen Kr. e. a 2,-ik évezredben vìvtak. De tudják,
hogy a turáni és iráni népek küzdelme megismétlődött Afrasiab és Vistaspa
idején, majd a bűnök, turkok és a mongolok előtörése idején is. A szumirokat,
babiloniakat, asszìrokat, sőt az egyptomiakat támadó: kus, khati, kéta, hikszos
stb. néven nevezett lovasnépek is Turánból törtek elő.
 17

tajilag keveredett. Itt tűnt fel később az a harcias lovasnép, mely

Kìnát évszázadokon át zaklatta és amelyet a kìnai ìrott emlékek
huig-no, hun-no néven neveznek meg.
Azonban évszázadokkal később, amikor a hunoknak Kìna
szomszédságából menekülni kellett, Afrasiab népének késői leszár-
mazottai visszavándoroltak az őshazába, az Aral-tóba ömlő két
ìolyó mellékére, mely terület akkor már a kialakult parthus biro-
dalomhoz tartozott. Nagy Sándor halála után ugyanis a szaka
törzsből származó Arsák vezér a méd és ó-perzsa birodalom rom-
jain olyan hatalmas és parthusnak nevezett birodalmat alkotott,
amelyhez Turkesztán, Mezopotámia egy része, Perzsia, Afganisztán
és India jó része tartozott. A parthus birodalom, amelyet az új-
perzsa birodalmat megalkotó Szaszanida vezér döntött meg, Kr. e.
250-től Kr. u. 226-ig állott s a fővárosa kezdetben Balk, majd később
a Bagdad mellett épült Ktesiphon volt. A perzsák győzelme után a
parthus birodalom turáni népeleme: massagéta, szaka, daha, makar,
kazár, besenyő stb. szittya nép az Alsóvolga, Kaspi-tó vidékére és a
Kaukázus hegység északi lejtjére vándorolt. Ez volt a későbbi Ka-
zárország. És amikor a Balkánról az erdélyi medencébe trák, mace-
dón népek nyomultak, az ott lakó agathirz, géta, karp stb. szittya
népek szintén arra a területre vándoroltak, ahol Attila idején
már akatzirok (kazárok) éltek. Kazárország volt tehát az a terület,
ahová más helyről kiszorìtott turáni lovasnépek vonultak vissza
és az a hely is, ahonnan a hunok, avarok, turkok, honfoglalók, be-
senyők, majd jóval később Batu kán aranyhordája is előtört.
Attól kezdve, amint a kìnaiak a hunoktól15 az ő lovas harc-
módjukat eltanulták és közöttük lázadásokat szìtottak, a hunokat
az egyik vereség a másik után érte Tsitki 'hun fejedelem, Kr. e.
54-36. bukása után a hunok tömgesen délnyugat felé vándorol-
tak és részben az Ob, Irtis forrásvidékén, részben a Szir-Darja és
Amu-Darja mellékén telepedtek le, ahol Herodotos adatai szerint
maszagéta, szaka, daha néven nevezett szittyák éltek. Ekkor az
elűzött jüetsi, changra stb. néven nevezett szittya népek a Pendsab
vidékére vándoroltak, ahol Kaniska királyuk Kr. u. 78-ban a szaka
v agy indo-szittya birodalom alapját vetette meg.
Majd Montun hún fejedelem bukása (Kr. u. 92.) után, amikor

15
Azokat a hunokat, akik Kìna szomszédságában évszázadokon át hatal-
mas hún birodalmat tartottak fenn és akikről Deguignes, Modi és Groot szól,
ázsiai hunoknak nevezem. Európaiaknak pedig azokat, akik a 2-ik hún áradat
idején Európába vándoroltak, akiknek cselekedeteiről szláv és germán mondák
keletkeztek. Attila személyével a Nibelung-éneken kìvül a Racine-korabeli.
francia irodalom is sokat foglalkozott.
 18

a hajdani hún birodalom egész területe kìnai fennhatóság alá ke-

rüli;, a hunok ismét nagy tömegekben vándoroltak ki. Ezek részben
az Aral-tó mellékén, a Kaukázus északi lejtjén, részben pedig Perzsia
;
határvidékén telepedtek le. Innen törtek be az euthalita, a fehér
hunok 579-ben Pendsab vidékére és megdöntötték az ottani vi-
rágzó indo-scytha birodalmat, ahol a fehér hunok leszármazottai ma
is élnek. Amìg a fehér hunok leszármazottairól, akik ma Indiában a
radzsputi, gujarati, magari stb. és a Pamir nyugati lejtjén a hunza
nyelvet beszélik, sokat tudunk, addig a fekete hún törzsekről, ame-
lyek Turkesztánban sokáig éltek, alig tudunk valamit. Történelmük
valószìnűleg az ujgurok történetével olvadt össze.
A fekete hún törzsek történetét csak attól kezdve ismerjük,
amikor azok csapataiból Bendegúz (Balamir, Balambér) hatalmas
sereget szervezett, mellyel 373-ban az Ural és a Volga folyón át-
kelt és a már emlìtett Kazárország területén tűnt fel. Bendegúz
előbb a Szarmát sìkságon tanyázó alán, szarmata és rokontörzseket
(déli ogurok) verte le, majd velük szövetkezve, a szlávok és a ger-
mánokra vetette magát.
A szlávok, akik az alán és a germán rabságot megszokták, be-
hódoltak a hunoknak és ősi lakóhelyükön maradtak. A germánok
közül a vandálok, a nyugati gótok,16 sőt később az alánok egy része
is, Gallia földjére menekült, a keleti gótok és gepidák pedig a hunok
szövetségesei lettek. A menekülőket üldöző hún áradat Bizánc
tartományait támadva és mindenütt rémületet keltve, a Rajna vi-
dékét is elérte. A zöm azonban már 378-ban a Tisza mellékén ta-
nyázott. Itt a hunok megjelenésekor ősidők óta jász, karp, kauko-
nes, géta stb. néven nevezett szittya, továbbá szarmata (elszlávo-
sodott szittyák), a Dunántúlon pedig rómaiak és germánok éltek.
A hunok megjelenése Európa népeit annyira megrémìtette, hogy
hódìtásaikat később a bizánci és római császár is elismerte, sőt
mindkettő a hunok barátságát kereste. Ugyanis a hunok elől me-
nekülő germánok: a gótok stb., de főleg a vandálok, akiknek neve
,,vandalizmus'' ma is az észnélküli pusztìtást jelenti, sokkal vé-
rengzőbbek voltak, mint a hunok, akik 432. előtt nem lépték át a
Duna és Rajna vonalát.
10
375-ben Winitha gót király a hunok elleni harcban elesett, népe pedig
Erdély és Havasalföld területére menekült s innen kért engedélyt Valens csá-
szártól a Balkánon való letelepedésre. Itt a gótok fellázadtak és a 378. évi dri-
nápolyi csatában Valens is elesett. 395-ben Theodorius császár birodalmát két fia
között osztotta fel: Honorius Rómában, Arcaidus pedig Bizáncban kezdett ural-
koüni. A gótok Alarich vezetése alatt ismét fellázadtak és a Balkánt Athénig
végigpusztìtva, 410-ben Itáliába vándoroltak; majd Róma kifosztása után 412-ben
végleg Galliában telepedtek le.
 19

A hunok székhelye a Nibelung-ének17 szerint Óbuda (Sicam-

bria), Priscos leìrása szerint pedig Szentes-Szolnok környékén
volt, amelyet a germánok Etzelburg (Etelvára) neveztek.
A Tisza mellékén Bendegúz halála után két lia: Mundzsuk
(Muinduh) és Ajbarz együtt uralkodott; a Volga, Aral-tó, Kaspi-tó
mellékén, valamint a Kaukázus vidékén élt hún törzsek ügyeit
pedig saját főnökeik intézték. Mundzsuk 403 körüli halála után,
két kiskorú gyermeke: Attila (Etele, Avitohol. 375.-453.) és Buda
(Bleda) helyett a főhatalmat Mundzsuk testvérei együtt gyakorol-
lak, akik közül Rua (Ruas, Roas, Rugia) és Oktár (Uktár) a Kárpát-
medencében, öbarz (Oebersius) pedig a Kaukázus vidékén élt és
448 körül halt meg. Oktár később a Rajna mellékére költözött, ahol
436-37-ben egy római sereggel együtt a burgundok lázadását
verte le s meghalt 443-ban.
Miután Mundzsuk és Rua a rómaiak szövetségese volt, a kis-
korú Attilát18 Honorius császár udvarába adták, ahol Attila a csá-
szár római és ravennai palotájában a többi barbár fejedelem túsz-
ként adott gyermekeivel együtt nevelkedett. Itt ismerkedett meg
Attila III. Valentinianus, a későbbi császár nővérével, Honoriával,
aki Attilának 444-ben levelet és jegygyűrűt küldve, feleségül aján-
lotta fel magát.
Bizánc az elszenvedett vereségek után élénken figyelte a

17
A Nibelung-ének, melynek ófelnémet nyelven irt szövege Németország-
ban csak a XI. században tűnt fel, a burgundok 437. évi vereségéről (Sigfrid-
Krimhilda) és a hunok nagy királyáról, Attiláról szól. A Nibelung-ének szerint
Attilának számos vitéze van, asztalát 12 király szolgálja ki, birodalmát 24 fő-
ember kormányozza; Hildegunda menyasszonyának 30 országot ajánlott fel nász-
ajándékul; holt tetemén eltemetése előtt sebeket ejtettek stb. stb.
Lachmann: Nibelung. Stuttgart. 1851., Frauer: Walkyren. Weimar 1846.,
Görres: Deutsche Mithologie, deutsche Sagen. München. 1938. Schröfl Alajos:
Der Urdichter des Liedes von der Nibelung-Not und die Lösung der Nibelung-
fiage. München. 1912.
Schröfl azt állìtja, hogy a Nibelung-éneket a X. században csak Géza ma-
gyar fejedelem udvarában, Esztergomban ìrhatták meg, mert abban az időben a
német fejedelmek udvarában a hivatalos nyelv a latin volt, mert abban az idő-
ben Németországban pogánykori emlékek költői feldolgozását egyházi törvény
tiltotta, mert Géza fejedelem környezete németül beszélt, mert Géza fejedelem
érdeke volt, hogy Attila emlékét megörökìtsék. A szerző a leghatározottabban
állìtja, hogy az Attilát dicsőìtő Nibelung-éneket, a németek irodalmi büszke-
ségét, Géza fejedelem magyar környezetének bemondása alapján Pilgrin német
hittérìtő ìrta.
Történelmi tény, hogy a 955. évi augsburgi hadjárat békekötés nélkül vég-
ződött s hogy a kibékülés csak 973-ban történt meg, amikor Géza, Szent István
atyja Quedlingsburgba a német császárhoz követet küldött, akit a császár szì-
vesen fogadott. Ettől kezdve Géza fejedelem németbarát külpolitikát űzött,
őszinte németbarát volt és fia részére is német hercegnő kezét szerezte meg.
18
Brion· Attila élete. 17. o.
 20

hunok mozdulatait II. Theodosius (408-50), aki hét éves korában

kezdett uralkodni, amikor megtudta, hogy Oktár a Rajna mellékére
költözött, Ruának évi 350 font aranyat ajánlott fel, ha vállalja a
bizánciak barátságát. Rua az ajánlatot elfogadta s azt évi adónak
tekintette. Egy hún sereg már korábban a rómaiak segìtségére kelt,
Huldin vezetése alatt, s 405-ben Firenzénél a rómaiakat Ragadias
vezér germán és szláv seregével szemben győzelemhez juttatta.
Huldin ekkor, mint a Rómában szìvesen látott vendég, megláto-
gatta Attilát is, aki, mint ketrecbe zárt vad, fuldoklott a császári
paloták fényes és illatos termeiben.
Attila 19 Rómában nagy terveket szőtt, szabadság után epedve,
a hunok közé vágyakozott vissza s arról álmodozott, hogy az
összes hún törzsek seregét egyesìtve, elfoglalja Rómát, Bizáncot,
meghódìtja Perzsiát és Indiát; ledönti a kìnai nagyfalat is és világ-
hódìtó lesz. Rómában az eseményeket élénken figyelte és talán
jobban ismerte Róma bel– és külpolitikai helyzetét, mint azok, akik
Róma sorsát intézték.
Rua, akinek testvére, Oktár, a rómaiakkal a burgundok ellen
együtt harcolt, becsületesen tartotta a szövetséget és csapataival
gyakran segìtette a két császárt. Később azonban megsokalta Bi-
zánc álnokságát és Bizánc ellen büntető hadjáratot vezetni terve-
zett, mert Bizánc a Szarmát-sìkság és a Kaukázus vidékén élő hún
törzseket pénzzel és fegyverrel is támogatta, lázongásra ösztökélte.
Rua 443. évi halála után Attila hazatért és átvette a főhatalmat,
noha az Oktárt vagy Öbarzot illette volna meg és 444-ben már a
bizánci császár követeit is fogadta, kik azért jöttek, hogy a békét
megvásárolva, a hún támadást megakadályozzák. Attila, aki min-
denről jól volt értesülve, nem tárgyalt, hanem feltételeket diktált,
amikor a szerbiai Morava folyó mellett, a vásárairól hìres Morgum
városánál Plintas és Epigénius követet fogadta. Itt kötötték meg a
morgumi20 egyezményt, melynek súlyos feltételeit a császár kényes
helyzetében elfogadni kényszerült.
Attila sóvárgó szemmel tekintett Kìna felé és a kìnai császár-
nak minden évben fényes ajándékot küldött, hogy Turkesztántól
távol tarthassa a kìnai seregeket s hogy a kìnai kereskedők to-

19
A Volga folyó nevét hajdan: Ethil, Ethel, Ithel, Idei, Edei formában ìr-
ták, melynek Atil, Attil változásából Attila neve származik.
20
Az évi adót 700 font aranyra emelte, a bizánci foglyok kicserélésének
árát 8 aranyban állapìtotta meg, megkövetelte, hogy a hún-bizanci kereskedelem
induljon meg, hogy hozzá követségbe csak előkelő származású bizánciak jöhet-
nek. Ekkor vette fel Attila „magister militum” cìmet.
 21
vábbra is szállìtsák azt a selymet, amelyet a hun főurak öltözködé-
süknél oly nehezen tudtak volna nélkülözni.
Minthogy ebben az évben találták meg és adták át Attilának azt
a csodálatos kardot,21 amelyről a hunok azt regélték, hogy világ-
hatalmat hoz annak a hun királynak, akinek azt átadják: a kor-
mányzást Budának átadva, seregével keletre ment, hogy a bizán-
ciak által fellazìtottakat hódolatra kényszerìtse. Kudirah, akacir
(kazár) fejedelmet lefejeztette és az akacirok élére fiát, Ellahot
állìtotta. Felkereste Öbarz nagybátyját, közölte vele terveit, majd
a Kaspi-, Aral-tó, Perzsia és Kìna határát is bejárta, ahol az ott-
lakó rokon törzsek seregét saját seregébe osztotta be. A szláv
törzsek megrendszabályozása után a Rajna vidékére ment s az
ottani hun és germán törzsek seregeit is saját haderejébe szervezte
be. Több évi tartózkodás után 447-ben visszatért. A következő év-
ben meghalt Oktár, de nemsokára elköltözőit az élők sorából Buda
is, akit állìtólag Attila megöletett. Ez nem valószìnű, mert Priscos
Buda özvegyét is meglátogatta, aki Attila udvarában nagy tiszte-
letnek örvendve élt. Ettől kezdve Attila a Rajnától a kìnai nagy-
falig s a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő óriási hún biroda-
lom felett egyedül uralkodott. És Isten Kardjának, valamint egy
hatalmas sereg birtokában, tervének megvalósìtásához látott
hozzá.
Kezdetben a két római birodalom és a hún birodalom között
a határt a Rajna és egész hosszában a Duna képezte, de 432-ben
Rua már Pannoniát is megszállta. Egykorú adatok szerint Attila
birodalmának területén a következő népek éltek: a Tisza és a Maros
mentén Attila különböző nevű hún törzsei, a Duna-Tisza között

21
Ε kard csodálatos szépségéről Priscos és Jornandes is emlìtést tesz, sőt
Lambert, a XI. század krónikása úgy tudja, hogy Salamon király 1071-ben Attila
kardját Bajor Ottónak ajándékozta. Valószìnűleg ez az a kaid, amelyet ma a
bécsi Schatzkammerban őriznek és Nagy Károly kardjának tartanak, amelyet
Nagy Károly állìtólag Harun al Rasid (786-809) bagdadi kalifától kapott volna.
Ε kardról jól sikerült képet ad a Gerevich-Genthon: Magyar történelem képes
könyve, Budapest, 1935. cìmű mű 1. oldalán, melyről dr. Darkó (Az ősmagyar
hadművészet fejlődése és hatása Nyugat Európára, Budapest, 1935. cìmű könyvé-
nek 47. oldalán) részletes leìrást ad és azt a hún ötvösművészet remekének
tartja. Tóth Z.: Attila's Schwert.
Igen valószìnű tehát, hogy Árpádházi királyaink Attila hagyatékából szár-
mazó kincsekkel rendelkeztek; mert amikor Anna hercegnő a trónra lépő
V. István bosszújától félve Csehországba menekült, tehát 1270-ben két koronát,
egy királyi pálcát, egy művészies kancsót s egyéb történelmi értékű kincseket
vitt magával, amelyeket Attila és utódai óta Magyarországon őriztek. ,,Quae
tempore Attiláé regis et ab aliis succesoribus suis usque nunc in Ungaria fuerunt
concervata”. (Chronicon Austriacum; Annales Praedicatorum Vindobonensium és
Rugonfalvy Kissnél 50. oldal.)
 22

szarmata, a Felső-Tisza mentén jászok, a Bükk és Kárpátok vidé-

kén karp, búr „sib., Erdélyben és az Alduna mellett aimizur, itimák,
tunozur, bois stb.r a Szarmát-sìkságon alán, akatzir, angizur, szara-
gur, bitogur, badur. ulcinur stb. hún, az Aral-tó22 és Kaspi-tó mel-
lékén tarniák, kotzaker, zabender, szabir, stb. hún-ogurok.
Ezek voltak a nevezetesebbek, amelyek nemzetségekre tago-
zódtak és amelyekből később újnevű törzsek és különböző nevű
törzsszövetségek keletkeztek. A fehér hún vagy szabirság négy
részre oszlott: vár, kazár, úz és besenyő-kún. A Kaukázus mellé-
kén orog, a Tarim vidékén ujgur, fergan, türk stb., a Valdái-fenn-
sìkon, illetve az Oka folyótól a Visztuláig különböző nevű szláv
és szarmata, a Visztulától a Rajnáig különböző nevű germán és
végül a Neckar-Rajna mentén Oktár különböző nevű hún tör-
zseivel együtt germán törzsek éltek. A germán törzsek közül a kö-
vetkező nevű törzsek játszottak szerepet: a Rajna és Neckar vi-
dékén burgundok, thüringiaiak, turcirungok, herulok; az Ens és
Garam folyók között svévek (svábok), scyrek, rugiaiak, gepidák,
továbbá a Balkán területén és a Duna-Száva mellett keleti gótok.
Ebben a birodalomban a hún, mint a római birodalomban a római
aránylag kevés volt, mert zömét a felsorolt népek alkották. Ilyen
hatalmas kiterjedésű birodalmat (amelyben különböző fajú, nyelvű,
önállóságra törekvő, egymással civakodó, olyan hún, rokon és ide-
gen törzsek éltek, amelyek gyakran lázongtak, sőt jó pénzért bi-
zánci és római szolgálatban állva, a hún központi kormány ellen
is fegyvert fogtak) csak bölcsességgel és szigorral lehetett kormá-
nyozni. Olyan vaskéz kellett ahhoz, mint amilyen Attila keze volt.
Egy hún sereg már 443-ban, mert a morgumi püspök egy hún ki-
rály sìrját állìtólag felásta és az ott talált kincseket eltulajdonì-
totta, a morgumi vásár kereskedőinek áruit elrabolta, majd Ratiara,
Szingidunum (Belgrád), Szirnium, Nassius (Nis), Szardicum (Szó-
fia), stb várost kirabolva földig rombolta le. Bizánc megtámadása
448-ban is elmaradt, mert Attila Ázsiából rossz hìreket kapott. Ismét
útra kelt, néhány fejedelmet kivégeztetett s a lázadókat hódolatra
kényszerìtette. Visszatérése után, 450-ben a hadjárat megindìtá-
sára már komoly előkészületeket tett és Theodorich nyugati gót
király által szorongatott Gizerik* vandál királlyal is szövetkezett.
22
Kemal pasa és a mai ozmán törökök az egykor az Altai-hegység lejtjén
él Vuszun-húnoktól származtatják magukat.
* Gizerik Hispániából már 428-b~.n Afrikába kelt át, annak legtöbb városát
elfoglalta és Rómát búzájától., éléskamrájától fosztotta meg; 437-ben Szicìliát is
elfoglalta, majd 455-ben Rómát is k i f o s z t o t t a .
 23

450-ben a megrémült II. Theodosius császár Maximiamus kö-

vetet fényes ajándékkal Attila udvarába küldte, aki mellett az
Attila udvarát leìró Priscos mint ìródeák működött, hogy a 443.-i
evi eseményeket békekötéssel zárhassa le. Attila, mert az állìtó-
lagos hűn király kincseit nem kapta vissza, kártérìtés cìmén 6000
font aranyat és az évi adónak 2000 font aranyra való felemelését
követelte, amit a császár pénzügyminiszterének, Chrysaphmnek
sopánkodása ellenére elfogadni kényszerült. Attila az összeg át-
vételére Edekont és Orestest Bizáncba küldte, ahol a pénzügymi-
niszter Edekont Attila meggyilkolására bérelte fel. Edekon a kár-
térìtést átvette és a felajánlott bérösszeget is elfogadta, de a ter-
vet urának bejelentette. Attila a császártól csupán Chrysaphinos
fejét követelte. Ez azonban elmaradt, mert a császár lóról esve,
gerincét törte, 450-ben meghalt. Utóda a harcias Marcianus lett,
aki az évi adók további fizetését megtagadta, söt a hunok ellen a
római hadak fővezérével, Aetiussal is szövetkezett.
Érdekes, hogy Attila nem Bizánc, hanem Róma meghódìtását
határozta el, mert egy galliai orvos, Eudoxus azt közölte, hogy a
nyugati gótok Rómától el akarnak szakadni. III. Valentinianustól
lìonoria kezét és hozományul a birodalomból a menyasszonyára
eső részt követelte, amit a császár megtagadott. Erre Attila, egész
haderejét összevonta és 451. év tavaszán a Rajnán átkelt, hogy
Galliát elfoglalva, Rómát hátúiról támadhassa meg, amikor Gize-
riknek Rómát Szicìlia felöl kellett volna megtámadni. A római se-
reg lassan gyülekezett Délgalliában s Attila már Paris körül járt,
amikor Aetius23 megindult. Serege jóval kisebb volt, mint Attiláé,
melynek kb. egyharmada állott légiókba szervezett páncélos római
gyalogságból, mert zömét Theodorich gót király és fia, Tolismund,
továbbá Mervus, frank és Szajiban, alán fejedelem által kiállìtott
lovasság és gyalogság képezte. Szajiban akkor pártolt át a rómaiak-
hoz, amikor Attila Orleans falaitól visszavonult.

22
Aetius, a pannóniai római sereg germán származású parancsnokának és
e
gy gazdag római nőnek gyermeke, Attilával kb. egykorú volt. A császár ud-
varába került, Piacida császárnő kedveltje lett és mint római túsz három évet
töltött Alarich nyugati gót király udvarában. Majd atyja mesterségét folytatva,
katona és hadvezér lett. Miután seregét Bonifacius, aki Afrikát a vandálok ke-
zére játszotta, megverte, Aetius 432-ben Rua udvarába menekült. Rua eszközölte
ki részére a kegyelmet. Aetius Rómába visszatért, de a hunok megszállották
Pannoniát. A hunok kérésére Aetius volt annak a római seregnek a parancs-
noka, amely Oktár vezetése alatt 436-37-ben a hunokkal együtt verte le a
burgundiak lázadását. Ekkor ismerte meg a hunok harcmodorát és hadvezetésé-
nek titkát s mint ilyen, 451-ben Attilának méltó ellenfele lett.
 24
A Chálon sur Marne melletti, a catalaunumi csata hadrendje.

Balszárny. Közép. Jobbszárny.

ARDARIK. ATTILA. VALIMIR.
Gepida sereg. Hunok, rokonnépek. Keleti gótok.
Berik, Ellah, Scotta
vezérek.

Rómaiak stb. Frankok, kelták, alánok. Nyugati gótok.

AETIUS MERVUS és SZAJIBAN. THEODORIK.

A catalaunumi csata döntetlenül végződött, ahol Theodorikkal

együtt – akit állìtólag Andax keleti gót vágott le – Cassiodorus
szerint 300.000 ember esett el. De Attila már a harctéren ösz-
szevont szekérvárában elhatározta, hogy a következő évben Ró-
mát a Pó sìkság felöl fogja megtámadni. És tényleg 452-ben serege
a félmillió lakosságú, erős kőfallal körülvett Aquillia város lerom-
bolása után Róma kapujánál állott, amikor Aetius serege Rómától
délre gyülekezett. Ekkor III. Leó pápa dìszes kìsérettel Attila elé
vonult és Róma ezúttal is megszabadult a hunok támadásától, de
nem a pápa könyörgésére, hanem azért, mert Attila ismét rossz
hìreket kapott.
Attilát Gizerik már az előző évben, 451-ben cserben hagyta,
sőt Aetiussal a Rajna menti germánok is szövetkeztek; Marcianus
pedig seregével az Alduna felé közeledett. Ázsiában is baj volt,
mert Gua-Tsu, Trufán és Jion-Gu, Fergán királya függetlenìtette
magát.
Attila seregével a Rajna mellékére sietett s néhány germán
főnököt kivégeztetett, hogy rendet teremtsen. Azonban egy kivég-
zett germán fejedelem leánya, Ildikó (Burgundi hercegnő, Hilde-
gunda) a kb. 60 éves Attilának annyira megtetszett, hogy már
Wormsban elhatározta, hogy Ildikót fényes ünnepségek közepette
feleségül veszi. Marcianus, amint hìrül vette, hogy Atilla Róma
elfoglalásáról lemondott, sürgősen visszavonult, de Tatianus taná-
csára még az aethiópi blemmireket és a perzsákat is bevonta a
hunok elleni szövetségbe. A hunok eilen megindìtandó hadjárat
elmaradt, mert Attila Ildikóval kötött házassága mennyegzőjének
éjjelén meghalt, birodalma felbomlott. Testén sebeket ejtettek, majd
hármas koporsóba téve, állìtólag a Kórogy patak medrébe teme.t-
lók; a sìrhely készìtésénél dolgozó foglyokat pedig lenyilazták.
Attilában, a világtörténelem egyik legnagyobb alakjában a
hunok minden hibája és erénye egyesült. Róla az egykorú króni-
kások is feljegyezték, hogy keleti nyersesége mellett éleseszű,
 25

eiélyes férfi, kiváló katona és nagy államférfi volt, akit igazsá-

gossága miatt alattvalói szerettek, ellenfelei pedig rettegve gyű-
löltek.
Attilának sok felesége és sok gyermeke volt: a hun Kerka
(Kirka), Akám, Écska, Rìkám stb., a gepida Eruda, a burgundi
Ildikó és Honoria, aki Aladárt szülte Rómában. Fiai közül azonban
csak a következők és törvényesnek tekintettek játszottak fontos
szerepet: Ellah (Elleh, Elleü, üllő), Dengizéh (Dengerics), Emmen-
zár, Uzindur, Geizur, ez utóbbi három Eruda gyermekei és Aldarich
unokatestvérei voltak és a legfiatalabb, Ernák (Irnih, Ernusz,
Csaba).
Birodalmát 24 méltóság (logal) kormányozta. Főemberei közül
a következők neve ismeretes: Aldarich gepida, Valimir gót feje-
delem, Káldor, a főtáltos, Edekon, a testőrség parancsnoka, Upon,
a főkincstartó, Turzó, a főrovómester, Tomor, a főpohárnok, Ká-
szon, a főkürtös és a germán Zerkon, az udvari bolond; vezérei
közül sokat, szerepeltek: a görögből hunná lett Onegézius, kit
gyakran követségbe küldött, a germán Orestes, a főtolmács (fia,
Romulus néven Róma utolsó császára volt), Taros, Scotta, Berich,
Csatt, Eszla, Danub, Kulein, Onogi, Raten, Tango stb. Előkelők le-
hettek: Atakán, Mama stb., akiket kivégeztetett, mert római szol-
gálatba szegődtek.
Attila halála után a hűn birodalom területén Ellah és Dengi-
zéh osztozkodtak meg, melynek részeire a behódolt és szövetsé-
ges népek fejedelmei is igényt tartottak. Az elégedettlenek a két.
testvért haddal támadták meg s a 454. évi Netad (Filatori patak)
melletti döntő csatában Ellah elesett. A hun vereség után a rokon,
szövetséges és leigázott népek függetlenìtették magukat s a kárpáti
medencébe, ahonnan a hunok kivonultak, germán és szláv törzsek
nyomultak be.
Dengizéh és néhány főúr saját seregével az Alduna mellékére,
Etelközbe, Kis-Szittya-országba; Uzindur, Emmenzár és Imákhoz
csatlakozott hunok a Dnyepper (Hunnivár), Don mellékére, Nagy-
Szittya-országba vonultak vissza; hún törzsek töredékei pedig a
Radna melletti Kapátok völgyeiben és Chygle mezején húzódtak
meg. Gejzur és népe a hún érdekközösségből kivált és a Balkánon
telepedett le. Fia, Mundo, Justinianus testőrségében szolgált. Bessa,
Folias és Birilas nevű hún főurak pedig csapataikkal Belizár és
Narzes által vezetett bizánci seregben harcoltak. A rajna-menti hún
törzsek már a catalaunumi csata után részben Bretagne vidékére,
részben pedig a svájci Eifischthal-ba menekültek. A leszárma-
 26

zottak Bretagne és Svájc-ban, továbbá a Balkánon, itt, mint fehér

albánok (a fekete albánok = crnagorok, szlávok), ma is élnek,
ahol fajiságukban, nyelvükben, szokásaikban ma is különböznek
az őket környező népektől. Az északi szőke és magas, valamint a
déli barna és alacsony germán között azért van olyan nagy faji kü-
lönbség, mert az utóbbiak hún-avar és germán törzsek keverékei.
A változott helyzetbe, mint a történelmi tények mutatják, a
hunok beletörődni nem tudtak. Dengizéh egyik vezére, Holmidák,
már 462-ben megtámadta Bassániánál (mai Pétervárad) a letelepült
gótokat, de vereséget szenvedett. Dengizéh 469-ben az Anasgétes
bizánci vezér által vezetett bizánci és gót sereget támadta meg,
de a harcban maga is elesett. Ezek után a hun törzsek ìrnak körül
csoportosultak s egy részük a Káma, Volga mellékén helyezkedett
el, ahol később Nagy-Boigár-ország neve tűnt. fel és .ahonnan a hun
származású bolgárok törtek elő. Később egyes hun törzsek önállóan
is próbálkoztak és a Lajta vidékére is eljutottak, mert a salzburgi
katakomba24 felirata szerint Odoaker rugiai királyt és Maximus
püspököt 50 vitézével együtt a katakomba helyén 477-ben
„onogur” néven nevezett lovasok ölték meg.
Luitprand burgundi király 744. évi sìrkövének feliratán24 azon-
ban már onogur név helyett az ,,ungarus” fordul elő, akik 862-ben
már Reims környékén jártak és akiket Arnulf német császár 892-
ben a morvák ellen hìvott segìtségül.
Dengizéh halála után a központi hun irányìtó hatalom meg-
szűnt, a különböző hún törzsek teljesen függetlenül élve, külön-
böző számú törzsekből törzsszövetségeket alkottak. A fehér húj ]
nok pedig az Amu-Darja vidékéről 579-ben Indiába vándoroltak. S
ott, ahol ìrnák leszármazottai éltek, a VI-VIII. században olyan
törzsszövetségek nevei szerepelnek a krónikában,, amelyek a tör-
zset jelentő ogur-oguz szóból és a törzsek számát jelentő ó-török
számnevekből állanak. Miután az ücs = 3, bes = 5, alti = 6, henti =
7, szakisz = 8, tuk vagy kut = 9, on = 10, utur = 30-t jelent;
ücsogur, besogur (baskir), altiogur, onogur, uturogur stb. nevű
törzsszövetségek keletkeztek. Ezek a nevek (mert a törzsszövetsé-
geken belül változások voltak, egyesek szétszakadtak, mások
összeolvadtak) folyton változtak és főleg a krónikások tolla
hegyén módosultak. A törzsszövetségek népeit a görögök 575-ig
hún-nak, majd a türk törzsek megjelenése után turk-nak nevezték,

24
Szendrey: Magyar nyomok. Levente. 1931. XII. hó. 473. o.
 27

Kazárok (469-971-ig).
A kazárok (akacirok) a parthus birodalom 226. évi felbomlása
után a már emlìtett területre vonultak, ahol Attila halála után, ami-
kor a bizánci hatalom mellett a perzsa hatalom is szerepet játszott,
a kazár birodalom 25 is kialakult. Jóllehet Attila idején a kazárok
élén Ellah állott, Dengezihtől a kazárok már 468-ban mégis el-
szakadtak; megtagadták a szittyaközösséget és kereskedelmi ér-
dekeik miatt a perzsákkal keveredtek háborúba. Talán ezért vesz-
tett csatát Dengezih 469-ben Anasgétassal szemben és talán ezért
bomlott fel végleg Attila birodalma, amelynek népeiből olyan
törzsszövetségek keletkeztek, amelyek hol a bizánciak, hol a per-
zsák barátságát keresték, hol pedig egymás ellen harcoltak. A hun
birodalom végleges felbomlása után a Dulo, Dsula, Gyula főkirályi
cìmet, mint az onogur törzsszövetség ìejei, csak ìrnák leszárma-
zottai viselték és szájhagyományokban Attila birodalmának törté-
netéi is őrizték.
A Don folyó torkolatánál épült város, Sarkéi, lett a kazár kán
székhelye, amelyet 829-842. között valamely kényszerìtő ok miatt
a kazárok görög épìtészekkel erős várrá épìttettek ki. Sarkéi vá-
rosát azonban 97 ì-ben Svaiatoszlav kievi fejedelem földig rombol-
tatta le s ez után a kazár birodalom is felbomlott.
A parthus birodalom felbomlása után, perzsa nyomás miatt a
honfoglalók elődei is előbb Evillát földjére (Arasz-Kuma völgye),
később pedig a Kaukázus északi lejtjére vándoroltak, mely terület
a közben kialakult kazár birodalomhoz tartozott. Szállásuk a Don
torkolatáig terjedt. Innen azonban Sarkéi város megerősìtése idején
egy részük a hozzájuk csatlakozott kabarokkal együtt előbb Etel-
közbe, majd a kárpáti medencébe, másik részük pedig a Káspi-tó
déli mellékére, Észak-Perzsia területére vándorolt.

Az avarok (537-798).
Amikor a hunok a kárpáti medencéből kivonultak,*) birtokaikat

25
Fejér György: A kazárokról. Pest, 1851. – H. Kutschera: Die Khazaren.
Wien, 1909. – Barta Miklós: Kazárföldön. Budapest, 1939. – Hóman B.: Magyar
történet. Budapest, 1935. ì. kötet.
*) Attila seregéből kivált herulok vezére, Odoaker 476-ban Róma utolsó
császárát elűzte és Itália királyává kiáltotta ki magát, akit Ravennában THeo-
dcrik, a keleti gótok királya ölt meg. ìgy lett a herul királyságból gót király-
ság, amelyből 569-ben longobard királyság lett. Ezt a frankok döntötték meg s
megalakult a pápai állam.
 28

a római és bizánci császártól függő idegenek szállták meg. A já-

szok, szarmaták a Duna-Tisza közén és a Felső-Tisza mentén régi
szállásaikon maradtak. A keleti gótok is, akik 493-ban a Pó vidé-
kére vándoroltak, a Dráva-Száva mellékén maradtak, ellenben a
gepidák a Nagymagyar Alföld keleti és Erdély nyugati részét, a he-
rulok pedig a Vág-Garam mellékét szállták meg. Később a heru-
lok a mai Csehország felől közeledő longobárdok elől, akik Justi-
nianus engedélyével Pannoniát szállták meg, a gepidákhoz mene-
kültek.
Miután a longobárdok és a gepidák állandóan marakodtak,
537-ben Alboin longobard király a gepidák ellen a turkok elől me-
nekült és az Alduna mellékén letelepedett angizur, bitogur, bodur
és ulcigur nevű bún törzsekkel, az avarokkal szövetkezett. Az ava-
roknak a felajánlott szövetség kapóra jött, mert abban az időben
Kandil követük Bizáncban járt, letelepedésre helyet kért, ahol ké-
relmét hún tolmács tolmácsolta. De ugyanakkor Diabozul (Dizabul,
Dizavul) türk fejedelem Mányák követe is a bizánci császárnál járt,
aki a turkok elől menekült avarokat ,,var-chun” néven követelte
vissza. Az Alduna mellett lakó avarokat Procopius és Eunodius hol
hunoknak, hol bolgároknak nevezi és a kuturogur, uturogur neve-
ket is használta.
Paulus Diaconus, aki a longobárdok történetét hat kötetben
ìrta meg, a turkok elől menekült hún törzsekről is sok dolgot örö-
kìtett meg s többek között a következőket is ìrta:26 ,,Alboin a hu-
nokkal szövetkezett, akiket most már Avar királyukról avaroknak
neveznek.”
Az avarok (hunok) a longobardokkal együtt a gepidákat jófor-
mán kiirtották és Erdélyt szállták meg. Később a longobardokat is
annyira szorongatták, hogy 569-ben ezek is a Pó vidékére vándo-
roltak és az avarok Pannoniát is megszállták. A hatalmas avar bi-
rodalomnak 796-98-ban a frankok vetettek véget, de a frank ìrott
emlékek arról tanúskodnak, hogy avarok Hunnland-ban (Mosón,
Magyaróvár környéke) még 843-ban is éltek.
Justinianus császár 525-ben, amikor a perzsákkal hadakozott,
a krìmi Boszporushoz legközelebb lakó turáni lovas népek vezérét,
Gordát is hún királynak nevezte, akivel szövetséget kötött. Gordát
alattvalói megölték, mert Bizáncban megkeresztelkedett és utóda
öccse, Moger (Megyer) került a trónra. Ugyanakkor a szabirok

26
Márki S.: A középkor főbb krónikásai. Bp. 1900. 74. o.
 29
Gutsea, Ambazuh, Boirak főnökei teljesen önállóan cselekedtek s
hol a perzsákkal, hol a görögökkel szövetkeztek. 525-ben is a per-
zsák segìtségére siető, Golan által vezetett szabir csapatot Túrák
serege tartóztatta fel s a csatában Túrák esett el. Később a sza-
birok kerültek nehéz helyzetbe, mert I. Kosru (531-570), a nagy
perzsa hódìtó egymás után foglalta el a szabirok kaukázusi tarto-
mányait. A szabirok töredéke, az onogurok területére menekült,
ettől kezdve a szabir és onogur nevet az uturogur név váltotta fel.
Ugyanekkor a kisebb törzsszövetségek is nagyobb törzsszövetsé-
gekbe tömörültek, mert az ücsogur és altiogur név helyett a tukur-
ogur nevű szövetség neve kezd szerepelni. De hogy a honfoglalók
(onogurok) a szabirokat mily közeli rokonuknak tartották és még
a X. században is emlegették, mutatja az, hogy a magyar követ
Constantinos görög császárnak a következőket mondotta: a ma-
gyarok szabirok és őket egykor ,,savartis falois” (erős szabir) ne-
vezték.
A VII. században az onogur és uturogur törzsszövetség felett
már a Dsula-házból származó Kurt fejedelem (619-678) állott, aki
az avar-kazár és perzsa hódìtás miatt függetlenségének megvédése
céljából a görög császár barátságát kereste, öccsét, Orkont Bi-
záncba küldte, aki ott megkeresztelkedve Onorgianban (Nagy-
Bolgárország) a kereszténységet is eredményesen terjesztette. He-
raclios görög császár 635 körül, amikor birodalmát a perzsák és az
avarok támadták, Kurt barátságát szìvesen fogadta és az avarok
ellensúlyozására szlávokat is telepìtett a Balkánra. Kurt azonban
a görög barátsággal sem tudta függetlenségét megmenteni, mert
birodalma kazár fennhatóság alá került és Kurt egyik fia, Baján,
néhány törzzsel, a kazár birodalomba olvadt be. Másik fia, Isz-
perion azonban több hun-bolgár törzzsel együtt Heraclios császár
engedélyével a Balkánra vándorolt, ahol Kavrát (668-685) a mai
Bolgária alapját vetette meg. Jóval később, amikor a kazárok Sar-
kéit megerőstették, Kazária területéről a Moger törzs köré csopor-
tosult és a Don folyó mellékén lakó törzsek is kivándoroltak a ka-
barokkal együtt.
A Káma vidékére szorult rokon népekben Julian* barát 1236-
ban még megtalálta a magyar nyelvet beszélő rokonokat, de azok
a szabirok, amelyek részben Perzsia határán, részben a Pendsab
vidékén telepedtek le, noha ezekkel – görög forrás szerint – a
honfoglalók még a Duna medencéjéből is sokáig érintkezést tar-

*) Bendenfìy L: Az ismeretlen Juliánus. Bp. 1936.

 30

tottak fenn, éppen úgy eltűntek a történelem szìnpadáról, mint a

Káma, Volga melléki magyarok, a mongol hódìtás utam
Attila halála után a birodalmát alkotó hún elem az erős kéz hiá-
nya és a szomszédságban kialakult hatalmas birodalmak nyomása
alatt négy évszázadon keresztül különböző számú és nevű törzsszö-
vetségek keretén belül élte életét. De amint egyes törzsek nagyobb
hatalomhoz vagy önállósághoz jutottak, noha az Attilával való vér-
ségi kapcsolat tudata még élt közöttük, mindig csak a vezető törzs
érdekeit tartották szem előtt s végeredményben a történelmüket is
elfelejtették; kivéve azt a hét törzset, amely a IX. század végén a
Duna medencében telepedett le és a hún birodalom történetének
mondáit27 hozta magával.

A hún hadsereg.
Attila zászlaját a turulmadár28 dìszìtette. Bár a hunok között sok
volt az iparos és főleg a pásztor, de ha harcolni kellett, minden
hún férfiből kiváló vitéz lett. A hún harcos teljes lószerszámot:
kantárt, kengyelt, bőrrel bevont nyerget stb. használt. Fejét süveg,
testét könnyű vért fedte; nyakában pányvakötél, övén pedig ha-
talmas pallos függött; de legfélelmetesebb fegyvere az ìj volt.
Egyesek kopját, lándzsát, szekercét stb. használtak, amelyek bizo-
nyára parancsnokokat megkülönböztető jelvények voltak. Harc
közben a hunok is különféle cseleket alkalmaztak, nyilaztak és lo-
vasrohamot hajtottak végre és buzdìtó szavakat ordìtottak, mint a
honfoglalók. Tehát harcmódjuk között különbség nem volt.
A hún sereg 10, 100, 1000, 10.000 főből álló egységekre tago-
zódott, amelyhez a szövetségesek és a meghódolt népek csapatai
csatlakoztak. A hún birodalom haderejének legkiválóbb részét a
hún törzsek és rokon népek adták, mert azok igazi lovasnépek
voltak, mert azok hatalmas lóállománnyal és fejlett haditudomány-
nyal rendelkeztek. A hún vitéz lovon ülve kardot forgatni, előre,
oldalt és hátrafelé nyilazni, pányvát vetni kiválóan tudott; de a
vár ostromához is értett, mert ilyenkor nyergét halomra rakva ju-
tott fel az ostromlott vár falára. Ha pedig folyón kellett átkelni,
tömlőt használt.
Hunnak a harc örömet szerzett, mert a vitézség volt az egyet-
len út, mely megbecsüléshez, méltósághoz és gazdagsághoz veze-

27
Hóman Β.: Α magyar-hún hagyomány és hún monda. Bp. 1925.
Császár E.: A magyar-hún mondák kérdésének mai állása. Bp. 1925.
28
Ipolyi: Magyar mithologia. Bp. I. kötet, 150. o.
 31
lett. És még a rabszolga is szabadságot és vagyont szerezhetett, ha
ura mellett bátran verekedett.
Az ázsiai hunok kìnai feljegyzés, Attila pedig Priscos leìrása
szerint, néha 100.000 lovasból álló vadászatot rendeztek, amelyet
rendszerint hadjárat megindìtása követett. Már a nagy létszám is
mutatja, hogy nem szórakozásról, élelemszerzésről, hanem kizáróan
nagyobb lovastestek harcászati és hadászati mozdulatainak begya-
korlásáról volt szó, mert az ilyen vadászat az ìjász lovasoknak az
ìj kezelésére és mozgó célok eltalálására is alkalmat adott. A hún
lovasseregnek a főleg gyalogságból álló római, bizánci, germán és
szláv seregekkel szemben óriási katonai fölénye abból állott, hogy
zömét könnyű, gyorsmozgású lovasság képezte. S ez a nagyfokú
mozgékonyság tette lehetővé a vezér részére azt, hogy ellenfelét
meglephette, tervében megelőzhette; felállìtását legázolhatta és
üldözésnél meg is semmisìthette, A hunok hadászati fogása a meg-
rohanás (Blitzkriege volt, amire a hadvezérek ma is törekednek.
Megrohanásnál az ellenfél hadseregének összevonása hiúsìtható
meg és a legfontosabb ellenállási vonal is könnyen elfoglalható,
mert a megrémült lakosság az ellenállásra nem is gondol. A hún
sereget mindig a tartalék lovak és a szekerek tömege kìsérte.
Előbbi a harcokban beállott veszteséget, lópótlást és a hadsereg
táplálását, az utóbbi pedig a zsákmányszállìtást szolgálta. S ha a
hún sereg bajba került, mint 451-ben a catalaunumi csata után, a
hunok a szekerekből szekérvárat alkottak.
Kezdetben a hún sereg ìjász harcászatának fölényével és gyors
mozgásával a fényes sikerek sorozatát aratta. De Attila halála után,
mert a hunok ellenfelei haditudományukat eltanulták' és mert a
hún központi hatalom megszűnt, a hunok vezércsillaga lehanyat-
lott. Vereséget szenvedtek és a kárpáti medencéből is kiszorultak,
amelyet néhány évtized múlva, avar gyűjtőnév jüatt, ismét hún
törzsek szálltak meg. A hunok (magyarok) azonban a kárpáti me-
dencét harmadszor is elfoglalták, amit a Képes Krónikának az a
lapja is bizonyìt, mely a Toldi F.-féle kiadásból kimaradt/*''(Zajti:
„Magyar évezredek” cìmű művének 76. oldala után következő kép-
melléklet a kimaradt lap fénymásolatát mutatja.)
A hunok vallása és műveltsége.
A hunok vallása a szamánizmus egy fejlettebb foka, a Zoro-
aster-féle mazdaizmus, volt, mely a Konfucius tanaiból is sokat tar-
talmazott, de a hunok előtt a buddhizmus sem volt ismeretlen.
Noha hittek különböző szellemekben, manók, sédek varázs-
 32

lataiban, mégis egyistenhìvőknek tekinthetők, mert főistenük az

az Ég vagy Hadúr volt, akit – örmény krónikások szerint – Tangri
Ata (török szó = Ég Atyja) neveztek. Vallásukban a tűz is nagy
szerepet játszott, ami a zoroasteri tanok lényegére mutat, mert
istenüknek tűzáldozatot mutattak be. Az esküt vagy szövetség-
kötést az áldozati ló vérével kevert bor ivásával erősìtették meg.
Nagy szerepet játszott náluk az áldozati állat beleiből való jóslás
is, mert Attila minden vállalkozás előtt jósokat hallgatott meg.
Hittek a lélek halhatatlanságában és igen fejlett halotti kultuszt
űztek, mert az elhalt vitézek sìrjaiba a lovat, fegyvert és kincsei-
ket is eltemették.
Mitologiai mondáik bizonyára azonosak voltak azzal a mito-
lógiával, mely a mai Mongolia területén élő mongol, grúz, gold,
tunguz és burját népeknél ma is él, ahol az oroszok a pravoszlaviz-
must erőszakkal is terjesztették. Ez a mitológiai mondakör tud a
világteremtésről, az első emberpárról, a vìzözönről, Túrapó, Bol-,
dogasszony, ördögasszony ésVilágfigyelő szerepéről. Ez a monda-
kör nagy hasonlatosságot mutat a Bibliával, mert mindkettő abból
az ősi művelődési központból származik, amelyből a szumirok
vándoroltak ki, akiktől a szumir Ur városából kivándorolt Ábrahám
és háznépe vette át az ős turáni mithologiát. Tangri Atának égő ál-
dozatokat, mely lovagolatlan fehér ló volt, hajnalban, tiszta forrá-
sok mellett, ligetekben mutattak be és a felkelő Napot, a Hadúr
Jelképét vallásos énekekkel üdvözölték. Miután a hunokkal sokat
foglalkozó germán mondák hasonlìtanak a hun-magyar mondák-
hoz, valószìnű, hogy a hún mithologiában is volt hősöket befogadó
mennyország (Walhalla) és voltak hősöket segìtő szellemek is
(Walkürök), mint a germánoknál. Attila testén eltemetése előtt
bizonyára azért ejtettek sebeket, mert felfogásuk szerint seb nélkül
vitéz vagy hős nem juthatott a Walhallába.
Az, amit a hunokról tudunk, főleg elfogult krónikások feljegy-
zéseiből maradt reánk. Cassiodorius, P. Diaconus, Procopius és fő-
leg Ammianus igen túlzott, amikor a hunokat leìrta, mint Freisin-
geni Ottó püspök is, aki a keresztes hadjárat idején nálunk járt és
elődeinket ìrta le. A hunok, mint a szittyák a kaukázusi népfajhoz
tartoztak s nem lehettek olyanok, mint őket Ammianus lefestette.
A szittya népfaj szép volt. Dávid király azért ölette meg saját
szittya vezérét, Uriast, hogy feleségét ágyasává tehesse. Honoria
Attila felesége szeretett volna lenni, a longobard Rumhilda pedig
azért árulta el saját népét, hogy egy avar (hún) férfi felesége le-
hessen.
 33

A krónikások feljegyzése szerint a hunok kistermetű, kis-

szemű, sárgaszìnű, feketehajú, görbelábú, csúf emberek voltak,
akiknek alig volt emberi formájuk, sőt nyelvük sem volt emberi.
Csak lóhátról harcoltak, ettek-ittak; üzleteket is lóhátról kötöttek,
mert a gyaloglásban hamar elfáradtak, stb.
A hunok korántsem voltak olyan műveletlenek, mint amilye-
neknek őket leìrták. Azok a hunok, akik a kárpáti medencében
kb. 80 évig éltek, faragott fából készült faházakban, sátrakban lak-
tak. A házakat – mint a mai székelyek – dìszes faragású kapuval
és faragott kerìtéssel vették körül. A Kárpátoktól keletre élt hunok-
nak, mint a szkitháknak sem volt kőházuk, városuk, mert azok
földre vagy szekérre szerelhető sátrakban éltek; a nők, gyermekek
szekereken, a férfiak pedig lóháton töltötték életüket. Ezért az
egyes törzsek mindig menetkészek voltak, hogy ha kell, harcolva
arrafelé vándorolhassanak, ahol elegendő fű volt, mert az óriási
ménesek és gulyák fenntartása legelőktől függött. Miután Szibériá-
ban ma a tatárok, kirgizek és az oroszok is istállót nem épìtenek,
hanem a lovat és a szarvasmarhát télen szénakazal mellé vert
karóhoz kötik: valószìnű, hogy ìgy cselekedtek a hunok is és nyá-
ron füvet kaszálva gyűjtötték télire a szénát. A fű a lónak, a ló
pedig a hunnak mindene volt, mert az adott neki táplálékot és
harcban segìtséget nyújtott s nélküle a hun létezni nem tudott.
A hunok főfoglalkozása az állattenyésztés és legeltetés volt,
de fejlett ipart is űztek, sőt kereskedelemmel is foglalkoztak. És a
hunok kereskedelmi joga a római birodalom területén még 467-
ben is fennállott. A hunok mesterei voltak a fafaragásnak, a bőr– és
a fémek feldolgozásának, ötvösmunkáknak és a fegyverek készìté-
sének. Ezért fegyvereik, szekereik és nyergeik kiválóak voltak és
mint ilyenek ékszereik, dìszműveik és főleg ìjaik és öveik a ró-
maiaknál nagyon keresettek voltak. Hogy a hunok mi mindent ké-
szìtettek, arról a hún leletek tömege tanúskodik. Szentes és Csong-
rád múzeumában kb. 4000 darab hunok által készìtett tárgy van.29
Van közöttük olyan is, mely a kìnai Han-dinasztia korának ötvös-
művészetével mutat nagy rokonságot, 50 különösen azok az áldozati
edények, amelyek Kurdcsibrák és Dunapentele környékén kerültek
napfényre. Miután nemcsak a hún-germán mondák, hanem a hún-
germán ipartermékek is nagy hasonlatosságot mutatnak, az egyes

29
Alföldi András: Leletek a húnkorszakból és azok ethnikai szétválasz-
tásuk. Bp. 1932
30
F. Felvinczi Takács: Előzetes tanulmány egy keletázsiai tanulmányútról.
(Távol Kelet. Î937. I.– IV. szám.)
 34

népvándorláskorabeli leletek hun-germán eredete még mindig

vitás.
A hunok tej, tejtermek, főtt hús, főtt tészta és kölessel táplál-
koztak, lakomájukon pedig bort és mézből erjesztett sört ittak.
Szerették a lakmározást s ilyenkor – Priscos leìrása szerint –
arany-ezüst edényekből, serlegekből ettek-ittak. De Attila, aki ru-
házkodásában is egyszerűségével tűnt ki, fakupából ivott.
Ruházkodásukhoz lent, kendert, kìnai selymet és szőrméket
használtak. A férfi báránybőr süveget, dolmányt, ködmönt, lobo-
gós gatyát, lábszárra tekert kecskebőrt és bocskort vagy csizmát
viselt. Módosabbak ékkövekkel kirakott, arany-ezüst csattokkal,
boglárokkal dìszìtett, több részből szabóit és összevarrott, selyem-
ből készült, drága prémmel szegélyezett és a derékban övvel
összeszorìtott ruhadarabokat viseltek. Ruházkodásuk annyira
célszerű és dìszes volt, hogy Justinianus császár korában,
amikor a rómaiak és görögök is még csak tógaszerű öltö-
zetet tekertek magukra, nemcsak a bizánci piperkőcök, de a császár
is hún-módra öltözködött. A nők fehér gyolcsruhában jártak, ame-
lyet hìmzéssel dìszìtettek. Sigfrid vészhozó ruháját Attila nővére
szőtte31 és hìmezte. Az asszonyok fejüket fehér kendövei (pacsa),
a lányok pártával övezett fátyollal fedték. Az előkelő nők lakosz-
táFya dìszes szőnyegekkel volt borìtva és a kerevet felett hìmzett
függönyök függtek Priscos leìrása szerint. _A nők a házi teendőkön
kìvül főleg szövéssel-fonással, hìmzéssel és gyermekneveléssel
foglalkoztak.
Jóllehet Attilának sok felesége volt, még sem lehet mondani,
hogy a hunok többnejűek lettek volna, mint abban a korban sok
nép. A feleséget, akit tiszteltek és becsültek, vették (eladóleány),
vagy rabolták, mint a honfoglalók. Ismerték a leánykérés, jegyes-
ség- jegyváltás és a házasságkötés szokását. A házasságot, amelyet
lakomával ünnepeltek meg, megtörni bűn volt.
A hunok minden hozzájuk szegődő vagy meghódìtott idegent
testvérként kezeltek. Priscos leìrása szerint a görögből lett hún,
Onegézius, nem kìvánkozott hazájába, de Sinodius Appallinaris
sem, aki mint hadifogoly került a hunokhoz és aki Priscos látoga-
tása idején már gazdag szittya volt. A hunok ugyanis, mint a hon-
foglalók, mások faját, nyelvét és vallását nem gyűlölték s a meg-
hődìtottaktól csak a feltétlen engedelmességet és az adó megfizetését
követelték. Talán azért, mert nem akarták, hogy az ő istenük má-

31
Ipolyi: Magyar Mitológia. I. kötet. 161. o.
 35

sokat is segìtsen. Ezzel szemben az iráni népek a meghódìtottaktól

nemcsak hűséget és adófizetést követeltek, hanem azokra saját
szokásaikat, nyelvük használatát, sőt vallásukat is rákényszerìtet-
ték. Az Indiába betört iránok ,,aria” (tiszta) a legyőzötteket még a
4. kasztba sem sorolták, hanem ,,paria” (tisztátalan)-nak nevezték.
Szent István, mondván: ,.Egynyelvű nép, törékeny nép”, saját
népére idegenek szokásait, nyelvét, sőt vallását is rákényszerìtette;
3 betelepìtetteket pedig vendégnek (hospes) tekintette.

A hunok írása és nyelve.

Sajnos, a hűn ìrott emlékekből csak töredékek maradtak fenn

s ìgy ìrásukat és nyelvüket pontosan nem ismerjük.
Attila – Priscos szerint – amikor a hűn szökevények kiadá-
sát követelte, fapálcára vésett neveket olvasott fel, aki kétség-
telenül jól ìrt és beszélt latinul. Menander szerint Dizabulos türk
fejedelem Mányák nevű követe 569-ben szkitha betűkkel ìrt leve-
let vitt Justinianus császárhoz, ami bizonyára rovásìrás volt. Min-
den jel arra mutat, hogy a hunok is olyan rótt betűkkel ìrtak, mint
amilyennel a székelyek s amelyet ma hun-magyar ìrásnak32 ne-
veznek.
1799-ben Nagyszentmiklóson (Torontál-vm.) 23 darab, körül-
belül 40 kg súlyú aranyedényt (korsó, csésze, serleg) találtak,
amelyeken egyesek szerint rossz görög betűkkel, mások szerint
rótt betűkkel ìrt felirat van s az ìrás részint bevert, beütött, részint
éles tárggyal bekarcolt, rótt betűkből áll. Az aranyedényeket a
wieni Schatzkammerben őrzik és a Nemzeti Múzeumban csak
néhány darabnak galvanoplasztikái úton. készült másolata van.3:ì
Két csészén teljesen azonos és 13 edényen más, de szintén azonos
szövegű felìrat van. A két csészén ,,Buela”, ,,Butaur” és ,,Etzig”.

32
Fischer Károly: Hun-magyar ìrás és annak fennmaradt emlékei. Bp.
1889._32 .oldal.
Cs. Sebestyén Gyula: Rovás és rovásìrás. Bp. 1909.
U. e. szerzőtől: A magyar rovásìrás hiteles emlékei. Bp. 1915.
Galánthay Gloth Tivadar: A turáni népek szerepe az ìrás feltalálásában
(Levente. 1931. 22-24. sz.)
Appelgren Hjalmar: Alt-Altaische Kunstdenkmäler. Helsingfor, 1931. cìmű
müve a keletázsiai türk nyelvű rovásìrásos emlékeket tartalmazza, Kültegin sìr-
jának felirata stb.
33
Borovszky Samu: A népvándorlás kora cìmű műben az egyes edényei-:
és az azokon lévő rajzok jól láthatók.
 36

név olvasható, ha az ìrás betűit rovásìrásnak tekintjük. A 13 azo-

nos szövegben olyan betű ismétlődik meg JC mely tökéletesen
azonos a hún-magyar ìrás ,,ő” betűjével. Mivel sem a különböző
rúnákban (markoman, angol-szász, gót, szláv stb.) sem a mai ábécé-
ben az ,,ő” hangzónak egy betűből álló jele sincs, illetve csak a
magyar nyelvben van, a nagyszentmiklósi aranyleletek felirata a
hún-magyar ìrás és a hűn nyelv emlékének volna tekinthető. A fel-
iratokat azonban nem tartják hűn nyelvemlékeknek.
1936-ban Szeged mellett, a nagyszéksói hűn temetőből szár-
mazó arany csésze görög betűs feliratáról, mely csak egy cìm-
zést, megszólìtást tartalmaz, Mészáros,34 a Magyar Eiőázsiai Tár-
saság gyűlésén előadást tartott. Szerinte ez az egyedüli hún
nyelvemlék, melynek nyelve azonban nem a magyar, hanem a kau-
kázusi oszét nyelvvel mutat rokonságot.
1937-ben Szovátán a földből olyan fagyökérből készült, be-
llii kivájt, durván kidolgozott és már megkövesedett, nagyobb
edény került napfényre, amelyen a rávésett ìrásjelek bizonyára
hún rovásìrást képviselik. A feliratot még nem oldották meg; a
lelet a marosvásárhelyi múzeumba került.
Az Attila-korú, kb. 1500 éves hún nyelv szókincséből – a
tulajdonnevek kivételével – eddig még nem sok hún szót tártunk
fel, mint pl.: vár (Jornandes), vadon (Stephan Byzantinus), med ~τ
mézser, kamosz (kumisz) == lótejből vagy árpából erjesztett ital és
logal = lovag (Borovszky); de a hún nyelv is csak ragozó nyelv
lehetett. A lovat tehát a hunok is lónak nevezték és bizonyára
a hunoktól vették át az oroszok a ,,losagy” kifejezést, mert ők
a lovat nem kony, hanem losagynak nevezik.
Az ikra, tábor, hìr, zsìr, krevatj (kerevet) stb. orosz szavak,
továbbá az eladólány, fehérnép, vászoncseléd, pacsa (csak Göcsej
vidékén használatos) jata = atya, ana = anya stb. szavaink is
bizonyára hún eredetűek. S talán még igen sok olyan hún eredetű
szó van nyelvünkben, amelyeket ma még szláv eredetű szónak
vélnek egyesek: cserép (csrep), veder (vedro), zabla (zubadlo), pók
(pauk), vidra*(vidra)., rák (rak) stb... stb.
Az indiai fehér hunok leszármazottai ma a munda (rads-
puti, gujarati, magari) nyelvet és a Pamir-fensìk nyugati lejtjén
lakók a frunza nyelvet beszélik. Miután ezek a ragozó nyelvek
és főleg a hunza nyelv a magyar nyelvvel35 feltűnő rokonságot

34
Mészáros Gyula: Rovásìrásos hún nyelvemlékek. Bp. 1936.
35
Zajti F.: Magyar évezredek. Bp. 1939. 40-52. o. és 429-436. o.
 37
mutat, igen valószìnű, hogy a hunok a honfoglalókkal nagyon,
közeli rokonnyelvet beszéltek s hogy ugyanolyan ìrást használ-
tok, mint a honfoglalók.
Fischer Κ. Α.: „Erklärung der scythisch-sarmatischen Namen
und Wörter aus der ungarischen Sprache” cìmű kétkötetes, hatal-
mas munkája rengeteg szittya-hun-magyar szót sorol feì. Ezért
Fischer művére hivatkozva” a Tmn-magyar nyelvrokonság bebizonyì-
tottnak tekinthető.
36
Ha az avarok által mai hazájukba telepìtett parányi szlovén nép – mint
olasz, német és magyar nyelvtengerből kiálló kis nyelvsziget – kb. 1400 éven
ét nyelvének ősi szláv jellegzetességeit meg tudja őrizni, akkor nem tűnhetett
el nyom nélkül a föld szìnéről egy nagy nép, a hún törzsek helye Szkythiában an-
a Szarmát-sìkság déli részén és a Kaukázus északi lejtjén) kb. 442 év alatt
(hunok bukása 454, a honfoglalás 896) ;~mërT~a 442 év leforgása alatt Skythiából
a Kárpát-medencébe egymásután törtek elő olyan lovasnépek: avarok (vagyis
hunok), magyar-kabar-besenyő és kún néven nevezettek, amelyeknek nemcsak
etnikuma, de lókultusza és lovas harcmódja is tökéletesen azonos volt. A kún
nyelv nyelvemlékeit őrző Petrarka-kódex világosan mutatja, hogy a magyar és
kún nyelv közeli rokonnyelv volt. Egyébként Skythiában a hún törzsek nyelve nem
állott olyan háromféle idegen nyelv behatása alatt, mint a szlovén nyelv. Sőt a
kazár birodalom felbomlásáig az orosz nyelv volt az, mely a Skythiában tanyázó
lovas törzsek nyelvének befolyása alatt állott, mert a honfoglalók elődei – a
keleti krónikások szerint – Keres kikötőjében szláv foglyokkal is kereskedtek.
Az északi rokon népek nyelve és a magyar nyelv között bizonyára csak
azért van hasonlatosság, mert akkor, amikor Kr. u. a II. században germán nép-
tömegek a Szarmat-sìkságra vándoroltak, az ott élő szlávok, szittyák és germán
törzsek között a germánok győzelmével végződő véres harcok zajlottak le, ahol
Balambér seregének megérkeztéig a germánok voltak fölényben. Igen valószìnű,
hogy a szittya nép egy töredéke e harcok idején szorult arra a helyre, ahol ma
finn, észt stb. rokon nyelvet beszélő népek élnek, mert e harcok idején a szláv
ság egy része is, az ant néven emlegetett szláv törzs, amelyből Belizár és szláv
harcosai származtak, a Balkánra szorult; mert a suomi nép történelme, mely az
Attila-mondákat nem ismeri, csak 15-16 évszázadot ölel fel.
Attila emlékének és a turáni gondolatnak ápolásával már a képzőművészek
is foglalkoztak. Dr. Lechner Jenő és Füredi Richárd pompás tervet készìtett s
azt a Turáni Társaságnak ajánlotta fel. A hatalmas emlékmű (melynek hossza
170 m, szélessége 70 m és a vìztükörből kiemelkedő lépcsős terrasznak magas-
sága 8 m) a Vérmező hosszában, háttal az Attila-utcának van tervezve. A terrasz
közepén Attila, a hún főkirály 12 m magas lovasszobra állana, két szélén pedig
a római diadalkapu és kìnai pagoda a hajdani hún birodalom méreteit és a tu-
ráni kultúra elterjedésének határait jelképezné. A főalak mögött, mely az Attila-
utca felől öt boltìves nyìláson volna megközelìthető, turáni architektónikus ke-
retből új világot teremtő hún sereg bontakozik ki. Az emlékmű felirata hun-
magyar rovásìrású lenne.
Ez a hatalmas szobormű, melynek előbb-utóbb, de el kell készülni, besze-
désen hirdetné és bizonyìtaná az egész világ előtt, hogy a kárpáti medencéhez
való történelmi jogunk nem a honfoglalók, hanem a hunok megjelenése korá-
val kezdődik, amikor a cseh-morva-rutén, oláh, szerb és horvát népről a tör-
ténelem még nem tudott.
Attila szobrának felállìtását 1934-ben, Attila trónralépésének 1500. évfor-
dulójára tervezték. De, mert 1934-ben a hún-magyar rokonság hangoztatását még
szégyeltük, a nagyszabású terv megvalósìtása elmaradt.
Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály tartalmas cikkében (Függetlenség, 1939.
VIII. 20.) Attila szobrának felállìtását sürgeti, amelyet ezzel a mondattal fejezett
be: „Attilának újból fel kell emelkednie az örök hún-magyar birodalom szìvében.”
 Β) NYELVÉSZETI RÉSZ.

Ha azt állìtanók, hogy csillagászattal ősidők óta foglalkozó

nép fontos csillagászati kifejezést olyan néptől vett át, mely csil-
lagászattal csak újabban foglalkozik, hogy ősidők óta könnyű lo-
vasság harcmódját űző lovasnépnek könnyű lovaskatonát jelentő
kifejezése olyan néptől származik, mely könnyű lovassággal csak
néhány száz éve rendelkezik, de lóállománva és könnyű lovas
harcmódja is idegen néptől származik, bizonyára tévednénk. Való-
szìnűleg tévedünk akkor is, ha azt állìtjuk, hogy „huszár” sza-
vunk a bizánciak által használt ,,honszariosz – hoszariosz” szóból
származik, mert ezt a származtatást nyelvészeti, de még csak tör-
ténelmi adatokkal sem lehet alátámasztani. Újabban kiderült,37
hogy huszár szavunkat a szláv „guszar” szóból sem lehet szár-
maztatni.
A nyelvtudomány mai álláspontja szerint minden európai
nyelv szókincse háromféle elemből: ősi alapréteg,38 a nép száján
vagy ìrók tollahegyén született új és jövevényszavakból áll, to-
vábbá, hogy minden szónak ősi értelme van, de sem kiejtése, sem
értelme nem állandó
A spahi, az arab eredetű török szónak, mint a többi lovas-
katonát jelentő török katonai kifejezésnek is, nemcsak ősi ér-
telme van, hanem kifejez bizonyos jogviszonyt is, mely a lovas-
katona és az állam között állott fenn. A spahi a magyar köznemes-
hez hasonló kötelezettséggel békében az államtól földet kapott s
háború esetén saját költségén harcolni tartozott. Az „akindzsi”

37
Zsuffa S.: A huszárprobléma. Bp. 1939.
38
Miután az ó-testamentum szövegében csak 5820 héber szó fordul elő,
lehetséges, hogy a honfoglalók nyelvének alaprétege sem állott több szóból,
mint a héber nyelv az ó-testamentumi tekercsek megìrása idején. Ma azonban
a háromféle elemből álló magyar nyelv szókincse már kb. 130 ezer szóból áll.
A nyelvújìtók kb. 12 ezer új szót gyártottak. Jókai kb. 40 ezer szót használt.
A német nyelv ma kb. 300 ezer, az angol pedig kb. 400 ezer szóból áll.
 39

nevű török, lovaskatona csak háború esetén kapott zsoldot, de a

hadba vonuló török sereghez önként csatlakozott ,,beslia”, „bazi-
bosu” nevű katonák még a háború alatt sem részesültek dìjazás-
ban. Ezek kizárólag fosztogatásból tartották fenn magukat. Le-
het, hogy huszár szavunknak is volt ösi értelme és talán kifejezett
valamilyen jogviszonyt is, mint a spahi; de mindkettő már régen
feledésbe ment.
A török nyelvben az „at” lovat, az „atkár” (at-k-ár) pedig
általában lovast, lovasságot jelent. Noha a „húsz” és „ár” elmé-
let Zsigmond király egyik ìrott emléke szövegének értelmére tá-
maszkodik™ . . . „de quibus, vìginti iobagionibus unum phareta-
rium” és Gyöngyös mellett Atkár nevű magyar község is létezik^
melynek neve és történelme az Árpádok korába nyúlik vissza,
sőt főnévből „-ár” szóval képzett szavaink „kádár” stb. is van-
nak, huszár szavunk közismert származtatását és állìtólagos ősi
értelmét mégis el kell vetni40 egyrészt, mert az ,,-ár”-ral képzett
szavaink legtöbbje (vájár, tanár, idomár, folyár stb.) igetőből szár-
mazik, másrészt, mert „húsz – húsz” hangzású és értelmű ma-
gyar ige létezéséről nincs tudomásunk.
A szakemberek nézete szerint „huszár” szavunk nem tartozik
szókincsünknek ősi alaprétegéhez, de még csak új magyar szó-
nak sem tekinthető, mert az jövevényszó.
Miután huszár szavunk germán, latin, szláv vagy bizánci ere-
detéhez jogos kétség fér, eredetét máshol kell keresni. Más útra
kell térni, mert minden jel arra mutat, hogy huszár szavunk olyan
turáni eredetű lovasnép szókincséből származik, mely a honfog-
lalókkal etnikailag rokon volt és olyan lókultuszt és lovas harc-
módot űzött, mint a honfoglalók.
Ha a kutatást az etnikai rokonság, azonos lókultusz és azonos
lovas harcmód szemelőlt tartásával ejtjük meg, akkor a nyomokat
a hunok történelmében és nyelvében kell keresni; mert Hóman
es mások munkái, de főleg Zajti11 legújabb művének megjelenése
után a hún-magyar etnikai rokonsághoz, valamint a hún-magyar
lókultusz és lovas harcmód azonosságához soha többé kétség nem
férhet.
39
Deér J.: Zsigmond király_ honvédelmi politikája. Pécs. 1936. 18. o.
40
A foglalkozást jelentő ősi képző az ,,-ász” volt: juh – juhász, kan-
kanász, hal – halász stb. De azokat a királyi solymászokat, akik a Buda-melletti
Solymár községben éltek, már nem solymász, hanem „solymár” nevezték és a
kőszénìejtő munkásokat ma nem „vájász”, hanem „vájár” nevezik. Tény azonban
az is, hogy ,,-ár” képzővel számnévből képzett főneveink nincsenek.
41
Zajti F.: Magyar évezredek. Bp. 1939.
 40

Az adatok egész sora arra mutat, hogy a hunok, akik hun mi-
voltukra oly büszkék voltak es akik a hún42 név használatára oly
nagy gondot fordìtottak, a kisebb lovascsapat parancsnokát „hun-
sar”. ,,hu-sar” nevezték. S ezt a katonai kifejezést a bizánciak is
átvették, amikor a hunok Belizár és Narzes seregében zsoldért
szolgáltak és azt még 910. körűi is használták.
Huszár szavunk tehát a legnagyobb valószìnűség szerint olyan
ősrégi turáni eredetű szavak összetételéből áll, amelyek közül a
,,chu, hu, ku”, mint népnév az egyiptomi és perzsa, a „hun-no,
huig-no” pedig a régi kìnai feljegyzésekben is előfordul és kb.
3500 eves múltra tekint vissza. A másik, a ,,sar” még idősebb, kb.
6000 éves, mert az szumir szó.
A szumirok a világot félgombalakúnak hitték, amelyet lég és
vìz vesz körűi és amelyre a Gur-hegyre támaszkodó égbolt borúi.
Hitük szerint a világ három részből állott: „an” élővilág, ,,ki” al-
világ és a kettő közötti űrt az „en” lég és vìz töltötte ki. Ezért azt
is hitték, hogy az An-sar43 az élővilag Ki-sar44 az alvilág, és En-
kil a lég és vìz felett uralkodik. Tehát a ,,sar” (s = sch) a szumir
nyelvben felsőbbrendű személyt jelentett mély kiejtésének és ér-
telmének lényegesebb változata nelkul átment a legtöbb ázsiai
nyelvbe.
A következő táblázat a turáni és iráni eredetű nyelvek össze-
függését mutatja.

42
Jornandes archevêque de Ravenna: Histoire des goths. Paris. 1533.
371. O.
Jornandes: De origine atque getarum liber. Basel. 1801. 501. és 635. υ.
Gombos F. Albin: Középkori krónikások. Brassó. 1904. 120. o.
43
Kerényi: Egyetemes történet. Bp. 1936. I.
King L. W.: History of Summer and Akhad. London. 1923.
Mahler Ede: A szumir ősnép nemzetségei. (Ethnographia. 1899.)
 41

Euráziai ősnyelv.44
Az ősnépek szétvándorlásai irányai szerint az ismeretlen ős-
turáni és az ismert ösiráni nyelvbőt a következő nyelvek szár-
maznak.
A) Ősturáni nyelvből:
1. Déli ág népeinek nyelvei:
a) szumir, elami stb.
b) dravida: tamil, teluga, malajelán, kanari.
c) déli szittya: kus, gutu, kassu, chu, chéta,
hetita, hikszosz, stb. déli ogurok
d) turáni és iráni keverék nyelvek: mitanni,
alaródi, brahuli stb.
2. Keleti ág népeinek nyelvei:
a) kìnai és tájszólásai.
b) mandzsu, japán, stb.
c) tibeti, lauak, gurka slb.
őskún, mongol, tatár, jakut, dunkal,
d) ogur-oguz ősturk, csunguz, burjak, gold,
őshún, grúz stb.
e) keleti szittyák: masszagéta, daha, szaka, partusz, jüetsi,
changra.
f) fehér hunok: hunza, radzsputi, gujari,
magari, stb.
keleti ogurok
q) türk népek: ujgur, turkoman, uzbeg, kir
giz, stb.

3. Nyugati ág népeinek nyelvei:

a) nyugati szittyák: agathyrs, gelonos, szkitha, szkolot, jazig
stb. és keverék nyelvek: karp, kosbot, géta, szarmata,
dák, stb.
b) ibér, bask, etruszk, pikt, pelazg, stb.
c) fekete hunok: hún, szabir, avar, kazár, kabar,
besenyő, kun. nyugati
ogurok
d) magyar es nyelvjárásai: gocsej stb.
e) tatárok: nógai, kipcsák. stb.
44
Ma a nyelvtudomány az európai nyelveket már egy kaukázusvidéki, az
„alarodi” nyelvből származtatják. Én a korábbi felfogást vallom és a nyelvek
rokonsági kapcsolatát is a régebbi felfogás szerint állìtottam össze.
 42

4. Északi ág népeinek nyelvei:

a) eszkimó, szamojéd, stb.
b) lapp, finn, észt, liv, stb. északi ogurok
c) osztják, vogul, zűrjén, csermisz, mordvin,
baskìr, stb.
B) Ősiráni nyelvekből.
1. Irán területén maradt népek ,,iráni” nyelvei:
a) A mágusok ősi papi nyelvéből, az aveszta nyelvből: zend,
méd, pahlavi, pehlevi, ó-perzsa, új-perzsa, afgán stb.
b) keverék nyelvek: mitanni, brahuli stb,
II. Iránból Indiába vándorolt népek „indoiráni” nyelvei:
a) A brahmak ősi papi nyelvéből, a szanszkrit és prakril
nyelvből: pali, hindi, urudu, bengáli, cigány stb.
b) perzsa-szanszkrit elemekkel kevert turáni dravida és
nyelvek. munda nyelvek
III. Iránból a Kaukázus vidékére vándorolt népek „kauko-
iráni” nyelvei, amelyek az aveszta és szanszkrit nyelvvel mutat-
nak rokonságot:
a) örmény, kurd, oszét, leszk stb.
b) keverék nyelvek: avar, kabard stb.
IV. Iránból Európába vándorolt népek „euroiráni” nyelvei
(indogermán?),45 amelyek az ösiráni nyelvekkel és a mai szláv,
germán, román nyelvekkel mutatnak rokonságot:
45
Igaz, hogy a ma indogermánnak nevezett nagy népcsalád érkezése
előtt is éltek Európában iráni (dániai konyhahulladék-halmok, svájci cölöpépìt-
mények lakói) és turáni (cro-magnoni, ibér, pelazg stb.) eredetű népek; az indo-
germán kifejezés helyett mégis jobbnak vélem az „iráni – indoiráni – kauko-
iráni” és „euroiráni” elnevezéseket, mert ezek sokkal világosabban fejezik ki
a vándorlási irányt és az aveszta-szanszkrit nyelvvel való kapcsolatot.
Az „árja” (tiszta) értelmű szanszkrit kifejezés használatát nem tartom
szerencsésnek, amelyet az Iránból Indiába vándorolt szőke iránok fajuk tiszta-
ságának kidomborìtása céljából a leigázott fekete szìnű, indiai őslakossággal
(paria = tisztátalan) szemben csak jóval az irániak egy részének Eürq£ába
való kivándorlás^ után kezdtek használni; mert az „árja” kifejezés használa-
tából Indiában a kasztrendszer keletkezett, mert árja nép, árja nyelv és árja
irodalom sohasem létezett; mert az aveszta és szanszkrit nyelvet árjának ne-
vezni igazán nem lehet. Az aveszta-szanszkrit nyelvet a komoly német tudó-
sok is „altiranische Sprache”-nak, a franciák pedig „indoeurópai”-nak (A. Meil-
let: Langues indoeuropéennes, Paris. 1903.) nevezik.
Az indogermán és indoeurópai kifejezések önkényesek, mert az Európába
vándorolt iráni népek Indiában sohasem jártak. A Rig-véda szerint (mely az
iráni népek történetének legősibb adatait őrzi)' „maguk az indiai árják is Irán-
ból vándoroltak Indiába, ahova őket az üldöző turáni népek is követték. Kü-
lönben az ősi aveszta-szanszkrit irodalom egyébről sem szól, mint” vallási dog-
imákról és' az iráni-turáni népek küzdelmeiről.
 43
olasz,
a) kelta (gall), francia,
b) umber-szaber-hellén spanyol,
latin-görög görög stb.
c) germán nyelvek,
d) szláv nyelvek.
A nyelvek származásának táblázatos csoportosìtása arra mu-
tat, hogy a szittya-hún-magyar és az ősiráni nyelvek között ősi
egyezések és közös szógyökök nemcsak azért vannak, mert a két-
féle nyelvcsaládhoz tartozó népek már a történelem előtti időben
is érintkeztek, hanem főleg azért, mert az ősiráni és ősturáni nyel-
veknek közös eredetük van.
Sajnos, az ősturáni eredetű népek ősi nyelvét, vallását és tör-
ténelmét csak sejtjük, mert az ìrott emlékek nem maradtak fenn.
Azonban, mert az aveszta, pahlavi és szanszkrit nyelvű ősi ìrott
emiékek rendelkezésre állanak,46 az ősiráni népek nyelvét, irodal-
mát, vallását és történelmét, amelyek ősturáni eredetű népekre vo-
natkozó adatokat is tartalmaznak, jól ismerjük.
Körösi Csorna Sándor47 állapìtotta meg, hogy a szanszkrit és
a magyar nyelv között ősi egyezések vannak Munkácsi Bernát48

46
J. J. Modi: Memorial Volume. Bombay, 1930. (Ε mű 404. oldalán: „De--
rivation of the principal alphabets of the Word from the avestan” cìm alatt Lát-
hatók az aveszta és a szanszkrit ìrás betűi.
J. J. Modi; A Zend-Aveszta vallás rendszere. (Fordìtotta: Haitsch), Bp. 1925.
Zajti Ferenc· Zarathustra Zend-Avesztája. Bp. 1919.
T. Hyde: Veterum Perserum et Parthorum c-t Medorum reiigions-historia,
veterum Persaram eoiumque Magoium (mágusok). Oxford. 1760.
Cìeorg Dunbar: Geschichte Indiens. München. 1937.
D. Maquart: Eranshar. Berlin. 1901.
Shak K. T.: The Splendeur that was înd. A Survay of Indian culture aiKi
civilisation. Bombay. 1930.
Anquetil Du Perron: Recherche sur l'Ind. Berlin. 1786.
H. Brunnhoffer: Arier in Vorder– u. Central-Asien. Leipzig. 1893.
Brugmann: Grundriss der vergleichenden Grammatik. Stuttgart. 1892.
Ch. Batholomae: Altiranisches Wörterbuch. Strassburg. 1904.
Κ. Ε. Kanga; Complete Dictionary of the Avesta Language. Bombay. 1900.
W. Geiger: Handbuch der Avestasprache. Erlangen. 1879.
Anquetil Du Perron: Zend-Avesta. Paris. 1771.
J. F. Kleuker· Zend-Avesta. Riga. 1776/80.
A. Thumb: Handbuch der Sanskrit. Heidelberg. 1905.
F. Justi: Handbuch der Avestasprache. Leipzig. 1864.
Harlez: La langue de l'avesta. Paris. 1882.
Schmidt József: A szanszkrit irodalom története. Bp. 1923.
Schroeder L.: Indiens Literatur und Cuîtur. Leipzig. 1887.
A. G. Wollheim: Die nationale Literatur sämtlicher Völker des Orients.
Berlin. 1873.
47
Zajti F.: Magyar évezredek, Bp. Î939. 39. o. -
48
Munkácsi: Árja és kaukázusi elemek a finnugor nyelvben. Bp. 1911.
 44
pedig a perzsa (aveszta-szanszkrit) eredetű szavainkat gyűjtötte
össze, kb. 400 szó.
Az aveszta „brátaie” testvért, barátot jelent, amelyből a szláv
„brat” es a magyar ,,barát” származik.
A szanszkrit ,,várna” a várni fogalmat fejezi ki, amelyből a
germán ,,warten”, a magyar ,,várni” és a hún-magyar „vár” (Burg
grád) származik.
Az aveszta ,,hima” és ,,zima” (hideg és tél) szavakból a szláv
„zima (hideg és tél) és a magyar ,,hideg” és „zimankós” szavak
származnak, de természetesen jóval a honfoglalás előtti korból;
mert a „Himalája” aveszta ìöldrajzi kifejezés értelme „hideg fent”.
Az aveszta-szanszkrit nyelvben, mint a latin nyelvben is (simétria
– asimétria) az „a-” az ellentét kifejezője és mindkét ősiráni
nyelvben a „szat” létező, az „aszat” nemlétező, a „laja” fent és az
„alája” lent fogalmat fejezi ki. Nyelvünkben azonban az „alá'
vagy ,,alája” már csak „lent” értelemben használatos (tedd alá
vagy alája).
Az aveszta „sztavar” kövér, az „asztavar” sovány, vékony fo-
galmát jelöli. Ez utóbbiból származik „ösztövér” szavunk. (Arany:
Toldi 1. ének: „ösztövér kútágas . . .”)
Már ez a néhány példa is mutatja, hogy a magyar és az ős-
iráni nyelvek, között ^si kapcsolat van. Ugyanis, ha a mai magyar
nyelv azokkal az ősiráni nyelvekkel ilyen szemléltethető ősi egye-
zéseket mutat, amelyek Kr. e. V. században már olyan papi nyel-
vek voltak, mint ma a latin, akkor Krisztus születése idején az
iráni nyelvek és az ősmagyar nyelv között sokkal nagyobb volt a
rokonság mérve, vagyis a mai magyar nyelv ősibb formái (hun
stb.) és az ősiráni nyelvek közeli rokon nyelvek voltak. Jóllehet
az aveszta és szanszkrit nyelvben hìm, nő és semleges nemet je-
lölő névelők is vannak, de mindkét ősiráni nyelv mégsem con-
jugáló, hanem agglutináló, mert az ősiráni nyelvekben nincsenek
segédigék és a szóképzés is a tőhöz függesztendő ragok, képzők
lévén történik.
Miután a szumir kultúra terjedésével egyidejűleg idegen né-
pek szumir szavakat is átvettek, a szumir „sar” szó az iráni, sze-
mita és turáni eredetű nyelvek szókincsét is bővìtette.
A) Iráni eredetű nyelvek.
A „sar” szó a Bartholomae-féle Altiranisches Wörterbuch
cìmű, igen fontos műből kimaradt. Ez a véletlen azonban még nem
bizonyìtja azt, hogy az aveszta nyelv nem vette át a szumir „sar”
 45

szót. A ,;sar” szó ugyanis, mint azt más müvek49 bizonyìtják, az

aveszta nyelvben is szerepet játszott.

A ,,sar” = mely itt jobbról balfelé olvasandó, aveszta

betűkkel van ìrva, a szumir szó ősi értelméhez hasonlóan az
aveszta nyelvben is: fej (főember), főnök, vezető, a ,,saru” =
pedig fejedelmet, uralkodót jelentett.
A ,,sar” az ó-perzsa nyelvben is megvolt, mert a Kad-sar egy
hires ó-perzsa uralkodócsalád neve volt, az ,,an-sar” pedig vitézt,
parancsnokot jelentett.
Ez az ősi szumir szó, az aveszta nyelv közvetìtése réven,” meg-
van a mai német nyelvben is: Schar50 = csapat, kis sereg és ,,sich
scharen” = rajzani, seregleni, gyülekezni valaki köré fogalmai
fejezi ki.

Β) Α szemita eredetű nyelvek.

Saru-kin (Kr. e. 2683-2610) hìres asszìr király51 volt, aki β

szumirokat először győzte le. Ur-nigin (Kr. e. 2456-2440), a IV.
Uruk dinasztiából származó szumir király lerázta ugyan a szemita
igát, de Hamurapi (Kr. e. 1963-42) babiloni szemita királynak a.
szumirokon aratott győzelme után a szumirok eltűntek a föld sziT
néről.
Az asszìr nyelvben52 a szumir eredetű ,,sar” hátaimat, hadse-
reget, a ,,ka-sar” fejedelmet, uralkodót, a ,,ka-saru” pedig forra-
dalmat, lázadást jelentett.

C) A turáni eredetű nyelvek.

Mint már emlìtettük, a „sar” a szumir nyelvben urat, felsőbb-
rendű személyt, az ,,an” élő világot, a ,,ki” alvilágot, a „patézj”
papkirályt, a ,,lugal” ìőpapkirályt jelentett; az An-sar és Ki-sar
nevű isten pedig az élő világ és alvilág ura volt.
Czacki szerint a ,,du-sar” cimber szó (skytha nép) óriást, óriási
hatalmat jelentő személyt jelentett.
49
Geiger: Handbuch der Avestasprache. 332. ο.
Brugmann: GTündriss der vergleichenden Grammatik. II. köt. 298. ο.
50
Bármelyik német-magyar szótár.
51
Kerényi: Egyetemes történet. Bp. 1936. I. köt.
52
Muss Arnold: Dictionary of the Assyrian Language. Berlin. 1937. IV.
köt. 47. ο.
 46

Attila népe, akiket a különböző krónikások hol szkitháknak,

hol hunnak neveztek s akik a hún név kidomborìtására oly nagy
súlyt helyeztek, a ,,sar” szumir szót bizonyára a hún szóval együtt
„hunsar” (hunzor) használta, amikor kisebb lovascsapatok parancs-
nokainak megnevezéséről volt szó.
Hogy a kazárok5” (akatzii) ősi értelmének megfelelő értelem-
ben használták-e a szumir ,,sar” szót, azt a kazár főváros ,,Sar-
k-el” neve mutatja a legjobban. A kazárokat egy angol ìró (Georg
With: Lection Arabico-Latinum. Oxford, 1830. ì. köt. 482. o.) olyan
félszemü-nek nevezi, amint a szkithák egyik törzsüket nevezték.
A szkithák ugyanis egyik törzsüket saját nyelvükön „arimaszju/'
(arima:– egy/szpu -= szem)”„(Nagy G.: A skythák. Bp. 1904. 20. o.)
egyszemünek nevezték, mert azolT a célzott nyìllövésnél egyik
szemüket behunyták. Nyìllal és puskával kétféleképpen lehet
lőni: két szemel (kapásból való lövés) és egy szemmel (célzott
lövés). Az idézett angol mü ezt ìrja: ,,Khazar = Looking through
half shut-eye; name of a nation near the Caspian Sea.”
Fra Rubriquis, Szent Lajos francia király követe 1271-ben,
amikor a kazár birodalom már nem létezett, a mongol fökánnáì,
Karakorumban követségben járt és a hajdani kazár birodalom te-
rületéről a következőket irta: ,,Vers le milieu il y a deux Provin-
ces, l'une vers le Midi, nommée Sinopole, d'une forteresse de ce
nom qu'est un fort du Goudae de Turqui; l'autre vers le Nord que
les Chrétiens Latins appelent Gazarie et les Grecs qui y demeurent
Cassaria, comme qui dirait Césárie.” (Rubriquis Voyage.)
A kazárok nevét a különböző korú es nyelvű történetìrók
igen sokféle módon ìrták: agathyrs, agazzir, acatzir, catzir, chasar,.
chosar, chosaroe, chasir, chosara, chasarae, chazar, chozarae,
chouzar, cosar, cosri, cusar, cozarae, caesarii, kossar, kosár, kozar
stb. Az a magyar történetìró pedig, aki a Révai Nagy Lexikon XL
kötetének 382. oldalán a kazárokról szól, a következőket ìrta: „Az
ősi magyar hadviselés fenntartásának, a huszároknak neve nem
egyéb a kazárok nevénél.”
Az Indiába szakadt fehér hunok leszármazottai ma radzsputi,
gujárati, magári stb, turáni eredetű nyelveket beszélik. A fehér
húnok leszármazqttai ősi vallásukat elhagyva, átvették az indiai
vallásokat, de ősi nyelvüket, noha annak szókincse indiai és per-
zsa szavakkal bővült, megtartották, sőt az átvett szavakat is úgy

53
Hóman-Szekfű: Magyar történet. Bp., 1935. I. Meotisz partján.
 47

ragozzák, mint turáni eredetű szavaikat. Érdekes, hogy az ősi

aveszta ,,sar” szó ezekben a nyelvekben is megvan: „sardár” =
főnök”, „sarkár” = kormányzó”.
Még érdekesebb az, hogy a szumir ,,sar” szó a mongol és a
török nyelvben is megvan.
A szumir ,,sar” szó a mongol „sarchas-darchas”55 (s d) ki-
fejezésben fordul elő, mint hajdan a magyar nyelvben, a mongol
nyelvben is bìrót jelent. Afrasiab király turáni törzsei a szumir;
,,sar” szó fogalmát a mongol felföldre is magukkal vitték.
1931-ben Ankarában, Kemal pasa elnöklete alatt egy nem-,
zetközi (török, arab, perzsa, hindu, kìnai, japán, német, angol, ma-
gyar, Zajti Ferenc stb.) tudósokból álló társaság állapìtotta meg,
hogy a török nyelv szavai közül melyek szemita (arab, héber),
iráni és turáni eredetűek. Ekkor szóba került a ,,sar” és a ,,saru” j
szó is, mert mindkettő az ó-török nyelvben is megvolt.
Tehát most már csak az volna megállapìtandó, hogy a honfog-
lalók használták-e a szumir ,,sar” szót, akik a hunok leszármazot-
téinak és Attila birodalma jogos örökösének tartották magukat és
akik a kazár birodalom területéről ,,Sarkéi” vár megerősìtése korá-
ban Etelköz vidékére vándoroltak. A hunoktól átvett „hu-sar”
kifejezés használatára vonatkozólag Szent László király törvény-
könyvében a ,,Sarkas” és Nagy Lajos király levelében a ,,hunzor
(hun-sar)” alakban találunk biztos támpontokat.
Szent László III. törvényében (1063), ahol nuncius, nobilibus
stb. előkelő személyekről, András király és Béla herceg korabeli
ügyről van szó és ahol a magyar nádori méltóságnak a legelső
nyomát lehet megtalálni ,,iudicis Sarkas nomine”57 kifejezés fordul
elő. A ,,Sarkas”-ban, mely a törvény más helyén már „sarchas”
van ìrva, bizonyára egy ősmagyar méltóság neve rejlik, aki bìrói
minőségben működött, de háború esetén kétségtelenül lovascsapat
parancsnoka volt. Lehet, hogy a „Sarkas' -”sarchas” kifejezésben
a Bìborban született Konstantin császár által fonetikailag oly gyarló
módon megörökìtett három ősmagyar méltóság közül a harmadikat
(kündü = kende, gilasz = gyula és charchas = horka) kell meg-

51
Clair Tisdall: A simplified grammer of the gujárati language. Bombay,
1892. 183. o.
55
Szentkatolnai Bálint Gábor: Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén.
Budapest. Í887. 46. o7
50
Horváth Béla: Kemal élete. Budapest. 1936.
37
Zádovszky Levente: Szent István, Szent László és Kálmán korabeli tör-
vények és .. . Bp... 1904. c. mű 173-175. o.
 48

látni. De lehet az is, hogy itt mindháromnál kisebb méltóság meg-

nevezéséről van szó. Igen valószìnű, hogy a „sarkasz” (sar-k-asz)
kifejezés az ősi szumir ,,sar” szóból és az ősi magyar ,,asz” képző-
ből úgy keletkezett, mint a , Juhász” és „kanász” s közbe a jóhang-
zás miatt egy eufonikus ,,k” került. Tehát úgy, mint az ,,at”-ból
„At-k-ár” és mint a ,,sar”-ból „Sar-k-el”.
 ÖSSZEFOGLALÁS
1. Huszár szavunk eredetének és értelmének a Képes Krónika
„malfactores, latrunculi” stb. kifejezéseihez semmi köze sem lehet,
mert az itt emlìtett kifejezések kétségtelenül a hazánkba betört
besenyőkre ,,Bessorum” vonatkoznak. Sajnos, huszár szavunk ősi
jelentésének azért kellett ilyen különös értelmet adni, hogy a
,,guszar-huszar” elmélet megállhassa a helyét, mely azonban már
elfogadhatatlannak bizonyult.
2. Az, hogy huszár szavunkat a XV-XVII. században kik,
miért, milyen nemzetiségű és erkölcsi értékű, könnyű fegyverzetű
lovaskatonák megnevezésére is használták, a huszár szó eredete
kutatásának kiinduló pontja nem lehet, mert huszár szavunk ere-
dete már dr. Gáldi nézete szerint is legalább a X. századig vezet-
hető vissza. Szerény nézetem szerint a huszár szó jóval korábbi
korból, talán a II-III. századból származik.
3. A szumir ,,sar” szónak különböző nyelvekben való elterje-
dése és értelme arra enged következtetni, hogy „huszár” szavunk
a „hun-sar” vagy ,,hu-sar” összetételből származik, amelyben az
,,s” mint sziszegő hangzó a használat közben ,,sz”-re változott.
4. S ha ez a származtatás elfogadhatónak fog bizonyulni, akkor
ez azt is jelentené, hogy a hunoktól származó huszár szavunk ma
Európa legrégibb katonai kifejezése, amelyet a hunok és elődeink
ismeretlen időktől kezdve használtak, amelyet mi is állandóan
használunk, sőt tőlünk átvéve a legtöbb európai hadszervezet ma
is használ.
Az esetleges kétkedőkhöz legyen szabad a következő kér-
dést intézni. Hogyan tudtak a Géza fejedelem korában élt magyar
regősök, kb. 500 évvel később, a Nibelung-ének második részét
Esztergomban megìró német hittérìtőnek Attilára és a hunokra vo-
natkozó olyan adatokat adni, amelyeket ma történelmi tények-
nek tekintünk?
 50

Tudjuk azt is (a Nibelung-éneket kiegészìtő „Klage” cìmű

énekből világosan megállapìtható), hogy Pilgrin Magyarországba
megbìzottakat küldött, hogy ìrják össze azokat az énekeket, ame-
lyeket a magyar regősök a burgundok pusztulásáról még énekel-
tek.
A legmélyebb tisztelet hangján kérdem: miért gyűjtötték a
németek a burgundok vereségére vonatkozó adatokat Géza feje-
delem környezetében, ha a hunok és magyarok etnikuma és törté-
nelme között nem volt szerves összefüggés? És miért fordultak a
németek α csacsogó magyar regősökhöz, ha azok csak költött dol-
gokat énekeitek?
A magyar regősök azonban, akik a vérségi kapcsolatok tudo-
tának és a történelmi események ismereteinek megőrzői voltak,
Attilánál jóval korábbi korból való eseményeket is ismertek s
lantjaikon, amìg őket I. Endre”el nem némìtotta, a Kr. u. 226-ban j
felbomlott párthus birodalom vallási és történelmi eseményeit is ì
zengtek. A csìki székely krónika *) panaszolja, hogy Béla erdélyi
vajda – 1. Endre király, 1043- 60, öccse – a pogány magyarok
lázadásának leverése után a rabonbán, gyula, sarkasz stb. méltósá-
gok és helységek régi neveit törölte; a családok régi irományait
elégetni rendelte és a pogány istenekhez szóló régi imákat betil-
totta: „Ne wemoagouc bardous eseuloec ereus zent ieleseit” =
,,Ne imádjuk parthus őselők erős szent jeleseit” (Magy. Ak. Ere.
1850. I. 23. o.
Régi szokásokat, a régi ìrások tartalmát és a pogány imádsá-
gok szövegét, mint a kereszténység terjesztésének akadályait, bi-
zonyára azért kellett tiltani és irtani, mert elődeink között még
I, Endre korában is sokan voltak olyanok, akik a felbomlott parthus
és hun birodalom történetét, a felbomlás okait stb. jól ismerték;
akik istenüknek fehér lovat áldozva, mint a hunok és parthusok,
még tűzimádók voltak, mint azt több keleti krónikás állìtja. Ismer-
ték ezek a magyarok még nagyon jól a parthus és hún hősökről
szóló regéket és használták még a parthus-hún nyelvből származó,
tősgyökeres magyar elnevezéseket is, hiszen ìrásmódjuk (rovás-
ìrás) és nyelvük is majdnem teljesen azonos volt.
Csodálatos, hogy az ősmagyar ìrásnak hiteles emlékei, amely
ìrásmódot Bonfini és Szamosi „szkitha”, Verancsics és Telegdì
...bún”, Szabó Károly pedig „hún-székely” ìrásnak nevezett és

* Ez kb. a XVIII. században készült hamisìtvány. De mert a kutató hiteles

történelmi adatokat is felhasznált, a Csiki Krónikának történelmi értéke is van.
 51

amely ìrásmódról szólva Gelei Katona István 1645-ben ìrt ,,Magyar

grammatika” első sorait ìgy kezdte: ,,A székelyek a régi szkitha
magyarok igaz maradványai, úgy, mint kiknél még az igaz tulaj-
don magyar betűk is megvagynak”, nem Göcsej-Szombathely vagy
Mátra-Bükk vidékén, ahol ellenség ritkán járt. hanem Erdélyben
maradtak fent, ahol ellenség gyakran járt és óriási pusztìtásokat
végzett. Mint tudjuk, a Fischer és Sebestyén idézett műveiben em-
lìtett rovásìrásos emlékeken kìvül herceg Dietrichstein nikolsburgi
kastélyának régi könyvtárából nemrég került nyilvánosságra a
székely ábécének „Litteirae Sicolorum” 46 betűből álló s a XIV-ik
századból származó példánya. Ez az ìrott emlék ma a Nemzeti
Múzeumban van.
Miután a hún-magyar etnikai kapcsolatokhoz, a hun-magyar
lókultusz és lovas harcmód azonosságához kétség már nem férhet,
továbbá, mert elődeink egykor a rovásìrásos magyar ìrott emléke-
ket csodálatos buzgalommal irtották s ami esetleg fennmaradt, azt
a tatár és a török perzselte fel; nyugodtan gondolhatunk arra, hogy
elődeink a. fejedelmek korában nemcsak a ,,sarkasz”, hanem a
„hunsar” kifejezést is használták, amelyek használata I. Endre ki-
rály korában már bűnné vált. Azonban a ,,huszár” katonai kifeje-
zés a magyar köztudatban még Nagy Lajos király korában is élt
,,hunzor” alakban, melyet Mátyás király „husarones” alakban régi
dicsőségébe helyezett vissza, amikor annak újbóli használatát szük-
ségesnek tartotta.
Megállapìtható tehát az, hogy nem a ,,huszár” a ,,guszar”-ból,
hanem a délszláv nyelvben 1. hìmludat, 2. lovaskatonát jelentő ,hu-
szár” szó második értelme a hún-magyar eredetű „huszár” szóból
származik; mert a szerbek a lágy ,,h” hiányában a „huszár” szót ma
is csak ,,guszar”-nak ìrják. Ugyanis a jövevényszavaik lágy ,,h”
hangzója helyett ,,g”-t szoktak ìrni; mi pedig a jövevényszavak
,,h”-ja helyett soha sem ìrunk „g”-t.
 FORRÁSMŰVEK

Sajnos, a magyar társadalom a hunokról és a hún-magyar rokonságról ál-

talában igen keveset tud, mert a hunok történelmét a tankönyvek és a magyar
történelmi művek is igen röviden tárgyalják. A szerzők a hún-magyar-rokonság
felett átsiklanak, mert a hunok éppen olyan titokzatosan tűntek el, mint ami-
lyen rejtélyes volt megjelenésük is.
A hunokról az egykorú krónikások: Priscos, Vegetius, Ammianus, Jor-
nandes, Sinodius, stb. sokat jegyeztek fel; a középkor irói pedig á hun „Történe-
lem adatait hatalmas foliánsokban örökìtették meg.
Az Attilánál követségben járt PRISCOS RHÉTOR-nak az a leìrása, ame-
lyet ő a hunokról ìrt, teljes egészében, görög nyelven B. G. NIEBUHR: Cor-
pus Scriptotibus Históriae Byzantinae. Bonnae. 1829. évi kiadású művének a
366-221. oldalán található meg. A kb. 55 oldalnyi terjedelmű leìrásában Pris-
cos a hunokat ,, – ” és „ ” kifejezésekkel jelöli meg. Tehát
Attila., népét hol szittya, hol hún-nak nevezi.
A milanói Ambrosia és a brüsseli királyi könyvtár PRISCOS, THEOPHI-
LACTOS, ISODOROS stb. görög krónikás eredeti kéziratáról készült hìvatalos /
másolatok birtokában van.
A Bruxelles Bibliothèque Royale ,,Codex Graecus. Priscos Rhetor. De legát.
Roma. Önoguri.” feliratú gyűjtemény és a Biblioteca Ambrosia-ban őrzött gyűj-
temény ama lapjairól, amelyek a hunokról szólnak, a Székesfővárosi Könyvtár
TenyFépés másolatokat őriz.
JORNANDES-nak a hunokról szóló leìrása a: PROCOPII CAESARI. Basel,
1531. évi latin és à HISTOIRE GÉNÉRALE DES GOTHS (par Jomandes arche-
vêque” de Ravenna) Paris, 1553. évi francia kiadású műben található meg.
FLAVIUS BIANCO, pápai titkár ismeretlen forrásból merìtett adatok alap-
ján „Blondinus Decades” cìmű művét ìrta meg, melynek magyarországi egyet-
len példányát Pannonhalma őrzi.
AENEAS LIVIUS (II. Ince pápa 1130. II. 14.-1143. IX. 24.) Flavius művé-
ből merìtett adatok alapján ,,Opera Omnia Cosmographia” cìmű művét ìrta
meg, amelyben a szittyákra és a hunokra vonatkozólag rengeteg adatot so-
rol fel.
BONFINI ANTAL 1427-93. főleg II. Ince pápa művét használta, amikor
Mátyás király kìvánságára „Rerum Ungarorum Decades Cum Dìmidi” cìmű mű-
vét megìrta, amelyben mint a korábbi magyar krónikások kivétel nélkül -
a honfoglalókat a szittya-hun népből származtatta. Sajnos, műve elveszett; de
gyarló másolatát Brenner Márton 1543-ban Wienben, még hiányosabb szöveg-
gét Heltai Gáspár 1565-ben Kolozsvárott, majd állìtólag teljes szöveggel Zsám-
boki János 1568-ban és végül Bél Károly 1711-ben Wienben, ugyancsak latin
nyelven adta ki. A Képes Krónikához és Bonfini elveszett művéhez állìtólag
olyan családfa tartozott, amely Árpádnak Attilától való egyenes leszármazásai is
matatta.
DESERCIUS (Desericzky József) a vatikáni könyvtárban 1742-46-ig tartó
búvárkodása után ìrja meg Budán 1748-ban kiadott „De initis ad Maioribus
 53

Hungarorum” cìmű, ötkötetes, hatalmas művét, amelyben vatikáni források sze-

iint Batu kánnak IV. Béla királyhoz intézett ultimátumát és Julián barát jelen-
tése alapján készült Richardus-féle jegyzőkönyv szövegét ,,De ìacto Ungarìae
magnae a frate Ricardo Ordinis F. F. Praedicarum inyonto tempore Domini
Gregorii papae IX” is köli. Különös örömmel jelenti ki: ,,Már a szittyákról is
megállapìtották, pedig ők voltak ezek a magyarok, akik bálványokat soha sem
Imádtak Isten gyanánt. Ha háborúi ke/dtek, nem' volt más szent tárgyuk,
csakis a kardjuk.”
Pray György (1723-1801) tiroli katonacsaládból származó magyarországi
tanárj'volt Ö fedezte fel a Halotti Beszéd szövegét (Pray-kódex), akit Mária
TëFezïa 1773-ban 400 forint dìjazással Magyarország történetìrójává nevezett ki.
Pray Desercius művét, mert a magyarokat a szkitháktól származtatta, támadta és
vitákat rendezett. De a felhasznált forrásművek miatt művének ő is a következő
cìmet a.dta: ,,Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum ab anno a. n.
Chr. 210 ad a. Chr. 997. amelyet 1761-ben Wienben adott ki.
A húnok történelmével Bizánc történelmét tárgyaló művek is behatóan
foglalkoznak. I. G. STRÍTTERO: „Memoriae Scriptorìbus históriáé Byzantinae7'
Petropoli-ban 1711-ben kiadott mű I. kötet. 474-622-ig, tehát kb. 150 oldalon
Attila hunjainak történetét adja.
Sajnos, Priscos, Flavius, Aeneas, Bonfini, Desercius, Pray és Strittero műve,
magyar nyelven meg nem jelent meg. Reméljük, hogy a M. T. A. a gróf
Vigyázó-féle hagyaték jövedelméből találni arra, hogy az itt idézett
ìrók művei, őstörtenelmünk leghitelesebb forrásai magyar nyelven is megjelenje-
nek, hogy az ősforrásban felhalmozott adatok közkinccsé válhassanak, mert az
alább felsorolt forrásművek csak töredékeket tartalmaznak.
elvitathatatlan tény az, hogy a finn-ugor nyelvek részletes ismerete előtt
az összes bel– és külföldi történetìrók a magyarokat részben a szkitháktól, rész-
15én pedig a hunoktól származtatták.
Csodálatos, hogy a finn-ugor nyelvek részletes ismerete után egyesek a
magyar nemzet eredetét, a szittya-hún-magyar népfaj, vallás, nyelv, lokultusz
és lovasharcmód azonosságának, továbbá az ősforrásművek adatainak figyelembe
vétele nélkül, csupán a finn-ugor nyelvek grammatikai szabályaiból akarják
megállapìtani. Castrén, Reguly, Budenz, Hunfalvy, Szinnyei és mások nyelvészeti
megállapìtásai kétségtelenül helyesek, de az abból levont történelmi következ-
tetések feltétlenül tévesek.
Újabban Vásárhelyi: „Magyarok útja Indiától Pannoniáig”, Damanovszky
Gy.: „A szittyáktól a magyarokig”, Zajti: „Magyar évezredek” cìműln^uvfiìkkel
– a finn és a magyar rokonság tagadása nélkül -· a Keleti származtatás kapu-
jáì: erősen döngetik.

Ázsiai hunok.
Deguignes: Histoire générale des Hunnes. Paris. 1756.
J. J. M. De Groot: Dve Hunnen der vorchristlichen Zeit. Berlin. 1921.
Stein Aurél: A fehér hunok és rokontörzsek indiai szereplése. (M. T. A. szék-
foglaló előadása. 1897- bern.)
Zajti Ferenc: A hunokról, akik meghódìtották Indiát. Bp. 1929.

Európai hunok.
Hóman: Magyar történet. Bp. 1935. I. kötet.
Brion Marcel: Attila élete. (Ford.: Salgó.) Bp. 1936.
Thiery Amadé: A hunok története a magyaroknak Európába telepedéséig. (Ford.
Szabó.) Pest. 1864.
— Attila történelme. Pest. 1865.
— Attila fiai és utódai történelme. Pest. 1865.
– Szt. Jeromos, Szt. Szeverien. Bp. 1909.
Zajti Ferenc: A hún-magyar őstörténelem. Bp. 1928.
 54
Ballá Mái ton: Az oláhok eredetük szerint hun-bolgárok. 1791. (Aveszta-könyvtár.
.1931. XVII.)..
Némethi Kálmán: Hún történeti örökségünk. Bp. 1925...
Szász Béla: A hún és hiugnu népek azonossága. Bp. 1938.
Révész Imre: Etel laka, vagyis Attila hún király birodalom székhelye. Debrecen.
1854.
Barthal György: A parthus, hún-magyar scythákróì. Pest. 1862.
Németh Gyula: Attila és hunjai. Bp. 1915.
- Hunok, bolgárok, magyarok. (Budapesti Szemle. 1924.)
Pálfy Albert: Attila, Isten ostora. Bp. 1906.
Fay András: Kelet népe nyugaton. Buda. 1841.
Berkó István: Attila, mint hadvezér. (Levente, 1934.}
Thury György: A hunok műveltsége Attila korában. (U. o.)
Borovszky Samu: A népvándorlás kora. (A hunok.) Bp. 1900.
C”sűray FCároly: A magyarság, mint faj és nemzet. Bp. 1935.
Graves: Belizár. Bp. 1936.
Récsei Vilmos: Pannónia ókori mythoiogiai emlékének vázlata. Esztergom, 1894,
Huszka József: A magyar ornamentika hún eredete, Bp. 1902.
Zajti Ferenc: Magyar évezredek. Bp. 1939.
- „ Mi volt a hunok vallása? Bp. 1929.
Hyde: Veterum Persaruin et Parthorum et Modorúm religions história, veteruni
Persarum eorumque Magorum (mágusok). Oxford. 1760.
Hampei József: Altentümer des früheren Mittelalters in Ungarn. Braunschweig.
1908.
Tóth Zoltán: Attila's Schwert. (Akadémiai Értesìtő. 1930. 214. o.)
Pallmann R.: Die Geschichte der Völkerwanderung von der Gothenbekehrung bis.
zum Tode Alarichs. Gotha. 1863.
Fessier J. Α.: Attila König der Hunnen. Carlsruhe. 1809.
- Gemeide aus den Alten Zeiten den Hungain. Breslau. 1808.
Hirth F.: über Volga-Hunnen und Hiung-nu. München (Akademie). 1900.
Boos H.: Das Attüabild in Geschichte, Legende und heroischer Dichtung. Bern.
(Neujahrsblatt d. Lit Gesell.) 1932.
Dicuiescn Constantin: Die Gépiden. Forschungen z. Geschichte Daziens. Leipzig.
1922.
De Groot I. J. M.: Chinesische Urkunden zur Geschichte Asiens. Berlin. 1927.
Brion M.: La vie des Huns. Paris. 1928.
Peigné-Delaccurt: Recherches sur le li eu de la bataille d'Attila en 451. Paris.
1860.
Diehl: Bizance, Grandeur et décadence. Paris. 1919.
Parker E. H.: The Turko-Scythien tribes. London 1897.
Herbert W.: Attila, king of the huns. Bonn. 1838.
Vasilev: History of the Byzantine Empire. Madison. 1929.
Bury: History of the later Roman Empire. London. 1923.
Rawlinson: Parthia. London. 1925.
Schneiderwirth: Die Parthen oder das neupersische Reich den Arsaciden. Heili-
genstadt. 1874.
Kegyelettel emlékszem meg FISCHER KÁROLY ANTAL, a pesti piarisìa-
rendhaz egykori tanárának és könyvtárosának külföldön jobban ismert szemé-
lyéről és felbecsülhetetlen értékű müveiről.
Ez a pap-tanár, legnagyobb tudó”slfìhir'~egyiket a hún-magyar vérrokonság
és kuitúrközösség védelmének igazi bajnoka volt s az alábbi műveket ìrta:
— Hún-magyar ìrás és annak fennmaradt emlékei. Bp. 1889.
— A magyar őstörténetìrás hanyatlása. Bp. 1904.
— A hunok és magyarok „fekete”, illetve ,.fehér” elnevezésének megfejtése.
Bp. 1888.
- Die Hunnen im schweizerischen Eifischthale und ihre Nachkommen bis auf
die heutige Zeit. 416 oldalas, hatalmas mű. Zürich. 1896.
- A magvar honfoglalás mondái. Dr. Sebestyén Gyula művének bìrálata. Bp.
1905.
- Erklärung der scythisch-sarmatischen Namen und Wörter aus der unga-
rischen Sprache (két köteti. Berlin. 1917. stb., stb.
 55
Fischer a Hunfaivy, Budenz, Schlözer, Müller, Roesier stb. iskolájának, a
finnugor irányzatnak ellensége volt és a húnok-magyarok rokonságát védve, ìgy
ìrt: „magyarfalás . . ., mennyi gonoszság, mennyi tudatlanság . . .” stb.
Fischer és Nagy Géza, mint agyonhallgatott magyar tudós fejezte be érdem-
dús pályafutását. Sebestyén pedig, aki fiatal korában az új irányzathoz csatlako-
zott „Magyar honfoglalás mondák” Bp. 1904. 556 oldalas művével, melyben a
finnugor származtatást hirdetve, magyar önérzetet sértő és szent hagyományain-
kat gyalázó könyve révén pályadìjjal jutalmazott magyar tudós lett. S mamár
finnugorok vagyunk és jótársaságban nem illik a hun-magyar vagy hún-székely
„származásról beszélni, noha fajiságunk, ősi vallásunk, nyelvünk, lókultuszunk, ősi
harcmódunk, fegyverzetünk, ruházkodásunk, sőt az ìrásmódunk és ornamenti-
kánk is hűn eredetű, melynek ellenkezőjét a finnugor nyelvészet érveivei bizo-
n y ì t a n i nem lehet.
A magyar történetìrás örökké sötét foltja „„marad az, hogy Fischer hatal-
mas műveiben felhalmozott tárgyi bizonyìtékok tömegeit elhallgattak, elïéhïïëïï
Szinnyei egy kis füzetében (A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori mű-
veltsége. Bp. 1919. Olcsókönyvtár. 1569-71.) fajunk eredetére vonatkozó és mások
hasonló érveit is elfogadták.
Fischer munkásságának eredménye talán csak az, hogy dr. Meiich: „Szláv
jövevényszavaink” cìmű, 1905-ben kiadott kétkötetes művét 1928. évi akadémiai
előadása után (Magyar Nyelv. 1928. I.) már tárgytalannak tekinti, amelyet
Fischer legutóbb emlìtett művében közölt adatok figyelembevétele nélkül, csupán
Miklosich műveinek befolyása alatt ì r t és amelyben rengeteg ősmagyar szót
szláv jövevényszónak nyilvánìtott; de ma már egészen másként vélekedik.

Amikor tanulmányomat befejeztem és a forrásművek jegyzékének össze-

á l l ì t á s á n dolgoztam, került kezembe a Tisza István Tudományegyetem ny. r.
egvetemi tanárjának, DR. RUG0NFALVI KISS ISTVÁNNAK Debrecenben most
megjelent; „A NEMES SZÉKELY NEMZET KÉPE” cìmű, a székelyeknek a hu-
noktól való származtatás alapvető művének I. kötete.
Azok, akik R. Kiss előtt a nemes székely nemzet származásának kérdésé-
vel foglalkoztak, jól tudták, hogy Moldva, ahol ma is csángó magyarok élnek,
ősi magyar föld veit s hogy ez a terület a mohácsi vészig állandóan Magyar-
országhoz tartozott; hogy Moldvában α honfogjahás előft szìttyáFf”já'szóT7TTűnöTc,
magyarok,, besenyők, kunok éltek s hogy Jászvárosban „JTassy) a mohácsi vész
előtt még az esztergomi „érsekséghez tartozó, magyar papokból áììó” romái ka-
ihólikus püspökség létezett. Tudták a kutatók azt is, hogy a krónikák”~szerint~ä
454. évi vereség után a hunok töredéke „Chigie” mezejére vonult vissza, hogy
Beszterce közelében a Kárpátok, egyik nyergét az ìrott emlékek, amelyekre Pray
küìön felhìvta a figyelmet, „Porta Attiláé” nevezik. A Chigle-mezőt mégis Erdély
es a Mezőség területén keresték. S mivel ott nem találták, a székelyek szárma-
zásának és bevándorlási idejének megállapìtására a legkülönbözőbb elméleteket
gyártották.
R. Kiss hervadhatatlan érdeme, hogy a régi okmányok és térképek helység-
neveit évtizedeken át tanulmányozva, a mai Moldva területén kb. 300 olyan
magyaros hangzású helységnevet gyűjtött össze, amelyek az oláhok által lakott
Moldvában részint eloláhosìtott formában még ma is használatban vannak.
A régi hiteles történelmi okmányokat tanulmányozva, a Szeret jobb partján egy
„Chigly” nevű, hajdani helységnevet talált, mely község Beszterce környékéről
a „Porta Attilae”-n át könnyen megközelìthető volt. Az ősi magyar (hún-székely-
magyar) helységneveken kìvül igen számos és súlyos történelmi érvvel meg-
dönthetetlenül bizonyìtja azt, hogy itt, Beszterce és a Szeret jobb partja között,
élt a hunoknak egy töredéke, mely a vereckei szoros felé tartó honfoglalókkal
az érintkezést felvette. De továbbra is régi szállásán élt addig, amìg a későbbi
zivatarok: besenyők, kunok és tatárok támadásai a székek/ néven nevezett
hunokat hátrábbi vidékre való településre nem kényszerìtették. S ekkor népe-
sìtette be Attila népének töredéke Háromszék, majd később Csìk-megye terü-
letét is. Igen sok és oly meggyőző adattal bizonyìtja, hogy a mindig magyarul
beszélő székelyek a hunok vérségi leszármazottai, akiknek függetlenségét, tár-
sadalmi berendezését, tradìcióit stb. a magyar királyok mindig tiszteletben tar-
 56

tották, s csupán II. Ulászló korától kezdve került a székely néven nevezett ma-
gyarság a magyar királyság intézményével szorosabb kapcsolatba. Ehhez a nagy-
becsű történelmi műhöz a szerző Moldváról egy térképet is csatolt, amelyen a
régi, a hún-magyar eredetű és tisztán magyar hangzású helységneveket tűn-
tette fel.
A szerző, aki egy hosszú élet alatt összegyűjtött perdöntő adatok tömegét
sorolja fel, méltó felháborodásában a következőket ìrja a 43-49. oldalon:
,,A nacionalizmus korában minden nép fokozott figyelemmel fordult múltja
feié, féltő szeretettei ápolta ködbe vesző őskorának szent hagyományait. Még
az olyan nemzetnek is, melynek nem volt lelkesìtő hagyománya, szent hazug-
sággal nagy ősöket, hagyományt gyártottak a nemzeti öntudat és hivatásérzet
ápolása végett. Ebben a korszakban rabolták el a tudomány hűvös tógájában
tetszelgő u. n. tudósok a magyar nép ősi hagyományait.
Már ezt megelőzőleg politikai célok szolgálatába állìtotta a dicsőségesen
uralkodó felséges ausztriai ház a történetìrást. Meg kellett tanulnunk, hogy leg-
ősibb intézményeink történelmi tévedések eredményei és meg kellett ismernünk
,,nagy igazságokat” hazánk történelméből (Grosse Wahrheiten aus der ungarischen
Geschichte), hogy a magyar vitézség a képzelet szüleménye, a magyar lovagias-
ság költemény, a magyar nemzet a világ legutolsó, leggyarlóbb népe.
Ilyen előkészìtés után nem lehet csodálkozni, hogy a magyar nemzet köz-
tudatába bele lehetett csempészni azt, hogy a hún-magyar származás alaptalan
mese. Amily könnyen beletörődött ebbe a magyarság, éppen olyan szìvós ellen-
állást fejtett ki a székely nemzet, midőn hagyományait megtámadták.
Az egészséges magyar nemzeti öntudat és érzés elsatnyulásához hozzá-
járult az, hogy a magyar nép igen nagy mértékben keveredett idegen fajokkal,
ami hatással volt iizikumára és lelkére is. Egyes szìnfoltocskák maradtak men-
tek a nagyobbfokú vérkeveredéstől, ezek azonban egyre jobban elveszìtették
nemzetünk életében befolyásukat és formáló erejüket. Már Bethlen Gábor nagy-
lelki keserűséggel állapìtotta meg, midőn a magyar függetlenség kivìvásáért
fegyvert fogott, hogy mennyire más a magvarok lelki világa, mint az erdélyieké
és azt részint a rosszindulatú idegen uralom, részint pedig a vérkeveredés
hatásának tulajdonìtotta. Minél jobban hódìtott a demokrácia, annál jobban
megszállták a pozìciókat nemzetünk életében az idegen fajoktól átpártolt rene-
gátok és korcsok.
Renegát korcs német, tót és zsidó historikusok kezdték mérni a magyar
történelmi igazságokat is. üzelmeiket megkönnyìtette egy beteges korszak, mely
a tudományban is csak az újat, a meglepőt, a szenzációt méltányolta és a nem-
zeti hagyományok védelmezőit elavult haszontalanságok avas bajnokainak te-
kintette.
Amily könnyen napirendre tért a hún-magyar származás kérdése fölött a
magyar közönség, éppen olyan hűségesen kitartott hagyományai mellett a
székely nép, melyről legrégibb időkben azt jegyezték fel, hogy VÉRE TISZTA-
SÁGÁHOZ, ősi szokásaihoz és hagyományaihoz szìvósan ragaszkodik. Ε miatt
az unió és magyar nacionalizmus dicsőségére a magyar és székely nép egysegé-
ben és lelki közösségében szakadás állott be, holott, a krónikás hagyomány
éppen a két egymástól elsodort testvér nép egymásra találását és vérbeli egy-
ségét júttal ta kifejezésre.
Ezt az egységet megzavarni bűn lett volna még abban az esetben is, ha
arra komoly tudományos érdekek adtak volna okot, ámde a nemzeti hagyomá-
nyok ellenségeinek működése tudományos szempontból sem állja ki a kritikát.
A húnszékely kérdés irodalmunkban a feltűnési viszketegben szenvedő, illetlen
ambìcióktól hevìtett lelkiismeretlen emberek szabad prédája lett. A legalaposabb
rombolást e téren is Hunfalvy Pál végezte, aki a leghatározottabban tagadta a
hún hagyomány magyar eredetét. Szerinte és követői szerint a hűn származás
eszméje és az egész krónikás hagyomány a külföldi krónikákból és különösen
a Nibelung-énekből csempésztettek át krónikánkba és a magyar öntudatba.
Velem együtt az olvasó is a legokosabban teszi, ha egy beteg lelkű korszak
beteg lelkű és erkölcsi felelősségtől mentes ìróinak még a nevét is elfeledi, ki-
 57

véve azon keveseket, akiknek volt bátorsága a divatos őrülettel szembehelyez-

kedni. Különös elismeréssel és tisztelettel emlìtem meg Orbán Balázs, Szabó
Károly, Jakab Elek, id. Jósa János és az újabb generációból Hóman Bálint és
Németh Gyula nevét.”
A szerző hangja indokolt, mert amìg itthon egyesek állìtólagos tudományos
megállapìtásaikkal (a székelyek a gepidák leszármazottjai; hun-magyar vér-
rokonság és hún-magyar rovásìrás nem létezett; Turul szavunk az oláh ,,vul-
turul”, huszár szavunk pedig a szláv „guszar” szóból származik, stb., stb.) szent
hagyományainkat támadva, a magyarság erkölcsi ellenállóképességét csökken-
tik; addig a külföldön nem egyesek, hanem tudományos testületek által kiadott
hatalmas művek a hún-magyar vérrokonság tényét hirdetik. S hogy a külföld
a legújabb magyar divattobzódást: őseleinknek az Ob, Izim mellékéről, az
osztják-vogul néptől való származtatást mennyire figyelmen kìvül hagyja, an-
nak szemléltetésére Schröfl idézett művén kìvül a legtöbb művelt ember által
olvasott tudományos művek közül három angol nyelvű műből részleteket idézek.
1. THE ENCYCLOPAEDIA BRITANNICA. London. 1929. évi kiadású mű,
11. kötet, 916. oldalán a hún-magyar rokonságról a következő olvasható, amit
egy angol és japán tudós ìrt:
„HUNS, a name given to at least four peoples, whose identity remains
abscure. (1.) The. Huns, who invaded the East Roman empire from about A. D.
372 to 453 and were most formidable under the leadership of Attila. (2.) The
Hungarians or Magyars, who croised the Carpathians into Hungary in A. D.
898 and mingled with the races they found there. (3.) The Withe Huns (or Eph-
tbalites), who troubled the Persian empire from about 420 to 557 and were
known to the Byzantines. (4.) The Hunas, who invaded India during the same
period. It is most probable that the last two are identical and although it
cannot be proved that the Magyars are desclassified from the horr1e which sent
forth the Huns in the 4th century, it is possible that they were originally Eph-
thalites. Our present knowledge of the history and distribution of the Huns tends
to support this wiew. In the 1st century A. D. the Chinese drove the Huing-nu
westward, and while one divisoin of the Huns remained in Transoxiana and
Afghanistan, another pushed further west and rested near the southern Urals.
From this point the Huns invaded Europe, and when their power collapsed,
after the death of Attila, many of them may have returned to their original
haunts. Possibly the Bulgarians and Khazars were offshoots of the same horde.
The Magyars may very well have gradually spread first to the Don and then
beyond it, until in the 9th century they entered Hungary.”
(,, Hún név végeredményben négy népet jelent, amelyeknek azonossága
homályos. 1. A hunok, akik a kelet-római birodalomba kb. Kr. u. 372-453-ban
törtek be és Attila vezérlete alatt rettenetesek voltak. 2. A hungáriaiak vagy
magyarok akik a Kárpátokat Kr. u. 898-ban lépték át és az ott talált fajokkai
keveredtek. 3. A fehér hunok (vagy ephtaliták), akik a perzsa birodalmat kb.
420-557-ig zaklatták és akiket a bizánciak is ismertek. 4. A hunas-ok, akik
Indiát ugyanebben a korban özönlötték el. Nagyon valószìnű, hogy az utóbb
emlìtett kettő (vagyis a fehér hunok és a hunas-ok) azonosak. És jóllehet, nincs
bebizonyìtva az, hogy a magyarok annak a hordának a leszármazottai, mely a
hunokat a IV. században előre lökte; lehetséges, hogy ők (magyarok) eredetileg
ephtaliták voltak. Történelmi és a hunok szétszóródására vonatkozó ismereteink
valószìnűsìtik ezt a nézetet. Kr. u. az I. században a kìnaiak a huig-nu-kat nyu-
gat felé kényszerìtették és amìg a hunok egy része Transoxiniában és Afganisz-
tánban maradt, a másik rész tovább nyomult nyugat felé és az Ural déli részén
vesztegelt.
Erről a pontról özönlötték el a hunok Európát. És amikor hatalmuk letűnt,
Attila halála után, lehetséges, hogy közülük sokan visszatértek eredeti hazá-
jukba. Lehetséges, hogy a bolgárok és a kazárok ugyanennek a hordának iva-
dékai. A magyarok a legnagyobb valószìnűség szerint a Don-ig és fokozatosan
ezen túl is terjeszkedtek, mìg a IX. században Magyarországot el nem érték.”)
Ennek a kötetnek érdekessége az, hogy itt a 903-914. oldalon olvasható
angolul Magyarországnak az a rövid története, amelyet dr. Szekfü Gyula ìrt.
 58
2. J. DOWSON: A CLASSICAL DICTIONARY OF HINDU MITHOLOGY
AND RELIGION, GEOGRAPHY, HISTORY, AND LITERATURE, London. 1914.
Ε mű 122. oldalán a következő olvasható:
,,HUNS. According to Wilson, the White Huns or Indo-Scythians, who
were established in the Panjab and along the Indus at the commencement of
our era, as we know from Arrian Strabo, and Ptolemy, confirmed by recent dis-
coveries of their coins, and since still further confirmed by inscriptions and
additional coins. Dr. Fitzedward Hall says, „I am not prepared to deny that the
encient Hindus, when they spoke of the Hunas, intended the Huns.”
(,,Hunok. Wilsonnal egyetértve, a fehér hunok vagy indoszkithák, akik
Pendsabban és az Indus mellékén telepedtek le időszámìtásunk kezdetekor,
miként azt Arrian Strabotól és Ptolomeustól tudjuk. Megerősìtik ezt pénzeiknek
legújabb leletei és az azóta feltárt felìratok és utólag talált pénzeik is. Dr. Fitze-
ward Hall mondja: „Én nem vagyok hajlandó tagadni azt, hogy a régi hinduk
a hunas-okat a hunokkal azonosìtják, amikor a hunas-okról beszélnek.”)
3. Az 1934. évi kiadású BRITISH UNIVERSITIES ENCYCLOPAEDIA VI. kö-
teteben.
A „HUNS” szónál.
,,The White Huns or Ephthalites or Hephthaliles are by some ìegardecl as
a branche of the Hiug-nu, though others make them the descendants of the
ancient Royal Scythians, identifying them with the Barsileens, the allies of the
Khazars. Whatever be their real origin, they were certainly established in an-
cient Bactria and the adjoing districts, between the Oxus and the Caspian.”
A „HUNGARIANS” szónál.
„They are generally believed to be the descendants of the Scythians, and
to have come from regions about the Caspian Sea.”
(,,A fehér hunokat vagy ephtalitákat vagy hephtalitákat egyesek a hiug-nu
egyik ágának tartják, noha őket mások a régi királyi szkithák leszármazottai-
nak tekintik: azonosìtván őket a barsiieensekkel, a kazárok, szövetségeseivel.
Bármi is legyen eredetük, minden esetre a régi Baktriában és annak környékén,
αζ Ο s us és a Káspi-tó között települt népek voltak.”
„Általában a szkithák leszármazottadnak tarják őket és állìtják, hogy a
Kaspi-tó környékéről jöttek.”)
Mint látjuk, az angol idézetek a magyarság származtatásánál az északi, a
fmn-vogul népektől való származtatás helyett mindig a keleti, a szittya-hún
népeket emlìtik.
Távol áll tőlem, hogy a Hóman-Szekfü-féle Magyar Történet cìmű, hatal-
mas történelmi mű tudományos értékét kétségbe vonjam vagy csak kritizáljam
is; de egy olyan magyar, aki idegen nyelvű történelmi műveket is olvas, a két-
féle származtatás miatt igazán zavarba jön. Nem tudja ugyanis, hogy egy szó-
rárétegződési elméletre épìtett származtatásnak vagy pedig olyan külföldi tudo-
mányos testületeknek adjon-e hitelt, amelyek a keleti kútfők eredeti iratainak
tömegeivel rendelkeznek és a keleti népek tudományos intézményeivel is állan-
dóan együttműködnek?
Tény, hogy a hunok történelmére borìtott mesterséges köd oszladozik és
a finn-ugor nyelvészeinknek nemzetünk eredetére vonatkozó érvei máris sokat
vesztettek értékükből.
R. Kiss a hún-székely vérrokonság tényét hiteles történelmi adatok töme-
gével oly meggyőzően bizonyìtotta be, hogy azt vitatni többé nem lehet. Tehát,
ha már a honfoglalás korában is magyarul beszélő székelyek, Attila népének
leszármazottai, akkor Árpádnak ugyancsak magyarul beszélő népe is csak a
hunok (fekete vagy fehér hunok) leszármazottja lehet, amit a külföld már régen
tud és hirdet. A hunok feledésbe ment történelmének ismertetése után huszár
szavunknak a hunok nyelvéből való származtatása, mely nyelvészetileg eléggé
alá van támasztva, nem tartozhatik a mesék világába.
Kölcsey, a Magyar Imádság, a Himnusz szerzője, amikor az alább idézett
szavakat ìrta – melynek értelmét ma minden magyar nyugodtan vallhatja -,
intuitìve érezte, hogy őseleink nem északról: az Ob, Izim folyók mellékéről,
hanem Keletről: az Amu-Darja, Szir-Darja vidékéről származnak.
,,Büszke vagyok én, Keleten nőtt törzsöke fámnak.”
 FÜGGELÉK

Idézetek.

Ant. Carl Fischer: „Erklärung der skythisch-sarmatischen Na-

men und Wörter aus der ungarischen Sprache”, Berlin, 1917. Ver-
lag Süsserott. A szerző az I. kötetben főleg a szlávnak nyilvánìtott
magyar szavakat, a másodikban pedig a szittya-szarmát-hún szava-
kat tárgyalja, amelyek magyar szavakkal azonosak. Sajnos, ez a
mű, amelyet minden magyar tanárnak ismerni kellene, oly ritka,
hogy még a legnagyobb budapesti könyvtárakban sincs meg. Én e
könyvet kutatva, egy példányát Fischer utódjától és hagyatékának
őrzőjétől, dr. Friedreich Ernő főtisztelendő úrtól ajándékba kaptam.
Az értékes ajándékot ez úton is megköszönöm..
I. kötet 4. oldal:
,,Gross war das Ansehen der Skythen bei Griechen und Rö-
mern; Dichter und Geschichtschreiber lobpreisen ihre hehren Eigen-
schaften auf gleiche Art. Kein Wunder, dass sich neuerer Zeit sol-
che Forscher melden, welche ihre Rasse von den Skythen abstam-
men lassen wollen,– diejenigen aber, welche dies zu beweisen gar
nicht denken können, trachten wenigstens das abzustreiten, was die
Geschichte sagt, dass die Abkömmlinge des Skythenvolkes die Un-
garn (Magyaren) seien.
Es ist ein sonderbares Zeichen unseres Zeitalters, dass in
Erforschung der Wahrheit der Geschichte beinahe niemand sich
von den alten Autoren führen lassen will, so auch in der Aufklä-
rung hierüber geben und klar und bestimmt behaupten, dass die
Abkömmlinge der Skythen die Ungarn seien. Byzantiner und Ar-
menier mussten dies doch am besten wissen, weil sie ihre Angaben
aus persönlicher Erfahrung schöpften, indem sie sowohl Skythen
als auch deren Abkömmlinge kannten, weil sie mit ihnen direkte
 60

verkehrten. Aber die modernen Historiker meinen die Wegweisung

der alten Autoren entbehren zu können, weil sie von der Unfehl-
barkeit ihres eingebildeten hohen Wissens mehr halten, als von
den Beweisführungen jener; so entstanden und entstehen noch im-
mer die sonderbarsten und drolligsten Theorien.
Der grösste Teil der „Modernen” hält das Etymologisieren und
die vergleichende Sprachforschung für verlässlicher, als die Anga-
ben und klaren Beweise der Geschichte, die Berichte der Zeitge-
nossen. In diesem ihren Wirken haben sie jedoch noch kein an-
nehmbares Resultat errungen und werden auch keines erringen,
Ein Teil behauptet, die Ungarn seien die Verwandten der sogenann-
ten finnisch-ugrischen Völker; ein anderer Teil hält sie für Ab-
kömmlinge der Türken (wohl zu unterscheiden von den Türken der
Byzantiner); andere wieder halten sie für Mischlinge beider.”
Ï. kötet 5. és 6. oldal:
,,Wenn wir also über die Skythen etwas wissen woollen, so
müssen wir uns an die griechischen, römischen und armenischen
Historiker und Geographen wenden; denn diese kannten dieselben
aus persönlicher Anschauung oder hatten ihre Angaben von sol-
chen griechischen Kaufleuten erhalten, welche unter den Skythen
wohnten und sie ebenfalls kennen mussten, jedenfalls besser, als
irgend einer der modernen Gelehrten.
Die Byzantiner geben uns das übereinstimmende Zeugnis, dass
Hunnen und Ungaren die Nachkommen der Sarmaten, beziehungs-
weise der Skythen seien; Herodot, Strabo, Plinius, Ptolemaeus Clau-
dius und andere Griechen und Römer überlieferten uns eine derar-
tige Fülle von sarmatisch-skythischen Wörtern und Namen, dass
wir mit ihrer Hilfe imstande sind, zu prüfen, ob die Angaben der
Byzantiener richtig seien oder nicht.”
I. kötet 11. oldal:
„Wilhelm Tomaschek (Kritik der ältesten Nachrichten über
den skythischen Norden.) ist der iranischen Abstammung der Skyt-
hen ganz sicher. Er schreibt: „Die Verwandschaft der (Skythen)
mit den iranischen Stämmen unterliegt jetzt keinem Zweifel mehr.
Alle Nachrichten, welche sich auf den physischen Typus dieses
Steppenvolkes beziehen, so wie die Abbildungen skythischer Typen
auf den griechischen Denkmälern . . . stellen sie den stark behaarten
Saken so wie den Medo-Persern nahe” (Seite 720). Ferner: „In der
pontischen Steppenregion und im Zweistromlande waren jedoch
allezeit arische Nomadenstämme zurückgeblieben, Saken, Massa-
 61

geten, Sarmaten und Skoloten. (Seite 720.) Die Stammsitze der

Ungarn setzt Tomaschek in der Norden (Seite 44.).”
I. kötet 15. oldal:
„Jene ungarischen Forscher, welche die Leitung der Geschichte
verschmähend schrieben, sind Graf Géza Kún und Armin Vámbéry.
Beide zählen die Skythen zur türkischen Rasse: beide stützen diese
ihre Behauptung auf einige, angeblich türkische Namen der Skyt-
hen, Vámbéry ausserdem noch auf die Lebensweise derselben.
Der letzte, welche sich mit der Erörterung der Nationalität der
Skythen befasste, ist Géza1 Nagy (Egy pár szó a szkithákról. Buda-
pest, 1894.).
I. kötet 21. oldal:
„Ptoleniaeus Claudius zu Anfang des zweiten Jahrhunderts n.
Chr, kennt aber deswegen noch immer Sarmaten und ihr Land,
das europäische und asiatische Sarmatien. An Stelle des Namens
,,Skythen” tritt dann der Name Hunnen. Priskus Retor, welcher
Mitglied jener Gesandschaft war, die Kaiser Theodosius IL an
Attilas Hof sandte, gebraucht beide Namen in ein und demselben
Sinne; Attila nennt er einen Skythen, Edekon aber einen Hunnen.
Auch cler Name der Massageten verschwindet und an seine Stelle
tritt ebenfalls der Name Hunnen.”
I. kötet 48. és 49. oldal:
„Franz Miklosich führt 956 solche Wörter an (Die slawischen
Elemente im Magyarischen), welche angeblich dem Slavischen ent-
nommen sind. Wie viel solcher Wörter in dem dreibändigen Werke
des ungarischen Slavisten Johann Melich (Szláv jövevényszavaink)
enthalten sein mögen, weiss ich nicht, weil ich es nicht kenne;
jedenfalls dürften es noch mehr sein, als Miklosich zählte.
Tatsache ist, dass die Slawisten jedes Wort, welches in der
ungarischen Sprache vorkommt und ähnlich lautend auch in irgend-
einer slawischen Sprache zu finden ist, für das Slawentum reklamie-
ren, ohne die Etymologie zu Hilfe zu nehmen und ohne zu unter-
suchen, ob denn nicht gerade umgekehrt diese Wörter aus dem
Ungarischen ins Slawische übergegangen sind. So verfuhr unter
andern Dankovszky ζ. Β. mit dem Worte lapát (Schaufel), wofür
der Slawe lopata hat. Den ungarischen Ursprung dieses Wrortes
kann man aber umsoweniger bezweifeln, weil nicht nur die Bedeu-
tung der Wurzel lap (Fläche) im Ungarischen allgemein bekannt
ist, sondern weil es zahlreiche Ableitungen von verwandter Bedeu-

1
1909-ben A szkyták cìmű könyve. Akadémiai székfoglaló. (Zs.)
 62

tung gibt, wie Z. Β. lapos (flach), lapìt (glatt machen), lapul (glatt
werden), lapadék, lapácz, lapály, lapány und laponya (Ebene,
Flachland), lapályos und lapányos (eben, flach), laposka (breit ge-
schnittene, also flache Nudeln), lapocka (Schulterblatt), lappad
(fallen der Geschwulst, also flach werden), lappan (sich ducken,
verbergen), lappang (sich versteckt halten) usw. In Slawischen hin-
gegen finden wir dies nicht; im slawischen Wörterbuche des Vuk
Stephanovics ist ausser den Wörtern lopata und lopuch (Lattich,
Klette) kein einziges anderes Wort mit gleicher Bedeutung zu
finden.
Wenn dann die Slawisten auf solch ein ungarisches Wort
stossen, welches im Slawischen in allgemeinen gar nicht, oder
höchstens in einer einzigen slawischen Sprache vorkommt und wenn
auch kein Drehen und Wenden mehr hilft, so heisst es, es sei ein
altslawisches, ausser Gebrauch gekommenes Wort. So behauptet
Miklosich, dass das ungarische Wort zsìr (Schmalz), welches auch
im Russischen so lautet, ein altslawisches Wort, zir, das gleichbe-
deutende slowakische Wort masti aber ein neuslawisches sei. Der
Slawist Jancsovics weiss nicht von dem angeblich altslawischen
Worte zir.”
I. kötet 50. oldal:
„Die Skythen waren nach den einstimmigen Berichten der alten
Autoren auch Ackerbauer und zwar in dem Masse, dass sie mit
dem geernteten Korn auch Handel trieben. Schon im Skythischen
finden wir das Wort fukar2 mit welchen man im Ungarischen den
Getreidehändler benannte, wahrscheinlich von dem Provinzialismus
fukar (nach Szinnyeys Wörterbuch ein Getreidemass) siehe ferner
den Namen fukar in dieser Sammlung.”
I. kötet 51. oldal:
„Dass die Skythen auch Weinbau trieben, ersehen wir aus dem
Umstände, dass sie bei ihren Opfern, bei ihren Nationalversamm-
lungen Wein tranken und dass der Weinbau anderwärts kaum bes-
ser betrieben wurde, als auf der taurischen Halbinsel (Krim) und
in manchen Teilen des Kaukasus, also auf skythischen Gebiete.
Wenn also die Tataren der Krim den Weingarten borla nennen, so
haben sie dieses Wort jedenfalls, ob nun direkt oder indirekt von

2
Ε könyv ismerete nélkül Mészáros a hun nyelvemlékekről ìrt, Horger pe-
dig a Magyar Nyelvben megjelent cikkében azt fejtegette, hogy „fukar” szavunk
a Fugger-család nevéből és egy másik cikkben pedig „pók” szavunk a szláv
,,pauk” szóból származik. (?)
 63

den dort zurückgebliebenen Skythen entlehnt, nicht aber die Un-

garn ihre Bennenung bor (Wein) von den Tataren, wie manche be-
haupten. Der Wein heisst bei Türken und Tataren scharab.
In der russischen Sprache finden wir auch sehr viele, auf die
Fischerei bezugnehmende ungarische Ausdrücke.
Csolnak und csónak (Kahn) heisst im Slawischen tschlomek
und tschlumek. Der Fischrogen heisst sowohl im Ungarischen, als
auch im Russischen ikra; auch der Kaviar wird so bennant. Csuka
(Hecht) heisst russisch schtschuka, slowakisch cuka; rák (Krebs)
heisst auch im Russischen und im Slowakischen rak.”
II. kötet 33. oldal:
,,8. Dandár: ôavôao (Hekateus, Europa, § 161 und Strabo
XI, cap. 2), Dandari, Dandarii, Indari, Tindari, Tinderi (Plin. VI. 7)
– der Name eines Skythenvolkes am Kaukasus. Dandár bedeutet
im Ungarischen eine Kriegsschar, namentlich eine solche, welche
sich speziell zu einem gefährlichen Unternehmen rüstet. Gegenwär-
tig heisst auch die Brigade dandár.”
Ma már teljesen világos, hogy Miklosich, a cseh tudós, politi-
kai célkitűzések miatt egetrengető tudálékossággal és igen hìg
lelkiismerettel sietett éppen azokat a szittya-hún eredetű ősmagyar
szavakat szláv eredetű magyar jövevényszavaknak nyilvánìtani
(ami a finn-ugor nyelvészet bajnokainak kapóra jött), amelyeket
egykor a szlávok a Szarmát-sìkságon az őket leigázó szittya-hún
törzsektől vettek át s amelyek nyelvünkből még nem vesztek ki.
Sajnos, Miklosich megelőzte a magyar nyelvészeket, Szarvas mái-
hivatkozott művére.
Dr. Melich 1905-ben Miklosich művét (Die slawischen Elemente
im Magyarischen. Wien. 1881.) még szentìrásnak tekintette, de a
cseh tudós áltudományosságáról már 1928. előtt meggyőződött.
Amilyen igaz az, hogy a magyar jövevényszavainak mással-
hangzói közé magánhangzókat ékel, éppen olyan igaz az is, hogy
a szláv ember a magánhangzókat az iráni eredetű szláv szavakból
és néha szláv szavaknak többesszámú alakjaiból is kidobja. ìme a
példa: a szanszkrit veda (tudni, traji vidja = hármas tudás) cseh,
lót vjem, oroszul znaju = tudom; görög dolicho (hosszú) dlhi;v a
latin sol-is = szlnce, val idus = vladi, molit = mletj stb. stb., to-
vábbá a szláv vos = tetű, melynek többesszáma vsi.
Ezek után szalma szavunknak a szláv ,,szlama” szóból való
származtatásáról csak akkor lehetne szó, ha ennek a magyar szó-
nak iráni töve nem ,,stramentum – Stroh” volna és ha a szláv em-
ber nem szeretné kidobálni a magánhangzókat. A fordìtott szárma-
 64

zásról azonban annál is inkább lehet beszélni, mert a Szarmát-sìkság

déli részén a szittyák már Kr. e. a 2. évezredben búzát termesztet-
tek, tehát ismerniök kellett a szalmát; a szlávok ősi települési he-
Jyén, Novgorod környékén pedig még ma sem lehet búzát termesz-
teni. A búza szavunk állìtólag török szó.
Ilyen szűk keret között nem lehet felsorolni azokat a mulasz-
tásokat, amelyeket Miklosich tudatosan követett el, amikor szláv
eredetű szavainkat gyűjtötte össze. Miklosich halála után művéhez
hasonló műveket Magyarországon többen is ìrtak. Ezeknek a kevés
tárgyilagossággal megìrt nyelvészeti műveknek mérgező hatása ab-
ban nyilvánult meg, hogy a magyar értelmiség etimologizálási lázba
esett. És sokan még ma is boldogok – főleg azok, akik az össze-
hasonlìtó nyelvészethez nem értenek és szláv nyelveket sem beszél-
nek -, ha valamely ősmagyar szóra, amelyet még senki sem nyil-
vánìtott szláv jövevényszónak, ráfoghatják a szláv eredet vádját.
S a bősz etimologizálás közben nem is gondolnak arra, hogy a ma-
gyar öntudatban mily rombolást végeznek. Ezért azonban valaki
felelős.
Sajnos, a magyar nyelvészek még nem törődtek azzal, hogy
melyik európai nyelv mennyi hún-magyar eredetű szót vett át és
hasznai ma is, noha kétségtelen, hogy a szerb, horvát, cseh, lengyel,
valamint az oláh nyelvben rengeteg a turáni szóelem, de ilyeneket
az olasz, német, francia, sőt angol nyelvben is lehet találni. Mold-
vában és Erdélyben az oláh köznép ìgy beszél: ,,Kefelestye kabátu”
vagy ,,Surolestye sobátu” stb., mert a mai oláh nyelvben a szláv,
továbbá a hún, magyar, besenyő, kún szavak valósággal hemzseg-
nek. Csuray idézett műve sok magyar eredetű oláh szót sorol fel,
de még ez nem az összes.
Nagy és üdvös szolgálatot végeznének a magyar tudósok, ha
ezzel a kérdéssel is behatóan foglalkoznának, mert a tárgyilagos és
szigorúan vett tudományos megállapìtásiakkal a magyar önbizalmat
és öntudatot csak fokozni lehet; mert azzal., ami eddig e téren tör-
tént, csak rombolni lehetett. Szeretnők hinni, ha egyszer a Magyar
Ethimologiai Szótár elkészül, az nemcsak azokat a szavakat fogja
bemutatni, amelyek szókincsünk ősi alaprétegét alkotják, vagy az
újkeletűek és jövevényszavak csoportjához tartoznak, hanem azo-
kat is meg fogja mutatni, amelyek az európai nyelvek szókincseit
bővìtik.
A „Turáni Népdalok” cìmű füzeteknek (Göncöl kiadás) hátsó
lapjai a következőket tartalmazzák. A turáni népek nagyon válto-
zatos, de mégis egységes, könnyen felismerhető jellegű dalkincse
 65

sok értékes adatot ad e népek rokonságának és közös eredetének

kutatásához. Az eredeti turáni zenében harmonizálás vagy egyál-
talában nincs (kìnai, japán) vagy igen alárendelt szerepű. A turáni
dallam ugyanis annyira kifejező, csapongó, szeszélyes és szélsősé-
ges (vìg-bús), hogy a többszólamúságot alig tűri. Ugyanìgy van ez
a magyar zenében is.
A szláv és a magyar népköltészet zenéje, dallama azért olyan
feltűnően hasonló, mert mindkettő közös ősforrásból eredt. Az oro-
szok nyìltan hirdetik, hogy népdalaik javarészének dallama a tur-
kesztáni pásztornépektől származik. A magyar zene ezerféle dallam-
változatainak szépsége kétségtelenül turáni eredetű.
Azonban nemcsak dallamunk, hanem állatállományunk java-
része is Turánból származik. Mint tudjuk lóállományunk, a fehér
és hatalmas szarvú szarvasmarháink és főleg a puli néven nevezett
kutyánk Turánból származik. A pulikutyát sehol a világon nem le-
het megtalálni, csak a magyar pásztornál s annál a ladak néven
nevezett pásztornépnél, mely az észak-indiai hegyekben legelteti
nyáját.
Miután a finn-ugor irányzat hìvei az ősi hagyományokat a
szittya-hún származást megtagadták, a németek siettek a szittyák-
kal (a hunokkal nem) rokonságot kötni; sőt azt is megállapìtották,
de csak kizárólag etimológiai alapon, hogy a szittyák germánok,
árják voltak és semmi közük a turánokhoz.
Wilhelm Geiger und Ernst Kuhn: ,,Grundriss der iranische
Sprache.” Strassburg, 1903. cìmű kétkötetes műben leközölt cikké-
ben ,,Wsewolod: Die Sprache der Osseten”-ben a következő-
ket ìrja:
,,Dass das kleine Völkchen der Osseten die letzten Nachkom-
men eines grossen iranischen Volksstammes der im Mittelalter als
Alanen, im classischen Alterthum als Sarmaten und pontische Sky-
ten bekannt war, vorstellt, kann jetzt als bewiesene und allgemein
angenommen Thatsache gelten.”
Bármely szláv nyelvvel összehasonlìtva még a német nyelv is
sokkal nagyobb nyelvi rokonságot mutat, mint az, mely a finn-
vogul-magyar nyelv között tényleg fennáll.
Hunfalvy Pál (Nagyszalók 1810. Budapest 1891.) vett-az-első
magyar nyelvész és történész, aki a finn-vogul-magyar nyelv kö-
zötti igen halvány nyelvrokonságot alapúi véve őseleink északi
származását hirdetve egész iskolát alapìtott. 1856-ban a Magyar
Nyelvészet cìmű folyóiratot indìtotta meg, majd Reguly 1858. évi
 66

halála után a finn-vogul nyelv tanulmányozásához kezdett. Főbb

művei: Egy vogul monda. 1859, A vogul nép és föld. 1864, A kon-
dai vogul nyelv. 1872, Az északi osztják nyelv. 1875, Utazás a Balti-
ìenger vidékén. 1875 és Magyar Ethnographia. 1876.
Sajnos, történelmi műveket is ìrt. Célja a hun-magyar származ-
tatás tudatának kiirtása volt és helyette a finn-ugor származtatás
dajkameséjét költötte.
Α hiteles történelmi adatokon nyugvó szittya-hún-magyar-
maztatás lénye: A honfoglalók ősi kultúrgócpontból kiindulva ki-
váló lóállományt, csodálatos lovasharcmódot, igen fejlett kultúrát,
igen ősi nyelvet gazdag szókinccsel, saját ősi ìrásmódot és a keleti
ìzlés dìszes ornamentikáját hozták magukkal? amikor a kárpáti me-
dencébe értéke.
A csak nyelvészeti feltevésekre épìtett finn-vogul származta-
tás lényegét a honfoglalók őseleje a szibériai tundrákon élve, igen
kezdetleges életmódú, nyelvű, vad, halász-vadász nép volt. Ezt a
társaságot az eszkimók egyszer úgy megijesztették, hogy a hon-
foglalók közvetlen elődei gyalogosan egészen a Kaukázusig futot-
tak, ahol először láttak lovat és lovas harcmódot. Itt azonban ez a
vad társaság, mert felette intelligens volt (noha az egykorú legmű-
veltebb népek: kìnai, görög, római évszázados kìsérletezés után sem
tudták a turáni lovas népek harcmódját elsajátìtani) először szerény
szókészletét egészìtette ki, majd rövid idő alatt a lovasnépek lovas
harcmódját oly tökéletesen elsajátìtotta, hogy a világ első lovas-
népévé küzdötte fel magát. Tette ezt a vad nép azért, hogy az ide-
gen környezetben a felszìvódás veszélyét elhárìthassa.
Azonban amikor Árpád vezérlete alatt a Duna-Tisza mellékére
ért, a magyarság nyelve kifejezésekben még mindig oly szegény
volt, hogy a meghódìtott szláv lakósoktól az ismeretlen fogalmakat
kifejező szavakat tömegesen átvenni kényszerült. De mindezek el-
lenére nyelvének ősi szerkezetét és tisztaságát megőrizte.
Árpád ugyanis az új honalapìtás örömére elrendelte, hogy azt
a száraz füvet., amellyel télen lovaikat táplálják, azt az edényt,
melyből lovaikat itatják és lószerszámzatuknak azt a részét, amely-
lyel lovaikat lovaglás közben irányìtják, úgy kell nevezni, amint
azokat a Kárpátok medencéjében nevezik. Ekkor születtek meg a
szeno, vedro, zubadlo szláv szavakból: széna, veder, zabla, stb., az
új magyar szavak, mert az összes magyar harcosok, sőt a gyerme-
kek is, ettől kezdve a korábbi hasonló kifejezéseket úgy elfelejtet-
ték, hogy azt nyelvészeink ma sem tudták megállapìtani, hogy eze-
ket elődeink a honfoglalás előtt hogyan nevezték. Egyesek hajlan-
 67

dók kijelenteni, hogy ezeket a tárgyakat elődeink, akik Kr. u. a

III-IV. században még teljesen műveletlen, halász-vadász népek
voltak, nem ismerhették, tehát azokat magyar szóval meg sem ne-
vezhették.
De Miklosich megállapìtotta azt is, hogy a vad, barbár,
halász-vadász népből származó, a honfoglalás-korabeli magyarság-
nak a csuka, harcsa, ikra, vidra, csónak, stb. halászati kifejezései
is szláv eredetűek.
Nem tudom elképzelni, hogy min kelljen az ép ésszel gondol-
kozó embernek jobban csodálkozni: a nemzet türelmén, vagy egy-
korú tudósaink hiszékenységen, akik minden maszlagot bevettek,
mert a ló történetét nem ismerték, a lovas harcmódról pedig fogal-
muk sem volt; mert ennyi ellentmondás és badarság kihirdetése
után Hunfalvynak hatalmas hajbókoló tábora és óriási tekintélye
támadt. Sőt ma is vannak hìvei, akik magyar történelmet teljesen
Hunfalvy szellemében ìrnak.
Hunfalvy személye, de főleg véleménye szent és sérthetetlen
lett, aki a történelmi adatokat, amelyekre hivatkozott, tudatosan
meghamisìtotta és a hitvány koholmányok tömegét is azért gyár-
totta, hogy őstörténelmünk eseményeit a finn-vogul elmélethez, a
világ legnagyobb szemfényvesztéséhez hozzáhangolhassa. Vagyis a
nyelvészek megállapìtásait az őstörténelmi eseményekkel össz-
hangba hozhassa. Hunfalvy, ez a zseniális kókler és társai a liúri-
magyar rovásìrást, amelyről Fischer hatalmas könyvet ìrt, mesé-
nek tartották, pedig ma biztos tudomásunk van arról, hogy ilyen
ìrásmód létezett. Őseink fölényes lovas harcmodorát és fejlett har-
cászati tudásukat, amellyel a hunok és az avar-magyar néven neve-
zett hunok is a szláv-germán népeket legyőzték, vad barbárságnak
nevezték. Leszedték ezek a dicső toreádorok hagyományainkról
még a szentelt vizet is.
Hunfalvyékról Fischer Károly Antal ,,A hunok és magyarok
,,fekete”, illetve „fehér” elnevezésének megfejtése” cìmű munkájá-
ban már 1888-ban ìgy ìrt (92. és 93. oldal):
,,A mìg ìróink ... a nemzeti alapon mozogtak: addig történet-
ìrásunk virágzott, történeti ismereteink gyarapodtak, holott most a
finn-ugor kutatások a talajt meddővé, terméketlenné tették; láthatá-
runk nem bővült, mindig új meg új népek után kell nézniök, hogy
tápot kapjunk, mert a beoltott fa nem terem gyümölcsöt.
De hát miért ragaszkodnak oly szìvósan ezen elmélethez, mi-
kor az illető beavatottaknak is el kell ismerniök, hogy állìtásaik
 68

legnagyobb része légből kapott vagy kétes, silány alapokon nyug-

szik, s hogy ezen elmélet, amint minden szilárd alapot nélkülöz,
sem a tudományon, sem a nemzeti szellem fejlesztésén, sem a ma-
gyarságon nem lendìt? Miért teszik ezt, mikor minden más nemzet
ébreszti a faji és nemzeti önérzetet, a legnagyobb nemzetektől le
a legkisebbig? Ezt teszi a német., a franczia épen úgy, mint a horvát
Akadémia a horvátok, a „Zsivena” a tótok, a „Matica Szrpska” a
szerbek közt, megengedett és tiltott eszközökkel; az oláhoknak ajz ó
vezéreik azt hazudják, hogy ők ivadékaik a hatalmas rómaiaknak
(Hát a dákokat, vlakkokat elnyelte a föld?), közönséges haramiából,
Hójából csinálnak félistent, hogy ezeknek példájával lelkesìtsék
népöket. Miért akarják épen mi tőlünk elvenni a hitet, a kegyeletet^
a valóban nagy ősök, a valóban nagy múlt, s a reményt és bizalmat
a jövő iránt, melyre épen most van legnagyobb szükségünk?”
Az ember szìve elszorul, ha arra gondol, hogy Hunfalvy és tár-
sai Fischert erkölcsileg gyilkolták meg, aki itthon magyarul, kül-
földön pedig németül hirdette a magyar történelmi igazságokat.
S mert Fischer az új irányzatnak ellensége volt, nem lett sem egye-
temi tanár, sem akadémiai tag. Amìg a külföld Fischer műveiről a
legnagyobb elismeréssel nyilatkozott, addig itthon Hunfalvy és tár-
sai Fischer műveire az elhallgatás sötét fellegét borìtották. Annyira
el voltak Fischer művei hallgatva, hogy 1917. évi német nyelvű
művéről, amelyben a szittya-hún-magyar szavak azonosságát bizo-
nyìtja, még Horger Antalnak, a szegedi egyetemen a magyar nyelv
nyilvános rendes tanárának sem lehetett tudomása, amikor fukar
szavunk eredetéről cikket ìrt.
Csak azokat a külföldi véleményeket tudtam összegyűjteni,
amelyek az eifischtali lakók eredetéről szóló művét méltatják.
Internationales Archiv für Ethnographie. 1896. IX. kötet.
Illustrierte Zeitung, Leipzig és Berlin. 1896. 2755. szám, 479.
oldal:
,,Ein sehr verdienstliches Unternehmen, das dem langen Streit
um die Herkunft der Bewohner des Eifischthals ein für allemal ein
Ende macht. Der Verfasser des vorliegenden umfangreichen Werkes
bringt in erschöpfender Ausführung den überzeugenden Nachweis,
dass die Vorfahren der Eifischer als von der Hauptmacht Attilas ab-
geschnittene kleine Abtheilung anzusehen ist, die zuerst ins Tour-
nansche Thal, jenseit der Penninischen Alpen, sich zurückzog und
dort in völliger Abgeschlossenheit lebte, dann aber, als die Lango-
barden fast ganz Oberitalen heimsuchten, vor ihnen sich in das da-
mals unbewohnte Eifischtal flüchtete” . . . stb.
 69
Naturae Novitates. Berlin, 1896. 1. szám.
Pädagogische Blätter. Zug (Svájc) 1895. 24. szám.
Sterns Literarisches Bulletin der Schweiz. Zürich. 1896. 7. sz.
Bulletins de la Société Dauphinoise d'Anthropologie. Grenoble.
1899.

A hún-magyar rokonság egyéb bizonyítékai.

a) Nyelv.
Szláv eredetűnek nyilvánìtott szavaink javarészének a szittya-
hun nyelvből való származásának bizonyìtását egy nagyobb tanul-
mányban tervezem részletezni s itt csak néhány gondolatot ve-
tek fel.
A magyar és szláv nyelvek között felületes szemléletnél oly
nagyfokú nyelvi rokonság látszik fennállani, hogy a francia encik-
lopédisták a magyar nyelvet már elturánosìtott szláv nyelvnek
tekintették; mert a magyar és szláv nyelvekben az azonos értelmű
és kiejtésű szavak száma igen nagy. A magyar és szláv nyelvek
között azonjaan csak egyes szavak azonos értelmében és kiejtésében
van hasonlatosság, mert hangtani, nyelvtani és modattani téren
óriási a különbség.
A szláv nyelvekben a magyar: a, á, e, é, i, ì, u, ú, ü, ű, ö, ő,
magánhangzókkal szemben csak: a, e, i, o, u és y (ü-féle hang) ma-
gánhangzók vannak, vagyis a szláv nyelvekben kevesebb a magán-
hangzó és azok rövid és hosszú változatai is hiányzanak. A szláv
nyelvekben a mássalhangzók, a magyar nyelvben pedig a magán-
hangzók játsszák a főszerepet. Ott a mássalhangzótorlódás, itt pe-
dig a magánhangzók és a mássalhangzók szabályszerű váltakozása
tűnik fel, továbbá a magyar nyelvben a mély és magasan hangzók
illeszkedése is^ törvényszerűen történik. Ezért „a szláv nyelvek fone-
tikai zenéje kezdetleges, a magyaré pedig igen fejlett.
A szláv nyelvek nyelvtani és mondattani szerkezet tekinteté-
ben az aveszta-szanszkrit nyelvből származó román és germán
nyelvcsaládhoz tartozó nyelvekkel, de főleg a görög és a latin
nyelvvel igen nagyfokú rokonságot mutatnak. A szláv és a latin
nyelv testvérnyelvnek is tekinthető egyrészt, mert mindkét nyelv-
ben a nemet jelentő névelő nélkül hìm-, nő– és semleges nemű sza-
vak vannak, mert mindkét nyelv deklinációjának esetei és konju-
gációjának módjai és idejei, továbbá a szenvedő és műveltető
forma alkalmazása, nemkülönben a mondattani szabályok tökéle-
 70

tesen azonosak, másrészt, mert rengeteg latin és szláv beszédrész-

nek (főnév, melléknév, névmás, számnév és ige) közös a töve. ìme
a sok közül egy-két példa: ocolus = oko, domus = dom, sto-
stare = sztojitj, do-dare = datj stb., stb.
Mindezek ellenére a szláv szavak fonetikai és ortográfiai szem-
pontokból három nagy csoportba sorolhatók.
a) Azok a szláv szavak, amelyek mássalhangzótorlódással kez-
dődnek: sztrom, sztrelitj stb., vagy kizárólag mássalhangzóból álla-
nak, grg, vrh, prszt, szrt, krv, krszt, szmrtj, stvrt stb., stb. A szláv
szavaknak kb. a fele ilyen.
b) Azok, amelyeknek gyökei az aveszta, szanszkrit, görög,
latin, germán stb. iráni eredetű nyelvek szavainak gyökeivel azo-
nosak^IIyen szláv szó is igen sok van.
c) Azok a szláv szavak, amelyek az első két csoportba nem
sorolhatók, mert azok töve fonetikailag és ortografiailag is turáni
jeUegűek és még a mai magyar nyelvben is előfordulnak. Ilyen szó
kb. 1200 van: bán, vajda, hìr, zsìr, ikra, vidra stb., stb., továbbá vi-
téz (vitéz – vitézitj = kivìvni), patak (pótok), széna (szeno), sza-
már (szomár), szalma (szlama), lapát (lopata), kerevet (krevatj), ló
ìlosagy) stb.
Ha a harmadik csoportba sorolandó szavak felett elmélkedünk,
önkénytelenül felmerül a kérdés, miért vettek át elődeink a szlá-
voktól csak olyan szavakat, amelyek nem mutatnak rokonságot a
szláv nyelvekkel rokon nyelvek szókincséhez tartozó szavak tövei-
vel; de azt is kérdezhetnék, hogy honnan származnak ezek a külön-
leges szláv szavak? El lehet-e képzelni azt, hogy a turáni eredetű
szittya-hun törzsekkel évszázadokon vagy talán évezredeken át
érintkező szláv törzsek az őket meghódìtó szittya és hún törzsek
nyelvéből egyetlen fogalmat, kifejezetten nem vettek át; ellenben a
honfoglalók a parányi szlovén néptől tömegesen vették át állìtólag
az olyan kifejezéseket, amelyeknek fogalmai a honfoglalóknál
ismeretlenek voltak; ide a honfoglalóktól még a kárpáti medencében
lakott és leigázott szláv törzsek sem vettek át egy szót sem?
Miután Miklosich éppen a harmadik csoportba sorolható szláv
szavakat tekintette olyanoknak, amelyeket a kárpáti medencében
megtelepedett honfoglalók a szlávoktól vettek át, a megállapìtás
felette gyanús. Én úgy vélem, hogy az igazság az, hogy a harmadik
csoportba sorolható szláv szavak szittya-hún eredetű szavak s azo-
kat egykor a szlávok vették át s azok a mai magyar nyelvből még
nem vesztek ki.
 71

Már arra is gondoltam, hogy az ősi szittya-hun nyelv rekonst-

ruálható. Ugyanis, ha a szláv, germán nyelvből a turáni szóeleme-
ket kiszitáljuk (azért mondom kiszitálni, mert nyelvünkben szláv és
germán jövevényszavak tényleg vannak), továbbá az egykorú kró-
nikások műveiből a hún szavakat kiválogatjuk, valamint ja kárpáii
medence ősi földrajzi elnevezéseiből·5 és a régi magyar nevekből1
a turáni elemet kihámozzuk s ha mindehhez hozzáadjuk a magyar
nyelv nyelvtani és mondattani szabályait, akkor talán képesek len-
nénk a feledésbe ment szittya-hún nyelvnek legalább a vázát meg-
találni.
Ezt annál is inkább megtehetőnek vélem, egyrészt, mert az In-
diába szakadt fehér hunok leszármazottainak: hunza, gujarati stb.
nyelvének szókincsét ismerjük, másrészt, mert Fischer az Eifischtal
helységneveiben, valamint az ottlakó családok családi neveiben
hún nyelvemlékekre bukkant, sőt ott a hún rovásìrás emlékeit is
felfedezte. A kárpáti medence ősi földrajzi neveiből a hún szóeleme-
ket kihámozni nem lehet nehéz, mert itt egykor a szlávok bizonyára
úgy cselekedtek, mint a Felvidéken húsz évig uralkodó csehek, ahol
Fülek nevéből Filakovo elszlávosìtott helységnév lett. S talán ősi
mondásainkban5 is lehet hún szavakat találni. Pl. „Kereket oldott”.
A hunok ugyanis, amikor szekereikből szekérvárat alkottak, hogy
a szekérvár erős legyen, a szekerek kerekeit megkötötték; a sereg
továbbindúlása előtt pedig a kerekeket feloldották. A „kereket ol-
dott” ősi mondást még ma is használjuk, de mindig „megfutott' „el-
illant” értelemben.
A szittya-hún nyelv rekonstruálása, ez a szép és nemes munka
természetesen a hivatásos nyelvésztudósainkra vár.

b) Ruházat.

Fischer a fekete és fehér hunokról ìrt könyvében megállapì-

totta azt a tényt, hogy a hunok ruhadarabjai: szűr, guba, szokmány,
mente, zeke, dolmány nevű s a magyarok által is állandóan hasz-
nált ruhadarabok voltak. Ezeket a fekete hunok feketeszìnű anyag-
ból készìtették és feketeszìnű szőrmével szegélyezték, dìszìtették;

3
Moór Elemér: Bolgár-török-szláv helységnevek és a Melich-féle helység-
névkutatás. Szeged, 1930.
4
G. Szabó Mihály: Öseredetü magyar személynevek tára. Gyula, 1936.
5
Jiriska Andor: Magyar közmondások könyve. Bp. 1890.
 72

a fehér hunok pedig fehérszìnű anyagból készìtve fehérszìnű szőr-

mével szegélyezték, dìszìtették és tarkázták. Mint tudjuk, a mai
használatban álló szűrök is vagy feketék vagy fehérek s mindkettő
szép ornamentikájú, szìnes kivarrással van dìszìtve.
Ne feledjük, hogy ősi ruházkodásunk egyik darabját Attila
neve után még ma is ,,atilá”-nak nevezzük.
Zajtinak most megjelent és sokszor idézett művének ábráiból
és leìrásából tudjuk, hogy a hunok Indiába szakadt részének le-
származottai ma is teljesen magyarosan öltözködnek. Lásd a követ-
kező ábrákat.
51. o. Indiai kisködmön.
145. o. Az indiai hűn fejedelem ruházata.
159. o. Kehelytartó szobor alakjának ruházata.
171. ο. Α radzsputi hún lovasság ruházata.
244. ο. Α gvalori gudzsar-hún fejedelem.
277. ο. Α barodai gudzsarát-hún fejedelem lovastestőrségének
ruházata.
340. o. Az indiai szűr és hìmzése.
Végül lásd Nemes-Nagy: ,,Magyar viselet története” cìmű
dìszmű ábráit.

c) Szokások.

Zajti sokszor idézett művének 19. oldalán az indiai hunok fehér

lóáldozatát bemutató képét sajnos, az eredeti szanszkrit felìrat nél-
kül igen kicsinyìtett fényképmásolatban adja.
Az indiai hunok történelméből tudjuk, hogy a fehér hunok, az
ephtalitáknál, hogyan történt a fehér ló áldozása és mik voltak an-
nak előkészületei.
Miután minden év tavaszán megtartották a Hadúrnak feláldo-
zandó fehér ló áldozati ünnepélyeit, először kiválasztották a mé-
nesből azt a fiatal, lovagolatlan, fehér lovat, amelyet a következő
évben terveztek feláldozni. Továbbá számbavették azokat a fiatal
legényeket is, akiket a következő fehérló-áldozáskor fognak har-
cosokká avatni. A kiválasztott fehér lovat elengedték, mely szaba-
don járva bárhol legelhetett s azt legelésében senki sem akadályoz-
hatta meg. A kiszemelt harcosoknak az volt a kötelessége, hogy a
szabadon engedett fehér lovat szabadságának gátlása nélkül őriz-
 73

zék, illetve vadállatokkal és kincsszomjas emberekkel szemben meg-

védelmezzék, hogy az áldozatra kiszemelt ló tiszta, sértetlen és
szent maradjon. Amikor a következő évi áldozat napja elérkezett,
a fehér lovat az áldozati helyre terelték, ahol a papok megfogták
és az áldozati máglyán elégették. Ugyanekkor nagy ünnepségek
között (mint nálunk a vitézzéavatás) a szent lovat őrző legényeket
harcosokká avatták.
Minthogy a honfoglalók fehér ló áldozatának részleteit nem
ismerjük, senki sem állìthatja, hogy ez a honfoglalóknál másként
történt, mint a hunoknál.
Amikor a szlávok a turáni eredetű népekkel érintkezésbe ke-
rültek, azokat az ,,idegen”-t jelentő ,,ugor” szláv szóval kezdték
megnevezni, amelyből az orosz ,,jugor, Jugria”, majd a g-h hangzó-
csere idején a tót ,,uhor”, „Uhorszkakrajna” kifejezés keletkezett.;
Azonban Hunfalvy hìve, Budenz, noha a turáni eredetű ,,ogur-;
oguz” szó ,,törzs”-et jelent, hogy a magyarral rokon népek meg-
nevezésésénél a ,,szittya-hún” nevek használatát mellőzhesse, az
ugor kifejezést kezdte használni, jóllehet ugor nép és ugor nyelv
sohasem létezett. Ezt a történelemhamisìtást a magyar tudósok el-
fogadták, de erről a hivatkozott angol tudományos művek ìrói
még csak tudomást sem vettek.
S ha egykor a szlávok az ugor, jugor, Jugria, ugri, ungri stb.
kifejezésekkel tényleg a turáni eredetű szittya-hún törzseket nevez-
ték meg, akkor mi ma miért nevezzük meg azokat a finn és ugor
szláv szavakkal, ha magyarul beszélünk vagy ìrunk, mikor a finnek
magukat finn nyelven suomi-nak nevezik és amikor a finn is szláv
szó.
Hunfalvy, a történethamisìtás nagy mestere, vajjon tudta-e,
hogy a latin és a mai tót nyelv között legalább húszszor akkora
a nyelvrokonság mérve, mint a finn-vogul-magyar nyelv között.
Azonban ennek ellenére a rómaiakat még sem lehet a tótoktól szár-
maztatni, de fordìtva sem; mert egy magból kinőtt terebélyes fának
kelet-nyugat vagy észak-dél felé nőtt ágainak galyacskái rokonok
ugyan, de nem származnak egymásból. ìgy van ez egy népcsalád
terebélyes fájánál is, sőt egyes nemesi családok családfáján feltün-
tetett tagok között is; mert a családfán szerepelt bármelyik tag nem
őse a családfán szereplő személyeknek, hanem csak rokona.
Nyelvünk sokkal nagyobb rokonságot mutat a szumir, etruszk,
török és főleg az újabban feldezett indiai hunok leszármazottainak
nyelvével, mint a finn-vogulokéval; még sem lehet azt mondani,
hogy a honfoglalók elődei Szumiriából, Etruriából vagy akár India-
 74
ból származnak, noha a rokon népek között a faji rokonság nyomait-
is ki lehet mutatni.
A honfoglalók a legnagyobb valószìnűség szerint abból az igen
ösi, nagy népcsaládból származnak, mely egykor a Kaspi-tó és a.
Pamir-hegység között s főleg a Szir-Darja és Amu-Darja mellékén
élt és amely egykor a szélrózsa minden irányába, de különböző
korokban rajokat lökött ki. És egyik ilyen rajból – de kétségtele-
nül korábbi kivándorolt rajokkal való keveredés után – eredve
tűntek fel ismert történelmünk elején a Kaukázus vidékén. Egy
oìyan néppel, mint a finn, mely szabadságszeretetének, áldozatkész-
ségének és hősiességének oly szép példáját adja ma is, dicsőség
lenne rokonnak lenni még akkor is, ha nem lennének nyelvi bizo-
nyìtékok. Azonban a költött mese és a valóság között mégis csak
nagY különbség van.
Mai ismereteink szerint józan ésszel és nyugodt lelkiismerettel
csak azt mondhatjuk, hogy a honfoglalók elődei keletről6 származ-
nak és a honfoglalók a kárpáti medence megszállásakor magukkal
hozták mindazt, amit akkor keletről hozhattak, mert a hasonló lo-
vasnépekkel kétségtelenül vérségi rokonságban állottak.
Amikor ezt a szefeity mjmkjrmat befejezem és azt a magyar
közönség szìves figyelmébe ajánlom, még egyszer hivatkozom Ra-
vasz püspök úr Önagyméltóságának szavaira, amelyekre könyvem
előszavában már hivatkozni szerencsém volt.
Tiltakozzunk a j ó z a n é s z és a magyarság j ó l f e l f o g o t t
érdekében a finn-ugor elmélet ellen,” mert ez fából vas-
karika; s törekedjünk arra, hogy Attilának 1934-ben fel-
á l l ì t a n i tervezett s z o b r a minél hamarabb, e l k é s z ü l j ö n .
6
Ma már nem titok, hogy Hunfalvy (magyarosìtott nevű cipcer) aki Buda-
pestről 1865-ben ìrt német nyelvű könyvének „Pest und Ofen” cìmet adott, LuegeR
hìvee volt és a finn-ugor elméletet is a Gesammt Monarchie érdekében költötte.
Hunfalvy és társai ugyanis jól tudták, hogy egy nemzet, mint terebélyes
fa, lassan de biztosan elpusztul, ha nemcsak hajszálgyökereit, de a történelmi
tényezőkből erőt merìtő főgyökereit is elvagdossák.
A vesztett szabadságharc után, után, amikor a történelmi tények hirdetése dinasz-
tikus érdekekbe ütközött, másként: alakulhatott volna a magyarság sorsa, ha
nemzetiségeink tudtak volna, hogy a magyar egy hatalmas, ősi nép leszár-
mazottja.
Sajnos, a finn-ugor elméletnek következménye a trianoni békemű lett, mely
éppen olyan hazugságokon nyugszik, mint amilyen hazugságokon a finn-ugor
elmélet épül fel.
Tény, hogy külföldön élő véreinkkel mi törődünk a világon a legkevesebbet.
Moldva egy részét, a h o l kb. 200.000 magyal él, több jogon követelhettük
volna magunknak, mint az oláhok Erdélyt. S mit tettünk eddig az ő érde-
kükben? Semmit.
 75
A huszárság bel- és külföldi irodalma.

Országos LeyéUár ,,hunzor'' 1378. XI. 30-án. Dip.,35.887.)

Szarvas G.: Magyar Nyelvőr 1887. VI. 26-27. o.
Melich J.: Magyar Nyelv. XVI. évf. 164. o.
Szamota-Zolnai: Magyar Oklevél Szótár. Pótlék. Bp. 1902-906. 339. o.
Pallas Nagy Lexikon. IX. 502. o.
Révai Nagy Lexikon. XI. 382. o.
Huszár Imre, Mailáth János, Gyalókay, Berkó stb., stb.
Zsuffa S.: A huszár szó eredete. (Szent György képes sportlap. 1934. VI. 25.)
Tóth Ζ.: Α huszárok eredetéről. (Hadt. Közi. 1934. III.-IV.)
Hóman-Szegfű: Magyar történet. Bp. 1935. (I. 151. és III. 162., 568. és 627. ο )
Zsuffa S.: A huszár szó és a magyar huszárság eredete. Bp. 1936.
Tóth Z.: A huszárság eredethagyománya 1936-ban. (Magyar Szemle. 1936. IV.,
– V. szám.)
Zsuffa S.: Magyar volt-e az európai huszárság őse? Bp. 1937.
Zsuffa S.: Magyar eredetű-e a huszár szó? Bp. 1937,
Darkó J.: A magyar huszárság eredete. (Hadt. Közl. 1937. III-IV.) és Pécs 1937.
és Tisza István Tud. Társaság kiadványai. 7. köt. 7. füzet.
Tóth Z.: A huszárság eredethagyománya 1937-ben. (Hadt. Közl. 1938. I-II.)
Zsuffa S.: A huszárprobléma. Bp. 1939.
Gáldi L.: Huszár szavunk bizánci kapcsolatai. (Magyar Nyelv. 1939. V.)
Graeffer: Kurze Geschichte der Kaiserlich-Königlichen Regimenter . .. „Von den
Hussaren. Wien. 1801. II. 138. o.
Meynert: Leitfader der Geschichte des öst.-ung. Kriegswesen. Wien. 1869
III. 39. o.
Miklosich: Die Slavischen Elementen in Magyarischen. Wien. 1881.
K. F.: Woher kommt das Wort Hussaren? (Frankfurter Zeitung. 1915. XI. 23-án.)
Choppin: Les Hussards. Nancy. 1898. 9. ο.
Hussard: Nouveau petit Larousse illustré. Paris. 1938. 504. o.
S. Bogumil Linde: Slöwnik Jazyka Polskiego. Lwow. 1855. II. 192. ο.
Zymunt Gloyer: Encyklopedja Starapolska. Warsava. 1901. Π. 92Φ-24. o.
Otten Zaszkovszki: Odrebnest Starapolski stuki. (Revue d'Histoire militaire.
Varsói folyóirat. 1935. I. 7. ο.)