A Biblia

1
Péter és a tizenkét apostol cselekedetei

*...+ mely *...+ szándék *... után...+ minket *...+ apostolokat *...+. Kiszálltunk *...+ a testünkből. Mások
nyugtalankodtak szívükben. Mi szívünkben egyesültünk. Beleegyeztünk, vállaljuk a szolgálatot, amire az
Úr jelölt ki minket. És szerződést kötöttünk egymással.

Alkalmas időpontban, melyet az Úr jelölt ki számunkra, lementünk a tengerhez, Találtunk egy kikötött
hajót, beszállásra készen. A fedélzeten szóba elegyedtünk a matrózokkal a jövendőről. Nagy jóságukról
tettek tanúbizonyságot, úgy ahogy azt az Úr rendelte. Miután behajóztunk, egy napon és egy éjszakán át
vitorláztunk. Ezek után a szél felerősödött a hajó mögött majd egy tenger által körülvett városhoz vitt
minket.

Én, Péter, kérdezősködtem a város nevéről a dokk közelében álló helybéliektől. Egy férfi válaszolt
közülük, mondván: „A város neve Lakóhely, ami annyit tesz, Alap *…+ kitartás.” És közülük a vezető
felemelt egy pálmaágat, majd a dokk széle felé tartotta. Mi pedig ezek után kiraktuk csomagjainkat; én
bementem a városba, hogy eligazítást kérjek a szállást illetően.

Derékban megkötött ruhát viselő férfi került utamba, öltözetét aranyszíj övezte. Felsőtestén kendőt
hordott - vállára terítve védvén fejét és kezét.

Csak bámultam az embert, lévén gyönyörű alakja volt. Négy részét láttam testének: a talpát, mellkasából
egy darabot, a tenyerét és az arcát. E testrészeit láthattam. Egy könyv, hasonló borítóval mint az én
könyveim, volt a bal kezében. Kötegnyi styrax fát tartott jobbjában. Hangja visszhangzott, ahogy lassan
beszélt, a város felé kiáltva „Gyöngyöket tessék! Gyöngyöket tessék!”

Igazából azt gondoltam, városbéli. Megszólítám: „Testvérem és barátom!" Válaszola, mondván:

„Helyesen mondád: 'Testvérem és barátom.' Mit kívántok tőlem?" Felelém, Szállást kérünk én és
testvéreim tőled, mivel idegenek vagyunk itt." Ő erre úgy felelt, „Ezért mondám magamat 'Testvérednek
és barátomnak', mert hozzád hasonlóan én is idegen vagyok itt."

És ahogy ezeket elmondta, kiáltott: „Gyöngyöket tessék! Gyöngyöket! tessék". A város gazdag emberei
meghallották hangját. Kijöttek rejtett kamráikból. Mások kinéztek házaik éléstáraiból. Megint mások a
felső ablakaikból. De semmit sem láttak (ami hasznukra lehet) a gyöngyárusból, mivel sem tarisznyát
nem hordott a hátán, sem batyut a köntöse vagy kendője alatt. És mivel igencsak lenézték, nem is
akartak megismerkedni vele. Ezért aztán nem is tudta magát felfedni előttük. Az emberek visszamentek
kamráikba, mondván „Ez az ember gúnyolódik velünk."

A városi szegények is hallották hangját, és odajöttek a gyöngyárus emberhez. Mondván, „Kérlek, tedd
meg nekünk a szívességet, engedd meg, mutasd meg nekünk a gyöngyöket, saját szemünkkel látni őket
láthatjuk őket." Válaszolt a gyöngyárus, ezt felelvén nekik, „Ha tudtok, gyertek el városomba, akkor nem
csak (puszta) szemetekkel láthatjátok, hanem ingyen nektek is adom őket."
És mivel ők, a város szegényei ezt hallották, mindezekre így felelének, „Mivel koldusok vagyunk, biztosan
tudjuk, az emberek nem adnak gyöngyöt koldusoknak, hanem többnyire kenyeret és pénzt adnak. Nos, a
2
szívesség amit tőled kérünk: mutasd meg a gyöngyöket a szemünk előtt, és büszkén fogjuk mondani
barátainknak, saját szemünkkel láttunk egy gyöngyöt" - mivel ilyen még szegényekkel - koldusokkal meg
főleg - nem történt. Ő erre azt válaszolta, „Ha tudtok, gyertek el magatok a városomba, akkor nem csak
láthatjátok, hanem ingyen nektek is adom őket.” A szegények és koldusok örvendeztek az embernek aki
ingyen ad.

A gyöngyárus ember a gondokról kérdezte Pétert. Péter válaszolt és elbeszélte azokat a dolgokat,
melyeket az út nehézségeiről hallott. Mivel küldetése problémáira gondolt.

Szóla a gyöngyárus emberhez, „Szeretném tudni a nevedet és a városodba vezető út megpróbáltatásait,

mivel idegenek és az Úr szolgái vagyunk. Fontos hogy minden városban egyezően terjesszük Isten
szavát." Ő válaszolt, mondván: „Ha nevemet kérded, Lithargoel a nevem, aminek értelme a fény, gazella-
szerű kő.

„És a városomba vezető utat, amit kérdeztél, meg fogom veled ismertetni. Egyetlen ember sem tud azon
az úton haladni, csak azok, akik mindenüket hátra hagyják, és megállóhelytől megállóhelyig böjtölnek.
Sokan vannak rablók és vadállatok azon az úton. Aki kenyeret visz magával, széttépik a fekete kutyák a
kenyér miatt. Aki drága ruhát visel, megölik a rablók az öltözete miatt. Aki vizet visz magával, megölik a
vízért a farkasok, mert megszomjaznak rá. Azt, aki húsra és zöldségre vágyik, azt oroszlánok nyelik le a
hús miatt. Ha elkerüli az oroszlánokat, a bikák falják fel a zöldségek miatt.

Amikor elmondta mindezeket nekem, sóhajtottam magamban, mondván, „Nehéz próbatételek vannak
az úton! Bárcsak Jézus erőt adna, hogy járjunk rajta!" Rám nézett, látta arcomon a szomorúságot, ismét
sóhajtottam. Azt felelte, „Miért sóhajtozol, ha te valóban ismered ezt a nevet, 'Jézus', és hiszel benne? Ő
hatalmas erőt és kitartást ad. Én is hiszek az Atyában, aki őt küldte."

Válaszoltam, kérdezvén tőle, „Mi a neve annak a helynek, a városodnak, ahová mész?" Azt mondta
nekem, „Ez az én városom neve: 'Kilenc kapu'. Hála Istennek mi tudjuk, a tizedik a fej." Ezután békével
magára hagytam.

Amikor indulni készültem, hogy hívjam barátaimat, láttam: nagy hullámok és falak veszik körbe a város
határát. Elcsodálkoztam e nagy dolgok láttán. Megpillantottam egy üldögélő öregembert, és
megkérdeztem hogy a hely neve valóban Lakóhely-e. Ő *...+, „Lakóhely *...+." Azt mondta, „Igazat
beszéltél, azért lakunk itt, mert kitartottunk."

Válaszoltam, mondván „Pontosan *...+ így nevezte *...+, mivel azok által, akik kiállják a próbáit, a városok
benépesülnek, és hatalmas királyság jő el számukra, mert kitartottak a hitetlenség és a viharok
nehézségei közepette. És így, a mi városunk, mely kibírja a hit igájának terhét, lakott lesz és a mennyek
királyságának fogják nevezni."

Siettem és mentem szólni barátaimnak, el kéne mennünk abba a városba, melyet Lithargoel
megnevezett. Hitünk erejével mindent legyőztünk, amiről beszélt. Elkerültük a rablókat, mivel nem
láttak drága ruhát rajtunk. Elkerültük a farkasokat, mert nem találtak nálunk a vizet, amire szomjaztak.
Elkerültük az oroszlánokat, mert nem látták bennünk az óhajtott húst. Elkerültük a bikákat [...] nem
találtak zöldségeket.

Nagy öröm és felszabadultság szállt le közénk, mintha Urunktól lenne. Megpihentünk a kapuval szemben
és beszélgettünk a világ nyugtalanságot keltő dolgairól. Később folytattuk a hitben való elmélkedést.

3
Ahogy beszélgettünk az útonálló rablókról, akiktől megmenekültünk, megpillantottuk Lihargoelt,
megváltozott mióta nem láttuk, felénk jött. Orvosnak látszott, mert egy kenőcsös doboz volt kezében, s
fiatal tanítvány - orvossággal teli erszényt hozva - követte. Nem ismertük fel.

Péter felállt és mondá neki, „Kérlek segíts nekünk, idegenek vagyunk, légy szíves naplemente előtt kísérj
el minket Lithargoel házához." Erre ő, „Becsületes szívvel megmutatom neked. De csak álmélkodok azon,
honnan ismered azt a derék embert. Nem fedi fel bárkinek, mert egy nagy király fia. Pihenjetek le egy kis
időre, megyek és meggyógyítom ezt az embert, majd (vissza)jövök." Sietett és gyorsan vissza is tért.

Ezt mondta Péternek, „Péter!" És Péter megrémült, honnan tudhatja, hogy neve Péter? Péter válaszolt a
Megmentőnek, „Honnan ismersz, hogy nevemen szólítottál?" Lithargoel válaszolt, „Meg szeretném
kérdezni tőled, ki adta neked a Péter nevet?” Ő ezt mondta neki, „Jézus Krisztus volt, az élő Isten fia, ő
adta nekem ezt a nevet." Válaszolt, „Magam vagyok ő! Ismerj fel, Péter." Meglazította a öltözetét,
melyet viselt - mindössze ennyit tett, hogy felismerjük - felfedve az igazat, hogy tényleg ő az.

A földre borultunk és imádtuk őt. Mi a tizenegy tanítvány. Kitárta kezét és kérte, álljunk fel. Alázatosan
beszélgettünk vele. Mialatt beszéltünk, méltatlanságunk miatt lehajtottuk fejünket. „Amit kívánsz,
megtesszük. De adj nekünk erőt a cselekvéshez, ahhoz, amit elvársz tőlünk."

Odaadta a kenőcsös dobozt és az erszényt, ami a fiatal tanítvány kezében volt. Utasított, ezeket mondva,
„Menj vissza abba a városba, ahonnan jöttetek, melynek Lakóhely a neve. Folytasd kitartással mindazok
tanítását, akik hisznek nevemben, mint ahogy én is kitartottam a hit nehézségeiben. Meg fogod kapni
tőlem a jutalmadat. A város szegényeinek add meg amire szükségük van életükhöz, amíg nem tudok
nekik többet adni. Mint ahogy mondtam, ingyen adom. "
Péter felelé, mondván, „Uram, te arra tanítottál minket, hogy hagyjuk el a világi dolgokat. Kívánságod
szerint lemondtunk róluk. Amiért aggódunk az a mindennapi élelmünk. Ki lesz képes a napi
szükségleteket előteremteni, amit szét kell majd osztanunk a szegények között?"

Az Úr válaszolt, „Óh Péter, meg kell értsd a példabeszédet, amit mondtam neked! Nem érted nevemet,
amit tanítasz, s mely felülmúl minden gazdagságot; Isten bölcsessége felülmúlja az aranyat, ezüstöt és
minden drágakövet?"
Odaadta az orvosságos erszényt, és mondá, „Gyógyíts meg minden városi beteget, ki hisz nevemben."
Péter félt még egyszer visszakérdezni. Csak jelzett a mellette állónak, aki János volt: „Most te beszélsz."
Jánost szólt, „Uram, előtted félünk több szót ejteni. De te vagy, aki kéri, hogy gyakoroljuk ezt a
mesterséget. Minket nem képeztek orvosnak. Így honnan tudjuk, miként kell a testeket gyógyítani?

Válaszola neki, „Jól beszéltél János, tudom hogy ennek a világnak az orvosai gyógyítják, mi ehhez a
világhoz tartozik. Viszont a lelkek orvosai a szívet gyógyítják. Ezért gyógyítsd meg először a testeket a
orvoslás igazi erejével, világi gyógymódokkal, így bízni fognak benned, ezáltal meglesz az erőd, hogy a
szív betegségeit is meggyógyíthasd.”

„A város gazdag emberei azonban, akik úgy döntöttek, hogy még csak arra sem méltatnak, hogy
megismerjenek engem, de dőzsölnek a bőségben és gőgösek - az ilyenekhez és hasonlókhoz ne menj
vendégségbe, még barátaikhoz sem, nehogy elfogultságuk hasson rád. Sokan a templomokban is a
gazdagságra gondolnak, mivel ők szintén bűnösök, és csak alapot szolgáltatnak mások vétkezéséhez.
Ítéld el őket nyugodt szívvel, így szolgálatod dicsőített lesz, mint ahogy az én nevemet is dicsőítik majd a
templomokban." A tanítványok válaszoltak, „Igen, valóban ez a helyes, ezt kell tennünk."

Leborultak a földre, és imádták. Ő Kérte, álljanak fel és békével eltávozott tőlük. Ámen.
4
Allogenes – Társteremtők

[öt sor hiányzik]

…merthogy tökéletes lények és összhang van közöttük, gondolatban egyesültek, az őriző, akit elküldtek,
aki megtanít titeket *…+. Ez az az erő, mely bennetek van, mely gyakran kiterjeszti magát – a
Háromszorosan-Hatalmas szavai szerint, az egyetlen szerint, aki valójában létezik a Mérhetetlennel
együtt, a megjelent Tudás örök Fénye, a férfias szűzi Fiatalság, az első Eón a különleges háromszoros
erejű Eónból, a Háromszorosan Hatalmas, aki valójában létezik, amióta csak ő van, mindig is
kiterjesztette magát, és amikor kiterjesztette magát, kiteljesedett és mindenki mástól erőt kapott. Ő
ismeri önmagát és a tökéletes Láthatatlan Lelket. És eljött egy Eón során, Ő, aki tudja, Ő *a női entitás+ is
ismeri az Egyetlent. És Ő *a női entitás+ Kalyptosszá (azaz: rejtetté – Aranyi) vált, aki mindenkiben
munkálkodott, akit ismert. Ő a *férfi entitás+ tökéletes, a láthatatlan, a gondolkodó Előistenség-
Harmedon. És hogy megerősítse a teremtetteket ő *női entitás+ a háromszoros férfi. És személyesen
lett….

[öt sor hiányzik]

…személyiség egy kézben, másrészről ők együtt vannak, mivel ő *női entitás+ az ő létezésük
megnyilvánulása, és valamennyiükre egyaránt szívből tekint. Őbenne van az isteni önteremtő-erő.

Amikor megismerte saját *női entitás+ Létezését és amikor megpihent, elhozta az Egyet *férfi entitást+,
aki azóta látta valamennyiük egyéni létezését mióta ő maga is van. És amikor olyanná válnak, mint ő
[férfi entitás], meg fogják látni az isteni Háromszoros-Férfit, az erőt, mely nagyobb, mint az Istené. Ő a
mindenek Gondolata, akik együtt léteznek. Amikor mérlegeli őket, a nagy férfit mérlegeli *…+
gondolkodó Előistenség, ezek körfolyamata. Amikor ezt látja, mindazokat látja akik valójában együtt
léteznek és a köztük ható kölcsönhatást is. És amikor látja mindezeket, látja a Kalyptoszt. És ha látja az
elrejtetteket, látja Barbelo Eónját. És az Egyetlen nemzés nélküli utódáért, ha valaki látja miként él…

[négy sor hiányzik]

…hallottál mindegyikük jólétéről bizonyossággal.

Azonban a láthatatlanra vonatkozóan, a szellemi Háromszorosan-Hatamas-Egyre, Halld! Láthatatlan

Egyként létezik, aki felfoghatatlan valamennyiük számára. Mindannyiukat magában foglalja,
mindannyian érte léteznek. Ő tökéletes, ő több mint tökéletes, és áldott. Ő mindig az Egyetlen, és
valamennyiükben létezik, kimondhatatlanul, megnevezhetetlenül, Egyként létezve, aki mindannyiukon
keresztül létezik – ő, akit mindenkinek meg kell látnia, akin kívül semmi másra nem szabad vágyni, aki
előtte létezett, akik a létezést birtokolták, ő volt az a forrás, melyből valamennyien kisugárzódtak. Ő az
elsődleges tökéletesség. Minden istenséget megelőzött a létezésben, az áldottak közül a legáldottabb,
hiszen ő minden erőnek forrása. És ő a nemlétező létező, mivel ő Istene mindazoknak, akikben nincs
isteni, a felülmúlása a hatalmasoknak és csodálatosaknak…

[öt sor hiányzik]

5
… erő. Nem lehetetlenség számukra mindezen dolgok befogadása, amikor összegyűlnek. Mivel a
teremtettek számára lehetetlenség felfogni az Egyetemes Egyet, aki a tökéletesség állapotánál is
magasabb szintem van, ők ezért az Első Gondolat segítségével fogják fel – nem egyedül Létezve, hanem
a létezés hosszú ideje alatt, hogy ő adományozza a Létezést. Ő mindennel ellátja magát, mivel ő az, aki
magára eszmél, amikor megismeri saját létezését. És ő az Egyetlen, aki fennmarad, mint a Létezés
forrása, és anyagtalan anyag és megszámlálhatatlan szám és formátlan forma az alaktalan alakból és
erőnélküli és erős és létezés nélküli létező és mozdulatlan mozgás és tett nélküli cselekvés. Mivel ő a
gondoskodás gondoskodója és az istenség istensége – ám amikor is felfogják, részeseivé válnak az első
Életerőnek és az osztatlan cselekedetnek, az Első esszenciája az Egyetlenből, aki valójában létezik. És a
második cselekvés *…+ azonban, ő a *…+ Ő az áldással és jósággal feltöltött, mert amikor felismerik, mint
a Láthatatlan Lélek – mely kitölti - határtalanságának metszéspontját, a (határtalanság) megváltoztatja
őt (a láthatatlan lelket) azért, hogy megismerhesse saját mibenlétét és létezésének mikéntjét. Ő az aki
mindenki számára elhozta az üdvözülést, azáltal, hogy ő volt a létforrása mindazoknak, akik valójában
léteznek, általa a tudása fennmarad, mivel ő az, aki tudja ki ő. Ők azonban semmit sem alkottak, mi
messzebb mutatott volna önmaguknál, sem energiát, sem rangsort, sem dicsőséget, sem korszakot,
merthogy valamennyien örök létezők. Ő az Életerő és a Mentalitás és az Ami-Amely-van”. Ezért az Ami-
Amely-van folyamatosan birtokolja saját Életerejét és Mentalitását, és az Életnek állandóan
Életfolyamatai vannak nem-Létező és Mentális. Mentális birtoklás Élet és Ami-Amely-van. És a három
egy, habár egyénileg három személyiséget alkotnak..

Most, miután ezeket a dolgokat hallottam, a fiam Messos és én megrémültünk, figyelmünket a

többszörös *…+ gondolat *…+ erőt ad azoknak, akik képesek mindezeket a dolgokat megismerni a - sokkal
nagyszerűbb - kinyilatkoztatás által. Én minderre képes voltam, habár húsból való vagyok. Hallottam
tőled ezekről a dolgokról, valamint a bennük foglalt tantételt, mivel a bennem lévő gondolat segített
különválasztani a mérhetőn túli dolgokat éppen úgy, mint a megismerhetetleneket. Ezért félek, az én
tantételem esetleg eltér attól, ami helyes.

Azután, fiam Messos, az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel, újra szólt hozzám. Kinyilatkoztatta *női entitás+
számomra a következőket, mondván: „Senki sem képes meghallani ezeket a dolgokat, kivéve a hatalmas
erejűeket önmagukban, a Társteremtőket. Hatalmas erő áradt ki rád, melyet a mindenség Atyja, az Örök,
adott neked, mielőtt erre a helyre jöttél, azért, hogy azokat a dolgokat, melyeket nehéz szétválasztanod,
szét tudd választani, és azokat a dolgokat, melyek érthetetlenek a legtöbbek számára, te talán
megérthesd, akkor talán megmenekülhetsz (biztonságban) az Egyhez, aki a tied, aki az első volt, hogy
megmentsen, és akinek nincs szüksége megmentésre….

[öt sor hiányzik]

…neked alakot, és a láthatatlan kinyilatkoztatását, a szellemi Háromszorosan-Hatalmas Egyet, mely

nyughatatlan és oszthatatlan létet hordoz, testetlen, örök ismeret.

Mint az összes eón, Barbelo Eónja is létezésében mindazokkal a típusokkal és formákkal fel van ruházva,
mint a valóban létezők, Kalyptosz képével. És fel van ruházva ezek intellektuális képességével, bírja a
férfi Előisten gondolkodását, mintegy képzetet, és a teremtettekben cselekszik, akár szakértelemmel,
vagy ügyességgel, vagy részben ösztönökkel. Fel van ruházva az isteni önteremtő képességekkel, mint
egy képzettel, és ezek mindegyikét ismeri. Elkülönülten és egyénileg cselekszik, folyamatosan kiigazítja a
természetből fakadó hibákat. Fel van ruházva az isteni Háromszoros-férfiséggel, hogy valamennyiük
megmentője legyen, együttműködve a Láthatatlan Szellemmel. Ő a tanács szava, <ő> a tökéletes
fiatalság. Ős ő az első esszencia…
6
[6 sor hiányzik]

…lelkem elfáradt, visszahúzódtam és nagyon össze voltam zavarodva. Magamba fordultam és megláttam
az engem körülölelő fényt, és az Isten énbennem volt, Istenné váltam.

Aztán az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel, ismét felszentelt engem és hatalmat adott nekem *a női
entitás+. Azt mondta nekem: „Mivel taníttatásod teljessé vált, és megismerted a benned lakozó Jót,
hallgasd a Háromszorosan-Hatalmas egyre vonatkozó dolgokat, melyeket meg fogsz őrizni mély
hallgatásban és titkos misztériumban, mert ezeket nem lehet elmondani senkinek, kivéve az arra
érdemeseket, azokat, akik képesek hallani; nem lehet beszélni mindezekről a fel nem készített
generációnak sem az Egyetemes Egyről, aki több, mint tökéletes. Azonban te megkaptad <mindezeket>,
köszönhetően a Háromszorosan-Hatalmas Egynek, az Egynek aki az áldott és szívjóság állapotában
létezik, az Egynek, aki mindezekért felelős.

Nagyszerűség lakozik benne. Mivelhogy ő egy…

[öt sor hiányzik]

…az első gondolatnak, mely nem esik távol azoktól, akik elmélyülnek a megértésben és az ismeretekben.
És Az Egy megmozdult mozdulatlanul, így irányít, nehogy elhalványuljon a határtalanságban, mentális
tevékenység hatása alá kerüljön. És ő belépett önmagába és megjelent, mindent egybefogva, az
Egyetemes Egy több mint tökéletes.

„Igazából nem általam, hanem ő általa lett közvetítve a tudás e fokozata. Amíg nincs lehetőség a teljes
megértésre, ő (azonban) megismerhető. És mindez a Mentalitás harmadik csendje miatt van, és a
második osztatlan cselekvés miatt, mely az Első gondolatban jelent meg, mely Barbelo Eónja, együtt az
Oszthatatlan Egy osztható képmásával, és a Háromszorosan-Hatalmas Eggyel és a nem létező
létezéssel.”

<Aztán> a hatalmasság cselekvés által jelent meg, nyugalomban és csendben, habár hangot bocsátott ki,
így: zza, zza, zza. Azonban amikor (Jouel) meghallotta a hatalmast eltöltötte őt…

[öt sor hiányzik]

… „Te vagy *…+ Solmis! *…+ az Életerő által, mely a tied, és az első cselekedet, mely az istenségtől ered.
Nagyszerű vagy Armedon! Tökéletes vagy. Isteni megtestesülés!

„És az ő cselekedetének megfelelően, a második hatalmas és a Bölcsek, mely az áldottól származnak:

Autoer, Beritheus, Erigenaor, Orimenios, Aramen, Alflegesz, Elelioufeusz, Lalameusz, Yetheusz,
Noetheus; valamennyien nagyok! Ő aki ismer téged ismeri az Egyetemes Egyet! Te vagy az Egyetlen, te
vagy az Egyetlen, Ő, aki jó, Afredon! Te vagy az Eónok Eónja, Ő aki örök!”

Aztán imádta az Egyetemes Egyet, mondván: Lalameusz, Moetheusz, Szenaon, Aszine*usz, …+rifaniosz,
Mellefaneusz, Elemaoni, Szmoun, Optaon, Ő, Aki Van! Te vagy az Ő, Aki Van!, az Eónok Eónja, a teremtés
nélkül való, aki nagyobb, mint a teremtés nélkül (valók). Jatomenosz, akiért egyedül az összes
megszületés előtt álló teremtetett, a Megnevezhetetlen Egy!

[10 sor hiányzik]

7
… tudás.”

Most, hogy ezeket a dolgokat hallottam, láttam a tökéletes teremtettek fényét és a teljesen tökéletes
egyekét, akik együtt léteznek, és a teljesen tökéletes egyeket, akik a tökéletesek előtt voltak.

Azután újra az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel szólt hozzám: „Óh, Társteremtők, egy ismeretlen
ismeretben, ti tudjátok, hogy a Háromszorosan-Hatalmas Egy a dicsőségesek előtt létezett. Ők nem
léteztek a létezők közt. Ők nem léteztek azok közt sem, akik valójában léteznek. Továbbá, mindezek a
létezők istenségként, áldottakként és létezőkként élnek, és mint anyagtalan és nemlétező létezők.”

Mindezek után imádkoztam, hogy megvilágosodjak. Majd az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel ezt mondta
nekem: „Óh társteremtők, a Háromszoros-Férfi felette áll az anyagnak. Így tehát anyagtalan…

[9 sor hiányzik)

…azok akik az igazán létezők generációjának közösségében léteznek. Az önmagát teremtő egyek együtt
léteznek a Háromszoros-Férfivel.

„Ha tökéletes alapossággal keresel, akkor meg fogod ismerni a benned lakozó Jót; aztán meg fogod
önmagad is, (mint) azt, aki az Istentől származik, aki valójában elő-létezik. Száz év múltán el fogsz jutni
arra a felismerésre, hogy Az Egy Salamax és Semen által *…+ Barbelo Eónjának Szellemi Nagyságai. Túl
mindezeken, ami igazán közel áll hozzád, elsőre nem fogod megismerni, azért, hogy ne veszítsd el a
bizalmadat. Ha minden eszerint történik, megkapod mindazt, ami Az Egyre vonatkozik és kitölt téged a
beteljesülés szava. Aztán istenné válsz, és tökéletes leszel. Megkapod …

[4 sor hiányzik]

… a keresés *…+ a Létezés *…+ ha meg is ért bármit, akkor az egy által érti meg, annak a különleges
egynek által aki megérthető. És aztán nagyobbá válik aki megért és tud, mint aki megérthető és a dolgok
ismerője. Azonban ha leereszkedik természetéhez, kevesebb lesz, az örökölhető természet nem
kapcsolódik semmilyen nagysághoz, ezen hatalmasságokhoz, mindenhol vannak és nincsenek sehol,
mivel nagyobbak ők minden nagyságnál, és kevesebbek minden csekélységnél.”

Most, hogy az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel mindezeket elmondta nekem, elvált tőlem és otthagyott.
Ám nem estem kétségbe szavainak hallatán. Felkészítettem önmagamat és alapos gondolkodással
töltöttem egy évszázadot. Rendkívüli módon örvendeztem, hogy ebben a hatalmas fényben vagyok, és
az áldott ösvényen, mivel azoktól kaptam, akiket érdemes nézni és azoktól, akiket érdemes hallgatni, ők
(azok) akik egyedül a hatalmas erővel rendelkeznek…

[öt sor hiányzik]

…Istentől.

Amikor a százéves megértési időszak vége közeledett, a teljes sikeresség reménye állapotának áldott
érzését hozta. Láttam a jóságos isteni Önteremtőket; és a Megmentőt, aki fiatalos volt, a tökéletes
Háromszoros-Férfi Gyermeket, és az ő szívjóságát, az ősi tökéletes Előisten-Harmedont, és a Kalyptosz
áldottságát; és az áldottság elsődleges eredetét, Barbelo Eónját, a teljes istenséget; az eredetnélküliek

8
elsődleges eredetét, a szellemiséget, a láthatatlan Háromszorosan-Hatalmas Egyet, az Egyetemes Egyet,
aki több mint tökéletes.

Amikor elragadott <engem> a rám ereszkedett, áradó örök fény, és elvitt egy szent helyre, melyhez
hasonlót szavakkal sem lehet leírni, majd hihetetlen kegyelemnek köszönhetően, láttam mindazokat a
dolgokat, melyekről hallottam. Azután valamennyiükhöz imádkoztam, összeszedtem valamennyi
ismeretemet, s az Egyetemesek tudásához közelítettem, Barbelo Eónjához.

És láttam a szent hatalmasságokat a szűzi férfias Barbelo Szellemi Nagyságai által, tudtomra adván,
képes leszek ellenőrizni, mi történik a világban: „Óh Társteremtők, látván áldott állapototokat, mely
csendességben lakozik, segítségével ismeritek pontos önmagatokat, kutatjátok magatokat,
visszahúzódva az Életerőből, melyet megmozdulni láttok. És habár lehetetlen számotokra megállni, nem
félitek a semmit, a létezésből való kilépést; és megpihenve fogod őket találni és nyugalomban miután
hasonlatossá válnak az Egyhez aki teljes nyugalomban van és (aki) mindezeket csendben és
mozdulatlanul magába öleli. Amikor megszületik benned a felismerés vele kapcsolatban az Ismeretlen
Egyre vonatkozó elsődleges megvilágosodás által - az Egyre, akit ha meg kellene ismerned, nem lenne
tudomásod róla és félelem töltene el azon a helyen, visszahúzódnál a háttérbe tettei láttán. Végül
amikor tökéletessé válsz azon a helyen, csendesítsd el magad. És a benned lakozó képpel összhangban
hasonlóképpen tudni fogod, ez az a mód, melyen az összes (dolog) nyugszik. Semmit ne herdálj el többé,
hogy képes legyél megpihenni, és ne vágyj a cselekvés után, nehogy bármilyen módon elveszítsd a
benned levő Ismeretlen Egy mozdulatlanságát. Ne hidd, hogy ez lehetetlen számára; ha azonban a
felvilágosult gondolat által meg kéne ismerned, nem lenne tudomásod róla.”

Figyeltem mindezekre a dolgokra ahogy elmesélték. Bensőmben a csend állandóságával, és hallottam az

Áldottakat miáltal megismertem pontos valómat.

Aztán visszahúzódtam az Életerőhöz amint <magamba> pillantottam, beléolvadtam, és várakoztam, nem

törhetetlenül, de csendesen. És láttam egy örök, intelligens, oszthatatlan mozdulatot, mely valamennyi
alaktalan energia felé irányult, (mely mozgás) határok által nem korlátozott.

Amikor pedig szilárdan akartam állni, visszahúzódtam a létezésből, így nyugalmat és pihenést találtam,
mint egy képet és egy képmást, melyet kinyilatkoztatás által adományoztak nekem a Láthatatlan Egy és
az Egy aki nyugalomban van. Eltöltött a megvilágosodás az elsődleges kinyilatkoztatás által, melyet a
Megismerhetetlen egytől kaptam. Habár nem volt tudomásom róla, ismertem őt, általa kaptam
hatalmat. Folyamatosan erősödvén megismertem a bennem lakozó Egyet, és a Háromszorosan-
Hatalmas Egyet, és a tartalmazhatatlanság kinyilatkoztatását. És a többiek számára megismerhetetlen
Első Egyetlen elsődleges kinyilatkoztatása által, az Istenén, aki több mint tökéletes, láttam őt, a
Háromszorosan-Hatalmas Egyet, aki mindannyiukban létezik. Kutattam a kimondhatatlan és
Megismerhetetlen Istent – akit ha valakinek meg kellene ismerni, abszolút semmi tudomása sem lenne
róla – a Háromszorosan-Hatalmas Egyet – aki nyugalomban és csendben létezik, és megismerhetetlen –
közvetítőjét.

Amikor mindezekben a dolgokban megerősítést nyertem, a Szellemi Nagyságok hatalmai azt mondták
nekem: „Tarts szünetet, rejtsd el a benned lakozó cselekvőképtelenséget, érthetetlen dolgokat kutatván;
inkább hallgasd őt továbbra is mivel mindez lehetséges az elsődleges kinyilatkoztatás és a
megvilágosodás által.”

„Nos, van benne valami amint létezik, ez pedig az, hogy ő létezik, de egyben eljövendő is, vagy cselekszik
és tud, habár a Tudat, az Élet, a Létezés és nem-Létezés határain kívül él, felfoghatatlanul. Ő
9
valamiféleképpen együtt van a tökéletes létével. Nem valamiféle maradék, mintha kinyert volna valamit
valaki elemzésre vagy tisztításra, vagy kapta vagy adta volna. Nincs elhalványítva semmilyen módon,
akár saját csodálata által, akár azáltal, hogy ad másokon át, illetve kap. Nincs benne semmi csodálat
önmaga iránt, mástól sem, nem hat rá. Továbbá, semmit sem ad önmaga által, nehogy elhalványuljon
tisztelete mások előtt, emiatt az érv miatt nincs szüksége Tudatra, vagy Életre, igazából egyáltalán
semmire. Ő az Univerzálisok elöljárója a mag a szűkölködésében és megismerhetetlenségében, mely a
nem-létező létezés, habár a csend és az állandóság adományával rendelkezik, nehogy elhalványítsák
azok, akik nem halványulnak el.

„Ő nem istenség, nem áldottság, nem tökéletesség. Inkább az (a háromság) ő megismerhetetlen

entitása, nem az mely megfelelő számára; inkább ő egy másik magasabb rendűje az áldottságnak, az
istenségnek és a tökéletességnek. Mivel ő nem tökéletes, azonban más szempontból magasabb rendű. Ő
nem határtalan, sem megkötve nincs senki által. Inkább valamiféle magasabb rendű. Ő nem anyagi
létező. Nem tartozik a nagyok közé. Se nem alacsonyrendű. Ő nem szám. Nem teremtmény. Nem
olyasmi, ami létezik, ahogy azt a létezés mikéntjéről gondolják. Ő valami más önmaga számára, ami
magasabb rendűvé teszi, amit nem lehet megismerni.”

„Ő önmaga elsődleges kinyilatkoztatása és tudása, mivel ő egyedül az, ki ismeri önmagát. Mivel ő nem a
létezők egyike, ezért másfajta dolog, ő magasabb rendű a felülmúlhatatlanoknál, még az
összehasonlításnál is, azzal kapcsolatban, hogy mi ő és mi nem ő. Nem résztvevője a kornak, nem
résztvevője az időnek sem. Nem kap semmit semmitől. Nem elhalványítható, ő sem halványít el semmit,
elhalványíthatatlan. Ő önmaga által megérthető, mint valami megérthetetlen dolog, melyet ő kiemel
azok közül, ami túlmutat a megismerhetetlenségen.”

„Megadatott neki az áldottság, tökéletesség és a hallgatás – nem <az áldottság,> sem a tökéletesség és
állandóság. Inkább ez (ezek a tulajdonságok) lényének entitásai, melyek léteznek, melyeket senki sem
ismerhet meg, és melyek nyugalomban vannak. Ezek inkább az entitásai, a többiek számára
megismerhetetlenül.”

„Ő egyben szépségében is sokkal hatalmasabb mindazoknál, akik jók, és így megismerhetetlen számukra
bármilyen vonatkozásból. Általuk és ő bennük van, nemcsak mint a megismerhetetlen tudás, mely az ő
sajátossága. Egyesült a tudatlansággal, mely kutatja őt. Ha azonban <valaki látja> a
megismerhetetlenségének módját, vagy látja őt valamennyi vonatkozásában, vagy ha azt mondaná,
hogy ő egyfajta ismeret, ő bűnös tettnek venné ezt ellenében, hamis ítéletnek, merthogy az illető nem
ismerné az Istent. Nem Az Egyetlen ítélné el, aki semmihez sem kapcsolódik, semmi vágy sincs benne,
hanem saját magát (ítélné) meg, mivel nem találta meg a valóban létezők igaz eredetét. El volt vakítva,
eltekintve a kinyilatkoztatás pihenő szemétől, az (egytől), mely cselekszik, a Láthatatlan Szellem Első
Gondolatának Háromszorosan-Hatalmasától. Ez az egy így létezik….

[15 sor hiányzik]

…valami *…+ határozottan *…+ szépség és első megjelenése az állandóságnak és csendes és nyugodt és
kifürkészhetetlen nagyság. Amikor megjelent, nem volt szüksége időre vagy <melynek részese volt>
végtelenségre. Ő inkább a kifürkészhetetlen kifürkészhetetlenség. Nem hozza mozgásba önmagát, ezért
nyugalomban van. Ő nem egyfajta létezés, nehogy igényei legyenek. Térbelileg ő anyagi, pontosabban
kifejezve – anyagtalan. Nem-létező létezése van. Mindannyiukért létezik önmagához képest, bármilyen
vágyak nélkül. Hatalmasabb ponton áll ő a hatalmasoknál. Hatalmasabb ő, mint állandósága, ezért…

[15 sor hiányzik]

10
…látta őket, és valamennyiüket felhatalmazta, habár nem voltak érintettek egyáltalán Az Egy által,
ugyanúgy nem, ahogy sokan nem tudnak róla, habár részesülnek erejében. Semmi sem készteti őt
mozgásra az Egységnek köszönhetően, mely nyugalomban van. Mivel ő megismerhetetlen, ő egy
légtelen helye a határtalanságnak. Mivel határtalan és erőtlen és nem-létező, nem kapott Létezést.
Inkább ő az, aki mindezeket önmagában tartalmazza, nyugalomban lévén (és) kiemelkedvén abból, aki
folyamatosan fennáll, mivel megjelent az Örök Élet, a Láthatatlan és Háromszorosan-Hatalmas Szellem,
melyben mindezek a létezők benne vannak. És körbeöleli őket, magasabban lévén náluk. Egy árnyék…

[15 sor hiányzik]

…eltöltötte az erő. Ő már előttük létezett, mindannyian tőle kapták a hatalmat, és eltöltötte őket.”

És megerősítést nyert, mindazok a dolgok, melyeket hallottál, igazak. És ne kutass ennél többet, de járj.
Nem tudjuk, vajon a Megismerhetetlen Egynek vannak-e angyalai vagy istenei, vagy azt, hogy az
Egyetlen, aki nyugalomban van, tartalmaz-e önmagában bármit is az állandóságon kívül, mely ő, nehogy
elhalványuljon. Nem érdemes további kutatásra fordítani az időt. Megtervezték, hogy ezeket megtudd,
és az, hogy mással is beszéljenek. De te megkapod…

[öt sor hiányzik]

…és azt mondta nekem: „Írd le mindazokat a dolgokat, melyeket elmondok neked, és azokat melyekre
emlékeztetlek, mindazok kedvéért, akik érdemesek erre utánad. És ott fogod hagyni ezt a könyvet egy
hegyen, és ünnepélyesen felkéred az őrt: „Jöjj el Végzetes Egyetlen”.

És miután mindezeket a (dolgokat) elmondta, elvált tőlem. De eltöltött a boldogság, és megírtam ezt a
könyvet, melyet elvártak tőlem, a fiam Messos, azért, hogy mindezeket felfedhessem neked, mely
dolgokat életem során kihirdettek nekem. Először a legteljesebb csendben kaptam ezeket, egyedül
voltam, felkészítettem önmagam. Ezek azok a dolgok, melyeket felfedtek előttem, oh, fiam Messos…

[13 sor hiányzik]

…hirdesd mindezeket, Őh, fiam Messos, a Társteremtők valamennyi könyvének hitelességéül.

11
Ádám Apokalipszise

A kinyilatkoztatás, melyet Ádám tanított fiának, Sethnek, a hétszázadik évben, így szól:

Figyelj szavaimra Seth fiam. Amikor az isten megalkotott engem a föld anyagából, Évával együtt,
anyáddal; dicsőségben jártam együtt vele, melyet Éva az eónban látott, ahonnan vétettünk. Megtanított
egy szót nekem az örökkévaló Isten tudásából. Akkoriban hasonlítottunk a hatalmas örök angyalokhoz,
mivel magasabban álltunk, mint az Isten, aki megteremtett bennünket, olyan hatalmasságok
segítségével, melyeket nem ismertünk.

Aztán az Isten, az eónok és erők irányítója, haragjában megosztott minket. Utána két eónná váltunk. A
szívünkben lévő dicsőség elhagyott bennünket, engem és anyádat Évát, azzal az első tudással együtt,
melyet magunkba lélegeztünk. És ez a (dicsőség) elhagyott bennünket, belépett a *…+ csodálatos *…+
ahonnan vétetett, nem abból az eónból ahonnan mi vétettünk, én és Éva, az anyád. Aztán ez (a tudás)
belépett a csodálatos eónok utódaiba. Emiatt én magam hívtalak téged annak a férfinak a nevén aki a
csodálatos nemzettség utóda, vagy annak, ahonnan való (a csodálatos nemzettség). Azok után a napok
után az Isteni igazság örök tudása eltávolodott tőlem és anyádtól, Évától. Azóta emberként tanultunk a
halálos dolgokról. Aztán felismertük az Istent, aki alkotott minket. Így nem voltunk idegenek hatalma
előtt. Szolgáltuk őt félelemben és szolgaságban. Mindezek után elsötétültünk szívünkben. Most alszom
szívem gondolataiban.

És három férfit láttam magam előtt, akiknek arcát képtelen voltam felismerni, révén nem tartoztak a
minket teremtő Isten hatalmasságai közé. Ők felülmúlták *…+ dicsőséget és *…+ férfiak *…+ mondták
nekem: „Emelkedj fel Ádám a halál álmából, és hallgasd a (tudást) az eónokról, és az utódairól annak a
férfinak, aki számára eljött az élet, aki tőled származik és Évától, feleségedtől.”

Amikor ezek a szavakat hallottam a csodálatos embertől, aki előttem állt, sóhajtottunk, én és Éva, a
szívünkben. És az Úr, az Isten, aki minket megalkotott, előttünk állt. Azt mondta nekünk: „Ádám, miért
sóhajtottatok (mindketten) szívetekben? Nem tudjátok, hogy én vagyok az Isten aki megalkotott titeket?
És én lélegeztem belétek az élet leheletét, mint élő lelket.” Aztán sötétség jött szemünkre.

Később az Isten, aki teremtett minket, teremtett egy fiút önmagából és Évát, anyádat. Édes vágyat
ismertem meg anyád iránt, hogy *…+ gondolatban *…+ édes vágyat ismertem meg anyád iránt. Aztán az
örök tudásnak birtoklása belülről rombolni kezdett bennünket, gyengeség kerített minket hatalmába.
Ezért életünk napjainak száma lecsökkent. Így megtudtam, hogy a halál hatalmának befolyása alá
kerültem.

Nos hát Seth fiam, felfedem neked azokat a dolgokat, melyeket azok a férfiak nyilatkoztattak ki
számomra, akiket először láttam: miután beteljesítettem ennek a nemzetségnek az idejét, és ennek a
nemzetségnek az évei beteljesítetté válnak, akkor *…+ rabszolga *…+ (üres a 68. oldal)

A mindenható Isten kiárasztotta záporesőit, így elpusztított minden élőt *a mindenható Isten, azért,
hogy elpusztítson minden élőt+ a Földön, annak következtében, hogy kutakodtak azután, mindazokkal
együtt, akik az ember magjából származtak, akik elvesztették az életről szóló tudást, mely általam és Éva,
az anyád által jött. Ezért ők idegenek voltak előtte (ti. az Isten előtt). Ezek után angyali hatalmasságok
12
érkeztek magas felhőkön, akik férfiakat hoztak arra a helyre, ahol a lélek lakozik *…+ dicsőség *…+ ott *…+
jött a mennyből a Földre. Aztán az egész sereg élőlényt otthagyták a vizekben.

Aztán az Isten megnyugodott haragjából. Visszafogta erejét a vizek felöl, és kiárasztotta fiaira és azok
feleségeire, egyúttal pedig a bárkára, a benne lévő állatokkal együtt, melyeknek *az ember+ nagyon
örült, és az ég madaraira, akiket szólított [az ember] és kiengedett a földre. És az Isten így szólt Noéhoz –
akit az elkövetkező nemzedékek majd ’Deucalionnak’ *túlélő, ősatya+ hívnak – „Figyelj, megvédtelek
[téged] a bárkában, a feleségeddel,a fiaiddal és a fiaid feleségeivel, állataikkal, az ég madaraival,
melyeket hívtál és szabadon engedtél a földön. Ezért neked adom a földet – neked és a fiaidnak.
Jóindulatúan uralkodjatok rajta – te és a fiaid. És nem fog azon férfiaknak magja elterjedni rajtatok, akik
nem osztoznak jelenlétem dicsőségében.”

Aztán olyanná váltak, mint egy nagy fényfelhő. Azok a férfiak jöttek el akik a csodálatos eónokból és az
angyalok tudásából merítettek. Ők Noé és az eónok előtt léteztek. És az Isten így szólt Noéhoz: „Miért
távolodtál el attól, amit mondtam neked? Másik nemzedéket alkottál, hogy ezáltal kigúnyolhasd
hatalmamat?” Azután Noé így válaszolt: „Megerősítem színed előtt, hogy ezeknek a férfiaknak a
nemzetsége nem tőlem és nem a fiaimtól származik. *…+ tudás.

És ő *…+ azokat a férfiakat elhozta a nekik megfelelő földre, és épített számukra egy megszentelt
lakóhelyet. És őket azon a néven nevezték és hatszáz évig éltek ott a romolhatatlan tudásban. És a
fenséges Fény angyalai együtt éltek velük. Semmiféle bűnös gondolat nem lakozott szívükben, egyedül
az Isten ismerete.

Ezután Noé felosztotta a Földet fiai közt, Hám, Japhet és Sém között. Így szólt hozzájuk: „Fiaim,
hallgassátok szavaimat. Íme felosztottam a Földet közöttetek. Azonban szolgáljátok őt félelemben és
szolgaságban egész életetekben. Ne hagyjátok, hogy utódaitok eltávolodjanak az Isten arcától, a
Mindenhatótól. *…+ én és a ti *…+ Noé fia: „Udódaim megelégedéssel töltik el színedet és
hatalmasságodat. Erősítsd ezt meg erős kézzel, félelemmel és parancsolattal, hogy egyetlen tőlem
származó mag se távolodjon el tőle, a Mindenható Istentől, hanem alázatosan szolgálja majd és félje a
tudását.”

A többiek Hám és Japhet utódai közül eljöttek, négyszázezer férfi, és más földre léptek, és azokkal a
férfiakkal időztek, akik a hatalmas végtelen és örök tudásból származtak. Hatalmasságuk árnyéka
megvédi azokat, akik velük időznek mindenfajta ördögi dologtól és mindenfajta tisztátalan vágytól.
Azután Hám és Jáphet magjai tizenkét királyságot alapítottak, és utódaik beléptek más emberek
királyságaiba.

Azután *…+ megfogadta a tanácsot *…+, aki meghalt, a nagyszerű eónok romolhatatlansága miatt. Aztán
elmentek Saklához, Istenükhöz. Beléptek hatalmasságába, megvádolva a nagyszerű férfiakat, akik a
dicsőségében osztoztak.

Így szóltak Saklához: „Honnan van ezeknek a férfiaknak a hatalma, akik színed előtt állnak, ki szerezte
meg a magját Hámnak és Japhetnek, ki számolt meg négyszáz [ezer] férfit? Megkaptak egy másik eónt,
ahonnan származtak, és felfordították teljes dicsőségedet és a kezed uralmát. Noé fiaiban megjelenő
magjáért minden kívánságod teljesítésre került, és (megvan) minden hatalom az eónokban, melyeket
elhatározásod szerint irányítasz, miközben mindkét férfinak és azoknak akik dicsőségében osztoznak,
nem teljesítik kívánságod. De ők félrefordultak egész népedtől.

13
Azután az eónok Istene adott nekik (néhány) szolgát, hogy szolgálják őket *…+. Eljöttek arra a földre, ahol
a csodálatos férfiak voltak, akiket soha sem mocskoltak be, és soha sem fognak bemocskolni semmiféle
vágyak. Mivel lelkük nem bemocskolt kéztől származik, hanem egy örök angyal csodálatos parancsa által.
Azután tűz, kén és aszfalt hullott azokra a férfiakra, aztán tűz és (vakító) köd hatalmasodott el azokon az
eónokon, és a fényhozók hatalmának szemei elsötétedtek, és az eónok nem láttak többé azokban a
napokban. És hatalmas fényfelhők szálltak alá, és más fénylő felhők ereszkedtek rájuk a hatalmas
eónokból.

Abrasax és Sablo és Gamaliel alászállt és kihozta azokat a férfiakat a tűzből és a haragból, aztán az eónok
fölé vitték őket, és a hatalmasságok irányítói fölé, és elvitték őket *…+ az életnek *…+ és elvitték őket *…+
eónok *…+ lakóhelye a nagyszerű *…+ ott, a szent angyalokkal és az eónokkal. A férfiak olyanokká váltak,
mint az angyalok, mivel nem voltak idegenek számukra. Ámbátor munkálkodtak az
megsemmisíthetetlen magon.

És újra, harmadszorra, a tudás fényhozója hatalmas dicsőségben távozott, hogy hátrahagyja Noét és Noé
fiainak, Hámnak és Japhetnek utódait – eltávozott, hogy gyümölcsözzenek számára. És megváltotta a
lelküket a halál napjától. Az egész teremtését, mely a halott földön valósult meg a halott föld uralma
alatt. Ám azok, akik reagáltak az örök Isten tudására a szívükben nem lesz megsemmisülés. Ők nem e
királyságból kapták a lelket, hanem kapták (ezt) egy *…+ örök angyaltól *…+ fényhozó *…+ rátalált *…+ az a
halál *…+ Sethé. Ő jeleket fog adni és csodákat tesz, hogy kigúnyolja hatalmukat és irányítójukat.

A hatalmasságok istene ezért zavart lett és így szólt: „Honnan a hatalma ennek a férfinak, aki
magasabban áll, mint mi?” Azután hatalmas haragra gerjedt a férfival szemben. És a dicsőség
visszahúzódott és a szent házakban lakott, melyeket magának választott. És a hatalmasságok nem látták
őt szemükkel, és nem látták a fényhozót sem. Azután megbüntették az ember húsát akihez eljött a szent
szellem.

Azután az angyalok és a hatalmasságok valamennyi nemzedéke rosszul használva a nevet,

megkérdezték: „Honnan van (a hiba)?” Vagy „Honnan a csalódás szavai, melyeket képtelenek voltak
felfedezni a hatalmasságok?”

Az első királyság azt mondta magáról, hogy ő *…+ származik. Egy lélek *…+ a mennyországhoz. Táplálták a
őt mennyekben. Megkapta azt a dicsőséget és a hatalmat. Az anyja kebeléhez jött. És íme eljött a vízhez.

És a második királyság arról beszélt, hogy egy nagy prófétától származik. És egy madár jött, elvitte a
megszületett gyermeket, és felvitte egy magas hegyre. És táplálta őt a mennyei madár. Egy angyal jött
elő. Így szólt hozzá: „Emelkedj fel! Az Isten dicsőséget adott neked.” Dicsőséget kapott hát és erőt. És
íme eljött a vízhez.

A harmadik királyság elbeszélte magáról, hogy egy szűz méhéből származik. A városa vetette ki magából
az anyját. Egy sivatagos helyre vitték. Ott táplálták. Eljött és megkapta a dicsőséget és az erőt. És íme
eljött a vízhez.

A negyedik királyság azt mondta magáról, hogy egy szűztől *…+ Salamon megkereste őt, ő és Phersalo és
Sauel és a hadai, melyeket elküldtek. Salamon saját maga küldte ki démonhadseregét, hogy felkutassák
a szüzet. És nem találták meg azt, akit kerestek, azonban egy szűz adatott nekik. Ő volt az, akit
visszavittek. Salamon megkapta őt. A szűz állapotos lett és ott adott életet a gyermeknek. Egy sivatag
határvidékén táplálta gyermekét. Amikor felcseperedett, megkapta a dicsőséget és a hatalmat annak
magjából, aki nemzette őt. És íme eljött a vízhez.
14
És az ötödik királyság elmondta magáról, a mennyekből való kivetés révén jött létre. A tengerbe
hajították. A végtelen mélység megkapta őt, életet adott neki, és elhozta a mennybe. Dicsőséget és
hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez.

És a hatodik királyság azt mondta, hogy *…+ le az eónhoz, mely alant van, azért hogy virágokat gyűjtsön.
Állapotos lett a virágok csodálatának következtében. Azon a helyen szült neki. A virágoskert angyalai
táplálták őt. Ott kapta meg a dicsőséget és a hatalmat. És íme eljött a vízhez.

És a hetedik királyság azt mondta magáról, hogy ő egy zuhanás. A mennyből jött a Földre. Sárkányok
hozták le barlangokba. Gyermekké vált. Szellem ereszkedett reá és magasra vitte őt, arra a helyre, ahol a
kivetés megtörtént. Dicsőséget és hatalmat kapott ott. És íme eljött a vízhez.

És a nyolcadik királyság azt mondta magáról, hogy egy felhő ereszkedett a Földre és egy sziklát formált.
Ő ebből származik. Az angyalok, akik a felhők felett voltak, táplálták őt. Dicsőséget és hatalmat kapott
ott. És íme ő eljött a vízhez.

És a kilencedik királyság azt mondta magáról, hogy a kilenc Múzsából egy kivált. Eljött egy magas hegyre
és (kevés) időt ott töltött, így magányosan vágyakozott saját magára azért, hogy hermafroditává váljon.
Eltöltötte az önmaga iránti vágyakozás és áldott állapotba került saját vágyától. Megszületett ő. Az
angyalok, akik már nem csodálták őt, táplálták. És ő megkapta ott a dicsőséget és a hatalmat. És íme
eljött ő a vízhez.

A tizedik királyság azt mondta magáról, hogy az ő istene a vágy felhőjébe szeretett. A kezébe nemzette
őt és feldobálta a cseppeket a felette lévő felhőbe, és így született meg ő. Dicsőséget és hatalmat kapott
ott. És íme eljött ő a vízhez.

És a tizenegyedik királyság azt mondta, hogy az apa vágyakozott saját lánya iránt. A lány áldott állapotba
került a saját apjától. A lány eldobta *…+ a sírt ki a sivatagba. Az angyal táplálta őt ott. És íme eljött a
vízhez.

A tizenkettedik királyság azt mondta magáról, hogy két fényhozótól származik. Ott táplálták őt.
Dicsőséget és hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez.

És a tizenharmadik királyság azt mondta magáról, hogy minden egyes vezérük születése egy szó. És ez a
szó felhatalmazást kapott ott. Dicsőséget és hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez, azért, hogy azoknak
a hatalmasoknak vágya kielégítést nyerhessen.

Ám az uralkodó király nélküli nemzedék azt mondta, az Isten választotta ki őt az összes eón közül. Elérte,
hogy az igazság bemocskolatlan tudása eljöjjön és benne legyen. Azt mondta: „Idegen légből, egy
csodálatos eónból a csodálatos fényhozó létrejött. És ő alkotta meg azon férfiak nemzedékét, melyet
kiválasztott hogy ragyogjon, miáltal beragyogják az egész eónt.”

Azután az utódok, akik megkapják az ő nevét a vízen és (azt) mindannyian, újra harcba kezdenek a
hatalomért. És a sötétség felhője ereszkedik rájuk.

Azután az emberek hatalmas hangon kiáltanak, mondván: „Áldott azoknak férfiaknak a lelke, mert
megismerték az Istent az igazság tudása által! Örökké fognak élni, mert nem váltak erkölcstelenné

15
vágyaikban, ahogy az angyalok sem, habár nem fejezték be művüket a hatalmasságokkal, mégis
megálltak az ő színe előtt, Isten ismeretében, mint a fény mely tűzből és vérből született.

„Ám a hatalmasságok minden tettét gondolkozás nélkül megcselekedtük. Dicsekedtünk a valamennyi

művűnkben meglévő vétkekre. Az igaz Isten ellen kiáltottunk, mert minden műve *…+ örök. A mi lelkünk
ellen valók. Mostanra már tudjuk, lelkünk halálnak halálával pusztul majd.”

Azután egy hang jött hozzájuk és így szólt: „Micheu és Michar és Mnesinous, ti akik átestetek a szent
keresztségen és az élő vízen, miért szálltok szembe az élő Istennel törvénytelen hangon és nyelven
törvények nélküli módon, és vérrel és őrült cselekedetekkel eltöltött lélekkel? Teli vagytok olyan
művekkel melyekben nincs igazság, miközben utatok tele van élvezettel és boldogsággal. Bemocskolván
az élet vizét, belefulladtatok azokkal a hatalmasságokkal együtt, akiket szolgáltatok.”

„És a ti gondolataitok nem olyanok, mint azoké a férfiaké, akiket üldöztök *…+ vágy *…+. Az ő
gyümölcseik nem száradnak el. És megismerik őket még a hatalmas eónok is, mivel a szavak, melyeket
megtartottak, az eónok Istenének szavai, nem bízták rá a könyvre, és nem is írták le őket. Ám angyali
lények elhozták számukra, akit a férfiak nemzedékei nem ismertek. Ezért egy magas hegyre kerülnek, az
igazság sziklájának a tetejére. Ezért így fogják nevezni:’A Megsemmisíthetetlen Igazság Szavai’, azok
számára, akik ismerik az örök Isten tudásának bölcsességét és az angyalok tanítását mindörökké, mert ő
minden dolgot ismer.”

Ezek azok a kinyilatkoztatások, melyeket Ádám hozott Seth tudomására, a fiának, és annak fia
mindezekről tanította magjait. Ez Ádám elrejtett tudása, melyet Sethnek adott, mely a szent
megkeresztelését jelenti mindazoknak, akik ismerik az örök tudást, azoknak a szavaknak a születése által
és a megsemmisíthetetlen fényhozók által, akik a szent magból származnak: Jesszeusz, Mazareusz,
Jesszedekeusz és az Élő Víz.

16
Jakab (első) Apokalipszise

Az Úr volt az, aki hozzám szólt: „Nézd most hát megváltásom beteljesülését. Jelet adtam neked
mindezekről a dolgokról, Jakab, testvérem. Nem ok nélkül hívtalak téged testvéremnek, habár nem vagy
fizikai értelemben a fivérem. És nem voltam tudatlan veled kapcsolatban, amikor jelet adtam neked –
értsd meg és hallgasd szavaim.”

„Semmi sem létezett, kivéve Ő-aki-van. Ő megnevezhetetlen és kimondhatatlan. Én magam szintén

megnevezhetetlen vagyok, Ő-aki-van által, mivel én is számos nevet kaptam – kettőt Ő-aki-vantól. És én,
előtted vagyok. A nőiséggel kapcsolatban kérdeztél tehát, a nőiség létezik, de a nőiség nem az első volt.
Saját maga hatalmassága és isteni tulajdonságai hívták a létezésbe. Én azonban nem léteztem
megszületésem előtt, mivel csak egy képmása vagyok Ő-aki-vannak. Ám a megvalósulásba hoztam
képmását, ezért Ő-aki-van fiai megismerhetik mely dolgok az övéik és melyek idegenek (számukra).
Figyelj, teljes egészében kinyilatkoztatom neked ezt a misztériumot. Azért, hogy holnap után felfogják.
Ám megváltásom közel lesz.”
Jakab így szólt: „Mester, azt mondtad: ’Meg fogják érteni.’ De mit tehetnék én?” így felelt: „Nem kell
félned, Jakab. Te is meg fogod érteni, amit ők. De hagyd el Jeruzsálemet (Úr-sólymot). Azért, mert ő az
aki mindig a keserűség poharát adja a fény fiainak. Igen nagyszámú archon lakhelye. Megváltásod
azonban számukra lesz fenntartva. Így hát megértheted kik ők és mifélék. Te leszel *…+ És figyelj. Ők nem
*…+ hanem archonok *…+ E tizenkettő *…+ le *…+ archonok *…+ egészen saját hét napjukig.”
Jakab így szólt: „Mester, tizenkétszer hét nap van és nem hétszer, amint a szövegekben áll?” Az úr így
felel: „Jakab, az, aki e szöveg szellemében szól, korlátozott a felfogóképessége. Én azonban kinyilvánítom
számodra mi származik attól, akinek nincs száma. Adok neked egy jelet az ő számáról. Ezért tehát ha
valami létrejön tőle, akit nem lehet megmérni, jelet adok neked a mértékével kapcsolatban.”
Jakab így szólt: „Mester, figyelj rám hát, megkaptam a számukat. Hetvenkettő a mértékük!” Az Úr így
felelt: „Ez a hetvenkét menny, ezek az ő alárendeltjeik. Ezek hordozzák valamennyi hatalmuk erejét, és
mindez általuk jött létre; és ők voltak azok, akik szétosztották mindenfelé, a tizenkét archon
fennhatósága alatt létezve. A közöttük lévő belső hatalom létrehozta az angyalokat és a
megszámlálhatatlan seregeket. Ő-aki-van, azonban odaadta *…+ minek következtében *…+ Ő-aki-van *…+
nincs számuk. Ha számot szeretnél adni nekik, nem fog sikerülni, amíg el nem dobod magadtól a vak
gondolataidat, a hús köteléke magába zár téged. És azután eléred Ő-aki-vant. És nem leszel többé Jakab,
sokkal inkább te leszel az Egy-aki-van. És mindannyian, akiknek nincs száma, meg lesznek nevezve.
<Jakab így szólt>: „Mester, miképpen érhetem el Ő-aki-vant, hiszen mindezek a hatalmasságok és
seregek ellenem készülődnek?” Azt felelte nekem: „Azok a hatalmasságok nem kifejezetten ellened
készülődnek, hanem sokkal inkább egymás ellen. Igazából én vagyok az, aki ellen készülődnek. És más
hatalmasságokkal együtt készülődnek. Döntés alapján készülnek ellenem. Nem adtak *…+ nekem ebben
*…+ általuk *…+ ezen a helyen *…+ szenvedve, fogok *…+. Nem akarja és nem fogja rendreutasítani őket.
Ám csend lesz bennem és rejtőző misztérium. Megkeményedek haragjuk miatt.”
Jakab megkérdezte: „Mester, ha maguk közt ellened készülődnek, akkor nincs szemrehányás?
Tudással érkeztél,Hogy rendreutasítsd őket feledékenységük miatt.
Emlékezettel érkeztél,
Hogy rendreutasítsd őket tudatlanságuk miatt.
Azonban kíváncsi voltam rád. Habár mély tudatlanságba süllyedtél,semmit sem mocskoltál be,
Habár mély butaságba süllyedtél,
Mégis megőrizted emlékezeted.
Sárban jártál,

17
a ruhád mégsem piszkolódott be,
nem temetett be erkölcstelenségük,
és nem ragadtak magukkal.
És nem voltam olyan, mint ők, ám mégis mindent magamra öltöttem az övéikből.
Felejtés van bennem,
habár emlékszek olyasmikre, mely nem az övék.

*…+ tudás *…+ nem a szenvedésükben *…+. Azonban félelem töltött el előttük, mivel ők uralkodtak. Mik a
szándékaik? Mit mondhatnék nekik? Vagy mi az a szó amit mondhatnék, hogy megszabadítsam őket?

Az Úr így válaszolt: „Jakab, dicsérendő az értelmed és a félelmed. Ha továbbra is csüggedt leszel, akkor
semmiben sem fogsz hinni a megváltásodon kívül. Ezért figyelj, teljesé teszem ezt sorsot ezen a Földön,
miként azt a mennyből elmondtam. És kinyilatkoztatom számodra megváltásodat.”

Jakab mondta: „Mester, ezen dolgok elmúltával miként jelensz meg újra nekünk? Miután elfogtak és
beteljesítetted a sorsot, felmész az Ő-aki-vanhoz”. Az Úr így felelt: „Jakab, ezen dolgok végeztével
mindent fel fogok fedni számodra, nem csak a te kedvedért, hanem az emberek hitetlensége miatt, ezért
hűség lakozhat majd bennük. Nagy sokaság támadja majd hűségüket, ezért megnövelik *…+. Ezután
megjelenek az archonok előtt, hogy megfeddjem őket. És felfedem számukra, hogy ő nem felfogható. Ha
felfognák őt, valamennyiüknél hatalmasabb lenne. Most elmegyek. Emlékezz a dolgokra melyeket
mondtam neked, és hagyd hogy a maguk útját járják.” Jakab így szólt: „Uram, sürgetni fogom szavaid
megvalósulását.” Az Úr búcsút mondott neki és beváltotta szavait.

Amikor Jakab hallott a rá váró szenvedésről és vigasztalanságról, várta az Ő eljövetelének jelét. És Ő

eljött jó néhány nap után. És Jakab felment a hegyre, melyet „Gaugelan”-nak hívnak, tanítványaival
együtt, akik hallgattak rá, mivel ők is vigasztalanok voltak, és ő volt *…+ a vigasztaló, mondván: „Ez a *…+
második *…+” Ezután a tömeg szétszéledt, de Jakab ottmaradt *…+ ima *…+ szokása szerint.

És az Úr megjelent neki. Azután abbahagyta az imát és megölelte őt. Megcsókolta, mondván: „Mester,
Megtaláltalak! Hallottam szenvedésedről, melyet kiálltál. És nagyon vigasztalan voltam. Ismered
részvétemet. Ezért, ezen elmélkedve, azt kívántam, bárcsak ne látnám ezeket az embereket. Nekik
felelniük kell mindazokért a dolgokért, melyeket elkövettek. Ezekért a dolgokért melyeket elkövettek,
megfelelő büntetést érdemelnek.”

Az Úr így szólt: „Jakab, ne aggódj miattam és ezek miatt az emberek miatt sem. Én vagyok ő, akit
magamban hordozok. Soha sem szenvedtem semmilyen módon, és nem voltam vigasztalan sem. Ezek az
emberek semmiféle kárt nem okoztak nekem. Ezek az emberek olyasféleképpen léteznek, mint az
archónok egy típusa, és megérdemelten pusztulnak majd el általuk. Ám *…+ az archónok *…+ aki volt *…+
de mióta ez *…+ haragban vele *…+. Az igaz *…+ az ő szolgája. Ezért a neved ’Jakab az igaz’. Láthatod
miképpen válsz megfontolttá amikor velem találkozol. És befejezted ezt az imát. Nos mivel Isten igaz
embere vagy, ezért megöleltél és megcsókoltál engem. Bizony mondom neked, hatalmas haragot és
dühöt kavartál magad ellen. De (ez azért történt, hogy) ezek a többiek életre keljenek.”

Ám Jakab félénk volt és elkeseredett. És igen vigasztalan. És mindketten leültek egy sziklára. Az Úr így
szólt hozzá: „Jakab, most átesel ezeken a szenvedéseken. De ne légy szomorú. A hús gyengesége miatt.
Meg fogja kapni, ami elrendeltetett számára. De te ne legyél félénk vagy rémült.” Az Úr elhallgatott.

18
Amikor Jakab mindezeket hallotta, kitörölte a könnyeket a szeméből és igen keserűen *…+ mely *…+. Az
Úr ezt mondta neki: „Figyelj Jakab, felfedtem számodra megváltásodat. Amikor elfognak téged, és átesel
ezeken a szenvedéseken, a seregek felfegyverzik magukat ellened, hogy <ők> megragadjanak téged. És
különösképpen hárman közülük ragadnak meg téged – ők, akik úgy ülnek (ott), mint hídvámszedők.
Nemcsak, hogy hídvámot követelnek, de elragadják a lelkeket is rablás által. Amikor hatalmukba kerülsz,
egyikük, aki az őr közöttük, így szól majd hozzád: „Ki vagy te és honnan jössz?” Te így válaszolsz akkor:
„Én a fiú vagyok és Atyámtól jövök.” Azt mondja majd neked: „Miféle fiú vagy te és miféle atyához
tartozol?” Te így felelsz neki: „A Létezés-előtti Atyától vagyok, a fia a Létezés-előtti Egynek.” Amikor ezt
mondják neked *…+ Te így felelsz neki: *…+ benne *..+ hogy én hatalmas *…+”

*…+ idegen dolgoknak?” Te így felelsz neki: „Ők nem teljesen idegenek, azonban Achamoth-tól valók, aki
a nő. Ő pedig ezeket szülte, amint kivált a Létezés-előtti Egynek fajtájából. Így hát ők nem idegenek,
hanem a mieink. Ők valójában a mieink, mert ő, aki az úrnőjük, a Létezés-előtti Egytől származik.
Ugyanakkor ők idegenek is, mivel a Létezés-előtti Egy nem érintkezett vele (az úrnővel), mielőtt az őket
megszülte.” Akkor ő ismét így szól hozzád: „Hová tartasz?” Te így felelsz majd: „Arra a helyre, ahonnan
jöttem, visszatérek oda.” Amikor pedig ezeket a dolgokat mondod, megszabadulsz majd támadásaiktól.”

„Ám amikor odaérsz ehhez a három csatlóshoz, akik elragadják a lelkeket rablás által azon a helyen *…+
ezeket. Te *…+ egy hajó *…+ sokkal inkább, mint *…+ annak, akit te *…+ neki *…+ eredetét. Te is lehiggadsz
]. Azonban szólítom a romolhatatlan tudást, mely a Bölcsesség, aki az Atyában van (és) aki Achamoth
anyja. Achamothnak nem volt apja vagy férfi hitvese, ő nő a nőtől. Férfi nélkül szült téged, mivelhogy
egyedül volt (és) tudatlanságban, nem tudta anyja milyen életeken ment át, úgy gondolta egyedül élt.
Azonban kiáltok anyjáért. És ők zűrzavarba zuhannak (és) vádolni fogják eredetüket és anyjuk faját. Te
azonban eljutsz oda, ami a tied *…+ te majd *..+ a Létezés-előtti Egy.”

„A tizenkét tanítvány és a tizenkét pár típusai ők *…+ Achamoth, mely nevet „Bölcsesség”-nek fordítanak.
És aki én magam vagyok, (és) aki a romolhatatlan Bölcsesség, aki megvált majd téged, és (akik) az Ő-aki-
van összes fia – ezeket a dolgokat tudják és el vannak rejtve bennük. El fogod rejteni <ezeket a
dolgokat> magadban, és hallgatni fogsz. Ám ki fogod nyilvánítani mindez Addainak. Mikor eltávozol,
azonnal háború lesz ezen a földön. Sirasd meg akkor őt, aki Jeruzsálemben lakik. Szívleltesd meg
mindezen dolgokat Addaival. A tizedik évben ültesd le és írasd le vele. És amikor leírta *…+ ők oda fogják
adni nekik *…+ nála van a *…+ a neve Lévi. Aztán el fogja hozni *…+ szót *…+ amit korábban mondtam *…+
egy nő *…+ Jeruzsálem az ő *…+ és két fiút nemz neki (a nőnek). Ők fogják örökölni ezeket a dolgokat és az
ő megértésének képességét aki *…+ felmagasztal. Ők fogják megkapni *…+ általa az értelmet. Kettejük
közül a pedig fiatalabb a nagyobb. És ezek a dolgok rejtve maradnak őbenne, amíg el nem éri a 17.
életévét *…+ elkezd *…+ általuk. Rendkívüli módon fogják követni, mivel az ő *…+ társaság. Általuk fog
kinyilvánítani, és ők kinyilvánítják e szót. Azután nemzőjévé válik *…+

Jakab így szólt: „Meg vagyok elégedve *…+ és ők *…+ az én lelkem. Még egy dolog amit megkérdezek: ki
ez a hét nő akik a tanítványaid közül valók? És vedd észre, valamennyi nő magasztal téged. Engem is
ámulatba ejt, az erőtlen testek miként tudnak erőssé válni a bennük levő felfogóképesség által.” Az Úr
ezt mondta: „Te *…+ jól *..+ a szelleme a *…+ a gondolat szelleme, a tanács szelleme *…+, a szellem *…+ a
tudás szelleme *…+ a félelmüké *…+ amikor áthaladt ennek az archonnak a lélegzetén, akinek neve
Adonaiosz *…+ őt és *…+ tudatlan volt *…+ amikor leszármaztam tőle, ő emlékezett rá, hogy az ő fia
vagyok. Kegyes volt hozzám akkoriban, mint a fiához. És aztán, mielőtt <én> megjelentem itt, <ő>
odadobta őket ezen emberek közé. És a mennyből pedig a prófétákat *…+.”

19
Jakab így szólt: „Mester, *…+ én *…+ mindannyian *…+ bennük különösen *…+” Az úr azt mondta: „Jakab,
dicsérlek téged *…+ sétálni a földön *…+ a szavakat, miközben *…+ rajta *…+. A keserű pohár tőled való
eltávolítása végett. Néhányan *…+ -ból ellened készülődnek. mivel elkezdted megérteni eredetüket a
gyökerektől a végig. Vess el magadtól minden törvénytelenséget. És óvakodj, mert irigyelnek téged.
Amikor az észlelés eme szavait mondod, bátorítsd ezt a négyet: Salomét és Máriát, és Mártát és Arsinoe-
t *…+ mivel ő elvesz néhányat *…+ nekem, ő a *…+ becsült ajánlatok és *…+. Ám én *…+ nem ezen a módon,
de *…+ első gyümölcse a *…+ emelkedő *…+ ezért az Isten hatalma megjelenhetett. A romlandó
felemelkedett a romolhatatlanhoz és a női alkotórész elért ehhez a férfi alkotórészéhez.”

Jakab így szólt: „Mester, a három (dologban), azután, az övék *…+ eldobva. Mivel becsmérelték, és
üldözték őket *…+. Figyelj *…+ minden *...+ bárkitől *…+. Mivel megkaptad *…+ tudását. És *…+ hogy ami a +
menj *…+ meg fogod találni *…+. Ám én előre megyek és kinyilatkoztatom mindazt, hogy higgyenek
neked, így eltelhetnek kegyelemben és megváltásban, és ez a kinyilatkoztatás beteljesedik..

Abban a pillanatban hirtelen eltávozott és megdorgálta a tizenkettőt és elragadta tőlük a

megelégedettséget, amit a tudás útja kapcsán éreztek *…+

*…+. És a többségük *…+ amikor látták, a küldött megértette *…+. A többiek *…+ mondta: „*…+ őt erről a
földről. Mert nem méltó az életre”. Ezeket a dolgokat félték aztán. Felemelkedtek, mondván: „Nincs
részünk ebben a vérben, csak egy ember veszett el igazságtalanul.” Jakab így távozott *…+ pillantás *…+
értünk *…+ őt.

20
Jakab (második) Apokalipszise

Ez az a beszámoló, melyet Jakab, az Igaz elmondott Jeruzsálemben, melyet Mareim, az egyik pap, leírt.
Korábban ő elmondta Theudának, az Igaz Egy apjának, mivel rokona volt. Ezt mondta: „Siess! Jöjj
Máriával, feleségeddel és a rokonaiddal *…+ ezért *…+ ennek *…+ neki, ő meg fogja érteni. Tudnod kell,
őmiatta a tömegek megzavarodnak *…+ és ők rendkívüli mértékben megharagszanak rá. *…+ és ők
imádkoznak *…+. Ő érte gyakran mondják el ezeket a szavakat és más szavakat is.”

„Rendszerint ezeket a szavakat mondta miközben az emberek tömegei letelepedtek. Aztán (ezért)
odalépett hozzájuk, de <nem> ült le közéjük, szokása szerint. Inkább magasabban, az ötödik lépcsőfokon
foglalt helyet, mely nagy megbecsülésnek örvendett, miközben összes emberünk *…+ a szavakat *…+”

„*…+ én vagyok, aki megkapta a kinyilatkoztatást a Múlhatatlanság Pleromájától. (Én vagyok) az, akit
elsőnek hívott meg ő, a hatalmas, és aki engedelmeskedett az Úrnak – neki, aki átkelt a világok között
*…+ ő aki *…+ ő aki lecsupaszította magát és meztelenül járt, ő akit romlandó állapotban találtak, azonban
a múlhatatlanságnak nevelték. – Ez az Úr aki jelenleg eljött, mint fiú aki lát, és mint fivér akit kerestek. Ő
el fog jönni *…+ létrehozván őt, mert *…+ és ő egyesíti *…+ megszabadítja őt *…+ -ban *…+ ő aki eljött, hogy
*…+”

„Ismételten: gazdag vagyok az ismeretekben és különleges megértő-képességem van, melyet csak

felülről kaptam és *…+ eljön a *…+. Én vagyok a *…+ akit ismerek. Melyet kinyilatkoztattak nekem, és ami
mindenki más előtt rejtve marad és (csak) általa lesz kinyilvánítva. Ők ketten, akiket látok <…> (és) ők
már kihirdették a következő szavak által: ’Megítéltetik majd a gonosz által.’ Ő, aki istenkáromlás nélkül
élt, istenkáromlás miatt halt meg. Ő akit kivetettek, ők *…+.”

„*…+ a hús és a tudás által van az, hogy én a húsból származom. Biztosan meg fogok halni, de az életben
meg fognak engem találni. Azért léptem be, hogy megítélhessenek *…+ származom *…+ ítélet *…+ nem
fogok az ő szolgáira szemrehányást hozni *…+ igyekszem megszabadítani őket és annak fölé helyezni
valamennyiüket, aki uralkodni akar felettük. Ha segítséget kapnak, én vagyok az a titkos fivér, aki
imádkozott az Atyához, amíg ő nem *…+ uralkodik *…+ múlhatatlanság *…+ elsőként *…+.”

Én vagyok az elsőként nemzett fiú. –

Ő el fogja pusztítani teljes mértékben uralmukat. –
Én vagyok a szeretett.
Én vagyok az igaz.
Én vagyok az Atya fia.

Csak azt mondom, amit hallottam.

Csak azt parancsolom, amit nekem parancsoltak.
Csak azt mutatom neked, amit találtam.

Vedd észre, én azért beszélek, mert megszülettem. Figyelj rám, azért, hogy megláthass engem!

21
„Ha már egyszer létezem, akkor ki vagyok én? Mivel <nem> azért jöttem mert akartam, sem azért mert
én, én akartam lenni. Mivel rövid ideje létezem *…+.”

„Egyszer, amikor elgondolkozva ültem, kinyitotta az ajtót. Őt akit gyűlöltem és üldöztem, eljött hozzám.
Így szólt hozzám: ’Légy üdvözölve fivérem, fivérem, légy üdvözölve.’ Amint felemeltem a fejem és
rábámultam, anyám ezt mondta: ’Ne ijedj meg fiam, mert „fivéremnek” szólított. Mindkettőtöket
ugyanaz a tej táplált. Ezért „anyámnak” szólít engem. Nem idegen számunkra. Ő a féltestvéred *…+.”

„*…+ ezeket a szavakat *…+ nagyszerű *…+ rájuk találok majd, és ők eljönnek. Azonban én idegen vagyok
és nekik semmiféle ismeretük nincs rólam gondolataikban. Ezért megismernek majd engem itt. Ám az is
rendjén való, hogy mások rajtad keresztül ismerjenek meg engem.”

„<Te vagy> az akinek mondom. Halld és értsd meg – a tömegek lassú észjárásúak lesznek, ha meghallják.
De te mindezt megérted, úgy, amint azt el tudom neked mondani. A te apád nem az én apám. Az én
apám azonban a te apáddá lett.”

„Ez a szűz, akiről hallottál – így történt, hogy *…+ szűz *…+ ugyanis a szűz *…+, hogyan *…+ nekem, hogy *…+
megtudni *…+ nem annyira *…+ akit én *…+. Ő érte *…+ neki, és ez számodra szintén hasznos. Az apád, akit
gazdagtnak vélsz, lehetővé teszi, hogy mindazokat a dolgokat megörököld, melyeket látsz.”

„Tudomásodra hozom, hogy elmondom neked azokat a (szavakat) melyekről beszélni fogok. Amikor
meghallod, azért, nyisd ki a füled és értsd meg és járj (szellemükben)! Mindez miattad lesz így, hatással
lesznek rád, és a dicsőséges által mozgósításra kerülnek. És ha össze akarnak zavarni és (elragadni)
őrzésüket *…+ elkezd *…+ nem, sem az eljövendő, akit ő küldött, hogy végrehajtsa a mostani teremtést.
Ezen dolgok után, amikor megszégyenítik, összezavarodik majd e dolog miatt, mely távol esik az
eónoktól, és semmiség. És az öröksége, melyet büszkén hirdet csodálatosnak, kicsinnyé válik. Az
ajándékai nem áldottak. Ígéretei ördögi cselszövések. Habár nem vagy a könyörületének (eszköze),
mégis rajtad keresztül követi el durvaságait. Igazságtalan dolgokat akar tenni velünk, és uralmat fog
gyakorolni a neki megszabott ideig..”

„De értsd meg és ismerd meg a könyörületes Atyát. Nem kapott határtalan örökséget és napjai (számát)
sem korlátozták, de olyan, mint az örök nap *…+ ez *…+ megért *…+. És használta *…+. Ő nem az, aki (eljött)
közülük, (és) ezért megvetett. Emiatt büszkélkedik, így talán nem kap dorgálást. Mindezek miatt
elöljárója mindazoknak, akik alant vannak, azoknak, akik lenéztek téged. Miután bebörtönözte azokat az
Atyától, megragadta őket és átformálta őket, hogy emlékezzenek rá. És így van az, hogy ők is vele együtt
léteznek.”

„Láttam a magasból azokat a dolgokat, melyek megtörténtek, és megmagyarázom, miként történtek

meg. Meglátogattak engem, még mikor más formában voltak, miközben figyeltem, eljöttek hozzám,
hogy megismerjenek <engem> azok révén, akiket ismertem.”

„Mielőtt mindezek a dolgok megtörténnek, ők készíteni fognak egy *…+. Tudom, miként kíséreltek meg
lejönni erre a helyre, ahová ő is közelíthet *…+ a kis gyerekek, de én fel kívánom fedni általad és a lélek
hatalma által, azért, hogy ő is ki tudja nyilvánítani mindazoknak, akik a tieid. És azok, akik be szeretnének
lépni, és akik szeretnének azon az úton járni, mely az ajtóhoz vezet, általad fogják megnyitni a helyes
ajtót. És követnek téged, és belépnek és te kísérőjük leszel odabent, és mindannyiuknak jutalmat adsz,
akik készek erre.”

22
„Mivel nem te vagy a megváltó és nem vagy az idegenek segítője sem.
Fényhozó vagy, aki megváltja az enyémeimet,
És most azokat, akik a tieid.
Kinyilvánítod (nekik); mindannyiuk számára a jót fogod elhozni.

Téged ők csodálni fognak minden egyes hatalmas (tettért).

Te vagy az, akit a mennyek megáldanak.
Téged ő irigyel, ő, aki magát a te Uradnak nevezi.
Én vagyok a *…+ azokat, aki együtt tanítják ezeket a dolgokat veled.

A te kedvedért, meg fogják mondani nekik ezeket a dolgokat, és pihenni térnek.

A te kedvedért, uralkodni fognak, és királyokká válnak.
A te kedvedért, irgalmat kapnak mindazoktól, akikhez irgalmasok.

Mivel éppen te voltál az, aki először felöltözött,

Az is te leszel majd elsőként aki lecsupaszítja magát,
És Olyanná válsz, mint amilyen azelőtt voltál, mielőtt lecsupaszítottak.”

„És megcsókolta az arcom. Megragadott és így szólt: „Szeretett tanítványom! Figyelj, kinyilvánítom
neked azokat a dolgokat, melyek (sem) a mennyekben, sem az archonjaik által nem ismertek. Figyel,
kinyilvánítom neked azokat a dolgokat, melyeket ő sem tud, ő, aki büszkélkedett:’*…+ nincs más csak én.
Hát nem élő vagyok én? Mivel én apa vagyok, nincs meg hát a hatalmam mindenhez?’ Figyelj, mindent
kinyilvánítok neked, szeretett tanítványom. Értsd meg és ismerd meg, te ugyanúgy megnyilvánulhatsz,
ahogy én. Figyelj, kinyilvánítom neked őt, aki rejtett. De most nyújtsd ki a kezed. Most ragadj meg
engem.”

„És aztán kinyújtottam a kezem, de nem olyannak találtam őt, amint azt elképzeltem (milyen lehet). Ám
kicsivel később hallottam, amint ezt mondja: ’Értsd meg és ragadj meg engem.’ Aztán megértettem, és
megrémültem. És rendkívül vidám lettem.”

Ezért beszélek neked az ítéletekről, téged is megítéltek. Nem voltál kíméletes, mégis megkíméltek. Légy
józan és *…+ nem tudtad.”

Ő volt az, akinek megteremtette a mennyet és a földet

És benne lakott, nem látott.
Ő volt az, aki az élet.
Ő volt a fény.
Ő volt az, aki eljött hozzám.

És ismét, befejezi azt ami egyszer elkezdődött,

És kezdetet ad annak, ami a vége felé jár.
Ő volt a Szent Lélek és a Láthatatlan Egy,
Aki nem jött le a földre.
Ő volt a szűz, és amit csak megkívánt, megtörtént vele.
Láttam, hogy lecsupaszították, és semmi féle ruha nem volt rajta, ami öltöztesse.
Ami csak szándékában áll, megtörténik vele […+.

23
„Tagadd meg ezt a nehéz utat, mely (oly) változékony, és járjatok egyetértésben ővele, akik csodálják,
hogy szabad emberekké váltatok általam, miután átvészeltétek az összes uralmat. Mivel ő nem ítél meg
(titeket) azokért a dolgokért, melyeket elkövettetek, egyben irgalmas hozzátok. Mivel nem ti (vagytok),
akik ezeket elkövették, hanem az Úr az (aki megtette). Nem haragos személy, hanem jóságos Atya.”

„Ti ítéltétek meg saját magatokat, és ezért megmaradtok a kötelékükben. Elnyomtátok saját magatokat,
és bár megbánjátok ezt, (de) semmi hasznotok belőle. Figyeljetek őrá, aki beszél és aki keresi őt, aki
csendes. Ismerjétek meg őt aki eljött erre a helyre, és értsétek meg őt, aki eltávozott (innen). Én vagyok
az Igaz Egy, és én (nem) ítélkezem. Nem vagyok mester, hanem segítő vagyok. Kivetették őt, mielőtt
kinyújtotta volna a kezét. Én *…+.”

„*…+ és ő megengedi nekem, hogy hallgassam. És játsszatok a trombitákon, a furulyákon és hárfákon

ebben a házban. Az Úr fogságba vetett titeket az Úrtól, bezárván füleitek, hogy ne hallhassátok
szavainak hangját. Miáltal képesek lesztek figyelmet szentelni szíveteknek, és az ’Igaz Egynek’ neveztek
majd engem. Ezért azt mondom nektek: figyeljetek, nektek adom a házatok, melyről azt mondjátok, az
Isten készített – ez az a (ház) melyet megígért nektek, mint örökséget. Ez a (ház) melyet rombolásra és
gúny tárgyául teszem mindazok számára, akik tudatlanságban élnek. Ezért figyeljetek, azokra, akik
megfontoltan döntenek *…+.”

Azon a napon valamennyi ember és a tömeg össze volt zavarva, és úgy tettek, mintha nem lettek volna
befolyás alatt. És ő felemelkedett és előlépett felszólalni ebben az ügyben. És (újra) belépett ugyanazon
a napon, és néhány órán át beszélt. Én a papok között voltam és nem fedtem fel semmit a
kapcsolatunkról, mivel valamennyien egyhangúan azt mondták nekem: „Gyere, kövezzük meg az Igaz
Egyet.’ Felemelkedvén így szóltak: „Igen, öljük meg ezt az embert, mert kiragadtatott a körünkből, ezért
használhatatlan számunkra.’

És ők ezen voltak, és megtalálták őt a templom oszlopai mellett a hatalmas sarokkő közelében.

Elhatározták, hogy letaszítják a magasból, és le is taszították. És ők *…+ ők *…+. Megragadták és
megütötték, miközben a földre cibálták Kirángatták őt és egy követ raktak a hasára. Mindinnyian
rátapostak, miközben ezt mondták: ’Vétkeztél.’

Ismét felemelték őt, mivel még élt, és egy gödör ásására kényszerítették. Majd beleállították. Miután
hasáig betemették, ily módon megkövezték

És ő kinyújtotta a kezét és elmondta ezt az imát – nem azt, melyet mi szokás szerint nevében mondunk:

„Én istenem és atyám,

Ki megmentettél engem ettől a holt reménytől.
Aki életet adtál nekem az ő rejtelmes rendelkezései szerint,
Ne engedd, hogy ennek a világnak e napjai hosszúra nyúljanak számomra,
De a te napod fénye *…+ megmarad
*…+ az üdvözülésben.

Vigyél el engem erről az átmeneti helyről!

Ne hagyd, hogy kegyelmed itt maradjon utánam,
Ám legyen a kegyelmed tiszta!
Ments meg engem az ördögi haláltól!
Hozd ki a sírból élve, mert kegyelmes vagy –

24
Szerető – aki bennem élsz, hogy befejezzük a teljesség munkáját!
Ments meg engem a bűnös testtől,
Mert bízom benned minden erőmből,
Mert te vagy az élet élete!

Ments meg engem a megalázó ellenségtől!

Ne adj engem olyanok kezére ítéletre, akik súlyos bűnökkel terheltek!
Engedd el minden adósságomat melyeket az (életem) napjai során szereztem!

Mert veled élek, kegyelmed bennem él.

Mindenkit megtagadtam, de neked megvallottam.
Ments meg a gonosz megpróbáltatástól!

De most itt az idő és az óra.

Óh, Szentlélek, küldd el üdvözítésedet *…+ a fényt *…+
A fényt *…+ hatalmasan *…+
„Miután beszélt, elhallgatott *…+ szó *…+ mindezek után *…+ a beszámoló *…+.”

25
Pál Apokalipszise

*..+ az út. Ő pedig szólt hozzá, ezt mondván: „Melyik úton menjek fel Jeruzsálembe?” A kisgyerek
válaszolván ezt mondta: „Mondd meg a neved, hogy megmutathassam neked az utat”. A kisgyerek
tudta, hogy ő Pál. Szeretett volna beszédbe elegyedni vele, a szavai csak az ürügyet szolgáltatták
mindahhoz, hogy szólhasson hozzá.

A kisgyerek megszólalt, mondván: „Tudom, ki vagy te, Pál. Te vagy az, aki áldott mióta az anyja
méhében volt. Azért jöttem hozzád, hogy felmehess Jeruzsálembe az apostol-társaidhoz. És emiatt
kaptál meghívást. És én vagyok a Lélek, aki társad lesz. Hagyd, hogy felébredjen a tudatod, Pál, *…+val.
Ezért *…+ az egész, melyet *…+ a fejedelemségek között és ezek a hatalmak és arkangyalok és
hatalmasságok és az egész démoni fajok. *…+ az, mely kinyilatkoztatja a tömegeknek a lélek-táplálást.”

És miután kis szünetet tartott, hogy befejezze beszédét, ezt mondta nekem: „Hagyd éberen a tudatod,
Pál, és vedd észre, a hegy, amelyiken állsz, Jerikó hegye, ezért tanuld meg meglátni a rejtett dolgokat a
láthatóak mögött. Ugyanez érvényes a tizenkét apostolra is, akikhez el fogsz menni, mert hogy ők
kiválasztott lelkek, és üdvözölni fognak téged.” – felemelte tekintetét és látta, amint üdvözlik őt.

Azután a Szent Lélek, aki beszélt hozzá, megfogta őt és felemelte a harmadik mennyekbe és még tovább
mentek, a negyedik mennyekbe. A Szent Lélek szólt hozzá, mondván: „Nézd és lásd a hasonlóságodat a
földiekhez.” És lenézett és látta az embereket a Földön. Kitartóan nézett és látta azokat, akik *…+ vannak.
Aztán ismét lenézett és látta a tizenkét apostolt jobb oldalt és balról, a teremtésben, és a Lelket, aki
előttük járt.

És láttam a negyedik mennyekben, a neve szerint – láttam az istenekre emlékeztető angyalokat, az

angyalokat, akik kihoznak éppen egy lelket a halál földjéről. Aztán a negyedik menny kapujába helyezik
őt. És az angyalok megkorbácsolják. A lelek szólt, mondván: „Mi volt az a bűn, amit elkövettem a világ
ellen?”. A vámszedő, aki a negyedik mennyben lakik így válaszolt:, mondván: „Nem volt helyes dolog
annyi törvénytelenséget elkövetni a halál földjén”. A lélek válaszolván ezt mondta: „Hozz tanúkat! Hagyd
hogy megmutassák milyen testben követtem el a törvénytelen dolgokat. Szeretnéd, hogy hozzak egy
könyvet olvasni belőle?”

És eljött a három tanú. Az első szólt, mondván: „Hát nem voltam én a tömegben a második órában *…+?
Felkeltem ellened, amíg meg nem haragudtál, nem kezdtél el dühöngeni és irigykedni.” És a második
szólt, mondván: „Hát nem voltam én a világban? Az ötödik órába léptem és láttalak téged, és csodáltalak
téged. És most figyelj, vádollak azokkal a gyilkosságokkal, melyeket elkövettél.” A harmadik szólt,
mondván: Hát nem jöttem el hozzád a tizenkettedik órájában a napnak, amikor a nap lenyugvóban volt?
sötétséget adtam neked, amíg el kellett követned bűneidet.” Amikor a Lélek hallotta ezeket a dolgokat,
szomorúan sütötte le szemét. Aztán felemelte tekintetét. Elmerítették. A lélek, melyet elmerítenek, új
testbe költözik, melyet előkészítettek számára. És figyelj, a tapasztalásának vége.

Aztán felnéztem és láttam a Lelket, amint így szól hozzám: „Pál, jöjj! Indulj el felém!” Amint elindultam,
a kapu kinyílt, és én felmentem az ötödik mennybe. És láttam apostoltársaimat, amint velem tartanak,
miközben a Lélek csatlakozott hozzánk. És láttam egy rendkívüli angyalt az ötödik mennyben, aki fém

26
rudat tartott a kezében. Három további angyal volt vele, én az arcukat néztem. Ők azonban versenyeztek
egymással, ostorral a kezükben, ösztökélték a lelkeket az ítéletre. Én azonban a Lélekkel tartottam, és a
kapu megnyílt számunkra.

Aztán felmentünk a hatodik mennybe. És láttam az apostoltársaimat velem tartani, és a Szent Lélek
vezetett engem előttük. Felnéztem a magasba és hatalmas fényt láttam amint leragyog a hatodik
mennyre. Szóltam, mondván a vámszedőnek, aki a hatodik mennyben volt, „Nyisd ki nekem és a Szent
Léleknek, aki előttem van.” Ő kinyitotta nekem.

Azután felmentünk a hetedik mennybe, és én láttam egy idős férfit *…+ fényt és akinek a ruházata fehér
volt. A trónja, mely a hetedik mennyben állt, fényesebb volt a Napnál hétszeresen. Az idős ember
megszólalt, mondván nekem: „Hová mész, Pál? Áldott vagy és áldott az, aki az anyja méhéből születik.”
Ám ránéztem a Lélekre, ő pedig megrázta a fejét, mondván nekem: „Beszélj hozzá!” Én pedig
válaszoltam, felelvén az idős embernek: „Arra a helyre megyek, ahonnan származom.” Az idős ember így
felelt: „Honnan származol?” így feleltem, mondván: „Megyek le a halál földjére, azért, hogy fogságba
vessem a fogságban lévőket, akik fogságban voltak Babilon fogsága idején.” Az idős ember így felelt
nekem, mondván: „Hogyan leszel képes elmenni tőlem? Nézd a fejedelemséget és a hatalmat.” A Lélek
szólt, mondván: „Add neki a jelet ami nálad van, és megnyílik neked.” Ezután odaadtam neki a jelet.
Odafordította arcát alant a teremtményeire és azokra, akik az uralma alatt álltak.
És ezután a <hetedik> menny megnyílt és felmentük a nyolcadikhoz. És én láttam a tizenkét apostolt. Ők
üdvözöltek engem, és felmentünk a kilencedik mennybe. Mindenkit üdvözöltem a kilencedik mennyben
és felmentünk a tizedik mennybe. És én üdvözöltem a lélektársaimat.

27
Péter Apokalipszise

Amint a Megváltó ott ült a templomban a szövetség és a tíz oszlop egyezményének háromszázadik
(évében) és eltöltötte az elégedettség az élő és megvesztegethetetlen fenséges száma kapcsán, így szólt
hozzám: „Páter, áldottak a magasságosak, akik az Atyához tartoznak, akik kinyilatkoztatták az életet az
életből valók számára, általam, mivel emlékeztettem őket, akik erősnek lettek megalkotva, hogy
meghallhassák a szavamat, és felismerhessék a tisztességtelenséget és a bűn törvényeit, merthogy
minden szó Pleroma igazságának magasságából ered, megvilágítván az ő jókedve által, akit a
fejedelemségek keresnek. De nem találták meg, és meg sem említették a próféták egyetlen
generációjában sem. Most megjelent közöttük, és ő, akiben megjelent, az Emberfia volt, aki a mennyek
fölé emelkedett az ember által tisztelt lényeg tekintetében. Azonban te magad Péter, tökéletesen
összhangba kerültél neved jelentése által énvelem, azzal, aki kiválasztott téged, mivel általad fektettem
le az alapokat a többiek számára, akik meghívattak a tudásra. Ezért légy erős a tisztesség
meghamisításának korában – tarts ki mellette, aki tudást adott neked, hogy megismerhesd egy olyan
úton való járással, melyet érdemes végigcsinálni, az ellene való visszautasítás miatt, és kezének és
lábának ereje miatt, és azok betetőzése miatt, akik a középső térségben vannak, és a ragyogó teste
miatt, melyet abban a reményben hoztak szolgálatra, mert jutalmat vártak érte – mert azon volt, hogy
megdorgáljon téged háromszor ezen az éjjelen.”

És amint ezeket a dolgokat mondta, láttam a papokat és az embereket odafutni hozzánk kövekkel, hogy
rögtön végezzenek velünk, és én megijedtem, hogy meg fogunk halni.

És ő ezt mondta nekem: „Péter, már sokszor elmondtam neked, hogy ezek az emberek vakok, akiket
senki sem vezet. Ha meg akarod ismerni vakságukat, tedd a kezed a szemedre – a köntösödet -, és
mondd mit látsz.”

Ám amikor ezt megtettem, nem láttam semmit. Azt mondtam: „Senki sem lát (így).”
Ismét szólt hozzám: „Csináld újra”.
És félelemmel vegyes csodálat töltött el, mivel új fényt láttam, mely fényesebb volt a napvilágnál. Aztán
a fény lejött a Megváltóra. És én elmeséltem azokat a dolgokat neki, melyeket láttam.

Ő újra szólt hozzám: „ emeld fel a kezed és hallgasd mit mondanak a papok és az emberek.”
És én figyeltem a papokat, amint leülnek az írnokokkal. A tömeg teli torokból kiabált.
Amikor hallotta ezeket a dolgokat tőlem, így szólt hozzám: „Hegyezd a füled és figyeld milyen dolgokról
beszélnek.”

És én ismét figyeltem. „Ahogy ülsz, dicsőítenek téged.”

Amikor ezeket a dolgokat elmondtam, a Megváltó így szólt: „Mondtam neked, hogy ezek (az emberek)
vakok és süketek. Nos tehát, figyeld azokat a dolgokat, melyeket rejtélyes módon elmondanak neked, és
őrizd meg mindezeket. Ne mondd el a hallottakat e kor gyermekeinek. Merthogy átkoznak téged
ezekben a korokban, mert nem törődnek veled, de áldani fognak majd tudásodért.”

„Sokan elfogadják majd tanításunkat kezdetben. Később azonban elfordulnak tőle ismét az eltévelyedés
Atyjának szándékára, mert azt tették, amit ő akart. És ő kinyilatkoztatja nekik a tanításukat ítéletében,
például a Világ szolgáinak. Azonban akik összekeverednek ezekkel, a börtönőreikké válnak, mivelhogy

28
érzékelés nélkül valók. És az alattomosság nélkül valókat, a jókat, a tisztákat, odalökik a halál
munkásának, és azok királyságának akik imádják Krisztust helyreállítva tekintélyét. És imádják a hamis
propaganda emberét, azok, akik utánad jönnek. És ők ragaszkodnak a halál emberének nevéhez, mert
úgy hiszik, tisztává válnak. Ők azonban súlyosan gyalázatossá válnak, és az eltévelyedés nevét veszik
magukra, és az ördög kezébe jutnak, a trükkös ember és sokszoros dogma birtokosáéba, és törvények
nélkül lesznek vezetve.”

„Néhányan közülük gyalázni fogják az igazságot és ördögi tanítást hirdetnek. És ördögi dolgokat
mondanak egymásra. Néhányukat megneveznek: (azok) akik az arkómok erejében állnak, a férfinak és a
mezítelen asszonynak, aki megsokszorozója és egyben tárgya a sok szenvedésnek. És azok, akik ezeket a
dolgokat mondják, álmokról fognak kérdezősködni. És amikor azt mondják, hogy egy álom egy hatalmas
démontól ered eltévelyedéseik következményeként, ezután végromlás lesz a részük tisztaság helyett.”

„A gonoszság képtelen jó gyümölcsöt teremni. Mivel mindannyian arról a helyről származnak, mely
olyant terem, mint ők maguk, és mivel nem minden lélek az igazságtól való, sem a halhatatlanságtól.
Mivel ezeknek a koroknak minden lelke halandó a nézetünk szerint, mivel mindig is szolga volt, mióta
csak megteremtették önmaga csodálatára és az ő örök pusztításukra, miáltal ők azok amik, és azok,
ahonnan valók. Szeretik az anyag teremtményeit, melyek velük együtt születtek.”

„Az örökéletű lelkek azonban nem ilyenek. Óh, Péter. De igazából az óra még nem jött el, ezért a
(halhatatlan lélek) hasonlít a halandóra. Ám nem nyilvánítja ki természetét, mint egyedül a halhatatlan,
és csak gondolkozik a halhatatlanságról, hűséges és vágyik arra, hogy megtagadja mindezeket a
dolgokat.”

„Mivel az emberek nem gyűjtenek fügét a tüskebokorról vagy a csipkebokorról, ha bölcsek, gyümölcsöt
sem a bogáncsról. Mivel, egyrészről, a dolgok mindig azonosak azzal, ahonnan erednek, ha nem jó az
eredet, akkor pusztítóvá válnak és halálossá önmaguk számára. Akik azonban az Örök Egyhez eljutnak, az
élet és a élet halhatatlansága Egyéhez, hasonlítani fognak rá.”

„Ezért a létező dolgok valamennyije, nem fog beleolvadni abba, ami nem létezik. A süketek és a vakok
csak a saját fajtájukhoz csatlakoznak.”

„Mások azonban megváltoznak majd a gonosz szavaktól és a félrevezető rejtélyektől. Néhányan, akik
nem értik a rejtett dolgokra vonatkozó beszédet, mely dolgokat nem értenek, mégis büszkélkednek vele,
hogy az igazság rejtelme csakis az övék. A gőgösségükben elragadja őket a büszkeség, irigyelni fogják a
halhatatlan lelket, ami ígéretté válik. Az eónok minden hatalma, irányítója és hatalmassága vágyik rá,
hogy velük legyen a világ teremtésében, azért, mert akik nem (kerülnek közéjük), feledésre kerülnek
általuk, akiket imádnak, mégsem kerülnek megmentésre, és az Útra sem vezetik őket, bár mindig arra
vágytak, hogy romolhatatlanok legyenek. Mert a halhatatlan lélek szellemi lélekben kap hatalmat -. De
azonnal csatlakozik azokhoz, akik félrevezették.”

„Azonban sokan a többiek közül, akik ellene vannak az igazságnak és a hamisság küldöttei, felállítják a
maguk tévedéseit és törvényeit ezekkel a tiszta tanításaimmal szemben, egy (nézőpontból) tekintve a
dolgokra azt gondolván, hogy a jó és a gonosz egy (forrásból) származik. Az én nevemben tesznek
dolgokat. És kemény sorsot ígérnek. A halhatatlan lelkek versenye hiábavalóság amíg Parousiámig nem
érnek. Értük, belőlük fog megszületni – és az én bocsánatom az ő bűneikre, melybe belezuhantak az
ellenségeik révén, kiknek váltságdíját megkaptam a szolgaságuk következtében, hogy szabadságot adjak
nekik, hogy megteremthessék az imitáció maradványát a halott ember nevében, aki Hermas, a

29
becstelenség elsőszülöttje, azért, hogy a fény, mely létezik, a kicsik által ne legyen hihető. Azonban az e
fajták a munkások akik kivettetnek a külső sötétségbe, távol a fény fiaitól. Se be nem léphetnek, se
engedélyt nem kapnak azoktól, akik felmennek a szabadulásuk jóváhagyóihoz.”

„Míg közülük mások, akik szenvednek, úgy gondolják, tökéletesíteni fogják a fivérség bölcsességét, az
(eszmét), mely valóban létezik, mely a spirituális szövetsége mindazoknak, akik egyesültek az eggyé
válásban, a megvesztegethetetlenséggel való, ezután kinyilvánítandó, menyegző révén. A rokonjellegű
nővérség mint utánzat tűnik majd fel. Ők lesznek azok, akik elnyomják fivéreiket, ezt mondván nekik: ’Az
Isten miatt vannak nehézségeink, mióta a megváltás megtörtént velünk, azóta van így’, nem ismerik
azoknak a büntetését, akiket ilyen beszédek tesznek boldoggá, azokét, akik mindezeket az egyszerű
emberekkel szemben követik el, akik láttak (és) akiket ők börtönbe vetettek.”

„És lesznek itt mások, akik kívül vannak a mi számainkon, akik magukat püspököknek és még
diakónusnak is nevezik, mintha megkapták volna az erre vonatkozó hatalmat az Istentől. Ők ezáltal a
vezetők döntése alá vetik magukat. Ezek az emberek kiszáradt csatornák.”

Erre én így szóltam: „Megrémültem azoktól a dolgoktól, melyeket mondtál nekem, hogy valójában a
kicsik, a mi nézőpontunk szerint, a hamisak, igazából pedig ott vannak a tömegek, akik megtévesztenek
más élők tömegeit, és elpusztítják őket önmaguk között. és amikor kimondják a neved, hisznek nekik.”

A Megváltó így felelt: „Meghatározott időn belül, arányosan a vétkeik súlyához mérten, átveszik a kicsik
irányítását. Majd a vétkek befejeztével, a halhatatlan értelem kortalanja fiatallá válik, és ők (a kicsik)
átveszik az uralmat uralkodóik felett. Vétkeik gyökerét ő kitépi, szégyenszemre kiteszi, így minden
arcátlanság megtestesülhet benne, melyet magára vett. És az ilyenek megváltoztathatatlanná válnak,
óh, Péter.”

„Jöjj ezért, teljesítsük be a megvesztegethetetlen Atya által kijelölt utat. Ezért figyelj, azok, akik az
ítéletet hozzák már közelednek, és szégyenre vetik majd őket. De minket nem érinthetnek meg. És te, óh
Péter, a középpontjukban leszel. Ne rémülj meg saját gyávaságod miatt. A tudatuk zárva lesz, a
láthatatlan egy miatt, aki szemben áll velük.”

Amikor elmondta mindezeket a dolgokat, láttam őt, amint nyilvánvalóan megragadják. És én

megkérdeztem: „Mit látok óh, Uram? Te magad vagy az, akit megragadtak, és te vagy aki engem tart?
Vagy ki ez a valaki, aki boldog és nevet a fán? És ez a másik, akinek lábát és kezét átütik?”

A Megváltó azt mondta nekem: „Ő, akit a fán láttál, boldog és nevet, ő az élő Jézus. Ő azonban, akinek
kezén és lábán szögekkel ütötték át az élő húst, ő csak egy helyettesítő lény, aki elviseli a megaláztatást,
aki a képmására testesült meg. De nézd őt és nézz engem.”

Azonban amikor odanéztem, ezt mondtam: „Uram, senki sem nézhet rád. Meneküljünk el erről a
helyről.”

Ám ő így szólt: „Megmondtam neked: ’Hagyd a vakokat magukra!’. És te, nézd, miként van az, hogy nem
tudják, mit mondanak. A dicsfényük fia miatt az én szolgálatom helyett, megszégyenítésre kerültek.

És láttam valakit, aki közeledőben volt hozzánk és nagyon hasonlított rá, őrá, aki a fán nevetett. És
(eltöltötte) őt a Szent Lélek, és ő volt a Megváltó. És ott volt egy hatalmas, kimondhatatlan fény

30
körülöttük, és a láthatatlan angyalok kimondhatatlan tömege áldotta őket. És amikor ránéztem, az aki
dicsőítette, megnyilatkozott.

És ő azt mondta nekem: „Légy erős, mivel te vagy az, akinek ezek a rejtelmek megadattattak, hogy
megismerd őket a kinyilatkoztatás által, hogy ő, akit keresztre feszítettek az elsőszülött, és a démonok
otthona, és a köves hely ahol élnek, Elohimé, a kereszté, mely a Törvény alá tartozik. Ám aki mellette áll,
ő az élő Megváltó, az első őbenne, akit megragadtak és elengedtek, aki boldogan néz azokra, akik
szenvedést okoztak neki, miközben megosztották önmagukat maguk között. ezért nevetnek ők a saját
értelmi képességeik hiányán, tudván, hogy ők vaknak születtek. Ezért az egyén hajlandó szenvedni az
eljövetelért, miközben a test csak helyettesítő eszköz. Ám ők, amit kinyilatkoztattak az én anyagtalan
testem volt. de én vagyok a szellemi Lélek, eltöltve sugárzó fénnyel. Ő, akit látsz felém jönni az én
szellemi Pleromám, mely egyesíti a tökéletes fényt a Szent Lelkemmel.”

„Ezeket a dolgokat, melyeket láttál, majd add tovább másfajta embereknek, akik nem ebben a korban
élnek. Ezért egyetlen embernek sem lesz jutalma aki nem halhatatlan, csak annak, aki kiválasztatott a
halhatatlan lényeg által, melyről megmutattatott, hogy képes magába fogadni azt, aki neki adja jólétét.
Ezért azt mondtam: ’Mindenki, akinek van, még adatik neki, és sok lesz neki.’ Ám annak, akinek nincs,
így, e hely emberének is, aki tökéletes mértékben halott, akit eltávolítottak a teremtés helyéről, mely
tiltott lett számára, aki, ha az egyik halhatatlan lényeg megjelenik, azt hiszi, birtokolja őt – tőle lesz véve
és hozzá adatik ahhoz aki ő maga. Te ezért légy bátor és ne félj egyáltalán. Ezért veled leszek, hogy senki
az ellenségeid közül ne győzedelmeskedhessen rajtad. Béke veled. Légy erős!”

Amikor (Jézus) elmondta ezeket a dolgokat, ő (Péter) visszatért önmagához.

31
Jakab Apokrifonja

Jakab írja, hogy *…+: Béke legyen veled a Béke által, szeretet a Szeretetből, kegyelem a Kegyelemből,
hűség a Hűségből, élet az Életből!

Mivel megkértetek, elküldöm nektek a titkos könyvet, melyet az Úr nekem és Péternek nyilatkoztatott
ki, nem fordultam el tőletek, és nem tagadtalak meg benneteket; hiszen leírtam mindezeket a héber
ábécével és elküldtem nektek, és csak nektek. Mivel az üdvözítő szentek követei vagytok, komolyan
igyekeztek és nem áll szándékotokban, hogy ezt a szöveget a sokaságnak is elismételjétek – révén a
Megváltó nem kívánt mindannyiunkhoz szólni, hanem csak a tizenkét tanítványához. Ám áldottak
lesznek azok, akik megtérnek, mert hűségesek ehhez az beszámolóhoz.

Ugyancsak elküldtem nektek, tíz hónappal ezelőtt, egy másik szent könyvet, melyet a Megváltó
nyilatkoztatott ki számomra. A körülmények hatására, azonban, figyelembe véve, hogy ezt az egyet
számomra, Jakab számára, nyilatkoztatta ki; ez… *lefordíthatatlan töredékek+

…a tizenkét apostol összegyűlt és a Megváltó által számukra külön-külön adott tanítást idézték fel, vajon
ezek titkosak vagy nyilvánosak, aztán mindezeket a dolgokat egy könyvben foglalták össze – De mindezt
leírtam a könyvemben is – íme, a Megváltó újra megjelent, miután eltávozott közülünk, amint hosszasan
figyeltük. És ötszáz és ötven nappal azután, hogy felemelkedett a halálból, azt mondtuk neki, „Elhagytál
minket és eltávolítottad magad közülünk?” Jézus azonban így felelt: „Nem, de elmegyek arra a helyre,
ahonnan jöttem. Ha szeretnétek velem tartani, gyertek!”

Mindannyian feleltek, ezt mondván: „Ha meghívsz bennünket, megyünk.” Ő ezt mondta: „Bizony
mondom tinéktek, senki sem lép be a mennyek királyságába a meghívásomra, amíg (csak) nem válik
eltöltötté, mint ti. Hagyjátok Jakabot és Pétert velem, hogy eltölthessem őket.” Amint elhívta e kettőt,
félrevonta őket, és meghagyta a többieknek, foglalják el magukat szándékuk szerint.

A Megváltó így szólt: „Megkaptátok a kegyelmet…

(7 sor hiányzik)

Nem vágytok akkor hát az eltöltésre? A szívetek megrészegedett, nem vágytok akkor hát a
kijózanodásra? Szégyelljétek tehát magatokat! A továbbiakban, akár ébren vagytok, akár alszotok,
emlékezzetek arra, hogy láttátok az Ember Fiát, és beszéltetek vele személyesen, és hallgattátok őt
személyesen. Szomorúság azoknak, akik látták az Ember Fiát; áldottak lesznek, akik nem látták a férfit, és
azok, akik nem társultak vele, ás akik nem beszéltek vele, és akik nem hallottak semmit sem tőle, tiétek
az Élet! Tudjátok meg tehát, ő meggyógyított benneteket, amikor betegek voltatok, hogy
uralkodhassatok. Szomorúság azokra, akik számára megkönnyebbülés a betegségük, akik visszaesnek
betegségükbe. Áldottak, akik nem betegedtek meg, és azelőtt megkönnyebbültek, mielőtt betegségbe
estek volna, tiétek az Isten királysága. Azért azt mondom nektek, ’Legyetek eltöltöttek, és ne hagyjatok
magatokban helyet az ürességnek, mert aki eljön, kigúnyolhat benneteket.”

Ezután Péter így felelt: „Íme háromszor is elmondtad nekünk, ’Legyetek eltöltöttek’, de hiszen
eltöltöttek vagyunk. A Megváltó válaszolt neki, mondván: „Éppen ezért mondtam nektek, ’Töltődjetek

32
el”, mert nem vagytok nagy szükségben. Ők azonban, akik nagy szükségben vannak, nem lesznek
megváltva. Mivel jó érzés eltöltöttnek lenni, és rossz dolog nagy szükségben. Ennélfogva, pontosan olyan
jó nagy szükségben lenni, mint amilyen rossz az ellenkezője, eltöltöttnek lenni, mert aki eltöltött az nagy
szükségben van, és aki nagy szükségben van, nem tud eltöltötté válni, mert hogy ő az, aki eltöltötté
szeretne lenni, és ő az, aki eltöltött; és így sorjában elnyeri a kellő tökéletességet. Ezért tehát nagy
szükségben kell lennetek, amíg lehetségessé nem válik, hogy eltöltődjetek, és eltöltötté kell lennetek,
míg lehetségessé nem válik, hogy nagy szükségben legyetek, ily módon képessé válhattok arra, hogy
jobban eltöltsétek magatokat. Ennélfogva töltődjetek el a Lélek által, de legyetek nagy szükségében az
értelemnek, mely a lélekhez <tartozik>; és így sorjában, ez a lélek (természete).”

Azonban válaszoltam, ezt mondván néki: „Uram, engedelmeskedünk neked, ha úgy kívánod, hagyjuk el
apáinkat és anyáinkat és a faluinkat, és kövessünk téged. Jutalmazz meg azért, ne engedd, hogy a
megkísértsen minket, a gonosz.”

Az Úr válaszolván ezt mondta: „Mi lesz a jutalmatok, ha teljesítitek a az Atya kívánságát és mindezt nem
érdemként kapjátok meg, miközben a Sátán kísért benneteket? Ám ha a Sátán elnyomása alatt vagytok
és üldöz titeket, és mégis megteszitek (az Atya) kívánságát, azt mondom nektek, szeretni fog benneteket
ezért, és egyenlővé tesz titeket velem, és emlékeztet majd benneteket, hogy gondviselő szeretetének
részeseivé váltatok, a saját választásotok eredményeként. Így hát nem adjátok fel a test szeretetét és a
félelmet a szenvedéstől? Vagy nem tudjátok, hogy be akarnak mocskolni benneteket és
igazságtalanságokat akarnak elkövetni ellenetek, és hogy be akarnak börtönözni, és törvénytelen módon
elítélni, és keresztre feszíteni bármiféle ok <nélkül>, és eltemetni, mint velem tették, a gonosz által? Elég
bátrak vagytok, hogy tartózkodjatok a hústól, ti akiket a Lélek fallal vesz körül? Ha tudatosul bennetek,
hogy a világ mennyi ideje létezett már <előttetek>, és mennyi ideig fog létezni utánatok, úgy fogjátok
találni, a ti életetek egyetlen nap csupán, és szenvedéseitek mindössze egy órát tesznek ki. Mivel a jó
nem lép be a világba. Halálos gúny, ezért, mindvégig az élet során! Emlékezzetek keresztemre és
halálomra, és életetek lesz!”

Én azonban válaszoltam neki, ezt mondván: „Uram, ne emlegesd nekünk a keresztet és a halált, mivel
mindezek távol állnak tőled!”

Az Úr válaszolván ezt mondta: „Bizony mondom nektek, senki nem lesz megmentve mindaddig, amíg
nem hisz a keresztemben. Ám azok, akik hisznek a keresztemben, birtokolják az Isten királyságát. Ezért
keressétek a halált, ahogy a halál is keresi az élőt, azért, mert amit keresnek, kinyilatkoztatik számukra.
És milyen probléma adódik mindezzel? Számotokra, amikor a halállal kapcsolatban vizsgálódtok,
megtanít titeket választani. Bizony mondom nektek, senki azok közül, aki féli a halált sem kap
megmentést; a királyság azoké, akik hallára adják magukat. Legyetek jobbak, mint én; tegyétek
magatokat olyanná, mintha a Szent Lélek fiai lennétek!”

Azután megkérdeztem őt: „Uram, miként leszünk képesek prófétálni azoknak, akik megkérnek minket,
prófétáljunk nekik? Merthogy igen sokan vannak, akik megkérnek minket, és ránk figyelnek, hogy
meghallják a nagy bölcsességet.”
Az úr válaszolván azt mondta: „Hát nem tudjátok, hogy a prófétálás fejét levágták Jánossal?”
Én erre azt mondtam: „Uram, lehetséges volna eltávolítani a prófétálás fejét”
Az Úr azt mondta nekem: „Amikor majd felismeritek, a ’fej’ mit jelent, és a prófétálás a fejből árad,
(akkor) megértitek majd a jelentését ’a fejét eltávolították’. Először példabeszédekben szóltam hozzátok,
és ti nem értettétek, most nyíltan beszélek, és (továbbra) sem fogjátok fel. Nos, ti voltatok, akik a
példabeszédeimhez például szolgáltatok, és minthogy ami világos a (szavakban) az világos.

33
„Siettesd a megmentésed anélkül, hogy sürgetnéd! Ahelyett, légy buzgó tenmagad szerint, és, ha
lehetséges, előttem érkezz, hogy az Atya szeretetét elnyerd.”
„Jöjj és vesd meg a képmutatást és a gonosz gondolatokat, merthogy a gondolat az, ami a képmutatást
szüli, a képmutatás pedig messze áll az igazságtól.”
„Ne engedd a mennyek királyságát elsorvadni, merthogy olyan az, mint egy pálmacserje, melynek
gyümölcse maga köré hull. Ezek (pl. a lehullott gyümölcsök) leveleket hoznak, és miután szétterjedtek,
méhük kiszáradását okozzák. Így igaz ez a gyümölcsre is - mely ebből az egyszerű gyökérből növekedett -
, mely gyümölcsöt mikor felszedték(?), sok(?) további gyümölcsöt hozott. A (gyökér) természetesen jó
volt, (és) ha lehetséges lenne számotokra, hogy új növényeket növesszetek, <ti> megtennétek.

„Mivel én már megdicsőültem eképpen, miért tartotok hát vissza szándékomban, hogy eltávozzam? A
munka után, kényszerítettetek, hogy maradjak veletek további tizennyolc napot, a példabeszédek miatt.
Már éppen elég volt néhánynak <hogy figyelje> a tanítást és megértse a ’Pásztorokat’ és a ’Magot’ és az
’Épületet’, és a ’Szűzek lámpáit’ és a ’Munkások bérét’ és a ’Kétdrachmásról’ és az ’Asszonyról’ szólót”.
„Legyetek határozottak a világ dolgai felöl! A világ számára az első dolog a hit, a második a szeretet, a
harmadik a munka – ezek nélkül nincs élet. A világ olyan, mint a gabonaszem, amikor valaki elvetette,
hinnie kellett benne, és amikor kihajtott, szerette azt, mivel sok-sok magról gondoskodott már azon a
helyen. És amikor dolgozott, megmenekült, mivel gondoskodott majdani élelméről (és) hagyott is
(valamennyi), hogy újra vethessen. Így tehát ti is megkaphatjátok a mennyek királyságát, ezen igaz tudás
megszerzése révén, e nélkül azonban nem lesztek képesek megtalálni azt.”

„Ezért mondom nektek, legyetek józanok, ne legyetek megtévesztve! És megannyiszor elmondtam

nektek mindannyiótoknak, és neked külön is Jakab megmondtam, ’Térj meg’. És rád parancsoltam,
kövess engem, és megtanítottalak miként szólj az arkónok nyelvén. Kutassátok az alászállásomat és
elmondott beszédeimet és elítéltetésem történetét, és nyerjétek el koronámat miután megtérített
benneteket. Mivel eljöttem, hogy veletek éljek, ezért nektek is – ha rákerül a sor – velem kell élnetek. És
fedetlenül találjátok majd otthonaitokat, melyeket én készítettem lakhelyül a házakban, melyek
befogadtak engem alászállásom idején.”

„Ezért bízzatok bennem, testvéreim, értsétek meg, mily hatalmas a fény. Az Atyának nincs szüksége rám
– az apának nincs szüksége fiúra, a fiú az, akinek szüksége van apára -, így tehát vele tartok. A Fiú Atyja
számára nem vagytok szükségesek.

„Figyeljetek a világra, értsétek meg a tudását, szeressétek az életet, és senki sem fog üldözni
benneteket, senki sem fog benneteket elnyomni sem, mások, legfeljebb ti magatok.”

„Óh, ti nyomorultak; óh, ti szerencsétlenek; óh, ti igazságkeresők; óh, ti a tudás meghamisítói; óh, ti
Lélek ellen bűnt elkövetők, képesek vagytok rá, hogy figyeljetek ugyanúgy mint amikor elősző szóltam
hozzátok? Képesek vagytok rá, hogy még mindig aludjatok, mikor az ébredésnek szenteltétek magatokat
a kezdetektől, hogy a mennyek királyságát megkaphassátok? Bizony mondom nektek, ha azok küldtek
volna, akik figyelnek rám és akikhez szóltam, soha nem jöttem volna a Földre. Szóval, szégyelljétek
magatokat ezek miatt.”

„Figyeljetek, eltávozom tőletek és elmegyek, és nem kívánok veletek maradni tovább, mint ahogy ti
magatok sem akarjátok ezt. Nos, ezért kövessetek hamar. Ez az amiért beszélek hozzátok, ’A ti
kedvetekért jöttem le’. Ti vagytok a szeretettek; ti vagytok azok, akik révén sokaknak élete lesz. Hívjátok
segítségül az Atyát, esedezzetek az Istenhez gyakran, és ő megadja nektek. Áldottak azok, akik Ővele
láttak benneteket, mikor bemutatták az angyalok körében, és dicsőítették a szentek között; tiétek az

34
élet. Örvendezzetek, és legyetek boldogok, mint az Isten gyermekei. Tartsátok meg kívánságát, ami
megváltásotokhoz vezethet; fogadjátok el a feddést tőlem és váltsátok meg magatokat. Közbenjárok
értetek az Atyánál, és meg fog nektek bocsátani teljesen.”

És amikor meghallottuk ezeket a szavakat, örvendezni kezdtünk, mert hogy előtte bánat töltött el
bennünket a korábban hallott szavak miatt. Amikor látta örvendezésünket, így szólt: ’Jaj nektek, akik
nem figyeltek a közbenjáróra! Jaj nektek, akik a kegyelem szükségében éltek! Áldottak lesznek azok, akik
őszintén beszélnek és kegyelmet szereznek maguknak. Hasonlítsátok magatokat az idegenekhez; mifélék
ők a városotok szemében? Miért vagytok zavarban, amikor elszakítjátok magatokat megszokott
dolgaitoktól és megváltok városotoktól? Miért hagyjátok figyelmen kívül a nektek megfelelő lakhelyet,
előkészítve azoknak, akik abban akarnak lakni? Óh, ti kitaszítottak és hontalanok, jaj nektek, mert
elfognak benneteket! Vagy esetleg úgy gondoljátok, hogy az Atya az emberiség kedveltje, vagy azt, hogy
üldözik őt az imádkozók, vagy adományként elenged az egyiknek amit a másik ellen tett, vagy hogy
elnéző a kérdezősködőkkel szemben? – Mivel ismeri a vágyakat és azt is, mire van a húsnak szüksége! –
(Vagy azt gondoljátok) hogy ez nem a (hús), mely a lélek után vágyik? Mivel lélek nélkül, a test nem
követ el bűnt, ahogy lélek sem térhet meg a szellem nélkül. Ám amikor a lélek megtér (amikor)
gonoszság nélkül való, és a szellem szintén megtér, azután a test megszabadul a bűntől. A szellem tehát
az, mely felemeli a lelket, de a test az, amely megöli azt, így tehát a (lélek az), mely megöli saját magát.
Bizony mondom nektek, nem fogja megbocsátani a léleknek a bűnt semmilyen körülmények között,
ahogy a hús bűnét sem. Senki számára azok közül, aki húsból való, nincs megtérés. Vagy úgy
gondoljátok, hogy sokan rátaláltak a mennyek királyságára? Boldog az, aki úgy tekinthet magára, hogy ő
a negyedik a mennyben!”

Amikor mindezeket hallottuk, igen bánatosak lettünk. Ám amikor látta, hogy elszomorodtunk, így szólt:
„Ennek okáért azt mondom nektek, hogy ismerjétek meg önmagatokat. A mennyek királysága hasonló
egy gabonakalászhoz, mely a mezőn növekszik. És amikor beérik, szétszórja termését és újra megtölti a
mezőt kalászokkal a következő évben is. Nektek is siettetnetek kell az élet kalászának beérését
önmagatok számára, hogy eltöltődhessetek a királysággal!”

„És ameddig veletek vagyok, figyelmetek szenteljétek rám; ám amikor eltávozom tőletek, emlékezzetek
rám. És emlékezzetek rám, mert amikor veletek voltam, nem ismertetek meg engem. Áldottak azok,
akik megismertek engem, jaj azoknak, akik hallottak és nem hittek! Áldottak azok, akik nem láttak
engem és mégis hisznek!”

„És még egyszer rábeszélnélek titeket, mert kinyilatkoztattam számotokra, építsetek egy házat, mely
nagy értéket jelent számotokra amikor menedéket nyújt falai között, és akkor is kitart a szomszédaitok
házai között, amikor azok összeomlással fenyegetnek. Bizony mondom nektek, jaj azoknak, akik miatt
leküldettem erre a helyre; áldottak azok, akik az Atyához térnek meg! Még egyszer megdorgállak
benneteket, ti akik vagytok, váljatok olyanná, amilyenek nem vagytok, hogy azokkal lehessetek, akikkel
nem vagytok.”

„Ne tegyétek a mennyek királyságát sivataggá önmagatokban. Ne legyetek büszkék arra a fényre, mely
beragyog benneteket, hanem úgy viselkedjetek önmagatokkal, ahogy én veletek. Miattatok helyeztem
alá magam mindezeknek a rontásoknak, azért, hogy megtérjetek.”

Azonban Péter válaszolt ezekre a szavakra, imígyen szólva: „Olykor sürgetsz minket a mennyek
királyságával kapcsolatban, aztán később visszafordítasz bennünket, Uram; olykor rábeszélsz minket és

35
ráveszel arra, hogy hűek legyünk és életet ígérsz nekünk, azután ismét előre küldesz minket a mennyek
királysága felé.”

Az Úr válaszolt és azt mondta: „Sokszor adtam számotokra hűséget, továbbá, kinyilatkoztattam

magamat számotokra, Jakab, és ti még mindig nem ismertetek meg engem. Nos újra hát, láttalak titeket
számos alkalommal örvendezni, és amikor megmárosodtatok az élet ígéretétől, még mindig szomorúak
vagytok és bánkódtok, miközben útbaigazítást kaptatok a királysághoz? Hiszen ti, a húség és a tudás
által, életet kaptatok. Vessétek meg a visszautasítást, amikor ilyesmit hallotok, azonban amikor ígéretet
hallotok, még inkább örvendezzetek. Bizony mondom nektek, az, aki megkapja az életét és hisz a
királyságban, soha nem hagyja azt el, még akkor sem, ha az Atya száműzni kívánja őt.”

Ezek azok a dolgok, melyeket eddig elmondtam nektek, most azonban felemelkedek arra a helyre,
ahonnan jöttem. Ám ti, amikor el akartam távozni, kivetettetek, és ahelyett, hogy csatlakoztatok volna
hozzám, győzködtetek. Viszont szenteljetek figyelmet a rám váró dicsőségnek és nyitott szívvel
hallgassátok a fent a mennyekben rám váró himnuszokat, mert ezen a napon el kell foglalnom (a
helyem) az Atya jobbján. Már elmondtam utolsó szavaimat nektek, most már eltávozom tőletek, a
szellem szekere visz magával a magasba, és ettől a pillanattól levetkőzöm önmagam, hogy
felöltöztethessem magam. De figyeljetek rám; áldottak, akik hirdették a Fiú megérkezését, mielőtt
alászállt volna, hogy mikor megérkeztem, (ismét) felemelkedhessek. Háromszorosan áldottak azok,
akiknek hirdették a Fiút az ő létezésük előtt, hogy ti osztályrészesei lehessetek nekik.”

Ezeket a szavakat mondván, távozott. Mi azonban meghajtottuk térdünket, én és Péter, és hálát adtunk,
és felküldtük szívünket a mennybe. Hallottuk fülünkkel és láttuk szemünkkel a háború hangját, és a
trombita harsogását, és a hatalmas nyugtalanságot.
És amikor túlhaladtunk azon helyen, felküldtük gondolatainkat az atyához, és láttuk a szemünkkel és
hallottuk a fülünkkel himnuszokat, és angyali áldást, és angyali örvendezést. És mennyei fenségek
énekeltek áldást, és mi szintén örvendeztünk.
Mindezek után ismét szerettük volna elküldeni szellemünket a Fenségeshez, és felemelkedése után nem
kaptunk engedélyt, hogy lássunk vagy halljunk bármit is, a többi tanítvány megszólított bennünket és
megkérdezték: „Mit hallottatok a Mestertől. És mit mondott nektek? És hová ment?”
Mi azonban így válaszoltunk: „Ő felemelkedett, és fogadalmat tett számunkra, megígérte, hogy
valamennyiünknek élete lesz, és fennmaradunk majd gyermekeinkben, akik utánunk következnek, mivel
megtiltotta nekünk, hogy szeressük őket, amennyiben mi megtérhetünk az ő révükön.”
És amikor ők (ezt) meghallották, elkezdték mélyen hinni a kinyilatkoztatást, ám elégedetlenek voltak
azokkal, akik ezután születnek. És így, nem kívánván megsérteni őket, elküldtem őket egyenként
máshová. Én magam azonban felmentem Jeruzsálembe, imádkozni azért, hogy bekerülhessek a
szeretettek közé, akik kinyilatkoztatást kapnak.

És imádkozom azért, hogy tőletek induljon el a kezdet, így képessé válok a megváltásra, mivel ők
megvilágosodást nyernek általam, a hűségem révén – és további (hűség) árán, mely erősebb az
enyémnél, ezért szeretném, ha az enyém kevesebb lenne. Határozottan törekedni, azután olyanná tenni
magadat, mint ők. És imádkozni, hogy részese lehessek mindannak, aminek ők. Ezért, amint
megmondtam, a Megváltó a kinyilatkoztatást nem őmiattuk adta. Mi vagyunk igazából, akik
kinyilvánítják részük, azok számára akiknek a kinyilvánítás történt - azok pedig nem mások, mint akiket
az Úr a fiaivá tett.

36
János Apokrifonja

A Megváltó tanítása, és a misztériumok kinyilatkoztatása, és a hallgatásban rejtett dolgok, sőt még azok
a dolgok is, melyeket ő tanított Jánosnak, tanítványának.

És történt egy napon, amikor János, Jakab fivére – aki Zebedeus fia – feljött a templomba, akkor egy
Arimanius nevű farizeus odajött hozzá és ezt mondta neki: „Hol van a mestered, akit követtél?” És ő így
válaszolt neki: „Eltávozott, arra a helyre, ahonnan jött.” A farizeus ezt mondta neki: „Csalással csinálta ez
a Nazarénus, hogy becsapjon titeket, és teletöltötte a fületeket hazugságokkal, és bezárta szíveteket (és)
elfordított benneteket atyáitok szokásaitól.”

Amikor én, János meghallottam ezeket a dolgokat, elfordultam a templomtól és egy elhagyatott helyre
mentem. És mélyen elszomorodtam szívemben, mondván, „Hogyan lett hát a Megváltó kiválasztva és
miért küldte őt Atyja a világba, és ki az ő Atyja, hogy elküldte őt, és miféle korszak az, amely felé
haladunk? Mit értett az alatt, amikor azt mondta nekünk: „Ez a korszak melyen áthaladtok, a
rendíthetetlen fajtából való, azonban nem tanított nekünk a későbbi dolgokról, mifélék lesznek azok.”

Abban a pillanatban, miközben ezeken a dolgokon elmélkedtem, láttam, amint megnyílnak a mennyek
és az egész teremtés mely a menny ragyogása alatt látszott, és megrengette a világot. Megrémültem, és
láttam és figyeltem a fényben egy fiatalt, aki mellettem állt. Miközben figyeltem őt, olyanná vált, mint
egy öregember. Aztán (ismét) felvette eredeti küllemét, olyan formát öltött, mint egy szolga. Nem volt
előttem embertömeg, azonban megjelent egy arc, mely különböző formákat öltött, és ezek egymás után
jelentek meg, és az arc három formát öltött.

Így szólt hozzám: „János, János, miért kételkedsz, és miért félsz? Számodra nem szokatlan ez a kép, igaz?
– ezért ne légy félénk! – Én vagyok az, aki mindig veletek van. Én vagyok az Atya, én vagyok az Anya, én
vagyok a Fiú. Én vagyok a szeplőtelen és a megvesztegethetetlen. Most azért jöttem, hogy tanítsalak
téged arról, mi van és mi volt és mi fog elkövetkezni, hogy megismerhesd ezeket a dolgokat, melyek
nincsenek kinyilatkoztatva és azokat, melyek kinyilatkoztatásra kerültek, és hogy tanítsalak a
megrendíthetetlenül tökéletes Ember fajával kapcsolatos dolgokról. Nos, ezért hát, emeld fel az arcod,
hogy befogadhasd azokat a dolgokat, melyeket ma tanítok neked, és hogy elmondhasd
szellemtársaidnak, akik a megrendíthetetlenül tökéletes Emberi fajból származnak.”

És megkérdtem, hogy mindezt megtudhassam, és ezt mondta nekem: „A Monád egyfajta monarchia, és
semmivel sem több. Ő az aki létezik, és mint Isten és mindeneknek Atyja, a láthatatlan Egy, aki mindenek
felett áll, aki létezik, aki romolhatatlanként a tiszta fényben van, abban, melyet egyetlen szem sem
láthat.

„Ő a láthatatlan Lélek, akire nem helyes úgy gondolni, mintha Isten lenne, vagy valami hasonló.
Mivelhogy ő több annál, mint egy isten, mivel senki nem áll felette, semmilyen úr nem felettese. Nem
úgy létezik, mint valaki alárendeltje, merthogy minden őbenne létezik. Mert ő az, aki önmagát
létrehozta. Ő örök, mivel nincs szüksége semmire sem. Teljes mértékben tökéletes. Semmiben sem
szenved hiány, ami szükséges lenne teljessé válásához. Ő sokkal több ennél, tökéletes a fényben. Ő
határtalan, mivel nincs más, senki sem jár előtte, hogy határokat szabjon számára. Ő kutathatatlan,

37
mivel senki sem jár előtte, hogy megvizsgálhatná. Ő mérhetetlen, mivel senki sem jár előtte, hogy
megmérhetné. Ő láthatatlan, mivel senki sem látta őt. Ő örök, mivel örökké létezik. Ő kimondhatatlan,
mivel senki sem volt aki képes lett volna neki, róla beszélni. Ő megnevezhetetlen, mivel senki sem jár
előtte, aki nevet adna neki.

„Ő a megmérhetetlen fény, mely tiszta, szent (és) makulátlan. Ő a kimondhatatlan, tökéletes a

megvesztegethetetlenségben. (Ő) nincs a tökéletesség állapotában, sem az áldás nélküliben, sem az
isteniben, ám ő messze a legnagyobb. Neki nincs sem testi felépítése, sem testetlen. Nem nagy és nem
kicsi. Nincs értelme azt mondani: ’mekkora?’ vagy hogy ’milyen?”, merthogy senki sem ismerheti őt. Ő
nem valaki a (többi) létező között, ő messze a legnagyobb. Ő nem csak (egyszerűen) a legnagyobb,
hanem létezése nem része sem a korszakoknak, sem az időnek. Mivel ő, aki részese egy korszaknak már
korábban létrejött. Időt nem juttattak számára, mivel semmit sem kapott senkitől, ezért az csak kölcsön
kapható. Mivel aki másokat megelőz nem szenved hiányt, azért megkaphatja tőle. Inkább, ez utóbbi az,
ami az ő fényénél inkább elvárhatónak tűnik.”

„A tökéletesség szempontjából fenséges. Ő tiszta, mérhetetlen tudat. Ő egy korszakadó korszak. Ő

életadó élet. Ő áldásadó áldott. Tudásadó tudós. Jóságot adó jóság. Ő irgalmas és megváltás-adó
irgalom. Ő malasztadó malaszt, de nem mert birtokolja, hanem mert ő adja a mérhetetlen felfoghatatlan
fényt.”

Hogyan is beszélhetnék neked őróla? Az ő isteni személyisége elpusztíthatatlan, nyugalomban van és a

csendben létezik, nyugalomban van (és) mindenek fölött áll. Mivel ő valamennyi istenség feje, és ő az,
aki erőt és jóságot ad nekik. Mivel nem ismerjük a kimondhatatlan dolgokat, és nem értjük mi a
megmérhetetlenség, kivéve őt, aki tőle származik, nevezetesen az Atyától. Mivel ő az egyedüli, aki
mindezt elmondta nekünk. Mivel ő az, aki az őt körülvevő fényben tekint önmagára, nevezetesen, az élet
vizének forrása. És ő az, aki minden istenségnek ad és mindenféle módon, (.s) ki felnéz az ő képére,
melyet a Szellem forrásában lát. Ő az, aki csodálattal adódik az ő vízfényének, mely az őt övező tiszta
vízfény forrásában található.”

„És az ő gondolata cselekvést eredményezett és ő (nőnemű) létrejött, nevezetesen ő (nőnemű), aki ő

(hímnemű) előtte jelent meg a fény ragyogásában. Ez volt az első hatalmasság mely mindannyiuk előtt
létezett (és) az ő gondolata által jött létre. Ő (nőnemű) a Mindenség előgondolata - az ő (nőnemű)
fénye úgy ragyog, mint az övé -, a tökéletes hatalom, amely a láthatatlan, tökéletes szűzi Szellem képe.
Az első energia, Barbelo dicsfénye, a korszakok tökéletes dicsfénye, a kinyilatkoztatás dicsfénye, ő
(nőnemű) dicsőítette meg a szűzi Szellemet és ő volt az, aki imádta őt, mert köszönetet mondott neki
azért, hogy létrejöhetett. Ez az első gondolat, az ő (hímnemű) képe; ő (nőnemű) vált mindenek méhévé,
mivel ő (nőnemű) az, aki mindenek felett áll, az Anya-Atya, az első férfi, a szent Szellem, a
háromszorosan férfi, a háromszorosan hatalmas, a háromszorosan megnevezett androgín, és az örök
istenség a láthatatlanok között, és az első aki létrejött.”

„<Ő> (nőnemű) megkérte a láthatatlan, szűzi Szellemet – aki Barbelo -, hogy adjon számára előtudást. És
a Szellem beleegyezett. És amikor beleegyezett, az előtudás létrejött, és az előgondolat támogatta, a
szűzi Szellem láthatatlan gondolatból származott. Dicsőítette őt (hímnemű) és az ő tökéletes
hatalmasságát, Barbelot, mert őmiatta (nőnemű) létezett és jött létre korábban.”

„És ő (nőnemű) újra kért, az elpusztíthatatlanság adományát, és ő (hímnemű) beleegyezett. Amikor

beleegyezett, létrejött az elpusztíthatatlanság, a gondolat és az előtudás támogatta. Dicsőítette a
láthatatlan Egyet és Barbelot, az egyet, aki miatt létrejöttek.”

38
„És Barbelo az örök élet adományát kérte. És a láthatatlan Szellem beleegyezett. És amikor beleegyezett,
az örök élet létrejött, és ők együtt dicsőítették a láthatatlan Szellemet és Barbelot, az egyet, aki miatt
létrejöttek.”

„És ő (nőnemű) kérte az igazság adományát. És a láthatatlan Szellem beleegyezett. És amikor

beleegyezett, az igazság létrejött. És ők együtt dicsőítették a láthatatlan, csodálatos Szellemet és az ő
Barbelóját, az egyet, aki miatt létrejöttek.

„Ez a korszakok Atyjának ötöse, aki az első ember, a láthatatlan Szellem képe; ez az előgondolat, mely
Barbelo, és a gondolat és az előtudás; és a megsemmisíthetetlenség, és az örök élet és az igazság. Ez az
istenek androgin ötöse, mely az istenségek tizede, mely az Atya.”

„És ő (hímnemű) ránézett Barbelora, a tiszta fénnyel, mely körülvette a láthatatlan Szellemet, és az ő
csillogásával, és ő (nőnemű) megfogant tőle. Ő (hímnemű) csillogó fényt nemzett, egy áldottsághoz
hasonlító fénnyel. Ez azonban nem volt egyenlő az ő (hímnemű) nagyszerűségével. Ez csak egy egyetlen-
nemzett gyermeke volt az Anya-Atyának, mely létrejött; ez volt az egyetlen leszármazott, az egyetlen
nemzettje az Atyának, aki a tiszta fény.”

„És a láthatatlan, szűzies Szellem megörvendezett a megszületett fény kapcsán, mely létrejött először az
előgondolat első hatalmassága által, mely Barbelo. És ő felszentelte a nemzettet az ő jóságával
mindaddig amíg tökéletes nem lett, nem hagyván figyelmen kívül semmiféle jóságot, merthogy ő a
láthatatlan Szellem jóságával együtt örvendezett. És ő (a nemzett) csatlakozott hozzá, amint kitöltötte
rá. És hirtelen, amikor a nemzett mindezt megkapta a Szellemtől, dicsőíteni kezdte a szent Szellemet és a
tökéletes előgondolatot, akiknek köszönhetően létrejött.”

„És a nemzett megkérte őt, kaphasson egy munkatársat, mely a tudat, és ő (hímnemű) boldogan
teljesítette. És amikor a láthatatlan Szellem beleegyezett, a tudat létrejött, és csatlakozott Krisztushoz,
dicsőítvén őt és Barbelot. És mindezek a dolgok csendben jöttek létre.”

„És a tudat cselekedni szeretett volna a láthatatlan Szellem szava által. És a szándéka tetté vált és a
tudattal együtt jelent meg; és a fény dicsőítette. És a szót szándék követte. Mert a szó miatt, Krisztus az
isteni Önteremtő hozott létre mindent. És az örök élet <és> az ő szándéka és a tudat és az előtudat
csatlakozott és dicsőítette a láthatatlan Szellemet és Barbelot, akik miatt létrejöttek.”

„És a szent Szellem kiteljesítette az isteni Önteremtőt, a fiát, együtt Barbeloval, hogy csatlakozhasson a
hatalmashoz és láthatatlanhoz, a szűzi Szellemhez mint az isteni Önteremtő, a Krisztus, akit
megajándékozott erős hanggal. Az előgondolat révén jött létre. És a láthatatlan, szűzi Szellem mindenek
fölé helyezte az igazság isteni Önteremtőjét. És ő alávetett neki minden hatalmat, és az igazságot, mely
benne volt, hogy tudhasson Mindent, mely dolgokat néven neveznek, melyeket minden névnél
magasabb névvel illettek. Ezeket a neveket azok kapcsán említik, akik érdemesek rá.”

„A fényből, mely a Krisztus, és az elpusztíthatatlanság, a Szellem adománya által, a négy fény (megjelent)
az isteni Társteremtőktől. Elvárta, hogy esetleg csatlakoznak hozzá. És a három kívánság lesz, gondolta,
és élet. És a négy hatalmasság a következő: a megértés, a kegyesség, az érzékelés és az óvatosság. És a
kegyesség a fény-eónhoz, Armozelhez tartozott, aki az első angyal. És volt három további eón, a
kegyesség, az igazság és az alak. És a második fény, Oriel, akit a második eón fölé helyeztek. És volt
három további eón vele: az eszme, az érzékelés és az emlékezet. És a harmadik fény, Daveithai, aki a

39
harmadik eón fölé helyeztek. És volt három további eón volt vele: a megértés, a szerelem és az
elképzelés. És a negyedik eónt a negyedik fény Eleleth fölé helyezték. És volt további három eón vele: a
tökéletesség, a béke és a bölcsesség. Ők a négy fény, melyek társultak az isteni Társteremtőkhöz, (és) ők
a tizenkét eón, melyek csatlakoztak a hatalmashoz, a Társteremtőkhöz, a Krisztushoz, a kívánság által, és
láthatatlan Szellem adománya révén. És a tizenkét eón a Társteremtők fiához tartozott. És mindezen
dolgokat a szent Szellem kívánsága hozta létre a Társteremtők révén.

„És a tökéletes tudás előgondolatától, a láthatatlan Szellem kívánságának megnyilatkozása által és a

Társteremtők kívánsága által a tökéletes Férfi (megjelent), az első kinyilatkoztatás, és az igazság. Ő volt
az, akit a szűzies Szellem „Pigera-Adamas”-nak nevezett, és az első eón fölé helyezte őt, a hatalmassal, a
Társteremtőkkel, és Krisztussal, együtt, az első fény, Armozel által, és vele voltak az ő hatalmasságai is.
És a láthatatlan Egy adott neki szellemiséget, legyőzhetetlen erőt. És ő beszélt és dicsőítette és
magasztalta a láthatatlan Szellemet, mondván, ’Minden miattad jött létre és minden hozzád tér vissza.
Magasztallak és dicsőítelek téged és a Társteremtőket és az eónokat, és a hármasságot: az Atyát, az
Anyát és a Fiút, a tökéletes hatalmasságot.’”

„És elhelyezte fiát, Seth-et a második eón fölé a második fény, Oriel jelenlétében. És a harmadik eón,
Seth magja, a harmadik fény, Daveithai fölé helyeztetett. És a szentek lelkei (oda) helyeztettek. És a
negyedik eónban azon lelkek helyeztettek el, akik nem ismerték a Pleromát és akik nem voltak általában
bűnbánóak, ám akik egy darabig állhatatosak voltak és aztán bűnbánóak; a negyedik fény Eleleth által.
Ezek azok a teremtmények, akik dicsőítették a láthatatlan Szellemet.”

„És Epinoia Bölcsessége, révén eón, önmaga által megfogant egy gondolatot, és a láthatatlan Szellem és
az előtudat megértését. Szerette volna létrehozni önmaga hasonmását a Szellem hozzájárulása nélkül –
aki nem hagyta helyben – és hitvese nélkül, és annak tekintetbe vétele nélkül. És habár a férfiasság
személye nem hagyta jóvá, és ő nem kapta meg az ő (nőnemmű) beleegyezését, és a Szellem
hozzájárulása nélkül gondolkodott, és az ő beleegyezésének ismerete nélkül, (mégis) létrejött. És mert a
legyőzhetetlen erő őbenne volt, a gondolata nem maradt tétlen, és valami létrejött általa, mely
tökéletlen volt és különbözött az ő megjelenésétől, mert ő alkotta őt, az ő (Szellem) beleegyezése nélkül.
És nem volt hasonlatos az ő anyjának megjelenéséhez, mivel másfajta volt.”

„És amikor látta, (az eredményét) az ő vágyának, az megváltozott egy oroszlán-arcú kígyóvá. És a szemei
szikrákat szórtak, mint a villámlás. Ő elűzte magától, kívülre arról a helyről, melyet senki sem láthat a
halhatatlanok közül, mivel tudatlanság révén alkotta meg. És világító felhővel vette körül, és egy trónt
helyezett a felhő közepébe, hogy senki se láthassa, kivéve a szent Szellemet, akit az élet anyjának
neveznek. És ő (nőnemű) kimondta az ő (hímnemű) nevét, Jaltabaoth.

„Az első arkón volt az, aki hatalmasságot vett el anyjától. És eltávolította önmagát őtőle és eltávozott
azokról a helyről, melyen megszületett. Megerősödött és további eónokat teremtett önmaga számára
fénylő tűz lángjával, mely (még) most is létezik. És csatlakozott az arroganciájához, mely benne volt és
önmagának jogosultságokat adott. Az első neve Athoth, akit a generációk az aratómunkásnak hívnak. A
második neve Harmas, aki a irigység szeme. A harmadik neve Kalila-Oumbri. A negyedik Yabel. Az ötödik
Adonaiou, akit Sabaothnak neveznek. A hatodik Cain, aki az emberek generációi a Napnak hívnak. A
hetedik Ábel. A nyolcadik Abrisene. A kilencedik Yobel. A tizedik Armoupieel. A tizenegyedik Meicer-
Adonein. A tizenkettedik Belias, ő az, aki Hades mélysége felett áll. És hét királyt helyezett – mindegyik
hasonlít a menny boltozataihoz, és ötöt a mélységek mélysége fölé, hogy uralkodjanak. És ő megosztotta
a tüzét velük, azonban nem szórta rájuk fényét, melyet az anyjától vett el, mivel nem törődött a
sötétséggel.”

40
„És amikor a fény összekeveredett a sötétséggel, a sötétség fényleni kezdett. És amikor a sötétség
összekeveredett a fénnyel, elhomályosította a fényt, mert sem nem fény volt, sem sötétség, hanem
homály keletkezett.”

„Nos az arkón, aki gyenge volt, három nevet viselt. Az első neve Yaltabaoth volt, a második Saklas és a
harmadik Samael. És ő boldogtalan volt az arroganciájában, mely benne lakozott. ’Én vagyok Isten és
nincs más Isten mellettem,’ mert őt nem érdekli az ereje, és a hely, ahonnan származik.”

„És az arkónok megteremtettek hét hatalmasságot önmaguk számára, és a hatalmasságok teremtettek

maguknak hat angyalt, egészen addig, míg el nem érte a számuk a 365-öt. És ezek a teremtmények a
következő nevet viselték: az első Athoth, neki álmos arca volt; a második Eloaiou, neki szamárarca volt; a
harmadik Astaphaios, neki hiéna arca volt; a negyedik Yao, neki kígyó arca volt hét fejjel; az ötödik
Sabbaot, neki sárkány feje volt; a hatodik Adonin, neki majom arca volt; a hetedik Sabbede, neki ragyogó
tűz arca volt. íme a hetek hetessége.”

„Azonban Yaltabaothnak több arca volt, több, mint mindannyiuknak, így képes volt mindegyikük elé egy
arcot tenni, a vágyaiknak megfelelőt, amikor a szeráfok között volt. Megosztotta velük tüzét, azért az
urukká vált. A dicsőség hatalma miatt birtokolta anyja fényét, ezért Istennek hívta magát. És nem
engedelmeskedett annak a helynek, ahonnan származott. És egyesítette a hét hatalmasságot
gondolatában az elöljárókkal, az elöljárókkal, akik vele voltak. És amikor megszólalt, mindez megtörtént.
És minden egyes hatalmast megnevezett, a legmagasabban állóval kezdve: az első a jóság az első
elöljáróval, Athoth; a második az előtudás a másodikkal, Eloaio; a harmadik istenség a harmadikkal,
Astraphaio; a negyedik az uraság a negyedikkel, Yao; az ötödik a királyság az ötödikkel, Sabaoth; a
hatodik az irígység a hatodikkal, Adonein; a hetedik a megértés a hetedikkel, Sabbateon. És ők
birtokoltak egy-egy égboltozatot a nekik megfelelő eón-mennyből. Nevet kaptak azzal a dicsősséggel
összhangban, mely az adott mennyhez tartozott, a pusztító erők révén. És az Alkotó által adott nevek
hatalmat jelentettek. Ám a nevek, melyeket a dicsőség révén kaptak, mely az adott menyhez tartozott,
pusztítást és erőtlenséget jelentett számukra. Így hát két nevük volt.

„És megteremtvén *…+ mindent, megszervezte az első eónok modelljével összhangban melyek
létrejöttek, így meg tudta alkotni őket, hasonlatosan az elpusztíthatatlanokhoz. Nem azért, mert
meglátta az elpusztíthatatlanokat, hanem az ő hatalmassága miatt, melyet az anyjától vett, és ami
létrehozta őbenne a kozmoszhoz való hasonlatosságot. És mikor látta az őt körülvevő teremtményeket,
és a körülötte lévő angyalok seregét, melyek általa jöttek létre, így szólt hozzájuk: ’Én vagyok a féltékeny
Isten, és nincs más Isten mellettem.’ Ám ezt bejelentve, jelezte az angyalok felé, akik jelen voltak, hogy
létezik másik Isten is. Ha nincs másik, akkor kire féltékeny?”

„Azután az anya ide-oda mozogni kezdett. Tudatosodott benne hiányossága amikor fénye halványulni
kezdett. És ő elsötétedett, mert hitvese nem értett vele egyet.”

És én ezt mondtam: „Uram, mit jelent az, hogy ide-oda mozgott?” Ám ő elmosolyodott és azt mondta:
„nem gondolod, hogy ez az, amiről Mózes szólt, miszerint „a vizek felett’. Nem, de amikor látta a
gonoszságot, mely megtörtént, és a fia által elkövetett rablást, igen bánatos lett. És a tudatlanság
sötétségébe burkolózott, hogy felejtsen és szégyenkezni kezdett. És nem volt bátorsága visszatérni, de
mozgolódott. És a mozgása ide-oda zajlott.”

41
„És az arrogáns hatalmasságot vett el az anyjától. Mivel nemtörődöm volt, úgy gondolta, nincs más
létező, kivéve egyedül az anyját. És amikor látta az angyalok sokaságát, melyeket ő teremtett, saját
magát fölébük helyezte.”

„És amikor az anya felismerte, hogy a sötétség ruhája nem teljesen burkolja be, rájött, a hitvese nem ért
vele egyet. Bűnbánó sírás tört ki rajta. És a teljes isteni hatalmasság (pleroma) meghallotta bűnbánó
imáját, és dicsérték őt a láthatatlan, szűzi Szellem nevében. És beleegyezett; és amikor a láthatatlan
Szellem beleegyezett, a szent Szellem eltöltötte őt teljes isteni hatalmasságukkal (pleroma). Mivel nem
a hitvese volt, aki eljött hozzá, hanem (a hitves) az isteni hatalmasságok révén jött el hozzá, azért hogy
helyreigazítsa az (anya) tökéletlenségét. És (az anya) felemeltetett, nem a saját eónhoz, hanem a fia fölé,
így a kilencedikben volt, amíg nem javította ki (az anya a) tökéletlenségét.”

„És egy hang hallatszott az emelkedett eón-mennyből: ’Az Ember létezik és az Ember fia.’ És a fő arkón,
Yaltabaoth, hallotta (ezt) és úgy gondolta, a hang az anyjától jön. És nem tudta, honnan jön. És tanította
őket, a szent és tökéletes Anya-Atyát; az egész előismeretet, a láthatatlan egy képét, aki mindenek Atyja
(és) aki által jött létre minden, az első Ember. Ezért nyilvánította ki önmagát emberi formában.”

„És a fő arkón összes eónja megremegett, és a végtelen mélység alapjai rázkódtak. És a vizek, melyek az
anyag felett álltak, az alsó részt megvilágította az ő képének megjelenése, mely kinyilatkoztatott. És
amikor az elöljárók és a fő arkón szétnézett, látták, hogy az egész alsó rész meg van világítva. És a fényen
át látták a képet a vízben.”

„És így szólt a vele együtt lévő elöljárókhoz: ’Gyertek, alkossunk embert az Isten képére és a mi
hasonlatosságunkra, hogy az ő képe adjon fényt számunkra.’ És megalkották megfelelő hatalmuk révén,
összhangban azokkal a tulajdonságokkal melyek megadattak. És mindegyik elöljáró kialakított egy
tulajdonságot a képnek megfelelően, melyet annak természetes (formájában) látott. Megalkotta a
teremtményt az elsőhöz, a tökéletes Férfihoz való hasonlatosságnak megfelelve. És azt mondták: ’Hívjuk
Ádámnak, mert hogy neve legyen a hatalmasság fénye számunkra.’”

„És a hatalmasságok elkezdték: az első, a jóság megalkotta a csont-lelket; és a második, az előismeret,

megalkotta az ín-lelket; a harmadik, az istenség, megalkotta a hús-lelket; és a negyedik, az uraság,
megalkotta a velő-lelket; az ötödik, a királyság, megalkotta a vér-lelket; a hatodik, az irigység,
megalkotta a bőr-lelket; a hetedik, a megértés, megalkotta a haj-lelket. És az angyalok sokasága
csatlakozott hozzájuk és ők megkapták az erejét a természet hét szubsztanciájának azért, hogy
megalkossák a végtagok alkotóit és a hátsórész alkotóit és hogy megfelelően dolgozzanak össze minden
egyes részt.”

„Az első elkezdte megalkotni a fejet. Eteraphaope-Abron megalkotta a fejét; Meniggesstroeth

megalkotta az agyat; Asterechme (megalkotta) a jobb szemet; Thaspomocha, a bal szemet; Yeronumos,
a jobb fület; Bissoum, a bal fület; Akioreim, az orrot; Banen-Ephroum, az ajkakat; Armen, a fogakat;
Ibikan, a zápfogat; Basiliademe, a mandulákat; Achcha, a nyelvcsapot; Adaban; a nyakat; Chaaman, a
hátgerincet; Dearcho, a torkot; Tebar, a jobb vállat; *…+ a bal vállat; Mniarcon; a jobb könyököt; *…+ a bal
könyököt; Abitrion, a jobb hónaljat; Evanthen, a bal hónaljat; Kris, a jobb kezet; Beluai, a bal kezet;
Treneu, az ujjakat a jobb kézen; Balbel; az ujjakat a bal kézen; Kriman, a körmöket a kezeken; Astrops, a
jobb mellkast; Barroph, a bal mellkast; Baoum, a jobb váll izületeit; Ararim, a bal váll izületeit; Areche, a
hasat; Phthave, a köldököt; Senaphin, a gyomrot; Arachethopi, a jobb bordázatot; Zabedo, a bal
bordázatot; Barias, a jpbb derekat; Phnouth, a bal derekat; Abenlenarchei, a velőt; Chnoumeninorin, a
csontokat; Gesole. A hasat; Agromauna, a szivet; Bano, a tüdőket, Sostrapal, a májat; Anesimalar, a

42
lépet; Thopithro, a beleket; Biblo, a veséket; Roeror, az izomzatot; Taphreo, a gerincet; Ipouspoboba, a
vénákat; Bineborin, az artériákat; Atoimenpsephe, minden lélegzetet, mely eljut a végtagokba;
Entholleia, az összes húst; Bedouk, a jobb fart (?); Arabeei, a bal péniszt; Eilo, a heréket; Sorna, a nemi
szerveket; Gorma-Kaiochlabar, a jobb combot; Nebrith, a bal combot; Pserem, a jobb láb veséit, és a bal
vesét; Ormaoth, a jobb lábat; Emenun, a bal lábat; Knyx, a jobb sípcsontot; Tupelon, a bal sípcsontot;
Achiel, a jobb térdet; Phene, a bal térdet; Phiouthrom, a jobb lábat; Boabel, a lábujjakat; Trachoun a bal
lábat; Phikna, a lábujjait; Miamai, a lábak körmeit; Labernioum -.

“És akiket mindezek fölé helyeztek, a következők voltak: Zathoth, Armar, Kalila, Jabel, (Sabaoth, Cain,
Abel). És azokat, akik különösen a végtagoknál voltak aktívak, a fejnél Diolimodraza, a nyaknál Yammeax,
a jobb vállnál Yakouib, a bal vállnál Verton, a jobb kéznél Oudidi, a bal kéznél Arbao, a jobb kéz ujjainál
Lampno, a bal kéz ujjainál Leekaphar, a jobb mellnél Barbar, a bal mellnél Imae, a mellkasnál
Pisandriaptes, a jobb váll izületeinél Koade, a bal váll izületeinél Odeor, a jobb bordáknál Asphixix, a bal
bordáknál Synogchouta, hasnál Arouph, a méhnél Sabalo, a jobb combnál Charcharb, a bal combnál
Chthaon, valamennyi nemi szervnél Bathinoth, a jobb lábnál Choux, a bal lábnál Charcha, a jobb
sípcsontnál Aroer, a bal sípcsontnál Toechtha, a jobb térdnél Aol, a bal térdnél CHaraner, a jobb lábnál
Bastan, a lábujjainál Archentechtha, a bal lábnál Marephnounth, a lábujjainál Abrana.

„Közülük hétnek mindezen dolgok felett hatalma volt, ezek: Ouriel, Asmenedas, Saphasatoel,
Aarmouriam, Richram, Amiorps. És az aki felelősséggel tartoznak az észlelésekért iránt: Archendekta; és
aki felelős az érzékelésért Deitharbathas; és az aki felelős a képzeletért Oummaa; és aki felelős az
elrendezésért Aachiaram; és aki a teljes ihletért felelős Riaramnacho.”

„És a démonok eredete melyek az egész testben vannak, négy dolog által meghatározottak: meleg,
hideg, nedvesség és szárazság. És mindannyiuk anyja az anyag. És ő, aki a meleg felett uralkodik
Pholoxopha; és ő, aki uralkodik a hideg felett Oroorrothos; és ő aki a szárazság felett Erimacho; és ő aki
uralkodik a nedvesség felett Athuro. És az anyja mindezeknek, Onorthochrasaei, középen áll, mivel ő
mérhetetlen, és ő elkeveredik valamennyivel. És ő igazi anyag, mert fenntartja őket.”

A négy fő démon a következő: Ephememphi, akié az elégedettség, Yoko, akié a vágy, Nenentophomi,
akié a nyomorúság, Blaomen, akié a félelem. És az anyja mindannyiuknak Aesthesis-Ouch-Epi-Ptoe. És a
négy démon szenvedélye létrejött. És a nyomorúságból irigység, féltékenység, gyötrelem, baj, fájdalom,
érzéketlenség, aggály, gyász, stb. és az elégedettségből bűn emelkedett, és üres büszkeség, és hasonló
dolgok. És a vágyból düh, harag, és keserűség, és keserű szenvedély, és kielégületlenség, és hasonló
dolgok. És a félelemből a rettegés, hízelgés, gyötrődés, és szégyen. Mindezek a dolgok hasznos dolgok és
ördögi dolgok is egyúttal. Azonban az igazi belső (karakter) Anaro, aki a fő anyagi lélek, mivel hozzá
tartozik a hét érzékelés, Ouch-Epi-Ptoe.”

„Ez az angyalok száma: mindösszesen 365. mindannyian ezen dolgoztak, amíg végtagról végtagra, a
természetes és az anyagi test el nem készült általuk. Most mások felelőssége került előtérbe, a további
érzelmeké, akiket most nem említek neked. Ha azonban meg akarod ismerni őket, le vannak írva
Zoroaszter könyvében. És az összes angyal és démon addig dolgozott, míg nem alkották a természetes
testet. És művük teljesen tétlen és mozdulatlan volt hosszú időn át.”

„És amikor az anya vissza akarta kapni a hatalmasságot, melyet odaadott a fő arkónnak, a mindenek
Anya-Atyjához fordult kérelemmel, ki a legkegyelmesebb. Ő elküldte, szent rendelet által, az öt fényt le
az angyalok és a fő arkón tartózkodási helyére. Azt javasolták neki, hogy szükségük lenne az anya
hatalmára. És azt mondták Yaltabaothnak: ’Fújj az arcába a lelkedből, és a teste fel fog emelkedni.’ És ő

43
az arcába fújta a szellemet, mely az anyja hatalmából származott; de ő nem tudta ezt, mert nem volt
tudatában a létezésének. És az anyja hatalma kiáradt Yaltabaothból a természetes testbe, melynek
képét az egyetlen után mintázták meg, aki a kezdetektől fogva létezik. A test megmozdult és
felegyenesedett, és fénylett.”

„És ebben a pillanatban a többi hatalmasság irigyé vált, mert az ember létrejött, az angyalok és az
arkónok közreműködése által, és neki adták hatalmukat az embernek, és az ő intelligenciája nagyobb
volt azokénál, akik megalkották őt, és nagyobb, mint a fő arkóné. És amikor észrevették, hogy fénylik, és
hogy jobban képes gondolkodni, mint ők, és hogy mentes a bűntől, megragadták őt, és kivetették az
összes anyagi lét legalacsonyabb szintjére.”

„Azonban az Áldott, az Anya-Atya, a jótékony és irgalmas Egy, az anya kegyelmét gyakorolta, mely a fő
arkón által nyilvánult meg, mivel (az arkónok) képesek erőt gyűjteni a természetes és a látható testből.
És elküldte, jótékony szelleme által, hatalmas irgalmasságát, egy segítőt Ádámhoz, a fénylő Epinoiat,
mely belőle származott, és aki az Élet nevet viselte. És ő segített az egész teremtménynek, együtt
gürcölve vele, és helyreállítva teljeségét, és tanítva őt a magjának leszármazásáról (és) tanítva őt
származása felől, (mi) módon került le. És a fénylő Epinoiát elrejtették Ádámban, azért, hogy az arkónok
ne ismerhessék fel, ám az Epinoia kijavíthassa az anya tökéletlenségét.”

„És a férfi megelevenedett, mivel a fény árnyéka őbenne volt. És gondolkodása magasabb szinten állt,
mint azoké, akik megalkották. Amikor felnéztek, belátták, hogy gondolkodása magasabb rendű. És
tanácskozást tartottak minden arkón és angyal bevonásával. Tüzet, földet és vizet vettek, majd
összekeverték mindezeket a négy heves széllel. És összedolgozták őket és nagy zavart okoztak. És
elhozták őt (Ádámot) a halál árnyékába, azért, hogy újraalkothassák őt földből és vízből és tűzből és
szellemből, mely az anyagból ered, mely nincs tudatában a sötétségnek és a vágynak, és az ő szellemük
utánzata. Ez a sírja az újraformált-testnek, mellyel a rablók felöltöztették az embert, a feledékenység
kötelékével, és így halandó emberré vált. Ő volt az első, aki lejött, és az első akit különválasztottak. Az
Epinoia fénye azonban mely őbenne volt, volt az, aki éberen tartotta gondolkodását.”

„És az arkónok megfogták őt és a paradicsomba tették. És azt mondták neki: ’Egyél, kedved szerint’,
mivel fényűzésük keserűbb lett és szépségük csökkent. És fényűzésük csalódás és a fáik istentelenek és
gyümölcseik halálos mérgek és ígéretük maga a halál. És életük fája, melyet a paradicsom közelébe
helyeztek.”

„És megtanítom nektek, mi az élet misztériuma, mi az a terv, mely alapján együtt megalkották a
szellemük képmásának megfelelően. A gyökere ennek a (fának) keserű és ágai halottak, árnyéka gyűlölt
és csalódást hordoz leveleiben, és a virága a gonosz kenőcse, és gyümölcse a halál és vágyak vannak
magjában, és kiterjeszti a sötétséget. A lakhelye mindazoknak akik megízlelik ezt, a Hádész és a sötétség
a további tartózkodási helyük.”

„Ám amit a jó és gonosz tudása fájának neveznek, mely a fény Epinoia-ja, ott maradtak előtte, hogy ő
(Ádám) ne nézhessen fel önmaga teljességére és nem ismerhesse fel a meztelenségének szégyenteljes
mivoltát. Ám én voltam az, aki előidéztem, hogy egyenek.”

És azt mondtam a Megváltónak: „Uram, nem a kígyó volt az, aki megtanította Ádámot enni?” A
Megváltó elmosolyodott és így szólt: „A kígyó tanította meg őket arra, hogy egyenek a nemzés, a
bujaság (és a) rombolás bűnéből, hogy ő (Ádám) hasznos legyen a számára. És ő (Ádám) tudta, hogy nem
fog engedelmeskedni neki (a fő arkónnak), mivel Epinoiai fényét hordozta önmagában, mely

44
kifogástalanabbá tette őt gondolkodásában mint a fő arkón. És (ez utóbbi) megakarta mutatni
hatalmasságát, melyet ő adott saját magának. És a feledékenységet bocsátotta Ádámra.”

És így szólt a Megváltóhoz: „Mi az a feledékenység?” És ő azt mondta: „Nem az a dolog, amiről Mózes ír
(és) te hallottál. Mivel az első könyvében így ír: ’Álmot bocsátott rá’ (Gn 2:21), de ez az ő értelmezése
(volt). Mivel a próféták által is így mondta: ’Megnehezítem szívüket, hogy ne figyeljenek és ne
lássanak.’” (Is 6:10).

„Azután a fény Epinioiaja elrejtette önmagát őbenne (Ádámban). És a fő arkón ki akarta hozni őt a
bordák közül. De a fény Epinoiaját nem tudta megragadni. Habár sötétséget kényszerített rá, mégsem
tudta elkapni őt. És kivette a hatalmának egy részét belőle (Ádámból). És másik teremtményt alkotott,
egy női formát, Epinoia hasonlatosságára, aki megjelent előtte. És kivette és belehelyezte a hatalmat,
melyet az férfiból vett ki, a női teremtménybe, és nem miként Mózes mondja a „az ő bordájából’”.

„És (Ádám) látta, hogy a nő mellette van. És ebben a pillanatban a fénylő Epinoia megjelent, és
fellebbentette a fátylat, mely az ő (Ádám) gondolatait elfedte. És kijózanodott a sötétség jelentette
részegségből. És felismerte az ő ellen-képét és így szólt: ’Ő valójában csont a csontomból és hús a
húsomból.’ Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a két test eggyé válik.
Ezért hitvesének küldték hozzá, és ő el fogja hagyni érte atyját és anyját … *három sor olvashatatlan+”

„És nővérünk, Szófia, ő az, aki lejött ártatlanságban, azért hogy kiigazítsa az ő tökéletlenségét. Ezért őt
úgy hívták: az Élet, mely az élők anyja, az egyeduralkodó menny előtudása által. És általa megízlelték a
tökéletes Tudást. Megjelentem sas képében a tudás fáján, mely az tiszta előtudat Epinoiája, azért, hogy
tanítsam őket és felébresszem őket a mélységes álomból. Mivel mindketten bukott állapotban voltak, és
felismerték meztelenségüket. Az Epinoia megjelent nekik fény alakjában és felébresztette
gondolkozásukat.”

„És amikor Yaltabaoth észrevette, hogy ők eltávolodtak tőle, megátkozta a Földjét. A nőt úgy találta,
amint a férje számára előkészíti magát. Ő (Yaltabaoth) uralkodott fölötte, bár nem ismerte a
misztériumot, mely megtörtént a szent döntés által. És attól félt, vádolni fogják őt. És megmutatta
angyalainak a benne lakozó nemtörődömséget. És kiűzte őket a paradicsomból és felöltöztette őket
komor sötétséggel. És a fő arkón látta a szüzet, aki Ádám mellett állt, és azt hogy az élet fénylő Epinoiaja
megjelent benne (a szűzben). És Yaltabaothot teljes mértékben eltöltötte a nemtörődömség. És amikor
a mindenek előtudása észrevette (ezt), elküldött néhányat és ők kiragadták az életet Évából.”

„És a fő arkón elcsábította őt és két fiút nemzett neki; az első és a második a (következők): Eloim és
Yave. Eloimnak medve-arca volt, míg Yavenak macska-képe. Az egyik becsületes, a másik becstelen.
(Yave a becsületes, Eloim a becstelen.) Yavet a tűz és a szél felügyelőjévé tette meg, és Eloimot a víz és a
föld felügyelőjévé. És így nevezte őket: Kain és Ábel – a megtévesztés kedvéért.”

„Egészen a mai napig, a szexuális kapcsolat folytatódik – a fő arkónnak köszönhetően. És szexuális vágyat
ébresztett őbenne, aki Ádámhoz tartozott. És a testi kapcsolat révén lemásolta a testeket (a fő arkón), és
hamis szellemét ültette el bennük.”

„És két arkónt állított a fejedelemségek fölé, kormányozzák a sírt. És amikor Ádám felismerte a
hasonlóságot a saját előtudatához, nemzette az emberfia hasonlóságát. Sethnek nevezte el, megfelelve
a fajnak eónokon át vezető útjának. Ugyanígy, az anya is leküldte a maga szellemét, mely az ő
hasonlóságából fakadt és egy másolatát azoknak, akik a pleromában voltak, mivel életteret készített a

45
majdan megszülető eónok számára. És megitatták velük a felejtés vizét a fő arkón által, azért, hogy ne
ismerjék honnan származnak. Így, a mag megmaradt egy darabig szolgálni (őt), azért, hogy amikor a
Szellem megszületik a boldog eónokból, felemelkesse és meggyógyíthassa a fogyatékosságaiból, hogy az
egész Pleroma (ismét) boldoggá válhasson és hibátlanná.”

És így szóltam a Megváltóhoz: „Uram, minden lelket ezek után biztonságosan a tiszta fénybe hoznak?” ő
így válaszolt nekem: „Nagy dolgok jutottak eszedbe, mivel nehéz ezt elmagyarázni a többieknek, kivéve
azokat, akik a megrendíthetetlen fajból származnak. Azokat, akikre az élet Szelleme leereszkedik
(azokkal) vele lesz az erő, megmenekítik majd őket és tökéletessé válnak és a nagyság kiválóságát
hordozzák és megtisztulnak azon a helyen minden bűntől és gonosz dolgokba keveredéstől. Ezután már
semmi más, mint a megvesztegethetetlenségre való törekvés vezeti őket, ez irányítja figyelmüket
innentől kezdve, harag vagy irigység vagy féltékenység vagy vágyakozás vagy kapzsiság nélkül. Semmi
sem fog rájuk hatást gyakorolni csak az a tény egyedül, hogy a hús állapotában vannak, melyet elviselnek
miközben keresve néznek azon időszak elé, amikor találkoznak majd a fogadóival (a testnek). Ezek az
elmúlhatatlan kiválóságai, az örök élet és az elhivatottság. Mivel bármit elszenvednek és bármilyen
terhet képesek hordozni, befejezhetik a jó harcot és örökölhetik az örök életet.”

Azt mondtam neki: „Uram, azok lelkek, akik nem tették meg ezeket a dolgokat (de), a Szellem hatalma
rájuk szállt, (visszautasításra kerülnek? Válaszolván azt mondta nekem: „Ha a Szellem (rájuk
ereszkedett), ők minden körülmények között meg lesznek mentve, és megváltoznak (jobbá válnak). A
minden emberre leszálló hatalom által, enélkül senki sem tud meglenni. És miután megszülettek, amikor
az élet Szelleme növekszik és a hatalma eljön és megerősíti a lelket, senki sem képes többé rossz irányba
menni, a gonosz dolgait tenni. Azonban akikre a hamis lélek ereszkedik, elmerülnek általa és tévútra
mennek.”

És én azt mondtam: „Uram, hová mennek ezek lelkei amikor elhagyják a testet?” Elmosolyodott és azt
mondta nekem: „A lélek, mely hatalmában erősebb lesz a hamis léleknél, elég erős ahhoz, hogy
eltávozzon a gonosz dolgoktól és, megvesztegethetetlen Egynek közreműködése által megmenekül és
felvitetik a többi eónhoz.”

.És én mondtam: „Uram, azok, akárhogy is, akik nem tudták hova tartoznak, mivé lesz a lelkük?” És ő azt
mondta nekem: „Azokban a megvetendő szellem összegyűjti erejét, amikor tévútra térnek. És
megterheli a lelket és gonosz munkákra vonja, és kiveti a feledésbe. És aztán kijön (a testből), átadásra
kerül az elöljáróknak, akik az arkónok révén jöttek létre, és megkötözik láncokkal és börtönbe vetik, és
addig társulnak hozzá, amíg meg nem szabadítják a feledésből, és a szükséges tudással el nem látják. És
ha mindez tökéletesen sikerül, megmenekül.”

És én mondtam: „Uram, miként válhat a lélek kisebbé és térhet vissza anyjának természetébe vagy egy
férfibe?” Aztán megörvendezett amikor ezt kérdeztem és azt mondta nekem: „Bizony, áldott vagy, mert
megértetted! Azt a lelket más (nőnem) követésére késztetik, mivel az élet Szelleme benne van. Általa
menekül meg. Nem vetik ki újabb testbe.”

És én mondtam: „Uram, mindezeket akik nem tudják, és elfordultak, hová kerül a lelkük?” Azután azt
mondta nekem: „Arra a helyre, ahová a hatalom angyalai mennek, elviszik őket, a helyre, ahol nincs
bűnbocsánat. És addig a napig fogják ott tartani őket, amíg azok, akik istenkáromló lélekkel
rendelkeznek meg nem kínoztatnak, és meg nem büntettetnek örök büntetéssel.”

46
És az mondtam: „Honnan származik a hamis szellem?” Ezután ő azt mondta nekem: „Az Anya-Atya, aki
kegyelemmel teljes, a szent Szellem mindenféle módon, az Egy, aki kegyelmes, és aki együtt érez
veletek, pl. az előtudás fényének Epinoiája, ő felemelte a tökéletes faj utódait és gondolkodását ember
örök fényéről. Amikor a fő arkón megértette, hogy rangban fölé helyezték el őket és – felülmúlják őt a
gondolkozásban – azután meg akarta szerezni a gondolatukat nem tudván, hogy felülmúlják őt
gondokozásukban, emiatt nem lesz képes megszerezni tőlük.”

„Tervet készített az elöljáróival, melyek a hatalmát hordozzák, hűtlenséget követtek el Szófiával, és

keserű sors nemződött általuk, mely a legutolsó a változékony kötöttségek közt. És ez olyasmi, ami
megváltoztatható. És keményebb és erősebb mint ő (nőnemű) akivel az istenek egyesültek, és az
angyalok és a démonok és minden generáció a mai napig. Ettől a sorstól származik minden bűn és
igazságtalanság és istenkáromlás, és a felejtés lánca és a nemtörődömség és minden súlyos parancs, és
súlyos bűn és rettentő félelem. És így az egész teremtett világot megvakították, azért, hogy ne ismerje az
Istent, aki mindenek felett áll. És a felejtés lánca miatt, a bűneik rejtve maradtak. Mivel a kiterjedés és az
idő és a pillanat kötelékében vannak, mióta a (sors) az úr mindenek felett.”

„És ő (a fő arkón) bánatot érzett mindazokért a dolgokért, melyek az ő révén születtek meg. Ekkor
tervezte, hogy áradást kelt az ember munkájára. Azonban az előismeret nagyszerű fénye tudatta
mindezt Noéval, és ő kihirdette minden leszármazottjának, akik az ember fiai voltak. Azonban akik
számára idegen volt, nem hallgattak rá. Nem úgy volt, ahogy Mózes állítja: ’Elrejtőztek egy bárkában’
(Gen.7:7), inkább elrejtőztek egy helyen, nemcsak Noé, hanem sok-sok más ember is a
megrendíthetetlen fajból. Elmentek egy helyre és elrejtőztek egy fényes felhőben. És ő (Noé) felismerte
elöljáró mivoltát, és mindazok, akik a fényhez tartoztak, vele voltak, rájuk ragyogott a fény, mert ő (a fő
arkón) sötétséget borított az egész Földre.”

„És tervet készített a hatalmaságaival. Elküldte angyalait az emberek lányaihoz, hogy vegyenek magukkal
néhányat közülük és támasszanak nekik utódokat kedvük szerint. Eleinte sikertelenek voltak. Amikor
sikertelenek voltak, összegyűltek ismét és közösen kidolgoztak egy tervet. Hamis szellemet teremtettek,
aki emlékeztetett a Szellemre, aki alászállt, azért, hogy általa megmérgezzék a lelkeket. Az angyalok
átalakították önmagukat az ő hasonlatosságukra, a párjaik hasonlatosságára (az emberek lányainak),
eltöltvén őket a sötétség szellemével, melyet számukra állítottak össze, és a gonoszsággal. Aranyat és
ezüstöt és ajándékot és rezet és vasat és fémet hoztak számukra és mindenféle dolgot. Aztán az őket
követő embereket súlyos bajba keverték, félrevezetvén őket sok-sok fortély által. Ők (az emberek) ezért
megöregedtek, anélkül, hogy örömük telt volna benne. Meghaltak, anélkül, hogy rátaláltak volna az
igazságra, anélkül, hogy ismerték volna az Isten igazságát. Ezért az egész teremtés mindörökké
rabszolgasággá vált, a világ kezdeteitől mostanáig. És ők nőket vettek magukhoz és gyerekeket
nemzettek nekik a sötétségből, hasonlatosan a bennük lakozó szellemhez. És bezárták a szívüket és
megkeményítették önmagukat a hamis szellem sötétségén át egészen mostanáig.”

„Én ezért, a mindenek felett álló Pronoia, átváltoztattam magam leszármazottaimba, mivel én léteztem
legelőször, minden úton végigmegyek. Mivel én vagyok a fény gazdagsága, én vagyok a pleroma
emléke.”

„És elmentem a sötétség birodalmába és kitartottam amíg el nem értem a börtön közepéhez. A káosz
alapjai rázkódtak. Elrejtőzködtem előlük gonoszságuk miatt, és nem ismertek fel engem.”

„Ismét visszatértem, most már másodszorra, és körüljártam. Azoktól származom, akik a fényhez
tartoznak, mely én vagyok, az emlékezés Pronoiája. Beléptem a sötétség közepébe és a Hádész

47
belsejébe, mivel kerestem (hogy teljesíthessem) a feladatom. És a káosz alapjai rázkódtak, így
ráomolhatnak azokra, akik káoszban vannak és elpusztíthatják őket. És felfutottam ismét fény-
gyökereimhez, nehogy elpusztuljanak idő előtt.”

„Mégis, harmadszor is elmentem – én vagyok a fényben létező fény, én vagyok a Pronoia emlékezése –
hogy belépjek a sötétség közepébe és Hádészbe. És eltöltöttem arcomat az eónjaik beteljesülésének
fényével. És beléptem börtönük közepébe, mely a test börtöne. És azt mondtam, ’Aki hallja, kelljen fel a
mély álomból.’ És ő sírt és a könnyeit törülgette. Keserű könnyeket sírt és azt mondta: ’Ki az aki a
nevemen szólít, és honnan jött el ez a remény hozzám, miközben a börtön láncait hordoztam?’ És azt
mondtam: ’Én vagyok a tiszta fény Pronoiája, én vagyok a szűzies Szellem gondolata, aki felemelt téged
megbecsült helyre. Emelkedj fel tehát és emlékezz, te vagy az aki figyel, és kövesd a gyökeredet, amely
én vagyok, a kegyelmes, és őrizd meg magad a szegénység angyalaitól, és a káosz démonaitól és
mindazoktól, akik elcsábítanak téged, és óvakodj a mély álomtól, és attól, hogy Hádész magába zárjon.”

„És felemeltem őt, és lepecsételtem őt a víz vényében öt pecséttel, azért, hogy a halálnak ne legyen
hatalma többé felette innentől kezdve.”

„És figyelj, most felmegyek a tökéletes eónhoz. teljessé tettem mindent veled kapcsolatban, amit
hallanod kellett. Mindent elmondtam neked, hogy leírhasd és odaadhasd titokban a társ szellemeidnek,
mivel ez a rendíthetetlen faj misztériuma.”

És a Megváltó mindezeket a dolgokat átadta neki, hogy megírhassa, és biztonságban tarthassa. És azt
mondta neki: „Átkozott legyen mindenki, aki megváltoztatja ezeket a dolgokat ajándékért, ételért vagy
italért vagy ruháért vagy bármi ehhez hasonló dologért.” És mindezen dolgokat mint misztériumokat
adta át neki, és azonnal eltűnt előle. Ő pedig visszatért a többi tanítványhoz és elmondta nekik, amit a
Megváltótól hallott.

Jézus Krisztus, Ámen

Szómagyarázat:

Barbelo – az első isteni megnyilvánulás

Epinoia – gondolat, szándék
Szófia – nőnemű lény, központi eleme a gnosztikus keresztények kozmológiai felfogásának. Hasonlít az
emberi szellemhez, bár képes egyszerre az Isten női lényét megtestesíteni, illetőleg Krisztus
menyasszonyát. Valamiképpen kegyelmet vesztett, így segíti az anyagi világ megteremtését. A végső és
egyben a legalacsonyabb szintű isteni emanáció.
Arkón – irányító
Eón – 1. korszak, 2. a legfelsőbb létezőtől eredő isteni hatalom vagy isteni természet, mely az Univerzum
működésében különböző formákban jelenik meg.
Yaltabaoth – a gonosz teremtő
Pleroma – a totális isteni hatalom
Pronoia – Az isteni Szentháromság főistene

48
Aszklépiosz 21-29

„És ha te (Aszklépiosz) szeretnéd megérteni a valóság e misztériumát, akkor meg kell értened a férfi és
nő között történő szerelmi egyesülés csodálatos jelentőségét. Amikor a csúcsra érnek, kilövell az ondó.
Ebben a pillanatban a nő megkapja a férfi erejét, a férfi, az ő részéről pedig, megkapja a nő erejét,
miközben az ondó ezt teszi.”

„Ezért a szerelmi egyesülés titokban történik, azért, hogy a két nemnek ne kelljen szégyenkeznie a
többiek előtt, akik nem tapasztalják meg ezt a valóságot. Mindegyikük (a nemek) hozzáteszi (a maga
részét) a nemzéshez. Ha mindez mások jelenlétében történne, akik nem értik a valóságot (mindez)
nevetséges és hihetetlen lenne. És, továbbá, ezek szent misztériumok, szavakban és tettekben egyaránt,
mivel nemcsak nem hallhatóak, de nem is láthatóak.”

„Ezért, az ilyen emberek (a hitetlenek) istenkáromlók. Ők ateisták és bűnösök. A többiek nincsenek

sokan, sőt, a bűntelenek inkább csak kevesen számoltatnak. Ezért, a bűnösök megmaradnak
többségben, mivel azon dolgok megtanulása, melyeket elrendeltek számukra, nem jellemző közöttük.
Mivel a dolgok ismerete, melyeket elrendeltek, valójában az anyag szenvedélyének gyógyítására való.
Ezért a tanulás nem más, mint a tudás gyermeke.”

„Ha azonban nemtörődömség van, nincs tanulási vágy az ember lelkében (akkor) az olthatatlan
szenvedélyek folytatódnak az ember lelkében. És újabb gonosz jön vele (a szenvedélyekkel), az
olthatatlan fájdalom formájában. És a fájdalom emészti a lelket, és így a lélek férgeket szül a gonosztól
és bűzt áraszt. De mindennek nem Isten az oka, hiszen tudást és ismereteket küldött az embereknek.”

„Triszmegisztosz, egyedül küldte őket az emberekhez?” „Igen Aszklépiosz, egyedül küldte őket. És
mindez egyezik azzal, amit mi mondunk neked, miért az emberek egyedül kapták meg a tudást és az
ismereteket, ezeknek a javaknak az elosztását.”

„És most figyelj! Isten és az Atya, sőt az Úr, megalkotta az embert ki közvetlenül az istenek után
következett, kiragadta őt az anyag birodalmából. Mivel az ember teremtésekor anyagot is felhasznált *…+
a szenvedélyek benne vannak. Ezért, folyamatosan átáramlanak a testen, emiatt az élő teremtmény nem
képes más módon létezni, kivéve a táplálékszerzést, mivel halandó lény. Az is elkerülhetetlen, hogy az
értelmetlen vágyak, melyek ártalmasak, benne éljenek. Az istenek számára, akik a tiszta anyagból jöttek
létre, nincs szükség tudományra és ismeretekre. Az istenek halhatatlansága a tudás és a tudomány,
mivel a tiszta anyagból jöttek létre. Ez (a halhatatlanság) biztosítja számukra a tudásban és a
tudományban elfoglalt helyüket. Szükségképpen ő (az Isten) határt állított fel az ember számára; a
tudomány és a tudás megismerésére rendelte.”

„Mindezekkel a dolgokkal kapcsolatban (a tudománnyal és a tudással), melyeket a kezdetektől

fogva emlegetünk, ő (az Isten) tökéletes bennük, mindez pedig azt jelenti, mindezekben a dolgokban ő
mentes a szenvedélytől és a gonosztól, kívánsága szerint. Az (embernek) halandó létet adott a
halhatatlanságban, ő (az ember) jóvá (és) halhatatlanná válik, ahogy azt megmondtam. Mivel (Isten)
teremtette (a) kettős természetet számára: a halhatatlanságot és a halandóságot.”

„És mindez azért történt így, mert Isten úgy akarta, hogy az ember jobb legyen, mint az Isten,
mivel, valójában, az istenek halhatatlanok, az ember pedig halhatatlan és halandó. Ezért az ember

49
hasonlatossá vált, mint az istenek, akik pontosan ismerik az emberek szerelmi viszonyait. Az istenek
ismerik az emberek dolgait, és az emberek ismerik az istenek dolgait. És én az emberekről beszélek,
Aszklépiosz, akik megszerezték a tudást és a tudományt. Azokról pedig, akik hiábavalóbbak ezeknél,
nem alkalmas, hogy ilyesmikről beszéljünk, mivel mi isteniek vagyunk és szent anyagot tartalmazunk.”

„Mivel bensőséges kapcsolat jött létre istenek és emberek között, tudd meg Aszklépiosz, ebben az
ember nagyon erős lehet! Mint ahogy az Atya, az Univerzum ura, alkotta meg az isteneket, ezen a
bizonyos úton, az ember is, mivel halandó, földhöz kötött, élő teremtmény, az egyetlen, aki nem olyan,
mint az Isten, szintén képes istenek megalkotására. Nem csak azért, mert megerősödik, hanem azért is,
mert megerősíttetik. Nemcsak hogy ő isten, hanem isteneket is alkot. Ugye megdöbbentél Aszklépiosz?
Te is egy újabb hitetlen vagy, amiként sokan mások?”

„Triszmegisztosz, egyetértek hozzám intézett (szavaiddal). És elhiszem neked, amit mondasz. Azonban
teljesen megdöbbentő számomra ez a beszélgetés. És arra az álláspontra jutottam, az ember áldott,
mert ilyen hatalom birtokában van.”

„És ami még ezeknél a dolgoknál is jelentősebb, Aszklépiosz, az a rácsodálkozás nagyszerűsége. Nos,
ugye az egyértelmű számunkra, mint az istenek fajához tartozóknak, és annak beismerése, mi sokkal
inkább azok vagyunk, mint bárki más, hogy ez (az istenek faja) tiszta anyagból született. A testük
igazából csak fej. És az ember az istenekhez hasonlatosan alkottatott meg. Ők (az istenek) az anyag
legtávolabbi részéről, és az (ember által alkotott dolgok), az ember külső (valójából) származnak. Nem
csak fejek tehát (amit az ember alkot), hanem úgyszintén a test többi részei is, lényegükhöz
hasonlatosan. Ahogy Isten szándéka szerint az embert a saját képére alkotta meg, pontosan ugyanúgy,
az ember a földön isteneket alkot a saját hasonlatosságára.”

„Triszmegisztosz, ugye nem a bálványokról beszélsz?” „Aszklépiosz, te magad beszélsz a

bálványokról. Gondold át ismét, te magad Aszklépiosz, ugyancsak hitetlen fél vagy ebben a
beszélgetésben. Azokra mondod mindezt, akiknek lelkük és lélegzetük van, hogy ők bálványok – akik
ezeket a hatalmas eseményeket elhozták. Te mondod mindezeket, aki próféciákat ad, miszerint ők
bálványok – ezek, akik betegséget és gyógyítást adnak az embernek *…+ nekik.”

„Vagy téged nem érdekel Aszklépiosz, hogy Egyiptom a menny képe? Továbbá, ez a menny
lakhelye is mindazon erőknek, melyek a mennyben lakoznak. Az a helyes számunkra, ha az igazat
mondjuk, a mi földünk (a) világ temploma. És az a helyes számodra, ha nem leszel közömbös a
(földünkre) váró eljövendő idő iránt (amikor) az egyiptomiak látszólag hiábavalóan szolgálják az
istenségeket, és minden tevékenységüket a környéken semmibe veszik. Mivel minden istenség el fogja
hagyni Egyiptomot, és távoznak a mennyekbe. És Egyiptom megözvegyül; elhagyják az istenek. Az
idegenek, akik Egyiptomba érkeznek, uralni fogják azt. Egyiptom! Továbbá, az egyiptomiaknak
megtiltják, hogy imádják az Istent. Sőt, halálos büntetés fenyegetésével kell szembesülniük, ha bárkit
közülük Isten imádásán és tiszteletén kapnak.”

„És azon a napon, a nemzet, mely istenfélőbb, mint az összes többi nemzet, nem lesz többé
istenfélő. Nem tölti meg többé a templomokat, ám a templomok tele lesznek sírokkal. Nem istenekkel
lesz tele, de (tele lesznek) holttestekkel. Egyiptom! Egyiptom olyanná válik, mint valami legenda. És
nemzeti vallásotok tárgyai *…+ lesznek *…+ a csodálatos dolgok *…+, és *…+ és ha a szavaid kövek és
csodálatosak. És a barbárok jobbak lesznek nálatok, egyiptomiak, ebben a vallásban, legyen szkíta, hindu
vagy más ebből a fajtából.”

50
 „És mi ez az egész, amit Egyiptommal kapcsolatban mondok? Nekik (az egyiptomiaknak) nem kell
lemondaniuk Egyiptomról. Azokban az időkben (amikor) az istenek elhagyják Egyiptom földjét, és
felmennek a mennybe, akkor az egyiptomiak meghalnak. És Egyiptomot sivataggá teszik az istenek és az
egyiptomiak. És számodra, Folyó, lesz egy nap, amikor több vér áramlik benned, mint víz. És a holttestek
magasabbra (tornyozódnak fel), mint a gátak. És az, aki halott, nem lesz meggyászolva, oly mértékben,
mint aki életben marad. Valójában, ez utóbbiakat ismerik majd mint Egyiptomiakat az ő nyelvük szerint a
második peridusában (az időnek). – Aszklépiosz, miért sírsz? – Olyannak fog látszani, mint egy idegen
tekintete szokásaira. Az isteni Egyiptom még ezeknél is jobban fog szenvedni. Egyiptom – az istenek
kedvese, és az istenek lakhelye, a vallás iskolája – példájává válik az istenfélelem nélküli világnak.”

„És azokban a napokban a világ nem lesz csodálat tárgya, *…+ és halhatatlanság, nem fogják
imádni sem *…+. Mivel azt mondjuk, ez nem jó *…+.Nem közönséges dolog és nem is egy kép, amivé
átalakult. Azonban veszélyt jelent, hogy valamennyi ember számára egyfajta határt jelent. Ezért
megvetett lesz – a világ csodálatos istene, az összehasonlíthatatlan munka, melyet az istenek
birtokolnak, az ember-formájú kép. A sötétséget részesítik előnyben a világossággal szemben, és a halált
az élettel szemben. Senki sem emeli tekintetét a menny felé. És az istenfélő embert bűnösnek tekintik, a
nem istenfélőt pedig bölcsként tisztelik. A gyáva embert erősnek ítélik. És a jó embert megbüntetik, mint
bűnözőt.”

„És ami a lélek természetét illeti, és a lélek dolgait, és a halhatatlanság dolgait, együtt
mindazokkal, amit eddig mondtam neked, Toth, Aszklépiosz és Ammon – nemcsak nevetségesnek
lesznek bélyegezve, de hiábavalónak is. de higgy nekem (amikor azt mondom) hogy ezeknek az
embereknek a lelkét veszélyeztetni fogja a végső veszedelem. És új törvényt alkotnak.. [két sor
hiányzik+… ők *sor hiányzik+… jók. A bűnös angyalok megmaradnak az emberek között, (és) velük, (és)
bűnös dolgokra vezetve őket vakmerően, az ateizmusba, háborúkba, és fosztogatásba, természetellenes
dolgok megtanítása által.”

„Azokban a napokban, a Föld nem lesz stabil, az emberek nem járnak hajókkal a tengerekre, és
nem fogják ismerni a csillagokat az égen. Az Isten minden titkos hangja elcsendesül, és a levegő fertőző
lesz. A világ szenilitásba süllyed: ateizmusba, becstelenségbe, és a nemes szavakat visszautasítja.”

„És amikor mindezek a dolgok megtörténnek, Aszklépiosz, akkor az Úr, az Atya és Isten, az első
Isten, a teremtő, mikor pillantást vet a megtörtént dolgokra, véghezviszi terveit, melyek jók, szemben a
zűravarral. Megszünteti a hibákat és levágja a gonoszt. Olykor hatalmas áradatot hoz rá, abban meríti el,
máskor megégeti perzselő tűzzel; és ismét máskor háborúk során morzsolja szét és járványokat küld rá,
amíg el nem hozza… *4 sor hiányzik+… a munkáét. És ez a világ születése.”

„Az istenfélők természetének helyreállítása, akik jó emberek, egy bizonyos időperiódusban

történik majd meg, melynek sohasem volt kezdete. Az Isten szándéka szerint nem volt kezdete, mivel az
ő természete éppen ilyen, a szándéka szerint (nincs kezdete). Az Isten természete a szándék. Az ő
szándéka pedig a jó.”

„Triszmegisztosz, a cél, ezek szerint (ugyanaz, mint), a szádék?” „Igen, Aszklépiosz, mivel a
szándék (része) a tervnek. Mivel <ő> (Isten) nem kíván olyasmit, ami tökéletlen. Mivel ő tökéletes,
minden részletében, olyasmit kíván, amit (már) teljes mértékben birtokol. És minden ami jó, az is benne
van. És ami a szándéka az a szándéka. És minden szándékában a jóság van jelen. Ezért mindene megvan.
És az Istennek az a szándéka ami az ő szándéka. A jó világ egyben képe a Jóságnak is.”

51
 „Triszmegisztosz, a világ jó?” Aszklépiosz, Igen, jó, amint azt tanítottam neked. Ezért… *két sor
hiányzik+ a lelke és élete *…+ …a világnak *…+ anyagban ölt testet, azok, melyek jók, az évszakok
váltakozása, és a szépség, és a gyümölcsök érése, és az ezekhez hasonlatos dolgok. Mindezek miatt,
Isten irányítja a magas mennyeket is. Ott van mindenhol, és minden helyet figyel. Ahol ő van, ott nincs
menny és nincsenek csillagok. És szabad a test kötelékeitől.”

„A teremtő most az a helyet felügyeli, mely az Föld és a menny között van. A Neve ’Zeus’, ami
annyi tesz ’Élet’. Plutonius Zeus a föld és a tengerek ura. És nem birtokolja az összes élőlény táplálékát,
mivel Kora (az, aki birtokolja) a gyümölcsöket. Ezek az erők mindig is hatalmasak a Föld körében, ám
másokéi mindig Ő-Aki-Van-től erednek.”

„És a Föld urai visszavonják magukat. És várost alapítanak maguk számára Egyiptom egyik
sarkában és a lenyugvó Nap irányába fogják építeni. Minden férfi elmegy majd ide, akár tengeren
érkezzen, akár a part mentén.”

„Triszmegisztosz, hol fognak ezek a dolgok végbemenni?” „Aszklépiosz, egy nagy városban, mely
Líbia hegyei között található… *két sor hiányzik+… megfélemlíti *…+ mint valami hatalmas gonoszságot,
figyelmen kívül hagyva a helyzetet. Halálesetek történnek, melyek a test szenvedésének megszűnésével
járnak, és a száma (a testé) mely (meghalt) teljessé teszik a test számát. A test egyesülésének számáért.
A test meghal, amikor már nem tudja támogatni hordozóját. Ez a halál: a test lebomlása és a test
érzékelésének megszűnése. És nem szükséges ettől félni, nem csak amiatt, hanem az ismeretlenek
dolgok miatt sem, és a hitetlenség (a félelem forrása).”

„De mi az ami nem ismert, vagy megtagadott?” „Figyelj Aszklépiosz! Létezik egy hatalmas démon.
A nagy Isten kijelölte őt, hogy felügyelje és ítélje meg az emberek lelkét. És az Isten a levegőég közepébe
helyezte őt a Föld és a menny közé. Nos hát, amikor a lelkek elhagyják (a) testet, szükségképpen
találkoznak ezzel a démonnal. Abban a pillanatban ő (a démon) körülveszi (a lelket) és megvizsgálja
abból a szempontból, milyen személyiséget alakított ki magának élete során. És ha úgy találja, hogy
minden cselekedetét jámboran hajtotta végre attól kezdve, hogy megérkezett ebbe a világba, ez (a
démon) elengedi őt.. *egy sor hiányzik+… hozzáfordul *…+ De ha azt látja, *…+ benne *…+ gonosz
cselekedeteket hoz életébe, megragadja őt, felviszi nagy magasságba és aláveti, bezárja tehát a menny
és a Föld közé, és megbünteti súlyos büntetéssel. Elveszi tőle a reményt és nagy fájdalmat hoz rá.”

„És az a lélek nem helyeztetik sem a Földre, sem a mennybe, hanem a világ egének nyitott
tengerébe érkezik, a helyre, ahol hatalmas tűz lobog, és kristályvíz, és nagy felfordulás van. A testeket
különböző kínoknak vetik alá. Olykor tűzbe vetik őket, azért hogy elpusztuljanak. Nem mondható, hogy
ez lenne a lélek halála, mivel mindez a gonosztól származik, azonban halálos büntetés.”

„Aszklépiosz, fontos, hogy mindezeket a dolgokat elhidd és féld őket, azért, hogy ne kelljen
szembesülnünk velük. A hitetlenek nem istenfélők, és bűnöket követnek el. Továbbá, kényszerítve
lesznek a hitre, és mindezeket a szavakat nemcsak szájból hallják, hanem saját maguk megtapasztalják
valódiságukat. Ha megtartanák hitüket, nem törekednének ezekre a dolgokra. Nemcsak… *egy sor
hiányzik+. Először is Aszklépiosz, a Földön mindenki meghal, és azok, akiknek teste megszűnik *…+ a
gonoszé *…+ ebből a fajtából való. Azok pedig akik itt vannak, nem hasonlatosak azokhoz, akik ott. Így
azok a démonok, akik *…+ férfiak, annak ellenére *…+ ott. Így hát ez nem ugyanaz. Ám őszintén szólva, az
istenek, akik itt vannak, többeket büntetnek meg minden nap, akárki, bármióta is rejtőzzön itt.”

52
 „Triszmegisztosz, mi a bűn megjelenési formája ott?” Nos, Aszklépiosz, azt gondolhatod, ha valaki
elvesz valamit a templomban, az már nem istenfélő. Ez a fajta ember tolvaj, vagy bandita. Ez a ügy az
istenekre és az emberekre tartozik. De ne hasonlítsd össze őket akik itt vannak azokkal, akik a másik
helyen. Szeretnék erről neked bizalmasan beszélni, egyetlen részletét sem fogják elhinni. Azok a lelkek
akiket nagymértékben eltölt a gonoszság nem jönnek majd és mennek fel az égbe, hanem démonok
lakta helyekre kerülnek, mely fájdalommal eltöltött, (és) mindig vér és mészárlás folyik, a táplálékuk
pedig sírás, gyász és sóhajtozás.”

„Triszmegisztos, kik ezek a „démonok”? „Aszklépiosz, ők azok, akiket úgy hívnak ’fojtogatók”, és
azok, akik letaszítják a lelkeket a szennybe, és akik ostorozzák őket, és azok, akik vízbe vetik őket, és
azok, akik tűzbe, és azok, akik fájdalmat és szerencsétlenséget hoznak az emberre. Mindezek miatt ők
nem isteni lélekből valók, és nem az ember racionális lelkéből. Sokkal inkább a szörnyű gonosztól
származnak.”

53
Iránymutató tanítás

*…* a mennyben *…+ őbenne *…+ bárki megjelenik *…+ a rejtett mennyekben *…+ megjelenik, és a
láthatatlan előtt, kimondhatatlan világok jelennek meg. Ezekből az igazság láthatatlan lelke származik,
társtagként, és társtestként, és társzellemként. Akár a totális isteni hatalom (Pleroma) része, akár
leszármazottjai közt van, nem különül el tőlük, ám látják őt és ő beléjük lát a láthatatlan világba.

Titokban a vőlegénye elment érte. A szájába tette (a vőlegény a menyasszonynak) hogy megegye, mint
ételt, és úgy használta a szavakat a szemébe mondván mint gyógyszert hogy lásson (a menyasszony) a
tudatával és érzékelje az unokafivéreit és megismerje gyökerét, azért, hogy belekapaszkodjon az ágaiba,
melyek azok, ahonnan elsődlegesen származik, azért, hogy megkapja azt, ami az övé és megtagadja az
anyagot.

*…+ lakott *…+ bírván *…+ fiakkal fiak *…+ valójában, azok, akik az ő magjából származnak, akiket a
következő névvel illetnek: ’a fivéreink’ anyjának fiai. Ezen a módon, amikor a spirituális lelket levetették
a testbe, a bujaság fivérévé vált és gyűlöltté és irigyé, és anyagi lélekké. Ezért a test a bujaságból ered és
a bujaság az anyagi összetevőből. Emiatt a lélek fivérévé vált mindezeknek.

És habár ők kívülállók, hatalom nélkül valók amit átörökíthetnének a férfiaknak, így ők csak az anyjuktól
örökölhetnek. Amikor ezért a lélek örökölni szeretne a kívülállók között – mivel a kívülálló sajátjai a
büszke szenvedélyek, az élet élvezete, gyűlölet, irigység, beképzelt dolgok, képtelen dolgok, vádak *…+
őérte (nőnem) *…+ prostitúció, ő (hímnem) kirekeszti őt (nőnem) és a bordélyházba rakja. Így *…+ a
csábítás marad számára (nőnem). Maga mögött hagyja a szerénységet. Az élet és a halál mindenki előtt
jár. Bármelyiket is válasszák e kettő közül, a maguk számára választják.

Az ezután sok bor ivászatba zuhan egészen a dorbézolásig. A bor a megrontó. Ezért ő (nőnem) nem
emlékezik a fivéreire és az apjára, mivel élvezet és édes haszon téveszti meg.

A tudást maga mögött hagyva bestialitásba zuhan. Ha egy érzéketlen ember vadállati kegyetlenségben
él, nem tudja mit helyes mondani és mit nem helyes mondani. Ám, másrészről, a nemes fiú készséggel
örököl apjától, miközben apja örömét leli őbenne, mert megbecsülést kap mindenki beszámolója révén,
mivel ismét rátekint a dolgokra úgy, hogy megduplázza a dolgokat, melyeket kapott. A kívülállók
számára *…+.

*…+ összekeverni vele *…+. Mivel a bujaság gondolata beférkőzött a szűz férfibe, ő ezáltal már
beszennyeződött. És a falánkságuk nem keveredett össze mérséklettel. Mivel ha a pelyvát összekeverjük
a gabonával, nem a pelyva lesz az, ami beszennyeződik, hanem a gabona. Mivel összekeveredtek
egymással, senki sem fogja megvenni a gabonát, merthogy beszennyeződött. de ők elcsábítják őt, ’Add
nekünk a pelyvát!’, keresvén a közé keveredett gabonát, amíg meg nem találják és ki nem dobják az
összes pelyvával együtt, ami más dolgokkal keveredett össze. Ám a tiszta magot megtartják a
raktárakban, biztonságban. Mindezekről a dolgokról aztán szó esik majd.

54
És mielőtt bármi is létezett volna, az Atya volt az, aki egyedül létezett, a világok előtt, melyek a
mennyben jelentek meg, vagy a földi világ előtt, vagy fejedelemség, vagy fennhatóság, vagy
hatalmasságok előtt. *…+ megjelent *…+ és *…+. És semmi sem született meg az ő kívánsága nélkül.

Ő azután, az Atya, azt kívánta, hogy megmutatkozzon gazdagsága és dicsősége, elhozta hát ezt a
nagyszerű versengést ebbe a világba, azt kívánván, hogy jelenjenek meg a versengő felek, és
mindazokat, akik versengtek hátrahagyta azokkal a dolgokkal együtt, melyek létrejöttek, és ellátta őket
felfoghatatlan tudással és visszatért az egyhez, aki létezik.

És azok, akik versengenek velünk, révén ellenfeleink, ellenünk tesznek, szándékunkban áll legyőzni
tudatlanságukat a tudásunk által, mivel mi már ismerjük a Kifürkészhetetlen Egyet, aki által létrejöttünk.
Semmink sincs ezen a világon, legkevésbé a világ feletti uralom, mely létrejött és fogva tart bennünket a
világokban, melyek a mennyekben vannak, ahol létezik az általános halál, körülvéve egyénekkel *…+
evilági. Megszégyenítettekké válunk a világok által, mivel nem mutatunk érdeklődést irántuk, amikor
becsmérelnek bennünket. Amikor szégyent hoznak ránk, csak nézzük őket és nem szólunk.

Mivel a saját dolgaikkal foglalkoznak, miránk az éhezés és szomjazás vár, keresvén a letelepedési helyet,
a helyet, mely a miénk és a mi lelkiismeretünkre van bízva, nem tartoznak azokhoz a dolgokhoz, melyek
létrejöttek, de nem tartoznak hozzájuk. A szívünk vágyakozik a létező dolgok iránt, habár betegek
vagyunk (és) legyengültünk a fájdalomtól. Ám hatalmas erő rejtezik bennünk.

Valójában a lelkünk beteg, hiszen a nélkülözés házában lakik, miközben minduntalan anyagot hord a
szemébe a szél, azt kívánván, hogy megvakuljon. Emiatt követi a szavakat és a szeméhez igazítja azokat,
mint gyógyszereket <nyitott> rájuk, elvetvén *…+ a gondolatát *…+ a vakságnak *…+ mindezek után,
amikor tehát valaki ismét tudatlanságba jut, teljesen elsötétül és anyagivá válik. Így a lélek *…+ egy szót
minden órában, hogy a szeméhez igazítsa, mint gyógyszert, azért, hogy lásson, és a fénye elrejtse a
veszélyes erőket, melyek ellene harcolnak, és hogy ő vakítsa meg őket az ő fényével, és bezárja őket az ő
létezésébe, és álmatlanságba taszítsa őket, és merészen használja az erejét és a jogarát.

Mindeközben ellenfelei szégyenben hagyják őt, felszalad hát a kincses-házba – abba, ahol a tudata van –
és a raktárába, mely biztonságos, mivel semmi a dolgok között melyek létrejöttek nem rémisztik meg, és
idegen sem lép be a házába. Sokan a szülőhelyéről valók akik ellene harcolnak, nappal és éjszaka, nem
pihennek sem nappal sem éjszaka, vágyaik elnyomják őket.

Emiatt ezután mi nem alszunk és nem felejtjük el a hálót mely rejtetten kiterjedt, várakozva ránk, hogy
elkapjon bennünket. Ha egy közönséges háló elkapna bennünket, odaragasztana bennünket a szájába,
miközben a víz áramlana felettünk, belecsapva az arcunkba. És a fenékháló a mélybe húzna bennünket,
és mi képtelenek lennénk kivergődni belőle, mivel a víz szintje magasan a fejünk felett van, fentről lefelé
áramlik, alámerítve szívünket a mocskos sárba. És képtelenek leszünk megszabadulni belőle. Az
emberevők elkapnak és lenyelnek bennünket, miként a halász kiveti horgát a vízbe. Sokféle ételt vetett a
vízbe, hiszen mindegyik halnak megvan a maga tápláléka. Megszagolja és követi az illatot. Amikor
azonban megeszi, az ételben rejtőző horog elkapja őt és erővel felhozza a felszínre, ki a mély vizekből.
Senki sem lesz képes ezek után a halat ismételten elkapni a mély vízben. Kivéve a halászembert, aki
elhelyezi a csapdáit. A horog csaliját felhasználva felhozza a horoggal a halat.

55
Ezen a bizonyos módon létezünk a világban, akár egy hal. Az ellenfél kémkedik körülöttünk, fekszik a
parton és vár ránk, ahogy a halászember, kívánván, bárcsak elkapna bennünket, örvendezve, hogy
lenyelhet bennünket. Ezért sokféle ételt helyez szerte szét mindenfelé a szemünk elé, melyek e világ
részei. Azt szeretné, ha vágyakat keltenének bennünk akár csak egy iránt is, hogy egy kicsit megízleljük,
azután elkaphasson bennünket az elrejtett méreg segítségével, megfoszthasson bennünket
szabadságunktól, és szolgasorba vethessen minket. Akármikor is kap el bennünket egy egyszerű étel
segítségével, valójában szükségszerűvé válik a többi iránti vágyakozásunk. Végül aztán ezek a fajta
dolgok a halálos ételekké válnak.

Nos ezek az ételek azok, melyekkel a gonosz becsap bennünket és vár ránk. Először fájdalmat okoz a
szívetekben, amíg meg nem fájdul a szívetek az élet valamely kis dolga iránt, azután elkap benneteket a
mérgeivel. Ezek után vágyat kelt egy öltözet iránt, melyet viselve büszkének érezheted magadat, aztán a
pénzszeretet iránt, hiúságot, irigységet mely versenyre kel más irigységével, a test szépsége iránt, a
csalás iránt.

Ilyesféle szépséges dolgokat terjeszt mindenfelé az ellenfél, azt célozván, hogy a lélek tudatát önmaga
felé irányítsa, megragadja azt, egyféle horog segítségével, erőszakkal kényszerítvén a tudatlanságban
maradásra, félrevezetvén őt gonosz dolgokra veszi rá, és elhalmozza az anyagi lét gyümölcseivel, és
tisztátalanná teszi önmagát, sok-sok vágyat keltvén, mohóságot, miközben a test örömeinek élvezete
lerántja a tudatlanságba.

A lélek azonban – mely megízlelte ezeket a dolgokat -, tudja, hogy a kellemes dolgok birtoklása
átmeneti. Hallott már a gonosz dolgokról, el is távolodott tőlük, új kapcsolatot épített ki. Ezek után
megvetette az életet, mert az múlandó. És olyan táplálékokat keresett, melyek visszaadják számára az
életet, és hátrahagyta maga mögött a csalárd ételeket. Megismerte a saját fényét, ahogy igyekezett
kivonni magát ebből a világból, miközben az igazi benső öltözéke (és) tudata szépségére felöltött
menyegzői ruhája, nem esik a test büszke vágyának áldozatául. És megismeri önmaga mélységét és befut
az akoljába, miközben a pásztorok az ajtóban állnak. Minden szégyen és megvetés ellenére, melyet e
világban kapott, most tízezerszer több kegyben és dicsőségben részesül.

Odaadta a testét azoknak, akiktől kapta, és ők lettek megszégyenítve, miközben a testet megkapók
leültek és könnyeztek, mert nem tudtak semmit sem kezdeni azzal a testtel, és nem találtak (másikat)
melyet megszerezhettek volna ezen kívül. Súlyos megpróbáltatásokat szenvedtek el, amíg fel nem
öltötték ennek a léleknek a testét, kívánván, hogy lesújtson rájuk a láthatatlan lélek. Ezért
megszégyenültek a munkájukban, szenvedtek annak elvesztése miatt, aki miatt elszenvedték a
megpróbáltatásokat. Nem voltak képesek felfogni, hogy neki immár láthatatlan szellemi teste van, azt
gondolni: „A pásztorai vagyunk, akik táplálják őt.” Azt sem értették meg, hogy ő ismeri a dolgot, mely
rejtve van előttük. Ez az ő igazi tudásából fakadó pásztori tanítása.

Ám ezek – akik tudatlanok – nem keresik az Istent. Nem érdekli őket az otthonuk sem, mely
nyugalomban van, a bestialitás köti le őket. Sokkal gonoszabbak, mint a pogányok, mert mindenekelőtt
nem érdekli őket az Isten, szívük keménysége kegyetlen tettekre készteti őket. Továbbá, ha valakit is
találnának, aki a megváltásról beszélne nekik, szívük kegyetlensége a beszélő ellen fordulna. És ha nem

56
hagyná abba a beszédet, kegyetlenül megölnék őt, gondolván, hogy jócselekedetet hajtottak végre
önmaguk számára.

Valójában ők a gonosznak a gyermekei! Még a pogányok is tesznek jót, és tudják, az Istent, aki a
mennyben létezik a Világegyetem Atyja, az általuk imádott bálványoknál magasabb szinte emelik.
Azonban nem hallották meg a szót, hogy ezen az úton kellene indulniuk. Az érzéketlen ember
ugyanakkor meghallja a hívást, de tudatlansága miatt nem jut el arra a helyre, ahová hívják. És nem
kérdezik meg a hitszónoktól: „Hol van az a templom ahová el kell mennem és imádnom a
reménységemet?”

Érzéketlensége következtében rosszabbá válik, mint a pogányok, mivel a pogányok ismerik annak a
módját, hogy elmenjenek kőtemplomaikba, melyek el fognak pusztulni, és imádják bálványaikat,
miközben szívükben is feléjük fordulnak, hiszen bennük van a reményük. Ám ennek az érzéketlen
embernek a következő prédikáció tanítását adják: „Keresd és kutasd az utat melyen járnod kell, hiszen
semmi más nincs olyan jó dolog, mint ez.” Az eredmény pedig az, hogy a szívének keménységét hordozó
lényeg megcsapja a tudatát, vele a tudatlanság erői és az eltévelyedés démona. Ezek nem engedik
tudatának felemelkedését, mert teljesen kifárasztotta magát a keresésben, hogy megtalálhatja a
reménységét.

A racionális lélek (szintén) kifárasztotta magát a keresésben – megismerte az Istent. Kutatóan dolgozott,
teste kimerültségéig hajtotta magát, elkoptatva lábait az evangélista követésében, tanulván a
Kifürkészhetetlen Egyről. Megtapasztalta saját felemelkedését. Megpihent Őbenne, aki nyugalomban
van. Megpihent a menyasszony-szobában. Elfogyasztotta a díszebédet, mivel igencsak megéhezett.
Részesült a halhatatlan ételből. Megértette, miután törekedett. Megpihent a munkájából, miközben a
felülről rásugárzó fény nem halványodott. Övé (a fényé) a dicsőség és a hatalom és a kinyilatkoztatás
mindörökkön örökké. Ámen.

57
Tamás, a versengő könyve

A titkos szavak, melyeket a Megváltó mondott Judás Tamásnak, melyeket én, igen én, Mátyás írtam le,
miközben sétáltam, és hallgattam, miként beszélnek egymáshoz.

A Megváltó így szólt: „Fivérem, Tamás, amíg lesz időd a világban, hallgass engem, és én kinyilvánítom
neked azokat a dolgokat, melyeken magadban töprengesz.”

„Nos, mivel ikertestvéremnek mondanak és igaz társnak, vizsgáld meg önmagad és ismerd meg, ki vagy
valójában, azt, ahogyan élsz, és azt, hogyan válsz valakivé. Mivel a fivéremnek hívnak, nem helyes, hogy
tudatlan vagy önmagaddal szemben. És tudom, érted, hiszen már megértetted, hogy én vagyok az igaz
tudás. Így hát amíg a társaságomban vagy, habár értetlen vagy, már (igazából) eljutottál a
megismeréshez, ezért így hívnak: ’az, aki ismeri önmagát’. Aki pedig nem ismeri önmagát, nem tud
semmit, aki viszont ismeri önmagát egyúttal elért valamennyit a mindenek mélységének tudásából. Így
hát, te, fivérem Tamás, megláttad ami az ember számára rejtve van, amivel szemben tudatlanul
botorkálnak.”

Most Tamás szólt az Úrhoz: „Ezért most arra kérlek, válaszolj a kérdésemre, mielőtt mennybe mész, és
amikor majd hallok tőled a rejtett dolgokról, azután tudok beszélni róluk. És nyilvánvaló számomra, hogy
az igazságot igen nehéz megmutatni az emberek számára.”

A Megváltó így válaszolt, mondván: „Ha azok a dolgok, melyek láthatóak, elrejtőznek előled, akkor
miként hallhatsz azokról a dolgokról, melyek láthatatlanok? Ha az igaztettek, melyek láthatók a világban,
nehezen jeleníthetők meg számodra, vajon hogyan, miféle módon jeleníthetők meg azok, melyek
elképzelhetetlen magasságokban történnek, és a közel állnak a tökéletes isteni hatalomhoz (pleroma) és
nem láthatóak? És hogyan nevezhetnek majd téged ’munkálkodónak’? ebből a szempontból inkább csak
gyakornok vagy, és nem kaptad még meg a tökéletesség magasságát.”

Most Tamás válaszolt és ezt mondta a Megváltónak: „Beszélj ezekről a dolgokról, melyek szavaid szerint
nem láthatóak, rejtve vannak előttünk.”

A Megváltó így szólt: „Minden test *…+ a vadállatokat nemzették *…+ nyilvánvalóan hasonló *…+ ehhez is,
azok, akik fent vannak *…+ dolgok, melyek láthatók, ám ők láthatók a saját gyökereik révén, és ez az ő
gyümölcsük, mely táplálja őket. Ezek a látható testek azonban kínzó teremtmények révén maradnak
életben, hasonlóak e teremtmények azokhoz, mint a változások, amiket a testekben létrehoznak. Nos,
ezek a változások megromlanak és megsemmisülnek, és az életnek semmi reménye, hogy belőlük
fakadjon, mivel a test bestiális. Mivel a vadállatok teste megsemmisül, ezek az alakzatok is
megsemmisülnek. Nem származnak tehát le utódai a vadállatoknak egyesülés által? Ha leszármaznának
egyesülés által, akkor miként különbözhetnének bármiben is a vadállatoktól? Ezért tehát csecsemők
vagytok mindaddig, amíg tökéletessé nem váltok.”

És Tamás válaszolt: „Ezért azt mondom neked, Uram, hogy azok, akik a láthatatlan dolgokról beszélnek,

58
azok számára oly nehézségekbe ütközik magyarázatot adni, mint ha valaki éjjel kívánja nyíllal eltalálni a
célpontot. Ezért, hogy bizonyosak legyenek a dolgukban, mindenfelé kilövöldözik nyilaikat – amíg el nem
találják a célt -, az azonban nem látható. Amikor azonban kivilágosodik, és elrejtőzik a sötétség, akkor
fog láthatóvá válni munkájuk eredménye. És te, a mi fényünk, megvilágosítasz óh, Uram.”

Jézus azt mondta: „A fény a fényben létezik.”

Tamás szólalt meg, mondván: „Uram, az ember érdekében ragyogó látható fény miért kel és miért
nyugszik?

A Megváltó azt mondta: „Óh, áldott Tamás, természetesen az embereket beragyogó látható fény – nem
azért van, hogy te megmaradj egy állapotban, hanem azért, hogy előre juss -, és akármikor csak a
kiválasztottak megtagadják a bestialitást, akkor a fény felemeli őket lényegük által, és örömmel fogadják
lényegüket, mert jó szolgaként viselkedtek.”

Ezután a Megváltó folytatta és azt mondta: „Óh, a fény kikutathatatlan szeretete! Óh, keserűsége a
fénynek, mely jelzőtűz a férfiak testében, és az ő kedvesükében, fellobbantva őket nappal és éjjel, és
égeti a férfiak tagjait és részegíti tudatukat és lelküket, teljesen megzavarva őket *…+ férfiakban és
nőkben *…+ éjjel és mozgatva őket *…+ titokban és láthatóan. A férfiak mozgásáért *…+ a nőkön és a nők a
férfiakon. Ezért ezt mondják: ’Mindenki, aki az igazságot keresi az igaz bölcsességből, szárnyakat készít
önmaga számára, hogy repülhessen, megszabadulhasson a bujaságtól, mely elfonnyasztja a férfiak
szellemét.’ És szárnyakat készít ő magának, hogy minden láthatatlan lelket elrepítsen.”

És Tamás válaszolt, mondván: „Uram, pontosan ez az, amiről kérdeztelek, mióta megértettem, hogy te
vagy az, aki fontos nekünk; ahogy mondtad.”

A Megváltó ismét válaszolt, mondván: „Ezért fontos számunkra, hogy beszéljünk veled, hiszen a tantétel
tökéletes. Nos, ha vágyakozol a tökéletességre, akkor meg kell vizsgálnod ezeket a dolgokat, ha nem, a
te neved ’tudatlan’, mivel lehetetlenség, hogy egy intelligens ember együtt lakjon egy őrülttel, mivel az
intelligens ember tökéletes minden bölcsességben. Az őrült számára azonban a jó és a rossz azonos –
valójában a bölcs ember az igaz tudásból táplálkozik és (Zsoltárok 1:3) ’olyan lesz mint a fa, növekszik a
kanyargó patak révén’ – látja, hogy némelyek, akiknek habár szárnyuk van, a látható dolgokkal vannak
elfoglalva, dolgokkal, melyek messze vannak az igazságtól. Mivel ez vezeti őket, a tűz, az igazság illúzióját
adja nekik, és rájuk ragyog, romlandó szépséggel, és ez bebörtönzi őket sötét édességbe és megragadja
őket illatos elégedettséggel. És elvakítja őket a kielégíthetetlen kéjvágy és megégeti a lelküket és
olyanokká válnak, mintha cölöpöt vertek volna a szívükbe, amit soha nem képesek eltávolítani. És mint
egy falat a szájban, saját vágyaik szerint vezeti őket. És ez lebéklyózza őket a láncaival és megköti őket az
indáival, a látható dolgok buja keserűségének kötelékével mely romlást hoz és változás és eltérülést.
Lökésszerűen. Mindig is a mélység vonzza őket; mivelhogy halottak, hasonulnak a romolhatatlan
birodalom összes vadállatához.”

Tamás válaszolt és azt mondta: „Ez nyilvánvaló és meg lett mondva, ’Sokan vannak *…+ azok, akik nem
ismerik *…+ a lelket’”.

59
És a Megváltó felelt, mondván: „Boldog a bölcs ember, aki kutatja az igazságot, és amikor megtalálja,
megpihen vele örökké és nem fél azoktól, akik össze akarják őt zavarni.”

Tamás válaszolt és azt mondta: „Előnyös ez számunkra, Uram, magunkban megpihenni?”

A Megváltó azt mondta: „Igen, ez hasznos. És jót tesz nektek, az ember számára látható dolgok ugyanis
szertefoszlanak – mivel a testük hordozója szertefoszlik, és amíg nem tűnik el teljesen, addig a látható
dolgok közé tartozik, azon dolgok közé, melyek láthatók. És akkor a tűz, melyet látnak, fájdalmat okoz
számukra, a szerelem révén, a hűség miatt, amit korábban birtokoltak. Aztán újra összegyűjtik őket a
látható dolgok között. továbbá, akik birtokolják a nem látható dolgok látásának képességét, az első
szerelem nélkül, elpusztulnak ehhez az élethez tartozván, és a perzselő tűzben. Csak egy kicsit tovább, s
mivel ami látható az szertefoszlik, azután az alaktalan árnyék kiterjed, és a sírok mélyén örökké laknak
ők, a test feletti fájdalomban és a lélek romlottságában.”

Tamás válaszolt, ezt mondván: „Mit kell mondanunk ezeknek a szemébe? Mit mondjunk a vak
embernek? Milyen alapvető dolgokat hangsúlyozzunk ezeknek a nyomorúságos halandóknak, akik azt
mondják: ’Jót cselekedni jöttünk és nem átkot’, és azt állítják: ’Ha nem a hús által nemződtünk volna,
akkor nem ismernénk a bűnt?’”

A Megváltó így szólt: „Igaza van azoknak, akik nem úgy tekintenek rájuk, mint emberekre, hanem mint
vadállatokra, mivel csak a vadállatok pusztítják el egyik a másikat, az ember is ebből a fajtából elpusztítja
egyik a másikat. Ellenkezőleg, meg vannak fosztva a királyságtól, mivel a tűz édességét szeretik, a halál
szolgái és a korrupciós tevékenységekért vannak oda. Kitöltik atyjuk bujaságát. Le lesznek vetve a
mélységekbe és a gonosz természetük miatt kínzási tortúrákon mennek át. Meg lesznek korbácsolva,
ami visszavonulásra készteti őket, olyan helyre, amit nem ismernek, elveszítik végtagjaikat, nem éppen
kellemes módon, hanem kétségbeesések közepette. Aztán újra egyesülnek *…+ őrültség és elmezavar
*…+. Követik elmezavarukat anélkül, hogy tisztában lennének őrült állapotuknak, azt gondolván, hogy ők
bölcsek. Ők *…+ a testük *…+. Tudatukat saját önzésük irányítja, gondolataikat elfoglalják a gaztetteik. A
tűz lesz az, ami megégeti őket.”

És Tamás válaszolt és azt mondta: „Uram, mit vetsz le rájuk, mit tegyenek? Mivel én vagyok a
legnyugtalanabb miattuk, sokan vannak, akik harcolnak ellenük.”

A Megváltó válaszolt és azt mondta: „Mi a te álláspontod?”

Júdás – akit Tamásnak hívott -, mondta: „Te vagy az Uram, akihez illik a beszéd, és én, akihez a
hallgatás.”

A megváltó így válaszolt: „Figyelj arra, amit mondani fogok neked és higgy az igazságban. A vetés és a
magvetők elpusztulnak a tűzben – tűzben és vízben – és elrejtetnek a sötétség sírjaiban. És aztán hosszú
idő múlva előjönnek majd a gonosz fák gyümölcsivel, megbüntetve, elpusztítva a vadállatok szájában, és
az emberek, az esők és szelek és levegő és a fény mely fent ragyog – felbujtásával.

Tamás így válaszolt: „Természetesen meggyőztél bennünket Uram. Megértettük szívünkben, és

nyilvánvaló, hogy mindez így van, a szavaid pedig megfelelőek. A szavak azonban, melyeket mondtál

60
nekünk, nevetségesek és megvetendőek a világ számára, mert tévedésben élnek. Hogyan prédikáljunk
hát nekik, ha egyszer nem becsülnek meg mindet a világban?”

A Megváltó válaszolt, ezt mondván: „Bizony mondom neked, mindaz, aki meghallgatja szavad és
gúnyolódó vigyorra húzza arcát és önelégült mosolyt ölt magára ezen dolgok hallatán, bizony mondom
neked, átadatik az irányítónak, aki királyságának minden hatalmasságát irányítja és odafordul hozzá és
kiveti őt a mennyből le a mélységekbe, és bebörtönzi őt egy kis sötét helyre. Továbbá, nem térhet ki, el
sem mozdulhat Tartarosz mélységéből, Hádesz rendíthetetlen keserűségéből *…+ nekik ehhez *…+ nem
fogják elfelejteni *…+ követnek téged. Átadják majd *…+ Tartarouchos angyalának *…+ tűz üldözi őket *…+
tüzes ostor, mely sziporkákat szór mindazok arcába, akik üldözöttek. Ha nyugatra menekül, tüzet talál.
Ha délre fordul, ott is ugyanazt találja. Ha északra fordul, a tűz miatti emésztő félelemmel ismét
találkozik. Nem talál utat keletre sem, hogy arra meneküljön és megmeneküljön, nem találhatja meg
egyetlen nap sem, amíg a testében van, így hát csak az ítélet napján találhatja meg.”

Aztán a Megváltó folytatta, mondván: „Jaj nektek, istentelenek, nincs reménység számotokra, senki sem
tudja, mi fog történni!”

„Jaj nektek, akik a testben reménykedtek, abban a börtönben, amely elpusztul! Meddig lesztek még
hanyagok? És meddig gondoljátok még azt, hogy a megsemmisíthetetlen megsemmisül? A ti
reményetek a világ felett áll, és a ti Istenetek az élet! Megrontottátok a lelketeket!”

„Jaj nektek, akik a tűzben vagytok, mely éget titeket, mivel kielégíthetetlen!”

„Jaj nektek, a fejetekben forgó kerekek miatt!”

„Jaj nektek, akiket magával ragadott a benne élő tűz, mivel az elpusztítja a testét teljesen, és titokban
kiolvasztja lelketeket, és felkészít benneteket társaságára!”

„Jaj nektek, fogságban lévők, mivel be vagytok zárva a barlangokba! Nevettek! Örült nevetéssel
örvendeztek! Nem fogjátok fel sem kárhozatotokat, nem gondolkoztok el saját helyzeteteken sem, és azt
sem értitek, hogy a sötétség és a halál világában éltek! Ellenkezőleg, megrészegít benneteket a tűz és
tele vagytok keserűséggel. Tudatotok megháborodott a bennetek égő tűz miatt, és édesnek találjátok a
mérget és az ellenségeitek elsöprését! És a sötétség felemelkedik rátok, mint a fény, felforgatjátok a
szabadságotokat szolgasággá! Megsötétítettétek szíveteket és lemondtatok gondolataitokról
ostobaságokra és kitöltöttétek gondolataitokat a bennetek lévő tűz füstjére! És a fényetek elrejtettétek
a *…+ felhőjébe és a magatokon viselt ruhát, ti *…+. És elhitették veletek, hogy a remény nem is létezik. És
kinek hisztek? Nem tudjátok, hogy mindannyian azok között laktok, akik *…+ ti, és habár ti *…+
megkereszteltétek lelketeket a sötétség lelkeivel! A saját rigolyáitokat követitek!

„Jaj nektek, akik hibáitokban éltek, elővigyázatlanul azt hívén, hogy a Nap mely ítélkezik és mindenkire
leküldi fényét, minden dolgot átölel, azért, hogy szolgává tegye az ellenfeleket. Nem veszitek észre a
Holdat, miként süt le éjjel és nappal, leragyogva a mészárosaitok testére!”

„Jaj nektek, akik szeretitek az intim viszonyt nőkkel és szennyezett testi kapcsolatot alakítotok ki velük!
Jaj nektek, akiket magával ragadott a test ereje, mert miatta fogtok kínlódni! Jaj nektek, akik a gonosz

61
démonok hatalmába kerültetek! Jaj nektek, akik elcsábítják tagjaikat tűz által! Ki az aki közületek frissítő
harmatot tud hozni a tűz kioltására és testetek megégésének megakadályozására? Ki az aki közületek rá
tudná venni a Napot, hogy rá süssön és eloszlassa a bennetek lakó sötétséget és elrejtse a sötétséget és
a szennyezett vizet?”

„A Nap és a Hold kellemes illatot fog kibocsátani számotokra, miként a levegő is és a szellem és a föld és
a víz. Ha a Nap nem sütne ezekre a testekre, kifakulnának és elpusztulnának, miként a gyom vagy a fű.
Ha a Nap süt rájuk, túlsúlyba kerülnek és megfojtják a szőlőtőkét; ám ha a szőlőtőkék kerülnek túlsúlyba
és árnyékot vetnek a gyomokra és mindenféle egyéb bokorra, mindenfelé, ahol csak nőnek, és
elterjednek és virágzásnak indulnak, egymaguk öröklik a földet, melyen növekszenek, és mindenhova,
ahová csak árnyékot vetnek, uralni fogják azt. És amikor felnövekednek, az egész földet uralni fogják, és
bőkezűek lesznek mesterükhöz, és még inkább elégedettséggel tölti el, mivel sokat szenvedett volna
azért nagy fájdalmakkal, hogy a gyomokat gyökerestől tépje ki. A szőlőtőkék azonban maguk is
eltávolították őket, és elfojtották őket, a gyomok pedig kipusztultak és olyanná váltak, mint a talaj.”

Aztán Jézus folytatta, és ezt mondta nekik: „Jaj nektek, mert nem kaptátok meg a tantételt, és azok, akik
*…+ prédikálásban fognak munkálkodni *…+. És belerohantok *…+ a mélységbe küldi őket *…+ naponta
megölitek őket, azért mert feltámadhatnak a halálból.

„Áldottak vagytok ti, akik előzetes tudással rendelkeztek az akadályokról és akik megfutamodtok az
idegen dolgoktól.”„Áldottak vagytok ti, akiket becsmérelnek és nem becsülnek meg a szeretetért, amit
az Uruk tanúsít irántuk.”„Áldottak vagytok ti, akik sírtok és elnyomnak benneteket azok, akiknek nincs
reményük, mert meg fogtok szabadulni minden kötöttségtől.”

„Figyeljetek és imádkozzatok, hogy ne ragadjatok bele a húsba, hanem inkább szabaduljatok ki e keserű
élet megkötöttségeiből. És amikor imádkoztok, nyugalmat találtok, mivel magatok mögött hagyjátok a
szenvedést és a megaláztatást. Amikor megszabadultok a szenvedéstől és a test vágyaitól, nyugalmat
kaptok a Jóságostól, és a királlyal fogtok uralkodni, csatlakoztok hozzá és ő veletek lesz, most és
mindörökkön örökké, Amen.”

62
A bennünk rejlő hatalmas erő fogalma
A megértés érzékelése

Ő, aki meg fogja ismeri a bennünk rejlő hatalmas Erőt, láthatatlanná válik, és tűz nem tehet benne kárt.
Azonban megtisztítja és elpusztítja minden tulajdonotokat. Mindenki, akiben megjelenik az én alakom,
megmenekül, a hét naptól száz napig és húsz évig tartó (időszaktól). (Azok), akiket korlátoztam a
gyűjtésben, elbuknak – és írásaik a bennünk rejlő hatalmas Erőről, azért, hogy belevéssem neveteket a
bennünk rejlő fénybe – és gondolataik és munkájuk bevégződjön, hogy megtisztuljanak, és
elenyésszenek és elpusztuljanak, és összegyűljenek arra a helyre, melyre senki sem tekinthet. De meg
fogjátok látni és fel fogtok készülni, hogy helyet foglaljatok a bennünk rejlő hatalmas Erőben.
Tanuljátok meg, hogy az eltávozottak mivé váltak, azért, hogy megtudjátok, miként vegyétek észre, mivé
alakul az élet, milyen az eónok megjelenése, milyen a természetük, és hogyan jöttek létre. Miért nem
kérdezitek meg, mivé váltok majd (vagy), hogyan lesztek azzá?
Figyeljetek a víz tulajdonságaira, habár megmérhetetlen (és) megérthetetlen, van kezdete és vége is.
Élteti a földet, felszáll a levegőbe, ahol az istenek és az angyalok lakoznak. De őbenne, aki minden dolgok
felett áll, félelem van és fény, és őbenne az írásaim kinyilatkoztatást nyernek. Nekik adtam, mint
szolgálatot a fizikai dolgok megteremtéséhez, mivel senki számára sem lehetséges, hogy az Egyetlen
nélkül megálljon, így nem lehetséges az eónok számára sem, hogy nélküle létezzenek. Ő az aki birtokolja
mindazt, ami őbenne lakik megértvén éles elmével a (maga) tisztaságában.
Aztán meglátjátok a Szellemet és megtudjátok hol van ő. Odaadta magát az embereknek, hogy
megkaphassák az életet tőle minden nap, mivel az ember élete őbenne van, ő adta mindenkinek.
Aztán a sötétség Hádésszel együtt elragadta a tüzet. És ő (a sötétség) elszabadult tőle és önmaga lett.
Szemei nem voltak képesek elviselni az én fényemet. Aztán a szellemek és a vizek megmozdultak, a
többiek megszülettek: a teremtés valamennyi eónja, és <hatalmasságaik>. A tűz megszületett általuk és
a Hatalom a Hatalmasságok között. És a hatalmasságok csodálattal nézték az én képemet. És a lélek
ennek másolata lett.
Ez az a működés ami létrejött. Nézzétek meg milyen, mivel létezése előtt nem volt látható, mivel a test
eónja a nagyszerű született meg. Azután fel lett osztva számukra a teremtés hosszú napjai során. Amikor
pedig beszennyezték önmagukat és beléptek a húsba, a hús atyja, a víz, elégtételt vett önmagán. Amikor
pedig úgy találta, hogy Noé istenfélő (és) kiváló ember, és a hús atyja az, aki az angyalokat leigázás alatt
tartja. És ő (Noé) jámboran imádkozott százhúsz éve át. És senki sem hallgatott rá. És ő fából bárkát
készített, és akit talált beszállította. És az áradás bekövetkezett.
És így tehát Noé és fiai megmenekültek. Igazából, amíg a bárka nem volt alkalmas arra, hogy az emberek
beszálljanak, az áradás nem következett be. Ily módon állt szándékában (és) tervezte el az istenek és az
angyalok megmentését, és a hatalmasságokat, mindenek között a legnagyobbakat, és a <táplálékot> és
az élet fennmaradását. És elhozta őket az eónokból (és) táplálta őket a maradandó helyeken. És
elszabadult a hús feletti ítélet. Csak a Hatalom tettei érvényesültek.
Aztán a lelki eón. Ő egy a kisebbek közül, mely összekeveredett a testekkel, nemzvén a lelkeket (és)
eltöltve (őket). A teremtés első beszennyeződése megerősödött. És miatta vált minden munka: sokak
által dühösen végzetté, haraggal, irigységgel, rossz akarattal, gyűlölközve, becsmérelve, lenézéssel és
háborúskodva. Hazuggá és gonosszá, szomorúsággá és élvezetté, alaptalanná és üressé, hamissá és
betegséget okozóvá, gonosz döntéseket hozóvá, melyek egyre kevésbé feleltek meg elvárásaiknak.
Míg alszotok, álmokat láttok. Ébredjetek fel és térjetek vissza, ízleljétek meg és fogyasszátok az igaz
gyümölcsöt! Osszátok szét világotokat és az élet vizét! Szabaduljatok meg a gonosz vágyaktól és
epekedésektől és Anomoeanok (tanításától), a gonosz és alaptalan eretnekségtől.

63
És a tűz anyja tehetetlen volt. Ráhozta a tüzet a lélekre és a Földre, és minden lakóhelyet megégetett
rajta. És megsemmisültek a pásztorai. Továbbá, amikor már semmit sem talált megégetni, elpusztította
önmagát. És testetlenné vált, test nélkülivé, és megégeti az anyagot, amíg meg nem tisztul mindentől –
és minden gonoszságtól. Amikor pedig semmi mást sem fog találni megégetnivalót, ismét maga ellen
fordul, amíg el nem pusztítja önmagát.
Azután, ebben az eónban, mely a szellemi, az ember olyan létezési formába lép, ahol megismeri a
hatalmas Erőt. Meg fog kapni (engem) és megismer engem. Inni fog az anyatejből, valóban.
Példázatokban fog szólni; ki fogja hirdetni az eljövendő eónt, miként szólt a hús első eónja által, akár
Noé. Most, megfelelve szavainak, melyeket kimond, mindenkire vonatkoznak, hetvenkét nyelven. És
megnyitja a mennyeknek kapuit szavai által. És megszégyeníti Hádesz vezetőjét, feltámasztja a
halottakat, és elpusztítja a birodalmát.
Azután hatalmas zavar támadt. Az arkónok a bennük növekvő dühüket ellene fordították. Át akarták őt
adni Hádesz urának. Azután felismerték egyik követőjét. Tűz tartotta fogva a lelkét. (Júdás?) átadta őt,
mivel senki sem ismerte őt (Jézus?). Azonnal eljártak vele szemben és elfogták. Saját magukra hoztak
ítéletet. És átadták őt Hádesz urának. És átadták őt Sasabeknek kilenc bronz éremért. Felkészítette
magát, hogy leszáll és megszégyeníti őket. Azután Hádesz ura megragadta. Azután úgy találta, hogy a
húsának természete olyan, hogy nem megmarkolható, így nem tudta megmutatni az arkónoknak. Erre
azt mondta: „Ki ez? Mi ez? Szavai eltörölték az eónok térvényét. Ő az élet erejének Logoszából való.” És
ő győzedelmeskedett az arkónok parancsai felett, és ők nem voltak képesek ténykedésük révén átvenni
felette az uralmat.
Az arkónok kutatni kezdték, mi történt. Nem tudták, ez a jele pusztulásuknak, és (ez) az eón
változásának. A Nap lenyugodott a nap végén és sötét lett. A gonosz lelkek bajba kerültek. Mindezen
dolgok után feltűnt, amint felemelkedik. És az eljövendő eón jele feltűnt. És az eónok szétfoszlottak.
És mindazok, akik tudni fogják ezen dolgokat, melyeket ismertettek velük, áldottak lesznek. És
kinyilvánítják számukra, és áldottak lesznek, mivel megtudják az igazságot. Ti pedig nyugalmat találtok a
mennyekben.
Azután sokan fogják követni, és dolgozni fognak születési helyükön. Eszerint tesznek, leírják az ő szavait
az (ő) kívánságuk szerint.
Lássátok meg, ezek az eónok elmúltak. Mekkora az eón vizének mérete amelyik feloszlott? Milyen
dimenziói vannak az eónoknak? Hogyan készítse fel az ember saját magát, és hogyan telepedjen le, és
hogyan váljon elpusztíthatatlan eónokká?
Először azonban, a prédikálása után – ő az aki kihírdeti a második eónt, és az elsőt. És az első eón
megsemmisül az idő során. Ő alkotta az első eónt, gondját viselte, amíg meg nem semmisült, miközben
prédikált százhúsz éven át szám szerint. Ez a tökéletes szám, mely magasan kiemelkedik. A nyugati
határt elnéptelenítette, és elpusztította a keletit. Azután a magod és azok, akik követni akarják a nagy
Logoszt, és az ő kiáltványát - *…+
Azután az arkónok dühe elégett. Megszégyenültek széthullásuk miatt. És dúltak-fúltak és dühösek voltak
az életben. A városok <felfordultak>, a hegyek széthulltak. Az arkón eljött, a nyugati régió arkónjaival,
keletre, mivel ez volt az a hely, ahol a Logosz először megjelent. Azután a Föld megrázkódott, és a
városok megrázkódtak. Továbbá, a madarak ettek és eltöltötte őket haláluk. A Föld gyászolt együtt a
lakatlan világgal; elhagyatottakká váltak.
És amikor az idők beteljesednek, a gonoszság hatalmassá nő, egészen a Logosz végső végezetéig. Azután
a nyugati régió arkónjai felemelkednek, és keletről ő munkálkodik, és ő utasítja az embereket a
bűnösségében. És érvényteleníteni akarja az összes tanítást, a bölcsesség szavait, miközben szereti a
hazug bölcsességet. Mivel megtámadta a régit, vágyva hogy elterjessze a bűnt és félretenni a
magasztosságot. Tehetetlen volt, mert a ruhája igencsak elszennyeződött. Aztán dühös lett. Megjelent
és vágyott arra, hogy felmenjen, hogy feladja azt a helyet.

64
Azután, a megjelölt idő jött és közeledett. És megváltoztatta a parancsokat. És az idő eljött, mielőtt a
gyermek felnövekedett volna. Amikor felnőtté vált, az arkónok elküldték a megtévesztőt az emberhez
azért, hogy megismerhesse a bennünk rejlő hatalmas erőt. És ők elvárták tőle, hogy adjon a számukra
egy jelet. És nagyszerű jeleket teremtett. És az egész Föld felett uralkodott és mindazok felett, akik a
mennyek alatt vannak. A trónját a Föld végén állította fel, mivel ’Megteszlek téged a világ istenévé’.
Jeleket fog adni és csodákat tesz. Azután elfordulnak tőlem és eltévednek.”
Azután azok az emberek, akik követik őt körülmetélkedést mutatnak be. És ő ítéletet mutat be azok
felett, akik nem metélkednek körül, akik az (igaz) emberek. Mivel igazából sok prófétát küldött maga
előtt, akik prédikáltak az ő részéről.
Amikor kitöltötte a királyság alapításának idejét a Földön, a lelkek megtisztítása következett, mivel a
gonoszság erősebb nálad. A tenger minden hatalmassága remegett és felszáradt (a víz). És az égbolt nem
adott harmatot. A források elapadtak. A folyók nem hömpölyögtek alá forrásaiktól. És a föld forrásának
vizei kiszáradtak. Azután a mélységek csupaszon maradtak és láthatókká váltak. A csillagok mérete
megnövekedett, és a Nap elapadt.
És mindenkit magammal viszek, akik ismer engem. És belépnek ők a mérhetetlen fénybe, (ahol) senki
sem létezik hús állapotban, semmiféle bujaság sem, ami megragadta volna őket. Korlátlanok lesznek (és)
szent életűek, mivel semmi sem ragadhatja őket alá. Én magam védem őket, mivel szent öltözetük van,
melyet tűz nem érinthet meg, sem a sötétség, sem a szél, egy pillanatra sem, ami bárkit arra késztethet,
hogy lehunyja a szemét.
Azután jött, hogy elpusztítsa valamennyiüket. És addig lesznek büntetve, amíg meg nem tisztulnak.
Ezenfelül. Az időszakuk, melyet azért kaptak, hogy hatalmuk legyen, arányosan felosztották számukra,
ezernégyszáz és hatvan évre. Amikor a tűz megsemmisítette valamennyiüket, és amikor semmit sem
talál megégetni, aztán el pusztul majd a saját keze által. Azután a *…+ teljes lesz *…+ a második erő *…+ a
kegyelem jött *…+ bölcsesség által *…+. Azután az égbolt lezuhan a mélységbe. Azután az anyag fiai
megsemmisülnek, nem léteznek majd ezentúl.
Azután a lelkek megjelennek, akik meg vannak szentelve a Hatalmasság fénye által, aki minden hatalom
felett áll, a mérhetetlen, az univerzális egy, én és mindazok, akik ismernek engem. A szépség eónjában
lesznek, ítélet eónjában, mivel beteljesedtek bölcsességben, glóriát adnak neki, aki a felfoghatatlan
egységben van, és meglátják őt az ő szándéka szerint, mely bennük van. És mindannyian az ő
visszaverődéseivé válnak az ő fényében. Mindannyian ragyognak, és nyugalmat találnak az ő
nyugalmában.
És kiszabadítja a büntetés alatt álló lelkeket, és megtisztulva jönnek elő. És meglátják a szenteket és
együtt kiáltanak velük: „Kegyelem legyen nékünk, Óh, Hatalmas, aki minden hatalom felett állsz!” mivel
*…+ és a gonoszság fájában mely létezik *…+ neki a szemeik. És ők nem keresik őt, mert ők nem keresnek
minket, és nem is hisznek nekünk, ám a teremtés arkónjaival és más irányítóival összhangban
cselekszenek. Mi azonban húsból való születésünkkel összhangban cselekszünk, az arkónok
teremtésében, mely törvényt ad. Megjelenünk a megváltoztathatatlan eónban is.

Eón – 1. korszak, 2. a legfelsőbb létezőtől eredő isteni hatalom vagy isteni természet, mely az Univerzum
működésében különböző formákban jelenik meg.
Anomoeanok – 4. századi ariánus eretnek szekta.
Sasabek – A Pokol folyóján lebegő gyűlöletes bogár (iráni eredetű szó?)
Arkón – irányító, törvényhozó

65
A Megváltó párbeszéde

A megváltó így szólt tanítványaihoz: „Az idő elérkezett testvéreim, hogy abbahagyjuk a munkánkat
és megpihenjünk. Akik megpihennek a pihenés örökké fog tartani. És azt mondom nektek, mindig
legyetek felette *…+ idő *…+ ti *…+ féljetek *…+ ti *…+ a félelem haragja *…+ növeli a dühöt *…+ de mivel
rendelkeztek *…+ ők elfogadják ezeket a szavakat félve és reszketve, kormányzók fogadják el, mivel
semmit nem volt előre látható belőle. Amikor azonban eljöttem, én megnyitottam az utat, és
megtanítottam őket az őket gátló tényezők leküzdésére, megmutattam nekik a választottat és a
magányt, aki ismeri az Atyát, hívén az igazságban és a hálaadásban miközben hálát adtok.”

„Ha tehát hálát adtok, így tegyétek: „Hallgass miket Atyánk, miként egyszülött fiadat hallgatod és
elfogadod őt, és nyugalmat adsz neki bármilyen *…+ Te vagy az egyetlen, akinek hatalma *…+ a páncélod
*…+ van *…+ fény *…+ élet *…+ érint *…+ a szó *…+ bűnbánat *…+ élet *…+ téged. Te magad vagy a gondolkozó
és az egyedüllét teljes nyugalma. Ismét: hallgass minket, miként a választottad hallgatod. Az
áldozatotokon át, mindezek megtörténnek, a jó munkáik által, ezek megmentik lelküket ezektől a vak
végtagoktól, így hát örökké létezhetnek. Amen.

„Tanítani foglak benneteket. Amikor elérkezik a pusztulás ideje, a sötétség első hatalma rátok támad. Ne
féljetek és mondjátok: „Nézzétek csak! Elérkezett az idő!” Ha azonban láttok egy egyszerű botot …

*3 sor kibetűzhetetlen+

… megért *…+ a munkát *…+ és a kormányzók *…+ rátok támadnak *…+. Bizony, a félelem hatalom *…+. Így
ha félni fogtok attól, mi tör rátok, el fog borítani benneteket (a félelem). Ezért senki sem lesz köztük, aki
megkímél benneteket vagy könyörületességet mutat. Ezért tehát, nézzétek a *…+ benne, mivel minden
egyes szó mesterei vagytok a Földön. Ez *…+ felvisz titeket arra a *…+ helyre, ahol nincsenek szabályok *…+
zsarnok. Amikor ti *…+ meglátjátok azokat, akik *…+ és ugyancsak *…+ elmondják nektek *…+ az
ítélőképesség *…+ ítélőképesség *…+ az igazság helye *…+. Ám ti *…+ igazság, ez *…+ élő *…+ és a ti
örömötök *…+. Így *…+ azért, hogy ez *…+ a lelketek *…+ nehogy ez *…+ a szó *…+ felemelkedik …

[3 sor hiányzik]

…Mivel az átkelőhely félelmetes a számotokra. Ám ti, egyszerű lélekkel, átkeltek rajta! Mivel mélysége
hatalmas, magassága rendkívüli *…+ egyszerű lélek *…+ és a tűz *…+ *…+ az összes hatalmasság *…+ ti, ők
*…+ és a hatalmasságok *…+ ők *…+ *…+ lélek *…+ *…+ mindenkiben *…+ ti vagytok a *…+ és *…+ elfelejt *…+
fiú *…+ és a ti *…+ *…+.”

Máté azt mondta: „Hogyan *…+ *…+?

A Megváltó így szólt: „*…+ a benned lévő dolgok *…+ meg fog maradni, te *…+”

Júdás azt mondta: „Uram *…+ a munkálkodások *…+ ezeket a lelkeket, ezek *…+ ezek kicsik, amikor *…+
ahol majd lesznek? *…+ a szellem *…+?”

66
Az Úr azt mondta: „*…+ befogadják őket. Ezek nem halnak meg. *…+ ők nem lesznek elpusztítva, mivel
ismerik társaságukat és őt, aki befogadja őket. Az igazság megtalálása, a bölcseség és a becsületesség
miatt.”

A Megváltó azt mondta: „A test lámpása a tudat. Ameddig a dolgok bennetek rendben mennek, melyek
*…+ a testetek világít. Ameddig szívetek sötét, a fény, amire számítotok *…+ el fogok menni *…+ a szavam
*…+ elküldöm *…+.”

A tanítványai azt mondták: „Uram, ki az aki talál és *…+ tanúságot tesz?” Az Úr azt mondta nekik: „Akik
keres *…+ tanúságot tesz *…+.”

Mátyás azt mondta: „Uram, mikor én *…+ és amikor beszélek, ki az aki *…+ tanúságot tesz *…+.”

Az Úr azt mondta: „Az Egyetlen az, aki beszél és aki hallgat, és az Egyetlen az, aki látja, aki láthatja ki tesz
szintén tanúságot.”

Mária azt mondta: „Uram, figyelj csak! Ahonnan megszülöm a testet, mialatt sírok és ahonnan miközben
*nevetek+?”

Az Úr azt mondta: „*…+ sírsz amiatt, ahogy történik a dolog *…+ megmarad és a lélek nevet *…+ *…+ lélek.
Ha valaki nem *…+ sötétséget, képes lesz meglátni *…+. Így azt mondom neked *…+ a fény a sötétség *…+
benne áll *…+ nem látja a fényt *…+ a hazug *…+ ők hozták őket *…+ból. Meg fogod adni *…+ és *…+ örökké
létezik *…+ *…+ mindörökké. Azután az összes magasságbéli hatalom, miként az alant lévők is, fognak *…+
téged. Azon a helyen sírás lesz és fogcsikorgatás mindezen dolgok vége miatt.

Júdás azt mondta: „Mondd el nekünk Uram, mi volt *…+ mielőtt a menny és a Föld létezett volna:”

Az Úr mondta: „Sötétség volt és víz, és szellem a víz felett. És azt mondom nektek *…+ amit megtaláltok
*…+ utána kérdezősködtök *…+ bennetek *…+ a hatalom és a misztérium *…+ szellem, *…+ból gonoszság *…+
jön *…+ lélek *…+ figyeljetek *…+ *…+.”

*…+ mondta: „Uram, mondd el nekünk, ahol a *…+ megalapították, és ahol az igazság honol.”

Az Úr azt mondta: „A szelem tüze megszületett *…+ mindkettő. Erről a részről, a *…+ megszületett, és az
igaz gondolat megszületett bennük *…+. Ha valaki magasra emeli fel a lelkét, akkor fennkölt lesz.”

És Máté megkérdezte őt: „*…+ elvette *…+, ő az aki *…+.”

Az Úr azt mondta: „*…+ erősebb, mint *…+ ti *…+ követni titeket és az összes munkát *…+ a szívetek. Mivel
csak a szívetek *…+ így *…+ az jelenti, hogy felülkerekednek a fenti hatalmasságokon, mint ahogy az alant
lévőkön is *…+. Azt mondom nektek hagyjátok őt, aki birtokolja a hatalmat lemondjon és megbánja
bűneit. És hagyjátok őt, aki *…+ megtalálja és keresi és örvendezik.”

Júdás azt mondta: „Figyeljetek! Látom, ahogy a dolgok összességében léteznek *…+ int e jelek a *…+on.
Ezzel összhangban történnek így a dolgok.”

Az Úr azt mondta: „Amikor az atya létrehozta a Világegyetemet, ő *…+ vizet belőle *…+ és a Szó
megszületett belőle, és benépesített sok *…+. Magasabban volt, mint az útvonal *…+ az egész Föld körül

67
*…+ az összegyűjtött víz *…+ ezeken kívül létezik *…+ a vizet, egy hatalmas tűz övezi őket falként *…+ idő
egyszer sok dolog külön lesz választva attól, ami belül volt. Amikor a *…+ megalapították, ő ránézett *…+
és így szólt hozzá: ’Menj és *…+ magadből, azért, hogy *…+ szükség legyen generációról generációra, és
korszakról korszakra.’ Azután tej és mézforrásokat fakasztott önmagából és olajat és bort és jó ételeket,
és édes ízt és jó gyökereket, azért, hogy ne szenvedjen hiányt generációról generációra és korszakról
korszakra. És felette *…+ áll *…+ szépségében *…+ és kívül nagy fény volt, hatalmas *…+ hasonlít rá, révén
*…+ uralkodik a fenti és az alant levő eónok felett *…+ a tűzből lett elvéve *…+ szétszórták a *…+ban fent és
alant. Minden munkálkodás, mely tőlük függ, az ő *…+ a mennyek felett és alant a Föld felett. Tőlük függ
minden munkálkodás.”

Amikor Júdás hallotta ezeket a dolgokat meghajolt és *…+ és felajánlotta imáját az Úrnak.

Mária köszöntötte testvérét, mondván: „Hova fogod ezeket a dolgokat letenni, melyekkel kapcsolatban
megkérted a fiút *…+”?

Az Úr ezt mondta neki: „Nővérem, *senki+ sem lesz képes arra, hogy utána járjon ezeknek a dolgoknak,
kivéve azt a valakit, aki mindezeket a dolgokat elhelyezte a szívében *…+ megszületni *…+ és belépni *…+
így ők esetleg nem tartják vissza *…+ ezt az elgyengült Világegyetemet.”

Máté így szólt: „Uram, szeretném látni az életnek ama helyét *a helyet+ ahol nincs gonoszság,
ellentétben tiszta fény van!”

Az Úr azt mondta: „Testvérem Máté, nem leszel képes mindezt meglátni, amíg húst hordozol magadon.”

Máté így szólt: „Uram, ha nem is leszek képes meglátni, legalább hadd ismerjem meg!

Az Úr azt mondta: „Mindenki, aki ismeri önmagát, megláthatja ezt mindenben ami megadatott neki,
hogy megtegye *…+ és megvalósul *…+ az ő jóságában.”

Júdás válaszolt, mondván: „Mondd meg nekünk Urunk, hogyan van az *…+ ami meglöki a Földet, hogy
mozogjon.”

Az Úr felemelt egy követ és megtartotta a kezében, mondván: „Mit tartok a kezemben?”

Ő azt mondta: „Ez egy kő.”

Ő pedig azt mondta nekik: „Ami fenntartja a Földet az fenntartja a mennyet is. Amikor egy szó
megszületik a Legnagyobbtól, úgy lép a színre, hogy fenntartsa a mennyet és a Földet. Mivel a Föld nem
mozog. Ha mozogna, leesne. De se nem mozog, se nem esik le, azért, hogy az Első Szó ne essen le. Mivel
ez volt az, mely létrehozta a Világegyetemet és benépesítette, és belélegezte annak kellemes illatát.
Mivel *…+ mely nem mozdul, én *…+ titeket, az ember valamennyi fiát. Mivel arról a helyről valók
vagytok. Azok szívében, akik örömről is igazságról beszélnek, ti vagytok. Még akkor is, még ha az
emberek között járó Atya testéből is származik, és nem elfogadott, ez továbbra is *…+ visszatér a helyére.
Akárki is legyen, aki nem ismeri a tökéletes munkálkodást, az nem tud semmit. Ha valaki nem a
sötétségben áll, nem lesz képes meglátni a fényt. Ha valaki nem érti meg a tűz keletkezését, akkor azt
megégeti, mivel nem tudja, annak eredetét. Ha valaki nem ismeri meg elsőre a vizet, az nem tud semmit.
Akkor meg mi értelme lenne megkeresztelni őt? Ha valaki nem érti, miként születik meg a fújó szél,
akkor őt elfogja majd fújni. Ha valaki nem érti, hogy a test, melyet hordoz, miként születik meg, el fog

68
pusztulni vele együtt. Is hogyan ismerhetné meg az Atyát, aki nem ismeri a Fiút? És aki nem ismeri az
összes dolog gyökerét, azok rejtve maradnak számára. Ha valaki nem ismeri a gonoszság gyökerét, az
nem fog idegenként viselkedni vele. Ha valaki nem érti meg, hogy honnan jött és hová tart, és nem lesz
idegen számára a Világegyetem, mely majd *…+, mely megalázott lesz.”

Azután ő *…+ Júdás és Máté és Mária *…+ a Föld és a menny szélét. És amikor rájuk helyezte a kezét,
reménykedtek benne, hogy ők talán *…+ ezt. Júdás felemelte tekintetét és látott egy rendkívül magas
helyet, és látta alatt a mélységek helyét. Júdás azt mondta Máténak: „Testvér, ki lesz képes felmászni
ilyen magas helyre vagy alant a mélységek legaljára? Mivel borzasztó tűz van ott, és valami rettenetesen
félelmes!” Ebben a pillanatban egy Szó született meg belőle. Amint ott állt, látta miként jön le. Aztán így
szólt hozzá: „Miért jöttél le?”

És az emberfia köszöntötte őket és azt mondta nekik: „Egy mag a hatalmasságból tökéletlen volt, és
lement a Föld mélységeibe. És a Nagyság emlékezett rá, és elküldte a Szót hozzá. Elhoztam ezt az ő
jelenléte elé, így az Első Szó nem bukhat el.”

Ezután a tanítványok elálmélkodtak mindezeken a dolgokon, amit elmondott nekik, és hűségesen

elfogadták. Arra következtettek, mindez haszontalan a gonoszsággal szemben.

Azután így szólt a tanítványaihoz: „Nem megmondtam nektek, hogy mint a látható hang és a fény teste,
a jó felvitetik a fénybe?”

Ezután az összes tanítvány imát ajánlott hozzá és azt mondták: „Urunk, mielőtt megjelentél itt, ki volt az,
aki imát ajánlott hozzád? Minden létező ima feléd irányul. Vagy ki az aki áldani fog téged? Hiszen
minden áldás tőled származik?”

Amint ott álltak, ő látott két szellemet, amint hoznak egy közönséges lelket magukkal ragyogó fénytől
övezve. És egy szó hangzott el az Emberfia szájából, mondván: „Adjátok rájuk a ruhájukat!” És a kicsi
olyanná vált mint a nagy. Ők *…+ voltak azok, akik megkapták őket *…+ egymást. Azután *…+ tanítványok,
akiket ő *…+.

Mária azt mondta: „*…+ lát gonoszságot *…+ őket az első *…+ből együtt.

Az Úr azt mondta: „*…+ amikor látjátok őket *…+ naggyá válni, ők majd *…+. Amikor azonban az Örök
Létezőt látjátok, az az igazán nagyszerű látvány.”

Erre mindannyian így szóltak hozzá: „Beszélj nekünk erről”!

Ő azt mondta nekik: „Hogyan kívánjátok látni? Mint átmeneti jelenséget, vagy mint örök látványt?”
Folytatásképpen így szólt: „Törekedjetek azok megmentésére, akik követnek benneteket, és megtalálják,
és benne beszélnek róla, miként ti megtaláljátok, akkor minden harmóniában lehet veletek. Bizony
mondom nektek, az élő isten *…+ bennetek *…+ őbenne.”

Júdás így szólt: „Őszintén akarom *…+”.

Az Úr azt mondta neki: „*…+ élő *…+ lakik *…+ az egész *…+ hiányosság *…+”

Júdás azt mondta: „Ki *…+?”

69
Az Úr azt mondta neki: „*…+ minden munkálkodás, amely *…+ a maradék, ők azok, akik téged *…+.”

Júdás azt mondta: „Figyelj! A kormányzók felettünk lakoznak, tehát ők azok, akik irányítanak
bennünket!”

Az Úr azt mondta: „Te vagy az, aki irányítja őket! Amikor azonban megszabadulsz az irigységtől, akkor
felöltöd magadra a fény ruhát és belépsz a nász szobába.”

Júdás így szólt: „Hogyan fogják nekünk elhozni az öltözetünket?”

Az Úr azt mondta: „Vannak néhányan, akik gondoskodnak rólatok, és vannak mások, akik elvesznek *…].
Mivel ők azok, akik a ruhátokat adják nektek. Azok számára, akik képesek elérni azt a helyet, mi lesz a
jutalom? Azonban az élet ruhája átadatott az embernek, mert ő ismeri az ösvényt, melyen
megszabadulhat. És még nekem is nehézségek okoz elérnem!”

Mária azt mondta: „Így, utalva a ’mindennapok gonoszságára’ és a ’munkálkodó rászolgált az élelemre’,
és ’a tanítvány hasonlít a tanárára’.” Nőként fejtette ki mindezt, aki tökéletesen megérti a dolgokat.

A tanítványok azt mondták neki: „Mi a teljesség és mi a hiányosság?”

Ő azt mondta nekik: „Ti a teljeségből valók vagytok, és olyan helyen lakoztok, ahol hiányosság van. És
íme! Az Ő fénye sugárzik le rám!”

Máté azt mondta: „Mondd meg nekem Uram, hogyan hal meg a halál és hogyan él az élet?”

Az Úr azt mondta: „Egy mondás kapcsán kérdezel engem *…+ amit nem látott a szem, én sem hallottam
róla, kivéve titeket. De azt mondom nektek, amikor az emberből eltávolítják az éltető elemeket, akkor őt
’halottnak’ nevezik. És amikor az élő megválik azoktól a dolgoktól, melyek halottá teszik, akkor élőként
tekintenek rá.”

Júdás azt mondta: „Miért másért az igazság szerelmére, <halnak> meg és élnek?”

Az Úr azt mondta: „Bármi is, de az igazságtól szülessék, nem fog meghalni. Bármi is szülessen nőtől,
meghal.”

Mária azt mondta: „Mondd meg, Uram, miért jöttem erre a helyre, hogy hasznot nyereségem legyen
vagy hogy elveszítsek?

Az Úr azt mondta: „Megtisztítani a sok-sok kinyilatkoztatót!”

Mária azt mondta neki: „Uram, akkor létezik olyan hely *…+ vagy hiánya az igazságnak?”

Az Úr azt mondta: „Hely, ahol én nem vagyok!”

Mária szólt: „Uram, félelmetes vagy és csodálatos, és *…+ azok, akik nem ismernek téged.”

Máté azt mondta: „Miért nem térünk azonnal nyugovóra?”

70
Az Úr azt mondta: „Amikor lepihentek, ezek megterhelnek!”
Máté szólt: „Miként csatlakoztatja magát a kicsi a nagyhoz?”
Az Úr azt mondta: „Amikor leteszitek a munkátok, mely nem képes követni benneteket, akkor
megpihentek.”
Mária azt mondta: „Mindent szeretnék megérteni, miként ők!”
Az Úr azt mondta: „Ő, aki megtalálja az életet! Ezért és az ő jólétükért. Mivel a *…+ Világegyetem *…+ és
az aranya és ezüstje félrevezető.”
A tanítványai azt mondták neki: „Mit kellene tennünk, hogy a munkánk tökéletes legyen?”
Az Úr azt mondta nekik: „Készüljetek, hogy bármivel képesek legyetek szembesülni. Áldott az az ember,
aki megtalálta *…+ a vita *…+ a szemei. Sem ő nem ölt, sem őt nem ölték meg, hanem győzelemmel jött
elő.
Júdás azt mondta: „Mondd meg Uram, mi az út kezdete?”

Ő azt mondta: „A szeretet és a jóság. Ha mindez megtalálható a kormányzók között, akkor a gonoszság
soha sem ütheti fel a fejét.”

Máté szólt: „Uram, beszéltél minden dolog végéről, aggodalom nélkül.”

Az Úr azt mondta: „Mindent megértettetek amit mondtam nektek, és mindent hűséggel fogadtatok.
Mivel ismeritek ezeket a dolgokat, tehát a tieitek. Ha nem ismernétek, nem lenne az.

Ők így szóltak hozzá: „Melyik az a hely ahová megyünk?”

Az Úr azt mondta: „Álljatok arra a helyre, amit el tudtok érni!”
Mária azt mondta: „Minden amit így hoztak létre, látható.”
Az Úr azt mondta: „Megmondtam nektek, ő az egyetlen, aki láthatja aki kinyilatkoztat.”
A tanítványai, szám szerint tizenketten, megkérdezték tőle: „Tanító, *…+ békesség *…+ tanítasz nekünk
*…+.”
Az Úr azt mondta: „*…+ minden melyet én *…+ ti fogtok *…+ mindent *…+.”
Mária azt mondta: „Van egy mondás, összefüggésben az igazság misztériumával, amit el fogok mondani
az Úrnak: Minderre megesküdtünk, a Világegyetem átláthatóvá vált számunkra.”

Júdás azt mondta Máténak: „Szeretnénk megismerni annak a ruhának a milyenségét, melyet akkor
kapunk, amikor eltávozunk a hús romlásából?”

Az Úr azt mondta: „A kormányzók és az adminisztrátorok birtokolják a ruhákat, jutalomként egy

időszakra, mely nem tart örökké. Ám ti, az igazság gyermekei, nem fogjátok magatokra ölteni ezt az
átmeneti ruhát. Inkább, azt mondom nektek, áldottak lesztek, amikor levetkőztök! Mivel nem nagy
dolog *…+ kívül.”

Az Úr azt mondta: „*…+ a te Atyád *…+.”

Mária azt monda: „Miféle az a mustármag? Olyasmi, ami a mennyből származik, vagy olyasmi, ami a
földről?”

Az Úr azt mondta: „Amikor az Atya létrehozta a Világegyetemet önmaga számára, igen sok mindent
átvett a Mindenség Anyjától. Ezért ő (az Atya) szól és cselekszik.”

71
Júdás így szólt: „Azt mondtad nekünk, mindez kívül esik a tudat megértő képességén. Amikor
imádkozunk, hogyan kellene imádkoznunk?”

Az Úr azt mondta: „Olyan helyen imádkozzatok, ahol nincs nő.”

Máté azt mondta: „’Imádkozzatok olyan helyen, ahol nincs nő.’ – mondja nekünk, azt jelentvén
„Rombold le az asszonyiság tevékenységét’, nem azért, mert lenne a születésnek másféle formája is,
hanem azért, mert ők a születés megszüntetői.”
Mária azt mondta: „Ők sohasem húzzák ki magukat ez alól.”
Az Úr azt mondta: „Ki tudja, hogy nem fognak szertefoszlani és…

[két sor hiányzik]

…Júdás azt mondta Máténak: „Az asszonyiság munkálkodása szertefoszlik *…+ a kormányzók *…+. Így
válunk felkészültté velük szemben.”

Az Úr azt mondta: „Így van. Ezért látnak ők titeket? Látják azokat, akik megértenek benneteket?
Figyeljetek hát! Az igaz Szó az Atyától származik a mélység felé, csendesen, fényfelvillanás kíséretében
születik. Látják ezt, vagy legyőzhetik? Ti azonban még inkább tisztában vagytok az úttal, mielőtt még
akár angyal akár földi elöljáró birtokolná *…+. Inkább az Atyáé és a Fiúé, mivel mindketten egyek *…+ És ti
végigmentek az úton, melyet ismertek. Még akkor is, ha a kormányzók sokan lennének, akkor sem
tudnák elérni azt. Ám figyeljetek! – Elmondom nektek, elérése igen nehéz, még az én számomra is!”
Mária azt mondta az Úrnak: „Amikor a munkálkodások *…+ melyek szertefoszlatják a munkát.”
Az Úr azt mondta: „Igaz. Mivel tudjátok *…+ ha én szertefoszlok *…+ elmegy(ek?) az ő helyére.”

Júdás szólt: „Miként jelenik meg a szellem?”

Az Úr azt mondta: „Miként jelenik mega kard?”
Júdás azt mondta: „Miként jelenik meg a fény?”
Az Úr így szólt ˇ*…+ benne örökké.”
Júdás azt mondta: „Ki bocsátja meg a munkálkodását kinek? A munkálkodást, melyet *…+ a Világegyetem
*…+ aki megbocsátja a munkálkodást.”

Az Úr azt mondta: „Ki *…+? Megillet bárkit, aki megértette a munkálkodást az Atya érdekében. És ami
titeket illet, igyekezzetek, hogy megszabaduljatok a haragtól és a féltékenységtől, és levetkőzzétek
magatokról a ti *…+ és ne …

*a következő 18 sor kiolvashatatlan+

…örökké fog élni. És én azt mondom nektek *…+, ezért ne vigyétek szellemeteket és lelketeket
tévedésbe.”

72
Beszélgetés a nyolcadikról és a kilencedikről

„Apám, tegnap azt ígérted nekem, hogy bevezeted elmémet a nyolcadikba és ezek után a bevezeted a
kilencedikbe. Azt mondtad ez a hagyomány rendje.”

„Fiam, tényleg ez a hagyomány rendje. Az ígéret azonban összhangban van az emberi természettel.
Mivel ezt mondtam neked, amikor megtettem az ígéretet neked, azt mondtam: ’Amennyiben elmédben
tartod minden lépésemet.’ Miután megkaptam a szellemet a hatalmasság révén, elhatároztam, hogy
cselekszek veled kapcsolatban. Igaz, a megértés mélyen lakozik benned; bennem ez úgy van mint aki a
hatalmassággal várandós. Amikor valamit kapok a rám áramló forrásból, olyan számomra, mintha életet
adnék.”

„Apám, minden szót nagyszerűen mondtál el nekem. Ámulattal tölt el ez a szint, melyet te készítettél.
Ám azt mondtad: ’A hatalmasság benned van’.”

Ő azt mondta: „Én adtam neki életet (a hatalmasságnak), miként a gyermek megszületik.”

„Akkor, apám, nekem sok fivérem van, feltéve, ha számon tartanak a leszármazottak között.”

„Így van, fiam! E jó dolgokat megszámolták… *három sor hiányzik+ … és *…+ minden időben. Ezért, fiam,
szükséges számodra, hogy felismerd fivéreidet és becsüld meg őket tisztességgel és illendően, mivel
ugyanattól az apától származnak. Minden generációt meghívtam. Megneveztem őket, mivel ők is
ugyanúgy leszármazottak, mint ezek a fiak.”

„Akkor, apám, nekik is van napjuk?”

„Fiam, ők szellemi létezők. Más lelkek növekedésének elősegítése miatt léteznek. Ezért mondom neked,
ők halhatatlanok.”

„Szavaid igazak, nem létezik rájuk semmiféle cáfolat. Apám, kezdjük el a beszélgetést a nyolcadikról és a
kilencedikről, vegyek benne részt én és a fivéreim is.”

„Imádkozzunk, fiam, a Világegyetem atyjához, a fivéreiddel együtt, akik az én fiaim, így talán megadja ő
az ékesszólás képességét.”

„Hogyan imádkoznak, apám, amikor egyesültek a generációkkal? Szeretnék engedelmeskedni, apám.”

*két sor hiányzik+… De nem *…+ Sem egy *…+. Ő (férfi) azonban elégedett vele (nő) *…+ őt (férfit) *…+. És
helyes dolog számodra, ha visszaemlékezel a haladásra, melynek részese lettél a könyvek bölcsessége
révén, fiam. Hasonlítsd össze magad életed korai éveivel. Miként a gyermekek (cselekszenek) te is
felvetettél értelmetlen és buta kérdéseket.”

„Apám, a haladás útján, melyen járok, és a még előttem álló tudás, megfelelve a könyvekben
foglaltaknak, még rám várnak, felülmúlják a hiányosságot – ezek a dolgok a legfontosabbak számomra.”

73
„Fiam, amikor megérted majd állításod igazságtartalmát, megtalálod a fivéreidet, akik az én fiaim, veled
imádkoznak.”

„Apám, semmi mást nem értek, mint a szépséget, mely a könyvekből árad felém.”

„Ez az amit a lélek szépségének hívsz, az okulás, mely különböző szinteken jut hozzád. A megértés
képessége legyen veled, és tanítani fogsz.”

„Megértettem, apám, minden egyes könyvet. És különösen a… *két sor hiányzik+…amely *…+-ben van.”

„Fiam, *…+ imákban azoktól, akik dicsőtik őket.”

„Apám, tőled meg fogom kapni az értekezés erejét, melyet adni fogsz. Miként az megmondták
(mindkettőnknek), imádkozzunk, apám.”

„Fiam, ami helyes, az imádkozás az Istenhez, teljes tudatunkkal, teljes szívünkkel és teljes lelkünkkel, és
kérni tőle, terjessze ki ránk a nyolcadik ajándékát, hiszen mindegyik tőle származik, hiszen az övé. A te
részed ezek után a megértés, az enyém pedig az, képes legyek továbbadni az értekezés képességét a
forrásból, mely rám áramlik.”

„Imádkozzunk, apám. Hívlak téged, aki az erő királyságát irányítod, akinek szavai úgy áradnak, mint a
fény születése. És a szavai halhatatlanok. Örökké valók és változatlanok. Ő az aki az életet nemzi a
létformákba mindenhol. Természete formát ad a szubsztanciának. Általa a nyolcadik lelkei és az
angyalok mozdulnak… *két sor hiányzik+… azok akik léteznek. Gondviselése mindenkire kiterjed *…+
mindenki nemzője. Ő az aki *…+ az eont a szellemek között. Ő alkotott mindent. Ő az aki magában
hordozza a gondoskodást minden felett. Ő a tökéletes, a láthatatlan Isten, akihez mindenki némán
beszél – az ő képe megmozdult, amikor irányították és kormányoz – az egyetlen hatalmas erő, aki
kiterjed a magasztosság fölé, aki jobb, amint a megbecsültek, Zoxathazo a oo ee ooo eee oooo ee
oooooo ooooo oooooo uuuuuu oooooooooooo ooo Zozazoth.”

„Uram, adj nekünk bölcsességet a mihozzánk is eljutó hatalmad révén, azért, hogy leírhassuk önmagunk
számára a nyolcadik és a kilencedik meglátását. Már elértük a hetediket, mivel istenfélők vagyunk és a te
törvényeid útján járunk. És mindig betöltjük kívánságaidat. Mivel a te utadon járunk, és lemondtunk a
*…+ ezért jöjjön el a látványod. Add meg nekünk Uram az igazságot a képben. Engedd meg nekünk a
szellem által, hogy lássuk a hiányosságoktól mentes képet, és eljusson hozzánk a pleroma (a totális isteni
megnyilvánulás) visszatükröződése imádságaink révén.”

„És méltányold a bennünk lakozó szellemet. Általad kapott a Világegyetem lelket. Általad, a nem
nemzett és a nemzett megszületett. Az önmaga által nemzett megszületése általad, az összes nemzett
megszületése, melyek léteznek. Tőlünk kapják ezeket a szellemi szentségeket, melyeket elküldünk neked
teljes szívünkből és lelkünkből és minden erőnkből. Tartsd meg ezeket a bennünk lévő dolgokat, és add
nekünk a halhatatlan bölcsességet.”

„engedd meg, hogy megöleljük egymást szeretettel, fiam. Örvendezzünk efölött! Mivel már tőlük van a
hatalom, mely a fény, eljön hozzánk. Mivel látok! Látom a leírhatatlan mélységeket. Hogyan mondjam el
neked, fiam? *…+ a *…+-ból a helyek. Hogyan írjam le a Világegyetemet? Én Tudat vagyok, és látom a
másik Tudatot, azt, amelyik a lelket mozgatja! Látom az egyet, aki eltávolít engem a tiszta
feledékenységből. Te adtad nekem a hatalmat! Látom önmagam! Beszélni akarok! A félelem fogva tart

74
engem. Megtaláltam a hatalom kezdetét, mely minden hatalom felett áll, az egyet, melynek nem volt
kezdete. Látok egy forrást, mely bugyog az élettől. Megmondtam, fiam, én Tudat vagyok. Láttam! Nyelv
nem képes megmutatni ezt. Az egész nyolcadik, fiam, és a benne lévő lelkek, és az angyalok, némán
himnuszt énekelnek. És én, a Tudat, értem.”

„Mi annak a módja, hogy himnusz énekeljünk (némán)?”

„Voltál már olyan helyzetben, hogy nem tudtál megszólalni?

„Csendben vagyok, apám. Himnuszt szeretnék énekelni, miközben néma vagyok.”

„Akkor énekeld, mivel Tudat vagyok.”

„Értem a Tudatot, Hermészt, akit nem lehet elmagyarázni, mert önmagában tartja. És örvendezek apám,
mert mosolyogni látlak téged. És a Világegyetem örvendezik. Ezért nincs egyetlen teremtmény sem,
amely ne törődne az életeddel. Mivel te vagy a városlakók ura minden helyen. Gondviselésed megóv.
’Apának’ hívhatlak, ’az eónok eónjának’, ’nagyszerű isteni szellemnek’. És a szellem által ő ad esőt
mindenkire. Mit mondasz nekem, apám, Hermész?”

„Ezekhez a dolgokhoz kapcsolódóan nem mondok semmit, fiam, hiszen akkor járunk el Isten előtt
helyesen, ha a rejtett dolgokról hallgatunk.”

„Triszmegisztosz, nem engedte a lelket megfosztani az isteni látványtól. Mivel minden lehetséges
számodra, hiszen a Világegyetem mestere vagy.”

„Térjünk vissza az <imádkozáshoz>, fiam, és énekeljünk, miközben csendben vagy. Kérdezd meg, mit
akarsz a csendességben.”

Amikor befejezte az imádkozást, így kiáltott: „Atyám, Triszmegisztosz! Mit mondjak? Megkaptuk ezt a
fényt. És én magam látom ugyanezt a látványt benned. És látom a nyolcadikat, és a lelkeket, akik benne
vannak, és az angyalokat himnuszt énekelve a kilencedikhez és a hatalmasságainak. És látom őt, akinek
hatalma van mindezek felett, megalkotta azokat <akik> a szellemben vannak.”

„Mostantól kezdve előnyös, ha csendben maraduk, áhítatos testtartásban. Ne beszéljünk többé a

látomásról. A leghelyesebb ha énekelünk egy himnuszt az atyához, addig a napig, amíg ki nem lép (a)
testből.”

„Amit te énekelsz apám, és is azt akarom énekelni.”

„Himnuszt éneklek önmagamban. Amíg megpihensz tenmagadban, légy aktív az imádságban. Mivel
megtaláltad, amit kerestél.”

„Ám helyes az, apám, ha imádkozom, mivel szívemben elteltem?”

„Ami helyes, az a te imád, mely ének az Istenhez, ezért le lehet írni ebbe az elmúlhatatlan könyvbe.”

„Felajánlom néked a szívemben lévő imát, amint imádkozom a Világegyetem végéig és a kezdet
kezdetéig, az ember kívánsága tárgyához, a halhatatlan felfedezéshez, a fény és igazság nemzőjéhez, az

75
értelem magvetőjéhez, a halhatatlan élet szeretetéhez. Nincs olyan rejtett szó, mely képes volna
beszélni rólad, Uram. Ezért, énem naponta akar himnuszt énekelni hozzád. Én vagyok a te szellemed
hangszere. A tudatom a te pengetőd. (húros hangszer – a fordító) A terved magával ragad engem. Látom
magamat, megkaptam a hatalmat tőled. Szereteted elért minket.”

„Úgy van, fiam.”

„Malaszt! Mindezen dolgok után, köszönetet mondok neked himnuszt énekelve hozzád. Mivel életet
kaptam tőled, amikor bölcsé tettél engem. Imádlak téged. Szólítom a neved, mely bennem rejtezik: a o
ee o eee ooo iii oooo ooooo ooooo uuuuuu oo ooooooooo ooooooooo oo. Te vagy az egyetlen, aki a
szellemmel létezik. Tiszteletteljesen himnuszt énekelek hozzád.”

„Fiam, írd meg ezt a könyvet Dispolis temploma számára hieroglif jelekkel, így címezd: ’A Nyolcadik
kinyilvánítja a Kilencediket.”

„Megteszem, én <apám>, amint parancsolod.”

„Fiam, írd le a könyvek nyelvén türkiz sztélékre. Fiam, helyesen teszed, ha ezt a könyvet türkiz sztélékre
írod, hieroglif írásjelekkel. A Tudat maga gondnokává vált ezeknek. Ezért azt parancsolom, hogy ez a
tanítás kőbe legyen vésve, és tedd be te az én szentélyembe. Nyolc őr őrizze a Nap *…+-vel. A férfiak jobb
oldalt békaarcúak, és a nők bal oldalt macskaarcúak. És tegyél egy négyszögletes tejkövet a türkiz táblák
alapjához, és írd rá a nevet az azúr kőtáblára hieroglif írásjelekkel. Fiam, meg fogod tenni mindezt,
amikor a Szűzben leszek, és a Nap a nap első felében jár, és tizenöt fokkal áll hozzám képest.”

„Apám, mindent amit mondtál, buzgón fogom teljesíteni.”

„És írj egy fogadalmat a könyvbe, nehogy akik olvassák a könyvet félreértelmezzék a nyelvet és nehogy a
tényekkel ellentétesen (használják). Inkább, engedelmeskedniük kellene az Isten törvényeinek, ahelyett,
hogy a legkisebb mértékben is megszegnék, ám egyszerű lélekkel kérniük kellene az Istent bölcsességért
és tudásért. És őt, akit a kezdetekkor nem az Isten nemzett, az általános és az iránymutató értekezés
hozza létre. Nem lesz képes elolvasni a könyvben megírt dolgokat, habár tudata tiszta őbenne, mivel
semmi szégyenletes dolgot sem tett, hozzá sem járult ilyen tetthez. Inkább, az állomások révén, fejlődik
és belép a halhatatlanságba. És így belép a nyolcadik és a kilencedik megértésébe.”

„Így teszek hát, apám.”

„Ez a fogadalom: égre és földre, és tűzre és vízre, és a hét lényeg uraira és a bennük lakó szellemre, és a
<nem nemzett> Istenre, és az önmaga által nemzett egyre, és őrá, akit nemzettek, hogy ő őrzi
mindazokat a dolgokat, melyeket Hermész mondott, esküdve biztosítom mindazt, aki ezt a könyvet
olvassa. És azokat, akik megtartják a fogadalmat, az Isten megbékíti önmagukkal és mindenki mással,
akiket megnevezünk. De átok jön mindenkire azok közül, akik fenyegetik a fogadalmat. Ő az a tökéletes
egy, aki létezik, fiam.”

76
Eugnosztosz, az áldott

Eugnosztosz, az Áldott, mindazoknak, akik az övéi.

Örvendezzünk ennek, tudjátok. Üdvözlet! Azt akarom, hogy tudjátok, minden ember a világ alapjaiból
születik, amíg mostanra porrá nem válik. Amíg érdeklődtek az Isten iránt, hogy ki ő és milyen, nem
találták meg őt. Közöttük a legbölcsebbek elgondolkoztak a világ rendjéből eredő igazságon. A
spekulációk azonban nem érték el az igazságot. Mivel pedig a rendről három (különböző) vélemény
létezik valamennyi filozófus részéről, ők pedig nem egyeznek. Néhányan azt mondják, hogy a világ
önmagát irányítja. Mások szerint isteni gondviselés az (ami irányítja). Mások azt mondják, a sors. Ám
egyik sem. Ismétlem, a három vélemény, amit megemlítettem, egyike sem igaz. Akármi is legyen
önmagától, az üres élet; önmagától készült. A gondviselés őrültség. A sors megfoghatatlan dolog.

Bárki, aki képes megszabadulni ettől a három véleménytől, melyeket korábban említettem, és
megformálni egy másik véleményt elismervén az Isten igazságát és egyetértve abban, hogy minden
kapcsolódik hozzá, ő a halhatatlan lakó a halandó ember középpontjában.

Ő aki van, kimondhatatlan. Semmilyen alapelv nem ismeri őt, sem hatalmasság, sem szolga, sem
semmiféle, a világ alapjaiból származó teremtmény, kivéve őt, saját magát. Mivel halhatatlan és örök,
nem született; hiszen bárki, aki születik meghal. Senki sem nemzette, nem volt kezdete; mivel bárki
akinek kezdete van, annak vége is. Senki sem uralkodik felette. Nincs neve; hiszen, bárki, akinek neve
van, az más alkotása révén jött létre. Ő megnevezhetetlen. Nincs emberi alakja; mert akinek emberi
alakja van, az más emberek által jött létre. Megvan a saját hasonlatossága – nem az a fajta
hasonlatosság amit mi kaptunk és látunk, hanem egy különleges hasonlatosság, mely felülmúl minden
dolgot, és jobb a totalitásnál. Mindenhonnan látható és önmagából látja saját magát. Ő végtelen;
felfoghatatlan. Ő az örök elmúlhatatlan (és) nincs hozzá fogható (semmi). Ő a változatlan jó. Ő a
hibátlanság. Örökké tartó. Áldott. Megismerhetetlen, miközben (mindezek ellenére) ő ismeri önmagát.
Mérhetetlen. Követhetetlen. Tökéletes, semmiféle hiányossága nincs. Múlhatatlanul áldott. A
’Világegyetem Atyjának” neveztetik.

Mielőtt bármi is látható lett volna a láthatók között, a benne lévő felség és elöljárók, magában foglalta a
totális totalitást, de őt nem foglalta magába semmi. Mivel ő a teljes tudat, gondolat és válasz,
bizonyosság, racionalitás és hatalom. Mindezek egyenlő erők. A totalitás forrásai. És az egész fajuk <az
elsőtől> az utolsóig a Nemzetlen elő-ismeretből származik, mivel még nem vált láthatóvá.

Azonban különbség támadt az eónok között. Tekintsük át ilyeténképpen. Minden, ami a romlandó, meg
is romlik, mivel romlandótól származik. Minden, ami romolhatatlanságból származik, romolhatatlan
marad, mivel a romolhatatlanságból származik. Ezért sok ember eltéved, mert nem ismerik a
különbséget, ezért, meghalnak.

Azonban mindez több mint elég, hiszen lehetetlen bárki számára is, hogy vitassa az általam kimondott
szavak természetét, akiről beszéltem, az áldottról, az elmúlhatatlan, igaz Istenről. Nos, ha bárki el akarja
hinni az (itt) lefektetett szavakat, tegyük lehetővé számára a megismerést a rejtett tudáson át a

77
láthatóig, s így, a Gondolat ellátja őt tanácsokkal, miként legyen hűséges a láthatóban található nem
látható dolgokhoz. Ez a tudás alapelve.

A Világegyetem Urát nem helyes „Atyának” nevezni, inkább „Ősatyának”. Mivel az Atya a kezdete (vagy
alapelve) annak, ami látható. Ezért ő (az Úr) a kezdet nélküli Ősatya. Önmagát önmagából látja, mint egy
tükör, úgy jelenik meg e valóságában, mint Ön-Atya, mivel Önmagát-nemző, és mint Szembesítő, mivel
szembesült a Nem nemzett Első Létezővel. Egyenlő a kora azzal, aki előtte létezett, ám nem egyenlő vele
a hatalma.

Ezek után kinyilvánított számos szembesülő, önmaga-által nemzettet, egyenlőt korban (és) hatalomban,
dicsőségben létezve és számbavétel nélkül valót, akiket a következő névvel illetnek: „A generáció, mely
felette áll azoknak, akiknek nincs Királyságuk a Létező Királyságok között.” És a helyek teljes sokaságát,
melyek felette vannak annak, ahol nincs királyság így hívatik: „A Nem Nemzett Atyának Fiai”.

A Megismerhetetlent eltölti az örök elmúlhatatlanság és kimondhatatlan öröm. Ezek valamennyien

őbenne pihennek, örökké örvendeznek múlhatatlan örömben, a változatlan dicsőség fölött és a
mérhetetlen ujjongás, amilyent sohasem hallottak és ismertek meg az eónok körében és az ő
világukban. Ám ez több, mint elég, nehogy a végtelenségig folytassuk. Ez újabb alapelv az <Önmaga
által> nemzettről.

Az Első, aki megjelent mielőtt a végtelen Világegyetem megjelent az Önmagától növekedő, az Önmagát
megalkotó Atya, és teljesen kitöltötte a fény. A kezdetekkor elhatározta, hogy hasonlatossága hatalmas
erejűvé válik. Abban a pillanatban, a Fény alapelve (vagy a kezdete) megjelent mint Halhatatlan
Androgén Ember. Férfi lényének neve ’Nemzett’, Tökéletes Tudat’. És a női létének neve ’Tökéletes
Bölcsességű Nemzett Szófia’. Azt is mondják, emlékeztet a bátyjára és a hitvesére. Ő a vitathatatlan
igazság; itt és alant, hibátlan, mely az igazsággal létezik, versengve vele.

A Halhatatlan Ember által megjelent az első megjelölés, név szerint, istenség és királyság, az Atyára
nézve, akit ’Önmaga-Atyja Férfi’ néven neveznek, és mindezt kinyilvánította. Hatalmas eónt alkotott
saját fenségére. Igen nagy hatalmat adott neki, és ő uralkodott minden teremtmény felett. Ő alkotta az
isteneket és az arkangyalokat és az angyalokat, miriádokat a szolgák száma nélkül.

Ezek révén az Ember az istenségből és királyságból származik. Ezért az ’Istenek Istenének’, vagy ’Királyok
Királyának’ nevezik.

Az első ember a „Hűség” (’pistis’) azok számára, akik később jönnek. Neki, különleges tudatában és
gondolatában – mivel hogy ő eleve ez (gondolat) – tükröződés és megfontolás, racionalitás és hatalom.
Valamennyi létező jelző tökéletes és halhatatlan. Tekintetbe véve, hogy múlhatatlanok, valójában –
egyenlők. (Ám) figyelembe véve a hatalmat, különbség van, miként különbség van apa és fia között, és
fiú és gondolat, és a gondolat és az emlékeztető (között).

Miként azt korábban említettem, a teremtett dolgok közül az első a monád volt, majd a kettősség
követte, és a hármasság, egészen a tizességig. A tizesség irányítja a százasságot, a százasság irányítja az
ezrességet, az ezresség a tízezrességet. Ez a minta a halhatatlanok <között>. Az első ember, pontosan
ugyanígy: az Ő monádja *…+.

Ismételve, ez az a mintázat, mely a halhatatlanoknál létezik: a monád és a gondolat azok a dolgok,

melyek a Halhatatlan Emberéi. A gondolatok <a> dekádokért vannak és a százasok a tanítások, és az

78
ezresek a tanácsok, és a tízezresek a hatalmasságok. Azok pedig, akik a *…+-ból származnak, az ő *…+-kel
léteznek minden eónban *…+.

*…+ Kezdetben, szándék és gondolatok jelentek meg a tudatból, aztán tanítások a gondolatokból,
tanácsok a tanításokból, és hatalom a tanácsokból. És végül valamennyi kinyilvánított tulajdonság az ő
ereje által jelentek meg. És amiből teremtetett, abból jelent meg a megmunkálás. És ami kiformálódott,
a megmunkálás révén alakult ki. Ami nevet kapott, abból jelent meg, ami megformálódott, miközben a
különbség a nemzett dolgok között az elnevezett dolgok közül bontakozott ki, a kezdettől a végig, az
eónok ereje által. Így a Halhatatlan Ember megtelt minden elmúlhatatlan dicsősséggel és
kimondhatatlan örömmel. Az ő egész királysága örvendezett örökké tartó örvendezésben, azok pedig,
akikről soha sem hallottak és ismertek az eónokban, utánuk és világaik után jöttek.

Ezután újabb alapelv született meg a Hallhatatlan embertől, kinek neve: „Önmagát-tökéletesítő Nemző”.
Amikor megkapta hitvese hozzájárulását, a Nagyszerű Szófiáét, kinyilvánította az elsőként-nemzett
androgént, akinek neve: „Elsőként nemzett Isten Fia”. Női aspektusának neve pedig: „Elsőként nemzett
Szófia, a Világegyetem Anyja”, akit néhányan „Szeretetnek” hívnak. Most, az Elsőként nemzett, mivel
atyja révén hatalma volt, angyalokat teremtett, miriádnyit, szám nélkül, kíséretképpen. Az angyalok
lelkes sokaságát a következőképpen nevezték: „”A Szentek Gyülekezete, az Árnyék nélküli Fények”.
Miután üdvözölték egymást, összeölelkeztek, olyanokká váltak mint az angyalok, mint önmaguk.

Az Első Nemző Atya neve a „Fény Ádámja”. És az Ember Fiának királyságát eltöltötte az kimondhatatlan
vidámság és a változatlan örvendezés, örök örvendezés múlhatatlan örömben az elmúlhatatlan dicsőség
felett, melyről sohasem hallottak és nem nyilvánították ki az eónoknak sem, melyek megszülettek
világaikkal együtt.

Azután az Emberfia, egyetértésben Szófiával, hitvesével, kinyilvánították a nagyszerű androgén Fényt.

Férfi aspektusának neve: „Megváltó, Minden Dolgok Nemzője”. Női lényére a következőképpen
hivatkoznak: „Szófia, Mindenek Nemzője”. Néhányan „Pistis” Névvel illetik. (hűség)

A megváltó egyetértésben hitvesével, Pristis Szófiával, hat androgén szellemi létezőt hozott napvilágra,
akik abból a fajtából valók, akik előbbvalók náluk. Férfi alkotóiknak neve a következő: első „Nem
Nemzett”; második: „Önmagát Nemző”; harmadik: „Nemző”; negyedik: „Első Nemző”; ötödik:
„Mindenek Nemzője”; hatodik: „Fő Nemző”. A női alkotók nevei ugyancsak, a következők: első: „Teljes
Bölcsességű Szófia”; második: „Mindennek Anyja Szófia”; harmadik: „Mindeneket Nemző Szófia”;
negyedik: „Első Nemző Szófia”; ötödik: „Szerető Szófia”; hatodik: „Pistis Szófia”.

Az éppen most említettek, az egyetértésben lévők közül, gondolatok jelentek meg a létező eónokban. A
gondolatokból tükröződések, a tükröződésekből megfontolások, a megfontolásokból valóságok, a
valóságokból kívánságok, a kívánságokból szavak.

Azután a tizenkét hatalmasság, akiket éppen most tárgyaltam, egyetértésre jutottak egymással. <Hat>
férfi (és) hat nő (mindegyikük) megnyilatkozott, így tehát hetvenkét hatalmasság volt. Mindegyike a
hetvenkettőnek kinyilvánított öt szellemi (hatalmasságot), melyek (együtt) háromszázhatvan
hatalmasságot alkottak. Valamennyiük egysége a kívánság.

Ezért a mi eónunk olyanná vált, mint a Halhatatlan Ember típusa. Az idő olyanná vált, mint az Első
Nemző, az ő fiának típusa. Az év olyanná vált, mint a Megváltó típusa. A tizenkét hónap olyanná vált,
mint a tizenkét hatalmasság típusa. Az év háromszázhatvan napja olyanná vált, mint a háromszázhatvan

79
hatalmasság, akik a Megváltótól származnak. Óráik és perceik olyanná váltak, mint az angyalok típusai,
akik a (hatalmasságoktól) származnak, akik szám nélküliek.

És akkor, amikor az általam bemutatottak létrejöttek, Mindent Nemző, az apjuk, igen hamar
megteremtett tizenkét eónt, kíséretképpen a tizenkét angyal mellé. Minden egyes eónban hat
(mennyország), így tehát hetvenkét mennyországa van a hetvenkét hatalmasságnak, akik általa születtek
meg. Minden egyes mennyen öt égboltozat volt, így (mindösszesen) háromszázhatvan égboltozata van a
háromszázhatvan hatalmasságnak, melyek származnak. Amikor az égboltozatok elkészültek, a következő
nevet kapták: „A Háromszázhatvan Mennyország”, összhangban a mennyeknek, melyek előttük voltak.
És mindezek tökéletesek és jók. És ezen a módon a nőiesség hiányosságai megjelentek.

Az első eón, ezután, a Halhatatlan Embertől lett. A második, az Emberfiától, akit az „Első nemzőnek”
hívnak (kinek neve ’Megváltó’ – az. kódexben kiegészítve). Ami felöleli őket, a felettük álló eón, ahol
nincs királyság, az Örök Végtelen Isten (eónja), a halhatatlanok eónjának eónja, aki benne van, (az eón) a
Nyolcadik felett, mely a káoszban született.

Most a Halhatatlan ember kinyilvánította az eónokat és a hatalmasságokat és a királyságokat és

jogosultságot adott mindazoknak, akik tőle származnak, hogy létrehozzanak bármit kívánságuk szerint a
káosz feletti napokig. Ők egymással egyetértésre jutván kinyilvánítottak nagyszerűséget, a szellemtől
valót is, nagyszámú fényt, melyek dicsőségesek és szám nélkül valók. Ők a kezdetkor nevet kaptak,
eszerint: az első, a középső, a tökéletes, mely az első eón és a második és a harmadik. Az elsőt így hívták:
„Egység és Nyugalom”. Mivel mindegyiknek megvolt a (saját) neve, a <harmadik> eónra ’Gyülekezet’
néven hivatkoztak a hatalmas sokaság révén, mely megjelent a nagyszámú egyben. Ezért, amikor a
sokaság összegyűlt és egyesült, ’Gyülekezetnek’ hívták őket, a gyülekezet révén, mely felülmúlta a
mennyet. Ezért a Nyolcadik Gyülekezete kinyilvánításra került mint androgén, és nevet kapott, részben
mint férfi és részben mint nő. A férfi rész a ’Gyülekezet’ nevet kapta, a női rész az ’Élet” nevet, hogy
megmutassa, a női rész hozta el az életet az összes eón számára. Minden nevet megkaptak, kezdve a
kezdetektől.

Vele való egyetértésből és az ő gondolatából, a hatalmasságok megjelentek, akiket „isteneknek” hívtak.

És az istenek, megfontolásukból isteni isteneket nyilatkoztattak ki; és a megfontolásukból
kinyilatkoztatott istenek kinyilvánították az urakat; és az urak urai az ő szavaik által kinyilatkoztatták az
urakat; és az urak, az ő hatalmuk által kinyilatkoztatták az arkangyalokat; és az arkangyalok
kinyilatkoztatták az angyalokat; tőlük származnak a hasonlatosságok, szerkezettel bírók, és a formák,
minden eón és az ő világaik megnevezésére.

Az összes halhatatlan, akiket éppen most mutattam be, jogosultságokkal rendelkezett – mindannyian – a
Halhatatlan Ember és Szófia, a hitvese által, akit „Csendességnek” neveztek, akit azért neveztek
„Csendességnek”, mert szavak nélkül tükrözte a világot eközben saját fenségében tökéletesedett. Mivel
a múlhatatlansággal rendelkeztek az elöljárók, mindegyikük hatalmas királyságokat hozott létre,
valamennyit a halhatatlan mennyekben és égboltozataikban; trónusokat (és) templomokat, saját
fenségükre.

Néhányan igazából a lakhelyeken és a szekerekben, kimondhatatlan dicsőségben élve mégsem képesek

létrehozni semmiféle teremtményt, ellátták magukat angyalok seregeivel, szám nélküli miriádokkal
kíséretképpen a dicsőségben, sőt még szűz szellemekkel is, a kimondhatatlan fényben. Nem volt sem
betegségük sem gyengeségük, csak egyetlen kívánság: azonnal megvalósuló. Így váltak teljessé az eónok
a mennyeikben és az égboltozataikban a Halhatatlan Ember és hitvese, a Szófia dicsőségére a térben

80
amely <tartalmazta a felépítését> minden eónnak és az ő világaiknak és azoknak, akik ezután jönnek,
azért hogy ellássák onnan a típusokat, a hasonlatosságaikat a káosz mennyeiben és az ő világaikban.

És valamennyi fajta a Halhatatlan egyből, a Nem-Nemzettől egészen a Káosz megnyilatkozásáig a

fényben vannak, mely árnyék nélkül ragyog és múlhatatlan örvendezésben és kimondhatatlan
ujjongásban. Örökké szórják önmagukra a fényt és saját dicsőségükkel mely nem változik, és a
nyugalommal, és a nem mérhető nyugalmat, melyet nem lehet leírni vagy megfogalmazni; az összes eón
között, melyek megszülettek és hatalmasságaik között. Ám mindez több, mint elég. Minden amit
mondtam neked, úgy mondtam el, hogy elfogadhasd, egészen addig, amíg az a valaki, akit nem kell
tanítani, meg nem jelenik közöttetek, és nem beszél mindezekről a dolgokról örömtelien is tiszta tudás
által.

81
Szövegmagyarázat a lélekről

A régi korok bölcs emberei a léleknek női nevet adtak. Természetét tekintve valóban női minőség.
Sőt, még méhe is van.

Amíg egyedül volt az atyával, szűz volt és része az androgén formának. Amikor azonban testbe zuhant és
erre az életre jött, sok-sok rabló kezébe hullott. És a buja teremtmények egymás után átmentek rajta és
*…+ őt. Néhányan erővel használták, miközben mások ajándékkal csábították el. Röviden, beszennyezték,
és ő *…+ a szüzességét.

És az ő testében prostituálta önmagát és odaadta magát egynek és mindenkinek, mindegyiküket oly

módon ölelte, mintha a férje lenne. Amikor ledér módon viselkedett, hűtlenségben a házasságtörőkkel,
azok használhatták őt, aztán mélyet megkeserült és megbánta bűneit. Amikor azonban elfordította
arcát a házasságtörőktől, mások felé fordította, és ők rákényszerítették, hogy velük éljen és
szolgáltatásokat nyújtson nekik az ágyban, mintha csak ők lennének az urai. Szégyene ellenére, nem volt
bátorsága elhagyni őket, ezért hosszú időn át megtévesztették őt, hűséget színlelve, igaz férjként
feltüntetve magukat, mintha lelkiismeretesen gondoskodnának róla. Végül azonban már nem érdekelte
őket és engedték elmenni.

Ezután elhagyott özvegyasszonnyá vált, segítség nélkül maradt; még egy mérő élelmet sem adtak neki
nyomorúsága idején. Semmi mást nem kapott tőlük a beszennyezésén kívül, amit akkor adtak neki, amíg
testi kapcsolatban álltak vele. A házasságtörőktől származó utódai pedig némák, vakok és betegesek
voltak. Gyengeelméjűek.

Azonban amikor a magasságos atya meglátogatta, és lenézet rá, és látta az ő panaszát – szenvedését és
szégyenét – és bűnbánatát a prostitúció miatt, melybe igencsak elmerült, és amikor ő elkezdte nevén
szólítani (az atyát), hogy esetleg segíthetne rajta *…+ teljes szívéből így szólt: „Ments meg engem atyám,
mivel benyújtottam a számlát azoknak, akik miatt elhanyagoltam a házamat és elhagytam a szűzies
életet. Emelj újra magadhoz.” Mikor meglátta őt ebben az állapotban, meglátván benne az értéket,
kiterjesztette rá kegyelmét, mivel igen sok szenvedés érte amiatt, mert elhanyagolta házát.

Aggódván a lélekben bekövetkezett prostitúció miatt, a Szent Szellem számos helyen prófétál. Jeremiás
könyvében például így (3:1-4) :

„Ha a férj elválik feleségétől és a felesége elmegy és másik férfit fog, mindezek után visszatérhetne
hozzá? Nem tenné saját magát gyalázatossá ily módon?” „Te prostituáltad magad számos pásztorral és
mégis visszatértél hozzám!” – mondta az Úr. „Tégy egy becsületes pillantást és nézd, hogyan
prostituáltad magad. Nem ültél az utcákon beszennyezve a földet a prostitúciós tevékenységeddel és a
bűneiddel? És elvittél sok-sok pásztort ezekbe a botrányokba magaddal. Szégyentelenné váltál mindenki
előtt. Nem hívtál, mint rokonodat vagy atyádat vagy elöljáródat a szüzességeddel kapcsolatban.”

Ugyancsak írva vagyon Hoseás prófétánál (2:2-7)

„Gyertek, menjetek perre anyátokkal, mivel nem a feleségem és én sem vagyok a férje. Eltávolítom
prostitúcióját jelenlétemben és eltávolítom a becstelenség jelét mellei közül. Olyan meztelenre

82
vetkőztetem, mint születése napján volt, és olyan sivárrá teszem, mint a víz nélküli föld, és hosszú időn
át gyermektelenné teszem. Nem mutatok szánalmat gyermekei iránt, mert hogy prostituáltnak
gyermekei, mivel az anyjuk önmagát prostituálta és tette ki gyerekeit szégyennek. Mire ezt mondta ’A
szeretőim által prostituáltam önmagamat. Ők voltak, akik kenyeret adtak nekem és ruháztak és
felöltöztettek, és olajat és bort adtak és mindent, amire csak szükségem volt.’ Ezért most kizárom őket,
hogy ne tudjon a megbecstelenítői után futni. És amikor keresi és nem találja őket, azt fogja mondani:
’Visszatérek a korábbi férjemhez, mivel akkoriban jobb volt nekem, mint most.’”

Ismét Ezekiel (16:23-26)

„Sok gonoszság után, mondta az Úr, bordélyházat építettél magadból és gyönyörű helyet foglaltál el az
utcákon. És bordélyházat építettél magadból minden tekintetben és szétszórtad szépségedet, és minden
sikátorban szét tetted a lábad, és megsokszoroztad prostitúciós tevékenységedet. Egyiptom fiaival
prostituáltad magadat, akik a szomszédaink, a nagyszerű húsú férfiakkal.”

De mit is jelent, hogy „Egyiptom fiai, a nagyszerű húsú férfiak”, ha nem a hús birtoklását, és az érzékek
birodalmát, és a földdel való kapcsolatot, melyek által a lélek bemocskolódik itt, kenyeret kapván
belőlük, miként bort is, olajat, ruhát és más külső és értelmetlen, a testet körülvevő dolgokat – dolgokat,
melyekről úgy gondolta, szüksége van rájuk.

Azonban a prostitúcióval kapcsolatosan a megváltó apostolai így rendelkeznek (Ap.Csel. 15: 20, 29;
21:25; Thes 4:3; 1 Cor 6:18; 2 Cor 7:1) „őrizkedjetek ettől, tartsátok tisztán magatokat tőle.”, ne csak a
test prostitúciójáról beszéljetek, de különösen a lélekéről is. Ennek okán az apostolok írtak az Isten
egyházainak, hogy ilyen prostitúció ne forduljon elő közöttük.

Hát igen, a léleknek a legnagyobb harcát a prostitúcióval szemben kell megvívnia. A test prostitúciójának
is ez az eredete. Ezért írta Pál a Korintusiakhoz (1 Kor 5:9-10), mondván: „Megírtam nektek a levélben,
’Ne tartsatok kapcsolatot prostituáltakkal’, egyáltalán nem azt (jelentvén), hogy ennek a világnak a
prostituáltjaival, vagy kapzsijaival, vagy tolvajaival, vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene
mennetek a világból” – itt a beszéd szellemisége – „A harc nem a hús és a test ellen irányul – miként
mondja (Efe 6-12) -, hanem a világ sötét vezetői ellen és gonosz szellemiség ellen.”

Amíg a lélek mindenfelé csapongva összefekszik mindenkivel, akivel csak találkozik és megbecsteleníti
önmagát, létének szenvedése számára terméketlen. Amikor azonban megérti nehéz helyzetét, amelyben
van és sírásra fakad az atya előtt és bűnbánatot tart, akkor az atyja kegyelmet gyakorol felette és segít
neki elfordítani a méhét a külső dolgoktól és ismét befelé fordítani, így a lélek újra a visszanyeri a
megfelelő tulajdonságait. A nők esetében nem így működik a dolog. Mivel a test méhe a testben van,
miként más belső szervek is, a lélek méhe azonban körül és kívül található, mint a férfi nemi szervek,
melyek kívül vannak.

Így hát amikor a lélek méhe az atya szándéka szerint saját magába fordul, azonnal megkeresztelkedik és
megtisztul a külső szennyektől, melyek mint ruhák rakódtak rá, ezeket pedig, ha bepiszkolódnak, vízbe
teszik és addig forgatják, amíg a szenny el nem távolodik róluk és tiszták nem lesznek. Ugyanígy, a lélek
megtisztítása is visszahozza annak megújulását, korábbi természetét és újra önmaga felé fordítja őt. Ez
az ő keresztsége.

Azután elkezdett erőlködni önmagában, miként egy nő szülés közben teszi, aki gyötrődik és szenved a
szülésének óráján. De mivel nő, önmagában erőtlen, hogy gyermeket nemzzen. A mennyből az atya

83
leküldte hozzá az ő emberét, aki a nő bátyja, az elsőszülött. Azután megérkezett a vőlegény a
menyasszonyhoz. A nő feladta prostituált életmódját, megtisztította önmagát a házasságtörés
szennyétől, és megújította önmagát, miként egy menyasszonyhoz illik. Megtisztította önmagát a
menyegzői szobában, megtöltötte parfümmel, leült és várta a vőlegényét. Nem sokkal korábban még a
piactereket járta, s mindenkivel hált, aki csak megtetszett neki, ám most továbbra is várt rá – (mondván)
„Mikor jön el?” – és félte őt, mert nem tudta milyen a külseje: Nem emlékezett már többé arra az
időszakra, amikor elhagyta atyja házát. Ám atyjának kívánsága szerint <…> És úgy álmodott róla, miként
egy szerelmes nő gondol a férfira.

És aztán a vőlegény, megfelelve atyja kívánságának, lejött hozzá a menyegzői szobába, melyet
előkészítettek. És feldíszítette a menyegzői szobát.

Mivel ez a házasság nem olyan, mint az érzéki házasság; mindazok, akik testi kapcsolatra lépnek,
örömüket lelik a testi kapcsolatban. Azonban, mintha egyfajta határként szolgálna, ha a fizikai vágy
elmúlik, megjelenik a bosszúság és elfordítják arcukat egymástól. Ám ez a házasság *…+. „Amikor végre
egyesülnek egymással, ők egyetlen életté válnak.” Ezért is mondja a próféta (Gen. 2_24) az első férfival
és nővel kapcsolatban: „Egyetlen testté lesznek”. Mivel már eredetileg is egyek voltak, amikor az atyával
voltak, mielőtt a nő félrevezette a férfit, ki az ő bátyja. Ez a házasság újra összehozta őket, és a lélek
egyesült az igaz szerelemben, az igazi mesterével, mivel írva vagyon: (pl. Gen. 3:16, Cor 11;1, Eph. 5:23):
„Mivel a nő mestere a férje”.

Aztán fokozatosan felismerte őt, és ismét felderült, sírásra fakadt a férfi előtt, amint felidézte korábbi
szégyenteljes özvegyi életét. És még jobban feldíszítette magát, minél kellemesebb legyen vele lenni.

És a próféta azt mondja a Zsoltárok könyvében (Zsol. 45: 10-11): „Halld lányom, és nézd és fordítsd ide
füled és felejtsd el a népedet és atyádnak házát, mert a király megkívánta szépségedet, mivel ő a te
urad.”

Mivel pedig ő ezt akarta a nőtől, hogy forduljon el népétől és a házasságtörésektől, azoktól a dolgoktól,
melyek felé egykor figyelme irányult, csupán a királyának legyen odaadó, a valódi urának, és felejtse el
földi atyjának házát, és mindazokat, akikkel rosszul ment sorsa, ám emlékezzen az ő mennyei atyjára.
Miként az szintén meg volt mondva (Ter. 12:1) Ábrahámnak: „”Jöjj ki országodból és hagyd el
rokonságodat és atyád házát.”

Amikor tehát a lélek ismét feldíszítette magánt a szépségében *…+ élvezettel töltötte el, hogy szeretik és
a férfi is szereti őt. És amikor a nő egyesült a férfival, megkapta magját, mely nem más, mint a élet-adó
szellem, a férfi által tehát a nő jó gyermekeket szül és felneveli őket. Ez a nagyszerű és tökéletes csodája
a születésnek. Ilyeténképpen tette ezt a házasságot tökéletessé az atya óhaja.

Így most már rendjén való dolog, hogy a lélek megújítja önmagát és a nő olyanná válik, mint korábban
volt. a lélek most már összhangban mozdul vele. És ő megkapja az atyától az isteni természetet a
megfiatalodáshoz, így visszakerülhet arra a helyre, ahonnan eredetileg származik. Ez a feltámadás, ami a
halálból történik. Ez a fogságból való megszabadulás, Ez a mennyekbe felfelé vezető út. Ez az atyához
felfelé vezető út. Ezért mondta a próféta (Zsol. 103:1-5):

„Imádd az urat, óh, lelkem, és minden ami bennem van, (imádja) szent nevét. Lelkem, imádd az Istent,
aki megbocsátja minden bűnöd, aki meggyógyítja összes betegségedet, aki megmenti az életedet a

84
haláltól, aki kegyelemmel koronáz meg, aki jó dolgokkal elégíti ki életedet. Fiatalságod megújításra
kertül, mint a sasé.”

Aztán, amikor a nő újra fiatal lett, felemelkedett atyjához, imádta az atyát és fivérét, akik által
megmenekíttetett. ily módon újjászületve a lélek megmenekült. És ez pedig nem ismételgetés, vagy
szakmai gyakorlat, vagy tankönyv. Sokkal inkább a *…+ nagylelkűsége, a *…+ ajándéka. Hiszen ez mennyei
dolog. Ezért a megváltó kihirdeti (Jn. 6:44): „Senki sem jöhet hozzám, amíg nem vonzza őt Atyám és nem
hozza el hozzám; és én magam fel nem emelem őt az utolsó napon.”

Ezért ildomos tehát imádkozni az atyához, és teljes lelkünkkel hívni őt – nem külsőleg, a szánkkal, hanem
a szellem által, mely bennünk van, mely a mélységekből származik – sóhajtván, bűnbánóan az életért,
melyet éltünk, beismervén vétkeinket, felismerni a csalásokat, melyekben részünk volt, és a puszta
lelkesedést; szomorkodván afelett, milyen volt a sötétségben és a hullámok között, gyászolván
önmagunkat, hogy megkönyörüljön rajtunk, gyűlölvén önmagunkat, milyenek is vagyunk mostanság.

Nézzük újra a megváltó szavait (Mt. 5:3, Lk. 6:12): Áldottak, akik gyászolnak, mert megvigasztalást
nyernek, áldottak akik éhesek, áldottak, akik éheznek, mert megelégíttetnek.”

Azt is mondta még (Lk. 14:26): „Ha valaki nem gyűlöli meg lelkét, nem követhet engem.” Mivel a
megváltás bűnbánattal kezdődik. Ezért (Ap.Csel. 13:24): „Mielőtt Krisztus megjelent János előtt, ő a
bűnbánat keresztségét prédikálta.”

A bűnbánat a bajban és a szerencsétlenségben jelentkezik. Az atya azonban jó és szereti az emberiséget,

és hallja a lelkek hívását és elküldi hozzájuk a megváltás fényét. Ezért azt mondta a próféták szelleme
által (Cl 8:3): „Mondjátok meg népem gyermekeinek, ’Ha bűneitek a földről eljutnak a mennybe, és
vörösebbek lesznek a skarlátnál és feketébbek a zsákvászonnál, ám ha visszatértek hozzám őszinte
lélekkel és ’atyámnak’ szólítotok engem, törődni fogok veletek, mint szent emberekkel.’”

És újra, egy másik helyen (Isa. 30:15): „Így mondja az úr, Izrael szentje: ’Ha megtérsz és elpanaszolod
(bűneid) megmenekülsz és akkor tudni fogod, hol voltál, amikor az ürességben bíztál.’”

Ismételten nézzünk meg egy további helyet (Isa 30:19-20): „Jeruzsálem sokat sírt, mondván, ’Irgalmazz
nekünk’. Ő irgalmazni fog nektek a sírásotok hangját hallván. És amikor meglátja, törődni fog veletek. És
az úr a szenvedés kenyerét adja nektek és az elnyomás vizét. Mostantól kezdve, akik megtéveszteni
próbálnak, nem tudnak a közeletekbe férkőzni. Szemeitek meg fogja látni azokat, akik megtévesztenek
titeket.”

Azért is helyes dolog imádkozni az Istenhez éjjel és nappal, kinyújtani a kezünket felé, miként az
emberek teszik, amikor a tenger közepén hajóznak: teljes szívükből imádkoznak az Istenhez, mindenféle
képmutatás nélkül. Akik képmutatóan imádkoznak, önmagukat tévesztik meg. Természetesen ő tudja ki
érdemes a megváltásra, mivel az Isten megvizsgálja a belső dolgait és a szíve legmélyéig kiismeri. Senki
sem alkalmas a megváltásra, aki a megtévesztés helyét szereti továbbra is.

Ezért található az író (Homérosz, Odüsszeusz 1.48-1.59) című munkájában: „Odüsszeusz ült a szigeten és
sírt és elfordította arcát Kalüpszótól és a mesterkedéseitől, vágyakozván látni faluját és az abból felszálló
füstöt. És ha nem kapott volna segítséget a mennyből, nem lett volna képes visszatérni falujába.”

85
Heléna ugyancsak <…> (Odüsszeusz 4.260-261): „A szívem önmagához fordult éntőlem. Ez az én házam,
ahová vissza akarok térni.”

Erre sajnálkozva (Heléna) azt mondta (Odüsszeusz 4.261-264): „Afrodité vezetett félre engem is hozott
el a falumból. Az egyetlen lányom hátrahagytam, és a jó, megértő, jóvágású férjemet.”

Amikor tehát a lélek elhagyja tökéletes férjét, Afrodité hűtlensége miatt, aki jelen van a nemzés
folyamata során, a nő szenvedni fog. Ha azonban sajnálatot és bűnbánatot tanúsít, visszatérhet házába.

Természetesen Izraelt nem keresték volna fel az első helyen, hogy kihozzák Egyiptom földjéről, ki a
fogság házából, ha nem mutat sajnálatot az Isten felé és nem siránkozik a munka miatti elnyomás alatt.

Ugyancsak írva van a Zsoltárok Könyvében (6:6-9): „Nagy bajban voltam bánatomban. Könnyeimmel
áztattam ágyam és minden éjszakám. Megöregedtem ellenségeim között. Távozzatok tőlem,
mindahányan, akik a törvénytelenségben éltek, vigyázzátok az urat, aki meghallgatta hangos sírásom és
az úr meghallgatta az imáimat.”

Ha bűnbánatot tartunk, az igaz Isten gondoskodik rólunk, ő, aki hosszú ideje szenved és bőséges
kegyeleme, az övé a dicsőség mindörökkön örökké. Ámen!

86
Egyiptomi evangélium

Az egyiptomiak szent könyve a hatalmas láthatatlan Szellemről, az Atya, akinek neve kimondhatatlan, ő,
aki a tökéletesség magasságaiból származik, a fény eónjai fényének fénye, az elővigyázatosság
csendjének fénye <és> a csend Atyja, az igazság és a szó fénye, a romolhatatlanság fénye, a végtelen
fény, a kinyilatkozhatatlan fény eónjainak sugárzása, a jelöletlen, a kortalan, kinyilváníthatatlan Atya, az
eónok eónja, Társteremtők, önmagát-nemző, önmagát-okozó, idegen, az igazi valóság eón.

Három hatalmasság származott tőle; ők az Atya, az Anya (és) a Fiú, az élő csendtől, mely a romolhatatlan
Atyától. Ezek az ismeretlen Atyától származnak.

És arról a helyről, Domedon Doxomedon származik, az eónok eónja, és mindegyik hatalmasságuknak

fénye. A Fiú így negyediknek született meg; az Anya ötödiknek; az Atya hatodiknak. Ő volt *…+ ám
kinyilvánítatlanul, ő a hatalmasságok, a dicsőségesek és a romolhatatlanok között a jelöletlen.

Arról a helyről, három hatalmasság származott, a három nyolcasság (ogdoad), akiket az Atya csendben
teremtett meg, előrelátással, a szívéből, ezek az Atya, az Anya és a Fiú..

Az <első> a nyolcasságból, a háromszorosan-férfi gyermek megszületése miatt, mely a gondolat és a szó,

a romolhatatlanság és az örök élet, a kívánság és a tudat, és az előtudás, az androgén Atya.

A második a nyolcasság hatalmai közül az Anya, a szűzi Barbelon, a epititioch*…+ai, memeneaimen*...+,

aki elnököl a mennyek felett, karb*…+, a megmagyarázhatatlan hatalmasság, a kimondhatatlan Anya. Ő
önmaga által származik *…+; létrejött; összhangban állt az Atyával a hallgatag hallgatásban.

A harmadik a nyolcasság hatalmai közül, a hallgatag hallgatás fia, és a hallgatag hallgatás koronája, és az
Atya dicsősége, és az Anya erénye; a hét hatalmasság hatalmas fényének hét hangjának mélységéből
származik. És a szó az ő beteljesedésük.

A három hatalmasság a következő, a három nyolcasság, mely az Atya, előrelátása által az ő mélységéből
származik. Ő által léteznek azon a helyen.

Domedon Doxomedon létrejött, az eónok eónja, és a trón, mely őbenne van, és a hatalmaságok, melyek
körbeveszik őt, a dicsőség és a romolhatatlanság. A hatalmas fényesség Atyja, aki a csendből származik,
ő a hatalmas Doxomedon-eón, melyben a háromszorosan-férfi gyermek megpihen. A dicsőségének
trónja ebben lett megalapítva, ott, ahol kinyilváníthatatlan neve írva van, a táblán *…+ egyetlen szó, a
minden fény Atyja, ő, aki a csendből származik, miközben megpihen a csendben; ő, kinek neve egy
láthatatlan szimbólumban van. Egy rejtett, láthatatlan misztériumból származik iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE oooooooooooooooooooooo uuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu
eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO (a hét
magánhangzó, mindegyik 22-szer).

87
És ily módon, a három hatalmasság hálát adott a hatalmas, láthatatlan, megnevezhetetlen, szűzies,
meghívhatatlan Szellemnek, és az ő férfias szűziességének. Hatalmat kértek tőle. Az élő hallgatásból
hallgatás született, nevezetesen a dicsőség és a romolhatatlanság az eónokban *…+ eónok, miriádok
hozzávéve *…+, a három férfi, a három férfi leszármazottai, a férfi fajok…

(a IV 55, 5-7 írás a következőkkel egészíti ki: …az Atya dicsősége, a hatalmas Krisztus dicsősége, és a férfi
leszármazottai, a fajok…)

… kitöltötték a hatalmas Doxomedon eónt valamennyi isteni megnyilvánulás (pleroma) szavának

hatalmával.

Azután a hatalmas Krisztus háromszorosan-férfi gyermeke, aki a hatalmas láthatatlan Szellem felkentje –
ő, kinek hatalmassága ’Ainon’ névre hallgat – dicsérte a hatalmas láthatatlan Szellemet és a szűzies
férfit, Joelt, és a csend csendjét, és a nagyságát, mely *…+ kimondhatatlan. *…+ kimondhatatlan *…+
megválaszolhatatlan és megérthetetlen, az első aki létrejött, és (aki) kinyilváníthatatlan, *…+ mely
csodálatos *…+ kimondhatatlan *…+ ő aki a hallgatás minden nagyságos nagyságának birtokosa azon a
helyen. A háromszorosan-férfi gyermek dicséretet mondott, és hatalmat kért a hatalmas, láthatatlan,
szűzi Szellemtől.

Aztán, azon a helyen megjelent *…+, aki +…+, aki látja a dicsőséget *…+ kincseket a *…+-ben, a láthatatlan
misztériumokat, hogy *…+ a hallgatásét, aki a férfi szűz Jouelt.

Aztán a gyermek gyermeke, Esephech jelent meg.

Ily módon vált teljessé, név szerint az Atya, az Anya, a Fiú és az öt pecsét, a leigázhatatlan hatalmasság,
aki a hatalmas Krisztusa valamennyi romolhatatlannak. …

… *egy sor elolvashatatlan+

… szent *…+ a vége, romolhatatlan *…+, és *…+ ők a hatalmasságok és dicsőségesek és romolhatatlanok

*…+. Ők származnak a …

… *öt sor hiányzik+

… ő volt az, aki dicsőítette a kinyilatkozhatatlan, rejtett misztériumot *…+ a rejtett…

… *négy sor hiányzik+

… őt az *…+-ban, és az eónok *…+ trónok, *…+ és mindegyik *…+ szám nélküli hatalmasságok miriádjai
körülöttük, dicsőségesek és romolhatatlanok *…+ és ők *…+ az Atyáé, és az Anyáé, és a Fiúé, és
valamennyi isteni megnyilvánulásé (pleroma), akiket korábban említettem, és az öt pecsét, és a
misztériumok misztériuma. Ők megjelentek…

… *három sor hiányzik]

… aki elnököl *…+ felett, és az *…+ eónjai igaz valók *…+ és a …

… *négy sor hiányzik+

88
… és az igaz való örök eónok.

A gondviselés a csendből származik, és a Szellem élő hallgatása, és az Atya Szava és a fény. Ő *…+ az öt
pecsét, melyet az Atya teremtett a szívéből, és ő áthaladt valamennyi eónon, melyet említettem
korábban. És megalapította a dicsőség trónjait, és a szám nélkül való angyalok miriádjait, akik
körülvették őket, hatalmasságok és romolhatatlan dicsőségesek, akik énekelnek és dicséretet adnak,
mindannyian egyszerű hangon emelik fel dicséretüket, összhangban, a soha-sem-hallgató hanggal
együtt, *…+ az Atyához, és az Anyához, és a Fiúhoz, *…+ és az összes isteni megnyilvánulás (pleroma),
akiket említettem korábban, aki a hatalmas Krisztus, aki a hallgatásból való, aki a romolhatatlan gyermek
Telmael Telmachael Eli Eli Machar Machar Seth, a hatalmasság, mely igaz való élő, és a férfias szűz, aki
benne vele van, Jouel, és Esephech, a dicsőség hordozója, a gyermek gyermeke, és a dicsőség koronája.
*…+ az öt pecsété, az isteni megnyilvánulásoké (pleroma), akiket korábban említettem.

Ott, a hatalmas önmagát-nemző élő Szó megszületett, az igaz isten, a születés nélküli természet (physis),
ő akinek nevét majd elmondom, *…+aia*…+thaOthOsth*...], aki a Hatalmas Krisztus fia, aki a
mondhatatlan hallgatás fia, aki a láthatatlan és romolhatatlan Szellemtől származik. A csend fia és a
csend megjelent …

… *egy sor felismerhetetlen+

… láthatatlan *…+ férfi és a dicsőségének kincsei. Aztán megjelent a kinyilatkoztatott *…+ban. És

létrehozta a négy eónt. Egyetlen szóval hozta létre meg őket.

Dicséretet intézett a hatalmas, láthatatlan szűzies Szellemhez, az Atya csendjéhez, az élő hallgatás
hallgatásának csendjében, azon a helyen, ahol az ember megpihen…

… *két sor olvashatatlan+

Azután azon a helyen/helyről megszületett a hatalmas fény felhője, az élő hatalmasság, az szentség
anyja, a romolhatatlan, a hatalmas hatalom, a Mirothoe. És ő szülte meg őt, akinek neve az én nevem,
kimondván, ien ien ea ea ea, háromszor.

Emiatt, Ádám, a fény, mely a fényből sugárzik; ő a fény szeme. Mivel ő az első ember, ő akin keresztül és
aki számára jön létre minden, (és) aki nélkül semmi sem jön létre. A megismerhetetlen, a felfoghatatlan
Atya megszületett. A fogyatékosság megszüntetésére jött le a magasból.

Azután a hatalmas Logosz, az isteni Társteremtők, és a romolhatatlan férfi, Ádám, elvegyültek

egymással. Az ember Logosza létrejött. Azonban az ember egyetlen szó által született meg.

Dicséretet mondott a hatalmas, láthatatlan, felfoghatatlan szűzies Szellemhez, és a férfias szűziességhez

és a háromszorosan-férfi gyermekhez, és a férfi szűz Jouelhez, és Esephech-hez, a dicsőség tartójához, a
gyermek gyermekéhez és a dicsőség koronájához, és a hatalmas Doxomedon-aeonhoz, és a trónokhoz,
melyek benne vannak, és a körülötte lévő hatalmasságokhoz, a dicsőségesekhez és a
romolhatatlanságokhoz, és valamennyi isteni megnyilvánuláshoz (pleroma), akiket korábban említettem.
És az örök Földhöz, és a Isten befogadójához, ahol a hatalmas fény szent emberei alakot öltenek, és a
hallgatás Atyjának férfijaihoz, akik hallgatásban élnek, az Atyához és az ő valamennyi isteni
megnyilvánulásukhoz (pleroma), akiket korábban említettem.

89
A hatalmas Logosz, az isteni Társteremtők, és a romolhatatlan férfi, Ádám, dicséretet mondott (és)
hatalmat és örökkévaló erőt kértek a Társteremtőknek, a négy eón teljessé tételéhez, azért, hogy
általuk, létre jöhessen *…+ a dicsőség és a hatalmas fény szent emberei láthatatlan Atyjának hatalma,
mely eljött a világba, mely az éjszaka képe. A romolhatatlan férfi, Ádám kért tőlük egy fiat önmagából,
azért, hogy (a fiú) majd apja lehessen a megingathatatlan, romolhatatlan fajnak, azért, hogy általa (a faj
által), a hallgatás és a hang létrejöhessen, és, általa, a halott eón feltámaszthassa önmagát, azért hogy
feloldódhasson.

És így, a magasságból hatalmas fény hatalmassága, a Manifestation (a Megtestesülés). Ő megszülte a

négy hatalmas fényt: Harmozelt, Oroiaelt, Davithe-et, Eleleth-et, és a hatalmas romolhatatlan Seth-et, a
romolhatatlan férfi, Ádám fiát.

És így, a tökéletes hetesség (hebdobad), mely rejtett misztériumokban létezik, teljessé vált. Amikor
megkapta a dicsőséget, tizenegy nyolcasság (ogdoad) változott.

És az Atya helybenhagyóan bólintott; a fények valamennyi isteni megnyilvánulása (pleroma) nagyon

elégedettek voltak. Létrejöttek hitvestársaik az isteni társteremtők nyolcasainak teljessé tételére: az első
fény Harmozel Kegyelme; a második fény Oroiael Érzékelése, a harmadik fény Davithe Megértése, a
negyedik fény Eleleth Okossága. Ez az első nyolcassága az isteni társteremtőknek.

És az Atya helybenhagyóan bólintott, a fények valamennyi isteni megnyilvánulásai (pleroma) nagyon

elégedettek voltak. A <lelkipásztorok> megszülettek; az első, a hatalmas Gamaliel, az első hatalmas
fényé Harmozelé; és a hatalmas Gabriel a a második hatalmas fényé, Oroiaelé, és a hatalmas Samblo, a
hatalmas fényé, Davithe-é; és a hatalmas Abrasax; a hatalmas fényé, Eleletré. És az ő hitveseik
létrejöttek az Atya kellemes megelégedésének kívánságára: a hatalmas egy Emlékezete, az elsőé
Gamalielé; a hatalmas egy Szerelme, a másodiké,Gabrielé; a Béke a harmadiké, a hatalmas Sambloé, a
hatalmas egy örök Élete, a negyediké, Abrasaxé. Így vált az öt nyolcasság teljessé, összesen negyven,
mint értelmezhetetlen hatalmasságok.

Azután a hatalmas Logosz, a társteremtők, és a négy fény isteni megnyilvánulásának (pleroma) szava
dicséretet mondott a hatalmas, láthatatlan, megnevezhetetlen szűzies Szellemhez, és a férfi szűzhöz, és
a hatalmas Doxomedon-aeonhoz, és a bennük lévő trónokhoz, és az őket körbevevő hatalmasságokhoz,
dicsőségesekhez, elöljárókhoz, és hatalmasokhoz, <és> a háromszorosan férfi gyermek, és a férfi szűz
Jouel, és Esephech, a dicsőség hordozója, a gyermek gyermeke, és a dicsőség koronája, az összes isteni
megnyilvánulás és az ott lévő dicsőségesek, a végtelen isteni megnyilvánulások <és> a
megnevezhetetlen eónok, azért, megnevezhessék az Atyát, a negyediket, a romolhatatlan fajjal (és)
kérjék az Atya magját, a hatalmas Seth magját.

Aztán minden rázkódni kezdett, és reszketve hordozták a romolhatatlanokat. Aztán a háromszorosan-

férfi gyermek előjött fentről, le a születetlenekhez, és az önmagukat nemzőkhöz, és azokhoz akik
nemzettekhez, akik nemzés által jöttek létre. A hatalmasság megszületett, Krisztus teljes hatalmassága.
Dicsőségben trónokat alapított, miriádokat számok nélkül, a körülöttük lévő négy eónban, miriádokat
számok nélkül, hatalmasságokat és dicsőségeseket, és romolhatatlanokat. Ők zen a módon jöttek létre.

És a romolhatatlan, szellemi templom növekedett a négy hatalmas fényben, az élő Társteremtőkben, a

igaz Istenben, imádságban, éneklésben (és) egy hangon dicsőséget adván, összhangban, szájjal, mely
nem pihen, az Atyának, és az Anyának, és a Fiúnak, és teljes isteni megnyilvánulásuknak, miként azt

90
<korábban> említettem. Az öt pecsét, mely birtokolja a miriádokat, és ők, akik az eónok felett
uralkodnak, és kik bírják a vezetők dicsőségét, megkapták a parancsot, nyilatkoztassák ki az arra
érdemeseket. Ámen.

* * * Aztán a hatalmas Seth, a romolhatatlan férfi, Ádámnak fia, dicséretet mondott a hatalmas,
láthatatlan, megszólíthatatlan, megnevezhetetlen, szűzies Szellemhez, és a <férfi szűznek, és a
háromszorosan-férfi gyermeknek> szűz Joulelhez, és Esephechhez, a dicsőség hordozójának és
dicsőségének koronájához, a gyermek gyermekéhez, és a hatalmas Doxomedon-eónokhoz, és a isteni
megnyilvánulásokhoz, melyeket korábban említettem, és kérte az ő magját.

Aztán megszületett a hatalmas fény hatalmas hatalmassága, Plesithea, az angyalok anyja, a fények anyja,
a dicsőséges anya, a négymellű szűz, elhozván Gomorrah gyümölcsét, mint forrást, és Sodomot, mely a
Gomorrah tavaszának gyümölcse, mely benne. Van. Ő a hatalmas Seth által született meg.

Aztán a hatalmas Seth örvendezett az ajándék felett, melyet a romolhatatlan gyermek adományozott
neki. Elvette a magját tőle a négy mellével együtt, a szűz, és elhelyezte vele együtt a negyedik eónban
(vagy a négy eónban), a harmadik hatalmas fényben, Davitheben.

Ötezer év múltán, a hatalmas fény Eleleth szólalt meg: „Uralkodjon valaki a káosz és Hádesz felett.” És
megjelent egy felhő, kinek neve anyai (hylic) Szófia *…+ Rátekintett a káosz részeire, az arca olyan volt,
mint *…+ az ő alakjában *…+ vér. És a hatalmas angyal, Gamaliek szólt a hatalmas Gábrielhez, a hatalmas
fény, Oroael követéhez; azt mondta: „Jöjjön létre egy angyal, aki uralkodik a káosz és Hádesz felett.”
Aztán a felhő, megjelent, szeretetre méltó, a két monádban jelent meg, mindegyiküknek fénye volt. *…+
a trónt, melyet a felhő fölé helyezett el. Azután Sakla, a hatalmas angyal, meglátta a hatalmas démont,
aki vele volt, Nebruelt. Ők együtt a Föld nemzett szellemeié váltak. Szolgáló angyalokat nemzettek. Sakla
azt mondta a hatalmas démonnak, Nebruelnek: „Jöjjön létre tizenkét eón, az *…+ eónban, világok, *…+.”
*…+ a hatalmas angyal Sakla mondta a Társteremtők szándéka szerint:”Legyen a *…+ száma hét *…+.” És
azt mondta a hatalmas angyaloknak, „Menjetek, és mindegyiktek uralkodjon a saját világában.”
Mindegyike a tizenkét angyalnak elindult. Az első angyal Athoth. Ő az akit az emberek hatalmas
generációi *…+-nak neveznek. A második Harmas, aki a tűz szeme. A harmadik Galila. A negyedik Jobel.
Az ötödik Adonaosz, akit „Sabaoth”-nak hívnak. A hatodik Cain, akit az emberek hatalmas generációi
napnak neveznek. A hetedik Abel, nyolcadik Akiressina; a kilencedik Jubel. A tizedik Harmupiael. A
tizenegyedik Archir-Adonin. A tizenkettedik Belies. Ők azok, akik elnökölnek Hádesz és a káosz felett.

És a világ megalapítása után, Sakla azt mondta az angyalainak: „Féltékeny isten vagyok, és rajtam kívül
senki más ne jöjjön létre.” – mivel bízott önmaga természetében.

Ezután egy hang hallatszott fentről, mondván: „Az Ember létezik és az Ember Fia is.” Mivel a magasságos
kép leereszkedett, mely olyan mint a hangja a magasságos képnek, mely szétnézett a magasságos kép
szétnézése által, az első teremtmény megformálódott.

Ezen dolgok miatt létrejött Metanoia. Az Atya kívánságára kapta beteljesülését és hatalmát, és
hozzájárulását, mely révén egyetértésben a hatalmas, romolhatatlan, a hatalmasok rendíthetetlen
fajával, a hatalmas Seth rendkívüli embereivel, azért, hogy bevethesse a létrejött eónokat, hogy általa
(Metanoia), a tökéletlenség megszűnjön. Mivel a magasságból származott, jött le a világba, mely az
éjszaka képe. Amikor megérkezett, imádkozott (a bűnbánatért) egyaránt az arkón magjáért és <a>
Társteremtőkhöz, akik tőle származtak (Atya), szerezze meg a démon-nemző, elpusztításra kerülő isten
<magját> és Ádámét, és a hatalmas Sethét, aki olyan, mint a Nap.

91
Azután a hatalmas angyal, Hormos jött, hogy elkészítse, eme eón romlott szűzeinek segítségével, a
nemzett Logoszban, a szent járművet, a szent szellem révén, a hatalmas Seth magját.

Azután a hatalmas Seth jött el és hozta a magját. És bevetette az eónokat melyek létrejöttek, a számuk
Szodoma mennyisége volt. néhányan azt mondják, hogy Szodoma a hatalmas Seth legelője, mely
Gomorrah. Míg mások (mondják), hogy a Hatalmas Seth kihozta palántáját Gomorrahból és egy második
helyre ültette, melynek azt a nevet adta, hogy „Szodoma”.

Ez az a faj, amely Edokla révén született meg. Mivel ő adott életet a világ által, az Igazságnak és a
Ítéletnek, az örök élet magja természetének, mely azokkal van, akik kitartanak mellette, tudásuk
kisugárzása miatt. Ez a hatalmas, romolhatatlan faj, mely három szó révén született mega világba.

És eljött az áradás, mint példa, az eón elpusztítására. Ám emiatt a faj miatt küldték a világra. Tűzvész jött
a földre. És kegyelem azoknak, akik a fajhoz tartoztak, a próféták és az őrzők által, akik őrzik az életet és
a fajt. Emiatt a faj miatt éhínségek és járványok következnek be. Ezek a dolgok azonban a hatalmas,
romolhatatlan faj miatt történnek. Mert erre a fajra kísértések, és hamis próféták hazugságai támadnak.

Azután a hatalmas Seth meglátta a gonosz ténykedéseit és számos álöltözeteit, és cselszövéseit, melyet
az ő (Seth) romolhatatlan és rendíthetetlen faján kívánt megvalósítani, és a ő és angyalainak
üldöztetését, és hibáikat, amiként egymás ellen cselekszenek.

Azután a hatalmas Seth imát mondott a hatalmas, megnevezhetetlen, szűzi Szellemhez, és a férfi
szűzhöz, Barbelonhoz, és a háromszorosan-férfi gyermekhez, Telmael telmael Heli Heli Machar Machar
Sethhez, a hatalmassághoz, mely valóban és igazából létezik, és a férfi szűzhöz, Jouelhez, és
Esephechhez, a dicsőség tartójához és az ő dicsőségének koronájához, és a hatalmas Doxomedon-
eónhoz, és a trónusokhoz, melyek benne vannak, és a hatalmasságokhoz, melyek körülveszik őket, és
valamennyi isteni megnyilvánuláshoz, melyeket korábban említettem. És kérte őket, őrködjenek magja
felett.

Aztán, a hatalmas eónokból létrejött négyszáz tündéri angyal, Aerosiel és a hatalmas Selmechel
társaságában, hogy őrizzék a hatalmas, romolhatatlan fajt, gyümölcseit és a hatalmas Seth hatalmas
embereit, azoktól az időktől kezdve és az Igazság és az Ítélkezés pillanatát, egészen az eón és archonjai
megsemmisüléséig, azoknak, akiket a hatalmas ítélet halálra vet.

Aztán a hatalmas Sethet elküldte a négy fény, a Társteremtők, valamennyi isteni megnyilatkozás isteni
szándékának megfelelően a hatalmas láthatatlan Szellem, az öt pecsét és valamennyi isteni
megnyilatkozás <ajándéka> jókedvével.

Áthaladt három második eljövetelen, melyeket említettem korábban: a vér és a tűzvész, és az arkónok, a
hatalmasságok és az elöljárók ítélete, hogy megmentsék őt (a fajt), mely megtévedt; a világ megbékítése
révén, és a Logosz-nemzette test megkeresztelése által, melyet a hatalmas Seth készített önmaga
számára titokban a szűz által, azért, hogy szent Szellem szenteket nemzzen, láthatatlan, titkos
szimbólumok által, a világ szavainak megbékélése révén a világban, a világ elhagyása által, és a
tizenhárom eón istene, és a szentek egybehívása (által) és a kimondhatatlanok, és a romolhatatlan szív
(által), és az Atya hatalmas fénye (révén), akinek Gondviselése előzetesen létezett, és általa
megalapította a szent keresztelést, mely felülmúlta a mennyet, a romolhatatlan, Logosz-nemzette révén,
még Jézus is az élő, még ő is, akit a nagy Seth emelt fel. És általa, megragadta a tizenhárom eón

92
hatalmasságait, és létrehozta azokat akiket előhoztak és elvittek. Felfegyverezte őket pajzzsal és az
igazság tudásával, a romolhatatlanság legyőzhetetlen hatalmával.

Aztán megjelent előttük a hatalmas képviselő Jesseus Mazareus Jessedekeus, az élő víz, és a hatalmas
vezetők, János a hatalmas és Theopemptos és Isaouel, és ők akik uralkodnak az igazság forrása felett,
Micheus és Michar és Mnesinous, és ő aki uralkodik az élők megkeresztelése felett, és a tisztítók, és
Sesengenpharanges, és ők, akik uralkodnak a vizek kapui felett, Micheus és Michar, és ők, akik
uralkodnak a hegyek felett, Seldao és Elainos, és a hatalmas faj befogadói, a romolhatatlanok, Seth
rendkívüli emberei, a négy fény szolgálói, a hatalmas Gamallek, a hatalmas Gabriel, a hatalmas Samblo,
és a hatalmas Abrasax, és azok, akik uralkodnak a Nap felett, annak felkelésén, Olses és Hypneus és
Heurumiaious, és akik uralkodnak az örök élet nyugalmához vezető átjárón, az irányítók Mizanter és
Michanor, és ők, akik őrködnek a választott lelkek felett, Akramas és Strempsouchos, és a hatalmas
hatalom Heli Heli Machar Machar Seth, és a hatalmas, meghívhatatlan, megnevezhetetlen, szűzi
Szellem, és a hallgatás, és az (első) hatalmas fény Harmozel, a élő Társteremtők helye, az igazság Istene,
és <ő> aki vele van, a romolhatatlan férfi Adams, a második, Oroiael, a hatalmas Seth helye, és Jézus, aki
birtokolja az életet, és aki eljött és megfeszítették, törvény szerint, a harmadik, Davithe, a hatalmas Seth
fiainak helye, a negyedik, Eleleth, a hely ahol a nyugalom fiai pihennek, éa ötödik, Joel, aki uralkodik a ő
neve felett, aki megkapja a kegyet, hogy kereszteljen a szent keresztség által, mely túltesz a mennyen, a
romolhatatlan egyen.

Ám mostantól kezdve, a romolhatatlan férfi, Poimael által, és azok által, akik érdemesek a megszólításra,
az öt pecsét megtartás a forrás-keresztelő során, ezek ismerni fogják befogadóikat, mivel utasításokat
kaptak velük kapcsolatban, és tudatni fogják velük (vagy: megtudják) általuk. Ezek semmilyen
körülmények között nem ízlelik meg a halált.

* * * IE ieus EO ou EO Oua! Valóságos, igaz, O Yesseus Mazareus Yessedekeus, O élő víz, O, gyermek
gyermeke, o, dicsőséges név! Valóságos, igaz, aiOn o O (vagy: létező eón) ), iiii EEEE eeee oooo uuuu
OOOO aaaa,a-. Valóságos, igaz, Ei aaaa OOOO, O létező egy, aki látja az eónokat! Valóságos, igaz, aee
EEE iiii uuuuuu OOOOOOOO, aki örökkön örökké van! Valóságos, igaz, iEa aiO, a szívben, aki létezik, u aei
eis aei, ei o ei, ei os ei (vagy: (Fiú), örökké, Te vagy ami vagy, Te vagy aki vagy)!

A te hatalmas neved énrajtam, O önmagát-nemző tökéletes egy, aki nem rajtam kívül van. Látlak téged,
O téged, aki mindenki számára látható vagy. Ki az aki képes megérteni téged más nyelven? Nos, mivel
ismerlek, elvegyítettem magamban a változhatatlant. Felfegyvereztem magam a fény fegyverével; a
fénnyé váltam! Mivel az Anya azon a helyen volt, a kegyelem nagyszerű szépsége miatt. Ezért
kinyújtottam kezem, miközben ők behajlították. A fény gazdagságának köreiben öltöttem alakot, mely a
szívemben van, mely formát ad számos nemzettnek a fényben, akiket semmiféle baj el nem ér.
Kinyilvánítom őszintén a dicsőségedet, mivel megértelek téged, sou iEs ide aeiO aeie ois, O aeon, aeon,
O hallgatás Istene! Teljes mértékben becsüllek. Te vagy megnyugvásom helye, , O Fiú Es Es o e, az
alaktalan egy, aki az alaktalan egyekben létezik, kinek létezése felemeli az embert, akiben megtisztítasz
engem a te életedben, elpusztíthatatlan nevednek megfelelően. Ezért az élet tömjénje énbennem van.
Elvegyítettem vízzel valamennyi arkón példáját követve, azért, hogy veled élhessek az összes szent
békéjében, akik valóban igazán léteznek mindörökké.

* * * Ez az a könyv, melyet a nagy Seth írt, és helyezett el magas hegyek között, ahol a Nap nem kel
fel, ez nem is lehetséges (habár fel kellene). És így a próféták az apostolok és a tanítók napjai óta, a név
soha sem emelkedett fel szívükig, ez nem is lehetséges (habár fel kellene). És a fülük nem hallotta meg.

93
A hatalmas Seth betűkkel írta ezt a könyvet, egyszázharminc év alatt. A ’Charaxio’ hegyek közt helyezte
el, azért, hogy az idők és a korok végén, az isteni Társteremtők és valamennyi isteni megnyilatkozás
kívánságára, a követhetetlen, kigondolhatatlan, atyai szeretet ajándéka révén, létrejött és kinyilvánította
e romolhatatlan, szent faját a hatalmas megváltónak, és azoknak, akik vele laknak a szeretetben, és a
hatalmas, láthatatlan, örök Szellem, és az egyetlen-nemzett fia, és az örök fény, és az ő hatalmas,
romolhatatlan hitvese, és a romolhatatlan Szófia, és Barbelon, és valamennyi isteni megnyilvánulás az
örökkévalóságban. Ámen.

* * * Az Egyiptomiak Evangéliuma. Az Isten-írta, szent, titkos könyv. Kegyelem, megértés, megérzés

(és) óvatosság (legyen) ővele, aki írta – Eugnosztosz, a szeretett, a Szellemben – a húsban, az én nevem
Gongesszosz – és a társfényeim a romolhatatlanságban. Jézus Krisztus, az Isten Fia, Megváltó, Hal. Isten-
írta a hatalmas szent könyvét a láthatatlan Szellemnek. Ámen.

A Szent Könyvét a Hatalmas, Láthatatlan Szellemnek.

Ámen.

94
Fülöp evangéliuma

A héber hébert szül, és az ilyen embert megtértnek nevezzük. Azonban egy megtért nem szül újabb
megtértet. *…+ miként ők *…+ és szülnek másokat amilyenek önmaguk, miközben mások egyszerűen csak
léteznek.

A rabszolga csak a szabadságát keresi, és nem reméli, hogy mesterétől vagyont szerezhet. A fiú azonban
nemcsak egyszerűen fiú, egyben igényt tart az atyai örökségre is. Azok, akik a halál örökösei, maguk is
halottak, és halált örökölnek. Azok, akik az élet örökösei, maguk is élnek, és egyaránt örökölnek életet és
halált. A halál semmit sem örököl. Hiszen hogyan örökölhetnénk mi, akik halottak vagyunk, bármit is? Ha
azonban valaki, aki halott, élő dolgot örököl, nem fog meghalni, akkor aki halott még tovább fog élni.

Egy nem-zsidó nem hal meg, mivel soha sem azért élt, hogy meghaljon. Aki az igazságban hisz életet
talál, és a halál veszélye leselkedik rá, mivel él. Mivel Krisztus eljött, megteremtették a világot, a
városokat feldíszítették, a halottakat kihordták. Amikor zsidók voltunk, árvák voltunk és csak anyánk
volt, amikor azonban keresztényekké váltunk, lett atyánk és anyánk egyaránt.

Akik télen vetnek, nyáron aratnak. A tél a világ, a nyár a másik Eón (öröklét birodalma). Vessünk a
világban, hogy nyáron arathassunk. Ezért jól tesszük, hogy nem imádkozzunk télen. A nyár követi a telet.
Ha valaki azonban ősszel arat, akkor nem feltétlenül arat, csak tépdes, mivel ilyen ember számára
nincsen aratás. Ez nem csak *…+ de fog *…+ megszületik, ám szombaton is *…+ sivár.

Krisztus eljött, hogy megváltson egyeseket, megmentsen másokat és felszabadítson továbbiakat.

Megváltotta azokat, akik idegenek voltak és a sajátjai közé vonta őket. Félretette saját részét
mindazoknak, akiknek zálogot adott terveivel összhangban. Nemcsak akkor, amikor megjelent, hogy
önkéntesen letegye az életét, hiszen már azon a bizonyos napon önkéntesen letette életét, amikor a
világ létrejött. Ezután eljött először azért, hogy felvegye, mivel odaadta mintegy zálogot. Rablók kezébe
került az és fogságban tartották, azonban megmentette. Felszabadította a jó embereket a világban,
miként a gonoszokat is.

Világosság és Sötétség, élet és halál, jobb és bal, egymást testvérei. Ők elválaszthatatlanok. Emiatt a jó
sem jó, a gonosz sem gonosz, az élet sem élet, a halál sem halál. Emiatt az ok miatt mindegyikük feloszlik
majd legősibb valójukban. Azok azonban, melyek felülemelkedtek a világon, feloszolhatatlanok, örökké
valók.

Az evilági dolgoknak adott nevek megtévesztőek, mivel elterelik gondolatainkat mi az ami helyes és mi
az ami nem. Ezért ha alaki azt a szót hallja „Isten”, nem érzékeli mi a helyes, ám azt érzékeli, ami nem
helyes. Ugyanez érvényes „az Atyával”, „a fiúval”, és „a Szent Szellemmel”, és az „élettel”, és a „fénnyel”
és a „feltámadással” és „az Egyházzal” (Eklézsia) és az összes többi dologgal – az emberek nem érzékelik
mi a helyes, hanem azt érzékelik, ami nem helyes, egészen addig, amíg meg nem értik, mi a helyes. A
nevek, melyek a világban hallhatók *…+ megtévesztőek. Ha az Eónban (örök valóságban) lennének,
sohasem lennének használatban mint nevek, a világban. Sem az evilági dolgokkal kapcsolatban. Az
Eónban véget érnek.

95
Egy egyszerű nevet nem ejtenek ki a világban, a nevet, melyet az Atya adott a Fiúnak; ez az a név, mely
minden dolog felett áll: az Atya neve. Mivel a Fiú soha nem lehet az Atya mindaddig, amíg az Atya a saját
nevét viseli. Azok, akik ezt nevet viselik tudják ezt, de nem beszélnek róla. Akiknek azonban nincs, nem is
tudnak róla.

Az igazság azonban neveket hozott létre a világban miértünk, mivel nem lehetséges megtanulni (az
igazságot) ezek nélkül a nevek nélkül. Az igazság egyetlen egyszerű dolog; sok dolog van, és a mi
kedvünkért, hogy megtanuljuk ezt az egyetlen dolgot, szeretetben, annyi dolog révén. Az elöljárók
(arkónok) be akarják csapni az embert, mivel látták, hogy atyafiságban áll azokkal, akik valóban jók.
Elvették a nevüket azoknak, akik jók és azoknak adták, akik nem jók, ezért a nevek által legyőzhetik őt és
vakká tehetik azok felé, akik nem jók. És ezek után, micsoda szívességet tesznek értük! Eltávolítatták
őket azok közül, akik nem jók és elhelyezték őket a jók között. Ezeket a dolgokat tudták, mivel meg
akarták ragadni a szabad embert és örök időkön át rabszolgájukká tenni.

Ezek a hatalmasságok, melyek *…+ embert, nem kívánják őt megmenteni, azért mert ők *…+. Ha az
embert megmentenék, nem lenne semmiféle áldozat *…+ és állatokat nem ajánlanának fel a
hatalmasságoknak. valójában az állatok voltak azok, akiknek ők áldoztak. Igazából nekik ajánlották fel
hogy életben maradjanak, ám amikor felajánlották nekik, ők meghaltak. Mint az ember, felajánlásként
megkapta az Isten halálát, és ő így él.

Mielőtt Krisztus eljött, nem volt kenyér a világban, miként a Paradicsomban, a helyen, ahol Ádám élt,
sok-sok fa táplálta az állatokat, de nem volt gabona az ember számára. Az ember úgy érezte magát, mint
az állatok, amikor azonban Krisztus eljött, a tökéletes ember, kenyeret hozott magával a menyből, azért,
hogy az ember emberi táplálékot fogyasszon. Az elöljárók úgy gondolták, mindez a saját hatalmukból
történt így és ők azt tették amit tettek, a Szent Szellem azonban titokban mindent tökéletessé tett
általuk, kívánsága szerint. Az igazság, mely a kezdetektől létezik, mindenhova eljut. És sokan látják
elvetni, ám kevesen vannak, akik látják miként érik be.

Néhányan azt mondják, „Mária a Szent Szellemtől fogant”. Tévedésben vannak. Nem tudják, mit
mondanak. Hogyan foganhatna egy nő egy nőtől? Mária az a szűz, akin semmiféle hatalom nem ejthet
foltot. Ő a héberek hatalmas kiközösítettje, akik apostolok és apostoli emberek. Ez az a szűz, melyen
semmiféle hatalom nem ejt foltot […+ a hatalmasságok foltot ejtenek önmagukon. És az Úr nem
mondhatta volna: „Az Atyám aki a mennyben van” (Mt. 16:17), ha lett volna egy másik apja, azért csak
egyszerűen annyit mondott volna, „az én atyám”.

Az Úr azt mondta a tanítványainak: „*…+ minden házból. Hozzátok az Atya házába. De ne nyúljatok
(semmihez) az Atya házában és ne is vigyetek el.

A „Jézus” rejtett név, a „Krisztus” kinyilvánított név. Ezért a „Jézus” nem szokatlan egyetlen nyelven sem,
pláne, mivel mindig is ezzel a névvel illették, „Jézus”. Miközben a „Krisztus”, a szíriaiban „Messiás”, a
görögben „Krisztus”. Természetesen minden nyelvnek megvan a saját kifejezése rá. „A Nazarénus” az,
aki kinyilvánítja mi az ami rejtett. Krisztusnak minden önmagában van, legyen akár férfi, vagy angyal,
vagy misztérium és az Atya.

Azok, akik azt mondják, az Úr először meghalt és (aztán) feltámadt, tévednek, mivel először feltámadt és
(aztán) halt meg. Ha valaki először nem támad fel, akkor nem hal meg. Ahogy az Isten él, ő *…+

96
Senki sem képes egy hatalmas, értékes tárgyat elrejteni valamilyen nagy dologban, ám sok esetben
rakosgatja számolatlanul az ezreket egy fillérnyi értékű valamibe. Hasonlóan a lélek. Nemes dolog és
mégis egy hitvány testbe kerül.

Néhányan attól félnek, nehogy meztelenül támadjanak fel. Ezért azt szeretnék, ha húsban támadnának
fel, és nem tudják, hogy éppen azok, akik húst viselnek, meztelenek. Ők azok, akik *…+ levetkőzni
magukat, akik nem meztelenek. „Hús és vér nem örökli Isten királyságát.” (1. Kor. 15:50). Mi az amit nem
örökítünk át? Az rajtunk marad. És mi az, amit mi is átörökítünk? Az Jézusé és az ő véréé. Ezért mondta:
„Aki nem eszi a húsomat és nem issza a véremet, nem lesz élete annak.” (Jn. 6:53). Mit jelent ez? Az ő
húsa a világ és az ő vére a Szent Szellem. Aki megkapja ezeket, annak lesz étele és lesz itala és ruházata.
Másokkal együtt tévedésnek tartom, hogy ez nem fog feltámadni. Ez esetben mindannyian tévednek.
Azt mondod, hogy a hús nem fog feltámadni. Akkor mondd meg nekem, mi fog feltámadni, hogy
megbecsülhessünk téged. Azt mondod, hogy a Szellem a húsban van, és ez jelenti a húsban a fényt.
(Ám) ez is anyag, mely a húsban van, akármit is mondasz, semmit olyasmit nem mondhatsz, ami a húson
kívül van. Kézenfekvő, hogy ebben a húsban támad fel, mivel mindig is benne létezett. E világban, azok,
akik ruhát öltenek magukra jobbak mint a ruházat. A Mennyek Királyságában, a ruházat jobb, mint azok,
akik magukra veszik.

Víz és tűz által az egész hely meg lett tisztítva – a látható a látható, a rejtett a rejtett által. Néhány dolgot
elrejtettek a láthatóak között. Víz van a vízben, a krizmában tűz.

Jézus valamennyit titokban vette el, mivel nem jelent meg a maga valójában, hanem abban az
állapotában, melyben képesek voltak látni őt. Mindannyiuknak megjelent. Hatalmasságként jelent meg a
hatalmasnak. Kicsinyként jelent meg a kicsinynek. Angyalként jelent meg az angyaloknak, és emberként
az embereknek. Emiatt az ő világa rejtett maradt mindenki számára. Néhányan valóban látták őt, úgy
gondolván, önmagukba tekintenek, ám amikor megjelent tanítványainak dicsőségben a hegyen, nem
kicsiny volt. hatalmassá vált, ám tanítványait is hatalmassá tette, hogy láthassák őt a maga
hatalmasságában.

Azon a napon a hálaadáskor ezt mondta: „Ti, akik csatlakoztatok a tökéletes fényhez a Szent Szellemmel,
egyesítsétek velünk az angyalokat is, lévén képek.” Ne vessétek meg a bárányt, mivel nélküle lehetetlen
meglátni a királyt. Senki sem képes eljutni a királyhoz menni, ha meztelen.

A mennyei férfinek sokkal több fia van, mint a földi férfinek. Ha Ádám fiai sokan vannak, habár
meghalnak, mennyivel többen lennének a tökéletes férfi fiai, ők, akik nem halnak meg, habár nemzették
őket. Az apa fiút nemz, és a fiúnak nincs hatalma, hogy fiút nemzzen. Azok, akiket nemzettek tehát nem
rendelkeznek azzal a hatalommal, hogy maguk is nemzzenek, a fiú azonban fivéreket kap maga mellé,
nem fiakat. Mindazok, akik a világban nemzettek, természetes úton nemződtek, és a többiek arról a
helyről táplálkoztak, ahonnan megszülettek. Ígéretet kapott a mennyei hely, hogy a férfi táplálékot kap
*…+ őt a szájából. És ha a világ eltávolodott volna attól a helytől, a szájból lenne táplálva és tökéletessé
válna. Csók által fogant a tökéletes és szült. Ezért csókoljuk meg egymást. Az egymásban lévő kegyelem
által fogamzunk.

Hárman voltak, akik mindig az Úrral jártak: Mária, az anyja; az anyja nővére és Magdaléna, akit a
hitvesének hívtak. A nővére (az Úré), az anyja és a hitvese neve ugyancsak Mária volt.

97
 „Az Atya” és a „Fiú” közönséges nevek; „a Szent Szellem” kettős név. Mivel mindenhol vannak, fent
vannak, lent vannak, rejtetten vannak, kinyilatkoztatva vannak. A Szent Szellemet kinyilatkoztatták: lent
van. A rejtettben van: fent van.

A szenteket gonosz hatalmak szolgálják, mivel a Szent Szellem elvakítja őket gondolatokkal, ezért azt
hiszik, hogy egy (közönséges) embert szolgálnak, akárhogy is, mégis a szentekért cselekszenek. Emiatt,
az egyik tanítvány megkérte az Urat egy napon valamilyen világi dologért. Ő azt mondta neki: „Kérd meg
anyádat és fog neked olyan dolgokból adni, ami a másé.”

Az apostolok azt mondtak tanítványaiknak: „Ajánljuk fel mindenünket, hogy sóhoz jussunk.” Szófiát (a
Bölcsességet) „sónak” hívták. E nélkül semmilyen felajánlás nem elfogadható. Szófia azonban ritka,
gyermek nélküli. Ezért úgy hívják, hogy „a só nyoma”. Akármikor csak kívánságuk támad *…+ a saját
útjukon, a Szent Szellem *…+, és az ő gyermekei sokan vannak.

Ahogy az atya tulajdonai a fiúé is, és maga a fiú is, ameddig kicsi, nem bízzák rá azt, ami az övé. Amikor
azonban férfivé válik, az atyja minden javát átadja neki. Azok, akik megtévednek, akiket a Szellem
nemzett, rendszeresen ugyancsak megtévednek, a Szellem miatt. Így egy és egyazon lélegzet által a tűz
felragyog és kialszik.

Echamoth egy dolog és Echmoth egy másik. Echamot egyszerűen a Bölcsesség, de Echmot a halál
Bölcsessége, melyet aki megismer az meghal, ezért „kis Bölcsességnek” nevezik.

Vannak háziállatok, mint a bika és a szamár és mások is ebből a fajtából. A többiek vadak és távol élnek,
a sivatagban. Az ember felszántja a mezőt a háziállatok segítségével, és így el van látva táplálékkal, ő és
az állatok, akár szelídek, akár vadak. Hasonlítsuk össze a tökéletes emberrel. A hatalmasságok által,
melyek alázattal figyelik amint szánt, készülvén arra, hogy minden egyes dolog létre jöjjön. Mindez azért,
mert a teljes tér létezik, akár jó vagy gonosz, akár jobb vagy bal. A Szent Szellem mindenkinek gondját
viseli, és valamennyi hatalmasságot irányít, a „szelídeket” és a „vadakat” is, és mindazokat is, akik
kivételesek. Igazából *…+ bezárja őket, azért hogy *…+ szeretné, ha nem lennének képesek megszökni.

Ő, aki teremtetett, gyönyörű, ám ti, <nem> találjátok az ő fiait nemes teremtményeknek. Ha őt nem
teremtették volna meg, hanem nemzették volna, úgy találnátok, hogy az ő magja nemes. Azonban őt
megteremtették (és) ő nemz. Milyen nemesség ez? Először, megszületett a házasságtörés, aztán a
gyilkosság. És ő házasságtörésben fogant, mivel ő volt a Kígyó gyermeke. Ezért gyilkossá vált, pont úgy,
mint az apja, és megölte a testvérét. Valójában minden egyes szexuális együttlét, mely köztük történik,
ellentétben ahogy mások között zajlik, házasságtörés.

Az Isten kelmefestő. És mivel jó kelmefestő, akit „igaznak” hívnak, elkeveri ezeket a dolgokat mint
kelmefestékeket, így azok közé kerülnek, amit az Isten már megfestett. Mivel színárnyalatai
halhatatlanok, ők is halhatatlanok lesznek, hiszen az ő színei között keverednek el. azután az Isten
cseppent, miként a cseppek hullnak a vízbe.

Nem lehetséges senki számára, hogy bármilyen, valójában létező dolgot is meglásson mindaddig, amíg
meg nem kedveli azt. Nem ez az ember útja a világban: nézi a Napot, anélkül, hogy nap lenne; és nézi a
mennyet és a Földet és valamennyi dolgot; de ő ezek egyike sem. Ugyanez érvényes az igazság
megtartására is. Ám láttatok valamit azon a helyen és azokká a dolgokká váltatok. Láttátok a Szellemet,
ezért szellemmé váltatok. Láttátok Krisztust, ezért Krisztussá váltatok. Láttátok az Atyát, ezért Atyává

98
fogtok válni. Tehát ezen a helyen mindent láttok de nem látjátok magatokat, ám azon a helyen látjátok
magatokat – és amit láttok, azzá váltok.

Fogadjátok be a hitet, adjatok szeretetet. Senki sem fogadhat be semmit hit nélkül. Senki sem képes
adni szeretet nélkül. Így azért, hogy képesek legyünk az elfogadásra, hiszünk, és azért, hogy szeressünk,
adunk, mivel ha valaki szeretet nélkül ad, semmi előnye nem származik abból, amit adott. Aki bármi
mást is elfogad, mint az Úr, az továbbra is héber.

Az apostolok, akik előttünk voltak, ezeket a neveket használták rá: „Jézus a Nazarénus, Messiás”; vagy
ezt: „Jézus, a Nazarénus, a Krisztus”. Az utolsó név „Krisztus”, az első „Jézus”, a közepén pedig „a
Nazarénus”. A „Messiásnak” két jelentése van, a „Krisztus” és a „megfontolt”. „Jézus” héberül a
„megváltó”. A „Nazarén” azt jelenti „az Igaz”. A „Nazarénus” eszerint az „Igaz”. „Krisztus” *…+ a
megfontolt. A „Nazarén” és a „Jézus” azok, akik megfontoltak.

Ha egy gyémántdarab belehull sárba, hasonlóképp megvetett lesz, ha azonban olaj-balzsammal

keverjük, még értékesebbé válik. A tulajdonos szemében mindig megtartja értékét. Hasonlítsuk össze az
Isten Fiaival: akárhol is vannak, továbbra is megőrzik értéküket az Atyjuk szemében.

Ha azt mondjátok: „zsidó vagyok”, senki nem fog megmozdulni. Ha azt mondjátok: „római vagyok”, senki
sem zavar benneteket. Ha azt mondjátok: „görög vagyok, barbár, rabszolga, szabad ember”, senki sem
kerül bajba. Ha azt mondjátok: „keresztény vagyok, a *…+ megremegnek. Ez lenne az, amit szeretnék *…+
mint azt – az ember, akinek neve *…+ nem lesz képes hallással bírni.

Az Isten emberevő. Ezért az embereket feláldozzák miatta. Mielőtt az embereket feláldozták volna,
állatokat áldoztak fel, mivel akiknek feláldozták őket, nem voltak istenek.

Asztali üvegedények és cserépkorsók egyaránt tűz által készülnek. Ha azonban az üvegedény eltörik, újra
elkészíthető, mivel a lélegzet által jön létre. Ha azonban egy cserépkorsó eltörik, a darabokat összetörik,
mert nem lélegzet által jött létre.

Egy szamár egy kilométerkő körül járkálva megtesz száz kilométert. Amikor eleresztik azt tapasztalja,
hogy továbbra is ugyanazon a helyen van. Vannak emberek, akik nagyon sokat utaznak anélkül, hogy
bármilyen cél felé haladnának. Amikor rájuk esteledik, nem látnak sem várost, sem falut, semmiféle
emberi létesítményt, sem természetes jelenséget, hatalmasságot, vagy angyalt. Hiába a felesleges
munka.

Az oltáriszentség Jézus. Ezért hívják szírül: „Pharisatha” néven, mely azt jelenti: „az, aki kiáramlik”, mivel
Jézus eljött, hogy megfeszítse a világot.

Az Úr elment Lévi kelmefestő műhelyébe. Vett 72 különböző színt és bedobta őket a kádba. Mindegyiket
fehéren vette ki. És azt mondta: „Az emberfia mégis kelmefestőként jött el.”

Ami a a Bölcsességet illeti akit „a sivárnak” neveznek, ő az anyja az angyaloknak. És a hitvese *…+ Mária
Magdaléna. *…+ jobban szerette őt bármelyik tanítványnál, és gyakran szájon csókolta. A többi tanítvány
*…+. Azt mondták neki: „Miért szereted őt jobban valamennyiünknél?” A Megváltó válaszolt és azt
mondta nekik: „Miért ne szeretnélek benneteket őhozzá hasonlóan? Ha egy vak ember és egy látó
mindketten együtt a sötétségben vannak, nincs különbség közöttük. Amikor aztán eljön a fény, a látó
meglátja a fényt, és aki nem lát, továbbra is sötétségben marad.”

99
Az Úr azt mondta: „Áldott, aki már ő előtte létezett. Mivel ő van, volt és lesz.”

Az ember felsőbbrendűsége nem nyilvánvaló a szem számára, olyan helyen van, mely a szem számára
rejtett. Következésképpen, ezért hatalma van az állatok felett, melyek erősebbek nála, abban az
értelemben ami nyilvánvaló és ami rejtett. Ez teszi lehetővé a túlélését. Ha azonban az ember
elszigetelődik tőlük, ők legyilkolják és megmarják egymást. Felfalják egymást, mert nem találnak
semmiféle élelmet. Most azonban találnak élelmet, mert az ember megműveli a talajt.

Ha valaki lemerül a víz alá és úgy jön fel, hogy nem kap semmit, és azt mondja „keresztény vagyok”,
akkor csak kölcsönzi a nevet – érdeklődésből. Ha azonban megkapja a Szent Szellemet, akkor a neve –
ajándék. Ha pedig valaki ajándékot kap, nem kell azt visszaadnia, aki viszont valakitől kölcsönöz kamatra,
kötelező fizetnie. Ez módja és történése annak, amikor valaki megtapasztalja a misztériumot.

Hatalmas dolog a házasság misztériuma! E nélkül a világ nem létezne. A világ létezése miatt *…+ és a *…+
házasság létezése miatt. Gondoljatok a *…+ rokonságra, mert birtokolja *…+ a hatalmat. A képe
tisztátalanságot tartalmaz.

A gonosz szellem megjelenései formái között vannak férfiak és nők. A férfiak azok, akik egyesítik a nőben
lakó szellemi formákat, ám a nők azok, akik összevegyítik azokat a férfi formában, bár azáltal, aki
engedetlen volt. És senki sem képes megszabadulni tőlük, mivel fogva tartják őt amennyiben nem kap
férfi erőt vagy női erőt, a vőlegény és a menyasszony. Az ember megkapja őket a tükrös menyegzői
szobában. Amikor a ledér nők látják a férfit magányosan üldögélni, rávetik magukat és játszanak vele és
elcsábítják. Így a buja férfiak is, amikor meglátnak egy gyönyörű nőt egyedül üldögélni, rábeszélik őt és
kényszerítik őt, megkívánván, hogy elcsábítsák. Ha azonban a férfit látják feleségével mellette együtt
üldögélve, a nő nem tud kapcsolatba lépni más férfivel, a férfi sem tud kapcsolatba lépni más nővel. Ha
tehát a kép és az angyal egyesül egymással, senki sem tud semmiféle kalandra lépni sem a férfivel sem a
nővel.

Aki kijön a világból és így nem tudja többé fogva tartani a föld, melyen a világban élt, nyilvánvalóan
felette áll az *…+ irányuló vágynak és félelemnek. Mestere a *…+. Felsőbbrendűbb az irigységnél. Ha *…+
eljön, megostromolja őt és elfojtja őt. És miként lenne képes megszabadulni a hatalmas *…+
hatalmasságtól? Hogyan lesz képes *…+? Vannak néhányan, akik azt mondják, „Hűségesek vagyunk”,
azért, hogy *…+ a tisztátalan szellemek és a démonok. Mivel birtokolják a Szent Szellemet, semmiféle
tisztátalan lélek sem képes rájuk tapadni. Ne féljétek a húst és ne szeressétek. Ha félitek, mesterként fog
uralkodni felettetek, ha szeretitek, elnyel és megbénít benneteket.

Így ő tartózkodhat ebben a világban, vagy a feltámadásban, vagy a köztes helyen. Az Isten megtiltja,
hogy én ott legyek! Ebben a világban van jó és gonosz. A jó dolgai nem jók, a gonosz dolgai nem
gonoszok. Azonban létezik a gonoszság ezután a világ után, mely valóban gonosz – úgy hívják „a köztes”.
Ez a halál. Amíg ebben a világban élünk, addig teljesen rendjén való számunkra, hogy vágyakozunk a
feltámadás után, így amikor kilépünk a húsból, nyugalomban találjuk magunkat és nem járkálunk a
köztesben. Így sokan eltévednek az úton. Ezért jó dolog úgy eljönni a világból, hogy valaki bűnössé vált
volna.

Vannak néhányan, akiknek sem a szándékuk sem erejük nincs a cselekvéshez; és mások, akik tenni
akarnak, nem jutnak előnyökhöz, mivel nem úgy cselekszenek, hiszen *…+ bűnösökké teszi őket. És ha

100
nem akarnak cselekedni, az igazságszolgáltatás elkerüli őket mindkét estben, és ez mindig szándék
kérdése és nem a cselekvésé.

Egy apostoli ember látomásában látta néhány embertársát bezárva egy lángoló házban, tüzes kerítéssel
övezve *…+, lángolás *…+ őket bent *…+ hűség *…+. És azt mondta nekik: „*…+ képesek megmenekülni? *…+
„Ők nem vágytak rá.” Megkapták *…+ büntetést, amit úgy neveznek, ’a *…+ sötétség’, mert ő *…+.”

Vízből és tűzből van hogy a lélek és a szellem megszületik. Vízből és tűzből van és fényből, hogy a fiú
(megszületik) a menyegzői szobában. A tűz a krizma, a fény a tűz. Nem az alak nélküli tűzre gondolok,
hanem arra a másik tűzre, mely fehér, mely fényes és szép, és mely szépséget ad.

Az igazság nem meztelenül érkezik a világba, hanem típusokban és képekben. A világ nem képes
befogadni az igazságot semmilyen más módon. Van újraszületés és az újraszületés képe. Természetes
szükségszerűség újraszületni a kép révén. Melyik révén? A feltámadás révén. A képnek fel kell újra
emelkedni a kép révén. A menyegzői szobának és a képnek a kép által be kell lépnie az igazságba: ez az
újjáépítés. Nemcsak azoknak, akik felmutatják az Atya és a Fiú és a Szent Szellem nevét kell így tenniük,
hanem mindannyiótok számára fel kell mutatniuk őket. Ha valaki nem sajátítja el őket, a név
(„Keresztény”) ugyancsak el lesz véve tőlük. Azonban megkapja az a kereszt *...+ hatalmának a kenetét.
Ezt a hatalmat az apostolok úgy hívják, hogy „a jobb és a bal”. Ezért ez az ember innentől kezdve nem
egy Keresztény, hanem egy Krisztus.

Az Úr cselekedete rejtélyes, a keresztelés, a felkenés és az oltáriszentség és a megváltás és a menyegzői

szoba *…+ ő mondta: „Azért jöttem, hogy az alant lévő dolgokat olyanokká tegyem, mint a fent lévőek, és
a kívül lévőket olyanokká, mint a belül lévők. Ezért jöttem, hogy egyesítsem őket a helyen.” *…+ itt a
típusok által *…+ és képek.

Azok, akik azt mondják: ”Van egy mennyei ember és van egy felette” tévednek. Mivel e két mennyei
ember közül az első az, aki kinyilváníttatott, akit úgy neveznek, „az, aki alant van”, és ő, akihez a rejtett
dolgok tartoznak az, aki felette van. Ezért jobb lenne, ha azt mondanák: „A belső és a külső”. Ezért az Úr
a pusztítást „külső sötétségnek” nevezte: nincs más rajta kívül odaki. Azt mondta: „Az én Atyám az, aki
rejtett.” Azt mondta: „Menjetek be a szobátokba és csukjátok be magatok mögött az ajtó, és
imádkozzatok Atyátokhoz, aki rejtett.” (Mt. 6:6), ahhoz, akik mindenben benne van. Azonban az, aki
mindenben benne van a teljesség. Ezen túl nincs semmi más benne. Ez az amimért mondják: „Ami
fölötte van.”

Krisztus előtt néhányan eljöttek egy olyan helyről, ahová többé nem voltak képesek belépni, és olyan
helyre mentek, ahonnan nem tudtak többé kijönni. Aztán eljött Krisztus. Akik bementek, ő kihoztak őket,
és akik kimentek, behozta.

Amikor Éva még Ádámmal volt, halál nem létezett. Amikor elvált tőle, a halál megszületett. Ha ismét
belép (hímnem) és megvalósítja korábbi önmagát, halál nem lesz többé.

„Istenem, Istenem, Miért, Óh Uram, hagytál el engem?” (Mk. 15:34). A kereszten történt, amikor ezeket
a szavakat mondta, mivel elhagyta ezt a helyet.

*…+ aki ő általa nemződött, aki *…+ Istentől.

101
Az *…+ a halálból *…+ az életre, de most *…+ tökéletes *…+ hús, de ez *…+ igazi hús *…+ nem igaz, de *…+
csak egy képét birtokolja az igazságnak.

A menyegzői szoba nem állatok számára van, nem is rabszolgáknak, sem tisztátalan asszonyoknak,
hanem szabad férfiaknak és szüzeknek.

A Szent Szellem által igazából úja nemződünk, ám Krisztus által is nemzettek vagyunk, a kettő által. A
Szellem által vagyunk felkenve. Amikor minket nemzettek, egyesítettek bennünket. Senki sem láthatja
önmagát a vízben vagy a tükörben fény nélkül. Senki sem láthatja magát ha fény van víz vagy tükör
nélkül. Ezért helyes dolog mindkettőben megkeresztelkedni, fényben és vízben. A fény a krizma.

Három épület volt Jeruzsálemben kifejezetten áldozatbemutatási céllal. Azt, amelyik nyugatra nézett,
úgy hívták, „A Szent”. A másikat, délre nézőt, úgy hívták: „A Szent Szentje”. A harmadik, a keletre nézőt,
úgy hívták: „A Szentek Szentje”., a helyet ahová csak a főpap lépett be. A keresztelés „a Szent” épület. A
megváltás a „Szent Szentje”. A „Szentek Szentje” a menyegzői szoba. A keresztelés magában foglalja a
feltámadást és a megváltást, a megváltás a menyegzői szobában (van). Azonban a menyegzői szoba az,
mely magasabb rendű mint a *…+ nem fogjátok megtalálni *…+ azok akik imádkoznak *…+ Jeruzsálem aki
*…+ Jeruzsálem *…+ őket úgy hívják a „Szentek Szentje” *…+ a fátylat kibérelték, *…+ menyegzői szobát
kivéve a képet *…+ felette. Emiatt, a fátylat kibérelték tetejétől az aljáig. Mivel néhányaknak mindez
alkalmas volt arra, hogy lentről felfelé menjenek.

A hatalmasságok nem látják azokat, akik a tökéletes fénybe öltözködtek, ebből következőleg képtelenek
őket fogva tartani. Az ember ebbe a fénybe öltözteti önmagát szentségesen az egyesüléskor.

Ha a nő nem különült volna el a férfitól, nem kellene meghalnia a férfivel együtt. A férfi elkülönültsége
vált a halál kezdetévé. Ezért, Krisztus eljött, hogy helyrehozza az elkülönülést, mely kezdettől fogva
létezett, és újra egyesítse a kettőt, és életet adjon azoknak, akik meghaltak az elkülönülés
eredményeként, és egyesítse őket. Így nő a menyegzői szobában egyesül férjével. Szükségképpen, azok,
akik a menyegzői szobában egyesülnek, többé már nem lesznek elkülönültek. Éva azért különült el
Ádámtól, mert nem a menyegzői szoba volt az, ahol egyesült vele.

Ádám lelke egy lélegzet által jött létre. A lelkének társa a szellem. Az anyja az a dolog, melyet nekiadtak.
A lelkét elvették tőle és kicserélték egy szellemmel. Amikor egyesítették (a szellemmel), szavakat
mondott a felfoghatatlan hatalmasságoknak. Ők megirigyelték őt *…+ szellemi társ *…+ rejtett *…+
lehetőség *…+ egyedül önmaguk számára *…+ menyegzői szoba, ezért *…+.

Jézus megjelent *…+ Jordan – a Mennyek Királyságának teljesége. Ő, aki mindenek előtt nemződött, újra
nemződött. Ő, akit már egyszer felkentek, ismét felkenték. Ő, akit megváltottak, viszont (másokat) vált
meg.

Valójában, mindenkinek be kell töltenie egy misztériumot. A mindenek Atyja egyesült a szűzzel, aki
lejött, és tűz sütött le rá (hímnem) azon a napon. Megjelent a nagyszerű menyegzői szobában. Azért
megtestesült azon a bizonyos napon. Elhagyta a menyegzői szobát mint olyan, aki a vőlegény és a
menyasszony révén jön a világra. Jézus tehát mindent ezek révén hozott létre. Minden egyes apostola
számára helyes az, hogy belépjenek az ő nyugalmába.

Ádám két szűz által született meg, a szellem és a földi szűz révén. Krisztus ezért, szűztől született, hogy
helyrehozza a Bukást, mely a kezdeteknél történt.

102
Két fa növekszik a Paradicsomban. Az egyik állatokat táplál, a másik embereket táplál. Ádám arról a fáról
evett, mely állatokat táplált. Állattá vált és állatoknak adott életet. Emiatt Ádám gyermekei állatokat
imádnak. A fa *…+ gyümölcse *…+ gyarapodott *…+ megette a *…+ gyümölcsét *…+ embereket táplál *…+
ember. *…+ Isten teremtett embert *…+ az emberek teremtettek Istent. Ez a módja annak, miként a
világban van – emberek hoznak létre isteneket és imádják teremtményeiket. Úgy lenne helyes, hogy az
istenek imádják az embereket!

Természetesen az, hogy egy embernek milyen eredményei vannak, függ a képességeitől. Ezért úgy
hivatkozunk valaki eredményeire, mint „képességeire”. Az eredményei között ott vannak a gyerekei is.
Eredetük egy könnyed pillanathoz köthető. Ezért képességeik meghatározzák milyen eredményeik
lesznek, a könnyedség azonban tisztán megtalálható a gyerekekben. Úgy fogjátok találni, mindezek
közvetlenül érvényesek a képre is. Itt az ember a kép másolása révén visz véghez eredményes dolgokat,
a fizikai erejével, gyermekeit azonban könnyedén nemzi.

Ebben a világban a rabszolgák a szabadot szolgálják. A Mennyek Királyságában a szabad segíti a

szolgákat: a menyegzői szoba gyermekei segítik a házasság gyermekeit. A menyegzői szoba
gyermekeinek csak egy neve van: nyugalom. Mindent egybe véve, nem szükséges más formát
felvenniük, mert ott van számukra az elmélkedés, *…+. Számosak *…+ a dolgokban *…+ a dicsfények *…+.

Azok *…+ lemerülnek a víz alá *…+ ki (a vízből), megszenteli ezt, *…+ ők, akiknek van *…+ az ő nevében.
Mivel azt mondta: „Így kell betöltenünk a tiszta becsületességet.” (Mt. 3:15)

Azok, akik azt mondják, először meghalnak és aztán feltámadnak, tévednek. Ha nem kapják meg a
feltámadást még életük alatt, amikor meghalnak, nem kapnak semmit. Így amikor a keresztelésről
beszélnek, azt mondják: „A keresztelés nagyszerű dolog”, mert ha megkapják az emberek, élni fognak.

Fülöp, az apostol azt mondta: „József, az asztalos kertet telepített, hiszen szüksége volt fára szakmája
gyakorlásához. Ő volt az, aki elkészítette a keresztet a fából, melyeket ültetett. A saját utóda azon (a fán)
függött, amit ő ültetett. Az utóda Jézus volt, és amit ültetett, a kereszt.” Az Élet Fája azonban a Kert
közepén van. Ám olajfából van, mely (olajat) a krizmában kapunk, és a krizmából a feltámadást.

Ez a világ hulla-evő. Minden amit megeszünk, önmagában szintén halott. Az igaz, élet-evő. Ezért
mindenki aki nem az igazsággal táplálkozik, meghal. Ez arról a helyről ered, ahonnan Jézus jött és
táplálékot hozott. Azoknak, akik nagyon vágynak rá, ő életet adott, hogy ne haljanak meg.

Isten *…+ kert. Az ember *…+ kert. Vannak *…+ és *…+ az Istenéi. *…+ A dolgok melyek benne vannak *…+
vágyom. Ez az a kert, ahol azt fogják nekem mondani: „*…+ edd meg ezt vagy ne edd meg azt, ahogy csak
szeretnéd.” A helyen, ahol megeszek mindent van a Tudás Fája. Ez ölte meg Ádámot, azonban itt a Tudás
Fája az embereket élővé teszi. A törvény volt a fa. Hatalmában áll a jónak és rossznak tudását átadni.
Nem távolította el őt a gonosztól, és nem állította a jó pártjára, azonban halált hozott azok számára, akik
ettek belőle. Ezért amikor azt mondta: „Edd ezt, ne edd meg azt”, tulajdonképpen a halál kezdetét
jelentette.

A krizma magasabb rendű a keresztelésnél, azért a szó „krizma” az, amit „kereszténynek” hívunk,
természetesen nem a „keresztelés” szó miatt. Mindez azért van mert a krizma „a Krisztussal” bír a
nevében. Mivel az Atya felkente a Fiút, és a Fiú felkente az apostolokat, és az apostolok felkentek
minket. Ő, akit felkentek, mindent birtokol. Birtokolja a feltámadást, a fényt, a keresztet, a Szent

103
Szellemet. Az Atya adta neki a menyegzői szobában, ő pusztán elfogadta (az ajándékot). Az Atya a fiúban
volt, és a Fiú az Atyában. Ez a Mennyek Királysága.

Az Úr helyesen megmondta: „Néhányan nevetve léptek be a Mennyek Királyságába, és *…+ jöttek ki,
mert *…+ egy keresztény *…+ és mihelyt *…+ lemerültek a víz alá, ő eljött, *…+ mindent (ezen a világon), *…+
mert ő *…+ apróság, de *…+ teli megvetéssel ezért *…+ a Mennyek Királysága *…+. Ha megveti *…+ és
megveti, mint egy apróságot, *…+ kineveti. Ugyanez van a kenyérrel és a csészével és az olajjal, még
akkor is, ha van ezekhez képest is magasabb rendű.

A világ iránya megváltozott egy hiba által. Mivel aki megteremtette, elpusztíthatatlannak és
halhatatlannak akarta teremteni. Nem sikerült elképzelését megvalósítani. Mivel a világ soha sem volt
megsemmisíthetetlen, sem pedig, éppen ezen ok miatt, ő sem, aki létrehozta a világot. Mivel a dolgok
nem megsemmisíthetetlenek, a fiúk azonban igen. Semmi sem képes elpusztíthatatlanságot kapni, ha
elsőként nem válik fiúvá. Ám aki nem rendelkezik a képességgel, hogy megkapja, mennyivel inkább
képtelen továbbadni azt?

Az imádkozó csészéjében bor és víz van, mivel ezt jelölték ki a vér hordozójaként, melyért köszönet
adatott. Teljesen kitölti a Szent Szellem, és a teljességgel tökéletes ember tulajdona. Amikor ezt isszuk,
megkapjuk a magunk számára a tökéletes ember állapotot. Az élő víz egy test. Szükséges, hogy magukra
vegyük az élő embert. Ezért amikor alámerül a vízben, levetkőzi önmagát azért, hogy magára vegye az
élő embert.

Egy ló lovat nemz, az ember embert nemz, egy isten istent szül. hasonlítsuk össze a vőlegényt és a
menyasszonyt. Ők *…+-ból származnak. Egyetlen zsidó sem *…+ létezett. És *…+ a zsidóktól. *…+
keresztények *…+ ezek *…+ úgy hivatkoznak rájuk, mint „az *…+ kiválasztott népe”, és „az igaz emberek”,
és az „Emberfia”, és „az Emberfiának leszármazottja”. Ez az igaz faj megújult a világban *…+ hogy a
menyegzői szobában lakó fiúk maradjanak.

Bárhol ebben a világban, a férfi és nő házassága – az erő és a gyengédség(?) kiegészítése az eónban

(végtelenség birodalma), a házasság formája különböző, ám mégis ugyanezzel a névvel hivatkozunk rá.
Vannak más elnevezések is azonban, ezek minden más névnél magasabb rendűek, melyeket adtak és
erősebbek az erősnél. Mivel ahol erőt mutatnak, akkor azok, akik kiválóak az erőben, megjelennek. Ezek
nem elválasztható dolgok, ám mindannyian ezt az egyetlen egyszerű dolgot jelentik. Ez az egyik, amit
nem vagyunk képesek a húsból való szív fölé emelni.

Nem szükséges azok számára, akik mindent birtokolnak ismerni önmagukat? Néhány esetben talán, ha
nem ismerik önmagukat, nem élvezik, amit birtokolnak. Ám azok, akik megismerik önmagukat, élvezni
fogják tulajdonukat.

Nemcsak hogy képtelenek lesznek fogva tartani a tökéletes embert, hanem még látni sem lesznek
képesek, mivel ha láthatnák őt, fogva tartanák őt. Nincs más módja annak, hogy egy ember hozzájusson
ehhez a képességhez, kivéve, ha a tökéletes fénybe teszi és ő maga válik a tökéletes fénnyé. Ő, aki
odateszi, be fog lépni *…+. Ez a tökéletes *…+ hogy mi *…+ válik *…+ ezért mi elhagyjuk *…+. Bárki, aki
megkap mindent *…+ erre *…+ képes *…+ azon a helyen és fog *…+ a tökéletlenség Közepén. Csak Jézus
ismeri ennek az embernek a végzetét.

A pap tökéletesen szent, egészen a puszta testéig. Mivel ha veszi a kenyeret, megszenteli azt. Vagy a
csészét, vagy bármi mást, amit megfog, megszenteli. Akkor hogyan ne szentelné meg a testet is?

104
A keresztelő vizet tökéletesítvén Jézus kiüresítette a haláltól. Így lemerülhetünk a víz alá, de nem
merülünk bele a halálba, mert nem lennénk eltöltve a világ szelleme által. Amikor a szellem szétterjed,
telet hoz. Amikor a Szent Szellem lélegzik, a nyár közeleg.

Az, akinek tudomása van az igazságról, szabad ember, a szabad ember azonban nem bűnös, mivel „Aki
bűnt követ el, az a bűn rabszolgája” (Jn. 8:34). Az igazság az anya, a tudás az atya. Azok, akik azt
gondolják, a bűnök elkövetése nem jellemző rájuk „szabadnak” neveztetnek a világ által. Az igazság
ismerete az ilyen embereket csupán önteltté teszi, ez az amit a szavak „szabaddá tesz” jelentenek. Sőt,
még magasabbrendűségi érzést is ad számukra az egész világ felett. De „a szeretet épít” (1 Kor. 8:1),
igazából aki ténylegesen szabad, a tudás által, rabszolga, mivel azok iránt éreznek szeretetet, akik nem
képesek eljutni a tudás jelentette szabadsághoz. A tudás csak a szabaddá válás képességét nyújtja. A
szeretet soha nem nevez semmit sem sajátjának, *…+ ez *…+ birtokol *…+. Soha nem mondja: „Ez a tied”
vagy „ez az enyém”, de „Minden a tied”. A szellemi szeretet bor és kellemes illat. Mindazok, aki
felszentelik magukat ezekkel, örömet találnak benne. Miközben azok, akik felszentelése ajándék, szintén
profitálnak belőle (a kellemes illatból). Ha őket kenőccsel kenik fel, elhúzódnak tőlük és elmennek, aztán
azok, akiket nem kennek fel, akik csak állnak a közelben, megmaradnak a saját kellemetlen szagukban. A
szamaritánus nem adott mást, csak bort és olajat a sebesült embernek. Ez semmi más, mint a kenőcs.
Meggyógyítja a sebeket, mivel a „szeretet elfedi a bűnök sokaságát” (1. Pet. 4:8).

A nő gyermekei, akikkel viselős, emlékeztetik őt arra a férfira, aki szereti őt. Ha a férje szereti őt, a
férjére emlékeztetik őt. Ha a szeretője, akkor a szeretőjére emlékeztetik. Gyakran előfordul, hogy ha egy
nő, aki a férjével kényszerből alszik együtt, miközben szíve a szeretőjével van, akivel rendszeresen
szerelembe lép, a gyermek, akit kihord, a szeretőjére fogja emlékeztetni. Ti pedig, akik együtt éltek az
Isten Fiával, nem szeretitek a világot, habár az Úr szereti, azért, hogy az utódaitok ne emlékeztessenek a
világra, hanem az Úrra emlékeztessenek.

Az emberi lény emberi lénnyel lép szerelmi kapcsolatra. A ló lóval lép szexuális kapcsolatra, miként a
szamár a szamárral. Egy adott faj tagjai rendszeresen ugyanannak a fajnak az egyedeivel lépnek
kapcsolatba. A szellem a szellemmel vegyül el, és a gondolat másik gondolattal keveredik, a fény pedig a
fénnyel osztozik. Ha embernek születsz, emberi lény lesz aki szeretni fog téged. Ha szellemmé válsz, a
szellem lesz az, aki csatlakozik hozzád. Ha gondolattá válsz, akkor a gondolat lesz az, ami elvegyül veled.
Ha fénnyé válsz, a fény lesz az, ami osztozik veled. Ha olyanná válsz, mint egyvalaki a felsőbbek közül,
akkor egyike a felsőkhöz tartozóknak lesz az, aki megpihen rajtad. Ha lóvá válsz, vagy szamárrá, vagy
bikává, vagy kutyává, vagy birkává, vagy másfajta állattá, melyek kívül, vagy alant vannak, akkor sem
emberi lény, sem szellem, sem gondolat, sem fény nem lesz képes szeretni téged. Sem azok, akik
felsőbbekhez tartoznak, sem azok, akik a belsőkhöz, lesz képes megpihenni rajtad és semmi részed sem
lesz bennük.

Aki kívánsága ellenére rabszolga, képes lesz szabaddá válni. Aki a mesterének szívességéből válik
szabaddá és rabszolgának adja el magát, nem lesz képes többé szabadnak lenni.

A világ megműveléséhez négy fontos elem szükséges. A pajtába az aratást begyűjteni csak a természet
működésének, a víznek, a földnek, a szélnek és a fénynek eredményeként lehet. Az Isten
gazdálkodásához, hasonlatosan, négy elem szükséges – hűség, remény, szeretet és tudás. A hűség a föld,
melyben a gyökér növekszik. A remény a víz, mely segítségével kivirágzunk. A szeretet a szél, mely által
növekszünk. A tudás pedig a fény, mely megérlel bennünket. A kegyelem négy féle módon létezik: földi
halandó, mennyei, *…+ a legmagasabb menny, *…+ *…+-ban.

105
Áldott, akinek nincs szüksége a lélek által kiváltott *…+. Az a személy Jézus Krisztus. Mindenhova eljött és
nem terhelt senkit. Ezért áldott az, aki hasonló ehhez, mivel tökéletes ember. Mivel a Szó elmondja
nekünk milyen nehéz meghatározni. Hogyan is lehetnénk képesek teljesíteni ilyen hatalmas dolgot?
Hogyan lehet mindenki számára vigasztalást adni? Mindenekelőtt, nem helyes, ha bárki számára
szenvedést okozunk - akár jelentős személyiségről van szó, akár jelentéktelenről, hitetlenről, vagy
hívőről – és csak azok számára vigasztalást adni, akik jótettekben elteltek. Valakik úgy találhatják,
előnyös dolog vigasztalást adni azoknak, akiknek jól megy a soruk. Az, aki jó dolgokat tesz, nem tud
vigasztalást adni ilyen embereknek, mivel nem szerzi meg, azt amit szeretne. Nem képes szenvedést
okozni, hiszen nem szomorítja el őket. Megerősítésképpen, akinek jól megy a sora, olykor képes
szenvedést okozni embereknek – habár nem áll szándékában ezt tenni, inkább, a saját bűnösségük az,
mely felelős szenvedéseikért. Az, aki birtokolja a képességeit (a tökéletes embernek), örömmel töltődik
el a jó iránt. Néhányan azonban borzasztóan szenvednek mindezek miatt.

Volt egy háztulajdonos, akinek minden elképzelhető dolga megvolt, legyen az fiú, vagy rabszolga, vagy
marha, vagy kutya, vagy disznó, vagy gabona, vagy árpa, vagy pelyva, vagy fű, vagy *…+ vagy hús és makk.
Érzékeny ember lévén, tudta, melyik milyen táplálékra szorul. Szolgálta a gyermekek kenyerét *…+.
Szolgálta a rabszolgákat *…+ és étkezést. Gabonát és árpát és füvet dobott a marháknak. Csontot dobott
a kutyáknak, és a disznóknak makkot dobott és moslékot. Hasonlítsuk össze Isten tanítványával: ha
érzékeny ember, megérti, mit jelent a dolog tanítványnak lenni. A testi formák nem csapják be őt,
azonban keresi a lélek állapotát mindegyikükben és beszél velük. Sok állat van a Földön emberi
formában. Amikor beazonosítja őket, a disznók elé makkot dob, a marhák elé árpát és pelyvát és füvet
vet, a kutyáknak csontot dob. A rabszolgáknak csak elemi leckéket ad, a gyerekeknek teljes oktatást.

Ott van az Emberfia és az Emberfia fia. Az Úr az emberfia és az Emberfia fia az aki az Emberfia által jön
létre. Az Emberfia az Istentől kapta a teremtés képességét. Ugyancsak rendelkezik a nemzés
képességével. Megkapta a képességet, hogy teremtményt teremtsen. Az, aki megkapta a nemzés
képességét, leszármazott. Aki teremt, nem képes nemzésre. Aki nemz, megvan a hatalma a teremtésre.
Az aki nemz, megvan a hatalma a teremtésre is. Most ők azt mondják: „Aki teremt, az nemz.” Ám az
úgynevezett „leszármazottja” csak pusztán teremtmény. Mivel *…+ a születésének, ő nem az ő
leszármazottja, hanem *…+. Aki nyíltan teremt dolgokat, és önmaga is látható. Az aki nemz,
magánéletében nemz, és ő önmaga rejtett, mivel *…+ kép. Ugyancsak, aki teremt, nyíltan teremt, ám aki
nemz gyerekeket magánéletében nemz.

Senki sem tudhat róla amikor a férj a feleségével szerelmi kapcsolatba lép, kivéve őket kettőjüket.
Igazából a házasság misztérium a világban azok számára, akik feleséget vesznek. Ha a tisztátalan
házasság rejtett minőséggel bír, akkor a tiszta házasságnak mennyivel több igaz misztériuma van! Nem
testi dolog, hanem tiszta. Nem a vágyhoz tartozik, hanem a kívánsághoz. Nem az éjszaka sötétjéhez
tartozik, hanem a nap világosságához. Ha egy házasság nyilvános az emberek számára, akkor az
prostitúcióvá válik és a menyasszony játssza a szajha szerepet, nemcsak akkor, amikor másik férfitől
várandós, de akkor is, ha kislisszol a hálószobájából és meglátják. Csak az ő atyjának és az anyjának
legyen bemutatva és a vőlegény barátjának és a vőlegény fiainak. Az ő számukra megengedett, hogy
minden nap belépjenek a menyegzői szobába. Azonban a többiek csak sóvároghassanak azért, hogy csak
hallhassák a hangját és élvezhessék kenőcsét, csak az asztalról lehulló morzsákat ehessék, mint a kutyák.
Vőlegény és menyasszony a menyegzői szobához tartoznak. Senki sem láthatja a vőlegényt és a
menyasszonyt, amíg eggyé nem válnak.

106
Amikor Ábrahám *…+ látta azt, amit látni akart, körülmetélte a húst az előbőrőn, megtanítva minket, ez a
megfelelő út a hús elpusztítására.

A világon a legtöbb dolog, míg belső részeik rejtettek, egyenesen áll és él. Ha kibontják őket, meghalnak,
miként azt jól példázza a gyökér. Ki kell rángatnunk, hogy megismerhessük. Ha azonban nem
háborgatjuk, növekszik bennünk és a szívünkben gyümölcsöt terem. Irányít bennünket. A rabszolgái
leszünk. Fogságban tart bennünket, hogy azt tegyük, amit nem akarunk megtenni, és amit meg akarunk
tenni, mi látható emberek: amíg az ember belsője rejtett, az ember életben van, ám amikor belsőjét
feltárjuk és kiszedjük belőle, meghal. Pontosan úgy, miként a fa, melynek gyökerei rejtettek, kihajt és
növekszik. Ha gyökereik kiszedjük, a fa meghal. Így van ez minden megszületettel a világon, nem csak a
kinyilvánított dolgokkal, hanem a rejtettekkel is. Amíg gyökerei rejtettek, a gonoszság erős. Amikor
azonban megismerjük azt, szétfoszlik. Amikor leleplezzük, elpusztul. Ezért mondja a Szó: „A balta már a
fák gyökerein fekszik.” (Mt. 3:10) Nemcsak egyszerűen belevág – amibe belevágnak az újra hajt – a balta
azonban mélyre hatol, amíg fel nem tárja a gyökeret. Jézus mindenhol kihúzta a gyökeret, míg mások
csak részlegesen tették ezt. Ami minket illet, mindannyian ássunk le a gonoszság gyökeréig, mely
mindenkiben benne van, és húzzuk ki azt, amit az ember szíve nem tesz meg. Hathatós, mert nem
ismertük fel. Amíg létezik, addig aktív. A tudatlanság a gonosz anyja. A tudatlanság halált okoz, mert
azok, akik a tudatlanságból származnak, nem voltak, nem léteznek és nem lesznek *…+ tökéletesek,
amikor minden igazság napvilágra kerül. Ami az igazságot illeti, olyan mint a tudatlanság: amíg rejtve
van, önmagában pihen, ám amikor kinyilvánítják és felismerik, magasztalják, mivel erősebb, mint a
tudatlanság vagy a tévedés. Szabadságot ad. A Szó azt mondja: „Ha ismered az igazságot, az igazság
megszabadít téged.” (Jn. 8:32). A tudatlanság rabszolga. A tudás szabadság. Ha ismerjük az igazságot,
megtaláljuk az igazság gyümölcsét önmagunkban. Ha csatlakozunk hozzá, eltölt bennünket.

Jelen időkben a teremtés megnyilvánult dolgait birtokoljuk. Azt mondjuk: „Az erősek, akik magas
elismerésben részesülnek, nagyszerű emberek. És a gyengék, akik megvetettek, jelentéktelenek. Ezzel
ellentétesek az igazság dolgainak megnyilvánulásai: gyengék és jelentéktelenek, míg a rejtett dolgok
erősek és magas elismerésben részesülnek. Az igazság misztériumai kinyilatkoztatnak, a típus és a kép
által. A menyegzői szoba azonban, megmarad rejtve. A Szent a Szentben. A fátyol első sorban azt rejti,
hogyan irányította Isten a teremtést, amikor azonban a fátyol fellebben és a belső dolgok
kinyilatkoztatnak, ez a ház továbbra is sivár marad, vagy inkább, le lesz rombolva. És a teljes (belső)
istenség elszökik innen, de nem a szentek szentjében, mivel nem képes elkeveredni az elkeveredetlen
fénnyel és a hibátlan teljességgel, ám a kereszt szárnyai és karjai alatt lesz. A bárka lesz a megváltójuk,
amikor a víz árjának hullámai rájuk támadnak. Ha néhányan a papság rendjébe tartoznak, képesek
lesznek a fátyolban haladni, a magas rangú papokkal. Ezért nem csak a fátyol felső része lebben fel,
mivel nemcsak azok számára nyílik meg, akik fent vannak; nemcsak az alja libben fel, mivel nem csak
azok számára van kinyilatkoztatás, akik alól vannak. Hanem a tetejétől az aljáig. Azok ott fent,
megnyitják számunkra az alant lévő dolgokat, azért, hogy beléphessünk az igazság titkába. Ez az igazság
magas elismerésben részesül (és) milyen erős! De odamegyünk a gyengeség formái és egyszerű típusai
segítségével. Egyszerűek abban az esetben, ha a tökéletes dicsőséggel vetjük össze. Csak dicsőség múlja
felül a dicsőséget. Ezért a tökéletes dolgok megnyittatnak számunkra, az igazság rejtett dolgaival együtt.
A szentek szentjei kinyilatkoztatnak, és a menyegzői szoba belépésre hív bennünket.

Amíg rejtve van, a bűn valójában hatástalan, és nem távolíttatott el a Szent Szellem utódainak köréből.
Ők a gonosz rabszolgái. Amikor azonban megnyilvánul, a tökéletes fény kisöpri mindenkiből. És
mindazok, akik benne vannak, megkapják a krizmát. Azután a rabszolgák megszabadulnak és a
fogvatartottakat kiváltják. „Minden növény, melyet nem az atyám, aki a mennyben van ültetett, ki lesz
tépve.” (Mt. 15:13) Akik el vannak választva, egyesülnek *…+ és eltöltetnek. Mindenki, aki belép a

107
menyegzői szobába, fellobbantja a fényt, *…+ részére, mint a házasságokban, melyek *…+ éjjel történnek.
Az a tűz *…+ csak éjjel, és kioltatik. Azonban annak a házasságnak a misztériumai tökéletesedtek inkább a
napban és a fényben. Sem a nap, sem a fénye múlik el. Ha valaki a menyegzői szoba gyermekévé válik,
megkapja a fényt. Ha valaki nem kapja meg, miközben ott van, nem lesz képes más helyen sem
megkapni. Az, aki megkapja azt a fényt, nem látják majd és nem tudják visszatartani sem. És senki sem
lesz képes gyötörni egy ilyen embert, még akkor sem, ha a világban lakik. És újra, amikor elhagyja a
világot, már megkapta a képek igazságát. A világ az Eónná válik (örök valóság), mivel az Eón teljesség a
számára. Ez az út a következő: csak annak számára van kinyilatkoztatva, nincs elrejtve a sötétségben és
az éjszakában, ám el van rejtve a tökéletes napban és a szent fényben.

108
Tamás evangéliuma

Ezek azok a rejtett mondások, melyeket az élő Jézus mondott, és Didymos Judás Tamás jegyezte le.
1. És ő azt mondta: „Mindazok, akik felfedezik ezen mondások értelmét, nem ízlelik meg a halált.”
2. Jézus mondta: „Azok akik keresnek, ne hagyják abba, amíg nem találnak. Amikor találnak, zaklatni
fogják őket. Amikor zaklatják őket, el fognak majd csodálkozni, és uralkodni fognak mindenek felett. *És
mikor uralkodnak, megnyugszanak.]

3. Jézus mondta: „Ha a vezetőitek azt mondják nektek, ’Nézd, az (Atya) királysága az égben van’, akkor
az ég madarai megelőznek benneteket. Ha azt mondják nektek, ’A tengerben van’, akkor a halak előznek
meg benneteket. Inkább az (Atya) királysága bennetek van és kívületek van.
Ha megismeritek magatokat, akkor ismertek lesztek, és megértitek, hogy az élő Atya gyermekei vagytok.
De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor nyomorúságban éltek és ti vagytok a nyomorúság.”
4. Jézus mondta: „Egy napjaiban idős ember nem tétovázik megkérdezni egy hétnapos kisgyereket az
élet helyével kapcsolatban, és az az ember élni fog.”
Sokan az elsők közül utolsók lesznek és magányosokká válnak.”
5. Jézus mondta: "Ismerd meg, hogy mi van az arcod előtt, és ami rejtett számodra, majd kinyilváníttatik
neked.
Ugyanis nincsen semmi rejtett, ami ne lenne kinyilvánítva. [És semmi sincs ami el van temetve és ne
lenne felemelve.]
6. A tanítványai megkérdezték őt, és mondták neki: „Akarod, hogy böjtöljünk? Hogyan imádkozzunk?
Adjunk alamizsnát? Milyen étrendre figyeljünk?”

Jézus mondta: „Ne hazudjatok és ne tegyétek, amit gyűlöltök, mert minden dolog nyilvánvaló a menny
előtt. Elvégre nincsen semmi elrejtve mely ne lenne kinyilvánítva, és nincs semmi elleplezve, mely
titokban maradna.”

7. Jézus mondta: „Boldog az az oroszlán, melyet az ember megeszik, így az oroszlán emberré lesz. És
nyomorult az az ember, akit az oroszlán megeszik és még az oroszlán válik emberré.”

8. És ő mondta: „Az ember olyan, mint a bölcs halász, aki kiveti a hálóját a tengerbe és kihúzza azt telis-
tele kis halakkal. Közöttük a bölcs halász észrevesz egy szép nagy halat. Valamennyi kishalat visszadobja
a tengerbe, és könnyedén kiválasztja a nagy halat. Mindenki aki itt van és jó füle van, jól teszi ha figyel!”
9. Jézus mondta: „Nézzétek, kiment a magvető teli marok (maggal), és szétszórta (őket). Néhány az útra
esett, és a madarak eljöttek és összeszedték őket. Mások sziklára estek, és nem vertek gyökeret a talajba
és nem növesztettek kalászokat. Mások tövisbokrokra hulltak, és ezek megfojtották a magokat és
hernyók ették meg azokat. És mások jó földre hullottak, és jó termést hoztak: hatvanszoros mérőt és
százhúszszoros mérőt.
10. Jézus mondta: „Tüzet gyújtottam a világra, és nézzétek, őrzöm azt, amíg lángol.”
11. Jézus mondta: „Ez a menny elmúlik, és a felette lévő elmúlik.
A halott nem él, és az élő nem fog meghalni. Ezekben a napokban amikor azt eszitek, ami halott, élővé
teszitek azt. Amikor a fényben vagytok, mit tesztek? Azon a napon, amikor egyek voltatok, kettővé
váltatok. Amikor azonban kettővé váltatok, mit tesztek?
12. A tanítványok azt mondták Jézusnak: „Tudjuk, hogy el fogsz hagyni bennünket. Ki lesz a vezetőnk?”

109
Jézus azt mondta nekik: „Nem számít hol vagytok, menjetek Jakabhoz, az Igazságoshoz, aki miatt a meny
és a föld létrejött.”
13. Jézus azt mondta a tanítványainak: „Hasonlítsatok össze engem valamivel, s mondjátok meg, milyen
vagyok.”
Simon Péter azt mondta neki: „Olyan vagy, mint egy hírnök.”
Máté azt mondta neki: „Olyan vagy, mint egy bölcs filozófus.”
Tamás azt mondta neki: „Tanító, a szám teljességgel képtelen elmondani, milyen vagy.”
Jézus mondta: „Nem vagyok a tanítód. Mivel részeg vagy, megmárosodtál a felbugyborékoló forrásból,
melynek én viselem gondját.”
Megfogta őt és félrehúzta, és elmondott neki három szólást. Amikor Tamás visszajött a barátaihoz, azok
megkérdezték tőle: „Mit mondott Jézus neked?”
Tamás azt mondta nekik: „Ha elmondanám nektek akár az egyik szólást amit nekem mondott, köveket
ragadnátok és megköveznétek engem, és tűz csapna fel a kövekből és elpusztítana benneteket.”

14. Jézus azt mondta nekik: „Ha böjtöltök, bűnt hoztok a saját fejetekre, és ha imádkoztok,
megbélyegzettek lesztek, és ha alamizsnát adtok, megsértitek a szellemeteket.
Ha bárhova is mentek és bejárjátok a vidéket, amikor az emberek befogadnak titeket, eszitek amit
szolgálnak nektek és meggyógyítjátok a lábatokat közöttük.
Mindent egybevéve, nem az mocskol be benneteket, ami bemegy a szátokon, sokkal inkább, ami kijön a
szátokon, az mocskol be benneteket.

15. Jézus mondta: „Amikor olyan valakit láttok, aki nem nőtől született, boruljatok arcra és imádjátok. Az
a valaki a ti Atyátok.”

16. Jézus mondta: „Talán az emberek úgy gondolják, hogy békét töltsek ki a világra. Ők nem tudják, hogy
azért jöttem, hogy ellentétet töltsek ki a földre: tüzet, kardot háborút.
Azért öten lesznek egy házban: három a kettő ellen és kettő a három ellen, apa fiú ellen és fiú apa ellen,
és egyedül maradnak.”

17. Jézus mondta: „Olyasmit adok nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem érintett, és
emberi szívben nem támadt.”

18. A tanítványok azt mondták Jézusnak: „Mondd el hogyan jön el a végünk?”

Jézus mondta: „Rátaláltatok már a kezdetre, akkor hogyan kereshetitek a véget? Tudjátok, a vég ott lesz,
ahol a kezdet van.
Elismerés annak, ki a kezdetnél áll: ő ismeri a véget és nem ízlel halált.”
19. Jézus mondta: „Elismerés annak, aki azelőtt létezett, mielőtt létezett volna.
Ha a tanítványaimmá lesztek és figyelmet szenteltek szólásaimra, ezek a kövek szolgálni fognak nektek.
Öt fa van ugyanis számotokra a Paradicsomban: ezek nem változnak, legyen nyár vagy tél, és leveleiket
nem hullatják. Bárki, aki ismeri őket, nem ízlel halált.”
20. A tanítványok azt mondták Jézusnak: „Mondd el nekünk, milyen a Mennyek királysága.”

Ő azt mondta nekik: „Olyan, mint a mustár magja, a legkisebb valamennyi mag közt, amikor azonban
művelt talajra hull, hatalmas nagy növény válik belőle és menedékül szolgál az ég madarainak.”

21. Mária azt mondta Jézusnak: „Milyenek a tanítványaid?”

110
Ő mondta: „Olyanok, mint a kisgyermekek, akik olyan földön élnek, mely nem az övék. Amikor eljönnek
a föld urai, azt mondják majd, ’Adjátok vissza a földünket’ Ők levetik ruháikat előttük azért, hogy
visszaadják azt nekik, és visszaadják a földjüket nekik.
Ezért azt mondom, ha a ház tulajdonosok tudják, hogy rabló jön, akkor őrködni fognak, mielőtt a rabló
megérkezik és nem engedik, hogy a rabló betörjön a házába (a tulajdonukba) és ellopja javaikat.
Ami titeket illet, őrködjetek a világ felett. Készítsétek fel magatokat hatalmas erővel, hogy a rablók ne
találhassanak utat hozzátok, mivel a baj, amire számoltok, eljön.
Legyen köztetek valaki, aki megérti.
Amikor a gabona megérik, ő gyorsan eljön sarlót hozva és elvégzi a betakarítást. Bárki itt, akinek két jó
füle van, jobban teszi ha figyel!”
22. Jézus néhány karban tartott kisbabát látott. Azt mondta tanítványainak: „Ezek a karban tartott
kisbabák olyanok, mint azok, akik belépnek az (Atya) királyságába.”
Azt mondták neki: „Ezek szerint mi kisbabákként lépünk be az „Atya” királyságába?”
Jézus azt mondta nekik: „Amikor a kettőt eggyé teszitek, és amikor a belsőt olyanná teszitek, mint a
külső és a külsőt olyanná mint a belső, és a fentit olyanná mint az alsó, és amikor a férfit és a nőt
egyetlen eggyé teszitek, úgy, hogy a férfi azután már nem lesz férfi és a nő nem lesz nő, és amikor a
szemeteket a szem helyére teszitek, kezet a kéz helyére, lábat a láb helyére és a képet a kép helyére,
akkor beléptek *a királyságba+.”

23. Jézus mondta: „Kiválasztottalak benneteket, egyet az ezerből és kettőt a tízezerből, és a többiek
teljesen egyedül maradnak.”
24. A tanítványok azt mondták: „Mutasd meg nekünk a helyet ahol vagy, mert meg kell keresnünk.”
Ő azt mondta nekik: „Bárki itt, akinek füle van, jobban teszi ha figyel! Fény van a fény emberében, és az
egész világot beragyogja. Ha nem világítana, sötétség lenne.”
25. Jézus mondta: „Szeresd barátodat, mint saját lelkedet, óvd őt mint a szemed fényét.”
26. Jézus mondta: „Látjátok a szilánkot barátaitok szemében, de nem látjátok magatokéban a gerendát.
Amikor kiveszitek a saját szemetekből a gerendát, akkor már elég jól fogtok látni ahhoz, hogy kivegyétek
a barátotok szeméből a szilánkot.”

27. „Ha nem böjtöltök a világ javaiból, nem léptek be az (Atya) királyságába. Ha nem tartjátok be a
szombatot, mint szombatot, nem látjátok meg az Atyát.”
28. Jézus mondta: „Álláshelyem a világ közepén foglaltam el, és húsban jelentem meg számukra.
Részegnek leltem meg őket, és senkit sem találtam közülük aki szomjas lett volna. Lelkem fájt az
emberiség gyermekeiért, mert vakok szívükben és nem látnak, mert üresen jöttek a világba, és azt
kutatják, miként lehetne üresen távozni a világból.
Mindeközben részegek. Amikor leteszik a bort, megváltozik útjuk.”

29. Jézus mondta: „Ha a hús a szellem miatt születne meg, az csoda. Ha azonban a szellem születne meg
a test miatt, az a csoda csodája.
Nos, azon csodálkozom, hogyan lakhat ez a hatalmas gazdagság ebben a szegénységben.”

30. Jézus mondta: „Ahol három istenség van, ők isteniek. Ahol kettő van, vagy egy, én azzal vagyok.”
31. Jézus mondta: „Egyetlen próféta sem szívesen látott saját otthonának pázsitján, az orvosok nem
gyógyítják azokat, akik ismerik őket.”
32. Jézus mondta: „A magas hegyen épült és megerősített város nem eshet el és nem rejthető el.”
33. Jézus mondta: „Amit a fületekkel hallotok, a másik fülébe hirdessétek a tetőitekről.
Ugyanis senki sem gyújt fényt és teszi egy kosár alá, senki sem teszi egy rejtett helyre. Inkább a
lámpatartóba teszi, hogy mindenki, aki jön vagy megy láthassa a fényét.”

111
34. Jézus mondta: „Ha egy vak ember vezet egy vak embert, mindketten beleesnek a gödörbe.”
35. Jézus mondta: „Senki sem léphet be egy erős ember házába és veheti el erővel anélkül, hogy meg ne
kötné a kezét. Aztán kirabolhatja az ő házát.”
36. Jézus mondta: „Ne aggodalmaskodjatok reggeltől estig és estétől reggelig *az étel miatt -- arról, hogy
mit fogtok enni vagy a ruhátok felől --] vagy mit fogtok felvenni. [Sokkal jobbak vagytok, mint a liliomok,
melyek nem kártolnak sem fonnak.
Ami titeket illet, amikor nincs ruhátok, mit fogtok felvenni? Ki képes megnövelni a termetét? Az a
bizonyos fog nektek ruhát adni.]
37. A tanítványai azt mondták: „Mikor mutatkozol meg számunkra, és mikor látunk téged?”
Jézus mondta: „Amikor levetkőztök szégyenérzet nélkül, és veszitek a ruháitokat és a lábatok alá
teszitek, mint a kisgyerekek és rátapostok, akkor meglátjátok az élő fiát és nem fogtok félni.”

38. Jézus mondta: „Gyakran vágytok rá, hogy halljátok azokat a szavakat melyeket elmondok nektek, és
senki más sincs, akitől hallanátok. Lesznek napok, amikor keresni fogtok engem és nem fogtok
megtalálni.”
39. Jézus mondta: „A farizeusok és az írástudók megszerezték a tudás kulcsait és elrejtették őket. Ők
nem léptek be és nem engedték be azokat, akik be akartak lépni.
Ami titeket illet, legyetek ravaszak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a galambok.”
40. Jézus mondta: „A szőlőtőkét távol ültették el az Atyától. Mivel nem erős, kihúzzák gyökerestől és
elpusztítják.”
41. Jézus mondta: „Akinek valami is van a kezébe, még több adatik neki, és akinek semmi sincs, még azt
a kicsijét is elveszik, amije van.”
42. Jézus mondta: „Legyetek elnézőek!”
43. A tanítványok azt mondták neki: „Ki vagy te, hogy ezeket a dolgokat mondod nekünk?”
„Nem értitek kitől vagyok én és mit mondok nektek.”
Inkább, olyanokká váltatok, mint a júdeaiak, mivel szeretik a fát, de gyűlölik a gyümölcsét, vagy szeretik
a gyümölcsöt, de gyűlölik a fát.”
44. Jézus mondta: „Bárki gyalázkodjon is az Atya ellen, megbocsátást nyer, és bárki gyalázkodjon is a fiú
ellen, megbocsátást nyer, azonban ha valaki a szent szellemet gyalázza, nem nyer megbocsátást, sem a
földön sem a mennyben.”
45. Jézus mondta: „Szőlőt nem szüretelnek a tövisbokorról, fügét sem szednek a bogáncsról, mivel nem
hoznak gyümölcsöt.
Jó emberek jó dolgokat alkotnak abból, amit felhalmoztak; rossz emberek gonosz dolgokat hoznak létre
abból a gonoszságból, melyet a szívükben összegyűjtöttek, és gonosz dolgokat mondanak. Szívük
csordulásig tele, ezért gonosz dolgot alkotnak.”
46. Jézus mondta: „Ádámtól Keresztelő Jánosig, azok között, akiket anya szült, nem volt nagyobb, mint
Keresztelő János, ezért ne forduljon félre tekintete.

Én pedig azt mondom, bárki közöttetek, aki gyermekké válik és felismeri az (Atya) királyságát, nagyobb
lesz, mint János.”

47. Jézus mondta: „Egy ember nem tud két lovat megülni, vagy két íjat megfeszíteni.”
Egy szolga nem szolgálhat két urat, különben az egyiket megbecsüli és a másikat megsérti.
Senki sem iszik régi bort és akar utána fiatal bort inni. A fiatal bort nem töltik öreg borostömlőbe, mert
szétszakíthatja, és régi bort sem töltenek új borostömlőbe, mert tönkremegy.
Régi foltot nem varnak új ruhára mivel szakadást okozhat.”

112
48. Jézus mondta: „Ha ketten békét kötnek egymással egy egyszerű házban, (és) azt mondják a hegynek,
’Mozdulj innen!’ akkor meg fog mozdulni.”
49. Jézus mondta: „Elismerés azoknak, akik egyedül vannak és kiválasztatnak, hogy ti megtaláljátok a
királyságot. Mivel abból való vagytok, ismét oda tértek vissza.”

50. Jézus mondta: „Ha azt mondják nektek, ’Honnan valók vagytok?’, mondjátok nekik, ’A fényből
jöttünk, arról a helyről, ahol a fény önmaga révén született meg, *önmagát+ hozta létre, és jelent meg a
képünkben.’

Ha azt mondják nektek, ’Ezek ti vagytok?’, mondjátok, ’Mi a gyermekei, és az élő Atya kiválasztottjai
vagyunk.’

Ha megkérdezik tőletek, ’Mi a jele, hogy az Atyátok bennetek van?’, mondjátok nekik, ’A mozgás és az
elpihenés.’
51. A tanítványai azt mondták neki: „Mikor lesz a halottnak nyugalma, és mikor jön el az új világ?”
Ő azt mondta nekik: „Amit vártok, hogy eljöjjön, eljött, ám nem ismeritek fel.”
52. Tanítványai azt mondták neki: „Huszonnégy próféta szólt Izraelben és valamennyien rólad
beszéltek.”
Ő azt mondta nekik: „Megvetitek az élőket akik veletek vannak, és a halálról beszéltek.”
A tanítványai mondták neki: „A körülmetélés hasznos vagy sem?”
Ő azt mondta nekik: „Ha hasznos lenne, akkor az atyáik már eleve körülmetélt gyerekeket nemzenének
az anyáiknak. Inkább, az igazi körülmetélés lélekben hasznos mindenféle szempontból.”

54. Jézus mondta: „Elismerés a szegényeknek, mivel a Mennyei királysághoz tartoznak.

55. Jézus mondta: „Aki nem gyűlöli az atyját és az anyját, nem lehet a tanítványom, és aki nem gyűlöli
fivéreit és nővéreit, és nem hordozza a keresztet, mint én teszem, nem lesz méltó hozzám.”
56. Jézus mondta: „Bárki, aki megismerte a világot, egy hullát fedezett fel, és aki felfedezett egy hullát,
annak az embernek számára a világ nem méltó.”
57. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint az az ember, akinek jó *magja+ volt. Ellenségei éjszaka
jöttek és gyomnövények magvait szórták a jó magok közé. Az ember nem engedte, hogy munkásai
kitépjék a gyomokat, sőt, azt mondta nekik, ’Nem, máskülönben a gyomokkal együtt kitéphetitek a
búzát is.’ Mivel az aratás napján a gyomok szembetűnőek lesznek, ki lesznek tépve és tűzre lesznek
vetve.”
58. Jézus mondta: „Elismerés annak az embernek, aki bajlódik és életet talál.”

59. Jézus mondta: „Figyeljétek az élőt amíg életben vagytok, egyébként meghalhattok, és aztán
próbáljátok nézni az élőt, és képtelenek lesztek látni.”

60. Látott egy szamaritánust, aki bárányt vitt és Júdeába ment. Azt mondta a tanítványainak: „az az
ember… a bárány mellett.” Azt mondta nekik: „Azért, hogy megölhesse és megehesse.” Azt mondta
nekik: „Nem fogja megenni, amíg életben van, csak azután, hogy megölte és hulla lesz belőle.”
Ők azt mondták: „Másképpen nem teheti.”
Ő azt mondta nekik: „Így van veletek is, keressetek pihenőhelyet magatoknak, vagy hullák lesztek és
felfalnak benneteket.”

61. Jézus mondta: „Ketten fekszenek a heverőn; az egyik meghal, a másik élni fog.”

113
Szalome mondta: „Ki vagy te uram? Felmásztál az ágyamra és ettél az asztalomnál mintha valakitől
lennél.”
Jézus azt mondta neki: „Az vagyok, aki a teljességből jön. Kaptam Atyám dolgaiból.
„A tanítványod vagyok.”
„Ezért azt mondom, ha valaki teljes, azt eltölti a fény, ha valaki megosztott, azt a sötétség tölti ki.”

62. Jézus mondta: „Kinyilvánítom misztériumaim azoknak *akik érdemesek+ az *én+ misztériumaimra.”

63. Jézus mondta: „Volt egy gazdag ember, akinek rengeteg pénze volt. Azt mondta: ’Befektetem a
pénzemet, azért hogy vethessek, érlelhessek, ültethessek és megtölthessem raktáraimat terményekkel,
hogy semmiben se legyen hiányom.’ Ezek voltak azok a dolgok, melyeket szívében kigondolt, azonban
azon bizonyos éjjelen meghalt. Mindenki aki itt van és füle van, jól teszi ha figyel!”

64. Jézus mondta: „Egy ember vendégeket fogadott. Amikor készítette a vacsorát, elküldte a rabszolgáját
meghívni a vendégeket.
A rabszolga elment az elsőhöz és azt mondta neki: ’Az uram meghív tégedet.’ Ő azt mondta neki:
Néhány kereskedő pénzzel tartozik nekem; ma este érkeznek. El kell mennem és utasításokat adni nekik.
Kérlek, ments ki a vacsoráról.’
A rabszolga elment a másikhoz és azt mondta neki: ’Az uram meghív tégedet.’ Ő azt mondta neki:
’Vettem egy házat és elhívtak ma egész napra. Nincs időm.’
A rabszolga elment egy másikhoz és azt mondta neki: ’Az uram meghív téged.’ Ő azt mondta a
rabszolgának: ’A barátom házasodik és az én feladatom megrendezni az összejövetelt. Nem tudok
menni. Kérlek ments ki a vacsoráról.’
A rabszolga elment a következőhöz és azt mondta neki: ’Az uram meghív téged.’ Ő azt mondta a
rabszolgának: ’Vettem egy birtokot, és össze kell gyűjtenem a bérleti díjat. Nem tudok menni. Kérlek,
bocsáss meg nekem.’
A rabszolga visszatért és azt mondta urának: ’Azok, akiket meghívtál a vacsorára, megkértek, mentsem ki
őket.’ Az úr azt mondta a rabszolgának: ’Menj ki az utcára és hozd be vacsorára, akiket csak találsz.’

Vásárlók és kereskedők nem léphetnek be Atyám helyeire.”

65. Azt mondta: „Egy *…+ embernek szőlője volt és kiadta néhány földművesnek, hogy műveljék meg és ő
pedig begyűjthesse a termést tőlük. Elküldte rabszolgáját a földművesekhez, hogy adják neki oda a szőlő
termését. Ők azonban megragadták, megverték, majdnem megölték, mire a rabszolga hazament és azt
elmondta az urának. Az ura azt mondta: ’Talán nem ismerték meg őt.’ Elküldött egy másik rabszolgát, a
földművesek azonban őt is megverték. Azután az úr a fiát küldte és azt mondta: ’Talán a fiam felé némi
tiszteletet mutatnak.’ Mivel azonban a földművesek tudták, hogy ő lesz majd a szőlő örököse,
megragadták és megölték. Mindenki aki itt van és füle van, jól teszi ha figyel!”

66. Jézus mondta: „Mutassátok meg nekem a követ, melyet az építők félrevetettek, sarokkő lesz az.”
67. Jézus mondta: „Azok, akik mindent ismernek, de hiányosság van bennük, mindenben hiányosságuk
van.”
68. Jézus mondta: „Elismerés nektek, ha gyűlölnek és üldöznek benneteket és nem találnak helyet, ahol
nem üldöznek titeket.”

69. Jézus mondta: „Elismerés azoknak, akiket üldöznek a szívükben: ők azok, akik valójában azért jöttek,
hogy megismerjék az Atyát.
Elismerés azoknak, akik éheznek, és vágyakozó gyomruk megtöltethetik.”

114
70. Jézus mondta: „Ha kihozzátok magatokból, ami bennetek van, az lesz az, ami megment titeket. Ha
nem hozzátok ki magatokból, ami bennetek van, amit nem hoztok ki, az megöl benneteket.”

71. Jézus mondta: „Elpusztítom *ezt+ a házat és senki sem lesz képes újra felépíteni *…+.”
72. Egy *ember+ azon mondta neki: „Mondd meg a fivéreimnek, hogy osszák meg apám javait velem.”
Azt mondta annak az embernek: „Uram, ki tett meg engem osztóvá?”
A tanítványaihoz fordult és azt mondta: „Nem vagyok osztó, igaz?”
73. Jézus mondta: „Az aratás nagy, ám a munkás kevés, ezért kérjétek meg az aratás urát, hogy küldjön
munkásokat a mezőkre.”
74. Ő mondta: „Uram, sokan vannak az itatóhely körül, de semmi sincs a kútban.”
75. Jézus mondta: „Sokan állnak az ajtóban, ám azok, akik egyedül vannak lépnek be a menyegzői
kíséretbe.”
76. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint a kereskedő, akinek egy készlet árúja volt és gyöngyöt
talált. Ez a kereskedő bölcs volt, eladta a készletét és megvette magának csupán a gyöngyöt.”
Így van ez veletek is, keressétek az ő kincsét, mely kimeríthetetlen, mely maradandó, ahol nincs moly,
hogy megegye, féreg, hogy elpusztítsa.

77. Jézus mondta: „Én vagyok a fény, mely mindenek fölött van. Én vagyok minden: minden belőlem
származik és minden hozzám tér vissza.”

Hasíts el egy fát; ott vagyok.

Emeld fel a követ és megtalálsz ott engem.”

78. Jézus mondta: „Mért jöttetek ki vidékre? Látni egy nádat a szél által lengetve? És látni egy embert
puha ruhákba öltözve; *miként a ti+ elöljáróitok és a hatalmasságaitok? Ők öltöznek puha ruhákba és
nem képesek megérteni az igazságot.”
79. Egy nő a tömegben azt mondta neki: „Szerencsés a méh, mely hordott téged és az emlő, mely
táplált.”
Ő azt mondta *neki+: „Szerencsések azok, akik hallották az Atya szavát és őszintén megfogadták. Mivel
lesznek napok, amikor azt mondjátok: ’Szerencsés az a méh, amely nem fogan meg és az emlő, mely
nem ad tejet.’”

80. Jézus mondta: „Bárki, aki azért jön, hogy megismerje a világot, felfedezi a testet, és aki felfedezte a
testet, annak számára a világ nem méltó.”
81. Jézus mondta: „Aki meggazdagodott, uralkodjon, és akinek hatalma van, mondjon le.”
82. Jézus mondta: „Bárki, aki mellettem van, a tűz mellett van, és aki messze van tőlem, az messze van
(az Atya) királyságától.”

83. Jézus mondta: „A képek láthatóak az emberek számára, ám a bennük lévő fény elé van rejtve az Atya
fényének képében. Ő elzárkózik, ez a kép azonban a fényében rejtőzik.”
84. Jézus mondta: „Amikor a képmásotokat látjátok, boldogok vagytok. Amikor azonban azt a képeteket
látjátok mely már létezésetek előtt megvolt és soha nem hal meg és látható sem lesz, mennyi mindent
kell hordoznotok!”
85. Jézus mondta: „Ádám nagy hatalommal és gazdagsággal jött, ám nem volt méltó hozzátok. Ha méltó
lett volna, nem *ízlelte volna meg a+ halált.”
86. Jézus mondta: „*A rókáknak vannak+ barlangjaik és a madaraknak fészkeik, az emberi lényeknek
azonban nincs helyük ahol lefekhetnek és megpihenhetnek.”

115
87. Jézus mondta: „Milyen nyomorúságos az a test mely egy testtől függ, és milyen nyomorúságos az a
lélek, amely ettől a kettőtől függ.”

88. Jézus mondta: „A hírnökök és a próféták el fognak jönni és odaadják nektek, ami a tiétek. Ti azonban
azt adjátok nekik, amitek van, és azt mondjátok magatoknak: ’Mikor jönnek majd el és viszik el, ami az
övék?’”

89. Jézus mondta: „Miért mossátok meg a csésze külsejét? Hát nem értitek, hogy az, aki elkészítette a
belsejét az ugyanaz, mint aki a külsejét is elkészítette?”
90. Jézus mondta: „Gyertek hozzám, az igám kényelmes, és a uradalmam enyhe, és pihenőt találtok
magatoknak.”
91. Ők azt mondták neki: „Mondd meg nekünk ki vagy, higgyünk-e benned?”
Ő azt mondta nekik: „Vizsgáljátok a menny és a föld arcát, de nem juttok annak felismerésére, ki van
társaságotokban, és nem tudjátok, hogyan vizsgáljátok meg a jelen pillanatot.”
92. Jézus mondta: „Keressetek és találtok.
A múltban azonban nem mondtam nektek dolgokat melyekről akkor kérdeztetek engem. Most hajlandó
vagyok ezeket elmondani, ám ti nem keresitek őket.”

93. „Ne adjatok szent dolgot a kutyáknak, mivel a trágyadomb tetejére vethetik. Ne vessetek gyöngyöket
disznók *elé+, mivel *…+ azt.”
94. Jézus *mondta+: „Aki keres, talál, és *aki zörget+ annak megnyittatik.”
95. Jézus mondta: „Ha van pénzetek, ne kamatra adjátok kölcsön. Inkább olyannak adjátok, aki nem
fogja visszafizetni azt.”
96. Jézus *mondta+: „Az Atya királysága olyan, mint egy nő. Vett egy kis kovászt és *elrejtette+ a
tésztában, és nagy kenyér vekniket formált belőle. Bárki itt, akinek két füle van, jobban teszi ha figyel!

97. Jézus mondta: „Az *Atya+ királysága olyan, mint egy nő, aki magával vitt egy *korsót+ tele korpával.
Miközben gyalogolt a hosszú úton, a korsó füle eltört és a korpa kiszóródott mögötte [végig] az útra.
Nem tudott erről; nem vette észre a bajt. Amikor elérte a házát, letette a korsót és észrevette, hogy
üres.”

98. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint az az emberi aki meg akart ölni egy előkelőt. Amikor
otthon volt, kihúzta a kardját és beledöfte a falba, hogy kipróbálja, vajon elég erős-e a keze. Aztán
megölte az elöljárót.”

99. A tanítványok azt mondták neki: „A fivéreid és az anyád kint állnak.”

Ő azt mondta nekik: „Azok, itt, akik azt teszik amit Atyám szeretne, azok a fivéreim és az anyám. Ők
azok, akik belépnek Atyám királyságába.”
100. Mutattak Jézusnak egy aranypénzt és azt mondták neki: „A római birodalom emberei adót
követelnek tőlünk.”
Azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, adjátok meg az Istennek, ami az istené és
adjátok nekem, ami az enyém.”

101. „Aki nem gyűlöli az *atyját+ és az anyját, miként én teszem, nem lehet a [tanítványom], és aki [nem]
szereti az *atyját és+ az anyját, miként én teszem, nem leget az én *tanítványom+. Ami anyámat illeti *…+
az én igaz *anyám+ adott nekem életet.”

116
102. „Jézus mondta: „Átkozott farizeusok! Olyanok, mint egy marhák jászlában alvó kutya: a kutya nem
eszik és a marhákat sem hagyja enni.”
103. „Elismerés azoknak, akik tudják, hogy hol fognak a lázadók támadni. Cselekedhetnek,
összegyűjthetik a császári javaikat, és felkészülhetnek, mielőtt a lázadók megérkeznek.”
104. Azt mondták Jézusnak: „Jöjj, imádkozzunk ma és böjtöljünk.”
Jézus mondta: „Miféle bűnt követtem el, vagy mit nem cselekedtem meg? Inkább, amikor a vőlegény
elhagyja a menyegzői szobát akkor kell az embereknek böjtölni és imádkozni.”
105. Jézus mondta: „Aki ismeri az atyát és az anyát a szajha gyermekének fogják hívni.”
106. Jézus mondta. „Amikor a kettőt eggyé teszitek, Ádám gyermekeivé váltok, és amikor azt mondjátok
’Hegy, mozdulj innen’, az el fog menni.”

107. Jézus mondta: „Az (Atya) királysága olyan, mint a pásztor, akinek száz birkája volt. Egyikük, a
legnagyobb, eltévedt. Ő otthagyta a kilencvenkilencet és annak az egynek a keresésére indult, amíg meg
nem találta. Amikor véget ért vesződése, azt mondta a birkának: ’Jobban szeretlek, mint a
kilencvenkilencet.’”

108. Jézus mondta: „Bárki, aki iszik a számból, olyanná válik, mint én; én magam válok azzá az emberré,
és a rejtett dolgok kinyilváníttatnak számára.”
109. „Jézus mondta: „Az (Atya) királysága olyan, mint az az ember, akinek kincset rejtettek el földjén, de
ő nem tudott róla. És *amikor+ meghalt, ráhagyta a *fiára+. A fiú *ugyancsak+ nem tudott róla. Átvette a
földet és eladta. A vevő szántani ment *és felfedezte+ a kincset, és elkezdett kamatra pénzt kölcsönözni
mindenkinek, akinek csak akart.”
110. Jézus mondta: „Aki megtalálta a világot és meggazdagodott, tagadja meg a világot.”
111. Jézus mondta: „A mennyek és a föld fel fognak göngyölődni jelenlétetekben, és bárki is, aki az
élőből él, nem lát halált.”
Nem azt mondta Jézus: „Azok, akik megtalálják önmagukat, azok számára a világ méltatlan?”
112. Jézus mondta: „Átkozott a hús, amely a lélektől függ. Átkozott a lélek, amely a hústól függ.”
113. A tanítványai azt mondták neki: „Mikor jön el a királyság?”
Nem akkor jön el, amikor figyelik. Nem mondható, ’Nézd, itt van!”, vagy ’Nézd, ott van!’ Inkább, az Atya
királysága elterjed a földön,, és az emberek nem látják.”
*A következő mondást az eredeti gyűjteményhez későbbi időpontban toldották hozzá:+
114. Simon Péter azt mondta nekik: „Vegyük rá Máriát, hogy elhagyjon bennünket, mert nők nem
érdemlik meg az életet!”
Jézus mondta: „Figyelj, vezetni fogom őt, hogy férfivá váljon, így ő ugyancsak a férfiakra hasonlító élő
szellemmé válhat. Mivel minden nő, aki férfivá teszi önmagát, belép a Mennyek királyságába.”

117
Az Igazság Evangéliuma

Az igazság evangéliuma örömére szolgál mindazoknak, akik megkapták az igazság Atyjától az ő

ismeretének ajándékát a Logosz ereje által, aki a Teljességből (Pleroma) származik, és aki benne van a
gondolatban és az Atya tudatában; ő az, akit „Megmentőnek” hívnak, hiszen ez a neve annak a
munkának, melyet el kell végeznie azok megváltása érdekében, akik nem ismerik az Atyát. Mivel az
evangélium neve a remény megtestesülése, hiszen azok fedezik fel, akik keresik őt, mert a Mindenség is
kereste őt akitől minden lett. Látjátok, a Mindenség őbenne van, mely határtalan, elképzelhetetlen egy,
aki jobb minden gondolatnál.

Az Atyával való nem törődés borzalmat és félelmet hozott. És a borzalom olyan sűrűvé vált, mint a köd,
hogy senki sem tudott látni. Emiatt a félelem megerősödött. Ám hiábavalóan dolgozott anyagi lényegén,
mivel nem ismerte az igazságot. Szokásos formáját öltötte, miközben előkészült, erejében és
szépségében, az igazsággal egyenértékben. Ez akkor nem volt lealacsonyító számára, a mérhetetlen,
elképzelhetetlen egynek. Mivel mint semmik léteztek, ez a borzalom és ez a feledékenység és a
hamisságnak ez a formája; ugyanakkor ez a létrehozott igazság változhatatlan, háborgathatatlan és
tökéletes szépség.

Ezért ne vegyétek a tévedést túlságosan szigorúan. Így mivel nincs gyökere, a ködben volt, az Atyát
illetően, elfoglalva előkészületi munkákkal és feledékenységgel és félelmekkel abból a célból, hogy
ezáltal elcsábítsa azokat akik középen vannak és fogságba vesse őket. A tévedés feledékenysége nem
nyilváníttatott ki. Nem vált fénnyé az Atya mellett. A feledékenység nem létezik az Atyával, habár miatta
létezik. Ami benne létezik, az a tudás, mely kinyilváníttatott, hogy a feledékenység elpusztuljon és hogy
megismerhessék az Atyát. Mivel a feledékenység azért létezik, mert nem ismerték meg az Atyát, ha
megismernék az Atyát, attól a pillanattól a feledékenység megszűnne.

Ez az ő evangéliuma, akit keresnek, melyet a tökéletesnek nyilvánított ki az Atya kegyelme által, mint
rejtett misztériumot, Jézus a Krisztus. Ő általa ő megvilágosította azokat, akik sötétségben voltak, a
feledékenység miatt. Ő megvilágította őket és utat adott nekik. Emiatt a tévedés megharagudott rá, és
üldözni kezdte. (Jézus) kifárasztotta (a tévedést) ezért (az) erőtlenné tette (őt). Keresztre szögezték. Az
Atya tudásának gyümölcsévé vált. Ő azonban nem pusztította el őket, mert ettek belőle. Ő inkább
megörvendeztette azokat, akik ettek belőle, e felfedezése miatt.

És ami őt illeti, megtalálta őket önmagában és ők megtalálták őt önmagukban, a határtalan,

elképzelhetetlen egyet, mely a tökéletes Atya, aki a Mindenséget alkotta, akiben minden benne van, és
akiben hiányt szenved a Mindenség, hiszen visszafogta önmagát az ő tökéletességükben, melyet nem
adott meg a teljesség számára. Az Atya nem volt féltékeny. Miféle féltékenység van valójában őközte és
a tagjai között? Még ha az Eón megkapta volna is az ő tökéletességüket, nem lettek volna képesek
megközelíteni az Atya tökéletességét, mivel megtartotta a tökéletességüket magának, úgy adván nekik,
mint a hozzá visszatéréshez vezető utat, és mint tudást, egyediséget a tökéletességben. Ő az egyetlen
aki a Mindenséget elrendezte és akiben a Mindenség létezik és akiből a Mindenség hiányt szenved. Mint
az, akinek a néhányak közül nincs tudása, arra vágyott, hogy ismerjék őt és szeressék őt. Ezért, mi az,
amiben a Mindenség hiányt szenved, ha nem az Atya ismerete?

Vezetővé vált, csendes és szabad volt. Egy iskola közepére jött és mondta a Szót, mint egy tanító. Azok,
akik a saját becslésük szerint bölcsek voltak, teszteknek tették ki. Ő azonban megfosztotta őket
hitelüktől, kiderült, üresfejűek. Gyűlölték őt, mert valóban nem voltak bölcs emberek. Aztán kisgyerekek

118
is jöttek, azok, akik birtokolták az Atya tudását. Amikor megerősödtek, megtanították nekik az Atya
arcának megjelenéseit. Eljöttek, hogy megismerjék és megismertették velük. Dicsőítették őket és
dicsőséget adtak. Szívükben az Élet élő könyve testesült meg, a könyv, amelyet az Atya gondolatában és
tudatában írtak, a Mindenség létrehozása előttről, mely az ő felfoghatatlan részében van.

Ez az a könyv, melyet senkinek sem állt lehetőségében elvenni, hiszen az ő számára volt megőrizve, aki
elveszi és elpusztíttatik. Senki sem képes megtestesülni azok közül, akik hisznek a megváltásban amíg
nem jelent meg ez a könyv. Ezért, a könyörületes és hűséges Jézus türelmes volt az ő szenvedésében,
amíg el nem vette a könyvet, mivel tudta, hogy az ő halála életet jelent sokaknak. Pontosan ugyanez a
helyzet egy végrendelettel, melyet még nem bontottak fel, a ház elhunyt urának vagyonáról, elrejtették
(a végrendeletet), ugyanígy van a Mindenséggel kapcsolatban is, szintén el volt rejtve, amíg a Mindenség
Atyja láthatatlan volt és kivételes önmagában, akiben minden tér forrása. Emiatt jelent meg Jézus.
Elvette a könyvet, ami az övé. Keresztre szögezték. Hozzá rögzítette az Atya akaratát a keresztre.

Óh, milyen nagyszerű tanítás! Ő megalázta önmagát, egészen a halálig, habár az örök életbe öltözött.
Megfosztotta önmagát ezektől a romlandó rongyoktól, felöltöztette önmagát a
megvesztegethetetlenséggel, melyet senki sem vehet el tőle. A félelmek üres birodalmába belépvén
elhaladt azok előtt akiket a feledékenység lecsupaszított, birtokolván a tudást és a tökéletességet,
kinyilvánítván azokat a dolgokat melyek az Atya szívében vannak, azért, hogy azok bölcsességévé váljon,
akik megkapták az útmutatást. Ám azokat, akiket tanítani fognak, az élőket, akinek neve fel van írva az
élet könyvében, maguk számára tanulván, hogy megkapják az útmutatást az Atyától, újra őfelé
forduljanak.

Mivel a Mindenség tökéletessége az Atyában van, ezért szükségszerű, hogy a Mindenség alámerüljön
benne. Ezért, ha valakinek tudása van, akkor megkapja ami hozzá tartozik, és magához vonja. Az, aki
tudatlan, fogyatékkal él, és ez hatalmas fogyatékosság, hiszen hiányában van annak, ami tökéletessé
teszi. Mivel a Mindenség tökéletessége az Atyában van, szükségszerű, hogy a Mindenség elmerüljön
benne és mindenki aki megkap dolgokat, az övéből kap. Először nyilvántartásba veszi dolgait,
előkészítvén őket arra, hogy odaadják azoknak, akik tőle származnak.

Azok neve, akiket legelőször ismert meg, a legutoljára lettek meghívva, így az, akinek tudása van, az,
akinek az Atya kimondotta a nevét. Ami pedig azt illeti, akinek nevét nem mondták ki, tudatlan. Nos,
hogyan fogja valaki meghallani, hogy kiejtették a nevét? Az, aki megmarad tudatlannak, amíg a vég be
nem következik, a feledékenység teremtménye és vele együtt pusztul el. Ha nem így lenne, miért ne
lenne ezeknek a nyomorultaknak neve, miért ne lenne hangjuk? Ezért, ha valakinek tudása van, felülről
származik. Ha hívják, meghallja, válaszol, és arrafelé fordul, aki hívta őt, és felemelkedik hozzá, és tudja,
ő az aki hívta. Mivel tudása van, teljesíti az ő akaratát, aki hívta. Vágyik arra, hogy kedvére tegyen és
nyugalmat találjon. Egy bizonyos nevet kap. Ő, aki ekképpen tudást kap, tudja honnan jött és hová tart.
Oly módon tudja ezt, mint az az ember, aki megrészegült, és elfordult ittasságától és megérkezett
önmagához, újraépítette ami az övé.

Sokakat elfordított az eltévelyedéstől. Előttük ment a saját helyeikre, melyekről eltávoztak, amikor
megtévedtek, az ő mélységei miatt, aki körülvesz minden helyet, miközben nem létezik semmi ami őt
körülvenné. Nagyszerű csoda volt, hogy ők az Atyában voltak, anélkül, hogy ismerték volna és ott tudták
hagyni saját dolgaikat, mivel nem voltak képesek tartalmazni őt és megismerni őt, akiben voltak, hiszen
valójában az ő kívánsága még nem született meg. Mivel kinyilvánította ezt, mint tudást, amellyel
valamennyi emanációja egyetértett, nevezetesen, az élet könyvének ismeretével, melyet kinyilvánított
az Eónoknak, végül leveleiben, megmutatván nekik, nem csupán magánhangzókról és mássalhangzókról
van szó, hogy az ember elolvashassa őket, és gondolhasson valami jelentés nélküli dologra; éppen
ellenkezőleg, ezek a levelek az igazságot hordozzák. Akkor nyilvánították ki őket amikor ismertekké

119
váltak. Minden egyes levél egy tökéletes igazság, mintegy tökéletes könyv, mivel ezeket a leveleket az
egység keze írta, hiszen az Atya írta őket az Eónok számára, tehát aki megismeri az ő leveleinek
jelentését, megismerheti magát az Atyát.

Miközben az ő bölcsessége összekapcsolódik a Logosszal (Igével), mivel tanítása pedig kifejezi azt, a
tudása kinyilatkoztatik. A Megtiszteltetése korona. Hiszen boldogsága összhangban van vele, dicsősége
felmagasztalja. Kinyilatkoztatja az ő képét. Elnyeri az ő nyugalmát. Szeretete testi formát ölt körülötte.
Bizalma körbefolyja. Így az Atya igéje behatol Mindenekbe, a szívének gyümölcse lesz és kinyilvánítja az
ő kívánságát. Támogatja a Mindeneket. Kiválasztja és felveszi a Mindenek alakját, megtisztítja azt, és
visszatérésre készteti az Atyához és az Anyához, a végtelen édesség Jézusa. Az Atya feltárja szívét, mivel
a szíve a Szent Szellem. Kinyilvánítja rejtett önmagát, mely a fia, így az Atya könyörületessége által az
Eónok megismerhetik őt, befejezhetik fárasztó kutatásukat az Atya után, és megpihenhetnek őbenne,
tudván, hogy ez a nyugalom. Miután kitöltötte ami tökéletlen volt, letette az alakját. Az alakja a világ,
melyet szolgált. Mivel irigység és viszály van, ezért tökéletlenség van, ám ahol egység, ott tökéletesség.
Mivel pedig ez a tökéletlenség azért jött létre, mert nem ismerték az Atyát, amikor tehát megismerik az
Atyát, a tökéletlenség, attól a pillanattól kezdve, meg fog szűnni. Miként az ember tudatlansága eltűnik,
ha ismereteket gyűjt, és miként a sötétség eltűnik, amikor megjelenik a fény, így a tökéletlenséget
megszünteti a tökéletesség. Természetesen, attól a pillanattól kezdve, testi forma nem jön létre többé,
hanem megszűnve beleolvad az egységbe. Mostanra munkásságuk szétszóródva hever. Idővel az
egységesség betölti az üres helyeket. Ez azt jelenti, az egyesüléskor mindenki megérti önmagát. Eszerint
megtisztítja önmagát a tudás által, a széttartás helyett az egység felé fordul, elpusztítva az anyagot
önmagában mint a tűz a sötétséget a fénye által, a halált az élet.

Természetesen, ha ezek a dolgok megtörténnének mindannyiunkkal, hasznos lenne számunkra, hogy

elgondolkozzunk a Mindenekről, azért, hogy a ház boldoggá és csendessé váljon az egységért. Miként
azok az emberek, akik elköltöznek szomszédságukból, ha van néhány rossz edényük szerte, általában
összetörik őket. Mindazonáltal nem éri veszteség a házigazdát, hanem örvendezik, hiszen ezzel a hellyel
ellentétben, ahol hiányosak az edények van olyan, ahol teljességgel tökéletesek. Mivel ez az ítélet, mely
fentről jön és amely minden egyes embert érint, a kirántott kétélű kard elvágja ezt az oldalt és azt.
Amikor ez megvalósul, úgy gondolom, az Ige, aki ott van azok szívében, akik kinyilvánították – nem
pusztán egy hang volt, hanem testté vált – hatalmas zavar támadt az edények között, néhányat
kiürítettek, másokat megtöltöttek: némelyikről gondoskodtak, másokat eltávolítottak; néhányat
megtisztítottak, másokat összetörtek. Minden hely megrázkódott és zavar támadt mivel sem
lélekjelenlétük, sem stabilitások nem volt. Eltévelyedés támadt, nem tudván mit kellene tenni. Baj
támadt; panaszkodás; önmagába zárkózás, nem tudás. Amikor a tudás, mely megsemmisítője, teljes
kisugárzásával közeledett, az eltévelyedés kiürült, mivel semmi sem maradt benne. Megjelent az igazság;
minden megnyilvánulása felismerte. Köszöntötték az Atyát tökéletes hatalmukkal, mely egyesíti őket az
Atyával. Mindegyikük szereti az igazságot, mert az igazság az Atya szája. A nyelve a Szent Szellem, aki
egyesíti őt az igazsággal, összekapcsolván őt az Atya szájával, a nyelve által, abban az időben, amikor
megkapja a Szent Szellemet.

Ez az Atya megtestesülése és kinyilatkoztatása az Eónjainak. Kinyilatkoztatta rejtett önmagát és

megmagyarázta. Annak aki van, ki az aki létezik, ha nem az Atya önmaga? Minden tér az ő
megnyilvánulása. Tisztában vannak vele, hogy tőle származnak, mint gyerekek a tökéletes férfitól.
Tudják, soha nem öltöttek volna alakot, soha nem kaptak volna nevet, mindezeket a dolgokat az Atya
alkotta. Ha ők abban az időben az ő tudása révén alakot öltenek, habár teljes mértékben őbenne
vannak, nem ismernék őt. Az Atya azonban tökéletes. Minden őbenne lévő teret ismer. Ha úgy tetszik
neki, kinyilatkoztat bárkinek, akinek az a vágya, hogy alakot kapjon tőle, és nevet kapjon tőle; és akkor
nevet ad neki, és létezést ad számára. Azok, akik még nem léteznek, tudatlanok vele szemben, aki
megalkotta őket. Nem mondom ezért azt, hogy akik még nem léteznek, semmi lennének. Ám ők őbenne

120
vannak, kinek vágya, hogy létre jöjjenek amikor örvendezik, hasonlatosan az eseményhez, mely
megtörténik. Egyrészről tudja, mielőtt bármi is kinyilatkoztatásra kerül, mit fog létrehozni. Másrészről, a
gyümölcs, melyet még nem nyilatkoztattak ki, nem tud semmit, és ő is semmi. Csak puszta tér
mindegyikük, a maguk részéről, az Atyában, ahonnan a létezésbe jutnak, aki, a maga részéről,
megalapította ezt számukra a nemlétezésből. *…+ ő aki egyáltalán nem létezik, soha nem fog létezni.

Mi az tehát, amit elvár tőlük, hogy gondoljanak? „Olyan vagyok mint az éjszaka árnyéka és fantomja.”
Amikor eljön a reggel, mindenki tudni fogja, a félelem, amit megtapasztalt, lényegében semmi. Ezért,
tudatlanok voltak az Atyával szemben, ő az egyetlen, akit nem láttak. Mivel félelem volt és zavar és
bizalmatlanság és tétovázás és megosztottság, számos, általa kigondolt szemfényvesztés, az előbb
említettek is, valamint a puszta tudatlanság – mintha mélyen aludnának, és rémálmok áldozataiként
találnák önmagukat. Vagy létezik olyan hely, ahová elszökhetnek vagy erejük fogytán, olyan állapotba
kerülnek, hogy meghatározatlan dolgokra kényszerülnek. Vagy részt vesznek ütlegelésekben, vagy ők
maguk szenvednek horzsolásokat. Vagy alázuhannak magas helyekről, vagy átrepülnek az égen, habár
egyáltalán nincs szárnyuk. Más időkben, úgy tűnik, mintha bizonyos emberek megpróbálták volna
megölni őket, habár senki sem üldözte őket; vagy ők maguk gyilkolták meg a mellettük lévőket, mivel
bemocskolódtak az ő vérük által. Addig a pillanatig, amíg azok, akik mindezeken a dolgokon végig nem
mennek – úgy vélem, ők, akik megtapasztalták mindezeket az zavarosságokat – felébrednek, semmit
sem látnak, mivel az álmok semmit sem jelentettek. Így hát azok, akik eldobják maguktól a
tudatlanságok, mint a birkák teszik, nem kapnak bizonyságot semmiről, sem a tulajdonságairól, sem a
valóságról, azonban lemondanak róluk, mint az éjjeli álom, és meggyőződnek róla, az Atya tudása jelenti
a hajnalt. Így lesz az, hogy mindegyikük cselekszik, mintha aludtak volna, amíg nem törődött velük,
amikor azonban eljött a megértés, mintha felébredtek volna. És boldog az az ember, aki magára talál és
felébred. Valójában áldott az, aki felnyitja a vaknak a szemét.

És a Szellem eljött hozzá nagy sietve és felemelte őt. Kezét nyújtván annak, aki hason fekszik a földön,
határozottan lábra állítván őt, mivel még nem kelt fel. Odaadta neki az Atya tudásának jelentését és
fiának kinyilatkoztatását. Amikor pedig látták és hallották ezt megengedte nekik, hogy megízleljék,
megszagolják és megragadják szeretett fiát.

Megjelent és megismertette velük az Atyát, a határtalan egyet. Serkentette őket azzal, ami az
értelemben van, miközben az ő akaratát hajtotta végre. Sokan megkapták a fényt és felé fordultak. Az
anyagi ember azonban idegen volt számára és nem észlelték megjelenését és nem ismerték fel őt. Mivel
a hús képmásában jött el, és semmi sem akadályozta útján, hiszen romolhatatlan és korlátozhatatlan
volt. Továbbá, miközben új dolgokat mondott, beszélt arról, mi van az Atya szívében, kinyilvánította a
hibátlan szavakat. A fény szólalt meg szájából, és a hangja életet teremtett. Gondolatot adott nekik és
megértést és kegyelmet és megváltást és a határtalan Atyától származó erő Szellemét és édességet.
Megszüntette a büntetést és korbácsolást, mert ezek voltak azok, melyek a kegyelem szükségében
lévőket eltévelyítették tőle tévedésben és láncokban – és ő hevesen elpusztította ezeket és tudással
látta el őket. Ő lett az út azok számára akik eltévelyedtek, és a tudás azoknak, akik tudatlanok voltak, a
felfedezés azoknak, kik kutattak, és a támasz azoknak kik megremegtek, a tisztítás azoknak, kik
tisztátalanok lettek.

Ő a pásztor, aki hátrahagyta a kilencvenkilenc birkát, melyek nem bitangoltak el, és elment megkeresni
azt az egyet, amely elveszett. Őrvendezett amikor megtalálta. Mivel a kilencvenkilenc a bal kéz száma,
mely birtokolja. Abban a pillanatban azonban amikor megtalálja az egyet, az egész szám átmegy a jobb
kézbe. Így tehát vele van, akinek hiányzik az egy, ez az egész jobb kéz, mely magához vonzza a
hiányosságot, megszerzi a baloldalról és átviszi a jobbra. Ezen a módon a szám százzá válik. Az a szám
jelzi az Atyát.

121
Még Szombaton is dolgozott a birkáért, melyet az árokba zuhanva talált. Megmentette a birka életét,
kihozta az árokból, azért, hogy teljes egészében megértsétek a Szombat lényegét, ti, akik birtokában
vagytok a teljes megértésnek. Ez az a nap, melyhez nem illik a megváltás tétlenkedése, ezért
beszélhettek erről a mennyei napról, melynek nincs éjjele, és a Nap nem nyugszik le, merthogy
tökéletes. Mondjátok tehát szívetekben, ti vagytok ez a tökéletes nap, és tibennetek van a fény, mely
soha nem időzik hiába.

Beszéljetek az igazságról azoknak, akik kutatják azt és a tudásról, akik tévedésben élnek, és bűnt
követtek el. Állítsátok biztos lábra azokat, akik remegnek és nyújtsátok kezeteket a betegek felé.
Lakassátok jól az éhezőket és nyugtassátok meg a bajbajutottakat. Fogadjátok be a szerető embereket.
Rázzátok fel és ébresszétek fel azokat, akik alszanak. Mivel ti vagytok az értelem, mely bátorít. Ha az
erősek ezt az utat követik, még erősebbek lesznek. Irányítsátok figyelmetek önmagatokra. Ne
foglalkozzatok más dolgokkal, nevezetesen, melyeket eltávolítottatok önmagatokból, melyeket
elvetettetek. Ne térjetek vissza hozzájuk, hogy elfogyasszátok őket. ne legetek moly-evők. Ne legyetek
féreg-evők, mivel már megszabadultatok tőlük. Ne legyetek a gonoszság helye, mivel már
elpusztítottátok őt. Ne erősítsétek legutóbbi gátjaitokat, mert ez elítélendő. Mivel a törvény nélküli
ember - semmi. Többet árt önmagának, mint a törvény. Ezért egyedül végzi munkáját, mivel törvény
nélküli ember. Aki azonban, mert tiszteli a törvényt, mások között munkálkodik. Teljesítsétek az Atya
szándékát, mert belőle valók vagytok.

Mivel az Atya szívélyes és a kívánsága jó. Ismeri azokat a dolgokat, melyek a tieitek, így
megpihentethetitek magatokat köztük. Mivel a gyümölcsök alapján ismerik meg a dolgokat, melyek a
tieitek, az Atya gyermekeit, és az ember megismeri az ő illatát, hogy ti az ő támogatásának kegyelméből
származtok. Ezért az Atya szereti az ő illatát, és az megtestesíti önmagát minden helyen; és amikor
anyaggal keveredik, odaadja illatát a fénynek, és leszállásra készteti nyugalmába minden formájában és
minden hangjában. Mivel nincs olyan orrcimpa, mely érezné az illatot, hanem a Szellem az, mely
véghezviszi az illat érzékelését és maga szívja be önmaga számára és elmerül az Atya illatában. Ő az
valójában, aki helyet ad ennek, és ő teszi ezt arra a helyre, ahonnan származik, az első illatban, mely
hűvös. Ez a valami a fizikai formában, emlékeztet a hideg vízre, mely *…+ mióta a talajban van, mely nem
kemény, melyről aki látja, így gondolkodik: „ez föld”. Azután újra lágy lesz. Ha a lélegzetet vesszük,
általában meleg. A hűvös illat, ezek szerint, a megosztottságból fakad. Amiatt az ok miatt Isten eljött és
elpusztította a megosztottságot, és elhozta a forró szeretet Teljeségét, ezért a hideg nem térhet többé
vissza, viszont a Tökéletes Gondolat egysége uralkodik.

Ezek tehát az Teljesség megtalálása Evangéliumának szavai azok számára, akik megváltásra várnak, mely
a fentiekből ered. Amikor a reményük amire várnak, a várakozók – ők azok, akik hasonlatosak ahhoz a
fényhez, mely nem vet árnyékot, akkor, abban az időben úgy volt, elérkezik a Teljesség. Az anyag
tökéletlensége azonban nem az Atya korlátozott volta miatt van, aki a tökéletlenség korában jött el. És
így, senki sem mondhatja, hogy a romolhatatlan Egy ennek okáért fog eljönni. Az Atya mélysége azonban
növekszik, és a hibás gondolat nincs ővele. Mindez az elbukás témája és a készenlét témája, hogy
kiálljunk annak ismerete mellett, aki eljött hozzá és aki visszafordult.

Ezért a visszafordulást „bűnbánatnak” nevezik. Ezen okból, romlatlanságot lélegeztek be. Követte őt, aki
bűnös volt, azért, hogy nyugalmat találjon. A megbocsátás az, amely megmarad a fénynek a
tökéletlenségben, a Teljesség szava. Mivel az orvos arra a helyre siet, ahol betegség van, mivel arra a
tudásra vágynak, mellyel ő rendelkezik. A beteg ember tökéletlen állapotban van, de nem rejti el magát,
mivel az orvos tevékenysége az, amiben hiányt szenved. Ebben az esetben a tökéletlenséget a Teljesség
tölti ki, mely nem rendelkezik tökéletlenséggel, melyet kivetett magából azért, hogy eltölthesse azt, aki
nem tökéletes, ezért elragadja őt a kegyelem ezután arról a helyről, mely tökéletlen és nem

122
kegyelemmel teli. Emiatt sorvadás következik be azon a helyen, amelyik nem kegyelemmel teli, a helyen,
ahol az ember túl kicsi, aki tökéletlen, fogva tartatik.

Teljességként nyilatkoztatta ki önmagát; azaz az igazság fényének megtalálása, mely őrá süt, mivel ő
változhatatlan. Ezért, akiknek nehézséget okoz Krisztusról beszélni a körükben, ezért ellenszolgáltatást
kapnak, felkeni őket a kenőccsel. A kenőcs az Atya irgalma, aki kegyelmet gyakorol rajtuk. Ám azok
akiket megkent, azok, akik tökéletesek. Mivel a megtöltött edények azok, melyeket szokás szerint
kenésre használnak. Amikor azonban felkenés véget ér, Az edény általában kiürül, és tökéletlenségének
oka a kenőcs elfogyása. Ezért lélegzetet is csak az ő általa birtokolt hatalom révén lehet venni. Azonban
az, aki mentes a tökéletlenségtől – az ember senkiben sem bízhat rajta kívül, és senki sem tölthet ki
semmit. Ezért azonban ami tökéletlen, a tökéletes Atya által lesz újra eltöltve. Ő jó. Ismeri a palántáit,
hiszen ő az, aki elültette őket a Paradicsomában. És az ő Paradicsoma az ő megnyugvásának helye.

Ez az Atya gondolataiban a tökéletesség és ezek a szavak az ő tükröződései. Minden egyes szava az ő

kívánságának munkálkodása, az ő Igéjének kinyilvánításában. Mivel tudatának mélységében voltak, az
Ige, volt az első aki létrejött, okozta megjelenésüket, együtt az értelemmel, mely kivételes szavakat
mond a csendes kegyelem révén. Úgy nevezték „gondolat”, mivel benne voltak, mielőtt elkezdtek
megtestesülni. Ez történt azután, mivel ez volt az első, mely megszületett – abban a pillanatban az ő
kívánságának örömére, aki óhajtotta őt, és az Atya kívánságára, mely nyugalomban volt, s őt
megelégedéssel töltötte el. Semmi sem történik nélküle, semmi sem következik be az Atya kívánsága
nélkül. Az ő kívánsága azonban felfoghatatlan. A kívánsága a jele, ám senki sem ismerheti ezt, és senki
számára sem lehetséges, hogy erre összpontosítson, annak okán, hogy birtokolhassa. Azonban amire
vágyik, abban a pillanatban létrejön, mihelyt vágyik rá – még akkor is, ha annak látványa senki számára
nem kellemes: akkor is Isten kívánsága. Mivel az Atya ismeri mindennek a kezdetét miként a végét is.
Mikor pedig elérkezik a vég, az arcuknak szegezi a kérdést. A vég, mint látható, az ő felismerése, aki
rejtett, aki pedig az Atya, akitől a kezdet ered és akihez minden visszatér, aki tőle származik. Hiszen
nevének dicsőségére és örömére testesültek meg.

És az Atya nevében van a Fiú. Ő az aki a kezdetben nevet adott neki, aki tőle származik – ő ugyanaz – és
fiának nemzette őt. Neki adta a nevét, mely hozzá tartozott -, ő, az Atya, aki mindent birtokol, ami
körülötte létezik. Ő birtokolja a nevet; őneki van fia. Lehetséges számukra, hogy lássák őt. A név azonban
láthatatlan, mivel önmaga egyik misztériuma láthatatlannak, akinek szándéka eljutni a fülekhez, hogy
teljességgel betöltse az Atya közbenjárásával. Továbbá, mivel az Atya lényegéből fakadóan neve
kimondhatatlan, a fia által kerül az kinyilatkoztatásra. Így aztán, a név hatalmas.

Akkor ki lehet képes kimondani a nevét, ezt a hatalmas nevet, kivéve őt magát, akihez a név tartozik, és
a név fiai, akikben az Atya neve megpihen, és akik önmaguk egymás után megpihennek az ő nevében,
hiszen az Atyának nem volt kezdete. Ő az aki egyedül nemzette ezt önmagának, mint egy nevet a
kezdetben, mielőtt megalkotta az Eónokat, így hogy az Atya fölötte áll a fejüknek, mint uralkodóé – így
ez a valódi név, melyet biztosít az ő elöljárósága és az ő tökéletes hatalma. Mivel a név nem lexikonokból
származik, sem pedig valamilyen általános névadás révén ered, azonban láthatatlan. Ő egyedül adott
nevet önmagának, mivel ő egyedül látta ezt, s mivel ő volt egyedül képes önmaga megnevezésére. Mivel
aki nem létezik, annak nincs neve. Milyen nevet adhatna valaki neki aki nem is létezett? Mindamellett, ő
aki létezik valamint a neve is, és ő egyedül ismeri azt, és neki egyedül az Atya adott nevet. A Fiú ez a név.
Ő – éppen ezért –, nem tartotta titokként rejtve, a fiú tehát megszületett. Ő maga adott nevet számára.
A név, mivel az Atyától származik, pontosan az a név lehet csak, hogy az Atya Fia. Másképpen, hol nyílna
rá lehetőség nevet találni – az Atyán kívül? Ám valaki esetleg azt mondhatja egyszer a társának: „Ki
adhat nevet annak, aki őelőtte létezett, hiszen valójában a gyerekek sem kaphatják mástól a nevüket,
mint aki világra hozza őket.”

123
Mindenek felett, ezek után igen fontos számunkra, hogy meggondoljuk a következő dolgot: Mi a név? A
valódi név. Ez valójában az a név, mely az Atyától származik, mivel ő az, aki birtokolja a nevet. Ő
azonban, miként az látható, nem kapja kölcsön a nevet, miként más esetekben van, a forma miatt,
amiben minden egyes létező meg lesz teremtve. Így azután a név, hiteles név. Nincs senki más, akinek
adhatta volna. Azonban megmaradt megnevezetlenül, kimondhatatlannak, addig a pillanatig, amíg ő, aki
tökéletes, meg nem nevezte saját magát, és ő volt az egyedüli, aki képes volt kimondani az ő nevét, és
meglátni. Amikor mindez megelégedéssel töltötte el őt, azután, hogy a fiáé lesz az általa kimondott név
és amikor ezt a nevet adta neki, ő, aki a mélységből jött, beszélt az ő titkairól, mivel tudta, hogy az Atyja
az abszolút jóság. Ezért, valójában, elküldte ezt a különleges egyet, hogy beszéljen a hellyel
kapcsolatosan, és az ő nyugalmának helyéről, ahonnan származik, és hogy dicsőítse a Teljességet,
nevének nagyszerűségét, és az Atyjának édességét.

Mindenki a hellyel összefüggésben fog beszélni, ahol megszületett, és azzal a régióval is, amelytől ő az ő
elsődleges létezését kapta, s ahová sürgeti visszatérését. És abból a helyből akar – a helyből, ahol volt –
mert megízlelte azt a helyet, amint táplálták és felnövekedett. A saját megpihenésének helye az ő
Teljessége. Az Atyától származó minden kisugárzás ezért Teljesség, és minden kisugárzásának megvan a
maga gyökere az egyben, aki okozója annak, hogy belőle növekedjenek. Ő kijelölte a határt. Ők
egyénenként testesültek meg, azért, hogy a saját gondolataik legyenek mivel azon a helyen, ahol
kiterjesztették gondolataikat a gyökereikből, felemelte őket minden magasságon át az Atyához. Elérték a
fejét, mely nyugalmat nyert általuk, és ottmaradtak közel hozzá, azért, hogy elmondhassák, részeseié
váltak arcának azáltal, hogy körbeölelték. Azonban az effélék közül nem testesültek meg, mert nem
emelkedtek felül önmagukon. Nem fosztották meg őket az Atya dicsőségétől sem, és nem is gondoltak
rá, mintha kicsi, keserű vagy mérges lenne, hanem tökéletesen jó, megzavarhatatlan, édes, minden tér
ismerője mielőtt létezni kezdett, és semmiféle utasításra sincs szüksége. Ilyenek azok, akik birtokolnak
valamit a mérhetetlen nagyságából, miközben magukhoz szorítják ezt a különleges és tökéletes egyet,
aki értük létezik. És nem mennek le Hadészba. Nem lesznek irigyek és nem is gyászolnak, nem lesz
köztük halál. Megpihennek azonban őbenne, aki nyugalomban van, anélkül, hogy belefáradnának saját
magukba vagy feladnák az igazság kutatását. Éppen ellenkezőleg, ők maguk az igazság és az Atya bennük
van, és ők az Atyában vannak, hiszen ők tökéletesek, elválaszthatatlanok tőle, aki valóban jó. Semmiben
sem szenvednek hiányt semmiféle módon, azonban nyugalmat és felfrissülést kapnak a Szellemtől. És
figyelnek a gyökerükre, ráérnek önmaguk számára, ők, akiben megtalálja a gyökerét, és nem szenved
veszteséget lelke.

Ilyen az áldott helye; ez az ő helyük. A többiek kedvéért pedig, azután, ismerjék meg, az ő helyükön,
hogy az nem illik hozzám, miután a többiek azon a helyen voltak, nincs mit többet mondani. Ám ő az az
egy, akiben leszek, azért, hogy higgyek magamban, minden pillanatban, a Mindenek Atyjának, és az igaz
fivéreknek, akik révén az Atya elhalmoz, és akik középpontjában semmi sem hiányzik őbelőle. Ők azok,
akik megtestesítik önmagukat, mivel az igaz és örök életben vannak és a tökéletes fényről beszélnek,
eltöltve az Atya magjával, és mely a szívükben van és a Teljességben, miközben a Szellem örvendezik
benne és dicsőíti őt, akiben volt, mert az Atya jó. És a gyermekei tökéletesek és érdemesek a nevére,
mert ő az Atya. A gyermekek az ő fajtájából olyanok, akiket szeret.

124
Az arkónok természete

Ami az elöljárók valós természetének leírását illeti, az Igazság Atyjának szelleme (inspirálta őket), a
nagyszerű apostol – utalván a „sötétség elöljáróira” – elmondta nekünk, hogy „A mi küzdelmünk nem a
hús és a vér ellen irányul, hanem az univerzum elöljárói ellen, és a bűn szelleme ellen.” Elküldtem ezt
(neked) mivel érdeklődsz az elöljárók valós természete iránt.

A vezetőjük vak; mivel hatalma és tudatlansága és önteltsége, ahogy mondta, hatalmához tartozik, „Én
vagyok az, aki az Isten; senki más nem létezik rajtam kívül.” Amikor ezt mondta; bűnt követett el a
teljesség ellen. És ezek a szavak felkeltették a romolhatatlanságot; és hang hallatszott, mely a
romolhatatlantól jött, mondván: „Tévedsz Samael” – ami annyit tesz „a vakság istene.”

A gondolatai vakká lettek. És, kitaszítva hatalmát – ami nem más, mint istenkáromlás amit mondott –
üldözte a káoszba és a mélységbe, az anyja, a Pisztisz Szófia (Hit és bölcsesség) felbujtására. És ő (a nő a
férfi) minden egyes leszármazottja számára otthont teremtett kényelemben, az ereje által – a fent lévő
birodalmak mintája alapján, elkezdvén a láthatatlan világot láthatóvá átformálni.

Amint a romolhatatlan letekintett a vizek vidékére, képe (a nőé) megjelent a vizekben, és a sötétség
hatalmasságai beleszerettek. Ám ők nem tudták megtartani a képet, mely a vizekben jelent meg
számukra, a gyengeségük miatt – mivel azok a lények, akik lélekkel bírnak nem képesek birtokolni
olyasmit, ami szellemmel bír – mivel ők alulról származtak, ez pedig (a kép) felülről. Ez az ok, amiért a
„romolhatatlan letekintett a vidékre (stb.)”: ezért az Atya kívánsága által, elhozta (a nő) a mindenséget a
fénnyel való egyesülésbe.

Az uralkodók terveket fektettek le és azt mondták: „Jöjjetek, alkossunk férfit mely a föld talajából lesz
való.” Megmintázták teremtményüket, az egészében a földből valót. Most az uralkodók *…+ testet *…+
nekik van *…+ nő *…+ van *…+ a vadállat arcával. Aztán vettek egy keveset a föld talajából és
megmintázták a férfi testét az ő testük nyomán, és az Isten képe alapján, mely megjelent számukra a
vizekben. Azt mondták: „Gyertek, vegyük birtokba őt, a formája által, melyet lemásoltunk, hogy
megláthassa férfi hasonmását *…+, és hogy birtokolhassuk a formája által, melyet lemásoltunk.” – nem
értvén meg az Isten erejét hatalom nélküliségük miatt. És az arcába lehelt; és a férfi lelket kapott (és
ottmaradt) a földön számos napon át. Azonban nem tudták őt felkelteni, mivel hatalom nélküliek voltak.
Miként a viharban a szél, kitartóak voltak (a fújásban), megpróbálták hát megragadni azt a képet, mely
megjelent számukra a vizekben. És nem tudták (a kép) hatalmát felismerni.

Mindezek a dolgok az örökkévalóság Atyjának kívánsága szerint mentek végbe. Ezután a szellem látta a
lélekkel felruházott embert a földön. És a szellem előjött a Hajlíthatatlanság Földjéről; alászállt és eljött,
hogy vele tartózkodjon, és a férfi élő lélekké vált. Megnevezte, az Ádám nevet adta neki, mivel úgy
találtak rá, hogy a földön mozgott. Egy hang hallatszott a romolhatatlantól, Ádám megsegítésére; és a
vezetők összegyűjtötték a Föld az összes állatát, és a mennyek összes madarát, és odahozták Ádámhoz,
hogy lássák Ádám miként nevezi őket, hogy minden madárnak nevet adjon és minden vadállatnak.

125
Fogták Ádámot és odarakták a kertbe, hogy művelje a földet és tartsa szemmel. És a vezetők közöltek
vele egy parancsot, mondván: „A kert minden fájáról ehetsz; kivéve a jó és rossz tudásának fáját, arról
ne egyél, ne érintsd meg, mivel azon a napon, amikor eszel róla, halálnak halála vár rád.”

Ők *…+ ezt. Nem értették mit mondtak neki; inkább, az Atya kívánsága által, mondták ezt oly módon,
hogy (valójában) egyen, és hogy Ádám <ne> hivatkozzon úgy rájuk, mint az a férfi, akinek kizárólagosan
anyagi természete van.

Az uralkodók tanácsot tartottak egymással és azt mondták: „Menjünk, és bocsássunk mély álmot
Ádámra.” És ő elaludt. – Nos, a mély álom, melyet ők „bocsátottak rá, és ő alszik” a tudatlanság. –
Felnyitották az oldalát, élő nőt alkották belőle. És az oldalába húst építettek, helyére, és Ádámot
eltöltötte az egyetlen lélek.

És a szellemmel-eltöltött nő odajött hozzá és beszélt neki, mondván: „Kelj fel Ádám.” És amikor meglátta
őt (Ádám), azt mondta: „Te vagy az, aki életet adtál nekem; az ’élet anyjának” fognak hívni. – Mivel ő az,
aki az én anyám. Ő az, aki az orvos, és a nő, és ő az, aki szül.”

Aztán az elöljárók odamentek az ő Ádámjukhoz. És amikor látták női társát hozzá beszélni, izgatottan
igencsak agitálni kezdtek; és beleszerelmesedtek a (nőbe). Azt mondák egymásnak: „Gyerünk, vessük
belé a magunkat” és üldözni kezdték. És ő kinevette őket ostobaságuk és vakságuk miatt; a karmaik
között fává változott, és otthagyta előttük árnyas visszatükröződését megrázván önmagát; és ők aljasul
bemocskolták. – És bemocskolták hangjának bélyegét, ezért az általuk megtestesített formák révén, a
(saját) képüket is beleértve, hajlamossá tették magukat a megbélyegzésre.

Ezután a női szellemi princípium belement a kígyóba, a tanítóba, és azt tanította nekik, mondván: „Mit
mondott nektek? Azt, hogy ’A kert minden fájáról ehettek; kivéve a jó és rossz tudásának fáját, arról ne
egyetek’?”

Az érzéki nő azt mondta: „Nemcsak azt mondta, hogy „Ne egyél’, de még azt is ’Ne érintsd meg; mert
azon a napon, amikor eszel róla, halálnak halála vár rád.’”

És a kígyó, a tanító azt mondta: „Nem fogsz halálnak halálával meghalni; mivel semmi más, mint
féltékenység miatt mondta ezt nektek. Éppenséggel fel fog nyílni a szemetek és olyanok lesztek mint az
isten.” És a női tanító princípiumot elvették a kígyótól és ő maga mögött hagyta, mint egy közönséges
földi dolgot. És az érzéki nő szakított a fáról és evett; és adott a férjének is, miként önmagának; és ezek a
lelkek, melyek egy lelket birtokoltak, ettek. Tökéletlenségük pedig láthatóvá vált tudatlanságukban; és
felismerték, hogy meztelenek a szellemi elemtől, és fügefaleveleket szakítottak, és ágyékuk köré tették.

Aztán a főuralkodó jött; és azt mondta: „Ádám! Hol vagy? – mivel nem értette, mi történt. És Ádám
mondta: „Hallottam a hangod és megijedtem, mert meztelen voltam és elbújtam.”

Az uralkodó azt mondta: „Miért rejtőzködtél el, ha nem azért, mert ettél arról a fáról, melyről
megparancsoltam, hogy ne egyél? És te ettél”!

Ádám így szólt: „A nő, akit adtál nekem, ő kínált meg és én ettem.” És a gőgös uralkodó megátkozta a
nőt.

126
A nő azt mondta: „A kígyó volt az, aki félrevezetett engem és én ettem.” A kígyóhoz fordultak és
megátkozták sötét gáncsoskodását, *…+ hatalom nélküli, nem megérthető, hogy az a forma volt, melyet
ők maguk másoltak le. Attól a naptól kezdve a kígyó az elöljárók átkát hordta, amíg a teljes hatalommal
rendelkező férfi el nem jön, az átok rajta lesz a kígyón.

Odafordultak Ádámjukhoz, megragadták és kikergették a kertből, a feleségével együtt; mivel nem volt
rajtuk áldás, ugyanúgy átkozottakká váltak. Továbbá, az egész emberiséget súlyos zavarba vetették, és
erőfeszítéssel teli életbe, így az emberiségükön világméretű ellenségeskedések uralkodnak, nem pedig a
szent szellemhez való hűség lehetősége.

Nem sokkal később megszülte Káint, fiukat; és Káin művelte a földet. Ezután megismerte feleségét, és
újra várandós lett, megszülte Ábelt; és Ábel birkapásztor lett. Káin pedig gabonát hozott a földjéről; ám
Ábel felajánlásképpen a bárányai közül. Isten letekintett Ábel fogadalmi felajánlására; de nem fogadta el
Káin fogadalmi felajánlását. Az érzéki Káin üldözni kezdte Ábel, fivérét.

És Isten azt mondta Káinnak: „Hol van Ábel, a fivéred?”

Azt válaszolta, mondván: „Én ezek szerint a fivérem őrzője vagyok?”

Az Isten azt mondta Káinnak: „Figyelj! A fivéred vérének hangja hozzám kiált! Vétkeztél a száddal.
Visszaszáll rád: bárki, akit Káin megöl, hétszeres bosszút szabadít fel, te pedig nyögve és reszketve élsz
majd a földön.

És Ádám megismerte női társát, Évát, aki ismét várandós lett és megszülte Seth-et Ádámnak. És azt
mondta: „Isten révén újabb fiút szültem, Ábel helyett.” És Éva újra várandós lett, és megszülte Noreát.
És azt mondta: „Szűzet nemzett nekem, az emberiségnek számos generációján át lesz segítője.” Ő az a
szűz, akit erőszakkal nem mocskolnak be.

Azután az emberiség sokszorozódott és fejlődött. Az uralkodók tanácskoztak egymással és azt mondták:

„Menjünk és keltsünk özönvizet a kezünkkel és pusztítsunk el minden élőt az embertől az állatig.” Ám
amikor az erők uralkodója megismerte döntésüket, azt mondta Noénak: „Készíts saját magad bárkát
olyan fából, mely nem rohad meg és rejtőzz el benne – te és a gyermekeid és a vadállatok és az ég
madarai az aprótól a nagyig. – és állítsd fel Úr hegyén.”

Azután Norea jött oda hozzá, bekéredzkedni a bárkába. Amikor pedig nem engedte, a (nő) rácsapott a
bárkára, mire azt tűz pusztította el. Így újra bárkát épített, másodszor is.

Az uralkodók elmentek, hogy találkozzanak vele, azzal a szándékkal, hogy megtévesszék őt. Legfelső
főnökük azt mondta neki: „Anyád, Éva, eljött hozzánk.” Ám Norea hozzájuk fordult és azt mondta nekik:
„Ti vagytok azok, akik a sötétség uralkodói; átkozottak vagytok. És ti nem ismeritek az anyámat;
helyette, a társnőtök az, akit ismertek. Mivel nem vagyok a leszármazottatok, sokkal inkább a magasabb
világ az, ahonnan jöttem.”

A fennhéjázó uralkodó megváltozott, valamennyi hatalmával, arckifejezése olyanná vált, mint (a) fekete
*…+; azt mondta neki önhitten: „Szolgálatot kell tenned számunkra, miként az anyád, Éva is tette; mivel
én adtam *…+”. Norea azonban odafordult, *…+ erejével, és hangosan, felkiáltott a szentnek, a mindenség

127
Urának: „Ments meg engem a gonoszság uralkodóitól és ments meg, hogy meg ne ragadjanak engem –
azonnal!”

A <hatalmas> angyal lejött a mennyekből és az mondta neki: „Miért kiáltasz fel az Istenhez? Miért
viselkedsz ilyen merészen a szent szellemmel?”

Norea azt mondta: „Ki vagy Te? A gonosz uralkodók elhúzódtak tőle.

Azt mondta: „Én vagyok aki Eleleth, eszesség, a hatalmas angyal, aki a szent szellem jelenlétében áll.
Engem küldtek, hogy beszéljek veled, hogy megmentselek téged attól, hogy a törvénytelenek
megragadjanak. És tanítani foglak gyökereidről.”

(Norea, most nyilvánvalóan beszél) „Nos, amiatt az angyal miatt, nem beszélhetek az ő hatalmáról:
megjelenése olyan, mint a színarany, ruházata mint a hó. Nem, őszintén szólva, szám nem tudja
elmondani hatalmasságát és arcának megjelenését!”

Eleleth, a hatalmas angyal, szólt hozzám: „Én vagyok – mondta – aki ért. Én vagyok az egyik fény-adó a
négyből, aki a hatalmas láthatatlan szellem jelenlétében áll. Úgy gondolod, ezeknek az uralkodóknak
bármi hatalma is lehet rajtad? Egyikük sem győzedelmeskedhet az igazság gyökerei felett; ennek okán
jelenik meg a végső időkben, és ezeket az uralkodókat megfékezik. És ezek az elöljárók nem tudnak
meggyalázni téged és azt a generációt; mivel lakóhelyed a megvesztegethetetlenség, ahol a szűz szellem
lakozik, aki a káosz uralkodóinak és az ő világuknak az elöljárója.”

Ám én azt mondtam: „Uram, taníts meg engem ezen elöljárók képességeire – hogyan jöttek létre és mi
az eredetük, és mi az anyaguk, és ki alkotta őket és az erejükről?”

És a hatalmas angyal, Eleleth, megértvén, szólt hozzám: „A határtalan birodalmakon belül lakozik a
romolhatatlanság. Szófia, akit Pisztisznek hívnak, létre szeretett volna hozni valamit, egyedül, a hitvese
nélkül; és megalkotott egy mennyei dolgot. Egy fátyol volt a fenti világok és a lenti birodalmak között; és
árnyék született a fátyol alatt; és az árnyék anyaggá vált, ás az árnyék kivetült szerte. És amit
megalkotott az anyagban valósult meg, mint az elvetélt magzat. És képlékeny formát öltött magára, az
árnyékból kiolvadva, és öntelt vadállat lett, emlékeztetvén az oroszlánra. Androgén volt, miként már
mondtam, mert anyagból formálódott, abból származtatott.

Felnyitván a szemét, hatalmas mennyiségű, határtalan anyagot látott, és gőgössé válva azt mondta: „Én
vagyok az, aki az Isten, és nincs más rajtam kívül”. Amikor ezt mondta, vétkezett a mindenséggel
szemben. És egy hang hallatszott az abszolút hatalmasság felső birodalmából, mondván: „Tévedsz,
Sámáel” – ami annyit tesz, ’a vakság istene’.

És azt mondta: „Ha bármely dolog is létezett volna előttem, legyen láthatóvá számomra!” És abban a
pillanatban Szófia kinyújtotta az ujját és fényt gyújtott az anyagban; és lekergette a káosz világába. Ő
pedig visszatért fel, a saját fényébe; ismét sötétség *…+ anyag..

Ez az uralkodó, révén androgén, létrehozott magának egy hatalmas birodalmat, határtalan kiterjedésűt.
És azon tűnődött, leszármazottat nemz magának, és létrehozott magának hét leszármazottat,
androgéneket, éppen mint a szülő. És azt mondta a leszármazottainak: „Én vagyok az, aki a teljesség
istene.”

128
És Zoé (Élet), Pisztisz Szófia lánya, felkiáltott és azt mondta neki: „Tévedsz Sakla!” – amely név
ugyanannyit tesz, mint Jaltabaoth. Belelehelt az arcába és a lehelete tüzes angyallá változott számára, és
az angyal megkötözte Jaltabaothot és levetette őt Tartaroszba a mélység alá.

Amikor pedig leszármazottja, Sabaoth, meglátta az angyal erejét, megbánta bűneit és megátkozta az
apját és az anyját, az anyagot. Megundorodott tőle, és énekelni kezdett, dicsőítő éneket Szófiához, és a
lányához Zoéhez. És Szófia és Zoé megragadták őt és rábízták a hetedik mennyországot, a fent és lent
fátyla alatt. És így hívták: „Az erők istene, Sabaoth”, mivel az káosz erőinek feletette áll, s mert Szófia
elfogadta őt.

Amikor pedig ezek az (események) megtörténtek, hatalmas, négy arcú kerub-hintóvá alakította magát,
és végtelen számú angyal teljesített szolgálatot, valamint hárfázott és lanton játszott. És Szófia fogta a
lányát, Zoét és leültette őt az (angyal) jobbjára, hogy megtanítsa őt (az angyalt) a nyolcadik (mennyben)
létező dolgokra; a harag angyalát pedig az (angyal) baljára helyezte. Attól a naptól kezdve, az ő jobbját
úgy hívják „élet”; és a bal oldal pedig a fenti birodalom becstelenségét testesíti meg. Mindez a te időd
előtt volt, hogy ők megszülettek.

Most amikor Jaldabaoth meglátta őt (Sabaoth-ot) ebben a csodálatos ragyogásban és ebben a

magasságban, irigyelni kezdte őt; és az irigység androgén dologgá vált, és ez az irigység eredete. És az
irigység halált nemzett; és a halál utódokat nemzett és mindegyiküknek odaadta a mennyország egy
részének felügyeletét; és a káosz mindahány mennye megtelt a leszármazottaikkal. Ám mindez a
mindenség atyja szándéka szerint történt, az, hogy ők valamennyien megszülettek – az összes fenti
dolgok szokásainak megfelelően – így a káosz összegzése megvalósuljon.
„Ott megtanítottalak az uralkodók szokásaira; és az anyagra, melyben kifejeződtek; és a szülőjükre, és a
világegyetemükre.”
Ám én azt mondtam: „Uram, én is az ő anyagjukból való vagyok?”
„Te és a leszármazottaid, az eredeti atyától valók vagytok, fentről, a romolhatatlan fény (birodalmán)
kívülről, az ő lelkeik onnan származnak. Így az elöljárók nem közelíthetik meg őket, mert az igazság
szelleme bennük van; és mindazok, akik ismerik ezt az utat, halál nélkül valók a halandó emberiség
között. Az elvetett alkotóelem ezért nem válik ismertté mostanság. Helyette, három generáció múltán
ismert lesz , és megszabadul az elöljárók hibája miatti kötöttségtől.”

Azután azt mondtam: „Uram, mennyi idő múlva?”

Azt mondta nekem: „Addig a pillanatig, amíg az igaz férfi, megmintázott alakban, ki nem nyilvánítja az
igazság szellemének létezését, ahogy az atya küldte.
Akkor mindenről megtanítja majd őket, és felkeni őket a nem uralt nemzetségtől kapott örök élet
kenetével.
Azután megszabadulnak a vak gondolattól, és megtapossák lábuk alatt a halált, mely az elöljáróktól ered,
és felemelkednek a határtalan fénybe, ahová az elvetett alkotóelem tartozik.

Azután az elöljárók lemondanak korszakukról, és az angyalaik siratják a pusztulásukat, és a démonjaik

keseregnek haláluk felett.

Akkor a fény összes gyermeke teljes mértékben megismeri az igazságot és gyökereiket, és a végtelenség
atyját és a szent szellemet. Azt mondják, egyszerű hangon, ’Az igazság atyja igaz, és a fiú elnököl a
teljesség felett”, és mindenkin korszakok korszakain át, „Szent – szent – szent! Ámen!’”

129
A tudás értelmezése

[13 sor hiányzik]

…azért jöttek, hogy higgyenek a jelekben és a csodákban és a tettekben. A lehetőség miatt, hogy mindez
megtörténik, követték őt, ám szemrehányások és megalázások érték őket, míg megértették a látomást,
megfutamodtak, mielőtt hallották volna, hogy Krisztust megfeszítették. Ám a mi generációnk is szerte
szét van, hiszen még azt sem hiszik el, hogy Krisztus életben van. Azért, hogy hűségünk szent legyen (és)
tiszta, nem bízván cselekvően önmagában, viszont fenntartva ezt és ő belé plántálva, ne mondd:
„Honnan van a türelem, hogy a hűséget mérjük vele?” Mivel minden egyes ember aszerint van
meggyőződve (a dolgokról), amint hisz. Ha nem hisz nekik, akkor nem lesz meggyőződve (a dolgokról).
Ám nagyszerű dolog az ember számára a hit, hiszen így nem hitetlenségben van, miként a világ.

Most a világ a hűtlenség helye és a halál otthona. És a halál úgy létezik, mint… *14 sor hiányzik+… képmás
és ők nem hisznek. Szent dolog a hűség és látni a képmást. Az ellentét a hűtlenség a képmásban. Azok a
dolgok, melyeket ő adományoz nekik, segítségükre lesz. Lehetetlen volt számukra, hogy elérjék az
elmúlhatatlanságot *…+ *…+ fognak válni *…+ meglazul *…+ azok, akiket küldtek *…+. Aki csüggedt, nem fog
hinni. Képtelen hatalmas egyházat alkotni, mivel jelentéktelen dolgok közül gyűjtöget.

Az út megnyilvánulásává vált. Mivel ugyancsak beszéltek a képmásról, mely ennek az útnak segítségével
érthető meg. A szerkezetet a hasonlóság révén lehet megérteni, az Isten azonban a tagjai által jut a
megértéshez. Ismerte még nemzésük előtt őket, és ők megfogják ismerni őt. És az, aki mindegyiket
nemzette az elsőtől fogva, bennük lakozik. Irányítja őket. ezért szükséges mindannyiuk számára… *25 sor
hiányzik+… a Megváltó elköltöztette önmagát, mivel (így) helyes. Valójában nem a tudatlanság, hanem az
érzékiség, az az adott szó, mely férjül vette őt. És ő az, aki képmásként létezik, mivel az az egy is (férfi)
létezik, miként az is (nő), aki létrehozott minket. És ő (nő) megismertette vele (férfi), hogy ő a Méh. Ez az
egyik csodája, hiszen ő kelt bennünk felülmúlhatatlan türelmet. Ám ez a csoda: ő (férfi) szereti azt,
akinek elsőként állt szándékában engedélyezni egy szüzet *…+. Megfelelő ahhoz, hogy *…+ őt *…+ a
halálhoz gyakorolni kíván… *23 sor hiányzik+. Ezért engedte (a nő) őt (a férfit) az ő (a nő) útjára (térni).
Először azon volt (a férfi), hogy erre a szűzre tekintsünk, akit a keresztre erősítenek, mely azokban az
otthonokban van. És az látjuk, ez az ő (a nő) vize, amelyet a legfelső hatalom adományoz annak, akiben
ott a jel. Ez a halhatatlanság vize, amit a csodálatos hatalmasságok adományoznak neki, miközben ő (a
férfi) alatta van az ő (a nő) fiatal fia képének. (A nő) nem hagyta abba a (férfi) kedvére tevést. Ő (a nő)
*…+ a *…+ (a férfi) vált *…+–ban *…+ az adott szó, mely úgy tűnik *…+. (A férfi) nem… *13 sor hiányzik+…-ban
*…+ át *…+ azokból az otthonokból. Néhányan az útra esnek. Mások sziklákra. Míg mások, akiket ő vetett
el, a tövisbokrokba. Nézzük csak *…+ ő (a férfi). És ez az örök valóság, mielőtt azok a lelkek megszületnek,
azoktól, akiket megölnek.

Azonban üldözésnek volt kitéve azon a helyen a Megváltó által bemutatott út miatt. És keresztre
feszítették és meghalt – nem a saját maga okán halt meg, hiszen egyáltalán nem érdemelt halált, hanem
a halandók egyháza miatt. És felszögelték őt, hogy az Egyházban tartsák őt. Lealacsonyító választ adott
neki (az egyháznak), hiszen, ezért született, hogy ilyen módon szenvedje el a halált, ahogy elszenvedte.
Hiszen Jézus számunkra a kép, ennek következtében… *14 sor hiányzik+… ez *…+ az egész felépítés és *…+
a legnagyobb keserűség a világon *…+ minket a *…+ által, rablók révén *…+ a rabszolgák *…+ le Jerikóba *…+
megkapták *…+. *…+ érte, le azokhoz, akik várni fognak amíg a teljes tökéletlenség fogva tartja őket, amíg
a végső valóság, mely a részük, hiszen ő lehozta számunkra, meg nem köt minket a hús fészkeiben. Mivel
a test átmeneti lakhely, melyet az uralkodók és az elöljárók mint lakhelyet birtokolnak, benne az

130
emberrel, mivel bele börtönözték a megalkotását követően, szenvedésbe taszították. És kényszerítvén
őt, hogy nekik szolgáljon, rászorították, hogy szolgálja a hatalmasságokat. Megosztották az egyházat,
hogy örököljék… *9 sor hiányzik+… hatalma, hogy *…+ és *…+ és *…+ megérintvén *…+ előtt *…+ ez az a
szépség, mely majd *…+ akarta *…+ és vele lenni *…+ harcolva egyik a másik ellen *…+ miként mások *…+
szűz *…+ elpusztítani *…+ sebesülés *…+ de ő (a nő) *…+ összehasonlítja önmagát a *…+ őt, mivel ők
megrekedtek *…+ romolhatatlan. Ez *…+ hogy ő (a férfi) megmarad *…+ szűz. Az *…+ ő (a nő) szépségét *…+
hűségét *…+ és ezért *…+ őt. Ő (a férfi) sietett *…+ nem nyugodott bele *…+ ők semmibe veszik *…+. Ezért
amikor az Anyának volt… *5 sor hiányzik+… az Anya *…+ az ő ellensége *…+ a tanítás *…+ az erőnek a *…+
természet *…+ észrevenni a hajadont *…+ ő (a férfi) képtelen *…+ hajadon *…+ az ellentéte *…+. Ám hogyan
van neki (a férfinek) *…+ hajadon *…+ képtelen volt *…+ vált *…+ megölte őt *…+ életben *…+ ő (a férfi)
számított rá (a nőre) *…+ jobban mint az életet *…+ hiszen ő (a férfi) tudta, hogy ha *…+ a világ
megteremtette őt *…+ neki, hogy felemelje őt *…+ fel a *…+ a vidék fölé *…+ azokat, akiket uralnak *…+. Ám
*…+ kiárasztották őt *…+ ő őbenne lakozik *…+ a Mindenség Atyja *…+ inkább neki (a nőnek), mint neki (a
férfinak). Ő (a férfi)… *8 sor hiányzik+… hasonlít *…+ bele *…+ megvannak neki *…+ őket *…+ mindegyikük
érdemes lesz […+ megragadják őt és *…+ a tanítónak el kell rejtenie önmagát mintha isten lenne, aki
magához öleli alkotásait, aztán elpusztítja őket. Mivel pedig az Egyházzal is beszélt és megtette önmagát
a halhatatlanság tanítójának, és elpusztította az öntelt tanítót megtanítván őt (a nőt) a halálra.

És ez a tanító élő iskolát alakított, mivel annak a tanítónak másik iskolája volt: miközben ez halott
iratokról tanított bennünket, ő – másrészről -, arra késztetett minket, hogy eltávolítsuk magunkat a
világgal való megcsömörléstől; tanított bennünket az általuk való halálunkról.

Nos, ez az ő tanítása: Ne hívjatok apának senkit a földön. A ti Atyátok aki a mennyben van, az egyetlen.
Ti vagytok a világ világossága. Ők az én felebarátaim és a társaim, akik teljesítik az Atya kívánságát. Így
hát, mit értek el vele, ha összegyűjtitek a világot, de elvesztitek a lelketek? Így hát amikor sötétben
voltunk, sok-sok „atyát” hívtunk, mert tudatlanok voltunk az igazi Atyát illetően. És ez a hatalmas
felismerés az összes bűnt illetően … *8 sor hiányzik+… elégedettség. Mi valamennyien hasonlítunk… *…+
őt, hogy *…+ lélek *…+ férfiak, akik *…+ a lakóhely.

Mi is hát akkor a hitvallás, melyet a mester fektetett le, aki megszabadította magát a hatalmas
tudatlanságból és a tudatlan szem sötétjéből? Emlékeztette őt az Atya jó dolgaira és a fajtájára. Ezt
mondta neki: „Nos, a világ nem a tied, ne is tiszteld hát a formáját, melyben létezik mint előnyöst;
inkább, (mint) hátrányost és (mint) büntetést.” Fogadd most el az egynek a tanítását, akit megvádoltak –
előny és haszon a lélek számára – és fogadd el az ő alakját. Ez az az alak, mely létezik az Atya
jelenlétében, a szó és a magasság, mely lehetővé teszi számodra, hogy megismerd őt, mielőtt eltévednél
(a) hús marasztalása által.

Hasonlóképp, nagyon kicsivé váltam, így alázatosságom révén, fel tudtalak téged emelni nagy
magasságba, amikor csak elbuktál. Ebbe a csapdába löktek téged. Ha most hiszel bennem, én vagyok az,
aki felemel téged, ezen alak segítségével, amit látsz. Én vagyok az, aki elbírlak téged a vállaimon. Lépj be
a bordázaton keresztül és amikor csak megjössz, rejtsd el magad a vadállat elöl. A teher, ami most rád
nehezedik, nem a tied. Akárhogy is, te (a nő)… *14 sor hiányzik+… a dicsőségéből… *…+ kezdettől fogva. A
nővel egy gondolaton állva, alvás hozta a munkát és a szombatot, mely a világ. Az Atyával egy
gondolaton állva, az alvás hozta a szombatot és a világból való kivonulást a vadállatokat. Mivel a világ
vadállatoktól ered és maga a vadállat. Ezért az, aki eltévedt, a ravaszhoz tart, és ő pedig a vadállatoktól
származik, melyek megszülettek. Felöltöztetik a megbélyegzés ruhájába, mivel a nőnek nincs más ruhája
magzatjai számára kivéve azt az egyet, amit szombatra hozott. Mivel nem létezik vadállat az Eónban.
Hiszen az Atya nem tartja a szombatot, inkább a Fiút ösztönzi, és a Fia által ellátja önmagát

131
folyamatosan az Eónokkal. Az Atya értelmes összetevőkből álló életet él, melyeket úgy tesz tagjaimra,
mint ruházatot. A Férfi… *11 sor hiányzik+… ez a név. Az *…+ ő kisugárzott önmaga és kisugározta a
vádlót. Az, akit megvádoltak, megváltoztatta a nevét, és azzal együtt, aki szeretett volna vádlóvá válni,
úgy jelent meg, mint hús. És a megalázott számára nem volt eszköz. Nem volt szüksége dicsőségre, mely
nem az övé; meg volt neki a saját dicsősége, a névvel együtt, mely a Fiú. Ő eljött hát, hogy
dicsőségesekké váljunk a megalázott által aki a megaláztatások otthonaiban lakozik. És ő általa akit
megvádoltak megkapjuk a bűneink alól való megbocsátást. És ő általa, akit megvádoltak, és az által, akit
kiszabadítottak, kegyelmet kapunk.

De ki az aki kiszabadította azt, akit megvádoltak? Ő a név kisugárzása. Mivel miként testnek, névre van
szüksége, így a test is Eón, melyet a bölcsesség sugároz ki. Megkapta a magasztosságot mely alászállt,
ezért az Eón belépett abba, akit megvádoltak, ezért mi megmenekülhetünk a halál szégyenétől, és
újjászülethetünk testben és vérében a… *8 sor hiányzik+… sors. Ő *…+ és az Eónok *…+ elfogadták a Fiút,
habár tökéletes rejtély volt *…+ minden egyes tagja *…+ kegyelem. Amikor felkiáltott, elválasztották az
Egyháztól, mint a sötétség részeit az Anyától, miközben lábai nyomokat hagytak számára, és ezek
megvilágították az Atyához felvezető ösvényt.

Ám mi az a módszer és viselkedés, melyben ő (a nő) a Vezetőjük lehet? Nos, úgy készíti el a (a nő)
lakóhelyet, hogy az a fény szülőhelye legyen mindazok számára akik benne lakoznak (a férfiban), így ők
megláthatják az alászálló Egyházat. Mivel pedig a Vezető (a Fej) felemeli önmagát a szakadékból; áthajolt
a kereszt felett és lenézett Tartaroszra, hogy akik lent vannak, feltekinthessenek. Így tehát példának
okáért ha valaki ránéz valakire, akkor annak az arca, aki lefelé tekint felnéz; így tehát ha egyszer a Vezető
(a Fej) ugyancsak letekint és alápillant a magasságból a tagjaira, a mi tagjaink felmennek, ahol a Vezető
(a Fej) van. És ez, a kereszt, eszközként szolgált a tagok felszögelésére, és kizárólag így voltak képesek…
*7 sor hiányzik+ … birtokolni *…+ mert olyanok voltak mint a *…+ rabszolgák. A beteljesülés a következő:
az, akit ő (a nő) megjelöl tökéletessé válik azáltal, aki megjelölte. És a megmaradt magok addig tartanak
ki, amíg a Mindenség el nem különül és alakot nem ölt.

És ekképpen a rendeleteket végrehajtják, mivel miként a halálágig tisztelt nő birtokolja az idő előnyeit,
ezért életet is ad. És az utód megkapja a számára kijelölt testet, és tökéletessé válik. Nagylelkű
természete van, mivel az Isten Fia benne lakozik. És amikor csak kéri a Mindenséget, bármit birtokol is
<elporlad> a tűzben, mert megvetett és gyalázatos az Atya számára.

Továbbá, amikor a hatalmas Fiút elküldték a kis felebarátai után, elterjesztette az Atya rendeletét és
kihirdette azt, szembeszegülve a Mindenséggel. És eltávolította a régi adósság kötelékét, a
megbélyegzéshez tartozót. És ez az a rendelet, mely (akkor) volt: Azok, akik rabszolgává teszik magukat,
halálra ítéltekké válnak Ádámban. Fel lesznek emelve a halálból, bocsánatot nyernek bűneik, és
megváltja őket a… *9 sor hiányzik+ … mivel érdemesek vagyunk *…+ és *…+ de én azt mondom *…+ és ezek
*…+. Mivel *…+ érdemes, hogy *…+ Isten. És az Atya *…+ a Krisztus eltávolította magától mindezeket, mivel
szereti tagjait teljes szívéből. Aki féltékeny, egyik tagját a másik ellen hangolja. Ha nem féltékeny, akkor
nem lesz eltávolítva (a) többi tag közül és a jó lesz az, amit lát.

Miként a felebarát, aki figyel minket, merthogy ő is az, az ember dicsőíti azt, aki nekünk kegyelmet ad.
Továbbá, mindannyiunk számára jó, ha élvezhetjük azt az ajándékot, amit ő kapott az Istentől, és hogy
ne legyünk féltékenyek, hiszen tudjuk, hogy aki féltékeny az gátat jelent a (saját) útjában, mivel csak
önmagát pusztítja el az ajándék által, merthogy figyelmen kívül hagyja az Istent. Örvendeznie kell és
boldognak lenni, hogy részese lehet a kegyelemnek és az adománynak. Van valakinek prófétálási
adománya? Ossza meg tétovázás nélkül. Ne közelíts féltékenységgel felebarátaidhoz és ne… *8 sor

132
hiányzik+ … választott amint ők *…+ üres, amint elszöknek *…+ aláhullva az ő *…+ tudatlanok, hogy *…+ ily
módon nekik van *…+ bennük *…+ azért, hogy okvetlenül válaszoljanak azokra a dolgokra, melyekről azt
szeretnéd, hogy gondoljanak, amikor rád gondolnak. A felebarátod ugyancsak bírja az ő kegyelmét: Ne
ócsároljátok saját magatokat, de örvendezzetek és mondjatok köszönetet lélekben, és imádkozzatok
érte, hogy megosszátok a kegyelmet, mely benne lakozik. Ne tekintsetek rá úgy, mint idegenre, inkább
olyanra, mint aki a tiétek, mint akit mindegyik (társatok) befogadott. Szeretvén a Vezetőt, (a Fejet) aki
birtokolja őket, ti ugyancsak birtokoljátok azt, akitől ezek az ajándék-áradatok érkeznek a testvéreitek
között.

Ám tud-e valaki előre haladni a szavakban? Nem gátolják-e ilyesmik; ne mondjátok: „Miért beszél ő, ha
én nem?”, mivel amit mond, az (is) a tiétek, és aki pedig meglátja a Szót és aki beszél róla, az ugyanaz a
hatalom. A Szó… *13 sor hiányzik+… szem, vagy csak kéz, habár egyetlen testet alkotnak. Azok, akik
hozzánk tartoznak, a Vezetőt (a Fejet) szolgálják együtt. És minden egyes tag úgy tekinti, mint tagot.
Nem tudnak valamennyien lábbá válni, szemmé, vagy mindannyian kézzé, mivel ezek a testrészek nem
önmagukban léteznek, akkor ugyanis meghalnának. Tudjuk, valamennyien elpusztulnak. Akkor pedig
miért szeretitek a tagokat, habár továbbra is halottak, ahelyett, hogy az élőket szeretnétek? Honnan
ismeritek fel, hogy valaki nem törődik felebarátjával? Mivel tudatlanok vagytok, amikor gyűlölitek őket
és irigyek vagytok rájuk, mivel nem kaptátok meg a bennük lakozó kegyelmet, mivel nem vagytok
hajlandók összeegyeztetni mindezt a Vezető (a Fej) nagylelkűségével. Köszönetet kell mondanotok
tagjainknak és kérni, hogy ti is részesüljetek a kegyelemben, melyet ők kaptak. Mivel a Szó gazdag,
nagylelkű és jószívű. Íme, ajándékokat ad embereinek irigység nélkül, összhangban … *11 sor hiányzik+ …
megjelent minden egyes tagban. *…+ önmaga *…+ mivel egyáltalán nem harcoltak egymás ellen
különbségeik következtében. Inkább dolgozván együtt a másikkal, egymásért fognak munkálkodni, és ha
egyikük szenved, vele szenvednek majd, és ha valakit megmentenek, együtt menekülnek meg.

Továbbá, ha várnának a kivonulásra a (földi) harmóniából, akkor eljutnának az Eónhoz. Ha alkalmasak

lesznek az (igaz) harmónia megosztására, mennyivel inkább (alkalmasok) azok, akik a közönséges
egységből származnak? Meg kell békülniük egymással. Ne vádoljátok a Vezetőtöket (Fejeteket), mert
nem úgy mutatott rátok, mint szemre, hanem mint ujjra. És ne legyetek féltékenyek azokra, akiket a
szem csoportjába, vagy a kézébe vagy a lábéba helyeztek, hanem mondjatok köszönetet azért, mert nem
a Testen kívül léteztek. Ellenkezőleg, ugyanaz a Vezetőtök (Fejetek), aki révén a szem is létezik, miként a
kéz és a láb is, és a további részek. Miért vetitek meg azt, aki rámutatott arra, miként *…+ vágyott rá,
hogy *…+ ti megrágalmaztátok *…+ nem ölelitek meg *…+ vegyítetlen testet *…+ kiválasztva *…+ szétoszolva
*…+az Eónnak *…+ alászáll *…+ azonban kiszakított minket <az> Eónokból melyek azon a helyen léteznek.
Néhányuk a látható Egyháznak tagja – akik az ember Egyházának tagjai – és egyhangúlag hirdetik
egymásnak az Eónjuk isteni megnyilvánulását (Pleroma). Néhányan pedig a halál miatt tagjai az
Egyháznak, azok nevében, akik miatt odamennek – őértük lesznek halottak – míg mások élni fognak.
Ezért ők a gazdag életet szeretik. A maradék közül mindenki a saját gyökere révén tart ki. Gyümölcsöt
teremnek, mely őrá hasonlít, hiszen a gyökerek egymáshoz kapcsolódnak, és a gyümölcseik
oszthatatlanok, mind közül a legjobb. Ők birtokolják őket, értük vannak és egymásért. Tehát legyünk
olyanok, mint a gyökerek, hiszen egyenlőek vagyunk *…+ az Eón *…+ azok, akik nem a mieink *…+ felette a
*…+ megragadják őt *…+ hiszen *…+ a ti lelketek. Ő majd *…+ neki adunk titeket. Ha megtisztítjátok,
megmarad bennem. Ha bezárjátok, az Ördöghöz tartozik. Még ha el is pusztítjátok erőit, melyek
tevékenyek, veletek lesz. Mivel ha a lélek halott, miként azt a törvényhozók és a elöljárók lefektették.

Most pedig, mit gondoltok a szellemről? Vagy miért üldözik az ebből a fajtából való embereket halálra?
Nem elégedettek azzal, hogy együtt vannak a lélekkel és kereshetik? Mivel minden hely el van zárva
előlük az Isten emberei által, ameddig csak testben léteznek. És amikor nem láthatják őket, mivel (az

133
Isten emberei) a szellem által élnek, széttépik ami feltűnik, mintha megtalálhatnák őket. és mi a hasznuk
ebből? Esztelenül őrültek! Szétszaggatják környezetüket! Ássák a földet! *…+ őt *…+ elrejtette *…+ létezik
*…+megtisztít *…+ azonban *…+ utána Isten *…+ megragadott minket *…+de mi elsétáltunk *…+. Mivel a bűn
tengernyi, mennyivel nagyobb a féltékenység a Megváltó Egyháza iránt. Mindegyikük képes volt
elkövetni mindkét (típusú) vétket, nevezetesen a beavatottét és egy közönséges emberét is. Nagyon
egyszerű képesség, amit birtokolnak. Ami pedig minket illet, mi a Szó beavatottjai vagyunk. Ha ez ellen
vétkezünk, bűnösebbek vagyunk a nem-zsidóknál (Gentiles). Ha pedig leküzdünk minden bűnt,
megkapjuk a győzelme koronáját, miként a mi Vezetőnket (Fejünket) megdicsőítette az Atya.
Péter levele Fülöphöz

Péter levele, melyet Fülöpnek küldött.

„Péter, Jézus Krisztus apostola, Fülöpnek, szeretett fivérünknek és apostol-társunknak, és a veled lévő
hittestvéreinknek: üdvözlet!

Szeretném veled tudatni, fivérünk, hogy megkaptuk az Urunk és az egész világ Megváltójának
rendeléseit, hogy gyűljünk össze, adjunk útmutatást és hirdessük az igét a megváltás jegyében, amit
Urunk Jézus Krisztus megígért nekünk. Ám ami titeket illet, ti függetlenek vagytok tőlünk és nem vágytok
arra, hogy összegyűljünk, és hogy megismerjétek, miként kell megszervezni önmagunkat, hogy
elmondhassuk a jó hírt. Mindezekért tehát elfogadható lenne számotokra, fivérünk, hogy összejöjjünk a
Jézus, Istenünk rendeléseinek szellemében?”

Amikor Fülöp megkapta ezeket a (szavakat) és amikor elolvasta őket, boldogságban örvendezve elment
Péterhez. Akkor Péter összegyűjtötte a többieket is. Felmentek a hegyre, melyet az „Olajfák (hegyének)”
hívnak, arra a helyre, ahol rendszeresen összejöttek az áldott Krisztussal, amikor ő (még) testben volt.

Akkor, miután az apostolok összegyűltek, és térdre vetették magukat, imádkozni kezdtek, ezt mondván:
„Atya, Atya, a fény Atyja, aki birtokolja a romolhatatlanságot, hallgass meg minket, miként szent
gyermekedet, Jézus Krisztust. Mivel ő volt az aki a sötétségben világossággá vált számunkra. Igen,
hallgass meg!”

És újra imádkoztak, máskor, mondván: „Az élet fia, a halhatatlanság Fia, aki a fényben van, Fiú, a
halhatatlanság Krisztusa, megváltónk, adj nekünk erőt, mivel halálra keresnek minket!”

Azután hatalmas fényesség jelent meg, a hegy annak sugárzásában ragyogott, aki megjelent. Hang
kiáltott hozzájuk, mondván: „Figyeljétek szavaim, melyeket hozzátok intézek. Miért kértek engem? Jézus
Krisztus vagyok, aki mindörökké veletek van.”

Ezután az apostolok feleltek, így szólván: „Urunk, szeretnénk megismerni az eónok és a tökéletes isteni
megnyilvánulás (pleroma) fogyatékosságait.” És: „Hogyan maradjunk ezen a lakhelyen?”, továbbá:
„Hogyan jönnünk erre a helyre?” És: „Milyen módon távozzunk?” Újra: „Hogyan legyünk merészek?” És:
Miért harcolnak a hatalmasságok ellenünk?”

A hang a fényből szólt hozzájuk, mondván: „Ti magatok vagytok azok, akik tanúsítják, hogy mindezeket a
dolgokat elmondtam nektek. A hitetlenségetek miatt azonban elmondom még egyszer. Először is, az

134
eónok fogyatékosságaival kapcsolatban, ez az a fogyatékosság, amikor az anya engedetlensége és
őrülete megjelenik őfelsége az Atya parancsa nélkül. Ő (az anya) fel akarta emelni az eónokat. És amikor
szólt, az Öntelt követte. Amikor pedig hátrahagyott egy részt, az Öntelt távol tartotta magát tőle, és
fogyatékossá vált. Ez az eónok fogyatékossága. Amikor pedig az Öntelt felvett egy darabot, elvetette. És
hatalmasságokat és elöljárókat helyezett fölé. És bezárta az eónokba, melyek halottak. És a világ összes
hatalmassága örvendezett, mert őket nemzették. Ám nem ismerték az elő-létező Atyát, mivel idegenek
voltak számára. Ám ő az, akinek hatalmat adtak, és akit imádsággal szolgálnak. De ő, az Öntelt, büszkévé
vált a hatalmasságok imája révén. Iriggyé vált, és képet akart készíteni a kép lakhelyén, és egy formát, a
forma lakhelyén. És megbízta a hatalmasságokat az elöljárói körében, hogy formáljanak halandó testet.
És létrejöttek a megtévesztésből, a látszatból, mely összekeveredett.”

„A következőkben az isteni megnyilvánulásról (pleroma): én vagyok az, akit testben küldtek le, az
elpártolt magok miatt. És én lejöttem a ő halandó formájukban. Azonban nem ismertek fel engem; úgy
gondoltak rám, mint halandó emberre. És én beszéltem vele, aki hozzám tartozik és ő figyelt rám, éppen
úgy, ahogy ti hallgattok ma engem. És hatalmat adtam neki, hogy beléphessen atyja örökségébe. És
fogtam *…+ őket kitöltötte *…+ az ő üdvösségében. És mivel ő fogyatékosság volt, ezért isteni
megnyilvánulássá alakult.”

„Emiatt van, hogy gátolnak benneteket, mert hozzám tartoztok. Ha levetkőzitek magatokról az
erkölcstelen dolgokat, akkor fényhordozókká váltok a halandó emberek között.”

„És ez (az oka), hogy harcolni fogtok a hatalmasságokkal szemben, mert nem találnak nyugalmat, mint ti,
mivel nem akarják, hogy ti üdvözüljetek.”

Ezután az apostolok újra imádkozni kezdtek, mondván: „Urunk, mondd el nekünk: hogyan harcoljunk az
arkónok ellen, hiszen az arkónok felettünk állnak?”

Azután egy hang szólalt hozzájuk a jelenésből, mondván: „Harcolni fogtok ellenük a következő módon,
mivel az arkónok a belső ember ellen küzdenek. És ti ezen a módon harcoltok majd ellenük: Jöjjetek és
tanítsatok a világban az üdvözülés ígéretéről. És ti, övezzétek fel magatokat az Atya hatalmával, és
tegyétek ismertté imádságotokat. És ő, az Atya, segíteni fog nektek, ahogy segített benneteket az én
elküldésem által. Ne féljetek, örökké veletek vagyok, miként azt korábban mondtam nektek, amikor
testben voltam.” Azután villámlani kezdett és mennydörgés hallatszott a mennyből, és ami megjelent
számukra azon a helyen, felvitetett az égbe.

Ezt követően az apostolok áldásos köszönetet mondtak az Úrnak. És visszatértek Jeruzsálembe. És

miközben haladtak, beszélgettek egymással az úton a fényről, mely eljött (hozzájuk). És észrevételt
tettek az Urra vonatkozóan. Így hangzott: „Ha ő, a mi Urunk szenvedett, akkor mennyit (kell) nekünk
(szenvedni)?”

Péter válaszolt, mondván: „Ő értünk szenvedett, és a számunkra is szükséges a szenvedés, kicsinységünk

miatt.” Ekkor egy hang jött el hozzájuk, szólván: „Már annyiszor mondtam nektek: szükséges
számotokra a szenvedés. Szükséges, hogy elhozzanak titeket a zsinagógákba és a kormányzókhoz, tehát
szenvedni fogtok. Aki azonban nem szenved és nem *…+ az Atya *…+ azért hogy ő *…+legyen.”

És az apostolok igencsak örvendeztek és felértek Jeruzsálembe. És elmentek a templomba és Jézus

Krisztus nevében utat mutattak az üdvösséghez. Tömegeket gyógyítottak.

135
És Péter kinyitotta a száját és azt mondat (apostol) társainak: „Amikor Urunk Jézus testben volt, mindent
megmutatott nekünk? Mivel alászállt. Testvéreim, figyeljetek a hangomra.” És eltöltötte a Szent Szellem.
Így beszélt: „Fényességünk, Jézus, alászállt és keresztre feszítették. Töviskoronát viselt. És bíborszínű
köntöst. És felfeszítették egy fára és eltemették egy sírba. És feltámadt a halálból. Testvéreim, Jézus
idegen a szenvedéshez mérten. Mi vagyunk pedig azok, akik szenvednek az anya bűnéért. És emiatt,
mindent úgy tett, miként mi. Mivel az Úr Jézus, az Atya mérhetetlen dicsőségének Fia, az életünknek
ura. Testvéreim, ezért engedelmeskedjünk ezeknek a törvényteleneknek és menjünk be *…+.”

*…+ Ezután Péter összegyűjtötte a többieket is, mondván: „Oh, Urunk Jézus Krisztus, a nyugalmunk ura,
add nekünk a megértés szellemét, azért, hogy csodákat tehessünk.”

Azután Péter és a többi apostol meglátta őt és eltöltötte őket a Szent Szellem. És mindannyian
gyógyításokat mutattak be. És szétváltak, azért, hogy az Úr Jézus Krisztust imádják. És összegyűltek, és
üdvözölték egymást, mondván: „Amen”.

Később Jézus megjelent, így szólván hozzájuk: „Béke legyen nektek mindannyiótoknak és mindenkinek,
aki hisz a nevemben. És amikor szétváltok, öröm legyen veletek és kegyelem és erő. És ne féljetek,
veletek vagyok mindörökké.”

Azután az apostolok elváltak egymástól négy szó kíséretében, azért, hogy imádkozzanak. És Jézus ereje
kísérte őket, békében.

Marsanes

*…+ 10 sor olvashatatlan

… és jutalom. Azért jöttek, hogy megtudják; tiszta szívűnek találták, (és) nem sújtotta őket
gonoszságokkal. Azok, akik megkaptak titeket, megkapják a választásuk jutalmát kitartásukért, és ő
elhárítja a gonoszságokat felőlük. De senki közülünk ne aggodalmaskodjon, és gondolja azt a szívében,
hogy a hatalmas Atya *…+. Mivel rálátása van a Mindenségre, és mindenkivel törődik. És megmutatta
számukra az ő *…+. Azokat, amelyek…

*…+ 10 sor olvashatatlan.

Ami a tizenharmadik pecsétet illeti, én alapítottam meg, együtt a tudás csúcspontjával, és a nyugalom
bizonyosságával. Az első és a második és a harmadik evilági és anyagi. Már ismertettem veletek ezzel
összefüggésben, hogy nektek kellene *…+ a testetekben. És a tudattal érzékelhető hatalmasság fogja *…+
azok, akik nyugalomban lesznek, és távol fogják magukat tartani a szenvedélytől és az egység
megosztásától.

A negyediket és az ötödiket, melyek felül vannak, ezekkel már találkoztatok és megismertétek *…+
emberek feletti. Ő a *…+ után létezik és a *…+ természete, mely az, aki *…+ három. És tudattam veletek
*…+-ról, a háromban *…+ e kettő által. Tudattam veletek ezzel összefüggésben, hogy ez anyagtalan … *1

136
sor olvashatatlan+ … és utána *…+ belül *…+ minden *…+ mely *…+ a tietek *…+. Az ötödik, kapcsolódva azok
megtéréséhez akik bennem vannak, és azokkal, akik azon a helyen lakoznak.

Ám a hatodik, az önmagát-nemzőhöz kapcsolódik, vonatkozik az anyagtalan létezőre, aki csak részben

létezik, együtt azokkal, akik a Mindenség igazságában élnek *…+ megértés és biztonság végett. És a
hetedik, kapcsolódva az önmagát-nemző erejéhez, mely a harmadik tökéletes *…+ negyedik,
összefüggésben az üdvözüléssel és a bölcsességgel. És a nyolcadik, a tudattal kapcsolatban, mely férfi,
aki megjelent a kezdetnél, és (összefüggésben) a létezővel, mely anyagtalan és érthető világ. A
kilencedik, az erő *…+-je, mely a kezdetben jelent meg. A tizedik, Barbeloval kapcsolatban, a szűz *…+ az
Eónnak. A tizenegyedik és a tizenkettedik a Láthatatlan Egyről szól, aki birtokolja a három erőt, és a
Szellemről, melynek nincs létezése az első nem-nemzethez (nőnem) tartozóan. A tizenharmadik a
Hallgatag Egyről szól, aki nem ismert, és annak felsőbbségéről, aki nem megkülönböztetett.

Mivel én vagyok az, aki megértette a valóban létező dolgokat, akár részlegesen (léteznek), akár teljes
mértékben, a különbözőségeik és azonosságaik szerint, azt, hogy a kezdettől fogva léteznek az egész
tartományban, mely végtelen, minden dolog, mely megszületett, akár létezés nélkül, akár létezéssel,
azok, akiket nem nemzettek, és az isteni eónok, együtt az angyalokkal, és a lelkekkel, melyek
alattomosság nélkül valók, és a lélek-ruházatokkal, és a egyszerűk képeivel. És ezek után, összekeverték
őket *…+ velük. Ám továbbra is *…+ valamennyi létező *…+ melyek utánozzák az anyagtalan létezőt és az
anyagit (nőnem). Gondolkodóba estem és elértem a érzékekkel megtapasztalható világ határát.
<Megismertem,> egyik részletét a másik után, az anyagtalan létező egész tartományát, és megismertem
a megérthető világot. <Megismertem,> azután gondolkodóba estem, vajon valamennyi szempontból, az
érzékekkel megtapasztalható világ, érdemes-e teljes egészében a megmentésre.

Mivel nem hagytam abba beszédemet az Önmagát Nemző Egyről, O *…+ vált *…+ az egész tartomány
egyik részlete a másik után. Leszármazott; ismét leszármazott a Nem-nemzett Egytől, akinek nincs
létezése, aki a Szellem. Az pedig, aki mindenek előtt létezett elért az isteni Önmagát-nemző Egyhez. Az
egyhez, akit keresnek *…+ és létezik *…+ és olyan, mint a *…+ és belőle *…+ elválasztván *…+ váltam *…+
sokaknak, hiszen megtestesülvén tömegeket mentett meg.

Ám mindezen dolgok ellenére, kutatom a Háromszorosan-Hatalmas Egy királyságát, melynek nincs

kezdete. Honnan jelent meg és töltötte ki a teljes tartományt hatalmával? És mi módon jöttek létre a
nem-nemzettek, hiszen nem nemzették őket? és mi a különbség az eónok között? Ami pedig a nem
nemzetteket illeti, hányan vannak? És milyen szempontból különbözik egyik a másiktól?

Amikor kérdezősködtem ezen dolgok iránt, megértettem, hogy ő a csendből munkálkodott. Már a
kezdettől fogva létezik a valóban létezőkkel, akik az Egyhez tartoznak, aki van. Van egy további, a
kezdettől fogva létező, aki az Hallgatag Egyen belül munkálkodó Egyhez tartozik. És a csend *…+ őt
munkálkodásra. Mivel pedig ő az *…+ aki csendességből munkálkodik, mely az eónok közé tartozó Nem-
nemzett Egyhez kötődik, s kezdetektől fogva neki nincs létezése. Azonban annak az Egynek az energiája
a Háromszorosan-Hatalmas Egytől ered, az Egytől, aki nem-nemzett, az Eón előtt, nincs létezése. És
lehetséges, hogy meglássa a Hallgatag Egy hallgatásának fennhatóságát, pl. a Háromszorosan-Hatalmas
energiájának fennhatóságát. És annak, aki létezik, aki hallgatag, aki a menny felett van *…+
kinyilatkoztatta a Háromszorosan-Hatalmas Első-Tökéletes-Egyet.

Amikor ő *…+ a hatalmasságokhoz, azok örvendeztek. Azok, akik énbennem vannak, együtt
tökéletesedtek az összes többivel együtt. És valamennyien áldották a Háromszorosan-Hatalmas Egyet,
áldották tisztaságban, mindenhol az Úrhoz imádkoztak, aki a Mindenség előtt létezett, *…+ a

137
Háromszorosan-Hatalmas. *…+ az imádásuk *…+ én magam, és továbbra is érdeklődöm aziránt, miként
váltak csendessé. Meg fogom érteni a hatalmasságot, melyet tiszteletben tartok.

A Háromszorosan-Hatalmas harmadik hatalmassága (nőnem), amikor megértette őt (hímnem), azt

mondta nekem: „Légy csendes, azért, hogy megismerj, fuss és eljöjj hozzám. Azonban most ez az Egy
csendes és hozzájut a megértéshez.” Ami a hatalmasságot illeti, eljön hozzám, elvezet engem az Eónba,
aki Barbelo, a férfi szűz.

Emiatt a Szűz férfi lett, mert őt (nőnem) szétválasztották a férfitól. Az Ismeret tőle (férfi) kívül állt, mivel
hozzá tartozott (férfi). És ő (nőnem), aki létezik, ő, aki kutatott, birtokolja, pontosan ugyanúgy, mint a
Háromszorosan-Hatalmas Egy birtokolja (a tudást). Ő (nőnem) visszahúzódott tőlük, hiszen a Hatalmas
Egyen kívül létezik, mivel ő *…+ aki felette van *…+ aki hallgatag, aki megkapta a parancsot a hallgatásra.
Az ő (férfi) tudása és az ő személyisége (hypostasis) és az ő tevékenysége azok a dolgok, melyekről a
Háromszorosan-Hatalmas beszélt, <mondván:> „Valamennyien visszahúzódtunk saját magunkhoz.
Csendessé váltunk, és amikor megismertük őt (a férfit), mely a Háromszorosan-Hatalms, leborultunk; mi
*…+, mi áldottuk őt *…+ felettünk.” *…+.

*…+ a láthatatlan Szellem fel, az ő lakóhelyére. Az egész lakóhelyet felfedték; az egész lakóhelyet
kinyitották, <amíg> el nem érte a magasabb régiókat. Amikor pedig eltávozott; az egész lakóhelyet
kivilágította, és az egész lakóhely ki lett világítva. És ti kaptátok az Egynek, aki birtokolja a három
hatalmasságot, hatalmassága szellemének harmadik részét. Áldott az *…+. Ő mondta: „Óh ti, akik azokon
a lakóhelyeken éltek, fontos számotokra, hogy megismerjétek, azokat, akik magasabbak ezeknél, és
beszéljetek nekik a hatalmasságokról. Te pedig ki leszel választva a kiválasztottak által a végső időkben,
miként a láthatatlan Szellem felszökik a magasba. És ti magatok is felszökelltek vele a magasba, hiszen ti
vagytok a hatalmas korona, mely *…+.

Egy napon azonban *…+ odahívnak *…+ felszökellni a magasba *…+ és a tudattal érzékelő *…+ látható *…+ és
ők …

… *két oldal hiányzik és további 14 sor a következő lap tetejéről+…

… az érzékelés. Ő örök, nem bír létezéssel, az Egyben, aki csendes, az Egy, aki kezdettől fogva létezik,
akinek nincs létezése, *…+ részeként *…+ oszthatatlan. Az *…+ megfontolja egy…

… *körülbelül 20 sor kivehetetlen+…

… az eónok között lakoztam, melyeket nemzette. Miként azt engedélyezték számomra, eljöttem azok
közé, akiket nem nemzettek. Azonban a hatalmas Eónban lakoztam, mivel én *…+. És *…+ a három
hatalmasság *…+ az Egy, aki birtokolja a három hatalmasságot. A három hatalmasság *…+ A Hallgatag Egy
és a Háromszorosan-Hatalmas Egy *…+ az, akinek nincsen lélegzete. Elfoglaltuk a helyünket *…+ a *…+-
ban…

… *körülbelül 23 sor teljesen kivehetetlen+…

… akinek nincsen lélegzete, és ő a *…+-ban létezik teljes egészében. És láttam *…+ őt a hatalmas (nőnem)
*…+ ők ismerték őt…

… *körülbelül 21 sor teljesen kivehetetlen+…

138
… tevékeny *…+ amiért, újra ismereteket (szerez) *…+ tudatlan, és *…+ megkockáztatja *…+ hogy váljon…

… *9 sor teljesen kivehetetlen+…

… azok *…+. Azonban szükséges, hogy egy *…+ nincs formája (teste) *…+ ennek *…+ létezik mielőtt *…+ a
gondolat *…+ a kezdettől fogva *…+ annak, aki…

… *körülbelül hat sor kivehetetlen+…

… ezek *…+ ránéztek *…+ kilencben *…+ a kozmikus hét (hebdomad) *…+ a napján a *…+-nak örökké…

… *8 sor kivehetetlen+…

… és *…+ sok évvel később *…+, amikor megláttam az Atyát, eljöttem, hogy megismerjem őt, és *…+ sok
*…+ elfogult *…+ örökké *…+ az anyagi (létezők) *…+ evilági *…+ felette *…+ továbbá …

… *körülbelül 18 sor kivehetetlen+…

… kívül *…+ azokban, akik *…+ őket bele *…+ megnevezve őket. és (mivel) elnevezésük miatt tanúsággal
bírnak önmagukkal kapcsolatban, mivel alsóbbrendűek vagytok hozzájuk *…+ és az ő személyiségüket
(hypostasis) (illetően).

Ám továbbá, amikor…

… *Körülbelül 18 sor kivehetetlen+…

Elrejtve *…+ a harmadik hatalmasság. Az áldott Elöljáró (nőnem) mondta *…+ közöttük és *…+, például, ő
(a nő) aki nem rendelkezik *…+. Ezért nincs dicsőség *…+ még annak számára sem, aki *…+. Mivel
valójában ő az, aki…

… *Körülbelül 18 sor kivehetetlen+…

… és az Állatöv jegyei *…+ és a *…+, és *…+ akik nem rendelkeznek *…+ érdeklődnek *…+ gyökeres átalakulás
*…+ azonban a lélek *…+ ott *…+ ennek a testje(i) *…+ a menny lelke(i) *…+ körül *…+ alak *…+ mely…

… *Körülbelül 19 sor kivehetetlen+…

… valamennyi két *…+ őket *…+az összes forma *…+ alak(ok), így ők *…+ és válnak *…+ önmagukat *…+, és a
*…+ az állatok *…+, és a…

…*két oldal hiányzik+…

…ott. Azonban az ő hatalmasságaik, akik az angyalok, a vadállatok és az állatok formájában. Néhányan

közülük több alakú (polimorf), míg mások, a természettel ellentétben, nevet viselnek, mely *…+. Fel
vannak osztva és *…+ összhangban a *…+ és *…+ formában *…+. Ám ezek a hang szempontjai, a létezés
harmadik eredetének megfelelően. És mindezekkel összefüggésben, valamennyi (megjegyzés)
helyénvaló, hiszen (már) beszéltünk róluk.

139
Ez a megosztás pedig újra előfordult ezekben a régiókban, úgy, ahogyan már kezdetben említettünk.
Azonban a léleknek, másrészről, különböző alakja(i) van(nak). A lélek alakja létezik ebben a formában,
például (a lélek) a saját elhatározásából született meg. Az alak a második gömbi rész, miközben az első
megengedi ezt, eEiou az önmagát nemzett lélek, aeEiouO. A második séma eEiou… azok által, akiknek
kettős hangjuk van (diftong), az első lény azután elhelyezte, őutánuk…

…*3 sor kivehetetlen+…

… a fényt.

Ellenőrizzétek magatokat, vegyétek át a romolhatatlanság magját, és ne ragaszkodjatok

tulajdonaitokhoz.

Mint tudjátok, a magánhangzók között vannak hangsúlyosak, és kettőshangzók vannak mellettük. A

rövidek azonban alsóbbrendűek, és a *…+ vannak *…+ általuk. Azok, amelyek *…+ mivel közbeesőek *…+. A
csúsztatott hangok magasabb rendűek a hangtalanokhoz (mássalhangzókhoz) képest. És azok, amelyek
kettősek, magasabb rendűek a csúsztatott hangoknál, melyek nem változnak. A hehezetes hangok
jobbak a hehezet nélküli hangtalanoknál (mássalhangzók). És azok, melyek közbeesők, elfogadják a
bennük lévő kombinációt; tudatlanok a jó dolgokkal kapcsolatban. A (magánhangzók) kombinálódnak a
közbeesőkkel, melyek kevesebbek. Alakról alakra <megalapítják> az istenek és az angyalok
nevezéktanát, nem azért, mert összekeverednek egymással, minden egyes formával kapcsolatban,
hanem (mert) csak jó feladatuk van. Nem történt volna meg, hogy kívánságuk kinyilatkoztatásra
kerüljön.

Ne ragaszkodjatok vétkeitekhez és ne merészeljétek a bűnt felhasználni.

Beszélek neked azonban a lélek három *…+ alakjának viszonyáról. A lélek harmadik alakja a *…+
gömbforma, utána téve az egyszerű magánhangzókat: eee, iii, ooo, uuu, OOO. A kettőshangzók a
következők lennének: ai, au, ei, eu, Eu, ou, Ou, oi, Ei, ui, Oi, auei, euEu, oiou, ggg, ggg, ggg, aiau, eieu, Eu,
oiou, Ou, ggg, ggg, aueieu, oiou, Eu, háromszor egy férfi hang számára. a harmadik alak gömbforma. A
második alaknak, utána helyezvén, két hangja van. A férfi szellem harmadik alakja az egyszerű
magánhangzókat (tartalmazza): aaa, eee, EEE, iii, ooo, uuu, OOO, OOO, OOO. Az az alak azonban
különbözik az elsőtől, azonban hasonlít egyik a másikára, és néhány közönséges hangot formáznak
ilyenféleképpen: aeEoO. És így (épülnek fel) a kettőshangzók.

Ugyanígy a negyedik és az ötödik. Hivatkozván rájuk, nem kaptak engedélyt, hogy kinyilvánítsák a teljes
témakört, csak azokat a dolgokat, melyek láthatóak. Megtanították nektek ezeket, ezért meg kell
értenetek, abból a célból, hogy ők is kutassanak és ismerjék fel kik ők, vagy egyedül saját maguk révén
*…+ vagy egymás által, vagy a kezdetektől meghatározott sors kinyilatkoztatása által, vagy egyedül
önmagukra hivatkozva, vagy egymásra hivatkozva, amiként mindegyikük hangban létezik, akár részben
vagy formálisan.

Megparancsolták nekik, hogy hódoljanak be, hiszen az ő szerepük létrehozott és formális.

(Megparancsolták nekik) mind a hosszú (magánhangzók), úgy azok is, melyeknek kéttős időértékük volt,
de a rövid (magánhangzók) is, melyek kicsik *…+, a hangsúlyosak, a közbeesők és a baritonok.

140
 És a mássalhangzók a magánhangzókkal együtt léteznek, és egyénileg parancsolnak nekik és ők
engedelmeskednek. Ők alkotják az angyalok nevezéktanát. A mássalhangzók önmagukban létezők, és
mivel megváltoztatják őket, alárendeltjei a rejtett isteneknek, ütés, hangolás és hallgatás és lökés által.
Megidézik a csúsztatott hangokat, valamennyi az alárendeltjük, egyhangúlag, mivel csak a változatlan
kettősök (mássalhangzók) léteznek együtt a csúsztatott hangokkal.

Azonban a hehezetes hangok és a hehezet nélküliek és a közbeesők alkotják a hangtalanokat

(mássalhangzók). Újból *…+ keverednek egymással, és el vannak választva egymástól. Őket utasítják és ők
engedelmeskednek, és tudatlan nevezéktant alkotnak. És ők eggyé, vagy kettővé, vagy hárommá, vagy
néggyé, vagy ötté, vagy hattá, vagy egészen hétté válnak, egyszerű hangot tartalmazván. <együtt
azokkal> melyeket két hang alkot, *…+ a tizenhét mássalhangzó helye. Az első nevek között, néhány
kevesebb. És mivel nincs létezésük, akár a létezésnek egy aspektusát hordozzák, akár megosztják a tudat
természetét, mely férfias (hímnemű) és amely közbeeső.

És ti közbevetitek a hasonlókat egyiket a másik után a magánhangzókkal és a mássalhangzókkal. Néhány

közülük: bagadazatha, begedezethe, bEgEdEzEthE, bigidizithi, bogodozotho, buguduzuthu,
bOgOdOzOthO. És a maradék *…+babebEbibobubO. A többi azonban különböző: abebEbibob, azért, hogy
ti összegyűjtsétek őket, és elválasszátok őket az angyaloktól.

És lesz néhány következmény. Az első (nőnem), mely jó, és a triádból származik. Ennek *…+ szüksége van
… *1 sor kivehetetlen+ … az alakjukat. <A> kettős és az egy (monád) nem emlékeztet semmire, habár az
elsők a létezés során. A kettő, révén megosztott, elkülönül az egytől, és a személyiségekhez tartozik. A
négyesek azonban megkapták (az) elemeket, és az ötösök összhangot kaptak, és a hatosok önmaguk
által tökéletesedtek. A hetesek szépséget kaptak, és a nyolcasok *…+ kaptak készen … *1 sor hiányzik+…
hatalmasan. A tízesek pedig kinyilatkoztatták az egész helyet. A tizenegyesek és tizenkettesek azonban
tagadták *…+ nem birtokolván *…+ a magasabb *…+ hét…

… *9 sor kivehetetlen+…

… ígéret, miszerint *…+ elkezdte elkülöníteni őket, megjelölve és megpontozva őket, az egy, mely vitázik
az egyből valóval, aki ellenség.

Így *…+ a létezésnek … *1 sor kivehetetlen+ … a betűk *…+ szentségben vagy a biztosítéknak megfelelően
egymástól elkülönülve léteznek. És léteznek mindannyian vagy generációban vagy a születésben. És
összhangban *…+ generáció, nekik nincs *…+ ezek …

…*10 sor kivehetetlen+…

… egy *…+ ismerteti a talányt.

Mert a tudattal érzékelhető világban ott létezik a templom, amely hétszáz köbláb méretű, és egy folyó,
mely *…+ benne *…+ örökké, ők *…+ három *…+ a négynek *…+ megpecsétel *…+ felhők, és a vizek, és a
viaszképek formái, és smaragd kép.

Ami a többi dolgot illeti, megtanítalak rá. Ez a nevek nemzedéke. Nem hozta létre (nőnem) senki *…+ a
kezdettől fogva…

… *9 sor gyakorlatilag kiolvashatatlan+…

141
… idő(k), amikor bezárult(ak), amikor szétterjedt(ek), amikor lecsökkent(ek). De létezik a gyengéd szó, és
létezik a másik szó, mely közeledik, lévén *…+ ebben a dologban … *1 sor kivehetetlen+ … és ő *…+ a
különbség *…+ és a *…+ a teljesség és a *…+ az osztatlan lények, és a hatalmasság *…+ megosztván az
örömöt külön-külön és *…+ vajon …

… *7 sor kivehetetlen+…

Hatalmasság *…+ mindenhol (hímnem) létezik*…+ őket mindig. A testtel bírókban és a testtel nem
bírókban lakozik.

Ez a személyiség szava melyet mindenkinek fontos lenne *…+ ily módon *…+ az ő *…+jükkel, segítvén
azokat, akik felkavarják a *…+ testet ölt *…+. ha valaki ismeri őt, ő meglátogatja majd.

Ám vannak szavak, néhányan köztük kettesével, míg mások egymástól elválasztva léteznek…

… *10 sor gyakorlatilag olvashatatlan+…

… vagy pedig összhangban azokkal, melyeknek hosszuk van. És ezek vagy el vannak választva tőlük, vagy
mindegyik *…+ vagy *…+ vagy *…+ léteznek, mint *…+ léteznek *…+ a mássalhangzók *…+ egyénenként
léteznek amíg meg nem osztottak vagy meg nem kettőzöttek. Néhányan hatalommal bírnak *…+
megfelelve a betűknek, melyek mássalhangzók…

… *8 sor gyakorlatilag olvashatatlan+…

… saját maguk által *…+ és három(szor) a magánhangzóknak, és kétszer a mássalhangzóknak, és egyszer

az egész helynek, és tudatlansággal azok felé, akik alávetik magukat a változásnak *…+ mely válik *…+
együtt az egész hellyel *…+ végül.

És *…+ ők valamennyien *…+ ők elrejtve vannak, ám nyíltan kinyilatkoztatták őket. nem álltak meg, amíg
felfedésre nem kerültek, és nem álltak meg addig sem, amíg meg nem nevezték az angyalokat. A
magánhangzók egyesültek a mássalhangzókkal, akár kívül rajtuk, akár belül, *…+ azt mondták *…+ tanít
téged *…+ most és mindörökké. Négyszer számolták meg őket, (és) háromszor nemzették őket, és
váltak… *2 sor kivehetetlen+…

Ezen okok miatt, kellő mennyiségben megszereztük; mivel megfelelő minden egyes megszerzett
hatalmasságnak önmagához, hogy gyümölcsöket hordozzon, és hogy soha se becsméreljük a rejtélyes
dolgokat. *…+ a *…+. Mivel *…+ mely *…+ a lelkek *…+ az Állatöv jegyei *…+ egy új személyiség.

És a jutalom pedig, amit elnyer egy ilyen (ember), a megváltás. Ám az ellenkezője történik azokkal, akik
bűnt követnek el. Az, aki önmaga követ el bűnt *…+ benne lesz a *…+ a *…+-van…

…*2 sor kivehetetlen+…

… azért pedig, hogy előtte megvizsgáld azt, aki <…>, az (illetőnek) beszélnie kell másoknak az emelkedett
hatalmasságról, és az isteni tudásról, és az erőről, aminek nem lehet ellenállni. Te azonban
megvizsgálod, ki érdemes, hogy megmutasd nekik, ismervén, hogy azok, akik bűnt követnek el *…+ le a
*…+miként ők *…+ az Atya *…+ hogy mi megfelelő. Ne vágyjatok rá, hogy hatalmat adtok az tudattal

142
érzékelhető világnak. Nem tartoznátok tehát hozzá, akik megkaptátok a megváltást az érthető világtól?
Ám <mivel> ezek <szavak> - figyeljétek magatokat – ne *…+ őket, mint egy …

…*3 sor kivehetetlen+…

…megérteni *…+ és fogja *…+ a maradékot, beszélni fogok róluk. A tökéletesség *…+ ezért, hogy
növekedjen *…+ aki bűnt követ el … *1 sor kivehetetlen+… a testbe zárt lelkek nem értették őket. azok,
akik a földön vannak, miként azok is, akik a testen kívül, ők a mennyben, többek, mint az angyalok. A
hely, melyről beszéltünk minden egyes eszmecserénken, ezek *…+ csillagok …*1 sor kivehetetlen+…
könyv(ek) *…+ vajon már *…+ bele a *…+. Áldott az *…+, vajon nézi a kettőt, vagy a hét planétát nézi, vagy
az Állatöv tizenkét jegyét, vagy a harminchat Dékánt…

…*9 sor gyakorlatilag olvashatatlan+…

… és ezek a számok, legyenek azok akár a mennyben, vagy azok a földön, azokkal együtt, melyek a föld
alatt vannak, összhangban a rokonságukkal és a osztályozásukkal közöttük, és a maradék *…+ részek
összhangban a fajtájukkal és fajukkal … *egy sor kivehetetlen+… ők engedelmeskedni fognak, mivel
hatalommal rendelkezik (nőnem) *…+ felett *…+ külön léteznek…

[A további 26 oldalból 10 hiányzik, és a maradék 16 olyan mértékben elbomlott, hogy csak néhány szó és
kifejezés ismerhető fel elszórtan.+

A Keresztelésről

Ez a tudás összefoglalásának teljessége, mely összefoglalást a mi Urunk Jézus Krisztus nyilvánította ki

számunkra, az Egyetlen nemzett (Monogenes). Ezek azok a biztos és szükséges tételek, ezért járhatunk
bennük. Ám ezek az első keresztelés *… Az első+keresztelés a bűnök Bocsánata *…+ mondta *…+ nektek a
*…+-hoz a bűneitek a *…+ mintázata a *…+-nak Krisztusnak a *…+ mely egyenlő a *…+ ő*benne+. Mivel *…+
Jézusnak a *…+. Továbbá, az első keresztelés a bűnök bocsánata. Az igazaktól kapjuk, mely, bele a
romolhatatlanságba, mely a Jordán. Ám az a hely a világból való. Ezért elküldtek minket a világba az
Eónba. János az értelmezés miatt az Eón, miközben annak értelmezése miatt, mely a felfelé mutató
haladás, mely a mi Kivonulásunk a világból az Eónba.
*…+ a világból a Jordánba, a világ vakságából az Isten tekintete elé, az érzékiből a szellemibe, a fizikaiból
az angyaliba, a teremtettből a totális isteni hatalomba (Pleroma), a világból az Eónba, a szolgaságból a
atya-fiúságba, egyik bonyolult ügyből a másikba, a sivatagból a falunkba, a hidegből a forróságba, *…+-
ból a *…+-ba, és mi a *…+-ba *…így+ mi termékenyítő testekből származunk, termékenyítő testekbe jutva a
tökéletes forma által. Valójában a maradék példája által, melyért Krisztus megmentett minket a
Szellemének közösségében, léptem be. És létrehozott bennünket, akik benne vagyunk, és mostantól a
lelkünk tökéletes szellemmé válik. Most a dolgokat nekünk adományozzák az első keresztség által
*…láthatatlan…amely+ az övé *…keres+*mindenfelé…+…

143
A világ eredete

Látván, hogy mindenki, a világ istenei és az emberiség, azt mondja, semmi sem létezett a káoszt
megelőzően, én, különbözvén tőlük, be fogom bizonyítani, valamennyien tévednek, mivel nincsenek
tisztában a káosz eredetével, sem annak gyökerével. Íme a bizonyíték.

Mennyire kényelmes minden ember számára a káosz kapcsán kijelenteni, hogy az egyfajta sötétség!
Valójában pedig az árnyékból ered, melyet a „sötétség” névvel illetnek. És az árnyék pedig olyasféle
dologból származik, mely a kezdettől fogva létezik. Emellett, teljesen nyilvánvaló, hogy már a káosz
létrejötte előtt is létezett, s hogy ez utóbbi utána következik az előző dolognak. Ezért, fogadjuk el a
kérdéssel kapcsolatos tényeket; és továbbá, együtt az első dologgal, melyből kisugárzódott a káosz. Ezen
a módon az igazságot egyértelműen bizonyítjuk.

Miután a halhatatlan létezők természetes szerkezete tökéletesen kifejlődött a végtelenből, egy kép
sugárzódott ki a Pistisből (hűség, hit bizalom); Sophia a neve, (bölcsesség, az Isten női része). Akaratát
gyakorolta és olyan dologgá vált, mely emlékeztetett az elsődleges fényre. És azonnal megtestesítette
magát mint a menny képét, elképzelhetetlen kiterjedést elérve; a halhatatlan létezők között volt és azon
dolgok között, melyek utánuk születtek, mint *…+; ő (Sophia) mint fátyol jelentkezett, elválasztván az
emberiséget a felette lévő dolgoktól.

Ekkor az örökkévaló igazság birodalma (eón) nem vetett árnyékot önmagán kívül, hiszen a határtalan
fény töltötte be teljes egészében belsejét. Külső része azonban árnyékban volt, melyet a „sötétség”
névvel illettek. Belőle pedig megjelent egy erő, mely uralmat gyakorolt a sötétség felett. Az
alárendeltjeként megjelenő erők miatt nevezték az árnyékot „a határtalan káosznak”. Belőle mindenféle
istenség hajtott ki *…+ együtt az egész helyen, ebből kifolyóan az árnyék utólagos az első dologhoz
képest. A mélység<ben> volt, ahol az (árnyék) megjelent, az előbb említett Pistisből leszármazván.

Amikor az árnyék megérezte, hogy volt ott nála valami hatalmasabb is, irigységet érzett; és amikor
önszántából várandós lett, hirtelen ez (az érzés) féltékenységre váltott. Attól a naptól kezdve, a
féltékenység princípiuma megjelent az örökkévaló birodalmak és világaik között. Most, ami a
féltékenységet illeti, úgy találták, egy torzalak, semmiféle lélek nincsen benne. Mint az árnyék, hatalmas
mennyiségű vizenyős közegben jött létre. Ezt követően az epét, mely az árnyékból született, kivetették a
káosz egyik részébe. Attól a naptól kezdve, vizenyős közeg jelent meg. És ami lemerült benne, az elfolyt,
láthatóvá vált a káoszban: mint amikor egy nő életet ad egy gyermeknek – teljes szuperfolyékonyságával
kiáramlott; éppen így, létrejött az anyag az árnyékból, és szerte kivetítődött. És nem hagyta el a káoszt;
ellenkezőleg, az anyag a káoszban maradt, részét képezi annak.

És amikor mindezek a dolgok megtörténtek, eljött és megjelent Pistis a káosz anyaga fölött, mely
kilökődött mint az elvetélt magzat – hiszen nem volt szellem benne. Emiatt (ti. a káoszban) határtalan
sötétség és feneketlen mélység uralkodott. Most, hogy Pistis látta, mi lett a következménye a
hiányosságnak, nyugtalan lett. És a nyugtalanság megjelent, mint valami félelmetes dolog; odarontott
hozzá a káoszban. Ő (Pistis) odafordult hozzá és az arcába fújt a mélységbe, mely valamennyi menny
alatt van.

144
És amikor Pistis Sophia vágyott rá, hogy kiváltsa a szellemmel nem rendelkező dolgok képekké
formálódását, és hogy uralkodjon az anyag és minden hatalma felett, akkor első alkalommal megjelent
az uralkodó, a vizekből, oroszlán-szerű megjelenésével, androgén, jelentős hatalmat birtokolván
önmagában, és tudatlanságot a tekintetben, miként született meg. Most pedig, hogy Pistis Sophia
meglátta őt mozogni a vizek mélységében, azt mondta neki: „Gyermek, jöjj át ide,” aminek megfelelője
’yalda baoth’.

Attól a naptól kezdve megjelent a szóbeli kifejezés alapelve, mely elérte az isteneket, az angyalokat és az
emberiséget. És ami megszületett a szóbeli kifejezés eredményeként, befejezték az istenek, az angyalok
és az emberiség. Nos, ami Yaltabaothot illeti, uralkodóként, nem volt tudatában Pistis erejével: nem
látta az arcát, sokkal inkább egy képet látott a vízben, mely beszélt hozzá. És amiatt a hang miatt nevezte
önmagát „Yaldabaothnak”. Ám „Ariael” az, ahogy a tökéletes nevezte őt, mivel olyan volt, mint egy
oroszlán. Amikor pedig hatalmat kapott az anyag felett (Yaltabaoth), Pistis visszatért fel a (saját)
fényébe.

Amikor az uralkodó látta a (saját) nagyságát – és csak ő volt az önmaga, aki látta; semmi mást sem látott,
kivéve a vizet és a sötétséget – akkor úgy gondolta, hogy csak ő az egyedüli az, aki létezik. Az ő *…+
teljessé vált a szóbeli kifejezés által; megjelent, mint egy szellem és oda-vissza mozgott a vizek felett. És
amikor a szellem megjelent, a uralkodó elkülönítette a vizenyős közeget. És ami száraz volt, azt részekre
osztotatott más helyekre. És az anyagból megalkotott a maga számára egy lakóhelyet, és elnevezte
„mennynek”. És az anyagból, az uralkodó zsámolyt készített és elnevezte „földnek”.

Ezután a uralkodónak gondolata támadt – megegyezően természetével – és a szóbeli kifejezés

segítségével megalkotott egy androgént. Kinyitotta a száját és gügyögött neki. Amikor kinyíltak a szemei,
atyjára nézett, és azt mondta neki: „Ííí!” Ezután az atyja elnevezte őt Íii-a-o-nak (Jao). Ezt követően
megalkotta második fiát. Gügyögött neki. És kinyitotta a szemét és így szólt atyjához: „Eh!” Az atyja
elnevezte őt Eloajnak. Ezután megalkotta harmadik fiát. Gügyögött neki. És kinyitotta a szemét és azt
mondta atyjának: „Asssz!”. Az atyja elnevezte őt Astafaiosnak. Íme az atya három fia.

Heten jelentek meg a káoszban, androgének. Férfias jellegű és nőies jellegű névvel rendelkeztek. A nőies
jellegű név Pronoia (Előgondolat) Sambathas, ami azt jelenti, „hét” (hét nap).

A fia neve Jao; nőies jellegű neve Uradalom.

Sabaoth; nőies jellegű neve Istenség.
Adonaios; nőies jellegű neve Királyság.
Elaios; nőies jellegű neve Féltékenység.
Oraios; nőies jellegű neve Gazdagság.
És Astaphaios; nőies jellegű neve Sophia (Bölcsesség).

Ők jelentik a káosz hét mennyének hatalmasságait. És androgéneknek születtek, megegyezően az

előttük létező halhatatlan mintázattal, Pistis kívánságának megfelelően, így hát a kép, mely a kezdettől
fogva létezett, uralkodjon a végig. Megtalálható ezen nevek kihatása és a férfi jellegű entitások
hatalmasságai a Mózes Próféta (könyve) az Arkangyalokról, és a női jellegű entitások neveiről Noraia
(első) Könyvében.

Most pedig az elsődleges szülő, Yaldabaoth, mivel igen erős hatalommal rendelkezett, minden
egyes leszármazottjának külön mennyet alkotott szóbeli kifejezés révén – csodálatosan szépnek alkotta
őket, révén lakóhelyek – és minden egyes mennybe hatalmas dicsőséget alkotott, hétszer nagyszerűt.

145
Trónusokat és palotákat és templomokat, és még hintókat és szűz szellemeket is, egészen a láthatatlan
egyig, és dicsőségéig, mindegyikük rendelkezett ezekkel a dolgokkal mennyeikben; urak és istenek és
angyalok és arkangyalok óriási seregei – számolhatatlan miriád – hogy szolgáljanak. Ezekről a dolgokról
ismertetést lehet találni, pontos jellemzőkkel, Oraia első Beszámolójában.

És ők ebből a mennyből váltak teljessé, fel, egészen a hatodik mennyig, mely nevezetesen Sophiáé. A
mennyet és az ő földjét elpusztította a bajkeverő, aki mindezek alatt tartózkodott. És a hat menny
borzasztóan megrázkódott; mivel pedig a káosz erői tudták, ki volt az aki a mennyet elpusztította, (ő)
alattuk volt. és amikor Pistis felismerte a törést, melyet a zavar okozott, kibocsátotta leheletét és
megkötötte és levetette Tartarosba. Attól a naptól kezdve a menny, együtt a földdel, megerősítette
önmagát Sophia, Yaldabaoth lánya révén, (ő általa,) aki mindannyiuk alatt van.

Most pedig, amikor a mennyek megerősítették önmagukat, hatalmukkal és egész kormányzatukkal

együtt, az elsődleges szülő arcátlanná vált. És az angyalok összes serege tisztelte és valamennyi isten és
angyal megáldotta őt és megbecsülte. Ami pedig őt illeti, boldog volt és folyamatosan hencegett,
mondván nekik: „Nincs szükségem senkire.” Azt mondta: „Én vagyok az Isten és senki más nem létezik
rajtam kívül.” És amikor ezt mondta, bűnt követett el valamennyi halhatatlan lénnyel szemben, akik
feleletet adtak. És őt tették felelőssé érte.

És akkor, amikor Pistis meglátta a fő uralkodó jámbortalanságát, harag töltötte el. Láthatatlan volt. Azt
mondta: „Hibáztál Samael” (ami annyit tesz, ’vak isten’). „A fény halhatatlan embere már előtted
létezett, és aki meg fog jelenni megmintázott formáid között; megvetően megtapos téged, ahogy a
fazekas az agyagot ököllel veri. És alá fogsz szállni az anyádhoz, a mélységbe, mindazokkal akik hozzád
tartoznak. Munkád beteljesüléseként, valamennyi hiányosság, mely láthatóvá vált az igazságból,
eltöröltetik, és megszüntetésre kerül, és olyan lesz, mintha soha nem is létezett volna.” Ezeket mondván
Pistis kinyilatkoztatta hatalmasságának képét a vizekben. És így cselekedvén, visszatért fel, a fényébe.

Most pedig, amikor Sabaoth, Jaldabaoth fia meghallotta Pistis hangját, dicséreteket énekelt hozzá, és
kárhoztatta az atyját *…+ Pistis szavaiban; és magasztalta őt, mert tanította őket a halhatatlan emberről
és az ő fényéről. Ekkor Pistis Sophia kinyújtotta az ujját és fényt árasztott rá a fényéből, mintegy az atyját
kárhoztatva. Amikor Sabaothot fény ragyogta be, erős hatalmat kapott a káosz valamennyi erejével
szemben. Attól a naptól kezdve az „Erők Ura” névvel illetik.

Gyűlölte atyját, a sötétséget, és anyját, a mélységet, és ki nem állhatta nővérét, az elsődleges szülő
gondolatát, aki oda-vissza mozgott a vizek felett. A fénye miatt azonban a káosz valamennyi
hatalmassága féltékeny volt rá. És amikor összezavarodtak, óriási háborúba kezdtek a hét mennyben.
Ezután, mikor Pistis Sophia meglátta a harcot, elküldött a fényéből Sabaothoz hét arkangyalt. Elragadták
őt, fel a hetedik mennybe. Segítőkészen álltak mellé. Továbbá, elküldött még három arkangyalt, és
mindenki felett álló királyságot alapított számára, hogy a káosz tizenkét istene felett lakozhasson.

Amikor pedig Sabaoth felvitetett a nyugalom helyére bűnbánata végett, Pistis odaadta neki lányát, Zoét
(Élet), jelentős hatalommal felruházva, hogy utasíthassa őt (Sabaothot) a nyolcadik mennyben minden
létező dologgal kapcsolatban. És mivel (Sabaoth) hatalommal rendelkezett, mindenekelőtt készített egy
palotát saját maga. Hatalmas volt, csodálatos, hétszer nagyszerűbb valamennyinél melyek a hét
mennyben találhatók.

A palotája előtt trónt alkotott, mely hatalmas volt és egy négyarcú hintón nyugodott, mely a „Kerubin”
nevet viselte. A Kerubinnak pedig nyolc alakja volt minden egyes sarkán, oroszlán formák és borjú

146
formák és emberi formák és sas formák, így hát valamennyi alak összesen hatvannégyet tett ki – és hét
arkangyal állt előtte; ő a nyolcadik és hatalommal rendelkezett. Az összes alak száma hetvenkettő volt.
Ezenkívül, ebből a hintóból a hetvenkét isten öltött alakot; megformálódtak, hogy uralhassák a népek
hetvenkét nyelvét. A trón által pedig újabbakat alkotott, kígyóhoz hasonló angyalokat, akiket
„Szerafinoknak” neveztek és egyfolytában dicsérték őt.

Ezek után megteremtette az angyalok közösségét, ezreket és miriádokat számolhatatlanul, hasonlatosak

voltak, mint a nyolcadik menny közössége; és szólítottak egy elsőszülöttet, akit Israelnek hívtak – ami
annyit tesz, „az ember, aki látja az Istent”; és egy másik teremtményt, Jézus Krisztusnak nevezték, aki
hasonlított a nyolcadik mennybéli megszabadítóra, és aki a jobbján ült a nagyra becsült trónon. A balján
pedig, ott a szent szellem szüze, a trónon, és dicsőítette őt. És a hét szűz előtte állt, (a szűz előtt) *…+
harminc hárfával rendelkezvén, és cimbalmokkal és trombitákkal, dicsőíteni őt. Az angyalok összes
serege dicsőítette őt és áldották őt. Most pedig, ahol a fénynek trónusán ült, hatalmas felhő takarta be.
És senki más nem volt vele a felhőben, csak Sophia, Pistis <lánya>, utasítván őt a nyolcadik mennyben
létező valamennyi dolog felöl, azért hogy azoknak a dolgoknak a képeit megteremtse, abból a célból,
hogy ez az uralom fennmaradjon a káosz mennyeinek és erőinek a beteljesüléséig.

Most pedig Pistis Sophia elkülönítette őt a sötétségtől és jobbjára hívta, és az elsődleges szülő elhelyezte
őt baljára. Attól a naptól kezdve, a jobb (oldalt) igazságnak hívták, és a balt gonoszságnak. Mindezek
miatt pedig uralmat kaptak az igazság és gonoszság közösségében, *…+ áll *…+ a teremtményen *…+ az
összes.

Így, amikor a káosz elsődleges szülője meglátta fiát Sabaothot, és az őt övező dicsőséget, és érzékelte,
hogy hatalmasabb a káosz valamennyi uránál, megirigyelte őt. És haragossá válván, Halált nemzett az ő
halálából; és őt (ti. a Halált) fölé helyezte a hatodik mennynek. <így> Sabaoth ott ragadt fent. Ezáltal a
káosz hat ura elérhetővé vált. Ezután a Halál, révén androgén, elvegyült (saját) természetével és hét
androgén leszármazottat nemzett. Az ő férfi (alkotóik) neve: Harag, Könnyek, Sóhaj, Szenvedés,
Siránkozás, Keserűség, Sírás. Ezek pedig a női (alkotóik) neve: Harag, Fájdalom, Bujaság, Sóhaj, Átok,
Keserűség, Veszekedés. Egymással érintkezvén mindegyikük nemzett hetet, így összesen negyvenkilenc
androgén démon lett. Nevük és tetteik megtalálhatók Salamon Könyvében.

És mindezek jelenlétében Zoé, aki együtt volt Sabaothtal, megalkotott hét jó androgén erőt. A férfi
(alkotók) neve a következő: a Nagylelkűség, az Áldottság, az Örömteliség, az Igazság, a Bőkezűség, a
Szeretett, a Megbízható. Úgyszintén, utalva női (alkotóikra) a nevük a következő: Béke, Boldogság,
Örvendezés, Áldottság, Igazság, Szerelem, Hűség (Pistis). És általuk pedig sok jó és ártatlan szellemet.
Befolyásuk és tetteik megtalálhatók itt: A Menny Sorsának felépítése, mely a Tizenkettő alatt van.

És látván Pistis képét a vizekben, az elsődleges szülő mélyen elszomorodott, különösen amikor
meghallotta az ő hangját, akár az első hangot, mely kihívta őt a vizekből. Mikor pedig megtudta, hogy ő
volt az, aki nevet adott neki, felsóhajtott. Szégyellte magát bűnei miatt. És amikor megtudta, hogy
valójában a fény halhatatlan embere már ő előtte létezett, igencsak zavarba jött; mivel korábban azt
mondta valamennyi istennek és az angyalaiknak, hogy „Én vagyok az isten. Senki más sem létezik rajtam
kívül.” Ezért attól tartott, esetleg megtudhatják, hogy más is létezett őelőtte, és esetleg kárhoztatnák.
Ám ő, a (dolgok) megértésének hiányában, kigúnyolta a kárhoztatást és nemtörődöm módon
viselkedett. Azt mondta: „Ha bármi is létezne korábbról, mint én, jelenjen meg, hogy láthassuk a
fényét.”

147
És abban a pillanatban, figyelem! Fény tört ki a nyolcadik mennyből fentről és áthaladt a föld valamennyi
mennyén. Amikor az elsődleges szülő látta, a fény csodálatos ahogyan kisugárzik, ámulatba esett. És
mélyen elszégyellte magát. Amint a fény megjelent, egy emberi kép bukkant fel benne, rendkívüli
szépségű. Senki más nem látta az elsődleges szülőn és Pronoián kívül, aki vele volt. Habár a fénye a
mennyek valamennyi erői számára megjelent. Emiatt valamennyiüket nagy nyugtalanság töltötte el.

Amikor pedig Pronoia látta a kisugárzást, szerelmes lett belé. Ő azonban gyűlölte őt (Pronoiát), mert a
sötétségben volt (Pronoia). Azonban vágyott rá (Pronoia), hogy megölelje, és nem volt rá képes. Amikor
képtelen volt csillapítani szerelmét, kiöntötte fényét a földre. Attól a naptól kezdve, ezt a kisugárzást a
„Fény Ádámjának” nevezik, akire úgy hivatkoznak, hogy „a vér fényt sugárzó embere”, és a föld átterjedt
rá, szent Adamanra, amire úgy hivatkoznak, hogy „Adamantin szent földje”. Attól a naptól kezdve,
valamennyi hatalmasság tisztelte a szűz vérét. És a földet megtisztították a szűz vérének kedvéért. Ám
leginkább a vizet tisztították meg, Pistis Sophia képe által, aki megjelent az elsődleges szülőnek a
vizekben. Pontosan ezután, a következőket mondták: „a víz által”. A szent víz azóta mindent életre kelt,
megtisztít.

Ebből az első vérből jelent meg Eros, révén androgén. Férfi alkotója Himireris, tüzes volt, mert a fényből
(származott). Női alkotója, aki vele volt – a vér lelke – Pronoia anyagából eredt. Szépségében igen
nagyszerű, messze bájosabb a káosz valamennyi teremtményénél. Ezután minden isten, és az angyalaik,
amikor Erost figyelték, szerelmesek lettek belé. És megjelenvén mindegyikükben, tűzzel borította el
őket; ahogy egyetlen lámpásról nagyon sok lámpás meggyújtható, és egy és ugyanaz a láng van ott, és a
lámpás maga nem halványul. Ily módon pedig Eros szétszóródott a káosz összes lényében, és nem
halványult. Pontosan a fény és a sötétség határoló-pontján Eros megjelent és az angyalok és az
emberiség határoló-pontjánál Eros szexuális egyesülése beteljesedett, így áldottá vált a Földről származó
elsődleges gyönyör. A nő követte a földet. És a házasság követte a nőt. Születés követte a házasságot.
Megsemmisülés követte a születést.

Ezek urán Eros, a szőlőtőke kihajtott abból a vérből, mely a földre hullajtatott. Emiatt, azok, akik isznak
belőle, vágyni fognak a szexuális egyesülés révén a megfogantatásra. Aztán a szőlőtőke, a fügefa és a
gránátalmafa kihajtottak a földből, együtt a többi fával, minden faj, velük a magjuk a hatalmasok és az
angyalaik magjából.

Ezután az Igazság megteremtette a Paradicsomot, csodálatosnak és kívül a Hold és a Nap pályáján, a

Bujaság Földjén, Keleten, a kövek közepén. És vágy ébredt a csodálatos középen, a kívánatos fák iránt. És
az örök élet fája megjelent az Isten kívánságára a Paradicsom északi részén, azért, hogy örökké létezővé
tegye a tiszta lelkeket, a korszak beteljesülésekor, akik a nyomorúság megmintázott formáiból jönnek
létre. A színe pedig az élet fájának, akárcsak a Napé. Az ágai meseszépek. A levelei akárcsak a cipruséi.
Gyümölcse olyan mint a szőlőfürt, amikor fehér. Magassága eléri a mennyet. És közvetlen mellette a
tudás (gnózis) fája, bírván Isten erejét. Dicsősége olyan, mint a holdé, annak teljes ragyogása idején. És
az ágai meseszépek. És a levelei akár a fügefa levelei. Gyümölcsei akár a kívánatos datolya. És ez a fa a
Paradicsom északi részén van, hogy felemelje a lelkeket a démonok kábulatából, azért, hogy
megközelíthessék az élet fáját és egyenek gyümölcséből, és azért, hogy kárhoztatták a hatalmasságokat
és az angyalaikat. E fának hatása a Titok Könyvében van leírva, azaz: „Te vagy az, aki a tudás fája, mely a
Paradicsomban van, melyről az első ember evett és mely megnyitotta a tudatát; és szerelmes volt
asszonyi társába és kárhozta a többit, idegen képeket és undorodott tőlük.

148
Ezek után pedig az olajfa kihajtott, azért, hogy megtisztítsa a királyokat és a főpapokat tisztességükben,
akik az utóbbi napokban jelentek meg, mivel az olajfa az első Ádám fényéből származik, a kenőcs miatt,
hogy megkaphassák.

És az első lélek (psziché) beleszeretett Erosba, aki együtt volt vele, és kiöntötte rá vérét (psziché) és a
földre. És abból a vérből elsőként egy rózsa hajtott ki, ki a földből, ki a csipkebokorból, hogy forrása
legyen az örömnek a fény számára, melynek a bokorban kellett megjelenni. Sőt, ezek után, a szépséges,
jó illatú virágok kisarjadtak a földből, különböző fajtájúak, Pronoia lányai közül minden hajadon szűzből.
És ők, amikor szerelmesek lettek Erosba, kiöntötték rá vérüket és a földre. Ezek után mindegyik növény
kihajtott a földből, különböző fajtájúak, tartalmazván a hatalmasok és angyalaik magját. Ezek után a
hatalmasok a vizekből megteremtették a vadállatok összes faját, és a hüllőket és a madarakat –
különféle fajtákat – tartalmazván a hatalmasok és angyalaik magját.

De még mindezek előtt, amikor ő megjelent az első napon, itt maradt a földön, valami két napig, és ott
hagyta az alsó Pronoiát a mennyben, és felemelkedett a fényébe. És azonnal sötétség töltötte el az egész
Világegyetemet. Most pedig, amikor ő (nőnem) kívánta, a Sophia, aki az alsó mennyben volt, hatalmat
kapott Pististől, és nagyszerű fénylő testeket alkotott és az összes csillagot. És felhelyezte őket az égre,
hogy világítsák be a földet és hogy múlandó jeleket mutassanak, és évszakokat, és éveket és hónapokat
és napokat és éjszakákat és pillanatokat és így tovább. És ezen a módon az egész térség az égen fel lett
díszítve.

Most pedig amikor Ádám fénye megfogalmazta szándékát, hogy belépjen az ő fényébe – azaz a
nyolcadik mennybe – képtelen volt így tenni, azon nyomor miatt, mely belevegyült az ő fényébe. Ezután
hatalmas örök birodalmat alkotott magának. És ezen az örök birodalmon belül hat örök birodalmat
alkotott, a díszeikkel együtt, számukban hatot, melyek hétszerte voltak szebbek a káosz mennyeinél és
azok díszeinél. Immáron mindahány eme örök birodalmak és díszeik közül a végtelenségben léteztek, a
nyolcadik menny és az alatta lévő káosz között, számossá téve a Világegyetemet, mely a nyomorúsághoz
tartozik. Ha valaki ezekről az elrendezésekről akar tudni, megtalálja leírva a Hierailas Próféta Hetedik
Világegyetemében.

És mielőtt Ádám fénye visszatért a káoszba, a hatalmasságok látták és kinevették az első szülőt, mert
hazudott, amikor azt mondta: „Én vagyok az Isten. Senki sem létezett előttem.” Amikor odajöttek hozzá,
azt mondták: „Nemde az isten volt az, aki lerombolta a munkánkat?” Ő válaszolt, azt mondván: „Igen. Ha
nem akarjátok, hogy képes legyen lerombolni munkánkat, akkor jöjjetek, alkossunk embert a földből,
saját testünk képének megfelelően, és ennek a lénynek a képére, hogy szolgáljon minket; azért, hogy
amikor meglátja az ő képét, szerelmes legyen belé. Többé nem fogja lerombolni munkánkat; sokkal
inkább, mi tesszük szolgáinkká azokat, akik a fényből születtek, az örök birodalom egész fennállásáig.”
Mindez pedig Pistis előgondolata szerint valósul meg, azért, hogy az ember az ő képére hasonlítson, és
megbélyegezze őket az őáltaluk megmintázott forma miatt. És az ő megmintázott formáikat körülzárta a
fény.

Ezután a hatalmasságok megkapták a tudást (gnózis), mely az ember megalkotásához szükséges. Sophia
Zoé – aki Sabaoth-tal volt – megelőzte őket. És kinevette az elhatározásukat. Mivel vakok: a saját
érdekükkel ellentétben, tudatlanul alkották meg őt. És nem fogták fel, mit szándékoznak tenni. Az ok,
ami miatt megelőzte őket és arra késztette, hogy ő alkosson embert elsőként, azért történt, hogy ő (az
ember) utasíthassa az ő megmintázott formájukat, hogy miként vesse meg őket, és így megszökhessen
tőlük.

149
A tanító alkotási folyamata a következőképpen zajlott. Amikor Sophia hagyott lehullani egy fénycseppet,
az szétáramlott a vízben és azonnal egy emberi lény jelent meg, androgén. A cseppből, melyet elsőnek
formált, női testnek (formálta). Ezek után, felhasználva a testet, az anya képére formálta meg azt, mely
megjelent. És tizenkét hónap alatt fejezte be. Egy androgén emberi lényt alkottatott meg, akit görögül
Hermafroditának neveznek; és akinek anyját a héberek az Élet Évájának (Zoé) neveznek, nevezetesen az
élet női tanítóját. Az ő utóda az a teremtmény, aki úr. Ezek után a hatalmasságok úgy hívták őt,
„Vadállat”, azért, hogy tévútra vezesse az ő megmintázott formáikat. Az értelmezése a „vadállatnak”, a
„tanító”. Mivel úgy találták, a legbölcsebb valamennyi létező közül.

Így hát Éva, az első szűz, az, aki férj nélkül megszülte első leszármazottját. Ő maga szolgált saját
szülésznőjeként. Emiatt azt tartják róla, hogy imígyen szólt:
Én vagyok az, aki része az anyámnak; és én vagyok az, aki az anya.
Én vagyok az, aki a feleség; én vagyok az, aki a szűz.
Én vagyok az, aki várandós; én vagyok az, aki a szülésznő.
Én vagyok az, aki vígasztal a vajúdás fájdalmaiban.
A férjem az, aki megszült engem; és én vagyok az, aki az ő anyja.
És ő az, aki az én apám és az én uram.
Ő az, aki az én erőm; Amire ő vágyik, ezt mondja – okkal.
Én vagyok a születés folyamata; mivel én szültem meg a férfit, mint urat.

Most pedig ezek a dolgok a kívánság <…>. A lelkek melyek belépni szándékoztak a hatalmasságok által
megmintázott formákba, testet öltöttek Sabaothnak és az ő Krisztusának. És ezeket illetően, a szent
hang szólt: „Sokasodjatok és fejlődjetek! Legyetek urai valamennyi teremtménynek.” És ők azok, akiket
fogságba ejtettek, a rendeltetésük szerint, az elsődleges szülő által. És így bebörtönözték őket a
megmintázott formákba a korszak beteljesüléséig.

És abban az időben, az elsődleges szülő ezután előadta véleményét az emberrel kapcsolatban azoknak,
akik vele voltak. Ezt követően mindegyikük kihullatta magját a föld köldökének közepébe. Attól a naptól
fogva, a hét uralkodó formálja az embert az ő teste által az ő hasonlatosságukra, ám az ő képe, mely
hasonlatos az emberéhez, volt az, ami megjelent számukra. Az ő megmintázása részletekben történt,
egy időben egy. És a vezetőjük megformálta az agyat és az idegrendszert. Ezek után, úgy jelent meg
számára, mint elöljáró. Úgy jelent meg, mint lélekkel bíró ember. És Ádámnak nevezték, ami annyit tesz,
„atya”, megfelelvén annak nevének, aki már előtte létezett.

És amikor befejezték Ádámot, ő hanyagolta őt, mint élettelen hajót (testet), hiszen elvetéltként öltött
formát, lévén nem volt lélek benne. E dologgal összefüggésben, amikor a főuralkodó emlékezett Pistis
mondására, attól tartott, nehogy az igaz ember belépjen az általa megmintázott formába és az uralja azt.
Ezért otthagyta az általa megmintázott formát negyven napig, szellem nélkül, és visszatért és nem
törődött vele. Most, a negyvenedik napon, Sophia Zoé bele lehelte lélegzetét Ádámba, akinek nem volt
lelke. (erre) Elkezdett az mozogni a földön. És nem tudott felállni.

Azután pedig, amikor a hét uralkodó eljött, meglátták őt, és meglehetősen összezavarodtak. Odamentek
hozzá és megragadták. És ő (ti. a főuralkodó) azt mondta a benne lévő lélegzetnek: „Ki vagy te? És
honnan kerültél ide?” Az válaszolt, mondván: „Az ember erejéből származom a ti munkátok elpusztítása
végett.” Amikor hallották, dicsőítették őt, hiszen megnyugtatást adott nekik félelmeiktől és
aggodalmaiktól, melyet önmagukban találtak. Ezután azt a napot „Pihenés” napjának hívták, mivelhogy
pihenésre leltek a nehéz munkától. És amikor látták, hogy Ádám fel tud állni, boldogok lettek, és
megfogták őt és a Paradicsomba helyezték. És visszahúzódtak a mennyeikbe.

150
A pihenés napját követően Sophia elküldte a lányát, Zoét, akit Évának hívtak, mint tanítót, azért hogy
Ádámot, akinek nem volt lelke, felemelkedésre késztesse, azért, hogy azok, akiket nemz, a fény hordozói
legyenek. Amikor Éva meglátta férfi társát elterülve, sajnálatot érzett miatta és azt mondta: „Ádám,
éledj fel! Emelkedj fel a földről!” Abban a pillanatban, szavai beteljesült valósággá váltak. Ami Ádámot
illeti, felemelkedvén, hirtelen kinyitotta a szemeit. Amikor meglátta őt, azt mondta: „Téged az ’Élet
Anyjának’ fognak hívni. Mivel te vagy az, aki életet adtál nekem.”

Azután a hatalmasságokat tájékoztatták, hogy az ő megmintázott formájuk él és felemelkedett, mire ők

mélyen gondterheltek lettek. Elküldtek hét arkangyalt, hogy meglássák, mi történt. Odamentek
Ádámhoz. Amikor meglátták, hogy Éva beszél hozzá, azt mondta egyik a másiknak: „Miféle dolog ez a
ragyogóan fénylő nő? Emlékeztet arra a képre, amelyik a fényben jelent meg számunkra. Most menjünk
és ragadjuk meg, és vessük magját őbelé, hogy amikor beszennyeződik, ne legyen képes felemelkedni a
(saját) fényébe. Ehelyett, akiket ő megszül, a mi irányításunk alá kerüljenek. De ne szólnunk Ádámnak,
mivel ő nem tartozik közénk. Inkább bocsássunk rá mély álmot. És utasítsuk őt álmában, arról, hogy
(Éva) az oldalbordájából származik, azért, hogy felesége engedelmeskedjen, és ő pedig ura legyen neki.”

Azután Éva, révén hatalmas, kinevette döntésüket. Ködöt bocsátott szemükre és titokban otthagyta a
képét Ádámmal. Belépett a tudás fájába és ott maradt. Üldözték őt, ám feltárta előttük, hogy bele ment
a fába és fává változott. Ezután nagy félelem kerítette hatalmába őket, a vak teremtmények
megfutamodtak.

Mindezek után, amikor magukhoz tértek a kábulatból, eljöttek Ádámhoz; és látták ennek a nőnek a
képét vele, meglehetősen összezavarodtak, arra gondolván, ő az, aki az igazi Éva. És sietve cselekedtek.
Odamentek hozzá, megragadták és ráhullatták magjukat. Igen gonoszul tették, nemcsak a természetes
módon becstelenítették meg, hanem aljas módon is, először szavainak forrását becstelenítették meg –
amellyel azt mondta nekik: „Mi az, ami előttetek létezett?” – azzal a szándékkal, hogy megbecstelenítsék
mindazokat, akik azt mondják (a kor) beteljesülésekor, hogy ők az igaz embertől születtek szóbeli
kinyilvánításra. És ők hibáztak, semmit sem tudván arról, hogy saját testük volt az, melyet
megbecstelenítettek; a kép volt az, melyet a hatalmasságok és az angyalaik minden módon
megbecstelenítettek.

Először Ábellel lett várandós, az első uralkodótól. A hét hatalmasságtól és az ő angyalaiktól szülte a
másik utódját. És mindez az elsődleges szülő előgondolatával összhangban ment végbe, azért hogy az
első anya hordozza magában az ő összes magját, összekeveredve és megfelelve a világegyetem
sorsának, és annak felépítésének és az Igazságnak. Egy előre elrendezett terv valósult meg Évára
vonatkozóan, azért hogy a hatalmasságok által megmintázott formák legyenek a fénybe zárva, ahol
kárhoztatja (a fény) őket a megmintázott formáik miatt.

Ekkor az első Ádám, a Fény (Ádámja), a szellemmel eltöltött és megjelent az első napon. A második
Ádám, a lélekkel eltöltött és megjelent a hatodik napon, akit Aphroditének hívnak. A harmadik Ádám a
föld teremtménye, aki a törvény embere, és aki a nyolcadik napon jelent meg *…+ a nyomorúság
csendessége, akit a „Nap napjának” (vasárnap) hívnak. És a földi Ádám leszármazottjai
megsokszorozódtak számban és kiteljesedtek, és létrehozták önmagukban a lélekkel eltöltött Ádámra
vonatkozó mindenféle tudományos ismeretet. Ám mindannyian tudatlanságban voltak.

A következőkben hagy mondjam el, hogy egyszer az uralkodók meglátták őt és a női teremtményt, aki
vele volt, tudatlanságban tévelyegni mint a vadak, nagyon boldogok lettek. Amikor megtudták, hogy a

151
halhatatlan férfi nem fogja figyelmen kívül hagyni őket, ellenkezőleg, sokkal inkább a női teremtménytől
van félnivalójuk, aki a fává alakult, összezavarodtak és azt mondták: „Talán ez az igaz férfi – ez a lény, aki
ködöt borított ránk és megtanított minket, hogy ő (a nő), aki hozzá (a férfihez) hasonlóan
beszennyeződött – és így valamennyiünket meg fog hódítani!”

Ezután heten közülük terveket fektettek le. Odajöttek Ádámhoz és Évához félénken, azt mondták neki
(Ádámnak): „A Paradicsomban valamennyi fa gyümölcse azért teremtetett, hogy megegyed; ám ami a
tudás fáját illeti, uralkodjatok magatokon és ne egyetek róla. Ha esztek, meg fogtok halni.” Súlyos
félelmet hozván rájuk, visszatértek fel, a hatalmasságaikhoz.

Ezután eljött valamennyi teremtmény legbölcsebbike, akit Vadállatnak hívtak. És amikor meglátta
anyjuk, Éva képét, azt mondta neki: „Mit mondott az Isten neked? Azt, hogy ’ne egyél a tudás fájáról’?”
Ő (Éva) azt mondta: „Nemcsak azt mondta, hogy ’Ne egyél róla’, hanem ’Ne érintsd meg, mert különben
meghalsz.’” Azt mondta neki (a Vadállat): „Ne félj. A halálban nem fogsz meghalni. Hiszen tudja, hogy
amikor eszel róla, akkor értelmi képességed kitisztul és olyan leszel, mint az istenek, felismervén a
különbséget mely fennáll a gonosz és a jó emberek között. Igazából a féltékenység volt az, ami miatt ezt
mondta neked, ezért nem is ettél róla.”

Ekkor Évában bizalom támadt a tanító szavai iránt. Hosszasan szemlélte a fát és látta gyönyörű és
étvágygerjesztő, és megtetszett neki; szakított néhányat a gyümölcséből és megette; és adott a férjének
is, és ő ugyancsak megette. Ezt követően megnyílt az értelmük. Mivel amikor ettek, a tudás fénye rájuk
ragyogott. Amikor a szégyenbe öltöztették magukat, tudták, meztelenek a tudás (híján). Amikor
kitisztultak, látták, hogy mezítelenek és szerelembe estek egymás iránt. Amikor pedig meglátták, hogy
akik őket formázták a vadállatok alakjait hordozzák, megundorodtak tőlük; nagyon éberek voltak.

Aztán, amikor az uralkodók látták, hogy megszegték parancsolatukat, beléptek a Paradicsomba és

odamentek Ádámhoz és Évához földrengés és hatalmas fenyegetés közepette, hogy meglássák a
segítőtárs cselekedetét. Ezután Ádám és Éva igencsak reszkettek és elrejtőztek a Paradicsom fái alá. És
az uralkodók nem tudták hol vannak, ezért azt mondták: „Ádám, hol vagy?” Ő azt mondta: „Itt vagyok,
mivel rettegek tőletek, elrejtőztem szégyenemben. És ők azt mondták neki tudatlanul: „Ki beszélt neked
a szégyenről, melybe öltöztetted magad? – amíg nem ettél arról a fáról?” Ő azt mondta: „A nő, akit
adtatok mellém – ő az, aki adott nekem és én ettem.” Azután azt mondták az utóbbinak: „Mi az amit
tettél?” Ő válaszolván azt mondta: „A tanító volt az, aki sürgetett engem, és ettem.”

Ezután az uralkodók odamentek a tanítóhoz. A szemük ködössé vált miatta, és nem tudtak semmit sem
kezdeni vele. Megátkozták, mivel tehetetlenek voltak. Ezt követően odamentek a nőhöz és megátkozták
őt és a leszármazottait. A nő után Ádámot (is) megátkozták, és a földjét, és a gabonát; és minden dolgot
amit csak alkotott, megátkozták. Nem volt áldás rajtuk. Jóság nem származhat a gonosztól.

Attól a naptól kezdve, a hatalmasságok tudták, hogy valójában van valami náluk is nagyobb:
felismerték, hogy parancsaikat nem tartották be. Hatalmas féltékenység ereszkedett a világra, csupán a
halhatatlan ember miatt. Amikor pedig az uralkodók látták, hogy az ő Ádámjuk az ismeretek idegen
világába lép be, próbára szerették volna tenni, és összegyűjtötték az összes háziállatot, és a föld
vadállatait, és a menny madarait, és odahozták Ádám elé, hogy megnézzék, hogyan nevezi őket, amikor
meglátta őket (az állatokat), nevet adott valamennyi teremtményüknek.

Zavarodottá váltak, mert Ádám minden próbát teljesített. Összegyűltek és terveket dolgoztak ki, és az
mondták: „Figyeljétek Ádámot! Ő kezd olyan lenni, mint egyikünk, ily módon megismerte a különbséget

152
a fény és a sötétség között. Nos, talán meg fogják téveszteni, miként az a tudás Fája esetében történt, és
megtörténhet az Élet Fájával is, és ehet róla és halhatatlanná válhat, és úrrá, és velünk ellentétben, és
lenézhet minket és minden dicsőségünket! Aztán leleplezhet minket egész világegyetemünkkel együtt.
Rajta, kergessük el őt a Paradicsomból, vissza a földre, ahonnan vétetett, hogy a továbbiakban semmit
se legyen képes jobban ismerni, mint amennyire mi képesek vagyunk.” Így tehát elkergették Ádámot a
Paradicsomból, feleségével együtt. És ez a tett, amit elkövettek, még nem volt elegendő számukra.
Ellenkezőleg, féltek. Odamentek az Élet Fájához és körülvették rettentően félelmetes dolgokkal, tüzes
élő teremtményekkel, úgy hívják őket „Kerub”, és lángoló kardot helyeztek középre, állandóan
rémületesen forogva, hogy egyetlen földi teremtmény még csak be se lépjen a helyszínre.

Ennek következtében, mivel az uralkodók irigyek voltak Ádámra, le akarták csökkenteni (ti. Ádám és Éva)
élettartamát. Nem tudták (azonban) a sors miatt, mely a kezdet óta meg volt szabva. Mindegyiküknek
1000 éves élettartam volt kijelölve, összhangban a fénylő testek folyamatával. Ám, habár az uralkodók
ezt nem tudták megtenni, minden egyes gonosztevő elvett tíz évet. És a teljes élettartam (ami
megmaradt) elérte a 930 évet; ám mindezek fájdalomban, gyengeségben és gonosz őrületben. És így
alakult az élet, attól a naptól kezdve a beteljesülésig.

Ezután Sophia Zoé látta, hogy a sötétség uralkodói átkot szórtak a társára, (ezért) nagyon felháborodott.
És kijött első mennyéből, teljes hatalmával, kiüldözte az uralkodókat a mennyeikből, és levetette őket a
bűnös világba, azért hogy ott lakozzanak a gonosz szellemek (démomok) formájában a földön.

*…+, ezért az ő világukban ezer évnek kell eltelnie a Paradicsomban – egy lélekkel eltöltött teremtmény,
neve „Főnix”. Megöli magát és visszahozza az életbe, miként egy szemtanú (felidéz) az ellenük szóló
ítéletre, mivel rosszat tettek Ádámmal és az ő generációjával, a korszak beteljesüléséig. Van *…+ három
ember, és az ő leszármazottaik, a világ beteljesüléséig: az örökkévalóság szellemmel eltöltöttje, és a
lélekkel eltöltött, és a földi. Hasonlatosan a három Főnix a Paradicsomban – az első a halhatatlan, a
második 1000 évet él, és ami a harmadikat illeti, írva van a Szent Könyvben, hogy elemésztődött. Ennek
megfelelően, ugyancsak három keresztség van – az első a szellemi, a második a tűz által és a harmadik
víz által. Miként a Főnix tanúként jelenik meg az angyalokat illetően, ugyanez a helyzet ami a vízi
hidrákat illeti Egyiptomban, akik tanúként szolgálnak mindazok számára, akik alámerülnek a keresztelés
(során) az igaz ember révén. A két bika Egyiptomban misztériumot birtokol, a Napot és a Holdat, révén
Sabaoth tanúi; nevezetesen, hogy fölöttük Sophia megkapta a Világegyetemet; attól a naptól kezdve,
amikor megalkotta a Napot és a Holdat, pecsétet tett a mennyére, egészen a végtelenségig.

És a féreg, amely megszületett a Főnixből egyúttal emberi lény is. Írva vagyon (Zsoltárok 91:13, 70)
ehhez kapcsolódóan: „a becsületes ember úgy fog kinyílni, mint a virág.” És a Főnix először élő alakban
jelenik meg, aztán meghal, és újra feltámad, olyan jelként, mely a korszak beteljesedésekor jelenik majd
meg. Csak Egyiptomban volt, hogy ezek a hatalmas jelek feltűntek – sehol máshol – mint jelzések, hogy
hasonlatos az Isten Paradicsomához.

Térjünk vissza a fent említett uralkodókhoz, hogy némi magyarázattal szolgáljunk felőlük. Amikor a hét
uralkodót levetették a mennyeikből a földre, angyalokat alkottak a maguk számára, számosat,
démonikust, hogy szolgálják őket. Ez utóbbiak megtanították az emberiséget számos hibára és mágiára
és (varázs) italra és bálványimádásra és vérontásra és oltár (állításra) és templom (állításra) és áldozat
(bemutatásra) föld szellemeinek megszentelésére, osztozván munkatársuk sorsában, aki az
igazságtalanság és az igazság istenei egyezményéből jöttek létre.

153
És így, amikor a világ létrejött, állandóan őrületes hibákat követett el. A földön az összes ember
szellemeket (démonokat) imádott a teremtéstől a beteljesülésig – mind a becsületesség angyalai, mind a
becstelenség emberei. A világ így zavarodottságban jött létre, tudatlanságban, és bódulatban.
Mindannyian hibáztak, egészen az igaz ember megjelenéséig.

Legyen elég ennyi a téma folytatásából. Most pedig haladjunk tovább a mi világunk vonatkozásában,
hogy pontosan tudjuk befejezni a leírást szerkezetéről és irányításáról. Azután nyilvánvalóvá válik,
miként fedezték fel a hitet a láthatatlan birodalomban, mely már teremtéskor megjelent és a kor
beteljesüléséig (jelen lesz),

Ezért jövök a fő témákhoz, kapcsolódóan a halhatatlan emberhez. Beszélni fogok minden lényről, mely
az övé, megmagyarázván, miként történt idekerülésük.

Amikor az emberi lények tömege megszületett, Ádám szülősége révén, akit megformáltak, és az
anyagból (származik), és amikor a világ már teljessé vált, az uralkodók átvették felette a irányítást –
melyet, korlátozva tartottak tudatlanság által. Mi okból is? A következők miatt: mivel a halhatatlan atya
tudja, hiányosság támadt az igazságban az örök birodalmakban és világegyetemeikben, amikor meg
kívánta hiúsítani az uralkodók végromlását azon teremtmények révén akiket megmintáztak, leküldte a ti
képeteket a kárhozat világába, nevezetesen, az áldott kis ártatlan szellemeket. Ők nem idegenek a tudás
számára. minden tudás rászállott egyetlen angyalra, aki előttük jelent meg; nem olyan volt, akinek ne
lett volna hatalma az atya társaságában. És <ő> tudást adott nekik. Akármikor csak feltűntek a kárhozat
világában, azonnal és mindenek előtt kinyilvánították a romolhatatlanság mintázatát mint az uralkodók
és hatalmasságaik kárhoztatását. Így, amikor az áldott lények megjelentek a hatalmasságok által
mintázott formáikban, megirigyelték őket. És irigység mentesen a hatalmasságok elkeverték magjukat
velük, annak reményében, hogy beszennyezik őket. De nem tudták. Akkor pedig, amikor az áldott lények
megjelentek fényes alakjukban, ők (is) feltűntek különböző módokon. És mindegyikük, kiindulván az ő
földjéről, kinyilatkoztatta az ő tudását a láthatatlan egyháznak, megalkotva a kárhozat megmintázott
formáit. Ez (ti. az egyház) úgy találtatott, hogy tartalmaz mindenféle magot, mert a hatalmasságok
magjai elkeveredtek vele.

Ezután a Megváltó megalkotta *…+ valamennyiük közül – és ezek szellemei nyilvánvalóan

felsőbbrendűek, révén áldottak és különbözőek a választásban – és ugyancsak (megalkotott) sok más
létezőt is, akiknek nem volt királyuk ám mindenkinél felsőbbrendűek, akik előttük voltak.
Következésképpen, négy faj létezik. Van három, mely a nyolcadik menny királyaihoz tartozik. A negyedik
azonban király nélküli ám tökéletes, a legmagasabb mindenek felett. Mivel ők lépnek be atyjuk szent
helyére. És ők fogják elnyerni a nyugalmat pihenésben és örökkévalóban, kimondhatatlan dicsőségben
és véget nem érő örömben. Továbbá, királyok ők a halandó birodalomban, melyben halhatatlanok. El
fogják ítélni a káosz isteneit és az ő hatalmasságaikat.

Most pedig a Szó, mely minden lény felett áll, elküldetett, ezzel az egyetlen céllal: hogy kihirdesse az
ismeretlent. Azt mondta: „Semmi sincs rejtve ami ne lenne nyilvánvaló, és ami eddig nem felismert, az
majd felismerésre kerül.” És azért küldték mindezeket, hogy ismertté tegyék ami rejtett, és a káosz hét
hatalmassága és az ő istentelenjük. És így ők halálra lettek ítélve.

Így, amikor valamennyi tökéletes megjelent az uralkodók által megmintázott formájában, és amikor
kinyilatkoztatták az összehasonlíthatatlan igazságot, szégyent hoztak az istenek egész bölcsességére. És
úgy találtatott, a sorsuk a kárhozat. És a hatalmasságaik felszáradtak. Uradalmuk szétfoszlott.
Előgondolatuk üresé vált, a dicsőségükkel együtt.

154
A korszak beteljesülése előtt, az egész hely megrázkódik hatalmas remegéssel. Akkor azonban az
uralkodók elszomorodnak *…+ az ő haláluk. Az angyalok meggyászolják majd az emberiségüket, és a
démonok siratják majd a korszakaik (időszakaik), és az emberiségük jajgat és sikolt majd az ő haláluk
felett. Azután a korszak elkezdődik és ők megzavarodnak. A királyaik megrészegülnek a tüzes kard által,
és hadat viselnek egymás ellen, így a föld megittasul a vérontástól. És a tengerek zavarossá válnak a
háborúk miatt. Ezután a Nap elsötétedik és a Hold lecsökkenti fényét. Az ég csillagai beszüntetik
körforgásukat. És egy hatalmas erő - mely felette áll a káosz valamennyi erőinek -, által keltett égzengés
hatalmas csattanása következik majd be, ahol az égbolton az asszony található. Megalkotván az első
dolgot, elemészti majd őt a intelligencia bölcs tüze és az ostobaság haragot ölt magára. Ezután pedig
üldözi majd a káosz isteneit, akiket ő alkotott, az elsődleges szülővel együtt. Letaszítja őket a mélységbe.
Eltöröltetnek majd a gonoszságuk miatt. Mivel olyanok lesznek majd, mint a vulkánok, és elpusztítják
egymást, egészen addig, amíg meg nem semmisülnek az elsődleges szülő keze által. Amikor ő majd
elpusztítja őket, akkor önmaga ellen fordul, és pusztítja önmagát amíg abba nem marad létezése.

És az ő mennyeik aláhullnak egyik a másik után és az ő hatalmasságaikat elemészti a tűz. Az örök

birodalmaik szintúgy, felfordulnak. És az ő mennye aláhullik és kettétörik. az ő *…+ aláhull a *…+-re
gyámolítani őket; ők pedig aláhullnak a mélységbe, és a mélység felfordul.

A fény majd *…+ a sötétséget és eltörli azt: olyan lesz, mintha soha nem is létezett volna. És az a dolog
melynek a sötétség adott hátteret, szét fog foszlani. És a hiányosság ki lesz tépve a gyökereinél fogva (és
levetve) a sötétségbe. És a fény visszahúzódik fel, a gyökereihez. És a nem-nemzett dicsőséges
megjelenik. És betölti az örök birodalmat.

Amikor a prófécia és azok leírása akik királlyá váltak ismerté válnak és beteljesedik azok által, akiket
tökéleteseknek hívnak, azok, akik – ezzel ellentétben – nem váltak tökéletessé a nem-nemzett atya által
megkapják a dicsőségüket a birodalmukban és a halhatatlanok királyságában; de soha nem lépnek be a
király nélküli birodalomba. Mivel mindenkinek el kell mennie arra a helyre, ahonnan ő jött. Igazából, az ő
tettei és tudása révén minden egyes ember ismerté teszi (saját) természetes tudását.

155
Sém parafrázisa

[A] parafrázis, mely a nem-nemzett Szellemről szól.

(Ez az) Amit Derdekea<k> nyilvánosságra hozott nekem, Sémnek, a Magasztos kívánsága szerint. A
gondolatom, mely a testemben volt, elragadott engem a fajtámtól. Felvitt engem a világ tetejére, mely
közel van a fényhez, ami ráragyog az teljes ottani területre. Semmiféle földi megfelelőt nem láttam, ám
ott volt a fény. És a gondolatom különvált a sötétség testétől, miként az álomban.

Hallottam egy hangot, hozzám szólni: Sém, mivel te az elegyítetlen hatalomból származol és te vagy az
első lény a Földön, hallgasd és értsd meg, amit mondani fogok neked, először is a nagy hatalmasságokkal
kapcsolatban, akik a kezdettől fogva léteznek, korábban, mint ahogy én megjelentem. Fény volt és
Sötétség, és köztük volt a Szellem. Mivel gyökereid a feledés homályába vesznek – ő aki a nem-nemzett
Szellem volt – én nyilatkoztatom ki számodra az igazságot a hatalmasságokról. A Fény volt a gondolat,
tele hallomásokkal és szavakkal. Egy alakban egyesítették őket. És a sötétség fuvallat volt a vizekben. Ő
birtokolta a tudatot kaotikus tűzbe csomagolva. És a Szellem közöttük gyengéd és alázatos fény volt. Ez a
három gyökér. Mindegyikük önmagában uralkodott, egyedül. És befedték egymást, mindegyiküket, a
saját hatalmával.

Ám a fény, mivel nagy hatalommal rendelkezett, ismerte a Sötétség megalázó voltát és a

rendetlenséget, nevezetesen, hogy a gyökere nem egyenes. A Sötétség csalárdsága azonban az érzékelés
hiányában szenvedett nevezetesen (abban az illúzióban, hogy) senki sincs felette. És ameddig képes volt
feltartóztatni a benne lakozó gonosz, addig a vízzel volt betakarva. És megkeveredett. És a Szellem
megrémült a hangtól. Felemelte önmagát állomáshelyére. És meglátta a nagy, sötét vizet. És hányingere
támadt. És a Szellem gondolata letekintett; látta a végtelen Fényt. Ám figyelmen kívül hagyta (őt) a
korhadó gyökér. És a hatalmas fény kívánságára a sötét víz különvált. És a Sötétség feljött aljas
tudatlanságba csomagolva, és (ez) azért történt, hogy a tudat elkülönülhessen tőle mert kérkedett vele.

És amikor megkeveredett, a Szellem fénye megjelent számára. amikor meglátta, bámulatba esett. Nem
tudta, hogy másik Hatalom (is) van felette. És amikor meglátta, hogy az ő képe sötét, összehasonlítva a
Szellemével, megbántva érezte magát. És fájdalmában, felemelte tudatát a Sötétség tagjainak
magasságába, mely a gonoszság keserűségének szeme volt. Úgy alakította, hogy tudata testet öltsön a
Szellem régiójának egy tagjában, arra gondolván, hogy (le)tekintvén a gonoszságára, képes lesz
egyenlővé válni a Szellemmel. Ám nem volt képes. Mivel lehetetlen dolgot kívánt megtenni, és ez nem
történt meg. De azért, hogy a sötétség tudata, mely a gonoszság keserűségének szeme, ne legyen
elpusztítva, hiszen részben hasonlatos volt, felemelkedett és félelmetes fénnyel ragyogta be az egész
Hádeszt, azért, hogy az egyenlőség a hibátlan fénnyel megjelenjen. Ami a Szellemet illeti, a Sötétség
minden formájának hasznát vette, mert Magasztosságában jelent meg.

És az emelkedett, végtelen Fény megjelent, mivel igencsak vidám volt.

Szerette volna kinyilatkoztatnia önmagát a Szellemnek. És az emelkedett Fény képe megjelent a nem-
nemzett Szellemnek. [Én] vagyok a megvesztegethetetlen, végtelen fény fia. A Szellem képében
megjelenve, mivel én vagyok az egyetemes Fény sugárzása. És az ő előttem való megjelenése azért
(történt), hogy a Sötétség tudata ne maradjon Hádeszban. Ezért a Sötétség úgy formálta saját tudatát,
hogy belehelyezze a tagok egy részébe. Amikor (Óh) Sém megjelent benne (ti. a képben), azért hogy a

156
Sötétség sötétté váljon önmaga számára a Magasztos kívánsága szerint – azért, hogy a Sötétség
mentessé váljon az általa birtokolt hatalom mindenféle aspektusától – a tudat elvonta a kaotikus tüzet,
mely befedte, a Sötétség és a vizek közepéről. És a Sötétségből a víz felhőt formált, és a felhőből az
anyaméh öltött formát. A kaotikus tűz, mely nem volt más, mint eltévelyedés, odament.

És amikor a Sötétség látta ezt (ti. az anyaméhet) tisztátalanná vált és amikor felkavarta a vizet,
megdörzsölte az anyaméhet. A tudata feloldódott a Természet mélységeiben. Elkeveredett a Sötétség
keserűségének hatalmával. És az ő (ti. az anyaméh) szeme szétszakította a gonoszságot, hogy még
egyszer ne hozhassa létre a tudatot. Mivel a sötét gyökérből való Természet magja volt.

És amikor a Természet megszerezte magának a tudatot a sötét hatalom segítségével, minden egyes kép
formát öltött benne. És amikor a Sötétség megszerezte a tudat képét, az a Szellemre hasonlított. Ezért a
Természet fellázadt, hogy kiűzze, ám, erőtlennek bizonyult vele szemben, hiszen nem rendelkezett a
Sötétségből származó formával. Ezért létrehozta a felhőben. És a felhő ragyogott. Egy tudat jelent meg
benne, mint egy félelmetes, ártalmas tűz. Összeütközött (ti. a tudat) a nem-nemzett Szellemmel hiszen
birtokolt róla egy képet. Azért, hogy a Természet kiüresedhessen a kaotikus tűztől, azonnal a
Természetet négy részre osztották. Megjelenésükben különböző felhőkké változtak. Így hívták őket:
Szűzhártya, Méhlepény (a magzatburokkal), Hatalom (és) Víz. És a Szűzhártya, a Méhlepény (a
magzatburokkal) és a Hatalom a kaotikus tüzek voltak. És ezt (a tudatot) kihúzták a Sötétség közepéből
és a víz – mivel a tudat a Természet és a sötét hatalom középpontjában volt – azért, hogy az ártalmas
vizek ne kapaszkodjanak belé. Amiatt a Természetet felosztották, a kívánságom szerint, azért, hogy a
tudat visszatérjen hatalmasságához, mely a sötét gyökér, melyet összekevertek (ti. a tudattal), abból
vétetett. És ő (ti. a sötét gyökér) megjelent az anyaméhben. És a Természet felosztásában ő elkülönítette
a sötét hatalmat, melyet birtokolt a tudatból. Ez (ti. a tudat) elment a hatalom középpontjába – ez volt a
Természet középső területe.

És a fény Szelleme, amikor a tudat megterhelte őt, megdöbbent. És Megdöbbenésének ereje letépte a
terhet. És ez (ti. a teher) visszatért hevéhez. Odatette a Szellem fényébe. És amikor a Természet
eltávolodott a Szellem fényének hatalmából, a teher visszatért. És a fény döbbenete letépte a terhet. Az
beragadt a Szűzhártya felhőjébe. És a Sötétség felhői felkiáltottak, ők, akiket elválasztottak Hádesztől,
mert idegen Hatalommal bírtak. A fény Szelleme jött el beléjük. És a Magasztos kívánsága szerint a
Szellem felpillantott a végtelen Fénybe, azért, hogy az ő fénye megsajnálja és felhozza a képet
Hádeszből.

És amikor a Szellem rápillantott, kiáradt – a Magasztos fia – miként egy erős fényhullám és mint a
halhatatlan Szellem forgószele. És kifújt a Szűzhártya felhőjéből rá a nem-nemzett Szellem
Megdöbbenésére. Ez (ti. a felhő) különvált és fényt sugárzott a felhőkre. Ezek különváltak azért, hogy a
Szellem visszatérjen. Emiatt pedig a tudat alakot öltött. Nyugalmi állapota megtört. Ami a Természet
Szűzhártyáját illeti, az egy felhő volt, melyet nem lehetett megragadni; egy hatalmas tűz.
Hasonlóképpen, a Természet Méhlepénye (és a magzatburok) a hallgatás felhője volt; magasztos tűzben.
És a hatalmasság, aki össze volt keverve a tudattal, ugyancsak a Természet egyik felhője volt, mely
csatlakozott a Természetet az erkölcstelenségbe felkavaró Sötétséghez. És a sötét víz félelmetes felhő
volt. És a természet gyökerét, mely alul volt, meggörbítették, mivel nehézkes és ártalmas volt. a gyökér
vak volt a fényfogságot illetően, mely érthetetlen volt, hiszen sok megjelenéssel bírt.

És a irgalom volt a Szellem fényén, melyet a tudat kapott meg. Visszatért *…+ állapotomba, azért, hogy
imádkozzak, a magasztos, végtelen Fényhez, hogy a Szellem hatalmassága növekedjen azon a helyen és
eltöltődjön a sötétség szennyező (hatása) nélkül. És tiszteletteljesen mondá *…+: „Te vagy a Fény

157
gyökere. A te elrejtett formád megjelent, Óh, magasztos, végtelen egy. Terjedjen a Szellem teljes
hatalmassága és teljen el fényével, Óh, végtelen Fény. (Ezután) nem lesz képes egyesülni a nem-nemzett
Szellemmel, és a Megdöbbenés hatalma nem lesz képes elkeveredni a Természettel. A Magasztos
kívánságával összhangban, az imám meghallgatásra talált.

És a Szó hangja hallatszott, a Magasztos által szólt a nem-nemzett Szellemhez: „Figyelem, a hatalmasság
kiteljesedett. Ő, akit kinyilatkoztattam megjelent a Szellemben. Ismét meg fogok jelenni. Én vagyok
Derkedeász, a romolhatatlan, végtelen Fény fia.”

A végtelen Szellem fénye egy időre gyarló természetet öltött, amíg valamennyi erkölcstelen természet ki
nem ürült, és azért, hogy a sötétség Természetét vádolják. Felöltöttem a ruhámat, mely a fény
Magasztos fényének ruhája – amely én vagyok.

Azért jöttem a Szellem képében, hogy megszemléljem a teljes fényt, mely a Sötétség mélységeiben
tartózkodik. A Magasztos kívánságának megfelelően, azért, hogy a Szellem, a Szó segítségével
eltöltődjön az ő fényével függetlenül a végtelen fény hatalmától, és az én óhajomra, a Szellem
emelkedjen fel a (saját) hatalmából. Nagyságát azért kapta, hogy eltöltődjön a teljes fényével és
megszabaduljon a Sötétség valamennyi terhétől. Mivel ami mögötte volt, (nem volt más, mint a) sötét
tűz, mely fújta (és) nyomta a Szellemet. És a Szellem örvendezett, mert védve volt a félelmetes víztől. A
fénye azonban nem volt egyenlő a Magasztoséval. Ám (amit) megkapott a végtelen Fénytől, (ő kapta
meg) azért, hogy valamennyi tagjában úgy jelenjen meg, mint a Fény egyetlen képe. És amikor a Szellem
felemelkedett a víz fölé, az ő fekete képe megjelent. És a Szellem megtisztelte az emelkedett Fényt:
„Bizonyára te vagy a végtelen egy, mert felette állsz minden nem-nemzett dolognak, (és) mivel
megvédtél engem a Sötétségtől. És a te kívánságodra emelkedtem a sötétség hatalmassága fölé.

És hogy semmi ne legyen rejtve előtted, Sém, a gondolat, melyet a Szellem a hatalmasságból elgondolt,
megszületett, mivel a Sötétség képtelen volt féken tartani gonoszságát. És amikor megjelent, a három
gyökeret úgy ismerték, mintha a kezdettől fogva léteztek volna. Ha a Sötétség képes lett volna
szembenézni az ő gonoszságával, a tudatot nem választották volna el tőle, és másik hatalmasság nem
jelent volna meg.

Ám attól kezdve, hogy megjelent, látott engem a Magasztos fia, azért hogy a Szellem fénye ne
halványuljon el, és a Természet ne uralkodjon felette, mert mereven nézett engem. És a hatalmasság
kívánságára az egyenlőségem kinyilvánításra került, hogy ami a Hatalomé, az megszülethessen. Te vagy a
hatalmas Hatalom, mely megszületett, és én vagyok a tökéletes Fény, mely a Szellem és a Sötétség felett
áll, az, aki szégyent hoz a Sötétségre, tisztátalan nemi érintkezési gyakorlata miatt. A Természet
megosztása révén a Magasztos úgy kívánta, tisztelet övezze a magasságig a Szellem Gondolatát. És a
Szellem megkapta az ő hatalmának maradékát.

Ami a Fény képét illeti, elválaszthatatlan a nem-nemzett Szellemtől. És a törvényadók nem nevezték meg
őt, elvégre a Természet felhőit nem is lehetséges megnevezni. Mivel minden kép, melyre a Természetet
felosztották, a kaotikus tűz, mely az anyagi mag, hatalmassága. Azt pedig, aki vonzódott hozzá, a
Sötétség hatalmasságát, bebörtönözték tagjai középpontjába.

És a Magasztos kívánságára, azért, hogy a tudat és a Szellem teljes fénye védve legyen minden tehertől,
és a Természet kemény munkájától, egy hang szólalt meg a Szellemtől a Szűzhártya felhőjéhez. És a
megdöbbenés fénye örvendezni kezdett a hanggal, melyet neki adományoztak. És a fény hatalmas
Szelleme a Szűzhártya felhőjében volt. tisztelte a végtelen fényt és az egyetemes képet, aki én vagyok, a

158
Magasztos fia. Azt mondják: „Anasses Duses, te vagy a végtelen fény aki a Magasztos kívánságára
adatott, hogy létrehozza a Szellem minden egyes fényét a helyen, és hogy elválassza a tudatot a
Sötétségtől. Mivel nem volt helyénvaló, hogy a Szellem fénye Hádeszben maradjon. Hiszen kívánságodra
a Szellem felemelkedett, hogy figyelje hatalmasságodat.”

Azért mondtam el neked ezeket a dolgokat Sém, hogy tudd, az én képem a Magasztos fia, a végtelen
Gondolattól származik, mivel én vagyok számára az egyetemes kép, mely nem hazudik, (és) a szó minden
igazsága és eredete felett állok. Csodálatos fényruhámban jelenik meg, mely a mérhetetlen Gondolat
hangja. Mi vagyunk az a egyetlen, magányos fény, mely létrejött. Másik gyökérben jelent meg, azért
hogy a Szellem hatalmassága felemelkedjen a gyarló Természetből. Mivel a hatalmas Fény kívánságára
létrejöttem az emelkedett Szellemből, leereszkedtem a Szűzhártya felhőjébe az egyetemes öltözetem
nélkül.

És a szó magához ragadott engem a Szellemtől, a Természet Szűzhártyájának első felhőjébe. És én

felvettem azt, amiről a Magasztos és a nem-nemzett Szellem érdemesnek tartott. És az öltözékem
háromszoros egysége megjelent a felhőben, a Magasztos kívánsága szerint, magányos formában. És a
képem betakarta az öltözetem fénye. És a felhőben zavar támadt, és nem volt képes hordozni a képem.
Kiárasztotta az első hatalmasságot, azt (amelyből) a Szellem vétetett, az, amelyik a kezdettől fogva
ragyogott rá, mielőtt megjelentem a Szellemhez intézett szóban. A felhő nem volt képes hordozni
mindkettőjüket. És a fény, mely a felhőből származott, áthaladt a csendességen amíg a középső régióba
el nem jutott. És, a Magasztos kívánságára, a fény elvegyült vele, (ti.) a Szellemmel, mely a
csendességben létezett, akit elkülönítettek a fény Szellemétől. A hallgatás felhője különítette el a
fénytől. A felhőben zavar támadt. Ő volt az, aki pihenést adott a tűz lángjának. Megszégyenítette a sötét
anyaméhet azért, hogy ne nyilatkoztasson ki újabb magokat a sötétségből. Visszatartotta őket a
Természet középső régiójában, az ő helyükön, mely a felhőben volt. bajban voltak, mert nem tudták,
hogy hol vannak. Mivel még mindig nem rendelkeztek a Szellem egyetemes felfogóképességével.

És amikor a Magasztoshoz imádkoztam, a végtelen Fény irányába, hogy a Szellem kaotikus hatalmassága
menjen ide és oda, és a sötét anyaméh tétlen legyen, és hogy a képem megjelenjen a Szűzhártya
felhőjében, mintha én lennék becsomagolva a Szellem fényébe, mely előttem haladt, és a Magasztos
kívánsága szerint és az ima révén beléptem a felhőbe, azért hogy az öltözetem segítségével – mely a
Szellem hatalmasságától származik – a szó isteni megnyilvánulása (pleroma) hozza el a hatalmasságot a
tagoknak, akik birtokolják azt a Sötétségben. Mivel miattuk jelentem meg ezen a jelentéktelen helyen.
Révén segítője vagyok mindenkinek, aki nevet kapott. Így amikor megjelentem a felhőben, a Szellem
fénye elkezdte megvédeni magát a félelmetes víztől, és a tűz felhőjé(től), melyet elkülönítetek a sötét
Természettől. És örök elismeréssel adóztam nekik, hogy ne folytassanak ismét tisztátalan gyakorlatot.

És a fényben, mely a Szűzhártyában volt, zavar támadt az én hatalmasságom miatt, és áthaladt a

középső térségemen. Kitöltötte az egyetemes Gondolat. És a Szellem fényének szava által visszatért
nyugalmi helyzetébe. Alakot öltött a gyökereiben és ragyogott hiányosság nélkül. És a csendességben
vele együtt létrejött fény a középső régióba ment és visszatért a helyhez. És a felhő ragyogott. És
olthatatlan tűz jött ki belőle. És az a rész, mely elkülönült a megdöbbenéstől, feledékenységet öltött
magára. Megtévesztette a sötétség tüze. És a megdöbbenésének megrázkódtatása levetette a felhő
terhét. Gonosz volt, mert tisztátalan volt. és a tűz elvegyült a vízzel azért, hogy a vizek ártalmasak
legyenek.

És a Természet, melyben zavar támadt, azon nyomban felemelkedett a mozdulatlan vizekből.

Felemelkedése szégyenteljes volt. És a természet úgy tekintette saját magát, mint a tűz hatalmassága.

159
Megerősödött, mert a Szellem fénye a Természetben volt. a képe pedig megjelent a vízben egy rémisztő,
alul behajló, sok-sok arcú vad formájában. Fény ereszkedett alá a párával és porral kitöltött káoszba,
azért, hogy ártson a Természetnek. És a Megdöbbenés fénye, mely a középső régióban tartózkodott,
követte, miután levetette a Sötétség terhét. Örvendezett, amikor a Szellem felemelkedett. Mivel
lenézett a felhőkből a sötét vizekre, a fényre, mely a Természet mélységeiben volt.

Ezért megjelentem, hogy megkapjam a lehetőséget az alsó világba való leszállásra, a Szellem fényéhez,
melyet megterheltek, hogy megvédjem őt a teher gonoszságától. És a sötét régióba való lepillantása
révén a fény még egyszer feljött, azért, hogy az anyaméh ismét felemelkedjen a vízből. Ő (ti. az
anyaméh) az én kívánságomra jött fel. A szem fortélyosan felnyílt. És a fény mely megjelent a középső
régióban (és) melyet elkülönítettek a Megdöbbenéstől, megpihent és ráragyogott. És az anyaméh látott
dolgokat, melyeket nem látott korábban, és vidáman örvendezett a fényben, habár nem volt az övé – az,
amely megjelent a középső régióban, az ő gonoszságában, amikor ő (ti. a fény) ráragyogott. És az
anyaméh látott dolgokat, melyeket korábban nem látott, és lehozták őt a vízhez, és azon gondolkozott,
elérte a fény hatalmasságát. És nem tudta, hogy a gyökeret tétlenségre kárhoztatta a Fény képe, és hogy
ez volt az számára (ti. a gyökér) amit működtetett.

A fényt megdöbbentette az, aki a középső régióban volt és mely a kezdet és a vég volt. Ezért a
gondolata hosszasan nézett fel, az emelkedett Fényre. És felkiáltott és azt mondta: „Uram, könyörülj
meg rajtam, mivel a fényem és a fáradozásaim tévútra mentek. Ha a jóságod szilárdít meg engem, nem
tudom (meg), hol vagyok.” És akkor a Magasztos meghallotta őt, megkönyörült rajta.

És megjelentem a Szűzhártya felhőjében, csendesen, szent öltözetem nélkül. Szíves örömest váltottam
be az öltözetemet, melynek három alakja volt a Szűzhártya felhőjében. És a fény, mely a csendességben
volt, az örvendező Hatalmasságtól származó, magába foglalt engem. Ezt viseltem. És a két része
megjelent egyszerű alakban. A többi részei nem jelentek meg a tűz számára. képtelen voltam
megszólalni a Szűzhártya felhőjében, mivel tüze félelmetes volt, felemelte önmagát mindenféle alázat
nélkül. És annak okán, hogy az én nagyságom és a szó megjelenjen, hasonlóképpen elhelyeztem másik
öltözékemet a hallgatás felhőjébe. Elmentem a középső régióba és felöltöttem a benne lévő fényt, mely
a felejtésbe süllyedt, és el volt választva a megdöbbenés Szellemétől, mivel levetette a terhet. A
kívánságomra, semmiféle halandó nem jelent meg előtte, ám valamennyien halhatatlan létezők,
melyeket a Szellem nekik ajándékozott. És azt mondta a Fény gondolatának, ai eis ai ou phar dou is ei
ou: nagy nyugalommal jöttem, azért, hogy nyugalmat adjon a gyökeremben lévő fénynek, és kihozza az
ártalmas Természetből.

Ezután, a Magasztos kívánságára, levetettem a fényruhám. Újabb tűzruhát öltöttem magamra, melynek
nem volt alakja, a hatalmasság tudatából származott, amit elkülönítettek, és melyet az én számomra
készítettek, a kívánságomnak megfelelően, a középső régióban. Mivel a középső régiót sötét hatalom
övezte, azért, hogy eljöjjek és magamra öltsem. Lementem a káoszba, hogy megmentsem ettől a fényt.
A sötétség hatalma nélkül nem szállhattam szembe a Természettel. Ám lenyugtattam magam a mereven
néző szemein, melyek a Szellem fényét hordozták. Mivel a számomra készült, öltözékként, és
megnyugvásnak a Szellem által. Általam kinyitotta a szemét és Hádészre vetette. Egy időre
nekiadományozta a hangját a Természetnek.

És a tűzruhám, a Magasztos kívánságának megfelelően, lement oda, ami erős, és a Természet tisztátalan
részéhez, melyet (a) sötétség hatalma fedett be. És az öltözetem megdörzsölte a Természetet a
takarójában. És a tisztátalan nőiessége megerősödött. És a haragos anyaméh feljött és megszárította a
tudatot, emlékeztetvén egy halra, mely rendelkezik egy tűzcseppel és a tűz hatalmával. És amikor a

160
Természet levetette a tudatot, (az) bajba került és zokogott. És amikor megbántották és könnyezett,
levetette a Szellem hatalmát (és) megmaradt, mint én. Felvettem a Szellem fényét és megpihentem az
öltözetemmel a hal látványa következtében.

És azért, hogy a Természet tetteit kárhoztassák, hiszen ő vak, sokféle állat jött ki belőle, az elröppenő
szelek mennyiségével egyenértékben. Mindannyian Hádészben jöttek világra, keresvén a tudat fényét,
mely alakot öltött. Nem voltak képesek ellenállni neki. Megtaláltak engem, a Magasztos fiát, az
anyaméhhel szemben, melynek sok formája volt. bemutattam a vadat és lefeküdtem elé hatalmas
kívánsággal, hogy a menny és a föld szülessen meg, azért, hogy az egész fény felemelkedjen. Mivel
semmi más módon nem tudna a Szellem hatalma megszabadulni a fogságból, kivéve, ha én állati
formában jelenek meg számára. Ezért könyörületes volt hozzám mivel én voltam a fia.

És a kérésem következtében, a Természet felemelkedett, mivel birtokolta a Szellem hatalmát és a

Sötétségét és a tűzét. Így levetette alakjait. Amikor levetette, ráfújt a vízre. A menny létrejött. És a
menny habjából megszületett a föld. És az én kívánságomra mindenféle élelmet hozott elő, a vadak
száma szerint. És harmatot teremtett számotokra és azok számára akik a föld második korszakában
nemződnek. Mivel a föld birtokolta a kaotikus tűz hatalmát. Ezért mindenféle magot termett.

És amikor a menny és a föld létrejött, a tűzruhám felemelkedett a Természet felhőjének közepébe (és)
ragyogott az egész világra amíg a Természet szárazzá nem vált. A Sötétséget, mely ennek (ti. a föld)
öltözete volt, levetették az ártalmas vizekbe. A középső régiót megtisztították a Sötétségtől. Az anyaméh
azonban elszomorodott a történtek miatt. Megértette a maga részéről, hogy az ő szerepe olyan volt
mint a vízé, tükör. Amikor felfogta (ezt), azon tűnődött, hogyan jöhetett létre. Ezért megmaradt
özvegynek. Ugyancsak megdöbbentő volt (hogy) ez nem volt őbenne. Mivel a formák továbbra is tűz és a
fény erejével bírtak. Ez (ti. az erő) megmaradt, azért hogy a Természetben legyen amíg valamennyi
hatalmát el nem veszik tőle. Mivel pedig a Szellem fénye teljessé vált a három felhőben, ezért szükséges,
hogy a Hádészben lévő erő ugyancsak kiteljesedjék a megjelölt időre. A Magasztos kegyelmének
következtében, létrejöttem számára a vízből másodszor (is). Az arcom megelégedésel töltötte el. Az ő
arca is boldog volt.

És azt mondtam neki: „Magok és erő szülessen tőled a földre.” És ő engedelmeskedett a Szellem
kívánságának, hogy meghiúsítsa. És amikor a formái visszatértek, összedörzsölték egymás nyelvét;
párosodtak, szeleket és démonokat nemzettek és erőt, mely a tűztől és a Sötétségtől és a Szellemtől
való. Ám a forma, mely megmaradt egyedül, ellökte magától a vadat. Nem párosodott vele, viszont ő
volt az, aki önmagát nyalogatta egyedül. És világra hozott egy szelet, mely birtokolta a tűz, a Sötétség és
a Szellem erejét.

Azért, hogy a démonok ugyancsak szabaddá váljanak az erőtől, melyet birtokoltak a tisztátalan
párosodás által, egy anyaméh a szelekkel hasonlóvá vált a vízhez. És egy tisztátalan pénisz tartozott a
démonokhoz összhangban a Sötétség példájával, és ezen a módon dörzsölődött az anyaméhhel a
kezdettől. És ezután a Természet formái együtt voltak, elkülönültek egymástól. Levetették az erőt,
megdöbbenve a csalárdság miatt, amit elkövettek velük. Bánkódtak az örök szomorúság miatt. Befedték
saját magukat az erejükkel.

És amikor megszégyenítettem őket, felemelkedtem az öltözetemben, a hatalmamban – mely felette volt

a vadnak, amit a fény, azért, hogy Természetet kietlenné tegyem. A tudat, mely a Sötétség
Természetében jelent meg (és) amely a Sötétség szívének szeme volt, az én kívánságomra, uralkodtak a

161
szelek és a démonok felett. És odaadtam neki a tűz, fény és a figyelmesség képét, és részesedést az
alattomosságmentes világból. Ezért ő megkapta a nagyságot, azért hogy erős legyen hatalmában,
független a hatalomtól, független a Szellem fényétől, és a Sötétség (nemi) érintésétől, azért, hogy az idő
végén, amikor a Természetet elpusztítják, megpihenjen a díszhelyen. Mivel Hivőnek találják, hiszen
megvetette a Természet és a Sötétség erkölcstelenségét. A tudat erős hatalma létrejött a tudattól és a
nem-nemzett Szellemtől.

Ám a szelek, melyek vízből és tűzből és sötétségből és fényből származó démonok, párosodtak a

végromlásukra. És ezáltal a párosodás révén a szelek megkapták az anyaméhükben a démonok
péniszének habját. Hatalmat fogantak az anyaméhükben. A lélegzés által az anyaméhek felövezték
egymást, amíg a szülés ideje el nem érkezett. Lementek a vízhez. És a hatalmat kiadták, a lélegzet által,
mely a születést mozgatja, a gyakorlat közepén. És a szülés minden formája alakot öltött benne. Amikor
a szülés ideje közel volt, valamennyi szelet összegyűjtöttek a vízből, melyek a föld közelében voltak.
Mindenfajta erkölcstelen dolgot szültek. És a hely, ahol a szél járt, beszennyeződött erkölcstelenséggel.
Meddő feleségek származtak belőle és steril férjek. Mivel születtek, ezért szültek.

Miattatok, a Szellem képe megjelent a földben és a vízben. Mivel olyanok vagytok, mint a fény. Mivel
birtokoljátok a szelek és a démonok egy részét, és a Megdöbbenés ereje Fényének egy gondolatát.
Hiszen semmi, amit létrehozott az anyaméhből a földön, nem volt jó dolog számára, viszont nyögéssel és
fájdalommal (járt), a Szellem képe miatt, ami megjelent bennetek. Mivel szívetekben emelkedettek
vagytok. És az áldott dolog Sém, ha egy részt odaadnak valakinek és eltávolodik a lélektől, hogy
(eljusson) a Fény gondolatához. Mivel a lélek a Sötétség terhe, és azok, akik tudják honnan származik a
lélek gyökere, képesek lesznek tapogatózva megtalálni a Természetet is. Mivel a lélek a tisztátalanság
munkája, és a Fény gondolata megvetésének (tárgya). Ezért én vagyok az, aki kinyilatkoztatott mindent a
nem-nemzettel kapcsolatban.

És azért, hogy a Természet bűne beteljesedjen, elkészítettem az anyaméhet, mely zavarodott volt,
kellemes – a vak bölcsességnek -, hogy képes legyek meghiúsítani. És a kívánságomra, összeesküdött a
Sötétség vizével és a Sötétséggel is, hogy megsebezzék a szívetek minden alakját. Mivel a Szellem
fényének kívánsága körülvette őket, ők megkötöttek titeket a Hitben. És azért, hogy a terve
haszontalanná váljon, elküldött egy démont, hogy a gonoszságra vonatkozó terve kihirdetésre kerüljön.
És áradást okozott, és elpusztította a fajotokat, azért, hogy megszerezze a fényt és hogy elvegye a Hittől.
Én azonban gyorsan kihirdettem a démon szája által, hogy egy tornyot emelnek a fény részecskéjének,
melyet a démonokban hagytak, és az ő fajukban – mely víz volt – hogy a démonok védve legyenek az
örvénylő káosztól. És az anyaméh eltervezte ezeket a dolgokat az én kívánságom szerint, azért, hogy
teljes egészében kiömöljön. Egy torony emelkedett a démonok által. A Sötétségben zavar támadt az ő
elvesztése miatt. Ellazította az anyaméh izmait. És a démon, aki belépni készült a toronyba védve volt,
azért, hogy az ő faja folytatódjon és összefüggést tanuljon általa. Mivel minden egyes forma erejét
birtokolta.

A továbbiakban térj vissza, oh, Sém, és örvendezz a fajod és a Hit miatt, mert test és szükség nélkül
védve van a Sötétség minden testétől, tanúsággal bírván a legnagyobbak szent dolgairól, melyeket
kinyilatkoztattak számukra a gondolatukban a kívánságom szerint. És megpihennek majd a nem-nemzett
Szellemben, fájdalom nélkül. Te azonban Sém, emiatt, megmaradsz testben a fény felhőjén kívül, hogy
megmaradj a Hittel. És a Hit eljön hozzád. A gondolatát elveszik tőle és átadják neked a fény
tudatosságával. És azért mondtam el ezeket a dolgokat neked, hogy a fajodnak, a fény felhőjéből,
hasznára váljanak. És ekképpen, amit el fogok neked mondani a mindenséggel kapcsolatban, teljes

162
egészében mindent ki fogok nyilatkoztatni, hogy kinyilatkoztathasd másodszorra mindazok számára, akik
a földön élnek.

Óh, Sém, a zavar, mely a kívánságom miatt történt, azért, hogy a Természet kiüresedjen. A Sötétség
haragja lecsillapodott. Óh, Sém, a Sötétség szája becsukódott. Többé már nem jelenik meg benne a
világra ragyogó fény, a kívánságomnak megfelelően. És amikor a természet azt mondta, hogy kívánsága
beteljesedett, ezt követően minden formát körbeölelte a víz büszke tudatlansággal. Ő (mármint a
Természet) elfordította sötét hüvelyét és eldobta magától a tűz erejét, mely a kezdettől benne volt, a
Sötétség gyakorlása által. (Ez) felemelte önmagát és ragyogott az egész világra az igaz helyett. És minden
formája hatalmasságokat hozott a világra, mint egy tűznyelvet, fel a mennyig, segítségképpen az
elrontott fényig, mely felemelte önmagát. Mivel a kaotikus tűz tagjai voltak. És nem tudta, hogy
megsebesítette önmagát. Amikor kilökte a hatalmasságot, a hatalmasságot, melyet birtokolt, a nemi
szervekből lökte ki. Ez volt az a démon, a megtévesztő, aki felkavarta az anyaméhet minden formában -.
Ő pedig, tudatlanságában, mintha valami nagyszerű dolgot tett volna, elfogadta a démonokat és
csillagot eresztett szélnek mindegyiknek. Szél is csillag nélkül semmi sem történik a földön. Mivel minden
egyes hatalmasság eltöltődött velük, miután kiszabadultak a Sötétségből és a tűzből és a hatalmasságból
és az fényből. Mivel (azon) a helyen, ahol a sötétségük és a tüzük összekeveredett egymással más vadak
születtek. És a sötétség, és a tűz, és a tudat hatalma, és a fény ezen a helyén történt, hogy emberi lények
születtek. A Szellemtől származván, a fény gondolata, a szemem, nem létezik minden emberben. Mivel
mielőtt az áradás létrejött volna a szelek és a démonok által, eső jött az emberekre. És azután, azért,
hogy a toronyban lévő hatalmasság világra jöjjön, és megpihenjen a földön, a Természet, melyben zavar
támadt, sérülést akart okozni a magokban, melyek a földön lesznek majd, az áradást követően.
démonokat küldtek hozzájuk, és a szelek egy fuvallatát, és az angyalok terheiből, és a próféta félelméből,
és kárhoztató beszédet, hogy elérjelek téged óh, Sém, abból a vakságból, mely a fajodat védelmezi.
Amikor kinyilatkoztattam számodra mindent, amit korábban megmondtak, akkor majd az igaz fog
ragyogni a világra az én öltözetemmel. És az éjszakát és a nappalt elválasztják egymástól. Mivel lesietek
a világba, hogy megszerezzem a hely fényét, azt, melyet a Hit birtokol. És megjelenek azok számára, akik
megszerzik a Szellem fényének gondolatát. Hiszen miattuk jelent meg a Magasztos.

Amikor meg fog jelenni, óh, Sém, a földön, azon a helyen, melyet Szodomának fognak nevezni, (akkor)
óvjátok az éleselméjűséget, melyet adtam nektek. Azokat pedig, akiknek a szíve tiszta volt, odahívják
hozzátok, a szó miatt, amit ki fogtok nyilatkoztatni. Ezért amikor megjelentek a világban, a sötét
Természet ellenetek rendül, együtt a szelekkel és a démonnal, hogy elpusztítsák az éleselméjűséget. Ám
ti, gyorsan hirdessétek ki a szodomitáknak az egyetemes tanításotokat, mivel ők a ti tagjaitok. Mivel az
ember formájú démon eltávolodik arról a helyről a kívánságom szerint, révén tudatlan. Ő fogja őrizni a
megnyilatkozást. A szodomiták azonban, a Magasztos kívánságának megfelelőn, tanúbizonyságot
tesznek egy egyetemes hitvallásról. Megpihennek a tiszta tudatállapotban a nyugalmuk helyén, mely a
nem-nemzett Szellem. És amikor ezek a dolgok megtörténnek, Szodoma kegyetlenül el fog majd égni az
alaptermészet által. Mivel a gonosz nem megszűnni, azért hogy a ti uratok kinyilatkoztassa azt a helyet.

Azután a démon el fogja hagyni a Hitet. És aztán megjelenik a világ négy térségében. És amikor a Hit
feltűnik az utolsó képében, akkor a jelenése megtestesül. Mivel az elsőszülött démon, aki megjelent a
Természet szövetségében sok arccal, azért, hogy a Hit megjelenjen őbenne. Amikor ugyanis megjelent a
világban, ördögi szenvedély keletkezett, és földrengések és háborúk és éhínségek és istenkáromlás.
Miatta pedig az egész világban zavar támad. Mivel keresni fogja a Hit és a Fényerejét; nem fogja
megtalálni. Ugyanis abban az időben a démon szintén megjelenik majd a folyón is, hogy
megkeresztelkedjen, tökéletlen keresztség által, és hogy bajt hozzon a világra a víz rabszolgasága által.
Számomra azonban szükséges, hogy megjelenjek a Hit gondolatának tagjaiba, nagy dolgokat

163
kinyilvánítani a hatalmamról. El fogom választani a démontól, aki Szoldasz. És a fény, melyet birtokol, a
Szellemtől való, mely összekeveredik az én legyőzhetetlen öltözetemmel, miként ővele is, akit
kinyilatkoztatok a sötétségben tiértetek, és a fajotok kedvéért, mely védve lesz a gonosz Sötétségtől.

Tudod, óh, Sém, hogy Elorkaiosz és Amoiasz és Sztrofaiasz és Chelkeak és Chelkea és Ailieou nélkül senki
sem lesz képes elhaladni e bűnös terület mellett. Mindez az én emlékezetemre, hogy ebben győztem a
bűnös terület felett. És vettem a Szellem fényét a rémületes vízből. Mert amikor a démonok megjelölt
napja közelít hozzá, aki rosszul fog keresztelni –, megjelenek majd én a démon keresztségében, hogy
kinyilatkoztassam a Hit szája által a hitvallást azok számára, akik hozzá tartoznak (ti. a Hithez).
Tanúskodom rólad, Szikra az olthatatlan, Oszei, a kiválasztott Fény, a menny szeme, és a Hit, az első, és
az utolsó és Szófia, és Szafaina, és az igazságos Felgyújtó, és a tisztátalan fény. És te, kelet, és nyugat, és
dél, felső ég és alsó ég, és valamennyi hatalmasság és elöljáró, benne vagytok a Természetben.

És te, Moluchta és Soch a Természet minden egyes tevékenységéből és tisztátalan erőfeszítéséből

vagytok. Ezután elő fogok jönni a démonból le a vízhez. És vízörvények és tűzlángok fognak ellenem
támadni. Ezután előjövök a vízből, hordozván magamon a Hit fényét és az olthatatlan tüzet, azért, hogy a
segítségem által a Szellem hatalma áthaladjon, ő akit levetettek a világba a szelek és a démonok és a
csillagok. És őbennük én általam kitöltődik minden erkölcstelenség.

Végül óh, Sém, tekints önmagadra megelégedéssel a Fény gondolatában. Ne engedd, hogy gondolatod a
tűzzel és a Sötétség testével foglalkozzon, mely tisztátalan tevékenység. Ezek a dolgok, melyeket
tanítottam neked, helyesek.

Íme a parafrázis: - Mivel nem tudtátok, hogy az égből való, hogy a ti fajotok védett. – Elorkiosz a neve a
hatalmas Fénynek, a helynek, ahonnan származom, a Szónak, melyhez nincs mérhető. És a kép az én
megbecsült öltözetem. És Dederkeasz a neve az ő Szavának a Fény hangjában. És Sztrofaia az áldott
pillantás, mely a Szellem. És Chelkeach, aki az én öltözetem, aki a Megdöbbenéstől származik, aki a
Szűzhártya felhőjében volt, amely háromalakú felhőként jelent meg. És Chelkea az én öltözetem,
melynek két alakja van, ő aki a Hallgatás felhőjében volt. és Chelke az én öltözetem, melyet megkapott ő
minden térségben; egyszerű formában adatott át neki a hatalmastól, őtőle, aki a középső térségben lévő
felhőben volt, és a Fény csillagától, melyről említés esett, s ami az én legyőzhetetlen öltözetem, amit
Hádészban viseltem; ez (t.i. a Fény csillaga) a kegyelem, mely felülmúlja a gondolatot és azok hitvallását,
akik tanúskodnak. És a hitvallás, melyről említés esett: az Első és az Utolsó, a Hit, a sötétség szelének
Tudata. És Szofaia és Szapfaia azok felhőjében, akiket elkülönítettek a kaotikus tűztől. És az igazságos
Felgyújtó a fény felhője, amely rátok ragyog a középső térségetekben. Mivel benne (t.i. a fény
felhőjében) az öltözetem lesüllyed a káoszba.

Azonban a tisztátalan fény, mely megjelent a Sötétségben (és) amely a sötét Természethez tartozik, egy
hatalmasság. És a felsőbb levegő, és az alacsonyabb levegő, és a hatalmasságok és az elöljárók, a
démonok és a csillagok, ezek birtokolták a tűz részét és a Szellem fényét.

És Moluchthas a szél, nélküle semmi sem jön létre a földön. A kígyó és az egyszarvú képét birtokolja.
Kinövése(i) többszörös szárnyak. A maradék az anyaméh, melyben zavart támasztottak. Áldott vagy Sém,
mivel a te fajod védett a sötét széltől, mely sok arcú. Övék lesz majd az egyetemes hitvallás és
(tanúskodás) a (Természet) tisztátalan gyakorlatáról. Valamennyien fennköltekké válnak a fény
maradéka által.

164
 Óh Sém, aki testet visel senki sem lesz képes beteljesíteni e a dolgokat. Ám az emlékezés által képes lesz
megragadni ezeket, azért, hogy amikor a gondolata elválik a testtől, akkor e dolgok kinyilatkoztatásra
kerüljenek számára. Már kinyilatkoztatásra kerültek fajod részére. Óh Sém, nehézséget okoz annak
számára aki testet hordoz, hogy beteljesítse [ezeket a dolgokat, amint] elmondtam neked. És kik számot
(képviselnek), akik be fogják teljesíteni ezeket, azok, akik birtokolják a tudat részét és a Szellem fényének
gondolatát. Ők távol tartják majd tudatukat a tisztátalan gyakorlattól. A Természet sok faja kutatni fogja
majd a Hatalom titkosságát. Nem fogják sem megtalálni, sem pedig képesek lenni teljesíteni a Hit
kívánságát. Mivel az egyetemes Sötétség magjai. És azok, akik megtalálják őket, nagy szenvedésben
vannak. A szelek és a démonok gyűlölni fogják őket. És a test fogsága súlyos. Mivel ahol a szelek, és a
csillagok, és a démonok származtak le a Szellem erejéből, (ott) bűnbánat és hitvallás lesz rajtuk, és
kegyelem vezeti őket a nem-nemzett Szellemhez. És azok, akik bűnbánóak, nyugalmat találnak a
beteljesülésben és a Hitben a Szűzhártya helyén. Ez az a Hit, aki kitölti majd azt a helyet, melyet üresen
hagytak. Ám azok, akik nem osztoznak a fény Szellemében és a Hitben, feloldódnak majd a
*Sötétségben+, a helyen, ahová bűnbánat nem jött el.

Én vagyok, aki kinyitotta az örök kapukat, melyet a kezdetektől csukva voltak. Azoknak, akik a legjobb
életre vágynak és azoknak, akik érdemesek a pihenésre, ő kinyilatkoztatta számukra. Én adományoztam
érzékelést azoknak, akik érzékelnek. Feltártam számukra az igaz minden gondolatát és tanítását. És
egyáltalán nem lettem az ellenségük. Ám amikor elszenvedtem a világ haragját, győzedelmes lettem.
Senki sem volt közöttük, aki ismert volna engem. A tűz és a végtelen füst kapui ellenem nyíltak ki.
Valamennyi szél ellenem támadt. A mennydörgések és a villámlások egy idő után ellenem fognak törni.
És rám hozzák az ő haragjukat. És miattam, a test vonatkozásában, ők uralkodnak majd felettük kedvük
szerint.

És sokan, akik tévelygő húst hordoznak, lesüllyednek majd az ártalmas vizekhez, a szeleken és a
démonokon át. És megköti őket a víz. És hatástalan orvossággal gyógyítanak. Félrevezet majd és vakká
teszik a világot. És azok, akik megteszik a Természet kívánságát, részesei lesznek *…+ a víz napján és a
Természet formái. És nem lesz számukra megadatva, amikor a Hit megzavarja őket, azért, hogy
önmagának szerezze meg az igazat.

Óh, Sém, szükséges, hogy a gondolatot a Szó hívja, azért, hogy a Szellem hatalmának fogsága
megmentse a békát a félelmetes vizet. És boldog az ha megadja valakinek az emelkedett szemlélését, és
ismeri az emelkedett idejét és a fogságát. Mivel a víz jelentéktelen test. És az emberek nincsenek
szabadon engedve, mivel fogságban vannak a vízben, miként kezdetben a Szellem fénye fogságban volt.

Óh, Sém, őket becsapták a különféle démonok, gondolván a tisztátalan víz általi keresztelésre, mely
sötét, gyarló, haszontalan (és) zavaró, ő el fogja venni a bűnöket. És ők nem tudják, hogy a vízből a
vízhez ott a fogság, és hiba és erkölcstelenség, irigység, gyilkosság, házasságtörés, hamis tanúzás,
eretnekségek, rablások, kéjelgések, fecsegések, harag, keserűség, nagy *…+.

Ezért olyan sok a halott, akik megterhelik a gondolataikat. Ezért megjövendölöm azoknak, akiknek szívük
van. Tartózkodni fognak a tisztátalan keresztelkedéstől. És azok, akik a Szellem fényéből vesznek szívet,
nem foglalkoznak majd tisztátalan gyakorlattal. A szívük nem fog elenyészni, és nem is lesz megátkozva.
És a víz - <nem> fognak kapni elismerést. Ahol átok, ott hiányosság. És a vakság, ahol az elismerés. Mivel
ha összekeverednek a gonosszal, üressé válnak a sötét vízben. Mivel ahol a vízről említés esett, ott a
természet, és az eskü, és a hazugság, és a veszteség. Mert csak a nem-nemzett Szellem, ahol az
emelkedett Fény megpihent, bír a nem említett és a nem említhető vízzel.

165
Ezért ez az én megjelenésem: amikorra teljessé teszem az időket, melyeket kijelöltek számomra a
földön, ezután eltávolítom magamtól *a tűzruhámat?+. És az én egyedülálló öltözetem rám kerül, és azok
az öltözeteim is, melyeket én az összes felhőben viseltem, amelyek a Szellem Megdöbbenésétől
származnak. Mivel a levegő széttépi a ruhám. Ezért (ti. a ruhám miatt) ragyogni fog, és szétoszlatja az
összes felhőt egészen a Fény gyökeréig. A pihenés a tudat és az én öltözetem. És a megmaradt
öltözeteim, ott a bal oldalon lévők és ott a jobb oldalon, ragyogni fognak a háttérben azért hogy a Fény
képe megjelenjen. Ami az öltözeteim illeti, melyeket a három felhőben viseltem, az utolsó napon,
amikor megpihennek a gyökerükön, pl. a nem-nemzett Szellemben, mivel hiba nélkül valók, (a) felhők
felosztása révén.

Ezért megjelentem, hibátlan révén, a felhők következtében, mivel nem egyenlők, azért hogy Természet
gonoszságának vége legyen. Mivel akkoriban szeretett volna csapdába ejteni engem. Azon volt, hogy
odaerősítse (a kereszthez) Szoldaszt, aki a sötét láng, aki az eltévelyedés *…+-án jár, hogy csapdába
ejtsen engem. Ápolta hitét, révén hencegő.

És abban az időben a fény elkülönülni készült a Sötétségtől, és egy hangot hallottak a világban,
mondván: „Áldott az a szem amelyik látta őt, és a tudat, amely támogatta őmagasztosságát a
kívánságom szerint.” Azt mondja majd az emelkedett: „Áldott Rebouel az emberek fajai között, mivel te
(nőnem) vagy egyedül, aki látott. És ő figyelni fog. És ők lefejezik a nőt, aki az érzékelést birtokolja, akit
ki fogtok majd nyilatkoztatni a földön. És a kívánságomnak megfelelően ő tanúskodni fog, és meg fog
szabadulni a Természet és a káosz minden hiábavaló erőfeszítésétől. Mivel a nő akit le fognak fejezni
abban az időben a kapcsolat a démon hatalmasságához, aki megkereszteli a sötétség magját
egyszerűségben, hogy (ti. a mag) összekeveredhet tisztátalansággal. Egy nőt nemzett. Rebouelnek
hívták.

Nézd óh, Sém, miként teljesednek be mindazok a dolgok, melyeket elmondtam neked. *És… És a dolgok,
melyek+ hiányoznak nektek, a kívánságomnak megfelelően, megjelennek majd számotokra azon a
helyen a földön, hogy kinyilatkoztassátok őket, maguk szerint. Ne engedjétek, hogy gondolatotok a
testtel foglalkozzon. Hiszen azért mondtam el ezeket a dolgokat nektek, a tűz hangja által, mivel
beléptem a felhők közepébe. És mindenkinek a nyelve szerint beszéltem. Ez az én nyelvem, melyen
beszéltem hozzátok. És el lesz majd tőletek véve. És beszélni fogtok a világ hangjával a földön. És
megjelenik majd számotokra azzal a megjelenéssel és hanggal, és mindezeket már megmondtam nektek.
Ezentúl folytassátok a Hittel, ragyogjátok be a világ mélységeit.

És én, Sém, mintha hosszú álomból ébredtem volna. Csodálkoztam, amikor megkaptam a fény hatalmát
és az ő teljes gondolatát. És folytattam a Hittel hogy velem ragyogjon. És az igaz követett minket a
legyőzhetetlen öltözetemben. És mindaz, amit mondott nekem hogy meg fog történni a földön,
megtörtént. A természetet átadták a Hitnek, hogy ő (ti. a Hit) felfordítsa őt és a Sötétségben álljon.
Forgó mozgást keltett, miközben vándorolt az éjszakában és nappal anélkül, hogy pihenést kapott volna
lelkekkel.

Ezek a dolgok beteljesítették az ő tetteit.

Ezután örvendeztem a Fény gondolatában. A Sötétségből jöttem elő és a Hitben sétálgattam, ahol a
Természet formái vannak, fel a föld tetejéig, az elkészült dolgokhoz.

A Hited a földön van egész nap. Egész éjjel és nap körülveszi a Természetet, hogy eljutassa önmagát az
igazhoz. Mivel a Természet megterhelt, és bajban van. hiszen senki sem lesz képes megnyitni az

166
Anyaméh formáit, kivéve a tudatot egyedül, aki az ő képüket bízta meg. Ugyanis ijesztő a Természet két
formájának képe, mivel vak.

Ám azoknak, akiknek szabad tudatuk van, eltávolítják magukat a Természet fecsegésétől. Mivel ők
tesznek tanúságot a egy egyetemes hitvallásról; le fogják majd vetkőzni a Sötétség terhét és felveszik a
Fény Szavát; és nem lesznek visszatartva a jelentéktelen helyen. És amit birtokolnak a tudás hatalmából
odaadják a Hitnek. El fogadják őket baj nélkül. És a kaotikus tűz melyet birtokolnak, a Természet középső
régiójába helyeztetik. És vendégül látják őket az én öltözetem által, azok akik a felhőkben vannak. Ők
azok, akik vezetik tagjaikat. Megpihennek a Szellemben szenvedés nélkül. És emiatt a Hit a kijelölt
időszakban megjelenik a földön egy rövid időre, amíg a Sötétség el nem veszi tőle, és a hitvallása ki nem
lesz nyilatkoztatva általam. Ők, akik bizonyítani fogják, hogy az ő gyökeréből származnak, levetik a
sötétséget és a kaotikus tüzet. Felöltik a tudat fényét és ők tanúk lesznek. Mindezek miatt amit
elmondtam, meg kell történjen.

Azután, hogy befejezem földi tartózkodásom és visszavonultam fel, nyugalmamra, gonosz eltévelyedés
jön a világra, és sok gonoszság a Természet formái számával összefüggésben. Gonosz idők jönnek. És
amikor a Természet korszaka közelít, rombolás, sötétség jön a földre. A szám kicsi lesz. És egy démon jön
fel a hatalomból, akinek a képe olyan, mint a tűzé. Megosztja majd a mennyet, (és) megpihen kelet
mélységében. Ezért az egész világ pedig rengeni fog. És a becsapott világ zűrzavarba taszíttatik. Sok hely
elárasztatik, a szelek és a démonok irigysége miatt, akiknek értelmetlen neve van: Forbea, Kloerga. Ők
azok, akik kormányozzák a világot a tanításukkal. És tévútra vezetnek sok szívet a zűrzavar és az
erkölcstelenség miatt. Sok helyet telefröcskölnek majd vérrel. És öt faj általuk sürgetve, felfalják fiaikat.
A déli régiók azonban megkapják a Fény Szavát. Ám ők, akik a világ eltévelyedéséből származnak és
keletről -. Egy démon születik majd (a) kígyó hasából. Elhagyatott helyen rejtőzött. Számos csodát fog
tenni. Sokan gyűlölni fogják őt. Szél születik a szájából női képpel. Abalfé-nak fogják nevezni. Uralkodni
fog a világon kelettől nyugatig.

Azután a természet végső eshetőséghez jut. És a csillagok megszűnnek az égen. Az eltévelyedés száját
megnyitják, hogy a gonosz Sötétség haszontalanná váljon és hallgatag. És az utolsó napon a Természet
formáit elpusztítják a szelekkel és valamennyi démonjukkal együtt; sötét kinövéssé változnak, éppen
miként a kezdetkor voltak. És az édes vizek, melyeket a démonok megterheltek, megsemmisülnek. Mivel
ahová Szellem hatalma elment ott vannak az édes vizeim. A Természet egyéb munkálkodásai nem
fognak megtestesülni. Elkeverednek a sötétség végtelen vizeivel. És minden forma megszűnik a középső
régióban.

Én, Sém, beteljesítem ezeket a dolgokat. És a tudatom elkezdett különválni a sötétség testétől. Az időm
beteljesedett. És a tudatom felöltötte a halhatatlan emlékezetet. És én azt mondtam: „Egyetértek az
emlékezeteddel, melyet kinyilatkoztattál számomra: Elorkaoisz, és te Amoiaiai, és the Szederkeasz, és ők
ártatlanok, Sztrofaiasz, és te, Chelkeak, és te, Chelkea, és Chelke és Elaie, ti vagytok a halhatatlan
emlékezet. És tanúsítalak téged, Szikra, az olthatatlan, aki a fény szeme és hangja, és Szófia, és Szafaia,
és Szafaina, és az igaz szikra, és a Hit, és az első és az utolsó, és a fenti és az alsó levegő, (és te Ckelkeak,
és Chelke és Elaie, ti vagytok a halhatatlan emlékezet. Tanúskodom rólad Szikra, az olthatatlan, aki a
menny szeme és a fény hangja, és Szofaia, és Szafaia, és Szafaina, és az igaz Szikra, és a Hit és az Első és
az Utolsó, és a fenti levegő és az alsó levegő,) és valamennyi hatalmasság és elöljáró a világban. És te,
tisztátalan fény, és te ugyancsak, kelet, és nyugat, és dél, és észak, ti vagytok a lakott világ zónái. És te
(nőnem) Moluchtha és Essoch szintén, ti vagytok a gonoszság gyökere és a Természet minden
tevékenysége és tisztátalan erőfeszítése.

167
Ezek azok a dolgok, melyeket beteljesítettem, miközben tanúskodtam. Én vagyok Sém. Azon a napon,
amikor (a) testből megszülettem, amikor a gondolat megmaradt (a) testben, felébredtem, mintegy
hosszú álomból. És amikor felemelkedtem, mintha a testem terhéből tettem volna, azt mondtam, Csak a
Természet öregedett meg, ugyancsak így van az emberiség napja tekintetében. Áldottak aki tudták,
amikor aludtak, milyen hatalomban pihent meg gondolatuk.

És amikor a Plejádok különvált, felhőket láttam, melyek mellett el fogok haladni. Mivel a Szellem felhője
olyan, mint a tiszta berill. És a szűzhártya felhője olyan, mint a ragyogó smaragd. És a hallgatás felhője
olyan, mint a virágzó amaránt. És a középső régió felhője olyan, mint egy tiszta jácint. És amikor az igaz
megjelent a Természetben, akkor – amikor a Természet – dühös volt – sértettnek érezte magát, és
engedélyezte Morfaianak, hogy meglátogassa a mennyet. Az igaz látogatást tesz a tizenkét periódus
alatt, hogy meglátogassa őket egy periódus alatt, azért, az ő ideje gyorsan beteljesedjék, és a Természet
haszontalanná váljon.

Áldottak azok, akik vigyázzák önmagukat a halál örökségével szemben, mely a sötétség megterhelt vize.
Ezért nem lesz lehetséges meghódítani néhány pillanat alatt, mivel sietnek világra jönni a világ
eltévelyedéséből. Ha meg lennének hódítva, akkor vissza lennének tartva ettől, és kínlódnának a
sötétségben a beteljesülés időpontjáig. Amikor a beteljesülés elkövetkezik és a Természet el lesz
pusztítva, akkor a gondolataik elkülönítésre kerülnek a Sötétségtől. A természet megterheli őket egy
rövid időre. És a nem nemzett Szellem kimondhatatlan fényében lesznek forma nélkül. És így a tudat,
amint beszéltem erről, az első.

Ezért oh, Sém, távozz kegyelemben és folytasd hitben a földön. A fény és a tűz minden hatalma teljessé
válik általam, temiattad. Mivel nélküled nem lennének kinyilvánítva amíg nem beszélsz róluk nyíltan.
Amikor abbahagyod a földön, ők megkapják az érdemeseket. És eltekintve ettől a kiáltványtól, hadd
beszéljenek rólad a földön, hiszen gondtalan és szeretetre méltó területet kapnak.

Pál apostol imája

(Körülbelül két sor hiányzik)

… a te fényed, add nekem a Te kegyelmed! Szabadítóm, szabadíts meg engem, mivel a tied vagyok; az,
aki tőled származik. Te vagy az én tudatom, hozz engem világra! Te vagy az én kincsesházam; nyílj meg
számomra! Te vagy az én teljességem; vegyél magadhoz! Te vagy az (én) nyugalmam; add nekem a
tökéletes dolgot, melyet nem lehet elragadni!

Segítségül fordulok hozzád, aki van és aki volt, minden névnél magasztosabb nevet viselve, Jézus
Krisztus, az Urak Ura, a korszakok Király által; add nekem a te ajándékod, melyet nem sajnálsz, az
Emberfia közvetítésével, a Szellem, az igazság Szent Szelleme által. Adj nekem felhatalmazást amikor
kérlek téged; adj gyógyítást a testemnek amikor kérlek téged az Evangélista révén, és szabadítsd meg
örökké lelkem fényét és a szellemem. És a Kegyelem istenségének Elsőszülöttje – nyilatkoztasd ki
számára a tudatom!

168
Add meg, amit egyetlen angyal szem sem látott, és egyetlen arkón fül sem hallott; és ami soha nem
hatolt be emberi szívbe, mely angyalivá vált és a szellemi Isten képére (alkották) amikor megformálták
kezdetben, mivel hiszek és remélek. És helyezz engem a te szeretett, választott és áldott nagyságodra, az
Elsőszülött, az Elsőnek-nemzett, és a házad csodálatos rejtélyére; mert tied a hatalom és a dicsőség és az
dicséret és a nagyság mindörökkön örökké. Ámen.

Hálaadó ima

Ez az az ima, melyet ők mondtak:

„Hálát adunk Neked! Minden lélek és szív felemelkedett Hozzád, zavartalan név, megtisztelve az ’Isten’
elnevezéssel, és dícsérve az ’Atya’ nevével, mivel mindenkihez és mindenhez (eljön) az atyai jóság és
szeretet, és minden tanítás olyan legyen, mely kellemes és világos, tudatot ad nekünk, példabeszédet
(és) ismeretet: tudatot, hogy megértsünk téged, azért hogy értelmezzünk Téged, ismeretet, hogy
megismerjünk Téged. Örvendezünk, meg vagyunk világítva a Te tudásod által. Örvendezünk, mert
megmutattad nekünk Magadat. Örvendezünk, mert mióta (a) testben vagyunk, istenivé teszel
bennünket a tudásod által.”

„Annak az embernek a hálaadása, aki eljut Hozzád, az egy dolog: mivel ismerünk Téged. Megismertünk
Téged, szellemi fény. Az élet élete, megismertünk Téged. Minden teremtmény anyaméhe,
megismertünk Téged. Anyaméh, várandós az Atya természetével, megismertünk Téged. A nemző Atya
örök állandósága, ezért imádjuk a Te jóságodat. Ezért van egy fohász, amit kérünk: legyünk megőrizve a
tudásban. És létezik a védelem, amit csodálunk: hogy nem botlunk meg ebben fajta életben.”

Amikor elmondták ezeket a dolgokat az imában, megölelték egymást és elmentek megenni a szent
ételüket, melyben nem volt vér.

Az írnok megjegyzése

Lemásoltam ezt az értekezését. Igazából nagyon sokat hoztak hozzám. Nem másoltam le őket, mert azt
gondoltam, hogy hozzátok jöttek. Tétováztam is, hogy lemásoljam ezeket számotokra, mert, talán (már)
eljutottak hozzátok, és a dolog megterhel benneteket. Mivel az értekezések róla, melyek eljutnak
hozzám, számtalanok…

A Nagy Seth második értekezése

És a tökéletes Magasztos megpihen a kimondhatatlan fényben, mindezek anyjának igazságában, és

mindannyiótokban, akik eljutnak hozzám, hozzám, aki egyedül a tökéletes, a Szó miatt. Mivel a Szellem
teljes hatalmasságával létezem, aki barátságos hozzánk, és a mi hasonlatos rokonunk, hiszen
létrehoztam egy szót az Atyánk dicsőségére, a jósága által, úgyszintén a megsemmisíthetetlen

169
gondolatot, amely a Szó őbenne – rabszolgaság, hogy Krisztussal meg fogunk halni – és a
megsemmisíthetetlen és szeplőtlen gondolat, és a felfoghatatlan csoda, a kimondhatatlan víz írása, mely
a tőlünk való szó. Én vagyok az, aki bennetek van, és ti bennem vagytok, ahogy az Atya bennetek van
ártatlanságban.

Jöjjünk össze, gyűljünk együvé. Látogassuk meg az ő alkotását. Küldjünk előre valakit oda, pont miként ő
meglátogatta (az) Ennoiaszt, az alanti régiókat. És ezeket a dolgokat mondtam a Magasztosnak
örvendező egész tömeg nagyszámú gyülekezetének. Az Igazság Atyjának egész háza örvendezett, hogy
én vagyok az, aki tőlük való. Gondolatot közöltem Ennoiaszról, aki a szeplőtelen Szellemtől ered, az
aláereszkedésről a vízre, mely az alanti régiók. Nekik mindannyiuknak egyetlen tudatuk volt, hiszen az
egytől ered. Megbíztak engem, mert hajlandó voltam. Azért születtem, hogy kinyilvánítsam a dicsőséget
a rokonaimnak és a társzellemeimnek.

Ami azokat illeti, akik a világban voltak, a nővérünk, Szófia kívánságára alkották meg őket – ő, aki egy
szajha – az ártatlanság miatt, mely nem vált teljessé. És ő nem kérdezett semmit a Mindentől, sem a
Gyülekezet elöljárójától, sem az isteni megnyilvánulástól (Pleroma). Mivel első volt, azért jött létre, hogy
monádokat és helyeket alkosson a Fény Fia és munkatársai számára, melyeket az alanti alkotóelemekből
vett, hogy testet építsen számukra, melyben lakozhatnak. Ám amikor létrejövének üres dicsőségben,
bevégezték, elpusztulva a lakóhelyükben, melyben voltak, hiszen azokat Szófia alkotta. Készen állnak,
hogy megkapják az kimondhatatlan monád és a Gyülekezet elöljárójának élet-adó szavát, a
Gyülekezetét, mely kitart és ki bennem van.

Meglátogattam egy testi lakóhelyet. Elűztem azt, aki először benne volt, és bementem. És az arkónok
teljes sokasága nyugtalan lett. És az arkónok összes lényege, a föld valamennyi nemzett hatalmasságát
beleértve, megrázkódott, amikor meglátta a Kép hasonmását, hiszen össze volt keverve. És én voltam az,
aki benne voltam, nem emlékeztetve arra, aki először volt benne. Mivel földi ember volt, viszont én, a
mennyek fölöttről való vagyok. Nem utasítottam vissza őket, egyenlővé válva Krisztussal, ám nem
lepleztem le magam számukra a szeretetben, mely belőlem származik. Kijelentettem, hogy idegen
vagyok az alanti világok számára.

Nagy zavar támadt az egész földi területen, rendetlenség és menekülés, ahogy az arkónok tervében is. És
néhányan bizonyságot nyertek, amikor látták a csodákat melyeket műveltem. És mindezek, a fajjal
együtt, mely lejött, megszabadult tőle, aki megmenekült a remény Szófiájának trónjától, hiszen
korábban ránk vonatkozó jelet adott, és mindannyian velem együtt – azok akik Adonaiosz fajából (valók).
Mások ugyancsak megszabadultak, mint a Kozmokrátortól, és azok, velük együtt, révén minden (féle)
büntetést hoztak rám. És volt egy menekülés a tudatukból, melyet velem kapcsolatban javasoltak, azt
gondolván, hogy ő (Szófia) az egész nagyság, és hamis tanúságot szólt, továbbá az Emberrel szemben és
egész a gyülekezet vezetőjével szemben.

Nem volt lehetséges számukra, hogy megismerjék ki az Igazság Atyja, a Hatalmasság Embere. Ám ők,
akik megkapták a nevet az tudattalansággal való kapcsolat miatt – mely forróság és hajó – azért lett
teremtve, hogy elpusztítsa Ádámot, akit ők alkottak, azért, hogy felfedje azokat, akik az övéik,
ugyanezen a módon. Ám ők, az arkónok, akik Yaldabaoth helyén (tartózkodnak), kinyilvánítják az
angyalok birodalmát, melyet az emberiség kutatott, azért, hogy ők ne ismerjék meg az Igazság Emberét.
Ami Ádámot illeti, akit ők megformáltak, megjelent számukra. És félelmetes mozgás támadt az egész
lakóhelyen, nehogy a körülöttük lévő angyalok fellázadjanak. Mivel azok nélkül, akik hálaadó imát
mondanak – nem halok meg valójában, nehogy arkangyaluk kiüresedjen.

170
És akkor egy hang – a Kozmokrátoré – szólt az angyalokhoz: „Én vagyok az Isten és nincs más rajtam
kívül.” Ám én vidáman nevettem, amikor megvizsgáltam üres glóriáját. Ám folytatta és azt mondta: „Ki
az ember?” És az egész angyalserege, aki látta Ádámot és lakóhelyét, nevetett a kicsinységén. És így
történt, hogy az ő Ennoiájukat (az Isten női fele) eltávolították a mennyek Magasztosán kívülre, ti. az
Igazság Emberén, akinek nevét látták, mióta ő a kis lakhelyen (tartózkodik), mivel kicsik (és) érzéketlenek
üres Ennoiájukban, nevezetesen a kinevetőik. Ez (ez egész) fertőző betegség volt számukra.

A Szellem Atyaságának egész nagysága nyugalomban volt azon a helyen. És én vagyok az, aki vele van,
mivel birtoklom az Ennoiáját az örök egyek egyetlen kisugárzását és a szeplőtelen és mérhetetlen
felfoghatatlanságát. Beléhelyeztem a kis Ennoiát a világba, összezavarván őket és megrémisztve az
angyalok egész sokaságát és az elöljáróikat. És meglátogattam mindannyiukat tűzzel és lánggal az
Ennoiám miatt. És minden (ami) őket érintette, miattam történt. És zavar támadt és harc a Szeráfok és
Kerubok körében, hiszen dicsőségük elhalványul, és az összevisszaság az Adonáioszok körül mindkét
oldalon és lakóhelyeiken – a Kozmokrátorhoz, és annak, aki azt mondta: „Ragadjuk meg őt”; mások
ismét: „A terv természetesen nem fog megvalósulni.”

Ami az Adonáioszokat illet, (ők) ismernek engem, a remény miatt. És én voltam az oroszlánok szájában.
És a terv, melyet kieszeltek rólam, hogy szabadon engedjék Eltévelyedésüket és esztelenségüket – nem
roskadtam össze előttük, miként azt eltervezték. Ám egyáltalán nem voltam szomorú. Azok, akik ott
voltak, megbüntettek engem. És nem haltam meg valójában, csak látszólag, nehogy megszégyenítsenek,
mert ők a rokonaim. Eltüntettem magamról a szégyent, és nem váltam félénké azok tükrében, ami
történt velem a kezükben. Már majdnem megadtam magam a félelemnek, és <szenvedtem> a
pillantásuktól és gondolatuktól, azért, hogy soha ne találjanak egyetlen szót sem hogy róluk beszéljenek.
Ami a halálom illeti, amiről azt hitték, megtörtént, az eltévelyedésük és vakságuk miatt (történt meg),
hiszen felszögezték az emberüket a saját halálukra. Mivel az Ennoiaik nem láttak engem, hiszen süketek
és vakok voltak. Ám ezeket a dolgokat cselekedve, elítélték saját magukat. Igen, ők láttak engem; ők
megbüntettek engem. Más volt az, az apjuk, aki megitta az epét és az ecetet; nem én voltam. Megvertek
engem náddal, más volt az, Simon, aki a vállán hordozta a keresztet. Más voltam mint akit
töviskoszorúval megkoronáztak. Azonban örvendeztem mindenek felett a magasságban az arkónok
vagyonán és eltévelyedésük következménye, üres dicsőségük miatt. És nevettem tudatlanságukon.

És legyőztem minden hatalmasságukat. Mivel ahogy jöttem lefelé, senki sem látott meg engem. Hiszen
megváltoztattam az alakjaimat, formáról formára alakulva. És ezért amikor a kapuiknál voltam,
felöltöttem az ő képüket. Így csendesen áthaladtam közöttük, és láttam a helyeiket, és nem féltem és
nem voltam megszégyenítve sem, mivel szeplőtlen voltam. És beszéltem velük, elvegyültem közöttük
azok által, akik az enyémek, és rátapostam azokra, akik fanatikusan kíméletlenek velük, és eloltják a
lángot. És azért tettem mindezeket a dolgokat hogy beteljesítsem vágyamat, melyet az magasság
Atyjának kívánságára vágytam.

És a Magasztos fiát, akit elrejtettek az alanti régiókban, felhoztuk a magasságba, ahol én <voltam> ezen
összes eónnal velük, mely (magasságot) senki sem látta még és nem is ismerte, ahol a menyegzői
díszruha menyegzője van, az új és nem a régi, a nem romló. Mivel pedig ez a mennyek új és tökéletes
menyegzői szobája, ahogy azt kinyilatkoztattam, (miszerint) három út van, eme eón lelkének szeplőtlen
rejtelmében, mely nem pusztul el, nem is hullik szét, nem képes beszélni sem erről; ellenkezőleg,
osztatlan, egyetemes és állandó. Ami a lelket illeti, a magasságos egy, nem fog beszélni az itt lévő
eltévelyedésről, nincs átvitel ezekből az eónokból sem, mivel akkor lesz átvitel amikor szabaddá válik, és
amikor nemességgel lesz felruházva a világban, az Atya előtt állva, félelem és kimerültség nélkül, mindig
elvegyülve a hatalmasság (és) a forma Eszével. Látni fognak engem minden oldalról gyűlölet nélkül.

171
Mivel látnak engem, őket (is) látják és elkeverednek velük. Mivel nem szégyenítettek meg engem, őket
sem szégyenítették meg. Mivel nem féltek előttem, minden kapun át fognak haladni félelem nélkül és
tökéletesen lesznek a harmadik dicsőségben.

Ez volt az én utam a kinyilatkoztatott magasságba, melyet a világ nem fogadott el, a harmadik
keresztségem a feltárt képben. Amikor elmenekültek a hét Elöljáró tüze elöl, és a arkónok
hatalmasságainak napja lenyugodott, sötétség ragadta el őket. és a világ szegénnyé vált, amikor béklyók
sokaságával bilincselték meg őt. A fára szögezték, és négy bronzszöggel rögzítették. Templomának
függönyét szétszaggatta kezével. Remegés támadt mely megragadta a föld káoszát, ami pedig az alatta
alvó lelkeket illeti, kiszabadíttattak. És felemelkedtek. Merészen jártak-keltek, szétszórván a tudatlanság
tanulatlanság lelkes szolgálatát a halott sírok mellett, felöltvén az új embert, mivel meg kell ismerniük a
tökéletes Áldott örökkévaló Egyet és a felfoghatatlan Atyát és a végtelen fényt, mely én vagyok,
magamtól jöttem és egyesítettem őket magammal. Nincs szükség sok szóra, mivel az Ennoiánk az ő
Ennoiájukkal volt. Ezért ők tudták, miről beszélek, mivel tanácsot kértek az arkónok pusztításáról. És
ezért teljesítettem az Atya kívánságát, aki én vagyok.

Ezután kijöttünk otthonunkból, és lejöttünk erre a világra, és megszülettünk e világban testekben,

gyűlöltek bennünket és üldöztek, és nem csak a tudatlanok által, hanem azok által is, akik úgy gondolták,
Krisztus nevében cselekszenek, hiszen tudatlanul üresek voltak, nem ismervén kik ők, mint a buta
állatok. Ők üldözték azokat, akiket felszabadítottam, mert gyűlölték őket – azokat, akiknek be akarták
fogni a száját, értelmetlen sírást és nyöszörgést (okozni), mert nem ismertek teljes mértékben engem.
Ehelyett két urat szolgáltak, sőt a sokaságot. Ti azonban mindenben győzedelmeskedtek, háborúban és
csatában, féltékeny megosztottságon és haragon. Szeretetünk egyenességében azonban ártatlanok,
tiszták (és) jók vagyunk, hiszen az Atya ismeretét birtokoljuk, a (maga) kimondhatatlan rejtélyében.

Ez pedig nevetséges volt. Én vagyok az, aki tanúsággal bírok, hogy nevetséges volt, hiszen az arkónok
nem tudják, hogy ez a szeplőtelen igazság kimondhatatlan egysége, mint a fény fiai között létező, akik
utánzatot készítettek, kihirdetvén a halott ember és hazugságok dogmáját, azért hogy hasonlítsanak a
tökéletes gyülekezet szabadságára és tisztaságára; (és) <csatlakoztassák> önmagukat az ő félelemről és
szolgaságról szóló tanukhoz, a világgal törődve, és elhanyagolva az istentiszteletet, kicsik (és) tudatlanok
révén, hiszen nem rendelkeznek az igazság nemességével, hiszen gyűlölik az egyet, akiben ők vannak és
szeretik az egyet akiben nincsenek benne. Mivel nem rendelkeztek a Magasztos Ismeretével, amely
felülről való és az igazság forrásá(ból), és nem a szolgaságból és féltékenységből, félelemből és a világi
dolgok szeretetéből. Mivel pedig ami nem az övék és ami az övék félelem nélküliséget és bőségesen
használnak. Nem vágyakoznak, mert hatalmuk van, és törvényük önmaguk által minden felett, amit csak
kívánnak.

Azonban azok, akiknek nincs, szegények, vagyis azok, akik nem birtokolják őt. És ők csodálták őt és
megtévesztették azokat, akik általuk olyanokká váltak, mint akik birtokolják az ő szabadságuk igazságát,
miként szolgaságra szántak minket és félelem elviselésére kényszerítettek. Ez a személy szolgaságban
van. És őt, akit a erővel és félelemmel kényszerítettek, az Isten vigyázza. Ám az atyaság minden
nemességét nem vigyázzák, hiszen csak őt vigyázza, aki tőle származik, szó és kényszer nélkül, hiszen
egyesült az ő kívánságával, ő aki csak az Atyaság Ennoiához tartozik, hogy Tökéletessé és
kimondhatatlanná tegye az élő víz által, hogy veletek legyen kölcsönösen a bölcsességben, nem csak a
hallható szóban, hanem valójában a beteljesedett szóban. Mivel pedig a tökéletesek érdemesek ilyen
módon való megalapításra és velem való egyesítésre, azért hogy ne osztozzanak semmiféle
ellenségeskedésben, (ellenkezőleg), jó barátságban. Mindent teljessé teszek a Jóságos által, mivel ez az
igazság egysége, hogy ne legyen ellenségük. Ám mindenki, aki megosztottságot hoz – és nem tanul

172
bölcsességet egyáltalán, mert megosztást hoz, és nem barátságot – ellensége mindannyiuknak. Ám azok,
akik harmóniában élnek és felebaráti szeretetben, természetesen és nem mesterségesen, teljes
egészében és nem részleteiben, ez az ember igazából bírja az Atya kívánságát. Ő az egyetemes egy és a
tökéletes szeretet.

Ami Ádámot illeti, nevetséges volt, hiszen Hebdomad hamisítvány embertípust alkotott személyében,
mintha erősebb lenne nálam és a fivéreimnél. Ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában, hiszen nem
vagyunk bűnösök. És Ábrahám és Izsák és Jákob nevetségesek voltak, hiszen atyáik hamisítványai,
Hebdomadtól kapták a nevüket, mintha ő erősebb lenne nálam és fivéreimnél. Ártatlanok vagyunk az ő
vonatkozásában, hiszen nem vagyunk bűnösök. Dávid nevetséges volt abban, hogy a fiát az Emberfiának
nevezik, Hebdomad befolyására, mintha ő erősebb lenne nálam és a fajom tagtársainál. Ártatlanok
agyunk az ő vonatkozásában; nem vagyunk bűnösök. Salamon nevetséges, hiszen azt gondolta ő
Krisztus, Abdomad hiúvá tette őt, mintha ő erősebb lenne nálam és a fivéreimnél. Ám ártatlanok
vagyunk az ő vonatkozásában. Nem vagyok bűnös. A 12 próféta nevetséges volt, hiszen az igaz próféták
utánzataiként születtek. Mint hamisítványok jöttek e világra, Hebdomad által, mintha ő erősebb lenne
nálam és fivéreimnél. Azonban ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában, hiszen nem vagyunk bűnösök.
Mózes, a hűséges szolga, nevetséges volt, a „barát” névvel rendelkezett, hiszen visszás dolog, hogy azok
tettek tanúságot róla, akik soha nem ismertek engem. sem ők, sem akik előtte voltak, Ádámtól Mózesig
és Keresztelő Jánosig, egyikük sem ismert sem engem, sem a fivéreimet.

Mivel pedig az angyalok tantételével rendelkeztek, hogy megfigyeljék az étrend-törvényeket és a

keserves szolgaságot, hiszen soha nem ismerték az igazságot, és nem is fogják megismerni azt. Ugyanis
nagy tévedés lakozik lelkükben, lehetetlenné téve számukra, hogy valaha is megtalálják a szabadság
Eszét, azért, hogy megismerjék őt, amíg meg nem ismerik az Emberfiát. Az Atyám szerint pedig én
vagyok akit a világ nem ismert meg, emiatt pedig, a (világ) felkél ellenem és a fivéreim ellen. Azonban
ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában; nem vagyunk bűnösök.

Az Arkón pedig nevetséges volt, mert az mondta: „Én vagyok az Isten és senki nem nagyobb nálam. Én
vagyok egyedül az Atya, az Úr, és senki más nincs mellettem. Féltékeny Isten vagyok, aki elhozza az atyák
bűnét a gyermekekre három és négy generáción át.” Mintha ő erősebb lenne nálam és a fivéreimnél!
Azonban ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában, abban, hogy nem vagyunk bűnösök, hiszen
tökéletesen elsajátítottuk az ő tanítását. Így üres volt a dicsősége. És nem értett egyet a mi Atyánkkal. És
így, közösségünk révén megragadtuk az ő tanítását, hiszen hiú volt az üres dicsőségben. És nem értett
egyet a mi Atyánkkal, mivel nevetséges volt és megítélő és hamis próféta.

Oh, azok, akik nem látnak, nem látjátok a vakságotokat, vagyis ami nem volt ismert, és nem is lesz soha
ismert, és soha nem fogják tudni őróla. Nem figyeltek szilárd engedelmességgel. Ezért hibás ítéletet
hoztak, és felemelték megfertőzött és gyilkos kezüket rá, mintha legyőzhetnék a levegőt. És az
öntudatlanok és a vakok mindig is öntudatlanok, mindig szolgái a törvénynek és a földi félelemnek.

Én vagyok Krisztus, az Emberfia, aki közületek való és köztetek van. Megvetett vagyok a ti kedvetekért,
azért, hogy ti magatok elfelejtsétek a különbséget. És nem válok nővé, még kevésbé szültök a gonosznak
és fivéreinek; féltékenységet és megosztottságot, dühöt és haragot, félelmet és megosztott szívet, és
ürességet és nem létező vágyat. Ám kimondhatatlan rejtély vagyok számotokra.

Aztán, a világ alapítása előtt, amikor a Gyülekezet teljes sokasága összegyűlt Ogdoan helyén, amikor
tanácskoztak a szellemi menyegzőről, mely egységben van, így tökéletessé vált a kimondhatatlan
helyeken, az élő szó által, a szeplőtelen menyegző tökéletessé vált Jézus közvetítése (Mesotese) által, aki

173
mindannyiukban benne lakozik és birtokolja őket, aki a szeretet osztatlan erejében lakik. És körülötte,
megjelenik számára mint ezek mindegyikének Monádja, egy gondolat és atya, hiszen ő egy. És mellettük
áll, hiszen úgy született meg egymaga, mint egész. És ő az élet, hiszen a kimondhatatlan Atyától és a
tökéletes Igazságtól származik, azoknak (atyjától) akik ott vannak, az Béke egységében, és a jó dolgok
barátjától és az örök élettől és kimondhatatlan élettől, az élet nagyszerű harmóniájától és a hittől, az
atyaság és anyaság örök élet és nővérség és ésszerű bölcsesség örök élete által. Megegyeztek az Ésszel,
aki szétterült és szétterjed örvendetes egységben és hitelt érdemlő és hitben figyel valakire. És ő
atyaságban és anyaságban és ésszerű fivérségben és bölcsességben van. És ez az igazság menyegzője, és
a romolhatatlanság nyugalma az igazság szellemében, minden egyes tudatban, és a tökéletes fény a
megnevezhetetlen rejtélyben. Azonban így van, s nem fog megtörténni sem körünkben semelyik
térségben vagy helyen a körzetben és a béke szakadásában, ám egységben és a szeretet elegyében,
mindannyian, akik tökéletesek az egyben, aki van.

Ugyancsak megtörtént mindez a mennyek alatti helyeken kibékítésük érdekében. Azok, akik ismernek
engem a megváltásban és megosztatlanságban, és azok akik az atya dicsőségéért élnek és az igazságért,
elválasztottságban. Elvegyülve az egyben az élő szóban. És én a szellemben vagyok és az anyaság
igazságában, miként ő van ott; azok között voltam, akik barátok barátságában egyesültek mindörökké,
akik egyáltalán nem ismerik sem a viszályt, sem a gonoszságot, ám akiket egyesített a Tudásom a szóban
és békében, melyek tökéletességben léteznek mindenkiben és bennük valamennyiükben. És azok, akik
magukra öltötték az én típusom formáját magukra öltik a szavam formáját. Igazából, mindörökké a
fényben fognak megszületni, és egymással barátságban és szellemben, hiszen ismernek valamennyi
vonatkozást (és) láthatatlan (dolgot), ami az Egy. És mindezek a dolgok egyek. És így ők tanulnak az
Egyről, amint a Gyülekezett (tette) és azok, akik benne lakoznak. Ami a mindenek atyját illeti, létezik,
mérhetetlen (és) kimondhatatlan: Ész és Szó és Felosztás és Irigység és Tűz. És ő a teljes egy, lévén a
Teljesség benne van összességében, mint egyetlen tan, mert mindezek a dolgok egyetlen szellemtől
valók. Oh, láthatatlanok, miért nem ismertétek meg a rejtélyt helyesen?

Ám az arkónok Jaldabaoth körül engedetlenek voltak, Ennoia miatt, aki lement hozzá a nővérétől,
Szófiától. Egységbe léptek azokkal, akik velük voltak tüzes felhő keverékében, ami az Irigységük volt, és a
maradékkal, akiket az ő teremtményeik hoztak világra, mintha csorbították volna a Gyülekezet nemes
megelégedettségét. És ezért feltárták a tudatlanság keverékét hamis tűzben, és földben és
gyilkosságban, hiszen ők kicsinyek és tanulatlanok, olyan ismeretek nélkül, melyek ezeket merészelnék
(kétségbe vonni), és nem értvén, hogy a fénynek társa a fény, a sötétségnek a sötétség, és a romlandó a
romlandóval, a romolhatatlan a romolhatatlannal.

Ezek a dolgok pedig, melyeket megmutattam nektek – én vagyok Jézus, az Emberfia, aki a mennyek fölé
emelkedett – Oh, tökéletesek és romolhatatlanok, a romolhatatlan és tökéletes rejtély miatt és a
kimondhatatlan egy miatt. Ám ők azt gondolják, hogy mi döntöttünk róluk, a világ alapítása előtt, azért,
mert felemelkedtünk a világ azon helyeiről, bemutattuk a romolhatatlanság jeleit, a szellemi egységből a
megismerésre. Ti nem tudjátok ezt, mert a hús felhője beárnyékol titeket. Ám én egyedül a barátja
vagyok Szófiának. Az atya keblén voltam a kezdetektől, az igazság és a Hatalmasság fiainak helyén.
Maradjatok hát velem, a társszellemekkel és a fivéreimmel örökké.

174
 Sextus mondásai

(157) [...] a tudatlanság jele.

(158/159) Szeresd az igazságot és használd a hazugságot méregként.
(160) A megfelelő idő előzze meg szavaidat.
(161/162) Beszélj, amikor nem célszerű hallgatni, akkor szólalj meg (csak) általad ismert dolgokról, ha
alkalmas.
(163a) Az idő előtti szót gonosz szándék jellemzi.
(163b) Amikor a cselekvés helyénvaló ne használj szavakat.
(164a) Ne akarj elsőként beszélni egy tömeg közepén.
(164b) A beszédhez szakértelem kell, a hallgatáshoz ugyancsak.
(165a) Számodra jobb, ha legyőznek beszéddel, habár az igazat mondod, mintha csalárdsággal győzöl.
(165b) Azt, aki csalárdsággal győz, legyőzi az igazság.
(165c) Valótlan szavak a gonosz embert jellemzik.
(165d) Súlyos válság kell hogy megelőzze a hazugság szükségességét.
(165e) Ha van ott valaki, miközben az igazat mondod, még ha hazudsz is, nem vétek.
(165f) Ne tévessz meg senkit, különösen azt ne, akinek tanácsra van szüksége.
(166) Az a becsületes, aki az összes jó munkában az első.
(167) A bölcsesség vezeti a lelket az Isten helyére.
(168) Az igazságnak nincs atyafisága, kivéve a bölcsességet.
(169) Nem lehetséges az igaz természetű számára hogy hazugságkedvelő legyen.
(170) A félelmetes és rabszolga természet nem képes hűségben részesülni.
(171a) Amikor becsületes vagy, nem alkalmas dolog nagyobb értéket mondani, mint amekkorát hallasz.
(171b) Amikor hívő emberekkel vagy együtt, inkább hallgatásra vágyj, mint beszédre.
(172) A kényelmet kedvelő ember semmire sem használható.
(173) Ahol nincs a bűn (elszámolva), ne beszéljetek semmiről (ami) Istentől való.
(174) A tudatlanok bűne azok szégyene akik tanították őket.
(175) Azok, akik másokat káromoltak az Isten neve miatt, halottak az Isten előtt.
(176) A bölcs ember jó dolgokat tesz Isten nyomán.
(177) Az életed erődítse meg szavaidat azok előtt akik hallgatnak (téged).
(178) Amit nem helyes megtenni, még csak ne is gondolj megtételére.
(179) Amit nem akarsz, hogy megtörténjen veled, ne cselekedd te magad sem.
(180) Amit szégyenletes megtenni, ugyancsak…

[17.-26. Oldalak hiányoznak.]

(307/308) Bölcs ember, aki dicséri az Istent az emberek előtt, és az Isten pedig jobban megbecsüli a
bölcs embert, mint a saját munkálkodását.
(309) Az Isten után senki sem olyan szabad, mint a bölcs ember.
(310) Mindent, amit az Isten birtokol, a bölcs ember is.
(311/312) A bölcs ember osztozik Isten királyságában; a gonosz ember pedig nem akarja előre tudni
Isten beteljesedését.
(313) A gonosz lélek menekül Istentől.
(314) Minden rossz Isten ellensége.
(315) Amire gondolsz, mondd szívből, ez az ember.

175
 (316) Ahol a gondolatod, ott a szívjóságod.
(317) Ne kutass szívjóságot a húsban.
(318) Az, aki nem sérti meg a lelket, nem sérti meg az embert sem.
(319) Az Isten után a bölcs embert tiszteld, hiszen ő Isten szolgája.
(320) Lelked testét megterhelni büszke dolog, ám óvatosan letenni azt, amikor szükséges, kegyelem.
(321) Ne legyetek bűnösök saját halálotokban. Ne legyetek dühös arra, aki kivesz titeket a testből és
megöl.
(322) Ha valaki gonoszul kihozza a bölcs embert a testéből, még jobbat tesz számára, hiszen
megszabadul (az a) kötelékeitől.
(323) A halálfélelem bántja az embert, mert tudatlan a lélek dolgairól.
(324) <Jobb lenne> számotokra, ha az embergyilkos kard nem jött volna létre; ám amikor közelít,
mondjátok magatokban, hogy nem létezik.
(325/326a) Ha valaki azt mondja: „Hiszek”, még akkor is, ha hosszú időn át csak úgy tesz mintha, nem
fog győzedelmeskedni, hanem elbukik; miként a szívetek is, (ezért) legyen életetek.
(326b) Jámbor szív áldott életet hoz.
(327) Az, aki gonoszat tervez mással szemben, az első lesz *…+.
(328) Hálátlan ember ne állítson meg téged a jócselekedetekben.
(329) Ne mondjátok szívből jövőn, hogy mindazok a dolgok, melyekre megkértek (és) azonnal
megadtatok értékesebbek, mint akik megkapták.
(330) Nagy vagyont fogtok kezelni, ha szívesen adtok a rászorulóknak.
(331) Beszéld rá a tudatlan fivért, hogy ne legyen tudatlan; ha őrült, akkor védd meg.
(332/334) Igyekezz buzgón, hogy minden embert legyőzz óvatosságban: tartsd fenn személyes
hatékonyságodat.
(333) Nem kaphatsz megértést, amíg először nem ismered fel, hogy rendelkezel <vele>. Mindenben
ismételten megvan ez a mondat.
(335) A testrészek terhet jelentenek azok számára, akik nem használják őket.
(336) Jobb másokat szolgálni, mint másokkal szolgáltatni magunkat.
(337) Az, akit az Isten nem hoz ki (a) testéből, ne hagyjuk, hogy terhelje önmagát.
(338) Nemcsak, hogy ne tarts ki a nézőpontnál, mely nem hasznos a nélkülözőknek, de ne is hallgasd
meg.
(339) Az, aki tekintet nélkül ad, bűntettet követ el. *…+.
(340) Ha egy árva gyámja vagy, sok gyermek apja leszel (és) az Isten kedveltje leszel.
(341) Az, akit a megtiszteltetés miatt szolgáltál, bérért szolgáltad.
(342) Ha olyasmit adtál, ami megtisztel téged… nem embernek adtad, hanem a saját
egelégedettségedre adtad.
(343/344) Ne provokáld a csőcselék haragját. Ismerd meg inkább mi megfelelő teendő a rátermett
ember számára.
(345) Jobb dolog a halál, mint beszennyezni a lelket, a has mértéktelensége miatt.
(346) Mondd szívedből, hogy a test a lelkednek öltözete: tartsd ezért tisztán, hiszen áratlan.
(347) Bármit is tesz a lélek, amíg (a) testben van, tanúként fog szerepelni, amikor ítéletre megy.
(348/349) Tisztátalan démonok igénylik a szennyezett lelket; a hűséges (és) jó lelket a gonosz démonok
nem képesek akadályozni az Isten útján.
(350) Ne add az Isten szavát mindenkinek.
(351) Azok, akik romlottá váltak a dicsőség miatt, nem garantált, hogy Istenről hallanak.
(352/353) Nem kis veszélyt jelent a számunkra beszélni az igazságról Istennel kapcsolatban: ne mondj
semmit az Istenről, mielőtt nem tanultál az Istenről.
(354/356) Ne beszélj az istentelen embernek Istenről; ha beszennyeztek a tisztátalan tettek, ne beszélj
az Istenről.

176
 (357) Az Istenről való igaz szó az Isten szava.
(355) Amikor az Istenről szólsz szót úgy tedd, mintha az Isten jelenlétében történne.
(358) Ha az elméd meg van győződve, hogy isten-szerető, akkor beszélj az Istenről akinek csak szeretnél.
(359) A kegyes munka előbb való minden Istenről való szónál.
(360) Ne kívánj a tömegnek szólni Istenről.
(361) Légy takarékosabb a szóval az Istenről, mint a lélekről.
(362) Könnyebb megszabadulni a lélektől, mint találomra megválni az Istenről való szótól.
(363a) Birtokolhatod a testét egy isten-szerető embernek, de nem leszel képes uralkodni a beszédén.
(363b) Az oroszlán ugyancsak uralja a testét a bölcs embernek; miként a zsarnok is uralja azt egyedül.
(364) Ha egy zsarnok fenyeget téged, akkor különösképpen emlékezz az Istenre.
(365) Az, aki olyanoknak beszél Isten szaváról, akik számára ez törvénytelen, az Isten árulója.
(366) Jobb számodra ha hallgatsz Isten szaváról, mint vakmerően beszélni róla.
(367/368) Aki hazugságot beszél Istenről; olyan ember, aki semmi igazat sem tud mondani az Istenről,
elhagyatott Istentől.
(369) Nem lehetséges számodra, hogy megismerd Istent, ha nem imádod őt.
(370) Az, aki gonoszat cselekszik valakivel nem lesz képes imádni az Istent.
(371) A férfi szerelme jámborsággal kezdődik.
(372) Ő aki vigyáz az emberekre, amíg mindannyiukért imádkoznak – ő az igaz Isten.
(373/374) Az Isten dolga az, hogy megmentse, akit akar; másrészről, az istenfélő ember dolga a
könyörgés, hogy az Isten mentsen meg mindenkit.
(375) Amikor imádkozol valamiért és megtörténik az Isten közbenjárásával, akkor tiszta szívvel mond,
hogy rendelkezel *…+.
(376a) Az ember, aki méltó az Istenre, Isten ő az emberek között, és ő az Isten fia.
(376b) Mindketten léteznek, a hatalmas is és aki a hatalmas mellett létezik.
(377/378) Jobb az embernek, ha nincs semmije, mintha sok mindene van, ám nem ad a szűkölködőknek;
így van ez veletek is, ha imádkoztok az Istenhez és nem ad nektek.
(379) Ha szívből, odaadjátok a kenyereteket az éhezőknek, az ajándék kicsi, ám a hajlandóság hatalmas
az Isten előtt.
(380) Az, aki azt hiszi, hogy senki sincs az Isten jelenlétében, nem alázatos az Isten felé.
(381) Az, aki olyanná teszi a lelkét, mint az Istené, képességei szerint, ő az, aki mélyen tiszteli az Istent.
(382) Az Istennek nincs szüksége semmire, ám örvendezik azok miatt, akik adnak szükségben lévőknek.
(383) A hívő nem mond sok szót, munkálkodása azonban számos.
(384) Hívő ember az, aki szeret tanulni és aki az igazság munkása.
(385) Igazítsd *…+ a balsorsot, azért, hogy *…+.
(386) Ha nem teszel gonoszságot senkivel, nem kell félned senkitől.
(387) A zsarnok nem képes elvenni a boldogságot.
(388) Amit helyes tenni, tedd azt szívesen.
(389a) Amit nem helyes tenni, ne tedd semmiféleképpen.
(389b) Ígérj meg mindent, ahelyett, hogy azt mondod „bölcs vagyok”.
(390) Amit jól csinálsz, mondd azt szívből, hogy az Isten teszi azt.
(391) Egyetlen ember sem, aki <lenéz> a földre és az asztalokra - bölcs.
(392) A filozófus aki külső test, nem az a valaki akinek elismeréssel kell adózni, ellenkezőleg, (a)
filozófusnak (kell) a belső embernek.
(393) Őrizzétek meg magatokat a hazugságtól; vannak akik becsapnak és vannak akiket becsapnak.
(394/395) Ismerd meg Istent, és tudd meg, ki az aki gondolkozik benned; a jó ember az Isten jó
unkája.
(396) Szerencsétlenek, a káromló szót (használók) miatt

177
Jézus Bölcsessége (Szófia)

A halálból való feltámadását követően a tizenkét tanítvány és a hét nő folytatta követését, és elmentek
Galileába a hegyre, melynek neve: „Jövendölés és öröm”. Amikor összegyűltek és összezavarodva a
világegyetem alapjait alkotó valóságtól és a tervtől, és a szent előrelátástól, és az elöljárók hatalmától, és
minden dolog kapcsán, melyet a Megváltó tett velük titokban, a szent terv részeként, a Megváltó
megjelent, - nem a korábbi formájában, hanem mint láthatatlan szellem. Az ő képe pedig hasonlított a
fény hatalmas angyalára. A hasonlatosságát azonban nem írhatom le. Egyetlen halandó sem képes
elviselni, csak a tiszta, tökéletes test, az, amelyről ő tanított nekünk a hegyen, melynek neve: „Az
Olajfáké”, Galileában.

És azt mondta: „Béke legyen veletek, az Én békémet adom nektek!”. És ők valamennyien csodálkoztak és
megrémültek. A Megváltó nevetett és azt mondta nekik: „Mire gondoltok? Zavarban vagytok? Mit
kerestek?”

Fülöp mondta: „A Világegyetem mögöttes valóságát és a tervet.”

A Megváltó azt mondta nekik: „Azt akarom, hogy tudjátok, minden ember a földön, egészen mostanáig,
a Világegyetem alapjaiból születik, porból levén, és ameddig kutatnak az Isten után, hogy ki ő és miként
néz ki, addig nem találják meg őt. A legbölcsebbek közülük elmélkedtek a világ rendjéről és
működéséről. Elmélkedésük azonban nem érte el az igazságot. Tudniillik azt mondják, valamennyien a
filozófusok, hogy a rendet háromféleképpen irányítják, (és) következésképpen, nem értenek egyet.
Néhányan közülük azt mondják, a világ önmagát irányítja. Mások (szerint) az előrelátás az (ami irányítja).
Mások (szerint) a sors. Ám ezek egyike sem. Megismételve, a három hang közül, akiket említettem, egyik
sincs közel az igazsághoz, és (ezek a dolgok) emberektől származnak. Én azonban, aki a Végtelen fényből
jöttem, itt vagyok – mivel ismerem őt (a Fényt) – ezért beszélhetek nektek az igazság pontos
természetéről. Mivel ami önmagától van, az a szennyezett élet; az önmagát hozza létre. Az előrelátás
nem rendelkezik önmagában bölcsességgel. A sors nem tud megkülönböztetni. Nektek azonban
megadatott, hogy tudjátok; és aki érdemes a tudásra meg fogja (azt) kapni, aki azonban nem nemződött
meg a tisztátalan egyesülés vetése által, az Első révén, AKI Elküldetett, hiszen ő halhatatlan a halandó
emberek között.”

Máté azt mondta neki: „Uram, senki sem képes megtalálni az igazságot, kivéve általad. Ezért taníts
minket az igazságra.”

A megváltó így szólt: „Ő, Aki Van, kimondhatatlan. Semmilyen princípium nem ismeri őt, sem elöljáró,
semmilyen alávetett, semmilyen teremtmény a világ princípiumaiból, kivéve őt egyedül, és aki számára
kinyilatkoztatást kíván adni általa, aki az Első Fény. Mostantól kezdve, én vagyok a Hatalmas Megváltó.
Mivel ő halhatatlan és örök. Mivel örök, nincs születése; bárki, aki megszületik, meghal. Ő nem-nemzett,
nem rendelkezik kezdettel; bárki, aki kezdettel rendelkezik, vége is van. mivel nincs törvény felette, nincs
neve; bárki, akinek neve van, másvalaki szülöttje.”

(BG 84, 13-17 hozzáteszi: Ő megnevezhetetlen. Nincs emberi alakja; bárki, akinek emberi alakja van,
másvalaki szülöttje.)

„És rendelkezett saját másolatával. nem olyan, mint amilyent láttatok és megkaptatok, hanem
különleges másolattal, mely felülmúlt minden dolgot és jobb volt, mint a Világegyetem. Minden oldala

178
látszott és saját magát nézte saját magából. Mivel végtelen volt, örökké megsemmisíthetetlen.
Elmúlhatatlan és nincs hasonlatossága (semmihez). Változatlan jó. Hibátlan. Örök. Áldott. Mivel
ismeretlen, örökké ismeri saját magát. Mérhetetlen. Követhetetlen. Tökéletes, nincs hiányossága.
Elpusztíthatatlanul áldott. A ’Világegyetem Atyjának’ hívják.”

Fülöp szólt: „Uram, akkor hogyan jelent meg a tökéletesek számára?”

A tökéletes Megváltó azt mondta neki: „Mielőtt bármi is látható lett volna a látható dolgok közül, a
magasztos és az elöljáró őbenne volt, hiszen magához ölelte a teljességet, semmi sem ölelte át őt. Mivel
ő volt a teljes tudat. És ő a gondolat, és megfontolás és tükröződés és hatalom. Ezek egyenlő
hatalmasságok. Forrásai a teljességnek. És az egész fajuk az elsőtől az utolsóig az ő elő-tudatában voltak
(mely a) végtelen nem-nemzett Atyáé.

Tamás azt mondta neki: „Urunk, Megváltónk, miért jöttek ezek a dolgok létre és miért lettek
kinyilatkoztatva?”

A tökéletes Megváltó így felelt: „A Végtelenből jöttem, hogy mondjak el nektek mindent ezekről a
dolgokról. A Szellem-Aki-Van volt a nemző, akinek hatalmában áll a nemzés és a formaadás természete,
hogy az őbenne rejtőző hatalmas gazdagság kinyilvánításra kerüljön. Az ő kegyelme és szeretete által
saját maga által akart gyümölcsöket létrehozni, hogy ne <örvendezzen> a saját jóságának egyedül,
hanem a Rendíthetetlen Nemzedék szellemei teremtsenek testet és gyümölcsöket, dicsőséget és
elismerést a múlhatatlanságban és az ő végtelen kegyelmében, azért, hogy a kincseit kinyilatkoztassa az
Önmagát-nemző Isten, minden múlhatatlanság atyja, és azok, akik később jöttek. Azonban még nem
váltak láthatóvá. Hatalmas különbség van létezésben a múlhatatlanok között.”

Felkiáltott, mondván: „Akinek csak van füle a végtelen (dolgok) felöl való hallásra, hát hallja meg!” és
„Azokat szólítom meg, akik ébren vannak.” Továbbfolytatta, és azt mondta: „Minden, ami romlandótól
származik maga is megromlik, hiszen romlandótól ered. Azonban bármi, ami romolhatatlantól származik,
romolhatatlan, mert romolhatatlanná válik. Sok ember tehát tévútra ment, mert nem ismerték ezt a
különbséget, és meghaltak.”

Mária azt mondta neki: „Uram, akkor hogyan fogjuk megismerni?”

A tökéletes Megváltó így szólt: „Jöjjetek el a láthatatlan dolgoktól azok végéhez, melyek láthatóak, és a
Gondolat igazi kisugárzásához, (ami) kinyilatkoztatja nektek, hogyan higgyetek azokban a dolgokban,
melyek nem láthatóak és a láthatóakban találhatóak, azokhoz, mely a Nem-nemzett Atya tulajdonai.
Akinek van füle, hallja meg!”

„A Világegyetem Urát nem ’Atyának’ hívják, hanem ’Ősatyának’, azok kezdete óta, akik meg fognak
jelenni, ám ő (az Úr) kezdet nélküli Ősatya. Nézvén önmagát önmagán belül a tükörben, önmagára
hasonlítóan jelent meg, a képe azonban úgy bukkant fel, mint Isteni Saját-Atya, és <mint> Szembesítő a
Szembesítők felett, Első Létező Nem-nemzett Atya. Ő valójában egyenlő korú a Fénnyel, mely előtte volt,
ám nem egyenlő vele hatalomban.

„És ezek után egész seregnyi szembesítés került kinyilatkoztatásra, önmagukat nemzők, egyenlők
korban és hatalomban, dicsőségben lévén (és) számtalanul, akik faját a így hívták: Azok felett álló
Generáció ahol Nincs Királyság’ azoktól, akikben ti magatok megjelentetek ezen emberek által. És a
teljes sokaságot, akik felette álltak ahol nincs királyság így hívták: ’a Nem-nemzett Atya fiai, Isten,

179
Megváltó, Isten fia’, akinek a képe veletek van. Mivel ő a megismerhetetlen, aki el van töltve örökké
múlhatatlan dicsőséggel és kimondhatatlan örvendezéssel. Mindannyian nyugalomban vannak benne,
örökké örvendezve kimondhatatlan örvendezéssel az ő változatlan dicsőségében és mérhetetlen
ujjongásban; ez soha nem volt hallott vagy ismert az eónok teljes körében és az ő világukban egészen
mostanáig.”
Máté szólt hozzá: „Uram, Megváltóm, miként lett az Ember kinyilatkoztatva?”

A tökéletes Megváltó mondta: „Azt szeretném, ha tudnád, hogy ő, aki a Világegyetem előtt megjelent
végtelenségben, Ön-növelő, Ön-felépítő Atya, teljes egészében eltelve a ragyogó és kimondhatatlan
fénnyel, a kezdetben, amikor elhatározta, hogy a képét tekintélyes hatalmassággá teszi, közvetlenül az
alapelvévé (vagy kezdetévé) annak a fénynek, mely a Halhatatlan Androgén Emberben jelent meg, hogy
a Halhatatlan Androgén Ember által megvalósíthassák a megváltásukat és felébredjenek a
feledékenységből, az elküldött tolmács révén, aki veletek van a rablók nyomorúságának végéig.”

„És az ő hitvese a Nagy Szófia, aki az elejétől fogva rendelve volt őbenne, egyesülésre az Ön-nemző Atya
által, a Halhatatlan Embertől, aki mint első és istenség és királyság jelent meg az Atya számára, akit
’Embernek, Ön-Atyának’ neveztek, s kinyilvánította ezt. És ő alkotta a hatalmas eónt, akinek neve
’Ogdoad’, a saját magasztosságára.”
„Jelentős hatalmat kapott, és irányította a nyomorúság megteremtését. Ő teremtette az isteneket és az
angyalokat <és> arkangyalokat, számnélküli miriádokat kísérőül, abból a Fényből és a háromszorosan
férfi Szellemből, mely Szófiától való, a hitvesétől. Ebből származik Isten eredő dicsősége is királysága.
Ezért nevezték őt az ’istenek Istenének’ és a ’királyok Királyának’.”

„Az Első Embernek megvolt az ő különleges tudata belül, és a gondolat – mivel ő a (gondolat) – (és)
figyelembe vétel, tükröződés, racionalitás, hatalmasság. Valamennyi létező jellemző tökéletes és
halhatatlan. Az elmúlhatatlanság tekintetében pedig, ők valójában egyenlőek. (Azonban) a hatalmasság
vonatkozásában, különbözőek, miként különbség van apa és fia <és fiú> és gondolat, és a gondolat és az
emlékeztető között. Amint azt korábban mondottam, a teremtett dolgok között a monád az első.”
„És mindezek után, minden kinyilatkoztatott dolog előtűnt a hatalmasságából. És a teremtett dologból
minden ami alakot öltött, megjelent; ami alakot öltött és megjelent, megformálódott; ami
megformálódott, nevet kapott. Így jött létre a különbség a nem-nemzettek között a kezdettől a végig.”

Ezután Bertalan így szólt hozzá: „Hogyan (van az, hogy) <őt> nevezi az Evangélium „Embernek” és
„Emberfiának”? Melyikük vonatkozik akkor a Fiúra?”

Az Egyetlen Szent azt mondta neki: „Azt szeretném, ha tudnátok, hogy az Első Embert ’Nemzőnek, Ön-
tökéletes Tudatnak’ nevezték. Tükröződött a Nagy Szófiával, hitvesével, bemutatta az ő elsőnek-nemzett
androgén fiát. Az ő férfi-jellegű nevének ’Elsőként Nemzett, Isten Fia’ adatott, a női-jellegű nevének
pedig ’Elsőként Nemzett Szófia, a Világegyetem Anyja’. Néhányan úgy hívják ’Szeretet’. Az Elsőnek-
Nemzettet ’Krisztusnak’ nevezik. Hiszen az atyjától kapott hatalmat, ő teremtette az angyalok sokaságát
számtalan kísérővel a Szellemből és a Fényből.”
Az apostolai így szóltak hozzá: „Urunk, nyilatkoztasd ki számunkra az ’Embernek’ nevezett egyetlent,
hogy pontosan megismerhessük szentségét.”A tökéletes Megváltó azt mondta: „Akinek füle van a
hallásra, hallja meg. Az Első Nemző Atyát ’Ádámnak’, a Fény Szemének’ hívták, mert ő a ragyogó Fényből
származott, és az ő szent angyalaitól, akik kimondhatatlanok (és) árnyék nélküliek, vidáman örvendezve
örökké a tükröződésükben, melyet az atyjuktól kaptak. Az Emberfia, akit az ’Isten Fiának’ hívnak, egész
Királysága, tele van kimondhatatlan és árnyék nélküli örvendezéssel, és változatlan ujjongással, az ő
romolhatatlan dicsősége felett örvendeznek, mely egészen mostanáig nem volt hallható és

180
kinyilatkoztatva sem az eónokban, melyek ezután jöttek, és az ő világaikban. Én az Ön-Nemzőtől és az
Első Végtelen Fényből jöttem azért, hogy mindent kinyilatkoztassak számotokra.”

Ismét az apostolok szólaltak meg: „Mondd el nekünk világosan, miként erednek a láthatatlanoktól, a
halhatatlanoktól a világba, mely meghal?”

A tökéletes Megváltó így felelt: „Az Emberfia, Szófia, a hitvese, egyetértésével, hatalmas androgén fényt
nyilatkoztatott ki. ’Megváltónak, Minden Dolgok Nemzőjének’ nevezték el férfi jellegét. Női-jellegű
nevének a „Mindent Nemző Szófiát’ kapta. Néhányan ’Pistisnek’ hívják őt.

„Mindenki, aki a világra jön, hasonlóan egy fénycsepphez, az ő küldötte a Mindenható világába, azért,
hogy ő vigyázza őket. És a feledékenység köteléke megköti őt Szófia kívánságára, hogy az anyag legyen
<kinyilatkoztatva> az egész világnak szegénységben, az ő (a Mindenható) önteltségére és vakságára
vonatkozóan és a tudatlanságára, ahogy megnevezték őt. Én azonban magasabb helyekről jöttem a
hatalmas Fény kívánságára, (én) aki megszöktem a kötelékből; én aki megszüntettem a rablók
tevékenységét; ráébredtem, hogy az a csepp, melyet Szófia küldött, gyümölcsöt kell, hogy teremjen
általam, és legyen tökéletes és többé ne tökéletlen, ám legyen <egyesülve> általam, a Hatalmas
Megváltó, és az ő dicsősége legyen kinyilatkoztatva, azért, hogy Szófia is feloldást kapjon ama
tökéletlenség tekintetében, hogy a fiai ne legyenek ismét tökéletlenek, hanem elnyerjék a tiszteletet és
a dicsőséget és menjenek fel Atyjukhoz, és ismerjék meg a férfias Fény szavait. És titeket a fiú küldött,
akit azért küldtek, hogy ti megkapjátok a fényt, és távolítsátok el magatokat a hatalmasságok
feledékenységétől, és hogy ne jelenjen meg az ismét miattatok, nevezetesen, a tisztátalan egyesülés
(révén), mely a félelmetes tűztől ered, ami viszont a testből lévő részükből. Tapossátok el a
rosszindulatukat.”
Ezek után Tamás szólt hozzá: „Uram, Megváltóm, hányan vannak azok az eónok, akik felülmúlják a
mennyeket?”

A Tökéletes megváltó azt mondta: „Megdicsérlek titeket, mert a hatalmas eónokról kérdeztél, hiszen
gyökereitek a végtelenben vannak. Nos, amikor azok, akiket korábban említettem kinyilatkoztatásra
kerültek, ő ellátott…”

*a 109 é a 110. Oldal hiányzik, a megfelelő résszel kipótolva a Berlini Gnosztikus Kódex (no. 8502) alapján
történt, azonban a kezdés kissé különböző a végső III. 108 mondattól, a mondattörést illetően.+
*BG 107+: „Nos, amikor azok, akiket az előbb említettem kinyilatkoztatásra kerültek, az Ön-nemző Atya
hamarosan megalkotott 12 eónt kíséretül a tizenkét angyalhoz. Mindannyian tökéletesek és jók. Így a
nőiségben lévő hiányosság megjelent.”

És <ő> azt mondta neki: „Hányan vannak a halhatatlan eónok, a végtelen kezdetétől kiindulva?”
A tökéletes Megváltó így felelt: „Akinek füle van a hallásra, hallja meg. Az első eón az Emberfia, akit az
’Első Nemzőnek’ hívnak, akit ’Megváltónak’ neveznek, aki megjelent. A második eón az Ember, akit
’Ádámnak, a Fény Szemének’ neveznek. Az az eón pedig, amely ezeket átöleli, ahol nincs királyság az
Örök Végtelen Isten (eónja), az eónok Ön-nemző eónja, melyek benne vannak, a halhatatlanok (eónja),
melyet már korábban leírtam nektek. (az eón) a Hetedik felett, mely Szófiából jelent meg, aki az első
eón.

„Most pedig a Halhatatlan Ember eónokat, hatalmasságokat és királyságokat nyilatkoztatott ki, és

hatalmat adott mindennek, ami őbenne jelent meg, hogy gyakorolhassák vágyaikat a káosz felett álló
végső dolgokig. Mivel pedig mindannyian egyetértettek egymással és kinyilatkoztattak minden pompát,

181
még a szellemtől is, tömegével fényeket, melyek számlálatlanul ragyogtak. Ezeket kezdetben a
következőképpen hívták, sorban, az első eón, és <a második> és <a harmadik>. Az elsőt így hívták:
’Egység és Nyugalom’. Minden egyes eónnak megvan a (saját) neve; ami a <harmadik> eónt illeti,
’Gyülekezet’ (néven) hivatkoznak rá, a nagy sokaság után, mely megjelent: (az) egyben a sokaság
kinyilatkoztatta önmagát. Mivel pedig a sokaság összegyűlik és egyesül ezért ’A nyolcadik
Gyülekezetének’ nevezik. Androgénként jelent meg és részben férfi-jellegű részben női-jellegű nevet
viselt. A férfi jellegű neve ’Gyülekezet’, míg a női jellegű ’Élet’, hogy úgy ragyogjon miként egy nő eljött
az életbe valamennyi eón számára. és minden név kiosztásra került, a kezdetektől indulva.

„Az ő gondolatával egyetértésben, a hatalmasságok igen gyorsan megjelentek azok, akiket ’isteneknek’
neveztek, és az istenek istenei, a bölcsességüknél fogva kinyilatkoztatták az isteneket; <és az istenek> a
bölcsességüknél fogva kinyilatkoztatták az urakat; és az urak urai, a gondolataiknál fogva,
kinyilatkoztatták az urakat; és az urak a hatalmuknál fogva kinyilatkoztatták az arkangyalokat; és az
arkangyalok, a szavaiknál fogva, kinyilatkoztatták az angyalokat; tőlük pedig, hasonlatok jelentek meg,
szerkezettel és formával és névvel, minden eón és az ő világaik számára.

„És a halhatatlanok, akiket éppen most írtam le, valamennyi hatalmukat a Halhatatlan Embertől kapták,
akinek neve: ’Hallgatás’, visszautalván arra, hogy beszéd nélkül saját magasztossága révén volt tökéletes.
Mivel az elpusztíthatatlanok hatalommal rendelkeztek, mindegyikük megalkotott egy hatalmas
királyságot a Nyolcadikban (és) trónusokat és templomokat (és) égboltozatokat a saját magasztalásukra.
Mindezek a dolgok pedig a Világegyetem Anyja kívánsága szerint jöttek létre.”

Ezután a Szent Apostolok azt mondták neki: „Urunk, Megváltónk, beszélj nekünk azokról,. Akik az
eónokban vannak, hiszen szükséges számunkra, hogy kérdezzünk róluk.”

A tökéletes Megváltó azt mondta: „Ha bármit is kérdeztek, elmondom nektek. Angyalok tömegeit
alkották, számnélküli miriádokat, kíséretként a dicsőségükre. Szűz szellemeket alkottak, a
kimondhatatlan és változtathatatlan fényeket. Mivel sem betegséggel, sem gyengeséggel nem bírtak,
ám ez fog történni. (BG 115,14 hozzáadja még: És egy pillanat alatt létrejöttek.]

„Így az eónok hamar teljessé váltak a mennyekben és az egekben a Halhatatlan Ember és Szófia, az ő
jegyese dicsőségére: a területen, ahol a valamennyi eón ls a világ és azok, akik ezután jöttek (az ő)
teremtett képük hasonlatosságára a káosz mennyeiben és az ő világaikban. És minden természet, a
káosz kinyilvánításának kezdete óta, a Fényben van, mely árnyék nélkül ragyog és örvendezik
leírhatatlanul, kimondhatatlan örvendezéssel. Örökké örvendeztetik őket a változatlan dicsőségük és
mérhetetlen nyugalmuk miatt, mely nem írható le az összes eón és valamennyi hatalmasság körében,
melyek utánuk jöttek létre. Most pedig, mindaz, amit elmondtam nektek, azért mondtam nektek, hogy
erősebben ragyogjatok a Fényben ezeknél.”

Mária így szólt hozzá: „Szent Úr, honnan jöttek az apostolaid, és hová mennek és (mit) tegyenek ott?”

A Tökéletes Megváltó azt mondta nekik: „Azt akarom, hogy tudjátok, hogy Szófia, a Világegyetem Anyja
és a hitvese, önmagát csodálva létrehozta ezeket, férfi (hitvese) nélkül. Ám a Világegyetem Atyjának
kívánságára, az ő elképzelhetetlen jósága kinyilatkoztatásra került, ő alkotta meg, hogy a függöny a
halhatatlanok és azok között, akik később jöttek, hogy a következmények kövessék… *BG 118+ …
valamennyi eón és káosz – hogy a női tökéletlenség <megjelenjen> és létrejöjjön, hogy a Eltévelyedés
küzdjön meg vele. És ezek váltak a szellem függönyévé. <A> Fény kisugárzásai feletti eónokból, miként
azt már mondottam nektek, egy csöpp a Fényből és szellemből lejött a káoszban lévő Mindenható

182
alacsonyabb régióiba, hogy megmintázott formák jelenjenek meg abból a cseppből, ítéletként felette, az
Ark-Nemzőn, akit ’Jaldabaothnak’ hívnak. Az a csöpp kinyilatkoztatta az ő megmintázott formáikat a
lélegzet által, mint élő lélek. Lekókadt és elaludt a lélek tudatlanságában. Amikor pedig felforrósodott a
Férfi Hatalmas Fénye miatt, és gondolata támadt, (azután), neveket kapott mindenkitől, akik a káosz
világában voltak, és minden dolog által, akik ott voltak a Halhatatlan egy révén, amikor a lélegzet belé
hatolt. Ám amikor mindez megtörtént Szófia Anya kívánsága szerint – hogy a Halhatatlan ember
összerakja a ruhadarabokat, a rablókon való ítélkezés végett - <ő> azután örömmel fogadta a lélegzet
kilehelését; azonban mivel lélek-jellegű volt, nem volt képes megragadni a hatalmat a maga számára,
amíg a káosz száma ki nem teljesedik, (ami) akkor következik be, amikor a hatalmas angyalok száma
teljessé nem válik.

„Nos, tanítottalak titeket a Halhatatlan Emberről és meglazítottam rajta a rablók kötelékeit.

Összetörtem az irgalmatlanok kapuit a jelenlétükben. Megaláztam rosszhiszemű szándékaikat, és
mindannyian megszégyenültek és felemelkedtek tudatlanságukból. Emiatt aztán idejöttem, hogy
csatlakozhassanak a Szellemhez és a Lélegzethez, *III folytatja:+ és hogy a kettőből egy legyen, pontosan
úgy, miként az elsőtől kezdve, hogy sok gyümölcsöt teremjetek és felmenjetek Hozzá, Aki a Kezdetektől
Van, kimondhatatlan örvendezésben és dicsőségben és megbecsülésben és a Világegyetem Atyjának
kegyelmében.”

„Bárki, aki azután megismeri az Atyát tiszta tudással az Atyához jut és megpihen a Nem-nemzett
Atyában. Ám aki tökéletlenül ismeri őt a tökéletlenségbe jut és megpihen a Nyolcadikban. Most pedig,
aki ismeri a hallgatásban lévő Fény Halhatatlan Szellemét, az igazság beleegyezése és tükröződése által,
hadd hozza el számomra a Láthatatlan Egy jeleit, és fénnyé válik majd a Hallgatás Szellemében. Bárki, aki
ismeri az Emberfiát tudásban és szeretetben, hadd hozza el nekem az Emberfia jelét, hogy eljusson a
lakóhelyekre mindazokkal, akik a Nyolcadikban vannak.

„Íme, kinyilatkoztattam nektek a Tökéletes Egy nevét, a Szent Angyalok Anyjának egész kívánságát, hogy
a férfi-jellegű sokaság beteljesedjen itt, hogy megjelenjenek az eónokban, a végtelenek és azok, akik
eljöttek, hogy a Hatalmas Láthatatlan Szellem követhetetlen gazdagságában legyenek, hogy
valamennyien részesüljenek a jóságából, sőt még a nyugalmukban is, melynek nincs királysága e felett.
Én az Első Küldöttől származom, hogy kinyilatkoztassam nektek Őt, aki a Kezdettől fogva Létezik, az Ark-
Nemző és angyalai önteltsége miatt, hiszen úgy beszélnek magukról, mintha istenek lennének. És azért
jöttem, hogy eltávolítsam őket a vakságukból, hogy mindenkinek beszéljek az Istenről, aki a
Világegyetem felett áll. Ezért, tapossátok meg sírjaikat, alázzátok meg gonosz szándékaikat, és vessétek
le rabigájukat és emelkedjetek fel énhozzám. Minden dolgok feletti hatalmat adtam nektek, mint a Fény
Fiainak, hogy eltaposhassátok hatalmasságaikat a lábatokkal.”

Ezek azok a dolgok, melyeket az áldott Megváltó mondott, és eltűnt előlük. Ezután az összes apostol
hatalmas, kimondhatatlan örvendezéssel bírt a szellemben attól a naptól kezdve. És az apostolai
elkezdték az Isten Evangéliumát prédikálni, az örök, romolhatatlan Szellemet. Ámen.

183
Silvanus tanításai

Töröljétek ki az egész gyermekkort azt életetekből, erősítsétek meg magatokat elmétekben és

lelketekben, és keményítsétek meg a harcot a szerelem szenvedélyének könnyelműségével és a
közönséges gonoszsággal, és a dicséret szeretetével, és a viszálykodás kedvelésével, és a féltékenységgel
és a haraggal, és a dühvel és a kapzsiság vágyával szemben. Őrizzétek táborotokat és fegyvereiteket és
dárdáitokat. Fegyverezzétek fel magatokat és az összes katonát, mely (fegyverek) a szavak, és a
parancsnokokat, mely (fegyverek) a tanácsok, és a tudatotokat mint vezérelvet.

Fiam, dobj ki minden rablót a kapuidból. Őrizd az összes kapudat fáklyákkal, melyek a szavak, és
mindezek segítségével nyugodt életre teszel szert. Ám az, aki nem őrzi ezeket a dolgokat, olyanná válik
mint az elpusztított város, melyet elfoglaltak. Mindenféle vadállat végigtaposta, a gondolatok miatt,
melyek nem voltak jók; gonosz vadállatok voltak. És a városod megtelik rablókkal és nem tudsz békére
szert tenni, csak mindenféle haragos vadállatra. A zsarnok Gonosz, mindezek ura. Miközben irányítja ezt
(a Gonosz), hatalmas sár alatt van. az egész város, mely a lélek, elpusztul.

Távolítsátok el magatoktól ezeket a dolgokat. Oh, boldogtalan lélek! Hozd el a vezetőd és a tanítód. Az
elme a vezető, ám az ésszerűség a tanító. Ők kihoznak téged a pusztulásból és a veszélyekből.

Figyelj fiam a tanácsomra! Ne mutasd a hátad az ellenségnek és (ne) menekülj; ellenkezőleg, erős
(emberként) űzzed őket. ne légy állat, azokkal a férfiakkal akik téged űznek: ellenkezőleg, légy férfi az
üldözvén a gonosz vadállatokat, nehogy valamiként győzedelmeskedjenek feletted és halott férfiként
megtapossanak téged, hogy elpusztulj a gonoszságuk végett.

Oh, boldogtalan férfi, mit fogsz tenni, ha a kezükbe hullasz? Védd magad, különben az ellenségeid
kezére kerülsz. Bízd rá magad e két barátodra, ésszerűség és elme, és senki sem győzedelmeskedik
feletted. Az isten lakozzon a táborodban, az ő Lelke védje kapuidat, és az Istenség elméje védje a
falaidat. A szent ésszerűség legyen a lámpás a tudatodban, megégetve a fát, mely az összes bűn.

És ha megteszed ezeket a dolgokat, oh, fiam, minden ellenséged felett győzedelmeskedni fogsz, ők pedig
nem lesznek képesek hadat viselni ellened, nem lesznek képesek ellenállni sem, és utadba sem lesznek
képesek állni. Ha megtalálod őket, megveted őket, mint az igazság tagadóit. Beszélni fognak hozzád,
simogatván és csalogatván (téged), mivel félnek tőled, mivel pedig félnek azoktól, akik benned lakoznak,
nevezetesen az istenség és a tanítás őreitől.

Fiam, fogadd el a nevelést és a tanítást. Ne menekülj el a nevelés és tanítás elöl, hanem amikor
tanítanak, örömmel fogadd (azt). és ha bármilyen ismeretre nevelnek, tedd azt, ami jó. A nevelés
koronáját fonod majd meg a vezérelved segítségével. Öltsd magadra a szent tanítást, mint egy palástot.
Tedd magad nemes lelkűvé, helyes életvitel révén. Szerezd meg a jó vezérelvek mértékletességét. Bölcs
bíróként ítéld meg magad. Ne tévelyedj el a tanításomtól, és ne tanúsíts tudatlanságot, főleg pedig, ne
vezess félre embereket. Ne menekülj el az isteni és a tanítás elöl, melyek benned vannak, hiszen, aki
tanít téged, egyben nagyon szeret is téged. Mert örökségül fogja hagyni neked a nemes egyszerűséget.
Vesd ki a benned lévő állati természetet, és ne adj gondolataidban alapot, hogy beléd hatolhasson.
Hiszen… ismered az utat, amit tanítok neked.

184
 Ha tényleg jó dolog uralkodni néhányak felett, miként azt láthatod, mennyivel jobb akkor mindenki
felett uralkodni, hiszen minden egyes gyülekezetnél és embernél magasabb rangú vagy, kimagasló
minden szempontból, és isteni értelem (vagy), minden hatalmasság, mely megöli a lelket, feletti
mesterré válván.

Fiam, akar bárki is rabszolga lenni? Akkor miért sodornád magad bajba ártatlanul?

Fiam, ne félj senkitől, kivéve az Istent egyedül. A Magasztost. Vesd el a Gonosz csábítását magadtól.
Fogadd el a fényt szemed számára, és vesd el a sötétséget magadtól. Élj Krisztusban, és gyűjts kincseket
a mennyben. Ne válj mindenféle haszontalan anyagból (készült) kolbásszá, és ne válj vak
tudatlanságodban vezetővé.

Fiam, figyelj a tanításomra, hiszen az jó és hasznos, és véget vet a súlyosan rád települő álomnak.
Eltekintve a feledékenységtől, mely sötétséggel tölt el, azonban ha képtelen lennél bármit is tenni, nem
mondtam volna el ezeket a dolgokat neked. Krisztus azonban azért jött el, hogy megadja neked ezt az
ajándékot. Miért követed a sötétséget, amikor hozzájuthatsz a fényhez? Miért iszol poshadt vizet,
amikor édes bor is rendelkezésedre áll? Köszöntsön rád bölcsesség, mivel az ostobaságot csodálod. Nem
az önmagad csodálatára miatt teszed e dolgokat, a benned lakozó állati természet cselekszi ezeket.

A bölcsesség felszólít téged a maga jóságában, mondván: „Gyertek hozzám mindannyian, óh, ti balgák,
hogy ajándékot kapjatok, a megértést, mely jó és kiváló. Adok nektek egy főpapi ruhát, melyet
minden(féle) bölcsességből szőttek.” Mi más hasonlóan gonosz, mint a halál, a tudatlanságon kívül? Mi
más hasonlóan gonosz, mint a sötétség, kivéve a feledékenységgel való bizalmaskodást? Vesd el a
szorongást, Istent emeld fel egyedül. Ne vágyakozz az arany és az ezüst iránt, melyek haszontalanok, ám
öltöztesd fel magad bölcsességgel, mint ruhával; viseld a tudásod mint koronát, és ülj fel az észlelés
trónusára. Mivel ezek a tieid, és ismét megkapod őket rendkívüli esetben.

Hiszen a balga ember ölti magára rendszeresen az ostobaságot, miként a bánat ruháját is, a szégyent ölti
fel. És tudatlansággal koszorúzza meg önmagát, és butaság trónjára ül. Mivel értelem nélkül való, csak
önmagát vezeti tévútra, hiszen a tudatlanság irányítja. A vágyakozás és mindenek birtoklása útján jár.
Úszik az élet vágyaiban és elsüllyed. Hogy biztos legyen dolgában, úgy gondolja, haszonra tesz szert,
amikor teljességgel haszontalan dolgokat tesz. Roncs ember, aki végigmegy mindezeken a dolgokon,
végül meghal, hiszen nincs elméje, a kormányosa. Olyan ő mint egy hajó, melyet ide-oda dobál a szél, és
olyan, mint egy lovas nélküli, elszabadult ló. Mivel ennek az (embernek) szüksége van lovasra, ami az
ésszerűség. Hiszen a roncs eltévelyedett, mert nem akart tanácsot. Ide-oda dobálta az alábbi három
szerencsétlenség: mint atyára, vágyott a halálra, a tudatlanságra, mint anyára, és a gonosz tanácsra –
úgy vágyott rájuk, mint barátokra és fivérekre. Ezért, balga ember, saját magadat kellene gyászolnod.

Mostantól kezdve tehát fiam, térj vissza az isteni természetedhez. Vesd el magadtól ezeket az ördögi
dolgokat, a barátok megtévesztését! Fogadd el Krisztust, mint jó tanítót. Távolítsd el magadtól a halált,
mely az atyáddá vált. Mivel a halál nem létezett, ezután sem fog létezni, a végig.

Mivel azonban eltávolítottad magadat Istentől, a szent Atyától, az igaz Élettől, az Élet tavaszától,
ennélfogva a halált kaptad, mint atyát és megszerezted a tudatlanságot anyaként. Ők elrabolták tőled az
igaz tudást.

185
Ám térjünk vissza fiam kezdeti atyádhoz, az Istenhez, anyádhoz, a Bölcsességhez, akiktől származol a
kezdetektől fogva, hogy harcolj minden ellenségeddel szemben, az Ellenség hatalmasságaival (szemben).

Figyelj fiam a tanácsomra. Ne légy gőgös minden egyes jó gondolat ellenében, ellenkezőleg, helyezkedj
az isteni ésszerűség oldalára. Tartsd meg Jézus Krisztust szentet, és a föld minden pontja felett uralkodni
fogsz, és tisztelni fognak az angyalok és az arkangyalok. Azáltal pedig barátaiddá válnak és
szolgatársakká, és helyekhez jutsz a mennyben.

Ne hozz bánatot és bajt a benned lévő istenségre. Amikor azonban gondját viseled, törekszel rá, hogy
megmaradjon tisztának, és ellenőrzöd magad testben és lélekben, akkor a bölcsesség trónjává válsz, és
az Isten háza népe közé tartozol. Általa (bölcsesség) hatalmas fényt nyújt át neked.

Ám minden (egyéb) dolog előtt, ismerd meg születésed. Ismerd meg önmagad, ami azt jelenti, hogy
milyen lényegből épülsz fel, milyen fajból való vagy milyen fajtából. Értsd meg, hogy a következő három
fajból származol: a földből, a megformáltból és a teremtettből. A test a földből származik és földi
lényeggel bír, ám megformált a lélek miatt, az Isteni gondolat által született meg. A teremtett azonban
az elme, mely az Isten képének megfelelően született. Az isteni elme a lényegét az Istenitől kapta, a
lelket azonban melyet az (Isten) formált meg a saját szívük szerint. Ezért azt gondolom, hogy (a lélek)
annak feleségeként létezik, mely a képpel való hasonlóságképpen született, a kérdés azonban a test
lényege, mely a földből jött létre.

Ha összezavarod magad, három részt fogsz megkapni, ahogy kihullasz az erényből, bele a
kisebbrendűségbe. Élj a Tudat szerint. Ne gondolj a testtel kapcsolatos dolgokra. Szerezz erőt, hiszen a
tudat erős. Ha kihullasz ebből a másikból, akkor férfi-nővé válsz. És ha kiveted magadból a tudat
lényegét, amely a gondolat, akkor levágod a férfi összetevőt, és a női alkotódhoz fordulsz egyedül.
Médiummá váltál, hiszen megkaptad a forma lényegét. Ha a kisebbik részét veted ki, azért, hogy ne
szerezz újra emberi részt – ám elfogadod a magad számára az állati gondolatot és képet – akkor testivé
válsz, hiszen állati természetet öltöttél magadra. Mivel azonban nehéz találni lelki embert, mennyivel
nehezebb megtalálni az Urat?

Ám én azt mondom, az Isten szellemi. Az ember az Isten lényegéből kapott alakot. Az isteni lelke részben
osztozik benne; továbbá, részben osztozik a testben. Az alaplélek nem szokott egyik oldaltól a másikhoz
fordulni, *…+ mely az igazságot képezi le.

Ez jó a számodra, óh ember, hogy magad emberi mivolta felé fordulj, inkább mint az állati természet felé
– úgy értem, a test felé. Annak a résznek a képét fogod magadra ölteni, mely felé önmagadat fordítod.

További dolgot is mondok neked. Megismétlem, miért leszel buzgó? Állattá akartál válni, amikor
magadra öltötted ezt a természetet? Vagy inkább, osztozz az élet igazi természetében. Magad is
láthatod, az állati mivolt a földi fajba vezet téged, az ésszerű természet, ésszerű utakra irányít. Fordulj az
ésszerű természet felé, és vesd el magadtól a föld-nemzett természetet.

Óh lélek, örök egy, légy józan és rázd le a részegségedet, ami a tudatlanság munkálkodása. Amennyiben
állhatatos vagy és testben élsz, a paraszti létformában élsz. Ha testi születésbe lépsz, azt jelenti, nemzett
vagy. Jöjj világra a menyegzői szobában! Légy megvilágosodott tudatú!

Fiam, ne ússz akármilyen vízben, és ne engedd, hogy bemocskoljanak az idegenszerű ismeretek.

Bizonyára tudod, hogy az Ellenség cselszövéseinek száma kevés, és (hogy) milyen különböző trükköket

186
vetett be addig? Különösen, hogy az értelmes embert kirabolta a kígyó intelligenciája. Ezért fontos
számodra, hogy egyetértésben légy a következő két intelligenciával: a kígyó intelligenciájával és a
galamb intelligenciájával – nehogy (az ellenség) a hízelgő képében eljöjjön hozzád, mint igaz barát, azt
mondván: „Jó dolgokat tanácsolok neked”.

Te azonban nem ismerted fel a csalárdságát, amikor igaz barátként fogadtad őt. Ezért gonosz
gondolatokat ültetett el szívedben, melyeket jónak hiszel, igaz bölcsességként hiszed a képmutatás
mögé bújó dolgokat, mohóságként jelentkezik a hagyományos takarékosság, a dicsőség szeretete a
szépség képébe ágyazva, nagyképűség és büszkeség képében a nagy szigor, és istentelenség képében a
mély kegyesség. Ezért aki azt mondja: „Sok istenem van” – az istentelen. És hamis tudást ültet a szívedbe
rejtélyes szavak képében. Ki lesz képes megérteni különböző gondolatait és módszereit hiszen Hatalmas
Elme azok számára, akik királyuknak kívánják elfogadni őt?

Fiam, hogyan leszel képes megérteni a módszereit, vagy lélekgyilkos tanácsát? A módszerei és a gonosz
taktikája miatt számos van. És gondolj a bűbájosságára, ezáltal lép be a lelkedbe, és arra is, milyen
öltözetben lép be hozzád.
Fogadd el Krisztust, aki képes téged megszabadítani, és aki magára vette a gonosz taktikákat, hogy ezek
révén megtévesztve őt, elpusztítsa. Ezért ő a király, aki a tied, aki örökké legyőzhetetlen, aki ellen senki
sem képes harcolni, de még csak egy szót sem mondani. Ő a te királyod és atyád, mivel senki nincs
hasonlatos hozzá. Az isteni tanító mindig veled van. Segítő, és rendszeresen találkozik veled a benned
lévő jó miatt.

Ne légy rosszindulatú a döntéseidben, minden rosszindulatú ember megbántja az ő szívét. Csak a bolond
ember szeretné az ő pusztulását, a bölcs ember azonban ismeri az ő útját.

És a bolond ember nem fogja vissza magát a rejtélyes szavak kimondásakor. A bölcs ember azonban nem
fecseg ki minden szót, mégis megismerik őt azok, akik hallgatják. Nem mondj el mindent azok
jelenlétében, akiket nem ismersz.

Legyen nagy számú barátod, de ne tanácsadók. Először, vizsgáld meg a tanácsadód, hogy ne tisztelj
senkit, akik hízelegnek. A szavaik, természetesen, édesek mint a méz, a szívük azonban tele van
hunyorral. Mivel amikor arra gondolnak, hogy megbízható barátokká váltak, álnokul szembe fordulnak
veled, és lelöknek a pocsolyába.

Ne bízz senkiben barátként, mert akkor az egész világ álnokká válik, és minden ember a hiábavalóság
problémájába esik. A világ valamennyi dolga nem jövedelmező, ellenkezőleg, hiábavalóságból történnek.
Senki sincs, még a fivér sem (aki megbízható), mivel mindenki a saját boldogulását keresi.

Fiam, senkit se fogadj barátodul, ha azonban mégis vágysz egyre, nem bízd magadat rá. Egyedül az
Istenre bízd magad, mint atyádra és barátodra. Hiszen mindenki álnok módon cselekszik, miközben az
egész föld megtelt szenvedéssel és fájdalommal – olyasmivel, amiben nincs haszon. Ha nyugalomban
szeretnéd tölteni az életedet, ne csatlakozz senki társaságához se. Ha pedig mégis csatlakozol a
társaságukhoz, tégy úgy, mintha nem tennéd. Mutass megelégedést az Isten felé és nem lesz szükséged
senkire sem.

Élj Krisztussal és ő meg fog menteni téged. Mivel ő az igaz fény és az élet napja. Mivel pedig olyan mint a
Nap, mely látható és minden testi szem számára fényt ad, Krisztus megvilágít minden tudatot és szívet.
(Ha) pedig egy gonosz ember (aki) testben van, gonosz halállal (bír), mennyivel inkább igaz ez arra, aki

187
tudatában vak. Mivel minden vak ember így jár, hogy úgy lát, mint az, akinek nem józan a tudata. Nem
szerez neki örömet Krisztus világossága, mely az értelem.

Mivel minden ami látható, annak másolata, ami rejtett. Hiszen a tűz, úgy ég az egyik helyen, hogy az
lekorlátozná azt, ugyanígy van az égen található Nappal is, melynek minden sugara széterjed a földi
helyekre. Hasonlóképpen, Krisztus egyetlen lény, és fényt ad minden helyre. Ez az a mód, miként beszél
a tudatunkhoz, mintha egy lámpás lenne, mely ég és bevilágítja a helyet. (Révén) a lélek egyik részében
lakozik, minden résznek fényt ad.

Továbbá, beszélni fogok róla mi magasztosabb ennél: a tudat, vonatkozásában pedig az a lényeges, amit
úgy értelmezünk, hogy a testben van; ám a gondolattal van összefüggésben, a tudat nem valamilyen
helyen található. Miként lehetne egy bizonyos helyen, ha egyszer valamennyi helyről elmélkedik?

Azonban képesek vagyunk elmondani, mi még ennél is magasztosabb: ezért ne gondold azt, hogy Isten
egyetlen helyen van. Amikor a mindenek Urát egyetlen helyre (teszed), akkor ugye könnyű azt mondani,
hogy az a hely magasztosabb, mint aki ott lakozik. Ezért ami tartalmaz, magasztosabb, mint a tartalom.
Emiatt egyetlen hely sincs, melyet testetlennek hívunk. Tehát nem helyes azt mondanunk, hogy az Isten
testi. A következtetés az (lehet), hogy növekvés és a csökkenés egyaránt testi tulajdonság (kell, hogy
legyen), az (Isten) pedig, aki ezen dolgok alanya, nem marad meg elpusztíthatatlannak.

Nem bonyolult hát megismerni minden dolgok Teremtőjét, ám lehetetlen felfogni ezen Egynek a képét.
Hiszen nemcsak az embernek bonyolult megérteni Istent, ez (ugyancsak) nehéz, minden isteni lénynek,
az angyaloknak és az arkangyaloknak egyaránt. Szükséges tehát megismerni az Istent olyannak, amilyen.
Nem ismerheted meg az Istent mindenki által, kivéve Krisztust, aki az Atyja képét hordozza, ez a kép
pedig kinyilvánítja az igazi képpel összhangban, azzal, ami kinyilváníttatott. A királyt általában nem
ismerik, eltekintve a képtől.

Vedd figyelembe ezeket a dolgokat Istenről: ő minden helyen ott van, más részről pedig, nincs egyetlen
helyen sem. Ami pedig a hatalmat illeti, természetesen minden helyen ott van; ám ami az istenséget
illeti, nincs egyetlen helyen sem. Így tehát lehetséges az Istent egy kissé megismerni. A hatalmát tekintve
viszont kitölt minden helyet, ám ami istenségének felmagasztalását illeti, semmi sincs (ebből) belőle.
Minden Istenben van, ám az Isten nincs semmiben sem.

Mit is jelent ismerni az Istent? Az Isten minden, ami az igazságban van. Ám ugyanolyan lehetetlen
Krisztusra nézni, mint a Napba. Az Isten mindenkit lát; (viszont) senki sem nézheti őt. Ellenben Krisztus,
anélkül hogy féltékeny lenne, kap és ad. Ő az Atya Fénye, amint fényt ad, anélkül, hogy féltékeny lenne.
Így módon minden helyre juttat fényt.

És minden Krisztus, ő az aki mindent örökölt a Létező Egytől. Mivel Krisztus a romolhatatlanság
eszménye, és ő a Fény, mely szeplőtelenül ragyog. Mivel pedig a Nap minden tisztátalan helyre
(beragyog), habár ő maga nem tisztátalan. Ugyanígy van Krisztussal is: habár a tökéletlenségben van, ő
maga mentes a tökéletlenségtől. És annak ellenére, hogy nemzett, mégis nem-nemzett. Így van ez tehát
Krisztus esetében: ha egyrészről meg is érthető, másrészről viszont felfoghatatlan valódi lényét illetően.
Krisztus a minden. Az, aki nem birtokol mindent, képtelen Krisztust megismerni.

Fiam, ne merészelj egy szót is szólni erről az Egyetlenről, és ne korlátozd be a mindenség Istenét tudati
képekbe. Mert aki elítél, nem válik elítéltté az által, akit elítél. Valójában jó dolog Istenről kérdezni és
megismerni ki ő. Az ésszerűség és a tudat férfi nevek. Igazából hagyd őt, aki meg szeretné ismerni ezt az

188
Egyet, csendesen és tisztelet teljesen kérdezni. Hiszen nem rejtőzik veszély kicsit sem ha ezekről a
dolgokról beszélünk, ugyanis tudnod kell, mindazok alapján leszel megítélve, amit mondasz.

És ezáltal értsd meg, hogy aki a sötétségben van, semmit sem lesz képes látni, amíg meg nem kapja a
fényt és helyre nem áll a látása ennek következtében. Vizsgáld meg önmagad, (hogy lásd), vajon teljes
egészében birtokodban van a fény, azért, hogy ha kérdezősködsz ezekről a dolgokról, megértsd, miként
tudsz megszabadulni. Sokan keresgélnek a sötétségben, és tapogatóznak, vágyván a megértésre, ám
nincs számukra fény.

Fiam. Ne engedd tudatodnak, hogy lefelé tekintsen, ellenkezőleg, engedd, hagy nézzen a fénybe és a
fenti dolgokra. Hiszen a fény mindig felülről érkezik. Még akkor is, ha (a tudat) a földön van, engedd,
hogy a fenti dolgok felé törekedjen, Világosítsd meg tudatod a mennyek fénye által, azért hogy a
mennyek fénye felé fordulhass.

Ne fáradozz azzal, hogy az ésszerűség ajtaján kopogtatsz, és ne állj meg a Krisztus útján haladásban. Járj
rajta, hogy pihenőt kapj a munkálkodásban. Ha másik útra lépsz, nem lesz haszon benne. Mivel pedig
akik a széles úton járnak, az út végén a kárhozat sarába jutnak. Az Álvilág szélesre van tárva a lélek előtt,
a kárhozat helye pedig hatalmas. Fogadd el Krisztust, a keskeny utat. Ő ugyanis elnyomott és hordozza a
bűnödnek nyomorúságát.

Óh lélek, örök egy, milyen tudatlanságban létezel! Vajon ki a vezetőd a sötétben? Hány képmást vett
magára Krisztus miattad? Habár Isten volt, mégis emberként járt az emberek között. Leszállt az
Alvilágba. Kiszabadította a halál gyermekeit. A vajúdás állapotában voltak, amint az Isten írása mondja.
És lepecsételte az (Alvilág) szívét. És ripityára törte (az Alvilág) erős íjait. És amikor az összes hatalmasság
meglátta őt, elmenekültek, azért hogy elhozhasson téged, a nyomorultat, fel a Mélységből, és meghaljon
érted a bűneid váltságaként. Megmentett téged az Alvilág erős karjából.

Ám a saját magad számára nehéz (elhatározás) odaadni neki alapvető hozzájárulásodat (még abban az
esetben is) hogy örvendezve vigyen fel magával. Ami az alapvető választást illeti, mely a szív
alázatossága, Krisztus adománya. A töredelmes szív elfogadható áldozat. Ha megalázod magad, igen
magasztos leszel, ha pedig magasztalod magad, rendkívül megalázott leszel.

Fiam, őrizd meg magad a gonoszsággal szemben, és ne engedd a Gonoszság Szellemének hogy levessen
téged a Mélységbe. Mert őrült és keserű. Rettenetes és mindenkit levet a sárgödörbe.

Nagyszerű és jó dolog nem rajongani a paráználkodásért és még jobb egyáltalán nem is gondolni erre a
gonosz dologra, mivel ezen gondolatok halálosak. Egyetlen embernek sem jó dolog a halálba zuhanni.
Ami pedig a lelket illeti, melyet a halálban találnak meg, értelem nélkül való lesz. Hiszen jobb dolog nem
élni, mint állati életet kapni. Védd meg magad, nehogy a paráználkodás tüze égessen meg. Mivel sokan
azok, akik alámerülnek a tűzben, a (paráználkodás) szolgái, akiket nem ismersz fel, mint ellenségeidet.

Óh fiam, dobd le magadról a paráznaság régi viseletét, és azt a ruhát öltsd magadra, amely tiszta és
ragyogó, hogy gyönyörű legyél benne. Ám amikor meglesz ez a ruhád, jól védd meg. Szabadítsd meg
magad minden kötöttségtől, hogy megszerezd a szabadságot. Ha elszakítod magad a vágyaktól,
melyeknek számos eszköze van, megszabadítod magad a bujaság bűnétől.

Figyelj, óh lélek, a tanácsomra. Ne válj rókák és kígyók tanyájává, se kígyók és áspiskígyók üregévé, se
oroszlánok lakhelyévé, se a baziliszkusz kígyók menhelyévé. Amikor ilyen dolgok történnek veled, óh

189
lélek, mit fogsz majd tenni? Hiszen ezek a hatalmasságok az Ellenségéi. Minden ami halott, beléd hatol
általuk (a hatalmasságok által). Mivel az életük minden olyasmi, ami halott, és minden tisztátalan dolog.
Mikor pedig ezek a dolgok beléd jutnak, milyen élő dolog az, ami beléd kerül? Az élő angyalok
megvetnek téged. Templom voltál, (ám) halotti sírrá tetted magad. Ne légy többé sír, és válj (újra)
templommá, hogy a becsületesség és az isteni megmaradjon benned.

Sugározzon a fény benned. Ne oltsd ki! Természetesen senki sem gyújt lámpást vadállatoknak és
kölykeiknek. Támaszd fel a halottakat, akik meghaltak, mivel éltek és meghaltak érted. Adj nekik életet.
éljenek ismét!

Hiszen az Élet fája Krisztus. Ő a Bölcsesség. Mivel ő a bölcsesség;ő a Ige is, ő az Élet, a Hatalom, és az
Ajtó. Ő a fény, az Angyal, és a Jó Pásztor. Bízd magad őrá aki mindenné vált érted.

Kopogj magadon, mint egy ajtón, és járt magadon, mint egyenes úton. Hiszen ha az úton jársz,
lehetetlenség arról eltévelyedni. És ha kopogsz ezen az ajtón (Bölcsesség), rejtett kincseken zörgetsz.

Mivel pedig ő (Krisztus) a bölcsesség, a bolond embert bölccsé teszi. Ő (a bölcsesség) szent királyság és
ragyogó öltözet. Ugyanis (a Bölcsesség) igazi arany, ami jelentős elismerést ad neked. Az Isten
Bölcsessége egyfajta őrületté válik számodra, hogy felemeljen téged. Óh bolond ember, bölccsé tesz
téged. És az Élet meghalt érted, amikor erőtlenné vált, hogy a halála által életet adjon neked, aki halott
vagy.

Bízd magad rá az értelemre és tartsd magad távol az állatiasságtól. Ami az állatot illeti, nincs oka, hogy
megnyilvánuljon. Mivel sokan hiszik úgy, hogy van értelmük, ám ha figyelmesen rájuk tekintesz,
beszédük állati.

Szerezz magadnak örömet Krisztus igaz borából. Tégy kedvedre az igaz bor által, mely nem okoz sem
részegséget sem eltévelyedést. Mivel pedig (az igaz bor) jelzi az ivás végét, hiszen általában benne van,
ami a léleknek és az elmének örvendezést okoz, az Isten Szelleme által. Először azonban tápláld az
érvelési tudatodat, mielőtt iszol belőle (az igaz borból).

Ne szúrd magadba a bűn kardját. Ne égesd meg magad. Óh boldogtalan, a kéjsóvár tűzzel. Ne vedd
magad barbárokkal körül, mint egy börtönlakó, sem pedig vadállatokkal, melyek szeretnének eltaposni
téged. Mert olyanok ők mint az igen hangosan morgó oroszlánok. Légy ember! Lehetséges számodra,
hogy az érvelés által meghódítsd őket.

Ám az az ember, aki nem tesz semmit, érdemtelen arra, hogy értelmes embernek (nevezzék). Az
értelmes ember az, aki féli az Istent. Aki pedig féli az Istent, nem tesz semmi arcátlan dolgot. És aki
őrködik önmaga felett, nehogy arcátlan dolgot tegyen, ő az, aki megtartja a vezérelvét. Habár, ő csupán
egy ember, aki a földön él, olyanná teszi önmagát mint az Isten.

Ám aki olyanná teszi önmagát mint az Isten, egyben az is, aki semmi Istenhez méltatlant nem tesz,
összhangban Pál kijelentésével, aki olyanná vált mint Krisztus.

Hogyan is lehetne tiszteletet mutatni Isten iránt, miközben semmi olyant nem tenni, ami kedves
számára? a jámborság az, ami a szívből való, és a szívből való jámborság (jellemez) minden, Istenhez
közel álló lelket.

190
A lélek, aki tagja Isten háztartásának, olyan, aki megmarad tisztának, és az a lélek, amit Krisztusnak
ajánlanak fel, tiszta. Lehetetlen számára bűnt elkövetni. Ahol Krisztus van, ott a bűn tétlen.

Engedd meg Krisztusnak, hogy belépjen a világodba, és engedd neki, hogy megsemmisítsen minden
rajtad uralkodó hatalmasságot. Engedd meg neki, hogy belépjen a templomba, mely benned van, hogy
kivethesse onnan a kereskedőket. Engedd meg neki, hogy a templomban lakozzon, mely benned van, és
hogy a papjává váljál, és Levitává, tisztaságban lépvén be.

Áldott vagy te óh lélek, ha megtalálod ezt a te templomodban.

Még inkább áldott vagy, ha az ő szolgálatát látod el.

Ám aki tisztátalanná teszi az Isten templomát, azt az Isten elpusztítja. Ami téged illet, tartsd magadat
nyitva. Óh ember, ha kivetnéd ezt a templomodból. Hiszen amikor az ellenségeid nem látják benned
Krisztust, akkor eljönnek beléd felfegyverkezve, azért, hogy szétzúzzanak.

Óh fiam, utasításokat adtam neked számos alkalommal ezekkel a dolgokkal összefüggésben, hogy
mindig őrizd a lelked. Nem te vagy az, aki kiveti őt (Krisztust), hanem ő az, aki téged kivet. Hiszen ha
menekülnél előle, súlyos bűnbe esnél. Még egyszer tehát, ha menekülnél előle, eleséggé válnál
ellenségeid számára. mivel alapvetően minden ember menekül az urától, és az (ember) aki erényes és
bölcs Krisztustól. Azonban minden ember, aki különválik (tőle) vadállatok karmai közé kerül.

Ismerd meg, kicsoda Krisztus, és kérd meg, legyen a barátod, hiszen a barát az, aki hűséges. Ő Isten és
Tanító. Az isteni alakja emberré vált teérted. Ő volt az, aki széttörte az Alvilág vasrácsait. Ő volt az, aki
megtámadott és legyőzött minden gőgös zsarnokot. Ő az, aki megszabadította magát a láncoktól,
melyek fogva tartották. Felhozta a szegényeket a Mélységből és a gyászolókat az Alvilágból. Ő volt az aki
megalázta a gőgös hatalmasságokat; aki megszégyenítette a gőgösséget alázattal; aki legyőzte az erőset
és a hencegőt gyengeséggel; aki lenézettségében, megvetettségében, ami egyébként megtiszteltetés
volt, hogy az Isten felé mutatott alázat igen magasztos legyen; (és) aki elhozta mindezeket az
emberiségnek.

És mégis, az isteni Ige az Isten, aki mindig türelmesen viseltetik az ember iránt. Emberséget akart
mutatni a magasztosságban. Ő (Krisztus) aki felmagasztalta az embert, olyanná vált mint Isten, nem
azért, hogy lehozza az Istent az embereknek, hanem hogy az embert tegye olyanná, mint Isten.

Óh, az Isten hatalmas jósága! Óh Krisztus, aki kinyilvánítottad az embernek a Fenséges Istenit, Királya
minden erénynek és Királya az életnek, Királya a koroknak és a mennyek Hatalmasa, halld szavam és
bocsáss meg nekem!
Továbbá, nagy buzgalommal nyilvánul meg az Isteni felé.

Hol van az az ember, (aki) bölcs vagy hatalmas intelligenciájú, vagy az az ember, akinek sok eszköz áll
rendelkezésére, mert ismeri a bölcsességet? Hagy szóljon bölcsességet; hagy büszkélkedjen a
legteljesebb módon! Mivel minden ember bolonddá válik és (saját) tudásából beszél. Ami (Krisztust)
illeti, összezavarta a ravasz emberek tanácsait és meggyőzte azokat a bölcseket saját bölcsességükben.

Ki lesz képes felfedezni a Mindenható tanácsát, vagy beszélni az Isteni természetről, vagy helyesen
hirdetni azt? Ha nem leszünk képesek megérteni még társaink tanácsát sem, ki lesz képes értelmezni az
Isteni természetet, vagy a mennyek istenségeit? Ha alig találunk valamit a földön, akkor ki fog kutatni
mennyei dolgok iránt? Nagy hatalom és hatalmas dicsőség tette a világot ismertté.

191
És a Menny Élete mindent meg akar újítani, hogy kivesse azt aki gyenge, és minden fekete alakot, hogy
mindenki felragyogjon mennyei öltözetben azért, hogy megvalósítsa az Atya akaratát, (aki) rendkívül
ragyogó, és hogy ő (Krisztus) megkoronázza azokat, akik a jóra kívánnak törekedni. Krisztus, a versengés
bírója révén, ő az aki mindenkit megkoronáz, tanítván mindenkit a törekvésre. Az, aki elsőként
versengett, megkapta a koronát, uralmat szerzett, és megjelent, fényt adva mindenkinek. És minden
újjáalakítás a Szent Szellem és Tudat segítségével történt.

Óh, Mindenható Úr, mekkora dicsőséget adjak Neked? Senki sem képes az Istent megfelelően dicsőíteni.
Te vagy az, aki dicsőséget adtál a Te Szavadnak, azért, hogy mindenkit megments, óh, Kegyelmes Isten.
Ő (az) aki a Te szádból származik és a szívedből emelkedett fel, az Első-szülött, a Bölcsesség, a
Mintapéldány, az Első Fény.

Mivel ő az Isten hatalmából való fény, és a Mindenható tiszta dicsőségének kisugárzása. A

tevékenykedő Isten szeplőtelen tükre, és az ő jóságának képe. Az Örök Világosságnak is fénye. Ő a szem,
mely a láthatatlan Atyát nézi, mindig szolgál és alakul az Atya kívánsága által. Egyedül az Atya
örvendetes gyönyörűsége által nemződött. Hiszen ő a felfoghatatlan Ige, és a Bölcsesség és Élet. Életet
ad, és táplál, minden élő dolgot és hatalmasságot. Miként ahogy a lélek életet ad minden tagnak, ő
irányít mindenkit hatalmasságával és életet ad nekik. Mivel ő a kezdet és a mindenek vége, mindent
figyel és felölel. Mindenkinek bajában osztozik, és örvendezik és gyászol is. Egyrészt gyászolja azokat,
akik osztályrészük miatt a büntetés helyére jutottak, másrészről, osztozik bajukban azoknak, akiknek
fáradhatatlanul útmutatást ad. Viszont mindenkivel együtt örvendezik, aki tisztaságban van.

Aztán vigyázz, nehogy valamilyen módon a rablók kezére kerülj. Ne engedd, hogy álom jöjjön a
szemedre, s hogy elnehezüljenek szempilláid, mert akkor megmenekülhetsz, mint gazella a hálóktól és a
madarak a csapdából.

Vívd meg a hatalmas harcot, amíg a küzdelem tart, mialatt az összes hatalmasság mereven figyel téged –
nemcsak a szentek, hanem valamennyi hatalmasság az Ellenség részéről is. Jaj neked, ha legyőznek a
téged figyelők gyűrűjében! Ha megvívod a harcod és győzedelmeskedsz az ellened forduló
hatalmasságok fölött, sok-sok örömet hozol minden szent részére, és hatalmas bánatot ellenségeidre.
Ítéleted teljes egészében segít (téged), hiszen ő akarja, hogy győzedelmeskedj.

Hallgass ide fiam és ne legyen lassú a füled. Emeld fel magad, mint amikor hátrahagytad magad mögött
öreg ember mivoltodat sasként. Féljed az Istent minden cselekedeteddel, és dicsőítsd őt jó munkád által.
Tudod, minden ember, aki istennek nem tetsző, a kárhozat fia. Az Alvilág mélységeibe fog lemenni.

Óh, eme isteni türelem, mellyel mindenki rendelkezik, mely arra vágyik, hogy mindenki, aki bűn alanyává
válik, legyen megváltása!

Ám semmi sem akadályozza meg őt (az Istent), hogy azt tegye, amit szeretne. Hiszen ki erősebb nála,
hogy gátolja őt? Bizony ő az, aki megérinti a földet és megrázkódtatja és ő készteti a hegyeket is
füstölgésre. Ő (az) aki összegyűjtötte a hatalmas tengereket egy bőrtáskába és megmérte az összes vizet
a mérlegén. Az Úr keze teremtette meg az összes ilyen dolgot. Mivel az Atyának ez a Krisztus és ez (a
kéz) formált mindent. Általa született meg minden, s ezáltal mindennek anyja lett. Hiszen örökké az Atya
Fia.

192
 Fontold meg ezeket a dolgokat a Mindenható Istenről, aki örökké létezik: ez az Egy nem volt mindig
király, attól való félelmében, hogy isteni Fiú nélkül marad. Mivel minden az Istenben lakozik, a dolgok,
melyek a Ige által születtek meg, aki a Fiú, mint az Atya képe.

Mivel az Isten a közelben van, nincs messze. Minden isteni korlát az Isten háztartásához tartozik. Ezért,
ha az isteni bármiben is részben egyetért veled, tudnod kell, hogy a teljes Isteni való melletted áll. Ám ez
az isteni lényeg semmiféle gonosz dolognak nem örül. Ezért pedig tanít minden embert arra, mi a jó. Ez
az amit az Isten adott az emberi fajnak, emiatt az ok miatt minden ember kiválasztatott még valamennyi
angyal és arkangyal előtt.

Az Isten számára szükségtelen, hogy bármelyik embert próbára tegye. Minden dologról tudomása van,
mielőtt még megtörténne, ismeri a szív rejtett titkait. Minden kiderült számára és könnyűnek találtatott
az ő jelenlétében. Ne engedd senkinek, hogy az Istent nemtörődömnek tartsa. Hiszen nem helyes a
Teremtőt minden teremtmény nemtörődömségébe helyezni. Ugyanis minden, még a sötétségben lévő
dolog is előtte fényben való.

Így hát nincs más rejtett, csak az Isten egyedül. Ám kinyilatkoztatásra került mindenki számára, mégis
mélyen rejtett. Kinyilatkoztatásra került, mert Isten mindent tud. És ha nem akarják mindezt
megerősíteni, majd kijavítja őket a szívük. Mostanság el van rejtőzve, mert senki sem érzékeli az Isten
dolgait. Mert felfoghatatlan és kifürkészhetetlen megismerni az Isten tanácsát. Továbbá, nehéz
megérteni őt, s nehéz megtalálni Krisztust. Hiszen ő az, aki minden helyen lakozik, és az is ő, aki sehol
sincs. Mert senki sem, aki szeretné, lesz képes megismerni az Istent annak tényleges mivoltában, miként
Krisztust, vagy a Szellemet sem, az arkangyalok kórusát, de még az arkangyalokat sem, ahogy a
szellemek trónusait, és a magasztos felsőbbségeket, és a Hatalmas tudatot sem. Ha nem ismered
önmagad, nem leszel képes mindezeket se megismerni.

Nyisd ki az ajtót önmagad számára, hogy megismerd az Egyet, ki is ő. Kopogj önmagadon, hogy az Ige
megnyíljon neked. Mert ő a Hit Irányítója, és az Éles Kard, ami mindenné válik mindenki számára, mert
kegyelmet kíván gyakorolni mindenkin.
Fiam, készítsd fel magadat, hogy megszabadulj a sötétség világ-uralkodóitól és ettől légtértől, mely tele
van hatalmasságokkal. Ám ha birtoklod Krisztust, meg tudod hódítani ezt az egész világot. Amit
megnyitsz önmagad számára, te nyitod meg. Ahol kopogsz önmagad számára, te kopogsz, az előnyöket
magadnak szerzed.

Segíts magadon, fiam, nem folytatván olyan dolgokat, melyek nem hoznak hasznot.
Fiam, először tisztítsd meg önmagad a külső élet irányában, azért, hogy képes legyél megtisztulni belül.
És ne légy olyan, mint (akik) az Isten Igéjével kereskednek.

Minden szót ellenőrizz, mielőtt kimondod őket.

Ne kívánj elismerést szerezni önmagadnak, mely bizonytalan, és büszkeséget sem, ami pusztulást hoz
számodra.
Fogadd el Krisztus bölcsességét (aki) türelmes és jóindulatú, és őrködik efelett, óh fiam, abban a
tudatban légy, hogy az Isten útja mindig kifizetődő.

193
Hitvallás az igazságról

Azoknak szólok, akik tudják, hogy ne a test fülével halljanak, hanem az elme fülével. Sokan kísérlik meg
meglelni az igazságot és nem képesek megtalálni azt; mert a farizeusok régi kovászát használták, és az
írástudók Törvényeit. És a kovász az angyalok és a démonok és a csillagok eltévelyedett vágyai. Mivel a
farizeusok és az írástudók, ők azok, akik az arkónokhoz tartoznak és hatalmuk van felettük.

Mivel senki, aki a Törvények alatt áll, nem képes felnézni az igazságra, hiszen nem lehetséges két urat
szolgálni. A Törvény tisztátalansága bekövetkezett; a tisztátalanság a fény tulajdonsága. A Törvény azt
parancsolja, hogy szerezz férjet (vagy) végy feleséget és nemz, hogy megsokszorozódj mint a homok a
tengerparton. Ám a szenvedély, ami örömet okoz számukra, korlátozza azok lelkét akik ezen a helyen
nemződtek, akik tisztátalanokká tesznek és akik tisztátalanok, azért, hogy a Törvény beteljesüljön
általuk. És mutatják, hogy szolgálják a világot; és elfordulnak a fénytől, akik nem képesek túljutni a
sötétség arkónjain amíg ki nem fizetik az utolsó fillérjüket is.

Az Emberfia azonban megszületett az Elpusztíthatatlanságból, idegenként a tisztátalanság számára. A

Jordán folyó által jött el a világba, és a Jordán abban a pillanatban feketévé változott. És János tanúja
volt Jézus alászállásának. Mivel ő az, aki látta a Jordán folyóra leszálló hatalmasságot; hiszen tudta, hogy
a testi nemzés uralma a végére ért. A Jordán folyó a test hatalmassága, azaz az érzéki örömök. A Jordán
folyó vize a szerelmi egyesülés iránti vágy. János a méh arkónja.

És ez az amit az Emberfia kinyilatkoztat számunkra: jó lesz számotokra, ha megkapjátok az igazság igéjét,

amennyiben tökéletesen fogadjátok. Ám annak a számára aki tudatlan, nehézséget okoz számára
csökkenteni a sötétség munkálkodásának eredményét. Azok számára, akik megismerték az
Elpusztíthatatlant, azonban képesek lesznek küzdeni a szenvedélyek ellen *…+, miként azt megmondtam
nektek: „Ne építsetek és ne gyűjtsetek a magatok számára olyan helyeken ahol a rablók feltörik,
ellenkezőleg, az Atyának teremjetek gyümölcsöt.”

A bolondok – szívükben gondolkozván erről beismerik: „Keresztények vagyunk”, ám csak szavakban, de

nem erővel, miközben átadják magukat a tudatlanságnak, az emberi halálnak, nem tudván azt, hová
mennek, sem azt, kicsoda Krisztus, azt hiszik, hogy élni fognak, amikor (igazából) eltévelyedésben
vannak – sietnek a fejedelemségekhez és elöljáróságokhoz. A karmájukba hullanak, a bennük lakozó
tudatlanság miatt. Hiszen, (ha) pusztán a szavak hitvallásról rendelkeznének a hatékony megváltásról,
akkor az egész világ törekedne ezen dolgokra és megváltást kapna. Ám ezen az úton haladva tévedést
hoznak magukra…

… *3 sor kiolvashatatlan+…

… nem tudják, hogy elpusztítják önmagukat. Ha az Atya emberi áldozatot várna el, kérkedővé válna.

Mivel az Emberfia első-gyümölcsökbe öltöztette önmagát; alászállt Hádeszbe és számos csodálatos

tettet hajtott végre. Feltámasztotta ott a halottakat; és a sötétség világ-irányítói irigyek lettek rá, hiszen
nem találtak bűnt őbenne. Emberek között végzett munkájukat is elpusztította, így hát a sánta, a vak, a
béna, a néma, (és) a démon által megszállt gyógyulást kapott. És a tenger vizein járt,. Ezért
megszabadította a testét a *…+-tól melyet ő *…+. És *…+ vált megváltás *…+ az ő halála…

194
…*4 sor kiolvashatatlan+…

… mindenki *…+ milyen sokan vannak! Vak vezetők ők, akárcsak a tanítványok. Felszálltak a hajóra, s
mintegy 30 stadion után látták Jézust a tengeren járni. Üres mártírok, hiszen csak önmaguk számára
tanúskodtak. És bár betegek, mégsem képesek felemelni magukat.

Ám amikor „tökéletesednek” egy (mártír) halála által, a következő gondolat merül fel bennük: „Ha a
halál kezére adjuk magunkat az ő Neve kedvéért, akkor megváltást kapunk.” Ezeket a kérdéseket nem
lehet ilyen módon elintézni. Ám a vándorló csillagok hivatalán keresztül, azt mondják, „bevégezték”
hiábavaló „kurzusukat” és *…+ mondják, *…+. Ám ezek *…+ önmagukat adták át…

… *7 sor kiolvashatatlan+…

… ám ők hasonlítanak *…+ őket. Nem birtokolják az életet adó igét.

És néhányan azt mondják: „Az utolsó napon bizonnyal feltámadunk.” Ám nem tudják, mit beszélnek,
hiszen az utolsó napon, amikor azok, akik Krisztushoz tartoznak *…+ a földet, mely *…+. Amikor az idő
beteljesedett, elpusztítja a ő sötétség arkónjaikat *…+ lelke(ke)t…

… *10 sor kiolvashatatlan+…

… ő állt *…+ megkérdezték, mi az ami megköti őket és hogyan tudják magukat tökéletesen szabaddá
tenni. És megismerték önmagukat, kik ők, vagy inkább, hol vannak most, és melyik az a hely, ahol
megszabadulnak az értelmetlenségtől, megérkezve a tudásban. Ezeket felemeli Krisztus a
magasságokba, hiszen lemondtak az ostobaságról (és) fejlett tudásra tettek szert. És azok, akik
ismeretekkel rendelkeznek…

…*11 sor kiolvashatatlan+…

… a hatalmas *…+ feltámadás *…+, meg kell ismernie az Emberfiát, azaz eljönni és megismerni önmagát.
Ez a tökéletes élet, hogy az ember megismerje önmagát, a Mindenség útján.

Ne várjatok ezért testi feltámadást, ami megsemmisülés; és nincsenek megfosztva tőle (a testtől), akik
tévesen várják a feltámadást, ami üres. Nem ismerik az Isten hatalmát, se nem értik a szövegek
magyarázatát, a kettős szellemükkel kapcsolatban. A misztérium, melyről az Emberfia beszélt, *…+, azért
hogy *…+ elpusztuljon…

… *2 sor kiolvashatatlan+…

… az ember aki *…+ könyv, mely írva van *…+ mivel birtokolják…

… *1 sor kiolvashatatlan+…

… áldottak *…+ őbenne, és az Isten előtt lakoznak könnyű iga alatt. Azok, akik nem rendelkeznek éltető
igével szívükben, meg fognak halni; és úgy gondolták, az Emberfiának testesülnek meg,
tevékenységükkel és tévelygésükkel összhangban *…+ efféle. Ők *…+ miként megosztja a *…+ és nem értik,
hogy az Emberfia belőlük születik.

195
Ám amikor elértek oda, hogy *…+ áldozatot, emberi halált halnak, és átadják magukat…

…*két sor kiolvashatatlan+…

… a halált…

…*3 sor kiolvashatatlan+…

… azok, akik *…+ sokan vannak *…+, mindegyikük *…+ hitehagyott *…+ gyűjt *…+ elméjükben. Azok akik
megkapják őt önmaguknak becsületességgel és hatalommal és minden tudással, azok, akiket ő a
magasságokba fog emelni az örök életre.

Ám azok akik megkapják őt maguknak tudatlanságban, a tisztátalan örömök győzedelmeskednek

felettük. Ők azok az emberek, akik egykor mondogatták: „Az Isten megteremtette a testrészeinket, hogy
növekedjünk a tisztátalanságban, azért, hogy jól érezzük magunkat.” És azt váltották ki, hogy az Isten is
vegyen részt velük efféle tetteikben; és nem állhatatosak a földön. És a mennyekbe sem jutnak, ám *…+ a
hely fog *…+ négy…

… *3 sor kiolvashatatlan+…

… olthatatlan…

… *3 sor olvashatatlan+…

… ige *…+ a Jordán folyón, amikor eljött Jánoshoz abban az időben, amikor megkeresztelkedett. A Szent
Szellem leszáll reá galamb képében *…+ elfogadván saját magunk számára, hogy szűztől született és
testet öltött; ő *…+ hatalmat kapott. Valamennyien szűzi állapotban nemződtünk vagy az ige által
fogantunk? Ellenkezőleg, az ige által fogunk újjászületni. Erősítsük meg ezért önmagunkat szüzekként a
*…+-ban.

A férfiak lakoznak *…+ a szűz, a *…+ által a világban *…+. Ám az *…+ igéje és szellem…

…*4 sor kiolvashatatlan+…

… az Atya *…+ mivel az ember…

…*1 sor kiolvashatatlan+…

… miként Izaiás, akit fűrésszel vágtak félbe (és) kettő lett. Ugyanígy, az Emberfia is megoszt bennünket a
kereszt igéje által. Elkülöníti a napot az éjszakától és a fényt a sötétségtől és a romlandót a
romolhatatlantól, és elkülöníti a férfiakat a nőktől. Ám Izaiás a test fajtájából való. A fűrész az Emberfia
igéje, mely elválaszt minket az angyalok hibájától.

Senki sem ismeri az igazság Istenét, kivéve egyedül azokat az embereket, akik elhagyják az összes dolgot
a világon, lemondanak az egész helyről, (és) megragadják az ő ruhája szegélyét. Hatalmassá tette
önmagát, visszafogta minden módon vágyait önmagában. Ő *…+ és odafordult hozzá *…+ ugyancsak
megvizsgálván *…+ válván *…+ az elme. És ő *…+ az ő lelkéből *…+ ott *…+ ő …

196
…*1 sor kivehetetlen+…

… mi módon *…+ a test, amely *…+ mi módon *…+ belőle, és hány hatalmassággal rendelkezik? És ki az, aki
megkötötte őt? És ki az, aki majd el fogja ereszteni? És mi a fény? És mi a sötétség? És ki az, aki a földet
megalkotta? És ki az Isten? És kik az angyalok? És mi a lélek? És mi a szellem? És hol van a hang? És ki az,
aki beszél? És ki az, aki hall? Ki az, aki fájdalmat ad? És Ki az, aki szenved? És ki az, aki a romlandó testet
nemzette? És mi a kormányzás? És néhányan miért bénák, és mások vakok és néhányan *…+ és páran *…+
és néhányan gazdagok, és mások szegények? És miért erőtlenek néhányan, mások pedig útonállók?...

…*4 sor kiolvashatatlan+…

…birtokolván *…+ ő amint ismét *…+, harcolva az arkónok gondolatai és a hatalmasságok és a démonok
ellen, nem hagyván nekik helyet megpihenni. Ám küzdött a szenvedélyeik ellen *…+, elítélte hibájukat.
Megtisztította a lelkét a törvényszegéstől, melyet idegen kézzel követett el. Felállt, kiegyenesítette belül
önmagát, hiszen ő mindenkiben létezik és mivel halált és életet hordoz önmagában, e kettő között
középen létezik. És amikor hatalmat kapott, a helyes részek felé fordult, és belépett az igazságba, a
helyes részek felé fordult, eltöltődvén bölcsességgel, tanáccsal, megértéssel, és éleslátással és örök
hatalommal. És széttörte kötelékeit. Azokat, akik az egész helyet kialakították, elítélte. Ők azonban nem
találtak *…+ elrejtőzött bennük.

És parancsot adott önmagának; elkezdte megismerni önmagát és beszélgetni az elméjével, mely az

igazság atyja, a nem-nemzett eónokra vonatkozóan és a szűzre vonatkozóan, aki megszülte a fényt. És
elgondolkozott a hatalmasságról, mely kiáradt az egész hely felett, és amely fogva tartotta őt. Ő az
elméje apostola, mely férfi jellegű. Csendben maradt önmagában addig a napig, amíg érdemes nem lesz
arra, hogy megkapja a magasságot. Elutasítja önmaga számára a fecsegést és a vitát, és elviseli az egész
helyet, kibírja az alárendeltséget, és eltűr mindenféle gonosz dolgot. És mindenkivel türelmes;
mindenkivel egyenlővé teszi magát és egyben el is különíti önmagát tőlük. És amit valaki szeretne, ő
elhozza neki, azért hogy tökéletessé (és) szentté váljon. Amikor a *…+ megragadta őt, megkötözvén őt
*…+, és eltöltötte a bölcsesség. Tanúsággal bír az igazságról *…+ a hatalmasság, és belépett az
Elpusztíthatatlanságba, a helyre, ahonnan származott, elhagyván a világot, melynek olyan megjelenése
volt, mint az éjszaka, és azokat, akik örvénylő mozgásra késztetik a csillagokat benne. Ezért ez az igaz
hitvallás: amikor az ember megismeri önmagát és Istent, aki az igazság felett áll, megváltásra kerül, és
megkoronázza önmagát a hervadhatatlanság koronájával.

Jánost a világ nemzette egy asszony, Erzsébet által; Krisztust a világ nemzette egy Mária (nevű) szűz
által. Mi a jelentése ennek a misztériumnak? Jánost az életkorral már elhasznált méh nemzette, Krisztus
azonban szűz méhén haladt keresztül. Amikor megfogant és életet adott a Megváltónak. Továbbá, ismét
szűznek találták. Miért van az, hogy tévelyegtek és nem kutatjátok ezeket a misztériumokat, melyeket
előzetesen miértünk mutattak meg?

Meg van írva az erről szóló törvényben, amikor Isten parancsot adott Ádámnak: „Minden fáról ehetsz,
ám a Paradicsom közepén álló fáról ne egyél, mert azon a napon, melyen eszel róla, biztosan meg fogsz
halni.” A kígyó azonban a Paradicsom valamennyi állatánál bölcsebb volt, és rábeszélte Évát, mondván:
„Azon a napon, amikor eszel a fáról, mely a Paradicsom közepén áll, elméd szeme megnyílik.” És Éva
engedelmeskedett, és kinyújtotta a kezét; szakított a fáról és evett; adott a vele lévő férjének is. És
azonnal mindketten rájöttek, hogy meztelenek, és fogtak néhány fügefa-levelet (és) mint övet, magukra
tették.

197
Az Isten azonban eljött az esti időben, a Paradicsom közepén sétálgatva. Amikor Ádám meglátta őt,
elrejtőzött önmagába. És azt mondta: „Ádám, hol vagy?”. Felelvén azt mondta: „Idejöttem a fügefa alá.”
És abban a pillanatban az Isten megértette, hogy evett a fáról, melyről megparancsolta: „Ne egyél róla.”
És azt mondta neki: „Ki az, aki rávett?” És Ádám válaszolt: „Az asszony, akit nekem adtál.” És az asszony
azt mondta: „A kígyó volt az, aki rávett engem.” És az (Isten) megátkozta a kígyót, és „gonosznak”
nevezte őt. És azt mondta: „Íme, Ádám ilyen lett, mint egy közülünk, megismervén a jót és a rosszat.”
Azután azt mondta: „Vessük ki a paradicsomból, különben szakít az élet fájáról, és eszik, és örökké fog
élni.”

De miféle Isten ez? Először is, rosszindulatúan visszautasította Ádámtól a lehetőséget, hogy egyen a
tudás fájáról, és másodszor, azt mondta: „Ádám, hol vagy?” Az Istennek ne lenne előrelátása? Nem tud
mindent a kezdettől fogva? És végül azt mondta: „Vessük ki őt erről a helyről, különben szakít az élet
fájáról, és örökké fog élni.” Egyértelmű, rosszindulatú, ellenséges alaknak mutatta önmagát! És miféle
Isten ez? Hiszen súlyos a vakság azok között akik olvassák és nem ismerték meg őt. És azt mondta:
„Féltékeny Isten vagyok; Az apák bűneit ráteszem a gyermekekre három-négy nemzedékre kiterjedően.”
És azt mondta: „Megkeményítem szívüket, és elvakítom elméjüket, hogy ne ismerjék meg és ne értsék a
mondott dolgokat.” Ezeket a dolgokat pedig azoknak mondta, akik hisznek benne és szolgálják őt!

És egy helyen, Mózes írja: „És a gonoszt kígyóvá tette azok számára, akik az ő nemzedékéhez tartoznak.”
Ugyancsak, a „Kivonulásnak” nevezett könyvben, a következőképpen van írva: „A mágusokkal
versengett, amikor a hely megtelt kígyókkal azok gonoszsága miatt; és a bot, melyet Mózes a kezében
tartott kígyóvá változott (és) lenyelte a mágusok kígyóit.”

Az is írva vagyon (Számok 21:9): „Bronzból kígyót készített (és) felakasztotta egy rúdra…

…*1 sor kiolvashatatlan+…

… mely *…+ azt, aki felnéz erre a bronzkígyóra, sem elpusztítani nem fogja, és az, aki hisz ebben a
bronzkígyóban, megmenekül.” Hiszen Krisztus az; azok, akik hisznek benne, életet kapnak. Azok, akik
nem hisznek, meghalnak.

Akkor tehát mi is a hit? Nem szolgálnak…

…*16 sor kiolvashatatlan+…

… és ti *…+ mi *…+ és ti nem értitek Krisztust spirituálisan, amikor azt mondjátok: „Hiszünk Krisztusban”.
Mert pontosan ez az a mód, ahogy Mózes ír valamennyi könyvében. Ádám nemzedékének könyve
azoknak íródott, akik a Törvény nemzedékében benne voltak. Követték a Törvényt és
engedelmeskedtek, és…

… *1 sor kiolvashatatlan+…

… együtt a …

[Az 51-54. oldala a kódexnek teljes egészében hiányzik]

198
… az Ogdoad, mely a nyolcadik, és hogy megkapjuk a megváltás helyét.” Pedig ők tudják, mi a megváltás,
mégis szerencsétlenségbe bocsátkoznak és bele *…+ a halálban, a vizekben. Ez a halál keresztsége, amit
megismernek…

…*6 sor kiolvashatatlan+…

… halál jön *…+ és ez a *…+ megfelelően a …

…*a 19. Sortól a lap végéig kiolvashatatlan+…

… teljessé tette Valentinus útirányát. Ő saját maga beszélt az Ogdoadról, és az ő tanítványai

emlékeztette Valentinus tanítványaira. A maguk részéről, továbbá *…+ elhagyták a jóságot, ám
bálványimádók voltak…

…*8 sor kiolvashatatlan+…

… és sok szót mondott, és számos könyvet írt… *…+ szavak…

…*a 16. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan+…

… abból a zűrzavarból születtek, melyben voltak, a világ becsapása során. Mivel arra a helyre mentek,
együtt a tudásukkal, mely hiábavaló.

Isidor is, a fia, hasonlított Basilidesre. Ő is *…+sok, és ő *…+, ám, nem tett *…+ ez *…+ más apostol(ok) *…+
vak *…+ de adott nekik *…+ örömök…

… *a 16. sortól a lap aljáig kiolvashatatlan+…

… nem értenek egyet egymással. Ugyanis a Simoniak feleséget vettek (és) gyermekeket nemzettek; ám a
*…+ tartózkodnak az ő *…+ természet *…+ szenvedély *…+ a cseppjei a *…+ felkente őket…

… *1 sor kiolvashatatlan+…

… amelyet mi *…+ egyetértenek egymással *…+ őt *…+ ők…

… *a 14. sortól a lap aljáig kiolvashatatlan+…

… ítélet(ek) *…+ ezek, *…+ következtében, őket *…+ az eretnekek *…+ szakadár(ok) *…+ és a férfiak *…+
emberek *…+ a sötétség világ-irányítóihoz tartoznak…
…
… *a 20. sortól a lap aljáig kiolvashatatlan+…

… beszéd, miközben ők *…+ válnak *…+ olthatatlan tűzben *…+ bűnhődnek.

Ám mindezek az Emberfia nemzedékétől származnak, aki kinyilvánította az *…+ számára valamennyi

esetben…

… *2 sor kiolvashatatlan+…

199
… Ám bonyolult dolog *…+ keresni valakit *…+ és két…

… *2 sor kiolvashatatlan+…

… Hiszen a megváltó azt mondta tanítványinak, *…+ valaki …

… *a 19. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan+…

… és ő rendelkezik *…+ bölcsességgel, és tanáccsal és megértéssel és intelligenciával és hatalommal és

igazsággal. És van némi *…+ fentről *…+, a helyről, ahol az Emberfia…

… *2 sor kiolvashatatlan+…

… hatalom *…+ védekezik *…+ ellen …

… *a 14. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan+…

… ő ismeri *…+ megérti…

… *1 sor kiolvashatatlan+…

… méltó rá *…+igaz *…+ szövetséges *…+. Ám *…+, együtt *…+-vel gonosz, *…+-ban…

… *2 sor kiolvashatatlan+…

… ő megkapta a keresztséget *…+, és azok, akik…

… *a 13. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan+…

[A 63-64. oldala a kódexnek teljes egészében hiányzik.]

… álomban *…+ ezüst *…+. Ám *…+ gazdaggá válik *…+ az elöljárók között…

… *1 sor kiolvashatatlan+…

… Ám a hatvanadik *…+ így *…+ világ *…+ ők *…+ arany…

… *18 sor kiolvashatatlan+…

… úgy gondolják…

… *1 sor kiolvashatatlan+…

… megszabadultunk a testből…

200
… *1 sor kiolvashatatlan+…

… ne fordulj hozzá, hogy *…+ Jézus…

… *1 sor kiolvashatatlan+…

… a kezdet *…+ a fiú …

… *1 sor kiolvashatatlan+…

… belőle *…+, mely a mintázat *…+ a fénye…

… *16 sor kiolvashatatlan+…

… megtalálni a *…+-ból, tisztátalan, mely…

…*1 sor kiolvashatatlan+…

… nem gyalázkodnak *…+ őket, nincsen se öröm, sem vágy, és nem tudják felügyelni sem őket. Rendjén
való dolog, hogy szeplőtelenné váljanak annak érdekében, hogy mindenkinek megmutassák, az Emberfia
nemzedékéből származnak, hiszen róluk szól a Megváltó tanúság tétele.

Ám azok, akik Ádám magjából valók, a tetteik által nyilvánulnak meg, mely nem más, mint a
tevékenységük. Még nem szabadultak meg vágyaiktól, mely gonosz *…+. Ám néhány *…+ a kutyák *…+ az
angyalok *…+-ért, melyet nemzenek, *…+ eljön *…+ az ő *…+-jükkel…

…* 9 sor kiolvashatatlan+…

… mozognak, miként ők *…+ azon a napon, amikor gyermekeket nemzenek. Nemcsak ez, szexuális
kapcsolatot folytatnak, miközben szoptatnak.

Mások azonban a *…+ halál fogságába esnek. (Mindenféle) módon húzzák őket, (és) a gonosz Mammon
örömére vannak. Kamatra adnak kölcsön pénzt, pazarolják az időt, és nem dolgoznak. Ám ő, aki a
Mammon atyja, ugyancsak atyja a szexuális kapcsolatnak is.

Ám az, aki képes lemondani számukra, az megmutatja, hogy ő az Emberfia nemzedékéből származik (és)
megvan a hatalma hozzá, hogy megvádolja őket *…+ korlátoz *…+ rész(ek) a *…+-ben, gonoszságban, és a
külsőt olyanná teszi, mint a belső. Hasonlít egy angyalra, aki…

… *1 sor kiolvashatatlan+…

… hatalom *…+ mondta nekik. Ám az,…

…*5 sor kiolvashatatlan+…

És visszavonulván *…+, elcsendesedett, megszűntetvén a fecsegést és a vitatkozást. Ám az, aki megtalálta

az életadó igét, és az, aki megismerte az Igazság Atyját, megpihent; abbahagyta a keresést, hiszen talált.

201
És amikor talált, elcsendesedett. Ám kevés dolgot mondogatott azoknak, akik *…+ az intellektuális
elméjükkel a *…+.

Vannak néhányan, akik magukra veszik a hitet, megkapják a keresztséget azon az alapon, hogy
birtokolják azt, mint a megváltás reményét, melyet „pecsétnek” hívnak, nem tudván, hogy a világ atyái
azon a helyen öltöttek testet. Ám ő maga tudja, hogy meg van pecsételve. Mivel az Emberfia nem
keresztelte meg egyetlen tanítványát sem. Ám *…+, ha azok, akik megkeresztelkedtek az élet felé
(irányulnának), a világ üressé válna. És a keresztség atyái tisztátalanná.

Az igazság keresztsége azonban valami más; a világról való lemondás által (jön létre), melyben van. ám
azok, akik csak a nyelvükkel beszélnek lemondásról, hazudnak, és a félelem helyére jutnak. Sőt,
megaláztatnak benne. Pontosan úgy, mint azok, akiknek adták volna, megítéltetnek, kapni fognak
valamit!

Gonoszak a viselkedésükben! Néhányan közülük bálványok imádásába zuhantak. Másokban démonok

lakoznak, miként Dávid király esetében. Ő az, aki lefektette Jeruzsálem alapjait; és a fia Salamon, akit
idős korában nemzett, az, aki Jeruzsálemet építette démonok segítségével, révén hogy hatalmat kapott.
Amikor befejezte az építkezést, bebörtönözte a démonokat a templomba. Hét viztartóba rakta őket.
sokáig maradtak a viztartókban, elhagyatottan. Amikor a rómaiak felmentek Jeruzsálembe, felfedezték a
viztartókat, és a démonok abban a pillanatban kimenekültek a viztarttókból, mint akik a börtönből
szöknek meg. És a viztartók ezután megmaradtak tisztának. És azoktól a napoktól kezdve, a tudatlan
emberekben lakoznak, és itt maradtak a földön.

Kicsoda akkor Dávid? És kicsoda Salamon? És mi az alap? És mi az a fal, ami körbeveszi Jeruzsálemet? És
kik a démonok? És micsodák a víztartók? És kik a rómaiak? Ám ezek misztériumok…

… *11 sor kiolvashatatlan+…

… győzedelmeskedik felette *…+ az Emberfia *…+ tisztátalan…

… *3 sor kiolvashatatlan*…

… és ő *…+ amikor ő *…+. Mivel *…+ egy nagyszerű…

…
… azokat, hogy *…+ mindannyian benne a *…+ áldott, és ők *…+ mint egy szalamandra. Bemegy a forrón
lángoló tűzbe; besurran a kemencébe…

… *1 sor kiolvashatatlan+…
… a kötöttségek *…+, hogy lássák *…+ és a hatalmat *…+ áldozat. Hatalmas az áldozat…

… *2 sor kiolvashatatlan+…
…, ám a *…+-ban, mellé *…+. És az Emberfia *…+, és megtestesült a halhatatlanság pezsgő forrása által…

… *1 sor kiolvashatatlanˇ…
… ő tiszta és ő *…+. A szabad ember nem irígy. Ő pedig, eltekintve minden mástól, minden merészségtől
és irigységtől, az erejét, amely hatalmas *…+ (egy) tanítvány *…+ a törvény mintája *…+ ezek *…+ csak…

202
… *1 sor kiolvashatatlan+…

… az ő tanítása, mondván: „Még ha egy angyal jön is le a mennyből és túlmutatót tanít ahhoz képest,
amit mi tanítottunk nektek, legyen átkozott.” (Gal 1:8) nem engedvén meg a *…+ a lélekből, amely *…+
szabadság *…+. Mivel még éretlen *…+ nem képesek betartani ezt a törvényt, mely ezen eretnekségek
által működik – habár, nem ők azok, hanem Sabaoth hatalmasságai – *…+ által a tantételek *…+ mivel
féltékenységbe estek néhány *…+ törvény(ek) Krisztusban. Azok akik majd *…+ hatalom *…+ tanítják a *…+
a tizenkét bírót *…+ őket *…+ a halhatatlanság forrása…

… *3 sor kiolvashatatlan+…
… azért, hogy…
… *3 sor kiolvashatatlan+…

… jó *…+ az egész hely *…+ ott az ellenségek. Megkeresztelte önmagát, és a *…+ istenivé vált; felrepült (és)
nem ragadták meg őt. *…+ ott az ellenségek *…+, hiszen nem áll módjukban újra lehozni őt. Ha minden
*…+ megragadná őt tudatlanul, azokkal részt véve, akik a sarkokon tanítanak faragott dolgok és ügyes
trükkök révén, nem lesznek képesek *…+.

…*a kódex 75. és 76. lapja hiányzik.

Norea gondolata

Mindenség Atyja, a Fény Ennoiája (eszméje), a magasságokban lakozó, felette a lenti (régióknak), a
magasságokban lakozó Fény, az Igazság Hangja, a megérinthetetlen Logosz, és a kimondhatatlan Hang,
felfoghatatlan Atya!

Norea az, aki hozzájuk kiált. Ők hallották (és) megkapták őt, az ő helyén mindörökre. Odaadták neki az
Atya Nouszában (ész és tudás), Adamaszban, valamint a Szentek hangjában, azért, hogy megpihenjen
(Norea) a kimondhatatlan Epinoiában (gondolat, szándék), azért, hogy örökölje az első elmét, melyet
megkapott, és megpihenjen az isteni Társteremtőkben (Autogenes), és hogy létrehozza önmagát, miként
ő is örökölte az élő Logoszt, és hogy csatlakozzon az Elpusztíthatatlanokhoz, és beszéljen az elme
Atyjával.

És elkezdett beszélni az Élet igéihez, és megmaradt a Fenséges Egy jelenlétében, birtokolván azt, amit
megkapott a világ megszületése előtt. Birtokolja a Láthatatlan Egy nagyszerű elméjét, és dicsőíti Atyját,
és azokban lakozik, akik *…+ a Pleromában (totális isteni hatalom), és látja a Pleromát.

Lesznek napok, amikor figyelni fogja a Pleromát, és nem lesz hiányosságban, mivel meg lesz neki a négy
szent segítője, akik közbenjárnak az ő nevében a Mindenség Atyjánál. Adamasznál. Ő az, aki minden
Ádámban benne van, birtokolván Norea gondolatát, aki beszél a két névvel kapcsolatban, mely egyet
hoz létre.

203
Seth három sztéléje

Dositheos kinyilatkoztatása Seth, az élő és megingathatatlan faj Atyjának, három sztéléjéről, melyeket
(Dositheos) látott és megértett. És miután olvasta őket, emlékezett rájuk. És odaadta nekik, a
választottaknak, pontosan úgy, miként azt leírták ott. Sokszor csatlakoztam, boldogságot adván, a
hatalmasságokkal, és méltóvá váltam a mérhetetlen felségekhez. A (sztélék) pedig a következők:

Seth első sztéléje

Áldalak téged Geradama(k) Atya, én, mint a saját Fiadat, akit nemzés nélkül nemzettél, mint Isten
áldását; mivel én vagyok a te (saját) Fiad. És te az én elmém, óh Atyám. És én, én vetettem és
nemzettem, és te megláttad a felségeket. Elpusztíthatatlanul létezel. Áldalak Téged Atya. Áldj meg
engem Atya. Miattad van az, hogy én létezem; az Isten miatt van az, hogy te létezel. Miattad vagyok az
igazival. Fény vagy, mert látod a fényt. Te nyilatkoztattad ki a fényt. Te vagy Mirotheas; te vagy az én
Mirotheosom. Megáldalak téged mint Istent, áldom a te istenségedet. Hatalmas a jóságos Ön-nemző, aki
állhatatos, az Isten, aki régóta állhatatos. Jóságban jöttél el, megjelentél, és jóságot nyilatkoztattál ki.
Kimondom a neved, mert tied az első név. Nem-nemzett vagy. Ezért jelentél meg, hogy kinyilatkoztasd a
végtelen egyet. Te vagy az, aki ő. Ezért azokat nyilatkoztattad ki, akik valóban léteznek. Te vagy az akit
kimondanak hangosan, ám az elme által dicsőítenek, te, aki mindenhol uralkodik. Ezért az érzékelhető
világ is ismer téged, megad és a magod miatt. Irgalmas vagy.

Te másik fajból való vagy, és ennek helye magasabban van egy másik fajnál. És most te másik fajból való
vagy, és ennek helye magasabban van egy másik fajnál. Másik fajból való vagy, mivel nem vagy
hasonlatos. És irgalmas vagy és örök. És a te helyed felette van a fajnak, mivel te okoztad mindezek
növekedését; és a te magodért. Mert te vagy az, aki ismeri ezt, hogy ennek helye van a nemzésben. Ám
ők más fajokból vannak, mivel nem hasonlók. Ám az ő helyük más fajok felett van, mivel az ő helyük az
életben van. te vagy Mirotheos.

Áldom a hatalmasságát, mely megadatott nekem, aki a férfiasságot okozta, hogy valóban férfivá váljanak
háromszor; ő, akit ötösökre osztottak, az, akit nekünk adtak háromszoros hatalomban, az egy, akit
nemzés nélkül nemzettek, az egy, aki abból származik, ami választott; az alázatos miatt, a középből
származik.

Atya vagy az Atya által, és ige a parancsból. Áldunk téged. Háromszorosan férfi, mivel egyesítetted a
mindenséget a mindenség által, mivel megerősítettél minket. Az egyből emelkedtél fel; az egyből
születtél, eggyé váltál. Megmentettél, megmentettél, megmentettél minket. Óh, korona-hordozó,
korona-adományozó! Örökké áldunk téged. Áldunk téged, hiszen egyszer megmentést kaptunk, mint a
tökéletes személyiséget, a tökéletességed miatt, azokat, akik tökéletessé váltak veled, aki teljes vagy,
akik teljesek. Az egy tökéletes az összes által, aki mindenhol hasonlatos.

204
Háromszorosan férfi, állhatatos vagy. Régóta állhatatos vagy. Mindenhova osztottak. Folyamatosan
létező vagy. És azokat, akiket akartál, megmentetted. Ám azokat fogod megmenteni, akik megérdemlik.

Tökéletes vagy! Tökéletes vagy! Tökéletes vagy!

Seth második sztéléje

Hatalmas vagyok én az első eón, a férfias szűzies Barbelo, a láthatatlan Atya első dicsősége, ő (nőnem)
akit „tökéletesnek” neveznek.

Te (nőnem) láttad először azt, aki valójában elő-létezik, mivel ő (hímnem) nem-létező. És tőle és rajta
keresztül örökké elő-létezel, a nem-létező az oszthatatlantól, hármas hatalmasság, te a hármas
hatalmasság, a nagyszerű monád a tiszta monádból, te a választott monád, a szent Atya első árnyéka,
fény a fényből.

Áldunk téged, a tökéletesség termelőjét (nőnem) az eon-adományozót (nőnem). Láttad az örök egyeket,
mert ők az árnyékból valók. És megszámolhatóvá váltál. És találtál, folyamatosan léteztél (nőnem);
megszámolható osztályúvá váltál, háromszoros vagy. Valóban háromszoros vagy, egy (nőnem) az egyből
(hímnem). És az ő árnyékából vagy, a Rejtett Egyéből, te, a világ megértése, ismervén ezeket az egyről,
hogy az árnyékból származnak. És ezek a tieid a szívben.

Az ő kedvükért hatalommal ruháztad fel az örök egyeket a létezésben; hatalommal ruháztad fel az
istenségeket a létezésben; hatalommal ruháztad fel a jóság ismeretét; a kegyelem állapotában
hatalommal ruháztad fel az egyből áradó árnyékokat. Hatalommal ruháztad fel ezt az (egyet) tudásban;
hatalommal ruháztad fel a másikat a teremtésben. Hatalommal ruháztad fel azt, aki egyenlő és azt aki
nem egyenlő, őt, aki hasonlatos és őt, aki nem hasonlatos. Hatalmat ruháztak rád a nemzésben, és
formákat (kaptál) melyekben másokért létezel. *…+ Hatalommal ruháztad fel ezeket. – Ő a szívekben
Rejtőző Egy. – És miattuk születtél és tőlük. Meg vagy osztva közöttük. És te váltál a nagyszerű férfi
noetikus Első-Megjelenéssé.

Atyai Isten, isteni gyermek, a sokféleség nemzője, a mindenség egy részlete szerint, akik valójában. te
(hímnem) jelentél meg valamennyiük számára egy igében. És te (hímnem) birtoklod őket
valamennyiüket, nemzés nélkül és örök elpusztíthatatlanságod (nőnem) miatt.

Az üdvösség eljött hozzánk, tőled az üdvösség. Bölcs vagy, te vagy a tudás, te vagy az igazmondás.
Általad van élet, tőled van az élet. Általad van a tudat, tőled van a tudat. Te vagy a tudat, te vagy az
igazmondás világa, te vagy a háromszorosan hatalmas, te vagy a háromszoros. Valóban te vagy a
háromszoros, az eónok eónja. Te vagy az, aki tisztán látja az első örökké lévőket és a nem-nemzetteket.

Ám az első felosztás során te lettél felosztva. Egyesíts minket, ahogy te egyesítve lettél. Taníts minket
azon dolgokra, melyeket láttál. Hatalmazz fel minket, hogy megváltassunk az örök életre. Mivel
mindannyian az árnyékaid vagyunk, miként te az elő-létező árnyéka vagy. Hallgass meg minket először.
Örök egyek vagyunk. Hallgass meg minket, mint tökéletes egyéneket. Te vagy az eónok eónja, a teljesen
tökéletes egy, a létrehozott.
Te meghallottad! Te meghallottad!
Te megváltást kaptál! Te megváltást kaptál!
Köszönettel szolgálunk neked! Mindig áldunk téged! Dicsőítünk téged!

205
Seth harmadik sztéléje

Örvendezzünk! Örvendezzünk! Örvendezzünk!

Megláttuk! Megláttuk! Megláttuk a valódi elő-tétezőt, aki valóban létezik, hiszen ő az első örökké való.

Óh, nem-fogant, tőled származnak az örökkévalók és az eónok, a teljesen-tökéletesek, akik

létrehozottak, és a tökéletes egyének.

Áldunk téged, nem-létező, a létezés előtt létező, a létezők előtt létező, az isteniség és élet Atyja, a tudat
teremtője, jóság adományozója, áldás adományozója!

Mindannyian áldunk téged, dicsőítő áldással, mert akik miatt *mindezek miatt. … valóban, …+ akik
ismernek téged. Egyedül általad. Mert senki sincs, aki tevékeny előtted. Te vagy az egyetlen és élő
szellem. És te ismered őt, azt, aki hozzád tartozik minden oldalról. Nem vagyunk képesek kifejezni őt.
Hiszen a te fényed ragyog ránk.

Adj parancsot számunkra, hogy lássunk téged, és hogy megmeneküljünk. A te ismereted szolgál
számunkra mindannyiunknak üdvözülésként. Adj parancsot! Ha parancsot adsz, meg leszünk mentve!
Valójában megmenekülünk! A tudat által láttunk meg téged! Te vagy valamennyiük, mivel
valamennyiüket megmentetted, azt, aki nem volt megmentve, és általuk sem kapott megmentést.
Hiszen te adtál parancsot nekünk.

Te vagy az egy. Te vagy az egy, miként az az egy (aki) az mondja majd neked: te vagy az egy, te vagy az
egyetlen élő szellem. Miként adjunk neked nevet? Nincs meg nekünk. Mert te vagy mindenek létezője.
Te vagy mindenek élete. Te vagy mindenek tudata. Mivel te vagy akiben valamennyien örvendeznek.

Te parancsoltad mindezeket, hogy megmeneküljenek az igéd által *…+ dicsőség, aki előtte van, Rejtett
Egy, áldott Senaon, aki önmagát nemzette, Asineu(s), *…+epheneu(s), Optaon, Elemaon a hatalmas erő,
Emouniar, Nibareu(s), Kandaphor(os), Aphredon, Deiphaneus, aki Armedon számomra, hatalmas-nemző,
Thalanatheu(s), Antitheus, aki önmagában létezik, te, aki önmagad előtt vagy – és utánad senki sem
lépett a cselekvés útjára.

Miként áldjunk téged? Nem vagyunk hatalommal felruházva. Ám köszönetet mondunk, hiszen
alázatosak vagyunk feléd. Mivel megparancsoltad nekünk, hogy az, aki kiválasztott, dicsőítsen téged
képességeinek mértéke szerint. Áldunk téged, mert megmentést kaptunk. Mindig dicsőítünk téged.
Emiatt dicsőítünk téged, ugyanis örök üdvösségre vagyunk megmentve. Áldunk téged, mert
felhatalmazást kaptunk rá. Megmentést kaptunk, miként mindig akartad, hogy valamennyien ezt tegyük.

Mindannyian ezt tettük *…+ nem által *… eon …+ az aki volt *…+mi és azok, akik *…+. Ő, aki emlékszik majd
mindezekre és mindig dicsőít tökéletessé válik azok között, akik tökéletesek és járhatatlanok minden
dolgon túl. Mivel ők valamennyien áldottak egyenként és együtt is. És ezek után elcsendesülnek. És
amint felszentelik őket, felemelkednek. A csendet követően alászállnak a harmadikból. Áldják a
másodikat, ezek után az elsőt. A felemelkedés útja az alászállás útja.

206
Tudjátok meg ezért, azok akik élnek, hogy megvalósítottátok. És megtanítottátok magatokat a végtelen
dolgokra. Csodáljátok a bennük lévő igazságot és a kinyilatkoztatást.

Seth három sztéléje

Ez a könyv az atyasághoz tartozik.
A fiú az, aki írta.
Áldj meg engem óh, atyám, áldalak
Téged, óh, atya, békében.
Ámen.

Dörgő hang, tökéletes elme

A hatalomból születtem,
és azokhoz jöttem, akik rólam elmélkednek,
és azok között találtak meg engem, akik kutattak utánam
Nézzetek rám, akik rólam elmélkedtek,
és ti hallók, hallgassatok engem,
ti, akik vártok rám, vegyetek magatokhoz.
És ne száműzzetek engem a pillantásotok elől,
És ne emeljétek a hangotokat gyűlölködésre ellenem, sem a hallásotok.
Ne legyetek tudatlanok rólam sehol és semmikor. Legyetek résen!
Ne legyetek tudatlanok rólam.
Mivel én vagyok az első és az utolsó.
Én vagyok a megtisztelt és a megvetett.
Én vagyok a szajha és a szent.
Én vagyok a feleség és a szűz.
Én vagyok <az anya> és a lány.
Én vagyok az anyám tagjai.
Én vagyok a meddő
és sokan az ő fiai.
Én vagyok az, akinek nagyszerű a menyegzője
és nem vett férjet.
Én vagyok a bába és ő az aki nem szül.
Én vagyok a vigasza a szülési fájdalmaimnak.
Én vagyok a menyasszony és a vőlegény,
és ez a férjem, aki nemzett engem.
Én vagyok az apám anyja
És a férjem nővére
És ő (a férjem) az én utódom.
A rabszolgája annak, aki felkészített engem.
Én vagyok az uralkodója utódomnak.

Ám ő az (hímnem), aki nemzett engem idő előtt a születésnapon.

207
És ő az én utódom a (múló) időben,
és a hatalmam tőle származik.
Én vagyok hatalmasságának támasza az ő fiatalságában,
és ő a bot öreg koromban.
És amit csak ő akar, megtörténik velem.
Én vagyok az érthetetlen csend
és a képzet, melynek emléke gyakori.
Én vagyok az a hang kinek hangja megsokszorozódik
és az ige, kinek megjelenése sokszoros.
Én vagyok a nevem kimondása.
Miért (van az), hogy ti, akik gyűlöltök engem, szerettek engem,
és gyűlölitek azokat, akik szeretnek engem?
Ti, akik megtagadtok engem, elismertek engem,
és ti akik elismertek engem, megtagadtok engem.
Ti, akik elmondjátok az igazat rólam, hazudtok rólam,
és ti, aki hazudtok rólam, elmondjátok az igazat rólam.
Ti, akik ismertek engem, tudatlanok vagytok rólam,
És ti, akik tudatlanok vagytok rólam, ismerjetek meg engem.
Mert én vagyok a tudás és a tudatlanság.
Én vagyok a szégyen és a bátorság.
Szégyentelen vagyok; meg vagyok szégyenülve.
Én vagyok az erő és én vagyok a félelem.
Én vagyok a háború és a béke.
Adjatok figyelmet nekem.
Én vagyok, aki kegyvesztett és a hatalmas.

Adjatok figyelmet a szegénységemnek és a gazdagságomnak.

Ne legyetek fennhéjázóak velem, amikor kiáradok a földre,

És meg fogtok találni engem azokban, akik el kívánnak jönni.

És ne nézzetek rám a trágyadombon

ne menjetek el és ne hagyjatok engem szétfolyni,

és megtaláltok engem a királyságokban.

És ne nézzetek rám, amikor szétáradok azok között, akik

kegyvesztettek és akik a legutolsó helyeken vannak,

és ne is nevessetek rajtam.

És ne vessetek azok közé, akik gyilkos erőszakban vannak.

Ám én, én könyörületes vagyok és kegyetlen vagyok.

208
Legyetek résen!
Ne gyűlöljétek az engedelmességemet
és ne szeressétek az önfegyelmem.
Gyengeségemben ne hagyjatok el,
és ne féljetek a hatalmamtól.
Miért fitymáljátok le a félelmemet
és átkozzátok büszkeségemet?

Ám én vagyok ő (nőnem) aki minden félelemben benne van

és erős a remegésben.
Én vagyok ő (nőnem), aki gyenge,
és jól érzem magam a kellemes helyen.
Értelmetlen vagyok és bölcs.
Miért gyűlöltetek meg engem a tanácskozásaitokon?
Hiszen hallgatni fogok azok között, akik csendben vannak,
és megjelenek és beszélek,
Akkor miért gyűlöltetek meg engem, ti görögök?
Mert barbár vagyok a barbárok között?
Mivel én vagyok a görögök bölcsessége
és a barbárok tudása.

Én vagyok a görögök és a barbárok ítélete.

Én vagyok az, akinek a képe hatalmas Egyiptomban

és az, akiről nincs képe a barbároknak.

Én vagyok az, akit mindenhol meggyűlöltek

és akit mindenhol megszerettek.

Én vagyok az, akit az Életnek neveznek,

és akit ti halálnak hívtok.

Én vagyok az, akit Törvénynek neveznek,

és akit ti törvénytelennek hívtok.

Én vagyok az,akit üldöztök,

és én vagyok az, akit megragadtatok.

Én vagyok az, akit szétszórtatok,

és összegyűjtöttetek engem.

Én vagyok az, aki előtt megszégyenültetek,

209
és szégyentelenek vagytok hozzám.

Én vagyok ő (nőnem) aki nem tart ünnepet,

és én vagyok ő (nőnem), akinek sok az ünnepe.

Én, én istentelen vagyok,

és én vagyok az, akinek Istene hatalmas.

Én vagyok az, akiről elmélkedtek,

és akit megvettek.

Tanulatlan vagyok,

és ők tőlem tanulnak.

Én vagyok az, akit megvettek,

és elmélkedtek rólam.

Én vagyok az, aki elöl elrejtőztetek,

és megjelentek nekem.

Ám amikor csak elrejtitek magatokat,

én magam jelenek meg.

Hiszen amikor csak megjelentek,

én magam rejtőzök el előletek.

Azok, akiknek van *…+ ehhez *…+ értelmetlenül *…+.

Fogjatok engem *…megértés+ a gyászból.

és vegyetek magatokhoz a megértésből és gyászból.

És vegyetek magatokhoz azokról a helyekről, melyek csúfak és romokban vannak,

és raboljatok el azoktól, akik jók, még akkor is, ha csúnyák.

A szégyenből, vegyetek magatokhoz szégyentelenül;

és a szégyentelenségből és szégyenből,

210
 szidjátok meg a tagjaimat magatokban.

És jöjjön oda hozzám, aki ismer engem,

és ti, akik ismeritek az én tagjaim

és alapítsátok meg a hatalmasokat a kicsiny első teremtmények között.

Vegyétek elő a gyermekkort

és ne vessétek meg mert kicsiny és rövid.

És ne forduljatok el a hatalmasságtól, néhány részletben a kicsinységtől,

hiszen a kicsinység a hatalmasságból ismert.

Miért átkoztok és tiszteltek engem?

Megsebesültetek és irgalmasságot nyertetek,

Ne válasszatok el engem az elsőktől, akiket megismertetek.

Ne vessetek senkit sem ki és ne forduljatok senkitől

*…+ forduljatok el és *… ismer+ ő nem.

*…+

Mi az enyém *…+.

Ismerem az elsőket és azok utánuk ismernek engem.

Ám én vagyok a tudat *…+ és a *…+ maradéka.

Én vagyok az érdeklődésem ismerete,

és azok keresésének (eredménye) akik kutatnak utánam,

és azok parancsolata, akik kérnek engem,

és a tudásom hatalmasságainak hatalma

az angyalokról, akiket az én világomba küldtek,

és az istenekről, az ő korszakaikban, a tanácsom által,

és a minden ember szellemeiről, akik velem léteznek,

211
 és a nőkről, akik bennem lakoznak.

Én vagyok az, akit tisztelnek, és akit dicsérnek,

és akit gúnyosan megvetnek,

Béke vagyok,

és a háború jön miattam.

És idegen vagyok és városlakó.

Én vagyok az anyag és az, akinek nincs anyaga.

Azok, akik nem egyesülnek velem, tudatlanok velem kapcsolatban,

és azok, akik az én anyagomban vannak, azok, akik ismernek engem.

Azok, akik közel állnak hozzám, tudatlanok velem kapcsolatban,

és azok, akik távol vannak tőlem, azok, akik ismernek engem.

azon a napon, amikor közel vagyok hozzátok, távol vagytok tőlem,

és azon a napon, amikor távol vagyok tőletek, közel vagyok hozzátok.

*Én vagyok…+ benne.

*Én vagyok…+ a természete.

Én vagyok a teremtés és a lelket *…+.

*…+ a lelkek kívánsága.

Én vagyok az irányítás és az irányíthatatlanság.

Én vagyok az egyesülés és a feloszlás.

Én vagyok a maradandó és a feloszlás.

Én vagyok alant,

és ők feljönnek hozzám.

Én vagyok az ítélet és a felmentés.

Én, én bűntelen vagyok.

212
 és a bűn gyökere tőlem származik.

Én vagyok a vágy a (külső) megjelenésre,

és a belső önkontroll bennem létezik.

Én vagyok a hallás, mely elérhető mindenki számára

és a beszéd, mely nem ragadható meg.

Én vagyon a néma, aki nem beszél,

és hatalmas a szavaim sokasága.

Hallgassatok engem szelídségben és tanuljatok tőlem keményen.

Én vagyok az, aki felkiált,

és én vagyok az, akit kiárasztottak a föld felszínén.

Én készítem elő a kenyeret és az én tudatom van benne.

Én vagyok az én nevemnek ismerete.

És vagyok az, aki felkiált,

és én hallgatok.

Megjelenek és *…+ sétálok a *…+-ban, pecsét az én *…+.

Én vagyok a *…+ a védelem *…+.

Én vagyok az, akit Igazságnak neveznek.

és gonoszság *…+.

Ti tiszteltek engem *…+ és ellenem sugdolóztok.

Ti, akik legyőzöttek vagytok, ítéljétek meg őket (akik legyőztek benneteket)

mielőtt ők ítélkeznek ellenetek,

mert az ítélet és részrehajlás bennetek lakozik.

Ha elítéltetnek benneteket általa, akkor ki fog titeket felmenteni?

és ha felmentenek benneteket általa, akkor ki lesz képes fogva tartani titeket?

213
Hiszen ami bennetek van, az kívületek van,

és aki megformál titeket, az kívületek

az, aki bennetek ölt formát,

És ami magatokon kívül van, az magatokon belül látjátok;

látható és ez a ti öltözetetek.

Hallgassatok engem, ti hallgatók,

és tanuljatok a szavaimból, ti akik ismertek engem.

Én vagyok a hallás mely elérhető mindenki számára;

én vagyok a beszéd, mely nem ragadható meg.

Én vagyok a hang neve

és a név hangja.

Én vagyok a betű jele

És én vagyok az osztás megjelölése.

És én *…+.

…*3 sor hiányzik+…

*…+ fény *…+.

*…+ hallgatók *…+ tinéktek

*…+ a hatalmas erő.

És *…+ nem mozdítjátok meg a nevet.

*…+ annak, aki alkotott engem.

És én kimondom az ő nevét.

Azután nézzétek az ő szavait,

és valamennyi írást, melyet befejeztek.

Adjatok figyelmet azután, ti hallgatók

214
 és ti is angyalok és azok, akiket elküldtek,

és szellemek, akik a halálból támadtatok fel.

Mivel én vagyok az egyedül, aki létezik,

és senkim sincs, aki megítélne engem.

mivel sokan vannak a kellemes formák, melyek számos bűnben léteznek,

és inkontinencia,

és szégyenletes szenvedélyek,

és múlandó örömök,

mely (férfiak) addig ölelnek, míg ki nem józanodnak

és felmennek a pihenőhelyükre.

És megtalálnak engem ott,

és élni fognak,

és nem halnak meg újra.

Értekezés a feltámadásról

Vannak néhányan, Rheginosz fiam, akik sok dolgot szeretnének megtanulni. Akkor tűzték ki ezt a célt,
amikor olyan kérdésekkel foglalták el magukat, melyekre hiányzott a válasz. Ha ezekkel sikeresek
lennének, általában nagyon fennkölten gondolnának saját magukra. Ám nem hinném, hogy megállnák a
helyüket az Igazság Igéjében. Inkább a saját nyugalmukat keresik, amit megkaptunk Jézus, a Megváltó
Urunk által. Megkaptuk ezt, amikor megismertük az igazságot és megpihentettük magunk rajta. Ám
mivel udvariasan megkérdeztetek bennünket mi a helyes felfogás a feltámadással kapcsolatban,
megírom nektek azt, ami szükséges. Bizonyára sokan vannak, akiknek hiányzik a benne való hitük, ám
vannak néhányan, akik rátalálnak. Nos akkor beszéljük meg a dolgot.

Miként hirdette az Úr a dolgokat miközben testben létezett és azután, hogy kinyilatkoztatta magát, mint
isten Fiát? Ezen a helyen élt, ahol megmaradtatok, beszélt a Természet Törvényeiről – ám én „halálnak”
hívom ezt. Nos hát az Isten Fia, Rheginos, az Ember Fia. Mindkettőjüket felölelte, birtokolván az
emberséget és az istenséget. Azért, hogy egyrészt legyőzze a halált lévén Isten Fia, és másrészt hogy
mint Ember Fia a Pleromához való visszatérést kiváltsa: mivel eredetileg fentről származik, az Igazság
magja, mielőtt ez a felépítés létrejött volna. Ebben számos uradalom és istenség jött létre.

215
Tudom, bonyolult módokon mutatom meg a megoldást, ám semmi bonyolult nincs az Igazság Igéjében.
De mivel úgy tűnt, hogy a megoldás semmit sem hagy rejtetten, hanem minden dolgot nyíltan
kinyilatkoztat a létezéssel kapcsolatosan – a gonosz megsemmisülését egyrészt, a választott
kinyilatkoztatást másrészt. Ez az Igazság és a Szellem kinyilatkoztatása, az Igazság kegyelme.

A megváltó elnyelte a halált – nem számoltok (ezzel) hiszen tudatlanok vagytok – hiszen félretette a
pusztuló világot. Átalakította önmagát elpusztíthatatlan eónná és feltámasztotta önmagát, lenyelvén a
láthatót a láthatatlan által, és megmutatta a halhatatlanságunk útját. Ezután, ahogy az Apostol mondta:
„Vele szenvedtünk, és vele támadtunk fel és vele mentünk a mennybe”. Ha pedig bizonyságul szolgálunk
róla ebben a világban, a sugárkévéi leszünk az egynek, és ő átölel bennünket amíg meg nem állapodunk,
hogy úgy mondjam, el nem érjük a halált ebben az életben. Felvisz minket a mennybe, miként Nap által
kibocsátott sugarak, nem korlátozza semmi. Ez a szellemi feltámadás, mely ugyanúgy nyeli el a lelkit,
mint a testit.

Ám ha van valaki, aki nem hisz, akkor nem rendelkezik azzal a (képességgel, hogy) meggyőzhető legyen.
Mivel ez a hit birodalma, és nem olyasmi ami meggyőzés kérdése: a halott fel fog támadni! Van egy
valaki az e világbeli filozófusok között, aki hisz. Legalább ő fel fog támadni. És ne engedjétek, hogy a
filozófusnak, aki ebben a világban van, oka legyen azt hinni, hogy ő az egyetlen, aki önmaga tér vissza
önmaga által – és (hogy) – a mi hitünk miatt! Mi ugyanis megismertük az Emberfiát, és elhittük, hogy
feltámadt a halottak közül. Ő az, akiről azt mondjuk: „A halál megsemmisítőjévé vált, mivel ő hatalmas,
akiben hisznek.” Hatalmasok azok, akik hisznek.

Azok gondolata, akik megmentésre kerülnek, nem fog elveszni. Azok tudata, akik megismerték őt, nem
fog elveszni. Ezért kiválasztásra kerültünk a megváltásra és az üdvösségre, hiszen előre ki lettünk
választva kezdettől fogva, hogy ne essünk azok ostobaságába, akik tudás nélkül valók, hanem hogy
belépjünk azok bölcsességébe, akik ismerik az Igazságot. Valójában az Igazság, amit annak tartanak, nem
hanyagolható el, sem nem volt. „Erős a Pleroma rendszere; és kicsiny az, ami elszabadult (és a) világgá
vált. Ám a Mindenség az, ami körülvesz. Nem jött létre; létezett.” Ezért soha ne kételkedj a
feltámadásban, fiam Rheginos! Mivel ha nem testben léteznél, testet kapnál, amikor belépsz ebbe a
világba. Miért nem fogsz testet kapni, amikor az Eónba emelkedsz? Ami jobb a testnél, az maga (az) élet
oka. Ami miattad jött létre, az nem a tied? Ami e tiéd, nem veled létezik? Miközben amíg ebben a
világban vagy, mi az ami hiányzik? Az, amiért minden erőfeszítést megteszel, hogy megtanuld.

A test méhlepénye idős korú, és romlottságban éltek. Hiányotok van, miként a nyereség. Mivel nem
fogjátok feladni, jobban teszitek, ha eltávoztok. Ami rosszabb az a fogyatkozás, ám kegyelem jár érte.

Akkor semmi sem vált meg minket ettől a világtól. Csak a Mindenség, melyek mi vagyunk, ment meg
minket. Üdvösséget kaptunk az elejétől a végéig. ily módon gondolkozzunk! Ily módon fogjunk fel!

Vannak azonban néhányan, (akik) szeretnének érteni, tájékozódásukban, azon dolgokat, melyekbe
betekintenek, hogy vajon akit megmentettek, amikor hátrahagyja a testét, azonnal megmenekül.
Senkinek ne legyen kétsége ezzel kapcsolatban *…+. Valójában a látható tagok, akik halottak, nem
lesznek megmentve, mivel (csak) az élő tagok, melyek bennük léteznek, támadnak fel.

Akkor mi is hát a feltámadás? Mindig is az árulja el, aki feltámadt. Ha ugyanis emlékeztek az
Evangéliumra, melyben Illés és Mózes megjelenik vele, ne gondoljatok a feltámadásra úgy, mint
szemfényvesztés. Nem szemfényvesztés, hanem igazság! Igazából sokkal helyénvalóbb azt mondani,

216
hogy a világ az illúzió, sokkal inkább, mint a feltámadás, mely a mi Urunk, a Megváltó, Jézus Krisztus által
valósult meg.

Ám mi az, amiről beszélek neked? Azok akik élnek, meg fognak halni. Miként élnek szemfényvesztésben?
A gazdagok szegények lesznek, és a királyokat megdöntik. Minden hajlamos megváltozni. A világ
szemfényvesztés! – ezért valójában a mértéktelenség miatt korlátozom be a dolgokat!

A feltámadás azonban nem rendelkezik a fent említett tulajdonsággal, mivel ez az igazság, mely szilárdan
áll. ez a kinyilatkoztatás arról, hogy mi is, és a dolgok átalakulásáról, és átmenetéről új mivoltukba. Mivel
az elpusztíthatatlanság alászáll a pusztulhatóba; a fény leáramlik a sötétségbe, lenyelvén azt; és a
Pleroma kitölti a tökéletlenséget. Ezek a szimbólumok és a feltámadás képei. Ő az, aki a jót teszi.

Ezért ne csak részben gondolkozz, óh Rheginos, se ne élj kényelemben a testben az egyhangúság

kedvéért, ám szabadulj meg a megosztottságtól és a bilincsektől, és már birtoklod is a feltámadást.
Hiszen ha meg fog halni az, aki ismeri önmagát – még akkor is, ha sok évet töltött az életében ezzel,
rájött erre – miért nem tartjátok magatokat (már) feltámadottaknak, és mindezek ismerőjének? Ha
birtokoljátok a feltámadást és folytatjátok, mintha meghalnátok – és eközben tudjátok, hogy meghaltok
– akkor miért is hagynám figyelmen kívül az erőfeszítésetek hiányát? Helyes dolog az, hogy mindenki, aki
számos módon cselekszik, és megszabadítják ettől az Elemtől, hogy ne essen hibába, és ismét úgy kapja
vissza önmagát, amilyen először volt.

Ezeket a dolgokat a mi Urunk Jézus Krisztus nagylelkűsége révén kaptam. Megtanítottam neked és
fivéreidnek, a fiaimnak, rájuk való tekintettel, miközben semmit nem hagytam ki azon dolgok közül,
melyek erősítenének benneteket. Ám ha egyetlen írott dolog is van, amit elrejtettem az Igéről szóló
beszámolómban, meg fogom nektek magyarázni, amikor kérdezitek. Most azonban senkire ne legyetek
irigyek, aki a ti számotokban van, amennyiben képes segíteni.

Sokan tekintenek bele abba, amit leírtam nektek. Számukra azt mondom: „Béke veletek és kegyelem.
Köszöntelek titeket és mindazokat, akikkel testvéri szeretetben vagytok.”

Trimorphic Protennoia

Én vagyok Protennoia (elsődleges elmeszándék), a gondolat, mely a fényben lakozik. Én vagyok az

mozgatóerő, mely a Mindenségben lakozik, ő, akiben a mindenség megállapodik, a megszületettek
között az elsőszülött, ő, aki a Mindenség előtt létezik. Őt (Protennoiát) három néven szólítják, habár
egyedül lakozik, hiszen ő tökéletes. A Láthatatlan Egy Gondolatán belül láthatatlan vagyok.
Megnyilatkozom a mérhetetlen, kimondhatatlan (dolgokban). Érthetetlen vagyok, az érthetetlenségben
lakozom. Minden teremténybe belehatolok.

Én vagyok Epinoia (gondolat, terv, szándék, tudás, Isten ismerete) élete, aki minden Hatalmasságban
lakozik és minden örök mozgatóerőben, és a láthatatlan Fény(ben), és a arkónokban és Angyalokban és
Démonokban, és minden lélekben Tartaroszban, és minden anyagi lélekben. Azokban lakozom, akik
létrejöttek. Belehatolok mindenbe és mélyükre hatolok. Felmegyek, és azokat, akik alszanak,
felébresztem. És én vagyok azok lélegzete, akik az álomban lakoznak.

217
 Én vagyok a Láthatatlan Egy a Mindenségen belül. Én vagyok az, aki tanácsokat ad azoknak, akik el
vannak rejtve, mivel én ismerem a Mindenséget, mely benne rejtőzik. Mindenen túl számtalan vagyok.
Mérhetetlen vagyok, kimondhatatlan, s amikor csak kívánom, kinyilatkoztatom magam saját magamtól.
Én vagyok a Mindenség feje. A mindenség előtt létezem, és én vagyok a Mindenség, hiszen mindenben
létezem.

Én vagyok a halkan beszélő Hang. kezdettől fogva létezem. A Hallgatásban lakozom mely mindenkit
körülvesz közülük. És a rejtett Hang az, mely az enyémben lakozik, az érthetetlen, mérhetetlen
Gondolatban, a mérhetetlen Hallgatáson belül.

Leszálltam az alvilág közepére és leragyogtam a sötétségre. Én vagyok az, aki ontotta magából a vizet.
Én vagyok az, aki el van rejtőzve a sugárzó vizekben. Én vagyok az, aki fokozatosan kiterjesztettem a
Mindenséget a Gondolatom által. Én vagyok az, aki a Hang terhét hordozom. Én vagyok az, aki által a
Gnózis létrejön. A kimondhatatlan és megismerhetetlen egyekben lakozom. Érzékelés és tudás vagyok,
kiejtve egy Hangot, a gondolat által. Én vagyok az igazi Hang. mindenkihez kiáltok és ők felismerik ezt (a
hangot), hiszen egy mag lakozik bennük. Én vagyok az Atya gondolata, és általam indul ki a Hang, mely az
örökkévaló dolgok ismerete. Gondolatként létezem a Mindenségért – csatlakozván a megismerhetetlen
és megérthetetlen Gondolathoz – kinyilatkoztatom önmagam – igen, - azok között, akik felismernek
engem. mert én vagyok az, aki csatlakoztam mindenkihez a rejtett Gondolat és a magasztos <hang>
által, még úgy is, hogy a Hang a láthatatlan Gondolatból ered. És ez felmérhetetlen, hiszen a
Mérhetetlen Egyben lakozik. Ez egy misztérium: korlátlan, a Megérthetetlen Egy miatt. Láthatatlan
mindazok számára, akik láthatók a Mindenségben. A Fényben lakozó Fény.

Azok is mi vagyunk, akik egyedül el vannak szigetelve a látható világtól, mivel megmentett minket a
rejtett bölcsesség, a kimondhatatlan és a mérhetetlen Hang segítségével. És ő, aki rejtve van bennünk,
fizeti a gyümölcseiért az adót az Élet Vizének.

Azután a Fiú, aki minden szempontból tökéletes – azaz az Ige, aki ama Hang által ered; aki a
magasságból származik; aki őbenne (hímnem) a Nevet birtokolja; aki a Fény – kinyilatkoztatta az örökké
tartó dolgokat, és minden ismeretlen ismert lett. És azokat a dolgokat nehéz értelmezni és titkosak (is,
melyeket) kinyilatkoztatott. És azoknak, akik a Hallgatásban lakoznak, prédikált nekik. És kinyilatkoztatta
önmagát azok számára, akik a sötétségben lakoznak, és megmutatta magát azoknak, akik a
mélységekben lakoznak, és azoknak, akik a rejtett kincsekben lakoznak, kimondhatatlan rejtélyekről
beszélt, és megismételhetetlen tantételeket tanított mindazoknak, akik a Fény Fiaivá váltak.

Az én Gondolatomból eredő Hang pedig három állandósággal rendelkezik: az Atya, az Anya és a Fiú.
Érzékelhető beszédként létezve, a (Hang) önmagában rendelkezik az Igével, felruházva minden
<dicsőséggel>, és három férfiassággal, három hatalmassággal és három névvel. A hármasság állapotában
léteznek – mely kvadratikus – titokban a Kimondhatatlan Egy csendjében.

Ő az egyedül, aki létrejött, azaz a Krisztus, ami pedig engem illet, felkentem őt mint a Láthatatlan
Szellem dicsősége, jósággal. Most a hármasságról, én alapítottam egyedül végtelen dicsőségben az
Enónokon túl és Élő Vízben, azaz az őt körülvevő dicsőség, aki először jött létre azon magasztos Enónok
fényéhez. És ragyogó Fényben van, hogy határozottan kitartson. És ő a saját Fényében áll, mely
körülveszi őt, azaz a Fény Szemében, mely dicsőségesen ragyog rám. Állandósította az összes Eón Atyját,
aki én vagyok, az Atya gondolata, Protennoia, azaz Barbelo, a tökéletes Dicsőség, és a mérhetetlen
Láthatatlan egy, aki rejtett, és vagyok a Láthatatlan Szellem képe, és általam történt, hogy a Mindenség

218
alakot öltött, és (én vagyok) az Anya (miként) a Fény (is), mely felkente őt (nőnem), mint szüzet, őt, akit
„Meirotheának” hívnak, a felfoghatatlan Méh, a korlátozhatatlan és mérhetetlen Hang.

Ezután a Tökéletes Fiú kinyilvánította önmagát az Eónoknak, akik általa jöttek létre, és ő
megnyilatkozott számukra és dicsőítette őket, és trónokat adott nekik, és megállt a dicsőségben, mellyel
dicsőítette önmagát. Áldották a tökéletes fiút, a Krisztust, az egyetlen-nemzett istent. És dicsőséggel
bírtak, mondván: „Ő az! Ő az! Az Isten Fia! Az Isten Fia! Ez ő! Az Eónok Eónja, nézzétek az Eónokat,
akiket ő nemzett. Mivel te hoztad létre a saját vágyad által! Ezért dicsőítjük őket: ma mo o o o eia e ion
ei! Az Eónok Enonja! Az Eón, melyet ő adott!”

Ezután ráadásul az Isten, akit nemzettek, odaadta nekik (az Eónoknak) az élet hatalmát hogy
támaszkodjanak rá és ő megalapította őket. Az első Eónt az első fölött alapította: Armedon, Nousanios,
Armozel; a másodikat a második Eón fölött alapította: Phaionios, Ainios, Oroiael; a harmadikat a
harmadik Eón felett: Mellephaneus, Loios, Daveithai; a negyediket a negyedik felett: Mousanios,
Amethes, Eleleth. Azokat az Eónokat pedig az Isten nemzette, aki nemzett volt - a Krisztus – és ezek az
Eónok ugyancsak dicsőséget adtak. Ők voltak az első megjelenők, magasztosak a gondolatukban, és
mindegyik Eón miriádnyi dicsőséget adott a hatalmas, követhetetlen fényben, és valamennyien együtt
áldották a tökéletes Fiút, az Istent, aki nemzett volt.

Ezután ige hallatszott a hatalmas Fény Elelethtől, és így szólt: Király vagyok! Aki a Káoszhoz tartozik és
aki a alvilághoz tartozik?” És abban a pillanatban, az ő (hímnem) Fénye jelent meg, sugárzón, Epinoiával
felruházva. A Hatalmasságok Hatalmasságai nem könyörögtek neki és hasonlóképp abban a pillanatban
megjelent ott a hatalmas Démon, aki az alvilág és a Káosz alsó részeit uralja. Nincs formája, sem
tökéletessége, ám, ellenkezőleg, birtokolja azok dicsőségének formáját, akik a sötétségben nemződtek.
Őt pedig úgy hívják, „Saklas”, ami annyit tesz: „Samael’”, Yaltabaoth”, aki megszerezte a hatalmat, aki
elragadta az ártatlan egytől (Szófiától); aki korábban legyőzte őt (nőnem), aki a Fény Epinoiája, aki
alászállt, tőle, aki a kezdetektől való.

Amikor pedig a Fény Epinoiája felfogta, hogy ő (Yaltabaoth) könyörgött neki (a Fénynek), másik rangért,
annak ellenére, hogy alacsonyabb volt nála (nőnem), azt mondta (nőnem): „Adj nekem másik rangot,
hogy lakhelyemmé válj, egyébként a betegségben lakozom mindörökre.” És a dicsőség házának teljes
rendje egyetértett szavaival. Áldást hoztak számára és a magasabb rangot átadták neki.

És a hatalmas Démon elkezdett Eónokat létrehozni a való Eónok hasonlatosságára, kivéve, hogy a saját
hatalmas valójából hozta őket létre.

Azután titokban kinyilatkoztattam a Hangomat is, mondván: „Megállj! Álljatok el azoktól, akik az anyag
(útjára) lépnek; ugyanis figyeljetek, lejöttem a halandók világába a saját részem kedvéért, mely azon a
helyen volt, attól az időtől fogva, amikor az ártatlan Szófiát meghódították, ő aki alászállt, azért hogy én
meghiúsítsam a céljaikat, melyeket az egy kinyilatkoztatott az ő kijelölései szerint.” És valamennyien
zavarban voltak, akik a tudatlan fény házában laktak, és a mélység reszketett. És a tudatlanság
Arkigenitora (istene) uralkodott a káosz és az alvilág felett, és létrehozott egy embert az én
hasonlatosságomra. Ám sem azt nem tudta, hogy az az egy számára a széthullás büntetését hozza, sem a
benne (az egyben) lévő hatalmat nem ismerte fel.

Ám most alászálltam és elértem a Káosz mélyére. És saját magam voltam azokkal, akik azon a helyen
voltak. És elrejtőztem bennük, megerősítvén őket, alakot adva nekik. És az első naptól addig a napig

219
amíg nem adományozok hatalmas dicsőséget azoknak, akik az enyémek, kinyilatkoztatom magamat azok
számára, akik meghallgatták a misztériumomat, azaz a Fény Fiai számára.

Én vagyok az ő Atyjuk, és elmondok nektek egy misztériumot, bármely száj számára kimondhatatlan és
elhíresztelhetetlen: Minden egyes kötelék, melytől megszabadítottalak benneteket és az alvilág
démonainak láncai, melyeket eltörtem, ezek azok a dolgok amelyek megkötik az én tagjaimat, fogva
tartván őket. És a sötétség magas falait ledöntöttem és az irgalmatlanok biztonságos kapuit betörtem, és
szétroncsoltam gerendáikat. És a gonosz erőket, és azokat, akik ütnek titeket, és azokat, akik
akadályoznak benneteket, és a zsarnokot és az ellenfelet és azt, aki a Király, és a jelen lévő ellenséget,
igazából mindezeket a dolgokat elmagyaráztam azoknak, akik az enyémek, és akik a Fény Fiai, azért,
hogy valamennyiüket hatástalanítsák, és az összes köteléktől megszabaduljanak, és belépjenek arra a
helyre, ahol első alkalommal voltak.

Én vagyok az első, aki alászállt a saját része miatt, és amely fennmarad, azaz a Szellem, mely a lélekben
lakozik, mely és Élet Vizéből származik, és aki a misztériumok alámerüléséből. És én beszéltem, én,
együtt az Arkónokkal és Elöljárókkal. Mert alámentem a nyelvüknek, és elmondtam a saját
misztériumomat – egy rejtett misztériumot – és a kötelékek és az örök feledés megsemmisítésre került.
És gyümölcsöt hoztam bennük, mely nem más, mint a változatlan Eón Gondolata, és az én házam, és az
Atyjuké. És lementem azokhoz, akik az enyémek a kezdettől fogva, és eljutottam hozzájuk, és
elszakítottam az első fonalakat, hogy szolgává tegyem őket. Ezután mindenki, aki bennem volt,
ragyogott, és mintát készítettem a bennem lévő kimondhatatlan Fények számára. Ámen.

1. Protennoia értekezése

Én vagyok a Hang, mely a Gondolatom által nyilvánul meg, mivel én vagyok „Ő (hímnem), aki syzygetic
(együttálló)”, hiszen én vagyok, akit „A Láthatatlan Egy Gondolatának” neveznek. Mivel engem neveznek
„a változatlan Beszédnek”, én vagyok az akit úgy hívnak: „Ő (nőnem), aki syzygetic (együttálló)”,

Én vagyok az egyetlen egy, mivel szeplőtelen vagyok. Én vagyok a Hang Anyja, sokféleképpen beszélő, a
mindenség beteljesítője. Én vagyok az, akiben ismeret lakozik, az örökkévaló <dolgok> ismerete. Én
vagyok az, aki az összes teremtményben szól, és akit ismert a Mindenség. Én vagyok az, aki felemelte a
Hang Beszédét azok füléhez, akik megismertek engem, a Fény Fiát.

Most eljöttem második alkalommal, (ezúttal) nő képében, és beszéltem velük. És el fogom mondani
nekik az Eón végének közeledtét, és megtanítom őket az Eón eljövetelének kezdetére, a változás nélkül
állóra, melyben megjelenésünk megváltoztatásra kerül. Megtisztítanak majd bennünket azokban az
Eónokban, melyekből kinyilatkoztattam önmagamat a férfias képem Gondolatában. Letelepedtem azok
között, akik érdemesek rá a változatlan Eónom Gondolatában.

Ezért elmondok nektek egy misztériumot erről a bizonyos Eónról, és beszélek nektek azokról az erőkről,
melyek benne lakoznak. A születés meghívás: az óra órát nemz, a nap napot nemz. A hónap
megismerteti a hónapot. Ez a bizonyos Eón ily módon vált teljessé, és megbecsülték és rövidnek
(találták), mivel (csak) egy ujj volt, mely egy ujjat tesz szabaddá, és egy ízület, melyet elválasztottak egy
ízülettől. Ezután, a hatalmas Elöljárók megtudták, hogy a beteljesedés ideje elérkezett – éppen úgy, mint
a vajúdó kínzó fájdalmában az (idő) elmerült a közelben, ezért a pusztulás ugyancsak közeledett –
mindannyian, az elemek megremegtek, és az alvilág alapjai, és a Káosz mennyezete – rázkódott, és

220
hatalmas tűz ragyogott középső térségeikben, és a sziklák és a föld rengett, miként a nádat rázza a szél.
És a sok Sors, és azok, akik megosztják a lakóhelyeket, nagyon megzavarodtak egy hatalmas
mennydörgés miatt. És a hatalmasságok trónjai háborogtak, hiszen felfordultak és a Királyuk félt. És
azok, akik követték a sorsot kifizették az ösvényre tett látogatásuk jussát és azt mondták a
Hatalmasságoknak: „Mi ez a háborgás és ez a remegés, mely ránk tört a magasztos beszéd Hangja által?
És az egész lakóhelyünk megremegett, és az emelkedés egész körútja rombolással találkozott és az út,
amelyen járunk, mely felvisz minket a születésünk Fő nemzőjéhez (Arkgenitor), abbahagyta a teremtést
számunkra.”

Ezután a Hatalmasságok válaszoltak, mondván: „Minket is veszteség ért emiatt, hiszen nem tudtuk, mi a
felelős érte. Ám emelkedjünk fel, menjünk fel az Arkgenitorhoz és kérjük meg őt.” És a hatalmasságok
valamennyien összegyűltek és felmentek az Arkgenitorhoz. Azt mondták neki: „Hol van a dicsekvés,
melyben büszkélkedsz? Nem hallottuk, hogy mondtad volna: ’Én vagyok az Isten és a ti Atyátok, és én
vagyok az, aki nemzett titeket, és senki sincs mellettem?’ Íme, megjelent egy Hang, a láthatatlan Eón
Beszédéhez tartozó, melyet nem ismertünk. És mi magunk nem ismertük fel, hogy kihez tartozunk, mivel
a Hang, melyre figyeltünk, idegen volt számunkra, és mi nem ismertük fel azt; nem tudtuk, honnét való.
Eljött és félelmet hozott a középső (vidékeinkre) és seregeink tagjait meggyengítette. Tehát most sírjunk
és a legkeservesebben gyászoljunk! Ami a jövőt illeti, az előtt hajtsuk végre teljes repülésünket, mielőtt
szükségképpen bebörtönöznek, és levetnek az alvilág aljára. Mivel már közeledett kötésünk meglazítása,
és az időket rövidre vágták, és a napok megrövidültek és az időnk beteljesedett, és az elpusztításunk
miatti sírás közeledett hozzánk, azért, hogy elkerüljünk az általunk ismert helyre. Mivel pedig a mi fánk,
melyet növesztettünk, a tudatlanság gyümölcsét hordozta; és annak leveleit, a halál az, ami bennük
lakozik, és a sötétség lakozik ágainak árnyékában. Megtévesztés és vágy volt az, hogy betakarítjuk, e (fa)
révén (ugyanis) a tudatlan Káosz vált lakóhelyünkké. Mert íme, még ő, a születésünk Arkgenitorja, akire
büszkék vagyunk, még ő sem ismerte ezt a Beszédet.”

És most, óh, a Gondolat fiai, figyeljetek rám, a ti kegyelmetek Anyjának beszédére, hiszen érdemessé
váltatok az Eónoktól származó rejtett misztériumra, ezért megkaphatjátok azt. és ennek a bizonyos
Enónnak és a közeledő gonosz élet teljessé válását, és ott a hajnalok, az örökké változatlan Eón kezdete
eljön.

Androgén vagyok, Anya vagyok (és) Apa vagyok, hiszen önmagammal párosodok. Önmagammal
párosodtam és mindazokkal, akik szeretnek engem, és csakis én általam szilárd a Mindenség. Én vagyok
az Anyaméh amely alakot ad a Mindenségnek a nagyszerűen ragyogó fény megszülése által. Én vagyok
az eljövendő Eón. Én vagyok a mindenség teljessége, Meirothea, az Anya dicsősége. Szavakba öntött
Beszéd, szóltam azok fülébe akik ismernek engem.

És én meghívlak benneteket a magasztos, tökéletes fénybe. Továbbá, (amiatt a Fény miatt), amikor
beléptek, dicsőítve lesztek azok által, akik dicsőséget adnak, és azok által, akik trónra emelnek trónra
lesztek emelve. Elfogadjátok majd az öltözeteket azoktól, akik öltözetet adnak, és a keresztelést, akik
megkeresztelnek titeket, és dicsőségesen dicsőségesekké váltok, oly módon, amikor <Fény> voltatok.

És elrejtőztem mindenkiben és kinyilatkoztatom magam bennük és minden elme keres engem

vágyakozva rám, hiszen én vagyok az, aki alakot adtam a Mindenségnek amikor nem rendelkezett
formával. És én formáltam át alakjaikat (más) formákba, egészen addig az időig, amíg egyetlen formát
nem kapott a Mindenség. Én általam történt, hogy megjelent a Hang, és én vagyok az aki saját magába
lélegzetet helyezett. És rájuk hintettem az örökké Szent Szellemet, és felemelkedtem és beléptem

221
fényembe. Felmentem a saját ágamra és leültem a szent Fény Fiai körében. És visszahúzódtam
lakhelyeikről, mely *…+ dicsőségessé válik *…+. Ámen.

2. A Hűségről

Én vagyok az Ige, aki a kimondhatatlan Hangban lakozik. A szeplőtelen Fényben lakozom és egy
Gondolat nyilatkoztatta ki önmagát az Anya nagyszerű Beszéde által, habár a férfi leszármazott az, aki
támogat engem és az alapomat. És ez (a Beszéd) a kezdetektől létezik a Mindenség alapjaiban.

Ám van egy Fény, mely elrejtezve lakozik a Hallgatásban, s ez volt az első, mely létrejött. Ahol csak ő (az
Anya) egyedül létezik a hallgatásban, ott egyedül én vagyok az Ige, kimondhatatlan, szennyezetlen,
mérhetetlen, elképzelhetetlen. Ez (az Ige) rejtett Fény, az élet gyümölcsével bírván, szennyezetlen, élő
vizet öntöz a láthatatlan, szennyezetlen, mérhetetlen forrásból, mely nem más, mint az Anya
dicsőségének megismételhetetlen Hangja, az Isten leszármazottjának dicsősége; a férfias-szűz rejtett
értelme folytán, a Hallgatás el van rejtve a Mindenségtől, révén megismételhetetlen, mérhetetlen Fény,
a Mindenség forrása, e teljes Eón gyökere. Ez az az alap, mely támogatja az Eónok minden mozdulatát,
mely a hatalmas dicsőségé. Ez az alapja minden alapnak. Ez a hatalmasságok lélegzete. Ez a három
állandóság szeme, mely mint Hang létezik a Gondolat folytán. És ez az Ige a Beszéd folytán; elküldték,
hogy megvilágosítsa azokat, akik a sötétségben lakoznak.

Most pedig figyeljetek! Kinyilatkoztatom számotokra a misztériumaimat, hiszen ti vagytok a

felebarátaim, és meg fogjátok valamennyit ismerni.

[5 sor hiányzik]

Mindannyiuknak beszéltem a misztériumaimról melyek a felfoghatatlanban léteznek, a kifejezhetetlen

Eónokban. Megtanítottam nekik a misztériumokat a Hang által, mely a tökéletes intellektuson belül
létezik, és a Mindenség alapjává váltam, és erővel ruháztam fel őket.

A Második Időben eljöttem az én Hangom Beszédében. Alakot adtam azoknak, akik alakot öltöttek,
amíg teljessé nem váltak.

A harmadik időben kinyilatkoztattam magam sátraikban mint az Igét, és kinyilatkoztattam magam az ő

képükben. És mindenkinek az öltözetét viseltem, és elrejtettem önmagamat bennük, és nem ismerték
meg azt, aki hatalmat ad nekem. Mivel benne lakozom valamennyi Függetlenben és Hatalmasságban, és
az angyalokban,és minden egyes mozdulatban mely az összes anyagban létezik. És elrejtettem magamat
őbennük amíg ki nem nyilatkoztattam önmagamat az én testvéreimnek. És a (Hatalmasságok) egyike
sem ismert engem, habár én vagyok az, aki bennük munkálkodik. Ellenkezőleg, azt gondolták, hogy a
Mindenséget ők alkották, hiszen tudatlanok és nem ismerik a gyökereiket, a helyet, ahol felnőttek.

Én vagyok a fény, mely megvilágítja a Mindenséget. Én vagyok a fény, mely örvendezik az én

testvéreimben, mert lejöttem a halandók világába a Szellem miatt, aki benne marad az ártatlan Szófiától
eredő leszármazottakban. Eljöttem és átadtam *…+ és elmentem …

[5 sor hiányzik]

222
… ami ő korábban volt, és adtam neki az Élet Vizéből, mely kiragadta őt a legvégső sötétség káoszából
mely a teljes mélységben létezik, ami a testi és a lelki gondolat. Mindezeket magamra vettem. És
megszabadítottam őt tőle, és ragyogó Fényt adtam rá, az Atyaság gondolatának tudását.

És átadtam őt azoknak akik az öltözetet adják – Jammon, Elasso, Amenai – és betakarták őt egy ruhával
a Fény ruhái közül; és átadtam őket a keresztelőknek, és ők megkeresztelték őt – Micheus, Michar,
Mnesinous – és bemerítették őt az Élet Vizének forrásába. És átadtam őt azoknak, akik trónra emelnek –
Bariel, Nouthan, Sabenai – és ők trónra emelték őt a Dicsőség Trónjára. És átadtam őt azoknak, akik
dicsőítenek – Arion, Elien, Phariel – és ők dicsőítették őt az Atyaság dicsőségével. És azok, akik
elragadnak, elragadtak – Kamaliel, *…+anen, Samblo, és <a> hatalmas szent fény szolgái – és elragadták
őt az Atyaság fény-helyére. És ő megkapta az öt pecsétet az Anya, Protennoia fényéből, és
megajándékozták a tudás misztériumában való részvétellel, és a Fény Fényévé vált.

És most…

[5 sor hiányzik]

…bennük lakoztam, mindegyikük alakjában. Az Arkónok azt gondolták, én vagyok a Krisztusuk.

Valójában, mindenkiben lakozom. Valójában azokban, akikben kinyilatkoztattam önmagamat, mint Fény,
kijátszottam az Arkónokat. Én vagyok az ő szerettük, mivel azon a helyen felruháztam önmagamat mint
az Arkgenitor fia, és hasonlatos voltam hozzá amíg nem ért véget rendelete, mely a Káosz tudatlansága.
És az angyalok között kinyilatkoztattam önmagamat az ő hasonlatosságukban, és a Hatalmasságok
között, mintha az egyik lenne közülük: az Ember Fiai között azonban, mintha én (is) az Ember Fia lennék,
habár én vagyok mindenkinek az Atyja.

Elrejtettem önmagamat valamennyiükben amíg ki nem nyilvánítottam önmagamat a tagjaimban, akik az

enyémek és én megtanítottam őket a kimondhatatlan rendeletekre, és a testvériségre. Ám ők
kifejezhetetlenek minden Szuverenitás és irányító Hatalmasság számára, kivéve a Fény fiait egyedül, akik
az Atya rendeletei. Ezek azok a dicsőségesek, akik felette állnak minden dicsőségnek, mely az Öt Pecsét,
kiegészítve az Értelem erényével. Ő, aki birtokolja ezeknek a bizonyos neveknek az Öt Pecsétjét, letépte
<a> tudatlanság öltözetét és magára öltötte a ragyogó fényt. És senki sem fog megjelenni előtte aki az
Arkónok Hatalmasságai közé tartozik. Az effélékben, a sötétség feloszlik és a tudatlanság meghal. És a
teremtmény gondolata, mely szétszóródott, egyszerűen csak megjelenik és a sötét Káosz feloszlik és…

[6 sor töredékes]

…amíg ki nem nyilatkoztatom önmagamat és felebarátaimat, és amíg nem gyűjtöm össze valamennyi
felebarátomat az ötök királyságomon belül. És kinyilvánítottam számukra a kimondhatatlan Öt Pecsétet
azért, hogy megmaradjak bennük és ők is megmaradjanak énbennem.

Ami engem illet, én magamra vettem Jézust. Megszabadítottam őt az átkozott fától és megalapítottam
őt az Atyjának lakhelyén. És mindazok, akik rátekintenek az ő lakhelyükre, nem ismernének fel engem.
Mivel visszatarthatatlan vagyok a magommal együtt, és az én magom, amely az enyém, belehelyezem a
szent fénybe a felfoghatatlan Hallgatásba. Ámen.

223
Háromoldalú értekezés

I. rész

1. Bevezetés
Ami azt illeti, amit a magasztos dolgokról mondhatunk, ami helyes, az az, hogy az Atyával kezdjük, aki a
Teljesség gyökere, az, akitől kegyelmet kaptunk, hogy beszélhetünk róla.

2. Az Atya

Ő azelőtt létezett, mielőtt bármi más, önmagán kívül, létrejött volna. Az Atya egyetlen dolog, akár egy
szám, mivel ő az első és ő az, aki csak önmaga. Ám nem olyan, mint egy magányos valaki. Másként
miként lehetne Atya? Hiszen bármikor előfordul hogy az „atyát”, a „fiú” követi. Ám az egyetlen egy, aki
egyedül az Atya, olyan, mint egy gyökér, fával, ágakkal és gyümölcsökkel. Azt mondják róla, hogy atya, a
szó szoros értelmében, hiszen utánozhatatlan és változhatatlan. Emiatt egyetlen, a szó valódi
értelmében, és isten, mert senki sem isten számára és senki sem az ő atyja. Mivel ő nem-nemzett, és
nincs más, aki nemzette őt, sem olyas valaki, aki teremtette őt. Hiszen ha valaki valakinek az atyja, vagy
a teremtője, akkor egyben neki is van atyja és teremtője. Természetesen lehetséges számára, hogy
valakinek az atyja és teremtője legyen, annak, akik általa jött létre és annak akit ő megalkotott, hiszen ő
nem atya a szó szoros értelmében, sem isten, hiszen van, aki őt nemzette és aki őt teremtette. Így tehát,
egyedül az Atya és Isten az a szó szoros értelmében, akit senki más nem nemzett. Ami pedig a
Teljességet illeti, ő az, aki nemzette és megteremtette. Ő kezdet és vég nélkül való.

Ő nemcsak vég nélkül való – emiatt pedig halhatatlan, mivel nem-nemzett – hanem változhatatlan is az
ő örökké való létezésében, személyiségében, abban, melyben létezik, és abban, mely által hatalmas.
Soha nem távolítja el önmagát attól, ami ő, és senki sem kényszerítheti arra, hogy vége legyen, amit
soha nem is vágyott. Senki sem volt, aki kezdeményezte volna az ő saját létezését. Így hát ő önmaga
változatlan, és senki sem képes elmozdítani létezéséből és személyiségéből, melyben létezik; és az ő
hatalmasságából, senki nem képes őt elérni, senki számára nem lehetséges más formájúra sem
változtatni őt, vagy csökkenteni őt, vagy átalakítani őt, vagy elhalványítani – így van ez az igazság
legteljesebb értelmében – aki átalakíthatatlan és megváltozhatatlan, változhatatlansággal ruházza fel őt.

Nemcsak, hogy ő az, akit „kezdet nélkülinek” és „vég nélkülinek” hívnak, mert nem-nemzett és
halhatatlan; hanem mivel nincs kezdete és vége sem létezésében, ő elérhetetlen hatalmasságában,
kifürkészhetetlen az ő bölcsességében, megérthetetlen hatalmasságában, és mérhetetlen édességében.

A szó szoros értelmében, ő egyedül – a jóság, a nem-nemzett Atya, és a teljes egészében tökéletes egy –
az, akit kitölt valamennyi leszármazottja, és az összes erény, és minden értékes dolog. És neki több van
ennél, ami a rosszindulat hiánya, azért, hogy felfedezhető legyen, akárki is birtokol akármit, hálával
tartozik neki, hiszen őtőle kapta, révén önmaga elérhetetlen és lankadatlan adakozásában, hiszen
gazdag ajándékokban, melyeket letétbe tesz, megpihenvén az általa adott szívességekben.

Ő olyan természetű és formájú és hatalmas kiterjedésű, hogy hozzá hasonló soha nem volt a kezdettől
fogva; nincs olyan hely sem, ahol ő tartózkodik, vagy ahonnan származott volna, és olyan sem, ahová
menne; nincs semmiféle ősi forma, melyet mintaként használna amikor tevékenykedik; semmiféle
nehézség sem társul hozzá abban, amit tesz; semmiféle anyag sincs, mely selejtként maradna utána;
melyből létrehozza azt, amit létrehoz; semmiféle összetevő nincs őbenne melyből nemz, amikor nemz;

224
nincs munkatársa sem; azokon a dolgokon dolgozván vele, melyeket ő alkot. Bármi effélét mondani
tudatlanság. Ellenkezőleg, (úgy kell beszélni róla) mint jóságos, hibátlan, tökéletes, teljes, önmaga lévén
a Teljesség.

Egyetlen egy név sem, legyen az kigondolt, kimondott, látott vagy megértett – egyik sem használható
őrá, akármilyen rendkívül dicsőséges legyen is, magasztaló és megbecsült. Azonban, lehetséges
tökéletessé tenni ezeket a neveket az ő dicsőségére és tiszteletére, azok képességeinek megfelelően,
akik dicsőítik őt. Még őt illetően, a saját létezését, élő mivoltát és formáját, lehetetlenség a tudat
számára megérteni őt, semmiféle, róla szóló beszédet sem, egyetlen szem sem láthatja őt, senki sem
foghatja meg, kifürkészhetetlen nagysága miatt, és az ő felfoghatatlan mélysége, és az ő mérhetetlen
magassága, és behatárolhatatlan kívánsága miatt. Íme a nem-nemzett természete, mely nem érint
semmi mást, nem csatlakozik semmi (máshoz) sem, abban az értelemben, ami korlátozott. Ellenkezőleg,
ő rendelkezik ezzel az alkotással, anélkül, hogy arca, vagy formája lenne, melyet az érzékelés révén
megérthetnénk, ahonnan származik, az „felfoghatatlan”. Amennyiben ő felfoghatatlan, akkor ebből
következik, hogy megismerhetetlen, így hát ő az, aki semmiféle gondolat révén nem érthető meg. Ő az
egyedül, aki ismeri önmagát kicsoda is, egyúttal az ő formáját és az ő hatalmasságát és a ő nagyságát. És
mivel neki megvan az a képessége, hogy megértse önmagát, hogy lássa önmagát, hogy megnevezze
önmagát, hogy felfogja önmagát, ő egyedül az, aki önmaga saját tudata, önmaga saját szeme, önmaga
saját szája, önmaga saját formája, és ő az, amit ő gondol, amit lát, amit beszél, amit megragad, önmaga,
aki felfoghatatlan, aki kimondhatatlan, megérthetetlen, változatlan, miközben fenntartó, örömmel teli,
igaz, elragadó, és nyugalmas, abban, amit megért, abban amit lát, abban amiről beszél, abban, amit
gondolatként bír. Felülmúl minden bölcsességet, és felette áll minden értelemnek, és felette minden
dicsőségnek, és felette minden szépségnek és minden édességnek, és minden hatalmasságnak, és
bármilyen mélységnek és magasságnak.

Ha pedig ő, aki megismerhetetlen a természetében, akire valamennyi nagyszerűség vonatkozik,

melyeket már említettem – határtalan kedvességének bőségéből - kívánsága szerint - átad, hogy
megismerhető legyen, megvan rá a képessége, hogy eszerint tegyen. Megvan az ő Hatalma, mely az ő
kívánsága. Most azonban a hallgatásban ő maga tartja vissza (önmagát), ő, aki nagyszerű, ő, aki a
kiváltotta a Teljesség örök létezésének létrejöttét.

A szó legszorosabb értelmében, ő nemzette saját magát, mint kimondhatatlant, hiszen ő egyedül
önmaga-nemzett, hiszen saját magától fogant meg, és mivel ő tudja önmagáról kicsoda is. Ami méltó az
ő csodálatára és dicsőítésére és megbecsülésére és imádására, ő hozza létre határtalan nagysága, és
felkutathatatlan bölcsessége, és mérhetetlen hatalma, és megízlelhetetlen édessége által. Ő az, aki
kivetíti önmagát ekképpen, mint nemzedék, rendelkezvén dicsősséggel és méltósággal, csodálatosan és
szeretetre méltóan; (ő) az aki dicsőíti önmagát, aki csodálja, <aki> méltatja, aki szereti is; (ő) az akinek
van egy Fia, aki őbenne él, aki csendes őt illetően, aki a kimondhatatlan a kimondhatatlanban, a
láthatatlan, a megérthetetlen, az elképzelhetetlen az elképzelhetetlenben. Ily módon örökké létezik
őbenne. Az Atya, abban az értelemben, ahogy korábban említettük, nem-nemzettségében, az, akiben ő
megismeri önmagát, aki nemzette őt egy gondolatot birtokolván, mely gondolat őrá vonatkozott, vagyis
az ő érzékelése, mely a *…+ örökké az ő alkotásának. Ami igazából, a szó szoros értelmében, a csendesség
és a bölcsesség és a kegyelem, amennyiben helyesen van így megjelölve.

3. A Fiú és az Egyház

225
 Pontosan úgy, miként az Atya létezik a szó szoros értelmében, az egyetlenként, aki előtt nem volt soha
senki más, és eltekintve attól, hogy nem létezik rajta kívül nem-nemzett, így a Fiú is létezik a szó szoros
értelmében, az egyetlen, aki előtt nem volt senki más, és utána senki más fiú nem létezik. Ezért ő az
elsőszülött és az egyetlen Fiú, „elsőszülött”, mert senki más nem létezett előtte, és „egyetlen Fiú”, mert
senki sem jött utána. Továbbá, birtokolja az ő gyümölcsét, annak kimagasló nagysága miatt. Mégis, azt
akarta, hogy ismert legyen édességének gazdagsága miatt. És kinyilatkoztatta a megmagyarázhatatlan
hatalmasságot, és egybekötötte nagylelkűségének hatalmas bőségével.

Nemcsak a Fiú létezett a kezdettől fogva, hanem az Egyház is létezett a kezdettől. Most pedig, ha valaki
úgy gondolja, hogy a felfedezés, miszerint a Fiú az egyetlen fiú, ellentmond az állításnak (az Egyházzal
kapcsolatosan), az ügy misztérikus tartalma miatt, ez nem így van. mert miként az Atya egység, és úgy
nyilatkoztatta ki magát mint az ő egyedüli Atyja, ezért a fiú úgy találta, hogy ő önmaga egyedüli fivére,
annak a ténynek köszönhetően, hogy ő nem-nemzett és kezdet nélkül való. Önmagát csodálja, együtt az
Atyával, és ad (ön)magának dicsőséget, és megbecsülést, és szeretetet. Továbbá, az is ő, akitől Fiúként
megfogant, az adottságaival összhangban: „kezdet nélküli” és „vég nélküli”. Ez a helyzet a rögzített
dolgokkal. Révén számtalan és határtalan, az utódai oszthatatlanok. Azok, akik léteznek az Fiútól és az
Atyától származnak, mint a csókok, azok sokasága miatt, akik megcsókolják egymást, nemes és
telhetetlen gondolattal, a csók az egység, habár magában foglalja csókok sokaságát. Azt mondjuk, a sok-
sok emberből álló Egyház, mely az eónok előtt létezett, s melyet úgy neveznek, a szó pontos értelmében,
hogy „az eónok eónja”. Ez a természete a szent romolhatatlan szellemeknek, melyeken a Fiú nyugoszik,
hiszen ez az ő lényege, pontosan úgy, ahogy az Atya nyugoszik a Fiún.

4. Eónikus kisugárzások

*…+ az Egyház azok között a keretek és tulajdonságok között létezik, melyekben az Atya és a Fiú létezik,
miként azt az elejétől fogva mondom. Ebből kifolyóan megszámolhatatlan eón teremtésében áll fenn.
Ugyancsak megszámlálhatatlan módon ők is nemzenek, azon keretek és tulajdonságok által, melyekben
(az Egyház) létezik. Mert ők tartalmazzák a szövetséget, melyből kialakultak, egymás iránt és azok felé,
akik létrejönnek általuk a Fiú iránt, akinek a dicsőségéért léteznek. Ezért nem lehetséges a tudatnak,
hogy felfogja őt – Ő volt annak a helynek a tökéletessége – sem beszéd nem képes kifejezni, mert
kimondhatatlanok és megnevezhetetlenek és megérthetetlenek. Csak nekik egyedül van meg a
képességük önmaguk megnevezésére és önmaguk megértésére. Mivel nem ezekben a helyekben
gyökereznek.

Ők, azon a helyen, kimondhatatlanok (és) megszámlálhatatlanok a rendszerben, melyek a módra és a

méretre vonatkoznak, az örvendezésre, a nem-nemzett boldogságára, név nélküliségére,
megnevezhetetlenségére, megérthetetlenségére, láthatatlanságára és felfoghatatlanságára. Ez az
atyaság természete, hogy a bősége a nemzés *…+ az eónoknak.

Örökké gondolatban léteztek, hiszen az Atya olyan volt, mint egy gondolat, és egy hely volt számukra.
Amikor az ő nemzedékeik létrejöttek, az, aki tökéletesen az irányításban volt, meg kívánta ragadni és
létrehozni azt, ami hiányos volt a *…+-ban és létrehozta azokat *…+ számára. Ám mivel ő az, aki, ő a
forrás, melyet nem csökkent a belőle bőségesen folyó víz. Amíg az Atya gondolataiban voltak, azaz a
rejtett mélységekben, a mélység ismerte őket, ám ők képtelenek voltak megismerni a mélységet,
melyben tartózkodtak; és az sem volt lehetséges számukra, hogy önmagukat megismerjék, sem hogy
bárki mást megismerjenek. Vagyis az Atyával voltak, nem léteztek önmagukban. Ellenkezőleg, csak olyan

226
formában léteztek, mint egy mag, úgyhogy felfedezték, hogy magzatként léteznek. Hasonlatosan a
igéhez, ő nemzette őket, csíra-állapotban létezve, és azok, akiket úgy volt, hogy nemz, nem jöttek még
létre általa. Az, aki először gondolt rájuk, az Atya – nemcsak azért, hogy ők miatta létezzenek, hanem
azért, hogy ők maguk miatt is létezzenek, hogy ekkor az ő gondolatában létezzenek, mint tudati lényeg,
és hogy önmaguk számára is létezzenek – elvetett egy gondolatot, mint egy csíra-magot. Most pedig,
azért, hogy megismerjék, ki is az, aki értük létezik, kegyesen megadtak a kezdeti formát, míg annak
érdekében, hogy ők felismerjék ki is Atya aki értük létezik, odaadta nekik a nevet „Atya” egy hang által,
kihirdetvén számukra, ki az aki létezik, fennáll a név által, melyet ők birtokoltak az alapján a tény alapján,
ahogyan létrejöttek, mivel a magasztalás, mely elkerülte az ő figyelmüket, benne van a névben.

A csecsemő, amíg a magzati állapotban van, elegendő önmaga számára, mielőtt valaha is látta volna, ki
nemzette őt. Ezért az volt az egyetlen feladatuk, hogy megkeressék őt, felismervén, hogy ő létezik,
örökké azt kívánva, hogy megismerje mi a létezés. Mivel azonban a tökéletes Atya jóságos, csak éppen
nem hallotta őket egyáltalán, hogy (csupán) az ő gondolataiban léteznek, ezért számukra is megadta a
létezés lehetőségét, hogy így kegyelmet is kaptak, hogy megtudhassák ki az aki létezik, vagyis azt, aki
örökkön ismeri önmagát *…+ formában, hogy megismerjék, aki létezik, miként az embereket nemzették
ezen a helyen: amikor megszületnek a fényben lesznek, azért, hogy lássák azokat, akik nemzették őket.

Az Atya hozott a világra mindent, mint kisgyermeket, mint vízcseppet a forrásból, mint virágot a
szőlőből, mint egy virágot, mint egy <ültetés> *…+, szüksége van táplálkozásra, növekedésre és
hibátlanságra. Ő visszatartotta ezt egy időre. Ő aki a legelejétől fogva erről gondolkodott. Birtokolta ezt
a legelejétől fogva és látta ezt, ám elzárta azoktól, akik elsőként származtak tőle. (Ő tette ezt) nem
irigységből, hanem azért, hogy az eónok ne kapják meg a hibátlanságukat a legelejétől fogva és ne
magasztalják fel önmagukat a dicsőségre, az Atyához, és gondoljanak úgy saját magukra, mint akik
egyedül birtokolják ezt. Ám amint úgy szerette volna, hogy létre jöjjenek, úgy is lett, ezért, hogy
hibátlanként jöjjenek létre, amikor úgy kívánná, a jótékonyság tökéletes eszméjét adta át nekik.

Az egyetlen, akit feltámasztott, mint fényt azok számára, akik ő magától származnak, attól, akitől a
nevüket kapták, ő a Fiú, aki teljes, egész és hibátlan. Világra hozta őt, elkeverve azokkal, akik tőle
származnak *…+ részt véve a *…+ a Teljesség, összhangban *…+-val, mely által mindenki megkaphatja őt ő
általa, bár ilyesmi nem létezett az ő nagyszerűségében, mielőtt ő megkapta volna általa. Ellenkezőleg, ő
saját maga által létezett. Ami azokat a részeket illeti, melyekben ő létezik, a saját tulajdonságaiban és
formájában és nagyszerűségében, lehetséges <a számukra> hogy lássák őt és beszéljenek arról, amit
tudnak róla, hiszen ők hordozzák őt, miközben ő (is) hordozza őket, mert lehetséges számukra, hogy
megértsék őt. Ő azonban, lényege miatt, megérthetetlen, azért hogy az Atya megbecsülést kapjon
mindegyiküktől és kinyilatkoztassa önmagát, annak ellenére, hogy kimondhatatlan, rejtett és láthatatlan,
tudatosan csodálják őt. Ezért, a fennköltségének nagyságára abban a tényben található, hogy beszélnek
róla és látják őt. Megnyilvánult, azért, hogy énekszóval dicsőítsék édességének bősége és <…> kegyelme
miatt. És pontosan úgy, miként a hallgatás csodálatai örökkévaló generációk, és tudati utódok, ezért az
Igében rejlő lehetőségek szellemi kisugárzások. A csodálatok és a lehetőségek egyaránt, mivel az igéhez
tartoznak, az utódai magjai és gondolatai, és a gyökerek, melyek örökké élnek, megjelenve az
utódoknak, melyek önmaguktól származnak, lévén tudatos és szellemi leszármazottai az Atya
dicsőségének.

Nincs szükség hangra és szellemre, tudatra és igére, mert nincs szükség azon munkálkodni, melyet ők
vágynak, hogy megtörténjen, hanem a mintázatra, amely által létezik, így azok, akik tőle származnak,
mindent létrehoznak nemzés útján, amire csak vágynak. És az, akit ők megértenek, és akikről beszélnek,
és az, akinek irányában mozognak és az akiben vannak, és az akinek himnuszokat zengenek, és így

227
dicsőítik őt, fiai vannak. Mert ez az ő nemzőerejük, hasonlatosan azokéhoz, akiktől származnak, a
kölcsönös segítségnyújtásuk szerint, úgy adnak segítséget egymásnak, mint a nem-nemzettek.

Az Atya, megfelelve magasztos helyzetének a Teljesség felett, révén ismeretlen és megérthetetlen

létező, olyan hatalmassággal és nagysággal bír, hogy ha hirtelen, gyorsan kinyilatkoztatta volna magát a
tőle származó összes magasztos eón körében, azok megsemmisültek volna. Ezért visszatartotta
hatalmasságát és kimeríthetetlenségét azon keretek között, ahol létezik. Ő kimondhatatlan és
megnevezhetetlen és magasztosabb minden tudatnál és minden igénél. Kiterjesztette azonban önmagát,
és az a kiterjesztés adott alapot és teret és lakóhelyet a Világegyetemnek, nevet az ő létezésének „az
egy, aki által”, hiszen ő a Mindenség Atyja, munkássága a létezőkre irányul, elvetvén gondolatukban a
magot, hogy keressék őt. Az ő hatalmas mennyiségű *…+-k abban a tényben nyilvánul meg, hogy
megértsék az ő létezését és abban a tényben, hogy kérdezzenek mi az, ami létezik. Azért kapták meg őt,
hogy örvendezzenek és virágozzanak és élvezzék és a bő fény miatt, mely osztozik munkásságában,
ismereteiben és a velük való elvegyülésében, azaz abban akit megneveznek és aki ő, és valójában a Fiú,
hiszen ő a Teljesség és az, akiről egyaránt tudják, hogy ki ő és ki öltözteti őt. Ő az, akit „Fiúnak”
neveznek, és akivel kapcsolatban megértik, ő létezik, és keresik őt. Ő az, aki Atyaként létezik és (mint) az,
akiről nem képesek beszélni, és az, akit nem képesek felfogni. Ő az, aki elsőként jött létre.

Teljesen lehetetlen bárki számára, hogy megértse őt, vagy őróla gondolkozzon. Vagy képes lehetne
bárki hogy megközelítse a magasztost, az elő-létezőt a szó szoros értelmében? Ám valamennyi felfogott
vagy kimondott név vele kapcsolatosan tisztességesen kerül bemutatásra, mint hozzávezető út,
összhangban azok a képességével, akik dicsőítik őt. Az pedig, aki őbelőle emelkedett ki amikor
kinyújtóztatta magát nemzés és tudás céljából a Teljességgel kapcsolatosan, ő *…+ valamennyi név,
hamisítás nélkül való, és ő a szó igazi értelmében az egyetlen első, az Atya férfija, ezért így nevezem őt:

az alaktalanság formája,

a testnélküliség teste,

a láthatatlanság arca

a kimondhatatlan igéje

a felfoghatatlan tudata,

a belőle áramló szökőkút,

azok gyökere, akiket elültetnek,

és azok istenek, akik léteznek

azok fénye, akiket megvilágít,

azok szerelme, akiket szeretett,

a gondviselés azok számára, akikkel gondosan törődik,

azok bölcsessége, akiket bölcsé tett,

228
azok hatalmassága, akiknek hatalmat adott,

azok gyülekezete, akiket maga köré gyűjtött

azon dolgok kinyilatkoztatása, melyeket keresnek,

azok szeme, akik látnak,

azok lélegzete, akik lélegeznek,

azok élete, akik élnek,

azok egysége, akik elvegyültek a Teljességgel.

Mindannyian az egyetlen egyben léteznek, amint az tökéletesen felöltözteti önmagát és a puszta neve
által, melyen soha sem szólítják. És ezen a különleges módon ők egyenlők az egyetlen eggyel és a
Teljességgel. Nem osztható fel részekre, mikén a test és nem különíthető el általa kapott nevekre (ezért)
ily módon egyetlen dolog és egy másik másféleképpen. Ugyanakkor nem is változás az *…+-ban, és nem is
vesz fel neveket, melyeket kigondol, és válik most ezzé, most valami mássá, ez a dolog most ez a valami,
és máskor, valami más, ellenkezőleg, ő teljességgel önmaga, a legvégső. Ő a teljesség egésze és minden
egyes része örökké, ugyanabban az időben. Ő az, ami mindannyian. Ő hozta el az Atyát a Teljességhez. Ő
egyben a teljesség is, hiszen ő az, aki tudással bír önmagáról, és ő minden tulajdonság. Hatalmasságokkal
rendelkezik, és túltesz mindenen, amit ismer, miközben magát keresi önmagában tökéletes mértékben
és Fia van és formája. Ezért hatalmasságai és tulajdonságai megszámlálhatatlanok és hallhatatlanok, a
nemzés miatt, mely által ő nemzette őket. Megszámlálhatatlanok és láthatatlanok az igéje és parancsai
által nemzettek és az ő Teljessége. Ismeri őket, mely dolgok alkotják saját magát, hiszen egyetlen nevet
viselnek, és mindannyian ezen beszélnek. És ő hozza (őket) világra, azért, hogy felfedezzék hogy
léteznek, megfelelve egyéni tulajdonságaiknak egységes módon. És nem nyilvánította ki a sokaságot a
Teljességnek azonnal, és nem nyilatkoztatta ki az egyenlőségét sem azokkal, akik tőle származnak.

5. Eónikus élet

Mindazok, akik tőle származnak, <akik> az eónok eónjai, révén az <ő> teremtő természetének
kisugárzásai és leszármazottai, ők ugyancsak, az ő teremtő természetükben, dicsőséget <adnak> az
Atyának, mivel ő volt létrejöttük megalapozója. Ez az amit korábban említettünk, nevezetesen, hogy ő
alkotta az eónokat, a gyökereket és forrásokat és atyákat, és hogy ő az, akit ők dicsőítenek. Nemzés által
lettek, mivel ismeretekkel és bölcsességgel rendelkezik és a Teljesség tudja, az ismeretek és a tudás a
bölcsesség az, ami által létre jöttek. Látható tiszteletére jöttek létre: „Az Atya az, aki a Teljesség”,
amennyiben az eónok egyenkénti tiszteletadásra emelkedtek fel. Ezért a dicsőítése dalában és a
hatalmasságának egységében, ahonnan ők származnak, elmerültek egyfajta elkeveredésben és
elvegyülésben és egymással való egységben. Dicsőséget ajánlottak a rá méltó Atyának, a pleromatikus
(isteni létezés teljessége) gyülekezetből, mely egyetlen megnyilvánulás, habár sokan vannak, mivel az
egyetlen egy dicsőségeként született meg és mert annak érdekében jöttek létre, aki önmaga a Teljesség.
Ez pedig egy ima volt *…+ az egyetlen, aki létrehozta a Teljességet, első gyümölcse révén a

229
halhatatlanoknak és az örökkévalónak, ugyanis az élő eónoktól származik, lévén tökéletes és teljes, az
egy miatt, aki tökéletes és teljes, teljességet és tökéletességet hagyott azokra, akik tökéletes módon
adnak dicsőséget, a közösség miatt. Hiszen, mivel hiba nélkül való Atya, amikor dicsőítik őt, ugyancsak
meghallja az őt dicsőítő dicsőséget, azért, hogy megnyilvánulásra késztesse őket olyan formában,
amilyen ő.

A második megtiszteltetés oka, mely felgyülemlett számukra, az, amely visszatért hozzájuk az Atyától,
amikor megismerték a kegyelmet, mely révén gyümölcsöt hoztak egymással, az Atya miatt. Ennek
eredményeként, mivel dicsőségben jöttek létre az Atya dicsőségében, ugyanis, azért, hogy tökéletesnek
tűnjenek, dicsőséget adó szerepben jelentek meg.

Ők voltak az atyáik a harmadik dicsőítésnek, a függetlenséggel és a hatalommal összhangban, melyet

velük együtt nemzettek, hiszen egyenként, külön-külön ők nem léteznek, hogy egységes módon adjanak
neki dicsőséget, akiket ő szeret.

Ők az elsők és a másodikak és így mindketten tökéletesek és teljesek, mivel pedig az Atya

megtestesülései, aki tökéletes és teljes, ugyanúgy azok is, akik megszületnek, akik tökéletesek, ama tény
által, mivel a tökéletest dicsőítik. A harmadikok gyümölcsei azonban a minden egyes eón szándékának és
minden egyes tulajdonságnak díszeiből állnak, az Atyának hatalma van. teljességben létezik, tökéletes a
gondolatban, amely megegyezés eredménye, hiszen az eónok egyediségének terméke. Ez az amit ő
szeret és ami felett hatalma van, mivel ez ad az Atyának dicsőséget a jelentése által.

Ezért ők a tudatok tudatai, melyekről úgy találták, hogy az igék igéi, a vének vénei, a mértékek mértékei,
melyek egymás fölé magasztaltatnak. Mindazoknak, akik dicsőséget adnak megvan a saját helye és
magasztalása és lakóhelye és nyugalma, mely abból a dicsőségből áll, melyet ő létrehozott.

Mindazok, akik dicsőítik az Atyát, örök nemzettséggel bírnak – nemzenek egymás segítése során –
hiszen a kisugárzások határtalanok és mérhetetlenek és mivel nincs irigység az Atya részéről azok felé
akik tőle származnak, az ő nemzésükkel kapcsolatban egyenlőség vagy hozzá való hasonlatosság van,
hiszen ő az aki a Teljességben létezik, nemzvén és kinyilatkoztatván önmagát. Akárkit csak megkíván,
atyává teszi, azt, aki tulajdonképpen Atya, és Isten, azt, aki igazából Isten, és a Teljességgé teszi őket,
akiknek teljes egésze ő. A szó igazi értelmében, valamennyi nagy nevet ott tartják, ezek a (nevek)
melyeken az angyalok osztoznak, akik a Kozmoszban születtek meg együtt az arkónokkal, habár nincs
bennük semmiféle hasonlatosság az örök lényekkel.

Az eónok teljes rendszere szeretetet és vágyat birtokol az Atya tökéletes és teljes kikutatása iránt, és ez
az ő akadályokba nem ütköző megállapodásuk. Bár az Atya örökké kinyilatkoztatja magát, nem kívánja
tőlük, hogy megismerjék őt, hiszen az ő adománya, hogy felfogható legyen olyan módon, amiként
kutatják őt, miközben ő maga kikutathatatlan elsődleges lény.

Ő az, a Atya, aki kezdeti impulzust adott az eónoknak, mivel ezek azok a helyek az úton, melyek felé
vezetnek, miként az iskolai viselkedés felé. Kiterjesztette rájuk a belé vetett hitet és a hozzá való
imádságot, akit ők nem látnak; és szilárd reményt önmaga iránt, akit nem fognak fel, és gyümölcsöző
szeretetet, mely afelé tekint melyet nem lát, és az örök tudat elfogadható megértését, és áldást, mely
gazdag és szabad, és annak bölcsességét, aki az Atya dicsőségére vágyik az <ő> gondolata miatt.

Az ő szándéka folytán az Atya, aki magasztos, ismert, azaz a szellem (alapján) mely e Teljességbe
bocsátja leheletét, és az ismeretlen utáni kutatás értelmét adja neki, miként az embert megragadja egy

230
kellemes illat, s kezdi keresni, ahonnan az illat származik, mivel az Atya illata felülmúlja ezeket a
közönségeseket. Mivel édessége elhagyja az eónokat kimondhatatlan örvendezésben és megadta nekik
a vele való keveredés gondolatát, aki azt akarja, hogy megismerjék őt, egyesült módon, és segítsék
egymást a beléjük elvetett szellemben. Habár hatalmas súly alatt léteznek, kimondhatatlan módon
kerülnek megújításra, hiszen lehetetlen számukra elkülönülni attól, amiben beillesztve vannak
megérthetetlen módon, mivel nem fognak beszélni, hallgatásban vannak az Atya dicsőségét illetően,
arról, akinek hatalmában áll beszélni, és ezért formát öltenek általa. Kinyilatkoztatta önmagát, habár
lehetetlenség beszélni róla. Birtokolják őt, elrejtve egy gondolatban, hiszen ettől az egytől *…+.
Hallgatnak arról, ahogyan az Atya az ő formájában van, és az ő természetében és az ő nagyságában,
miközben az eónok méltóvá válnak rá, hogy tudásra tegyenek szert az ő szelleme által, miszerint ő
megnevezhetetlen és megérthetetlen. Az ő szellemén keresztül, mely az őt kutatás ösvénye, látja el az
őket az ő megértésének és a róla való beszédnek a képességével,

Minden egyes eón egy-egy név <amely> az Atya egyes tulajdonságait és hatalmásságát jelölik, hiszen ő
számos név alatt létezik, ezek elkeverednek és harmóniában állnak egymással. Lehetséges beszélni róla,
a beszéd gazdagsága miatt, hiszen az Atya egyetlen név, mivel ő egység, habár számolhatatlan
tulajdonságaiban és neveiben. A Teljesség - mely az egytől származik, aki létezik -, kisugárzása, nem
következett be, hogy elválasztódjanak részei egymástól, miként elválik valami attól, aki nemzi őt.
Ellenkezőleg, a részek nemzése olyan, mint a kiterjedés folyamata, miként az Atya kiterjeszti önmagát
azokra, akiket szeret, azért, hogy azok, akik tőle származnak olyanná válnak, mint ő.

Miként a jelenlegi eón, habár egységet alkot, mégis időegységekre van osztva, és az időegységek évekre
és az évek fel vannak osztva évszakokra és az évszakok hónapokra és a hónapok napokra, és a napok
órákra és az órák pillanatokra, hasonlóképpen az Igazság eónja is, hiszen egység és sokféleség,
elismerést kap a kis és a felséges nevekben, megfelelve az egyes hatalmasságoknak, hogy megragadjuk
azt – párhuzamot használva – miként a forrás az, ami, habár patakokba ömlik és tavakba és csatornákba
és ágakba, vagy miként a gyökér, kinyúlván felette fák és ágak gyümölcseikkel, vagy miként az emberi
test, melynek részei vannak, ám oszthatatlan módon testtagok tagjaira, elsődleges tagokra és
másodlagosakra, nagyokra és kicsikre.

6. A Logosz általi Befejezetlen Nemzés

Az eónok a kívánság szabadsága és a bölcsesség révén hozták létre önmagukat, mivel ő kedvelte őket a
gondolataik miatt, összhangban a harmadik gyümölccsel, Nem kívánnak tiszteletet adni megegyezésből
eredően, habár (az) az egyes Pleromákhoz szóló imák igéiként keletkezett. A Teljességgel együtt sem
kívánnak tiszteletet adni. És senki mással sem kívánják (ezt tenni) aki eredetileg ott volt annak az egynek
a mélysége felett, vagy (felette) az ő helyének, kivéve azonban azt az egyet, aki magasztos névben
létezik és magasztos helyen és csak akkor, ha ő kap tiszteletet attól, akitől vágyott (hogy tiszteletet
adjon), és eljuttassa ön(magához), a felette lévő miatt, és (csak ha) ön(magát) nemzi, hogy úgy mondjam
saját magát, és ezen egy által, ön(magát) nemzi, azzal együtt, ami ő maga, és saját maga megújulttá válik
azzal együtt, aki odajön hozzá, a fivére által, és látja őt és esedezik hozzá az ügyben, nevezetesen ő, aki
fel szeretne emelkedni hozzá.

Így lehetséges tehát, hogy az, aki tiszteletet szeretne adni, nem mond neki róla semmit, csupán annyit,
hogy a beszédkészlet korlátozva van a Pleromában, azért, hogy hallgassanak az Atya
megérthetetlenségéről, ám beszélnek arról, aki szeretné őt megérteni. Az egyik eón azzal jött, hogy

231
megkísérelje megérteni a megérthetetlenséget és dicsőséget adni neki és különösen a kimondhatatlan
Atyának. Hiszen ő az egység Logosza, habár nem a Teljesség megegyezéséből származik, és őtőle sem,
aki létrehozta őt, nevezetesen az aki létrehozta a Teljességet, az Atya.

Ez az eón azok közül való volt, aki bölcsességet kapott, hogy képes legyen elő-létezővé válni
mindegyikük gondolatában. Azáltal, amit ő kíván, lesznek ők létrehozva. Ezért bölcs természetet kapott,
azért, hogy megvizsgálja a rejtett alapokat, hiszen ő bölcs gyümölcs; ugyanis, a szabad akarat, mely a
Teljességgel együtt nemződött, volt az ok számára, hogy azt tegye, amire vágyik anélkül, hogy bárki is
korlátozná.

A Logosz szándéka tehát, aki ő, jó volt. amikor létrejött, dicsőséget adott az Atyának, annak ellenőre,
hogy az a lehetőségen túli valamihez vezette, hiszen olyas valakit akart létrehozni, aki tökéletes, egy
megegyezés által, amiben ő nem vett részt, és parancsolás nélkül.

Ez az eón volt az utolsó, melyet létrehoztak a kölcsönös segítségnyújtás által, kiterjedésében kicsi volt.
és mielőtt bármit nemzett volna a szándék dicsőségére és a Teljességgel egyetértésben, bőséges
szeretettel, önzetlenül cselekedett, és megállapodott oly módon, hogy körülvegye a tökéletes dicsőség,
hiszen az nem létezet az Atya kívánsága nélkül, amelyet a Logosz hozott létre, ami azt jelenti, hogy e
nélkül ő nem jön létre. Ám ő, az Atya, létrehozta őt azok számára, akikről tudta, hogy megfelelő dolog
az, hogy létrejöjjenek.

Az Atya és a Teljesség eltávozott tőle, azért, hogy a korlát, melyet az Atya felállított, létrehozható legyen
– ám nem a megérthetetlen megragadása által, hanem az Atya kívánsága szerint -, és továbbá, (ők
visszahúzódtak) azért, hogy az eljövendő dolgok, szervezetté váljanak, ami megtörtént. Amennyiben ez
megvalósul. Akkor nem jön létre a Pleroma megtestesülése által. Ezért nem megfelelő kritizálni a
működést, amely a Logosz, ám megfelelő dolog, hogy a Logosz működéséről azt mondjuk, hogy az a
szervezet oka, melynek eljövetele elrendeltetett.

A Logosz saját maga okozta, hogy mindez megtörténjen, teljes és egységes legyen, az Atya dicsőségére,
akit csodált, és (így tett) ennek megfelelően, ám azokat, akiket erősen szeretett volna tartani, árnyékban
nemzette, és másolatokat és képmásokat. Mivel nem volt képes elviselni a fény látványát, ezért a
mélységbe nézett és kételkedett. Ebből megosztottság jött létre – mélyen nyugtalan lett – és elfordult,
mert önbizalom-hiánya és a megosztottság, a feledékenység és önmaga elhanyagolása <amiatt>ami.

Az önmagasztalása és az elvárása a megérthetetlen megértése felé kemény dolog volt számára és

őbenne volt. ám betegség követte őt, amikor túlment önmagán, az önbizalom-hiányból jött létre,
nevezetesen abból a tényből, hogy <érte el a megvalósítását> az Atya dicsőségének, akinek magasztos
állapota a dolgok között korlátlan. Nem érte el őt (ti. a Logosz), mert nem fogadta el őt.

Az, akit ő maga létrehozott, mint egységes eónt, odarohant ami az övé és az ő rokonaihoz a Pleromában
elhagyva azokat, akik hiányosságban jöttek el mindazokkal együtt, akik tőle származtak elképzelt módon,
hiszen ők nem azonosak ővele.

Amikor tökéletesnek alkotta meg önmagát, amikor ténylegesen létrehozta önmagát, elgyengült, mint a
női természet, amelyet elhagyott a férfias társa.

Abból fakadóan, hogy önmagában hiányos volt, keletkeztek azok a dolgok, melyek az ő gondolatából és
gőgjéből származtak, ám abban, amiben tökéletes volt őbenne, elhagyta és felemelte önmagát azok fölé,

232
akik az övéi. Ő a Pleromában volt, mint emlékeztetés számára, azért hogy megváltásra kerüljön az ő
gőgjétől.

Az, aki valóban tűzbe jött és az, aki visszahúzódott önmagába nem lett meddő, éppenséggel gyümölcsöt
hozott a Pleromában és felzaklatta azokat, akik hiányosságban voltak.

Miként a Pleromák esetében, azok a dolgok, melyek a gőgös gondolat által jöttek létre, amely az ő
(Plerómájuk) képe, másolata, árnyéka, és képzelődése, hiányolván az értelmet és a fényt, melyek a hiú
gondolathoz tartoznak, hiszen ők nem hoznak létre semmit. Ezért az ő végük lesz az ő kezdetük: attól,
melytől nem léteznek, hogy ismét visszatérjenek, ahhoz, ami nem lesz, azonban önmaguk által akik
hatalmasabbak, erősebbek és inkább tiszteltek, mint a nevek, melyeket adtak nekik, melyek az ő
árnyékuk. A tükröződés módján ők szépek. Hiszen a másolat arca rendszerint magával viszi azt a
szépséget, amiről másolódott.

Úgy gondoltak önmagukra, mint olyan lényekre, akik önmaguk által léteznek és forrás nélkül valók,
mivel nem látnak semmit, ami előttük létezett volna. Ezért engedetlenségben éltek és lázadást követtek
és, anélkül, hogy megalázkodtak volna az egy előtt, aki révén ők létrejöttek.

Parancsolni akartak egymásnak, túltenni egymáson hiábavaló törekvésükben, miközben a dicsőség,

mellyel rendelkeztek, a rendszer okát tartalmazta, mely megvalósulni tűnt.

Ők azon dolgok képei, melyek magasztosak. Hatalomvágyat ültettek beléjük mindegyikük iránt, azok
nevének hatalmassága iránt, akik az árnyékban lakoznak, mindegyikük azt képzelve, hogy előbbre való
társainál.

Ezen többiek gondolata nem volt meddő, ellenkezőleg, pontosan olyan volt, mint <azoké> akik
árnyékban voltak, mindaz, amit gondoltak a lehetséges fiak birtoklásáról; azokról, akikről úgy hitték,
hogy utódaik voltak. Ezért történt, hogy számos, tőlük származó utód mint harcosok, küzdők, bajkeverők
és hitehagyottak jöttek létre. Engedetlen teremtmények voltak, hatalom-szeretők. Minden további,
ilyesféle lény, ezektől származik.

7. A Logosz párbeszéde

A Logosz volt az oka azoknak, akik létrejöttek és ő folytatta, annál inkább, hogy tanácstalanok legyenek,
és ő megdöbbent. A tökéletesség helyett, hibát látott, az egység helyett megosztottságot látott, a
stabilitás helyett zavarokat látott, a nyugalom helyett felfordulást. Nem volt sem lehetősége, hogy
megállítsa őket, sem lehetősége, hogy elpusztítsa. Teljes mértékben erőtlen volt, hiszen a teljessége és a
magasztossága elhagyta őt.

Azok, akik önmagukat nem ismerve jöttek létre, nem ismerték a Pleromákat, akiktől létrejöttek, és nem
ismerték azt aki oka volt az ő létezésüknek.

A Logosz, lévén ilyen bizonytalan helyzetben, nem folytatta semmiféle, az emanációkhoz hasonló dolgok
létrehozását, dolgokét, melyek a Pleromában vannak, dicsőségeseket, akik az Atya tiszteletére léteznek.
Ellenkezőleg, kis gyengéket hozott létre, betegségek által akadályozottakat, miáltal ő is gátolva lett. A
rend képére történt, mely az egység volt, amely oka azoknak a dolgoknak, melyek önmagukban nem az
első létezők.

233
 Amíg az egy, aki létre amíg nem hozta ezeket a tökéletlen dolgokat, melyekre így szükség volt, amíg ő
nem ítélte meg azokat, akik létrejöttek őmiatta, az értelemmel szemben - mely ítélet kárhoztatásra
került – küzdött ellenük, amíg el nem pusztultak, ami nem más, mint az egy, aki harcolt a kárhoztatás
ellen és akit a harag üldöz, miközben ez (a harag) elfogadja és megszabadítja (őket) az ő (hamis)
véleményüktől és hitehagyásuktól, hiszen ettől kezdve ez a megtérés, melyet „metanoianak” is
neveznek. A Logosz más álláspont és másik gondolat felé fordult. Elfordulván a gonosztól, a jó dolgok
felé fordult. Folytatván a megtérést olyan dolgokra vonatkozó gondolatok felé, melyek léteznek és az
ima annak a számára, aki önmagát jóvá formálja át.

Az, aki a Pleromában van, volt az első, aki imádkozott és emlékezett; utána (ő emlékezett) a fivéreire
egyenként és (habár) mindig együtt vannak; azután mind együtt; ám mindannyiuk előtt az Atya. A
megállapodás imája segítség volt számára az ő saját visszatérésében és a Teljességben, hogy oka legyen
emlékezni azokra, akik az elsőtől léteznek és az emlékezetében vannak. Ez az a gondolat, amely
messziről kiált, visszahozván őt.

Minden imája és emlékezése jelentős, számos hatalmasság volt összhangban azzal a korláttal. Mivel
semmi terméketlen sincs az ő gondolatában.

A hatalmasságok jók voltak és hatalmasabbak azoknál a hasonlóságoknál. Ami pedig azokat illeti, akik a
hasonlóságokhoz tartoznak, egyben a hazugság természetéhez is tartoznak. A hasonlóság illúziójából és
a gőgös gondolatból odajutottak, amivé lettek. És ők a abból gondolatból erednek, mely először ismerte
meg őket.

Hová tartoznak a korábbi lények? Olyanok, mint a feledékenység és a mély álom; olyanok, mint akiknek
nyugtalan álmaik vannak, akikhez álmok jönnek miközben ők – azok akik álmodnak – elnyomottak. A
többiek hasonlatosak számára néhány fényteremtményhez, akik keresik a felkelő Napot, hiszen az
történt, hogy láttak őbenne álmokat, melyek igazán édesek voltak. Azonnal megálljt parancsolt a
gondolat kisugárzásainak. Nem birtokolták többé a lényegüket és nem kaptak többé tiszteletet.

Habár ő nem egyenlő azokkal, akik elő-léteztek, ha magasabb rangúak lettek volna a képmásnál, ő lett
volna az egyedüli, aki révén magasztosabbak lettek volna azoknál, hiszen nem a jó szándék formázta
meg őket.

Nem a betegségtől származott, amely úgy született meg, hogy ők létrehozták, amelyből a jó szándékot,
hanem az egynek a kutatásából az elő-létező után. Egyszer imádkozott és egyaránt felemelte önmagát a
jóhoz és beléjük ültetett egy elő-hajlamot, hogy keresse és kutassa az elő-létezőt, és beléjük ültetett egy
gondolatot róla és egy elképzelést azért, hogy gondolkodjanak el rajta, valami náluk maguknál is
hatalmasabb és létezése elsőbbséget élvez hozzájuk képest, habár ők nem értették mi is volt ez.
Harmóniát és kölcsönös szeretetet nemzve azon gondolat által, egységben és egyhangúságban
cselekedtek, hiszen az egységtől és az egyhangúságtól kapták az igazi létezésüket.

Erősebbek voltak náluk a hatalomvágyban, hiszen jobban tisztelték őket, mint az elsőket, akiket föléjük
emeltek. Azok nem alázták meg önmagukat. Úgy gondoltak önmagukra, mint akiknek létezése egyedül
önmagától ered és forrás nélkül valók. Ahogy teremtettek, először a saját születésükkel összhangban, a
két rend támadta egymást, küzdöttek a parancsért létezésük okán. Ennek eredményeként elmerültek az
erőkben és természetekben, a kölcsönös tettlegesség feltételében, hatalomvágy és mindenféle hasonló
dolog miatt. Ezektől fogva van, hogy a dicsőség hiábavaló szeretete valamennyiüket a hatalomvágy

234
kívánsága felé vonzotta, miközben egyikük sem birtokolta a magasztos gondolatot, sem annak
ismeretét.

Ezen gondolat hatalmasságai az elő-létezők munkálkodásából alakultak ki, azokéból, akik a képviseletek.
Ami pedig azt a rendet illeti, akik ebből a fajtából valók, kölcsönös harmóniában voltak, ám harcoltak a
képmás rendje ellen, miközben a képmás rendje háborút viselt a képviseletekkel szemben és egyedül
tett ellene, a haragja miatt. Ettől *…+ őket *…+ egymást, számos *…+ szükségszerűség rájuk mutatott *…+
és érvényesüljenek *…+ nem volt tömeg *…+ és az ő irigységük és az ő *…+ és az ő haragjuk és erőszakjuk
és vágyuk és uralkodó tudatlanságuk üres dolgokat és különféle típusú hatalmasságot eredményezett,
nagy számban elkeveredve egymással, miközben a Logosz tudata aki az ő nemzésük okozója volt, nyitott
volt a remény kinyilatkoztatására, mely felülről jön el hozzá.

8. A Megváltó Emanációja

A Logosz, mely megmozdult, reménykedett és elvárta azt, aki magasztos. Ami az árnyékban lévőket
illeti, elkülönítette önmagát tőlük mindenféle módon, hiszen ő ellene harcoltak és egyáltalán nem
szerénykedtek előtte. Elégedett volt a gondolat lényeivel. És ami azt illeti, aki ily módon van létrehozva
és belül van a magasztos határon, emlékezvén arra, aki hiányos, a Logosz létrehozta őt láthatatlan
módon, azok között, akik a gondolat szerint születtek meg, megfelelvén annak, aki velük együtt volt,
amíg a fény nem sütött rá felülről, életadóként, az, akit az elő-létező Pleromák testvéri szeretetének
gondolata nemzett.

A botladozás, mely a Teljesség Atyjának, aki nem szenvedett, eónjaival történt, eléjük hozatott, mintha
a sajátjuk lenne, gondos, rosszindulat-mentes és végtelenül kedves módon. A teljességhez hozatott,
hogy ők utasítva legyenek a hiányosságról az egyes egyedüli által, aki által egyedül megkapták
valamennyien az erőt, hogy kiküszöböljék a hibákat.

A rend, mely az ő létrejötte volt ő általa, aki magasan jár és amely önmagát hozta létre tőle és a teljes
tökéletességtől. Az, aki magasan jár azzá vált, aki hiányos közvetítő volt az eónok azzal a kisugárzással
együtt, mely a létező dolgok szerint jött létre. Amikor hozzájuk imádkozott, vidáman és készségesen
beleegyeztek, hiszen megállapodásban voltak, és harmonikus egyetértésben, hogy segítsék a hiányost.
Összegyűltek, kérvén az Atyát jótékony szándékkal, hogy legyen segítség felülről, az ő dicsőségére,
hiszen a hiányos nem válhat tökéletessé más módon, feltéve, ha nem más az Atya Pleromájának
szándéka, amelyet ő önmagához vont, kinyilatkoztatott és odaadott a hiányosnak. Azután a
harmóniából, vidám készséggel, mely létrejött, ők gyümölcsöket hoztak, mely a harmónia nemzéséből
származott, egységet, a Teljesség birtoklását, kinyilatkoztatván az Atya arcmását, akiről az eónok azt
gondolták, hogy dicsőséget és segítség kérő imát kapnak a fivéreikért, egy kívánságot, melyben az Atya
maga számolt velük. Így készséges és vidám volt, a gyümölcsök megszületésének. És nyilvánvalóvá tette
velük való egység kinyilatkoztatásáról szóló megegyezést, mely az ő szeretett Fia. A Fiú azonban, akiben
a Teljesség van, örömmel vette őket magára, mint öltözetet, miáltal tökéletességet adott a hiányosnak,
és megerősítést azoknak, akik tökéletesek, az, akit helyesen „Megmentőnek” és „Megváltónak” és „a
Szeretettnek” hívnak, „az, akinek az imákat felajánlják” és „a Krisztusnak” és „a kiválasztott Fényének”
összhangban mindazokkal, akiktől származott, hiszen ő vált a pozíciók jelentette nevekké, melyeket neki
adtak. Mégis milyen más nevet is lehetne rá alkalmazni „a Fiú” kivételével, hiszen korábban azt
mondtuk, révén ő az Atya ismerete, akit ő meg akar velük ismertetni?

235
 Nemcsak az eónok alkották meg az Atya arckifejezését, akit imádtak, miként az korábban említésre
került, azonban a sajátjukét is; mivel az eónok, akik dicsőséget adtak, hozták létre az arckifejezésüket és
az arcukat. Úgy jöttek létre, mint egy hadsereg az ő számára, ahogy egy királynak jár, hiszen a gondolat
lényei erős kötelékkel bírnak egymás iránt és egymásba keveredett harmóniával.

A vele való megállapodás gyümölcsei, melyekről korábban beszéltünk, a Teljesség hatalmának tárgya.
Mivel az Atya hozta létre a Teljességet önmagán belül, együtt azokkal, akik elő-léteznek és azokkal akik
vannak és azokkal, akik lesznek. Képes volt rá (megtenni ezt). Kinyilatkoztatta azokat, akikben benne
lakozott. Nem adta nekik, amikor rájuk bízta őt. Az elöljáróság szellemében irányította a Világegyetemet,
melyet először adtak át neki (összhangban) a feladat hatalmával. Így hát elkezdte és megvalósította a
kinyilatkoztatást.

Az, akiben az Atya benne van és az akiben a Teljesség benne van korábban lett létrehozva annál, akinek
hiányzik a lélegzete. Utasította őt azokkal kapcsolatban, akik keresték az ő lélegzetüket, annak a
tökéletes fénynek a ragyogása által. Először tökéletessé tette őt kimondhatatlan örömben. Tökéletessé
tette őt önmaga számára, mint a tökéletes és ugyancsak nekiadta ami minden egyes egyén számára
megfelelő. Mert ez az öröm első meghatározása. És <ő> belévetett láthatatlan módon egy igét, melynek
az a rendeltetése, hogy tudás legyen. És hatalmat adott neki, hogy elváljanak és kivetette magából
azokat akik nem engedelmeskedtek neki. Így nyilvánította meg önmagát a számára. Ám azok számára,
akik miatta jöttek létre kimagasló formát nyilvánított ki. Ellenséges módon viselkedtek egymás iránt.
Hirtelen kinyilvánította önmagát számukra, a fény alakjában közelítvén meg őket, véget vetvén a
bonyolult ügynek, melybe egymással keveredtek, megállította azt a hirtelen kinyilatkoztatás révén,
melyről nem értesültek, nem várták, és nem tudtak róla. Emiatt féltek és elestek, mivel nem voltak
képesek elviselni a lény megjelenését, amely lesújtott rájuk. Az, aki megjelent, veszélyes fenyegetést
jelentett a másik kettőnek. Pontosan úgy, miként a gondolat lényei, akik a „kicsi” nevet kapták, azért,
hogy halvány elképzelésük legyen arról, hogy birtokolják a magasztost, ő előttük létezett, és csodálatos
hozzáállást vetettek el bennük, a magasztosban, aki megtestesül. Ezért szívesen fogadták az ő
kinyilatkoztatását és imádták őt. Meggyőződéses tanúivá váltak. Megismerték a fényt, mely létrejött
mint erősebb azoknál, akik ellenük harcoltak. A hasonlóság lényei azonban rendkívül féltek, hiszen nem
voltak képesek hallani róluk a kezdetben, hogy van egy ilyen elképzelés. Ezért a tudatlanság gödrébe
estek, melyet „a Külső Sötétségnek” neveznek és „Káosznak” és „Hádésznak” és „a Mélységnek”.
Létrehozta, ami a gondolat lényei alatt volt, mivel erősebb volt náluk. Érdemesek voltak a
kimondhatatlan sötétség feletti uralkodásra, hiszen az övéké volt, és a sokaság, melyet számukra
kijelöltek. Engedélyezte számukra, hogy ők is a szervezet részéről használva legyenek, melyet ő rendelt
el számukra.

Hatalmas különbség van annak kinyilatkoztatása között, aki létrejött ahhoz képest, akik hiányos és azon
dolgokhoz képest, melyek ezután jönnek létre miatta. Mivel kinyilvánította önmagát az ő számára
önmagán belül, hiszen ő ővele volt, szenvedő társa ővele, apránként nyugalmat adott neki, növelvén őt,
felemelvén őt, teljesen átadva önmagát neki egy látomás élményeként. Ám akik kívül esnek, ő gyorsan
nyilatkoztatja ki magát és feltűnő módon, és hirtelen vonul vissza önmagába anélkül, hogy látni engedné
számukra magát.

9. A Logosz Pleromája

236
 Amikor a Logosz, amelyik tökéletlen volt, megvilágosodott, az Ő Pleromája elkezdődött. Elkerülte
azokat, akik először zavarták őt. Többé már nem keveredett el velük. Letépte azt a gőgös gondolatot.
Megkapta a Nyugalommal való elvegyülést, amikor azok akik engedelmetlenek voltak vele először,
meghajoltak és megalázták magukat előtte. És örvendezett a fivérei látványa felett, akik meglátogatták
őt. Dicsőséget adott nekik és imádta azokat akik megtestesültek, hogy segítsék őt, miközben köszönetet
mondott nekik mert elkerülte azokat, akik fellázadtak ellene, és csodálatot és elismerést és nagyságot és
azoknak, akik megjelentek számára meghatározott módon. Megtestesült képeket hozott létre élő
arcokról, kellemes dolgok közül, melyek jók, létező dolgok között léteznek, hasonló hozzájuk
szépségben, ám nem egyenlőek vele igazságban, hiszen nem a vele való megegyezésből származnak,
aközött, aki létrehozta őket és az aki kinyilvánította önmagát az ő számára. Azonban bölcsességben és
tudásban cselekedett, elvegyülve a Logosszal ön(magával) teljes egészében. Ezért azok, akik tőle
származnak hatalmasak, pontosan olyan mértékben, mint az igazán hatalmas.

Miután lenyűgözte azok szépsége, akik megjelentek előtte, kijelentette, hogy hálás ezért a látomás
miatt. A Logosz végzi el ezt a tevékenységet azok által, akiktől segítséget kapott, azok stabilitásáért, akik
miatta jöttek létre és azért hogy kapjanak valami jót, hiszen ő úgy gondolta, hogy imádkozzanak a
mindenség szervezetéhez azok, akik tőle származnak, melyet stabilizáltak azért hogy megállapodásra
késztessék őket. Ezért azok, akiket szándékosan hozott létre szekerekben vannak, éppen úgy, mint azok
akik létrejöttek, azok, akik megjelentek, azért, hogy átmenjenek a dolgok minden helyén, melyek alant
vannak, azért, hogy mindegyikük megkapja azt a helyet, melyet úgy hoztak létre, ahogy ő van. ez
pusztulással járt a hasonlóság lényeinek, habár, jótékony tett volt a gondolat lényei számára,
kinyilatkoztatás (dittográfia), mindazoknak, akik a rendeletből származnak, mely egység volt, miközben
szenvedés, miközben ők magok, melyek nem születtek meg általuk.

Az pedig, aki megjelent, az Atya és a harmónia arca volt. Ruházat volt, mely minden kegyelemből (állt),
és étel, azok számára, akiket a Logosz hozott létre imádkozás és dicsőség és tiszteletadás közben. Ő az,
akit ő dicsőített és megbecsült, miközben azokra nézett, akikért ő imádkozott, azért, hogy tökéletessé
tegye őket a képek által, melyeket létrehozott.

A Logosz még többet adott hozzá a kölcsönös segítségnyújtásukhoz és az ígéret reményéhez, hiszen
örvendeztek és bőséges pihenéssel bírtak és szeplőtelen örömökkel. Ő hozta létre azokat, akikre
emlékezett először, amikor nem voltak vele, (ő hozta létre őket) birtokolván a tökéletességet.
(dittográfia) Most pedig, miközben ő, aki a vele lévő látványhoz tartozik, reményben és hitben létezik a
tökéletes Atyában, a Teljességgel azonos mértékben. Megjelent számára mielőtt elvegyült volna vele,
azért hogy azok a dolgok, melyek létrejöttek ne kerüljenek elpusztításra a fénybe tekintve, ugyanis nem
tudják elfogadni a hatalmas, magasztos alkatát.

A Logosz gondolata, aki visszanyerte stabilitását és irányítását azok felett, akik általa jöttek létre, s
mindazok „Eónjának”’ és a „Helyének” neveztetett, akiktől származott a szertartásnak megfelelően, és
ugyancsak hívták a „Megváltás Zsinagógájának” is, mivel meggyógyította ön(magát) a szétszóródásból,
mely a sokféle gondolat, és visszatért az egyetlen gondolathoz. Hasonlóképpen nevezik „Raktárháznak”,
mert a maradék miatt, melyet megkapott, egyedül az ő számára átadván. És ugyancsak
„Menyasszonynak” is, annak öröme miatt, aki odaadta önmagát neki a gyümölcshozatal reményében az
egységből, és aki megjelent számára. Hívják „Királyságnak” is, a stabilitás miatt, melyet ő megkapott,
miközben örvendezett az uralom felett azokon, akik harcoltak ellene. És nevezik „Az Úr Örömének”, a
boldogság miatt, mellyel felruházta önmagát. Vele van a fény, viszonzást adván számára a jó dolgokért,
melyek őbenne vannak, és (vele van) a szabadság gondolata.

237
 Az eón, melyről korábban szó esett, felette áll a két rendnek, akik egymás ellen harcolnak. Azok
társasága, akik uralmat gyakorolnak és nem keverednek betegségekbe és gyengeségbe, a gondolathoz
és a képhez tartozó dolgokba.

Az, amelyben a Logosz elhelyezte önmagát, tökéletes örvendezésben, egy eón volt, az anyag formáját
bírván, ám a szervezet okával is rendelkezvén, mely az, aki kinyilatkoztatta önmagát. (Az eón volt)
azoknak dolgoknak a képe, melyek a Pleromában vannak, azok a dolgok, melyek annak a bőséges
örvendezéséből jöttek létre, aki vidámságban létezik. Továbbá, annak az arca, aki kinyilatkoztatta
önmagát őszinteségben és figyelmességben volt, és azon dolgokhoz kapcsolódó ígéretben, melyeket ő
kért. Ez volt a megjelölése a Fiúnak és az ő lényegének és az ő hatalmának és az ő formájának, aki az, akit
ő szeretett és akivel elégedett volt, aki szeretetteljes módon könyörgött. Fény volt és vágy, hogy
megalakuljon és nyitottság az utasításra és szem a látásra, minőségek, melyek a magasztostól
származnak. Bölcsesség is volt a gondolkozása számára a szervezet alatti dolgokkal ellentétben. Egy ige is
volt a beszédhez és az efféle dolgok tökéletessége. És éppen ezek azok, akik formát öltöttek ővele, ám a
Pleroma képe szerint, bírván az ő atyáikat, akik azok, akik életet adtak nekik, mindegyikük lévén az arcok
egy-egy másolata, melyek formái férfiatlanok, hiszen nem betegségből származnak, mely nőietlenség,
hanem abból, aki már maga mögött hagyta a betegséget. A neve az, hogy „Egyház”, mivel harmóniában
hasonlítanak azok gyülekezetének harmóniájára, akik kinyilatkoztatták önmagukat.

Az, ami létrejött a fény képében, szintén tökéletes, merthogy az egyetlen létező fény képe, ami a
Teljesség. Még ha alacsonyabb rendű volt is ahhoz képest, akié a kép, ugyanakkor bír az
oszthatatlanságával, mivel az oszthatatlan fény arckifejezése. Azok azonban, akik az egyes eónok
képében jöttek létre, ők lényegében abban vannak, akiket már korábban említettünk, ám a hatalom
tekintetében nem egyenlőek, ugyanis (a hatalom) mindegyikükben benne van. Ebben, egymással
elvegyülvén, egyenlőségben vannak, ám egyikük sem árasztja ki azt a részt, mely sajátságosan rá
jellemző. Ezért ezek szenvedélyek, s mivel a szenvedély betegség, hiszen ezek a dolgok nem a Pleroma
megállapodásának eredményei, hanem ennek az egynek, idő előtt, mielőtt megkapta volna az Atyát.
Ennélfogva a megállapodás az ő Teljességével és szándékával hasznos volt a szervezet számára, hogy
eljöjjön. Megadatott neki, hogy áthaladjanak azokon a helyeken, melyek alant vannak, ugyanis a helyek
képtelenek befogadni az ő hirtelen, elhamarkodott eljövetelüket, amíg nem külön-külön (jönnek),
egyesével. Eljövetelük szükséges, hiszen általuk minden tökéletessé lesz.

Röviden, a Logosz megkapta a minden dolgok látását, azokét, melyek elő-léteznek, és azokét, melyek
most, és azokét, melyek ezután fognak, hiszen ő kapott megbízást a valamennyi létezőt felölelő
szervezettel együtt. Néhány dolog már más dolgokban van, melyek alkalmasak létrejönni, azonban a
magok, melyek megszületésre várnak őbenne magában vannak, az ígéret miatt, mely ahhoz tartozik,
amelyet megértett, mivel valami tartozik a létre jövendő magokhoz. És megalkotta az ő utódait, vagyis
azon dolgok kinyilatkoztatását, melyeket megértett. Egy darabig azonban az ígéret magját őrzik, azért
hogy azok, akik kiválasztásra kerültek egy küldetésre kiválasztásra kerüljenek az eljövendő Megváltó által
és azok által, akik vele vannak, azok, akik az Atya tudásában és dicsőségében elsők.

10. A Szervezet

Úgy helyes, hogy az ima, amit elvégzett és a megtérés, mely emiatt következett be, néhányat
elveszejtsen, miközben mások előnyére szolgáljon, és továbbiakat pedig elkülönítsen. Először azok
megbüntetésére készült, akik engedetlenek, annak az erejét felhasználva, aki megjelent, annak, aki

238
minden dolgok felett megkapta a hatalmat, azért, hogy elkülönüljenek tőle. Ő az, aki alant van, és aki
ugyancsak elkülöníti magát attól, ami magasztos, amíg nem készíti fel azon összes dolgok szervezetét,
melyek örökké valók, és nem ad mindegyiküknek egy helyet, melyet kijelölt ezzel kapcsolatban.

A Logosz először önmagát hozta létre, amikor megszépítette a teljességet, mint alapelv és a dolgok
irányítója, melyek létrejöttek, miként az Atya, aki az oka volt a létrehozásnak, mely az első létező volt
utána. Ő alkotta az elő-létező képeket, melyeket köszönetben és dicsőítésben hozott létre. Azután
megszépítette azok helyét, akiket dicsőségben hozott létre, melyet „Paradicsomnak” hívnak és „az
Örömteliségnek” és „a teljes ellátás Örömteliségének”, mely elő-létező. És minden jóság, mely a
Pleromában létezik megőrzi a képet. Azután megszépítette a királyságot, miként egy várost, megtöltötte
mindenféle kellemes dologgal, mely a testvéri szeretet és a nagylelkűség, melyet szent szellemek
töltenek és az erős hatalmasságok, melyek irányítják őket, melyeket a Logosz hozott létre és alapított
meg hatalomban. Azután (megszépítette) az Egyház helyét, mely ezen a helyen gyülekezett, az Egyház
alakját öltvén, mely az eónokban léteik, mely dicsőíti az Atyát. Mindezek után (megszépítette) a hit
helyét és az engedelmességét, (mely fakadt) a reménységből, mely dolgokat a Logosz kapta meg, amikor
a fény megjelent; ezután (megszépítette a helyét a) hajlamnak, mely az ima és könyörgés, melyeket
követi a megbocsátás és az ige, a szerint, aki megjelenik.

Az összes spirituális hely szellemi hatalmasságban van. Elkülönülnek a gondolat lényeitől, hiszen a
hatalmasságot egy képben hozták létre, mely az, mely elkülöníti a Pleromát a Logosztól, miközben a
hatalmasság, mely aktív a prófétálásban az elkövetkezendő dolgokkal kapcsolatban, irányítja a gondolat
lényeit, melyek az elő-létező érdekében jöttek létre, és nem engedélyezett számára elkeveredni azokkal
a dolgokkal, melyek azon dolgok látomása által jöttek létre, melyek ővele vannak.

A gondolat lényei, melyek kívül vannak, egyszerűek; megőrzik a pleromatikus képviseletet, különösen
azért, mert osztoznak a neveken, miáltal gyönyörűek.

Az átalakulás alázatos a gondolat lényei irányában, és a törvény ugyancsak alázatos irányukban, a

döntés (a törvénye), mely az ítélet és a harag. Szintén alázatos irányukban a hatalmasság, mely
elkülönült mindazoktól, akik alájuk hullottak, elküldi őket messze és nem engedi meg nekik, hogy
elterjedjenek túl a gondolat lényein és az átalakuláson, mely (a hatalmasság) félelemből és
tanácstalanságból és feledékenységből és megdöbbenésből és tudatlanságból áll, és olyan dolgokból,
melyek a kép alapján jöttek létre, a fantázia révén. És ezek a dolgok, melyek valójában szerények voltak,
megkapják a magasztos neveket. Nincs tudás azok számára, akik tőlük származnak és eltelnek gőggel és
hatalomvággyal és engedetlenséggel és hazugsággal.

Mindegyiküknek nevet adott, hiszen a két rend egy névvel rendelkezik. Azok, akik a gondolathoz
tartoznak és azok akik képviseletei az „Igaziak” és „Lelki” és „a Tüzesek” és a „Középsők” névvel illetnek.
Azok, akik a gőgös gondolathoz tartoznak és a képhez neveztetnek „a Bal”, „a Testi”, „a Sötétek” és „az
Utolsó” néven.

Miután a Logosz létrehozta mindegyiküket a saját rendjében, a képeket és a képviseleteket és a

képmásokat egyaránt, tisztán tartotta a képek eónját mindazoktól, akik ellene harcoltak, hiszen ez az
örvendezés helye. Azonban a gondolathoz tartozók számára kinyilvánította azt a gondolatot, melyet
önmagából bontott ki, vágyván arra, hogy anyagi egységbe vonja össze őket, az ő rendszerük és
lakóhelyük kedvéért, és azért, hogy ők szintén létrehozzanak egy hajtóerőt a gonosz iránti vonzódásuk
csökkentése érdekében, hogy soha többé ne örvendezzenek a környezetük dicsősségében és oszoljanak
el, ellenkezőleg, lássák meg betegségüket amelyben szenvednek, azért hogy szerelmet nemzzenek és

239
folyamatos kutatást azután, aki képes őket meggyógyítani a kisebbrendűségükből. Továbbá, azok felett,
akik a képmáshoz tartoznak, felállította a szépség igéjét, hogy formát adjon számukra. Felállította
felettük az ítélet törvényét is. Felállította felettük újból a hatalmasságokat, melyeknek gyökere kiváltotta
a hatalom iránti vágyukat. Kinevezte őket felettük való uralkodóknak, azért hogy egyrészt az ige
támogatása révén, mely gyönyörű, vagy a törvény fenyegetése következtében, vagy a hatalomvágy
hatalmassága által, a rend meg legyen őrizve azoktól, akik gonoszhoz süllyesztették, miközben a Logosz
elégedett velük, hiszen hasznosak a szervezet számára.

A Logosz ismerte a két másik rend megegyezését a hatalomvágyat illetően. Ezeknek és az összes
többinek, kegyesen oda adományozta vágyaikat. Mindegyiküknek megfelelő rangot adott, és úgy
rendeltetett, hogy mindegyikük uralkodjon a hely és a tevékenység fölött. Meghódolt annak a helynek,
mely magasztosabb volt önmagánál, azért hogy parancsoljon a többi helynek a tevékenységben, mely
kijelölt tevékenység, hozzá lehullván, hogy irányítsa, az életmódja miatt. Ennek eredményeképpen
parancsnokok és alárendeltek vannak döntési helyzetekben és alávetettség az angyalok és az
arkangyalok között, miközben a különböző tevékenységek eltérnek egymástól. Minden egyes arkón az ő
fajából és az ő mellékeséből melyekkel szemben osztályrészét követelte, pontosan úgy, miként ők
megjelentek, mindegyikük őrségben volt, mivel megbízták őket a szervezettel és senkinek sem hiányzik
parancs és senki sincs királyság nélkül, a mennyek végétől, a föld végéig, még a föld alapjait is beleértve,
és a föld alatt lévő helyeket. Vannak királyok, vannak urak, és olyanok, akik parancsokat adnak, néhány a
büntetések kormányzására, mások igazságszolgáltatásra, ismét mások nyugalom adására és gyógyításra,
mások tanításra, mások őrizetre.

Valamennyi arkón fölé kinevezett egy Arkónt akinek senki sem parancsol. Ő valamennyiük ura, azaz az
arcmást, melyet a Logosz hozott létre a gondolatából, miként a Teljesség Atyjának képviseletét. Ezért
felékesítette minden <névvel> melyek őt ábrázolják, hiszen minden tulajdon őt jellemzi és dicsőséges
vonás. Mivel „Atyának” is hívják és „istennek” és „demiurgosznak” és „királynak”, és „bírónak” és
„helynek” és „lakóhelynek” és „törvénynek.”

A Logosz úgy használta ót, mint kezet, hogy megszépítse és dolgozzon azt alant lévő dolgokon, és
használta őt mint szájat, hogy elmondja a dolgokat, melyeket majd megjósolnak.

A dolgok, melyeket kimondott, megteszi. Amikor látta, hogy hatalmasok és jók és csodálatosak,
megelégedett volt és örvendezett, mintha az ő saját gondolata lett volna az, amelyik hozzájuk beszél és
cselekszi ezeket, nem ismervén, hogy a benne lévő mozgás a szellemtől van, aki mozgatja őt
meghatározott módon, azon dolgok felé, melyeket ő akar.

Tekintettel azokra a dolgokra, melyek tőle jöttek világra, beszélt róluk, és úgy jöttek világra, mint a
szellemi helyek képviselői, melyekről az értekezés során korábban beszéltünk a képek kapcsán.

Nemcsak tevékenykedett, hanem, mint az a valaki, aki az atya választottjaként jelent meg az ő
szervezetében, önmaga által előidézve, és a magok által, továbbá a szellem által, mely kiválaszt és amely
alászáll általa a helyekre, melyek alant vannak. Nemcsak hogy saját maga révén beszél szellemi igéket,
<hanem> láthatatlan módon (beszél) a szellemen át, kihív és olyan dolgokat nemz, melyek nagyobbak
saját lényegénél.

Mivel lényegét tekintve ő „Isten” és „Atya” és valamennyi megtisztelő cím, azon gondolkozott, hogy
ezek elemei az ő saját lényegének. Nyugalmat létesített mindazoknak, akik engedelmeskedtek neki, ám
azoknak, akik engedetlenek voltak vele, büntetést szabott ki. Ővele ugyancsak, vele a paradicsom és a

240
királyság és minden egyéb, mely az eónban őelőtte létezik. Ők sokkal értékesebbek, mint a lenyomatok,
a gondolat miatt, mely hozzájuk kapcsolódik, amely olyan mint egy árnyék és egy öltözet, hogy úgy
mondjam, mert ő nem látja azt a dolgoknak azt a módját, amint azok ténylegesen léteznek.

Munkásokat és szolgákat hozott létre, segítségül abban, amit meg fog tenni és amit mondani fog, mivel
minden hely, ahol munkálkodott, hátrahagyta arcképét és az ő szépséges nevét, eredményül és beszédül
azoknak a dolgoknak, melyekről gondolkodik.

A helyén képeket alkotott a fényről, mely megjelent és azokról a dolgokról, melyek szellemiek, habár
ezek a saját lényegét képezték. Ezért őket tisztelték minden helyen általa, révén tiszták, annak az
arcképéből valók, aki kiválasztotta őket, és létrehozták őket: paradicsomokat és királyságokat és
nyugalmat és ígéreteket és az ő kívánsága kiszolgálóinak sokaságát, és habár uralmak urai, az alá vannak
rendelve, aki úr, az, aki kijelölte őket.

Miután ily módon figyelt rá, illendően, a fényekkel kapcsolatban, melyek a források és a rendszer, az
alant lévő dolgok szépsége fölé helyezte őket. A láthatatlan szellem mozgatta őt ekképpen, azért, hogy a
saját szolgája által kívánja az intézkedést, akit ő is használ, mint egy kezet és egy szájat, és mintha az ő
arca lenne, (és az ő szolgája) a dolgok, melyeket hozott, rend és fenyegetés és félelem, azért, hogy azok,
akikkel megtette azt, ami tudatlan, azért, hogy vessék meg a rendet, amelyiket nekik adtak, hogy őrizzék,
hiszen az arkónok kötelékei béklyózzák meg őket, melyek biztonságosan vannak rajtuk.

A dolog egész létesítménye három részre oszlik. Az erős hatalmasságokat melyeket a szellemi Logosz
hozott létre a fantáziából és a gőgösségből, az első szellemi rangban alapította meg. Azután azok a
(hatalmasságok) melyeket ezek alkottak meg a hatalomvágyuk által, ő a középső területre állította őket,
hiszen ők a törekvés hatalmasságai, ezért gyakorolniuk kell az uralmat és kényszerítő parancsokat adni
és kényszeríteni az alattuk lévő létesítményeket. Azok, akik az irigység és féltékenység által jöttek létre,
és valamennyi további leszármazottat az effajta rendelkezésből, ő a szolgarendbe állított be,
ellenőrizvén a nyomort, parancsolván mindazoknak, akik léteznek és valamennyi nemzedék
(birodalmának), akiktől gyorsan pusztító betegségek jönnek, akik mohón vágynak a nemzésre, akik
valamik azon a helyen ahonnan származnak és ahová vissza fognak térni. És ezért felettük mérvadó
hatalmasságokat nevezett ki, folyamatosan a témán dolgozva, azért, hogy azok utódai, akik léteznek,
folyamatosan létezzenek. Ez az ő dicsőségük.

II. rész

11. Az anyai emberiség létrehozása

A dolog, mely átfolyik a formáján az ok, miáltal a láthatatlanság mely, a hatalmasságok által létezik *…+
mindannyiukért, mivel *…+ mivel nemzenek és pusztítanak őelőttük.

A gondolat, melyet közé állítottak azoknak akik jobbról vannak és azoknak akik balról vannak, a nemzés
hatalmassága. Mindazok, akiket az elsők úgy szeretnének létrehozni, hogy úgy mondjam, az ő
kivetítésükként, miként egy árnyék vetődik és követi a testet, azok a dolgok, melyek a láthatatlan
teremtmények gyökerei, nevezetesen, a képek, a képviseletek és a másolatok díszítéseinek előkészítése,
azok miatt jöttek létre, akiknek oktatásra és tanításra és formálásra volt szükségük, azért, hogy a kicsiny
megnőjön, lépésről-lépésre, mint egy tükörkép által. Mivel ez annak okán történt, hogy ő megalkotta az
emberiséget végül, először elkészítve és előírni számára dolgokat, melyeket az ő kedvéért alkotott.

241
 Az emberiség teremtése is olyan, mint minden másé. A szellemi Logosz megmozdította őt láthatatlanul,
miként tökéletessé tette Demiurgosz és angyali szolgái által, aki osztozott a sokaság megteremtésének
tettében, amikor tanácskozást tartott az arkónjaival. A földi ember olyan, mint az árnyék, azért, hogy
hasonlatos legyen azokhoz, akiket elválasztottak a Teljességtől. Továbbá, valamennyit megalkottak
belőle mindannyian, azok, jobb oldalt, és azok, bal oldalt, hiszen mindegyikük sorrendben, formát adott
a *…+ melyben létezik.

A *…+ melyet a Logosz, aki tökéletlen volt, létrehozta, aki betegségben volt, nem emlékeztetett rá, mert
hanyagul hozta létre, tudatlanul és tökéletlenül, és minden egyéb gyenge módon. Habár a Logosz adta
az első formát Demiurgosz által a tudatlanságból, azért, hogy megtanulja, hogy a magasztos létezik és
megtudja, hogy szüksége van rá. Ez az, amit a próféta „Élő Szellemnek” és „a magasztos eónok
Lélegzetének” és „a Láthatatlannak” nevezett, és ez az élő lélek, mely életet ad a hatalmasságnak, amely
először halott volt. Mivel ami halott, az tudatlan.

Rendjén való dolog, hogy magyarázatot adjunk az első emberi lények lelkéről, mely a szellemi Logoszból
származik, miközben a teremtő úgy gondolja, hogy az övé, hiszen tőle való, miként a száj, melyen át
valaki lélegzik. A teremtő ugyancsak leküldött lelkeket az ő lényegéből, hiszen ő szintén bírja a
létrehozás hatalmát, hiszen olyasvalaki aki az Atya képviseletében jött létre. És mindazok is, akiket a
maradék hozott létre, mintha a saját embereik lennének, hiszen rendelkeznek a <lény> képével.

A szellemi lénye egyetlen dolog és egyetlen képviselet, és gyengesége számos formának meghatározója.
Ami a fizikai lényeget illeti, meghatározott módján kettős, hiszen rendelkezik a magasztos hitvallásának
ismeretével, és nem hajlik a gonoszság felé, a gondolat hajlama miatt. Ami az anyagi lényeget illeti, sok
tekintetben eltér az útja, és gyengeség volt, mely sokféle elhajlásban létezik.

Az első emberi lény vegyes formájú, és vegyes teremtmény, és foglalója azoknak balról, és azoknak
jobbról, és szellemi igéje azoknak, akiknek figyelme megoszlik a két lényegiség között melyből ő vette az
ő származását. Ezért az mondják, hogy a paradicsomot az ő számára tervezték, hogy egyen a három fa
gyümölcséből, hiszen a háromszoros rend kertjéről van szó, és mivel ez az, mely élvezetet ad.

A nemes választott lényeg, mely benne van magasztosabb volt. Teremtett és nem sebesítette meg őket.
Ezért parancsot adtak ki, fenyegetőztek és hatalmas veszélyt hoztak rá, ami a halál. Csupán azon dolgok
élvezete, melyek gonoszak engedte meg neki, hogy megkóstolja, és a másik három fáról a kettős
(gyümölcsöt) nem engedte meg neki, hogy egye, a még kevésbé az élet fájáról, azért, hogy ne akarjanak
megbecsülést, és hogy ne legyenek *…+ a gonosz hatalmasság által, melyet a „kígyónak” neveznek. És ő
sokkal ravaszabb valamennyi gonosz hatalmasságnál. Tévútra vezette az embert azon dolgok
meghatározásával, melyek a gondolathoz és a vágyakhoz tartoznak. A parancs megszegésére késztette,
azért, hogy meghaljon. És kizárták annak a helynek minden élvezetéből.

Ez az a kiutasítás, mely vele történt, amikor kizárták azon dolgok élvezetéből, melyek a képhez és
azokhoz tartoznak, akik a képviseletek. Ez a gondviselés munkája volt, azért, hogy rövid időn belül meg
lehessen találni, amíg az ember nem kapja meg a dolgok élvezetét, melyek örökké jók, amelyben a
nyugalom helye van. Ezt szentelte fel a szellem, amikor először eltervezte, hogy az embernek meg kell
tapasztalnia a súlyos gonoszságot, ami a halál, mely teljes tudatlanságban van a Teljességet illetően, és
hogy megtapasztaljon minden gonoszságot, mely ebből származik, és a nélkülözést és a gondokat,
melyek ebben vannak, hogy megkapja a legnagyobb jóságot, ami az örök élet, vagyis határozott
ismerete a Teljességnek és a jó dolgok befogadásának. Az első ember vétke miatt a halál uralkodott.

242
Megszokott volt, hogy minden embert legyilkolt uralmának megvalósulása, melyet mint királyságot
adtak, az Atya kívánsága szervezete miatt, amiről korábban beszéltünk.

III. rész

12. Különböző teológiák

Ha mindkét rend, azok jobbról, és azok balról, összegyűlnek, egyik a másikkal, a gondolat által, mely
közöttük van felállítva, mely megadja számukra az ő szervezetüket egymással, az történik, hogy
mindketten versengve tevékenykednek, tetteik szerint, a jobbról lévőkkel emlékeztetve a balról lévőkre
és a balról lévőkkel emlékezetve a jobbról lévőkre. És ha időnként a gonosz rend elkezd ördögi dolgokat
cselekedni ostoba módon, a <bölcs> rend versenyez az emberi kényszer formájában, ugyancsak azt téve,
ami gonosz, mintha az erőszakos embernek hatalma lenne. Máskor, az ostoba rend megkísérel jó
dolgokat tenni, olyanná téve önmagát, mint a rejtett rend is, buzgón cselekszik. Miként azokban a
dolgokban, melyeket létrehoztak, azért, hogy a dolgokban létrejöjjenek. Hiszen egymástól eltérően
hoznak létre dolgokat, azok, akiket nem utasítottak, képtelenek megismerni a dolgokat, melyek
léteznek. Ezért vezettek be más típusú (magyarázatokat), néhányan mondván, hogy a gondviseléssel
összhangban történt, hogy a dolgok, melyek léteznek, rendelkeznek saját létezésükkel. Ezek azok az
emberek, akik megfigyelik a stabilitást és az összhangját a teremtés működésének. Mások azt mondják,
ez valami idegen. Ezek az emberek, akik a sokszínűséget és a törvénytelenséget és a hatalmasságok
gonoszságait vizsgálják. Mások azt mondják, hogy a dolgok, melyek léteznek, azok, melyek sorsszerűen
megtörténnek. Ezek azok az emberek, akik elfoglaltak ebben a témában. Mások azt mondják, hogy ez
valamilyen összhangban van a természettel. Mások azt mondják, ez önmagában létező. A többség
azonban, mindaz, aki olyan messzire ért, mint a látható elemek, nem tudnak semmivel többet náluk.

Azok, akik bölcsek voltak a görögök és a barbárok között, előnyben voltak a hatalmasságokkal szemben,
melyek a képzelet és a hiábavaló gondolat révén jöttek létre. Azok, akik ezektől származnak, a kölcsönös
viszállyal és a bennük lévő lázadó hajlammal kapcsolatban, valószínűsíthető módon, gőgösen és
képzetesen beszéltek, azokkal a dolgokkal kapcsolatban, melyekről azt gondolták bölcsesség, habár a
kép megtévesztette őket, mivel úgy gondolták, hogy elérték az igazságot, holott (csak) az eltévelyedést
érték el. (Ők nem) csak egyszerűen kisebb elnevezések, hanem a hatalmasságok önmaguk tűnnek úgy,
hogy megakadályozzák őket, mintha ők lennének a Teljesség. Ezért a rend úgy találta magát, mint aki
egyedül harcol, az egyik arkón leszármazottjának gőgös ellenségessége miatt, aki nagyobb és ő előtte
létezett. Ezért semmi sem történt megegyezésben a követőivel, semmi, sem filozófia, sem gyógyszer-
típus, sem semmilyen retorika, sem semmiféle zene vagy logika, csak vélemények és elméletek.
Kimondhatatlan uralmat gyakorolt a zűravarban, azok leírhatatlan minősége miatt, akik az uralmat
gyakorolták, akik nekik adták a gondolatokat.

Ami pedig azokat a dolgokat illeti, melyek a héberek <fajától> származnak, dolgok, melyeket a hílikusok
írtak le (csak a testiség létezik számukra), akik görög szokás szerint beszéltek, azok hatalmasságai, akik
úgy gondolkoznak róluk, hogy úgy mondjam, az „igaziak”, a hatalmasságok, melyek valamennyiüket
abba az irányba mozgatták, hogy szavakra és képviseletekre gondoljanak, ők <odahozták> őket és ők
megértették, azért, hogy elérjék az igazságot, és felhasználták a viszálykodó hatalmasságokat, melyek
bennük működtek. Ezek után elérték az elkeveredetlenek rendjét, azt, amelyet megalapítottak, az
egységet, mely az Atya képviselete képviseleteként létezik. Nem látható a természete szerint, ám a
bölcsesség körülöleli azt, azért, hogy megőrizze a valóban láthatatlannak a formáját. Ezért számos angyal

243
nem volt képes meglátni. Továbbá, számos ember a héber fajból, akikről már beszéltünk, nevezetesen az
igaziak és a próféták közül szintén, nem gondoltak semmit és nem mondtak semmit a képzeletről, vagy a
képmás által, vagy a rejtett gondolkodásról, ám mindegyikük, a hatalmasság által, mely bennük
működött, és miközben figyelték a dolgokat, melyeket látott és hallott, beszélt róluk *…*-ban. Egyesített
harmóniával bírtak egymás között azok ügyében, akik bennük dolgoztak, hiszen megőrizték a
kapcsolatot és a közös harmóniát elsősorban náluk magasztosabb megvallása révén. És van, aki
hatalmasabb náluk, akit kiválasztottak, révén szükségük van rá, és akit a szellemi Logosz nemzett azokkal
együtt, akiknek szükségük van a magasztosra, reménységre és várakozásra összhangban a gondolattal,
mely a megváltás magja. És ő egy megvilágosító szó, mely a gondolatból, az ő leszármazottaiból és az ő
kisugárzásaiból áll. Mivel az igaziak és a próféták, akiket korábban említettünk, megőrzik a hitvallást és a
tanúságtételt, annak kapcsán, aki hatalmas, az apáik készítették (ezeket), akik keresték a reményt és a
meghallgatást, bennük vannak elvetve az imádság és a keresés magjai, melyet sokaknak megmutattak,
akik megerősödést kerestek. Feltűnik és elragadja őket a magasztos szeretetére, hogy hirdessék ezeket a
dolgokat, az egységhez való tartozásként. És az egység volt az, mely bennük dolgozott, amikor beszéltek.
A látomásuk és a szavaik nem különböznek azok sokasága miatt akik átadták nekik a látomást és az igét.
Ezért aki figyelte azt, amit ők mondottak ezzel kapcsolatban, nem utasít vissza semmit belőle,
ellenkezőleg, elfogadja a szövegeket, másféle módon. Értelmezvén őket, számos eretnekséget keltettek,
melyek a mai napig léteznek a zsidók körében. Egyesek azt mondják, hogy Isten egyetlen, aki hirdetett az
ősi iratokban. Mások azt mondják, sok. Néhányan azt mondják Isten természetében egyszerű tudatú.
Mások azt mondják, hogy tevékenysége összekapcsolódik a jó és a gonosz létrehozásával. Megint mások
azt mondják, hogy ő azon dolgok teremtője, melyek létre jöttek. Megint mások azt mondják, hogy az
angyalok voltak azok, akik által teremtett.

Az effajta gondolatok sokasága a formák sokasága, és a bősége a szentírások fajtáinak, aminek

következtében létrejöttek a Törvények tanítói. A próféták azonban nem mondtak semmit a sajátjuk
szerint, ellenkezőleg, mindegyikük azon dolgokról (beszélt) melyet látott és hallott a Megváltó
hirdetéseiből. Ez az, amit hirdettek, a fő témája a hirdetésüknek az lévén, mindegyikük beszéde szerint,
a Megváltó eljövetele, mely ez a bizonyos eljövetel. Előfordult, hogy a próféták úgy beszéltek erről, mint
eljövendő. Olykor úgy, mintha a Megváltó beszélne az ő szájuk által, elmondván, hogy a Megváltó el fog
jönni és jóindulatot mutat azok iránt, akik nem ismerték meg őt. Nem csatlakoztak valamennyien
egymáshoz bármit is megvallva, ám mindegyikük, annak a dolognak a bázisán, mely révén hatalmat
kapott a róla való beszélésre, és annak a helynek az alapján, melyet látott, úgy hitték, hogy ez attól van,
hogy ő nemzett lesz és arról a helyről fog eljönni. Egyikük sem tudta, honnan fog eljönni, és azt sem, ki
által lesz nemzett, csak annyit, hogy ő az egyedüli, akiről érdemes beszélni, aki nemzve lesz és szenvedni
fog. Azzal kapcsolatban, hogy mi volt korábban és azzal, hogy ő örökké való – nem-nemzett, érzéketlen
(létező) a Logosztól, aki testi alakot öltött – nem jött el az ő gondolatukba. És ez az a közlés, amit
megkaptak, és indíttatást, hogy adjanak figyelmet testének mely hamarosan megjelenik. Azt mondják,
mindannyiuktól ered, ám minden dolog előtt, a szellemi Logosztól származik, aki az oka azon dolgoknak,
melyek létrejönnek, akitől a Megváltó a testét kapta. Ő megértette <ezt> a fény kinyilatkoztatásában, az
ígéret igéjének megfelelően, a mag állapotból történt kinyilatkoztatásában. Ami azt illeti, aki létezik, az
nem azon dolgok magja, melyek léteznek, hiszen őt nemzették legutóbb. Ám az, aki által az Atya
elrendelte a megváltás megvalósítását, aki az ígéretek betöltője, hozzá tartozott valamennyi eszköz,
hogy belépjen az életbe, mely által alászállt. Az ő Atyja egy, és egyedüli igaz atya számára, a láthatatlan,
a megismerhetetlen, a természetében felfoghatatlan, aki egyedül Isten, és az ő szándéka és az ő
formája, adta meg, hogy őt láthassuk, megismerhessük és megérthessük.

244
13. A megtestesült Megváltó és a társai

Ő az, aki a Megváltónk volt, könyörületre hajlandóan, aki az, aki ők voltak. Az ő kedvükért történt, hogy
megtestesült önkéntelen szenvedésben. Testé és lélekké lettek, vagyis örökké való (dolgokká) melyek
megtartják őket, és dolgokká, melyek meghalnak. És mint azok, akik létrejöttek, a láthatatlan tanította
őket láthatatlan önmagáról.

Nemcsak <önmagára> vette azok halálát, akikről az hitte, hogy megmenti, hanem elfogadta az ő
kisebbségüket is, amelybe leszálltak, amikor testbe és lélekbe <születtek>. (Azért tette ezt) mert
megengedte megérteni önmagát és csecsemőként született testben és lélekben.

Mindazok között, akikkel bennük osztozott, és azokkal, akik elestek és megkapták a fényt, magasztos
módon jött létre, mert megengedte megérteni önmagát, bűn nélkül fogantatott, folt- és szennyeződés
mentesen. Az életben nemződött, a korábbi és a későbbi, a Logosztól származó szenvedély és változó
vélemény miatt, aki megmozdult, aki létrehozta őket, hogy legyenek test és lélek. Ő az, <aki>
önmagához vette azt, aki azoktól jött, akiket korábban említettünk.

A Logosz dicsőséges látomásából és a változatlan gondolatából jött létre, aki visszatért önmagába,
miután megmozdult, a szervezetből, pontosan úgy, mint azok, akik vele jöttek, testet és lelket öltöttek
és megerősítést és stabilitást és a dolgok ítéletét. Nekik is az a céljuk, hogy eljöjjenek.

Amikor a Megváltóra gondoltak, ők eljöttek, és eljöttek, amikor ő megtudta; ők emellett még

magasztosabbá váltak a kisugárzásban, a hús szerint, azoknál, akik fogyatékban jöttek létre, mert ezen a
módon ők is megkapták a testi kisugárzást, együtt a Megváltó testével, a kinyilatkoztatás által és a vele
való elvegyüléssel. Ezek a többiek azon, egyetlen lényegből állók közül valók voltak, és valójában szellemi
(lényeggel). A szervezet különböző. Ez egy dolog, az másik. Néhányan szenvedélyből és
megosztottságból származnak, gyógyulásra szorulva. Mások az imádságból valók, azért, hogy
meggyógyítsák e betegséget, amikor kiválasztották őket arra, hogy kezeljék azokat, akik elestek. Ezek az
apostolok és az evangélisták. Ők a Megváltó tanítványai, és tanárok, akiknek utasításra van szükségük.
Akkor miért osztoznak ők is a szenvedélyben, melyben azok, akik a szenvedélyből származnak,
osztoznak, ha valójában ők testi alkotások összhangban a szervezettel és <a> megváltóval, aki nem
osztozott a szenvedélyben?

A Megváltó az osztatlan egynek a képe volt, aki a Teljesség testi formában. Ezért megőrizte az
oszthatatlanság formáját, melyből a átjárhatatlanság származik. Ők azonban azon egyes dolgok képei,
melyek megtestesültek. Ezért felosztottságot vesznek magukra a mintából, az ültetésből véve a formát,
mely az ég alatt létezik. Ez szintén az, ami a gonosz dolgokban osztozik, mely azon a helyen létezik,
melyet elértek. Ezért a szándék a Teljességet bűnben tartja, azért, hogy a szándék által ő kegyelmet
gyakoroljon a Teljesség felett és ők megváltást kapjanak, mialatt az egyetlen egy kiválasztásra kerül,
hogy életet kapjon, és az összes maradék számára szükséges az üdvösség. Ezért, ilyesféle (okok) miatt
történt, hogy elkezdett kegyelmet kapni, hogy megbecsülést adjon, melyet Jézus hirdetett, mely
megfelelő volt számára, hogy hirdesse a maradéknak, hiszen Jézus ígéretének magja létrejött, akit
szolgáltunk (az ő) kinyilatkoztatásában és egységében. Az ígéret pedig bírta az utasítást és a visszatérést
oda, ahonnan először származtak, ahonnan rendelkeznek a cseppel, azért, hogy visszatérjenek hozzá,
ami annyit tesz, amit „megváltásnak” neveznek. És kiszabadul a fogságból és a szabadság elfogadásából.
A helyén, azok fogsága akik a tudatlanság rabszolgái voltak, tarja uralmát. A szabadság az igazság
ismerete, mely a tudatlanság uralma előtt létezett, örökké, kezdet és vég nélkül, révén valami jó, és a
dolgok megváltása, és a kiszabadulás a szolgai természetből, melyben ők szenvedtek.

245
 Azok, akik alantas gondolat révén jöttek létre, vagyis (a gondolat), mely olyan dolgokhoz vezet, amik
gonoszak, a gondolat, mely lehúzza őket a hatalom vágyhoz, ezek megkapták a szenvedélyt, ami a
szabadság, a kegyelem bőségéből, mely a gyermekekre nézett. Azonban zavar támadt a szenvedélyben
és azon dolgok elpusztítása következett, melyeket ő kivetett magából először, amikor a Logosz
elkülönítette őket önmagától, (a Logosz) aki okozója volt az ő megsemmisülésre ítélt sorsuknak, bár
tartotta <őket a> szervezet végén és megengedte nekik, hogy létezzenek, mert még hasznosak voltak
dolgok számára, melyek elrendeltettek.

14. Az emberiség három része

Az emberiség alapjában három alakban jött létre, a szellemi, a lelki és az anyagi (formában),
megfelelvén a Logosz hármas természetének, melyből létrejöttek az anyagi dolgok és a lelki dolgok és a
szellemi dolgok. Valamennyi a három alak közül gyümölcséről ismert. És nem voltak ismertek először,
csupán a Megváltó eljövetelekor, aki ráragyogott a szentekre és kinyilatkoztatta mindegyiküket.

A szellemi faj, olyan, mint a fény a fényből és szellem a szellemből, amikor a feje megjelent, azonnal ő
felé futott. Azonnal a fej testévé vált. Hirtelen megkapta a tudást a kinyilatkoztatásban. A lelki faj olyan,
mint a fény a tűzből, hiszen tétovázott, hogy elfogadja az ő ismeretét, aki megjelent számára. Még
inkább (tétovázott) hogy hitben felé fusson. Ellenkezőleg, egy hang által utasítást kapott, és ez elegendő
volt, hiszen nem áll távol a reménytől, az ígéret szerint, mivel megkapta, hogy úgy mondjam, mint egy
fogadalmat, bizonyságául azon dolgoknak, melyek úgy voltak, hogy megtörténnek. Az anyagi faj azonban
mindenféle módon idegen; hiszen sötét, kerüli a fény ragyogását, mivel annak megjelenése elpusztítja.
És mivel nem kapta meg az egységét, ez valami eltúlzott és gyűlöletes az Úr és az ő kinyilatkoztatása
számára.

A szellemi faj megkapja a teljes megváltást minden módon. Az anyagi pusztítást fog kapni minden
módon, miként az, aki ellenáll neki. A lelki faj, mivel középen van, amikor létrejött, és ugyancsak, amikor
megteremtették, kettős, összhangban meghatározottságának a jó és a gonosz felé egyaránt. Tartja a
hirtelenjében kijelölt indulási idejét és teljes megmenekülését azok számára, akik jók. Azok, akiket a
Logosz hozott létre gondolatának első elemével, amikor visszaemlékezett a magasztosra és imádkozott
az üdvözülésért, hirtelen (megkapta) az üdvözülést. Teljes mértékben megváltásra kerülnek az üdvözítő
gondolat miatt. Ahogy ő létrejött, ugyanúgy jöttek létre ők is tőle, akár az angyalok akár az emberek. A
hitvallás szerint, miszerint van valaki, aki magasztosabb mint ők maguk, és az ima és az utána való
kutatás értelmében, ők ugyancsak el fogják érni azok üdvözülését, akik létrejöttek, hiszen ők a jó
természetből valók. Kijelölték őket az eljövendő Megváltó hirdetésének szolgálatába, aki eljön és az ő
kinyilatkoztatása beteljesül. Akár emberek, akár angyalok, amikor elküldték őt, hogy szolgálja őket, ők
megkapták, igazából, létezésük lényege. Azok azonban, akik a hatalomvágy gondolatából származnak,
akik azok fuvallatából jöttek létre, akik ő ellene harcoltak, azok, akiket a gondolat hozott létre, ezekből,
hiszen ők kevertek, megkapják hirtelen az ő végüket. Azok, akik a hatalomvágyból jönnek létre, melyet
nekik adtak egy időre és bizonyos időszakokra, és akik dicsőséget adnak a dicsőség Urának, és akik
lemondanak a haragról, megkapják a jutalmat emberségükért, mely megmarad örökké. Ám azok, akik
büszkék a törekvéseik vágya miatt, és akik szeretik az átmeneti dicsőséget, és akik elfelejtik, csak
bizonyos időszakokra és időre vonatkozott, amely során rendelkeztek vele, hogy hatalmat bíztak rájuk,
és ezen ok miatt nem ismerték fel, hogy az Isten Fia az Úr és a Megváltó, és nem támasztott haragot és
(nem) emlékeztetett a gonoszakra, ők megkapják az ítéletet tudatlanságuk és érzéketlenségük miatt,

246
mely szenvedés, azokkal együtt, akik eltévelyedtek, bárki közülük, aki elfordult, és ráadásul gonoszságot
művelt az Úr dolgai iránt, melyek nem alkalmasak, melyet a bal oldali hatalmak tettek vele, az ő halálát
is beleértve. Ők kitartottak, mondván: „Mi leszünk a Világegyetem urai, ha azt, aki a Világegyetem
királyának hirdette magát, megöljük”, (mondták ezt) amikor azon dolgoztak, hogy megtegyék,
nevezetesen az emberek és az angyalok, akik nem a jobb oldaliak jó szándékból valók voltak,
ellenkezőleg, a keverékből. És először megbecsülést választottak a maguk számára, habár csak átmeneti
kívánság és vágy volt, miközben az út az örök nyugalomhoz azok alázatos üdvösségén át vezet, akik
megváltásra kerülnek, akik az igaziak. Miután megvallották az Urat és a gondolatot, mely kedves az
egyháznak és azok dalát, akik vele együtt (az egyházzal) alázatosak, a legteljesebb mértékben, abban,
amit kedves megcselekedni a számára, megosztván az ő szenvedését és fájdalmát azok dolgában, akik
megértik, hogy ez jó az egyháznak, megosztoznak majd az ő reményében. Ezt el kell mondani a témában,
miként kerültek az emberek és az angyalok a bal oldali rendből rossz útra, nemcsak, hogy
visszautasították az Urat és gonosz módon lázadtak ellene, hanem az egyház felé is irányították
gyűlöletüket és irigységüket és féltékenységüket, és ez az oka azok kiátkozásának, akik saját maguk
megmozdultak és felkeltek és próbára tették az egyházat.

15. Az újjáépítés folyamata

A választás megosztja a testet és a lényeget a Megváltóval, hiszen olyan mint egy menyasszonyi szoba,
az egysége és a vele való megegyezése miatt. Mivel minden hely előtt, a Krisztus az ő kedvéért jött el. A
hívők közössége azonban, azoknak a helye, akik örvendeznek a menyasszonyi szobában, és akik
boldogok és vidámak a vőlegény és a menyasszony egyesülésében. A hely, ahol a hívás megtörténik a
képek eónja, ahol a Logosz még nem csatlakozott a Pleromához. És mivel az egyház embere boldog volt
és vidám emiatt, miként reménykedett benne, elválasztotta egymástól a szellemet, a lelket és a testet
azok szervezetében, akik úgy hitték, hogy ő egy egység, habár őbenne az ember, aki a Teljesség – és ő
mindannyiuk. És habár megmenekülése volt a *…+ melyek a megkapandó helyek, őneki ugyancsak
megvannak a tagjai, akikről korábban beszéltünk. Amikor a megváltást hirdették, a tökéletes ember
azonnal megkapta a tudást, azért, hogy sietve visszaállítsák az egységes államát, azon a helyen, ahonnan
ő eljön, hogy örvendezve térjen vissza, arra a helyre, ahonnan jött, arra a helyre, ahonnan tovább áradt.
Az ő tagjainak azonban szükségük van az utasítás helyére, amely a kidíszített helyeken van, azért, hogy a
képek hasonlatosságát, és az archetípusokat, mint egy tükröt, amíg az egyház testének valamennyi tagja
nem lesznek egy helyen, és kapnak időt az újjáépítésre az idő során valamikor, amikor megtestesülnek,
mint teljes test, nevezetesen újjáépülnek a Pleromában. Előzetes egyetértést volt a kölcsönös
megállapodásban, mely egyetértéssel az Atya bír, amíg a Teljesség meg nem kapja az arcmását
összhangban vele. Az újjáépítés végéhez ér, mihelyt a Teljesség kinyilatkoztatja mi is ez, a Fiú, aki a
megváltás, vagyis az út a felfoghatatlan Atyához, azaz visszatérés az elő-létezőhöz, és (miután) a
Teljesség kinyilatkoztatja önmagát abban, a megfelelő módon, aki az elképzelhetetlen és a
kimondhatatlan egy és a felfoghatatlan, azért, hogy megkapja a megváltást. Nemcsak a bal oldaliak
uradalmából került elengedésre, sem csupán a jobb oldaliak hatalmából szökött meg, akikről
mindegyikükről azt gondoltuk, hogy rabszolgák és fiak, azoktól, akiktől nincs gyors megmenekülés,
anélkül, hogy az övéik ne lennénk, a megváltás is felemelkedés azokra a szintekre, melyek a Pleromában
vannak, és azokhoz, akik megnevezték saját magukat és akik megértették saját magukat az egyes
eónokban lakozó hatalom szerint, és (ez) bejárat oda, amit hallgatag, ahol nem szükséges a hang, sem a
tudás, sem elképzelés megformálása, sem a megvilágítás, ám (ahol) minden dolog fényes, miközben
nem szükséges, hogy megvilágítsák őket.

247
Nemcsak az emberek számára szükséges a megváltás, de az angyalok számára is szükséges a megváltás,
és az eónok Pleromáinak maradék része számára is, és a megvilágítás csodálatos hatalmasságainak.
Azért, hogy ne essünk kétségekbe másokat illetően, még a Fiúval önmagával sem, aki a Teljesség
megváltója helyzetével bír, ugyancsak megváltásra van szüksége – neki, aki emberré lett -, hiszen
minden dologért odaadta magát, amire szükségünk van, számunkra, mi nekünk, akik testben vagyunk,
akik az ő egyháza.

Azok között az emberek között, akit testben vannak, az újjászületés átadása megkezdődött, az ő
elsőszülöttje, és az ő szeretettje, a Fiú, aki testet öltött, miközben az angyalokat, akik a mennyben
vannak megkérték a csatlakozásra, azért, hogy társulást hozzanak létre vele a földön.

Az Atya már előre tudott róla, hiszen ő az ő gondolatában volt mielőtt bármi is létrejött volna, és mivel
rendelkezett azokkal, akik számára kinyilatkoztatja őt. Hiányosságot adott mindazoknak, akik
megmaradtak bizonyos időszakokra és időkre, mint az ő Pleromájának dicsősége, hiszen a tény, hogy ő
ismeretlen az oka a létrejöttének az ő egyezségéből *…+ tőle. Amiként a róla tudást fogadják, az a rá való
irigykedés hiányának megtestesülése, és az édessége bőségének kinyilatkoztatása, mely a második
dicsőség, így is, úgy találták, hogy ő az oka a tudatlanságnak, habár ő is a tudás nemzője.

Rejtett és felfoghatatlan bölcsességben tartotta a tudást a végig, amíg a Teljesség nem vált elnyűtté,
miközben kereste az Istent, az Atyát, akit senki sem talált meg a saját bölcsessége vagy hatalma által.
Adott önmagának, azért, hogy megkapják a bőséges tudást az ő hatalmas dicsőségéről, melyet ő
megadott, és az okkal (kapcsolatban), melyet ő megadott, mely az ő szüntelen hálaadása, ő, aki az ő
tanácsának mozdulatlanságából van, kinyilvánítja önmagát örökké mindazoknak, akik méltóak az Atyára,
aki ismeretlen az ő természetében, azért, hogy tudást kapjanak róla, az ő vágya révén, hogy
megtapasztalják a tudatlanságot és ennek fájdalmát.

Azok, akikről elsőként azt gondolta, hogy el kell érniük a tudást és a jó dolgokat, melyek benne vannak,
a tervek szerint – ami az Atya bölcsessége -, hogy megtapasztalják a gonosz dolgokat és képezzék
magukat bennük, mint egy *…+ egy ideig, azért, hogy megkapják a jó dolgok élvezetét örökké. Tartották a
változást és az állandó lemondást és azok ügyét, akik őellenük harcoltak, mint bőséges és csodálatos
minőségét azoknak, akik magasztosak, azért, hogy nyilvánvaló legyen, hogy azok tudatlansága, akik
tudatlanok az Atya iránt, az valami a sajátjukból. Ő, aki tudást adott nekik róla, egyike volt az ő
hatalmasságainak, lehetővé téve számukra, hogy megragadják a tudást a legteljesebb értelemben,
melyet a következőképpen neveznek: „a mindenség tudása, amire gondoltunk” és „továbbiak a tudás
növelése érdekében”, „azon dolgok kinyilatkoztatása, melyek először ismertek voltak”, és „út a
harmónia és az elő-létező felé”, mely azok növekedése, akik elhagyták a nagyságot, mely az övéké volt a
kívánság szervezetében, hogy a vég olyan legyen, mint a kezdet.

Ami a keresztséget illeti, ami a legteljesebb értelemben létezik, melybe a Teljesség alászáll és amelyben
benne lesz, nincs másik keresztség ettől az egytől eltekintve, mely az Istenben, Atyában, a Fiúban és a
Szent Szellemben való megváltás, amikor hitvallás történik, hitben és azok nevében, akik egyetlen névvel
bírnak az evangéliumban, amikor oda jutnak, hogy elhiggyék, amit mondtak nekik, nevezetesen azt, hogy
ők léteznek. Ettől rendelkeznek az üdvösségükkel azok, akik elhitték, hogy ők léteznek. Ez elvezet
láthatatlan módon az Atyához, Fiúhoz, és Szent Szellemhez láthatatlan módon és kétségbevonhatatlan
hittel. És amikor tanúbizonyságot tesznek róluk, ugyancsak határozott reményben, hogy elérik őket,
hogy a visszatérés hozzájuk olyan legyen, mint azok tökéletessége, akik hittek bennük és (hogy) Atya egy
legyen velük, az Atya, az Isten, akit megvallottak hitben és aki (nekik) adta az ő egységüket vele a
tudásban.

248
 A keresztség, melyet korábban említettünk, a következőképpen neveztetik: „azok öltözete, akik nem
vetik le magukról”, azok miatt, akik felveszik és azok miatt, akik megkapják a megváltást, hogy viseljék.
Úgy is hívják, hogy „az igazság megerősítése, mely nem esik el”. Rendíthetetlen és mozdulatlan módon
megragadja azokat, akik megkapták az újjáépítést és megértik azt. (A keresztséget) nevezik
„hallgatásnak” is, a nyugalom csendessége miatt. Szintén hívják „menyasszonyi szobának”, az
egyezmény miatt és a azok láthatatlan állama miatt, akik megismerték őt. Továbbá nevezik így: „a fény,
mely nincs felállítva és láng nélkül való”, hiszen nem ad fényt, ám akik viselik, fénnyé válnak. Ők azok,
akiket ő viselt. (A keresztséget) hívják „az örök életnek” is, mert halhatatlan; és úgy nevezik „az, ami,
teljes egészében, egyszerűen, a szó igaz értelmében, ami kellemes, elválaszthatatlan és eltávolíthatatlan
és hibátlan és rendületlen, amiatt, aki azokért létezik, akik megkapták kezdetben.” Hiszen mi másnak is
lehetne nevezni, eltekintve attól, hogy „Isten”, hiszen ez a Teljesség, azaz még ha számtalan nevet adunk
is neki, kimondván őket csak utalnak rá. Pontosan mint ő, felülmúl minden szót, és ő felülmúl minden
hangot, és felülmúl mindent elmét, és felülmúl mindent, és felülmúl minden hallgatást, így azokkal van
dittográfia, akik azok, ami ő. Ez az, amiről úgy találták, hogy létrejöjjön, kimondhatatlanul és
elképzelhetetlenül a látomásában, hogy azokban jöjjön létre, akik ismerik, őáltala akit ők megértettek,
aki az, akinek ők dicsőséget adnak.

16. A hívő közösség megváltása

Még ha a választás ügyében még sokkal több elmondandó dolog lenne számunkra, amint azt illendő
mondani, mégis, ami a hívők témáját illeti – vagy ahogy a jobb oldalról lévőket nevezik – szükséges
számunkra, hogy még egyszer visszatérjünk hozzájuk, és nem kifizetődő számunkra, hogy elfelejtsük
őket. beszéltünk róluk – Ha elegendő lenne, az előbbiekben hosszasan kifejtett, akkor hogyan
beszéltünk? Részleges módon -, hiszen beszéltem mindazokról, akik a Logosztól jöttek létre, akár a
gonoszok ítéletéből, akár a haragból, mely őellenük harcol és elfordul őtőlük, mely a visszatérés a
magasztosakhoz, vagy az imádságtól és az azokra emlékezéstől, akik elő-léteztek, vagy a reménytől és a
hittől, melyet megkaptak a megváltásuk során a jó munkából, mivel méltóak voltak, mert a jó
szándékból való lények, ők okozták az ő nemzésüket, mely egy vélemény attól, aki létezik. Még tovább
(elmondtam), hogy mielőtt a Logosz megérintette önmagát velük láthatatlan módon, önként, a
magasztos hozzáadta ezt a gondolatot, mert nekik szükségük volt rá, aki az oka volt az ő létezésüknek.
Nem magasztalták fel önmagukat amikor megmenekültek, mintha semmi sem létezett volna őelőttük,
ellenkezőleg, megvallották, hogy kezdettel rendelkezik az ő létezésük, és erre vágynak: megismerni őt,
aki előttük létezett. A legtöbbjük (elmondtam) hogy imádták a fény kinyilatkoztatását a villámlás
formájában, és tanúbizonyságot tettek a megjelenéséről miként az <ő> megváltásukról.

Nemcsak azok, akik a Logosztól származnak, akikről egyedül azt mondjuk, hogy megvalósítják a jó
munkát, hanem azok is, akik ezektől származnak a jó szándék szerint, megosztoznak a nyugalomban,
összhangban a bőséges kegyelemmel. Azok is, akiket a hatalomvágy hozott létre, rendelkeznek a
magokkal őbennük, mely a hatalomvágy, megkapják a jutalmukat (az ő) jótetteikért, nevezetesen azok,
akik cselekedtek és azok, akiknek megvolt a hajlamuk a jó iránt, amennyiben szándékosan vágyakoznak
és szeretnék elhagyni a hiábavaló, átmeneti törekvéseket, és megtartják a dicsőség Urának parancsát,
ahelyett, a pillanatnyi megbecsülés helyett, és öröklik az örök királyságot.

Most már szükséges, hogy egyesítsük az ügyeket és a kegyelem rájuk vonatkozó hatásait, és a
lendületet, mivel megfelelő azt mondanunk, amit korábban említettünk mindazok megváltásával

249
kapcsolatban, akik igazak, mindazokról, akik elkeveretlenek és akik kevertek, hogy csatlakozzanak
egymáshoz. Ami pedig a nyugalmat illeti, mely a forma kinyilatkoztatása, mely(ben) ők hisznek,
(szükséges), hogy megfelelő párbeszéddel kezeljük. Mert amikor megvallottuk a királyságot, mely
Krisztusban van, <mi> megszabadultunk a formák sokaságának egészétől, és az egyenlőségtől és a
változástól. Mert a végén egységes létezést kap, miként a kezdet is egységes, ahol nincs férfi vagy nő,
szolga vagy szabad, nincs körülmetszés és körül nem metszés, sem angyal vagy ember, hanem Krisztus a
minden mindenben. Mi a formája annak, aki nem létezett először? Úgy fogják találni, hogy létezni fog. És
mi a természete annak, aki szolga volt? Szerezni fog egy helyet egy szabad emberrel. Mivel inkább és
inkább megkapják a látomását a természet által és nem csak kis szavanként, miként hiszik, csupán egy
hang által, hogy ily módon az újjáépítés megtörténjen mely hajdan az egység volt. Még ha néhányan
magasztosak is a szervezet miatt, mivel kiválasztották őket, mint azon dolgok okait, melyek létrejönnek,
mivel ők tevékenyebbek és természetes erők, és mivel kívánatosak ezen dolgok miatt, angyalok és
emberek megkapják a királyságot és a megerősítést és a megváltást. Ezek, azután az okok.

Arról, aki megjelent testben, kétségtelenül úgy hitték, hogy az ismeretlen Isten Fia, akiről korábban nem
beszéltek, és akit nem lehetett látni. Elhagyták az ő isteneiket, akiket korábban imádtak, és az urakat, a
mennyben és a földön. Mielőtt felvette volna őket, és miközben ő még gyermek volt, tanúbizonyságot
tettek, hogy ő már elkezdett prédikálni. És amikor a sírban volt, miként egy halott ember, az angyalok
úgy gondolták, életben van, életet kapván attól, aki meghalt. Először számos szolgálatra és csodatételre
vágytak, melyek a templomban történtek az ő nevükben, folyamatosan végrehajtva <miként> a
hitvallást. Azaz, meg lehet tenni az ő nevükben az ő felé való közelítésük révén.

Az előkészület, melyet ők nem fogadtak el, visszautasították, amiatt, akit nem küldtek el arról a helyről,
ám eleget tettek Krisztusnak, akiről azt gondolták, hogy azon a helyen létezik, amelyről úgy hitték, hogy
vele együtt ők is származnak, az istenek és urak helyéről, akiket szolgáltak, imádtak és segítettek, azon
nevekben, melyeket kölcsön kaptak. – Annak adták őket, akik általuk lettek helyesen kiválasztva. –
Azonban, az ő feltételezését követően, megkapták a tapasztalatot, hogy megtudják, hogy ő az ő Uruk,
minden más úr felett. Neki adták az ő királyságukat; felemelkedtek trónusaikról; megszabadultak
koronáiktól. Ő azonban kinyilatkoztatta önmagát számukra, azon okok miatt, melyekről már korábban
beszéltünk a megváltásukkal és a jó gondolathoz való visszatérésükkel kapcsolatban, amíg nem *…+ társa
és az angyalok *…+, és a bőséges jó, melyet vele tettek. Így megbízást kaptak a szolgálatokra, melyek
előnyösek a választáshoz, felvivén gonoszságukat a mennybe. Örökké tesztelték őket a teremtés
tévedhetetlensége iránt mutatkozó hiányzó alázatuk miatt, folytatván az ő nevükben, amíg mindannyian
életre nem kelnek és el nem hagyják az életet, miközben az ő testük megmarad a földön, szolgálják az ő
*…+, osztozván velük az ő szenvedéseikben és üldöztetéseikben és megpróbáltatásaikban, melyek a
szentekre vártak minden helyen.

Ami a gonosz szolgáit illeti, habár a gonosz érdemes a pusztulásra, ők *…+-ban. Ám *…+ miatt, mely
minden világ felett áll, mely az ő jó gondolatuk és közösségük, az egyház emlékezni fog rájuk, mint jó
barátokra és hűséges szolgákra, miután már megkapták (az egyház) a megváltást attól, aki viszonzást ad.
Azután a kegyelem, mely a mennyasszonyi szobában van és *…+ az ő házában *…+ az adakozásnak ebben
a gondolatában és abban aki *…+ Krisztus az, aki vele és a Teljesség Atyjának elvárásaival, hiszen
angyalokat hoz létre számukra (az egyház), mint útmutatókat és szolgákat.

Kellemes gondolatokat fognak gondolni. Szolgáltatások a számára. megjutalmazza őket mindenért,

amiről az eónok gondolkodnak. Ő (az egyház) egy kisugárzás belőlük, éppen úgy, miként Krisztus
megcselekedte az ő szándékát, melyet létrehozott és magasztalta az egyház hatalmasságát és odaadta
őket neki (az egyháznak), hogy ezek számára egy gondolat legyen. És az embereknek örökös lakóhelyet

250
ad (Krisztus), melyben lakoznak, maguk mögött hagyván a vonzódást a tökéletlenség felé, miközben a
Pleroma hatalma feltolja őket a nagylelkűség nagyságába és az eónok édességébe, mely elő-létező. Ez a
természete azok egész nemzésének, akikkel ő (Krisztus) rendelkezett amikor rájuk ragyogott a fényben,
melyet kinyilatkoztatott *…+. Miként az ő *…+ mely lesz *…+, hogy az ő ura is, miközben a változás egyedül
azokban van, akik megváltoztak.

[6 sor hiányzik]

… mely *…+ őáltala *…+ mondta, miközben a hílikusok megmaradnak elpusztításra amíg a vég el nem jön,
hiszen nem nyilvánítják ki őket a nevük miatt, ha még egyszer visszatérnének oda, ami nem lesz. Mivel
*…+ voltak, ők nem voltak *…+, hanem (az) idő használatában voltak, mivel (benne) voltak közöttük, habár
nem voltak *…+ először. Ha *…+ tenni valamit az ellenőrzéssel kapcsolatban, amelyet birtokolnak az
előkészületből, *…+ őelőttük. – Mert bár folyamatosan használom ezeket a szavakat, nem értettem az ő
jelentését. – Néhány idősebb *…+ az ő nagyszerűségét.

[6 sor hiányzik]

… *…+ angyalok *…+ a trombita szava és hangja, kihirdeti a nagyszerű, teljes amnesztiát a szépséges
keletről, a menyasszonyi szobában, mely az Isten, az Atya szeretete *…+, a hatalmasság szerint, amelyik
*…+ a nagyszerűségből *…+, az édességéből *…+ őtőle, hiszen kinyilatkoztatta önmagát a
nagyszerűségeknek *…+ az ő jóságát *…+ a dicséretet, az uradalmat, és a dicsőséget általa *…+ az Úr, a
Szabadító, a Megváltója azoknak, akik ahhoz tartoznak, akiket eltöltött a Szeretet, a Szent Szellem révén,
mostantól kezdve valamennyi nemzedéken át örökké és örökké. Ámen.

Valentiniánuszi magyarázat

*…+ belép *…+ a bőség *…+ azok, akik *…+ beszélni fognak az én szolgálatomról azoknak, akik az enyémek
és azoknak, akik az enyémek lesznek. Továbbá, ezek azok, akik megismerték őt, ki is, az Atya, vagyis a
Mindenség Gyökere, a Kimondhatatlan egy, aki a Monádban lakozik. Egyedül lakozik a csendben, és a
csend nyugalom, hiszen mégiscsak ő Monád volt, és senki más sem volt őelőtte. A Diádban lakozik és az
ő Párjában, és az ő Párja a Csend. És birtokolta a Mindenséget, őbenne lakoznak. És ami a Szándékot és a
Kitartást illeti, a Szeretetet és az Állandóságot, ezek valóban nem-nemzettek.

Isten létrejött: a Fiú, Mindenség Tudata, azaz a Mindenség gyökeréből való, sőt, az Ő Gondolata az
eredő, hiszen őbenne volt (a Fiú) a Tudatában. A Mindenség képviseletében, idegen gondolatot kapott,
hiszen őelőtte semmi sem volt. Arról a helyről ő volt az, aki elköltözött *…+ feltörő forrás. Most pedig ez a
Gyökere a Mindenségnek és a Monádnak, anélkül, hogy bárki lenne őelőtte. Most elérkezett a második
forrás, a csendben létezik, és egyedül vele beszél. És a Negyedik, ezzel összhangban ő, aki lekorlátozta
saját magát a Negyedikben: miközben a három-száz-hatvanadikban lakozik, ő hozta először önmagát
létre, és a Második kinyilatkoztatta az ő szándékát, és a Negyedikben ő kiterjesztette önmagát.

Miközben ezek a dolgok a Mindenség Gyökerének köszönhetők, a magunk részéről lépjünk be az ő

kinyilatkoztatásába és jóságába és az ő alászállásába és a Mindenségbe, azaz a Fiúba, a Mindenség

251
Atyjába, és a Szellem tudatába, hiszen ő birtokolta ezt korábban *…+. Ő a forrás. Ő az, aki megjelenik a
Csendben, és ő a Mindenek Tudata, lakozván másodlagosan az Élettel. Mivel ő a Mindenség kivetítője és
az Atya elsődleges hiposztázisa, (lényeg, isteni személy), azaz a Gondolat és az ő alászállása.

Amikor akarta, az Első Atya kinyilatkoztatta önmagát őbenne. Hiszen, végül is, miatta, a kinyilatkoztatás
lehetséges a Mindenség számára, a magam részéről a Mindenséget, „a Mindenség iránti vágynak”
nevezem. És vett megragadott egy gondolatot, a Mindenséggel kapcsolatosan – a magam részéről a
gondolatot „Monogenesz”-nek (első szülött, egyetlen szülött) nevezem. Mivel most Isten elhozta az
Igazságot, azt, aki dicsőíti a Mindenség Gyökerét. Így ő az, aki kinyilvánította magát a Monogeneszben,
és őbenne ő kinyilatkoztatta a Kimondhatatlan Egyet *…+ az Igazság. Látták őt a Monádban és a Diádban
az a Tetrádban lakozni. Először a Monogeneszt és a Korlátot hozta létre. És a Korlát a Mindenség
elválasztója és a Mindenség megerősítője, mivel ők *…+ a száz *…+. Ő a Tudat *…+ a Fiú. Teljes egészében
kimondhatatlan a Mindenség számára, és ő a megerősítés és a Mindenség hiposztázisa, a csendes fátyol,
az igaz Főpap, az akinek hatalmában áll belépni a Szentek Szentjébe, kinyilatkoztatva az Eónok
dicsőségét és létrehozva bőséges <illatot>. A Kelet *…+ mely őbenne van. ő az, aki kinyilatkoztatta
önmagát, mint legfőbb szentélyt és a Mindenség kincstárát. És ő körülvette a Mindenséget, ő, aki
magasabb, mint a Mindenség. Ezek, a maguk részéről elküldték Krisztust, hogy alapítsa meg őt (nőnem),
éppen úgy, miként ők alapították meg, az ő (nőnem) alászállása előtt. és azt mondják vele (hímnem)
kapcsolatban: *…+ Ő nem megtestesülés, ellenkezőleg, láthatatlan azok számára, akik megmaradnak a
Korláton belül. És négy hatalmasságot birtokolt: az elválasztót és a megerősítőt, a forma-ellátót és a
hatóanyag-előállítót. Bizonyára mi egyedül észlelnénk az ő jelenlétüket, és az időt, és a helyet melyet a
képmások megerősítettek, mert rendelkeznek *…+ ezekről a helyekről *…+ a Szeretet *…+ áradt *…+ a teljes
Pleroma. A kitartás mindig megmarad, és *…+ az is *…+ az idő *…+ több *…+ vagyis az ő hatalmas
szeretetének bizonyítéka.

Így hát miért az elválasztó, és a megerősítő és a hatóanyag-előállító és a forma-ellátó miként mások,

mondták meg? Mivel azt mondják, a Korlátra vonatkozóan, hogy két hatalmassággal rendelkezik, az
elválasztóval és a megerősítővel, hiszen elválasztja a Mélységet az Eónoktól, azért, hogy *…+. Ezek azután
*…+ a Mélység *…+. Mivel *…+ a formája *…+ az Igazság Atyja *…+ mondták, hogy Krisztus *…+ a Szellem *…+
Monogenesz *…+ rendelkezik *…+.

Nagyszerű és szükséges dolog számunkra, hogy nagyobb szorgalommal kutassunk és kitartással azon
szent szövegek után, melyek hirdetik az elképzeléseket. Nagyjából erről szól az ősi mondás: „Az Isten
által hirdettek.” Ismerjük meg tehát az ő mérhetetlen gazdagságát! Azt szerette volna *…+ szolgaság.
Nem vált *…+ az ő életük *…+. Rendíthetetlenül tekintenek az ő tudás könyvükre és úgy tekintenek a
másikra, mint egymás megjelenéseire.

Így a Tetrád kivetítette a Tetrádot, mely az, aki tartalmazza az Igét és az Életet és az Embert és az
Egyházat. Most pedig a Nem-teremtett kivetítette a Igét és az Életet. az Ige a Kimondhatatlan Egy
dicsőségére, miközben az Élet a Csend dicsőségére, és az Ember a saját dicsőségére, míg az Egyház az
Igazság dicsőségére. Így azután a Tetrád nemzett a Nem-teremtett (Tetrád) képmása szerint. És a Tetrád
nemzette *…+ a Dekádot az Igéből és az Életből, a Dodekádot az Emberből, és az Egyház lett a Triakontád.
Továbbá, az aki az Eónok Triakontádjából származik, aki meghozza a Triakontád gyümölcseit. Közösen
lépnek be, ám egyenként jönnek létre, megszabadulván az Eónoktól és a Semmit-nem-
tartalmazhatóktól. És a Semmit-nem-tartalmazhatók, hiszen egyszer rátekintettek, dicsőítették az Elmét,
mivel ő Semmit-nem-tartalmazható, aki a Pleromában létezik.

252
 A Dekád azonban az Igéből és az Életből dekádokat hozott létre, azért, hogy a Pleromát százzá tegye, és
a Dodekád az Emberből és az Egyházból származik, és a Triakontádot arra késztette, hogy legyen a
háromszázhatvan, az év Pleromája miatt. És az Úr éve *…tökéletes…+ tökéletes *…+ összhangban a *…+
Korlát és *…+ Korlát *…+ és nagyság, amely *…+ a jóság *…+ őt. Az Élet *…+ szenved *…+ az arc által *…+ a
Pleroma jelenlétében *…+ melyet ő szeretett volna *…+. És azt szerette volna, hogy elmenjen a
Harmincadik – révén az Ember syzygyja és az Egyház, azaz Szófia – hogy felülmúlja a Triakontádot és
hozza el a Pleromát *…+ az ő (hímnem) *…+ hanem *…+ és ő (nőnem) *…+ a Mindenség *…+ hanem *…+ aki
*…+ a Mindenség *…+. Ő késztette *…+ a gondolatokat és *…+ a Pleromát az Ige által *…+ az ő (hímnem)
teste. Ezek azután az Eónok, melyek hasonlatosak hozzájuk. Azután az Ige beléhatolt, miként az
korábban elmondtam, és az is, aki a Semmit-nem-tartalmazhatóval jön létre *…+ őelőttük *…+ létre *…+
elrejtette őt a *…+ a syzygy és *…+ a mozgás és *…+ kisugározni a Krisztust *…+ és a magokat *…+ a
keresztnek, hiszen *…+ a körömseb lenyomata *…+ tökéletesség. Mivel kellően tökéletes forma, hogy
felemelkedjen a Pleromába, egyáltalán nem akart beleegyezni a szenvedésbe, ám visszatartották *…+ őt
(hímnem) a Korlát révén, vagyis a syzygy, mivel az ő (nőnem) kiigazítása nem történik meg senki által,
kivéve az ő saját Fiát, aki egyedül a teljes isteniség. Önmagában lévő szándéka volt, hogy elhagyja a
hatalmasságokat és alászáll. És ezen a dolgok (szenvedélyek miatt) Szófia szenvedett a fia után aki
felemelkedett tőle, hiszen tudta (nőnem), hogy a *…+-ban lakozik (nőnem), egységben és
helyreállításban. Megállították őket *…+ a felebarátok *…+ ezek. A *…+ nem tette *…+ váltam *…+. Kik
igazából ők? A *…+ másrészről, megállították őt (nőnem) *…+ másrészt *…+, a *…+-val. Őt (nőnem.). Ezek
egyébként azok, akik kerestek engem, ezek, akik *…+ ezek, akik tekintetbe veszik *…+ a halál.
Megállították őket *…+ őt (nőnem) és ő megtért és könyörgött az igazság Atyjához, mondván: „Add meg
nekem, hogy megtagadjam a hitvesem, ezért túl vagyok a megerősítésen is. Megérdemlem a dolgokat
(szenvedélyeket, melyeket) elszenvedek. Egykor a Pleromában lakoztam létrehozván az Eónokat és
gyümölcsöt hordozván hitvesemmel.” És ő (nőnem) tudta, mi volt ő és mivé vált.

Így hát mindketten szenvedtek; azt mondták, nevetve mondja (nőnem), hogy egyedül maradt és
utánozta a Semmit-nem-tartalmazhatót, miközben azt mondta, hogy elszakította magát a hitvesétől. *…+
Valójában Jézus és Szófia kinyilatkoztatta a teremtményt. Hiszen, végül is, Szófia magjai hiányosak és
alaktalanok, Jézus kigondolt egy teremtményt ebből a fajtából és magokká tette, miközben Szófia vele
dolgozott. Mivel ők forma nélküli magok, ő (hímnem) alászállt és létrehozta az Eónok Pleromáját, melyek
azon a helyen voltak, hiszen még a nem-teremtettek is azon Eónok közül a Pleroma és a Semmit-nem-
tartalmazható Atya mintázatát viselik. A Nem-Teremtett hozta létre a Nem-teremtett mintázatát, mivel
a Nem-teremtettől az, akit az Atya formába öltött. A teremtmény azonban az elő-létező dolgok árnyéka.
Továbbá, az a Jézus alkotta meg a teremtményt, és ő szenvedélyből dolgozott, körbevéve a magokkal. És
elválasztotta őket egyiket a másiktól és a jobb szenvedélyeket beléhelyezte a szellembe és a
rosszabbakat a testbe.

Most pedig, valamennyi szenvedély között az első *…+ sem *…+ őt, végül is, Pronoia idézte elő a javítást,
hogy kivetítse az árnyékait és a képeit azoknak, akik elejétől fogva léteznek és azoknak, akik vannak, és
azoknak, akik lesznek. Ez tehát a Jézusban hívők felmentése, az ő kedvéért, aki leírta a Mindenséget, a
képmásokkal és képekkel és árnyékokkal.

Ezután Jézus további dolgokat (hozott létre), létrehozta, Mindazokat a Pleromában és a syzygyben,
vagyis az angyalokat. Egyidejűleg a Pleromával való megegyezéssel az ő (nőnem) hitvese kivetítette az
angyalokat, mivel ő (hímnem) engedelmeskedett az Atya szándékának. Mivel ez az Atya akarata: nem
megengedni semmi megtörténtét a Pleromában eltekintve a syzygytől. Még egyszer, az Atya akarata:
gyümölcsöt létrehozni és hordozni, mindig. Az hogy neki (nőnem) szenvedni kellene, nem volt az Atya
szándéka, hiszen ő (nőnem) egyedül lakozik, önmagában, a hitvese nélkül. Had *…+ egy másikat *…+ a

253
Második *…+ a másiknak a fia *…+ a világ Tetrádja. És ez a Tetrád gyümölcsöt hozott, mintha a világ
Pleromája egy Hebdomad lenne. És bevezetett képeket és képmásokat és angyalokat és arkangyalokat,
istenségeket és szolgákat.

Amikor mindezeket a dolgokat Pronoia véghezvitte Jézusnak a *…+ aki *…+ a magok *…+ a
Monogenesznek *…+. Valójában ők szellemiek és testiek, a mennyeiek és a földiek. Ilyen helyre tette őket
és efféle iskolába, a tanítás és a forma miatt.

Továbbá, a Demiurgosz elkezdte az ember teremtését összhangban az ő képével egyrészről, és

másrészről, azok képmásának megfelelve, akik kezdettől fogva léteznek. Ez volt az a fajta lakóhely,
melyet ő (nőnem) használt a magok számára, nevezetesen *…elkülönül…+ Isten. Amikor ők *…+ az ember
részéről, hiszen valójában a Gonosz az egyik isteni lény. Ő (hímnem) eltávolította magát és megragadta
az egész terét a kapuknak és, kiűzte a saját gyökerét arról a helyről a testben és a halott testben, mivel ő
burkolta be az Isten emberét. És Ádám elvetette őt. Ezért fiakat szerzett, akik feldühítették egymást. És
Káin megölte Ábelt, az ő fivérét, mivel a Demiurgosz beléjük lehelte az ő szellemét. És ott zajlott le a harc
a hitehagyott angyalok és az emberiség között, akik a jobb oldalon és akik a bal oldalon voltak, azok
között akik a mennyben és akik a földön voltak, a szellemek a testtel és a Gonosz az Isten ellen. Ezért az
angyalok vágytak az emberek lányai után és lejöttek testbe, azért, hogy az Isten létrehozza az özönvizet.
És ő szinte sajnálta, hogy megteremtette a világot *…+ a hitves és Szófia és az ő Fia és az angyalok és a
magok. Ám a syzygy a teljes egy, és Szófia és Jézus és az angyalok és a magok a Pleroma képei. Továbbá,
a Demiurgosz árnyékot vetett a syzygyre és a Pleromára és Jézusra és Szófiára és az angyalokra és a
magokra. A teljes egy dicsőítette Szófiát, a kép dicsőítette az Igazságot. És a magok dicsősége, és Jézus,
azok a Csendből és Monogeneszből. És a férfi angyalok, és a termékenyek a nők közül, valamennyien
Pleromák. Továbbá, amikor csak Szófia megkapja az ő hitvesét és Jézus megkapja a Krisztust és a
magokat és az angyalokat, akkor a Pleroma meg fogja kapni Szófiát örvendezéssel, és a Mindenség
egységben lesz és megbékélésben. Mert ezáltal az Eónok növekedtek, mivel ők tudták, hogy változniuk
kell, anélkül, hogy változnának.

Zosztrianosz

*…+-nak a *…+ a szavak *…+ él örökké, ezek *…+ Zosztrinosz *…+ és *…+ és Iolaosz, amikor a világban voltam,
ezekért, mint én, és *azokért+ én utánam *az+ élő választottak. Miént Isten él, *…+ az igazság az igazsággal
és a tudás az örök fénnyel.

Miután elváltam a bennem lévő testi sötétségtől, és a lelki káosztól elmémben, és a női vágytól *…+ a
sötétségben, nem használtam azt újra. Miután megtaláltam az én anyagom végtelen részét, azután
megfeddtem a halott teremtést bennem és az érzékelhető (világ) isteni Kozmokrátorát, a Mindenség
erőteljes hirdetésével mindazoknak, akik idegen részekkel bírnak.

Habár kipróbáltam az útjukat egy rövid ideig, miután a nemzés szükségessége elvitt engem a
kinyilatkoztatásig, soha nem voltam velük elégedett, ám mindig elkülönítettem önmagamat tőlük, mivel
egy szent által jöttem létre *…+, habár elkeveredve. Amikor lenyugtattam an én bűntelen lelkem, aztán
megerősítettem az értelmem *…+ és én *…+ a *…+-ban az én Istenemtől *…+ *…+ elvégeztem *…+
megerősödve a szent szellemben jobban, mint Isten.

254
És *akkor történt+ velem, amikor lenyugtattam magam, *és+ megláttam a tökéletes gyermeket *…+ *…+.
Őbenne, aki *…+ sokszor sokféleképpen *ő+ megjelent nekem mint szerető atya, amikor kerestem
mindenek atyját kutattam (aki) a gondolatban, az érzékelésben, a formá(ban), a fajban *régió…+ a
Mindenség(ben) van, mely megtartja és korlátozott a test(ben), habár test nélküli, lényegé(ben) anyag
és [azok] mindezekhez tartoznak. Velük van és a születés-nélkül-való Kalyptos Istene és a hatalmasság
ő*bennük+ mindannyiukban, melynek létezése keveredett.

A létezés(ről): hogyan léteznek azok, akik azok láthatatlan, oszhatatlan és ön-nemző szellemtől
származó eónjától erednek? Ők a három születés-nélkül-való kép, jobb eredettel bírván, mint a létezés,
régebb óta létezvén *ezeknél+, a *világ…+ válván? Hogyan vannak azok, ezzel szemben, és mindazok *…+
jó, ő és a mentség. Mi az egy helye? Mi az eredete? Az őtőle származó egy miként létezik érte és
mindezekért? Miként [jött létre] mint egyszerű dolog, különbözvén saját magá*tól+? Úgy létezik mint
létezés, forma, és boldogság? Erőt adva ő éli az életet? Hogyan van a létezésnek, mely nem létezik
megjelenése létező hatalmassságból?

Amikor elgondolkoztam ezeken a dolgokon, hogy megértsem őket, az én fajom szokása szerint,
folyamatosan felhoztam atyáim Istenének. Állandóan dícsértem őket, az ősatyáimat és az atyáimat, akik
kerestek (és) találtak. Ami engem illet, nem szűnök meg keresni a nyughelyet méltó lelkemnek, hiszen
még nem kötött meg az érzékelhető világ. Azután, ahogy súlyos bajban voltam és zaklatott, az engemet
körülvevő csüggedés miatt, merészeltem cselekedni és kiszolgáltatni magam a sivatag vadállatainak
erőszakos halálra.

Ott állt előttem az örök fény tudásának angyala. Azt mondta nekem, „Zosztrianosz, miért őrültél meg,
mintha tudatlan lennél a hatalmas örökkévalók tekintetében, akik fent vannak? *…+ te *…+ *…+ is mondja
*…+ hogy ti most megmenekültök *…+ *…+ az örök halálban, sem *…+ *…+ azok, akiket ismertek, azért, hogy
*…+ megmenteni másokat, *nevezetesen+ az én atyám választott választottait? *Te+ *feltételezhető+ hogy
az atyja vagy *a te fajodnak…+ vagy hogy Ioalosz a te atyád, az *…+ Isten angyala *…+ téged a szent
emberek révén? Jöjj és menj át mindegyikükön. Vissza fogsz térni hozzájuk más *időben+ hogy hirdesd az
élő *fajt…+ és hogy megmentsd azokat, akik érdemesek, és hogy megerősítsd a választottakat, mert az
eón harca hatalmas, ám az ember ideje ebben a világban rövid.”

Amikor ezeket mondta [nekem] nagyon és nagyon boldogan felment vele a hatalmas fényfelhőbe.
Levetettem a testem a földre, hogy dicsőségek által legyen őrizve. Megszabadítottak az egész világtól és
a tizenhárom eontól benne és az ő angyali lényeiktől. Ők nem láttak minket, ám az ő arkónjaik
összezavarodtak *a mi+ áthaladásunkon, a fényfelhő miatt. *…+, ez jobb, mint minden *világi…+ dolog.
Szépsége kimondhatatlan. Erejével fényt ad, *őrizvén+ a tiszta szellemeket, mint szellem-mentő és
értelmes szó *nem+ hasonlóan a világban lévőkhöz *…+ változható anyaggal és felkavaró szóval.

Azután megtudtam, hogy a bennem lévő hatalmasság a sötétség fölé van rendelve, mert a teljes fényt
tartalamzta. Engem ott megkereszteltek, és megkaptam a dicsőségek képét. Olyanná váltam, mint egy
közülük. Elhagytam a légies-[földet] és elhaladtam az eónok másolatai mellett, miután hétszer
megmosakodtam az élő *vízben+, egyszer mindegyik eón*ért+. Nem hagytam abba, amíg nem *láttam+ az
összes vizet. Alászálltam a Számkivetetthez, aki valóban létezik. Megkereszteltek és *…+ világ.
Felemelkedtem a Bűnbánathoz, aki valóban létezik *és+ megkereszteltek négyszer. Elhaladtam a hatodik
eón mellett, a *…+-hoz. Ott álltam, látván a fényt az igazságból, mely valóban létezik, az ő ön-nemzette
gyökeréből, és hatalmas angyalokat és dicsőségeket *…+ szám.

255
 Megkereszteltek engem az isteni Autogenes *nevében+ azok a hatalmasságok, akik az élő vizeken
vannak. Michar és Micheus. Megtisztítottak engem *..+ hatalmas Barpharanges révén. Ezután ők
*kinyilatkoztatták+ önmagukat nekem és írtak nekem dicsőségben. Lepecsételtek azok, akik ezeken a
hatalmasságokon vannak, [Michar] Mi[ch]eus, Seldao, Ele[nos] és Zonogenethlos. Gyökér-látó angyal
lettem és álltam az első eónon, mely a negyedik. A lelkekkel megáldottam az isteni Autogenest és az
ősatyát, Geradamast, az Autogenes *szemét+, az első tökéletes *embert+ és Seth Emm*acha Sethet+,
Adamas fiát, a mozdíthatatlan faj…+ atyját és a *mi+ *fényeinket…+

[1 sor kiolvashatatlan]

Mirothea, az anya *…+ *…+ és Prophania *…+ a fényé és de-*…+ *…+

[Megkereszteltek] másodszor az isteni Autogenes nevében ugyanezek a hatalmasságok. A férfi faj

angyala lettem. A második eónon álltam, mely a harmadik, Seth fiaival áldottam mindegyiküket.

Megkereszteltek harmadszor az isteni Autogenes nevében mindezek a hatalmasságok. Szent amgyallá

váltam, a harmadik eónban álltam, amelyik a második. Mindegyiküket áldottam.

Megkereszteltek negyedszer, [mind]ezek a hatalmasságok. Tökéletes [angyallá] váltam, a negyedik

*eónban+ álltam, *amelyik az első+ és *mindegyiküket áldottam+.

Azután sóhajtottam *…+ azt mondtam *…+ én *…+ *…+ közül én

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ miért *…+ *…+ hatalommal *…+ róluk és más módon az emberekről szóló beszámolóban? Vagy pedig,
ezek azok, ám az ő nevük különbözik egymástól? Vannak lelkek, melyek különböznek a lelkektől? Miért
különböznek egmástól az emberek? Mitől és mi módon emberek?”

A magasan lévő hatalmas uralkodó, Authrounios, mondta nekem: „Azokról kérdeztek, akik mellett
elhaladtatok? És erről a levegős-földről, miért lett kozmikus modell? És az eón-másolatokról, hány van,
és miért *…+ nincsenek fájdalomban? És a Számkivetettről és a Bűntudatról, és az *eónok+ teremtéséről,
és a világról, amely *…+ valóban *…+ ti, arról *…+ engem, őket *…+ sem *…+ ti *…+ láthatatlan *…+ szellem…+
és a *…+ közül *…+

[3 sor kiolvashatatlan]

és *…+ *…+ amikor én *…+

A magasan lévő hatalmas uralkodó, Authrounios, azt monda nekem: „A légies-föld egy ige által jött
létre, habár, a nemzettek és a romlandók, akiket kinyilatkoztatott, elpusztíthatatlansága révén.
Tekintettel az eljövendő hatalmas bírákra (ők eljöttek) azért, hogy ne kóstolja meg az érzékelést és hogy
bezáruljon a teremtésbe, és amikor rájöttek és meglátták az ige munkálkodásában, halálra ítélték az
uralkodóját, mert a világ modellje volt, a *…+ és az anyag kezdete, az elveszett sötétség nemzése.

Amikor Szófia ránézett *…+ őket, létrehozta a sötétséget, amint ő *…ő(nőnem)+ mellette a *…ő
(hímnem)+ modell *…+ lényege *…+ forma *…+ egy képnek *…+ én *…+ a Mindenség

256
[2 sor kiolvashatatlan]

*…+ sötétség *…+ *…+ mondják *…+ hatalmasságok *…eónok+ a *teremtésből…+ látni bárkit az öröklétűek
közül. Látta (hímnem) a tükröződést. A tükröződéssel kapcsolatban, melyet ő látott, megalkotta a
világot. A tükröződés tükröződésével munkálkodott létrehozván a világot, és akkor a látható valóság
tükröződését elvették tőle. Ám Szófiának odaadták a nyugalom helyét a bűnbánatáért cserébe. Így
benne nem volt elsődleges tükröződés, tisztán önmagában előre.

Miután már létrejöttek őáltala, ő használta az ő képzeletét (és) megalkotta a fennmaradót, Szófia képe
mindig elveszett mert az ő képmása félrevezető volt. ám az Arkón *…+ és testet készített, mely *…+
vonatkozóan a hatalamsabb *…+ le *…+ amikor megláttam *…+ a szívhez *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

őneki, birtokolván

[4 sor kiolvashatatlan]

tökéletes általa *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ őáltala, miként ő *kinyilatkoztatta+ a világ elpusztítását az ő *állandósága+ által. Ez pedig a következő
módon, ahogy az eónok másolata létezik. Nem engedelmeskedtek az egyszerű hatalmasság alakjának. Ez
örök dicsőség, mellyel ők rendelkeznek, és minden egyes hatalmasság ítélőszékében lakoznak.

Ám amikor a lelkek megvilágosodtak a fény által őbennük és a modell (által), mely gyakran jött létre
bennük szenvedés nélkül, ő (nőnem) nem gondolta, hogy ő látta *…+ és az örök *…+áldottban *…+ minden
egyes *…+ mindegyik *…+ fény *…mind+, és ő *…+ az egész, és ő *…+ és a *…+ és ő *…+ ő, aki

[4 sor kiolvashatatlan]

A bűnbánat. *Lelkek+ megtalálhatók a bennük lakozó hatalmassság szerint, *…+ az alacsonyabbakat a

másolatok hozták létre. Azok, akik modellt kaptak az ő lelkeikről, még mindig a világban vannak. Az
eónok távozását követően jöttek létre, egyesével, és egyenként távolították el őket a Számkivetett
másolatából a Számkivetetthez, aki valójában létezik, [és az ] Autogenes másolatából [az Autogeneshez]
mely valóban létezik. A maradék *…+ a lelkek *…+léteznek a *…+ minden *…+ eónok közül *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

és *…+ általa *…+ a *…+

[3 sor kiolvashatatlan]

közül *…+ ezek *…+ *áldott a+ Isten fent, a hatalmas eónok, a születés-nélkül-való Kalyptos, a hatalmas
férfi Protophanes, a tökéletes gyermek aki nagyobb Istennél, és az ő szeme Pigeradamas.

257
 Hívtam a Gyermek Gyermekét, Ephesechet. Elém állt és azt mondta: „Óh, Isten angyala, Óh, az Atya fia,
*…+ a tökéletes ember. Miért hívsz engem és kérdezel azon dolgok felöl, melyeket ismersz, mintha te
volnál *a tudatlan+ közöttük?” És én azt mondtam: „Azért kérdeztelek a keverékről *…+ ez tökéletes és ad
*…+ hatalmasság van, mely *birtokolja … azokat+ amelyekben mi megkapjuk a keresztséget *…+ ezek a
nevek *különbözők…+ és miért *…+ tőle *…+ benne *…ból+ mások *…+emberek *…különböző+

[3 sor kiolvashatatlan]

Azt mondta: „*Zoszt+rianosz, figyeld ezeket a dolgokat *…+ első alkalommal *…+ ered az három, mert
Barbelo eónjának egyetlen eredetében jelentek meg, nem úgy mint néhány eredet és hatalmassság, sem
úgy, mint egy eredet vagy hatalmasság. Ez mindennek az eredete, hogy ők megjelentek, megerősítettek
minden hatalmasságot, és megjelentek abból, ami messze jobb önmaguknál. Ezek (hárman) a Létezés, az
Áldottság és az Élet *…+ *…+ az ő társaik *…+ benne *…+ és összefüggésben a *…+ birtokolván nevet - *…+
inkább, mint *…+ és *…+ a tökéletes *…+ belőle

[6 sor kiolvashatatlan]

És mindegyikük vize *…+; ezért *…+ vizek a tökéletesek. Ez az élet vize, mely a Vitalitáshoz tartozik,
amelyben megkereszteltek most benneteket az Autogenesben. Ez az Áldottság (vizében) van, mely a
Tudáshoz tartozik, amelyben meg lesztek keresztelve a Protophanesban. Ez a Létezés vize, [mely] az
Istenséghez tartozik, Kalyptoshoz. Most az Élet vize *… viszonylatában létezeik+ hatalmasság; mely az
Áldottsághoz tartozik, a lényeggel összafüggésben; mely az [Istenséghez] tartozik, kapcsolódva a
*Létezéshez…+. Ám mindezek *…+ elöljáróság és *…+ azok, akik *…+ víz, amely *megtisztul…+ *…+
összhangban a *…amikor ők+ eltávoznak

[4 sor kiolvashatatlan]

*…+ Létezés, miként *ő (hímnem)+ benne van. *Ő+ nemcsak *lakozott+ a Gondolatban, hanem ugyancsak
*…+ őket, azaz ő az, aki *Létezik+ a következő módon. Azért, hogy ez a világ ne legyen végtelen és
alaktalan, elhelyezett egy *…+ föléje; ám azért, hogy *ő+ váljon valamivé, az igazán fiatal kereszteszte ezt,
azzal, ami övé, [így] a Létezés. Ez a [fiú]-val, aki el van helyezve, ővele, akit ő keres, őt aki körülvesz *…+
mindenhol *…+ az igazságtól *…+ viszi őt, aki *…+ létezik *…+ tevékenység *…+ élet *…+ az ő igéje szintén *…+
ezek vannak miután *…+ ők válnak *…+

[5 sor kiolvashatatlan]

*…+ és a hatalmasság, a Lényeggel és a Létezés Létezésével, amikor a víz létezik. Ám a név, melyben ők
mosnak, a víz igéje. Azután az első, a háromszorosan-hatalmas Autogenes tökéletes vize a tökéletes
lélek élete, mert ez az ige a tökéletes Istené, miközben létrejön *…+ hiszen a Láthatatlan Szellem a
mindenség forrása. Így, a többi pedig a *tudásból…+ mint az ő képe. *Ám+ ő ismeri önmagát *…+ miféle és
mi *…+ életben egy időben *…+ él vele *…+ ő a *…+ élet, benne *…+ válik *korlátlan…+ az ő *…+ *saját…+ a név

[4 sor kiolvashatatlan]

*…+ ő valóban létezik. Ez ő, mert korlátozza saját magát. Ők megközelítik a vizet összhangban ezzel az
egyetlen hatalmassággal és a rend képe.

258
 A nagyszerű férfi láthattlan Tudat, a tökéletes Protophanes rendelkezik a saját vizével, miként azt ti
*látjátok majd+ amikor megérkeztek az ő helyére. Ugyanez a helyzet a születés-nélkül-való Kalyptos
esetében is. Összhangban mindegyikkel, létezik egy részleges entitás, az első formával, azért, hogy
tökéletessé váljanak ezen a módon, hiszen az ön-nemzett eónok négy tökéletes entitás. [A] teljes
egészében tökéletesek személyei *…+ őket, mint tökéletes személyeket. És a *…+ eón *…+ az
Autogenesnek *…+ mivel mindegyik *…+ *tökéletes+ férfi *…+ mindegyikért *…+ *tökéletes Isten … a
háromszorosan]-férfi *…+ *tökéletes+ személy *…+ benne *…+

[5 sot kiolvashatatlan]

Tökéletes, akik léteznek, összhangban a formával, a fajjal és a Mindenséggel és a részleges

különbséggel. Szintén ugyanez a helyzet a felemelkedés útjával amely magasabb a tökéletesnél és
Kalyptosnál.

Az Autogenes a fő arkón az ő saját eónjai és angyalai közül, mint az ő részei, mivel azok, akik a négy
személyiség, őhozzá tartoznak; az ötödik eónhoz tartoznak együttesen. Az ötödik az egyben létezik; a
négy *az+ ötödik, részről-részre. Ám ezek *négyen+ tökéletesek személyiségben *mert ők+ rendelkeznek
egy *…+ ez ugyancsak *…+ *a háromszorosan férfi+ személyiséggel *…+ mivel ő a *…+ közül *…+ Isten, a
láthatatlan *Protophanes+ *…férfi+ tudat *…+ mely létezik

[6 sor kiolvashatatlan]

Élő és tökéletes részek.

A Mindenség*ről+ és a teljesen tökéletes fajról és arról, aki nagyobb a tökéletesnél és az áldottnál. Az

ön-nemző Kapyptos elő-létező, mert az egyik eredete az autogenesnek, egy Isten és egy ősatya, oka a
Protophanesnek, az atyja a részeknek, melyek az ővéi. Mint isteni atya, ő előre-tudás: ám ismeretlen,
mivel hatalmasság és önmagától származó atya. Ezért ő *apátlan+. A Láthattlan Háromszorosan Hatalmas
Első Gondolat-*a+ mind*ezeknek+, a Láthatatlan Szellem *…+ van a *…+ és Lényeg, amely *…+ és Létezés *…+
vannak *létezésük+ a *…+ áldott *…+a *…+ mindezek *…+ a *…+

[3 sor hiányzik]

Bennük léteznek, *és+ ők *…+ másokban *…+ mindannyiuk által sok helyen. Minden helyen vannak,
melyet ő szeret és vágyik rá, habár nincsenek bármelyik helyen. Van képessége a szellemre, mivel ők
testetlenek, habár jobbak a testetlennél. Ők osztatlanok, élő gondolatokkal és az igazság hatalmával,
azokkal a tisztábbakkal, mint ezek, hiszen vele szemben tisztábbak és nem olyanok, min a testek, melyek
egy helyen vannak. Mindenek felett, rendelkeznek szükségességgel a Mindenség viszonylatában, illetve
a részhez. Ezért a felemelkedés útja *…+ az tiszta *…+ mindegyik *…+ önmagát (nőnem) és

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ őket

[3 sor kiolvashatatlan]

*…mindenek felett+

259
[1 sor kiolvashatatlan]

bizonyos eónok.

Ezután *azt mondta+: „Hogyan tartalmazhatja ő akkor az örök modellt? A fő értelem megoszlott, amikor
az ön-nemző víz tökéletessé vált. Ez ismeri őt és mindezeket, a protophanikus víz. Ha csatlakozik
önmagához mindezekkel, az a víz, mely Kalyptoshoz tartozik, akinek képe még az eónokban van. Hogy
személyesen megértsük az ő valamennyi részüket, ők *…+ mindazok a Mindenségből, ahol a tudás van.
Ők *elkülönültek+ az egytől, akit ismertek és az egymással való társaságtól. A Mindenség és ezek
mindannyian, amikor ők *…+ megmoskodtak a *mosása az+ *Autogenes+ ő *…+ közül *…+

[5 sor kiolvashatatlan]

Ő megjelent *számára+, azaz, amikor az egy megismerte, miként létezik ő, őérte és (hogyan) rendelkezik
a társasággal az ő közösségükkel, az egy megmosakodott Protophanes mosakodásában. És ha ezek
eredetének megértésében, hogyan jelennek meg valamennyien egyetlen eredetből, miként lesznek azok
mindannyian, akik egyesültek, megosztottak, (majd) újra csatlakozottak, és hogyan [csatlakoznak] a
részek az összességgel és a fajok és [a fajták – ha] az egy megérti ezeket a dolgokat, az egy
megmosakszik Kalyptos mosakodásában.

Minden egyes helyet tekintetbe véve, az egynek része van az örök egyekből *és+ felszáll *…+ és ő *…+
tiszta és egyszerű, ő mindig *…+ egyik közülük *…+ *mindig+ ő tiszta az egyszerűségért. Őt eltölti *…+ *…-
ban+ Létezés és a szent szellem. Semmi sincs őrajta kívül. Ő *láthatja+ az ő tökéletes lelkével
moindazokat, akik az Autogeneshez tartoznak; az ő tudatával, azokat, akik a Háromszoros-férfihez, és az
ő szent szellemével azokat, akik a Protophaneshez. Megismerheti Kalyptost a szellem hatalmasságain
keresztül, akiktől ők létrejöttek a Láthatatlan Szellem sokkal jobb kinyilatkoztatása révén. És a gondolat
által, mely most hallgatásban van és az Első Gondolat által (ő megismeri) a Háromszorosan Hatalmas
Láthatatlan Szellemet, hiszen azután ott van a jelentés és a hallgatás hatalmassága, mely megtisztíttatott
az életadó szellemben. (Ez) tökéletes és *…+ és teljesen-tökéletes.

Dicsőségek, ezért, melyek felállították ezeket, [élet-adók], akik meg lettek keresztelve igazságban és
ismeretben. Azok, akik érdemesek rá, őriztetnek, ám azok, akik nem ebből a fajból valók *…+ és mennek
*…+ ezek, akik *…+ *…+ az ötödikben, ő, révén *…+ *…+ másolat *…+ az eónoknak *…+ nevezetesen a
mosakodás, ám ha *ő+ lekopasztja a világot és félreteszi a *tudást+, és (amennyiben) ő az, akinek nincs
lakhelye azon a helyen és hatalmas, akkor, mivel mások útját követi, ő ugyancsak egy jövevény, ám (ha)
ő az, aki vállalta a bűntelenséget, mert a tudás elegendő volt számára, ő nem aggódó, amikor
bűnbánatot tart, és amikor mosakodások kijelöltetnek ezeknek ezen kívül.

(Az útra) (vonatkozóan) az ön-nemzők, azok. Akikben meg lettél most keresztelve, mindenkor, (az út)
melyet érdemes látni a [tökéletes] személyeknek: a Mindenség tudásaként szolgál, hiszen azért jött létre
az ön-nemző hatalmasasságoktól, attól, akit megszereztek, amikor áthaladtok a teljesen tökéletes
eónokon. Amikor megkapjátok a harmadik mosakodást *…+, meg fogjátok tanulni a *…+ valóban *…+ azon
[a] helyen.

Ezekről a nevekről, miként az következik: mivel ő (hímnem) egy, őt *…+ olyan, mint *…+ miközben ő
*létrejött…+ létezik és *…+ egy szó, ők *mondták…+. Ez olyan név, mely valóban létezik együtt *ezek+-kel,
őbenne (nőnem). Ezek, léteznek, úgy tesznek benne *…+ hasonlít. Az ő (hímnem) természetbeni
hasonlatossága azon belül van, ami az ő sajátja. Ő látja ezt, érti és elfogadja, (és) hasonlatosságot vesz

260
belőle. *Ők+ pedig tudnak hangosan beszélni és hangokat hallani, ám képtelenek engedelmeskedni, mert
érzékelhetőek és testiek. Ezért, ahogy ők képesek tartalmazni őket, őket tartalmazván, így ő egy kép,
amely *…+ ily módon, létrejövén az érzékelésben egy szó *által+ amely jobb, mint az anyagi természet, ám
alacsonyabb, mint az értelmi lényeg.

Ne csodálkozzatok a lelkek közötti különbségeken. Amikor azt gondolják, hogy különbözőek és *nem
hasonlítanak+ *…+ azokra, akik *…+ és hogy *…+ hangos *…+ ő elveszvén *…+ az ő *lelkük+ *…+ test, és hogy
*…az ő+ ideje, ő *…+ vágy, az ő lelkük létezik, amint *…+ az ő testük. Ami azokat illeti, akik tökéletesen
tiszták, van négy *…+ mellyel ők rendelkeznek, ám azok, az idő*ben+ kilencen vannak. Mindegyiküknek
megvan a saját faja és szokása. Az ő képük különbözik, révén elkülönült, és ők kitartanak.

Más halhatatlan lelkek csatlakoznak ezekhez a lelkekhez, Szófia miatt, aki letekintett rájuk, mivel három
faja van a halhatatlan léleknek: elsők azok, akik a Számkivetetten vetettek gyökeret, mivel nem
rendelkeznek a nemzés képességével, (olyasmivel) ami csak azoknak van meg, akik követik mások által
birtokolt utat, az egy, aki az egyetlen faj, amely *…+; lévén a második, azok, akik a Bűnbánat*…+ állnak,
mely *…+ bűn, lévén elegendő *…tudás…+ lévén új *…+ és őneki van *…+ különbség *…+ ők vétkeztek a
többiekkel, *és+ megbánták a többiekkel *…+ tőlük egyedül, mivel *…+ a fajok, melyek léteznek benne *…+
azokkal, akik elkövették az összes bűnt és megbánták. Ők vagy részek, vagy vágynak a saját
összhangjukra. Ezért az ő többi eónjuk hat, összhangban a hellyel, mely mindegyiküknek (nőnem) jutott.
A harmadik (faj) az ön-nemzők lelkei, mert rendelkeznek a kimondhatatlan igazság igéjével, azzal, mely a
tudásban és a *hatalomban+ őtőlük egyedül és az örök *élettől+. Négy különbségük van, mint az angyalok
fajának, akik azokkal léteznek, akik az igazságot szeretik; azokkal, akik a reményt; azokkal, akik hisznek a
*…+ birtoklásában; azokkal, akik *…+. Ők léteznek, lévén ő *…+ az ön-nemzettek *…+ ő az, aki a *tökéletes…
élethez+ tartozik; a második a *…+ a *…+ tudás *…+ a negyedik az, aki a halhatatlan *lelkekhez…+ tartozik+.

A négy Fény *…+ lakozik a következő módon. *Armozelt+ az első eónra helyezték. (ő az) Isten ígérete, *…+
az igazságból és örvendezés a lélekből. Oroiael, a hatalmasság (és) az igazság látnoka, a másodikra
helyeztetett. Daveithe, a tudás látomása, a harmadikra tétetett. Eleleth, a mohó vágy és az igazságra
való felkészülés, a negyedikre helyeztetett. Ők léteznek, habár nem tartoznak Protophaneshez, hanem
az anyához, mivel ő a fény tökéletes tudatának gondolata, azért, hogy a halhatatlan lelkek megkapják a
tudást önmaguk számára. *…+ ezekben, az Autogenes *…+rse*oas+, az élet *…+ minden, ő (hímnem) az ige
*…+ kimondhatatlan *…+ igaz, ő, aki mondja *… kinyilatkoztatás+ vonatkozván a *…+ hogy létezik, mint *…+
fent létezik a *…+-ban, *…csatlakozott+ ennek igájában, fényben, és gondolat, belül az ő *…+.

Hiszen Adamas, a tökéletes férfi, az Autogenes szeme, ez az ő tudása, mely megérti, hogy az isteni
Autogenes az igazság tökéletes tudatának egy szava. Ádám fia, Seth, eljön minden egyes lélekhez. Hiszen
a tudás elegendő számukra. Ezért, *az+ élő *mag+ belőle jött létre. Mirothea a *…+ az isteni Autogenes, a
*…+ őtőle (nőnem) és *…+, ő révén a tökéletes tudat gondolata, a létezés miatt, ami az övé. Mi ez? Vagy,
ő létezett? *…+ ő létezik? Ezért az isteni Autogenes az ige és a tudás, és az ismeret *…ige+. Ezért Ádám a
*s…+ *az egyszerűek+ közül, amikor ő (nénem) megjelent *…+ egy változás *a+ *…+ lelkeiben, ő önmaga a
*…+ *…+ tökéletes.

A [tökéletes egy …+-gyel kapcsolatban angyali lények *…+ *válnak amikor+ *lelkek+ meghal…+ *…a világ…+
*…+ a másolatok *…+ valóban *…+ mely *létezik+ *…+ megtérés *…+ az ő helyére *…+ mely létezik *…+ eónok,
ha *…+ és ő szereti *…+ ő kitart *…+ eón birtokolván a Fény *Ele*leth *…+ válnak a *…+ isten-látó. *Ám+ ha ő
reméli, akkor ő érzékeli. És a *…+ faj *…+ ő kitart

[8 sor kiolvashatatlan]

261
*…+ ő kiválasztatott

[2 sor kiolvashatatlan]

*…+ fény Ar*mozel+

*…+ egy *áldás+ a *hatalmason…+ ti kitartotok *…+ a fény, amely *…+ és mérték nélküli *…+ az eón hatalmas
*…+ *…+ azok egyedül *…+ a tökéletesből *…+ a hatalmasság *…+ képes, és *…+ és *…+ képes *…+ az ő
(hímnem) lelkéből *…+ érzékelhető, *…+ nem *…+-val *…, ám+ ti vagytok *…+ személyenként *…+ nem
létezik semmi *…+ őt (hímnem) *…+ mely ő *…+

[3 sor kiolvashatatlan]

*…-ban+ és *…+ mindenkin *…+ minden *…+ *…+ alaktalan *…+ *…+ és ez az egy *…+ és ez a *modell+ *…+ és
néhány *…+ örök, sem *…+ és minden *…+ növekszik ebből *…+ ő fény *…+ mert ő híján van *…+ a tökéletes
tudat *…+ osztatlan *…+ tökéletes fény *…+ és ő benne van *…+ Adamas *…az+ Autogenes *…+ és ő megy
*…+tudat *…+az isteni Kalyptos *…+ ismeret *…+ ám *…+ lélek

[5 sor kiolvashatatlan]

*…+ létezés *…+ ő (nőnem) bírván

[1 sor kiolvashatatlan]

[…+ néhány másodlagos hatalmasság és *…+ és néhány harmadlagos *…+ megjelenik *…+ amely *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

lélek *…+

És az eónok *…+ lakozván hely *…+lelkek és *…+ istenek *…+ nagyobbak az istennél *…+ az ön-nemzőknek a
*…+ Autogenes *…+ első *…+ angyal *…+ láthatatlan *…+ néhány *…+ lélek és *…+ eónok *…+ és a lelkeknek
*…+ angyal *…+

[4 sor kiolvashatatlan]

ő (nőnem) *…+ örök *…+ idők. *…+. És *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

és ha *…+ nevezetesen a lélek *…+ válik *angyallá…+ , és *…+ világ *…+ angyalok és *…+ hogy a szent *…+ és
eón, mely *…Autog+enes rendelkezik *…+ őket, a *…+ *…+ arkón *…+ őnekik van *…+ különbözőség, amely
*…+ ő nem, beszélni

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ és *…+ isteni Autogenes *…+ mely létezik *…+ hall *…+ Autogenes *…+ közül

262
[5 sor kiolvashatatlan]

*…+ bír *…+ létezés *…+ élet *…+ léteznek, vonatkozólag *a+ *…+ szó *…+ a gyermek *…+ férfi a nemzetségért
*…+

[1 sor kiolvashatatlan]

láthatatlan szellem *…+ a tökéletes *…+-ben

[1 sor kiolvashatatlan]

és az eredet *…+ szeretet és *…+ Barbelo *…+ és a *…+ a *…+ tudat *…+

Ezek ketten *…+ gondolat *…+ tőle a *…+ Barbeloban *…+ és Kaplyptosban *…+ mindezek *…+ a szűz *…+ ő
*megjelenik+ *…+-ban és *…+

[3 sor kiolvashatatlan]

abban *…+ hatalmasság

[1 sor kiolvashatatlan]

*ő (hímnem) nem+ ő*tőle, hanem…+ (van) a annak a hatalmasságától *…valóban…létezik+, ő (nőnem) *…+
az ő (hímnem) *…+ ők révén elsők *…+ annak a *…+ és ő a *…+ ő egyedül *…+ ad neki (himnem) eleget *…+
őneki *…+ minden, ő ad *…+ általa *…+ mivel ő*miatta+ néhány *…+ azért, hogy ő tegyen *…+ és az, amely
*…+, őt *…+ osztatlan *…+ Barbelo *…+ azért, hogy ő tegyen *…+ áldottság

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ minden *…+ ő eljön

[4 sor kiolvashatatlan]

a *…+ tökéletes *tudat…+ és ő (hímnem) *…+ tökéletes szellem *…+ tökéletes, ő örökké él *…+ őt, és *…+ ő
létezik *…+ a *…+ közül ő a *szó+ a *…+-ból mely van *…+-ban mindannyiukból *…+ örök *…+ *…+ a
háromszorosan *hatalmas a *…+-ban *…+ azok, amelyek *tökéletesek *…+ a Protophanes *…+ tudat, ám *…+
tiszta *…+ és ő *…+ egy képnek *…+ megjelenik *…+ és a *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

őt *…+

[5 sor kiolvashatatlan]

*…+ *…+ nevezetesen

[2 sor kiolvashatatlan]

263
*…+ őmiatta ők *…+ én megjelölöm ezt *…+ ő egyszerű *…+ mivel ő *…+ amint ő létezik *…+ amint mások *…+
hogy ez van *…+ szükség.

Vonatkozólag a *…+ háromszorosan-férfi *…+ valóban létezik *…+ közül, tudat ismeret *…+ azok, akik
léteznek *…+, amelyet ő birtokol *…+ valóban létezik *…+ és a *…+ *…+ és ő *…+ második *…+ tökéletes,
amely *…+ megjelenik *…+ őbenne, ők *…+ Kalyptos

[3 sor kiolvashatatlan]

*…faj…+

[2 sor kiolvashatatlan]

[4 sor kiolvashatatlan]

Mmásodik faj *…+ a tudás *…+ *Protophanes…+ *férfias…+ ő birtokolja *…+ létezés *…+ születés-nélkül-való,
ők *…+ harmadik *…+ *…ő+ rendelkezik *…+ ismeret és *…+ léteznek együtt *…+ teljesen-tökéletes *…+ áldott,
hiszen nincs *…+

[2 sor kiolvashatatlan]

Isten *…+ ővele *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

Tökéletes *…+ közül *…+ Kalyptos

[4 sor kiolvashatatlan]

*…+ tud *…+ közül *…+ *…Protophanes+ *…+ a tudat *…+ a hatalmasságok *…+ az összes *…+ és ő *létezik+ *…+
ez a tudás.

*…+ isteni, Autogenes. *Az+ isteni *Autogenes+ *…+ a gyermek *…+ háromszorosan-férfi, ez a férfias *…+
van *…+ és a faj *…+ tökéletes, mert nem rendelkezik *…+ *…+-ban a tudás, miként az a másik *…+ révén
*…+ a személyiségek létezése *és+ a személyiségek közönséges tudása *…+ összhangban az összessel *…+
tökéletes. Ám a férfias *…+ tudat, a Kalyptos, *ám+ a *…+ isteni Kalyptos *…+ és a hatalmasság *…+
mindezeknek *…valóban…+

[3 sor kiolvashatatlan]

[Protophanes]

[1 sor kiolvashatatlan]

*Protophanes… *…+ tudat

[2 sor kiolvashatatlan]

264
Ő, aki az összees *…+-hez tartozik, születés-nélkül-való *…+ férfi *…+ ők *…+ azzal, aki *…+ és ő, aki *…+ ő
aki lakozik *…+ *…+ az érzékelhető *világban…+ ő él a halottal *…+ *…+ minden *…+ üdvösséget szerezzen
*…+ a halott.

És valamennyiüknek nem volt szüksége üdvösségre *…+ első, ám ők biztonságban vannak és nagyon
alázatosan léteznek. Most pedig (arról) az emberről, aki a halottak *közül+ való: az ő lelke az ő tudata és
az ő teste mind *halottak+. Szenvedések *…+ az apja a *…+ anyag *…+ a tűz *…+

[4 sor kiolvashatatlan]

átkeresztezi. És a második férfi a halhatatlan lélek azokban, akik halottak. Amennyiben nyugtalan
önmaga miatt, akkor *amikor keresi+ azokat a dolgokat, melyek jövedelmezőek *vonatkozóan a…+
mindegyikük, *akkor ez, megtapasztalja a testi szenvedsét. Ők *…+ és ő *…mert+ örök Istene van,
összekapcsolja őt a démonokkal.

Most pedig, a Számkivetettségben lévő emberrel kapcsolatban; amikor ő felfedezi az igazságot

önmagában, akkor távol van mások cselekedeteitől, akik léteznek *helytelenül+ (és) megbotlanak. Arra az
emberre (vonatkozólag) aki bűnbánatot tart: amikor lemond a halálról és azon dolgok iránti vágyakról,
melyek a halhatatlan tudatuk és az ő halhatatlan lelke miatt, először ő *…+ megvizsgálja ezt, nem a
magatartásukkal kapcsolatban, hanem a tetteikről, hiszen őtőle ő *…+ *…+ és *…+ megszerzi *…+ és az
ember, aki megmenthető, az, aki kereső őt az ő tudatával és aki mindegyiküket megtalálja közülük. Óh,
milyen hatalmas ereje van! És az ember, aki megváltásra kap, az, aki nem ismerte meg, ezek hogyan *…+
léteznek, ám ő önmaga, *a+ szó által, miként az létezik *…+ megkapta mindegyiket *…+ minden helyen,
egyszerűvé válván, és eggyé, hiszen akkor ő megváltást kap, mert áthaladhat mind*ezeken+. Ő válik a
*…+mindezek. Ha ő *vágyakozik+ ismét, akkor ő eltávozik mindannyiuktól, és visszahúzódik önmagába
[egyedül] hiszen úgy válhat istenivé, ha menedéket talál Istenben.”

Amikor meghallottam ezt, áldást hoztam az élő és születés-nélkül-való Istennek igazságban és a születés-
nélkül-való Kalyptosnak és a Protophanesnek, a láthatatlan, férfias, tökéletes Tudatnak, és a láthatatlan
háromszorosan-férfi Gyermeknek [és az] isteni Autogenesnek. Azt mondtam Ephesek gyermekének, aki
velem volt: „A te bölcsességed utasíthat engem az emberek szétszórására, akik megváltást kaptak, és
azokkal (kapcsolatban), akik elkeveredtek ővele, és azok, akik osztoznak ővele, azért, hogy a élő
választottak megismerjék?”

Ezután Ephesek gyermeke azt mondta *nekem…+ nyiltan: „Ha ő visszavonul saját magába egyedül,
számos alkalommal és létrejön mások tudására való hivatkozással, a Tudatot és a halhatatlan [Eredetet]
nem fogja megérteni. Aztán hiánya van, *…+ mivel kiderül, semmije sincs és nem választja el tőle, és
kitart *…+ és létrejön idegen *ösztönzésre …+ én, ahelyett, hogy egyikké válnék. Ezért sok formát visel.
Amikor félre fordul, létrejön, keresvén azokat a dolgokat, melyek nem léteznek. Amikor lehull hozzájuk,
gondolatban, és más módon ismeri meg őket, mivel ő erőtlen és talán megvilágosult, a természet
alkotása lesz. Így lejön a születésre, emiatt és szótlan lesz a fájdalmak és a végtelen anyag miatt. Habár
örök és halhatatlan erőt birtokol, meg van kötve a test *mozgásához+. Élővé *tették+ és *mindig+
megkötött a kegyetlenséghez, elvágván a köteléket minden egyes gonosz lélegzettel, amíg ő nem
[cselekszik] ismét és kezd el újra érzékelni.

Ezért hatalmasságokat választottak ki az ő megváltásukra, és mindegyikük a világban van. Az ön-nemzők

körében, minden egyes *eónhoz+ kapcsolódóan, dicsőségesek állnak, azért, hogy akik a *világban+

265
vannak, biztonságban legyenek mellettük. A dicsőségesek tökéletes gondolatok, megjelennek a
hatalmasságokban. Nem tpusztulnak el, mert az üdvözülés modelljeként szolgálnak, [mivel] mindegyikük
megváltást kapott. Ő modellt kap (és) erőt mindegyiküktől, és a dicsőséggel, mint segítő, így távozik a
világból *és az aónok…+

Ők a halhatatlan lélek őrzői: Gamaliel és Strempsouchos, Akramas és Loel, és Mnesinous. *Ő a+

halhatatlan szellem. Yesseus-Mazareu[s]-Ye*s+sedekeus. Ő a *…+ gyermeke a *…+ vagy, a gyermek
gyermeke, és *…+. Ám Ormos a *…+ az élő magon és Kam*…+el a szellem-adó. Ő*előttük+ állnak Seisauel és
Audael and Abrasax, a mirriád-Phaleris, Phalses, *és+ Eurios, az őrzői *a+ dicsőséges-Stetheusnak,
Theo*pe+mptos, Eurumeneus és Olsen. Az ő mindenben segítőik Bal*…+mos, *…+son, Eir*…+n, Lalameus,
Eidomeneus és Authrounios.A bírák, Sumphthar, Eukrebos és Keilar. Az örökös, Samblo. Az angyalok,
akik irányítják a felhőket, felhők, Sappho és Thouro.”

Amikor mindezeket a dolgokat elmondta, beszélt nekem mindazokról az ön-nemző eónokban. Ők

mindannyian örök Fények, tökéletesek, mert személyenként tökéletesek. Láttam a valamennyi eónnnak
megfelelő élő földet, élő vizet, *levegőt, készült+ fényből és a tüzet *mely+ nem tud égetni, mert *ők…+
valamennyien egyszerűek és megváltoztathatatlanok, egyszerűek és örökök, *élő lények+ birtokolván *…+
sokfélét, sokféle fát, melyek nem pusztulnak el, *ugyancsak+ konkolyt ebből a fajtából és mindezeket:
elpusztíthatatlan gyümölcsöt, élő embereket és minden fajt, halhatatlan lelkeket, minden formából és a
tudat fajait, igaz isteneket, angyalokat, létezvén hatalmas dicsőségben, az oszolhatatlan testet, a
születés-nélkül-való születést, és a mozdulatlan érzékelést. És ott volt az egyikük is, aki szenved, habár
képtelen szenvedni, mivel a hatalmasság hatalmassága.

*…+ *…+ változnak *…+ oszolhatatlan *…+ ezek *…+ mind *…+ ők *…mindenek által+ közülük *…léteznek+ *-
ban…léteznek+ létrejönnek

[1 sor kiolvashatatlan]

[a 12. sortól a lap végéig nem maradt fent]

Közül *…+ *egyszerű…+ tökéletes *…+ örök *…+ eónok *…+ és a *…+ hatalmat kap *…+ és az ő *…+-k *…+-ban,
mivel *…+ *…+ nem *…+

[a 12. sortól a lap végéig nem maradt fent]

*…+-ban *…+thorso*…+s *…+ csend *…+ ő (hímnem) a *…+ *…+ ő isten *…+ áldottak vagyunk *…+ Geradama*s+
*…anyja+ a *…+ *…+ ő (nőnem) a dicsőség *…+ a mi *…+ anya *…+ és Pleisha *az anyja+ az angyaloknak *a
fiával] Ádámnak, Se[th]-nek, *Emma+cha Seth az atyja a mozdulatlan *faj…+ és *…+ a négy Fény,
Ar[mosel], [Oroia]el, Daveithe, Eleleth. [Mindegyikük] név szerint áldott. [Mi] láttuk az ön-szabályozó
*dicsőséget+, a háromszorosan *…+ háromszoros férfi *…+ fenség, amint azt mondtuk: „Te vagy az egy, te
vagy az [egy], gyermeke a [gyermek]-nek, Yato*…+ léteznek *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

*…te vagy+ az egy, te *...+ Semelel *...+ Telmachae*...+ omothem*...+ férfias *...+ *...+ ő nemzi *...az+ ön-
szaválízó *dicsőség…+ vágyhat rá, aki [...] teljesen-tökéletes [...] minden. Akron [...] a háromszorosan-
férfi, a a *...+ o o o o o b + i r e i s e *...+ szellem vagy a szellemből; fény vagy a fényből; te vagy *csönd…+ a
csöndből; *te vagy+ gondolat a gondolatból; az *Isten+fia, az Isten; hét … *...+ … had beszéljünk *...+

266
[3 sor kiolvashatatlan]

[...] szó [...] a [...] [...] és a [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] nem egyszerre [...] láthatatlan Barbelo [...] a [...] a háromszorosan-férfi Prones, és ő (nőnem) aki az
összes dicsőségeshez tartozik, Youel.

[Amikor engem] megkereszteltek ötöd[szörre] az Autogenes nevében, ezen hatalmasságok mindegyike,

istenné lettem. [Én] az ötödik eónban álltam, felkészülésként mind[ezekre], (és) láttam mindazokat, akik
az Autogeneshez tartoznak, (és) valóban léteznek. Ötször kereszteltek meg [...] és [...] a közül [...]
zareu*s+ tőle *...+ hogy *...+ tökéletes *...+ és a hatalmas *...+ dicsőség, ő (nőnem) aki tartozik a *...+-hoz

[1 sor kiolvashatatlan]

Isten, a *...+ megjelenik *...+ tökéletes, amely kettős *...+ ő (nőnem), aki valamennyi fajhoz tartozik *...+
férfias, az ön-szabályzó dicsőség, az anya *...+ *a+ dicsőségesek, Youel, és a *négy+ Fénye *a+ *hatalmas+
Protophanesnek, A Tudatnak, Selmennek, *és azoknak+, ővele (hímnem), az isten-[kinyilatkoztatóknak],
Zach[thosnak] és Yachthosnak, Sethe[us]nak és An-tiphan[te]snek, [Sel]-daonak és Ele[n]nos-nak [...] [...]
*...+ megy *...+ a *...+ az ő *…+-jük *...+ képmás *…létezik+ mint *...+ közül *...+, mivel [...] néz [...] [...] eón [...]
több *...+ Fényy *...+ több dicsőséges *...+ a következők összhangban *minden egyes+ eónnal: az élő *föld+
és az *élő+ víz, és a fényből készült levegő, és a lángoló tűz, amely nem tud *égetni+, és élőlények és fák
és lelkek [és] tudatok és emberek [és] mindazok, akik [velük vannak], ám [ott] nincsenek istenek [sem]
hatalmasságok, vagy angyalok, mindezek miatt [...] és [...] létezik [...] mind [...] mind [...] [...] mind [...]
*...+ ők lévén *...+ és ők lévén *...+

[...+ és *...+ *és+ azok *...+ őt (hímnem), az Autogenes. *ÉN+ megkaptam a képmást *mind+ezektől. Az
Autogenes eón[jai] kinyíltak (és) [hatalmas fény] jött létre [...] a [háromszorosan-+férfi eónokból, és ők
*dicsőítették+ őket. A négy eón vágyakozott belül a *...+ eón a *...+ mintázat *...+ egyetlen létező *...+.
Ezután E[phesek], a gyermek gyermeke [...]

[4 sor kiolvashatatlan]

*…Yesseus+ Maza*reus Yessede+keus *...+ *...+ közül *…pecsét…+ és Gábriel

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] pecsét [...] négy faj

Előttem járt ő (nőnem) aki a *dicsőségesekhez+tartozik, a férfias és *szűzies…+ Yoel. *Én+ tanácskoztam a
koronákról, (és) ő azt mondta nekem: „Miért tanácskozott a te szellemed a koronákról és a *pecsétekről+
rajtuk *…+ a koronák, melyek megerősítenek minden *szellemet…+ és minden lelket, és *a+ pecséteket,
melyek a háromszoros fajon vannak és *…+ a láthatatlan szellem vannak *…+

[3 sor kiolvashatatlan]

267
és *…+ szűz…+ *…+ és *…+ *…+ keres *…+ *…+ benne *…+ ő*bennük+ *…+ *…+ és *…+ *…+ ő (hímnem) *erősítette+
és a pecsétek *…+ faj azok az Autogeneshez tartoznak és a Protohaneshez és a Kalíyptoshoz.

A *Láthatatlan+ Szellem *egy+ lelki és szellemi hatalmasság, tudó és elő-tudó. Ezért ő *Gábriellel+ van, a
szellem-adóval, [azért, hogy] mikor a szent lelket adja ő megpecsételje őt a koronával és megkoronázza
őt, *révén+ istenek *…+ *…+ *…+ a

[2 sor kiolvashatatlan]

*…+ a

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ *…+ szellem *…+ számára (nőnem)

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ ők léteznek *…+ és ők nem voltak ő*bennük+ azért, hogy egyszerűvé *váljanak+ és ne kettőssé
*megfelelve+ bármilyen mintának. *Ezek+ azután az egyszerű, tökéletes személyiségek. *…+ és mindezek
*…+ az eónok közül *…+ őt (hímnem), mindezek, *…+ akik léteznek a helyen *…+ teljesen-tökéletes, kéri a
hatalmas *…+ hogy lássák őket, mivel *…+

[3 sor kiolvashatatlan]

tökéletes *…+

[2 sor kiolvashatatlan]

*…+ minden *…+ léteznek *...+ ő (hímnem) van *...+ *hallják+ őt *...+ *...+ és *...+ gondolatban *...+ az első
gondolat *...+ hiszen *...+ van a hatalmasságban, ő (nőnem) tökéletes *...+ megfelelő számotokra, hogy
*...+ mindenről, és *...+ azok, akiket hallgattok azok gondolata révén, akik nagyobbak a tokéletesnél és
azok révén, akiket meg fogtok *ismerni+ a tökeletesek*nek+ a lelkében.”

*Amikor ezeket mondta (nőnem), ő *megkeresztelt engem

[6 sor kiolvashatatlan]

*…+ az első *…és+ én megkaptam a hatalmat

[1 sor kiolvashatatlan]

*…én+ megkaptam a formát *...+ magkaptam *...+ *...+ létezvén az én *…+ megkapták a szent lelket *én+
létrejöttem *valóban+ létezvén. Ezután, ő (nőnem) belevitt engem a hatalamas *eónba+, ahol a tökéletes
háromszorosan-férfi (van). Láttam a láthatatlan gyermeket a láthatatlan Fényben. Ezután *ő(nőnem)+
újra megkeresztel engem *…+-ban

[4 sor kiolvashatatlan]

268
*...+ őt (nőnem) *...+

[1 sor kiolvashatatlan]

[és] én [...] én képes voltam [...] [...] a hatalmas egy [...] és tökéletes [...]

Yoel, aki az összes *dicsőségeshez+ tartozott, azt mondta nekem: „Te *megkaptad+ valamennyi
*keresztelést+ melyben rendjén *való+ megkeresztelkedni, és *tökéletes+ *...+ váltál, a hallása a *…+-nek
minden. Most pedig [hívd] újra Salamexet és [...] és a teljesen tökéletes Ar*…+-t Barbelo [eón] Fényét és
a mérhetetlen tudást. Ők ki fogják nyilatkoztatni *...+ *...+ láthatatlan

[3 sor kiolvashatatlan]

*...+ amely *...+ *...szűz+ Barbelo *és+ a Láthatatlan *háromszoros+ hatalmas Szellem.”

[Amikor] Youel, aki az összes dicsőségeshez tartozik, *ezt mondta+ nekem, ő *letett engem+ és a
Protophanes elé állt. Ezután én voltam [...] az én szellemem felett, [miközben] lelkesen imádkoztam a
hatalmas Fényekhez gondolatban. Elkezdtem hívni Salamexet és Se-[...]en-t és a teljesen-tökéletes [...]e-
t. Láttam a dicsőségeseket akik nagyobbak a hatalmasságoknál, *és+ ők felkentek engem. képes voltam
[...] az én [...] és [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

ő (nőnem) befedett *...+ minden *...+ Salamex *és+ azokat, akik kinyilatkoztattak mindent [nekem]
mondván, „Zosztrianosz, *tanuld+ meg azokat a dolgokat, melyeket kérdeztél.

[1 sor kiolvashatatlan]

és *ő+ (hímnem) egyetlen egy, *aki+ *mind+ezek előtt létezik, akik valóban léteznek a mérhetetlen és
oszthatatlan Szellem[ben+ *...+ *...+ a Mindenség, mely *létezik+ őbenne és a *...+ *...+ és az, aki *...+ őutána.
Ő az, aki keresztezi ezt *...+

[4 sor kiolvashatatlan]

*...+ mindezek *...+ ő (hímnem) van *...+ *...+ első *...+ *…+ gontolatnak *...+ minden hatalmasságnak *…
lefelé+ *...+ megalapította *...+ kitart, ő *áthaladt+ az úton arra a helyre *...+ és végtelen. Ő messze nagyobb
az összes elérhetetlennél, mégis ő ad *...+ nagyobb, mint bármely test (és) tisztább, mint minden testet-
nem-öltött, behatolván minden gondolatba és minden testbe, *mivel ő+ hatalmasabb mindennél,
minden fajnál és fajtánál, miként az ő Mindenük *...+ létezik

[4 sor kiolvashatatlan]

Részlegeshez [...] [...] rész [...] [léteznek] egy [...]-ben *...+ ismerik őt (nőnem) *...+ *...ő (hímnem) van]
őtőle (hímnem) aki valóban létezik, aki (van) a Szellemtől, aki *valóban+ létezik az egyedüli *...+ mivel ők
hatalmasságai a [...] a Létezésnek [...] és az Életnek és az Áldottságnak.

A Létezésben létezik ő, *mint+ egyszerű fő, az ő *szava+ és faja. Hagyjuk, hogy aki meg fogja őt találni,
létrejöjjön. Létezés az Életben, ő él *…+

269
[2 sor kiolvashatatlan]

*ő birtokolván+ tudást *...+ ismeri mindezeket *...+ őt egyedül *...+ mivel Isten *...+ amíg nem *...+ *...+
egyedül, és ő *...+ *...+ őbenne *...+ *...+ az egyetlen *...+ *...+ mivel ő ltezik, mint *...+ mely*ben+ az övé, aki
létezik mind a forma formája, *...+ egysége a *...+. Úgy létezik ő, mint *a+ *...+ hiszen ő *a+ tudatban van.
őbenne van, nem jött egyetlen helyre sem, mivel ő az egyetlen tökéletes, egyszerű szellem. *Mivel+ ez az
ő helye és *...+, ez őbenne van, és ő a Mindenség, ahogy ő létrejön. Ez ő, aki tétezik, ő, aki *...+ *...+ és a
*...+ és a *védő+ őbenne.

Élet *...+ és az anyagtalan tevékenysége *...+ a *...+ aki létezik őbenne *létezik+ őbenne *...+ létezik *ő…+
miatta, áldott és egy [...] tökéletes, és [...] aki létezik benne [...] aki valóban létezik. A tevékenység
formája, amely létezik, áldott. A Létezést megkapván, ő hatalmat kap, a *...+ a tökéletesség *...+
elkülönülnek örökké. Ezután ő úgy létezik, mint a tökéletes egy. Ezért, úgy létezik, mint a tökéletes egy,
mert ő osztatlan a saját régiójában, mivel semmi sem létezett őelőtte, kivéve a *tökéletes] egységet.

[A 69-72. Oldalak üresek; valószínűleg számozottak.+

létezés *...+ *...+ ő (nőnem) az üdvösség *...+ *minden...+ és ő (hímnem) *...+ *...+ képes, ő (hímnem) sem
*...+ *...+ őt, ha ő *...+ őt, neki, mindezek *...+ *...+ mivel ő *aki+ *...+ létezésben *...+ őt, ő teljes mértékben
*létezik+ mint Élet, és az Áldottságban őneki tudása van. amikor megérti a *dicsőségeseket+, ő tökéletes;
ám ha *kettőt+ vagy egyet ért meg, ő részeg, amiként az ő*tőle+ kapta. Ez *ő+miatta van, hogy azok
léteznek lelkekkel és azok lelkek nélkül; őmiatta (léteznek) azok, akik megváltást kapnak; mert őmiatta
(léteznek) akik elpusztulnak, hiszen nem *kaptak+ tőle; *ő+miatta létezik anyag és test; őmiatta (létezik)
nem-*...+ mert ő*miatta+ *...+ minden *...+ miatta *...+ *...+ ez *...+ aki *elő-+ létező és ő *...+ *...+ az
*egyszerű+ fő, az egyetlen szellem *...+ ő van *...+, és *...+ létezés, forma *...+ *...+ őtőle.

Ez, [összhangban a] Tevékenységgel, azaz [...] az Élet, és összhangban a tökéletességgel, azaz a tudati
erővel, hogy ő (nőnem) a Fény. Egy alkalommal (ők) hárman állnak, másik alkalommal ők mozognak.
Minden helyen ott van, de nem pármelyik helyen, hogy a kimondhatatlan, megnevezhetetlen egy [...] és
létrehozza valamennyiüket. *...+ léteznek őtőle *...+ megpihenve őbenne *...+ az ő (nőnem)
tökéletességében ő (hímnem) nem kapott meg *minden+ formát, őmiatta.

[2 sor kiolvashatatlan]

[...] bármi [...]

[két sor kiolvashatatlan]

[...] létezésben [...] lakoznak benne a [...] életnek. Ám tökéletességben és [tudásban] (van) az Áldottság.

A Létezésben létezik ő, *mint+ egyszerű fő, az ő *szava+ és faja. Hagyjuk, hogy aki meg fogja őt találni,
létrejöjjön. Létezés az Életben, ő él *…+

Mind[ezek] a Szellem láthatatlanságá[ban] lakoznak. A tudás miatt *…+ van *isteni+ és *…+ és *…+
áldottság és élet és tudás és jóság és egység és egyetlenség. Röviden, mindezek a meddőség tisztaságai
*…+ elő-létezik őt (hímnem) *…+ mindezek és a *…+ az ő *…+ *…+ *…+-ban

270
[4 sor kiolvashatatlan]

Eón, a *…+ a *…+-ban, meddőség, ő *…+ ő mindig *…+ őt, amikor ő látta őt *…+. Azért van ez, mert ő *van+
az, aki egyszerű. Mert ő az Áldottság a tökéletességben *…+ egy, tökéletes és *áldott+. Ez azért van, mert
őneki (nőnem) szüksége volt az ő (hímnem) *…+ őneki (nőnem) szüksége volt erre őtőle (hímnem), mert
ő (hímnem) követteő őt (nőnem) tudással. Őrajta (hímnem) kívül van, ahol az ő tudása lakozik, azzal
lakozik, aki megvizsgálja önmagát, egy tükröződés és egy *…+ *…+ szükségben van *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ egyszerű

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ és *…+ ő (hímnem) *…+ *…+ ez, ő (nőnem) *…+*…+ a Pleroma *…+ melyet ő (nőnem) nem vágyott
önmagának.

Ő (nőnem) rendelkezik *…+ őt (hímnem) kívül a *tökéletességen+, ő (nőnem) felosztotta, mivel ő *a+
teljesen-tökéletes *…+ tökéletesség, gondolatként létezik. Tekintettel rá (hímnem) ő (nőnem) nemző, aki
őt (hímnem) követi, és mint egyike az ő (hímnem) kimondhatatlan hatalmassága, az első hatalmassággal
bír és az első meddősséggel őutána (hímnem), mert tekintettel az összes többire az első eón

[3 sor kiolvashatatlan]

*minden …+

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ *…+-nak a *…+ és őt (hímnem) *…+ ismerik őt, ő valóban tézetik, mint egy eón *…+ és a
Tevékenységben *…+ hatalmassság és a *…+ ő (nőnem) nem kezdte el, *…+ idő, ám ő *megjelent+ az
örökkévalóságból, megállván őelőtte (hímnem) az örökkévalóságban. Elsötétítette őt (nőnem) az ő
fensége *…+. Ő (nőnem) állt, őt (hímnem) nézve és örvendezett, mert eltöltötte őt (nőnem) az ő
(hímnem) kedvessége, *…+ ám amikor ő (nőnem) bírtokolta

[5 sor kiolvashatatlan]

*…+ ő *…+ első létezés *…+ testetlen és hogy *…+. Az osztatlan egy*ből+ való, mely a Létezés felé mozog
tevékenységben és [értelmi] tökéletességben és értelmes életben, mely az Áldottság volt és az Isteni.

Az *egész+ Szellem, tökéletes, egyszerű és láthatatlan, egységessé vált a Létezésben és a

tevékenységben és az egyszerű háromszoros *hatalmasságban+, a láthatatlan szellem, a képe annak, ami
valóban létezik, az egy

[5 sor kiolvashatatlan]

A valóban *létező+ egy *...+ *ő (hímnem)+ létezik a *...+-ban, ő (nőnem) révén egy kép *...+ fordulópont *...+
hatalom, hogy csatlakozzon az ő (hímnem) *...+ ő (nőnem) meglátván a *...+ mely létezett *...+ teljesen-

271
tökéletes *...+ hogy az, mert ő (hímnem) *...+ elő-létező és *...+ megpihennek mindezeken, ő *...+ elő-létező
lényként ismert, mint háromszorosan hatalmas.

A Láthatatlan Szellem soha nem [volt] tudatlan. Ő (hímnem) mindig tudott, ám ő volt a mindig tökéletes
*és+ áldott *...+. Ő (nőnem) tudatlanná vált és ő *...+ megpihent és *...+ ígéret *...+ fény *...+ *...+ ő létezik
*...+*...+ azért, hogy ő ne jöjjön többé létre, se ne jöjjön a létezésbe eltekintve a tökéletességtől. Ő
ismerte önmagát és őt (hímnem). Megállítván önmagát, nyugalomban volt őmiatta (hímnem), hiszen
ő*tőle+ (hímnem) volt, aki valóban létezik, és mindazoktól. (Így) ő (nőnem) ismeri önmagát és őt
(hímnem) aki elő-létező.

Követvén őt (hímnem) a létezésbe jöttek és megjelentek azoknak *akik elő-+létezők. És *...+ keresztül a
*...+ ők megjelenvén *...+ két *...+ ők megjelentek *…az egy+, aki ismeri őt korábbról, mint örök teret, mivel
ő az ő második ismeretévé vált, újra tudássá az ő tudásából, a születés-nélkül-való Kalyptos. *Ők+
ragaszkodtak őhozzá (hímnem), aki valóban létezik, mivel ő (nőnem) ismerte őt (hímnem), azért, hogy
azok, akik követik őt (nőnem) létrejöjjenek, egy helyet birtokolván, és hogy azok, akik létrejönnek (tőle –
nőnem) ne legyenek őelőtte, hanem szentek (és) egyszerűek legyenek. Ő (nőnem) az Isten, aki elő-
*létező+ megértése. *Ő+ pihent *...+ az egyszerűhöz *...+ megváltás, megváltás *...+ *...+ ő (hímnem) *...+ *...+
fény, mely elő-*ismert+ volt. Őt (nőnem) Barbelonak hívták, mert (létező) gondolata miatt, a
háromszoros *faj+ (mely) férfias, szűzi (és) tökéletes és az ő (nőnem) tudása miáltal ő létrejött, azért,
hogy ők ne *...+ őt le és hogy ő ne jöjjön létre többé azok által őbenne és azok (által) akik követik őt.
Inkább, ő egyszerű, azért, hogy ő képes legyen megismerni az Istent, aki elő-létező, mert ő létrejött, mint
jó (teremtmény) tőle (hímnem), hiszen ő (nőnem)

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ meddőség *...+ harmadik *...+ két *...+ ezen a módon *...+ *...+ és férfias *...+

[1 sor kiolvashatatlan]

*...+ és a *...+ meddőség *...+ *...+ ő (nőnem) a második *...+ ő kitart *...+ első a valóságból *aki+ valóban
létezik [...] [...] az áldottság *...+ a láthatatnak *Szellemnek+, az ismeret *...+ az első létezés a Láthatlan
Szellem egyszerűségében, az egységben. Abban a tiszta egyszerűségben van, melyhez ő (hímnem)
hasonló és [...] fajta.

[6 sor kiolvashatatlan]

[...] és ismeri *...+ és a *...+ és a *tökéletesség+ és *...+ terem és *...+ az első Kalyptos *...+ őket
mindannyiukat, létezés és tevékenység, istenség, faj és fajta.

Ám a hatalmasságok egyek? Miféle módon (van ez), hogy ő (hímnem) egy, azaz nem részleges egy,
hanem (egyike) azoknak a Mindenségből? Mi az egység, ami az egység? Onnan való *...+ tevékenység *...+
élet és [...] [...]-ból? És [...]

[7 sor kiolvashatatlan]

Hatalmasság [...] mint [...]

272
 *...+ érzékelhető *...+ *...+ teljesen-tökéletes *...+ *...+ ő (nőnem) megmondván, *...+ „Hatalmas vagy
Aphr*edon+. Tökéletes vagy, Neph*redon+.” Az ő (hímnem) létezéséhez ezt mondja ő (nőnem):
„Hatalmas vagy, Deipa*…+. Ő (nőnem) az ő (hímnem) tevékenysége és élete és isteni (valója). Hatalmas
vagy, Harmedon [...], aki az összes dicsőségeshez tartozik, Eqiph*a-+ és az ő (hímnem) áldottsága és a
tökéletessége a magányosok*nak+ *...+ minden *...+”

[6 sor kiolvashatatlan]

*...+ örökké *...+ értelmi *...tökéletes+ *a szűz Barb+elo, a háromszorosan hatalmas Láthattlan Szellem
áldottságának egyszerűsége által. Ő (nőnem), aki megismerte őt (hímnem), megismerte önmagát. És ő
(hímnem), lévén az, aki mindenhol ott van, lévén osztatlan, rendelkezvén *...+ bírván *...+ és ő (nőnem)
megismervén *önmagát, miként+ az ő (hímnem) tevékenységét, és ő (hímnem) megismerte *...+
ismeretet [...] bellül [...]

[7 sor kiolvashatatlan]

Áldás [...] [...] Be[ritheus, Erignaor] Or[imeni]os, Ar[amen, Alphl[ege]s, Elilio[upheus], Lalamenu[s],
Noetheus *...+ hatalmas a te neved *...+ ez erős. Ő (hímnem), aki ismeri (ezt) ismer mindent. Te egy vagy,
te egy vagy Siou, E*…+, Aphredon, te vagy a tökéletesen hatalmas egy *eónjai+nak eónja, az első
Kalyptosa a *…+-nak, tevékenység, és *...+ az ő (hímnem) az ő képe *...+ az övé, ő *...+

[7 sor kiolvashatatlan]

*…létezés+ *...+ és ő (hímnem)

[2 sor kiolvashatatlan]

*...+ *... a dicsőség+ben dicsőségesek *...+ a *...+ …-ban

[...] eón

[3 sor kiolvashatatlan]

[8 sor kiolvashatatlan]

léteznek [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

[és]

[3 sor kiolvashatatlan]

*áldott…+

[1 sor kiolvashatatlan]

*tökéletes…+

273
[8 sor kiolvashatatlan]

[...] Isten

[3 sor kiolvashatatlan]

*...+ első *...+ és a hatalmasságok *…teljesen-tökéletes+ ők vannak *...+ mindezek közül és *mindezek+
okozói, a [...] Barbelo

*...+ őt (hímnem) és *...+ mindezeket *...+ ő, nem rendelkezvén *...+ és az ő *...+ válnak *...+ ám *...+

[8 sor kiolvashatatlan]

közül [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

*és…+

[2 sor kiolvashatatlan]

És egy *...+ benne a *...+ összhangban a *gondolattal+, mely valóban *létezik…+ mely létezik, mint *...+

[1 sor kiolvashatatlan]

Kalyptos [...] a [...] háromszorosan [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

ám *...+ nevezik őt (hímnem)

Mindezek eljönnek, mintha őtőle (hímnek) származnának aki tiszta. Ha dicsőséget adsz őmiatta, és ha te
*...+ létezés *...+ az ő *...+ a *...+ egyszerű

[2 sor kiolvashatatlan]

*...+ ő majd

[1 sor kiolvashatatlan]

*...+ azt (őt) *…ismerik+ őt

[1 sor kiolvashatatlan]

*...+ tökéletes, révén ő *...tökéletes+ és *...+ *...+ tökéletes

[1 sor kiolvashatatlan]

274
*...+ az ő

[1 sor kiolvashatatlan]

*...+ őt *...+ mivel

[1 sor kiolvashatatlan]

ő (hímnem) nem volt képes látni őt (nőnem). Ezért lehetetlen megkapni őt (hímnem) ezen a módon,
fenséges tisztaságban, mint a tökéletes főt *az övét, aki+, benne van *...+ *...+ akik *…ismerik+ őt
kapcsolódva

[...] mondják ez [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

amely [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

amely [...] érte

[1 sor kiolvashatatlan]

*…léteznek+együtt *...+ és *...+

[5 sor kiolvashatatlan]

sem [...] különböznek ezek és az angyalok, és különböznek ezek és az emberek, és különböznek ezek és
a létezés. És [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] és [érzékelés]

[2 sor kiolvashatatlan]

[...] valóban

[1 sor kiolvashatatlan]

mivel [...] az *érzékelhető+ világ *...+ olyan

[1 sor kiolvashatatlan]

Létezés [...] mivel [...] és [...]

275
[1 sor kiolvashatatlan]

[a 22. sortól nem maradt fenn a szöveg]

meg fogja közelíteni őt (hímnem) tudásban. Ő hatalmat kap, ám ő, aki messze van tőle, megalázást.”

És azt mondtam: „Akkor miért jöttek létre a bírók? Mi *...+ van a *szenvedése+ a *...+-nak mivel

[ 1 sor kiolvashatatlan]

és [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

hanem [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

által *...+ aki *...+ szenvedés *...+ által *...+ a *...+*...+ létezik *...+ ő (nőnem) lakozik *...+

[2 sor kiolvashatatlan]

*a 22. sortól kb. négy sor nem maradt fent+ férfias, hiszen ő (npőnem) az ismeret[e] a háromszorosan
hatalmas láthatatlan hatalams Szellemnek, a képének *az első+ Kalíptosnak, az *áldottnak+ a *láthatatlan+
Szellemben [...] a

[1 sor kiolvashatatlan]

*...+ mivel *...+ ő (hímnem) ismeri

[3 sor kiolvashatatlan]

*...+ kitöltik *...+ ő (nőnem) megjelenik *...+ ismeret *...+ ő áll *...+

[3 sor kiolvashatatlan]

*a 21. sortól kb 6 sor elveszett+ *...+ a teljes egység tökéletes egysége, és amikor ő (nénem) megosztotta
a Mindenséget *...+ a Mindenségből *...+ létezés és [...][...] a gondolatok [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

[érzékelés]

[2 sor kiolvashatatlan]

*a 22. sortól kb 5 sor nem maradt fent+ *...+ *létezés…+ *...+ *...+-ban, amely

[1 sor kiolvashatatlan]

276
ismeret

[3 sor kiolvashatatlan]

*...+ ő (nőnem) megáldja

[4 sor kiolvashatatlan]

[...] amely

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] és

[4 sor kiolvashatatlan]

[a 21. sortól kb. 6 sor nem maradt fent]

[5 sor kiolvashatatlan]

Arm[ozel]

[2 sor kiolvashatatlan]

van a *...+ *által…+ hatalmasság *...+

[3 sor kiolvashatatlan]

amely [...]

[6 sor kiolvashatatlan]

[ a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] láthatatlan [...] [...] az (egy) [...] [...ez] van a [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[...]-ból

[2 sor kiolvashatatlan]

*...+ belőle a

[3 sor kiolvashatatlan]

[...] Kalyptos [...] osztatlan

[6 sor kiolvashatatlan]

277
[a 20. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] amelyek léteznek [...] [...] a [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

és [...]

[4 sor kiolvashatatlan]

ő (hímnem)

[3 sor kiolvashatatlan]

És [...] azok [...] a [...]

[3 sor kiolvashatatlan]

néhány [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

[a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] eredet [...] [amely] valóban létezik [...] [...] létezik [...lényeg]
[...] [...eb]-ben van [...] a

[5 sor kiolvashatatlan]

*...+ ők *...+ nem

[1 sor kiolvashatatlan]

[...] ezt

[4 sor kiolvashatatlan]

[a 20. sortól kb. 6 sor nem maradt fent]

*...+ ő (nőnem) megjelenik *...+ azoknak, akik *...+*...+ közül a *...+ és *...+ ez *...+ a *...+

[1 sor kiolvashatatlan]

nézik [...]

[5 sor kiolvashatatlan]

ő (hímnem) *...+ valóban *...+

azt [...] valóban [...]

278
[5 sor kiolvashatatlan]

[a 24. sortól kb. 4 sor nem maradt fent+ azok aki *állnak…+ *...+-nak az eónja feljönnek a [...]-hoz [...] akik
léteznek a [...]-ban, ő (hímnem) másrészről *...+*...+ ő *...+ az (egy) *...+ az eredet

[1 sor kiolvashatatlan]

*...+ és *...+ ő *...+ anyag *...+ egyetlen

[1 sor kiolvashatatlan]

*…léteznek+

[2 sor kiolvashatatlan]

[...] amely [...] és

[1 sor kiolvashatatlan]

*a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent+ *...+ és ő (hímnem) létezik *...+ ő van *...+ és *...] megjelöli a [...]
*...+ a *...+ sem *...+ közül *...+ ő *...+ amely *...+

[2 sor kiolvashatatlan]

és [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

szám [...] élnek [...] összhangban a [...] amely [...]

[4 sor kiolvashatatlan]

amely [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

*a 23. sortól kb 4 sor nem maradt fent+ őket *...+*...+ és *...+ létezés *...+ *...+ és a *...+ léteznek mint *...+
tükröződés *...+ első

[1 sor kiolvashatatlan]

*...+ ő (hímnem)

[9 sor kiolvashatatlan]

*a 22. sortól kb 6 sor nem maradt fent+ *...+ nem, ők adván *...+ *...+ ő, aki létezik *...+ *...+ minden és ő *...+
a sokaság [...] teremtés

279
[1 sor kiolvashatatlan]

és [...]

[2 sor kiolvashatatlan]

a [...]

[1 sor kiolvashatatlan]

[...]-ban ezek [...] a [...] [...]-ból életben (van/vannak) [...]

[4 sor kiolvashatatlan]

[...]-ban

[1 sor kiolvashatatlan]

[a 109-112. oldal nem maradt fent]

és angyalok és démonok és tudatok és lelkek és élőlények és fák és testek és azok, akik előttük vannak:
azok az egyszerű eredetű közönséges elemek, és azok, amelyek vannak *...+-ban és elvegyületlen
rendetlenségben, levegő *és+ víz és föld és szám és rabság és mozgás és [...] és rend és lélegzet és az
összes többi. Ők a negyedik hatalmasság, melyek a negyedik eón*ban+ vannak, azok, akik a *...+-ban
vannak tökéletesek [...]-ben hatalmasságok [...] közül [...] közül [...] angyalok az angyalok [közül], lelkek a
lelkek *közül+ élőlények az élőlények *közül+ fák a fák *közül+ *...+ és *...+

[2 sor kiolvashatatlan]

a sajátja (hímnem)

Vannak azok, akik mint nemzettek, és azok, akik születés-nélküli nemzettségben vannak, és azok, akik
szentek és örökkévalók és a megváltozhatatlanok a halálban és pusztítás az elpusztíthatatlanságban, és
vannak azok, akik úgy léteznek, mint a Mindenség; vannak azok, [akik] fajok és azok, aki a
világ[ban]vannak és rendben; vannak azok az [elpusztíthatatlanság]ban, és vannak az elsők, *akik állnak+
és a másodikok, valamennyiük*ben+. *Mind+azok, *akik+ őtőlük vannak és *azok, akik+ ő*bennük+vannak,
és ezek*től+ akik *követik+ őket *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

ezek *...+ és *a+ negyedik eónok álltak *...+*...+ ők létezvén *...+

[2 sor kiolvashatatlan]

bennük,ő (hímnem) lévén szétszórva idegen földön. Ők nem törekedtek egymás ellen, éppen
ellenkezőleg, ők életben vannak, önmagukban létezvén és megegyezvén egymással, mivel egyetlen
eredetből származnak. Ők kibékültek, mert valamennyien Kalyptos egyetlen eónjában vannak, *…+

280
megosztván a hatalomban, mivel valamennyi eónnal összhangban léteznek, rokonságban állnak azzal,
aki elérte őket.

Ám Kalíyptos *az+ egyetlen eón; négy különböző eónnal rendelkezik. Sorban, az egyes eónok mindegyike
rendelkezik hatalmasságokkal, nem úgy, miként az első és a második (hatalmasság), mivel mindezek
*vannak+ örökkévalóságok, *ellenkezőleg+, ők különbözőek *…+ és rend és dicsőség *…+ amely létezik *…-
ban+ négy eón és *…+ akik elő-létezők *…+ Isten *…+ *…+ ők vannak *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

Mindannyian egyben léteznek, együtt lakozván és tökéletes személyiségek, közösségben, eltöltve az

eónnal, mely valóban létezik. Vannak közöttük azok, (akik állnak) miként a lényegben lakoznak és azok,
(akik állnak) mint lényeg a vezetésben vagy *szenvednek+, mert ők a másodikban vannak, mivel a létre-
nem-hozottak előidézhetetlensége az, aki valójában létezik közöttük. Amikor a létre-nem-hozottak
létrejöttek, az ő hatalmasságuk megáll; van egy anyagtalan lényeg [az] elpusztíthatatlan [test]-tel. A
*megváltoztathatatlan egy+ van *ott+ aki *valóban+ létezik. Mert átalakul a változás *által+, a *…+ pusztító
tűzben megáll *mind+ *ezek+-kel *…+ egy *…+ ő (hímnem) megáll. Ott, ahol minden élőlény lakozik,
létezvén személyesen, mindannyian egymáshoz csatlakoznak. A tudás ismerete ott együtt van a
tudatlanság felépítményével. Káosz van ott és tökéletes hely mindannyiuknak, és ők idegenek. Igaz Fény
(van ott), ugyancsak bevilágítván a sötétséget együtt azzal, aki valójában nem létezik – *ő (hímnem)+
valójában nem létezik *…+ a nem-létező, aki egyáltalán nem létezik. Ám ő az, az Isten, akitől a jó
származik és ami kellemes és az isteni; (ő az( *akitől+ az Isten származik, és ő aki *…+, ő, aki hatalmas.
Mivel *…+ részben *…+ az Istentől, hogy *...+ és az egy *...+ *...+ az Isten *...+ *...+ mindezek *...+*...+ sötétség
[...]

[1 sor kiolvashatatlan]

és a faj. Ő nem keveredett el semmivel, ellenkezőleg, megmaradt egyedül önmagában és megpihen

önmagában az ő korlátlan határán. Ő *az+ Istene azoknak, akik valóban léteznek, a látó és az Isten
kinyilatkoztatója.

Amikor ő (nőnem) megerősítette őt, (hímnem) aki *ismerte őt (nőnem)+, az eónt, Barbelot, a Láthatatlan
Háromszorosan Hatalmas Tökéletes Szellem ismeretét, azért, hogy *…+ őt (nőnem), így szólt: „Ő (nőnem)
az élet. Én élet a *…+-ban, Te, az Egy, élsz. Ő (hímnem) és, *ő+, aki a három. Te vagy az, aki *a+ három, aki
a három *kettős…+ e e e. Az első a hétből *…+ a harmadik *…+ a második *…+ e e e e a a a a a a a *…+ *…+
két, ám ő (hímnem) *négy…+ *…+ tudás *…+

[1 sor kiolvashatatlan]

[1 sor kiolvashatatlan]

egy részét? Miféle tudat, és miféle bölcsesség? Miféle megértés, miféle tanítás? Az ő Fényeit a
(következőképpen) hívják: az első *Arme+don és ő (nőnem) aki vele (hímnem) van *…+; a második
Diphane *…és+ ő (nőnem) az, aki vele (hímnem) van, Dei-ph*a…+; a harmadik *Malse+on, és ő (nőnem)
az, aki vele (hímnem) van *…+; a negyedik *…+s és ő (nőnem) az, aki vele (hímnem) van, Olmis

281
 Kalyptos létezik, birtokolván *…+ az ő (hímnem) Formájával. Ő láthatatlan mindezek számára, azért,
hogy ők valamennyien megerősödjenek általa *…+ *…+ ő létezik a *…+-ban teljesen-tökéletes, mert *őneki
van] négy létezése

[1 sor kiolvashatatlan]

*…+ sem, összhangban a *…+ egyedül *…B+arbelo *…+

[2 sor kiolvashatatlan]

Ismerik őt és az is, akit a második fölé helyeztek. Az első az eónok közül Harmedon, az atya-dicsőség. A
második Fény az, akit *ő+ nem *ismer+, ám valamennyi *személyiség+, bölcs *…+ léteznek a negyedik
eónban, aki kinyilatkoztatta *önmagát+ és a dicsőségeseket *a harmadik+ Fényt ő *…+ nem őt, miként az
összes *forma+ szava, és más *dicsőséges+, megértvén, *ki van+a harmadik *eón+-ban. Van négy
Malsedonban és *…+nios. A negyedik Fény az, aki *…+ minden létező formát *…+ tanítás és dicsőség *…+
és a *négy eón+igazsága+, Olmis, *…+ és a *…+

[2 sor kiolvashatatlan]

Az első (az), aki a második, azaz a teljes-egészében tökéletes Kalyptos, akiért a négy Fény létezik.
Kalyptos az, aki újra osztotta, és ők együtt léteznek. Mindenki, aki ismeri azokat, akik mint dicsőségesek
léteznek, tökéletes. Emez *…+ mindent tud mindannyiukról, tökéletes. Tőle származik minden
hatalmasság, minden egye és az ő teljes eónjuk, mert mindannyian hozzá jöttek és ők mindannyian tőle
származnak, mindannyiuk hatalmassága (és) mindannyiuk eredete. Amikor tudomást szerzett [róluk+, ő
vált a *…+ eón és a létrehozhatatlan *…+ a többi eón *…+-ban a *…+

[2 sor kiolvashatatlan]

Barbelová vált, ő (hímnem) az első eónná válik, a Láthatatlan Szellem örökkévalósága miatt, a második
létrehozhatatlan.

Ezek mindannyian a dicsőségesek: a korlátlan Aphredons, [...] a kimondhatatlan, a kinyilatkoztató, mind

a *...+ változtathatatlanok, a dicsőség-kinyilatkoztatók, a kétszeres-kinyilatkoztató Masedons, a korlátlan
Solmines, az ön-kinyilatkoztatók akik *eltelve+ vannak dicsőséggel, a határok, [...] a határokon [...] azok,
akik léteznek [...]

[3 sor kiolvashatatlan]

*a 24. sortól 1 vagy két sor nem maradt fent+ tízezer dicsőséges bennük.

Ezért, ő a tökéletes dicsőség, azért, hogy bármikor csatlakozhasson (egy másikhoz) és érvényesülhessen,
mint tökéletes létezik. Így, még akkor is, ha belép egy testbe és a halál az anyagból (jön), ők nem kapnak
nagyobb elismerést, teljes-tökéletességük miatt, akiktől mindezek származnak, lévén tökéletesek, együtt
azokkal, akik ővele vannak. Valójában minden egyes eónban tízezer eón van önmagában, azért, hogy
együtt létezvén, ő tökéletes eónná váljon.

A Háromszorosan [Hatalmas] Tökéletes Láthatatlan [Szellem…+ *Áldottságában+ létezik, csend *…+ aki
elsőként jött *…+ és az ismeret

282
[3 sor kiolvashatatlan]

egész, a második ismeretének csendje, az első gondolat a Háromszorosan Hatalmas szándékában, mert
ő (hímnem) azt parancsolta, hogy ismerje meg őt, azért hogy ő teljesen-tökéletessé váljon és tökéletessé
önmagában. Az egyszerűség és az áldottság által ő ismert. *megkaptam+ a jóságot Barbelo eonjának
követője révén, aki létezést ad önmagának. *…+ nem a hatalmasság, hanem ő (nőnem), az, aki őhozzá
(hímnem) tartozik.

Az eónok, melyek valóban léteznek, csendben teszik. A létezés tevékenységmentes, és az ön-létrehozó

Kalyptos ismerete kimondhatatlan volt. Létrejövén a negyedik*ből+, a *…+ gondolat, a Proto*phanes+,
mint (a) Tökéletes Férfias [Tudat]

[2 sor loolvashatatlan]

ő (hímnem) az ő (hímnem) képe, egyenlő vele hatalomban és dicsőségben, ám utalván a rendre, mely
magasabb nála, (habár nem magasabb) az eónban. Miként ő, ő birtokolja valamenyit birtokolja ezen
(részek) közül, együtt lakozván az egyben. Együtt az eónnal az eónoban, négyszeres különbséggel bír az
összes, ott lévő maradékhoz képest.

Ám Kalyptos valóban létezik, és vele együtt helyezkedik el ő (nőnem), aki az összes dicsőségeshez
tartozik, Youel, a férfias szűzi dicsőséges, aki által láthatók a teljesen-tökéletesek. Azok, akik előtte állnak
a háromszoros *…+ gyermek, a háromszoros *…+, az Autogenes *…+. Ő rendelkezik *…+ egyben *…az egy+
ismét, aki uralkodik a *…+ felett, léte*…+-ban tízezerszeres.

Az első eón őbenne (hímnem), akitől az első Fény, Solmis és az Isten-kinyilatkoztató, hiszen ő a
végtelen, összhangban a típussal Kalyptos eónban és Doxomedonban. A második eón Akremon, a
kimondhatatlan, együtt a második fénnyel Zachthosszal és Yachtosszal. A harmadik eón Ambrosios, a
szűz, együtt a harmadik Fénnyel, Setheusszal és Antiphanesszal. A negyedik eón az áldó *…+ faj *a+
negyedik Fénnyel [Seldao]-val és Elenosszal.

A *…+ őt (hímnem+ *…+ Arm*edon+

[1 sor kiolvashatatlan]

phoe zoe zeoe ze[...] zosi zosi zao zeooo zesen zes- en – a személyiségek, és a négy, aki nyolcszoros,
élők. eoooo eaeo – ti, akik előttük vagytok, és ti, akik mindannyiukban. Ők mindazok tökéletes férfias
Armedon Protophanesában vannak, akik együtt lakoznak. Mivel valamennyi személyiség úgy létezett,
mint tökéletes, az összes személyiség Tevékenysége megjelent ismét, mint az isteni Autogenes.

Ő egy eónon belül áll, mert négy ön-nemző eón van őbenne. Az első eón őbenne mint az első Fény
[Harmozel]-Orneos-Euthrou-nios. *Őt+ úgy hívták,

[1 sor kiolvashatatlan]

*…A+ második *eón mint+ *a második Fény+ Oraiael…+-udas*…+os, Ap*…+ Arros *…+. A harmadik (eón) a
harmadik Fényből Daveithe-Laraneus-Epiphanios-Eideos.A negyedik eón, mint a negyedik Fény, Eleleth-
Kodere-Epiphanios-Allogenios. Ám ami az összes többit illeti, akik anyagban vannak, őket (ott) hagyták.

283
Ez a hatalmasság, a bátorság és a hatalom ismerete miatt volt így, hogy ők létrejöttek és vígasztalták
magukat. Mivel ők nem ismerték Istent, ők el fognak múlni. Íme Zosztrianosz, meghallgattad ezeket a
dolgokat a tudatlan istenekről, és (ez) végtelennek tűnik az angyalok számára.”

Bátorságot vettem és azt mondtam: „*Még+ mindig a Háromszorosan Hatalmas Láthatatlan Tökéletes
Szellemről tűnődőm, hogyan létezik önmagáért, *miként okoz+ mindent *…+ aki valóban létezik *…+ mi a
*…+ *…+ és *…+ *…+ közül *…+ nagyon *…+ ők letettek *engem+ (és) távoztak.

Apophantes és Aphropais, a Szűzies-fény, előttem jöttek és elhoztak engem Protophanesba, (a)

hatalmas, férfias Tudatba. Láttam őket valamennyiüket, amint egyben léteznek. Csatlakoztam
valamennyiükhöz (és) áldottam Kalyptos eónt, a szűz Barbelot és a Láthatatlan Szellemet. Teljesen-
tökéletessé váltam és hatalmat kaptam. Dicsőséggel írtak engem és megpecsételtek. Tökéletes koronát
kaptam ott. A tökéletes személyiségekhez jöttem tovább, és valammnyien kérdeztek engem. Hallgatták
tudásom emelkedettségét. Örvendeztek és hatalmat kaptak. Amikor ismét lejöttem Autogenes
eónjaihoz, megkaptam az igaz képet, tiszta, (mégis) megfelelő, az érzékelhető (világnak).

Lejöttem az eón másolatokhoz és lejöttem ide, a levegős-földre. Írtam három táblát (és) mint tudást
otthagytam azoknak, akik utánam fognak jönni, az élő választottaknak. Aztán lejöttem az érzékelhető
világba és felvettem a képem. Mivel tudatlan voltam, megerősítettem azt, (és) elmentem az igazságot
prédikálni mindenkinek. Sem a világ angyali lényei, sem az arkónok nem láttak engem, mivel tagadtam a
[döntések] sokaságát, melyek majdnem a halálba vittek engem.

Ám egy tévelygő sokaság miatt felébredtem és így szóltam: „Ismerjétek meg azokat, akik élnek és Seth
szent magját. Ne [mutassatok] engedetlenséget nekem. [Ébresszétek fel] isteni részeteket Istennek, és
ami a ti bűntelen, kiválasztott lelketeket illeti, erősítsétek meg. Íme, haljatok meg itt és keressétek a
változtathatatlan, létrehozhatatlant, a minden dolog *Atyját+. Ő meghív titeket, miközben ők
megdorgálnak titeket. Habár ők rosszul kezelnek titeket, ő nem fog elhagyni benneteket.

Ne kereszteljétek meg önmagatokat halállal és ne bízzatok azokban sem, akik alábbvalóak hozzátok
képest, ahelyett, hogy jobbak lennének. Szabaduljatok meg az őrülettől és nőiség kötöttségétől és
válasszátok magatoknak a férfiasság megváltását. Nem a szenvedésre jöttetek; sokkal inább a
kötöttségektől való megszabadulásra jöttetek.

Engedjétek el magatokat, és az, ami megköt benneteket, szétbomlik. Mentsétek meg magatokat, hogy a
lelketek megmeneküljön. A kedves Atya elküldte nektek a Megváltót és erőt adott nektek. Miért
haboztok? Keressetek, és amikor keresnek titeket; amikor hívnak titeket, figyeljetek, mert az idő rövid.

Ne hagyjátok magatokat tévútra vezetni. Az élők eónjainak eónja hatalmas, mégis (így is van) *büntetés+
azoknak, akik kételkedők. Sok kötelék és büntetés vesz körül benneteket. Szabaduljatok meg gyorsan,
mielőtt a halál elér benneteket. Nézzetek a Fénybe. Szabaduljatok meg a sötétségtől. Ne hagyjátok
félrevezetni magatokat a pusztulásotokba.

Jézus Urunk Evangéliuma

1.) Messzi idők ígéretét teszem valóvá most, hogy emberként jöttem ide közétek.

284
2.) Nem volt ez szükséges addig, míg atyáitok lelkéből a szeretet imádsága törhetetlen hittel érkezett az
örökké lett Mindenhatóság fényvilágába.

3.) Amíg a földi ügyeket az Égi Törvény örök rendje irányította.

4.) Amíg az emberi gonoszság meg nem rontotta bennetek az istenfiúság méltóságát.

5.) Amíg az örök Szeretet Teremtőjét - akit ti Istennek neveztek - meg nem gyalázták e gonoszok azzal,
hogy más népek legyilkolását ez örökkévaló rendelésének és akaratának hirdetik.

6.) Amíg a mindent előre elrendező és a földi ügyeket is irányító Fényvilág Igazsága helyett - az ember-
és állatáldozatokat követelő, gonosz akaratát, hogy az istenfiakat emberi szolgákká tehesse -
„Törvénynek" nem nevezte egy parázna nemzetség.

7.) Meglátjátok és halljátok is, miként ostorozom majd őket, mint mérges kígyók fajzatait, kiknek szája
gonoszul és hamisul szól, mert csak önszeretet és önérdek lakozik bennük.

8.) Akik nem akarják észrevenni az Idők jeleit és azokban az Igazságra intés felemelt ujját.

9.) Akik Istennek tisztelik a maguk-csinálta írást, azt „Törvénynek" nevezik, hogy a sötétségben járók
útját irányítsa.

10.) Engem meg akarnak ölni, mert tudják, hogy én vagyok a Világ Világossága, de az én beszédemet
nem értik, mert nincsen bennük Igazság.

11.) Ha majd legyőztem a halált és visszatérek a Fényvilágba, titeket is üldözni fognak az én nevemért.

12.) De érettetek és mindazokért, akik majd nektek hisznek, járom végig emberi utamat, hogy Atyánk
Igazsága megszentelődjék és mindnyájan egyek legyetek az Ő Igazságában.

13.) Így teszek bizonyságot arról, hogy Ő küldött engem e világra, hogy az igazak és hívek
megőriztessenek minden gonosztól.

14.) Mert a gonoszok a hazugságot és a bosszút vallják istenüknek. Majd eltitkolják és meghamisítják az
én beszédemet is, amit az Igazságról hirdetek, hogy titeket a Fényvilágból a sötétség útvesztőjébe
tereljenek.

15.) Azt fogják nektek mondani mindennap, hogy bűnösök vagytok és bűneitek terhétől csak az ő
feloldozásuk szabadíthat meg titeket.

16.) De ne higgyetek nekik, mert nem születtetek bűnösöknek, hanem sokan meggyengültetek a
Lélekben.

17.) Tartsátok meg azért és kövessétek az én tanításomat, hogy a Lélek által mindig elérjetek engem és
megmaradjatok az én Igazságomban.

18.) Meg kell hát tisztulnod az önmagadba való nézéssel.

285
 19.) Ha saját lelkedbe nézel, már ketten vagytok a megújulásra: jószándékod és az elhatározás, hogy
jóváteszed azt, mit gyengeségedben rosszul végeztél. Jóvátevésed, lelked így megtisztulása, örömöt ad.

20.) Ilyenkor nézz a Fénybe. Én vagyok ott is Veled és új erőt kapsz.

21.) A Lélek Világosságára gyújtott Tűz is szent. Általa is tisztulhat Lelked, hiszen láthatod hatalmát a
gonoszság elégetésére. Ne nézzed hát csak tűznek, mert bizony égi Fény az is. Jóra való elhatározásodat
örökíti, jóvá tett vétkeidet elégeti. Szent fogadalmak születnek a Tűzbe, Fénybe vetett tekintetekkel.

22.) A Fény-tüze és a Tűz-fénye adja lelkednek sugarát, mely segít is, gyógyít is - ha úgy akarod és kéred
a Kegyelem erejét hozzá.

23.) Maradj hűséges és fordulj hozzám, hiszen emberi, apró, igaz dolgaidban is megsegítlek. - De igaz
légy útjaidon akkor is, ha a gonoszok közelítenek hozzád.

24.) Nehéz az Igazság útja - de ha a Fényt követed, szembe állsz vele, akkor a sötét árnyék mögötted
van. - De bizony, ha hátadat fordítod a Fénynek, csak a sötétség vesz körül, melyben legnagyobb teher a
saját árnyékod.

25.) Én úgy parancsoltam: "Szeressétek egymást, mint én szeretlek titeket!" - Ez legyen életvizeteknek a
forrása: a SZERETET.

26.) Szeresd nagyon atyádfiát, családodat, nemzet-testvéreidet, hiszen közéjük születtél. Sorsotok is egy
- közös.

27.) A nemzetség, melybe Isten rendelt, földi életed vára, otthona. Hozzá láncol az Igazság. Ha eltéped e
láncot, olybá leszel, mint a hulló falevél, melyet a szelek visznek magukkal s egyszer elvész valahol a
feledés sarában.

28.) Maradjatok meg nemzetségetek erős hajtásának, mert kőtelességetek az Igazság tanítása - az én
földi munkám folytatása.

29.) Fogjátok erősen egymás kezét és ne féljetek! Én veletek vagyok, de összefogott erőtök, közös
akarattal és törhetetlen hittel végzett munkátok szükséges ahhoz, hogy veletek maradjak.

30.) Kaptok majd jeleket tőlem, amikor az idők megkövetelik. - Küldök majd vigasztalókat is. Egyszerű
Fénylátókat. Nem hatalmasokat.

31.) De maradjatok meg mindig a FÉNYBEN, mert amint majd erősödik a gonoszság hatalma a Földön,
úgy majd az épített, gazdagsággal és pompával berendezett templomok is a sötétség házai lesznek.

32.) De én veletek maradok a világ végezetéig!"

Nikodémus Evangéliuma

286
Badinyi Jós Ferenc: Jézus Király, a Pártus herceg - című könyvéből átvéve, a szerző bevezetőjével és
magyarázatával

Ez az ”evangélium” fennmaradt a görög, szíriai, kopt es örmény nyelveken írt kéziratokban. melyekben .
,Pilátus aktai" címmel található. Az ortodoxnak nevezett egyházban Epiphanius (Kr. u. 375) egyházatya
magát Nikodémust, Jézus tanítványát nevezi szerzőként. Eusebius (Kr. u. 295) „Egyháztörténet”-e is
megemlíti (I. 9, 1. . . IX. I. 1: 7, 1) azzal a hozzáadással, hogy „Pilátus aktáiról" már jó sok idővel őelőtte
beszéltek a gnosztikusok és oktatókönyveikben is tanították. Az evangéliumban leírt történetet azonban
megerősíti Tibériusz császárnak Poncius Pilátushoz irt levele melynek pontos szöveget közli a Vindobon
Codex, - és Koppenhágában 1804-ben közölte ezt a régi iratot A. Birch „Auctarium codicis apocryphi N.
T. Fabriciani" címen. - „Nikodémus Evangéliumát” J. A. Favricius, . Codex Apocryphus N. T. " (Hamburg
1719) művéből a 23. és a következő oldalakon közölt szövegének magyar nyelvre való fordításával adjuk
át a igazságot keresőknek.

I.

1. ) Miután a főpapok és írástudók tanácsa összegyűlt, Anás, Kajafás, Semes, Dothaim és Gamaliel, Judás,
Lévi és Neftali, Alejandro és Jairo, valamint a többi zsidók, mind megjelentek Pilátus előtt vádolva Jézust
valótlanságokkal - így mondták: „Ismerjük, hogy ez az ember Józsefnek, az ácsnak fia és Máriától
született, de ő saját magát Isten fiának és királynak mondja. megszentségteleníti a szombatot és még
atyáink törvényét is el akarja törölni. " „Miként akarja eltörölni a törvényeiteket'?" - kérdezte Pilátus. -
„A mi törvényünk tiltja a szombati napon való gyógyítást és ez a gonosz bűvöléssel meggyógyította a
sántákat, púposokat, bénákat, vakokat, süketeket, némákat és megátalkodottakat a szombatnapon. " - .
,Miféle gonosz bűvöléssel gyógyított" - kérdezte Pilátus. - „Ez egy mágus. Belzebúb jóvoltából - és ő a
gonosz szellemek ura, aki elűzi őket és mindegyik engedelmeskedik neki" - mondták a zsidók. -, . Nem
lehet a démonokat elűzni egy tisztátalan szellem erejével, hanem csak a segítő Isten jóvoltából"- mondta
nekik Pilátus.
2. ) Akkor a zsidók így fordultak Pilátushoz: „Kérjük felségedet, hogy őt a Te törvényszéked elé
hozhassuk kihallgatásra. " - Maga elé hívta ekkor Pilátus őket és így szólt hozzájuk: „Mondjátok meg
nekem azt, hogy én - aki csak egy helytartó vagyok - miképpen tudjak kihallgatni egy királyt?" - „Mi nem
azt mondtuk, hogy ő király, hanem hogy ő állítja ezt magáról" - felelték a zsidók. Ekkor Pilátus odahívta
udvarmesterét és parancsolá: „Vezesd elő hozzám Jézust a teljes udvari szokás szerint”. - Kiment akkor
az udvarmester, s amint megismerte Jézust, hódolattal illette; levette magáról hosszú palástját, azt
leterítvén előtte a Földre így szólt Jézushoz: „Uram! Taposs át rajta és lépj be, mert hív Téged a
helytartó. ”

- Amikor a zsidók látták, hogy mit csinált az udvarmester, ordítani kezdtek és azt kiabálták Pilátus felé:
„Miért hivatod ezt az udvarmester által, amikor egy kikiáltóval kellett volna berendelni?. . . Tudod-e,
hogy udvarmestered hódolattal illette. leterítette palástját eléje a Földre és kérte. hogy taposson át
rajta úgy, mintha a király volna?"

3. ) Pilátus hivatta az udvarmestert és kérdezte tőle: . . Miért vezetted így elém és miért terítetted
palástodat a Földre Jézus lábai alá?" - Az udvarmester így felelt: . ,Kormányzó Uram! amikor
Jeruzsálembe küldtek Alejandro kísérőjeként, láttam őt szamárháton a városba jönni a virágágakkal
kezükben örömben rivalgó zsidógyerekek közepette, mialatt sokan elébe terítették ruháikat és azt
kiáltozták: „Ments meg minket Te, ki a magasságban lakozol! Áldott az, aki az Úr nevében jön!"

287
4. ) . 4 zsidók ekkor megint ordítozni kezdtek és azt mondták az udvarmesternek: „A zsidók gyerekei a
saját nyelvükön kiáltoztak. Hogyan értetted meg te ezt görögül?" . . . . Az udvarmester így válaszolt:
„Megkérdeztem egy zsidót, hogy mit kiabálnak is ő görögre fordította nekem. " - Pilátus kérdezte akkor a
zsidókat: „Hogyan mondják azt héberül, amit kiáltoztak?" - „Hosanna membrome; baruchamma,
Adonai" - mondták. - „Na és mit jelent 'hosanna'. meg a többi? „- kérdezte Pilátus. - „Ments meg
minket Te, aki a magasságban lakozol, áldott az, aki az Úr nevében jön'' - felelték a zsidók. - „Ha ti
magatok tanúsítjátok azt az igazságot, amit a gyerekeitek kiáltoztak, akkor miben hibázott az
udvarmester?" - kérdezte Pilátus a zsidóktól. . . de azok nem tudtak válaszolni, hallgattak. - Akkor Pilátus
az udvarmesterhez fordult és mondta: „Menj és vezesd elém öt úgy, amint jónak véled". - Kiment
megint az udvarmester és ugyanúgy cselekedett, mint előbb, mondva: „Lépj be Uram. . a helytartó hív
Téged!"

5. ) De abban a pillanatban, amikor Jézus a palotába lépett, mialatt a zászlótartók kezükben tartották a
zászlókat és a rúdra erősített képeket (standardok), a zászlók és a képek meghajoltak és hódoltak
Jézusnak. A zsidók ordítozva szidalmazták a zászlótartókat. - Pilátus így szólt hozzájuk: „Nem
csodálkoztok azon, hogy a zászlók és képek meghajtva magukat, miképpen hódoltak Jézusnak?" - „Láttuk
nagyon jól, hogy azok miképpen hajoltak meg és tisztelegtek neki" - felelték a zsidók. - Ekkor Pilátus
maga elé rendelte a zászlótarlókat és azt kérdezte tőlük: „Miért cselekedtétek ezt?" - A zászlótarlók így
feleltek: „Mi görögök vagyunk és lsteneinket szolgáljuk. Miként hódolnánk mi ennek?. . . De tudd meg,
hogy mialatt mi tartottuk a képeket és zászlókat, azok maguktól meghajoltak és hódoltak neki. "

6. ) Akkor Pilátus a zsinagóga főihez és véneihez szólt így: „Válasszatok ki magatok közül erős és
hatalmas férfiakat és legyenek azok a zászlótartók, és majd meglátjuk, hogy a zászlók és képek
meghajolnak-e megint maguktól?" Kiválasztottak akkor a zsidó vénei 12 erős és hatalmas embert a
népükből, akik átvették a zászlókat megoszolva, hat-hat egy csoportba és felálltak a helytartó
törvényháza elé.

Pilátus pedig udvarmesterének szólt: „Vidd ki őt a pretóriumból és vezesd be újra olyan formán,
ahogyan jónak véled. " És Jézus az udvarmester által kísérve kiment a pretóriumból. Ekkor Pilátus
odahívta magához azokat a görögöket, akik előbb tartották a zászlókat és képeket és mondta nekik:

„Megesküdtem a császár életére, hogy ha nem hajolnak meg a zászlók és a képek Jézus bejövetelekor -
lefejeztetlek titeket. " . . . és ismételten elrendelte, hogy vezessék eléje Jézust. Az udvarmester
ugyanúgy viselkedett. mint az előbbi alkalommal és nagyon kedvesen kérte Jézust, hogy taposson át az
ő leterített palástján megint. Jézus pedig átment a paláston és bejött az épületbe. Abban a pillanatban
megint meghajoltak a zászlók és a képek és így hódoltak neki.

II.

1. ) Amikor Pilátus meglátta ezt. szörnyen megijedt és el akarta hagyni a törvényházat. Mialatt azon
gondolkodott, hogy feláll és elmegy, feleségétől érkezett ez az üzenet: „Ne avatkozz bele ennek az
igazságosnak a dolgába, mert sokat szenvedtem az éjszaka ezen ügy miatt. " - Ekkor Pilátus odahívta a
zsidókat és mondta nekik: „Tudjátok jól, hogy feleségem könyörületes és sokkal vallásosabb mint ti,
zsidók. " - A zsidók azt felelték: „Igen, tudjuk. " Pilátus így folytatta: „Hát akkor tudjátok meg, hogy az
én feleségem a következő üzenetet küldte nekem: „Ne avatkozz ennek az igazságosnak a dolgába, mert
az éjjel sokat szenvedtem ezen dolog miatt. " - A zsidók erre azt mondták: „Nem mondtuk-e Neked,
hogy ez egy mágus? Biztosan varázsolt a feleségednek valami agyrémes álmot. "

288
2. ) Pilátus akkor odahívta Jézust és kérdezte föle: „Hogy van az, hogy ezek tanúbizonyságot tesznek
ellened? . . . Nem telelsz semmit?" - Jézus azonban így válaszolt: „Ha nem lenne hatalmuk erre, semmit
sem mondhatnának, de mindenkinek van szája a jó és a gonosz beszédre. ők majd látni fogják. "

3. ) Ekkor a zsidók vénei válaszoltak Jézusnak így: „Mit jelent az, hogy mi majd meglátjuk?. . . Először is
Téged a paráznaság hozott a világra; másodszor a Te betlehemi születésed egy nagy
gyermekgyilkosságot okozott; harmadszor a Te apád József és anyád Mária Egyiptomba menekültek,
mert feszélyezve érezték magukat a nép közőrt. "

4. ) Voltak ott jelen azonban jóakaratúak is a zsidók között, akik így mondták: „Mi nem hisszük azt, hogy
paráznaságból született, mert tudjuk azt, hogy mikor József megházasodott Máriával. Mária már terhes
volt. de nem paráznaságból. "
Ekkor Pilátus azokhoz a zsidókhoz szólt, akik a paráznaságból való születést állították: „Tehát nem igaz
az, amit mondtok, mert megtartották a házasságot, amint a ti népetekből valók bizonyítják. "
Anás és Kajafás válaszoltak Pilátusnak így: „Mi mindnyájan azt hirdetjük, hogy paráznaságból született,
de ezek nem hisznek nekünk, mert ezek prozeliták és az ő tanítványai. "

Odahívta akkor Pilátus Anást és Kajafást és azt kérdezte fölük: „Mit jelent az a szó, hogy prozelila?" Azok
így feleltek: „Azt jelenti, hogy azok görög szülök gyermekei, akik zsidók lettek. " - Azok pedig, akik azt
állították, hogy Jézus nem született paráznaságból a következők voltak: Lázár. Aster, Antal, Santiago,
Amnes, Zeras, Sámuel, Izsák, Einees, Crispo, Agripa és Judás . . . és azt mondták: . . Mi nem születtünk
prozélitáknak, hanem zsidó szülők gyermekei vagyunk és az igazságot mondjuk, mivel ott voltunk József
és Mária házasságkötésénél. "

5. ) Odahívta magához Pilátus akkor ezt a tizenkettőt, akik azt állították, hogy Jézus nem született
paráznaságból és azt mondta nekik: „Kérlek benneteket, hogy esküdjetek a Cézár életére, hogy igaz-e az
állításotok, hogy nem született paráznaságból. . . ? - Azok így feleltek: . ,A mi törvényünk tiltja az
eskütevést, mert az bűn, de hagyd, hogy ők esküdjenek a Cézár életére - mondva - hogy nem igaz a mi
beszédünk és halálos bűnösök vagyunk. " - Pilátus akkor Anáshoz és Kajafáshoz fordult, kérdezve: , .
Semmit sem feleltek erre?" Azok visszamondták: „Te ezeknek adsz hitelt, akik Jézus törvényes
születését bizonyítják, mialatt mi mindnyájan azt kiáltjuk, hogy paráznaságból született, hogy ez egy
mágus és magát Isten Fiának nevezi. "

6. ) Kiutasította ekkor Pilátus a pretóriumból mind a zsidók sokaságát - kivéve ezt a tizenkettőt, akik
tagadták a paráznaságból való eredetet és Jézust elválasztotta tőlük. Azután így szólt hozzájuk: „Mi az
okuk ezeknek, hogy Jézust meg akarják ölni?" - „Gyűlölik Őt azért, mert szombaton is gyógyít" - felelték
ezek.

„A jócselekedeteiért akarják megölni?" - kérdezte Pilátus.

III.

1. ) Pilátus megdühödve ment ki a pretóriumból és azt mondta a zsidóknak:

„Az égen ragyogó Napot hívom tanúnak arra, hogy én ebben az emberben semmi bűnt nem találok. " - A
zsidók felelték: „Ha nem lenne egy bűnöző, nem adtuk volna át Neked". - Így szólt akkor Pilátus:
„Vigyétek el és ítéljétek el a ti törvényeitek szerint. " - . ,Nekünk nincs megengedve az, hogy valakit

289
megöljünk" - mondták a zsidók. . . - „Nektek megtiltotta isten, hogy öljetek és nekem nem?" - felelt a
helytartó.

2. ) És ismét bement a pretóriumba. Magához hívta Jézust és kérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?" -
„Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked énrólam?" - kérdezte vissza Jézus. - „Hát zsidó
vagyok én talán? A Te néped és a főpapok adtak Téged a kezembe, mit cselekedtél`?" - hangzott Pilátus
szava. - „Az én királyságom nem e világon van, mert ha itt lenne, az én híveim küzdenének azért, hogy
ne legyek a zsidók kezébe adva, de az én királyságom nincs itt. " - feleié Jézus. - „Tehát, Te király vagy?" -
kérdezte Pilátus. - „Te mondod, hogy király vagyok, de én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy
mindenki hallja a hangomat, aki az igazságból való" felelte Jézus.

„Mi az igazság?" - kérdezte Pilátus. - „Az Igazság az égből származik" felelte Jézus. - „A földön nincs
igazság?" - kérdezte Pilátus. - Jézus feleié: „Láthatod hogyan esnek ítélet alá azok, akik az igazságot
szólják azok által, akik a földön a hatalmat gyakorolják. "

IV.

1. ) Es benthagyva Jézust a pretóriumban, kiment Pilátus a zsidókhoz és mondta nekik: , . Én semmi bűnt
nem találok benne. " - A zsidók így feleltek: „Ez azt mondta, hogy hatalma van lerombolni a templomot
és három nap alatt újra felépíteni azt. ” - „Miféle templomot?" - kérdezte Pilátus. -, Azt, amelyet
Salamon épített negyvenhat évig és ez azt mondja, hogy lerombolja és három nap alatt újra felépíti” -
felelték a zsidók. - „Ártatlan vagyok ennek az igaznak a vérétől, ti majd lássátok" - felelé Pilátus.

2. ) Azután Pilátus összehívta a véneket, a papokat és a levitákat és titokban azt mondta nekik: „Ne
dolgozzatok így, mert egyik vádatok sem érdemesíti halálra, mert mindegyik a gyógyításokra és a
szombat megszentségtelenítésére vonatkozik. " - A vén papok és a leviták így válaszoltak: „Ha valaki a
Cézárt káromolja, méltó-e a halálra?" - „Méltó a halálra'' - válaszolta Pilátus. - „Ha a Cézárt káromoló
méltó a halálra, úgy tudd meg, hogy ez Istent káromolta" mondták a zsidók.

3. ) Ekkor a helytartó megparancsolta, hogy a zsidók menjenek ki a pretóriumból és Jézust hívta be,
mondva neki: „Mit csináljak Veled" „Cselekedj úgy, ahogy neked adatott!" - felelte Jézus. - „Miként
adatott nekem?" - kérdezte Pilátus. - Jézus felelte: „Mózes és a próféták beszélnek az én halálomról és
feltámadásomról" - A zsidók és akik hallották azt kérdezték Pilátustól: „Miért hallgatod tovább ezt a
káromlást?" - „Ha ezek a szavak káromlások, akkor fogjátok el ti káromlás miatt, vigyétek a
zsinagógátokba és ítéljétek el a törvényetek szerint" - felelte Pilátus. - A zsidók felelték: „A mi
törvényünkben az van írva, ha egy ember vétkezik a másik ember ellen, egy híján negyven ütést
érdemel, de ha valaki Isten ellen vétkezik, azt meg kell kövezni. "

4. ) „Fogjátok el hát magatok és büntessétek meg, ahogy akarjátok!" mondta Pilátus. - A zsidók így
válaszoltak: „Mi azt akarjuk, hogy keresztre legyen feszítve. " - „Nem érdemli meg a keresztre feszítést"
- mondta Pilátus.

5. ) Ekkor körülnézett a helytarló és látta körös-körül a zsidók csődületét és azt is, hogy sokan sírnak a
jelenlévők között és felkiáltott: „Nem mind az egész sokaság kívánja halálát". - A zsidók vénei feleltek
erre: „Azért jöttünk mindnyájan, tömegesen, hogy meghaljon. "-. ,És miért haljon meg?" - kérdezte
tőlük Pilátus. - „Mert Isten Fiának és királynak nevezte magát" - felelték a zsidók vénei.

V.

290
1. ) Ekkor egy Nikodémus nevű zsidó állt a helytartó elé és így mondta:

„Mivel jóságos vagy, könyörgök, engedj nekem néhány szót szólni. " „Beszélj!" - mondta Pilátus. - És
Nikodémus így szólt: „Én így beszéltem a vének, a leviták és Izrael egész sokasága előtt a zsinagógában:
mit kívántok tenni ezzel az emberrel?. . . Ö oly csodákat és különös dolgokat cselekszik, melyeket senki
más nem tudott tenni és nem lesz képes senki sem ezekre. Hagyjátok Ot békében és ne forraljatok
semmit ellene. mert ha az Ő csodái isteni eredetűek - megmaradnak azok, de ha csak emberi dolgok,
úgy elenyésznek. Mert Mózes is, amikor Isten által Egyiptomba küldetett, sok -Isten által előbb jelzett -
csodát művelt a fáraó, Egyiptom királya előtt. Es jelen voltak a fáraó előtt James és Jambres. akiket az
egyiptomiak isteneknek tartottak és Mózeshez hasonló csodálatos dolgokat műveltek. Mivel csodáik
nem voltak isteni eredetűek. elenyésztek azokkal együtt, akik hitték azokat. - Ezért most bocsássátok
szabadon ezt az embert, mivel nem méltó a halálra!".

2. ) Ekkor a zsidók így szóltak Nikodémushoz: „Te ennek az embernek tanítványává lettél és így az ő
érdekében beszélsz. " - „Hát akkor a helytartó is az Ő tanítványa és az Ő védelmében beszél!" - „Nem a
császár tette ebbe a méltóságba?" - kérdezte Nikodémus. - A zsidók mérgesen vicsorgatták fogaikat
Nikodémus felé. amikor így szólt Pilátus: ”Miért vicsorgatjátok fogaitokat rája, hallva az igazságot?" -
„Legyen tied az ő igazsága és az ő része” - mondták a zsidók

Nikodémusnak. - „Legyen enyém, mint mondtátok. Amén. . . Amén. " lelelt Nikodémus.

VI.

1. ) Azután a zsidók egyike lépett a helytarló elé és engedélyt kért, hogy szólhasson. -, . Ha valamit
akarsz mondani, beszélj!" - mondta Pilátus. - És a zsidó így szólt: „Harmincnyolc évig voltam egy
hordágyra dobva, tele fájdalommal. Mikor jött Jézus, sok megszállott és mindenléte betegséggel sújtott
ember meggyógyult általa. Akkor megszánt engem néhány fiatal, felszedve hordágyamat és
mindenemet elvittek Jézushoz. Jézus, ahogy meglátott, megsajnált engem és így mondta: 'Vedd fel a te
hordágyadat és járj' Es én felvettem a hordágyamat és járok" - „Kérdezd meg őt, hogy milyen napon
történt ez?" kiáltották a zsidók a helytartónak . . . és a meggyógyult válaszolt így: „Egy szombat napon
volt ez. " -„Nem mondtuk-e neked. hogy szombaton gyógyított és űzte az ördögüket''" - mondták
megint a zsidók Pilátusnak.

2. ) De másik zsidó jött előre és mondta: „Én vak voltam, már vakon születtem. Hangokat hallottam. de
sohasem láttam semmit és Jézushoz érve nagy hangon kiáltottam neki 'Dávidnak fia, könyörülj rajtam’. .
. és Ő megsajnált engem. Szememre tette a kezét és megnyíIt a szemem - láttam!"

- Megint másik zsidó jött előre és mondta: „Meggörbült rokkant voltam és egy szavára kiegyenesedtem.
" - Megint másik mondta: „Leprás voltam és egy szavára kigyógyultam. "

VII.

Egy Berince (Veronika) nevű asszony kiáltott messziről: „Vérfolyásos beteg voltam. Csak megérintettem
palástját (szűrjét) és elállt a vérzésem, ami pedig tizenkét év óta állandóan folyt. " - A zsidók kisháltak
közbe: „Van egy szabálya a törvénynek, mely megtiltja a nőnek tanúkémi szereplését. "

VIII.

291
Es a sokaságból sokan, férfiak és asszonyok kiabálva mondták: „Ez az ember egy próféta. aki leigázza a
démonokat és azok engedelmeskednek neki: ” Pilátus odamondta ezeknek: . ”Miért nem
engedelmeskednek a ti tanítómestereiteknek is?" - Azok így feleltek: „Nem tudjuk". - Sokan
tanúsították azt is, hogy feltámaszotta Lázárt a sírból miután már négy napja eltemették. A helytartó
igen ijedten mondta akkor a zsidók sokaságának: „Miért akartuk ti mindenáron ártatlan vért ontani?"

IX.

1. ) Aztán Pilátus maga elé hivatta Nikodémust és azt a tizenkét férfit, akik Jézus igaz és tiszta
származását bizonyították és kérdezte fölük: „Mit tegyek, mert a nép között már egy forradalom van
készülőben?" - „Mi nem tudjuk, majd ők látni fogják" - feleltek azok. - Összehívta akkor Pilátus a zsidók
csődületét és mondta: „Tudjátok, hogy az a szokásom, hogy a börtönből kiengedek egy elítéltet a
kovásztalan kenyér ünnepén. Van a börtönben egy gyilkosság miatt elítélt Barabás nevű rab; és ez a
Jézus, akiben én semmi bűnt nem találok. Kit akartok, hogy szabad Iegyen. . . Jézus, vagy Barabás?"
­Azok így kiáltozának: „Barabás, Barabás" - „És mit tegyek Jézussal?" - kérdezte Pilátus. „Feszítsd meg” -
kiáltozták a zsidók és még azt is hozzátették: „Nem vagy a császár barátja, ha ezt szabadon engeded,
mert ez magát Isten Fiának és királynak nevezte. És így elismered, hogy ez a király és nem a Cézár. "

2. ) A méregtől feldühödve telelt nekik Pilátus: „Ti egy lázongó fajta vagytok, akik szembeszálltok a ti
jótevőitekkel. " - „Miféle jótevőitekkel?" kérdezték a zsidók. - „A ti Istenetek kihozott benneteket
Egyiptomból és megszabadított egy kegyetlen rabszolgaságbál. Áthozott benneteket a tengeren úgy,
mintha a földön jártatok volna; élelmezett benneteket a sivatagban és a köböl fakasztott ivóvizet; és
mindezek után megmérgesítettétek őt, amikor egy bikaborjú szobrát imádtátok; és elkeseredett
istenetek ki akart irtani benneteket, amikor Mózes közbelépett Értetek és így megszabadultatok a
haláltól. Most meg engem vádoltok azzal, hogy gyűlölöm a császárt" - mondta nekik Pilátus.

3. ) És felállva el akarta hagyni a törvényházat. De a zsidók megint ordítozásba kezdtek így: „Mi a Cézárt
ismerjük el királynak és nem Jézust. Különben is a mágusok hoztak Keletről sok ajándékot neki, mint az
Ő saját királyuknak és amikor Heródes megtudta tőlük, hogy egy király született, véget akart vetni neki
és kivégeztette mind a héber gyermekeket, akik Belénben születtek.

4. ) Mikor Pilátus hallotta e szavakat a félelem szállta meg, és miután csendet teremtett a teremben, így
szólt hozzájuk: „Ezek szerint ez az, akit Heródes keresett?" - „Igen, ez az" - felelték a zsidók. - Ezek után
Pilátus vizet hozatott, a Nap felé fordulva megmosta kezeit és így mondta: „Ártatlan vagyok ennek az
igazságosnak a vérétől ám ti lássátok. " - Ismételten ordítozni kezdtek a zsidók és ezt kiáltották: , . Az ő
vére rajtunk és a mi magzatainkon'.

5. ) Ekkor elrendelte Pilátus, hogy húzzák szét a törvényszék azon részének függönyét, ahol Jézus állt és
mondta neki: , . A te néped nem ismer el téged királyának. Ezért elrendeltem, hogy először légy
megostorozva. a könyörületes királyok régi szokása szerint és aztán feszítsenek fel abban a kertben,
ahol elfogtak. Dimas és Gestas, a két gonosztevő veled együtt lesz a keresztre feszítve. "

X.

1. ) És kiment Jézus a törvényházból a két gonosztevővel együtt. Ahogyan megérkeztek az elrendelt

helyre, Jézust megfosztották ruháitól és egy vászondarabbal övezték. Fejére töviskoronát tettek. A
gonosztevőket ugyanilyen módon feszítették fel. - Jézus így szólt: „Atyám. . . bocsásd meg nekik, mert

292
nem tudják, hogy mit cselekszenek!" És a katonák megosztoztak Jézus ruháin. Az egész népség talpon
volt és figyelte őket. A zsidó főpapok és a többi főemberek csúfolódva kiabáltak Jézus felé: „Másokat
megmentett, most mentse meg magát és ha Isten Fia, szálljon le a keresztről. " - A katonák is
hasonlóképpen gúnyolták és keserű ecetet kínáltak neki és így mondták: „Te vagy a zsidók királya - hát
mentsd meg magadat. " - Aztán felolvasták az ítéletet és Pilátus rendelkezése szerint - Jézus
keresztfájára tették az ő ellene felhozott vád címét, görög, latin és héber szöveggel írva, így: „Ez a zsidók
királya. "

2. ) Az egyik felfeszített tolvaj így szólt: „Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg magadat és minket is!" - A
másik - Dimas - felháborodva szólt társára: „Nem félsz az Istentől, hisz ugyanazon ítélet alatt vagy. De
mi gonosz cselekedeteink miatt lettünk jogosan elítélve és ez itt viszont semmi rosszat nem követett el. "
- És Jézushoz szólt így: „Emlékezz meg rólam Uram a Te Királyságodban!" - Jézus így felelt neki: „Bizony
mondom neked, hogy ma még velem leszel az örökkévalóságban. "

XI.

1. ) A „hatodik" órája volt a napnak, amikor sötétség lett a Földón, mert elapadtak a Nap sugarai. A nap
kilencedik órájában kettérepedt a templom kárpitja és Jézus hangos szóval így kiáltott: „Atyám! A Te
kezedbe adom lelkemet!" - Az ott lévő százados látva a történteket, dicsérte Istent, mondva: „Igaz
ember volt ez!' - Az egész csődület pedig, akik szemtanúk voltak, melleiket kezdték ütögetni.

2. ) A százados mindent jelentett Pilátusnak. Ez hallva a történteket, feleségével együtt szomorúságba

esett és aznap nem ettek és nem ittak semmit. Azután Pilátus a zsidó főpapokat hivatta és mondta
nekik: „Láttátok, hogy mi történt?" - Azok viszont csak annyit mondtak: „Egy közönséges
napfogyatkozás volt, semmi más. "

3. ) Jézus hívei messze voltak, de az asszonyok. akik vele jöttek Galileából szemlélői voltak mindennek.
ami történt. Volt ott egy József nevű ember is a közelben, aki Arimatea körzetének a szenátoraként
jelent meg és Isten földi uralkodásának érkezését várta. Ez felkereste Pilátust és elkérte tőle Jézus
testét. Azután, amint leverték a keresztről a holttestet, becsavarta azt egy tiszta. fehér lepedőbe és
elhelyezte Jézus testét egy sziklába vésett új sírboltba.

XII.

1. ) Amikor a zsidók meghallották, hogy ez a József elkérte Pilátustól Jézus testét, keresték őt, valamint
azokat is, akik Pilátus előtt Jézus javára tanúskodtak, Nikodémust és a többit, akik Jézus jó és csodás
cselekedeteiről beszéltek. De ezek mindegyike elrejtőzött. Egyedül Nikodémus jelent meg a főpapok
előtt, mert az „egyik főembere” volt a zsidóknak, és így szólt a főpapoknak: „Hogyan jöttetek be a
zsinagógába?" - Azok visszafeleltek: „És te? . . . te hogyan jöhettél be, amikor cinkosa vagy neki és az ő
pártján leszel az elkövetkezendő időben is". - „Úgy legyen, úgy legyen!" - felelt Nikodémus. -József is
megjelent hasonló körülmények között és mondta a főpapoknak: „Miét nehezteltek rám azért, mert
kikértem Jézus testét`? . . . De tudjátok meg hát azt is, hogy elhelyeztem Őt az én új sírboltomban,
becsavarva testét egy fehér lepedőbe és egy nagy követ gurítva a barlang bejáratához. De ti
botrá-nyosan viselkedtetek ezzel az igazzal szemben, mert nem volt elég nektek, hogy keresztre
feszítettétek, még egy dárdával is átszúrtátok!" - A zsidók akkor letartóztatták Józsefet és elrendelték,
hogy legyen lakat alatt bezárva a hét első napjáig és mondták: , . Tudod nagyon jól. hogy nem tudunk
ma semmit tenni ellened, mert a szombatnap óráiban igen benne vagyunk, de tudd meg, hogy nem
fogsz kapni temetést, hanem az ég madarainak adjuk majd a holttestedet. " - József így felelt, . Góliáth

293
fennhéjázó módján beszéltek, aki az élő Istent és szent Dávidot gyalázta. De Isten megmondta a próféta
szerint: 'Enyém a bosszú és én jutalmazok'. És röviddel ezelőtt valaki, aki nem a test, hanem a szív
szerint van körülmetélve, megmosta kezét vízzel. arccal a Nap felé és mondta: „Ártatlan vagyok eme
igaz vérétől - ám lássátok"

És ti feleltetek Pilátusnak: 'Az ő vére mirajtunk és a mi utódainkon'. Most ezekután attól félek, hogy el
fog jönni az Isten haragja rátok és a ti utódaitokra, amint mondtátok. " - Igen megmérgesedtek a zsidók
József szavait hallva, megverték Józsefet és letartóztatták. Bezárták egy házba, melynek nem voltak
ablakai. Lepecsételték az ajtót, mely mögött József volt bezárva és odaállítottak őröket is.

2. ) És még aznap - szombaton - a zsinagóga hercegei, a papok és léviták elrendelték, hogy a következő
napon mindnyájan összegyűlnek a zsinagógában és már korán reggel a sokaság azt tárgyalta. hogy
milyen formában fogják Józsefet megölni. Amikor a zsinagóga tanácsa ülésezett, elrendelték, hogy
Józsefet vezessék elő szégyenteljes formában. Kinyitották a lepecsételt ajtót és nem találták őt az ablak
nélküli házban. Az egész nép magán kívül volt, mert a pecsétek érintetlenek voltak és az ajtó kulcsa
Kajafás őrizetében volt. - Ezután nem mertek kezet emelni azokra sem. akik Pilátus eltt Jézus
védelmében beszéltek

XIII.

1. ) És mialatt még a zsinagógában voltak és csodálkoztak József eltűnése fölött, egynéhány őr érkezett
azok közül. akiket Pilátus ajánlott a zsidóknak Jézus sírjának az őrzésére, nehogy a tanítványai elvigyék
onnan. Ezek elmondták a zsinagóga hercegeinek, papjainak és a levitáknak mindazt, ami történt, így:
„Földrengés lett és egy angyalt láttunk az égből alászállni, aki elgurította a sziklát a barlang bejáratától és
ráült arra. Fénylett, mint a hó, vagy mint a villám. Mi ijedtségünkben mindnyájan olyanok lettünk, mint
a holtak. Azután hallottuk az angyal hangját, amint azokkal az asszonyokkal beszélt, akik a sírnál voltak.
Azt mondta az angyal: "Ne téljelek, a megfeszített Jézust keresitek? . . . Nincs itt, mert feltámadott,
miképpen megmondta. Gyerek és nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. Most pedig siessetek és
mondjátok meg az Ő tanítványainak, hogy halottaiból feltámadt és Galileában van. "

2. ) „Milyen asszonyokkal beszélt?" - kérdezték a zsidók. - „Nem tudjuk, kik voltak azok" - felelték az
őrök. - „Hány órakor volt ez?" - kérdezték megint a zsidók. - „Éjfélkor" - felelték az örök. A zsidók rájuk
szóltak így: „És miért nem tartóztattátok le őket?" -, . A félelemtől mozdulni sem tudtunk, mert nem
tudtuk elhinni, hogy nappali fény vegyen körül minket. . . hát hogyan emeltünk volna kezet rájuk?" -
válaszolták az őrök. -,. Bizony isten, nem hiszünk nektek" - felelték a zsidók. - Az őrök válasza így
hangzott: „Annyi jelet láttatok az embertől és nem hittetek neki, hát hogyan adnátok hitelt nekünk?
Jogosan esküdtök az Istenre, de Ő is él! Hallottuk azt is, hogy bezártátok azt is, aki elkérte Jézus testét.
Az ajtót is lepecsételtétek, és amikor feltörtétek a pecsétet és kinyitottátok az ajtót, a rabotokat nem
találtátok ott. Adjátok át ti Józsefet és akkor mi is átadjuk nektek Jézust!" - „József elhagyta a várost" -
felelték a zsidók. - „Jézus is feltámadott, miképpen az angyal mondta és Galileában van" - felelték az
őrök.

3. ) E szavak hallatára a zsidók nagyon megijedtek és így szóltak: "Nem szabad ezt így hirdetni, mert
akkor mindenki Jézus felé hajlik. " - Tanácskozni kezdtek és hatalmas összeget adtak össze. Azt a sok
pénzt odaadták a katonáknak e szavakkal: „Mondjátok azt, hogy mialatt aludtatok, eljöttek az Ő
tanítványai és elvitték. Ha pedig ez a hír a helytartó fülébe jut, mi majd meggyőzzük őt és mentesítünk
benneteket minden felelősség alól". - A katonák átvették a sok pénzt és aszerint beszéltek. amint a
zsidók azt elrendelték.

294
XIV.

1. ) De nemsokára egy Finees nevű pap, egy Adas nevű orvos és Ageo, a levita - Jeruzsálembe érkeztek
Galileából és a zsinagóga hercegeinek, papjainak és levitáiknak a következőket jelentették: „Láttuk
Jézust a tanítványai között ülve Galileában. a Mamlich-hegyen, amint így beszélt: „Menjetek és
prédikáljátok az egész világon azt. hogy aki hisz és megkeresztelkedik (baptismo-nak veti alá magát) az
üdvözül. aki pedig nem hisz. az megítéltetik. A hivőket kísérni fogyják azok a jelek. hogy gonoszokat
üznek el, kígyókat ragadnak meg és a mérges italok sem tesznek kárt bennük. Ha kezükkel érintik a
betegeket. azok meggyógyulnak. - És mialatt még beszélt, csodálkozva láttuk, hogy felemelkedett a
magasba, az ég felé. "

2. ) A zsinagóga vénei, a papok és a leviták akkor azt mondták nekik: „Dicsőítve valljátok meg Izrael
Istenének mindazt, amit láttatok és hallottatok úgy, amint azt az imént elmondtátok. " - És akik
beszéltek, így szóltak. , . Jehova Istenre esküszünk, akik apáink - Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, hogy
hallottuk mit mondott és láttuk, amint mennybement. " - És akkor a zsinagóga vénei, a papok és a leviták
azt kérdezték tőlük: „Azért jöttetek-e, hogy nekünk mindezt elmondjátok, vagy Isten dicsőítését
teljesíteni?" - Azok így feleltek: „Isten dicsőségét kívánjuk szolgálni. " - A vének, a főpapok és a leviták
felelték: „Ha Isten dicsőségére vágytok, akkor mire szolgálnak ezek a hamis hírek, amiket elmondtatok a
sokaságnak?" - Finees a pap, Adas az orvos és Ageo a levita így válaszoltak a zsinagóga méltóságainak:
„Ha azok a szavak, amelyeket elmondtunk és mindazt, aminek szemtanúi voltunk bűnnek minősülnek
előttetek, itt állunk, tegyetek velünk úgy, amint jónak látjátok". - Akkor azok elővették a törvény
könyvét és megeskették őket arra, hogy senkinek sem beszélnek többé ezekről a hallottakról és
látottakról. Azután megetették és megy itatták őket, jól ellátták őket pénzzel, adtak melléjük három
kísérőt, akik kivezették őket Jeruzsálemből és velük mentek Galilea határáig. Így távoztak el
békességgel.

3. ) És azután, hogy a három visszatért Galileába, összegyűltek a zsinagóga főpapjai, hercegei és vénei és
bezárva maguk mögött a zsinagóga ajtaját, fájdalmasan kiáltottak fel: „Lehetséges, hogy ily csodálatos
dolog történt Izrael földjén?"

Akkor Anás és Kajafás szóltak: „Miért vagytok oly izgatottak, miért zokogtok? Vagy nem tudjátok, hogy a
tanítványai nagy mennyiségű arannyal vásárolták meg őket, hogy mondják az Isten angyalának
leszállását a földre és azt, hogy ő mozdította el a követ is a sír bejáratáról?" - Aztán a papok és a vének is
megszólaltak és kérdezték: „Megtörténhetett, hogy a tanítványai ellopták a testét, de miképpen szállt
belé a lélek, és életben van Galileában?" - Miután pedig sehogyan sem tudtak válaszolni a történt
dolgokra, végülis fájdalommal telve azt mondták: „Nekünk nincs megengedve az, hogy a
körülmetéletlenek szavának hitelt adjunk!"

XV.

1. ) Nikodémus állt azután a tanács elé, mondva: „Helyesen ítéltetek. Nem ismeritek félre - óh Jehova
népe - azokat a férfiakat, akik Galileából lejöttek, a segítőket, az istenfélőket, a békesség barátait. Mert
igaz, hogy ők eskü alatt vallották, hogy látták Jézust a tanítványai között a Mamlich-hegyen, ahogyan
tanította őket mindazon dolgokra, amiket tőlük hallottatok és az is, hogy látták, amint a mennybe
emelkedett. És senki nem kérdezte meg azt, hogy milyen módon tette ezt? Ahogy minket tanítottak, a
Szent Iratok könyvében benne van, hogy Illés (Élias) is mennybe ment. és hogy Eliseus kiabálására Illés
ledobta köpönyegét a Jordánra, amin aztán Eliseus át tudott menni a folyón Jerikóba. Itt találkozott a

295
próféták fiaival, akik kérdezték: „Eliseus, hol van Illés, a te urad?" - Eliseus azt felelte: „Felment a
mennybe!" - - „Nem ragadta el öt a szellem és ledobta valamelyik hegyre? . . . Menjünk a szolgáinkkal
együtt a kereséséré' - mondták azok Eliseusnak, aki velük ment. Három teljes napon át keresték Illést és
mivel nem találták, elismerték. hogy mennybe ment. Most adjatok nekem igazat és küldjünk ki
kutatókat Izrael minden határára és lássuk, hogy talán Jézust is elragadta egy szellem és aztán ledobta
valamelyik hegyre. " - Mindenki örömmel fogadta a javaslatot és Izrael határaira egy ex-pedíciót küldtek
Jézus keresésére, de sehol sem találták. Akit megtaláltak, az Arimateai József volt, de senki sem merte
öt letartóztatni.

* * *

A jeruzsálemi zsinagóga így feldolgozott jegyzőkönyvei szerint három galileai hithű zsidó, a zsidó rítus
szerinti legnagyobb eskü alatt vallotta, hogy látták Jézust tanítványai társaságából a Mennybe
emelkedni.

Az előbbiekben közölt „Nikodémus Evangélium" sokkal részletesebben leírja a názáreti Jézus vádolását
és Pilátus által való kihallgatását, mint az Újszövetségben található evangéliumi írás mondja.

Éppen azért ismertetjük, mert olyan fontos adatokat szolgáltat, melyek Jézus igazi alakját mutatják be.
Vádolásának körülményeit is, valamint azt a módszert is, amit a zsidóság főpapjai alkalmaztak Jézus
elítélésének keresztülvitelében. Vizsgáljuk meg hát együtt ezeket egymás után:

I. ) Az evangéliumok mindegyike a „zsidóság sokaságát" említi, mely Pilátus elé járult. Mai nyelven
mondhatjuk, hogy a zsidó papi testület indított oda egy jól megszervezett tüntetést, ahol többségben az
ő híveik voltak.

2. ) Jézus iránti szeretetet és a nép hozzá való ragaszkodását bizonyítja az a körülmény, hogy minden
megfélemlítés és kiátkozás ellenére is megjelentek Pilátus előtt azok a, . mentő-tanúk" - a
meggyógyultak és az új életre kelt betegek személyében - akik küszködtek a túlerő ellen Jézus szabadon
bocsátásának érdekében.

3. ) Honnan vették a zsidó főpapok azt a vádat, hogy Jézus „királynak" mondta magát, amikor ezt ő soha
nem mondta? Egyszerű szűrt hordott és mezítlábas szandálban járt. Mikor Pilátus kérdezi tőle: „Király
vagy-e te?" …világosan és félreérthetetlenül feleli, hogy: „Az én országom nem e világon van. " Tehát
nem mondja sohasem, hogy király, hanem a zsidók mondják annak - de nem a „zsidók királyának". -
Sohasem mondja a vád így: „Azt hirdeti magáról, hogy a mi királyunk, vagy a zsidók királya". Ezt
sohasem mondják, csak azt: „isten fiának és királynak mondja magát". - Az Istenfiúságot mindig
hangoztatta Jézus, de királyi voltát soha. Tehát igen nagy ütőkártyaként szerepelt ez a vád a zsidó
papság kezében, ha Pilátus elítélte azt, akinek megállapította ártatlanságát.

Nikodémus Evangéliuma az egyetlen, mely választ ad erre a IX. 3. alatt, amikor is informálják Pilátust,
hogy „a mágusok hoztak Keletről sok ajándékot neki, mint a saját királyuknak". . . Pilátus nagyon jól
tudta. hogy Rómának és az ő császárjának legnagyobb ellensége a Pártos Birodalom, amelynek seregei
nemrégen verték meg Crassust is és Antoniust is. E vád szerint tehát Jézust a Pártos Birodalom mágusai
köszöntötték, mint saját, tehát pártos birodalmi királyukat és ezt megérti Pilátus. Nem kell több
magyarázat. Nem érdekli tovább, hogy zsidó-e vagy sem, megérti a vádat és talán a zsidók
együttműködésének és Róma felé való szolgálatának érzi azt, hogy egy - az „ellenséggel cimboráló,
gyanús ismeretlen" - elítélését kívánják tőle ily konok kitartással és annyira, hogy a valóban bűnöző

296
gyilkos Barabást kérik inkább, mint ezt az ismeretlent, a „pártos mágusok, a legnagyobb ellenség által
tiszteltet".

A Nap felé való kézmosás nyílt politikai cselekedetszámba vehető. Pilátus mossa kezeit egy ártatlan
ember vérétől. . . Ugyanis, ha Jézus kivégzése miatt esetleges politikai bonyodalom keletkezne Róma és
Párthia között - a római helytartó „ártatlannak" nyilvánította és csak a „zsidók határozott, tömeges és
szinte forradalmi" fellépésére ítélte halálra. Ha a pártosok megharagszanak, ám üssék a zsidókat. A
római helytartó ártatlannak találta azt a valakit, aki esetleg a pártos hatalom megbízottja volt.

Ugyanígy ne tételezzük fel Pilátusról azt, hogy ő felismerte Jézusban a földreszállt Isten-Fiút. Pilátus
Rómát szolgálta, és a római birodalom politikájában nőtt fel. Azért lett helytartó pontosan azon a
területen, mely a két nagyhatalom - Róma és Párthia - között volt, mint ütköző terület.

4. ) A zsidók tisztában voltak azzal, hogy Jézus anyja - Mária - Adiabene - Kharax hercegnő, a pátos királyi
házból való és rövidesen napvilágra kerülnek azok az adatok is, melyek a zsidó József - áccsal - való
házasságát majd egyszerű liturgikus mesének nyilvánítják.

5. ) Ki volt Nikodémus? . . . Korának egyik leghíresebb orvosa, aki Jézustól a gyógyítás módszereit is
tanulta.

6. ) Ki volt Arimateai József? . . . Korának leghíresebb ügyvédje és a zsidó állam szenátora. Tehát a zsidók
közt is igen magasrangú személy.

Most már tudjuk, hogy ki is volt Arimateai József, aki Jézusnak testét elkérte Pilátustól és saját
sírboltjába helyezte, miután a szokás szerint belefektették egy lenvászon lepedőbe, úgy, hogy az alul is
és felül is betakarta a testet. Ez a lepedő valami csoda folytán megmaradt és az a mai „Turini lepel".

PILÁTUS AKTÁi

ALÁSZÁLLÁS AZ ALVILÁGBA

Előszó

Ez az irat, vagyis a magva ennek az írásnak Jézus alászállása az alvilágba, eredetileg nem volt Pilátus
Aktáinak a része. Ez a töredék valószínűleg egy régebbi irat része volt. De, hogy mikor lett a Pilátus
Aktáinak a része, az bizonytalan. Fontos hogy megjegyezzük, hogy ez az irat három formában létezik (itt
csak a latin A irat lesz megadva. Az összes három irat listázásához lásd. M. R. James apocryphal New
Testament.

Az I. rész XVI. fejezete a zsinagóga elöljáróival fejeződik be. A nemzetek szolgálnak majd neki és
királyok jönnek messze földről imádni őt. A II. rész I. fejezete innen folytatódik.

II. rész

I. (XVII)

297
 1. József felállt és mondotta Annásnak és Kaifásnak: Tényleg, nem csodálatos ahogy hallottuk, hogy
Jézus, halála után látva volt élve és hogy fölemelkedett a mennybe. Azonban az sokkal csodálatosabb,
hogy fölkelt halottaiból, de nem egyedül, hanem föltámasztott más holtakat is sírjaikból és hogy ezeket
látták Jeruzsálemben. De most halljátok tőlem: Mindannyian ismertük azt az áldott Szimeont, a főpapot
aki fogta kezeiben a gyermek Jézust a templomban. Ennek a Szimeonnak volt két fia, vér szerinti
testvérek és mindannyian ott voltunk elszenderüléseiken és temetéseiken. Menjetek tehát és nézzétek
meg sírjaikat amelyek üresek, mert hogy ők föltámadtak és halljátok, ők Arithmatea városában laknak
buzgó imádságban. És tényleg az emberek hallják őket kiáltozni, de ők nem beszélnek emberrel és
csendesek mint a halottak. De gyertek, menjünk el hozzájuk nagy tisztelettel és gyengédséggel és hozzuk
őket magunkkal és ha hozzájuk illeszkedünk, talán majd ők elmondják nekünk föltámadásuk titkát.

2. Amikor meghallották ezeket a dolgokat, nagyon megörültek. Annás és Kaifás, Nikodémusz, József és
Gámáliel elmentek, de nem találták őket sírjaikban ezért elmentek Arithmateába ahol megtalálták őket
és lám ők térdepelve imádkoztak. Megcsókolták őket és nagy tisztelettel és istenfélelemmel elvitték őket
Jeruzsálembe a zsinagógába. Becsukták az ajtókat és elővették az Isten törvényét, kezükbe adták és
megeskették őket Izrael Istenére aki a próféták által szólt, mondván: Hiszitek-e, hogy Jézus az aki
föltámasztott benneteket a halálból? Mondjátok meg hogyan lettetek föltámasztva.

3. Amikor Karinusz és Leuciusz meghallották ezt az utasítást, megremegett testük ás sóhajtoztak rosszat
érezvén szíveikben. És mindketten fölnézvén a mennyre és ujjaikkal a kereszt jelét nyelvükre rajzolván,
egyszerre szóltak: Adjatok mindegyikünknek egy tekercs papírt és eresszétek meg, hogy leírjuk amit
láttunk és hallottunk. Odaadták nekik a tekercseket és mindketten leültek és írni kezdtek mondván:

II.

1. Ó, Uram Jézus Krisztus az élet és a föltámadás a halálból, adj erőt hogy beszéljünk a te méltóságos
titkaidról, amelyeket végbevittél a kereszthalálod után, mint amennyiben meg lettünk parancsolva a Te
nevedben. Teneked aki parancsoltad nekünk szolgáidnak, hogy embernek ne mondjuk el a méltóságos
isteni titkokat amelyeket te végbevittél az alvilágban.

Akkor, amikor mi ültünk ősapáinkkal a mélyben, bizonytalanságban a sötétségtől, hirtelen a Nap arany
melege és a bíborszínű fejedelmi fénysugara reánk sütött. És rögtön az emberiség atyja a pátriárkákkal
és a prófétákkal együtt megörvendezett, mondván: Ez a fénysugár a kezdete az örökké tartó fénynek,
amely meg lett ígérve, hogy el lesz küldve nekünk az Ő örök fényéből. Ezután Ézsaiás kiáltva mondta: Ez
az Atya világossága csakis az Isten Fia, az szerint amit prófétáltam még amikor a földön éltem: Zebulon
földje, Neftálim földje a Jordánon túl, Galilea, nép amely sötétségben járt nagy fényt látott és azok kik a
sötétség és a halál földjén laknak, nekik fénylett a világosság. És most eljött és kiviláglott nekünk is itt,
nekünk akik itt ülünk a halál árnyékában.

2. És ahogy mindannyian örvendeztünk a fényen amely reánk ragyogott, odajött hozzánk atyánk
Szimeon és örvendezve mondta: Dicsőítsétek az Úr Jézus Krisztust, az Isten Fiát, mert én kezeimbe
vettem őt a templomban még amikor kis gyermek volt és a Szentlélektől indíttatva fogadalmat tettem
mondva néki: Most hogy látták szemeim a megváltásunkat, amelyet elkészítettél az emberek előtt,
világosságot, hogy nemzetek világossága legyen és hogy Izrael népének a dicsősége legyen. Amikor
ezeket a dolgokat meghallották, a szentek sokasága meg jobban örvendezett.

298
 3. Ezek után odajött valaki, a vadonban lakó és megkérdezték őt a többiek: Ki vagy te? És ő felelt: Én
vagyok János a kiáltás és a Magasságos prófétája, aki eljön az ő arca előtt, hogy elkészítse utait, hogy
átadja a megváltás tudását népének, bűneik bocsánatára. Amikor láttam őt közeledni felém, a
Szentlélektől indíttatva mondtam: Nézd, az Isten Báránya, ő az aki elveszi a világ bűneit. És én
megkereszteltem őt a Jordán folyóban és láttam a Szentlelket reá leereszkedni galamb formájában és
hangot hallottam a mennyből amely így szólt: Ez az én szeretett Fiam akiben kedvem telik.

És most eljöttem-e az ő arca előtt hozzátok ide le, hogy kinyilatkoztassam nektek, hogy ő készül eljönni,
habár a napok múlnak, az Isten Fia a magasból jön hozzánk, akik a sötétségben ülnek és a halál
árnyékában.

III.

1. Amikor atyánk Ádám meghallotta ezt meg azt, hogy Jézus a Jordánban megkeresztelkedett, szólásra
nyitotta ajkát fiának Szethnek mondván: Hirdesd ki fiaidnak a pátriárkáknak és a prófétáknak mind azt
amit hallottál Mihály arkangyaltól amikor én elküldtelek a Paradicsom kapujáig, hogy ha lehet Isten
küldje el neked angyalával az irgalom fájának olaját, hogy kiszolgáltassa testemnek amikor beteg voltam.
Akkor Szeth a szent pátriárkák és próféták közelébe ment és mondotta: Amikor én, Szeth imádkoztam a
Paradicsom kapui előtt, nézd, Mihály az Úr angyala megjelent előttem és mondotta: Az Úr küldött
hozzád: Én vagyok az aki az ember teste fölött van és mondom neked Szeth, ne áztasd magad
könnyeiddel, imádkozni és epekedni az irgalom fájának olajáért, azért amit ki akarsz szolgáltatni
atyádnak Ádámnak testi fájdalma ellen, te nem tudod megszerezni és megvigyázni az utolsó napokra és
időkre, de vigyázd majd ha 5500 esztendő beteljesedik, akkor majd Isten szeretett Fia eljön a földre,
hogy föltámassza Ádám testét és a holtak testét és ő eljön és megkeresztelkedik a Jordánban. És amikor
a Jordán vize elé lép akkor mindenki meg lesz kenve az irgalmasság olajával, mindenki aki hisz neki és ez
az irgalmasság olaja lesz minden utódain, nemzeteken, amelyek újjászületnek vízből és Szentlélekből az
örök életre. Akkor fog majd Isten legkedvesebb Fia lejönni a földre és beviszi atyánkat Ádámot a
Paradicsomba az irgalmasság fájához. A szentek sokasága mind ezeket hallotta Szettől és a pátriárkák és
a próféták még jobban örvendtek.

IV.

1. Miközben a szentek így örvendeztek, nézd, a Sátán a halál hercege és feje mondta Hádésznek: Készülj
fel Jézus fogadására aki azzal áltatta magát, hogy ő az Isten Fia, hol nem más mint egy ember aki félt a
haláltól, mint ahogy mondotta: Még a halál előtt is bánatos a lelkem.

Ő sokban az én ellenségem volt, nagy fájdalmat okozván és sokakat akiket vakká, sántává, süketté,
leprássá és megszállottá tettem, kigyógyította őket szavával és egyeseket akiket ide hoztam neked
(Hádész), ő elvitte azokat tőled.

2. Hádész felelt a Sátánnak, a hercegnek mondván: Ki ő, hogy annyira erős, ha nem egy ember aki fél a
haláltól? A föld összes hatalmasságát erőm alattvalóivá aláztam, még azokat is akiket te hoztál nekem és
a te erődnek voltak alárendelve. Akkor, ha te erős vagy, milyen fajta ember ez a Jézus aki tudta, hogy fél
a haláltól, de ellenállt a te erődnek? Ha ennyire erős volt ember korában, bizony mondom neked, akkor
az ő mindenható istenségében egy ember sem tud neki ellenállni. Amikor azt mondta, hogy fél a haláltól,
meg akart téveszteni, hogy szégyen legyen rajtad örök időkre. De a Sátán a Tartarusz hercege mondta:
Mért kételkedsz és félsz, hogy fogadd Jézust, aki a mi ellenségünk? Én kipróbáltam őt és fölkavartam ősi
népemet a Zsidók közül irigységgel és haraggal ellene. Dárdát élesíttettem és egészen átszúrattam őt,

299
epét és ecetet kevertem és ezt adtam neki inni és elkészíttettem a keresztet, hogy kifeszítsem őt és
szegeket, hogy átütessem őt. Az ő halála közel van, ezért el szabad hoznom őt, hogy alattvalónk legyen,
neked és nekem.

3. Hádész felelt mondván: Te mondtad nekem, hogy ő az aki elviszi tőlem a halott embereket. Sokan
voltak akik a földön éltek és halottakat vettek el tőlem, de nem az ők erejükből, hanem imával Istenhez,
és az ők mindenható Istene elvette őket tőlem. Ki ez a Jézus aki saját szava által, ima nélkül elvezette
tőlem a halottakat? Meglehet, hogy ő az aki parancsának szava által föltámasztotta az életre Lázárt, aki
három napja halott volt, szaga volt és bomlásnak indult, akit én itt halottként tartottam. Sátán a halál
hercege felelt mondván: Az ugyanaz a Jézus. Amikor Hádész ezt meghallotta , azt mondta neki: Én
parancslom neked, a te erődre és az enyémre, hogy ne hozd le ide őt. Abban az időben amikor hallottam
parancsának szavát, reszkettem és eluralkodott rajtam a félelem és az összes szellemekkel együtt bajban
voltunk. Sehogy sem tarthattuk vissza Lázárt, de ő mint a sas, rázva magát előre lépett nagy
mozgékonysággal és gyorsasággal eltávozott tőlünk és a föld is ugyanúgy amely tartotta Lázár halott
testét, visszaadta az életre. Tehát most, hogy tudom hogy az ember aki képes volt ezeket a dolgokat
végbevinni, Isten, parancsiban erős és mindenható emberségében és hogy ő az emberiség megmentője.
De ha te lehozod őt ide, ő kiszabadítja mind azokat akik itt be vannak zárva a szörnyű börtönbe és saját
bűneik láncaival meg vannak kötözve, amelyet lehetetlen elszakítani, és el lesznek vitetve az örök életre
Istenhez.

V.

1. Ahogy a Sátán a herceg és Hádész beszéltek együtt erről, váratlanul mint a mennydörgés, angyali
kiáltás hallatszott: Távolítsátok el, ó hatalmasságok kapuitokat és legyenek tárva az örökké tartó ajtók,
mert a Dicsőség Királya be fog jönni. Amikor ezt Hádész meghallotta mondotta a Sátánnak a hercegnek:
Távozz tőlem és menjél ki a házamból, mert ha te vagy a háború hatalmas embere, harcolj a Dicsőség
Királya ellen. De mit tudsz te tenni ővele? És Hádész kidobta a Sátánt a házából.

Akkor Hádész mondotta gonosz szellemeinek: Csukjátok be a kemény bronz kapukat és rakjátok rájuk a
vas oszlopokat és álljatok helyt rendíthetetlenül, hogy legalább tartsuk a védelmet mintsem hogy
rabokká váljunk.

2. De amikor a szentek sokasága ezt meghallotta, megfeddő hangon mondották Hádésznek: Tárd ki
kapuidat, hogy a Dicsőség Királya bejöhessen. Dávid kiáltva mondta: Nem megmondtam előre még
amikor földön éltem: Eresszétek őket, hogy hálát adjanak az Úrnak irgalmasságáért és csodáiért
amelyeket megmutatott gyermekeinek. Ki törte össze a bronz kapukat és távolította el a vas oszlopokat?
Ő kivette őket bizonytalan utaikról. Utána hasonlóképpen Ézsaiás mondotta: Nem megmondtam még
amikor a földön éltem: A holtak föltámadnak és azok akik sírjaikban vannak újra fölkelnek és azok akik a
föld alatt vannak örvendezni fognak, mert azon a napon amikor az Úr eljön az ő gyógyulásuk lesz. Ezért
mondom: Ó halál, hol a te fullánkod? Ó Hádész hol a te győzelmed?

3. Amikor ezt hallották Ézsaiástól, a szentek mondták Hádésznek: Tárd ki kapuidat, mert most le leszel
győzve te gyenge és erőtlen. És nagy mennydörgésszerű hang hallatszott amely ezt kiáltotta:
Távolítsátok el, ó hatalmasságok kapuitokat és legyenek tárva az örökké tartó ajtók , mert a Dicsőség
Királya be fog jönni. De amikor Hádész látta, hogy ők kétszer is így kiáltottak, megkérdezte: Ki a Dicsőség

300
Királya?Dávid felelt Hádésznek mondván: E kiáltás szavait tudom, Lelke által ugyanazt prófétáltam és
most neked is azt mondom amit az előbb mondtam: Az Úr erős és magasságos, az Úr magasságos a
harcban, ő a Dicsőség Királya. Az Úr lenézett a mennyből, hogy meghallja azok sóhajtozását akik
bilincseikben vannak és hogy megszabadítsa azok gyermekeit akik el lettetek pusztítva. És most te
legundorítóbb és büdös Hádész tárd ki kapuidat, hogy a Dicsőség Királya bejöhessen. Ahogy Dávid így
beszélt Hádésszel, a fenség Ura megjelent emberi alakban és megvilágította az örök sötétséget és
széttörte az örök kötelékeket. Az örökké tartó fenségének győztese meglátogatott minket, akik itt ülünk
áthágásaink mély sötétjében és bűneink, a halál árnyékában.

VI.

1. Amikor Hádész és a halál és a gonosz szellemeik látták ezt, félelem szállta meg őket, úgyhogy ők és
kegyetlen szellemeik a nagy világosság és fény láttára, valósággal kiáltván, hogy látták Krisztust hirtelen
megjelenni házukban, mondták: Legyőztél minket! Ki vagy te, aki el lett küldve Istentől a mi
megtévesztésünkre? Ki vagy te, aki a rothadás minden jele nélkül és fenséged jeleivel
megszégyeníthetetlenül összetörted hatalmunkat? Ki vagy te, aki oly hatalmas de egyben oly kicsi,
előkelő és kimerült, katona és parancsnok, csodálatos kecses harcos és a Dicsőség Királya, az élet és a
halál, aki vitte a keresztet és meghalt rajta?Te aki a sírodban feküdtél, lejöttél hozzánk élve és a te
halálodra az összes teremtmény megszólalt és a csillagok megrázkódtak és te szabad lettél halálod által
és legyőzted légióinkat. Ki vagy te, aki megszabadítottad a rabokat akiket fogva tartott az ősbűn és
visszahelyezted őket kezdeti szabadságukba?Ki vagy te, aki eltakartad saját istenségedet és
világosságodat azok elől akik el voltak vakulva bűneik sötétségétől?Ezek után az ördögök légióit félelem
szállta meg és mindannyian kiáltották zavarodásuk mámorában: Honnan vagy te Jézus, egy ember aki
annyira erős és fényes a maga fenségében és tökéletességében, szeplőtelen és bűntelen? Az a földi világ
amely örökké alattvalónk volt mostanáig és áldozatot mutatott be javunkra, soha sem küldött hozzánk
egy olyan halott embert sem mint te és soha nem adott át olyan ajándékot a Hádésznek. Ki vagy hát te
aki oly könnyedén átlépte határainkat és nem hogy megnagyobbította kínjainkat, de még könnyedén
megszabadította az emberiséget bilincseiktől?

Végzetünk vagy te Jézus akiről a Sátán a hercegünk mondta, hogy kereszthalálod által megkapod az
egész világ feletti uralmat.

2. Akkor fenségében a Dicsőség Királya széttaposta a halált és a földre nyomta a Sátánt a herceget és
kiszolgáltatta őt Hádésznek és odahívta Ádámot világosságához.

VII.

1. Akkor Hádész fogadván a Sátánt a herceget, sajnálatos szemrehányással mondotta: Ó romlottság

hercege, rombolás fejedelme, Belzebub, angyalok gúnyja és az igaz gyalázója, mért tetted ezt? Mért
feszíttetted keresztre a dicsőség Királyát és az ő halálával ígértél nagy kárt(tönkretételt)? Mint a hülye,
tudtad hogy mit csinálsz! De vigyázz most, mert ez a Jézus világossága által eltüntette a halál sötétségét,
összetörte a börtönök erős mélységeit és kiszabadította a foglyokat, kioldozván azok bilincseit. Mind
azok akik sóhajtoztak kínjaikban, most örvendeznek ellenünk és imáik által eltűnt uralmunk és
valóságunk meghódíttatott és most az emberek egy nemzete sem fél tőlünk. Mindez mellett a halottak
akiknek soha nem szabadott volna boldognak lenniük és győzni felettünk és a foglyok akiknek soha sem
szabadott örvendezniük, összeesküdtek ellenünk. Ó Sátán herceg, minden gonosz atyja és istentelené,
miért tetted ezt?Ők akik a kezdetektől fogva mostanáig elvesztették az életet és a megváltást, most
sehol sem hallatszik az üvöltésük, egyetlen egy sóhajuk sem visszhangzik a fülünkben és könnynek nincs

301
jele arcukon, egyiknek sem. Ó Sátán herceg, a pokol kulcsainak birtokosa, az a gazdagságod amelyet
megszereztél az áthágás fája által, most elvesztetted a keresztfa által és minden jóléted elveszett.
Amikor te fölszögeztetted Jézus Krisztust a dicsőség Királyát, vétettél magad ellen és ellenem. Ebből
kifolyólag tudni fogod, hogy milyen örök kínokat és végtelen fájdalmakat fogsz szenvedni fogságomban.
Óh, Sátán herceg, a halál birtokosa és minden romlott feje, teneked kellett volna először meglátnod,
hogy Jézusban nincs gonoszság. De te jogtalanul keresztre feszítetted őt, aki ellen nem találtál semmi
rosszat és hogy áthoztad a mi valóságunkba az ártatlant és az igazságosat és hogy elveszítetted a
bűnösök, az istentelenek és a bűnösök lelkét? Amikor Hádész így beszélt a Sátánnal a herceggel, akkor
megszólalt a dicsőség Királya és mondta: Sátán a herceg hatalmadban lesz az idők végezetéig Ádám és
gyermekei helyett, meg azok helyett akik az én szentjeim(igazaim).

VIII.

1. És az Úr kinyújtván kezeit mondta: Gyertek hozzám szentjeim, ti akik az én képmásomat és

hasonlóságomat hordozzátok. Ti akik a fa által, az ördög által és a halál által le voltatok győzve, nézd,
most az ördög és a halál le van győzve a (kereszt)fa által. És egytől egyig a szentek összegyűltek az Úr
keze alatt. Az Úr megfogta Ádám jobb kezét és mondotta neki: Béke legyen veled és az összes fiaddal,
akik az én igazaim. Erre Ádám leborult az Úr lábai elé és könnyeivel öntözvén lábait hangosan fölkiáltott:
Dicsérlek téged, ó Uram, mert felállítottál és nem eresztetted hogy a szégyenem diadalmaskodjon
rajtam. Ó Uram Istenem, én kiáltottam hozzád és te meggyógyítottál. Uram te kihoztad lelkemet az
alvilágból, megszabadítottad azok közül akik a szánalomba mennek. Énekeljetek éneket az Úrnak
mindannyian ti szentjei és adjatok neki hálát, mert megemlékezett szentjeiről. Ezért méreg van az ő
fölháborodásában és élet az ő jókedvében. Egyszerre a szentek mind térdre borultak előtte és
mindannyian megalázták magukat lábai előtt mondván: Te eljöttél, ó a világ jóvá tevője. Amit előre
megmondtál a törvénnyel és a prófétáiddal, azt tényleg végbevitted. Jóvátetted az életet a kereszted
által és lejöttél hozzánk, hogy a te magasságod kimentsen minket az alvilágból és a halálból. Ó Uram,
ahogy te fölállítottad a dicsőség nevét a mennyben és felállítottad keresztedet a földön mint a jóvátétel
jelét, ezért állítsd fel a győzelmed jelét, a te keresztedet az alvilágban is, hogy a halál többé ne
uralkodjon.

2. Akkor az Úr kinyújtotta kezét és keresztet rajzolt Ádám és a szentek fölé és megfogta Ádám jobb
kezét és fölszállt az alvilágból és az ő szentjei követték őt. Akkor szent Dávid hangosan és könnyezve
mondotta: Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat művelt. Az ő jobb keze megváltást
hozott, és az ő szent karja. Az Úr kinyilatkoztatta megmentő kegyelmét és a nemzetek előtt
kinyilatkoztatta igazságosságát. Erre a szentek sokasága felelte: Milyen nagy megtiszteltetésben van
részük az ő szentjeinek. Amen. Allelúja.

3. Ezután Habakuk a próféta kiáltva mondta: Te eljöttél az emberek megváltására, hogy kiszabadítsad a
kiválasztottakat. Erre a szentek egy hangon mondották: Áldott az, ki az Úr nevében jön. Istenünk az Úr és
ő megmutatta nekünk a fényt. Amen. Allelúja. Utána ugyanígy Mikeás próféta kiáltva mondta: Melyik
isten olyan mint Te, óh Uram, aki elveszi a bizonytalanságot és eltünteti a bűnöket?És most Te harag
nélkül tanúságként, mert hogy te irgalmas vagy, letekintettél hozzánk és megbocsájtottad
gyarlóságainkat és elsüllyesztetted bűneinket a tengerek mélyébe, mint ahogy megesküdtél
ősatyáinknak a régi időkben. Amire a szentek ezt felelték: Ő a mi Istenünk örökkön örökké, ő lesz a mi
vezetőnk, vég nélküli világ. Amen. Allelúja. És így beszéltek a többi próféták is, megjegyzéseket téve az
imáikból és a szentek követték Urukat Ament mondva. Allelúja.

IX.

302
 1. De az Úr fogván Ádám kezét elvezette őt Mihály arkangyalhoz és a szentek serege követte Mihály
arkangyalt, aki elvitte őket a Paradicsom gyönyörébe és szépségébe. És ott megismertetett velük két
embert az ősi időkből, és akkor megkérdezték a szentek: Kik vagytok ti, kik nem voltatok velünk az
alvilágban holtak, kik itt a Paradicsomban testben laktok? Akkor az egyik a kettő közül megszólalt: Én
vagyok Hénok aki el lett ragadtatva az Úr szava által és ez velem Illés a Teszbita, aki az Úr tüzes szekerén
lett elragadtatva, és attól a naptól nem ízleltük meg a halált, de fel lettünk vétetve az Antikrisztus
eljöveteléig, hogy harcolhassunk ellene jelekkel és az Isten csodáival és meg leszünk ölve Jeruzsálemben,
de három és fél nap múlva föl leszünk élve vétetve a felhőkre.

X.

1. Ahogy Illés és Hénok így beszélt a szentekkel, nézd, odajött egy másik ember szerény ruhában, a
vállán a kereszt jelét viselvén, akitől a szentek megkérdezték: Ki vagy te - mert megjelenése olyan volt
mint egy rablóé - és hogy van az hogy a válladon viszed a kereszt jelét? Ő felelt nekik mondván: Jól
mondtátok, rabló voltam, és mindenfajta gonoszságot elkövettem a földön. A Zsidók keresztre
feszítettek Jézussal együtt és én láttam a csodákat, amelyek a kereszt által jöttek, amelyen Jézus meg
volt feszítve, és én hittem,hogy ő minden élő teremtője a mindenható Király és megszólítottam őt:
Emlékezzél meg Uram rólam majd ha eljössz az uralmaddal!Amire ő elfogadta imámat és mondta:
Bizony mondom neked, még ezen a napon velem leszel a Paradicsomban. Ezért adta nekem a kereszt
jelét mondván: Viseld ezt és menj a Paradicsomig, de ha az angyal amely őrzi a Paradicsomot nem ereszt
be, mutasd meg neki a kereszt jelét és ezt mond neki: Jézus Krisztus az Isten Fia, aki most lett keresztre
feszítve, küldött engem. És amikor így tettem, mindezt elmondtam az angyalnak aki őrizte a
Paradicsomot és amikor ő mind ezt hallotta, kinyitotta az ajtót, bevezetett és elhelyezett a Paradicsom
jobb oldalán mondva: Pihenj egy kicsit, mert Ádám és az emberiség atyjai be fognak lépni fiaikkal,
amelyek szentek és igazak a győzelem után és a keresztre feszített Krisztus Urunk fölszállása után.
Amikor meghallották a rabló szavait, a szent pátriárkák és a próféták egy szóval mondták: Áldott legyen
a mindenható Úr, a végtelenül jó dolgok Atyja, az irgalmasság Atyja. Te aki oly sok kegyelmet adtál a te
bűnöseidnek és visszavezetted őket a Paradicsom gyönyörébe, a jó legelőkre. Ez a lélek legszentebb
élete. Amen. Amen.

XI.

1. Ezek az isteni és a szent titkok amelyeket láttunk és hallottunk még mi is, Karinusz és Leuciusz, de
nem lett megengedve nekünk, hogy elmondjuk Isten többi titkát, ahogy azt Mihály arkangyal szigorúan
megparancsolta mondván: Elmegyel testvéreddel Jeruzsálemig és buzgó imádságban töltitek
napjaitokat, kiáltozva és magasztalva az Úr Jézus Krisztus föltámadását, aki föltámasztott a halottaiból
sajátmagával együtt. Ne beszéljetek senkivel sem, de üljetek mint a süketek ameddig a óra el nem jő és
az Úr meg nem parancsolja, hogy nyilatkoztassátok ki az ő istenségének misztériumát. De Mihály
arkangyal azt a parancsot adta, hogy menjünk a Jordánon túlra, a gazdag és termékeny területre, ahol
sokan vannak akik föltámadtak velünk együtt Krisztus Urunk föltámadásának tanúiként. Három napig
volt nekünk megengedve, akik a halottaiból föltámadtunk, hogy megünnepeljük a Pászkát
Jeruzsálemben a szüleinkkel akik az Úr Krisztus tanúságaként élnek. Megkeresztelkedtünk a szent Jordán
folyóban és mindegyikünk fehér tógát kapott.

Három nap múlva amikor megtartottuk az Úr Pászkáját, mindenki el lett ragadtatva egy felhőben és a
felhővel fölemelkedtek a Jordán fölé és soha senki nem látta őket többé. De nekünk az lett mondva,
hogy Arithmateába kell hogy maradjunk és buzgó imádságban éljünk.

303
Ez lenne mind az amit az Úr mondott, hogy kinyilatkoztassunk nektek. Imádkozzatok és bízzatok benne
és vezekeljetek és lehet hogy megkegyelmez nektek. Legyen veletek az Úr Jézus Krisztus békéje aki
mindannyiunk megváltója. Amen.

Amikor befejezték ezen dolgok írását, pár tekercs papíron, fölkeltek és Karinusz amit írt, Annás, Kaifás
és Gámáliel kezébe adta. Ugyanígy Leuciusz amit írt, József és Nikodémusz kezébe adta.

Ezután hirtelen átváltoztak és rendkívül vakító fehérek lettek és többé senki sem látta őket. Írásaik
egyenlőknek találtattak, egy betűvel sem kevesebb sem több.

Amikor a zsinagóga összes Zsidója meghallotta Karinusz és Leuciusz csodálatos elbeszélését, ezt
mondogatták egymásnak: Minden kétséget kizáróan ez Isten műve. És ezért áldották az Urat, a vég
nélküli világot. Amen. És mindannyian megzavarodva és mellüket verve, reszketve és félelemmel eltelve
mentek ki a zsinagógából és mindenki eltávozott saját otthonába.

Mind ezeket a dolgokat amelyeket elmondtak a Zsidók a zsinagógában és amelyek elhangzottak, József
és Nikodémusz elmondták a helytartónak. Pilátus maga írta le ezeket a dolgokat Jézusról a nyilvános
könyveiben az ő tárgyaló termében (praetorium).

Mária Magdolna Evangéliuma

4. Fejezet
(A kézirat első hat oldala – az első három fejezetet tartalmazza – elveszett. A meglévő szövegek a 7.
oldalon kezdődnek.)
... El fog pusztulni majd az anyag, vagy sem?
22.) A Megváltó azt mondta: „Az egész természet, minden forma és valamennyi teremtmény egymásban
és együtt létezik, és ismét feloldódik majd saját gyökereiben.
23.) Az anyag egyedül a puszta természete miatt oldódik fel a saját gyökerekben
24.) Akinek füle van, hallja meg, had hallja.
25.) Péter azt mondta neki: „Mivel mindent elmagyaráztál már nekünk, mondd el még azt is: mi a világ
bűne?”
26.) A Megváltó így szólt: „Nem létezik bűn, azonban ti vagytok azok, akik a bűnt megteremtik, amikor
olyan dolgokat tesztek, mint a házasságtörés, melyet bűnnek neveznek.
27. Ez az amiért a Jóságos eljött közétek, minden természet esszenciájaként, azért, hogy visszaadja azt
saját gyökereinek.
28.) Ezután folytatta és azt mondta, Ezért betegedtek meg és haltok meg, mivel megfosztattatok attól,
aki képes meggyógyítani benneteket.
29.) Akinek értelme van a megértésre, értse meg.

304
30.) Az anyag szüli a szenvedélyt, mely nem egyenrangú, valami olyasmiből ered, ami a természet
ellentéte. Ezután zavar támad az egész testében.
31.) Ezért mondtam azt nektek, hogy Legyetek igen bátrak, és ha elbátortalanodnátok, legyetek mégis
bátrak a természet különféle formáinak jelenlétében.
32. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.
33.) Amikor az Áldott ezt mondta, mindannyiukat köszöntötte, mondván, Béke legyen veletek.
Fogadjátok magatokba az én békémet.
34.) Óvakodjatok attól, hogy bárki is félre vezessen benneteket azt mondván, hogy íme itt vagyok, vagy
ott vagyok! Mivel az Emberfia bennetek van.
35.) Kövessétek őt!
36.) Azok, akik keresik, megtalálják őt.
37.) Menjetek és hirdessétek a Királyság evangéliumát.
38. Ne fektessetek le semmiféle törvényt azon kívül, melyre én mutattam rá számotokra, és ne adjatok
törvényeket, miként a törvényhozók, nehogy rátok erőltessék azokat.
39.) Amikor ezeket mondta, eltávozott.

5. fejezet
1.) ők azonban bánkódtak. Mélyen zokogtak, mondván: Hogyan menjünk a gójok közé és hirdessük az
Emberfia Királyságának evangéliumát? Ha nem kímélték őt, hogy kímélnek majd minket?
2.) Akkor Mária felállt, köszöntötte valamennyiüket, és azt mondta testvérének, Ne sírj és ne bánkódj, ne
is tétovázz, mivel az Ő kegyelme teljességében veled lesz és megvéd téged.
3.) Inkább, hirdessük az Ő nagyságát, mivel felkészített bennünket, és tegyük önmagunkat Férfiakká.
4.) Amikor Mária ezt mondta, szívüket az Jóságos felé fordította, és elkezdték megvitatni a Megváltó
szavait.
5.) Péter azt mondta Máriának, Nővér, tudjuk, hogy a Megváltó jobban szeretett téged, mint a többi nőt.
6.) Mondd el a Megváltó szavait, melyekre emlékszel, melyeket ismersz, ám mi nem, vagy pedig nem
hallottuk azokat.
7.) Mária válaszolt, mondván, Ami rejtett előttetek, kinyilvánítom számotokra.
8.) És elkezdett beszélni hozzájuk, ezekkel a szavakkal: Én, mondta, láttam az Urat egy látomásban és azt
mondtam Neki, Uram, láttalak ma egy látomásban. Ő válaszolt és azt mondta nekem,
9.) Áldott vagy, mert nem remegtél meg a látványom miatt. Mivel ahol az ész, ott van a kincs.
10.) Azt mondtam Neki, Uram, hogy van az, aki nézi hogyan látja valaki látomást,, a lélek vagy a szellem
által?
11.) A Megváltó válaszolt, mondván, Nem a lélek által látja és nem is a szellem által, hanem a tudat az, a
kettő között, amely látja a látomást és ez *…+
(a kézirat 11-14. oldala hiányzik)

8. Fejezet
… ezt.

10. ) És a vágy mondta, nem láttam alászállásodat, de most látom felemelkedésedet. Miért hazudsz,
hiszen hozzám tartozol?

11.) A lélek válaszolt, mondván, Láttalak téged. Te nem láttál engem és nem is ismertél fel engem.
Szolgáltalak téged mint egy öltözet ruha és nem ismertél fel engem.

12.) Amikor ezt mondta, a (lélek) eltávozott nagy vidáman.

305
13.) Azután ismét eljött a harmadik erő, melyet tudatlanságnak hívnak.

14.) Az erő megkérdezte a lelket, mondván, Hová mész? Meg vagy kötve a bűnben. Meg vagy kötve; ne
ítélj!

15.) És a lélek azt mondta, Miért ítélsz te engem, habár én nem ítéltem?

16.) Meg vagyok kötve, habár én nem kötöttem.

17. Nem ismertek fel. Ám én felismertem, hogy a Mindenség feloldódik, a földi és a mennyei dolgok
egyaránt.

18.) Amikor a lélek a harmadik erő fölé került, felment és látta a negyedik erőt, mely hét alakot öltött.

19.) Az első a sötétség, a második a vágy, a harmadik a tudatlanság, a negyedik a halálos izgalom, az
ötödik a test királysága, a hatodik a test esztelen bölcsessége, a hetedik a haragos bölcsesség. Ez a harag
hét ereje.

20.) Megkérdezték a lelket, Ahonnan jössz emberek gyilkosa, vagy hová mész, tér meghódítója?

21.) A lélek válaszolt, mondván, Ami elvakított engem, elpusztíttatott, ami félrevezetett engem,
legyőzettetett,

22.) És a vágyam megszűnt, és a tudatlanságom meghalt.

23.) Egy eónban egy világból bocsátottak szabadon, és egy Típus a típusból, és a felejtés béklyójából,
mely múlandó.

24.) Mostantól kezdve eljutok az idő, az évszak, az eón többi részéhez, csendben.

9. fejezet

1.) Amikor Mária ezeket mondta, hallgatásba merült, mivel elérkezett az idő, amikor a Megváltó szólt
hozzá.
2.) Ám András válaszolt és azt mondta fivérének, Mondd el, amit mondani szeretnél azzal kapcsolatban,
amit ő mondott. Ami engem illet, nem hiszem, hogy a Megváltó ezt mondta volna. Bizony, ezek a
tanítások furcsa gondolatok.
3.) Péter válaszolt és ugyanezekkel a dolgokkal kapcsolatban beszélt.
4.) A Megváltóról kérdezte őket. Valóban bizalmasan beszélt egy nőhöz és nem nyíltan hozzánk? Hozzá
kellene fordulnunk és őrá figyelnünk? Jobban szerette őt, mint minket?
5.) Akkor Mária felzokogott és azt mondta Péternek, testvérem, Péter, mit gondolsz? Azt hiszed, mindezt
én magam találtam ki a szívemből, vagy netán hazudok a Megváltóval kapcsolatban?
6.) Lévi válaszolt és Péternek mondta, Péter, mindig is forróvérű voltál.
7.) Látom, úgy küzdesz a nővel, mintha az ellenfeled lenne.
8.) Ha azonban a Megváltó méltónak találta, akkor valójában miért utasítod vissza őt? Bizonyára a
Megváltó nagyon jól ismeri.

306
9.) Ez az amiért jobban szerette őt, mint minket. Inkább szégyelljük el magunkat és hirdessük a tökéletes
Embert, és legyünk önállóak, miként Ő parancsolta nekünk és hirdessük az evangéliumot, semmilyen
más szabályt ne fektessünk le azon kívül, amit a Megváltó mondott.
10.) És amikor meghallották ezt, elindultak, hogy hirdessenek és prédikáljanak.

Barnabás evangéliuma

Bevezetés – Jézus, akit Krisztusnak hívnak, az Isten által a világba küldött új prófétának
igaz evangéliuma: Barnabás, az ő apostolának leírása szerint.
Barnabás, a Nazarénus Jézus, akit Krisztusnak hívnak, apostola, mindazoknak, akik a Földön
lakoznak békét kíván és vigasztalást.
Drága szeretteim, a hatalmas és szeretett Isten ezekben az elmúlt napokban meglátogatott
minket prófétája, Jézus Krisztus által, a tanítás és a csodák nagyszerű kegyelmében, aminek
következtében, sokak, akik a Sátán befolyása alatt voltak, jámborságban élve, a
legistentelenebb tanokat prédikálták, Jézust Isten fiának nevezték, elutasítván, hogy a
körülmetélést Isten rendelte el, és megengedvén mindenféle tisztátalan húst: akik között Pált
ugyancsak becsapták, amiről beszélek nem mentes a bánattól; mindezek okán én leírom az
igazságot, melyet láttam és hallottam azon érintkezések során, melyek alkalmával Jézussal
voltam, annak érdekében, hogy megváltásotok legyen, és ne legyetek megtévesztve a Sátán
által és (ne) pusztuljatok el Isten ítéletében. Ezért óvakodjatok mindenkitől, akik új dogmákat
prédikálnak nektek, ellentéteseket azokkal, melyeket én írok, hogy örök megváltásotok legyen.
A hatalmas Isten legyen veletek és őrizzen titeket a Sátántól és minden gonosztól. Ámen.
1. fejezet: Gábriel meglátogatja Szűz Máriát Jézus születésével kapcsolatban
Ezekben az elmúlt években, egy Mária nevű szüzet, aki Dávid leszármazottja, Júda törzséből,
meglátogatott Gábriel angyal, Istentől. E szűz, tökéletesen szentül élt, bármiféle bűn nélkül,
fedhetetlenül, és engedelmes maradt imában és böjtben, egy napon egyedül tartózkodott,
amikor belépett a szobájába Gábriel angyal, és köszöntötte őt, mondván: „Isten legyen veled,
óh, Mária”.
A szűz megrémült az angyal megjelenése miatt; az angyal azonban megnyugtatta őt, mondván:
„Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél, aki kiválasztott téged, hogy egy próféta anyja
légy, akit ő küld az izraeli emberek közé azért, hogy azok az ő törvényei szerint járjanak el, igaz
szívvel.” 2
A Szűz válaszolt: „Miként szülhetnék fiúkat, tekintettel arra, hogy nem ismerek férfit?” Az
angyal felelt: „Óh, Mária, az Isten, aki férfit alkotott férfi közreműködés nélkül képes férfit alkotni
benned, férfi nélkül, hiszen számára semmi sem lehetetlen.”
Mária válaszolt: „Tudom, hogy az Isten mindenható, ezért szándéka megvalósul.” Az angyal
válaszolt: „Nos, foganjon meg hát benned a próféta, akit Jézusnak fogsz nevezni: és te pedig
tartsd őt távol a bortól és erős italtól és minden tisztátalan hústól, mert a gyermek Isten szentje.”
Mária alázattal meghajolt azt mondván:
„Íme, az Isten szolgáló leánya, történjen meg a te igéd szerint.”
Az angyal eltávozott és a szűz dicsőítette az Istent, mondván: „Ismerd meg óh, lelkem az Isten
hatalmasságát, és örvendezz én lelkem, megváltó Istenemben; mert rátekintett alázatos
szolgáló leányára, olyannyira, hogy áldottnak nevez engem minden nemzet, mivel az ő
hatalmassága által állapotossá tesz engem, legyen áldott a szent neve. Hiszen kegyelme
kiterjedt nemzedékről nemzedékre mindazokra, akik félték őt. Hatalmasak voltak tettei és
elhintette a büszkeséget szívének képzeletében. Letette a hatalmasokat a székhelyükről, és
magasztalta az alázatosakat. Őt, aki éhes volt eltöltötte jó dolgokkal, és a gazdagot üresen

307
küldte el. Ugyanis megtartja emlékezetében az Ábrahámnak és fiainak tett ígéretét
mindörökké.”
2. fejezet: Gábriel angyal figyelmeztetés Józsefnek Szűz Mária fogantatásával
kapcsolatban
Mária, megismervén az Isten kívánságát, félvén az emberektől, nehogy megtámadják amiatt,
hogy gyermekével állapotos, és megkövezzék őt paráznaság miatt, úgy döntött, saját törzséből
való férfit választ, egy férfit, akit Józsefnek hívtak, kifogástalan életet élt: mivel igaz ember volt,
félte az Istent és szolgálta őt böjttel és imával, két keze munkájával kereste kenyerét, hiszen
ácsmester volt. ilyen férfit megismervén a szűz, társául választotta őt és feltárta számára az
isteni tanácsot.
József, révén igaz ember, amikor észrevette, hogy Mária gyermekkel állapotos, azon
gondolkodott, elküldi őt, merthogy félte az Istent. Íme, miközben aludt, megdorgálta őt Isten
angyala mondván: „Óh, József, miért gondolkozol azon, hogy elküldd a feleségedet? Tudd meg,
bármi is történ őbenne, minden az Isten akaratából következett be. A szűz hamarosan fiút hoz
világra, akit Jézus néven fogtok nevezni; akit távol kell tartanod a bortól és erős italoktól és
minden tisztátalan hústól, mert ő Isten szentje az anyja méhéből. Isten prófétája 3

308
az izraeli emberekhez küldvén, azért, hogy megtérítse Júdát az ő szívéhez, és hogy Izrael az
Isten törvényeiben járjon, miként az írva vagyon Mózes törvényeiben. Nagy hatalommal fog
eljönni, melyet Isten ad neki, és hatalmas csodákat tesz, miáltal sokan üdvözülnek.” József,
felébredvén álmából, megköszönte az Istennek, és megmaradt Mária mellett egész életében,
szolgálván az Istent teljes őszinteséggel.
3. fejezet: Jézus csodálatos születése, és az Istent imádó angyalok megjelenése
Abban az időben Júdeában Heródes uralkodott, Augustus császár rendelete alapján, és Pilátus
volt a helytartó, a papságban pedig Annás és Kajafás. Azért, Augustus rendeletére, az egész
világot összeírták, ezért mindenki a saját szülőföldjére ment, és jelentkezett a saját törzsénél,
hogy összeírják. József, ennek értelmében, elhagyta Názáretet, az egyik galileai várost,
Máriával, a feleségével, aki gyermeket várt, hogy elmenjen Betlehembe (mivel ez volt az ő
városa, révén Dávid leszármazottja volt), azért hogy összeírják a császár rendelete értelmében.
József, megérkezvén Betlehembe, révén a város kicsi volt, és nagyszámú idegen sokaság lepte
el, nem talált helyet, azért a városon kívül vett ki szállást, olyan szálláshelyen, mely pásztorok
menedékéül szolgált. Miközben József ott tartózkodott, Mária napjai beteljesültek, hogy
megszülje (gyermekét).
A szüzet rendkívül erős fény vette körül, és megszülte a fiát, fájdalom nélkül, akit a karjába vett,
és betakarta őt pólyába, jászolba fektette, mert nem volt hely a fogadóban. Aztán nagy
örvendezéssel angyali serek jött a fogadóhoz, áldva az Istent és békét jelentve be azoknak, akik
félik az Isten. Mária és József imádták az Urat Jézus születése kapcsán és a legnagyobb
örömmel táplálták őt.
4. fejezet: Angyalok jelentik be a pásztoroknak Jézus születését, és ők, miután rátaláltak,
hirdetik őt
Akkoriban pásztorok tartották szemmel nyájaikat, amint az szokásuk volt. És íme, hirtelen
rendkívül erős fény vette őket körül, melyből megjelent számukra egy angyal, aki Istent áldotta.
A pásztorokat félelem töltötte el a fény hirtelen megjelenése és az angyal feltűnése miatt; mire
az Úr angyala megnyugtatta őket, mondván:
„Íme, nagy örömet jelentek be néktek, hiszen Dávid városában megszületett a gyermek, aki az
Úr prófétája; aki üdvösséget és megváltást hoz Izrael házának. A gyermeket jászolban
találjátok, az anyjával, aki Isten áldottja.”
És amikor ezt elmondta, hatalmas seregnyi angyal jött el és áldotta az Istent, békét jelentvén be
számukra, jó szándékkal. Amikor az angyalok eltávoztak, a pásztorok maguk között így szóltak,
mondván: „Menjünk el Betlehembe, és ellenőrizzük a szót, melyet az Isten angyala jelentett be
nekünk.” Igen sok pásztor jött Betlehembe keresvén az újszülött gyermeket, és megtalálták a
városon kívül a gyermeket, aki megszületett, az angyal szavának megfelelően, jászolba
fektetve.
Ők ezért hódoltak előtte, és átadták az anyjának azt, amijük volt, beszámolván neki, amit
hallottak és láttak. Mária ezért megtartotta mindezeket a dolgokat a szívében, és József
[hasonlóképpen], köszönetet mondván az Istennek. A pásztorok visszatértek nyájaikhoz,
beszámolván mindenkinek milyen csodálatos dolgot látta. És emiatt Júdea egész hegyvidékét
eltöltötte a félelem, és minden férfi feltette a szívében ezt kérdést, mondván: „Mit gondoljunk, ki
lehet ez a gyermek?”
5. fejezet: Jézus körülmetélése
Amikor a nyolc nap kitelt, az Úr törvényének megfelelően, amint az Mózes könyvében írva
vagyon, fogták a gyermeket és elvitték a templomba, hogy körülmetéltetni őt. Így hát
körülmetélték a gyermeket, és a Jézus nevet adták neki, miként azt az Úr angyala megmondta
korábban, mielőtt a méhben megfogant volna. Mária és József megértette, hogy a gyermeknek
szükségletei kell, hogy legyenek a megváltáshoz, és sokak elpusztításához. Azért félték az
Istent és a gyermeket istenfélelemben tartották.
6. fejezet: Három mágus, csillag által vezetve, kelet Júdeában, és megtalálván Jézust,
fejet hajtanak előtte és megajándékozzák

309
Heródes, Júdea királyának uralkodása idején, amikor Jézus született, három mágus, a keleti
részekről, vizsgálta a csillagokat az égen. Mire feltűnt nekik egy igen fényes csillag, miután
egymás között azt a következtetést vonták le, hogy elindulnak Júdeába a csillag által vezetve,
mely előttük haladt, és megérkezvén Jeruzsálembe megkérdezték, hol született a zsidók
királya. És amikor ezt Heródes meghallotta, megrémült, és az egész város felkavarodott.
Heródes ezért összehívta a papokat és az írástudókat, mondván: „Hol kell Krisztusnak
megszületnie?” Ők azt válaszolták, hogy Betlehemben kell születnie, hiszen így írta a próféta:
„És te Betlehem, nem vagy apró Júda hercegségei között, hiszen belőled származik a vezető,
aki vezeti az én izraeli népem.”
Heródes ebben a szellemben összehívta a mágusokat és megkérdezte őket jövetelükkel
kapcsolatban: akik azt válaszolták, hogy láttak egy csillagot keleten, mely oda vezette őket,
amiért is ajándékokkal szeretnék megtisztelni a csillag által jelzett ezen új királyt.
Azután azt mondta Heródes: „Menjetek Betlehembe és nagy szorgalommal keressétek a
gyermeket; és amikor megtaláljátok őt, jöjjetek és mondjátok el nekem, hogy én is örömest
mehessek és köszönthessem őt.” Íme, ezt mondta álnokul.
7. fejezet: A mágusok látogatása Jézusnál, és visszatértük saját hazájukba, Jézus
számukra álmukban adott figyelmeztetésével
A mágusok ezért elhagyták Jeruzsálemet, és íme, a csillag, mely keleten tűnt fel számukra
előttük haladt. Látván a csillagot, a mágusokat öröm töltötte el. És így, Betlehembe érkezvén, a
városon kívül, meglátták a csillagot egy helyben állva a fogadó felett, ahol Jézus megszületett.
A mágusok ezért odamentek és belépvén a lakhelyre megtalálták a gyermeket és az ő anyját,
és meghajolván hódoltak neki. A mágusok megajándékozták ők, ezüsttel és arannyal,
részletezve a szűznek mindazt, amit láttak. Ami után, miközben aludtak, a gyermek
figyelmeztette őket, hogy ne menjenek Heródeshez: így másik úton tértek haza saját
otthonukba, beszámolván mindarról, amit láttak Júdeában.
8. fejezet: Jézust Egyiptomba viszik menekülés közben, és Heródes lemészárolja az
ártatlan gyermekeket.
Heródes látván, hogy a mágusok nem tértek vissza, úgy vélte, csúfot űztek belőle, ezért
elhatározta, hogy halálra veti a megszületett gyermeket. De íme, miközben József aludt,
megjelent számára az Úr angyala, mondván: „Kelj fel gyorsan, fogd a gyermeket az anyjával és
menj Egyiptomba, mert Heródes le akarja mészárolni őt.” József nagy félelemmel kelt fel, fogta
Máriát a gyermekkel, és Egyiptomba mentek, és ott tartózkodtak Heródes haláláig: aki úgy
vélte, csúfot űztek belőle a mágusok, elküldte katonáit, hogy mészároljanak le minden újszülött
gyermeket Betlehemben. Ezért a katonák jöttek és megöltek valamennyi ott lévő gyermeket,
miként Heródes megparancsolta nekik. Miáltal beteljesültek a próféta szavai, mondván:
„Siránkozás és zokogás van Rámában, Ráhel siratja fiait, ám vigasz nem adatik neki, mert
nincsenek.”
9. fejezet: Jézus, visszatérvén Júdeába, csodálatos vitát tart tudósokkal, amikor éppen
eléri tizenkettedik életévét
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala Megjelent Józsefnek álmában, mondván: „Térj
vissza Júdeába, mert mivel halottak azok, akik a gyermek halálát akarták.” József ezért fogta a
gyermeket (aki elérte a hetedik életévét) Máriával, és eljöttek Júdeába, ahol meghallván, hogy
Archelaus, Heródes fia, uralkodott Júdeában, elmentek Galileába, félvén Júdeában maradni; és
letelepedtek Názáretben. A gyermek kegyelemben és bölcsességben növekedett Isten és az
emberek előtt.
Jézus, elérvén a 12 éves kort, Máriával és Józseffel felment Jeruzsálembe, hogy imádkozzanak
ott, az Úr törvénye szerint, Mózes könyvében megírva. Amikor véget ért imájuk, elindultak,
elvesztvén Jézust, mivel azt gondolták, már korábban hazatért a rokonaikkal. Mária ezért
visszament Józseffel Jeruzsálembe, keresvén Jézust a rokonok és a szomszédok között. A
harmadik napon megtalálták a gyermeket a templomban, tudósok gyűrűjében, beszélgetvén

310
velük a törvényekről. És mindenkit lenyűgöztek a kérdései és a válaszai, mondván: „Miként
lehet ilyen tantétel őbenne, látván hogy milyen kicsi és nem tanult meg olvasni?”
Mária megfeddte őt, mondván: „Fiam, mit tettél velünk? Íme, én és az apád három napja
keresünk szomorúságban.” Jézus válaszolt: „Hát nem tudjátok, hogy Isten szolgálata az Apa és
az anya elé való?” Jézus ezután az anyjával és az apjával Názáretbe ment és alázattal és
tisztelettel viseltetvén velük.
10. fejezet
Jézus, ahogy betöltötte a harmincadik életévét, miként azt ő maga mondta el nekem, felment az
Olajfák Hegyére olajbogyót gyűjteni anyjának. Azután délben, miközben 7

311
imádkozott, és ezekhez a szavakhoz ért: „Uram, kegyelemmel…” rendkívül erős fény vette körül
és végtelen sokaságú angyal, akik azt mondták: „Isten legyen áldott.” Gábriel angyal átadott
neki (valamit, amely) mintha egy ragyogó tükör lett volna, (és) egy könyv, melyek leszálltak
Jézus szívébe, ahol tudomása volt Isten tettéről és arról, amit megmondott, és mi Isten akarata
olyannyira, hogy minden csupaszon és nyitottan feküdt előtte; miként azt mondta nekem: „Hidd
el Barnabás, ismerek minden prófétát és minden próféciát, olyannyira, hogy bármit is mondok,
az egész már elő is jött abból a könyvből.”
Jézus, megkapván ezt a látomást és megtudván, hogy ő próféta, elküldött Izrael házába,
kinyilvánította mindezt Máriának, az anyjának, azt mondván neki, hogy ő (Jézus) Isten
dicsőségére súlyos üldöztetéseket kell elszenvedjen, és többé már nem fog engedelmeskedni
neki, hogy szolgálja őt (az anyját). Minek utána, hallván ezeket, Mária válaszolt: „Fiam, mielőtt
megszülettél mindezt közölték velem; ezért legyen áldott az Isten szent neve. Jézus elindult,
ezért ettől a naptól kezdve, hogy betöltse az ő prófétai hivatását.
11. fejezet: Jézus csodálatosan meggyógyít egy leprást és bemegy Jeruzsálembe
Jézus, leereszkedvén a hegyről, hogy Jeruzsálembe jöjjön, találkozott egy leprással, aki isteni
sugallatra felismerte, hogy Jézus próféta. Ezért könnyekben imádkozott hozzá, mondván:
„Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam.” Jézus válaszolt: „Mit szeretnél testvérem, mit tegyek
veled?”
A leprás válaszolt: „Uram, gyógyíts meg engem.”
Jézus megfeddte őt, mondván: „Bolond vagy; imádkozz Istenhez, aki megteremtett téged, és ő
egészséget ad neked; mivel én ember vagyok, hasonlóképpen hozzád.”
A leprás felelt: „Ismerlek téged, Uram, ember vagy, ám az Úr szentje. Ezért imádkozz te az
Istenhez, és ő majd egészséget ad nekem.”
Ezután Jézus sóhajtott és azt mondta: „Mindenható Úristen, a szent prófétáid szeretetére, adj
egészséget ennek a beteg embernek.” Miután ezt elmondta, így szólt, megérintvén a beteg
embert a kezével, Isten nevében: „Óh, testvérem, fogadd el az egészséged!” És amikor
kimondta ezt, a leprás megtisztult, olyannyira, hogy a testét a lepra elhagyta, pontosan úgy,
miként a gyermeket. Látván, nevezetesen azt, hogy meggyógyították, a leprás fennhangon
felkiáltott: „Jöjj ide Izrael, hogy megkapd a prófétát, akit az Isten küldött neked.” Jézus kérlelte
őt, mondván: „Testvérem, maradj békében és ne 8

312
mondj semmit,” ám minél jobban kérlelte, ő annál hangosabban kiabált, mondván: „Íme, a
próféta! Íme, Isten szentje!” Mely szavakra sokan, akik kifelé tartottak Jeruzsálemből
visszafutottak, és Jézussal léptek be Jeruzsálembe, elbeszélvén, amit az Isten tett Jézus által a
leprással.
12. fejezet: Jézus első prédikációja az emberekhez: csodálatos tantétel Isten nevében
Jeruzsálem egész városa megmozdult ezekre a szavakra, mire valamennyien összefutottak a
templomhoz, hogy lássák Jézust, aki belépett, hogy imádkozzon, ezért ebben aligha tudták
visszatartani. Mire a papok könyörögni kezdtek Jézusnak, mondván: „Ezek az emberek látni és
hallani akarnak téged; ezért menj fel az oromra, és ha az Isten szót ad neked, beszélj az Isten
nevében.”
Ezután Jézus felment arra a helyre, ahonnan az írástudók szokásában volt beszélni. És miután
csendet intett a kezével, szólásra nyitotta a száját, mondván: „Áldott legyen az Isten szent neve,
akinek jó szándéka és kegyelme létrehozta az ő teremtményeit, hogy dicsőítsék őt. Áldott
legyen Isten szent neve, aki megalkotta valamennyi szentje és prófétája ragyogását, mindazon
dolgok előtt, hogy elküldte volna őt a világ megváltására, miként azt az ő szolgája, Dávid által
szólván elmondta: „Lucifer előtt, a szentek fényességében, megalkottalak téged.” Legyen áldott
az Isten szent neve, aki megalkotta az angyalokat, hogy szolgálják őt. És legyen áldott az Isten,
aki megbüntette és mihasznává tette a Sátánt és az ő követőit, akik nem tisztelték azt, akit az
Isten akart, hogy tisztelje. Legyen áldott az isten szent neve, aki megteremtette az embert a föld
agyagából, és az ő munkái fölé helyezte őt. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kivezette az
embert a paradicsomból megszegvén az ő szent szabályát. Legyen áldott az Isten szent neve,
aki kegyelemmel tekintett Ádám és Éva könnyeire, az emberi faj első szüleire. Áldott legyen az
Isten szent neve, aki megbüntette Káint, a testvérgyilkost, elküldte az özönvizet a földre,
felégette a három bűnös várost, csapást (küldött) Egyiptomra, megsemmisítette a Fáraót a
Vörös-tengerben, szétszórta az ő népének ellenségeit, megfenyítette a hitetleneket és
megbüntette a megátalkodottakat. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kegyelemmel tekintett
az ő teremtményeire, és ezért elküldte hozzájuk az ő szent prófétáit, hogy az igazságban és a
becsületesség útján járjanak őelőtte; aki megszabadította szolgáit minden gonoszságtól és
nekik adta ezt a földet, miként megígérte Ábrahám atyánknak és az ő fiának, mindörökké.
Azután az ő szolgája, Mózes által nekünk adta szent törvényeit, hogy a Sátán ne tévesszen
meg bennünket: és felmagasztalt bennünket minden nép fölé. 9

313
„És testvéreim, mit tegyünk ma, hogy ne kapjunk büntetést bűneink miatt?”
És azután Jézus a legnagyobb hevességgel megdorgálta az embereket, amiért elfelejtették az
Isten szavait, és csak a hiúságnak adták át magukat; megdorgálta a papokat a gondatlanságuk
miatt Isten szolgálatában és világi mohóságukért; megdorgálta az írástudókat hiábavaló tan
hirdetése és az Isten törvényének elhagyása miatt; megdorgálta a tudósokat, amiért az Isten
törvényeit hatás nélkülivé tették hagyományaikban. És olyan bölcsen beszélt Jézus az
emberekhez, hogy mind sírva fakadtak, a legkisebbtől a legnagyobbig, kegyelemért kiáltottak és
könyörögtek Jézushoz, hogy imádkozzon értük; mentse meg csupán a papjaikat és vezetőiket,
akikben azon a napon gyűlölet fogant Jézussal szemben, ilyen beszédet tevén a papok, az
írástudók és a tudósokkal szemben. És elmélkedtek a halálán, ám az emberektől való félelmük
miatt, akik úgy fogadták őt, mint Isten prófétáját, nem szóltak egy szót sem.
Jézus felemelte a kezét az Úristenhez és imádkozott, és az emberek sírva mondták: „Legyen
hát, óh, Uram, legyen hát.” Az imádság végére érvén Jézus leereszkedett a templomból; és
aznap eltávozott Jeruzsálemből, sokakkal, akik követték őt. És a papok gonosz dolgokat
mondtak Jézusról egymás között.
13. fejezet: Jézus figyelemre méltó félelme, és az ő imája, és Gabriel angyal csodálatos
vigasztalása
Néhány nap elmúltával, Jézus, szellemmel eltelve, megértve a papok kívánságát, felment az
Olajfák hegyére imádkozni. És az egész éjszakát imádsággal töltve, reggel Jézus így
imádkozott: „Óh, Uram, tudom, hogy az írástudók gyűlölnek engem, és a papok szándékában
áll megölni engem, a te szolgádat; ezért mindenható és kegyelmes Úristen, irgalommal hallgasd
szolgád imáit, és ments meg engem a kelepcéktől, hiszen te vagy az én üdvözítőm. Tudod
Uram, hogy én, a te szolgád, kereslek téged egyedül, hiszen a te igéd igaz, mely örökké tart.”
Amikor Jézus elmondta ezeket a szavakat, íme, eljött hozzá Gábriel angyal, mondván: „Ne félj,
Jézus, hiszen ezrek és ezrek, akik a mennyekben lakoznak, őrzik ruháid, és te nem fogsz addig
meghalni, amíg minden be nem teljesedik, és a világ közel nem lesz a végéhez.”
Jézus arccal a földre esett, mondván: „Óh, hatalmas Úristen, milyen óriási a te kegyelmed
rajtam, és mit adjak én neked Uram, mindazokért, melyeket nekem 10

314
adományoztál?” Gábriel angyal válaszolt: „Emelkedj fel Jézus, és emlékezz Ábrahámra, aki
hajlandó volt feláldozni az Istennek egyetlen nemzett fiát, Ismáelt, hogy beteljesítse az Úr igéjét,
és a kés nem lévén képes megvágni az ő fiát, a szavamra felajánlott egy bárányt. Ezért mégis
így fogsz cselekedni, óh, Jézus, az Isten szolgája.”
Jézus így felelt: „Készségesen, de hol találom meg a bárányt, látván, hogy nincs pénzem, és
nem törvényes dolog ellopni?” Erre Gábriel angyal mutatott neki egy bárányt, melyet Jézus
felajánlott áldozatként imádva és áldva az Isten, aki örökké dicsőséges.
14. fejezet: A negyven napos böjtöt követően Jézus kiválaszt tizenkét apostolt
Jézus alászállt a hegyről és egyedül maradt az éjszaka a Jordán távolabbi partján és negyven
napig böjtölt és negyven éjjel, nem evén semmit nappal sem éjjel, folyamatos könyörgést
intézvén az Úrhoz az ő népének megváltásáért, akikhez az Isten küldte őt. És amikor a negyven
nap eltelt, erősen éhezett. Ezután megjelent a Sátán neki, és számos szóval kísértette, Jézus
azonban elzavarta őt az Isten szavainak erejével. A Sátán távoztával angyalok jöttek és
szolgálták Jézust, amire csak szüksége volt.
Jézust, visszatérvén Jeruzsálem környékére, ismét megtalálták az emberek rendkívüli
örvendezés közepette, és imádták őt, hogy velük tart; mivel a szavai nem voltak olyanok, mint
az írástudóké, ám hatalommal bírtak, ezért megérintette a szívüket.
Jézus látván, hogy milyen hatalmas volt a tömegük, hogy visszatértek a szívükbe hogy az Isten
törvénye szerint járjanak, felment a hegyre, és az egész éjszakát imádságban töltötte, és
amikor a nappal eljött, leereszkedett a hegyről, és kiválasztott tizenkettőt, akiket apostoloknak
hívott, akik között volt Júdás, akit megöltek a kereszten. A nevük: András és Péter a fivére,
halászok; Barnabás, aki ezeket leírta; Mátéval, a vámszedővel; aki a vám átvételénél ült, János
és Jakab, Zebedeus fiai; Tádé és Júdás; Bertalan és Fülöp; Jakab, és Iskarióti Júdás, az áruló.
Számukra mindig kinyilatkoztatta az isteni titkokat; ám Iskarióti Júdást megtette az ő
intézőjének, akinek az alamizsnát adták, ám mindennek ellopta egytizedét. 11

315
15. fejezet: Jézus csodát tesz a menyegzőn, a vizet borrá változtatja
Amikor a sátoros ünnep közel volt, egy bizonyos gazdag ember mennyegzőbe ghívta Jézust és
a tanítványait és az anyját. Jézus elment, s miközben ünnepeltek, a bor elkezdett kifogyni. Az ő
édesanyja megszólította Jézust, mondván: „Nincs boruk.” Jézus válaszolt: „Mi közöm nekem
ehhez én anyám?” Az anyja megparancsolta a szolgáknak, hogy akármit is rendel el Jézus,
engedelmeskedjenek neki. Volt ott hat vízhordásra való edény, izraeli szokás szerint, hogy
megtisztítsák önmagukat az imádkozáshoz. Jézus így szólt: „Töltsétek meg ezeket vízzel.” A
szolgák így tettek. Jézus pedig monda nékik: „Isten nevében, adjatok inni az ünneplőknek.” A
szolgák ezután vittek a ceremónia-mesternek, aki megfeddte a szolgákat, mondván: „Óh,
haszontalan szolgák, miért tartogattátok a jobb bort mostanáig? Mivel semmit sem tudott arról,
amit Jézus tett.
A szolgák azt felelték: „Óh, uram, itt van Isten szent embere, ugyanis ő változtatta a vizet borrá.”
A ceremónia-mester azt gondolta, a szolgák lerészegedtek, ám azok, akik Jézus mellett ültek,
látták az egész esetet, felemelkedtek az asztaltól és tisztelettel adóztak neki, mondván: „Bizony
te vagy Isten szentje, az igaz próféta, akit az isten küldött hozzánk.”
Ezután a tanítványai hittek benne, és sokan tértek vissza a szívükbe, mondván: „Dicsérjük az
Urat, aki kegyelmes Izraelhez, és meglátogatta Júda házát szeretettel, és legyen áldott az ő
szent neve.”
16. fejezet: Csodálatos tanítást ad Jézus az apostolainak, a gonosz életről való
megtérésről
Egy napon Jézus összehívta tanítványait és felmentek a hegyre, és amikor leült, a tanítványai
közel jöttek hozzá; és kinyitotta a száját és tanította őket, mondván: „Nagyok a jótétemények,
melyeket az Isten nekünk ajándékozott, ezért fontos hogy igaz szívvel szolgáljuk őt. És amint új
bort töltenek az új tárolókba, éppen így kell nektek is új emberekké lennetek, amikor bennetek
lesz az új tanítás, ami a számon fog kijönni. Bizony mondom néktek, ahogy az ember képtelen
a saját szemével látni a mennyet és a földet egy időben, ugyanúgy lehetetlenség az istent és a
világot (is) szeretni.”
„Akármilyen bölcs is legyen az ember, nem képes két urat szolgálni, akik ellenségesek
egymással: mert ha az egyik szeretni fog titeket, akkor a másik gyűlölni fog benneteket. Ezért
elmondom nektek az igazat, nem szolgálhatjátok az Istent és a világot, hiszen a világ
hazugságban, kapzsiságban és rosszindulatban leledzik. Ezért nem találhattok 12

316
megnyugvást a világban, ellenkezőleg, üldöztetést és veszteséget. Ezért szolgáljátok az Istent
és vessétek meg a világot, ugyanis általam megnyugvásra lel lelketek. Halljátok a szavam, mert
az igazságot mondom nektek.”
„Bizony, boldogok, akik gyászolják ezt a földi életet, mert megvigasztaltatnak.”
„Áldottak a szegények, akik igazán gyűlölik a világ élvezeteit, mert bővelkedni fognak
gyönyörűségekben, az Isten királyságában.”
„Bizony, boldogok azok, akik esznek az Isten asztalánál, mivel az angyalok szolgálják ki őket.”
„Úgy utaztok, mint a zarándokok. A zarándok terhelheti önmagát palotákkal és mezőkkel és
más földi ügyekkel az út során? Bizony nem: ám világossá tesz dolgokat és díjazza a
hasznosságukat és kényelmességüket az út során. Ennek most például kellene szolgálni
számotokra; és ha másik példára vágynátok, meg fogom nektek adni, azért, hogy mindazt
tegyétek, amit én mondok nektek.”
„Ne mérjétek le a szíveteket földi vágyakkal, mondván. „ Ki fog minket felöltöztetni?” vagy „Ki
fog nekünk enni adni?” De íme, a virágok és a fák, a madarakkal, melyeket az Isten, a mi Urunk
öltöztet és táplál nagyobb dicsősséggel, mint Salamon valamennyi dicsősége. És ő képes
táplálni benneteket, annak ellenére, hogy ő az Isten, aki teremtett titeket és meghívott
benneteket az ő szolgálatára; aki negyven évet át mannát hullatott az égből az ő izraeli
népének a pusztában, és nem szenvedhette el, hogy ruhájuk elnyűvedjen vagy tönkremenjen,
habár 640.000 férfi volt, a nők és a gyermekek mellett.”
„Bizony mondom nektek, a menny és a föld elmúlhat, de az ő kegyelme rajtuk el nem múlik,
akik félik őt. Ám a világ gazdagsága az ő jólétükben éhség és pusztulás. Volt egy gazdag
ember, akinek bevételei növekedtek, és azt mondta: ’Mit tegyek, óh, lelkem? Le fogom rombolni
a csűrjeimet, mert kicsik, újakat és nagyobbakat építek: ezért győzedelmeskedni fogsz lelkem!’
Óh, nyomorult átok! Még azon az éjjelen meghalt. Gondoskodnia kellett volna a szegényekről,
és baráttá kellett volna tennie önmagát alamizsnával a világ jogosulatlan gazdagságából; mert
ők hozzák a kincseket a mennyek országába.”
„Mondjátok meg, kérlek benneteket, ha a bankba adnátok pénzetek egy vámszedőnek, és ha ő
mindent tízszeresen és hússzorosan fizetne vissza, akkor nem adnátok egy ilyen embernek oda
mindenetek, amitek csak van? Ám én azt mondom néktek, 13

317
bizony, bármi, amit a szeretett Isten nevében kértek, százszorosan kapjátok azt vissza, és örök
életetek lesz. Lássátok hát, mennyire kell vágynotok Isten szolgálatára.”
17. fejezet: Ebben a fejezetben a világosan érzékelhető a keresztények hitetlensége, és
Mumin igaz hite
Amikor Jézus ezt mondta, Fülöp válaszolt: „Hajlandóak vagyunk az Istent szolgálni, ám
vágyakozunk rá, hogy megismerjük Istent, mivel Izsaiás próféta azt mondta: ’Bizony te vagy a
rejtett Isten’, és Isten azt mondta Mózesnek, a szolgájának: ’Vagyok, aki vagyok.’”
Jézus így válaszolt: „Fülöp, Isten jó, ami nélkül nem lenne jóság; Isten egy lény, aki nélkül nem
lenne semmi az, ami; Isten az élet, aki nélkül nem lenne semmi, ami él; olyan nagyserű, hogy
mindent kitölt és mindenhol ott van. Neki egyedül nincs megfelelője. Nem volt kezdete, és nem
lesz soha vége sem, ám mindennek kezdetet adott, és mindennek véget adott. Nincs atyja vagy
anyja, nincsenek fiai, sem testvérei, sem társai. És mert az Istennek nincsen teste, ezért nem
eszik, nem alszik, nem hal meg, nem ébred fel, nem mozog, ám mindig megmarad emberi
hasonlóság nélkül, mivel testetlen, összekeveredetlen, anyagtalan, a legegyszerűbb lényeg. Ő
oly mértékben jó, hogy csak a jóságot szereti, annyira igazságos, hogy amikor büntet, vagy
megbocsát, nem lehet ellentmondani. Röviden, mondom néked Fülöp, hogy itt a földön nem
láthatod meg őt és nem ismerheted meg őt tökéletesen, ám az ő királyságában örökké fogod
látni őt, ahol teljes boldogságban és dicsőségben leszünk.”
Fülöp így felelt: „Mester, mit mondasz? Egyértelműen írva van Izaiás könyvében, hogy az Isten
a mi Atyánk; akkor hogyhogy nem voltak fiai?”
Jézus válaszolt: „A próféciákban számos példabeszédet írtak le, amiért is nem a betűre kell
figyelnetek, hanem az értelemre. Ami az összes prófétát illeti, 144.000-en vannak, akiket Isten
küldött a világba, homályosan szólni. Ám utánam jön minden próféta és szent Ragyogása, és
világosságot gyújt a homályban, melyről a próféták beszéltek, mivel ő az Isten hírnöke. És ezt
mondván Jézus sóhajtott és így szólt: „Irgalmazz meg Izraelnek, óh, Uram, és tekints
szánakozva Ábrahámra és az ő magjára, azért, hogy igaz szívből szolgáljon téged.”
A tanítványai azt felelték: „Legyen hát, óh, Uram, a mi Istenünk!” 14

318
Jézus azt mondta: „Bizony mondom nektek, az írástudók és a tudósok tették érvénytelenné az
Isten törvényét a hamis próféciáikkal, ellentétben az Isten igaz prófétáinak próféciáival: ezért
Isten haragos Izrael házára és ezzek a hitetlen nemzedékkel.” A tanítványai sírva fakadtak
ezekre a szavakra és azt mondták: „ Könyörülj óh, Istenem, kegyelmezz a templomnak és a
szent városnak, és ne adj megvetést a nemzeteknek, azért mert semmibe vették a te szent
szövetségedet.” Jázus így válaszolt: „Így legyen, a mi atyáink Úristene.”
18. fejezet: Megjelenik Isten szolgáinak üldözése a világ által, és Isten megmentő
védelme
Így szólván, Jézus ezt mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket,
hogy ti legyetek az én tanítványaim. Ha pedig a világ gyűlölne benneteket, akkor lesztek az
igazi tanítványaim, mivel a világ mindig is ellensége volt az Isten szolgáinak. Emlékezzetek [a]
szent prófétákra, akiket megölt a világ, még Illés idejében is tízezer prófétát mészárolt le
Jezabel, olyannyira, hogy alig tudott szegény Illés megszökni, és a próféták hétezer fiára, akiket
Akhab kapitány házigazdája rejtett el. Óh, gonosz világ, amelyik nem ismeri Istent! Ezért ne
féljetek, a fejeteken lévő hajszálak is meg vannak számlálva, hogy azok ne pusztuljanak el. Íme,
a verebek és más madarak, melyekről egyetlen egy toll sem hullik le az Isten szándéka nélkül.
Ezek szerint az Isten jobban törődne a madarakkal, mint az emberekkel, akiknek a kedvéért
teremtett mindent? Van ember talán aki jobban törődne a cipőjével, mint az ő saját fiával?
Bizony nincs. Nos, hát mennyivel kevesebbet kellene arra gondolnotok, hogy Isten elhanyagol
benneteket, miközben törődik a madarakkal! És miért beszélek a madarakról? Egy falevél sem
hullik le a fáról Isten szándéka nélkül.
„Higgyetek nekem, mert az igazat mondom, a világ nagyon fog félni, ha ti betartjátok szavaimat.
Hiszen ha nem félne, hogy a gonoszsága leleplezésre kerül, akkor nem gyűlölne titeket, ám fél,
hogy lelepleződik, ezért gyűlölni fog benneteket és üldözni. Ha azt látjátok, hogy a szavaitokat
megveti a világ és nem fogadja a szívére, akkor meggyőződhettek róla, hogy az Isten mennyivel
nagyobb nálatok; aki ilyen bölcs, azt megveti a világ, hiszen az ő bölcsessége őrültségnek
számít, mivel pedig az Isten türelemmel viseltetik a világ iránt, miért akarjátok ezt a szívetekbe
fogadni, óh, föld pora és agyagja? Türelmetekben ti birtokoljátok a lelketeket. Ezért ha valaki
megüt titeket az arcotok egyik oldalán, ajánljátok fel a másikat is, hogy lesújtson rá. Nem tetszik
a gonosz a gonosznak, mivel így cselekednek a legrosszabb állatok, hanem a jó tetszik a
gonosznak, és az Istenhez való ima, mert ezek miatt gyűlölnek titeket. Tüzet nem lehet tűzzel
kioltani, ellenkezőleg, éppenséggel vízzel; ezért azt mondom néktek, hogy a gonoszságot nem
tudjátok gonoszsággal legyőzni, ellenkezőleg, hanem jóval. 15

319
Íme, az Isten, aki okozza, hogy a Nap jöjjön fel jóra és gonoszra, és hasonlóképpen az eső.
Törekedjetek hát, hogy mindenkivel jót tegyetek; hiszen írva van a törvényben: ’Legyetek
szentek, mivel én vagyok a ti Istenetek; legyetek tiszták, mert én tiszta vagyok; és legyetek
tökéletesek, mert én tökéletes vagyok.’ Bizony mondom nektek, hogy a szolga megtanult
kedvére tenni az ő urának, és ezért nem venne fel olyan öltözetet, mely nem tetszene az ő
urának. A ti öltözetetek a ti szándékotok és szeretetetek. Vigyázzatok tehát, ne vágyjatok vagy
szeressetek olyan dolgot, mely nem tetszene az Istennek, a mi Urunknak. Legyetek benne
biztosak, az Isten gyűlöli a pompát és a világ vágyait, és ezért gyűlöl titeket a világ.”
19. fejezet: Jézus megjövendöli elárultatását, és, leereszkedvén a hegyről, meggyógyít tíz
leprást
Amikor Jézus ezt mondta, Péter felelt: „Óh, tanító, íme, már megéreztük mindannyian azt, hogy
kövessünk téged, mi lesz velünk?” Jézus válaszolt: „Bizony, ti az ítélet napján mellettem ültök
majd, tanúbizonyságot téve Izrael tizenkét törzse ellen.” És Jézus így szólván sóhajtott,
mondván: „Óh, Uram, mi dolog ez? Hiszen kiválasztottam tizenkettőt és az egyikük a gonosztól
való.”
Az apostolok mélyen elszomorodtak ezeken a szavakon; mire ő, aki ír, titokban megkérdezte
Jézust könnyek között, mondván: „Óh, mester, a Sátán megtéveszt engem és ezután
mihasznává válok?”
Jézus válaszolt: „Ne legyen mély bánatod Barnabás; hiszen azok, akiket az Isten a teremtés
előtt kiválasztott, nem pusztulnak el. Örvendezz, mert a neved be van írva az élet könyvébe.”
Jézus megnyugtatta a tanítványait, mondván: „Ne féljetek, mert aki gyűlöl engem, az nem
bánkódott meg a szavaimon, mert nincs benne isteni érzés.” Az ő szavaira a kiválasztottak
megnyugodtak. Jézus elvégezte imáját és a tanítványai azt mondták: „Ámen, úgy legyen, az
Úristen mindenható és kegyelmes.” Befejezvén az ő áhítatát, Jézus lejött a hegyről a
tanítványaival, és találkozott tíz leprással, akik már messziről kiáltották: „Jézus, Dávid fia,
könyörülj rajtunk!”
Jézus odahívta őket magához közel, és azt mondta nekik: „Mit akartok tőlem, óh, testvéreim?”
Ők valamennyien felkiáltottak: „Gyógyíts meg minket!” Jézus felelt: „Óh, milyen szerencsétlenek
vagytok. Ti is annyira elveszettek vagytok, hogy ezt mondjátok ’Gyógyíts meg minket’. Nem
látjátok, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint ti magatok. Hívjátok a mi Istenünket, aki teremtett
titeket: és ő, aki mindenható és irgalmas, meg fog gyógyítani 16

320
titeket.” A leprások könnyek között válaszoltak: „Tudjuk, hogy éppen olyan ember vagy, mint mi,
ám te az Isten szentje vagy és az Úr prófétája; ezért imádkozz te Istenhez, és ő meggyógyít
minket.”
Erre a tanítványok kérlelni kezdték Jézust, mondván: „Uram, könyörülj rajtuk.” Erre Jézus
sóhajtott egyet és imádkozni kezdett az Istenhez: „Mindenható és irgalmas Úristen, légy
irgalmas és hallgasd meg a te szolgád szavát: és Ábrahám, a mi atyánk, szeretetére, és a te
szent szövetségedre, légy irgalmas ezen emberek kérése ügyében, és adj nekik gyógyulást.”
Jézus így szólván odafordult a leprásokhoz és azt mondta: „Menjetek és mutassátok meg
magatokat a papoknak az Isten törvénye értelmében.”
A leprások eltávoztak és útközben megtisztultak. Amint az egyikük látta, hogy meggyógyultak,
visszatért megkeresni Jézust, és ő ismaelita volt. És megtalálván Jézust meghajolt, tiszteletet
adván neki, és így szólt: „Bizony te vagy Isten szentje.” És megköszönve kérlelte őt, hogy had
lehessen a szolgája. Jézus így felelt: „Tízen tisztultak meg, hol van a kilenc?” És azt mondta
neki, aki megtisztult: „Nem azért jöttem, hogy kiszolgáljanak, hanem, szolgálni: ezért menj,
fényesítsd ki az otthonodat és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Isten, azért, hogy
megtudják, hogy az Ábrahámnak és az ő fiainak tett ígéret az Isten királyságáról, milyen közel
van.” A megtisztult leprás eltávozott, és megérkezvén az ő szomszédságába elbeszélte, hogy
az Isten Jézus által munkálkodott őbenne.
20. fejezet: Jézus csodát visz véghez a tengeren, és Jézus kijelenti, honnan érkezett a
próféta
Jézus elment a galileai tengerhez, és miután hajóra szállt, hogy az ő városába, Názáretbe
vitorlázzon, akkor hirtelen nagy vihar támadt a tengeren, olyannyira, hogy a hajó majdnem
elsüllyedt. És Jézus aludt a hajó orrában. Ezután a közelébe vergődtek a tanítványai, és
felébresztették, mondván: „Óh, mester, mentsd meg magadat, mert elveszünk!” Hatalmas
félelem szállta meg őket, a nagy erejű szél és a tenger ellenséges háborgása miatt. Jézus
felkelt és az égre emelte szemét, mondván: „Óh, Elohim Sabaoth, könyörülj a te szolgáidon.”
Ekkor, amikor Jézus ezt mondta, hirtelen elállt a szél, és a tenger megnyugodott. Ezért pedig
ezek a férfiak megrémülten mondták: „És ki ez, hogy a tenger és a szél engedelmeskedik neki?”
Megérkezvén Názáret városába a tengerészek az egész városban elterjesztették, amit Jézus
cselekedett, mire a házat, ahol Jézus lakott annyian vették körbe, ahányan a városban laktak.
És az írástudók és a tudósok bemutatkoztak neki és mondták: „Hallottuk, hogy mily dolgot tettél
a tengeren Júdeában: adj nekünk ezért valamiféle jelet a saját vidékünkön.”
Jézus így válaszolt: „Ez a hitetlen nemzedék jelet keres, de nem adatik meg neki, mert nem kap
prófétát a saját hazájában. Illés idejében sok özvegy volt Júdeában, ám nem küldték el őt, hogy
táplálva megmentse Sidon özvegyét. Sokan voltak a leprások Elizeus idejében Júdeában,
azonban csak Námán, a szíriai tisztult meg.”
Erre a lakosok feldühödtek és megragadták és felvitték egy szakadék szélére, hogy levessék.
Jézus azonban átsétált közöttük, eltávozván tőlük.
21. fejezet: Jézus meggyógyít egy démontól megszállottat, és disznókat a tengerbe veti.
Ezek után meggyógyítja a Kánaániták lányát.
Jézus felment Kafarnaumba, és ahogy közeledett a városhoz, íme, jött ki a sírokból egy
gonosztól megszállott, és oly okos, hogy semmiféle lánc nem tudta visszatartani, és súlyos
sérüléseket okozott az embernek.
A démonok felkiáltottak az ő szájával, mondván: „Óh, Isten szentje, miért jöttél idő előtt zaklatni
bennünket?” És dicsérték őt, hogy nem vesse ki őket.
Jézus megkérdezte őket, hányan vannak. Ők válaszoltak: „Hatezer-hatszázhatvanhatan.”
Amikor a tanítványok ezt meghallották, megrémültek és kérlelték Jézust, hogy menjenek el.
Ezután Jézus mondta: „Hol van a hitetek? Szükséges, hogy a démonok távozzanak és ne én.”
A démonok ezért felkiáltottak: „Kijövünk, de engedd meg nekünk, hogy belemenjünk azokba a
disznókba.” Ott ettek, közel a tengerhez, körülbelül tízezer disznó, a kánaánitákhoz tartoztak.
Erre Jézus azt mondta: „Távozzatok,és menjetek bele a disznókba.” A démonok üvöltözve

321
belementek a disznókba, és hanyatt-homlok belevetették őket a tengerbe. Ezután
bemenekültek a városba azok, akik a disznókat etették és elmesélték, mit vitt végbe Jézus.
Ennek megfelelően, a város férfiai előjöttek és megtalálták Jézust és a férfit, akit meggyógyított.
A férfiakat félelem töltötte és kérlelték Jézust, távozzon határaikon kívülre. Jézus ily módon
eltávozott tőlük és felment Tirusz és Szidón területére. És íme! Egy kánaáni nő, két fiával, aki a
saját vidékéről jött, hogy megtalálja Jézust. Meglátván őt, a tanítványaival tartott, felkiáltott:
„Jézus, Dávid fia, könyörülj a lányomon, aki gyötör az ördög!” Jézus egyetlen szóval sem
válaszolt, mivel a körülmetéletlen emberek közül valók voltak. A tanítványok szánakozni
kezdtek és azt mondták: „Óh, mester, könyörülj rajtuk” íme mennyit sírnak és keseregnek!”
Jézus így válaszolt: „Nem máshoz, mint az izraeli emberekhez küldtek.” Ezután az asszony, a
fiaival, Jézus elé ment, sírva mondta: „Óh, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus így felelt: „Nem jó
dolog elvenni a kenyeret a gyermekek kezéből és odaadni a kutyáknak.” És ezt mondta Jézus
az ő tisztátalanságuk miatt, mert körülmetéletlen emberek voltak.
A nő így válaszolt: „Óh, Uram, a kutyák megeszik a morzsát, ami lehullik a gazdájuk asztaláról.”
Jézust csodálattal töltötték el az asszony szavai és azt mondta: „Óh, asszony, hatalmas a te
hited.” És felemelvén az ő kezét az ég felé, kérlelte az Istent és ezután azt mondta: „Óh,
asszony, a lányod megszabadult, menj utadra békével.” A nő eltávozott, és visszatérvén
otthonába a megtalálta a lányát, aki az Istent áldotta. Erre az asszony azt mondta: „Bizony
nincs is más Isten, mint Izrael Istene.” Erre valamennyi rokona csatlakozott [Isten] törvényéhez,
a Mózes könyvében leírt törvény értelmében.
23. fejezet: A körülmetéletlenek nyomorúságos állapota; egy kutya is jobb náluk
A tanítványok azon a napon kérdezték Jézust, mondván: „Óh, mester, miért adtál ilyen választ
az asszonynak, mondván, hogy ők kutyák?”
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, egy kutya is jobb a körülmetéletleneknél.” Erre a
tanítványok elszomorodtak, mondván: „Kemény szavak ezek, és ki az, aki be tudná őket
fogadni?”
Jézus így válaszolt: „Ha megfontolnátok, óh, bolondok, mi az, amit a kutya csinál, hogy nincs
oka arra, hogy az ő gazdáját szolgálja, akkor a mondásom igaznak tartanátok. Mondjátok,
mondjátok meg, a kutya őrzi az ő gazdája házát, és kockáztatja az életét a rablókkal szemben?
Igen, bizonyára. És mit kap? Sok ütleget és sérülést kevés kenyérrel, és ő mindig örömteli arcot
mutat a gazdájának. Igaz?”
„Ez igaz, óh, mester” – válaszolták a tanítványok. Ezután Jézus azt mondta: „Fontoljátok meg,
milyen nagy dolgot adott az Isten az embernek, és meglátjátok, milyen gonosz (az ember),
amikor nem tartja be Isten Ábrahámmal, az ő szolgájával kötött szövetségét. Emlékezzetek, mit
mondott Dávid Saulnak, Izrael királyának, a filiszteus Góliáttal szemben: „Uram” – mondta
Dávid, - „amíg a szolgád őrizte a te szolgád nyáját, eljött a farkas, a medve és az oroszlán és
elragadta a szolgád juhait: mire a te szolgád ment és megölte őket, megmentve a juhokat. És
miben hasonlatosak hozzájuk a körülmetéltek? Ezért megy a te szolgád Izrael Istenének
nevében, és megöli a tisztátalanokat, akik káromolják az isten szent embereit.”
Ezután azt mondták a tanítványok: „Mondd meg nekünk, óh, mester, miért szükséges az
embernek körülmetélkednie?”
Jézus így válaszolt: „Legyen elég nektek, hogy az Isten megparancsolta ezt Ábrahámnak,
mondván: ’Ábrahám, metéld körbe az előbőrödet és mindenkinek a házadból, mert ez lesz a
szövetség köztem és közted mindörökké.”
23. fejezet: A körülmetélés eredete, és Isten szövetsége Ábrahámmal, és kárhozat a
körülmetéletleneknek
És ezt mondván Jézus leült közel a hegyhez, melyre feltekintettek. És a tanítványai odajöttek az
oldalára és hallgatták a szavait. Ekkor Jézus ezt mondta: „Ádám, az első ember, miután evett a
Sátán megtévesztése által, az Isten által tiltott gyümölcsből a paradicsomban, az ő teste
fellázadt a szellem ellen; mire megesküdött, mondván: ’Istenre, kiváglak téged!’

322
És letörvén egy darab sziklát, megragadta a testét, hogy megvágja a a kő élével: mire
megdorgálta őt Gábriel angyal. És azt válaszolta: „Az Isten által esküszöm, kivágom, és soha
nem leszek hazug!”
’Azután az angyal megmutatta neki az ő testének feleslegét, és azt, hogy ő levágta. És így,
ahogy minden ember testét Ádám testéből veszi, így köteles betartani Ádám minden egyes,
esküvel tett ígéretét. Így tett Ádám, betartva az ő fiaiban, és nemzedékről-nemzedékre szállt a
körülmetélés kötelezettsége. Ábrahám idejében azonban csupán néhány körülmetélt élt a
földön, mert a bálványimádás megsokszorozódott a földön. Erre elmondta az Isten Ábrahámnak
a tényeket a körülmetéltséggel kapcsolatosan, és szövetséggé tette ezt, mondván: „A lelket,
melynek nem metélték körül az ő testét, szétszórom örökké az emberek közül.”’ A tanítványok
remegtek a félelemtől Jézus ezen szavai nyomán, mivel heves lelkülettel beszélt. Ezután azt
mondta Jézus: „Hagyjátok a félelmet annak, aki nem metélte körül az ő előbőrét, mivel meg van
fosztva a paradicsomtól.” És ezt mondván, Jézus újra beszélni kezdett, mondván: „Sokakban áll
készen a szellem Isten szolgálatára, ám a test gyenge. Az embernek ezért, aki féli Istent, át
kellene gondolnia, mi a test, és hogy honnan ered, és hová kell visszafogni. A föld agyagjából
alkotta Isten az embert, és belelehelte az élet leheletét, bele-lélegzésel. És ezért, amikor a test
akadályozza Isten szolgálatát, félre kellene vetni, mint az agyagot és megtaposni, mivelhogy,
aki gyűlöli a lelkét ebben a világban, megtartja az az örök életben.”
„Amire a test jelen pillanatban vágyik, az nyilvánvalóan kíméletlen ellensége minden jónak,
hiszen egyedül a bűnre vágyik.”
„Kellene tehát az embernek az egyik ellensége kielégítése kedvéért elhagynia a örömteli
Istenét, az ő teremtőjét? Fontoljátok meg ezt. Az összes szent és próféta ellensége volt a saját
testének Isten szolgálatában: tehát könnyedén és boldogan mentek a halálukba, hogy ne
sértsék meg a Mózes, az ő szolgája által adott isteni törvényeket, és menjenek és szolgáljanak
hazug isteneket.”
„Emlékezzetek Illésre, aki sivatagon át, hegyes vidékeken menekült, csupán füvet evett,
kecskebőrbe bújt. Óh, hány napon át nem evett levest! Ah, mennyi hideget volt képes elviselni!
Ah, és mennyi zápor áztatta őt, és [arra] a hét éves időtartamra, amikor elviselte a tisztátalan
Jezebel vad üldöztetését!”
„Emlékezzetek Elizeusra, aki árpakenyeret evett és a legdurvább öltözetet viselte. Bizony
mondom nektek, hogy ők nem féltek a test visszautasításától, féltek és nagyon meg voltak
rémülve a királyok és a hercegek miatt. Ennek elegendőnek kell lenni a test megvetéséhez, óh,
emberek. Ám amikor a sírokból fogtok bámulni, tudni fogjátok, mi a test.”
24. fejezet: Megjegyzendő példa, miként kellene menekülni a díszebédtől és a lakomától
Ezeket mondván Jézus sírva fakadt, és így szólt: „Jaj azoknak, akik szolgái az ő testüknek,
mivel biztosak abban, hogy semmi jó nincs a másik életben, hanem csak kín a bűneik miatt.
Elmondom nektek, hogy volt egy falánk, gazdag ember, aki semmi figyelmet nem fordított az
illendőségre, ellenkezőleg, a torkosságra, s így minden nap pompás lakomát csapott. Ott állt a
kapujában egy szegény ember, Lázárnak hívták, aki tele volt sebekkel, és kénytelen volt beérni
azokkal a morzsákkal, melyek a falánk ember asztaláról lehullottak. Senki sem adott neki
semmit; sőt, mindannyian gúnyolták. Csak a kutyák törődtek vele, nyalogatván az ő sebeit.
Történt, hogy a szegény ember meghalt, és az angyalok elvitték őt Ábrahám atyánk karjaiba. A
gazdag ember szintén meghalt, és az ördögök elvitték őt a Sátán karjaiba; ahol a legszörnyűbb
gyötrelmeken esett át, felemelte a szemeit és a nagy távolban látta Lázárt Ábrahám karjaiban.
Ekkor felkiáltott a gazdag ember: ’Óh, Ábrahám atyám, könyörülj rajtam és küldd Lázárt, aki az
ujjain tudna nekem egy csepp vizet hozni, hogy hűsítse a nyelvem ebben a gyötrő lángban.’
Ábrahám így válaszolt: ’Fiam, emlékezz rá, hogy te jót kaptál a másik életben és Lázár
gonoszságot, ezért most te leszel kitéve gyötrelemnek és Lázár kap vigasztalást.’
A gazdag ember felkiáltott újra, mondván: ’Óh, Ábrahám atyám, az én házamban három fivérem
él. Ezért küldd el Lázárt, hogy tudassa velük, mennyire szenvedek, azért, hogy ők megtérjenek
és ne jussanak ide.’

323
Ábrahám azt felelte: ’Megvan nekik Mózes és a próféták, Hallgassanak rájuk.’
A gazdag ember így válaszolt: „Nem úgy van az, Ábrahám atyám; ám ha valaki feltámadna a
halottak közül, ők elhinnék.’
Ábrahám azt felelte: ’Aki nem hisz Mózesnek és a prófétáknak, nem fog még akkor sem hinni,
ha a halott feltámad.’
Lássátok hát, hogy áldottak a szegények – mondta Jézus -, aki türelmes és csupán a vágy él
benne a szükséges dolgok iránt, gyűlöli a testet. Óh, nyomorultak, akik másokat tartanak a
temetésig, odaadják az ő testüket férgek ételének, és nem tanulják meg az igazságot. Eddig
úgy éltek, mint a halhatatlanok, mivel hatalmas házakat építettek és jelentős bevétellel
rendelkeztek és büszkeségben éltek.”
25. fejezet: Miként kell megvetni a testet, és hogyan kell élni a világban
Ezután azt mondta, aki ezt írta: „Óh, mester, igazak a szavaid és ezért mindent elhagyunk és
követünk téged. Mondd el nekünk akkor, miként kell gyűlölnünk a testet: megölni valakinek
önmagát nem törvényes, és ahhoz, hogy éljünk, meg kell adni a megélhetést.” Jézus így felelt:
„Úgy tartsátok a testet, mint a lovat, és biztonságosan fogtok élni. Mivel a ló az élelmiszert
mértékkel kapja, és mértéktelenül dolgozik, és a kantár rá van téve, hogy csak a ti
kívánságaitok szerint járhasson, ki van kötve, hogy senkit ne bosszantson, szegényes helyen
tartják, és megverik, amikor nem engedelmeskedik, tegyél tehát te így, óh, Barnabás, ás mindig
az Istennel fogsz élni.”
„És ne sértődjetek meg szavaimon, hiszen Dávid, a próféta, ugyanezt a dolgot cselekedte,
amint megvallotta: ’Olyan vagyok, mint egy ló előtted, és mindig általad vagyok.’
„És most mondjátok meg, vajon az a szegényebb, aki kicsivel is beéri, vagy aki sokat kíván?
Bizony mondom nektek, ha a világnak ép teste lenne, senki sem vágyna semmit felhalmozni
saját magának, ellenkezőleg, minden közös lenne. Ám ismert az őrülete, hogy minél többet
halmozott fel, annál többre vágyik. És bármennyit is halmoz fel mások testi nyugalma
érdekében, mindig ugyanazt teszi. Ezért legyen elegendő egyetlen köntös számotokra,
vessétek el erszényetek, ne hordjatok magatoknál pénztárcát, sem szandált a lábatokon, s ne
gondolkodjatok így, mondván: ’Mi fog velünk történni?’, ellenkezőleg, legyen gondolatotok az
Isten kívánsága, és ő majd ellát benneteket a számotokra szükséges dolgokkal, olyannyira,
hogy semmiben sem szenvedtek hiányt.”
„Bizony mondom nektek, hogy a felhalmozás ebben az életben bizonyságot tesz arról, hogy a
másikban nem kaptok semmit. Hiszen az ő őshazája Jeruzsálem, tehát nem épít házakat
Szamariában, ugyanis ellenségeskedés van a városok között. Értitek?”
„Igen” – válaszolták a tanítványok.
26. fejezet: Miként kell az embernek szeretnie Istent? És ebben a fejezetben található a
csodálatos vita Ábrahám és az ő atyja között
Ezután Jézus azt mondta: „Volt egy ember, aki utazása közben, amint gyalogolt, észrevett egy
kincset egy olyan földterületen, mely eladás alatt állt, 5 darab pénzért. Ahogy az ember ezt
megtudta, azonnal eladta a köpenyét, hogy megvegye a földet. Hihetetlen?” A tanítványok így
válaszoltak: „Aki ezt nem hiszi el, az bolond.”
Erre Jézus azt mondta: „Ti vagytok a bolondok, ha nem adjátok oda az érzékeiteket Istennek,
hogy megvegyétek a lelketeket, mely a szeretet kincsének otthona; hiszen a szeretet páratlan
kincs. Hiszen aki szereti az Istent, saját maga birtokolja Istent; és aki birtokolja az Istent,
mindent birtokol.” Péter válaszolt: „Óh, mester, hogyan szerethetné valaki az Istent igaz
szeretettel? Mondd el nekünk.”
Jézus válaszolt: „Bizony mondom nektek, hogy aki nem gyűlöli az ő atyját és az ő anyját, és az
ő saját életét, és a gyermekeit és a feleségét az Isten szeretetéért, az ilyen nem méltó az Isten
szeretetére. Péter válaszolt: „Óh, mester, írva vagyon Isten törvénye Mózes könyvében:
’Tiszteld a te atyádat, hogy hosszú életű légy a földön.’ És, továbbá, azt mondja: ’Átkozott
legyen a fiú, aki nem engedelmeskedik az ő atyjának és az ő anyjának.’ Isten parancsolta azt,

324
hogy az ilyen engedetlen fiút az emberek haragja által meg kell kövezni a város kapuja előtt.
[Miért] beszélsz nekünk arról, hogy gyűlöljük az atyát és az anyát?”
Jézus így válaszolt: „Minden szavam igaz, mivel nem az enyémek, hanem az Istenéi, aki
elküldött engem Izrael Házába. Ezért azt mondom nektek, minden, amivel rendelkeztek, azt
Isten adományozta nektek: és így, mi az, ami többet ér, az ajándék, vagy az ajándékozó?
Amikor az atya és az anya minden más dologgal együtt botló akadályt jelent az Isten
szolgálatában, hagyjatok fel velük, mint ellenségekkel. Nem megmondta Isten Ábrahámnak:
Hagyd el atyád és rokonaid házát és jöjj, lakozz azon a földön, melyet én adok neked és
magodnak? Miért mondta ezt az Isten, kivéve, ha Ábrahám atyja kép-készítő volt aki hamis
isteneket készített és imádott? [Emiatt] ellenségeskedés volt közöttük, olyannyira, hogy az atya
meg akarta égetni a fiát. Péter így válaszolt: „A te szavaid igazak. Kérlek téged, mondd el,
miként gúnyolta Ábrahám az ő atyját.”
Jézus így felelt: „Ábrahám hét éves volt, amikor elkezdte keresni Istent. Ezért egy napon azt
mondta az atyjának: ’Atyám, ki alkotta az embert?’ Az ostoba atyja így válaszolt: ’’Az ember
[alkotta az embert]; hiszen én alkottalak téged.’ Ábrahám így szólt: ’Atyám, ez nem így van;
hiszen hallottam egy öreg embert, sírva mondta: ’Óh, Istenem, miért nem adtál nekem
gyermeket?’’ Az atyja így válaszolt: ’Az igaz fiam, hogy az Isten segít az embernek embert
alkotni, ám nem nyújtja ki a kezét a [feladat] elvégzésére, csupán az szükséges, hogy az ember
kérje az Istent, hogy adjon neki bárányt és birkát, és az Isten segít neki.’ Ábrahám így felelt:
’Hány isten van, atyám?’ Az idős ember azt mondta: ’Végtelenek számban, fiam.’
Ezután Ábrahám azt mondta: ’Óh, atyám, mit tegyek, ha az egyik istent szolgálom, és egy
másik [isten] gonosz dolgokat kíván nekem, mert nem őt szolgálom? Mindenesetre, viszály
támad közöttük, és akár háború is kitörhet az istenek között. És ha, netán, az isten, amelyik
gonosz dolgokat kívánt nekem, legyilkolja az én saját istenemet, mit tegyek? Bizonyára engem
is meg fog gyilkolni.’ Az öreg ember nevetett és azt mondta: ’Óh, fiam, ne félj, hiszen egyetlen
isten sem visel háborút másik isten ellen; nem, a felséges templomban 24

325
ezer isten van, a hatalmas Baál istennel, és én most majdnem hetven éves vagyok, és még
soha nem láttam, hogy egyik isten lesújtana a másik istenre. És bizonyára valamennyi ember
nem egy istent szolgál, hanem egy ember egyet, és egy, másikat.’
Ábrahám így felelt: ’Akkor tehát béke van közöttük?’ Az atyja azt válaszolta: ’Igen, az.’ Ábrahám
azt mondta: ’Óh, atyám, milyenek az istenek?’ az idős ember így válaszolt: ’Ostoba, minden nap
készítek egy istent, melyet eladok másoknak, hogy kenyeret vegyek, és te tudod, milyenek az
istenek!’ És akkor, abban a pillanatban, elkészített egy bálványt. ’Ilyen’ – mondta ő, ’pálmafából,
az ott olajfából, ez a kicsi elefántcsontból, nézd, milyen szép ez! Nem úgy néz ki, mintha élne?’
’Bizony, ám hiányzik belőle a lélegzet!’
Ábrahám így válaszolt: ’És így atyám, az istenek megvannak lélegzet nélkül? Akkor miként
adnak lélegzetet? És élet nélküliek révén, miként adnak életet? Annyi bizonyos atyám, hogy
ezek nem azonosak Istennel.’ Az idős ember haragra gerjedt ezekre a szavakra, és azt mondta:
’Ha meglenne a korod hozzá, hogy megértsd, összetörném a fejed ezzel a baltával: Ám, maradj
csendben, mert rendelkezel megértéssel!’ Ábrahám azt felelte: ’Atyám, ha az istenek segítenek
az embernek embert alkotni, akkor miként lehetséges, hogy az ember isteneket alkosson? És
ha az istenek fából készülnek, akkor nagy bűn elégetni a fát. Ám, mondd meg nekem, atyám,
hogy van az, amikor oly sok istent készítettél, az istenek nem segítettek neked, hogy sok
további gyermeket alkoss, hogy te legyél a leghatalmasabb ember a világon?’
Az atya magánkívül volt, hallgatván a fiát; a fiú folytatta: ’Atyám, volt, hogy a világ egy ideig
emberek nélkül való volt?’ ’Igen’ – válaszolta az idős ember, - ’és miért?’. ’Azért’ – mondta
Ábrahám -, ’mert tudni szeretném, ki készítette az első Istent.’ ’Most pedig kifelé a házambó!’ –
mondta az idős ember – ’és hagyj engem, hagy fejezzem be gyorsan ezt az istent, és ne szólj
hozzám; mert amikor éhes vagy, akkor kenyérre vágysz és nem szavakra.’ Ábrahám így szólt:
’Egy finom mívű isten, akit úgy faragsz, miként kívánod, és nem védi meg magát!’ Az idős
ember mérges volt, és azt mondta: ’Az egész világ azt mondja, ez egy isten, az ostoba ember
mondja, hogy nem az. Az én isteneim révén, ha ember volnál, megölhetnélek!’ És ezt mondván,
ütni és rugdosni kezdte Ábrahámot, és elüldözte őt a házából.” 25

326
27. fejezet: Ebben a fejezetben látható lesz, mennyire helytelen a nevetés az emberekben:
valamint Ábrahám tisztasága
A tanítványok nevettek az idős ember őrületén, és kitartóan csodálták Ábrahám óvatosságát.
Ám Jézus megfeddte őket, mondván: „Elfelejtkeztetek a próféta szaváról, aki azt mondta: A
nevetés a sírás hírnöke, s továbbá: Ne menjetek oda, ahol nevetés van, hanem üljetek le, ahol
sírás, mert ez az élet nyomorúságban telik.” Ezután Jézus azt mondta: „Mózes idejében, nem
tudjátok, hogy a nevetés és a mások Istenének gúnyolása számos embert szörnyű vadállattá
tett Egyiptomban? Vigyázzatok, ha nevettek, senkin ne (tegyétek), mert bizony sírni fogtok [rá].”
A tanítványok azt válaszolták: „Az idős ember őrültségén nevettünk.” Ezután Jézus így szólt:
„Bizony mondom nektek, mindeki az önmagához hasonlatosat szereti, és abban talál örömet.
Ezért, ha nem vagytok őrültek, nem nevettek az őrültségen.” Ők azt felelték: „Istenem irgalmazz
nekünk.”. Jézus így szólt: „Legyen”.
Ezek után Fülöp azt mondta: „Óh, mester, hogyan van az, hogy Ábrahám atyja meg akarta
égetni az ő fiát?” Jézus így válaszolt: „Egy napon, amikor Ábrahám elérte a tizenkét éves kort,
az atyja azt mondta neki: ’Holnap lesz az összes isten ünnepe; ezért elmegyünk a felséges
templomba, és adományt viszünk az én istenemnek, a hatalmas Baálnak. És te választasz
magadnak egy istent, mert elérted azt a kort, hogy istened legyen.’”
„Ábrahám csalárdul válaszolt: ’Nagyon szívesen, óh, atyám. ’És így korán reggel, mindenki előtt
elmentek a templomba. Ám Ábrahám, a tunikája alá elrejtve egy baltát vitt. Minek utána,
belépvén a templomba, amint a tömeg elkezdett nőni, Ábrahám elrejtőzött egy bálvány mögé a
tempolom sötét részébe. Az atyja, amikor eltávozott, azt hitte, hogy Ábrahám már ő előtte
hazament, ezért nem maradt, hogy keresse őt.”
28. fejezet
„Amikor mindenki eltávozott a templomból, a papok bezárták a templomot és elmentek. Azután
Ábrahám fogta a baltát és levágta a lábát az összes bálványnak, kivéve a hatalmas Baál
istenét. Annak lábához helyezte a baltát, a romok közé, amit a romok alkottak, hiszen idősek
révén darabokra hullottak. Ezt követően Ábrahám kiment a templomból, néhány olyan ember
észrevette, akik gyanakodtak rá, hogy valamit ellopott a templomból. Ezért aztán megragadták
őt, és megérkezvén a templomba meglátták, hogy az isteneik darabokra vannak törve,
siránkozva kiáltottak fel: ’Gyertek gyorsan, óh, emberek, és öljük 26

327
meg azt, aki megölte a mi isteneinket!’ Mintegy tízezer ember futott ott össze, a papokkal, és
kérdezték Ábrahámtól, miért pusztította el az isteneiket.”
„Ábrahám így válaszolt: ’Őrültek vagytok! Megölheti ezek szerint egy ember az Istent? A
hatalmas Isten az, aki megöli őket. Nézzétek, nem egy balta van a lába közelében? Bizonyosan
ő az, aki nem vágyik társakra.’ Ezután megérkezett Ábrahám atyja, aki, szem előtt tartva az
Ábrahámmal folytatott számos vitát az istenek ellen, és felismervén a baltát, mellyel Ábrahám
darabokra törte a bálványokat, felkiáltott: ’Ezzé a árulóvá vált az én fiam, aki legyilkolta az
isteneinket! Hiszen ez a balta az enyém.’ És ő elmesélt nekik mindent, ami végbement közte és
a fia között. Ebben a szellemben az emberek nagy mennyiségű fát gyűjtöttek, és Ábrahám
kezét és lábát megkötözve, feltették a fa tetejére, és tüzet raktak alatta.”
„Íme! Isten, az angyalai segítségével, megparancsolta a tűznek, hogy ne égessék meg
Ábrahámot, az ő szolgáját. A lángok dühödten felcsaptak és körülbelül kétezer embert
megégettek azok közül, akik Ábrahámot halálra ítélték. Ábrahám ténylegesen szabadnak találta
magát, az Isten angyala vitte az atyja házához közel, anélkül, hogy látta volna, ki hordozza őt; s
ily módon Ábrahám megmenekült a haláltól.”
29. fejezet
Ezek után Fülöp azt mondta: „Hatalmas az Isten kegyelme azokon, akik szeretik őt. Mondd el,
óh, mester, hogyan jutott Ábrahám az Istenre vonatkozó ismeretekhez?” Jézus így válaszolt:
„Megérkezvén atyha házának közelébe, Ábrahám félt bemenni a házba; ezért bizonyos
távolságra húzódott tőle és leült egy pálmafa alá, ahol, egyedül révén, azt mondta: ’Lennie kell
egy Istennek, aki él és nagyobb a hatalma, mint az emberé, hiszen ő alkotja az embert, és az
ember, Isten nélkül, képtelen embert alkotni.’
„Erre, felnézvén a csillagokra, a Holdra és a Napra, azt gondolta, hogy ők istenek voltak.
Azonban, megfontolván mozgásuk változatlanságát, így szólt: ’Úgy kell lennie [szükségképpen],
hogy az Isten nem mozog és hogy a felhők nem rejtik őt el [miként elrejtik az égitesteket],
másként az embert nem tartaná vissza semmi.’ Megmaradván ebben a bizonytalanságban,
hallotta, amint a nevén szólítják: ’Ábrahám!’ És erre, körbefordulván és nem látván senkit egyik
oldalon sem, azt mondta: ’Biztos vagyok benne, hogy a nevemet hallottam szólítani, ’Ábrahám.’’
Ezután, még két alkalommal, hasonlatos módon, ismét hallotta a saját nevét szólítani:
’Ábrahám!’” 27

328
Ő azt válaszolta: ’Ki szólít engem?’ Ezután hallott [egy hangot] ezt mondani: ’Az Isten angyala
vagyok, Gábriel.’ Ábrahámot félelem töltötte el; az angyal azonban megnyugtatta őt, mondván:
’Ne félj, Ábrahám, hiszen az Isten barátja vagy. Amikor darabokra törted az emberek isteneit,
kiválasztott téged az angyalok és próféták Istene, miként az meg van írva az Élet Könyvében.’
Ezután azt mondta Ábrahám: ’Mit tegyek, [azért, hogy] az angyalok és a szent próféták Istenét
szolgáljam?’ Az angyal azt felelte: ’Menj oda ahhoz a forráshoz és mosakodj meg, mert az Isten
beszélni akar veled.’”
„Ábrahám így válaszolt: ’Hogyan mosakodjam meg?’ Ezután az angyal megjelent számára, mint
egy csodálatos fiatal, és megmosakodott a forrásban, mondván: ’Tegyél ugyanígy, óh,
Ábrahám.’ Amikor Ábrahám megmosakodott, az angyal azt mondta: ’Menj fel a hegyre, mert az
Isten ott akar veled beszélni.’ Ábrahám felment a hegyre [az angyal utasításának értelmében]
és leülvén a térdeire, azt mondta önmagának: ’Mikor fog az angyalok Istene beszéni hozzám?’
Szelíd hangon hallotta önmagát szólítani: ’Ábrahám!’ Ábrahám így felelt neki: ’Ki szólít engem?’
A hang azt válaszolta: ’Én vagyok a te istened, óh, Ábrahám.’”
„Ábrahámot félelem töltötte el, az arcát a földre hajtotta, mondván: ’Miként hallgasson a te
szolgád, aki por és hamu, rád?’ Ezután az Isten azt mondta: ’Ne félj, és emelkedj fel, mivel én
kiválasztottalak téged szolgámnak, és megáldalak téged és hatalmas emberré emellek téged.
Ezért eljössz atyád és a te rokonságod házából és eljösz velem arra a földre lakni, melyet
neked és magodnak adok.’”
Ábrahám azt válaszolta: ’Mindent meg fogok tenni, Uram, ám őrizz engem, [hogy] más istenek
ne bántsanak engem.’ Ezután az Isten szólt, mondván: ’Én vagyok az egyedüli Isten, és nincs
másik isten, csak én. Lesújtok és egységet alkotok; gyilkolok és életet adok, leviszek a pokolba
és fel is hozok onnan, és senki sem képes kiszabadítani magát a kezemből.’ Ezután az Isten
nekiadta a körülmetélés szövetségét; és így a mi atyánk, Ábrahám, megismerte Istent.” És
ezeket mondván, Jézus felemelte a kezét, így szólván: „Tisztelet és dicsőség neked óh, Isten.
Úgy legyen!”
30. fejezet
Jézus Jeruzsálembe ment, közel a Senofegiához, a nemzeti ünnepünkhöz. Az írástudók és a
Farizeusok értesülést szerezvén erről, tanácsot tartottak arról, hogy megfogják őt a
beszédében. Erre föl odajött hozzá egy tudós, azt mondván: „Mester, mit kell
tennem, hogy örök életem legyen?” Jézus így válaszolt: „Miként van megírva a Törvényben?” A
kísértő felelt, mondván: „Szeresd az Urat, a te Istenedet és a te felebarátodat. Szeresd az Istent
mindenek fölött, teljes szívedből és teljes elmédből, és a te felebarátodat, mint önmagadat.”
Jézus azt felelte: „Helyesen válaszoltad meg: ezért menj, és cselekedj így, én pedig azt
mondom, örök életed lesz.” Ő erre azt mondta neki: „És ki az én felebarátom?”
Jézus azt felelte, kissé felvonván a szemöldökét: „Egy ember ment lefelé Jeruzsálemből
Jerikóba, a városba, mely átok alatt épült újra. Ezt az embert rablók kapták el az úton,
megsebesítették és levetkőztették; majd távoztak, otthagyván őt félholtan. Véletlenül egy pap
haladt el a hely mellett, és ő, látván a sebesült embert, továbbment anélkül, hogy üdvözölte
volna. Hasonlóképpen haladt el egy levita, egy szót sem szólván. Véletlenül [ugyancsak] arra
járt egy szamaritánus, akiben, látván a sebesült embert, együttérzés támadt, és leszállt a
lováról, és fogta a sebesült embert és kimosta az ő sebeit borral, és bekente őt kenőccsel, és
bekötötte a sebeit neki, és megvigasztalta, a saját lovára ültette.”
„Majd, amikor este megérkezett a fogadóba, kifizette neki a szállásköltséget. És amikor másnap
felébredt, azt mondta: ’Viseld gondját ennek az embernek, és én mindent megfizetek.’ És négy
aranyat nyújtott át a beteg embernek a szállásért, és azt mondta: ’Légy jókedvű, hiszen
hamarosan visszatérek és elvezetlek a saját otthonomba.’ „Mondd meg nekem” – szólt Jézus,
„melyik ezen emberek közül a felebarát?” A tudós így válaszolt: „Az, aki irgalmat mutatott.”
Ezután Jézus így szólt: „Helyesen válaszoltál; ezért menj, és cselekedj hasonlóképpen.” A
tudós zavartan távozott.
31. fejezet

329
Ezután a papok húzódtak közelebb Jézushoz, és azt mondták: „Mester, törvényes dolog a
császárnak adót fizetni?” Jézus odafordult Júdáshoz és így szólt: „Van nálad pénz?” És egy
fillérest fogván a kezébe Jézus odafordult a papokhoz és azt mondta nekik: „Ezen a filléresen
egy kép van. Mondjátok meg nekem, kinek a képe ez?” Ők azt válaszolták: „A császáré.” „Ezért,
adjátok meg – mondta Jézus – a császárnak, ami a császáré, és ami az Istené, adjátok meg az
Istennek.” Ezután zavartan távoztak el.
És íme, egy százados közeledett Jézushoz, mondván: „Uram, beteg a fiam; könyörülj meg öreg
korom miatt!” Jézus így felelt: „Izrael Úristenének kegyelme terajtad’” Az ember távozóban volt
és Jézus így szólt: „Várj meg engem, ugyanis elmegyek a házadba, hogy 29

330
imádkozzak a fiadért.” A százados azt felelte: „Uram, nem vagyok méltó, hogy te, az Isten
prófétája, a házamba jöjj, elég nekem a szó, melyet mondtál a fiam gyógyulásáért; hiszen a te
Istened urává tett téged minden betegségnek, amint azt az ő angyala mondta nekem
álmomban.”
Ezen Jézus mélyen elcsodálkozott, és a tömeg felé fordult és így szólt: „Íme ez az idegen, több
hite van, mint mindazoknak együtt, akiket Izraelben találtam.” És a századoshoz fordulván azt
mondta: „Menj békével, mert az Isten, a hatalmas hit révén, melyet ő nyújtott neked, egészséget
adott fiadnak.” A százados elment, és az úton találkozott a szolgáival, akik elmondták neki,
miként gyógyult meg a fia. Az ember azt válaszolta: „Melyik órában múlt el a láza?” Ők azt
felelték: „Tegnap, hat órakor, a forróság eltávozott tőle.”
Az ember tudta, hogy amikor Jézus azt mondta: „Izrael Úristenének kegyelme terajtad”, a fia
megkapta az ő egészségét. Erre az ember, aki hitt a mi Istenünkben, és belépvén a házba,
darabokra törte valamennyi saját istenét, mondván: „Csak Izrael istene létezik, az igaz és élő
Isten.” Ezért mondta ő: „Senki sem fog enni a kenyeremből, aki nem imádja Izrael Istenét.”
32. fejezet
Egy ember, képzett a törvényekben, vacsorázni hívta Jézust, azért, hogy megkísértse. Jézus
tehát elment oda a tanítványaival együtt, és sok írástudó, megkísérteni őt, várt rá a házban.
Történt, hogy a tanítványok leültek az asztalhoz anélkül, hogy megmosták volna a kezüket. Az
írástudók szóltak Jézusnak, mondván: „A te tanítványaid vajon miért nem tartják meg az elődök
hagyományait, nem mosván meg a kezüket mielőtt kenyeret esznek?” Jézus így felelt: „És én
azt kérdezem tőletek, mi okból semmisítettétek meg Isten szabályát a hagyományaitok
megtartásával kapcsolatban? Azt mondjátok a szegény apák fiainak: ’Tegyetek felajánlásokat
és fogadalmakat a Templomnak.’”
„És fogadalmakat tettek abból a kevésből, melyből az apáikat kellett volna támogatni. És amikor
az apáik pénzt szerettek volna keresni, a fiúk felkiáltottak: ’Ezt a pénzt az Istennek szenteltem’ -
s emiatt az apák szenvedtek. Óh, hamis írástudók, képmutatók, az Isten használja ezt a pénzt?
Bizonyára nem, mivel az Isten nem eszik, miként azt mondta az ő szolgája, Dávid próféta által:
’Egyem tehát a bika testét és igyam meg a bárány vérét? Add meg nekem a dicséret áldozatát,
és ajánld fel nekem a te fogadalmadat; hiszen ha éhes 30

331
lennék, nem kérnék tőled semmit, látván azt, hogy minden dolog az én kezemben van, és
paradicsom bősége velem van.’ Képmutatók! Azért teszitek ezt, hogy megtöltsétek az
erszényeteket és ezért ti tizedrészt kértek és pénzt.”
„Óh, nyomorultak! Másoknak a legtisztább utat mutatjátok, amelyen ti nem jártok. Az
írástudóitok és a tudósaitok mások vállain fekszenek, tovább növelik a kibírhatatlan súlyt,
mindeközben ti magatok nem vagytok hajlandók megmozdítani egyetlen ujjatokat sem. Bizony
mondom nektek, hogy minden gonoszság, mely jelen van ebben a világban, az elődök ürügyén
van itt. Mondjátok meg nekem, hogy ki által jött el a világba a bálványimádás, ha nem az elődök
által? Hiszen volt egy király, aki rendkívüli módon szerette az ő atyját, akinek neve Baál volt.”
„Történt, amikor az atyja meghalt, a fia, a saját vigasztalására, elkészített egy képet, az atyja
hasonlatosságára, és felállította a város piacterén. És hozott egy rendeletet, hogy mindenki, aki
15 könyök távolságra megközelíti a szobrot, legyen biztonságban, és senki, semmilyen
ürüggyel ne árthasson neki. Ezért, a gonosztevők, az általuk megkapható előnyök okán,
elkezdtek felajánlani a szobornak rózsákat és virágokat, és nem sokkal később a felajánlások
átalakultak pénzzé és élelemmé, olyannyira, hogy elkezdték istennek nevezni, tiszteletük jeléül.
Mely dolog a szokásból átalakult törvénnyé, olyannyira, hogy Baál bálványa elterjedt az egész
világon; és hogy mennyire fájlalja ezt az Isten, a próféta, Izaiás által szólván: ’Valójában ez a
nép hiába imád engem, mivel megsemmisítette a Törvényem, melyet az én szolgám, Mózes
által adtam neki, és az elődeik hagyományait követik.’”
„Bizony mondom nektek, hogy kenyeret enni nem tiszta kézzel, nem teszi az embert
tisztátalanná, mert nem az teszi az embert tisztátalanná ami belép az emberbe, hanem az, ami
kijön belőle, az teszi tisztátalanná az embert.” Erre az egyik írástudó így szólt: „Ha disznóhúst
ennék, vagy más tisztátalan húst, nem tenne tisztátalanná a lelkem?” Jézus azt felelte: „Az
engedetlenség nem hatol be az emberbe, ám a szándék kijön belőle, a szívéből; és ezért lesz
tisztátalan, amikor tiltott ételt eszik.”
Ezután az egyik tudós azt mondta: „Mester, sokat beszéltél nekünk a bálványimádás ellen,
habár Izrael népének vannak bálványai, s így helytelenül cselekedtél velünk.” Jézus azt felelte:
„Tudom, hogy Izraelnek manapság nincsenek fából készült szobrai, ám vannak testből készült
szobrai.” Erre az összes írástudó haragosan válaszolta: „És így bálványimádók vagyunk?”
Jézus így felelt: „Bizony mondom nektek, a szabály nem azt mondja, hogy ’Te imádd’, hanem
azt, hogy ’Szeresd az Urat a te Istenedet teljes lelkedből és teljes szívedből, és teljes elmédből.’
Igaz?” – mondta Jézus. „Ez igaz.” – válaszolta mindenki. 31

332
33. fejezet
Ezek után Jézus azt mondta: „Bizony, az összes dolog, amit az ember szeret, amiért minden
mást otthagy, kivéve az ő istenét. És így a bujálkodó az ő képéért, a szajháért; a falánk és
részeges az ő képéért, az ő saját testéért; és a kapzsi az ő képéért, ezüstért és aranyért; és
hasonlóképpen minden más bűnös.” Ezután, aki meghívta, az szólalt meg: „Mester, melyik a
legnagyobb bűn?”
Jézus így válaszolt: „Melyik a legnagyobb romlása a háznak?” Mindenki hallgatott, mire Jézus
az ujjával rámutatott az alapra és azt mondta: „Ha az lap enged, a ház azonnal összeomlik,
ekképpen, szükségessé válik egy újat építeni; ám ha bármelyik másik rész enged, az
kijavítható. Ekképpen tehát azt mondom nektek, a bálványimádás a legnagyobb bűn, mert teljes
mértékben megfosztja az embert a hitétől és következésképpen, az Istentől, így nem lesz az
illetőnek lelki vonzalma. Ám minden másféle bűn meghagyja a reményt az ember számára,
hogy irgalmat kap, és ezért azt mondom, hogy a bálványimádás a legnagyobb bűn.” Mindenkit
lenyűgözött Jézus beszéde, mert észrevették, hogy semmiféle bölcselettel nem támadható.
Ezután Jézus így folytatta: „Emlékezzetek arra, amit az Isten mondott, és amit Mózes és Józsué
írtak a Törvényben, és meg fogjátok látni, milyen súlyos ez a bűn. Isten azt mondta, Izraelhez
szólva: ’Ne készíts magadnak semmiféle képet azokról a dolgokról, melyek az égben vannak,
sem azokról a dolgokról, amelyek az ég alatt, azokról a dolgokról ne készíts, melyek a föld felett
vannak, sem azokról, melyek a föld alatt, sem azokról, melyek a víz felett vannak, sem azokról,
melyek a víz alatt. Mert én vagyok a te Istened, erős és féltékeny, aki bosszút áll e bűn miatt az
atyákon és a gyermekeiken, még a negyedik generáción is.’”
„Emlékezzetek rá, hogy amikor a mi népünk elkészítette a borjút, és amikor imádták, az isten
parancsára, Józsué és Lévi törzse kardot ragadott és legyilkolt közülük százhúsz ezret, akik
nem könyörögtek Isten kegyelméért. Óh, borzalmas ítélete Istennek a bálványimádók felett!” 32

333
34. fejezet
Ott állt az ajtó előtt egy ember, akinek jobb keze összezsugorodott oly módon, hogy nem tudta
azt használni. Erre Jézus felemelte a szívét az Istenhez, imádkozott, és azután azt mondta:
„Azért, hogy megtudjátok, az én szavaim igazak, azt mondom, az Isten nevében, ember,
nyújtsd ki beteg a kezed!” Ő pedig teljes mértékben kinyújtotta, mintha soha semmi probléma
nem lett volna vele.
Ezután, az Istentől való félelem miatt, elkezdtek enni. És némi evés után, Jézus ismét
megszólalt: „Bizony mondom nektek, hogy jobb lenne felégetni egy várost, mint meghagyni a
gonosz szokásában. Amiatt, mert ilyen az Isten haragja, ugyanis a hercegeknek és királyoknak,
akiknek az Isten azért adott kardot, hogy elpusztítsák a vétkeket.”
Ezek után Jézus azt mondta: „Amikor meghívnak benneteket, emlékezzetek rá, hogy ne a
legmagasabb helyre üljetek, azért, hogy ha a vendéglátóhoz egy még közelebbi barát érkezik,
ne mondja a házigazda nektek, hogy ’Kelj fel és ülj lejjebb!, ami számotokra megszégyenítő.
Ellenkezőleg. Üljetek a legegyszerűbb helyre, azért, hogy aki meghívott benneteket odajöjjön és
azt mondja: ’Emelkedj fel barátom, és ülj ide fel’. Ekkor ugyanis nagy megtiszteltetés ér
benneteket, hiszen mindenki, aki felmagasztalja magát az megaláztatik és mindenki, aki
megalázza magát az felmagasztaltatik.”
Bizony mondom néktek, hogy a Sátán nem más bűn miatt, mint az ő büszkesége miatt vált
semmirekellővé. Ahogyan az Izaiás próféta mondja, vádolva őt ezekkel a szavakkal: ’Kivettettél
a mennyből, óh, Lucifer, ahol az angyalok szépsége és a hajnal ragyogott, bizony a földre
hullott a te büszkeséged.’”
„Bizony mondom nektek, ha az ember ismerné a nyomorúságát, itt siránkozna a földön és a
leginkább saját magára számítana minden más dolog fölött. Mert nem volt más oka az első
embernek és feleségének, hogy száz éveken át siránkozzanak szüntelenül, Isten irgalma után
sóvárogva. Mivel pontosan tudták, hogy a büszkeségük miatt buktak meg.”
És így szólván, Jézus köszönetet mondott; és még azon a napon szerte Jeruzsálemben
közzétették, milyen nagyszerű dolgokat mondott Jézus, a csodát, melyet véghezvitt, az
embereik pedig köszönetet mondtak Istennek és áldották az ő szent nevét.
Az írástudókban és a papokban azonban, megértvén, hogy a beszéd az ősök hagyománya
ellen szólt, még nagyobb gyűlölet lobbant. És miként a Fáraó, megkeményítették szívüket,
eközben igyekezvén alkalmat találni, hogy megöljék őt, de nem találtak. 33

334
35. fejezet
Jézus eltávozott Jeruzsálemből, és a Jordánon túli sivatagba ment: és az ő tanítványai, ahogy
leültek körülötte, azt mondták Jézusnak: Óh, mester, mondd el nekünk, miként bukott el a Sátán
a büszkesége miatt, hiszen megértettük, az engedetlensége miatt bukott meg, és mert
állandóan gonosz dolgok elkövetésére csábítja az embert.”
Jézus azt felelte: „Az Isten létrehozta a Föld anyagát és huszonkétezer évig magára hagyta
anélkül, hogy tett volna vele bármit is; a Sátán, aki papként vezette az angyalokat, nagy
egyetértés övezte rendelkezéseit, ismerte az Istent, s azt, hogy a Föld anyagát száznegyven és
négyezer jegyzett prófécia alkotja, és az Isten Hírnökét, a Hírnök lelkét, melyet hatvanezer
évvel minden más előtt teremtetett. Ezért, felháborodottan elkezdte felbujtani az angyalokat,
mondván: ’Nézzétek, Isten egy napon azt akarja majd, hogy ezt a Földet tiszteljük. Éppen ezért
fontoljuk meg, hiszen szellemek vagyunk, és ezért nem helyénvaló, hogy így tegyünk.’ Sokan
ezért elhagyták Istent. Erre pedig azt mondta az Isten egy napon, amikor az angyalokat
összegyűjtötték: „Mindegyiktek, aki engem tart az ő Urának, azonnal fejezze ki tiszteletét ennek
a Földnek.”
„Azok, akik szerették az Isten, meghajoltak, ám a Sátán, azokkal, akik vele együtt voltak, azt
mondta: ’Óh, Uram, mi szellemek vagyunk, és ezért nem jogos, hogy tiszteletet kelljen tennünk
ennek az agyagnak.’ Miután ezt mondta, a Sátán szörnyűvé és félelmetes pillantásúvá vált, és a
követői förtelmessé váltak, mert a lázadásuk miatt Isten eltávolodott tőlük, vele a szépség
mellyel ő áldotta meg őket, amikor megalkotta őket, megszűnt. Amint a szent angyalok, amikor
felemelték fejüket, meglátták, milyen borzalmas szörnyeteg lett a Sátán, és az ő követői,
félelmükben levetették az arcukat a földre. Majd a Sátán így szólt: ’Óh, Uram, jogtalanul tettél
engem undorítóvá, ám én meg vagyok elégedve emiatt, mert vágyom mindannak a
megsemmisítésére, amit tenni szándékozol. És a többi ördög azt mondta: ’Borjút nekik, ne Urat,
óh, Lucifer, mert te vagy az Úr.’”
„Ezt követően azt mondta az Isten a Sátán követőnek: ’Térjetek meg, és ismerjétek meg az
Istent, a ti teremtőtöket.’ Ők azt válaszolták: ’Megbánjuk, hogy bármi tiszteletet is adtunk neked,
mivel nem vagy becsületes, merthogy a Sátán az.’ Ezután az Isten így szólt: ’Távozzatok tőlem,
óh, ti átkozottak, mivel nem kegyelmezek néktek.’ Távoztában a Sátán kiköpött egyet a Föld
anyagára, és a köpetet Gábriel angyal felemelte, némi földdel együtt, s ezért mostanság minden
embernek köldök van a hasán.” 34

335
36. fejezet
A tanítványok mélyen elcsodálkozva álltak az angyalok lázadása előtt. Ezek után Jézus így
szólt: „Bizony mondom nektek, hogy az, aki nem imádkozik, még a Sátánnál is gonoszabb, és
hatalmasabb kínokat fog elszenvedni. Mert a Sátán volt az, még a bukása előtt, akinek nem
kellett félnie, és Isten nem tett mást, mint elküldte hozzá az ő prófétáját, hogy bűnbánatra hívja:
ám az emberek most, hogy már az összes próféta eljött, az Isten Hírnökén kívül, aki utánam fog
eljönni, mert ez az Isten kívánsága, és az, hogy én előkészítsem az ő útját, és az ember, én azt
mondom, habár megtapasztalta az Isten végtelen igazságosságát, gondtalanul, félelem nélkül
él, mintha Isten nem létezne. Miként azt egyik beszédében Dávid próféta elmondta: ’A bolond
ember azt mondja a szívében, hogy nincs Isten. Ennek következtében az emberek
erkölcstelenekké és gyalázatosakká válnak, anélkül. Hogy közülük egy is jót cselekedne.’”
„Szüntelenül imádkozzatok, óh, tanítványaim, azért, hogy kaphassatok. Mert aki keres, talál, és
aki kopog, annak megnyittatik, és aki kér, megkapja. És az imádságaitokban ne látszódjon túl
sok beszéd, mivel az Isten a szívet nézi, miként Salamon által mondta: ’Óh, én szolgám, add
nekem a szíved.’ Bizony mondom nektek, az élő Istenre, a képmutatók pedig nagyon sokat
imádkoznak a város minden részében, hogy lássák őket, és a szentek sokasága is, a szívük
azonban tele van gonoszsággal, és ezért nem gondolják meg azt, amit kérnek. Szükséges az,
hogy azt gondoljátok amit imádkoztok, amennyiben az a szándékotok, hogy Isten megadja azt.
És most mondjátok meg nekem: ki menne el beszélni a Római kormányzóhoz, Heródeshez,
hogy beszéljen vele, anélkül, hogy előtte el nem határozta kihez megy és mit fog tenni?
Bizonyára senki. És ha az ember így tesz, azért, hogy egy emberrel beszéljen, akkor mit kellene
tennie az embernek ahhoz, hogy az Istennel beszéljen, és kegyelmet kérjen a bűnei miatt,
miközben megköszöni neki mindazt, amit megkapott tőle?”
„Bizony mondom nektek, csak nagyon kevesen imádkoznak igaz módon, és ezért a Sátánnak
hatalma van felettük, mert az Isten nem olyanokat akar, akik a szájukkal tisztelik őt: akik a
Templomban a szájuk[kal] kérik az ő kegyelmét, és a szívük az igazságért kiált. Még azt is
mondja Izaiásnak, a prófétának, így szólván: ’Vidd el ezt a népet, mert bosszantóak számomra,
mivel a szájukkal tisztelnek engem, a szívük azonban távol van tőlem.’ Bizony mondom néktek,
hogy aki meggondolás nélkül imádkozik, az kigúnyolja az Istent.” 35

336
Ki lenne mondjuk az, aki elmenne Heródeshez beszélni vele, és háttal lenne hozzá képest, és
szépeket mondana előtte Pilátusról, a kormányzóról, akit halálosan gyűlöl? Bizonyára senki.
Nem kevesebb tehát az az ember, aki imádkozik, és nem készíti fel önmagát? A hátát mutatja
az Istennek és az arcát a Sátánnak, és szépen beszél róla. Mivel szívében a gonoszságot
szereti, nincs benne megbánás. Ha valaki, megsértvén benneteket, azt mondaná a szájával
’Bocsáss meg nekem’, és a kezével rátok mérne egy ütést, hogyan bocsátanátok meg neki?
Ugyanígy, az Isten (sem) gyakorol kegyelmet azokon, akik a szájukkal azt mondják ’Uram,
kegyelmezz nekem’, és a szívükben a hazugságot szeretik és a test bűneiről gondolkoznak.”
37. fejezet
A tanítványok sírva fakadtak Jézus szavain és könyörögtek neki: ’Uram, taníts meg minket
imádkozni.” Jézus így válaszolt: „Gondoljátok meg, hogy mit tennétek, ha a római kormányzó
elfogna benneteket és halálba küldene, és ugyanezt tegyétek, amikor elmentek imádkozni. És
ezek legyenek a szavaitok:
„Óh, Urunk, Istenünk, szenteltessék meg a te szent neved, jöjjön el bennünk a te királyságod,
legyen meg mindig a te kívánságod, és miként a mennyben történik, úgy legyen a földön is; adj
nekünk kenyeret minden napra, és bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk
azoknak, akik ellenünk bűnt követnek el, és ne engedj minket kísértésbe esni, hanem szabadíts
meg a gonosztól, mivel te vagy egyedül a mi Istenünk, akit dicsőség is tisztesség illet
mindörökké.”
38. fejezet
Ezután János szólalt meg: „Mester, hagy mosakodjunk, ahogyan az Isten parancsolta Mózes
által.” Jézus így szólt: „Úgy gondolod, azért jöttem, hogy elpusztítsam a törvényt és a
prófétákat? Bizony mondom neked, az élő Istenre, nem azért jöttem, hogy elpusztítsam, hanem
hogy megtartsam. Hiszen minden próféta megtartotta az Isten törvényét, és mindazt, amit az
Isten más próféták által mondott. Az élő Istenre, akik jelenlétében megáll a lelkem, senki, aki
akárcsak a legkisebb szabályt is megszegi, nem lehet kedves az Istennek, A legkisebb lesz
Isten királyságában, mivel nem lesz része benne. Továbbá, azt mondom nektek, egyetlen
szótag az Isten Törvényéből nem hagyható el a legsúlyosabb bűn elkövetése nélkül. Azonban
úgy teszek, hogy megértsétek, miért szükséges betartani amit az 36

337
Isten mond Izaiás, a próféta által, ezekkel a szavakkal: ’Mosakodjatok meg és legyetek tiszták,
vonjátok el a gondolatotokat a szememtől.’ Bizony mondom néktek, hogy a tenger valamennyi
vize sem moshatja meg azt, aki szívében szereti a bűneit.”
„És továbbá azt mondom nektek, hogy senki sem fog az Istennek tetszően imádkozni, ha nincs
megmosakodva, éppenséggel olyan bűn fogja terhelni a lelkét, mint a bálványimádás.
Higgyetek nekem, az az igazság, hogy ha egy ember illendően imádkozik az Istenhez, akkor
mindent megkap, amit csak kért. Emlékezzetek Mózesre, Isten szolgájára, aki az imádságával
megkorbácsolta Egyiptomot, megnyitotta a Vörös tengert, és fulladásos halálba vitte a Fáraót és
seregét. Emlékezzetek Józsuéra, aki megállította a Napot, Sámuelre, aki félelmében levágta a
Filiszteusok megszámlálhatatlan seregét, Illésre, aki tűzesőt hozott le az égből, Elizeus
feltámasztott egy halott embert, és a megannyi más szent prófétára, akik imádságuk által
megkaptak mindent, amit csak kértek. Azok az emberek azonban nem a saját ügyeiket
keresték, hanem csakis az Isten és az ő tiszteletére törekedtek.”
39. fejezet
János így szólt ezután: „Jól beszéltél, óh, mester, ám hiányos a tudásunk, miként vétkezik az
ember a büszkeség által.” Jézus így válaszolt: „Amikor az Isten száműzte a Sátánt, és Gábriel
angyal megtisztította a földdarabot, ahová a Sátán kiköpött, az Isten megalkotott minden élőt,
azokat az állatokat, melyek repülnek és azokat, melyek lábakon járnak és úsznak, és
feldíszítette a világot mindazzal, amivel csak rendelkezik. Egy nap a Sátán odajött a
Paradicsom kapujához, és, látván a füvet legelő lovakat, kijelentette számukra, hogy ha az a
földdarab lelket kapna, az súlyos munkát jelentene a számukra; és ezért jobban tennék, ha
letaposnák azt a darab földet, hogy többé ne legyen jó semmire.”
„A lovak felkeltek és haragosan elindultak, hogy berohanjanak arra a darab földre, ahol liliomok
és rózsák voltak. Mire az Isten lelket adott annak a darab tisztátalan földnek, melyre a Sátán
kiköpött és amelyet Gábriel angyal felhozott a (föld) tömegéből, és felébresztette a kutyát, aki,
ugatásával félelmet keltett a lovakban és elkergette őket. Ezután az Isten odaadta a lelkét az
embernek, miközben valamennyi szent angyal énekelt: ’Áldott legyen a te szent neved, óh.
Istenünk, a mi Urunk.’ Ádám, felemelkedve lábaira, látta a levegőben az írást, mely ragyogott,
mint a Nap, és azt mondta: ’Csak egyetlen Isten van, és Mohamed az Isten Hírnöke.” 37

338
Erre Ádám kinyitotta a száját és azt mondta: ’Köszönöm Uram, én Istenem, hogy kegyeskedtél
megalkotni engem, ám mondd meg nekem. Kérlek, mi a jelentése ezeknek a szavaknak:
’Mohamed az Isten Hírnöke.’ Volt előttem másik ember is? Ezután az Isten azt mondta: ’Légy
üdvözölve, óh, én szolgám, Ádám. Elmondom néked, hogy te vagy az első ember, akit
megalkottam. És ő, akit láttál [megemlíteni], a te fiad, aki eljön majd a világba, sok év múlva, és
az én Hírnökömem lesz, aki miatt létrehoztam az összes dolgot, aki fényt ad majd a világnak,
amikor eljön, akinek lelke égi dicsőséget kapott, hatvanezer évvel azelőtt, hogy bármit is
alkottam volna.’”
Ádám könyörgött az Istenhez, mondván: ’Uram, add nekem ezt az írást az ujjaim körmére.’
Ezután az Isten odaadta az első embernek az ő hüvelykujjára, hogy írva legyen; a jobb kéz
hüvelykujjkörme azt mondta: ’Csak egyetlen Isten van’, és a bal kéz hüvelykujjkörme ezt
mondta: ’Mohamed az Isten Hírnöke.’ Ezután atyai szeretettel megcsókolta az első ember
ezeket a szavakat, megdörgölte a szemét és így szólt: ’Áldott az a nap, amikor eljössz a
világba.’”
„Látván, hogy az ember egyedül van, az Isten azt mondta: ’Nem lenne jó, ha egyedül maradna.’
Ezért álmot bocsátott rá, és kivett egy bordáját a szívéhez közeli helyről, hússal töltötte ki a
helyét. Abból a bordából pedig megalkotta Évát, és Ádám mellé adta feleségül. Kettejüket a
Paradicsom urává tette és azt mondta: ’Íme, minden gyümölcsöt nektek adok, egyetek, kivéve
az almákat, és a gabonát’, ezekről azt mondta: ’Vigyázzatok, semmiképpen se egyetek ezekből
a gyümölcsökből, mert tisztátalanná váltok, olyannyira, hogy azt nem fogom kibírni. Maradjatok
itt, ha abba az irányba mentek, súlyos szenvedéseket fogtok elszenvedni.’”
40. fejezet
„Amikor a Sátán tudomást szerzett ezekről a dolgokról, felháborodásában megdühödött és a
Paradicsom kapujához ment, ahol egy szörnyű kígyó, tevéhez hasonló lábakkal és körmökkel a
lábain - borotvaként vágtak minden irányba -, állt őrt. Az ellenség így szólt hozzá: ’Engedj be a
Paradicsomba.’”
„A kígyó azt válaszolta: ’Hogyan engedhetnélek be, [hiszen] az Isten megparancsolta nekem,
hogy vesselek ki?’ A Sátán azt felelte: ’Láthatod, az Isten mennyire szeret téged; ideállított,
kívül a Paradicsomon, hogy őrködj egy darab porhüvely felett, amely az ember! Ha beviszel
engem a Paradicsomba, olyan szörnyűvé teszlek, hogy mindenki menekülni fog 38

339
előled, és így mehetsz és kellemesen érezheted magad.’ Ezután a kígyó azt mondta: ’És miként
engedjelek be a [Paradicsomba]?’”
„A Sátán így szólt: ’Hatalmas vagy: ezért, nyisd ki a szád, és besétálok a gyomrodba, és így
[amikor] bemész a Paradicsomba, odaraksz a mellé a két porhüvely rög mellé, melyek újonnan
kezdtek járni a földön.’ Ezután a kígyó eszerint cselekedett, és a Sátán Éva mellé rakta ki, mivel
Ádám, a férje, aludt. A Sátán bemutatkozott a nő előtt, mint szépséges angyal és azt mondta
neki: ’Miért nem eszel azokból az almákból és gabonából?’ Éva azt válaszolta: ’A mi Istenünk
azt mondta nekünk, hogy [ha mi] eszünk [belőlük] akkor tisztátalanná válunk és ki fog minket
űzni a Paradicsomból.’”
„A Sátán azt felelte: ’Nem mondott igazat! Tudnod kell, hogy az Isten gonosz és irigy, és ki nem
állhatja az egyenlőséget, ellenkezőleg, mindenkit rabszolgaként tart. [Ezért] mondta meg ezt
[nektek]; azért, hogy ne legyetek egyenlők vele. Ám ha te és a társad, a tanácsomnak
megfelelően, esztek azokból a gyümölcsökből és [esztek] más [gyümölcsökből], akkor nem
lesztek többé mások alárendeltjei, hanem olyanok lesztek, mint az Isten, aki ismeri a jót és a
gonoszt, és mindent megtehettek, ami csak kedvetekre van, mert egyenlők lesztek Istennel.’”
Ezután Éva evett azokból a [gyümölcsökből] és amikor a férje felébredt, elmondott [neki
mindent], amit a Sátán elbeszélt neki, és ő is vett és evett a gyümölcsökből, [amikor] a felesége
megkínálta őt velük. Amint azonban lenyelte a gyümölcsöt, emlékezett (Ádám) az Isten
szavaira, és szerette volna megállítani az ételt, a torkára helyezte a kezét, ahol minden férfinek
megvan a jel.”
41. fejezet
Ezek után mindketten felismerték, hogy meztelenek, és, révén szégyellték, fügefaleveleket
szedtek, hogy felruházzák titkos részeiket. Amikor dél elmúlt, az Isten megjelent és hívta
Ádámot, mondván: ’Ádám, hol vagy?’ Ő így válaszolt: ’Uram, elrejtőztem a jelenléted elöl, mert
a feleségem és én meztelenek vagyunk és szégyelljük megmutatni magunkat előtted.’ Az Isten
így felelt: ’És ki rabolta el a ti ártatlanságotokat; hiszen, ameddig nem ettetek a gyümölcsből
[amely] tisztátalanná [tesz benneteket] és ami miatt nem maradhattok [tovább] a
Paradicsomban?’”
„Ádám azt válaszolta: ’Óh, Uram, A feleségem, akit mellém adtál, [sürgetett] engem, hogy
egyem meg, és ezért ettem belőle.’ Ezután az Isten így szólt a nőhöz: ’Miért adtál 39

340
[ebből] az ételből a te férjednek?’ Éva így felelt: ’A Sátán megtévesztett engem, és ezért ettem
[a gyümölcsből].’ ’És miként lépett be ez a mihaszna a [kertbe]?’ – kérdezte az Isten. Éva azt
mondta: ’A kígyó, aki az északi kapunál áll, hozta őt ide mellém.’”
„Ezután az Isten így szólt Ádámhoz: ’Azért, mert a te feleségedre [hallgattál] és ettél a
gyümölcsből, átkozott legyen a föld a munkáidban; szedret és tüskebokrot teremjen neked, és
az arcod verejtékével edd a kenyeret. Emlékezz, hogy földből vagy és a földhöz térsz vissza.’
És Évához szólván azt mondta: ’És te, aki [hallgattál] a Sátánra, és az ételt a te férjednek adtat,
élj a férfi uralma alatt, aki úgy tart téged, mint egy szolgát, és fájdalommal szüld meg
gyermeked.’”
„És a kígyót szólítván, az Isten hívta Mihály angyalt, aki az Isten kardját tartja, [és] azt mondta:
’Először is, vidd ki ezt a gonosz kígyót a Paradicsomból, és amikor kívül van, vágd le a lábait:
hogy amikor menni szeretne, a földön kelljen vonszolnia a testét.’ Ezek után a Sátánt hívta, aki
nevetve jött, és azt mondta neki: ’Mivel semmirekellő vagy, becsaptad [Ádámot és Évát] és
tisztátalanná tetted őket, azt kívánom, hogy minden [tőlük] és a gyermekeiktől való
tisztátalanság – [amelyet] igazán megbánnak és szolgálnak engem – előjövén a testükből és a
kerüljön a te szádba, és hogy jól lakj a tisztátalansággal.’”
„A Sátán ezután borzalmas morgást hallatott, és azt mondta: ’Mivel az a szándékod, hogy
engem egyre rosszabbá tegyél, ezért meg fogom tenni a saját érdekemben, amire csak képes
vagyok!’ Az Isten ezután így szólt: ’Távozz átkozott, a jelenlétemből!’ A Sátán ezután elment, az
Isten pedig azt mondta Ádámnak [és] Évának, akik mindketten zokogtak: ’Menjetek ki a
Paradicsomból, és vezekeljetek, és ne hagyjátok, hogy a reményetek elhaljon, mivel elküldöm a
fiatokat, hogy a magja feloldja a Sátán uralmát az emberi fajon, mivel mindent megadok neki,
aki el fog jönni, a Hírnökömnek!’”
„Az Isten elrejtette önmagát [Ádám és Éva elöl] és Mihály angyal kikergette őket a
Paradicsomból. Ezután Ádám megfordult, írást látott a kapu felett: ’Csak egyetlen Isten van és
Mohamed az Isten Hírnöke.’ Zokogva azt mondta: ’Legyen meg az Isten kedvére, óh, fiam, jöjj
el gyorsan és vezess ki minket a nyomorúságból.’ És így – mondta Jézus – a Sátán és Ádám
vétkezett a büszkeségük miatt, az egyik ember által megvetett, a másik pedig egyenlővé akarta
tenni magát az Istennel.” 40

341
42. fejezet
Ezután az elbeszélés után a tanítványok sírva fakadtak, és Jézus is sírt; amikor meglátták,
sokan jönnek, őt keresvén, mivel a papi vezetők tanácsot tartottak, maguk között, hogy
megfogják őt a beszédében. Ezért levitákat küldtek és néhány írástudót, hogy kérdezzék őt,
mondván: „Ki vagy te?”
Jézus beismerte az igazságot és azt mondta: „Nem vagyok a Messiás.” Ők így szóltak: „Te
vagy Illés, vagy Jeremiás, vagy bármelyik ősi próféta?” Jézus azt felelte: „Nem.” Ezután azt
kérdezték: „Ki vagy te? Azért mondd meg, hogy tanúskodhassunk azok előtt, akik küldtek
minket.” Jézus ezután azt válaszolta: „Én vagyok a hang, mely mindenhol kiált Júdeában, és azt
kiáltja: ’Készítsétek elő az Úr Hírnökének útját’, miként az Ézsiásnál meg van írva.”
Azt mondták: „Ha nem te lennél a Messiás, vagy Illés, vagy bármelyik próféta, akkor miként
prédikálhatsz új tanokat és teheted nagyobbá magad, mint a Messiás?” Jézus azt felelte: „A
csodák, melyeket Isten a kezem által hajt végre azt mutatják, hogy amit beszélek, az az Isten
kívánságára történik; egyébként valóban nem tehetném magam annak a személynek, akiről
beszéltek. Hiszen nem vagyok méltó, hogy meglazítsam a gatyamadzagját, vagy a cipőfűzőjét
az Isten Hírnökének, akit ’Messiásnak’ neveztek, aki előttem jött létre és utánam fog eljönni, és
elhozza az igazság igéjét, így az ő hite soha nem ér véget.”
A leviták és az írástudók zavartan eltávoztak, és mindent elmeséltek a főpapoknak, akik azt
mondták: „Az ördög ül a hátán, aki mindent elmond neki.” Ezután Jézus azt mondta a
tanítványainak: „Bizony mondom nektek, népünk vénjei és vezetői az alkalmat keresik velem
szemben.” Ezután Péter azt mondta: „Ezért ne menj többé Jeruzsálembe.” Mire Jézust azt
válaszolta: „Bolond vagy, és nem tudod, mit beszélsz, hiszen szükség van arra, hogy sok-sok
üldöztetést szenvedjek el, mert valamennyi próféta és az Isten szentje is szenvedett. Ám ne
féljetek, hiszen vannak akik velünk vannak és vannak, akik ellenünk.”
És ezeket mondván, Jézus eltávozott és a Tábor hegyhez ment, és ott felment vele Péter;
Jakab, és János; az ő testvére; vele, aki ezeket leírja. Ahol is hatalmas fény ragyogott felette, és
a ruhája olyan fehér lett, mint a hó és az arca tündökölt, mint a Nap; és íme, eljött Mózes és
Illés, beszélgettek Jézussal mindazon szükséges dolgokról, melyek el fognak jönni a fajunkra és
a szent városra. 41

342
Péter szólalt meg, mondván: „Uram, jó itt lenni. Ezért, ha akarod, felállítunk három sátrat, egyet
neked, és egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” És miközben beszélt, fehér felhő lepte be őket,
és egy hangot hallottak szólni, mondván: „Íme az én szolgám, akiben kedvem telik, hallgassátok
őt.”
A tanítványokat félelem töltötte el, és arccal a földre estek, mint a halottak. Jézus lement, és
felemelte az ő tanítványait, mondván: „Ne féljetek, mert az Isten szeret benneteket, és azért
tette ezt, hogy higgyetek a szavaimnak.”
43. fejezet
Jézus lement a nyolc tanítványokhoz, akik vártak rá alant. És a négy említett elmondta a
nyolcnak, amit látott: és így, ettől a naptól kezdve elszállt minden kétségük Jézust illetően,
kivéve Iskarióti Júdást, aki nem hitt el semmit. Jézus leült a hegy lábánál és a vad
gyümölcsökből ettek, mert nem volt kenyerük. Később azt mondta András: „Sok dolgot
elbeszéltél nekünk a Messiásról, ezért légy oly kedves mondj el nekünk mindent világosan.”
Hasonlóképpen a többi tanítvány is esedezett hozzá.
Ennek megfelelően Jézus így szólt: „Mindenki, aki dolgozik, a befejezésig munkálkodik, hogy
örömet találjon benne. Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten, mert igazából ő tökéletes,
nincs szüksége megelégedésre, megértvén, hogy önmaga elégedett. És így, munkálkodni
kívánván, minden dolgok előtt megteremtette az ő Hírnökének a lelkét, akiért elhatározta a
mindenség megteremtését, azért, hogy a teremtmények örömet és áldást találjanak Istenben,
hiszen az ő Hírnöke minden teremtményben gyönyörűséget talál, akiket az ő szolgájának
jelöltek ki. És mert ez a helyzet, védjem meg, mert ő így akarta?”
„Bizony mondom nektek, hogy mindegyik próféta, amikor eljön, egy nemzethez születik csupán,
az Isten kegyelmének jelében. És így, a szavai nem terjednek túl azokon az embereken, hogy
megmentse őket, mint akikhez küldték őket. Amikor azonban az Isten Hírnöke eljön, az Isten
mintegy nekiadja a pecsétjét, hogy a világ minden nemzete számára megváltást hozzon, hogy
megkapja az ő tanait. Hatalommal jön el az istentelenek felett, és elpusztítja a bálványimádást,
olyannyira, hogy összezavarja a Sátánt, hiszen megígérte Ábrahámnak, mondván: ’Íme,
magodban megáldom a föld valamennyi törzsét, és ahogy összetörted darabokra a
bálványokat, óh, Ábrahám, tegyen ugyanígy a magod is.’”
Jakab így válaszolt: „Óh, mester, mondd el nekünk, kiben teljesül be ez az ígéret, hiszen a
zsidók azt mondják: ’Izsákban’, és az izmaeliták azt mondják ’Izmaelben’.” Jézus 42

343
így válaszolt: „Dávid, akinek ő a fia volt, milyen származású?” Jakab így felelt: „Izsáktól való,
mert Izsák atyja Jákob volt, és Jákob atyja Júda, aki Dávid leszármazottja.”
Ezután Jézus így szólt: „És az Isten Hírnöke, amikor el fog jönni, milyen származású lesz?” A
tanítványok azt felelték: „Dávidtól való.” Erre Jézus azt mondta: „Becsapjátok saját magatokat,
hiszen Dávid lélekben az urának nevezi, így szólván: ’Az Isten azt mondta az én uramnak, hogy
ülj a jobbom felől, amíg az ellenségeid nem teszem zsámolyoddá. Az Isten elküldi a te uralkodói
pálcádat, melynek uralma lesz az ellenségeid között.’ Ha az Úr Hírnöke, akit Messiásnak hívtok
Dávid fia lenne, akkor Dávid hogyan szólíthatná őt uramnak? Higgyetek nekem, bizony
mondom nektek, hogy az ígéret, melyet Izmael kapott, nem Izsákban (ölt testet).
44. fejezet
A tanítványok azt mondták: „Óh, mester, Mózes könyvében írva vagyon, hogy az ígéret
Izsákban ölt testet.” Jézus sóhajtva felelte: „Így van megírva, ám nem Mózes írta, sem Józsua,
hanem a mi rabbijaink, akik félték az Istent!” Bizony mondom nektek, hogy ha megfontoljátok
Gábriel angyal szavait, akkor felfedezitek, a gonoszságot az írástudóinkban és tudósainkban.
Hiszen az angyal azt mondta: ’Ábrahám, az egész világ meg fogja tudni, mennyire szeret téged
az Isten, ám honnan fogja a világ megismerni azt a szeretet, amivel te viseltetsz az Isten iránt?
Bizony szükség van arra, hogy tegyél valamit az Isten iránt érzett szereteted kimutatására.’
Ábrahám azt felelte: ’Íme, az úr szolgája, készen vagyok megtenni bármit, amit az Isten
kívánna.’”
„Ezután az Isten szólt, mondván Ábrahámnak: ’Fogd a fiad, az elsőszülöttedet, Izmaelt, és
gyere fel a hegyre, hogy feláldozd őt.’ Hogyan lehetne Izsák az elsőszülött, hiszen amikor Izsák
született, Izmael hétéves volt?’” Ezután azt mondták az apostolok: ’Nyilvánvaló a megtévesztés
a tudósaink részéről, ezért mondd el nekünk az igazat, hiszen tudjuk, téged az Isten küldött.’
Jézus erre azt felelte: „Bizony mondom nektek, a Sátán arra törekszik, hogy megsemmisítse az
Isten törvényeit, és ezért ő, és követői, a képmutatók és a gonosztevők, az előbbiek a hamis
tannal, az utóbbiak az erkölcstelen élettel, a mai napig megfertőztek majdnem mindent, ezért az
igazság alig található. Jaj, a képmutatóknak! E világ dicsérete miatt sérelmek és pokoli
gyötrelmek várnak rájuk.”
„Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten Hírnöke maga a ragyogás, aki boldogságot hoz
mindenre, amit az Isten alkotott, mivel a megértés és a tanács szelleme díszíti őt, a 43

344
bölcsesség és a hatalmasság, a félelem és a szeretet szelleme, az elővigyázatosság és a
mértékletesség szelleme, fel van díszítve a jótékonykodás és az irgalom szellemével, az
igazságosság és a jámborság szellemével, a szelídség és a türelem szellemével, melyeket az
Istentől kapott, háromszoros mértékben, ahhoz képest, amit a többi teremtménynek adott.”
„óh, áldott idők, amikor eljön ő a világba! Higgyetek nekem, hogy már láttam őt és kifejeztem
tiszteletemet számára, pontosan úgy, ahogy minden próféta látta őt: látván, hogy az ő szellemét
az Isten adta neki, prófétálásra. És amikor láttam őt, a szívem megtelt vigasztalással, szólván:
Oh, Mohamed, az Isten legyen veled, és tegyen engem méltóvá arra, hogy megoldjam sarud
szíját, hiszen ezt cselekedvén hatalmas próféta leszek és az Isten szentje.” És ezeket mondván
Jézus köszönetét fejezte ki az Istennek.
45. fejezet
Ekkor Gábriel angyal eljött Jézushoz, és bölcsességgel beszélt hozzá, mi is hallottuk a hangját,
amint azt mondja: „Emelkedj fel és menj el Jeruzsálembe!” Ennek megfelelően Jézus elindult és
felment Jeruzsálembe. És a sabbath napján belépett a Templomba, és elkezdte tanítani az
embereket. Erre összefutottak az emberek, összegyűlvén a Templomba, köztük főpapok és
papok, akik közel húzódtak Jézushoz, így szólván: „Óh, mester, azt mondták nekünk, hogy
gonosz dolgokat mondasz rólunk, ezért vigyázz, különben rossz dolog történik veled.” Jézus azt
felelte: „Bizony mondom nektek, hogy valóban gonosz dolgokat beszélek a képmutatókról, ezért
ha ti képmutatók vagytok, akkor ellenetek beszélek.” Ők azt válaszolták: „Ki a képmutató?
Mondd meg világosan!”
Jézus így felelt: „Bizony mondom nektek, hogy az, aki azért tesz jó dolgot, hogy az emberek
lássák, még akkor is képmutató, mivel munkálkodása nem hatol be az emberi szívbe, mely nem
látható, ezért hátrahagy mindenféle tisztátalan gondolatot és mocskos vágyat. Tudjátok ki a
képmutató? Az, aki a nyelvével szolgálja az Istent, ám a szívével embereket szolgál. Óh,
nyomorult ember! Halálakor minden jutalmát elveszíti. Ezzel kapcsolatban mondta Dávid
próféta: ’Ne a hercegekbe helyezzétek a bizalmatokat, és az emberek gyermekeibe [sem],
hiszen a halál pillanatában az ő gondolataik elvesznek.’ Nem. A halál előtt úgy találják, hogy
megfosztották őket a jutalomtól, „emberi” mivoltuk miatt, miként azt Jób mondta, az Isten
prófétája: ’Bizonytalan, így hát soha nem folytatódik egy tartózkodás alatt.’ Így tehát aki ma
dicsér téged, holnap mocskolni fog, és ha ma szándéka szerint megjutalmaz téged, holnap
örömest kifoszt majd. Jaj lesz akkor a képmutatóknak, 44

345
mert a jutalmuk hiábavaló. Az élő Istenre, akinek jelenlétében állok, képmutatók rablók, és
szentségtörést követnek el, amennyiben úgy használják a Törvényt, hogy jó színben tűnjenek
fel, és meglopják az Isten dicsőségét, akit egyedül megillet a dicséret és a tisztesség
mindörökké.”
Továbbá azt mondom nektek, hogy a képmutatóknak nincsen hitük, hiszen ha elhinnék, hogy az
Isten mindent lát, és szörnyű ítélettel bünteti a gonoszságot, akkor megtisztítanák a szívüket,
melyek, mivel hogy nincs hitük, teljes egészében gonoszságban leledzik. Bizony mondom
nektek, a képmutatók olyanok, mint egy sír, melynek [a külseje] fehér, ám belül tele van
romlottsággal és férgekkel. Így tehát, óh, ti, papok, szolgáljátok az Istent, mert isten alkotott
benneteket, és megkért erre titeket, én pedig azért szólok ellenetek, mert az Isten szolgái
vagytok; ám ha mindent a nyereség érdekében tesztek, eladtok és vásároltok a templomban,
mint a piactéren, nem véve figyelembe, hogy az Isten Temploma az imádság háza, és nem
pedig a kereskedőké, ezáltal rablók barlangjává alakítjátok. Ha mindezt azért teszitek, hogy
örömet szerezzetek az embereknek, és Istent kívül helyezitek elmétekből, akkor ellenetek
kiáltok, mert a gonosz gyermekei vagytok, és nem Ábrahám fiai, aki elhagyta atyja házát az
Isten irányában mutatott szeretete miatt, és hajlandó volt megölni a saját fiát. Jaj nektek papok
és tudósok, ha ilyenek vagytok, az Isten elragadja tőletek a papságot!”
46. fejezet
Jézus ismét megszólalt, mondván: „Egy példát hozok fel számotokra. Volt egy gazda, aki szőlőt
ültetett, és sövényt készített számára, hogy a vadállatok ne tapossák le. És a közepén pedig
sajtót épített a bor számára, ezt követően pedig ráhagyta a földművesekre. Aztán pedig, amikor
eljött a bor összegyűjtésének ideje, elküldte a szolgáit, akiket, amikor a földművesek megláttak,
néhányat megköveztek, néhányat megégettek, és másokat késsel hasítottak szét. Sokszor
megtették ugyanezt. Mondjátok meg nekem, hogy a szőlősgazda mit tesz a földművesekkel?”
Mindegyikük azt válaszolta: „A gonoszság miatt bölcs dolog lesz őket elpusztítani, és a
szőlőskertet átadni más földműveseknek.” Jézus erre azt felelte: „Hát nem tudjátok, hogy a
szőlőskert Izrael Háza, és hogy a földművesek Júda és Jeruzsálem népe? Jaj nektek, mert
Isten megharagudott rátok, miután az Isten túl sok prófétáját hasítottátok szét, ezért hát Akháb
idejében senkit sem találtak, aki eltemesse Isten szentjeit!” És amikor ezt mondta, a főpapok
meg akarták ragadni, ám féltek a köznéptől, mely nagyra tartotta őt. 45

346
Ezután Jézus, látván egy nőt, akinek születésétől fogva, a föld felé hajlott a feje, azt mondta:
„Emeld fel a fejed óh, asszony, Isten nevében, azért, hogy ezek lássák, hogy igazat szólok, és
azt, hogy ő megteszi amit bejelentek.” Ezt követően a nő teljes testében kiegyenesedett,
magasztalva az Istent. A főpap felkiáltott, így szólván: „Ezt az embert nem az Isten küldte,
látható, nem tartja meg a szombatot; hiszen meggyógyította ezt a beteg embert.”
Jézus azt felelte: „Most pedig mondjátok meg nekem, törvénytelen dolog szombat napján
beszélni, és imádkozni mások megváltásáért? És ki az közöttetek, aki ha sabbath van és az ő
szamara vagy ökre beleesik az árokba, akkor nem húzza ki, mert szombat van? Bizonyára
senki. És akkor én megtörtem volna a sabbath napját, meggyógyítván Izrael egyik lányát?
Bizony, itt van a ti ismert képmutatásotok! Óh, hányan vannak közöttetek, akik félnek attól, hogy
a másik szemét bántja egy szalmaszál, miközben egy gerenda áll készen, hogy leverje a
fejüket! Óh, hányan vannak, akik félnek egy hangyától, de nem törődnek az elefánttal!” És
ezeket mondván, kiment a Templomból, ám a papok felháborodva dühöngtek maguk között,
hiszen nem voltak képesek megfogni őt, és rákényszeríteni saját akaratukat, amint azt atyáik
tették Isten szentjei ellen.
47. fejezet
Jézus, prófétai szolgálatának második évében, elhagyta Jeruzsálemet és lement Nainba. Ahol
is, amint közeledett a város kapujához, a lakosok éppen egy özvegyasszony egyetlen fiát vitték
a sírhoz, akit mindenki siratott. Amikor Jézus megérkezett, a férfiak felismerték, hogy ő Jézus, a
Galileából származó próféta, s könyörögni kezdtek a halott férfiért, hogy mivel próféta,
támassza őt fel, a tanítványai is 0hasonlóképpen cselekedtek. Jézus erre nagyon megijedt, és
az Istenhez fordulva azt mondta: „Vigyél el engem ebből a világból, mert a világ megőrült, és
már majdnem Istennek hívnak engem.” És így szólván, sírva fakadt.
Ezután eljött Gábriel angyal, és így szólt: „Óh, Jézus, ne félj, az Isten hatalmat adott neked
minden gyengeség felett, oly mértékben, hogy mindaz, amit az Isten nevében ajánlasz fel, teljes
mértékben meg fog valósulni.” Jézus erre felsóhajtott, és azt mondta: „Legyen meg a te
akaratod, az Úristen mindenható és irgalmas.” És így szólván, Jézus közelebb hózódott a halott
anyjához, és sajnálatát fejezte ki neki: „Asszony, ne sírj.” És megfogván a halott kezét, azt
mondta: „Azt mondom neked fiatalember, az Isten nevében, 46

347
emelkedj fel gyógyultan!” Amire a fiú magához tért, s emiatt mindenkit félelem töltött el,
mondván: „Az Isten hatalmas prófétát támasztott közöttünk, s ő meglátogatta az ő népét.”
48. fejezet
Abban az időben a római hadsereg tartózkodott Júdeában, a mi országunk ki volt szolgáltatva
nekik az atyáink bűnei miatt. Szokásban volt a rómaiak között, hogy hívják az Istent és
imádkoznak hozzá, hogy bármilyen újfajta dolgot megtegyenek a köznép javára. És ennek
megfelelően [néhány] katona Nainban időzött, egyiküket megfeddték, majd egy másikat,
mondván: „Az egyik istenetek meglátogatott benneteket, és nem fordítotok rá figyelmet.
Bizonyára, ha a mi egyik istenünk meglátogatna bennünket, mindenünket odaadnánk neki,
amink csak van. és látjátok, mennyire féljük a mi isteneinket, hiszen a képeiknek mindenből a
legjavát adjuk, abból, amink van.”
A Sátán cselekedett így, hogy ezzel a beszéddel kisebb lázadást keltsen Nain emberei között.
Jézus azonban nem maradt Nainban, hanem tovább ment Kafarnaumba. Olyan nagy zavar
támadt Nainban, hogy néhányan azt mondták: „Ő a mi Istenünk, aki meglátogatott bennünket”.
Mások azt mondták: „Isten láthatatlan, ezért senki sem látta őt, még Mózes sem, az ő szolgája,
ezért ő nem Isten, sokkal inkább a fia.” Mások így szóltak: „Ő nem az Isten, sem az Isten fia,
hiszen az Istennek nincs teste, hogy bármit nemzzen, azonban ő Isten hatalmas prófétája.” És
így bujtogatott a Sátán, Jézus profetikus szolgálatának harmadik évében, súlyos pusztulást
hozva népünkre ebből adódóan.
Jézus bement Kafarnaumba, s amikor a városlakók megismerték őt, összegyűjtötték
valamennyi betegüket, amennyi csak volt, és lerakták őket annak a háznak a tornáca elé, ahol
Jézus megszállt a tanítványaival. És szólítván Jézust, esdekeltek hozzá, gyógyítsa meg őket.
ezután Jézus mindegyikükre rátette a kezét, így szólván: „Izrael Istene, a te szent nevedre, adj
egészséget ennek a beteg embernek”. Erre valamennyien meggyógyultak. Sabbath napján
Jézus belépett a zsinagógába, és valamennyi ember összefutott, hogy hallja őt beszélni.
49. fejezet
Az írástudók aznap Dávidnak azt a zsoltárát olvasták, melyben azt mondja Dávid: „Amikor időt
találok rá, becsületesen fogok ítélkezni.” Ezután, a próféta olvasását követően, 47

348
Jézus felemelkedett, és csendet intett a kezével, és kinyitva a száját, így beszélt: „Testvérek,
hallotáttok a szavakat, Dávid próféta által elbeszélve, miszerint ha ő időt talál rá, becsületesen
ítélkezik. Őszintén mondom nektek, hogy számos bíró, ítélkezésében abba a hibába esik, hogy
az ítélkezés miatt ítélkezik, ami nem helyes, és azt is jelenti, hogy idő előtt ítélkezik. Ezért
atyáink Istene ránk kiált az ő prófétája, Dávid által, mondván: ’Becsületesen ítéljetek, óh,
emberek fiai.’”
„Nyomorultak ezért mindazok, akik kiállnak az utcasarkokra, és nem tesznek egyebet, mint
megítélik mindazokat, akik elhaladnak arra, mondván: ’Ez az ember tisztességes, ez csúnya
ember, emez jó, az meg rossz.’ Jaj nekik, mert kiveszik a jogart az ítéletükkel az Isten kezéből,
aki azt mondja: ’Én vagyok a tanú és a bíró, a rangomra való tekintettel pedig nem adom oda
senkinek.’ Bizony mondom nektek, hogy ezek bizonyítják azt, amit ők soha sem láttak és
valójában nem hallottak, és ítélkeznek anélkül, hogy megalapoznák ítéleteiket. Ezért ők
utálatosak a földön az Isten szemében, aki súlyos ítéletet hoz rájuk az utolsó napon.”
„Jaj nektek, Jaj nektek, akik a gonosz jóságáról beszéltek, és a gonoszt jó dolognak nevezitek,
mert az Isten elítél benneteket mint gonosztevőket, aki a jó létrehozója, és nem nyilváníthatja a
Sátánt jónak, mert ő minden gonoszság eredete. Gondoljátok meg, hogy milyen büntetés vár
rátok, és milyen iszonyatos az isten büntetése alá kerülni, mely azokra sújt le, akik pénzért ítélik
el a vádlottat, és nem az árvák és özvegyek támogatói. Bizony mondom nektek, hogy az
ördögök reszketnek az ilyen eseteket követő ítélet miatt, mert olyan szörnyű lesz az. Ti
emberek, akik mint bírák léptek fel, tekintet nélkül más dolgokra, sem rokonokra, sem barátokra,
sem becsületre, sem nyereségre, csak istenfélelemmel eltelvén az igazság iránt, amit kutattok a
legnagyobb gondossággal, mert csak ez tart benneteket biztonságban az Isten ítéletében. Ám
figyelmeztetlek benneteket, könyörtelenül lesz megítélve az, aki irgalmatlanul ítél.”
50. fejezet
„Mondd el nekünk, óh, ember, te, aki megítélsz más embereket, nem tudod, hogy minden
embernek az eredete pontosan ugyanaz az agyag? Nem tudjátok, hogy senki sem elég jó
ahhoz, hogy megváltson, csak az Isten egyedül? Ezért minden ember hazug és bűnös. Higgy
nekem ember, ha másokat megítélsz a saját szíved hibájából, eszerint leszel te is megítélve.
Óh, milyen veszélyes ítélni! Óh, milyen sokan pusztultak el hamis ítélet miatt! A Sátán arra ítélte
az embert, hogy aljasabb legyen, mint önmaga, ezért fellázadt az Isten 48

349
ellen, az ő teremtője ellen, ezért megátalkodott ő – tudomásom van erről, mert beszéltem vele.
Első szüleink úgy ítélték meg, hogy a Sátán beszéde jó, ezért kivetették őket a Paradicsomból,
és elítélték valamennyi leszármazottjukat. Bizony mondom nektek, az élő Istenre, akinek
jelenlétében állok, a hamis ítélet valamennyi bűn atyja. Mivelhogy nincs bűn szándék nélkül, és
nincs szándék, melyet ő ne ismerne. Jaj ezért a bűnösnek, aki ítélettel ítéli a bűnt kiválóságnak
és a jóságot méltatlannak; aki elutasítja a jóságot és a bűnt választja. Bizony el fogja viselni az
elviselhetetlen büntetést, amikor az Isten eljön és megítéli a világot.”
„Óh, hányan pusztultak el hamis ítélet miatt és hányan állnak közel a pusztuláshoz! A fáraó
Mózest és Izrael népét istentelennek ítélte, Saul Dávidot méltónak ítélte a halálra, Akháb elítélte
Illést, Nabukonodozor a három gyermeket, akik nem akarták imádni az ő hamis isteneiket. Két
vén elítélte Zsuzsannát, és valamennyi bálványimádó fejedelem elítélte a prófétákat. Óh,
félelmetes isteni ítélet! A bíró elpusztul, az elítélt megmenekül. És ezért, óh, ember, nem
meggondolatlanság hát, amikor ártatlant ítélnek el?”
Milyen közel; amikor a jót megközelítette, hogy tönkretegye hamis ítélettel, látható József és
testvérei esetében, akik eladták őt az egyiptomiaknak, Áron és Mirjam, Mózes nővérei révén,
akik elítélték fivérüket. Jób három barátja elítélte az Isten ártatlan barátját, Jóbot. Dávid elítélte
Mefibosetet és Uriahot, Círus elítélte Dánielt, hogy oroszlánok étele legyen, és sokan vannak
mások is, akik a pusztulás közelébe jutottak. Ezért azt mondom nektek, ne ítéljetek, hogy ne
ítéltessetek!”
És amikor Jézus befejezte a beszédét, sokan nyomban megtértek, megbánván bűneiket, és
készségesen hátrahagyva mindent, hogy vele menjenek. Jézus azonban azt mondta:
„Maradjatok otthonaitokban, és elhagyván a bűnt, szolgáljátok az Istent félelemben, és így
megmenekültök, mert nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy másokat
szolgáljak.” És ezeket mondván, kiment a zsinagógából és a városból a sivatagba, hogy
imádkozzon, mert nagyon szeretett egyedül lenni.
51. fejezet
Amikor az Úrhoz imádkozott, a tanítványai odajöttek és azt mondták: „Óh, mester, két dolgot
szeretnénk tudni, az egyik, hogy hogyan beszéltél a Sátánnal, akiről mindazonáltal azt mondod,
hogy megátalkodott; a másik, hogy Isten eljön ítélni az ítélet napján.” Jézus így válaszolt:
„Bizony mondom nektek, szánalmat érzek a Sátán iránt, ismervén az ő bukását, és 49

350
szánalmat érzek az emberiség iránt, akit bűnre csábít. Ezért imádkoztam és böjtöltem a mi
Istenünkhöz, aki szólt hozzám Gábriel angyala által: ’Mit keresel Jézus és mi a te kívánságod?’
Én azt feleltem: ’Uram, te tudod, hogy milyen gonosz a Sátán, és ő az oka a kísértései révén
sokak pusztulásának; ő a te teremtményed, Uram, akit te alkottál, ezért, Uram, irgalmazz neki.’
Az Isten így válaszolt: ’Jézus, íme, én megbocsátok neki. Csak annyit kell mondania, hogy
’Uram, Istenem, vétkeztem, irgalmazz nekem’, és én megbocsátok neki és visszahelyezem őt
az ő első fényébe.’ ’Nagyon megörültem’ – mondta Jézus, amikor meghallottam ezt, ebben
híve, én hoztam létre ezt a békét. Ezért szólítottam a Sátánt, aki eljött, mondván: ’Mit kell
tennem érted, óh, Jézus?’ Én azt feleltem: ’Magadért kell tenned, óh, Sátán, mivel nem
tetszenek a szolgálataid, ám a te érdekedben hívtalak téged.’”
„A Sátán azt válaszolta: ’Ha te nem csodálod az én szolgálataimat, én sem csodálom a tieidet;
hiszen nemesebb vagyok nálad, ezért nem vagy méltó, hogy szolgálj engem, aki agyagból
vagy, miközben én szellemből.’ ’Hagyjuk ezt’ – mondtam -, ’és mondd meg nekem, hát nem
volna jó, ha visszatérhetnél első szépségedbe és első helyedre?’ Tudnod kell, hogy Mihály
angyalnak az ítélet napján le kell hogy sújtania rád az Isten kardjával százezerszer, és minden
egyes csapása a pokolnál tízszerte jobban fog fájni neked.’ A Sátán így felelt: ’Meglátjuk, hogy
azon a napon ki tudja a legtöbbet tenni, természetesen az én oldalamon áll számos angyal és a
legerősebb bálványimádók, akik gondot okoznak az Istennek, és majd meg fogja tudni, milyen
hatalmas hibát követett el az én száműzetésemmel, holmi hitvány agyag[darab] miatt.’ Ezután
azt mondtam: ’Óh, Sátán, beteges vagy elmédben, és nem tudod, mit beszélsz.’”
„Ezután a Sátán gúnyosan megcsóválta a fejét, így szólván: ’Gyerünk hát, kössük meg azt a
békét köztem és az Isten között; és mit kell mondanom neked óh, Jézus, hiszen lélekben
becsületes vagy.’ Én azt feleltem: ’Két szót kell csak kimondani.’ A Sátán megkérdezte: ’Milyen
két szót?’ Azt válaszoltam: ’Ezeket: Bűnös vagyok, kegyelmezz nekem.’ Erre a Sátán azt
mondta: ’Nos, hajlandó vagyok megteremteni a békét, ha az Isten mondja ki ezeket a szavakat
nekem.’ ’Most pedig távozz tőlem’ – mondtam -, óh, átkozott, hiszen te vagy minden gonoszság
és igazságtalanság okozója, ám az Isten igazságos és bűn nélkül való.’ A Sátán sikoltozva
eltávozott és azt mondta: ’Ez nem így van, óh, Jézus, de csak hazudj, hogy öröme legyen az
Istennek.’ Most pedig gondoljátok meg – mondta Jézus a tanítványainak – miként fog ő
kegyelmet találni?” Ők azt felelték: „Soha Uram, mert megátalkodott. Most pedig beszélj nekünk
az Isten ítéletéről.” 50

351
52. fejezet
„Isten ítéletnapja nagyon félelmetes lesz, bizony mondom nektek, s mihasznák hamarább
választanának tíz poklot, minthogy elmenjenek meghallgatni Isten haragos beszédét ellenük,
akik ellen tanúskodik minden teremtett lény. Bizony mondom nektek, nemcsak egyedül a
mihasznák fognak félni, hanem az Isten által választott szentek is, olyannyira, hogy Ábrahám
nem fog bízni a saját igazságában, és Jób nem lesz meggyőződve ártatlanságáról. És mit
mondjak én? Még az Isten Hírnöke is rettegni fog, mert az Isten, megismertetvén saját
fenségességét, megfosztja az ő Hírnökét a memóriájától, azért, hogy ne legyen emléke arról,
miként adott oda neki Isten minden dolgot. Bizony mondom nektek, szívemből szólva,
reszketek, mert a világ engem Istennek fog nevezni, s ezért meg kell fizetnem a számlát.”
„Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, halandó ember vagyok, miként más
emberek, habár az Isten prófétaként helyezett engem Izrael Háza fölé, a gyengék
megerősítésére és a bűnösök megjavítására, az Isten szolgája vagyok, és ennek ti tanúi
vagytok, miként beszélek azon gonosz emberekkel szemben, akik ebből a világból való
távozásomat követően megsemmisítik az evangéliumom igazságát a Sátán tevékenysége által.
Ám vissza fogok térni a végidők felé és velem együtt eljön Énok és Illés is, és tanúbizonyságot
teszünk a gonosz ellen, amelynek átkozott vége lesz.”
És ezeket mondván, Jézus könnyeket hullatott, mire az ő tanítványai hangosan sírtak; és
felemelvén a hangjukat, így szóltak: „Bocsáss meg, óh, Úristen, és kegyelmezz ártatlan
szolgádnak.” Jézus így felelt: „Ámen. Ámen.”
53. fejezet
„Mielőtt az a nap elkövetkezik – mondta Jézus -, hatalmas pusztulás jön a világra, olyan
kegyetlen és könyörtelen háborúk jönnek, hogy az apa legyilkolja a fiát, és a fiú legyilkolja az
apát, az emberek közötti viszály miatt. Emiatt városok fognak megsemmisülni, és országok
válnak sivataggá. Olyan járványok jönnek, hogy senki sem lesz, aki eltemesse a halottakat, így
hát otthagyatnak vadak táplálékául. Azokra, akik ezek után is megmaradnak a földön, az Isten
olyan nélkülözést küld, hogy a kenyér értékesebb lesz az aranynál, és mindenféle tisztátalan
dolgot fognak enni. Óh, nyomorult korszak, melyben igen ritkán lehet majd hallani: ’Vétkeztem,
könyörülj rajtam, óh, Istenem.’; ellenkezőleg, borzalmas hangon káromolják őt, aki dicsőséges
és örökké áldott.” 51

352
„Ezt követően, ahogy közeledik a nap, tizenöt napon át, minden nap borzalmas jel mutatkozik a
föld lakói előtt.”
Az első napon a Nap az égi útján fény nélkül jár, feketén, mint a ruhafesték; és sóhajtozik, mint
az apa a halálához közeledve a fiának. A második napon a Hold vérré válik, és vér jön le az
égből, akár a harmat. A harmadik napon úgy tűnik majd, hogy a csillagok harcolnak egymás
között, mint ellenséges hadseregek. A negyedik napon a kövek és a sziklák egymás ellen
kelnek, mint kegyetlen ellenségek. Az ötödik napon minden növény és gyógynövény vért kezd
el sírni. A hatodik napon a tenger felemelkedik, anélkül, hogy elhagyná a helyét, százötven
könyöknyit, és egész napon át úgy áll, mint egy fal. A hetedik napon éppen ellenkezőleg, olyan
alacsonyra süllyed, hogy alig lehet látni. A nyolcadik napon a föld madarai és az állatai és a
vizek egy helyre gyülekeznek és bömbölnek és zokognak. A kilencedik nap olyan szörnyű
jégeső támad, hogy megöli az élőlényeket, alig tizedük tud megmenekülni. A tizedik napon
olyan borzalmas mennydörgés és villámlás következik, hogy a helyek harmada széthasad és
megperzselődik. A tizenegyedik nap minden folyó visszafelé fog futni és vért szállít, nem vizet.
A tizenkettedik nap minden teremtett dolog sóhajtozik és kiáltozik. A tizenharmadik nap a
mennyet feltekerik, mint egy könyvet és tüzet fog hullatni, ezért minden élőlény meghal. A
tizennegyedik napon olyan szörnyű földrengés következik be, hogy a hegyek csúcsai felszállnak
a levegőbe, mint a madarak, és az egész föld síksággá változik. A tizenötödik napon a szent
angyalok meghalnak, és az Isten marad egyedül életben; akinek tisztelet és dicsőség.”
És ezt mondván, Jézus kezébe temette az arcát és földre borult, érintve arcával a földet. És
felemelvén a fejét, így szólt: „Átkozott legyen mindenki, aki beilleszti a beszédeimbe azt, hogy
én vagyok az Isten fia.” Ezekre a szavakra a tanítványok eldőltek, mint a halottak, mire Jézus
felemelte őket, mondván: „Féljük az Istent most, hogy ne rettegjünk azon a napon.”
54. fejezet
„Amikor ezek a jelek bekövetkeznek, sötétség borul a világra negyven éven át, az Isten lesz az
egyedüli élőlény, akinek tisztelet és dicsőség örökké. Amikor a negyven év eltelik, az Isten
életet ad az ő Hírnökének, aki újra feltámad, miként a Nap, ám ragyogó lesz, mint ezer Nap. Le
fog ülni, nem beszél, hiszen úgy lesz, mintha saját maga mellett lenne. Az Isten feltámasztja
újra négy kedvelt angyalát, akik megkeresik az Isten Hírnökét, és megtalálván őt, a hely négy
oldalára állnak, hogy éberen őrizzék őt. Ezt követően az Isten 52

353
életet ad valamennyi angyalnak, akik az Isten Hírnöke körül köröző méhekként jönnek el. Az
Isten ezután életet ad valamennyi prófétájának, akik Ádámot követték, mindegyikük odamegy
az Isten Hírnökéhez és kezet csókol neki, elkötelezvén magukat az ő védelmére. Majd az Isten
életet ad valamennyi választottnak, akik felkiáltanak: ’Óh, Mohamed, tekints le ránk!’ Akik
szomorúan sírnak, felébrednek az Isten Hírnökében, és tudatában lesznek, mit kell tenniük,
féltvén az üdvösségüket.”
„Ezután az Isten életet ad minden teremtett dolognak és ők visszatérnek korábbi létezésükbe,
ám mindegyikük emellett rendelkezni fog a beszéd hatalmával. Ezt követően az Isten életet ad
az összes semmirekellőnek, akik feltámadása miatt, és förtelmességük okán, az Isten összes
teremtménye retteg és felkiált: ’Ne hagyjon el bennünket a kegyelmed, óh, Urunk, Istenünk’.
Ezután, az Isten feltámasztja a Sátánt, akinek szemszögéből minden teremtmény olyan lesz,
mint a halott, rettegvén megjelenésének borzalmas formájától. Kérjük ezért az Istent – mondta
Jézus -, hogy ne lássuk azt a szörnyeteget azon a napon. Egyedül az Isten Hírnöke nem lesz
megrémülve ilyen alak miatt, mivel ő egyedül csak az Istent féli.”
„Ezután az angyal, akinek trombita hangjára minden feltámad, megszólaltatja újra a trombitáját,
mondván: ’Jöjjetek az ítéletre, óh, teremtmények, mert a Teremtőtök megítél benneteket.’ Ezt
követően a menny közepén Jehosafat völgye felett csillogó trón jelenik meg, amelyen eljön egy
fehér felhő, ahonnan az angyalok kiáltanak: ’Áldott legyen a mi Istenünk, aki megteremtett
minket és megmentett minket a Sátán bukásától.’ Ezután az Isten Hírnöke félni fog, mert azt
érzi, hogy senki más sem szerette úgy az Istent, miként ő. Mert az, aki fel akar váltani egy
aranyat, rendelkeznie kell hatvan fillérrel, ám ha valakinek csak egyetlen fillérje van, az nem
tudja felváltani. Ám ha az Isten Hírnöke félni fog, akkor mi lesz az istentelenekkel, akik tele
vannak gonoszsággal?”
55. fejezet
Az Isten Hírnöke össze fogja gyűjteni az összes prófétát, akikhez beszélve kérni fogja őket,
hogy menjenek vele imádni az Istent, a hívőkért. És mindenki mentegetőzni fog félelme miatt,
az élő Istenre, én odamegyek, tudván amit tudok. Ezután az Isten, látván ezt, emlékeztetni fogja
a Hírnökét, hogy ő teremtett minden dolgot, az ő szeretetére, és hogy az ő félelme távozzon el
tőle, és menjen a trón mellé, szeretetben és tiszteletben, miközben az angyalok énekelnek:
’Áldott legyen a te szent neved, óh, Isten, a mi Istenünk.’” 53

354
„És amikor közelebb hózódik a trónhoz, az Isten megnyitja (elméjét) a Hírnöke számára, mint
barát a barátnak, amikor hosszú időn át nem találkoztak. Az első dolog, amit a Hírnök az
Istennek fog mondani, így szól: ’Csodállak és szeretlek téged, óh, Istenem, teljes szívemből és
teljes lelkemből, köszönetemet fejezem ki, hogy lehetővé tetted megalkotásomat, és hogy a
szolgád lehetek, és mindent azért alkottál, hogy engem szeressen, mindezekért a dolgokért
szeretlek téged, és minden dologban és minden dolog felett, ezért engedd meg, hogy a te
teremtményeid imádjanak téged, óh, Istenem.’ Ezután az Isten azt mondta: „Mi mondunk
köszönetet neked, óh, Uram, és áldjuk a szent neved.’ Bizony mondom nektek, a démonok és a
semmirekellők, a Sátánnal, ezután úgy fognak sírni, hogy mindegyikük szeméből több víz jön,
mint amennyi a Jordánban folyik. Ám nem fogják az Istent látni. És az Isten szól a Hírnökéhez,
azt mondván: ’Légy üdvözölve, óh, hűséges szolgám, ezért megkérdezem, mi a kívánságod,
számodra mindent megszerzek.’ Az Isten Hírnöke így válaszol: ’Óh, Uram, emlékszem rá, hogy
amikor megalkottál engem, azt mondtad, a világot és a paradicsomot, az angyalokat és az
embereket azért hoztad létre, hogy engem szeressenek, hogy dicsőítsenek téged általam, a
szolgád által. Ezért Úristen, kegyelmes és igazságos, imádkozok hozzád, hogy emlékezz az
ígéretedre és tégy engem a te szolgáddá.’”
„És az Isten barátként fog válaszolni, mint aki a barátjával tréfál, és azt mondja: ’Tanúja vagy
ennek, barátom, Mohamed?’ És tisztelettel azt mondja: ’Igen, Uram.’ Az Isten azt fogja felelni:
’Menj, hívd őket, óh, Gábriel.’ Gábriel angyal ekkor eljön az Isten Hírnökéhez, és azt mondja:
’Uram, ki a te tanúd?’ Az Úr Hírnöke azt válaszolja majd: ’Ádám, Ábrahám, Izmael, Mózes,
Dávid, Jézus, Máriának fia?’ Ezután az angyal eltávozik és hívni fogja az előbb említett tanúkat,
akik félelemmel eltelve mennek oda. És amikor megjelennek az Isten azt mondja: ’Emlékeztek
rá, amit a Hírnököm megerősít?’ Ők azt válaszolni: ’Milyen dologra, Uram?’ Az Isten így fog
szólni: ’Hogy minden dolgot én alkottam az ő szeretetére, hogy az összes dolog engem imádjon
általa.’”
„Ezután mindegyikük azt fogja válaszolni: ’Hárman vannak közöttünk, akik jobb tanúk nálunk,
óh, Urunk.’ És az Isten azt kérdezi: ’Ki az a három tanú?’ Erre Mózes azt mondja majd: ’A
könyv, melyet nekem adtál, az első’; és Dávid szólal meg: ’A könyv, amelyet nekem adtál, a
második’, és aki hozzád beszél azt mondja: ’Uram, az egész világ, a Sátán által megtévesztve,
miszerint én a te fiad vagyok és a társad, ám a könyv, amelyet nekem adtál, azt mondja, én a te
szolgád vagyok, és az a könyv elismeri, amit a te Hírnököd megerősít.’ Ezt követően az Isten
Hírnöke fog beszélni, és azt mondja: ’Így szól a könyv, amit te adtál nekem Uram.’ És amikor az
Isten Hírnöke ezt mondja, az Isten szólal meg, mondván: ’Minden, amit eddig tettem, azért
vittem végbe, hogy mindenki tudja, mennyire szeretlek 54

355
téged.’ És amikor ezeket elmondja, az Isten a Hírnökének átad egy könyvet, melyben Isten
valamennyi választottjának neve fel van írva. Ezért minden egyes teremtmény az Isten
tiszteletére azt mondja majd: ’Neked egyedül dicsőség és tisztesség Istenünk, mert nekünk
adtad a te Hírnöködet.’”
56. fejezet
„Az Isten kinyitja az ő Hírnöke kezében lévő könyvet, és az ő Hírnöke olvasván, hívni fogja az
angyalokat és a prófétákat és az összes választottat, és mindegyikük homlokára az Isten
Hírnökének neve lesz felírva. És a könyvben le lesz írva a paradicsom dicsősége.
Ezután mindegyikük az Isten jobbjára lép, azok mellé, akik az Isten Hírnöke mellett fognak ülni,
és a próféták mellé ülnek, és a szentek a próféták mellé ülnek, és az áldottak a szentek mellé,
és az angyalok ekkor megszólaltatják a trombitákat, és hívják a Sátán ítéletre.”
57. fejezet
„Ezek után eljön a nyomorult, a legnagyobb arcátlansággal, és minden egyes teremtmény
megvádolja. Mire az Isten hívni fogja Mihály angyalt, aki százezerszer sújt le rá az Isten
kardjával. Le fog sújtani a Sátánra és minden egyes csapása olyan súlyos lesz, mint tíz pokol,
és ő lesz az első, akit levetnek a mélységbe. Az angyal ezután szólítja a követőit, és ugyanilyen
módon bántalmazzák és megvádolják őket. Erre pedig Mihály angyal, az Isten rendelkezésére,
néhányukra pár százszor lesújt, néhányukra ötvenszer, néhányukra húszszor, néhányukra
tízszer, néhányukra ötször. És ezután leszállnak a mélységbe, mert az Isten azt mondja nekik:
’A pokol a ti lakhelyetek, óh, átkozottak.’”
„Ezt követően pedig ítéletre szólítják az összes hitetlent és mihasznát, akik ellen minden, az
embernél alacsonyabb szintű teremtmény felkél, az Isten előtt tanúsítva, miként szolgálták
ezeket az embereket, és milyen egyformán felháborodott lesz majd az Isten és teremtményei!
És minden egyes próféta felkel, ellenük tanúskodván, mire az Isten pokoli tűzre ítéli őket.
Bizony mondom nektek, egyetlen haszontalan úr vagy gondolat sem marad büntetlenül azon a
félelmetes napon. Bizony mondom nektek, hogy a szőringek úgy fognak ragyogni, mint a Nap,
és minden egyes emberi fejtetű, az Isten szeretetére, átalakul gyönggyé. Óh, háromszor és
négyszer áldottak a szegények, akik súlyos szegénységben 55

356
szolgálták az Istent, szívből, hiszen ebben a világban meghaltak a világ dolgai számára, és
ezért mentesek sok-sok bűntől, és azon a napon nem kell kérniük a számlát arról, miként
költötték el a világ gazdagságát, ellenkezőleg, meg lesznek jutalmazva türelmükért és a
szegénységükért. Bizony mondom nektek, ha a világ ismerné az övét, akkor hamarább
választaná a szőringet, mint a lilát, a tetveket hamarabb, mint az aranyat, a böjtöt hamarabb,
mint a lakomát.”
„Amikor mindenkit megvizsgáltak, így szól majd az Isten az ő Hírnökéhez: ’Íme, óh,barátom, az
ő gonoszságuk, milyen hatalmas volt, hiszen én, az ő teremtőjük, minden teremtett dolgot az ő
szolgálatukra rendeltem, és minden dologban meggyaláztak engem. Ez minden, és ezért nem
kegyelmezek nekik.’ Az Isten Hírnöke azt válaszolja: ’Ez igaz, Uram, a mi dicsőséges Istenünk,
egyetlen barátod és szolgád sem kérte, hogy kegyelmezz meg nekik, nem, én a te szolgád
mindenki előtt kérlek, hogy tégy igazságot velük szemben.’”
„És amint kimondja ezeket a szavakat, az összes angyal és próféta, Isten valamennyi
választottjával, nemet mond; miért említem meg a választottakat? Bizony mondom nektek, hogy
a pókok és a legyek, a kövek és a homok az istentelenek ellen kiáltanak, és igazságot
követelnek. Ezután az Isten mindenki élő lelket, aki az embernél alacsonyabb rendű, rávesz
arra, hogy visszatérjen a földre, az istenteleneket pedig elküldi a pokolba. Akik, menet közben
látni fogják, amint ismét a földön lesznek, hogy a kutyák, a lovak és más aljas állatok száma
lecsökkent. Erre azt mondják majd: ’Óh, Úristen, tedd lehetővé, hogy visszatérjünk mi is a
földre.’ Amit kérnek azonban, nem adatik meg a számukra.”
58. fejezet
Amíg Jézus beszélt, a tanítványai keservesen sírtak. És Jézus (is) sok könnyet hullatott. Majd
miután kisírta magát, János szólalt meg: „Óh, mester, arra vágyunk, hogy két dolgot
megtudjunk. Az egyik, miként lehetséges, hogy az Isten Hírnöke, akik kegyelemmel és
irgalommal teljes, nem irgalmaz meg a semmirekellőkön azon a napon, látván, hogy ők is
ugyanabból az agyagból vannak, mint ő saját maga? A másik, hogyan érthető meg, hogy Mihály
kardja [olyan] súlyos, mint tíz pokol? Több mint egy pokol van?”
Jézus azt felelte: „Nem hallottátok, amit Dávid próféta mondott, hogyan fogja kinevetni a
bűnösök pusztulását, és miként fogja kigúnyolni őket, ezekkel a szavakkal, mondván: ’Láttam
egy embert, aki letette a reményének erejét, az ő gazdagságát és elfelejtette az Istent.’ Igazából
ezért mondom nektek, hogy Ábrahám, kigúnyolja az ő atyját, 56

357
és Ádám [kigúnyolja] az összes semmirekellő embert, és ez azért van így, mert a választottak
újra feltámadnak és egyesülnek Istennel, hogy ne tudják elképzelni sem a legkis[ebb]
gondolatot, az ő igazsága ellen. Mindegyikük igazságot követel, és mindenek felett az Isten
Követe. Az élő Istenre, akinek jelenlétében én állok, bár most sírok az emberiséget szánva,
azon a napon igazságot követelek irgalom nélkül mindazokkal szemben, akik megvetik a
szavaimat, és legfőképpen azok ellen, akik tisztátalanná teszik az evangéliumomat.”
59. fejezet
„Egyetlen pokol van, óh, tanítványaim, és benne szenvednek az átkozottak örök büntetést.
Habár hét terme, vagy régiója van, az egyik mélyebb, mint a másik, és az, aki mélyebbre megy,
nagyobb büntetést szenved el. A szavaim igazak Mihály angyal kardját illetően, hiszen ha valaki
csak egyetlen bűnt is elkövet, amely poklot von maga után, akkor két bűn két poklot. Így ezért
az egyetlen pokolban a semmirekellők úgy érzik, a büntetésük felér tízzel, vagy százzal, vagy
ezerrel; és a mindenható Isten hatalma és igazságossága révén a Sátán úgy fog szenvedni,
mintha százezer pokolban lenne, és a többiek pedig a gonoszságuknak megfelelően.”
Ezután Péter így felelt: „Óh, mester, igazából, az Isten igazságossága hatalmas, és ma ez a
beszélgetés elszomorít téged, azért, kérünk téged, pihenj, és holnap mondd el nekünk, milyen a
pokol. Jézus azt felelte: „Óh, Péter, ne küldj engem pihenni, nem tudod, mit beszélsz,
egyébként nem mondanál ilyesmit.”
„Bizony mondom nektek, a jelen élet további része a jámborság mérge és a tűz, mely elpusztít
minden jó cselekedetet. Elfelejtettétek Salamon, az Isten prófétája, minden egyes prófétával
együtt, miként dorgálta a lajhárokat? Igaz, amikor azt mondja: ’A lusta nem fogja a talajt
megművelni a hidegtől való félelmében, azért nyáron kell neki könyörögni.’ [És ezért] azt
mondja: ’Minden, amit a kezetek meg tud tenni, tegye meg, pihenés nélkül.’ És amit Jób mond,
Isten legártatlanabb barátja: ’Miként a madarak repülésre születtek, az ember pedig a munkára.’
Bizony mondom nektek, a pihenést gyűlölöm minden dolgok felett a legjobban.” 57

358
60. fejezet
„Egyetlen pokol van, és ez a paradicsom ellentéte, miként a tél ellentéte a nyárnak, és a hideg a
melegnek. Ezért, aki szeretné leírni a pokol nyomorúságát, látnia kell az Isten paradicsomának
örömét. Óh, az Isten által megátkozott hely, igazság a hitetlenek és semmirekellők
megátkozására, akikről Jób, az Isten barátja beszélt: ’Ott nincs rend, csak örökké tartó félelem!’
És Ézsaiás, a próféta, a semmirekellők ellen azt mondja: ’A lángjuk soha ki nem huny, a férgeik
soha nem halnak meg.’”
„És Dávid, a mi atyánk, sírva mondta: ’Ezután villámlás és villámcsapás és kénkő és hatalmas
vihar zuhog rájuk.’ Óh, nyomorult bűnösök, milyen gyűlöletes finom húsok, drága ruhák, puha
heverők, és édes dalok összhangja kell nekik! Milyen súlyos, tomboló éhínség, égető lángok,
forró hamu és kegyetlen kínzások, keserű sírás mellett, lesz részük!’”
És ezután Jézus szánakozó nyögést hallatott, és így szólt: „Igazából, jobb lett volna, ha soha
nem jönnek létre, mint ilyen kegyetlen gyötrelmeket elszenvedni, hiszen el lehet képzelni egy
embert, akit testének minden részében szenvedés kínozza, aki számára senki sem mutat
együttérzést, ellenkezőleg, mindenki gúnyolja; mondd meg nekem, nem nagyszerű dolog
szenvedni?” A tanítványok azt felelték: „A legnagyszerűbb”.
Ezután Jézus azt mondta: „Gyönyörűség [összehasonlítva] a pokollal. Hiszen az igazat
mondom néktek, ha az Isten egyensúlyba helyezné azt a fájdalmat, melyet minden ember
elszenved ebben a világban és szenvedni fog az Ítélet Napjáig, és a másik oldalról a pokolban
egyetlen óra fájdalmával, a semmirekellők kétségtelenül a világi gyötrelmeket választanák, a
világi [gyötrelmek] pedig az ember kezétől származnak, míg a másik az ördögök kezétől, akik
kétségtelenül együttérzés nélkül valók.”
„Óh, milyen kegyetlen tűzzel sújtják a nyomorult bűnösöket! Óh, milyen keserű a hideg, mely
nem mérsékeli lángjaikat! Micsoda fogcsikorgatás és zokogás és sírás! Hiszen a Jordánban
kevesebb víz van, milyen amennyi a szeműkből folyik minden pillanatban. A nyelvük átkozni fog
minden teremtett dolgot, az apjukkal és az anyjukkal együtt, és az ő teremtőjükkel, aki örökké
áldott.”
61. fejezet
Ezeket mondván, Jézus megmosakodott, együtt a tanítványaival, Isten, Mózes könyvében leírt
törvénye szerint; és azután imádkoztak. És a tanítványok, látván [Jézus] 58

359
szomorú, egyáltalán nem szóltak hozzá egész nap, ám mindegyiküket félelem-sújtotta a szavai
nyomán. Ezután Jézus kinyitotta a száját, az esti [imát] követően, azt mondta: „Milyen
családapa az, aki ha megtudja, hogy egy rabló be akar törni a házába, és alszik? Bizonyára egy
sem lenne, hiszen figyelne és készenlétbe állna, hogy megölje a tolvajt. Hát nem tudjátok, hogy
a Sátán ordító oroszlán, abban, ahogy keresi, akit elnyelhet. Így arra törekszik, hogy az embert
bűnbe vigye. Bizony mondom nektek, ha egy ember úgy cselekedne, mint egy kereskedő, akkor
nem kellene félnie azon a napon, mert jól felkészült lenne.”
„Volt egy ember, aki pénzt adott a szomszédainak, hogy kereskedjenek vele, és a profitot
osszák el igazságos arányban. És néhányan jól kereskedtek, így megkétszerezték a pénzt. Ám
néhányan annak ellenségének szolgálatában használták a pénzt, aki pénzt adott nekik, gonosz
dolgokat mondtak rá. Most mondjátok meg nekem, amikor hívja az adósokat, hogy felelősségre
vonja őket, miként fognak alakulni a dolgok? Bizonyára meg fogja jutalmazni azokat, akik jól
kereskedtek, ám a többiekkel szemben haragos lesz és szemrehányást tesz nekik. És azután
megbünteti őket a Törvény szerint.”
„Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, a szomszéd, az Isten, aki mindenét
odaadta az embernek, amije csak van, magával az élettel együtt, ezért [az ember] jól él ebben a
világban, hogy az Istent dicsérje, és az ember a paradicsom dicsősége. Ami azokat illeti, akik jól
élnek, megkettőzik az ő pénzüket, a példájuk által, merthogy bűnösök, látván az ő példájukat,
bűnbánatot kezdenek, ezért az ember, aki jól él meg lesz jutalmazva gazdag jutalommal. Ám a
gonosz bűnösök, akik a bűneik miatt a felére csökkentik azt, amit az Isten adott nekik, mert az
életüket a Sátán, Isten ellenségének a szolgálatában töltik, káromolva az Istent és
bűncselekményeket követve el másokkal szemben; mondjátok meg nekem, mi lesz az ő
büntetésük?” „Mérték nélküli” – mondták az apostolok.
62. fejezet
Ezután Jézus azt mondta: „Az, aki jól él, példát kell, hogy vegyen a kereskedőről, aki ha bezárja
az üzletét, nagy szorgalommal őröket állít éjjelre és nappalra. És újra, a dolgokat melyeket
megvásárol, haszonnal adja tovább, ha pedig úgy érzi veszítene, akkor nem árul, még a saját
fivérének sem. Nektek is tehát így érdemes tenni, hiszen igazából a lelketek a kereskedő, és a
testetek az üzlet, azért amit kaptok kívülről, az érzékszerveken át, az kerül megvásárlásra és
eladásra általa. És a pénz a szeretet. Lássatok tehát a ti szeretetekkel, ne áruljatok és ne
vásároljatok kicsiny gondolatokat, melyek révén az összes munkátok révén 59

360
sem tesztek szert haszonra. Ám engedjétek az Isten gondolatát, beszédét és szeretetét, hogy
azon a napon biztonságra leljetek.”
„Bizony mondom nektek, hogy sokan megmosakodnak és imádkozni mennek, sokan böjtölnek
és alamizsnát adnak, sokan tanulnak és prédikálnak másoknak, akik végül utálatosak lesznek
az Isten előtt, mivel megtisztítják a testet, ám a szívet nem, a szájukkal kiáltanak, nem a
szívükkel, tartózkodnak a hústól, ám eltöltik magukat bűnnel, nem jó dolgokat adnak másoknak,
azért, hogy magukat a jóban tartsák, tanulnak, hogy megtanuljanak beszélni, ám nem
dolgoznak, másoknak prédikálnak, az ellen, amit ők maguk is tesznek, és így a saját nyelvük
ítéli meg őket. Az élő Istenre, ezek nem ismerik meg az Istent a szívükkel, hiszen ha ismernék
őt, akkor szeretnék őt, és mivel az embernek amije van, azt az Istentől kapta, mindent meg
kellene tennie az Isten szeretetéért.”
63. fejezet
Miután néhány nap eltelt, Jézus elhaladt a szamaritánusok városa mellett; és ők nem engedték
a városba lépni, nem adtak kenyeret a tanítványainak sem. Ezért Jakab és János azt mondta:
„Mester, Örömmel töltene el téged, ha imádkoznánk az Istenhez, hogy küldjön le tüzet a
mennyből ezekre az emberekre?”
Jézus azt felelte: „Nem tudjátok, hová vezet a szellem, hogy ezt mondjátok. Emlékezzetek rá,
hogy az Isten határozta el, hogy elpusztítja Ninivét, mert nem talált senkit sem, aki félte az
Istent abban a városban; amely annyira gonosz volt, hogy az Isten, szólítván Jónást, elküldte őt
abba a városba; örömmel engedelmeskedett, az emberek iránti félelme miatt Tarsusba ment,
ahol az Isten a tengerbe küldte, és elkapta egy hal révén, majd Ninive közelében kivetette. És ő
prédikált ott, hogy az emberek bűnbánatot tartsanak, hogy az Isten megkönyörüljön rajtuk.”
„Jaj azoknak, akik bosszúra hívnak, hiszen saját magukra jön el, látván, hogy minden ember
saját magára hozza Isten bosszúját. Most, mondjátok meg nekem, ti alkottátok ezt a várost az
embereivel? Óh, őrült emberek, bizonyára nem. Hiszen ha valamennyi teremtmény egyesülne,
akkor sem lenne képes egy közönséges új legyet sem létrehozni a semmiből, és akkor ezt
kellene megalkotni. Ha az áldott Isten, aki teremtette ezt a várost, most fenntartja, miért
kívánnátok ti elpusztítani? Miért nem azt mondjátok: ’Engedd meg mester, hogy imádkozzunk
az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy ezek az emberek elkezdjenek vezekelni?’ Bizonnyal ez lenne
a megfelelő viselkedés egy tanítványomtól, hogy az Istenhez 60

361
imádkozzon, azokért, akik gonosz dolgot tesznek. Így járt Ábel, amikor az ő fivére, Káin, átkozta
az Istent, megölte őt.”
Így járt Ábrahám, mivel a Fáraó, aki elvette az ő feleségét, és akit ezért, az Isten angyala nem
gyilkolt meg, csupán fogyatékossággal sújtotta. Így járt Zakariás, amikor az istentelen király
rendeletére, lemészárolták a Templomban. Így járt Jeremiás, Ézsaiás, Ezékiel, Dániel és Dávid,
az Isten összes barátjával együtt, és a szent próféták. Mondjátok meg nekem, ha egy fivért
őrjöngés sújtaná, akkor meggyilkolnátok őt, mert gonosz dolgokat beszél, és rásújt arra, aki
közeledik hozzá? Bizonyára nem cselekednétek így, hanem éppen ellenkezőleg,
gyógyszerekkel próbálnátok helyreállítani az égészségét, a fogyatékosságát ellensúlyozandó.”
64. fejezet
„Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, egy bűnös, fogyatékkal bír elméjében,
amikor egy embert üldöz. Mondjátok meg tehát nekem, lenne bárki is, aki szétveretné a fejét,
hogy ellenségének köpenyét széttéphesse? Hogyan lehetne pedig a józan eszének birtokában
az, aki elválasztja magát az Istentől, a fejét az ő lelkétől, azért, hogy ellensége testét
megsebesítse?”
„Mondd meg nekem, óh, ember, ki a te ellenséged? Bizonyára a te tested, és mindenki, aki
dicsér téged. Ezért, ha józan tudatod lenne, megcsókolnád azok kezét, akik meggyaláznak
téged, és ajándékot adnál azoknak, akik üldöznek téged, és nagyot sújtanak rád, mert, óh,
ember, mert minél többször szidalmaznak és üldöznek a bűneid miatt ebben az életben, annál
kevésbé leszel kitéve az ítélet napjának. Ám mondd meg nekem, óh, ember, ha az Isten
szentjeit és prófétáit üldözték és rágalmazták a világ révén, habár ártatlanok voltak, mi fog
veletek történni, óh, bűnösök? És ha türelemmel elviselnétek, imádkozva az üldözőkért, mi
történne veled, óh, ember, aki méltó a pokolra?”
„Mondjátok el nekem, óh, tanítványaim, vajon tudjátok-e, hogy Simei megátkozta az Isten
szolgáját, Dávidot, a prófétát, és köveket dobáltak rá? Nos, mit is mondott Dávid azokra, akik
örömest ölték volna meg Simeit? ’Ki vagy te Joáb, hogy megöld Simeit? Hagy átkozzon engem,
hiszen ez Isten kívánsága, aki ezt az átkot áldássá fordítja.’ És ez így volt, mivel az Isten látta
Dávid türelmét, és megszabadította őt a saját fia, Absolon üldöztetésétől.”
Bizony, egyetlen levél sem mozdul az Isten szándéka nélkül. Így hát amikor nyomorúságban
vagytok, ne gondoljatok arra, mennyi mindent kell elviselnetek, s arra sem, 61

362
aki megkeserít benneteket, ellenkezőleg, gondoljatok arra, hogy pokol ördögeinek kezétől
mekkora büntetést érdemeltek. Dühösek vagytok erre a városra, mert nem fogadott bennünket
és még kenyeret sem adott nekünk. Mondjátok meg nekem, ezek az emberek rabszolgák? Ti
adtátok nekik ezt a várost? Ti adtátok nekik a gabonájukat? Vagy, segítettetek nekik hogy
learassák azt? Bizonyára nem, hiszen idegenek vagytok ezen a földön, és szegény emberek.
Akkor mi az a dolog tehát, amit mondotok?” Két tanítvány felelt: „Uram, vétkeztünk, az Isten
legyen irgalmas hozzánk.” És Jézus azt válaszolta: „Úgy legyen.”
65. fejezet
A Húsvét közeledett, ezért Jézus, a tanítványaival felment Jeruzsálembe. És ő elment a
Probaticának nevezett medencéhez. És a fürdőt azért nevezték így, mert minden nap az Isten
angyala felkavarta a vizet, és akárki is lépett be a vízbe elsőként annak mozgása után,
kigyógyult mindenféle gyengeségéből. Emiatt nagyon sok beteg ember maradt a medence
mellett, melynek öt árkádja volt. És Jézus meglátott egy tehetetlen embert, aki harmincnyolc
éve volt ott betegen, súlyos fogyatékossággal. Ezért Jézus, tudván erről isteni ihletés révén,
együtt érzett a beteg emberrel, és azt mondta neki: „Szeretnél újra gyógyult lenni?”
A tehetetlen ember így felelt: „Uram, amikor az angyal felkavarja a vizet, senkim sincs, hogy
beletegyen engem, mivel amikor odajövök [a vízhez] mások lépnek elém és mennek bele.”
Ezután Jézus az égre emelte a szemét és azt mondta: „Urunk, Istenünk, atyáink Istene,
könyörülj ezen a tehetetlen emberen.” És ezt mondván, Jézus így szólt: „Isten nevében,
testvérem, gyógyulj meg, és vedd fel az ágyad.”
Ezután a tehetetlen ember felemelkedett, dicsérve az Istent, és vállaira vette ágyát és elment az
ő házába, dicsérvén az Istent. Azok, akik látták őt, felkiáltottak: „Szombat napja van,
törvénytelen dolog, hogy vidd az ágyad.” Ő azt válaszolta: „Ő, aki meggyógyított [engem] azt
mondta nekem: ’Vedd fel az ágyad, és menj az utadra, a te otthonodba.’”. Ezután azt kérdezték
tőle: „Ki ő?” Azt felelte: „Nem tudom a nevét.”
Egymás között azt mondták: „Jézus lehetett, a nazarénus.” Mások azt mondták: „Nem, hiszen a
[nazarénus Jézus] Isten szentje, mivel aki azt tette, az gonosz ember, hiszen megtörte a
szombatot.” És Jézus bement a Templomba, és hatalmas tömeg gyűlt köré, hogy hallgassák a
szavait [minek következtében]a papokat irigység töltötte el. 62

363
66. fejezet
Egyikük odajött hozzá azt mondván: „Jó mester, jól tanítasz és igazat, mondd meg nekem ezért,
milyen jutalmat fog az Isten adni nekünk a paradicsomban? Jézus azt felelte: „Jónak nevezel
engem, és nem tudod, hogy egyedül az Isten jó, ahogyan azt Jób, a Isten barátja mondta: ’Az
egynapos gyermek nem tiszta, sőt, még az angyalok sem hibátlanok az Isten jelenlétében.’
Továbbá azt mondta: ’A test vonzza a bűnt, és magába szívja a gonoszságot, miként a szivacs
felszívja a vizet.’” A pap hallgatott, zavarban volt. És Jézus azt mondta: „Bizony mondom neked,
semmi sem veszélyesebb a beszédnél. Éppen ezért mondta Salamon: ’Élet és halál a nyelv
hatalmában van.’”
És a tanítványaihoz fordult és így szólt: „Óvakodjatok azoktól, akik áldanak benneteket, mert
becsapnak. A Sátán a nyelvével áldotta az első szüleinket, ám a szavainak az eredménye
nyomorúságos volt. Ugyanígy áldották az egyiptomi bölcsek a Fáraót. Góliát ugyancsak áldotta
a filiszteusokat. Így tett négyszáz hamis próféta, Ahabot áldották; ám hamis volt az imájuk, az
áldott ezért elpusztult az áldókkal. Tehát nem ok nélkül szólt Isten Ézsiás próféta által: ’Óh, én
népem, azok, akik áldanak titeket, becsapnak benneteket. Jaj, nektek, írástudók és farizeusok!
Jaj, nektek papok és leviták! Mert hamisak vagytok az Úrnak való áldozásban, így hát azok is,
akik áldoznak, azt hívén hogy az Úr főtt húst eszik ember [módjára].’”
67. fejezet
„Ami benneteket illet, azt mondjátok nekik: ’Hozzátok el a birkáitokat és a bikáitokat és a
galambjaitokat az Isten Templomába, és ne egyétek meg mindet, hanem adjatok az
Isteneteknek egy részt belőlük, abból, amit ő adott nektek’; és ne beszéljetek nekik az áldozat
eredetéről, mert ez tanúságképpen van az életért, melyet Ábrahám atyánk nyújtott a fiának,
Ábrahám atyánknak a hite és engedelmessége miatt, az ígéretekkel, melyeket az Isten adott
neki, és a neki adott áldásokkal, ezek soha el nem felejtődnek. Ám Isten szólt Ezékiel, a próféta
által. ’Távolítsátok el ezeket az áldozataitok közül, az áldozatok utálatosak számomra.’”
„Mivel az idő közeledik, amikor meg kell történnie azoknak a dolgoknak, melyekről az Isten
Hozeás próféta által szólt, mondván: ’Azért jöttem, hogy kiválasszam a ki nem választott
embereket.’ És így szól Ezékiel próféta által: ’Isten új szövetséget köt az ő népével, nem olyan
szövetséget, melyet a ti atyáitoknak adott, melyet nem tartottak be, és 63

364
elveszi tőlük a kőszívüket és új szívet ad nekik.’ És mindez azért lesz, mert mostanság nem
jártok az ő Törvényében. És nálatok van a kulcs, és nem nyitjátok ki. Ellenkezőleg, elzárjátok az
utat azoktól, akik járnának rajta.” A pap eltávozott, hogy mindenről beszámoljon a főpapnak, aki
a szentély közelében állt; ám Jézus azt mondta: „Maradj, mert válaszolni fogok a kérdésedre.”
68. fejezet
Arra kértél engem, mondjam el neked, mit fog az Isten nekünk adni a paradicsomban. Bizony
mondom neked, hogy azok, akik bérre gondolnak, azok nem szeretik a mestert. Egy pásztor,
akinek birkanyája van, amikor azt látja, hogy jön a farkas, felkészül a védelmükre; ellenkezőleg,
amikor a béres látja a farkas közeledését, otthagyja a nyájat és elfut. Az élő Istenre, akinek
jelenlétében én állok. Ha a mi atyáink Istene a te Istened lenne, nem gondoltál volna arra, hogy:
’Mit fog nekem az Isten adni?’ Ellenkezőleg, azt mondtad volna, amit Dávid, az ő prófétája: ’Mit
adjak az Istennek mindazért, amit ő adott nekem?’”
„El fogok mondani nektek egy példázatot, hogy megértsétek. Volt egy király, aki az útszélen egy
férfit talált, akit tolvajok meztelenítettek le és halálra sebezték. És megsajnálta őt, és azt
parancsolta a szolgáinak, hogy hozzák be a férfit a városba és viseljék gondját, és ők így is
tettek, minden igyekezetükkel. És a király mélyen megszerette a beteg embert, olyannyira, hogy
hozzáadta feleségül a saját lányát, és megtette örökösének. Nos hát, ez a király bizonnyal a
legkegyesebb volt, a férfi azonban megverte a szolgákat, megvetette a gyógyszereket,
becsmérelte a feleségét, gonosz dolgokat mondott a királyról, és a vazallusait fellázította ellene.
És amikor a király szolgálatot kért tőle, szokásában állt mondogatni: ’Mit fog adni nekem a király
jutalmul?’ Amikor pedig a király ezt meghallotta, mit tett ezzel a mélyen istentelenné vált
emberrel?” Mindannyian azt felelték: „Jaj, neki, hiszen a király megfosztja őt mindentől, és
kegyetlenül megbünteti.”
Ezután Jézus azt mondta: „Óh papok és írástudók, és Farizeusok, és ti főpapok, halljátok hát a
hangomat, amit hirdetek nektek, arról, amit az Isten mondott nektek az ő prófétája Ézsaiás által:
’Szolgákat tápláltam és felmagasztaltam őket, ők azonban megvetettek engem.’ ’A király a mi
istenünk, aki megalapította Izraelt ebben a nyomorúsággal teli világban, és ezért adta oda neki
szolgáit: Józsefet, Mózest és Áront, akik gondját viselték. És a mi Istenünk olyan szeretetett
érzett iránta, hogy Izrael népe kedvéért lesújtott Egyiptomra, vízbe fojtotta a Fáraót, és legyőzte
a kánaániták és a médek százhúsz 64

365
királyát; törvényt adott (Izraelnek), megtette őket mindazon [föld] örököseinek, ahol a mi
embereink lakoznak.’”
„Ám miként viselkedik Izrael? Hány prófétát gyilkolt le; hány próféciát szennyezett be, és miként
sértette meg az Isten törvényét; hányan távolodtak el emiatt az Istentől és álltak be bálványokat
imádni, a ti bűneitek miatt, óh, papok! És miként gyalázzátok meg az Istent az életmódotokkal!
És most azt kérdezitek: ’Mit ad az Isten nekünk a paradicsomban?’ Azt kellett volna
kérdeznetek: ’Mi lesz az Isten büntetése számotokra a pokolban, és azután, mit kellett volna
tennetek igaz bűnbánatként annak érdekében, hogy irgalmazzon nektek; ezért mondom ezt
nektek, és ennek értelmében küldettem hozzátok.”
69. fejezet
„Az élő Istenre, akinek a jelenlétében én állok, nem fogtok tőlem hízelgést kapni, ellenkezőleg:
az igazságot. Ezért azt mondom nektek, tartsatok bűnbánatot és térjetek meg Istenhez, ahogy
atyáink tettek, a bűnök elkövetése után, és ne keményítsétek meg szíveteket.” A papok haragra
gerjedtek erre a beszédre, azonban a köznéptől való félelmük miatt nem szóltak egyetlen szót
sem.
És Jézus folytatta, mondván: „óh, tudósok, óh, írástudók, óh, farizeusok, óh, papok, mondjátok
meg nekem. Csodáljátok a lovakat és éppúgy a lovagok, ám nem vágytok háborúba menni;
csodáljátok a tiszta ruhát, éppúgy a nők, ám nem vágytok fonni és gyermekekről gondoskodni;
vágytok a mező gyümölcseire, ám nem vágytok a föld megművelésére, vágytok a tenger
halaira, de nem vágytok elmenni halat fogni; arra vágytok, hogy városlakóként tiszteljenek
benneteket, ám nem vágytok a köztársaság terheit viselni; és tizedre vágytok, és első
gyümölcsre, miként a papok, ám nem vágytok az Isten szolgálatára igazából. Mit fog tehát az
Isten tenni veletek, látván, hogy minden jó dologra vágytok itt, ám semmi rosszra nem? Bizony
mondom nektek, hogy az Isten olyan helyet ad nektek, ahol minden rosszat megkaptok és
semmiféle jót nem.”
És amikor Jézus ezt mondta, egy démontól megszállottat hoztak elébe, aki sem beszélni, sem
látni nem tudott, és a hallásától is meg volt fosztva. Mire Jézus, látván az ő hitét, az égre emelte
a szemét és azt mondta: „Uram, atyáink Istene, könyörülj ezen a beteg emberen és adj neki
egészséget, azért, hogy ezek az emberek felismerjék, te küldtél engem.” 65

366
És ezt mondván, Jézus ráparancsolt a szellemre, hogy távozzon, így szólván: „A mi Urunk,
Istenünk nevének hatalmával, távozz, gonosz ebből az emberből.” A szellem eltávozott és a
néma ember megszólalt, és látott a saját szemeivel. Mire mindenkit félelem töltött el, az
írástudók azonban azt mondták: „Belzebúbnak, a démonok hercegének hatalmával, űzi ki a
démonokat.”
Ezután Jézus azt mondta: „Minden királyság, amely meghasonlik önmagával, elpusztítja
önmagát, és egyik háza a másik után bukik el. Ha a Sátánt, hatalma ellenére, mégis kivetik,
miként fog ez a királyság állni? És ha a ti fiaitok kivetik a Sátánt az írás által, melyet Salamon, a
próféta adott nekik, ezek pedig azt tanúsítják, hogy én vetem ki a Sátán Isten hatalmából. Az
élő Istenre, káromlás a Szent Szellem ellen, elengedés nélkül marad ebben és a másik
világban, az átkozott ember miatt, aki saját kívánságára lesz semmirekellő, ismervén a
mihasznaságot magát.”
És ezeket mondván, Jézus kiment a templomból. És a köznép csodálta őt, hiszen az összes
betegnek, akit csak össze tudtak gyűjteni, Jézus, miután imádkozott, visszaadta
mindannyiuknak az egészségét: így hát attól a naptól kezdve Jeruzsálemben a római katonák, a
Sátán munkálkodása következtében, elkezdték felkavarni a köznépet, mondván, hogy Jézus,
Izrael Istene, aki eljött meglátogatni az ő népét.
70. fejezet
Jézus elhagyta Jeruzsálemet a Zsidó Húsvétot követően, és átlépte Cezária Filippi határait.
Ahol Gábriel angyal tájékoztatta őt a nyugtalanságról, mely a köznép tagjai között kezdődött;
megkérdezte hát a tanítványait, mondván: „Mit tartanak az emberek rólam?” Ők azt felelték:
„Néhányan azt mondják, te vagy Illés, mások szerint Jeremiás, és megint mások szerint az
egyik régi próféta.” Jézus azt kérdezte: „És ti; mit mondotok, ki vagyok én?” Péter azt
válaszolta: „Te vagy Krisztus, az Isten fia.”
Mire Jézus haragra gerjedt, megdorgálta őt, mondván: „Menj el és távozz tőlem, mert te vagy az
ördög és bűnbe viszel engem.” És megfenyegette a tizenegyet, így szólván: „Jaj, nektek, ha
elhiszitek ezt, mert hatalmas átkot kapok az Istentől azok miatt, akik elhiszik ezt.” És azon volt,
hogy elűzze Pétert; amikor a tizenegy könyörögni kezdett Jézusnak, aki nem űzte el őt, hanem
ismét megdorgálta, mondván: „Vigyázz, hogy soha többé nem mondj ilyen szavakat, mert az
Isten elítél téged!” Péter sírva fakadt és azt mondta: „Uram, ostobaságot beszéltem, könyörgök
Istenhez, hogy bocsásson meg nekem..” 66

367
Ezután Jézus azt mondta: „Ha az Isten nem akarta magát megmutatni Mózesnek, az ő
szolgájának, sem Illésnek, akit annyira szeretett, sem egyetlen prófétának, gondoljátok, hogy
megmutatná magát ennek a hitetlen nemzetségnek? De nem tudjátok, hogy az Isten teremtett
mindent a semmiből egyetlen szóval, és az összes ember egyetlen agyagdarabból ered?
Hogyan hasonlíthatna az Isten az emberhez? Jaj, azoknak, akik szenvedést okoznak maguknak
a Sátán megtévesztése miatt!” És ezeket mondván, Jézus könyörgött Istenhez Péterért; a
tizenegy és Péter sírva fakadtak, és mondták: „Úgy legyen, úgy legyen. Óh, áldott Urunk,
Istenünk.” Ezek után Jézus eltávozott és Galileába ment, azért, hogy ez a csalóka
meggyőződés, melyet a köznép elkezdett rá érvényesnek tekinteni, kialudjon.
71. fejezet
Jézusról, megérkezvén saját hazájába, elterjesztették az egész galileai területen, hogy Jézus, a
próféta, Názáretbe szeretne jönni. Erre lelkesen igyekeztek a betegeket odavinni hozzá, kérvén
őt, hogy érintse meg őket a kezével. És olyan hatalmas volt a tömeg, hogy egy bizonyos
gazdag ember, aki szélütésben szenvedett, nem volt képes átvonszolni önmagát az ajtón,
felmászott a ház tetejére, ahol Jézus volt, és kibontván a tetőt, leengedtette magát lepedőkön
Jézus elé. Jézus egy pillanatra elbizonytalanodva megállt, és azután azt mondta: „Ne félj
testvérem, a bűneid megbocsátást nyernek.” Ezt hallván pedig mindenki felháborodott, és azt
kérdezték: „És ki ez az ember, aki megbocsátja a bűnöket,”
Ezután Jézus azt mondta: „Az élő Istenre, én nem vagyok képes megbocsátani a bűnöket, sem
bármelyik ember, csak egyedül az Isten bocsát meg. Ám mint az Isten szolgája, könyörgök
hozzá mások bűnei miatt, és így kértem őt e beteg ember érdekében, és én biztos vagyok
benne, hogy az Isten meghallgatta az imámat. Most tehát, hogy megtudjátok az igazságot, azt
mondom ennek a beteg embernek: ’Atyáink Istenének nevében, Ábrahám és a fiai Istenének,
kelj fel gyógyultan!’” És amikor Jézus ezt mondta, a beteg ember gyógyultan felkelt, és
dicsőítette az Istent.
Ezután a köznép könyörgött Jézushoz, hogy kérje az Istent, a betegek érdekében, akik odakint
álltak. Ezért Jézus kiment hozzájuk, és felemelvén a kezét, azt mondta: „Uram, a seregek
Istene, az élő Isten, az igaz Isten, a szent Isten, aki soha nem hal meg; könyörülj rajtuk!” Mire
mindannyian ezt felelték: „Ámen.” És amint ezt kimondta, Jézus a kezét rátette a betegekre, és
ők valamennyien egészségesek lettek. Erre ők dicsérték az Istent, mondván: „Az Isten
ellátogatott hozzánk az ő prófétája által, és hatalmas prófétát küldött hozzánk az Isten.” 67

368
72. fejezet
Éjszaka Jézus titokban beszélt a tanítványaival, mondván: „Bizony mondom nektek, hogy a
Sátán arra vágyik, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát, ám én könyörögtem az Istenhez
értetek, és nem fogtok elpusztulni, megmenekít az általa a számomra állított csapdáktól.” És ezt
Júdásról mondta, mert Gábriel angyal tudatta vele, miként fogja Júdás a papok kezére adni, és
beszámolni nekik mindarról, amiről Jézus beszélt.
Könnyekben húzódott Jézushoz közelebb az, aki e sorokat írja, mondván: „Óh, mester, mondd
el nekem, ki az, aki elárul téged?” Jézus így felelt, mondván: „Óh, Barnabás, ez nem az az óra,
hogy megismerd őt, ám hamarosan a gonosz felfedi magát, mert eltávozom ebből a világból.”
Ezután az apostolok zokogva kérdezték: „Óh, mester, miért fogsz elhagyni bennünket?” Sokkal
jobb lenne meghalni, mint elhagyatva lenni általad!”
Jézus azt felelte: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljetek; hiszen nem én teremtettelek
titeket, hanem az Isten, a mi teremtőnk, aki teremtett titeket, meg fog védeni benneteket. Ami
engem illet, eljöttem most ebbe a világba, hogy előkészítsem az utat az Isten Hírnökének, aki
megváltást hoz a világnak. De vigyázzatok, hogy ne tévesszenek meg benneteket, hiszen
számos hamis próféta fog eljönni, akik elveszik a szavaimat és beszennyezik az evangéliumot.”
Ezután András így szólt: „Mester, mondj nekünk valamilyen jelet, hogy megismerjük őt.” Jézus
azt válaszolta: „Nem a ti időtökben fog elérkezni, hanem néhány évvel utánatok, amikor az én
evangéliumom semmisnek nyilvánítják, olyannyira, hogy alig lehet majd találni harminc hithűt.
Abban az időben Isten megkönyörül a világon, és azért elküldi az ő Hírnökét, akinek feje felett
fehér felhő fog pihenni, erről lesz megismerhető, hogy az Isten választottja, és hogy ő általa
öltött testet a világban. Nagy hatalommal jön el az istentelenekkel szemben, és elpusztítja a
bálványimádást a földön. És ez örömmel tölt el engem, mert általa a mi Istenünk ismert lesz és
dicsőített, és meg fogják tudni, hogy igaz voltam, és ő bosszút áll mindazokon, akik azt
mondják, hogy több voltam, mint ember.”
„Bizony mondom nektek, hogy a Hold szolgál neki aludni gyermekkorában, és amikor felnől, a
kezeiben fogja őt tartani (a Holdat). Óvakodjon a világ attól, hogy kivesse őt, mert meggyilkolja
a bálványimádókat, hiszen sokkal többet megöletett Mózes, az Isten szolgája, és Józsué, aki
nem kímélte meg az általuk épített városokat, és megölte a gyerekeket; egy régi seb miatt, tüzet
alkalmazott. Az igazsággal jön el, tisztábban, mint az összes próféta, és megrója azt, aki a
világot rosszul használja. Atyáink városának tornyai örömmel üdvözlik 68

369
egymást és így, amikor a bálványimádás láthatóan a földre hull és elismer engem, mint
bármelyik másik embert, bizony mondom nektek, az Isten Hírnöke megérkezett.”
73. fejezet
„Bizony mondom nektek, hogy ha a Sátán próbára tesz benneteket, vajon az Isten barátai
vagytok-e; merthogy senki sem támadja meg a saját városait, ha a Sátán szándéka fölébetek
kerül, szenvedésre fog benneteket vinni, a saját elégedettségetek mellett, mert tudatában van
annak, hogy ha ellenségei lennétek neki, akkor minden durvaságot elkövetne, hogy elpusztítson
benneteket. Ám ne féljetek, mert úgy lesz ellenetek, mint a kutya, melyet megláncoltak, hiszen
Isten meghallgatta az én imámat.” János azt felelte: „Óh, mester, nemcsak értünk, de azokért is,
akik elhiszik az evangéliumot, mondd el nekünk, hogy az ősi kísértő miként vár az emberre.”
Jézus így válaszolt: „Négyféle módon kísért meg a gonosz. Az első, amikor saját maga kísért,
gondolatok által. A második, amikor szolgái szavaival és tetteivel csábít; a harmadik amikor
hamis tanítással kísért; a negyedik amikor hamis látomásokkal csábít. Nos, milyen óvatosnak is
kell lennie az embernek, és még annál is inkább, hiszen a test kívánsága szerint cselekszik,
mely szereti a bűnt, miként a lázas szereti a vizet. Bizony mondom nektek, ha az ember féli az
Istent, akkor mindenek fellett győzelmet arat, miként azt Dávid, az ő prófétája mondotta: ’Az
Isten odaadja az angyalait, hogy őrködjenek felettetek, akik megtartjátok az utatokat, azért,
hogy a gonosz ne zavarhasson össze benneteket. Ezer hullik el bal kezetek felöl, és tízezer a
jobb kezetek felöl, azért, hogy ne közelítsenek hozzátok.’”
„Továbbá, a mi Istenünk hatalmas szeretettel ígérte meg ugyanezen Dávid által, hogy megtart
minket, mondván: ’Megértést adok nektek, mely tanít benneteket, és az utatokon, amelyen
jártok, ott fogom tartani az Én szemem, hogy nyugodjon rajtatok.’ De mit mondjak én? Azt
mondta Ézsiás által: ’Elfelejtkezhet egy anya az ő méhében lévő gyermekről? Én viszont azt
mondom nektek, hogy amikor elfelejtkezik róla, én akkor sem felejtkezem meg rólatok.’
Mondjátok meg nekem akkor hát, ki féljen a Sátántól, hiszen őrzik az angyalok és az élő Isten?
Mindazonáltal szükséges dolog, amint az Salamon próféta mondja, hogy ’Te, az én fiam, aki
azért jött, hogy félje az Urat, készítsd fel a lelked a kísértésre.’ Bizony mondom nektek, hogy az
embernek úgy kell tennie, mint a bankárnak, aki megvizsgálja a pénzt, megvizsgálni az ő
gondolatait, hogy ne kövessen el bűnt az Isten, az ő teremtőjével szembe.” 69

370
74. fejezet.
„Voltak és vannak a világban olyan emberek, akik nem gondolnak a bűnre [és] a legnagyobb
eltévelyedésben élnek. Mondjátok meg nekem, hogyan követ(ett) el a Sátán bűnt?
Természetesen bűnt követett el abban a gondolatban, hogy azt hitte, kiválóbb az embernél.
Salamon bűnt követett el azzal a gondolatával, hogy meghívja az Isten valamennyi
teremtményét egy lakomára, [ezért] egy hal igazította ki őt, mindent elfogyasztva, amit
előkészített. Nem ok nélkül, Dávid atyánk azt mondta, hogy valakinek a szívében felemelkedni,
egy völgynyi könnyel jár. És miért kiált az Isten Ézsaiás prófétája által, mondván: ’Vidd el a
gonosz gondolataidat előlem’? És mi a célból mondja Salamon, ’Minden erőtökkel, tartsátok
meg a szíveteket’?”
Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, valamennyi [írás] ellene [szól] a gonosz
gondolatoknak, melyekkel bűnt követnek el, anélkül, hogy megfontolnák, nem lehetséges-e
hogy bűn. Most pedig mondjátok el nekem, amikor a férj szőlőt ültet, mélyre helyezi a palántát?
Bizonyára igen. A sátán [éppen így] tesz. A bűnt elültetvén nem áll meg a szemnél vagy a
fülnél, hanem egyenesen a szívbe hatol, ahol az Isten lakozik, amint Mózes, az ő szolgája
mondta: ’Bennük lakozok, azért, hogy a Törvényeimben járjanak.’”
Most pedig mondjátok meg nekem, ha Heródes adna nektek egy házat, hogy fenntartsátok,
melyben ő szeretne lakni, megengednétek Pilátusnak, az ellenségének, hogy belépjen oda,
vagy arra a helyre ahol a javait tartja? Bizonyára nem. Akkor mennyivel kisebb mértékben
kellene a Sátánt a szívetekbe engedni, vagy elültetni a gondolatait [a szívetekben]. A mi
Istenünk adott nektek szívet, hogy fenntartsátok, amelyben ő lakozik.
Figyeljétek meg ezért [miként] tekint a bankár [az ő] pénzére. [Megszemléli] vajon Cézár képe
helyesen van-e rajta, az ezüst vajon jó vagy rossz, és vajon, a kellő súlyt nyomja-e. Sokszor
megforgatja a kezében. Ah, őrült világ! Milyen körültekintő vagy az üzletben; az utolsó napon
rosszallni fogjátok és megítélni az Isten szolgáit gondatlanság és hanyagság miatt, habár
kétségtelenül a ti szolgáitok sokkal óvatosabbak, mint az Isten szolgái. Mondjátok meg nekem,
ki az aki úgy megvizsgálja a gondolatot, miként a bankár az ezüst pénzt? Senki.”
75. fejezet
Ezután Jakab így szólt: „Óh, mester, hogyan jön a gondolat megvizsgálása az pénzérméhez?”
Jézus azt felelte: „A jó ezüst a gondolatban a jámborság, mert minden 70

371
istentelen gondolat a gonosztól ered. A helyes kép példa a szentekre és a prófétákra, akiket
követnünk kell, és a gondolat súlya az Isten szeretete, miáltal mindennek történnie kellene.
Mivel az ellenség istentelen gondolatokat hoz a szomszédaitok ellen, [gondolatokat], melyek
megfelelnek a világnak, hogy megrontsák a testet, földi [gondolatok] szeretik megrontani az
Isten szeretetét.”
Bertalan azt kérdezte: „Óh, mester, mit kellene tennünk, hogy keveset gondoljunk, azért, hogy
ne essünk kísértésbe?” Jézus így válaszolt: „Két dolog fontos a számotokra. Az első, hogy
sokat tegyétek próbára magatokat, és a második, hogy keveset beszéljetek: a tétlenség a
lefolyó ahol minden tisztátalan gondolat összegyűlik, és a túl sok beszéd a szivacs, mely
felszedi a gonoszságokat. Emiatt pedig, nemcsak a testeteket kell elfoglalni munkálkodással,
hanem a lelket is el kell foglalni, imádsággal. Mert az ima utáni szükség soha nem szűnik meg.”
„Mondok nektek egy példát: Volt egy ember, aki rosszul fizetett, ezért senki, aki ismerte, sem
volt hajlandó elmenni és megművelni a földeit. Mire ő, révén gonosz ember, azt mondta:
’Elmegyek a piactérre és keresek néhány mihasznát, aki nem csinál semmit, s ezért eljön és
megműveli a szőlőmet.’ Az ember elment a házából, és számos idegenre bukkant, aki tétlenül
ácsorogtak és nem volt pénzük. Hozzájuk beszélt, és elvezette őket a szőlőjébe. De igazából
egyikük sem ismerte őt, és hogy a kezére dolgozzanak, odamentek.”
„Ő a Sátán, aki rosszul fizet; mivel munkát ad, és az emberek ezért örök tüzet kapnak az ő
szolgálatában. Ezért ő elhagyja a paradicsomot, és elmegy munkásokat keresni. Bizonyára, a
munkásait, akik tétlenül álldogálnak, akárkik is legyenek, összegyűjti, ám sokkal inkább azokat,
akik nem ismerik őt. Senkiben sincs kellő bölcsesség a gonosz megismerésében, hogy
megszökjön előle, ám érdemes jól dolgozni a leküzdése érdekében.”
76. fejezet
„Példaként elmondom nektek. Volt egy ember, aki három szőlőt birtokolt, melyeket kiadott
három szőlőművesnek. Mivel az első nem tudta, miként kell megművelni a szőlőt, a szőlőn nem
nőtt más, csak levelek. A második megtanította a harmadikat, hogyan kell művelni a szőlőt; és ő
kiválóan figyelt a szavaira; és megművelte az övét, miként azt elmondták neki, olyannyira, hogy
a harmadik szőlője nagyon sokat termett. A második azonban műveletlenül hagyta a szőlőjét,
eltöltve az idejét kizárólag a beszéddel. Amikor az idő elérkezett, kifizetni a bérleti díjat a szőlő
tulajdonosának, azt első azt mondta: ’Uram, 71

372
nem tudom, miként kell a szőlőt megművelni, ezért az első évben nem lett semennyi
gyümölcsöm.’ Az úr azt felelte: ’Óh, bolond, egyedül laksz a világban, hogy nem kérted a
második szőlősgazda tanácsát, aki jól tudja, miként kell a szőlőt megművelni?’ Annyi bizonyos,
hogy fizetni fogsz nekem.’”
„És ezt mondván arra ítélte őt, hogy a börtönben dolgozzon, amíg ki nem fizeti az ő urát; aki
végül megszánta őt és felszabadította, mondván: ’Menj el, mert nem akarom, hogy továbbra is
a szőlőmben dolgozzál, elég legyen az, hogy megadom a tartozásodat.’”
„A második következett, akinek az úr azt mondta: ’Légy üdvözölve szőlősgazdám! Hol vannak a
gyümölcsök, melyekkel tartozol nekem? Bizonyára, hiszen nagyon jól tudod, miként kell a szőlőt
metszeni, a szőlőskert, melyet kiadtam neked, nagyon sok gyümölcsöt termett.’ A második azt
válaszolta: ’Óh, uram, a szőlő fejletlen, mert nem metszettem meg a töveket, a talajt sem
dolgoztam meg, a szőlő nem termett gyümölcsöt, ezért nem tudok neked fizetni.’ Mire az úr
hívta a harmadikat és eltűnődve mondta: ’Azt mondtad nekem, hogy ez az ember, akinek
kiadtam a második szőlőt, tökéletesen megtanított téged szőlőt művelni, amit kiadtam neked.
Miként lehet tehát, hogy a szőlő, amit neki adtam ki, nem termett egyáltalán gyümölcsöt, holott
látom, ugyanaz a talaj.’”
„A harmadik azt válaszolta: ’Uram, a szőlő nem lesz megművelve csupán beszéd által,
ellenkezőleg, minden nap tele kell izzadni egy inget, aki azt akarja, hogy gyümölcsöt hozzon. És
a szőlősgazdád szőlője miként termett volna gyümölcsöt, óh, uram, ha ő nem csinált semmit,
csak beszédre pazarolta az idejét? Persze, óh, uram, amennyiben a gyakorlatba ültette volna a
saját szavait, [miközben] én, aki nem tud olyan sokat beszélni, odaadom neked a bérleti díjat
két évre, ő ki tudta volna neked fizetni a bérletet öt évre.’ Az úr megharagudott és megvetéssel
mondta a szőlősgazdának: ’Így hát hatalmas munkát végeztél, nem vágtad le a fát és
metszetted a szőlőt, ezért komoly jutalmat érdemelsz!’ És miután hívta a szolgáit, kíméletlenül
megverette. Utána börtönbe vetette kegyetlen szolga felügyelete alatt, aki minden nap
megverte, és soha nem volt hajlandó szabadon bocsátani, a barátai könyörgésére sem.”
77. fejezet
„Bizony mondom nektek, hogy az ítélet napján sokan fogják azt mondani: ’Uram, prédikáltunk
és tanítottunk a Törvényed szerint’. Velük szemben még a kövek is felkiáltanak, így szólván:
’Amikor másokat tanítottatok, a saját nyelvetek által ítéltétek el magatokat, óh, 72

373
gonosz munkások.’ Az élő Istenre – mondta Jézus – az aki ismeri az igazságot és mégis éppen
ellenkező módon munkálkodik, olyan súlyos büntetést fog kapni, hogy a Sátán már szinte együtt
érez vele. Mondjátok meg nekem, azért adta nekünk az Isten a Törvényt, hogy ismerjük azt,
vagy azért, hogy munkálkodjunk általa? Bizony mondom nektek, minden tudás véget ér annál a
bölcsességnél, mely azt használja és azon dolgozik, hogy megismertesse. Mondjátok meg
nekem, ha valaki az asztalnál ülve szemével a kiváló húsokat nézvén, mégis a kezével
tisztátalan dolgokat választ és eszi meg azokat, nem őrült az illető?” „De igen, bizonnyal.” –
mondák a tanítványok.
Ezután Jézus azt mondta: „Óh, bolond, és minden embernél bolondabb, óh ember, hiszen az
értelmeddel ismered az eget, és a kezeddel mégis a földet választod; az értelmeddel ismered
az Istent, és szereteted mégis világi vágyakra irányul; az értelmeddel ismered a paradicsom
gyönyörűségét, és munkálkodásoddal a pokol nyomorúságát választod. Bátor katona, aki
elhagyja a kardját és kardhüvelyét viszi a harcba! Most már tudod, hogy aki éjszaka jár, fényre
vágyik, nemcsak látni a fényt, hanem sokkal inkább meglátni a helyes utat, azért, hogy
biztonságosan elérjen a fogadóba?”
„Óh, nyomorult világ, ezerszer megvetendő és gyűlölt, hiszen a mi Istenünk és az ő szent
prófétái mindig is meg akarták adni az ő hazája és a többiek számára az út megismerésének
tudását; ám ti, megátalkodottak, nemcsak hogy nem vagytok hajlandóak járni, ellenkezőleg, ami
még rosszabb, megvetitek a fényt! Igaz a közmondás a tevéről, miszerint nem szeret tiszta vizet
inni, mert nem vágyik rá, hogy a saját csúf pofáját lássa. Tehát az istentelen, aki rossz dolgokon
munkálkodik, utálja a fényt, nehogy ördögi tevékenysége ismertté váljon. Ám az, aki
bölcsességet kap, és nemcsak, hogy nem jól munkálkodik, de ami még rosszabb, a gonosz
szolgálatába állítja, olyan, mint aki az ajándékba kapott eszközökkel meggyilkolja az
adományozót.”
78. fejezet
„Bizony mondom nektek, hogy az Isten nem volt könyörületes a Sátán bukásakor, mégis
együttérzés volt benne Ádám bukásakor. És ez legyen elég számotokra, hogy megismerjétek
annak szerencsétlen helyzetét aki ismeri a jót és mégis rosszat tesz.” Ezután András azt
mondta: „Óh, mester, jó dolog abbahagyni a tanulást, hogy ne essen valaki ilyen helyzetbe?” 73

374
Jézus azt felelte: „Ha a világ jó lenne Nap nélkül, az ember szem nélkül, és a lélek megértés
nélkül, akkor jó lenne nem tudni. Bizony mondom nektek, a kenyér nem olyan jó a múlandó élet
számára, mint a tanulás az örök életnek. Nem tudjátok, hogy az Isten utasítása a tanulás?
Hiszen azt mondja az Isten: ’Kérjétek meg a véneket, és ők tanítani fognak benneteket.’ És a
törvényről az Isten azt mondja: ’Nézzétek, az én utasításom a szemetek előtt van, és amikor
leültök, és amikor járkáltok, és mindenkor elmélkedjetek rajta.’ Így tehát nem jó dolog nem
tanulni, hogy ne tudjatok. Óh, boldogtalan az, aki megveti a bölcsességet, hiszen biztos, hogy
elveszíti az örök életet.”
Jakab így felelt: „Óh, mester, mi tudjuk, hogy Jób nem mestertől tanult, sem Ábrahámról, mégis
szentté váltak és prófétákká.” Jézus azt mondta: „Bizony mondom nektek, azt, aki vőlegény
házában van, nem szükséges meghívni a menyegzőre, hiszen ő abban a házban lakik, ahol a
lakodalmat tartják; ellenkezőleg, azokat, akik a háztól távol vannak. Nem tudjátok hát, hogy az
Isten prófétái Isten kegyelmének és irgalmasságának házában lakoznak; és így Isten Törvénye
megtestesül bennük, miként Dávid atyánk mondta ezzel a dologgal kapcsolatban: ’Az Ő
Istenének törvénye az ő szívében van, azért az ő útját nem kell felásni.”
„Bizony mondom nektek, hogy a mi Istenünk az embert a teremtésben nemcsak hogy igaznak
teremtette, hanem a szívébe elültette a fényt, hogy megmutassa számára, méltó dolog az Istent
szolgálni. Így hát ha ez a fény elsötétül is bűn elkövetése után, de nem szűnik meg. Minden
nemzetben megvan ez a vágy az Istent szolgálni, habár elvesztették az Istent és hamis és
hazug isteneket szolgálnak. Emiatt szükséges, hogy az embert tanítsák az Isten prófétái, hogy
megtisztítsák a fényt, tanítsák az utat a paradicsomba jutáshoz; a mi országunknak, az Isten
helyes szolgálata révén, éppen ennyire szükséges, hogy akinek beteg a szeme, vezesse őt és
segítse.”
79. fejezet
Jakab azt kérdezte: „És miként tanítanak minket a próféták, ha egyszer halottak, és miként kell
azt tanítani akinek nincs tudása a prófétákról?” Jézus azt felelte: „Az ő tanításuk le van írva,
ezért hát tanulmányozni kell, hiszen az [írás] jelenti számotokra a prófétát. Bizony, bizony
mondom néktek, hogy az, aki megveti a próféciát, megveti nemcsak a prófétát, de megveti az
Istent is, aki küldte a prófétát. Ám meggondolván ezt, vagyis nem ismerni a prófétákat, miként a
nemzetek teszik, azt mondom nektek, hogy azokon a vidékeken ha bármelyik ember úgy él,
miként azt a szíve mutatja számára, hogy éljen, nem 74

375
cselekedvén másokkal olyant, amit nem szeretne másoktól megkapni, és azt adván a
szomszédjának, amit szeretne megkapni másoktól, az ilyen embert nem fogja elhagyni az Isten
kegyelme.”
„Így a halálban, ha nem korábban, az Isten kegyelemmel mutatja meg neki az ő Törvényét.
Talán azt gondoljátok, hogy az Isten adta azt a Törvényt, hogy szeressétek a Törvényt? Bizony
ez nem igaz, ellenkezőleg, az Isten azért adta az ő törvényét, hogy az ember jót tegyen az Isten
szeretetéért. És így ha az Isten talál egy embert, aki őt szeretvén jó dolgokon munkálkodik,
talán megveti őt? Biztosan nem, ellenkezőleg, jobban fogja szeretni őt azoknál, mint akiknek
Törvényt adott.”
„Mondok nektek egy példát: Volt egy ember, aki hatalmas vagyonnal rendelkezett, és az ő
birtokán, volt egy sivatagos terület, mely csak terméketlen dolgokat hozott. És így, amikor egy
napon kiment és áthaladt ezen a sivatagos területen, talált a terméketlen növények között egy
példányt, mely kitűnő gyümölcsöket érlelt. Erre azt mondta az ember: ’Vajon miként képes ez a
növény itt ilyen kitűnő gyümölcsöket érlelni? Biztos nem fogom kivágatni és tűzre vettetni, mint
a többit.’ És hívatván a szolgáit, kiásatta és elültettette a kertjében. Ezért hát azt mondom
nektek, hogy a mi Istenünk meg fogja óvni azt a pokol lángjaitól, aki a számára igazságban
dolgozik, akárhol is legyen.”
80. fejezet
„Mondjátok meg nekem, hol lakott Jób, hát nem Uzban, az bálványimádók között? És az áradás
idején, miként írt Mózes? Mondjátok meg nekem. Ő azt mondja: ’Noé kegyelmet talált az Isten
előtt.’ A mi atyánknak, Ábrahámnak, hit nélkül való apja volt, mivel hamis bálványokat készített
és imádott. Lót a leggonoszabb emberek között lakott a földön. Dániel, gyermekként,
Ananiással, Azariással és Misaellel került fogságba Nabukodonozor révén, és milyen nagy
bölcsességgel rendelkeztek, hiszen nem voltak többek két évesnél, amikor elragadták őket, és
a bálványimádó szolgák tömegei között nőttek fel. Az élő Istenre, ahogyan a tűz megégeti a
száraz dolgokat és lángokkal borítja el, tekintet nélkül olajfára, ciprusra és pálmára, a mi
Istenünk irgalmas lesz mindazokhoz, akik igazságosan munkálkodnak, nem tesz különbséget
zsidó, szkíta, görög vagy Izmaelita között.”
„De ne hagyjátok, hogy a szívetek itt megálljon, óh, Jakab, mert ahová az Isten elküldte a
prófétát, fontos, hogy teljes egészében megtagadjátok a saját ítéleteteket és hogy kövessétek a
prófétát, és ne mondjátok: ’Miért mondja ezt így? Miért tiltja meg ezt és miért 75

376
parancsol?’ Hanem azt mondjátok: ’Ez Isten akarata. Ez Isten parancsa.’ Mit is mondott az Isten
Mózesnek, amikor Isreel megvetette Mózest? ’Nem téged vetettek meg ők, hanem engem
vetettek meg.’ Bizony mondom nektek, hogy az embernek az egész életét nem azzal kell
töltenie, hogy megtanulja, miként kell beszélni, vagy írni; ellenkezőleg, meg kell tanulnia, miként
kell helyesen munkálkodni. Most pedig mondjátok meg nekem, ki az Heródes szolgái közül, aki
nem arra törekszik, hogy kedvére tegyen szolgálván őt teljes igyekezetével? Jaj a világnak, ha
csak azt nézi, mi a jó a testnek, mely agyag és trágya, és nem figyeli, sőt elfelejti, az Isten
szolgálatát, aki létrehozta az összes dolgot, aki áldott mindörökké.”
81. fejezet
„Mondjátok meg nekem, nagy bűnt követnének el a papok, ha az Isten bizonyságának ládáját
szállítván engednék, hogy a földre hulljon az?” A tanítványok megremegtek ezt hallván, hiszen
tudták, hogy az Isten meggyilkolta Uzzaht, amiért tévedésből megérintette az Isten ládáját. És
azt mondták: „A legsúlyosabb lenne az ilyen bűn.” Ezután Jézus azt mondta: „Az élő Istenre,
nagyobb bűn, mint elfelejteni az Isten szavát, mely által ő létrehozott mindent, s amellyel örök
életet kínál.” És ezt mondván, Jézus imádkozni kezdett, és az imádság után így szólt: „A
holnapi nap folyamán be kell mennünk Szamariába, mivel ezt mondta nekem az Isten szent
angyala.”
Azon a bizonyos napon, korán reggel, Jézus megérkezett a kúthoz, melyet Jákob készített, és a
fiának, Józsefnek adott. Jézus pedig, elfáradván az utazásban, a tanítványait elküldte a
városba, hogy vásároljanak élelmiszert. Ő pedig leült a kút szélére, a kút kávájára. És íme, egy
szamariai nő jött a kúthoz vizet meríteni. Jézus azt mondta az asszonynak: „Adj innom.” A nő
így felelt: „Nem szégyelled magad, hogy héber létedre inni kérsz tőlem, a szamariai nőtől?”
Jézus azt mondta: „Óh, asszony, ha tudnád, ki az, aki inni kér tőled, talán te kérnéd meg őt,
hogy itasson meg.” A nő azt válaszolta: „Hogyan is adhatnál nekem inni, hiszen látom, nincs
nálad vödör, hogy meríts a vízből, sem kötél, a kút pedig mély?”
Jézus így válaszolt: „Óh, asszony, bárki, aki ennek a kútnak a vizét issza, újra megszomjazik,
ám aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, nem lesz többé szomjas; sőt, azoknak, akik
megszomjaznak és inni kapnak, ekképpen pedig örök életük lesz.” A nő ezután így szólt: „Óh,
uram, adj nekem a te vizedből.” Jézus azt felelte: „Menj és hívd a férjed, és mindkettőtöknek
adok inni.” A nő így szólt: „Nincs férjem.” Jézus azt mondta: „Igaz, amit válaszoltál, hiszen volt
öt férjed, és az, aki most van neked, nem a férjed.” 76

377
Az asszony zavarba jött ezt hallván, és így szólt: „Uram, úgy érzem most, hogy te próféta vagy,
ezért mondd meg nekem, kérlek: a héberek Sion hegyén, a Salamon által épített templomban
imádkoznak Jeruzsálemben, és azt mondják, hogy ott és sehol máshol sem találja meg az
[ember] az Isten kegyelmét. A mi népünk ezeken a hegyeken imádkozik, és azt mondja, hogy
csak Szamaria hegyein lehet imádkozni. Ki az igazhívő hát?”
82. fejezet
Jézus ezután sóhajtott egyet és elsírta magát, mondván: „Jaj neked Júdea, a dicsőséged
érdekében mondogatod: ’Az Úr Temploma, az Úr Temploma’, miközben úgy élsz, mintha Isten
nem létezne, megadván mindent a világból az örömökhöz és haszonhoz; hiszen ez a nő az
ítélet napján pokolba küld téged; mivel ez a nő keresi annak tudását, miként találhat kegyelmet
és irgalmat az Isten előtt.”
És a nőhöz fordulva így szólt: „Óh, asszony, ti szamaritánusok azt imádjátok, akit nem is
ismertek; mi, héberek azonban azt, akit ismerünk. Bizony mondom neked, hogy az Isten
szellem és igazság, és így szellemben és igazságban kell imádni. Hiszen az Isten ígérete
Jeruzsálemben történt, Salamon templomában, és nem máshol. Ám higgy nekem, eljön az idő,
amikor az Isten irgalmát adja egy másik városban, és minden helyen lehetséges lesz imádni őt
igazságban. És az Isten minden helyen kegyelemmel fogadja az igaz imádságot.”
A nő azt válaszolta: „Keressük a Messiást, és amikor eljön, tanítani fog minket.” Jézus azt
mondta: „Tudod-e asszony, hogy a Messiásnak el kell jönnie?” Ő azt felelte? „Igen, Uram.” Mire
Jézus örvendezett és így szólt: „Ahogy én látom, óh, asszony, el vagy telve hittel, tudd meg hát
ezért, aki hisz a Messiásban, megváltást kap, mindenki, aki az Isten választottja, ezért fontos,
hogy tudsz a Messiás eljöveteléről.” A nő azt mondta: „Óh, Uram, talán te vagy a Messiás.”
Jézus így felelt: „Igazából az üdvösség prófétája vagyok, Izrael Házába küldtek, azonban
utánam el fog jönni a Messiás, az Isten hírnöke, az egész világhoz; mert Isten teremtette a
világot.”
„És azután az egész világon imádják az Istent, és kegyelmet kapnak, olyannyira, hogy a
jubileum évében, amely minden száz évben elérkezik, lecsökkenti azt a Messiás minden évre,
minden helyen.” Erre a nő otthagyta a vizesedényét és futott a városba, beszámolni mindarról,
amit Jézustól hallott. 77

378
83. fejezet
Mialatt a nő Jézussal beszélgetett, megjöttek a tanítványai, és csodálták, hogy Jézus egy
asszonnyal beszél. Ám senki sem mondta neki: „Miért beszélsz egy szamaritánus nővel?”
Amikor a nő távozott, azt mondták neki: „Mester, gyere és egyél.” Jézus azt felelte: „Más ételt
kell ennem.”
Ezután azt mondták a tanítványok egymásnak: „Talán valamiféle vándor beszélt Jézussal, hogy
megkeresse és ételt hozzon neki.” És megkérdezték azt, aki ezeket írja, mondván: „Volt itt
valaki, Barnabás, aki ételt hozhatott a mesternek?” Ezután válaszolt az, aki ír: „Nem volt itt
senki más, csak az az asszony, akit láttatok, aki elhozta ezt az üres edényt, hogy megtöltse
vízzel.” Csodálkozva álltak ezelőtt a tanítványok, várakozván Jézus magyarázó szavaira. Erre
Jézus azt mondta: „Nem tudjátok, az igazi étel az Isten kívánsága szerint cselekedni, mert az
nem kenyér, mely az embert táplálja és életet ad neki, ellenkezőleg, az Isten szavai az, az ő
kívánságai szerint. És ez okból, a szent angyalok nem esznek, kizárólag Isten kívánsága által
táplálkoznak. És így mi, Mózes és Illés és még valaki, negyven nap és negyven éjjel élünk már
minden élelem nélkül.”
És felemelvén a szemét Jézus azt kérdezte: „Milyen messze van a betakarítás?” A tanítványok
azt felelték: „Három hónapra.” Jézus így szólt: „Nézzétek, miként fehérlenek a hegyek a
gabonától; bizony mondom nektek, ma hatalmas a betakarítható termés.” És ezután rámutatott
a tömegnyi emberre, akik eljöttek, hogy lássák őt. Ugyanis a nő, belépvén a városba végigjárta
az egész várost, mondván: „Óh, emberek, gyertek és lássátok az Isten által Izrael Házához
elküldött új prófétát”, és beszámolt nekik mindarról, amit Jézustól hallott. Amint közelebb értek,
kérték Jézust, hogy tartson velük, menjenek be a városba; és ő belépett a városba, és ott
maradt két napig, meggyógyítván a betegeket és tanítván őket az Isten királyságáról. Ezt
követően a városlakók azt mondták a nőnek: „Jobban hiszünk a szavaiban és a csodáiban,
ahhoz képest, amit te mondtál; hiszen valóban az Isten egyik szentje, egy próféta, akit azok
üdvösségére küldtek, akik hisznek benne.”
Az éjféli imát követően, a tanítványok Jézus közelébe jöttek, és ő azt mondta nekik: „Ez az
éjszaka lesz a Messiás, az Isten hírnökének ideje, a minden éves jubileum, mely minden száz
évben jön el. Ezért nem kívánom, hogy aludjunk, hanem imádkozzunk, meghajtván a fejünket
százszor, tiszteletünket téve a mi Istenünknek, hatalmas és irgalmas, aki örökké áldott, és azért
minden egyes alkalommal azt mondjuk: ’Egyedül neked elismerem Istenem, hogy nem volt
kezdet, és vég sem lesz, mert a te kegyelmed adott az összes dolognak kezdetet, és ad
igazságot, amit mindenkinek megadsz a vég idején, hiszen nincsen az emberek közt
hasonlatosság, mert a te végtelen jóságod miatt nem vagy alanya sem 78

379
mozgásnak, sem véletlennek. Könyörülj rajtunk, hiszen te alkottál minket, és mi vagyunk a te
kezed munkája.’”
84. fejezet
Az imádságot befejezvén, Jézus így szólt: „Mondjunk köszönetet az Istennek, mert ő adta
nekünk ezt az éjszakát, nagy kegyelemmel, hiszen ő tette lehetővé, hogy visszatérjen az idő,
amelynek szükséges elmúlnia az éjszakában, mialatt egységben imádkozhatunk az Isten
Hírnökével. És én meghallottam az ő hangját.” A tanítványok igencsak örvendeztek ezt hallván,
és azt mondták: „Mester, taníts nekünk néhány szabályt ezen az estén.” Ezután Jézus így szólt:
„Láttatok már valaha trágyával kevert balzsamot?” Ők azt felelték: „Nem, Urunk, hiszen senki
sem annyira ostoba, hogy ilyen dolgot tegyen.”
„Nos, akkor elmondom nektek, hogy vannak a világban még ennél is nagyobb ostobák – kezdte
Jézus -, mert az Istennek való szolgálatot összekeverik a világ szolgálatával. Olyannyira, hogy
számtalan ártatlan életet már megtévesztett a Sátán, és miközben az emberek imádkoztak,
összekeverte az ő imáikat világi dolgokkal, aminek következtében abban az időszakban
utálatossá váltak az Isten szemében. Mondjátok meg nekem, hogy amikor megmosakodtok
imádkozáshoz, nemde óvatosak vagytok, hogy semmi tisztátalan ne érintsen benneteket? De
igen, bizonyára. Ám mit tesztek, amikor imádkoztok? Megmossátok a lelketeket az Isten
kegyelme által. Hajlandóak lennétek tehát, miközben imádkoztok, világi dolgokról beszélni?
Vigyázzatok, hogy ne tegyetek úgy, mert minden egyes világi szó a gonosz trágyájává válik
annak lelke felett, aki kimondja azt.”
Ezután az apostolok megremegtek, mert olyan heves szellemiséggel beszélt, majd így szóltak:
„Óh, mester, mit tegyünk, ha imádság közben eljön hozzánk egy barátunk, hogy beszéljen
velünk?” Jézus azt felelte: „Várakozzon türelmesen, és fejezzétek be az imát.” Bertalan azt
mondta: „És mi van akkor, ha megsértődik, és elmegy, amikor azt látja, hogy nem beszélünk
vele?” Jézus így válaszolt: „Ha megsértődik, akkor, higgyetek nekem, ő nem a barátotok, de
nem is hívő, sokkal inkább hitetlen és a Sátán társa. Mondjátok meg nekem, ha elmentek
Heródes lovászfiújával beszélni, és azt találjátok, hogy ő éppen Heródes fülébe mond valamit,
megsértődnétek, ha várakozásra késztetne benneteket? Nem, bizonyára nem, ellenkezőleg,
megnyugodva látnátok, hogy a barátotok a király jóindulatát élvezi. Igaz?” – kérdezte Jézus. 79

380
A tanítványok azt felelték: „Nagymértékben igaz.” Ezután Jézus folytatta: „Bizony mondom
nektek, hogy mindenki, amikor imádkozik, az Istennel beszél. Helyes lenne tehát, hogy
abbahagyja az Istennel való beszélgetést azért, hogy egy emberhez szóljon? Helyes lenne hát,
hogy a barátotok annak okán megsértődjön, mert az Isten felé több tiszteletet tanúsítotok, mint
őfelé? Higgyetek nekem, ha megsértődik azon, hogy megvárakoztatjátok, abban az esetben ő a
gonosznak jó szolgája. Hiszen gonosz dologra vágyik, hogy elhagyjátok az Istent egy emberért.
Az élő Istenre, minden jócselekedetben, melyet az Istenfélelem vezet, az ember elválasztja
magát a világi foglalatosságoktól, azért, hogy ne rontsa meg a jócselekedetet.”
85. fejezet
„Amikor egy ember rosszat tesz, vagy rosszat szól, és ha valaki odamegy és helyrehozza azt,
illetve megakadályozza a cselekvésben; vajon mit tesz az ilyen ember?” – kérdezte Jézus. A
tanítványok azt felelték: „Jót cselekszik, hiszen az Istent szolgálja; aki mindig arra törekszik,
hogy meggátolja a gonoszt, miként a Nap, mely mindig azt kutatja, miként űzhetné el a
sötétséget.” Jézus így folytatta: „És mondjátok meg nekem, hogy ezzel ellentétben, amikor
valaki jót tesz, vagy helyesen beszél, aki akadályozza őt, valamilyen ürüggyel, ami nem jobb, a
gonoszt szolgálja; nem, rosszabb, egyenesen az ő társa. Hiszen a gonosz semmi mást sem
tesz, mint minden jó dolgot megakadályoz. Ám mit mondjak én most tinéktek? Azt mondom
nektek, amit Salamon mondott, a próféta, a szent, és az Isten barátja: ’Ezer közül, akit ismersz,
egy legyen a barátod.’”
Ezek után Máté szólalt meg: „Ebben az esetben nem tudunk szeretni senkit.” Jézus azt felelte:
„Bizony mondom nektek, törvény ellen való, bármit is gyűlölnötök, kivéve a bűnt, olyannyira,
hogy még a Sátánt sem gyűlölhetitek, mint Isten teremtményét, csak mint az Isten ellenségét.
Tudjátok miért? Elmondom nektek, mert ő Isten teremtménye, és mindaz, amit az Isten
tetemtett jó és tökéletes. Ezzel összhangban, aki gyűlöli a teremtményt, ugyancsak gyűlöli a
teremtőt. A barát ehhez hasonlatos dolog, nem könnyű megtalálni, de könnyű elveszíteni. A
barátság nem szenved csorbát, ha valaki legjobban szeret. Vigyázzatok, legyetek óvatosak, és
ne válasszatok magatoknak olyan barátot, aki nem szereti azt, akit ti szerettek. Tudjátok mit
jelent a barát? A barát nem mást jelent, mint a lélek orvosát.”
„És így, ahogy nagyon ritkán találni olyan jó orvost, aki ismeri a betegségeket és érti az ellenük
alkalmazandó gyógyszereket, ugyanígy lehet ritkán lelni olyan barátot, aki ismeri a 80

381
hibákat és tudja, miként vezessen a jóra. És itt van a gonoszság, merthogy sokan vannak, akik
barátai úgy nesznek, mintha nem látnák a barátaik hibáit, mások mentegetik őket, mások földi
ürüggyel védik őket, és ami rosszabb, vannak barátok, akik meghívnak és segítenek abban,
hogy hibázz, akik vége olyan lesz, mint az ő gonoszságuk. Óvakodjatok attól, hogy ilyen
embereket ne kapjatok barátnak, mert az igazságban ők ellenségek és a lélek gyilkosai.”
86. fejezet
„Legyen a barátod olyan, hogy hajlandó legyen téged helyesbíteni és elfogadni a helyesbítést;
és kívánsága szerint hagyj el minden dolgot az Isten szeretetéért, még akkor is, ha ebben az is
benne van, hogy elhagyd őt az Isten kedvéért. Ám mondjátok meg nekem, ha egy ember nem
tudja, miként szeresse az Istent, akkor honnan tudná, hogyan kell önmagát szeretnie; és
honnan tudná, miként kell másokat szeretni, ha nem tudja hogyan szeresse önmagát?
Bizonnyal ez lehetetlen. Ezért amikor barátot választasz a magad számára (még ha igazából a
legteljesebb mértékben magányos, akinek egyáltalán nincs barátja), figyelj és gondolkozz
először, ne a leszármazását nézd, ne a kiváló családját, ne is a szép házát, sem a finom
ruházatát, ne a kifogástalan személyiségét, sem a szép szavait, mert ezek könnyen
megtéveszthetnek.”
„Ám nézd, mennyire féli az Istent, miként veti meg a földi dolgokat, mennyire szeret jó dolgokat
tenni, és mindenek felett, mennyire gyűlöli a saját testét, és így könnyen találsz igaz barátot. Ha
ő mindennél jobban féli az Istent, és megveti a világ hiúságait, és csak a jó dolgok
cselekvésével van elfoglalva, és gyűlöli a saját testét, mint ellenséget. Ám az ilyen barátod sem
szeretheted oly módon, hogy a szereteted túláradjon, mert ebben az esetben bálványimádó
leszel. Szeresd őt, mint egy ajándékot, akit Isten adott neked, hogy az Isten ezáltal még
nagyobb szívességet tegyen vele. Bizony mondom nektek, hogy az, aki megtalálta az igaz
barátját, megtalálta a paradicsomi örömök egyikét; nem, inkább a paradicsom kulcsát.”
Tádé azt mondta: „Ám ha esetleg egy embernek van egy barátja, aki nem pontosan olyan,
miként azt elmondtad, óh mester? Mit kell akkor tenni? El kell hagyni őt?” Jézus így felelt: „Úgy
kell tenni, mint a tengerész tesz a hajóval, aki addig hajózik, amíg nyereségessé teszi, ám
amikor látja, hogy veszteséges, azonnal abbahagyja. Tehát úgy tégy a barátoddal, hogy amely
dolgokban rosszabb nálad, azokban a dolgokban, melyek számodra bűnnek minősülnek, hagyd
őt el, ha nem akarsz kiesni az Isten kegyelméből. 81

382
87. fejezet
„Jaj a világnak, a bűncselekmények miatt. Szükségképpen ennek kell történnie, hiszen az
egész világ gonoszságban fekszik. Ám mégis, jaj annak az embernek, aki bűntetteket követ el.
Jobban tette volna, ha a nyakára köt egy kilométerkövet és a tenger mélyére süllyed, mint hogy
megsértse a szomszédját. Ha a szemed megbotránkoztat, tépd ki. Hiszen jobb fél szemmel a
paradicsomba jutni, mint kettővel a pokolba. Ha a kezed, vagy a lábad megbotránkoztat, tégy
hasonlóképpen, mivel jobb belépni a mennyek királyságába fél lábbal, vagy fél kézzel, mint két
kézzel vagy két lábbal a pokolba.”
Simon, akit Péternek hívtak, így szólt: „Uram, hogyan kell ezt megtennem? Hiszen igen rövid
időn belül csonka lennék?” Jézus azt felelte: „Óh, Péter, tedd le a test okoskodását és azonnal
rá fogsz találni az igazságra. Mert aki tanít téged, az a te szemed, és aki segít téged, az a te
lábad, és az, aki szolgál téged bizonnyal a kezed. Ezért, amikor bűnbe esel, hagyd el őket, mert
jobb dolog tudatlanul eljutnod a paradicsomba, kevés munkával és szegényen, mint a pokolba
jutni bölcsen, hatalmas munka árán és gazdagon. Bármi, ami meggátolna téged az Isten
szolgálatában, vesd el magadtól, miként az ember mindent elvet, ami gátolja a látását.”
És ezeket mondván, Jézus szólt Péternek, menjen közelebb hozzá, és azt mondta neki: „Ha a
fivéred vétkezik ellened, menj és igazítsd ki őt. Ha megváltozik, örvendezz, mert megnyerted a
fivéred, ám ha nem változik meg, menj és keress két tanút, igazítsd ki újra; és ha nem változik,
menj és számolj be erről a hitközösségnek, és ha nem változik meg ezután, tekints rá, mint
hitetlenre, és ezért ne lakj ugyanazon fedél alatt, mint ahol ő lakik, ne egyél ugyanannál az
asztalnál, ahol ő ül, és ne beszélj ővele, olyannyira, hogy ha tudod, hová tette a lábát, te ne
tedd oda a te lábad.”
88. fejezet
„Ám óvakodj attól, hogy visszatartsd magad a jobbtól, inkább mondd ezt: ’Péter, Péter, ha az
Isten nem segítene neked az ő kegyelmével, rosszabb lennél őnála.’” Péter azt felelte: „Hogyan
kell őt kiigazítanom?” Jézus azt mondta: „Oly módon, ahogy te magad szeretnéd, ha
kiigazítanának. És miként te szeretnéd elviselni ezt, úgy viselj el másokat. Higgy nekem Péter,
hiszen bizony mondom neked, hogy minden alkalommal, amikor kiigazítod a fivéredet
irgalommal, irgalmat kapsz az Istentől, és a szavaid gyümölcsöt fognak 82

383
teremni, ám ha szigorral cselekszel, szigorú büntetést kapsz az Isten igazságossága által és
nem teremsz gyümölcsöt.”
„Mondd meg nekem Péter: azokat az agyagedényeket, amelyekben a szegények főzik az
ételüket és elmossák őket, talán kövekkel és vaskalapáccsal teszik? Biztosan nem, sokkal
inkább forró vízzel. Az edények darabokra törnének a vastól, a fából készült dolgok
megégnének a tűzben, ám az ember kegyelem által megváltozhat. Tehát, amikor ki kell
igazítanod fivéredet, azt kell mondanod magadnak: ’Ha az Isten nem segít nekem, akkor holnap
rosszabbul fogom tenni a dolgokat, miként ő ma cselekszik.’” Péter így szólt: „Hány alkalommal
kell megbocsátanom a fivéremnek, óh, mester?” Jézus azt felelte: „Akárhányszor csak
készségesen megbocsátana neked.”
Péter azt kérdezte: „Naponta hétszer?” Jézus így válaszolt: „Nemcsak hétszer, de
hetvenhétszer is meg kell bocsátanod neki naponta, mert az aki megbocsát, annak
megbocsáttatnak, és aki elítél, azt elítélik.” Ezután azt monda e sorok írójának: ”Jaj a
hencegőknek, mert a pokolba jutnak.” Jézus megfeddte őt, mondván: „Bolondok lesztek
Barnabás, ha ilyeneket mondotok. Bizony mondom nektek, a fürdő nem annyira fontos a
testnek, a zabla a ló számára, és a kormányrúd a hajónak, mint amennyire az uralkodó fontos
az országnak. És mi okból adta az Isten Mózesnek, Józsuénak, Sámuelnek, Dávidnak és
Salamonnak, és sok másoknak, akik megfeleltek a döntésnek? Azért adta az Isten a kardot,
hogy kiirtsa a gonoszságot.”
Ezután azt mondta e sorok írója: „Hogyan kell hát ítélni, megbélyegezve és megbocsátva?”
Jézus így felelt: „Nem mindenki bíró, hiszen csak a bíró feladata vonatkozik mások elítélésére,
óh, Barnabás. És a bírónak el kell ítélnie a bűnöst, sőt, pontosan úgy, miként az atya
parancsolja, hogy a gennyes tagot vágják le a fiáról, hogy az egész test ne gennyesedjen el.”
89. fejezet
Péter így szólt: „Mennyi ideig kell várnom a fivéremre, hogy bűnbánatot tartson?” Jézus azt
felelte: „Mindaddig, ameddig terád várnának.” Péter azt mondta: „Nem mindenki fogja ezt
megérteni, ezért kérlek beszélj nekünk még világosabban.” Jézus így válaszolt: „Várj addig a
fivéredre, ameddig az Isten várna rá.” „Ezt sem fogják megérteni” – mondta Péter. Jézus így
felelt: „Várj rá addig, amíg van idege megbánni.” 83

384
Ezután Péter elszomorodott, és mások is, mert nem értették meg a jelentést. Ezért Jézus így
szólt: „Ha alaposan megértettétek volna, és tudnátok, hogy ti magatok bűnösök vagytok, akkor
soha nem gondolnátok arra, hogy elvágjátok a szíveteket a bűnösök felé nyújtott kegyelemtől.
És ezért mondom nektek nyíltan, hogy a várni kell a bűnösre, hogy bűnbánatot tartson, amíg
lélek van a fogai alatt, hogy lélegezzen. Hiszen így tesz a mi Istenünk, a hatalmas és
kegyelmes Isten. Az Isten nem azt mondta: ’Abban az órában, amikor a bűnös böjtölni fog, adj
alamizsnát, imádkozz, és menj zarándokútra, én pedig megbocsátok neki.’ Merthogy ezt már
sokan megvalósították, és örökké átkozottak lettek. Hanem azt mondta: ’Abban az órában,
amikor a bűnös elsiratja az ő bűneit, én, a magam részéről, nem fogok többé emlékezni a
vétkeire.’ Értitek?” – kérdezte Jézus.
A tanítványok azt felelték: „Részben értjük és részben nem.” Jézus így szólt: „Melyik az a rész,
amit nem értetek?” Ők azt mondták: „Azt, hogy az a sok ember, aki imádkozik és böjtöl, az
átkozott.” Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, hogy a képmutatók és a gójok többet
imádkoznak, több alamizsnát adnak, és többet böjtölnek, mint az Isten barátai. Ám mivel nincs
hitük, nem képesek bűnbánatot tartani az Isten iránt mutatott szeretetük miatt, és ezért
átkozottak. Ezután János azt mondta: „Taníts minket az Isten szeretetére, és a hitre.” Jézus azt
felelte: „Itt az ideje, hogy elmondjuk a hajnali imát.” Mire felkeltek, és megmosván magukat
imádkoztak az Istenhez, aki mindörökké áldott.
90. fejezet
Amikor az ima véget ért, a tanítványok ismét közelebb húzódtak Jézushoz, és szólásra nyitották
szájuk: „Gyere közelebb János, hiszen ma megválaszolom nektek mindazt, amit kérdeztetek. A
hit a pecsét, amellyel isten megpecsételi az ő választását, az a pecsét, melyet odaad az ő
Hírnökének, akinek kezében mindenki, aki választott, megkapja a hitet. Mivel az Isten egyetlen,
ezért a hit is egyetlen. Azért az Isten, minden dolgok előtt, megteremtette az ő Hírnökét, neki
adta a hitet még mindenki más előtt, hiszen ez az Isten hasonlatosságára való volt, és
mindannak, amit az Isten mondott és tett. És így a hívők a hit által látják az összes dolgot,
sokkal jobban, miként az ember a szemeivel lát, mert a szem hibázhat, még ha nem is követ is
el majdnem mindig hibát; ám a hit sohasem téved, mert az Isten szolgál alapjául és az ő szavai.
Higgyetek nekem, hogy a hit által valamennyi választott üdvözülni fog. És az is biztos, hogy hit
nélkül lehetetlen bárkinek is Isten tetszését elnyerni.”
„A Sátánnak pedig nem célja sem a böjtölés, sem az imádkozás, az alamizsna adás vagy a
zarándoklat, ellenkezőleg, a hitetlenek buzdítása arra, hogy dolgozzanak, ugyanis 84

385
abban talál örömet, ha látja az embert munkálkodni, fizetség nélkül. Ám minden szorgalmával
azon fáradozik, hogy a hitet semmivé tegye, azaz a hitet különösképpen kell őrizni, és ehhez a
legbiztosabb út a „miért” elvetése, látván, hogy éppen a „miért” volt az oka az ember
Paradicsomból való kiűzetésének, és a Sátán átváltozásának a legcsodálatosabb angyalból
borzalmas ördöggé.”
Ezek után János így szólt: „Miként kerüljük el akkor a ’miértet’, tudván, hogy ez a tudás
kapuja?” Jézus azt felelte: „Nem, ellenkezőleg, a ’miért’ a pokol kapuja.” Mire János elhallgatott,
Jézus pedig hozzátette: „Amikor tudod, hogy az Isten megmondott egy dolgot, ki vagy te, óh,
ember, hogy azt mondhasd: ’Miért mondtad ezt, óh Isten; miért tetted azt?’ Mondhatja azt egy
cserépedény a készítőjének, hogy ’miért készítettél engem arra, hogy vizet tároljak és ne pedig
balzsamot?’ Bizony mondom neked, fontos, hogy minden kísértéssel szemben megerősítsd
magad ezekkel a szavakkal, mondván: ’Az Isten ezt mondta’, ’Az Isten így tett’, ’Az Isten így
akarja’, ha így teszel, biztonságban fogsz élni.”
91. fejezet
Abban az időben hatalmas felfordulás támadt szerte Júdeában Jézus miatt. A római katonaság,
a Sátán ténykedése révén, felkavarta a zsidókat, azt mondván, Jézus Isten, aki eljött
meglátogatni őket. Olyan hatalmas lázadás bontakozott ki, hogy a Negyven Naphoz közel az
egész Júdea fegyverben volt, annyira, hogy a fiú az apja ellen fordult, és fivér a fivér ellen.
Néhányan azt mondták, Jézus Isten, aki eljött a világba; mások azt mondták: ”Nem, hanem az
Isten fia”; és mások pedig: „Nem, mivel az Isten nem hasonlatos az emberhez, ezért nem nemz
fiúkat, a názáreti Jézus tehát Isten prófétája.” Ez a [lázadás] pedig azért alakult ki, mert Jézus
hatalmas csodákat tett.
Az emberek megnyugtatására szükségessé vált, hogy főpap felvonuljon, papi ruhájába öltözve,
a szent Isten nevében, a tetagrammatont viselve a homlokán, és felkereste Pilátus kormányzót,
valamint Heródest – hasonlatos módon. Ezt követően, három sereg gyűlt össze Mizpehben,
egyenként kétszázezer emberrel, akik csupasz kardot hordtak. Heródes beszélt hozzájuk, ám
ők nem csendesedtek el. Ezt követően a kormányzó és a főpap beszélt, mondván: „Testvérek,
ezt a háborút a Sátán munkálkodása okozta, mert Jézus él, és nekünk meg kell kérnünk őt,
tegyen tanúbizonyságot önmagáról, és akkor hiszünk neki, a szavai nyomán.” 85

386
Így hát mindenki elcsendesedett, és letevén a fegyvereiket, megölelték egymást, azt mondván
egymásnak: „Bocsáss meg testvérem!” Azon a napon, mindenki a szívébe fogadta, hogy
[bármit] elhiggyen, amit Jézus mond. A kormányzó és a főpap jelentős jutalmat ajánlott annak,
aki [elébe járul és] elmondja hol található Jézus.
92. fejezet
Ebben az időben, a szent angyal szavai nyomán, elmentünk a Sínai hegyhez Jézussal. Ott
tartotta meg Jézus [és] a tanítványai a negyven napot.
Amikor eltelt, Jézus közel húzódott a Jordánhoz, hogy Jeruzsálembe menjen. És egyikük úgy
tekintett rá, aki hitt Jézusban, mint Istenre. Ezt követően, nagy örömmel kiáltott fel [újra és újra]:
„Eljött a mi Istenünk!” Ő elérte a várost [mire] az egész város megmozdult, mondván: „Eljött a mi
Istenünk, óh, Jeruzsálem, készülj a fogadására!” És tanúságot tettek róla, hogy látták Jézust a
Jordánhoz közel.
Ezután mindenki, kicsi és nagy, kiment a városból, hogy lássa Jézust, így a város üresen
maradt, hiszen az asszonyok [felvették] gyermekeiket a karjukra, és elfelejtettek ennivalót vinni.
Amikor ezt [meglátták], a kormányzó és a főpap odajöttek és küldöttet menesztettek
Heródeshez, aki [szintén] kijött, hogy megkeresse Jézust, annak érdekében, hogy lenyugtassa
az emberek zendülését. Két napig keresték a pusztában [a] Jordánhoz közel, és a harmadik
napon megtalálták őt, közel a déli órához, amikor ő (a tanítványaival) imához tisztálkodott,
Mózes könyve szerint.
Jézus mélyen elcsodálkozott, látván a földet ellepő emberek sokaságát, és azt mondta a
tanítványainak: „Talán a Sátán keltett lázadást Júdeában. Kérjük azt Istent, hogy távolítsa el a
Sátán uralmát a bűnösök fölül.” És amikor ezt mondta, a tömeg közelebb húzódott hozzá, és
amikor megismerték, elkezdtek kiáltozni: „Légy üdvözölve, óh, mi Istenünk!” – és Istennek kijáró
tiszteletüket kezdték tenni előtte, mire Jézus felhorkant és azt mondta: „Távozzatok előlem, óh,
őrült emberek, mert attól félek, hogy a föld megnyílik és elemészt engem a gyalázatos
szavaitokkal együtt!” Az embereket erre rettegés töltötte el, és siránkozni kezdtek. 86

387
93. fejezet
Ezután Jézus, felemelvén a kezét, csendet kérve, azt mondta: „Bizony, hatalmasat tévedtek, óh,
izraeliták, amikor engem, az embert, a ti Isteneteknek neveztek. És attól tartok, az Isten ezért
súlyos csapással fogja sújtani a szent várost, átadván idegeneknek szolgaságban; óh, ezerszer
átkozott a Sátán, hogy erre (a nézetre) vezetett titeket!”
És ezt mondván, Jézus az arcára sújtott mindkét kezével, mire hatalmas siránkozás hangja
támadt, mintha nem hallotta volna senki sem, mit mondott Jézus. Ezért még egyszer felemelte a
kezét, csendet kérvén, és az emberek kezdtek megnyugodni a siránkozásból, és pedig még
egyszer elmondta:
„Megvallom az ég színe előtt, és tanúskodni hívok mindent, ami a földön lakozik, hogy teljesen
távol áll tőlem mindaz, amit mondotok; lássátok, ember vagyok, akit halandó anya szült; az
Isten ítéletének alanya, szenvedvén az evés és az alvás nyomorúságától, hidegtől és a
forróságtól, mint más emberek. Ezért amikor az Isten ítélkezni jön, a szavaim kardként hasítja
darabokra [azokat] akik azt hiszik rólam, több vagyok, mint ember.” És ezt mondván, Jézus
meglátott egy lovasokból álló tömeget, ebből megértette, hogy a kormányzó közeledik,
Heródessel és a főpappal. Ezután Jézus így szólt: „Talán ők is megőrültek.”
Amikor a kormányzó megérkezett Heródessel és a pappal, mindenki leszállt a lováról és kört
formáltak Jézus körül, oly mértékben, hogy a katonaság képtelen volt megakadályozni az
embereket abban az elhatározásukban, hogy hallják Jézust beszélni a pappal. Jézus tisztelettel
közeledett a paphoz, ő azonban szeretett volna meghajolni Jézus előtt és imádni őt, mire Jézus
felkiáltott: „Óvakodj attól mit teszel, élő Isten papja! Ne vétkezz a mi Istenünk ellen!”
A pap azt felelte: „Most, hogy Júdea oly nagymértékben megmozdult a jeleidre és tanításodra,
hogy azt kiáltják, Te vagy az Isten; ezért hát, az emberektől kényszerítve, eljöttem ide a római
kormányzóval és Heródes királlyal. Szívből kérünk tehát, hogy szüntesd meg a lázadást, mely
te miattad támadt. Mivel néhányan azt mondják Isten vagy, mások azt, hogy az Isten fia, és
megint mások, hogy próféta vagy.”
Jézus azt felelte: „És te, az Isten főpapja, miért nem csendesíted le ezt a lázadást? Talán neked
is elment az eszed? A próféciák, az Isten törvényével együtt, feledésbe merültek, óh, nyomorult
Júdea, megtévesztett a Sátán!” 87

388
94. fejezet
És ezeket mondván, Jézus megismételte: „Megvallom az ég színe előtt, és tanúskodni hívok
mindent, ami a földön lakozik, hogy teljesen távol áll tőlem mindaz, amit ezek az emberek
mondanak rólam; arra következtetvén, hogy több vagyok, mint egy ember. Hiszen ember
vagyok, akit anya szült, az Isten ítéletének alanya; aki itt él, mint akármelyik másik ember,
osztozik a közös nyomorúságban. Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, hatalmas
bűnt követtetek el, óh, pap, annak kijelentésével, amit mondtatok. Kérjétek az Istent, hogy ne
hozzon a szent városra hatalmas bosszút ezért a bűnért.” Ezután így szólt a pap: „Bocsásson
meg nekünk az Isten, és imádkozz értünk.” A kormányzó és Heródes pedig azt mondta: „Uram,
lehetetlen, hogy ember megcselekedje azt, amit te megtettél, emiatt nem értjük azt, amint
mondasz.”
Jézus azt felelte: „Amit mondasz, igaz, hiszen az Isten jó dolgokat tesz az ember által, a Sátán
gonoszan munkálkodik. Az ember olyan, mint egy üzlet, ahová ha bárki belép, az ő
beleegyezésével, munkát és árusítást talál. Ám mondd meg nekem óh, kormányzó, és te, óh,
király, azért beszéltek így, mert nem ismeritek a mi Törvényünket, hiszen ha elolvassátok a mi
Istenünk testamentumát és szövetségét, azt fogjátok látni, hogy Mózes a vizet vérré változtatta,
a port bolhákká, a harmatot záporrá és a fény sötétséggé. A békákat és egereket Egyiptomra
küldte, s (azok) ellepték a földet; legyilkolta az elsőszülötteket, és megnyitotta a tengert, ahová
belefulladt a Fáraó; ilyen dolgokat egyáltalán nem cselekedtem.”
„És Mózesről mindenki elismeri, hogy jelenleg halott ember. Józsué megállította a Napot, és
megnyitotta a Jordánt, amit én még nem tettem meg. És Józsuéról mindenki elismeri, hogy
jelenleg halott ember. Illés tüzet hívott le láthatóan az égről, és esőt, amit én még nem tettem
meg. És Illésről mindenki elismeri, hogy ember. És [ugyanígy] sok további próféta, szent ember,
Isten barátai, akik az Isten hatalma alatt álltak, cselekedtek olyan dolgokat, melyeket nem
foghat fel azok elméje, akik nem ismerik a mi Istenünket - aki mindörökké áldott -,
mindenhatóságát és irgalmasságát.”
95. fejezet
Ennek megfelelően a kormányzó és a pap és a király kérlelte Jézust, hogy az emberek
megnyugtatása érdekében menjen fel egy magas helyre és szóljon az emberekhez. Ezután
Jézus odament a tizenkét kőhöz, melyeket Józsué emelt a tizenkét törzs 88

389
(jelképeként, akiket) kihozott a Jordán középső folyásától; amikor az egész Izrael átkelt rajta
száraz lábbal, és fennhangon azt mondta: „Engedjétek a papunkat egy magas helyre, ahonnan
megerősíti szavaimat.” Ezután a pap magasabbra ment, akinek pedig Jézus határozottan, hogy
mindenki hallja, azt mondta: „Írva van az élő Isten testamentumában és a szövetségben, hogy a
mi Istenünknek nem volt kezdete és nem lesz soha vége sem.” A pap azt felelte: „Ekképpen van
megírva.”
Jézus így szólt: „Írva vagyon, hogy a mi Istenünk, pusztán a szavai által megteremtett minden
dolgot.” „Még ez is így van” – mondta a pap. Jézus folytatta: „Írva vagyon, hogy az Isten
láthatatlan és rejtett az emberi tudat előtt, tehát testetlen, nem áll semmiből, változtathatatlan.”
„Így van, igaz” – mondta a pap. Ismét Jézus: „Írva vagyon, hogy a mennyek mennyében nem
lakozhat ő, hiszen a mi Istenünk végtelen.” „Ezt mondta Salamon próféta – tette hozzá a pap –
óh, Jézus”. Jézus így szólt: „Írva vagyon, hogy az Isten nem szenved szükséget, mivelhogy
nem eszik és nem alszik, nem szenved semmiféle fogyatékosság miatt.” „Így van” – mondta a
pap.
Jézus azt mondta: „Írva vagyon, hogy a mi Istenünk ott van mindenhol, és hogy nincs másik
isten, csak ő, aki lesújt és teljessé tesz, és mindent megtesz, ami csak tetszik neki.” „Így van
megírva” – felelte a pap. Ezután Jézus felemelte a kezét és így szólt: „Urunk, a mi Istenünk, ez
az én hitem, mellyel a te testamentumodon alapuló ítéleted elé járulok, mindenkivel szemben,
akik ennek az ellenkezőjét vallják.”
És az emberek felé fordulva azt mondta: „Térjetek meg, mindazok alapján, amit a pap mondott
nektek, hogy írva vagyon Mózes könyvében, az Isten szövetségében mindörökre, hogy
érezzétek a ti bűnötöket, hiszen én egy látható ember vagyok, és egy darab agyag, aki a földön
jár, halandó, miként más emberek. És volt kezdetem, és végem is lesz, és olyan [vagyok] aki
képtelen egy legyet újrateremteni.”
Ezután az emberek siránkozva felemelték a hangjukat és így szóltak: „Bűnt követtünk el Urunk
és Istenünk ellened, légy irgalmas hozzánk.” És kérték Jézust, mindannyian, hogy imádkozzon
a szent város biztonságáért, hogy a mi Istenünk haragjában ne adja át más nemzeteknek, hogy
letapossák. Ezután Jézus, felemelvén a kezét, imádkozott a szent városért és az Isten
embereiért, amire mindenki azt kiáltotta: „Úgy legyen! Ámen!” 89

390
96. fejezet
Amikor az ima véget ért, a pap hangosan így szólt: „Maradj Jézus, mert tudnunk kell, ki vagy, a
nemzetünk megnyugtatása végett.” Jézus azt felelte: „Jézus vagyok, Mária fia, Dávid magvából,
egy ember aki halandó és féli az Istent, és azt keresem, hogy az Istennek megtiszteltetés és
dicsőség adassék.”
A pap azt válaszolta: „Mózes könyvében az van írva, a mi Istenünk el kell hogy küldje a
Messiást, aki el fog jönni, bejelenteni számunkra az Isten kívánságait, és a világot Isten
kegyelmébe vezeti. Ezért én kérlek téged, mondd meg az igazat, te vagy az Isten Messiása,
akit várunk?”
Jézus azt felelte: „Igaz, az Isten így ígérte, ám valójában nem én vagyok ő, hiszen őt előttem
alkották meg és utánam fog eljönni.” A pap azt válaszolta: „A szavaid és a jeleid alapján
mindenképpen úgy gondoljuk, hogy próféta vagy és az Isten egyik szentje, ezért kérlek téged,
Júdea és Izrael nevében, és az Isten szeretetedre, miképpen fog a Messiás eljönni.
97. fejezet
Jézus azt felelte: „Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, én nem a Messiás
vagyok, akit a föld minden törzse vár, miként azt Isten megígérte Ábrahám atyánknak,
mondván: ’A te magodban megáldom a föld összes törzsét.’ Ám amikor az Isten elvisz engem a
világból, a Sátán újra felszítja ezt az átkozott lázadást, az istenteleneket rávevén arra, hogy én
Isten vagyok, és az Isten fia, s ekképpen a szavaimat és tanításaimat megfertőzik, olyannyira,
hogy alig marad harminc igaz hívő; amikor is az Isten kegyelmet gyakorol a világ felett, és
elküldi az ő Hírnökét, akiért valamennyi dolgot megalkotta, aki délről érkezik el hatalommal, és
elpusztítja a bálványokat a bálványimádókkal együtt, aki elveszi a Sátántól az emberek feletti
uralmat. Elhozza magával az Isten kegyelmét a megváltásukért, hogy higgyenek őbenne, és
áldott az, aki hisz majd a szavainak.”
„Méltatlan vagyok rá, hogy köntösét megoldjam, ám megkaptam az Isten jóindulatát, hogy
láthatom őt.” Ezután a pap, a kormányzóval és a királlyal azt mondta: „Ne gyötörd magad, óh,
Jézus, Isten szentje, mert a mi időnkben ez a lázadás nem tör ki még egyszer, hiszen azt fogjuk
megírni a szent római szenátusnak, császári rendelet formájában, hogy senki ne hívjon téged
többé Istennek, avagy Isten fiának.” Ezek után Jézus így szólt: „A szavaitok nyomán immár nem
vagyok vigasztalan, hiszen remélem, hogy fény jön a 90

391
sötétségre, a vigaszom pedig az eljövendő Hírnök miatt van, aki elpusztítja az összes, rólam
alkotott hamis meggyőződést, az ő hite elterjed, és megragadja az egész világot, mivel Isten
megígérte Ábrahámnak, a mi atyánknak. És ez nyújt számomra vigaszt, hogy az ő hite vég
nélkül való lesz, miközben az Isten révén megőrzi sérthetetlenségét.”
A pap azt válaszolta: „Miután eljött az Isten Hírnöke, jönnek majd más próféták is?” Jézus így
válaszolt: „Nem jönnek utána az Isten által küldött igaz próféták, ám igen nagyszámú hamis
próféta érkezik, emiatt szomorú pedig vagyok. Mivel a Sátán az Isten igazságos ítélete által
támasztja őket, és ők elrejtik önmagukat az evangéliumom ürügyén.” Heródes azt mondta:
„Miként lehet igazságos Isten ítélete, ha ilyen istentelen emberek fognak eljönni?”
Jézus így felelt: „Igazságos, aki ugyanis nem hisz a megváltása igazságában, hazugságban kell
hinnie, ami kárhozatra viszi. Ezért azt mondom nektek, hogy a világ megveti az igaz prófétákat
és szereti a hamisakat, miként az Mikeás és Jeremiás korában történt. Mindenki azt szereti, aki
olyan, mint ő.”
Ezután a pap azt mondta: „Milyen nevet visel majd a Messiás, és milyen jele lesz
eljövetelének?” Jézus így felelt: „A Messiás neve csodálatra méltó, hiszen maga az Isten adta
neki, amikor megteremtette az ő lelkét és égi pompába helyezte. Az Isten így szólt: ’Várj
Mohamed, a te kedvedért megalkotom a paradicsomot, a világot, és a teremtmények hatalmas
sokaságát, ezekből ajándékot készítek neked, oly mértékben, hogy bárki, aki áld téged, áldott
lesz, és aki átkoz téged, átkozott lesz. Amikor el foglak küldeni a világba, úgy küldelek, mint a
megváltás Hírnökét, és a te szavad igaz lesz, olyannyira, hogy a menny és a föld elbukhat, de
az ő hite soha sem fog megbukni.’ Mohamed, az ő áldottjának neve.” Ezután a tömeg felemelte
a hangját, mondván: „Óh, Isten, küldd el hozzánk a te Hírnöködet. Óh, Mohamed jöjj el gyorsan
a világ megváltására!”
98. fejezet
És ezeket mondván, a tömeg eltávozott a pappal, a kormányzó pedig Heródessel együtt;
komoly beszélgetésbe keveredtek Jézus (személyével) és tanításával kapcsolatban. A pap
kérte a kormányzót, írjon levelet Rómába a szenátusnak az egészről, arról, amit a kormányzó
tett, hogy a szenátus könyörületet gyakorolhasson Izraelen, és elrendelte, fájdalmas halál
fenyegetése mellett, hogy senki se hívja Jézust, a nazarénust a zsidók 91

392
prófétájának, sem Istennek, sem Isten fiának. Mely rendeletet közzétették a templomban, rézbe
vésve.
Amikor a tömeg nagyobbik része eltávozott, körülbelül ötezer férfi maradt ott - nőket és
gyermekeket nem számítva -, akiket megviselt az utazás, két napja kenyér nélkül voltak,
hajtotta őket a vágy, hogy lássák Jézust, megfeledkeztek róla, hogy élelmet hozzanak
magukkal, ezért nyers gyomnövényeket ettek, és nem voltak képesek eltávozni, mint a többiek.
Ezután Jézus, amikor érzékelte ezt, megsajnálta őket, és azt mondta Fülöpnek: „Hol találjunk
kenyeret számukra, hogy halálra ne éhezzenek?” Fülöp azt válaszolta: „Uram, 200 aranyért
sem lehet kapni annyi kenyeret, hogy mindannyian egy keveset megízlelhessenek.” Azután
András azt mondta: „Itt van egy kisgyermek öt kenyérrel és két hallal, de mit tesz az ennyinek?”
Jézus így felelt: „Ültessétek le a tömeget.” És az emberek leültek a fűre ötvenesével és
negyvenesével. Ezután Jézus azt mondta: „Az Isten nevében!” És fogta a kenyeret és
imádkozott az Istenhez, és azután megtörte a kenyeret, amit odaadott a tanítványoknak, és a
tanítványok odaadták a tömegnek, és így tettek a halakkal is. Mindenki evett és mindenki meg
volt elégedve. Ezután Jézus azt mondta: „Gyűjtsétek össze a maradékot.” Így tehát a
tanítványok összegyűjtötték a maradékot, és tizenkét kosarat töltöttek meg.
Ezt követően mindenki a kezét a szemére helyezte, mondván: „Ébren vagyok, vagy álmodom?”
És ottmaradtak valamennyien, nagyjából egy órányit, miközben megvitatták maguk között a
hatalmas csoda körülményeit. Ezek után Jézus, amikor köszönetet mondott az Istennek,
elbocsátotta őket, ám ott maradtak hetvenketten, akik nem voltak hajlandók elhagyni őt, ezért
Jézus, érzékelvén hitüket, úgy döntött, tanítványokká választja őket.
99. fejezet
Jézus visszahúzódott a sivatag egy mélyebb területe felé; Tiroban, a Jordánhoz közel,
összehívta a hetvenkettőt és a tizenkettőt, és amikor letelepedett egy kőre, maga köré ültette
őket. Sóhajtván egyet szólásra nyitotta száját és azt mondta: „Ezen a napon olyan hatalmas
bűnt láttunk Júdeában és Izraelben, hogy beleremegett a szívem a mellemben, az istenfélelem
miatt. Bizony mondom nektek, az Isten féltékeny az ő tiszteletére, és úgy szereti Izraelt, mint
egy szerető. Tudjátok, hogy amikor egy fiatalember szeret egy hölgyet, és ő nem szereti
viszont, ellenkezőleg, egy másikat, a fiatalember felháborodik és megöli a riválisát. És 92

393
így, azt mondom nektek, hasonlóképp tesz az Isten, amikor Izrael mást szeret és elfelejti az
Istent, az Isten erre megsemmisíti.”
„Nos, mely dolog még kedvesebb az Isten számára itt a Földön a papságnál és a szent
templomnál? Mindazonáltal Jeremiás próféta idejében, amikor az emberek elfeledkeztek
Istenről, és a Templommal csupán hencegtek, hogy nincs hozzá hasonlatos a világon, az Isten
haragra gerjedt, és Nabukodonozor, babiloni király és hadserege által elragadtatta a szent
várost, és felégettette azt, a szent Templommal együtt, olyannyira, hogy a szent dolgokat,
melyeket az Isten prófétái remegtek még megérinteni is, eltaposták lábaikkal a hitetlenek,
eltelve gonoszsággal.”
„Ábrahám valamivel jobban szerette fiát, Izmaelt, mint amennyire helyes lett volna, ezért, hogy
kiirtsa Ábrahám szívéből a gonosz szeretetet, Isten azt parancsolta neki, hogy ölje meg a fiát,
mely (tettet) késsel kellett volna elkövetnie. Dávid vehemensen szerette Ábsálomot, és ezért az
Isten úgy intézte, hogy a fiú fellázadt az apja ellen, és a hajánál fogva felakasztotta és megölte
őt Joáb. Óh, milyen félelmetes isteni ítélet, hiszen Ábsálom mindennél jobban szerette a haját,
és a kötelévé vált az, melynél fogva felakasztották!”
„Az ártatlan Jób közel került ahhoz, hogy hét fiát és három lányát [túlontúl] szeresse, amikor az
Isten átadta őt a Sátán kezébe, aki nemcsak, hogy megfosztotta őt a fiaitól és gazdagságától
egyetlen nap alatt, hanem súlyos betegséggel is sújtotta, férgek bújtak ki testéből az
elkövetkezendő hét évben. Jákob atyánk jobban szerette Józsefet valamennyi fiánál, ezért az
Isten arra vette rá, hogy eladja őt, s elintézte, hogy Jákobot ugyanezek a fiúk megtévesszék, oly
módon, hogy azt higgye, az állatok felfalták szeretett fiát, és tíz éven át élt gyászban.”
100. fejezet
„Az élő Istenre, testvéreim attól félek, az Isten haragra gerjed ellenem. Ezért végig kell járnotok
Júdeát és Izraelt, hirdetni az igazságot a tizenkét törzsnek, hogy félre ne vezetessenek.” Az
apostolok félelemmel eltelve, zokogva mondták: „Mindent megteszünk, amit csak parancsolsz.”
Ezután Jézus így szólt: „Imádkozzunk és böjtöljünk három napig, és mostantól fogva, minden
este, amikor az első csillag feltűnik, amikor az Istenhez imádkozunk, háromszor imádkozzunk ,
kérvén az ő irgalmát háromszor, mert Izrael bűne háromszor súlyosabb más bűnöknél.” „Így
legyen” – válaszolták a tanítványok. 93

394
Amikor a harmadik nap eltelt, a negyedik nap reggelén, Jézus összehívta a tanítványokat, és
azt mondta nekik: „Barnabás és János velem maradnak, a többiek pedig Szamaria és Júdea és
Izrael valamennyi régióját felkeresik, a bűnbánatról prédikálnak, mert a fejsze közel fekszik a
fához, hogy kivágja azt. És imádkoznak a betegek felett, mert az Isten hatalmat adott nekem
minden betegség felett.”
Ezután e sorok írója így szólt: „Óh, mester, ha a tanítványaidat megkérdezik, miként kell
bűnbánatot tartani, mi fognak válaszolni?” Jézus azt felelte: „Ha egy ember elveszti az
erszényét, akkor csupán a szemét fordítja hátra, hogy lássa? Vagy a nyelvét is használja, hogy
kérdezősködjön? Nem. Hanem az egész testével visszafordul, és szellemének minden erejét
beveti, hogy megtalálja. Így van?” Mire e sorok írója azt mondta: „A legteljesebb mértékben
igaz.
101. fejezet
Ezután Jézus azt mondta: „A bűnbánat a gonosz élet megfordítása, hiszen minden értelemben
a teljes elfordulást jelenti ahhoz képest, ami a bűn elkövetéséhez vezet. A vidámság helyett
gyászolni kell, a nevetés helyett zokogni, a dőzsölés helyett böjtölni, alvás helyett virrasztani,
lustálkodás helyett tevékenykedni, vágyakozás helyett tisztának maradni, történetek mesélése
helyett imádságossá válni, a fösvénység helyett alamizsna-osztóvá.” Ezután, e sorok írója így
szólt: „Ám ha megkérdezik őket, miként gyászoljunk, hogyan zokogjunk, miként böjtöljünk,
hogyan munkálkodjunk, hogy maradjunk meg tisztának, miként váljunk imádságossá és
alamizsna-osztóvá, milyen válaszokat adjanak? És hogyan mutassanak bűnbánatot megfelelő
módon, ha nem tudják, miként kell megbánni.”
Jézus azt felelte: „[Jó] kérdést tettél fel, óh, Barnabás, és minden részletre kiterjedően
szeretnék neked válaszolni, Istennek tetszően. Ma tehát a vezeklésről általában fogok nektek
beszélni, és amit egynek mondok, azt mindenkinek mondom. Tudjátok meg, a bűnbánat több,
[minden] egyébnél, hiszen az Isten tiszta szeretetére kell irányulnia, másként hiábavaló dolog
bűnbánatot tartani. Egy hasonlatot fogok nektek mondani. Ha bármelyik épületnek eltávolítjátok
az alapjait, az összeomlik. Így van?” „Így igaz.” – felelték a tanítványok.
Ezután Jézus azt mondta: „A üdvösségünk alapja az Isten, aki nélkül nincs üdvösség. Amikor
az ember bűnt követ el, elveszíti az üdvözülésének alapjait, ezért fontos, hogy az alapoktól
kezdje. Mondjátok meg nekem, hogy ha a szolgáitok megsértenek 94

395
benneteket, és ti tudjátok, hogy nem bánják azt, hogy titeket megbántottak, ám bánják jutalmuk
elvesztést, megbocsátanátok nekik? Természetesen, nem. Elmondom nektek, hogy az Isten
éppen ezt fogja tenni, azokkal, akik a paradicsom elvesztése miatt sajnálkoznak. A Sátán,
minden jó ellensége, erős lelkiismeret furdalást érez a paradicsom elvesztése és a pokol
megkapása miatt. Ám sohasem fog kegyelmet találni, tudjátok miért? Mert nem szereti az
Istent, nem, sőt, gyűlöli a Teremtőjét.”
102. Fejezet
„Bizony mondom nektek, hogy minden állat, természetének megfelelően, ha elveszíti azt, amire
vágyik, gyászolja az elveszett jót. Éppen így, a bűnös, aki őszinte bűnbánatot akar tartani,
vágyat kell érezzen önmaga megbüntetésére, mert hiszen amit tett, az ellentétes a
Teremtőjével, amikor tehát imádkozik, nem merészel vágyakozni az Istentől való paradicsomra,
vagy arra, hogy az Isten szabadítsa meg a pokoltól, ellenkezőleg, zavart elmével, elesetten áll
Isten előtt, azt mondván az ő imádságában:”
„Íme a bűnös, óh, Uram, aki ok nélkül megsértett akkor, amikor szolgálnia kellett volna téged.
Arra törekszik, hogy amit tett, a te kezed által legyen megbüntetve, ne pedig a Sátán, a te
ellenséged keze által, azért, hogy az istentelen ne örvendezzen a te teremtményeid felett.
Fenyíts meg, büntess meg tetszésed szerint, óh, Uram, hiszen nem tudsz nekem annyi kínt
adni, amennyit ez a gonosz megérdemel.”
„A bűnös, a [vezeklésnek] ezt a módját betartva, irgalmat nyer az Istennél, [olyan mértékben]
amilyenre vágyik az igazságszolgáltatásra. Kétségtelenül, [a] bűnös nevetése gyalázatos
szentségtörés hiszen ezt a világot joggal nevezte Dávid atyánk siralomvölgynek.”
„Volt egyszer egy király, aki örökbe fogadta egyik rabszolgáját, saját fiaként, [és] minden
vagyona urává tette. Az történt, hogy egy gonosz ember által félrevezetvén, a nyomorult, a
királyt haragra gerjesztette, ezért nagy keservet szenvedett, nemcsak az anyagiakban, hanem
megvetettségében és megfosztottságában mindenétől, amit csak megszerzett mindennapos
munkával. Gondoljátok, hogy egy ilyen ember nevetne valaha is?” „Nem – felelték a tanítványok
-, hiszen ha a király megtudta volna, akkor megölte volna, látván őt nevetni a király haragján.
Ám valószínűleg éjjel és nappal állandóan zokog.”
Ezután Jézus sírva mondta: „Jaj a világnak, mert biztos az örök gyötrelme. Óh, nyomorult
emberiség, mert az Isten fiává fogadott téged, felkínálván neked a paradicsomot, melyben te,
óh, nyomorult, a Sátán tevékenykedése által kivívtad az Isten haragját, és 95

396
kivettettél a paradicsomból, és ítélet alá került a tisztátalan világ, ahol megkaptál minden dolgot,
nehéz munka jutott neked, a jó munka elvétetett tőled a folyamatos vétkezés miatt. És a világ
egyszerűen nevet, és, ami rosszabb, ő, a legnagyobb bűnös még jobban nevet, mint a többiek!
Ezért az lesz, amit megmondtatok: az Isten örök halállal bünteti azt a bűnöst, aki nevet az ő
bűnein és nem zokog felettük.”
103. fejezet
„A bűnös zokogásának olyannak kell lenni, mint az apa zokogásának fia felett, [aki] közel van a
halálhoz. Óh, minő emberi őrület, a felett a test felett sírni, melyből a lélek távozik, és nem
siratni a lelket, melyet az Isten kegyelme elhagyott, a bűn miatt! Mondjátok meg nekem, amikor
egy tengerésznek a vihar összetöri a hajóját, tudja pótolni mindazt amit elvesztett zokogás által;
mit tesz hát? Természetesen keserves sírásra fakad. Ám őszintén mondom nektek, hogy
mindabban a dologban, [amelyet] az ember megsirat, vétkezik, kivéve, amikor a bűnét siratja.
Minden nyomorúság, mely az embert éri, Istentől származik, a megváltása érdekében, ezért
örvendeznie kell [amikor ilyen történik vele]. A bűnök azonban a gonosztól valók, az ember
kárhozatért, és az ember emiatt nem szomorkodik. Bizonyára érzékelitek, hogy az ember a
veszteségére törekszik és nem a javára.”
Bertalan így szólt: „Uram, mit tegyen az, aki nem tud zokogni, mert a szíve számára idegen a
könnyezés?” Jézus azt válaszolta: „Nem mindenki zokog, aki könnyeket hullat, óh, Bertalan. Az
élő Istenre, lehet találni embereket, akik szeméből nem hullik könny, és mélyebben zokognak
azoknál az ezreknél, aki könnyeket hullatnak. A bűnös zokogása a földi szeretet megélése a
heves bánat révén.”
„Ahogy a napfény megőrzi a rothadástól a többit, azáltal amit legfölülre tesznek, ez a fajta
megoldás, megőrzi a lelket a bűntől. Ha az Isten azt várná, hogy az igazi bűnbánathoz annyi
könnyet kellene hullatni, amennyi a tengerek vize, még többre vágyna, és ahogyan a vágy
elhasználja a kis cseppet, melyet elfogyaszt, úgy használná el, miként a lángoló kemence az
egyetlen csepp vizet. Ám azok, akik készek zokogásban kitörni, olyanok mint a lovak, amelyek
annál gyorsabban mennek, minél könnyebb a terhük.” 96

397
104. fejezet
„Bizony, vannak emberek, akikben egyaránt benne van a belső szeretet és a kitörő könnyek.
Ám aki ilyen, egy Jeremiás lesz. A zokogásban az Isten inkább a sajnálatot méri, mint a
könnyeket.” Ezután János így szólt: „Óh, mester, miként veszít el az ember a zokogásban más
dolgokat, mint a bűn?” Jézus azt felelte: „Ha Heródes adna neked egy palástot, hogy őrizd meg
számára, és azután elvenné tőled, volna okod a zokogásra?”
„Nem” – mondta János. Ezután Jézus így szólt: „Nos, az embernek kevesebb oka van a sírásra,
ha elveszít valamit, vagy nem kapja meg azt, amit szeretne, mert minden az Isten kezéből
származik. Ekképpen pedig, ne lenne az Istennek hatalmában, hogy a saját kedvére rendezze
el a saját dolgait, óh, bolond ember? Mivel ami a sajátod az a bűn egyedül, és ezért kell
zokognod, és nem más valami után.”
Máté azt mondta: „Óh, mester, az egész Júdea előtt megvallottad, hogy az Istennek nincsen
semmi hasonlatossága az emberrel, és most pedig azt mondtad, hogy az ember mindent Isten
kezéből kap; ezek szerint az Istennek van keze, hasonló tehát az emberhez.” Jézus így
válaszolt: „Tévedésben vagy, óh, Máté, és mások hasonlóképpen tévednek, nem értvén a
szavak jelentését. Az embernek nem a szavak külsején kell elgondolkoznia, hanem azok
értelmén; megértvén azt, hogy az emberi beszéd olyan, mint egy tolmács köztünk és az Isten
között. Hát nem tudjátok, hogy amikor az Isten beszélni akart az atyáinkkal a Sínai hegyen, az
atyáink felkiáltottak: ’Beszélj hozzánk te Mózes és ne engedd, hogy az Isten szóljon hozzánk,
hogy meg ne haljunk’? És amit az Isten mondott Ézsaiás próféta által, hogy amilyen messze az
ég van a Földtől, olyan távol vannak az Isten útjai az ember útjaitól, és az Isten gondolatai az
ember gondolataitól?”
105. fejezet
„Az Isten olyan mérhetetlen, hogy reszketek leírni őt. Azonban fontos, ezért teszek számotokra
egy javaslatot. Elmondom nektek tehát, hogy a mennyek száma kilenc, és olyan távol vannak
egymástól, mint az első menny a Földtől, melynek távolsága a Földtől ötszáz évnyi utazásra
van. Tehát a Föld távolsága a legmagasabb mennytől négyezer-ötszáz évnyi utazás.
Elmondom nektek ezzel kapcsolatban, hogy [a Föld] úgy aránylik az első mennyhez, mint a tű
hegye a tűhöz, ehhez hasonlatosan az első menny a másodikhoz, és így tovább, valamennyi
menny alárendeltje a következőnek. Ám a Föld teljes mérete valamennyi 97

398
mennyel együtt, a paradicsom méretéhez képest csak egy pont, nem, egy homokszem. Ez
mérhetetlen nagyság?”
Az apostolok azt felelték. „Igen, bizony.”
Ezután Jézus így szólt: „Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, a Világegyetem az
Isten előtt olyan kicsi, mint egy homokszem, és Isten sokszorosan nagyobb, [mintha] homokkal
kitöltenénk valamennyi mennyet és a paradicsomot, és még annál is. Gondoljátok meg hát,
vajon az Isten bármi módon összemérhető-e az emberrel, aki csupán egy kicsiny agyagdarab a
Földön. Vigyázzatok hát, hogy az értelmet nézzétek, és ne a csupasz szavakat, ha azt
akarjátok, hogy örök életetek legyen.” A tanítványok azt mondták: „Csak az Isten képes
önmagát megismerni, és igaz, amit Ézsaiás, a próféta mondott: ’Rejtve van az emberi értelem
elöl.’”
Jézus így válaszolt: „Igen, ez igaz, tehát amikor a paradicsomban leszünk, megismerjük majd
az Istent, úgy, miként az ember megismerheti a tengert egyetlen csepp sós vízből. Visszatérve
a beszélgetéshez, azt mondom nektek, hogy csak a bűn miatt kell az embernek zokognia, mert
a bűn elkövetése által az ember elhagyja a Teremtőjét. Ám miként zokogjon az, aki részt vesz a
mulatozásban és a lakomákban? Úgy fog zokogni, ahogy jég tüzet fog! Szükséges számotokra,
hogy mulatozás helyett böjtöljetek, ha képesek vagytok uralkodni az érzékeitek felett, a mi
Istenünk ugyanis az uralkodó.” Tádé mondta: „Az Isten értelme felette áll annak, amit uraltok.”
Jézus így szólt: „Visszatérve, mondják: ’az Isten ilyen’, ’az Isten olyan’? Mondjátok meg nekem,
az ember értelmes?” „Igen” – válaszolták a tanítványok. Jézus folytatta: „Meg tudja az ember
mondani, hogy hol található őbenne az az értelem, amely működik, vagy sem?” „Nem” –
mondták a tanítványok. „Becsapjátok magatokat – mondta Jézus -, hiszen aki vak, süket, néma
és csonka, hol van az ő értelme? És amikor az ember elájul?” Erre a tanítványok
összezavarodtak, mire Jézus így szólt: „Három dolog van, ami emberré tesz: a lélek, az értelem
és a test, mindegyikük elkülönül a többitől. A mi Istenünk teremtette a lelket és a testet, miként
azt hallottátok, azonban nem hallottatok még az értelem megteremtéséről. Ezért holnap,
amennyiben az Isten örömére szolgál, mindent elmondok nektek.” És így szólván, Jézus
köszönetet mondott az Istennek és imádkozott a népünk megváltásáért, mindannyian mondtuk:
„Ámen.” 98

399
106. fejezet
Amikor befejezte a hajnali imát, Jézus leült egy pálmafa alá, és maga köré vonta a tanítványait.
Jézus így szólt: „Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, sokan vannak
megtévesztve az életükkel kapcsolatban. Minél erősebben kapcsolódik össze egymással a lélek
és a tudat, az emberek annál inkább megerősítik, hogy a lélek és a test egy és ugyanaz a
dolog, s csak a működése különbözteti meg őket, nem pedig a lényegük: érzékelő, akarattól
független, illetőleg tudati lélek. Hanem, bizony mondom nektek, a lélek az, amely gondolkozik
és él. Óh, bolondok, hol találjátok meg a tudati lelket élet nélkül? Bizonyára sehol. Ám élet,
tudat nélkül megtalálható, miként az látható az eszméletvesztéskor, amikor az érzékek nem
működnek.” Tádé azt mondta: „Óh, mester, amikor a tudat elhagyja az életet, az embernek
nincs élete.”
Jézus azt felelte: „Ez nem igaz, hiszen az ember meg van fosztva az élettől, amikor a lélek
eltávozik; hiszen a lélek nem tér többé vissza a testbe; esetleg ha csoda történik. Ám a tudat a
rátörő félelem miatt elhagyja a testet, vagy nagy szomorúság miatt ami lelket éri. Mivel a tudatot
Isten teremtette, kedvére, és igaz, egyedül él, miközben a testnek élelemre van szükséges és a
léleknek tudásra és szeretetre. Ez a tudat most fellázad a lélek ellen, a felháborodás révén,
mondván, az elkövetett bűn miatt megfosztották a paradicsomi örömöktől. Ezért most van a
legnagyobb szükség arra, hogy szellemi örömökkel táplálják, azok, akik nem kívánnak a testi
örömöknek élni. Értitek? Bizony mondom nektek, hogy miután az Isten megteremtette, pokolra
ítélte és elviselhetetlen hóra és jégre; mert azt mondta magáról, ő az Isten, amikor azonban
megfosztották táplálékától, elvevén az élelmet tőle, beismerte, hogy az Isten rabszolgája, és
ténykedése az ő kezében van. És most mondjátok meg nekem, miként munkálkodik a tudat
istentelenben? Bizony, miként az Isten őbenne. Látván, hogy a tudatot követi, lemondván az
értelemről és az Isten Törvényéről. Ezért utálatossá válik, és nem cselekszik semmi jót.”
107. fejezet
„És így, az első dolog, mely a bűn miatti bánatot követi, az a böjt. Mert hiszen aki azt látja, hogy
egy bizonyos étel megbetegíti, a haláltól való félelme miatt, miután igencsak sajnálja, hogy evett
belőle, elhagyja azt, hogy ne tegye önmagát beteggé. Így kell cselekednie a bűnösnek is.
Felismervén azt, hogy az öröm az, ami bűn elkövetésére készteti az Isten, az ő teremtője ellen,
miközben az értelmét követi a világ ezen jó dolgaiban, bánkódjon, amiért így cselekedett, mivel
megfosztotta önmagát Istentől, az ő életétől, és a 99

400
pokol örök halálát hozta magára. Ám mert az ember, amíg él, szüksége van arra, hogy
megszerezze a világ ezen jó dolgait, ezért szükséges a böjt. Sanyargassa tehát az értelmét és
tudja meg, hogy az Isten az ő ura. És amikor látja, hogy az értelme utálja a böjtöt, helyezze az
utóbbi elébe, a pokol körülményei között egyáltalán nincs ugyanis öröm, csak végtelen bánat
érkezik; helyezze tehát elébe, hiszen a paradicsom gyönyörűsége sokkal nagyszerűbb, ugyanis
egy morzsányi ebből a gyönyörűségből sokkal csodálatosabb, mint e világ valamennyije.
Könnyű ezért tehát lecsendesedni, hiszen jobb ma egy kicsivel beérni, azért hogy később sokat
kapjunk, mint zabolátlannak lenni a kevésben és megfosztatni mindentől és gyötrelemben
maradni.”
„Emlékeznetek kell a gazdag lakomázóra, azért hogy jól böjtöljetek. Hiszen ő, azt kívánta, hogy
itt a Földön boldogan élhessen minden nap, ezért megfosztották őt még egyetlen csepp víztől
is, miközben Lázárnak, aki morzsákkal beérte itt a Földön, örök élete lett, teljes bőségét élvezte
a paradicsom gyönyörűségeinek. Ám a bűnbánó legyen óvatos, hiszen a Sátán arra törekszik,
hogy minden jócselekedetet megsemmisítsen, és a bűnbánatban még jobban, mint másban,
hiszen a bűnbánó ellene lázad, és a hűséges szolgájából lázadó ellenség válik. Ezért a Sátán
törekszik arra, hogy elérje, az ember ne böjtöljön tovább, betegség ürügyén, és amikor ez nem
válik be, egy különleges böjtre hívja őt, azért, hogy megbetegítse, s utána felségesen éljen. Ha
pedig sikeres ebben, megpróbálja rávenni arra, hogy egyszerű élelmiszereket vegyen magához,
azért, hogy hasonlatossá váljon hozzá, aki sohasem eszik, viszont állandóan bűnt követ el.”
„Az élő Istenre, utálatos dolog megfosztani a szervezetet az élelemtől és eltölteni a lelket
büszkeséggel, megvetvén azokat, akik nem böjtölnek és önmagunkat jobbnak tartani náluk.
Mondjátok meg nekem, vajon a beteg ember büszke a diétára, melyet számára az orvos előírt,
és bolondnak tartja azokat, akik nem diétáznak? Biztosan nem. Ám bánatot fog érezni a
betegség miatt, mert amiatt kell diétáznia. Mégis azt mondom nektek, a bűnbánónak nem
szabad büszkélkednie a böjtje miatt, és lenéznie azokat, akik nem böjtölnek, azonban sajnálnia
kell a bűnét, aminek következtében böjtöl. A bűnbánónak nem szabad finom ételeket
beszereznie, közönséges ételekkel kell beérnie. Vajon az ember kitűnő ételt ad a harapós
kutyának, vagy a rúgós lónak? Nem, biztosan nem, ellenkezőleg. A böjtnek megfelelően lakj
jól.” 100

401
108. fejezet
Halljátok hát, amit mondani fogok nektek a figyelemről. Ugyanis kétféle alvás létezik, ti. a test
alvása és a léleké, ezért nagyon óvatosnak kell lennetek a érzékelésben, miközben a test
érzékel a lélek nem alszik. Ez bizony súlyos hiba lenne. Mondjátok meg nekem, e példabeszéd
alapján: ha van egy ember, aki séta közben egy kődarab felé halad, az ütközés elkerülése
érdekében inkább arrébb rúgja a lábával, ha viszont a fejével tenné ugyanezt, mit mondanánk
egy ilyen ember állapotáról?” „Szerencsétlen - felelték a tanítványok -, az ilyen ember eszét
vesztette.”
Jézus így folytatta: „Nos, megválaszoltátok, bizony mondom nektek, hogy az, aki a testével
érzékel és a lelkével alszik, az bolond. A lélek fogyatékossága ugyanis sokkal súlyosabb, mint a
testé, és ezért jóval nehezebb gyógyítani is. Tehát mily nyomorult dolog azzal dicsekedni, hogy
nem alszik valaki a testtel, mely az élet gyökere, miközben nem érzi saját szerencsétlenségét, a
felett, hogy a lélekkel alszik, mely az élet feje? A lélek alvása az Isten és az ő félelmetes
ítéletének elfeledése. A lélek pedig, amelyik érzékel, az, amely minden dologban és minden
helyen ott van, megtapasztalja az Istent, és mindent és minden által és mindenek felett
köszönetet mond az urának, tudván, hogy mindig, minden pillanatban kegyelmet és irgalmat
kap az Istentől.”
Tehát az ő urától való félelmében mindig ott visszhangzik a fülében az angyali megnyilatkozás:
’Teremtmények, gyertek ítéletre, a ti Teremtőtök megítél benneteket.’ Ezért az Isten
szolgálatában tartja magát mindig is. Mondjátok meg nekem, mire vágytok jobban: látni egy
csillag fényét, vagy a Nap fényét?” András azt válaszolta: „A Nap fényére, hiszen egy csillag
fényénél nem lehet látni a környező hegyeket sem, a Nap fényénél viszont megpillanthatjuk a
legkisebb homokszemet is. Ezért félelemmel járunk a csillag fényénél, a Nap fényénél azonban
biztonságosan járunk.”
109. fejezet
Jézus azt felelte: „Azt mondom tehát nektek, hogy a lélekkel, az igazság napjával, [amely] a mi
Istenünk, kell érzékelnünk, és nem pedig büszkélkedni a testtel való érzékelés miatt. Az a
leginkább igaz tehát, hogy a testi alvást el kell kerülni oly mértékben, amiként csak lehetséges,
ám teljesen [elkerülni] lehetetlen, az értelmet és a testet elnyomják az ételek és a gondolkozás.
Ezért hagyni kell, hagy aludjon, hogy kissé elkerülhesse a sok gondolkodást és sok ételt. Az élő
Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, jogos dolog 101

402
valamennyit aludni minden éjszaka, ám soha nem jogos elfelejteni az Istent és az ő félelmetes
ítéletét és a lélek alvása pedig ilyen feledést jelent.”
Ezután az szólalt meg, aki ír: „Óh, mester, miként tarthatjuk az Istent mindig az
emlékezetünkben? Őszintén szólva, úgy tűnik, ez megvalósíthatatlan.” Jézus sóhajtva mondta:
„Ez a legnagyobb nyomorúság, amiben az ember szenvedhet, óh, Barnabás. Ami az embereket
illeti, nem tudnak úgy a Földön élni, hogy az Isten, az ő teremtőjük mindig az emlékezetükben
legyen; megőrizvén azt, ami szent, ők viszont mindig az Isten emlékezetében vannak, hiszen az
Isten kegyelmének fénye van bennük, így soha nem feledkezhetnek meg Istenről. Ám
mondjátok meg nekem, láttatok már a kőbányászokat, miként gyakorolnak és tanulnak
folyamatosan a fejtéshez, közben pedig beszélgetnek egymással, és ezalatt ütik a
fémszerszámaikat, s dolgoznak a kövön, anélkül, hogy a fémre pillantanának, és mégsem törik
össze a kezüket? Nos hát, cselekedjetek hasonlóképpen.”
„Vágyjatok arra, hogy szentek legyetek, ha azt szeretnétek, hogy teljesen felülkerekedjetek a
felejtés nyomorúságán. Biztosan (elmondható), hogy a víz képes elrepeszteni a legkeményebb
sziklákat is cseppenként, hosszú idő alatt. Tudjátok, hogy miért nem győztétek még le ezt a
nyomorúságot? Mert még nem érzékeltétek, hogy ez bűn. Azt mondom tehát, hogy az hiba,
amikor a herceg ad ajándékot nektek, óh, emberek, mivel behunyjátok a szemeteket és a
hátatokat fordítjátok feléje. Tévednek hát, akik elfelejtik az Istent, hiszen az ember mindig
megkapja az Isten ajándékait és kegyelmét.”
110. fejezet
„Most pedig mondjátok meg nekem, az Isten mindig részesít benneteket az [ő
jótékonyságából]? Igen, biztosan, hiszen szüntelenül megadja neked a lélegzetet, akárhol éltek
is. Bizony, bizony mondom nektek, minden alkalommal, amikor a testetek levegőt kap, a
szíveteknek azt kellene mondania: ’Isten, köszönet.’” Ezután János így szólt: „Nagyon igaz, amit
mondasz, óh, mester, taníts minket ezért, hogy eljussunk ebbe az áldott állapotba.”
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ember nem képes emberi erővel eljutni ebbe az
állapotba, hanem csak az Isten, a mi Urunk kegyelméből. Igaz az tehát, hogy az embernek
vágynia kell a jóra, azért, hogy az Isten megadja ezt neki. Mondjátok meg nekem, amikor az
asztalnál ültök, vesztek azokból a húsokból, melyek nem igazán jól néznek ki? Biztosan nem.
Így hát azt mondom nektek, hogy nem fogjátok megkapni azt, amire nem vágytok. Az Isten
képes, ha vágytok szentté lenni, hogy kevesebb, mint egy szempillantás 102

403
alatt, szentté tegyen benneteket, ám azért, hogy az ember érzékeny legyen az ajándékkal és a
mi Istenünk adományaival kapcsolatban, ezért várnotok kell és kérnetek.”
„Láttátok már azokat, akik célba lőni gyakorolnak? Bizony, sokszor vétik el a célt. Habár soha
nem szeretnének feleslegesen lőni, ám mindig azt remélik, hogy eltalálják a célt. Nos,
cselekedjetek ekképpen, ha valaha is azt akarjátok, hogy az Isten eszébe jussatok, és amikor
elfelejtitek, szomorkodjatok; hiszen az Isten minden kegyelmet megad ahhoz, amit mondtam. A
böjt és a lelki figyelem oly közel áll egymáshoz, hogy ha valaki megszűnik figyelni, a böjt
azonnal megtörik. Hiszen amikor az ember bűnt követ el, megtöri a lélek böjtjét, és elfelejti az
Istent. Így tehát az éberség és a böjt tekintetében a léleknek mindig szüksége van ránk, és az
összes emberre. Mivel senki számára sem jogos bűnt elkövetni.”
„Ám a test böjtöltetése, és a test ébersége, higgyétek el nekem, nem lehetséges minden
alkalommal, és nem is mindenki számára. Mert vannak beteg és idős emberek, nők
gyermekekkel, férfiak, akik diétáznak, és mások, akik gyenge személyiségűek. Tehát mindenki,
amint önmaga méretének megfelelő ruhába öltözik, ugyanúgy kell az ő böjtje [mértékét is]
megválasztani. Mert ahogy egy gyermek ruházata nem alkalmas egy harminc éves férfinak,
ugyanígy az éberség és a böjt mértéke, ami egyiknek jó, a másiknak nem.”
111. fejezet
„Ám óvakodjatok, a Sátán fel fogja használni minden erejét, hogy éberek legyetek az éjszaka
folyamán, és ezt követően aludjatok el, hogy amikor az Isten parancsára imádkoznotok kellene
és figyelni az Isten igéjét. Mondjátok meg nekem, kedvetekre lenne, ha egy barátotok megenné
a húst és nektek adná a csontokat?” Péter felelt: „Nem, mester, hiszen az ilyent nem lehetne
barátnak nevezni, inkább olyannak, aki rászed.”
Jézus sóhajtva válaszolta: „Helyesen mondtad az igazságot, óh, Péter, hiszen biztosan úgy
van, hogy aki a testével éberebb a szükségesnél, alszik, vagy lehúzza a fejét az álom, amikor
pedig imádkoznia kellene, vagy az Isten szavait hallgatni, az ilyen nyomorult, és kigúnyolja az
Istent, az ő teremtőjét, és így bűnös, ebben a bűnben. Továbbá tolvaj, hiszen ellopja azt az időt,
amit az Istennek kellene adnia, és eltölti oly módon, hogy az neki tetszik.”
„A legjobb bort tároló edényből egy ember az ellenségeit kínálta itallal, egészen addig, amíg az
a bor a legjobb volt, amikor azonban elfogyott a ruskóig, akkor adott inni az urának. Mit
gondoltok, mit fog a mester tenni az ő szolgájával, amikor megtudja mindezt, és 103

404
a szolga megjelenik előtte? Bizonyára megveri, és azonnal megöli őt jogos felháborodása miatt,
a világ törvényei szerint. És akkor mit fog tenni az Isten azzal az emberrel, aki a legjobb idejét a
saját dolgaival tölti, és a legrosszabbat az imádsággal és a Törvény tanulmányozásával? Jaj, a
világnak emiatt és még nagyobb a bűne, hogy megnehezíti a szívét! Ezért amikor azt mondtam
nektek, hogy a nevetésnek sírássá kellene alakulnia, a lakomának böjtté, és az alvásnak
éberséggé, összefoglaltam három szóval mindazt, amit hallottatok a földön, az embernek
mindig sírnia kellene, és ennek a sírásnak a szívből jönnie, egyébként az Isten, a teremtőnk
meg lenne bántva; böjtölnötök kell, hogy uralmatok legyen az értelmetek felett, és hogy éberek
legyetek, ne kövessetek el bűnt, és hogy a test sírása és ébersége annak alkata szerint
történjen.”
112. fejezet
Ezeket mondván, Jézus így folytatta: „A mezők gyümölcseit kell keresnetek az életetek
fenntartásához szükséges dolgokért, hiszen már nyolc napja nem ettünk kenyeret. Ezért
imádkozni fogok a mi Istenünkhöz és itt várlak benneteket Barnabással.”
A tanítványok tehát és az apostolok eltávoztak négyesével és hatosával és útnak indultak Jézus
szavai értelmében. Ott maradt Jézussal e sorok írója, mire Jézus sírva fakadt, mondván: „Óh,
Barnabás, fontos, hogy kinyilvánítsak számodra hatalmas titkokat, melyeket, miután én
eltávoztam ebből a világból, fel fogsz tárni.” Ezután válaszolt az, ki ezeket írja, sírva, mondván:
„Engedd meg, hogy zokogjak, óh, mester, és másoknak is, hiszen bűnösök vagyunk. És
számodra, aki szent vagy és az Isten prófétája, nem helyénvaló, hogy annyira zokogj.”
Jézus azt válaszolta: „Higgy nekem Barnabás, nem tudok olyannyira zokogni, amennyire
kellene. Ugyanis, ha az emberek nem hívnának engem Istennek, akkor úgy láthatnám itt az
Istent, miként a paradicsomban látható, és biztonságban, nem félve az ítélet napját. Az Isten
azonban tudja, hogy én ártatlan vagyok, hiszen soha nem akartam a magam számára más
menedéket, mint amilyent egy szegény szolga kap. Nem; azt mondom neked, ha nem neveztek
volna engem Istennek, a paradicsomba vittek volna, amikor eltávozom ebből a világból; most
pedig már nem megyek oda az ítéletig. Most már láthatod, van okom a zokogásra.”
„Tudd meg, óh Barnabás, hogy ezért nekem hatalmas üldöztetésben kell részesednem és egyik
tanítványom elad engem harminc darab pénzért. Miközben biztos 104

405
vagyok benne, hogy aki elad engem, megölik majd az én nevemben, mivel az Isten felemel
engem a földről, és megváltoztatja az áruló megjelenését, így mindenki elhiszi neki, hogy én
vagyok; amikor pedig gonosz halált hal, hosszú időn át elviselem a világban ezt a gyalázatot.
Ám amikor Mohamed eljön, az Isten Szent Küldötte, a becstelenség el lesz véve. És ezt azért
teszi az Isten, mert bejelentettem az igazságot a Messiással kapcsolatban, aki ezt a jutalmat
adja nekem, ismertté lesz, hogy életben vagyok, idegen tőlem a becstelen halál.”
Ezután válaszolt, aki e sorokat írja: „Óh, mester, mondd meg, ki az a nyomorult, mivel szíves-
örömest megfojtanám.” „Maradj csak békén – válaszolta Jézus – mert Isten így akarja, és nem
tehet másként, de értsd meg, hogy amikor az anyám szenved emiatt az esemény miatt, mondd
el neki az igazságoz, azért, hogy megvigasztalódjon.” Ezután e sorok írója szólt: „Mindezt
megteszem, óh, mester, ha az Isten úgy akarja.”
113. fejezet
Amikor a tanítványok visszatértek, fenyőtobozokat hoztak, és az Isten kívánságára, nagy
mennyiségű datolyát találtak. Így hát a déli imát követően együtt ettek Jézussal. Az apostolok
és a tanítványok pedig, látván, hogy igen szomorú az arca, attól tartottak, Jézusnak hamarosan
el kell távoznia ebből a világból. Mire Jézus megvigasztalta őket, mondván: „Ne féljetek, az én
órám még nem jött el, hogy el kellene hagynom benneteket. Még egy kicsit veletek maradok.
Így most tanítanom kell benneteket, azért, hogy elmenjetek, miként mondtam nektek, szerte
Izraelbe és prédikáljatok a bűnbánatról, hogy az Isten irgalommal legyen Izrael bűnei miatt.
Mindenki óvakodjon ezért a lustaságtól, és még inkább figyeljen arra, hogy bűnbánatot tartson;
mert minden fa, mely nem jó termést hoz, kivágattatik és tűzre vettetik.”
„Volt egy városlakó, akinek szőlője volt, és annak közepében pedig egy kert, egy gyönyörű
fügefával; ám három éven át, amikor a tulajdonos eljött, nem talált gyümölcsöt, és látva, hogy a
többi fán sincs gyümölcs, azt mondta a szőlősgazdának: ’Vágd ki ezt a rossz fát, mert
megmérgezi a földet.” A szőlősgazda azt válaszolta: ’Nem úgy van az uram, hiszen gyönyörű
fa.” „Maradj békében – mondta a tulajdonos -, nem érdekel a haszontalan szépség. Tudnod kell,
hogy a pálmafa és a balzsam sokkal nemesebb, mint a füge. Ugyanis elültettem a házam
udvarán egy pálmafát és egy balzsamfát, melyeket drága falakkal vettem körül, ám amikor nem
hoztak termést, csak leveleket, melyek csak felhalmozódtak a fa alatt és romlásnak indultak a
földön, a ház előtt, mindkettőt kivágásra szántam. És hogyan 105

406
bocsássak meg akkor egy fügefának, távol a házamtól, amely megmérgezi a kertemet, ahol
minden egyes fa gyümölcsöt terem? Bizony, nem engedem meg ezt többé.’”
„Ezek után azt mondta a szőlősgazda: ’Uram, a talaj, túlságosan gazdag. Várj ezért még egy
évet, én pedig megmetszem a fügefa ágait, és elveszem a talaj gazdagságát, gyengébb talajt
teszek köré, kövekkel, és így gyümölcsöt fog hozni.’ A tulajdonos azt felelte: ’Most menj és
cselekedj eszerint; én pedig várni fogok, és a fügefa gyümölcsöt terem.’ Értitek ezt a
példázatot?” A tanítványok azt felelték: ”Nem Uram, ezért magyarázd el nekünk.”
114. fejezet
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, a tulajdonos az Isten és a szőlősgazda az ő
törvénye. Az Isten birtokolta ezek értelmében a pálmafát és a balzsamfát a paradicsomban, a
Sátán pedig a pálmafa volt, az első ember pedig a balzsamfa. Ezután kivetette őket, mert nem
teremték meg a jó munka gyümölcsét, sőt, istentelen szavakat mondtak, emiatt számos angyalt
és embert ítéltek el. Most pedig az Isten birtokolja az embert a világban, a teremtményei
közepette, hogy szolgálja az Istent, az összes teremtménnyel, megfelelve az ő és az ember
szabályának: és az ember, mondom, nem terem gyümölcsöt, az Isten kivágja és pokolra ítéli,
tudván, hogy nem bocsátott meg az angyaloknak és az első embernek, büntetvén az
angyalokat örök időkre, és az embert egy ideig.”
„Az Istennek törvénye tehát azt mondja, hogy az embernek túl sok jó van az életében, és így
szükséges, hogy nyomorúságot szenvedjen és megfosszák a földi javaktól, azért, hogy jó
dolgokat tegyen. Az Isten ezért az embertől bűnbánatot vár. Bizony mondom nektek, hogy a mi
Istenünk az embert munkára ítélte, úgy, miként az Jób mondta, az Isten barátja és prófétája:
’Miként a madár arra születik, hogy repüljön, és a hal, hogy ússzon, akképpen az ember a
munkára születik.’ Ugyanígy Dávid, a mi atyánk, Isten prófétája, azt mondja: ’Kezünk munkáját
elfogyasztani, áldás számunkra és jó dolog. Ezért mindenki dolgozzon, a képességének
megfelelően.’ Mondjátok meg hát nekem, ha Dávid atyánk és Salamon, az ő fia, a kezükkel
dolgoztak, mit kell akkor tenni a bűnösnek?”
János szólalt meg: „Mester, dolgozni illendő dolog, ám a szegényeknek kell ezt tenni.” Jézus azt
felelte: „Igen, mert nem tudnak másként tenni. Ám nem tudjátok, hogy a jó, hogy jó legyen, meg
kell szabadulni a szükségszerűségtől? Így a Nap és az égitestek az 106

407
Isten szabályai által vannak megerősítve, ezért ők nem tudnak másként cselekedni, ezért nem
illeti őket érdem. Mondjátok meg nekem, amikor az Isten a munkáról szóló szabályt adta, nem
azt mondta: ’A szegény embernek verejtékkel az arcán kell élni.’ És Jób nem azt mondta, hogy
’Miként a madár arra születik, hogy repüljön, a szegény ember arra születik, hogy dolgozzon.’
Ellenkezőleg, az Isten azt mondta az embernek: ’Arcod verejtékével egyed a kenyered’, és Jób,
hogy ’Az ember a munkára született’. Ezért [csak] ő, aki nem ember, mentes ettől a szabálytól.
Bizony nincs más oka annak, hogy minden dolog valamibe kerül, ám hatalmas a henyélők
sokasága: ha ezek szándékában állna dolgozni, néhányan a földekre járnának, mások halászni
a vízhez, akkor hatalmas gazdagság lenne a világon. Ám ezek hiánya szükségessé teszi a
számla benyújtását a szörnyű ítélet napján.”
115. fejezet
„Mondja nekem valaki erre, mit hozott ő a világba, emiatt pedig miért ne élhetne
semmittevésben? Természetesen igaz, hogy meztelenül született, és képtelen volt bármire is.
Ám mindaz, amit talált, annak nem ő a tulajdonosa, ellenkezőleg, a szétosztója. És számot kell
neki adni ezért azon a félelmetes napon.”
A kibírhatatlan szenvedélyt, amely az embert kegyetlen vadállattá teszi, nagy félelemben kell
tartani, ugyanis az ellenség az ember saját háztartásában van, ezért lehetetlen olyan helyre
menni, ahová az ellenség nem képes elmenni. Ah, mennyien pusztultak el a szenvedély miatt!
A szenvedély miatt jött el a vízözön, oly mértékben, hogy a világ elvesztette az Isten előtti
kegyelmét, és így csak Noé menekült meg és nyolcvanhárom emberi lény. A szenvedély miatt
az Isten megsemmisített három várost, és csupán Lót és két gyermeke menekült meg. A
szenvedély uralta teljes mértékben Benjámin törzsét, ám kiirtották! És én bizony mondom
nektek, ha el kellene beszélnem, mennyien pusztultak el a szenvedély miatt, öt nap sem lenne
elegendő.” Jakab szólalt meg: ”Óh, mester, mi számít szenvedélynek?”
Jézus azt felelte: „A szenvedély féktelen vágy a szerelem iránt, amely, nem állván az értelem
irányítása alatt, szétrobbantja az emberi értelmet és érzelmet, ezért az ember nem tudván
magáról, olyasmit szeret, amit gyűlölnie kellene. Higgyetek nekem, amikor az ember szeret egy
dolgot, nem azért mert az Isten adta neki azt a dolgot, hanem mert a tulajdonosa, ő parázna, a
lélek miatt, akinek az Istennel, az ő teremtőjével egységben kellene laknia, aki egyesült a
teremtménnyel. És ezért így sajnálkozik az Isten Ézsaiással, a prófétával, 107

408
mondván: ’Paráznaságot követtetek el számos szeretővel; mindazonáltal térjetek vissza
hozzám és én fogadlak titeket.’”
„Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, ha nem lenne belső szenvedély az ember
szívében, nem zuhanna bele a külsőbe; hiszen ha a gyökér el lenne távolítva, a fa gyorsan
meghalna. Elégedjen meg ezért a férfi a saját feleségével, akit az ő teremtője adott neki, és
felejtsen el más nőket.” András így szólt: „Hogyan felejtse el egy férfi a nőket, ha olyan
városban él, ahol sok van belőlük?” Jézus azt válaszolta : „Óh, András, természetesen az, aki a
városban él, annak kárt okoz ez, látván, hogy az minden gonoszságot szivacsként szív
magába.”
116. fejezet
„Úgy illik, hogy amikor egy férfi a városban él, tegyen úgy, ahogyan a katona él, amikor
ellenségei körbeveszik az erődöt, védi magát minden egyes támadással szemben és mindig fél
a polgárok részéről elkövetett árulástól. Ennek ellenére azt mondom, hogy tapasztalja meg a
bűn minden egyes külső csábítását, és az értelem félelmét, ugyanis a legfőbb vágyát a
tisztátalan dolgok képezik. Ám hogyan védje meg magát, ha nem tartja féken a szemét, mely
minden egyes testi bűnnek az eredete? Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, az,
akinek nincs testi szeme, biztosan nem kap büntetést, csupán a harmadik fokozatig, miközben
az, aki a szemét követi a hetedik fokozatig.”
„Illés próféta idejében történt, hogy Illés, látván egy zokogó vak embert, egy embert, kinek jó
élete volt, megkérdezte őt, mondván: ’Miért sírsz, óh, testvérem?’ A vak ember így felelt: ’Azért
zokogom, mert nem látom Illést, a prófétát, Isten szentjét.’ Ezután Illés megdorgálta őt,
mondván: ’Hagy abba a zokogást, óh, ember, mert a zokogás bűn.’ A vak ember így szólt:
’Mondd meg hát nekem, hogy bűn-e látni az Isten szent prófétáját, aki feltámasztja a halottakat
és tüzes esőt hoz le az égből?’ Illés azt felelte: ’Nem mondasz igazat, hiszen Illés nem képes
semmit sem megtenni azok közül, amit mondtál, mert ő olyan ember, mint te. A Föld
valamennyi embere sem képes arra, hogy akár egyetlen legyet is létrehozzon.’ A vak ember azt
mondta: ’Te mondod ezt, óh, ember, mert Illés megdorgált téged valamilyen bűnöd miatt, amiért
utálod őt.’”
Illés azt válaszolta: „Kérdd az Istent, hogy az igazat mondd; ugyanis, óh, testvérem, ha
gyűlölöm Illést, akkor szeretem az Istent, és minél jobban gyűlölöm Illést, annál jobban
szeretnem az Istent.” Erre a vak ember igencsak méregbe gurult és azt mondta: „Az élő 108

409
Istenre, te egy istentelen ember vagy! Szerethető-e vajon az Isten, miközben valaki gyűlöli az
Isten prófétáját? Távozz azonnal, mert nem foglak hallgatni többé” Illés azt felelte: „Testvér,
most láthatod az értelmeddel, mennyire gonosz dolog a testi látás. Hiszen vágysz arra, hogy
lásd Illést, és gyűlölöd Illést a lelkeddel.” A vak ember azt mondta: ”Most eredj innen, mert te
vagy a gonosz, aki bűnre késztet engem az Isten szentjével szemben.”
Erre Illés sóhajtott és könnyek között így szólt: „Igazat szóltál, óh testvérem, hiszen a testem,
melyet látni szeretnél, elválaszt engem az Istentől.” Azt mondta a vak ember: „Nem akarlak látni
téged, nem; ha lennének szemeim, becsuknám őket, azért, hogy ne lássalak téged.” Ekkor így
szólt Illés: „Tudd meg testvérem, én vagyok Illés!” A vak ember azt mondta: „Nem mondasz
igazat.” Ezután Illés tanítványai szólaltak meg: „Testvér, valójában ő az Isten prófétája, Illés.”
„Mondjátok meg neki – válaszolta a vak ember -, amennyiben ő lenne a próféta. Milyen mag
vagyok én, és miként lettem vak?”
117. fejezet
Illés azt válaszolta: „Lévi törzséből származol, és amiért belépvén Isten templomába,
erkölcstelen módon pillantottál egy nőre, lévén közel voltál a szentélyhez, az Isten elvette a
látásod.” A vak ember erre zokogva így szólt: „Bocsáss meg nekem, óh, Isten szent prófétája,
mert bűnt követtem el a veled való beszédemben; mert ha láttam, volna, hogy te vagy, nem
vétkeztem volna.”
Illés azt mondta: „Az Isten bocsásson meg neked, óh, testvérem, mert ami engem illet, tudom,
hogy az igazat mondtad nekem, megértvén, hogy minél jobban gyűlölöm magam, annál jobban
szeretem az Istent, és ha látnál engem, még mindig benned lenne a vágy, ami nincs az Isten
kedvére. Hiszen nem Illés a te teremtőd, hanem az Isten; s a te nézőpontodból én vagyok a
gonosz – mondta Illés zokogva -, mert elfordítottalak téged a te teremtődtől. Zokogj csak, óh,
testvérem, mert nem rendelkezel azzal a fénnyel, ami lehetővé tenné számodra, hogy
megkülönböztesd az igazat a hamistól, mert ha rendelkeztél volna vele, nem vetetted volna
meg a tanításomat. Ezért azt mondom neked, hogy sokan, akik vágynak rá, hogy lássanak
engem, és messziről érkeznek az én látásomra, megvetik a szavaimat. Ezért jobb volna
számukra, az üdvösségük érdekében, ha nem lenne szemük, látván azt, hogy mindenki, aki
örömöt talál a teremtésben, az olyan, aki nem az Isten örömét keresi, bálványt állít fel a
szívében, és elhagyja az istent.” Ezután Jézus sóhajtva mondta: „Megértettétek mindazt, amit
Illés mondott? A tanítványok azt felelték: „Az igazat megvallva 109

410
megértettük, és azon a véleményen vagyunk, hogy a Földön nagyon kevesen vannak, akik nem
bálványimádók.”
118. fejezet
Ezután Jézus azt mondta: „Igazat mondotok, mert Izrael vágya mostanság a bálványimádás
megalapítása, amely a szívükben van, Istennek tartván engem, sokan azok közül, akik
megvetették a tanításomat, mondván, hogy én megtehetném magamat Júdea urává, ha
beismerném önmagamról, hogy Isten vagyok, és hogy bolond vagyok, mert szegénységben
kívánok élni sivatagi helyek között, és nem tartom magam folyamatosan a hercegek kifinomult
életéhez. Óh, szerencsétlen ember, hogy zsákmányul ejted a fényt, mely egyaránt a legyeké és
a hangyáké, és megveted a fényt mely csupán az angyaloké és prófétáké és Isten szent
barátaié!”
„Ha pedig a szemet nem őrzik, óh, András, azt mondom neked, lehetetlen hogy ne ugorjon
valaki fejest a vágyakba. Jeremiás próféta tehát hevesen zokogva az igazat mondta: ’A
szemem tolvaj, mert elrabolja a lelkemet.’ Éppen ezért imádkozott Dávid atyánk a legerősebb
vágyakozással az Istenhez, a mi Urunkhoz, hogy fordítsa el a szemét, hogy ne essen hiúságba.
Mert igazából minden, mely véget ér, hiábavaló. Mondjátok meg nekem akkor, ha valakinek van
két fillérje kenyeret vásárolni, akkor füstölnivalóra költi? Biztosan nem, tudván azt, hogy a füst
bántja a szemet és nem ad táplálékot a szervezetnek. Ennek ellenére, az embernek
cselekednie kell, a külső szeme látásával és a belső elméje látásával az Istent, az ő
teremtőjének megismerését kell kutatnia és kívánsága igazi örömét, és nem szabad, hogy a
teremtménynek vége legyen, mert akkor elveszíti a teremtőjét.”
119. fejezet
„Hiszen mindenkor, ha egy ember egy dologra figyel és elfelejti az Istent, aki megalkotta azt az
ember számára, bűnt követ el. Hiszen ha az egyik barátod megbízna valamivel, hogy őrizd meg
azt az emlékezetedben őróla, és te elfelejtkeznél a barátodról, akkor megsértenéd a barátodat.
Pontosan ugyanígy, ha egy ember a teremtett dologra figyel és nem tartja emlékezetében a
teremtőt, aki az ember szeretete miatt teremtette azt a dolgot, a hálátlanság bűnét követi el az
Isten, az ő teremtője, ellen.” 110

411
„Ezért az, aki a nőket nézi és elfelejti az Istent, aki a férfi örömére teremtette a nőt, hogy
szeresse őt, és vágyakozzon rá. És hogy milyen mértékben tör elő ez a vágy, hogy ő mindenkit
szeretni fog ugyanúgy, mint a szeretett dolgot, ez pedig már bűn elkövetését jelenti, szégyen
emlékeztetni rá. Ezért hát a férfinak féken kell tartania a szemét, uralnia kell érzékszervét,
amely nem fog olyan dologra vágyakozni, amelyet nem tárnak elé. Így kell a testnek tehát a
lélek alárendeltjének lennie. Mert miként a hajó nem tud mozogni szél nélkül, a test az
érzékelés nélkül nem tud bűnt elkövetni.”
Ezek után tehát fontos lenne, hogy a bűnbánat történet-mesélésből átalakuljon imává, hogy
önmagáért beszéljen, még akkor is, ha ez nem tartozik az Isten törvényei közé. Minden egyes
hivalkodó szóval az ember bűnt követ el, és a mi Istenünk pedig az ima mondandója miatt törli
el a bűnt. Az ima ugyanis a lélek szószólója; az ima a lélek gyógyszere, az ima védi a szívet, az
ima a hit fegyvere, az érzékiség féken tartója, az ima a test sója, mely visszatartja attól, hogy a
bűntől megromoljon. Azt mondom nektek, hogy az ima az életünk keze, mert hiszen amikor az
ember imádkozik, akkor megvédi magát az ítélettől, hiszen megtartja a lelkét a bűntől itt a
Földön, és megőrzi a szívét a gonosz vágyak érintésétől, megbántva a Sátánt, hiszen az ember
az érzékelését az Isten Törvénye szerint tartja, a teste pedig igazságban jár, mindent
megkapván az Istentől, amit csak kér.”
Az élő Istenre, akinek jelenlétében vagyunk, egy férfi ima nélkül nem tud több jó munkát
végezni, mint egy buta ember aki az ügyét egy vakra bízza; mint a fekély, melyet kenőcs nélkül
akarnak gyógyítani; egy férfi nem képes megvédeni magát mozdulatlanul vagy megtámadni egy
másikat fegyverek nélkül; vitorlázni kormánylapát nélkül, avagy tartósítani a húst só nélkül.
Ezért akinek nincs keze, az nem tud kapni sem. Ha az ember képes lenne a trágyát arannyá és
az agyagot cukorrá tenni, akkor mivel töltené idejét?”
Ezután Jézus elhallgatott, a tanítványok pedig azt válaszolták: „Senki, semmiféleképpen nem
tudná kiképezni magát arany vagy cukor létrehozására.” Jézus így folytatta: „Akkor hát az
ember miért nem vált át az ostoba történet-mesélésről imára? Az Istentől kapott idő netán
feljogosítja arra, hogy sértegesse az Istent? Melyik herceg adna egy várost az alattvalójának,
azért, hogy az háborút viseljen őellene? Az élő Istenre, ha az ember tudná, hogy a lélek milyen
módon alakul át a hiábavaló beszédtől, akkor inkább mihamarabb leharapná a nyelvét a
fogaival, mintsem hogy beszéljen. Óh, nyomorult világ! A mai férfiak nem gyűlnek össze
imádkozni, ehelyett a Templom tornácain, a Templom pedig maga a Sátán, a hiábavaló beszéd
áldozata, és ami még rosszabb dolog, amelyről nem tudok szégyen nélkül beszélni.” 111

412
120. fejezet
„A hiábavaló beszéd gyümölcse ez: gyengíti az értelmet oly mértékben, hogy az nem lesz
képes az igazság fogadására, miként egy ló, amelyik megszokta, hogy egyetlen uncia
gyapotbálát hordozzon, nem lesz képes elvinni száz font követ. Ami pedig még rosszabb,
amikor az ember az idejét tréfálkozással tölti. Amikor készen áll imádkozni, a Sátán elteszi az
emlékezetébe ugyanazokat a tréfákat, olyannyira, hogy amikor zokognia kellene a bűnei miatt
az Isten kegyelmét kérve és bocsánatot nyerni a bűnei miatt, nevetésével kiváltja az Isten
haragját, aki megbünteti és kiveti őt.”
Jaj, tehát azoknak, akik tréfálkoznak és hiábavalóan beszélnek! Ha pedig a mi Istenünk
számára utálatos az ő tréfálkozásuk és hiábavaló beszédük, hogyan is tartaná meg őket,
amikor zavarják és rágalmazzák szomszédaikat, és milyen sorsra fognak jutni, akik mindennapi
tevékenységként kezelik a bűnök elkövetését, mint valami feltétlenül szükséges dolgot? Óh,
tisztátalan világ, elképzelni sem tudom, milyen súlyos lesz az Isten általi büntetésed! Az pedig,
aki bűnbánatot tart, azt mondom, arany áráért kell, hogy adja a szavait.”
A tanítványai azt mondták: „Ki az, aki egy ember szavaiért arany árát ad? Bizonyára senki. És
hogyan kell bűnbánatot tartani? Biztos, hogy pénzsóvárrá válik!” Jézus így felelt: „Olyan nehéz
a szívetek, hogy nem vagyok képes felemelni. Ezért minden egyes szónak, amit csak elmondok
fontos a jelentése. Ám mondjatok köszönetet az Istennek, aki megadta nektek az Isten
misztériumai megismerésének a kegyelmét. Nem azt mondtam, hogy a bűnbánónak árulnia
kellene a beszédét, hanem azt mondtam, hogy amikor beszél, arra kell gondolnia, hogy aranyat
adott elő. Mert amiként az aranyat a valójában szükséges dolgokra költik, ezért csak akkor
beszéljen, ha beszélni szükséges. És ahogy senki sem költ aranyat olyasmire, amivel
megsértené a saját testét, tehát ne mondjon olyan dolgot senki, amivel megsérti az ő lelkét.”
121. fejezet
„Amikor a kormányzó letartóztat egy foglyot, akit kihallgat, miközben a jegyző leírja [az esetet]
amit elmond, mondjátok meg nekem, miként fog az ilyen ember beszélni?” A tanítványok azt
felelték: „Félelemmel fog beszélni, és ami a lényeg, úgy, hogy ne hozza gyanúba saját magát,
és nagyon óvatos lesz, hogy semmi olyasmit ne mondjon, ami nem tetszene a kormányzónak,
ellenkezőleg, úgy igyekszik beszélni, hogy valamiképpen 112

413
szabadon eresszék.” Jézus így folytatta: „Így kell a bűnbánatot végezni, azért, hogy az ember
ne veszítse el a lelkét. Hiszen az Isten minden ember mellé adott két angyalt jegyzőnek, az
egyik írja a jó dolgokat, a másik pedig a gonosz dolgokat, melyeket az az ember tesz. Ha pedig
egy ember kegyelemben részesül, akkor legyen mértékkel a beszédének, jobban, miként az
aranyat mérik.”
122. fejezet
„Ami pedig a pénzsóvárságot illeti, át kell azt alakítani alamizsna-adássá. Bizony mondom
nektek, miként a függőón vége annak súlypontjában van, a pénzsóvárnak a vége ekképpen a
pokolban, hiszen lehetetlen, hogy a pénzsóvár bármi jóval rendelkezzen a paradicsomban.
Tudjátok miért? Én ugyanis elmondom nektek. Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem
áll, a pénzsóvár, még ha a nyelvével hallgat is, a munkálkodásával azt mondja: ’Nincs más
Isten, csak én.’ Hiszen mindaz, amit saját örömére elkölt, nem számít, hogy élete elején vagy a
végén teszi, mivel mezítelenül jön a világra, és amikor meghal, mindent hátrahagy.”
„És most mondjátok meg nekem, ha Heródes adna nektek egy kertet, hogy őrizzétek, és ti
szeretnétek úgy tenni, mintha tulajdonosok lennétek, nem küldvén egyáltalán gyümölcsöt
Heródesnek, és amikor pedig Heródes küldöttet meneszt a gyümölcsért, elzavarnátok az ő
küldöttét, mondjátok meg, ez esetben királlyá tennétek magatokat a kert felett? Bizony igen. És
most pedig azt mondom nektek, hogy a pénzsóvár ember önmagát teszi meg istennek az ő
gazdagsága felett, amit az Isten adott neki.”
„A pénzsóvárság az érzékelés szomjúsága, mely Isten bűn általi elvesztéséhez vezet, mert az
ilyen az örömöknek él, és képtelen Istenben boldogságot lelni, aki rejtett számára; körülveszi
magát időleges dolgokkal, melyeket javakként birtokol; és minél erősebbé válik, annál inkább
megfosztja magát Istentől. És így történik a bűnös elfordulása Istentől, aki pedig megadja a
bűnbánat tartásának kegyelmét. Miként az Dávid atyánk mondta: ’Ez a változás isten jobb
kezétől ered.’ Fontos, hogy elmondjam nektek, miféle ember is az, ha tudnátok miként kell
bűnbánatot tartani. És ma pedig mondjunk köszönetet az Istennek, aki megadta nekünk a
kegyelmet, hogy szavaimmal elmondhattam az ő kívánságát.”
Azután pedig felemelte kezét és imádkozott, mondván: „Hatalmas és irgalmas Úristen, kinek
kegyelme teremtett minket, megadván nékünk az emberi létet, a te szolgáidnak, a te igaz
Küldöttedben való hitet, megköszönjük minden jótéteményedet és 113

414
csak mindazon napokért rajongunk az életünkben, amikor bűneinket siratjuk és alamizsnát
adunk, böjtölünk és a te igéidet tanulmányozzuk, útbaigazítjuk azokat, akik tudatlanok a te
szándékod felöl, erősítjük a világban a feléd irányuló szeretetet, és odaadjuk az életünket a
halálunkig, hogy szolgáljunk téged. Te pedig, óh, Utam, ments meg minket a Sátántól, a testtől
és a világtól, amiként megmentetted választottaidat, hogy szeressenek téged és szeressék a
Küldötted, akit megalkottál számunkra, és szeressék minden szented és prófétád.” A
tanítványok pedig azt válaszolták: „Úgy legyen, úgy legyen, úgy legyen, óh, irgalmas Istenünk.”
123. fejezet
Amikor elérkezett a nappal, péntek, korán, Jézus, az ima után, összegyűjtötte a tanítványait és
azt mondta nekik: „Üljünk le, még akkor is, ha ezen a napon teremtette az Isten az embert a föld
agyagjából, elmondom tehát nektek, miféle dolog az ember – ha ezzel Isten örömére teszek.”
Amikor valamennyien helyet foglaltak, Jézus ismét megszólalt: „A mi Istenünk, hogy
megmutassa a teremtményeinek az ő jóságát és kegyességét és mindenhatóságát,
nagyvonalúságával és igazságosságával együtt, létrehozott egy alkotást négy, egymás
ellentétét jelentő dologból, és egyesítette őket egy végső lényben, mely az ember, és ez a föld,
levegő, víz és tűz, annak érdekében, hogy türtőztessék egymást az ellentétek.”
„És ebből a négy dologból létrehozott egy testet, mely az ember teste, hús, csontok, vér,
csontvelő és bőr, idegekkel és erekkel, és az összes belső résszel; ahová az Isten belehelyezte
a lelket és az érzékelést, mint ennek az életnek két kezét: megadván az érzékelést a test
minden egyes része számára, az ugyanis szétterjed, mint az olaj. És a léleknek szállásul adta a
szívet, ahol egyesült az érzékeléssel; ez irányítja az egész életet.”
Isten, miután így megteremtette az embert, behelyezte őt egy fénybe, melyet értelemnek
neveznek, melynek feladata egyesíteni a testet, az érzékelést és a lelket egyetlen lénnyé, hogy
Isten szolgálatában dolgozzon. Ezt követően a munkája eredményét betette a paradicsomba,
és az értelmét elcsábította a Sátán munkálkodásának érzékelése, a test elvesztette nyugalmát,
az érzékelés elvesztette a fényt, ahol élt, és a lélek elvesztette az ő szépségét. Az ember ilyen
helyzetbe jutott, az érzékelés, amely nem talált nyugalmat munkájában, ám a boldogságra
törekedett, nem akadályozta meg őt az értelem, követte a szeme által mutatott fényt, ám a
szem nem volt képes mást látni, csak hiúságot, megtéveszteni saját magát, és így földi dolgokat
választani, bűnöket.” 114

415
„Ezért pedig fontos, hogy Isten kegyelméből az emberi értelem újra fényben legyen, hogy
megismerje a jót a gonosztól és [megkülönböztesse] az igaz fényt, felismervén melyik az, hogy
a bűnös vezekléshez kezdjen. Ennek okán bizony azt mondom nektek, hogy ha az Isten, a mi
Urunk nem világosítaná meg az ember szívét, az emberi értelem nem létezne.” János azt
mondta: „Akkor mi végre szolgálja a beszéd az embert?”
Jézus azt felelte: „Az ember számára semmi értelme, hogy az embert bűnbánatra térítse; ám az
ember ahogy az Isten használja eszközeként, megtéríteni, annak érdekében, hogy lássa az
Isten titkos munkálkodását az ember üdvösségének útján, minden embernek hallgatnia kellene,
azért, hogy mindenekelőtt eljusson hozzá az, amit az Isten beszél hozzánk.” Jakab így szólt:
„Óh, mester, ha esetleg egy hamis próféta érkezne és hamis tanító, úgy színlelve, mintha
vezetne bennünket, mitévők legyünk?”
124. fejezet
Jézus példabeszéddel válaszolt: „Egy ember elment halászni, halászhálóval, és ennek
segítségével sok halat fogott, ám azokat, amelyek rosszak voltak, eldobta. Egy ember elment
vetni, ám csak azok a gabonaszemek fordultak termőre, melyek jó talajra hullottak. Így kell
nektek is cselekednetek, figyelni és csak az igazat megkapni, látván, hogy csak az igazságnak
egyedül a gyümölcse lesz az örök élet.”
Ezután András szólalt meg: „Hogyan ismerhető fel az igazság?” Jézus azt válaszolta: „Mindaz,
ami megfelel Mózes Könyvének, melyet az igazság miatt adtak néktek, hogy lássátok, az Isten
egy, az igazság egy, ebből következik, hogy a tanítás is egy és a tanításnak a jelentése szintén
egy, és ezért a hit ugyancsak egy. Bizony mondom nektek, ha az igazságot nem törölték volna
Mózes Könyvéből, az Isten nem adta volna Dávidnak, a mi atyánknak, a másodikat. És ha
Dávid könyve nem lett volna beszennyezve, az Isten nem küldte volna el az Evangéliumot
velem, hogy megértsétek, az Úr, ami Istenünk változhatatlan, és csak egyetlen üzenetet küldött
valamennyi emberhez. Ezért, amikor az Isten Küldötte majd eljön, mindent meg fog tisztítani,
amivel az istentelenek beszennyezték a könyvem.”
Ezután e sorok írója szólalt meg: „Óh, mester, mit tegyen az ember, ha a Törvényt
szennyezettnek találja és hamis prófétát hall szólani?” Jézus így válaszolt: „Nagyon jó a
kérdésed, óh, Barnabás, ezért tehát azt mondom neked, hogy egy időben kevesen kapnak
megváltást, látván, hogy az emberek nem úgy gondolják, hogy életük végcélja az Isten. Az 115

416
élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, minden egyes tanítás, mely az embert elfordítja
az ő végcéljától, ami az Isten, meglehetősen gonosz tanítás. Így hát három dolog van, amit a
tanítással kapcsolatosan meg kell vizsgálnotok, nevezetesen, az Isten felé mutató szeretet,
törődés felebarátotokkal, és gyűlölet önmagatok felé, akik megsértettétek az Istent és minden
nap megsértitek őt. Ezért minden egyes tanítást, amelyik ellentétben van ezzel a három
dologgal, kerüljetek el, mert az a legfőbb gonosz.”
125. fejezet
„Visszatérek a pénzsóvárhoz és elmondom nektek, hogy amikor az érzékek rendkívüli módon
szeretnének megkapni egy dolgot vagy szívósan megtartani azt, az értelemnek azt kell
mondani: ’Egy ilyen dolognak egyszer vége lesz.’ Az pedig bizonyos, hogy egyszer vége lesz,
ezért pedig őrültség szeretni azt. Ezért érdemes dolog olyasmit szeretni és megtartani,
amelynek nem lesz vége. Alakítsuk át tehát a pénzsóvárságot alamizsna-adássá, osszuk szét
azt helyesen, amit [az ember] helytelen módon szerzett meg.”
És hagy értse meg, hogy amit a jobb kéz ad, arról a bal ne tudjon. Ugyanis amikor a
képmutatók, alamizsnát adnak, arra vágynak, hogy lássák és dicsérjék őket a világ részéről. Ám
igazából mindez csalóka, megértvén azt, hogy akinek az ember dolgozik, attól kap bért. Ha
azonban az ember az Istentől kap bármit is, akkor úgy való, hogy az Istent szolgálja.”
„És értsétek meg, hogy amikor alamizsnát adtok, akkor legyetek biztosak abban, hogy mindent
az Istennek adtok, [amit adtok] mert szeretitek az Istent. Ezért ne lassan adjatok; és a legjobbat
adjátok, amitek van, mert szeretitek az Istent. Mondjátok meg nekem, vágyik az Isten bármire
is, ami rossz? Bizonyára nem, óh, por és hamu! Akkor hogyan lehetne hit bennetek, mert
miközben szeretitek az Istent, mégis bármi rosszat adtok neki?”
„Jobb volna, ha semmit sem adnátok, mint rossz dolgot adni; mert ha nem adtok semmit, még
mindig lehet valami kifogásotok, a világnak megfelelően: ám haszontalan dolgot adni és
megtartani a legjobbat magatoknak, mi lehetne a kifogás? És ez minden, amit a vezekléssel
kapcsolatban el kell mondanom nektek.” Barnabás így szólt: „Mennyi ideig kell tartania a
bűnbánatnak?” Jézus azt felelte: „Addig, ameddig az ember a bűn állapotában van, mindig
bűnbánatot kell tartania és vezekelnie kell emiatt. Mivel pedig az emberi élet mindig bűnös,
ezért mindig vezekelnie kell, hacsak nem akarna valaki több figyelmet fordítani a cipőjének, mint
a lelkének, hiszen minden egyes alkalommal, ha a cipőtök kiszakad, megjavítjátok.”

A Bertalan-evangélium

A Krisztus Urunk passiója előtti időben1 egyszer mind összegyűltek az apostolok. Akkor megkérdezték
őt, és kérték: „Urunk, nyilatkoztasd ki nekünk a menny titkait!” Jézus azonban így felelt: „Amíg le nem
vetettem ezt a hústestet, semmit sem tudok közölni veletek.” Miután azonban szenvedett és
feltámadott, rátekintettek, és nem merték őt megkérdezni az összes apostolok, mivel a külalakja nem
olyan volt, amilyen korábban volt, hanem kinyilatkoztatta istenségének teljességét. Bertalan azonban
odalépett hozzá, és így szólt: „Uram, beszélni szeretnék veled!” Jézus ezt válaszolta: „Legkedvesebb
Bertalan, tudom, mit akarsz mondani. Kérdezz tehát, és mindenre válaszolni fogok, amit kívánsz. Még
azt is közölni fogom, amit nem hozol szóba.” Akkor így szólt hozzá Bertalan: „Uram, amikor elmentél,
hogy keresztre feszíttesd magad, távolról követtelek, és láttam, hogy eltűntél a keresztről; csak a
hangodat hallottam az alvilágban, és azt, ahogyan ott hirtelen hatalmas jajgatás és fogcsikorgatás

417
kezdődött. Add tudtul nekem, Uram, hová mentél a keresztről!” Jézus akkor így felelt: „Áldott vagy,
Bertalan, kedvesem, mivel szemlélted ezt a titkot. És most mindent közölni fogok veled, ami iránt
érdeklődsz nálam. Tudniillik amikor eltűntem a keresztről, akkor az alvilágba mentem, hogy kivezessem
onnan Ádámot és minden pátriárkát, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot. Mihály arkangyal szólított fel
engem erre. Amikor tehát angyalaimmal leszálltam az alvilágba, hogy szétzúzzam a vasreteszeket, és
feltörjem az alvilág kapuit, így szólt Hádesz az Ördöghöz: ‛Látom, hogy Isten leszállt a földre.’ És az
angyalok így kiáltottak a hatalom birtokosainak: ‛Nyissátok meg, fejedelmek, kapuitokat, mert a dicsőség
királya leszállt az alvilágba!’ Erre Hádesz azt kérdezte: ‛Ki a dicsőség királya, aki leszállt hozzánk?’ Amikor
ezután lementem 500 lépcsőt, Hádesz erősen remegni kezdett, és így szólt: ‛Azt hiszem, Isten szállt le.
Előtte jár hatalmas lélegzete. Nem tudom fölvenni vele a versenyt.’ Az Ördög azonban így szólt hozzá:
‛Ne add meg magad, hanem szedd össze erődet! Isten nem szállt le.’ Amikor azonban másodszor
mentem le 500 lépcsőt, így kiáltottak az erős angyalok: ‛Nyíljatok meg, fejedelmetek kapui! Táruljatok
föl, kapuszárnyak! Mert nézzétek: A dicsőség királya szállt le!’ És ismét szólt Hádesz: ‛Jaj nekem! Isten
lélegzetét érzem! És te azt mondod: Isten nem szállt le a földre!’ Belzebub így válaszolt: ‛Mit félsz? Ez
egy próféta, és te az állítod, hogy Isten. A próféta egyenlővé tette magát Istennel. El fogjuk venni őt, és
azokhoz társítjuk, akik azt hiszik, hogy felhágnak a mennybe.’ És Hádesz így szólt: ‛Melyik próféta az?
Közöld velem! Hénoch az, aki igazságosságról ír?2 De Isten nem engedélyezte neki, hogy a 6000 év vége
előtt lejöjjön a földre. Azt mondod, hogy Illés az, a bosszúálló? De ő nem jön le a vég bekövetkezte előtt.
Mit tegyek, mivel Istentől van ez a romlás? Hiszen már itt van a végünk. Mert kezemben van az évek
száma.’ Amikor azonban az Ördög fölismerte, hogy az Atya Szava jött le a földre, így szólt: ‛Ne félj,
Hádesz! Megszilárdítjuk a kapukat, és megerősítjük reteszeinket. Mert maga Isten nem jön le a földre.’
És a Hádesz így szólt: ‛Hová rejtőzzünk Isten, a nagy király színe elől? Hagyj, és ne ellenkezzél! Mert
előtted lettem megteremtve.’ Akkor aztán szétzúzták az érckapukat, és ő széttörte3 a vasreteszeket. Én
pedig beléptem, megragadtam őt, és megvertem száz ütéssel, és megkötöztem megbonthatatlan
bilincsekkel. És kivezettem minden pátriárkát, és ismét a kereszthez mentem.”
És Bertalan így szólt hozzá: „Uram, láttam, amint ismét a kereszten függtél, és minden halott4 feltámadt,
és imádott téged. Közöld velem, Uram, ki volt az, akit az angyalok karjukon hoztak, az a túl nagy ember?
És mit mondtál neki, hogy olyan súlyosan felsóhajtott?” „Az Ádám volt, az elsőként teremtett *ember+,
akinek kedvéért lejöttem a mennyből a földre. És ezt mondtam neki: A te kedvedért és gyermekeid
kedvéért feszíttettem magam keresztre. És amikor ezt meghallotta, felsóhajtott, és így szólt: ‛Így
kegyeskedtél tenni, Uram!’”
Ismét szólt Bertalan: „Azt is láttam, Uram, hogyan szálltak fel az angyalok Ádám előtt, és hogyan kezdtek
dicsőítő énekbe! Az egyik angyal azonban, aki nagyobb volt a többinél, nem akart felszállni. Tüzes kard
volt a kezében, és rád nézett. És minden angyal kérte, hogy szálljon fel velük, ő azonban nem akart.
Amikor azonban te megparancsoltad neki, láttam, hogy olyan láng jött elő a kezéből, amely egészen
Jeruzsálem városáig ért.” És Jézus így szólt hozzá: „Áldott vagy, Bertalan, kedvesem, mivel láttad ezeket
a titkokat. Ez egyike volt a bosszú angyalainak, egyike azoknak, akik Atyám trónusa előtt állnak. Ezt az
angyalt küldte el hozzám. És ezért nem akart felszállni, ugyanis meg akarta semmisíteni a világ hatalmát.
Amikor azonban megparancsoltam neki, hogy menjen föl, láng jött ki a kezéből, és miután szétszakította

418
a templom függönyét, két részre osztotta azt, a szenvedés tanúságául Izrael fiainak, mivel megfeszítettek
engem.”
És amikor ezt mondta, így szólt az apostolokhoz: „Várjatok rám ezen a helyen; mert ma áldozatot
mutatnak be a Paradicsomban, hogy megérkezésem után elfogadjam azt.” Bertalan azonban így szólt
hozzá: „Uram, miféle áldozat ez a Paradicsomban?” Jézus így felelt: „Az igazak lelke, miután elhagyta a
testet, a Paradicsomba megy, és ha én nem megyek, nem nyernek ott bebocsátást.” Erre Bertalan
megkérdezte: „Uram, hány lélek hagyja el naponta a világot?”
Jézus így válaszolt: „Harmincezer.” Bertalan ismét megkérdezte: „Uram, amikor köztünk éltél, akkor is
fogadtad az áldozatokat a Paradicsomban?” Jézus így felelt: „Bizony, mondom neked, kedvesem, akkor is
az Atya jobbján ültem, amikor közöttetek tanítottam, és fogadtam az áldozatokat a Paradicsomban.”
Bertalan így szólt: „Uram, ha naponta 30 000 lélek hagyja el a világot, hányan találják meg a bejáratot a
Paradicsomba?” Jézus így felelt: „Csak hárman.” Bertalan tovább kérdezte: „Uram, hány lélek születik
nap mint nap a világon?” Jézus így felelt: „Csak eggyel több, mint ahány elhagyja a világot.” Ezt
mondván, békét adott *kívánt?+ nekik, és eltűnt a szemük elől.

II. Az apostolok együtt voltak Máriával a Chritir5 nevű helyen. Akkor Bertalan odalépett Péterhez,
Andráshoz és Jánoshoz, és ezt mondta nekik: „Kérdezzük meg Máriát, a kegyelembe fogadottat, hogyan
foganta a Felfoghatatlant, avagy hogyan hordozta a Hordozhatatlant, vagy hogyan szült ekkora
nagyságot!” Ők azonban húzódoztak attól, hogy megkérdezzék. Akkor Bertalan így szólt Péterhez: „Péter
atya, te mint legfőbb lépj oda hozzá, és kérdezd meg!” Péter azonban Jánoshoz fordult: „Te szűzi
tanítvány vagy, és feddhetetlen, rajtad a sor, hogy megkérdezd.” De mivel mindannyian húzódoztak, és
latolgatták a dolgot, Bertalan derűs arccal odalépett hozzá *Máriához+, és így szólt: „Te, Kegyelembe
fogadott, a Magasságbeli sátra, Szeplőtelen, mi, apostolok valamennyien kérdünk téged, de engem
küldtek hozzád. Mondd meg nekünk, hogyan fogantad a Felfoghatatlant, avagy hogyan hordoztad a
Hordozhatatlant, vagy hogyan szültél ekkora nagyságot!” Mária pedig így felelt: „Ne kérdezzétek tőlem
ezt a titkot! Ha elkezdek erről beszélni nektek, tűz jön ki a számból, és fölemészti az egész földet.” Ők
azonban még nyomatékosabban kérdezték. És mivel [Mária] nem akarta megtagadni, hogy meghallgassa
őket, így szólt: „Álljunk fel imádsághoz!” És az apostolok Mária mögé álltak. Akkor így szólt Péterhez:
„Péter, legfőbb apostol, legerősebb oszlop, te mögöttem állsz? Nem azt mondta-e a mi Urunk:6 A férfi
feje Krisztus, de az asszonyé a férfi? Tehát álljatok elém, hogy imádkozzunk!” Ők azonban azt mondták
neki: „Benned ütötte föl sátrát az Úr, és kegyesen megengedte, hogy te vedd körül. Tehát *most] nálunk
jobban fel vagy hatalmazva, hogy átvedd az imádságot.” Ő azonban azt felelte nekik: „Szememet a
hegyekre emeltem, onnan jön segítség nekem!7 Tehát ti vagytok a hegyek, és nektek kell
imádkoznotok.” Erre föl az apostolok *így szóltak+ hozzá: „Neked mint a mennyei király anyjának kell
imádkoznod.” És Mária *így szólt+ hozzájuk: „A ti képetekre alkotta meg Isten a verebeket, és kiküldte
őket a világ négy sarkába.”8 Ők azonban azt válaszolták neki: „Ő, akit a hét menny sem képes befogadni,
kegyesen megengedte, hogy te vedd körül.”
Akkor Mária eléjük állt, az égre emelte kezét, és így kezdett imádkozni: „Ó mérhetetlenül nagy és
végtelenül bölcs Isten, az eónok királya, Leírhatatlan, Kimondhatatlan, aki szavaddal teremtetted az egek
tágasságát, és harmonikus rendbe illesztetted az égboltozatot, aki alakot adtál a rendezetlen anyagnak,
és összefogásra bírtad, ami szétválasztott volt, aki a sötétség homályát elválasztottad a világosságtól, a
vizeket kiárasztottad ugyanannak a forrásnak a mélyéből, amelytől az éteri lények remegnek és a földi
teremtmények félnek, aki megszilárdítottad a földet, és nem akartad, hogy elpusztuljon – gazdagon

5
A kéziratok különböző neveket adnak meg.
6
Valójában nem Jézus, hanem Pál mondása: 1Kor 11,3.
7
Zsolt 120,1 LXX
8
Tamás gyermekség-elbeszélésének 2. fejezete szerint.

419
nyújtván a földnek az esőt, és így gondoskodván mindenek táplálékáról, te, az Atya örök Logosza! Hét ég
sem volt képes Téged befogadni, nekem azonban – anélkül hogy fájdalmat okoztál volna nekem – kegyes
voltál megengedni, hogy átfogjalak, te, aki az Atya tökéletes Logosza vagy, aki által minden teremtetett.
Dicsőítsd meg szerfölött fenséges nevedet, és add, hogy szent apostolaid előtt beszéljek!”
És miután befejezte az imádságot, így kezdett beszélni hozzájuk: „Üljünk le a földre! Jöjj, Péter, legfőbb
apostol, ülj a jobbomra, és tedd a bal kezedet a hónom alá! És te, András, tedd ugyanezt bal felől! Te
pedig, szűzi János, tartsd a keblemet! És te, Bertalan, szorítsd térdedet a vállamhoz, és nyomd össze a
hátamat, hogy amikor beszélni kezdek, ne essenek szét a tagjaim!”
És amikor megtették ezt, elkezdte: „Amikor Isten templomában időztem, és egy angyal kezéből
megkaptam ételemet9, egy napon megjelent nekem valaki angyalalakban; arca azonban leírhatatlan volt,
és kezében nem volt sem kenyér, sem pohár, mint annál az angyalnál, aki addig járt hozzám. És rögtön
szétszakadt a templom függönye, és hatalmas földrengés következett be, és lerogytam a földre, mivel
nem tudtam elviselni a látványát. Ő azonban megragadott a kezével, és talpra állított. És fölnéztem az
égre; ekkor harmatfelhő borította be arcomat, és a fejemtől a lábamig benedvesített, majd ő letörölt a
köntösével. Azután így szólt hozzám: ‛Légy üdvözölve, te Kegyelembe fogadott, te Kiválasztott edény!’ És
aztán megkopogtatta köntöse jobb oldalát, és egy hatalmas nagy kenyér jött elő; ezt a templom oltárára
helyezte, először ő maga evett belőle, majd nekem is adott belőle. És ismét kopogtatott, ezúttal köntöse
bal oldalán, odanéztem, és borral megtöltött poharat láttam. A templom oltárára helyezte, először ő
maga ivott belőle, majd nekem is adott innom. És odanéztem, és láttam, hogy a kenyérből semmi sem
hiányzik, és a pohár ugyanúgy tele volt, mint előzőleg. Akkor így szólt: ‛Még három év, akkor elküldöm
Logoszomat, és te fogod foganni a fiamat, és általa megmenekül majd az egész világ. És te hozod majd a
világnak az üdvösséget. Béke legyen veled, te Kegyelembe fogadott, és az én békém veled lesz örökké!’
És miután ezeket mondta, eltűnt a szemem elől, és a templom olyan volt, mint annak előtte.”
Amikor ezt mondta, tűz jött ki a szájából, és a világ azon volt, hogy elég. Ekkor sietős léptekkel odajárult
Jézus, és így szólt Máriához: „Ne beszélj tovább, különben ma elpusztul az egész teremtésem!” És
félelem fogta el az apostolokat, hogy Isten talán haragszik rájuk.

III. És fölment velük Mauria hegyére, és közéjük ült. Ők azonban húzódoztak attól, hogy megkérdezzék,
mivel féltek. Akkor Jézus beszélni kezdett, és így szólt: „Kérdezzetek tőlem, amit akartok, hogy
taníthassalak, és látóvá tehesselek titeket! Mert még hét nap, azután fölmegyek Atyámhoz, és ebben az
alakban már nem kerülök a szemetek elé.” Ők azonban habozva szóltak hozzá: „Urunk, mutasd meg
nekünk a mélységet, amint megígérted nekünk!” Ő így válaszolt: „Nem jó számotokra a mélységet látni!
De ha akarjátok, megtartom az ígéretemet. Jöjjetek, kövessetek, és nézzétek!” És arra a helyre vezette
őket, amelyet Kerubimnak hívnak, vagyis az Igazság helyének.” És intett a Nyugat angyalainak. És a föld
föltekerődött, mint egy papirusztekercs, és feltárult szemük előtt a mélység. És amikor az apostolok
látták, arcra borultak. Jézus azonban így szólt hozzájuk: „Nem megmondtam nektek, hogy nem jó
számotokra a mélységet látni?” És ismét intett az angyaloknak, és el lett takarva a mélység.

IV. És fogta, és az Olajfák hegyére vezette őket. Péter azonban így szólt Máriához: „Kegyelembe
fogadott, kérd az Urat, hogy közöljön velünk mindent, ami a mennyben van! És Mária így válaszolt
Péternek: „Te fölül megfaragott10 szikla, nem terád építette az Úr az ő egyházát? Neked kell hát először
odamenned, és megkérdezned őt.” Péter ismét: „Te a magasságos Isten sátrává lettél teremtve. Kérdezd
te őt!” Mária viszont: „Te vagy Ádám képmása. Nem ő lett-e először teremtve, és csak azután Éva? Nézd
a Napot! Ádám módjára ragyog. Nézd a Holdat! Tele van szennyel, mivel Éva áthágta a parancsot. Isten
ugyanis Ádámot keletre helyezte, Évát azonban nyugatra, és megparancsolta a két világítótestnek,

9
Jakab ősevangéliuma 8,1 szerint.
10
Mivel őrá épült aztán az egyház.

420
világítsanak mindkettőjüknek, úgyhogy tüzes szekerével a Napnak Ádám számára kellett világítania
keleten, a Holdnak pedig Éva számára kellett tejes fényt adnia nyugaton. [Éva] azonban beszennyezte az
Úr parancsát, ezért a Hold piszkos lett, és fénye nem ragyog. Mivel tehát te Ádám képmása vagy, rajtad
van a kérdezés sora. Bennem azonban lakást vett az Úr, hogy helyreállítsam az asszonyok méltóságát.”
Amikor aztán felértek a hegy csúcsára, az Úr egy kis időre elszakadt tőlük. Akkor Péter így szólt
Máriához: „Te jóvátetted Éva ballépését azzal, hogy örömre változtattad szégyenét, tehát rajtad a
kérdezés sora.” Amikor azonban Jézus újból megjelent, Bertalan így szólt hozzá: „Uram, mutasd meg
nekünk az emberek ellenségét, hogy lássuk, miféle, avagy mi az ő műve, vagy honnan származik ő, vagy
micsoda hatalma van, hogy még téged sem kímélt, hanem felfeszíttetett a keresztre!” Akkor Jézus
ránézett, és így szólt: „Ó vakmerő szív! Az iránt kérdezősködsz, amit nem vagy képes szemlélni.” Bertalan
pedig megrettent. Leborult Jézus lábához, és így kezdett beszélni: „Soha ki nem alvó világítótest, Urunk
Jézus Krisztus, Örökkévaló, te, aki az egész világ számára kegyelmet adományoztál azoknak, akik
szeretnek téged, és örök világosságot ajándékoztál azzal, hogy megjelentél a földön, te, aki az Atya
parancsára lemondtál odafönti létedről, és beteljesítetted művedet, te, aki örömre változtattad Ádám
levertségét, és kegyes arccal legyőzted Éva szomorúságát azáltal, hogy megszülettél a szűz anyától, ne
haragudj rám, és jogosíts fel a kérdezésre!” Amikor így szólt, Jézus fölemelte őt, és megkérdezte:
„Akarod-e látni az emberek ellenségét, Bertalan? Mondom neked, hogy ha meglátod, nemcsak te,
hanem veled együtt Mária és az apostolok is arcra fognak borulni, és olyanok lesztek, mint a holtak.” De
mindnyájan kijelentették neki: „Urunk, látni akarjuk!”
És levezette őket az Olajfák hegyéről, megfenyegette az alvilág angyalait, és intett Mihálynak, fújja meg
hatalmas harsonáját az ég magasában. Ekkor megrendült a föld, és följött Beliár; 66011 angyal tartotta,
és tüzes láncokkal volt megkötözve. 1600 könyök12 magas volt, és 40 könyök széles. Arca olyan volt, mint
a tüzes villám, szemei pedig, mint a szikrák, orrlikaiból bűzös füst áradt. Szája olyan volt, mint egy
sziklahasadék, és egyetlen szárnya 80 könyök hosszú volt. Mihelyt meglátták őt az apostolok, a földre
esve arcra borultak, és olyanok lettek, mint a holtak. Jézus azonban odalépett, talpra állította az
apostolokat, és az erő lelkét13 adta nekik. Akkor így szólt Bertalanhoz: „Lépj oda hozzá, Bertalan, és tedd
lábadat a nyakára; akkor majd megmondja neked, mi az ő műve, és hogyan csapja be az embereket!”
Jézus azonban távol állt meg az apostolokkal. És Bertalan emelt hangon szólt: „Ó anyaöl, tágasabb, mint
egy város! Ó anyaöl, szélesebb, mint az égi terek! Ó anyaöl, aki körülvetted azt, akit a hét ég nem volt
képes befogadni! Te fájdalom nélkül befogadtad, és kebleden tartottad őt, aki a legkisebbé változtatta
lényét! Ó anyaöl, aki a testbe rejtve megszülted a messzire látszó Krisztust! Ó anyaöl, amely tágasabbá
váltál, mint az egész teremtés!” És így szólt Bertalan, félelemmel eltelve: „Uram, Jézus, add nekem
köntösöd egyik csücskét, hogy merjek odamenni hozzá!” Jézus ezt válaszolta neki: „Nem kaphatod meg
köntösöm egyetlen csücskét sem, mert köntösöm már nem ugyanaz, amelyet keresztre feszíttetésem
előtt viseltem.” Erre Bertalan: „Félek, Uram, hogy amint angyalaidat sem kímélte, engem is el fog
nyelni!” Jézus ezt válaszolta: „Nem az én szavam és Atyám terve szerint lett teremtve a Mindenség? Még
Salamonnak is alá voltak vetve a szellemek. Menj tehát, mivel az én nevemben vagy felszólítva, és
kérdezd meg tőle, amit akarsz!”
Akkor Bertalan odament, a nyakára lépett, és arcát egészen a füléig a földre taszította. És Bertalan
megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ki vagy, és hogyan hívnak!” Az így válaszolt: „Könnyíts egy kicsit
a helyzetemen, és akkor megmondom neked, ki vagyok, és hogyan jutottam ebbe az állapotba, és miben
áll az én művem, és milyen nagy a hatalmam.” Bertalan könnyítést engedélyezett neki, és felszólította:
„Mondj el mindent, amit műveltél, és művelsz!” Beliár válaszolt, és ezt mondta: „Ha meg akarod tudni a
nevemet: először Sátánáelnek hívtak, ami azt jelenti, ‛Isten angyala’. Amikor azonban elvetettem Isten

11
Ez és a következő számok eltérőek a kéziratokban.
12
800 méter.
13
Szó szerint: szellemét.

421
képmását, *azután+ Sátánnak hívtak, ami azt jelenti, ‛Pokol angyala’.” Bertalan ismét felszólította: „Tárj
föl nekem mindent, és semmit se rejts el előlem!” Ő azonban azt felelte: „Esküszöm neked Isten
hatalmas dicsőségére, hogy még akarnám, akkor sem rejthetnék el előled semmit; mert mellettem áll az,
aki képes meggyőzni engem. Ha ugyanis lenne rá hatalmam, akkor tönkretennélek titeket, ahogyan
egyet közületek14 romlásba taszítottam. Első angyalként lettem teremtve. Mert amikor Isten az eget
alkotta, vett egy maroknyi tüzet, és elsőként engem alkotott meg, másodikul Mihályt, a felső seregek
vezérét, harmadikként Gábrielt, negyedikként Urielt, Rafaelt az ötödik helyen, s a hatodikon Nátánáelt
és további 6000 angyalt, akiknek a nevét nem tudom megnevezni. Léteznek Isten vesszőhordozói15, és
ezek megkorbácsolnak engem naponta hétszer, és éjjelente hétszer, és mindenben megakadályoznak
engem, és szétszaggatják egész hatalmamat. Ezek a bosszú angyalai, aki Isten trónja mellett állnak.
Mindezek az elsőként teremtett angyalok közé tartoznak. Utánuk lett teremtve az angyalok egész
teljessége: 100 miriád az első ég számára, és ugyanennyi a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik,
hatodik és hetedik ég számára. A hét égen kívül húzódik az első szféra, az égbolt, és ott időznek azok az
angyali hatalmak, amelyek az emberekre hatnak. Létezik négy olyan angyal is, akik a szelekre
helyeztettek. Az egyik Boreásznak16 parancsol; Chairumnak hívják, tüzes bot van a kezében, és korlátok
közé szorítja a nagy nedvességet, amely fölött ez a szél rendelkezik, hogy a föld ne száradjon ki. És azt az
angyalt, aki Aparktiasznak17 parancsol, Oerthának hívják; égő fáklya van a kezében, és odatartja hozzá és
az oldalaihoz, és így melegíti fel fagyosságát, hogy ne legyen képes megfagyasztani a földet. És a déli szél
angyalát Kerkuthának hívják, és ő megtöri annak féktelenségét, hogy ne rendítse meg a földet. És azt az
angyalt, aki a délnyugati szél fölé helyeztetett, Naouthának hívják; jégbot van a kezében, s szájára teszi
azt, és így oltja el a szájából jövő tüzet; és ha ez az angyal nem oltaná el a szájánál, felgyújtaná az egész
világot. És egy további angyal parancsol a tengernek; megvadítja a hullámok segítségével. Többet nem
mondok neked; mert aki mellettem áll, nem tűri.”
Akkor megkérdezte tőle Bertalan: „Hogyan fenyíted meg az emberi lelkeket?” Beliár így felelt:
„Ecseteljem neked a képmutatók, a rágalmazók, a bohócok, a kapzsik, a házasságtörők, a varázslók, a
jósok megfenyítését, és azokét, akik hisznek bennünk, és mindazokét, akiknek a sarkában járok?”
Bertalan kijelentette neki: „Azt kívánom, hogy fogd rövidre.” És ő összezárta fogait, és feljött egy kerék a
mélységből, amely tüzet sugárzó, barázdált karddal volt felszerelve. És megkérdeztem tőle: „Miféle kard
ez?” Azt válaszolta: „Ez a dőzsölők számára készített kard. Ebbe a barázdába fektetik őket, mivel
dőzsölésükben minden bűnre hajlanak. A második barázdába kerülnek a rágalmazók és a többiek,
akiknek mesterkedéseimmel gáncsot vetek.” Erre Bertalan: „Saját magad teszed ezt?” Sátán így
válaszolt: „Ha személyesen kimehetnék, az egész világot három nap alatt romlásba taszítanám, de sem
nekem, sem a 600 egyikének sincs kimenője. Más, ügyes szolgáink vannak, akiknek megbízást adunk.
Felszereljük őket egy kampókban gazdag horoggal, és vadászni küldjük őket, és ők fognak nekünk emberi
lelkeket oly módon, hogy változatos csábítások édességével tévútra vezetik őket, éspedig: iszákossággal,
hahotázással, rágalmazással, képmutatással, élvezetekkel, paráználkodással és kincseskamrájuk egyéb
eszközeivel, amelyek elgyengítik az embereket. Megnevezem a többi angyalnevet is: A jégeső angyalát
Mermeothnak hívják; fején tartja a jégesőt, szolgáim könyörögnek neki, és oda küldik, ahová akarják. És
más angyalok irányítják a havat, ismét mások a mennydörgést, ismét mások a villámlást, és ha egy
szellem ki akar menni tőlünk, akár a szárazföldre, akár a vízre, akkor ezek az angyalok tüzes köveket
küldenek ki, és lángba borítják tagjainkat.” Akkor így szólt Bertalan: „Némulj el, mélység sárkánya!”
Beliár azonban azt mondta: „Még sok mindent fogok közölni veled az angyalokról. Akik sietve bejárják az
égi és földi területeket, a következők: Mermeoth, Onomatath, Duth, Melioth, Charuth, Graphatasz,

14
Júdást.
15
Liktorai.
16
Az északi szélnek.
17
Az Aparktiasz is északi szél; itt a keletinek kellene állnia.

422
Hoethra, Nephonosz és Chalkatura. Együtt repülnek át az égi, a földi és a földalatti területeken…”
Bertalan félbeszakította, és így szólt: „Némulj el, és ájulj el, hogy Uramhoz esedezhessem!”
És Bertalan arcra borult, földet szórt a fejére, és imígyen szólt: „Uram, Jézus Krisztus, nagy és dicsőséges
név! Az angyalok minden kórusa dicsér téged, Uram; én is, a méltatlan ajkú, dicsérlek téged, Uram.
Hallgass meg engem, szolgádat, és amint elhívtál engem a vámházból18, és nem tűrted, hogy mindvégig
megmaradjak addigi életmódomban, úgy hallgass meg, Uram, Jézus Krisztus, és könyörülj a bűnösökön!”
Miután így imádkozott, azt mondta neki az Úr: „Állj fel, fordulj a sóhajtozók felé! A többit majd
megjelentem neked.”
És Bertalan fölemelte a Sátánt, és így szólt hozzá: „Menj a helyedre angyalaiddal együtt, az Úr pedig
irgalmas egész világához!” Az Ördög azonban azt mondta: „Hadd meséljem még el neked, hogyan
vettettem ide, és hogyan teremtette Isten az embert! Keresztül-kasul vándoroltam a világon, amikor
Isten így szólt Mihályhoz: ‛Hozz nekem földet a világ négy sarkából, és vizet a Paradicsom négy
folyójából!’ És amikor Mihály odavitte neki, megalkotta keleten Ádámot, oly módon, hogy alakot adott
az alaktalan földnek, inakat és ereket feszített rá, és az egészet harmonikusan egybeillesztette. És
tiszteletet adott neki önmaga miatt, mivel a képmása volt. Mihály is imádta őt19. Amikor pedig eljöttem a
világ végéről, Mihály így szólt hozzám: ‛Imádd Isten képmását, amelyet saját képére teremtett!’ Én
azonban kijelentettem: ‛Én tűz vagyok a tűzből, első angyalként lettem teremtve, és most az agyagot és
anyagot imádjam?’ Akkor azt mondta nekem Mihály: ‛Imádd, nehogy Isten megharagudjon rád!’ Én azt
feleltem: ‛Isten nem fog megharagudni rám, de én az ő trónjával szemben fogom felállítani trónomat, és
olyan leszek, mint ő.’20 Akkor Isten megharagudott rám, és miután kinyittatta az ég kijáratait, letaszított.
Amikor lezuhantam, megkérdezte azt a 600 angyalt, aki alárendeltem volt, akarják-e imádni Ádámot. Azt
felelték: ‛Ahogyan vezérünket láttuk cselekedni, mi sem imádjuk azt, aki kisebb nálunk.’ Miután
lezuhantunk a földre, negyven éven át mély álomban feküdtünk, és amikor egyszer a Nap hétszer
világosabban fénylett, felébredtem. És amikor körülnéztem, láttam, hogy 600 alárendeltem mély
álomban van. És fölébresztettem fiamat, Szálpszánt, és megtanácskoztam vele, hogyan csaphatnám be
az embert, aki miatt kivetettek a mennyből. És a következőt gondoltam ki. Kézbevettem egy csészét, és
belesöpörtem az izzadságot a mellemről és a hónom alól, és megmosdottam abban a vízforrásban,
amelyből a négy folyó előjön.21 És Éva ivott belőle, és vágy fogta el. Ha nem ivott volna abból a vízből,
nem tudtam volna becsapni.”
Ekkor Bertalan megparancsolta neki, hogy menjen a Hádeszbe. Ő maga pedig Jézushoz ment, a lábához
borult, és könnyek között így kezdett beszélni: „Abba, Atyám, számunkra Kifürkészhetetlen, az Atya
Logosza, akit hét ég sem tudott befogadni, aki azonban kegyesen megengedted, hogy a Szűz testének
belseje könnyen és fájdalom nélkül körülvegyen, anélkül hogy a Szűz észrevette volna, hogy téged
hordoz, miközben te szándékodnak megfelelően meghagytad, hogyan történjék minden, te, aki
megadod mindennapi kenyerünket anélkül, hogy kérnénk! Te, aki töviskoronát viseltél, hogy nekünk,
bűnbánó bűnösöknek értékes mennyei koronát szerezzél, te, aki hagytad, hogy keresztre feszítsenek, és
epével meg ecettel itassanak, hogy az összetöretés borával itass minket, és lándzsával veretted át az
oldaladat, hogy testeddel és véreddel lakass jól minket! Te, aki nevet adtál a négy folyónak, az elsőnek a
Phison nevet ama hit miatt, amelyet földi megjelenésed után hirdettél, a másodiknak a Geon nevet,
mivel az ember földből alkottatott, a harmadiknak a Tigris nevet, hogy ezzel az egy lényeg mennyei
háromságát juttasd eszünkbe, és a negyediknek az Eufrátesz nevet, mivel a földre jöveteleddel minden

18
Ezt a mozzanatot Mátéról vitték át Bertalanra.
19
Ádámot.
20
Vö. Iz 14,13-14.
21
Az egyik latin kézirat szerint közben a vízbe hajította az izzadságát tartalmazó csészét, és így a Paradicsomba
sodortatta.

423
lelket megörvendeztettél halhatatlanságának hírével! Istenem, nagy Atya és Király, mentsd meg, Uram, a
bűnösöket!”
Amikor Bertalan elmondta ezt az imát, Jézus így szólt hozzá: „Bertalan, az Atya Krisztusnak nevezett
engem, hogy leszálljak a földre, és mindenkit, aki hozzám jön, megkenjek az élet olajával. Jézusnak pedig
azért nevezett, hogy a tudatlanok minden bűnét orvosoljam, és Isten igazságát ajándékozzam az
embereknek.” És ismét szólt Bertalan: „Uram, feltárjam-e minden embernek ezeket a titkokat?” Jézus
azt felelte neki: „Bertalan, kedvesem, bízd rá mindazokra, akik hívők, és akik meg tudják tartani
maguknak! Vannak ugyanis olyanok, akik méltók rá, és vannak mások, akikre nem szabad rábízni; vannak
ugyanis hencegők, részegesek, gőgösek, irgalmatlanok, bálványimádók, fajtalanságra csábítók,
rágalmazók, hazugságok tanítói és az Ördög minden művének cselekvői, és ezért nem méltók arra, hogy
ilyesmit bízzanak rájuk. E dolgokat ugyanis azok miatt is titokban kell tartani, akik nem képesek felfogni
őket. Ami tehát ezt illeti, kedvesem, megmondtam neked, hogy boldog vagy, és egész lelki rokonságod
is, mivel rátok bízatik ez a hír, mivel mindazok, akik megértik, mindent meg fognak kapni ítéletem
minden idején, amit akarnak.”
Akkoriban én, Bertalan, mindezt a szívembe írtam, megragadtam az emberek barátjának kezét, és
ujjongva így kezdtem beszélni: „Dicsőség neked, Úr Jézus Krisztus, aki mindenkinek odaajándékozod
kegyelmedet, amelyet mi mindnyájan megtapasztaltunk, alleluja! Dicsőség neked, Uram, te vagy a
bűnösök élete! Dicsőség neked, Uram, aki által a halál megsemmisült! Dicsőség neked, Uram, te vagy az
igazságosság kincse! Istenként dicsérünk téged!” És amikor Bertalan így beszélt, Jézus levetette a
köpenyét, levette az oráriumot22 Bertalan nyakáról, és ujjongva beszélni kezdett: „Jó vagyok hozzátok,
alleluja! Szelíd és barátságos vagyok hozzátok, alleluja! Dicsőség neked, Uram! Mert mindenkinek
odaajándékozom magam, aki akar engem, alleluja! Dicsőség neked, Uram, mindörökké! Ámen, alleluja!”
És amikor befejezte, az apostolok megcsókolták őt, és ő a szeretet békéjét adta nekik.

V. Bertalan így szólt hozzá: „Világosíts fel minket, Uram, hogy melyik bűn súlyosabb minden más
bűnnél!” Akkor Jézus így felelt: „Bizony, mondom neked, hogy minden más bűnnél súlyosabb a
képmutatás és a rágalmazás. Mert az ilyenek miatt mondta a próféta a zsoltárban: ‛Az istentelenek nem
állnak meg az ítéleten, sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.’23 Éppily kevéssé fognak megállni az
istentelenek Atyám ítéletén. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy minden embernek minden bűn
megbocsáttatik majd, de a szent Lélek elleni bűn nem fog megbocsáttatni.” Erre Bertalan: „Miben áll a
szent Lélek elleni bűn?” Jézus így válaszolt: „Mindaz, aki rendeletet bocsát ki minden olyan ember ellen,
aki Atyámnak szolgál, a szent Lelket káromolta. Mert minden olyan ember, aki tiszteletteljesen szolgál
Istennek, méltó a szent Lélekre, és aki rosszat mond rá, annak ez nem fog megbocsáttatni. Jaj annak, aki
Isten fejére esküszik, még akkor is, ha nem hamis esküt tesz, hanem az igazságot mondja! Mert Istennek,
a Magasságosnak, tizenkét feje van. Ő maga az igazság, és nála nincs hazugság és hamis eskü. Menjetek
hát, és hirdessétek az egész világon az igazság szavát, te pedig, Bertalan, hirdesd mindenkinek, aki
akarja, ezt a titkos szót, és mindazok, akik hisznek benne, örök életet fognak kapni.” Erre Bertalan: „Ha
valaki érzékiségből vétkezik, hogyan lesz ez megtorolva?” Jézus így felelt: „Szép dolog, ha a
megkeresztelt ember szeplőtelenül megőrzi keresztségét. Az érzékiség ingere azonban nem szűnik meg.
A jól nevelt lénynek az egyszeri házasság felel meg. Mert bizony, mondom neked: Aki a harmadik
házasság után még vétkezik, az méltatlan Istenre. Ti azonban mindenkinek hirdessétek, hogy óvakodniuk

424
kell az ilyesmitől. Mert én nem szakadok el tőletek, és nektek ajándékozom a szent Lelket.” És Bertalan
az ő színe előtt az apostolokkal együtt felette igen dicsérte Istent, és így szólt: „Dicsőség neked, szent
Atya, soha ki nem hunyó nap, felfoghatatlan, gazdag sugarú, neked legyen dicsőség, neked tisztelet és
imádás mindörökké! Ámen.”

Contents
Péter és a tizenkét apostol cselekedetei ...................................................................................................... 2
Allogenes – Társteremtők ............................................................................................................................. 5
Ádám Apokalipszise .................................................................................................................................... 12
Jakab (első) Apokalipszise ........................................................................................................................... 17
Jakab (második) Apokalipszise .................................................................................................................... 21
Pál Apokalipszise ........................................................................................................................................ 26
Péter Apokalipszise .................................................................................................................................... 28
Jakab Apokrifonja........................................................................................................................................ 32
János Apokrifonja ........................................................................................................................................ 37
Aszklépiosz 21-29 ........................................................................................................................................ 49
Iránymutató tanítás .................................................................................................................................... 54
Tamás, a versengő könyve .......................................................................................................................... 58
A bennünk rejlő hatalmas erő fogalma....................................................................................................... 63
A Megváltó párbeszéde .............................................................................................................................. 66
Beszélgetés a nyolcadikról és a kilencedikről ............................................................................................. 73
Eugnosztosz, az áldott................................................................................................................................. 77
Szövegmagyarázat a lélekről ....................................................................................................................... 82
Egyiptomi evangélium................................................................................................................................. 87
Fülöp evangéliuma ...................................................................................................................................... 95
Tamás evangéliuma .................................................................................................................................. 109
Az Igazság Evangéliuma ............................................................................................................................ 118
Az arkónok természete ............................................................................................................................. 125
A tudás értelmezése ................................................................................................................................. 130
Péter levele, melyet Fülöpnek küldött. ..................................................................................................... 134
Marsanes................................................................................................................................................... 136
A Keresztelésről ........................................................................................................................................ 143

425
A világ eredete .......................................................................................................................................... 144
Sém parafrázisa ......................................................................................................................................... 156
Pál apostol imája ....................................................................................................................................... 168
Hálaadó ima .............................................................................................................................................. 169
A Nagy Seth második értekezése .............................................................................................................. 169
Sextus mondásai ....................................................................................................................................... 175
Jézus Bölcsessége (Szófia) ......................................................................................................................... 178
Silvanus tanításai....................................................................................................................................... 184
Hitvallás az igazságról ............................................................................................................................... 194
Norea gondolata ....................................................................................................................................... 203
Seth három sztéléje .................................................................................................................................. 204
Seth első sztéléje................................................................................................................................... 204
Seth második sztéléje............................................................................................................................ 205
Seth harmadik sztéléje .......................................................................................................................... 206
Dörgő hang, tökéletes elme ...................................................................................................................... 207
Értekezés a feltámadásról ......................................................................................................................... 215
Trimorphic Protennoia .............................................................................................................................. 217
Háromoldalú értekezés ............................................................................................................................. 224
Valentiniánuszi magyarázat ...................................................................................................................... 251
Zosztrianosz .............................................................................................................................................. 254
Jézus Urunk Evangéliuma.......................................................................................................................... 284
Nikodémus Evangéliuma........................................................................................................................... 286
PILÁTUS AKTÁi ...................................................................................................................................... 297
Mária Magdolna Evangéliuma .................................................................................................................. 304
Barnabás evangéliuma .............................................................................................................................. 307
A Bertalan-evangélium.............................................................................................................................. 417

426