2

Anka János:

ÉSZAKI FÉNY

© http://ekonyv.org

2016.

3
4
 I.

A költői fantázia nem éri utói az életet. A legszebb drámák és regények messze
elmaradnak az élet csodálatos fordulatai mögött. Harminc év után találkoztam azzal az
emberrel, aki valamikor pályám kezdetén barátom volt. Minden időnket együtt töltöttük. A
hitünk és reményünk is egy volt. Én költői sikerekről álmodoztam, ő művészi becsvágyat
melengetett a lelke mélyén. Tehetségesen rajzolt és festett. Meggyőződéssel bíztam
talentumában. Egyszer csak elmaradt, nem jelent meg a szokott kávéházban. Napok múlva
telefonált, hogy vidékre kell utaznia. Nagy elhatározás előtt áll. Mi történt vele? Titkából nem
árult el semmit.
Később megtudtam. Feleségül vette az ideálomat. Gyönyörű szép és gazdag leány volt.
Én csak lélekben találkoztam vele, verseket írtam róla. Tovább nem jutottam. Barátom
ügyesebb és merészebb volt. Hát megértettem elmaradását, nem akart szégyenszemre elém
kerülni. A maga boldogsága érdekében kifosztotta orvul a szívemet. Nagy keserűséget
éreztem, de szélbe fújtam bánatomat. A csalódásból gazdagodott a lelkem, még szebb
verseket írtam. Telt az idő. Barátom már a Svábhegyen lakott tornyos villában. Egyszer-
kétszer láttam a járda széléről, amint mellettem luxusautóján elrobogott. Nagy lábon élt,
előkelő társaságokban forgolódott. Évekig tartózkodott külföldön. Az Atlasz-hegységben
festette az olajfaerdőket. Mi történt a végén? Szembejött velem az utcán. Tovább akartam
menni, de ő megállított.
— Nem ismersz meg, — lépett elém — annyira megváltoztam?
A régi kedéllyel válaszoltam, mintha semmi sem történt volna.
— Hadd nézzelek meg, Jóska!
Jól szemügyre vettem. Már kopasz és fogatlan öregúr volt. Idő előtt megvénült, pedig
gond nélkül élhetett. Megártott neki a sok jó, az élvezetekkel megzsarolta vérét és az idegeit.
A szenvedélyek rovásírását láttam az arcán. Egyébként elegánsan öltözködött, ébenfa bot a
karján és briliáns gyűrű az ujján.
— Nem változtál sokat, Jóska! A szemed a régi. Bizonyára most is tudnál a napba
nézni. Emlékszel-e? Ott kerestük egykor a varázsos színeket.
— Emlékszem, — sóhajtott fel, — de én már csak feketeséget látok ezen a világon.
Nem vagyok a régi ember. Hiábavaló minden! Hazugság és csalás az élet.
— Ezt nem mondhatod komolyan, — néztem a szemébe, — ez csak pillanatnyi
rosszkedv lehet. A gazdag híres spleenje. Hinni kell az élet szépségében és örök
rendeltetésében, különben értelmetlen és céltalan egész létünk. Látod én deresedő fejjel a régi
rajongó ifjú maradtam. Én szentül hiszem, hogy a mosolygó gyermeknek van igaza. Sok
küzdés és szenvedés után találkoztam azzal az angyallal, akire a gyermek mosolyog álmában.
— Hát ez afféle költői beszéd, — legyintett barátom, — szép frázisokkal áltatod
magad. Verset mondtál fel nekem. Tapasztalt, komoly ember nem hiheti az élet szépségéről
szóló ostobaságot. Más az én meggyőződésem.
Kicsit megbántódtam. Erős hangsúllyal mondtam:
— Nem vallod az én hitemet? Hajh, pedig a fejemet teszem arra, amit most neked
mondtam. Hát akkor te valójában mit hiszel?
Pillanatig gondolkozott.
— Mit hiszek, barátom? Semmit! Bolhák vagyunk a vak és könyörtelen végzet
bundájában.

5
 — Látod ez is hit! Ha agyagi kérdést kell rendezni, az bizonyára nem okoz gondot
neked. Így vagyok én is ezen a téren. Könnyedén intézem el azokat a kérdéseket, amelyektől
az emberek néha megbolondulnak. Sokat gyűjtöttem magamnak a lélek napszámában. Így pár
szóval bebizonyítom, hogy tévedésben vagy, barátom! Bábeli nyelvzavar búvócskázik
fogalmaidban.
— Nem értem!
— Megmagyarázom. Minden ember kivétel nélkül valamilyen felfogásban él. Még az
őrültnek is van rögeszméje, mely bomlott gondolkozását irányítja. Hit nélkül nincs emberi
élet. Én nem a vallásos hitre gondolok. A religión kívül vart még élethit is. Minden ember
valamilyen életfogalmat alkot magának, amiben hisz, vagy amit igazságnak és valóságnak tart
a lelke mélyén. A világról, a jóról és a rosszról bizonyos véleményt táplál magában. Szépnek,
vagy rútnak, jónak, vagy rossznak találja az életet. Ha valaki anyagi kérdésnek,
gyomorproblémának tartja, akkor az az ő hite. A pénzben van a bizalmai A vagyont vallja a
legfőbb boldogságnak? Az is hit! Az istenhívő és az istentagadó egyaránt hitet vall az élet
színe előtt. Ha az ember vallásos, akkor a religióba vetett hite irányítja gondolatait és
cselekedeteit. A hitetlen, jobban mondva a vallástalan ember szintén a maga látásának és
felfogásának hitében él. Nincs Isten? Az az atheista hite! Anyag itt minden! Ezt a materialista
hiszi. Vallástalan ember van, de hitetlen nincs. Nem is lehet! A hit úgy fogja át létünket, mint
a test a lelket, vagy a fizikai erő a világot. Kenyér és levegő nélkül nem élhetünk. A hit ilyen
feltétele a gondolkozásnak és a cselekvésnek. A hitből kilépni, kiszakadni nem lehet. Az
változhatik, ezer megnyilatkozási formája lehet az állatember és a szent között, de minden
pillanatban változatlan a létérvénye. A léleknek ez a kenyere és a lélegzése. Ha nem tudják az
emberek, vagy pedig tagadják a hitet, akkor is az a valóság, hogy minden sorsban hitből
élünk...
— Nagyon érdekes, — hajtogatta fejét barátom.
— Többet mondok neked, — ragadtam meg a karját, — minden lépésünkkel vallomást
teszünk a mennyei hatalom előtt. Ha elindulsz itthonról, azt a hitet vallod, hogy kitűzött
célodhoz fogsz érni. Meglátogatod a szomszédot és kérsz tőle valamit Akkor abban a hitben
vagy, hogy meghallgatja a szavadat. Különben két lépést se tennél. Mikor a földművelő elveti
a búzát, szentül hiszi, hogy az kikél és a maga idején learathatja. A munka, a törekvés, a
küzdés, mind hitből fakad. Az egyes emberek és népek egyaránt hitük szerint élnek és
dolgoznak. A történelem a nemzeti hit hőskölteménye. Az évezredek bizonysága szerint a hit,
a legnagyobb csoda a nap alatt. Kik élnek a földön? Az Isten gyermekei! Mi magasabb a
Tejútnál? A szellemi öntudat!
Tűzzel és meggyőződéssel beszéltem. Barátom úgy nézett rám, mintha szellemi
jelenést látott volna. A vállára csaptam.
— Hát bolhák vagyunk-e a végzet bundájában?
— Nem tudom, — mondotta, — megzavartad gondolataimat. Eddig megnyugodtam
abban, hogy ostobaság az egész élet. Most már kételkedni kezdek önmagamban. Talán elhi-
báztam valahol.
— Rosszul hittél, Jóska! Vedd elő az eszedet! Rendezd el magadban a szétkuszált
hitet. Ha akarod, ha nem, hinni kell, mert hit nélkül lélegzeni sem lehet ezen a világon. Az
uzsorának és a babonának egyaránt valamilyen emberi hit az alapja. A sátánok is hisznek a
pokoli tanokban. A hit: életparancsolat! Hát akkor légy ember és nem cserebogár! Ha nem
hiszel semmit, akkor a magad ostobaságát hiszed. Itt kezdődik az ember értéke! A hite alapján
lehet megbecsülni. A létről és az életről alkotott véleménye jelöli ki rangsorát az emberek
között. Így értékelhetjük igazi fajsúlyuk szerint a népeket is. Milyen az emberi hitük, az
életfelfogásuk?!

6
 II.

A véletlen hozott össze barátommal, de azután tervszerűen találkoztam vele.

Meglátogatott otthon, felkeresett a kávéházban. Így ragaszkodott hozzám. Polgári felfogás
szerint jómódú, sőt gazdag ember volt. Két nagy bérháza és egész halom értékpapírja. Mégis
roskadozott a gondok és bajok terhe alatt. Lélekben nagyon beteg volt. Csak lassan engedett
föl nyomott hangulata. Büszke, gőgös ember volt, nem állott akárkivel szóba. Nekem meg-
gyónt. Hát igyekeztem kiverni fejéből a bolond kétségeket. A gazdag embernek apró szellemi
kölcsönöket adtam...
Így vita közben tudtam meg életének fontos eseményeit. Első felesége, az én gyermek-
kori ideálom korán meghalt, a párisi temetőben fekszik hatalmas márványobeliszk alatt.
Jelentékeny vagyon maradt utána és két fiú. Az egyik meghalt, a másik él. Másodszor is
megházasodott. Ki a második feleséget Azt nem mondta el, pedig kerülgette a dolgot. Csak
annyit árult el, hogy a második házasságából is két gyermek született. A nagyobbik leány, a
kisebbik fiú.
— Ilyenformán három gyermeked van, Jóska, — szorítottam a sarokba, — három
rózsaszál virít a szíved fölött. Még te mersz panaszkodni?! Büszke apa lehetsz, ha jól
meggondolod.
Nem éltél hiába! Tovább élsz gyermekeidben. Két fiú és egy leány őrzi meg a nevedet.
Nagyot sóhajtott.
— Így lenne, ha úgy volna! Éppen ez a három gyermek eszi meg az életemet.
Különösen az első asszonytól való fiú...
— Ugyan bizony, — csodálkoztam, — érthetetlen. Hát mit csinált az a fiú? Züllött,
romlott gyerek?
— Az nem, — rázta a fejét, — nagyon komoly ember. Nem fogad el tőlem semmit,
maga keresi meg a kenyerét a fegyvergyárban. Mérnöki oklevéllel közönséges munkás volt.
Most már osztályvezető...
— Nos, akkor mi a bajod vele?
— Meghasonlottunk. A fiam lélekben teljesen elidegenedett. Két éve nem láttam, csak
telefonon beszéltem pele. Nem tudjuk egymást megérteni. Más a világnézete, ahogy ő szokta
mondani. Mostanában sokszor hallja az ember ezt a butaságot. Folyton világnézetről beszél-
nek, mintha annak valami értelme volna.
— Bizony van, — vágtam a szavába, nagyon is van. A világnézet sorsdöntő az em-
berek életében.
— Ne beszélj ilyeneket, — mérgelődött barátom, — jelszónak találták ki a széllelbélelt
politikusok. Mi megvoltunk világnézet nélkül.
— Tévedsz, Jóska! Nektek is volt világnézetetek, csak nem tudtatok róla. Nem adtatok
nevet neki. Fiad gondolkozását elitéledt Mi az oka ennek? Más a világnézeted!
— Nekem hiába beszélsz, — háborgott barátom, — a világnézet csak mostanában
szerepel a politikában. Válaszfalat emelnek vele az emberek között. Nem kell nekünk
semmiféle világnézet! A gyakorlati élettel kell foglalkozni. A kenyér, a megélhetés a legfőbb
probléma. A többi kérdések szót se érdemelnek. Nagyon kártékony dolog a világnézetek
harca…
— Ez a te véleményed? Akkor ez a te világnézeted. Te anyagi kérdésnek tartod az
életet. A múltkor már magyaráztam neked, hogy minden ember kivétel nélkül valamilyen
hitben él. Ez a világnézet alapja. Ha az életről való hitünket és a világról alkotott

7
véleményünket elmondjuk, a világnézetünket fejezzük ki vele. Mi az valójában? A saját
hitünknek és értelmünknek megfelelő világmagyarázat. Az az egyéni ítélet, amit az életről és
a világról alkotunk. A világnézet: az ember és a világ kérdésére adott felelet. Nagy különbség
van az egyes emberek értelme és gondolkozása között. Az egyéni világnézet is minőségében és
tartalmában sokféle lehet, de minden embernek kivétel nélkül van valamilyen világnézete.
Még az afrikai zulunak is. A világnézet mozgatja és irányítja úgy az egyéneket, mint a
tömegeket. Nem történik soha más a közéletben, mindig világnézetek ütköznek a különböző
politikai, szociális és gazdasági harcokban. Bármilyen nevet is adnak a pártnak, programnak,
vagy szakszervezetnek, az a maga szellemével és tájékozódásával valamilyen világnézetet
képvisel. Ha nem is tudnak róla, a mozgalmak akkor is annak köszönhetik létüket. A terjedő
és érvényesülő világnézet ereje viszi azokat győzelemre, viszont annak hanyatlása pecsételi
meg sorsukat. A korszerű világnézetből úgy ugranak ki a közéleti mozgalmak, mint a lobogó
lángokból a tűzvészek szikrái. A korszerű világnézet hordozza az uralkodó politikai
rendszereket. A világnézeti irányváltozások érlelik a különböző politikai, szociális és
gazdasági átalakulásokat. A forradalmak és diktatúrák, a békék és háborúk mind a
törvényszerűen érvényesülő korszellem velejárói. A történelem az a meder, amelyben az
emberi szellem árad. Mindig világnézet áll az események mögött.
— Ez egész új dolog nekem, — hümmögött, — ez nem szerepelt a tizenkilencedik szá-
zad gondolkozásában.
— Valóban nem. Az emberi értelem a műveltség emelkedésével lassan alakítja ki az
alapvető fogalmakat. Nézd csak, barátom! Ma mindenki kultúráról beszél. A népek kultúrát
szerveznek, a költők és tudósok kultúr-eszméket hirdetnek. Ezt ma mindenki természetesnek
találja. A kultúrát pedig mint történelmi jelenséget a német Herder fedezte fel a múlt század
elején. A nevet is ő adta a kultúrának. Addig is volt kultúra, addig is fejtett ki az emberiség
kultúrtevékenységet, de ez nem volt még öntudatosított fogalom a népek ismerettárában. Hát
nem is beszéltek róla, nem volt arra szavuk sem. Vagy ott van az elektromosság problémája.
Ez a természeti erő évezredek óta szerepet játszott az emberiség életében, de csak Volta
felfedezése alapján vett erről tudomást az ember. A világnézet is ilyen utat tett meg az
ismeretek fogalmi fejlődésében. Csak napjainkban világosodott meg az értelme és ugrott az
ember öntudatába. Ma már a nehézkedéssel magyarázzuk és értjük meg a világegyetem
centrális összefüggéseit. Ezt a törvényt Newton fedezte fel és iktatta a köztudatba. A
világnézet is ilyen felfedezés eredménye. Az ember felismerte és megfogalmazta azt a
gravitációt, mely a történelmi életet a lelki mindenségben összetartja és mozgatja. A
világnézet fogalmi kristályosodása és köztudatba emelkedése határkőt jelent a gondolkozás
fejlődésében. Ez a század értelmi haladásának korszakos vívmánya.

8
 III.

A lakásán látogattam meg barátomat. Ragyogó pompa fogadott. Ritka bútorok, drága
szőnyegek mindenütt. A feleségének is bemutatott. Néhány szót váltottam vele. Az
asszonynak nagyon jellemző arca volt sasorral és ferde szemekkel. Egyébként elegáns dáma.
Barátom dolgozó szobájába vonultunk. Ezüst ivókészlet az asztalon, híres festők művei a fa-
lakon. Hatalmas pénzszekrény állott a napos, széles szoba sarkában.
— Hát a műtermed, — kérdeztem tőle.
— Már eltemettem a művészetet, — mondotta, — nem maradt arra időm. Sok gondot
adott a családi vagyon. Azt bizony ápolni és kamatoztatni kell, különben elolvad, mint a hó az
ember talpa alatt. A gazdag ember hamar tönkre mehet, ha nem vigyáz a pénzére, vagy a
birtokára. Sokat dolgoztam és töprengtem a vagyon miatt.
— Akkor szép örökséget hagyhatsz gyermekeidnek.
— Ez volt éppen a célom, — emelte fel büszkén a fejét, — gyermekeimről gondoskod-
tam. Annyit gyűjtöttem nekik, hogy majd úri módon, gond nélkül élhetnek. A kamatokból ki-
telik fiam úri háztartásra. Minden kedvtelését kielégítheti, de ő nem akar úri naplopó lenni.
Ezt vágta a szemembe. Vérig sértett azért, mert urat akarok belőle csinálni. A második
házasságot is miatta siettem el annak idején. Nincs semmi okom panaszra, csak a rokonságot
rühelem. Az asszony nagy vagyont hozott a házhoz, hát elnézem a származási szépséghibákat.
Az apósom haszonbérlő volt...
Mikor ezt mondta, kínos zavarban volt. Látszott az arcán, hogy szívből rühelli a rokon-
ságot. Nem akartam érzékenységét bántani, hát másra tereltem a szót.
— Most már értem gondolkozásodat. A te világnézeted szerint a vagyon, a gondtalan
élet a legnagyobb boldogság ezen a világon. Azt tartod igazi úrnak, aki munka nélkül élhet.
Így van?
— Igen. Csak vagyonos ember lehet úr.
— A szegény ember nem?
Barátom gúnyosan kacagott.
— A szegény embert hívhatják Kovács úrnak, esetleg nagyságos, vagy méltóságos
címe lehet, de az csak közönséges alkalmazott, a mások szolgálatában élő pária. Nem függet-
len úr. A kenyérért izzad, vagy körmöl valahol. Csak a gazdag ember élhet a kedve szerint,
mert nem parancsol neki senki. Ezt csináltam én ésszel és okossággal. Igazi úr lettem.
Fütyülök az egész világra!
Gőgösen csattant fel a hangja. Most már én kacagtam gúnyosan.
— Hát a fiadnak igaza volt. Szavaidból igazolva látom, hogy te az „úri naplopót” tar-
tod eszményképnek. Nagy tévedésben vagy, barátom, de ez a gondolkozás nem a te hibád.
Téged is elkapott az abesszin törzsfőnök gőgje. Tehát az az úr, akinek pénze van... Így
beszélnek és így gondolkoznak a bankár-negyedben. Sajnos, ilyen a közvélemény az anyagias
gondolkozású korszakban. Anyagi javakkal mérik a földi boldogságot és az emberi értéket.
Olyankor az igazi úri tulajdonságok nem számítanak. A lelki nemesség, a férfias jellem, a
szeplőtelen becsület. Hejh, pedig ilyen tulajdonságokkal rendelkezik az igazi úr! Ilyen az
embernek az a nemes és értékes példánya, akit magyar kifejezéssel úrnak mondanak.
Mindazokat a szép tulajdonságokat és kultúrértékeket képviseli, melyek a művelt emberiség
díszére válnak. A szó igazi értelmében az úr az emberiség és műveltség gáncsnélkülii lovagja.
Lehet miniszter, vagy esetleg falusi bíró is. Gazdag férfiú, vagy szegény ember. Nem a

9
diploma, vagy a vagyon határoz, hanem az egyén jelleme, az ember személyi értéke. A
kenyérért dolgozó ember is lehet úr, viszont a te gazdag embered lehet hitvány sehonnai.
Barátom gondolkozásából már megértettem a fiát. A fiatal ember apja anyagias
gondolkozását elítélte, mert úri érzésű, nemes hajlamú ember volt. Így láttam abból, amit
barátom mondott. Nagyon érdekelt ez a vita, mert az idők világnézeti harcának lelki
lényegébe világított. A fiú szembe került az apával az ellenkező élet felfogása miatt. Nem az
anyagi érdekek támasztottak ellentéteket közöttük, hanem a világnézeti különbségek, az
erkölcsi szempontok. Nem csalódtam várakozásomban. A fiú ezeket mondotta, mikor
meglátogattam és a különös viszályról beszélgettünk:
— Apám egész szenvedéllyel vetette magát a spekulációkba. Minden áron gazdag
ember akart lenni. Ezt el is érte második házasságával. Az egyik dunántúli zsidóbérlő leányát
vette feleségül másfél millió hozománnyal. Megfizették a nevét, mert az apósnak nagyon
rossz neve volt. Csalárd bukásért és más hasonló bűnökért többször ült a hűvösön. Jól
megszedte magát, pénze volt bőven, hát apám behunyta a szemét, semmit sem látott. Mások is
tettek hasonlót, mert akkor ilyen világ volt. A zsidót befogadták mindenütt. Én még kölyök
voltam, de a zsidótól ösztönszerűleg irtóztam. Az új rokonokat nézni sem tudtam. Apám
intézetbe adott. A szünidőt anyám rokonainál töltöttem. Apám abban bízott, hogy nagyko-
romban megjön az eszem. Majd megalkuszom a helyzettel, de érettségi után szerinte végkép
elment az eszem. Öntudatos antiszemita lettem. Apám házába nem tettem be a lábamat, csak
idegen helyeken találkoztam vele. Akkor más alapon igyekezett jobb belátási a bírni. Szép
örökséget, nagy jövedelmet ígért, ha visszatérek és elhelyezkedek a családban. Több
szinekúrát ajánlott azokban a vállalatokban, ahol ő és az após főrészvényes volt.
Itt megállott a fiú, kicsit gondolkozott.
— Nem mondom, apám a maga hite szerint javamat akarta. A vagyonszerzésnél reám
is gondolt. Gazdag örökségtől gondoskodott, de ilyen pénz nem kell nekem. Hitelesen tudom,
hogy gyalázatos a múltja. Szegény zsellérek életéből és verejtékéből sajtolta ki az a szörnyű
ember. Csalás és uzsora méhéből született a Berger-vagyon, mely nekem is úri módot adott
volna. Inkább suszter, vagy kubikus leszek, de ilyen fényből és pompából nem kérek. Nem
adom el érte férfias önérzetemet. Különben is az életet másnak képzelem el, mint úri
naplopásnak, gondtalan henyélésnek. A munka örömét mindennél többre becsülöm, valamit
akarok csinálni ezen a világon...
— Hivatást érzel magadban, — szóltam közbe kigyúlt lélekkel, — nem elégít ki a
briliánsgyűrű és a terített asztal.
— Nem, — tüzelt a fiú.
— Itt a nyitja az egész vitának! Apád a fizikai létre, az anyagi egzisztenciára helyezi a
súlyt, te a szellemi értékeket, az erkölcsi öntudat boldogságát becsülöd többre. Apád
materialista, te pedig idealista vagy a lelked mélyén. Ez persze nem jelenti azt, hogy az anyagi
valóságokat nem veszed tekintetbe. A maguk értéke szerint megbecsülöd azokat is, de csak
eszköznek tartod az élet fenntartására és nem életcélnak.
— Így gondolkozom, — mondotta, — más érték is van a világon, mint a pénz, vagy a
palota. Nem érdemes csak azért élni, hogy bankbetétünk, vagy úri kényelmünk legyen valaha.
Azt megszerezhetjük úgy is, ha teljesítjük igazi hivatásunkat.
— Helyes és nemes az életfelfogásod, állapítottam meg nagy lelki gyönyörűséggel, —
méltán képviseled a jobb világért küzdő nemzedéket. Tiszta a fejed és erős az erkölcsi
öntudatod. Itt kezdődik az új élet és az új társadalom. Az emberek az anyagias gondolkozású
korszakban azzal indulnak neki az életnek, hogy majd megkeresik a kenyeret valahogy és
szerencsés esetben vagyont is gyűjthetnek. Az egzisztencia jelenti életcéljukat. Tebenned és a
hozzád hasonlókban az emberi hivatás magasabb öntudata gyulladt ki. A kenyéren túl más
feladatot is kell teljesíteni. Az életben értékeket kell produkálni, melyek erősítik, gazdagítják
az egyént és a nemzetet. Ez az emberhez méltó életcél! Úgy kell elindulnunk a földi pályán,

10
hogy az emberi tartozáson kívül megfizetjük adósságunkat az alkotó géniusznak is. Valamit
produkálunk majd, ami pluszt jelent az örök ember számadásában. Termékeny élet, alkotó erő
akarunk lenni, nem fogyasztó elem, meddő egzisztencia. Itt a különbség a két világnézet
között: az új korszak a produktív életet, a szellem és vagyongyarapító munkát hirdeti…

11
 IV.

Most már világosan állt előttem barátom egyénisége és gondolkozása. Keményen

mondtam meg neki az igazat..
— Te barátom, liberális polgár vagy, titokban az aranyborjút imádod. Gondolkozásod
elzsidósodott.
— Ne sértegess, — méltatlankodott, — a szentbenedeki földesúr fia vagyok most is.
Főnemes család sarjadéka. Független magyar úr!
— Vér szerint így van, ezt nem vonom kétségbe. Mindjárt megindokolom
véleményemet, ha magyar türelemmel meghallgatod.
— Halljuk, — gyújtott a csibukjára.
— A tárgyi igazságot tárom eléd. Nem mártom a kérdést villámokba, mint a római
mondta a csata előtt. Nem is a magam véleményét fejtem ki, hanem az egyik zsidóíró őszinte
vallomását idézem: Pap Károly (?) név alatt ír, sűrűn szerepelt a Nyugatban és a liberális
napilapokban. „Zsidó sebek és bűnök” címmel jelent meg az a könyve, amelyben a saját
fajtájának hű jellemrajzát adta. „A zsidóság a középkorban, — írta Pap Károly, — csak
azokban az országokban helyezkedett el, ahol egészségtelen társadalmi viszonyok uralkodtak:
minél betegebb volt az ország, annál több zsidót engedett, vagy hívott be”. Így magyarázza ez
a zsidó író az újkori zsidó bevándorlást is. „A zsidóság szerepe a magyarság történetében, —
írja: — a magyarság hiányainak hű tükre. A zsidóság sorsa szerinte a történelem folyamán
mindig az aranytól függött. „Az arany, ami másoknál a jólét, a gazdagság mértéke, —
mondja, — a zsidóságnál a biztonság jelképévé változott, ez határozza meg a lét és a nemlét
kérdését: ez fontosságával lassan a zsidóság szellemét és belső szerkezetét átitatta. A
gyülekezetek vezetői csak aranyban súlyos férfiak lehetnek, ők állnak jót aranyaikkal a zsidó
tömegekért válságos időkben. Udvari és üzleti összeköttetéseikkel ők a száműzött zsidóság
szálláscsinálói.” Itt a világos magyarázata barátom, a Rotschildok európai szerepének. A
zsidóság Pap Károly megállapítása szerint két típusban él. Az egyik a rítusőrző, a másik az
aranygyűjtő, de ezek minden pillanatban helyet cserélhetnek. A rítusőrzőből lehet aranygyűj-
tő, mert a hajlamok és képességek mind a kettőben megvannak. E jellemzés alapján a zsidó
lelkiséget így összegezi: „A zsidóság mindig megmarad a rítusőrzők és aranygyűjtők vezetése
alatt. Az újkor hajnala úgy találja, mint amilyen az elmúlt századokban volt. A zsidóság lelkét
gazdasági öntudat tölti be és a spekuláló ész tisztelete, valamint a rítusok: imádata. A zsidóság
sorsát évszázadokon át a gazdasági erők határozták meg és a spekuláló ész, amellyel ezeket az
erőket megszerezte és csoportosította. Ebből a lelkiségből táplálkozik a marxismus, a
történelmi materializmus elmélete. Ennek csak a zsidóság történeti sorsára teljes érvényűek
igazságai. A zsidók a népek mozgalmait: a háborúkat, a forradalmakat, a vallásos
megmozdulásokat, a politikát képtelenek megérteni. Az ösztönük elsatnyult ehhez, csak a
tudományban, a művészetben lehetnek lassan otthon a maguk sajátos módján. Az
emancipáció tehát a zsidóság részére elsősorban a középkorban összezsúfolódott s megkínzott
gazdasági öntudatnak és spekuláló képességüknek felszabadítását jelentette.”
— Meglepő dolgok ezek, — vakarta fejét barátom.
— Ez a zsidó író, — folytattam, — olyan ember, ki életük gyökeréig ismeri a saját vé-
reit. A zsidóság számára tehát az arany a lét alapja és jelképe... Így értjük meg, hogy mi az
aranyvaluta. Vele a világ gazdasági rendjébe építették a zsidólétet és biztonságot. A zsidóság
gazdasági öntudata uralkodott anyagi hatalmával, a pénz erejével népek és országok fölött. A
zsidó az arany irányításával gyakorolt befolyást birodalmak, világrészek sorsára. Ilyen

12
világrendről és kultúráról mit gondoljunk? A nemzetek existenciája olyan alapon épült, amit
az „aranygyűjtők” zsebre vághatnak és a másik világrészbe tolhatnak. A zsidóság létét az
arany jelképezi és lelkét gazdasági öntudat tölti be, viszont ezzel ellentétben az európai népek
szellemi és erkölcsi öntudatban élnek. A zsidóság tehát belső lényegénél, századok folyamán
megrögzött világnézeténél fogva kívül esik az erkölcsi öntudaton alapuló európai civilizáción.
Egész lényében és gondolkozásában materialista. Aranyból és ócskavasból öntött a lelke,
gondolatai fából és bőrből vannak. A gazdasági öntudatban élő zsidóságot nem fogják
megváltoztatni az erkölcsi öntudatban élő népek, de ő a liberális korszak bizonysága szerint
felbomlaszthatja mindenütt azok életét anyagias szellemével és hatalmával. A forradalmi
marxismustól beteg lett az egész világ ipari munkássága. Gazdasági öntudatba, vagyis zsidó
gondolkozásba transzponálta a tömegeket. A kommunizmussal pedig kísérletet tett arra a
zsidóság, hogy a maga világnézetét és létet intézményesen stabilizálja a világ rendjében. A
zsidó sorsot akarta vele megoldani. Most már érted? Az anyagiasságba merült emberek ön-
tudatlanul zsidó lelke van. Zsidó öntudatban élnek azok, akiknek a pénz, a vagyon a legtöbb
érték és boldogság ezen a világon. A te eszményképed: az a bizonyos úr, silány zsidóutánzat.
Sok pénze lehet, de azért két garast sem ér...

13
 V.

Az orvosnál szokott néha úgy összerázkódni az ember, mint az én barátom, mikor

megállapítottam beteg életének és gondolkozásának diagnózisát ilyen klinikai vizsgálattal.
Néha piros arcú, erőtől duzzadó emberről derül ki, hogy halálos kórság lappang a
szervezetében. Persze nem hiszi el az orvos szavát, kételkedik a diagnózisban. Barátom is így
volt.
— Nem találtad el a bajomat, — mondta napok múltán, — más gondok
nyugtalanítanak. A kisebbik fiam és a leányom természetét figyelem nagy aggodalommal.
Néha így viselkednek, mintha őrültek volnának. Máskor beszélünk majd erről, most a
zsidótréfára akarok neked megfelelni. Igazad lehet általában, jól jellemezted a zsidót, de mi a
tőzsdén és a bankban is mások vagyunk. Megfigyeltem sok embert, néha magamat is. Más a
vérünk és a jellemünk: Az egészből annyit ismerek el, hogy hasonló liberális szellemben
gondolkozunk. Ez pedig nem szégyen. Kiváló magyar államférfiak hirdették a liberális
elveket. Én azokat most is vallom.
— Ezt természetesnek találom, mert zsidó a gondolkozásod. Gazdasági öntudattal
nézed a világot. Álljunk meg énnél a kérdésnél, barátom. Vizsgáljuk meg az emberi élet
szempontjából a liberális gondolatot! Az ember társadalmi kötelékben él. Életfeltételei
közösek másokkal, vagyis existenciális viszony fűzi össze az egyént a sokasággal. Az ember
nem élhet, nem existálhat a többiek nélkül, nem lehet Robinson a Senki szigetén. A társadalmi
kötelék pedig egyrészt korlátokat szab vágyának és indulatainak, másrészt kötelességeket ír
elő neki. Az összesség létérdeke áll az egyén fölött: ez a közérdek! hasonló a rend a természet
világában is. Az élet minden megnyilatkozása, a természet minden paránya az egyetemes erők
és kapcsolatok roppant szövevényében áll. Így az ember is. Erényei és bűnei visszahatnak
valamilyen formában az összesség sorsára. A társadalmi összefüggésben tehát az élet az
egyéntől erkölcsöt, önfeláldozást, szolidaritást követel. Munkát, szorgalmat, fegyelmet! Az
idők megrendítő tanulságokkal bizonyítják az alapvető igazságot, hogy az egyes ember életét
a közösség sorsától elválasztani nem lehet. A társadalom válsága megrendíti az egyén
existenciáját is. Az ország pusztulása mindenki számára a végső veszély. Hát akkor ezen a
téren mi az élet parancsa mindenek fölött? A közérdeket szolgálni! A közösség ügyét
előmozdítani.
— Ezt értem, — jegyezte meg barátom, — de a liberális elvek ezzel nem ellenkeznek.
— Nem? Az egyén önző érdekei és ösztönös szenvedélyei nem ezen az úton járnak,
egészen mást akarnak. Azok bizony az ellenkező irányba igyekeznek, a rend és erkölcs ellen
lázadoznak. Nagy utat tett meg a világ az egykori horda és a mai nemzeti öntudat között, de
azért az emberi természet változatlan maradt. Ma is él az állatember a föld gyermekeiben. Ma
is úgy lázad a vér és úgy lobog .a szenvedély, mint egykor Holofernesben, vagy a numidiai
barbárokban. Ha felrúgja az erkölcsi törvényeket és szabadjára engedi érzéki szenvedélyeit,
akkor az úgynevezett kultúrember is a dúvaddal rokon. Az intelligencia nem adhat jellemet,
mert a tudástól független a lelkület. Tudatlan ember lehet Cato és nagyeszű művelt ember
Catilina. Az életben gyakran találkozunk velük, csak most nem játszanak történelmi szerepet.
Cato esetleg községi bíró valahol Csíkországban, Catilinát pedig elsőszámú közellenségnek
nyilvánították Amerikában. A társadalmi vonatkozáson túl a magánélet is erkölcsöt követel. A
zabolátlanság megőrli az idegeidet, — írja egy kiváló orvos, — a kéj megeszi gerincedet. A
szenvedély előbb-utóbb katasztrófába kergethet. A lelkiismeretlenség a végén Richarddal
jajgat a végzet csapásai alatt. Az élet önmagában is olyan korlátokra és kötelességekre utal,

14
melyek a társadalom életében is sorsot és világrendet jelentenek. Most már mi az ember
érdeke és életfeltétele úgy egyéni életében, mint a közösségi kapcsolatban A szellemi erők
ápolása, a veleszületett kötelesség teljesítése, az erkölcsi világrend törvényeinek megtartása.
Az embernek a lélek irányába kell fordulnia, ha célhoz akar érni az életúton. A lélekrendből
sem az egyénnek, sem az összességnek kiszakadni nem lehet. Az foganatosítja a boldogulást
és a katasztrófát is.
— Hát ezzel mit akarsz mondani?
— Megvilágítottam a liberális gondolat örvényeit. A legmélyét mutattam meg annak
az élet tükrében. A liberális gondolat az ember életét és történelmi haladását negatív irányba
fordította. A világot az emberi élet feltételeivel ellenkező utakra sodorta. Az egyénben
felszabadította a lázadó ösztönöket, a társadalomban pedig a bomlasztó erőket. A liberális
szellem luciferi gondolat volt. Hadüzenet a lét törvényeinek. A liberalizmus a zsidónak
teremtett érvényesülési lehetőséget. Az bizony elemében volt, mint hal a vízben:
— Ennyi az egész, — gúnyolódott barátom.
— A zsidóveszedelem csak egyik része az európai népek válságának. A liberális
korszak világmegváltó ígéretekkel indult, de azután világpusztító forradalmakban végződött.
A népek szabadságát, az egyéniség jogát követelte a fórumokon. Kultúrát, jólétet, boldogságot
ígér a polgároknak, de a végén a proletárdiktatúrát zúdította a fejükre. A vörös őrületet
szabadította a világra. A liberális maffia csak a lelket gyilkolta, de a bolseviki cseka már
elpusztította a testet is. Így érlelődtek sorra a liberális gondolat vészes következményei. A
liberalizmus feltalálta az ekrazitot, a marxismus elkészítette a bombát és a bolsevizmus fel
akarta robbantani vele az európai civilizációt. Ez nem elég neked?
— Nem. A liberalizmus gazdasági téren felvirágoztatta a világot.
— Jól van. Beszéljünk erről is. A liberalizmus a szabad versenyt hozta. A szabad ipart,
a szabad kereskedelmet. A szabad versenyben pedig, — mint Prohászka mondta, az erős
legyőzte a gyengét, a csuka megette a pontyot. A liberális korszak a tőkét emelte a hatalomra.
Soha nem látott kapitalizmust teremtett, mely állam lett az államban. Az egyén és a közösség
élete is három tényezőtől függ ezen a világon. Az egyik az állam, a másik a tőke, a harmadik a
munka. Ezek olyan életfeltételt jelentenek a történelemben, mint a napfény a természet
világában. Az állam a maga eszmei tartalmával az erkölcsi világrendet képviseli, a tőke az
anyagi értékeket, a munka pedig az alkotó erőket. Az állam és a tőke is a munka révén
egzisztál, mert az termeli az anyagi javakat. Mit csinált ezekkel a tényezőkkel a túlsúlyra
jutott tőkehatalom? Az állameszmét elsorvasztotta, a munkát pedig kiuzsorázta, elnyomta. Itt
rontotta el az életet, itt bomlasztotta fel az állami és társadalmi rendet. Az állam legyengült, a
társadalom pedig meghasonlott. Osztályharcok dúltak mindenütt. Az elnyomott, kiuzsorázott
munka jogtalan helyzete lázadást szított. A liberális kapitalizmus tehát a forradalmi
marxismust, — vagyis a zsidó gondolatot segítette diadalra a világháború után.
— Nem mindenütt.
— A győztes államokban nem tört ki proletárforradalom, de ott is a marxista politika
szerezte meg a kormányhatalmat. Persze mindenütt zsidó vezetéssel. A végén a győztes
államokban is jelentkeztek a kapitalizmus és a marxismus vészes következményei. Az egyes
népek jelleme szerint különböző formában ütköztek ki azok, de az eredmény mindenütt
egyforma volt. A híres polgári rend felmorzsolódott, a szabadság, egyenlőség és testvériség
csődbejutott. Mi maradt meg a liberális korszakból napjaink számára? A liberális polgár! Az a
bizonyos úr, aki a zsebére üt.
— Ne személyeskedj, — ugrott fel barátom.
— Nem rólad beszélek, — nyugtattam meg, — csak liberális barátaidat jellemzem. A
polgári társadalom nagy hazugságban élt, mikor nyakig merült az anyagiasságba. Egész léte
és egzisztenciája eszményi feltételéhtől függ, de ő csak az anyagi kultúrát ápolta. Élvezeteket
hajszolt, hedonista volt. A pénzzel mérte a becsületet és a társadalmi fokot. Ha szegény voltál,

15
nem álltak szóba veled. Köztekintélynek örvendezett az a polgár, ki a közérdekkel nem
törődött, csak a maga hasznával és önző céljaival. A közösséggel semmi szolidaritást nem
érzett. Nem tisztelt semmit abból, ami az államot és a nemzetet fenntartja. Az állam és a
nemzet erkölcsnek, munkának, kötelességteljesítésnek a történelmi műve, a dicsőséges
eredménye. A liberális polgár a közösségért való munkát nem vállalja. kötelességteljesítés,
áldozatkészség nélkül követeli a világ javait és az élet jogait. Minél kisebb fáradsággal, minél
nagyobb élvezetet biztosítani! Ez a világnézete! Neki a legfőbb polgári cél: mindentől
független úrnak lenni. Még az erkölcstől is! Munkanélküli jövedelemből akar élni. Az ilyen
polgár ma már felesleges teher a társadalom nyakán. Nincs létjogosultsága. Elavult, idejét
múlta. Az élet elhaladt mellette, bolha lett a nemzet testén. Itt az áthidalhatatlan szakadék a
liberális polgári társadalom és a mai nacionalista korszak között.

16
 VI.

Az én barátomról, a független gazdag úrról kisült, hogy albérletben lakik a zsidósoron.

Elavult gondolkozásban élő liberális polgár. Ezt nyíltan megmondtam neki. Véleményem
lesújtotta. Megrendült benne az a biztonság, amit a teli zseb adott. Nagyon jellemző módon
tört ki belőle az aggodalom. Nem a politikai és szociális földrengés izgatta, hanem a pénz
sorsa, az aranyvaluta válsága.
— Ha valóban ilyen bajok vannak, mondotta, — a válságot megérzi a pénz is. Jaj, mi
lesz velünk? Innen is, onnan is menekül az arany. Mit gondolsz, barátom, mi lesz a pénzzel?
Már több bankárral beszéltem. Nem tudnak ők sem okosat mondani.
Már alig van olyan valuta, mely szilárd és biztos volna.
— Hát én csak azt mondom neked, hogy a gazdasági rendszerek is elavulnak a maguk
idején. Világnézeti függvényen azok is. Az új gondolkozás új gazdasági rendet épít. A
kapitalista rendszer azzal a tudományos okoskodással áltatta magát, hogy a közgazdasági
életnek önmagában rejlő törvényei vannak. Az aranyvalutát kiküszöbölni nem lehet, mert az
arany lesz mindig az értékmérő. A kereslet és kínálat szabályozza mindenkor a forgalmat.
Még sok hasonló dogmát idézhetnék, de feleslegesnek tartom. A gazdasági életben nincsenek
időtlen törvényszerűségek. A korszerű gondolkozás és az életszükséglet határozza meg a
gazdasági rendet. Az azonban bizonyos, hogy a tőkét megsemmisíteni nem lehet. Az ember
anyagi egzisztenciája az időt; végéig betáblázott tőkéje a világnak. A kapitalizmust megszün-
tethetik, de a tőke gazdasági szerepe akkor is megmarad. Az új korszak itt fordítja meg a
népek anyagi sorsát, a tőkét az élet tényezői között a maga helyére szorítja. Eddig a tőke
sorsdöntő hatalom volt politikai és közgazdasági pallosjoggal. Minden egzisztencia tőle
függött és neki adózott. A szellem is az ő rabszolgája volt. Most a tőke termelési tényező lesz
a népek életében. Egyenrangú társa a másik életfaktornak: a munkának. A pénz pedig fizetési
eszköz lesz a különböző javak és teljesítmények értékesítésénél. Eddig mi volt?
Szupervagyon! A legfőbb értékmérő és gazdasági cél! Az ingó vagyon diktatúrája az ingatlan
fölött. Az erőszakos kisebbség az elnyomott többség nyakán. Mondjuk a pénz két-három
milliárd volt, de az negyven-ötven milliárd nemzeti vagyon fölött uralkodott. A föld, a ház, a
vállalat, a munka mind az ő szeszélyétől és érdekétől függött. Az egész életet alárendelték a
pénz akaratának és kapitalista rendszerének. A föld közönséges árú lett: Jelzálog, árverési
kótyavetye, pedig a föld a nemzet létét, kenyerét, jövőjét jelenti. A föld: a haza! A negyven-
ötven milliárd nemzeti vagyon értékét és helyzetét eddig az döntötte el, hogy a három-négy
milliárd pénz a páncélszekrényben mit álmodott. Ez is zsidó érdek, zsidó imperiális politika
volt. A pénzrendszerrel a zsidók zsebre vágták az egész világot. A népek verejtékével és
vérével spekuláltak a tőzsdéken és valutapiacokon. A történelem olvasása közben sokszor
csodálkozunk, hogy milyen szörnyű hiedelemben élt az ember valaha. Hát az arany és a vele
kapcsolatos pénzrendszer is a világ súlyos tévedését jelenti. A nagyra nőtt emberi értelem
ebben a kérdésben sokáig kiskorú maradt.
— Nem hallgatlak tovább, — tört ki barátom, — tönkreteszed minden hitemet és bi-
zalmamat.
— Nem én zavarom meg aranyhegyekről szőtt álmodat, hanem maga a mindennapi
Élet. A történelmi fejlődés szabadítja fel az aranyborjú hatalma alól a népeket. Még ilyen
nagyjelentőségű szabadságharc nem volt, mint az a küzdelem, mely kikergeti Európából az
aranyborjút és helyébe a munkavalutát állítja. „Ma már egyetlen államot sem lehet kapitalista
alapra felépíteni”. Ezt mondotta a szabadságharc vezére: Hitler Adolf 1941. február 24-én

17
tartott müncheni beszédében. Ez az új korszak sorsdöntő vívmánya. Ha ez a gazdasági fordulat
nem következik be, minden szellemi nagyság és hősi dicsőség kárba veszett volna. Ez a
biztosíték; a jobb és igazabb kor számára. Különben a nagy katonai győzelmek és politikai
sikerek dacára bizonyos idő múlva a pénz visszaszerzi régi hatalmát és szerepét Európában.
Vele pedig visszatér a kapitalista rendszer. Így véglegesen megérkeztünk az új világba.
— Elég baj az nekem, — sóhajtott fel gazdag barátom.
— Az embernek magasabb rendeltetése van, Jóska! Sokáig vesztegel a materiális
zátonyokon, de azért a tisztultabb szellem, a nemesebb világrend irányába halad. Alig volt
silányabb és ostobább elképzelés, mint az a gondolat, hogy az emberiség életét a plutokrata
diadalkapuhoz lehet láncolni és ott megállítani. Nincs tovább, ott végződik az emberi út. Az
évezredek szellemi erőfeszítése, hősi lángolása hiábavaló volt, mert az angol font és az
amerikai dollár képviseli a történelmi végzetet? A sok harcnak és munkának annyi az értelme,
hogy az újkor folyamán létrehozta az angol világbirodalmat? Itt kulminált a történelmi
folyamat, itt betetőződött az emberiség műve? Nem, barátom! Ha ez így volna, akkor a
teremtés és benne az emberi élet céltalanság és őrültség lenne. Az új korszak a plutokrácia
letörésével rehabilitálja az emberiséget. Az új gazdasági renddel oltárra emeli annak fenséges
céljait, nagy gondolatait. Ez vigasztaló és fölemelő tudat a nemzetek számára. Visszakapják
azok a lelküket és ősi örökségüket: Ismét érdemes lesz élni és dolgozni. Az idők új felismerés-
sel gazdagították szellemi életünket. Az egzisztenciális kérdések, a gazdasági intézmények is
szellemi feltételektől, erkölcsi törvényektől függnek. A pénz annyit ér, amennyi értéket ad
neki az öntudatos, jellemes nemzet alkotó munkájával, erkölcsi tekintélyével.

18
 VII.

Már vigasztalásra szorult az én gazdag barátom, de nem éreztem semmi részvétet.

Nem értette meg az időket, csak megriadt tőlük. Az eszét még mindig a zsebében hordta. Kis
lelkiismeret furdalással állított be hozzám. Eszébe jutott a fia. A vitának csak ennyi
eredménye volt. Apai kötelességére gondolt.
— Szeretnék tőled tanácsot kérni, kezdte, — ha már ilyen válságosnak látod a
helyzetet. A fiam anyai örökségét is én kezelem. Nagy része pénzben van. Mit csináljak vele?
— Add ki a fiadnak, — mondottam, majd ő elhelyezi a saját garasait. Akármit is
csinál, nem leszel felelős érte. Leteszed az apai gondot.
— Én is gondoltam erre, — töprengett pillanatig,— de nem bízom benne. Könnyen -
hívő ember! Ha valami szép és hangzatos dologgal jönnek, odaadja az ingét is. Az anyjától
örökölte ezt a rajongó hajlamot. Az is ezreket dobált egykor hazafias célokra.
— Az sem lesz baj, — húztam az öreget, — a sajátját adja. Sok fukar és kapzsi ember
van a világon, hát legyen áldozatkész, bőkezű ember is. Ne féltsd te a fiadat! Komoly és eszes
ember.
— Nem bánom, beszélj vele. Én nem tudok a fiammal nyugodtan tárgyalni. Könnyen
megbántódik, ha erősebb szót használok. Anyai örökségét kiadom a közjegyző előtt. Annyi a
kikötésem, hogy mostohaanyjától kérjen bocsánatot...
A fiút nem a hivatalában kerestem fel, hanem otthonában. Egyszerű hónapos szobában
lakott. Kevés bútor és sok könyv a lakásban. Már ebből láttam jellemvonásait. Nem adott
sokat a külsőségekre, nem volt hiú, úrhatnám ember. Szeretett olvasni és gondolkozni. Mikor
elmondtam az apja izenetét, tűzbe borult az arca.
— Kérjek bocsánatot? Nem tehetem. Az a zsidóasszony megbántotta anyám emlékét,
hát elégtételt vettem magamnak. Nem ismertem meg az utcán, keresztülnéztem rajta...
Hiába kapacitáltam, felháborodott érzéséből nem engedett. A vagyonnal sem törődött.
— Majd megkapom egyszer, ha jog és igazság van a világon.
A fiú karakán magyar volt. Mély érzés és erős akart. A közügyeket hoztam szóba. Így
akartam gondolkozását közelebbről megismerni. Csupa lelkesedés, izzó tűz volt a lénye.
Rajongással beszélt arról, hogy milyen nemes és szép a magyar nép jelleme. Nemzeti érzése
lángoló költemény volt. A szociális kérdésben is szélsőséges elveket vallott. Jólétet követelt
minden embernek. Az új korszak szellemét teli tüdővel szívta magába, a nacionalista
mozgalmak iránt lázasan érdeklődött. Nagy fantáziával színezte ki a magyar jövendőt.
Nagyszerű eshetőségeket látott. A parasztságot messiási küldetéssel rutázta fel, az
intelligenciának a honfoglaló vezérek dicsőséges szerepét szánta. A mesebeli király bármihez
nyúlt, az arany lett, az megszépült és megnemesedett. A fiú ilyen lélek volt. A kérdéseket
érzelmei aranytürdőjében galvanizálta, a valóságot lelkesedése varázstükrében látta.
— Te költő vagy, barátom, — mondtam neki, — bár nem írsz verseket. Megszépíted a
zordon valóságot. Én megértelek, ismerem ezt a magyar lelki tulajdonságot. Ez szép és
értékes vonás, de ebből sok baj származik az életben. Te még fiatal vagy, még optimista a
lelkületed. Sötét elkeseredés, vagy fásult közöny lehet belőle. A bús magyaroly mind lelkes
költők voltak valamikor. Egyetlen nép sem szül annyi mártírt és annyi Pató Pált, mint a
magyar. Itt az érzések vagy az égre feszülnek, vagy a nirvanába kívánkoznak.
A fiú figyelemmel hallgatott, de nem fogadta el a véleményemet.
— Nem érted meg, kedves bátyám, a mi gondolkozásunkat.

19
 — Az idősebbek nálunk csak kritizálni tudják az ifjúságot. Ez érthető dolog, de nincs
foganatja. Mi nem adjuk fel eszményeinket. Dicső nemzetet, Nagy-Magyarországot akarunk!
Követeljük méltó helyünket a nap alatt. Valamikor Európa hőse voltunk...
— Jól van, barátom! A magyar hitről és reményről ne vitatkozzunk. Ez szent dolog
akkor is, ha másképpen értelmezzük. Én csak az élet parancsára akarlak figyelmeztetni. Az
bizony önismeretet követel. Csupa lélek vagy, nemesek a céljaid és gondolataid. Ez még nem
a siker biztosítéka. Az eget ostromolod, de van-e elég talaj a lábad alatt? Új világot akarsz, új
korszak eszméit melengeted lelkedben. Hát előre a világnézetek harcában! Mégis akarok
mondani valamit. Nem veszed rossz néven, ha pesszimista leszek e lelkes hangulatban?
— Nem!
— Te először is összetéveszted a politikát a lírai költészettel. Krédót énekelsz, mikor
leckét kell felmondani. A politikához is kell hit és lírai lángolás, de előbb meg kell vizsgálni a
való tényeket. A politika nem vallás és nem rajongó misztika, hanem Kossuth Lajos
meghatározása szerint az exigenciák tudománya. A létharc kérdése. Eszményi célokból és
gyakorlati feladatokból alakúi ki közéleti programtuja. Lelki erők és kenyérgondok
hullámoznak a politikában. A próféta is elbukik benne, ha nem számol az élettel. A valóságot
fogd meg, ha akarod az új korszakot.
— Ezt teszem.
— Csak úgy hiszed, csak úgy gondolod. Áltatod magad. Kicsit idealista, kicsit
soviniszta vagy, mint annyi sokan a lelkes magyar táborban. Ez bizony nem politika, hanem
csak lelkiállapot. A magyar fantázia tündérjátéka. Haj, haj barátom! A politikai küzdelmekben
szigetvári kirohanásokkal nem lehet semmit elintézni. Alapos számadást kelt önmagunkkal
végezni, mert nagy tévedésekben, romantikus elképzelésekben élünk. Az új korszak úgy állít
meg bennünket a politikai romantikában, mint egykor a kalandozó magyarokat az augsburgi
csata. Nagy vereség árán ébredtek annak tudatára, hogy körülöttük a világ megváltozott. Míg
ők kalandoztak vagy vadásztak, mások várakat és városokat építettek nyugaton. A letelepült
népek erősebbek lettek a nomád harcosoknál. A következmény? Veszedelembe került a
magyar élet. Szent István felismerte a sorskérdést, hogy új, rendet kell teremteni az országban.
A magyarság vagy letelepedik és beilleszkedik az európai életbe, vagy pedig elpusztul,
eltűnik nyomtalanul, mint annyi nép ezen a tájon. Hát letelepítette népét, új hitet és új életfor-
mát adott neki. Ez a történelmi sorskérdésünk most is. A magyar léleknek le kell telepednie az
új Európa szociális, gazdasági és politikai rendjében. A jövőnket játsszuk el, ha az új
világrend nomádjai maradunk...

20
 VIII.

A fiú nem engedte el füle mellett, amit a magyar életről mondtam. Napokig
gondolkozott rajta. Fogékony lélek volt, minden komoly szó visszhangot keltett benne.
Hatalmas irattáska volt nála, mikor a szállásomon meglátogatott. Könyveket, lapokat hozott.
A maga gondolkozásának tudósait és íróit vonultatta fel, hogy hitét és meggyőződését igazolja
velük. Meghallgattam. Az egyik arról elmélkedett, hogy milyen és ki a magyar. A fejtege-
tésekből csak a szerző lelkes, de zavaros gondolkozása tűnt ki. Az egész népre fogta a saját
humanista elképzeléseit. A másik lobogó sovinizmussal a parasztkultuszt hirdette. A
harmadik az ősi alkotmányt és a zsebben hordozható szabadságot magasztalta.
— Hagyjuk most a könyveket, — mondottam, — inkább nézzük meg az életet. Akkor
megértjük ezeket a lelkes írókat is. Mind lírikusok, a maguk hitét mondják el tudományos
műszavakkal, vagy politikai fogalmakkal. Mi keressünk feleletet arra a kérdésre, hogy mi volt
az oka a magyar összeomlásnak? Hol fordult ki sarkából a magyar élet? Mi történt a nagy
államférfiak és a nagy katonák nemzetével, hogy a liberális áfium, a zsidó szellem úgy
megmérgezte lelkét néhány évtized alatt? Sőt most is attól a fertőzettől terhes a gondolkozása.
— Ha jól értem, — jegyezte meg, — a magyarság faji jellemében keresd a történelmi
válságokra a magyarázatot.
— Úgy van! A magyarság ezeréves történelme folyamán ideálokért, eszményi
értékekért küzdött. A hit és a szabadság bajnoka volt. A magyar vérből eredt nagy emberek:
az apostolok, az államférfiak, a nagy katonák és a költök mind magyar idealizmust
képviselnek az élet színe előtt. A nép faji erényei: hősiessége, hazaszeretete, önfeláldozása,
nagylelkűsége mind eszményi gondolkozásról tanúskodnak. Ezek a szép tulajdonságok pedig
az emberi jellem területén érzelmi talajból fakadnak. A magyar a szív embere. Gondolatai a
szív pecsétjével jelentkeznek az öntudatban. Csak akkor ad nekik igazat, ha azok érzelmeivel
összhangban vannak. A gonoszság, a bűn is érzelmi dolog a magyarban. Indulat, vagy
szenvedély. Hideg ésszel nem tud a magyar az ördög pártjára állni. Irigységében, vagy
haragjában ellenség lesz, de akkor tüzel az agya és háborog a vére. Nem való detek-
tívregénybe, csak drámát lehet írni róla. Az őrmagával meghasonlott magyar, érzelmei
tengerén jutott zátonyra. Benne az öröm és a bánat a szív egének fénye, vagy árnya. Így van a
mindennapi életben, de így van a történelemben is. Ha szívügye lett valami a magyarnak,
akkor életre-halálra harcolt érte. Ilyen volt a kereszténység és később a szabadság, a kuruc,
majd a honvédidőkben. Vitam et sangvinem! — kiáltotta a pozsonyi országgyűlésen, mert
nemes érzéseire hivatkozott Mária Terézia. Hősiesen küzdött érte. Eb ura fakó! — hangzott
fel Onódon, mert lelke mélyéig felháborodott. A magyar szívben találjuk meg Szigetvárt és
Rodostót. A magyar gondolkozásnak érzelmi gyökere van.
— Ezt elismerem. Tapasztaltam magamon.
— Menjünk csak tovább az önismeretben. Mi következik ebből a gyakorlati életben? A
híres magyar szalmaláng a lobbanó érzésekben gyullad ki és enyészik el hirtelen. A lelkes
ember rendes tulajdonsága, hogy átadja magát a gondolatnak. Így a benne lakó jóakaratot és
hiszemet hamar megfogják szép szóval. Ellenkező esetben konok lesz, vagy ellenségesen
bizalmatlan. Hiába akarod ésszel meggyőzni. Könnyen hivő, de éppen úgy lesz zárkózott is.
Ha pedig bízik a szavakban és lelkébe fogadja a gondolatot, akkor az érzéseinek megfelelő
hangulatcsinálással fanatizálni lehet. Olyankor az indulatok hatalmába kerül, a józan észre
nem hallgat. A magyar közvélemény mindig közhangulat volt. A hangulatkeltő beállítások, a
tüzes szónoklatok, a felkavart szenvedélyek döntötték el a politikai kérdéseket. Mikor a zsidó

21
hatalmába kerítette a sajtót, az üstökénél ragadta meg a magyar életet. Az izgága zsidó
üzletszerűen izgatta a magyar lelket. Politikai botrányokat kavart, heccelődött és uszított. Így
sikkasztotta el a nemzeti közvéleményből a sorsdöntő gazdasági és szociális kérdéseket. A
magyarságot egyre mélyebbre nyomta a meddő politikai vitákba, a hűbele gondolkozásba. A
nemzeti közvélemény felett az a „zsidógyerek” uralkodott, ki legjobban kavarta a szenvedé-
lyeket és legmerészebben rágalmazott. A magyarság a liberális korszakban a zsidó sajtó
játékszere volt. Nem látta az élet mélységeit, az idők problémáit, csak a felszínre dobott rongy
érdekeket, a vezércikkekben úszó békanyálat. Vigécszabású szellem árasztotta el az országot.
Az újságolvasó magyarság előfizetője volt a saját végzetének.
— Idegrendítő az igazságod, — kiáltott fel fiatal barátom.
— Ez még nem a teljes igazság, — folytattam, — menjünk tovább ezen a soron. Elő-
ször is vonjuk le a tanulságot! A magyar közvéleményt a nép faji jelleme miatt nem szabad
jellemtelen és lelkiismeretlen embereknek kiszolgáltatni. Egész lényéből és exisztenciájából
kiforgathatják a magyart propagandával, érzelmei megmérgezésével. Nemzetgyilkos
hazugsággal fanatizálhatják a tömegeket, amint az őszirózsás és vörös forradalom bizonyítja.
Csalt illúziót kell kelteni a magyarban és akkor a fejét is odaadja. Itt a nyitja a liberális
politika sikerének és a zsidó érvényesülésnek. A magyarság érzelmi alapon ítélte meg a
liberális gondolatot. Történelme folyamán mindig nemes emberi hite, eszményi sóvárgása
fényénél nézte a világot. Mindig valamilyen eszmei illúzióban ringatózott. A török ellen
küzdött. Nagyszerű illúzió lelkesítette, a keresztény nyugat védelmezője volt. A kuruchősök
szabad és független halát akartak a vezérlő fejedelem jogara alatt. A majtényi síkon temették
el a kurucillúziót. Kossuth támasztotta fel azt a negyvennyolcas szabadságharcban. A
debreceni függetlenségi nyilatkozattal az ónódi illúziónak adtak hangot. A kiegyezés után a
függetlenségi politika ugyanabból a hitből táplálkozott. Hatvanhét és negyvennyolc harca a
kettéhasadt magyar lélek állandó érzelmi konfliktusa, a kiábrándultak és a rajongók hitvitája
volt.
— Most már értem a régi pártharcokat, hajtogatta a fejét a barátom.
— Mikor a liberális eszmeirány betört nyugatról, a magyarság éppen új életet kezdett a
világosi katasztrófa és a Bach-korszak elnyomása után. A liberalizmus a szabadság
kultuszával jött, jogot és gazdagságot ígért a nemzetnek. Mindannak boldog megvalósulását,
amiért annyit vérzett és szenvedett. Hát így a magyar múlt minden illúzióját lángra -
lobbantotta, Magyarország nem volt, hanem lesz, — hangzott fel mindenütt az országban. A
magyarság a szabadság lázában, nagylelkűségi rohamában törvénybe iktatta a zsidó recepciót.
Hiába intették a legnagyobb magyar baljóslatú szavai, csak az illúziójára hallgatott. A többit
már tudjuk. A lelkét megmérgezte. Egyik történetírónk megállapítása szerint a világháború
előtt évtizedeken keresztül a zsidó gyártotta a magyarnak a népszerű politikai illúziókat. Hibái
erejével uralkodott rajta. Mi a végső mérlege a liberális korszaknak? Az minden téren
gyökértelen és idegem szellenti inváziója volt. Nemzetsorvasztó eszmék, élősdi érdekek
uralkodtak az illúziókat kergető, álmodozó lelkű magyar fölött.

22
 IX.

Az apa nagyon megdöbbent, mikor a fia válaszát megtudta. Nem hatotta meg a fiút a
pénz, a vagyon.
— Ilyen ember ő, — töprengett az öreg, — de nem csodálkozom rajta. Vannak ilyen
bolondok. Honnan vette ezt a makacs természetét, nem tudom.
— Tőled kapta, barátom! Te is ilyen konok vagy a magad pártján. Hiába próbálom
kinyitni a szemedet. Nem engedsz azokból az elképzelésekből, melyeket eddig helyeseknek
tartottál. A világ a második oldalára fordulhat, de te megmaradsz a régi fantáziádnál. Mi az
oka ennek? A véred!
— Már megint okoskodsz, — bosszankodott barátom, — mindenre találsz valami
magyarázatot. Most már a vérrel akarsz falnak állítani. Nem fogadom el ezeket a szőrszálha-
sogatásokat. A vér nem magyaráz meg semmit.
— Nem? Az a magyarázata az emberek karakterének és gondolkozásának. Ha azt
tudom valakiről, hogy magyar, vagy zsidó, már az egész lényét ismerem. Megmondom az
alaptermészetét személyes ismeretség nélkül. A vér úgy determinálja az ember életét és lelki
világát, mint a termőtalaja növényeket, vagy a termelési lehetőségeket.
— Nem hiszem. A faji kérdést is úgy találták ki a huncutok, mint a világnézetet és a
szocialista elméleteket. Így akarják megnyergelni a hiszékeny tömegeket.
— Nem lehet téged kapacitálni, mert érzelmeid és álmaid más láthatárt mutatnak. Ezt
is a vér magyarázza. Az illúzió fontosabb neked, mint a dolgok valóságos értelme. Az
elmélyedés, a végiggondolás nem a te természeted. Egyébként épen úgy tüzelsz és feszülsz,
mint a fiad, csak a világ ellenkező sarkán. Hiába tusakodsz az igazsággal, az parancsol neked
is. A Teremtő faji törvényre építette az emberi világot, a faj jelenti az alapot az élet testesülési
titkában. Minden nép faji jellemet kapott a végzet napján. Ezt pedig a vér hordozza. Mit mond
ez a törvény? A népek benső világának a vér a geológiai térképe. Minden történelmi folyamat
és politikai áramlat annak forrásvidékén fakad.
— Honnan veszed?
— A tudomány állapította meg, barátom! A biológia. A tudományos felismerésből ug-
rott a politikába a faji probléma. Nem így született, mint a liberális gondolat. Az orvosi
tudomány tanítja, hogy a beteg szervezetben gyógyító erők termelődnek. A történelmi létben
is így védekezik az örök élet. A bomlott korszak gyógyító szellemet érlel az eszmélő
lelkekben. A faji öntudat így fogantatott a liberális nemzetrontás és vérmérgezés idején. Az
örvény szélén felébredtünk. A politikai és gazdasági megszállás gyilkos következményei
jelentkeztek a nép faji életében is. A zsidóvér kikezdte a magyarság biológiai erejét a faji
keveredéssel. Vészes a hatása. Megváltoztatja a testi és lelki alkatot az utódokban. Fajtalan
embert produkál.
Kígyó csípte meg barátomat. Úgy ugrott fel, mintha veszedelmet látott volna.
— Mit mondtál?
Most már irgalmatlanul ütöttem:
— Nem szabad megengedni a vérségi kapcsolatokat a zsidóval. Nem fér össze a két
vér. Többnyire anyagi érdek hozza létre az ilyen bárosságot, de azt súlyosan megbosszulja az
élet. Nagy lelki szakadék támad lassan a felek között. A végén idegenül néznek egymásra. Ha
az anyagi érdekek megváltoznak, ellenségek lesznek életre-halálra. A gyermekek pedig a
félvérek szerencsétlen sorsára jutnak. Testileg, lelkileg korcsok lesznek. zűrzavaros
gondolkozással, örökös nyugtalansággal. Néha úgy viselkednek, mintha őrültek volnának...

23
 Barátomat a saját szavával csaptam agyon. Ezt mondta egyszer a gyermekeiről keserű
hangulatában. Most nem szólt semmit, de ez nekem elég volt. Híven jellemeztem családi
körülményeit. Súlyos titkát eltaláltam, pedig csak elvi alapon beszéltem. Sokáig hallgatott. A
végén megmakacsolta magát, csak azért is vitatkozott.
— Regényeket mesélsz nekem a zsidókról, de én nem vagyok hiszékeny gyerek.
Állításaidból nem igaz semmi.
— Nagyon örülök, barátom, hogy igazoltad meggyőződésemet. Ez a zsidók álláspontja
és te is közéjük tartozol. Vannak lelki zsidók is.
Haragosan, gyűlölettel nézett rám. Mikor eltávozott, ezt mondtam neki az ajtóban:
— Az új korszak faji alapon áll. Vérükben és gondolkozásukban is megnemesíti a
nemzeteket. A fajvédelemmel a történelmi életet visszaállítja az isteni törvény alapjára.

24
 X.

Az apa vak és önző gondolkozása miatt elidegenedett tőlem. Sőt ellenségem lett. A fiú
pedig őszinte barátom. Igaz szeretettel ragadta meg a kezemet.
— Már világosan látok, kedves bátyám! Hályogot operáltál le a szememről, mikor
megvilágítottad a magyar természetet. Most megértem a múlt nagyságát és tévedéseit. Csapra
ütöttünk hitet, bizalmat, ideális lelkesedésünkben. Erényeink vertek meg bennünket. A zsidó
azzal uralkodott rajtunk, hogy mindig felkorbácsolta a sovinizmust és a politizáló
szenvedélyeket.
— Úgy van, barátom! Hibáinkból erényt csinált, viszont erényeinket benyálazta. A
függetlenségi zsidók voltak a legnagyobb soviniszták Magyarországon. Most is azzal
operálnak a rendelkezésükre álló sajtóban. Világosan borszélek, hogy ne legyen félreértés
közöttünk. Mi a sovinizmus tulajdonképpen? Nemzeti gőg és elfogultság, túltengő önszeretet!
A nemzeti önérzet, vagy mondjuk a nemzeti büszkeség még nem sovinizmus, de könnyen az
lehet belőle. A zsidó választott népnek tartja saját fajtáját, felsőbbrendűnek a népek között.
Jehova nekik ígérte az egész világot. Ez a zsidó hóbort, ez a határtalan önhittség a sovinizmus
csimborasszója. A gloire nemzete, a francia alkotta meg ezt a fogalmat és ő képviselte
világpolitikai arányokban a sovinizmust, de azért a zsidó a született soviniszta. Semmiféle
fajban nincs annyi elfogultság és hisztérikus önszeretet, mint ebben az alacsony lelkű emberi
fajtában. Így érthetjük meg, hogy milyen káros a soviniszta szenvedély. A zsidó önteltség és
fennhéjázás nagyban elősegítette az antiszemita fordulatot. Erkölcsi felháborodást keltett
mindenütt. A francia sovinizmusnak is oroszlánrésze van Franciaország katasztrófájában. A
nemzeti elfogultság és hiúság nem engedte, hogy józanul ítélje meg az európai helyzetet és a
nemzeti szocialista Németországot. Egyébként Franciaországban is a zsidó fűtötte a soviniszta
esztelenséget. Mi az élet parancsa tehát ebben a kérdésben? A nemzeti önérzet legyen a nem-
zet reális értékének és történelmi hivatásának erkölcsi öntudata! Nem délibáb és fantázia,
hanem konkrét élet és eleven erő. Nem vagyunk különb másnál, de alábbvaló sem.
Tehetségünk és munkánk alapján követeljük a méltó helyünket a művelt és szabad népek
között.
A lelkes magyar most is lelkesedett. Az a gondolat villanyozta fel fiatal barátomat,
hogy szolgálatot tehet nemzetének. Majd segít a lelkeket a zsidó szellem lidércnyomása alól
felszabadítani.
— Előadásokat fogok tartani, — mondotta, — felvilágosítom a magyar munkásokat.
Majd kinyílnak a szemek. Csak úgy érjük el a boldogabb korszakot, ha levetjük hibáinkat és
lélekben megújhodunk.
— Ez szent igaz, barátom, — helyeseltem elhatározását, — de tisztán kell látni az elvi
alapot is. Mit akarunk és mire építünk? Évek óta eszmei káoszban élünk. Erős a fogékonyság
a lelkekben az új igék iránt, a világalakító nagy gondolatok itt is hívőkre találnak. Sajnos azok
többnyire a közvélemény felszínén maradnak. Az emberek inkább érzik, mint értik az új
eszmékben rejlő szellemet. A tűz találós meséjével lehet jellemezni a magyar közéletet: az
apa meg sem született, de a fiú már a ház tetején mászkál. A konkrét program még nincs meg,
az elvek még tisztázatlanok, de a pártok az előzetes hangulat hatása alatt már elszántan
hadakoznak. A magyar kedélyt rendesen a hiedelmek és ellenszenvek harca szokta feldúlni. A
múlt században az alkotó reformmunka néhány hétig tartott, de a reformküzdelem évtizedekig
folyt. Ez is a magyar karakter következménye. Az értelem csak akkor dönthet, ha már a
közhangulat érzelmi feszültsége felengedett. Előbb fel kell dolgozni a lelki konfliktusokat.

25
 — Most már értem az új eszmék körül folyó harcokat. Éppen itt tartunk.
— Nálunk az ellenfelek jelszavakkal dobálóznak. Nem nézik meg a csomag tartalmát,
csak a címkét veszik a kezükbe. Kevesen gondolkoznak azon, hogy honnan ered a mai idők
szociális eszmeáradata? A különböző szocialista mozgalmakat ilyen, vagy olyan propaganda
számlájára írják, vagy pedig külföldi hatásra vezetik vissza. Nem veszik észre maguk körül a
beteg társadalmi életet. Az afrikai zulu is a fétisnek tulajdonítja a mérges bogyóktól kapott
betegséget. Mi vegyük elő az eszünket és vizsgáljuk meg magunk körül a világot. Majd akkor
megtaláljuk a nemzeti élet kulcsát is. Az ember társadalmi kötelékben él, tehát a társadalom
az emberi élet existenciális feltételeit biztosítja. A liberális korszak a társadalmi fejlődésről is
a saját testére szabott elméletet hirdetett. A radikális szociólógia szerint az élő szervezethez
hasonló módon nő és testesedik a társadalom organizmusa. A növényre emlékeztető fejlődést
látott benne. Eszerint a szociális életnek önmagában rejlő törvényszerűsége volna. Neki tehát
ez részben mechanikai jelenség, részben vegetációs kérdés volt. A bűnt és az erényt a
társadalmi élet olyan termékének vette, mint amilyen a cukor, vagy a gyufa az iparban.
Vagyis a társadalom produkálja a csalókat és síbereket. A liberális polgár nem tehet róla, ha
gazember. Nincs erkölcsi felelősség, a társadalom az oka mindennek. Ezen az alapon mentette
fel egykor a radikális polgárok esküdtszéke a gyilkosokat.
— Hát mi az igazság a társadalmi kérdésben?
— Az életet meghatározó törvényszerűség a személyben van. A társadalom mindenkor
az emberi állapot függvénye. Az erkölcsi világrend az egyénen keresztül mozgatja azt a
történelmi úton. A társadalom mindig olyan, amilyen a kor embere. A társadalom tehát csak
történelmi vágányon haladhat, mert az ember belső világát örök sarkaiból kitolni nem lehet. A
jellemes és szorgalmas emberek élete emeli és gyarapítja a társadalmat, viszont a silány és
romlott sokaság lezülleszti a társadalmi állapotokat. Ha a társadalmat konszolidálni és
nemesíteni akarjuk, akkor az ember gondolkozását és existenciáját kell javítani. Itt a szociális
gondolat nemzetépítő szerepe és társadalmi jelentősége. Mi a nemzet? Az erkölcsi öntudatra
ébredt társadalom! A nemzet az élet rendjében a társadalom magasabb hivatását, szellemi és
anyagi emelkedését képviseli. Nézd csak, barátom! A történelmi életben korszakokon
keresztül folyton emelkedik és gyarapodik a kultúra. Az anyagi értékeket és alkotásokat
megőrzi a civilizáció, vagy a múzeum, de hol maradnak meg a szellemi és erkölcsi
eredmények? A nemzedékek hitével és áldozatkészségével megszentelt eszmények? A lelki
kultúra kincsei? A nemzetben! A korszakok harcában megtisztult szellemet, a magasabb
hivatástudatot, a történelmi rendeltetést a nemzet őrzi. Ez a nemzet világtörténeti értelme az
élet örök rendjében. A társadalom nem hullhat vissza a barbárságba, mert nem engedi a
nemzet. A világot átfogó isteni rendet és célt szolgálja tehát a nemzet a maga létével. Az
emberiség szellemi és erkölcsi haladásának biztosítására, az elért történelmi emelkedés
véglegesítésére állította a létbe a végzet. Az erkölcsi világrend akaratából született és isteni
revelációt képvisel a földön. A világtörténet delejtűje arra mutat, amerre a nemzeti őstudat
halad...
Fiatal barátom lelkesedésében felkiáltott:
— Nagy boldogság a nemzeti öntudat! Hit és bizonyosság az életben.
— Úgy van! A nemzeti öntudat az a szikla, amelyre reális életet lehet építeni. Csak ez
képvisel konstruktív célt a történelmi létben, A nemzeten kívül nincs fejlődési lehetőség sem
a társadalom, sem az állam számára. Most menjünk tovább az eszmei vizsgálatban! Mi az
anyagi nyomor végső elemzésben? A társadalom szellemi deficitje. A gazdasági válságok
szociális vonatkozásban az aranyborjú imádásával kezdődnek. A liberális kapitalizmus
felbomlasztotta a társadalmi életet. Az egymást kiegészítő három tényezőt: az államot, a tőkét
és a munkát szembeállította, pusztító harcba sodorta. Hol a kivezető út? A nemzeti élet! A
nemzet önmagában is a szellemi és anyagi energiák egyensúly helyzetét képviseli. Mi az
egészség valójában? Az emberi szervezet életharmóniája! A társadalom egészséges életét,

26
harmonikus működését a nemzet biztosítja. A három tényező: az állam, a tőke és a munka a
nemzetben találja meg az erőket és a célokat egységesítő életalapot. Az új korszak különböző
politikai és gazdasági reformmozgalmai e harmónia megteremtésére irányulnak. Az állam-
védelmi intézkedések az állameszmét akarják megerősíteni. Az új gazdasági rend a zsidó-
törvényeken keresztül a bomlasztó és sorvasztó kapitalizmust szorítja vissza. A szociális
törvények a munka jogát és értékét építik bele a nemzeti alkotmányba. Most már ezek a
törekvések lényegükben mit jelentenek? Nemzeti konszolidációt! Megújítják szellemében és
anyagi feltételeiben a nemzeti életet. A történelem tanulságai és az új idők szükségletei
alapján szervezik meg az egészséges nemzeti társadalmat. Ez az új nacionalizmus, barátom!
Eddig az hol imperialista politika, hol pedig soviniszta mozgalom volt. Most szociális
gondolat lett.
— Álljunk meg, — szólt bele fiatal barátom, — ezt nem értem. Más a nacionalizmus
és más a szocializmus, nem lehet azokat összeházasítani.
— Jól van! Tisztázzuk a fogalmakat. A teremtés célja a férfi, — mondja a görög bölcs,
— a történelem célja pedig a nemzet. A liberális nemzetfogalom olyan bő köpenyeg volt,
amely a szükséghez képest betakart mindenkit. A liberalizmus gyúrható masszának nézte a
nemzetet. Politikai utópiát akart belőle építeni. Kísérleti nyúl volt a kezében. Rajta próbálta ki
a különböző politikai elméleteket és mérgeket. Mi tűnt ki a végén? Minden nemzetellenes
gondolat összeomlott, mert csak a nemzeten keresztül lehet építeni és gyarapítani a
világrendet. Minden más elképzelés meddő és hiábavaló az élet háztartásában. Bármilyen
társadalmat is szerveznek a világon, abból nemzet alakul ki az idők idején. Mi az alapja és
forrása ennek a lebírhatatlan kohéziónak? A tömegélet nemzeti kristályosodásának? A
szociális élet! A társadalom az emberi világ existenciális szükségéből született. Az ember a
maga puszta létével a szociális gondolatot jelenti ki. A társadalom a maga existenciájával a
szociális életet foganatosítja. Akkor sem változnak annak létfeltételei, ha nemzeti öntudatba
emelkedet. Csak magasabb hivatást, szilárdabb alapot nyer szociális élete. A nemzet tehát a
társadalom szociális életfeltételeit képviseli a létért folytatott harcában. A nemzeti gondolat
társadalmi gyökerében szociális gondolat. A nacionalizmus és a szocializmus az élet
egységében egyet jelentenek. Úgy összetartoznak, mint a gyökér és a lombkorona. Más-más
tájékozódását jelzik ugyanannak a gondolatnak. A társadalom élete a nemzetben kulminál,
viszont a nemzet csak szociális szervezettel existálhat. Ez a tudat és felismerés világosodott
meg a népek lelkében a mostani korszakos megrendülések hatása alatt. Nagy történelmi
tanulságok gyújtották ki a szociális hivatást a nemzeti öntudatban. A nemzetet megújítani
csak a szociális kérdés intézményes megoldásával lehet. A nemzeti gondolatot szociális
tartalommal kell telíteni, hogy megteremthesse az élettényezők összhangját és elérje
történelmi céljait. A nacionalizmus és a szocializmus itt forrt össze az eszmei haladásban. Az
idők méhéből történelmi szükségszerűséggel született meg a nemzeti szocializmus gondolata.
Egymásra találtak az ikertestvérek. A legtisztább, legnemesebb nemzeti öntudatból fakad a
nemzeti szocialista világnézet!

27
 XI.

Ez a beszélgetésünk eredményes volt. Fiatal barátom napokig gondolkozott a

kérdéseken, de megértette és elfogadta igazságomat. Meggyőződéses nemzetiszocialista lett.
Magyar hite és lelkesedése nem változott, de már helyesen és világosan látta a nemzeti életet.
A délibábos elképzelésekhót kijózanodott, reális ítéletet alkotott magának. Annak idején, mint
közönséges munkás kezdte a gyárban, hát közelebbről ismerték, megbíztak benne az emberek.
A munkaszünetben beszélgetett velük, minden politikai célzat nélkül magyarázta a szociális
kérdéseket. Majd előadásra hívta meg a munkásokat az egyik vendéglőbe. Én is ott voltam.
Nagyon érdekelt, hogy mi lesz az eredményt Marxista gondolkozású munkások voltak a
sokaságban. Barátom előadásában a többek között ezeket mondotta:
— A szociális eszme nem tudományt, hanem hitet és lelket követel. A szocializmus a
társadalom erkölcsi kérdése. Az anyagi erők nagy szerepet játszanak a világon. A kenyér az
ember mindennapi gondja. A társadalmi harcok sokszor gazdasági érdekek körül viharzanak.
A gazdagok és a szegények a világ két ellenkező sarkán laknak. Súlyos érdekellentétek
választják szét az embereket. A társadalmat csak a szociális igazság gyógyíthatja meg, mely
megszünteti a társadalmi igazságtalanságokat és arányosan osztja szét a nemzeti jövedelmet.
Minden dolgozó embernek megadja a szükségeseket. A szociális igazság azonban csak olyan
társadalomban érvényesülhet, amely a maga létének és hivatásának erkölcsi magaslatára
emelkedett. A jobb jövő jobb embert követel. Nemesebb közgondolkozásra, emberi
szolidaritásra és együttérzésre van szükség, hogy megteremthessük a jobb és boldogabb élet
feltételeit.
A marxista gondolkozású munkások gúnyosan mosolyogtak az előadás alatt. Ilyeneket
mondtak a hátam mögött:
— Mi jobban tudjuk, hogy mi a szocializmus, mint az úr! Már régi szocialisták va-
gyunk.
Az előadás után szembe fordultam ezekkel a szociálisfákkal. Merészen belevágtam:
— Régi szociálistők vagytok? Ez tévedés, barátaim, mert a nemzetiszocializmus előtt
valójában nem volt szocialista mozgalom. A marxismus egészen más volt. A vörös
szocializmus jogtalanul viselte ezt a nevet, a szocializmushoz semmi köze nem volt. Olyasmi
történt, mint amikor Kohn Mór magyar nevet visel. Neve dacára, nem magyar. A marxizmus
először is zsidó gondolat, zsidó érdek volt. A zsidó a szocialista kendőzéssel parasztfogást
csinált a szociális érzésű magyar munkások között. A marxismus szocializmus volt? Nem!
Gazdasági mozgalom volt. A proletárok kapitalista álma. A marxisták anyagi alapra akarták
építeni az egész életet. Ez államkapitalizmust jelentett volna. A proletárok akartak rendelkezni
a tőkések pallosjogával. Az elnyomott munkások követelték ugyanazt a szerepet és diktatúrát
a történelmi életben. Csak hatványozódott volna a társadalom bomlása, a közélet válsága. A
végén elpusztult volna minden. A kapitalista, vagy materialista szellem belső lényegénél
fogva antiszociális. A materialista áltálában képtelen arra, hogy megértse az erkölcsi
világrendet, a szociális kötelességeket. A vörös forradalmi szocializmus élén zsidók álltak, de
nem volt bennük a szociális lélekből semmi. Minden szavuk és tettük antiszociális lelkület
megnyilatkozása volt. A nemzetet akarták elpusztítani, pedig csak nemzeti alapon lehet
megvalósítani a szociális igazságot. A szocializmus az emberszerető, a szolidaritásban élő
lelkek társadalmi eszménye. A maga eszmei tartalmával részvétet, gondoskodást ígér minden
embernek. A felebaráti kötelességre figyelmeztet. A szocializmus logikusan csak ember-
védelem, társadalommentés lehet. Különben nem szocializmus, hanem sötét osztálygyűlölet.

28
Lárva az emberirtó szándékokon. Ma már ezt nem kell bizonyítani! Az események meg-
mutatták a marxizmusba rejtett pokolgépet...
— Nem hallgatjuk tovább, — álltak fel néhányan.
— Innen nyugodtan távozhattok, barátaim, de az utcán szembejön veletek a
nemzetiszocialista élet. Ez az új korszak irányító szelleme. Éppen a marxista forradalmak bű-
nei és pusztításai ébresztették szocialista öntudatra a népeket. Így került a nemzeti láthatárba a
szociális eszme, mely különben egyidős a társadalommal. Az emberi neveltség alapvető
fogalmaihoz hasonlóan a szocializmus is a történelmi élet megfelelő fázisában lett öntudatos
gondolat. Most világosodott meg az értelme az ember előtt. Csak ebben a szellemben lehet
megteremteni a korszerű társadalmi konszolidációt. Az élet három tényezőjét: az
állameszmét, a tőkét és a munkát a nemzet forrasztja harmóniába, de ugyanakkor a
nemzetiszocializmussal a társadalomból népet csinál. Az ember szociális gondozása és
szolidáris támogatása kollektív érdek. A nemzeti társadalom erősödik és emelkedik vele. Mit
jelent hát tulajdonképpen a szociális gondolat? Tisza-szabályozást a medrükből kilépett önző
érdekek és a társadalmi életfeltételek között. Az egyénnek jólétet biztosít, de
kötelességteljesítést követel tőle. Hitét, bizalmát az összesség erejébe kapcsolja. A
nemzetiszocializmus hadüzenet az osztályharcnak, a szegények és gazdagok párturalmának.
Egységet akar a lelkekben és a társadalomban. A nincstelen tömegeket felemeli, a boldogulás
útjára vezeti, viszont a munkanélküli jövedelmeket, a vagyoni kiváltságokat megszünteti. A
közérdek mértékével nivellál. Mindenkinek dolgozni kell! A szociális igazság a személyi
érték és az elvégzett munka szerint osztja ki az embernek a kollektív javakból a jutalmat.
Mindenki egyenlő a mérlegen, ahol érdemet és bűnt mérnek. Csak az az ember különb, aki
különb értéket produkál. Ha a társadalomban megvalósul mindaz, ami annak. életfeltétele és
érdeke, akkor a nemzetiszocializmus ideális rendjéhez jutattunk. Ilyen reális az eszmevilága
és ilyen mély a nemzeti igazsága. A gyökerénél ragadta meg és fogalmazta meg a mai
életfeladatot. Ma a nemzetiszocializmus a világformáló koreszme...
— Mit akar ezzel az úr mondani?
— A nemzetiszocializmus az idő méhéből azért született, hogy megmentse a vörös
tűzvésztől fenyegetett civilizációt és visszaadja történelmi rendeltetésének a nemzetet. A
gazdasági rendből kihullott, az élet javaiból kirekesztett tömegeket visszahelyezi az emberi
élet jogaiba, a szellemi és anyagi kultúra ősi birtokába. Nemzetet szervez belőlük. Olyan
életet biztosít nekik, hogy a magukénak érezzék a nemzeti államot. A társadalom így lesz a
milliók testvéri szolidasítása, közös gondja. A szociális eszmény tehát kollektív társadalmat
követel. Népközösséget! Közös érdekektől irányított, közös hivatástól áthatott közéletet. Itt a
gyökere a kollektív gondolatnak. Ez is a nemzeti öntudat világos felismeréséből fakadt. A
népközösség az alapja és tartószerkezete az állami rendnek, a nemzeti alkotmánynak. Az élet
rendjében a valóság tényei között előbb van a társadalom és csak azután következik az
állameszme. Ha az államot akarják erősíteni, akkor előbb arra a célra meg kell szervezni a
korszerű társadalmat. Különben rozoga állványokra építik a tetőt. Az intézményesen
megvalósított népközösség a nemzet és az állam életkérdését megoldja. Ez önmagában a vi-
rágzó nemzet és a konszolidált állam…

29
 XII.

Az apostolkodással bajt csináltam magamnak. Gazdag barátom veszedelmesen

gyűlölködött. Többek előtt izgága, összeférhetetlen embernek mondott. Eszmei fejtegetéseim-
mel ellenkező hatást értem el nála. Mikor a szemét akartam kinyitni, a vak ellenségeskedést
keltettem fel benne. Veszedelmes embernek tartott, ki demagógiát csinál. Izgat— elveket
hirdet. Megértettem a szegény lelket. Az új világtól kiváltságos helyzetét, jólétét féltette.
Ráadásul családja miatt aggódott, házasságáról és gyermekeiről súlyos dolgokat mondtam. A
faji elmélet végképp megvadította. Így felébredt benne a régi hörcsög, a kíméletlen természet.
Nem hagyta magát, két kézzel kapaszkodott a hasonló gondolkozású liberális polgárokba.
Ifjú erővel, dühös elszántsággal forgolódott közöttük. Megbeszéléseket tartottak a
kaszinóban. A végén ligát szerveztek az „idegen eszmék” ellen: Így akarták az új korszak
szellemét megbélyegezni. Barátom lett az elnök az elavult gondolkozású ligában. Az első
ülésen nagy beszédet mondott. Az egész mondóka tulajdonképpen nekem szólt. Tenger
haragját azokra öntötte, kik új világról fecsegnek. Nem becsülik a tisztes polgári
hagyományokat, sőt idegen érdekek szolgálatában állnak. Megsokalltam a mérgezett nyilakat.
A lakásán kerestem, de a komornyik szerint nem volt otthon. Így elfogtam a nevezetes
kaszinó előtt.
— Mi a bajod velem, Jóska?
— Nem ismerem az urat, — nézett keresztül rajtam, — ilyen emberekkel nem
barátkozom.
Kicsit elkapott az indulat.
— Még te mersz ilyen hangon beszélni? Te légből kapott úr. Nem sül ki a szemed?
Haszontalan, önző életet éltél. Nem törődtél semmivel, csak a zsebeddel. Anyagi érdekekért
feláldoztad magyar önérzetedét is. Lelki zsidó lettél, gyökértelep és felesleges ember a nemzeti
társadalomban. Silány, korcs gyermekeid sorsa is a te lelkeden szárad. Idiótákkal szapo-
rítottad az emberiséget...
Felfordult vele a világ, a haragtól remegett. A keresztvizet akarta leszedni rólam, de
fuldokló dühében csak ennyit tudott mondani.
— Az ilyen német bérencekkel elbánunk! Nem akartam utcai botrányt rendezni,
hagytam menni. Válaszul a következő levelet írtam neki:

„Igen tisztelt Uram!

Lelki zsidónak bizonyult a német kérdésben is. Én erre írásban adom önnek a
német nagyságról alkotott meggyőződésemet. Nem a mostani idők hatása alatt alakult ki
az bennem, hanem régen, évtizedekkel ezelőtt. Akkor is komoly tanulmányok közben, az
évezredek szellemi életének vizsgálata folyamán győződtem meg, hogy a német géniusz
az emberiség fáklyahordozója a történelmi haladásban. Annak idején a görög lángelme
fektette le azokat a gondolatpilléreket, melyeken az európai műveltség eszmeállványai és
elmélethídjai nyugszanak. A görög építette fel a maga világmagyarázó gondolatával az
emberiség számára az értelmi világot. A szellemet és az anyagot, a testet és a lelket ő
fedezte fel és ő adott nekik nevet. Mikor tehát ezekről beszélünk, görög fogalmakkal
gondolkozunk. Ezek után idézem „Az örök ember” címmel 1931-ben megjelent
munkámból a német zseniről írott sorokat:
„A német örökölte az új korra szóló mandátummal a görög dicsőséget. Az újkori
kultúra számára a germán elme konstruálta a világmagyarázó nagy gondolatot. Rája várt
az az óriási feladat, hogy az emberi értelem világalakító értelmét kibontsa. A görög

30
lerakta az örök érvényű fogalmi alapot, de a német lángelme építette fel arra a kulturális
világot. A görög géniuszban megnyilatkozott emberi értelem mélységéből kihozta a
végső következtetéseket az élettel való kapcsolatban. A német gondolat fejezte be a
prometheusi munkát a titáni cél megvalósításával. A görög és a német géniusz képviseli
Európát az eszmék örökkévalóságában.
Az újkorban mindenhol a germán lélek szabta meg a szellemi irányt a népek
számára. A kulturális élet a német gondolat horizontjában virágzott ki. A német eszmekör
határozta meg azt a világtörténelmi periódust, mely az emberiség mai gondolatvilágát és
civilizációját kialakította. A német inspirálta a célgondolatot és értéktudatot a modern
életbe. A népek a kulturális problémákról és életkérdésekről a németek eszével
gondolkoznak. Ennek igazolására nézzük meg a modern élet irányadó fogalmait.
A német gondolat állította az embert a világ központjába. Az individuális elv
hosszú ideig politikai dogma volt. A modern társadalom és állam eszmevilága abból
táplálkozott. Ezt pedig Leibnitz fogalmazta meg a monaszelméletben. A mai ember a
problémákat a fejlődés és haladás tükrében látja. A történet ilyen felfogása Hegeltől ered.
A kultúrát, mint az ember történeti alkotását Herder fedezte fel, ő is adta neki a nevet. A
kultúra fogalmával és öntudatával tehát a germán szellem ajándékozta meg az
emberiséget. A „kultúrember” és a „kultúrideál” német szellemi fogantatásból született.
Ma pedig ezekkel fejezik ki a műveltség legmagasabb törekvéseit. Ma az élet és a
természet a világmagyarázat központi fogalma. Ezt is a német plántálta a gondolkozásba.
Az irodalom és a művészet is a német esztétika láthatárából kapta az értékmérő
szempontokat. A modern társadalom tömegmozgalmait szintén a német világmagyarázat
inspirálta, a szocializmusnak német eredete van. A szabadság apostolai az ember
„méltóságára” az államférfiak pedig „kötelességtudatára” hivatkoznak. Ez a két nagy-
szerű szempont Kant fogalmazásából fakadt. Nem vagyunk az „antik végzet”, vagy a kö-
zépkori természet „játékszere”, hanem a magunk világának teremtői és alkotói. Mindezek
a mi akaratunktól függnek. Ez Kant tanítása és ezt a világot hordozza a német gondolat.
Cselekedni, cselekedni, ez az, amiért vagyunk, mondja a legnémetebb filozófus, Fichte. A
görög észember volt, a német tettember”.

Ezeket írtam könyvemben. Már akkor láttam a német géniusz sorsdöntő szerepét
az európai kultúrában. Az új korszaknak öntudatlanul német szellemi öntudata volt. Most
már a német tovább ment küldetése útján. A valóságban is bebizonyította a német
világmagyarázó gondolat igazságát, hogy a mi öntudatunk alakítja a világot. Ezt
foganatosítja most Európában. Az emberi öntudatnak világhordozó jelentőséget adott, hát
ezt tettre hívja, munkába állítja az egész kontinensen. Mit jelent ebből a szempontból a
nemzeti szocialista birodalom? Most a német géniusz betetőzte szellemi nagyságát és
dicsőségét a korszerű szociális eszmény megvalósításával és az új európai rend
megteremtésével. Mindenben beváltotta azt, amire a történelemben küldetése volt.”

31
 XIII.

Csak ennyit írtam neki. A többit elmondtam a fiainak.

— Most már végeztem apáddal, megszakadt a barátragunk. Az ilyen vakokkal nem
lehet megértetni semmit.
— Én sem tudok vele beszélni, — sóhajtott fel a fiú, — teljesen elidegenedtünk.
— Az elvi ellentét még nem volna baj, — folytattam, — de gonosz indulattal támad az
emberre. Látod, látod. Kitört akaratlanul a világnézeti harc közöttünk. Az eszme mindig
szembeállítja a hívőket és a hitetleneket. Miért van az, barátom? Ez az eszmetörvény útja a
történelemben. A földet végtelenből jövő világosság veszi körül égi pályáján. Az emberiség
életét és gondolkozását is így kíséri az eszme. A történelmi élet mindig eszmeirányban halad.
Mindig a gondolat hordozza a jövőt. A korszerű eszmeirányt feltartóztatni nem lehet.
— Mi az oka ennek?
— A népek hasonló élmények és válságok útján mindenütt ugyanarra a lelki belátásra
és tanulságra ébrednek. A lelki törvény mindenütt ugyanazt a pálfordulást érleli a
gondolkozásban. Nem a propaganda dönti el a gondolatok harcát, hanem a törvényszerűen
kialakult lelkület eszmei készsége, közéleti ereje. Ahol nincs meg arra a lelki talaj a
társadalomban, ott a propaganda sikertelen marad. Viszont a megérlelődött történelmi
fázisban, semmiféle hatalom nem állíthatja meg a korszakos gondolatot. Az eszmei tusakodást
megfigyelheted magadon is. Propaganda csinált belőled hívő lelket?
— Nem! Mindig ilyen voltam. A magam érzései és tapasztalatai alapján jutottam arra a
meggyőződésre, hogy szellemi megújhodás, szociális igazság nélkül nem lehet boldogabb
jövőt teremteni.
— Szóval az élet hatása alatt lettél nacionalista, csak akkor még nem láttad világosan a
kérdéseket. Az eszme megfogant benned, de nem volt az még határozott fogalom. Mi ma-
gyarok sok népet megelőztünk a nacionalista ébredéssel, de nem tudtuk azt politikai és gaz-
dasági rendszerbe önteni. A faji gondolat is az európai mozgalom kezdetét kristályosodott ki a
magyar öntudatban. Lélekben az új korszak úttörői voltunk. Mi tehát nem idegenből vettük az
új szellemet, hanem a magunk szenvedéséből, lelki megrendülésből merítettük. Most már mi a
véleményed az apád ligájáról, mely német zsoldosoknak nevezi a nacionalizmus úttörőit?
— Nem érdemes azzal a ligával foglalkozni.
— Én is azt mondom. Mégis tisztázzuk a dolgot! Mi a viszony a magyar és a német
gondolat között? Németországban már testet öltött, megvalósult az az eszme, ami évtizedes
hit és lelkesedés volt bennünk. Ott már történelmi bizonyság lett a nacionalizmus elvi
igazsága. Sőt a belőle fakadt nemzeti erő már világtörténetet csinál. Bizonyára megérted
ennek jelentőségét a népek eszmei haladásában. Németország alkotta meg a kánont és a
rendszert az új korszak számára. Hát jogosan idézhetik mindenütt a német példát a
nacionalista mozgalmakban. Az emberben valósul meg az élet minden értéke és igazsága. Az
új korszak is akkor lesz élő valóság, ha méltó ember képviseli a világon. Milyen legyen az,
hogy a kor emberideálja lehessen? Nemzeti érzületű, szociális gondolkozású. A munkában
szorgalmas, a harcban bátor. Építő és gyarapító erő a nemzeti rendben. Az életet nem
hedonista mulatságnak, hanem nemes kötelességnek tartja. A lelke nem meddősíti az erőket
maga körűi, hanem élteti, gyarapítja. Ez az ember már megjelent a világ színpadán. Hol?
Évekig dolgozott a német nemzeti munka műhelyében, most pedig dicsőségesen harcol a
különböző frontokon. A nemzeti szocialista birodalom megteremtette a korszak emberideálját
is. Itt nyerte meg a végső győzelmet a régi és az új világ erkölcsi mérkőzésében.

32
 — Ez nagy dolog, — ismerte el fiatal barátom, — de kevesen tudják értékelni.
— Ez még csak az egyik oldala a kérdésnek. Európa jövendő sorsa, új kulturális rendje
érlelődik tőlünk északon. Nagyon figyelni kell arra a szellemi forradalomra, ha magyar életet
akarunk ezen a tájon. Mi történik ott a történelmi mélységekben? Az európai élet új rendjét
rakják le a nemzeti szervezetben, a kulturális berendezésben. Az európai élet annak idején
északon kezdődött. A germánok építették az első városokat és várakat. Az állandó lakhelyhez,
a földhöz és házakhoz kötött emberi élet értelmében ők telepedtek le először. A magyar
történelemből tudjuk, hogy ez nagy befolyással volt sorsunkra. Véget vetett a kalandozások
korának, a magyarok nomád életének. Most is ilyen sorsdöntő életrendezést végez a német.
Az emberi gondolat a rádió és repülőgép korszakában új lehetőségekre és új feladatokra
ébredt. Nagy részben elavult a világ szellemi és anyagi felszerelése. A régi kabátból
kinőttünk. Az új korszak új rend szerint való letelepülést követel az élet birodalmában, a
nemzeti öntudat világában. Egykor a geológiai szempontok: a folyók, hegyek és termékeny
mezők jelölték ki a lakhelyeket, a települési területeket. Most a gondolatnak van szüksége
ugyanilyen életbázisokra az erkölcsi tájon, a lelki glóbuson. A népi kultúra termékeny
völgyeit és produktív szellemi forrásait kell megtalálni.
— Ezt szeretném világosan látni.
— Nézd csak, barátom! A javakat a munka állítja elő. A föld adományaiból az emberi
erő hozzáadásával lesznek az értékek. A nyersanyagokból ipari munka termel életfenntartási
eszközöket, vagy művészi alkotásokat. Ez az élet egész menetrendje a történelmi vágányon.
Mindenütt a munka eredményeivel találkozunk. Hiszen maga a világ is évezredek munkája.
Mit mond ez a tény a gondolkozó embernek? A munka az alapja az egész társadalmi létnek. A
nemzet és az állam munkából él. A német ebből a tényből levonta nemzeti vonatkozásban a
végső következményeket. Munkaállamot szervezett, munkaalkotmányt adott a közéletnek.
Ugyanakkor a tőkét is erre az alapra bazírozta. Munkavaluta van Németországban. A németek
soha nem látott erővel dolgoznak. Mozgósították a világ legnagyobb kapitálisát: a német
munkaerőt és tehetséget...
— Így értem. A munka a német nép életelve lett.
— Valóban megértetted. Most nézd meg. a természetet a maga területén. Mi a szembe-
szökő mindenütt? Az örök törvényen nyugvó rend, a folyton megújuló élet. Rend nélkül nincs
élet, mert a rend jelenti a harmóniát és az egyensúlyt az erők rendszerében. Ez az életfeltétele
az ember világának is. Rend nélkül nem lehet sem állami, sem társadalmi élet. A rend a világ
lelke, mondja a keleti bölcs ige. A történelem folyamán bármilyen államot is szerveztek, az
lényegében rendcsinálás volt. A rend tehát az élet alapkövetelmény minden téren. A német
ebből a történelmi tényből is levonta a végső következtetéseket. Szociális rendet teremtett a
saját hazájában. Nem az állami hatalomra építette azt, hanem a népközösség államfenntartó
erejére. A szociális igazság kiegyenlítette a társadalmi ellentéteket. A közérdek mindenkinek
az érdeke. A nemzet boldogulása jólét és öröm minden házban. A közerkölcs az egész nép
jellemessége és becsülete. Az állami rendben az élet erkölcsi rendje érvényesül. A közéleti
szellem felöleli mindazt, amit ősi parancsok követelnek és nemzeti érdekek ajánlanak. Az
erkölcsi világrendig mélyítette a német az állami rendet. Ott nem hatalmi rendszert
szerveztek, hanem a nép szellemi és erkölcsi erejével rendezték a nemzeti életet. Eddig
legtöbbször az ember rossz tulajdonságaival kalkuláltak a világ urai, az emberi
szenvedélyekre építették terveiket. Most a jobb és nemesebb ember számára alkottak a
németek birodalmat. Ez a német rend az európai civilizációban. A gonosz spekulánsok nem
bíznak benne? Az eredmények bizonyítanak! A történelem kezdete óta ilyek erős állam és
ilyen nagy nép még nem volt a világon. Hősök lettek a névtelen milliók a szociális igazság
rendjében. Az egész európai életet megváltoztatja a jobb és nemesebb ember.
— Ezt is értem. A német a lelkiismeretet állította rendőrnek minden ember kapujába.
Az állami rend kenyér és boldogulás a népnek. Hát azt a maga ügyének érzi minden ember.

33
 — Így van. Ez a magyarázata az általános bizalomnak és kötelességteljesítésnek. A
német élet ilyen elvi alapokon áll. A legmélyebb lelkiség és a legnagyobb realitás egyesül
minden megnyilatkozásában. A németek a produkciót állították a tevékenység élére.
Minőségben a legjobbat, mennyiségben a legtöbbet termelni! Mindenkinek részt kell vennie a
nemzeti munkában. Erősítő és gyarapító szellem árad a birodalomban. A német fogja
megteremteni azt a kultúrát, mely pótolja az emberi élet hiányait. A szegénység mindenütt az
emberiség szellemi deficitje, produkcióbánya volt. Az illető népből nem hozták ki sem az
erkölcsi, sem az anyagi értékeket. Sok hit és sok munkaerő veszett kárba. A német itt mutat
példát és teremt lehetőséget. Nem szabad szegény népnek lenni a világon! Az emberben
rejlenek az igazi életértékek, csak meg kell azokat találni. Felszínre kell hozni. Ezt a tanítást
hirdeti a munkából erősödő és gazdagodó birodalom. Mást is mond. A háború gazdasági és
technikai meglepetéseket hozott. Ezek tanulsága szerint a német évtizedekkel halad a világ
előtt. Megelőzte a többi népeket a fejlődésben. Műszaki és kémiai csodákat mutat be a
különböző vásárokon. Mit tett a német? A tudományos felfedezéseket, a technikai
vívmányokat érvényesítette az ipari termelésben. A világ nagyot fog bámulni. A német
géniusz a politikai és gazdasági élet átalakításán kívül megcsinálta az ipari forradalmat is.
— Félelmetes erő.
— Inkább bámulatos, barátom! A német fajban olyan dinamika van, mely páratlan az
egész világon. A német géniusz alakította ki a modern kultúra szellemi láthatárát, hát ter-
mészetes dolog irányító szerepe a jövő kialakításában. Az élet örök rendjében kitapogatta az
erőközpontokat és a legszilárdabb bázisokon helyezkedett el a lélek világában. A helyes
életelvek, a korszerű reformgondolatok történelmi bázisokat jelentenek a nemzeti életharcban.
Támaszpontokat az erők megszervezésére, a jövő meghódítására. Sok keserű tapasztalatunk
bizonyítja. A liberális korszak téves életelvei sorvasztották el a magyarságot. A német élet a
legerősebb történelmi pozíciókban helyezkedett el a saját géniuszának szellemi égboltja alatt.
A jelen sikerével együtt megragadta a jövő biztosítékait is. Mi a lényege a német
életfogalomnak? A munka, a rend és a szociális kultúra. A német paraszt szántja és kultiválja
a földet. A humusz kivirágzott a lelkében is. A német munkás nem robotol, hanem hivatást
teljesít. A kalapáccsal lelkét is acélozza. A német értelmiség az élet fenséges értelmét
hordozza. A tudással örömöt szüretel. Ez a német lélek letelepedése a nemzeti eszmények
birodalmában a világalakító germán öntudat határai között. A régi Európa hedonista
életelveivel, világpolgári elképzeléseivel az emberi gondolat nomádja volt. Nem ok nélkül
tagadta meg a nemzetet és a hazát, mert azok földhöz kötött, határokhoz szabott életet jelen-
tenek. Az arany hordozta a lelkét, mert az arany az anyagi kultúra nomádja. Otthon van
mindenütt, ahol munkából és verejtékből vámot szedhet. A nomád vágyak még mindig itt
kalandoznak a gondolkozásban. Az egyéniség és a szabadság régi fogalmaival folytatott viták
nomád hajlamokból fakadnak. Hiába! Az európai népelvnek le kell telepedniök a munka, a
rend és a szociális kultúra honi határai között: ez az északi gondolat. Jobb európai jövő
érlelődött most a nagy szellemi földrengések után a germán északon. Az új világ egét ez a
delejsarkot jelző északi fény...

34
 XIV.

Az élet elintézte a mi vitánkat, a mi ellenségeskedésünket. Gazdag „barátom”-mal

többé nem találkoztam. A liberális polgár itt hagyott bennünket. Családjával együtt Dél-
Amerikába hajózott. Elmenekült az új korszak szelleme elől a pénzével és elavult elveivel. —
Nem is tartotta itt semmi. Lélekben már idegen és elveszett ember volt. A fiú megkapta anyai
örökségét és abból kis gyári üzemet létesített. A saját szabadalmazott találmányát vette
munkába. Hivatást teljesített, tudással és lelkesedéssel dolgozott. A munkásairól úgy
gondoskodott, mintha családtagjai lettek volna. Az egyik napon könyvek között találtam.
Éppen Hitler Adolf műve volt a kezében.
— Mit csinálsz, barátom?
— Az új korszak szellemét szeretném röviden összefoglalni. A munkások kívánságára
berámázzuk az alapelveket a műhelyben.
— Akkor én összefoglalom az új korszak szellemét neked, mert sokat gondolkoztam
rajta. Eszmei tartalmáról már többször beszéltünk. Mit tartok az új korszak sorsdöntő
jelentőségének? Eddig a civilizáció a pénz szolgálatában állt, most felszabadul. A civilizált
népek nem lesznek a pénz rabszolgái. Ez az igazi szabadság, barátom! Mindenki előtt
megnyílik a boldogulás és emelkedés útja. Minden a szellemet fogja szolgálni...

35