Morris Cerullo: Az Új Kenet

(The New Anointing – 1975)

I. Nézz át a vállam fölött!

A mai nap egyike azon ritka alkalmaknak, amikor itt ülhetek az íróasztalomnál
otthonomban, San Diegóban, Californiában.
Amikor itthon vagyok, az időm java része olvasással telik el és a személyes leveleim
megválaszolásával, valamint közbenjáró imádságokkal bizonyos speciális kérések
dolgában, melyeket hozzánk intéztek. Most szeretném, ha egy pár pillanatra
idejönnél mellém, vagy mögém állnál az íróasztalnál, és átnéznél a vállam fölött.

A neveket nem fogom megmutatni − azok nagyon bizalmasan vannak kezelve, csak
azt akarom, hogy ti is lássátok, milyen kérésekkel fordulnak hozzám drága barátaink.
Lehetséges, hogy egy ilyen levelet látva azt mondanátok: „Cerullo testvér! Ezt a
levelet akár én is megírhattam volna! Nekem is ugyanez a problémám!”

Mielőtt elolvasnánk az első levelet, hadd mondjam meg nektek, hogy egész
szolgálatunk alatt még soha nem tapasztaltuk azoknak a leveleknek ilyen tömeges
áradását, amelyek győzelmekről és csodákról tesznek tanúbizonyságot,
legnagyobbrészt olyanokról, amiket az „Új Felkenetés” elolvasása vagy a kijelentés
felől való bizonyság eredményezett.
Mégis: vannak még itt olyanok is, akik eddig nem ragadták úgy meg ennek a
kijelentésnek lényegét, hogy ez által felettébb diadalmasok lehetnének.

Ez a generáció

Nézzétek csak ezt a levelet, amely egy tinédzser lány édesanyjától érkezett:
„Cerullo Lelkész Úr! Mi egy történelmi egyháznak vagyunk a tagjai, gyermekeinket
mindig elvittük a vasárnapi iskolába. Az én lányom olyan jó kislány volt, mindig részt
vett az egyház különféle tevékenységeiben egészen addig, míg kb. egy évvel ezelőtt
az egész hozzáállása, viselkedése kezdett megváltozni. Nagyon tiszteletlenné vált
úgy az édes- apjával, mint velem szemben, és ha este megkérdeztük tőle, hová
megy, mindig kitérő válaszokat adott. Tegnap este jöttem rá, hogy fogamzásgátló
tablettákat vásárolt. Most már azt is tudom, hogy kábítószert is használ, igen komoly
mértékben.
Az apja is és én is megpróbáltunk szót érteni vele, imádkoztam érte, de úgy néz ki,
hogy ő egyre jobban és jobban eltávolodik tőlünk, attól félek, hogy egyszer csak
elmegy hazulról, és mi nem is látjuk őt többé. Mit kellene tennem?”

Solåsen 1
Szétszakadt családok

... és hallgasd csak ezt a fiatal feleséget!

„Cerullo Testvér! Férjemmel a gyülekezetben találkoztam, mindketten buzgó,
Szentlélekkel keresztelt hívők voltunk, és aktív gyülekezeti munkások. Ez
házasságunk megkötése után is folytatódott, egészen két csodaszép gyermekünk
megszületéséig.

Nagyon boldogok voltunk, és nagyon szerettük egymást, de hat hónappal ezelőtt

valami idegesség lett úrrá férjemen, és már nem ugyanaz a férfi, akivel házasságot
kötöttem. Késő éjjel jár haza, azt mondja, beleszeretett valaki másba, és el akar
válni. Egész éjjel csak sírok, úgy tűnik, mindennek vége. Van erre valami megoldás?”

Szenvedélyektől megkötözve

Van, akit a dohányzás szenvedélye kötöz meg:

„Cerullo Lelkész Úr! Három éve vagyok hívő keresztény, ez volt életemnek
legragyogóbb szakasza. Sok csodás imameghallgatásban volt részem, de a cigaretta
annyira megkötöz, hogy minden létező módon megpróbáltam szabadulni tőle, de
nem tudok. Mikor megyek, hogy cigarettát vásároljak, nagyon nyomorultul érzem
magam, és olyan zavarban vagyok, hogy sírni tudnék, de nem tudok segíteni
magamon. Ön tudna segíteni nekem?”

Önfegyelem

Itt van egy olyan eset, ami valószínűleg a legelterjedtebb oka az erőtelen keresztény
életnek.

„Cerullo Testvér! Amiről most írni fogok, azt igazán nagyon szégyellem, és ha Ön
sem tud valami választ vagy valami megoldást a számomra, akkor attól tartok, az
egész keresztény életem veszélyben van.
Nagyszerű feleségem van, és három gyönyörűszép gyermekem. Rendszeresen
látogatom az istentiszteleti alkalmakat, sőt tanítok is a vasárnapi iskolában. De senki,
még a családom sem tudja, hogy milyen nyugtalanító zavar van bennem legbelül.
Nem tudom ellenőrzés alatt tartani a gondolataimat. A leggonoszabb dolgok jelennek
meg képzeletemben, és veszik birtokba a szívemet és a képzeletemet. Viaskodom
velük, de ahhoz gyengének érzem magam, hogy elűzzem őket magamtól. Kénytelen
vagyok felkelni az éjszaka kellős közepén, mert a legerkölcstelenebb vágyak vesznek
körül. Már mindent megtettem, amit csak tudtam: Imádkoztam, böjtöltem, de ez csak
mindig rosszabb lett.”

Pásztorok nehézségei

Manapság több lelkész hagyja ott hivatását, mint valaha. Itt egy tipikus eset:
„Cerullo Testvér! 15 éve vagyok sikeresnek mondott, kedvelt pásztor. Ebben a
pillanatban is egy nagyon kedves gyülekezetem van, s kívülről nézve minden szép és
jó. Hogy belül mi van, ez már megint egy egészen más történet. Már nem bírom
tovább.

Solåsen 2
Úgy látom, semmi nem történik a rám bízott emberek szellemi életében. Csak
prédikálok az átadásról, szentségről, pedig a gyülekezeti tagok legnagyobb része
Szentlélekkel keresztelt hívő. A baj az, hogy a Szent Szellem gyümölcsei egyáltalán
nem találhatók meg. A szeretetvendégségre − amely hét közben van − nagyon sokan
eljönnek, de az imaalkalmakra csak kevesen.
Cerulló Testvér! Már annyira belefáradtam, hogy „egyházasdit” játsszak.
Ha csak nem történik valami, világi foglalkozás után fogok nézni. A pénz nem a
legfontosabb dolog nálunk, de azt nem tudom elfogadni, hogy az állandó anyagi
csődbe belenyugodjak. Kiprédikálom a szívemet, és mégsem történik semmi.
Mit tanácsol? Mit tegyek?”

Elveszett tekintély

Egy anya, akinek kezéből kicsúsztak gyermekei:

„...Kérem, Cerullo Testvér, imádkozzék a gyermekeimért! Képtelen vagyok megérteni

lázadó magatartásukat. Egyáltalán nem tisztelik sem az apjukat, sem engem. Ott
nőttek fel a gyülekezetben, a vasárnapi iskolában, de most az utóbbi 6 hónapban
minden rend felborult a családunkban.
Teljesen elvesztettük a tekintélyünket. A gyerekek nem akarják megérteni, hogy én
jót akarok nekik azzal, hogy nem engedem, hogy este elcsavarogjanak, hanem
legyenek otthon. Az idősebb még csak 14 éves. Még eljárogatnak a gyülekezetbe, de
a keresztén magaviseletnek még csak a látszatát sem tapasztalom náluk. Már
mindent megpróbáltam, amit ilyenkor lehet, de a helyzet csak rosszabbodik. Kérem,
segítsen nekem!”

A fegyelmezetlenség szelleme

Nem hangzik mind ez túl ismerősnek a számodra?

„Cerullo Lelkész Úr! Nem tudom, vajon tudna-e ön segíteni nekem? Van valami
bennem, ami megakadályozza Krisztus győzelmét az életemben. Fékezhetetlen
temperamentumom van. És amit a legkevésbé tudok megérteni, az az, hogy képes
vagyok teljesen felrobbanni ostoba dolgokon, később pedig el sem tudom hinni,
hogyan engedhettem meg, hogy ilyen kis semmiségek kihozzanak a sodromból.
Mindig, amikor már úgy néz ki, hogy szilárd talajon áll a hívő életem, pont akkor
valami apró dolog miatt rettenetesen éles, bántó és romboló szavakat vagyok képes
mondani azoknak, akiket nagyon szeretek. Valahányszor előfordul, mindig minden
rosszabb lesz. Most már elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor már attól félek, hogy
valami annyira durva és kegyetlen dolgot fogok tenni dühömben, amit már nem lehet
többé helyrehozni. Kétségbe vagyok esve!”

Étvágy

Van a falánkságnak szelleme?

„Cerullo Testvér! Az, hogy az írás beszél olyanokról, „akiknek istenük a hasuk” −
állandóan gyötör engem.
Éjjel és nappal ezen kínlódom, mivel nem tudok ellenállni az étvágyamnak. Minden
ételt megeszek, ami csak a kezem ügyébe kerül.

Solåsen 3
Tudom, hogy fizikailag is tönkre teszem magam ezzel, de még nagyobb az a
rombolás, amit ez a dolog a szellemi életben okoz. Szeretem az Urat! Olvasom a
Bibliát. Imádkozom és mások is imádkoznak értem, de nem tudok ettől
megszabadulni. Már próbálkoztam böjttel is, de a gyötrődés és a borzasztó sóvárgás
túl sok volt nekem.
Cerullo Testvér! Tudom, hogy Istennek ez nem lehet kedvére, és most már ott tartok,
ha nem tudok megszabadulni, akkor talán az üdvösségem is elvész. Hosszú időn át
küzdöttem magammal, mire ezt a levelet megírtam. Azt remélem, Ön tud nekem
segíteni.”

És folytathatnánk vég nélkül. Újból és újból átnézhetnénk ezt a halom levelet. A lé-
nyege mindegyiknek ugyanaz. Mindenki elpanaszolja a bajait, fájdalmait, és nem lát
kiutat, nem látja a segítséget.
Vajon van válasz a számukra? Mit tudok mondani nekik? Hol tudnak valódi segít-
séget találni?

II. Már túl késő lenne?

Egy igazi próféta próbája az, ha beteljesedik, amit mondott!

Éppen most négy éve annak, hogy először állítottam határozottan − és most is azt
teszem −, hogy a pornográfia, a fellazult erkölcsök, az izgató- és kábítószerek ügye,
a szexuális szabadosság, a homoszexualitás, a fiatalság lázadó zabolázatlansága és
zendülő ricsajozásai a világ utcáin, a kábítószerek áldozatai, a hippik, forradalmak
sokkal többet jelentenek, mint csupán változó időket..., többet, mint azt, hogy más kor
ez, amelyben most élünk. Nem az történt csupán, hogy a fiatalság kiábrándult az
elmúlt generációk úgynevezett képmutatásából, vagy hogy új erkölcsi irányvonalak
vannak kialakulóban az egész világon. Nem! Több történt mindezeknél!
Egy háború van, egy ostrom folyik a láthatatlan világban, amelynek parancsnoka,
vezére maga a sátán.
Az emberiség első szerencsétlensége az ördög volt, fortélyos létrehozója az
eredendő bűnnek.
Ádám bukásától kezdve az ördög kisajátította az embert, megszerezte az uralmat
fölötte, s ebből az állapotból csakis Krisztus megmentő ereje tud minket
kiszabadítani. A sátán az első számú közellenség, és ő még most is álnok fortéllyal
cselekszik.
Ő az a láthatatlan ellenség, aki csak úgy veti, szórja a romlást, a szenvedést, halált,
és minden gonoszt, ami csak az emberiség történelmében előfordul. A Biblia mondja:

„A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson.” (Ján. 10.10)

Az érem másik oldala azonban egy hatalmas üzenetet hirdet: Azt, hogy mi tudjuk,
hogy kell a sátánt kezelni! Tudjuk, hogy kell vele foglalkozni!
A Biblia a mi kézikönyvünk, és így mintegy felkészítésben részesít bennünket.
Mert nem harcolhatsz egy olyan ellenséggel, akinek a meglátására vak vagy. Nem
tudsz harcolni egy olyan ellenséggel sem, akinek a helyét nem tudod megállapítani,
vagy akinek személyéről és erejéről nincsenek megfelelő ismereteid.

Solåsen 4
Ezért mondja Jézus: „Megismertétek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz
titeket!” (Ján. 8.32)

Azt tapasztaltam, semmi különbség nincs a civilizált és a civilizálatlan nemzetek

között

Évekig vak voltam annak meglátására, mi történik a civilizált világban.

A sátán láthatatlan befolyását a missziós mezőkön ismertem fel.
Rendszeresen szembeszálltam ezzel a láthatatlan befolyással, órákig tartó szellemi
csatákban a hotelszobákban, ahol nap mint nap felkészültem arra, hogy odaálljak
azok elé az emberek elé, akik eljöttek az arénákba, sátrakba vagy szabad térre,
idegen országok missziós területein rendezett evangelizációkra Ázsiában, Afrikában,
Dél-Amerikában.

A walesi ébredés embere, Evan Roberts mondta: „Ha a pogányok misszionáriusai

felismernék a gonosz szellemek létezését és azt, hogy a pogány országokban levő
sötétség okozói a levegőbeli hatalmak és fejedelemségek (Ef. 6.12.) és azt az
üzenetet is hirdetnék a pogányoknak, hogy az ördögi uralom alól éppen úgy meg
lehet szabadulni, mint ahogy a megbocsátás és a bűn feletti győzelem örömüzenetét
hit által magunkévá tehetjük a golgotai megváltás által, akkor mérhetetlenül nagy
változás történne a missziós területeken pár röpke év alatt.”
(Evan Roberts: War on the Saints)

Pontosan ez az, amit mi teszünk egy pár éve a világ nagy missziós területein, aminek
eredményeként ezrek jönnek Krisztushoz.
Soha nem gondoltam volna, hogy a civilizált, intelligens és iskolázott Amerikában,
Kanadában, Angliában és Európában is ezeknek a démoni erőknek a tömegek közé
szabadulása volt a problémák gyökere.
De hogy lehetséges ez? Hogy történhetett ez meg? Én mindezt a kereszténységnek
tulajdonítom, és annak a nagyon elterjedt befolyásnak, amit a TV, a mozik és a
szexualitás kuszasága kiépített.

Lassanként értettem csak meg, hogy ami Észak-Amerikában, Európában és szerte

az egész világon történik, az egy sátáni baljós összefogás.
A sátán rászabadította hadseregét társadalmunkra, sőt az egyházakra is, amelyek
vakságban és teljes zavarodottságban voltak. Most már semmi más nem tudja
megállítani őt, csak egy határozott harci riadó a Krisztus Egyháza részéről.

Odavezettük fiainkat és leányainkat Krisztushoz. Elmondtuk nekik, hogy jöjjenek csak

Jézushoz, és akkor minden szép és jó lesz, és minden nagyszerűen sikerül majd.
Micsoda kiábrándulás lett az eredmény!
Mert semmi sincs messzebb az igazságtól, mint ez.

További bizonyítéka ennek, hogy úgy foglalkoztunk gyermekeinkkel, mint akik a

megtérésük után már Isten fiai. De azt elfeledtük, hogy a hívás Krisztushoz egyenlő
egy kihívással, felhívás egy szellemi csatára. Ezért úgy kellett volna gyakorlatoznunk,
hogy fel legyenek készülve a harcra. Ennek igazságát bizonyítja a fiataloknak az a
kibeszélhetetlenül nagy tömege, akik elrugaszkodtak az egyháztól, gyülekezetektől s
ennek következtében minden isteni dologtól is.

Solåsen 5
További bizonyítéka ennek az igazságnak az a nagyszámú gyermek, akik hívő szülők
gyermekei, de szembe kerültek a hittel, fellázadtak apjuk, anyjuk ellen, a szülők hite
ellen, míg a szülők tehetetlenül nézték ezt, és csak siránkoztak, ó Istenem! Hol
vesztettünk el Téged? Hol hibáztunk? Mit vétettünk, ami miatt gyermekeink
átpártoltak a világhoz?

Az igazság az, hogy Jézus hívása egy harci behívót is jelent, felhívást: csatasorba!
De nincs harci készség! Nem képeztük ki őket harcosokká.

1. Nem tájékoztattuk őket ez ellenségről.

2. Nem lepleztük le előttük, ki az ördög valójában, milyen hatalma van, és
milyen gonoszságra képes.
3. Sem mi, szülők nem készítettük fel fiainkat és leányainkat a komoly
szellemi harcra, sem Istennek a Gyülekezete nem képezte ki az ifjakat
erre a csatára.

Évekig benne ültem a szellemi zavarnak ebben az örvényében, és csak

csodálkoztam: hová fog ez vezetni? Mi lesz ennek a következménye? Micsoda ara-
tása lesz ennek Észak-Amerikában?

Egy napon az Úr szólt hozzám. Egy kis hotelszobában voltam az indiai Madrasban.
Amint ott böjtölve imádkoztam, ő megadta a választ;

− Fiam! A legsürgősebben be kell lásd és meg kell értsd, hogy nem emberekkel van
dolgod, nem is politikai ideológiákkal, nem olyan problémákkal, mint a hippik, a
kábítószer, kiábrándult fiatal életek, homoszexualitás, rák, köszvény, daganatok,
magas- és alacsony vérnyomás, vércukor- vagy más betegségek, hanem szellemi
hatalmakkal van összeütközésed.
Amiatt van ez a szellemi konfliktus, hogy az én népem megszabaduljon. Amikor ezt
megérted, akkor megszerezted a győzelmet a népem számára, mert nem test és vér
ellen van tusakodásotok.

Itt volt a válasz előttem, világosan, kezem ügyében. Visszatekintettem az apostoli

idők Egyházára, és elkezdtem megérteni.

1. Ők felismerték a gonosz szellemek (démonok) létezését.

2. Tudtak arról, hogy a démonok rászedik, behálózzák az embereket,
aztán birtokba veszik, megszállják őket.
3. Megértették, hogy az ördög kijött, hogy lopjon, öljön, pusztítson és
mindenféle károkat okozzon az emberiségben.
4. Azt is tudták, hogy Krisztus hatalmat adott az övéinek ezek felett az Ő
neve által.

Jézus Krisztus mai Egyházának csakúgy, mint kezdetben, meg kell ragadnia, és
bírnia kell az apostoli idők szellemi fegyvereit, mert csak ha azokkal rendelkezik,
akkor tud ellenállni, és csak így tudja megakadályozni az ellenséges erők beáradását
a sorai közzé. Ez az Egyház gőzelmének, sőt fennmaradásának titka, és ez az,
amivel az „Új Felkenetésről” szóló üzenet foglalkozik.

Solåsen 6
Nagy történelmi csatariadó

Mind a Gyülekezetnek, mind a hívő egyéneknek nagy küzdelemre van kilátásuk

napjainkban. Sokkal inkább, mint valaha is a történelem folyamán. Istennek Izraellel
való törődésében és az egyháztörténelemben is a legnagyobb válság végső
pontjához érkeztünk, és ez szükségessé teszi az isteni erők és a hatalom nagyobb
mértékű megnyilvánulását.
Az embereknek azonban keresnie kell Istent azért, hogy mindezt megkaphassák. Ez
nem jön automatikusan!

Mikor Izrael elkezdett imádkozni és keresni Isten arcát, először egy kinyilatkoztatás
jött, aztán egy megújulás, ami megszilárdította a hatalmukat, azután helyreállt a
szellemi életük, az egyéneké és a nemzeté is. De az emberek akarták és keresték
ezt. Komolyan kell vágyni arra, hogy megismerjük és bírhassuk mindazon erőket és
mindazt a hatalmat, amely már ki van rendelve számunkra, amint a Biblia is mondja:

„Kérjetek, és adatik néktek” (Luk. 11.9)

Ez a fejezet felteszi a kérdést: „Túl késő lenne már?” A felelet egyértelműen: Nem!
Még nem késő! Minden okunk megvan rá, hogy higgyünk. Istenünk elküldte a választ
számunkra.

De vigyázz! Mert Istennek a válaszait nem mindig könnyű elfogadni és néha ezek a
válaszok óriási odaszánást követelnek.

Az egyike a legnagyobb titkoknak, hogy a Szent Szellemben mindig megbízhatunk.

Ezt én nagy próbák és kísértések között, súlyos döntések idején tanultam meg.
Még ebben a pillanatban talán nehéznek látszik, de lehet, hogy éppen ez a dolog
nyitja meg számodra a legnagyobb áldáshoz és a leggyönyörűségesebb átélésekhez
vezető ajtót. Ehhez a kapuhoz érkeztél el most! Ne félj belépni rajta! Ott a kapun belül
győzelem és erő vár rád, amely az életed minden területére kihat majd.

Nagy szellemi áttörés következik! Ez a hetvenes évek nagy kinyilatkoztatása!

Meggyógyul Amerika?

Még a Time Magazin is azt írta a minap Ford elnök beiktatásával kapcsolatban: „ A
gyógyulás elkezdődött!”
Ford elnök gyakran mondja, hogy szeretné bekötözni a népek sebeit. Mennyire
megközelítik ezek a szavak Jézus tanításait, és amit Ő magáról mondott a róla szóló
próféciákban:

„Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mert Ő kent fel engem, hogy jó hírt mondjak, s
elküldött, hogy... bekötözzem a megsebzett szívűeket ...” (Lk. 4.18.)

Bekötözni a nemzetek sebeit! Mi hisszük, hogy Észak Amerikában most egy nemzeti
gyógyulás folyik. Ez a gyógyulás, amelyről már 12 év óta prófétálunk
szolgálatunkban. Ez az az „Új Kenet”, amit Isten megígért, hogy elküldi Észak-
Amerikába.

Solåsen 7
Ez az „Új Felkenetés”, amiről mi beszélünk. A nemzeti megújulásnak példátlanul
széles skálája, amely alapjaiban megrázza egész Amerikát, és szellemileg újra
felépíti azt.
Új látásunk van arról, amit Isten készül tenni Észak-Amerikában.
És mi most azt várjuk, hogy ez végbemenjen. Ezért nevezzük ezt a szellemi áttörést
„Kinyilatkoztatásnak”. Mi tudjuk, mi fog történni Észak-Amerikában! Isten úgy fogja
használni Észak-Amerikát, mint még soha azelőtt, hogy elérje általa a világ
megváltatlan millióit.

Ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek bajok. Olyan nagyfokú zavarodottság,
döbbenet és kuszaság lesz úrrá a nemzeteken, mint még soha. De Jézus Krisztus
világossága feltámad, és ragyogni fog a korszaknak egészen a végéig, és az Úr
dicsősége olyan nagy lesz, amilyen még nem volt.

III. A kijelentés izgalma

A kijelentés mindig izgalmas. Valami, ami mindig új és friss. Isten beszél az ember
szívéhez, és új üzenet születik a világ számára.
A hivő keresztényeknek adott kijelentések két csoportba oszthatók:

1. A Szent Szellem hoz kijelentéseket az Egyháznak a szellemi ajándékok működése

által. Próféciák, nyelvek magyarázata, szellemek felismerése és megkülönböztetése,
bölcsesség beszéde és ismeret által. Pál apostol beszél a Szent Szellem ilyen
működéséről a Gyülekezetben. (I. Kor.7-10.)

2. A Szent Szellem kijelentést ad egy egyénnek, aki egyike Isten prófétáinak, egy
leleplezést, amely arra van hivatva, hogy az egész világ szellemi életét
forradalmasítsa.

A történelemnek minden szakaszában voltak Istennek bizonyos kijelentései,

melyeket az Egyházának adott, és ha ezek elhalványultak, erejüket vesztették, vagy
elhanyagolták azokat, akkor támasztott magának Isten egy-egy férfit, egy-egy
személyt, aki által azt a bizonyos „üzenetet” megelevenítette, az Ő szeretetének
lángoló tüzével újragyújtotta és tűzbe hozta az egész Egyházát, hogy nyilvánvaló
legyen benne Isten természetfeletti hatalma.

Mai próféták

A Biblia mondja:
„Bizony az Úr Isten semmit nem cselekszik addig, míg tudtára nem adja
(meg nem jelenti az Ő titkát) az Ő szolgáinak, a prófétáknak, hogy mit akar
cselekedni.” (Ámos 3.7. )

Ha figyelmesen tanulmányozod azokat az üzeneteket, amelyeket Isten az

ószövetségi prófétáknak adott, észreveheted, hogy ezek a kijelentések nem mindig
vigasztalók és szívet vidámítók. Nagyon sokszor megrázó módon fenyegetnek, néha
teljesen összetörnek és félelmetesen megrendítenek.

Solåsen 8
Ezen ítéletek kijelentéseiben Isten mélységes haragja szinte belehasít az emberek
szívébe.
Az emberek megpróbálták elhallgattatni ezt a hangot, a próféták szavát, akiket pedig
Isten azért támasztott és azért küldött, hogy őket megmentse. De hiába hallgattatták
el. Mivel a Mindenható, az Örökkévaló szólt rajtuk keresztül, végül mindig
beteljesedett, amit mondtak. Az emberek − ha útjába állnak is − egyszerűen nem
tudják megállítani Isten üzenetét.
Jeremiás ezzel támadta meg korának intézményesített visszaéléseit, szellemi és
erkölcsi kilengéseit: „ ezt mondja az Úr! ” Ezért dobták be egy földalatti iszapos
börtönbe. De ez semmit nem változtatott a tényeken. Szavai beteljesedtek, és
Izraelre 7o éves fogság várt.
Az ő szavai isteni kijelentések, próféciák voltak és az utolsó betűig beteljesedtek.

Az utolsó szó mindig istené!

Ilyen kijelentések századokon át folyamatosan érkeztek ezután is.

Ilyen Istentől jött kijelentés volt az is, amit egy Ágoston rendi szerzetes kapott, akit
Luther Mártonnak hívtak.
Az ő idejében az a jelentős igazság, hogy „az igaz ember pedig hitből él” (Róm. 1.17)
már nem élt.
Isten azt akarta, hogy Luther felkeljen, és a hatalom hangján hirdesse, hogy az
egyház tönkremegy, élettelenné válik, mivel Istent nem érdekli a ragaszkodásunk a
törvény betűihez és a szabályokhoz. Nem érdeklik sem a hagyományaink, sem a li-
turgiánk vagy a rituális formaságaink.
Nem ezeket várja el tőlünk, és nem ezek által igazulnak meg az övéi Isten előtt.
Minden, amit elvár és megkövetel, az a hit Jézus Krisztusban. Ha ez megvan, az
isteni munka folytatódik minden hívőben a Szent Szellem által.

A templom megtisztítása − A gyülekezet megtisztulása

Jézus egy napon bement a jeruzsálemi templomba és ott találta a pénzváltókat, akik
kiszipolyozták saját népüket, és kihasználták azt a kényszerű helyzetet, hogy a
messzi tartományokból jövő emberek, akik szent áldozatot akartak bemutatni az
Úrnak, ott kellett, hogy megvásárolják az áldozati állatot. Ezt a kényszerűséget ők
megvámolták és üzletet csináltak belőle, ott az Isten templomában.
Jézus azt mondta:

„Avagy nincsen-é megírva, hogy az Én házam imádság házának neveztessék

minden nemzetek között? De ti latrok barlangjává tettétek azt.” (Mk. 11.17.)

Nekigyürkőzött, és felborította a pénzváltók asztalait és azokét is, akik az állatokat

árusították, és kiűzte őket a templomból.
Vajon mit tenne ma Jézus, ha bejönne templomaink padsorai közé egy vasárnap
délelőtti istentiszteletre, és felmérné azt a szellemi állapotot, ami ma a
felekezeteinkre jellemző?

Solåsen 9
Amikor Jézus megtisztította a templomot a pénzváltóktól, a Biblia tanúsága szerint
(Mt. 21.14.) betegek, csonkák, bénák és sánták sokasága gyűlt Jézushoz, Ő pedig ott
a templomban meggyógyította őket. Jézus Krisztus Gyülekezete az a hely, ahol
Krisztus gyógyító központja van.
„Mert ha ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok kö-
zöttük.” (Mt. 18.20.)

Ez csak akkor történik meg, ha elkezdjük kivetni magunkból a szűkkeblűséget, és

szélnek eresztjük egyéni különcködéseinket és felekezetieskedő magatartásunkat.
Ha megtisztítjuk a szíveinket az Ő Igéjének tiszta vizével, kidobáljuk a bálványainkat
és a szellemi vakságot, ami éveken át eluralkodott szíveinkben. Mindezt azért, hogy
Krisztus Szelleme szabadon mozoghasson, működhessen, szabad legyen a
cselekvésre, szabadítva, gyógyítva, megváltva az embereket rajtunk keresztül.

Az igazi gyógyító központ

Teljes szívemből hiszem − mint aki magam is sok evangelizációt vezettem szerte a
világon −, hogy Krisztus Egyházának igazi gyógyító központja a Gyülekezet. Nem én
magam, nem egy speciális ajándék, nem egy ember különleges kenete. A mi Urunk
gyógyító központja ma a gyülekezet!
Az isteni szándék és törekvés ez: a templomkapuk legyenek állandóan nyitva, és ha
kettő vagy három összejön az Ő nevében, a Szent Szellem hatalommal és erővel
lesz jelen, hogy gyógyítson, megváltson és szabadítson.

Ma is beszél Isten az emberekhez?

Elhiszed-e már, hogy Isten még ma is úgy beszél az emberekhez, mint azt a múltban
tette? Számtalan alkalom volt már az életemben, amikor Isten tisztán és világosan
szólt hozzám, érthető és hallható hangon pont úgy, mintha ott ülne előttem a
szobában, és úgy beszélgetett velem, mint ahogy általában két ember beszélgetni
szokott.
Különösen nagy jelentőséget tulajdonítok a kijelentéseknek, amikor a szolgálatban
történnek, de még a szolgálaton kívül is erőt ad.
Akár a múltban, a jelenben vagy a jövőben, minden találkozásnak, amit ott élek át
Isten szent jelenlétében, ez a következménye.

Egyik sajátságos tapasztalat, hogy Isten beszél hozzánk, ahogyan 1964-ben is tette
a nyugat-indiai szigetek egyikén melyet Grenadának hívnak. Hotelszobámban
imádkoztam, mielőtt az evangelizálós szolgálatot elkezdtem volna. Isten így szólt
hozzám:
− Fiam, azt akarom, hogy úgy készülj és tervezz, hogy vissza kell menned Észak-
Amerikába, és ott fogsz összejöveteleket vezetni.

Ez az új megbízatás volt az egyik legnagyobb próba, amit eddig ebben a

szolgálatban le kellett győznöm. Nem azért, mintha nem szerettük volna eléggé az
amerikai embereket, de ebben az időben hadjáratunk fő irányvonala és ösztönzője az
volt, hogy elérhessük olyan idegen országok tömegeit, akik még soha nem hallották
az evangéliumot.

Solåsen 10
Isten hatalmasan megáldotta ezt a szolgálatot, és olyan eredményeket adott ezekben
a missziós, evangelizációs hadjáratokban, amilyen még soha azelőtt nem volt.
Otthagynád te az ilyen szolgálatot? Amikor nagy sátrakban prédikálhatsz
százezreknek estéről estére, és azt látod, hogy 50 ezer embernél is több adja át a
szívét Krisztusnak egyetlen alkalommal. Otthagynád azért, hogy visszamenj az
Egyesült Államokba, ahol annyi, de annyi templom, egyház és gyülekezet van. Csak
annyi, mint ahány benzinkút.

Mikor meghallottam, mit mondott nekem Isten, hogy visszamenjek az Egyesült

Államokba, először azt mondtam.
− Istenem lehet, hogy Te igen, de nem én, Morris Cerullo!
De aztán, amikor Ő erre semmit nem válaszolt, elkezdtem vele alkudozni. Azt
mondtam:
− Mondj Uram legalább egy okot nekem, hogy miért kellene vissza mennem.
Ugyanúgy gondolom, mint a legtöbb prédikátor az
USA-ban, hogy az ébredés ideje elmúlt Amerikában, és úgy néz ki, az amerikai nép
szíve belekeményedett az evangéliumba. Egyszerűen immúnissá vált az evangélium
számára.

Egy prófétai szó

Isten azt mondta nekem:

− Fiam, az Ítélet elközelített Észak-Amerikára!
Ez 1964-ben volt, még mielőtt az orvgyilkosságok, lázadások, zendülések,
emberrablások megkezdődtek volna. Az ifjúsági tüntetések időszakai előtt, és a
drogkultusz kezdetén, a politikai Watergate előtt. A társadalmunk építménye akkor
még nem rendült meg igazán.
Az Ítélet el is jött és társadalmunk minden területén érezhetővé vált az utóbbi
években, és egészen mostanáig ez folytatódott.

De Isten azt is mondta nekem:

− Fiam, elküldöm Észak-Amerikára az én gyógyító hatalmam új felkenetését.
Attól az időtől fogva és attól kezdve, hogy Isten szólt hozzám Grenadában 1964-ben,
én ezt az üzenetet prédikáltam szerte az Egyesült Államokban. Egy új felkenetés van
érkezőben! Közeleg az Új Felkenetés! Jön az Új Felkenetés! És ez az állandó
imádság volt a szívemen és a számon.
Isten, küldd ezt az Új Felkenetést!

Elkezdtünk látni

1971 júniusában kezdtük el látni Istennek ezt az Új Kenetét, az isteni gyógyító erőt,
amelynek hatalmas ereje nagy áttörést eredményezett éppen itt az Amerikai Egyesült
Államokban.
Nem külföldön, nem a missziós területeken, hanem éppen itt, az Egyesült
Államokban, ahol a városok legnagyobb előadótermei, az auditóriumok mind kicsinek
bizonyultak arra, hogy befogadják azt a nagy tömegét a hallgatóságnak, akik
tolongtak és összepréselődtek csak azért, hogy meghallgathassák az „üzenetet” és
lássák az isteni hatalom megnyilvánulásait. Tömegesen jöttek, hogy
részesülhessenek a csodákban testben, lélekben és szellemben egyaránt.

Solåsen 11
A tömegek számánál azonban sokkal nagyobb jelentőségű volt, ahogyan a Szent
Szellem betöltötte az emberek szükségeit és meggyógyította a betegségeiket ezeken
az összejöveteleken.

A tömegek száma a szószékhez híváskor esetenként óriási volt.

Százával mentek, a szó legszorosabb értelmében rohantak előre az emelvényre,
hogy bizonyságot tegyenek arról, hogy Isten meggyógyította őket.
Gyakorlatilag meggyógyultak a betegségek minden fajtájából, szervi elváltozásokból,
különböző gyengeségekből, mindenből, ami csak az emberrel megtörténhet.

És az Új Kenet csak áradt, hömpölygött, akár egy hatalmas folyam az észak-amerikai

evangelizációs hadjáratokon.

Sokan tettek bizonyságot arról, hogyan szabadultak meg különböző elmebeli és

szellemi nyomástól, megkötözöttségtől, gonosz démoni erők gyötréseitől, melyek
kínozták őket némely esetben 20 éven keresztül.

Amerika szellemi világa

Valami történt Észak-Amerika szellemi világában. Erre nincs természetes

magyarázat. Ez az Új Kenet, az isteni hatalom gyógyító ereje, ami a Mennyből
küldetett le megszabadítani az embereket és meggyógyítani a testüket.
„Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek
Ura.” (Agg. 2.9.)
Amint maga Jézus is mondta:
„Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat, amiket én, sőt még nagyobbakat is
azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek.” (Ján. 14.12)

Ezek az idők a nagyobb dicsőség idői

Mi a második ház idejét éljük, amely dicsőségesebb. Ez az Utolsó Egyház

közvetlenül Jézus visszajövetele előtt. Ezek a felüdülés idői, amik ígéret szerint
jönnek el ránk az Ő jelenlétéből. Jézus kiönti szívének szeretetét az Egyházra, és
erre az egész világra, mielőtt visszajön. Egy olyan menyasszonyért jön vissza, aki
betöltetik az Ő teljességével.

Kinek szól ez a kijelentés?

A kérdés most az: Ha Isten küld egy kijelentést, azt kinek küldi?
Csak egy kevés kiválasztott, magas képességekkel rendelkező hívő részesülhet
benne?
Vagy csak a nagy szellemi tapasztalattal rendelkezők?
Vagy csak azok a vezetők, akik arra hivatottak, hogy a Krisztus teste tagjainak
szellemi terheit hordozzák?

Nem! Én hiszem, hogy ez a megújulás minden újonnan született hívő kereszténynek

adatik a Jézus Krisztusban.

Solåsen 12
Hiszem, hogy ezek azok az idők, amikor saját szemeinkkel láthatjuk a menyasszony
felkészítését, tisztogatását, szépítését. Tudom, hogy az Egyház elragadtatása sokkal
nagyobb demonstrációja lesz Krisztus hatalmas erejének, mint amilyen az Egyház
születése volt. Igen, a megújulás, az Új Kenet ereje a tiéd is lehet!

IV. Látomás az elragadtatásról

Nagyon hálás vagyok Istennek. Nemcsak a személyes életem áldásaiért, hanem

azért a nagy kiváltságért is, hogy a világevangelizáció szolgálatában állhattam, és
részt adott nekem ebből a munkából. Egész különleges hála van a szívemben a
Szent Szellem vezetéséért és azokért az élményekért, amikor a nagy döntések ide-
jén átélhettem, hogy Isten szólt hozzám.
Ennek eredményeként lehetünk most benne az isteni mozgató és hatóerők
közepében, mindabban, ami most itt a földön áramlik.

Isten hangja szól hozzám

Mindennap érzem a Szent Szellem vezetését, tanácsolását és hallom Isten hangját

ott egészen belül, a legbelsőbb lényemben. De amikor azt mondom, hogy
meghallottam Isten hallható hangját, az mégis valami egészen más!

Az első alkalom, amikor valóságosan hallottam, hogy Isten szól hozzám, akkor volt,
amikor kijöttem a Zsidó Orthodox Árvaházból.
Isten egy látomást adott nekem az Ő hangja által, benne az egész életemre
vonatkozó tervével és annak mikéntjével is.

Egy másik alkalommal akkor hallottam Istent hozzám szólni, amikor

felszólított, hogy jöjjek vissza Észak-Amerikába. Isten tudta, hogy ez számomra a
döntések legnehezebbike volt, amit valaha is meg kellett hoznom. Ez volt a
legnehezebb parancsa azok közül, amit Ő valaha is adott nekem.
Azt mondta:
− Fiam, visszaküldelek Észak-Amerikába az én gyógyító hatalmam Új Kenetével.

E két rendkívüli alkalom között is szólt hozzám az Úr. Beszélt nekem arról is, hogyan
kell kicserélni a hagyományos szokásmintákat, milyen szellemi változásokat kell
eszközölni a mozgalmakban, amelyek most majd kezdenek elterjedni az egész
világon. Ezek közül a próféciák közül hadd mondjak el most nektek egyet!

Karizmatikus lesz az a megújulás, ami el fog jönni.

Ohio LIMA nevű városában voltam 1967-ben, ahol egy evangelizációs hadjáratot
vezettem. Az YMCA (Young Men's Christian Association ) egyik kis szobácskájában
tartózkodtam, ahol a szállásom volt.
Egyik reggel nagyon korán ébredtem fel. A sötétség éppen oszladozni kezdett, de
még nem pirkadt.

Solåsen 13
Egyik pillanatról a másikra az egész szobát betöltötte egy természetfeletti ragyogás.
Az arcomra estem. Egy látomás kezdett derengeni előttem. Közeledett hozzám.
Megszámlálhatatlan sokaságot láttam magam előtt egy nagy, tágas téren, és úgy
tűnt, mintha a földgolyót láttam volna, a gömb görbületét. A sokaság ott állt a felhős
ég alatt, és amint felnéztem azokra a felhőkre, valami nagy várakozás lett úrrá rajtam.
Tudtam, hogy valami most történni fog, valaki meg fog jelenni, és arra gondoltam,
hogy ez talán az Egyház elragadtatásának víziója. Amint a felhőket bámultam,
esőcseppek kezdtek aláereszkedni.
De ez nem olyan volt, mint a természetes eső, az esése sem olyan volt.
Az óriási cseppek óvatosan, megfontoltan, szinte méltóságteljesen hullottak. Amint
elérték az embereket, a felhők alatt levő sokaságot, olajszerűvé váltak és úgy tűnt,
mintha nem is eső paskolná a tömeget, hanem inkább olaj folydogálna rájuk.
Felkiáltottam Istenhez:
− Uram mit jelent ez az eső?
Egy hang szólt a felső fényességből.
− Ez az eső az én Szent Szellemem kitöltése.
Akkor megértettem, hogy amit láttam, az a Szent Szellem kitöltése a tömegekre.
Mikor kezdtem felfogni, mi is ez, az első gondolatom az volt, hogy megpróbáltam
meghatározni, milyen felekezetbeliek is lehetnek ezek az emberek. Talán azért
akartam ezt mindjárt kitalálni, hogy azonnal ahhoz a csoporthoz csatlakozhassam.
De minél inkább próbáltam kitalálni és minél tovább néztem őket, annál inkább arra a
felismerésre jutottam, hogy ott nincsenek felekezetek és felekezeti különbségek.
Nyilvánvaló volt, hogy mindenhonnan vannak közöttük hívők.
Egy kérdés volt a szívemben:
− Uram! Eddig mindig úgy cselekedtél a múltban, hogy ha egy-egy ébredést hoztál,
akkor megvolt hozzá egy választott embered.
Vagy egy-egy férfi, vagy egy-egy sajátságos csoport mint eszköz. De itt most nincs
ilyen.
Válasz azonban nem jött.
Azt mondtam magamban: Ha nem látok egy csoportot, akkor bizonyára látok majd
egy embert mint eszközt, akit Isten kiválasztott arra, hogy ezt az új Szent Szellem-
kitöltetést vezesse. Kiemelkedő személyre gondoltam, férfiakra, akiket ismertem, és
akikről tudtam, hogy Isten használja őket ezekben az időkben. Csak néztem körbe és
körbe, és kutattam a tömegben, hogy találjak valakit. De nem tudtam senkit
megkülönböztetni vagy felismerni a tömegben.
Akkor megkérdeztem az Urat:
− Megmutatnád nekem, ha esetleg engem választottál volna ki arra, hogy ezt az új
ébredést, a Szellemednek ezt az új kiáradását én vezessem?
Akkor meghallottam Isten hangját abban kis szobácskában.
Ha megpróbálnád meghatározni, milyen irányból érkezik hozzád ez a hang, képtelen
lennél rá, mert úgy tűnik, hogy a hang betölti az egész teret.
Isten azt mondta:
− „Fiam! Csoportot nem láthatsz, és személyt sem, mert ezt az ébredést nem ember
vezeti, hanem maga a Szent Szellem. Amit most a földön szándékozom tenni,
mindenféle szervezés és irányítás nélkül fog végbemenni. Nincs szükség egy ember
tekintélyére, sem egy csoport védjegyére azért, hogy hitelt érdemlő legyen. Mert nem
ember munkája ez, hanem a Szent Szellemé.”

Ezek a pillanatok hasonlítanak az örökkévalósághoz. Isten akkor mondott nekem

más dolgokat is, olyanokat, amik be fognak következni ezzel a Szent Szellem vezette
ébredéssel kapcsolatban, és még más próféciák beteljesedésével kapcsolatban is.

Solåsen 14
Azonban most csak ezt a részletet mondtam el, hiszen ez is bőségesen elég arra,
hogy megmutassa, mennyire megengedi Isten az Ő szolgáinak, hogy
betekinthessenek abba, ami bekövetkezik, ami a Szellem birodalmában végbe fog
menni.
Sőt, nemcsak a bekövetkezendőket engedi meglátni, hanem Isten örökkévaló céljait
is, mindazt, amit abban elrejtett.

Az Isten nagy órája

Nagyon örülök, hogy ma élek, és inkább kívánok ma élni, mint bármely más
korszakában az emberi történelemnek. Vannak, akik ha választhatnának, akkor Jé-
zus korában szerettek volna élni, és együtt járni Vele, szolgálni Jeruzsálemben, az
Olajfák-hegyén, vagy a galileai partokon. Mások azt mondják, én a pünkösdöt
választanám. Ott szeretnék lenni, amikor a Szent Szellem a tanítványokra kitöltetett.
Én viszont ezeket a mostani időket választanám. Látásom szerint most vagyunk a
kellős közepén annak a kegyelmi időszaknak, amelyet az isteni csodatevő erők
kiáradása jellemez, méghozzá a legnagyobb mértékben. Amikor elkezdődnek az
olyan jelek, csodák és kinyilatkoztatások, amelyeket a világ még soha nem kapott.

Igen, én tudok a csodákról, amelyekkel Isten kivezette Izrael fiait Egyiptomból. Tudok
olyan csodákról, hogy tűz szállt le az égből az oltárra, melyet Illés épített, és ami
kihívás volt Baál hamis prófétái ellen.
Igen, tudom, hogy Jézus borrá változtatta a vizet, és feltámasztotta Lázárt a halálból.
Nagyon jól ismerem a tanítványok csodatetteit is a Cselekedetek Könyvéből és
azokat, amik Pált kisérték, amikor elvitte a feltámadás hírét és hirdette azt a
feltámadás erejével a pogányok között.

Tudom! Mindezt ismerem és tudom. Mégis azt mondom, hogy Istennek az a

szándéka, hogy még mielőtt Krisztus visszajön az egyházáért, körülveszi ezt a
generációt a csodatevő erők hatalmas, bizonyító erejű cselekedeteivel. Sem
értelmünk, sem szívünk nem képes felfogni, mi készül most, és mi fog végbemenni
rövidesen itt a szemünk előtt.

A végső óra

A kétségnek még az árnyéka sem férhet ahhoz, hogy ez az időszak a felkészítésnek

az utolsó szakasza. Isten végső nagy tetteinek a küszöbén vagyunk! És abban a
kiváltságos helyzetben, hogy beláthatunk a dicsőség kinyílt ajtaján, s az ítélet Istene
kész kinyilatkoztatni magát a hitetlen világ előtt.
Én azt mondom, hogy „hitetlen” világ. De ebbe sajnos beletartozik a
gyülekezeteinkben lévő hitetlenek szomorú csoportja is.

Kik részesülnek az elragadtatásban?

Az ohiói Limában kapott látomásom után pár évvel felkértek, hogy prédikáljak egy
különleges vacsorai találkozón Los Angelesben. Valahányszor szolgálni mentem, az
volt a szokásom, hogy órákon át Isten előtt voltam csendességben és imában, hogy
megfelelően felkészülhessek. Ha csak lehetett, mindig úgy intéztem, hogy innen
közvetlenül mehessek fel az emelvényre beszélni.

Solåsen 15
Erre a különös összejövetelre egy kissé korán érkeztem. Most már tudom, mi volt a
célja ezzel Istennek. Ő akarta, hogy ott bizonyos dolgokat meghalljak. Egy közismert
és nagyra becsült üzletember beszélt éppen. Azt gondolom, ugyanúgy mondta el
bizonyságtételét, ahogyan máskor is szokta. Nem volt benne semmi új.
Engem azonban teljesen váratlanul ért, amikor ez a férfi hirtelen azt mondta:
− A múlt éjszaka egy látomásom volt az Úrtól a Gyülekezet elragadtatásáról. Ami a
legjobban megdöbbentett ebben az álomban, hogy azt láttam, az úgynevezett
gyülekezetnek csupán kevesebb, mint a fele ragadtatott el.
Azt nem tudom, hogy az ott egybegyűlt résztvevők többi részét is úgy meg-
döbbentette-e ez a kijelentés, mint engem, de engem valósággal megrázott.

Először voltam hajlandó revideálni − és esetleg visszavonni − régi elképzelésemet,

és azt mondani rá, hogy az egy érzelmi kereszténység gyümölcse. Meg kellett
fontolnom a dolgot, mert az a férfi, aki ezt elmondta, jó hírű, megbízható, komoly
keresztény volt, akinek a becsületességéhez kétség nem férhetett.
Ez sokat nyomott a latban, és arra indított, hogy komolyan mérlegre tegyem ezt az
átélést.
Nagyon nehéz volna elmondani, milyen is volt a szolgálatom ott, akkor este.
Nyomasztólag hatott rám ennek a férfinak a látomása. Nem emlékszem, hogy valaha
is volt még egy ilyen alkalom, amikor ilyen nehezemre esett a prédikálás. Hogyan is
kaphatnál kenetet arra, hogy egy bizonyos témáról prédikálj, mikor arra is képtelen
vagy, hogy a tárgyra koncentrálj? Amikor az egész lényed valami egészen mással
van elfoglalva.
Befejeztem ezt a szolgálatot, amilyen hamar csak tudtam.
Gondolom, fájdalmasan erőtlennek, lagymatagnak és szétszórtnak tűnt az egész
beszédem sok jó barátom előtt azon az estén. Minden igyekezetem arra irányult,
hogy mielőbb hotelszobámba menjek, és keressem Isten arcát, hogy választ kapjak.
Mikor a szobámba értem, rögtön térdeimre estem és azt kérdeztem nagy za-
varomban Istentől:
− Uram! Hogy tehet egy kipróbált ember, egy felelős vezető ilyen felelőtlen
kijelentést?

Isten Szelleme azonnal beszélni kezdett a szívemhez, és azt mondta:

− Fiam, te vagy az, aki tévedsz, mert nem ismered az Írásokat!
Nincs-e megírva, hogy:
„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek
országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7.21.)
És nincs-e megírva, hogy:
„Másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, a kik őt várják idvességökre.” (Zsid.
9.28.)

A látomás harmadik része

Most már megértettem az ohiói Limában kapott látomás harmadik részét.

A karizmatikus megújulás több, mint csak betöltekezés Szent Szellemmel. Ez egy
népnek a különválasztása, a világtól való elszakítása azoknak, akik arra lesznek
felkészítve, hogy Krisztussal előbb találkozzanak.

Solåsen 16
Amikor elválasztásról, elkülönítésről beszélek, nem gondolok valami pusztai
remeteségre vagy kolostori életre, hanem egy olyan elkülönülésre, ami teljes
odaszánást eredményez, önmagad teljes átadását Krisztusnak, erkölcsileg pedig egy
minőségi keresztény életet jelent. Ebből következik, hogy a Szent Szellemmel
betöltött emberek is két csoportba tartoznak.

Egyik csoportba tartoznak azok, akik nem hajlandók a világtól való elkülönülés árát
megfizetni. Ezek megpróbálják, hogy mindkét világból a jót élvezzék, amazt sem
akarják elveszíteni, de ezt is szeretnék megtartani. Azonban rá fognak jönni, hogy ez
nem megy. Elherdálják az isteni erőket, melyek életükbe beáramlanak. (Zsid. 13.13)

A másik csoportba azok tartoznak, akik visszautasítják az ajtó mellett lecövekelő

életet, a küszöbön ingadozó, itt is, ott is életet.
El vannak szánva arra, hogy Szellem szerint járjanak és éljenek teljes
engedelmességben, Isten akarata szerint.
A demarkációs vonal nagyon világosan és felismerhetően meg van húzva!

Az ébredés veszélyei

Az áldásokkal együtt veszélyek is járnak!

Amint valami nagyon népszerűvé válik akár vallási, akár világi területen, az igazi cél
és maga a látomás is könnyen elhomályosul, a dolgok lassan elvesztik valódi
jelentőségüket és valahogy mindig a lényeg az, ami kimarad.
Mint az egyháztörténelem ébredési korszakainak tanulmányozója, kénytelen vagyok
feltenni ezt a kérdést magamnak is és Istennek is:
Mi lesz ezzel az ébredéssel? Mi fog történni ezzel a szellemi megmozdulással, ami
úgy jön felénk, mint egy utolsó felszólítás? Mi lesz ennek a végkimenetele? Miben
különbözik ez a többi ezt megelőző ébredéstől?
Miért lesz ez az utolsó ébredés más?
Mi adja nekünk azt a meggyőződést, hogy ez a mostani megújulás nem úgy fog
lezajlani, mint az előtte levő régiek?

Mondj nekem csak egyet is az Úr ilyen látogatásai közül, amit az emberek nem
próbáltak meg megszervezni, átszervezni, leállítani, megzavarni vagy addig keverni-
kavarni, amíg már alig maradt valami benne abból, amit Isten eredetileg mondott
vagy adni akart általa.

Az emberek mindenre rá akarják nyomni a címkéjüket. Az eddigi ébredésekre is

megpróbáltak „kiadói jogot” szerezni, hogy azt mondhassák:
Most, ha ebben az áldásban részesülni akarsz, a mi szabályunkat kell követned, és
csak aszerint jöhetsz-mehetsz, és úgy kell csinálnod mindent, ahogy mi mondjuk
neked!

Mi késztet minket arra a gondolatra, hogy ez a megújulás most valami más lesz?

Solåsen 17
Csak egy különbség!

Csak egyetlenegy tényező van, ami mássá teszi a Szent Szellemnek ezt a jelenlegi
kiáradását.
Az, hogy ez az utolsó hatalmas megmozdulása a Szent Szellemnek az emberi
nemzetség fölött. Ennek nem az a célja csak, hogy megújítson, helyreállítson, hanem
arra adatott, hogy egy népet elkészítsen és felkészítsen az Úrral való találkozásra.

A felkészítés kétféle módon történik

Először:
Jézus Krisztus igazi egyháza megtelik hatalommal, hogy nagy dolgokat vigyen végbe
az Úrért. A csodatevő erők gyakori működése uralkodó tényező lesz az egyházban
ezekben az utolsó órákban, jobban mint valaha is az egyháztörténelemben.

Másodszor:
Isten gyermekeinek fel kell készülniük. Minden fegyvert fel kell ölteniük, hogy
ellenállhassanak a sátán támadásainak, amely sokkal erősebb lesz, mint bármelyik
más korszakban valaha is volt. Ez a valódi szentség megújulása lesz. Készülj, hogy
felvedd a fegyverzeteidet.

V. Egy kiáltás: fegyverbe!

A Szent Szellem jelenlétének, működésének és érintésének valódi megtapasztalása

mindig újabb felhívást jelent a nagyobb odaszánásra, a teljesebb önátadásra és a
mélyebb életszentségre.
Pál mondta Thimoteusnak:

„De mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.”
(II. Tim. 3.12.)

Ha ez Pál napjaiban is így volt, mennyivel inkább így van ez napjainkban, az Úr

visszajövetelét közvetlen megelőző napokban. Nem azt mondom ezzel, hogy az
Egyháznak át kell mennie a nagy nyomorúságon, de azt nagyon is hiszem, hogy egy
rostáló folyamaton még át fog menni azért, hogy megtisztítva, és felékesítve legyen
készen, minden szeplő, folt és sömörgözés nélkül.

Az ellenség ismerete

Amint egyre jobban haladunk az időben, úgy lehetünk tanúi a mind hevesebb és
egyre erősödő, egyre intenzívebb hadászati cselekményeknek az ellenség részéről.
Minél közelebb vagyunk az arcvonalhoz, annál nagyobbak a támadások, és nagyon
az emlékezetünkbe kell vésnünk azt, hogy nem egyformák az esélyek.

Azzal a kis saját lelkierőddel, ami csupán egy vasárnap délelőtti összejövetel
függvénye (már ha egyáltalán feltöltődsz ott), semmire nem mégy a sátán fortélyaival
szemben.

Solåsen 18
És ha csak alig-alig vagy felfegyverkezve szellemileg, akkor a sátán fittyet hány rád
és kineveti a buzgóságodat, mert tudja, hogy teljesen híján vagy a megfelelő
eszközöknek. Gondolj csak bele!
Ő legalább hatezer éves, és több tapasztalata van, mint neked, mert ez alatt az idő
alatt kiaknázott minden lehetőséget, kihasznált minden adódó alkalmat, hogy a
trükkjeivel tönkretegye Isten keze munkáját, úgy a természetes, mint a szellemi
világban.
Soha egy pillanatra se feledd el, hogy te nem vagy hozzáillő ellenfél!
Nem engedheted meg magadnak, hogy túlságosan magabiztos legyél!

Az októberi háború előtt (1973. október 6. Jóm kippúri háború) Izrael meg volt róla
győződve, hogy semmi meg nem rendítheti a biztonságát. Nem nyomulhat be az
ellenség, hogy halált és pusztulást okozzon. Pár nappal az októberi háború előtt az
uralkodó Munkapárt vezette választási tudósítások nagy hangon és terjedelmes
cikkekben hirdették az újságokban és a plakátokon:

„Szueznél béke van... határaink biztonságban vannak... földjeinken bőség van.”

„Mikor azt fogják mondani béke és biztonság, akkor jön rá pusztulás nagy hirtelen…”
(I. Thessz. 5.3)

Mielőtt a végzetes események bekövetkeztek, csupán néhány órával előtte, a

hírszerzés jelentést tett a közelgő támadásról, a vezetők azonban azt mondták
egymás között:
− Ez nem történhet meg! Lehetetlen, hogy megtörténjen! De ha mégis, akkor az
ellenség ugyanúgy meg lesz semmisítve, mint a hatnapos villámháborúban.
A tragikus dolog azonban, amivel nem számoltak, az volt, hogy most az ellenségnek
sem volt szándékában hosszabb harcba bocsátkozni velük. Megerősített
fegyverekkel és ugyanolyan hirtelen támadt rájuk, és ugyanazt a taktikát alkalmazta,
mint az izraeliek velük szemben 1967-ben.

Amint a legkiválóbb izraeli repülőkötelékek elhúztak az ellenség fölött,

− még az öldöklés kezdetén −, azok úgy leszedték őket, mint a vadkacsákat.
Az ellenség ismerve ügyességüket, jártasságukat, magasabb képzettségüket, tudta,
hogy nem állhat meg velük szemben, ha egyenlők az esélyek. Ahelyett inkább
újonnan felszerelt, átalakított és tökéletesített rakétákkal harcolt ellenük ebben a
bevetésben, mert tudta, hogy ezeket nem tudják azonnal hatástalanítani, mint a
régieket a múltban.

A tapasztalat iskolájának nagyon magas a tanulópénze! Izrael számára ebben az

esetben ez az ár 25oo legjobb repülősének élete volt, tiszteké, pilótáké, repülési
szakembereké.

Ezután a háború után még hónapokig azon kínlódtak és az okozott viszályokat kö-
zöttük, hogy kit tegyenek bűnbakká a kudarc szégyenéért, és ki viselje a felelősségét
ennek a szerencsétlenségnek.
A háborút ugyan megnyerték, de a veszteség oly nagy volt, hogy ez az eset
gyászbetűkkel lett bejegyezve Izrael történelmében.

Ami itt történt, az hasonló volt ahhoz, mint amikor Józsué elbizakodott harcosai
megközelítették Ai városát. Azt hitték, könnyen elintézhetik, mindössze egy kis
csetepaténak ígérkezett az egész. És mi történt?

Solåsen 19
Ott találták magukat legyőzve. A magukba szállás és az önvizsgálat ideje
következett. Bűn volt a táborban.

A hatnapos villámháború történészei mondták el, hogy találtak egy Bibliát 1967. jún.
5-én a hadsereg főparancsnokának íróasztalán, ami ki volt nyitva, mielőtt a kiment a
csatatérre.

Izrael nem mérlegelte jól a valós tényeket, és nem számolt a veszéllyel. Legfőképpen
azonban abban rejlett a szerencsétlenség oka, hogy Izrael egyáltalán nem érezte
szükségét az isteni segítségnek, amely képes lett volna az ellenséget Izrael határain
kívül tartani.
Lebecsülni az ellenséget és elszámítani magunkat a hatalmát illetően, ez
akár a természetes, akár a szellemi világban történik, szerencsétlenséget okozhat. A
természetes világban fizikai halált jelenthet, de a szellemi világban ennek
következménye az örök halál.

A megalkuvás is vereség

Egy stratégiai hiba, amit igen sok hívő keresztény elkövet az, hogy hajlandók
egyezségre lépni az ellenséggel. Úgy gondolják, hogy a kompromisszum bizonyos
fokig győzelmet jelent, mivel utána lényegesen enyhül a harc. Pedig nincs még egy
olyan veszélyes helyzet, mint amikor az emberi lelkek ellensége sarokba szorít egy
hívő keresztényt. Nem lesz kiút az ilyen bekerítettségből. A szellemi harcban nincs
fegyverszünet vagy megegyezés a szabad elvonulásra akkor sem, ha megállapodást
kötsz az ellenséggel a bensődben, és azt mondod: te ott leszel, én meg itt.
Egy dolog lehet kimenetelében nyereséges, vagy veszteséges. De egy megalkuvás
vagy egy kompromisszum mindig vereséget jelent! Az alkalmazkodás, beilleszkedés,
összehangolódás azt jelenti: vesztettél.

Csak akkor vagyunk győztesek, ha föléje kerekedünk azoknak az erőknek, melyek

megkísérlik, hogy leverjenek bennünket. Álljunk meg itt egy pillanatra! Gondold csak
végig!
Vizsgáld meg a jelenlegi hívő életed és hited színvonalát, a viselkedésedet, azt a
szintet, amin most élsz.
Hasonlítsd össze azzal, mit hittél, hogyan éltél tíz évvel ezelőtt, esetleg öt évvel,
vagy akár csak egy évvel ezelőtt is. Nagy különbségeket árul el ez az
összehasonlítás? Így megláthatod hol volt megalkuvás, kompromisszum,
meghátrálás, lejjebb adott szellemi igények, alkalmazkodás, valaminek a feladása,
vagy esetleg csak megalkuvási készség, akár csak a vezetőid kedvéért, esetleg
azért, mert az ő mércéjük alacsonyabb?!
Vagy talán elővetted azt a legrafináltabb, ugyanakkor ésszerűnek tűnő
szemléletmódot, hogy azt mondd: együtt kell úsznom az árral, alkalmazkodnom kell
az időkhöz, most már mások az elvárások, más az irányadó mérték.

Ez a lényege a dolognak. Most vagyunk a téma kellős közepén!

Úgy szándékozol járni, hogy megelégszel egy állandó alkalmazkodással, a világgal
való kiegyezéssel, és úszol az árral, vagy pedig igényeled magad számára Isten
erejének teljes győzelmét az életedben?

Solåsen 20
Nem érzed a Szent Szellem sürgető hívását arra, hogy betörj az ellenség
birodalmába és visszaszerezd azokat az áldásokat, amiket ellopott
tőled, a családodtól, barátaidtól, szeretteidtől, városodtól, az országodtól?
Isten ereje hasson át és át, erősítsen meg az Új Kenet kijelentésének megértésében,
hogy megkaphasd azokat az ezzel járó erőket, amiket Isten oldozott el és küldött el
számunkra, a Szent Szellemnek ebbe a nagy megújító munkájába, ami most
végigvonul az egész világon.

Az átélés mélysége

A Szent Szellemről szóló tanítások szemináriumában, amit az észak-amerikai

evangelizációs hadjáratokkal egy időben vezetünk, az embereknek lehetősége nyílik
eljönni és élvezni a testvéri közösség áldásait.
Lehetőségük van kapcsolatba kerülni más hívőkkel és a Szellem szolgálatával, de
nincsenek elszakadva az őket körülvevő hétköznapi világtól, és nem hagyják fi-
gyelmen kívül az élet reális tényezőit.
Az a kiáradó öröm, amit akkor kapnak, amikor a Szent Szellem jelenlétében vannak,
kikívánkozik belőlük, és amikor elhagyják az előadótermet és találkoznak a városban
a járókelőkkel, a megváltatlan emberekkel, egyszerűen kiárad belőlük, mint egy
hatóerő.
Egészen gyakorlatias és egyszerű keresztény magatartással, Isten szeretetétől
átitatva, engedik átáradni magukon az élő vizek folyamait, amelyek ha elkezdenek
ömleni, be tudják tölteni az emberek szükségeit. Így ismertetik meg Jézust másokkal.

Esténként elviszik őket egy nagy arénába, ahol az emberek ezrei gyűlnek össze a
környező településekről. Ezeken az összejöveteleken aztán használatba vehetik a
kulcsokat, és alkalmazhatják mindazt, amit napközben tanultak.
Láthatják az ördögi erők szörnyű kötelékeit a betegségekben, nyomorúságokban,
szenvedélyekben, a megszokás rabláncaiban. És látják, amint a bűn elkezd
gyengülni, aztán összeesik és végül semmivé lesz az Élő Isten Szent Szellemének
jelenlétében és erejének hatására.

Reggelenként megkapják az elméletet, a biblikus tanítást az alapvető

igazságokról, este pedig tanúi lehetnek az isteni Erők jelenlétének, erejének. Ezeken
az esti szolgálatokon a Szent Szellem tanúskodik azon igazságok mellett, melyeket
az Új Kenetről szóló tanítások tartalmaznak. Az iskolai elméleti oktatásnak ez a
szemléltető része.

Ez az Új Kenet alkalmazható minden problémára, különböző terhekre, és az emberi

élet összes területén lévő szükségekre és hiányokra.

Ha már nyertél ilyen tapasztalatot a Szent Szellemről − amit mi úgy nevezünk, hogy
Szentlélek-keresztség, vagy bemerítés a Szent Szellembe −, akkor vedd fontolóra
nagyon gondosan azt a tényt, hogy amit kaptál, az mindössze csak a kezdet.
Csak a megízlelése annak, amit számodra Isten készített. Ez csak az áldás kezdete,
az első lépcső, miután beléptél a Szent Szellem gyakorlótáborába. Most jön az edzés
időszaka, a felkészülés ideje, a gyakorlatozás, hogy Isten véghez vihesse rajtad
keresztül mindazt, amit akar.

Solåsen 21
Kulcsok használatban

Ha folytatod ennek a könyvnek az olvasását, egyre nehezebb lesz nem belevinned

azt a gyakorlatba, vagy nem használnod a szellemi győzelemnek azt a kulcsát, ami
neked is adatik.
Isten ezt a könyvet is egy nagyon határozott céllal küldte hozzád!

Felhívás a harcra!

A Szent Szellem egy felhívást küldött szét az egész világra, melyben fegyverkezésre
szólít. Isten használni akar téged!
Jézus azt mondja a Jelenések Könyvében:

„Ime az ajtó előtt állok, és zörgetek. Ha valaki meghallja a hangom és megnyitja az

ajtót, én bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem.” (Jel. 3.2o)

Ezeket a verseket mi rendszerint a bűnösöknek mondjuk, mint Jézus

üzenetét, hogy a szívükbe jöjjön, holott a valóságban ezek a versek a hívőknek
vannak címezve, és nekik szólnak.
A Szent Szellem-keresztség által Krisztus bejön a szívünkbe, és bensőséges
kapcsolatot létesít velünk. De az ajtónak nyitva kell lennie, hogy Krisztus bejöhessen!
Most, hogy Ő már itt él bennünk, hagynunk kell, hogy ereje hatékonnyá váljon,
cselekvő erő legyen az életünkben.

Éppen úgy, ahogy valamikor nem engedtük Őt belülre, hitetlenségünk kívül tartotta Őt
az ajtó előtt, ugyanúgy az is megtörténhet, hogy a bennünk lakozó erőt béklyóban
tartja hitetlenségünk, és megmozdulásait hatástalanítja annyira, hogy az élő vizek
folyamai nem áradhatnak rá sem életünk beteg területeire, sem szeretteink életére.

VI. Belépés az isteni erő áramlásának sodrába

A Cselekedetek Könyvének elején látjuk Jézus tanítványait félve, összebújva egy

felházban. Zárt ajtók mögé rejtőztek, mert féltek a zsidó vezetőktől és a római
katonáktól, akik röviddel ezelőtt olyan hirtelen elszakították tőlük szeretett
Mesterüket. Kétségkívül meg lehetett volna mintázni róluk a kétségbeesés szobrát.
Legtöbbjüket már a hosszú utazás is kimerítette, amikor Jeruzsálembe jöttek,
fáradtak az elfogatás után álmatlanul töltött éjszakák miatt, amik megelőzték ezt a
különös összejövetelt. Valószínű, hogy levertség és hatalmas vereségérzés kerítette
őket hatalmába.

Az ellenség megverte a pásztort, és szétszóródtak a juhok. Teljesen szétesőben

voltak, mert az Egyetlen, akinek a vezetésére vágytak, nem volt közöttük. Keserű
csalódást okozhatott az is, hogy milyen kevesen voltak.
Jézus több mint ötszáznak mondta, hogy várják be az Atya ígéretét. Most mégis
mindössze százhúszan voltak azok, akik kitartottak, és azt akarták, hogy szeretett
Uruk utolsó parancsa szerint cselekedjenek.

Solåsen 22
Bátortalanok és csüggedtek voltak, mert Jézus azt mondta, hogy menjenek és
hirdessék az evangéliumot az egész világon, de ez óriási feladatnak tűnt, és úgy
érezték, hogy erre teljesen képtelenek.
Micsoda képe a levertségnek, a reménytelenségnek és a kétségbeesésnek!

Mégis tíz nappal ez után ott látjuk őket − ugyanazokat a tanítványokat, akik nemrég
még ott ücsörögtek a zárt ajtók mögött csüggedten, − amint kiözönlenek az utcákra
hangos örömujjongással, és az idegenek, akik a világ különböző tájairól
Jeruzsálembe sereglettek az ünnepekre, a legnagyobb csodálkozással tekintenek
rájuk.

Péter állt legelöl, az a Péter, aki röviddel ezelőtt megtagadta minden kapcsolatát
Jézussal. Előállt és bátran kijelentette, hogy bár Jézust megfeszítették, de Isten
feltámasztotta Őt a halálból, sőt most már felmagasztalva ott ül Isten jobbján.
Annyira erőteljesek voltak ennek az embernek szavai, és annyira megtelt örömmel ez
a kis tanítványcsapat, hogy a beszédére háromezren csatlakoztak hozzájuk csak
azon a napon.
És ez az óriási változás nemcsak egy pillanatnyi dolog volt! Nem csupán egy röpke
eredmény!
Azt olvashatjuk a Cselekedetek Könyvében, hogy ez az ébredés folytatódott:

„... és az Úr mindennap szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”

(Csel. 2.47 )

Olvassuk, hogy Péter és János találkoztak egy emberrel, aki születésétől fogva sánta
volt, és a templomkapuban koldult. A Jézus nevében megparancsolták neki, hogy
járjon. (Csel. 3.6)

Még később ezt olvashatjuk Péterről:

„... a betegeket kihozták az utcákra, ott feküdtek ágyaikon, hogy az arra haladó
Péternek legalább az árnyéka rájuk vetődjék, és mind meggyógyultak.” (Csel. 5.15)

Egy nádszál, aki nem ingadozik többé

Ugyanaz a Simon Bar Jóna lett volna, akire az a név volt jellemző, hogy „nádszál”?
Akinek nádszál voltát látszik igazolni bizonyságtételeinek hullámzó hangulata?
Ugyanaz az ember ez, aki megmarkolta a kardját, és hirtelen lecsapta Márkus fülét
Jézus elfogatásának éjjelén?
Ugyanaz a Simon lett volna, aki Jézus megfeszítése után egyszerűen csak
kijelentette:
„Elmegyek halászni” (Ján. 21.3 ), és visszatért ahhoz a foglalkozásához, amivel
azelőtt foglalkozott, mielőtt a dicsőséges hívás Jézus követésére szólt hozzá.
Ugyanaz az ember volt ez? Igen is meg nem is!
Külsőleg nyilván ugyanaz az edény maradt, de valami óriási és hatalmas változás
ment végbe ennek az embernek legbelsőbb lényében.

Solåsen 23
Egy alapvető különbség

Arcra bizonyára ugyanolyan kinézete maradt, ugyanazokat a ruhákat hordta,

ugyanazok voltak az életkörülményei, egy egyszerű halászemberé.
Azonban valami gyökeres változás, valami alapvető különbség mégis volt!
Mi is történt?
Ezt olvashatjuk:

„Mikor a pünkösd napja elközelgett, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn
nagy hirtelen az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, eltölté az egész
házat, ahol ülnek. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre
azok közül. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más
nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk.” (Csel. 2.1-4.)

Péter és a többi tanítvány, akik engedelmeskedtek Jézus parancsának, hogy

maradjanak együtt és várjanak, mígnem felruháztatnak a mennyei erővel
(Luk.24.49.), nyertek egy személyes, megrázó, egész életet megváltoztató
találkozást az Istenség harmadik személyével, Isten Szent Szellemével.

Mi ezt az élményt ma úgy nevezzük: Szentlélek-keresztség, de ez csupán egy

kifejezés.
Némely pünkösdi hívő számára azonban ez a szó csak önelégültséget hozott:
Nekünk már megvan! Mi már megkaptuk ezt évekkel ezelőtt! Ez a miénk!
(…)

Több imameghallgatás

Mióta az Új Kenetnek ez a megtapasztalása elért hozzánk, több imameghallgatásban

volt részünk, mint eddig valaha.
Célom nem csak arra irányul, hogy éppen csak megkapd Istentől az áldást, mert
abban biztos vagyok, hogy ezt az üzenetet megáldja számodra Isten!
Ami engem illet, sokkal fontosabbnak tartom az áldáson túl azt, hogy elkezd működni
benned Isten ereje, és olyan nagy mértékben gyümölcsözteti életedet, mint azelőtt
még soha.
A Biblia azt mondja:

„Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljön reátok!”

(Csel. 1.8.)

Isten népéből nagyon sokan imádkoznak erőért, de miután megkapták a szellemi

áldást, gyakran megállnak. Mikor megkapják a nyelvek ajándékait és belemerülnek a
Szent Szellembe, ez imádság,
Isten dicsőítése és az Ő keresése közben történik, illetve a megtapasztalást
megelőző idők ezekkel foglalkozva telnek.
Azonban, mikor az áldást megkapták, abbahagyják az intenzív imaéletet.
Jézus nem azt mondta, hogy a nyelvek ajándékét fogjátok megkapni, hanem hogy
vesztek erőt!

Az Ószövetségi időkben Isten gyakran ruházott fel a Szellem erejével egy bizonyos
személyt, egy bizonyos időben, egy bizonyos feladatra.

Solåsen 24
Isten erejével idézte elő Mózes a csapásokat Egyiptomban, és később is ezzel az
erővel vitte végbe a csodákat, hogy a pusztában vándorló népet, Izrael fiait táplálja,
erősítse.

Isten ereje tette képessé Illést, hogy tüzet hívjon le a mennyből a Karmel-hegyi
áldozatra, és kinyissa és elzárja az ég esőcsatornáit.

Isten ereje szállt rá Sámsonra, és azért volt képes a hátára venni Gáza város kapuját,
és megölni ezer filiszteust egy szamár álcsontjával.
De ez a Szellem nem nyugodott meg Isten minden gyermekén. Speciális esetekre
adatott, speciális céllal.

Még akkor sem adatott a Szent Szellem, mikor Jézus eljött, mint Erő nem adatott
minden hívőnek.
Jézusban és Jézus által működött a Szent Szellem, és azokban is, akik meg lettek
bízva valami szellemi feladattal.

A másik vigasztaló

Jézus azt mondta a tanítványainak:

“És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon
mindörökké.” (Ján. 14.16.)

A Lukács evangéliuma mondja:

“És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok

Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.” (Lk. 24.49.)

Jézus ígérete ez volt:

“Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentszellem eljő reátok: és lesztek nékem

tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek
mind végső határáig.” (Csel. 1.8.)

Jézus szavai szerint össze is gyűlt a 120 ember a jeruzsálemi felházban, de nem
igen tudták, mit is várnak, mit kérjenek, hogyan imádkozzanak. Nem tudták pontosan,
mi az az ígéret, aminek a beteljesedését várják és kérik.
Nem volt előttük példa vagy minta, nem volt elképzelésük arról, mi az, amit várnak,
nem is sejtették, hogyan fog beteljesülni az Ígéret és, hogy ez mit is fog jelenteni
számukra.
Nem tudták, mivel soha ezelőtt még ilyenben nem volt részük. Nem volt mellettük
senki olyan, aki megpróbálta volna beléjük beszélni a Szent Szellemet, és azt
tanácsolta volna nekik, csak mondogassátok:

− Dicső, dicső, dicső, dicső... − újra és újra ezt ismételgessétek, amíg már azt sem
tudjátok, mit is mondogattok, és már nem lesz a tiétek a nyelvetek feletti irányítás.
Nem!

Solåsen 25
Csak egy kis csapat egyszerű hívő volt ott, akiket a Szent Szellem hozott összhangba
úgy Istennel, mint egymással.

Nem a régi szép napok emléke

Nem tudom elhinni, hogy ezek a tanítványok arra vesztegették volna idejüket, hogy
körben ülve megvitatták volna a régi szép időket, amikor még Jézus ott volt köztük,
és hatalmat adott nekik − amit ugyan nem sokáig birtokoltak. Sokkal inkább azzal
foglalkoztak, hogyan fogadják be azt az Ígéretet, amit Jézus készített el a számukra
most és nem a múltban hanem éppen most, és aztán a jövőben. Isten mostani
élményekben akar részesíteni bennünket, ha mi is hajlandók vagyunk belépni abba.

Sokszor csodálkoztam azon, hogy vannak egyházak − ahol hiszik és tanítják is a

Szent Szellem-keresztséget −, még sincs átütő erejük.
Aztán magtaláltam a választ. Megállnak annál, amit áldásnak nevezünk. Miután az
emberek megkapták a nyelveken szólást, azt gondolják, most már bírják is azt.
Megálltak az önátadásában, az odaszentelésében, az életük oltárra szánásában.
Megálltak az Úr arcának keresésében, az átimádkozott órák várakozó odaadásában,
a szenvedélyes Biblia-tanulmányozásban.
Minden olyan igyekezet, ami Isten felé vitte őket, az Ő közelségébe, egyre csökkent
és lassan elapadt.

De miért? Mert úgy érzik, már nincs arra szükségük, hogy sok időt töltsenek az
imádságban, hogy szüntelen az Urat keressék, hiszen megkapták, amit kértek.
Nyelveken szólnak, megkeresztelkedtek Szent Szellemmel. Megérkeztek és itt
letáboroznak.
Nem értették meg, hogy ez után sokkal nagyobb szükségük van rá, mint eddig, hogy
az Úrra várjanak, odaszenteljék magukat és az idejüket, hogy a jelenlétét keressék,
azért hogy a Szent Szellem megfelelő és irányítható csatornái lehessenek, használva
a Szent Szellem erőit, amiket Isten a bensőjükbe helyezett.

Most már úgy gondolom, kezditek belátni, miért teszek nagyobb hangsúlyt az erő
megkapására, mint az áldás elnyerésére.
Az áldás, mint egy elrendelt dolog, megvan! Önmagát táplálja! Nincs vele probléma.
Folyamatosan árad. Megvan! Vehetjük! De most már végre azt is meg kell
engednünk, hogy a Szent Szellem megteremhesse az isteni hatalom látható
gyümölcseit az életünkben napról-napra.
Csak ha már túl tudsz lépni az áldások birodalmán az isteni erőbe, akkor leszel
alkalmas arra, hogy betörj az ördög területére, és győzelmet is arass.

Szellemi látás

A Szent Szellemmel való betöltekezés teljesen szellemi tapasztalat, átélés. Vannak

ugyan fizikai megnyilvánulásai, de ezek csak a szellemi élmény fizikai velejárói.
Ezért aztán sem meg nem érthető, sem meg nem magyarázható természetes úton,
ésszerű okfejtéssel vagy a természeti ember érzéki síkon mozgó, mindent bizonyítani
akaró módszereivel.
Ez az átélés messze túlmegy a fizikai bizonygatásokon, és szellemi erővé válik.
Erővé, ami maga Isten, dolgozva a mi életünkben és az életünk által. Hatékonysága
nemcsak bennünk érvényesül, de mindazokban is, akikkel kapcsolatba kerültünk.

Solåsen 26
Nekünk hívőknek, mindannyiunknak szükséges belépnünk Isten Erejének ebbe az
áramába és szükséges benne mindig továbblépni, mélyebbre, egyre mélyebbre.

VII. A karizmatikus megújulás és te

Hiszem és évek óta tanítom is, hogy Jézus Krisztus Egyházának az elragadtatása
sokkal nagyobb demonstrációja lesz a csodatevő erőknek, mint a születése volt.
Az elmúlt években hatalmas áttörések történtek az űrtechnológia területén. Nemcsak
embereket küldtünk az űrbe, hanem azok le is szálltak a holdon, és ezeknek a
kalandoknak a megvalósítása még pár évvel ezelőtt is hihetetlennek látszott.

Óriási áttöréseket láttunk az orvostudomány területén is. Feltaláltak és

tökéletesítettek csodálatos gyógyszereket, és a sebésztechnika olyan magas szintre
jutott, hogy az emberi szervek átültetése megvalósult a gyakorlatban.
Sok más tudományágban is, és más döntő fontosságú területén az életnek nagy
áttörések voltak mostanában, és ahogy a természeti élet birodalmában bekövet-
keztek ezek a nagy áttörések, ugyanúgy be fognak következni a szellemi területeken
is.

Nagy áttörések lesznek a kijelentésekben, mielőtt Jézus visszajön. Áttörés a csodák

területén és áttörés az életszentség tekintetében.
Új áttörést fogunk látni a hatalom, a gyógyító erők és az isteni szeretet kiáradásának
területén is Jézus Krisztus Egyházában.
Mindezt teljes szívemmel hiszem.

Szellemi erők vételének bibliai titka

Az Egyház még nem kezdte el annak a teljes megtapasztalását, amit Isten a számára
tartogat.
Az ember korlátot szab a korlátlan Istennek.
Az alapvető okok egyike, hogy nem olyannak látjuk a mi mennyei Atyánkat, amilyen ő
valójában.
Az az Isten, akit mi szolgálunk, olyan Isten, aki nem ismer korlátokat.

(… )

Negatív és pozitív pólus

Nem vagyok szakember az elektromosságban, de szakemberek megmondják, hogy

csak úgy lehet áramot fejleszteni, világosságot, fényt és erőt létrehozni, ha
rendelkezésre áll mind a negatív, mind a pozitív pólus.
Ha összekapcsolod a negatív és a pozitív pólust, megtörténik az érintkezés, és
létrejön az áram, és világosságot hoz létre.

Solåsen 27
Az Egyházban miénk a negatív tényező, mert:

1. Korlátozzuk a korlátlan Istent.

2. Nem úgy látjuk őt, amilyen Ő valójában.
3. Küszködtünk, tusakodtunk az erőért, de mindig csak az áldásig
jutottunk el.

Valóban akarjuk ismerni a szellemi erő vételének bibliai titkát?

Ha Isten valóban elkezdi megjelenteni nekünk a szellemi erőinek titkát, akkor
elsősorban ezt az igazságot kell meghallanunk, amit a Biblia így mond:

„Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok!” (Csel.1.8.)

A tanítás hiányosságai miatt olyanok vagyunk, mint Jákob.

Küszködünk, birkózunk, egész a verejtékezésig, sőt egészen addig, amíg a szellemi
csípőcsontunk a szó szoros értelmében kiugrik, lényünk legbelseje kifordul, kifica-
modik. Utána pedig hirtelen leállunk, mielőtt erőhöz jutnánk, csak azért, mert képesek
vagyunk letelepedni az áldásoknál és megelégedni azokkal.

Még egy lépés

Ha egy lépéssel továbbjutunk − túl az áldásokon −, akkor világosan kirajzolódik

előttünk az, amit Pál apostol így fejez ki:

„Hogy megismerjem őt, és az ő feltámadásának erejét, és az ő szenvedéseiben való

részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához”. (Fil. 3.10.)

Nincs ember, akinek nagyobb vágyai, ambíciói lehetnének, mint amiről itt Pál
ezekben a versekben beszél: „... hogy megismerjem Őt!”

Emlékezzetek, miről beszélünk most! Az Új Kenetről, mint Isten Szent Szellemének

erejéről! Most nem azzal foglalkozunk, hogy miként juthatunk el az áldáshoz.
Az ébredési mozgalom eljövendő sikere azok számára lesz elérhető, akik meg tudják
válaszolni ezt a kérdést:

Mit tegyünk, hogy Isten dolgait cselekedjük?

Vannak ékesszóló prédikátoraink.

Hatalmas szónokok, akik annyira mesterei a beszédnek, hogy az összejövetelről
kifelé jövet valósággal szédülsz, mert a nyelv fogásai, hullámzó szépségei úgy
megkavartak, hogy szinte belesüllyedsz az örvénylő vonzásába.

Amikor magadhoz térsz, nem tudsz többet kinyögni:

Hát nem fantasztikus? Ugye szenzációs prédikáció volt? De jó volt hallgatni!
Viszont ha némelyek megkérdezik:
− Mégis, mit mondott? Miről szólt az üzenet?
− Nem is tudom...
Esetleg valaki még azt is hozzáteszi:
− Nem tudnám elmondani, de az biztos, hogy nagyon jó prédikáció volt!

Solåsen 28
Gondold meg közben azt, hogy a világon csaknem négymilliárd ember él, és ezeknek
a fele nem hallotta Jézusnak még csak a nevét sem.

A vezetés új követelményei

A világ vezetők után kiált.

A Szent Szellemnek ebben a karizmatikus mozgalmában még nagyobbak a
követelmények. Már nem elég csupán egy kis pezsgés, mozgolódás, már nem elég
valami kis lelkes buzgóság, amolyan szappanbuborék-fújás. Megköveteli, hogy olyan
embereket is elérjünk és megközelítsünk, akik eddig kívül voltak az Ige hatáskörén.
Hogy valóban felkeljünk, és harcolva Istennel és emberekkel − győzzünk!
(I. Móz. 32.26.)

Isten igazi ismerete

„… hogy megismerjem Őt.” (Fil. 3.10.)

Mikor először olvastam Pál apostolnak ezeket a mondatait, nagyon meglepődtem, és

rejtélyesnek tűnt a számomra.
Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét ...,
Hogy szenvedés által közösségbe kerüljek Vele ...
Hogy hasonlóvá legyek az Ő halálához…

Azt mondtam magamban:

Most kezdte volna el Pál ezt a megismerést?
Igazság szerint ekkor már jó messze, sőt talán egészen a vége felé járt az útjának.
Nem ismerte volna Pál az Urat?
Vagy talán valami különbség volna az Úr megismerése és a között a tapasztalat kö-
zött, ami után Pál sóvárgott? Milyen probléma lehet itt? Miért ez a nagy vágyakozás?
Miért ez a gyötrő emésztődés bensőjében? Ez bizonyára nem csak egy pillanatnyi
érzés, nemcsak valami ideiglenes hiányérzet, amiért pillanatnyilag megszűnt a
Krisztussal való közössége, összekapcsolódása, vagy mert valami érzelmesebb,
bensőségesebb találkozásra vágyott Vele.

Megmondom nektek, mi volt ez!

Mikor Pál apostol így kiáltott fel:
− ...hogy megismerjem őt! − ezzel leleplezte, kitárta előttünk legbelsőbb lényét.
Ebből láthatjuk, hogy túl minden más dolgon, ő az után sóvárgott legjobban, hogy
megtapasztalhassa, átélhesse Istent, hogy eljuthasson a Krisztussal való közösség
mélységeibe, és valóságos közösségbe kerülhessen azzal a Krisztussal, Aki őt drága
áron váltotta meg.
Nem ez-e egyike a lépcsőfokoknak a titok megismerése felé?
Nem ez-e az egyik módja annak, hogy eljussunk a szellemi erő vételének bibliai
megismerésére?
Mindenek előtt ez a kiáltás kell, hogy őszintén feltörjön belőlünk, legbelsőbb lényünk
legmélyéről, sokkal mélyebbről, mint ahol az érzelmek vannak. Egy sóvárgó kiáltás a
szellemünk legmélyéről.

Solåsen 29
„Istenem! Mindenek felett kívánom azt − jobban, mint bármi mást −, hogy Téged
megismerjelek olyan módon, hogy az én egész lényem átitatódjon és
összekapcsolódjon Veled, Jézus!”

A fej tudás, a szív ismeret

Láttál már valaha igazi nagy vihart?

Ott állhatsz a tengerparton és végignézheted. A szél fújni kezd, a hullámok
tornyosulnak, te pedig azt mondod, vihar van. Van már ismereted, tapasztalatod a
vihar felől.
Most nézzük egy másik szemszögből!

Más valaki éppen kint van a tengeren a vihar kellős közepén egy csónakban. A
viharos szelek zúgni kezdenek, a hullámok mind magasabbra és magasabb csapnak,
és a habok óriási erővel hömpölyögnek. Mikor ez a személy eléri a partot, azt
mondhatja:
− Ez aztán a vihar!

Te és a másik ember is tapasztalatokat szereztetek a viharról. Te a parton, az a

másik pedig a nyílt tengeren. De milyen óriási különbség van a kettő között!
Annak, aki csak a parton álldogált és nézte a vihart, csak némi ismerete van róla. De
a másiknak, aki benne volt a viharban, és az élete veszélyben forgott, annak, aki ott
hánykolódott a habokon, és ki volt téve a szélvihar ijesztő lökéseinek, annak
megtapasztalása és átélése is van a viharról. Részesült benne.
(…)

Nem a tudás, nem az elméleti tudás az, ami után sóvárogunk. Nem az értelmi
képességért könyörgünk, hogy némi ismeretre eljuthasson az elménk, de sóvárgunk
a megtapasztalás és átélés után, amiben egész legbelső lényünk feloldódhat, és
valóban össze tud kötődni, és eggyé tud válni Jézussal, bele tud olvadni az Ő
személyébe.

Lökd el magad a parttól!

Egy kicsit hasonlítanunk kellene Józsuéhoz.

Józsué hajlandó volt hitben kilépni. Isten ereje addig nem jött és nem tudott úgy
megmutatkozni nála, mint Mózesnél, míg nem volt hajlandó elszakadni a parttól.
Mi a te partod? Talán a múlt tradíciói? A mód, ahogyan nevelkedtél?
Az egyházad irányvonala? Dogmák? Felekezetiesség? Talán az előítéleted? Van
Istenről egy elképzelésed, és bele akarod Őt szorítani, mint egy gyurmát ebbe a saját
magad által készített formába, és azt mondod:
− Csak akkor tudom ezt a dolgot elfogadni, ha Isten így meg így csinálja. Nem tudom
elhinni, hogy Isten ilyen módon munkálkodik.
Mi a te partvonalad?
Annál az egy bizonyos pontnál tudsz csak élni és csak odakötve létezni? Csak a
Jordán folyónak ezen a vidékén? Isten hatalmas karja lenyúl a mennyből és ledönti
előtted az összes gátat, minden akadályt, a terhek, a problémák széles folyóit és
mindent, ami túl nagy ahhoz, hogy magad megbirkózz vele, hogy egyedül meg tudd
oldani. Ő ezt mind elvégzi.

Solåsen 30
Megengedi, hogy bemenj az ígéret földjére. Csak ezt a pontot add fel! Csak azt a
bizonyos partvonalat, ahová ki vagy kötve.
Lökd el magad a parttól! Ha hajlandó vagy eloldani magad, szabad leszel,
megérkezel az átéléshez. Ez az a pont, ahol minden elmélet valósággá válik
számodra.
(…)

Szuper sztárok vagy Krisztus teste?

A legtöbb ember azt gondolja, hogy a prédikátorok felsőbbrendűek.

Sehol nem találod meg a Bibliában, hogy Isten azt kívánja, hogy a prédikátorok
kiálljanak, mint szupersztárok, míg az egyház népe ott ül előttük passzívan, és
egyáltalán nem vesz részt az összejöveteleken.
Az Elsők Egyházában a laikusok mozgalmas, eleven életet éltek.

Megtértek vagy tanítványok?

Jézus nem azt mondta a tanítványoknak, hogy elmenvén térítsék meg az embereket,
hanem, hogy tegyék őket tanítványokká.
Ha valakit el tudunk érni, vezessük el a megváltásig, ne csináljunk belőle csak
megtértet.
A megtértek azok a személyek, akiket rábeszélünk, meggyőzünk és ráveszünk, hogy
elfogadják a mi sajátságos hitünket, tanításunkat, meggyőződésünket és
szokásainkat.
Isten soha nem csak nekünk tesz valamit.
Isten soha nem csak értünk tesz valamit, ő mindig bennünk és általunk, rajtunk
keresztül dolgozik.

Tanítvánnyá tenni, az már valami!

Az a személy tanulóvá válik, nemcsak követővé, hanem résztvevővé. Nemcsak az
elméjével helyesli és hagyja helyben a tényt, hogy Jézus Megváltó, de olyan
izgalomba jön, úgy felélénkül és megelevenedik Jézus kijelentései által, hogy ott akar
ülni Jézus lábainál, imádni Őt, hódolni Neki, tanulni Tőle, mint Mesterétől és szeretne
kimenni és tenni is valamit az ő Mesteréért, amire a Mester indítja őt.

Mondja valahol a Biblia, hogy ha az Ő házába megyünk, várjunk a prédikátorra?

Vagy az evangélistára? Vagy a szupersztárra, aki majd jön és elkezdi a szivattyúzást
és pumpál, pumpál, hogy feltöltsön minket?
Igen sok egyháztag ott ül szombat este a TV mellett, és nézi a késői adásokat, aztán
vasárnap reggel álmosan, véreres szemekkel jön a gyülekezetbe.
Bevánszorog, leül, és egyáltalán nem vesz részt az istentiszteleteken. Ezek csak
nézők, szemlélők.

Nem, Barátaim!
A Biblia nem beszél ilyesmikről! Hogy így is lehetne csinálni!
A Biblia azt mondja, ha belépsz Isten pitvaraiba, lépj be dicsérettel, dicsőítéssel,
hálaadással a szívedben.
Ha jössz, hozz egy zsoltárt, hozz egy bizonyságtételt, pár szó üzenetet az Úrtól,
mások hozzanak felszabadult szívet, szellemi frissességet. És ha mind együtt
vagytok, hadd folyjon, áradjon az imádat.

Solåsen 31
És akkor megtapasztalhatjátok azt a spontán szellemi robbanást, aminek a
mozgatója és előidézője maga a Szent Szellem.

VIII. A hiányzó láncszem

A történelem jelenlegi pontján a világ egy veszélyes útkereszteződéshez érkezett.

Válaszút ez. A társadalmi, a gazdasági élet és a politikai változások olyan gyorsak,
hogy a legmagasabb fokú értelem sem képes egyensúlyban tartani a folyamatokat,
mert ha sikerül is végre nagy erőfeszítések árán megvalósítani valamit, az holnapra
időszerűtlenné válik. Néha még el sem jut egy ügy a vezetők asztalára, és máris
elvesztette az aktualitását.

Az, amit mi kezdettől fogva „modern misszió” néven emlegetünk, annyit jelent, hogy
az egyházaknak kétdimenziójú evangelizációt kell végezniük.
Az egyik a lelkek megnyerése itthon, a helyi gyülekezetekben.
De ezzel egy időben teljesen más jellegű megközelítés szükséges kint, a missziós
területen való munkában. És e kettő sokszor egymással összeegyezhetetlennek
látszik.

Amikor mint fiatal fiú kijöttem a Zsidó Orthodox Árvaházból és belekerültem a

szervezett evangéliumi kereszténység nagy folyamának sodrába, ez az én döntésem
volt, világos, tiszta és egyszerű.
Megalapozott dolog volt, amit csak el kellett fogadnom.
Bár most nem tudom mindazt elmondani, hogyan vezette át Isten a szolgálatomat a
külmisszióba, de ott is megvoltak a szabályok, megvolt a dolgok rendje, amely
azonban egészen más volt, mint itthon, Amerikában.

Mikor Isten szólt hozzám Nyugat-Indiában, Grenada szigetén 1964-ben, azt mondta:
„Készülj, mert az a szándékom, hogy visszamenj Észak-Amerikába. Az én isteni
Gyógyító erőmet, az Új Kenet erejét fogom elküldeni Észak-Amerikába.”

Mi az ébredés kulcsa?

Minden kétség nélkül állítom, hogy Isten mondta ezt nekem.

De mindamellett azt is tudtam, hogy Isten Szelleme még többet is ki fog jelenteni a
szolgájának, mert még hiányzott egy láncszem.
Mikor a missziós területeken a tömegek számára evangelizáló összejöveteleket
tartottunk, Isten mindig adott egy bizonyos kulcsot, amivel azt a nemzetet
megközelíthettük, elérhettük és megnyerhettük Krisztusnak.
Az Úr parancsa utáni nyolc évben mindig ezt a kulcsot kerestem. A külföldi
szolgálataim során keletkezett problémákban Isten mindig adott kijelentést,
eligazítást, megválaszolva a kérdéseimet − ilyen pedig sok volt −, mert szokatlan
helyeken és körülmények között voltam nagyon sokszor.
Egyszer azzal bíztak meg, hogy Indiában egy evangelizációs hadjáratot vezessek
egy olyan területen, ahol azelőtt még soha nem volt megtérés. Igen rossz előérzettel
néztem a szolgálat elé.

Solåsen 32
Tudtam, hogy mindazok az evangelizációs hadjáratok, amelyeket ezen a területen
rendeztek külföldi segédlettel − mint amilyen most én is voltam −, mindig kudarcba
fulladtak, ha nem is mindjárt az elején, de a végén mindig vereséggel végződtek.
Nem tudtam találni egyetlen olyan esetet sem a múltban, ami sikeres lett volna.
Az összejöveteleket Dél-Indiában, egy atlétikai pályán rendezték, egy szabad
területen, amely akkora volt, mintha három óriási labdarúgó pályát tennénk egymás
mellé.

Nyilvános megvallások és bizonyságtevések

A Biblia szerint a bizonyságtétel jót tesz a léleknek. Én hajlandó voltam ebben

engedelmeskedni Istennek, de egy kicsit azért féltem. Ezek által a nyilvános
megvallások által, lehetőségük volt a hinduknak és a mohamedánoknak, hogy előre
jöjjenek, összegyűljenek velem szemben
− többtízezres tömeg volt ott −, és hogy esetleg lerohanják és szétzúzzak az egész
emelvényt úgy, ahogy ezt már sokszor megtették az előttem itt járt
misszionáriusokkal és evangélistákkal.

Hajlandó voltam ezt vállalni az Úrért, még ha ez az életembe is került volna. De hála
Istennek, Ő győzelmet aratott Indiában. A evangelizációs hadjárat teljes ideje
problémamentes volt. Isten megtöltötte ezt a három futballpálya méretű teret
emberekkel annyira, hogy vállukkal egymáshoz préselődtek, ahogy ott álltak azért,
hogy hallhassák Jézus Krisztus evangéliumát.

Valami volt a levegőben!

Idősebb fiam, David ment előre Indiába a technikus munkatársakkal, hogy

előkészítsék az evangelizációs hadjáratot. David éppen akkor érettségizett és
felvételizett az egyetemen.
Ott találkoztunk a repülőtéren, amikor megérkeztem, és soha nem fogom elfelejteni a
tekintetét. Mikor először megláttam, azt hittem, kísértetet látok.
− Mi baj van, David? − kérdeztem tőle.
− Nem tudom, mi ez papa, de valami van a levegőben, valami különös atmoszférája
van ennek az országnak. Már voltam veled sokfelé, Dél-Amerikában, Európában,
mindenféle helyeken, de ezt még soha nem éreztem. Itt van valami a levegőben, ami
beteggé tesz. Nem értem és nem tudom, mi az, de így van.
Tudtam, mi az, amit ő is megérzett. Már voltam Indiában. Tudtam, hogy ennek a
népnek millió hamis istene van, akiket imádnak. Ezeknek a démonoknak a szellemi
hatása nehezedik rá olyan nyomasztó súllyal, hogy szinte a levegőben is érezhető.
Ez volt az, ami beteggé tette Davidet.
Azonnal a szobámba mentem és elkezdtem imádkozni. Valami olyasmi ereszkedett
rám ima közben, amit még soha azelőtt nem éreztem. Nagyon sokat imádkoztam. Az
evangelizációs hadjárat egész ideje alatt, nap, mint nap órákat töltöttem imában, és
mindig úgy éreztem, mintha belülről valami robbanó erejű hasadás szaggatna, és a
szó legszorosabb értelmében szét akarná repeszteni a bensőmet.
Elkezdtem tusakodni és könyörögni bizonyos dolgokért részletesen is, és néven
nevezve azokat.

Solåsen 33
Elkezdtem megkötözni ezeket Jézus nevében. Elkezdtem megkötözni Jézus
nevében az ellenség hatalmait, a bűn szellemét, a betegség szellemét, a hamis
tanítások szellemét, a bálványimádás szellemét, a hamis prófétaság szellemét.
Ott találtam magam a sátán vezette ellenséges erők hatalmában. A vallásos világ
vezetői összefogtak, és befolyásukkal megpróbálták tönkretenni a munkát és
megakadályozni a hadjárat folytatását.
Órákon át voltam ezektől a dolgoktól szellemileg lebénulva annyira, hogy valójában
már nem tudtam, hogy mit csináljak.
Azután az imádságban megoldottam a Megváltásnak és a Gyógyításnak Szellemét.

Mikor az összejövetelre kimentem, a csata már eldőlt. Harc sem volt, csak győzelem.
Már el volt készítve az emberek lelke. A Megváltás Szelleme rájuk ereszkedett, nem
kellett jóformán semmit sem csinálnom.
Csupán egy pár egyszerű szóval megszólítottam őket, és már is készek voltak
befogadni Jézus Krisztust mint személyes Megváltót és Urat.
Láthatjátok, hogy valami történt a szellemi világban, és ez hozta el a csoda erőinek
kiáradását.
A sötétség hatalma és ereje, ami előtte olyan nyomasztóan nehezedett ránk és
eluralkodott rajtunk, meg volt kötözve.
A Gyógyítás Szelleme meg lett oldva, és rászállt a sokaságra.
Ha a Gyógyítás Szelleme rászáll egy nemzetre, egy városra vagy egy közösségre,
akkor már alig van szükség bizonyos dolgok cselekvésére. Már nem kell, hogy jöjjön
valaki, aki ráteszi az emberekre és imádkozik értük.
Határtalan áldás jön, korlátok nélkül, nem az embereknek kell már cselekedniük. Ez a
Szent Szellem munkája.

Finney vajúdása

Olvastad már valaha Charles Finney életrajzát? Ha még nem, akkor olvasd el! Olyan
ember volt, akit Isten hatalmasan tudott használni az Egyesült Államokban. Ez a
gyülekezeti lelkész mielőtt megtért, ügyvéd volt, korának egyik legkitűnőbb elméje,
ragyogó értelmi képességgel rendelkező férfi. Később az Oberlin College elnöke lett
Ohióban.
Mikor Finney egy városba készült, hogy ott prédikáljon, előbb mindig elvonult egy
időre az erdőkbe, hogy imádkozzon. Amikor imádkozott, olyan állapotba került,
amelyet így lehetne nevezni: a „közbenjárás vajúdása”.
Ez kimondhatatlan sóvárgással, nyögve kínlódó, vergődő jajgatással és fájdalmas
sóhajokkal járt. Nem szerette, ha valaki ilyenkor vele volt, mert csak sírva, nyögve,
esedező módon tudott imádkozni. Úgy hangzott, mintha önmagát darabokra
szaggatta volna a Szent Szellemben egy város vagy egy község bűneiért.

Mi volt az eredmény?

A közbenjáró könyörgések, esedezések és vajúdások időszakai után, amikor kérte,

hogy Isten mozgassa meg és befolyásolja ezt a várost, elkezdte az összejövetelek
vezetését egy iskolaépületben, templomban vagy egy nagyobb előadóteremben.
Nemsokára a gyárakba is elhívták, mert a meggyőződés és a szilárd hit szelleme
olyannyira birtokba vette a munkásokat, hogy ott estek össze, zuhantak le Isten
Szellemének hatására még munka közben is.

Solåsen 34
Le voltak sújtva a Szellem által, és szinte meghaltak a bűn felismerése és az Ítélet
miatti félelemtől.
A gépeket leállították, mivel ilyen állapotok mellett nagy volt a balesetek veszélye.
Nemsokára elkezdték bezárni a mulatóhelyeket, a kocsmákat, a prostituáltak
bordélyházait és még a színházakat is, mert szinte az égész város megtért
Krisztushoz.

Egy új nézőpont

Az egész kampányon baj nélkül jutottunk túl Indiában. A hadjárat negyedik napján az
Úr szólt hozzám:
− Fiam! Látod már? Látod már, hogy amint elkezded használni a győzelemnek ezt a
kulcsát Észak-Amerikában is, ugyanezt, amit itt használsz, ugyanúgy meg fogod látni
ugyanezt a kenetet ott is!
Akkor értettem meg, hogy a kulcs, ami után oly rég kutattam, egész idő alatt itt volt a
kezem ügyében. A bűn, az bűn, az ördög, az ördög, és a démoni erők, azok démoni
erők akkor is, ha egy kalkuttai városban vannak, és akkor is, ha New York Cityben
egy luxus lakosztályban a Fifth Avenue-n.

Miért tárgyalunk és foglalkozunk a bűnnel másként, ha különböző helyeken látjuk

azt? Miért foglalkozunk vele helytől és emberektől függően?
Egész belső lényem lángolt a felfedezésnek ebben a boldog izgalmában. Olyan
lettem, mint egy részeg, ott ragyogott bennem a Szent Szellem világossága. Sokszor
szoktam emlegetni és elmondani az embereknek, hogy megtérésem óta (15 éves
koromban fogadtam be Krisztus) ez volt az első alkalom, hogy valóban megláthattam
az ördög hátsó felét!
Ezt a felét csak akkor láthatod, ha elfut előled. Igen, én láttám őt futva!

Most már megértettem, hogy semmi különbség nincs a szellemi csatákban, akár a
missziói mezőkön zajlik az, távoli népek között, akár idehaza, Észak-Amerikában. A
győzelemnek ugyanaz a kulcsa, ami felrázta a tengerentúli országokat, itt is
meghozza a győzelmet.
A szellemi hadviselés mindenütt ugyanaz.

A csendes többség

Mi voltunk a „csendes többség” Észak-Amerikában.

Soha nem emeltük fel a hangunkat, nem állt fenyegetésre az ujjunk, nem ugrottunk
fel felháborodva, hanem a szép nappali szobákban, a kényelemes karosszékekből
figyeltük a legújabb színes TV-n, hogyan gyújtogatnak városainkban a lázadók, a
tiltakozva felvonuló tömegek. A diákok szétrombolták egész megszervezett iskola-
rendszerünket, és a kábítószerek nagy pusztítást végeztek fiataljaink elméjében és
egész életükben.
Az okkultizmus nagy rohamot indított a felsőbb iskolákban, különösen a főiskolák
alsóbb osztályaiban.
A krimik, a horror, a törvénytelenségek elárasztottak, ismételgetve és hangoztatva
jelszavaikat.
Alkohol, válások, pornográfia mind-mind része volt a társadalom szétzúzásának.
Igen, csak álltunk és figyeltünk érezve azt, hogy ez is egy részét képezi a ma
történelmének, de arra erőtlenek voltunk, hogy valamit is tegyünk ellene.

Solåsen 35
Úgy beszéltünk a dolgokról, mint nemzeti problémákról, de ezzel egy időben ezek
jelen voltak a családi életünkben, szeretteink életében is.
Van egy jó hírem számodra! Nem kell tehetetlenül ülnöd és nézned a bajokat. Ott van
benned a potenciális erő arra, hogy felemeld a zászlót az ellenséggel szemben és
visszaszerezd azt, amit elvett tőled. Olyan imaélményekben lehet részed, és olyan
győzelmekre tehetsz szert, amelyeket még soha ezelőtt nem tapasztaltál.

A legjobb védekezés!

Bizonyára hallottátok már mondani: „A legjobb védekezés a támadás!” Mennyire igaz

ez a szellemi világban is!
A Biblia azt mondja:

„De mikor a nálánál erősebb reá jővén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez
bízott, és a mit tőle zsákmányol, elosztja.” (Lk.11.22)

Isten azt mondja nekünk, hogy amíg a sátán (az erős fegyveres) rabságban tartja az
embereket − akár szenvedélyek, szokások, testi vágyak által −, addig nyugodt lehet
felőlük. Senki nem zaklatja őt, nem veszélyezteti a tulajdonjogát. Az a lélek elveszett
az örökkévalóság számára.
De amikor jön a „még erősebb” (Jézus), aki erősebb, mint a sátán, Ő legyőzi őt, és
elveszi tőle azokat a fegyvereket, amelyekben az ereje volt. És Jézus a zsákmányt
szét is osztja, nem csupán szabaddá teszi a rabokat. A Biblia azt mondja:

„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta,

diadalt vévén rajtok abban.” (Kol. 2.15.)

Isten azt akarja, hogy a védekező harcmodorról áttérjünk a támadó hadviselésre. Pál
azt mondja, hogy semmiféle hatalom ereje nem képes minket elszakasztani az Isten
szeretetétől. Nem áll hatalmukban.

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el
minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”
(Róm. 8.38-39.)

Tudjuk, hogy Pál nem üldögélt tétlenül, nem húzódott hátra, a védekezés pozíciójába.
A Bibliából azt is tudjuk, hogy szembeszállt az ellenséggel, és támadó hadjáratot
vezetett. Ő mondta, hogy „vegyétek fel a Szellem kardját, amely az Isten beszéde”.
Pál soha nem tett olyat, hogy leüljön és végignézze, miként győz az ördög.

Vietnám

Abban a kiváltságban részesültem, hogy a vietnámi háború közepén nemcsak, hogy

ellátogathattam abba az országba és találkozhattam a csapattestek lelkészeivel, de
alkalmam volt beszélgetni az egész USA haderő vietnámi parancsnokával, magával
William Westmoreland tábornokkal is.

Solåsen 36
Ő mondta el nekem, hogy mi volt a politikai magatartás ebben az időben Vietnám-
ban.
Anélkül, hogy erkölcsi ítéletet mondanék ennek a háborúnak a jó vagy rossz voltáról,
hadd szolgáljon ez a beszélgetés tanulságként és példaként, mivel nagyon sok hívő
ugyanígy közelíti meg a sátánt, ugyanúgy áll hozzá az ellenséghez, mint akkor a
vietnámi USA-haderő.

Westmoreland tábornok elmondta nekem, hogy az amerikai fegyveres erők célja

Vietnámban nem azt volt, hogy üldözzék az ellenséget, és győzelmet arassanak,
vagy legyőzzék az ellenséget, hanem az volt a fő cél, hogy védekező harcot
folytassanak és feltartóztassák a támadó ellenséget, és ezzel a harcmodorral
természetesen a vietnámiak nagyon meg voltak elégedve. Csapataink nem
támadtak, csak védekeztek, ha az ellenség megtámadta őket.
Jött az ellenség, nagy támadásokban lerohanta őket, megölték az embereinket, aztán
újból és újból visszahúzódtak a határaik mögé, hogy felkészüljenek a következő
támadásra. De a mi katonáinknak nem volt szabad, hogy üldözzék az ellenséget egy
bizonyos ponton túl, amit úgy neveztek, hogy az „ő körzetük”, szemben azzal, ami a
„mi körzetünk” volt, amit mi megpróbáltunk megvédeni!
Nem sikerült.

Párhuzamos igazságok

Milyen jól megvonhatók a párhuzamok úgy az egyéni keresztény élet, mint a

keresztény egyház számára!
Készítettünk egy védelmi vonalat, de soha nem erősítettük meg, és árkot sem ástunk
a vonalaink köré, amit védeni akartunk. Semmit sem tettünk azért, hogy
megakadályozzuk az ellenség betörését az életünkbe, vagy a győzelmét
megakadályozzuk saját és gyermekeink élete fölött. De meg kell támadnunk az
ellenséget, mielőtt ő támadna meg minket!
El kell hagynunk azt az elméleti, védelmi harcmodort, ami a természeténél fogva
teljesen gyakorlatiatlan, és át kell állnunk a támadó hadviselésre.
Be kell hatolnunk mélyen az ellenséges terület közepébe, és a szellemi hadviselés
eszközeivel ki kell őt rekesztenünk az életünk minden területéről.
Lehetetlenné kell tenni a beavatkozását (ne adjatok helyet az ördögnek), hogy távol
legyen családunktól, országunktól, és ne lehessen beleszólása az életünkbe, szük-
ségleteinkbe.

A Biblia mondja, hogy Krisztus „a halál által győzte le azt, akinek hatalma volt a
halálon, vagyis az ördögöt”. (Zsid. 2.14.)

„Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa!”

(I. Ján. 3.8.)

Nekünk, hívő keresztényeknek az a célunk, hogy behatoljunk az ördög által birtokolt

területekre, betörjünk a megerősített állásokba, és a zsákmányát elvegyük tőle.
Keresztelő János azt mondta:

„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett.” (Mát. 3.10.)

Solåsen 37
Sok keresztény azonban túl sok időt tölt a falevelek tépegetésével és az ágak
tisztogatásával, elakad a kisebb problémáknál ahelyett, hogy a fejszéjét a fa
gyökerére vetné.
A Szent Szellem fejszéjét − a Szellem kardját, ami az Isten igéje − kell rávetni a szel-
lemi problémák gyökerére, a bűn erejére, a betegség hatalmára és az ördögre, aki
megkötözi a szellemi életünket.
A nyesegetés, tisztogatás Isten formáló munkájának része, amit a hívők életében
végez, a bűnt azonban nem nyesegetni kell, hanem kiirtani, a bűnnek pusztulnia kell
az életünkből.
(…)

A sátán elsőszámú célja a szétválasztás

A sátán sokkal hamarabb felismerte ezt a nagyon fontos szellemi

alapelvet, sokkal előbb, mint a legtöbb hívő keresztény.
A Biblia elmondja nekünk, hogy az ördögök is hisznek, és még reszketnek is.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy több hitük van, mint némely kereszténynek.
(Jak. 2.19.)

Mózes könyvében ezt olvassuk:

„Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret?”

(V. Móz.32.30)

A sátán megértette, micsoda hatalmat jelent Isten népének az egysége. Ezért aztán
első és legfontosabb törekvése arra irányul, hogy az Egyházat megossza, hogy
viszályt támasszon, és elválassza a hívőket egymástól.

Közös alap

Egy házasságban, amikor a férj és feleség elkezdenek kis részletkérdéseken is

vitatkozni, veszekedni, figyelmük már megoszlik és elterelődik a nagy közös dolgok
hordozásáról és az egymás közti szeretetről, ami pedig a legfontosabb. Az ilyen
házasságok hamar véget érnek vagy különélés, vagy válás formájában.
Isten elég közös alapot adott nekünk az Egyházban, amire ráállhatunk, de főként a
szeretetet egymás és Krisztus iránt.
Álljunk egymás mellé, és a többieket hagyjuk békében. Nem szabad megengednünk,
hogy a figyelem elterelődjön arról, ami bennünk közös, és alapja lehet az egységnek
köztünk. Úgy kell tennünk, ahogy Pál mondja:

„Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében.”

(Ef. 4.3.)

Nem érthetünk meg mindent, nem kaphatunk mindenre választ.

Azt mondom ezért neked: Hagyd a különleges tanításokat és légy boldog azzal az
ismerettel, amit a mennyből kaptál. Isten úgyis világossá tesz majd és leleplez
minden dolgot. Minden a helyére kerül.
A Biblia azt mondja nekünk:

Solåsen 38
„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész
szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is
megismertettem.” (I. Kor. 13.12.)
Amikor a közös alapról beszélek, amiben együtt megállhatunk, akkor ezekre
gondolok:

1. Szívedben hinni és száddal megvallani, hogy Jézus Krisztus Úr, és

hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból harmadnapon. (Róm. 10.9-10.)
2. Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden
bűntől. (I. Ján. 1.7.)
3. Bemerítkezés vízbe. (Csel. 2.38.)
4. Isteni gyógyítás. (I. Pét. 2.24., Jak. 5. 14-15.)
5. Bemerítkezés Szent Szellembe. (Csel. 2.4.)
6. Minden hívő feltámadása, élőké és holtaké. (I. Thessz. 4.16-17.)
7. Krisztus második eljövetele. (Csel. 1.11.)

Ez a hét pont elég ahhoz, hogy egyetértsünk és közösségre jussunk.

Készülj a csatára!

Mikor a sátáni erők elleni hadviselésről beszélek, legjobb, ha mindjárt az elején

megérted, hogy ez nem újoncoknak való feladat.
Csak úgy indulhatsz neki, mint tábornok, a legnagyobb rangban, nem pedig mint
újonc.
Kellő felkészülés nélkül szembeszállni az ördöggel, biztos vereség! Még jó, ha nem
szellemi öngyilkosság.
A magabiztosság és túl sokra becsült saját erő biztos szerencsétlenséget okoz.
Szellemi karakterednek egyik legerősebb jellemvonása az alázat kell, hogy legyen!
Ez jellemezze a lényedet!
Nincs annál biztosabb és gyorsabb út a vereséghez, mint az ilyen túl magabiztos
hozzáállás:
− Van bennem elég erő és szellemi mélység, hogy ezt a csatát megvívjam!
Persze, ez nem jelenti azt, hogy állandóan a kudarctól való félelemben kell élnünk,
vagy folyton azért kellene aggódnunk, hogy valamit elhibázunk, sokkal inkább azt,
hogy egy állandó függőségben, az Úrra való támaszkodásban kell élnünk, nem a
saját erőnk és képességeink tudatában.

Én magam nagyon hamar észreveszem az úgynevezett „szellemi óriásokat” minden

evangelizációs hadjáraton. Csak ők azok, akik érzéketlenül végig tudják ülni az
összejöveteleket, miközben a Szent Szellem át- meg átjárja a helyet, felforrósítva a
levegőt.
Ők azok, akik ugyanúgy mennek el az összejövetelről, mint ahogy odamentek. Csak
mennek tovább a fizikai, lelki és szellemi hiányosságaikkal.
Nagy veszélyben van a megújulás, ha egy ember felfuvalkodik, mivel Isten megadta
neki némelyik nagy igazság megértését, amit mások még nem kaptak meg. Ezért azt
gondolja, hogy ő több és jobb, mint a többiek, közelebb van az Úrhoz, és jobban
benne van kegyeiben.
Az ilyen emberek elfelejtik, hogy minél hatalmasabb igazságokat jelent ki nekünk az
Úr, minél mélyebb titkokat leplez le előttünk, annál inkább kell szolgálni testvéreinket,
ahogy Jézus is mondta:

Solåsen 39
„Aki első akar lenni közöttetek, legyen a többiek szolgája.” (Mt. 20.27.)

Vedd ki előbb a gerendát a saját szemedből

Ez az isteni kijelentés, az Új Kenet megnyerése nem hatalmaz fel arra, hogy most
már egy erősebb kritikai szellemmel megtelve járj körül és ítélj meg mindent, és
élesen megfigyeld, mi a rossz az egyházadban, testvéreidben, családodban.
Ez az üzenet a szeretetnek és a szabadságnak az üzenete, nem a rabságé és az
ítélkezésé!
Ha becsületes akarsz lenni önmagaddal és Istennel szemben, állj meg ebben a
pillanatban és gondolj bele az összes belső konfliktusodba, amibe eddig belekerültél.
Amikor megpróbáltál újra és újra győzelmet szerezni életed bizonyos területein, de
csak nem sikerült.

Esetleg egy idő után feladtad a harcot, és azt mondtad magadnak:

− Nos, úgy gondolom, hogy ez a probléma elkísér engem életem végéig.

Ha megtűrted magadban a szellemi büszkeséget és hagytad, hogy az ördög

becsapjon, akkor ő azt fogja állítani és bizonygatni neked, hogy ez a probléma „tövis
a testedben”, akárcsak Pál apostolnak.
Azt fogja mondogatni, hogy Istennek szüksége van az ördög adta problémákra, hogy
alázatban tartson téged.

Előfordulhat, hogy bármennyire is igyekszünk megállni, beleesünk a bűnbe, és

elkövetjük azt. De a bűnnel való szembenállás mindig meg kell, hogy legyen bennünk
és az ellene való küzdelem is. Nem lehet álmodozva dédelgetni és táplálgatni
szívünkben és elménkben a bűnt, miközben kiforgatjuk a Szentírást, és saját egyéni
elképzeléseinkhez igazítjuk lsten Igéjét.
Ha most megállsz egy pillanatra, és egészen becsületes leszel, és őszintén meg
tudod vallani Istennek, hogy igazán szabad akarsz lenni, igazán akarod a
szabadítást, igazán győzni kívánsz ezekben a dolgokban, akkor valld ezt meg Neki!

Megszerezheted a győzelmet!

Isten azt mondta nekem:

− Fiam! Mihelyt megérted, hogy nem problémákkal van viaskodásod, hanem egy
szellemi háború az, amiben vagy, azonnal megnyered a győzelmet.

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek
ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei
ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef. 6:12.)

Egy jéghegy csúcsa csupán 10 százaléka a jéghegynek.

Mi csak ezt a kis részt látjuk, mert ez van a víz fölött. A többi 90 százalék a felszín
alatt van. Amit mi meg tudunk látni, érzékelni, tapasztalni a szellemi világból, és
amivel megpróbálunk foglalkozni, az csak a felszín, a jéghegy csúcsa, az a 10
százalék, amely kilátszik.

Solåsen 40
De a problémák gyökere a felszín alatt van, abban a nagyobbik részben, a 90
százalékban. A démoni erők kötelékei ott fekszenek minden szellemi probléma
mélyén, egészen mélyen a felszín alatt.

A természetes hadviselésben nem elég csupán úgy felkészülni a harcra, hogy

felbuzdulva elhatározod, hogy majd odamégy és levered az ellenséget. Azt is tudnod
kell, hol van az ellenség.
Tudnod kell meghatározni a helyét. Nem elég, ha a zsebedben van ugyan egy
kézigránát, de azt már nem tudod, hogy hol kellene azt felrobbantanod. Az bizony így
nem sokat fog használni neked.

Kitűnő harcászati taktika a csalogatás.

Ilyenkor hamis célpontokat raknak ki a térségben, hogy rászedjék és félrevezessék a
támadó csapatokat.
A te ellenséged is szeretné eltéríteni azt az erőt, ami Krisztusban a tiéd, ezért ha
lehet, megtéveszt majd hamis célpontokkal, amik nem jelentenek igazi veszélyt.
Az Új Kenet kijelenti és megmutatja nekünk, hol is van valójában a mi igazi cél-
pontunk.
Akkor majd nem a falevelekkel fogsz babrálni, és nyesegetni a kis gallyakat a bűn
fáján, hanem rá fogod vetni a fejszét a fa gyökerére.

IX. Az ellenség helyének meghatározása

Ez a világ ma állandó félelemben él.

Politikusok, a szociológusok és a pszichológusok is legfeljebb tíz évet adnak a
világnak, de ezt már jó ideje mondják!
Az egész világ meg van ijedve, a nemzetek rémüldöznek. Az a szörnyű helyzet,
amiről Jézus prófétált, elérkezett.

„Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld
kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.” (Lk. 21.26)

LEVEGŐ:
Attól tartanak, nem lesz elég tiszta levegő 5-10 év múlva, amit belélegezhetünk.

VÍZ:
Attól is félnek, hogy a vízhálózat annyira szennyeződik, és annyira meg lesz fertőzve,
hogy nem lesz elég friss és tiszta ivóvíz.

ÉLELEM:
Már most nagy hiányok vannak az élelmezés terén szerte az
egész világon. Így aztán az éhínségről való jóslatok igen valószerűek.
Ennek a szomorú képnek a sötétebbik fele, ami mindent betetőz, hogy a bűn egyre
jobban burjánzik, és az ellenség mindenféle gonoszságával itt van közöttünk, eddig
soha nem tapasztalt mértékben és formában.
Isten ezeket a szavakat mondta nekem:

Solåsen 41
− Szellemek lettek eloldva és megbízva azzal az ördögi feladattal, hogy rombolják le
e nemzet társadalmi struktúráját. Mihelyt megérted, hogy nem emberekkel, vagy
dolgokkal, nem politikai ideológiákkal állsz szemben, rögtön tied lesz a győzelem.

Mi az oka?

Démonok lettek eloldva és rászabadultak erre a világra.

Valaki azt mondta nekem:
− Cerullo testvér, mi nem szeretjük azt a szót, hogy démon, és nem is emlegetjük
annyit az Egyházban, mert a lelkészünk azt mondta, hogy ne ijesszük el az embere-
ket.

Nevezd nevén az ellenséget!

Hogyan tudnál harcolni olyan ellenség ellen, akit még észre sem vettél, vagy ha igen,
becsuktad a szemed, hogy ne is lásd, és úgy teszel, mintha nem is létezne.

Valaki odajött hozzám és azt mondta:

− Nem fél Ön attól, Cerullo testvér, hogyha annyit beszél a démonokról, az emberek
majd kezdenek látni bizonyos furcsa dolgokat a levegőben?
Azt mondtam neki:
− Ha azok a dolgok ott vannak, jobb, ha meglátják őket.
Démonok vannak rászabadítva erre a világra. Ezeknek a szellemeknek adatott az
ördögi megbízatás, hogy szétrombolják, alapjaiban megrendítsék ennek az egész
nemzetnek a társadalmi felépítését, alkotmányát, a Bibliát, az imát, és mindent, ami
szent!
Ha minden lelkész és minden hívő tudta volna azt, amiről én most beszélek,
megspórolhatták volna maguknak a káoszt, a sok halálos gyötrelmet, amin átmentek
gyermekeikkel. Ha megértették volna azt a titkot, amelyről most beszéltünk.
Meg kell értenünk, hogy nem emberekkel van dolgunk, nem politikai ideológiákkal.
Az én küzdelmem nem emberekkel van, nem korunk szociális módszereivel, sem
pedig politikai ideológiákkal. Mi nem egy természetes harcban küzdünk, hanem egy
természetfölötti nagy összecsapásban. Az írás azt mondja nekünk:

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek
ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság
lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef. 6.12)

Zavarodottság

Össze van zavarodva az egész nemzet, az egész világ. Alig van olyan politikai
vezető, aki szilárdan áll. Az, hogy egyetértsen egy másikkal, szinte elképzelhetetlen.
Legyen az akár gazdasági, akár szociológiai probléma, külpolitika vagy bármi más.
A zavarodottság is egy szellem. A zavarnak ez a szelleme nemcsak a világban, ha-
nem a vallásos világban is éppen úgy jelen van, de még a hívők életében is.

Solåsen 42
Félelem

A félelem soha nem tapasztalt mértékben van a levegőben. A félelem is szellem.

Csőd és bukás

Tökéletes a kudarc, mondta nekem mostanában a pénzügyi világ egyik vezető

személyisége. Az ország bankelnökei gazdasági csődtől félnek, és a részvényeiket
mind megpróbálják átmenteni Európába, és külföldi érdekeltségekbe fektetni. Ezt
nem azért mondom, hogy még én is ijesztgesselek benneteket.
Azért mondom, hogy megtudjátok, milyen nagy a reménytelenség és a bukástól való
félelem, és mennyire teret hódít még a legmagasabb körökben is.

A zavar nagymértékben uralja az atmoszférát. Tele van vele a levegő. Nagy

megalkuvások vannak erkölcsi területen. A szellemi színvonal erős hanyatlása abban
is megmutatkozik, hogy ma már nem tekintik erkölcstelennek a legrosszabb fajtájú
nyomdai kiadványok terjesztését, és nyíltan árusítják azt az utcákon. Most már azt is
meg lehet tenni, hogy két férfi besétál a városháza épületébe és követeli, hogy
házasságukhoz engedélyt adjanak, mert úgy akarnak együtt élni, mint férj és feleség!

A „gay liberation", a felszabadított homoszexuális erkölcstelenség és a leszbianizmus

teret kapott, hogy elérhesse a tömegeket, és a televízión, valamint az engedélyezett
képes magazinokon keresztül terjeszthessék saját életvitelüket és eltévelyedett
viselkedésmódjukat e nemzet között. Egy becslés szerint 14 millió homoszexuális
van az Államokban. (1975-ben − a szerk.)
Ez is egy szellem. A kuszaságnak és a keveredésnek a szelleme.
Ne hagyd megtéveszteni magad! Ne érts félre! Én nem azt akarom bizonygatni, hogy
aki szakállt visel és hippiruhában jár, az mind degenerált. Egyáltalán nem gondolom.
Ahhoz, hogy degenerált legyen, nem is kell szakállt és gubancos, hosszú hajat
viselni.

Gonosz ördögi szellemek szabadultak rá erre az országra.

Ezt jelentette ki nekem az Úr kis hotelszobámban, Indiában.
Mihelyt megértjük mi, Isten szolgái és Krisztus Egyházának tagjai „... hogy nem
emberekkel és ideológiákkal van dolgunk ...” − máris jön a hatalmas győzelem Jézus
nevében. Olyan, amit még nem látott a világ.
Nem egy természetes ütközet és küzdelem a miénk, hanem egy szellemi
összecsapás, amit nem lehet megoldani Washington vallási és politikai
ügyeskedésével, sem semmiféle más természetes eszközzel.

Csak olyan emberek tudják ezt megoldani, olyan férfiak és nők, akiknek van erejük,
hogy harcoljanak és győzzenek!
Csak ha valóban elmerülsz az Új Kenet kijelentésének megtapasztalásában és el-
jutsz a megértés szilárd alapjaira is, ha ez szikla lesz a lábad alatt, és ezen a talajon
bátorságot nyersz a továbbjutásban, az előmenetelben azért, hogy megismerd Azt,
Akiben bíztál és hittél.
(…)

Solåsen 43
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden
ravaszságával szemben.” (Ef. 6.10.)

El lettek oldva, ... ezek a szellemek elszabadultak!

A lázadás, a zavargás, a csőd, bukás, kudarc szellemei, a kéjelgés, a

nyughatatlanság, a kuszáltság, a keveredés, a közöny, az önzés, a kritizálás, a bűn,
a hitetlenség, az aggodalom és a félelem szellemei mind elszabadultak, és rá lettek
szabadítva országainkban erre a nemzedékre.
Észak-Amerika minden gonosz szellemnek ajtót nyitott.
Napjainkban némely hívő keresztény meg van zavarodva, és azt sem tudja, mit
csináljon.
Nem ismerik Isten akaratát. Nem tudják, hova menjenek, nem tudják, mit kell tenniük,
nem tudják hova, merre forduljanak, és azt sem tudják, milyen döntéseket kellene
hozniuk.
Ezzel a zavarral és kuszasággal szemben ott van Pál apostol vallomása, aki azt
mondta:

„…Tudom, kinek hittem!” (II.Tim. 1.12.)

„Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy

szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem,
vagy fegyver-é? (Róm. 8:35)

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el
minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”
(Róm 8:38-39.)

(…)

Isten Szellem

Most menjünk egy pillanatra a samáriai asszony történetéhez. Ebben a történetben

van egy nagy igazság, ami megérdemli, hogy közelebbről is megvizsgáljuk.
Mikor Jézus a samáriai asszonytól vizet kért, az egy ravasz kérdéssel fordult hozzá.
Valószínű, hogy akkoriban bevett szokás volt olyan találós kérdést feltenni, amit az
emberek nem tudtak megválaszolni. Mondd meg nekem, ha próféta vagy!

− Ti zsidók azt mondjátok, hogy a jeruzsálemi templomban kell az Istent imádni, mi

samaritánusok pedig azt, hogy ezen a hegyen. Te képes voltál mindent megmondani
az életemről, még azt is, hogy az a férfi, akivel élek, nem a férjem. Meg tudnád
nekem mondani, hol is kell tehát az Istent imádni? (Ján. 4.7-20.)

Jézusnak megvolt a válasza.

Ránézett és azt mondta:

Solåsen 44
− Isten Szellem! Istent nem lehet bezárni a festett üvegablakok mögé, sem díszbe
öltözött kórustagok közé, sem a katedrálisok művészi kőalkotásaiba, sem abba a
történelemhegybe, ami előtted magasodik.

„Az Isten szellem: és a kik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban

imádják.” (Ján. 4.24.)

„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók szellemben és

igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
(Ján. 4.23.)

A Biblia azt mondja, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve.
Nézd csak meg magadat jól a tükörben! Gondolod, hogy Isten úgy néz ki, mint te,
vagy mint én? Persze, hogy nem! Akkor miben hasonlítunk Hozzá? Hol van a
képmása, ha nem a fizikai arcunkban?
A Szellemünkben! Az Isteni Képmás bennünk van, a bensőnkben!
Három dolog van, amelyet az embernek soha nem kellett volna megkóstolnia, és az a
bűn, a betegség és a halál!
De mivel az ember az Isten szellemi képmása, így szabad választási joggal lett
felruházva. Isten nem bábukat, hanem embert teremtett. Nem olyannak teremtette az
embert, amilyenek a bábosok figurái, amik csak lógni tudnak, és minden
mozdulatukhoz egy felülről rángatott zsinór szükséges. Csak úgy tudnak mozogni,
tenni, beszélni, ölelni, szeretni, ha felülről mozgatják őket.
Az ember − lévén Isten képmása − választani tud, és dönteni. A tragikus az, hogy
rosszul választott.
(…)

A sátán is szellem!

Egy csatának az első szabálya ez: határozd meg az ellenség helyét!

A mi küzdelmeink és problémáink nem a természeti világgal függnek össze. Sem
betegségeink, sem félelmeink, sem aggodalmaink, sem zavaraink.
Egy szellemi harcban vagyunk, ami a szellemi világban folyik. Minden bajunk gyökere
szellemi, és minden problémánk, hiányunk és szükségünk okai szellemiek.

Mondjuk ki, hogy mihez hasonlít!

Valahányszor emberekkel beszélgetek, azt magyarázom nekik, hogy a legtöbb baj és

probléma okozója a sátán és démonai. Hogy azok a bonyodalmak, amik életünkben
jelentkeznek, a démonok beavatkozásainak az eredménye, de ők rendszerint azt
mondják nekem:
− Cerullo testvér, a végén oda fog kilyukadni, hogy minden bajt a démonok okoznak,
de akkor minden felelősséget is rájuk kell hárítanunk.
Nem ezt mondom. Nem erről van szó! Beszéljünk világosan a dolgokról! Nem azt
mondtam, hogy mindent, de a legtöbb bajt ők okozzák. Vizsgáljuk meg és leplezzük
le ezeket az eseteket!

Ha egy tó vagy egy medence mellett sétálsz, és látsz egy csőrös szárnyast, amint ott
úszkál a vízben, és hallod, amint a csőréből ilyesféle hangok törnek elő: kvak-kvak-
kvak, józan ésszel és egy kis ismerettel meg tudod mondani, milyen szárnyas ez.

Solåsen 45
Ez egy kacsa. Miért mondod, hogy kacsa? Mert úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy
úszik, mint egy kacsa és a mozdulatai is, a hangja is olyan, mint egy kacsáé.
Nem azt akarom mondani nektek, hogy minden dolog, ami most az emberiséget
gyötri és kínozza, az mind a démonoktól származik.
De ha a cselekedeteiből úgy látszik, és a jelek is arra mutatnak, hogy démoni erővel
van dolgunk, akkor ne féljetek azt pontosan a nevén nevezni!

A félelem oka a tudatlanság

A legtöbb ember fél nevén nevezni és leleplezni a démoni erők munkáit, mert azt sem
tudják, mi is az. Még elképzeléseik sincsenek arról, hogyan is kell velük foglalkozni.
Nem tudják, hogyan kell előrenyomulni, behatolni, csatába szállni és leverni az
ellenséget. Egyszerűen azért nem, mert nem lettek rá megtanítva.

Ha csak értelmi alapod van, csak az ésszerűség határán, illetve talaján állsz,
pszichológusainkat és szociológusainkat utánozva az őrültséget, a szörnytetteket és
a perverzitást csak olyasmikre vezetheted vissza, mint a környezettel való
meghasonlás és az érzelemszegénység, ami a szeretet nélküli gyerekkor
következménye.
Vagy egyéb ilyen hasonló, manapság igen népszerűvé vált teóriát alkalmazol, hogy
megmagyarázd azokat a kínzó problémákat, amik ezt a generációt gyötrik. Akkor
nincs más hátra, mint ezen a talajon a természetes ész alapján foglalkozni ezekkel a
dolgokkal. De ezzel a megközelítéssel soha nem fogod megtalálni az igazi
megoldást, az eredményes kiutat, hogy a gyógyulás tartós legyen.

De ha különbséget tudunk tenni és meg tudjuk határozni, ki az, vagy mi az valójában,

aki ezekbe az életekbe belépett, hogy ki az, aki hatalmában tartja őket, ki az, aki
befolyásolja az életmódjukat, csak akkor tudunk vele foglalkozni mint szellemi
erősséggel, és csak ha a vele való küzdelembe az isteni szuperhatalommal megyünk
bele. Akkor legyőzzük és kiűzzük az ellenséget az Úr Jézus nevében!

Mózes V. könyve

A gonosz szellemek létezése, akik a sátán, az ő fejedelmük hatalma által hajtják

végre gonosz tevékenységüket − világosan bizonyítva van Mózes leírása által, Mózes
törvényében, amit ő pontosan úgy írt, ahogyan Isten mondta neki a Sínai hegyen.
Nagyon világos meghatározást találhatunk a démoni világ tevékenységéről, ahogy
azok ez ember életében működnek.
Isten úgy nevezi ezeket a torzulásokat, hogy „fertelmességek, utálatosságok”.
Ezek a legalantasabb, legaljasabbnak mondható bűnök.
„De tenéked nem engedett ilyent az Úr a te Istened!

„Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj

cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint.
Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se
jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;
Se bűbájos, se ördöngösöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző;
Mert mind utálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az
Úr, a te Istened te előled.

Solåsen 46
Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak;
de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.”
(V. Mózes 18.9-15)

Isten parancsolata az volt, hogy mindenkinek, akiket ezek a szellemek megfertőztek,

meg kell halnia.
Krisztus természetesen ezekért a bűnökért is elszenvedte a halált a kereszten. Ha
valaki, aki ilyesmivel foglalkozott, őszinte bűnbánatot tart és Krisztushoz jön, ezekre
is bocsánatot nyerhet, mert Krisztus kifizette az árat azok bűneiért, akik Őbenne
hisznek.
De Mózes szavai bizonyító erejűek ezeknek a gonosz szellemeknek a létezését
illetően. Ezek bizonyos tevékenységet folytatnak, befolyást gyakorolnak és
fortélyaikkal itt működnek az emberek között.
Képességük van arra, hogy érintkezésbe lépjenek és kapcsolatot tartsanak fenn
emberi lényekkel, sőt arra is, hogy uralkodjanak rajtuk. De Isten mindenestül utálja és
gyűlöli ezeket a dolgokat.

Talán azt gondolod, hogy Isten úgy adott volna ilyen komoly törvényeket és intéseket,
és figyelmeztetett volna minket ezekre a veszélyekre, ha ez csak a képzelet
szüleménye lenne, ahogy azt ma sokan gondolják a gonosz szellemekről? Gondolod,
hogy halálos büntetést róna Isten parancsa mindazokra, akik ilyen erőkkel vannak
kapcsolatban, ha azok az erők nem lennének valóságosak?
Mikor még élt Mózes és Józsué, és ők vezették Izrael fiait, nagyon komolyan
végrehajtották ezeket a szigorú és súlyos rendelkezéseket.
Így szembe tudtak szállni a gonosz szellemek működésével. Nagyon sok embernek
kellett meghalnia, akik érintkezésbe léptek ilyen erőkkel.
Miután Mózes és Józsué meghaltak, Izrael fiainak nagyobb része beleesett abba a
sötétségbe, melyet a gonosz szellemek működése hozott, mivel a nép vezetői
engedtek a kísértésnek, ők is elkövették ugyanazokat a bűnöket, amelyeket a
körülöttük lakó népek. A bálványimádást, varázslást és más effajta bűnöket.
Akárcsak az a sok ma élő keresztény Amerikában. Ez is oka annak, hogy mi
keresztének oly sok vereséget tapasztalunk manapság. Nyitva van az életünk a sötét
szellemek kártevései, rontásai előtt. Isten azt mondta:

„Tartsátok tisztán magatokat!” (I. Tim. 5.22.)

Mikor Krisztus megjelent Izraelben, pontosan tudta, hogy a zsidó nép szellemi
problémáit sátáni erők, démonok okozzák, és el is kezdte ellenük a megalkuvás
nélküli harcot.
Mózes ugyanazt tette az Ótestamentumban, mint Krisztus az Újtestamentumban.
Mindketten ismerték a sátán létezését, mindketten szenvedélyesen gyűlölték és
életükkel, tevékenységükkel és minden erejűkkel a sátán munkáit rombolták le.
Dávid azt mondta:

„Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!”
(Zsolt. 139. 21-22.)

Solåsen 47
Krisztus és Mózes

Mindketten tudták és ismerték a sátán hatalmát.

De az nem tudta megakadályozni őket Istennel való együtt járásukban. Sem azt,
hogy népeik Istennel járjanak. Mindketten hadat viseltek ellene.

A sátán munkájának áradó dagálya

A mai kor egyháza a történelem kritikus elágazásához érkezett el.

Egy olyan ponthoz, ahol két út keresztezi egymást.
A Krisztus-követők útja egyenesen behatol az ördög által uralt területekre, egyre
melegebb helyzetekbe. A másik út, amely a miénket keresztezi, a sátán hatalma.
Talán hagyjuk, hogy megállítson? Hiszen tudjuk, hogy már kevés ideje van.
Rászabadította a feloldozott szellemeket erre a nemzetre, erre a nemzedékre. Az
Egyháznak szembe kell szállnia vele, el kell fogadnia az ördögi hatalmaknak ezt a
kihívását, és itt olyan küzdelem lesz, amilyen még nem volt!
Talán engedjük, hogy megállítson bennünket? Nem uraim! Évek hosszú során át a
bibliai kereszténység kitartóan helytállt, ellenállt. Megfékezték az ellenséges erőket,
közösségeik világítottak, mint fénylő szövétnekek, veszélyek közepette is, noha az
ellenség állandóan elnyeléssel fenyegette őket.
Most a „modern gondolkodás” bitorolja a hatalmat életünk felett, és annyira
szétterpeszkedett, hogy a gonosz munkáihoz mindenütt megtalálhatók a helyeslők,
úgy a közművelődés, mint az államvezetés minden területén.
Amerikai Orvosok Egyesületének Tanácsa mostanában hozta meg azt a döntést,
hogy többé már nem tekinthető betegségnek a homoszexualitás, mivel az mára már
„erkölcsi nézetté” vált, egy erkölcsi véleménnyé.

Mi történt az erkölcsi ítélettel?

Isten Igéje Isten erkölcsi ítélete ebben a bűntől beteg világban, és mi az isteni
mértékhez kell, hogy igazodjunk, ehhez kell szabni magunkat, ha az a vágyunk, hogy
üdvözöljünk. Ez az Isten erkölcsi ítélete.

Az Isteni mérce

Az Isten, akit én szolgálok, nemcsak a kegyelem Istene, Ő éppúgy haragvó Isten is.
Isten a szentségnek egy új mértékét követeli meg a mai kor egyházától ezekben a mi
Urunk visszajövetele előtti időkben.
Igen Testvéreim! Az idők megváltoztak, ha nem vettétek volna észre!
Ahogy Noé napjaiban volt, úgy lesz az Ember Fiának napjaiban is.
Evés-ivás, házasság, ... és nem vesznek észre semmit.
De egy olyan keresztény sem fogja meglátni Istent, aki a világ útjain jár.

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.” (Máté 5.8.)

Az Új Kenetnek ez az üzenete nemcsak a hatalomnak az üzenete, ez a szentségnek,

a szent életre való megtisztulásnak az üzenete is.

„Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket, ti

kétszívűek!” (Jak. 4.8.)

Solåsen 48
Ezt a Biblia mondja! És ha mi az isteni Erők edényei akarunk lenni, eszközök az Ő
munkájában, akkor e szerint a mérték szerint kell élnünk. Az eszközök tisztaságának
mértékét mindig a Gazda határozza meg!

„...tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok!”

(Ésa. 52.11.)

Barátaim! Isten soha nem változik meg!

A Biblia sem változik meg soha!
A bűn, az bűn, és mindig is az lesz!
A sátán sem változik meg soha! Soha nem lesz megváltva!
Bocsánatot sem fog kapni soha!

„És láték egy angyalt leszállani a mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa, és egy
nagy lánc a kezében. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és
sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre.
És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne
hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy
kevés időre.” (Jel. 20.1-3.)

„Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyanaz!” (Zsid. 13.8.)

Mire volt a világnak szüksége 10, 50 vagy 100 évvel ezelőtt? És mire volt 2000 évvel
ezelőtt?
Ez sem változott! A világnak megváltásra van szüksége!
Ez az a valami, amire neked is szükséged van, és ez az, amitől az ördög halálosan
retteg!
Ez adja a legnagyobb biztonságot és garanciát a tökéletes győzelemhez.

Nagyon izgalmas dolog tudni, hogy amint egyre beljebb mégy az Új Kenet
kijelentésének megismerésében és annak felismerésében, egyre világosabban látsz
majd mindent, és olyan imagyőzelmeid lesznek, mint még eddig soha!
Saját életed szükségletei, hiányai és a szeretteid életében lévő nehézségek is,
amelyek előtt eddig csak értetlenül és tehetetlenül álltál, most majd megoldódnak.
Áthatolhatatlannak látszó akadályok fognak elhárulni, és olyan átéléseid lesznek,
mint soha azelőtt!

X. Céltudat

Egyike a leghatalmasabb démoni szellemeknek, aki országunkba betört és befolyása

alatt tartja nemcsak a kívülállókat, de az egyházi világot is, az értetlenségnek, a
zavarnak a szelleme.
Ettől a szellemtől származik az az óriási tömeghatás, ami társadalmunk minden
területére szétáradt.
Az emberek sokkal inkább tanácstalanok és céltalanok, mint valaha is a történelem
folyamán. Most nem csak az elesettekre gondolok, a kívülállókra és eltévedtekre,
nem olyanokra, akik útvesztőbe kerültek, vagy elhagyatottak, gazdátlanok. Nem!

Solåsen 49
Azokról beszélek, akik magasan ülnek, komoly nagy pozíciókban, azokról, akiket a
világ általában úgy ismer, mint akiknek mindig, minden sikerül.
Ha beleláthatnátok a belső lényükbe, akkor összevisszaságot találnátok ott, nagy
zavart, bizonytalanságot és céltalanságot.
A sok tudás dacára, ami ma általában mindenki számára elérhető, a belső, a szellemi
részük érintetlen maradt.
Minél több a természetes ismeret, az információ, amit egy ember felhalmoz és
beleprésel magába, annál nagyobb lesz a sivatag és pusztaság a szellemében, annál
jobban kiég, és annál szárazabbá válik.
Manapság nem elsősorban az anyagi csőd az öngyilkosságok okozója, hanem
inkább azok a nők és férfiak válnak kiégetté és üressé, akik mindent megkaptak, amit
ez a világ adhatott nekik. Nekik minden sikerült.

Azonban a békét és a nyugalmat, a megelégedettségnek azt az érzését, amit el

akartak érni, azt a csúcson is hiába keresték. Az üresség csak még mélyebb lett. Az
emberek elvesztették az életük értelmét és célját.

A sátán szeretné minden kereszténytől ellopni a céltudatot.

Szeretné, ha olyan állapotba kerülnének, ahol felteszik a kérdést!
„Mi értelme van mindennek? Hova kellene mennem, hogy be tudjak illeszkedni? Van-
e egyáltalán valami célja az életemnek? Vagy annak, amit csinálok?
Csak a kerekek forognak. Csak az időmet töltöm.

Talán már te is eljutottál ezekhez a kérdésekhez régebben? Vagy talán éppen most
foglalkoztatnak az ilyen gondolatok?

Mindez nemcsak a világban van jelen. A zavarnak és bizonytalanságnak a szelleme

nemcsak a világi emberek között működik.
Nemcsak ők kérdezik:
Ki vagyok én? Honnan jöttem? Miért élek? Hová megyek?
A sátán nagy figyelmet szentel annak, hogy az ilyen kérdéseket a hívőkhöz is
eljutassa, nem csak a világhoz.

Ami a világban van, mindaz csak a túláradása annak a szellemi támadásnak, mit a
sátán a Krisztus Egyháza ellen irányit.

A világ fiai sokféle módon mérik a sikert. Pénz, hírnév, hatalom, pozíció, stb.
Istennek csak egyetlen mércéje van. Ez pedig Jézus életében mutatkozik meg
legjobban.

„... mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött
engem, az Atyáét ...” (Ján. 5.30.)

És ezt a Getsemáné-kertben is megismételte, amikor szembe nézett a kereszttel:

„... mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd!”

(Mk.14.36.)

Solåsen 50
A kulcsszó: küldött

Jézus a mennyből volt elküldve, az Atya küldte Őt a világba.

Jézus megjelenése nem csupán egy eseménye volt a történelemnek, nem csupán
ember volt, aki a nemzeti és társadalmi bonyodalmak és zavarodottságok idején a
megfelelő időben, a megfelelő helyen volt azért, hogy azokat rendbe hozza.

Ő küldve volt! Nem csupán küldetett, de egy bizonyos céllal lett elküldve!

Mi volt a cél, amiért Jézust elküldte Isten?

Talán, hogy véghezvigye a csodákat? Igen, de ez nem minden!
Talán az, hogy bemutasson egy tiszta, isteni életet, és minden kísértést legyőzve,
áldozati Báránnyá lehessen?
Igen! De ez nem minden!
Talán az volt a cél, hogy meghaljon a kereszten a bűneinkért?
Igen! De még ez sem minden!
Hogy a hátát odaadja a korbácsnak? Hogy sebei által fizikai gyógyulásunk lehessen,
ahogy Ézsaiás próféta hirdette?
Igen! De még ez sem minden!
Hogy legyen, aki a halálból feltámad?
Igen! De ez még mindig nem minden!

Krisztus életének minden cselekedete egyetlen mondatban foglalható össze:

„Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (I.Ján.3.8.)

Jézus azért jött, hogy betörjön az ördög birodalmába, azért jött, hogy elvegye tőle ezt
a birodalmat, és visszaadja azt a jogos tulajdonosának.
Hogyan szerezte meg sátán ezt az uralmat először?
A Biblia ezt nekünk világosan elmondja.
Azonban az Édenkert története eléggé elferdítve került be a keresztény emberek
tudatába és a kívülállók elé is.

A sátán a figyelem középpontjába mindig egy almát tesz és ezzel kapcsolatban egy
egyszerű cselekedetet, amit Ádám és Éva engedetlenségének szoktak nevezni.

Pedig sokkal több történt!

Isten uralmat adott Ádámnak a föld felett.
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a föld az ember országa lett, az ember uralmi területe.
Kizárólag az övék volt. Ádámé és Éváé, őhozzájuk tartozott, Isten a birtokukba adta
azt.

Mit ért el a sátán a kísértéssel, mit sikerült elérnie? Bizony választófal keletkezett
Isten és az ember között. De a sátán számára ez csak ráadás volt a sikerre. A nagy
ár az volt, hogy ő kapta meg az uralmat. Többé már nem Ádám és Éva ült a volánnál,
hanem a sátán.

Solåsen 51
Ez az eset nem az első próbálkozása volt a sátánnak az uralom megszerzésére. Az
írásokból tudjuk, hogy már egyszer vezetett egy lázadást a mennyben, egy pártütést,
amiben az angyalok, a szellemi lények egyharmada vett részt.
Ebből arra következtethetünk, hogy neki és nekik is joguk volt a szabad választásra.
Ezek szerint az angyali lények szintén nem voltak „mennyei bábuk”, akiket zsinóron
rángatnak és most sem azok.

De bár a sátán szerzett magának követőket, próbálkozása mégsem vezetett sikerre,

és uralmát nem tudta megalapítani.
Tudjuk, hogy ki lett taszítva a mennyből.
De amit nem tudott végbevinni a mennyben, azt el tudta érni a földön. Szerzett
magának országot, uralmi területet.
Pál apostol így magyarázza azt a Római levélben:

„Nem tudjátok, hogy akiknek odaszánjátok magatokat szolgákul az

engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek. Vagy a bűnnek
halálra, vagy az engedelmességnek az igazságra." (Róm. 6.16.)

A teológusok állandóan az engedetlenséget teszik a figyelem középpontjába – ami

persze valóban elsődleges volt - azonban ugyanolyan jelentőségű tény a másik
cselekedet is, az engedelmesség kimutatása. Engedelmesség a sátánnak.
Ez adta ellenségünk kezébe a kulcsokat, ez volt kezében a „jogcímre utaló hivatalos
irat” amelyre hivatkozhatott. Ezzel szerezte meg a földi uralmat.
Miért járhat körül a sátán a földön, „mint egy ordító oroszlán, keresve azt, akit
elnyelhet?” (I. Pét. 5.8.)

Megteheti, mert kezébe került a föld, és az ő birodalma lett.

Ádám és Éva olyanokká lettek, mint azok a mennyei lények az angyalok, akik
fellázadtak Isten ellen.
Csak a színtér lett áthelyezve és a dráma lett megismételve, újrajátszva itt a földön.
Isten Jézust egy bizonyos céllal küldte. Visszavenni az uralmat a sátántól és átadni a
jogos tulajdonosnak.

Némely keresztény hajlamos arra, hogy egészen könnyedén vegye a sátánt.

Felületes fecsegéssel hangoztatja csak és szajkózza váltig, hogy:

„Nagyobb az, Aki bennünk van, mint aki a világban van.” (I. Ján. 4.4.)

Én hiszem ezt az igét teljes szívemből, de azt is hiszem, hogy nem az által válik
valósággá a számomra, ha csak úgy emlékezetből idézgetem és ismételgetem ezt az
Igét.

Ennél többre van szükség! Milyen hatalma van az Úrnak az életedben?

Én tudom, milyen hatalmas az Úr, de azt csak te tudod egyedül Istenen kívül, hogy
milyen hatalmas az Úr a te életedben.
Más szóval, mekkora részt birtokol Ő valóságosan te benned?
20, 50, 75 vagy talán 100 százalékot?

Miért birkóznak és küszködnek annyit a hívő keresztények? És miért szenvednek

mégis sokszor vereséget a sátántól?
Mert az Úr még nem vehette teljesen birtokba az életük sok területét.

Solåsen 52
Én talán félek a sátántól? Nem! De hadd mutassak rá, hogy milyen fontosnak tartom
respektálni a hatalmát!

Ez bizonyára megdöbbent némelyeket, akik úgy lettek tanítva, hogy a sátán erőtlen,
és csak úgy látszik, mintha erős volna, de csak blöfföl, rászed és ijesztget, és csak
azoknak az életében tud kárt tenni vagy befolyást gyakorolni, akik elhiszik róla azt,
hogy hatalma van.

Egy lény a világegyetemben?

Akinek akkora hatalma volt, hogy az angyalvilág egyharmadát magával rántotta a
lázadásba, az bizony nagyon erős, befolyásos hatalom!

A legmeggyőzőbb tényező a sátán hatalmának valóságáról, maga az a mód, ahogy

Isten vele foglalkozik.

Vegyük számításba azt a tényt, hogy Isten nem az emberek közül választott valakit,
nem egy nagy prófétát támasztott abból a célból, hogy az ördög munkáit lerontsa,
hanem az egyetlen Fiát küldte, hogy a sátán uralmát, hatalmát megtörje.
Most tegyünk fel egy másik kérdést:
Elhiszed, hogy mikor Isten Jézust elküldte, hogy visszaszerezze a sátán kezére
került uralmat, azért küldte el Őt akkora hatalommal felruházva, mint amekkorával
elküldte, mert a sátán hatalmas ellenség?

Ahhoz, hogy Jézus eleget tudjon tenni a küldetésének, az ellenség hatalmához

mérten kellett felruháztatnia hatalommal, Jézusnak és az övéinek is.

Először is arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Isten ismerte a sátán hatalmát.
Éppen ezért adott Fiának, amikor elküldte őt, ehhez képest hatalmat, hogy
rendelkezésére álljanak a szükséges eszközök és fegyverek ahhoz a szellemi
harchoz, melynek győzelmes megvívására elküldetett.

Valahányszor Jézus meggyógyított egy beteget, valahánykor kiűzött egy démont,

valahányszor csodát tett, az minden egyes esetben betörés volt a sátán területére.
Támadás, ostrom, roham az ő uralma ellen.

Tudom, hogy a sátánnak mindez nagy megaláztatás volt, és szolgamód kellett meg-
hajolnia és kudarcát tudomásul vennie, valahányszor egy száraz kéz éppé lett,
valahányszor egy vak szeme megnyílt, ilyenkor a sátán se élő, sem holt nem volt.
Agonizált, hörgött és reszketett a félelemtől, mert érezte, amint egyre jobban csúszik
ki a lába alól a talaj, a kezéből pedig a rombolás hatalma. Uralma veszélyben volt.

Jézus azért jött, hogy elvégezze az isteni feladatát itt a földön, és az evangélium
leleplezi előttünk azt a két fő irányvonalat, amilyen módon Ő ezt megtette.

Először is:
Az emberek, akik hittek, Jézushoz jöttek, és megoldást kaptak a problémáikra.

Másodszor:
A szó, amit Jézus kimondott, valósággá vált. Mikor Ő szólt, mindaz, amit kimondott,
megtörtént.

Solåsen 53
A római százados szolgája betegsége miatt jött Jézushoz.
Jézus kész volt elmenni a házhoz, hogy a szolgát meggyógyítsa.
Ám a százados azt mondta:
− Uram! Nem kell eljönnöd! Neked van akkora tekintélyed és hatalmad, hogy ha
személyesen nem is jössz el a házamhoz, csak kimondod a szót, az én szolgám
akkor is meggyógyul! (Mt. 8.8.)

Ő tudta ezt, mert ő is hatalom alá vetett ember volt, és neki is megvolt a maga
tekintélye a maga életében.

Jézus kimondta a „szót”, és azt olvashatjuk, hogy a távolság nem számított, és

ugyanabban az órában a százados szolgája meggyógyult.
A sátán uralmának egy területe megint le lett győzve, el lett tőle hódítva, ő ott újabb
vereséget szenvedett.

Egy napon Jézus a gadarénusok földjére érkezett, a Galileai-tenger keleti partján.

Szembe találta magát egy emberrel, aki a sírok között lakott, és akit egy légiónyi
démon szállt meg.
Most aztán igazán közel jutottunk a sátán birodalmának központjához.

Amint Jézus közeledett, a démonok kiáltozni kezdtek ebből a férfiból:

− Ne kínozz minket!

Milyen nevetséges beszéd, milyen furcsa megnyilvánulás ez!

Milyen ironikus! Pont az embereket kínzók kiáltanak így irgalomért.

Jézus parancsára aztán a légiónyi démon elhagyja ezt a férfit.

Először értelemmel lett felruházva, azután pedig a teste is ruhával betakarva.
(Lk. 8.26-35.)

Elképzelhetitek a pokolnak azt a hatalmas tombolását azon a napon, de az a nap

még nem fejeződött be.
Jézus elhagyta azt a helyet, és látjuk Őt, amint Jairus, a zsinagóga elöljárója
megállítja.
Egyetlen kislánya haldoklott, és ő könyörgött, hogy Jézus menjen el vele a házukba.
Jézus el is indult, de a sokaság annyira szorongatta, hogy csaknem lehetetlennek
látszott, hogy átjussanak a tömegen. A hömpölygő sokadalom kellős közepén Jézus
egyszerre csak hirtelen megállt és egy hihetetlenül furcsa kérdést tett fel:
− „Ki érintett engem?„ (Lk. 8.45.)

Egy asszony volt ott, akinek vérfolyása volt (ma bizonyára így szólna a diagnózis:
rákos), és akiről már az orvosok is lemondtak, és akinek talán már csak annyit
tanácsoltak, hogy menjen haza meghalni.

Ez az asszony összeszedte azt a nagyon is csekélyke erejét, ami még lehetett neki,
hogy átvergődjön a tömegen és valahogy odafurakodhasson Jézus közelébe, mert a
szívében tudta, hogy ha csak érinti is Jézust, akkor meggyógyul.

Azonnal meggyógyult.
De Jézus megállt, mert bizonyságot is akart neki adni arról, hogy hogyan gyógyult
meg.

Solåsen 54
Megmagyarázta ennek az asszonynak, és ezen keresztül a ma hozzá hasonlóan
cselekvő millióknak is, mindenkinek, aki hasonlóan tesz, mint ez az asszony, hogy
nem azért gyógyult meg, mert megérintette Őt, hanem azért, mert hitt!

Jézus így mondta:

„…a te hited megtartott téged!” (Lk. 8.48.)

A sátán hatalma ismét megrendült.

Aztán Jézus folytatta az utat Jairus háza felé menet találkoztak egy hírnökkel:
− Hagyjátok most már! Túl sokat késlekedtetek. Már nem érdemes vesztegetni az
idődet, mert a kislány már meghalt. Most már nem lehet semmit sem tenni.

Ebben a pillanatban a sátán biztonságban érezhette magát.

De Jézus így szólt:
− „Ne félj, csak higgy, és megtartatik! „ (Lk. 8.50.)

Aztán azt mondta:

− Kelj fel, leányka!
Akkor a lelke visszatért, ő pedig felült. Jézus pedig megparancsolta, hogy adjanak
neki enni.

A pokolbeli kétségbeesés atmoszférája valóságos pánikká fokozódott.

Ha egy beteg meggyógyul, az még csak hagyján!
De ha elkezdesz parancsolni egy szellemnek, ami már elhagyta a testet, hogy térjen
abba vissza, na ez már fenyegető dolog.
A harc felforrósodott.

Aztán meghalt Lázár, Jézus barátja.

A sátán igazi, nagy, győzedelmes lépésnek tekintette ezt.
Tudta, hogy könnyebb csodát várni és hinni olyanok esetében, akik nem a közeli
hozzátartozóink.
Lázár nagyon is közeli barátja volt Jézusnak. Azt olvassuk, hogy mikor Jézus
meghallotta, hogy meghalt, akkor sírt.
Na, Jézus! Visszahoztad az életet Jairus lányába, rendben!
Hadd lássuk, van-e igazi hatalmad akkor is, ha olyan valakiről van szó, akihez
érzelmileg erősen kötődsz!
Adjuk mindehhez hozzá a barátainak hitetlenségét és Lázár nőtestvérének
hitetlenségét is, aki ezt mondta:
− Uram! Hiszen már negyednapos, ha a követ elgörgetjük a sziklasír bejáratától, a
szag borzasztó lesz.

De Jézus kimondta a szót, azt a szót, aminek hangja végigzengett a világegyetemen,

és elért Lázár szelleméhez.
Lázár meghallotta a hangot, ami visszaparancsolta őt, és ő visszajött.
Előjött, bele a fizikai testébe. Azt olvassuk:

„És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája

kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok
menni.” (Jn. 11.44.)

Solåsen 55
Ezen a napon a sátán birodalmának biztonsági tanácsa sürgősen összehívta a tagjait
egy tanácskozásra, egy olyan sürgős gyűlésre, amit csak a legnagyobb veszedelem
idején hívnak össze.

Mielőtt az a kiáltás: „Feszítsd meg!” végigzúgott volna a jeruzsálemi utcákon, már

végigzúgott és végig visszhangzott a démoni világ folyosóin. Láttátok volna a sátáni
világ hatalmasságait, fejedelmeit, amint fogcsikorgatva lihegtek a bosszúért, mert
látták, ahogy az uralom lassan kicsúszik a kezükből és elvétetik tőlük.

Vak dühükben arra a következtetésre jutottak, hogy nincs más megoldás, meg kell
ölni Isten Fiát, végezni kell vele!
Azt gondolták, ha ez sikerül nekik, akkor az uralmuk mindörökre biztosítva lesz.
Őrületükben eszelték ki Jézus megfeszítésének tervét.

Visszafojtott lélegzettel lesték napról-napra, hogyan valósul meg mesterien

megalkotott tervük.
A sátán belépett Judás szívébe.
A szerződés Judás és a vallási vezetők között létrejött.
A sátán megtöltötte szívüket féltékenységgel és félelemmel.
A nép vezetői attól tartottak, hogy ez a galileabeli férfi megrendíti az uralmukat, ezért
nekik még fontosabb volt, hogy az útból félreállítsák, mint magának a sátánnak.

A feszültség, ami egyre nőtt, a Pilátus előtti tömegjelenetben érte el a tetőfokát.

Mit akart a tömeg? Talán Jézus szabadon bocsátását? Nem!
A tömeghisztéria terv szerint alakult, és csúfot űzött minden ésszerű gondolkodásból.
− Bocsásd inkább szabadon nekünk a rablógyilkost, a tolvajt, a lázadót! Hadd tartson
megint rémületben minket, csak feszítsd meg azt az Egyetlent, azt az Igazat, Aki
soha nem tett mást, mindig csak jót.
Aki meggyógyította beteg testünket, Aki életre keltette halottainkat.
Öld meg őt! Öld meg ót! Nem akarjuk, hogy ez a Jézus uralkodjék rajtunk!

Valami rosszul sikerült? Valami hiba történt?

Talán valami terve van Istennek, amellyel ezt az egész cselszövést meghiúsítja?
Az események minden akadály nélkül haladtak a cél felé, semmi nem történt. Minden
simán gördült a cél felé.

Jézust bevitték Pilátus ítélkező termébe. Derékig lemeztelenítették, és a

római katonák addig korbácsolták őt, míg a hátán véres húsbarázdák nyíltak, és
végül alig lehetett felismerni, hogy ez egy emberi test.
Aztán jó erősen belenyomták a homlokába a töviskoronát úgy, hogy a vér
végigcsorgott az arcán, szemhéján, és belement a szemébe, hogy jóformán azt sem
látta hová, merre is viszik.

Aztán a kereszt, az ördögi erőszak jóvoltából rákerült a vállára.

A kereszt, a végső győzelemnek ez az eszköze. Fel a hegyre, amit a Koponyák
Hegyének neveztek.

A sátán és hadvezérei még akkor sem voltak bizonyosak a győzelmükben, amikor

már ráhelyezték a keresztre, és kezeit, lábait átfúrták az óriási szegekkel.

Vajon nem jön-e majd egy légió angyal megszabadítani őt?

Solåsen 56
Talán Mihály arkangyal maga fog lejönni és leveszi Őt a keresztről, mielőtt még a
szelleme elhagyná a testét.

Addig, amíg Jézus ki nem mondta azt a szót, hogy „elvégeztetett”, a sátáni
hatalmasságok birodalmában feszült volt a csend. Még egy pisszenés sem
hallatszott.

A sátán nagy napja

Szinte látom magam előtt a sátánt, amint vélt diadalában úgy állt, mint valami
győztes hős egy megnyert csata után, amikor Jézus Krisztust betették a sírba.
sátánnak odalent a nagy mélység legmélyebb fenekén, a rémisztő sötétségben van a
trónterme.
A pokol összes ördögei meghívást kaptak uruk imádatára, mivel Jézus Krisztus, az
Isten Fia halott volt. Meghalt a kereszten.

A sátán hátradőlt a trónján és gonosz kárörömmel jelentette be:

− Legyőztem az Isten Fiát!

Az ördög nem tudta sem az első, sem a második, sem pedig a harmadik napon, hogy
Jézus Krisztus vére felvitetett JAHVE trónja elé, és engesztelést szerzett az egész
világ bűnéért.

Az előkép, ami mindezt megmutatta, már Mózesnek és Áronnak megadatott az

ótestamentumban.
Az áldozati Bárány Vérét fel kellett fogni egy medencében.
Az első kivonulás alkalmával, mikor Izrael kiszabadult Egyiptomból, és feloldatott a
kötelékekből, amik Egyiptomhoz kötötték, ott láthatjuk az áldozati bárány felfogott
vérét, amivel meghintették a szemöldökfát és az ajtófélfákat minden izraelita
otthonban. (II. Móz. 12.7.)

Az áldozat tehát nem volt elég. A vért fel kellett fogni és használni kellett,
máskülönben az elsőszülött fiú halála bekövetkezett volna, akárcsak az egyiptomiak
házában.
Mózes megparancsolta az izraelitáknak:

„És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és
hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben
van; ti közületek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.” "
(II. Móz. 12.22.)

Jahve karjai lenyúltak, és elérve ezt a keresztet, ő fogta fel Jézus vérét. Az ő Báránya
volt.

Ez a vér felemeltetett az Atya trónjához, és be lett mutatva mint örökkévaló, egyszeri

és mindenkorra érvényes jóvátétel a világ bűneiért!
(Zsid. 9.11-12.)

Solåsen 57
Az áldozat megtörtént és végbement, de ennek a vérnek az alkalmazása, használata
most kell, hogy megtörténjen az emberi szív ajtófélfáin, hogy megtisztítsa azt a sok
szívet a bűntől és eltávolítsa attól az örök halált.

Azok, akik abban az illúzióban ringatják magukat, hogy mert a szívük meg lett hintve
a vérrel, most már csinálhatnak, amit akarnak, mert ez mindörökre érvényes, azok
figyeljenek fel egy fontos tényre!

Mózes azt is megmondta, ha már felhasználták és alkalmazták a vért, meghintve vele

az ajtófélfákat, el ne hagyják a házat, ki ne menjenek a vér oltalma alól, mert akkor
ugyanúgy utoléri őket a végzet, mint az egyiptomiakat.

Az Ószövetség megkövetelte, hogy a vérrel a Kegyelem Trónját is meghintsék.

A harmadik napon Jahve Isten leküldte üzenetét, és az végigzengett az Univerzum
egészén.
− ELFOGADTAM FIAM VÉRÉT!

Így mondja a Cselekedetek könyve is:

„Nem hagyod az én lelkemet a sírban és nem engeded, hogy a Te Szented rothadást

lásson!” (ApCsel. 2.27.)

Egy fénysugár

A harmadik napon azután, mikor ez az üzenet keresztülhangzott az

Univerzum egyik végétől a másikig, akkor valami történt.

Egy kis láng lobbant fel és egy fénysugár kezdett ragyogni a pokol tróntermében ott,
ahol javában folyt a nagy győzelem ünneplése, a diadal orgiája.
Ez a kis fénysugár egyre erősödött, egyre fényesebben ragyogott, míg végül
betöltötte az egész termet, ahol a sátán és démonai együtt voltak.
A démonok elkezdtek üvöltözni, nyüszítve, kiáltva sírtak, úgy ahogy azt még soha
nem tették, mivel nem voltak képesek elviselni a világosságot.
Az ördög pedig előjött és meghajolt az előtt a FÉNY előtt, Aki Krisztus volt!

Azt mondod, hogy lehet fény a gonosz tróntermében?

Azon a napon ott volt a FÉNY! Az ördög már nem tudta visszatartani Őt.
Isten Fia volt az a FÉNY! A sír már nem tudta fogva tartani Őt!
A halál nem tudta fogva tartani és elrothasztani Őt!
Halleluja! A harmadik napon Ő feltámadt. Lement az ellenség tróntermébe. Miért?
Mert meg van írva!

„Az Úr Isten szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a
szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy
hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást.”
(Ésa. 61.1.)

Solåsen 58
A sátán meghajolt Jézus előtt, de a mi Urunk azt mondta:
− Most nem ezért jöttem, hogy megkötözzelek, hanem, hogy beteljesítsem az én
Atyám szavát, amelyet adott az Egyházra vonatkozóan, hogy az megszületve
győzelmet vegyen az ellenség minden erején.

Így a győzelemnek egy hatalmas erejével a mi áldott Urunk kinyúlt az ellenséges

hatalmak felé, és elvette az ördögtől a birodalom kulcsát.
Mikor Ő a sírból feltámadt, a börtönajtók már nyitva voltak és a rabok szabaddá
lettek.
Miután foglyul ejtette a hatalmasságokat és a fejedelmeket, lefegyverezte őket
azután egy diadalmas felvonulást rendezett ahol bátran mutogatta őket. (Kol.2.15.)

De hol? Talán a titkos belső szobákban? A csendes kis hátsó imakamrákban? Ezt
mondja a Szentírás?
Vannak emberek, akik mindent titokban akarnak csinálni, soha nem tudtam ezt
megérteni.

Ha a Szentlélek-keresztség olyan jó dolog, miért akarják minden áron kis privát

helyiségekben megnyerni?
Ha az Isteni Gyógyító erő olyan valóságos és jó, miért akarják azt valami kis eldugott
sarokban megkapni?

Az Istentől való mód ahogy a Biblia mondja ez:

„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta,

diadalt vévén rajtok abban.” (Kol. 2.15.)

Jézus mondta:

„Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az

ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” (Lk. 10.19.)

Az ördögöt megállásra kényszeríti az az Isteni Tekintély, ami mögöttem áll. Én egy

tekintéllyel bíró ember vagyok.
A sátánnak tudomásul kell vennie ezt a tekintélyt, és engedelmeskednie kell!
Ezért mondom én azt, hogy az ördög legyőzött ellenfél. Csak arra van szükség, hogy
mi ezt felismerjük.
Nem tőlünk fél az ördög! Tőlünk nem fél, de Jézustól igen! Bizony nagyon is fél ő a
tekintélynek attól a pecsétjétől, amit mi magunkon viselünk. Mert mi nem magunkban
állunk.
Jézus áll mögöttünk, és Jézus mögött az Atya. Jézussal és Istennel, az Atyával, ott
áll mögöttünk az egész menny. Az angyalok, a mennyei lények, mind készek arra,
hogy a Mindenható parancsait végrehajtsák.

“Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és

megerősítvén az igét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!” (Mk 16:20)

“Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.

Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket
űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Mt 10.7.-8.)

Solåsen 59
“ Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és
a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön
minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
(Mt 18:.18.-20.)

“És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom
mennyen és földön. “(Mt 28:.8.)

“Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az

Atyának, a Fiúnak és a Szentszellemnek nevében.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti
veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! “ (Mt 28.19.-20.)

Minden kormány, minden uralmon lévő szervezet bizonyos rendeletekkel

szabályozza, kormányozza és rendszerbe foglalja az elveit.
Ezek a lefektetett írások, elvek, és rendelkező szabályok adják meg a vezető
szervnek azt a tekintélyt, amire a végrehajtáshoz szüksége van.
Ezek jogosítják fel a vezető személyeket, hogy megtehessék mindazt, amit tenniük
kell.

Az Egyesült Államokban a vezető szervek működésének és az államférfiak

pozíciójának a bázisa az Alkotmány. Ami az Alkotmányban nincs világosan rögzítve,
azt a kormánynak nincs hatalma véghezvinni.

Ha Amerikát, vagy bármely más államot megtámadnák, vagy támadás fenyegetné

valami módon, akkor a kormánynak teljhatalma van megtenni mindazt, amit
szükségesnek lát ahhoz, hogy megvédje az országot.
Meg van hozzá a tekintélye!

Meg van hozzá a hatalma!

De cselekednie kell ennek a tekintélynek alapján, és használnia kell azt a hatalmat,
amit a megbízatásnak ez a tekintélye biztosít a számára.

A hatalom birtoklása semmit sem jelent, ha nem használjuk azt!

Az államférfiak hiába mondogatják egy agresszornak:

− Van hatalmunk hozzá, hogy háborút indítsunk ellened!
Önmagában ez a fenyegetés soha nem fogja legyőzni az ellenséget.
Csak az, ha valóban harcba szállunk vele.

A sátán jobban tudja, hogy a keresztényeknek van hatalmuk és erejük legyőzni őt. De
ez nem aggasztja őt túlságosan, csak akkor, ha valóban szembeszállnak vele és
harcolnak ellene. Csak akkor vesz erőt rajta a félelem.

Solåsen 60
Kettős kulcs

„Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek.” (Jak. 4.7.)

Ha a sátán látja, hogy használod a hatalmat és tekintélyt, nem sokáig fog körülötted
maradni. El fog futni tőled.
Mi a mi alkotmányunk? Mi a mi tekintélyünk alapja?
Az élő Isten beszéde.
Az írások. Jézus szavai, az Ő parancsai. Ezek képezik a mi szellemi alkotmányunkat.
Az ördög szeretné, ha olyan emberré tehetne téged, aki tele van bizonytalansággal,
mint az olyan férfi, akinek nincs uralma a saját élete felett. Nincs uralma a saját
lelkén!

„Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, akinek nincsen
birodalma az ő lelkén!” (Péld. 25.28.)

Olyan emberré akar tenni,aki gyökértelen, akit ide-oda lehet lökdösni, dobálni, akit
ide s tova hajt a tévelygések különböző szele.
Ameddig ilyen állapotban tudhat téged, addig nincs mitől tartania. Csakhogy addig
nem is fogsz győzni soha!

„Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak
akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való
csalárdság által.” (Ef. 4.14.)

Mint újjászületett hivők, mint gyermekei az élő Istennek, hivatkozhattok és bátran

támaszkodhattok a világmindenség leghatalmasabb Alkotmánylevelére, ami Jézus
vérével van lepecsételve.
Ennél nagyobb tekintély és hatalom nem létezik sem a mennyben, sem a földön.

Az Új Kenetről szóló kijelentés megtanít arra, hogy miként használjuk a tekintélyt és a

hatalmat, mégpedig a legmegfelelőbb módon.
Arra azonban semmi szükség, hogy tovább várj!
Megkezdheted a cselekvést.
Az ellenség helye be van azonosítva.
Menj és szállj harcba ellene az Úr Jézus nevében!
Először életedben tudni fogod, hogy mit kell tenned, hogy megnyerd a harcot a bűn
ellen.
Tudni fogod, mit kell tenned a megváltatlan szeretteidért, a betegségek, a rontások
ellen, amik évek óta kínozzák a tested, és amikből eddig évek óta nem tudtál
megszabadulni.
Tudni fogod, mit kell tenned az Egyházadért, Gyülekezetedért, aminek problémái
eddig megoldhatatlannak tűntek.

Solåsen 61
Ez Isten kijelentése az 1970-es évre, és az utolsó időkre!

Jézus Krisztus Egyháza megkapta a bevonulási parancsot, hogy betörjön a sátán

területére.

„És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a

mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva
lészen.” (Mt. 16.19.)

Megígérhetem neked azt, hogy amikor előre fogsz nyomulni, olyan ima győzelmek-
ben lesz részed, mint még soha ezelőtt, mihelyt az Új Kenetnek ezt a kijelentését
Isten valósággá teheti a számodra.
Az ellenségnek nemcsak a tartózkodási helyét fedi fel Isten, de egész csatatervét is
megmutatja nekünk.
Tudjuk, mi az, ami megállítja őt.
Tudjuk, hogy isteni hatalmat kaptunk, erőt és támogatást, olyat, ami szabadulást hoz
a sátán minden hálójából és fondorlatosságából.
Van egy védelmi rendszerünk a sátán ellen, amin ő képtelen áthatolni.
De csak akkor, ha mindezt használjuk is!

XI. Hogyan juthatunk át az utánzásból a megtapasztalásba

Kezdjétek csak el a hit pajzsának felemelését és használatát!

A Szellem kardjának forgatását.

Amint már mondtam, az egyháztörténelem tanulmányozása közben bizonyos

ciklusos működési köröket figyelhetünk meg, ami arra enged következtetni, hogy a
Szent Szellem tevékenységében időszakonként ismétlődés van.

Ha visszatekintünk, ez világosan felismerhető. Nyilvánvaló, hogy ciklusokban

működik, de nevezhetnénk hullámnak is, aminek van tetőzése és visszahúzódása.
(Dagály-apály.)

Sok esetben a Szent Szellem olyan igazságokat fed fel az Egyházban, amik, bár
éveken keresztül ott voltak, mégis el voltak rejtve.
Nem jutottak el az ember tudatáig, de egy kijelentés időnként új életet oltott bele az
egyházba, és ennek eredményeképpen ébredési periódusok következtek, amik
sokban hasonlítottak az „apostoli kereszténységhez”.

Ez történt Luther Márton esetében is.

„Az igaz az ő hite által él.” (Róm. 1.17.)

Ez az igehely ott van a Bibliában, és ott volt a Luthert megelőző 1500 év alatt is. Az
Egyház kezdetétől fogva ott volt, de egyszer új kijelentéssé vált, aminek a
következménye lett a reformáció.

Solåsen 62
Ugyanez érvényes más nagy ébredési emberek esetében is, mint pl. Wesley és
Charles Finney.

Napjainkban (60-as, 70-es évek) egy új kiáradást figyelhetünk meg:

A Szent Szellem keresztségének hullámát, ami mindenféle felekezeti határon
átvonul, sokkal nagyobb sodrással és hatalmasabb módon, mint az eddigi, ezt
megelőző ébredésekben.

Ezzel a nagy megmozdulással egy időben hatalmas kijelentések adatnak a szellemi

világban zajló eseményekkel kapcsolatban, és magukban a Szellemben járó
szolgálókban is.
Isten népe tanulgatja, hogyan kell helyt állania, hogy legyőzhesse a sátán küldötte
gonosz erőket, akik azzal a feladattal lettek megbízva, hogy megerőtlenítsék az Isteni
erőket minden Szentlélekkel betöltött hívő életében.
Ha hajlamos volnál figyelmen kívül hagyni Istennek ezt a nagyon is jelenvaló áldását,
ami napjainkban szétárad az egész hívő világon, vedd tekintetbe Billy Graham
állítását. Figyeld meg, mit mondott mostanában, és hogyan erősödött benne
meggyőződéssé a sátánnak és a démoni erőknek a nagyon is valóságos, személyes
jelenléte és működése.

„Mi mindannyian a keresztény szolgálat elkötelezettjei vagyunk, és állandóan

tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy a csatánkat természetfölötti erőkkel és
hatalmasságokkal kell megharcolnunk. Az ördög mindennap utánam jön. Mindennap
követ engem és megkísért. Számomra nagyon is valóságos a jelenléte.”
(Billy Graham)

A gonosz nem csupán valami jónak a hiányát jelenti, hanem egy valóságosan
működő, élő szellemi lényt, aki tevékenykedik.
Egy rémisztő valóságot, titokzatosat és ijesztőt.

Olvasd csak el azokat a folyóiratokban időről-időre megjelenő cikkeket, amik az

ördögről mint szellemi lényről beszélnek, és mint ilyennek a tevékenységeit
tárgyalják.
Amire ma a legnagyobb szükségünk van, hogy képességet nyerjünk arra, hogy
megbirkózhassunk ezzel a hatalommal.

Ne tégy úgy, mintha nem is létezne!

Némely lelkész elfordul azoktól a dolgoktól, ahol szerintük túl van hangsúlyozva a
démoni tevékenység.
Ebben nagy veszély van, mondják, nehogy elkezdjük mindenben a sátánt látni. Bár
ebből valóban támadhatnak problémák is, én a magam részéről mégis sokkal
nagyobb veszélyt látok abban, ha a fejünket homokba dugva, mint a strucc, úgy
teszünk, mintha a sátán nem is létezne.

Vannak, akik elégendőnek tartják, ha nyomatékosan kihangsúlyozzuk a pozitív

hozzáállást, az isteni hatalomra való koncentrálást.
Azonban olyan ez, mintha egy hadsereget csak gyakorlatoztatnánk, a katonáinkat
kiképeznénk, de soha nem beszélnénk nekik az ellenségről, akikkel szembeszállni
készülünk.

Solåsen 63
Napjainkban megtanulhattuk, hogy a tényleges harcászatban is sokféle harcmodor
létezik.
Egy kis gerilla típusú csapat egykettőre elintézhet és szétverhet egy százszor
nagyobb sereget, ha ezt a hadsereget nem képeztük ki eléggé.
Ugyanez történik, ha ez a hadsereg vonakodik megtanulni, vagy nem akarja alkal-
mazni a harc módjának azt a fajtáját, amellyel szembekerül.

A sátán nagy tehetség, valóságos „harcászati géniusz”.

6000 éves tapasztalatot szerzett a folyamatos szellemi harcban!
De Isten nem hagy el bennünket, bárhogyan is állunk jelenleg, még ha közben
bukdácsolunk is, Ő mindig kész arra, hogy újból és újból felemeljen bennünket.

Meg kell értenünk Isten működési módszerének elvét, amit az életünkben alkalmaz.
Ha ezt az egy elvet tökéletesen megértené az Egyház, lehetetlen volna nem
észrevennie azt a különbséget és azt a nagy változást, ami emiatt bekövetkezne.

Nemcsak nekünk, nemcsak értünk, hanem általunk!

Isten nem csak nekünk tesz valamit!
Isten nem csak értünk tesz valamit!
De mindig általunk akar cselekedni!
Ő mindig embereken keresztül végzi a munkáját!

Isten felszólítása arra irányul − és ez az Ő legnagyobb törekvése felénk, a

legerősebb szándéka, terve, célja az életünk számára −, hogy résztvevők, átélők
legyünk, és nem csupán „utánzók” és „másolók”.

Istennek nem az a szándéka, hogy egész életünket küszködésben töltsük el csak

azért, hogy olyanon legyünk, mint Ő!
Sokkal inkább az, hogy az Ő élete átfolyhasson rajtunk, átáradva az egész lényünkön
keresztül.
Nem változtatja meg a hústestet, de azt akarja, hogy az Ő dicsősége és az Ő élete,
az Ő világossága, az Ő ereje munkálkodjon bennünk és rajtunk keresztül.

A hit mint fegyver

„Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely

legyőzte a világot, a mi hitünk.” (I. Ján. 5.4.)

Ennek az Igehelynek az alapján − ha nem pontosan fordítjuk, vagy ha nem jól értjük −
némelyek azt a következtetést vonhatják le, hogy minden, amit tennünk kell csak
annyi, hogy elhiggyünk egy Igehelyet és a sátán máris le van győzve.

Ebből az értelmezésből azonban hiányzik a hit jelentőségének az a fajta

kihangsúlyozása, ahogyan ezt a szót az írások kifejezik.

Először is meg kell értened, hogy a hit egy fegyver!

Másodszor meg kell értened, hogy a hit nem támadó fegyver, hanem védekező.
Az efézusiaknak úgy lett bemutatva, mint egy pajzs:

Solåsen 64
„Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes
nyilát megolthatjátok…” (Ef. 6.16.)

A pajzs mint fegyver semmit sem ér, ha rátesszük egy asztalra, bármilyen szép
fényes is legyen. Ennek a fegyvernek az értéke és hatékonysága csak a csatában
mérhető fel.
Fel kell vennünk, és nemcsak felvenni, de forgatni is kell, mozgatni és mindig abba
az irányba fordítani, ahonnan az ellenség támad.

Az új kenet megjelenése a szellemi szolgálók ezreinek életét forradalmasítja az

egész világon, hajszálpontosan eltalálva és beazonosítva életünkben a sátán
hadállásait, és a módját is annak, hogy honnan és hogyan közelít.

Egyike a legelső dolgoknak, amit a Szent Szellem kijelent és megmutat nekünk, az a

sátán haditerve.
Így, ha már ismerjük a stratégiáját, pontosan tudhatjuk azt is, hogy hol fog támadni.

A sátán rohamai egyetlen területre korlátozódnak. Csak egyetlen hely van, ahol a
sátán letámadhat egy embert, akár hivő keresztény az illető, akár nem.
Ez az egyetlen hely az elme területe, a gondolkodásmód, a mentalitás, az érzelmek,
hangulat stb.

Bár lehet, hogy a következmények lényünk más területén jelentkeznek, de mégis itt
van az egyetlen lehetősége arra, hogy minket megtámadjon.
Ha teljesen fel tudjuk fogni, megértjük és tudomásul vesszük ezt, akkor képesek
leszünk a hitnek a védőpajzsát ezen a területen, ebbe az irányba fordítva használni.

A többi területre nézve nem szükséges aggodalmaskodnunk.

Csak ezen a területen tud támadni a sátán, csak ezen az úton tud megközelíteni. A
harc tehát a gondolatvilágunkban kezdődik el.
Rögtön emeljük fel a hitnek pajzsát, így meg tudjuk védeni magunkat minden tá-
madástól és az ellenség tüzes nyilaitól.

Vigyázat! Nem automata fegyver!

A hit pajzsát nekünk kell felemelnünk, és nekünk is kell megfelelő irányban

használnunk!

A nagy utánzó

A sátán annyira irigy és féltékeny Istenre, hogy minden módon megpróbálja Őt

utánozni.
Miután arra lett teremtve, hogy Isten helyettese legyen, rendeltetése szerint a
legmagasabb rendű angyali lény volt.
Fénye, ragyogása és dicsősége páratlan volt. Csak Isten volt feljebbvaló nála. Ő
azonban még ragyogóbb fényességű és még nagyobb dicsőségű kívánt lenni.
Imádottabb akart lenni, mint Isten. Első akart lenni a mennyi világban! (Ésa. 14.13.)

Solåsen 65
Előbb beszéltünk arról, hogy Isten rajtunk keresztül akar munkálkodni.
A sátán is átvette ezt a módszert, ő is embereken keresztül tevékenykedik, és az
ügynökei által viszi végbe a terveit.

A Biblia ezt mondja, jól jegyezd meg!

„… ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.” (Ef. 2.2.)

Mivel próbálkozik a sátán? Megpróbálja utánozni azt az Istent, Aki nemcsak nekünk
ad valamit, nemcsak értünk tesz valamit, hanem általunk, rajtunk keresztül
munkálkodik.

Az egyetlen támadó fegyver!

Nagyon meg fogsz döbbenni, ha rájössz, hogy Isten csak egyetlen egy támadó
fegyvert hagyott nekünk, amit a szellemi harcokban használhatunk.

Ennek két oka van: először is ez a fegyver olyan hatékony és olyan tökéletes, hogy
mindenféle helyzetben hatásos, és mindig alkalmazható, tehát minden adandó
alkalommal tudod használni.

A Biblia mondja:

„Vegyétek ... a Szellem kardját, amely az Isten beszéde.” (Ef. 6.17.)

Nem adatott más fegyver hívő kereszténynek a harchoz, csak az Isten beszéde!
De e fegyver használatának módjában különbségek vannak.

Egy megvallás!

Volt az életemben egy idő − nem is olyan régen −, amikor ez az Ige, hogy:
„… mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, aki e világban van” (I. Ján. 4.4.)
olyan volt a számomra, mint egy biztosítási kötvény, olyan, ami a jó szellemi köz-
érzetemet volt hivatva biztosítani és megvédeni.

Úgy néztem ezt az igét, mint egy automata fegyvert, ami megvéd a sátán ellen. Az
volt a benyomásom, hogy nincs másra szükségem, csak szorosan Jézus mellett állni
és akkor a sátán nem tud hozzám érni. Így volt egészen addig, amíg egyszer rá nem
jöttem, hogy a dolgok nem egészen így állnak.

A sátán fütyül rá!

A valóságban éppen az ellenkezője történt.

A sátán nem hatódik meg attól, hogy te közel vagy Jézushoz. Őt hidegen hagyják
ezek a dolgok, ő nem érzelgősködik. Minél közelebb kerültem Jézushoz, annál
hevesebbé és viharosabbá váltak a sátán támadásai.

Solåsen 66
Némelyek azt képzelik, hogy a Biblia tanulmányozása elűzi az ördögöt. Nagyon meg
leszel lepve, ha megtudod, hogy mennyi Biblia- tanulmányozást végighallgatott már a
sátán.

Vedd csak elő a Bibliát a válságok idején, és kezdd el olvasni! Majd meglátod, hogy a
te Biblia-tanulmányozásod nem okoz gondot a sátánnak! Nem fog meghatódni rajta!
A bibliai képzettség sem futamítja meg a sátánt.
Ha kívülről el is tudnád mondani a bibliai Igéket a Genezistől a Jelenések könyvéig,
ez önmagában nem volna elég ahhoz, hogy a sátánt akár egy centivel is távolabb
vigye az életedből.

Sok ember megkísérelte már, hogy a győzelmét az Isten Igéjén keresztül nyerje el
úgy, hogy azt sokat hangosan ismételgeti, és ez által megtanulja.
Az üzenetnek ezt a részét olvasva sokan azt kérdezhetik:
Cerullo testvér! Mit értesz ez alatt? Lehetséges az, hogyha én megtanulom az Igéket,
és az Írások belerögződnek az emlékezetembe, az mégis hatástalan legyen a sátán
ellen?

A Szentírásnak csupán az idézgetése nincs hatással a sátánra, csak akkor végzi el

hatékonyan a feladatát, ha egy bizonyos határozott irányban döföd oda a sátán felé a
száddal kimondott, megfelelő Igét.

Akkor be fogja tölteni rendeltetését.

Máskülönben ez csupán egy üres gyakorlat lesz, és mentes marad a Szent Szellem
erejétől. Hiányozni fog belőle a „robbanó töltet”.
Az Isten Igéjében benne van a Szent Szellem hatalmas „robbanó töltete”, amit csak
el kell sütni, mint egy fegyvert, és rá kell célozni vele a támadóra.

Ne érts félre!
Nagyon nagy érték az, hogy a Bibliát tanuljuk és emlékezetünkben rögzítjük, de
ennek az értéke csak akkor lesz hasznunkra, csak akkor válik valóságosan
hatékonnyá, ha megfelelően használjuk.
Ez pedig nem automatikusan történik.
Fel kell emelni! Céloznunk kell vele! El kell sütni, mint a fegyvert!
A kardot is forgatni kell!

A Biblia mondja:

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”

(Jak. 4.7.)

Egyik sem lehet a tiéd a másik nélkül!

Itt van egy kettős ajtó a diadalhoz, a győzelmes élethez.

De ha csak az egyik ajtót használod, szellemileg légüres térbe kerülsz.

Vannak emberek − hívő keresztények −, akik elszántan ellene állnak az ördögnek, de

valójában még soha teljesen nem rendelték alá magukat Istennek. Nem szánták oda,
nem adták át magukat az engedelmességre Istennek. Ezért emiatt az ellenállásuk
sincs támogatva a Szent Szellem erejével.

Solåsen 67
Azután van egy másik csoport is, akik viszont állandó engedelmességben élnek, és
alárendelték magukat Istennek, mégis hullámzó az egész életük.
A vereségek és győzelmek „hol fent-hol lent” állapota jellemző rájuk.
Belőlük hiányzik az elszánt ellenállás.

A páros kulcs: engedelmesség és ellenállás!

Én magam személyesen már sok ezer embert tanácsoltam, segítettem szerte a

világon, olyanokat, akik szerették Istent és szolgálni akartak neki, de soha nem
jutottak el győzelemre.
Mondhatni róluk, hogy különösebb bűnökbe nem estek bele, elkerülték ezeket, mert
odaszánták magukat Istennek és engedelmesen órákat töltöttek imával, tusakodó
esedezésekkel, de még sem volt meg bennük a harcolni kész hajlandóság az
ellenálláshoz.

Az engedelmesség „gombot" nyomogatva!

Amíg állandóan az engedelmesség gombján tartjuk az ujjunkat, és azt nyomogatjuk

egyfolytában, addig nem érünk rá foglalkozni a sátánnak való ellenállás dolgaival.
Befelé koncentrálunk az önátadásra, engedelmességre, pedig az erőviszonyok a
kifelé való cselekvések által változnak meg, az pedig az ellenállás.

Istennek sok olyan gyermeke van, aki mindennap odaszánja magát az engedel-
mességre, de elmulasztja az ördögnek való ellenállást.
Az ördög pedig csak akkor fut, ha ellenállsz! Ez a szó, hogy „ellenállás” egy
határozott cselekvést fejez ki, és nem csupán védekezést. Harcot jelent. Csatát
feltételez.
Amíg engedékeny vagy az ellenséggel szemben a csatában, nem támadod, csak úgy
foglalkozgatsz vele, tudomásul veszed, hogy ő ott van, addig ott is fog maradni
szépen melletted, és addig kínozza, gyötri a szellemi életedet, amíg ízekre nem
szedi, és már nem leszel több, mint egy szellemi csontváz.

Pánik helyett erő

Túl gyakran fordul elő, hogy mi az állhatatosság és az ellenállás gombjai helyett a

félelem pánikgombját nyomogatjuk.
Ennél jobb bizonyítéka nem is lehet a sátán győzelmének. Pontosan ez az, amit ő
akar.

Hogyan kell szórakozhatni az ellenséget

Amíg állandóan csak gyakorlatozol a szellemi fegyvereiddel, minden, amit elérhetsz,

csupán annyi, hogy mulattatod az ellenséged.
Jól szórakozik, ameddig csak jegyzetelsz, tanulsz és elméleti gyakorlatokat végzel,
mert addig ő nagy biztonságban érzi magát.

Solåsen 68
Ám ez az állapot azonnal meg fog változni, mihelyt bátorságot veszel, és felemeled a
fegyvert, ráirányzod és célba veszed őt!
Amint meglátja szellemi fegyvered ráirányzott csövét és ujjadat a ravaszon, futásra
kényszerül.

Annyira tetszik nekem ez a szó, hogy futás. Olyan boldog vagyok, hogy ezzel van
kifejezve az ördög menekülése. (Az angol a „flee” szót használja, ami repülést is
jelent.)
Ez arra enged következtetni, hogy a sátán nemcsak szépen elmegy, hanem futnia
kell. Ez egy gyors, pánikszerű távozást jelent.

A hit bizalom, de a hit cselekedet is!

Nem hiszem, hogy van még egy olyan igazság azok közül, amiket Isten nekem a
szolgálatomban adott, és amit annyiszor elismételtem volna, amire annyi millió
embernek felhívtam volna a figyelmét, mint a hitnek az az egyszerű igazsága, hogy
az összefügg a cselekvéssel.

Látásom szerint az isteni gondviselés úgy tervezte meg a dolgokat, hogy annak
minden mozzanata bizonyos cselekvést követel a részünkről.

Ez tökéletes összhangban van azzal a szent, isteni jellemvonással, ami soha nem
akar erőszakkal kényszeríteni minket, és akár rossz, akár jó a hozzáállásunk, a mi
saját akaratunkkal szemben ő soha nem akarja érvényesíteni az Övét!

A vegyészek birodalmában mindig szükség van egy katalizátorra, ha egy reakció

eredményét tudni akarják. Ameddig a katalizátor nincs meg, két kémiai anyag
összetétele, illetve azok egymásra való hatása rejtve van, és nem bizonyított.

A hit katalizátora a cselekvés!

Az Új Kenet megjelenése és hatása nem korlátozódik csupán életünk egy bizonyos

területére, hanem hatással van az egészre.
Ez az emberi törekvések minden területére érvényes üzenet!

Amint leírtam, megértettem, hogy a Szent Szellem véghez fogja vinni, hogy
mindazok, akik valóban igénylik az Új Kenet megjelenését az életükben, azok meg is
fogják kapni. Szinte bele lesz ejtve a kezükbe.

Nem hiszem, hogy te csak úgy véletlenül olvasod ezt a könyvet.

A Szent Szellem vágyakozik és kívánkozik rá, sóvárog az után, hogy egy egészen
különös munkát végezhessen az életedben.

Ebből a könyvből megkaphatod az ismeretet, a tudást és a megértést, ami megnyitja

számodra a kapuk zárait, hogy hozzájuss az imaerőhöz, imagyőzelmekhez olyan
mértékben, ahogy még soha életedben nem tapasztaltad meg azt, sőt még álmodban
sem merted volna gondolni.

Solåsen 69
Ez az ismeret azonban önmagában nem elég. Az Új Kenet kijelentésének üzenete
egy cseppet sem nyom a latba, egy tapodtat sem visz téged előbbre, hacsak nem
kezded el a cselekvését.

Válts át a tettekre!

Hadd mondjak neked valamit ebben a pillanatban. A Szent Szellem buzdít, ösztökél,
szinte súg neked, hogy hasson rád, és tettre serkentsen.
Ha ezt most elhessegeted magadtól, ha legyintesz rá, akkor ez a hozzáállás és
ellenkezés hamar elfojtja benned, sőt kiöli belőled annak a kinyilatkoztatásnak az
erejét, amit most kaptál, és elfogadtál.

A Szent Szellem Kenete alatt azt tanácsolom neked, hogy tégy meg két dolgot:

Első:
Add át az életedet, akaratodat, egész magadat Istennek! Most rögtön!
Valld meg, hogy szükséged van szabadulásra és győzelemre a dohányzás, a
hazudozás szelleme felett, győzelemre az indulatosság felett, ami állandó vereséget
okoz. Igényeld a szabadulást a nyelv bűneiből, kérd az uralmat a nyelved felett, ami
olyasmire vesz rá, hogy szétmarcangold és tönkretedd szeretteid életét.
Valld meg, hogy szeretnéd, ha jobban áradna rajtad keresztül Krisztus szeretete a
családtagjaid felé, és más egyéb szükségeidet is valld meg, akár fizikaiak, akár
szellemiek ezek a hiányok. Add át azokat Istennek most!

Második:
Kezdd el most rögtön a Szellem kardját használni és pontosan oda irányítani, ahol az
ellenséges támadás középpontját látod az életedben.
Kérd a Szent Szellem vezetését, hogy adja meg neked a megfelelő Igéket, amit
nekiszegezhetsz az ellenségnek, hogy kénytelen legyen azonnal menekülni.

(…)

Számodra készült!

Mindez el van készítve a számodra! Ott van a kezed ügyében! Ezt az üzenetet
kaptam, és mondtam a szemébe emberek ezreinek.

Két dolgot teszek:

1. Átadom a kijelentést, amit Isten adott nekem a Szent Szellem

Kenete alatt. Hiszem, hogy érezted ennek a Kenetnek erejét, amikor
ezt a könyvet olvastad.

2. Minden „Szent Szellemről szóló tanítások szemináriumának” a végén

minden egyes résztvevővel külön szoktam imádkozni, hogy ne csak
hallgatói legyenek a szavaknak, hanem cselekvői is, cselekvői az
Igének, hogy az üzenet, amit kaptak, rögtön átmehessen a
gyakorlatba, és annak eredménye láthatóvá váljon az életükben.

Solåsen 70
Imádkozom azért, hogy mindenki, aki ezt a könyvet olvasta:

„... győzteseknél is győztesebbé váljon a Krisztusban.” (Róm. 8.37.)

Dr. Morris Cerullo

Solåsen 71