Állatélettan kidolgozott vizsgakérdések

1. A törzs és végtagok csontjai. A testtájak.

Testtájak:
I. Fej (1): - arc tájékai: száj, orr, áll
- agykoponya tájékai: homlok, fejtető, nyakszirt, halánték, fül, halántékárok,
szemgödrök, szemgödör alatti tájékok
- nyak tájékai: felsőnyak él(2a), nyak oldalsó tájéka(2), torkolati barázda(3),
alsó nyak él (torok él)(2b)

II: Törzs: - mellkas: mar(4), hát(5), a mellkas oldalsó tájéka(6), szügy(7), szegycsont
tájékai(8), lebernyeg(36)
- has: ~ előhasi tájékok: lapátos porc tájéka(9), borda alatti tájék(10)
~ közép hasi tájékok: ágyéktájék(11), középhasi tájék(12) horpasz(14) és

köldök(13) tájéka
~ utó hasi tájékok: lágyéktájék(15), fantájék(16), haskorci redő(38)
- medence: kereszt tájék(26), fartájék(28), csípőszöglet tájéka(27),
ülőgumó tájéka(29), gát tájék: -végbélnyílás –nem szervek tájéka

III: Végtagok: - elülső végtagok: lapocka(18), váll izület, vállbúb(20), felkar(19),

könyökizület(21), alkar(22), elülső lábtő(23),
elülső lábközép(24), az ujjak tájéka(25): (csüd, párta,
pata v. csülök v. köröm)
-Hátulsó végtagok: csípőízület vagy tompor(30), comb(31),
térdizület(37), szár(32), hátulsó lábtő v. csánk(33),
Hátulsó lábközép(34), ujjak tájékai(35)
-Farok(17): fartő, farokrépa, farok hegye

A törzs és végtagok csontjai:

1. állcsont; 2. állkapocs; 3. első nyakcsigolya (atlas); 4. második nyakcsigolya (fejforgató)

axis; 5. ötödik nyakcsigolya; 6. hátcsigolyák (tövisnyúlványhosszúak:
harántnyúlványrövidek); 7. ágyékcsigolyák; 8. keresztcsont; 9. farokcsigolyák; 10.
negyedik borda; 11. tizennyolcadik borda; 12. szegycsont ( valódi bordák); 13.szegycsont
lapátos porc része; 14. bordaív;
Elülső végtag csontjai:
15. lapockacsont; 16. lapockaporc; 17. karcsont; 18. alkar csontjai (könyökcsont v. singcsont);
19. orsócsont; 20. elülső lábtő ízület csontjai; 21. elülső lábközépcsontok; 22. elülső végtag
ujjperccsontjai (3 ujj perc: csüd,párta,pata);
Hátulsó végtag függesztője:
23. medencecsont (3 csontból csontosodott: csípőcsont, üllőcsont, fancsont); 24. combcsont;
25. térdkalács; 26.egyenítőcsontok; 17. szárkapocscsont; 28. sípcsont; 29. a hátulsó lábtő
ízület (csánk csontjai); 30. hátulsó lábközépcsontok; 31.hátulsú végtag ujjperccsontjai( csüd,
párta, pata)
2. A homeosztázis fogalma, homeosztatikus jellemzők.

Homeosztázis: belső környezet dinamikus állandóságát biztosító mechanizmusok összessége.

Homeosztázis fenntartása:
- Ingerfelfogás
- Ingerekre való reagálás
- Életjelenségek harmonizálása
Homeosztatikus jellemzők:
-Izotónia: a szervezet egészében a különböző elhatárolt terekre jellemző azonos
ozmotikus állapot.
- Izoionia: a jellemző ionösszetétel
- Izohidria: a H+ ion koncentráció által a test szöveteiben kialakított pH-érték állandósága.
- Izovolémia: a szervezet egymástól elhatárolt különböző folyadéktereiben tapasztalható
folyadékeloszlás, de egyben az összfolyadék - mennyiség azonosságának
kifejezője
- Izotermia: az állandó testhőmérsékletű állatok jellemzője, aminek fenntartása az
anyagcsere intenzitásának egyik alapvető tényezője.
- Egyes vegyületek állandó koncentrációja (pl. vércukorszint)

A homeosztázis fenntartását a szervezet szabályzó készüléke biztosítja.

3. A vér alakos elemeinek és a vérplazma összetételének, jellemzői. Mi a „hematokrit

érték” fogalma?

A vér alakos elemei (sejtjei) a vörösvérsejtek, fehérvérsejtek és vérlemezkék, sejtközötti

állománya pedig a vérplazma. A vér sejtjei a vörös csontvelőben termelődnek, magzati korban
azonban a máj és a lép is részt vesz a sejtek termelésében.

A vér alakos elemei: (35-45%)

 Vörösvérsejtek:
- Oxigén szállítására specializálódott, felülnézetben korong, oldalnézetben piskóta
alakú sejtek.
- Szárazanyag-tartalmuk 70 %-át a hemoglobin teszi ki, amely egy színes, összetett
fehérje.
- A Hb a tüdőben oxigénnel telítődik, a perifériás szövetekben O2-t ad le.
- A Hb oxigén kötése laza kapcsolat, nem valódi oxidáció
- Ha Hb központi vas atomja valóban Fe3+ (ferri) vassá oxidálódik, a molekula az
oxigén leadására alkalmatlanná válik
- A vörösvérsejtek képződése osztódás és differenciálódás útján kb. 8-10 nap alatt megy
- végbe a vöröscsontvelőben és 2-3 hónapig vannak a keringésben.
- A sejtek szaporodás és érési folyamatát a szövetek oxigénhiánya (hypoxia) serkenti
(eritropoetin).
- Az elöregedett sejtek a lépbe kerülnek, majd a fagocitózisra képes fehérvérsejt-
származékokból álló reticulo-endotheliális rendszer (RES) szűri ki a keringésből.
- A felhasadó porfirinvázból keletkezik a biliverdin és bilirubin, amit a máj az epével
választ ki. A globinrész a fehérje-anyagcserében bomlik le, a vas az erythropoesis
során részt vesz az újabb Hbmolekula képzésében.
A CO2 szállítása a vérben
A szövetekben felszabaduló CO2 a v.vsejtekbe diffundál, ahol a karboanhidrázaktivitás
révén igen gyorsan szénsavvá alakul. A szénsav H+ és HCO3- ionokradisszociál.

Hematokrit: A vérsejtek teljes vérre vonatkoztatott hányada (0,35-0,45 L/L)

Ha a hematokrit érték:
- növekszik: hemokoncentráció (plazmavízér csökkenés, fokozott vérsejtképzés)
csökken: hemodilúció (plazmavízér tágulás, vérszegénység)

 Fehérvérsejtek: a fehérvérsejtek száma a vérben 109/L nagyságrendű.

A fehérvérsejtek körülbelül 60 %-a granulocita.
Granulociták: Neutrofil; Eozinofil; Bazofil
Limfoid sejtek: Limfociták: T-limfociták, B-limfociták; Monociták

 Vérlemezkék: a vér legkisebb alakos elemei, számuk 1011/L nagyságrendű. A vörös

csontvelőben keletkeznek úgy, hogy az ott differenciálódó óriássejtek széttöredeznek,
és a sejttöredékek a keringő vérbe jutnak. Élettartamuk 8-10 nap. A véralvadásban
játszanak szerepet.

A vérplazma: (55-65%)
 A vér sejtközötti állománya.
 A vérplazma szalmasárga színű folyadék, mely szerves és szervetlen anyagokat
tartalmaz.
 A vérplazma 90-92 %-a víz, 8-10 %-a szárazanyag
 N-tartalmú szerves anyagok (6-8%),
 szervetlen anyagok (0,9%)
 N-tartalmú nem fehérje összetevők, lipidek, szénhidrártok (1,5-2%).

4. A szív felépítése, működése. A vérkörök.

A szív felépítése:
A szív a vérkeringés központja. A mellüregben, a középső gátorközben helyezkedik el, 3/5-e
a középsíktól balra, 2/5-e jobbra található. Kívülről savós hártya, a szívburok veszi körül.
Dorsalisan -ahol a nagy erek ki-és belépnek – található a szív alapja, ventrálisan elhegyesedik,
ez a szív csúcsa. Kívülről haránt és hosszanti irányban barázdák láthatók rajta, melyekben a
szívizom vérellátását végző koszorúserek haladnak. A harántbarázda fölött a pitvarok, alatta a
kamrák helyezkednek el.

A szív falának szerkezete – az erekhez hasonlóan – ugyancsak három rétegre tagolódik.

Kívülről a szívburok zsigeri lemeze ránő a szívre, ez adja a külső réteget. A középső réteg a
szívizom, legbelül pedig az endotellel fedett szívbelhártya található. A szív üregét belül izmos
sövény különíti jobb és bal szívfélre. A pitvarok és kamrák izomzatát a harántbarázdák
vonalában egy-egy kötőszövetből álló gyűrű választja el egymástól.
A szívizom vastagsága eltérő, a pitvaroknál vékonyabb, a kamráknál vastagabb. A jobb és bal
kamra estében is eltérés figyelhető meg, a bal kamra izomrétege körülbelül kétszer vastagabb,
mint a jobb kamráé. Az üregek felőli oldalon a szívizomzat jellegzetes kiemelkedései
figyelhetők meg: a pitvaroknál hosszúkás izomkötegek, a fésűizmok, a kamráknál hengeres
húsgerendák és kerekded kiemelkedések, szemölcsizmok láthatók. A szemölcsizmok száma
eltérő, a jobb kamra falán három, a bal kamráén két szemölcsizom található. A jobb kamra
szemközti falait gyakran harántizmok kötik össze, melyek megakadályozzák az üreg túlzott
tágulását.

A szív működése:
A szív ritmusos működése során összehúzódási (szisztole) és elernyedési (diasztole)
szakaszok követik egymást. A kamrák összehúzódásakor a vér a nagy erekbe kerül.

Vérkörök:
A madarak és az emlősök szervezetében a szívből indul ki a nagy-és a kis vérkör.

-Nagy vérkör: a szív bal kamrájából az O2-dús vér az aortába kerül. Az aortából
fajtól függően változó számú ér ágazódik el, melyek a test különböző részeihez (fej,
nyak, törzs, végtagok) szállítják a vért. Az erek elágazódása után az artériákba,
arteriolákba, majd a hajszálerekbe kerül a vér. A hajszálerek területén történik meg a
sejtek és a vér közötti gázés anyagkicserélődés. Ezután a CO2-ban dús vér venulákba,
majd egyre nagyobb átmérőjű vénákba szedődik össze, végül a test két legnagyobb
gyűjtőere, a hátulsó és elülső üresvéna szállítja azt vissza a jobb pitvarba.

-Kis vérkör: a CO2-ban dús vér a jobb kamrából a tüdőartériába kerül, mely a tüdőbe jutva
elágazódik. Az elágazódás eredményeként a hajszálér hálózatba jut a vér, a hajszálerek és a
tüdő léghólyagocskái között pedig megtörténik az O2-CO2 csere. A hajszálerek venulákba, a
venulák vénákba szedődnek össze, a tüdőből végül 4-5 tüdővéna viszi a felfrissült, O2-dús
vért a bal pitvarba.

5. A szívműködés vizsgálata. A szív ingerképző és ingerületvezető rendszere.

A szív ingerképző és ingerületvezető rendszere:

A: 1. szinusz csomó, 2. pitvar-kamrai csomó, 3. His-féle köteg, 4. Tawara szárak, 5. Purkinje
rostok. B: a szinusz csomó és a kamraizomzat akciós potenciálja.

A szívműködés vizsgálata:
Az ingerület terjedése során kialakuló potenciál-változások a testre helyezett elektródákkal
mérhetők, az így regisztrálható hullámegyüttes az EKG (elektrokardiogram) görbe.
Az ingerület terjedésének fent leírt módja miatt először a pitvarok, majd néhány
tizedmásodperccel később a kamrák is összehúzódnak. A szív működésére jellemző ugyan az
automácia és a ritmicitás, de a szinusz csomóhoz vegetatív idegek is térnek, melyek a
szívműködést a szervezet igényének és állapotának megfelelően fokozzák vagy lassítják.
6. Mit jelent a nutritív, illetve funkcionális vérellátás, mely szerveknél van mindkettő.
A légzőkészülék keringési rendszere.
A tüdő nutritív (tápláló) vérellátása: A szövetek anyag- és energia utánpótlásukat a nagy
vérkör a bronchialis- ából kapják, melynek végágai követik a bronchusfa rendszerét. Az
elfolyó vénás vér a páratlan vénába torkollik.
A tüdő funkcionális vérellátása: A gázcsere a kis vérköri keringés kapillárisainak területén
játszódik. A szív jobb kamrájából induló tüdőartéria CO2-ban dús vért szállít. A hörgőfa
mentén az erek elágazódnak. Az alveoláris kapillárisok ellentétes lefutással nagyobb vénákká
szedődnek össze. A bal pitvarba 5-8 oxigénben dús vért szállító tüdővéna torkollik.

7. A légzőszervek elhelyezkedése, felépítése, a hörgőfa.

A légzőkeszülék két jól elkülöníthető részből áll:
- a levegő vezetésére szolgáló csőrendszerből, ezek a légutak
Felső légutak: orrnyílások, orrüreg
Alsó légutak: gége, légcső
- valamint a külső gázcserét végző tulajdonképpeni légzőszervből a tüdőből
A légzőkészülék funkciója
- a légcsere (ventilláció) és
- a gázcsere ( ún. külső légzés)

A hörgőfa
8. A légcsere. Légzési térfogatok.
 A légutakat a rendszeresen ismétlődő légmozgások azért képesek átszellőztetni, mivel
a rugalmas és tágulékony tüdő a mellűri nyomás-, valamint a mellhártyán érvényesülő
felületi feszültség viszonyok miatt passzívan követi a mellkas tágulását.
 A ventillációt a mellkas falát mozgató és ezáltal a mellüreget tágító és szűkítő izmok
munkája tartja fenn.
 A légzőmozgások száma fajra jellemző.
 BELÉGZÉS (inspiratio) legfontosabb izmai a rekeszizom, valamint a craniodorsalis
rostlefutású mellkasi izmok.
 Belégzéskor a mellüreg tágul, a mellhártya lemezei és a tüdő szövete követi, a
légzőkészülékben negatív nyomás (szívás) lép fel, a levegő beáramlik a pozítivabb
légnyomás hatására.
 A KILÉGZÉS (exspiratio) alkalmával a saját rugalmasrostos kötőszöveti állománya
miatt összehúzódik a tüdő. Ehhez járul még a belégzőizmok elernyedése, valamint a
caudodorsalis lefutású mellkasi izmok összehúzódása révén szűkülő mellkas,
melynek préselő hatása kiszorítja a levegőt a tüdőből.
 Mindezek alapján megállapítható, hogy a nyugodt légzés folyamán:
- Az aktív szerepet a belégző izmok összehúzódása játssza, a kilégzés lényegében
passzív folyamat.
- A tüdő mozgása követi mind belégzés, mind kilégzés alkalmával a mellkas és a rekesz
mozgásait.
- Nyugodt légzés alkalmával a kilégző izmok nem játszanak szerepet.

A belégzés tehát minden körülmények között aktív tevékenység, a kilégző izmok pedig
csak jelentősen fokozott légzés, emelkedett perctérfogat (izommunka) vagy légúti
ellenállás fokozódása esetén lépnek működésbe.

Légzési térfogatok
- Légzési térfogat (Vt)
- Exspirációs rezerv
volumen (ERV)
- Inspirációs rezerv
volumen (IRV)
- Reziduális volumen (RV)

Légzési kapacitások
- Vitálkapacitás (VC)
VC= Vt+IRV+ERV
- Totálkapacitás (TC)
TC= VC+ RV

9. Gázcsere. A légzési gázok szállítása. A légzés szabályozása.

 Gázcsere: a külső és belső környezet közötti gázkicserélődés a biológiai

membránokon keresztül.
 A gázcsere diffúzión alapul.
 A folyamat hajtóereje az adott gáznak azonos időben, a biológiai membrán két oldalán
lévő mennyiségéből származó parciális nyomáskülönbségétől függ.
A légzési gázok szállítása a tüdő és a szövetek között:

 Az oxigént a vörösvértest szállítja, a benne lévő fehérje, a hemoglobin (Hb)

segítségével.
 A Hb globinját alkotó alegység mindegyikéhez 1, a centrumában Fe2+-t tartalmazó
protoporfirinváz, a hem kapcsolódik.
 A Hb a tüdőben oxigénnel telítődi (laza kapcsolat, oxigenáció, oxihemoglobin),
 A perifériás szövetekben - azok oxigén felhasználásától függően kialakuló parciális
oxigénnyomás nagyságának megfelelően- O2-t ad le.

A légzés szabályozása:

 Két fő hatás éri a szabályozó rendszert a szövetek felől:

1. a vérgázok parciális nyomása( oxigén, szén-dioxid)
2. a pH
 A légzést szabályozó rendszerek hatásukat két módon fejtik ki, a légvételek
mélységének, továbbá a percenkénti légvételek számának változása útján.
 A légzés szabályozásának idegi, kémiai és mechanikai tényezői vannak.

A légzés idegi szabályozása:

A légzés idegi szabályozása egy elsődleges nyúltvelői be- és kilégzést serkentő légzőközpont,
és az ennek a működését reguláló hídban lévő pneumotaxikus központ működésén alapul. +
Kortikális (agykérgi) felülvezérlés.

A légzés kémiai szabályozása:

 A légzési folyamat normál ingerét a szén-dioxid felszaporodása jelenti.
 Az alveoláris pCO2 koncentráció növekedése speciális kemoreceptorokat ingerelve
stimulálja a belégzést irányító neuronokat, hiperpnoét vált ki.
 CO2 hatására a H-ion koncentráció (pH) is változik.
 A pO2 és a pH csökkenése a közös fejartéria elágazódásában és az aortaív falában lévő
kemoreceptorok izgalmával jár. Az ingerület a n.glossopharingeus (IX) és a n.vagus
(X) agyidegek rostjai juttatják nyúltvelőbe.

A légzés mechanikai szabályozása:

 A belégzés alkalmával a hörgőcskék falának feszülése ingerületet kelt a tüdő
alveolusok körüli (feszítési) mehanikai receptorokban,
 az inegerületet a n.vagus továbbítja (afferentáció)
 a nyúltvelőbe
 ezáltal gátolja a belégzést serkentő neuroncsoportot.
 Az ellazulást jelző receptorokból származó neuronok az erőltetett kilégzéskor
aktivizálódnak. Ez a Hering-Breuer reflex.
 Egyéb hatások (bőrre hirtelen hideg vagy orrnyálkahártya erős kémiai ingerlése)
átmeneti apnoet okoz.

10. A neuronok felépítése. Az idegszövet jellemzése. A gliasejtek fajtái, feladatai.

AZ IDEGSEJT (neuron)
 Az idegszövet a szervezet legdifferenciáltabb szövete.
  Alapeleme a neuron
 Sajátos működése azon alapszik, hogy ingerlékenysége és ingerületvezető képessége
nagyobb, mint más szöveté.
 Az ingerületi állapot gyorsan terjed tova a szövet egészén.

Idegszövet
Az idegrendszer a szabályzókészülék része.
Homeosztázis fenntartása:
- Ingerfelfogás
- Ingerekre való reagálás
- Életjelenségek harmonizálása
Az idegrendszer idegszövetből (tela nervosa) épül fel, mely a szervezet legdiferenciáltabb
szövete. Sajátos működése azon alapszik, hogy ingerlékenysége és ingerületvezető képessége
nagyobb, mint más szöveté. Az ingerületi állapot gyorsan terjed tova a szövet egészén.
Az idegszövet a különböző szövetek, szervek működését összehangolja.
Idegszövet (tela nervosa): idegsejt + gliasejt
Az inger hatására bekövetkező anyagcsere változás az ingerület.

Anatómai, működési egysége az idegsejt vagy neuron, kötőszöveti működést végző sejtjei
pedig a gliasejtek.
A gliasejtek nagy része, miként az idegsejtek is, ektodermális eredetűek, több vonatkozásban
azonban jelentősek az eltérések. Így
- bár nyúlványos sejtek, nyúlványaik mind azonos típusúak
- nem alakítanak ki szinapszist
- nem alakul ki bennük akciós potenciál
- egész életük folyamán osztódásra képesek.

A központi- és a perifériás idegrendszerben található glaisejtek:

Astrociták
A központi idegrendszer szürke- illetve fehér állományában találhatók, két típusuk van, a
rostos és a plazmás astrociták. Támasztósejtek, kitöltik azokat a helyeket, amelyeket az
idegsejtek, ill. nyúlványaik szabadon hagynak, Az idegsejtek pusztulása után osztódó
képességük megnő, elfoglalják az elpusztult neuronok helyét. Szerepet játszanak annak a
fiziológiai barriernek a kialakításában is, amit vér-agy gátnak neveznek.

Microglia sejtek
Apró gliasejtek, melyek rendkívül gyorsan osztódnak. Szerepük a pusztuló, illetve
degenerálódó idegsejt részeinek eltakarítása (fagocitáló képesség), velőhüvely képzése. Két
típusuk van az oligodendroglia, illetve a Hortega-féle (vagy mesoglia) sejtek.

Ependima sejtek
Az agykamrák és a gerincvelő központi csatornának felszínét borítják. Az agy-gerincvelői
folyadék (liquor) a négy agykamra érfonatait borító ependimasejtek váladéka.

Satellita-sejtek
A perifériás idegrendszerben az idegsejtek testét és axonját is hüvely veszi körül. Mind az
érző-, mind a vegetatív dúcok neuronjainak testét az ún. satellita-sejtek burkolják. Feladatuk a
sejtek táplálásában van.

Schwann-féle sejtek
Az idegsejt axonját veszi körül.

11. A membrán nyugalmi és akciós potenciálja, az utóbbi tovaterjedése (működési-

áram).

Ingerületvezetés
Működési-áram = az akcióspotenciál tovaterjedése
 Az ingerület tovaterjedésének feltétele, hogy a kialakult akciós potenciál depolarizálja
a szomszédos membrán területeket.Mivel depolarizáció csak szabad membránon jöhet
 létre, az ingerület másként terjed az ún. „csupasz” , velőhüvely nélküli illetve a
szigetelt, velőhüvelyes idegroston.
 Velőhüvely nélküli idegrost – folyamatos vezetés
 Velőhüvelyes idegrost – szaltatórikus (ugráló) ingerületvezetés

12. Az ingerület-átvitel formái. A fő neurotranszmitterek.

13.Az idegrendszer morfológiai és funkcionális felosztása. A likvor termelődésének
helye, feladata. A Monroe-Kellie elv.

Agy-és gerincvelői folyadék

(liquor cerebrospinalis)
 Az agykamrákat borító ependyma sejtek termelik, transzcelluláris folyadék.
 A kamrákból a liquor a Luschka-féle lyukon át a subarachnoideális üregbe, majd az
arachnoidea felületén lévő Paccioni-féle szemcséken keresztül áramlik vissza a vérbe.
Az áramlást a liquor nagyobb hidrosztatikai nyomása és a vénás vér nagyobb
ozmózisos koncentrációja tartja fenn.
 A liquor napi termelődése emberben 20-50 ml, teljes mennyisége 110-200 ml.3
 Mechanikai védelmet nyújt a központi idegrendszernek, valamint az idegrendszer
ellenanyagraktára és kémiai kommunikációs csatorna a transzmitter molekulák
számára.
 Kóros felszaporodás eredményezi a vízfejűséget.

Monroe-Kellie elv: a koponyaüreg és s a gerinccsatorna térfogata állandó, az

idegszövet, a vér és a liquor térfogata is állandó. A liquor térfogat változására azért
van szükség, mert az agy- és gerincvelő térfogata nem változhat, s a vértérfogat csak a
liqour térfogat rovására növekedhet meg.
14.A vegetatív idegrendszer működése. A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer
működésének élettani hatásai.
Vegetatív idegrendszer (viscerális: fő beidegzési területe a zsigerek, és a szív; autonóm: a
szomatikus idegrendszertől viszonylag önállóan működik, idiotrop: a belső környezeti
ingerekre reagál és a szervezet belső egyensúlyának megtartásában vesz részt)
Működése alapján 3 csoportját különíthetjük el:
- Szimpatikus idegrendszer: Központi része a gerincvelő hátágyéki szakaszának
oldalsó szarvaiban elhelyezkedő idegsejtek csoportjaiból áll, környéki részét az
ugyancsak idegsejtekből álló szimpatikus idegdúcokból eredő páros vagy páratlan
szimpatikus idegek alkotják.
- Paraszimpatikus idegrendszer központi része az agyvelőben és a gerincvelő
kereszttáji
szakaszában lévő paraszimpatikus idegmagvakból áll. Környéki részének nincsenek
saját idegei, rostjai az agy-és gerincvelői idegekben haladnak.
- Intramurális idegrendszer az emésztő, a húgy- és ivarszervek falában a nyálkahártya
és a savós hártya alatt 2-3 rétegben található ganglionokból és idegfonatokból áll,
amelyekben a szerv tartalmának nyomása kelt ingerületet. A szimpatikus és
paraszimpatikus idegek ezt a független alapműködést (pl. az emésztőcsőben a
perisztaltikát) módosítják.

Szimpatikus: - pupilla kitágul

- nyálmirigy nyálat termel
- tüdőben a hörgők kitágulnak
- a szív gyorsabban ver
- a májból glükóz szabadul fel/ a máj több cukrot juttat a vérbe
- a húgyhólyag elernyed
- a belek perisztaltikája lassul

Paraszimpatikus: - pupilla összehúzódik

- a nyálmirigyek híg nyálat termelnek
- a szív lassabban ver
Nyugalmi állapot. Ellentétes folyamatok játszódnak le, mint a
szimpatikusnál.

15.Az agy-és a gerincvelő burkai. Az agytörzs részei.

Az agy- és a gerincvelő burkai:

DM - kemény agyvelőburok
A – pókhálóburok
CS – pókhálóburok alatti üreg
PM – lágy agyvelőburok
VR – Virchow - Robin - féle rés
GA – Pacchioni - féle szemcse
K - koponyaüreg csontos fala
am – agyburok - artéria
AC –agyvelő – artéria
vd – a csontbél vénája
Az agytörzs részei:
A gerincvelő folytatása az agytörzs, a mely a
-hátulsó agyvelőből (végső+ utóagyvelő),
- a középső agyvelőből és
-a köztiagyvelőből áll.
Hátulsó agyvelő: - végső agyvelő: -nyúltvelő (VI-XII)
-hátulsó velővitorla
-kisagyvelő hátulsó karjai
- utó agyvelő: alapja a Varol híd (V)
oldala a két hídkar
teteje az elülső velővitorla
Középső agyvelő (III-IV)
/ürege a IV. és III. kamrát összekötő Sylvius-féle zsilip/
Közti agyvelő: - alapja a hypothalamus
- oldala a thalamus
- teteje az epithalamus
16.A gerincvelő felépítése és működése. A Bell-Magendie-féle szabály.

A központi idegrendszer legősibb része, működése elválaszthatatlan az agyvelő

működésétől.
- A csigolyaívek alkotta gerinccsatornában helyezkedik el, az agyvelőhöz
hasonlóan három burok veszi körül, központi csatornájában folyadék van (agy-
gerincvelői folyadék).
- A nyúltvelőn keresztül kapcsolódik az agyvelőhöz, hátrafelé az ágyéki résznél
elvékonyodva fonálszerű maradványban végződik.
- A gerincvelő szelvényezett felépítésű, nyaki, háti, ágyéki és
keresztszelvényekből áll.
- Központi csatornája körül H alakú, nagyobbrészt idegsejtekből álló
szürkeállomány,körülötte idegpályákból álló fehérállomány helyezkedik el.

- A szürkeállomány hátulsó szarvában és központi részén a különböző

idegpályákat képező idegsejtek közötti kapcsolatot létrehozó, ún. asszociációs
sejtek, a mellső szarvában mozgatósejtek vannak, amelyek a vázizmok
mozgatását szabályozzák.
- A vázizomreflexek a testhelyzet megtartásának és a védekezésnek eszközei.
- Az oldalsó szarvában levő központi vegetatív sejtek axonjai a környéki
idegrendszerben levő vegetatív dúcokban átkapcsolódnak a mozgatósejthez,
ezek a belső szervek izomzatát, valamint mirigyeinek működését szabályozzák.
-

- A fehérállomány egy részét képező felszálló pályák a környéki idegrendszer

ingerületeit továbbítják az agyvelőhöz; a leszálló pályák az agyi ingereket
juttatják el a különböző szervekhez.
- A gerincvelőből két gyökérrel lépnek ki a gerincvelőidegek (31 pár), hátulsó
érző- és elülső mozgatógyökérrel. A motoros gyök a gerincvelőből az
 izmokhoz viszi az ingerületet, az érző gyökér érző impulzusokat (érintés,
helyezet, fájdalom, hő) szállít a testrészekből a gerincvelőbe.
- A gerincvelőben érzősejtek nincsenek, az érzőidegek sejttestjei a csigolya
közötti dúcokban vannak.

Bell-Magendie - féle szabály:

Minden csigalyaközti lyukon a gerincvelőbe dorsalisan érző rostok kötege lép be,
ventrálisan mozgató rostok kötege lép ki.

17.A reflex fogalma, a reflexív részei, a reflexek csoportosítása.

Reflex: a különféle ingerekre bekövetkező idegrendszeri alapműködés. Anatómiai alapja a

reflexív, melynek részei:

 Ingerfelvevő végkészülék vagy receptor (külső vagy belső ingereket felveszi és

ingerületté alakítja)
 Érző vagy afferens neuronok ( az ingerületet a központi idegrendszer meghatározott
területére vezeti)
 Reflexközpont (agyvelő vagy gerincvelő,az ingerület átkapcsolódik a végrehajtó
neuronra)
 Efferens vagy centrifugális ideg (az ingerületet a végrehajtó szervekhezizmokhoz,
mirigyekhez- vezeti)
 Effektor szerv vagy végkészülék (az ingerület kiváltja a végrehajtó szerv működését)
A reflexközpontok sokasága alkotja a központi idegrendszert.
A reflexek csoportosítása:
 A reflexválasz kiváltódási és az ingerület kiindulási helye szerint:
-saját reflex (pl. térdkalács)
- idegen reflex (a válasz nem abban a szervben jön létre, ahol az ingerület
keletkezett)
 A reflexfolyamat hatóterülete szerint:
- szomatikus (a test a külső környezethez alkalmazkodik; effektor szervei a
harántcsíkolt izmok)
-vegetatív (effektor szerve lehet sima izom, szívizom, vagy mirigy)
-A szomatikus és vegetatív reflexek együttese a komplex autonom reflex.
 Pavlovi reflexek
- Feltétlen reflex (veleszületett, öröklött, állandó)
- Feltételes (tanult)
 A reflexközpontok alapján (ahol a kapcsolósejtek beiktatódnak a
reflextevékenységbe):
- gerincvelői reflex
-agyvelői reflex
 Az élettani folyamatok serkentését tekintve:
- pozitív (meghatározott működést indít meg, pl. izommozgatás,
mirigyszekréció)
- negatív reflex (a már folyamatban lévő működést gátolja)
 A reflexfolyamatok megindulásának helye szerint:
 - felületi reflex (a bőrt ért ingerekre)
- mély reflexek (a bőr alatti rétegeket ért ingerekre)
18.Az agy vizsgálati módszerei. Az agyvelő-idegpárok felsorolása (száma, neve).

Az agy vizsgálati módszerei:

-Kiiktatásos módszer
Bizonyos agyi struktúrák roncsolása vagy eltávolítása után megfigyelték a műtétet
követő funkcióváltozásokat, illetve – kieséseket. Ebből következtetni lehetett az adott
agyterület funkcionális szerepére.

-Mechanikai módszer
AGYCÉLZÓ BERENDEZÉS

Rögzítik a kísérleti állat koponyáját

A készülék elektródája segítségével

az agy felszínénél mélyebben lévő
területek roncsolhatók, ingerelhetők.

Megfigyelhetők a következmények.

- Elektroenkefalográfia (EEG)
A fejbőr meghatározott pontjaira olyan lapelektródokat helyeznek, amelyekről a
bioelektromos jeleket az EEG-készülék erősítőjébe juttatják. Az EEG-t alkotó
hullámok alakja, frekvenciája és amplitúdója eltérő, emberben 4 jellegzetes
hullámtípust különítettek el: (felnőttekben)
- alfa (α)- hullám: éber, teljes nyugalom /kis rezgésszám, nagy amplitúdó/
- béta (β)- hullám: éber, figyelmi állapot /nagy rezgésszám, kis amplitúdó/
- delta (δ)- hullám: mély alvás /szabálytalan, ingadozó/
- théta (υ)- hullám: felnőttben az alvás és ébrenlét között

- Magnetoencefalogram (MEG)
Mágneses mezőpotenciál mérése.

- Komputertomográfia (CT)
Az egyes síkjait lépésenként letapogatják, röntgenfelvételeket készítenek. Ezeket a
rétegfelvételeket számítógép segítségével értékelik.

- Mágneses rezonancia vizsgálat (MRI)

A protonoknak a nagyon erős mágnese tér által kiváltott rezonanciáját elemzik, ennek
segítségével rajzolnak pontos képet az agyról. Tetszés szerinti metszetek illetve az
agy térbeli képe is elkészíthető.

- Pozitronemissziós tomográfia (PET)

A legkorszerűbb agykutatási eljárás. Nemcsak az anatómiai viszonyokról, hanem az
egyes anatómiai képletekben zajló biokémiai folyamatokról ( az agyműködéséről) is
pontos képet ad, úgy hogy közben az agy nem sérül.
 Hátránya, hogy költségigényes.

-Biokémiai módszerek.
Sejttenyészetek és szövetkultúrák segítségével in vitro vizsgálható az agyi
neuropeptidek sejt szintű hatása.

-A magatartás megfigyelése és regisztrálása

Feltételes reflexek, asszociációk tanulmányozása.

Az agyvelő-idegpárok: I. A szaglóideg
II. A látóideg
III. A szemmozgató ideg
IV. A sodorideg
V. Háromosztatú ideg
VI. A szem távoztatóidege
VII. Az arcideg
VIII. A hallás és egyensúlyozás idege
IX. A nyelv-garat ideg
X. A bolygóideg
XI. A járulékos ideg
XII. A nyelv alatti ideg

19.Az emésztőkészülék anatómiai részeinek felsorolása. A sertés és a szarvasmarha

fogképlete.
Emésztő csatorna:
Előbél:Szájüreg: nyelv; nyálmirigy; fogak
Garatüreg
Nyelőcső
Gyomor
Középbél: Epésbél
Éhbél
Csípőbél
Utóbél: Vakbél
Remesebél
Végbél
Járulékos mirigyek:
Nyálmirigyek: Fültőmirigy
Áll alatti mirigy
Nyelv alatti mirigy
Emésztő mirigyek: Máj
Hasnyálmirigy
 Metszőfogak jele: I
 Szemfog, ebfog vagy agyarfog jele: C
 Zápfogak vagy örlőfogak két típusát különíthetjük el:
-elülső zápfogak jelük P
- valódi zápfogak jelük M
 Farkasfog jele: L
 sertés: ICLPM szarvasmarha: ICLPM
31133 00033
31133 40033
20.A kérődzők emésztési sajátosságai.

- A kérődzők gyomra többrétegű összetett gyomor. Az első három üreg (bendő,

recés, százrétű v. leveles) ún. előgyomor, nem termelődik emésztőnedv, az itt
élő baktériumok fermentatív jellegű emésztést végeznek. a negyedik üreg
(oltógyomor) pedig valódi gyomor.
- A mikrobás fementáció fő termékei a rövid szénláncú zsírsavak, vagy
illózsírsavak, amelyek felnőtt kérődző energiaforrásának döntő hányadát
képviselik.
- Az enzimes emésztés az oltógyomorban, illetve a vékonybélben folyik.
- A tejtáplálás időszakában a kérődzők gyomra együregű gyomorként viselkedik.

21.A különböző gyomortípusok, a bélcsatorna felépítése, működése.

Gyomortípusok:
- Együregű gyomor: ürege egységes (monogasztrikus)
- Többüregű gyomor: rajta több tágulatot, öblösödést találunk (kérődzők)
- Egyszerű gyomor: csak egyrétegű hengerhámmal fedett mirigytartalmú
nyálkahártya
- Összetett gyomor: nyelőcsőtípusú+ mirigyes nyálkahártya
A bélcsatorna felépítése, működése:
Előbél szakaszai
- Szájüreg
- Garatüreg
- Nyelőcső
- Gyomor

Vékonybél szakaszai (középbél)

- Epésbél v. nyombél v. patkóbél
- Éhbél
- Csípőbél

Tevékenységei:
- A béltartalom összekeverése az emésztőenzimekkel, illetve az epével, aminek
következménye a fehérjék, zsírok, szénhidrátok lebomlása
- Az alapelemeire bontott tápanyagok felszívódási lehetőségeinek megteremtése nagy
felületen
- A béltartalom továbbítása a vastagbélbe
A máj, a hasnyálmirigy valamint a vékonybél emésztőnedvei bontják a tápanyagot.

A vékonybél nyálkahártyájának egész felületén sűrű, vékony, fonálszerű bélbolyhok

emelkednek ki, és növelik meg a felszívási felületet. Az emésztőcsőben felszívódó
anyagok két úton, vagy a nyirok-, vagy a vérkeringésen keresztül kerülhetnek
(transzportálódhatnak) a szervezet más egységeibe.

Vastagbél szakaszai (utóbél)

 - Vakbél
- Remesebél
- Végbél

Tevékenységei:

A vastagbél feladata kettős: a mikrobiális emésztés, valamint a víz és elektrolitok

felszívásának helye.
Nyálkahártyája ráncos, bélbolyhok nincsenek rajta, mucint szekretáló kehelysejtek,
Liberkühn mirigyek és magányos nyiroktüszők találhatók benne. A vastagbélnedv
lúgos kémhatású, vizet, szervetlen sókat és mucint tartalmaz.
A végbél legfőbb tevékenysége a bélsár tárolásának, ürítésének szabályzása.

22.A máj és a hasnyálmirigy felépítése, szerepük. A máj - epetermelésen kívüli -

feladatai.
A máj:
A máj a rekesz homorulatában, kissé jobb oldalon, haránt irányban helyezkedik.
Barnásvörös színű, tömött, rugalmas tapintatú, kötőszövetben szegény, lebenyes szerv.
A máj működési egysége a májlebenyke. Minden egyes májsejt
közvetlenkontaktusban van a vérrel.

A máj feladatai:
A szervezet homeosztázisának fenntartásában fontos szerepet játszik.
- Részt vesz a szénhidrát-, a lipid és a fehérje metabolizmus szabályozásában.
- Szénhidrát anyagcsere: Az izom mellett a szervezet legnagyobb glikogénraktára
(vércukorszint fenntartása).
- Fehérje-anyagcsere: A felszívott aminosavak lebontásában, átalakításában,
különböző fehérjék (főleg szérumfehérjék) szintetizálásában fontos szerepe van.
- Lipid anyagcsere: Glicerinből glükózt állít elő. Koleszterint szintetizál és
szabályozza koleszterin szintet (a koleszterin csak az epén keresztül ürül).
- Méregtelenítés
- A RES része- Kupffer sejtek
- Vérképzés
- Véralvadás
- Kiválasztás
- Vízfelvétel szabályozása
- Tárolás
- Epeelválasztás
Hasnyálmirigy:
- A hasnyálmirigy a nyálmirigyhez hasonló, lebenykés külsejű szerv.
- A gyomor mögött, a gerincoszlop alatt és az epésbél felett helyeződik.
- Állatfajonként változó alakú.
- Exokrin és endokrin működésű szerv.
 - Mirigysejtjeinek váladéka Wirsung-féle vezetéken, szarvasmarhánál és
sertésnél a Santorini-féle vezetéken jut az epésbélbe.
A gyomor alatt elhelyezkedő hasűri szerv. Legnagyobb részben emésztő enzimeket
termel, amelyek egy vezetéken keresztül a vékonybélbe jutnak. Ez a folyamat az
exokrin szekréció, vagyis a külső elválasztás.A hasnyálmirigyen elszórtan találhatunk
Langerhans-szigeteket, amelyeket, inzulint termelő béta sejtek építenek fel. Az inzulin
a hajszálerek közvetítésével kerül a keringésbe. Ez a folyamat belső elválasztású,
endokrin szekréció. A hajszálerekből a vért egy kapuvéna gyűjt össze, amely ezután az
inzulint a test minden tájára elszállítja.

Emésztőenzimei fehérjék, szénhidrátok, zsírok bontását idézik elő.

Emésztőenzimek:
- Fehérje bontó enzimei: tripszin, kimotripszin, karboxipeptidáz.
- Szénhidrát bontó enzim: α-amiláz
- Lipidbontó enzim: lipázok
- RNS és DNS bontó enzimei: ribonukleáz és dezoxiribonuikleáz
- A hasnyálmirigy exokrin tevékenységének terméke a hasnyál.
- A hasnyálmirigy elválasztó tevékenységét idegi,vmint hormonális tényezők
szabályozzák.
- Reflexes szabályozásában a n.vagus jelentős szerepet játszik.

23.Az endokrin rendszer feladata. A hormonok jellemzői, osztályozása, a

hormonkimutatás.
Az endokrin rendszer feladata:
Az egyes élettani jelenségek irányítása, a belső egyensúly (homeosztázis) fenntartása a
szervezet szabályzó készüléke segítségével történik. Az endokrin rendszer is a
szabályzó készülékek egyike.
Élettanilag az endokrin rendszer olyan mirigyek szervrendszere, amelyek mindegyike
a szervezet működését szabályozó hormontípust választ ki közvetlenül a véráramba.
Elnevezése a görög: endo=belső és crinis=elválasztás szavakból származik. Az
endokrin rendszer is információs jelet közvetít, A hormonok (kémiai jeltovábbítók)
viszont a vérkeringésbe vagy szövet közötti folyadékba kerülve viszonylag hosszú idő
alatt érnek el a célszervekhez, ugyanakkor hatásuk is hosszú ideig (néhány órától akár
hetekig) tart.
A hormonok jellemzői:
- Sejtanyagcsere terméke
- Szöveti nedvkeringés, illetve a vérkeringés útján jut el a célsejtekhez
- A célsejtek anyag és energiaforgalmában az enzimműködés megváltoztatása révén
serkentő vagy gátló hatású
- Kis mennyiségben is hatékony
- Általában nem fajspecifikus
- Hatása lassabban alakul ki, de tovább tart, mint az idegrendszei
- Közvetett hatású, hírvivőként nem vesz részt az általa előidézett reakcióban
- Csak specifikus szövetekre hat (receptor)
A hormonok osztályozása:
 1. Termelődésük helye szerint:
- Neurohormonok
- Mirigyhormonok (glanduláris)
- Szöveti hormonok (aglanduláris)
2. Hatásuk szerint
- Só- és vízháztartást szabályzó
- Vércukorszint szabályzó
- Tejtermelést szabályzó
- ….stb.
3. Kémiai szerkezetük alapján
- Fehérje hormonok (pl. inzulin, növekedési hormon)
- Peptidhormonok, aminosav származékok. (pl. inzulin, növekedési hormon)
- Szteroid hormonok (ösztrogén, tesztoszteron)
- Aminosavak transzformációjából keletkezők (pl. adrenalin)

24.A hypothalamus neurohormonjai. A hypothalamus és hypophisys kapcsolata, az

agyalapi mirigy elülső és hátulsó lebenyének hormonjai.
A hypothalamus neuronhormonjai:
Felszabadító= üríttető = relasing = liberin (RF = releasing hormon vagy faktor)
Gátló = inhibitory = statin (IH,IF = inhibitorikus)

A hypothalamus és a hypophysis kapcsolata:

A hypothalmus ún. kissejtes állományában olyan neurohormonok keletkeznek, melyek
a portális keringéssel eljutak az adenohypophysisbe(az agyalapi mirigy elülső lebenye)
és az ott folyó hormontermelést serkentik vagy gátolják.

Az elülső lebenyben termelődő legfontosabb hormonok :

- növekedési (SomatoTtrop hormon STH)
- pajzsmirigy serkentő hormon (Tyreoidát Stimuláló hormon TSH)
- mellékvesekéreg serkentő hormon (Adreno Cortiko Trop ACTH hormon)
- tüsző érést serkentő (Follikulus Stimuláló hormon, FSH)
- sárgatest serkentő (Luteinizáló LH hormon)
- tejelválasztást serkentő (LactoTrop LTH hormon)
A hátulsó lebenyben tárolódó hormonok:
- vízvisszaszívást serkentő hormon (Anti Diuretikus hormon ADH)
- simaizom összehúzódást serkentő hormon (Oxytocin).

25.A pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy hormonjai. A szigetszerv hormonjai. A

tobozmirigy és az ivarmirigyek hormonjai.
A pajzsmirigy hormonjai:
tiroxin(T4); trijódtrionin(T3); kalcitonin

A mellékpajzsmirigy hormonjai:
  A parathormont (PTH) termeli, amely a szervezet kalcium anyagcseréjét
biztosítja.
 Emeli a vér Ca szintjét.
 Ha kevés parathormon termelődik, un. tetániás görcsök léphetnek fel a
szervezetben.
 Túlzott termelődésekor a csontok felritkulnak, "lágyulnak", a zsigerek
meszesedésnek indulnak.

A szigetszerv hormonjai:
 inzulin; Nevét a latin insula (sziget) szóból kapta. Serkenti a máj
glikogénraktározását és a sejtek glükózfelvételét, ily módon csökkenti a
vércukorszintet.
 glükagon; Az inzulin ellenhormonja, a hasnyálmirigyben termelődik, serkenti a
májban glikogén glükózzá történő lebontását, valamint a zsírok és fehérjék
glükózzá alakítását.

A tobozmirigy hormonjai:
melatonin A tobozmirigyben képződik, sötétségben. Esténként takaréklángra
kapcsolja a
szervezetet. Lassítja az öregedést, véda daganatos betegségektől. Testhőmérséklet
szabályozása. Az ivari működésra is hat.

Az ivarmirigyek hormonjai:
Női nemi hormonok:
progeszteron Védi a terhességet, általában pedig tompító, görcsoldóhatása van.
ösztrogén Szabályozza a peteérési ciklust, kedvezően hat a hangulatra, véd a
szívbetegségektől, gondoskodik a feszes szövetekről és a sima bőrről.
Hím nemi hormonok:
tesztoszteron Serkentő hatású, fokozza az agressziót. Depresszió-gátló hatása is van.
A férfiak szervezetében ez felelős a nemi jelleg kialakulásáért és a
spermatermelődésért.

26.A mellékvesevelő és a mellékvesekéreg hormonjai. A stressz, hormonális változások

stresszhatásra.

Mellékvesevelő hormonjai:
 adrenalin; Élettani hatása: Izgalom vagy veszély esetén termelése fokozódik, a
glükóznak a májból a sejtekbe jutását segíti, így emeli a vércukorszintet, ezáltal
lehetővé téve a nagyobb energia termelést. Gyorsítja a légzést, emeli a vérnyomást.
 noradrenalin

o Hormonjai a katekolaminok, az adrenalin és noradrenalin.

o Szintézisük L-tirozinból indul ki. A noradrenalin-adrenalin átalakuláshoz szükséges
N-metil-transzferáz enzim csak a mellékvesevelőben található meg. Így adrenalin
máshol a szervezetben nem keletkezik.
o Katekolaminok hatására nő a vérnyomás, a vázizmok erei kitágulnak, a lép
simaizomzat összehúzódik, a tüdő hörgői kitágulnak, a pupilla kitágul, a húgyhólyag
záróizma összehúzódik, fokozódik a légzési frekvencia, a máj fokozza a glikogén
bontást, emelkedik a vércukorszint.
o A központi idegrendszerre gyakorolt direkt hatása révén fokozott ébrenléti, figyelő,
védekező magatartás alakul ki.
o A katekolaminok hatása megegyezik a szimpatikus idegingerület hatásával, így az ún.
szimpatomimetikus anyagok csoportjába tartoznak.

Mellékvesekéreg hormonjai:
 glükokortikoidok(szénhidrát-anyagcsere) pl.: kortizol
 mineralokortikoidok(só- és vízháztartás) pl.: aldoszteron
 szexuálszteroidok(híim és női nemi hormonok termelődésére hat) pl.: ösztrogén
(férfiaknál)
A stressz:
A stressz egy nem specifikus reakció, mellyel szervezetünk reagál minden kihívásra,
minden erőteljes ingerre.

Hormonális változások stressz hatására:

1. Riasztási reakció („üss vagy fuss”-reakció)
2. Ellenállási fázis (nő a szervezet ellenállóképessége)
3. Kimerülési fázis( a szervezet többé már nem képes alkalmazkodni, az ellenálló-
képesség csökken)
 A (Cannon-féle) vészreakció (sokk és ellensokk): a bevezető sokkot a hőmérséklet és
a vérnyomás csökkenése jellemzi. Az ellensokk szakaszában emelkedik a vérnyomás
és a vércukorszint, a hőmérséklet normalizálódik.
 Az ellenállás szakaszában a szervezet védekező erői nagy hatásfokkal működnek.
Ilyenkor a károsodás és az védekezés tartósan kiegyenlített.
 A kimerülés szakaszában a szervezet kimerítette adaptációs lehetőségeit, a
megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás képessége csökken, majd
megszűnik. Fokozódik a fehérjebontás, csökken a testtömeg, romlik a
termelőképesség, a tejtermelés, a tojáshozam.

A riasztási reakció során adrenalin szabadul fel a szimpatikus idegrendszer

aktíválódásának köszönhetően. Stresszor hatásásra a hipotalamusz ACTH-t stimuláló
faktort termel (CRF). A hipofízisben ennek hatására ACTH termelődik, ami hatással
van a mellékvesekéregre. A mellékvesekéreg glükortikoidokat termel. Ezek a
hormonok hatnak a csecsemőmirigyre és a gyomorra.
27. A hím ivarszervek felépítése és működése.
1. hereborék, herezacskó
2. here
3. a mellékhere feje
4. a mellékhere teste
5. a mellékhere farka
6. ondóvezető
7. repkényfonat
8. pénisz
9. S-alakú görbület
10. a hímvessző hátravonó izma
11. prepucium (vaszora, tasak)
12. húgycső
13. húgyhólyag
14. az ondóvezető ampullája
15. ondóhólyag
16. dülmirigy (prosztata)
17. Cowper-féle miri
18. végbél

A hím ivarszervek működése:

Spermiogenezis a here kanyarulatos csatornácskáiban:

Az első szakasz, a spermiocitogenezis az ún. spermatogóniumok számtartó osztódásával

veszi kezdetét, amikor is az alaphártyán fekvő, köbhámsejtekhez hasonló alakú sejtek
mitotikusan(számtartó) osztódnak (szaporodási fázis).
Az ivarérés kezdetével az A-típusú spermatogoniumok az alaphártyán maradnak, míg a
Btípusúak a lumen felé indulnak. Egy nyugalmi időszak alatt méretükben megnagyobbodnak
(növekedési fázis), majd egy utolsó mitotikus osztódással kialakulnak belőlük az elsőrendű
spermatocyták. Ezek a sejtek még diploidok, azaz minden kromoszómából kettőt, egy apai
és egy anyai eredetüt tartalmaznak. Az érési fázisban az első meiotikus(számfelező)
osztódással (meiózis I.) haploid kromoszómaállományú, másodrendű spermatocyták
keletkeznek. A meiózis második szakaszában (meiózis II.) megtörténik a kromoszómák
kromatidjainak szétválása és kialakulnak a spermatidák. A meiotikus osztódás jelentősége a
szaporodásban az, hogy a diploid ősivarsejtből genetikailag különböző haploid sejtek
keletkeznek, azaz biztosítja a megtermékenyülés után az új egyednek a fajra jellemző
kromoszómaszámot. Az osztódási folyamat magában rejti a genetikai rekombináció, a
variabilitás lehetőségét, amely a biológiai alkalmazkodás, az evolúció alapja.
A spermatidák kerek sejtek, amelyekbőla spermiomorfogenezis folyamata alatt alakulnak ki
a jellegzetes felépítést, alakot mutató spermiumok. A sejtmag kromatinállománya
összetömörödik, kondenzálódik, és a megtermékenyítésig inaktív marad. Kialakul az ondósejt
farka, a mitochondrialis hüvely, és az acrosoma.

28. A hím ivarszervek működésének hormonális irányítása. A hím nemi reflexek.

A hím ivarszervek működésének hormonális irányítása:

A here működését legfelsőbb szintről, mint minden belsőelválasztású mirigy működését a
hypothalamus-hypophysis rendszer irányatja. A hypothalamusban termelődő GnRH a
hypophys elülső lebenyében FSH és LH (vagy intersticiális sejteket stimuláló hormon, ICSH)
termelődést vált ki. A follikulus-stimuláló hormon (FSH) hatására a dajkasejtekben beindul a
citogenezis. Ugyanazon hormon hatására keletkezik, a dajkasejtekben egy inhibin nevű
hormon, valamint egy speciális kötőfehérje (androgéneket kötőfehérje, ABP). Az LH hatására
a Leydig-féle sejtcsoportokban tesztoszteron termelődik. Az LH hormon közvetlenül is hat a
citogenezisre, hatására jönnek létre a számfelező osztódások. Ugyanezen folyamatokra és a
morfogenezisre a tesztoszteron is hat. A dajkasejtekben FSH-hatásra termelődő inhibin
peptidhormon visszajelzést tud adni az agyalapi mirigy és a köztiagy felé, s a túlzott
FSHtermelést csökkenti. A Leydig sejtekben termelődő tesztoszteron szintén visszajelez a
köztiagynak és az agyalapi mirigy elülső lebenyének.

A hím nemi reflexek:

1. Erekció. A makk bőrében lévő receptorok ingerlése, vagy érzékszervi hatások váltják ki. A
reflex központja a gerincvelő kereszttáji szelvényében van, ahonnan paraszimpatikus
efferentáció indul ki és vasodilatiot okoz a corpus cavernosusban. A hímvessző
megmerevedik, a hím felkészül az ugrásra.
2. Felugrás, átölelés
3. A hímvessző bevezetésének reflexe. Az erogált pénisz keresőmozgásokat végez, majd
megtörténik az emissio.
4. Utólökés és ejakuláció : A makk bőrében lévő receptorok ingere váltja ki, reflexközpontja a
gerincvelő hát-ágyéki szakaszán van, efferentációja szimpatikus. A húgyhólyag belső
záróizmának záródása megakadályozza, hogy vizelet jusson az ondóba.
29. A női ivarszervek felépítése és ciklikus működésének hormonális irányítása.
A női ivarszervek felépítése:

1: petefészek
2: tölcsér (infundibulum)
3: petevezető
4: méhszarvak
5: karunkulák
6: méhnyak (cervix)
7: méhnyak bejárata
8: hüvely
9: hüvelytornác
10: húgycső kijárata
11: csikló
12: péra

A női ivarszervek ciklikus működésének hormonális irányítása:

Hipotalamusz GnRH termel, ami hat a hipofízis elülső lebenyére. A hipofízis elülső lebenye
FSH-t termel, ami a tüszőserkentő hatású. Az FSH hat az ösztrogén termelés beindulására is.
Az ösztrogén fokozza a hipofízis LH termelését. Az LH-csúcs miatt 24-36 órán belül
emgtörténik az ovuláció. Az ovulált tüsző helyén kialakul a sárgatest és az LH hatására
progeszteront termel. A progeszteron negatív hatással van a hipofízisre, ezáltal csökkneti az
LH és megszünteti az FSH termelését. Az ovulációt követő 14. nap körül az üres méh
PGF2α-t termel. A PGF2α csökkenti a progeszteron termelést, oxitocin kiáramlást indukál.
Stimulálja a hipotalamuszt, amiben így GNrH termelődik. Ez fokozza a hipofízis FSH
termelődésést, ezáltal megindul az új tüsző érése, azaz kezdetét veszi az új ciklus.
30. A nőivarú állatok tűrési reflexe, a spermiumok sorsa a női nemi utakban. Az oxitocin
hormon jellemzése.

A tűrési reflex:
Az állatok szaporodási viselkedési formái között eltérést találunk a nemek között. Az
ovulációt megelőző ivarzási tünetek tetőzése jeleként megjelenik a nőivarú állatoknál a tűrési
reflex, amikor hajlandóak a párzásra. A hímivarú állat ezt próbaugrásokkal ellenőrzi.

A spermiumok sorsa a női nemi utakban:

A spermiumok a hüvelybe vagy a nyakcsatornába kerülve aktív mozgással elindulnak a
petevezető irányában. Előrehaladó mozgásukat az alábbi tényezők segítik:
- a kedvezőtlen környezet (savas pH) a hüvelyben
- a női nemi utak antiperisztaltikája, amely ösztrogén hatására és a párzás eredményeként
kiáramló oxitocin hatására fokozódik, ugyancsak ez irányban hat az ondó
prosztaglandintartalma is,
– az ivarzási nyálka (méhnyaknyák) szerkezete utat készít a spermiunoknak.
A spermiumok tényleges termékenyítőképességüket csak a női nemi utakban nyerik el, ahol is
pontosan még meg nem határozott átalakuláson, a kapacitáción mennek keresztül(kb. 6 órás
folyamat). Női nemi utakból származó impulzusok hatására fokozódik a spermiumok
mozgása, anyagcseréje. A sejten belüli biokémiai változások mozgatórugója a feltételezések
szerint az erősen megnövekedett Ca-ion-beáramlás. Megváltozik a sejtmembrán felületi
szerkezete is, a membrán feltöredeződik, megindul az acrosoma-reakció. Az acrosoma
membránjának felnyílásakor kiszabadulnak a benne lévő enzimek. Ekkor válik a spermium
alkalmassá a megtermékenyítésre, azaz a petesejt burkainak leoldására, a fúzióra és a
penetrációra. A spermiumok 1-3 napig termékenyítő-, a petesejt 24 óráig termékenyülő képes.

Az oxitocin hormon jellemzése:

- A hypothalamus nucleus paraventricularis nevű nagysejtes magcsoportjában képződik, a
hypophysis hátulsó lebenyében tárolódik.
- Simaizom összehúzó hatása van.
- Felszabadulásának természetes ingere a párzás, ellés, fejés, szopás.
- Szüléskor és orgazmus közben játszik fontos szerepet. Ez a hormon felelős azért, hogy a
nők beleszeretnek abba a férfiba, akivel ágyba bújnak. Felébreszti az érintés iránti vágyat.