Maya Banks

Sóvárgás
Mámor trilógia

Geopen Könyvkiadó
2015
A mű eredeti címe
Rush
The Brathless Trilogy, Book 1
Copyright © 2013 by Maya Banks

Hungarian translation © Bálint Orsolya 2015

Fordította: Bálint Orsolya

Geopen Könyvkiadó, 2015

Felelős kiadó a kiadó ügyvezető igazgatója
Felelős szerkesztő: Farkas Krisztina
Borító: Rita Frangie
Borítófotó: Annkozar/Shutterstock
Nyomdai előkészítés: EMU Stúdió
ISBN: 978-963-9574-05-2
első rész
Családomnak, amiért türelmesek voltak velem a nyaralás alatt, mikor
Anyának új ötlete támadt, és nem hagyta nyugodni,
Kimnek aki meghallgatott, mikor elmondtam neki, hogy most azonnal
meg kell írnom valamit, és segített ebben.
Lillie-nek, aki velem együtt tett meg minden egyes lépést az úton.
Végül Cindynek, óriási támogatásodért.
 előszó

– Mia, a portás felszólt, hogy a kocsi már lent vár! – kiáltott Caroline a
szomszéd szobából.
Mia összerezzent. Az ágyon mellette heverő szerződésért nyúlt. A
papírköteg már gyűrött volt a sok olvasástól.
Minden szavát az eszébe véste, ahogy újra és újra végigpörgette
magában, miközben eljátszott a gondolattal, hogy Gabe irányítja és
birtokolja, mint saját tulajdonát.
Becsúsztatta a paksamétát a táskájába. Felkelt, és a
fésülködőasztalhoz sietett, hogy még utoljára megnézze magát a
tükörben. Látszott rajta, hogy alig aludt. A smink sem tudta elfedni a
szeme alatt sötétlő karikákat. Az arca sápadt volt, a haja is
kezelhetetlenül, borzasan állt.
De már nem volt mit tenni.
Nagy levegőt vett. Kilépett a hálószobából, és elindult a nappalin át
az ajtó felé.
– Mia, várj! – Caroline odaszaladt hozzá, miközben az ajtót tartotta,
és szorosan megölelte. Miután elengedte, gyöngéden a füle mögé
simította barátnője haját.
– Csak okosan, rendben? Egész hétvégén nem voltál önmagad. Ha
ennyire kikészít, akkor ne menj bele!
Mia bágyadtan elmosolyodott. – Köszönöm, Caro. Szeretlek!
Caroline nagyot cuppantott a levegőbe, Mia megfordult és elindult.
A kijáratnál a portás már tartotta neki az ajtót, és betessékelte a
kocsiba. Hátradőlt a kényelmes bőrülésben, és behunyta a szemét,
miközben lassan kigördültek Upper West Side-i lakása elől, és
elindultak a Hamilton-Crestwell-McIntyre belvárosi irodaházához.
Előző nap felhívta a bátyja, Jace, és szörnyű bűntudat kínozta, amiért
ezt elhallgatta előle. Fél órán át beszéltek. Jace szabadkozott, hogy
kihagyta a HCM legújabb luxusszállodájának megnyitóünnepségét,
pedig ha tudta volna, hogy ő is ott lesz, biztosan elment volna.
Elmesélte, hogy hamarosan pár napra Kaliforniába utazik Ashsel.
Megbeszélték, hogy ha visszajön, együtt töltenek egy estét, majd Mia
szomorkásan elköszönt.
Jace-szel nagyon közel álltak egymáshoz, sosem habozott
megosztani vele semmit. Mindig számíthatott rá, kamaszkora óta ő volt
a legfőbb bizalmasa, aki biztatta, vigasztalta, ha kellett. Nem is
kívánhatott volna nála jobb testvért. Most mégis volt egy titka előtte,
ráadásul súlyos titok.
Még meg sem szokhatta a belvárosi forgalom vontatott ritmusát, a
kocsi máris megállt.
– Megérkeztünk, Miss Crestwell – közölte a sofőr, majd kiszállt, és
kinyitotta neki az ajtót.
Mia szemei kipattantak. Pislognia kellett az erős napfénytől.
Megdörzsölte az arcát, hogy felfrissítse eltompult érzékeit. Amikor
kilépett az utcára, egy hűvös fuvallat a hajába kapott.
Újra itt volt, és befelé indult a toronyházba. Beszállt a liftbe, és a 42.
emeletre tartott. Ismerős érzések kerítették hatalmukba: ugyanaz a
szorítás gyomortájon, az izzadó tenyér, az idegek játéka. Csak most még
feszültebb volt, mint négy nappal korábban, mert már tudta, mit akar
tőle Gabe. Tökéletesen tisztában volt azzal, mit vállal, ha aláírja a
szerződést.
Amikor belépett az előtérbe, Eleanor, Gabe titkárnője felnézett, és
rámosolygott. – Mr. Hamilton meghagyta, hogy menjen csak be
egyenesen az irodájába.
– Köszönöm, Eleanor – felelte halkan, miközben elment a recepciós
pult előtt.
Az iroda ajtaja nyitva állt, de nem ment be rögtön. Megállt a
folyosón, és zsebre tett kézzel bámult ki a manhattani felhőkarcolókra
néző, hatalmas üvegablakon.
Gabe lehengerlő férfi volt, látványnak is fenséges. Nyugodtságában
is áradt belőle a nyers, elemi férfiasság. Hirtelen rádöbbent, miért
vonzódott hozzá – vagyis az egyik okra a sok közül. Biztonságban
érezte magát mellette. Már a közelsége is megnyugtatta. Védve volt az
oldalán.
A kapcsolat, amelyet Gabe felkínált, pontosan ezt nyújtaná számára:
garantálná a biztonságot, a támaszt, a kényelmet, a védelmet. Csupán
annyit kell cserébe tennie, hogy az irányítást teljes mértekben átengedi
neki.
 Ellenállása lassan kezdett elpárologni. Megkönnyebbülést, már-már
eufóriát érzett. Nem fogja halálra rémülten aláírni a szerződést. Egy új
kapcsolatot nem lehet így kezdeni! Magabiztos lesz, és élvezi mindazt,
amit Gabe ígért. Cserébe pedig mindenét felkínálja neki, remélve, hogy
értékelni fogja az odaadás ajándékát.
Gabe megfordult, és észrevette, hogy a folyosón álldogál. Mia
meglepetten fedezte fel tekintetében a megkönnyebbülést. Vajon attól
félt, hogy nem jön el?
A férfi odasietett hozzá, behúzta az irodájába, és határozott
mozdulattal becsukta mögötte az ajtót. Mielőtt Mia egy szót szólhatott
volna, magához húzta, és megcsókolta.
Halkan felnyögött, amikor a férfi telhetetlenül végigsimította a karját,
birtoklón megragadta a vállát, majd feljebb csúsztatta kezét a nyakán és
a tenyerébe vette az arcát. Gabe úgy csókolta, mintha egész életében
erre a csókra szomjazott volna. Mintha fogságból szabadulva térne
vissza hozzá. Erről a csókról Mia eddig csak álmodozott. Még soha nem
élt át ilyet, hogy egy férfi valósággal felfalja.
Ez nem csupán az erőfölény kimutatása volt, hanem kérés a
megadásra. Gabe akarta őt, és most megmutatta, mennyire. Ha korábban
voltak is kétségei, ez a csók meggyőzte arról, hogy a férfi nem csak
unalmában keres új kihívást.
Gabe elvette a kezét az arcáról, és magához szorította, olyan erővel,
mintha egy acélsodrony préselné egymáshoz a testüket.
Mia érezte a merevedését, ahogy az ágyékát az ölének nyomta.
Erekciójától feszült a drága öltönynadrág. Amikor ajkuk végül elszakadt
egymástól, mindketten levegőért kapkodtak.
Gabe csillogó szemmel nézett le rá. – Nem hittem, hogy eljössz.
 első fejezet

Négy nappal korábban…

Gabe Hamilton tudta, hogy ezért pokolra jut, ám ez a legkevésbé sem

érdekelte.
Attól a pillanattól fogva, hogy Mia Crestwell belepett a Bentley
Hotel báltermébe a HCM legújabb luxusszállodájának megnyitóján, le
sem tudta venni a szemét róla.
Mia tiltott gyümölcs volt, a legjobb barátja kishúga. Csakhogy már
nem volt olyan kicsi, és ez nem kerülte el Gabe figyelmét. A lány bűnös
gondolatai tárgya lett. Megpróbálta magát lebeszélni róla, de képtelen
volt nemet mondani ekkora csábításra.
Már nem is küzdött ellene.
A tény, hogy Mia itt állt előtte, és Jace nem volt a közelben, csak
megerősítette abban, hogy eljött a cselekvés ideje.
Szájához emelte a poharát, és ivott egy kortyot a borából. Közben
udvariasan hallgatta a vendégeket, akikkel társalgott. Vagyis inkább
csak csevegett. Ritkán merült komolyabb beszélgetésbe, amikor
üdvözölte az ismerősöket a tömegben.
Nem számított rá, hogy Mia eljön. Jace egy szóval sem említette.
Talán ő sem tudott róla? Valószínűleg nem, hiszen alig öt perce lepett le
Ashsel és egy barna hajú, hosszú combú amazonnal a legfelső emelet
egyik luxuslakosztálya fele tartva.
Jace sosem tett volna ilyet, egyetlen nő kedvéért sem, ha tudja, hogy
Mia is itt lesz. De neki kapóra jött, hogy nem volt a környéken. Ez csak
megkönnyítette a dolgát.
Figyelte, ahogy Mia felhúzott szemöldökkel végigpásztázza a termet,
mintha keresne valakit a tömegben. Megállt előtte egy pincér, elvett egy
elegáns, hosszú talpú borospoharat a tálcájáról, de nem emelte a
szájához.
 Gyilkosan szexis ruhája tökéletesen feszült izgató alakjára. Dögös
tűsarkúja buja gondolatokra csábított. Lazán feltűzött haja mintha csak
arra várt volna, hogy kibontsák és belemarkoljanak. Puhán a vállára
hulló sötétbarna fürtjei kiemelték nyaka kecses vonalát, mely szinte
áhítozott arra, hogy végigcsókolják.
Legszívesebben átviharzott volna a termen, hogy ráterítse a zakóját,
és senki más ne gyönyörködhessen abban, ami az övé. Csakhogy Mia
semmilyen minőségben nem tartozott hozzá, ami csak még jobban
megőrjítette. De hamarosan tenni fog róla, hogy ez megváltozzon.
A váll nélküli koktélruha Mia melléhez vonzotta a tekinteteket. Ez
dühítette Gabe-et, nem akarta, hogy másnak is feltűnjön. Pedig máris
bámulták. Rögtön felfigyeltek rá a teremben vadászó férfiak, és épp
olyan ragadozópillantással lesték, akárcsak ő, Mia vékony nyakláncot
viselt, gyémánt köves medállal és a hozzá illő gyémánt fülbevalókkal.
Mindkettőt tavaly karácsonyra kapta tőle. Gabe elégedetten nyugtázta,
hogy ezen az estén épp az ő ajándékát vette fel. Számára ez is egy újabb
jel volt, hogy a lány végül úgyis az övé lesz.
Mia erről ugyan még nem tudott, de már eleget várt. Túl régóta
érezte magát úgy, mint egy aljas gazember, amiért a legjobb barátja
kishúgát kívánta. Mióta Mia betöltötte a húszat, már más szemmel
nézett rá. De ő akkor harmincnégy volt, és tisztában volt vele, hogy a
lány még mindig túlságosan fiatal ahhoz, amit akar tőle. Így hát várt.
A megszállottja lett. Magának sem szívesen ismerte be, de Mia olyan
volt számára, mint a drog, amelyről képtelen leszokni. Most, hogy
betöltötte a huszonnégyet, a korkülönbség már nem tűnt olyan óriásinak
– legalábbis Gabe ezzel nyugtatta magát. Jace így is őrjöngeni fog,
hiszen Mia mindig a kishúga lesz, de kész volt vállalni a kockázatot,
csak hogy végre megízlelhesse a tiltott gyümölcsöt.
Tervei voltak Miával, és elérkezett az idő a megvalósításra.

Mia óvatosan kortyolt a borából – a poharat is csak azért vette el, hogy
ne érezze magát teljesen kívülállónak a szépek és gazdagok tengerében
–, és a tekintetével félénken Jace-t kereste. A bátyja azt mondta, itt lesz,
ezért úgy döntött, meglepi a megnyitón.
A Union Square álló modern luxusszálloda a legelőkelőbb
vendégsereg fogadására készült. De hát Jace és két legjobb barátja is
ezekben a körökben forogtak. Keményen megdolgoztak azért, hogy
eljussanak ide, és minden képzeletet felülmúló sikert értek el, még
mielőtt a harmincat betöltöttek volna.
Harmincnyolc éves korukra már a világ legbefolyásosabb
hotelmágnásai között tartották számon őket. De Mia számára csak a
bátyja és annak barátai voltak. Kivéve Gabe-et – de talán épp itt volt az
ideje, hogy kiverje a fejéből a róla szóló tinédzserkori fantáziáit. Hiszen
ami tizenhat évesen még érthető, túl a huszonnégyen már csak
szánalmas önámítás.
Ash és Gabe beleszülettek a gazdagságba. Jace és ő nem, és még
mindig nem mozgott magabiztosan bátyja társaságában. De
kimondhatatlanul büszke volt rá, amiért ilyen sokra vitte, méghozzá
úgy, hogy még róla is gondoskodnia kellett szüleik váratlan halála után.
Gabe közel állt a szüleihez, legalábbis amíg házasok voltak. Aztán
mindenki megdöbbenésére az apja beadta a válókeresetet épp a
harminckilencedik házassági évfordulójuk után. Ash volt hármuk közül
talán a legkülönösebb helyzetben, ami enyhe kifejezés vele
kapcsolatban. Nem jött ki a családtagjaival – egyikükkel sem. Már fiatal
fejjel a saját útját kezdte járni. Hátat fordított a családi vállalkozásnak –
és a családja pénzének -, sikere pedig csak még jobban dühítette
rokonait, mivel nélkülük ért el mindent.
Tudta, hogy Ash látni sem akarta őket. Legszívesebben Jace-vel és
Gabe-bel lógott, de főleg Jace-szel, Jace szerint Ash rokonai seggfejek
voltak – és Mia ezt el is hitte a bátyjának. Nem mintha valaha is lett
volna alkalma találkozni velük, hiszen úgy tettek, mintha a HCM nem is
létezne.
Szeretett volna sarkon fordulni és elmenekülni, amikor egyszerre kér
férfi is elindult feléje, olyan bájvigyorral a képükön, mint akik az aznap
esti zsákmányt készülnek becserkészni. De még nem találta meg Jace-t,
és nem akart korán hazamenni, ha már ilyen nevetségesen sok időt
töltött a készülődéssel, hátha találkozik Gabe-bel. Akármilyen
szánalmasan is hangzott, ez volt az igazság.
Mosolyt erőltetett az arcára, és összeszedte magát, nehogy valami
hülyeséget csináljon és szégyenbe hozza a bátyját a nagy napon.
Ám ekkor nagy meglepetésére feltűnt Gabe, és a tömeget átszelve,
arcán ideges grimasszal épp feléje igyekezett. A két férfit megelőzve
karon fogta, és gyorsan elvezette, mielőtt még azok odaértek volna
hozzá.
– Neked is szép estét, Gabe – köszönt Mia remegő hangon.
 Volt valami a férfiban, amitől leblokkolt az agya. Nem tudott
beszélni, gondolkodni, egy értelmes mondatot se kinyögni a közelében.
Gabe valószínűleg azt gondolta róla, csodával határos módon
szerezhetett diplomát és vizsgázhatott mindenből színjelesre. Habár
szerinte – akárcsak Jace szerint – egy tökéletesen hasznavehetetlen
szakon. Jace szerette volna, ha üzleti diplomát szerez, és beszáll a
„családi” vállalkozásba. De ő még nem tudta eldönteni, milyen pályát
válasszon, ami persze aggasztotta a bátyját.
Miát pedig emiatt gyötörte csak igazán a bűntudat. Hiszen neki
megadatott a luxus, hogy hosszasan töprengjen, mielőtt döntést hoz.
Jace mindig nagyvonalúan gondoskodott róla. Fizette a számláit, és
megadott neki az égvilágon mindent, amire csak szüksége volt. Bár,
miután lediplomázott, már ő is igyekezett, hogy egyre kevésbé függjön
a bátyja támogatásától.
Akikkel egy időben végzett, rég munkába álltak és lázasan építették a
karrierjüket. Ezzel szemben ő naponta néhány órácskát kisegített egy
pici pékségben, a szabadidejében pedig lustálkodott, és azon töprengett,
mihez akar kezdeni élete hátralévő részében.
Ez a döntésképtelenség valószínűleg nagyon is összefüggött azzal a
férfival, aki épp a karját fogta. El kell engednie végre ezt az értelmetlen
sóvárgást és továbblépni! Nem töltheti az egész életét azzal a nevetséges
álmodozással, hogy Gabe egy nap majd felfigyel rá, és úgy dönt,
megszerzi magának.
Telhetetlenül szívta magába a férfi látványát. Mint egy függő, aki a
következő adagot készül magához venni, amelyre már így is túl sokáig
várt, Gabe kivételes férfi volt, kisugárzása betöltötte a teret, bárhová is
ment. Rövidre vágott fekete haját épp csak annyira lőtte be, hogy
elegáns, kifinomult külsőt kölcsönözzön neki.
Az a fajta sármos rosszfiú volt, akiért megvadulnak a nők.
Viselkedéséből áradt a „szarok a világra” lazaság, és amit Gabe akart,
azt meg is szerezte. Magabiztossága és arroganciája mindig is vonzotta
Miát. Képtelen volt ellenállni neki. Évek óta próbálta, ám
megszállottsága fikarcnyit sem csökkent.
– Helló, Mia – szólalt meg Gabe nyugodt hangon. – Nem tudtam,
hogy eljössz. Jace nem mondta.
– Mert nem is tudja, hogy itt vagyok – felelte Mia mosolyogva. –
Meg akartam lepni. Egyébként merre van?
 Gabe tekintetében egy másodpercre zavar tükröződött. – El kellett
mennie. Nem tudom, visszajön-e még ma.
Mia mosolya elpárolgott. – Ó – sóhajtott, és elszontyolodva nézett
végig magán. – Azt hiszem, elpazaroltam egy tökéletes ruhát az
alkalomra.
Gabe pillantása olyan szemérmetlenül siklott végig rajta, hogy Mia
úgy érezte, mintha a tekintetével le tudná vetkőztetni. – Csinos ruha.
– Haza kellene mennem. Nincs értelme maradnom, ha Jace nincs itt –
jegyezte meg Mia lemondóan.
– Maradhatsz velem – felelt Gabe kurtán.
Mia szeme felcsillant. Gabe még sosem akart vele kettesben lenni,
sőt úgy tűnt, mintha szándékosan kerülné, amiről Mia még gátlásosabbá
vált a közelében. Pedig Gabe mindig kedves volt hozzá, még
ajándékokkal is meglepte a különleges alkalmakkor. Időnként
megkérdezte, van-e valamire szüksége – nem mintha Jace ezt valaha is
elmulasztotta volna. De sosem akart pár percnél tovább kettesben
maradni vele.
– Van kedved táncolni? – kérdezte Gabe.
Mia megrökönyödve nézett rá, nem tudta, hová tűnt az igazi Gabe
Hamilton. Gabe sosem táncolt. Persze tudott volna, de ritkán tette.
A tánctér már tele volt párokkal, középkorúakkal és idősebbekkel.
Senkit sem látott a parketten, aki vele egyidős lett volna. De a híresek és
dúsgazdagok köreibe eleve nem sok huszonéves nyert bebocsátást.
– Persze! – felelte Mia. Miért is ne? Hiszen két órán át készülődött az
estére. Hagyja kárba veszni az eszményien szexis ruhát és a még
dögösebb cipőt?
Amikor Gabe megérintette a hátát, úgy érezte, mintha izzó vasat
nyomnának a bőréhez. Alig tudta elnyomni magában a remegést,
miközben a férfi a táncolóknak fenntartott szabad térhez vezette. Rossz
ötlet volt elfogadni a felkérését. Mégis hogyan tudna úrrá lenni a
zavarán, amely állandóan rátört a férfi közelében? De nem szalaszthatta
el a lehetőséget, hogy a karjaiban érezhesse magát. Még ha csak pár
percről is volt szó – pár mesés, mámoros percről.
A szaxofon szenvedélyes futamai összeolvadtak a zongora üdén
csilingelő dallamával és a basszus mély lüktetésével. A zene ritmusa
lüktetett a vérében, ahogy Gabe karjába simult. Olyan könnyed, lebegős
érzés járta át, mintha ébren álmodna.
 Gabe keze végigsiklott a hátán és megállt a derekán, melyet a mély
kivágás szabadon hagyott. A merész szabású koktél ruha anyaga csak
picivel ért a feneke fölé. Nehezen vette rá magát, hogy felvegye, most
viszont kimondottan örült annak, hogy megtette.
– Szerencse, hogy Jace nincs itt – jegyezte meg Gabe.
Mia felkapta a fejét és kérdőn nézett rá. – Miért mondod ezt?
– Mert szívrohamot kapna, ha meglátna ebben a ruhában. Nem
mintha lenne benne elég anyag, hogy ruhának lehessen nevezni.
Mia elmosolyodott, amitől megjelentek a huncut gödröcskék az
arcán. – Mivel Jace nincs itt, nem is mondhat semmit, nem igaz?
– Ha ő nem is, én igen – felelte Gabe morcosan.
Mia mosolya grimasszá torzult. – Nincs szükségem két bátyra, Gabe.
Biztosíthatlak, hogy egy is elég.
Gabe összehúzta a szemét, ajkai elkeskenyedtek. – Fene akar a
bátyád lenni!
Mia sértődötten nézett fel rá. Ha ennyire nehezére csert vele
kettesben maradni, egyáltalán miért jött oda hozzá? Miért nem nézte
levegőnek, ahogy máskor is?
Durcásan elhúzódott a férfitól. Hirtelen elillant az izgalmas
meghittség, hogy a karjaiban lehetett, és a keze meztelen bőréhez ért.
Nem lett volna szabad eljönnie. Meggondolatlanság volt, ostoba ötlet.
Csak fel kellett volna hívnia a bátyját, elmondani neki, mire készül, és
Jace közölhette volna, hogy nem lesz itt. Akkor most nem állna a
táncparkett közepén leforrázva Gabe lekezelő viselkedése miatt.
Gabe összevonta a szemöldökét a reakcióját látva. Felsóhajtott, majd
hirtelen sarkon fordult, és szinte kirángatta Miát a tánctérről a terasz
irányába. Az üvegajtók nyitva álltak, hogy beengedjék a hűvös éjjeli
levegőt a terembe. Mikor kiléptek a teraszra, újra védelmezőn átkarolta
Miát.
Megint Gabe karjaiban volt, testének meleg ölelésében. Megérezte az
arcszesze illatát – méghozzá milyen eszelősen jó illata volt!
Gabe meg sem állt, míg biztos távolságba nem értek az ajtótól és az
árnyékoló eltakarta őket a kíváncsi tekintetek elől. A város neonfényei
vadul vibráltak a mélyfekete égbolton, az éj csendjét a forgalom távoli
zaja kavarta fel.
Egy hosszú pillanatig Gabe csak nézte őt, és Mia közben azon
gondolkodott, mivel bosszanthatta fel ennyire.
 A férfi illata szinte elkábította. Egy csipetnyi fűszert érzett benne, de
nem túl hangsúlyosan. Tökéletes választás volt az arcszesze.
Kiegészítette bőre természetes illatát, miközben áradt belőle a bódítóan
férfias, nyers vadonszag és a kifinomultság.
– A pokolba is… – mormogta maga elé Gabe elgyötört hangon,
mintha egy ismeretlen erő kényszerítené térdre.
Mielőtt Mia megmukkanhatott volna, Gabe hirtelen átölelte, és a
mellkasához szorította. Mia szája kinyílt a meglepetéstől, és egy apró
sóhajt lehelt ki rajta. Ajkai mámorítóan közel voltak a férfiéhoz. Érezte
a lehelete forróságát, látta a halántékán az ér lüktetését. Gabe állkapcsa
megfeszült, mintha uralkodnia kellene magán. Aztán úgy tűnt,
elvesztette a csatát.
Nem tudta tovább fékezni magát, és nekiesett Mia szájának.
Hevesen, forrón, követelőzőn csókolta. Mia megszeppenni se tudott,
annyira élvezte. Gabe nyelve mélyen belehatolt, kéjesen végigsiklott a
nyelvén, eljátszott a szájpadlásán, majd érzéki táncba kezdve körözött a
szájában. Gabe nem csupán megcsókolta. Valósággal bekebelezte.
Egyetlen csókkal birtokba vette. Ebben a pillanatban Mia Gabe
Hamilton kizárólagos tulajdona volt. Az összes férfi, akit valaha
megcsókolt, homályba veszett.
Mia elgyöngült a karjaiban. Elszállt minden ereje, csak többre
vágyott. Gabe-re. A teste melegére, az érintésére, éhes ajkaira. Ez a csók
szédítőbb volt, mint amiről eddig álmodozott. Meg a legmerészebb
fantáziái sem érhettek nyomába a valóságnak.
Gabe a foga közé vette Mia alsó ajkát és beleharapott épp csak
annyira, hogy jelezze, ő irányít. Aztán szelídültek a mozdulatai, nyelve
gyöngéden végigsiklott Mia száján, majd puhán megcsókolta a felső
ajka ívét.
– Lesz, ami lesz, de ezt már réges-rég meg akartam tenni – szólalt
meg végül rekedtes hangon.
Mia megbabonázva nézte. Lába remegett, és azért imádkozott,
nehogy a nyavalyás tűsarkú elárulja, és álltó helyében összecsukoljon.
Semmi sem készíthette fel arra, ami az előbb történt. Gabe Hamilton
megcsókolta! Mit megcsókolta, kicipelte a teraszra, és rávetette magát!
Szája még mindig remegett az érzéki rohamtól. Romokban hevert.
Végérvényesen. Szabályosan megrészegült a csókról. Csakhogy alig
ivott, és pontosan tudta, hogy ez nem az alkohol hatása. Gabe egész
egyszerűen végzetes csapást mért az érzékeire.
 – Ne nézz rám így. Vagy attól félsz, hogy komoly bajba kerülünk? –
dörmögte Gabe.
Ha olyan édes bűnökre gondolt, mint Mia elképzelte, akkor
egyáltalán nem bánta volna, ha bajba kerülnek.
– Hogy nézek rád? – kérdezett vissza reszkető hangon.
– Mintha azt akarnád, hogy szaggassam le rólad ezt a ruhának csúfolt
kis semmiséget, és most azonnal megbasszalak itt a teraszon.
Mia nagyot nyelt. Jobbnak látta, hogy erre most ne feleljen. Nem is
értette, mi történik. Forgott vele a világ, fel sem tudta fogni, hogy Gabe
Hamilton épp most csókolta meg, aztán meg arról beszélt, hogy
megbassza a szállodája teraszán.
Gabe újra közel hajolt hozzá. A testéből áradó forróság csaknem
felemésztette Miát. Már az ájulás környékezte, nyakában lüktetett az
ütőér, és rendszertelenül kapkodta a levegőt.
– Találkozzunk holnap. Az irodámban. Pontban tízkor.
– Mi… miért? – dadogta Mia.
Gabe szigorúan nézett rá, szemében olyan vad fény villogott, amit
Mia nem tudott értelmezni.
– Mert azt mondtam.
Mia szeme elkerekedett, ám ekkor Gabe megragadta a kezét, és
magával húzta, vissza a bálterembe. Meg sem állt, míg el nem érték a
szálloda hallját. Mia alig bírt lépést tartani határozott menetelésével,
pedig cipősarkai szaporán kopogtak a fényes márványpadlón.
Elméjében teljes volt a zűrzavar. – Gabe, hová megyünk? – kérdezte
riadtan.
Gabe kivezette az épület elé, és intett a portásnak, aki abban a
pillanatban odaugrott hozzá. Pár másodperccel később egy elegáns
fekete autó gördült a bejárathoz, és Gabe betessékelte Miát a hátsó
ülésre.
Mikor Mia már bent ült, még behajolt a kocsiba, miközben tartotta az
ajtót.
– Most hazamész, és leveszed ezt a kibaszott ruhát. Holnap pedig ott
leszel az irodámban tízre – Gabe félig behajtotta a kocsiajtót, aztán még
egyszer behajolt, hogy a szemébe nézzen. – És Mia, ajánlom, hogy ott
légy.
 második fejezet

– Vegyük át még egyszer, hogy jól értem-e. Azért nem jöttél velem és a
lányokkal bulizni, hogy elmehess a bátyád szállodájának a puccos
megnyitójára, és amikor ott voltál, Gabe Hamilton kicipelt a teraszra,
lesmárolt, majd hazaküldött azzal az utasítással, hogy reggel tízre légy
az irodájában?
Mia összekucorodott a kanapén lakótársa és legjobb barátnője,
Caroline mellett, és megdörzsölte a szemét, hogy megszabaduljon a
látását elhomályosító fáradtságtól. Szemhunyást sem aludt az éjjel.
Hogyan is tudott volna? Gabe fenekestől felforgatta az egész életét,
most pedig közelgett a tíz óra, és fogalma sem volt, mit tegyen.
– Igen, nagyjából ez történt – felelte.
Caroline elképedt arcot vágott, és legyezni kezdte magát a kezével. –
És én még azt hittem, hogy nem fogsz olyan jól mulatni, mint mi!
Engem viszont tegnap este nem támadott le egy szívdöglesztő
milliomos sem.
– De miért? – kérdezte Mia panaszosan. Ezt a kérdést ismételgette
magában egész éjszaka. Miért csókolta meg? És miért kért tőle randevút
éppen most, mikor eddig mindent megtett, hogy elkerülje?
Csakhogy ez nem kérés volt, mert Gabe Hamilton sosem kért.
Utasításokat adott és eredményeket várt. Mia nem is értette, miért érzi
ezt a tulajdonságát olyan vonzónak. Egyszerre töltötte el forrósággal és
borzongással.
Caroline a szemét forgatta. – Akar téged, csajszi! Miért is ne akarna?
Fiatal vagy, kívánatos, és ezer százalék, hogy az utóbbi években
gondolatban már párszor megfordultál az ágyában.
Mia felhúzta az orrát. – Ez olyan kínosan hangzik!
– Az isten szerelmére, mintha te nem erről ábrándoznál már
tinédzserkorod óta! Érthető, hogy eddig nem ugrott rád. De már
huszonnégy vagy, nem tizenhat. Nagy különbség!
– Bárcsak tudnám, mit akar! – sóhajtott Mia.
 – Ha azok után sem tudod, hogy meg akart baszni a teraszon, akkor
reménytelen eset vagy – felelte Caroline nyűgösen.
Aztán látványosan megnézte az óráját, majd tekintetét Miára
szegezte.
– Kevesebb mint egy órád van arra, hogy elkészülj. Azt javaslom,
emeld fel a feneked a kanapéról, és csinosítsd ki magad.
– Azt sem tudom, mit vegyek fel! – nyafogott Mia. Caroline
elvigyorodott. – Én tudom! Gyerünk! Le kell hengerelned a pasast.
Lehengerelni? Mia majdnem elnevette magát. Ha valakit
lehengereltek, az ő volt. Annyira felkavarták az előző este történtek,
hogy kész idegroncs lesz, ha egyáltalán eljut Gabe irodájába.

Gabe átlapozta a fiókjából előhúzott szerződést, és közben azon

töprengett, hogyan cserkéssze be Miát. Újdonság volt számára, hogy
ilyesmin gondolkodik, mert csakis egyetlen utat ismert: az egyenest. A
személyes ügyeit is éppolyan precízen kezelte, ahogy az üzletieket.
Szóba sem jöhettek nála az érzelmek, a párkapcsolatban sem. Egyszer
már durván megégette magát, akkor megfogadta, hogy ez többé nem
történhet meg vele.
Egy nő már komplett idiótát csinált belőle, mert vakon bízott benne,
és soha többé nem állt szándékában ebbe a hibába esni.
Nem a nőkről mondott le – ehhez túlságosan is élvezte a
társaságukat. Szerette az odaadó nőket kényeztetni és védelmezni.
Csakhogy akkor valami megtört benne, és azóta másképp viszonyult a
nőkhöz. Nem volt más választása.
De Mia…
Nem tudott úgy tenni, mintha ugyanolyan lett volna számára, mint az
összes korábbi nője. Mia más volt. Nem csak egy újabb bájos arc,
amelyre gyöngédséggel tudott tekinteni, mégis biztos távolban tartva
magát a zavaros kötöttségektől. A nők, akiket kiválasztott, pontosan
tudták, mibe mennek bele. Tudták, mit vár tőlük, és mit kaphatnak
cserébe.
De Mia Jace kishúga volt. Látta őt felnőni. Ott volt, amikor
elballagott a középiskolából. Rávicsorgott a fiújára, amikor a kis pöcs
érte jött, hogy elvigye a bankettre. Kéjes örömmel töltötte el, hogy a
srác majdnem összeszarta magát, amikor Jace-szel és Ashsel együtt
közölték vele, milyen kínok várnak rá, ha tiszteletlenül bánik Miával.
 Találkoztak, amikor Jace-t jött meglátogatni a szünidőkben. Még a
diplomaosztójára is elment.
Már ez is maga volt a pokol, mert Mia közben gyönyörű fiatal nővé
érett. Nem volt ártatlan kislány többé. Nem akart arra gondolni, hány
fiúval felehetett le, mert ettől csak elöntötte a méreg. Inkább egyáltalán
nem törődött velük, hiszen valamennyi már csak múlt idő volt.
Mia ugyan még nem tudott róla, de mostantól fogva az övé lesz.
Csak azt nem döntötte még el, hogyan hozza ezt a tudomására. Mia
különleges bánásmódot követelt. Fiatal volt még, félénk, és talán kissé
naiv is. Vagy csak ő ítélte meg így. Ki tudja, milyen volt, ha Jace
sasszeme épp nem figyelte?
Akárhogy is fogja megkörnyékezni, ésszel kell csinálnia, nehogy
lerohanja és elijessze, még mielőtt átlépné a küszöböt. Kizárt volt, hogy
visszakozzon, vagy beletörődjön a visszautasításba, miután végre
eldöntötte, hogy lépni fog.
Emellett Jace-szel is rendeznie kell valahogy a dolgot. Még maga
sem tudta, hogyan, de nem is volt értelme megpendíteni a témát még
azelőtt, hogy meggyőzre volna Miát. Jace-szel majd később foglalkozik.
Ingerülten kapta fel a fejét az ajtó felől érkező neszekre. Egyértelmű
utasítást adott a titkárnőjének, hogy ne zavarják. Senki se. És még csak
kilenc óra volt, tehát Mia sem érkezhetett meg.
Minden idegszála megfeszült, amikor Jace és Ash besétáltak az
irodájába. Mi a fenét csinálnak ezek még itt? Rég a Kaliforniába tartó
gépen kellene ülniük, hogy találkozzanak az építési vállalkozóval, és
gondoskodjanak róla, hogy időben elkezdje a munkát legújabb
szállodájuk helyén.
Mindhárman rengeteget utaztak, megosztva egymás közt a hazai és a
külföldi projektek felügyeletét. Most is több új beruházásuk volt
folyamatban, köztük a kaliforniai szállodáé, korai stádiumban egy
párizsi hotelé, és a Karib-szigeteken is kinéztek egy telket, ahová
üdülőparadicsomot terveztek építtetni. Az utóbbi hetekben Gabe a
városban maradt, hogy a Union Square-en álló Bentley Hotel
megnyitását előkészítse. Ő volt a csatár. Túlságosan megszállott volt
még ahhoz is, hogy akár a legjobb barátainak átpasszolja a labdát.
Jace és Ash voltak a hátvédek – ahogy ő nevezte őket. Bár
mindhármuknak egyforma üzletrésze volt a vállalatban, Gabe indította
el és adta ki a projekteket, és minden egyes részletet a saját elképzelései
szerint alakított. Jace és Ash felügyelték az építkezéseket, és
gondoskodtak róla, hogy minden simán menjen. Végül újra Gabe vette a
kezébe a dolgokat, hogy az utolsó simításokat elvégezze.
Ez a munkamegosztás mindhármuknak megfelelt. A szállodák és
üdülőközpontok napi szintű irányítását már közösen intézték.
Ők hárman az egyetem óta barátok voltak. Ha visszagondolt ezekre
az időkre, nem is tudta volna eldönteni, mi hozta őket össze: a közös
ivászatok, a kanbulik, vagy a folyamatos csajozás. Egyszerűen csak
összehaverkodtak, és attól fogva mindent együtt csináltak.
Jace nehéz helyzetbe került, amikor szülei halálos autóbalesetet
szenvedtek, és rá maradt jóval fiatalabb húga nevelése. De Ashsel
kitartottak mellette, nem hagyták magára.
Később pedig Jace és Ash álltak mellé botrányos, az újságokban is
kiteregetett válása idején.
Talán Miának is komoly szerepe volt abban, hogy ennyire
összetartottak. A sors fintora, hogy ő tehet pontot is a barátságukra, ha
nem kezeli ügyesen a helyzetet.
– Mitől vagy ennyire feszült ma reggel? – piszkálódott Ash,
miközben lezseren ledobta magát az asztalával szemben álló székre.
Jace a másik székre ült. Csendesebb, higgadtabb volt, mint Ash.
Jace és Ash volt az a két ember, akiket Gabe a barátainak tartott, a
szó valódi értelmében. Bízott bennük – azaz kizárólag csak bennük
bízott és végtelenül lojális volt hozzájuk, amit mással nem tett meg
vakon.
Jace volt az óvatos duhaj, Ash pedig a rámenős playboy. Gabe-nek
meggyőződése volt, hogy e kettő kombinációja őrjítette meg a nőket.
Bőven akadtak is önként jelentkezők, akik benne voltak egy
édeshármasban kettőjükkel.
Ash mindig a tűzvonalban volt. Közvetlenségével, bókjaival
lehengerelte a nőket. Jace eközben a háttérben maradt, és sötétbarna
szemével csendesen figyelt. A nők kihívást láttak benne, míg Asht talán
könnyű hódításnak vélték, ezért hajtottak olyan megrögzötten Jace-re –
míg valamennyien rá nem jöttek, hogy elérhetetlen.
Mindhármuknak voltak kilengéseik, és ezt egyáltalán nem
szégyellték – ez is csak az egyetemi évek felfedező korszakának része
volt. Mivel eszelősen sok pénzt kerestek és szemtelenül sikeresek
voltak, sosem okozott gondot szexpartnert vagy akár állandó barátnőt
találniuk, ami persze csak addig működött, míg a nők betartották a
szabályaikat.
 Ők hárman hallgatólagos egyezséget kötöttek, hogy falják az életet,
de nem mondanak le szabadságukról, amiben csak megerősítette őket
Gabe házasságának botrányos vége.
Jace és Ash védelmezték a legharciasabban, amikor Lisa alaptalanul
vádaskodott, örökre befeketítve szakmai és személyes hitelét. A mai
napig nem értette, miért tette ezt vele, de örökké hálás lesz barátainak,
amiért feltétel nélkül támogatták élete legszörnyűbb hónapjaiban.
Vajon ő jó férj volt? Talán nem, de mindent megadott Lisának, amit
csak kívánt. Teljes egyetértés volt köztük n szexuális játékaikról is.
Soha nem kényszerítette semmire, amit nem akart ö is épp ugyanúgy.
Mégis a mai napig dühítette mindaz, amivel Lisa megvádolta.
A címlapokon és a váló peres tárgyaláson keresztre feszítették. Lisa
pedig szépen elsétált a vagyona jó részével, mint az erőszakos kéjenc
ártatlan áldozata.
Ezután többé nem kezdett kapcsolatot alapos nyomozás és mindkét
fél által aláírt szerződés nélkül. Néhányan ezt talán betegesnek vagy
egyenesen nevetségesnek tartották volna, de túlságosan sok
vesztenivalója volt ahhoz, hogy megkockáztassa, hogy még egy Lisa
átgyalogoljon rajta.
– Azt hittem, ti ketten már rég a Kaliforniába tartó gépen ültök –
jegyezte meg türelmetlenül.
Jace összehúzta a szemöldökét. – Fél órán belül indulunk. A pilóta
telefonált, hogy műszaki probléma van a géppel. Legkorábban
tizenegykor tudunk felszállni, ha megtankolják a cseregépet és
megkapjuk a felszállási engedélyt.
Gabe gyors fejszámolást végzett. El fognak menni, jóval azelőtt,
hogy Mia ideérne. Csak abban bízott, hogy a lány nem volt az a kínosan
pontos típus, aki mindenhová fél órával korábban érkezik. Noha
ragaszkodott a pontossághoz, és megvetette azokat, akik késnek,
kivételesen ezt most elnézte volna Miának.
Az asztal alatt végig ökölbe szorította, ellazította, majd újra ökölbe
szorította a kezét. Csak Mián járt az esze, mióta tegnap este
megpillantotta a bálteremben. Most, hogy végre megengedte magának,
hogy másképp gondoljon rá, mint a legjobb barátja kishúgára,
megmagyarázhatatlan nyugtalanság töltötte el.
Csak úgy tudta volna jellemezni az érzést, mint… felajzottságot.
Várakozást. Az adrenalin dübörgött a vénáiban. Mia feldúlta gondosan
rendszerezett világát, és folyamatosan kibillentette a nyugalmából. Alig
várta, hogy végre a kezébe vegye a dolgokat, és visszanyerje az
irányítást. A vére felforrt, ha a tegnap estére gondolt.
Jó ég, már attól merevedése volt, hogy eszébe jutott, pedig itt ült a
két legjobb barátjával szemben. Nehéz lett volna takargatnia is. Csak
abban reménykedett, hogy Jace és Ash a helyükön maradnak, és nem
veszik észre.
Tudta, hogy ha nem említi meg találkozását Miával, Jace csak még
több kérdést szegez neki, miért hallgatta el, így hát belevágott.
– Tegnap elszalasztottad Miát a megnyitón.
Jace kiegyenesedett a széken, és elhúzta a száját. – Ott volt?
Gabe bólintott. – Meg akart lepni. Nem sokkal azután érkezett, hogy
eltűntetek a kis barnával.
Jace káromkodott és hangosan kifújta a levegőt. – A francba!
Fogalmam sem volt, hogy el akart jönni. Bárcsak szólt volna előtte!
Akkor nincs az az isten, hogy lelépjek. Mi történt? Beszeltél vele?
Sokáig maradt?
– Elintéztem a dolgot – válaszolt Gabe lezseren. – Meg mondtam
neki, hogy el kellett menned, táncoltam vele egyet, aztán hazaküldtem
egy kocsiban. Úgyis szívrohamot kaptál volna attól, ami rajta volt.
Ash szája kaján vigyorra húzódott. – A mi kicsi Miánk lassan
felnő…
– Fogd be! – mordult rá Jace, majd újra Gabe-hez fordult. – Kösz,
hogy vigyáztál rá. Nem örültem volna, ha ott látom, főleg ha igaz, amit
a ruhájáról mondtál. A sok vén kecskének, aki csak azt lesi, kivel
kúrhatna félre, Mia olyan, mint a Szent Grál. Az kurva élet, hogy nem
hagyom, hogy a húgom legyen a következő strigula az ágytámlájukon!
Gabe-nek talán bűntudatot kellett volna éreznie. Tudta is, hogy
elkárhozik azért, amiért szemet vetett Miára, és főleg azért, amit meg
akart tenni vele. De szó nem volt arról, hogy csak trófeának akarta volna
a lányt, ezért nem is vette magára Jace kirohanását.
A telefonja berregett, a titkárnője kereste. – Mr. Hamilton, egy
bizonyos Miss Houston érkezett Mr. Crestwellhez és Mr. McIntyre-hoz.
Gabe felhúzta a szemöldökét. – Magatokkal viszitek a kis barnát is
Kaliforniába?
Ash vigyorgott. – Naná! Így gyorsabban eltelik a repülőút.
Gabe a fejét csóválta. – Küldje be. Eleanor! Egy perccel később
besétált az irodába a barna hajú szépség, akit tegnap Jace-szel és Ashsel
látott. Tűsarkúja kihívóan kopogott a márványpadlón, aztán hangtalanná
váltak léptei, amikor a szőnyeghez ért.
Ash feléje nyújtotta a karját, és a nő kényelmesen elhelyezkedett az
ölében, lábát kinyújtóztatva Jace felé. Jace birtoklón rátette egyik kezét
a nő combjára, de közben még csak rá sem nézett. Mintha így jelezte
volna neki, hogy – most legalábbis – az övé.
Gabe óhatatlanul is összehasonlította az Ash ölében ülő nőt Miával,
ami már csak azért is baromság volt, mert egyáltalán nem voltak egy
súlycsoportban. Ez a nő idősebb volt, tapasztaltabb, és pontosan tudta,
mibe megy bele Jace-szel és Ashsel. Miának ellenben fogalma sem volt
arról, mire készül vele, és jó, ha nem menekül el sikítva, amikor
megtudja.
Máskor egyáltalán nem zavarta volna ez a jelenet. Nem volt
szokatlan, hogy Jace és Ash nőket hoztak fel az irodába. De ma
feszülten várta, hogy tűnjenek már el. Nem akarta Miát még
kellemetlenebb helyzetbe hozni, de legfőképp azt nem szerette volna,
hogy Jace megtudja, mit tervez a kishúgával.
Látványosan megnézte az óráját, aztán rápillantott Ashre, aki
elégedetten fonta karját a dús idomú nő dereka köré. Még azzal sem
bajlódtak, hogy bemutassák, ami egyértelmű jelzés volt, hogy nem
terveznek vele hosszú távra.
– Idejön a kocsi értetek? – kérdezte Gabe.
– Feltartunk valamiben? – tudakolta Jace.
Gabe hátradőlt a székében és igyekezett unott képet vágni. – Csak
rengeteg e-mailt és üzenetet kell megválaszolnom. Tegnap semmit sem
tudtam elintézni, az utolsó pillanatig lefoglaltak a megnyitó
előkészületei.
Ash felhorkant. – Mintha azt akarnád ezzel a tudtunkra adni, hogy
szándékosan kihúztuk magunkat a munka alól, és mindent neked kellett
intézned. Csakhogy mind tudjuk, hogy te vagy az, aki mindent
irányítani akar. Nem lett volna sok értelme beavatkoznunk, mert neked
minden csak úgy jó, ahogy te csinálod, különben zavar van az erőben.
– Egy kibaszott diktátor vagy – helyeselt Jace.
A nő kuncogott, ami idegesítette Gabe-et. Bár idősebb és
tapasztaltabb volt, mint Mia, de őt soha nem hallotta úgy vihogni, mint
egy idétlen tinilányt.
– Na, tűnjetek el az irodámból! – mordult rájuk Gabe. – Nekem
dolgom van, nem úgy, mint nektek. Húzzatok el Kaliforniába, és
gondoskodjatok róla, hogy az építési vállalkozó tegye a dolgát. Kurvára
fontos, hogy időben elkezdjük az építkezést, ha nem akarjuk felhergelni
a befektetőket, miután hónapokig nyaltuk a seggüket.
– Csalódást okoztam valaha is? – gúnyolódott Ash.
Gabe intett a kezével, hogy menjenek már. Nem, Ash soha nem
okozott csalódást. Ők hárman ütős csapatot alkottak. Erősségeik és
gyengéik remekül kiegészítették egymást.
A HCM nem csupán egy vállalat volt, hanem barátságból és feltétel
nélküli lojalitásból kovácsolódott szövetség. És ő most mindezt kockára
tette, mert épp Jace kishúgára fájt a foga. Jó ég, milyen kibaszott nagy
szívás!
Szerencsére Jace végre felállt. Közben végigsimította a nő combját,
majd odanyújtotta neki a karját, hogy felsegítse Ash öléből. A nő
kedélyesen elhelyezkedett kettőjük között, miközben az ajtó felé
tartottak.
Jace megtorpant, és hátrafordult. – Útközben megpróbálom felhívni
Miát, de megtennéd, hogy odafigyelsz rá, míg távol vagyok? Csak
kérdezz rá, hogy minden rendben van-e vele, és van-e esetleg valamire
szüksége. Pipa vagyok, hogy elszalasztottam tegnap este.
Gabe bólintott, és nagyon vigyázott az arckifejezésére. – Bízd csak
rám!
– Kösz! Viszlát pár nap múlva.
– Azért majd tájékoztassatok, hogy mennek a dolgok Kaliforniában –
jegyezte meg Gabe, mire Ash elvigyorodott. – Diktátor!
Gabe felmutatta a középső ujját, barátai pedig végre kisétáltak az
irodájából, közrefogva legfrissebb zsákmányukat. Megkönnyebbülten
dőlt hátra a székében, és az órájára nézett. Még volt harminc perce Mia
érkezéséig. Jace és Ash addigra messze járnak.
 harmadik fejezet

Mia a Fifth Avenue-n szállt ki a taxiból, pár percnyire a HCM

irodaépületétől. Mélyen magába szívta a bódítóan langyos őszi levegőt.
Egy hirtelen jött hűvös fuvallat összeborzolta a haját, figyelmeztetve
arra, hogy az ősz hamarosan télbe fordul.
Gabe a közelben lakott, a Fifth Avenue 400. egyik exkluzív, modern
penthouse lakásában, Ash pedig a Hudson folyóra néző, csupa üveg
Morton Square 1 toronyházban. Jace lakása jóval messzebb, az Upper
West Side-on volt, és Mia szentül hitte, hogy bátyja csak azért nem
költözött közelebb az irodához, hogy jobban szemmel tarthassa.
Sebes léptekkel igyekezett a Manhattan szívében álló felhőkarcoló
felé, melyben a HCM egy egész emeletet bérelt. Útközben előkapta a
belépőkártyáját, hogy átvághasson a liftekhez sorban álló tömegen. Még
Jace adta neki a kártyát, amikor pár éve körbevezette a
főhadiszállásukon, de azóta nem sűrűn használta, mivel általában vele
együtt jött ide. Talán időközben a kártya már le is járt, és a biztonságiak
be sem engedik, ami jó ürügy lett volna arra, hogy meglógjon.
Szerencsére simán átengedték.
Rápillantott az órájára, miközben beszállt a zsúfolt liftbe. Mögötte
még sokan nyomakodtak befelé, és egyre beljebb sodródott az ajtótól.
Már csak öt perc volt tízig, és utált késni. Nem mintha most elkésett
volna – legalábbis még nem de általában inkább a megbeszéltnél
korábban érkezett. A késés gondolatát is gyűlölte, és pipa volt, hogy
most ennyire kicentizte az időt.
Pedig Gabe biztos nem harapná le a fejét, ha elkésne. Mégis volt a
hangjában valami, amiért nem mert ellentmondani neki. Emellett
furdalta a kíváncsiság is, hogy miért rendelhette ide ilyen karakánul.
Caroline elküldte zuhanyozni, és ezalatt kikészítette a ruháit, mint
ahogy az anyukák szokták a kislányaiknak. Testhez simuló farmert
választott, hogy kihangsúlyozza Mia gömbölyű fenekét és formás lábát,
hozzá ujjatlan topot és fölé egy extra bő pólót, amely szabadon hagyta
az egyik vállát. A póló a dereka fölé ért, és icipicit kivillant belőle a
hasa, ha épp úgy mozdult.
Miután kijött a zuhany alól, Caroline megtörölte, majd beszárította
hosszú haját. Még hullámokat is tett bele a vadóc, borzas hatás kedvéért.
Caro szerint sűrű, sötét hajkoronájától megvadultak a férfiak. Csakhogy
ő egyáltalán nem volt biztos benne, hogy ezt a hatást szeretné-e elérni
Gabe-nél. Noha tinikora óta számtalanszor ábrándozott róla, most, hogy
ilyen közel került hozzá, megérezte a belőle áradó nyers erőt, és
megrémítette. Nem volt biztos abban, hogy elbír-e egy ilyen férfival épp
csak leheletnyi sminket tett tel. Ha túlságosan is kicsípi magát, az olyan
lett volna, mintha a homlokára tetováltatná, milyen sokat vár a
titokzatos találkától. Mi van, ha Gabe valami egészen banalis dolog
miatt hívta az irodájába? Ha kiderül, hogy csak azt akarta megkérdezni,
hogy van, ő pedig ott all teljes csábító fegyverzetben, hülyét csinálva
magából? Honnan a fenéből tudhatta volna, hogy egyáltalán mit akar
tőle? Gabe nem olyan ember volt, aki a világba kürtöli a gondolatait és
az érzéseit.
Pontosan egy perccel tíz előtt végre kiszabadult a liftből, és a HCM
recepciója felé sietett. Eleanor rámosolygott, és üdvözölte. Arra sem
volt ideje, hogy azon elmélkedjen, őrültség volt-e eljönni a találkozóra,
nemhogy összeszedhesse magát, mielőtt belép az oroszlán barlangjába.
Egy perce volt, hogy beérjen Gabe irodájába.
– Tízkor van találkozóm Gabe-bel – pihegett.
– Szólok neki, hogy megérkezett – felelte Eleanor, és felemelte a
telefonkagylót.
Mia bizonytalanul elfordult. Nem tudta, hogy Gabe elé jön-e, vagy
neki kell bemennie hozzá. Mikor Jace-t látogatta meg az irodában,
egyszerűen csak besétált, nem kellett kint várakoznia. – Bemehet hozzá
– közölte a titkárnő.
Villámgyorsan megfordult, biccenten, és gyors léptekkel elindult a
folyosón. Elment Jace irodája előtt, majd végül odaért Gabe tágas
sarokszobájának ajtajához. Megtorpant egy pillanatra, és lenézett
vörösre lakkozott lábujjkörmeire, melyek kikandikáltak a szexi
körömcipőből, amelyet Caroline adott rá.
Ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint a világ legnagyobb
balfékje. Akármi is tört Gabe-re a tegnap esti partin, biztosan csak
félreértette. Ehhez képest úgy jött ide, mint aki vetkőzéshez öltözött.
 Már ott tartott, hogy sarkon fordul és visszamegy a lifthez, amilyen
gyorsan ebben a fránya cipőben csak lehet, amikor kinyílt az ajtó. Gabe
Hamilton ott állt vele szemben, és szigorúan nézett rá.
– Már azt hittem, meggondoltad magad.
Mia fülig elpirult, és abban reménykedett, hogy Gabe nem veszi le
rögtön, mennyire izgatott, márpedig ez bizonyosan kiült az arcára is.
– Itt vagyok – jelentette ki határozottan, és bátran felemelte a fejét,
hogy a férfi szemébe nézzen.
Gabe hátralépett, és feléje nyújtotta a karját, hogy betessékelje. –
Gyere be.
Mia lélegzet-visszafojtva lépett be a birodalmába. Egyszer már járt
itt, amikor Jace körbevezette a HCM főhadiszállásán, de akkor annyira
izgatott volt, hogy szinte semmire nem emlékezett a látogatásból. Most
viszont érdeklődve vette szemügyre az irodáját.
A berendezés a legapróbb részletig ízléses volt és méreg drága:
súlyos mahagónibútorok, a csillogó márványpadlón mesés keleti
szőnyeg, a sarokban vintázs stílusú fekete bőr ülőgarnitúra. A falakon
mindenhol festmények, egyet kivéve, mely előtt az eklektikus
gyűjteménytől roskadozó, beépített könyvespolc állt.
Gabe szeretett olvasni. Jace és Ash cukkolták is azzal, hogy
könyvmoly. Mia azonban osztotta a szenvedélyét. Tavaly karácsonykor,
amikor az előző este viselt nyakláncot és fülbevalót kapta tőle, ő egy
Cormac McCarthy-regény első kiadását adta neki ajándékba.
– Idegesnek tűnsz – jegyezte meg leleplezően Gabe. – Nyugi, nem
harapok. Legalábbis most még nem.
Mia felhúzta a szemöldökét, Gabe pedig intett, hogy üljön le az
íróasztalával szemben. Miközben kihúzta neki a széket, finoman a
hátára tette a kezét, és rajta felejtette még azután is, hogy helyet foglalt.
Ujjai könnyeden végigsiklottak Mia lapockáján, fel a válláig, aztán
megkerülte az íróasztalt, és leült vele szemben.
Egy hosszú pillanatig szótlanul nézték egymást, amitől Miát elöntötte
a forróság és kipirult az arca. Gabe nem csupán nézte. Szabályosan
felfalta a tekintetével.
– Látni akartál – szólalt meg Mia félénken.
Gabe szája mosolyra húzódott. – Nem csak látni akartalak. Ha ezt
akartam volna, több időt töltök veled tegnap este.
Mia egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtett. Megnyalta a szája
szélét, és idegesen beleharapott az alsó ajkába.
 – Az isten szerelmére, Mia – nyögött fel Gabe.
Mia szemei elkerekedtek. – Mi az?
Gabe orrlyukai kitágultak, kezét ökölbe szorította az asztalon. – Azt
akarom, hogy nekem dolgozz.
Mia számtalan lehetőséget elképzelt, hogy miért hívhatta ide, de ez
nem szerepelt köztük. Elképedve nézett rá, és próbálta kitalálni, mit
jelentsen az, hogy állást kínál neki. Ő meg csaknem orbitális hülyét
csinált magából! Olyan rettentő kínos volt ez a helyzet, hogy az arcára
fagyott a mosolya.
– Van már munkám – bökte ki. – Hisz tudod.
Gabe legyintett, és megköszörülte a torkát.
– Az nem méltó a képességeidhez és a végzettségedhez, ezzel te is
tisztában vagy.
– Nem is terveztem hosszú távra – mentegetőzött Mia. – De a
munkaadóim nagyon rendesek velem, és nagy szükségük van egy
kisegítőre, ezért megígértem, hogy addig maradok, míg mást nem
találnak a helyemre.
Gabe türelmetlenül nézett rá. – Mióta áltatnak ezzel?
Mia elvörösödött, és egy pillanatra lesütötte a szemét.
– Jobbat érdemelsz ennél. Jace nem ezért költött annyit a
taníttatásodra, és te sem azért töltöttél annyi évet az egyetemen, hogy
fánkot árulj egy pékségben.
– Nem akarom örökké ezt csinálni! – csattant fel Mia.
– Ezt örömmel hallom. Tehát mondj fel, és mostantól dolgozz
nekem!
Gabe hátradőlt a székben, és várakozón nézett rá.
– Pontosan milyen állást ajánlasz?
– Légy a személyi asszisztensem.
Mia gerincén végigszaladt a borzongás.
– De hisz nincs is személyi asszisztensed! Sosem volt. Utálod őket!
– Ez igaz. Hosszú idő után te lennél az első. És bízom benne, hogy
hasznos munkaerő leszel.
Most Mia kémlelte őt fürkészőn a tekintetével. Összehúzta a szemét
a férfi magabiztos, szinte fenyegető arckifejezésétől.
– De miért? – kérdezte csodálkozón. – Mit akarsz tőlem, Gabe? És ha
már itt tartunk, magyarázd meg azt is, mi történt tegnap este, mert azt
végképp nem tudom hová tenni!
 Gabe önelégülten mosolygott. – Nocsak, a kiscicám kieresztette a
karmait.
Az ő kiscicája? Mia figyelmét nem kerülte el a birtokos szerkezet.
– Ne szórakozz velem, Gabe! Itt valami másról van szó. Szóval,
miért akarod, hogy neked dolgozzak?
Gabe szája széle ugrált, és szaporán vette a levegőt. Hátradőlt, és
átható tekintettel a szemébe nézett.
– Mert akarlak, Mia.
Mia a hirtelen támadt csendben hallani vélte saját pulzusa
dübörgését.
– Ezt nem értem – dadogta válaszul.
Gabe újra elmosolyodott, de most azzal a ragadozópillantással, amely
lángba borította Mia egész testét. – Szerintem nagyon is érted.
Miát átjárta az édes bizsergés, a gyomrától a mellkasán át a torkáig.
Ez nem lehet igaz! Tényleg megtörténik? Nem csak álom?
– Csakhogy ez nem lehetséges. Ha neked dolgozom, mi nem…
– Csakugyan? – kérdezte gunyorosan Gabe. Majd hátrabillentette a
székét, és nem zavartatva magát oldalra fordult, hogy kinyújtóztassa a
lábát. – Azért akarom, hogy nekem dolgozz, hogy mindig mellettem
légy. És akkor leszel az enyém, amikor csak akarom. Úgy, ahogy
akarom.
Miát megint elöntötte a forróság. Idegesen mocorgott a székben és
tördelte az ujjait.
– Nem semmi – bökte ki végül. Irtó béna válasz volt, de csak ennyire
futotta tőle.
A szíve majd' szétrepesztette a mellkasát. Tudta, hogy Gabe szavai
mögött sokkal több volt. Sötét, titokzatos szeme erről árulkodott Úgy
nézte, mintha a pillantásával akarna hatolni az elméjébe, hogy kilesse a
gondolatait.
– Gyere ide, Mia!
A gyöngéd, de határozott parancs magához terítette. Ahogy
csodálkozó tekintete találkozott a férfiéval, megértette, hogy Gabe arra
vár, hogy menjen oda hozza.
Remegő lábbal állt fel. Idegesen megdörzsölte a combját, hogy
összeszedje magát. Aztán megkerülte az íróasztalt, és megállt Gabe
széke előtt.
Gabe megfogta a kezét, és az ölébe húzta. Mia ügyetlenül ült le a
térdére, aztán feljebb csúszott, oldalával hozzásimulva a férfi
mellkasához. Gabe egyik kezével beletúrt a hajába, és a hosszú tincseket
az ujjára csavargatva játszadozott, a másikkal még mindig a kezét fogta.
– A munkaviszony, amit ajánlok, nem hagyományos természetű. De
nem akarom, hogy belemenj anélkül, hogy pontosan tudnád, mi lesz a
dolgod, és mit várhatsz ettől.
– Milyen nagylelkű tőled! – jegyezte meg Mia csípősen.
Gabe erre finoman meghúzta a haját. – Kis vadóc!
Mélyen Mia szemébe nézett, elengedte a kezét, majd a szájához nyúlt
és a mutatóujja hegyével lassan átrajzolta az ajka vonalát. – Akarlak,
Mia. És jobb, ha tudod, hogy mindig megkapom, amit akarok.
– Tehát azt akarod, hogy neked dolgozzak, és… engem akarsz. Úgy
értem, fizikálisan.
– Ó, igen – duruzsolta Gabe. – Pontosan.
– És pontosan mit is jelent a nem hagyományos munkaviszony?
Gabe egy pillanatra habozott. – A tulajdonom leszel – bökte ki végül.
– A tested és a lelked is az enyém lesz.
Ez brutálisan hangzott. Mia nem is tudta ép ésszel felfogni. A szája
kiszáradt, és meg akarta nyalni az ajkát, aztán eszébe jutott Gabe pár
perccel korábbi reakciója az önkéntelen gesztusra, így inkább nem tette.
– Majd én segítek – mondta Gabe most már gyöngédebb hangon. –
Nem doblak a mély vízbe. Majd lassan, óvatosan haladunk, és
türelmesen megvárom, hogy te magad érezz rá, mit várok el tőled.
– Nem is tudom, mit mondjak erre – felelte zavartan Mia.
Gabe keze az állóról az orcájára siklott. Farkasszemet néztek
egymással, ajkukat csak pár centi választotta el.
– Szerintem itt az ideje, hogy színt vallj, hogy is állsz velem –
mondta Gabe határozottan. – Te is annyira akarsz engem, ahogy én
téged?
Istenem, ez tényleg megtörténik? Mia úgy érezte magát, mintha egy
felhőkarcoló párkányán állna, és onnan nézne le a szédítő mélységbe.
Egyetlen rossz mozdulat, és a mélybe zuhan.
Gabe szája lassan közelített, de végül elkerülte az ajkát, finoman
súrolta az állát, és a füléhez vándorolt. Bekapta a fülcimpáját, amitől
Miának minden porcikája libabőrös lett.
– Mondd ki, amit hallani akarok – suttogta a fülébe Gabe rekedtes
hangon
– Igen – felelte Mia remegve.
– Igen… mi?
 – Igen… akarlak.
A vallomást megadó sóhaj kísérte. Képtelen volt a szemébe nézni.
– Nézz rám, Mia!
Volt valami Gabe hangjában, ami szinte hipnotizálta. A jelenlétében
kiélesedtek az érzékei, megbénította a belőle áradó férfias energia, és
csak még eszelősebben kívánta.
Felemelte a tekintetét, és látta a férfi szemében a vad villogást. Gabe
megint megragadta a haját, és gyöngéden belemarkolt, miközben a
tincsekkel babrált.
– Van itt egy szerződés számodra. A kapcsolatunk minden részletére
kiterjed. Azt akarom, hogy olvasd át alaposan a hétvégén, és várom a
döntésed hétfőre.
Mia zavartan pislogott, nem találta a szavakat. Amikor végre szólni
tudott, a nyelve nehézkesen forgott.
– Egy szerződés? Azt akarod, hogy szerződést írjunk alá?
– Nem kell ennyire megrémülnöd – válaszolta Gabe nyugodt hangon.
– Ez a te védelmedet szolgálja. És az enyémet.
Mia zavartan ingatta a fejét. – Ezt nem értem!
– Az ízlésem elég rendhagyó, Mia. Olvasd át a szerződést, ahogy
mondtam, alaposan. Aztán döntsd el, hogy vállalod-e azt a
munkaviszonyt, amit ajánlok.
– Komolyan gondoltad! – hitetlenkedett még mindig Mia.
Gabe összehúzta a szemöldökét, szája megfeszült. Előredőlt, és
átfogta Mia derekát, nehogy a lány kicsússzon az öléből. A fiókjához
nyúlt, előhúzott belőle egy vaskos paksamétát, és Mia ölébe rakta.
– Gondold át alaposan. Várom a válaszod hétfő reggelre. Ha még van
kérdésed, akkor azt is megbeszélhetjük.
– Szóval ennyi – hüledezett Mia. – Hazamegyek, átolvasom a
szerződést, és hétfőn találkozunk, hogy megállapodjunk a kapcsolatunk
feltételeiről?
Gabe bólintott. – Dióhéjban igen. Csak a te szavaiddal sokkal
személytelenebbül hangzik.
– Nem hiszem, hogy lehetne még ennél is személytelenebb. Úgy
beszélsz velem, mintha az egyik szállodádról tárgyalnánk.
– Nincs alku – válaszolta lágy hangon Gabe. – Ezt jegyezd meg, Mia.
Vagy aláírod, vagy nem. De ha megteszed, akkor tartanod kell magad a
feltételekhez.
 Mia végigsimított a paksamétán, aztán nagy levegőt vett és felkelt
Gabe öléből. Egyik kezével az íróasztalra kellett támaszkodnia, hogy
megtalálja az egyensúlyát. Bárcsak ne hagyná folyton cserben a lába!
– Hogy jöttél ide? – tudakolta Gabe.
– Fogtam egy taxit – felelte bátortalanul Mia.
Gabe felemelte a telefont. – A sofőröm majd hazavisz, és ő fog
idehozni hétfő reggel is.
– Annyira biztos vagy magadban – mormolta maga elé Mia. – És
bennem is.
Gabe eltartotta a szájától a kagylót, és mélyen Mia szemébe nézett. –
Csak egy dologban vagyok biztos, hogy már túl régóta várok arra, hogy
az enyém légy.
 negyedik fejezet

Ahelyett hogy hazavitette volna magát – ahol Caroline már biztosan

várta, hogy beszámoljon a fejleményekről – , Mia inkább kiszállt a West
81. utcánál, kétsaroknyira a West 83.-on álló pékségtől. Volt itt egy kis
park, amely nem volt túlzottan zsúfolt a délelőtti órákban.
Csak néhány járókelő, pár nevelőnő és óvodáskorú kisgyerek volt a
környéken.
A szerződés a táskájában lapult, és az oldalához szorította, miközben
a játszótértől legmesszebb eső üres padhoz igyekezett, hogy távol a
gyerekzsivajtól egy kis nyugalmat találjon.
Délre be kellett érnie a munkába, de érezte, hogy időbe telik majd,
mire megemészti, amit elolvasni készült. Egész idő alatt visszhangzott a
gondolataiban Gabe felszólítása, hogy mondjon fel, és dolgozzon neki.
Tényleg nem akart hosszú távon a pékségben dolgozni.
Nyilvánvalóan nem is ez volt az az állás, amiért megérte Jace-nek
taníttatni őt. De kedvelte a tulajdonos házaspárt. Kedvesek voltak hozzá.
Már korábban is gyakran járt be az üzletbe, és összebarátkozott velük,
aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte, nincs-e szükségük
kisegítőre. Így időt nyerhetett, míg kitalálja, hogyan tovább, de jó
érzéssel töltötte el az is, hogy már nem függött teljes mértékben Jace-
től. Bátyja így is épp eleget tett érte, nem akart továbbra is belőle élni.
Leült a padra, és körülnézett, hogy ellenőrizze, nincs-e valaki a
közelben, aki láthatná, mit olvas. Aztán előhúzta a szerződést a
táskájából, és idegesen átlapozta az első oldalt, hogy a tartalomhoz
érjen.
Szeme elkerekedett, ahogy kíváncsisággal vegyes hitetlenkedéssel
elmerült a szövegben.
Gabe nem túlzott, amikor azt mondta, hogy birtokolni akarja, és hogy
szó szerint a tulajdona lenne. Ha aláírja a szerződést, és létrejön köztük
a munkaviszony, azzal kizárólagos jogokat biztosít neki.
 A szerződés kikötötte, hogy minden időben Gabe rendelkezésére kell
állnia. Ha úgy kívánja, el kell kísérnie az üzleti útjaira is. A munkaidejét
is ő szabja meg, és ezalatt semmi mással nem foglalkozhat, csak vele. Jó
ég, még a szexre is pontos szabályok vonatkoztak! Mia kipirulva,
zavartan nézett fel, attól tartva, hogy valaki figyeli, és pontosan tudja,
mit olvas. Márpedig biztos akart lenni abban, hogy senki sincs elég
közel ahhoz, hogy lássa, mi állt a papíron.
Ha aláírja a szerződést, nem csak az ágyban engedi át az irányítást
Gabe-nek, hanem kapcsolatuk minden területén. Minden döntést ő fog
meghozni, neki pedig teljesítenie kell valamennyi óhaját.
A leginkább zavarba ejtő az volt, hogy míg a szerződés apróságokra
is részletesen kitért, azt teljes homály fedte, hogy neki pontosan mi lesz
a dolga. Minden bekezdés lényegében csak arról szólt, hogy meg kell
adnia Gabe-nek mindent, amit akart, amikor és ahogyan akarta.
Cserébe Gabe biztosítja, hogy valamennyi fizikai és anyagi
szükségletét kielégíti. Szó sem esett érzelmi szükségletekről. Az nem
Gabe stílusa lett volna. Elég jól ismerte ahhoz, hogy tudja, egyáltalán
nem bízott a nőkben. A szerződésben csakis szexuális kapcsolatról volt
szó, meg valami viszonyféleségről kettejük közt. De semmi intimitás.
Semmi érzelem.
Gabe-nek jogában állt bármikor felmondani a szerződést, nem csak
abban az esetben, ha Mia megszegné valamelyik pontját. A szöveg
tárgyilagos és személytelen volt, mint egy átlagos munkaszerződés.
Pedig Mia úgy vette ki belőle, hogy az ajánlat valójában két pozícióra
szólt: személyi asszisztens és szerető. Avagy saját tulajdonú szexuális
élményközpont.
Az asszisztensi munka csak ürügy volt, hogy Gabe korlátlan
hatalommal rendelkezzen fölötte. Nem csupán azt akarta, hogy
folyamatosan mellette legyen a munkaidő alatt, de még az irodán kívül
is ő akarta megszabni, mit csináljon.
Tanácstalanul ráncolta a homlokát, amikor az utolsó oldalhoz ért.
Alaposan átolvasta a szerződést, amely másról sem szólt, mint hogy ő
minden jogáról lemond, és Gabe az élete valamennyi területét irányítani
fogja. De semmi konkrétum! Mégis mit jelentsen ez az egész? Mire
számítson?
Vajon Gabe kikötözi az íróasztalához, és félóránként megbassza?
Vagy le kell szopnia konferenciabeszélgetés közben? Az egyetlen
konkrét utalás a szexszel kapcsolatos rendelkezések között ez volt: „ha a
megbízó úgy kívánja, az aktus során kötözésre, büntetésre, és más,
fájdalommal járó szexuális játékra is sor kerülhet”.
Miának fogalma sem volt arról, mit jelenthetnek ezek, noha nem
most jött le a falvédőről, ha a szexről volt szó. Már nem volt szűz, és
korábban több barátja is volt. De ezek egytől egyig hagyományos
kapcsolatok voltak, és ez megfelelt neki. Sosem vágyott rá, hogy
merészebb dolgokat is kipróbáljon.
Ez neki már pornográfia volt, ráadásul még idétlenebbé tette a
helyzetet, hogy egy szerződést kell aláírnia arról, hogy lemond a teste
fölötti jogairól.
Minél tovább ült ott, és minél tovább olvasott, annál feszültebb lett.
Elolvasott egy újabb bekezdést, amely arról szólt, hogy tökéletesen
tisztában kell lennie azzal, mit ír alá, és vállalja, hogy nem tünteti fel
hamis színben a kapcsolatukat semmilyen harmadik fél előtt, ideértve a
média képviselőit is.
Basszus! Mégis mit képzel róla Gabe? Hogy elmegy a Jó reggelt,
Amerikai talkshow-ba, és telekürtöli a világot azzal, hogy ő Gabe
Hamilton szexmacája?
A következő bekezdésnél még jobban elkerekedett a szeme.
Fel kell keresnie Gabe orvosát, aki majd kérdéseket tesz fel neki, és
elvégez rajta néhány vizsgálatot, hogy mindkét félről kétséget kizáróan
igazolhassa, hogy teljesen egészségesek és nemi betegségektől
mentesek. Továbbá fogamzásgátlót kell szednie, óvszert csak abban az
esetben használhat, ha a megbízó utasítására harmadik személlyel létesít
szexuális kapcsolatot.
Ölébe ejtette a szerződést, a meghökkenéstől tátva maradt a szája. Ez
meg mi a halált jelentsen? Ki kell elégítenie bárkit, akire csak Gabe
rábök? Forgott vele a világ, miközben ezt elképzelte. Okkal kételkedett
abban, hogy elbír-e egy ilyen férfival. Annyira nem voltak egy szinten,
hogy az már fájt. A felét sem értette annak, amiről a szerződés szólt.
Aztán eszébe jutott Gabe megjegyzése, hogy türelmes lesz vele, és
segít neki, hogy megértse, mit vár el tőle. Majdnem felnevetett kínjában.
Ehhez az extrém kaland-túrához valóban elkélne egy főállású
idegenvezető. Majd később a neten is rákeres azokra a bizonyos
kifejezésekre, mert legtöbbjükről elképzelése sem volt, mit takar.
Remegett a keze, ahogy újra felemelte a szerződést, és elolvasta az
utolsó oldalt. Ez kész agyrém! A legőrületesebb az volt, hogy nem tépte
azonnal miszlikbe a papírt, hogy aztán közölje Gabe-bel, hová is dugja a
szerződését.
Talán máris alkudozott magával, hogy aláírja?
Keveredett benne a döbbenet és a csodálkozás. Egy része azonban
tudni akarta, mennyire romlott Gabe. A szerződés alapján valóban
rendhagyó volt az ízlése.
Halványan emlékezett még a válása körüli botrányra, de ez évekkel
ezelőtt történt, amikor ő még szinte kamasz volt. Tudta, hogy durva
dolgok történtek vele, amelyek azóta is kihatottak a nőkhöz fűződő
viszonyára, de vajon ilyen kapcsolata volt Lisával is? Talán ekkor égette
meg magát? Normális embernek eszébe nem jutna, hogy egy viszony
valamennyi részletét ilyen akkurátusan szabályozza.
Aztán azokra a nőkre gondolt, akikkel Gabe azóta együtt volt. Nem
mintha bármelyikükkel is találkozott volna, de hallott ezt-azt Jace-től és
Ashtől. Ha már a kapcsolatuk legelején az orra alá tolt egy szerződést,
akkor nagy valószínűséggel valamennyi barátnője esetében így tett.
Ettől keserű lett a szája íze. Nem azt remélte, hogy Gabe vele majd
másképp bánik, mint az elődeivel, de szerette volna azt hinni, hogy
különleges, vagy legalábbis más számára, mint az összes többi nő,
akivel lefeküdt előtte.
De jobb, hogy őszinte volt hozzá, mintha félrevezette volna. Így
legalább már pontosan tudta, hányadán állnak. Azt is megértette, hogy
Gabe azt akarja, ne vakon menjen bele a viszonyukba. Nos, miután a
szerződést elolvasta, kizárt dolog volt, hogy valaha is még vakon
csináljon vele bármit.
Ránézett az órájára. Még épp annyi ideje volt, hogy beérjen a
pékségbe délig, összehajtotta a szerződést, visszadugta a táskájába, és
elindult a La Patisserie felé.
Útközben elővette a mobilját. Meg sem lepődött azon, hogy Caroline
már fél tucat üzenetet küldött neki nagyjából ugyanazzal a szöveggel:
kinyírja, ha nem mesél el mindent arról, hogy ment a találkozó.
Mégis mi a fenét meséljen? Ha megírná neki, hogy „Gabe azt akarja,
legyek a szexuális Disneylandje”, az nem fedné tökéletesen a valóságot,
bár Carót biztosan felvillanyozná. Jesszus, mi lenne, ha a bátyja
megtudná… Mélyen beszívta a levegőt. Jace bizony jókora gubanc volt.
Kifordulna önmagából, ha ez kiderülne. Erre biztosan Gabe is gondolt.
Vagy mégse?
 Jace sosem tudhat erről. Tönkretenné a barátságukat Gabe-bel, és
valószínűleg a vállalatot is. Ráadásul sosem értené meg, ő hogyan
mehetett bele ebbe, ami még kettőjük közé is állna.
Ilyesmiken morfondírozott, hiszen számba kellett vennie a lehetséges
bonyodalmakat. Elment az esze?
Hanyatt-homlok menekülnie kellett volna, mégsem tette…
Tíz perccel dél előtt benyitott a La Patisserie ajtaján. Az ismerős
csengettyű megszólalt, ahogy becsukta maga mögött az ajtót, és köszönt
Louisának és Gregnek, a tulajdonosoknak.
– Helló, Mia – üdvözölte Louisa a pult mögül.
Mia intett, majd rögtön a hátsó helyiségbe sietett, hogy felvegye a
kötényét és a sapkáját. Nevetséges micisapka volt, és bénán érezte
magát benne, de főnökei ragaszkodtak hozzá, hogy minden alkalmazott
ezt viselje.
Amikor visszament az üzletbe, Louisa odahívta magához.
– Ma én fogok kiszolgálni a pultnál, Greg pedig hátul marad sütni,
mert egy nagy megrendelésünk van mára. Megtennéd, hogy kiszolgálsz
az asztaloknál?
– Hát persze – felelte Mia.
Az icipici pékségben csupán öt asztal volt. Többnyire elvitelre kérték
a kávét, a croissant-t és az ínycsiklandó péksüteményeket, de akadt
néhány törzsvendég, akik szerettek ebédidőben az asztaloknál üldögélve
enni. A pékség előtt volt még négy asztal, de ezek önkiszolgálók voltak,
nem kellett kimennie hozzájuk.
– Ettél ma már? – tudakolta Louisa.
Mia rámosolygott. Louisa állandóan aggódott, hogy nem eszik
rendesen, ezért folyton tukmálta belé az ételt.
– Reggeliztem otthon. Majd eszem pár falatot, mielőtt hazamegyek.
– Jól van. De feltétlenül próbáld ki Greg új szendvicsét! Kíváncsi a
véleményedre. Ma meg fogja kóstoltatni néhány vendéggel is, hogy
ízlik-e nekik. Szeretné felvenni az étlapra.
Mia bólintott, majd elindult az egyik asztal felé, amelyhez épp leült
egy párocska.
A következő egy órában túlságosan is elfoglalt volt ahhoz, hogy
kizárólag Gabe-bel foglalkozzon, de így is folyton ő járt az eszében.
Szétszórt volt, és felcserélt két rendelést, ami ritkán fordult elő vele.
 Louisa aggódó pillantásokat vetett feléje, ő pedig buzgón sürgött-
forgott, nehogy az idős hölgy aggassza magát, vagy ami még rosszabb,
elkezdje faggatni, hogy mi baja.
Kettőkor az ebédidő lassan a végéhez közeledett, és az üzlet már nem
volt zsúfolásig tele vevőkkel. Mia épp kávészünetet akart tartani,
amikor kinyílt az ajtó, és belépett rajta Gabe.
A meglepetéstől összeakadt a lába, és csaknem hasra esett. Gabe
odaugrott hozzá, és elkapta. Szorosan tartotta a karjában, még azután is,
hogy visszanyerte az egyensúlyát. Mia arca lángolt zavarában, és ijedten
pillantott körbe, hogy látta-e még más is az ügyetlenségét.
– Jól vagy? – kérdezte Gabe halkan.
– Igen – nyögte ki. – Te meg mit keresel itt?
Gabe egy laza félmosollyal felelt. – Azért jöttem, hogy lássalak. Mi
másért?
– Mert jó a kávénk?
Gabe elindult a sarokban álló asztal felé, de nem engedte el a karját.
– Gabe, nekem dolgoznom kell – sziszegte Mia.
– Felveheted a rendelésem – válaszolta Gabe, miközben leült.
Mia idegesen kifújta a levegőt. – Nem fogsz itt enni, ezt te is tudod!
Nem tudlak elképzelni egy ilyen helyen.
Gabe felvonta a szemöldökét. – Azt akarod mondani, hogy sznob
vagyok?
– Csupán megállapítottam egy tényt.
Gabe felemelte az étlapot, megnézte, majd újra letette. – Kávét és
croissant-t.
Mia a fejét ingatva ment hátra a pult mögé, hogy kihozza a rendelést.
Szerencsére Louisa épp hátrament Greghez, és nem látta, ahogy
megbotlott. Nem akart magyarázkodni, hogy ki ez a férfi, akinek a
karjában landolt.
Megvárta, míg elállt a keze remegése, mielőtt felemelte a
kávéscsészét, majd kivitte a croissant-nal együtt, és letette Gabe elé az
asztalra. Mikor fordult volna, hogy elmenjen, Gabe megint megragadta
a karját.
– Ülj le egy pillanatra! Senki sincs az üzletben.
– Nem ülhetek le csak úgy, Gabe!
– Sosem tarthatsz pár perc szünetet?
 Mia azt akarta mondani, hogy épp ez volt a terve, aztán leesett neki,
hogy Gabe valószínűleg addig várt kint, míg kiürül az üzlet, hogy
kettesben maradhasson vele.
Sóhajtott, majd leült a férfival szemben, cs kérdőn nézett rá.
– Miért vagy itt? Azt mondtad, hétfőig gondolkodhatok.
– Látni akartam, mivel kell felvennem a versenyt – Gabe lesajnálón
körülnézett, aztán újra Miához fordult.
– Valóban ezt akarod? Itt akarsz maradni?
Mia egy pillantást vetett a pult felé, hogy meggyőződjön róla, Louisa
és Greg nincs a láthatáron, majd újra Gabe-re nézett. A lába remegett az
asztal alatt.
– Sok minden van… abban a szerződésben… amit át kell gondolom
– felelte, és lesütötte a szemét. Képtelen volt állni a férfi tekintetét.
– Tehát már elolvastad.
– Csak átfutottam – füllentette. Próbált lazának, magabiztosnak
tűnni, mintha naponta kapna ilyen ajánlatokat. – Este majd alaposabban
átolvasom.
– Helyes. Azt akarom, hogy biztos légy a döntésedben.
Gabe áthajolt az asztalon, és megfogta a csuklóját, amitől Mia
pulzusa az egekbe szökött. Libabőrös lett a férfi egyetlen érintésétől.
– Mondj fel – mondta Gabe olyan halkan, hogy kettőjükön kívül
senki sem hallhatta volna. – Tudod, hogy nem itt lenne a helyed. Sokkal
komolyabb lehetőséget kínálok.
– Számomra vagy számodra?
– Mindketten jól járnánk.
– Nem hagyhatom itt őket csak úgy, ez nem lenne helyes! –
szabadkozott Mia.
– Gondoskodom róla, hogy kapjanak egy másik kisegítőt, míg nem
találnak valakit a helyedre. Sokan keresnek állást, Mia. Millerék már rég
felvehettek volna valakit, csak téged nem akarnak elengedni, örülnek,
ha addig maradsz, amíg csak tudsz.
Mia zavartan hátrasimította a haját. – Majd meggondolom.
Gabe újra elmosolyodott, szeme most melegen csillogott. Magához
húzta Miát, felemelte az állát, és megcsókolta. Szenvedélyesen,
kéjsóváran habzsolta az ajkát. Mia nem mozdult, nem is húzódott el.
Finoman ellentartott a nyomásnak, miközben a férfi szája egyre
éhesebben tapadt rá.
 Gabe a nyelvével bebarangolta a száját, majd megnyalta az alsó
ajkát, aztán a foga közé vette, és finoman megszívta. – Gondold meg,
Mia – suttogta. – Várom a döntésed. Ezután elengedte, és szó nélkül
kisétált az üzletből. Mia még jóval azután is az utcát bámulta, hogy
Gabe kocsija eltűnt szeme elől. Ajka bizsergett a csóktól. Még mindig
érezte magán a férfi illatát és az ízét.
Felriadt az álmodozásból, amikor megszólalt az ajtó fölötti
csengettyű, és belépett egy új vendég. Gyorsan leszedte az asztalról a
félig megivott kávét és a croissant-t, amelyhez Gabe hozzá sem nyúlt.
Szerencsére már közelgett a munkaideje vége. Csak néhány órát
dolgozott naponta, főleg ebédidőben, és néha szombat-vasárnap reggel
is, ha szükség volt rá.
Óriási volt a zűrzavar a fejében, miközben hátrament, hogy levegye a
kötényt és a sapkát. Greg épp a sütéssel volt elfoglalva, Louisa pedig ott
állt mellette. Mia egy hosszú percig álldogált az ajtóban, mire Greg
észrevette, és felnézett rá.
– Van valami baj, Mia?
Mia nagy levegőt vett, és lassan kifújta. – Mondanom kell valamit
neked és Louisának.
 ötödik fejezet

– Szent ég, felmondtál? – hüledezett Caroline.

Mia lassan bólintott, majd a tűzhelyen álló fazék felé fordult. Megsózta
a forrásban lévő vizet, és beleszórta a spagettit.
– Rajta, mondj el mindent! Hogy jutott az eszedbe? Már kezdtem azt
hinni, hogy cukrászkarrierről álmodozol.
– Ez úgy hangzott, mintha Gabe mondta volna – mormolta Mia maga
elé.
Caroline sokat sejtetően nézett rá. – Szóval emiatt mondtál fel?
Gyerünk, mesélj csak! Megőrjít, hogy még mindig nem mondtad el, mi
történt a találkán.
Mia habozott, és összeszorította a száját. Képtelen lett volna beszélni
Carónak a szerződésről, és arról, ami Gabe irodájában történt. Ha
belemegy ebbe a viszonyba – márpedig komolyan gondolkodott rajta
akkor nem tudhat senki a magánélete Gabe-bel kapcsolatos részleteiről,
még a legjobb barátnője sem.
De valamit mondania kellett, ezért a két lehetőség közül a kevésbé
veszélyeset választotta.
– Állást ajánlott nekem.
Caroline szeme tágra nyílt. – Várjunk csak! Megcsókolt! Azt
mondta, hogy megbaszna a teraszon! Mindezt azért, hogy neki dolgozz?
Tényleg bénán hangzott, de Mia egy szót sem szólhatott az átkozott
szerződésről.
– Lehet, hogy többről is szó van, de egyelőre azt akarja, hogy legyek
a személyi asszisztense. Szerinte csak elpazarolom a tehetségemet a La
Patisserie-ben.
Caroline kitöltött két pohár bort, és az egyiket Mia felé tolta a pulton.
Mia közben a szószt kevergette, és megböködte a tésztát.
– Nos, ebben egyetértek vele. Nem azért jártál egyetemre, hogy kávét
és croissant-t szolgálj ki – jegyezte meg Caroline tárgyilagosan. – De
hogy személyi asszisztens? Szerintem valami egész mást ért
asszisztencia alatt.
Mia meg se mukkant, nem harapott rá a csalira.
– Szóval elfogadtad az állást, ha már úgy döntöttél, hogy
felmondasz?
Mia felsóhajtott. – Még nem döntöttem el semmit. Hétfőig van időm
átgondolni az ajánlatát.
Caroline megrándította a vállát. – Ha engem kérdezel, egy percig se
gondolkodj rajta. Gazdag, vadítóan szexis, és téged akar. Mi az, ami
nem elég tökéletes ebben?
– Javíthatatlan vagy! – sóhajtott Mia. – Tudod, a pénz nem minden.
– Ezt csak olyasvalaki mondhatja, akit a bátyja tart el, és akinek
véletlenül szintén több pénze van a Jóistennél.
Mia nem cáfolhatta meg, hogy Jace épp olyan gazdag volt, mint
Gabe, sem azt, hogy mindent megadott neki. Megvette neki ezt a lakást
is, bár annak nem örült, hogy naponta húszutcányit sétált a munkába.
Nem is lett volna szüksége lakótársra, de Caroline épp albérletet
keresett, ő pedig örült a társaságnak. Legalább próbált nem kizárólag
Jace pénzéből élni. Nem is élt nagy lábon, sőt nagyon is spórolt kis
fizetésével.
– Nem hagy nyugodni a kíváncsiság – ismerte el Mia. – Gabe mindig
is a gyöngém volt, és azóta vonzódom hozzá, hogy az eszemet tudom.
– A kíváncsiság jó ok arra, hogy kipróbálj egy pasit – okoskodott
Caroline. – Különben honnan tudhatnád, hogy összeilletek-e, ha nem
ugrasz fejest a kapcsolatba?
A fejesugrás találó kép volt. Miának nem csak egy kis lépést kellett
tennie, hanem levetnie magát egy szikláról a tátongó szakadékba.
Legszívesebben elővette volna a szerződést, hogy újra átolvassa, de
Caroline előtt nem tehette, még egy kicsit türelemmel kellett lennie.
Felcsavart egy szál spagettit a villájára, és beleharapott. – Kész!
Hozd a tányérod, addig leszűröm a tésztát.
– Hozok még bort – ajánlotta fel Caroline. – Remek szakács vagy,
Mia! Bár én lennék ilyen házias. A pasik imádják ezt a baromságot.
Mia felnevetett. – Nem mintha neked nehézséget okozna felcsípni
valakit!
Caroline valóban gyönyörű nő volt. Picit magasabb, de teltebb, mint
Mia, és buja alakjáért bolondultak a férfiak. Selymes, gesztenyebarna
haja vöröses és arany árnyalatokban csillogott, sötétbarna szeme
melegen ragyogott. Nem csupán szép volt, életvidámsága elbűvölt
mindenkit, aki csak megismerte.
– Csakhogy a megfelelő pasit kell megtalálni, ami nem egyszerű –
sóhajtott Caroline.
Mia elhallgatott, már bánta óvatlan szavait. Carónak valóban nem
okozott gondot felszedni valakit. Csakhogy a pasik, akikkel összejött,
egytől egyik szar alakok voltak.
Engesztelőn emelte fel a poharát. – Erre igyunk!



Gabe irodai telefonja megcsörrent, de nem vette fel, tovább gépelte a

feljegyzést, amin dolgozott. A munkaidő már rég lejárt. Senki fontos
nem kereshette az irodában.
A szobában újra csend lett, majd egy perccel később megcsörrent a
mobilja. Rápillantott a kijelzőre, hogy megnézze, ki keresi. Megfordult
a fejében, hogy hagyja, hadd beszéljen rá a hangpostájára, aztán
sóhajtva felvette. Képtelen volt lerázni az anyját, holott pontosan tudta,
miért keresi.
– Tessék – szólt bele a telefonba.
– Gabe, na végre! Azt hittem, még az irodában vagy. Olyan sokáig
dolgozol mostanában. Jót tenne neked pár nap szabadság!
El kellett ismernie, hogy anyjának igaza volt. Tetszett neki az ötlet,
főleg ha Miát is magával viheti. Pár nap távol a világtól, hogy bevezesse
az ő világába… Ezt feltétlen meg kell fontolnia.
– Szia anya, hogy vagy?
Ezt a kérdést jobb lett volna fel sem tenni, Gabe mégis mindig
elkövette ezt a hibát. Anyja ugyanis sosem az udvarias „köszönöm, jól”
válasszal felelt, mint az emberek többsége, függetlenül attól, hogy
tényleg jól voltak-e.
– Nem tudom elhinni, mit művel az apád! – hadarta anyja feldúltan. –
Hülyét csinál magából és belőlem is!
Gabe nagyot sóhajtott. Csaknem negyvenévnyi házasság után az apja
elköltözött, beadta a válókeresetet, és az volt a terve, hogy a lehető
legrövidebb időn belül annyi fiatal modellel fekszik le, ahánnyal csak
bír. Az anyját ez persze nagyon is rosszul érintette, ami várható volt.
Csakhogy pechjére mindig őt találta meg a panaszkodásával.
 Gabe szerette az apját, de azt gondolta róla, hogy óriási seggfej. Nem
értette, hogyan élhetett le valakivel ennyi évet, és ébredhetett egyik
reggel arra, hogy le kell lépnie?
Ő talán soha nem jutott volna el arra a pontra, hogy el akarjon válni.
De ez mindegy is volt, hiszen Lisa hagyta el. Még ha nem is lett volna
helyes benne maradnia egy kapcsolatban, amelyből kikopott a szerelem
és minden érzelem, akkor is megkímélte volna egy megalázó, fájdalmas
válástól. Lisa ezt másképp látta, de nem vádolta őt ezért. Talán már
sokkal korábban tennie kellett volna azért, hogy ne fajulhasson idáig a
helyzet, de nem volt tisztában azzal, hogy Lisa ennyire boldogtalan
mellette. Csak azért haragudhatott rá, ahogy a válást intézte.
– Micsoda szégyen, Gabe! Láttad a reggeli lapokat? Minden karjára
jutott egy kis cafka! Mégis mit csinál két nővel?
Kizárt dolog volt, hogy erre válaszoljon. Bele sem akart gondolni,
mit csinálhat az apja… Nem, tudni sem akarta.
– Anya, ne olvasd a társasági rovatot – felelte türelmesen. – Tudod,
hogy csak felizgatod magad rajta.
– Szándékosan csinálja, hogy megbüntessen! – panaszolta az anyja.
– Miért akarna megbüntetni? Mit árthattál te neki?
– Azt akarja, hogy lássam, hogy miközben én otthon ülök és siratom
a tönkrement házasságomat, ő vígan habzsolja az életet, mert
továbblépett, és már nincs helyem a szívében.
– Sajnálom, anya – próbálta vigasztalni Gabe. – Tudom, hogy ez
mennyire fáj neked. De szeretném, ha kicsit kimozdulnál és
szórakoznál. Ott vannak a barátaid, és az a rengeteg állatvédő szervezet,
amelyek hálásak, ha pénzt és időt áldozol rájuk. Ráadásul még mindig
fiatal vagy és csinos. Bármelyik férfi boldog lenne, ha meghódíthatna.
– Nem vagyok kész arra, hogy továbblépjek – durcáskodott az anyja.
– Tisztességtelen lenne a válás után ilyen rövid időn belül fogni egy
másik férfit. Csak mert az apád úgy viselkedik, mint egy pubertás
kiskamasz, nekem még nem kell lemondanom az illendőségről!
– Kevesebbet kellene azzal foglalkoznod, mit gondolnak mások.
Inkább a saját boldogságoddal törődj.
Hosszas csend után anyja felsóhajtott. Gabe utálta, hogy ilyen
boldogtalan. Fájt neki, hogy ennyire szenved. Próbált kimaradni a szülei
játszmáiból, de ez csaknem lehetetlen volt. Anyja minden másnap
felhívta, hogy az apját szidja neki, az apja pedig igyekezett lenyomni a
torkán a legújabb barátnőjét. Csak az volt a gond, hogy minden egyes
alkalommal más nővel látta. Apja megbocsátást, megértést várt tőle. Bár
megbocsátott neki – miért is haragudott volna rá, hiszen az ő életéről, az
ő boldogságáról volt szó – , képtelen volt elfogadni más nőt abban a
szerepben, amelyet mindig is az anyja töltött be az életében.
– Sajnálom, Gabe – szólt halkan az anyja. – Már biztosan eleged van
abból, hogy hívogatlak. Folyton csak az apádra panaszkodom, pedig
nem szabadna. Bármit is tett, még mindig az apád, és tudom, hogy
szeret téged.
– Vacsorázzunk együtt a hétvégén! – ajánlotta fel Gabe, hogy
felvidítsa. – Elviszlek a Tribeca Grillbe.
– Biztos rengeteg a dolgod.
– Arra mindig van időm, hogy elvigyem az anyámat vacsorázni.
Tehát, mit szólsz?
Szinte látta maga előtt, ahogy anyja elmosolyodik.
– Rendben! Rég voltunk valahol kettesben.
– Helyes! Akkor majd érted megyek, és felveszlek.
– Nem, nem kell! Majd bejövök kocsival a városba.
– Mondom, hogy elmegyek érted. Akkor beszélgethetünk a hazaúton
is. Majd a sofőröm hazavisz bennünket vacsora után.
– Már alig várom! – felelte az anyja izgatottan.
Gabe rég nem hallotta őt ilyen lelkesnek. Örült, hogy végre sikerül
kimozdítania az önként vállalt kolostori magányból. Anyjának szüksége
volt a kikapcsolódásra, hogy újra felfedezze a világot és felismerje,
hogy az élete nem ért véget a házasságával együtt. Volt elég ideje
nyalogatni a sebeit és elbújni otthon, miután az apja kiköltözött. Már
több is, mint amennyi egészséges lett volna. Talán arra is rá tudná
beszélni, hogy adja el a westchesteri házat, és költözzön be a városba.
Semmi értelme nem volt megtartani, ráadásul tele volt fájdalmas
emlékekkel. Ideje volt, hogy anyja tiszta lappal indítson.
Jól ismerte ezt a helyzetet. A válása után ő is hasonlóan érezte magát.
Csak arra vágyott, hogy mindenki békén hagyja. Bár megértette az
anyját, tudta, hogy minél hamarabb kezd új életet, annál gyorsabban
tudja túltenni magát a traumán.
– Szeretlek, fiam – mondta anyja meghatottsággal teli hangon.
– Én is szeretlek, anya. Szombat este találkozunk, rendben?
Gabe letette a telefont, és az asztalán álló fényképre nézett. A szülei
voltak rajta, a harminckilencedik házassági évfordulójukon. Olyan
boldognak tűntek! Csakhogy ez mind hazugság volt. Két héttel a kép
elkészülte után az apja elköltözött otthonról, egy másik nőhöz.
Gabe a fejét csóválta. Egyre inkább úgy látta, hogy nincs tartós
házasság, a válás bárkit utolérhet. Jobb is elkerülni a szakítással járó
érzelmi megrázkódtatást, és legfőképp az anyagi csődöt. Hiszen a válás
mindig jóval többe kerül, mint az esküvő.
Tökéletesen elégedett volt azzal, ahogy most kezelte a kapcsolatait.
Mindenfajta anyagi és érzelmi kockázat nélkül. Semmi sértődés vagy
harag, semmi átverés.
Kezébe vette a mobilját, és megkereste azt a képet, amelyet Miáról
készített néhány héttel ezelőtt. Ő nem is tudta, hogy lefotózta. Észre sem
vette, hogy ott áll az utca átellenes oldalán, amikor épp kilépett egy
üzletből a Madison Avenue-n. Gabe-et lenyűgözte a látvány, ahogy Mia
ott állt a járda szélén, a haja lobogott a szélben, és intett egy taxinak.
A sóvárgás csaknem megbénította. Nem mintha korábban nem
gondolt volna rá, de abban a pillanatban belehasított a felismerés, hogy
meg kell szereznie Miát. Volt valami ellenállhatatlan a lányban, ami
miatt szinte megszállottan vágyakozott utána. A tudta nélkül
lefényképezte, csak hogy a kép mindig arra emlékeztesse, ahogy ezen a
napon látta: fiatalnak, gondtalannak, légiesen szépnek.
A mosolya pedig… Ha Mia mosolygott, felragyogott körülötte a
világ. Nem értette, hogyan nézhet át rajta bárki is.
Mia lélegzetelállító jelenség volt.
Nem tudta volna megmagyarázni, miért is volt ilyen különleges.
Talán csak a tiltott gyümölcs kísértése vonzotta. Mia a legjobb barátja
kishúga volt. Tizennégy évvel fiatalabb nála. A tökéletes tabu.
De amit tenni készült, pontosan az ellentettje volt annak, amit tennie
kellett volna.
Akarta Miát, és mindenre elszánt volt, hogy megszerezze.
 hatodik fejezet

Hétfő a HCM irodája, a jelenben

Mia Gabe irodájának ajtajában állt, és a férfit nézte. Tehát mégsem volt
olyan biztos magában, mint mutatta. Sötétkék szemében még mindig
megkönnyebbülés tükröződött.
Azt akarta mondani neki, hogy még nem is adott választ, de látta
rajta, hogy feszült, és egyáltalán nem tűnt jó ötletnek cukkolni őt.
– Hát itt vagyok – szólalt meg végül fátyolos hangon. Gabe a kezéért
nyúlt, és odakísérte a sarokban álló ülőgarnitúrához.
– Kérsz valamit inni? – kérdezte közben.
Mia a fejét rázta. – Nem, köszönöm. Túl ideges vagyok ahhoz, hogy
most igyak.
Gabe leültette a kis bőrkanapéra, majd mellé ült, és az ölébe vette a
kezét.
– Nem akarom, hogy ideges légy vagy félj tőlem, Mia. Egyáltalán
nem ez a szándékom. Azért fektetem írásba a kapcsolatunk minden
részletét, hogy ezt elkerüljem. Csak azt akarom, hogy pontosan tudd,
miről szól az egyezségünk. De sosem akarlak megfélemlíteni vagy
kellemetlen helyzetbe hozni.
Mia próbált határozottan, egyenesen a szemébe nézni. – Bízom
benned, Gabe. Mindig is bíztam. Ezért döntöttem úgy, hogy elfogadom
az ajánlatod.
Ekkor valamiféle vadállatias kifejezés tűnt fel Gabe szemében. Mia
ettől iszonyúan sebezhetőnek érezte magát, ám az érzés édes
borzongással töltötte el.
– De nekem is van néhány feltételem – mondta Mia. Az egyik
szemöldökét felhúzta, szája szegletében mosoly bujkált. – Tudod?
Ha most nem határozott, és nem áll ki magáért, akkor nem lesz szava
ebben a kapcsolatban. Még ha mindenben át is engedi az irányítást,
akkor sem lesz gerinctelen és gyáva, aki meghunyászkodik, ahelyett
hogy elmondaná a véleményét.
– Volt egy feltétel, ami… aggaszt engem.
– Éspedig?
Mia próbált nem elpirulni, de már attól is zavarba jött, hogy
hangosan ki kell mondania.
– Az, amelyik a fogamzásgátlásra és az óvszerre vonatkozott.
Gabe felhúzta a szemöldökét. – Nem szedhetsz fogamzásgátlót? Ez
nem gond. Sosem kényszerítenélek olyasmire, ami veszélyezteti az
egészséged. Bár nem szeretek óvszert viselni, megteszem, ha nincs más
eszköz, amely megvédene téged.
Mia a fejét rázta. – Hagyd, hogy befejezzem. Volt egy mondat, hogy
óvszert… a harmadik személynek kell használnia. Nem értem, hogy ez
mit jelent. De ha azt, amire gondolok, akkor fenntartom a jogot, hogy
ellentmondjak. Kikészít a gondolat, hogy egy csettintéssel odadobsz
valaki másnak. Vagyis inkább megrémít – javította ki magát.
Gabe arckifejezése ellágyult. Megsimogatta Mia arcát, és kezébe
vette az állát. – Figyelj rám! A szerződés kissé félrevezető abban, hogy
rám ruház minden döntési jogot és a teljes, kizárólagos irányítást. Ez
részben igaz. De biztosíthatlak, hogy sosem fogok olyat tenni, ami
neked kényelmetlen. Az a dolgom, hogy ráhangolódjak a kívánságaidra,
a szükségleteidre és a vágyaidra. Nem érek semmit se férfiként, ha ezt
nem tudom megtenni a nőért, aki az oldalamon van. A végső hatalom a
tiéd. Te irányítod a cselekedeteimet, hiszen a kedvedben akarok járni.
Ez nagyon fontos számomra. Azt akarom, hogy elégedett légy. Úgy el
akarlak kényeztetni, babusgatni és a tenyeremen hordozni, hogy semmi
másra ne vágyj, csak hogy állandóan velem lehess.
Mia nagyot nyelt, hogy elnyomja a megkönnyebbült sóhajt, mely épp
felszakadni készült a torkából.
– Van más is? – kérdezte Gabe. Bólintott, mire a férfi elengedte az
állát. – Akkor hadd halljam!
– Nincs menekülőszó – bökte ki Mia. – Már eleget tudok az effajta…
kapcsolatokról, és tudom, hogy a legtöbben használnak menekülőszót.
De ilyen nem szerepel a szerződésben.
– Nem is tudom, mit képzelhetsz, hogy mit fogok tenni veled –
dörmögte maga elé Gabe.
– Ott voltak azok a szavak, mint a kötözés és a fájdalom –
hangsúlyozta Mia. – Szóval jogos az aggodalmam.
 – Igen – helyeselt Gabe. – De azért nincs benne menekülőszó, mert
nekem elég, ha azt mondod, nem.
Mia összeráncolta a homlokát. – A szerződésben világosan le van
írva, hogy nem tehetem. Ha aláírom, lemondok a jogomról, hogy nemet
mondjak.
Gabe felsóhajtott. – Nem vagyok szörnyeteg, aki csak bántani akar.
Abban igazad van, hogy nem kedvelem a nem szót, de bízom benne,
hogy nem fogod sűrűn használni. Csakis olyankor, amikor valóban félsz
vagy kellemetlenül érzed magad. Nem akarom, hogy csak azért mondd,
mert bizonytalan vagy, vagy nem tetszik egy ötlet, még mielőtt esélyt
adnál neki. De ha tényleg olyan helyzetben találod magad, amiből
szeretnél inkább kiszállni, nekem egy nem is elég, hogy megállják.
Talán nem fogok örülni neki, de hallgatni fogok rá. Mindig. Erre a
szavamat adom. Megbeszéljük, mi az, ami rosszul érintett, és vagy
megpróbáljuk másképp, hogy elmúljon a félelmed, vagy továbblépünk
és nem erőltetjük.
– Szóval csak ne kiáltsak farkast.
– Pontosan.
Mia lassacskán felengedett, ahogy részben elpárolgott a félelme.
Izgatottsággal töltötte el, hogy ilyen közel volt ahhoz, amire
tinédzserkorától egészen a nővé éréséig vágyakozott.
– Még valami? – Gabe várakozón nézett rá. Mia bólintott, és nagy
levegőt vett. A következő feltétele vagy tetszeni fog neki, vagy nem, de
ebben nem ismert alkut.
– Egy teljes bekezdés szól arról, hogy hűséggel tartozom neked. De
egyetlen szó sincs arra vonatkozóan, hogy cserébe te is hűséges leszel
hozzám.
Gabe szemében derültség tükröződött. – És ez fontos számodra?
– A szentségit, igen! – felelte Mia kicsit ingerültebben, mint szerette
volna. – Ha a szerződés szerint a tiéd vagyok, akkor te is csak az enyém
lehetsz, punktum.
Gabe hátravetette a fejét, úgy nevetett. – Rendben! Nincs
ellenvetésem, hogy ezt is belevegyük a szerződésbe. Végeztünk?
Mia még mindig a fejét ingatta. – Van még egy dolog… ami nagyon
is komoly. A legfontosabb része az egyezségünknek, ha megkötjük.
Gabe kissé hátradőlt, és fürkészőn nézett rá. – Úgy hangzik, mintha
ezen múlna a döntésed.
– Igen – erősítette meg Mia.
 – Hallgatlak.
– Ha belemegyünk ebbe… Jace sosem tudhatja meg. Úgy értem, az
igazat.
Mia úgy érezte, ezt gyorsan ki kell fejtenie, mivel nem tetszett neki
Gabe arckifejezése.
– Nem azért, amire gondolsz. Nem szégyellek, vagy ilyesmi. De ha
Jace megtudná, sosem bocsátaná meg. Biztosan te is gondoltál már erre.
Nem tehettél nekem ilyen ajánlatot anélkül, hogy mérlegelted volna,
milyen következményekkel járhat ez a barátságotokra és az üzleti
kapcsolatotokra nézve. Jace sosem értené meg. Számára én még mindig
a kishúga vagyok, akit a széltől is óv. Még mindig lenyomoztat
mindenkit, akivel csak randevúzom.
– Remélem is – mormolta Gabe.
– El tudod képzelni, hogyan reagálna, ha megtudná, hogy olyan
viszony van köztünk, amit ajánlottál?
– Nem állt szándékomban megosztani vele a viszonyunk intim
részleteit – felelte nyugodt hangon Gabe. – Elég, ha azt tudja, hogy
nekem dolgozol. Amúgy pedig végtelenül diszkrét vagyok. Egyáltalán
nem vágyom arra, hogy a magánéletemen csámcsogjon a média, mint
amikor elváltunk Lisával. Az emberek pletykálhatnak, amit akarnak, de
én magamtól nem osztok meg velük semmit.
– Jace rosszul tűri a pletykákat. Én pedig nem akarok hazudni neki.
– Csak annyiban hazudsz neki, hogy nem mondasz el mindent. És ha
diszkrétek vagyunk, az egyetlen pletyka rólunk az lehet, hogy
viszonyunk van. Jace érti, hogy működik a szóbeszéd. Tudni fogja,
hogy nekem dolgozol, és hogy emiatt egyesek a szájukra vehetnek. De
ha nem adunk neki okot a gyanakvásra, akkor csak a pletykálkodókra
lesz dühös, és mindent meg fog tenni, hogy a lehető leggyorsabban
elhallgattassa őket.
– Ezt értem. Csakhogy ha minden időmet veled töltöm, akkor ez nem
fog működni. Van saját lakásom… Ott vannak barátaim…
Mia elhallgatott. Ráeszmélt, hogy máris védekezőállásba
helyezkedett, pedig még el sem kezdődött a viszonyuk. Utálta már ezt a
szót is. Bárcsak Gabe ne használta volna! Olyan hitványul hangzott.
Mintha Gabe házas lenne, és ő lenne a szeretője. Mintha ő lenne Gabe
mocskos kis titka, pedig furcsamód épp az ellenkezőjét érezte: Gabe
volt az ö mocskos kis titka.
 – Döntened kell, Mia – mondta Gabe már élesebb hangon. – Nem
kényszerítelek, hogy egyezz bele. De ha megteszed, akkor
együttműködést várok tőled. Majd együtt túljutunk az akadályokon.
Nem azt mondom, hogy nem lesz semmi másra sem időd. Csak azt,
hogy én leszek az első a listádon.
Arroganciájának dühítenie kellett volna Miát, az őrületbe kergetnie
őt, mégis izgatónak találta, és kellemes melegség árasztotta el az ölét
tőle.
– Tehát nem kell odaköltöznöm hozzád?
– Nem. Megértem, hogy fenn kell tartanod az önálló élet látszatát,
hogy Jace ne sejtse meg, hogy szeretők vagyunk. De sok időt fogsz
velem tölteni, az általam választott helyen. Caroline biztosan falaz majd
neked Jace előtt.
Mia összehúzta a szemét. – Honnan tudsz Caroline-ról?
Gabe elmosolyodott, szemében a kiéhezett ragadozó pillantásával. –
Nem sok minden van, amit ne tudnék rólad, Mia.
Miának megrökönyödésében csaknem tátva maradt a szája. Sosem
feltételezte, hogy Gabe ilyen sok figyelmet szentel neki. Ugyan küldött
neki ajándékokat és eljött a ballagására és a diplomaosztójára, de sosem
hitte, hogy ilyen sokat tud a magánélete részleteiről. Mégis miért
érdekelte volna? Csak a legjobb barátja kishúga volt. Távoli ismerős,
Jace egy csatolt része.
Lassan kezdett ráeszmélni, hogy Gabe sokkal jobban érdeklődött
iránta, és ez régebb óta tartott, mint sejthette volna. Nem tudta
eldönteni, hogy megijedjen-e ettől, vagy inkább örüljön neki.
– Tehát, mi a válaszod? – szegezte neki a kérdést Gabe. –
Megegyeztünk? Eloszlattam minden kétségedet, vagy van még egyéb
aggályod is?
Mia érezte a hangjában a türelmetlenséget. Pontosan úgy nézett, mint
amikor egy fontos üzletet készült megkötni. Szigorúan.
Rendíthetetlenül. Megalkuvást nem tűrően. Csakhogy most
kompromisszumokat kötött. Olyan kompromisszumokat, amelyekről
nem is remélte, hogy belemegy. Ez elégtétellel töltötte el, úgy érezte,
talán nem egyértelműen a vesztes oldalon áll.
Nem volt kétsége afelől, hogy egyenlőtlenek lesznek az
erőviszonyok kettejük között, és hogy jócskán Gabe felé dől majd a
mérleg. De legalább volt valamicske beleszólása a dolgokba. Gabe nem
tűnt teljesen rugalmatlannak, és ez megadta neki a kellő lökést.
 – Megegyeztünk – mondta halkan.
Benyúlt a táskájába és előhúzta a szerződést, melyen már ott állt az
aláírása. Átnyújtotta Gabe-nek, bár utálta ezt a nyakatekert helyzetet,
hogy a szexuális élete egy szerződés tárgya lett.
– Nem tudtam, mi legyen a módosításokkal. Úgy értem, azokkal,
amelyeket én szerettem volna belevenni, mint a Jace-re vonatkozó
feltételemet. De gondoltam, jobb lesz ezt is írásba adni, ezért kihúztam,
átfogalmaztam és beszúrtam néhány dolgot.
Gabe elismerően nézett rá, majd elnevette magát. A torkából feltörő
mély, gurgulázó hangtól Mia megrázkódott, és végigfutott a gerincén a
kéjes borzongás.
– Kész lettél volna faképnél hagyni, ha nem tetszenek a válaszaim?
Mia felpillantott, hosszasan Gabe szemébe nézett, aztán bólintott.
Gabe mosolyogva vette el a szerződést. – Helyes. Az üzleti világban
a legnagyobb hatalom, ha képes vagy elállni egy üzlettől. Nem vagy az
a félénk kisegér, akinek Jace gondol. Szerintem kiváló személyi
asszisztens lesz belőled.
Gabe felállt és felsegítette, majd kezet fogtak. Mia élvezte a
kézfogása melegségét és erejét. Ahogy Gabe kezét tartotta, most, hogy
alapvetően megváltozott a kapcsolatuk, izgalmas várakozás töltötte el.
Már nem baráti volt az érintkezésük. Mindennek mélyebb jelentése volt.
Az övé volt. Gabe tulajdona. Hozzá tartozott.
– Gyere az íróasztalomhoz. Elolvasom a módosításokat, és aláírom a
szerződést. Aztán az ügyvédem még átnézi, és küldetek belőle neked
egy példányt.
Mia fintorgott, és megállt félúton Gabe íróasztala felé.
– Ez olyan… nem is tudom, milyen. Tudom, bolond vagyok, de még
sosem volt olyan kapcsolatom, amelyet előzetesen egy ügyvéd
jóváhagyott. Ez annyira… ridegen hangzik.
Gabe odalépett hozzá, mélyen a szemébe nézett, és közben
megérintette az arcát. Majd halk, megnyugtató hangon megszólalt. – Ez
mindkettőnk védelmét szolgálja. De egy dolgot garantálhatok: a
kapcsolatunk sosem lesz rideg. Sok minden lesz, de rideg soha.
Aztán elvette a kezét, Mia pedig szótlanul állt, megigézve a Gabe
szemében izzó tűz, az érzéki érintés és a halk ígéret varázsától.
Egyáltalán nem hitte, hogy a kapcsolatuk rideg lesz. Sokkal inkább
perzselő. Izgató. Mámoros. Felkavaró. Valamennyit el tudta volna
képzelni, csak azt nem, hogy rideg lesz.
 Gabe az asztalához lépett, gyorsan átnézte a megjegyzéseit, majd az
utolsó oldalra aláírta a nevét az övé mellé. Aztán visszalapozott az
elejére, és letette a paksamétát az asztalára.
– Még rengeteg elintéznivalónk van. Foglalok neked időpontot az
orvosomnál, hogy elvégezhesse a szükséges vizsgálatokat, és
megbeszélje veled a fogamzásgátló kérdését, ha még nem szeded.
Kapsz egy példányt a legutolsó vizsgálati leleteimből, a
laborvizsgálatokról is. De legelőször is fel kell keresned a személyügyi
osztályvezetőmet, hogy a munkaviszonyod részleteit megbeszéljétek,
természetesen a fizetésedet és az egyéb juttatásokat is.
– Rendben – nyögte ki Mia. Hirtelen szinte beleszédült abba, milyen
gyorsan változik az élete. Vajon készen állt erre?
– Minden rendben lesz – nyugtatta meg Gabe. – Csak bízd rám
magad.
Miát béke és könnyed derű töltötte el. Úgy érezte magát, mint amikor
a hullámvasúton a pálya csúcsára ér, és mindjárt leszáguld a mélybe, a
szél süvít a füle mellett, a szíve pedig a torkában dobog.
– Bízom benned, Gabe. Nem lennék itt, ha nem így éreznék.
Ez korábban nem lett volna ennyire igaz. Hazudott volna, ha azt
állítja, nem volt benne egy kis félsz, hogy túl nagy fába vágta a
fejszéjét. De miután hallotta Gabe szavait, és érezte a belőlük áradó
őszinteséget, már bízott benne. Nem volt más esélye, mert a világ
legnagyobb idiótája lett volna, ha úgy aláír egy ilyen szerződést, hogy
nem bízik feltétel nélkül abban a férfiban, akinek épp most tette a
kezébe az életét.
Csak azt remélte, hogy soha nem fogja megbánni a döntését.
 hetedik fejezet

A nap második fele véget nem érő rohanás volt Mia számára. Egy órán
át ült a személyügyi osztályon, űrlapokat töltögetett ki, és közben
megbeszélték a fizetését és a juttatásait. A csodálkozástól elkerekedett a
szeme, mikor megtudta, milyen fizetést szánt neki Gabe az
asszisztenseként. Nem is álmodott ekkora összegről, hiszen mindketten
tudták, hogy az állás csupán a kapcsolatuk álcája volt. Azt sem tudta,
hogy ténylegesen mennyit kell majd dolgoznia, de talán Gabe ebben is
meglepi majd.
Megnyugtató érzés volt, hogy mostantól fogva nem függött
anyagilag senkitől. Már el is tervezte, hogy amennyit csak lehet,
félretesz majd arra az időre, ha Gabe már nem akarja őt. Nem volt olyan
hiú, sem bolond, hogy azt gondolja, a kapcsolatuk hosszabb ideig fog
tartani, mint Gabe többi viszonya.
Bár nem tudott pontos részleteket, Jace-től és Ashtől hallotta, hogy
egy év nála a maximum, bár többnyire félévente cserélgette a barátnőit.
Egy dolog miatt feltétlenül hálás volt neki: hogy rávilágított, a La
Patisserie-nél komolyabb állásra van szüksége. Nem herdálhatja el a
diplomáját, csak mert nem volt szíve felmondani Gregnek és Louisának,
és mert kicsit tartott is az üzleti világtól.
A legjobb módja volt a beavatásnak, hogy neki dolgozhatott. Ha
másért nem is, azért, hogy jól mutasson az önéletrajzában. Ez
megkönnyítené, hogy új állást találjon, miután felbontják az
egyezségüket. Hagyományos állást…
Sűrűn emlékeztette magát arra, hogy a kapcsolatuk nem lesz hosszú
életű. Így próbálta hozzászoktatni magát a gondolathoz, hogy ha majd
eljön az ideje, el tudja fogadni az elkerülhetetlent.
Már nem volt tinédzser, bár Gabe sokszor kamaszos reakciókat
váltott ki belőle. Ideje volt végre megkomolyodnia, és felnőttként
viselkednie egy felnőtt kapcsolatban.
 Miután kiszabadult a személyügyi osztályról, betuszkolták egy
kocsiba, amely a pár saroknyira lévő rendelőhöz vitte, ahol rögtön
kiemelt páciensként kezelték. Nem kellett várakoznia, sem papírokat
kitöltenie, amit eléggé furcsállott. Belepisilt egy kis műanyag
pohárkába, aztán az orvos rengeteg kérdést tett fel neki, köztük azt is,
hogy szed-e fogamzásgátlót és igényel-e tanácsadást ebben.
Bár minden barátnője haladt a korral, és alternatív fogamzásgátló
módszereket használt, Miának ezekkel nem volt szerencséje, és inkább
hűséges maradt a tablettához, tehát ezzel nem volt gond.
Mire befejeződött az orvosi vizsgálat, fáradt volt és kifacsart az egész
napos stressztől. Gabe furcsamód nem rendelte be dolgozni másnapra,
hanem egy napra szabadságolta, hogy pihenjen. Mintha pontosan tudta
volna, milyen kimerült lesz a sűrű nap után.
Hálás volt azért, hogy kapott még egy kis időt, hogy átgondolja az
egyezségüket, és hazavitette magát a sofőrrel, akit Gabe rendelt neki. A
sofőr azt az utasítást kapta, hogy két nappal később vegye fel ugyanitt,
és vigye be az irodába. Odaadta Miának a névjegyét, hogy hívja fel,
amikor csak menni szeretne valahová. Ezen, és a rövidke
bemutatkozáson kívül egy szót sem szólt hozzá.
Már most olyan érzése volt, hogy Gabe irányítja. Beszivárgott az
élete minden kis szegletébe. Uralta a gondolatait, hamarosan pedig
birtokba veszi a testét is.
Beleborzongott a gondolatba, miközben a lift felfelé vitte a
lakásához. Az órájára nézett, remélte, hogy Caroline még nem lesz
otthon. Időre volt szüksége, hogy gondolkodhasson. Egy kis csendre,
hogy feldolgozhassa mindazt, ami ma történt, és átgondolhassa,
mennyire meg fog változni az élete.
Az óriási fordulat egyszerre töltötte el izgalommal és páni
félelemmel.
Mikor belépett a lakásba, összeugrott a gyomra, mert nemcsak
Caroline-t pillantotta meg, hanem három másik barátnőjét, Chessyt,
Trisht és Ginát is a nappaliban. Mind felkapták a fejüket, amikor
meglátták, és rögtön üdvrivalgásban törtek ki.
Mia döbbenten nézett rájuk. Caroline mosolyogva felállt, odament
hozzá, és a vállára tette a kezét. – Meséltem nekik az új állásodról a
szexisten Gabe Hamilton oldalán.
– Az isten szerelmére, Caro – hebegte Mia.
 Aztán ahogy leült barátnői közé, elpárolgott a haragja. A lányok
kérdésekkel ostromolták, és nagy volt a kísértés, hogy beavassa őket, és
meséljen nekik az egyezségről. De nem kockáztathatott. Még a legjobb
barátnőivel sem.
– Szóval, jól el van látva a pasas? Úgy értem, jó nagy a farka? –
kíváncsiskodott Chessy.
– Gondolod, hogy elővette az állásinterjún? – hüledezett Mia.
A lányok nevetésben törtek ki, és rögtön ontották a durva poénokat
arról, hogy Gabe finom utalásféleképpen előveszi a szerszámát.
– Fogadok, hogy tudja, mit csináljon vele – incselkedett Trish. –
Ellentétben a volt pasimmal. Adhatna neki pár tippet.
Gina felhorkantott. – Az alapján, amit tudunk róla, Gabe nem egy
nagy durranás. Talán buzi! A legtöbb dögös pasiról úgyis kiderül, hogy
nem pálya. Bár, ha esélyt kapnék rá, biztos megpróbálnám átnevelni.
Mia felcsattant. – Nem meleg!
– Honnan tudod? – kérdezte Chessy felhúzott szemöldökkel.
– Ő Jace legjobb barátja – sóhajtott Mia. – Gyakorlatilag mellette
nőttem fel. Volt nős, és több barátnője is volt.
Gina megrándította a vállát. – Talán még nem találta meg az igazi
férfit.
– Lehetnék én neki az igazi nő – jelentkezett Trish. – Tutira
elfogadnám az állásajánlatát, hogy legyek az asszisztense. Szerencsés
csaj vagy, Mia.
– Én pedig boldogan vállalnám Jace-t – vágott közbe Chessy. – Még
túlóráznék is neki.
Mia betapasztotta a fülét. – Hagyd abba! Kiborítasz! Nem akarlak
elképzelni Jace-szel. Ő a bátyám! Ez olyan gáz, Chessy!
– Szerintem ezt meg kell ünnepelnünk – jelentette ki Caroline. Mia
rosszallóan pillantott rá. Chessy és a többiek azonban érdeklődéssel
figyelték, és várták a folytatást.
– Menjünk el bulizni! – buzdított Caroline. – Ha Mia főállásban fog
dolgozni, nem ér rá majd kimaradni velünk éjszakára. Legalábbis hét
közben nem. Történetesen ismerem a Vibe kidobóját, és megígérte,
hogy bevisz, természetesen a barátnőimmel együtt!
– A fenébe, holnap korán kezdek – Trish lebiggyesztette a száját.
– Ugyan már, élj egy kicsit! – erősködött Chessy. – Nem mintha nem
tudnál félálomban is dolgozni. Majd kipihened magad holnap munka
után. De ma este szórakozni fogunk! Már túl régóta nem mozdultunk ki
együtt.
Látszott, hogy Trish alkudozik magával, de végül bólintott. – Jól van,
na, jövök.
– Mia? – fordult hozzá Caroline.
Minden tekintet várakozón rászegeződött. Valójában szeretett volna
visszavonulni, és kiheverni ezt a napot. Gabe-et. Ezt az egész sztorit. De
szerette a barátnőit, és tudta, hogy mostantól kezdve alig lesz ideje
rájuk, legalábbis míg tart az egyezség.
– Benne vagyok – felelte mosolyogva. – Csak át kell öltöznöm. Még
az irodai ruha van rajtam. És ha elmegyünk bulizni, nem akarok úgy
kinézni, mint egy eltévedt titkárnő.
– Akkor hajrá! – noszogatta Chessy.
– Várjatok, én se bulizáshoz öltöztem! – kiáltott fel Trish. – Haza
kell ugranom előtte.
– Igen, nekem is – bólogatott Gina.
Caroline feltartotta a kezét. – Rendben, akkor mindenki
szupergyorsán elkészül, és másfél óra múlva találkozunk a klub előtt. Jó
lesz így?
A lányok már fel is pattantak a kanapéról és az ajtó felé soroltak.
Integettek, köszöntek, és már el is tűntek.
Mia is felkelt, hogy a hálószobájába menjen átöltözni, de Caroline
megállította.
– Minden rendben, Mia? Olyan… csendes vagy. Nem tetszel nekem.
Mia elmosolyodott. – Jól vagyok, Caro. Csak kicsit kimerültem. Fura
egy nap volt a mai.
– Szeretnél inkább itthon maradni? – kérdezte aggódón Caroline. –
Felhívhatom a lányokat és lefújhatom az estét.
Mia a fejét rázta. – Nem kell, menjünk csak. Talán hosszú ideig nem
lesz rá újabb lehetőségünk. Addig biztos nem, míg ki nem derül, mit vár
tőlem Gabe. Fogalmam sincs, milyen lesz a beosztásom. Valószínűleg
akkor fogok dolgozni, amikor ő is.
Elindult a hálószobája felé, és mikor az ajtóhoz ért, Caroline még
utána szólt.
– Biztosan ezt akarod? Úgy értem, hogy neki dolgozz?
Mia Caro szemébe nézett, és lassan enyhülni kezdett a szorítás a
mellkasában. – Igen, ezt akarom.
 Gabe-et akarta. Az állás pedig eszköz volt arra, hogy együtt legyen
vele. Az csak bonusz volt, hogy már nem egy kis pékségben dolgozott,
hanem komoly munkatapasztalatot szerezhetett.
Miközben sietve megigazította a frizuráját és felfrissítette a sminkjét,
a mobilja pittyegett, hogy sms-e érkezett. Kiment a táskájáért, amelyet a
nappaliban hagyott, és elővette a telefont. Az üzenet ismeretlen
feladótól érkezett, de helyi körzetszámról.

PIHENJ HOLNAP, DE LÉGY A LAKÁSOMON ESTE HÉTRE.

NE KÉSS.
– GABE

Mélyen beszívta a levegőt, a keze remegett, miközben sms-t bámulta.

Hát elkezdődött.
 nyolcadik fejezet

A kocsi fél hétre jött Miáért. Hogy betartsa Gabe utasítását, és ne

késsen, ekkorra már lent állt a ház előtt. Összeszorította a száját, hogy
elnyomjon egy ásítást. Hajnalig bulizott a lányokkal, de ez nem lehetett
mentség. Egy egész napja volt arra, hogy kipihenje magát és kiheverje a
másnaposságot. Csakhogy a szemét se tudta lehunyni az izgalomtól,
hogy ma este jelenése volt Gabe lakásán.
Ez kész elmebaj! Remélte, hogy egyszer eljön az idő, amikor már
nem jön zavarba attól, ha Gabe-bel kell találkoznia. Az isten szerelmére,
hiszen le kell feküdnie vele! Ő meg már attól is remegett, mint a
kocsonya, ha csak arra gondolt, hogy látni fogja. Ennyit a
magabiztosságról. Gabe azt fogja hinni róla, hogy szemérmes szűz lány,
aki még sosem látott férfit meztelenül. Bár abban biztos volt, hogy nem
látott még olyan férfit meztelenül, mint Gabe. Testközelből biztosan
nem.
A férfiak, akikkel eddig lefeküdt, szinte még kisfiúk voltak.
Többnyire épp olyan fiatalok és tapasztalatlanok, mint ő. Az egyetlen
komolyabb szexuális viszonya – nem akarta egyéjszakás kalandnak
nevezni, hiszen többször is találkoztak – a legutóbbi volt, és ezt annak
tudta be, hogy Dave idősebb és tapasztaltabb volt, mint a korábbi fiúi.
Ettől fogva már nem érdekelték a vele egykorú férfiak, és ez jó
igazolás volt arra is, miért vonzódott Gabe-hez. Dave remek szerető
volt. Csak kár, hogy másban nem volt ilyen jó.
Sejtette, hogy Gabe rajta is túltesz, és még az emlékét is kitörli a
fejéből. Márpedig ez nagy szó, hiszen eddig Dave volt a legjobb szerető
valamennyi férfi – na jó, srác – közül, akikkel együtt volt.
Pontban hét előtt öt perccel a sofőr kitette Gabe háza előtt, mint
valami csomagot. A fickó olyan volt, mint egy droid. Soha nem szólt
egy szót se. Csak megjelent, egyetlen hang nélkül elfuvarozta a
célállomásra, majd eltűnt, és amikor haza kellett vinni, újra előbukkant.
Miát idegesítette, hogy átnézett rajta. Vagy talán azt az utasítást kapta,
hogy soha ne álljon szóba vele?
A bejárat előtt biztonsági őr álldogált. Persze ez nem csupán egy ház
volt a sok közül. A Fifth Avenue 400. a város egyik legexkluzívabb
lakóépületének számított. Akár egy luxusszálloda, csak lakosztályok
helyett lakásokkal.
Miután bemutatta a személyijét, az őr felszólt, hogy beengedheti-e.
Remélhetőleg ezt nem kell majd minden alkalommal végigcsinálnia,
valahányszor Gabe a lakására rendeli…
Ezután a lifthez kísérte Miát, behelyezte a leolvasóba a Gabe
emeletének megfelelő kártyát – a legfelső szintét, mi mást majd
biccentett, és kilépett a liftből.
Néhány másodperccel később az ajtó kinyílt az 58. emeleten, Gabe
lakásának előterében. Gabe már ott állt, és várta. Le sem vette róla a
szemét, amikor kiszállt a liftből. Az ajtó lassan bezárult Mia mögött, és
kettesben maradtak.
Alig tudott betelni a férfi látványával. Ritkán látta farmerban, pedig
eszelősen jól állt rajta. Kopott, viseltes darab volt, mintha ez lett volna a
kedvenc gatyája, amelytől nem tud megválni. New York Yankees-
pólója feszült izmos mellkasán és tekintélyes bicepszén. Biztosan
gyúrni jár. Nem volt más magyarázat arra, hogy lehet ilyen eszményi
teste, miközben a napjai jó részét az irodában töltötte.
Mia kezdte magát túlöltözöttnek érezni. Egyszerű, térd fölé érő
tengerészkék ruhát vett fel. Bár magassarkúja miatt nagyjából
szemmagasságban voltak, mégis icipicinek érezte magát, ahogy ott állt a
férfival szemben.
Gabe óriásnak tűnt, uralta a teret még kopott farmerban és pólóban
is. Elementáris kisugárzása volt. Ráadásul úgy nézett rá, hogy Miát
szinte perzselte a pillantása.
Tetőtől talpig végigmérte, amitől a bőre felforrósodott, mintha
valóban hozzáért volna. Amikor újra találkozott a tekintetük, Gabe
elmosolyodott, és feléje nyújtotta a kezét.
Mia odalépett elé, és a kezet a tenyerébe tette. Gabe lazán
összekulcsolta az ujjait az övéivel, aztán megszorította a kezét, és
magához húzta, hogy megcsókolja. Az ajka közé vette és szívta, majd
gyöngéden harapdálta Mia ajkát, épp csak annyira, hogy bizseregni
kezdjenek. Nyelvével addig játszadozott az ajkán, míg várakozón
kinyíltak, hogy beengedjék.
 – Hozattam magunknak vacsorát. Remélem, éhes vagy – szólalt meg
Gabe a csók után.
– Éhen halok! – vallotta be Mia.
Gabe szúrós szemmel nézett rá. – Ma még nem is ettél?
– Ittam egy kis narancslevet. Nem voltam igazán éhes.
Azt persze nem említette, hogy másnapos volt, szemhunyást sem
aludt, és ez idáig gondolni sem bírt az evésre.
Gabe az elegáns étkezőasztalhoz vezette, amely a Manhattanre néző,
faltól falig érő üvegablak előtt állt. A város már esti fényárban úszott, a
szürkületben kirajzolódtak a szomszédos felhőkarcolók sötét
körvonalai.
– Már nem vagy ideges, ugye? – kérdezte Gabe, miközben leültette
az asztalhoz.
Mia kényszeredetten felnevetett. – Ismeretlen terepen járok, Gabe.
Ezzel bizonyára te is tisztában vagy.
Gabe meglepte a homlokára adott puszival, aztán kiment a konyhába.
Egy percre rá újra megjelent, két tányérral a kezében, majd letette elé az
istenien illatozó steaket. Olyan ínycsiklandó volt, hogy Mia gyomra
rögtön megkordult.
Gabe szigorúan pillantott rá. – Nincs több koplalás, Mia!
Bólintott, és várt, miközben Gabe újra eltűnt a konyhában, majd
megjelent egy üveg borral. Leült vele szemben, és töltött
mindkettőjüknek.
– Nem tudtam, milyen ételeket szeretsz. Később még lesz időnk
megbeszélni ezt is, és majd kitanulom az ízlésedet. De úgy gondoltam,
egy steakkel nem hibázhatok.
– Egyáltalán nem – felelte Mia. – Egy jó steak gyógyír majdnem
minden bajra!
– Ebben egyetértünk.
Mia nekilátott az evésnek, és közben a szeme sarkából nézte Gabe-et.
Tele volt a feje kérdésekkel, de nem akarta lerohanni. Hiszen ő is
mondta, később lesz még elég idejük beszélgetni. Mások talán több időt
szenteltek az ismerkedésnek, mielőtt a szexre került a sor, de úgy
sejtette, Gabe nem nagyon ad a szokásokra, és mindenben a saját feje
után megy. Emellett nem is voltak idegenek egymás számára. Mia már
évek óta sóvárgott utána, még ha csak távolról is.
A csend elnehezedett közöttük. Érezte, hogy Gabe éberen figyeli,
akárcsak ő. Mint az ellenfelek, amikor méregetik egymást a küzdelem
előtt. Csak Gabe nem volt bizonytalan és zavart. Sőt nagyon is
magabiztosnak, céltudatosnak tűnt. Akár a zsákmánya felé lopakodó
ragadozó.
– Nem is eszel! – figyelmeztette Gabe.
Mia lenézett a tányérjára, és észrevette, hogy abbahagyta az evést a
steak felénél. Letette a villáját, és a férfi szemébe nézett.
– Ez idegtépő, Gabe! Minden teljesen új számomra. Még sosem
voltam ilyen helyzetben. Nem tudom, hogy viselkedjek. Mit mondjak.
Mit ne mondjak. Egyáltalán, megszólaljak-e? Fogalmam sincs, hogy ez
pusztán vacsora-e, mert úgy nézel rám, mintha én lennék a desszert.
Mondj valamit, mert teljesen össze vagyok zavarodva.
Gabe félmosolyra húzta a száját, szemében elégedettség tükröződött.
– Mia, drágám, te vagy a desszert.
Mia lélegzete elakadt, rádöbbent, hogy a Gabe tekintetéből sugárzó
éhségnek köze nem volt a tányérján heverő steakhez.
– Egyél – szólt rá Gabe halk, ellentmondást nem tűrő hangon. Ez
parancs volt. Érezte, hogy most engedelmeskednie kell. – Nem fogok
rád ugrani az asztalnál. A várakozás csak megédesíti a beteljesülés
pillanatát.
Mia felvette az evőeszközt, és belevágott a húsba. Nem is érezte az
ízét. Úgy evett, mint egy gép. Testében vibrált a feszültség. Egyértelmű
volt, hogy Gabe nem fog udvariaskodni vele. Az nem ő lett volna.
Minden azonnal kellett neki. Ez a hozzáállás tette olyan sikeressé az
üzletben. Csak masírozott előre rendületlenül, hogy megkapja, amit
akart. És most öt akarta.
Belekortyolt a borába, hogy kicsit oldja a feszültségét. Nem tudta,
hogy lassabban egyen-e, hogy így egy kis időt nyerjen, vagy inkább
villámgyorsan befejezze a vacsorát, hogy rátérhessenek… a desszertre.
Gabe már befejezte az evést, hátradőlt a székben és miközben a
szájához emelte a poharát, le sem vette róla a szemét. Fesztelennek és
higgadtnak tűnt. Csakhogy amikor Mia a szemébe nézett, egész mást
látott: sütött belőle a türelmetlenség és a felajzottság.
Néhány falatot hagyott, aztán eltolta a tányérját és lassan ő is
hátradőlt a székben. Bár egy szót sem szóltak egymáshoz, a kérdés,
hogy mi jön most, érezhetően ott lógott a levegőben. Gabe rápillantott,
majd könnyeden így szólt: – Menj a nappali közepére, és ott állj meg.
Mia nagy levegőt vett, és felkelt a székből, olyan méltóságteljesen,
ahogy csak tudott. Eldöntötte, hogy laza lesz és magabiztos. Ez a férfi őt
akarja. Őt, nem valaki mást. Itt volt az ideje, hogy végre ennek
megfelelően is viselkedjen.
Cipősarka kopogott a tömörfa padlón, ahogy a szoba közepére sétált.
Mikor odaért, megfordult, és látta, hogy Gabe átment a bőrkanapé
melletti sarokban álló karosszékhez. Leült, és kényelmesen
elhelyezkedett, lezseren keresztbe vetve a lábát. Természetes és laza
volt. Bárcsak ugyanezt mondhatta volna magáról ő is! Csakhogy úgy
érezte magát, mint egy műtárgy, melyet vásárlás előtt alaposan
szemügyre vesz a vevő.
– Vetkőzz le nekem! – szólította fel Gabe.
Mia összerezzent. Nagy őzikeszemekkel bámult a férfira, miközben
lassan értelmezte magában az utasítást.
Gabe Felhúzta a szemöldökét. – Mia?
Mikor kezdett volna kibújni a cipőjéből, Gabe rászólt. – A cipő
marad! Csak a cipő.
Mia a ruhája mellrészéhez nyúlt, és lassan kigombolta mind a három
gombját. Lehúzta a vállára a ruhát, és hagyta, hogy a földre hulljon. Már
csak bugyiban és melltartóban állt előtte.
Gabe pupillái kitágultak, tekintetében izzott a leplezetlen vágy. Mia
gerincén végigfutott a borzongás. Mellbimbói hegyesen fúródtak a
selyem melltartóba. Gabe hihetetlen módon felizgatta, pedig még hozzá
sem ért. De ahogy tetőtől talpig szemügyre vette, úgy érezte, mintha
lángnyelvek mardosnák a bőrét.
– Melltartót vagy bugyit? – kérdezte remegő hangon.
Gabe elmosolyodott. – Miért tőlem kérded? Szerintem tökéletesen
csinálod. Előbb a bugyit.
Mia becsúsztatta a hüvelykujját a bugyi vékony, csipkés derékrésze
alá, és lassan elkezdte letolni. Legszívesebben magán hagyta volna,
hogy megóvja a maradék szemérmét, majd mégis rávette magát, hogy
megváljon a kevéske kis anyagtól. Mikor a bugyi a padlóra hullott,
kilépett belőle és a cipője orrával odébb lökte.
Összefogta a haját, és áttette az egyik vállán, hogy hozzáférhessen a
melltartója kapcsához. Amint kioldotta, a kosarak elengedtek,
kivillantva a melle hófehér domborulatát.
– Tedd hátra a hajad – utasította Gabe.
Egyik kezével a melltartót a melle előtt tartva, Mia összefogta a haját
és leengedte a hátára. Aztán leengedte a kezét, hagyta, hogy a melltartó
pántjai lassan lecsússzanak a válláról, majd ezt is a többi ruha közé
dobta.
– Gyönyörű vagy – jegyezte meg Gabe elismerően. Mia ott állt
előtte, tökéletesen védtelenül, és várta a következő parancsot.
Egyértelmű volt, hogy Gabe nem siet. Ki akarta élvezni, hogy először
látja meztelenül.
Zavartan próbálta eltakarni a kezével az ölét és a mellét.
– Ne rejtőzz előlem – mondta Gabe lágy hangon. – Gyere ide!
Mia egy reszkető lépést tett előre. Aztán még egyet. Végül megállt
néhány centire Gabe előtt.
Gabe letette mindkét lábát a földre, és szétterpesztette a combjait.
Lába közt látványosan dudorodott a farmer slicce. Kinyújtotta a kezét
Mia felé.
Mia közelebb lépett, és megfogta a kezét. Gabe maga felé húzta, és
mutatta, hogy üljön az ölébe.
Két oldalról Gabe mellé térdelt a karosszékbe, majd lassan
leereszkedett a combjára. Súlypontját a cipősarkára helyezte, és várt.
Lélegzet-visszafojtva. Minden izmát megfeszítve.
Gabe megfogta a tarkóját, és magához húzta. Mia érezte, ahogy forró
lehelete zihál az arcán. Gabe becsúsztatta az ujjait a hajába, majd
belemarkolt.
Hirtelen hátrahúzta Mia fejét a hajánál fogva. Még mindig szaporán
vette a levegőt, szeme vadul villogott. Mia beleremegett már a testéből
áradó forróságba is.
– Van fogalmad arról, mennyire kívánlak? – sustorogta Gabe.
– Én is kívánlak – rebegte Mia.
– Megkapsz, Mia. Minden elképzelhető módon.
Gabe fátyolos hangja őrjítően szexis volt. A csábító ígéret kéjes
izgalommal és várakozással töltötte el Miát.
Aztán Gabe elengedte a haját, és mindkét kezét a derekára tette, majd
szép lassan csúsztatta őket egyre feljebb. Kezébe vette a mellét, és
odahajolt az egyikhez, hogy a szájába vegye a mellbimbót.
Mia felnyögött, és megfeszült a gerince. Belekapaszkodott a
karosszék karfájába, és hátrahajtotta a fejét, miközben Gabe a nyelvével
körözött a bimbóudvarból kiemelkedő kis csúcs körül.
Felváltva izgatta és kényeztette a mellét. Szájába vette a
mellbimbóját, és addig nyalta, szívta, míg hegyesen nem állt az
izgalomtól, még többre sóvárogva.
 Egyik kezét elvette Mia melléről, és a mutatóujja hegyét lassan
végighúzta a bordáin, majd le a hasán, míg a combjai közé nem ért.
Megcirógatta Mia szeméremajkait, mintha csak üdvözölné őket, aztán
türelmetlenül becsúsztatta a középső ujját a puncija érzékeny húsához, a
hüvelykujjával pedig masszírozni kezdte a csiklóját.
Mia egész teste megfeszült. Érezte, hogy a puncija nedvesedni kezd,
miközben Gabe középső ujjával körözött hüvelye bejáratánál,
hüvelykujja pedig a csiklóján táncolt.
– Gabe! – suttogta.
Lehajtotta a fejét, hogy félig leeresztett szemhéján át meglesse a
férfit. Mikor megpillantotta a szájában a mellét, amint épp a
mellbimbóját szívta, csak még hevesebben kívánta, pedig már így is alig
tudott magáról.
Felnyögött, amikor Gabe a hüvelyébe csúsztatta az ujját. Egyre
erőteljesebben dörzsölte a csiklóját, és közben szívta, és finoman
harapdálni kezdte a mellbimbóját.
Belekapaszkodott Gabe vállába, és leeresztette a csípőjét, hogy az
ujja még mélyebbre hatolhasson benne. Lassan ringatni kezdte magát
Gabe tenyerén, ahogy közeledett a csúcsra. Nem bírt mozdulatlan
maradni. Minden izma megfeszült, egész alteste zsibongott a kéjtől.
– Élvezz nekem, Mia! Azt akarom, hogy a tenyerembe élvezz!
Gabe mélyen feldugta az ujját a hüvelyébe, és a G-pontját izgatta.
Közben rászorította a hüvelykujját a csiklójára, és újra bekapta a
mellbimbóját. Mia behunyta a szemét, és hangosan Gabe nevét kiáltotta,
ahogy elérte az orgazmus szilaj, mámoros első hulláma.
– Ez az. A nevem! Mondd még egyszer! Hallani akarom!
– Gabe! – zihálta Mia önkívületben.
Gerince hátrafeszült, miközben a férfi tovább izgatta, hogy fokozza
és kitartsa a gyönyörét. Felsőteste megrázkódott, majd ernyedten zuhant
előre. Megkapaszkodott Gabe vállában, és levegő után kapkodott.
Gabe lassan elvette a kezét, gyöngéden átölelte és a mellkasára húzta.
Mia a homlokát a vállának támasztotta, és az orgazmus megsemmisítő
erejétől kimerülten behunyta a szemét.
Gabe a meztelen hátát simogatta, megnyugtatóan, gyöngéden,
védelmezőn. Aztán belemarkolt Mia hajába, és felemelte a fejét, hogy a
szemébe nézzen.
– Kapaszkodj belém!
Alighogy Mia átölelte a nyakát, Gabe felállt, a karjában tartva őt.
 – Kulcsold a lábad a derekam köré!
Feljebb emelte Miát, a kezét a feneke alá csúsztatta, Mia pedig a
dereka köré fonta a lábát. Aztán Gabe elindult vele a folyosón át a
hálószoba felé.
Óvatosan letette az ágyra, majd felegyenesedett, hogy villámgyorsan
ledobálja magáról a ruháit. Mia ott feküdt, a kimerültségtől kábultan,
teste még mindig az átélt gyönyört visszhangozta. Puncija lüktetett és
bizsergett. Többet akart. Gabe-et.
Felemelte a fejét, amikor Gabe kigombolta és letolta a farmerját.
Észbontóan izgató volt, ahogy ott állt előtte meztelenül, álló farokkal, és
úgy nézte, mintha már a puszta pillantásával is meg tudná baszni.
Teste valamennyi gyönyörűen kidolgozott porcikáján látszott,
mennyire kívánja. Mia órákig tudta volna csodálni. Fenséges jelenség
volt, lehengerlő méretekkel. Igazi szuper alfa-hím. A csúcsragadozó.
Hatalmas izmai megfeszültek, ahogy megragadta Mia lábát, vadul az
ágy széléhez húzta, majd szétnyitotta a combjait és közéjük térdelt.
– Nem mehetek el gyorsan, Mia – mondta fojtott hangon. – Jobban
vágyom rá, hogy benned legyek, mint arra, hogy levegőt vegyek. Meg
kell hogy kapjalak. Most.
– Nincs ellenvetésem – suttogta érzékin Mia, és mélyen belenézett
Gabe sötéten csillogó kék szemébe.
Gabe föléhajolt. Érezte, ahogy makkja behatol felforrósodott,
vérbőségtől lüktető hüvelyébe. Csak egyetlen másodpercre állt meg,
mielőtt teljesen beledöfte a farkát, mélyen befúrva magát az ölébe.
Összekeveredett a lélegzetük. Mia csaknem eszét vesztette a behatolás
okozta gyönyörtől. Hogy lehet ilyen hamar újra orgazmusa?
Hihetetlenül felizgatta, hogy magában érezte Gabe-et. Teljesen
betöltötte őt. Hüvelye olyan szorosan feszült a farkára, hogy nem is
értette, hogyan tud egyáltalán mozogni benne. Vagy hogyan csúszhatott
be ilyen mélyre?
Gabe két kézzel megragadta a csípőjét és az ágyékának rántotta.
Aztán szelídültek a mozdulatai, mintha figyelmeztette volna magát,
hogy finomabban. Simogatni kezdte Mia hasát, majd a tenyerébe vette a
mellét, és belecsípett a mellbimbójába.
– Fájdalmat okoztam neked?
Bár Gabe látszólag alig tudott uralkodni magán, hangja mégis riadtan
csengett. Miának szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy ha most
szólna, megállna, akármennyire őrülten is kívánta ebben a pillanatban.
 Kimondhatatlanul élvezte, hogy Gabe ennyire be volt indulva, hiszen
ő izgatta fel ennyire. Őt akarta megbaszni.
Megrázta a fejét. – Nem, egyáltalán nem. Ne hagyd abba – kérlelte.
Valójában már könyörgött. Ha Gabe most megállna, abba belehalna.
Átfogta a férfi csuklóit, ott, ahol a melléhez értek, és végigsimított
mindkét karján. Érezte a bennük duzzadó erőt, és átvillant az agyán,
hogy soha nem tudna betelni velük.
Gabe megfogta a kezét, egy pillanatra a tenyerébe zárta, aztán
felemelte mindkét karját és hátranyomta az ágyra. Mia szeme tágra
nyílt, ahogy látta a férfi szemébe kiülni a vérszomjat, és hallotta a
torkából feltörő, mély hörgést.
Gabe ráhajolt, és a tenyerével leszorította mindkét kezét a matracra.
Olyan erővel, hogy meg se tudjon mozdulni. Ha akart volna, akkor sem
tudott volna ellenállni.
Ettől bizseregni kezdett az öle, majd az inger lassan átterjedt az egész
testére, mintha ajzószer áradna szét a vénáiban. Gabe dominanciája
elkábította. Élvezte, hogy a hatalmában volt, hogy ő rendelkezett
fölötte, és megadhatta magát neki.
Mindig is ez után sóvárgott. Arra vágyott, hogy Gabe maga alá
gyűrje, felnyársalja a farkával és a magáévá tegye. Levegőt is alig
kapott. Magánkívül volt az izgalomtól és a várakozástól.
Gabe kihúzta, majd egy erős lökéssel újra beledöfte a farkát. Mia
megremegett az újabb behatolás erejétől.
Borzongással töltötte el, ahogy Gabe nézte, majd mély, szexis
hangon így szólt:
– A pokolba is, nem állok meg, ha már ilyen sokáig vártam arra,
hogy megkapjalak.
Ettől a mondatától Mia csaknem azonnal elélvezett. Észbontó volt a
gondolat, hogy egy ilyen férfi, akiről ő csak álmodozhatott, hosszú ideje
utána sóvárgott. Sosem hitte volna, hogy Gabe valaha is viszonozza a
megszállottságát.
A megszállottság talán túlzás volt, hiszen fogalma sem volt, mit lát
benne, vagy mit érezhet iránta a másik. Csak azt tudta, hogy már időtlen
idők óta arról álmodozott, hogy itt legyen. Pontosan úgy, ahogy most:
Gabe ránehezedő teste alatt, a karja szorításában, miközben a farka
olyan mélyen van benne, hogy azt sem érti, hogyan férhet el.
Bár hatalmas volt a hímvesszője, azért nem irdatlanul nagy. Nem
csődör-, inkább királyi méret. Mindenképpen nagyobb volt, mint
valamennyi korábbi szeretőjének, ráadásul nagyon is értette, mit
csináljon vele.
Gabe elengedte a kezét, de amikor mocorogni kezdett, mérgesen
rápillantott, és újra visszanyomta az ágyra. Aztán megint elengedte. Egy
szót sem kellett szólnia, Mia ebből már értette az utasítást.
Engedelmeskedett, és mozdulatlanul feküdt, kíváncsian várva, mit fog
csinálni vele.
Gabe ekkor megfogta a lábát, és a dereka köré kulcsolta őket.
Közben megint úgy nézett. Szeme vad villanása azt üzente, hogy hagyja
a lábát pontosan ott, ahová tette őket. Becsúsztatta a kezét Mia feneke
alá, és erőteljes, mély lökésekkel baszni kezdte. Mozdulatainak
szabályos ritmusa a gyönyör hullámaival árasztotta el Mia egész testét.
Ösztönösen kinyúlt Gabe felé. Szüksége volt valamire, amibe
kapaszkodhat, hogy ne sodorja el a férfi viharos szenvedélye. De Gabe
hirtelen megállt, és megint fenyegetően pillantott rá, mire újra leengedte
a karját az ágyra.
– Legközelebb kikötözlek. Ne ingerelj, Mia! Én irányítalak. A
birtokomban vagy. Az enyém vagy. Meg ne merd mozdítani a kezed,
míg én engedélyt nem adok rá. Megértetted?
– Igen – suttogta Mia. Olyan közel járt a csúcshoz, hogy levegőt is
alig bírt venni.
Pulzusa felgyorsult, a vénái csaknem szétrobbantak, miközben Gabe
izgató, vadállatias arckifejezését nézte. A férfi tekintete tele volt
ígérettel. Benne volt minden, amit tenni fog vele, és amit neki kell majd
megtennie, hogy az óhaját teljesítse. Majd' kibújt a bőréből, annyira
vágyott rá, hogy mindez megtörténjen.
Gabe újra belehatolt, olyan erővel, hogy Mia egész teste
belerázkódott. Behunyta a szemét és összeszorította a száját, hogy
visszatartsa a kitörni készülő sikolyt.
– Nézz rám! – mordult rá Gabe. – A szemed mindig rajtam legyen.
Sosem élvezhetsz el behunyt szemmel. Mindent látni akarok, amikor
benned vagyok. Soha ne merj kizárni!
Mia szeme kipattant és rászegeződött. Szaporán, zihálva vette a
levegőt.
Gabe durván belemarkolt a fenekébe, miközben tövig nyomta belé a
farkát. Az ujjnyomai biztosan meglátszódnak majd. Felemelte Mia
csípőjét, és szélesebbre terpesztette a combjait, hogy még mélyebbre
hatolhasson. Mia nem bírt tovább várni. Nem is akart. A gyönyör
túlságosan is szédítő, lehengerlő, ellenállhatatlan volt. Tökéletesen
felemésztette.
– Mondd a nevem, Mia! Kinek a tulajdona vagy? Ki birtokol téged?
– Te – zihálta. – Gabe! Te! Csak te!
Gabe elégedetten, büszkén nézett le rá, állkapcsa megfeszült.
– Ez az, bébi. Az enyém vagy! Mondd ki a nevem, amikor elélvezel.
Benyúlt Mia lába közé, és izgatni kezdte a csiklóját.
– Élvezz! Még egyszer! Gyerünk, Mia! Azt akarom, hogy megvadulj
attól, hogy a farkam benned jár. Olyan lágy és selymes a pinád. És
őrjítőén szűk. Ez a kibaszott mennyország!
Mia élesen felsikoltott, amikor a csúcsra ért. Robbanásszerű
orgazmusa volt, még intenzívebb, mint az előbbi. Gabe felfoghatatlanul
mélyen volt benne. Semmi mást nem érzett, csak hatalmas, kemény
farkát, mely szinte odaszegezte az ágyhoz.
Rázkódott a teste, ahogy Gabe ágyéka csattogott a fenekén. Még
többre vágyott, képtelen volt betelni vele. Gabe minden arcizma
megfeszült, miközben egyre vadabbul baszta.
– A nevem! – hörögte. – Mondd a nevem, amikor elélvezel!
– Gabe!
Szemei diadalittasan csillogtak, miközben Mia vonaglott alatta a
kéjtől. Elementáris orgazmusa volt, amilyet korábban el se tudott volna
képzelni.
Ezután elnyúlt az ágyon. Elszállt minden ereje, kimerülten és
kielégülten pihegett. De Gabe nem állt le, csak lassított a mozdulatain,
hogy kiélvezzen minden egyes pillanatot. Behunyta a szemét, mélyen
behatolt, majd kihúzta a farkát, és megállt a kisajkak között. Aztán
összeszorította a száját, és újult erővel baszni kezdte. Féktelenül.
Keményen.
A karján és a mellén minden izom kirajzolódott, ahogy nekifeszült
Miának. Elvette a kezét a fenekéről, tenyerét a tenyerébe nyomta, és
rászorította az ágyra. Olyan közel hajolt hozzá, hogy a bőrük
összetapadt.
– Az enyém vagy – sziszegte a foga közül. – Az enyém vagy, Mia.
Mia ölét elárasztotta a meleg nedvesség, ahogy Gabe lüktetve
belelövellt. Még mindig mozgott benne, mintha végtelenített lett volna
az orgazmusa. Testnedveik összekeveredtek, és cuppogó hangot adtak.
Gabe még egyszer mélyen beledöfte a farkát, aztán ráborult, és
betakarta a testével. Mia a nyakában érezte forró, ziháló lélegzetét. Még
mindig tövig benne volt. Keményen állt a farka, még azután is hogy
ilyen intenzíven és hosszan élvezett. Fantasztikus érzés volt, ahogy
betöltötte.
– Megérinthetlek? – kérdezte suttogva Mia. Muszáj volt hozzáérnie,
már nem tudta visszafogni magát.
Gabe nem felelt, csak lecsúsztatta a kezét az ágyra, kiszabadítva Mia
karját a szorításából. Mia a néma gesztust beleegyezésnek vette.
Óvatosan Gabe vállára tette a kezét, majd felbátorodott, látva, hogy
nem tiltakozik. Kezével bebarangolta a férfi kimerült testét, hogy
kiélvezze a szeretkezés utáni édes bódultságot. Lecsúsztatta a kezét a
hátán, amennyire csak bírta, aztán visszahúzta, és simogatni kezdte,
ugyanazzal a megnyugtató gyöngédséggel, ahogy az előbb Gabe
cirógatta őt.
Gabe elégedetten felnyögött, amitől Mia teste összerándult. Gabe
felhördült, ahogy hüvelye ráfeszült a farkára, majd egy csókot nyomott
a nyakára, pont a fülcimpája alá.
– Gyönyörű vagy – suttogta. – És az enyém.
Miát elárasztotta a boldogság. Nem csak a bóktól. Leginkább azt
élvezte, hogy Gabe birtokba vette őt. Bármeddig is tartson az
egyezségük, most már az övé lett. Úgy, ahogy a legtöbb nő soha nem
tartozhat egy férfihoz.
A legcsekélyebb mértékben sem érezte terhesnek, hogy a tulajdona
volt. Halálosan kimerült volt és tökéletesen elégedett. Ha akart, se tudott
volna megmoccanni. Így hát várt, élvezte, hogy Gabe teste betemette,
miközben a farka még mindig mélyen az ölében nyugodott.
 kilencedik fejezet

Gabe az ágyon feküdt Mia mellett, és hallgatta, ahogy szuszog. A lány

teste melegen, békésen simult hozzá, amitől különös elégedettség
töltötte el. Bár a karja már teljesen elzsibbadt Mia feje alatt, nem akarta
megmozdítani, annyira élvezte a közelségét.
Pedig nem volt bújós típus. Utoljára akkor érezte fontosnak a
szeretkezés utáni gyöngédséget, amikor még házas volt. Nem mintha
nem alhattak volna nála a barátnői, de még akkor is volt köztük egy kis
távolság, mint egy láthatatlan fal.
Mia azonban nem hagyott neki választási lehetőséget. Miután
kisiklott az öléből és mindkettőjüket megtörölgette, odabújt hozzá, és
elaludt. Ő pedig semmit nem tett ellene.
Ehelyett itt feküdt, és azon rágódott, milyen illékony lehet ez a
meghittség.
Bűntudat kínozta. Azt ígérte Miának, hogy türelmes lesz, és csak
lassan vezeti be kapcsolatukba. Figyelmesebbnek, gyöngédebbnek
kellett volna lennie. Éreztetni vele, hogy neki is van beleszólása.
De abban a pillanatban, ahogy belépett a lakásába, eluralkodott rajta
az ösztön, hogy megkapja. Szeretkezésükben semmi finomság, sem
gyöngédség nem volt. Keményen megbaszta, olyan hévvel, amit még
magának sem tudott megmagyarázni.
Rápillantott Mia alvó arcára, összeborzolt hajára, és az oldalához
préselődő, gömbölyű mellére. Talán ha kielégíti az évek alatt
felgyülemlett sóvárgását, jobban tud majd uralkodni magán, és úgy
tudja kezelni őt, mint a többi barátnőjét. De az első együttlétük csak
fokozta a gerjedelmét. Még többre vágyott. Egyáltalán nem csökkent az
étvágya attól, hogy végre megbaszta Miát. Újra meg akarta tenni.
Mégpedig most azonnal.
Ígérete, hogy segítőkész lesz, és megkönnyíti Mia dolgát, feledésbe
merült. Meg akarta kötözni, és ájulásig kefélni. Millió dolgot akart
csinálni vele, amelyeknek köze nem volt a tapintathoz, sem a
gyöngédséghez. Csak saját magán akart könnyíteni. Még hozzá Miában.
Addig akarta baszni, durván és mélyen, míg szemernyi kétsége sem
marad afelől, hogy az ő tulajdona.
Mia mocorogni kezdett, és átrakta a karját a mellkasán. Nem bírt
ellenállni a késztetésnek, hogy megérintse, ezért megsimogatta. Mia
szeme kinyílt, álmosan nézett fel rá.
– Mennyit aludtam?
– Nem sokat. Talán egy órát.
Mia feltápászkodott, szemében megjelent a bizonytalanság.
– Ne haragudj. Nem akartam itt aludni. Legjobb lesz, ha most
hazamegyek.
Gabe morgott, és visszahúzta az ágyba. Végigsimított a fenekén és a
mellén. Egy frászt fogja hazaengedni! Hát még mindig nem érti, hogy
az övé? Nem kelhetett fel csak úgy az ágyából, miután elélvezett.
– Hívd fel a lakótársad, hogy készítsen össze neked pár holmit. Majd
elküldöm a sofőrömet érte. Itt maradsz éjszakára, és reggel majd
beviszlek dolgozni.
Mia gondterhelten nézett rá. – Hogy fog kinézni, ha holnap együtt
jelenünk meg az irodában?
Gabe szúrós szemmel nézett vissza. – Úgy fog kinézni, mintha együtt
reggeliztünk volna, hogy megbeszéljük a munkaviszonyod részleteit,
aztán meg bementünk az irodába.
Mia némán bólintott.
– Az éjjeliszekrényen találsz egy telefont, hogy felhívd Caroline-t.
Elengedte Miát, aki átfordult a másik oldalára. Egy hosszú percig
Mia meztelen hátát nézte, majd pillantása formás fenekére siklott. A
mindenségit, de gyönyörű volt!
Erőt kellett vennie magán, hogy levegye a szemét róla. Megfordult,
és a mobiljáért nyúlt. Miközben Mia a háttérben halkan beszélt
Caroline-nal, ő felhívta a sofőrjét, és utasította, hogy menjen Mia
lakására, és hozza el a holmiját.
Amikor megfordult, Mia már az ágyon ült. Tekintetében
bizonytalanság és zavar tükröződött.
Gabe legszívesebben maga alá gyűrte volna, hogy rögtön újra
megbassza. Keményen állt a farka, de a dereka körül felgyűrődött takaró
miatt Mia szerencsére nem látta, mennyire felizgult. Nem mintha nem
tudná meg hamarosan. De nem akarta megint lerohanni. Nem is értette,
miért akarta hirtelen kímélni, amikor egyetlen vágya volt csak, hogy
újra mélyen benne legyen, miután szétnyitotta formás combjait, hogy
hozzáférjen csinos kis pinájához.
Bárki más nő lett volna mellette, vagy kiszolgálja magát, vagy azt
mondja, inkább aludjanak, és hátat fordít neki. De Mia mellett rá kellett
jönnie, hogy más igényei is vannak.
Olyan szükségletek, melyeket maga sem értett. Nem mintha bajlódni
akart volna a megértésükkel. Nem tudta eldönteni, hogy egyáltalán
örüljön-e nekik.
– Gyere ide! – ajánlotta fel Miának, és kinyújtotta a karját, hogy újra
mellébújhasson, mint az előbb.
Mia magára húzta a takarót, és odakucorodott az oldalához, a fejét
pedig a vállára hajtotta.
Egy kis ideig csendben feküdtek, aztán Mia mocorogni kezdett, és
Gabe mellkasára tette az állát, hogy lássa az arcát.
– Ugye nem akarod, hogy gazdámnak vagy ilyesminek szólítsalak?
Gabe felhúzta a szemöldökét, majd felnézett, és megpillantotta Mia
szemében a pajkos csillogást. Megrázta a fejét. Mia szórakoztatta, és
rájött, hogy ez nagyon is jólesik neki. – Dehogy. Elég nevetségesen
hangzana, nem? Nem vagyok híve az egy bizonyos életmódhoz vagy
sztereotípiához kapcsolódó külsőségeknek.
– Semmi igen uram, nem uram?
Belement a játékos évődésbe, és rácsapott Mia fenekére. Jól érezte
magát vele, és tetszett neki ez az… idill, vagy mi a fene. Meg kellett
volna basznia Miát, ehelyett itt heverészett mellette az ágyban, és
élvezte, ahogy kacéran rámosolyog. De ha meglátja, hogy valaki másra
egyszer is így néz, nem fog felelni a tetteiért.
– Elég szemtelen vagy, kis tulajdonom. Nem, nem akarom, hogy
uramnak szólíts. Az olyan lenne, mintha az apád lennék, és már így is
vannak fenntartásaim a köztünk lévő korkülönbség miatt, nem akarok
még egy lapáttal rátenni erre.
Mia felkönyökölt. Haja Gabe mellkasára omlott, miközben lenézett
rá. Lélegzetelállítóan szép volt, ahogy beterítette gyönyörű sötét
hajkoronájával. Gabe hirtelen megfeledkezett a pajkos évődésről,
megint elfogta a vágy, hogy rávesse magát, és újabb négy órán át
kefélje.
– Annyira zavar téged a korom? Ha igen, akkor miért akartad ezt?
Úgy értem, hogy velem légy?
 Gabe felsóhajtott, és elfogadta, hogy néhány percig még türtőztetnie
kell magát. Alig tudta féken tartani a farkát, de Mia beszélgetni akart,
így most eleget kellett tennie az igényének.
– Régebben jobban zavart, most már kevésbé. De akkor is, tizennégy
év van közöttünk. Sokkal fiatalabb vagy nálam. Egy világ választ el
bennünket egymástól.
Mia grimaszolt, és töprengő képet vágott.
– Min gondolkodsz? – kérdezte kíváncsian Gabe.
Mia nagy levegőt vett, amitől megemelkedett a mellkasa.
– Említetted, hogy régóta vártál arra, hogy… a tiéd legyek. Mégis
mióta, Gabe?
Gabe egy pillanatra elcsendesedett, azon gondolkodott, mit és
hogyan válaszoljon. Az egész téma kínosan érintette, de látta Mia
szemében a várakozást, és nem tehette meg, hogy nem felel a kérdésére,
amikor ő kezdte faggatni.
– Azt hiszem, azóta, hogy visszajöttél Európából, miután
megszakítottad a tanulmányaid, hogy a tengerentúlra menj. Korábban
nem láttalak túl sűrűn, csak amikor Jace-hez jöttél a szünidőkben.
Később, a diplomaosztódon, már nem úgy tekintettem rád, mint egy
kislányra vagy mint Jace kishúgára. Hanem úgy, mint egy kívánatos
nőre, akit meg akarok szerezni. De hidd el, engem is váratlanul ért a
felismerés.
– És miért épp most? – kérdezte lágyan Mia. – Ha akkor nem, most
miért?
Erre nem tudott mit felelni. Csak azt mondhatta volna, hogy azért,
ahogy megpillantotta őt az utcán, azon a napon, amikor lefotózta. Olyan
érzés volt, mintha fejbe kólintották volna. Abban a pillanatban a
sóvárgás, amelyet oly sokáig elnyomott magában, fékezhetetlenül a
felszínre tört. Mia beférkőzött a bőre alá, és nem tudott szabadulni tőle.
Még most sem tudott betelni vele, miután megkapta. Sőt csak még
éhesebben vágyott rá.
– Most volt itt az ideje – felelte kurtán. – És te, Mia? Te mikor
döntötted el, hogy engem akarsz?
Mia elpirult, és elfordította a fejét. Orcái rózsásan ragyogtak. – Te
voltál a kamaszkori ideálom. Évekig fantáziáltam rólad, de mindig is
elérhetetlennek tűntél számomra.
Valami nyugtalanítani kezdte Mia hangjában. A vallomás felrázta, és
tudatosult benne, hogy katasztrofális következményekkel járhat, ha Mia
nem tudja különválasztani az érzelmeit a fizikai kapcsolatuktól. Talán
ezért is várt ilyen sokáig. Nem is a korkülönbség volt a gond, hanem
hogy Mia még mindig csak egy kislány volt. Egy fiatal nő, aki nem
rendelkezett olyan élettapasztalattal, mint a korábbi barátnői.
– Ne szeress belém, Mia – figyelmeztette. – Ne képzelj a
kapcsolatunkról többet, mint ami. Nem akarlak kiábrándítani.
Mia ajka gúnyos mosolyra húzódott. Hátradőlt és elhúzódott, ami
persze nem tetszett Gabe-nek. Közel akarta tudni magához, érezni a
bőre lágyságát és melegségét.
Felemelkedett, átkarolta Mia nyakát, és visszahúzta a mellkasára. Ez
viszont Miának nem tetszett. Mindegy, az ő baja. Mondhatott, amit
akart, feltéve, hogy közben szorosan hozzásimult.
Mia fintorgott. Imádnivalóan bájos volt, amikor ezt csinálta, de ha
ezt elmondaná neki, azzal csak felpaprikázná. Gabe szája szegletében is
mosoly bujkált, de erőt vett magán. Érdeklődőn nézett Miára, és várta,
mit felel.
– Ez iszonyú beképzelt megjegyzés volt részedről, Gabe. Ráadásul
arrogáns és genyó. Világosan a tudtomra hoztad, mit vársz az
egyezségünktől. Nem vagyok idióta. Vagy tán azt hiszed, hogy minden
nő, akit csak megdugsz, halálosan beléd szeret, és nem tud nélküled
élni?
Gabe nem tudta tovább türtőztetni magát, és elvigyorodott. Miát ez
persze bosszantotta, ahogy sejtette is. Úgy festett, mint egy mérges
kismacska, aki épp most eresztette ki a karmait. Gabe
megkönnyebbülten lélegzett fel. Már biztos volt benne, hogy Mia
tisztában van az egyezségük feltételeivel, de továbbra sem tetszett neki
a gondolat, hogy kiábrándítsa. Talán a barátsága Jace-szel is rámenne,
ha összetörné Mia szívét. Márpedig egyáltalán nem akarta összetörni a
szívét. Mia több volt számára, mint csak egy újabb nő, akivel lefeküdt.
– Megértettem – mondta Gabe megadóan. – Nem fogom többet
felhozni a témát.
Mia megint fancsali képet vágott, majd Gabe mellkasára tette a kezét,
és eltolta magát tőle. Na ne, már megint? Gabe visszahúzta, és Mia
megint a mellkasán landolt. Szájuk csak centikre volt egymástól.
Gabe megcsókolta, majd morgott egyet, miután megérezte, milyen
merev és ellenálló az ajka. Kezét lecsúsztatta Mia hasán, és megérintette
a puncija bársonyos, lágy húsát. Simogatni kezdte a csiklóját, míg Mia
ajka el nem lágyult, és beengedte a nyelvét.
 – Így már jobb – mormolta, miközben szenvedélyesen tovább
csókolta.
– Mi van a sofőröddel? – pihegte Mia két csók között.
– Van időnk.
Megragadta Mia csípőjét, majd felemelte, és lovagló ülésbe tette
magán. Gyorsan lerángatta róla a takarót, hogy ne legyen útban. Őrülten
kívánta. Annyira, hogy szinte már fájt.
– Tedd a kezed a vállamra, és támaszkodj rám.
Mia engedelmeskedett. Gabe egyik kezébe vette keményen álló
farkát, a másikkal pedig föléje irányította Mia csípőjét.
– Lovagolj meg, Mia!
Mia olyan bizonytalanak tűnt, hogy Gabe mindkét kezével
megragadta a derekát, majd felemelte az ágyékát, és belehatolt. Erős
kézzel tartotta, és mozogni kezdet alatta, hogy segítsen neki rátalálni a
saját ritmusára. Tudta, hogy ez most gyors menet lesz, vad és féktelen.
Nem mintha bármikor is tudta volna fékezni magát, ha Miáról volt szó.
– Ez az, bébi – lihegte. – Tökéletes!
Ellazította a kezét, ahogy Mia egyre magabiztosabb lett, és lassan
átvette az irányítást. Hüvelye forrón, nedvesen, selymesen ölelte körbe.
Olyan szűk volt, mintha satuba szorította volna a farkát. Azon nyomban
el tudott volna élvezni, de tudta, hogy Mia még messze van az
orgazmustól.
Mintha olvasott volna a gondolataiban, Mia ráhajolt, és – első
alkalommal kezdeményezve – megcsókolta. Még hozzá mézédesen.
Gabe kéjesen szívta magába az ízét, és élvezte, ahogy buján telt ajkai
cirógatják. Mia az övé volt. Végérvényesen. Nem is tervezte, hogy
kiengedi a markából, míg tökéletesen és maradéktalanul ki nem elégíti a
vágyait.
– Ne várj rám – suttogta Mia.
Gabe a tenyerébe vette az arcát, miközben ajkaik vadul falták
egymást. Felemelte az ágyékát, még többre vágyva, miközben Mia a
csípőjét ringatva fel-le mozgott a farkán. Belemarkolt Mia combjába, és
tudta, hogy másnap viselni fogja magán a szenvedélye nyomait, de ez
csak még jobban felingerelte. A vágy már tomboló, tüzes pokolként
égette belülről, akár egy vulkán.
Olyan erővel tört ki belőle az ondó, hogy a kielégülés szinte
fájdalmas volt. Alig tudta visszafogni magát, hogy ne üvöltsön fel
diadalittasan, mint egy ősember, miután elejtette a zsákmányát. A
karjában tartotta Miát, és teljesen betöltötte a farkával. Az övé volt.
Nem kellett többé várnia, sem sóvárognia utána. A birtokába vette, a
tulajdona volt, és most azt tett vele, amit csak akart.
Őrült gondolatok cikáztak az agyában. Elképzelte, ahogy Mia
kikötözve fekszik előtte, ő pedig kielégíti rajta a vágyait, aztán azt, hogy
hátulról megbassza, utána a száját is, és addig fogja kefélni, míg minden
mást elfelejt rajta kívül.
Átkarolta Miát, és a mellkasára húzta. Mia feje a mellkasával együtt
emelkedett és süllyedt, borzas hajkoronája beterítette Gabe vállát.
Megfogta a fenekét, hogy még mélyebben belefúrja magát az ölébe. Így
maradtak összeforrva, a létező legbensőségesebb egyesülésben.
Ész nélkül kívánta Miát, és képtelen volt uralkodni az ösztönein.
Soha az életben nem is tapasztalt még hasonlót, de ennek nem igazán
örült. Nyugtalanította és elbizonytalanította ez a fékevesztett
szenvedély, ráadásul számára szokatlan gondolatokra sarkallta.
Önző dög volt. Ez nem is volt kérdéses. Kiszolgálta magát, elvette,
amit akart. Mindig. De Mia kedvéért… jobbá akart válni. Nem akart
többé az a szörnyeteg lenni, aki csak elvesz és sosem ad. Gyöngéd akart
lenni vele, és az örömét a sajátja elé helyezni. Még nem tudta pontosan,
hogy is csinálja, de abban biztos volt, hogy meg akarja próbálni.
Kész csoda, ha Mia nem menekül el az ágyából a ma éjszaka után.
Hiszen rávetette magát, nem is egyszer, hanem kétszer. Brutálisan
megbaszta, semmivel sem törődve, és a második alkalommal még csak
ki sem elégítette.
Behunyta a szemét, és próbálta összeszedni magát, hiszen ott feküdt,
karjában ezzel a csodálatos, elbűvölő nővel, akire oly régóta vágyott.
Végül megragadta Miát, fölé gördült, és kicsúszott hüvelye forró
szorításából. Ügyetlenül megcsókolta a homlokát, mert nem tudta, mit
mondjon. Inkább nem is szólt semmit, csak felkelt az ágyról.
Mia követte a tekintetével, és nézte, ahogy megáll az ágy mellett
meztelenül. Semmit nem tudott elrejteni a pillantása elől. Nem volt
benne ítélkezés, sem elutasítás, de elfogultság sem. Egyszerűen csak
nézte, és ábrándos pillantásától Gabe-nek bizseregni kezdett a bőre.
Elfordult, és a ruhájáért nyúlt.
– Maradj itt! Majd behozom a holmidat, ha megérkezik.
– Rendben – felelte halkan Mia.
 Felhúzta a farmerét, és arra gondolt, milyen ziláltan festhet. Nem
úgy, mint a higgadt, sebezhetetlen férfi, akinek mindig is látszani akart.
Nem akarta, hogy bárki is így lássa. Különösen nem Mia.
 tizedik fejezet

Mia békésen szundított. A puha takaró lágy selyemgubó-ként ölelte

körbe, és álmában Gabe-et látta maga előtt. Arra riadt fel, hogy a
nagyon is valós, már nem álomkép Gabe lerántotta róla a takarót.
Sötétkék szemével olyan áthatóan nézett rá, hogy Mia gyomra
összeugrott. Önkéntelenül összeszorította a combjait, hogy elnyomja az
ölében azon nyomban elindult bizsergést.
– Térdre! – utasította Gabe.
Szent ég! Mia megszeppent, de Gabe hangja most is olyan hatással
volt rá, hogy elillant minden ellenállása.
Nem tudta pontosan, mire gondolt Gabe. Simán térdeljen le? Vagy
úgy értette, hogy álljon négykézláb? Beleborzongott, ahogy elképzelte
magát négykézláb Gabe előtt.
Észrevette a férfi szemében a türelmetlenséget, ezért gyorsan az
oldalára fordult, majd a hasára. De mielőtt még feltérdelhetett volna,
Gabe hátrahúzta a két kezét, és a felsőtestét leszorította az ágyra.
– Maradj így egy kicsit! Könnyebb lesz, ha most megcsinálom.
Mit csinál meg?
Mia szíve a torkában dobogott. Behunyta a szemét, hiszen ha Gabe
nem látja az arcát, nem is szólhat ezért.
A férfi gyöngéden megfogta az egyik, majd a másik csuklóját, és a
dereka mögött keresztezte őket. Mia szeme kipattant, amikor megérezte
a csuklójára tekeredő kötelet.
Basszus, basszus, basszus! Gabe nem viccelt, amikor a szerződésben
kötözésről és büntetésről volt szó!
Észre sem vette, mennyire megfeszítette magát, míg Gabe le nem
hajolt hozzá. Ajka a fülkagylója hátsó felét súrolták, hangja lágyan
duruzsolt.
– Engedd el magad, Mia! Nem foglak bántani. Pontosan tudod.
A megnyugtató ígérettől Mia újra ellazította az izmait, és a feje
belesüppedt az ágyba. Agya vadul kattogott. Felajzott volt és ideges.
Kicsit félt is, de leginkább izgalomba jött. Érzékei kiélesedtek,
mellbimbói hegyesen fúródtak a matracba, és a puncija bizseregni
kezdett.
Gabe mögéje térdelt, miközben ő arccal a matracnak, égnek meredő
fenékkel, hátrakötözött kézzel hasalt az ágyon.
Lágyan, érzéssel simogatni kezdte a fenekét. Végighúzta az ujját a
fenékhajlatán, és egy pillanatra megállt az ánuszán. Hangja rekedt és
nyers volt, amikor megszólalt.
– Meg akarom baszni az édes kis segged, Mia. Meg is fogom. Még
nem állsz készen, de ez csak idő kérdése. Én pedig minden percet
élvezni fogok, amit tövig a seggedben töltök.
Mia meztelen bőre libabőrös lett obszcén szavaitól. – De most
megbaszom a pinád. A szűk kis segglyukad itt fog díszelegni előttem, és
azt fogom gondolni, hogy azt kúrom.
Mia az alsó ajkába harapott. Forróság árasztotta el a testét. Combjai
nedvesen tapadtak össze. Sóvárgott Gabe érintésére, és várta, hogy
végre a magáévá tegye.
Az ágy megmozdult, ahogy a férfi ágyéka a fenekének feszült. Gabe
végigsimított a hátán, le a nyakáig, majd visszahúzta a kezét, és megállt
a csuklóit szorító kötélnél. Megcirógatta összekulcsolt ujjait, és finoman
meghúzta a kötést, mintha ellenőrizné, hogy biztosan tart-e.
Mia levegőt sem tudott venni. Képtelen volt feldolgozni az ingerek
lehengerlő áradatát. Végletesen kiszolgáltatott volt, mégis tudta, hogy
biztonságban van. Hiszen Gabe nem fog fájdalmat okozni neki. Nem
fog túl messzire menni.
Gabe egyik kezét a fenekén tartotta, a másikat becsúsztatta a
puncijához. Lassan, finoman előkészítette a behatolást, a makkjával
dörzsölve a szeméremajkait, aztán szétfeszítette őket a farka hegyével.
– Olyan kibaszott gyönyörű vagy! – mondta mély, rekedtes hangon.
– Itt vagy az ágyamban, térden, a kezed hátrakötözve, és nincs más
választásod, mint hogy elfogadd mindazt, amit tenni fogok veled.
Mia majdnem felsikoltott. Csaknem belebolondult a várakozásba.
Gabe azonban nem mozdult, makkja még mindig a hüvelye bejáratánál
várakozott. Megpróbálta hátranyomni a fenekét, hogy végre
belehatoljon.
A meglepődéstől tátva maradt a szája, amikor egy erős csattanást
érzett a fenekén. Gabe felnevetett.
 – De türelmetlen vagy! – mondta kedélyesen. – Én irányítok, Mia.
Folyton megfeledkezel erről. Én is épp annyira vágyom rá, hogy tövig
benned legyek, mint te. De iszonyúan élvezem, hogy itt vagy
összekötözve az ágyamban. Amint beléd siklik a farkam, már nem
fogom sokáig bírni, ezért most minden másodpercet ki fogok élvezni.
Mia behunyta a szemét, és felnyögött.
Gabe megint elnevette magát. Aztán még egy centivel beljebb
nyomult, a farka már a hüvelybemenetét feszítette. Mia feszülten
felsóhajtott. Várt, sóvárogva, egész testében megfeszülve. Rászorított
Gabe farkára, hogy magába szívja. Magában akarta érezni.
– Az egészet akarod, Mia?
Basszus, igen!
– Igen!
– Nem hallom!
– A szentségit, igen!
– Akkor kérd szépen! – mondta bársonyos hangon Gabe. – Mondd el
nekem, mire vágysz, bébi.
– Téged akarlak. Kérlek, Gabe!
– Engem akarsz, vagy a faszomat?
– Mindkettőt – válaszolt Mia elfúló hangon.
– Jó válasz – mormolta Gabe, majd lehajolt, és megcsókolta Mia
derekát.
Megszorította a csuklóján a kötést, miközben beljebb hatolt. Mia
levegőért kapkodott. Szeme tágra nyílt, a szája meg mindig tárva volt,
sikoltásra készen.
– Kurva jó válasz – suttogta Gabe a fülébe. Testével betakarta Miát, a
derekához szorítva összekötözött csuklóit. Mia mocorogni kezdett, és
nekifeszítette a fenekét. Már képtelen volt féken tartani a vágyakozását.
Sosem hitte, hogy egy éjszaka alatt ennyi orgazmusa lehet. Sőt
mindössze néhány óra alatt! Ez egészen eksztatikus volt, túlszárnyalt
minden képzeletet, és valamennyi, Gabe-bel kapcsolatos fantáziáját.
Teljesen elszállt az agya.
Erre Gabe újra kihúzta a farkát lüktető, nedves hüvelyéből, míg
megint épp csak a makkja hegyével érintette a kisajkait. – Gabe, kérlek!
Mia már könyörgött. Hangja rekedten, kétségbeesetten csengett, de
nem törődött vele. Nem érdekelte, hogy megszegi a szabályokat, még az
sem, ha ezért büntetést kap. Sőt azt kívánta, bárcsak Gabe újra rácsapna
a fenekére, mert ebben a pillanatban bármi elég lett volna ahhoz, hogy
megszűnjön körülötte a világ.
– Csitt, bébi – nyugtatta Gabe olyan édes és izgató hangon, hogy már
ettől majdnem elélvezett. – Majd én gondoskodom rólad. Bízd csak rám
magad.
– Bízom benned, Gabe – suttogta.
Elfordította az arcát, és a szeme sarkából látta felcsillanni az
elégtételt Gabe szemében. Szavai telibe találtak.
Gabe mindkét kezével megragadta a kötelet, és erősen megszorította,
bár már így is képtelen lett volna megmozdulni. Aztán a kötésbe
kapaszkodva határozottan, tövig beledöfte a farkát, és baszni kezdte.
Mia egész testében remegett. Lába elgyengült a kimerültségtől,
ahogy tartotta magát. Térde a matracba fúródott, izmai megfeszültek.
Közeledett a csúcshoz.
Az öle zsibongott a gyönyörtől, és az édes érzés csiklandóan áradt
szét a vénáiban. Gabe olyan volt, mint a kábítószer. Mámoros, mennyei
boldogság töltötte el attól, ahogy lassan, alaposan átjárta a testét.
Halk, kéjes nyögdécselés hallatszott, és Mia rádöbbent, hogy ez
belőle jön. Képtelen volt visszatartani a hangokat. Mélyről törtek fel, a
belsője egy titkos zugából, mely mindeddig rejtve volt előtte.
Gabe egyik kezével beletúrt hosszú hajába. A hajtincsek rátekeredtek
az ujjaira, egyre szorosabban kapaszkodott beléjük, és egyre vadabbul
baszta hátulról. Finoman meghúzta a haját, majd egy pillanatra
elengedte, de azon nyomban újra beletúrt, még közelebb a fejbőréhez.
Ökölbe szorította a kezét, és a hajánál fogva hátrahúzta Mia fejét,
hogy lássa az arcát.
– Nézz rám!
Hangja élesen, ellentmondást nem tűrően csengett, és Mia azonnal
engedelmeskedett. Kinyitotta a szemét, és a szeme sarkából figyelte
Gabe-et. Lélegzetelállítóan izgató látvány volt.
Volt valami vadállatias az arckifejezésében. Szeme villogott, egész
teste rázkódott mély lökései erejétől. Valahányszor visszahúzta a farkát,
megrántotta Mia fejét is, annyira bele volt gabalyodva a hajába.
De Miának nem fájt, vagy túlságosan is részeg volt a gyönyörtől
ahhoz, hogy érezze. Izgatta, ahogy Gabe belekapaszkodott a hajába, és
hátrahúzta a fejét, hogy lássa, mikor élvez el. A szemébe akart nézni
közben.
 Ezért hátrahajtotta a fejét, amennyire csak tudta, hogy Gabe lássa,
amire vágyott. Csodálta markáns, férfias vonásait, ahogy egészen
átalakultak a gyönyörtől, amit ő adott neki.
Hosszan néztek egymás szemébe, és volt valami a férfi tekintetében,
ami szíven ütötte. Villámcsapásként érte a felismerés, hogy itt a helye.
Ide tartozik. Pontosan erre a szent helyre: Gabe Hamilton ágyába. Az ő
hatalmának, dominanciájának alárendelve. Mindig is erre vágyott, és
most végre megkapta.
– Mennyire vagy? – kérdezte Gabe fojtott hangon.
Mia kérdőn nézett rá.
Ekkor lágyabb hangon megismételte: – Mennyire vagy attól, hogy
elélvezz, bébi?
– Pont egy hajszálnyira – nyögte ki Mia.
– Akkor élvezz nekem, gyönyörűm! Hadd lássam a szemedben.
Imádom, ahogy ellágyul és bepárásodik a tekinteted. Olyan beszédes
szemed van. Mintha át tudnának hatolni a bőrömön. Én leszek az
egyetlen férfi, aki látja őket, mikor elélvezel. Megértetted?
Mia bólintott, de nem jött ki hang a torkán.
– Mondd, hogy a szemed az enyém!
– A tiéd – suttogta Mia. – Csak a tiéd, Gabe.
Gabe elengedte a haját, és lassan elhúzta a kezét, élvezve, ahogy a
tincsek végigsiklanak az ujjai között. Ujjai hegyével lágyan
végigcirógatta Mia gerincét, majd átkarolta a derekát, és benyúlt a
combjai közé.
Dörzsölni kezdte a csiklóját, Mia pedig felsikoltott. Mintha áramütés
járta volna át a testét.
– Ez az, bébi. Élvezz! Add oda magad nekem, most! Mindenedet
akarom, Mia. Mindened az enyém.
Közben egyre keményebben baszta. Ágyéka minden egyes lökésnél
csattant Mia fenekén, és vadul dörzsölte a csiklóját.
– Istenem! – lihegte Mia. – Gabe!
– Gyorsan tanulsz, bébi. Mondd a nevem, és nézz a szemembe,
amikor elmész!
Mia majdnem elvesztette a szemkontaktust. A világ elhomályosult
előtte, és Gabe nevét kiabálta, olyan rekedt, a torka mélyéről feltörő
hangon, hogy magára sem ismert. Még soha nem hallotta magát így
kiáltani. Ilyen kétségbeesetten, ilyen kiszolgáltatottan. Könyörgött
Gabe-nek, hogy adja meg neki, amire vágyott.
 Gabe meg is tette.
Megadta neki, amire vágyott, amire égető szüksége volt.
Saját magát.
Mia érezte, ahogy elönti hüvelyét a forró ondó, amikor Gabe
elélvezett benne. Képtelen volt tovább a szemébe nézni, nem volt már
ereje hátrafordítani a fejét. Félájultan, behunyt szemmel pihegett a
matracon, és azt sem tudta, hol van. Forgott vele a világ, mintha matt
részeg lenne, és közben a paradicsomban járna.
Úszott a boldogságban, a teste egy centivel az ágy fölött lebegett.
Tökéletesen kielégült. Földöntúli örömöt érzett, és a legteljesebb
elégedettséget.
De nem következett büntetés. Ehelyett Gabe puha csókokkal
borította be a hátát, le a nyakáig, majd a fülét is. Halkan mormogott
valamit, amit Mia nem is értett. Aztán kihúzta a farkát, és Mia azonnal
tiltakozott, amiért ilyen kegyetlenül kiszakította a mámoros állapotból,
és rögtön üresnek és csupasznak érezte magát.
– Csitt, bébi! – suttogta Gabe a fülébe. – Most eloldozlak és
gondoskodom rólad.
Mia csak hümmögni tudott.
Csodásan hangzott, hogy Gabe gondoskodni akart róla. Tetszett neki
a gondolat.
Egy perccel később kiszabadultak a csuklói. Gabe megfogta mindkét
kezét, finoman, egyenként megmasszírozta, majd szép lassan letette
őket az ágyra, hogy ne legyen kellemetlen érzése. Aztán a hátára
fordította, és a karjába húzta Miát.
Ezután az ölébe kapta, és felemelte. Mia összegömbölyödött, és
hozzásimult. Olyan erővel kapaszkodott a nyakába, mintha soha többé
nem akarná elereszteni.
Iszonyúan védtelennek érezte magát, mintha a lelke is meztelen lett
volna. Teljesen felkavarta, ami az éjjel történt. Persze tudta, hogy le
fognak feküdni egymással. De ez több volt, mint csupán szex. Hogy is
lehetne egyetlen rövidke, a szeretkezés valamennyi formájára használt
szóval jellemezni azt az atomrobbanást, ami az előbb történt?
Volt már része jó szexben, de az közel sem volt ilyen eget rengető.
Gabe kivitte a fürdőszobába, és megnyitotta a zuhanyt. Amint a
zuhanyfülke megtelt gőzzel, bevitte, és még mindig szorosan tartva őt a
karjában, szép lassan letette, miközben a víz zubogott mindkettőjükre.
 Amikor már biztos volt benne, hogy Mia megállt a lábán, elengedte,
de épp csak addig, míg a szappanért nyúlt. Aztán elkezdte lecsutakolni.
Egyetlen porcikája sem szenvedett hiányt érintésből, simogatásból,
gondoskodásból.
Mire befejezte, Mia már alig állt a lábán. Amikor kilépett a
zuhanyfülkéből, csaknem orra esett. Gabe utánakapott, és Mia távolról
hallotta, ahogy káromkodik. Aztán felemelte és ráültette a mosdó
pultjára, miközben a zuhanyzó melletti polcról levett egy törülközőt.
Melegen bebugyolálta, Mia pedig felsóhajtott, és nedves mellkasának
döntötte a fejét.
– Jól vagyok – motyogta. – Törülközz meg, addig itt ülök.
Gabe szája szegletében mosoly bujkált, szeme derűsen csillogott.
Biztos, ami biztos, szemmel tartotta, miközben a törülközőért nyúlt.
Gyorsan megszárítkozott, és Mia a műsor minden percét élvezte.
Észbontó teste volt. Akár egy félistennek. És micsoda feneke… Eddig
nem sok figyelmet szentelt a fenekének, sokkal inkább az elülső oldalát
vette szemügyre abban a magasságban. Merthogy a farka is gyönyörű
volt.
Furcsállotta is, hogy szépnek látja, mert eddig nem különösebben
tetszett neki egyetlen hímvessző sem. De Gabe teste formás volt és
remekbe szabott. Még a farka is. Máris arról fantáziált, hogy a szájába
veszi. Érezni akarta az ízét. És éppolyan őrjítőén felizgatni Gabe-et,
ahogy ő tette vele.
– Mi jár a buksidban? – kérdezte Gabe. Mia pislogott, amikor
ráeszmélt, milyen közel voltak egymáshoz. Gabe ott állt a combjai
között, és fürkészően nézett le rá. Arcát elfutotta a pír, amitől elég
idétlenül érezte magát. Hiszen nem sokkal ezelőtt még vadul
szeretkeztek, most meg elvörösödik, mert Gabe rajtakapta, amint arról
fantáziált, hogy leszopja?
Érezte, hogy nincs menekvés számára.
– Erre muszáj válaszolnom?
Gabe felhúzta a szemöldökét, és mosolyogva nézett le rá.
– Igen, muszáj. Különösen mert fülig pirultál, amikor rákérdeztem.
Sóhajtott, és Gabe mellkasának támasztotta a homlokát. – Csak
megnéztelek magamnak.
Gabe megragadta a vállát, és eltolta magától, hogy a szemébe
nézzen. – Ez minden? Megnéztél magadnak, és ettől elpirultál?
 Mia habozott, aztán megadta magát. – Nagyon szép a farkad. Csak
megcsodáltam, rendben?
Gabe-ből majdnem kitört a nevetés, de visszatartotta, csak a levegőt
prüszkölte ki. Mia felmordult.
Mielőtt végképp eluralkodott volna rajta a zavara, még gyorsan
kibökte a többit.
– És arról fantáziáltam, hogy…
Érezte, hogy az arca már lángokban áll.
Gabe ott állt centikre, tőle, és szétfeszítette a combjait, hogy még
közelebb férkőzzön hozzá. Felemelte Mia állát, és a pillantásával
csaknem a falhoz szegezte.
– Miről fantáziáltál?
– Arról, hogy a számba veszlek – suttogta. – Hogy érezzem az ízed.
És épp annyira felizgassalak, ahogy te engem.
Gabe ágyéka az övének feszült. Szeme izzott a vágytól.
– Lesz rá alkalmad, bébi. Ezt kurvára garantálom neked.
Mia fantáziája ettől csak még jobban beindult. Elképzelte, ahogy a
szájában van az a hatalmas, gyönyörű fallosz, és hogy minden centijét
végignyalja.
Gabe lehajolt, és puhán szájon csókolta. – Most aludnunk kell egy
kicsit – mormolta. – Nem akartam… Nem volt szándékomban ilyen
messzire menni ma éjjel. Holnap fáradt leszel a munkában.
Hangja csaknem bűnbánóan csengett. Megcirógatta Mia állát, és újra
megcsókolta. Olyan lágyan és gyöngéden, hogy Mia nem is értette,
hogyan férhet ez össze azzal a fékevesztett, vad szenvedéllyel, amit az
előbb látott rajta.
– Gyere, bébi! – mondta Gabe bársonyos hangon. –Most ágyba
duglak, hogy pihenj pár órát.
 tizenegyedik fejezet

Mia arra ébredt, hogy Gabe föléje hajol, és finoman megrázza a vállát.
– Ideje felkelni és munkába menni.
Megdörzsölte a szemét, hogy kitörölje belőle az álmosságot. – Hány
óra?
– Hat. Zuhanyozz le és öltözz fel. Majd útközben bekapunk valamit
reggelire.
Ahogy lassan magához tért, látta, hogy Gabe már felöltözött. Nem is
vette észre, mikor felkelt. Érezte a szappanja friss, tiszta illatát és az
arcszesze bódító aromáját. Öltönynadrágot viselt legombolós inggel és
nyakkendővel, bár a nyakkendő még megkötetlenül lógott a nyakában,
és az inge sem volt felül begombolva.
Sebezhetetlennek tűnt. Higgadtnak és összeszedettnek. Egész más
volt, mint az a férfi, aki többször is szinte önkívületben szeretkezett vele
az éjjel.
Mia felült, és az ágy széléhez evickélt. – Hamar elkészülök.
– Csak nyugodtan. Van időd. Ma reggel nem kell sietnem. Tízkor
van egy megbeszélésem, addig ráérek.
Mia kibotorkált a fürdőszobába, és belenézett a tükörbe. A fáradtság
egyértelmű jelein kívül nem tűnt másnak. Valamiért úgy érezte,
látszódnia kellene rajta annak, ami előző éjjel történt.
Pár percig üldögélt a vécé lehajtott tetején, miközben a zuhanyból
zubogott a víz. Össze akarta szedni magát. Minden porcikája sajgott.
Még soha nem volt része ilyen maratoni szexben. Eddig csak jóval
szelídebb élményei voltak, és nem volt egy éjszaka egynél több
orgazmusa sem.
Gabe négyszer is a magáévá tette az éjjel. És a végén még majdnem
bocsánatot is kért ezért, mintha lelkifurdalása lett volna. Őszinte
megbánás tükröződött a szemében. Azt mondta, gyöngédebb akart lenni
vele, és betartani az ígéretét, hogy csak lassan vezeti be a kapcsolatuk
szexuális részébe, de képtelen volt visszafogni magát, mert túlságosan is
kívánta.
Hogy is okozhatott volna csalódást? Miért is lett volna rossz, ha egy
férfi annyira kívánja, hogy nem tud uralkodni magán? Nem okozott neki
fájdalmat. Jó, egy kicsit mindene fájt. A teste tele volt Gabe ujj- és
fognyomaival. Mégis minden percet élvezett, még úgy is, hogy az
éjszaka jelentős részében azt sem tudta, mi történik vele.
Beállt a zuhanyfülkébe, és az arcát a forró vízsugár alá tartotta.
Eszébe jutott, hogy Gabe már felöltözött és indulásra kész volt, ezért
sietve megmosta a haját, beszappanozta és leöblítette magát, aztán
kilépett a zuhany alól, és a mellkasa köré csavart egy törülközőt.
Ebben a pillanatban ráeszmélt, hogy nem hozta be a ruháját a
fürdőszobába. Nem is tudta, vajon megérkezett-e az éjjel a holmija.
Turbánba tekerte vizes haját, és kinyitotta az ajtót, hogy kilessen.
Gabe ott ült az ágyon, mellette már ki volt készítve a ruhája. Amikor
Mia kilépett a fürdőből, az ujjai közé csippentve felemelte a bugyiját, és
elhajította.
– Erre nem lesz szükséged.
Mia szeme tágra nyílt.
– A munkában nem hordasz bugyit. Csak útban lenne – közölte Gabe
parázsló tekintettel.
Mia az ágyon heverő szoknyára pillantott, majd vissza a férfira.
– Nem vehetek fel szoknyát alsónemű nélkül!
Gabe felvonta a szemöldökét. – Azt teszed, amit én mondok, Mia.
Így szól az egyezség.
– Jesszusom, mi lesz, ha valaki észreveszi?
Gabe felnevetett. – Mégis hogyan vennék észre, ha nem mutatod
meg? Azt akarom, hogy amikor rád nézek, tudjam, hogy nem viselsz
semmit a szoknya alatt. Ráadásul így sokkal egyszerűbb felhúzni a
szoknyád és becsúsztatni a farkam a puncidba.
Mia nagyot nyelt. Rádöbbent, hogy az állása csak álca. Jó ürügy,
hogy állandóan kéznél legyen Gabe-nek. De arra nem számított, hogy az
irodában is szeretkezni akar vele. A gondolattól, hogy valaki rájuk nyit
közben, legszívesebben a föld alá bújt volna.
– És Mia, ez minden napra érvényes. Nincs bugyi! Ha bármikor is
meglátom rajtad, amikor velem vagy, letépem rólad, és bugyi helyett az
én kéznyomomat fogod viselni a formás kis fenekeden.
 Miának az egész teste bizseregni kezdett, amikor ezt elképzelte.
Némán bámult Gabe-re. Sokkolta, mennyire felizgatja, ha csak arra
gondol, hogy elfenekeli. Miféle szörnyeteget csinált belőle?
Gabe összeszedte a szoknyáját, a felsőjét és a melltartóját, majd
átnyújtotta neki.
– Igyekezz. Fél óra múlva indulunk.
Mia némán vette el a ruháit, és visszasietett a fürdőszobába. Közben
képek cikáztak az agyában arról, hogy Gabe megbassza az irodájában.
És elfenekeli. Aggasztotta, hogy nem volt annyira megrémülve, mint
kellett volna. Bár egyáltalán nem örült volna, ha bárki is rájuk nyit,
miközben Gabe rádönti az íróasztalára, de a gondolat, hogy bármikor
rajtakaphatják őket, nagyon is felizgatta. Mi a fene történt vele?
Amikor öltözködött, majdnem elájult, ahogy a pucér fenekére
felhúzta a szoknyát. Fura érzés volt, hogy nem viselt bugyit. Nem
mintha egy tanga sokkal nagyobb védelmet nyújtott volna, de már az is
jobb lett volna a semminél.
Megszárította és kifésülte a haját. Esélytelen volt beszárítani ezen a
reggelen, nem is lett volna rá ideje, így kontyba csavarta, és feltűzte egy
nagy csattal. Miután megpróbálta elrejteni a szeme alatti karikákat egy
kis alapozóval, nagy levegőt vett, és megvizsgálta a tükörképét.
Nem nyert volna szépségversenyt, de elfogadhatóan nézett ki.
Miután megmosta a fogát és feltett egy kis szájfényt, kiment a
fürdőből a cipőjéért. Az előző napi ruháit begyömöszölte a táskába,
amelyet Caroline küldött, és elindult megkeresni Gabe-et a lakásban.
Kint állt a konyhapultnál, egy pohár narancslével a kezében. Mikor
meglátta Miát, kiitta az utolsó kortyot, és a poharat betette a
mosogatóba.
– Kész vagy?
Mia nagy levegőt vett. – Igen.
Gabe a liftajtó felé mutatott, aztán a táskáért nyúlt. – Ez itt marad.
Nehogy behozd az irodába. Pontosan azt a látszatot keltené, mintha
együtt töltöttük volna az éjszakát, és szerintem ezt nem akarod. Majd
munka után átküldetem hozzád, ha szeretnéd.
Mia bólintott, és átnyújtotta a táskát. Némán várt, miközben Gabe
hívta a liftet.
Szótlanul álltak egymás mellett a liftben, bár érezte, ahogy Gabe
figyeli őt közben. Tekintete szinte perzselte a bőrét. Ő csak nézett egy
pontra maga elé, és érezte, hogy kiszáll a lábából az erő. Nem is értette,
mitől olyan ideges azok után, ami az éjjel történt. Mégis megbénította a
zavara, és képtelen lett volna a felszínes csacsogásra. Inkább csendben
maradt, miközben kisétáltak a toronyházból és beszálltak az utcán
várakozó kocsiba.
– A Rosarióban fogunk reggelizni, aztán gyalog megyünk az irodába
– közölte Gabe, utalva az irodától kétsaroknyira lévő bisztróra.
Mia szeme kopogott az éhségtől. Alig vonszolta magát, pedig a nap
még el sem kezdődött. Ha Gabe gyakran tervez ilyen éjszakákat, úgy
fog munkába járni, mint egy zombi.
Ekkor Gabe váratlanul megfogta a kezét, és biztatóan megszorította,
mintha olvasna a gondolataiban.
Mia oldalra fordult, és hálásan rámosolygott. Gabe visszamosolygott.
– Így már jobb. Olyan komor voltál. Nem hagyhatom, hogy mindenki
azt gondolja az első napodon, hogy bárhol máshol szívesebben lennél.
Gabe széles mosolyától egy kicsit ellazult, feszültsége lassan
felengedett. Minden rendben lesz! Végig tudja csinálni. Hiszen értelmes
és talpraesett. Képes önállóan gondolkodni, bár Gabe néha megfosztotta
ettől a képességétől. A munka kihívás lesz, ő pedig élvezni fogja. Nem
ringatta magát abba a hitbe, hogy Gabe az eszéért vette fel, de ettől még
bebizonyíthatja neki, hogy a hálószobán kívül is ér valamit.
Miután elfogyasztottak egy könnyű reggelit, fél kilenckor elindultak
gyalog az irodába. Mikor kiléptek a HCM emeletén a liftből, Mia
gyomra összeugrott, ahogy közeledtek a recepciós pulthoz.
– Jó reggelt, Eleanor – köszönt Gabe hivatalos hangon. – Mia és én
az irodámban leszünk a tízórás megbeszélésig. Elmagyarázom neki a
teendőit, hogy mihamarabb hozzá tudjon látni a munkához. Ezalatt
senki se zavarjon bennünket. Míg a megbeszélésen leszek, szeretném,
ha körbevezetné Miát, és bemutatná őt a kollégáknak.
– Igen, uram – felelte a titkárnő lelkesen.
Miának vissza kellett tartania a nevetést, mert eszébe jutott
beszélgetésük a gazdám és az uram szavak használatáról. Gabe szigorú,
feddő pillantást vetett rá, miközben a folyosón az irodája felé haladtak.
Az irodába belépve Mia meglepetten látta, hogy egy második
íróasztal állt a főnökével szemben. A bútorokat átrendezték, hogy
legyen hely az új asztalnak, és eltűnt a könyvespolc is.
– Ez lesz a te asztalod. Mivel a kezem alá fogsz dolgozni, nem lesz
szükséged külön irodára – közölte Gabe. Majd lágy, bársonyos hangon
hozzátette: – Mindig itt leszel, közel hozzám.
 Mia beleborzongott a szavaiban megbúvó érzéki ígéretbe. De hogy a
pokolba fog így dolgozni, ha Gabe ott ül vele szemben, és ő csak arra
tud gondolni, hogy bármelyik pillanatban kedve támadhat egy kis
szexre?
Aztán egy szempillantás alatt a meghittség nyoma is eltűnt, Gabe
máris kimért és üzleties volt. Odament az íróasztalához, előhúzott a
fiókjából egy vastag dossziét, és átnyújtotta Miának.
– Ezek a befektetőink, az üzletfeleink, és más fontos partnereink
aktái. Azt akarom, hogy olvasd át, és jól vésd az eszedbe, milyen az
ízlésük, hogy hívják a feleségüket, a gyerekeiket. Emlékezned kell majd
ezekre, ha egy megbeszélésen vagy egy fogadáson találkozol velük.
Elvárom, hogy figyelmes és kedves légy hozzájuk, és sokat tudj róluk.
Az üzleti életben fontos, hogy mindent tudjunk a másikról és ezt az
előnyünkre fordítsuk. Az asszisztensemként segíteni fogsz nekem
abban, hogy megnyerjük ezeket az embereket. Szükségünk van a
pénzükre és a támogatásukra. És nem hibázhatunk.
Mia szeme elkerekedett, mikor elvette a súlyos dossziét. Próbált úrrá
lenni a rá törő pánikon. Menni fog! Meg tudja csinálni!
– Hagylak, hadd olvasgass. Én addig átnézem az e-mailjeimet és az
üzeneteimet a megbeszélés előtt. Ha végeztem, rátérhetünk a többi
feladatodra.
Mia bólintott, majd megfordult, és az asztala felé indult. Leült a
kényelmes forgószékbe, és előregurult, hogy elkezdje áttanulmányozni
az előtte tornyosuló aktakupacot.
 tizenkettedik fejezet

– Mia?
Mia felnézett az asztalon heverő papírhalomból, és megpillantotta
Eleanort Gabe irodájának ajtajában.
– Ha most alkalmas, körbevezetem, és bemutatom a kollégáknak.
Mia hátradőlt a székben, és oldalra fordította a fejét, hogy merev
nyakát kinyújtóztassa. Elméjében teljes volt a káosz, ahogy
összekeveredett benne a rengeteg új információ. Rámosolygott a
titkárnőre.
Eleanor kedves lány volt, és már ősidőktől fogva a HCM-nél
dolgozott. Bár Mia eddig csak néhány alkalommal járt az irodában,
telefonon már sokszor beszéltek. Általában akkor, amikor Jace-t kereste,
vagy a bátyja üzent neki rajta keresztül – többnyire azt, hogy késik a
találkozójukról.
Mia fürkészőn figyelte, vajon mit gondolhat arról, hogy váratlanul
feltűnt az irodában, ráadásul nem is Jace, hanem Gabe munkatársaként.
De nem tudott a szeméből kiolvasni semmit. Vagy nem lepte meg
Eleanort a dolog, vagy jól leplezte az érzelmeit. Nyilván nem ez lesz a
jellemző a többi új kollégájára.
Bár Mia nem ismerte őket, mindannyian pontosan tudni fogják,
kicsoda, amikor bemutatkozik. Fel volt készülve arra, hogy nem túl
kellemes percek következnek.
Felállt az asztaltól, majd összerendezte és visszatette a dossziéba az
előtte heverő papírokat. Idegesen simította le a szoknyáját, azon
imádkozva, nehogy valakinek feltűnjön, hogy nincs rajta bugyi. Aztán
megkerülte az íróasztalt, és csatlakozott Eleanorhoz, aki a folyosón
várta.
– Először végigmegyünk a folyosón, ahol a vezetői irodák vannak,
aztán átmegyünk a másik szárnyba, a nagy irodába.
 Mia bólintott és némán követte a titkárnőt a recepciós pultig, majd
tovább a folyosó átellenes oldalára. Eleanor megállt az első irodánál, és
bekukkantott az ajtón.
– John? Szeretnék bemutatni valakit.
John felemelte a fejét, amikor beléptek az irodájába. Idősebb volt
Miánál, de fiatalabb Gabe-nél. Szemüveget, galléros pólót és
vászonnadrágot viselt. Gabe ezek szerint nem ragaszkodott ahhoz, hogy
az alkalmazottai is hozzá hasonlóan üzletiesen öltözködjenek.
– Ő itt Mia Crestwell, Mr. Hamilton új asszisztense.
John szemöldöke felszaladt meglepetésében, de nem tett
megjegyzést.
– Mia, ő John Morgan, a marketingigazgatónk.
John kézfogásra nyújtotta a kezét. – Örvendek, Mia. Szerintem jól
fogja itt érezni magát. Mr. Hamilton nagyszerű főnök, öröm neki
dolgozni.
– Én is örvendek – felelte Mia félénk mosollyal.
– Biztosan gyakran fogunk együtt dolgozni, ha Mr. Hamilton
asszisztense lesz.
Mia bólintott, de nem tudta, mit mondjon. Szörnyen ügyetlen volt az
udvarias csacsogásban.
Mintha megérezte volna a zavarát, Eleanor gyorsan elköszönt.
– Hagyunk dolgozni, John. Biztosan sok a munkád, és még körbe
kell vezetnem Miát a nagy irodában is.
– Később még találkozunk – köszönt el John. – Üdv a csapatban!
– Köszönöm – suttogta Mia.
Követte Eleanort, és még ötször megismételték ugyanezt a rituálét. A
főkönyvelő türelmetlen, izgága ember volt, látszott, hogy idegesíti, hogy
megzavarják, ezért Eleanor rövidre fogta a bemutatást, és már ki is
tessékelte Miát az irodájából.
Utána a két alelnökkel találkozott. Mindkettő harmincas nő volt,
kedves mosollyal és okosan csillogó szemmel. Az idősebbik közelebb
járt a negyvenhez, és nagyon beszédes volt. Eleanornak többszöri
próbálkozásra sikerült csak kimenekítenie Miát, hogy átmehessenek
végre a másik szárnyba.
Az óriási, egy légterű irodában több tucat új kollégával ismerkedett
meg. Reménytelennek tűnt, hogy mindegyikük nevét megjegyezze.
Néhányan furcsán néztek rá, mikor Eleanor bemutatta Gabe személyi
asszisztenseként. De nem vehette tőlük rossz néven, hiszen a főnöknek
évek óta nem volt asszisztense. Ráadásul rögtön rájöttek, hogy Jace
húga, amint Eleanor kimondta a nevét. Látszott, ahogy kattognak a
fogaskerekek az agyukban, és kíváncsian bámultak Miára.
Egyértelmű volt, hogy ő lesz a nap témája.
Mikor végre végeztek a bemutatkozó körrel, Eleanor a
pihenőszobába vitte, megmutatta neki a tökéletesen felszerelt konyhát
és a hűtőt. Volt itt egy kis étkezőrész is, rengeteg rágcsálnivalóval, egy
polc tele italokkal és egy vízadagoló.
Eleanor megfordult, és széttárta a kezét. – Ez volt a teljes túra. Majd'
elfelejtettem, a női mosdó a pihenőszoba és a nagy iroda között van.
Mia hálásan mosolygott. – Köszönöm, Eleanor. Nagyra értékelem,
hogy ennyi időt szánt rám, és körbevezetett.
– Szívesen. Ha bármire szüksége lenne, csak szóljon. Most
visszamegyek a recepcióra, és felváltom Charlotte-ot.
Mia nem ment vissza rögtön Gabe irodájába, hanem elindult, hogy
megkeresse a mosdót. Pisilnie kellett, és egy kicsit fel akarta frissíteni
magát. Még mindig érezte a porcikáiban az elmúlt éjszakát, és biztos
volt benne, hogy másnaposan néz ki.
Bement a legutolsó vécéfülkébe, és magára zárta az ajtót. Ebben a
pillanatban többen is bejöttek a mosdóba. Utálta, ha mások is hallják,
amikor pisil. De azok a nők egyértelműen nem vécézni jöttek. A
csapból zubogni kezdett a víz, és Mia ezt kihasználva gyorsan elvégezte
a dolgát. Már épp kilépett volna a fülkéből, mikor meghallotta az egyik
nő hangját.
– Na, mit gondoltok Gabe új asszisztenséről?
A kérdés olyan gunyorosan hangzott, hogy Mia legszívesebben
felnyögött volna. Fél napja sem volt a cégnél, és máris rajta köszörülték
a nyelvüket. Persze ez várható volt, de remélte, hogy legalább nem lesz
fültanúja.
– Nem Jace Crestwell húga? – kérdezte egy másik nő.
– Dehogynem! Így már érthető, miért kapta meg az állást.
– Szegényke! Biztos fogalma sincs, mibe ment bele.
– Nem is tudom, én elvállalnám-e – válaszolta az első nő. – Úgy
értem, Gabe gazdag, jóképű, és úgy hallottam, igazi vadállat az ágyban.
Szó szerint. Nem hallottatok még róla, hogy minden nőjével aláírat egy
szerződést, mielőtt ágyba vinné őket?
 – Vajon melyik munkaszerződést írhatta alá az új lány? – mondta a
második nő sokat sejtető hangsúllyal, mire kitört a vihogás legalább
három oldalról.
Remek! Ezek itt pletykálkodnak a mosdóban, Mia pedig csapdába
esett. Felhúzta a lábát, nehogy meglássák, és azon imádkozott, hogy ne
nyissanak rá.
– Inkább lennék a husika egy Jace és Ash szendvicsben – jegyezte
meg a harmadik nő. – El tudjátok képzelni, milyen lehet két milliomos
alfa-hímmel egy ágyban?
Mia a szemét forgatta és a hideg futkosott a hátán. Pont ezt nem
akarta végighallgatni a bátyjáról.
– Mit gondoltok, mi lehet a titkuk? – kérdezte az első nő. – Mindig
ugyanarra a nőre hajtanak. Ha engem kérdeztek, ez azért elég fura. Nem
mintha nem lennék benne egy édeshármasban kettőjükkel, de nekik ez
mindennapos. – Talán biszexuálisak!
Miának leesett az álla. Jó ég! Nem mintha adott volna a szóbeszédre,
de a hallottak alapján úgy tűnt, Jace és Ash is érdekes utakon járnak, és
nem Gabe a magányos vadász a vállalatnál.
Egyáltalán nem akarta elképzelni a bátyját olyan helyzetben.
– Tíz az egyhez, hogy Gabe keféli Jace húgát. El tudjátok képzelni,
mi lesz, ha Jace rájön? Mindenki tudja, mennyire félti.
Mia sóhajtott. Túl sokat remélt, amikor azt hitte, nem fognak azonnal
szárnyra kapni a pletykák, amint beteszi a lábát az irodába.
– Talán tudja, de nem zavarja.
– Az a lány sokkal fiatalabb, mint Gabe. Ha vele is aláíratta a
szerződést, az nagyon nem fog tetszeni Jace-nek.
– Talán a csaj csípi az ilyesmit.
– Jaj, lányok! – egy új hang is beszállt a beszélgetésbe. – Az a
szerződés igenis létezik. Egyszer besurrantam Gabe irodájába, amikor
későig bent maradtam. Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság. Tudjátok,
az emberek mindenfélét beszélnek… Egész véletlenül ott hevert egy
biankó szerződés az asztalán. Roppant érdekes olvasnivaló volt. Hogy
csak annyit mondjak: ha egy nő viszonyba bocsátkozik vele, vállalja,
hogy arra az időre Gabe irányítja az egész életét.
Mia a tenyerébe temette az arcát.
– Menj már! Ez komoly?
 – Megőrültél? Tudod, mi történt volna, ha a főnök rajtakap az
irodájában? Azon nyomban kirúgott volna, és isten tudja, mit tett volna
veled még ezután.
– Hogy a fenébe jutottál be az irodájába? Hiszen mindig zárva tartja.
– Hát, feltörtem a zárat. Van némi rutinom benne – ismerte el az
utóbbi nő.
– Anyám, te unod az életed! Én nem csinálnám ezt többet a
helyedben.
– A francba is, csajok, vissza kell menünk dolgozni! A beszámolónak
kettőre kész kell lennie, és Gabe nem olyan megértő, mint Ash. Bárcsak
Jace és Ash visszajönnének végre az üzleti útjukról! Sokkal könnyebb
velük dolgozni, mint Gabe-bel.
Lázas sertepertélés hallatszott, cipőtalpak surrogása és a kézszárító
zörgése, majd az ajtó csukódása után megszűntek a zajok. Mia
megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Lemászott a vécé tetejéről, és gyorsan megigazította a szoknyáját.
Kinyitotta a fülke ajtaját és kilesett, majd a mosdóhoz ment, és
megmosta a kezét. Az ajtóban megállt, egy pillanatra habozott, aztán
résnyire kinyitotta, és kikukucskált a folyosóra.
Tiszta volt a levegő, így hát gyors léptekkel visszasietett Gabe
irodájába.
Mit nem hall az ember a munkahelyén… Gabe iszonyú dühös lenne,
ha megtudná, hogy feltörték az irodáját, és elolvasták a személyes
iratait. De nem akart már az első munkanapján árulkodni neki.
Különben sem tudta, melyik nő volt a tettes. Kavarogtak emlékezetében
a nevek és az arcok.
Szerencsére főnöke még nem ért vissza a megbeszélésről. Mia
lehuppant a forgószékre, újra kinyitotta a dossziét, és a szavak rögtön
összefolytak a szeme előtt. Tengernyi információt kellett megjegyeznie.
Összerezzent, amikor megcsörrent asztalán a telefon. Idegesen
pillantott a készülékre, majd vonakodva felvette a kagylót.
– Mia Crestwell – szólt bele a kagylóba. A halló olyan dilettánsán
hangzott volna, és nem akart komplett idiótának tűnni.
Gabe érzéki, lágy hangja muzsika volt füleinek. – Mia, egy kicsit
késni fogok. Együtt akartam ebédelni veled, de közbejött valami. Szólok
Eleanornak, hogy rendeljen neked valamit.
– Rendben, köszönöm – motyogta.
– Körbevezetett az irodában?
 – Igen.
– És? Minden rendben volt? Mindenki udvarias volt veled?
– Hát persze. Mindenki nagyon kedves volt. Aztán visszajöttem az
irodába, bár ezt úgyis tudod, hiszen itt hívtál. Épp a dossziét
tanulmányozom, amit reggel adtál.
– Csak ne felejts el enni – figyelmeztette Gabe. – Ebéd után
találkozunk.
Mielőtt még Mia elköszönhetett volna, a vonal megszakadt.
Csalódottan tette le a kagylót és újra elmerült a dossziéban.
Harminc perccel később Eleanor bedugta a fejét az ajtón, és Mia
intett neki, hogy bejöhet, mire belépett, és letett Mia asztalára egy
papírzacskót.
– Mr. Hamilton azt mondta, szereti a thai konyhát. Van itt
egysaroknyira egy remek kis étterem, akik házhoz is szállítanak,
úgyhogy rendeltem tőlük a ház specialitásából. Ha elmondja, milyen
ételeket szeret, megjegyzem, és a jövőben az ízlésének megfelelően
fogok rendelni.
– A thai tökéletes, köszönöm. Nem kellett volna ezzel fáradnia.
Eleanor összeráncolta a szemöldökét. – Mr. Hamilton meghagyta,
hogy rendeljem meg az ebédjét, és ellenőrizzem azt is, hogy eszik-e. Ó,
és ha még nem mondtam volna, van egy italokkal teli minihűtő itt az
irodában is, nyugodtan szolgálja ki magát. Ott van az iratszekrény alsó
részében.
– Köszönöm, Eleanor, nagyon kedves.
A titkárnő biccentett, majd megfordult, és kiment az irodából.
Mia kínosan érezte magát. Gabe asszisztenseként neki kellett volna a
keze alá dolgoznia, ehhez képest még a titkárnője is azzal volt
elfoglalva, hogy őt kiszolgálja. Remélte, hogy Gabe nem adott ilyen
utasítást másoknak. Ha mégis, akkor szemernyi tekintélye sem marad,
és senki se fogja elhinni, hogy nem a szeretője és nem csak azért van itt,
hogy munkaidő alatt kielégítse.
Még ha ez is volt az elsődleges munkaköre.
Bah, ez úgy hangzott, mintha kurva lenne! Lényegében az is volt.
Szexre szerződtették. Ha ez nem prostitúció, akkor semmi sem az.
Csupán egyetlen vigasza volt, hogy Gabe nem fizetett neki a szexért.
Ó, dehogyisnem! Micsoda ostoba feltételezés! Hiszen fizetett neki!
Nem is keveset! Egy kamu állásért, melyben eddig az egyetlen feladata
az volt, hogy bemagolja a fontos ügyfelek személyes adatait. Fizetést
kapott tőle, mégsem úgy tekintett magára, mintha a munkaköri
leírásában az állna: személyi, inkluzíve szexuális asszisztens. Holott
pontosan ez volt, ezt mindketten tudták. Szerződéses alárendelt.
Lehajtotta a fejét az asztalra és felsóhajtott. Nem úgy gondolt
magára, mint alárendelt nőre. Nem mintha nem tudott volna az lenni, a
megfelelő helyzetben. De ez nem valamiféle belső késztetés volt nála,
amelynek engedelmeskednie kell, hogy boldog legyen.
Valójában… perverzió volt. Sosem gondolta magáról, hogy van erre
hajlama. Még mindig nem tudta, hányadán áll a kötözéssel, az
alárendelt szereppel és a szerződés többi, meghökkentő pontjával.
De aláírta. Önszántából. Úgyhogy hétszentség, hogy ki fogja deríteni.
 tizenharmadik fejezet

Mia a munkába merülve ült az asztalánál, amikor kinyílt az ajtó és

besétált rajta Gabe. Felnézett, és magába szívta a férfi látványát.
Azonnal beindult közöttük a vibrálás. A feszültség szinte tapintható volt
a tágas irodában.
Gabe szemében felcsillant a vágy, ettől benne is rögtön elindult a
bizsergés. A melle és az öle azonnal reagált rá. Elemi erővel tört
felszínre az eddig lappangó sóvárgás most, hogy végre szabad folyást
engedhettek neki.
– Gyere ide! – szólalt meg Gabe.
Gondolkodás nélkül engedelmeskedett a férfi rövid, határozott
parancsának. Felállt, és elindult felé. Az iroda közepén találkoztak,
Gabe egy mozdulattal magához rántotta, átölelte a derekát, és
megcsókolta.
Olyan éhesen, mintha semmi másra nem tudott volna gondolni, míg
távol volt, csak rá. Talán hiú ábránd volt ezt hinni, de ezt üzente,
amilyen hévvel a szájának esett. Nyelvük szenvedélyesen körözve
táncolt egymáson. Eszébe jutott, hogy el fog kenődni a szájfénye, de a
gondolat, hogy Gabe száján látja viszont, csak fokozta felajzottságát.
Magán viselte az előző éjszaka nyomait, és ha csak átmenetileg is,
most Gabe viselte az ő jelét, akár egy bélyeget. Vagy billogot. A
tulajdona volt, és Gabe is kizárólag az övé, míg az egyezség tartott.
Ám ekkor megérezte a női parfüm illatát a ruháján, és bármilyen
furcsa is volt, fellángolt benne a féltékenység.
Saját magát is meglepte, mennyire akarja birtokolni a férfit. Holott
egyáltalán nem tartotta magát féltékeny, uralkodó típusnak. De a
gondolat, hogy egy másik nő is közel volt hozzá, csaknem megőrjítette.
Legszívesebben egy láthatatlan táblát akasztott volna a nyakába ezzel a
fel-irattal: „El a kezekkel, ő az enyém!”
 Gabe megfogta a kezét, és az asztala felé húzta. Leült a székébe, és
egy kicsit hátratolta magát. Mia nem is sejtette, hogy mire készül, de
feszülten figyelt, oda – Vedd le a szoknyád!
Idegesen pillantott az ajtó felé, majd vissza a férfira.
– Az ajtó zárva van – jegyezte meg Gabe türelmetlenül. - Most vedd
le a szoknyád.
Mia legyűrte a zavarát, és lassan elkezdte letolni a szoknyáját,
feltárva meztelen altestét a férfi mohó pillantása előtt.
Kissé furcsállotta, hogy Gabe azt nem mondta, vegye le a felsőjét és
a melltartóját is, hanem rögtön a combjai közé húzta. A meglepetéstől
elállt a lélegzete, amikor Gabe felemelte és az asztal szélére ültette,
majd a székével oda gördült a lábai közé.
– Tegnap éjjel hanyag voltam – mondta nyersen. Mia meghökkenten
nézett rá.
– Alapesetben nem vagyok ennyire önző az ágyban. Az egyetlen
mentségem, hogy őrülten kívánlak, és azonnal meg kellett kapjalak.
A tekintetéből úgy tűnt, mintha nem szívesen ismerné el ezt, de a
szavai őszintén csengtek.
– Dőlj hátra! – mondta már lágyabb hangon. – Támaszkodj az
asztalra, míg én kiélvezem a desszertet.
A mindenségit… Miának elakadt a lélegzete. De úgy tett, ahogy Gabe
mondta, megtámaszkodott a tenyerén, a férfi pedig lassan szétnyitotta a
combjait, szabaddá téve a punciját.
Ujjai végigsiklottak a nagyajkak közt, majd széthajtotta őket, hogy
még közelebb kerüljön az illatos, rózsaszín húshoz. Előre hajolt, Mia
pedig minden idegszálával megfeszülten várta az első érintést.
Úgy érezte, mintha lesokkolták volna, amikor Gabe nyelve a
csiklójához ért. Összerezzent, majdnem kicsúszott alóla a keze.
Gabe szájával becézgetni kezdte az érzékeny kis gömböt. Lágyan
körbejárta a nyelvével, majd gyöngéden szívogatta a csiklója makkját.
Minden egyes nyelvcsapásával közelebb juttatta a csúcshoz, olyan
gyorsan és szédítően, hogy máris levegőért kapkodott.
Gabe belétemette az arcát. Csókolni és habzsolni kezdte a
hüvelybemenetét, aztán bedugta a nyelvét a kisajkak között, és mélyen
belenyalt.
Mia a fajdalomküszöb határán volt. Minden izma megfeszült, ahogy
közeledett az orgazmusa, és epekedve vágyta a megkönnyebbülést. De
Gabe nem sietett. Tökéletesen ráhangolódott a testére, felizgatta a
téboly határáig, majd lágy nyalásokkal és puha csókokkal
megszelídítette a szenvedélyét.
Még soha nem ért hozzá senki ilyen gyakorlottan. Gabe talán
követelőző és önző volt – ahogy magáról állította –, de értett hozzá,
hogyan kényeztessen egy nőt. Pontosan tudta, mit csinál, és hogyan
fokozza a felajzottságát ájulásközeli állapotig.
– Gabe, kérlek! – suttogta Mia. – Muszáj élveznem!
A férfi erre felnevetett, hangjával megrezegtetve a csiklóját. Mia már
ettől az édes ingertől is majdnem eszét vesztette, hát még amikor Gabe
becsúsztatta hosszú ujját a puncijába!
– Még nem, Mia! De türelmetlen vagy. Én irányítok. Akkor élvezel
el, amikor én engedem.
A hangjából sugárzó erőtől és érzékiségtől Mia egész testében
megremegett, már alig bírt uralkodni magán.
– Kibaszottul finom vagy – dörmögte Gabe. – Legszívesebben egész
délután nyalnám a pinádat.
Mia pánikba esett. Ezt nem élné túl. Már most is közel állt hozzá,
hogy esedezzen a feloldozásért, de összeszorította a száját, és nem
engedte kitörni a könyörgést. Csakhogy Gabe tudta, hogy pontosan erről
van szó.
– Könyörögj, Mia! – mondta, miközben az ujja megállt a puncijában.
– Kérj szépen, és akkor megengedem, hogy elélvezz.
– Kérlek, Gabe! Engedd, hogy elélvezzek.
– Kié vagy?
– A tiéd, Gabe. A tulajdonod vagyok.
– És kié a pina, amit nyalok?
– A tiéd! – suttogta Mia reszketve.
– És jogom van hozzá, hogy megbasszam, miután végeztem. Így
van?
– Istenem, igen, csak csináld! Kérlek, Gabe!
Gabe újra elnevette magát. Két ujját bedugta Mia hüvelyébe, és
erősen megszívta a csiklóját. Ebben a pillanatban Mia eget rengető
orgazmust élt át. Megszűnt körülötte a világ, mintha az űrben lebegett
volna. Kicsúszott alóla a keze, és hátrarogyott az asztalra. Látta, ahogy
Gabe felemelkedik a székből, szeme sötéten csillogott.
Lehúzta a sliccét, elővette a farkát és egyetlen erőteljes lökéssel
behatolt Mia gyönyörtől vonagló testébe. Közben felemelte a lábait,
hogy még mélyebbre nyomulhasson benne. Hihetetlenül mélyen volt,
mélyebben, mint az előző éjjel. Mintha Mia teste átalakult volna, hogy
teljesen be tudja fogadni.
– Nézz rám!
Mia szeme kipattant, tekintete rátapad a férfira.
Semmi gyöngédség, sem óvatosság nem volt abban, ahogy a
magáévá tette. Még keményebben baszta, mint múlt éjjel. Ágyéka
hangos csattanásokkal ütközött a fenekének, és Mia teste ugrált az
asztalon a vad lökésektől. Aztán hirtelen kihúzta a farkát, és elkezdte
kiverni.
Mia figyelte, ahogy jár a keze hatalmas falloszán, majd látványos
sugárban kilövell belőle az ondó a vénuszdombjára. Gabe behunyta a
szemét, állkapcsa és egész teste megfeszült. Az arckifejezése szinte
fájdalmas volt, de amikor kinyitotta a szemét, végtelen elégedettség
sugárzott belőle.
Tekintetében ott volt az a nyers, állatias vadság, amitől Mia egész
teste libabőrös lett.
Ölét elárasztotta a meleg, csillogó nedv. Gabe sóhajtott, amikor
kipréselte rá az utolsó cseppet is, aztán hátralépett, hogy felhúzza a
nadrágját.
Végigsimított Mia belső combján, aztán a csípőjén, miközben
büszkén csodálta meg diadalának bizonyítékát.
– Imádom, ahogy most kinézel! Itt fekszel az asztalomon, a pinád
vörös és duzzadt a farkamtól, a bőröd pedig csillog a gecimtől.
Legszívesebben egész délután itt tartanálak, csak hogy nézzelek.
Aztán megfordult, és elindult a szekrény felé, Mia pedig azon
gondolkodott, vajon tényleg ez szándéka? Azt akarja, hogy ott maradjon
az asztal tetején, csupasz, lükető puncival, elárasztva az ondójával? De
egy pillanatra rá Gabe visszatért, kezében egy zsebkendővel. Gondosan
megtörölgette, és amikor végzett, felsegítette az asztalról.
Mia csak állt zavartan, nem tudta, hogy felöltözzön-e, vagy így
maradjon. Gabe eldöntötte a kérdést azzal, hogy lehajolt a szoknyájáért
és megtartotta, hogy beleléphessen.
Felsegítette rá a szoknyát, és megigazította zilált felsőjét.
– Van egy saját mosdóm, innen nyílik az irodából. Senki sem fog ott
zavarni. Felfrissítheted magad és aztán visszajöhetsz az asztalodhoz.
Engedélyt kapott a lelépésre.
Remegő lábakkal igyekezett az asztalával szemben lévő ajtóhoz. A
mosdó pici volt és nyilvánvalóan egy férfi igényeire szabták, de itt
legalább összeszedhette magát, hogy ne lássa rajta az egész világ, ami
az előbb történt.
Megnyitotta a hideg vizes csapot és megmosta az arcát. Majd később
megigazítja a sminkjét, ha visszament az asztalához.
Amikor kilépett az irodába, Gabe éppen telefonált. Csendesen
odament a helyére, elővette a táskájából a púdert és a szájfényt,
felfrissítette a sminkjét, és próbálta magát beleásni a munkába.
Csakhogy még mindig teljesen felizgult állapotban volt, annak dacára,
hogy orbitálisat élvezett, amikor Gabe a szájával kielégítette.
De újra beindult attól, amilyen vadul magáévá tette, és most idegesen
fészkelődött a székében. A puncija még mindig túlérzékeny volt.
Valahányszor megmozdult, a gyönyör csiklandozta az ölét.
Ez maga volt a pokol! Gabe itt ült vele szemben, és ő csak arra tudott
gondolni, hogy újra elélvezhessen.
Megpróbálta elterelni a figyelmét, és figyelte, miről beszél főnöke a
telefonon. Valamiféle rendezvényről lehetett szó. Akárkivel is beszélt,
megígérte, hogy feltétlen elmegy, és lelkendezett, hogy mennyire várja
a ma estét. Valószínűleg ez mind hazugság volt. Gabe utálta a társasági
eseményeket, pedig rendkívül könnyeden mozgott ezeken.
Túlságosan is egyenes és célratörő volt ahhoz, hogy őszintén élvezze
a smúzolást és a bájcsevegést, de ez is az üzlet része volt. Elbűvölte a
befektetőket, és kiénekelte a pénzt a zsebükből.
Ash sokkal közvetlenebb volt, született csábító. Mia nem is értette,
hogy a bátyja két legjobb barátja közül miért épp Gabe-re esett a
választása. Ash szívdöglesztő volt, tetőtől talpig. Gyilkosan sármos
mosolyától elolvadtak a nők.
Mégsem ő tetszett neki. Úgy tekintett rá, mintha csak a bátyja lett
volna. De Gabe-re soha. Tisztában volt vele, hogy a legtöbb államban
büntetik, amiről már kamaszként is fantáziált. Talán az vonzotta Gabe-
ben, hogy zárkózottabb, titokzatosabb volt. Kihívást jelentett.
De nem volt bolond, hogy azt higgye, meghódíthatja ezt a magányos
hegycsúcsot. Gabe már csak Gabe marad. Ellentmondást nem tűrő,
keményfejű férfi, aki soha nem fog megváltozni. Kár érte, mert két
örökkévalóságba fog telni, mire talál egy hozzá hasonlót.
Előre látta, ahogy minden férfit folyton hozzá hasonlítgat, ami nem
fair az új pasival szemben, ráadásul fölösleges időpazarlás. Gabe csak
egy van. Most még kiélvezheti, hogy vele van, aztán túl kell tennie
magát rajta.
 Felsóhajtott. Tudta, hogy ez nem lesz ilyen könnyű, mint ahogy
hangzott. Már akkor is bolondult érte, mielőtt még lefeküdt volna vele.
Az iránta érzett vonzalma mit sem csökkent az évek során. Sőt
állandósult, és megszállottsággá vált.
Bár tudta, hogy nagy veszélybe sodorja magát, képtelen volt
uralkodni az érzéseken, amelyeket Gabe ébresztett benne. Vajon
szerelmes volt belé? Nem volt biztos benne. Hosszasan tudta volna
magyarázni, mit érzett iránta. A korábbi kapcsolataiban nem tervezett
hosszú távra. Egyik sem volt elsöprő, nagy szerelem, inkább csak
kellemes időtöltés. A legtöbb szeretőjéhez gyöngéd érzelmek fűzték, de
soha egyiküket sem kívánta annyira, mint Gabe-et. Nem tudta, hogy ez
szerelem, vagy pusztán megrögzöttség?
Nem mintha számított volna. A szerelemtől amúgy is távol kell
tartania magát, hiszen Gabe azt sosem viszonozná. Csakhogy a szívre
nem lehet észérvekkel hatni, és az érzései fölött úgysincs hatalma…
Caroline biztosan azt mondaná neki, hogy élvezze ki a helyzetet,
engedje el magát, ne törődjön a jövővel, éljen a mának. Jó tanács,
szívesen megfogadta volna. De ismerte magát, és tudta, hogy képes
lenne Gabe minden szavát és pillantását lázasan elemezgetni, és
belelátni valamit a kapcsolatukba, ami nem valóságos.
Felsóhajtott, ahogy a betűk összefolytak a szeme előtt. Mint általában
az első munkanapokon lenni szokott, nem váltotta meg a világot.
Kivéve, ha beleszámítjuk, hogy őrületeset szeretkezett a főnökével az
íróasztalán.
– Remélem, áttanulmányoztad az aktákat.
Gabe hangja kizökkentette az álmodozásból. Felkapta a fejét, és látta,
hogy már letette a telefont, és őt nézi az asztala mögül.
– Ma este jelenésünk van egy koktélpartin, amelyet a kaliforniai
szállodánk egyik potenciális befektetője, Mitch Johnson rendez. Ott van
előtted az aktája. Mindent tudnod kell róla, a feleségéről és a három
gyerekéről. Lesznek ott mások is, úgyhogy jobb, ha az eszedbe vésed a
többi nevet is, de a legfontosabb most Mitch.
Miának minden erejét össze kellett szednie, nehogy kimutassa a
pánikját. Ez volt csak az igazi mély víz!
– Mikor? És mit vegyek fel?
– Milyen ruháid vannak? Nem olyasmire gondolok, mint az a
közönséges darab, amit a megnyitón viseltél. Jobban örülnék, ha
olyasmit vennél fel, ami többet takar belőled. Én öltönyben leszek.
 Mia elhúzta a száját, és gyorsan leltárt készített magában a
ruhatáráról. Nem mintha Jace nem vett volna meg neki bármit, amit
csak kért, de a lakást leszámítva nem akarta, hogy nagy költségekbe
verje magát miatta. A ruhatára igen szerény volt, az egyetlen elegáns
darab az volt, amit a megnyitóra vett fel.
Gabe az órájára nézett, aztán vissza Miára. – Ha most elindulunk,
még lesz időnk, hogy vegyünk egy alkalomhoz illő ruhát.
Mia megrázta a fejét. – Nem szükséges. Épp azon gondolkodom, mit
vehetnék fel egy ilyen partira.
Gabe felkelt, nem törődve a tiltakozással. – Ez az egyezség része,
Mia. Az enyém vagy! Én pedig nagyvonalúan gondoskodom
mindenkiről, aki hozzám tartozik. Nem csak egy ruhára lesz szükséged,
de ma csak ennyire futja az időnkből. Talán az eladó segíthet
kiválasztani néhány darabot, ami jól áll neked, aztán majd később
visszamegyünk érte.
Mia meglepetten pislogott, de Gabe türelmetlenül elindult az ajtó
felé, és úgy nézett rá, hogy ebből megértette, nincs választása.
Felkapta a táskáját, megigazította a szoknyáját, és próbált utána
sietni, de még mindig remegtek a térdei a vad szeretkezéstől az asztalon.
És ez még csak az első nap volt! Bele sem mert gondolni, hogy ha Gabe
most még türelmes és óvatos vele, mit tartogathat számára a jövőben?
 tizennegyedik fejezet

Mia lenyűgözve figyelte, ahogy Gabe irányította az eladót a

ruhaüzletben. Elképesztő precizitással nézte át a kínálatot, megvétózta a
ruhákat, amelyek nem tetszettek neki, és rábökött arra a pár modellre,
amely megfelelt az ízlésének.
Még sosem volt úgy vásárolni, hogy nem ő válogatott a ruhák közt.
Bár a helyzet furcsa volt, kivételezettnek érezte magát.
Az első percben világossá vált számára, hogy Gabe-nek jó szeme
volt ahhoz, mi áll jól egy nőnek. Azt is egyértelművé tette, hogy nem
akar semmi kihívót látni rajta. Szexiset igen. Kiválasztott több
lélegzetelállítóan csinos ruhát is, és Mia már alig várta, hogy
felpróbálhassa ezeket. Egyik sem hasonlított a megnyitón viselt
darabhoz.
Végül felpróbálta azt a ruhát, amelyet Gabe aznap estére választott,
és majd' elájult, mikor meglátta az árcéduláját. Ahogy a tükörben nézte
magát, próbálta kitakarni a szeme elől, mint a korhatáros filmekben az
intim részeket szokták. Obszcénul drága volt.
De be kellett látnia, hogy tökéletes választás. Mintha ráöntötték
volna, fazonban és színben is ragyogóan illett hozzá. A térd fölé érő,
tűzpiros koktélruha eszményien simult a csípőjére. Bár ujjatlan volt,
egyáltalán nem volt kivágott, sem a melléből, sem a hátából nem
mutatott semmit.
Még soha nem viselt tűzpirosát. Talán mert túlságosan is feltűnőnek
és frivolnak tartotta. Pedig remekül állt neki. Úgy nézett ki benne, mint
egy dögös díva, noha csak a melle domborulata látszott, a dekoltázsa
egyáltalán nem.
Elegáns volt és kifinomult. Magának is tetszett. Végre úgy nézett ki,
mintha Gabe világához tartozna.
– Mia, szeretnélek látni benne!
Gabe türelmetlen hangja beszűrődött a próbafülkébe. Jó, hogy nem
vetkőzteti le az üzlet kellős közepén! Az eladó bezárta a boltot
látogatásuk idejére, ők voltak az egyedüli vásárlók. De azért a pénzért,
amit Gabe kicsengetni készült, nem is volt meglepő, hogy minden
óhaját leste.
Mia kinyitotta a fülke ajtaját és bizonytalanul kilépett. Gabe a
próbafülkével szemben ücsörgött egy kényelmes karosszékben, és
elismerően pillantott végig rajta.
– Tökéletes! Ezt veszed fel ma este.
Oldalra fordult, és intett az eladónak, aki azonnal odasietett hozzá.
– Keressen egy ehhez illő cipőt. A többi ruhát, amelyekre
rámutattam, és azokat, amelyek maga szerint még jól állnának a
kisasszonynak, vitesse a lakásomra.
– Igen, uram – felelte készségesen a nő. – Hányas méretet hord, Miss
Crestwell?
– Harmincnyolcasat – motyogta Mia.
– Azt hiszem, tudok is egy tökéletes modellt hozzá. Máris hozom.
Egy perccel később az eladó visszatért egy tizenöt centis sarkú, ezüst
pántos szandállal. Mielőtt még Mia megjegyezhette volna, hogy ebben
képtelen lenne két lépést tenni, Gabe már a fejét csóválta.
– Ebben ki fogja törni a nyakát. Hozzon valami hordhatóbbat!
Az eladó sietve hátrament a raktárba, és nem sokkal később
visszatért egy pár csinos fekete körömcipővel. Bár ennek is magas sarka
volt, legalább nem nézett ki úgy, mintha fogpiszkálók tartották volna.
– Ez megfelel – bólintott Gabe.
Az órájára pillantott, és Mia látta rajta, hogy végeztek a vásárlással.
Szó nélkül visszament a próbafülkébe és óvatosan kibújt a ruhából,
nehogy összegyűrje. Kiadta az eladónak a cipővel együtt, és fürgén
felöltözött.
Mire elkészült, Gabe már türelmetlenül várta. Ahogy a kijárat felé
mentek, a hátára tette a kezét, és Mia megint úgy érezte, mintha izzó
parazsat nyomnának a bőréhez. Vajon elmúlik ez valaha is? Eljön
egyszer az idő, amikor nem járja át a csontvelőig hatoló borzongás attól,
ha Gabe megérinti? Nem tartotta valószínűnek. Elementáris vonzerő
működött kettejük között. Olyanok voltak, mint két mágnes, amelyek
elválaszthatatlanul tapadtak egymáshoz.
Miután aláírta a számlát, Gabe kitessékelte az utcán várakozó
kocsihoz, és elindultak a lakására. Miának eszébe jutott, hogy Caroline
már biztosan aggódik érte. Elővette a mobilját és gyorsan bepötyögött
neki egy üzenetet.
 GABE-BEL VAGYOK. NEM TUDOM, MARADOK-E MA
ÉJSZAKÁRA IS. ESTE PARTIRA MEGYÜNK, MOST
VOLTUNK VÁSÁROLNI, ŐRÜLET! KÉSŐBB BESZÉLÜNK.

Gabe kíváncsian figyelte, de nem kérdezett semmit. Mia

visszacsúsztatta a mobilját a táskájába. Egy perccel később a telefon
megcsörrent, Jace csengőhangján. Gyorsan újra előbányászta, és közben
odaszólt Gabe-nek.
– Jace keres.
A férfi némán bólintott.
– Szia Jace! – köszönt bele a telefonba.
– Mia, hogy vagy? Minden rendben?
– Igen, persze! És veled? Mikor jöttök vissza Ashsel? Rettegett a
választól. Tudta, hogy ha Jace visszajön, már nem titkolhatja el előle,
hogy Gabe-nek dolgozik. Ráadásul értesülni fog a pletykákról is. Még
nem állt készen arra, hogy beavassa a bátyját. Talán soha nem is lesz
hozzá elég bátorsága.
– Holnapután. Itt minden rendben. Csak meg akartam győződni róla,
hogy jól vagy-e.
A háttérből egy nő nevetése és Ash hangja szűrődött be. Mia szeme
elkerekedett, mert eszébe jutott a mosdóban kihallgatott beszélgetés.
– Hol vagy? – kérdezte gyanakvóan.
– Egy szállodai lakosztályban. Holnap még lesz egy megbeszélésünk,
este pedig a helyi befektetőkkel találkozunk egy partin. Holnapután
reggel a korai géppel indulunk vissza, és délutánra már New Yorkban
leszünk.
Ha valóban egy lakosztályban voltak, akkor egyértelműen volt velük
egy nő is. Mia sok mindent nem tudott még a bátyjáról. Fura volt és
kínos is, hogy hirtelen bepillantást nyert a szexuális élete részleteibe.
Nem is kért többet belőle. Nem akarta elképzelni őt egy perverz
édeshármasban Ashsel meg valami nővel.
– Rendben, akkor majd találkozunk!
– Vacsorázzunk együtt, ha hazaértem! Azóta is pipa vagyok, hogy
elszalasztottalak a megnyitón. Mostanában alig látlak.
– Tetszik az ötlet.
– Megbeszéltük! Hívlak, ha megérkeztem.
 – Szeretlek – bökte ki Mia, mert hirtelen rátört egy gyöngédségi
roham. Jace az élete fontos része volt. Nem igazán apafigura, de már
kiskorától fogva az állandóságot jelentette számára és biztonságérzettel
töltötte el a jelenléte. Nem sok srác vállalta volna, hogy gondoskodik a
kistestvéréről, hiszen még ő is szinte kölyök volt a szüleik halálakor.
– Én is szeretlek, kicsim. Nemsokára találkozunk – búcsúzott Jace.
Mia némán bámulta a mobilját, miközben feltört benne a bűntudat.
Persze felnőtt nő volt, aki képes önálló döntéseket hozni. Másrészről
viszont Jace és Gabe legjobb barátok voltak. Semmi esetre sem akart
közéjük állni. De képtelen volt lemondani a csillapíthatatlan
vonzalomról, amelyet Gabe iránt érzett.
– Valami baj van? – tudakolta Gabe.
Mia felnézett rá, és mosolyogni próbált. – Nem, semmi. Jace velem
akar vacsorázni, ha visszajött. Nem gond? – kérdezte félénken, mert
eszébe jutott, hogy most már Gabe rendelkezik az idejével.
Gabe felsóhajtott. – Nem vagyok szörnyeteg, aki elrabol a
családodtól és a barátaidtól, Mia. Különösen nem Jace-től. Tudom,
milyen közel álltok egymáshoz. Természetesen bármikor vacsorázhatsz
vele. De utána fel kell jönnöd hozzám.
Mia bólintott. Megkönnyebbült, hogy Gabe ilyen könnyen elengedte.
Tudta, milyen erős benne a birtoklásvágy és az irányítás igénye, hiszen
ismerte már azelőtt is, hogy megkötötték az egyezséget. Csak azt nem
tudta, meddig képes elmenni, és mennyire kell szó szerint értenie a
szerződést.
– Mondj meg nekem valamit, Gabe!
Gabe kérdőn nézett rá.
– Ez az állás csak egy hazugság? Úgy értem, mindenkinek úgy lettem
bemutatva, mint a személyi asszisztensed. Ehhez képest Eleanor ebédet
rendelt nekem és kiszolgál engem. Ez nagyon kínos számomra. Már
most mindenfélét beszélnek…
Gabe feltartotta a kezét, a szeme idegesen villogott. – Miket
beszélnek?
– Mindjárt rátérek erre is – felelte Mia türelmetlenül. –Előbb tudni
szeretném, hogy lesz-e a munkámnak valódi értelme. Rengeteget fizetsz
nekem, és szeretnék megdolgozni érte, de nem csak gerincre vágva az
íróasztalodon.
Gabe meglepetten húzta fel a szemöldökét. – Nem vagy szajha, Mia!
Elfenekellek, ha még egyszer ilyesmi az eszedbe jut.
 Mia megkönnyebbült a szavaitól, bár igazából nem feltételezte, hogy
Gabe így tekint rá. Talán inkább ő látta így saját magát, és ez nem
tetszett neki.
– A kérdésedre válaszolva, az, hogy nem zúdítottam rád mindent az
első munkanapodon, még nem jelenti azt, hogy nem lesz elég dolgod.
Idővel majd megismertetlek a munkámmal és megtanítalak arra, hogyan
dolgozz a kezem alá. Ne felejtsd el, hogy ez még nekem is új, mert
elszoktam attól, hogy legyen asszisztensem, és nekem is
alkalmazkodnom kell a helyzethez.
– Csak meg akarok dolgozni a fizetésemért, Gabe. Ez fontos
számomra. Te magyaráztad nekem, hogy eltékozlom a tehetségemet és
a tanulásba fektetett energiámat a La Patisserie-ben. Nem akarom, hogy
csak a szexuális szolgálataim miatt tarts meg az állásomban.
– Megértettem. De miféle pletykákról beszéltél az előbb? Mondott
neked valaki valamit? Szétrúgom a seggüket!
– Nem nekem mondták. Csak kihallgattam egy beszélgetést. Nem is
szándékosan. Biztos, hogy szörnyethaltak volna, ha észreveszik, hogy
hallótávolságon belül vagyok. Nem tudom, ki mondta, mert alig
emlékszem a rengeteg névre, amelyeket ma hallottam. Nem is láttam, ki
beszél, mert a mosdóban voltam, és elbújtam a vécéfülkében.
Gabe hüledezve nézett rá. – Elbújtál a mosdóban?
– Bejöttek, amikor vécére mentem – Mia kifújta a levegőt. – Aztán
elkezdtek beszélgetni, és nem toppanhattam be közéjük. Iszonyú kínos
lett volna.
– Miről beszéltek?
– Semmi olyasmiről, ami ne lett volna várható.
– Mia, mondd már, miről beszéltek! – morgott Gabe.
– Azon tanakodtak, hogy kefélsz-e engem. Beszéltek Jace-ről és
Ashről is, és az előbbi telefonhívás után elgondolkodtam, hogy lehet
valami alapja a pletykáknak.
– Keféllek téged. – mondta Gabe tárgyilagosan. – És ez ettől még így
is lesz. De nem tudják biztosan. Ezt már egyszer megbeszéltük.
Hihetnek, amit akarnak, ezen nem tudunk változtatni. Nem fogok
semmit sem másképp csinálni, csak azért, hogy meggyőzzem őket az
ellenkezőjéről, mert ezt sem te, sem én nem tudjuk befolyásolni.
Leszarom, mit mondanak rólunk a hátunk mögött. De elvárom, hogy
tisztelettel bánjanak veled, és ha meghallom, hogy bárki is kínos
helyzetbe hoz, azonnal kirúgom.
 Ehhez többet már nem is kellett hozzáfűzni.
Mia szándékosan nem említette a nőt, aki betört Gabe irodájába, bár
volt némi lelkifurdalása emiatt. Joga lett volna tudni, hogy kutakodtak a
magánéletében, és hogy a szerződésről már mindenki tudott, legalább is
az irodában.
Kényelmetlenül érintette ez az egész ügy. Ő Gabe-nek tartozott
lojalitással. Nem is ismerte azokat a nőket, akkor meg miért kellene
fedeznie őket? Ha Gabe egyszer rájön, hogy tudott erről, de nem szólt
neki, iszonyú dühös lesz rá.
Sóhajtott. Elege volt mindenből.
– Mi a gond? – faggatta Gabe.
Mia bűnbánóan pillantott rá és újra felsóhajtott. – Van még valami,
amiről tudnod kell.
– Hallgatlak!
– Hallottam mást is ma a mosdóban.
Gabe összeráncolta a homlokát.
– Több nő is bejött, de fogalmam sincs, kik voltak. Nem tudtam
beazonosítani őket. Megemlítették… a szerződésedet. Arról
beszélgettek, vajon igazak-e a róla szóló pletykák, mire az egyik nő
kijelentette, hogy látta a szerződést, és valóban létezik.
– Honnan a pokolból tudhatná?
Gabe nem hitt neki, így nem volt más választása, mint hogy
elmondja a teljes sztorit. Sejtette, hogy dühös lesz, csak azt remélte, ez
nem fogja elrontani az egész estét. Nem szívesen töltötte volna az
éjszakát a feldühödött, tomboló Gabe-bel.
– Azt mondta, hogy betört az irodádba. Feltörte a zárat, mert kíváncsi
volt, és átnézte az asztalodat.
– Mi a fasz? – csattant fel Gabe, és Mia összerezzent az
ostorcsapásszerű hangtól. – Lássuk, jól értem-e! Azt mondta, hogy
feltörte az irodám ajtaján a zárat, és átnézte az íróasztalomat, mert
kíváncsi volt rá, hogy van-e alapja a rólam szóló pletykáknak?
Gabe egész teste megfeszült, fujtatva vette a levegőt, és Mia
megrettent kitörni készülő haragjától.
– Igen, ezt mondta – helyeselt halkan.
– Holnap a végére járok ennek. Ha kell, minden egyes
alkalmazottamat kirúgom. Nem fogok megbízhatatlan emberekkel
együtt dolgozni!
 Mia behunyta a szemét. Pont ezt szerette volna elkerülni. Ő csak
figyelmeztetni akarta, hogy legyen óvatos, például ne tartson az asztalán
kompromittáló személyes iratokat.
Gabe ekkor megfogta a kezét és megnyugtatóan megszorította. –
Nincs miért aggódnod, Mia. Azt mondtad, senki nem vette észre, hogy a
mosdóban vagy. Nem fogja tudni, hogy te mondtad el nekem. Azt fogja
hinni, hogy az irodából valaki beköpte.
– Akkor is rossz érzés, hogy valaki miattam elveszíti az állását –
jegyezte meg halkan Mia.
– Túlságosan is lágyszívű vagy. Ha valaki ilyen könnyedén át tud
verni, az nem érdemli meg, hogy velem dolgozhasson. Nem tűröm az
árulás semmilyen formáját!
Mia tudta, hogy igaza van, de bárcsak ne tőle hallotta volna mindezt!
A kocsi eközben megállt a Fifth Avenue 400. előtt. Miután
kiszálltak, Gabe kivette a csomagtartóból a ruhásdobozokat, és
elindultak fel a lakásába.
Mikor felértek, elhajította a csomagokat, beterelte Miát a nappaliba,
és megállította a puha bárányszőr szőnyeg közepén.
– Térdre! – parancsolta nyersen.
Mia bizonytalanul térdre ereszkedett.
Gabe lehúzta a sliccét és elővette félig merev farkát. Húzogatni
kezdte rajta a bőrt, és közben Miát bámulta, mohó pillantása a szájára
szegeződött.
Mia lenyűgözve nézte, ahogy a kezében lassan óriásira duzzad és
megkeményedik a hímvesszője. Gyönyörű és izgató volt, ahogy
végigsiklottak rajta az ujjai. A levegő megtelt vibráló várakozással.
Érezte Gabe növekvő felajzottságát, látta, ahogy a vágy átjárja a testét.
Keze a makkjára csúszott, rászorított, majd visszahúzta róla a bőrt,
amitől a farka még hatalmasabbnak tűnt. Akár egy tökéletesen
formázott márványszobor. Mia szavak nélkül is pontosan tudta, mit
kíván tőle. Összeszorította a combjait, hogy visszafojtsa az egyre
kínzóbb vágyakozást, összefutott a nyála, mikor arra gondolt, hogy
mindjárt a szájában fogja érezni Gabe farkát.
Megígérte neki, hogy lesz módja rá. Itt volt az ideje.
– A mai nap eddig csak rólad szólt, Mia. Az este rólam fog szólni.
Nyisd ki a szád!
Gondolkodni sem volt ideje, Gabe merev farka máris behatolt a
szájába. Elbűvölte az ellentmondás, hogy egyszerre érezte
kőkeménynek és bársonyosan lágynak. Mélyen belélegezte az illatát és
magába szívta az ízét. Sóvárgott utána, kívánta, akarta, hogy birtokba
vegye. Nem tudott betelni vele.
Gabe ujjai belegabalyodtak a hajába, ahogy tartotta a fejét, miközben
járatta a farkát a szájában.
– Ó, Mia, olyan fenséges a szád! Erről álmodoztam, hogy
megbaszom a csinos kis szádat és telespriccelem a gecimmel.
Mia egy másodpercre behunyta a szemét. Egész testében rázkódott,
ahogy Gabe lökései egyre erőteljesebbé váltak. Nem volt rutinos a
szopásban, de nem is most csinálta először, és eldöntötte magában, hogy
elfeledtet Gabe-bel minden nőt, aki valaha is a szájába vette a farkát.
Szenvedélyesen szívta és nyalta, miközben élvezte a látványt, ahogy
hosszú farka ki-be járt a szájában. Gabe nyögései elégedettséggel és
önbizalommal töltötték el, és ettől felbátorodva egyre mélyebbre vette.
– A kurva mindenségit! – dörmögte Gabe. – Ez az, bébi! Szopj
erősebben! Mélyebben! Imádom a szádat. Imádom, ahogy a torkod
ráfeszül a faszomra. Vedd a szádba! Még mélyebbre! Tövig, az egészet.
Ez az!
Mia már mozdítani sem tudta a fejét, mert Gabe teljesen
belegabalyodott a hajába. Megérezte, hogy a férfi irányítani akar. Ő
akarja uralni a helyzetet. Ezért hagyta, hogy úgy csinálja, ahogy neki jó.
Ellazította az állkapcsát, és hátrahajtotta a fejét. Kész volt mindent
elfogadni, amit csak Gabe neki szánt. Azt akarta, hogy tökéletesen
elégedett legyen. Meg akarta rengetni az egész kibaszott világát.
Gabe egy erőteljes lökéssel még mélyebbre nyomta a szájába a
farkát, és megállt. A makkja a garatját ingerelte, a hasa az orrának
nyomódott. Amikor már épp levegőért kapkodott volna, elengedte, és
kihúzta a szájából a farkát.
Aztán megint közelített hozzá, és miközben két kézzel tartotta Mia
fejét, a farkát az ajkaihoz dörzsölte, majd határozottan és mélyen újra
behatolt.
– Jesszusom, mit művelsz velem! – szólalt meg Gabe rekedt hangon.
– Csak maradj így, Mia! Bele fogok élvezni a szádba, és azt akarom,
hogy az utolsó cseppig lenyeld a gecimet.
Mia a nyelvén már érezte az előváladékot. Tudta, hogy Gabe
mindjárt a csúcsra ér. Látta, hogy egész teste megfeszül, ahogy közeleg
az orgazmusa. Nem volt a mozdulataiban semmi érzékiség, sem
gyöngédség. Keményen, durván leszopatta magát, hogy gyorsan
kielégülhessen.
Vad, gyors lökésekkel baszta a száját. Mia fejében visszhangoztak a
cuppogások, miközben szívta a farkát. Bár tudta, hogy Gabe bármelyik
pillanatban elélvezhet, mégis váratlanul érte, amikor az első adag
sperma a szájába lövellt.
Forrón, sósán ömlött a garatjára, miközben Gabe még mindig őrült
tempóban dugta. Mia csak nyelt rendületlenül, de még mindig dőlt
belőle az ondó. Erőteljes sugarakban spriccelt a torkának, és a makkja
minden egyes lökéssel a garatjának ütközött. Közben olyan erővel
kapaszkodott a hajába, hogy már fájt neki, de nem vett róla tudomást.
Gabe lábujjhegyre állt, és olyan mélyre tolta a szájába a farkát,
amennyire csak bírta. Egy hosszú pillanatig bent tartotta, míg az utolsó
adag ondó is Mia szájába ömlött. Végül elengedte a haját, és lassan
kihúzta a farkát a szájából.
Mia nyelt, köhögött, aztán újra nyelt. Szeme megtelt könnyel, de
kényszerítette magát, hogy ránézzen Gabe-re. Látni akarta szemében az
elégedettséget, az elismerést.
Csakhogy Gabe bűnbánóan nézett le rá, amikor lehajolt, hogy
felsegítse. Lágyan cirógatta Mia karját a csuklójától a válláig.
– Nincs remény számomra, ha veled vagyok, Mia. Ígéreteket teszek,
amelyeket nem tudok betartani. Ilyenkor nem vagyok önmagam. Talán
utálnom kellene magam ezért, de képtelen vagyok leállni. Még akkor se,
ha emiatt meggyűlölsz. Felemészt, mennyire kívánlak, és ez a vágy nem
csillapodik.
Mia szótlanul bámulta, annyira ledöbbent az őszinte vallomástól.
Szíve vadul zakatolt, ahogy belegondolt az előbb hallottak
jelentőségébe.
Gabe megsimogatta az arcát, sötétkék szeme még mindig megbánást
tükrözött. – Most menj, és öltözz át! Nem maradunk sokáig a partin,
utána pedig elviszlek vacsorázni.
 tizenötödik fejezet

Gabe egész úton csendes volt és magába forduló, miközben a kocsi

Greenwich Village-be vitte őket egy dzsesszklubba, a partira. Mia
félénken fürkésző pillantásokat vetett feléje. Gabe látta szemében a
bizonytalanságot, de képtelen volt megnyugtatni őt. Hogy is tudta
volna?
Kicsúszott a lába alól a talaj. Szégyellte, hogy képtelen uralkodni
magán a közelében. Még egyetlen nő sem volt rá ilyen hatással. De Mia
mellett elhagyta az a higgadt, távolságtartó magabiztosság, amely már
kamaszkora óta az élete alapja volt.
A pokolba is, szétbaszta a száját, mintha a farka egy légkalapács lett
volna. Csaknem megerőszakolta! Felvitte a lakására, térdre
kényszerítette, és lenyomta a farkát a torkán. Végtelenül megvetette
magát ezért, mégsem tudta igazán bánni, amit tett. Ráadásul most
rögtön újra megtette volna. És később megint. Máris alig várta, hogy
hazavigye, az ágyra lökje, és maga alá gyűrje.
Dühítette, hogy az alkalmazottai az irodában tiszteletlenek Miával,
csakhogy ő sokkal nagyobb képmutató volt. Úgy bánt vele, mint egy
szajhával, holott Mia pontosan ettől tartott. Nem mintha valaha is így
gondolt volna rá. De a tettei nem tükrözték a gondolatait. A farka átvette
az irányítást az agya fölött, nem törődve azzal, hogy lassítani akart, és
nem akarta lerohanni a lányt már a legelején. A farka többet akart,
ahogy a keze és a szája is. Majd' szétfeszítette a vágy, hogy megkapja,
és eddig semmi jelét sem látta annak, hogy idővel csillapodna ez a hév.
Sőt valahányszor szeretkezett vele, csak még erősebb lett benne a
sóvárgás.
Még hogy szeretkezett! Legszívesebben felnevetett volna. Ez költői
túlzás volt ahhoz képest, amit csinált vele. Talán csak azért gondolta,
hogy ettől jobban érezze magát. Valójában félájultra kefélte. Már a testi
erőszak vékony határmezsgyéjén mozgott, és hiába röstellte magát
emiatt, tudta, hogy a következő alkalommal sem lesz másképp,
függetlenül attól, amit eltervezett. De mondhatott magának, amit akart.
Utolsó hazug volt, és ezt tudta is.
– Megérkeztünk, Gabe – Mia megérintette a karját.
Visszarángatta magát a gondolataiból és ráeszmélt, hogy a kocsi a
klub előtt állt. Gyorsan kiszállt a kocsiból, majd átment a túloldalra,
hogy kinyissa Miának az ajtót, és kisegítse.
Kibaszott gyönyörű volt! Előre sejtette, hogy hiába választott olyan
ruhát neki, amely szinte semmit nem mutatott az éhes tekinteteknek,
ettől még nem lesz kevésbé feltűnő jelenség, mint a megnyitó estéjén.
Mia nemcsak sugárzóan szép volt, hanem kivételes nő is. Volt benne
valami lebilincselő, ami mágnesként vonzotta az embereket. Még egy
ormótlan zsákban is kitűnt volna a tömegből.
Lazán belekarolt, és a bejárathoz kísérte. Óriási erőfeszítésébe került,
hogy ne szorítsa birtoklóan magához, az egész világ tudomására hozva,
hogy Mia az ő tulajdona. De nem akarta kínos helyzetbe hozni, sem
kockára tenni a kapcsolatukat – és a barátságát – Jace-szel. Be kellett
érnie a tudattal, hogy amikor kettesben voltak, Mia csakis az övé volt.
Azt viszont egy percig sem fogja hagyni, hogy más férfiak
legyeskedjenek körülötte.
Amikor a különterem bejáratához értek, megtartotta az illendő
távolságot kettejük között, pedig minden porcikája tiltakozott ez ellen.
Szorosan át akarta ölelni Miát, ezzel üzenve a többi férfinak, hogy el a
kezekkel a nőjétől. De erőt vett magán, hogy higgadtnak és üzletiesnek
tűnjön. Mia ebben a percben a munkatársa volt, semmi több. Nem a
barátnője, és nem is a szeretője. Még ha mindketten tudták is, hogy ez
csupán tettetés.
Amikor beléptek a terembe, Mitch Johnson máris intett nekik, és
elindult feléjük.
– Kezdődik az előadás! – súgta oda Miának.
Mia gyorsan végigpásztázta a tömeget, aztán Mitchre figyelt, aki már
csak néhány lépésnyire volt. Barátságosan mosolygott, és kihúzta magát
főnöke oldalán.
– Gabe! Örülök, hogy el tudtál jönni, bár tudom, későn szóltam –
mondta Mitch, és kézfogásra nyújtotta a kezét.
– Ki nem hagynám ezt a remek partit! – felelt Gabe kedélyesen, majd
Miához fordult. – Mitch, szeretném bemutatni neked a személyi
asszisztensemet, Mia Crestwellt. Mia, ő itt Mitch Johnson.
 Mia mosolyogva nyújtott kezet. – Örülök, hogy megismerhetem, Mr.
Johnson! Köszönjük a meghívást.
Mitch elbűvölten nézett rá, és Gabe legszívesebben átharapta volna a
torkát, de nyugalmat erőltetett magára. Mitch boldog házasságban élt,
ráadásul nem volt az a típus, aki minden nőnek teszi a szépet. De Gabe-
et már az is felbőszítette, hogy csak ránézett Miára.
– Részemről az öröm, Mia! Kérem, szólítson Mitchnek. Egy italt
esetleg? Gabe, van itt néhány ember, akiknek szeretnélek bemutatni.
– Én nem kérek semmit – felelte Mia.
Gabe a fejét ingatta. – Talán majd később.
Mitch a vendégek felé mutatott. – Akkor mindjárt túleshetünk a
szükséges bemutatásokon. Beszéltem pár emberrel, akiket érdekelne a
kaliforniai beruházásotok.
– Remek! – válaszolta Gabe elégedetten.
Követték Mitchet a tömegen át. Bemutatta őket több üzlettársának, és
egész idő alatt csak az üzletről folyt a szó. Mia csendben állt főnöke
mellett, és érdeklődve figyelt. Jól csinálta a dolgát. Biztosan halálra unta
magát, de ha így jó volt, nem mutatta ki.
Gabe-et teljesen meglepte, amikor az egyik beszélgetés közben beállt
kínos csendet megszakítva váratlanul Trenton Harcourt felé fordult. –
Hogy tetszik a lányának a Harvard? Élvezi a tanulmányait?
Trenton pislogott a meglepetéstől, majd lelkesen válaszolt. – Nagyon
szépen helytáll. A feleségemmel kimondhatatlanul büszkék vagyunk rá.
– Az üzleti jog nehéz szakirány, de biztos vagyok benne, hogy nagy
segítség lesz az ön számára, ha elvégzi. Nagy előny, ha a családon belül
is vannak kapcsolataink – jegyezte meg Mia, kikacsintva a többiekre.
Mindenki felnevetett, Gabe melle pedig dagadt a büszkeségtől. Mia
mégiscsak felkészült.
Figyelte, ahogy irányítja a társalgást, és mindenkihez volt egy-egy
kedves, személyes megjegyzése. Tökéletesen az ujja köré csavarta a
férfiakat. Bár Gabe ki volt hegyezve rá, egyetlen illetlen pillantást vagy
beszólást sem kapott.
– Véletlenül nem Jace Crestwell rokona? – kérdezte tőle Mitch,
amikor egy pillanatra szünet támadt a beszélgetésben.
Mia elhallgatott, de megőrizte a nyugalmát. – Ő a bátyám.
Gabe kihallotta szavaiból a mentegetőzést, ám ez valószínűleg
elkerülhette a többiek figyelmét.
 – Elsőként csaptam le rá – jegyezte meg lezseren. – Okos és kiváló
személyi asszisztens. Nincs ellenemre egy kis versengés Jace-szel, hogy
ki hozza be Miát az üzletbe.
A többiek nevettek.
– Okos húzás, Gabe. Kemény vetélytárs vagy. De hát győzzön a
jobbik, nem igaz? – magyarázott Trenton.
– Pontosan! – helyeselt Gabe. – Mia értékes munkatárs, és eszem
ágában sincs kiengedni a markomból.
Mia elpirult, de a szeméből sugárzó örömért már megérte kiállni
mellette, és a megbecsüléséről biztosítani.
– Ha megbocsátotok, Miának és nekem még sok ismerőssel kell
találkoznunk – köszönt el Gabe udvariasan.
Belekarolt Miába, majd elvezette a kis társaságtól, hogy kerítsen
maguknak valamit inni. Ám hirtelen megtorpant, amikor az ajtó felé
pillantott. Elmormolt egy káromkodást, de Mia meghallotta. Kérdőn
nézett fel rá, aztán követte a tekintetét az ajtó irányába, és elhúzta a
száját.
Gabe apja ekkor lépett be a terembe, oldalán egy jóval fiatalabb,
dögös kis szőkével. A francba! Mégis mit keresett itt? És miért nem
szólt neki, hogy legalább felkészülhessen rá? Miután a hétvégéjét azzal
töltötte, hogy felvidítsa az anyját, iszonyú haragra gerjedt, hogy itt látja
az apját a legújabb csecsebecséjével.
Mia megérintette a karját, és együttérzően nézett rá. Lehetetlenség
lett volna kitérni a találkozás elől, mert az apja már észrevette, és
elindult feléjük.
– Gabe! – köszöntötte csillogó szemmel. – Úgy örülök hogy
összefutottunk! Már olyan régen nem láttalak.
– Szia, apa – felelte kurtán.
– Stella, szeretném, ha megismernéd a fiamat. Gabe, ő itt Stella.
Gabe hűvösen biccentett. Viszketett ettől a helyzettől, szeretett volna
már túl lenni rajta. Az anyja arcát látta maga előtt. Szomorú szemét, a
zavart, összetört asszonyt, aki még mindig nem tudta túltenni magát
azon, hogy a férje harminckilenc év után váratlanul elhagyta.
– Örvendek! – csiripelte Stella, és szemérmetlen pillantásával
alaposan szemügyre vette Gabe-et.
– Hogy vagy, fiam? – kérdezte az apja. Ha észre is vette a helyzet
nyakatekertségét, nem foglalkozott vele. Vagy talán pontosan tudta,
milyen bánatot okozott az egész családjának, de már nem volt visszaút.
 – Elfoglaltan – válaszolta Gabe.
Apja legyintett. – Ez nem újdonság. Szabadságra kellene menned.
Tarts egy kis szünetet. Örülnék, ha meglátogatnál az otthonomban, és
mesélnél arról, hogy mennek a dolgaid.
– Melyik otthonodban?
Gabe hangsúlyától még egy gejzír is befagyott volna, de apját nem
lehetett kizökkenteni.
– Vettem egy házat Connecticutban. Szeretném, ha megnéznéd.
Együtt vacsorázhatnánk. Van szabad estéd a héten?
Gabe állkapcsa megfeszült. Talán meg is reccsent volna, ha Mia
ekkor nem lép közbe. Megköszörülte a torkát, előrébb lépett, és
mosolyogva megszólalt.
– Szeretne inni valamit, Mr. Hamilton? Kiszaladok a mosdóba, és
visszafelé szívesen hoznék valamit inni önnek és Gabe-nek.
Gabe apja értetlenül nézett rá, majd felcsillant a szeme. – Mia? Mia
Crestwell? Tényleg te vagy az?
Gabe apjával kétszer találkoztak, csak futólag, ráadásul Mia akkor
még sokkal fiatalabb volt. Már az is meglepte, hogy emlékezett rá.
Mia bólintott. – Igen, uram. Most Gabe-nek dolgozom, a személyi
asszisztenseként.
Gabe apja elmosolyodott, és odahajolt hozzá, hogy megpuszilja. –
Istenem, hogy megnőttél! Évek óta nem láttalak. És milyen elbűvölő
fiatal hölgy lett belőled!
– Köszönöm – felelte mosolyogva Mia. – Tehát, mit hozhatok?
– Egy whiskyt jéggel.
– Én nem kérek semmit – közölte Gabe hűvösen.
Mia együtt érző pillantást küldött feléje, majd elsietett a mosdóba.
Nem haragudhatott rá, hiszen annyira terhes volt ez a helyzet, hogy a
feszültség majdnem villámokat szórt körülöttük.
Gabe figyelte, ahogy Mia eltűnik a tömegben, és arra gondolt,
mennyire szeretne most valahol máshol lenni vele. A lakása
magányában, ahol a karjába vehetné és elmerülhetne benne újra és újra.
– Mi legyen a vacsorával? – nyaggatta az apja.

Mia megkönnyebbülten ért be a mosdóba. Valójában nem volt itt

semmi dolga, csak el akart menekülni a kínos helyzetből. Megigazította
a rúzsát, és szemügyre vette a tükörképét.
 Meglepetésére ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és belépett rajta
Stella. Odaállt melléje a tükör elé, elővette a rúzsát, és érdeklődve
méricskélte Miát.
– Mondd csak – kérdezte, miközben rúzsozta magát igazak a
pletykák arról, ahogy Gabe Hamilton bánik a nőivel?
Mia meghökkenésében csaknem elejtette a rúzsát. Zavartan
visszatette a kézitáskájába, és Stellához fordult.
– Még ha ismerném is Mr. Hamilton magánéletének részleteit, akkor
sem árulnám el a bizalmát.
Stella a szemét forgatta. – Ne izélj már, csak mi, lányok vagyunk,
egymás között! Szívesen felébrednék mellette, és kíváncsi lennék rá,
hogy tényleg olyan vadállat-e az ágyban, mint gyanítom.
– De az apjával vagy itt.
Stella legyintett. – Csak a pénz miatt! Gabe jobban érdekel.
Fiatalabb, élettelibb. Ha megszerezhetném az ifjabb Hamiltont, miért is
ne próbálnám meg? Van valami tanácsod? Biztosan találkoztál már
valamelyik nőjével, ha neki dolgozol.
Bár nem kellett volna meglepődnie, Mia őszintén megdöbbent a
másik nő kendőzetlen érdeklődésén. Mivel nem tudta, mit feleljen,
sarkon fordult, és kimasírozott a mosdóból. Még akkor is a fejét ingatta,
amikor a bárpulthoz ment. Nem tudta elhinni, hogy volt képe annak a
nőnek ilyesmihez!
Kért egy whiskyt, és nézte, ahogy a pultos kitölti. Aztán megfordult,
és a tekintetével Gabe-et kereste a tömegben. Még mindig ott állt az
apjával, ahol hagyta őket. Arca rideg volt és rezzenéstelen. Mintha csak
az ellenfelét figyelné, akivel mindjárt fel akarja törölni a padlót.
Mia hangosan kifújta a levegőt. Pocsék lehet, ha valakinek ennyi év
után elválnak a szülei. Gabe boldog, szerető családban nőtt fel, míg ő és
Jace teljesen magukra maradtak a szüleik halálos balesete után. Gabe
szülei bár életben voltak, ő is elvesztette őket, hiszen a válás után már
soha többé nem lesz egész a családja.
Fintorgott, amikor meglátta mellettük Stellát, aki épp visszatért a
mosdóból. A nő gátlástalanul belekarolt Gabe-be, és ezerwattos
mosollyal flörtölt vele.
Hallotta leplezetlenül kacér nevetését, miközben közeledett feléjük
az itallal. Megfagyott az ereiben a vér, amikor látta, hogy Gabe
viszonozza a nő mosolyát. Olyan gyilkosan csábító pillantást vetett
Stellára, hogy Miában megszólalt a vészcsengő. Gabe úgy nézett arra a
libára, mint aki épp hódításra készül, és a nő tudomására akarja hozni,
hogy érdeklődik iránta.
Mi a büdös franc folyik itt?
Mia csak néhány lépésnyire állt tőlük, és észre sem vették. Próbált
úrrá lenni a rá törő féltékenységen és a dühön, amitől elsötétült előtte a
világ. Emlékeztette magát, hogy nem féltékeny természet.
A pokolba is ezzel az ostoba maszlaggal! Iszonyúan féltékeny volt,
és semmi sem okozott volna nagyobb örömet neki, mint hogy tövestől
kitépje a ribanc szőke haját. Talán Gabe-nek elment az esze? Vagy az
ilyen nők tetszettek neki? Azok, akik csak érdekből hajtottak rá?
Na persze, hiszen nem vágyott érzelmi kötöttségekre. Ez volt az
egyik alapelve. De kizárt dolog volt, hogy hagyja őt egy kis cafkával
flörtölni, miközben volt egy egyezségük. Ha kell, mindkettőjüket
felképeli.
Odalépett hozzájuk és Gabe apjának nyújtotta az italt. – Köszönöm,
kedvesem! – mondta Mr. Hamilton barátságos mosollyal.
Stella a pilláit rebegtetve fordult Gabe-hez. – Táncoljunk, Gabe!
Olyan jó a zene, és nem bírok a lábammal.
Gabe kedélyesen felnevetett, és Mia úgy érezte, mintha az
idegszálain hegedülne.
– Ha megbocsátasz – szólt oda Gabe az apjának, és elvezette Stellát a
tánctér felé, miközben rá se hederített Miára.
Mia döbbenten nézett utána. Figyelte, ahogy a karjába húzta a szőkét
– túlságosan is közel magához –, és rámosolygott. Mosolygott!
Márpedig Gabe ritkán mosolygott bárkire is.
Őt meg faképnél hagyta az apjával, ami már önmagában is elég kínos
volt, hiszen most lépett le a nőjével. A mosdóba nem szökhetett ki újra
ilyen rövid időn belül. Ezt a menekülőkártyát már elhasználta.
Észrevette Mr. Hamilton fancsali arckifejezését, ahogy a táncoló
párocskát figyelte. De ő is képtelen volt elfordítani a tekintetét róluk, és
percről percre nőtt benne a düh, miközben látta, ahogy Gabe keze
kihívóan lesiklott a nő derekára.
A pokolba is ezzel az egésszel! Nem fog itt ácsorogni, miközben
Gabe egy másik nőt taperol – ráadásul épp az apja barátnőjét. Ő
megtette a kötelességét. Elbűvölő volt és közvetlen. Hízelgett a
befektetőinek, és felmondta az összes haszontalan adatot, amelyeknek a
bemagolására ráment az egész délutánja. Jobb dolga is volt ennél!
Legelőször is hazamenni, és kiönteni a szívét Caroline-nak.
 tizenhatodik fejezet

– Micsoda kretén! – pufogott Caroline. – Nem hiszem el, hogy hagyta,

hogy így rámásszon az a ribi! Különösen, miután ott vagy te neki!
Mia elmosolyodott barátnője együtt érző kirohanásán. Bekucorodtak
a kanapéra, miután Mia megszabadult a ruhájától, mely gúnyos
mementója volt az egész szörnyű estének. Baromi sokat segített rajta,
hogy csinos volt benne, mivel Gabe mindvégig valaki mással volt
elfoglalva.
Senki sem tudott a kapcsolatukról, így nem is sejthették a
megalázottságát, de ez cseppet sem vigasztalta.
– Ki tudja, mit akart tőle – jegyezte meg Mia gondterhelten. – De
nem állt szándékomban ott szobrozni és tartani a gyertyát, miközben
ezek ketten guvadtan meresztgetik a szemüket egymásra.
Gyomorforgató volt!
– Jól tetted, hogy eljöttél! – csattant fel Caroline. Aztán felcsillant a
szeme, és Mia érezte, hogy a legjobb lenne most kereket oldania.
– Szóval, van olyan jó az ágyban, mint képzelem?
Mia elgyötörten felsóhajtott. – Az isten szerelmére, Caro!
– Mondj már végre valamit! Én csak elméleteket gyártok, de te tudod
az igazságot.
– Isteni, rendben? Teljesen levett a lábamról. Senkihez sem fogható,
pedig korábban sem volt okom panaszra. De ilyen ki-bebaszott kurva jó
még sosem volt.
– Ez igen! – jegyezte meg Caroline lemondóan. – Tudtam, hogy
valami durva dolog megy, mikor felhívtál, hogy küldjem el a cuccaid.
Még egy napja se dolgoztál neki és már az ágyába cipelt. Ez a faszi nem
totojázik! Azonnal akart téged.
Mia felsóhajtott. – Igen, mindenben elég határozott.
– Akarod, hogy rendeljünk valami kaját, aztán faljuk fel az összes
fagyit a hűtőből? Vagy már ettél?
 Mia a fejét ingatta. – Megbeszéltük, hogy a koktélparti után
vacsorázni megyünk. De ez még azelőtt volt, hogy a szőke maca feltűnt
a színen. Caroline a mobiljáért nyúlt. – Mit szólsz a pizzához?
– Mennyei!
Miközben Caroline kikereste a pizzéria számát a mobiljában, a
kaputelefon berregett. Mia felkelt, és intett neki, hogy maradjon a
helyén. – Te csak rendeld meg a pizzát, én majd megkérdem, ki az.
Odament a kaputelefonhoz, és benyomta a gombot.
– Tessék!
– Mia, azonnal gyere le!
Gabe dühös hangja visszhangzott a lakásban. Caroline elképedve az
ölébe ejtette a mobilját.
– Minek, Gabe? – felelte idegesen Mia.
– Esküszöm, hogy ha nem jössz le most azonnal, felmegyek, és
magam rángatlak le ide. Az sem érdekel, hogy fel vagy-e öltözve.
Három percet kapsz!
Mia dühösen elengedte a gombot. Visszament Caroline-hoz, és
levetette magát a kanapéra.
– Nos – mondta Caroline hosszasan elnyújtva a szót. –Ha itt van, és
téged követel, akkor egyértelmű, hogy nem a szőkével ment haza.
– Azt akarod mondani, hogy engedjek a fenyegetésnek? – kérdezett
vissza hitetlenkedve Mia.
Caroline megrándította a vállát. – Mondhatjuk így is. Mérget vennék
rá, hogy megtalálja a módját, hogy feljöjjön ide, és kirángasson a
lakásból. Jobb a békesség! Csak derítsd ki, mi lett a szőke ribivel.
Hiszen Gabe itt van, ő nincs – magyarázta Caroline, majd az órájára
nézett. –Már csak két perced van, mielőtt elkezdi King-Kongként
szétzúzni az épületet.
Mia sóhajtott, majd felpattant, és a hálószobájába rohant. Nem sok
kedve volt találkozni Gabe-bel a koktélpartin történtek után. Émelyegni
kezdett, ha csak eszébe jutott az a jelenet. Magára kapott egy farmert és
egy pólót, majd biztos, ami biztos, táskájába gyömöszölte a másnapi
munkába menős ruháit is.
Összeszedte a pipereholmijait, és az ajtóhoz robogott, közben dobott
egy puszit barátnőjének.
– Majd küldj egy sms-t, hogy tudjam, életben vagy-e még, vagy
kezdjem el keresni a hulládat – búcsúzott Caroline.
 Mia intett neki a válla fölött, aztán kiloholt a lifthez. Amikor a liftajtó
kinyílt a földszinten, szembetalálta magát a feldühödött alfa-hímmel.
Gabe egy lépésnyire állt vele szemben, állkapcsa előreugrott, szeme
villámokat szórt.
Odalépett Miához, nem hagyva időt neki arra se, hogy kilépjen a
liftből. Megragadta a kezét, és kivonszolta, át a hallon a kijárat felé. Mia
próbált megnyugtatóan mosolyogni a portásra, nehogy kihívja a
rendőrséget. Gabe rendületlenül szorította a kezét, minden mozdulatából
sütött a düh.
Mégis mi a fenéért haragudott rá? Nem ő flörtölt a szeme láttára egy
másik férfival a koktélpartin, ahová kettesben indultak.
Sóhajtott, amikor Gabe betuszkolta a kocsiba, majd átment a
túloldalra. Miután ő is beszállt, a kocsi elindult. – Gabe…
Gabe odafordult hozzá, szeme vadul villogott. – Most fogd be, Mia!
Ne szólj hozzám egy kurva szót se! Túlságosan is mérges vagyok rád
ahhoz, hogy józanul viselkedjek. Le kell nyugodnom, mielőtt egyáltalán
gondolni tudok arra, hogy megbeszéljem ezt veled.
Mia megrándította a vállát, és dacosan elfordult. Érezte a férfiban
tomboló haragot, hallotta türelmetlen morgását, de nem törődött vele.
Kinézett a kocsiablakon, és az elsuhanó színes fényeket bámulta.
Otthon is maradhatott volna, de beszélni akart Gabe-bel. Egész este
füstölgött, és most, hogy Gabe kezdeményezett, ő már készen állt az
összecsapásra.
Némán ültek egymás mellett az út alatt. Egyetlenegyszer sem nézett
a férfira, nehogy gyöngének mutassa magát, bár tudta, hogy ezzel csak
még jobban felhergeli.
Amikor a háza elé értek, Gabe kinyitotta a kocsi ajtaját, megragadta
Mia kezét, és kihúzta. Szorosan fogta a felkarját, miközben a toronyház
liftjéhez kísérte.
Miután bezárult mögöttük a lakásban a liftajtó, látszott, hogy Gabe
uralkodni próbál magán. Fújtatva nézett le Miára.
– A nappaliba! – utasította. – Sok megbeszélnivalónk van.
– Ha te mondod…
Mia kihúzta karját a szorításból, és komótosan besétált a nappaliba.
Ledobta magát a kanapéra, és várakozón nézett Gabe-re.
Gabe fel-alá járkált előtte, majd megállt, és rászegezte a tekintetét. A
foga közt beszívta a levegőt, és a fejét rázta. – Nem is tudok most
hozzád szólni, annyira felbosszantottál.
 Mia felhúzta, a szemöldökét. Még hogy ő? Hiszen kettejük közül
neki volt meg minden oka arra, hogy mérges legyen.
– Te vagy ideges? – kérdezte hitetlenkedve. – Mégis mi a fenéért?
Talán végül kikosarazott a kis barátnőd? Nem hinném, hogy így történt
volna. Nagyon is elszánt volt, hogy az ágyadba férkőzzön.
– Mégis mi a francról beszélsz? – Gabe értetlenül ráncolta a
homlokát.
Mia örömmel kifejtette volna neki, de ekkor Gabe felemelte a kezét,
és félbeszakította. – Először is, végighallgatod, miért vagyok ilyen
átkozottul pipa rád. Aztán ha kiadtam a dühömet, elfenekellek.
– Egy frászt fogsz! – vágta rá Mia.
– Eltűntél! – bökte ki Gabe. – Fogalmam sem volt, hol vagy, hogy
elrabolt-e valami perverz állat, vagy rosszul lettél, netán történt veled
valami. Mégis mi a faszt gondoltál? Eszedbe jutott egyáltalán, hogy
megtisztelj azzal, hogy szólsz nekem? Ha mondtad volna, hogy haza
akarsz menni, elvittelek volna.
Mia a lábfejét bámulta. Dühítette Gabe feledékenysége. Vagy ilyen
vastag volt a bőr a képén?
Gabe fejében ekkor összeállt a kép. Felsóhajtott, és a fejét csóválta. –
Szóval erről van szó! Stella.
– Igen, Stella. Vagy akárhogy is hívták.
Gabe a fejét ingatta. – Féltékeny voltál. Az isten szerelmére, Mia!
– Féltékeny? Átkozottul arrogáns és öntelt vagy, Gabe. Ennek semmi
köze a féltékenységhez, csakis a tisztelethez. Te meg én kapcsolatban
vagyunk. Még ha nem is a hagyományos értelemben. De van egy
szerződésünk. Az istenit, hozzám tartozol, és nem osztozom rajtad
valami ostoba szőke libával!
Gabe-et először meghökkentette a kitörése. Aztán hátrahajtotta a
fejét, úgy nevetett, amivel csak még jobban felingerelte Miát. A válla
rázkódott a nevetéstől. – Elvetted a haragom élét annyira, hogy most el
foglak fenekelni. Menj a hálószobába, és vetkőzz le!
– Mi a fasz?
– Vigyázz a szádra! Ha a bátyád ezt hallaná, szappannal mosná ki.
– Ne légy képmutató! Jace-nek és neked olyan mocskos a szátok,
mint egy pályaudvari nyilvános vécé.
– A hálószobába, Mia! És minden perc késlekedésért még öt ütés jár.
Ha nem hiszed, hogy komolyan beszélek, próbáld csak ki. Már így is
rászolgáltál húsz ütésre.
 Mia tátott szájjal bámult rá, de amikor a férfi lenézett az órájára,
felpattant, és a hálószobába sietett. Megőrült? Réges-rég el kellett volna
tűnnie innen, ehelyett maradt, és épp pucérra vetkőzött Gabe
hálószobájában, hogy elfenekelhesse.
Kellemes borzongás járta át a testét. A gyomra össze-ugrott a
várakozás izgalmától. Várakozás? Ennek semmi értelme nem volt.
Taszította a verés gondolata, egyszerre mégis olyan… csábítónak és
erotikusnak tűnt. Elképzelte Gabe kezét a fenekén. Amint megjelöli őt.
Gyakorolja a hatalmát fölötte.
Elment az esze! De ez nem volt újdonság. Már az is megkérdőjelezte
az elmeállapotát, hogy aláírta a szerződést.
Mikor Gabe belépett a hálószobába, az ágy szélén ült, meztelenül.
Zavarban volt, és azon járt az agya, mi várhat rá. Nem volt biztos benne,
hogy ez kellemes lesz. Sőt biztos volt benne, hogy nem lesz az. Egy
részét mégis fűtötte a kíváncsiság, és izgatta a gondolat, hogy Gabe
elfenekeli.
A szíve a torkában dobogott, amikor a férfi megállt előtte.
Lehengerlő és domináns volt.
– Állj fel – utasította nyugodtan. Nyoma sem volt dühnek a
hangjában.
Imbolyogva felállt, mire Gabe leült az ágyra. Felcsúszott az
ágytámláig, hátradőlt a párnákra, és feléje nyújtotta a kezét. Mia
rátérdelt az ágyra, és habozva megfogta a kezét. Gabe az ölébe fektette,
arccal a matrac felé. Mia hasa a combjain volt, a feneke csupán
kéznyújtásnyira.
Gabe megsimogatta gömbölyű farpofáit, könnyeden dörzsölve őket a
tenyerével.
– Húsz ütés, Mia. Te fogod számolni. A végén megköszönöd, hogy
elfenekeltelek, és aztán ájulásig foglak kefélni.
Mia agyán egyszerre viharzott át a basszus, a mi a fasz, és hogy
kérlek, csináld! Megbolondult, ez már biztos. Nem volt erre más
magyarázat.
Az első csattanás után egy apró jajszó hagyta el a száját. Nem tudta,
hogy azért, mert fájt az ütés, vagy mert ennyire meghökkent.
– Ezért még egyet kapsz! – morgott Gabe. – Számold, Mia!
A kurva életbe!
Gabe megdörzsölte a fenekét, majd rásózott.
– Egy – nyögte ki.
 – Nagyon jó – dörmögött elégedetten Gabe. Tenyerével
megnyugtatta a sajgó pontot, majd máshová csapott le. Mia majdnem
elfelejtett számolni, de gyorsan kibökte, hogy kettő, mielőtt Gabe
harmadszor is rácsapott volna.
Az egész feneke lángolt, de amikor elmúlt az égő érzés, kéjes
izgatottság töltötte be az ölét. Hüvelye összerándult, és nyugtalanul
mocorgott, hogy enyhítse a szorító érzést.
Három. Négy. Öt. Mire egy tucathoz ért a számolásban,
kimelegedett, alig kapott levegőt. Ficánkolt Gabe ölében. Megőrjítette,
ahogy lágyan cirógatta az ütések között. De sosem ütött túl erősen, épp
csak annyira, hogy érezze a keze erejét. A tizenhatodik ütésnél már
azért könyörgött, hogy ne hagyja abba. Csinálja még! Erősebben!
Bár a bőre lángolt, csodálatos érzés volt. Iszonyúan élvezte a
helyzetet. Még sosem tapasztalt ehhez hasonlót. Közel volt hozzá, hogy
elélvezzem, és soha nem is álmodott arról, hogy ez pusztán az
elfenekeléstől megtörténhet. Egyáltalán nem számított rá, hogy ennyire
felizgathatja.
– Maradj nyugton, és ne merj elélvezni! – figyelmeztette Gabe. –
Még két ütést kapsz, és ha elmész, biztosíthatlak, hogy a következő
fenekelést már nem fogod ennyire élvezni.
Mia nagy levegőt vett, behunyta a szemét, és megfeszítette magát,
hogy ellenálljon a kitörni készülő orgazmusnak.
– Tizenkilenc – mondta olyan erőtlenül, hogy suttogásnak hangzott.
– Hangosabban!
– Húsz!
Istenem! Vége volt. Fújtatott a kimerültségtől, miután ilyen sokáig
visszatartotta a levegőt, és kétségbeesetten igyekezett uralkodni magán,
nehogy elélvezzen. A puncija úgy lüktetett, mintha Gabe minden egyes
ütése a csiklóján csattant volna. Annyira felizgult, hogy ha Gabe csak
rálehelt volna, elszáll az agya, mint egy tűzijáték-rakéta.
Dühítette, hogy ennyire elvesztette a fejét, és hogy olyasvalamit
élvezett, amit visszataszítónak kellett volna tartania.
Gabe hagyta a combján feküdni, míg lelassult a légzése és már nem
volt olyan közel a csúcshoz. Aztán gyöngéden felemelte, és a hátára
fordította. Fölé hajolt, miközben a sliccével matatott és próbálta
lehámozni magáról a ruhát.
Miközben vetkőzött, szájával Mia mellét kereste. Bekapta, és
szívogatta a mellbimbóját. Amikor levette az ingét, Mia arra számított,
hogy szétfeszíti a combját, és keményen megbassza. Csakhogy Gabe
ehelyett felállt, megragadta Mia lábát, és az ágy széléhez húzta.
Szétnyitotta Mia combjait, a farkát a puncijának szegezte, és
izgalomtól csillogó szemmel nézett le rá. – Élvezted a verést, Mia?
– Baszd meg! – felelte Mia durván. Ami az előbb történt, mindent
megkérdőjelezett, amit eddig magáról gondolt, és ez egyáltalán nem
tetszett neki.
Gabe állkapcsa megfeszült a szemtelen megjegyzéstől. –Nem,
drágám. Téged baszlak meg!
Egyetlen határozott döféssel belehatolt. Mia gerince hátrafeszült.
Levegőért kapkodott. Keze ökölbe szorult, és belemarkolt az
ágytakaróba.
– Köszönd meg, hogy elfenekeltelek!
– Menj a pokolba!
Gabe erre kihúzta a farkát, és megállt a hüvelybemeneténél. A
makkja épp csak súrolta a kisajkakat, csaknem az őrületbe kergetve
Miát.
– Rossz válasz. Mondd, hogy köszönöd, és megbocsátok.
– Csak csináld. Fejezd be! – rimánkodott Mia. Nem akart gyöngének
és kétségbeesettnek tűnni, de vészesen közel állt ahhoz, hogy
megalázkodjon a férfi előtt.
Gabe megcsókolta. De ez büntető csók volt, hogy emlékeztesse, a
hatalmában van. Ám ezzel csak még jobban felkorbácsolta benne a
vágyakozást. Teljesen elhatalmasodott rajta és maga alá temette a
sóvárgás.
– Elfelejted, ki irányít, kedvesem – dörmögte Gabe, miközben
finoman Mia állába harapott. – A tulajdonom vagy. Ami azt jelenti,
hogy nem számít, mit akarsz. Az történik, amit én akarok.
Mia hunyorgott, és összeszorította a száját. – Baromság!
Gabe lassan végighúzta a farkát a puncija duzzadt, nedves húsán. – A
szerződés kimondja – szólalt meg bársonyos hangon. Aztán újra
behatolt, olyan hevesen és hirtelen, hogy szinte sokkolta Miát.
– Bármikor széttéphetem azt a szerződést – felelte makacsul.
Amilyen ingerült volt, ebben a percben meg is tette volna. De nem ezt
akarta, és ezt mindketten tudták.
Gabe elhallgatott. Teste a testének feszült, ajka megállt a nyaka
fölött, félúton Mia melle felé. A mellbimbói várakozón
megkeményedtek, mellkasa epekedve hátrafeszült. Akarta, hogy Gabe a
szájába vegye. A türelme határához ért. Majd' elemésztette a sóvárgás
és a düh.
– Igen, megteheted – felelt Gabe félvállról. – Ezt akarod? Széttépni a
szerződést és kisétálni innen? Vagy azt akarod, hogy basszalak meg?
A kurva életbe, ez a férfi teljesen megőrjítette. Nagyon is jól tudta,
mit akar, de arra várt, hogy mondja ki. Hogy könyörögjön.
Gabe átható pillantása szinte az ágyhoz szegezte. Dur ván beléhatolt,
majd megállt, és benne maradt, mélyen hüvelyében. Rászorított a
farkára, esedezve, hogy folytasSa De Gabe nem mozdult.
– Mondd ki, Mia!
Mia a határán volt, hogy elsírja magát dühében. Annyi, ra felajzott
volt, és a teste olyan hiperérzékeny, hogy nem tudott mozdulatlan
maradni.
– Köszönöm – motyogta.
– Mit köszönsz?
– Köszönöm, hogy elfenekeltél!
Gabe nevetett. – Most elmondhatod, mit akarsz.
– Azt akarom, hogy basszál meg, az istenit!
– Mondd, hogy kérlek – Gabe szája szegletében mosoly bujkált.
– Kérlek, Gabe! – lihegte Mia. Utálta, hogy ilyen kétségbeesett a
hangja.
– Jobban jársz, ha szót fogadsz nekem. Ezt jegyezd meg, Mia. Jusson
eszedbe, ha legközelebb szó nélkül akarsz otthagyni.
Gabe fölé hajolt, és a haját simogatta. Aztán belemarkolt, és a
halántékánál fogva hátrahúzta a fejét. Majd a keze lesiklott Mia vállára,
és a matracra szorította, hogy ellent tartson erős lökéseinek. Keményen
baszni kezdte, kitartó, vad döfésekkel. Mia körül megszűnt a világ,
semmi mást nem érzékelt, csak Gabe farkát, ahogy jár benne.
Fogalma sem volt, mit kiabál, hogy hagyja abba, vagy ne hagyja
abba. Könyörgött. Elfúló hangon esedezett. Könnyek csorogtak le az
arcán, a gerince megfeszült, mint az íj húrja.
Ekkor Gabe átölelte és magához szorította. Halkan, megnyugtatóan
suttogott hozzá, és a haját simogatta, miközben elélvezett benne.
– Csitt, drágám! Minden rendben. Most már minden rendben.
Vigyázok rád. Engedd, hogy gondoskodjak rólad.
Mia végzetesen kimerült és feldúlt volt attól, ami az előbb történt. Ez
nem ő volt! Őt nem izgatta fel a verés, sem a durva, perverz szex.
Lassan, gyöngéden szerette csinálni. Kényelmesen. Ráérősen. De Gabe-
bel szeretkezni maga volt az apokalipszis. Olyan pusztító erő volt
benne, amilyennel még soha nem találkozott, és tudta, hogy nem is fog
többé.
Fokozatosan lehántotta róla a védőrétegeket, és a felszínre hozta azt
az arcát, amelyet eddig nem ismert. Sebezhetőnek, bizonytalannak
érezte magát. Mit kezdjen ezzel az új Miával?
Gabe rajta feküdt, megcsókolta a homlokát, és lágyan cirógatta a
haját. Mia hozzábújt, hogy megpihenjen teste melegében és erőt
merítsen belőle. Ő volt a legmegnyugtatóbb dolog az életében,
miközben miatta hevert mindene romokban. Az esze, a teste és a szíve
is.
Amikor Gabe a szájához ért, leírhatatlanul gyöngéd volt. Már nyoma
sem volt a követelőző, heves szenvedély nek. Mennyeien érzékin
csókolta. Mintha szerelmesek lennének, akik egy mámoros szeretkezés
után meghitten összebújnak. Csakhogy nehezen lehetett volna
szeretkezésnek nevezni, hogy elfenekelte, aztán meg keményen
megbaszta.
Szex. Csak szex volt. Izgató, észvesztő, eget rengető, érzelemmentes
szex. Óriási és végzetes hiba lett volna ennél többnek gondolni.
 tizenhetedik fejezet

Gabe a sötétben feküdt, és vakon bámulta a plafont. Mia hozzásimult,

feje a karján nyugodott. Tudta, hogy ébren van. A légzése még nem
lassult le, és nem nehezedtek el a tagjai, mint álmában. Csendben feküdt
mellette, mintha azt próbálná megemészteni, ami az éjjel történt.
Rohadék volt. És ezt tudta is magáról. Egy kis bűntudatot még érzett,
de nem állt volna meg. Megszegte valamennyi ígéretét, és tudta, hogy
ez mostantól kezdve így lesz. Nem volt benne tapintat, sem gyöngédség,
sem türelem. Mia megőrjítette. Szabadjára engedte a benne lakozó
vadállatot.
Kinyitotta a száját, majd becsukta. Magyarázattal tartozott volna az
estéért, de a büszkesége nem engedte szólni. Iszonyúan felpaprikázta,
hogy Mia faképnél hagyta. Mégis tetszett neki a karakánsága, hogy volt
mersze beinteni és elmenni.
Ha bárki mással csinálja meg ugyanezt, még meg is dicsérte volna
érte. Ő lett volna az első, aki azt mondja neki, menjen, és meg se álljon.
Aztán jól seggbe rúgta volna azt a szemétládát, aki így bánt vele.
De ha őt akarná elhagyni, azt nem engedhetné meg. Utána menne és
elkapná, aztán kikötözné az ágyához és fogva tartaná. Nem fogja
kiereszteni a markából. Még nem.
– Ma este nem az történt, amire gondoltál – szaladt ki a száján a
vallomás, önmagát is meglepve.
Az istenit! Nem akarta ebbe belekeverni Miát. Ha elég időt tölt vele,
maga is rájön, akkor meg minek magyarázza el?
Mert Mia más. Fasz voltál. Tartozol neki ennyivel.
Mia érdeklődőn felkönyökölt. Állát a tenyerének támasztotta, sűrű,
sötétbarna haja lepelként hullott a vállára. Gabe az éjjeli lámpa
kapcsolóját kereste, hogy lássa a tekintetét. A lágy fény kiemelte a lány
finom arcvonásait, bőre áttetszően ragyogott, mint az alabástrom.
Gyönyörű volt. Nem is akadt jobb kifejezés rá. Olyan angyali
szépség sugárzott belőle, hogy az egész teste belesajdult. Talán csak
akkor nem, amikor dühös volt, de még az is felizgatta, ha mérgesnek
látta, mint egy felhergelt kiscicát. Azon nyomban meg akarta dugni, és
hagyni, hogy a karmát a hátába mélyeszthesse.
– Nekem elég egyértelműnek tűnt – Mia szúrós szemmel nézett rá. –
A kis szőke követett a mosdóba, és közölte velem, hogy inkább a
fiatalabb, gazdagabb Hamiltont akarja az idősebb, kevésbé tehetős
kiadás helyett, és tanácsot várt tőlem, hogyan szaltózhasson be az
ágyadba. Ezután csak azt láttam, hogy összesimulva édelegtek a
táncparketten, a kezed a seggén, nem is szólva a többi részéről.
Mia elhallgatott és mély levegőt vett. Gabe látta rajta, hogy megint
kezd dühbe gurulni, de becsülte, amiért ilyen őszinte. Nem félt tőle, és
ez tetszett neki. Engedelmes, alárendelt nőt akart, de nem egy gyáva kis
nyuszit. Nagy különbség volt a kettő között.
Erős, öntudatos nőre vágyott, aki nem ijed meg a dominanciájától.
Talán Mia volt számára a nagy Ő, de ezzel a gondolattal nem is tudott
mit kezdeni.
– Tudom, hogy a kapcsolatunk nem nyilvános. Tisztában vagyok
vele, hogy a munkatársadként voltam veled. Senki sem tud kettőnkről.
Nem kellett volna kínosan éreznem magam. Mégis így volt, és nem
tehettem ellene semmit. A föld alá akartam süllyedni, mert az
egyezségünkre gondoltam. Ha én csak a tiéd vagyok, te is csak az
enyém lehetsz. Ehhez képest ott bájologtál és flörtöltél azzal a szőke
tyúkkal. Rámosolyogtál, Gabe. Pedig te nem mosolyogsz csak úgy
akárkire.
Mia hangja olyan fájdalmasan és vádlón csengett, hogy Gabe úgy
érezte, mintha kést forgattak volna a mellkasában.
– Ez kiborító volt és megalázó, mert csak arra tudtam gondolni, hogy
nem vagy elégedett velem, hogy nem vagyok a megfelelő nő számodra.
Lefeküdtünk párszor, és máris a következő zsákmány után nézel?
– Baromság – felelte Gabe. Dühítette, hogy megbántotta Miát. – Ez
óriási baromság! Táncoltam vele. Hagytam, hogy játszadozzon velem,
mert azt akartam, hogy az apa lássa, mibe keveredett. Az a nő
egyáltalán nem fogta vissza magát, és az apámnak ezt észre kellett
vennie. Pipa lettem amikor megláttam őket együtt, és csak rontott a
helyzeten hogy a nő rám mozdult az apám szeme láttára. Még nem
tettem túl magam a szüleim válásán. Nem bírom megszokni, hogy az
apámat minden héten más nővel látom. Az anyám otthon ül, és a
tönkrement házasságát siratja, az apám meg leszarja. Szóval igen,
hagytam, hogy nyíltan flörtöljön velem, de csak azért, hogy az apám
lássa, milyen nőcskékre cserélte le az anyámat.
Mia tekintete ellágyult. Haragja részben elpárolgott. Megérintette
Gabe karját. – Rosszulesik neked, hogy más nőkkel látod?
– A pokolba is, igen! Egész életemben felnéztem rájuk. Szégyelltem
magam a válásomért. Én voltam a világ legnagyobb lúzere, mert a
szüleimnek sikerült csaknem negyven éven át működtetni a
házasságukat, én meg még három évig se húztam. Az övéké volt a
mintaházasság a szememben. A bizonyíték arra, hogy a szerelem igenis
létezik még manapság, és hogy a házasság igenis jó lehet, ha két ember
tesz érte. Aztán az apám egyik napról a másikra elköltözött, és alig pár
hét alatt elváltak. Még most sem értem az egészet. Ennek kurvára
semmi értelme! És utálom, hogy az apám ezt tette az anyámmal.
Kibaszottul dühös vagyok rá, pedig szeretem. De csalódtam benne.
Elárulta a családunkat, és ezt nem tudom megbocsátani neki.
– Megértem – mondta lágy hangon Mia. – Amikor meghaltak a
szüleim, én is nagyon dühös voltam rájuk. Micsoda hülyeség, nem?
Hiszen nem az ő hibájuk volt. Biztosan nem akartak meghalni. Egy ittas
sofőr áldozatai voltak. Mégis nagyon haragudtam, amiért magamra
hagytak. Fogalmam sincs, mi lett volna velem, ha nincs mellettem Jace.
Ő volt az egyetlen támaszom, az utolsó szalmaszál, akibe
kapaszkodhattam. Sosem felejtem el neki, amit értem tett.
Gabe magához szorította. Tudta, milyen nehéz időket élt át, amikor a
szülei meghaltak. Dühös volt, összetört, és kezelhetetlen. Jace
kétségbeesetten próbált segíteni rajta, gondoskodni róla és szeretetet,
támogatást adni neki.
Ő nevelte fel, mintha a pótapja lett volna. Ő jelentett mindent Mia
számára: egyszerre volt báty, apa és anya. Gyám, támasz és menedék.
Nem sok férfi csinálta volna végig ugyanezt, és tett volna félre mindent,
hogy a kistestvérével törődjön. Gabe csodálta őt ezért.
Mia habozott, majd egy picit eltolta magát Gabe-től. Bár ez nem
tetszett neki, ellenállt a késztetésnek, hogy magához szorítsa. Túl
kétségbeesettnek, túl ragaszkodónak tűnt volna. Ő pedig nem akart
ragaszkodni senkihez sem.
– Gabe… – Mia habozott, tekintetében bizonytalanság ült. Látszott,
hogy vívódik, feltegye-e a kérdést, amely belülről feszítette.
Gabe figyelt. Maga sem tudta, hogy akarja-e hallani azt amit Mia épp
kibökni készült.
 – Mi történt köztetek Lisával? Tudom, mennyire fájt ez neked, és
hogy mennyire megbántott. Tudom, hogy ő hagyott el, és hogy
megszenvedted a válást.
Gabe egy hosszú pillanatig hallgatott. A legkevésbé sem akart most
Lisáról beszélni, az árulásáról, sem arról, ahogy elvált tőle. Talán
magyarázattal tartozott Miának? Nem. Senkinek sem tartozott
semmivel. Mégis úgy érezte, hogy kikívánkozik belőle. El akarta
mondani Miának, hogy megértse, miért kellett a szerződés. Még soha
nem beszélt erről egyetlen nőnek sem a válása óta, és nem is akart ebből
rendszert csinálni. De Mia más volt, ezt ő is érezte, még ha
veszélyesnek is tartotta.
– Biztos vagyok benne, hogy a szerződés elég… vad számodra.
Rideg. Szívtelen. Könyörtelen. És valószínűleg seggfejnek tartasz
miatta. Vagy valami hasonlónak.
Mia nem felelt, de Gabe tudta, hogy magában igazat ad neki, mert
egy szóval sem mondott ellent. Nem akarta felmenteni, és ez tetszett
neki. De nem is volt a pillantásában ítélkezés. Pusztán csak kíváncsiság.
– A házasságunkban az enyém volt az irányítás. Nem akarom
részletezni az okokat, egyszerűen csak így volt. Ez létszükséglet
számomra. Nem volt boldogtalan gyermekkorom, és nem vagyok
érzelmileg labilis, ami ezt indokolná. Ez több, mint perverzió, én ilyen
vagyok. Nem tudok megváltozni senki kedvéért. Nem is akarok. Jól
érzem magam a bőrömben, semmi gondom a vágyaimmal és a
szükségleteimmel.
– Értem – bólintott Mia.
– Nem tudom, Lisa miért hagyott el. Talán már nem tudtam
kielégíteni. Talán már nem akart ilyen kapcsolatot. Talán eleve csak
azért ment bele, hogy a kedvemre tegyen, és sosem volt igazán boldog
mellettem. Nem tudom. De már nem is érdekel. Amikor elhagyott,
alaptalanul megvádolt egy sor iszonyú dologgal. Befeketített a
válóperes tárgyaláson és a médiában. Telekürtölte az egész világot
azzal, hogy kizsákmányoltam és visszaéltem az erőfölényemmel. Úgy
festette le a kapcsolatunkat, mintha az akarata ellenére történt volna,
ami baromság volt, mert már az első naptól fogva tudta, mik az
elvárásaim vele szemben. Mindent megtettem, hogy pontosan tisztában
legyen ezzel már a kapcsolatunk legelején, és akkor is, amikor hozzám
jött feleségül.
 Mia együtt érzőn pillantott rá, és ezt utálta. Nem akart részvétet
senkitől. Nem úgy mondta el ezeket, mintha ki akarná önteni a szívét a
szeretkezés utáni csöpögős össze-bújás közben. Csak azt akarta, hogy
Mia megértse.
– Nem vádolhattam volna azért, ha már nem akart ilyen kapcsolatot.
Csak őszintén elém kellett volna állnia, és megmondani, hogy el akar
menni. Nagyvonalúan gondoskodtam volna róla. Sőt támogattam volna
a döntésében Ehelyett nekem támadt, és szörnyeteget csinált belőlem az
egész világ előtt. Ezt sosem bocsátom meg neki. Komoly leckét kaptam
a házasságunktól. Azóta nem mentem bele egy kapcsolatba sem anélkül,
hogy levédjem magam az ilyen vádak ellen. Talán betegesnek tűnik, de
egyetlen viszonyt sem kezdtem mindkét fél által aláírt szerződés nélkül.
Nincsenek egyéjszakás kalandjaim, alkalmi partnereim. Ha úgy döntök,
hogy lefekszem egy nővel, tökéletesen tisztában kell lennie a
feltételeimmel, és alá kell írnia a szerződést, amely mindkettőnket
megvéd.
– Talán Lisa saját magát akarta meggyőzni arról, hogy ilyen rémes
alak vagy, hogy el tudjon hagyni – mondta Mia lágyan. – Nem lehet
könnyű kilépni egy házasságból.
Gabe felhorkant. – Ezt mondd az apámnak! Naiv vagy, Mia. Édes és
ártatlan. Nap mint nap ezrek rúgják fel a házasságukat. Sosem értettem,
mi visz rá valakit, hogy egyik reggel úgy ébredjen: „Ma lesz a napja,
hogy elhagyom a feleségemet vagy a férjemet.” A lojalitás ma már nem
jelent semmit. Senki sem akar dolgozni a problémákon. Könnyebb
felfogadni egy válóperes ügyvédet, és odébb állni.
Mia megértően a mellkasára tette a kezét. Szerette, ahogy
megérintette. Nem tudta, hogy képes lenne-e valaha is betelni vele.
Addig-addig fog táplálkozni belőle, míg fel nem falja teljesen. Míg Lisa
nem lesz belőle, és képtelen tovább elviselni őt. De nem akart még egy
nőt olyan boldogtalanná tenni, mint Lisát. Egyszerűbb volt kiszolgálni
magát, és továbblépni. Azt tenni, amivel az apját és a volt feleségét
vádolta. Holott talán nem is volt különb náluk.
– Nem akar mindenki elárulni, Gabe. Vannak, akik lojálisak hozzád.
Nem irányíthatsz mindent. Nem irányíthatod, hogyan érezzenek az
emberek irántad. Sem azt, mitől telik be náluk a pohár. Csak a saját
reakcióidat, tetteidet és a gondolataidat tudod uralni.
 – Bámulatosan bölcs vagy zsenge korod ellenére – incselkedett Gabe.
– Miért érzem úgy, hogy egy tizennégy évvel fiatalabb fruska épp
kioktat engem?
Mia hirtelen közel hajolt hozzá, és megcsókolta. Ajka forrón,
bársonyosan tapadt az ajkára. Meztelen melle a mellkasát súrolta, és
azon nyomban merevedése lett.
– Túlságosan is sokat foglalkozol a korommal – duruzsolta Mia. –
Talán egyszerűen csak okos vagyok.
Gabe felnevetett, majd visszacsókolta. Teste ébredezett, ahogy a lány
csábítóan hozzásimult. De Mia hirtelen eltolta magát tőle, és komoly
tekintettel nézett le rá. Ez nem tetszett neki, de érezte, hogy valami még
nyomja a lelkét.
– Valamit még most tisztáznunk kell. Értem, hogy mit akartál elérni
az apádnál. De nem lett volna rossz, ha beavatsz engem is. Borzalmas
érzés volt, ahogy a szőkével együtt láttalak, és ha még egyszer ilyen
szarság megtörténik, otthagylak, mint ma este. Csak legközelebb már
nem fogod tudni ilyen könnyen kidumálni magad. Tiéd a nyitás a
kapcsolatunkban, de ez nem jelenti azt, hogy még egyszer végignézem,
ahogy egy másik nőt fogdosol.
Mia fürkészően nézett rá, mint aki arra számít, hogy dühbe gurul, de
Gabe hátravetette a fejét, úgy nevetett. Amikor újra Miára pillantott, a
lány tanácstalannak és durcásnak tűnt.
– Elbűvölő vagy, amikor mérgelődsz – jegyezte meg vigyorogva. –
Talán nem is vagy olyan okos, mint hiszed, ha belementél ebbe az
őrültségbe.
– Vagy ez volt életem eddigi legjobb döntése – jegyezte meg Mia
komoly hangon.
– Ez erősen kérdéses, de bolond lennék kísérteni a szerencsémet –
felelte Gabe.
Átölelte Miát, és fölé gördült. A farka már a lány combjai közt
ágaskodott. Remélte, hogy készen áll a behatolásra, mert nem tudott
tovább várni. Képtelen lett volna még egy másodpercet Mián kívül
tölteni.
De volt valami a beszélgetésükben vagy Mia odaadó tekintetében,
ami miatt megtorpant. A kurva életbe is, akkor ez egyszer majd lassan
csinálja. Megadja a módját a szeretkezésnek, és nem fogja állat módjára
brutálisan megbaszni.
 Nem kell mindig érzéketlennek és bizalmatlannak lennie. Egyszer
törődhetne valaki más örömével is a saját önző vágyai helyett. Miáért
kész volt erre. Meg akarta tenni. Mert megérdemelte.
Ahelyett hogy rögtön felnyársalta volna a farkára, puhán
megcsókolta. Minden durvaság nélkül. Gyöngéden becézgette az ajkát,
míg meg nem nyílt előtte. Nyelve csábítóan, játékosan körözött Mia
szájában. Lassan, fokozatosan haladt, egyszerre csak egy érintés, majd a
következő és így tovább.
Szája végigsiklott Mia állkapcsán a füléhez. Nyelvével eljátszott a
fülcimpáján, körözött a fülkagylója fölött, majd belecsókolt a nyakába,
és finoman megszívta érzékeny bőrét. Érezte, ahogy Mia beleborzong,
és leírhatatlan elégedettség töltötte el attól, hogy gyönyört ébresztett
benne.
Mia azonnal libabőrös lett, mellbimbói hegyesen meredtek a
mellkasának.
Képtelen volt ellenállni a kísértésnek, és végigcsókolta a nyakát,
majd a mellkasát. Nyelvével cirógatta kerek dombocskáit, és egyre
közelebb és közelebb ért ágaskodó mellbimbójához.
– Gabe…
Csak fokozta a felizgultságát, ahogy Mia kéjsóváran a nevét suttogta.
Farka már az ölének forróságában várakozott, de még nem hatolt be.
Biztosra akart menni, és annyira felizgatni Miát, amennyire vadul ő is
kívánta. Kerül, amibe kerül, de ennél kevesebbel nem éri be.
Megfogta a farkát és fel-le járata Mia nedves szeméremajkai között,
a csiklójától a hüvelybemenetéig. Közben az egyik mellbimbóját
nyalogatta, és a nyelvével körözött a hegyes kis csúcs körül.
– Élvezed? – duruzsolta Gabe.
– Ó, igen. Szívd csak. Imádom, ha a szádba veszed a mellem.
Nem kellett kétszer mondania. Gabe már remegett az izgalomtól.
Szüksége volt Miára. Birtokolni akarta. Mélyen befúrni magát az ölébe,
hogy emlékeztesse rá, hogy a tulajdona. Ádáz küzdelmet vívott az
ösztöneivel, de még egy kis ideig fékeznie kellett magát.
Gyöngéden csókolta Mia mellbimbóját, a nyelve hegyével cirógatta,
végül bekapta, és erősen megszívta. Az ajkával harapdálta, míg a
szájában tartotta. Imádta a szájában érezni Miát és magába szívni az
ízét. Nem létezett ennél finomabb dolog, és semmi sem okozott
kéjesebb örömöt, mint az, hogy Mia itt feküdt alatta, és a kezével és a
szájával felfedezhette, megízlelhette, becézgethette a testét. Mia az övé
volt. A kizárólagos tulajdona. Akkor tette magáévá, amikor csak akarta,
ahányszor csak eszébe jutott. Olyan érzése volt, mintha eddig éhezett
volna, és most elé raknának egy svédasztalos vacsorát, hogy szolgálja ki
magát. Mindent akart egyszerre. El akart merülni benne, és minden mást
elfelejteni.
Mia a hajába túrt, és érezte a körmeit a tarkójába fúródni. Először
volt egy kicsit vadabb az ágyban, és ez nagyon is tetszett neki. Az
üzente, hogy vele van, hogy ketten osztoznak ebben az őrült, bénító
szenvedélyben. Nem volt egyedül.
Mia felemelte a csípőjét, és odanyomta az ágyékához, próbálva
bejátszani a farkát a hüvelyébe. Bár a farka már úszott az édes nedvben,
és tudta, hogy Mia már készen áll, mégsem tette meg az utolsó lépést.
Azt akarta, hogy megőrüljön a kéjtől. Olyan gyönyört akart okozni neki,
amilyet még soha életében nem élt át.
Feltérdelt, és végigcsókolta a mellétől a hasáig. A farka keményen
állt, csőre volt töltve. Mia összerezzent, és halkan nyögdécselt,
miközben a nyelve a köldökével játszott. Élvezte, ahogy vonaglik alatta,
és ettől még jobban beindult.
Lassan haladt lefelé a hasán, és puha csókjaival beborította a derekát,
majd az egész ölét. Ajkával cirógatta bársonyos bőrét, majd végighúzta
a nyelvét a vénuszdombjától a combhajlatáig. Egy leheletnyi választotta
csak el Mia puncijától, de nem ért hozzá.
Elmosolyodott, amikor hallotta sóvárgó sóhaját.
Finoman belemélyesztette a fogát a belső combjába, aztán
nyugtatóan megnyalta, és így haladt egyre lejjebb a térdéig, majd a
bokájáig.
Miának icipici lábujjai voltak, jól illett hozzájuk halvány rózsaszínű
körömlakkja. Bekapta a nagylábujját, és úgy szívta, mint a mellbimbóit.
Aztán minden egyes lábujjával ugyanígy tett.
– Istenem, te még a legegyszerűbb dolgokat is olyan izgatóan
csinálod! – pihegte Mia. – Még soha senki nem vette a szájába a
lábujjamat. Korábban azt hittem, ez undorító, de a te szád maga az édes
bűnbeesés.
– Undorító?
– Felejtsd el, hogy valaha is ezt mondtam! Folytasd csak.
Gabe elnevette magát, és letette a lábát. A csípőjétől kezdve
végigcsókolta, nyalta és harapdálta a másik lábát is, hogy eljusson a
pindurka lábujjakig. Majd ezeket is egyenként a szájába vette, és
megszívta.
Imádta Miában, hogy végtelenül lágy volt és nőies, mégis öntudatos.
Nem lehetett csak úgy lesöpörni. Kemény dió volt, más, mint a korábbi
barátnői, ő pedig élvezte a kihívásokat. Eltervezte magában, hogy még
sokszor fogja kényeztetni a lábujjait a következő hetekben.
Babusgatni akarta és szemérmetlenül elkényeztetni. Megadni neki
mindenféle gyönyört, amit csak el lehet képzelni. Elégedettnek akarta
látni, ő akart lenni az a férfi, aki minden vágyát kielégíti. Látni akarta a
szemében a csillogást, és azt kívánta, hogy miatta ragyogjon. Ha emiatt
önző, egoista dög lesz, azt el tudja viselni.
Megfogta Mia mindkét bokáját, aztán a magasba emelte, és
szétnyitotta a lábait. Combjai között feltárult előtte a puha, rózsaszín
hús, nedvesen csillogva a lágy fényben.
Vállára vette az egyik lábát, végigsimított a belső combján, és
becsúsztatta az ujját a puncijába. Érezte, ahogy a hüvely fala körbeöleli,
és ráfeszül az ujjára. Szabályosan leverte a víz és gyöngyözni kezdett a
homloka. Annyira vágyott már rá, hogy mélyen benne legyen, hogy
azon nyomban el tudott volna élvezni.
Előrehajolt, és egy erőteljes nyalással végighúzta a nyelvét a
hüvelybemenetétől a csiklójáig. Mia felsőteste megemelkedett, és a
nevét sikoltotta, kielégülésért esedezve. Érezte rajta, hogy a türelme
végén van, de ő sem bírta már tovább.
Ágyéka közelített Miához, megragadta a farkát, és a puncijához
nyomta. Egy pillanatra eljátszadozott vele, és a makkja hegyével
sekélyen döfködte, míg Mia felhördült a vágyakozástól.
– Tudod, hogyan kínozz meg – mondta mérgesen. – Az istenit, Gabe!
Bassz már meg!
Gabe leengedte a lábát, és fölé hajolt. Elhelyezkedett a csípője fölött,
hogy olyan szöget találjon, amelyben a legmélyebbre tud hatolni, aztán
megcsókolta Miát, és elmosolyodott. – Milyen kis követelőző vagy!
Mia kinyújtotta a karját, a nyaka köré fonta, magához húzta és
szenvedélyesen megcsókolta, bizonyítva az előbbi állítását.
Mikor belehatolt, érezte, ahogy a farka végigsiklik a nedves,
bársonyos, szűk hüvelyfalon, míg a csípőjük össze nem ért.
– A kibaszott kurva életbe, mit művelsz velem? – suttogta feldúltan.
 Mia a dereka köré kulcsolta a combjait, a sarkát rászorította a
fenekére, és vágyakozón megemelte a csípőjét. Többet akart. A pokolba
is, akárcsak ő. Képtelenség volt betelni ezzel az érzéssel.
Megtámaszkodott Mia válla fölött és mozgatni kezdte a csípőjét.
Mélyen beledöfte és egy másodpercre ott tartotta a farkát a lehető
legmélyebb egyesülésben, aztán visszahúzta. Mámorosan lágy
ritmusban mozgott benne.
– Mondd, mire vágysz – nyögte. – Mennyire vagy attól, hogy
elélvezz? Mit szeretnél?
– Téged – felelte Mia, és ez az egy szó Gabe szívébe talált. – Csak
téged.
Már nem kellett rászólnia azért, hogy figyeljen rá. Édesen, odaadóan
nézte, szemében a mélyről feltörő gyönyör csillogásával.
Gyorsított a tempóján, egyre erőteljesebben ütközve a csípőjének.
Mia összerezzent, hüvelye ráfeszült a farkára. Érezte, ahogy az
orgazmusa hulláma végigfut a farka teljes hosszán, és ettől ő is azonnal
a csúcsra ért.
Olyan volt, mintha kifordították volna. Még soha nem élt át ilyen
mámoros gyönyört. Az adrenalin szétspriccelt a vénáiban.
Amikor az első adag ondó kilövellt belőle, olyan fájdalmas és
egyszerre észveszejtő kéjt érzett, hogy minden megszűnt létezni a
farkán kívül, ami még mindig mélyen benne járt Miában. Látta, ahogy
őt nézi, miközben elélvez, és a mellkasa gyors ütemben emelkedik és
süllyed. Akkor sem állt meg, miután már az utolsó cseppet is kilövellte
magából, mert nem akarta, hogy véget érjen.
Mia a hátát simogatta, és belemélyesztette a körmeit. Felnyögött, és
egész testében megremegett. Mélyen belefúrta Miába a farkát, és lassan
leeresztette rá a csípőjét.
Becsúsztatta a kezét a feneke alá, és magához szorította. Nem akarta
elveszíteni a közelségét. Szeretett volna a teste részévé válni, és örökre
az ölében maradni. Nem volt ennél csodálatosabb érzés a földön.
– Mmm, ez mennyei volt – mondta Mia álmos, elégedett hangon.
Gabe nem tudott mit mondani, mert nem voltak szavak arra,
mennyire zaklatott volt ebben a pillanatban. Nem akarta, hogy Mia vagy
bárki más ilyen végzetesen kiszolgáltatottnak lássa.
Óvatosan homlokon csókolta Miát, nehogy véletlenül kicsússzon
belőle. Addig nem akart megmozdulni, míg nem feltétlenül muszáj.
Furcsa gondolat volt, de tetszett neki, hogy Mia is épp olyan birtoklóan
vágyott rá, mint ahogy ő is rá.
Szorosan összesimult a testük, és így maradtak, a legbensőségesebb
kapcsolatban. Azt hitte, Mia már elaludt, de ekkor hallotta, hogy halkan
nevét szólongatja.
Felemelte a fejét, hogy lássa, és kisimított egy tincset Mia
homlokából.
– Mire gondolsz? – kérdezte. Már így is többet beszélgettek, mint
amihez szokva volt. De valami azt súgta Mia pillantásában, hogy fontos
lehet, amit mondani készül.
– A szerződés – suttogta.
Feljebb tolta magát a karjával, és kérdőn nézett le rá. A farka még
mindig keményen állt benne, a része volt, és azt akarta, hogy ez így is
maradjon. Maga alatt akarta tudni Miát, a farkára felnyársalva, a
birtokában. Különösen, ha megint az átkozott szerződésről akar vele
beszélni. – Mi van vele?
Mia felsóhajtott. – Csak azon gondolkodtam, hogy az a „harmadik
személy” már biztos, vagy csak eshetőség?
Ez volt a legutolsó dolog, amire most gondolni akart, miközben Mia
meztelenül feküdt a karjaiban és tövig benne volt. Elképzelni sem
akarta, hogy egy másik férfi hozzáérjen.
De Mia kíváncsian nézett rá. Nem félelmet, hanem érdeklődést látott
a tekintetében. Mintha erről fantáziálna…
– Ez hogy tetszene neked? – kérdezte egyenesen. – Felizgat a
gondolat, hogy egy másik férfi megérintsen, miközben én nézlek?
Mia lesütötte a szemét.
– A szemed, Mia! Nézz rám, ha velem beszélsz. Mia erre újra feléje
fordította a tekintetét, akkor látta, hogy elpirult. Idegesen megnyalta a
szája szélét, ami a zavar jele volt nála.
– Jól van, elismerem, hogy eszembe jutott már. Úgy értem, nem
tudom, hogy élvezném-e, de fantáziálok róla. Mióta tudom, hogy Jace
és Ash…
Gabe idegesen grimaszolt. – Ebben a pillanatban hallani sem akarok
Jace-ről és Ashről. Nem hogy olyasmiről beszélgetni, aminek bármi
köze van kettőjükhöz meztelenül.
Mia nevetett, szeme vidáman csillogott. Érezte, ahogy ellazul a
karjaiban és elmúlik a feszültsége.
 – Csak arra céloztam, hogy hármasban csinálják a nőkkel. Nem, nem
rájuk gondoltam, jesszusom, dehogy – Miát kirázta a hideg. – Hanem az
ötletre, általánosságban. Amikor először megláttam ezt a szerződésben,
az első reakcióm az volt, hogy isten ments! Aztán gondolkozni kezdtem
azon, milyen lenne. Mia felsóhajtott, és félénken pillantott fel rá. – Ez
zavar téged?
Gabe is kiengedett egy sóhajt. – Nem fogok haragudni rád azért, mert
gondolkodtál valamin, amit én vetettem fel. Semmi gond nincs azzal, ha
kíváncsi vagy. És örülök, hogy nem félsz ettől. Szóval, felizgatna, ha
valaki mással feküdnél le, miközben én nézlek és utasításokat adok?
Mia lassan bólintott. A mellbimbói megkeményedtek és a hüvelye
úgy ráfeszült a farkára, mintha a gerincvelőjét is ki akarná szívni.
Egyértelmű volt, hogy izgatja az ötlet. De nem tudta, vajon ő képes
lenne-e megadni ezt neki valaha is. Nem tudta elképzelni, hogy hagyja,
hogy másik férfi hozzáérjen ahhoz, ami az övé.
Lehajolt, hogy megcsókolja, és többet nem beszélt erről a témáról.
Kezdte szívből gyűlölni azt a kibaszott szerződést.
 tizennyolcadik fejezet

Gabe irodai telefonja berregett, mire ideges képet vágott. Mia az

asztalánál ült, vele szemben, ami már eleve elég rossz hatással volt a
figyelmére. Éppen a Karib-szigeteki üdülőparadicsom finanszírozási
tervét próbálta összerakni, és meghagyta a titkárnőjének, hogy senki se
zavarja.
– Mi az? – morogta dühösen.
Eleanor hangja idegesen csengett a vonalban. – Tudom, hogy azt
kérte, ne zavarják, Mr. Hamilton, de az apja van itt. Azt mondja, fontos
ügyben keresi. Úgy gondoltam, nem lenne helyes elküldenem.
Gabe összehúzta a szemöldökét, homlokán mély ráncok jelentek
meg. Mia aggódón pillantott fel rá.
– Kimegyek hozzá – válaszolta pillanatnyi habozás után. Nem akarta,
hogy Miának végig kelljen hallgatnia az apját, akármit is akart
elmondani.
– Kimehetek, Gabe – jegyezte meg Mia megértően. Gabe megrázta a
fejét. Jobban szerette, ha az irodájában maradt. Távol a pletykáktól és a
találgatásoktól. Már lefülelte a nőt, aki betört az irodájába – nem kellett
sok hozzá, hogy a kollégái feladják –, és azonnali hatállyal elbocsátotta,
ajánlólevél nélkül. Biztos távolban akarta tudni Miát ettől a közegtől.
Kisétált a recepciós pulthoz, és látta, hogy apja ott ácsorog Eleanor
asztala előtt. Gondterheltnek tűnt. Nem is kicsit. Még sosem látta őt
ennyire feldúltnak.
– Szia, apa – üdvözölte. – Mit tehetek érted?
Apja még szomorkásabban nézett rá.
– Régebben nem kérdeztél tőlem ilyet, amikor meglátogattalak.
örültél nekem.
Gabe idegességét kezdte elnyomni a lelkifurdalás. – Általában csak
felhívsz. Nem számítottam rád, és megijedtem, hogy valami baj van.
 Apja egy pillanatig habozott, majd bedugta a kezét drága
öltönynadrágja zsebébe. – Baj van. Beszélhetnénk valahol másutt?
Ebédeltél már? Reméltem, hogy tudsz rám egy kis időt szakítani.
– Mindig van időm arra, hogy az apámmal ebédeljek – felelte Gabe,
és eszébe jutott, hogy pontosan ugyanezeket a szavakat mondta pár
napja az anyjának. Régebben nem kellett külön-külön találkoznia
kettőjükkel.
Látta apján, hogy egy kicsit megkönnyebbült. – Idehívatom a
kocsimat – mondta neki, majd Eleanorhoz fordult.
– Szóljon a sofőrnek, hogy vegyen fel minket a ház előtt. És ügyeljen
rá, hogy Mia ebédeljen. Mondja meg neki, hogy ha nem érnék vissza
négyig, hazamehet.
– Igen, uram.
– Mehetünk? – Gabe az apjára nézett. – A kocsi kint fog várni ránk,
mire leérünk.
Némán álltak egymás mellett a liftben. Furcsa, feszült helyzet volt,
de Gabe nem akart ellene tenni. Nem tudta, helyrehozható-e még valaha
is a törés a kapcsolatukban. Úgy viselkedett a partin, mint egy utolsó
szemétláda. Apja bizonyára megalázva érezte magát amiatt, ahogy a
barátnője ráhajtott. De nem ezt akarta elérni. Bármennyire is haragudott
az apjára, nem akarta bántani. Csak azt akarta, hogy lássa, milyen
nőcskékkel állt össze.
Az utcán egy percet vártak, mire a kocsi eléjük gördült, és beszálltak.
Gabe szólt a sofőrnek, hogy vigye őket a Bernardinba, mert ez volt apja
egyik kedvenc étterme.
Miután mindketten leültek az asztalhoz és leadták a pincérnek a
rendelést, apja megtörte a csendet. A szavak úgy buggyantak ki belőle,
mintha nem tudná tovább magában tartani a mondandóját. Arckifejezése
fájdalmas, bűnbánó volt.
– Szörnyű hibát követtem el! – ismerte be.
Gabe szótlanul hallgatta. Letette az asztalra a szalvétát, melyet épp
kihajtogatott. – Hallgatlak.
Apja az arcát dörzsölte, ekkor vette észre rajta, mennyire elgyötört.
Mintha egyetlen éjszaka alatt éveket öregedett volna. Karikás szeme
körül és a homlokán elmélyültek a barázdák. Egy pillanatig habozott,
aztán nagy levegőt vett, amitől az arckifejezése eltorzult. Gabe
döbbenten vette észre, hogy szemében könnyek csillognak.
 – Bolond voltam, hogy elhagytam az anyádat! Ez volt életem
legnagyobb baklövése. Nem is tudom, mit hittem! Csapdában éreztem
magam, boldogtalan voltam, és azon gondolkodtam, mit tehetnék. Hogy
talán az lenne a megoldás, ha mindent elölről kezdhetnék.
Gabe hangosan kifújta a levegőt. – A kurva életbe! – mormolta maga
elé. Erre számított a legkevésbé.
– Anyád nem tehetett semmiről! Ő egy szent, hogy annyi éven át
elviselt. Azt hiszem, egyik nap azzal a gondolattal ébredtem, hogy
megöregedtem, és már nincs sok időm hátra. Pánikba estem és
elvesztettem a fejem. Mindenért az anyádat hibáztattam. Istenem! Azt a
nőt, aki ennyi éven át mellettem volt, aki megajándékozott egy
csodálatos fiúgyermekkel. Őt okoltam azért, hogy egy vénembert láttam
a tükörbe nézve. Egy olyan embert, aki azt hitte, hogy visszaforgathatja
az idő kerekét, és visszatérhet ifjúkori önmagához. Én csak újra
fiatalnak akartam érezni magam! Ehelyett most úgy érzem magam, mint
egy aljas vén kéjenc, aki elárulta a feleségét, a családját, és el sem
tudom mondani neked, mennyire megbántam!
Gabe nem tudta, mit mondjon erre. Megdöbbent apja vallomásától.
Képes volt ezt tenni az elkésett kapuzárási pánik miatt? Mert nem tudta
elviselni az öregedést? Bassza meg!
– Nem akartalak téged terhelni ezzel, de nem tudtam, mi mást
tehetnék. Nem is tudom, Matrice egyáltalán szóba állna-e még velem.
Tudom, mennyire megbántottam. Nem várhatom el tőle, hogy
bocsásson meg nekem. Ha ő tette volna ugyanezt velem, talán sosem
bocsátanám meg neki.
– Az istenit, apa! Ha elbaszol valamit,, nem aprózod el.
Apja elhallgatott, és szomorúan bámulta a poharát.
– Bárcsak ez az egész meg sem történt volna! Anyád jó asszony.
Szeretem őt. Sosem csökkent a szeretetem iránta.
– Akkor miért igyekeztél annyira, hogy azokat a nőcskéket az arcába
meg az én arcomba told? Van fogalmad róla, mennyire fájt ez neki?
Az idősebb Hamilton arca elszürkült. – Azok a nők semmit sem
jelentettek nekem!
Gabe undorodva felemelte a kezét. – Ezt fejezd be! k Hagyd abba,
apa! Jesszusom! A legelcsépeltebb közhelyeket pufogtatod. Szerinted
anyának számít az bármit is, hogy azok a nők semmit sem jelentettek
neked? Majd jobban alszik, ha tudja, hogy miközben olyan nőcskéket
dugtál, akik feleannyi idősek, vagy még fiatalabbak, mint te, igazából
arra gondoltál, mennyire szereted őt?
Apja elvörösödve nézett körbe, amikor Gabe megemelte a hangját. –
Nem feküdtem le azokkal a nőkkel – felelte halkan. – Nem mintha
Matrice ezt valaha is elhinné nekem. De neked elmondom, hogy sosem
szegtem meg a házassági eskümet.
Gabe-nek vissza kellett fognia magát, mert már füstölgött a dühtől. –
De igen, apa, azt tetted! Akár lefeküdtél velük, akár nem, elárultad
anyát és megszegted az esküd. Csak mert fizikailag nem csaltad meg,
attól még gondolatban megtetted vele. Talán épp ezt a legnehezebb
megbocsátani.
Apja fáradtan, elkeseredetten dörzsölte a homlokát. –Szóval azt
mondod, nincs esélyem arra, hogy visszaszerezzem anyádat?
Gabe felsóhajtott. – Nem ezt mondtam. De meg kell értened, mit
tettél vele, mielőtt egyáltalán arra gondolsz, hogy bocsánatot kérj tőle.
Benne is van büszkeség, apa! És te megsértetted. Ha tényleg ki szeretnél
vele békülni, akkor készülj fel arra, hogy hosszú, fáradságos küzdelem
lesz. Nem fog azonnal visszafogadni. És nem adhatod fel az első
elutasítás után. Ha jelent számodra bármit is, akkor harcolnod kell érte.
Apja bólintott. – Igen, ezt tudom. És vissza akarom szerezni. Sosem
akartam elveszíteni. Micsoda baromságot tettem! Mekkora marha
vagyok! Egy szánalmas, vén marha!
Gabe megenyhült. – Beszélj vele, apa. Mondj el neki mindent, amit
nekem is. De türelmesen végig kell hallgatnod, amit ezért kapni fogsz,
és ahogy elmond téged mindennek. Rászolgáltál erre. Magyarázattal
tartozol neki, és el kell viselned a reakcióját.
– Köszönöm, fiam. Nagyon szeretlek, tudod? Gyűlölöm magam
azért, mert nemcsak az anyádat, hanem téged is megbántottalak. A fiam
vagy, én pedig mindkettőtöket cserbenhagytam.
– Csak tedd jóvá! – felelte Gabe lágyan. – Tedd újra boldoggá anyát,
az nekem épp elég.

– Szia Gabe, beszélnünk kell…

Mia felpillantott, és meglátta Jace-t Gabe irodájának ajtajában. A szíve
majd' kiugrott a helyéből, az adrenalin csaknem a fülén fütyült kifelé. A
bátyjának nem most kellett volna visszajönnie! Nem így akarta a tudtára
hozni, hogy Gabe-nek dolgozik.
 Ash benyomult mögötte az ajtón, és a szemöldöke felszaladt a
homloka közepére, amikor meglátta Miát az asztalnál ülni.
Jace tekintete elsötétült. Magyarázatot keresve kapkodta a fejét Gabe
és az ő asztala között.
– Mi a fenét csinálsz itt?
– Én is örülök, hogy látlak – felelte Mia higgadtan.
Jace elindult feléje. – A fenébe is, Mia! Nagyon megleptél. Nem
számítottam rá, hogy itt talállak – mondta, miközben szúrós tekintettel
vette szemügyre az asztalán tornyosuló aktákat és a laptopot, amelyen
épp dolgozott.
Ash pár lépéssel lemaradva, de nem kevésbe érdeklődő képpel
követte.
– Mit csinálsz itt? És hol a pokolban van Gabe?
Jace hangja értetlenül csengett. Mia nagy levegőt vett. Tudta, hogy a
legjobb gyorsan túlesni a magyarázkodáson, nehogy bátyja gyanút
fogjon. Minél tovább húzza, annál inkább sárosnak fog tűnni. Nem volt
pókerarca, ami miatt rendszeresen bajba is került kamaszként. Sosem
tudott Jace szemébe hazudni, ezért remélte, hogy nem fog túl sokat
kérdezősködni, különben neki lőttek.
– Gabe-nek dolgozom – válaszolta nyugodt hangon.
Ash csodálkozó képet vágott, aztán az ajtó felé sandított. – Én majd
inkább kint várok.
Jace arcára kiült a döbbenet, hogy mi a francot jelentsen ez az egész?
Miután Ash becsukta maga mögött az ajtót, idegesen fordult Miához. –
Szóval, mi a fene folyik itt? Neki dolgozol? Mégis milyen minőségben?
És miért most kell ezt megtudnom?
– Az történt, hogy Gabe felajánlott nekem egy állást, a személyi
asszisztenseként. Te pedig nem voltál itt, és ezt nem telefonon akartam
megbeszélni veled.
– Mégis mi a francért nem?
Mia a szemét forgatta. – Mert pontosan úgy reagáltál volna, mint
most, és az első géppel hazajöttél volna, hogy kiderítsd, mi a helyzet.
– És ez mégis mikor történt?
Mia megrándította a vállát. – Akkortájt, amikor elutaztatok Ashsel
Kaliforniába. Találkoztam vele a megnyitón. Azt mondta, jöjjek el az
irodájába, és most itt vagyok, tessék.
– Csak így? – kérdezte gyanakvóan Jace.
Szúrós szemmel fürkészte Miát, mintha bele akarna látni a fejébe.
 – Gabe-nek igaza volt abban, hogy a La Patisserie-ben csak
elvesztegetem a tanulmányaimra fordított időt, pénzt és energiát.
Kényelmes voltam, és talán egy kicsit tartottam is attól, hogy
komolyabb munkát vállaljak. Ez az állás jó lesz arra, hogy gyakorlatot
szerezzek.
Jace pillantása ellágyult. – Ha itt akartál dolgozni, miért nem nekem
szóltál? Hisz tudod, hogy gondoskodtam volna rólad!
Mia próbált óvatosan fogalmazni, mert nem akarta megbántani a
bátyját. Sok mindent feladott értej mégis felépített egy sikeres
cégbirodalmat, miközben az ő felnevelésével kellett vesződnie.
– Szerettem volna magam intézni – felelte halkan. – Tudom, hogy
adtál volna állást nekem. És talán nincs is nagy különbség aközött, hogy
Gabe-nek dolgozom, vagy neked. Most is mindenki úgy tekint rám,
mint Jace Crestwell kivételezett kishúgára. Amúgy meg nem is tudnék
veled dolgozni, ezt te is tudod. Már az első napon megfojtanánk
egymást – Mia csibészesen mosolygott.
Jace kuncogott. – Talán. Lehet. De csak mert olyan iszonyú makacs
vagy!
Mia a fejét ingatta. – Nem vagyok az! Csak mindent jobban tudok
nálad.
– Azért örülök, hogy látlak, kicsim. Hiányoztál, míg Kaliforniában
voltam.
– Ezért holnap este elviszel vacsorázni! – incselkedett Mia.
Jace elhúzta a száját. – Nem lehetne egy nappal később? Van egy kis
dolgunk Ashsel. Ezért is jöttünk vissza korábban. Vacsora a
befektetőkkel. Dögunalom. Végtelenített seggnyalás.
– Megbeszéltük! De nem fogod kimenteni magad!
– Egy frászt fogom! Munka után menj haza, öltözz át, ha szeretnél,
és majd érted megyek. Egyébként mivel jársz munkába?
Mia próbált könnyednek tűnni, mintha az lenne a világ
legtermészetesebb dolga, hogy Gabe gondoskodik a munkába jutásáról.
– Gabe sofőrje hoz be reggel és ő is visz haza.
Természetesen arról nem szólt, hogy általában együtt mennek el
Gabe-bel, és a lakásán töltik az éjszakát. Most, hogy a bátyja visszatért,
sokkal körültekintőbbnek kell majd lenniük. Kiborulna, ha megtudná,
mi megy titokban közte és Gabe között.
Jace helyeslően bólintott. – Akkor jó. Nem szeretném, ha gyalogolnál
vagy metróra szállnál – mondta, majd az órájára pillantott. – Tudod,
mikor jön vissza Gabe? Egyébként is, hol a pokolban van? Azt hittem,
ma egész nap az irodában lesz.
– Ó, elment az apjával. Nem tudom, mikor jön vissza, ha egyáltalán
visszajön.
– Ne is mondj többet! Milyen kibaszott szar egy helyzet - jegyezte
meg Jace. Pedig ő még a felét se ismerte a sztorinak.
Előrehajolt, és megsimogatta Mia haját. – Hagylak dolgozni. Gabe
kőkemény főnök. Remélem, tudod, mibe mentél bele. Talán jobb lett
volna, ha Ash mellett dolgozol. Odáig van érted, tudod?
Mia elnevette magát. – Boldogulok. Ne aggódj miattam. Nincs más
rajtam kívül, akit Ashsel macerálhatnátok?
– De igen, a befektetőket – morogta Jace. – Vigyázz magadra,
kicsim! Már alig várom, hogy együtt vacsorázzunk. Sok mesélnivalónk
van egymásnak.
Mia megkönnyebbülten sóhajtott fel, miután bátyja kiment az
irodából. A pulzusa gyorsvonatként zakatolt, rákönyökölt az asztalra, és
az arcát a kezébe temette. Ez jobban ment, mint gondolta.

Gabe kiszállt a kocsiból a HCM irodaépülete előtt, és elindult a bejárat

felé. Három lépést tett, mire szembetalálta magát Jace-szel, aki idegesen
grimaszolva épp feléje tartott. Egyértelmű volt, hogy őt várta. Baszki!
Csak holnap kellett volna visszajönnie az üzleti útról. Reménykedett,
hogy Mia ügyesen kezelte a váratlan helyzetet.
De barátja arckifejezéséből úgy tűnt, akármit is mondott neki Mia, az
nem nyugtatta meg.
– Beszélnünk kell! – vetette oda neki Jace, amikor odaért hozzá.
– Rendben – felelte nyugodt hangon. – Mi újság? Volt valami gond
Kaliforniában?
– Ne nézz hülyének! Azzal csak felidegesítesz. Pontosan tudod, miért
vártam rád itt lent.
– Mia – sóhajtott Gabe.
– Úgyhogy ne szórakozz velem! Mi a franc folyik itt, Gabe? Mégis
miért nem szóltál róla, hogy felvetted a húgomat?
– Ezt ne itt az utcán beszéljük meg.
– Az irodám megfelel?
 Gabe bólintott, és bementek a lifthez. A liftben mások is utaztak,
ezért szótlanul mentek fel az emeletükre. Követte Jace-t az irodájába,
amely az övé szomszédjában volt.
Jace becsukta az ajtót maguk mögött, az ablakhoz sétált, majd
megfordult, és rábámult Gabe-re. – Nos?
– Nem értem, miért vagy ilyen ideges – felelte Gabe nyugodtan. –
Hisz' meséltem neked, hogy találkoztam vele a megnyitón. Téged
keresett. Táncoltam vele, beszélgettünk, és mondtam neki, hogy másnap
jöjjön be az irodámba, aztán hazavitettem a sofőrömmel.
– Tájékoztathattál volna engem is a tervedről! Még találkoztunk is
aznap, mikor Mia bejött hozzád.
Gabe bólintott. – De fogalmam sem volt, hogyan reagál majd az
állásajánlatra, és nem lett volna értelme felhergelni téged, ha nem
fogadja el. Nem kell az engedélyed ahhoz, hogy felvegyek egy személyi
asszisztenst.
Jace fenyegetően nézett rá. – Valóban nem, de akkor igen, ha Miáról
van szó. Ő az enyém, Gabe! Csak ő maradt nekem. Ő az egyetlen
hozzátartozóm, és az utolsó leheletemmel is védelmezni fogom. Nem
pálya neked.
– Az isten szerelmére, nem vagyok egy szívtelen féreg, aki elevenen
megnyúzza. Én is láttam őt felnőni, veled együtt. Nem leszek gonosz
vele.
Amikor ezeket a szavakat kimondta, elöntötte a bűntudat. A
pokolban fog megrohadni. Ez már biztos. Ott fog sínylődni az
örökkévalóságig.
– Ajánlom is neked! Ne merészeld bántani – mondta Jace
fogcsikorgatva. – Úgy értem, semmilyen módon, Gabe. El a kezekkel a
kishúgomtól! Tiszteletben fogod tartani, és nagyon vigyázol rá. Ha nem
így lesz, velem találod szemben magad.
Gabe lenyelte a dühét, amit a fenyegetés váltott ki belőle. Nem
haragudhatott Jace-re, amiért Miát védte. A helyében ő is ezt tette volna.
De bosszantotta, hogy a barátja ennyire nem bízott benne, és el tudta
volna képzelni róla; hogy tönkretesz egy ártatlan lányt.
Hiszen épp ezt tette… A saját kényére-kedvére használta. Semmi
más nem érdekelte, csak az, hogy birtokolja.
– Megértettem – felelte összeszorított fogakkal. – Ha befejeztük,
akkor most megyek dolgozni.
 – Ashsel ma este üzleti vacsorára megyünk, de nem tart sokáig. Van
kedved utána meginni valamit?
Jace kérdése békejobb volt, hogy tompítsa az előbbi pengeváltás élét.
Baszki. Estére tervei voltak Miával. Könnyű vacsora, és persze kefélés.
A kurva életbe! Nem akart feszültséget Jace-szel és Ashsel sem. Meg
kellett találnia a módját, hogy titokban találkozgasson Miával, de
közben a legjobb barátait se hanyagolja el.
– Egy kicsit később jó lesz, úgy kilenc körül – felelte, és már azon
töprengett, hogyan fogja Miával megoldani az estét.
Jace bólintott. – Részemről rendben. Majd szólok Ashnek.
 tizenkilencedik fejezet

Mia felnézett, amikor Gabe belépett az irodába. Kulcsra zárta az ajtót,

amitől máris bizsergést érzett a gyomrában. Tudta, hogy ez mit jelent. A
tekintetével követte a férfit, ahogy elindult feléje, éhes, vágytól fűtött
pillantással.
– Gabe, Jace itt van! Korábban jött vissza.
Gabe azonban meg sem torpant. Felhúzta a székéből, és az
íróasztalához cipelte.
– Sem Jace, sem Ash nem fog zavarni, ha zárva az irodám ajtaja.
Ráadásul elfoglaltak. Üzleti vacsorára mennek.
Rövid tőmondataiból úgy tűnt, Gabe nem akart időt vesztegetni a
magyarázkodásra. Csakhogy esze ágában sem volt hagyni, hogy Jace
rájuk törje az ajtót, miközben Gabe ki tudja, mit csinál vele odabent.
Jace és Ash ahhoz szoktak, hogy gátlástalanul ki-be járnak Gabe
irodájába. Fogalma sem volt, hogyan folytathatnák továbbra is az irodai
etyepetyézést, miközben a bátyja odakint járőrözik.
Gabe benyúlt a szoknyája alá, de a keze megdermedt, amikor
megérezte rajta a bugyit. A francba! Erről megfeledkezett. Vagyis
eszébe sem jutott. Alsóneműt viselni a világ legtermészetesebb dolga
volt számára. Mégis miért jutna eszébe, hogy szándékosan ne hordja?
Ráadásul kimerült volt Gabe előző éjjeli kiadós rohamától, és nem is
gondolt a szexre.
– Vedd le! A szoknyát is. Aztán vágd magad hasra az asztalomon.
Figyelmeztettelek, mit fogok veled csinálni.
Basszus! A hátsója még mindig sajgott az előző esti veréstől, és most
újra el fogja fenekelni?
Húzódozva tolta le a bugyit, és hagyta, hogy a földre hulljon. Kibújt
a szoknyából is, és deréktól lefelé meztelenen állt Gabe előtt. Egy sóhaj
kíséretében ráhajolt az asztalra.
– Lejjebb! – parancsolt rá Gabe. – Arccal az asztalra, és emeld fel a
segged nekem!
 Behunyt szemmel engedelmeskedett, és századszorra is arra gondolt,
hogy elment az esze.
Megdermedt a döbbenettől, amikor Gabe ujja síkosan végigcsúszott a
farpofái között, majd megnyomta az ánuszát. Egy pillanatra elvette a
kezét, majd még több síkosítóval tért vissza, és tágítani kezdte.
– Gabe! – mondta Mia fojtott hangon.
– Csitt! Egy szót se. Most felteszek egy análkúpot a fenekedbe. A
nap hátralévő részében benned lesz. Mielőtt hazamész, idejössz hozzám,
és kiveszem. Holnap reggel pedig, miután beértél, az lesz az első
dolgod, hogy idetolod elém a csinos kis segged, és újra felteszem. Egész
nap benned lesz, és csak a munkaidő végén fogom kivenni. Mindennap
eggyel nagyobb kúpot kapsz, míg azt nem gondolom, hogy készen állsz
arra, hogy megbasszam a segged.
Ezután belenyomta a kúpot a szűk nyílásba.
– Lazíts, Mia. Ne nehezítsd meg a dolgom.
Könnyen beszél! Nem ő feküdt az asztalon, és nem az ő fenekébe
dugtak egy idegen testet.
Mégis beszívta, majd hosszan kifújta a levegőt, és próbált ellazulni.
Amikor sikerült, Gabe egy határozott nyomással betolta a kúpot az
ánuszába. Mia levegőért kapkodott. Égető érzés volt ennyire betöltve
lenni. Ficánkolni kezdett, mire Gabe rásózott a fenekére. Az ütéstől
megszorult a kúp a fenekében.
Hallotta, ahogy Gabe elmegy, kinyitja a szekrényt, aztán visszajön.
Majd' kiugrott a szíve, amikor megérezte, ahogy a fenekén izgatóan
végigsiklik valami bőrszerű dolog. Aztán nagyot csattant rajta az a
valami, és felkapta a fejét. – Vissza az asztalra! – kiáltott rá Gabe. – Ott
maradj, Mia, légy jó kislány, és viseld el a büntetésed, aztán majd
megjutalmazlak.
Erősen behunyta a szemét, és összerezzent, mikor újabb
korbácscsapás érte a fenekét. Biztosan korbács volt. Csípős, mint egy
öv, de keskenyebb, és egyszerre csak pici területen érte a bőrét.
Halkan felnyögött, miközben Gabe a fenekét simogatta vele.
Megőrjítette a kúp. Felizgatta és idegesítette. Olyan nedves volt, hogy
bármelyik pillanatban elcsöppenhetett.
Gabe megállt egy pillanatra, finoman kihúzta a kúpot, majd
visszatolta. Mia képtelen volt mozdulatlan maradni. A feneke égett és
viszketett, az ánuszát állandóan ingerelte a kúp. Mintha lángokban állt
volna a teste, és nem lenne menekvés előlük.
 Felkészült az újabb csapásra, de hiába várta. Hallotta, hogy Gabe
lehúzza a sliccét. Megragadta a combját, és megfordította, hogy háttal
feküdjön az asztalon. Karjába vette Mia földre lógó lábát, és
elhelyezkedett közöttük.
Jesszus! Meg fogja baszni, miközben a kúp a seggében van. Mintha
két farok lenne benne – ilyet a legvadabb álmaiban sem képzelt el.
Gabe makkja nekifeszült a kúp miatt összeszűkült
hüvelybemenetének, aztán behatolt egy erős nyomással.
– Simogasd magad – mondta fojtott hangon. – Használd az ujjaid,
Mia. Könnyítsd meg a dolgom. Azt akarom, hogy te is élvezd, és hogy
ne fájjon.
Mia kinyúlt és simogatni kezdte a csiklóját. Mennyei érzés volt!
– Ez az – duruzsolta Gabe. – Engedj magadba. Izgasd a puncid, és
élvezd, hogy kényezteted magad.
A farka már félig benne volt, aztán nekifeszítette az ágyékát, és tövig
beledöfte. Mia felsőteste felemelkedett az asztalról, és csaknem
felsikoltott. El kellett vennie a kezét a csiklójáról, mert azon nyomban
elélvezett volna. De ezt nem akarta, minden másodpercet ki akart
élvezni, amíg csak lehet.
A helyzet mocskos volt és őrjítőén izgató, maga a tökéletes gyönyör.
Gabe farka keményen és hosszan járt benne, olyan elképesztő kéjt
okozva, hogy minden lökés után levegőért kapkodott.
– Ha nem sietsz, lehagylak – sziszegte. – Élvezz el Mia, már nem
bírom sokáig.
Mia újra dörzsölni kezdte a csiklóját, rányomta az ujját, majd
körkörös mozdulatokkal simogatta. – Istenem, istenem! – mantrázta.
– Ez az, bébi. Ez az! Beléd fogok élvezni. Ennél csak egy jobb dolog
létezik, ha majd megtöltöm a gecimmel az édes kis seggedet.
Gabe gátlástalanul obszcén szavaitól teljesen elszállt az agya, és
rögtön a csúcsra ért. A gerince hátrafeszült, és a kezével rácsapott az
asztalra, miközben lüktető hüvelyét elárasztotta a nedvesség. Ebben a
pillanatban az ondó forrón lövellt a puncijába. Gabe farka már
könnyeden siklott, és addig járatta benne, míg a spermája lecsorgott
egészen a Mia seggében feszülő kúpig. Homloka gyöngyözött az
izzadságtól, arcvonásait eltorzította a vad gyönyör, de amikor kinyitotta
a szemét, tekintetéből sugárzott a győzedelmes elégedettség.
 Egy hosszú percig szótlanul nézte Miát, miközben ágyékát kéjesen a
fenekéhez préselte. Aztán kihúzta a farkát és ott hagyta az asztal tetején
ernyedt, kielégült testét.
– Kibaszott gyönyörű – zihálta. – A gecim végigfolyik a fenekeden,
és lecsöpög a földre. A pinád is csordultig tele épp úgy, ahogy lennie
kell.
Mia imádta, ha trágárul beszélt vele. Beleborzongott, és a puncija
összerándult, amitől még több ondó folyt ki belőle a padlóra.
– A kurva életbe, Mia! Halálosan izgató vagy. Alig várom, hogy
telerakjam a segged is.
Leengedte Mia lábát, és a karjánál fogva felhúzta, hogy leemelhesse
az asztalról. A combján végigcsorgott az ondó, ahogy felállt, és
imbolyogva próbálta visszanyerni az egyensúlyát.
– Menj, és tisztálkodj meg – utasította Gabe lágyan. –Hagyd
magadban a kúpot, míg én ki nem veszem.
Mia remegő lábon támolygott el a mosdóba. A kúp izgatóan égette az
ánuszát minden egyes lépésnél. A határozott nyomás lehengerlő és
csodálatos érzés volt.
Amikor kilépett a kis irodai mosdóból, Gabe ott állt vele szemben és
rá várt. Magához rántotta, és erősen a mellkasához szorította Miát. Úgy
csókolta, hogy levegőt sem kapott. Ez volt a büntetés.
– Ne merj ellenszegülni többé! – figyelmeztette.
– Bocsáss meg – rebegte Mia. – Elfelejtettem.
Gabe átható tekintettel nézett le rá, szeme fenyegetően csillogott. –
Legközelebb már nem felejted el.
 huszadik fejezet

A dac gyerekes dolog, Mia mégis olyan nyűgös volt, mint egy hisztis
kétéves. Gabe alaposan kitervelte, mit csináljon vele, és Mia már azon
törte a fejét, milyen módon vehetne ezért elégtételt.
Még az előbb átélt, észbontó orgazmus ellenére is nyugtalan és
izgatott volt. Újra el akart élvezni. Az a rohadt kúp nem hagyott neki
egy perc nyugtot se, és ezzel Gabe tökéletesen tisztában volt.
Ott ült vele szemben, és olyan hidegvérrel bámult rá, mintha nem
szeretkeztek volna őrületeset pár perce épp az asztala tetején.
Az irodai telefon berregett. Mia ügyet sem vetett rá, próbált a
feladatra figyelni, amelyet főnöke aznapra adott ki neki. De mikor
meghallotta, mit mond a titkárnő, fülelni kezdett, bár úgy tett, mintha
mással lenne elfoglalva. – Mr. Hamilton, Mrs. Hamilton van itt. –Az
anyám? Küldje be.
Eleanor köhintett zavarában. – Nem, uram. A hölgy azt mondja, hogy
a felesége.
Mia épp hogy össze tudta szorítani a száját, mert majdnem leesett az
álla. A mindenit! Annak a nőnek van ver a pucájában, ha képes úgy
besétálni az exférje irodájába, mint Mrs. Hamilton.
– Nincs feleségem – feleire Gabe jegesen.
A titkárnő sóhajtott, és Mia nagyon megsajnálta. Ez biztosan iszonyú
kínos számára.
– Azt mondja, nem megy el, míg nem beszélt önnel, uram.
A francba! Ebből semmi jó sem sülhet ki.
Mia óvatosan felnézett, arra számítva, hogy Gabe ingerült lesz. Ő
azonban úgy ült ott, a nyugalom szobraként, mintha mindennapos
esemény lenne, hogy a volt felesége felkeresi az irodájában.
– Várjon egy percet, aztán küldje be – felelte Gabe, és Miára nézett.
– Magunkra hagynál bennünket, kérlek? Várj kint, a recepción, vagy
tarts egy kis szünetet.
 Mia villámgyorsan felpattant a helyéről. Örült, hogy kimehetett. A
levegő hőmérséklete ugyanis egyetlen perc alatt húsz fokot esett a
szobában. Olyan gyorsan igyekezett kifelé, amilyen gyorsan csak járni
tudott a kúppal a fenekében. Amikor kilépett az ajtón, Gabe volt
felesége épp szembejött vele a folyosón.
Már látta őt korábban is, bár csak képekről. Lisa kivételes szépség
volt. Sudár, elegáns, és minden haja szála a helyén. Tökéletes feleség
egy olyan férfinak, mint Gabe. Éppolyan kifinomultnak és jómódúnak
tűnt, akárcsak ő. Lenyűgöző pár lehettek, ezt el kellett ismernie. A nő
szeme hűvösen zöld, míg Gabe-é meleg sötétkék. Lisa hamvasszőke és
Gabe majdnem fekete haja pedig eszményi kontraszt volt.
Lisa ellibbent mellette, és rámosolygott. Mia halálra váltan állt az
ajtóban, fenekében a Gabe által feltett kúppal, miközben a volt felesége
illegette magát előtte. Egész biztosan paprikavörös lett.
– Köszönöm – szólt oda neki Lisa, miközben az ajtót tartotta.
Mia becsukta mögötte az ajtót, és azon gondolkodott, vajon mit
kockáztat, ha hallgatózik.
Basszus! Mégis mi lehet a legrosszabb, amit Gabe tehet vele? Megint
elfenekeli?
A fülét az ajtóra tapasztotta, és idegesen végignézett a folyosón, hogy
meggyőződjön arról, hogy senki sem látja. Majd' megölte a kíváncsiság,
és talán… egy kissé fenyegetve is érezte magát Lisa látogatása miatt.
Bizonytalan és féltékeny volt. Valójában irigy volt arra a nőre, hiszen
megkapta azt, amit ő sosem fog:
Gabe szívét.
Feszülten figyelt, és egyszer csak meghallotta a beszélgetésüket, mert
mindketten felemelték a hangjukat.
– Hibáztam, Gabe! Meg tudsz nekem bocsátani? Vagy hátat fordítasz
mindannak, ami köztünk volt?
– Te voltál az, aki mindezt felrúgta – válaszolta Gabe olyan hűvösen,
hogy Miát kirázta a hideg. – Te akartad így. Te döntöttél úgy, hogy
hazugságokat terjesztesz a kapcsolatunkról és kigúnyolsz mindent, ami
kettőnk közt volt. Nem én fordítottam neked hátat, Lisa. Te hagytál el
engem.
– Szeretlek – mondta a nő lágy hangon, és Miának erőltetnie kellett a
fülét, hogy meghallja. – Hiányzol! Szeretnék kibékülni veled. Tudom,
hogy te is érzel még valamit irántam. Látom a szemedben. A földön
csúszva könyörgök, ha kell, Gabe. Bármit megteszek, hogy lásd,
menynyire sajnálom.
A fenébe is, biztosan távolabb mentek az ajtótól, mert már egy szót
sem tudott kivenni a beszélgetésből.
– Te meg mi az ördögöt csinálsz itt? – hallotta a háta mögül.
Mia riadtan kiegyenesedett. – A francba, Ash! Halálra rémítettél!
Ash keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt, és vigyorgott. – Van
valami különleges oka annak, hogy a füledet Gabe ajtajára tapasztod?
Talán kizárt az irodából? Máris felbosszantottad a főnököt? Látod, ezért
is jobb lenne, ha nekem dolgoznál. Kényeztetnélek, babusgatnálak, jól
tartanálak…
– Az isten szerelmére, fogd be! Próbálok hallgatózni.
– Ez világos. Mégis kit hallgatunk ki?
– Lisa van itt – suttogta Mia. – És maradj csendben, különben
meghallanak bennünket.
Ash arca elkomorult. – Úgy érted, a volt felesége?
– Igen, ő. Épp azt akarom kihallgatni, miről beszél Gabe-bel. De csak
annyit sikerült kivennem, hogy bocsánatot kér, és ki akar békülni vele.
– Csak a testemen át! – morogta Ash. – Menj odébb egy kicsit, hogy
én is ideférjek.
Mia odaengedte őt is az ajtóhoz, és mindketten füleltek. Ash
felemelte az ujját, hogy csendre intse. Bah! Hiszen az előbb neki kellett
rászólnia, hogy fogja már be végre.
– A francba, a nő sír – suttogta Ash. – A síró nő sosem jelent jót.
Gabe ki nem állhatja. Elgyöngül tőle, és az a kurva tudja ezt.
– Nem vagy egy kissé kemény vele?
– Nagystílűen átb… átverte Gabe-et, Mia. Ott voltam. Jace is. Ha
nem hiszel nekem, csak kérdezd meg a bátyádat, mennyire padlón volt,
amikor ez a nőszemély nyilvánosan megvádolta őt a hazugságaival.
Gabe egy idióta, ha nem dobja ki azonnal az irodájából.
– Pontosan ezt próbálnám kideríteni, ha csendben maradnál –
jegyezte meg Mia.
– Persze – felelte, Ash és elhallgatott. Mindketten az ajtóhoz
nyomták a fülüket.
– Nem adom fel, Gabe! Tudom, hogy még mindig szeretsz, és én is
szeretlek. Várok, ha kell. Tudom, milyen büszke vagy.
– Ne fecséreld rám az idődet – bökte oda Gabe.
 – A francba, jönnek! – Ash megragadta Mia karját, végigtolta maga
előtt a folyosón, és bependerítette az irodája nyitott ajtaján. – Ülj le, és
tégy úgy, mintha épp kellemesen elbeszélgetnénk.
Aztán gyorsan megkerülte az asztalt, lehuppant a székébe, és felrakta
a lábát a polírozott asztallapra. Nem telt bele három másodperc sem, és
Lisa elviharzott az ajtaja előtt. A szeme kivörösödött a sírástól, és épp
feltette a napszemüvegét, hogy elrejtse a bizonyítékot, aztán eltűnt.
– Maradj még egy kicsit! – kérlelte Ash. – Nem akarom, hogy rögtön
visszamenj az oroszlán barlangjába egy ilyen közjáték után.
Lépések hangja hallatszott. Mindketten az ajtó felé fordultak, ahol
egyszer csak feltűnt Jace feje. Megállt, és meglepetten pislogott, amikor
meglátta Miát. Belépett az irodába, és idegesen fintorgott. Mia halkan
felnyögött. Elképzelni sem tudott volna kínosabb helyzetet ennél!
Csapdába esett Ash irodájában a bátyjával, és a fenekében egy
análkúppal, miközben Gabe a szomszéd szobában a volt felesége
békülési kísérletét hárította.
– Mi történt? Miért van itt Mia?
Ash csettintett a nyelvével. – Talán nem láthatom vendégül a
legkedvesebb barátnőmet?
– Hagyd abba, Ash! Ne légy pöcs – mordult rá Jace. – Nem Lisát
láttam az előbb a folyosón szembejönni?
– De! Ezért is van itt velem Mia. Megmentem Gabe haragjától,
miután épp most beszélt az exnejével.
– Mégis mi a faszt keresett itt? – tudakolta Jace.
Egyértelmű volt, hogy egyikük sem kedvelte Lisát. Végtelenül
lojálisak voltak Gabe-hez, és összezártak mögötte a válás után.
– Ash és én hallgatóztunk az ajtaján – vallotta be Mia.
Jace felhúzta az egyik szemöldökét. – Tényleg meg akarod tartani az
állásod? Gabe a fejedet venné, ha ezt megtudná, és még én sem
menthetnélek meg ettől.
– Akarod tudni, mit hallottunk, vagy sem? – kérdezte Mia
türelmetlenül.
Jace kidugta a fejét a folyosóra, hogy körülnézzen, majd visszahúzta,
és becsukta Ash ajtaját maga mögött. –Mondjátok!
– Vissza akarja kapni – morgott Ash. – És szép kis műsort adott elő
neki.
– A kurva mindenségit! – szitkozódott Jace. – Remélem, Gabe
elküldte a picsába.
 – Nem tudom, hogy ezt tette-e – jegyezte meg Mia. – Valaki ugyanis
nem fogta be a száját, hogy hallhassam.
– Biztos lehetsz benne, hogy Gabe nem dől be a rizsának – jelentette
ki Ash, majd hátradőlt a székében és keresztbe fonta a karját a
mellkasán.
Mia azonban nem vett volna mérget erre. Hiszen az a nő a felesége
volt. A kapcsolatuk vége pedig Gabe valamennyi későbbi viszonyának
alapját jelentette, beleértve a kettőjükét is. Ez sokat elárult arról,
mennyire fontos volt Lisa az életében. Talán dühös volt rá – ebben Mia
egy percig sem kételkedett –, de ez még nem jelentette azt, hogy nem
szeretné még mindig, vagy ne akarna vele kibékülni, ha a nő elfogadná
a feltételeit.
– Különben majd jól seggbe rúgom – sziszegte Jace. Aztán Miára
nézett, és megsimogatta a haját. – Holnap együtt vacsorázunk, ugye?
Mikorra menjek érted?
– Tessék? Engem meg se hívtatok? – hüledezett Ash.
– Nincs más dolgod? – morgott Jace.
Ash arca megdermedt egy pillanatra. – Családi összejövetel lesz.
Kihagyom – mondta halkan.
Mia ellágyult, és Jace is együtt érzőn pillantott rá. Ash nem érezte jól
magát a családja körében, és nem is volt hajlandó megjátszani magát.
Bármikor meghívták valahová, biztosan talált valami kifogást, hogy ne
kelljen találkoznia velük. Többnyire Jace-t vagy Gabe-et használta
ürügynek.
– Hadd jöjjön velünk! – kérlelte Mia a bátyját. Próbált könnyednek
tűnni, hogy Ash véletlenül se szagolja ki, miben sántikál. – Legalább
nem fogsz kioktatni isten tudja, miről. Ash majd megvéd.
– Látod? Engem jobban szeret! – piszkálódott Ash. – Jól van, egye
fene. Mikorra menjünk érted? – kérdezte Jace Miától, bosszúságot
színlelve.
– Hatkor jó lesz. Megfelel nektek, fiúk? Csak hazaszaladok átöltözni,
de az nem tart soká. Laza vacsora lesz?
– Tudok egy remek kis bisztrót az utcádban, kicsim, ahol jó a kaja.
Vegyél farmert, és majd ott vacsorázunk – felelte a bátyja.
Nyilvánvalóan ezt csakis Mia kedvéért találta ki, mert ő nem
szívesen lógott bisztrókban. – Tökéletes! – felelte Mia.
Kinyílt az ajtó, és Gabe bedugta rajta a fejét, a homlokát ráncolva. –
Hé, srácok, nem láttátok…
 Elhallgatott, amikor megpillantotta Miát Ash asztalával szemben
ülni, és gyanakvóan pillantott két barátjára. – Félbeszakítottam valamit?
– Nem, dehogy! – felelte Ash lazán. – Csak elszórakoztattuk Miát,
míg te kibékültél az exnejeddel, puszi-puszi.
Mia szeme elkerekedett Ash merészségétől. Képes, és még leleplezi
mindkettőjüket!
– Fogd be, Ash! – mordult rá Gabe. Szeme villámokat szórt.
– Na szép – mormolta Jace. – Előbb felhergeled, aztán ilyen
állapotban beküldöd hozzá Miát, amikor épp ettől akartuk megóvni.
Mia gyorsan felállt, nehogy Ash újabb csípős megjegyzést tehessen.
– Holnap vacsora előtt találkozunk – köszönt el sietve, és kitolta
Gabe-et maga előtt az ajtón.
Majd gyorsan becsukta az ajtót maga mögött, nehogy Jace és Ash
még utánuk szólhasson. Meg sem várva Gabe-et elindult a folyosón, és
bement az irodájukba.
Gabe mögötte lépkedett. Érezte lehengerlő kisugárzását. Csak úgy
dőlt a testéből a forróság. Olyan volt, mint az éhes oroszlán. Találó
hasonlat volt, Ash is erre célzott az előbb, amikor az oroszlán
barlangjától féltette.
– Kettőjükkel mész vacsorázni?
Mia hátrafordult. Kérdőn nézett Gabe-re különös hangsúlya miatt. –
Igen. Ash meghívatta magát. Jace hatra jön értem. Munka után még
hazamegyek átöltözni.
Gabe közelített hozzá, szeme fenyegetően villogott. – Csak ne
felejtsd el, kihez tartozol.
Mia meglepetten pislogott, majd felnevetett. – Nem gondolhatod
komolyan, hogy Ash és én… – Mia a fejét rázta. Ki sem akarta
mondani, annyira nevetségesnek tűnt már a gondolat is.
Gabe felemelte az állát, hogy a szemébe nézzen. – Talán szükséged
van egy kis emlékeztetőre.
Volt a hangsúlyában valami, vagy talán a belőle sugárzó nyers erő,
ami miatt Mia némán behódolt neki.
– Térdre! – szólította fel.
Óvatosan ereszkedett térdre, vigyázva, hogy a kúp benne maradjon.
Gabe lehúzta a sliccét, és elővette félig merev farkát.
– Szopj le! – parancsolta. – Elégíts ki, Mia. Vedd a faszom a
gyönyörű szádba!
 Hátranyomta Mia fejét, belemarkolt a hajába, és keményedő farka
felé húzta. Makkja nekiütközött Mia ajkának, és erővel szétfeszítve őket
behatolt a szájába.
Mélyen belenyomta a farkát, és őrült tempóban járatta a szájában.
Sokkal harciasabb volt, mint máskor, és Mia azon töprengett, mi köze
lehet ennek Lisa látogatásához. Talán az emlékét is ki akarta törölni a
fejéből?
De amikor megpillantotta Gabe tekintetét, teljesen ellágyult. Tényleg
dühös volt, de nem rá. Szemébe kiült a vágyakozás. Sóvárogva nézte
Miát. Simogatta a fejét és az arcát, mintha a bocsánatért esedezne,
amiért ennyire vadul kívánja.
Mia kinyúlt, és a kezével átfogta a farka tövét. A másik kezével Gabe
combjának támaszkodott, hogy felegyenesedhessen a térdén. Lassított a
mozdulatain, és alaposan, teljes hosszában végigszívta a farkát.
Nem hagyhatta, hogy észvesztve elélvezzen. Ki akarta mutatni neki a
gyöngédségét. Szüksége volt erre. Tudta, hogy Gabe-nek őrá van
szüksége, még ha soha nem is ismerné el.
A keze a szájával egy ritmusban siklott végig Gabe farkán.
Megszorította a tövénél, és végignyalta, majd az ajkát cirógatta a
makkjával, mielőtt újra mélyen a szájába vette.
– Az istenit, Mia – zihálta Gabe. – Az istenit, mit művelsz velem?
Aztán előretolta az ágyékát, és Mia szája megtelt meleg, sós ondóval.
Ekkor még mélyebbre vette. Kívánta Gabe-et, teljesen magába akarta
fogadni. Minden mozdulatot kiélvezett, ahogy gyöngéden, odaadóan
kényeztette. Lassan, kéjesen szívta magába a farkát, elfeledtetve vele az
előbbi vadságot.
Végignyaldosta a makkjától a golyókig, aztán körkörösen is.
Egyetlen millimétert sem hagyott ki.
Aztán leejtette az állát, és hagyta, hogy Gabe farka kicsússzon a
szájából. Odaadóan, engedelmesen nézett fel rá, és hagyta, hogy a férfi
meglássa igazi lényét. A tökéletes alárendelt nő volt.
Gabe térdre ereszkedett hozzá, így majdnem szemmagasságban
voltak. Átölelte, és szorosan tartotta a karjában, miközben még mindig
zihált a gyönyörtől, amit ő adott neki.
– Nem létezhetek nélküled – suttogta. – Velem kell maradnod, Mia.
Mia a hátát simogatta, majd megcirógatta az arcát, gyöngéden a
tenyerébe vette, és mélyen a szemébe nézett.
– Nem megyek sehová, Gabe.
 huszonegyedik fejezet

Mia hason feküdt Gabe íróasztalán, derekig felhúzott szoknyával.

Miután Gabe óvatosan kihúzta belőle a kúpot, behunyta a szemét, és
megkönnyebbülten sóhajtott fel. Egész délután csaknem eszét vesztette
az állandó ingerléstől. Végre egy kicsit lehiggadhatott.
Gabe gondosan megtisztogatta, és a törlőkendővel hosszan,
megnyugtatóan simogatta az ánusza érzékeny húsát, aztán visszahúzta a
fenekére a szoknyát, és kedélyesen rácsapott.
– Szedd össze a holmid! Hazamegyünk átöltözni, aztán elviszlek
vacsorázni.
De Mia csak az asztalhoz akart tapadni, és ott feküdni legalább még
negyedóráig, míg magához nem tér a hosszasan fenntartott, csaknem
önkívületi állapotból. Gabe azonban nem büntette meg azért, hogy nem
engedelmeskedett neki rögtön. Megfogta a vállát, és felhúzta az
asztalról, majd a karjába vonta.
Mia hozzásimult, mélyen magába szívta fűszeres illatát és a testéből
áradó melegséget. Gabe homlokon csókolta, és suttogva mondta: –
Tudom, hogy sokat kívánok tőled, de isten bocsássa meg, képtelen
vagyok fékezni magamat.
Mia rámosolygott, a nyakába fonta a karját, és szorosan átölelte.
Gabe egy pillanatra megdermedt, mintha meglepte volna a gesztus.
Aztán ő is magához szorította, és belefúrta az arcát Mia hajába.
– Ne hagyd, hogy megváltoztassalak, Mia! Így vagy tökéletes, ahogy
vagy – suttogta.
Csakhogy már megváltoztatta. Visszavonhatatlanul. Soha többé lesz
a régi.
Amikor elengedte Miát, elfordult, mint aki gyűlöli magát azért, amit
az előbb mondott. Mia megigazította a ruháját, és úgy tett, mintha nem
venné észre a kínlódását. Odament az asztalához, felvette a táskáját,
megfordult, és ragyogó mosollyal az arcán kérdezte:
– Mehetünk?
 Gabe kinyújtotta a karját, és előreengedte. Kezét Mia derekára tette,
miközben kiléptek az irodából. Elköszöntek Eleanortól, aki szintén épp
menni készült, és a liftnél összefutottak Ashsel.
Mia szíve a torkában dobogott. Nem egy üzleti vacsorán kellene
lennie Jace-szel? Jesszus, mi van, ha megpróbált bejönni Gabe
irodájába, csak zárva találta? Vagy ami még rosszabb, ha meghallott
valamit?
– Azt hittem, Jace-szel vagy – jegyezte meg lazán Gabe. Ash rájuk
mosolygott, és Mia lenyűgözve nézve, milyen átkozottul jóképű.
– Itt felejtettem egy dossziét, amelyben fontos információk vannak az
üzletfelekről, akikkel találkozni készültünk. Jace épp smúzol nekik és
kiment engem, amiért váratlanul feltartóztattak.
Mia felhorkantott. – Jace smúzol? Azt hittem, ez a te dolgod. Hogy a
pokolba érted el nála, hogy te gyere vissza a dossziéért? Jace most
biztosan lekaparja az arcáról a bőrt, hogy ebbe belement.
Ash finoman belecsípett Mia arcába, és magához húzta, hogy
megölelje. – Hiányoztál, kölyök! Amúgy meg nem hagytam neki más
választást. Elszaladtam, még mielőtt feleszmélt és morogni kezdett
volna.
Mia is átölelte. Biztonságban érezte magát attól, hogy Ash kimutatta
iránta érzett szeretetét. Régóta nem lógott vele, sem a bátyjával, és
hiányoztak neki. Legfőképp megnyugtató, védelmező jelenlétük. – Te is
hiányoztál! Túl sok időt töltöttünk távol egymástól. Kezdtem azt hinni,
hogy már nem is szeretsz.
Beszálltak a liftbe. Ash megdöbbenést színlelt. – Még hogy én nem
szeretlek? Sárkányokkal is megküzdök érted, úrnőm! Levágom a
fejüket, és a lábad elé szórom mindet. Hiszen imádlak!
Mia a szemét forgatta. – Ne vidd túlzásba a hízelgést! Különben is,
reménytelen rám pazarolnod a csáberőd.
Ash átkarolta a vállát, és közben végig mosolygott. – Álmodozni
csak szabad – évődött, majd mélyen felsóhajtott. – Egy nap az enyém
leszel…
– Persze, miután Jace levágta a golyóid – morogta Gabe.
Ash borzongott, és az önkéntelen gesztus csak még szexisebbé tette.
Mia arra gondolt, milyen kár, hogy nem vonzódott hozzá, pedig
biztosan eszelősen jó az ágyban. Elbűvölő. Játékos. És őrjítően
szenvedélyes. De ha igazak voltak a pletykák, és Jace-szel mindig
ugyanarra a nőre hajtottak, az szörnyen bizarr lett volna…
 Miát a gondolattól is kirázta a hideg. Volt néhány dolog, amit nem
akart tudni a bátyjáról. Amikor elképzelte őt meztelenül egy
édeshármasban, máris elment a kedve Ashtől. Nagy kár, mert az a pasas
beindította a fantáziáját.
– Később találkozunk, Gabe – búcsúzott Ash, mikor kilépett a liftből.
– Jace vár, és ha nem érek oda időben, elijeszti a befektetőket, mielőtt
levehetném őket a lábukról.
Gabe intett, Mia pedig elköszönt. Aztán Gabe sürgetően betessékelte
a kocsijába, hogy mihamarabb hazaérjenek.
– Találkoztok Ashsel ma este? – kérdezte Mia, miután beültek. –
Akkor mégsem megyünk vacsorázni?
Gabe összeszorította a száját. – Velem vacsorázol, ahogy mondtam.
Aztán kilenc körül találkozom a fiúkkal egy italra.
– Ó! – bökte ki Mia, és azon morfondírozott, mire fel az alkalom.
Nem mintha ez kivételes eset lett volna. Ha mindhárman a városban
voltak, sok időt töltöttek együtt.
Sejtette, hogy ha mindez egy csapásra megváltozna, pontosan egy
időben azzal, hogy elkezdett Gabe-nek dolgozni, az gyanakvásra
adhatna okot, legfőképpen Jace-nek.
– Mit vegyek fel? – kérdezte, hogy témát váltson. Gabe rápillantott,
és tetőtől talpig végigmérte, mintha a tekintetével le akarná vetkőztetni.
– Az egyik új ruhádat. Azt a feketét, amelyik combig fel van
sliccelve.
Mia érdeklődően nézett rá. – Elegáns helyre megyünk?
– Elviszlek egy kellemes, csendes helyre, ahol lehet táncolni, jó a
zene, és gyönyörűek a nők. Ennél többet egy férfi nem is kívánhat –
válaszolta Gabe titokzatosan.
Miát felvillanyozta a bók, és elmosolyodott. Gabe szája azonban
kinyílt, mintha nem hagyhatná szó nélkül az örömét.
– Te nem csak gyönyörű vagy, Mia! Azt akarom, hogy ezt sose
felejtsd el. Több vagy ennél. Ne hagyd, hogy annyit vegyek el belőled,
míg végül semmid sem marad.
Egyre gyakoribbá váltak ezek a rejtélyes figyelmeztetések. Mia nem
tudta, mit kezdjen velük. Vajon őt próbálta megóvni, vagy saját magát?
Gabe rejtélyes volt, mint egy szfinx. Sosem tudta pontosan, mi jár a
fejében. Kivéve szex közben. Akkor szavak nélkül is értette minden
gondolatát.
 Miután felmentek a lakására, Mia eltűnt a fürdőszobában, hogy
készülődjön. El akarta kápráztatni Gabe-et, ha már valami flancos
helyre készültek. Szeretett volna kifinomultnak tűnni, hogy jól mutasson
az oldalán.
Becsavarta a haját, majd elegánsan feltűzte, néhány tincset pedig
kihúzott, hogy lazán a nyakába hulljanak. Szolid sminket tett fel, csak
egy kis szemspirált és halvány rózsaszín szájfényt, hogy ajka ragyogjon,
de ne tűnjön túl drámainak. Volt abban valami, hogy sminkből a
kevesebb több. Ő is azt vallotta, hogy az az igazi művészet, ha meg sem
látszik, hogy ki van festve.
A ruhája lélegzetelállító volt. Maga sem tudta elhinni, milyen
pompásan állt rajta. A körömcipőben elég magasnak tűnt ahhoz, hogy a
kihívóan felsliccelt, hosszú estélyi jól mutasson rajta. Formás lába
kecsesen villant ki belőle.
Bár Gabe folyton ócsárolta a váll nélküli koktélruhát, amelyet a
megnyitóra vett fel, mégis kiválasztotta ezt az estélyit, holott csak két
vékony pánt keresztezte egymást a hátulján. A háta többi részét
szabadon hagyta, és a merész, ejtett kivágás épp a feneke fölött ért
véget. A dereka hívogatóan villant ki belőle, mintha csak egy férfi
kezére várna, hogy átfogja.
Nem vett fel melltartót, de a felsőrész elég szoros volt ahhoz, hogy
ne kelljen emiatt aggódnia. A ruha ejtett nyaka pedig épp csak sejtetni
engedte a dekoltázsát.
Gabe egyértelműen furcsa hangulatban volt. Általában ki nem
állhatta, ha mások – különösen más férfiak – kihívó ruhában látják. De
ma este a kívánságára Mia úgy nézett ki, mint a végzet asszonya, és ez
csodás magabiztossággal töltötte el.
Amikor kilépett a fürdőből, Gabe az ágy szélén üldögélt, rá várva.
Elismerően pillantott végig rajta, mire Mia csábosán feltett kezekkel
megpördült előtte, majd kérdőn nézett rá.
– Jó leszek így?
– De még mennyire – dörmögte Gabe.
Mia is lenyűgözve nézte őt. Méregdrága, háromrészes öltönyében
szívdöglesztően festett. Egy másik férfin talán unalmas lenne a fekete
nadrág fekete zakóval és fehér inggel. Sőt komor. De Gabe-en istenien
állt. Elegánsan laza volt, mint aki leszarja, ki mit gondol, és ez csak még
szexisebbé tette.
 – A nyakkendő nem kötelező azon a helyen, ahová megyünk? –
évődött Mia.
Gabe félmosolyra húzta a száját. – A kedvemért eltekintenek ettől a
szabálytól.
Miért is lenne ez meglepő? Ki tudna egyáltalán nemet mondani Gabe
Hamiltonnak? Nem csak dúsgazdag volt, kisugárzása egyaránt
lehengerelte a nőket és a férfiakat. Senki sem volt közömbös iránta.
Sokan tartottak tőle, mások gyűlölték, de mindenki tisztelte.
– Kérsz valamit inni indulás előtt?
Mia lassan ingatta a fejét. Tudta, hogy minél tovább maradnak a
lakásban, annál valószínűbb, hogy sosem jutnak el vacsorázni. Pedig
már alig várta, hogy Gabe végre igazi randira vigye. Eddig másról sem
szólt a kapcsolatuk, mint a szexről meg a munkáról.
Gabe feléje nyújtotta a kezét, Mia pedig összekulcsolta az övéivel az
ujjait. Elindultak a lifthez, hogy lemenjenek a kocsihoz.
Útközben Mia azon vívódott, hogy felhozza-e egyáltalán a délutáni
közjátékot Lisával. Furdalta a kíváncsiság, de nem akart bombát
robbantani már az este legelején.
Oldalra pillantott, és Gabe elkapta a tekintetét, majd kérdőn nézett rá.
– Mi az?
Mia habozott, aztán arra jutott, hogy ezért még az újabb kúpot is
megkockáztatja. Úgysem hagyná nyugodni, ami az eszében járt.
– Hmm, Lisa…
Mielőtt még folytathatta volna, Gabe arcvonásai megkeményedtek,
feltartotta a kezét és a szavába vágott.
– Nem vagyok hajlandó egy tökéletes estét elrontani azzal, hogy a
volt feleségemről beszélgessek.
Nos, ennyi volt. Mia pedig nem akart akadékoskodni, hiszen ő sem
szerette volna elrontani ezt az estét. Még akkor se, ha majd' kifúrta az
oldalát a kíváncsiság, hogy mit gondol Gabe erről az egészről. Talán
egy kicsit félt is az igazságtól…
Az étteremben a pincér egy szeparéhoz kísérte őket. A hely mesés
volt. A kellemes hangulatvilágítás mellett az asztalokon is gyertyák
égtek. Az örökzöldekből készített dekorációra égősorokat aggattak,
amitől Miának egészen karácsonyi hangulata támadt.
Imádta az ünnepeket a városban tölteni. Jace mindig elvitte a
Rockefeller Centerhez, hogy megnézzék, ahogy kigyúlnak az égők az
óriási karácsonyfán.
 – Mire gondolsz? – kérdezte Gabe. Mia pislogott, és felemelte a
tekintetét. Gabe fürkészően nézte.
– Olyan boldognak tűntél. Biztosan valami szépre gondoltál.
Mia elmosolyodott. – A karácsonyra gondoltam.
– A karácsonyra? – kérdezett vissza meglepetten Gabe.
– Jace mindig elvitt a Rockefeller Centerhez, a lámpagyújtó
ceremóniára. Ez az egyik legkedvesebb karácsonyi élményem. Imádom
az ünnepi fényeket és a nyüzsgést a városban. Szeretem a feldíszített
kirakatokat nézegetni. Számomra ez az év legszebb időszaka.
Gabe elgondolkodva nézett, majd megrándította a vállát. – Lisával
mindig a hamptoni házunkban töltöttük a karácsonyt. Aztán miután
elváltunk, végig dolgoztam az ünnepek alatt.
Mia szeme elkerekedett. – Dolgoztál? Te dolgozol karácsonykor is?
Gabe, ez szörnyű! Milyen ünneprontó vagy!
– Értelmetlen hűhó.
Mia a szemét forgatta. – Bárcsak tudtam volna! Meghívtalak volna,
hogy töltsd Jace-szel és velem az ünnepeket. De azt hittem, hogy a
szüleidnél vagy.
Mia elhallgatott és az ajkába harapott, mert sikerült megint
beletenyerelnie egy kényes témába.
– Sajnálom! – mondta. – Csak locsogok összevissza
Gabe elnézően mosolygott. – Semmi baj. Úgy tűnik apám végre
belátta, mekkora marha volt, és most ki akar békülni az anyámmal. Isten
tudja, hogy sikerül-e neki.
Mia ámulva nézett rá. – Ezt ő mondta?
– Ó, igen – Gabe gondterhelten sóhajtott. – Ebéd közben, amikor ma
bejött az irodába. És miután tegnap a barátnője rám nyomult a partin.
Mia felhördült, és Gabe elnevette magát.
– És mit szól ehhez az anyád?
– Lövésem sincs. Szerintem még nem is ment el hozzá, hogy a
bocsánatáért könyörögjön. Arról hallottam volna.
– Nem tudom, én meg tudnám-e bocsátani neki, hogy lefeküdt
azokkal a nőkkel – jegyezte meg Mia keserűen. – Ez szörnyen fájhatott
anyádnak.
– Azt állítja, egyszer sem volt hűtlen hozzá.
Mia hitetlenkedve nézett, na persze.
Gabe legyintett. – Fogalmam sincs, mit ért hűtlenség alatt, és nem is
tudom, számít-e, hogy nem feküdt le velük. Az egész világ azt hiszi,
hogy igen. Az anyám is ezt hiszi. Ez annyira megalázó… Nem hiszem,
hogy egyhamar túlteszi magát rajta.
– Ez nagyon nehéz lehet neked – jegyezte meg megértően Mia.
Szegény Gabe, micsoda pocsék napja volt! Előbb az apja zúdította rá a
baját, aztán pár órával később feltűnt az exneje is…
Gabe kényelmetlenül érezte magát az együttérzésétől, és elfordította
a fejét. Megkönnyebbülés csillant fel a szemében, amikor a pincér
kihozta az előételt.
A friss tenger gyümölcsei mámorítóan illatoztak. Mia kéjesen
szippantott a levegőbe. A pincér elé tette a grillezett rákot, a ropogósra
sült makrahalat pedig Gabe elé.
– Mmm, a tiéd istenien néz ki – állapította meg Mia.
Gabe elmosolyodott, és a villájára tűzött egy falatot, majd az asztal
fölött feléje nyújtotta. Mia bekapta, és közben összefonódott a
tekintetük.
Meglepően bensőséges pillanat volt, ahogy Gabe megosztotta vele az
első falatot. Aztán Mia száját figyelte, miközben leeresztette villáját a
tányérja mellé.
Mia is levágott egy darabkát a rákból, és feléje nyújtotta, épp úgy,
ahogy az előbb ő tette. Gabe egy másodpercig habozott, aztán elfogadta
a falatot.
Miát nyugtalanította, mennyire meghatotta ez az apró, kedves
gesztus. Lesütötte a szemét, és az evésre igyekezett figyelni.
– Finom? – kérdezte Gabe pár hosszú perccel később.
Mia felnézett, és elmosolyodott. – Mennyei! Már majdnem jól is
laktam.
Gabe felemelte az öléből a szalvétát, megtörölgette vele a száját,
majd az asztalra dobta. Amikor Mia letette a villát és eltolta magától a
tányért, felkelt az asztaltól, és kinyújtotta feléje a kezét.
– Táncoljunk!
Mia olyan izgatott volt, mint egy tinilány az első randin. Hagyta,
hogy Gabe felhúzza a székből, és a tánctérre vezesse.
Gabe maga felé fordította és szorosan magához ölelte, míg a testük
végre tökéletesen összesimult. Keze végigsiklott Mia hátán, majd
birtoklóan megállt a derekán, épp a ruha kivágása fölött.
Mia elégedetten felsóhajtott, és behunyta a szemét, amikor Gabe a
homlokához nyomta az állát. Alig mozogtak, csak ringatóztak a zene
dallamára, egymás karjába fonódva. Szerette volna, ha ez a mágikus
pillanat örökké tart. Boldogan elhitette volna magával, hogy Gabe
csakis az övé, és hogy a kapcsolatuk nem csupán a szexről szól.
Nincs abban semmi rossz, ha egy kicsit álmodozik. Utóbb talán
fájdalmas lesz a kijózanodás, de most át akarta adni magát ennek a
mesés érzésnek.
Gabe lágyan simogatta a hátát, miközben magához szorította. Mia a
nyaka felé fordította az arcát, hogy érezze az illatát. Legszívesebben
megcsókolta volna a fülcimpáját és aztán végig a nyakát. Imádta a bőre
ízét, de eddig nem sok lehetősége adódott megkóstolni, mert mindig
Gabe irányított szex közben. Mit nem adna azért, ha egy éjszakán át ő
fedezhetné fel a testét! Egyik dal követte a másikat, és még mindig
összesimulva lépdeltek. Egyikük sem akarta megtörni a varázst, amely
körbeölelte őket, mint egy saját univerzumot, melyben csak ők ketten
léteztek egymás számára. Mia behunyta a szemét, és élvezte, ahogy
Gabe a zene hullámaira ringatózva a karjában tartotta és simogatta.
Valósággal szeretkeztek a táncparketten. Ez nem szex volt – nem az a
durva, elsöprő szenvedély, amely elhatalmasodott rajtuk, valahányszor
csak lekerült róluk a ruha.
Sokkal édesebb volt. Lágyabb. Bensőségesebb. És Mia minden
másodpercét ki akarta élvezni. Most bele tudott volna szeretni Gabe-be.
Valójában épp ezt tette.
– Van fogalmad arról, menyire kívánlak most? – suttogta a fülébe
Gabe.
Mia mosolygott, és Gabe füléhez emelte a száját. – Nincs rajtam
alsónemű.
Gabe hirtelen megállt, azzal sem törődött, hogy úgy tegyen, mintha
táncolna. Mia érezte a merevedését, ahogy magához szorította.
– Jesszus, Mia! Hogy mondhatsz nekem ilyet egy kurva étterem
kellős közepén.
Mia újra elmosolyodott, és ártatlan szemmel nézett fel rá. – Csak azt
hittem, tudni szeretnéd.
– Most azonnal eltűnünk innen – dörmögte válaszul Gabe.
Mielőtt még Mia megszólalhatott volna, karon ragadta és a kijárat
felé húzta, másik kezével pedig a mobiljáért nyúlt a zsebébe.
Mázli, hogy nem hozott retikült, az most ott maradt volna az
asztalon.
 Gabe gyorsan elhadarta a sofőrnek, hogy jöjjön értük. Az utcára érve
a bejárathoz közel maradtak, távol a járókelőktől. Gabe védelmezően
szorította az oldalához.
– Gabe, mi lesz a számlával? – kérdezte riadtan Mia, mert eszébe
jutott, hogy csak úgy kisétáltak az étteremből.
Gabe türelmesen nézett le rá. – Majd hozzáírják a többihez.
Törzsvendég vagyok. Meghagytam, hogy minden egyes fogyasztáshoz
borravalót is számoljanak, szóval ne aggódj.
A kocsi eléjük gördült, és Gabe betessékelte hátra. Amint elindultak,
megnyomott egy gombot, és egy elsötétített üvegfal leválasztotta őket a
sofőrtől.
Mia úgy pezsgett a várakozástól, mint egy felrázott üveg kóla.
Gabe gyorsan lehúzta a sliccét, elővette gyönyörű, hatalmas farkát, és
addig húzogatta rajta a kezét, míg kőkeményen nem állt. Mia megigézve
bámulta lenyűgöző férfiasságát.
– Húzd fel a ruhád, és ülj az ölembe – utasította Gabe.
Mia feltérdelt az ülésre, és felhúzta a szoknyáját a derekáig,
kivillantva hosszú combjait. Gabe az ülés közepére csúszott, megfogta a
kezét és az ölébe húzta, hogy meglovagolja.
Benyúlt a ruha alá, és végigcsúsztatta a kezét Mia belső combján a
puncijáig, és közben elégedetten vigyorgott.
– Ez az én kicsikém – duruzsolta. – Istenem, azóta fantáziálok róla,
hogy megbaszlak ebben a ruhában és a dögös tűsarkúban, mióta kiléptél
a fürdőszobámból.
Benyúlt Mia puncijába, és néhányszor ki-be járatta benne az ujját,
majd kihúzta és a szájához emelte. Csillogott Mia hüvelynedvétől.
Kinyújtotta a nyelvét, és lassan végignyalta, amitől Mia csaknem
azonnal elélvezett. Basszus, ez a pasi halálos volt! Aztán Mia ajkához
nyújtotta az ujját.
– Nyald le! – mondta mély, izgató hangon. – Kóstold meg magad!
Mia döbbent volt, de iszonyú kíváncsi is, és habozva ugyan, de
kinyitotta a száját, és bekapta Gabe ujját. Finoman megszívta, amitől a
férfi pupillái rögtön kitágultak. Farka felágaskodott, türelmetlenül
keresve Mia punciját.
Gabe egyik kezével tartotta a farkát, kivette az ujját Mia szájából,
hogy a másikkal megfogja a csípőjét, aztán ráengedte egyenesen a
farkára.
 Miának eszébe villant, hogy még sosem volt része ilyen hihetetlenül
perverz luxusban. Manhattan fényei elsuhantak a szeme előtt, és fél
füllel hallotta a forgalom zaját, miközben Gabe baszta a kocsija hátsó
ülésén.
Két kézzel megragadta a csípőjét, hogy megtartsa, és egyre
gyorsabban, egyre hevesebben mozgott alatta. Versenyt futott az idővel,
hogy mindkettőjüket eljuttassa a csúcsra mielőtt a lakásához érnének.
Mia élvezett el először. Orgazmusa olyan volt, mint egy óriási
fényvillanás, mely egy hurrikán erejével sodorta magával. Alig kapott
levegőt, és úgy kapaszkodott Gabe vállába, mintha az élete múlna rajta.
A kocsi lassított.
Gabe ebben a pillanatban élvezett el, mélyen és forrón telespriccelve
a hüvelyét. Közben magára húzta Miát, hogy egyeden centi se válassza
őket el egymástól, amikor elárasztja az ondójával. A kocsi megállt a
bejárat előtt. Gabe megnyomott egy gombot, hogy szóljon a sofőrnek.
– Várjon még pár percet, Thomas – mondta halkan. Gabe nem
mozdult, a farka még mindig lüktetett Mia ölében. A kezébe vette Mia
arcát, és megcsókolta. Olyan hosszan és puhán, ami tökéletes ellentéte
volt az előbbi féktelen hévnek, ahogy a magáévá tette. Forrón,
gyöngéden csókolta, mintha így akarná elmondani neki, amit szavakkal
képtelenség lenne. És amit soha ki nem mondana.
Magához ölelte Miát és a haját simogatta. Így ültek összebújva, míg
a farka lassacskán elernyedt benne.
Végül felemelte Miát, és maga mellé húzta az ülésre. Elővett egy
zsebkendőt a zsebéből, és Mia combjai közé szorította, aztán magát is
megtisztogatta. Komótosan eltette a farkát és felhúzta a sliccét.
Megigazította magán az öltönyét, miközben Mia leengedte a derekán a
ruháját.
– Kész vagy? – kérdezte.
Mia bólintott. Túlságosan zilált és kifacsart volt ahhoz, hogy szólni
tudjon. Amúgy sem lett volna semmi értelme annak, amit kinyögött
volna.
Gabe kinyitotta a kocsiajtót, kiszállt, és fél perccel később átért a
másik oldalra, hogy kinyissa neki az ajtót.
– Ma éjjel megint itt alszol – mondta Miának, miközben a bejárathoz
mentek.
Ugyan ez nem kérés volt, de a hangjából hiányzott a szokásos
arrogancia. Úgy közölte vele, mint egy tényt, mintha nem is lenne más
elképzelhető lehetőség. Aztán egy másodpercre felvillant a
bizonytalanság a szemében, de olyan röviden, hogy Mia nem is volt
biztos abban, hogy ezt látta. Némán bólintott, elfogadva az ultimátumot.
– Persze hogy maradok – felelte szelíden. Felmentek a lifttel, és
miután kiszálltak, Gabe magához vonta, miközben a liftajtónak dőlt,
hogy ne csukódjon be.
– Várj meg az ágyban – súgta Mia fülébe. – Nem maradok sokáig.
Mia felemelte a fejét, és puhán megcsókolta. – Várni foglak. Azon
nyomban látta a férfi szemében az elégedettséget. Aztán Gabe
elengedte, és hátralépett, hogy az ajtó bezárulhasson
 huszonkettedik fejezet

A Rick’s a belváros egyik legfelkapottabb férfiklubja volt, nem csoda,

Hogy Gabe, Jace és Ash törzsvendégnek számítottak itt. Jace és Ash
már ott voltak, és épp két pincérnővel flörtöltek, amikor Gabe belépett a
VIP-terembe. Mindketten felkapták a fejüket és kíváncsian néztek rá.
Egyetlen pillantással tudatta a pincérnőkkel, hogy ideje lelépniük.
Gyorsan megrendelte az italát, aztán a nők rögtön el is tűntek.
– Rossz napod volt? – fordult hozzá Ash, miután leült.
Legszívesebben felnevetett volna kínjában. A rossz enyhe kifejezés!
Olyan kibaszott szar napja volt, hogy a rekordok könyvébe kívánkozott.
Alig várta, hogy megossza barátaival a részleteket. Csak kettőjükben
bízott, ha a magánélete titkairól volt szó.
– Az apám bejött ma az irodába, és azt akarta, hogy ebédeljünk
együtt – mondta fintorogva.
– A francba – mormolta maga elé Jace. – Sajnálom. Tudom, milyen
szar ez. Amúgy hogy van az anyád?
– Hétvégén együtt vacsoráztam vele. Ki kellett rángatnom otthonról.
Hónapok óta ott üldögél egyedül abban a hodályban, és nyalogatja a
sebeit. Próbáltam rábeszélni, hogy adja el a házat, és költözzön be a
városba. De azt hiszem, ez már érvényét vesztette.
Ash felhúzta az egyik szemöldökét. – Hogyhogy?
Gabe hosszan kifújta a levegőt. – Apám rájött, hogy elcseszte, és
most vissza akarja szerezni anyámat. Azért akart ma velem ebédelni,
hogy ezt közölje.
– A kurva életbe! – hüledezett Ash.
Jace elhúzta a száját. – Mi a fasz? Végigdugta az összes pénzéhes
manhattani ribancot. Mégis mit képzel?
– Azt mondja, nem feküdt le egyikükkel sem, és hogy nem
jelentettek számára semmit.
Ash a szemét forgatta. – A mindenit! Ez a létező legnagyobb
közhely.
 – Úgy van. Az anyám eddig állandóan azzal hívogatott, hogy az
apám legújabb hódításait pocskondiázza, mostantól majd az apám
legújabb agyszüleményével fog bombázni.
– És akarod, hogy újra összejöjjenek? – kíváncsiskodott Ash.
– Sosem akartam, hogy szétmenjenek – felelte keserűen Gabe. –
Lövésem sincs, mi ütött az apámba. Egy rakás rizsának hangzik, amikor
próbálja elmagyarázni. Szerintem maga sem tudja, mi a franc történt
vele. Szóval igen, szeretném, ha kibékülnének, de csak akkor, hogy ha
ettől boldogok lesznek. Ha az apám még egyszer el akarja játszani
ugyanezt, akkor jobb, ha bele sem kezdenek. Nem akarom, hogy
anyámnak újra át kelljen élnie ezt a szenvedést.
– Persze, megértem – helyeselt Jace.
– Ha már szóba jött a kibékülés… – vetette közbe lazán Ash. – Mégis
mi a retkes faszt keresett Lisa az irodádban?
Gabe állkapcsa megfeszült, a fogát csikorgatta. Erről akart a
legkevésbé beszélni, de tudta, hogy a barátait nem fogja tudni lerázni.
Akkor is mellé álltak, amikor Lisa előadta a mocskos kis színjátékát.
Természetes, hogy aggódni kezdtek, amikor újra feltűnt a színen.
– Kidobtad azt a megveszekedett kurvát, és megmondtad neki, hogy
elmehet a picsába? – hördült fel Jace.
Gabe elvigyorodott, feszültsége lassan oldódni kezdett. Mindig
számíthatott Ashre és Jace-re, hogy feldobják a hangulatát.
– Közöltem vele, hogy semmi kedvem újrajátszani a múltat.
– Csak pénzt akar – jegyezte meg undorral Jace. – Felhívtam pár
ismerőst, és megtudtam, hogy már felélte a válás után kapott
vagyonrészt. Az asszonytartás, amelyet minden hónapban kicsengetsz
neki, az ő életstílusa mellett pedig épp csak arra elég, hogy ne lógjon ki
a lába a cipőből.
Gabe meghökkenten nézett Jace-re. – Te nyomoztál utána?
– Naná! Nem hagyhatom, hogy még egyszer átbasszon. Még mindig
olyan fényűzően él, mint a házasságotok alatt. Ebben egyáltalán nem
változott. Pénzsóvár kis szuka!
Gabe elvigyorodott. – Ne aggódj, nem fogok még egyszer ugyanabba
a kutyaszarba belelépni.
– Jó ezt hallani – szólt közbe Ash megkönnyebbülten.
Gabe csodálkozva nézett két barátjára. Talán kétségük volt efelől?
Aztán leesett neki, hogy Jace és Ash komolyan aggódtak érte.
 – Tudom kezelni Lisát – mondta lazán. – Számító, aljas ribanc. Én
pedig tanultam a leckéből.
Barátai helyeslően bólogattak. A pincérnők visszatértek az italokkal,
és néhány percig megint kacérkodtak Jace-szel és Ashsel. Gabe-et
békén hagyták. Talán érezték rajta, hogy most nincs hangulatban.
Végtelenül érdektelenek voltak számára ezek a nők, miközben Mia
otthon várta az ágyában.
Amikor a pincérnők eltűntek, Jace az itallal a kezében feléje fordult.
– Szóval, hogy mennek a dolgok köztetek Miával?
Gabe azonnal résen volt. Egyszer már összecsaptak emiatt Jace-szel,
és nem akarta, hogy tüske maradjon kettejük között. De még mielőtt
felelhetett volna, Jace folytatta.
– Tudom, hogy ma délután keményen tökön rúgtalak miatta, és talán
kissé túlreagáltam a dolgot. De basszus, megleptetek, mert a hátam
mögött intéztétek ezt az egészet. Persze az sem tetszett, hogy Mia a
kibaszott pékségben dogozik, de úgy gondoltam, csak időre van
szüksége, hogy kitalálja, mit akar csinálni. Mindig nagyon szorgalmas
volt az iskolában. Talán csak egy kis pihenő kell neki, hogy rendbe
szedje a gondolatait, és ezt meg is kapja. Itt vagyok neki én. Mindent
megadok neki, és nem fogom sürgetni.
Gabe-et mardosni kezdte a bűntudat. Ő bizony sürgette Miát, efelől
nem is volt kétsége. Nem mintha bánta volna. Hazudna, ha mást
állítana. Mégis…
– Nagyon jól boldogul, Jace – felelte könnyed hangsúllyal. – Okos és
lelkes. Már kezd magára találni. Keményen dolgozik, és tudja, mit
csinál. Lenyűgözte a befektetőket a koktélpartin is, ahová magammal
vittem. Úgy tűnik, az irodában mindenki kedveli, és szívesen veszik,
hogy itt dolgozik. Páran persze biztos azt gondolják, hogy azért kapta
meg az állást, mert a húgod, de már bizonyította a rátermettségét.
– Miért is ne kedvelnék? – vágott közbe Ash. – Hiszen kedves és
elbűvölő. Nincs abban a lányban egy szemernyi rosszindulat sem.
– Ha bárki is bántani meri, arról tudni akarok – morogta Jace.
Gabe felemelte a kezét. – Ezt bízd csak rám. Gondolj csak bele,
mennyivel jobb, hogy nekem dolgozik, és nem neked. Így bizonyíthatja,
hogy érdemes az állásra. Nem fogom szívatni, de elvárom, hogy
végezze el a munkáját. Te csak halálra babusgatnád.
Ash nevetésben tört ki. – Apám, ezt most jól megkaptad! Gabe jól
beszél. Ha csak letörne a körme, már hazaküldenéd.
 Jace elvigyorodott. – Jól van, na, mindkettőtöknek igaza van –
ismerte el, aztán komoly hangon folytatta. – Én csak a legjobbat akarom
neki. Szeretném, ha boldog lenne. Ő a mindenem!
Gabe és Ash megértően bólogatott. – Tudom – felelte Gabe. – A
helyedben én is ugyanígy éreznék. De ne légy ilyen szigorú! Hagyd,
hogy egy kicsit próbálgassa a szárnyait. Szerintem meg leszel lepve,
mire képes, ha nem lesed minden egyes mozdulatát.
Próbálta elterelni a beszélgetést Miáról, hogy ne érezze magát
kínosan. – Na, elmesélitek végre, mi volt a kis barnával?
Ash felhorkant, Jace pedig idegesen nézett rá.
Gabe felhúzta a szemöldökét. – Ennyire gáz?
– Kibaszott dilinyós – pufogta Ash. – Nem az egyik legjobb
választásunk volt. Pedig tisztában volt vele ő is, hogy ez csak rövid
távra szól. Nagyon rövid távra.
Jace még mindig némán ült, az arckifejezése komor volt.
– Mondjuk, hogy nem reagált túl jól arra, amikor kitettük. Nem vette
a lapot. Napokig zaklatott mindkettőnket telefonon – magyarázta Ash.
Gabe elképedve nézett rájuk. – Megadtátok neki a mobilszámotokat?
Megőrültetek?
– Egy frászt, dehogy is! – tört ki Jace. – Az irodát hívogatta.
Állandóan. Végül megfenyegettem, hogy feljelentem zaklatásért, akkor
letiplizett.
Gabe nevetett. – Ti ketten aztán jól bele tudok nyúlni a tutiba!
– Megszállott tyúk – mormolta Ash. – Nem tudom, hogy lehettünk
volna vele még ennél is világosabbak.
Gabe megrándította a vállát. – Legközelebb legyetek
körültekintőbbek.
Jace felhorkantott. – Talán nekünk is kéne olyan szerződést írni, mint
neked. És letisztázni mindent még a szex előtt.
Ash majdnem félrenyelte az italát a röhögéstől, Gabe pedig rájuk
mordult. Miután eltelt egy újabb óra iszogatással, poénkodással, és a
csajok mustrálásával – Jace és Ash részéről –, Gabe az órájára nézett.
Már majdnem tizenegy volt. A francba! Azt mondta Miának, nem
marad sokáig, ehhez képest még mindig itt ült, és ökörködött a
haverjaival.
Még negyedórát vár, aztán kimenti magát valami kifogással.
Megmenekült, amikor megérkeztek a táncosnők, és lekötötték Ash és
Jace figyelmét. Ő nem volt kíváncsi rájuk. Miért is lett volna, hiszen
otthon ott várta valami ezerszer gyönyörűbb és édesebb – Mia. A
gondolat óriási elégtétellel töltötte el. Mia a lakásában volt, az ágyában,
és őrá várt. Ez elég jó indok volt, hogy elköszönjön, és a másnap reggeli
korán kelésre hivatkozva haza induljon. Jace és Ash kurtán odaböktek
neki egy sziát, és rögtön visszafordultak a táncosokhoz.
Rövid volt az út hazáig, Gabe mégis türelmetlen volt, mintha
viszketne a háta közepe, és nem tudná megvakarni. Észrevette, hogy siet
a lifthez.
Amikor belépett a lakásába, látta, hogy Mia égve hagyta neki a
folyosón a lámpát. Elmosolyodott a figyelmességén. Majd' szétpattant a
szíve az érzéstől, hogy nincs is szüksége világításra. Hiszen Mia maga
volt a fény. A meleg napsugár egy borús napon.
Félig levetkőzött, mielőtt bement a hálószobába. Megállt az ajtóban,
és mosolyogva nézte Miát, ahogy összegömbölyödve feküdt az ágy
közepén, állig betakarózva, feje alatt a párnájával.
Édesen aludt.
A farka máris megkeményedett és felágaskodott, ki akart szabadulni
a nadrágjából.
– Nyugi, kishaver – suttogta. – Ma este nem.
A farka azonban nem hallgatott rá. Hiszen előtte volt, amire vágyott,
és követelte a megkönnyebbülést.
Ellenállt a késztetésnek, csendben levetkőzött, és óvatosan felemelte
a takarót, nehogy felébressze Miát, aztán bebújt mellé.
Mia nem ébredt fel, de mintha megérezte volna a jelenlétét, azonnal
hozzásimult, és birtoklón rátette a karját.
Gabe megint elmosolyodott, még szorosabban hozzá bújt, és
magához ölelte. Persze hogy kívánta, de ez… istenien finom volt.
 huszonharmadik fejezet

Másnap reggel Mia arra ébredt, hogy egy erős kezek nyomják a
matrachoz. A combjai szétfeszítve, és egy fallosz belehatol. Azonnal
kipattant a szeme, és meglátta maga fölött Gabe izzó tekintetét.
– Jó reggelt – üdvözölte Gabe, és megcsókolta.
Mia egy épkézláb szót sem tudott kinyögni. A teste lángokban állt, és
Gabe minden egyes döfésétől egyre jobban felizgult.
Gabe olyan erős kezekkel szorította le a csípőjét, hogy mozdulni sem
bírt. Nem tehetett mást, mint hogy ott fekszik, és elfogadja, amit tesz
vele.
Gyors menet volt. Semmi előjáték. Gabe keményen és gyorsan
megbaszta. Közben belecsókolt a nyakába és nyalogatni kezdte a
fülcimpáját, amitől Mia libabőrös lett és felnyögött. Már közel járt a
csúcshoz. – Nézz rám, bébi, és élvezz el!
A torokhangon dörmögött parancs pokolian felizgatta Miát.
Tekintetét a férfira szegezte, minden izma megfeszült, és kirobbant
belőle az orgazmus. – Mondd a nevem – suttogta Gabe.
– Gabe!
Mohón nézték egymást. Alighogy Mia kiejtette a nevét, Gabe
hozzápréselte az ágyékát, mélyen befúrta magát az ölébe, és elélvezett.
Aztán ráborult és pár percre betakarta a testével. Végül
feltápászkodott a tenyerére, puszit adott Mia orrára, és mosolyogva
nézett le rá.
– Szeretem, ha így indul a nap!
Legördült Miáról és megsimogatta a csípőjét. – Nyomás a zuhany
alá, bébi! Vár a munka.
De fényes jókedve volt!

Amilyen őrült nap volt a tegnapi, Mia már picit tartott is attól, mit
tartogathat számára a mai nap. Az ébredés utáni vad szex dacára Gabe
újabb kúpot helyezett fel az ánuszába, rögtön miután beértek az irodába.
 Fogalma sem volt, hogy ezeket a vackokat ennyi méretben gyártják.
De már biztos nem lehetett olyan sok hátra, mert a mai már hatalmas
volt. Lépni is alig bírt tőle, csak totyogott. Nem akarta, hogy bárki is így
lássa közlekedni, ezért a nap jó részét Gabe irodájának fogságában
töltötte, és kínlódva ficergett a székében.
Gabe-nek eszelősen sok dolga volt. Három konferenciahívás, két
megbeszélés, és egy rakás megválaszolatlan üzenet. Esély se volt egy
kis irodai szexre, hogy enyhüljön felajzottsága.
A sírás fojtogatta, és ettől csak még hülyébben érezte magát.
A munkaidő lejártával hihetetlenül megkönnyebbült. Semmi másra
nem vágyott, mint hogy az az átok kis bigyó kikerüljön végre belőle, és
leléphessen az irodából. Majd' szétvetette az ideg. Csak az vigasztalta,
hogy nemsokára vacsorázni megy Jace-szel és Ashsel.
Gabe ragaszkodott hozzá, hogy hazavigye, ezért a sofőrje előbb Mia
lakása felé kanyarodott. Útközben szinte végig szótlanul ültek, de Gabe
végig fogta a kezét. Mintha égető szüksége lett volna a testkontaktusra.
Való igaz, egész nap csak pár percet töltöttek kettesben – reggel, amikor
felhelyezte a kúpot, és délután, amikor kivette.
Hüvelykujjával körözött Mia tenyerében, miközben kibámult a
kocsiablakon. Mia nem tudta, hogy figyelt-e rá, egyáltalán érzékelte-e a
jelenlétét, de amikor egyszer megpróbálta elhúzni a kezét, rögtön
megszorította, és a tenyerébe zárta.
Talán ugyanannyira hiányzott neki, mint amennyire ő hiányolta.
Csacsi gondolat volt, mégis szöget ütött a fejében.
Már közel voltak a lakásához, amikor eszébe jutott, hogy nem
beszéltek meg semmit vacsora utánra. Nem tudta, Gabe mire készül.
Vajon szeretné, ha később felmenne a lakására? Vagy egyszerűen
másnap reggel az irodában találkoznak?
A kocsi megállt a ház előtt, és mikor elkezdett kikászálódni, Gabe
megállította.
– Érezd jól magad ma este!
Mia elmosolyodott. – Rendben.
– Holnap reggel találkozunk az irodában. A kocsi itt lesz érted
nyolcra.
Ez meg is válaszolta az előbbi kérdést. Kimenőt kapott egész estére.
Mikor kiszállt, Gabe mégsem tűnt boldognak, hogy nélküle tölti az
éjszakát.
– Holnap találkozunk – köszönt el Mia.
 Becsukta az ajtót, nézte, ahogy a kocsi elindul, és azon agyalt, mire
gondolhatott Gabe. Sóhajtott, és bement az épületbe, majd fel a
lakásába. Csak egy órája volt, hogy átöltözzön, mielőtt Jace érte jön.
Mikor belépett a nappaliba, Caroline meglepetten dugta ki a fejét
hálószobája ajtaján.
– Csakhogy hazajöttél! Már azt hittem, odaköltöztél Gabe-hez.
Mia elmosolyodott. – Én is örülök, hogy látlak.
Caroline odasietett hozzá, és megölelte. – Úgy hiányoztál, csajszi!
Van kedved ma este kaját rendelni és filmet nézni?
Mia lebiggyesztette az ajkát. – Sajnos nem lehet. Jace mindjárt itt
lesz értem, ezért nem mentem fel Gabe-hez. Ma este vele és Ashsel
vacsorázom. Csak egy kis élménybeszámoló, mert most jött vissza egy
üzleti útról. De biztosan szóba fogja hozni Gabe-et is, mert már tudja,
hogy neki dolgozom.
Caroline elszontyolodott. – Basszus! Olyan kár, hogy már csak ilyen
ritkán látlak. És féltelek, nehogy túlságosan belehabarodj abba a
pasasba. Úgy tűnik, mintha teljesen ki akarna sajátítani.
Mia szomorkásán nézett barátnőjére. Tényleg nem is találkoztak, a
lányokkal sem, mióta elkezdődött a viszonyuk Gabe-bel. Nem mintha
egy örökkévalóság telt volna el azóta, de korábban rengeteg időt töltött
a barátaival, és szeretett velük csavarogni.
– Péntek este bulizunk! – jelentette ki Caroline. – Összetrombitálom
a csajokat, és elmegyünk szórakozni.
– Nem is tudom – habozott Mia. Nem tudta még, mit tervez Gabe
péntek estére.
Caroline szúrós szemmel nézet rá. – Ugye nem kell engedélyt kérned
tőle, hogy a barátnőiddel találkozz? Nem vagy a tulajdona, Mia!
Mia önkéntelenül összerezzent. Hiszen így volt. A szerződés szerint
Gabe rendelkezett a testével, az idejével, mindenével. Nem mintha ezt
meg akarta volna osztani Caróval. Sosem értené meg.
Felsóhajtott. Mégis legjobb lesz, ha a barátnőivel tölti az estét. Nem
akart eltávolodni tőlük, hiszen szüksége lesz rájuk, ha Gabe továbbáll.
Ők lesznek mellette, amikor kutyául fog szenvedni, és ha nem törődik
velük, a végén még egyedül fog szűkölni a lakása magányában.
Egyszerűen csak meg kell mondania Gabe-nek, hogy programja van
péntek estére, és remélhetőleg megértő lesz.
– Rendben. Péntek este – adta meg magát.
 Caroline arca felragyogott, és örömtáncot járt Mia körül. – Szuperül
fogjuk érezni magunkat! Úgy hiányoztál! Semmi sem az igazi, ha te
nem vagy itt.
Miát megint elfogta a lelkifurdalás. Hiszen az ő ötlete volt, hogy
Caro költözzön oda hozzá, most viszont teljesen magára hagyta őt a
közös lakásban.
– Felhívom a lányokat, nehogy valami mást tervezzenek. Vacsi után
látlak még?
Mia bólintott. – Igen, ma éjjel itthon alszom.
– Csúcs! Mondd, mihez lenne kedved? És nehogy egyél desszertet!
Majd csinálunk csokikrémet, bekucorodunk a kanapéra, és megnézünk
egy filmet.
Mia szélesen elmosolyodott. – Tökéletes!
– Oké, akkor hagylak is nyugodtan készülődni – felelte Caroline, és a
szobájába hessegette.
Mia bement, kibújt a szoknyájából, és elővette a kedvenc farmerét.
Ebben a lyukacsos szárú, flitteres zsebű csípőfarmerben érezte magát a
legkényelmesebben. Még koplalni is hajlandó lett volna azért, hogy
három év után is beleférjen. Kell ennél jobb indok, hogy vigyázzon a
vonalaira?
Felvett egy trikót és egy ejtett vállú felsőt, aztán a fürdőbe ment,
hogy megigazítsa a haját és a sminkjét.
Már nagyon várta az estét Jace-szel és Ashsel. Szeretett velük lógni,
kellemesen ellazult, és sokat ugratták egymást. Mintha két bátyja lett
volna, bár Ash állandóan flörtölt vele. De teljesen ártalmatlan volt –
legalábbis rá nézve. Más nők számára viszont halálos. Ő azonban csak
családtagként tudott gondolni rá. Gabe persze más tészta volt…
Minél többet gondolt a péntek estére, annál jobban várta, hogy
kimozduljon végre a csajokkal. Carónak igaza volt, hogy nem is látták,
mióta elvállalta az állást Gabe mellett. Gabe olyan volt… mint a
függőség. Teljesen felemésztette. Ráadásul aláírta a szerződést, hogy
minden idejével ő rendelkezhessen, és azt tegye vele, amit csak akar.
Ha a lányok ezt megtudnák, azon nyomban elmegyógyintézetbe
küldenék.
Feltett még egy réteg szemspirált és egy icipici rúzst. Éppolyan
halvány rózsaszínűt, mint a lábán a körömlakkja. Aztán feltűzte a haját
egy nagy csattal laza kontyba. A nappaliba visszatérve csábító
csokoládéillat fogadta.
 – Istenem, Caro, ez mennyei! – sóhajtott. Caroline felnézett rá a
tűzhely mögül, és elmosolyodott.
– Még a mogyoróról is lemondok, csakis a te kedvedért.
– Túl jó vagy hozzám! – felelte Mia.
Leült a bárszékre Caróval szemben, és rákönyökölt a konyhapultra.
– Szóval, hogy megy a munka? – kérdezte barátnőjét. Caroline
abbahagyta a kevergetést egy pillanatra, elzárta a gázt és letette a
fakanalat a lábos mellé. Felhúzta az orrát, és fancsali képet vágott.
– A főnök még mindig egy faszfej. Állandóan rám akar mászni,
ahelyett hogy dolgozna. Ha sikerül végre elég pénzt félretennem,
keresek egy másik állást.
Caroline nagy levegőt vett, és felnézett.
– Megismerkedtem valakivel…
Mia közelebb hajolt hozzá. – Mesélj! Komoly a dolog?
– Talán, még nem tudom. Még csak dumáltunk. Sms-eztünk.
Istenem, úgy izgulok, mint egy tinilány. És üldözési mániám van.
Tudod, Ted óta.
Mia felsóhajtott. Caro utolsó kapcsolata kész katasztrófa volt.
Találkozott Teddel, azonnal belezúgott, aztán fél év együttjárás után
kiderült róla, hogy felesége van és két gyereke. Ekkora pofáraesés után
nem is csoda, ha gyanakvó volt. – Azt hiszed, hogy nős?
Caroline lebiggyesztette a száját. – Nem tudom. Valami van. Vagy
csak agyamra ment az a sztori Teddel. Egy részem menekülne, mielőtt
még belehabarodom, a másik részem azt gondolja, hülye vagyok, ha
nem adok neki egy esélyt.
Mia összeszorította az ajkát, és elgondolkodva nézett barátnőjére. –
Tudod, Jace lenyomoztat mindenkit, akivel randizom. Megkérhetem,
hogy nézzen utána egy kicsit a te pasidnak is. Legalább egy kicsivel
többet tudsz róla, mielőtt kitennéd a szűrét.
Caroline hitetlenkedve nézett rá. – Ez komoly?
– Sajnos igen – nevetett Mia. – Ha egy srác csak érdeklődni kezd
irántam, ő már akcióba lendül.
– Hű, ez durva! Nem tudom, hogy szeretném-e, hogy Brandont is
lenyomoztassa – Caroline habozott. – De ha nős, vagy van valakije,
akkor nem akarok tőle semmit, érted?
– Mesélj még róla – kérlelte Mia. – Majd ma este szólok Jace-nek.
Az még nem bűn, ha egy kicsit utánanéz. Nem a személyiségét akarjuk
ellopni! Bár biztos vagyok benne, hogy Jace-nek ez is menne.
 – Kidobó a Vibe-ban, tudod, abban a klubban, ahová péntek este
megyünk. A vezetékneve Sullivan.
– Rendben, meglátom, mit tehetek – Mia átnyúlt a pulton, hogy
megfogja Caroline kezét. Megszorította, és azt mondta: – Minden
rendben lesz!
Caroline mélyet sóhajtott. – Remélem is. Nem akarok még egyszer
hülyét csinálni magamból.
– Nem te voltál a hülye, hanem ő. Te csak beleszerettél valakibe, és
jóhiszeműen belementél egy kapcsolatba.
– Utálok másodhegedűs lenni – mormolta Caroline.
Nem csoda, ha kirázta a hideg már attól is, ha csak eszébe jutott az a
sztori. A pasas felesége, megvárta, és nekitámadt Mia háza előtt.
Csúnya jelenet volt, és teljesen váratlanul érte. Nemcsak a leleplezés
küldte padlóra, hanem a sokk is, hogy a felbőszült, féltékeny feleség
rárontott.
Mia telefonja megcsörrent Jace csengőhangján. Gyorsan kinyúlt érte,
és felvette.
– Szevasz! – üdvözölte a bátyját.
– Most értünk ide. Kész vagy, vagy akarod, hogy felmenjünk?
– Nem kell, mindjárt lemegyek.
– Rendben, várunk.
Mia letette a telefont és lecsusszant a székről. – Később találkozunk.
Alig várom már, hogy megkóstolhassam azt a csokikrémet!
Caroline integetett, Mia pedig kilépett az ajtón, és a lifthez ment.
Egy perccel később már lent volt az utcán, és megpillantotta Jace
kocsiját. Dögös fekete BMW-je mindig úgy csillogott, mintha most
gördült volna ki a szalonból.
Ash kiszállt, és intett neki, aztán széles mosollyal kitárta előtte a
kocsiajtót.
– Helló, szépségem – üdvözölte. Megpuszilta, és betessékelte a hátsó
ülésre.
– Szia, kicsim! – köszönt neki Jace, amikor beült. A kocsiból áradt a
méregdrága férfias elegancia.
– Na, milyen volt Gabe, miután visszamentetek az irodájába a Lisa-
balhé után? – tudakolta Ash. – Remélem, nem kevertelek bajba a nagy
számmal.
Mia igyekezett elnyomni a zavarát, próbált lazának tűnni és nem
elpirulni.
 – Semmi különös. Csendes volt és magában dúlt-fúlt. Nem sokat
beszéltünk, mielőtt eljöttem.
Jace a fejét ingatta. – Remélem, meg sem fordul a fejében, hogy
visszafogadja. Az a nő egy kígyó. Fogadok, hogy csak a pénze miatt
dörgölőzik hozzá, mert ő a fenekére vert a sajátjának.
Mia felhúzta a szemöldökét. – Biztos vagy ebben? De hát nem kapott
egy halom pénzt a váláskor? Úgy értem, arcátlanul sokat?
Gabe-nek komoly vagyona volt, és a pletykák szerint a nő rendesen
megkopasztotta a váláskor. Nem mintha ez megrázta volna Gabe-et, de
Lisa annyi pénzt kapott, amennyiből bárki vígan elszórakozhat az élete
végéig. Vagyis egy átlagember…
– Egész pontosan tudom, mert felhívtam pár embert, miután kisétált
az irodából.
Hűha, ez érdekesen hangzott. Először is az, hogy Lisának anyagi
gondjai voltak, másodszor pedig hogy Jace ilyen villámgyorsan
utánanézett. Nem mintha ez nagyon meglepte volna Miát, hiszen ők
hárman mindig összetartottak.
A válásakor is melléálltak, bár nevetségesnek tűnhet, hogy Gabe-nek
valaha is szüksége lehetett támogatásra. Szövetségük szétzúzhatatlan
volt, és remélte, hogy ez akkor is így maradna, ha Jace egyszer rájönne
a kapcsolatukra Gabe-bel.
Eszébe jutott Caro dilemmája.
– Ha már szóba került, utána tudnál nézni egy Brandon Sullivan nevű
pasinak? A Vibe klub kidobója. Semmi különös, csak a legfontosabbak.
Nős-e, van-e valakije, volt-e már büntetve…
Jace lefékezett a pirosnál. Ashsel együtt hátrafordultak, és gyanakvón
néztek Miára.
– Csak nem valaki, akivel randizgatsz? – tudakolta Jace.
– Egy kidobó, Mia? Sokkal jobbat is kaphatnál, szívem – dorgálta
Ash.
Mia a fejét rázta. – Nem én, hanem Caroline. Mondtam neki, hogy
megkérlek, nézz utána a pasasnak. Paranoiás szegény, mióta a volt fiúja
átverte.
Jace töprengő képet vágott, miközben gázt adott.
– Tényleg, egy nős pasival járt, nem? Emlékszem, hogy meséltél
róla.
– Igen, pontosan róla van szó – sóhajtott Mia. – Csúnyán elbánt
Caróval. Ő nem ilyen lány. Úgy értem, sosem randizna nős pasival.
Olyan kedves és jólelkű, és az a faszi mesterien behúzta a csőbe. Nem
szeretném, ha újra megtörténne vele.
– Majd intézkedem – ígérte meg Jace. – Mondd meg Carónak, hogy
ne aggódjon. Holnap első dolgom lesz lenyomoztatni a pasast.
– Te vagy a legszuperebb báty! – ujjongott Mia.
Jace rámosolygott a visszapillantó tükörből. – Hiányoztál, kicsim.
Rég lógtunk már együtt.
– Te is hiányoztál – felelte lágyan Mia. Valójában már azelőtt is
ritkán látták egymást, hogy a viszonyuk Gabe-bel elkezdődött. Jace
rengeteget dolgozott, Mia ezért is ment el a megnyitóra, hogy végre
lássa. Sorsfordító éjszaka volt. Sosem gondolta volna, hogy a döntése,
hogy elmenjen egy unalmas koktélpartira, ennyire drámaian
megváltoztathatja az életét.
A bisztrótól egysaroknyira leparkoltak. Ash kinyitotta az ajtót, és
kisegítette Miát a kocsiból. Jace-szel kétoldalról belekaroltak, így
sétáltak végig a nyüzsgő utcán, miközben már alkonyodott.
A bisztró csendes volt. Általában csak késő estére telt meg, és még
kissé korán volt a vacsorához. Ash egy sarokasztalhoz vezette őket,
amely az utcára néző ablak mellett állt. Egy fürge pincérnő rögtön ott
termett, hogy felvegye a rendelésüket. Nyálcsorgatva bámult Ashre és
Jace-re, mintha fel akarná falni őket.
Fiatalabb volt Miánál, legfeljebb húszéves. Biztosan egyetemista, aki
pincérkedéssel keres egy kis zsebpénzt. Ami azt jelentette, hogy talán
tizennyolc évnyi korkülönbség is volt közte és a két férfi között. Nem
mintha ez sokkal több lett volna, mint amennyi elválasztotta őt és Gabe-
et, mégis iszonyú fura volt, hogy egy szinte még tinédzser lány flörtöl a
bátyjával és a barátjával.
A röpke kis évődés után rendeltek. Mia farkaséhes volt. Ha már
úgyis várt rá a csokikrém otthon, miért is ne rúghatna ki a hámból egy
kicsit? Ha Gabe-bel lett volna, talán salátát rendel, de Jace-szel és
Ashsel elengedhette magát, így hát egy nagy adag nachót rendelt.
Végül nem is érte be ennyivel, és a fiúk tányérjáról is ellopott pár
falatot.
Az este pompásan telt, egész végig nevettek és ugratták egymást.
Miután eltolta magától a tányérját, mert már majd' kipukkadt, Mia
odahajolt Jace-hez, és megölelte.
– Úgy szeretlek! – mondta, miközben magához szorította bátyját. –
Köszönöm a ma estét! Pontosan erre volt szükségem.
 Jace magához ölelte és egy puszit nyomott a homlokára. – Minden
rendben veled, kicsim?
– Igen. Minden tökéletes!
Mia nem hazudott. Ez az este életmentő volt számára. Kapcsolata
Gabe-bel olyan heves és mindent elsöprő volt, hogy könnyű volt
elveszni benne és elfeledkezni minden másról. A családjáról, a
barátairól, és önmagáról is.
– Komolyan mondod, hogy minden rendben? – faggatta tovább Ash,
és úgy nézett rá, mintha a tekintetével át tudna hatolni a bőrén. –
Biztosan jól érzed magad az irodában?
Erre Jace is kérdőn nézett rá. – Van valami, amiről nem tudok?
– Jól vagyok, Jace! – felelte Mia.
Őszinte volt. Talán nem volt mindig biztos abban, merre tart, de
tudta, hogy a helyén van. És rendben lesz akkor is, ha az a viharos
kapcsolat véget ér. Jobban fogja érezni magát a bőrében, mint azelőtt.
– Ugye, elmondanád nekem, ha lenne valami gond? –mondta lágy
hangon Jace, miközben mélyen a húga szemébe nézett.
Ez nem kérdés volt, és nem is úgy hangzott. Állítás volt, melyre
megerősítést várt.
– Mindig a bátyám leszel, Jace. Ez pedig sajnos azt jelenti, hogy
mindig hozzád fogok szaladni, ha barmi bajom van.
Elgondolkodva rámosolygott bátyjára, felidézve magában azokat az
időket, amikor még kislányként pátyolgatta. Talán azért nem nősült meg
és nem alapított családot, mert az ő felnevelésével volt elfoglalva? Ez
elszomorította volna Miát, hiszen Jace-ből csodálatos apa válhatott
volna. Ám ő a jelét sem mutatta annak, hogy szeretne megállapodni.
Ráadásul ha igaz, hogy Ashsel ugyanazokat a nőket vitték ágyba, úgy
nem is lehet hagyományos értelemben kapcsolatot kezdeni.
– Ebben semmi sajnálni való nincs. Másra sem vágyom, kicsim! –
felelte Jace.
– Csak hogy tudd, rám is mindig számíthatsz, ha Jace épp nincs a
közelben – tette hozzá Ash.
Látszott, hogy mindketten komolyan aggódnak érte. Talán ennyire
feltűnő volt, hogy felkavart? Talán az arcára volt írva, mit csinálnak
titokban Gabe-bel? Nem vette észre, hogy valami is megváltozott volna
rajta, mégis mintha a közelében mindenki érezte volna a belső
nyugtalanságát.
 – Nagyon kedves tőletek – felelte Mia. – De tényleg jól vagyok.
Gabe-nek igaza volt abban, hogy elbújtam a világ elől a La Patisserie-
ben. Szükségem volt egy kis lökésre, hogy elinduljak a jó irányba. Nem
azt mondom, hogy életem végéig személyi asszisztensként szeretnék
dolgozni, de Gabe lehetőséget adott arra, hogy végre komoly
munkatapasztalatot szerezzek, ne csak kávéfelszolgálásban.
– Ha ez boldoggá tesz, ám legyen! – sóhajtott Jace. – Csak azt
akarom, hogy boldog légy.
Mia mosolygott. – Az vagyok!
Még egy darabig üldögéltek és beszélgettek, aztán Jace kérte a
számlát, majd miután a pincérnő kihozta, elővette a hitelkártyáját, és
becsúsztatta a bőrmappába. Ebben a pillanatban a bejáratnál feltűnt egy
magas, csinos barna nő, és feléjük tartott.
Mia először azt hitte, a mosdóba megy, de olyan elszántan figyelte
Jace-t és Asht, hogy ebből rájött, a nőnek köze van hozzájuk.
– A francba! – mormolta Ash.
Jace felnézett, mikor megállt az asztaluknál. A nő szeme villogott,
tizennégy karátos mosolya hamisan csillogott. De amikor Miához
fordult, megkeményedtek az arcvonásai.
– Ash, Jace, látom, kedvetek szottyant egy kis olcsó szórakozásra –
jegyezte meg gúnyosan.
Mia szeme elkerekedett. A mindenit, ez a nő egy másodperc alatt
vérig sértette. Végignézett magán – vajon ennyire pocsékul fest?
Jace jeges tekintettel nézett a nőre. Ez a nézése mindig megijesztette
Miát, mert azt jelentette, hogy bátyja nagyon, de nagyon dühös.
– Miss Houston – köszönt Jace ridegen. – Ő a húgom, Mia, és
bocsánattal tartozom neki a neveletlen viselkedése miatt.
A nő elvörösödött, és halálra váltan festett. Mia majdnem
megsajnálta, de az előbbiek után… nem, inkább mégsem.
Ash sem tűnt kevésbé ingerültnek, mint Jace. Felvette az asztalról a
számlatartó mappát, és intett a pincérnőnek. Úgy átnézett a barna hajú
nőn, mintha ott sem lenne.
– Elnézést – mondta a nő halkan, de közben nem nézett Miára.
Továbbra is Jace-t és Asht bámulta, mintha ő nem is ülne az asztalnál.
A helyzet kezdett iszonyú kínossá válni. Legszívesebben odaszólt
volna a nőnek, hogy szedje össze a maradék méltóságát, és tűnjön el.
 – Mindent megbeszéltünk, mikor elköszöntünk egymástól – szólalt
meg Ash. – És most, ha megbocsát, szeretnénk az estét Miával tölteni,
és rendezni a számlát a pincérnővel, aki pontosan ott áll maga mögött.
Mia rögtön rájött, hogy a nő csakis az egyik édeshármascsajuk lehet.
Úgy nézett a két férfira, mint aki mindkettőjükkel volt már intim
kapcsolatban. Jace felkelt az asztaltól. Arcvonásai megkeményedtek,
szeme fenyegetően villogott. – Légy észnél, Erica. Menj haza. Ne
csinálj jelenetet. Legkésőbb holnap megbánnád. Aztán kézen fogta
Miát, felhúzta az asztaltól, és egy lépést tett előre a nő felé. Erica
összehúzta a szemét, szája elkeskenyedett.
– Csak azt bánom, hogy valaha is leálltam kettőtökkel – sziszegte,
majd sarkon fordult, és kimasírozott a bisztróból.
– Zaklat titeket ez a nő? – kérdezte Mia halkan. – Elég fura, hogy az
összes manhattani étterem közül épp ide jött be, ahol mi vacsoráztunk.
Sem Jace, sem Ash nem akart erre válaszolni. Mindketten úgy
festettek, mint akiket majd' szétvet az ideg. Mia még komikusnak is
tartotta volna a közjátékot, ha nem lettek volna mindketten ennyire
ingerültek.
Elsétáltak Jace kocsijához és beszálltak. Jace a visszapillantó tükörbe
nézve mondta: – Sajnálom, ami az előbbi történt, Mia.
Mia elmosolyodott. – Nem újdonság számomra, hogy tapadnak rátok
a nők. És ha legközelebb megint ilyen olcsó szórakozáshoz támadna
kedvetek, csak szóljatok. A kaja zseniális volt, legalább két kilót
híztam! Otthon pedig újabb két kilót fogok, mert vár rám az isteni
csokikrém, amit Caroline készített.
Ash felhördült. – Az isten szerelmére, legalább ne emlegesd azt az
epés megjegyzését. Micsoda ribanc! Nem hiszem el, hogy volt képe így
megsérteni.
Mia megrándította a vállát. – Nem hiszem, hogy bármit is számított
volna, ha ki vagyok öltözve. Úgyis megtalálta volna a módját, hogy
beszóljon nekem. Hogy képzelem, hogy kisajátíthatlak benneteket!
Jace fintorgott, és nem szólt, csak feszülten egymásra pillantottak
Ashsel. Mia majdnem felnevetett. Tudta, mi a dörgés, és vicces volt,
hogy ők ketten azon aggódnak, vajon mennyit érthetett az egészből.
Amikor Mia lakásához értek, nem találtak parkolóhelyet. Ash kiszállt
vele, hogy bekísérje, Jace pedig tett egy kört a tömb körül, hogy pár
perccel később felvegye.
 – Köszönöm a vacsorát, Ash. Remekül éreztem magam – köszönt el
Mia, amikor már bent voltak a liftnél.
Ash megpuszilta, Mia pedig beszállt a liftbe.
– Holnap találkozunk az irodában – búcsúzott Ash.
Mia integetett, aztán becsukódott előtte a liftajtó.
Különös este volt, és magában kuncogott, mikor a bisztróban történt
jelenetre gondolt.
A telefonja zümmögött, és benyúlt a táskájába érte, mikor a lakása
ajtajához ment. Látta, hogy üzenete érkezett Gabe-től.

REMÉLEM, JÓL SIKERÜLT A VACSORA. ÜZENJ, HA

RENDBEN HAZAÉRTÉL.

Mia szíve megdobbant az üzenettől. Gabe aggodalma, vagy talán

birtoklásvágya – ezt nem tudta eldönteni – melengette a szívét.
Gyorsan válaszolt az üzenetre, és mosolyogva belépett a lakásába.

MOST ÉRTEM HAZA. KLASSZ VOLT! HOLNAP

TALÁLKOZUNK.
 huszonnegyedik fejezet

Gabe telefonja megcsörrent, amikor másnap belépett az irodaházba. A

szokásosnál korábban ért be dolgozni. Már-már megszokta, hogy
Miával együtt mennek be, miután együtt töltötték az éjszakát a lakásán,
és ez a rutin kellemes biztonságérzettel töltötte el. Előző este nyugtalan
és feszült volt, csendben mérgelődött azon, hogy Mia egyedül fekszik
otthon az ágyában, épp úgy, ahogy ő is az övében.
Nem tetszett neki, hogy így érez. Utálta, hogy a lelki nyugalma
valamiféleképp függ Miától, és hogy csak akkor érezte magát jól, ha a
közelében volt. Úgy viselkedett, mint egy ragaszkodó, szerelmes
kamasz, ami az ő korában és az ő élettapasztalatával teljesen
értelmetlennek tűnt.
Elhúzta a száját, amikor meglátta, hogy az anyja keresi. Hagyta, hogy
rábeszéljen a hangpostájára, miközben beszállt a liftbe. Majd később, az
irodájából visszahívja, ha egyedül lesz. Nem akarta, hogy bárki is hallja,
miről beszélnek, már ha arról volt szó, amit sejtett.
Üres irodák mellett ballagott végig a folyosón a sajátjához. Miának
csak egy órával később kellett megérkeznie, és már felajzott volt a
várakozástól. Ökölbe szorította a kezét, mikor leült az íróasztalához.
Beugorhatott volna érte útközben. Vagy elküldhette volna érte a kocsit
tegnap este a vacsora után. De eldöntötte, hogy nem fogja gyöngének
mutatni magát. Valójában magának akarta bizonyítani, nem függ tőle, és
nem gondol rá minden egyes pillanatban, amit nem vele tölt. Szüksége
volt egy kis távolságra, mert Mia máris kezdett komoly függőséggé
válni, amelytől képtelen volt szabadulni.
Nos, eddig semmi nem úgy működött, mint ahogy eltervezte.
Elővette a mobilját, hogy visszahívja az anyját. Várt, míg kicsengett
a hívás.
– Anya, Gabe vagyok. Bocs, hogy nem vettem fel az előbb, de épp az
irodai liftben voltam.
 – Ezt nem fogod elhinni! – mondta anyja olyan izgatott hangon, mint
aki egy percig sem tud várni, hogy elmondja, ami a szívét nyomja.
Gabe felsóhajtott és hátradőlt a székében. Pontosan tudta, mit fog
hallani, de kíváncsiságot színlelve visszakérdezett. – Mi történt?
– Az apád ki akar velem békülni! El tudod ezt hinni? Idejött tegnap
este, hogy ezt elmondja nekem.
– És te mit szeretnél?
Anyja hümmögött, aztán csendben maradt. Vagy nem számított arra,
hogy Gabe ilyen lazán reagál, vagy még maga sem tudta, mit akar.
– Azt mondja, nem feküdt le azokkal a nőkkel. Szeret engem, és
vissza akar jönni hozzám, és ez volt élete legnagyobb baklövése. De
házat vett, Gabe! Házat! Ez nem úgy hangzik, mintha nem tudta volna
túltenni magát a házasságunkon.
– Te hiszel neki?
Újabb hosszú szünet következett. Hallotta, hogy anyja nagyot sóhajt,
és szinte látta maga előtt kínlódó arcát.
– Nem tudom! – felelte végül. – Te is láttad a képeket, Gabe.
Mindenki azt hiszi, hogy lefeküdt azokkal a nőkkel, még akkor is, ha
nem tette meg. Most pedig térden csúszva könyörög, hogy fogadjam
vissza. A rengeteg megaláztatás és szenvedés után, amit okozott, azt
kéri tőlem, hogy egyszerűen bocsássak meg neki, felejtsek el mindent,
és tegyek úgy, mintha nem hagyott volna el egy szó nélkül
harminckilenc évi házasság után.
Gabe inkább nem szólt semmit. Nem akarta befolyásolni az anyja
döntését. Nem is tudott volna hitelesen érvelni amellett, hogy fogadja
vissza az apját, mert pontosan tudta, mennyi fájdalmat okozott az
anyjának a válás. A sors fintora, hogy a volt felesége épp aznap akart
vele kibékülni, amikor az apja megosztotta vele ugyanezt a szándékát.
Esze ágában sem volt visszafogadni Lisát, és megértette az anyja
vívódását. Álszentség lett volna tőle, ha ennek ellenkezőjére biztatja,
még ha az apjáról is volt szó. Nem akart beleavatkozni ebbe, bár a lelke
mélyén szerette volna újra együtt látni a szüleit, a családját. Azt a két
embert, akikre p egész életében felnézett.
– Megértem, hogy dühös vagy rá, és nem hibáztatnálak érte. De azt
kell tenned, ami neked jó, anya. Döntsd el, mi tesz téged boldoggá, és ne
törődj azzal, mit szólnak ehhez mások. Szereted még apát?
– Természetesen igen! – vágta rá az anyja. – Ez nem múlik el pár nap
vagy hónap elteltével. Miután nekiadtam harminckilenc évet az
életemből, nem tudok rögtön túllépni rajta, csak mert úgy döntött, hogy
már nem akar velem élni.
– Nem kell azonnal választ adnod neki, anya. Ezúttal a te kezedben
van a döntés. Apának sokat kell még tennie azért, hogy kiengeszteljen.
Adj időt magadnak, hogy mérlegeld a lehetőségeidet és tisztázd az
érzéseidet. Senki sem mondhatja, hogy most rögtön vissza kell
fogadnod.
– Nem – helyeselt az anyja. – Ezt nem is tenném. Még mindig
szeretem, de haragszom rá azért, amit velünk tett, és ahogy ezt tette.
Nem bírom kiverni a fejemből azokat a fotókat a sok idegen nőcskével.
Nem tudok úgy ránézni, hogy ne lássak valakit az oldalán.
– Szeretném, ha minden úgy történne, ahogy neked a legjobb –
mondta szelíden Gabe. – Bárhogy is dönts, én teljes mértékben
támogatlak.
Anyja hosszan sóhajtott, és Gabe hallotta, hogy nyeli a könnyeit. A
néma dühtől megfeszült az állkapcsa és ökölbe szorult a keze. Utálta az
apját, amiért ezt művelte az anyjával.
– Köszönöm, Gabe, ez sokat jelent nekem. Hála az égnek, hogy
vagy! Nem is tudom, mihez kezdenék a támogatásod és a megértésed
nélkül.
– Szeretlek, anya! Hívj fel bármikor, ha beszélgetni szeretnél.
Hallotta, ahogy anyja végre fellélegzett a vonal túlsó végén.
– Hagylak dolgozni – mondta. – Ilyen korán reggel már az irodában
vagy? Meg kellene fontolnod azt a szabadságot, amiről beszéltünk. Túl
sokat dolgozom, fiam.
– Jól vagyok, anya. Te csak magadra figyelj most, rendben? És hívj,
ha szükséged van rám. Tudod, hogy rád mindig van időm.
Miután elköszöntek és letették a telefont, Gabe a fejét csóválta.
Apjának tehát eltökélt szándéka volt a békülés, nem csak pillanatnyi
felindulásból mondta neki az ebédnél. Elment az anyjához, a bocsánatát
kérve, tehát kész volt végigmenni a békülés hosszú, fáradságos útján.
Elfoglalta magát az e-mailekkel, de közben fél szemmel az órát
figyelte. Egyre nyugtalanabb lett, ahogy közelgett Mia érkezésének
időpontja. Már kétszer is majdnem küldött neki egy sms-t, hogy
megkérdezze, merre jár, de mindkétszer inkább letette a telefonját. Nem
akart kétségbeesettnek tűnni.
Az asztalára már kitette az utolsó kúpot, amellyel az anális szexre
készítette elő Miát. Elképzelte, ahogy ráhasal az asztalára, és szétnyitja
a popsiját, hogy felhelyezze a kúpot, és azon nyomban olyan
merevedése lett, hogy már szinte fajt. Alig várta, hogy a kúp helyett
végre a farkát dugja a fenekébe. Egyre türelmetlenebb volt. Teljes
hozzáférést akart Mia valamennyi testrészéhez. Már elég időt adott neki
arra, hogy alkalmazkodjon az igényeihez. Ideje volt végre valóra váltani
minden mocskos, kéjes szexuális fantáziát, amelyeket kettejükről
szövögetett.
Már a következő hétvégén járt az agya. Az azutáni héten külföldi
üzleti útra készült, ahová természetesen Miát is vinni fogja, de előbb
még néhány napot kettesben akart tölteni vele, hogy végre bevezethesse
a világába.
A borzongás végigfutott a gerincén, amikor sóvárogva arra gondolt,
hogy Mia kikötözve, szétfeszített combokkal fekszik előtte. Aztán
elképzelte saját magát, amint hátulról seggbe kúrja. És addig bassza a
száját, míg a szélén le nem csorog az ondója. Aztán olyan mélyre döfi a
farkát a puncijába, hogy már semmi sem választja el őket egymástól.
Megszerezte Miát. Alaposan megbaszta. De még hátravolt, hogy
addig kefélje, míg rajta kívül minden mást elfelejt. Azt akarta, hogy
valahányszor ránéz, jusson eszébe, hogy az ő tulajdona.
Ha ettől primitív seggfej lesz, ám legyen. Ilyen volt és kész. Képtelen
volt fékezni a vágyát, hogy Mia az övé legyen, és teljesen birtokba
vegye.
Fél kilenckor kinyílt az ajtó, és belépett Mia.
Gabe érezte, ahogy visszatér belé az élet, és a megkönnyebbülés már
ott lebegett a szeme előtt.
– Zárd be magad mögött az ajtót – utasította halk hangon.
Mia megfordult, és úgy tett, ahogy mondta. Aztán visszanézett rá,
még mindig az ajtóban állva. Túlságosan is messze volt, márpedig Gabe
olyan közel akarta érezni magához, mint egy tetoválást a bőrén.
– Gyere ide!
Csak tegnap délután váltak el egymástól, mégis két
örökkévalóságnak tűnt. Gabe csak arra tudott gondolni, hogy újra a
magáévá tegye, és emlékeztesse, hogy a tulajdona.
Kézbe vette a kúpot, de ahelyett hogy az asztalra fektette volna Miát,
intett neki, hogy kövesse az iroda sarkában álló bőrkanapéhoz. Leült, és
az ölére mutatott, Mia pedig hasra feküdt, keresztbe a combján. Arcát
letette a puha bőrre, de a szeme sarkából még látta őt. Haja borzasan
hullott az arcába, szeme picit álmosan, de vágyakozón ragyogott.
 Gabe becsúsztatta a kezét a szoknyája alá, és elégedettség töltötte el,
amikor megérezte a feneke meztelen, puha bőrét. Felhúzta a szoknyát,
és egy percig gyönyörködött a látványban, majd a síkosítóért nyúlt. Ma
a szokásosnál is többre lesz szüksége, mert ez a kúp volt az eddigi
legnagyobb.
Simogatni kezdte az ánuszát, miközben bőségesen bekente a
síkosítóval. Mia teste megfeszült az ölében, de ekkor a másik kezével
megcirógatta a fenekét, majd megnyugtatóan végigsimított a gerincén.
– Lazíts! Bízz bennem, Mia. Nem fogok fájdalmat okozni. Engedd,
hogy kellemessé tegyem.
Mia sóhajtott, és a teste elernyedt. Gabe szerette, hogy ennyire
szófogadó és engedelmes.
A kúp hegyét lassan elkezdte betolni az ánuszába. Finoman mozgatta
benne, hogy kitágítsa a kis izomgyűrűt, és fokozatosan egyre mélyebbre
csúsztassa. Mia kinyújtotta az ujjait, aztán ökölbe szorította a kezét.
Behunyta a szemét, és egy halk nyögés csúszott ki a száján. Azon a
szájon, amelyben ő hamarosan elmerülni készült. Vagy mégis inkább a
punciját dugja meg? Izgatóan szűk lehet most, hogy a kúp feszíti a
fenekét.
Mia icipicit felsikkantott, mikor a kúp teljes hosszában eltűnt benne.
Gabe azon nyomban simogatni és cirógatni kezdte a popsiját és a hátát,
hogy megnyugtassa és ellazítsa.
– Csitt, bébi. Már kész is vagyunk. Lélegezz mélyeket. Ne küzdj
ellene. Egy pillanatig feszíteni és égetni fog, de csak lélegezz, és
elmúlik.
Mia izgatottan kapkodta a levegőt és egész testében remegett. Miután
adott neki egy percet, hogy összeszedje magát, felsegítette az öléből.
Széttárta a combjait, és közéjük állította Miát, neki háttal. Aztán lehúzta
a sliccét, és elővette a farkát.
Lecsúszott a kanapé széléhez, megragadta Mia csípőjét, és ráhúzta
keményen álló farkára.
Mia visszatartotta a levegőt, miközben beleült. A mindenségit, ez az!
A hüvelye lélegzetelállítóan szűk volt és lüktetve szorította a farkát.
Nedvesen, forrón szívta magába, egyre mélyebbre és mélyebbre.
Miután néhány lökéssel megjáratta a farkát benne, felállította Miát és
ő is felállt. Megfordította, és a térdére állította a kanapén. Mia a
háttámlába kapaszkodott és hátratolta a fenekét. Feltárult előtte a
puncija rózsaszín húsa. Hívogatóan csillogott, mint a nektár. Már alig
várta, hogy elmerüljön benne.
Belehatolt, mélyen belecsúszva a nedves, szűk barlangba. Imádta
hátulról csinálni, ez volt az egyik kedvenc póza.
Megragadta Mia csípőjét. Ujjai mélyen a húsába nyomódtak, ahogy
tartotta, és erős lökésekkel baszni kezdte. Az iroda csendjében
visszhangoztak a csattanások, ahogy az ágyéka nekicsapódott a
fenekének.
Lenézett, és figyelte, ahogy a farka eltűnik Mia puncijában, aztán
újra előbukkan, a hüvelynedvétől csillogón.
– Izgasd a csiklód, bébi! Elégítsd ki magad! Én már nem bírom
sokáig – mondta fojtott hangon.
Ismerős érzés volt, és ismerős szavak. Mintha minden egyes
alkalommal ez történt volna, valahányszor csak szeretkeztek.
Egyszerűen képtelen volt fékezni magát, ha Miában volt. Ilyenkor csak
egyetlenegy sebesség létezett, a teljes gőzzel.
Mia hüvelye ráfeszült a farkára, majd egy másodperccel később
lüktetve elernyedt, és elárasztotta a nedvesség, amikor elélvezett. Ez
teljesen megőrjítette. Behunyta a szemét, mert úgy érezte, mindjárt
kiugrik a helyéből. A heréi annyira tele voltak, hogy majd'
szétrobbantak, aztán az ondó végigszaladt a farkában és kitört belőle,
telespriccelve Mia hüvelyét.
Isteni volt benne lenni. Még soha semmi sem okozott ilyen kéjt. Még
soha senki nem őrjítette és vadította meg ennyire, csakis jó értelemben.
Meg se tudta volna magyarázni, mit tett vele. Egyszerűen csak Mia
ilyen volt.
Olyan, mint a legerősebb kábítószer. Mint a függőség, amelytől nem
tud szabadulni, sőt soha többé nem is akart.
Lehajolt hozzá, és betakarta a hátával, miközben még pár percig a
hüvelye forró szorításában maradt. Amikor elernyedt a farka, óvatosan
kihúzta, aztán felsegítette Miát és a mosdóba küldte, hogy frissítse fel
magát. Ő addig megigazította magán az öltönyt.
Noha épp az előbb élte át élete egyik legelsöprőbb orgazmusát, egy
perccel később máris újra meg tudta volna baszni Miát, amint kilépett a
mosdóból. Nagy levegőt vett, és visszament az íróasztalához.
Elhatározta, hogy önmérsékletet tanúsít, és nem fogja vadállat módjára
újra lerohanni.
 Amikor rápillantott a naptárra, eszébe jutott, hogy még nem szólt a
párizsi útról. Meg akarta lepni Miát, és remélte, hogy olyan lelkes lesz,
mint ahogy elképzelte.
– Jövő héten Párizsba megyek, üzleti útra – jegyezte meg lazán.
Mia felpillantott. – Ó, és meddig leszel távol?
Vajon csalódottság bujkált a hangjában, vagy csak ő képzelte bele?
Nem tudta megállni, és elmosolyodott. – Te is velem jössz.
Mia szeme tágra nyílt. – Tényleg?
– Igen. Hétfőn délután repülünk. Az útleveled még érvényes, ugye?
– Igen, természetesen.
Mia hangja izgatott volt, az arca boldogságtól ragyogott.
– A hétvégét együtt töltjük. Elviszlek vásárolni, hogy mindened
meglegyen az útra.
Mia egy pillanatra habozott. Nem tudta eldönteni, hogy lelkifurdalást
lát rajta, vagy csak kerülte a tekintetét. Összevonta a szemöldökét, úgy
figyelte, és várta, mit fog mondani.
– Péntek estére programom van – bökte ki Mia bátortalanul. – Már
korábban megbeszéltem. Úgy értem, még azelőtt, hogy te és én…
Már a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, milyen programja van.
Jogában állt volna. De Mia olyan zavarban volt, hogy nem akarta
sarokba szorítani, sem hazugságra kényszeríteni.
– Csak a péntek estéről van szó? – kérdezte.
Mia bólintott.
– Rendben. De szombat reggel gyere a lakásomra. Velem töltöd a
hétvégét és hétfőn délután elrepülünk Párizsba.
Mia megkönnyebbülten pillantott fel, és újra felderült az arca.
– Alig várom! Párizs annyira izgalmasan hangzik! Lesz időnk egy kis
városnézésre is?
Megint elmosolyodott kislányos lelkesedésén. – Valószínűleg nem,
de majd meglátjuk.
Csörgött a telefonja és az órájára pillantott. Elszaladt az idő, és ez
már a konferenciahívás volt, amelyre várt. Intett Miának, hogy folytassa
a munkát, aztán kényelmesen hátradőlt a székében, mielőtt felvette a
telefont.
 huszonötödik fejezet

– Légyszi, köszönd meg a nevemben Jace-nek, hogy utánanézett

Brandonnak – mondta Caroline, miközben a taxiban ültek és a Vibe felé
tartottak. – Nagyon kedves volt tőle. Szörnyen érzem magam, hogy
egyáltalán erre kértelek, de Ted óta görcsbe rándul a gyomrom,
valahányszor megtetszik valaki, tudod?
Mia megszorította barátnője kezét. – Majd elmúlik, kicsim. És abból,
amit Jace kiderített, úgy tűnik Brandon szorgalmas, becsületes srác. És
ami a legfontosabb: egyedülálló és egyedül is él.
Caroline arcán látszott, mennyire megkönnyebbült, és egyre
izgatottabb lett, ahogy közeledtek a klubhoz.
– Köszi, ez sokat jelent számomra. Majd meglátjuk, hogy alakul,
nemde?
Mia elmosolyodott, miközben a taxi lassított. Este kilenc múlt, és
fárasztó munkanap volt mögötte. Szívesebben töltötte volna az estét
Gabe-bel, a lakásán. Csendesen megvacsoráztak volna, aztán élvezik az
estét. Utálta magát, amiért hazudott Gabe-nek a programjáról. Nem
mintha olyan nagy valótlanságot állított volna, de nem volt őszinte
hozzá. Félt bevallani neki, hogy bulizni megy. Attól tartott, hogy majd
nem engedi el.
Nem mintha nem ment volna el ennek dacára. De volt egy
szerződésük – jaj, de gyűlölte már ezt a szót is. Gondolni sem bírt arra
az átkozott papírkötegre. Nem azért, mert bánta volna a kapcsolatukat,
hanem azért, amit a szerződés jelentett. És főleg azért, amit nem…
Egyszerűen csak nem akart vitatkozni Gabe-bel. Nem pasizni
készült, hanem egy kicsit szórakozni a lányokkal, és egy kicsit együtt
lógni velük. Ez értékes luxusnak számított, mióta Gabe átvette az
irányítást az élete fölött.
Megértette, miért aggódik érte Caroline. Ő is aggódna, ha valamelyik
barátnője belemenne egy olyan kapcsolatba, amelyben minden idejét a
pasijával tölti, kizárva az életéből minden mást. Nem tartaná
egészségesnek.
Talán a kapcsolatuk Gabe-bel nem is volt egészséges. Az biztosan
nem volt az, hogy érzelmileg ennyire függött tőle. A szakadék felé
tartott, és tudta, hogy ha elveszti a lába alól a talajt; nagyobb szüksége
lesz a barátaira, mint valaha, hogy túlélje. Már ezért sem zárhatta ki
őket az életéből.
De bármilyen is volt a viszonyuk Gabe-bel, tudta, hogy erre vágyik.
Mindig is ez után sóvárgott. Nem szépítette a helyzetét. Pontosan tudta,
mi lehet a vége. Addig is minden pillanatot, sőt minden másodpercet
élvezni akart, amit még vele tölthet.
Túléli, ha Gabe felbontja az egyezséget. Vagy talán ebben nem volt
őszinte magához? Nem volt egészen biztos abban, hogy túl tudja-e tenni
magát azon, ha Gabe elhagyja.
– Megérkeztünk! – szólt Caroline. – Föld hívja Miát!
Mia pislogott, és látta, hogy Caro már kiszállt a taxiból. A zsebébe
nyúlt, pénzt vett elő, kifizette a fuvart, aztán kiszállt ő is.
Chessy, Trish és Gina már ott vártak rájuk a klub előtt, melynek
bejáratáig hosszú sor kígyózott. Körbevették Miát, megölelték és
ujjongva üdvözölték. Mia nevetett az őt elárasztó szeretethullámon, és
lassan enyhült a szorongása. Jó kis este lesz! Nem is baj, hogy egy
éjszakát külön tölt Gabe-től. Túlságosan is könnyű volt elveszni abban a
párhuzamos valóságban, amelyet Gabe teremtett kettejüknek. Ez végre
valóságos volt. Itt voltak a barátai, ez volt az igazi élete.
Ideje volt, hogy végre lazítson, és kiengedje a gőzt egy estére.
Caroline a VIP-bejárat felé terelte őket. Mia akkor látta meg
Brandont. Magas, tagbaszakadt férfi volt, kopaszra borotvált fejjel, és a
bal fülében apró gyémánt fülbevalóval. De ahogy Caróra pillantott, már
nem a kidobók fenyegető, szúrós tekintetével nézett, hanem rajongó
kiskutyaszemekkel.
Láthatóan elolvadt Carótól, és Mia már egyetlen pillanatra sem
kételkedett abban, hogy a pasi halálosan odavan a barátnőjéért.
Brandon beállt a sor elé, aztán intett nekik, hogy bejöhetnek. A
zsebéből előhúzott egy köteg VIP-belépőt, és mindegyiküknek
átnyújtott egyet.
Az utcazajtól nem hallhatta, mit mondott Carónak, mikor odahajolt
hozzá. Csak azt látta, hogy Caro elpirult, és csillogó szemmel nézett fel
rá. Szelíden visszamosolygott Caroline-ra, aztán betessékelte őket a
bejáraton.
– Nagyon dögös a pasid, Caro! – jelentette ki Chessy, miután
bementek.
Gina és Trish is bólogatott, miközben szemükkel már a tömeget
pásztázták a zsúfolt klubban. A falak szinte remegtek a basszus
lüktetésétől. A hatalmas tánctér is tömve volt. A klubnak modern
elektrohangulata volt, az asztalok alatt és a bárpult szegélyén színes
neoncsövek világítottak, a padlón és a zene ütemére mozgó testeken
lézerfények táncoltak.
– Azt javaslom, csapjunk bele a buliba! – kiabálta túl a zenét Trish. –
Klassz a zene, lehet táncolni, van pia, és remélhetőleg horogra akad pár
jó pasi is.
– Benne vagyok! – vágta rá Chessy.
– Én is! – kontrázott Gina.
Mindannyian Miára néztek. – Gyerünk! – mondta ő is. A lányok
ugrándoztak örömükben, aztán belevetették magukat a tömegbe, hogy
megkeressék az asztalt, amelyet Brandon foglalt nekik. Caroline
félrehúzta Miát, és a füléhez hajolt.
– Ma este Brandonnal megyek haza. Nem gond? Haza tudsz menni
egyedül? Azt mondta, majd hív neked egy taxit.
Mia felhúzta a szemöldökét. – Biztos vagy benne, Caro?
Caroline bólintott. – Már jó ideje dumálgatunk. Nem azt mondom,
hogy rögtön le is fogok feküdni vele. De ellentétes műszakokban
dolgozunk, és eddig még nem volt időnk egy kicsit kettesben maradni.
– Menj csak. De légy óvatos, oké?
Caroline válaszképpen elmosolyodott.
Megtalálták az asztalukat, rendeltek italt, és várták, hogy a pincérnő
kihozza. A zene vad ritmusa átjárta Mia testét, és észrevétlenül elkezdett
mozogni rá. Chessy is csadakozott, és pár perccel később már saját kis
táncterük volt az asztal mellett.
Mielőtt még a pincérnő visszatért volna az italokkal, megjelent két
srác, és csábos mosollyal flörtölni kezdtek Trishsel és Chessyvel. Mia
szándékosan az asztal mögé húzódott, és a táncolókat figyelte. De nem
akarta, hogy valaki is kiszúrja magának, és aztán kínos leszerelési
jelenet következzen, ezért inkább elfordította a fejét. A padlót bámulta,
és a lábával dobolta az ütemet.
 Pár perccel később kihozták az italukat, és a két srác eltűnt. Caroline
tósztra emelte a poharát.
– Igyunk erre a frenetikus estére! – kiabálta.
Koccintottak, és felhajtották az italukat.
Egész este táncoltak, miközben a pincérnő folyamatosan hozta ki
nekik az italokat. Éjfél körül Mia már meglehetősen spicces volt. Tudta,
hogy nem bírja olyan jól az alkoholt, mint a barátnői, ezért lassított.
Chessy fogott egy pasit, aki árnyékként követte egész este. Úgy ment
utána, mint egy kiskutya, és gondoskodott róla, hogy a lányok
megkapják, amire csak vágytak.
Nem sokkal később megjelent Brandon, és félrehívta Carót. Miután
elment, Caroline szélesen mosolygott, szeme ábrándosan csillogott.
Látszott rajta, mennyire fellelkesíti az új kapcsolat ígérete. Ilyenkor még
minden olyan szép és izgalmas… Mia örült a boldogságának. Caro
megérdemelte, hogy végre jó dolgok történjenek vele az utolsó, rémes
kapcsolata után. Talán Brandon lesz számára az igazi?
Hajnali kettőre Mia már alig állt a lábán, és meglehetősen be volt
csípve. Mivel Caroline Brandonnal ment haza, miatta már nem kellett
maradnia. Félrevonta, és szólt neki, hogy hazamenne. Chessy és a
többiek még a tánctéren ropták, és mindannyian találtak partnert, akivel
el voltak foglalva. Ők sem fogják már hiányolni.
– Szólok Brandonnak, hogy hívjon neked egy taxit, és kikísérünk –
mondta Caroline túlkiabálva a zenét.
Mia bólintott, és Caroline eltűnt a tömegben. Pár perccel később
megjelent, kézen fogva Brandonnal, és Mia követte őket a kijárathoz.
Brandon intett az egyik kint várakozó taxinak, aztán amikor eléjük
gördült, kinyitotta Miának az ajtót. – Holnap hívlak – mondta Caroline
búcsúzóul.
– Légy óvatos, és érezd jól magad – hagyta meg neki Mia.
Caroline elmosolyodott, és becsukta az ajtót.
Mia bediktálta a címét a sofőrnek, aztán hátradőlt az ülésben. Még
mindig forgott vele a világ, pedig már fél órája nem ivott egy kortyot se.
A telefonja zümmögött, mire elhúzta a száját Hajnali kettő múlt! Ki az
ördög küld neki sms-t ilyenkor?
Elővette a mobilját a zsebéből. Egész este rá se nézett, most viszont
pislogott a meglepetéstől, mikor meglátta, hogy több mint egy tucat nem
fogadott hívása volt. Mindegyik Gabe-től. És fél tucat sms. Az utolsót
pár másodperce küldte.
 HOL A FENÉBEN VAGY?

Bár egy sms-ből nehéz megfejteni a hangsúlyt, pontosan látta maga

előtt, hogy Gabe majd' felrobban a dühtől. A többi üzenetben is azt
tudakolta, merre jár, és hogyan jut haza.
Basszus! Most hívja fel? Baromi késő volt – vagyis korán –, de Gabe
nyilvánvalóan még ébren volt és iszonyú mérges volt rá, vagy aggódott
érte, vagy mindkettő egyszerre.
Majd válaszol az üzenetére, ha hazaért. Akkor legalább megírhatja
neki, hogy egész idő alatt otthon volt.
A taxi hamar a lakásához ért, mivel ezen a hajnali órán szinte
egyáltalán nem is volt forgalom. Kifizette a fuvart, és kiszállt. A lába
ingatag volt, és meg is szédült j egy kicsit.
A taxi elhajtott, és mikor megfordult, hogy elinduljon a bejárat felé,
megpillantotta Gabe-et. Elállt a lélegzete, a pulzusa felgyorsult, az
alkohol meg kavargott a gyomrában, amitől elfogta a hányinger.
Gabe ott állt a háza előtt és nagyon ingerültnek tűnt. Gyors léptekkel
igyekezett felé, szeme sötéten, fenyegetően villogott.
– Hol a pokolban voltál? Miért nem vetted fel a telefont, és miért
nem válaszoltál az üzeneteimre se? Van fogalmad róla, mennyire
aggódtam érted?
Mia dülöngélve állt előtte, Gabe pedig káromkodott, aztán
megragadta a karját, nehogy eldőljön.
– Seggrészeg vagy – mondta mérgesen.
Mia a fejét ingatta, de megszólalni sem bírt. – Ne-em is – dadogta
végül.
– De igen!
Gabe a karjánál fogva bevonszolta az épületbe, miközben a portás
tartotta nekik az ajtót. A liftben kivette a kulcsot Mia kezéből, és
rácsapott a gombra.
– Tudsz egyáltalán járni? – kérdezte, és szúrós szemmel nézett
Miára.
Mia bólintott, bár már nem volt egészen biztos benne. A térde
remegett, és egyre erősebb lett a hányingere. Az arca elsápadt, a
homlokán gyöngyözött a veríték.
Gabe megint káromkodott, amikor kinyílt a liftajtó. A nyakába vette
Mia kezét, és átkarolta a derekát. Az oldalához szorította, úgy kísérte az
ajtóhoz. Villámgyorsan kinyitotta, aztán betolta rajta Miát, majd
becsapta az ajtót, és a fürdőszobába sietett vele. Még épp időben.
Mia gyomra végleg fellázadt, és az utolsó pillanatban sikerült a vécé
fölé hajolnia.
Gabe összeszedte a haját, és hátrafogta a tarkójánál, hogy ne lógjon
az arcába. A másik kezével simogatta a hátát, hogy megnyugtassa.
Nem szólt egy szót se, amiért Mia nagyon hálás volt, miközben
kihányt mindent, ami a gyomrában volt. Mikor enyhült végre a görcs,
Gabe egy pillanatra elengedte. Bevizezett egy kéztörlőt, majd
gyöngéden megtörölgette vele a homlokát és az arcát. – Mégis mi a
fenét gondoltál? Tudod, hogy nem bírod az alkoholt – jegyezte meg.
Mia szipogott, és Gabe mellkasára hajtotta a fejét. Becsukta a
szemét, és mélyeket lélegzett. Csak le akart feküdni. Még mindig
szédült, pedig már rengeteget hányt. Nem is értette, hiszen nem ivott
sokat. Vagy mégis?
Az egész este homályosnak tűnt. Táncolt egy kicsit. Iszogatott. Még
egy kicsit táncolt. Vagy még egy pár pohárkával ivott?
– Szeretném megmosni a fogam – motyogta.
– Biztos vagy benne, hogy megállsz a lábadon?
Mia bólintott.
– Addig megcsinálom az ágyad, hogy lefekhess.
Gabe kiment a fürdőszobából, a gyomrát még mindig görcsbe
rántotta a méreg. De még a dühénél is erősebb volt a félelem, amelyet
még mindig érzett, mert a csontvelőjéig hatolt.
Ha Mia nem lett volna ilyen részeg, ott helyben elfenekeli felelőtlen,
gyerekes viselkedéséért.
Lehúzta az ágytakarót, megigazította a párnákat és felhajtotta a
takarót, hogy Mia le tudjon feküdni. Ha nem lenne ilyen rosszul, most
rögtön hazavinné a lakására, és addig ott tartaná, míg el nem repülnek
Párizsba.
Visszament a fürdőszobaajtóhoz, de nem hallott semmilyen neszt.
– Mia? – kérdezte, aztán benyitott.
Csóválta a fejét a látványon, ami fogadta. Mia a földön ült, a vécé
előtt. Karjával a vécét ölelte, és a vécétetőre ráborulva beájult.
Sóhajtva lehajolt érte, a karjába vette, és bevitte a hálószobába.
Letette az ágyra, hogy levetkőztesse. Aztán ő is alsógatyára vetkőzött,
és bebújt mellé. Magához ölelte Miát, és a karját a feje alá csúsztatta.
 Holnap reggel alapos fejmosást fog kapni tőle, akár másnapos, akár
nem.
 huszonhatodik fejezet

Amikor Mia kinyitotta a szemét, olyan érzése volt, mintha jégcsákányt

állítottak volna a koponyájába. Nyöszörgött, elfordította a fejét a
fénytől, és közben meglátta Gabe-et, amint ott állt a hálószobája
ajtajában.
Farmer és póló volt rajta, lazán zsebre vágott kézzel álldogált, és
figyelte. Mia nem tudta eldönteni, vajon azért találja-e őrjítően
szexisnek, mert ritkán látta farmerban, vagy mert egyszerűen ilyen jól
állt rajta.
– Szar érzés, ugye? – kérdezte Gabe.
Mia nem is próbált úgy tenni, mintha nem értené, mire céloz.
Bólintott, de a mozdulatba belesajdult a feje.
Gabe odalépett az ágyhoz és leült mellé.
– A kocsi kint vár. Öltözz fel, hogy indulhassunk.
Mia összehúzta a szemöldökét. – Hová megyünk? – kérdezte. Meg se
akart mozdulni. Ha alhatna még úgy hat órácskát, talán nem fájna
ennyire a feje, mikor felébred.
– Hozzám. Öt perced van. Ne várass meg – felelte Gabe kurtán.
Mia felhúzta az orrát, miközben Gabe kiment a hálószobából. Ha
csak öt percet ad neki, akkor ne is számítson arra, hogy nem fog úgy
kinézni, mint akin épp most gázolt át egy pótkocsis teherautó. Csak egy
jó forró zuhanyra vágyott, hogy összekaparhassa magát.
Azt sem értette, miért volt rá ilyen pipa Gabe. Mondjuk arra sem
emlékezett, hogy került ágyba. Csak arra, hogy mossa a fogát… aztán
felébredt.
Gabe itt töltötte az éjszakát, de vajon aludt egyáltalán?
Kikászálódott az ágyból, és nyöszörögve elindult a ruhásszekrény
felé. Kitúrt egy pólót és egy farmert, de a melltartóval és a bugyival
nem vesződött. Gabe úgysem akart rajta bugyit látni.
 Egy táskába begyömöszölt pár ruhát, meg a fel nem vett bugyit és a
melltartót, aztán a fürdőbe ment, hogy a pipereholmijait bedobálja a
táskába.
Amikor kiment a nappaliba, Gabe az ablaknál állt, és kibámult rajta.
Megfordult, amikor meghallotta a lépteit. – Kész vagy?
Mia megrándította a vállát. Nem volt kész, de ez már mindegy volt.
Gabe odalépett hozzá, és a hátára tette a kezét, miközben kimentek a
lakásból. Pár perccel később betessékelte a kocsiba, és beült mellé.
Amint a kocsi elindult, intett, hogy bújjon hozzá.
Átkarolta, és Mia felsóhajtott, amikor megérezte a testéből áradó
melegséget. A mellkasára hajtotta a fejét, és behunyta a szemét. Arra
számított, hogy majd alaposan kiosztja, és leszúrja azért, amiért
felmérgesítette. De Gabe meglepően csendes volt, mintha pontosan
tudná, mennyire kínozza a fejfájás.
Megpuszilta a fejét és simogatta a haját.
– Ha hazaértünk, majd adok valamit a fejfájásodra – mormolta. –
Enned is kell. Majd készítek neked egy könnyű reggelit.
Mia bizsergést érzett az öle mélyén, amely aztán elindult felfelé a
szívéig. Könnyű volt átadnia magát ennek a csodás álomképnek, mert
Gabe mellett valóban mesés élete volt. Tökéletesen gondoskodott róla.
Minden óhaját leste. Követelőző volt, ez tény, de nem önző.
Könyörtelenül elvette, ami kellett neki, de rengeteget adott cserébe.
Nem csak anyagilag, érzelmileg is, bár ezt biztosan tagadta volna.
Majdnem elszundított, mire megérkeztek Gabe lakásához. Gabe
kiszállt, és Mia meglepődött, amikor benyúlt érte és a karjába vette. Így
vitte be a lifthez. Mia helyezte be a kezelőbe a kártyát, és hozzásimult,
miközben felmentek.
A nappaliban Gabe óvatosan letette a kanapéra, aztán a hálószobából
párnát és takarót hozott neki. Bebugyolálta, majd kiment a konyhába.
Egy pohár tejjel és egy tablettával a kezében tért vissza. Mia fintorgott,
amikor meglátta és kérdőn nézett rá.
– Ez majd segít a fejfájásodon. De előbb igyál egy korty tejet. Ha
éhgyomorra veszed be, szédülni fogsz tőle.
– Mi ez? – kérdezte Mia gyanakvón.
– Nem adnék neked semmit, ami árthat. És biztosíthatlak, hogy az
irodában nem csinálunk szúrópróbaszerű drogteszteket, szóval
nyugodtan beveheted.
 Mia elmosolyodott, már amennyire sajgó fejfájása mellett telt tőle.
Megivott fél pohár tejet, bevette a bogyót, aztán megitta a többi tejet is,
és visszaadta Gabe-nek a poharat.
– Helyezd magad kényelembe. Készítek egy kis harapnivalót és majd
itt bent eszünk.
Boldogan hagyta, hogy Gabe kiszolgálja. Felhúzta a takarót az álláig,
és elnyúlt a párnákon, amelyekkel Gabe körbebástyázta. Ha így bánik
vele, valahányszor felmérgesíti, akkor gyakrabban kellene ezt tennie
vele. Nem mintha tudta volna, hogy egyáltalán mivel borította ki.
A gyógyszer épp hatni kezdett, mikor Gabe bejött a tálcával. Ahogy
múlt a fájdalom, lassan eufórikus boldogság lépett a helyébe, mely
kellemesen elárasztotta az egész testét.
– Jobban vagy? – kérdezte lágyan Gabe, mikor melléült. – Igen,
köszönöm. Nagyon jó vagy hozzám, Gabe.
Némán nézték egymást egy pillanatig. Aztán Gabe ajka
elkeskenyedett. – Nem fogod ezt mondani, miután előveszlek azért,
amit tegnap este műveltél.
Mia felsóhajtott. – Mit műveltem? Nem sok mindenre emlékszem,
csak arra, hogy amikor hazaértem, ott vártál, és dühös voltál rám. Mégis
miért?
Gabe a fejét csóválta. – Nem hiszem el, hogy ezt még meg kell
kérdezned.
Mikor Mia szólni akart, leintette. – Most egyél. Majd megbeszéljük,
ha befejezted a reggelit és jobban leszel.
Odanyújtotta neki a tányért, amelyen egy pirítós volt és krémsajt,
meg egy kis tálkában friss, felkockázott gyümölcs.
Mia habozva nézte, nem volt biztos benne, hogy a gyomra bármit is
be tud-e fogadni most. Óvatosan beleharapott a pirítósba, mert a száraz
kenyér bizalomgerjesztőbb volt, mint a szaftos gyümölcs.
Előző este nem is vacsorázott. Éhgyomorra ivott annyi alkoholt?
Nem csoda, hogy szétcsapta az arcát.
– Éhen halok – motyogta.
Gabe türelmetlenül felsóhajtott. – Ettél egyáltalán valamit az este,
mielőtt megittad azt a rengeteg szeszt?
Mia a fejét ingatta, és várta a dühös reakciót.
– A fenébe is, Mia!
Úgy tűnt, mintha Gabe még mondani akart volna valamit, de
összeszorította a száját, és elfordította a fejét a saját tányérja felé.
 Mia csigalassúsággal nyámmogott. Amúgy sem akart kapkodni, de
tudta, hogy ez már csak időhúzás. Minél tovább eszeget, annál később
fogja Gabe leharapni a fejét.
– Most már fejezd be az evést, Mia. Csak az elkerülhetetlent
próbálod elodázni.
Mia morgott magában, aztán letette a tányérját a dohányzóasztalra. –
Még mindig nem értem, min vagy ennyire kiakadva. Becsíptem egy
kicsit, nagy ügy! Biztos vagyok benne, hogy veled is előfordult már az
életed soron egyszer-kétszer.
Gabe is letette a tányérját és előrecsúszott a kanapén, hogy Mia
szemébe nézzen. – Azt hiszed, ezért vagyok mérges?
Mia széttárta a kezét. – Vagy ezért, vagy mert bulizni mentem a
barátnőimmel. Akárhogy is, a reakciód kissé eltúlzott.
– Eltúlzott – ismételte meg Gabe. Nagy levegőt vette, szeme
idegesen villogott. Hátrasimította a haját, és megrázta a fejét. –
Fogalmad sincs, ugye?
– Világosíts fel, kérlek.
– Tudtam, hogy bulizni mész a lányokkal. De nem is értem, miért
nem mondtad meg rögtön az igazat. Azt hitted, nem foglak elengedni?
Tudom, hogy hiányoznak neked a barátaid.
– Ezért vagy mérges? Nem tudom, miért nem mondtam meg. Talán
attól tartottam, hogy nem akarod majd, hogy elmenjek.
– A francba is, nem ez dühített fel – bökte ki Gabe. –A sofőröm
hívott, hogy nem szóltál neki, hogy vegyen fel. Nem voltál otthon sem,
ezért csak arra tudtam gondolni, hogy taxival mentél el, a barátnőiddel,
valami klubba. Kísérő nélkül. Aztán beszállsz egy taxiba, hajnali
kettőkor, isten tudja, kivel, vagy egyedül, olyan részegen, hogy alig
állsz a lábadon.
Mia elképedve bámult rá. Erre egyáltalán nem számított.
– Most nem arról van szó, hogy a tulajdonom vagy, vagy hogy
engedélyt kell kérned tőlem arra, hogy elmehess bulizni. Arról van szó,
hogy felelőtlen voltál. Halálra idegeskedtem magam, mert nem tudtam,
hol vagy, biztonságban vagy-e. Nem válaszoltál a hívásaimra, sem az
üzeneteimre, így még a sofőrömet sem küldhettem eléd, hogy várjon
meg. Mivel nem is reagáltál semmire, azt hittem, már holtan fekszel
valami sikátorban!
 Mia iszonyú bűntudatot érzett. Basszus, Gabe-nek igaza volt!
Aggódott érte, komolyan féltette, nehogy valami baja essen, miközben ő
önfeledten bulizott és jó alaposan bepiált.
– Sajnálom – mondta lágyan. – Nem gondolkodtam. Úgy értem, ez
eszembe se jutott.
Gabe morcosan nézett rá. – És teljesen egyedül jöttél haza. Mi lett
volna, ha nem vagyok ott? Feljutottál volna a lakásba, vagy elájulsz és
kiterülsz a járdán?
– Caroline valaki mással ment haza – felelte halkan. – Ő hívott
nekem taxit.
– Legalább ennyit megtett – jegyezte meg Gabe mérgesen. – Fel
kellett volna hívnod. Elmentem volna érted, akármilyen késő is van.
Mia szívét melegség töltötte el. Őszinte aggodalmat látott Gabe
szemében, nem csak haragot és ingerültséget. Tenyerébe vette Gabe
arcát, és megcsókolta.
– Sajnálom – ismételte el újra. – Meggondolatlan voltam.
Gabe végigsimított a nyakán és megfogta a tarkóját, úgy tartotta a
fejét a szájától csupán néhány centire. – Csak ne forduljon elő még
egyszer. Nem ok nélkül adtam melléd a sofőrt. Nem csak az a dolga,
hogy munkába fuvarozzon. Ha valahová menni szeretnél – bárhová –,
hívd fel. Megértetted? És ha még egyszer előfordulna, hogy ilyen
helyzetbe kerülsz, engem hívj. Leszarom, hány óra van, felhívsz és
kész. Ha engem nem érsz el, akkor a bátyádnak vagy Ashnek szólsz.
Világos?
Mia bólintott.
– Most pedig mindkettőnknek szüksége van egy kis alvásra – mondta
Gabe, miközben az arcát cirógatta. – Te nem aludtál túl jól, én meg
szemhunyást se. Most csak arra vágyom, hogy bevigyelek az ágyba és
átöleljelek, míg pihenünk. Ha majd jobban leszel, elnáspángolom a
csinos kis feneked azért, mert halálra kellett aggódnom magam miattad.
 huszonhetedik fejezet

Mia törökülésben ült Gabe ágyán és a pizzát falta, amelyet neki rendelt.
Isteni finom volt, épp ahogy szereti: extra sajttal, kevés szósszal és
vastag tésztával.
Gabe kedvtelve nézte, ahogy cuppogva lenyalogatja az ujjait, aztán
sóhajtva hátradől a párnára.
– Ez mesés volt! Elkényeztetsz, Gabe. Nincs is erre jobb szó.
Gabe szeme ördögien csillogott. – A helyedben én még várnék ezzel
a kijelentéssel.
Mia testét azonnal elöntötte a forróság. Talán kellett volna, de
egyáltalán nem tartott a rá váró fenekeléstől. Sőt bizsergett a
várakozástól.
De ekkor hirtelen elkomorodott. – Komolyan sajnálom a tegnap
estét. Fogalmam sem volt, hogy ennyire aggódsz értem. Ha egyszer is
megnéztem volna a telefonom, biztosan válaszolok. Nem akarlak
lerázni.
– Tudom, hogy nem akarsz – felelte morcosan Gabe. – Csak azt
akarom, hogy légy körültekintőbb. Ha a barátnőiddel kísérő nélkül
szórakozni mentek, ráadásul ilyen szépen beseggeltek, az csak bajt szül.
Sok rossz dolog történhet a magányos, kiszolgáltatott lányokkal.
Melengette a lelkét, hogy Gabe ennyire félti. Hiszen akkor nem csak
úgy tekintett rá, mint szexuális tárgyra.
– Ha befejezted az evést, rátérhetünk a büntetésedre – váltott Gabe
bársonyos hangra.
Mia szíve kihagyott egy ütemet. A férfi olyan szenvedélyesen,
sóvárogva nézett rá, hogy pillantása valósággal sistergett a bőrén.
Eltolta magától a pizzás dobozt, Gabe pedig letette az
éjjeliszekrényre.
– Vetkőzz! – mondta nyersen. – Ne legyen rajtad semmi. Ha kész
vagy, állj négykézlábra, és a feneked told az ágy széléhez.
 Mia térde remegett, mikor felállt. Gyorsan lekapta magáról a pólót –
Gabe pólóját –, és megállt előtte meztelenül. Aztán hátat fordított neki,
letérdelt az ágy szélére és a tenyerére támaszkodott. Behunyta a szemét,
hosszan, mélyen beszívta a levegőt, és várakozott.
Gabe lépései visszhangoztak a szobában. Kihúzott egy fiókot, majd
visszatért, és letett pár dolgot az éjjeliszekrényre.
Az ajkával cirógatta, aztán finoman belemélyesztette a fogát a
fenekébe, amitől Mia azonnal libabőrös lett.
– Egy hangot se halljak. Egy pisszenést se. Némán fogod viselni a
büntetésedet. Aztán megbaszom az édes kis segged.
Mia könyöke összecsuklott, majdnem elvesztette az egyensúlyát, de
feltolta és újra megtámasztotta magát.
A korbács nyele végigsiklott a farpofái között. Gyanúsan puhán.
Aztán eltűnt, és a következő pillanatban már lángolt a feneke az első
suhintástól.
Az ajkába harapott, nehogy egy hang is kicsússzon a száján. Ez
teljesen váratlanul érte. Túlságosan elragadta a hév. A következő ütésre
viszont már felkészült – vagyis csak azt hitte.
Gabe sosem ütött ugyanarra a pontra kétszer, de nem is nyújtotta el a
büntetést. Eltérő erősségű és élességű ütésekkel sorozta a fenekét.
Képtelenség lett volna kiszámítani, mi következhet, mert folyamatosan
változtatta a módszerét.
Tizenhétnél Mia feladta a számolást. Egész teste megfeszült a
vágyakozástól. A fájdalom elmúlt, csak állandó, forró lüktetést érzett.
Elvesztette a kapcsolatot a külvilággal, és különös tudatállapotba került,
ahol már-már elmosódott a határvonal fájdalom és kéj között.
Akkor tért csak magához, amikor megérezte a síkosítót, mellyel
Gabe az ánuszát dörzsölte. Közben lágyan simogatta a feneke égő bőrét.
– Gyönyörű a feneked – búgta olyan finom, selymes hangon, mint a
legédesebb csokoládé. – Magadon viseled a kézjegyem, mert hozzám
tartozol. Most pedig megbaszom a mennyei kis segged, mert az is az
enyém, és arra vár, hogy birtokba vegyem.
Mia nagyot nyelt, és lehajtotta a fejét. Behunyta a szemét, amikor
Gabe megragadta a csípőjét, aztán megfogta a fenekét és széttárta a
farpofáit. A makkja hegye tompán nyomódott az ánuszának, aztán egy
picit erélyesebben betolta, megnyitva maga előtt az utat.
 Lassan, türelmesen vezette bele a farkát. Sokkal türelmesebb volt,
mint Mia. Ő már magában akarta érezni, és a várakozás majd'
megőrjítette.
– Lazíts, bébi – csitította Gabe. – Túl feszült vagy. Nem akarok
fájdalmat okozni neked. Engedd be a farkam.
Mia próbálta elengedni magát, de ez iszonyú nehéz volt, miközben
minden izma és idegszála pattanásig feszült. Ösztönösen hátranyomta a
fenekét, de Gabe odakapott és megállította.
– Türelem, Mia. Nem akarok túl gyorsan beléd hatolni, és sérülést
okozni neked.
Kihúzta a farkát, majd visszatolta, és sekély döfésekkel tágította az
ánuszát. Mia érezte, ahogy az ujjpercei súrolják a fenekét, miközben a
tövénél fogta a farkát és fokozatosan egyre mélyebbre vezette benne.
Az égető érzés csaknem elviselhetetlen volt, ahogy már majdnem
teljes hosszában magában érezte. Erre még a napokon át tartó tágítás
sem készíthette fel. Gabe vastag, kemény farka úgy állt benne, mintha
vasrúddal nyársalta volna fel.
– Mindjárt benned vagyok – suttogta. – Már csak egy kicsi hiányzik,
Mia. Légy jó kislány, és engedd be az egészet.
Mia megpróbálta a teste valamennyi izmát ellazítani, és amikor végre
elengedett, Gabe egy utolsó lökéssel benyomult. Érezte, ahogy a heréi a
puncijának nyomódnak.
Tövig benne volt. Az egész, hatalmas farok.
– Kibaszott finom vagy belül – mondta Gabe fojtott hangon. –
Simogasd a csiklód. Hajtsd a fejed az ágyra és ujjazd magad, miközben
seggbe kúrlak.
Miát hihetetlenül felizgatták obszcén szavai.
Letette a fejét, és kényelmes pozíciót keresett, Gabe pedig követte,
miközben a farka keményen állt benne.
Becsúsztatta az ujját a puncijába és masszírozni kezdte a csiklóját.
Mikor elhelyezkedett, Gabe hátrált, majdnem végig kihúzta a farkát,
aztán újra tövig beledöfte. Lassan, finoman mozgott, nem sietett, és egy
pillanatra sem vesztette el az önuralmát.
– Beléd fogok élvezni, Mia. Azt akarom, hogy maradj csendben és
simogasd magad közben.
Mia már nagyon közel járt a csúcshoz, és egy percre abba is kellett
hagynia a csiklója izgatását, különben azon nyomban elszállt volna az
agya.
 Gabe lökései erélyesebbé és gyorsabbá váltak, de még mindig óvatos
és gyöngéd volt. Mia érezte, ahogy az első adag ondó forrón belelövell.
A következő pillanatban Gabe kihúzta a farkát. Kívül-belül
telespriccelte, még a combján is végigcsorgott az ondója.
Majd újra mélyen belehatolt, még mindig keményen álló fasszal.
Nem állt le azután sem, hogy elélvezett, és tovább járatta benne a farkát.
Mia már nem tudta tovább visszatartani az orgazmusát, és ahogy a
csiklójához ért, a gyönyör élesen hasított az ölébe, aztán egy cunami
erejével söpört végig a testén. Kicsúszott alóla a térde, és végighasalt az
ágyon. Gabe egy pillanatra kisiklott belőle, de gyorsan újra beléhatolt.
Ráhajolt Mia hátára és átölelte, miközben a farka még mindig
betöltötte, lüktetve visszhangozva az orgazmusát. Megpuszilta Mia
vállát, aztán végigcsókolta a nyakát.
– Csináltad már korábban is? – suttogta a fülébe.
– Te vagy az első.
Gabe elégedetten, diadalittasan mosolygott magában.
Egy kis ideig még így feküdtek, és ahogy Gabe farka elernyedt,
lassacskán alábbhagyott az égető, feszítő érzés. Végül óvatosan kihúzta
belőle, aztán felkelt és kiment a fürdőbe.
Mia megsemmisülten nyúlt el az ágyon és próbálta feldolgozni, ami
az előbb történt. Még mindig a fellegekben járt az előbbi, észbontó
orgazmustól. A feneke pedig sajgott a veréstől és attól, hogy Gabe a
magáévá tette. De még soha életében nem volt elégedettebb, mint ebben
a pillanatban.
Gabe visszatért, és megtörölgette egy langyos vizes kéztörlővel.
Aztán visszament a fürdőbe, és Mia hallotta, ahogy megnyitja a
zuhanyt. Fél perccel később visszajött és gyöngéden felnyalábolta az
ágyról.
Bevitte a fürdőszobába, és letette a lábára a zuhany előtt. Belépett a
fülkébe, és behúzta magához. Mia felsóhajtott, amikor a forró víz
zubogni kezdett a testére. Pazar élmény volt, ahogy Gabe gondoskodott
róla.
Minden porcikáját lecsutakolta, különös figyelmet szentelve a
fenekének, mely még mindig vörösen lángolt. Mire befejezte, Mia újra
felizgult és iszonyúan kívánta.
Miután leöblítette róla a szappant, ő is megmosakodott, aztán elzárta
a csapot. Elsőként lépett ki a fülkéből, és törülközővel a kezében várta
kint Miát. Bebugyolálta, és magához szorította.
 – Mondom, hogy teljesen elkényeztetsz – suttogta ernyedten Mia.
Picit felemelte a fejét, és látta, hogy Gabe szája mosolyra húzódik.
Vérlázítóan szexis volt.
Szárazra törölte Miát, majd turbánba csavarta a haját.
– Ne fáradj az öltözködéssel – szólt utána, amikor elindult a
hálószoba felé.
Mia elmosolyodott a szavaiban megbúvó ígéreten. Valószínűleg most
jó ideig nem is lesz szüksége ruhára. Még csak szombat este volt,
messze a hétfő reggel.
 huszonnyolcadik fejezet

– Gabe, át kell szaladnom ezekkel a papírokkal Johnhoz, hogy át tudja

nézni, mielőtt elindulnánk Párizsba. Ha már ott vagyok, elhozom tőle a
marketingterveket is. Aztán hoznék valamit ebédre, ehetnénk ma itt az
irodában.
Gabe felpillantott. Mia ott állt az asztala mellett, és kérdőn nézett le
rá. Megnézte az óráját. Valóban, már el is múlt a rendes ebédidő. De
reggel óta feszített tempóban dolgoztak, hogy előkészítsék a párizsi
tárgyalásokat.
Egy része legszívesebben ki sem engedte volna Miát az irodából,
hogy mindig lássa, és bármikor megérinthesse. Arra gondolt, hogy
inkább hozatna valaki mással ebédet, de ellenállt a kísértésnek.
Még most sem tudott betelni vele, miután együtt töltötték az egész
hétvégét és kifulladásig szeretkeztek.
– Rendben, de ne menj messzire! A sarki szendvicses pont jó. Tudod,
mit szeretek.
Mia sejtelmesen mosolygott a megjegyzésén. Pontosan tudta, mit
szeret, és mire vágyik. De ha most nem indul el, már nem sokáig tudja
fékezni magát…
– Menj – mondta neki lágyan, de a hangjában ott bujkált az elfojtott
vágyakozás. – Ha még egy percig így nézel rám, sosem jutunk el
Párizsba.
Mia gyöngyöző nevetése betöltötte az irodát, majd megfordult, és
kisétált.
Egy másodpercre rátört a pánik, miután Mia becsukta maga mögött
az ajtót, és egyedül maradt az irodában.
Nem volt az igazi, ha Mia nem volt mellette, ugyanabban a
légtérben. Olyan érzése volt, mint amikor hirtelen beborul az ég egy
derűs napon.
Megpróbált az előtte heverő iratokba mélyedni, és nem az óráját
bámulni, míg Mia vissza nem jön.
 Az irodai telefonja berregett, és elhúzta a száját, hogy megzavarták.
– Mi az, Eleanor?
– Uram, Mrs. Hamilton van itt. Lisa Hamilton.
Gabe hangosan kifújta a levegőt és behunyta a szemét. Ne most, az
isten szerelmére! Megőrült az egész világ? Az apja az anyját készíti ki,
most meg Lisa ólálkodik megint körülötte. Már legutóbb is világosan az
értésére adta, hogy nem akarja többé látni, és esze ágában sincs
kibékülni vele.
Talán mégsem mondta elég meggyőzően. – Küldje be – morogta.
Kész volt a lehető leghatározottabban elküldeni őt a büdös francba,
hogy ezúttal véletlenül se érthesse félre.
Egy perccel később kinyílt az ajtó és besétált rajta Lisa, tökéletes
sminkben, hibátlan eleganciával. De hát mindig is kifogástalan volt a
megjelenése, és értett hozzá, hogyan adja elő magát.
Összehúzta a szemöldökét, amikor megpillantotta kezén a
jegygyűrűt. Mélységes undorral töltötte el, hogy viszontlátja annak
bizonyítékát, hogy ez a nőszemély valaha az övé volt.
– Beszélnünk kell, Gabe – jelentette be Lisa, majd meg sem várva,
hogy hellyel kínálja, vagy esetleg rögtön kidobja az irodájából,
letelepedett az íróasztalával szembeni székre.
– Nincs miről beszélnünk – felelte ridegen.
Lisa értetlenkedve nézett rá, ekkor mutatva először valami
érzelemféleséget.
– Mit tegyek, Gabe? Meddig könyörögjek még neked? Mondd meg,
és essünk túl rajta, hogy továbbléphessünk.
Gabe türelemre intette magát, és várt egy percet, hogy lehiggadjon,
nehogy túl otrombán válaszoljon. Ez a nő átverte őt és bemocskolta. De
még mindig nem értette, miért.
– Nem tehetsz, és nem mondhatsz semmit, amitől meggondolnám
magam – mondta lassan, tagoltan. – Köztünk mindennek vége, Lisa. Ez
a te döntésed volt. Te váltál el tőlem, nem én tőled.
Lisa lebiggyesztette az ajkát és drámai mozdulattal kitörölt a
szeméből egy nem létező könnycseppet.
– Tudom, hogy szörnyen megbántottalak. Úgy sajnálom, Gabe!
Bolond voltam. De még mindig szeretjük egymást! Kár lenne, ha meg
sem próbálnánk újra. Boldoggá tehetnélek, ahogy régen is. Most is
képes vagyok rá.
 Gabe már közel járt ahhoz, hogy elveszítse a fejét, de igyekezett
megválogatni a szavait.
– Én nem szeretlek – bökte ki őszintén.
Lisa pislogott, és ezúttal nem kellett eljátszania, hogy bepárásodott a
szeme.
– Nem hiszek neked – mondta mézes-mázosán.
Gabe felsóhajtott. – Nem érdekel, mit hiszel. Ez már nem az én
gondom. Ami köztünk volt, már a múlté, maradjunk ennyiben. Ne
csináld ezt magaddal, de velem se. Dolgoznom kell, és nem tudok így
koncentrálni, ha folyton félbeszakítasz.
– Mit szólsz egy pulykás szendvicshez? – toppant be Mia az irodába,
kezében két papírzacskóval. Lemerevedett, és majdnem leesett az álla,
amikor megpillantotta Lisát, Gabe íróasztalával szemben ülve.
– Ó, elnézést – jegyezte meg sután, aztán gyorsan kifordult az
irodából és eliszkolt.
Gabe az ajkába harapott, hogy ne kiáltson utána, hogy visszarendelje.
Az istenit, azt akarta, hogy Lisa tűnjön el, nem pedig Mia!
Amikor visszafordult Lisához, látta a szemében felcsillanni a
felismerést.
– Ő az, ugye? – kérdezte vádlón. Felállt, és ökölbe szorított kezét a
csípőjére tette. – Mindig is ő volt az! Láttam, hogy néztél rá, már akkor
is, amikor még házasok voltunk. Nem vagyok vak! De ő Jace kishúga,
és azt hittem, csak a fiatalsága miatt bolondulsz érte. Jesszus, már akkor
is kívántad, nem igaz, te perverz szemétláda? Szerelmes vagy belé?
Gabe felállt, és kirobbant belőle a düh. – Elég, Lisa! Egy szót se
többet! Mia nekem dolgozik. Csak bolondot csinálsz magadból.
Lisa gúnyosan mosolygott. – Valld be, hogy sosem volt esélyem
nálad, nem igaz, Gabe? Akkor sem maradtál volna mellettem, ha én
nem hagylak el.
– Ebben tévedsz – felelte Gabe nyersen. – Hűséges voltam hozzád, és
mindig is hűséges maradtam volna. Számomra fontos volt a
házasságunk. Kár, hogy számodra nem.
– Ne áltasd magad, Gabe. Láttam, hogy bámultad, és hogy néztél rá
most is. Nem tudom, van-e róla fogalma a kicsikének, mibe ment bele.
Talán figyelmeztetnem kellene.
Gabe megkerülte az íróasztalt. Már képtelen volt uralkodni magán.
– Ha egyszer is megpróbálsz a közelébe menni, Lisa, tönkreteszlek.
Búcsút mondhatsz a pénznek, amit még kapsz tőlem. Egyetlen percig
sem fogok habozni, sem bánkódni emiatt. Rideg, számító ribanc vagy.
Mia ezerszer többet ér nálad. És ha tőlem nem is tartasz, akkor majd
nézd meg magad, ha Jace megtudja, mit tervezel a testvérével.
Biztosíthatlak, hogy ő nem lesz ilyen úriember veled, mint én.
Lisa ravaszul nézett rá. – Mennyit ér meg neked, hogy ne
beszélgessek el a kis asszisztenseddel?
Végre kibújt a szög a zsákból, hogy mire megy ki ez az egész
békülési színjáték. Gabe-et majd' szétvetette a méreg, de még épp hogy
vissza tudta fogni magát.
– Zsarolással nálam nem érsz el semmit. Ezt neked kellene a
legjobban tudnod. Tudom, miért dörgölőzöl hozzám. Le vagy égve, és a
havi apanázsból, amit fizetek neked, a hónap végéig se húzod. Csak
hogy tudd, már szóltam az ügyvédemnek. Bíróságra megyek, hogy ezt
is elpereljem tőled. Túlságosan nagyvonalú voltam veled a váláskor.
Ideje, hogy felemeld a segged, és dolgozz, vagy keress mást, akit
kiszipolyozhatsz, én végeztem veled.
Lisa felállt, és dühösen sarkon fordult. Úgy kapaszkodott a
retiküljébe, mint egy mentőövbe. – Ezt még megkeserülöd! – sziszegte.
Gabe nem válaszolt, nem harapott rá a csalira. Részéről amúgy is
befejezte a beszélgetést.
Mikor a nő az ajtóhoz ért, még utánaszólt: – És Lisa, többé nem
jöhetsz be ide. Ne is próbálkozz. Csak jelenetet rendeznél és
megaláznád magad mindenki előtt. Szólok a biztonságiaknak, hogy nem
teheted be ide többé a lábad, és Eleanornak is, hogy riassza őket, ha az
iroda környékén meglát – közölte, majd a hangja fenyegetően elmélyült.
– És ha valaha is Mia közelébe merészkedsz, esküszöm, hogy nagyon,
nagyon meg fogod bánni. Megértetted?
Lisa olyan mérgező pillantást vetett feléje, hogy pontosan tudta,
minden szó igaz abból, amit eddig róla feltételezett. A seggére vert a
vagyonának, és most újra a pénzforrás közelébe akart férkőzni.
– Lám, a nagy Gabe elbukott! Beleszeretett a legjobb barátja
kishúgába. Csak nehogy összetörje a szívedet? – szúrt bele még egy
utolsót Lisa, aztán felszegte a fejét, hátradobta a haját, és kiviharzott az
irodából.
Remélte, hogy most látja utoljára ebben az életben.
Már épp Mia keresésére indult volna, amikor egyszer csak bedugta a
fejét az ajtón. Intett neki, hogy jöjjön be. Mia az asztalához ment, és
letette papírzacskókat. Szó nélkül kivette belőle a szendvicseket, majd a
sajátjával visszament az asztalához, leült és csendben evett.
Gabe nézte, ahogy eszik, és közben elővette a beszámolókat,
amelyeket még az indulás előtt át akart futni. Elment az étvágya. Lisa
vádjai jártak a fejében, nem tudott túllépni rajtuk. Nem tetszett neki,
amire célzott, de nem tudta volna határozottan megcáfolni sem az
állítását, ez pedig csak még jobban dühítette.

Gabe csendes és merengő volt a New York-Párizs repülőút teljes hossza

alatt. De már azóta így viselkedett, hogy Lisa kisétált az irodájából. Mia
nem tudta pontosan, mi történt kettejük között, de hallotta, ahogy Gabe
utasította az alkalmazottait és a biztonságiakat, hogy soha többé ne
engedjék be Lisát az épületbe.
Szófukar volt akkor is, amikor a reptérre mentek. Némán ültek
egymás mellett a kocsiban, aztán a felszállás után is, de Mia egyáltalán
nem bánta.
Elővette az iPodját, hogy zenét hallgasson, aztán hátradőlt, és
behunyta a szemét. Kimerült volt a hétvége után, és hosszú repülőút
meg egy még hosszabb nap állt előttük. Helyi idő szerint reggel
nyolckor szálltak le Párizsban, és ha most nem tud egy kicsit szundítani,
akkor még tizennégy órát kell kibírnia talpon.
Nem is értette, hogy neki miért kellett elutaznia. Főnöke fontos
üzletfelekkel készült találkozni – három ingatlanfejlesztővel, akik a
legjobb ajánlatokat tették az új párizsi szállodájának megépítésére. Ha
minden terv szerint alakul, és sikerül megegyezni az egyikükkel,
tavasszal már el is kezdhetik az építkezést. Rajtuk kívül Gabe még helyi
befektetőkkel is készült tárgyalni.
Neki semmi oka nem volt arra, hogy itt legyen. Biztos volt benne,
hogy semmilyen szerepe nem lesz a tárgyalásokon. Csak arra tudott
gondolni, hogy valószínűleg Gabe nem akar napokra lemondani a
szexről.
Nagyjából félúton jártak, amikor elszundikált, még mindig zenét
hallgatva. Az első osztály ülései fenségesek voltak, és miután ellazult,
már könnyen megadta magát a fáradtságnak.
Arra ébredt, hogy Gabe finoman rázza a vállát, és mutatja, hogy
állítsa függőleges helyzetbe az ülését. Kivette a füléből a fülhallgatót, és
álmosan nézett rá. – Mindjárt leszállunk – közölte kurtán. Vajon ő aludt
egy szemhunyásnyit is? Még mindig ugyanolyan morcosan nézett, mint
amikor elhagyták New Yorkot. Ez az út oltári szívás lesz, ha végig ilyen
pocsék lesz a kedve.
A gép leszállt, és a reptéri busz kivitte őket a terminálhoz. Egy órába
telt, mire átjutottak a vámon és átvették a csomagjaikat, aztán taxiba
ültek, és a szállodába mentek
Mia furcsállotta, hogy a legnagyobb versenytársnál szálltak meg, de
Gabe elmagyarázta, hogy tudni akarta, milyen minőségű szolgáltatást
nyújtanak, és ennek a legjobb módja, ha kipróbálják ezeket.
Luxuslakosztályuk elfoglalta a legfelső emelet felét. A kilátás
lélegzetelállító volt, hatalmas ablakukból épp az Eiffel-toronyra és a
Diadalívre láttak rá.
Mia elnyúlt a nappaliban álló széles, kényelmes kanapén. Bár a
repülőút felét átaludta, még mindig nyűgös volt. Az utazás mindig ezt
tette vele. Csak egy jó forró zuhanyra és egy puha ágyra vágyott,
pontosan ebben a sorrendben. De nem tudta, mit tervez még mára Gabe.
Gabe kinyitotta a laptopját, és fél órán át kitartóan pötyögött rajta,
mire végre feléje nézett.
– Nyugodtan pihenj, ha szeretnél – mondta. – Délutánig nincs
programunk. Megvacsorázunk, és utána megiszunk valamit pár
emberrel itt a lakosztályban. Mindegyikükről elküldtem a fontos
tudnivalókat neked e-mailben. Olvasd át, mielőtt vacsorázni megyünk.
Hangja ingerülten csengett, és Mia ebből tudta, hogy még mindig
rágja valami belül, úgyhogy felkelt a kanapéról, hogy a hálószobába
menjen. A hatalmas lakosztályban csak egy hálószoba volt és egy
franciaágy. Annyi baj legyen!
Beállt a zuhany alá, és bő fél óráig áztatta magát a forró vízben.
Elgémberedett tagjai végre megelevenedtek és a bőre rózsásan
bizsergett.
A vacsoráig még több óra volt, és eldöntötte, hogy addig bemagol
minden egyes adatot, amit Gabe átküldött neki. Érdekes módon a három
legfontosabb ajánlattevő közül, akik a párizsi szálloda megépítésére
pályáztak, csak egy volt francia: Stéphane Bargeron, a jól csengő nevű,
tehetős párizsi ingatlanfejlesztő. Charles Willis és Tyson „Tex”
Cartwright viszont mindketten amerikaiak voltak, európai
érdekeltségekkel.
Charles volt a fiatalabb. Jóképű, egyidős Gabe-bel, talán picit
idősebb. Az apja halála után ő örökölte meg a családi vállalkozást, és
bizonyítani akart. Éhes volt a sikerre, és Gabe ezért különösen kedvező
ajánlatra számított tőle. Charlesnak szüksége volt erre a projektre, hogy
megerősítse cégénél a vezetői pozícióját, és hogy még több jelentős
beruházáshoz juthasson általa.
Tyson Cartwright, a negyvenes texasi milliomos régi vágású
üzletember volt. Saját erejéből, a semmiből építette fel cégbirodalmát.
Lenyűgöző volt a története, és Mia már sokat olvasott rőla. Jóformán
tinédzserkora óta keményen dolgozott a sikerért. Húszévesen
megalapította a saját építési vállalkozását Texasban, onnan terjeszkedett
egészen Európáig. Igazi amerikai sikersztori volt az övé: kemény
munkával elérte, hogy megvalósítsa az álmát. Stephane Bargeronról
keveset tudott, csak azt, hogy egyike a sok Bargeronnak, akik a családi
vállalkozásban dolgoztak. Őt küldték, ha smúzolni kellett, míg az apja
és a bátyjai elvégezték a munka dandárját. Ő volt a vállalat nyelve, az
apja meg az esze. Vacsora után mindhárman hivatalosak voltak egy
italra a lakosztályukba. Mia nem tudta, milyen minőségben kell majd
jelen lennie Gabe oldalán, de négy kivételesen sármos férfit már csak el
tud szórakoztatni, nem igaz? Már tudta, amit tudnia kellett, úgyhogy
nem akarta az idejét azzal tölteni, hogy ezt ismételgeti. Kár lett volna a
jól megérdemelt sziesztáért.
 huszonkilencedik fejezet

Gabe figyelte, ahogy Mia elbűvöli a társaság férfi tagjait a vacsoránál.

Mosolygott, könnyedén csevegett, és kivétel nélkül mindannyiukat a
bűvkörébe vonta.
Vajon vele is ezt tette?
Lisa kérdése még mindig a fülében csengett.
Szerelmes vagy belé?
Nem tudta, miért tölti el ingerültséggel és tehetetlenséggel ez az
feltételezés. Egész álló nap ezen rágódott, és közben haragudott magára,
amiért képtelen volt távolságot tartani Miától.
Dühítette, hogy nem tudott rögtön visszavágni Lisának és egy
mondattal leszerelni őt.
Arra gondolt, hogy most rögtön felbontja Miával az egyezséget, és
megszakítja a munkaviszonyukat. De képtelen volt megtenni, és ettől
csak még kiszolgáltatottabbnak érezte magát. Szüksége volt Miára.
Nehezére esett volna beismerni, de így volt.
Nézte a férfiakat. Látványosan csorgatták a nyálukat Mia után.
Ugyan melyik egészséges heteroszexuális férfi ne tenné?
Legszívesebben a fogát csikorgatta volna, de elfojtotta a késztetést, és
próbált úgy tekinteni a helyzetre mint lehetőségre. Most bizonyíthatja
magának, hogy a függősége Miától nem megtörhetetlen. Hogy nem
szerelmes belé. Nincs is szüksége rá.
Bár a szerződés feljogosította erre, eddig eszébe sem jutott, hogy más
férfival osztozzon rajta. Már az ötlettől is elborította az agyát a bősz
féltékenység. De Mia a tudtára adta, hogy ez felizgatja, és ő is érezte,
hogy nem lenne ellenére. Ráadásul nem ez lett volna az első alkalom,
hogy megteszi ezt a nőjével.
Meg tudja tenni. Meg fogja tenni.
Csak azt remélte, hogy nem fog ebbe tönkremenni, sem ő, sem Mia.
Gabe hangulata hirtelen megváltozott, és Mia nem értette, mi történt
vele. Furán érezte magát attól, hogy Gabe most kitartóan bámulta, pedig
eddig jóformán rá se nézett. Volt a nézésében valami nyugtalanító.
Mintha egész más szemmel tekintett volna rá, mint eddig, de fogalma
sem volt, mi változhatott meg.
Eddig hálás volt a szótlanságáért, mert nem akarta feszegetni, mitől
ilyen rosszkedvű és ingerült, most azonban egyre kényelmetlenebbül
érezte magát emiatt. Valamiféle megerősítésre vagy megnyugtatásra
vágyott volna tőle, nem is értette, miért.
Amikor visszamentek a szállodába, a feszültség már fojtogató volt
közöttük. Rá akart kérdezni, mi jár a fejében, de volt valami Gabe
pillantásában, ami miatt félni kezdett attól, mit válaszolna.
Mikor felmentek a lakosztályba, Gabe bezárta maguk mögött az
ajtót, és közben le sem vette róla a szemét. Sütött belőle a dominancia.
Még nem is látta őt ilyennek.
– Vetkőzz! – szólt rá.
Mia pislogott. A hangja nem volt ingerült. Határozottnak, elszántnak
tűnt. Mia habozott, mire szúrósan pillantott rá.
– Azt hittem… – Mia nagyot nyelt. – Azt hittem, csak egy italra
jönnek fel. Változott a terv?
Gabe bólintott. – Igen.
Jesszusom!
– Ne kelljen még egyszer mondanom – figyelmeztette Gabe
bársonyos, de fenyegető hangon.
Mia keze remegett, ahogy lehajolt, hogy felemelje a ruháját, majd
áthúzta a fején és a padlóra dobta maga mellé. Lerúgta a cipőjét is, és a
magassarkú kopogva gurult végig a fapadlón.
Ezer kérdés járt a fejében és ezer dolgot akart volna még mondani, de
Gabe olyan… eltökéltnek tűnt, hogy összeszorította a száját, aztán
levette a bugyit és a melltartót is.
– Menj a szoba közepére, és térdelj a szőnyegre! – utasította Gabe.
Miközben lassan a szoba közepére sétált, Gabe összeszedte a ruháit
és a cipőit, és eltűnt velük a hálószobában.
Térdre ereszkedett a puha, süppedős gyapjúszőnyegen.
Felnézett, amikor hallotta Gabe lépteit. Elállt a lélegzete, amikor
meglátta a kezében a kötelet. Nem átlagos kötél volt, hanem egy
sötétlila, szaténnal bevont kötöző. Erotikus és finom játékszernek tűnt,
de Miának kétsége sem volt afelől, hogy mire fogja használni.
 Lazán a tenyerére csavarta, és szótlanul nézte Miát. Majd némán
lehajolt hozzá, és a háta mögött összefogta a két kezét. Mia behunyta a
szemét, a szíve vadul zakatolt, amikor elkezdte vele összekötni a
csuklóit. Megbénította a döbbenet, amikor ezután átvezette a bokái
körül és a két kezét szorosan a lábához kötözte. Gondoskodott róla,
hogy ne tudjon se mozogni, se felállni, az égvilágon semmit se tenni
azon kívül, hogy ott térdel, és elfogadja mindazt, amit tenni készült
vele.
Ez hihetetlenül beindította. Magánkívül volt a kíváncsisággal vegyes
vágyakozástól. Egyszerre volt pokolian ideges és mámorosan felajzott,
amikor elképzelte, hogy idegen férfiak megérintik, és isten tudja, mit
tesznek vele, miközben Gabe ügyeli és irányítja őket. Vajon tényleg erre
készült? Hiszen beszéltek is róla…
Amint Gabe végzett, kopogtattak a lakosztály ajtaján. Mia
összerezzent. A pulzusa annyira felszökött, hogy beleszédült.
– Gabe – suttogta remegve, mert egy pillanatra eluralkodott rajta a
bizonytalanság.
Gabe megkötötte az utolsó csomót, aztán felegyenesedett, és
gyöngéden megsimogatta a haját.
Ez az apró gesztus olyan mélységesen megnyugtatta, ahogy semmi
más nem lett volna képes. Megkönnyebbülés töltötte el, mikor Gabe az
ajtóhoz ment.
Kezdettől fogva tudott Gabe perverzióiról, hiszen a szerződésben
már kész tények elé állította. Ő pedig aláírta, és vállalta, hogy
engedelmeskedik minden óhajának.
Nem is igazán hitte, hogy ilyesmire is sor kerülhet. Egy része
azonban titkon remélte, hogy igen.
Most pedig itt térdelt, összekötözött kézzel és lábbal, meztelenül, és
mindjárt megpillantják az idegen férfiak.
Gabe kinyitotta az ajtót, és betessékelte a három férfit. Azonnal
Miára szegeződött a tekintetük, de a legmeglepőbb az volt, hogy
egyiküket sem sokkolta a látvány. Elismerően és vágyakozva nézték.
Talán sejtették, hogy ez fogja fogadni őket? Vajon Gabe szólt nekik
előre, hogy mi lesz az esti program?
De Gabe nem is figyelt rá. Leültette a férfiakat, italt töltött nekik és
kedélyesen beszélgetett velük. Előadta az új szállodával kapcsolatos
ötleteit, és a finanszírozási tervet, hogy mennyit ruház be a HCM, és
milyen befektetőket keres még. Szabályos üzleti tárgyalás volt.
Leszámítva, hogy Mia közben ott térdelt a szoba közepén, gúzsba kötve,
anyaszült meztelenül.
Nézte a férfiakat – egytől egyig sármos, erőtől duzzadó hímek
voltak. Látta, hogy a pillantásuk gyakran siklik feléje még az üzletről
folyó beszélgetés közben is. Nagyon is érzékelték a jelenlétét, és a
várakozástól sűrű volt a levegő a szobában.
Aztán Gabe odasétált hozzá, megállt előtte, és lehúzta a sliccét.
Beletúrt a hajába, majd az arcát cirógatta. Végighúzta a mutatóujját az
ajka vonalán, aztán a szájába nyomta, hogy szívja meg.
A többi férfi feszülten, kéjsóvár tekintettel figyelte, ahogy bekapja az
ujját.
Gabe elővette a farkát, a tenyerét Mia homlokára tette és
hátranyomta a fejét, hogy a megfelelő szögben álljon. – Nyisd ki a szád!
– parancsolta. Mia még életében nem volt ennyire ideges, de a vágy
adrenalinnal pumpálta tele a vénáit. Kegyetlenül felizgatta, hogy Gabe
mindjárt szájbakúrja az idegen férfiak előtt. Annyi ellentmondásos érzés
kavargott benne, hogy nem is tudta volna megmondani, hányadán áll
ezzel a helyzettel.
De megbízott Gabe-ben, és vakon engedelmeskedett neki.
Kinyitotta a száját, mire Gabe olyan mélyen behatolt, hogy rögtön a
torkában érezte a makkját. Orcái elkeskenyedtek, aztán kidudorodtak,
miközben ütemesen szopatta.
Meglepően gyöngéd volt a felajzottságához képest. Arra számított,
hogy vadabb, követelőzőbb lesz. Ehelyett a tenyerében tartotta az arcát,
és a hüvelykujjával cirógatta, miközben lassú, kéjes lökésekkel
végigsiklott a nyelvén.
– Gyönyörű vagy – dörmögte.
– De még milyen gyönyörű – jegyezte meg az egyik férfi a háta
mögül.
A hangja kiszakította Miát az önfeledt mámorból. Már el is
feledkezett a jelenlétükről, annyira elmerült Gabe-ben. Csakis ő létezett
számára. De most ráeszmélt, hogy ők is ott vannak és figyelik.
Kívánják. Mind Gabe helyében szeretnének lenni, hogy őket szopja le.
– Csak rám figyelj – suttogta neki Gabe, miközben hatalmas, kemény
farkával újra belehatolt.
Ennek a parancsnak könnyű volt engedelmeskedni. Mia behunyta a
szemét, és megadta magát a férfi dominanciájának.
 Egyre gyorsabban, erősebben mozgott a szájában, majd egy
pillanatra bent tartotta a farkát, a makkját nekiszegezve Mia garatjának.
Aztán elengedte a fejét, és az arcát cirógatta, miközben Mia levegőért
kapkodott.
– Kibaszottul izgató a kicsike – nyögött fel Tyson.
– Ezt velem is csinálhatná – jegyezte meg Charles, irigységgel
vegyes izgatottsággal a hangjában.
Gabe ujjai ráfeszültek Mia arcára. Határozottan, keményen szopatta.
A torkának spriccelt, aztán az ondója végigfolyt a nyelvén, és kicsordult
a száján.
– Merde – lihegte a francia.
A kéjes, cuppogós hangok betöltötték a szobát.
– Nyeld le – parancsolta Gabe. – Nyald tisztára a faszom, Mia.
Még mindig járatta a farkát a szájában, hogy teljesíthesse az óhaját.
Mia pedig odaadóan szívta és nyelt. Végül Gabe kihúzta a szájából a
lány nyálától csillogó falloszát.
Aztán lehajolt, kioldotta a csomókat, és meglazította a kötözőt a
csuklóin és a bokáin. Mia alig érezte a karját és a lábát, mikor Gabe
talpra állította. De megtartotta, míg visszanyerte az erejét, majd a
karjába kapta, és a kanapé előtti hosszú dohányzóasztalhoz vitte.
Miután letette, szétnyitotta Mia combjait, a feje fölé emelte a két
karját, és kikötözte a dohányzóasztal lábaihoz.
Amikor végzett, a Miához legközelebb ülő férfihoz fordult. –
Megérintheted. Izgathatod. De ne okozz neki fájdalmat. Ne ijeszd meg.
Ez csak róla szól! Tartsd a farkad a gatyádban, mert semmilyen módon
nem hatolhatsz bele. Világos?
– A pokolba is, igen – felelte Charles, miközben felemelkedett a
helyéről.
 harmincadik fejezet

Gabe hátralépett a dohányzóasztaltól, amelyen Mia kikötözve feküdt.

Ellenállhatatlanul izgató látvány volt. Sötétbarna hajkoronája beterítette
az asztalt, szeme várakozón csillogott, élénkpiros ajkai még duzzadtak
voltak a farka nyomától.
Charles Willis úgy körözött fölötte, mint egy kiéhezett keselyű,
kéjesen tobzódva az elé táruló lakoma látványában. Gabe gyomra
összeugrott, amikor a férfi Mia meztelen testéhez ért. Végighúzta az
ujjait a hasán, fel a melléig, majd körözni kezdett az egyik bimbó körül,
és hegyesre ingerelte.
Stéphane és Tyson is közelebb jöttek, de vártak a sorukra. Mint a
ragadozók, amikor nyálcsorgatva körbeállják a zsákmányt.
Nem, ez egyáltalán nem volt helyes, ezt már Gabe is érezte. Mégis,
mi a faszt művel? A teste minden porcikája és az esze is tiltakozott. Mia
az övé! Rajta kívül senki más nem érhetne hozzá egy ujjal se, ő mégis
megrendezte ezt a helyzetet. Még hogy lehetőség! Mi a francot akart
magának bizonyítani?
Már kis híján felrobbant a méregtől, miközben Charles folytatta
felfedezőútját Mia gyönyörű testén.
Bár tudta magáról, hogy nagyon is birtokló természet, eddig hidegen
hagyta, ha egy idegen férfi kényeztette a nőjét. De Miával más volt a
helyzet. Szívből gyűlölte a jelenet minden egyes percét. Megint eszébe
jutottak Lisa szavai. Elfordította a fejét, mert képtelen volt elviselni a
látványt. Hallotta, ahogy Mia halkan zihál. Mereven, zsebre tett kézzel
állt a szoba másik felében. Nem akarta látni, sem hallani fafejűségének
következményét. Egy barom volt! Aljas szemétláda! Gyáva seggfej!
Csak azt sikerült bebizonyítania magának, hogy soha senkivel sem
lenne képes osztozni Mián, és átkozott bolond, ha valaha is engedi egy
másik férfinak, hogy hozzáérjen.
Véget kellett vetnie ennek, de azonnal. Épp megfordult volna, hogy
elzavarja az idegen férfiakat, ám ekkor hirtelen megállt benne az ütő.
 – Ne! – nyöszörgött Mia. – Gabe!
A neve kétségbeesett segélykiáltás volt. Megfordult, és látta, hogy
Charles lehúzott sliccel áll az asztal fölött, durván belemarkol Mia
hajába, és bele akarja erőltetni a farkát a szájába.
Vulkánként tört ki belőle a düh. Mikor elindult feléjük, elborzadva
látta, hogy Charles a visszautasítástól feldühödve pofon vágja Miát. Mia
feje koppant az asztalon, tekintetébe kiült a rémület, és a szájából
azonnal szivárogni kezdett a vér.
Ekkor eldurrant az agya. Odarohant az asztalhoz, és letaszította
Charlest Miáról.
Charles a kanapéra esett, ő pedig rávetette magát. Erre a két másik
férfi is felugrott, egyikük fürgén felhúzta a sliccét.
Kiosztott Charlesnak egy gyomrost, aztán egy állast, amitől a pasas
rögtön kifeküdt. Gyilkos indulattól fűtve, vadállatként üvöltött rá. –
Takarodj! Tűnj el innen, és többé ne kerülj a szemem elé!
Tönkreteszlek!
Semmi másra nem vágyott, csak hogy péppé verje a szemétládát, de
most fontosabb volt, hogy megnézze, mi van Miával. Úristen, mit tett
vele? Aljasul elárulta, pedig Mia bízott benne. Megbocsáthatatlan volt,
amit elkövetett ellene. Mindezt azért, mert gyáva volt szembenézni az
igazsággal, hogy mit jelentett számára.
A két férfi felemelte Charlest, és kimenekültek a lakosztályból,
hangosan becsapva maguk mögött az ajtót.
Gabe odarohant Miához, a torkát fojtogatta a bűntudat. Mia ajkai
remegtek, a szeme könnyes volt. Halálra váltan, meggyalázva feküdt az
asztalon. Könnyáztatta szemében szégyen tükröződött, amitől Gabe-nek
összeszorult a szíve.
És vérzett, istenem, vérzett! Felrepedt a szája, amikor az a rohadék
megütötte.
Gabe gyorsan letérdelt hozzá, hogy eloldozza a csuklóit. Remegő
kézzel matatott a csomókon, és közben Mia homlokát és a haját
csókolta.
– Annyira sajnálom, kicsim! Úgy sajnálom! Istenem, Mia, ezt nem
akartam!
Mia meg se mukkant. Gabe nem tudta, hogy azért, mert még mindig
sokkos állapotban volt, vagy annyira haragudott rá, hogy hozzá sem
akart szólni. Egyikért sem hibáztathatta. Ez csakis az ő sara volt. Ő tette
ezt vele. Ő bántotta!
 Miután kiszabadította Miát, a karjába vette, és felemelte az asztalról.
Bevitte a hálószobába, leült vele az ágyra, és szorosan magához ölelte.
Mia a vállára hajtotta a fejét és a nyakába fúrta az arcát. Forró könnyei
végigcsorogtak a mellkasán, amitől Gabe úgy érezte, mintha tövestől
tépnék ki a szívét.
Micsoda rohadék volt! Utolsó szarházi! Idióta barom!
Kétségbeesetten szorította magához Miát.
– Sajnálom! Istenem, annyira sajnálom!
Csak ezt tudta ismételgetni. Rátört a pánik, hogy Mia ezért el fogja
hagyni. Nem róhatná fel neki, sőt tudta, hogy valójában hanyatt-homlok
menekülnie kellene tőle.
– Kérlek, kicsim, kérlek, ne sírj! Annyira bánom! Soha többé nem
fordul elő! Nem is lett volna szabad hagynom, hogy megtörténjen.
A karjában ringatta, csitítgatta Miát, aki még mindig egész testében
remegve bújt hozzá. Nem tudta, hogy fél, csalódott vagy haragszik-e rá,
de mindent megérdemelt volna. Cserbenhagyta. Nem védte meg. Nem
gondoskodott róla, ahogy megígérte. Azért, hogy bizonyítson magának
valamit, ami amúgy is baromság volt.
Szemenszedett hazugság. Igenis szüksége volt Miára. A
megszállottja volt, függött tőle, jobban vágyott rá, mint arra, hogy
levegőt vegyen. Még soha nem érzett ilyen féktelen, vad dühöt, ha bárki
is megérintette azt, ami az övé. Csakhogy nem úgy bánt Miával, mintha
hozzá tartozna. Úgy kezelte, mint egy tárgyat, egy játékszert, nem pedig
úgy, mint a nőt, aki fontos számára.
Mia háta rázkódott a zokogástól a keze alatt. Kétségbeesetten
próbálta vigasztalni és megnyugtatni, hogy kárpótolja azért, amit
elmulasztott.
Mia próbálta eltolni magát tőle, de ő csak szorította, rettegve attól,
hogy ha most elengedi, soha többé nem kapja vissza.
– Le akarok zuhanyozni – mondta Mia elcsukló hangon. – Kérlek,
Gabe, szükségem van rá. Csak le akarom mosni magamról… a keze
nyomát.
Gabe ereiben megfagyott a vér. Nemcsak Charles szennyezte be
Miát, hanem ő is. A létező legnagyobb árulás volt, hogy hagyta ezt
megtörténni. Nem is csak hagyta, hiszen az egészet ő rendezte meg!
Hogy a pokolba tudna ezért valaha is megbocsátani magának? És Mia
neki?
 – Hagyd, hogy megnyissam neked a zuhanyt – mondta halkan, és
gyöngéden hátrasimította a zilált tincseket Mia homlokából. A lány
orcáin végigcsorogtak a könnyek, és megsebzett tekintettel nézett vissza
rá. A vér még mindig szivárgott a szája sarkából. Elfordította a fejét,
mint aki képtelen a szemébe nézni, amitől Gabe úgy érezte, mintha
lándzsát forgatnának a szívében.
– Maradj itt! Megyek, és megnyitom a csapot, hogy lezuhanyozhass.
Felkelt az ágyról, bár minden erejét össze kellett szednie, hogy egy
percre is magára tudja hagyni Miát. Kietlen ürességet érzett, torkát a
pánik fojtogatta. Még soha életében nem zuhant meg ennyire.
Kicsúszott alóla a talaj, és majd' belepusztult, annyira szenvedett.
Akkor sem érzett hasonlót, amikor Lisa elhagyta. Még akkor sem,
amikor az aljas hazugságait fröcsögte rá a nyilvánosság előtt. Mindaz
meg sem közelítette ezt a fájdalmat és a rettegést, amely most úrrá lett
rajta.
A fürdőszobába sietett, megnyitotta a zuhanyt, és beállította a
hőmérsékletét. Elővett egy fürdőköntöst és egy törülközőt, de a nagy
kapkodásban a törülköző kiesett a kezéből. Elmormolt egy
káromkodást, miközben lehajolt, hogy felvegye, majd újra
összehajtogatta, és letette a mosdópultra, hogy kéznél legyen.
Amikor visszament a hálószobába, Mia az ágy szélén ült. Lábát
védekezőn felhúzta a mellkasához, karjával átkulcsolta, és a térdére
hajtotta a fejét. Olyan végtelenül kiszolgáltatottnak és összetörtnek tűnt,
hogy Gabe legszívesebben ott helyben szörnyethalt volna.
Ő tette ezt vele, nem egy idegen. Nem Charles. Csakis ő a felelős.
Nem is próbáira tagadni.
Megérintette Mia vállát, és végigsimított selymes fürtjein. – Mia,
drágám, kész a zuhany – mondta, majd habozott, az elutasítástól félve. –
Szeretnéd… hogy segítsek?
Mia felemelte a tekintetét, szemében még mindig a rettenet
tükröződött. De nem mondta, hogy nem, csak némán bólintott.
Gabe annyira megkönnyebbült, hogy elszállt belőle minden erő.
Beletelt egy percbe, mire összeszedte magát. Mia nem taszította el
magától – még nem.
Karjába vette a lány ernyedt testét, és felemelte az ágyról.
Védelmezőn szorította magához, míg bevitte a fürdőszobába. Letette a
zuhanyzó előtt, gyorsan levetkőzött, és belépett előtte a fülkébe. Majd
megfogta Mia kezét, behúzta magához, és átölelte.
 Hosszú percekig álltak így, miközben zubogott rájuk a forró víz.
Aztán elkezdte lecsutakolni Miát. Minden egyes porcikáját gyöngéden
bedörzsölte az illatos szappannal, hogy még az emlékét is letörölje
annak, hogy egy másik férfi megérintette.
Sampont nyomott a tenyerébe, gyöngéden belemasszírozta Mia
hajába, aztán minden tincset egyenként leöblített. Ezután újra magához
szorította, és némán ölelte a forrón zubogó vízsugár alatt.
Végül elzárta a csapot. Kinyitotta a zuhanyfülke ajtaját, és a
törülközőért nyúlt, nehogy Mia megfázzon. Betekerte a törülközőbe,
megszárítgatta, és a hajáról is felitatta a vizet. Magával nem is törődött,
hadd fázzon csak, megérdemli. Egyedül Mia volt a fontos számára.
Remélte, hogy nem túl későn jött rá erre.
Amikor Mia már teljesen száraz volt, Gabe turbánba csavarta a haját,
és ráadta a puha fürdőköntöst. Átkötötte a derekát, hogy biztonságban
érezze magát, még tőle is.
Felkapott egy törülközőt, miközben bekísérte Miát a hálószobába.
Miután bedugta a lányt az ágyba, megtörölközött, és felvette a
bokszeralsóját. Kapkodva a telefonért nyúlt, és forró csokoládét rendelt
a szobapincértől. Aztán leült az ágy szélére, és felültette Miát, hogy
megszárítsa a haját.
Egyikük sem szólalt meg, miközben felitatta hajából a maradék
nedvességet. Aztán visszavitte a törülközőt a fürdőbe, és kihozta Mia
fésűjét. Amikor visszatért a hálószobába, Mia pontosan úgy ült az
ágyon, ahogy hagyta.
Leült mögé, odahúzta a combjai közé, és lassan, finoman elkezdte ki
fésülni a hajat. Végtelen türelemmel, tincsről tincsre haladt, míg végül
Mia haja tökéletesen kisimulva hullott a vállára.
Letette a fésűt az éjjeliszekrényre. Aztán megfogta Mia vállát, és
lehajolt, hogy megpuszilja. Mia összerezzent, miközben puhán
végigcsókolta a nyakát, le a válláig, majd vissza a tarkójáig.
– Sajnálom – suttogta a fülébe.
Mia válla egy kissé megfeszült, de ebben a pillanatban távolról
kopogás hallatszott. Gabe vonakodva engedte el, hogy felkeljen az
ágyból. – Mindjárt visszajövök. Te csak dőlj le, majd behozom a forró
csokoládét.
Mia bólintott, hátradőlt a párnákra és az álláig felhúzta a takarót.
 Gabe elvette a tálcát a szobapincértől, és visszasietett vele a hálóba.
Letette az ablak melletti kisasztalkára, levette róla az egyik gőzölgő
bögrét, és odavitte Miának.
Mia két kezébe fogta a bögrét, és hálásan szívta magába kellemes
melegét. A szájához emelte, és ráfújt, mielőtt óvatosan belekortyolt.
Beleborzongott, amikor a forró folyadék felrepedt szájához ért, és
fintorogva tolta el magától a bögrét.
Gabe gyorsan elvette tőle. Haragudott magára, hogy nem gondolt
arra, a forró csoki fájdalmat okozhat Mia sérült ajkának.
– Hozok neked egy kis jeget – mondta. – Ne mozdulj, kicsim.
Visszament a nappaliba, felkapta a jegesvödröt, és néhány jégkockát
beletekert egy kéztörlőbe. Amikor visszament a hálóba, Mia az ágyon
feküdt, üres tekintete a távolba révedt.
Leült mellé az ágy szélére, és óvatosan odanyomta a jeges borogatást
az ajkához. Mia összerezzent, és elhúzta a fejét.
– Mia, drágám, a jég segít, hogy ne dagadjon fel a szád – mondta
Gabe mély, lágy hangon.
Mia odanyúlt, elvette tőle a borogatást, és az ágy másik végébe
húzódott. Gabe nem hibáztathatta ezért, és nem is ellenkezett vele. Ez
még enyhe büntetés volt ahhoz képest, amit érdemelt. Felkelt az ágyról,
az ajtó felé indult, majd megállt, és visszanézett.
Ott tipródott, szorongva, aggódva, esetlenül. Ő, aki hírből sem
ismerte a határozatlanságot. Csakhogy Mia mellett rendszeresen
kicsúszott alóla a talaj. Most pedig megbénította, hogy mennyire
elbaszta ezt az egészet. Ez nem olyan helyzet volt, amin egy egyszerű
sajnálom segített volna. Veszélynek tette ki Miát. Hagyta, hogy egy
idegen férfi bántalmazza, miközben az ő védelme alatt állt.
Hogy is várhatná, hogy bocsásson meg neki ezért, amikor magának
sem tudott megbocsátani?
Mia elengedte a borogatást, amely erre lecsúszott a nyakába.
Kimerülten, elgyötörten nézett. Gabe rémülten vette észre, hogy
gyönyörű tekintetéből eltűnt a fény.
– Fáradt vagyok – sóhajtott fel Mia.
Valóban végzetesen elcsigázottnak tűnt. Szemét sötét karikák
árnyékolták be, arca kifejezéstelenül merev volt.
Gabe még beszélni akart volna vele. A bocsánatáért könyörögni.
Biztosítani, hogy ez soha többé nem fordulhat elő. De nem erőltethette,
míg Mia készen nem állt erre, és egyértelmű volt, hogy ma már nem is
akar beszélni erről. Talán még nem emésztette meg, ami történt. Vagy
csak erőt gyűjtött ahhoz, hogy kiadja az útját?
Gabe bólintott, de gombócot érzett a torkában. Lekapcsolta a
villanyt, csak az éjjeli lámpát hagyta égve.
Lefeküdt Mia mellé az ágyba, de nem tudta, vajon akarja-e, hogy
egyáltalán hozzáérjen. Miután bebújt a takaró alá, lekapcsolta az éjjeli
lámpát is. A szobában sötét volt, csak a város tompán beszűrődő fényei
táncoltak a függönyön.
Gabe megfordult, és ösztönösen át akarta volna ölelni Miát, de csak a
hátát találta. Mia elfordult tőle. Nem utasította el a közeledését, de nem
is adta át magát neki. Gabe átkarolta, és a mellkasát szorosan a hátához
préselte. Miának szüksége volt arra, hogy tudja, ott van mellette. De
még inkább neki volt szüksége arra, hogy érezze Mia jelenlétét.
Egy perccel később Mia mélyet sóhajtott, és Gabe érezte, ahogy
elernyed a teste. Halk szuszogása azt jelentette, hogy elszunnyadt, vagy
legalábbis mindjárt elalszik.
Gabe nem aludt. Le sem tudta hunyni a szemét. Valahányszor
megpróbálta, megjelent előtte Mia halálra rémült arca, amint az idegen
férfi rá akarja erőszakolni magát.
 harmincegyedik fejezet

Másnap reggel, mikor Mia felébredt, nem találta Gabe-et maga mellett
az ágyban. Hiányzott neki, de megkönnyebbült, mert nem tudta, hogy
képes lenne-e máris szembenézni vele. Sok mindent akart mondani
neki, de még azt sem tudta, hogyan fogjon hozzá. Inába szállt a
bátorsága, mert tudta, hogy amit mondani készült neki, az a kapcsolatuk
végét is jelentheti.
Összekucorodott a takaró alatt, és magához szorította a párnát. Azon
gondolkodott, felkeljen-e, mikor egyszer csak Gabe megjelent az
ajtóban, kezében egy reggelizőtálcával.
– Éhes vagy? – kérdezte halk, komoly hangon. – Rendeltem reggelit.
Miát meglepte, mennyire idegesnek tűnt. Összetört tekintetében
őszinte aggodalom és bűntudat tükröződött, valahányszor csak
rápillantott.
Összeugrott a gyomra, és behunyta a szemét, hogy elhessegesse
magától az előző éjjel történtek emlékét. – Mia?
Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Gabe ott áll az ágy mellett a
tálcával. Felült, és a háta mögé tornyozta a párnákat, hogy enni tudjon.
– Köszönöm – mormolta, miközben Gabe az ölébe tette a tálcát.
Gabe leült mellé az ágy szélére, és a hüvelykujjával végigsimított
sebesült ajkán. Mia összerezzent, amikor a sebhez ért, Gabe pedig
bocsánatkérően pillantott rá.
– Fogsz tudni enni? – kérdezte halkan.
Mia bólintott, aztán a tányérra nézett, és felvette a villát. Nem tudta
tovább állni Gabe tekintetét.
– Lemondtam az összes tárgyalást – közölte Gabe.
Mia felpillantott, és kérdőn nézett rá. De még mielőtt megszólalhatott
volna, Gabe folytatta, mint aki észre sem vette a reakcióját.
– Áttetettem a repülőjegyünket holnap reggelre. De ma megmutatom
neked Párizst. Az Eiffel-tornyot, a Notre-Dame-székesegyházat, a
Louvre-t, bármit, amit csak látni szeretnél. Este hétre pedig asztalt
foglaltam vacsorához. Kissé korai a francia szokásokhoz képest, de
holnap korán repülünk, és szeretném, ha ki tudnád pihenni magad.
– Csodásan hangzik – felelte Mia lágyan. Gabe arca olyan
megkönnyebbülten és örömtelien ragyogott fel, hogy Mia meghökkent.
Akart volna még valamit mondani, de végül becsukta a száját.
Nem értette, miért mondta le Gabe a tárgyalásokat, hiszen azért
utaztak ide, hogy az új szálloda ügyét tető alá hozzák. De egy nap,
kettesben Gabe-bel, Párizsban, mennyeien hangzott!
Munka és vadidegen férfiak nélkül. Mindig is erről álmodozott: csak
ők ketten, a világ egyik legromantikusabb helyén, kiélveznek minden
együtt töltött percet. Legalább egy rövid időre elfelejthetik azt is, ami az
előző éjjel történt.
Ilyen könnyen persze nem lehetett túllépni rajta, de most kész volt
elfogadni a felajánlott haladékot. Később majd visszatérnek a témára,
még ha az a beszélgetés jó eséllyel szakítással végződik is.
Gabe még mindig aggódva figyelte, miközben gyorsan evett, hogy a
lehető legtöbb időt tölthessék a város felfedezésével. Egy nap alatt
bejárni Párizst képtelenség, de olyan sokat akart látni belőle, amennyit
csak lehet.
Miután befejezte a reggelit, felkelt, és lófarokba fogta a haját. Nem
bajlódott a sminkkel. Örült, hogy elhozta a kedvenc farmerét, és fürgén
felvette.
– Hűvös van odakint. Hoztál meleg ruhát? – kérdezte Gabe.
A fürdőszoba ajtajában állt, az ajtófélfának támaszkodva, és nézte,
ahogy Mia belebújik a farmerébe.
– Vehetünk is neked bármit, amire csak szükséged van. Nem
szeretném, hogy megfázz.
Mia elmosolyodott. – Hoztam kardigánt. És majd kimelegszem a
gyaloglástól.
Gabe hangosan kifújta a levegőt. – Istenem, de gyönyörű vagy,
amikor mosolyogsz!
Mia a váratlan bóktól még szélesebben mosolygott, majd zavarában
lehajtotta a fejét.
Zoknit és tornacipőt húzott, aztán felvette a kardigánját, de nem
gombolta be.
Gabe már felöltözött, indulásra készen várta. Lementek a szálloda
halljába, ahol Gabe pár percig beszélgetett a recepcióssal, majd
magához vett egy térképet, és elindultak.
 Amikor kiléptek a szállodából, Mia nagyot szippantott a friss, hűvös
levegőből, mely azonnal felélénkítette. Ennél szebb napot el sem tudott
volna képzelni a párizsi városnézésre. Az ég színtiszta világoskéken
tündökölt, szemernyi felhőfoszlány sem csúfította el.
Az első sarokhoz érve Mia beleborzongott a csontig hatolóan hűvös
fuvallatba, mely végigsöpört az utcán. Gabe a fejét csóválta, és bement
az első útjukba eső ruhaüzletbe.
Egy hatalmas, színes sállal a kezében tért vissza. Mia a járdán
álldogált, odalépett hozzá, ráterítette a sálat a vállára, és gondosan
bebugyolálta a finom, meleg anyaggal.
– Jobb így? – kérdezte gyöngéden.
– Tökéletes – felelte mosolyogva Mia.
Gabe átölelte és az oldalához szorította, miközben továbbsétáltak.
Mia nagyokat lélegzett, hogy magába szívja a város éteri szépségét.
Útközben gyakran megállt, nézegette a kirakatokat és az utcai árusok
portékáit. Gabe végig türelmes és kivételesen figyelmes volt vele.
Bármi megtetszett neki, azonnal megvette, míg végül már
többzacskónyi holmit cipeltek magukkal.
A kilátás az Eiffel-toronyból lélegzetelállító volt. Lábuk alatt lustán
nyújtózott el a káprázatos város. Mia haját felborzolta a szél, de
belekapott még a sál szegélyébe is.
Mia a boldogságtól elragadtatva lábujjhegyre állt, és szájon csókolta
Gabe-et. Gabe megilletődve nézett le rá. Mikor a sarka földet ért, Mia
szégyenlősen elmosolyodott. – Mindig arról álmodtam, hogy csókot
kapok az Eiffel-torony tetején.
– Akkor csináljuk rendesen – felelte Gabe.
Kiejtette a kezéből a csomagokat, és magához húzta Miát. Tenyerébe
vette az arcát, és felemelte az állát. Ajka melegen tapadt Mia szájára.
Nyelvével lágyan cirógatta, hogy megnyíljon előtte és végre magába
fogadja, Mia felsóhajtott, behunyta a szemét, és átadta magát a pillanat
varázsának. A világ egyik legromantikusabb városában voltak, és egy
régi álma vált valóra. De melyik nő ne olvadna el egy ilyen csóktól,
méghozzá az Eiffel-torony tetején?
Ez a nap maga volt a beteljesült romantikus álom. Megnézték a város
legizgalmasabb látványosságait, közben önfeledten nevettek és kézen
fogva andalogtak. Gabe hihetetlenül gyöngéd volt vele és végtelenül
elkényeztette.
 Amikor már sok volt a csomagjuk, hívott egy sofőrt, hogy vigye
vissza ezeket a szállodába.
A nap végén pedig elvitte egy Szajna-parti étterembe. Az alkonyati
félhomályban barátságosan pislákoltak a város meghitt fényei. Mia
ugyan a rengeteg gyaloglástól halálosan elfáradt, de ennél tökéletesebb
napot el sem tudott volna képzelni.
Miközben a vacsorájukra vártak, Gabe az asztal alatt megfogta a
lábfejét, és az ölébe vette. Miután kifűzte és levette a tornacipőjét,
masszírozni kezdte Mia lábát. Mia kéjesen felnyögött, amikor a talpát
dörzsölte.
– A szállodához taxival megyünk. Mára eleget gyalogoltál. Holnap
sajogni fog a lábad – jegyezte meg Gabe.
– Már most is sajog. De ez a nap csodálatos volt! Nem is tudom,
hogy köszönjem meg neked.
– Nem kell megköszönnöd, Mia. Bármit megtennék, hogy
mosolyogni lássalak – válaszolta Gabe komoly, elszánt tekintettel.
Egész nap olyan ellágyulva nézett rá, hogy Miának rendszeresen
nagyot dobbant a szíve. Kezdte úgy érezni, mintha mégiscsak jelentene
valamit Gabe számára, és nem csupán szexuális játékszernek tartaná.
Amikor kihozták az ételt, Mia nagy élvezettel látott neki, bár egész
nap ínycsiklandó süteményeket, sajtokat és bagettet nassoltak. Az utolsó
falatoknál azonban lassított, mert akármilyen mesés is volt ez a nap,
tudta, hogy a szállodába visszaérve szembe kell nézniük azzal a
témával, amelyet most gondosan kerültek. Nem akart gyorsan a nap
végére érni, hiszen élete végéig őrizni fogja az emlékét. Bármi történjen
is a jövőben, sosem felejti el a Gabe-bel Párizsban kettesben töltött időt.
Mikor elérkezett az indulás ideje, Gabe megfogta a kezét, és
átkulcsolta az ujjait az övéivel. Kisétáltak a folyóparti sétányra. Egy
kirándulóhajó siklott el előttük a vízen, ünnepélyes díszkivilágításban.
Fenséges éjszaka volt. A csípős hideg már a tél közeledtét jelezte.
Fölöttük a telihold épp kidugta kerek arcát az égbolt szélén. Mia
sóhajtva gyönyörködött a hajók és a folyóval párhuzamos sétányokon
sétálgató párocskák látványában. Tökéletes nap volt, és tökéletes este.
Gabe magához ölelte, hogy megmelegítse, miközben a folyót nézték.
Puhán homlokon csókolta, Mia pedig a mellkasába fúrta az arcát.
A szívébe belenyilallt a fájdalom. Bárcsak mindig így maradhatna
kettejük közt minden! Ebben reménykedett, erről álmodozott mindig.
Behunyta a szemét és feloldódott a pillanat gyönyörűségében. Élvezte
Gabe mámorító ölelését, és hogy végre egészen közel érezte őt
magához, nem csupán testben.
Gabe legalább annyira halogatta az este befejezését, mint ő. Végül
kézen fogta Miát, és a sarkon álló egyik taxihoz vezette. Pár perccel
később már úton voltak a szálloda felé, vissza a kijózanító valóságba.
 harminckettedik fejezet

Mia az ágyon ült, Gabe egyik pólójában, amely majdnem a térdéig ért.
Gabe zuhanyozott, ő pedig feszülten várt rá. Közben azon gondolkodott,
mit mondjon neki. Még benne is kavarogtak az érzések. Nem akart
semmi olyasmit mondani vagy tenni, amit később megbánhat.
Összeszedte a bátorságát, és kész volt szembenézni Gabe-bel. Nem
ultimátumot akart adni neki, csak tiszta vizet önteni a pohárba.
Kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és Gabe kilépett rajta a derekára csavart
törülközőben. A haja nedves volt, eszményien kidolgozott felsőtestén
vízcseppek csillogtak. Lélegzetelállítóan szexis volt.
A törülköző lehullott a derekáról, mikor a bőröndjébe nyúlt, hogy
kivegye az alsónadrágját. Mia megcsodálta formás fenekét, és mikor
megfordult, a farkát, mely még nyugalmi állapotban is vérforralóan
izgató látvány volt.
Mia elfordította a tekintetét. Szégyellte, hogy ilyen szemérmetlenül
bámulja, és nem akarta, hogy bármi is elterelje a figyelmét a
mondandójáról.
Mikor Gabe az ágyhoz jött, Mia visszatartotta a lélegzetét, és
előredőlt. Ha most nem kezd bele, sosem tudja kimondani azt, ami a
lelkét nyomja. Jobb, ha most megteszi, akármilyen ügyetlenül is tudja
megfogalmazni az érzéseit.
– Gyűlöltem a tegnap estét – bukott ki belőle remegő hangon.
Gabe egy pillanatra becsukta a szemét, és megállította a mozdulatát,
amellyel be akart bújni Mia mellé az ágyba. Ehelyett leült az ágy
szélére, hogy egy kis távolságot hagyjon kettejük között.
– Tudom – felelte halkan.
Mia folytatta.
– Utáltam, hogy az a férfi hozzám ér. Tudom, mit írtam alá, Gabe. És
tudom, hogy korábban azt mondtam neked, hogy nem lenne ellenemre,
vagy legalábbis eljátszottam a gondolattal. De már nem akarom, hogy
bárki más hozzám érjen. Úgy éreztem, hogy meggyaláztak.
Bemocskoltak. És soha többé nem akarok így érezni kettőnkkel
kapcsolatban.
– Nem, szívem, dehogy – suttogta Gabe. Az arckifejezése
kétségbeesett volt, tekintetébe kiült a rémület.
– Nem érdekel, mit mond ki a szerződés – bökte ki Mia rekedt
hangon. – De ezt többé nem csinálom. Az egyetlen férfi, aki egyáltalán
rám nézhet, egyedül te lehetsz. Senki más, akinek kedved szottyan
kölcsönadni a játékodat.
Gabe torkából fojtott hang szökött ki, de Mia felemelte a kezét, hogy
hagyja végigmondani, amit akart. Nem engedhette, hogy félbeszakítsa
most, amikor végre összeszedte a bátorságát, hogy ezt kimondja.
– Soha többé nem teszem meg – jelentette ki Mia, és határozottan
rázta a fejét, hogy nyomatékot adjon szavainak, és Gabe tudja, hogy ezt
véresen komolyan gondolja. – Tudom, hogy belementem ebbe, amikor
aláírtam a szerződést, de nem akarom. Soha többé. Minden percét
gyűlöltem. Ha valaha is újra megtörténik, én végeztem veled.
Elhagylak, és engem többé nem látsz.
Gabe már nem tudta tovább türtőztetni magát, és megölelte Miát.
Olyan erővel préselte a mellkasához, hogy levegőt is alig kapott.
– Úgy sajnálom, Mia! Annyira sajnálom! Soha többé nem fordul elő.
Soha! Soha nem érhet hozzád senki más. Istenem, én is gyűlöltem
minden percét. Már közbe akartam lépni, mikor meghallottam a
kiáltásod, a félelmet a hangodban, és hogy nemet mondasz.
Megesküdtem neked, hogy ennyi kell csak, és megállok. Aztán az a
rohadék megütött, mielőtt odaérhettem volna hozzád. Istenemre
mondom, ezt sosem fogom megbocsátani magamnak. Soha! Iszonyúan
bánom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak, és hagytam, hogy az a
szemétláda olyasmire kényszerítsen, amit nem akarsz.
Gabe teste rázkódott. Felindultan simogatta Mia hátát. Aztán eltolta
magától, a kezébe vette az arcát és komolyan nézett a szemébe.
– Annyira sajnálom, kicsim! Nem tudom, hogy valaha is
megbocsáthatok-e magamnak azért, amit tettem. Gyűlöltem, gyűlöltem
az egészet!
– Akkor miért tetted?
Gabe lesütötte a szemét és elfordította a tekintetét. Keze lecsúszott
Mia arcáról. Behunyta a szemét, és az arca eltorzult az undortól.
– Mert egy istenverte gyáva féreg vagyok.
 Olyan halk volt a hangja, hogy Mia alig tudta kivenni, mit mond. De
nem is volt biztos abban, hogy jól érti-e. Ez mégis mit jelentsen?
Gabe a kezéért nyúlt, és megszorította. Aztán a szájához emelte, és
belecsókolt a tenyerébe.
– Soha többé nem fog megtörténni, erről biztosíthatlak, Mia. Arra
kérlek, hogy bocsásd meg nekem a megbocsáthatatlant. Igen, aláírtad a
szerződést, de nem ezt akartad. Nem azt, ami múlt éjjel történt, sem azt,
ami a többi éjjelen. Azt hiszem, ezzel már korábban is tisztában voltam.
Tudtam, mégis engedtem, hogy az a szemét hozzád érjen, és végtelenül
megvetem magam ezért. Az én feladatom, hogy ismerjem a vágyaid és
az óhajaid, és a sajátjaim elé helyezzem ezeket. Ezt nem tettem meg
tegnap este, ami óriási hiba volt részemről.
Mia egyáltalán nem értette, hogy akkor mégis miért akarta ezt Gabe?
Bár beszéltek a lehetőségről soha nem feltételezte, hogy valóban meg is
tenné ezt vele. Teljesen váratlanul érte az egész.
Nem tudta, mi járhatott Gabe fejében, amikor felhívta azokat a
férfiakat a lakosztályukba. Amióta csak eljöttek New Yorkból, mogorva
és magába forduló volt. Talán ennek is köze volt az előző este
történtekhez? Netán tudatni akart vele valamit, amit nem értett?
Egyáltalán, volt ennek bármi köze őhozzá?
– Annyira sajnálom, kicsim! – mondta Gabe rekedtes, bűnbánó
hangon. – Kérlek, bocsáss meg nekem! Mondd, hogy velem maradsz, és
nem hagysz el! Tudom, hogy ezt kellene tenned, hiszen nem érdemellek
meg. Nem érdemlem meg a kedvességedet, sem a megértésedet. De
szükségem van rá! Nem tudom, hogy egyáltalán tudnék-e élni nélküle.
Gabe először ismerte el, hogy többet érzett iránta, mint pusztán
szexuális vágyat.
Mia előredőlt, feltérdelt, és a kezébe vette Gabe arcát.
– Nem kell lemondanod róla, sem rólam – suttogta. – Itt vagyok,
Gabe. Nem hagylak el. De ebben a kapcsolatban csak mi ketten
lehetünk. Te és én. Senki más.
Mia alig tudta elnyomni magában a borzongást, amely végigfutott a
gerincén.
Gabe szemében felcsillant a megkönnyebbülés. Magához szorította
Miát, olyan kétségbeesetten, mint egy fuldokló a mentőövet. Csókolta a
homlokát, a fejét, a haját, mint aki nem tud betelni vele. – Csak mi
ketten – suttogta Mia fölébe. – Esküszöm!
 Elengedte Miát a szorításából, de épp csak annyira, hogy a homlokát
a homlokához nyomja.
– Menjünk haza, Mia! El akarom felejteni ezt az egészet. Azt
akarom, hogy te is el tudd felejteni, és örökre kitöröld az
emlékezetedből. Tudom, hogy szörnyen megbántottalak. A szavamat
adom, hogy helyrehozom, és kárpótollak mindenért.
Miát izgalommal és várakozással töltötte el az édes ígéret. Gabe úgy
beszélt, mintha lenne közös jövőjük, mintha többet akart volna pusztán
szexnél. Talán bolond volt, hogy ezt hitte?
Karjait Gabe nyaka köré fonta. – Szeretkezz velem, Gabe. Tegyük
emlékezetessé az utolsó esténket Párizsban.
– Ó, bébi – felelte Gabe csábítóan. – Ma éjjel minden porcikádat
kényeztetni fogom. Holnap pedig végig a karomban tartalak, míg
kipihened magad a repülőúton.



Mia az éjszaka közepén felébredt. Pislogott, míg a szeme hozzászokott a

derengő hajnali fényhez. A fürdőszobából kiszűrődő fénysugár
megvilágította Gabe alvó arcát.
Szorosan az oldalához simulva feküdt, lábával átkulcsolta Mia lábát,
a karját pedig áttette a derekán. Még álmában is birtokolni akarta.
Mégis hagyta, hogy egy idegen férfi megérintse – vajon akkor
mennyire lehetett egyáltalán birtokló?
De szemernyi hamisság nem volt abban, ahogy őszinte tekintettel,
elgyötört arccal bocsánatot kért tőle. Mia még mindig nem volt
tisztában az okokkal, de érezte, hogy a tegnap este valamit alapvetően
megváltoztatott Gabe-ben. Talán még ő maga sem értette, mit…
Megpróbált kiszabadulni az öleléséből, mire Gabe felébredt és
álomittasan pillantott rá. – Kimegyek a mosdóba – suttogta Mia. – Siess
vissza – motyogta félálomban Gabe, és elengedte, hogy felkelhessen.
Mia kiment pisilni, utána belenézett a tükörbe. A szája még mindig
fel volt dagadva, és már halványan megjelent az orcáján a véraláfutás.
Hogy az ördögbe fogja ezt megmagyarázni Jace-nek? Magánkívül lesz,
ha így meglátja.
Carónak nagyon ki kell tennie magáért, hogy ezt sminkkel elfedje.
 Minden porcikája fáradtan bizsergett, de most nem a szokásos
okokból.
Gabe meglepően gyöngéd volt vele. Máskor féktelen, heves
szenvedélyével teljesen megőrjítette. Ma éjjel azonban kivételesen
hosszasan kényeztette. Vég nélkül becézgette, cirógatta, szeretetteljesen
és odaadóan. Még mindig összevissza kalapált a szíve, és bizseregni
kezdett az öle, amikor arra gondolt, milyen fájdalmasan szép volt a
szeretkezésük.
Először érezte úgy, hogy ez nem csupán szex…
Tudta, hogy Gabe utána jön, ha túl sokáig váratja, ezért gyorsan
visszament a hálóba, és leült mellé az ágyra. Gabe álmosan félig
kinyitotta a szemét, és kinyújtotta feléje a karját. De Mia nem bújt
vissza mellé, hanem leült a sarkára, és gyönyörködött a látványban.
Mit nem adna érte, ha néhány napig ő fedezhetné fel Gabe
lehengerlően vonzó testét! Még sosem volt rá lehetősége, mert mindig
Gabe irányított.
Gabe fintorgott és feltolta magát a könyökére. Közben lecsúszott róla
a takaró, szabadon hagyva izmoktól duzzadó mellkasát és hasát.
Értetlenkedve nézett fel rá.
– Mia?
Hangjában bizonytalanság remegett, és félelem, ami meglepte Miát.
– Mi a baj? – kérdezte Gabe lágyan.
– Semmi – felelte Mia.
Gabe összehúzta a szemét. – Akkor miért nem vagy még itt? –
kérdezte, és arra a helyre mutatott, ahol pár perccel ezelőtt Mia teste
pihent.
Mia feltérdelt, és odakucorodott hozzá. Két tenyerét óvatosan Gabe
mellkasára tette, és figyelte a reakcióját.
Teste mágnesként vonzotta a kezét. Meg akarta érinteni, érezni az
izmaiban duzzadó erőt, a bőre lágyságát.
– Csak meg akarlak érinteni. Szabad? – suttogta Mia félénken.
Gabe szeme éberen csillant fel a derengő hajnali fényben. Nagy
levegőt vett, és robbanásszerűen kifújta, amitől beesett a mellkasa. – De
még mennyire.
Mia fölé hajolt, dús haja buján a férfi mellkasára omlott. Mélyen a
szemébe nézett, a légzése felgyorsult. – Ennél többet is akarok.
Gabe a hüvelykujjával megcirógatta az arcát, aztán az ajka vonalát. –
Tégy velem, amit csak akarsz. Nem fogok panaszkodni.
 – Hát jó, rendben – sóhajtott fel megkönnyebbülten Mia. Most, hogy
végre teljesült a kívánsága, hirtelen nem is tudta, hol kezdje a
felfedezést. Végigsimított Gabe mellkasán, a vállán, majd le a karján.
Ujjával körberajzolta tökéletes hasizmait, aztán lehajolt, hogy a
nyelvével tegye meg ugyanezt.
Gabe belemarkolt a hajába és a hasához húzta a fejét, hogy a szája a
bőréhez érjen.
Mia a beleegyezéstől felbátorodva egyre magabiztosabban nyúlt
hozzá. Lehúzta róla a takarót. Látta, hogy máris ébredezett benne a
vágy. Hosszú, vastag hímvesszője kiemelkedett a sötét fanszőrzetből.
Mia kéjesen csettintett a nyelvével, amitől Gabe hangosan
felnyögött. – Az isten szerelmére, Mia!
Mia átemelte a lábát Gabe dereka fölött, és ráült a combjára.
Figyelte, ahogy a farka minden egyes másodperccel keményebb lett.
Felágaskodott, és egészen feszes hasáig ért. Mia nem tudott ellenállni a
kísértésnek, és két kézzel átfogta.
Amint megérintette, Gabe összerezzent, és sóvárogva tolta felé az
ágyékát.
Mia ráhajolt, hogy megcsókolja. Gabe kemény farka ott feszült
kettejük között, és forrón lüktetve préselődött a hasának. Becsúsztatta a
nyelvét Gabe szájába, és érzékin körözött benne.
Izgatta, hogy meddig mehet el. Megragadta Gabe csuklóit, ahogy
korábban ő is tette vele, és hátranyomta őket a matracra.
Gabe csibészesen mosolygott. – Nocsak, a kiscicámból vad nőstény
oroszlán lett!
– De még mennyire! Ma éjjel én diktálok.
– Tetszik ez az oldalad – dörmögte Gabe. – Elképesztően beindít.
Igazi vérszomjas tigris vagy!
– Most megnézheted magad! – felelte Mia csábítóan.
Aztán betapasztotta Gabe száját a szájával, épp olyan telhetetlenül
habzsolva az ajkait, ahogy ő is tette vele már megannyiszor. Addig
csókolta, míg Gabe levegőért nem kapkodott. Mia imádta, ahogy
felindultan zihál.
El akarta venni az eszét, és az önkívületig izgatni. Gabe már minden
izmát megfeszítve vonaglott alatta. Szeme vadul parázslott, de nem
mozdította a kezét, még azután sem, hogy Mia levette a csuklójáról a
tenyerét.
 Boldogan engedte át az irányítást. Mia lassan végigcsókolta a
mellkasát, és közben a hajával cirógatta. Érzékien végigsimított a
combjain, le a térdéig, majd vissza a combhajlatáig. Aztán megmarkolta
a farkát, és egy pillanatra megállt.
Felnézett Gabe-re, és látta, ahogy sóvárogva, vágytól izzó tekintettel
figyeli.
Elégedett mosollyal hajolt le a farkához, és kéjesen az ajkához
dörzsölte. Nyelvével körözött a makkja peremén, és elidőzött azon a
ponton, ahol a vastag ütőér lüktetve táplálta az erekcióját.
Gabe felszisszent, és megemelte az ágyékát. Még többre vágyott a
szájából. – Istenem, Mia!
A hangja annyira elfúló volt, hogy alig lehetett kivenni a szavait.
Mia magabiztosan, pajkosan mosolygott. Végre nyeregben érezte
magát. Gabe szó szerint a markában volt. Kétségbeesetten kívánta, és
hagyta, hogy azt csináljon vele, amit csak akar.
Ő pedig nem tudott betelni vele. Úgy érezte magát, mint aki menzesz
idején beszabadult egy édességboltba.
Bekapta a farkát, és mélyen beszívta, egészen a garatjáig, majd
nagyot nyelt, a torkával rászorítva a makkjára.
Gabe hangosan felnyögött és belemarkolt a hajába. Mia magában
elmosolyodott. Hiába, Gabe nem bírta sokáig a tétlenséget. De Mia
egyáltalán nem bánta. Szerette, ahogy a hajába túr, és az ujjai
követelőzőn belegabalyodnak a tincsekbe.
De még mindig hagyta, hogy ő vezessen. Nem nyomta rá a fejét a
farkára, csak markolta a haját, mintha muszáj lenne hozzáérnie,
különben megőrül.
Mia újra végigszopta a farkát. A vaskos, hosszú hímvessző nedvesen
csillogott a nyálától.
– Szent ég! – zihálta Gabe. – A mindenségit, Mia! Ez az, bébi! Vedd
be tövig! Imádom, amikor a torkod ráfeszül a faszomra.
Mia újra mélyen a szájába vette, míg az orra el nem érte Gabe hasát,
majd elégedetten hümmögött, megrezegtetve a garatját. Gabe
belekapaszkodott hajába, a felsőteste felemelkedett, és Mia érezte,
ahogy a felajzottságtól megfeszülnek az izmai.
Mikor elfogyott a levegője, hagyta, hogy a farka lassan kicsússzon a
szájából. Mélyeket lélegzett, megmarkolta a várakozón ágaskodó
falloszt, és elkezdte húzogatni rajta a bőrt. Gabe arcát nézte, miközben a
keze fel-le siklott kemény farkán.
 Sötétkék szeme párásán ragyogott, a vágytól és az elégedettségtől
fűtve. Látszott, mennyire élvezi, amit csinál vele. Mia elmosolyodott,
majd előrébb csúszott, és szétterpesztett lábakkal elhelyezkedett a
combtövénél.
Aztán felemelte a csípőjét, a hüvelyének szegezte a farkát, és egy
mozdulattal tövig beleült.
Gabe felnyögött. Megragadta a csípőjét, miközben Mia
elhelyezkedett rajta.
– Istenem, de szép vagy! – bukott ki belőle, miközben sóvárgó
tekintete végigsiklott Mián.
Elengedte Mia csípőjét, és a kezébe vette a mellét. A tenyerével
gyúrta, és hüvelykujjaival a hegyes bimbókon körözött.
Ez már nem Miáról szólt. Nem mintha nem élvezte volna ő is a
helyzetet, de mindez csakis Gabe-nek szólt.
Meg akarta hódítani. Elcsábítani és végleg lefegyverezni, hogy többé
eszébe se jusson egy másik férfinak vagy bárkinek is átengedni.
Sóhajtott, majd hátravetette a fejét, hogy a haja a hátára hulljon.
Lassan ringatni kezdte a csípőjét, előre-hátra és fel-le mozogva. Érezte a
férfi testéből sugárzó felajzottságot. Látta, hogy megfeszül az álla, és
kitágulnak az orrlyukai. Gabe behunyta a szemét.
– Nézz rám! – mondta ki a parancsot, amelyet Gabe már oly sokszor
adott neki. – Látni akarom a szemed, mikor elmész.
Gabe szeme kipattant. Pupillái kitágultak az izgatottságtól, és
szaporán vette a levegőt, de nem vette le a szemét Miáról. – Érted
bármit, bébi.
Miát határtalan boldogság töltötte el. Elégedetten sóhajtott, és
hüvelyét elárasztotta a nedvesség.
Gyorsabban és határozottabban kezdett mozogni, hogy egyre
közelebb juttassa Gabe-et a csúcshoz. A férfi állkapcsa előreugrott, a
tekintete elhomályosult, és érthetetlen szavakat mormolt.
Mia az arcát nézte, mikor elélvezett. Már azelőtt látta a szemében,
hogy belelövellt volna. Figyelte, ahogy szemét lángba borítja a
szenvedély, és egy pillanatra kikapcsol a tudata. Aztán megragadta Mia
derekát, és olyan erővel nyomta bele az ujjait, hogy egész biztosan
nyomot hagytak a bőrén.
Egyik kezét lecsúsztatta Mia lába közé és simogatni kezdte a
csiklóját, miközben Mia meglovagolta.
 Amikor Mia kezdte volna behunyni a szemét, Gabe most először
szigorúan rászólt.
– Nézz rám, Mia! Rajtam legyen a szemed, mikor elélvezel.
Mia a szemébe nézett. Közeledett a csúcsra, a kéj egyre elsöprőbb
erővel ragadta magával, és szinte önkívületben mozgott rajta. Most
Gabe-en volt a sor, hogy higgadt maradjon, és biztos támaszt nyújtson
neki.
Rányomta az ujját a csiklójára, amitől Miának végleg elszállt az
agya. Annyi ereje sem maradt, hogy egyenesen tartsa magát, miközben
a gyönyör átjárta a testét. A mellkasa hátrafeszült, majd előrezuhant.
Gabe átölelte és a mellkasához szorította, mialatt az orgazmus viharos,
vad hullámaitól rázkódott.
Gabe magához ölelte Mia pihegő testét, és azon gondolkodott, mit is
élt át az előbb. Áhítatot és meghatottságot érzett. De legfőképp hálás
volt.
Nem tudta volna szavakkal leírni, mit tett érte Mia. Szeretkezett vele.
Még mindig bízott benne, annak dacára, amit elkövetett ellene, és
önzetlenül átadta magát neki.
Csodálta a nőt, akit a karjában tartott. És olyan vadul akarta
birtokolni, hogy még ő sem érte fel ésszel. Gyűlölte magát azért, amit
tett. De Mia nem gyűlölte, és ezt alig tudta felfogni.
Azt a részét érintette meg, amelyről Gabe azt hitte, hozzáférhetetlen.
Hiszen évek óta zsarnokian őrködött fölötte. Mia azonban olyan
könnyedén és magától értetődően hatolt be a szívébe, mintha mindig is
oda tartozott volna.
A legjobban maga a felismerés döbbentette meg, hogy Mia már az
élete része volt.
 harmincharmadik fejezet

Bár a párizsi út megrázó élmény volt Mia számára, az iszonyatos

éjszaka fordulópontot jelentett a kapcsolatukban. Gabe azóta még
határozottabban védelmezte, és olyan végtelenül figyelmes és gyöngéd
volt vele, mint korábban soha.
Mia szíve repesett. Arról ábrándozott, hogy talán több is lehet
kettejük közt, mint az egyezség. Szerelmes volt Gabe-be, minden egyes
nappal jobban kötődött hozzá. A szerelem pedig türelmessé tette és
reménykedéssel töltötte el.
Csak azt bánta, hogy a kapcsolatukat titokban kell tartaniuk az egész
világ, de különösen Jace elől.
Jace észrevette, hogy búslakodik, miután visszatértek Párizsból. Mia
utálta, hogy hazudnia kell neki, amikor megkérdezte, mi bántja. Azt
füllentette, hogy a gyomrára ment valami, és kimerült a repülés miatti
időeltolódástól. Szerencsére Caroline nagyon értett a sminktrükkökhöz,
és tökéletesen elfedte a véraláfutást, míg el nem tűnt.
Közelgett a hálaadás napja, és Gabe-et a szülei meghívták magukhoz
az ünnepre. De amennyire megviselte őt a válásuk, annyira nehezen
emésztette meg a kibékülésüket. Bizalmatlanul figyelte az apját, és
őrülten féltette az anyját. Még mindig haragudott az apjára, amiért
szenvedést okozott neki.
Mia még nem tudta, hogyan tölti majd az ünnepet. Gabe vívódott,
hogy elfogadja-e a szülei meghívását, vagy inkább Miával maradjon. De
Mia ragaszkodott hozzá, hogy látogassa meg a szüleit. Ügy tervezte,
hogy ő ezalatt Jace-szel lesz, már ha a bátyja a városban marad. Ha
nem, akkor majd Caróval költi el a hálaadásnapi vacsorát.
– Elkészítetted a prezentációt az ajánlatokról, hogy megvitathassam
őket Jace-szel és Ashsel? – kérdezte Gabe az íróasztala mögül.
Mia felpillantott, és látta, hogy Gabe ellágyulva néz rá. Valóban
nagyon megváltozott Párizs óta. Sokkal szeretetteljesebb lett. Mia már
elhitte, hogy képes lenne viszonozni az érzéseit.
 – Most fejeztem be. Kihagytam a helyet az utolsó két 2 ajánlatnak.
Majd ezeket is beillesztem, ha beérkeznek – válaszolta.
Gabe helyeslően bólintott. – A héten eldöntjük, melyiket választjuk.
Lehet, hogy karácsony előtt még egyszer vissza kell majd repülnöm
Párizsba. Volna kedved eljönni velem?
Ez is újdonság volt. Gabe korábban egyszer sem kérdezte meg, mit
szeretne. Csak megmondta, mit vár el tőle, neki pedig nem volt
választása.
Most azonban nem követelt tőle semmit. Ugyan érzékeltette vele,
hogy ő minek örülne, de sosem döntött helyette.
– Szívesen tölteném Párizsban a karácsonyt! – mondta Mia
izgatottan.
Gabe megkönnyebbülten elmosolyodott. – Akkor megszervezem az
utat. Hagyok egy szabadnapot is, hogy megnézhessünk bármit, amit
legutóbb kihagytunk.
Ha Mia korábban úgy érezte, hogy Gabe szemérmetlenül
elkényezteti, akkor ez már minden határon túlment. A beteljesült álom
volt. Gabe a tenyerén hordozta, és azonnal ugrott, hogy teljesítse
minden óhaját-sóhaját.
Mia pedig hihetetlenül élvezte a helyzetet. Örült minden lágy
érintésnek, minden aggódó pillantásnak, a figyelem legapróbb jelének
is.
Gabe mobilja megcsörrent. Mia hamar rájött, hogy az anyja keresi.
Megszelídült a hangja, valahányszor vele beszélt.
Az utóbbi időben gyakran telefonáltak. Gabe volt az anyja legfőbb
érzelmi támasza a kibékülés nehéz és néha fájdalmas folyamata alatt.
Mia az órájára pillantott. Az ebédidő rég elmúlt, és Gabe reggel óta
megállás nélkül dolgozott. Valószínűleg nem is tervezett ebédszünetet
tartani a délutáni megbeszélés előtt.
Úgy döntött, kiszalad valami harapnivalóért kettőjüknek. Felkelt a
székből, és felkapta a táskáját. Gabe felnézett, és kérdőn pillantott rá.
Ebédért megyek – mondta Mia hangtalanul. – Hozok neked is
valamit.
Gabe bólintott, majd eltartotta a telefont az arcától.
– Vegyél fel valamit! Hűvös van odakint. Havazhat is, vigyázz a
járdán!
Mia elmosolyodott. Meghatotta Gabe törődése. Visszament az
asztalához, és felvette a vastag kardigánt, amit az irodában tartott, arra
az esetre, ha ki kell szaladnia valamiért. Csókod dobott Gabe-nek,
akinek ettől ellágyult a tekintete.
Amikor kilépett az épületből, kellemes izgatottság töltötte el. Alig
egy hét volt hálaadásig, és a kirakatok már ünnepi hangulatban,
égősorokkal feldíszítve pompáztak.
A havazás már a levegőben lógott. Az eget rózsaszín felhők
borították, a levegő csípősen nyirkos volt – a tökéletes ünnepi idő.
Szinte táncolt a sarokig, ahol gyakran vettek szendvicset Gabe-bel.
Imádta az évnek ezt az időszakát. Szerette a telet, és már nagyon várta a
karácsonyt.
Összehúzta magán a kardigánját, mikor egy nyirkos fuvallat az
arcába csapott. Besietett a szendvicseshez, és elvitelre kért néhány
finomságot.
Öt perccel később már zacskókkal a kezében lépett ki az utcára. Az
orrára hullott egy esőcsepp. Szaporázta a lépteit, miközben csendesen
szitálni kezdett az eső. Nem jutott eszébe, hogy esernyőt is hozzon,
hiszen csak pár percre ugrott ki.
Miért nem tudott ez a fránya zápor még öt percet várni, míg visszaér?
Lehajtott fejjel igyekezett vissza az irodába, de az épület sarkánál
beleütközött valakibe, és kiejtette a kezéből az egyik zacskót. Elnézést
kért, és lehajolt, hogy összeszedje, amit elejtett. Remélhetőleg a
szendvicsek még egyben voltak. Amikor felegyenesedett, látta, hogy
még mindig ott áll vele szemben, akibe beleszaladt.
Összeugrott a gyomra, mikor megpillantotta az arcát. Charles volt az.
A férfi, aki bántalmazta Gabe párizsi lakosztályában. Ez nem lehetett
véletlen, hiszen épp Gabe irodája előtt futottak össze.
Mia tétován hátralépett, ám ekkor Charles megragadta a karját,
elhúzta a gyalogosok útjából és nekinyomta az épület kőfalának. Mia
látta, hogy még messze volt a bejárattól. Körülnézett, és azon járt az
agya, hogyan menekülhetne el a férfi szorításából.
– Ne érj hozzám! – vágta dühösen Charles képébe. – Gabe ezért
megöl!
Charles erre kajánul elvigyorodott. – A te kis hisztid miatt Gabe
bepöccent, és most ki akar hagyni a párizsi projektből. Csakhogy ha ő
nem akar szerződni velem, akkor mások se fognak. Már a zsebemben
volt az üzlet, te pedig elcseszted nekem!
– Én csesztem el neked? – kiabált rá Mia. – Hülye barom!
Megütöttél! És még engem hibáztatsz? Mekkora pöcs vagy!
 – Kussolj, te kis ribanc! – sziszegte Charles. Még jobban a falhoz
nyomta Miát, és erőből megszorította a karját.
– Vedd le a kezed rólam! – figyelmeztette Mia. – És ne gyere a
közelembe többé!
De Charles vasmarokkal, könyörtelenül szorította. Mia tudta, hogy a
keze nyoma meg fog látszani. Csak el akart menekülni innen, minél
messzebb ettől a seggfejtől. Vissza Gabe-hez, aki mellett biztonságban
van, aki nem hagyná, hogy bármi baja essen…
Az eső a homlokáról a szemébe csorgott, amitől pislognia kellett.
Dermesztő hideg volt, és egyre jobban vacogott, mert már csatakos volt
a haja és átázott a ruhája.
– Van még egy kis megbeszélnivalónk! – mennydörögte Charles. –
Mindent tudni akarok az ajánlatokról! Tudom, hogy hozzáférsz ezekhez.
Az egyetlen esélyem, hogy aláígérjek a többieknek, és akkor a HCM
kénytelen lesz engem választani. Ha vesztek is ezen az üzleten, a
jövőben sokszorosan megtérül majd. Szükségem van erre a megbízásra,
te pedig segíteni fogsz abban, hogy megkapjam!
– Elment az elszed! Semmit sem árulok el neked! Gabe ezért
megölne, és a bátyám is. Egyiküket sem árulnám el soha, különösen
nem egy olyan faszfejnek, mint te! Most pedig tűnj az utamból, vagy
sikítani kezdek!
– A helyedben nem tenném – mondta fenyegető hangsúllyal Charles.
Elővette a mobilját, és Mia elé tartotta.
Mia halkan Felsikoltott, holtra váltan attól, amit látott. Ez nem lehet
igaz!
– Úristen… – motyogta Mia.
Émelyegni kezdett, annyira sokkolta a látvány. Magát látta a
kijelzőn. Megkötözve, meztelenül, amint Gabe előtt térdel és leszopja.
Az arca kidudorodott a farkától.
Charles továbbpörgette az albumot. A következő képen is Mia volt, a
dohányzóasztalhoz kötözve, csukott szemmel és szájjal, miközben
Charles ott áll fölötte, egyik kezével a fejét fogja, a másikkal pedig a
szájához nyomja a farkát.
Ez azt jelentette, hogy a másik két férfi közül fotózott valamelyik.
Miféle beteg állat képes ilyesmire?
Miának minden erejét össze kellett szednie, hogy legyűrje a
hányingerét.
 – Te perverz szemétláda! – mondta összeszorított fogakkal. Meg sem
kellett kérdeznie, honnan szerezte a képeket. Nyilvánvaló volt, hogy a
párizsi lakosztályban készültek. Elborzadt a gondolattól, hogy valaki
lefényképezte, és többen is láthatták ezeket a képeket.
– Megmondom, mit fogsz tenni! – közölte Charles. Még jobban
megszorította Mia karját, mintha pontosan tudná, mennyire szeretne
most elmenekülni. – Megszerzed nekem az információkat, vagy
nyilvánosságra hozom ezeket a képeket. Szerinted mit fog szólni a
bátyád, ha tele lesz az internet a kishúgáról készült pornóképekkel?
Híres leszel, de kétlem, hogy ennek bármelyikőtök is örülne.
Mia a csontjaiban érezte a hideget, mintha az egész teste jéggé
fagyott volna. Némán, elszörnyedve bámult a férfira.
Ez a rohadék képes is lenne megtenni. Látta az eltökéltséget a
szemében.
– Te szemétláda! Te tetted ezt velem! És engem akarsz megzsarolni
olyan fotókkal, amiken engem zaklatsz?!
– Gondolkodj csak el ezen! Várni fogom a hívásod még a hétvége
előtt. Ha nem hívsz, garantálom, hogy a világon mindenki látni fogja
ezeket a képeket. Végül elengedte Mia karját, és egy pillanat alatt eltűnt
az eső elől rohanó gyalogosok tömegében.
Mia ott állt egy darabig a járdán, bénultan a sokktól. A ruhájából már
csavarni lehetett volna a vizet, de ő észre sem vette. Semmi más nem
érzett, csak azt, hogy csapdába került.
Ha elárulja Gabe-et, örökre elveszíti a bizalmát. Gondolkodás nélkül
megszakítana vele minden kapcsolatot. De ha nem árulja el,
nyilvánosságra kerülnek azok a fotók, Jace is látni fogja őket. És
mindenki más. Ez tönkretenné Jace és Gabe barátságát, és minden
bizonnyal a vállalat végét is jelentené. Gabe-et újra besároznák a
váddal, hogy erőszakoskodott egy nővel. Egyszer még talán apró botlás,
na de kétszer? Mindenki azt gondolná, hogy nem zörög a haraszt, ha
nem fújja a szél.
Magához szorította az elázott zacskókat, és az irodaház bejárata felé
botorkált. A szíve úgy kalapált a pániktól, hogy egy gondolatot sem
tudott összerakni magában.
Felment a lifttel, de minden másodperccel egyre erősödött benne a
rettegés. Mihez kezdjen most?
Valóban hozzáfért az ajánlatokhoz. Egyszerű lett volna kiadnia az
információkat Charlesnak. De semmire se menne vele, mert Gabe egész
biztosan akkor sem választaná, ha ő tenné a legjobb ajánlatot. Tehát
még ha meg is tenné, amit Charles követel tőle, akkor is felbőszítené, és
minden bizonnyal közzé is tenné a fotókat. Akkor mégis mit tegyen?
Gabe éppen telefonált, amikor visszaért az irodába. Ahogy meglátta
belépni az ajtón, azonnal felpattant a székéből, és aggódva sietett elébe.
– Mi az ördög történt? Bőrig áztál! Nem vittél esernyőt?
Káromkodott, amikor megfogta nedves ruháját, majd elvette tőle a
zacskókat, és az asztalra tette.
– Jól vagy? Mi történt? Úgy nézel ki, mint aki kísértetet látott.
– Csak f-fázom – dadogta Mia. – Elkapott az eső. Nem nagy dolog.
Tényleg nem.
– Hiszen te vacogsz! – dörmögött Gabe. – Gyere, most rögtön
hazaviszlek, és átöltözöl száraz ruhába, különben megbetegszel.
Mia a fejét rázta. Olyan határozottan tiltakozott, hogy Gabe
megrökönyödött.
– Fontos megbeszélésed lesz, amelyről nem hiányozhatsz. Nem kell
velem jönnöd.
– Leszarom a megbeszélést! Te sokkal fontosabb vagy.
– Engedd, hogy a sofőröd hazavigyen. Veszek egy forró zuhanyt, és
száraz ruhába bújok. Megígérem. Másfél óra múlva vissza is érek.
Ezúttal Gabe rázta a fejét. – Nem kell visszajönnöd. Menj haza, és
melegedj meg. Várj meg otthon. Azonnal indulok haza a megbeszélés
után.
Mia bólintott. Miután bejött a hidegről az iroda melegébe, reszketett,
mint a nyárfalevél. Össze kellett szednie magát, különben Gabe
megsejti, hogy baj van.
Szélesen elmosolyodott, és a zacskókra mutatott. – A szendvicsek
nem áztak el. Enned kell, Gabe, hisz' egész nap egy falatot se ettél.
Gabe megsimogatta az arcát, aztán lehajolt, hogy megcsókolja
reszkető ajkát. – Miattam ne aggódj. Vidd haza az ebédedet, és csak
pihenj. Nemsokára én is megyek, és majd gondoskodom rólad.
Mia szíve megdobbant, de még ez sem csökkenthétté a rémületét,
sem a döntés terhét. Időre volt szüksége, hogy gondolkodhasson.
Kínozta a kezdődő fejfájás. Lüktetett a halántéka és sajogtak
átfagyott végtagjai.
Gabe odament az íróasztalához, elvette a zakóját a széke támlájáról,
majd visszament, és Miára terítette. Megdörzsölte a vállát és a karját,
hogy felmelegítse.
 – Menjünk. Lekísérlek a kocsihoz. Hívj fel, ha bármire szükséged
lenne, rendben?
Mia erőltetetten mosolygott. – Minden rendben!
Utált hazudni Gabe-nek.
 harmincnegyedik fejezet

Amikor Gabe belépett a lakásába, meglepetten látta, hogy egyetlen

lámpa sem ég. Talán Mia félreértette, és a saját lakására ment?
Mióta visszajöttek Párizsból, minden éjszakát együtt töltöttek, egyet
kivéve, amikor Jace vacsorázni vitte Miát. Már az az egy nélküle töltött
éjszaka is morcossá és türelmetlené tette, és másnap rosszkedvűen ment
munkába.
Belépett a nappaliba, és rögtön elmúlt a feszültsége, amint
megpillantotta Miát. Összegömbölyödve, édesdeden aludt a kanapén.
Előtte az elektromos kandalló melegen duruzsolt, és az orra hegyéig be
volt bugyolálva a takaróba.
Gabe összeráncolta a homlokát. Talán Mia elkapott valami vírust?
Amikor kiment ebédért, még semmi baja nem volt. Vidám volt,
mosolygós, derűtől ragyogó. Gyönyörű, mint mindig. Megrémítette,
mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy vele legyen az irodában is. A napjai
szerves része volt. A legtöbb ember kávéra vágyik ébredés után, ő
csakis Miára vágyott.
Amikor odahajolt hozzá, hogy megnézze, nem lázas-e, látta, hogy a
szeme duzzadt és karikás, mintha sírt volna. Mi az ördög?
Mi történhetett? Mi az, amiről nem beszélt neki? Legszívesebben
felkeltette volna, hogy kikérdezze, de nem akarta megzavarni az álmát.
Kimerültnek tűnt. A szeme alatt mély árnyékok sötétlettek. Tegnap még
nem tűnt ilyen fáradtak. Talán túlságosan is kimerítette, ezért lett beteg?
A rettegéstől összerándult a gyomra. Talán túl sok volt számára a
kapcsolatuk? Meg sem tudta volna ígérni neki, hogy lazít a
viszonyukon, és több teret enged neki. Minden egyes nappal jobban
függött tőle és egyre jobban vágyott rá. Az idő nem csillapította a
sóvárgását. És ő még azt hitte, bebizonyíthatja magának, hogy
érzelmileg nem kötődik hozzá, mikor hagyta, hogy egy másik férfi
megérintse. Hülye volt, ha azt hitte, ez hidegen hagyja.
 Még mindig a bocsánatáért akart esedezni, valahányszor
visszagondolt arra a párizsi éjszakára. Pedig Mia már megbocsátott
neki, de őt még az iszonyatos este emléke is kínozta.
Nem volt méltó Miához. Pontosan tudta. De nem volt ereje hozzá,
hogy azt tegye, ami helyes, és elengedje. Tönkremenne abba, ha
elveszítené.
Az órájára pillantott, és elhúzta a száját. Később ért haza, mint
szerette volna. Már vacsoraidő felé járt, és abban sem volt biztos, hogy
Mia megette az ebédjét. Kiment a konyhába, hogy leellenőrizze. Úgy
volt, ahogy sejtette: a zacskó a pulton, a doboz benne érintetlen. Halkan
káromkodott. Miának ennie kell.
Körülnézett a konyhaszekrényben, hogy legalább egy leveskonzervet
találjon. A házvezetőnője vásárolt be neki, és péntekenként adott neki
egy bevásárlólistát, ha főzni akart a hétvégén. Csakhogy nem töltött
olyan sok időt otthon, hogy szüksége lett volna egy teljesen felszerelt
háztartásra.
Mivel nem talált semmi fogyaszthatót, felkapta a telefont, és leszólt a
portásnak, aki biztosította, hogy azonnal meghozatja, amit kért. Miután
letette a kagylót, átkutatta az orvosságos szekrényt a lázmérő és valami
gyógyszer után. Csak nem tudta, mi baja Miának. Lehet megfázás, vagy
vírus, de hogy is találhatná ki, ha nem beszélt vele?
Úgy döntött, még nem kelti fel, pihenjen, amíg csak tud. Csendesen
visszament a nappaliba. Látta, hogy Mia válláról lecsúszott a takaró, és
odament, hogy megigazítsa. Gondosan betakargatta, még a széleit is
begyömöszölte alá. Aztán megpuszilta a homlokát, hogy kiderítse, van-
e láza. Ugyan meleg volt a homloka, de nem forró. Nyugodtan,
egyenletesen vette a levegőt. Gabe odament a kandallóhoz, és
felcsavarta a hőfokot. Aztán bement a hálószobába, hogy kényelmes
ruhát vegyen, míg meghozzák Mia levesét. Még sok munka várt rá. A
megbeszélés után rögtön hazasietett, pedig még át kellett volna néznie
az árajánlatokat, mielőtt beszél róluk Jace-szel és Ashsel. Ehelyett
elővette az e-book-olvasóját és elnyúlt a kanapén Miával szemben.
Mia megnyugtatta. Mellette nem csak a munkán és az üzleten járt az
esze. Szeretett vele együtt lenni, azt is élvezte, ha csak csendben
olvasgathatott mellette.
Nevetett, amikor Mia örömében a nyakába ugrott, és megcsókolta,
mert megajándékozta egy vadonatúj e-book-olvasóval – persze a
legújabb típussal –, és rajta a kedvenc könyveivel, digitális kiadásban.
De Mia mellett gyakran nevetett.
Ellenállhatatlan derűje olyan volt számára, mint… a napfény. Jó ég,
milyen giccsesen hangzott! Úgy érezte magát, mint egy rajongó
kiskamasz. Szerencsére senki sem láthatott bele a fejébe. Különben
képtelen lett volna bárkinek is a szemébe nézni az üzleti tárgyalások
alatt.
Az olyan férfiaknak, mint ő, fenyegetőnek, ridegnek, elérhetetlennek,
sőt rettegettnek kell lenni. Ha bárki is megsejtené, hogy egy törékeny,
mosolygós barna lány olyan gyöngévé és ártalmatlanná teszi, mint
Supermant a kriptonit, neki reszeltek.
A mobilja pittyegett. Kivette a zsebéből, és látta, hogy a portás
küldött sms-t, hogy már úton van a rendelése. Felkelt a kanapéról és
kiment az előtérbe, hogy megvárja a liftnél. Épp akkor nyílt a liftajtó.
Megköszönte a portásnak és bevitte a zacskót a konyhába.
A leves még gőzölgött, meg sem kellett melegíteni. Áttöltötte egy
tálkába, és megpirított mellé két szelet kenyeret. Benyúlt a hűtőbe, hogy
kivegyen egy üveg cseresznyés kólát. Meghagyta a házvezetőnőjének,
hogy ebből mindig legyen itthon, mert ez volt Mia kedvenc itala.
Egyre több dolgot tartott otthon csakis Mia kedvéért. Megjegyezte,
miket szeret, és bespájzolt belőlük. Nem akarta, hogy Miának bármi oka
legyen hazamenni.
A levest, a pirítóst és az üdítőt egy tálcára tette és bevitte a nappaliba,
majd letette Mia elé a dohányzóasztalra. Nem szívesen keltette fel, de
muszáj volt valamit ennie. Emellett tudni akarta, mi a baja, és ha
szükséges, kihívja az orvost, hogy megvizsgálja.
– Mia! – szólongatta halkan. – Ébredj fel, szívem! Hoztam neked
vacsorát.
Mia mocorgott, aztán a másik oldalára fordult.
Gabe kuncogott magában. Mia sosem szerette, ha álmából
felébresztik. Megsimogatta az arcát. Nem tudott betelni azzal, milyen
selymes a bőre.
– Ébredj, kicsim! Gyerünk! Nézz rám a szép szemeddel.
Mia kinyitotta a szemét, és kábán nézett rá.
Gabe észrevette a tekintetében az ijedséget és valamit, amit nem is
értett. Talán szorongott? Vagy valami nyomasztotta?
Mi a franc folyik itt?
 Mia ásított, és a szemét dörzsölte. Kerülte Gabe tekintetét, amikor
felült. Úgy igazgatta el maga körül a takarót, hogy egyértelműen
látszott, védekezni próbál.
Gabe-nek vissza kellett fognia magát, hogy ne követeljen azonnal
magyarázatot. Mia olyan végtelenül törékenynek tűnt. Azóta nem látta
ilyennek, hogy visszajöttek Párizsból. Görcsbe rándult a gyomra, ha
csak eszébe jutott az az este.
– Hahó, álomszuszék! – mondta gyöngéden. – Hoztam neked forró
levest. Láttam, hogy nem is etted meg az ebéded.
Mia elszontyolodott. – Fáztam, és csak meg akartam melegedni.
Nem volt étvágyam.
– Jól vagy? Vagy beteg vagy? Kihívhatom az orvost, hogy
megvizsgáljon.
Mia megnyalta a szája szélét, és a fejét ingatta. – Jól vagyok.
Komolyan. Csak amikor felmelegedtem egy kicsit, rögtön elnyomott az
álom. De jól vagyok.
Gabe nem hitt neki. Valami furcsa dolog ült ki Mia arcára, még ha
nem is volt beteg. És nagyon is úgy tűnt, mintha sírt volna. De talán
csak túlzásba viszi az aggodalmaskodást. Talán Mia csak a szemét
dörzsölte, mielőtt elszundított.
– Most van étvágyad? – kérdezte.
Mia a tálcára nézett, és bólintott. – Éhen halok! Gabe odanyújtotta
neki a kezét, hogy felsegítse. Mia megfogta, és felült a kanapé szélére.
– Köszönöm. Olyan jó vagy hozzám, Gabe! – mondta ellágyulva.
Nem először mondott neki ilyet, de Gabe bűntudatot érzett,
valahányszor hallotta. Ha tényleg jó lett volna hozzá, sosem hagyja,
hogy egy vadidegen bántsa.
Figyelte, ahogy Mia kanalazza a levest, és úgy érezte, át kell ölelnie,
hogy megvédje attól, ami elszomorította. Alig tudott uralkodni magán.
Annyira vonzódott hozzá, hogy majd' belebolondult. Mia mellett
elhagyta a józan esze és az önuralma. Képtelen volt távolságot tartani
kettejük között.
Amikor befejezte az evést, Mia levette magáról a takarót, felkelt,
odament hozzá és bekucorodott mellé a kanapéra. Gabe meglepődött a
váratlan gesztuson, mely a szívét melengette.
Átölelte Miát, a takaróért nyúlt, és mindkettőjüket betakargatta. Mia
teste lágyan és melegen simult hozzá.
Betemette az arcát Mia hajába, és elégedetten szuszogott.
 – Köszönöm a vacsorát – mondta Mia. – Most csak arra vágyom,
hogy a karodban tarts, attól majd jobban leszek.
Őszinte kívánsága szíven ütötte Gabe-et. Milyen egyszerűnek tűnt
minden, amit mondott! Mia sosem kért tőle semmit. Teljesen önzetlen
volt. Nem érdekelte a pénze, és nem várt drága ajándékokat sem tőle.
Csak a legegyszerűbb dolgokra kérte: érintse meg, ölelje át, nyugtassa
meg.
Elégedettséggel kellett volna eltöltse, hogy ilyen nagy hatással van
rá. Hiszen ezt akarta, nem? Hatalmat Mia fölött, és azt, hogy
engedelmeskedjen az akaratának. Ám ehelyett csak tudatosult benne a
felelősség, hogy milyen könnyen tönkreteheti…
– Szeretnél itt maradni a kandalló előtt, vagy bújjunk be az ágyba? –
kérdezte, miközben Mia haját simogatta.
– Hmm – hümmögött Mia álmosan. – Maradjunk még egy kicsit.
Olyan kellemes itt. Az jutott eszembe, vajon havazik-e kint?
Gabe felnevetett. – Ha igen, akkor is csak pelyhecskék. Korai lenne
még egy kiadós havazáshoz.
– Fáj a fejem – nyöszörgött Mia, és belefúrta a fejét Gabe vállába.
– Miért nem mondtad korábban? Mennyire fáj? – kérdezte aggódón
Gabe.
Mia megrándította a vállát. – Eléggé. De vetem be fejfájás-
csillapítót, mikor hazaértem. Azt reméltem, mire felébredek, elmúlik.
Gabe finoman eltolta magától, kitakarózott, kiment a konyhába
fájdalomcsillapítóért, majd visszament Miához. Mia fintorgott. – Ettől
mindig kába leszek. – A kábultság még mindig jobb, mintha fájna –
felelte Gabe türelmesen. – Vedd be, és majd én gondoskodom rólad. Itt
ülünk a kanapén, míg el nem álmosodsz, aztán beviszlek az ágyba. Ha
reggelre sem leszel jobban, holnap ágyban maradsz.
– Igen, uram! – mondta Mia pajkosan, és előtűntek a gödröcskék az
arcán.
Gabe odaadta neki a tablettát és a fél üveg cseresznyés kólát, és
figyelte, ahogy Mia beveszi. Aztán hátradőlt, és rögtön a karjába húzta
Miát. Megigazgatta a takarót, és két kézzel átölelte, hogy biztonságban
tartsa.
Mia elégedetten felsóhajtott, és a vállára hajtotta a fejét.
– Örülök, hogy veled vagyok, Gabe. Egyáltalán nem bántam meg a
döntésemet.
 Mia olyan halkan beszélt, hogy Gabe alig hallotta. Amikor elért a
tudatáig, mit mondott Mia, olyan földöntúli boldogság töltötte el, hogy
hirtelen még válaszolni sem tudott. Csakhogy volt valami nyugtalanító
is a kijelentésében. Mintha búcsúzni készülne… De erre Gabe gondolni
sem akart. Kerül, amibe kerül, mindent meg fog tenni, hogy maga
mellett tartsa.
– Én is örülök, hogy itt vagy – felelte végül bársonyos hangon.
 harmincötödik fejezet

Mia felvette a dzsekijét, mielőtt elindult Gabe lakásáról. Tudta, hogy

Gabe nem fog örülni, ha bemegy az irodába. Szigorúan meghagyta neki,
hogy maradjon ágyban és pihenjen.
Csakhogy Mia az egész napot rettegésben töltötte. Annyira
megbénította a pánik, hogy képtelen volt még gondolkodni is. Az ideje
pedig vészesen fogyott. Már péntek volt, és Charles hétvégéig akarta
megkapni az információkat.
A gyomra görcsbe rándult, amikor lement a kocsihoz.
Mérlegelte a lehetőségeit, és arra jutott, hogy az egyetlen jó döntés
az, ha beavatja Gabe-et. El fogja mondani neki a teljes igazságot, és
rábízza az ügyet. Képtelen lett volna elárulni őt. Bár fogalma sem volt,
milyen jövő várhat kettőjükre, de itt volt az ideje, hogy végre a sarkukra
álljanak és beszéljenek Jace-szel, hogy Charles ne tudja többé ezzel
zsarolni őket.
Szándékosan hosszú ujjú pizsamában aludt. Azt füllentette, hogy
fázik, pedig csak nem akarta, hogy Gabe meglássa az ujjnyomokat a
karján. Biztosan észrevette volna, és akkor kivallatja, még mielőtt
átgondolhatná a helyzetet.
Megdörzsölte a karját a bordzsekin keresztül. A fájdalomtól az
ajkába harapott, miközben a kocsi lomhán araszolt a reggeli
csúcsforgalomban.
Valami volt a levegőben. Nem hópelyhek, még csak nem is hódara.
De fagyos hideg volt, az ég haragosszürke és nyomasztóan borús,
mintha bármelyik pillanatban eleredhetne.
Mikor a sofőr megállt az irodaház előtt, Mia kipattant a kocsiból, és
behúzott nyakkal a bejárathoz sietett, nehogy megint elázzon. A
szorongása minden egyes szinttel nőtt a liftben.
Eleanor meghökkenten nézett rá, amikor besétált az irodába.
– Mia? Mr. Hamilton azt mondta, beteg! Jobban érzi magát?
 Mia haloványan elmosolyodott. – Igen, egy kicsit. Gabe az
irodájában van? Eleanor bólintott.
– Kérem, ne zavarják, míg nem szól – közölte halkan. – Fontos
dolgot kell megbeszélnünk.
– Természetesen – felelte a titkárnő. – Szóljon, ha szeretné, hogy
hozassak valamit ebédre.
Mia nem is válaszolt, elszántan elindult Gabe irodája felé.
Eluralkodott rajta a rettegés, és már attól liftezett a gyomra, hogy
beszélnie kellett a képekről. Nem akarta újra felidézni, ami Párizsban
történt, miután végre túlléptek ezen.
Mikor benyitott az ajtón, Gabe felnézett, és felhúzta a szemöldökét.
Azonnal felpattant az asztalától, és elébe sietett.
– Mia? Mi az ördögöt keresel itt? Jól vagy? Otthon kellene lenned, az
ágyban.
Megfogta Mia vállát, magához húzta, és fürkésző tekintettel kutatta
rajta a betegség jeleit.
– Beszélnem kell veled, Gabe! A tegnapi napról. Arról, ami
valójában történt – bökte ki Mia.
Gabe eltolta, magától, hogy lássa az arcát. A szíve vadul kezdett
kalapálni, amikor felfedezte Mia szemében a rémületet és a gyötrelmet.
Összetörtnek, megsebzettnek látta. Szörnyen festett szegény, mint aki
egész éjjel le sem hunyta a szemét.
Eszébe jutott, hogy tegnap ki volt sírva a szeme. Mégiscsak jól
érezte, hogy valami baj van.
– Gyere, ülj le – kérlelte gombóccal a torkában, és a kanapéhoz
akarta kísérni Miát.
De Mia kihúzta a kezét a kezéből, és a fejét rázta. – Nem tudok most
leülni, túlságosan zaklatott vagyok. Ezt most el kell mondjam neked.
Remélem, nem fogsz… vagyis nem rám fogsz haragudni érte.
Gabe most már pánikba esett. Nem tudta összerakni a képet. Tegnap
még minden rendben volt, míg Mia ki nem ment ebédért. Aztán bőrig
ázva és halálra váltan jött vissza.
A homlokát ráncolva figyelte Miát. Látszott a szemében, hogy fél –
vagy tőle, vagy a reakciójától. Gabe úgy érezte, mintha kést döfnének a
szívébe.
Meg akarta nyugtatni Miát, és megfogta a karját. De Mia
felszisszent, és elhúzódott.
Mi a fene?
 – Vedd le a dzsekit, Mia! – utasította határozottan. Mia habozott.
Szeme megtelt könnyel. Gabe döbbenten nézte.
Képtelen volt egy percet is várni, és lehúzta Mia válláról a dzsekit.
Mia elfordította a fejét, képtelen volt a szemébe nézni, miközben
szemügyre vette a karját.
Gabe-ből prüszkölve robbant ki a levegő, amikor meg látta a Mia
felkarján húzódó lila véraláfutást. Finoman megérintette, de nem akart
fájdalmat okozni neki, ezért inkább elvette a kezét.
Kézen fogta Miát, és az ablakhoz húzta, hogy a fényben jobban lássa
a sérülést.
– Mi a kurva élet történt, Mia?
Gabe szíve majd' kiugrott a torkán, és úgy érezte, mindjárt
szétrobban a feje, amikor felismerte, hogy ezek ujjnyomok voltak.
Mintha valaki megszorította volna Mia karját. Nagy kezek nyomai
voltak. Férfikezeké. Mia arcán lecsordult egy könnycsepp, és gyorsan
letörölte. Gabe-et elfogta a rémület. Mi történhetett? – Ki tette ezt
veled?
Bár halkan kérdezte, a hangjából kihallatszott, hogy alig tud
uralkodni magán. Meg akarta tudni, ki volt az a rohadék, aki ezt tette
Miával, és megölni a szemétládát.
– Charles Willis – suttogta Mia alig hallhatóan.
– Kicsoda?
Mia összerezzent Gabe mennydörgésszerű hangjától. Tudta, hogy
majd' szétveti a düh. Bocsánatkérően nézett fel rá.
– Tegnap, amikor kimentem ebédért, elkapott az utcán. Épp amikor
visszafelé igyekeztem, az irodaház bejáratától nem messze.
Információkat követelt tőlem az árajánlatokról, amelyeket a párizsi
szálloda megépítésére kaptunk. Azt mondta, az egyetlen esélye, hogy
ezeknek aláígérjen, hogy mégis őt kelljen választanod.
Gabe balsejtelemtől gyötörve nézett rá. – És kiadtad neki ezeket az
információkat? – kérdezte. Talán emiatt félt Mia, hogy magára
haragítja?
– Nem! – vágta rá Mia hevesen. Mardosta a lelkét, hogy Gabe-nek
egyáltalán eszébe jut ilyet feltételezni róla.
– Emiatt bántott? – faggatta Gabe. – Ezért kinyírom!
– Van még valami – nyögte ki Mia.
Elfordult, válla remegett, Gabe pedig védelmezőn átölelte.
– Istenem, Gabe! Megzsarolt… Képei vannak.
 – Képei? Miről?
Mia megfordult. Finom arcvonásait eltorzította a rémület. – Arról az
éjszakáról. Ahogy meztelenül, összekötözve térdelek… veled… a
számban.
Mia egész testében reszketett. Közel állt az ájuláshoz.
– Volt egy képe arról is, ahogy a dohányzóasztalra kötözve fekszem,
és próbál… behatolni… a számba.
– A rohadt szemétláda!
Gabe-ből egy cunami erejével robbant ki a düh. Mia összerezzent, és
hátrálni kezdett, de Gabe nem engedte el.
– Azt… mondta… hogy ha nem adom ki neki az információkat,
nyilvánosságra hozza a képeket. Jace is látni fogja őket… és ezzel
tönkretesz téged és a céget is.
Gabe a döbbenettől szóhoz sem jutott, pedig számos válogatott
káromkodás tolult az ajkára. De annyira elborította az agyát a méreg,
hogy nem tudott gondolkodni se. Megsimogatta Mia haját, majd az
arcát, miközben próbálta feldolgozni a fenyegetést.
Mia esengve nézett rá. – Ezt el kellett mondjam neked! Csak hozzád
fordulhattam. Soha nem tudnálak elárulni! De nála vannak a képek…
Istenem, azok a képek! És dühös és kétségbeesett, szerintem bármire
képes! A hét végéig adott időt, hogy felhívjam, és eláruljam neki, amit
tőlem követel.
Gabe keze lehullott, és elfogódottan nézett Miára. Nem árulta el!
Hozzá fordult, és arra kérte, oldja meg ezt az ügyet. Bízott benne, még
azután is, ami Párizsban történt. Mindez csakis az ő hibája volt. Ő
tehetett róla, hogy annak a seggfejnek kompromittáló képei voltak
Miáról, méghozzá olyan megalázó helyzetben, amelybe miatta került.
A szíve majd' szétrepesztette a mellkasát. Bárki más gondolkodás
nélkül elárulta volna. És nem is vádolhatta volna Miát azért, ha kiadja
az információkat, hogy megvédje magát. De Mia nem tette, hanem
mindent elmondott neki, óriási kockázatot vállalva.
Fel sem tudta fogni, mit tett érte. Csak bámulta némán, és levegőt is
elfelejtett venni.
Mia őt választotta. Fontosabb volt neki, mint hogy nyilvánosan
megalázhatják és szégyenbe hozhatják. Fontosabb, mint Jace.
Ez a mély bizalom elképesztette. Ahhoz volt szokva, hogy az
emberek elárulják. A legtöbben biztosan megtették volna. De Mia még
mindig számított rá, holott meg sem érdemelte a bizalmát.
 Nem bírta tovább nézni a bizonytalanságot és a rettegést a szemében,
és teljes erejéből magához szorította. Belefúrta az arcát a hajába, hogy
belélegezze az illatát. Magába akarta szívni az egész lényét.
De Mia már minden sejtjében benne volt. Még ennél is mélyebben a
részévé vált: a szívét és a lelkét is átjárta. Beleégett mindenébe, mint
egy letörölhetetlen, elhalványíthatatlan bélyeg.
– Mia, én édes, drága Miám – suttogta. – Csalódást okoztam neked,
mégis megbíztál bennem, és volt bátorságod elmondani ezt nekem.
Mia eltolta magát tőle, szemében még mindig félelem és rémület ült.
Nem csoda, hogy tegnap olyan zavart volt. Az a rohadék nemcsak
fájdalmat okozott neki, de meg is félemlítette.
– Képtelen lettem volna rá, hogy eláruljalak. Istenem, Gabe, ebből
nem jöhetek ki jól. Érted? Ha elmondom Charlesnak, amit tudni akar,
gondolkodás nélkül kihajítasz az életedből. De ha nem teszem,
mindkettőnket szégyenbe hoz. Jace is meg fogja tudni, és nemcsak a
barátságotok kerül veszélybe, de a vállalat is. Arról nem is szólva, miket
beszélnének az emberek rólad. Azokon a képeken úgy fest…
Mia elhallgatott, a sírás fojtogatta a torkát. Nagyot nyelt és próbálta
összeszedni magát.
– Úgy tűnik, mintha erőszakkal kényszerítenél. Mintha valami
brutális szörnyűséget művelnél velem. Iszonytatóak azok a képek,
Gabe!
Gabe legszívesebben felüvöltött volna dühében, de Mia miatt
józanságot erőltetett magára. Megnyugtatásra, vigasztalásra volt
szüksége, és őrá.
Mia jobban bízott benne, mint valaha bárki is. Feltétel nélkül hitt
benne. A pokolban rohadjon meg, ha most cserbenhagyja.
– Majd én a kezembe veszem az ügyet – mondta halkan. – Nem
akarom, hogy emiatt aggódnod kelljen. Azt szeretném, ha elfelejtenéd
ezt az egészet.
Mia megkönnyebbülten, reménykedve nézett fel rá. Gabe letörölte a
könnyeket az orcájáról, és magához húzta, hogy megcsókolja.
Beszívta ajka édes nektárját, és lágyan becézgette a nyelvével.
Lecsókolta arcáról a könnyeket és megpuszilta a szemhéját, majd
visszatért a szájához.
A csók után azonban Miából kitört a zokogás, melyet nem tudott
tovább visszatartani. Ömlöttek a könnyei és egész testében rázkódott.
Gabe úgy érezte, mintha a saját szíve szakadna meg.
 – Mia, drágám, kicsim, kérlek, ne sírj! – csitítgatta.
Nem érdekelte, mit szól hozzá Mia, odahúzta a kanapéhoz, és az
ölébe ültette. Így tartotta a karjában, míg Mia kisírta magát.
Mia átölelte a nyakát, és olyan erővel kapaszkodott belé, mintha az
élete múlna rajta.
– Úgy félek, Gabe – nyögte ki elcsukló hangon. – Nem akarom, hogy
miattam bárki is szenvedjen. Se Jace, se te. Mindkettőtöknek komoly
baja lehet ebből.
– Nyugodj meg, kicsim. Ez nem a te hibád. A kurva életbe is, csakis
én tehetek róla. Barom voltam és gondatlan, nem vigyáztam rád úgy,
ahogy kellett volna. Az egész meg se történt volna, ha nem lettem volna
akkora marha.
– Mit fogsz csinálni? – kérdezte Mia elfúló hangon.
Arca felpuffadt és kivörösödött, a szeme bedagadt a sok sírástól.
Bárki meglátta volna így, azt hihette volna, hogy valami rettenetes
dolog történt vele.
Gabe a vállára húzta a fejét, és megsimogatta a haját.
– Nem akarom, hogy emiatt aggódj – dörmögte. – Megoldom a
dolgot. A szavamat adom rá.
Végigsimított Mia karján, és megérintette a sötét véraláfutást,
amelyet az az állat okozott. Fűtötte a bosszúvágy. Charles már
másodszorra emelt kezet Miára és másodszorra félemlítette meg. Ezért
cafatokra fogja szaggatni azt a rohadékot, és végérvényesen tönkreteszi.
Megpuszilta Mia feje búbját, aztán felemelte az állát, hogy a
szemébe nézzen.
– Figyelj rám, rendben? Hozd rendbe magad a mosdóban. Nem
akarom, hogy bárki így lásson. Az emberek elkezdenének találgatni, és
arra most semmi szükségünk. Ha elkészültél, a sofőröm majd hazavisz
hozzám, ott várj meg.
Mia félénken és aggódva nézett rá.
– Hová mész?
Gabe a szájára tette az ujját, hogy elcsendesítse. Hüvelykujjával
körberajzolta Mia bársonyos ajkát, majd röviden megcsókolta.
– Gondoskodom róla, hogy Charles Willis soha többé ne
fenyegethessen.
 harminchatodik fejezet

Gabe kiszállt a kocsiból a Lexington sugárúton álló kis épület előtt,

melyben Charles Willis irodája volt. Ökölbe szorult a keze, amikor a
bejárathoz ért.
Charles irodája az első emeleten volt, egy másik céggel osztozott a
helyiségen, mert csak ritkán fordult meg New Yorkban. Multinacionális
ingatlanfejlesztő vállalatának a világ számos pontján volt érdekeltsége,
de Gabe tudta, hogy soha többé nem fog megbízást adni neki. Ha nem
számított volna neki, hogy Charles cége rengeteg embernek ad munkát,
gondolkodás nélkül tönkreteszi az egészet.
Egyben biztos volt: soha többé nem fog sem üzleti, sem személyes
kapcsolatba kerülni a rohadékkal.
Elviharzott a döbbent recepciós mellett, és hatalmas csattanással
kivágta Charles irodájának ajtaját. Charles meghökkenten nézett fel az
íróasztala mögül, és átsuhant az arcán a félelem árnyéka, de felállt, és
nyugalmat tettetve rábámult.
– Gabe! – köszöntötte szívélyes hangon. – Mit tehetek érted?
Gabe becsapta maga mögött az ajtót, és fenyegetően elindult feléje.
A szeme szikrákat szórt, és le sem vette róla a tekintetét, amitől Charles
feszengeni kezdett.
– Rábasztál, Charles! Hozzányúltál ahhoz, ami az enyém. Kezet
emeltél rá. Fájdalmat okoztál neki. Megfélemlítetted. Megfenyegetted –
sorolta a foga között szűrve a szavakat.
Charles próbált úrrá lenni nyilvánvaló pánikján, és arrogánsan
megrándította a vállát. – Csak egy kis kurva. Miért zavar ez téged?
Gabe dühödten rávetette magát, és hátrahúzta az öklét, hogy
lesújtson. Teljes erőből szájba vágta Charlest, aki azon nyomban elterült
az asztala mögött a földön. Amikor a szájához kapott, a keze csupa vér
volt. – Feljelentelek testi sértésért! – üvöltötte reszketve. – Nem
sétálhatsz be ide és üthetsz meg csak úgy!
 – Te kibaszott kis szardarab! Szerencséd, hogy nem fojtalak meg
puszta kézzel – sziszegte Gabe. – Ha még egyszer az életben csak
ránézel Miára, tönkreteszlek! Nem marad semmid, se hiteled, se pénzed,
se megbízásaid, az égvilágon semmid! Charles arca elsápadt a
rémülettől.
– Nyilvánosságra hozom azokat a képeket! – fenyegette dadogva,
mintha részeg lenne.
Gabe elhallgatott, az orrlyukai kitágultak a dühtől. – Tedd meg,
Charles, és megvádollak nemi erőszakkal. Pontosan ezt akartad tenni
vele, és azok a fotók bizonyítják. Leszarom, hogy milyen
következményekkel jár ez rám vagy a jó híremre. De nem tűröm, hogy
te, vagy bárki más megalázza Miát. Ki foglak csinálni, és a következő
éveket börtönben fogod tölteni, a cellatársad köcsögjeként. Ha nem
hiszel nekem, csak tégy próbára.
Olyan fenyegető és eltökélt volt a hangja, hogy Charles bolond lett
volna kételkedni benne. Elfehéredett, és látszott rajta, hogy belátta,
semmi esélye.
– Az utolsó centemet is arra fogom költeni, hogy elveszítsd
mindenedet – folytatta. – Rengeteg kapcsolatom van. Sok embernek
tettem szívességet, és ez remek alkalom lenne, hogy viszonozzák.
Charles úgy nézett ki, mint aki mindjárt elájul. Megpróbált lábra
állni, de megszédült, és visszarogyott a földre.
– Sajnálom – buggyant ki belőle. – Kétségbe voltam esve. Tudtam,
hogy nem adod nekem a megbízást azok után, ami történt. De
szükségem van arra a projektre, Gabe! Muszáj megkapnom!
Gabe kinyúlt felé, hogy felsegítse. Charles gyanakodva nézett rá,
aztán mégis megragadta a kezét.
Alig hogy felkelt, Gabe egy újabb ütéssel megint leterítette.
Valószínűleg betörte az orrát is. Szétfröcskölt a vére, és kábán feküdt a
földön.
– Ezt azért kaptad, mert kezet emeltél Miára. Ha még egyszer a
közelébe merészkedsz, a föld alá sem bújhatsz el előlem. Megkereslek,
és miszlikbe szaggatlak. Sohasem találják meg a hulládat.
Miután meggyőződött róla, hogy Charles megértette, Gabe sarkon
fordult, és kisétált az irodájából. Charles ugyan hülye volt, de ahhoz épp
elég eszes, hogy felfogja, milyen komolyan gondolja a fenyegetést, és
hogy felfogja, tényleg tönkreteszi, bármivel is próbálkozik.
 Beült a kocsijába, és már alig várta, hogy hazaérjen Miához, és
elmondhassa neki, hogy elrendezte a dolgot.
Még mindig döbbenten gondolt arra, hogy Mia nem árulta el. Az volt
az első gondolata, hogy hozzá forduljon segítségért. Rábízta a sorsát,
pedig sokat veszíthetett volna ezzel.
Mia hatalmas ajándék volt számára. Csak rá tudott gondolni,
miközben a kocsi átszelte a várost. Annyi mindenről akart vele beszélni,
de nem tudta, mit fog szólni ezekhez.
A Charles-ügy ráébresztette, milyen könnyen lebukhatnak. Vajon
megéri folytatni a hazudozást?
Korábban ellenvetés nélkül elfogadta Mia feltételét, hogy tartsák
titokban a kapcsolatukat Jace előtt. De csak azért tette, mert úgy
gondolta, a viszonyuk nem lesz hosszú életű. És ha Jace nem tudja,
akkor nincsenek kínos helyzetek, sem harag a szakítás után, és minden
folyt volna tovább a megszokott mederben, mintha mi sem történt volna
kettejük közt.
Csakhogy mostanra…
Már nem akarta felmondani az egyezségüket. Nem tudta, mikor
történt a változás, de már egészen másképp nézett Miára. Nem akart
szakítani vele, legalábbis egyhamar nem.
Beszélnie kell Jace-szel, és aztán majd Miával együtt szembenéznek
a következményekkel. Egyre inkább nehezére esett a távolságot tartani,
már az irodában is. Nem bírt úgy tenni, mintha Mia csak az
alkalmazottja lenne. Vagy Jace kishúga, akire családtagként tekint.
Nem tudta, mit fog szólni Mia ahhoz, hogy el akarja mondani az
igazat a bátyjának – vagy legalábbis az igazság leegyszerűsített
változatát. Senki sem szerezhet tudomást a szerződésükről. Míg
korábban ragaszkodott a papírhoz, most szégyellte magát miatta.
Nevetségesnek és fölöslegesnek tartotta. Csak a múltbéli csalódásra
adott indulatos reakció volt.
De most az a legfontosabb, hogy megnyugtassa Miát, nem kell többé
aggódnia Charles miatt.
Sóvárogva várta, hogy megérinthesse. Közel akart lenni hozzá, egy
légtérben vele. A szájában érezni az ízét és a bőrén bársonyos bőrét.
Halkan rászólt a sofőrre, hogy hajtson gyorsabban. Már így is túl
sokáig kellett nélkülöznie Miát. Olyannyira a megszállottja volt, hogy
már elvonási tünetektől szenvedett.
 Mia idegesen tipródott, miközben Gabe-re várt, hogy hazaérjen.
Százszor is megnézte az óráját, de a percek keservesen lomhán teltek.
Mégis hová mehetett Gabe? Egyáltalán jól tette, hogy beavatta?
Kimerült volt, és kínzó fejfájás gyötörte. Már feltúrta Gabe
gyógyszeres szekrényét fejfájás-csillapító után, de semmi sem enyhítette
a nyomást, melyet a halántékában és a tarkójánál érzett.
Lépteket hallott az előtér felől, és felugrott a kanapéról, amikor Gabe
belépett a nappaliba.
Odarohant hozzá, és a nyakába ugrott. Gabe felkapta, pedig
átkulcsolta a derekát a lábaival, miközben a nyakába kapaszkodott.
Gabe felemelte, hogy a szemébe nézhessen.
– Jól vagy? – kérdezte halkan.
Mia bólintott. – Most már jól, hogy hazajöttél. Úgy aggódtam, Gabe!
Gabe a kanapéhoz vitte, és leült vele. Megcsókolta, aztán kisimította
a hajtincseket a homlokából.
– Azt akarom, hogy tudd, minden rendben van. Charles soha többé
nem fog gondot okozni nekünk. Erről kezeskedem.
Mia bekapta az ajkát, és aggódva pillantott fel rá. – Mit csináltál
vele?
– Csak meggyőztem, hogy nem érdemes próbálkoznia – felelte Gabe
nyugodt hangon. – Vége van, Mia. Többé nem fog zaklatni.
Mia észrevette a kézfején a horzsolásokat és az elkenődött vért.
Felhúzta a szemöldökét, és aggódva nézett fel Gabe-re.
– Jesszusom, mit tettél?
– Kezet emelt rád. Ezzel már másodszorra erőszakoskodott veled és
akart szándékosan bántani – mondta éles hangon Gabe.
– De ha feljelent, le fognak tartóztatni! – felelte kétségbeesetten Mia.
– És akkor minden kiderül… Az a szemét nem ér annyit, hogy miatta
börtönbe menj!
Gabe hangosan felnyögött. – Te mindent megérsz! Meghalnék érted!
Boldogan vállalom a börtönt is, ha megakadályozhatom, hogy az az
állat bántson téged.
Miát megrendítette Gabe vallomása. Megrökönyödve nézett rá. Szíve
repesett az örömtől és a reménytől, testét átjárta a melegség. Könnybe
lábadt a szeme.
A szájához emelte Gabe kezét, és finoman megpuszilta a
horzsolásokat.
 Gabe tekintete ellágyult, megfogta Mia állát és cirógatni kezdte az
arcát. – Van még valami, amit meg akarok beszélni veled. Mia érezte,
hogy megváltozott a hangja. Bizonytalanabbá vált a hanglejtése, szavai
mégis eltökélten hangzottak.
– Mit?
– Úgy gondolom, be kell avatnunk Jace-t.
Mia szeme elkerekedett a meghökkenéstől.
– Nem kell tudnia minden apró részletről. De folyamatosan a fejünk
fölött lebeg a lebukás veszélye. És elegem van abból, hogy úgy tegyek,
mintha semmit sem jelentenél számomra. Állandó félelemben élsz,
nehogy Jace rájöjjön, mert ez tönkreteheti a barátságunkat és a ti
kapcsolatotokat. De ha megszabadulunk ettől a tehertől, többé már nem
fogja nyomni a vállunkat. Jace talán elsőre kiborul, de majd idővel
megbékél a gondolattal.
Mia hangosan kifújta a levegőt. Ez… óriási dolog volt. Gabe
nyilvánosságra akarta hozni a kapcsolatukat? Nem is mert belegondolni
abba, ez mit jelenthetett. De nem láthatott bele többet, mint hogy csak
véget akart vetni az örökös rejtőzködésnek.
– Mia, egyetértesz?
Mia pislogott, és újra Gabe-re figyelt. Látta rajta az eltökéltséget és
lassan bólintott.
– Mikor? – kérdezte suttogva.
– Ha visszajön a városba. Hétfőn vagy kedden már itthon lesz. Addig
is szólok neki, hogy fontos dologról akarunk beszélni vele.
– Rendben – felelte habozva Mia. A szíve a torkában dobogott.
– Most pedig, hogy elrendeztük a Charles-ügyet, és ezt is
megbeszéltük, már csak ezzel akarok foglalkozni – mondta Gabe, és
megcirógatta Mia arcát, aztán lágyan simogatta a haját.
– Szeretném, ha együtt töltenénk a hétvégét, és csupa olyan dolgot
csinálnánk, ami örömet okoz kettőnknek. Majd rendelek valamit, és a
kandalló mellett megvacsorázunk, aztán együtt nézzük az esőt vagy a
hóesést, ami csak lesz.
Mia boldogan felsóhajtott és átölelte Gabe nyakát. – Csodásan
hangzik! A legtökéletesebb hétvégi program!
 harminchetedik fejezet

Gabe egész hétvégén árgus szemekkel figyelte Miát. Ha észrevette,

hogy elszomorodik vagy rágódik valamin, azonnal igyekezett elterelni a
figyelmét. Valószínűleg még mindig Charles miatt emésztette magát,
bár Gabe tudta, hogy már nem jelenthet veszélyt kettejükre.
De mivel semmit sem bízott a véletlenre, diszkréten elintézett néhány
telefonhívást, hogy figyeltesse a pasast. Erről persze nem szólt Miának,
nehogy kételkedni kezdjen abban, hogy végleg megszabadultak tőle.
Vasárnap kora este vacsorázni vitte Miát. Az étterem már
égősorokkal és fenyőgirlandokkal volt feldíszítve, hiszen csak pár nap
volt hálaadásig. Tudta, hogy Mia rajong a karácsonyért, és boldogan
látta, ahogy felderült az arca, amikor beléptek az ünnepi hangulatot
árasztó étterembe.
Még nem döntötte el, hol töltse a hálaadást. Sok minden múlott azon,
hogyan fogadja Jace a híreket, ha másnap vagy az azután következő
napon beavatják. A szülei meghívták magukhoz, de bármennyire is örült
a kibékülésüknek, furán érezte magát a közelükben. Ráadásul nem
szívesen töltött volna Miától távol egyetlen napot se, és nem akarta
volna egyedül hagyni a városban, ha Jace mégsem Manhattanben tölti
az ünnepet.
Amikor kisétáltak az étteremből, a városra már leszállt az éj. A járda
nyirkosán csillogott az utcalámpák sárgás fényében. Mia Gabe felé
fordult, és önfeledten felkacagott, amikor az idei első hópihe lehullott az
orrára.
Elragadóan bájos volt a kötött sapkájában és a hosszú kabátjában.
Széttárta a kezét és megpördült, miközben a hópelyhek lágyan táncoltak
körülötte. Gabe megbabonázva nézte.
Még mielőtt a pillanat varázsa elillant volna, elővette a mobilját, és
gyorsan lefényképezte. Meg akarta őrizni ezt a látványt, akárcsak a
másik képet, amelyet gyakran nézegetett. Mia észre sem vette, hogy
lefotózta, annyira lefoglalta, hogy elkapja a hópelyheket.
 – Juj, de hideg van! – kiáltott fel Mia, és odafutott Gabe-hez, hogy
hozzábújjon. Átfogta a derekát és vacogott. Gabe magához szorította, és
szelíden mosolygott a lelkesedésén.
– Gyere, hadd melegítselek fel! – felelte, és a kocsihoz kísérte Miát.
Beültek a hátsó ülésre, melyet az ülésfűtés kellemesen felmelegített.
Mia kéjesen dőlt hátra. – Imádom ezt a modern luxust! Gabe
felnevetett. – Boldoggá tesz, hogy a kényelmedről gondoskodhatok.
– Ha hazaértünk, ennél többet is tehetsz értem – felelte kacéran Mia.
Gabe végigsimított Mia combján, majd megállította a kezét a térdén.
– Biztos lehetsz benne, hogy már vannak terveim.
Mia érdeklődve felhúzta a szemöldökét és szemében felcsillant a tűz.
– Valóban?
Gabe sejtelmesen mosolygott. – Majd megtudod, ha hazaértünk.
Mia lebiggyesztette az ajkát és dacosan nézett rá, de Gabe csak
csendesen mosolygott.
Naná, hogy voltak tervei. Bár kicsit ideges volt amiatt, amit
kigondolt, de szerette volna elfeledtetni Miával a múltkori rossz
élményt, és meggyőzni őt arról, hogy a kötözés valójában nagyon is
izgató és élvezetes játék.
Tudta, hogyan tehetné csodálatossá az élményt Mia számára, de nem
akart semmit se ráerőltetni. Majd figyeli, és ha észreveszi rajta a félelem
vagy a fájdalom jelét, azonnal abbahagyja. Már így is eleget hibázott,
nem engedhette meg magának, hogy még egyszer kockára tegye a
bizalmát.
Amikor felértek a lakására, lesegítette Miáról a kabátot, majd elvette
a kezéből a sapkát és a sálat. Megdörzsölte a karját, hogy felmelegítse.
Aztán ő is levette a kabátját, és követte Miát a nappaliba. Mivel
bekapcsolva hagyta a kandallót, a szobában kellemes meleg fogadta
őket. Mia a kandalló mellett állt, és a kezét melengette.
– Maradj ott, és vetkőzz le – szólt Gabe mély, búgó hangon.
Amikor Mia visszanézett rá, kereste tekintetében az ellenállás jelét,
de csak a bizalom sugárzott a szeméből.
– Kihozok pár dolgot a hálóból. Maradj itt a melegben. Mindjárt
jövök.
Azzal bement a hálószobába és elővette a fiókjából a kötözőt, az
análkúpot és a vibrátort. Mikor visszament a nappaliba, Mia ott állt vele
szemben, meztelen bőre alabástromként ragyogott a kandalló meleg
fényében.
 Olyan észbontóan gyönyörű volt, hogy Gabe-nek elállt a szava a
látványtól.
Mikor Mia meglátta, mi van a kezében, elkerekedett a szeme és
kérdőn nézett rá.
Korábban Gabe-nek eszébe nem jutott volna, hogy magyarázkodni
kezdjen egy nőnek. Elvárta, hogy szó nélkül teljesítsék az óhaját, hiszen
a szerződés aláírásával vállalták, hogy mindent megtesznek, amit csak
kíván.
Csakhogy Mia más volt. Arra vágyott, hogy megértse, hogy ismerje a
gondolatait, és a legkevésbé sem akarta megijeszteni vagy elüldözni.
– Szeretném megmutatni neked, mennyire élvezetes lehet ez –
mondta halkan. – Párizsban mindent rosszul csináltam. Az nem rólad
szólt, bármit is mondtam. Csakis rólam szólt, és az én hülyeségemről.
Adj még egy esélyt, Mia. Meg akarom mutatni neked, milyen gyönyörű
és izgató vagy kikötözve. Bízz bennem, és adj lehetőséget arra, hogy ezt
bebizonyíthassam neked.
Mia tekintete ellágyult. – Bízom benned, Gabe. Csakis benned. Senki
másban. Nem neked szólt a tiltakozásom, hanem az idegen férfiaknak.
De ha csak te érsz hozzám, nem félek semmitől.
Istenem, milyen imádnivaló volt! Gabe arra gondolt, hogy még soha
senki nem bízott meg benne ennyire. Sem a volt felesége, sem azok a
nők, akikkel utána együtt volt. Nem érdekelte őket más, csak a pénze.
Sosem törődtek vele, csak a vagyonával. Sosem szerették.
Mia szerette. Elfogadta. Épp annyira kívánta, mint ő. Nem érdekelte
a pénze, sem a hatalma. Ismerte az igazi Gabe Hamiltont, és őt akarta.
Gabe lassan leengedte a maga köré emelt védőfalakat, és hagyta,
hogy olyannak lássa, amilyennek senki más. Mia megbízott benne, és
cserébe ő is rábízta a legvédettebb kincsét: a szívét.
A széles bőrkerevethez kísérte Miát, majd elkezdte gondosan
megkötözni. A kötözővel körbetekerte a mellét, kihangsúlyozva a buja
dombocskákat, majd a dereka mögött összekötötte a csuklóit, és
utasította, hogy tegye az arcát a kerevetre.
Miután megkötözte a kezét, szétnyitotta a combjait, majd mindkét
bokáját körbetekerte és hozzákötözte a csuklóihoz.
Mia tökéletesen tehetetlen és kiszolgáltatott volt, azt tehetett vele,
amit csak akart. Márpedig rengeteg jobbnál jobb ötlet járt a fejében.
 A farka már keményen állt, mint egy kőoszlop, de lassan akart
haladni, hogy végig oda tudjon figyelni Miára. Azt akarta, hogy ez az
este csakis róla szóljon, és felejthetetlenül csodálatos legyen számára.
Végigsimított Mia gömbölyű fenekén, és benyúlt a puncijához.
Selymes szeméremajkai már nedvesen, hívogatóan fogadták. Játékosan
körözött ujjával a hüvelybemenetén, majd beledugta az ujját. A forró
hüvelyfalak azonnal összepréselték és befelé szívták.
Kihúzta az ujját, odalépett Mia feje mellé, és odanyújtotta neki.
– Kóstold meg magad – suttogta izgatottan. – Azt akarom, hogy
érezd, milyen édes az ízed, és képzeld azt, hogy a farkamat szopod.
Mia vonakodva nyitotta ki a száját. Gabe ujja végigsiklott a nyelvén,
ő pedig finoman megszívta.
Miután elvette az ujját, Gabe az análkúpért és a vibrátorért nyúlt. Mia
tágra nyitotta a szemét, amitől Gabe elmosolyodott.
Síkosítót nyomott a kúpra és Mia ánuszára, majd az ujjaival elkezdte
simogatni és tágítani a szűk nyílást. Ezután belenyomta a kúpot.
Finoman és lassan tolta egyre beljebb, hogy fokozatosan hozzászoktassa
Miát az érzéshez.
Lenyűgözve figyelte, ahogy Mia ánusza kitágul, és magába fogadja a
kúpot. Közben elképzelte, hogy a farkával csinálja ugyanezt. A légzése
felgyorsult, felajzottsága pedig nőttön-nőtt, ahogy egyre mélyebbre
hatolt Mia popsijába és egyre jobban kitágította. Végül eltűnt a kúp,
Mia mélyet sóhajtott, és a teste elernyedt a kereveten.
– Ez még csak a kezdet – mondta Gabe csábítóan.
– A többit talán túl sem élem – suttogta Mia.
Gabe a kezébe vette a vibrátort és a legmagasabb fokozatra
kapcsolta. Amikor Mia csiklójához ért, a lány teste megfeszült az erős
ingertől. Mivel meg volt kötözve, nem tehetett mást, mint hogy átadja
magát az intenzív gyönyörnek. Gabe a csiklójához nyomta a vibrátor
hegyét, majd becsúsztatta a kisajkai közé, le egészen a
hüvelybemenetéig.
Belehatolt a vibrátorral, és sekélyen döfködni kezdte. Mia felnyögött,
az arcizmai megfeszültek. Levegőért kapkodott, miközben Gabe egyre
mélyebbre csúsztatta, és végül tövig belenyomta a vibrátort.
Tökéletesen betöltötte Miát, a popsiját és a punciját is, a kúppal és a
hosszú, vastag vibrátorral.
Mia minden porcikájában remegett. Hátranyomta a fenekét, és olyan
izgatottan vonaglott a döfésektől, hogy majdnem leesett a kerevetről.
 – Gabe, kérlek! – könyörgött.
– El akarsz élvezni?
Mia türelmetlenül felnyögött. – Tudod, hogy igen!
Gabe halkan nevetgélt, kihúzta a vibrátort, Mia mögé térdelt, és
belenyalt a puncijába, végighúzva a nyelvét a csikójától a hüvelyéig.
– Úristen! – kiáltott fel Mia.
Gabe belefúrta az arcát a lágy, illatos húsba, és megszívta a csiklóját.
Érezte, ahogy Mia teste megfeszül, és a nyelvét elárasztotta a
nedvesség. Tudta, hogy már nagyon közel jár a csúcshoz.
Kiegyenesedett, lehúzta a sliccét és elővette a farkát. Betonkemény
volt az izgalomtól. Beigazította Mia puncijához, és egy erős lökéssel
mélyen belehatolt.
Mia felsikoltott. Gabe belekapaszkodott a csuklóit szorító kötésbe, és
hosszú, erőteljes döfésekkel baszni kezdte.
Mia punciját elöntötte a nedvesség, és az édes nedv lecsorgott
egészen a farka tövéig. Minden erejét össze kellett szednie, hogy ne
élvezzen el azonnal. De megfogadta, hogy most minden csakis Miáról
fog szólni, ezért visszatartotta a kitörést. Még sokszor akarta Miát a
csúcsra juttatni ezen az estén.
Mia hüvelye szorosan ráfeszült a farkára, érezte a heves
Összehúzódásokat, miközben Miából fojtott sikoly tört ki, a nevét
kiáltotta.
Megállt benne, és mozdulatlanul várt, míg az orgazmus eksztázisa
lecsengett. Aztán óvatosan kihúzta a farkát, és visszatette az
alsónadrágjába.
Míg Mia levegőért kapkodott, odament a szekrényéhez a korbácsért.
Amikor visszatért, Mia behunyt szemmel, ernyedten pihegett a
kereveten.
Hozzáérintette a korbácsot a fenekéhez, lágyan körözve a két formás
dombocskán. Mia szeme azonnal kipattant, és várakozón bekapta a
levegőt.
– Szereted, ha elfenekellek? – kérdezte incselkedve Gabe.
– Igen – suttogta Mia.
– Jó érzés, amikor a határon vagy, és már nem tudsz különbséget
tenni fájdalom és gyönyör közt?
– Igen! – felelte Mia már határozottabban.
 – Ma nem büntetésből foglak elverni. Csakis azért, hogy mindketten
élvezzük. És miután ki csíkoztam az édes kis popsid, keményen seggbe
foglak kúrni.
Mia felnyögött, amitől Gabe csak még jobban beindult. Imádta ezt a
kéjsóvár, begerjedt hangot.
Óvatosan kihúzta Miából a kúpot. Mia összerezzent, és megint
felnyögött. Gabe erre újra végighúzta a fenekén a korbácsot, lágyan
cirógatva a bőrét, mielőtt először lesújtott.
Szándékosan nem ütött erősét. Fokozatosan akarta szó szerint
felkorbácsolni a szenvedélyét. Ha túl gyorsan halad, Mia hamar betelik
a gyönyörrel, még mielőtt az izgató vörös csíkok megjelennek a
fenekén. Azt akarta, hogy Mia még többért könyörögjön, és esedezzen,
hogy ne hagyja abba.
Mellbevágóan gyönyörű látvány volt, ahogy összekötözve, széttárt
combokkal feküdt előtte. Sűrű, sötét haja beborította a kerevetet, mint
az éjjeli égbolt a várost.
Minden ütéstől vörösebb lett a feneke. Gabe várt, míg lelohad a
pirosság és elmúlik a csípő érzés, aztán újra lesújtott.
Mia nyugtalanul ficánkolt, ellenfeszült a kötéseknek. Türelmetlenül
hátratolta a fenekét, egyre többet és többet akarva.
A tizenötödik ütés után Gabe fokozta a csapások erősségét, és a
bíborvörös pír már nem tűnt el, beborította Mia egész fenekét.
Már csak néhány ütés, aztán behatol szűk popsijába, hogy
maradéktalanul kiélvezze az odaadását.
Ám amikor a következő ütés elcsattant, egy másik hang is betöltötte
a szobát. – Mi a faszt művelsz? – üvöltötte Jace. Gabe felkapta a fejét és
megpillantotta Jace-t és Asht az előtérben, miközben a liftajtó épp
becsukódott mögöttük. Annyira elmerült a gyönyörben, hogy meg se
hallotta a liftet. Persze nem is számított arra, hogy a barátai
figyelmeztetés nélkül betoppannak.
Mia rémült pillantása azon nyomban úgy kijózanította, mintha
gyomorba vágták volna. Jesszusom, Gabe! Mit tettél?
Ash halálra vált hangját Gabe már csak távolról hallotta, mert ebben
a pillanatban Jace ökle telibe találta az állát.
 harmincnyolcadik fejezet

Gabe hatalmasat zuhant a földre, Mia pedig felsikoltott. Jace gyilkos

dühvel vetette rá magát és teljes erőből püfölni kezdte.
Tompa fájdalmat érzett az orrában, összegörnyedt és az oldalára
fordult, de nem ütött vissza. Képtelen volt rá.
Ash odarohant Miához, és kétségbeesett képpel, kapkodva próbálta
kioldani a kötelékből. Gabe oda akart menni és segíteni neki, csak hogy
megmagyarázhassák a helyzetet, de Jace rajta ült a mellkasán, és az inge
nyakánál fogva felemelte.
– Hogy tehetted ezt? – üvöltötte. – Te rohadék! Nem hiszem el, hogy
képes voltál rá!
– Jace, az isten szerelmére – nyöszörgött Gabe. – Engedd, hogy
megmagyarázzam.
– Fogd be! Csak fogd be a pofád! Mi a faszt akarsz megmagyarázni?
Jézusom! Azt akarod, hogy azt higgye, ilyen egy normális kapcsolat?
Mi van, ha ráunsz, mint az összes többi nődre? Mi van akkor?
Belelököd egy másik férfi karjába, és hagyod, hogy utánad valami
seggfej bántalmazza?
Gabe torkát fojtogatta a bűntudat. Képtelen volt Jace szemébe nézni.
Minden szava, minden vádja a lelke közepébe talált. Minden igaz volt,
amit a fejéhez vágott. Kihasználta Miát. Uralkodott az életén és iszonyú
fájdalomnak és megaláztatásnak tette ki. Nem szólva az érzelmi
stresszről, hogy titokban kellett tartania mindezt a számára legfontosabb
ember előtt.
Nem érdemelte meg Miát. Nem volt méltó a jóságára, a
kedvességére, sem arra, hogy a mosolya beragyogja az életét.
Kezdettől fogva csak fájdalmat okozott neki. Először a szerződéssel,
aztán a titkolózással, és egyáltalán azzal, ahogyan bánt vele. Ő a felelős
azért is, hogy most rá és magára haragította Jace-t. Ezen egyikőjük sem
fogja tudni túltenni magát.
 Nem csoda, hogy Jace elvesztette a fejét. Egy pillanatra beleképzelte
magát a helyébe, ahogy belép a lakásába és meglátja a kishúgát, gúzsba
kötve, miközben a legjobb barátja korbáccsal veri a fenekét, amely már
lángol az ütések nyomától.
Érezte, hogy erre képtelenség magyarázatot adni, a barátai sosem
értenék meg, mi történt valójában. Tudta, hogy örökre elásta magát a
szemükben. Nem is haragudhatott rájuk ezért. Azért pedig még jobban
szégyellte magát, hogy. ilyen helyzetbe hozta Miát, és bárki is azt
feltételezhette róla, hogy kegyetlenül bántalmazzák.
Ennél jóval többet érdemelt. Olyan férfit, aki hercegnőként bánik
vele, ahogy megérdemli. Nem valami önelégült, elcseszett, javíthatatlan
alakot, mint ő.
– Hogy használhattad ki éppen őt? – kiabálta Jace. – Állást adtál
neki, hogy elhitesd vele, mindenben engedelmeskednie kell neked, csak
mert a főnöke vagy? Ezért meg tudnálak ölni! Nem tisztelted sem Miát,
sem a barátságunkat. Nem az az ember vagy, akinek hittelek!
Gabe behunyta a szemét, és forgott vele a világ. Úgy érezte, mintha
tőrt döfnének a szívébe és megforgatnák benne. Jace minden szava igaz
volt. Nem tudott védekezni, hiszen erre nem is volt mentség.
Pontosan tudta, hogy rosszul bánt Miával. Nem tisztelte úgy,
ahogyan megérdemelné. Mi van, ha valóban kényszerítette? Ha nem
hagyott neki más választást, olyannyira a hatalmába kerítette a
sóvárgás? Uralkodni akart az életén és a testén, és addig táplálkozott
belőle, míg nem maradt Miából semmi.
Pontosan az történt, amitől a legjobban félt. Kiszívta belőle az életet,
és megfosztotta attól, amit a legjobban szeretett benne.
Mélyen megrázta és elszomorította, ami Párizsban történt. És mindez
csakis az ő hibája volt. Mia azért ment bele a helyzetbe, mert aláírta azt
a kurva szerződést, és az ő kezébe adta az irányítást. Ugyan mondhatott
volna nemet is, de milyen áron? Mit erőltetett volna még rá azután?
– Istenemre esküszöm, hogy ezt sosem bocsátom meg neked –
sziszegte Jace. – Elviszem innen Miát, és ne merj a közelébe menni még
egyszer. Meg ne próbáld felkeresni. Elfelejted azt is, hogy létezik.
Ash kioldozta Miát, és betámogatta a hálószobába, ahol becsavarta
egy takaróba és leültette az ágyra. Valami ruhát keresett neki, de végül
csak egy fürdőköntöst talált. Ráadta, és dupla csomót kötött a derekára.
– Jesszusom, Mia, jól vagy? – kérdezte aggódva.
 Nem, nem volt jól. Ostoba kérdés volt. Mia legszívesebben a föld alá
süllyedt volna szégyenében, hogy a bátyjáék berontottak Gabe lakásába,
és meglátták őt kikötözve, meztelenül.
Ez rosszabb volt a legszörnyűbb rémálmainál is. De sokkal
fájdalmasabb volt végignézni, ahogy Jace péppé veri Gabe-et, ő pedig
meg sem próbál védekezni.
Mia mélyeket lélegzett, igyekezett összeszedni magát. Oda akart
rohanni Gabe-hez, és aztán beszélni Jace-szel, épp úgy, ahogy tervezték.
Egyetlen napon múlott! Ha Jace és Ash a megbeszélt időben jön haza,
ez az egész meg sem történt volna.
Kábult volt a sokktól. Olyan tompa volt az agya, hogy gondolkodni
sem tudott. Csak azt tudta, hogy vissza kell mennie Gabe-hez. Véget
kellett vetnie ennek. Csak ő oldhatja meg ezt a helyzetet. A
legiszonyúbb félelme vált valóra azzal, hogy egymás ellen fordult az a
két ember, akik a világon a legfontosabbak számára, és a legjobb
barátok voltak, amióta csak az eszét tudta.
A szeme megtelt könnyel, de lenyelte őket, mert eldöntötte, hogy
higgadt marad, csakhogy a remegését nem tudta elnyomni. Pedig a
legkevésbé sem akarta, hogy Ash és Jace összetörtnek lássák. Még azt
hinnék, amiatt sír, amit Gabe tett vele.
– Jól vagyok, Ash – mondta remegő hangon. – Szeretném, ha most
kimennél, és gondoskodnál róla, hogy ne öljék meg egymást.
Ash morcosan nézett rá. – Nem fogom visszatartani Jace-t, ha
laposra akarja verni Gabe-et. Megérdemli az a szemét, azért, amit
láttunk. Úristen, Mia, te sírsz? Bántott téged? Rád erőszakolta magát?
Jól vagy? Bevigyelek a kórházba?
Mia gyorsan letörölte a könnyeit, mert Ash máris a legrosszabbat
feltételezte. Komolyan azt hiszi, hogy mindez az akarata ellenére
történt? Talán úgy tűnt, de bizonyára elég jól ismerték Gabe-et ahhoz,
hogy tudják, nem először csinált ilyesmit.
Talán csak azért háborította fel őket a helyzet, mert ő Jace kishúga
volt. Amikor beléptek Gabe lakásába, csak azt látták, ahogy
összekötözve fekszik a kereveten, és épp megkorbácsolják… Jó ég,
micsoda látvány lehetett! Érthető volt, hogy Jace elvesztette a fejét. Ki
tudott volna higgadt maradni, ha ezt meglátja?
De beszélnie kellett velük, és elmagyarázni nekik a helyzetet.
Felállt, hogy visszamenjen a nappaliba, ám ekkor Jace berontott a
hálószobába, odarohant hozzá, és védelmezőn átölelte.
 – Jól vagy, kicsim? – faggatta.
A hangja aggódón és zaklatottan csengett. Mia érezte, hogy
elszabadultak az indulatok, és fogalma sem volt, hogyan vessen gátat
nekik. Nem tudta, mit mondjon Jace-nek és Ashnek. Mindketten annyira
feldúltak voltak, hogy aligha értenék meg, bármit is magyaráz.
– Jól vagyok, Jace – felelte, és próbált nyugodtnak tűnni, nehogy
még tovább rontsa a helyzetet. – Mit csináltál Gabe-bel?
– Csak azt kapta, amit megérdemelt – válaszolta Jace haragosan. –
Gyere, elviszlek innen.
Megragadta Mia kezét, és magával húzta, Miának pedig nem volt
más választása, mint hogy kövesse. De nem bánta, mert látni akarta
Gabe-et.
Amikor kiléptek a nappaliba, Gabe ott ült a kanapén, az arcát a
kezébe temetve. Miának majd' megszakadt a szíve, és oda akart rohanni
hozzá, de Jace visszatartotta. – indulunk, Mia!
Mia elrántotta a kezét. – Én nem megyek sehová!
Gabe ekkor felnézett, de a tekintete üres és érzéketlen volt. Ridegen
bámult Miára.
Mia odaszaladt hozzá, és letérdelt elé. Gyöngéden megérintette a
karját, de Gabe lesöpörte magáról a kezét.
– Jól vagy? – kérdezte Mia lágyan. A szíve elnehezedett, mintha egy
kőszikla nyomná a mellkasát.
– Jól – mondta Gabe hűvösen.
– Beszélj velük – suttogta Mia. – Magyarázd meg nekik. Nem
hagylak itt, Gabe! Meg kell értetned velük, mi történt. Nem hagyhatod,
hogy azt higgyék, amit most. Még rendbe hozhatunk mindent! Amúgy
is meg akartuk neki mondani. Beszélj most Jace-szel. Kérlek!
Mia könyörgött neki. Mi mást tehetett volna? A félelem
kétségbeesésbe taszította, és Gabe-ért kész volt feláldozni a
büszkeségét, mindenét.
Gabe kiegyenesedett és felállt, ott hagyva Miát a padlón. Mia felkelt.
Teljesen összezavarta Gabe hűvös viselkedése. A rettegés a torkát
szorította. Nem tetszett neki, ahogyan ránézett. Lemondó volt és
megadó. Mégis minek adta meg magát? Mit mondhatott neki Jace? És
vajon Gabe mit válaszolt neki?
Mia ereiben megfagyott a vér, mikor Gabe megszólalt. Kővé
dermedve állt, és levegő után kapkodott.
 – Menj el – mondta Gabe kimért hangon. – Jobb lesz így. Már túl
erősen ragaszkodsz hozzám. Nem akarlak kiábrándítani. Csak még
nehezebb lesz, ha tovább várunk. Egy sima szakítás egyszerűbb… és
kevésbé kellemetlen most… mint később.
– Mi a fasz? - bökte ki Mia. Éles hangja csak úgy pattogott a néma
csendben.
– Mia, gyere, menjünk, kicsim – szólt közbe Ash.
Mia hallotta a hangjában a szánakozást. Tudta, hogy Ash azt
gondolja, bolondot csinál magából. Csak annyit értett az egészből, hogy
Gabe lekoptatott és kirúgott egy újabb nőt az életéből. Egyszerűen
félrepöckölte, hogy továbbléphessen.
A kurva szentségit! Nem fog elmenni magyarázat nélkül. Addig nem,
míg nem tud beszélni a rideg álarc mögött rejtőző férfival. Ismerte Gabe
igazi énjét. Tudta, hogy fontos számára, függetlenül attól a sok
marhaságtól, amit az előbb a fejéhez vágott.
Makacsul rázta a fejét. – Nem megyek sehová, míg Gabe nem árulja
el, mit jelentsen ez a baromság, amit az előbb mondott.
Gabe közönyösen átnézett rajta. Hűvös volt és rendíthetetlen.
Bizonyára így nézett a többi nőjére is, amikor szakított velük. A
tekintete azt üzente Miának, hogy már nincs szüksége rá, és ne hozza
magát kínos helyzetbe.
Le van szarva! Már így is feláldozta a maradék büszkeségét érte.
Nincs annál megalázóbb, mint ha az emberre rányit a testvére kötözős
szex közben. Ennél kínosabb helyzetbe aligha kerülhetne.
– Gabe? – kérdezte Mia fojtott hangon.
Utálta, hogy a hangja ilyen kétségbeesetten csengett. És utálta, hogy
mindent feladott, ha Gabe-ről volt szó. Hajszál híján esdekelt neki, de
nem érdekelte.
– Vége, Mia. Tudtad, hogy ez csak idő kérdése. Már a legelején
megmondtam, hogy ne szeress belém, mert nem akarlak kiábrándítani.
Réges-rég szakítanom kellett volna veled. Túlságosan is kötődsz
hozzám, és ez hosszú távon mindent elront. Menj Jace-szel, és engem
felejts el. Jobbat érdemelsz.
– Francokat! – csattant fel Mia, mindhárom férfit meglepve. – Gyáva
alak vagy, Gabe! Te vagy az, aki túlságosan is kötődsz hozzám, és
hazudsz, ha tagadni próbálod.
– Mia! – szólította meg Jace, de ő rá se hederített a bátyjára. Éppen
arra készült, hogy minden dühét Gabe nyakába zúdítsa.
 – Mindent kockára tettem érted! Mindent feláldoztam! Szomorú,
hogy te nem vagy képes ugyanezt megtenni értem. Egy nap majd
ráébredsz, hogy én voltam a legjobb dolog az életedben, és hogy most
életed legnagyobb baklövését követted el. Érted, amit mondok, Gabe?
Akkor már késő lesz! Én már nem leszek itt.
Jace átkarolta Miát, és szorosan tartotta, miközben kivezette a
lakásból. Mia alig látott a könnyektől. Dühében reszketett, mint a
nyárfalevél. Jace súgott valamit a fülébe, aztán Ash belekarolt a másik
oldalról, és kivitték a lifthez.
Mia félúton még visszafordult, de Gabe épp olyan üres tekintettel
bámult utána, mint az előbb, ami csak még jobban feldühítette.
Letörölte a könnyeit, és felszegte a fejét. Eldöntötte, hogy egyetlen
könnyet nem fog ejteni miatta. Azt hitte, Gabe megér neki mindent.
Tévedett.
– Ha egyszer arra ébredsz, hogy végre tisztán látsz, és úgy döntesz,
hogy vissza akarsz szerezni, akkor térden kell csúsznod előttem! –
kiáltotta oda Gabe-nek.
Kiszabadította magát Jace és Ash szorításából, aztán sarkon fordult,
és határozott léptekkel a lifthez ment. Hátra se nézett, míg az ajtó be
nem csukódott mögötte.
A liftben végigpillantott magán, és döbbenten vette észre, hogy csak
a fürdőköntös van rajta, amit Ash ráadott.
– Ne aggódj, Mia – nyugtatgatta Jace. – Majd ide rendelem a taxit a
bejárat elé. Ashsel két oldalról eltakarunk, és gyorsan beülsz hátra.
Aztán elviszlek hozzám.
Mia a fejét ingatta. – Haza akarok menni. A saját lakásomba.
Ash és Jace aggódó pillantásokat váltottak. Amikor kinyílt a liftajtó,
Jace előresietett, és mire Ash és Mia a kijárathoz értek, már vissza is ért.
Közrefogták Miát, így senki se láthatta, ki ő, vagy mi van rajta.
Körbeállták, míg beszállt a kocsiba, majd gyorsan beültek ők is. Mia
nagy megkönnyebbülésére Jace az ő címét diktálta be a sofőrnek.
– Mégis mióta tartott ez köztetek? – faggatta Jace.
– Semmi közöd hozzá – vágott vissza Mia.
Jace arckifejezése eltorzult a haragtól. – Egy fenét nincs! Az a
rohadék bántalmazott és kihasznált téged.
– A picsába, Jace! Nem így volt. Én is ugyanúgy akartam, mint ő.
Szállj le a magas lóról. Semmi olyan nem tett, amit nem akartam.
Mindent előre elmondott, mielőtt belementünk ebbe a kapcsolatba.
Baromság, amivel most vádoljátok. Felnőtt nő vagyok, akár tudomásul
veszed, akár nem. Egy felnőtt, aki pontosan tudja, mit akar. Én Gabe-et
akartam.
– Nem tudom elhinni, hogy ezt tette veled! Hogy el akarta hitetni
veled, hogy ilyen egy normális kapcsolat. Mi van, ha a következő
pasiddal is ezt akarod csinálni, és kifogsz egy vadállatot, aki
erőszakoskodik veled?
Mia idegesen forgatta a szemét. – Mindketten képmutató, sunyi
alakok vagytok.
Ash pislogott a meglepetéstől, hogy rá is vonatkozott a sértés.
– Ti is azt akarjátok elhitetni a nőitekkel, hogy az a normális, ha két
fickóval kefélnek egyszerre? Vagy az, hogy ti mindig osztoztok a
nőkön? Mi van az ő elvárásaikkal? Mi van, ha nekik lesz új
kapcsolatuk? Talán hiányérzetük lesz, hogy nem két pasival dugnak?
– Jesszusmária, Mia, ezt meg hol hallottad? – tudakolta Ash.
Mia megrándította a vállát. – Az irodában mindenki erről pletykál.
És miután feltűnt az a nő, amikor együtt vacsoráztunk, magam is
meggyőződhettem róla.
– Most nem Ashről és rólam van szó – mordult fel Jace. – Hanem
rólad és Gabe-ről. Tizennégy évvel idősebb nálad, Mia. Minden nőjével
aláírat egy szerződést. Ilyen kapcsolatra vágysz? Nem gondolod, hogy
ennél jobbat érdemelsz?
– Ebben nagyon is igazad van, jobbat érdemiek – felelte halkan Mia.
A szíve összetört, és minden egyes levegővételnél belehasított a
fájdalom. Úgy érezte, mintha haldokolna. Még sosem tapasztalt ilyen
elviselhetetlen kínt. Apró darabokra hullott szét.
Összehúzta magán a köntöst, és összeszorította a száját.
– Olyan férfit érdemlek, aki képes kiállni és harcolni értem, és akire
mindig számíthatok. Gabe egyiket sem tette meg. Azt terveztük, hogy
szólunk neked a kapcsolatunkról, ha visszajössz. Ironikus, nem? Vajon
minden más lett volna, ha beavatunk, ahogy terveztük, és nem úgy
tudod meg, hogy berontasz a lakására? Ezt már soha sem tudom meg.
Ash lógó orral bámult maga elé, Jace azonban még mindig
ingerültnek tűnt.
Mia keserűen felnevetett. – Azt hiszem, most más állás után
nézhetek. Kár, mert nagyon megszerettem a mostanit.
– Dolgozhatsz nekem – jelentette ki Jace. – Kezdettől fogva ezt
kellett volna tenned.
 Mia elszántan rázta a fejér. – Isten ments! Többé be nem teszem a
lábam a HCM-be. Nem fogom azzal kínozni magam, hogy naponta
lássam Gabe-et.
– Akkor mihez kezdesz? – tudakolta Ash.
Mia szíve összefacsarodott. – Még nem tudom. De azt hiszem, bőven
lesz időm, hogy kitaláljam.
 harminckilencedik fejezet

Amikor Mia belépett a lakásába a köntösben, Jace és Ash kíséretében,

Caroline azonnal odasietett hozzá. Aggódva és döbbenten nézett
barátnőjére.
– Mi történt? Jól vagy?
Mia átölelte, és kitört belőle a zokogás, melyet már képtelen volt
visszatartani. Caroline magához szorította, és gyanakvóan nézett a
férfiakra, hogy vajon mit műveltek vele.
– Csak küldd el őket, Caro! – nyögte ki Mia. – Már jól vagyok, hogy
itt vagy velem.
Caroline a kanapéhoz támogatta, leültette, majd szigorúan ránézett
Jace-re és Ashre.
– Hallottátok. Kifelé! Majd én vigyázok rá.
Jace morgott valamit, aztán odament Miához, egy kis ideig nézte,
ahogy magába roskadva ült, majd átölelte.
– Sajnálom, kicsim! Tudom, mennyire fáj. Esküszöm, hogy nem
akartam. Fogalmam sem volt, hogy te és Gabe együtt vagytok. Küldött
egy sms-t, hogy valami fontosat akar megbeszélni velem, ha
visszajöttem, ezért mentem fel a lakására. Ashnek és nekem is van
kártyánk a lifthez. A francba is, azt hittem, üzleti ügy. És olyan
komolynak tűnt az üzenete, hogy azonnal felmentem hozzá, ahogy
megérkeztünk.
Mia némán kapaszkodott a bátyjába, és csak sírt, épp úgy, ahogyan
kislányként tette.
– Nem haragszom rád – suttogta. – Rá vagyok mérges. Ha nem képes
kiállni értem, akkor nem akarom őt többé. Jobbal érdemlek.
Jace megsimogatta a haját. – Ez így igaz, kicsim. Gabe ugyan a
barátom, vagyis az volt, de erre nincs mentsége. Azt hiszi, azt tehet a
nőkkel, amit csak akar, és ha nem engedelmeskednek, akkor mehetnek a
fenébe.
 – És te olyan sokkal különb vagy nála? – bökte ki Mia. Eltolta magát
a bátyjától, és vádlón nézett rá.
Jace felsóhajtott, és Ashre pillantott, aki éppolyan kényelmetlenül
érezte magát, akárcsak ő.
– Nem akarom ezt veled megbeszélni – mondta Jace gyöngéden. –
Ennek semmi köze sincs ahhoz, ami ma este történt.
Mia a szemét forgatta. Jellemző, hogy Jace elbagatellizálta a dolgot.
Ha egy másik nővel találják ott Gabe-et, vagy csendben elmennek, vagy
ki tudja, esetleg ott maradnak és végignézik. Kutyába se vették volna a
nőt, és talán még vállon is veregetik Gabe-et.
De nem akárkivel találták ott, hanem vele. A tény, hogy ő Jace
édestestvére és Ash fogadott húga volt, egyszerre minden szabályt
felülírt.
– Csak menjetek el végre – mondta Mia halkan. – Caro itt van, ő
majd vigyáz rám.
Jace kétkedőn nézett a két nőre. – Nem akarlak most egyedül hagyni,
Mia.
– Nincs egyedül – csattant fel Caroline. – Komolyan azt hiszed, hogy
most magára hagynám?
– Túl kell tenned magad ezen – mormolta Ash.
Mia ingerülten felsóhajtott. – Az isten szerelmére, talán azt hiszitek,
fel akarom vágni az ereimet? Dühös vagyok és szomorú, de nem vagyok
hülye, sem öngyilkosjelölt.
– Holnap beugrok, hogy megnézzem, hogy vagy – jelentette ki Jace.
– A hálaadást pedig Ashsel és velem töltöd, rendben? Nem hagyom,
hogy Gabe miatt búslakodj.
– Nekem mindegy. Csak menjetek már! Egyedül akarok maradni,
hogy kisírjam magam, és nem akarom tovább hallgatni a
sajnálkozásotokat. Ez már így is épp elég szánalmas. Ma este pedig egy
életre elegendő megaláztatásban volt részem.
Ash elhúzta a száját. – Jól van, megértettük. Jace nehézkesen állt fel,
és lassú léptekkel indult az ajtó felé. Aztán megtorpant, és hátrafordult.
– Holnap átugrom. Elviszlek ebédelni. Addigra kitaláljuk Ashsel, mit
csináljunk hálaadáskor.
Mia fáradtan bólintott. Csak arra vágyott, hogy tűnjenek már el
végre, és kettesben maradhasson Caróval, hogy kiönthesse neki a szívét.
Miután végre elmentek, Caroline leült mellé a kanapéra, és átölelte,
amitől Miának újra sírhatnékja támadt.
 – Mi történt? – kérdezte Caroline, miközben ringatta. – Áthívjam a
csajokat?
Mia szipogott, és megtörölte az orrát. A francba is, még mindig
meztelen volt a köntös – méghozzá Gabe köntöse – alatt, és másra sem
vágyott, mint hogy megszabaduljon tőle.
– Hadd menjek el zuhanyozni – felelte. – Azután mindent elmesélek.
Fel kell vennem valamit, ami lehetőleg nem Gabe-é.
– Addig készítek forró csokit – válaszolta Caroline, és aggódva
nézett barátnőjére.
– Pompásan hangzik! – mondta Mia halvány mosollyal. –
Köszönöm, Caro, te vagy a legszuperebb!
Óvatosan bebotorkált a fürdőszobába és kibújt a köntösből.
Pillanatnyi habozás után inkább a szekrénybe tette a szemetes
helyett. Talán majd itthon felveszi, ha sajnálni akarja magát, hiszen
Gabe-re emlékeztette. Nem tudta volna kidobni. Még nem.
Addig állt a forró zuhany alatt, míg csaknem puhára főzte magát.
Utána pizsamába bújt, és törülközőbe csavarta a haját, de az sem
érdekelte, hogy nincs turbánba kötve.
Caroline a nappaliban várta két bögre forró csokival. Lehuppant
mellé a kanapéra. Miután Caro a kezébe adta a bögrét, hálásan szorította
a forró italt.
– Hogy mennek a dolgok Brandonnal? – kérdezte.
Szörnyű lelkifurdalása volt, mert az utóbbi heteket szinte csakis
Gabe-bel töltötte. Már legalább egy hete nem is beszélt Caróval.
Caroline elmosolyodott. – Klasszul! Még mindig randizgatunk.
Ugyan nehéz összehozni a beosztásunk miatt, de igyekszünk.
– Ennek örülök – felelte Mia.
– Elmondod, mi történt? – kérdezte lágyan Caroline. – Nyilvánvaló,
hogy Gabe nagyon megbántott. De hogy a pokolba keveredett bele Jace
és Ash? És miért jöttél haza egy szál fürdőköntösben?
Mia kifújta a levegőt. – Hosszú történet. Nem voltam egészen őszinte
veled Gabe-et illetően. Sokkal bonyolultabb a helyzet.
Caroline összeráncolta a homlokát. – Hallgatlak.
Mia elmesélte az egész történetet, töviről hegyire. Amikor az aznap
estéhez ért, Caroline szeme elkerekedett, majd undorral húzta el a
száját.
– Nem tudom elhinni, hogy így elbánt veled. Hiszen már azt
terveztétek, hogy elmondotok mindent Jace-nek.
 Mia lassan bólintott. – Ott állt, és a szemembe hazudott. Tudom,
hogy érez valamit irántam. Ehhez képest előadta ezt a baromságot arról,
hogy túlságosan kötődöm hozzá, bla-bla. Azt hittem, ott helyben
megfojtom.
– Micsoda szar alak! – bökte ki Caroline. – Ennél jobbat érdemelsz,
Mia. Valakit, aki felvállal téged, és aki kész mindent kockára tenni
érted, ahogy te tetted.
– Egyetértek – felelte Mia. – Megmondtam neki, hogy ha egyszer
felébred, és rájön, hogy mekkora hibát követet el, térden kell csúsznia,
hogy a bocsánatomért esedezzen.
Caroline felnevetett. – Ez az, csajszikám! Hadd könyörögjön.
Caroline arca elkomorodott. – Mit gondolsz, mi lesz most Jace-szel
és Gabe-bel? Eddig a legjobb barátok voltak, ráadásul üzlettársak is.
Jace pedig eléggé ki volt bukva.
– Nem tudom – felelte őszintén Mia. – Ezért sem akartam, hogy Jace
valaha is tudomást szerezzen kettőnkről. Talán túlságosan naiv voltam.
Talán csak nem számítottam arra, hogy komolyabbra fordulnak a
dolgok közöttünk. Azt hittem, majd néhány éjszakát együtt töltünk, és
az időm többi részében azt csinálom, amit eddig is. Azért is akartuk
beavatni Jace-t, hogy ne kelljen többé bujkálnunk.
Miát újra elöntötte a méreg.
– A fenébe! Micsoda időzítés! Csak egyetlenegy nap kellett volna
még. Ha Jace szólt volna Gabe-nek, hogy a városban van, együtt
beszélhettünk volna vele, és most minden rendben lenne. Gabe
szerelmes belém, Caro! Belém szeretett, és ettől halálra rémült. Aztán
mikor Jace ránk rontott, és szörnyű dolgokat vágott a fejéhez, láttam
rajta, hogy kínozza a bűntudat. Különösen azok után, ami Párizsban
történt.
Caroline együtt érzően nézett rá. – Úgy sajnálom, Mia! Ez kibaszott
gáz. De tényleg jobbat érdemelsz, mint Gabe Hamilton.
– Igen, így van – helyeselt halkan Mia. – Jobbat, ez biztos. De
annyira akartam öt! Szeretem, Caro! És ez ellen semmit sem tehetek.
 negyvenedik fejezet

Mia kilépett a La Patisserie ajtaján. A szíve nehéz volt, szomorúság

töltötte be a lelke valamennyi zugát. Boldognak kellett volna lennie,
hiszen visszakapta a régi állását. Louisa és Greg örültek, hogy
visszatért, és rugalmas munkaidőt ajánlottak neki. Valójában szeretett
volna minél többet dolgozni, csak hogy ne legyen ideje gondolkodni, és
egész nap a Gabe-bel töltött időre emlékezni.
A La Patisserie ezúttal csak átmeneti állomás volt. Megmondta
Louisának és Gregnek is, hogy csak addig marad náluk, míg nem talál
másik állást, aztán kilép a nagyvilágba. Nem bújik el többé, hanem
elkezdi élni az életét, immár Gabe Hamilton nélkül.
Vacogott a nedves hidegben. A borongós időjárás illett a
hangulatához. Nem aludt előző éjjel – hogy is tudott volna? Caroline
fent maradt vele, míg el nem kezdett ásítozni. Akkor ágyba parancsolta.
Aztán csak feküdt az ágy tetején, bámulta a plafont, és felidézte
magában a Gabe-bel töltött valamennyi percet.
Az órájára nézve ráeszmélt, hogy taxit kell fognia, ha nem akar
elkésni. Jace nemsokára odaér a lakására, cs nem akarta megint
kiborítani.
Összehúzta magán a kabátját, és áttört a járókelők hömpölygő
tömegen, hogy a sarkon taxit tudjon fogni.
Iszonyúan nehezére esett visszatérni ahhoz a mindennapos rutinhoz,
amelyet egykor kényelmesnek és megnyugtatónak talált. Korábban
sosem próbált ki új dolgokat. Nem kockáztatott.
A viszonya Gabe-bel jócskán kimozdította őt a kényelmi zónájából.
Végre elkezdett igazán élni. Kitárult előtte a világ és nyitott volt az új
kihívásokra.
A legnehezebb mégsem a visszatérés volt a hétköznapokba, hanem
hogy kibírja Gabe nélkül.
Minden percet élvezett, amit vele töltött. Jól megvoltak együtt. Gabe
hazudik, ha azt állítja, hogy nem volt rá érzelmileg is hatással a
kapcsolatuk. Ennél Mia jobban ismerte. Tudta, hogy gyöngéd
érzelmeket táplált iránta. Talán ez volt a legnagyobb bűn, amit
elkövethetett.
Hagyta, hogy Gabe beleszeressen.
Valószínűleg még mindig együtt lennének, ha Gabe nem kezd többet
érezni iránta.
Miután már három taxi is elment mellette, a negyedik végre megállt.
Hálásan beszállt, hogy nem kell tovább ácsorognia a hidegben. Miután
bediktálta a címét a soférnek, hátradőlt, és kibámult az ablakon. Nézte,
ahogy a város elsuhan a szeme előtt.
Vajon mit csinálhat most Gabe? Bement dolgozni ma? Talán már túl
is tette magát rajta, mintha soha nem lett volna az élete része? Vagy
éppolyan nyomorultul érezte magát, mint ő?
Ezt őszintén remélte. Ha volt igazság a földön, akkor most Gabe is
pontosan ennyire szenvedett.
Amikor kiszállt a taxiból, észrevette Jace kocsiját a háza előtt. Ash
ott állt a nyitott kocsiajtó előtt, és intett neki.
– Jace felment érted. Felhívom, és megmondom neki, hogy itt vagy
lent.
Ash elővette a mobilját, beültette Miát a hátsó ülésre, és becsukta a
kocsiajtót. Fél perccel később beült az anyósülésre.
– Jól vagy, kicsim? – kérdezte.
– Igen – füllentette Mia.
Ekkor megjelent Jace, beült a kormány mögé, és a visszapillantó
tükörből ránézett.
– Merre jártál, kislány?
– Munkát kerestem.
Erre Jace és Ash is elhúzta a száját.
– Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha ilyen gyorsan visszamész dolgozni –
jegyezte meg Jace. – Tartanod kéne egy kis szünetet. Hagyd, hogy én
gondoskodjak rólad.
– Csak hálaadás napja után kezdek – felelte Mia.
Ash hátrafordult, miközben Jace elindította a kocsit és besorolt a
forgalomba. – Hol fogsz dolgozni?
– Visszakaptam a régi állásom a La Patisserie-ben. Louisa és Greg
kedvesek hozzám, és szeretek nekik dolgozni.
Jace sóhajtott. – Sokkal többet érsz annál, mint hogy egy pékségben
dolgozz.
 – Csak óvatosan, Jace – felelte Mia. – Pontosan ez volt az, ami miatt
elkezdtem Gabe-nek dolgozni, emlékszel?
Ash fintorgott, Jace pedig elmormolt egy káromkodást.
– Különben is, ez csak átmeneti állomás – folytatta engesztelő
hangon Mia. – Közben majd keresek másik állást. De most muszáj
dolgoznom. Muszáj valamivel elfoglalnom magam. Greg és Louisa
tudja, hogy ha találok másik állást, kilépek, és nem gond számukra.
Már a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, mi van Gabe-bel, de
ellenállt a kísértésnek. Nem akart kétségbeesett, ragaszkodó kis
fruskának tűnni, bár így érezte magát.
Mintha csak olvasna a gondolataiban, Ash újra hátrafordult és azt
mondta: – Ha ez vigasztal, Gabe baromi szarul nézett ki ma. Semmivel
sem volt vidámabb, sem pihentebb nálad.
Nehéz volt megállnia, hogy ne válaszoljon Ashnek. Igyekezett
közönyösnek tűnni, mintha az egész nem is érdekelné. Pedig üvölteni
akart, és kikiáltani a világba, hogy ennek nem kellene így lennie. Csak
annyi kellett volna, hogy Gabe színt valljon. Hogy adjon egy jelet, hogy
akarja őt. Akkor soha nem hagyta volna el. Még most is vele lenne, ha
csak utalt volna erre.
Ehelyett előadta azt a baromságot, hogy jobb lesz így. Mégis
melyiküknek? Abban biztos volt, hogy neki nem lesz jobb. És nem úgy
hangzott, mintha Gabe-nek olyan kurva jó lenne.
– Nem akarok róla beszélni – mondta Mia halkan. – A nevét se
akarom hallani.
Jace bólintott, és rosszallóan pillantott Ashre. Ash megrándította a
vállát. – Azt hittem, tudni akarja.
Mia akarta is. Naná, hogy érdekelte. De sosem ismerte volna el.
Benne is volt büszkeség, bár örömmel feláldozta volna Gabe-ért.
– Hálaadáskor elugrunk egyet pihenni – mondta Jace a tükörbe
pillantva. – Szerdán indulunk és vasárnap jövünk vissza. Te is velünk
jössz.
Mia felhúzta a szemöldökét. – Hová megyünk?
– A Karib-szigetekre. Valami kellemes, meleg helyre. A napsütés
meg a tengerpart majd felvidít.
Mia ebben kételkedett, de nem akart ünneprontó lenni. Jace annyira
lelkes volt. Csak segíteni akart, hogy összeszedje magát. Sosem tudta
elviselni, ha szomorkodni látta, és mindent megpróbált, hogy
megvigasztalja.
 – Végre láthatsz engem is fürdőgatyában – jegyezte meg Ash kaján
vigyorral. – Ettől egész évben jó kedved lesz.
Mia a szemét forgatta, szája sarkában mosoly bujkált. Mégis rossz
érzése volt, hogy Ash nem a családjával töltötte a hálaadást. Sosem
tette. Mindig egyedül, vagy Jace-szel és vele, néha pedig Gabe-bel
lógott az ünnepek alatt. Fájt a szíve érte, mert a barátait leszámítva Ash
magányos volt, és Mia jól ismerte ezt a pocsék érzést.
– Így már jobb – helyeselt Jace megkönnyebbülten. – Szeretnélek
újra nevetni látni, kicsim.
Mia úgy érezte, mintha az ajka megdermedt volna. Átkozottul nehéz
volt mosolyt erőltetnie magára, amikor a szíve összetört és darabokra
hullott. Drámaian hangzott, de ez volt az igazság.
– Van valamire szükséged az utazás előtt? – kérdezte Ash. – Jace-
szel szabadságon vagyunk a hét hátralévő részében. Holnap elvihetnénk
vásárolni, ha szükséged van valamire a strandoláshoz.
Mindketten annyira igyekeztek, hogy felvidítsák, hogy nem akarta
még jobban megnehezíteni a dolgukat. Mosolyogva bólintott. – Jól
hangzik.
A megkönnyebbülést látva. Jace szemében érezte, hogy jól döntött.
A legkevésbé sem akarta volna még őt is aggasztani, márpedig Jace
nagyon is féltette.
Az utazás majd lefoglalja az ünnep alatt, aztán hétfőn visszatér a
hétköznapokba. A La Patisserie-be. A lakásába, Caroline-hoz. És
megpróbálja elfelejteni, hogy egy rövid időre ő volt a legfontosabb
Gabe Hamiltonnak. És hogy számára még mindig ő volt a legfontosabb.
 negyvenegyedik fejezet

Gabe merengve ült az irodájában. A feje tompán fájt, a szíve meg

hasogatóan. Korán volt, elsőként érkezett az irodába a hálaadás utáni
hétfő reggelen. Azóta nem aludt, mióta Mia kisétált a lakásából,
dühösen, elárultan.
Az ő két képét nézegette a telefonján. Az egyiket kinyomtatta, és
bekereteztette. Ott tartotta az íróasztala fiókjában, és gyakran elővette,
csak hogy a mosolyát lássa.
A képeken még az a Mia volt, akit gyalázatosan tönkretett. Kiölte a
szeméből a derűs fényt, ráadásul még a mosolyát is elrabolta.
Megsimogatta a képet, amelyen Mia kitárt karokkal áll a hóesésben,
mint egy földre szállt angyal.
A hálaadást végül a szüleinél töltötte. Alig tudta elviselni, ahogy újra
megtalált boldogságukban lubickolnak. Képtelen volt őszintén örülni
kibékülésüknek, amikor a saját élete épp romokban hevert.
Csakis saját magát hibáztathatta ezért. Miután eljött a szülei házából,
otthon csak az üres lakás várta. Olyasmit tett, amit még soha: leitta
magát, hogy alkoholba fojtsa a bánatát.
Egész hétvégén kábultan kóválygott, és kínozta magát a gondolattal,
hogy Jace és Ash elvitte Miát a Karib-szigetekre. Fájdalmasan távol volt
tőle, fizikailag és érzelmileg egyaránt.
Megbántotta és elárulta, pedig megesküdött rá, hogy soha többé nem
teszi. Hátat fordított neki, mert nem tudta elviselni a bűntudatot és az
önmarcangolást, amiért úgy bánt vele, mintha szégyellni való, mocskos
titok lenne.
Bussza meg! Tele akarta kürtölni a világot azzal, hogy Mia az övé.
Leszarja, hogy Jace áldását adja-e rájuk. Csak az számított, hogy
boldoggá tegye Miát, hogy újra ragyogjon, mint amikor együtt voltak.
Ezt a fény oltotta ki benne, mikor szakított vele. Úgy tett, mintha
megunta volna, és máris továbblépne.
 De sosem tudná magát túltenni rajta. Efelől semmi kétsége nem volt.
Szerelmes volt Miába.
A rabja volt, annyira szerette, amennyire egy férfi egy nőt csak
szerethet. Arra vágyott, hogy az élete része legyen, a hátralévő minden
egyes napján.
Szabályok és feltételek, és legfőképp a kurva szerződés nélkül.
Mégis mindent megtett, hogy tönkretegye a legjobb dolgot az
életében.
Miának igaza volt. Szavai a húsába vágtak. Tényleg ő volt a legjobb
dolog, ami valaha is történt vele. Nem kellett sem idő, sem távolság
ahhoz, hogy rájöjjön erre.
Sosem lett volna szabad hagynia, hogy kisétáljon a lakásából aznap
éjjel Jace-szel és Ashsel. Akkor kellett volna szólnia, mikor könyörgött
neki, hogy magyarázza meg, ami köztük van. De nem harcolt érte.
Gyáva volt, és megbénította a bűntudat azért, amit hagyott megtörténni.
A félelem abroncsba szorította a mellkasát. Szokatlan érzés volt, és
teljesen maga alá gyűrte. Mi lesz, ha Mia nem bocsát meg neki? Ha nem
fogadja vissza?
Meg kellett mondania neki, hogy ez nem csak szexuális kaland volt.
Az örökkévalóságig akarta baszni.
De mit nyújthatott ő neki? Már volt mögötte egy tönkrement
házasság, és jóval idősebb is volt, mint Mia. Az ő korában neki még
élveznie kellene az életet, nem pedig egy akaratos, követelőző, önfejű
férfihez ragaszkodni.
Tucatnyi oka volt arra, hogy hagyja elmenni. De nem volt elég
jellemes ahhoz, hogy elengedje. Mert Mia volt az egyetlen nő a világon,
aki boldoggá teheti. Nem hagyhatta, hogy csak úgy kisétáljon az
életéből. Harc nélkül nem.
Az óráját nézte, ahogy lassan peregtek rajta a másodpercek. Aztán
berregett az irodai telefonja. Eleanor lágy hangon szólt bele: – Mr.
Hamilton, Mr. Crestwell megérkezett.
Gabe nem válaszolt. Megkérte a titkárnőjét, hogy azonnal szóljon
neki, ha Jace bejön az irodába. Azóta az éjszaka óta nem is beszéltek,
kerülték egymást az irodában is, aztán az ünnepek alatt egyikük sem
volt bent. De nem is akarta erőltetni a találkozást, kellett egy kis idő,
míg mindketten lehiggadnak. Most azonban már egy percet sem tudott
várni. Tisztáznia kellett a helyzetet Jace-szel, és tudatni vele, hogy nem
hátrál meg. Akár tetszik neki, akár nem, nem fogja elengedni Miát. Még
akkor sem, ha ez a barátságuk és a vállalat végét is jelenti. Miáért még
ez is megérné.
Végigment a folyosón. Tudta, hogy szarul néz ki, de ez sem
érdekelte. Ezen most túl kell esnie.
Kopogás nélkül nyitott be Jace irodájába. Jace felpillantott, és
megkeményedtek az arcvonásai. Szúrós szemmel nézett vissza rá.
– Beszélnünk kell – közölte Gabe rekedten.
– Nincs semmi mondanivalóm neked – felelte Jace.
Gabe becsukta maga mögött az ajtót, és ráfordította a kulcsot. –
Nekem viszont nagyon is sok mondanivalóm van számodra.
Rátámaszkodott Jace asztalára, előrehajolt, és a szemébe nézett.
– Szerelmes vagyok Miába.
Jace tekintete egy másodpercre meglepetést tükrözött, majd hátradőlt
a székében és szigorúan méregette barátját.
– Nagyon furán mutatod ezt ki – mondta undorral.
– Ezt elbasztam. De nem válok meg tőle. Meg kell értsük egymást,
mert nem akarok még több fájdalmat okozni neki, mint amit már
elértem ezzel a helyzettel. Boldoggá akarom tenni, ami lehetetlen, ha mi
ketten egymást marjuk.
– Kurvára nem gondoltál a barátságunkra, amikor az ágyadba
cipelted a húgomat – felelte jegesen Jace. – Tudtad, hogy ki fogok
akadni. A francba is, az első nap figyelmeztettelek, Gabe, te pedig
hazudtál nekem.
– Mia nem akarta, hogy megtudd. Nem akart megbántani, sem
kiborítani. Azért mentem bele, mert csak őt akartam, és nem érdekelt,
mibe kerül.
– Mit jelent neked, Gabe? Szórakozást? Kihívást, mert ő a tiltott
gyümölcs? Nem hozzád való, ezt te is nagyon jól tudod.
Gabe ököllel az asztalra csapott. – Feleségül akarom venni, a kurva
életbe is!
Jace felhúzta a szemöldökét. – Megesküdtél Lisa után, hogy soha
többé nem nősülsz meg.
Gabe felemelkedett, majd megfordult és fel-alá járkált az íróasztal
előtt.
– Sok mindent mondtam, és eddig egyetlen nő miatt sem
változtattam a döntéseimen. De Mia… más. Nem tudok nélküle élni,
Jace! Akár mellém állsz, akár nem, de vissza akarom szerezni. Nem
lehetek boldog nélküle. Azt akarom, hogy az életem része legyen,
minden elképzelhető módon. Gondoskodni akarok róla és mindent
megadni neki, ami csak tőlem telik. Talán hülye vagyok, de gyereket
szeretnék tőle. Az én koromban! Kislányokat, akik épp ugyanúgy
néznek ki, mint ő. Elképzelem, hogy a gyermekünket várja, és ez a világ
legcsodálatosabb érzése. Mindent megváltoztatott bennem, amit
korábban szilárdan hittem. Ez mind csakis miatta van. Sosem éreztem
még így nő iránt, és soha többé nem is fogok.
– Tyű – nyögte ki Jace. – Ülj le. Megőrjítesz, ha továbbra is fel-alá
járkálsz az irodámban.
Gabe megtorpant, majd leereszkedett a székre, de majd'
belebolondult, hogy egy helyben kell maradnia. Nem akart itt lenni.
Miához akart rohanni és a lába elé vetni magát. Azt mondta, térden kell
csúsznia a bocsánatáért. A kurva mindenségit, hát megteszi.
– Komolyan gondolod? – kérdezte hitetlenkedve Jace. – Szerelmes
vagy belé, és nem csak átmeneti szórakozás, amire ha ráunsz, majd
továbblépsz?
– Ne idegesíts fel – dörmögte Gabe.
Jace a fejét csóválta. – A szentségit! Sosem gondoltam, hogy eljön ez
a nap. Mégis hogy történt? Hogy lehettem olyan idióta, hogy észre se
vettem?
– Jobb, ha nem megyünk ebbe bele, mert csak kiborulnál. Nem
számít, mióta tart, csak az a fontos, hogy szerettem. És ha egy dolgot
kérhetnék a világon, az lenne, hogy még ő is szeressen és meg tudjon
bocsátani nekem.
Jace elhúzta a száját. – Nem is tudom… Eléggé ki van akadva rád.
Megbántottad. Méghozzá nagyon. Még sosem kellett egy nőért sem
küzdened. Önként a karjaidba vetették magukat. De Mia más. Ő tudja,
hogy olyan férfit érdemel, aki kiáll és harcol érte. Te nem tetted, és ezt
nem fogja egykönnyen elfelejteni.
– Azt hiszed, nem tudom? – csattant fel Gabe. – Nem vádolhatnám
azért se, ha soha többé nem akarna szóba állni velem. De meg kell
próbálnom. Nem engedhetem el csak így.
Jace átfonta a kezét a tarkója mögött. – Basszus, haver, te aztán
sosem intézed egyszerűen a dolgaidat! Idióta vagyok, hogy nem verlek
péppé, és nem váglak ki most rögtön az irodámból. El sem hiszem, hogy
együtt érzek veled.
Gabe mellkasában egy kicsit enyhült a nyomás. Jace szemébe nézett.
– Sajnálom. Mindent rosszul csináltam. Tudnod kell, hogy sosem volt
szándékomban tönkretenni a barátságunkat. És soha sem bántanám
Miát. Soha többé nem is fogom. Már így is eleget bántottam. Ha most
megbocsát, az életem hátralévő részét azzal fogom tölteni, nehogy okot
adjak neki a szomorkodásra.
– Csak ezt kívánom neki én is – mondta Jace lágy hangon. –
Szeretném, ha boldog lenne. És ha te boldoggá tudod tenni, akkor velem
nem lesz gondod.
– Átkozott legyek, ha nem próbálom meg – felelte Gabe elszántan.
– Sok szerencsét! – válaszolta Jace. – Valami azt súgja, hogy
szükséged lesz rá.
 negyvenkettedik fejezet

Mia összehúzta magán a kabátot, miközben hazafelé gyalogolt.

Nehezére esett a csípős hidegben dolgozni menni, főleg miután az
elmúlt napokat a napsütéses Karib-szigeteken töltötte.
Jace és Ash mindent megtettek, hogy felvidítsák és szórakoztassák,
és el kellett ismernie, hogy remekül érezte magát. Már régóta nem
nyaraltak együtt a bátyjával, Ashsel kiegészülve pedig még vidámabb
volt az út. Ez nem azt jelenti, hogy ne gondolt volna épp eleget Gabe-re,
mégis sikerült kiengednie. Pedig ha bárki azt mondta volna neki, hogy
ilyen jól érezheti magát röviddel azután, hogy szakítottak, nem hiszi el.
Mégis nehézkesen indult el ma reggel a La Patisserie-be a HCM
irodaháza helyett. Eszébe jutott Gabe árulása, mely még mindig a
húsába vágott. Szeretett vele dolgozni. Persze az állása csak alibi volt a
szexuális viszonyuknak, de idővel egyre jobban beásta magát a
feladatokba és élvezte a kihívásokat. Bebizonyította saját magának,
hogy képes helytállni egy munkahelyen, méghozzá nem is akárhogy.
Most visszatért a süteményes pulthoz és a kávétöltögetéshez. Nemrég
még boldog volt a cukrászdában, most azonban már nem volt maradása.
Többet akart, nagyobb kihívásokat. Ideje volt, hogy a sarkára álljon, és
a kezébe vegye a jövőjét. Senki más nem fogja megtenni ezt helyette.
Már át is nézte az állásajánlatokat, melyekhez megvolt a végzettsége és
a gyakorlata – no, nem mintha túl sok lett volna.
Talán kérhetne segítséget a bátyjától. Persze nem állásra gondolt.
Nincs az az isten, hogy visszamenjen a HCM-be, és naponta lássa Gabe-
et. Vagy urambocsá' azt a nőt, akit helyette talált. Erre képtelen lett
volna.
De Jace-nek talán akad jó ötlete, és rengeteg embert ismer. Már az
Egyesült Államokban is tucatnyi szállodájuk volt, nem szólva a külföldi
üdülőparadicsomokról. Bármelyikben dolgozhatna, és többé nem
kellene találkoznia Gabe-bel.
 Ehhez azonban el is kellene költöznie, márpedig szerette a várost. Jó
volt közel lenni a bátyjához és a barátaihoz. De itt egyedül sosem
boldogulna. Jace eltartotta. Ő vette a lakását. Hogy lehetne így valaha is
önálló?
Itt volt az ideje, hogy megteremtse a függetlenségét, és elkezdje élni
a saját életét. Még ha nem is sikerül, akkor is legalább meg kell
próbálnia a saját erejéből boldogulni.
Elméletben ez az ötlet nagyon is vonzónak tűnt, de elszomorította
már a gondolat is, hogy itt kell hagynia mindent: Jace-t, Carót, Asht, a
lakását, az egész életét.
Nem, ezt nem hagyhatja, hogy Gabe elüldözze a városból. Csak azért
is talál egy jobb állást Manhattanben, továbblép rajta, és elfelejti.
Jól hangzott, de nem hitt benne őszintén, hogy ez lehetséges.
Amikor a bejárathoz ért, az ajtó üvegén megpillantotta Gabe alakját
tükröződni, amint épp kiszállt a kocsijából a sarkon. Feléje tartott.
Basszus, ez nem lehet igaz!
Bár erős volt a kísértés, nem fordult meg. Belépett az épületbe, és a
lifthez sietett. Gyorsan beszállt és rácsapott az ajtót záró gombra.
Amikor felnézett, látta, hogy Gabe csaknem feldönti a portást és elszánt
tekintettel igyekszik a lift felé.
Csukódj be, csukódj be! – mantrázta magában.
Gabe hiába rohant felé, az ajtó bezárult. Hála az égnek! Mégis mi a
fenét keresett itt?
Fent kiszállt a liftből és kinyitotta a lakása ajtaját. Letette a táskáját
az ajtónál. A lakásban csend volt, Caroline még nem ért haza, és munka
után úgyis biztos előbb lemegy a Vibe-ba, hogy találkozzon
Brandonnal.
Összerezzent, amikor hangosan kopogtak az ajtón. Felsóhajtott. Látta
odalent Gabe arcát, és tudta, hogy nem fog csak úgy elmenni attól még,
hogy megszökött előle a lifttel. Mi a fenét akarhat tőle?
Kinyitotta az ajtót, és Gabe ott állt előtte a folyosón. Úgy tűnt,
fellélegzett, amikor megpillantotta, és elindult az ajtó felé, de Mia
behajtotta előtte az ajtót, eltorlaszolva az útját.
– Mit akarsz?
– Beszélnem kell veled, Mia!
– Nincs miről beszélnünk.
– Tévedsz. A fenébe is, engedj be!
Mia kidugta a fejét az ajtón, hogy Gabe lássa rajta, komolyan beszél.
 – Akkor hadd fogalmazzak úgy, nekem nincs semmi mondanivalóm
számodra – közölte higgadtan. – Az égvilágon semmi. A lakásodon
mindent elmondtam, amit akartam. Te döntöttél úgy, hogy hagysz
elmenni… hogy cserbenhagysz. Jobbat érdemlek ennél, Gabe. De az
biztos, hogy ez nekem nem elég jó.
Mia becsapta az ajtót, és ráfordította a zárat. Nem akarta hallani,
hogy Gabe újra kopogtat, ezért bement a hálószobájába, és magára zárta
az ajtót. Kimerült volt, és csak egy forró fürdőre vágyott, amely kívül-
belül felmelegíthetné.
De érezte, hogy semmi sem oldhatja fel azt a jeges magányt, amely
Gabe nélkül várt rá. Semmi, csak maga Gabe.

Másnap dél körül Mia épp kávét töltött az egyik törzsvendégnek, mikor
Gabe besétált a kávézóba és leült ugyanahhoz az asztalhoz, mint néhány
héttel korábban. Mia nem hitt a szemének. Mégis hogy dolgozzon így,
ha Gabe ott ül és figyeli?
Megfeszült az állkapcsa, odament hozzá, és hűvösen ránézett.
– Mit keresel itt?
Gabe tekintete ellágyulva siklott végig rajta. Mia azt kérdezte
magától, hogy vajon észrevette-e rajta, mennyire fáradt? Hogy milyen
pocsékul érzi magát? Talán a homlokán villogott egy neonfelirat,
mennyire boldogtalan nélküle?
– Én sem tudok aludni, Mia – mondta halkan Gabe. – Hibát követtem
el. Elcsesztem. Adj egy esélyt, hogy jóvátegyem.
Mia behunyta a szemét, és ökölbe szorult a keze.
– Ne cseszd el nekem ezt is, Gabe. Kérlek. Szükségem van erre az
állásra. Legalább addig, míg ki nem találom, mi mást csinálhatnék.
Muszáj dolgoznom, ne tarts fel.
Gabe kinyúlt a kezéért, megfogta, és a szájához húzta. Mia ujjai
szétnyíltak, és belecsókolt a tenyerébe.
– Már van állásod, Mia. Csak rád vár, nem szalad el. Mia elrántotta a
kezét, mintha megégette volna.
– Menj el, Gabe. Kérlek! Képtelen vagyok erre. Ki fognak rúgni
miattad. Ha tényleg jót akarsz nekem, akkor most elmész, és soha többé
nem keresel.
Mia közel állt az összeomláshoz. Miért volt ennyire összezavarodva?
Miért nem tud erős lenni? Miért hagyja, hogy Gabe egy roncsnak lássa?
 Elfordult, nem bánta azt sem, ha úgy tűnik, mintha otromba lenne
egy vendéggel. Ki kellett szolgálnia a többieket.
Gabe azonban nem mozdult. A vendégek jöttek-mentek, ő viszont a
helyén maradt, és némán figyelte, ahogy felszolgál. Mia a hátán érezte a
pillantását, ahogy valósággal leselkedik utána.
Végül nem bírta tovább, hátrament, és megkérte Louisát, hogy váltsa
fel. Segített összeállítani a rendeléseket Gregnek, míg Louisa kiment a
pulthoz kiszolgálni. Egy órával később, amikor újra előmerészkedett,
Gabe már nem volt ott.
Nem tudta eldönteni, hogy megkönnyebbült vagy csalódott volt
emiatt. Csak azt tudta, hogy a szíve helyén egy bombatölcsér volt,
melyet talán soha többé nem tud betemetni.
Amikor aznap este hazament, az ajtajában egy óriási virágcsokrot
talált. Sóhajtva nézte meg a kártyát, melyen Gabe kézírásával az állt:

Bocsáss meg! Kérlek, engedd, hogy megmagyarázzam.

Gabe

Le kellett nyelnie a gyerekes dühöt, nehogy kihajítsa a kukába a

virágokat. Meseszépek voltak, és Carónak is biztosan tetszenének. Majd
úgy tesz, mintha valaki mástól kapta volna.
Feltette a csokrot a konyhapultra, és azon töprengett, mire fel ez az
igyekezet. Vajon mit akart elérni Gabe? Hiszen ő volt az, aki azt
mondta, jobb, ha szakítanak. Akkor meg miért húznák, ha nem
gondolkodik komoly kapcsolatban? Nem volt kedve újra és újra
ugyanazt eljátszani, míg Gabe rá nem un.
Felnyitotta a szemét, amikor végre nyíltan tudott beszélni Gabe-ről
és a kapcsolatairól Jace-szel és Ashsel. Már volt fogalma róla, vagy
legalábbis sejtette, hogy bánik a nőkkel. De a Karib-szigeteki nyaralás
alatt olyan részleteket is megtudott, amelyekről eddig fogalma sem volt.
Gabe minden egyes nőjével szerződést kötött – ezt ő is tudta. De azt
nem, milyen gyakran váltogatta a barátnőit, és milyen rövidek voltak a
viszonyai.
Rájött, hogy ő volt az egyetlen, akivel hosszabb ideig volt együtt.
Hason feküdt az ágyon, mikor Caroline benyitott a hálószobájába.
– Szia! Kitől vannak a virágok?
– Gabe-től – motyogta Mia.
 Caroline ledőlt mellé az ágyra, ingerülten és megrökönyödve nézett
rá.
– Mi a francért küld neked virágot?
Mia a hátára fordult. – Ez még nem minden, tegnap délután is itt járt.
Ma pedig a La Patisserie-ben.
– Mi a fene? Mégis miért? – kérdezte meghökkenten Caroline.
– Fogalmam sincs – felelte nyúzottan Mia. – Talán hogy
megőrjítsen? Ki tudja? Tegnap rávágtam az ajtót. Ma úgy tettem,
mintha ott se lenne.
– Jól tetted! – morgott Caroline. – Akarod, hogy rúgjam a seggét?
Mia felkacagott, és átölelte barátnőjét. – Szeretlek, Caro! Úgy
örülök, hogy mellettem vagy.
Caroline magához szorította. – Ez a barátok dolga. És ha mégis úgy
döntesz, hogy megölöd, számíthatsz rám, segítek elrejteni a hulláját.
Miából kibuggyant a nevetés. A szíve máris könnyebb volt, mint egy
perccel ezelőtt.
– Mit ennél vacsorára? Arra gondoltam, rendelhetnénk valamit. Vagy
le is mehetünk a sarki bisztróba – ajánlotta fel Mia.
Caroline fürkészően nézett rá. – Biztos vagy benne? Szívesen főzök
valamit kettőnknek, ha szeretnél inkább itthon maradni.
Mia a fejét rázta. – Nem, inkább mozduljunk ki. Nem akarok örökké
itthon ülni és Gabe miatt búslakodni.
Mikor felkelt az ágyról, Caroline egy pillanatra elhallgatott, majd
komoly arckifejezéssel nézett fel rá.
– Talán vissza akar kapni, Mia. Erre nem is gondoltál? Nem kellene
legalább meghallgatnod, mit akar?
Mia dühösen legörbítette a száját. – Megmondtam neki, hogy ha
valaha is vissza akar kapni, térden kell csúsznia. Nem látom, hogy ezt
tenné. És előbb fog a pokol befagyni, mint hogy megkönnyítsem a
dolgát.
 negyvenharmadik fejezet

Egy hét elteltével Mia már egyáltalán nem tudta, mit kezdjen Gabe-bel.
Minden áldott nap ott ült a La Patisserie-ben, kávét és croissant-t
rendelt. De sosem jött kétszer ugyanabban az időben, így lehetetlen volt
elkerülni vele a találkozást.
Állandó jelenlétével az idegeire ment és felőrölte az ellenállását.
De ha ez még nem lett volna elég, folyton virágot és ajándékokat
küldetett neki, a munkahelyére és a lakására is.
Az előző napon egy futár állított be a La Patisserie-be, kocsikeréknyi
virágcsokorral, és mindenki előtt kínos helyzetbe hozta, amikor
fennhangon felolvasta a kártyát:

Bocsáss meg! Nem tudok nélküled élni.

Gabe

Ma pedig egy újabb futár érkezett egy ajándékdobozzal, melyben egy

prémes szegélyű bőrkesztyű lapult, ezzel az üzenettel:

Hogy melegen tartsa a kezed a hazaúton.

Gabe

Louisát és Greget mulattatta a dolog. Hála az égnek nem nehezteltek

rá, és már a törzsvendégek is azon élcelődtek, vajon mi lesz a következő
meglepetés.
Az idő kitisztult, de a hideg maradt. Az ég világoskéken tündökölt,
de a szél metszőn fujt át a kabátján, akár egy jeges penge. Hálás volt a
kesztyűkért, miközben hazafelé gyalogolt. Máris alkonyodott, hiszen
egyre rövidültek a napok.
Mikor befordult a sarkon a lakása felé, majd' kiszúrta a szemét az
egyik szálloda tetején az elektronikus reklámtábla. Nem lehetett nem
észrevenni.
 Hatalmas neonbetűkkel villogott rajta a felirat:

SZERETLEK, MIA! GYERE HAZA, GABE

Könnyek kúsztak a szemébe. Mégis mitévő legyen? Gabe sosem

mondta, hogy szereti. Talán ez valamiféle érzelmi zsarolás volt, hogy
szétkürtöli a világnak az érzéseit? Ráadásul kiírja egy reklámtáblára, a
lakása elé, hogy még véletlenül se értse félre: gyere haza. Nem a saját
otthonába, hanem hozzá.
Már nem bírta tovább idegekkel. Gabe az őrületbe kergette. Pedig
meg sem próbált vele újra beszélni, mióta azt mondta neki, hagyja
békén. Mégis mindenütt ott volt, folyamatosan emlékeztetve őt arra,
hogy vár rá.
Miát teljesen megdöbbentette Gabe-nek ez az oldala. Korábban
sosem mutatta meg, sem neki, sem másnak.
Felment a lakásába. Kifacsart volt és elcsigázott. Érezte, hogy valami
kórság bujkál benne, de nem tudta, hogy elkapott-e valami vírust, vagy
csak az álmatlan éjszakák és az érzelmi kimerültség döntötte le a
lábáról.
Másnap reggel már nem tudta volna letagadni se, hogy valóban
beteg.
Mégis elment a munkába, és olyan gépiesen végezte a dolgát, mint
egy robot. Délutánra Louisa és Greg már aggódó pillantásokat vetett
feléje, és amikor leejtett egy egész kancsó kávét, Louisa hátrahívta.
Megfogta Mia homlokát. – Jó ég, Mia, hiszen te tűzforró vagy! Miért
nem szóltál, hogy nem vagy jól? Ilyen állapotban nem dolgozhatsz.
Menj haza, és feküdj le!
Mia nem ellenkezett. Szerencsére péntek volt, és a hétvégére nem
volt beosztva. Csodásan hangzott, hogy az egész hétvégét ágyban
töltheti. Legalább azzal sem kell foglalkoznia, milyen ajándékot küldet
neki Gabe. Végre elbújhat előle, és kiheverheti ezt az egészet.
Képtelen volt tovább elviselni a helyzetet, olyan súllyal nehezedett
rá, mint egy többtonnás acélgerenda.
Érezte, hogy nem tud hazáig gyalogolni. Felnyögött, amikor az
órájára pillantott. Ilyenkor csaknem lehetetlen volt taxit fogni, szinte
mindegyik szolgálaton kívül volt.
Lemondóan sóhajtott, és elindult gyalog hazafelé. Rázta a hideg,
vacogott a foga és a járdaszegély elhomályosult a szeme előtt.
 Az út kétszer annyi ideig tartott, mint máskor. Megkönnyebbülten
sóhajtott fel, amikor befordult a sarkon és meglátta azt az átkozott
reklámtáblát, mert már közel járt az otthonához.
Ekkor valaki nekiütközött, és elvesztette az egyensúlyát. Aztán
valaki a másik oldalról is meglökte, és térdre esett. Folytak a könnyei.
Annyi ereje sem volt, hogy felkeljen, és hazavánszorogjon, pedig nem
volt messze a bejárat.
A tenyerébe temette az arcát és zokogott.
– Mia? Mi az ördög? Jól vagy?
Megismerte Gabe hangját. Istenem, Gabe volt az! Átölelte és talpra
állította.
– Jesszusom, kicsim, mi a baj? Miért sírsz? Bántott valaki?
– Beteg vagyok – nyögte ki Mia könnyek között.
Hasogatott a feje és lángolt a torka. Annyira reszketett és olyan
halálosan kimerült volt, hogy képtelen volt egyetlen lépést is megtenni.
Gabe káromkodott, aztán felkapta a karjába, és gyors léptekkel
elindult a lakása felé.
– Ne szólj egy szót se, rendben? Beteg vagy, és valakinek vigyáznia
kell rád. Istenem! Mi lett volna, ha nem vagyok itt? Ha összeesel a
járdán, és senki sem segít neked?
Mia meg se mukkant, belefúrta az arcát Gabe vállába és
beszippantotta az illatát. A teste melege átjárta elgémberedett tagjait és
csillapította minden fájdalmát. Jó ég, milyen rég nem érezte már ezt!
Azóta nem is melegedett fel, mióta Gabe elhagyta. Vagy ő hagyta el.
Mindegy is, ez nem változtatott azon, hogy magára maradt.
Gabe felvitte a lakásba, aztán a hálószobában letette az ágyra.
Kihúzta a komód fiókját, és kibányászott belőle egy flanelpizsamát.
– Tessék, ezt vedd fel. Addig készítek neked egy meleg levest és
kerítek valami gyógyszert, ami leviszi a lázad.
Miának minden erejét össze kellett szednie, hogy át tudjon öltözni.
Aztán lerogyott az ágy szélére. Nem vágyott másra, mint hogy
bebújhasson a takaró alá.
Egy perccel később megjelent Gabe, és ágyba dugta. Gondosan
betakargatta, aztán megcsókolta a homlokát. Mia behunyta a szemét,
élvezve a gyöngéd gesztust. De Gabe nem maradt mellette. Párnákat tett
a háta mögé, hogy fel tudjon ülni és enni, aztán újra eltűnt.
 Mikor visszatért, egy tál leves és két üveg orvosság volt nála. Miután
letette a tálat az éjjeliszekrényre, kiszórta a tablettákat a tenyerébe, majd
a folyékony orvosságból kitöltött egy adagot a mérőedénybe.
Miután lenyelette Miával a tablettákat és az orvosságot, kezébe adta
a levesestálat.
– Mióta vagy beteg? – tudakolta idegesen Gabe.
Mia először emelte fel a tekintetét rá, és megdöbbentette, amit látott.
Gabe éppolyan rosszul festett, mint ahogy ő is érezte magát. Karikás
volt a szeme, és új ráncok tűntek fel a homlokán és a halántékán. Úgy
tűnt, halálosan kimerült. Fáradt volt és elgyötört. Ezt ő tette volna vele?
– Tegnap óta – nyögte ki Mia. – Nem tudom, mi a bajom. Csak
nagyon fáradt vagyok. Egész héten ezt éreztem. Túl sok volt ez az egész
nekem.
Gabe arca elkomorodott, szemébe kiült a bűntudat.
– Edd meg a levesed. Addigra hat a gyógyszer és utána lepihensz.
– Ne menj el – suttogta Mia, mikor Gabe felállt. – Kérlek, maradj.
Csak ma este.
Gabe megfordult, és bűnbánóan nézett rá. – Nem megyek el. Most
nem.
Miután végzett az evéssel, Gabe elvette tőle a tálat és kivitte a
konyhába. A nyakáig felhúzta a takarót és reszketett. Még a forró leves
sem tudta felmelegíteni.
A szemhéja elnehezedett, alig bírta nyitva tartani a szemét. Egy
perccel később az ágy megmozdult, és meglepetésére Gabe bebújt
mellé, és átölelte.
– Most pihenj – mondta halkan. – Itt leszek, ha bármire szükséged
lenne. Csak az a fontos, hogy meggyógyulj.
Mia mindenről elfeledkezett, csak arra tudott gondolni, hogy végre
újra Gabe karjaiban van, és olyan szorosan hozzábújt, ahogy csak bírt.
Tagjai elernyedtek, és megadta magát az álomnak. Gabe közelsége
gyógyítóbb volt minden orvosságnál.
Sóhajtva hunyta be a szemét és átadta magát az édes nyugalomnak,
ami mellette eltöltötte.
Másnap reggel, amikor Mia felébredt, az ágy üres volt. Talán csak
lázálom lett volna, hogy Gabe itt volt mellette? Talán az egészet csak
képzelte… Ám amikor oldalra fordult, hogy megsimogassa a párnát,
amelyen Gabe arca pihent az éjjel, talált egy cetlit, melyen ez az üzenet
állt:
Vedd be a gyógyszert. Jace majd később beugrik, hogy megnézze, hogy
vagy. Pihenj a hétvégén és gyógyulj meg. Szeretlek,
Gabe

A cetli mellett több ibuprofen tablettát is talált, az éjjeliszekrényen

pedig egy pohárba kitöltve folyékony orvosságot. Felült az ágyban, és
lebiggyesztette az ajkát. Nem gondolta volna, hogy Gabe elmegy. Azt
hitte, mellette akar maradni.
Kirázta a hideg. Felemelte a pohárkát, lenyelte az orvosságot, aztán
leöblítette a vízzel, amit Gabe hagyott neki. Ezután visszafeküdt, arra a
párnára, amelyen Gabe aludt.
Behunyta a szemét. Még érezte a párnán az illatát, teste megnyugtató
melegségét, és iszonyatosan hiányzott neki.
Megéri mindkettőjüknek szenvednie a büszkesége miatt? Vajon
Gabe tényleg komolyan gondolja, hogy szereti, és újra együtt akar lenni
vele?
Minden jel erre mutatott, de nem mert bízni benne. Félt újabb esélyt
adni neki, miután annyira megbántotta azzal, hogy nem harcolt érte.

Gabe Jace háza elől felhívta barátját, és nem is hagyva időt neki a
kérdezésre rögtön belevágott mondandójába.
– Jace, Gabe vagyok. Beszélnem kell veled. Miáról van szó.
Egy perccel később már a liftben volt. Jace ott várta a folyosón,
aggódó képpel. – Mi történt?
Gabe bement a lakásába, de a kabátját se vette le. Nem akart sokáig
maradni. Még rengeteg dolga volt a hét végéig.
– Mia beteg – bökte ki. – Az utcán találtam rá tegnap, a háza előtt,
mikor hazafelé ment a munkából. Alig látott a láztól és valami seggfej
feldöntötte. Jártányi ereje sem volt, hogy hazáig eljusson.
– Mi a franc? Most jól van? – kérdezte rémülten Jace. Gabe
feltartotta a kezét. – Mellette maradtam éjszakára. Belediktáltam egy kis
gyógyszert, és hagytam neki reggelre is, hogy bevegye. Üzenetet is
hagytam neki, hogy majd később beugrasz hozzá, hogy megnézd, hogy
van.
Jace kérdőn nézett rá. – Miért nem maradtál vele? A pokolba is,
Gabe, egész eddig futottál utána, most pedig magára hagyod betegen,
amikor végre nem küld el?
 Gabe felsóhajtott. – Túl nagy nyomást gyakoroltam rá. Én tehetek
arról, hogy most kimerült és beteg. Nem akarom, hogy így adja be a
derekát. Hátra kell lépnem egy lépést, és hagyni, hogy összeszedje
magát. Menj el hozzá, és gondoskodj róla a hétvégén. Szeretném, ha
hétfő estére meggyógyulna, mert akkor fogok térden csúszni előtte.
Jace megrökönyödve nézett rá. – Tessék?
Gabe hátrasimította a haját. – Még vennem kell egy gyűrűt és
mindent előkészíteni. Tőled csak azt kérem, hogy vidd el hétfő este a
Rockefeller Centernél álló karácsonyfához. És ne cseszd el, Jace. Nem
érdekel, ha a karodban viszed is oda, csak legyen ott.
 negyvennegyedik fejezet

Mia Jace-szel töltötte a hétvégét, azaz valójában Jace töltötte vele. Ash
is felbukkant időnként, ennivalót hozott, meg filmeket. Ledőltek a
kanapéra, és addig tévéztek, míg Mia a láztól kimerülten álomba nem
merült.
Hétfő reggelre már jobban volt, de a munkához még nem érzett elég
erőt. Telefonált Louisának és Gregnek, hogy nem megy be.
Jace és Ash elviharzott az irodába azzal, hogy délután visszajönnek
érte, mert különleges programot terveztek estére.
Gabe-nek nyoma sem volt, nem is jelentkezett. Se virágok, se
ajándékok, csak síri csend. Mia ettől elszontyolodott, és magát vádolta,
amiért ilyen kegyetlenül elutasító volt vele.
Nem volt szíve megmondani Jace-nek, hogy nincs kedve vele és
Ashsel kimozdulni este. Mindketten olyan jók voltak hozzá, egész
hétvégén kényeztették és csak a kedvét lesték, hogy felvidítsák.
Akármire is készültek, nem utasíthatta vissza őket, és kész volt
lelkesedést erőltetni magára. Jace meghagyta, hogy melegen öltözzön
fel, amiből csak arra tudott következtetni, hogy kimennek valahová.
Szerencsére már elmúlt a láza, különben már a hideg gondolatától is
kikészült volna.
Délután lezuhanyozott, próbált valami frizurát varázsolni magának,
és feltett egy kis sminket, hogy ne nézzen ki olyan ágrólszakadtan. De
még a smink sem volt képes csodát tenni vele.
Hatkor megérkezett Jace és Ash. Szemük csibészesen csillogott,
nyilván valami rosszban sántikáltak, és mivel őt is vitték, egyértelmű
volt, hogy ő lesz az áldozat.
Sofőr hozta őket, ami fura volt, hiszen Jace általában maga vezetett a
városban, ha hármasban voltak. Miután meggyőződtek róla, hogy
Miának nincs láza, és biztos, ami biztos, belediktáltak még egy kis
gyógyszert, beültették hátra a kocsiba és két oldalról közrefogták.
– Hová megyünk? – kérdezte Mia türelmetlenül.
 – Majd megtudod, ha itt lesz az ideje – felelte Jace titokzatosan.
Ashsel olyan izgatottak voltak, mint a kisgyerekek karácsony előtt.
Mia hátradőlt az ülésben, és eldöntötte, hogy jól fogja érezni magát,
bárhová is menjenek. A szíve még mindig sajgott a fájó ürességtől.
Azóta nem is hallott Gabe felől, mióta eltűnt az ágyából szombat
reggelre. Talán lemondott róla és feladta?
Boldog izgalom lett úrrá rajta, amikor a kocsi megállt a Fifth
Avenue-n, nem messze a Rockefeller Center előtt álló, hatalmas,
kivilágított karácsonyfától. Olyan káprázatos látvány volt, hogy
összefacsarodott a szíve. Eszébe jutott, hányszor hozta el ide a bátyja
kislányként. Sosem hagyták ki a lámpagyújtó ceremóniát, legalábbis
mostanáig.
– Ó, Jace! – suttogta, mikor kiszálltak a kocsiból. – Pont olyan
mesés, mint mindig!
Jace elégedetten mosolygott, aztán közrefogták Miát Ashsel, és
elindultak a fa körül álldogáló tömeg felé.
A hatalmas fa ezernyi színes égővel magasodott föléjük, és a
karácsonyi zene meghittséggel töltötte be a teret. Egy férfi énekelni
kezdett.
– Csak nem koncert van? – kérdezte lelkesen Mia Jace-hez fordulva.
Bátyja mosolyogva bólintott és előretessékelte. Furcsamód szinte
megnyílt előttük a tömeg, és pár perc múlva már közvetlenül a színpad
előtt álltak.
– Gyönyörűség! – kiáltott fel Mia.
Ash és Jace kuncogott a lelkesedésén. Mia áhítattal nézte az énekest.
Rengeteg régi, kedves emlék jutott eszébe. Megfogta a bátyja kezét, és
megszorította. A szíve csordultig volt szeretettel. Jace oly régóta volt a
támasza, az élete legbiztosabb pontja, mint most is. Képtelen lett volna
megbirkózni a szakítás okozta bánattal, ha Jace és Ash nem lett volna
mellette.
– Köszönöm – suttogta bátyja fülébe. – Szeretlek!
Jace csillogó szemmel nézett rá. – Én is szeretlek, kicsim. Szeretném,
ha ez az este különleges élmény lenne számodra.
Volt valami kis mélabú Jace tekintetében, és még mielőtt Mia
megkérdezhette volna, mit jelentsen ez a rejtélyes kijelentés, az énekes
befejezte a dalt, és a közönséghez szólt. Beletelt egy pillanatba, mire
Mia felfogta, hogy az ő nevét mondja.
 Meglepetten pislogott, amikor egy fénycsóva rávetült és
megvilágította a tömegben. Zavartan nézett körbe, amikor Jace és Ash
ellépett mellőle, és egyedül állt a reflektorfényben.
– Nagyon boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket Miss Mia
Crestwellnek! Gabe Hamilton szeretné, ha tudná, mennyire szereti, és
minden vágya, hogy önnel töltse az ünnepeket. De íme, itt van ő, hogy
személyesen is elmondja!
Mia szája tátva maradt a csodálkozástól, amikor Gabe megjelent a
színpad előtti vörös szőnyegen. Le sem vette a szemét Miáról, és a
kezében egy színes csomagolópapírral borított dobozt tartott, hatalmas
masnival a tetején.
Körülöttük ujjongott a tömeg, ahogy Gabe közeledett feléje, aztán fél
térdre ereszkedett előtte, és feléje nyújtotta a csomagot.
– Boldog karácsonyt, Mia – mondta lágyan. – Sajnálom, hogy akkora
marha voltam. Sosem lett volna szabad elengednem téged. Igazad van.
Olyan férfit érdemelsz, aki kész küzdeni érted, és én akarok lenni ez a
férfi, ha adsz nekem egy új esélyt.
Miának fogalma sem volt, mit mondjon. A meghatottságtól megtelt a
szeme könnyel.
– Szeretlek – jelentette ki Gabe. – Annyira szeretlek, hogy fáj, ha
nem lehetek veled. Sosem akarlak elveszíteni! Azt szeretném, ha mindig
az életem része lennél. Szeretném, ha a feleségem lennél, és veled
tölthetném az egész életem.
Odanyújtotta a dobozt, Mia pedig remegő kézzel vette el. Amikor
végre sikerült levennie a tetejét, meglátta benne az ékszerdobozt.
Majdnem elejtette, mikor kivette.
Körülötte vakuk villantak, sokan a mobiltelefonjukkal videózták a
jelenetet. A tömeg hangosan buzdította őket, de Mia semmi mást nem
hallott és látott, csak az előtte térdelő férfit. Senki más nem számított.
Kinyitotta a dobozt, melyben egy gyémántköves gyűrű ragyogott. A
hatalmas kő fénye elhomályosult könnyes szeme előtt. Gabe esdeklő
szemmel nézett fel rá. Valóban térden csúszva könyörgött! – Ó, Gabe!
Mia letérdelt vele szemben, hogy szemmagasságban legyenek. Kezében
az ékszerdobozzal átkarolta Gabe nyakát.
– Szeretlek – suttogta. – Annyira szeretlek! Nem akarok nélküled
élni.
 Gabe megragadta Mia vállát, és eltolta magától. Szerelmesen,
szenvedélyesen nézett rá. Benyúlt a kabátja belső zsebébe és előhúzott
belőle egy paksamétát. Úristen, a szerződés!
Majd lassan, látványosan összetépte, és közben végig Mia szemébe
nézett.
– Mostantól kezdve a kapcsolatukban nincsenek szabályok – mondta
az izgalomtól rekedtes hangon. – Csakis olyan lesz, amilyenre te és én,
amilyenre mi alakítjuk. Korlátok nélkül. Csakis szerelemből. Az
egyetlen dolog, amire az aláírásodat kérem, az az anyakönyv.
Elvette Mia kezéből a dobozt, és kivette belőle a gyűrűt, majd Mia
bal kezének gyűrűsujjára húzta.
Körülöttük ünnepelt a tömeg, Gabe pedig magához húzta, hogy
megcsókolja. Szája hevesen és szomjasan tapadt Mia ajkára, de ő is épp
olyan szenvedélyesen kapaszkodott beléje. Az elméjébe és a szívébe
véste a pillanatot, melyre élete végéig emlékezni fog.
Még öregkorukban is emlegetni fogják ezt az éjszakát, és újra és újra
felidézik, elmesélik a gyerekeiknek, és majd az unokáiknak is.
Miának erről eszébe jutott, hogy sosem beszéltek Gabe-bel a közös
családról.
– Gyerekeket szeretnék – bökte ki.
Azonnal el is pirult, amikor rájött, milyen messze elhallatszott a
hangja a tömegben. Körülöttük kuncogás hallatszott, és valaki bekiabált:
– Ne utasítsd vissza, haver! Gabe olyan gyöngéden nézett Miára, hogy
majd' elolvadt tőle, még a hideget sem érezte.
– Én is szeretnék gyerekeket tőled – mondta lágyan. – Kislányokat,
akik épp olyan szépségesek, mint te.
Mia szája a füléig szaladt, már attól tartott, hogy körbeér a fején.
– Szeretlek, Mia – ismételte Gabe remegő hangon. Olyan
sebezhetőnek tűnt, ahogy ott térdelt előtte. – Örökké szeretni foglak.
Csak bocsáss meg nekem! Sok hibát elkövettem, mióta beléptél az
életembe, de esküszöm, hogy a hátralévő napjaimat azzal fogom tölteni,
hogy kárpótoljalak ezekért. Soha senki sem fog nálam jobban szeretni.
Mia arcán lecsorogtak a könnyek, megilletődötten nézett a férfira, aki
megalázkodott előtte és fél New York előtt. – Én is szeretlek, Gabe.
Mindig is szerettelek. Egész életemben csak rád vártam – suttogta.
Gabe lassan felállt, majd felsegítette Miát is. Átölelte, és magához
szorította, miközben a muzsika felcsendült a téren.
 – Én is éppen ilyen régóta várok rád, Mia. Sokáig nem értettem, mi
hiányzott az életemből, de már tudom, hogy te voltál az. Mindig csak te.
Megfordultak, hogy megkeressék Jace-t és Asht a tömegben. Mia
egészen el is feledkezett róluk, és csak most eszmélt rá, hogy ők is
benne voltak az összeesküvésben. A szíve majd' kiugrott a helyéről,
mikor rádöbbent, milyen óriási dolog volt ez.
Földöntúli boldogságában Jace nyakába ugrott, majdnem feldöntve
őt.
– Köszönöm – suttogta bátyja fülébe. – Köszönöm, hogy megértetted
és elfogadtad a választásom. Nem is tudod, milyen sokat jelent ez
nekem.
Jace magához szorította, és a meghatottságtól remegő hangon így
szólt: – Én is szeretlek, kicsim, és csak azt kívánom, hogy boldog légy.
Gabe meggyőzött róla, hogy mindent meg fog tenni ennek érdekében.
Ennél többet egy báty nem is kérhet.
Mia elengedte, majd megfordult, és Ash nyakába ugrott, hatalmas
puszit nyomva az arcára. – Téged is szeretlek, te lókötő. És köszönöm,
hogy az utóbbi hetekben olyan sokat segítettél nekem.
Ash boldogan vigyorgott és megpuszilta. – Érted mindent, kölyök.
Mi mindhárman csak azt szeretnénk, hogy boldog légy. Én meg azt,
hogy én legyek a bébi keresztapja!
Jace felhördült. – Ne már, ez az én feladatom! Én leszek a
nagybátyja!
Mia a szemét forgatta, aztán odabújt Gabe-hez, miközben Jace és
Ash vitába bonyolódott. Gabe elnevette magát, és magához szorította
Miát. Mia rámosolygott, szerelmes pillantása fényesebben ragyogott,
mint a csillag az óriási karácsonyfa tetején.
Gabe a fülébe suttogott. – Mit szólnál hozzá, ha hazamennénk, és
nekiállnánk annak a bébinek, csak hogy legyen kin civakodniuk?