J.

VAN RIJCKENBORGH
CATHAROSE DE PETRI
 SAMBALLA SZERZETE

C A T H A R O S E D E PETRI
J . VAN R I J C K E N B O R G H

Szegletkő sorozat
1

1994

R O Z E K R U I S PERS - HAARLEM - H O L L A N D I A
 TARTALOMJEGYZÉK

Előszó . . . . .
I A Góbi sivatag titkai (I) 9
II A Góbi sivatag titkai (II) . . 15
III A z élők anyja . . . 2 2
IV Samballa hét folyosója . . 29
V ízisz szigete . . . . 3 6
V I A z utolsó maradék . . . 4 3
VII A kétszeres Elohim . . . 5 0
VIII Az ismeret mélységei . . 56
IX A Szentföld Asszonyai . . 63
X Az Akarat és J ó g a Fiai . . 70
 Előszó

Samballa Szerzetéről szóló könyvünk a Rózsakereszt előud-

vartemplomában elhangzott korábbi eló'adások szövegét tar­
talmazza.
Mivel itt a Szerzetnek az Iskola minden tanulójához in­
tézett üzenetéről van szó, a kiadványban is lehetőleg meg­
tartottuk a hallgatósághoz intézett beszéd formáját.
Ez az üzenet most az igazságkeresők tágabb köréhez szól.
Reméljük és imádkozunk, hogy a szívek fogékonynak mu­
tatkoznak, és ez az üzenet a megfelelő visszhangot kelti.

Catharose De Petri
J . Van Rijckenborgh

7
 I

A Góbi sivatag titkai (I)

Heléna Petrovna Blavacky mondta egyszer, C s u a n g kínai

bölcset idézve: »Az ember által ismert dolgok mennyisége
eltörpül a számára ismeretlen dolgok mennyisége mellett«.
Az emberi tudomány valóban szegényes ahhoz képest, amit
tudnunk kellene. A kozmoszban és a mikrokozmoszban
persze oly sok rejtély van, a Logosz oly végtelenül sok és
kifürkészhetetlen jelenséget tár elénk, hogy senkinek sem
tehetünk szemrehányást, ha az emberiség t u d á s a ennyire
elmarad az általános valóság mögött.
A 139. zsoltár költőjének kijelentése tehát - »tülontúl
csodálatos előttem e tudás...« - annak az őszinte vallomá­
sa, aki szembesül az isteni alkotással. Mégis tény, hogy az
emberi tudás gyakran fejlődik az isteni megnyilvánulással
teljesen ellenkező irányban. Ezért oly találó a kínai bölcs ki­
jelentése, és ennek a ténynek komoly önvizsgálatra kellene
késztetnie. Az egyetemes ismeretet a Logosz nem értelmetle­
nül és találomra szórja ki a világba, hanem minden isteni
megnyilvánulásnak szükségszerű és abszolút ésszerű ősalap-
ja van. Az elveszett ismeret tehát vádolja az emberiséget.
Ennek időnként nagyon kellemetlen következményei vannak,
és az emberiség számára megszégyenítő helyzeteket teremt.
N a g y o n is érthető, hogy a Szellemi Iskola megkísérli az
emberiségnek leglábbis egy részét visszavezetni ehhez a
szükségszerű és abszolút ésszerű ősalaphoz, hogy végül
valamelyest az isteni követelményekkel egyező reakció ke­
letkezzen. Ezt a tanulmányt is ebben a megvilágításban
kell látnunk.
Egyáltalán nem szándékszunk többé-kevésbé érdekfeszí-

9
tő elbeszélgetést folytatni a Góbi sivatag titkairól. Inkább
felvilágosítással szolgálunk az eljövendő eseményeket ille­
tően, hogy azok ne találjanak készületlenül.
Legbensőségesebb kívánságunk, hogy velünk tanúskod­
janak a boldog időről, melyben nem csak fellebentik a fáty­
lat a világ eddig ismeretlen, előlünk elrejtett részéről, ha­
nem amikor az eredeti természet sok csodás, és korábban
soha nem látott műve és teremtménye is megnyilvánul, ami
miatt beláthatjuk, hogy miért neveznek minket mikrokoz­
mosznak, s hogy meddig terjedhetnek Istent és az eredeti
természetet illető ismereteink. A társadalmi, politikai és
gazdasági események hullámzása miatt a tömeg vélemé­
nye szerint nagy időket élünk - ezek azonban csak kevés
embernek jelentik egy kozmikus átalakulás lélegzetállító,
megdöbbentő előjátékát. Ezt a kozmikus átalakulást nem
csak felülről lefelé valósítják meg, hanem alulról felfelé is.
H o g y az összefüggéseket megérthessük, valamelyest meg
kell ismerkednünk a Góbi sivatag titkával. Az ezzel járó
leleplezéseket ne tekintsük megszentségtelenítésnek, hanem
a korszak gyümölcsének, és » F á m a Fraternitatisnak« , a
Szerzet kiáltványának mindazok számára, akiknek van fülük
a hallásra, és szemük a látásra.
Az Egyetemes Szerzet tevékenysége, amennyiben világun­
kért és lesüllyedt emberiségünkért fáradozik, a Közép-Azsi-
ai Góbi sivatag szívéből indul ki. Az utóbbi években meg­
beszélt összes többi fókuszban folytatott szellemi tevékeny­
s é g kiindulópontja a világnak ebben a szellemi szívében van,
a Góbi legmegközelíthetetlenebb területén, és a munkát is
onnan vezetik. Ez vonatkozik az ausztráliai fókuszra, a nagy
piramisra, az Atlasz hegység déli lejtőin lévő Herkules oszlo­
paira, a himalájai és más műhelyekre, például a Föld két
sarkán lévőkre is.
A Góbi sivatag valójában nem homoksivatag, inkább
száraz p u s z t a s á g . A mi fogalmaink szerint mérhetetlenül
nagy, és megközelíthetetlenebb, mint például a Gran-Cha-
co Dél-Amerikában. N a g y o n kevés utazó próbált behatolni

10
a Góbi szívébe, mert magányosság és sötét rémület veszi
körül azt. N é h á n y jelentéktelen kivételen kívül nincsen iro­
dalom erről a területről és titkairól, mivel a szellemi speku­
lánsok figyelme földkerekségünk ismertebb területeire irá­
nyul. Ismeretes Marco Pólónak egy műve, amelyet a XIII.
században írt a börtönben. K í n á b a utazott a klasszikus tea-
úton, mely részben a Góbin vezet át. Leírja a Góbi szélén
élő népek páni félelmét és szent tiszteletét, amit e terület
iránt éreznek. Ennek oka az ottani számos kísérteties jelen­
ségben rejlik.
Ezek a kísérteties jelenségek a gnosztikusok számára
könnyen megmagyarázhatók. A bolygói éterek a Góbiban
annyira koncentráltak és áttetszőek, hogy az anyagi világ
kémiai és éteri szférája csaknem észrevétlenül megy át egy­
másba, így a tükörszféra tevékenysége közönséges szemmel
is tökéletesen megfigyelhető. Ezek a jelenségek teszik a Gó­
bit oly félelmetessé. Ez a mai napig is biztosította, hogy a
Góbi az illetéktelenek számára ismeretlen maradt.
Pedig a Góbi a legrégibb egyetemes ismeretekben is min­
dig szerepelt. E terület szívét a dialektikus idők kezdete
óta Isten Fiai Szent Országának nevezik. Amikor a Biblia
és a beavatottak bolygónkkal kapcsolatban Szentföldről
beszélnek, akkor határozottan nem arról a vidékről van
szó, ahol zsidók és arabok leselkednek egymásra nyugat­
európai fegyverekkel.
Minden metafizikai regeneráló impulzus a világnak eb­
ből a szívéből indult ki sugárszerűen az egész Földre, nyo­
mait mindenütt hátrahagyva. A nagy piramis lángeszű épít­
ménye, a manicheusok és albigensek bölcsessége és ereje, és
a modern rózsakereszt rendeltetése mind ebből az egyedül­
álló forrásból magyarázható. Ebben a szent országban van a
Siddhák rendjének, az Egyetemes Szerzetnek a székhelye.
A Góbi köré sok legenda szövődik, s e titokzatos törté­
netek csaknem feledésbe merült történelmi események töre­
dékein alapulnak. A régi bölcsesség azt meséli, hogy ahol
most sós tavak és sivár pusztaságok terülnek el, ott jóval a

11
lemúr kultúra előtt nagy beltenger volt. E tenger szívében,
tizenkét szigeten, lakott az isteni faj »utolsó maradéka«.
Ezek magasztosán szép szigetek voltak. Az isteni lakókat
»Az akarat és jóga fiainak« , vagy az »igazi Elohimnak« is
nevezték, akik a természet minden titkát ismerték és bir­
tokában voltak a kimondhatatlan szónak, mely feledésbe
merült. Ok ismerik az eredeti természet titkait, s őrzik eze­
ket a ránemesedők számára.
Ez a szigetbirodalom a Góbiban még mindig létezik,
mint oázis. Mindenki ismeri, aki tudja a titkos jelszót, s
csakis e jelszó ismerete teszi lehetővé a belépést. Ezzel a
Góbi-oázissal lehetetlen közönséges módon kapcsolatot te­
remteni. Az egész területet gondosan védik az idegen beha­
tolástól a szárazföldön is és a levegőben is. C s a k hét titkos
bejárata van, melyeket jelképesen Samballa hét földalatti
folyosójának neveznek.
Az a megbizatásunk, hogy beszéljünk ezekről a dolgok­
ról, s valamelyest felvilágosítsuk Önöket a nagy bölcses­
ségről, amelyet az emberiség valaha birtokolt. Eljött a fá­
tyol eltávolításának az ideje, de semmiképpen sem akarjuk
ezeket a szent dolgokat néhány mondattal elintézni, hogy
napjaink ideges feszültségében holnap már el is lehessen
felejteni.
Régen megjósolták, hogy egykor minden rejtett dolog meg­
nyilvánul; de sok hamis próféta megjelenésére is figyelmez­
tettek, s az ember ne higyjen minden szellemnek, hanem
vizsgálja meg őket, hogy valóban Istentől vannak-e. ABiblia
figyelmeztet: »Erről ismeritek meg Isten szellemét: valamely
szellem vallja, hogy J é z u s Krisztus megjelent a testben, az
Istentől való, és valamely szellem ezt nem vallja, nincsen
Istentől« . Amikor egy nagy világforduló közeledik, minden
megnyilvánul, ami Istenben, az abszolútban rejlett, és az
egész emberiséget szembesítik a Mozdulatlan Birodalom tö­
kéletes, igazi életével.
Ez a megnyilvánulás, ez a kibontakozás lényegében nem
ítélet, hanem a feltámadásra, a megújulásra szóló felhívás,

12
sürgető, határozott kéznyújtás a regenerálódáshoz. Ezt a
megnyilvánulást ne értsük valami nyilvános bemutatónak
sem. Inkább az Istennek szenteltek alig elviselhető szeretet-
áldozata miértünk, akik szükségben szenvedünk. Ha meg­
hozzák ezt az áldozatot, akkor ezt Isten szellemének isme­
rik majd fel, ha megcáfolhatatlanul a tanúsággal jár együtt,
hogy J é z u s Krisztus megtestesült. Ezzel nem történelmi ese­
ményekben való hitről van szó, nem arról, hogy 2000 év­
vel ezelőtt egy bizonyos J é z u s megtestesült, hanem azt je­
lenti, hogy saját testünkben, saját lényünkben kell a J é ­
zusmegvalósítást és a Krisztussugárzást tudományos biz­
tonsággal megnyilvánítanunk teljes erőben, szépségben és
valóságban.
Az utolsó idők megnyilvánulásai, melyek a nagy válto­
zást előzik meg, az embernek teljes mértékben bemutat­
ják az eredeti emberiség igaz életét. Ezzel természetesen
együttjár minden metafizikai spekulálás leleplezése, mind
az egyház és a teológia, mind pedig a filozófia területén, és
kivétel nélkül mindenkit döntés elé állítanak. Ezért nin­
csen már messze az az idő, amikor megdöbbenve és tiszte­
lettel, félelemmel és reszketéssel, dühösen vagy hálásan
beszélnek majd Samballa hét útjáról.
A kozmikus forradalom nem csak egy interkozmikus lé­
legzési folyamatra vonatkozik az ezzel elháríthatatlanul
összefüggő földtani és légköri változással, hanem ugya­
nakkor erős kísérletet is tesznek az emberiség megmenté­
sére. Az emberiség minden kozmikus forradalom után mé­
lyebbre süllyedt a dialektika anyagában és rögeszméjében.
Visszatekintve, véleményünk szerint a lemúr kultúra sokkal
több lehetőséget nyújtott és sokkal dicsőbb volt az azt
követő atlantiszi korszaknál. Ugyanezt mondhatjuk az at-
lantiszi korszakról is, ha a mi árja kultúránkkal hasonlítjuk
össze. A lehetőségek a következő korszakban is sokkal kor­
látozottabbak lesznek az anyag és a fajtest egyre erősödő
besűrűsödése és a szellemi hatósugár betokosodása miatt.
A mai emberiség ebben a tekintetben is a legkomolyabb

13
válság előtt áll. A kényszerítő, rendkívüli fontosság miatt
lesznek az eljövendő idők megnyilvánulásai sokkal nagyob­
b a k és terjedelmesebbek, mint valaha. Ennek a megjele­
nésnek a lehető legtöbb ember újjászületéséhez kell alapul
szolgálnia. Ezért szólal meg elsőként az Egyetemes Szerzet.
Újra meg kell ismernünk a megszabadító elfelejtett és
elveszített szót. Amikor minden idők szentírása Istennek er­
ről az igéjéről beszél, ez alatt ne valami többé-kevésbé érté­
kes, vagy hamisított, vagy teljesen eltorzított iratgyűjte­
ményt értsünk, hanem elsősorban a megváltó, új életre keltő
igét, az utat, a módszert, a szent tudományt, mely a Moz­
dulatlan Birodalom egyetemes életének eléréséhez vezet.
A Góbi oázisában a kozmikusán, légkörileg és termé­
szettudományosan erre különösen felkészített területen nyil­
vánul meg az Egyetemes Szerzet, melyet a beavatottak »utol-
só m a r a d é k n a k « neveznek. Ha felütjük a Bibliát és más
népek szent könyveit, akkor sok leplezett történetet találunk
erről az »utolsó maradék ról« . Régi fajok utolsó maradékait
elvezették, miután a többiek mind elpusztultak. Ezekből a
közleményekből mindig félremagyarázások adódtak, ha szó
szerint vették őket.
Az »utolsó m a r a d é k « azoknak a misztikus jelölése, akik
az eredeti élethez vezető ösvényen haladva kilépnek a
közönséges, dialektikus emberiség menetéből. Akik az
utolsó maradékhoz tartoznak, azokat új létterületre veszik
fel, míg a többiek a dialektikus emberiség megszokott útját
járják a megszokott körülményekkel a természetes rendel­
tetés szerint.
A d a s s é k meg mindannyiuknak, hogy velünk együtt le­
merülhessenek az egyetemes ismeret mélységébe, s a Bölcses­
s é g Fiainak a rejtett szent országból való megnyilvánulása
vezesse el Önöket az újjászületéshez!
Feltárják Ö n ö k előtt Samballa hét ütját, csak menniük
kell. A kimondhatatlan, most még elveszett szó nyilvánul­
jon meg Önöknek mindörökkön örökké.

14
 II

A Góbi sivatag titkai (II)

A Góbi sivatag csodás oázisa, az Egyetemes Szerzet földi

fókusza abszolút biztosan védett minden behatolás ellen.
A legmodernebb technikai eszközök is kudarcot vallaná-
nak, ha megpróbálnánk közeledni ehhez az igazán szent
földhöz. A természeti szellemek nagy serege védi ezt a terü­
letet, s a légköri állapotok olyanok, hogy a legrettenetesebb
időjárás akadályozna meg mindenkit, aki meg akarná
szentségteleníteni a Góbi szívét.
Aki közeledni akar a világnak ehhez a szívéhez, annak
újra meg kell ismernie az elfelejtett szót. Hogy elejét vegyük
mindenféle misztifikációnak, tájékoztatjuk Önöket az elfelej­
tett és elvesztett szóról, amennyiben hivatottak vagyunk
erre. Érthető, hogy erről a témáról nagyon komoly értekezé­
seket lehet folytatni. Ha az ember belemélyedne az elfelejtett
szóról hírt adó hiteles irodalomba, akkor rendkívül nagy
tudásra tehetne szert; - de mi haszna lenne belőle?
A tudománynak valóban a filozófia a kulcsa, ha készek
vagyunk az örök, egyetemes ajtóba illő kulccsá kovácsolni,
és ha sikerül használnunk is. Ha nem sikerül, akkor a fi­
lozófia is csak nehezék. Ezért mondja a Biblia: »Boldogok
a szellemben szegények«. Mily óriási előnyben vannak
azok, akik elfogulatlanul, egy gyermek nyíltságával köze­
lednek Isten rejtélyeihez! A Szellemi Iskolára adott reagálá­
suk gyakran figyelemre méltóan tiszta.
Bizonyára ismerik egy klasszikus bölcs kijelentését:
»Aki tudást gyűjt, az szaporítja a fájdalmat«. Aki a tudást
nem képes alkalmazni, az csaknem kibírhatatlan terhet ci­
pel. Ahogyan a sokáig a N a p b a néző megvakul, úgy jár az

15
is, aki értelmetlenül megtömi magát filozófiával. Érzékszer­
vei elromlanak.
A rózsakereszt Iskoláját sokan nézték évekig valami fi­
lozófiai ismereteket gyarapító intézménynek. A rózsakereszt
Iskolája azonban nagyon szegény és nagyon veszélyes len­
ne, ha nem lenne más és több. Az Iskola külső jelensége
mögött az a testület rejlik, amellyel és amelyben az arra
nemesedett tanuló megtanulhatja megkovácsolni az ajtót
újra nyitó kulcsot.
Felhívjuk figyelmüket egyik szertartásunkra: »Biztosítjuk
O n t arról, hogy kincseink, holott mérhetetlenül értékesek,
oly egyszerűen v a n n a k elrejtve, hogy az öntelt tudomány
nyomozásának itt teljes mértékben kudarcot kell vallania«.
Holott sokan kerestek buzgón, a belső Iskolát, a mű­
helyt, ahol a szegletkő alapján dolgoznak, soha sem tud­
ták megtalálni. A tevékenyeket gúnyolódással zavarták és
gyanúsításokkal zaklatták, vagy közömbösséggel vették
körül. Teletömték magukat az Iskola filozófiájának rész­
leteivel, mivel azonban az előudvaron nem tudtak túljutni,
elfordultak az Iskolától a megemésztetlen tudás tartós fáj­
dalmával. A kulcsot nem lehet ellopni, sem megvásárolni,
sem filozófia segítségével elkészíteni.
Ahhoz, hogy az ember az előudvarból bejuthasson a szen­
télybe, egészen más munka elvégzésére van szükség. A fent
említett szertartás ezért legyen figyelmeztetés a tanulónak:
»Epítményünk, holott ezrek közeledtek hozzá, örökre érint­
hetetlen, és a gonosz világ számára rejtett m a r a d « .
Minderre fel akartuk hívni a figyelmüket, mielőtt be­
szélni kezdünk az elfelejtett és elveszített szóról. Aki közlé­
sünket filozófiai felvilágosításnak veszi, az csak újabb ma­
lomkövet akaszt a nyakába. Aki viszont ki tudja érezni
belőle a gyakorlati értelmet és az önszabadkőművességre,
az önmagán szabadon építkezésre serkentő ösztönzést, az
az új, belső gyertyatartó világosságánál megtanulja a kulcs
elkészítését. Ez a gyertyatartó vessen világosságot az ösvé­
nyükre és legyen lámpa a lábuk előtt!

16
 A századok folyamán a k a d t a k olyan ezotérikusok, akik­
nek véleménye szerint az elfelejtett és elveszített szó egy
mantram, mágikus képlet, melyet ritmikusan, bizonyos
hangon kell a gége segítségével hanggá alakítani. M á s o k
viszont, filozófiai korlátozással, csak részben jogosan, az
egyetlen szót az élet megváltó szavának, a Mozdulatlan
Birodalom egyetemes életéhez vezető módszernek és szent
tudománynak tartják.
Meg kell azonban érteniük, hogy az elveszett szó a mód­
szer hátteréből, a Biblia és a filozófiai tudattágítás mögül
száll fel. Az elveszett szó egy létállapot. Az előudvar ta­
nulója tapasztalhatja, hogyan oszolnak szét a felhők, meg­
pillantja a szent földet szinte messziről, mint a hit hősei,
akikről a zsidókhoz írt levél beszél - de még nem lépett be
oda. M é g nem tudja kimondani az igét, mely szavakba
tudná foglalni nagy örömét. C s a k a szó, az ige ösztönzése
zúg körülötte, újra meg újra, mint a még meg nem született
élet s u t t o g á s a .
Szabad lesz hallaniuk valamit erről a születendő életről,
mert a Góbi Elohimjai e korszak utolsó napjaiban új meg­
nyilvánulás világosságában akarják felismertetni az ösvényt,
mely az előudvarból a szentélybe vezet.
Félreismerhetetlen tény, hogy az ezoterikus életterületen
újra meg újra megismétlődnek az alapos csalódások. Sokan
fordulnak el fáradtan és kétségbeesetten. Mindez azonban
nem csökkenti az érdeklődést. Ü g y van ez, mint a molyok-
kal a gyertyalángnál. A világosság kényszeríti őket, és vég­
zetessé válik számukra.
Lehetséges, hogy Ön erősen érdeklődik a rózsakereszt
iránt. Megjósoljuk, hogy ez az érdeklődés egy szép napon
közömbösséggé válik, mihelyt azt hiszi, hogy csalódott,
hogy félreismerték, becsapták, megfosztották a reménytől.
Mi az oka ennek? Az, hogy a külső Iskolát összetéveszti a
belsővel. Az ember meglátja magát az előudvarban nyo­
morúságos rongyaiban. Mivel pedig a másikban mindenki
csak a saját tükörképét látja, feszültségek keletkeznek,

17
majd robbanás. Felismerik ebben a természet törvényét?
Képzeljük el, hogy száz tanuló van az előudvarban, aki
magát alkalmatlannak tartja a szentélybe való belépésre.
Mi történik? Kölcsönösen kiűzik egymást valamilyen mó­
don. Az előudvar ezzel az önrombolással újra meg újra
megtisztítja magát, s az Iskola vezetőségének csak nagyon
ritkán kell egy kicsit segítenie ebben. így kap helyet egy új
csoport, amelyik aztán vagy belép a szentélybe, vagy szin­
tén kitessékeli magát.
Ha Ön most, teljesen másképpen, mint azelőtt, min­
den régi indítéktól és mértéktől megszabadulva keresi a
szentélyt, akkor van mit mondanunk Önnek.
A szentély a Góbi szívében fekszik, valahol Közép-Ázsi­
ában, egy kopár p u s z t a s á g kellős közepén. Ahhoz azonban,
hogy beléphessen, nem kell odautaznia. A Siddhák szent
országa mindenhová ki tudja vetíteni magát - az On lét-
körzetébe is. E magasztos terület fivérei és nővérei jelen­
leg talán bárhol tartózkodnak az egész világon, de abszolút
egyek és tudják, hogy »tizenkét szigeten« laknak, és sem­
mi sem választja el őket egymástól.
Ha valaki utazgatni kezd ahhoz, hogy megtalálja az
ösvényt, az igaz életet, északon, délen, keleten vagy nyu­
gaton, az már elvétette. Van egy élet és életvalóság, amely­
ben idő és tér, távolságok és határok teljesen eltűnnek. A
tanuló csak akkor tudja felmérni a mindenütt-jelenlét jelen­
tőségét, ha újra elnyerte ezt az életet. Akkor lesz E N -
VAGYOK! Akkor mindenütt van, minden szentélyben, és
itt is van, mint prédikátor hangja a pusztában, aki figyel­
meztet: »Egyengessétek az Úr útját«!
Mit jelent az Úr útjának egyengetése? Valamilyen tár­
sadalmi, politikai, gadgasági vagy vallásos munka elvég­
zését? N e m . Azt jelenti, hogy Önnek egyengetnie kell az
» Ö n b e n lévő Isten« útját! Isten birodalma az On belsejé­
ben van. Hallotta, hogy ezt kijelentette Minden Elet Ura.
Minden misztérium nagyjai közölték ezt. Ha egyengeti mik-
rokozmikus birodalma urának útját, akkor egyszer látni fog-

18
ja őt jönni a Jordán másik partján.
Számtalan embernek az a rettenetes butasága, klasszi­
kus dőresége, hogy önmagának akarja egyengetni az utat.
Mindent megtesz, hogy magát l á s s a jönni a Jordán másik
oldaláról, mint feltámadottat, a Szent Szellem által meg-
világosítottat! így értik az önszabadkőművesség fogalmát!
Tanuljanak azonban a szent evangélium örök előmozdí­
tójától: » N é k i növekednie kell, nékem pedig alább szálla-
nom!« - »0 az, akinek saruszíja megoldására sem vagyok
méltó.« - »0 az, aki előttem volt.«
Imerik ezt a beszédet? Bizonyára! A rózsakereszt évek
óta így beszél. N é h a azonban sajnálatos azt látni és hal­
lani, hogyan törik a tanulók a szent nyelvet. Önöket újra
meg akarják tanítani az elveszett és elfelejtett szó kimon­
d á s á r a , és újra tanúskodni akarnak a meg nem született
életről. Újra meg akarják tanítani Önöket a kulcs elkészí­
tésére!
Ide hallgassanak! A Góbi szívéhez csak egy út vezet.
Figyeljenek fel erre: a góbi szó » m a g o t « , a »világ szívét«
jelenti, és, hogy abban az országban az oroszlán fiai laknak.
Ha be akarnak sorakozni ebbe a hadrendbe, akkor, mint
J á n o s , az előfutár, az én-feloszlatás útját kell bejárniuk, és
így készíteniük az Úr útját.
Hogyan kell járni az énfeloszlatás útján? Megmondjuk!
Le kell mondani a természet énjének minden képességéről.
Az én minden bilincsét össze kell törniük. El kell csitítani
az én minden dinamikáját, hatósugarát teljesen le kell
csökkenteni, és az egész dialektikus tudatmagot a biológiai-
minimumra kell visszavezetni.
Ennek a feloszlatási folyamatnak az eredményét nevezi
az egyetemes bölcsesség a »gyermekség« állapotának. Egy
kisgyermeknek nincsenek problémái - egy kis lény, csupán
biológiai tevékenységgel. Élhet, növekedhet, egészséges
lehet, s eleget tehet a közönséges életműködések feltételei­
nek. A Szellemi Iskola tanulójának, aki egyengetni akarja
az Úr útját, vissza kell vezetnie magát ebbe az állapotba.

19
Olyanná kell válnia, mint a »gyermek«. Nem a hagyomá­
nyosan vallásos ember butaságával, aki terme'szeti állapotát
egy boldog másvilágra való negatív várakozásban fecséreli
el. N e m így kell bemennie a gyermekségbe, hanem Jánosi
gyermekségre kell törekednie. Az ilyen tanulóra mondja a
zsoltár költője:
»Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja bent a te
gyermekeidet« - »Ahol nem az Úr építi a házat, ott hiába
dolgoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába
vigyáz az őr. H i á b a nektek korán felkelnetek, későn feküd­
nötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek, mert szeretté-
nek álmában ád eleget. íme a gyermekség az Úr örököse, ez
a gyümölcs valósítja meg a jutalmat.«
Az Újszövetségben azt olvassuk: »Kisdedek és csecsemők
szájával dicsőítetted meg magadat.« - » E s ahol gyermekekké
váltatok, elküldte Isten a szívetekbe Fia szellemét«.
Itt arról a gnosztikus tudományos képletről van szó,
amellyel a dialektikus ént folyamatszerűen vissza lehet ve­
zetni egy biológiailag működő minimumra. Akkor megtör­
ténik a nagy csoda. Akkor a mikrokozmikus rendszerben
felkel a M á s i k , és az Úr eme Fia átveszi az egész mű veze­
tését.
Ez a másik létvalóság aztán lélekkel látja el a gyermek­
ké vált dialektikus én minden képességét, és betölti annak
egész, régi hatáskörét. O az újszülött király, az En-Vagyok.
A 4nég itt élő embert idegenné teszi, de olyan idegenné,
akiben már nincsenek meg az én-ember rettentő feszültségei
és szenvedései. Hát nem gyerekre hasonlít-e az olyan
énember, aki a természetre nézve meghalt? Őt már nem
tudja befolyásolni a tükörszféra, ahogyan a sátáni hatal­
mak is hiába közelednek egy gyermekhez, mert a gyermek
ahhoz biológiailag túl tiszta. Az ilyen ember kettős lény:
a Jánosember, aki lemond, és a Jézusember, aki átveszi a
vezetést. Újjászületett állapotában Krisztiánopólisz polgára
lett; kivirult a világ igazi szívében, és beléphet a Góbi oá­
zisába; a kulcs birtokosa, s a pokol kapui nem vehetnek

20
már erőt rajta.
Ez az elfelejtett e's elveszített szó. Ki lehet mondani és
ki kell mondania - de nem Önnek, hanem a M á s i k n a k ,
akinek Önben fel kell támadnia. Ennek a M á s i k n a k , ennek
az Ú r n a k kell építenie a házat; mert a természet építészei
hiába dolgoznak rajta. Ha az Úr nem őrzi a várost, akkor
az őr hiába virraszt. A természet szerinti fáradozás mind
hiábavaló. N e m érdemes korán kelni és későn feküdni, s
az aggodalom kenyerét enni. Az igaz út U r a mintegy csoda
folytán születik. A Mária-csodából születik meg, a természet
megfordításából. É r t s é k meg a Szerzet üzenetét:
»A gyermekség az Úr örököse; csakis ez a termék való­
sítja meg a jutalmat.«

21
 III

Az élők anyja

Senki sem közeledhet tehát az Egyetemes Szerzet szívéhez,

csak ha ismeri az emberiség számára elveszett szót, s képes
kimondani azt. De azt is tudjuk, hogyan fedezheti fel a
tanuló az ösvényen ezt a jelszót, mert, mint mondtuk, ez a
szó a »létnek« egy állapota, belépés a Mozdulatlan Biro­
dalomba, amit a természet közönséges embere képtelen
megvalósítani és megünnepelni.
A Föld emberének szelleme, lelke és teste sem szerke­
zetileg, sem alapvetően nem alkalmas arra, hogy részt ve­
gyen az új életben. így teljesen értelmetlen ezt az embert,
bárhogyan is, szellemileg vagy lekileg művelni. Először is
így nem lehet szert tenni a megváltásra. Másodszor pedig
pontosan ez a művelődés annak a megerősítése, ami nincs
benne Istenben. Ez a legnagyobb akadály a megszabadu­
láshoz vezető úton.
Emiatt a megszabadulás lényegét egészen másképpen
kell látnunk, s meg kell tanulnunk a szent beszédet erre
egészen másképpen értelmezni. Mint dialektikus embernek,
meg kell tanulnunk megérteni, hogy az embernek először
meg kell halnia, hogy igazán megszülethessen.
A századok folyamán újra meg újra megmutatkozott,
hogy az ember ezt az alapvető tant nem érti. Ennek oka a
helytelen felfogóképesség, mely miatt a kísérleteknél ismé­
telten a személyiségművelés kerül előtérbe. Mindenekelőtt
szükséges lesz tehát alaposabban megvizsgáljni az »ember«
fogalmát a transzfiguráció tudománya szempontjából.
E tudomány szerint az ember összetett lény, tervszerű
egységgé összeépült tényezők rendszere. Mi ezért mikro-

22
kozmoszról beszélünk. Ebben a mikrokozmoszban most
nem kívánatos jelenségek lépnek fel, melyek a bűn miatt
keletkeztek, s amelyeket a bűn tart fenn. A mikrokozmosz­
ban továbbá különféle fejlődési lehetőségek is vannak, me­
lyek valaha a tökéletességig tudtak kibontakozni, de a
korszakok óta tartó korlátozás miatt mára csíraatomokig
fejlődtek vissza. A transzfigurálás tudományában ismerete­
sek különböző szellemsugarak, amelyek a mikrokozmoszon
belül hatnak. Amit filozófiánkban dialektikus embernek
nevezünk, az e szellemsugarak egyikének eredménye és lé­
nyege.
A dialektika egész lényének - ami a kifejezési formáit és
eredményeit, de az eredetét is illeti - meg kell halnia, alá
kell hanyatlania, hogy újra megnyilvánulhasson az igazi
ember. Ezt az egész folyamatot nevezi az Egyetemes T a n
újjászületésnek, transzmutációnak, vagy alkémiai menyeg-
zőnek. A módszernek, melyen ez a folyamat mágia, vagy
alkémia formájában alapul, eredményeként az ember ismer­
ni és alkalmazni fogja az elfelejtett és elveszített szót.
Tegyük fel, Önök megtalálták a kulcsot, és készek erre
az alapvető meghalásra. Akkor tudják, hogy ez a meghalás
az egész dialektikus én-lénynek a biológiai minimumra, a
gyermekség állapotára való visszavezetése, amelyről a J á ­
noslevél 3. fejezetében olvashatunk. Ha ezen az alapon áll­
nak, akkor lesz értelme a Siddhák szerzetéről, a Góbi siva­
tag szívének lakóiról szóló közléseink folytatásának.
Hogyan kell a tanulónak áthatolnia ehhez a szívhez?
Ezt kell szüntelenül fontolgatnia - s ha ez a kérdés szinte
ima, akkor mindig megjön rá a tanuló létállapotának telje­
sen megfelelő válasz.
Logikusan és elvileg erre a kérdésre csak egy felelet van.
Ez az egyetlen felelet azonban számtalan nézet és sugár
kötege, ahogyan az egyetlen napfény is számtalan sugárból
áll. így a feleletek is sugarak egymásutánját alkotják, ame­
lyeket a tanuló az ösvényen-járás folyamán felfoghat. Ezek
a sugarak képezik a tanuló számára az egyetlen célhoz ve-

23
zető világító lépcsőt.
A mindennapi élet gyakran bizonyította, hogy a keresőt
nem érdemes terhelni az egyetemes Világosság sugaraival,
ha még nem nemesedett rá ezekre. Mert nem tudná felis­
merni, s éppoly kevéssé tudna felelni, reagálni rájuk, mert
lélegzőtere égboltján egyszerűen nincsen még tiszta
éterösszpontosulás.
Mivel az ösvény örökkévalósági menet, bizonyos, hogy
a s u g a r a k is örökké különbözők, dicsőségük egyre növek­
szik és egyre kegyteljesebb, fényük mind intenzívebb, ere­
jük egyre dinamikusabb, hatalmasabb.
Ebben a fényben l á s s a az olvasó a jelenlegi Világszer­
zet fáradozásait is! A Szerzet most az emberiség mai álla­
p o t á n a k megfelelő sugárzást fejleszt ki. A kérdés tehát,
«hogyan kell a tanulónak áthatolni a világ szívéhez», új,
sürgető jelleget k a p .
N e m lehet erre feleletet kapni régi, megsárgult pergame­
nekből, vagy utána dadogni, amit a régiek mondtak róla.
A jelen pillanat szívdobbanását kell meghallani és megérte­
ni tudni. Ha képesek erre, akkor a felelet sugárzó újdon­
ságként jön Önökhöz, s ugyanakkor megtudják és megér­
tik, miről is beszéltek a régiek tulajdonképpen.
M o s t sokmindent megtudtak a Góbi sivatagról, a Vi­
lágszerzet Közép-Ázsiái, egyetemes magjáról. Ott földrajzi­
lag, valóban van egy gigantikus, egyetemes gyújtópont,
a Mozdulatlan Birodalomnak egy érintkezési pontja: az
Akarat és J ó g a Fiainak valóban szent földje.
Ezt azonban felőlünk el is felejthetik, vagy tagadhatják
is. C s a k hallják meg a Szerzet hívását, mely az Önök
közvetlen közelében lévő hangból és gyújtópontból indul
ki, és értsék meg, hogy csak úgy felelhetnek meg e hívás­
nak, ha készek kimenni a pusztába. Az Önök élete a ter­
mészetben, ami a tudatot, a lelket és az anyagot is illeti,
sivatag, száraz p u s z t a s á g ; ebben élnek és léteznek.
N a g y o n jól tudjuk, hogy milliók tagadják ezt az állapo­
tot, és lehetséges, hogy Önök sem osztják nézetünket.

24
Életük csörgedezését talán nem tartják pusztában-menete-
lésnek, dialektikus életüket egyáltalán nem látják száraz­
nak és terméketlennek. így valószínűleg hevesen fogják ta­
gadni halálos elhagyatottságukat. Ez előfordulhat, mert ez
az élet egyesek számára valóban tele lehet szépséggel és ra­
gyogással. Gondoljanak csak természetrendünk sok művés­
zére, akik ennek a meggyőződésnek számtalan módon ad­
nak kifejezést.
Ezért a felismerés, hogy ez a földi élet egy pusztaság,
nagyszerű önfelfedezés, s ugyanakkor nagy kegyelem. Sőt,
ezt egy űj életismeret megszületésének vehetjük. Az avatott
beszéd ezt valóban születésnek nevezi, mely azonban még
teljesen a dialektika vízszintes síkján történik. Ez J á n o s , az
előfutár születése, a sivatag emberének, a puszta prédiká­
torának megszületése.
Ahogyan az evangélium eme alakjáról olvashatjuk, úgy
kell a tanulónak is sivataglakóvá válnia. Szeméről le kell
hullania a hályognak, hogy olyannak l á s s a ezt a világot,
amilyen! Az ilyen tanuló akkor már nem mondja, hogy
»élek, v a g y o k « , mivel tudja, hogy nem élő, hanem hal­
dokló teremtmény. E terület legnagyobb valósága a halál -
és az élet csak látszat.
Bizonyára tudják, hogy bármely létterületen a megnyil­
vánuló teremtmények létük térségét világ-anyának neve­
zik. A jelképek és legendák s o k a s á g a ad hírt erről. Ezért
nevezheti a tanuló, aki elérte a pusztai fázist, a közönséges
természet világ-anyját a halottak anyjának. Ennek a ter­
mészetnek a léte a jánosi felismerésben egy halotti lét. N e m
együttélés, hanem együtthalás.
Mivel a halál lényének nincsen valódi életlehetősége,
megértjük, hogy a Biblia ezt a helyzetet a »terméketlen-
ség« fogalmával jelöli; ezért mondják Erzsébetet, J á n o s
anyját terméketlennek. Ha Önök át tudnak hatolni termé­
ketlenségük felismeréséhez, akkor ez azt jelenti, hogy a lé­
nyükben t u d a t o s s á válik a pusztaság, az elhagyatottság és
a halál, melyek átfonják ezt a dialektikus sivatagéletet.

25
Ekkor válik t u d a t o s s á a haláltermészet életlélegzetének ha­
t á s a . A haláltermészet életlélegzetének és a halál anyjának
együttműködéséből, a bolygói éterek és a létterület
kölcsönhatásából keletkezik a halál dialektikus jelensége.
Ha eljutnak ehhez a felfedezéshez, akkor a Góbi siva­
tagban állnak; akkor az Egyetemes Szerzet titokzatos oá­
zisának a szélén állnak. Ha elérték ezt a tudati állapotot,
akkor megtették az Önökben lévő Isten útjának egyenge­
téséhez vezető első és legfontosabb lépést. Az életnek ebben
a fázisában jön létre a kapcsolat az Elők Anyjával.
N a g y o n fontos megtudnunk, hogy ki és mi az Élők
Anyja. O képezi Isten újabb fáradozásának a központját,
s filozófiánkban őt nevezzük »az új élettérnek«. Ez az élet­
nek egy olyan tere, ahol új Ádám jelenik meg, Isten előtt
álló új Ádám sugárzik ki az alakulásnak egy másik terüle­
tére.
Az Élők Anyja az új éterek fejlődési területe. Ezt az
anyát M á r i á n a k is nevezik, mert a vele való kapcsolatot
csak a teljes megfordulással lehet elérni, az ámító földi ter­
mészettől való elválással, és azzal, hogy az ember a halál­
természet p u s z t a s á g á b a n találja magát.
Tegyük fel, van olyan tanuló, aki a »terméketlenségből«
felemelkedik e létterület valóságába. Ez a tanuló mindent
meg fog semmisíteni, ami a haláltermészet anyjából való,
szerkezetileg és alapvetően, ami a szellemet, a lelket és a
testet is illeti, ami azt jelenti, hogy a halálnak adja, ami a
halálból való és azzal rokon. Szóval a szentségtelensége lik­
vidálja önmagát, mert Istennek nem volt szándékában,
hogy az ember ilyen formában jelenjen meg ezen a létterü­
leten.
Az olvasó figyelmét nyomatékkal szeretnénk felhívni ar­
ra, hogy ez a likvidálás semmiképpen sem a szokásos érte­
lemben vett öngyilkosság, hanem a mikrokozmoszban lévő
szentségtelennek a semlegesítése. Aki a sivatagi útját még
nem kezdte meg, annak ez a folyamat úgy tetszik, mintha a
teljes létnek, az egész létezésnek a felszámolása lenne. Az

26
ilyen ember számára a semlegesítés tényleg öngyilkosság is.
Ezért nem akarták sokan elfogadni ezt a látszólag r e t t e ­
netes t a n t « .
Aki azonban a pusztában van, az teljes egészében meg­
érti, hogy miről van szó. Minden kétségen kívül tudni fog­
ja, hogy a mikrokozmoszban van egy másik létközpont,
másik tudatmag, melyet életre kell kelteni. Ez az ember az­
tán azt is tudja, hogy csak a M á s i k képes igazán élni, és
hogy a saját léte a halál léte. Tudja, hogy a M á s i k csak
akkor lehet igazán szabad, ha a tanuló a haldoklás utolsó
órájára törekszik.
Az ilyen ember J á n o s t is megérti, amikor azt mondja:
»utánam jő, aki erősebb nálamnál; mert előttem volt«.
A puszta vándora tudja, hogy az önfeláldozás nem va­
lami áldozat, ennek közönséges értelmében, hanem az igazi
élet felszabadítása.
Ha ez a fejlődés a tanulóban folyamatban van, akkor
a mikrokozmoszban egy másik képesség fejlődik ki a dia­
lektikus személyiség körül. Az eredeti tudatközpont fel­
szabadítja magát. A megfordulás következtében létrejön a
felébredés.
A mikrokozmoszban új erők lépnek fel, melyek eleinte
a jánosember elhagyott személyiségét veszik használatba.
Ez akkor ki tudja mondani az elfelejtett és elveszített szót,
és tudja, hogy felvették egy teljesen új életközegbe. Ezen az
új életterületen felébred az új ember, és az Élők Anyjának
szeretetsugárzásában, ápolása és gondozása mellett kibon­
takozik. Az új élettér tehát nem filozófiai fogalom, hanem
hatalmas aktuális érték. Ez az időszerű érték nem magya­
rázható a természetből, a halál életterületéről, mégkevésbé
a halottak birodalmából. Ezért ajánlják fel nekünk az új
életterületet határozottan és abszolút itt, s az Egyetemes
Szerzet szinte betör a mi »itt«-ünkbe, hogy közeledhessen
hozzánk - ha valóban jánosemberek vagyunk. Az új élet­
terület segítségével lehetséges egy nagyon határozott és
szervezett érintkezés itt a halál pusztájának területén. Ezért

27
beszélünk a Góbi Szerzetéről.
Az » E l ő k Anyja« nem misztikus, jelképes kifejezés, ha­
nem valóban a Szent Anya, aki Önöket fel akarja venni
szeretetsugárzásába, ha » Ö n « alatt a mikrokozmoszt értik,
és haláljelensegüket illetően meg akarják kezdeni a pusztá­
ban való vándorlást.
Imádkozva kívánjuk egymásnak mindannyian, hogy a
p u s z t á b a n találkozzunk, útban mindannyiónk anyjához, az
Élők Anyjához.

Ó Szent Életerő Viselője,

Veled kerülünk ki a veszélyből;
Veled megyünk be a megváltó életbe;
Veled érjük el új megnyilvánulási napunkat;
Veled járjuk be az új életpályát;
Veled lépünk be az örök világosságba.

A Te ragyogó szeretetfényedben fedezzük fel vétkeinket;

Benned fedezzük fel a »mi« bűnterhünket;
Benned hull le a lepel sivatagi vándorlásunk nagy tit­
káról;
A Te Szentségedben sötétlik a »mi« kárhozatunk.

Általad fedezzük fel igazi felettes Énünket;

Általad válik t u d a t o s s á felemelkedésünk;
Általad gyullad meg bennünk a megszabadító tett;
Általad zeng bennünk az isteni életlélegzet szívünk min­
den d o b b a n á s á b a n .

Ó rózsa, mely kivirul keresztemen,

Szívd m a g a d b a Isten világosságát,
S e sötét, tövises völgyben
E fényt megváltóan változtasd át.

C s a k akkor mondhatjuk az Idősebb Testvérekkel:

Jézus, az új Istenfia, nekem mindenem!

28
 IV

Samballa hét folyosója

A titokzatos oázis a Góbi sivatag végeláthatatlan érinthetet-

lenségének kellős közepén fekszik. Ezt a szent földet, melyre
avatatlan ember még nem tette a lábát, többek között Sam-
ballának nevezik, ami az »Istenek városát« jelenti.
Samballa az Egyetemes Szerzet tevékenységi területének
központja, amikor a Szerzet a dialektikus természetrendért
fáradozik. Samballa az isteni segítők erőtere, mely semmi­
lyen tekintetben sem magyarázható ebből a természetből,
az anyagszférával és a tükörszférával egyetlen kapcsolatot
sem tart fenn, s ebben a földi természetben mégis jelen van
mindannyiónk segítségére.
Samballa h a t á s a transzformátorhoz hasonlítható. Sam­
balla, az Istenek Városa az egyetemes életanyagot és a Lo-
gosz egyetemes fáradozását olyan feszültségre transzformál­
ja, amit a világ és az emberiség el tud viselni. Samballa
tehát egy olyan kapcsolódási terület, melyből sugallatok,
rezgések és sugarak indulnak vízszintes irányban az egész
világba. Samballa az átható valóság bennlakó érintése.
Az Isteneknek ebből a városából mennek ki a hiteles
küldöttek is az eltévedt emberiséghez. E küldöttek a legkü
lönbözőbb néven végzik munkájukat mindenütt, ahol kívá­
natos és szükséges. Samballa az eredeti életre nyíló kapu, a
megszabadulás egyetlen, abszolút kapuja. Samballa az új,
ragyogó élet kulcsa.
Sokan tarthatják különösnek, hogy az egyetemes fára­
dozásnak egy földrajzilag meghatározható pontjáról van
szó. De ez különösebb-e, mint amikor üdvösségét az em­
ber a tükörszférától, a halottak tartózkodási helyétől vár-

29
ja el, akik testiségük nagyobb részét elveszítették, s akiknek
emiatt visszavonhatatlanul újramegtestesüléssel kell sérülé­
sükből kigyógyulniuk? Vagy különösebb-e annál, ha az em­
ber, lelke üdvéért valami egyházi intézményhez folyamodik,
mely a földitől és dialektikustól csak azért különbözik, mert
képviselői olyan nyelven beszélnek, mely abszolút nem egye­
zik a saját valóságukkal? Furcsább és kevésbé logikus-e,
mint ha elvontan feltételezünk egy Istent, aki a lénytelenség-
ben trónol és létezik?
Ellenkezőleg. N a g y o n különös, hogy akik fogékonyak
a metafizikára és szellemi dolgokra, még nem fedezték fel
elködösülésüket. Túlzás nélkül megállapítható: az egész me­
tafizikai és szellemi élet megrekedt a tükörszféra karjaiban.
Mindenki a halottakat kérdezgeti, a halottakhoz tartozik és
azok követésére törekszik.
Ennek a következménye az emberiség általános megbe­
tegedése és gyors süllyedése, beletámolygás a hazugság, a
bűn és az árulás mocsarába; az erkölcsi korlátok leomlá­
sa, a vér- és idegbajok nagyon gyors terjedése. Mindez az
ember olyan fejlődésének a következménye, mely elhajlott
és elfordult az úttól, az igazságtól és az igazi az élettől.
Ha viszont útjukat az egyetemes rejtélyek fókuszára irá­
nyítják, akkor nem fejlődik ki valami írás- vagy beszéd-de-
lírium, akkor nincs beárnyékoltság és az ezzel együttjáró
idegközeg-rablás, hanem akkor Önök erőből élnek és állnak.
N a g y o n helyesen jegyzi meg Pál a korinthusbeliekhez írt
első levelében: »Mert az Istennek országa nem beszédben
áll, hanem erőben« .
Ez tehát Samballa ismérve. Ha a modern Szellemi Isko­
la tanulója közeledik a világnak ehhez a szívéhez, akkor
gyengeségét erő fogja eltakarni, olyan erő, mely az ő saját
lényvalóságává válik, s egyetlen másodpercre sem hagyja el.
U g y a n a z az erő, mely erősödő fokozatokban és lehetősé­
gekben a fenntartás nagy művét hordozza, ösztökéli és
betölti. Aki pedig ebből az erőből él és áll, az létállapo­
t á n a k megfelelően »uralkodó« lesz.

30
 A legendákban, mítoszokban, levelekben és leírásokban
megőrzött szent beszéd tanúskodik Sambal Iáról is, meg az
isteni impulzusokról, amelyek bizonyos időpontokban kiin­
dulnak onnan küldöttek alakjában és másképpen is. Sam-
balla avatott lakóit az akarat és jóga fiainak nevezik, vagy
Samballa, a Siddhák, vagy Melkhisédek rendjének vagy
Elohimnak.
Amikor egy kozmikus forradalom után a dialektikus
életterület kiürült, és a bukott monádok egész létterülete
a formálatlanba esett vissza, akkor a következő helyzetek
és folyamatok fejlődtek ki:
A befejeződött időszakban sok lény tért vissza Sambal-
lába, vonult át a megszabadulás kapuin. A többiek pedig
- néhány kivétellel - testüktől megfosztott állapotban a tü
körszférában gyűltek össze, ahol egy új megnyilvánulási
napra várnak, mely el fog jönni számukra. Az emberiségnek
ezt az egész alakulását Samballa Szerzete, az Elohim Szer­
zete vezeti. Az emberiségre ekkor új fejlődési lehetőség vár.
E folyamat kezdetéről a Biblia eredeti szövegében ezt
olvassuk: »Kezdetben teremte Elohim az eget és a földet« .
Ez azt jelenti, hogy Samballa Szerzete újra előkészítette a
bukott monádok lakóhelyét. »A föld pedig káosszá lett és
kiürítették, és az Elohim lebegtek a vizek felett.«
Amikor a bukott, és még meg nem mentett ember egy
ilyen új életlehetőséget kap, tehát mintegy újra kezdheti
keresni a Mozdulatlan Birodalomba visszavezető utat, ak­
kor számára megnyílik Samballa úgynevezett hét folyosó­
ja. A teremtés könyvének bevezetőjében ezeket nevezik a
teremtés hét napjának.
Samballába, az Istenek városába vezető első folyosó,
első út a világosság útja. Az embernek, vagy a tanulónak
igazán tiszta, derűs világosság jelenik meg, olyan fény,
mely nem hibázik, mely igazán világít a lábai elé. A meg­
szokott természet fénye mindig sötétséggel keveredik, aho­
gyan a jó és a rossz is keveredik a dialektikában. M o s t
azonban a világosságot élesen elhatárolják a sötétségtől,

31
s így megnyílik az első út Samballába. És az Elohim látták,
hogy ez jó volt. Az első nap!
Samballa második útját égboltnak nevezik. Ez az égbolt
egy valódi, tiszta életanyagból álló életterület. A második
út gondoskodik arról, hogy a tanulónak a világosság mel­
lett a menéshez szükséges ereje is meglegyen. És az Elohim
látták, hogy ez jó volt. A második nap!
A harmadik S a m b a l l á b a vivő utat a föld alakulásának
nevezik. Az eredeti éterek légköri anyagához egy harmoni­
kus anyagi, kémiai életszféra kapcsolódik. A tanulónak így
már nem c s a k világossága és ereje van az úthoz, hanem
most megkapja magát az utat, az ösvényt is. Ez Samballa
harmadik útja, a harmadik nap. És az Elohim látták, hogy
ez jó volt.
A negyedik út az előbbi három folyatatása - jobban
mondva: c s a k egy út van, s ez az egyetlen út különböző
szakaszokra oszlik. Először a világosság van itt - aztán az
erő - aztán maga az ösvény, amelyre az igazi világosság­
ban és az igaz erőben rá lehet lépni.
így érthető, hogy a negyedik napnak a világosság, az
erő és a valóság logikus, tudományos megoszlását, harmó
nikus összefüggését, isteni egyensúlyát kell kimutatnia. A
világosság, önmagában, lenyűgözhetné, elvakíthatná az
embert. Az erő, egyedül, odaszegezhetné és megbéníthatná.
A világosság és az erő összekapcsolása nélkül az ember nem
járhatna az ösvényen óriási tévedések nélkül. Ezért a negye­
dik napon minden eddig kapottat összefoglalnak, és a meg­
felelő használatra alakítanak és rendeznek. És az Elohim
látták, hogy ez jó volt. A negyedik nap!
M o s t aztán a világ szívéhez vezető ötödik úton az ered­
ménynek kell megmutatkoznia. A teremtés ötödik napján
halakat és m a d a r a k a t teremtenek, amit a tanuló is tesz az
ötödik úton Samballa felé.
A hal teremtése vagy a haljelkép viselése, vagy »a hálót
kivetni a vizek mélyébe« azt jelenti: világosságban és erő­
ben a Samballához vezető ösvényen, tökéletesen és tudo-

32
mányos biztonsággal véghezvinni az én-feloszlatást, a sa­
ját természet abszolút önfeláldozását, s ennek következ­
tében szinte madár röptében, mint egy s a s , befejezni a
kitűzött utat. És az Elohim látták, hogy ez jó volt. Az
ötödik nap!
Es az Elohim azt mondták: »Teremtsünk embert a mi
képünkre és hasonlatosságunkra« . Ha a tanuló ösvényét a
madár röptében, a halak jegyében a beteljesülés felé viszi,
megvirrad a hatodik nap, akkor válik ő újra emberré, iga­
zán az Elohim képe és lényege szerint. Akkor hazaér a
Mozdulatlan Birodalomba. Akkor látják az Elohim min­
dazt, amit lehetővé tettek, akkor befejeződik az Istenek vá­
rosába vezető hatodik út.
Végül eljön a hetedik nap, az isteni nyugalom napja,
a véghezvitt mű napja - maga a ragyogó valóság!
így mutat a teremtés története a 7 útra, amely az egyet­
len élethez vezet a Góbi szívében. Akinek van füle, az hall­
ja, hogy mit mond a szellem a gyülekezetnek.
Ennek a történetnek ezután a második fejezete követ­
kezik, mely a Bibliának is a második fejezete. A bukott
monádok, melyek úton vannak Samballa hét útján, és új
lehetőségekre hivatottak - áldazatul esnek az ellentermészet­
nek, elsüllyednek, mint már annyiszor egy erőltetett, talál­
gatva kisérletező életvitel folytán.
Ennek következtében Samballa hét útja nem tartozik
többé magától értetődő lehetőségként ehhez a világhoz, ilyen
értelemben lezárják őket.
Kezdetben, közvetlenül a katasztrófa után még sok rej­
tély birtokolta a kulcsot. A folytatódó elfajulásban azonban
ezek a rejtélyek is leromlottak és kihűltek, egyes magok
kivételével, melyek egyre inkább visszahúzódtak, magukat
egyre jobban távol tartották a tömeg lánggal lobogó életé­
től, hogy így elejét vegyék a végleges megkristályosodásnak.
Az Elohim azonban nem hagyják el az emberiséget. N e m
hagyják cserben kezük munkáját. Időnként harsonaszóként
csendülnek fel a hívó hangok, és jönnek a kezdeményezé-

33
sek az emberiséghez. Ezeket újra és újra megismétlik, mi­
helyt az előzők a dialektikában elfövenyesednek és elsüllyed­
nek. Minden hívd hang ugyanazt a hírt hozza az emberiség­
nek: » S a m b a l l a hét útja még mindig itt van, és mindenkinek
megnyitják, aki igazán kívánja azt! Minden másnak azon­
ban, ami ebben az ellentermészetben lakozik, a zárt könyv
hét pecsétjét jelentik. Aki pedig járni akar az egyetlen ösvé­
nyen, annak egymás után újból megnyitják azokat.«
Ehhez azonban egy új alkotásra van szükség, egy teljes
transzfigurálásra, újjászületésre, az eredeti, hétszeres ösvény­
re való a l k a l m a s s á válásra. Arra van szükség, hogy az em­
ber t u d a t o s a n , belülről és pozitívan feleljen a Jézus-felhívás­
ra: »Rövessetek engem!«
Jézus követése megköveteli a dialektika teljes lerombolá­
sát az Önök léte körzetében. Ezt az önfeloszlatást nevezik
kálváriának, keresztútnak, és Samballa hét útjának megfe­
lelően a keresztútnak is hét fázisa van. A hétszeres ke­
resztút egy hétszeres újraalkotást jelent a természetet és a
szellemet illetően is.
Mihelyt a tanuló saját légkörében megkezdi a dialektika
lebontásának folyamatát, felfedezi, hogy fáradozása során
magától a dialektikától kap váratlan segítséget. Mert ami­
kor a tanuló a közönséges élettől elfordul és kiemelkedik
belőle, a megszokott természet önkéntelenül ellenségévé vá­
lik. Észreveszi, hogy aki az igaz életre törekszik, annak eb­
ben a tekintetben is minden dolga jóra fordul.
Elfordulása miatt az ellenség Önt meg akarja büntetni,
és íme, ez a büntetés kegyelemmé válik. Azért mondja a
tanuló, aki ezt felismerte: »Atyám, bocsáss meg nekik,
mert nem tudják hogy mit cselekszenek!«
Ettől kezdve valóra válik a keresztút, és a jelölt körül ki­
világosodik. Olyan világos lesz, hogy a többiek, akik nem
értik, ezt sötétségnek nézik. így múlik el a keresztút első
napja. És az Elohim látják, hogy ez jó.
Tárt karokkal a világosságban állva mondja a jelölt:
»Asszony, íme a te fiad!« Ezt a kiáltást Samballa világ-

34
anyához intézi, az égbolt őrzőjéhez: »Isten minden gyer­
mekének szent, univerzális, gondviselő Anyja, nézd törek­
vő fiadat, hogyan közeledik Samballa hét útjához!«
Ennek az erőért-kiáltásnak a rezgése és tehetőssége egyre
fokozódik. Újra ki lesz mondva az elfelejtett és oly régóta
elveszett szó. És az Elohim látják, hogy ez jó. Elmúlt a ke­
resztút második napja.
Ha ezt a szót kimondják, akkor - ez érthető - erre fe­
lelet jön. Ezért hangzik el ujjongva: »Fiú, íme az anyád!«
Az Élet Szent Gondviselője megjelenik, és a zarándok meg­
nyitja az ösvényt. így múlik el a harmadik nap a Sambal-
lához vezető úton.
És íme, maga a Világanya beszél az új éterek hullámai­
ban, az erő pályájának gyöngéd, lágy zenéjében, melyben a
zarándok vándorol: » É n mondom néked, még ma velem
leszel a paradicsomban!« Ez a negyedik nap felelete. És az
Elohim látják, hogy ez jó.
így meg fogják érteni az ötödik nap kulcsrezgését. Ez
egy olyan rezgés, melyet egyetlen szóval lehet lefordítani:
»szomjúság!« ...»szomjúhozom!« ... Samballa ösvényén egyre
erősebb lesz a vég, a beteljesülés vágya. Egyre erősebb lesz
tehát a dinamika, s ezáltal a cél elérésére irányuló törekvés
is. És az Elohim látják, hogy ez jó... ötödik nap!
íme, a beteljesülés közeledik. A jelölt eljutott a hatodik
heteskörhöz. Újra az eredeti alakú és dicsőségű ember lesz.
Látja az Elohimot, testileg. Lényét szótlan, mindenre kiter­
jedő hála tölti el, mely végül az egyetlen, mindent magában
foglaló imában áramlik ki: »Eloi, Eloi, lama sabachthani!
Elohim, Elohim, hogy megdicsőítettetek engem!« Ez az uj­
jongó, zúgó hatodik nap! És az Elohim látják, hogy ez jó.
így virrad meg maga az örökkévalóság. A kereszt nagy
művét véghezvitték. Samballa szívében örök nyugalomban,
a hetedik nap örök nyugalmában mindenki tanúsítja:
»Consummatum est - Elvégeztetett!«
A vándor elérte Izisz szigetének tiszta messzeségeit. És
az Elohim látják, hogy ez jó.

35
 ízisz szigete

Az övényen haladó tanuló, aki bejárta Samballa he't útját,

átélte transzfigurálásának hét nagy ünnepnapját, eléri a
Góbi szivét, az Egyetemes Szerzet fókuszát, ahol úgy fo­
gadják, mint az elveszett fiút, aki hazatért atyja házába.
Ezt a szent földet a végtelen homokpuszták magányában,
többek között Izisz szigetének is nevezik, és mi előjognak
és csodálatos kegynek vesszük, hogy elmondhatunk Önök­
nek valamit Izisznek erről az áldott, boldog szigetéről.
Izisz mibenlétének és tulajdonságainak megértéséhez
vissza kell pillantanunk az emberiségmegnyilvánulás pirka­
datára, amikor még minden jó volt, amikor az egész embe­
riség még a L e g m a g a s s á g o s a b b n a k a lélegzetében létezett.
Akkor az egész teremtés még az isteni akarat tökéletes ki­
fejezése volt, és minden megnyilvánulás mintegy »Isten ke­
zében volt« .
A kozmikus helyzet alapján az egész, hétszeres földboly­
gó tökéletes és abszolút módon válaszolt a mágneses szellem­
tér sugallataira, mely körülvette ezt a szent földet. E bolygó,
vagy életterület és a mágneses szellemtér között teljes szép­
ségében nyilvánult meg a földbolygó sugártere, melyben min­
den erőösszpontosulás, amit a mágneses szellemtér kivont a
Föld belsejéből, csillagként csillogott.
Ez a csodaszép háromszoros rendszer, szellemtér, élet­
terület és sugártér, az egyetemes térben ékszer volt, mint
valami drágakő, és harmonikusan összecsengtt a világmin­
denség szimfóniájával.
Ez a harmónia azonban - ezt Önök is tudják - megbom­
lott, s a hétszeres bolygó, mint kozmosz, gyermekeinek bű-

36
nei miatt erősen elsöte'tedett. Az emberi le'nyek millióinak a
fejlődése a továbbiakban elfajult. Ezeket a lényeket a boly­
gónak egy részére terelték össze, ahol egy nyomorult jövő
felé haladtak tele szenvedéssel, vérrel és könnyekkel, s ahol
»orcájuk verítékével« kellett enniük a kenyerüket.
A monádok egy része azonban nem vétkezett, és a vilá­
gosság örök forrásával »helyes viszonyban« maradt. A mo-
nádoknak ezt a részét nevezik az »utolsó maradéknak« .
Ezek a megmaradottak laknak most Izisz szigetén, vagyis
bizonyos számú lény, akik Melkhisédek Rendjévé, Sambal-
la Szerzetévé egyesültek, az eredeti, dicső földkozmosznak
egy részét még teljesen megtartották korábbi nagyszerűsé­
gében.
Földünknek ezt a részét joggal lehet a Szentföldnek ne­
vezni. Ez azonban egy kis ország, mint valami oázis a siva­
tagban, mint valami sziget a ördögi szenvedélyek és ösztö­
nök óceánjának közepén.
Ahogyan a sötétség és a világosság kifejezésre jut a dia­
lektikában az éjjel és nappal, a jó és rossz váltakozásá­
ban anélkül, hogy valaha is el lehetne őket választani egy­
mástól, úgy nyilatkozik meg az egész világon az eredeti
földkozmosz »utolsó maradéka«, Izisz szigete is. Izisz az
isteni világosság, mely szüntelenül belesugárzik ebbe a ho­
mályos világba, minden jóra és rosszra ebben a természet­
ben. Izisz a szent földbolygó megtestesülése. Izisz az igazi
világanya. Ami belőle ered, és ami hozzánk visszatér, az
mind valóban a világosság gyermeke.
Ezt úgy kell érteniük, hogy az Egyetemes Szerzet nem
elvont dolgokkal jön hozzánk, alaptalan, légből kapott me­
tafizikával, a tükörszférára, vagy valami más messzeeső
világra spekulálva, hanem itt, az anyagi világ kémiai szfé­
rájában jelenik meg, mint valóság. Az eredeti világrend lé­
tezik, megtartotta magát számunkra, és részesülhetünk
benne, ha hajlandók vagyunk visszatérni törvényeihez.
Ezért arra a végső következtetésre jutunk, hogy Izisz az
eredeti természet, amelyet számunkra megőriztek. N e m erről

37
a természetről van szó, mely most kenyeret ád nekünk, mi­
után azt kemény küzdelemmel kiharcoltuk magunknak a
talajtól - hanem az eredeti élet természetéről, amely Istené.
Az a természet pedig úgy nyilvánul meg, mint utolsó mara­
dék a Góbi szívében, Izisz szigetén. Ismételjük: nem kell
a G ó b i b a utaznunk ahhoz, hogy részesülhessünk ebben a
valóságban. C s a k át kell törnünk - mint az igazi szellemi
o k t a t á s tanulói - transzfigurálással Samballa hét útján,
hogy felvétessünk Krisztus testébe. Ahogyan egy isteni lény
van t u d a t á b a n mindenütt-jelenlétének, úgy vonul be az
Istenben újra lángra lobbant zarándok a mindenütt jelen­
valóság t u d a t á b a n Izisz szigetére.
Erről a bevonulásról és az új ember mindenüttjelenlét-
tudatáról és képességeiről akarunk beszélni.
Az útról már részletes tájékoztatást adtunk, az igaz­
ságról a legjobb t u d á s u n k szerint beszéltünk. Most különö­
sen a Szerzetben folytatott élet lesz az, amit szabad fejteget­
nünk. Elképzelhető, hogy ez az élet vonzóbb lesz az Önök
számára, mint bármelyik előző. Persze csak akkor, ha van
szemük, hogy l á s s a n a k , s fülük, hogy halljanak.
A Szerzet életterületén a mágneses szellemtér és a kémiai­
elemi életterület között tökéletes összhang van. Ennek köve­
tkeztében van egy ennek megfelelő sugártér, mely közvetítő­
ként működik a két térség között.
Érthető, hogy a Samballához tartozók, és az állandóan
ott lakók ezt mikro kozmikusán is megvalósítják. Szellem­
terük egyezik a személyiségi terükkel, és ennek sugárzó ha­
táskör a következménye. A régi bölcsesség ezt a háromszo­
ros isteni összefüggést mágikus hatóközegnek nevezi, és ha
egy lénynek megvan ez a mágikus hatóereje, akkor szó sze­
rint rendelkezésére áll minden hatalom az égben és a földön.
Egy ilyen lény Izisz ölében él és létezik. Az ilyen beavatott -
hogy ezt a régi jelölést használjuk - mágikus hatóerejében
tizenkét erővel rendelkezik.
Ez a tizenkét erő benne van az ő sugárterében: a négy
szent éter, a szent asztrál erő és a szent mentális erő po-

38
zitfv és negatív sarkaikkal, középpontkereső és közép­
ponttól eltörekvő'sugaraikkal. Ez a tizenkét erő együtt egy
erősen sugárzó fényt, világosságot képez, amelyet »menny«,
vagy » K r i s z t u s « fogalmával jelölünk.
A beavatott, aki hatni tud ezzel a tizenkét erővel, aki
mikrokozmikusan teljesen egy azokkal, az szó szerint talál­
kozik Krisztussal saját egének felhőiben. A nyolc éter az
univerzális építőanyagot képezi; a két asztrális erő az a di­
namikus tehetősség, amely az építőanyagokat használatba
veszi, a két mentális erő pedig az építőmester tervét készíti
el, az építkező szándéka szerint.
Amikor a Biblia »a menny örökléséről« beszél, akkor
arról az igazán boldogról van szó, aki rendelkezik e mági­
kus ágenssel, az igazán mennyei erőkkel. Ebbe a »menny-
országba« bemenni tehát valami egészen mást jelent, mint
a tükörszférába való felvétel az anyagi test levetése után.
Ozírisz" és Izisz kapcsolatából a gyermek Hórusz kel élet­
re, a Szent Szellem és Mária kapcsolatából a gyermek Jézus
sugárzik ki. Megértjük, hogy itt a világosság fiának miszti­
kus jelöléséről van szó, aki a mágneses szellemtér és az élet­
terület harmonikus együttműködése révén sugárterének mind
a tizenkét erejével teljes mértékben rendelkezik.
Ezért logikus, hogy minden élet U r á n a k tizenkét tanít­
ványa van, tizenkét hűségese tartózkodik a közelében. Ez­
zel a tizenkettővel (az Egy körül), Isten megnyilvánult a
testben, a bűnön kívül, megszületett Jézus Krisztus, s
felszólít minket: » K ö v e s s e t e k ! «
Ha egy lény a sugártere tizenkét erejét rosszul használja,
tehát nem az isteni akarat szerint, akkor mennyboltjának
erőit kioltják, és a személyisége - a mágneses szellemtértől
való elválasztódás miatt - elromlik.
A mikrokozmikus égbolt tizenkét erejét gyakran víznek,
vagy élő víznek nevezik. Aki ezeket az erőket üzérkedve,
kísérletezve helytelenül használja, az katasztrófát okoz. A
Biblia és más szent könyvek sok ilyen katasztrófát írnak le
jelképesen. Gondoljanak csak Noéra, amikor negyven nap

39
és negyven éjjel esett az eső, és a nagy áradatban minden
elpusztult.
T o v á b b á a tizenkét erőt jelképesen vízre és tűzre*is oszt­
ják. A vízzel az étererőkre, a tűzzel az asztrális erőkre utal­
nak. Ha az Önök világát tűz emészti fel, akkor vágyaiknak
esnek áldozatul. Ha a katasztrófát víz okozza, akkor a do­
lgok formamegnyilvánulásával kapcsolatban vétkeztek.
Az Izisz szigetéhez való viszatérés tehát azt jelenti, hogy
a jelölt Jézus Krisztusban feltámadván újra rendelkezik ti­
zenkét erejével. A Kegyelem Anyjában a tanuló visszatért a
természet gyökeréhez, és ez gyermekének újra megnyilvánít­
ja az élet eredeti kincseit. Lehetséges, hogy valami halvány
fogalmat tudunk alkotni magunknak a világosságnak egy
ilyen nagyszerűen sugárzó képességű szelleméről. Ha ezt az
elképzelést magunkévá tudjuk tenni, akkor megértjük, hogy
ennek a mágikus hatóközegnek a megvalósítása valami egé­
szen más, mint amit napjaink metafizikai és ezoterikus
forgolódása sejtet.
Az igaz életnek ezek a ritka, szűkös megközelítései azon­
ban nem elegendők ahhoz, hogy segítsenek elsüllyedtségünk-
ben. Lehet, hogy van út a Góbiban lévő igaz élet és a miénk
között. Lehet, hogy van egy igazság, mely ebből az életvaló­
ságból sugárzik - most azonban ennek az Istennek szentelt
seregnek az élete maga jön el hozzánk. Az eredeti sugártér
Krisztussugárzása, mint megmentő áramlat, Jézus és szolgái
személyében jön el hozzánk. Az ég a fenti értelemben a Föld­
höz és az emberiséghez hajlik, hogy belépésre ösztökéljen
minket, hogy, ha kívánjuk, elsegítsen Izisz szigetéhez.
Samballa Szerzete küldötteinek testi valóságával jön el
hozzánk. Eljövetelüket bejelentik, és azt mondják, hogy
olyanok lesznek, mint mi - a bűn kivételével. Ez a megjelö­
lés elegendő minden szellemileg értő számára. Ha aztán
megjönnek, akkor megszületnek, belemerülnek egy istálló­
ba, egy k á o s z b a , egy alapvető rendetlenségbe. És így, telje­
sen egy szinten velünk, így próbálnak elérni minket.
Ha önkéntelenül keresve reagálunk, akkor elhívják az

40
első tanítványt. Ez azt jelenti, hogy valamit átnyújtanak
mint mennyei kenyeret az első mennyei képességből a rea­
gáló enjbernek. így folytatódik ez lépésről lépésre, míg a
bukott fivérekkel és nővérekkel mind a tizenkét erő - végte­
len szeretettel - fogságba nem ejtetett valamit az ő eredeti
képességéből.
Ezt jelképesen úgy ábrázolják, hogy a tizenkettő egyi­
kének el kell árulnia a tizenkétszeres eredeti anyagot és
isteni küldöttét. Vagyis a tanulónak világosan bebizonyítják,
hogy a tizenkét kenyérből és a tizenkét halból abszolút lehe­
tetlen valamit is dialektikus valósággá tenni. Az időben és
térben nem lehet őket véglegesen megkötni. Az árulónak
ezért meg kell halnia, megkapja a magáét.
M o s t pedig mi történik? Miután a tizenkét erőt besugá­
rozták a megmentésre, minden élet U r a maga jön el hoz­
zánk, és megnyilvánítja nekünk az utat. Ez az út a kereszt.
O bejárja ezt az utat, és feltámad ebből Samballában. A
tizenkét erő azonban itt marad tanúnak, hogy minden te­
remtménynek elvigye a megváltás örömhírét, evangéliumát.
Ha egy embert tehát eltalál a tizenkét sugár egyike, hívni
kezdi, akkor a kereszthez lesz vezetve, és megmutatják neki,
hogyan kell bejárnia a transzfigurái ás keresztútját.
Ott pedig, a keresztúton, a szívben, a krízisponton, ahol
a tanulónak át kell törnie a vízszintesből a függőlegesbe,
mely elvezet ettől a természettől, ott, ebben a szívben áll
Izisz, Anyánk, az élet anyja, a rózsa. Ott lesz a kereszt ró­
zsakereszt.
A kegyelem anyját váltakozva ábrázolják lótuszvirágnak
és rózsának. Ha a tanuló a keresztútján találkozik ezzel
a rózsával, akkor boldog, mert ha elnyerte a rózsát, akkor
erős lett, aki már nem hibázhat. Visszatért Izisz ölébe, és
az elérés reggelét köszönti.
A rózsakereszt jelképről elmondható, hogy az út, az
igazság és az élet vetülete. Önöknek ez a szempont eddig
valószínűleg sohasem tűnt fel. Most már világosabban fog­
ják a rózsakeresztet a megváltott ember jelképének látni, aki

41
ennek a természetnek halálos óráját messze maga mögött
hagyta.
Vegyék figyelembe, hogy Önök itt nem az időt valami
metafizikai és ezoterikus spekulálással töltő közösségben
vannak, hanem olyan előudvarban, ahol igazán szabad
kőműveseket képeznek ki, akik mesterünk, Jézus Krisztus
nyomdokaiba lépnek.

O, a teljesen dicső, mindenünk,

Ö a világ Anyjának Fia,
és a L e g m a g a s s á g o s a b b n a k a Fia.

42
 VI

Az utolsó maradék

Az Egyetemes Szerzet tehát az emberiség b u k á s á n a k első

másodpercétől kezdve a süllyedő ember mellé szegődött,
hogy vele legyen az idegenben, és segítségére legyen az igaz
út újra-megtalálásának minden önkéntelen, őszinte kísérle­
ténél.
A Szerzet nemcsak valami elvont kapcsolatot tart fenn
az erre esetleg számításba jövő emberrel, hanem jelentke­
zése és az érintkezés nagyon is határozott, s tagjai meg­
testesülnek a kémiai-elemi életben, hogy elejét vegyék min­
denféle fülledt beárnyékolásnak, ahogyan azt a tükörszféra
gyakorolja.
Ugyanakkor be kell látnunk, hogy ha a Szerzet valóban
segíteni akar az elsüllyedt embertársaikon, akkor ezt a
segítséget nem korlátozhatja kizárólag magukra az emberek­
re, hanem ennek a segítségnek természeténél fogva ki kell
terjednie az egész életterületre, ahol az emberiség tévelyeg.
Aki tiszta akar lenni, az nem fogja sokáig kibírni az egy­
re jobban leromló, óráról-órára piszkosabbá váló házban.
A dialektikus életvalóságban már aránylag rövid idő múlva
a helyreállás semmiféle lehetőségéről sem beszélhetnénk, ha
az Egyetemes Szerzet nem lenne.
A halálnak és ijedelemnek e puszta helyein ez a magasz­
tos Rend egy vákuumot teremtett, hogy aki akarja, annak
állandóan rendelkezésére álljon egy alkalmas kémiai-elemi
kijárat, egy átjáró az eredeti világosságba vezető feljárathoz.
Ha igaz, hogy nekünk, akik szükségben vagyunk, megmen­
tő kezet nyújtanak, akkor ennek a segítségnek itt is jelen
kell lennie, és mint az üdv okos-erkölcsi alapjának, fenn is

43
kell maradnia.
Van egy végtelen szegletkő, mely megváltoztathatatlan.
Ha valaki ezt a szegletkövet » K r i s z t u s n a k « nevezi, akkor
teljesen igaza van - ha tökéletesen lemond minden teológiai
dogmáról és misztikáról, a teológia kapujának e két oszlopá­
ról, amelyen keresztül már az emberek végeláthatatlan sora
haladt át az Istentől-elidegenedés felé. Ez a kapu az emberek
millióin ütött már csaknem gyógyíthatatlan sebeket.
Ezért beszél a modern rózsakereszt a Góbiról, az egyete­
mes érintés központjáról, az Elohim Szerzetéről, az igazán
szent földről, és az utolsó maradékról, a magasztosok e se­
regének fátyollal takart jelöléséről, akik kisugározzák a
krisztusvilágosságot, a krisztussugárzást és a krisztusrez­
gést a világra és azokra, akiknek a nyomor mélységeiben
segítségre szorulnak és ezt meg is érdemlik.
Mindenféle gondolati elkalandozástól megszabadítva ez
azt jelenti: itt, a vér és könnyek területén őrzik meg nekünk
az eredeti életet, az eredeti természetet, mint valami szent
birodalomban, az igaz élethez vezető lépcső legalsó fokaként.
Ezt a földrajzilag megjelölhető vákuumot, és a Szerzetet,
mely azt számunkra őrzi, nevezik utolsó maradéknak.
Ennek hallatán sokan idegenkednek, vagy közömbösen
vállat vonnak. Megmondhatjuk azonban, hogy a modern
rózsakeresztben vannak olyan tanulók, akik megtalálták az
Elohim szigetét, vagy útban vannak efelé a Caphar Salama
felé. Azt is kijelentjük, hogy minden szent irat beszél erről,
és minden lehetséges felvilágosítást megadnak azoknak a
vándoroknak, akik meg akarják találni a Góbinak ezt az
oázisát.
Önöknek, nyugati embereknek valószínűleg a Biblia je­
lent a legtöbbet, ezért felhívjuk figyelmüket egyik legrégibb
történetére, a Melkhisédek és Ábrahám között lejátszódó
eseményre. Mózes 1:14: »Melkhisédek pedig, Sálem királya,
kenyeret és bort vett elő; ő pedig a magasságos Istennek
p a p j a volt. És megáldá őt és monda: Áldott légy Ábrám a
m a g a s s á g o s Istentől, ég és föld teremtőjétől. És Ábrám ti-

44
zedet ad a néki mindenből« .
T o v á b b á az is ismeretes, hogy Jézust Melkhisédek
Rendje főpapjának mondják. Jézus is kenyeret és bort vett
elő, s ahogyan Melkhisédek kötött szövetséget Ábrámmal,
úgy beszélhetünk egy szövetségről Jézussal, az Úrral.
T o v á b b á szó van Jánosról, a szeretet apostoláról, aki
Páthmoson fekszik lelki elszigeteltségben és magányban.
Hozzá jön el Ő, az ember Fia, aki hét arany gyertyatartó
között jár, és hét csillagot tart a jobb kezében.
Aki csak valami keveset is magáévá tudott tenni Sam-
balla Szerzetének lényegéről, az felismeri ezt a beszédet, és
felismeri az Elsőnek és Utolsónak a jelét. Ez az eredeti em­
ber jele, aki határtalan szeretettel az Utolsó Maradék ké­
pében akar hozzánk jönni.
Térjünk azonban vissza még egyszer Ábrahámhoz, próbál­
juk meg megérteni. Ki volt Ábrahám? Hébernek mondják,
Héber fiának. A transzfigurizmus nyelvén ez azt jelenti,
hogy ő a transzfigurizmus, az újjászületés iskolájának
tanulója.
Ábrám, a héber, olyan ember, aki átmegy, áttör az egyik
életből a másikba. Útján messzire haladt előre, mert vállait
már a köpeny, az új élet fátyla borítja. Ezt a köpenyt fivéré­
nek mondják, Lótnak; ez az egyetemes Világosság fátyla.
Egy ilyen tanuló életében azonban kezdetben az új élet
köpenye még nem vált elveszíthetetlen birtokká. Mint va­
lami világító bolya fénye, le s fel libeg, vagy mint egy vi­
lágítótorony sugárnyalábja, átpásztázik a vidék fölött,
amely aztán újra sötétségbe borul.
A tanuld ebben a fázisban nagy nehézségekkel küzd.
A világosság köpenyét a megszabadulásért folytatott har­
cában gyakran váltja fel a dialektika sötét látszata, s a ta­
nulónak egy belső harcban, az oroszlán bátorságával kell
kiharcolnia birtoka megmaradását.
Ezért olvassuk, hogy Kedor-Laomor fogságba viszi
Ábrahám fivérét. Kedor-Laomor a »sötét látszatot terjesztő«.
Mihelyt a tanuld felismeri, hogy a sötét látszat el akarja foj-

45
tani új birtokát, előhívja harcos hőseit. Ábrahám 318 »pró-
bált legényét« viszi a harctérre Kedor-Laomor ellen.
U g y e megértik, hogy ebben a képletben a tizenkét erőt
látjuk, a tizenkét mennyei erőt, melyeknek az újra-alko-
táshoz kell vezetniük? Az ösvényen lévő tanuló ebből a ti­
zenkét új eledelből él, s amikor ezeket tudatosan tudja asszi­
milálni, akkor az új élet köpenyét már nem lehet elvenni tőle.
Az ókornak e klasszikus harca tökéletesen ábrázolja a
rózsakereszt modern filozófiáját. Nem mondtuk-e már
Önöknek, hogy le kell mondani a dialektikus természet lény­
valóságáról, a sötét látszatról ahhoz, hogy az új élet igazi
köntöse boríthasson be minket? És nem bocsátják-e rendel­
kezésünkre azokat az erőket, amelyek ezt a harcot jó véghez
tudják vinni?
Ha az igazán akaró tanuló felhívja ezeket az erőket, ak­
kor azokat nem tagadják meg tőle. Ha a tanuló igazán har­
col, akkor el fogja érni Sáve völgyét, tehát az aggodalom és
nyomor mélypontját, természete összetörésének völgyét.
És íme, a tanuló ezen a mélyponton találkozik minden
élet Urával, Melkhisédek Rendjének papjaival, akik az ere­
deti emberiség »utolsó maradékaként« élnek ebben az el­
lenséges természetben. Ábrahám és Melkhisédek találko­
zása Sáve völgyében ugyanaz, mint Jánosnak, az előfutár­
nak találkozása Jézussal, az Úrral a Jordánnál. A Jordán
ugyanazt a gondolatot képviseli, mint Sáve völgye, és ugyan­
azt az ötletet, mint Páthmos szigete.
» É s Melkhisédek, Sálem királya, kenyeret és bort vett
elő, és megáldá őt.« A köpenyt megint a tanuló vállára
terítik, s most már nem lehet azt elvenni tőle, mert a su­
gártér, a köpeny, az, új lipika immár közvetlen kapcsolat­
ban van a mágneses szellemtérrel. A mikrokozmosz régi ál­
lapota elvileg újra helyreállt, és a tanuló ettől a pillanattól
kezdve nem tanuló már, hanem építőmester lett az isteni
építész vezetése alatt.
Ha egy tanulót kenyérrel és borral táplálnak Melkhisé­
dek rendje szerint, az azt jelenti, hogy a véghezvitt harc

46
után asszimilálni tudja az egyetemes e'let tizenkétszeres ke­
nyerét, s ezt a sugárteret, melyet szinte köpenyként visel,
meg is tudja mutatni. A szellem bora miatt megrendíthetet­
lenül áll, mint a szikla.
A rózsakereszt előudvarában naponta nyújtják át az
Utolsó Vacsorát, tehát az egyetemes élet tizenkét erejét,
mint mennyei kenyeret, és a Szerzet Egyetemes Szellemének
borát mindenkinek, aki a rózsakereszthez közeledik.
Most aztán két lehetőség van: vagy tudják asszimilálni,
vagy pedig elködösíti Önöket a szellem bora. Részegség ke­
letkezhet, mely szó szerint fizikai ittassággá válhat, őrületté
és heves tiltakozássá. J ú d á s t , a borba mártott falat hajszol­
ta a cselekvésbe.
Az az elhatározás, hogy valaki a szent mű ellenségeként
lépjen fel, nyilvánosan vagy titokban (ez teljesen az illető
jellemétől függ), mindig is éppen a templomban születik
meg. Samballa Szerzetének adományai, a kenyér és a bor,
mindig leleplezőek; hasonlítanak a parancsra: »amit cse­
lekszel, azt hamar cselekedd!« így aztán létezik a győzelem
úrvacsorája - és a hanyatlás, az ítélet úrvacsorája.
Gondoljanak N o é legendájára. N o é ugyanazt jelenti,
mint Melkhisédek. Kár, hogy ezt is, mint a Szentírás sok
más legendáját, siralmasan eltorzították.
Tudják, hogy N o é egy kozmikus forradalom után meg­
maradó ttaknak készített elő új életlehetőséget, ahogyan azt
az Elohim állandóan teszik.
Mit tesz N o é , az Elohim klasszikus feladatával egye­
zően? Szőlőt ültet. Nemsokára azonban sok utódja, a ta­
nulók, az ösvényen »próbálkozók« , részegen fekszenek sát­
raikban, mikrokozmoszukban. A szellem borának és élet­
területüknek viszonya nem harmonikus, és a szellemben és
a szellem általi megvilágosodás helyett ennek az ellentéte
következik be: még erősebb elzárkózás. Ezt meg kell monda­
nunk Önöknek.
Ezért itt jó lesz mégegyszer röviden rámutatni, hogyan
képes a tanuló megmenekülni, hogyan kell megmenekülnie

47
ettől a részegségtől. Ez csak úgy lehetséges, ha Ábrahámhoz
hasonlóan megvívja a helyes harcot, mégpedig háromszáz­
tizennyolc próbált legénnyel. Az előbb csak érintettük ezt
a képletet. M o s t újra felvesszük a fonalat, s ezzel szeret­
nénk a témát lezárni.
Ez a képlet a transzfiguráció szent tudományában azt
jelenti, hogy a tanuló a természet szerint tökéletesen kiü­
ríti lélektudatát, én-lényét, s így a természet folyamatsze­
rű halálát halja, ezáltal az alacsony életen teljesen áttör,
legyőzi a halált. Ha bátran és elhat árazottan elkezdi ezt a
bonyolult folyamatot, akkor legyőzi önmagában a fekete­
bőrűt, Kedor-Laomort.
Samballa Szerzete, mely üdvösségünkre Utolsó Mara­
dékként nyilvánul meg, természetünkben hét sugárban, hét
csoportban h a t á s o s . Ez nem hét különböző szellemi iskolát
jelent a különböző emberfajok számára, hanem hét he­
teskör-rendszert, ahogyan ezt a »Dei Glória Intacta« című
könyvben magyarázzuk meg részletesebben.
Ezért minden tanuló, aki végig tudja járni az ösvényt és
elérte Sávéját, Jordánját, Páthmosát, egyszer átéli a találko­
zást, az ember Fiának megpillantását, aki hét arany gyer­
tyatartó közepette áll hét csillaggal a jobbjában. És ez az
Ember-Fia őt megáldja, és kenyérrel és borral frissíti. »Az
Úr vevé a kenyeret és monda: vegyétek és egyétek, ez az én
testem, mely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én em­
lékezetemre, hogy a kapcsolat tartós legyen. Hasonlóképpen
vette a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: e
pohár amaz új szövetség az én véremben, mely tiérettetek
kiontatik. Vegyétek és igyatok, tegyétek ezt, hogy a kap­
csolat tartós legyen. Mert valamenynyiszer eszitek e kenye­
ret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg
el jövend.«
Amikor a rózsakereszt előudvarában átnyújtják Önöknek
a kenyeret és a bort - és már a templomban való jelenlé­
tük révén megkapják mind a kettőt - a részegségtől és az
elzárkózástól való megmenekülésre csak egy lehetőség van:

48
az Önök bűnös léleklényének meg kell halnia. N a p o n t a
meg kell valósítaniuk Krisztus példájára a lélekelhalási,
(ezt a természetet illetően) saját, legmélyebb én-jükben.
Akkor hirdetik az Úr halálát a mikrokozmoszukban.
Ha járják az önszabadkőművességnek ezt az ösvényét,
akkor senki sem vonhatja meg Önöktől az élet koronáját.
Akkor lesznek Önök is képesek tizedet adni, mint Ábra­
hám Melkhisédeknek, tehát új lényük egész teljességét fel
tudják ajánlani a Szerzetnek, és ennek szolgálatában megír­
ják hét levelüket a hét gyülekezetnek Ázsiába.
C s a k akkor lesznek érettek arra, hogy a Világosság hi­
vatásos szolgái legyenek.

49
 VII

A kétszeres Elohim

M á r többször beszéltünk az Elemimről. Ez az Egyetemes

Szerzetnek, az eredeti emberiség megnyilvánulásának egyik
magasztos jelölése, amennyiben bukott testvéreiért tevékeny.
Ezek az Elohim képezik a magasztos és isteni sereget, ame­
lyik a legfőbb építész szolgálatában megnyilvánulásban tart­
ja a dialektikus emberiséget, és minden lehetségest megtesz,
hogy azt visszavezesse az eredeti életbe. Hogy Önök a tuda­
tukkal jobban megközelíthessék ezeket az Elohimot, hogy
világosan belássák, hogy itt nagyon aktuális erőkről van
szó, nevezzük őket egyelőre »Szent Szellemnek« .
A mindennapi keresztény felfogás számára a Szent Szel­
lem (»Szent Lélek« ) ismert fogalom. A Szent Szellem az a
hatalom, amely Isten akaratát közvetíti a világnak és em­
beriségnek. Bizonyos kabalisztikus csoportosításban az
»Elohim« azt jelenti: »Isten hatalmasa, aki kilélegzi a szel­
lemet a vizek fölött«. A Szent Szellem Isten akaratának a
végrehajtója, és metafizikai szempontból nagyon közel van
hozzánk, habár mégis nagyon valótlan.
Egy új teológia, melyet »svájci« vagy »Barth-féle« teo­
lógiának neveztek el, felfedezte, hogy a Szent Szellem nél­
kül minden vallásos keresés és tapogatddzás hiábavaló. Ha
akaratlanul is, ezzel azt állapítják meg, hogy a Góbi Szer­
zetének segítsége és a vele való kapcsolat nélkül az ösvény
nem járható be.
Ennek az univerzális, magasztos kapcsolatnak van egy
közvetlen és egy közvetett nézete. A közvetlen kapcsolat
a testi szembesítés, az Elohim Rendjének egyik fivérével
vagy nővérével való találkozás. A közvetett kapcsolat azokra

50
az erősugárzásokra vonatkozik, amelyek egy ilyen testvérből
indulnak ki. A Szent Szellem érintésének így két fázisa van.
A Szentírás többször említi ezt a két fázist vagy fokozatot.
Erre még visszatérünk. T o v á b b á azt is figyelembe kell ven­
nünk, hogy a két kapcsolatnak szintén két nézete különböz­
tethető meg, van hímnemű és nőnemű nézete. Vannak hím­
nemű, és vannak nőnemű Elohim, és a Szent Szellem erő­
kisugárzásának is világosan megvan a hímnemű és nőnemű
hatásköre.
Amit filozófiánkban » a z ösvény« -nek nevezünk, az nem­
csak egy út jelképes jelölése, amelyen a tanuld eljuthat az
új, megszabadító élethez, hanem az ösvény ugyanakkor na­
gyon is valóság. Az a pillanat az ösvény kezdete, amikor
a Szent Szellem sugárereje megérinti a tanulót, és az ennek
az erőnek a vezetése alatt elindul előre. Az ilyen tanuló
egyre jobban megtelik Szent Szellemmel, vagyis a sugárzás
ereje a tanuló előrehaladásának mértékében növekszik.
Olyan ez számára, mint valami Betlehemhez vezető csillag.
Az egyetemes bölcsesség azt tanítja, hogy az Elohimból
tizenkét sugár indul ki. Ezt a tizenkét erőt jelképesen ke­
nyérnek mondják; ez a tizenkét kenyér. Ha meggondoljuk,
hogy Betlehem »kenyérházat« jelent, és az evangélium sze­
rint a bölcsek a csillag vezetésével mennek a kenyérház­
hoz, akkor ez számunkra tökéletesen világossá válik. A
Betlehembe-menés a minden élet Urához vezető ösvény. Ott
fogjuk Őt megtalálni, az igaz embert, a király-embert, a
zsidók, vagy judeaiak királyát.
A »zsidó« (Jude) szó eredeti, szellemi jelentése az
»oroszlán« fogalmára utal. E kettő kombinációját megtalál­
juk a Góbi vagy Gób szóban is. Ha tehát a Góbi sivatag
oázisáról beszélünk, akkor ugyanarról van szó, mint a ré­
gieknél, a klasszikusoknál: Betlehemről, a kenyérházról.
Figyelembe kell azonban venniük a következőt: ha iga­
zán tanulók akarnak lenni, ha valóban be akarják járni az
ösvényt, tehát a Szent Szellem által akarják magukat ve­
zettetni az útra, és nem önfejűén kezdenek tanulmányozni

51
és kísérletezni dialektikus becsvágyuk ösztönzésére, akkor
az a Betlehem, ahová a Szent Szellem sugárereje akarja
Önöket elvezetni, gyakran egészen más irányban van, mint
ahogyan eleinte gondolják. Ebben az összefüggésben sze­
retnénk utalni Rózsakereszt Keresztély elhívására. Mennyire
másképpen folyt le minden, mint ahogyan elképzelte!
Esetleg azt hiszik, hogy az ösvény két pont közötti egye­
nes vonal. A kenyérházat, az Elohim forrását valami elszige­
telt területen, egy vákuumban képzelik el. De gondolják
meg: Betlehem itt van. A bölcsek a zsidók királyát istálló­
ban találják, a dialektikus lét pokoli valóságában.
Az Elohimhoz vivő út ezért nem valami elkülönített terü­
letre vezet, és nem a tükörszférában fogják azt megtalálni,
hanem itt. Ezért nevezi a Szent Szellemet a beavatottak tu­
dománya »bolygói szellemnek« , a Föld szellemének is. A
Szent Szellem érintése, sugárhatása a tanulót belevezeti az
igaz élet kellős közepébe, intenzív munkába. Mert egyetlen
emberfia megmentése ugyanakkor sok másik elhivatását és
felébresztését jelenti.
Az előudvarban hívjuk Önöket az ösvényre, de még
nincsenek az ösvényen. C s a k akkor állnak az ösvényen, ha
a Szent Szellem megérintette Önöket sugárerejével, ezt be
tudják fogadni és reagáltak rá. Ha pedig reagáltak, akkor
a Szent Szellem mindig kivezeti Önöket a pusztába. Ez fe­
ladatot jelent a saját lényükben és a világon is. Aki az
Elohim sugárerejében áll, az tudja, hogy mit kell tennie. A
Szent Szellem megmondja neki.
Ennek megfelelően az ilyen tanulónak kétszeres ismer­
tetőjele van. Egyrészt belső növekedésről, folyamatos belső
kibontakozásról tanúskodik; másrészt, ugyanakkor felkutat
m a g á n a k egy munkaterületet, s beleveti magát a szolgálat­
b a . Ezzel k a p c s o l a t b a n felhívjuk a figyelmüket Mártára és
Máriára. M á r t á r a , a szolgálóra, és Máriára, aki Jézus lá­
bainál ült. M á r t a , mint tanuló, jobban előrehaladt már
mint M á r i a , mondja Eckehart mester. Márta a szemlélődő
életet is ismerte, meg a tevékenyét is. Mária még csak a

52
szemlélődő életben állt, munkája előkészítésénél. A szemlé­
lődő élet nélkül a tevékenynek sincsen értelme, eredmény­
telen marad.
M á r t a kérdése arra célzott, hogy szeretett testvére, Mária
túljutott e a szemlélődő fázison, s rátérhet-e az üdv nagy
művére. Jézus feleletéből azonban megértette, hogy ennek
még nem jött el az ideje. Ezért volt Mária számára abban a
pillanatban még az a helyes, hogy a mester lábainál ülve
belső szemlélődésbe merüljön. Az ő helyzetében a legjobb
megoldást választotta. Reméljük, hogy ez jól behatol a tu­
datukba.
A Szent Szellem érintése nélkül nem vagyunk semmik és
nem tudunk semmit. Az Egyetemes Szerzet sugárerejének
érintése nélkül egyéni megszabadulás lehetetlen, és semmi­
lyen emberiséget megszabadító művet sem lehet kifejleszte­
ni. Amit mi elhivatásnak és megbízatásnak nevezünk, az a
Szent Szellem általi megtermékenyítés. A tanítványok csak
akkor indultak munkába, miután a Szent Szellem elárasztot­
ta őket. Mária és a többi szent asszony csak azután segített
nekik megbízatásuk kivitelezésénél.
A tanuló akaratának Istenben kell lángra lobbannia.
Amíg a saját akarata lobog benne, a természet akarata,
addig minden munkáját dialektikus becsvágyból végzi, s
mindig nehézségek fognak kialakulni. Akkor tolongás ke­
letkezik a legjobb helyekért, akkor - mint a tanítványoknál
is előkészítő fázisukban - viszálykodás jön létre, hogy ki a
legjobb és legnagyobb.
A rózsakereszt előudvarában mindenkit kapcsolatba hoz­
nak a Szent Szellem sugárerejével, aki ezt igazán akarja. Ha
valamelyik tanuló megérett erre az érintésre, akkor megkapja
a »meghívót«, s megnyitják számára az ösvényt. Ezen az
ösvényen soha sem lesz összeütközés másik fivérrel vagy
nővérrel; az ösvény csak összhangot és nagy, kölcsönös meg­
értést hoz. A szemlélődő és a tevékeny élet sohsem zárja ki
egymást. Mind a kettő azt a csillagot követi, amelyik a ke­
nyérházhoz, Betlehembe vezet, a zsidók újszülött királyához.

53
 A tanuló, aki megérkezik Betlehembe, felfedezi saját lé­
nyében az újszülött királyt, azaz az új ember megszületését
saját mikrokozmoszában. » H a Krisztus ezerszer születik is
Betlehemben, mégis elvesztél, ha benned nem.« Ha a
zsidók újra megszülető' királya előáll a mikrokozmoszban,
akkor a régi akarat meghalt, a természet királya eltűnt.
Mindez után pedig témánk lényege elé állítjuk Önöket -
mert a kétszeres Elohimról akarunk beszélni. Mit jelent ez?
M á r említettük a tényt, hogy vannak hímnemű Elohim
és nőnemű Elohim, ahogyan a Szent Szellemnek is világo­
s a n meg lehet különböztetni hímnemű és nőnemű tevékeny­
ségét. Ez a teremtés és a megszülés elve, az értelmes és a
létrehozó elv. Ezt a kétszeres hatást teljes mértékben Sam-
balla Szerzetének fivérei és nővérei hozzák létre és tartják
fenn.
E Szerzet tökéletes összhangja sehol sem fejeződik ki
jobban, mint éppen a Szent Szellem e két sugarának együtt­
működésében. A dialektikában ez semmihez sem hasonlítha­
tó. Ez a két sugár bontakozik ki a Szent Szellem minden
tevékenységénél.
A tanulóhoz a hímnemű sugár viszi el a tizenkét erőt; a
nőnemű sugár végzi a kifejlesztés művét. Az ösvényhez ve­
zetést a hímnemű sugár végzi; a gondozás és a folyamatos
táplálás a nőnemű sugár dolga.
A régi bölcsek joggal mondták Góbi Szerzetére, hogy a
világ apja-anyja. Ha a fivér behatol egy embernek a szívé­
be, akkor a nővér fejleszti a magot. A fivér arat, csépel és
behordja a termést a csűrökbe. A nővér gyúrja és süti meg
a kenyeret. Együtt részesülnek abban a boldogságban és
örömben, hogy a tanuló meg fogja enni az élő kenyeret.
Az Egyetemes Szerzetnek ezt a kétszeres fáradozását a
Szentírás az angyalok fáradozásának nevezi. Az írások ezt
számtalan helyen említik. Ha a Szent Szellemnek egy sugara
elmegy a keresők egy csoportjához, hogy, ha lehetséges,
megérintse őket, akkor ez erősugár; és ez az érintés teljesen
személytelen. »Istennek országa erőben jön el hozzánk« ,

54
mondja Pál. Az igazságot e tény miatt könnyű megkülönböz­
tetni a hazugságtól, mert a tükörszféra erői mindig arra töre­
kednek, hogy személyes érintkezésbe lépjenek velünk.
Ha azonban a Szent Szellemnek egy erősugara érint meg
minket, akkor jelet fedezünk fel benne, mégpedig alkotójá­
nak a jelét. Az ilyen megnyilvánulásban erővonalszerkezet
van, bizonyos kép. Ez a célnak és az erőmegnyilvánulás
lényegének a képe, de a magasztos Szerzet képe is. Ezért
beszél a Biblia látnokokról és prófétákról, akiknek angya­
lok jelentek meg, és beszél mindenkiről, aki megérett és
megkapta a Szent Szellem érintését.
Samballa Szerzetének egy ilyen megnyilvánulásában hang
is van. A cél és a lényeg ugyanakkor fel is csendül; ezért
mondják, hogy az angyalok beszéltek, hogy üzenetet adtak
át, vagy hívó kiáltást vagy figyelmeztetést hallattak. Aki
tehát egy ilyen érintésben részesül, annak teljes észlelése
lesz, melyben semmit sem bíznak a véletlenre.
M o s t már világos, hogy a tanuló az ösvényen mindent
megkap, amire a vágyakozását irányíthatja. A Szent Szel­
lem tanítónak tűnik neki, a Szent Szellem beszél neki, és
lépésről lépésre megy előtte az ösvényen, és mégis kizárt
minden személyes megkötöttség. A világosság az ösvényen,
a Szerzet sugara, a kétszeres Elohim - mindez számára
minden mindenben.
Legyen ez egyszer így mindnyájuknak!

55
 VIII

Az ismeret mélységei

Minden avatott és szent iratban felfedezzük, hogy a »mély-

s é g « szót különböző értelemben és szándékkal használják.
A »mélység« , vagy »mélységek« jelöléssel figyelmüket álta­
lában bolygónk különböző rétegeire terelik; néha különösen
az egyik szintről van szó. Az Egyetemes T a n tanulójának
bizonyosan ismeretes, hogy a földrétegek a bolygótest erő­
terei és életterületek. Ezekben bizonyos erők és életcsoporto­
s u l á s o k jutnak kifejezésre. Hogy azonban milyen erők ezek,
és mi ez az élet, arról keveset mondanak; a világi ember
számára ez rejtve marad.
Ha ezekben a titkokban tájékozódni akarnak, akkor
össze kell hasonlítaniuk a makrokozmoszt a mikrokoz­
mosszal. A mikrokozmosz - úgy tanultuk - olyan nézetek és
lehetőségek csodálatos szerkezete, mely életünk jelenlegi
bűnösége miatt, teljesen gúzsbakötött és összezsugorodott
állapotban van. M á s , kevésbé kívánatos erők és lehetősé­
gek játszanak szerepet benne, és ragadták erőszakkal ma­
gukhoz az egésznek a vezetését.
így van ez a makrokozmosszal is. Ebben a természetben
több földréteg egyáltalán nem tud megnyilvánulni, holott
érvényre j u t á s u k nagyon is kívánatos lenne. M á s mélysé­
gek viszont, melyeknek zárva kellene lenniük, tárva-nyitva
állnak.
A Biblia beszél arról a mélységről, amelyiknek felszálló
fenevada álnok hatalmával e világot rettenetes pokollá vál­
toztatja. Azt jósolják nekünk, hogy ezt a pokoli erősugár­
zást minden kisérőjelenségével együtt egyszer visszadobják
a saját mélységébe.

56
 T o v á b b á az ismeretek me'lysége'ről is besze'lnek, az egye­
temes bölcsesség rétegéről. Ez a mélység mindig is kapcso­
latban volt az Egyetemes Szerzettel és a Krisztussal, aki
közvetíti nekünk Isten bölcsességét. Ezzel a réteggel lépett
kapcsolatba az Úr-Jézus, keresztútja után Golgotán. Leszállt
a Föld legmélyebb részébe.
Minden réteg, és minden erő és állapot, mely azokban
kifejeződik, a Föld felszínén megnyilvánuló erőknek és ál­
lapotoknak felel meg. Amikor arról van szó, hogy az ember
»a Földről való, földi« , akkor meg kell értenünk e szavak
mély értelmét. A földből felszálló fenevadat az ő jelét viselő
és őt hirdető emberek maguk idézik fel. A földréteg erőinek
megnyilvánulása olyan mértékben szent vagy szentségtelen,
amennyire az ember szent, vagy szentségtelen.
Mindenki azoknak az erőknek a jelét hordozza a lényé­
ben, amelyekkel kapcsolatban áll. Ez a jel világosan látható.
A cselekedetek pedig még jobban bizonyítják, hogy az em­
ber a fenevad jelét hordja-e; ahogyan az is felismerhető, ha
az ember megkapta az Ember Fiának a jelét. Miért mondják,
hogy az ember ezt a jelet a homlokán viseli? Mert a homlok
üreg az első és legvilágosabb lámpa, amelyik kimutatja,
hogy milyen szellem kormányozza őt.
T a l á n ismerik az olasz filozófus, Scipio Sighele művét,
» L a folla delinquente« -t (A bűnöző tömeg). Azt fejtegeti
benne, hogyan jöhet létre egy közönséges materialista tömeg­
ben - melynek egyénei átlagos típusok - rettenetes bűnözés,
egyenirányítón ösztönök összeadódása által. Sighelenek tel­
jesen igaza van. Az egyirányú gondolkodású, cselekvésű és
érzésű t á r s a s á g , csoport, olyan erőket tud felidézni a mély­
ségekből, melyek rettenetes dolgokat művelhetnek.
Ezek szerint bizonyos számú lény belső minősége miatt
képes lehet felnyitni az ismeret mélységét. Az Egyetemes
Szerzet megtette ezt, amennyiben fáradozásai az ezen a boly­
gón lévő bukott testvéreire irányulnak.
Samballa Szerzete, a szeretet és az erő összekapcsolá­
sával lefúrt egy ilyen aknát, ezzel kapcsolatot teremtvén

57
a bűnös földfelszín és az egyetemes bölcsesség mélysége,
rétege között. Ez a Szerzet minden ránemesedett tanulónak
szélesre tárja a mélység kincseskamrájának ajtaját, ahogyan
a zsoltárok költője énekli. Ebben a Szerzetben így Krisztus
igazi lénye nyilvánul meg.
Persze értelmetlenség azt kutatni vagy fontolgatni - még
ha képesek lennénk is erre -, hogyan nyitotta ki Samballa
Szerzete a bölcsesség mélységét. Azt kell megértenünk, hogy
megtette. Ezt pedig meg fogjuk tudni érteni, ha rátérünk az
ösvényre, amely ehhez a Szerzethez vezet el minket.
Majdnem minden szent írás hirdeti a nagyszerű tényt,
hogy a Szerzet véghezvitte ezt az üdvözítő művet. Az aknát,
a vájatot az ismeret mélysége és a Szentföld között, ahol a
felszínre ér, E s a i á s például fának mondja, melynek gyöke­
rei mélyen a földbe fúródnak, s koronája a felhőkbe nyúlik.
Önök persze hallottak már az élet fájáról, a bölcsesség
igazi forrásáról, amelyből az eredeti emberiség élt. E s a i á s
azonban azt mondja: »Az élet fája kivágatott, s csak
törzsöke maradt meg« . A ismeret mélységét lezárták. A le­
vágott életfa törzsét E s a i á s Isai-nak nevezi, azaz megmentő
erőáramlatnak. » D e íme« - mondja a próféta - »egy vessző­
szál sarjad majd Isai törzsökéből, és gyökeréből egy ág
gyümölcsöt terem« .
A megszakadt kapcsolatot újra helyreállították Melkhi-
sédek Rendjének testvériségében. Az élet fája újra megala­
kult, »melyen megnyugoszik az Úrnak szelleme, a bölcses­
ségnek és értelemnek szelleme, határozatnak és hatalom­
nak szelleme, az Úr ismeretének és félelmének szelleme«.
A próféta ezzel az ismeret mélységének erejét és jellegét
jellemezte. Az ismeret mélysége: Krisztus. Samballa Szerzete
az örökkévalóságnak ebből a mélységéből merít, hogy Lu­
kács t a n ú s á g a szerint ( 1 ): »az üdvösség ismeretére meg­
tanítsa népét«.
Az előbbiek alapján sok mindent kell elmondanunk
Önöknek. Az üzenetet megértéséhez először azt kell kifej­
tenünk, hogyan alkalmazza az Egyetemes Szerzet, mint az

58
igazi szellemi és isteni bölcsesség őrzője, ezt a magasztos
kincset az emberiség megsegítésére.
Ha a hierofáns, a szent küldött asszimilál, merít ebből a
Krisztussugárzásból, akkor azt először olyan rezgésre transz­
mutálja, hogy a kiszemelt embercsoport fel tudja venni azt.
Ha a transzmutálás létrejött, akkor az így transzformált rez­
gést kisugározza a kiszemelt embercsoporthoz. Az is lehetsé­
ges, hogy ezt csak egyetlen embernek s z á n j a / B á r h o g y a n is,
ennek az energiának egyetlen cseppjét sem lehet elfecsérelni,
egyetlen csepp sem vész kárba.
Ha a rózsakereszt előudvarában a tanulót vagy hallgatót
eléri a neki szánt rezgés, akkor teljesen behatol az aurikus
szférájába. Ez az átruházás akkor is megtörténhet, ha a
kiküldő és a felvevő között nagy a távolság. A sugárzás
elindítója gondolataival bizonyos rezgési képletet állít elő.
Az is lehetséges, hogy közvetlenül beszél a kiszemelttel,
ahogyan ez a rózsakereszt előudvarában történhet.
A transzmutálás és a kisugárzás tehát teljesen egy tit­
kos tudomány uralásától függ, amivel a kisugárzó vagy
transzformáló ezt a munkát képes helyesen elvégezni. Ez
a transzformált sugárzás egyetlen olyan embert sem érint
meg, aki nem maga kérte azt. Persze világos, hogy a ta­
nulónak az előudvarban való tartózkodását ilyen kérelem­
nek kell tekinteni.
Ha tanuló a sugárerőt felvette aurikus szférájába, akkor
kétféle hatás keletkezik, melyek mindegyikének szintén két
nézete van. E kétszerességet vonzásnak és taszításnak, vagy
rokonszenvnek és ellenszenvnek nevezhetnénk.
Ha a sugárerő eltalálja a tanulót, akkor visszahatásnak
kell keletkeznie. Az ilyen reakció nem maradhat el. Aho­
gyan a N a p energiája is minden szervezetben hat, úgy van
ezzel a sugárenergiával is; teljesen törvényszerű reagálás az
elmaradhatatlan következménye. Vizsgáljuk meg közelebbről
ezeket a következményeket.
A reagálás vagy rokonszenves, vagy ellenszenves. Ha
a tanuló a szentélye valamelyikével (vagy mindkettővel) az

59
impulzusra elutasítóan reagál - ami gyakran megtörte'nik,
olykor nagyon is ingerült hangulat kíséretében -, akkor a
reakció mégis olyan erős, hogy az illető semmi esetre sem
maradhat meg eddigi életmódja mellett. Hajszolva érzi ma­
gát, mintha leleplezték volna. Mintha sajogna az impulzus
nyoma. Fel van háborodva, s ezt műveltségétől függően
meg is mutatja.
Ez az ellenkezésből származó gyógyszer olyan összerop­
p a n á s t és nyugtalanságot okozott, hogy bizonyos idő múlva
mégis rokonszenvező felelet jön - akkor is, ha egyes esetek­
ben az élet és halál kerekének egy újabb fordulatát kell el­
végeznie.
Ha a tanuló rokonszenvvel reagál, akkor ez még egyál­
talán nem jelenti azt, hogy már megvan a helyes megérté­
se és észlelése is. C s a k arról van szó, hogy kész felvenni,
elfogadni az impulzust, harmonikusan várja. A kapott im­
pulzus ezt a tanulót is egy folyamatba hajszolja. Problémák
és nehézségek merülnek fel. N e m mintha ezeket kívülről
küldenék neki, hanem a Szerzet leleplező világossága a ta­
nuló saját tudati és jellembeli feszültségeit kifelé hajtja, és
így a tanulót saját magával szembesíti. így megtörténhet,
hogy az élet viharának vad hullámain a rokonszenv reakció­
ja ellenszenvvé válik.
Ezért a Szellemi Iskola előudvara tényleg viharos ten­
gerre hasonlít, melyen a hajócskák ide-oda hánykolódnak,
így érthető, hogy a Szellemi Iskolában való tartózkodása
- kezdeti reakciótól függetlenül - mindig örök boldogságukat
szolgálja.
Röviden összefoglaljuk: a tanítónak először Krisztus su­
gárerejét kell megkapnia; ezt tudományosan transzmutálja;
ezután ennek megfelelően kisugározza; ez beáramlik a ta­
nuló lélegzőterébe, - hogy elvégezhesse a munkát a tanuló
két szentélyében, ami aztán erős rokonszenvből vagy ellen­
szenvből származó izgalomra ad okot.
Ez a módszer jellege, amivel a Szerzet hat a tanulóra.
A Szerzetnek a szívszentélyben kifejtett hatását misztikus

60
fejlődésnek, a főszentélyben kifejtett hatását pedig mági­
kus fejlődésnek mondjuk. A tudományt, mellyel ezeket a
hatásokat kifejtik, királyi művészetnek nevezik. Az az erő,
amellyel ezt a művészetet folytatják, az isteni bölcsesség,
az élet fájának gyümölcse. Ezt az isteni kegyelmet mindenki
megkapja, aki önmaga miatt tönkremenvén fel akar állni a
moslékos vályútól, és elindul, hogy visszataláljon elveszett
hazájába.
Ezek után a következőket kell megállapítaniuk: a
mennyei Szerzet nagy követei - akiket mi vallásalapítóknak
nevezünk - tulajdonképpen sem vallást nem alapítottak,
sem egyházakat nem szerveztek, nem írtak könyveket és
nem állítottak fel tantételeket; és rejtélyiskolákat sem
alapítottak. Az emberiségnek mindegyik ugyanazt az üze­
netet hozta:
testükből, mikrokozmoszukban lévő személyiségükből
templomot kell csinálniuk, saját létvalóságukban kell egy­
házat alapítaniuk. Ez azt jelenti, hogy minden lehetségest
meg kell tenniük, hogy a mennyei Szerzet impulzusát szí­
vük szentélyében helyesen fogadhassák be! T o v á b b á egész
személyiségüket saját szellemi iskolájukká kell szentelniük,
hogy főszentélyükben tökéletesen megtanulják megérteni
a Szerzet szándékát.
Az Egyetemes Szerzet módszerének jellemzésében vilá­
gosan felismerik a négy sugarat. Felülről nézve:
1. az egyetemes bölcsesség sugarát,
2. a ritmus titokzatos tudományát,
3. a mágikus elem sugarát, ami a bölcsesség belépése
a főszentélybe a ritmus segítségével,
4. a misztikus elem sugarát, ami Isten bölcsességének
megerősítése a szívszentélyben a ritmus segítségével.
Ezen a világon e sugarak közül hármat utánoznak, ami mi­
att a negyediket hermetikusan elzárták azok elől, akik az
első három sugár valamelyikét utánozni próbálják. A három
utánzatot művészetnek, tudománynak és vallásnak nevezik.
At első esetben az isteni ritmust utánozzák a művészet

61
sok »templomában«. Itt csaknem kivétel nélkül a tükörszféra
ritmusa áll elő.
A második utánzattal szellemi iskolákat alapítanak, hogy
kihasználják a mágikus ismereteket.
A harmadik utánzásból az egyházak élnek, egymással
reménytelen viszályban és a kísérletek zűrzavarával.
A s u g a r a k e három hamisítványa kivétel nélkül haszon­
talan és rendkívül veszélyes, mert az emberiséget vissza­
tartja az egyetlen ösvénytől és az igaz élettől.
A saját mikrokozmoszukban kell Önöknek templomot is
és szellemi iskolát is építeniük. Ezt a kettős utat nevezzük
megszentelésnek és önszabadkőművességnek. Ez nem a mo­
dern rózsakereszt újítása. M á r Lao-Ce is beszél erről a ket­
tős útról; Hermész Triszmegisztosz Phree Messen-jei is
tanúskodnak róla.
Ha az ilyen kereső ember igazán az Univerzális Egyház
tagja lesz, és igazán az Egyetemes Szerzet tanítványává vá­
lik, akkor bizonyos pillanatban kapcsolatba kerül magával
a királyi művészettel, tehát áttör az élet fája ritmusának
tudományához. Akinek van füle, az hallja! Ebben a rit­
musban új hajtás lesz az élet fáján, lemerül az ismeret
szintjére, és a töbiekkel együtt a szolgálat ösvényén áll.
Reméljük és imádkozunk, hogy egyszer minden fivérünk
és nővérünk felépíti ezt az egyházat és ezt az iskolát, és
áthatol az igazi művészet örök szépségéhez, hogy teljesül­
jön E s a i á s igéje ( 11 ): »mert teljes lesz a Föld az Úr isme­
retével!«

62
 IX

A Szentföld Asszonyai

Mivel a Szellemi Iskola hatósugara már hosszabb ideje eléri

Samballa Szerzetének tevékenységi területét, méltónak tar­
tottak minket, mint az Iskola szolgáit arra, hogy egy pil­
lantást vethessünk tevékenységükre, s valamelyest megért­
hessük kifejezési módjaikat. Tanulóink elől így nem szabad
elhallgatnunk azt a felfedezésünket, hogy e magasztos Szer­
zet tevékenységi területén két, világosan megkülönböztethető
sugár fejlődik ki. Ebben a vonatkozásban egy hierofánsi
spinális erőről és egy hierofánsi asztrális erőről beszélhetünk.
A hímnemű vonal hierofánsai a spinális erőben, a hői
vonal hierofánsai pedig az asztrális erőben tevékenyek. A
spinális erőnek a mikrokozmoszban a főszentély a gyúj­
tópontja, míg a szívszentély az asztrális erő fókusza.
Az egyetemes bölcsesség nyelvén a spinális erőt mikro-
kozmoszbeli gyújtópontjával való együttműködésében
»Ádám«-nak nevezik, míg az asztrálerőt a mikrokozmosz-
beli fókuszával való együttműködésben » E v á « -nak mond­
ják. » A d á m « fogalma figyelmünket a gondolkodás-életre
tereli, melynek székhelye a főszentélyben van. » E v a « fogal­
ma az érzékelő életre utal, melynek trónja a szívszentély­
ben található. Ádámot a kígyó is jelképezi, mert a spinális
rendszernek, mely a homloküregnél kezdődik és a plexus
sacralisban végződik, valóban kígyóformája van.
É v á n a k különböző jelképei vannak, de ezekben mindig
az életerő jut kifejezésre. Ez nagyon világos és érthető, mert
a szívszentély az életerő forrása és fókusza.
Ha e rövid és egyszerű magyarázat némi fogalmat nyúj­
tott Ádám és Éva rejtélyéről, akkor lehetséges, hogy a Bib-

63
lia sok sötét része válik lassanként érthetőbbé.
A spinális erőnek két nézete van, egy elvont és egy ha­
tározott. A spinális erő az asztrális erőnél finomabb és lá­
gyabb sugárzás.
Ha az emberi lényvalóságot létrehozó erőket tizenkét né­
zetből álló csoportnak tekintjük, akkor a két spinális erő a
legmagasabb, közvetlenül ez alatt van a két asztrálerő, ez
alatt pedig a négy étererő az összetevőikkel. Ez képezi a mik-
rokozmikus rendszerben tevékeny tizenkét erőhatást. Ezeket
a bölcsesség nyelvén a tizenkét mennyei kenyérnek, vagy a
templom tizenkét szent kenyerének nevezik.
Bármilyen rendszer kialakításánál először a spinális erő
lép fel. Ennek tüzes kígyóalakja van. Oldalából meghatáro­
zott rezgés árad, mely az asztrális erőre vonzóan hat. E két
erő együttműködésére aztán a rendszerbe belefolynak az
éterek, végül a kettő körül felismerhetővé válik a forma.
így már valószínűleg megértik a jelképes történetet, mely
szerint először Á d á m volt, az ő oldalából Isten kivett egy
bordát, amelyből Éva jött létre, hogy segítője legyen. Ebből
a szent és isteni együttműködésből csodásan nagyszerű élet
fejlődött ki az ember mikrokozmikus rendszerében, a mikro-
kozmikus paradicsomban.
A spinális és az asztrális eszményi együttműködése - ez
érthető - harmonikus személyiséget hoz létre, melyben min­
den az isteni akarattal egyezően mutatkozik meg, egyező­
nek bizonyul.
Amikor azonban az embernél fellép a h a s a d á s , s emiatt
a szív és a főszentély együttműködése megszűnik, a kettő
h a t á s á n a k összhangja is megbomlik. Harmonikus kapcso­
latról így már nem lehet szó. Erről a pusztulásról mondja
a Biblia, hogy »a kígyó megszólította É v á t « .
A századok folyamán gyakran vitáztak arról, hogy a kí­
gyó tud-e beszélni. Ennél nem kell soká időznünk, mert a
kígyónak nincsen gégéje, s ennek következtében nem ad­
hat artikulált hangot. A transzfiguristának nem nehéz me­
gérteni ezt az egész történetet. A spinális a bölcsességsu-

64
gárzás alapja, az a szabályozó erő, az az intelligens ke'pes-
ség, melynek segítségével felvehető az asztrális erő, s amely
meghatározza annak a mértékét és minőségét. A kígyó tehát
- jelképesen - mindig beszél Évához.
A régi történetek a figyelmet arra a tényre terelik, hogy
az emberiségnek egy része erőltette az isteni erőket és vissza­
élt velük, ami megzavarta a spinális és az asztrális összhang­
ját. Harmonikus anyagcsere ettől kezdve már nem volt lehet­
séges, s a bukott ember egyre inkább eltávolodott eredeti
otthonától.
A kölcsönös v á d a s k o d á s , melyről Ádámmal és Évával
kapcsolatban oly sokszor hallunk, pszichológiailag szintén
teljesen igaz, mert ha egy ember életében a szervi szerke­
zet fogaskerekei nem érnek egymásba, akkor diszharmó­
niának kell fellépnie, és így szükségszerűen kialakul a
kölcsönös szemrehányások sorozata a szív és a fej között.
Kétségtelenül volt már olyan nagy, belső felindulásuk,
izgalmuk, amely folyamán a szív és a fej az elsőbbség jo­
gáért vetélkedett. A fej és a szív így erősítik egymást a té­
vedésben. Ebben a drámai konfliktusban van a paradicso­
mi átok tudományos bizonyítéka is. Ezért mondják Ádám­
nak: »orcád verítékével egyed kenyeredet«, Évának pedig,
hogy »fájdalommal szülsz magzatokat«.
Ha az ember, az isteni élettörvények áthágása miatt el­
zárja magát az isteni bölcsesség elől, akkor a gondolkodási
képesség, vagyis az értelemiélek sötétben van. Az embernek
sötét éjszakában tapogatózva, kísérletezve és spekulálva
kell útja folytatása után kutatnia. A mai emberek közül ki
ne lenne valójában ezen az úton? Mindenki saját tapaszta­
latából tudja, hogy mennyi fáradságába és szenvedésébe
kerül, mennyi csalódással kell megbirkóznia, ha nem akar
teljesen elsüllyedni ebben a ködös létben.
A szívszentély az asztrálerő forrása, mely az alkotó,
megvalósító étererők asszimilálásáért felelős, természetesen
osztozik a gondolkodóképesség romboló erejében, mert a
gondolkodás minden hiányossága hibás megvalósítással

65
bosszulja meg magát. Ezek a hibás megvalósítások a fáj­
dalommal szült magzataink, melyek nap mint nap bűnbe­
esésünket bizonyítják.
Ha az ószövetség kezdetének vizsgálata után figyelmün­
ket az újszövetség elejére irányítjuk, akkor ott új Ádámról
és új Éváról hallunk vagy olvasunk. Az új Évát Máriának
hívják, az új Á d á m pedig József, az ács. Ezek pontosan az
előbbieknek felelnek meg. Elhagyják lakóhelyüket, hogy
visszatérjenek születésük helyére. Erről Lukács 2-ben ol­
vashatunk:
Augusztus császár kiadta a parancsot, hogy mindenki
menjen el a szülővárosába és jegyeztesse be magát. Mivel
József Dávid házából és nemzetségéből származott, hites
feleségével, Máriával Dávid Betlehemnek nevezett városába
sietett. » É s lőn, hogy amikor ott valának, heteiének az ő
szülésének napjai« , s Mária megszülte első fiát.
Ha ezt a történetet a saját életünkbe helyezzük, akkor
ma is meghalljuk a felhívást, hogy hagyjuk el jelenlegi
lakóhelyünket, s menjünk eredeti hazánkba. M á s szóval:
M e g kell térnünk, teljesen meg kell fordulnunk - az új élet
felé.
Ahogyan József és Mária eredménye az volt, hogy belőlük
Jézus, az Úr született, Jézus, aki Krisztus volt, úgy jelenik
meg a megváltozott ember életében egy teljesen új, eredeti
bölcsességsugárzás. A régi kígyónak ezzel szétzúzzák a fejét,
s a lényben egy új kígyó, a bölcsesség kígyója kel fel.
Reméljük, hogy lassanként kezdenek valamit megérteni
az emberiség eredeti céljából. Amikor az univerzális nyelv
férfiakról és nőkről beszél, akkor általában nem az emberi
nemekről van szó, hanem a mikrokozmoszban lévő spiná-
lisról és asztrálisról. Ezzel kapcsolatban szeretnénk még egy
példát mondani.
Nézzék meg M á t é evangéliumának 24. részét. Amikor ott
a közeledő kozmikus és légköri forradalomról van szó, és
megmondják, mit kell akkor az embernek cselekednie, azt
is kijelentik: »jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak

66
azokban a n a p o k b a n « . Ez minden ember életében közvet­
lenül az asztrális erőhatásra vonatkozik. Világos, hogy egy
kozmikus forradalomnak több kritikus mozzanata van.
Ezek olyan pillanatok, amelyekben bizonyos erők olyan
erővel lépnek fel, hogy minden ember reagálni kényszerül
rájuk - harmonikusan vagy diszharmőnikusan.
Ezért az a helyzet, hogy ha rendszerünkbe szentségte­
len asztrálerőket veszünk fel, akkor ezt szükségszerűen cse­
lekvésnek kell követnie, mivel az asztrálerő a természeténél
fogva éterhatást és ezáltal formamegnyilvánulást vált ki.
Ha tehát egy szentségtelen asztrálerő termékenyített meg
minket, akkor bizonyos cselekvési és megnyilvánító folya­
mathoz vagyunk kötve, melyet nehéz időben behatárolni,
és bizonyos, hogy e kötöttség ideje alatt a kozmikus erőkre
nem reagálunk harmonikusan. M á t é 24 tehát nem annyira
azokat az asszonyokat figyelmezteti, akik esetleg gyermeket
hordanak a szívük alatt, hanem minden embert, kivétel
nélkül.
így van ez Pál sok kijelentésével is, melyeknek feljegyzé­
sei sajnos már nem felelnek meg teljesen az eredeti szöveg­
nek. A régi egyház itt nagy bűnnel terhelte meg magát. Ami­
kor Pál a férfi és a nő viszonyáról beszél, akkor bizonyára
nem az volt a szándéka, hogy tanítványainak valamilyen
módon erkölcsteológiát nyújtson, hanem a spinális és asztrá­
lis közötti tényleges viszonyt akarta megmagyarázni.
Ha ezt c s a k valamelyest is megértik, s a Bibliát ennek
tudatában kezdik tanulmányozni, akkor kétségtelenül sok
minden világossá válik, ami eddig érthetetlen volt.
Térjünk most vissza kiindulópontunkhoz, és ismételjük
meg, hogy az Egyetemes Szerzetből két sugár indul ki, egy
hímnemű és egy nőnemű. Az emberben az egyik az asztrális
tevékenységre irányul, a másik meg a spinális szellemtűzre.
A fentiek után már világos, hogy az asztrálisnak és a spi-
nálisnak abszolút harmóniája és együttműködése isteni
követelmény. Az is érthető, hogy az Egyetemes Szerzet fivé­
reinek és nővéreinek, bármilyen különböző is a munkájuk,

67
együttműködésükben a kultúra magas fokát kellett elérniük.
Ezért szeretnénk végül valamelyest világosságot vetni a Szent­
föld Asszonyainak feladatára.
E Szent Asszonyok feladata nagyon széleskörű, s így
nem lehet csak néhány szóval összefoglalni. Azt lehet azon­
ban mondani, hogy az ő feladataikhoz tartozik az ember
egész idegrendszerének, tehát az érzelemlelkének a befolyá­
s o l á s a és á t a l a k í t á s a . Az idegekben keringő fluidum egy
asztrális közeg, és tudják, hogy a dialektikus ember ideg­
közege egy elhasadt rendszerben kering. így vegetatív és
központi idegrendszerről beszélünk.
A vegetatív idegrendszerben hallatja hangját az ember
egész dialektikus múltja, tehát ősei nemzedékének a vére is.
Az ösvényre lépni kívánó tanulónak ez az idegrendszer a leg­
nagyobb akadályozója. A múlt terhei miatt az alantas asztrá­
lis erők szabadon játszanak az emberben, ami miatt nincs
ereje ahhoz, hogy életének más irányt adjon.
A tanulónak ezért szüksége van a Mennyei Szerzet segít­
ségére, hogy vegetatív idegrendszerét mentesítse a múlt bűn-
terhétől, hogy Krisztus esetleges újabb bölcsességsugara az
idegrendszerben készséges eszközre találhasson Isten akara­
t á n a k az érvényesítéséhez.
A dialektikus ember vegetatív rendszerében lévő asztrális
erőt sátáni erőnek nevezik. Ez az erő a bennünk lévő sá­
tán. Az istentelen életté váló szentségtelen mag, szentségte­
len vetés ellen harcolnak a Szentföld Asszonyai, hogy segít­
ségükkel meg lehessen szüntetni a paradicsomi átok egyik
végzetes oldalát, hogy »fájdalommal szülsz magzatokat«.
M á r i á n a k és Erzsébetnek a Szent Szellem általi megérintése
az az egyetemes érintés, amely megszünteti az emberi nemet
sújtó átkot.
Ha most az egész témát röviden a két nem szempont­
jából nézzük, akkor azt látjuk, hogy a férfi és a nő között
ebben a tekintetben az az egyetlen különbség, hogy az egyik
nemet, a férfit, mindenekelőtt a spinálisban érintik meg,
míg a nőt, mindenekelőtt az asztrálisban.

68
 Reméljük megértették, hogy a Szentföld Asszonyai és az
Akarat és J ó g a Fiai közösen fáradoznak a kétszeres para-
dicsomi átok megszüntetésén, hogy egyszer mind hazatér-
hessünk az örök, múlhatatlan, mindent magában foglaló
Világosság birodalmába!

69
 X

Az Akarat és Jóga Fiai

Az előzőekben a két sugár tevékenységéről volt szó, me­

lyek Samballa Szerzetéből indulnak ki. Az egyik a nőnemű
vonal hierofánsainak, a másik a hímnemű vonal hierofán-
sainak tevékenysége. Az egyik csoportot az egyetemes nyelv
»a Szentföld Asszonyainak«, a másikat »az Akarat és Jóga
F i a i n a k « nevezi.
Azt is mondtuk, hogy a nőnemű vonal hierofánsai kü­
lönösen az asztrálerőre irányulnak és ezzel dolgoznak, míg
a hímnemű vonal hierofánsai a spinális erővel foglalkoznak.
A két sugár a különböző éterhatásokban találkozik és mu­
tatkozik meg.
M o s t az Akarat és J ó g a Fiainak hatósugarát szeretnénk
közelebbről megvizsgálni, s ezzel egyelőre befejezzük a Góbi
szerzetéről szóló előadások sorát.
Ha a világirodalomban röviden tájékozódunk a mítoszok,
legendák, jelképek és a szentírés területén, akkor azt
vesszük észre, hogy Samballa Szerzetével kapcsolatban egy
fiúról, három fiúról, hét fiúról, nyolcról, és végül tizenkettő­
ről van szó.
Felületesen az ilyen elbeszélések és hagyományok szer­
zőinek romantikus önfejűségére következtethetnénk, mert
végeredményben nagy különbség, hogy a hagyományos ke­
resztényeknél Isten egyszülött Fiát, vagy egy vallásos pan­
teonban Isten fiainak s o k a s á g á t nézzük-e. Ha azonban át­
hatolunk a valósághoz, ezeknek a dolgoknak a hátteréhez,
akkor felfedezzük, hogy pillantását a szóbanforgó szerzők
mindegyike az egyetlen, örök igazságra szegezte.
Gondoljanak még egyszer arra, hogy az asztrális erő

70
mindenekelőtt az úgynevezett vegetatív, vagyis automatikus
idegrendszerre, a vérre és a vérképző szervekre hat. Ebben
az erőkeringésben a szív, a máj és a napfonat (solar-ple-
xus) játszik nagyon nagy szerepet. A bolygói asztrális közeg
beáramlik a vegetatív rendszerbe, vagyis azt magához vonz­
za a vegetatív rendszer a vér állapota és az idegközeg minő­
sége alapján. A vegetatív rendszer vonzóan hat a bolygói
asztrális közegre, és ennek beáramlásánál a vérállapot alapja
és az idegközeg minősége a mérvadd.
A spinalis közeg az asztrális közegnél finomabb összeté­
telű és gyorsabb rezgésű kozmikus anyag. A személyiségben
a spinalis közeg a központi idegrendszerrel van kapcsolat­
ban. Az akarat ezt a rendszert több tekintetben ellenőriz­
heti, és ebben fejeződnek ki az ember gondolatai és tudata.
M o s t talán valamelyest el tudják képzelni a személyi­
ség-rendszer egész munkamódszerét a két kozmikus erővel
történő együttműködése során.
A spinalis, a főszentélyben összpontosult tudat kozmi­
kus spináli közegeket vonz magához, melyek a lelket vagy
a tudatot gondolati és akarati megfontolásokra késztetik.
Ez a tevékenység feszültséget kelt a vérben és a vegetatív
rendszer közegében, aminek következtében a feszültség
kozmikus asztrálisközegeket vonz. Ez a nagyon elektromos
erő viszont meghatározza az éterek asszimilálását, minősé­
gét és kölcsönös viszonyát. Az asszimiláció után pedig, a
kezdeti gondolat alapján az egész rendszernek rá kell térnie
a cselekvésre, a megnyilvánításra.
Ezt a kétszeres idegrendszert összefüggésükben minden
idők szent jelképei » f á n a k « mondják. A Biblia keleti tanok
nyomán különösen fügefáról beszél. Ez a jelkép nagyon logi­
kus, mert ha a plexus sacralisból felemelkedő spinalis szel-
lemtűzoszlopot a fa törzsének tekintjük, akkor a főszentély
a korona, és a tizenkét pár agyideg képezi a lelógó ágakat,
melyek a főszentélyből az egész testbe lesugároznak.
Amikor az élet fájáról beszélnek, akkor ennek az élet­
rendszernek az eredeti, tiszta, eszményi hatásáról van szó.

71
A jó és rossz ismeretének fájánál pedig figyelmünket ennek
az életrendszernek a megzavart, szentségtelen tevékenysé­
gére terelik. Ezeket a dolgokat transzfigurisztikus-tudomá-
nyosan hajszálpontosan meg lehet vizsgálni és magyarázni.
Ha a spinális tudat üzérkedik a mentális és akarati
erőkkel, akkor visszavonhatatlanul megzavarja a bolygói
asztrális közeg felvételét.
A rendkívül dinamikus és robbanékony asztrális közeg
a szentségtelen cselekedeteken kívül a vérben erjedést és
romlást is okoz, és - itt zárul a kör - elsötétíti a tudatot. Ha
a tudat egyszer elsötétült, akkor visszavonhatatlan ténnyé
vált a lejtő, a lefeléhaladás, ami az egész személyiség továb­
bi zavarához és végleges degenerálódásához vezet.
A születés és halál kerekéhez való kötöttség, az elállati-
a s o d á s és az emberi tudat végtelen h a s a d á s a , a bűnös glu-
tén, melyről Kari von Eckartshausen beszél, minden tekin­
tetben érthető. Ha Önök a világosságban élnek, s valami
egyszeri hibával sötétséget okoznak, akkor a megvalósulás
pillanatában a jó és a rossz ismeretére tesznek szert..
Ha azonban eredeti, isteni képességeik elrontásának és
bűnbeejtésének útján továbbmennek, akkor az abszolút jó és
az abszolút világosság emlékét elveszítik. Akkor Önöknek és
az emberiségnek életállapotukká válik a gonosz és a sötét­
ség. Ha az ember ebben a helyzetben a jóról és a rosszról
mint ellenkező értékekről beszél, akkor nincsen észnél. Ak­
kor a gonoszság kellős közepén akar jó lenni. Ha az emberi­
ség egyszer lesodródott ebbe a dialektikába, akkor már sen­
ki és semmi sem jó, ahogyan a Biblia állapítja meg nagyon
helyesen.
Eletünk egy félelmetes, vészes játék. Koromsötét éjsza­
k á n k egyik felét jónak, másik felét gonosznak nevezzük, s
mindkettőre irányelveket találtunk ki. Ahogyan egy gyer­
mek épít várat a homokban, hatalmas bástyákkal, s mind­
ezt fantáziája segítségével valótlan élettel népesíti be, úgy
határoltunk el mi is bizonyos helyeket börtönbarlangjaink­
ban, melyeket aztán »egyháznak« nevezünk. Elképzeljük

72
magunknak, hogy ezek Krisztus egyházai és templomai, és
megváltott életet játszunk, ahogyan a gyerek éli bele magát
nagyon komolyan elképzeléseibe.
A sötétségnek ebben a világában minden metafizikai,
folozófiai, tudományos, politikai, társadalmi vagy gazda­
sági spekuláció, mely bebörtönzöttségünk lényeges alapjait
nem támadja meg, csak még nagyobb sötétséget okoz, s a
virradat óráját a távolabbi jövőre halasztja. így válik az
egyház fogdává, a találmány katasztrófává, a társadalmi
megújulás malomkővé, és az élet egyre lobogóbb pokollá.
A mitológia paradicsomának két fája tehát az Önök
legközvetlenebb közelségében van - Önökben, magukban:
az élet fája és az ismeret fája. A szent fügefából szentség­
telen bozótot csináltunk. És a klasszikus mítosz olyan ta­
láló, hogy a Biblia fényesen bontakozik ki előttünk.
Mert nézzük csak meg a kígyót. A kígyó a fügefán lóg,
azon él. A kígyó a lélek, a spinálisban élő tudat. Világos,
hogy kígyóról beszélnek, mert a spinális (gerinci) rendszer
tényleg szervileg kígyóhoz hasonlít.
Amikor Jézus azt mondja tanítványainak, »legyetek azért
okosak mint a kígyók...«, akkor az eredeti, tiszta és szent
kapcsolatra utal, mely fennált a spinális és az isteni élet
között; akkor ez az isteni bölcsességre vonatkozik, mely a
spinálissal egylényű volt.
A magasztos rejtélyek eredeti kígyója azonban hüllővé
fajult, a sziszegő kígyótest az anyagban tekeredik, és mérgé­
vel minden teremtményt megfertőz. Megértjük, miért mond­
ják a Bibliában egyszer, hogy »legyetek okosak, mint' a
kígyó«, máskor pedig a kígyót nevezik a legundorítóbbnak.
T o v á b b á azt is értjük, miért beszélnek hétfejű sárkány­
ról, mely előjön a vízáradatból, és a sokfejű hidráról. A
spinális kígyónak ugyanis tényleg hét feje van. Ez a hét agy­
üreg, amely közvetlen és szervi kapcsolatban van az egész
spinális rendszerrel. A hét lámpa, mely a hét agyüregben ég,
a kígyó vagy sárkány hét feje, a mesékben említett hét szem,
és a Samballához vezető hét út.

73
 Ú g y tárul szemeink elé az isteni üdvfáradozás, mint va­
lami színpad, melynek függönyét elhúzták. Megpillantjuk
az Egyetemes Szerzet hatalmas és nagyszerű munkáját.
Látjuk kísérleteit, melyekkel fel akarja állítani és transz-
figurálni (átalakítani) a bukott embert és meggyalázott sze­
mélyiségét. Újra fel kell állítani az élet fáját, az eredeti,
halhatatlan emberi fügefát, és vissza kell térnünk a ben­
nünk lévó' paradicsomba.
így tanuljuk meg megérteni az Akarat és Jóga Fiainak
a feladatát, melyet önkéntesen vállaltak, és megértjük, mi­
ért jelennek meg a Hétségként. Az akarat és jóga hét ter­
mészetnézetének, mely lámpaként ég a hét agyüregben, ki
kell aludnia. A régi és gonosz kígyó fejét, a szörny hétsze­
res fejét szét kell taposni, hogy újra bevonulhasson az iste­
ni J ó g a , az isteni bölcsesség, és az isteni akarat kormányoz­
za főpapként transzfigurálásához a spinális rendszert.
Meggyújtják a hét világosságot, s a tanuló mintegy a jobb
kezében tartja azokat. A tizenkét pár agyideget, mint az élet­
fa ágait, új életre keltik. Az újrateremtett életközeg behatol
a három szentélybe. A plexus sacralisból áramlani kezd az
élővíz, a szentély nyolc kapuján belefolyik az üvegtengerbe,
és már nem létezik semmi sem, ami ezt összetörhetné.
Az akarat és jóga harminchárom nézete, a spinális rend­
szer harminchárom részlege felegyenesedik, mint bölcsesség­
gel teli kígyó. Es a kígyó, amelyik egykor a halál igéjét
hadarta, most a szépség, bölcsesség és szeretet szavait be­
széli. Hírám az isteni építész fia, újszülött király lett, Isten
egyszülött Fia, a kígyók és az oroszlánok fia. Az élet fája
újra áll, mint Isten templomának oszlopa.
Azt reméljük és azért imádkozunk, hogy meg tudjanak
érteni valamit ebből a bőségből, az igaz életből, melyre leg­
m a g a s a b b én-jük kiválasztatott, és abból a segítségből amit
a Szellemi Iskola közvetítésével kapnak. Reméljük, hogy
velünk jönnek a sivatagi útra a Góbi szívéhez.
A modern Rózsakereszt Iskolája nem valami bölcsesség­
tant terjesztő intézmény, hanem az Egyetemes Szerzet élő

74
láncszeme. Az előudvar temploma a menyegzői terem bejá­
rata, és az a feladatunk, hogy ezt a termet megtöltsük ven­
dégekkel és résztvevőkkel, fivérekkel és nővérekkel, akiknek
azt mondjuk: »Menjetek a vőlegény elé!«
Aki belép a menyegzői terembe, annak birtokában kell
lennie az emberfia jelének, az igazi szabadkőműves, a való­
di építő jegyének, az igaz gyermekség jelének. A szentírás
azt mondja, hogy ez a jel a homlokon válik láthatóvá. Ez
tudományosan helyes. Aki valóban elkezdi bejárni a
transzfiguráció ösvényét, teljes, megadó szeretettel és ragy­
ogó lelkesedéssel, és eleget tesz a Szellemi Iskola elemi
követelményeinek, az bizonyos előkészület után változást
tapasztal a spinális rendszerében. Ennek következtében pe­
dig a spinálisba be tud hatolni a hét fiú, az akarat és jóga
hét sugara.
Érthető, hogy ez a változás fel fog tűnni, a főszentély-
ben láthatóvá válik, az arc tükre ezt világosan kifejezi és
hangsúlyozza. Ez az elsődleges jel, az ember fiának jele,
mely elengedhetetlen ahhoz, hogy a tanuló a magasabb tu­
dat iskolájának szentélyében tartózkodhasson és részt ve­
hessen az igazi építésben.
Aki enélkül a jel nélkül jön be, azt némi idő múlva le­
leplezik. Itt minden csalást elkerülhetetlenül kijavítanak.
Jól értsék meg a csalás lényegét. Ebben a tekintetben min­
denki csaló, aki látja az ösvényt, ismeri, és mégsem lép rá.
Mindenki csaló, akinek ugyan »hite van, de cselekedetei
nincsenek« , ahogyan J a k a b mondja. Mindenki csaló, aki
mindazt igazságnak ismeri fel, amit a Szellemi Iskola hir­
det, és mégis - bárhogyan is - a régi élethez ragaszkodik.
Itt arról van szó, hogy a jó és a rossz fügefáját az élet
fájává alakítják-e. Ha ebben a folyamatban vannak, akkor
jogosultak, megigazultak, akkor építőmesterek. Ha előtte
állnak és állva maradnak, akkor bárhogyan is, de minden­
képpen csalók.
Á bibliai »zsidó« legtöbbször nem izraelita - nemzetisé­
gére nézve - hanem az oroszlán fia, Isten gyermeke, Isten

75
elhivatott Fia. Képzeljenek el egy olyan embert, aki a folya­
mat előtt áll - tehát csaló, és képzeljenek el egy olyat, aki
benne van a folyamatban - tehát jogosult, igazolt.
Ha ebben a megvilágításban látják a János-evangélium
alábbi elbeszélését, akkor teljesen megértik az evangélista
szándékát: » L á t á Jézus Nátánaelt őhozzá menni, és monda
felőle: íme egy igazán zsidó, akiben hamisság nincsen.
M o n d a néki N á t á n a e l : Honnan ismersz engem? Felele J é ­
zus, és monda néki: Mielőtt hitt téged Fülöp, láttalak té­
ged, amint a fügefa alatt voltál. Felele Nátánael és monda
néki: Rabbi, mester, te vagy az Isten Fia, te vagy a zsidók
királya!«
N á t á n a e l az a tanuló, aki megkezdte a transzfigurálás
folyamatát, és a természeti törvények szerint viseli ennek
a jelét. Bene tehát semmi csalás, semmi hamisság nincsen,
s benne egy kezdődő, új tudat virul ki, melynek segítségé­
vel képes felismerni az Egyetemes Szerzet megmentő kéz­
nyújtását.
Amíg Önök még a csaló helyzetében vannak, addig még
nincsen tudatuk, és elutasítanak mindenkit, aki kimond­
hatatlan szeretettel segíteni akar Önöknek.
Reméljük és imádkozunk, hogy hamarosan szintén a
fügefa alatt találtatnak, hogy Önöket is a kígyók hétszeres,
megkoronázott fiainak nevezhessék.

Ó Isten az Istenből,
Akiből, Aki által és Akire nézve vannak mindenek,
Dicsérjük és magasztaljuk a Nevedet,
Mindörökkön örökké.

76
 SAM B A L L A S Z E R Z E T E

Egy kozmikus átalakulás fénye dereng a világ láthatárán.

Emiatt az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája az emberi-
ségtürténelemnek ezen a fordulópontján újra az előtt a fela­
dat előtt találja magát, hogy akiknek »van fülük, hogy
halljanak és szemük, hogy l á s s a n a k « , azokat a lehető leg­
jobban felkészítse az eljövendő eseményekre. Ugyanakkor
minden őszintén kutató figyelmét fel kell hívnia egy ilyen
emberiségkorszak lélegzetállítóan nagy lehetőségeire.

Segítő szereteterejét az Egyetemes Szerzet fokozódó erővel

sugározza bele a világba. E fáradozás legfontosabb központ­
ja Samballa, »az Istenek v á r o s a « . Ugyanúgy a Krisztusfára­
dozás felfogása érdekében minden emberi életrendszer is
rendelkezik egy gyújtóponttal: ez a szív rózsája.

Ez a könyv megmutatja, hogyan válik tudatossá lépésről

lépésre a megszabadulás ösvénye az őszinte igazságkereső
számára, ha meggondolásait helyesen irányítja Samballára és
annak lehetőségeire.

I S B N 963-7420-12-6