Professional Documents
Culture Documents
Biro Tamas Sandor - Bevezetes A Terelmeletbe PDF
Biro Tamas Sandor - Bevezetes A Terelmeletbe PDF
szecskefizika " tantárgyának törzsanyagát alkotja, de minden, a modern fizika iránt BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS
deklődőnek ajánlható, aki a klasszikus mechanika, elektrodinamika és kvantum-
~chanjka alapelveit ismeíi.
GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM
TERMÉSZETIUDOMÁNYI KAR
~ jegyzet főleg a részecskefizika Standard Modelljéről szól: egy rövid áttekintés után a
ativitáselmélet és a szimmetriák kezelését tekinti át, majd példák során illusztrálja a
elméleti kvantálás módszereit. A pályaintegrál módszer, a Grassmann terek és a Bíró Tamás Sándor
ost-ok éppúgy szóba kerülnek, mint a globális szimmetriasértés során fellépő Gold-
lne és Higgs mechanizmus. Az elektrogyenge elmélet és a QeD ismertetése kölön - BEVEZETÉS ATÉRELMÉLETBE
iön fejezetet jelent; a renormálás és a nemperturbativ módszerek felvonultatása
ntúgy. A tárgyalás a Standard Modellen túlmutató gondolatok felvázolása zárja.
05060
Műegyetemi Kiadó
I1 111 11 11 11111111 111111 111 111111111
BUDAPEST/ MŰSZAK/ ÉS
GAZDASÁGTUDOMÁNY/EGYETEM
TERMÉSZrnUDOMÁNYI KAR
BEVEZETÉS ATÉRELMÉLETBE
2. Relativitáselmélet 11
2.1. Relativisztikus kinematika .. .... . . . 11
2.2. A relativitás elve . . . . . . . . 15
2.3. Axiomatikus relativitáselmélet . 18
Azonosító: 05060 2.4. Lorentz transzformáció és spin . 22
2.5. A Lorentz-csoport ábrázolásai . . 26
2.6. Poincaré csoport . . . . . . . . . 31
2.7. Relativisztikus mozgásegyenletek 34
3. Szimmetriák 41
3.1. Noether tétel . . . . . . . 43
3.2. Gauge szimmetria . . . . 49
3.3. Az SU(3) kvarkmodell .. 55
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 3.4. Magasabb SU(3) multiplettek 64
Természettudományi Karának
megrendelése alapján kiadja a 4. Kvantálás 61
Műegyetemi Kiadó 4.1. A kanonikus kvantálás 67
Felelös vezető : Hajdu István 4.2. A skalár tér kvantálása . . . . 68
Te~edelem : 31,61 (N5) ív 4.3. A feles spinü tér kvantálása . 77
Nyomta és kötötte: 4.4. A Dirac propagátor . 85
Műegyetemi Nyomda
Felelös vezető: Frigy Ottó
5. Mértékelmélet 81
Munkaszám: 0002-02 5.1. A tömeges, l-es spinü tér kvantálása . 87
5.2. A Maxwell elmélet kvantálása . . . . . 93
5.3. A Gupta - Bleuler módszer . . . . . . 98
5.4. A maganyag egy térelméleti modellje . 102
üi
(
:l
iv TARTALOMJEGYZÉK
6. Pályaintegrál 109
6.1. A Schrödinger egyenlettől apályaintegrálig 110 Előszó
6.2. Koherens állapotok és terek 115
6.3. Koherens fermion állapotok 121
6.4. A Fadeev-Popov módszer 127
1. Perturbációszámítás 133
7.1. Generáló pályaintegrál 134
7.2. Feynman szabályok .. Ez az előadássorozat a Budapesti Műszaki Egyetem fizikus-mérnök szak negyed-
140 éves hallgatóinak szól, de mindazok hallgathatják, akik a klasszikus mechanika,
7.3. Feynman gráfok a QED-ben . 144 az elektrodinamika és a kvantummechanika alapelveivel s számítási módszereivel
8. Renormálás már megismerkedtek.
149
8.1. Fizikai és csupasz paraméterek 150
8.2. Regularizáció . . . . . 157
8.3. A renormálási csoport . Az előadó célja többet nyújtani, mint ami számonkérhető egy félév végi vizsga
166 során, ezért mind a jegyzetben, mind az előadásban szerepelnek olyan számítási
9. Globális szimmetriasértés részletek, amelyek a globális áttekintéshez talán nélkülözhetők lennének, de
169
9.1. A vákumállapot .. . . . . . . . . . . . . demonstartív szerepük hasznossá teszi őket . Ennek ellenére ez a kurzus egy
170
9.2. A Goldstone tétel áttekintést kíván nyújtani. Elmélyülésre, az egyes fejezetekhez tartozó számítá-
174
9.3. Az 0(4) modell és ·a·kiráJis ~;i~~~t;i~ : . . 179
sok teljes alaposságú levezetéséhez s a matematikai technikák begyakorlásához
9.4. DCC: a félreirányított királis kondenzátum további kiegészítő tanulmányokra, speciális előadásokra lesz szüksége annak, aki
183 részecskefizikával szakterületi szinten kíván foglalkozni. A jelen előadássorozat
10.Elektrogyenge kölcsönhatás 181 tantervben is rögzített szerepe egy minden fizikus hallgató számára szóló átte-
lD.1. Tömeges mértékelmélet? .. 189 kintés a részecskefizikáról, s különösen elméleti alapjáról, a
lD.2. Higgs mechanizmus .. . .. 192 kvantumtére/mé/etrő/.
lD.3. Weinberg-Salam elmélet . . 196
10.4. Anomáliák . . . . . . . . . . 201
l1.QCD (Kvantumkromodinamika) Heti 3+1 órában, mint ezt 1999-ben megkíséreltük, az előadás túl töményre
207 sikeredett: a kívánatos tudásanyag még egy áttekintés szintjén is hatalmas.
11.1. A kvarkmodell . . . . . . . . . 208 2000-től inkább heti 4 óra előadás keretében próbálkozunk. A félév vége felé egy
11.2. SU (3) mértékelmélet . . . . 209
11.3. Aszimptotikus szabadság . . . . . többszörös választáson alapuló teszt megírásávallehet ajánlott jegyet szerezni
213 (kivéve jelest), ami szóbeli vizsgán javítható vagy rontható.
ll.4. Színbezárás (confinement) .. 214
11.5. A QCD és a Standard Modell 230
12.Nemperturbatív módszerek A kurzus tematikai felépítése egy történeti és koncepcionális Áttekintéssel
235 kezdődik a térelméletről. Ezt követi a speciális Relativitáselmélet ismétlő
12.1. Szolitonok . . . . . 236
12.2. Topologikus töltés és kiegészítő áttekintése csoportelméleti és részecskefizikai szempontok alapján.
240 A Szimmetriák című előadás a klasszikus Noether tételből kiindulva a szim-
12.3. Monopólusok . .. 243
12.4. Instantonok . . . . . . metriák alapvető szerepét hivatott bemutatni egy-egy dinamikai elmélet meg-
247 alkotásában, különös tekintettel a csoportok ábrázolásai s a részecskék multi-
12.5. Rács - mértékelmélet. 251 plettjei közötti összefüggésekre.
13.Ösrobbanás 259
13.1. A kozmológiai standard modell v
260
13.2. Kvark-gluon plazma . . . 264
13.3. Bariogenezis . . . . . . . . 272
13.4. Túl a Standard Modellen
b
275
'0
vi ELŐSZÓ vii
Ezt követi a Kvantálás' térelméleti megvalósítása skalár- és spinorterek, vala- Annak ellenére, hogy nem tűnik kívánatosnak egy vagy néhány könyv kiemelése,
mint a Mértékelmélet című fejezetben speciálisan tömeges és tömegtelen elkerülhetetlen, hogy a jegyzet írójára leginkább hatássallevö térelmélet i művek
vektorterek esetén. A Pályaintegrál, mint általános kvantálási módszer be- ne kerüljenek, legalább röviden, említésre. Amellett, hogy vannak olyan részletek
mutatása a Schrödinger egyenlet tel s koherens állapotok bázisán történö di- ebben a jegyzetben, amelyek sehol máshol nem találhatók meg, a standard tu-
namikai leírással kapcsolatban (ami fermionok esetén a Grassmann számok, míg domány természetesen sok egyéb helyen is megjelent nyomtatásban. Magyar
mértékszimmetria esetén a Fadeev-Popov féle ghostok alkalmazásához vezet) a nyelven e jegyzet írásának idején jelent meg Patkós András és Polónyi János
Perturbációszámítás-ról szóló fejezetet is elökészíti. A Green függvényeket "Sugárzás és részecskék" című könyve a Typotex kiadó gondozásában (ISB
generáló S-mátrix pályaintegrálos reprezentációja a szukcesszív perturbációs 963 9132918). A szerkezeti felépítést illetően sokat merítettem Michio Kaku
sorokat jellemzö Feynman-gráfok rajzolási szabályait levezethetövé teszi a La- "Fieid Theory" (1995) címü könyvéböl (amely azonban sokkal részletesebb) .
grange sűrűségböl. Bizonyos részletekben, főleg az első fejezetekben, hatással volt a jegyzetre Pierre
Ramond "Fieid Theory: a Modem Primer" (1985) címü könyve is. Általános
tudnivalók, rövid jellemzések meríthetök a 2000-ben a Spektrum kiadóná! meg-
A Renormálás, az eredeti formában megfogalmazott és a kölcsönhatások figye- jelent, német nyelvű "Lexikon der Physik" megfelelő címszavaiból is,
lembevételével számított elméleti modell kapcsolatának feltárása, a részecskefi-
zika egyik legnehezebb, de ugyanakkor leginkább általános érvényű fejezete. Itt
a renormálhatóság vizsgálatáról, regularizációs módszerekröl, amelyek a végte- Köszönetnyilvánítás
lennek adódó köztes eredmények következetes eltávolítását tűzik ki célul, változó
állandókról s végül a renormálási transzformációk csoportjáról lesz szó. A Egy jegyzetíró sokfelé tartozik köszönettel. Legfontosabbak ezek közül azok a
Globális szimmetriák a vákum szimmetriatulajdonságait veszi nagyító alá személyek, akik közvetlenül járultak hozzá a mű elkészültéhez.
a Goldstone mechanizmus, a királis 0(4) modell s az esetleges királisan eltérő
vákum gondolatának felvázolásával .
Elsösorban köszönettel tartozom Orosz Lászlónak, a BME Fizika Tanszéken, aki
kollegaként is és jegyzetfelelősként is segített és biztatott, hasznos tanácsokkal
A Elektrogyenge és a QCD fejezetek a Standard Modell két alapvetö részének látott el. Tágabb értelemben köszönet illeti az egész Fizikus Tanszékcsoportot,
elméletét ismertetik, a Higgs mechanizmus, az anomáliák, a kvarkmodell, a különösen jelenlegi vezetőjét, Kertész János professzort, aki lehetővé tette szá-
szín bezárás és aszimptotikus szabadság, valamint a zsá.k- és húrmodell rész- momra a fizikus-mérnök képzéshez való hozzájárulást a "Mag- és részecskefizika
letezésével. Nemperturbatív módszerek címmel szolitonokról, mágneses 2" tantárgy elöadásaival. Hasonlóképpen az elmúlt évek hallgatói kérdéseikkel
monopólosukról, instantonokról és a rács-QCD alapjairól, annak kvarkbezárás és más visszajelzéseikkel hozzájárultak ahhoz, hogy néhány kérdés tárgyalása
- magyarázatáról lesz szó. Az áttekintést az Ősrobbanás fejezet zárja, a koz- leegyszeriisödhetett, ílletve pontosítódott.
mológiai standard modell, a kvark-gluon plazma és a bariogenezis sphaleron
mechanizmusának áttekintésével. Befejezésül röviden a Standard Modellen túl-
mutató elméletek általános alapelveiröl esik szó. Külön köszönet illeti Fodor Zoltánt az ELTE Elméleti Fizika Tanszék profesz-
szorát, aki vállalta e közel 300 oldalas jegyzet lektorálásának terhét.
Irodalom
A hallgatók eme jegyzet elkészülte elött sokszor kérdezték, hogy milyen sZak-
irodalom ajánlható a tárgyhoz. Egyszerre egy sem és nagyon sok. A szerző
tudomása szerint az elméleti részecskefizikának, különösen a térelmélet jellem-
zöinek és módszereinek nincs olyan tárgyalása, amelyik egyszerre kíván bevezetö
és áttekintö jellegű lenni (vagy túl sok is van). Ez a jegyzet igyekszik megfelelni
annak a sziikségletnek, hogy összefoglalja azt, amit minden fizikus hallgatónak
tudni illik (illene) a részecskefizikáról- azt a bizonyos minimumot, aminek pon-
tos tartalmáról valószínűleg sohasem születik megegyezés a kutatási teriilettel
aktívan foglalkozók körében. A XX. század végén ez a Standard Modell nagy
vonalakban való ismeretét és a mögöttes elméleti koncepciók megértését jelenti.
viii ELŐsz6
1.
,
Attekintés
1
2 1. ÁTTEKINTÉS
1.2. A TÉRELMÉLET TÁRGYA ÉS MÓDSZEREI 3
A nagy egyesített elmélet a különböző kölcsönhatások közös eredetét tételezi A fenomenológikus (azaz jelenleg kísérletileg ellenőrizhető) részecskefizika az
fel és a kvarkok elektronokéhoz képest tört (1/3,2/3) töltésére is magyarázatot ismert négy alapvető kölcsönhatásból hármat ír le a kvantumtérelmélet segít-
kínál. Szuperszimmetrikus változata a fermionokat és bozonokat közös csopor- ségéve!. Az alábbi táblázat eme kölcsönhatások jellemző adatait foglalja össze:
tokba, multiplettekbe rendezi. ilyen elmélet a Minimális Szuperszimmetrikus látható, hogy a gravitáció kilóg a sorbó!.
Standard Modell (MSSM) is, amelynek kísérleti ellenőrzésére készülnek a világ
nagy gyorsítóiban.
kölcsönhatás reagál közvet ítő elmélet erősség
erős szín gluon QCD 1
Sokáig úgy tűnt, hogy a Standard Modell is képes lehet magyarázatot nyújta- elektromágneses töltés foton QED lD- 2
ni a világ jelenleg észlelt barion asszimetriájára (arra, hogy miért nem észleli gyenge izospin (íz) W±, Z bozon WS lD- 4
a csillagászat antianyag nyomait galaxishalmaz s annál nagyobb méretekig), gravitációs energia (tömeg) graviton (?) ??? lD- 40
mégpedig különleges bozontér konfigurációk, az ún. sphaleronok segítségéve!.
Az utóbbi évek pontosabb számolásai azonban arra engednek következtetni,
hogy a Standard Modell leírása szerint ez az Ösrobbanásban keletkezett kis Matematikai problémák
különbség az "anyag" részecskéi (barionok és leptonok) javára az antianyaggal
(antibarionokkal és antileptonokkal) szemben nagyon gyorsan el kellett volna,
hogy tűnjön . Az elméleti részecskefizika a nagyenergiás folyamatok leírása során számos új
eljárást, matematikai modellt fejlesztett ki. Az alábbi felsorolás a legjellemzőbb
kérdéseket tartalmazza, amelyek mind a matematikai módszerekben, mind a
Eme folyamat sebessége összefügg egy adott részecske, a Higgs bozon tömegéve!. fizikai világképben újat hoztak. A jelen kurzus célja éppen ezek ismertetése,
A Higgs bozon a Standard Modell egyetlen részecskefajtája, amelyet mindmáig az általános fizikus műveltség szintjén. Íme a problémák rövid (és korántsem
teljes) listája:
4 1. ÁTTEKINTÉS 1.2. A TÉRELMÉLET TÁRGYA ÉS MÓDSZEREI 5
• spin, anti-részecskék qi = ( ~ )
(iz - SU(3), Gell - Mann)
• renormálás
• szimmetriák szerepe, mértéklemélet
Hadronok
• nemlinearitás barion qqq
h a d ron ={ mezon
_
qq
Később még három kvarkot jósoltak és találtak meg (c, b, t), a legnehezebbet, a
Példák részecskefizikai folyamatokra t-kvarkot 1996-ban. A kvarkok jelei angol nevük rövidítéseként adódik: u - up,
d - down, s - strange, c - charm(ed), b - bottom, t - top.
Mire jó mindez az elmélet? Milyen természeti folyamatok megértésében segíte-
nek? Legközvetlenebbül a nagyenergiás részecskefizikai folyamatok megértésében, Mértékeiméietek
de közvetve ez a megértés sokmindenre, pl. a kozmológiára, az asztrofizikára
vagy az atommagfizikára, sőt a szilárdtestfizikára is hatással van. Az alábbiakban
néhány jellemző nagyenergiás folyamatot sorolunk fel, zárójelben feltüntetve a Az 50-es és 60-as évek fordulójára kb. 300 elemi részecske vált ismertté. Ez
folyamatban mérvadó kölcsönhatás jellegét. zavaró volt, erős kívánság támadt a rendszerezésre, az elemi részesckék "perió-
dusos rendszerének" a megalkotására. Ezt lényegében a kvark-hipotézis oldotta
meg [Gell-Mann, 1961].
Elektromos kölcsönhatás: jellemző folyamat az annihiláció és a párkeltés, amely-
ben a részecskék antirészecskéjükkel párban vesznek részt.
A három azonos kvarkból felépülő barionok (pl. II ++) azonban csak akkor
(QED) lehetnek fermionok - a tapasztalat szerint azok -, ha egy további "rejtett"
kvantumtulajdonság is létezik. Ez a színnek nevezett belső "töltés" sok szem-
pontból az elektromos tőltéshez, míg más szempontból a spinhez hasonlóan
Erős kölcsönhatás: a nehéz elemi részecskék, az ún. hadronok (eredetileg ez viselkedik. A hadronok erős kölcsönhatását ezen az alapon leíró elmélet, egy
a mezonok és barionok közös neve volt) között lezajló folyamatokban lép fel, nemábeli mértékelmélet, a kvantum színdinamika (quantum chromodynamics,
többek közt felelős az atommagokat összetartó erőkért. A példaként felhozott QCD) nevet kapta.
reakcióban egy új kvantumtulajdonság, a ritkaság keltése figyelhető meg,
n + 71"0 +---+ 2:;0 + KO, (udd + dd +---+ uds + ds) (QCD) Veltman és t'Hooft 1971-ben bizonyították egy kicsit egyszerűbb nemábeli mér-
tékelmélet, a Yang-Mills elmélet renormálhatóságát (amiért 1999-ben Nobel
díjat kaptak), s ezzel megnyíl t az út a mértékeiméietek általános térhódítása
előtt. Weinberg és Salam az elektromos és a radioaktivitásért felelős gyenge
Gyenge kölcsönhatás: jellemző rá a radioaktív bomlás, pl. az atommagon kívüli, erőket egyesítő elmélete egy SU (2)xU( 1) mértékelmélet, a QCD egy a spin al-
szabad neutron 11 perces felezési idejű átalakulása a kicsit könnyebb protonná, gebra SU(3) általánosítás án alapuló mértékelmélet.
(Weinberg - Salam)
A Standard Modell e három alapvető kölcsönhatást egységes keretbe foglaló
1.3. Modern térelmélet ek közül de a kérdés teljes tisztázása még hátra van. A 2000. év táj án a kísérleti
része~skefizikusok egyik célkitűzése éppen az, hogy a Minim~lis Szupers,zim-
metrikus Standard Modell (MSSM) részecskéi t keressék ( a HlggS bozon es az
Egyesített elméletek aszimptotikusan szabad kvark-gluon plazma keresése mellett).
vezethetne a Standard Modellhez. Amellett azonban, hogy nem világos, hogy 1. a tömegvonzás általános
pontosan mi is legyen az eredeti szimmetria, fellépett egy súlyosabb probléma
is: a tömegessé tett extra mértékbozonok minden újabb, elvileg pontosabb 2. csak "pozitív" töltés van (a súlyos tömeg)
számolás során a perturbációszám ítás magasabb rendjeiben túl nagy korrekciót 3. a közvetítő részecske 2-es spinű: tenzorerő (árapály)
kapnak. Ez az ún. hierarchia probléma, ami miatt a 80-as évek közepén a fizikus
társadalom elfordult a nagy egyesítési próbálkozásoktól. 4. a mozgásegyenletek erősen nemlineárisak (szingularitások)
5. a csatolási állandó -2 energiadimenziójú -+ nem renormálható.
Kiutat úgy tűnt, a szuperszimmetria kínál, ami bozonok és fermionok szuper-
multiplettekbe történő párosításával megoldotta a végtelen korrekciók problé-
máját. Cserébe szinte minden ismert részecske mellé egy új partnerrészecskét
jósolt. Legalábbis gyanús, hogy eddig miért nem figyeltek meg egyet, sem ezek
10 1. ATTEKINTÉS
11
12 2. RELATIVITÁSELMÉLET
2.1. RELATIVISZTIKUS KINEMATIKA
13
2 ch 1)1 - 1)2 (Ch 1)1 + 1)2 h 1)1 + 1)2 ) A relativitáselmélet a relativitás elvén alapul, de több annál. A relativitás elvét
22's 2 . (2.16)
már Galilei kimondta, lényege szerint a fizikai törvények szempontjából csak
A normált (egységnyi hosszúságú) összegvektorok: a relatív mozgás számít. Az abszolút idő és abszolút tér fogalmát Newton
vezette be, ebből az abszolút mozgás következett volna (a hipotetikus éterhez
4>1 +-4>2, sm--
. 4>1 + - 4>2) , képesti mozgás). Einstein jelentette ki először, hogy a megfigyelések szerint
( cos-- 2 2 nincs abszolút mozgás, s meghirdette azt a programot, miszerint a fizikai tör-
vényeket olyan matematikai formában kell megfogalmazni, amelyik független
Ch 1)1 +1)2 h 1)1 +1)2) minden abszolút vonatkoztatási ponttól, koordinátarendszertől.
( 2 ,s 2 . (2.17)
Egyik ere~ő érintővektor sem egyenlő alI eredeti érintővektorok összegével, vagy A relativitás elve szerint mindegy, hogy egy jel forrása, vagy a jelet detektáló
annak felevel. Hosszuk - a megfelelő geometriában - egységnyi, irányuk a berendezés mozog. Különbség semmilyen fizikai méréssel sem állapítható meg.
4> = ((h + 4>2)/2 szögfelező illetve az 1) = (1)1 + 1)2)/2 rapiditásfelezö irány. A relativitáselv alkalmazásának egy szép példája a Doppler - effektus.
A relativisztikus kinematikában eélszeru a rapiditással számolni.
Doppler effektus
Az egységnyi hosszúságú érintövektorok körében az összeadás szögek illetve ra-
piditások (hiperbolikus szögek) összeadására vezethetők vissza. A kiilönbségek
úgyszintén; a relatív irányoknak Tekintsünk egy mozgó forrást és egy álló megfigyelőt. A forrás sebessége v a
kibocsátott jelé c, egymáshoz közelednek. Galilei szerint a relatív sebesség ekkor
1)12 = 1)1 - 1)2 (2.18) v + c. Az észlelt frekvencia tehát a kibocsátott frekvencia függvényében
sh1) = v/c (2.21) Ha ajel, pl. fény- vagy rádiójel (radar) vákumban terjed, sebessége c, természeti
v'1- v 2 /c2 állandó. A relativitás elve, a Doppler effektus szimmetriáját vonja maga után
A relatív sebesség is a rapiditások különbségéből adódik: ebben az esetben. Ez csak akkor teljesül, ha a helyes képletben a kibocsátott és
az észlelt frekvencia között még egy sebességfüggő faktor található. Legyen ez
,,(v). Ekkor
(2.22) fv = ,,(v)(l + v fc) fo , (2.27)
illetve és
fo = ,,(v) (1 - v/c)fv (2.28)
(2.23)
következményekérrt
,,2(v)(1 - v 2/e 2 ) = 1 (2.29)
iG
adódik. Ez a híres Lorentz-faktorral azonosítja a szükséges módosítást, így a A teljes repülési idő:
relativisztikus Doppler képlet x x 2x 1
t1. == + Z 2 == - . (2.33)
1 + v/c .Jél-v2 .JC -u C J1-v 2/él
Iv =
JI- Ul/Cl fo ,
A kétidö aránya,
1- v/c t1.
fo = JI - v 2 / Cl f." (2.30) - == Vr---=-~
I -v l /c 2 , (2 .34)
til
valóban szimmetrikus. A fenti képlet felső sorát u helyett -u-re alkalmazva és pontosan a Lorentz-faktor inverze.
a második sorral összehasonlítva azt kapjuk, hogy a frekvencia mint a sebesség
függvénye az argumentum eltolására nézve invariáns: Ha a fény az éterben úgy terjed, mint a repülő a levegőben, akkor ehhez az
éterhez képest a Föld hol szembe, hol háttal, hol keresztben mozog. A ter-
f(-v) jedési idők különbségeit interferencia útján igyekezett kimutatni aMichelson -
Morley kísérlet, két egymásra merőleges úton terjedő fénysugár újraegyesítése
segítségével. Miután egészen pontosan azonos utakat nehéz beállítani, az inter-
flO) == (2.31)
ferenCiakép megváltozása a Föld mozgása során (tél, tavasz, nyár, ősz során)
mutatta volna a lokális éterszél jelenlétét.
Ez a matematikai kifejezése annak, hogy nincs abszolút mozgás, csak a sebességek
külőnbsége számít.
A kísérlet eredménye egyértelmüen negatív, azaz nincs a terjedési időben különb-
ség:
A relativisztikus Doppler - képlet fényre (elektromágneses huljámokra) , s min- exp _ tex p
t II - J. . (2.35)
den a vákumban fénysebességgel terjedő jelre alkalmazható. Nem igaz azonban
pl. a hangra, amely vákumban nem terjed, közeghez kőtőtt. A közeg jelenléte
pedig már eleve sérti a két (álló és együttmozgó) vonatkoztatási rendszer egyen-
rangúságának elvét. A fény különleges hullám.
2.3. Axiomatikus relativitáselmélet terjedésével van! A fénysebesség, holott természeti állandó, amit a mágneses és
elektromos erők tanulmányozásával is megmérhetünk, a Galilei transzformáció
szerint különbözőnek adódik különböző sebességű rendszerekben. A Maxwell
egyenletek ellentmondanak ennek.
Ha igaz, hogy nem a fény különös, hanem a mozgás általános tulajdonságai
tükröződnek a Lorentz-faktorban, akkor a Lorentz transzformáció képleteit meg
kell kapni viszonylag egyszerű meggondolásokból (axiómákból, vagy ahogy Ein- Keressünk egy általános lineáris transzformációt a két, egymáshoz képest mozgó
stein nevezte: posztulátumokból). Ezt a lépést Albert Einstein tette meg. rendszerben mért koordináták között:
ti At+ Bx
A speciális relatvitáselmélet posztulátumai: X' Ct+Dx. (2.39)
1. A fénysebesség természeti állandó. Megköveteljük, hogy a fény terjedését mindkét rendszerben ugyanúgy írjuk le.
2. A relativitás elve univerzális. A pozitív X irányban terjedő fényre
t = X --+ ti = x' (2.40)
Az elsőposztulátum következménye, hogy nem létezik a Newton-féle abszolút
idő. A második szerint az egymáshoz képest tehetetlenségi (szabad) mozgást miatt
végző rendszerek egyenértékűek, mindegyikben létezik egy saját időkoordináta, (2.41)
amiket a Lorentz-transzformáció köt össze. Az első posztulátum megnyilvá-
adódik. Hasonlóan a másik irányban terjedő fényre megköveteljük, hogy
nulása az is, hogy képleteinkben a fénysebességet egységnyinek választhatjuk,
ezzel a távolság és az idő mértékegységeit összekötjük: az időt a fény által t = -x --+ ti = -x' (2.42)
megtett távolsággal mérj ük (pl. fm/c), vagy a távolságot a fénynek ezen távolság
megtételéhez szükséges idejével (pl. fényév). A sebességek pedig dimenziótlan teljesüljön. Emiatt
mennyiségek lesznek, mis vagy km/h helyett a fénysebesség hányadaként mér- -A+B = C-D. (2.43)
hetők. E két egyenlet (2.41,2.43) A = D-re és B = C-re vezet. A fény pályáját in-
variánsul hagyó, általános lineáris transzformáció tehát
A feladat tehát a különböző, egymáshoz képest állandó v sebességgel mozgó ti At+ Bx,
rendszerekben mért idő- és térkoordináták közötti transzformációs képletek meg- x' Bt+Ax (2.44)
találása. Az egyszerűség kedvéért csak a relatív mozgás irányába eső koordináta
transzformációját vizsgáljuk. A legegyszerűbb transzformáció lineáris. alakú. Az inverz transzformáció a fenti egyenletrendszer megoldásával adódik:
!
I I
20 2. RELATIVITÁSELMÉLET 2.3. AXIOMATIKUS RELATNITÁSELMÉLET 21
Az A(v) és B (v) faktorok tehát nem függetlenek egymástól, s míg A páros, A rapiditás (T]) a Lorentz-transzformációk additív paraméterezését adja, amiből
B páratlan függvénye a relatív mozgás sebességének. ilyen tulajdonságokkal nyilvánvaló, hogy az ilyen transzformációk csoportot alkotnak:
rendelkezö függvényeket a legkönnyebb az ún. fénykúpkoordináták (t± = t ± x)
használ.a tával megkonst ruálnL A fénykúpkoorwnát ák transzformációja L(T]dL(T]2) L(T]1 + T]2),
t' + x' = (A + B)(t + x),
L(O) 1,
t' - x' (A - B)(t - x) (2.48)
L-l (T]) = L(-T]). (2.57)
így egyszerű szorzásra vezethető vissza. Mivel A2 - B2 = 1, Igaz továbbá ezen transzformációkra, hogy
I
(A+B)(A-B) = 1, (2.49) det L = 1. (2.58)
s ezért célszerű a következő választás: Általánosan az ilyen tulajdonságú transzformációk csoportját Lorentz csoport-
nak nevezzük: az E Xl'xl'-t invariánsul hagyó lineáris transzformációk cso-
A+B e'1 , portját. Az xI' = (t, r') , xl' = (t, -r') négyesvektor jelöléssel egyben kiter-
A-B e -'1 . (2.50) jesztettük a lehetséges relatív mozgásokat egy többdimenziós térre. A fizikában
különösen érdekes a háromdimenziós tér és az idő együttese, amelynek a fenti
Innen A és B könnyen kifejezhető: kombinációt invariánsul hagyó transzformációi matematikailag az SO(I, 3) cso-
port elemei.
A
A vesszős koordinátarendszer ben kifejezett gradiensvektort innen L közt keverő lineáris, egységnyi determinánsú transzformációk forgatások, míg
formáló mátrix inverzével jobbról történő szorzásával nyerj ille ~Vid~2 transz- az idő és térkoordinátákat egymással keverő transzformációk Lorentz boos t-
ok. A rapiditás- és szögparaméterek helyett, ezek egyértelmű függvényeiként
dxi = L(v) . dx, aF' = aF· L( -v). (2.62)
előállítható sebesség- és forgásvektorok (v, w) éppúgy jellemeznek egy-egy Lo-
:in:az ko-.~ariáns, . ami a dx koordinátadifferenciálhoz hasonlóan és mindaz rentz-transzformációt. A 4 x 4-es transzformációs tenzor tehát 6 paramétertől
on ra-vanans, amI a gradiensoperátorhoz hasonlóan transzformálódik. függ és determináns a egységnyi. Ebből következően általános alakja,
ahol
Az idő'
es az összes térkoordináta együttes tükrözése , (2.66)
ti
= -t, 4 x 4-es antiszimmetrikus tenzor, az infinitezimális Lorentz-transzformációk
x' -x, generátora. Együtthatója, él"', ezért szintén antiszimmetrikus, hiszen ha lenne
y' is szimmetrikus része az nem szerepelne a fenti kifejezésben. Ezáltal pontosan
= -y,
6 paraméter ír le egy véges Lorentz-transzformációt.
Zi
= -z, (2.63)
tl de~~rminánsú (pozitív
~?Y ..
oru l tp szoggel történő
paritású) Lorentz-transzformáció A z tengely
forgatás szintén: . A fenti forma (nem véletlenül) emlékeztet a spin kvantummechanikai tárgyalá-
sa során a forgatás transzformációja, s az infinitezimális elfordulás generátora,
ti = t, a J impulzusmomentum közötti kapcsolatra. Mint a Lorentt--transzformáció a
x' , _ forgatásokat , úgy a G generátor is magábafoglalja a J impulzusmomentumot ,
x cos tp + ysintp,
x' de ezenkívül még a Lorentz-boost-hoz tartozó K generátorokat is. Az SO(I , 3)
-x sin tp + y cos tp, csoport megfogalmazható két impulzusmomentum-szerű SU (2) EB SU (2) csoport
Zi
z. direkt összegeként is. A kvantummechanikai leírásban ez a spinszerű kvan-
(2.64)
Nem Lorentz-transzformác·ó uló k . , tumszámok megkettőzödését jelenti.
a térkoordináták módosul~a ::r~~s nernl:°r~l~a~aren~szerre való áttérés (mert
rendszer kezdőpontjának It lás ( nearIS ggvenye), vagy a koordináta-
egységnyi). e o a mert ezen transzformáció determinánsa nem Ha a fenti sejtés beigazolódik, akkor a G generátoroknak az impulzusmomentum,
illetve a spin algebrájához hasonló felcserélési relációknak kell eleget tenniük. A
továbbiakban ezt igyekszünk megvizsgálni.
2.4. Lorentz transzformáció és spin A (2.65) egyenlet szerinti forma azt jelenti, hogy a Lorentz-csoport tetszőlegesen
kis (infinitezimális) transzformációk sorozatából építhető fel, ezek paraméterei
a 6 dimeziós paramétertérben egy sima (folytonos és differenciálható) görbét
alkotnak. A véges transzformáció e görbe menti integrálként áll elő, egy-egy
lokális szakaszára pedig a generátorok által meghatározott differenciálegyenletek
érvényesek. Röviden a Lorentz-csoport egy Lie-csoport.
tehát esetünkben egy diagonális négydimenziós tenzor, +1 és háromszor -1 pályamomentuméval, [S, G) = O, míg önmagával a szokásos spin algebrát alkotja
elemekkel a főátlóban. Invarianciája infinitezimiJális Lorentz-transzformációkkal
[8,8]",8.
szemben matematikailag az alábbi egyenlőség teljesülését jelenti:
(2.73)
Valóban kezelhetők a K generátorok a J-khez hasonlóan? A választ ismét a
A kvantummechanikai tapasztalatok szerint azonban a részecskéknek egy belső felcserélési szabályok vizsgálatában leljük meg.
(nem pályamomentumból ered ö) perdülete, spinje is van. A Lorentz csoport
általános ábráwlásaihoz ennek generátora is hozzátartozik: [Ki, Kj] = iéijk Jk ,
.1
2.5. A LORENTZ-CSOPORT ÁBRÁZOLÁSA! 27
26 2. RELATIVITÁSELMÉLET
hogy az ismert klasszikus feladat, amelyben egy közel fénysebességgel mozgó skalár
kocka oldalról nézve nemcsak Lorentz-konrakciót, hanem elfordulást is mutat,
pontosan a Lorentz-boost-ok forgatásoktól nem független voltára hívják fel a
A Lorentz-skalár a (O, O) multiplett (ami jelen esetben szinglett) eleme. Ez nulla
figyelmet. Két különböző boost fordított sorrendü egymásutánja egymáshoz
s . .. ún. skalár részecskéket ír le. A tükrözéssel szembeni viselkedés, azaz a
képest tehát végülis egy nettó elfordulást eredményez, éppúgy, mint két nem prou . ", .. d L 1)
paritás szerint megkülönböztetünk ezen belül skalár (pantasorzo, et = +
párhuzamos tengely körüli forgatás fordított sorrendű egymásutánja.)
és pszeudoskalár (paritásváltó, det L = -1) részecskéket (ld. a (2.58) képlet
utáni megjegyzést).
A Lorentz-csoport spinszerü kvantumszámok kettősével való leírása pedig vonzó
és elegáns alternatíva. Ez akkor oldható meg, ha a J és K generátorok algebráját
valóban sikerül két független szubalgebrára bontani. Ekkor az 80(1,3) csoport spinor
két 8U(2) direkt összegére bomlik. Ezt a következő kombinációval érhetjük el:
A következő legalacsonyabb rangú multiplett az (1/2 , O) és a (O, ~/~)', amely fel~
Ni = ~ (Ji + iKi). (2.82) spinü részecskéket ír le. ilyen reprezentáció szeri~t tr~szformal~~o mennylse-
geket általában spinornak nevezünk; a konvenclO szennt az, elsot .ba!kezes, ,a
Ezen operátor és adjungáltja, másodikat jobbkezes spinornak. E két multiplett (dublett) barmelYIket s~okas
Weyl-spinor-nak is hívni , Hermann Weyl után, aki először vez~tte be használa.tu-
Nl = ~ (Ji - iKi ) , (2.83) kat a relativisztikus fizikába. Különleges jelentősége van a mmd balkezes, mmd
jobbkezes részt tartalmazó összetett spinornak, amely a (1/2,: O) ~ (O, l/~) direkt
már valóban két független szubalgebrát alkot összeg elemeként transzformálódik. Ez egy négykomponensu Dlrac-spmor,
[Ni,NJ] = O,
Ul)
[Ni, Ni]
[Nl, NJ]
iéiik NIc ,
iéiikN/c t . (2.84)
'lj; =
balkezes Weyl - spinor _
(jObbkeZes Weyl - spinor ) - ( ~:
Uz
'
Az invariánsok ugyanúgy alkothatók meg, mint az impulzusmomentum esetén. amely egyszerre képes egy feles spinü részecskét és annak anti-részecske párját
Ha a vetületek sajátértékei n illetve m, akkor az NiNi invariánsé n(n + 1) és az leírni.
Nl Nit invariánsé m( m+ 1). Ezek az operátorok egymással és a szabad Hamilton
operátorral is kommutálnak, tehát sajátértékeik hasznos mellékkvantumszámok.
A Lorentz-csoport multiplettjei két számmal jellemezhetők, amelyek bármelyi- vektor
ke egész vagy félegész. A szokásos spin szerinti osztályozás (nulla, 1/2, 1 stb.
spin ü) mellett egy második "spin" jelenik meg. Egyes spinü részecskéket két feles spinü spinor. kombinációjaként ír~atunk le. A
két spinorindex összefoglalható egyetlen vektorrodexbe, amelynek negy lehetsé~es
értéke van: ez felel meg a klasszikus négyesvektor jelölésnek. Az ilyen részecsket
( s az őt leíró mennyiséget) vektor-részecskének, vagy röviden vektornak nevezzük.
2.5. A Lorentz-csoport ábrázolásai
A szimmetrikus kombináció,
Láttuk, hogy az elemi részecskék s az ezeket leíró matematikai mennyiségek az (1/2, O) ® (O, 1/2) = (1/2,1/2)
SO(1,3) Lorentz-csoport generátorai, a (j, K) vektoroperátorok, illetve az ezzel
egyenértékü (de elkülönült szubalgebrákat alkotó) (N, Nt) operátorok invariáns a szokásos egyes spinü részecske ábrázolása, a négyesvektor. De ezenkívül
hossznégyzete szerinti multiplettekbe tömöríthetők. Ez egy direkt összeg, az létezik két további (nem jobb-bal szimmetrikus) ábrázolás is: az
8U(2) EB 8U(2) szerinti "kettős spin" jelölést jelent. Az alábbiakban a legala-
csonyabb rendü reprezentációkat tekintjük át. (1/2, O) ® (1/2, O) = (O, O) EB (1, O)
,
j
28 2. RELATNITÁSELMÉLET
2.5. A LORENTZ-CSOPORT ÁBRÁZOLÁSA!
29
A balkezes és jobbke--.oIes Weyl-spinorok esetén ez egyszerű, hiszen mindkettő A Dirac-spinorok négykomponensüek s egyszerre tartalmaznak jobb- és balkezes
elemeket,
) ~~~= ).
egy SU(2) spinort ír le, aminek ismert a forgatással szembeni transzformációja
a nemrelativisztikus kvantummechanikából. Jelöljük az (1/2, O) elemét 1/JL-Iel,
a (0,1/2) elemét 1/Jwrel. A transzformációs képletekben, 1/J == ~ ( ~~ ~ ~= =( (2.92)
(2.96)
A Poincaré csoport a (6 paraméteres) Lorentz transzformációk és a (4 paramé-
ahol teres) téridőbeli eltolások közös (10 paraméteres) csoportja. Egy infinitezimális
(2.97) Poincaré transzformáció általános alakja szintén lineáris, de nem homogén:
(2.103)
A hat ul"V mátrix két hármas csoportra oszlik,
Egy tiszta infinitezimális transzláció,
(2.104)
(2.98)
valóban megegyezik az al" eltolási négyesvektorral, ha a generátor reprezentációja
a kvantummechanikából ismert
A u ij mátrixok három független komponense a relativisztikus spin-mátrix,
1 .. (2.105)
~k = -€ijk u'J • (2.99)
2
parciális deriváltakból álló gradiens operátor. Míg két transzláció felcserélhető
Az összes gamma-mátrix szorzatából álló egymással (azaz a téridőt nem tekintjük görbültnek),
(2.100) (2.106)
, PV] = O,
(PI"'
Szerepe a jobb- és balkezes spinorok szimmetrikus ('Ih+R) és antiszimmetrikus Legismertebb a négyesimpulzus vektor invariáns hossza, ami a részecske nyu-
('Ih-R) kombinációjának a felcserélése. galmi tömegével illetve nyugalmi energiájával azonosítható. c = 1 mértékrend-
szerben,
PI" PI" -- p,2o _ p2:t _ p2y_ p2 - E 2 _ p 2 - m 2 (2.108)
:- -.
33
32 2. RELATNITÁSELMÉLET 2.6. POINCARÉ CSOPORT
Helicitás
E= Jm2+P2
energiaspektrumú kvantumobjektum.
További Lorentz-invariánsok is képezhetök a következő négyesvektor, az ún. b) P PI' = O tömegű részecske speciális eset. Ekkor W I' W I' ::: O szintén
Pauli-Lubanski vektor segítségével: (rényszerü) nullvektor, valamint érvényes az általános WI'PI' =.0 össze~
függés is. W és P egyszerre párhuzamosak és merölegesek (ezt a Mmkowskl
WI' - !fl'v>,P M
- 2
po
>'P ". (2.109) geometria teszi lehetövé). Ekkor
WI'WI'::: _m s(s 2
+ l)
2.7. RELATIVISZTIKUS MOZGÁSEGYENLETEK 35
34 2. RELATIVITÁSELMÉLET
A legegyszerűbb esetben a részecske spinje O, így nincs további, Lorentz-transz- Ez a következő analógia alapján talán nem is tűnik olyan furcsának, mint
formációs tulajdonságaival összefüggő információ. A megfelelő kvantumme- első hallásra: képzeljünk el egy hosszú, várakozó autósort (pl. a hegyeshalmi
chanikai egyenlet az impulzusoperátor szokásos kifejezésének megfelelően (li=l, határállomáson). Az autók egyenként mennek át a határon, némi várakozás
c=l mértékegységekkel) : után. Az átengedett autó gyorsít és az üres terepen akadály nélkül továbbahalad;
(2.115) ez felel meg a propagáló részecskének. A várakozó sor mindegyike ugyanakkor
eggyel előrejut. Ez azonban messziről (pl. egy körözö helikopterről) úgy látszik,
Ezt az egyetlen szabadsági fokot leíró (index nélküli) változót skalártémek, a rá mintha egy luk haladna hátrafelé a kocsisorban; ez utóbbi felel meg az anti-
érvényes, nullára rendezett egyenletet, Klein-Gordon egyenletnek nevezzük: részecskének. Itt párkeltés történt, egy autó és egy "autó-luk" (anti-autó) indult
, el egymással ellenkező irányba.
(2.116)
összefüggést nyerjük, amelyből Gkönnyen kifejezhető és visszatranszformálható: ahol R pozitív konstans. Az e iw( t-t') faktor járuléka ekkor e-R vagy eR szerint
viselkedik,
dw dk eiw(t-t')-ik(%-z') eiw(t-t') = eiR(t-t') cos <p e- R(t-t') sin ""
G(t,t',x,x') =
J 2 2
'Tr
k2
'Tr
2 2'
+m-w
36 2. RELATNITÁSELMÉLET 2.7. RELATIVISZTIKUS MOZGÁskGYENLETEK 37
attól függően, hogy a (t - f) sin ep szorzat előjele milyen. Nyilvánvaló, hogy hullámhossz: rc = 11m = 'h/(me). Ez a jelenség a Feynman propagátor sajátja,
csak az e-R viselkedésű járulék használható a keresett (valós tengelyen vett) eredete összefügg a kvantummechanikai részecske lokalizálhatatlanságával.
integrál kiszámításához. A felső félkör veendő tehát (sin ep > O) , ha t ~ ti és
az alsó félkör (sin ep < O), ha t::; ti. Ezekben az esetekben az e- R-rel arányos
félkörmenti járulékok az R -t 00 limitben eltünnek, s a t ~ t i esetben nem Dirac egyenlet
nulla eredményt az w = -wo + ie pólus járulákaként kapjuk (2i1r-vel szorozva),
míg a t ::; ti esetben az eredményt az w = Wo - ie pólus járulékaként (ez al- A Klein-Gordon egyenlet negatív energiájú megoldásai nem tetszetősek, so-
kalommal -2i7l" -vel swrozva az ellenkező irányú körbejárás miatt). A pozitív kan nem tekintik ezeket fizikailag értelmes megoldásnak. Többet közt ez mo-
energiához tartozó Green függvény tehát retardált, csak t ~ f hatásokat en- tiválta Dirac-ot, hogy egy másik egyenletet keressen, amelyik a P,.P,. = m 2
ged meg, míg a negatívenergiához tartozó Green függvény avanzsált ,I t ::; t' , feltételt ugyanúgy kielégíti. Végül azonban neki sem sikerült a negatív energiájú
hatásokat vesz figyelembe. E második járuléknak kauzális fizikai jelentést csak az megoldásoktól megszabadulni, ez minden relativisztikus leírásban megjelenik.
időben fordítottan terjedő (propagáló) antianyag - hatásként való átértelmezés Megalapozottabbá vált azonban ezáltal a kvantumtérelméleti értelmezés, az an-
nyújt . tirészecske interpretáció.
A fentiek figyelembevételével a Green-függvényre az alábbi kifejezést kapjuk: A (8,.8" + m 2 ) operátorból hogyan lehet "gyököt vonni"? Dirac azt remélte,
G(t, x) =i r
J-co
co
dk _1_ e-iwolt-t'le-ik(:Z:-",').
271"2wo
hogy a gyöknek már csak egyetlen, fizikailag értelmes megoldása lesz. Az
alapötlet az (a + b)(a - b) = a2 - b2 azonosságon alapul. Ez a +1 és -1 -
re épülő algebra, az alábbi szorzótáblával,
Végezzük el a k = m sh y változó helyettesítést. Ekkor Wo = m ch y és
co +1 -1
G = ~ r+ dy e-im(lt-t'lch 1/ +(z-z')sh 1/).
411" J-co +11 +1 -1
Először vizsgáljuk a fénykúpon belüli hatásterjedést (klasszikusan csak ez a
-11 -1 +1
megengedett): It - til> lx - xii, s ezért időszerű a (t, x) és a (f, x') események fizikailag egy tükrözésnek felel meg, ami pl. a jobbkezes kesztyűt balkezesbe,
szeparációja. Ekkor majd újabb tükrözéssel ismét jobbkezesbe viszi át. Egy ilyen tükrözés, aDlely
It - til = rch(, (x - x') = -rsh€ a " kezességet" , görög eredetű szóval a kiralitást változtatja, része lehet egy
általánosított Lorentz-transzformációniuc.
írható és a Green függvény,
G =~ . I+
471" -co
co
dye-imTch(I/-~) ~ Jo(mr) Ez azonban nem az egyetlen módja az l-ből való gyökvonásnak. Az energia kife-
jezését vizsgálva, ami a kvantummechanika kiindulópontja, egy komplex szorzat-
felbontásra jutunk:
alakú. Itt Jo(z) egy oszcilláló Bessel-függvény, szinuszos aszimptotikával. Meg-
engedve azonban a fénykúpon kívüli, azaz fénysebességnél gyorsabb hatáster-
jedést, a Green függvénynek térszerü szeparációkra (It - til < lx - xiI) is van
E2 = p2 + m 2 = (P - im)(P + im), (2.117)
két, hanem háromféle mennyiség szerepel: E-szerü, P-szerű és m-szerű. Ezek A C4 algebra egy reprezentációját nyújtják a 4 x 4-es Dirac-mátrixok, el' = "fl'
páronként a fenti szorzatszabályoknak engedelmeskednek, a megfelelő algebrát megfeleltetéssel:
alkotják. (2.122)
Az egyes csoportokhoz tartozó mennyiségek (egy-, négy-, illetve hatelemű , ska-
Jelöljük az E-szerü számok egységelemét el-gyel, a P-szerűekét e2-vel, az m- lárként, vektorként, illetve antiszimmetrikus tenzorként transzformálódó szám-
szerűekét eo-lal. Legyen eo a szokásos egység (s ezzel a tömeg a szokásos együttesek) neve rendre: skalár, lJektor, tenzor, axiállJektor és pszeudoskalár.
számokkal mérhető mennyiség - ez logikus, hiszen ez a Lorentz skalár, míg E Megfordítva azt mondhatjuk, hogy a C4 algebra a Lorentz-transzformációs vi-
és P vektorkomponensek.) Ebben a reprezentációban e5 = eo(= 1) azonosság. selkedés osztályozásában játszik szerepet.
Az el az eo-lal viselkedjen a jobb- és balkezes szorzótábla szerint, e2 az eo-lal
pedig, mint a képzetes egység. Ekkor e~ = +1 és e~ = -1. A Klein-Gordon
operátor két tag szorzatára bontható, Visszatérve a kétdimenziós téridő példájára, ott az eredeti eo-szerű számokat
skalárnak, az új e3-szerű számokat pszeudoskalárnak nevezzük. Az el és e2
(2.118) együtthatói közösen egy kétdimenziós Lorentz-vektort alkotnak. Az axiállJek-
tornak ea(el, e2) = (-e2, -ed fele! meg. A C 2 algebra egy lehetséges reprezen-
amennyiben teljesül még tációja:
(2.119)
Ez az antikommutációs tulajdonság az ún. Clifford algebrák tulajdonsága. A
szorzótábla felépítésénél látjuk azonban, hogy egy bizonyos elem, ele2 nem fe-
jezhető ki a már ismert elemek kombinációjaként. Ezért, hogy zárt algebrát (2.123)
kapjunk, ez kiegészítendő egy új elemmel:
3.
Szimmetriák
41
42 3. SZIMMETRIÁK 3.1. NOETHER TÉTEL 43
1. Téridő szimmetriák. Ezek az argumentum szimmetriái, a megfelelő transz- Ennek hátterében az alábbi megfeleltetések állnak:
formációk alkotta csoport nem kompakt.
• i f--+ x (folytonos "index")
2. Belső szimmetriák. Ezek a tér (mező) komponenseinek keverésével szem-
ben mutatott szimmetriák, lehetnek globálisak, vagy lokálisak (helyről • x;(t) f--+ 4>(x, t) (térváltozó)
helyre változó paraméterűek). Általában kompakt csoportot alkotnak, • f = X;+1 - Xi f--+ dx (differenciál)
44
3. SZIMMETRIÁK 3.1. NOETHER TÉTEL 45
Noether tétel:
A hatás, ami a teljes klasszikus dinamikát meghatározza, ez esetben
A térgyenletek, a fent definiált hatáshoz tartozó variációs elvből ún. hatáselvböl Általános esetben a térváltozó többkomponensű (~"), s az a transzformáció,
következő Euler-Lagrange egyenletek. A hatás első variációja,' amellyel szemben a hatás szimmetrikus - azaz változatlan - szintén több, de
Jd x (~~-al'a(~~~))ó~:::o.
4 Először belső szimmetria esetére vizsgáljuk a Noether tételt. Ekkor a Lagrange
(3.6) sűrűség és a hatás csak a térváltozók (infinitezimális) transzformációja miatt
változhat. Ha azonban a szimmetria fennáll, akkor ezen változások összessége
A maradék teljes divergencia, a hatás esetében zérus:
négyestérfogati integrálja - a Gauss tétel alapján - egy háromdimenziós hiper- Ez a mozgásegyenlet (Euler-Lagrange egyenlet) felhasználásával átírható az
felületi integrállá alakítható, határfeltételként ott ó~ eltűnik, s ezért ez a járulék alábbi alakba,
nullával egyenlÖ.
(3.11)
Miu.tán t~tszőleges, elegendően kis normájú ó~ variációra a fenti (3.6) összefüg-
gés Igaz, Igaz az alábbi parciális differenciálegyenlet, a téregyenlet: amely egy teljes négyesdivergencia integrálja:
ac. ac.
a~ - al' a(al'~) = o. (3.7) óS = J tfx al' (a:I'~" ó~,,) . (3.12)
46 3. SZIMMETRiÁK 3.1. NOETHER TÉTEL 47
Egy négyesdivergencia eltűnése egy adott vonatkoztatási rendszerben az időszerű Az infinitezimális transzformációk konkrét, (3.20, 3.21) alakjait és az Euler-
komponens térfogati integráljának, a tulajdonképpeni töltésnek a megmaradását Lagrange egyenletet (3.7) felhasználva a közvetett úton kiszámított változás
fejezi ki: összevonható egy teljes deriválttá:
(3.16)
al' (81'8~~~8v~ + 8~~~8v81'~) = aV81' (8~~~8v~). (3.23)
definícióval,
(3.17) Ezt egyenlővé téve közvetlenül számított változással és nullára rendezve kapjuk:
folytán V
a 81' (Cg~ - 8~~~ 8v~) = O. (3.24)
0= ~Qa (3.18)
dt ' Miután ez tetszőleges al' eltolásvektorra igaz, az alábbi, energia - impulzus
amennyiben a hármas divergencia felületi integrállá alakul egy olyan távoli tenzornak nevezett mennyiség,
felületen, ahol már nincs áram (vagyis a Qa töltések definíciója az összes töltést
felölelő térfogatot használja). Röviden ez a logika a következő sémában foglal- - ...gv1'-~8'"
Tv1'-1' 88 ~ v'K, (3.25)
ható össze: I'
lokálisan megmarad:
(3.26)
Szimmetria --+ Noether áram --+ megmaradási tétel.
Az energia - impulzus tenwr is egy speciális Noether áram, ez esetben a téridő
index és a szimmetriacsoport index ugyanabból a halmazból való. Egyszerű
Külső szimetria esetén a levezetés bonyolultabb. Itt a Lagrange sűrűség közvetlen rendszerekre, pl. skalártérre Tl'v szimmetrikus,
(az x téridő argumentum változása miatti) és közvetett ( a terek változásából
fakadó) módosulása bár nem zérus, de egymással egyenlő. Ez lehetővé teszi a (3.27)
különbség képzésével továbbra is megmaradó áramok felismerését.
bonyolultabb esetben azonban nem feltétlenül. Ekkor is szimmetrikussá tehető
egy antiszimmetrikus háromindexes tenzor négyesdivergenciájának a hozzáadá-
sával,
(3.28)
3. SZIMMETRlAK 3.2. GAUGE SZIMMETRlA 49
48
A transzformált tér,
SO(2) reprezentációk
4>1 é p (4)°+i4>l) = (coslP+isinlP)(4>0+i4>l)
(cos IP 4>0 - sin IP 4>1) + i(sin IP 4>0 + cos IP 4>1), (3.41) A komplex fázisfaktorral kifejezett transzformáció csak a legegyszerűbb lehető
ség; az U(l), illetve a vele izomorf SO(2) csoportnak vannak más, általánosabb
a komponensek alábbi transzformációs képletére vezet: ábrázolásai is. A legszemléletesebb talán az SO (2) adjungált alapábrázolás,
amely geometriailag síkbeli forgatásokat ír le. Elemei olyan transzformációk,
4>/0 ) _ (cos lP -SinIP) ( 4>0 ) amelyek a (x,y) számpárt (síkibeli koordinátát) úgy tarnszformálják, hogy az
( 4>/1 - sin IP cos IP 4> l . (3.42)
X2 + y2 = inv.
A fenti képletben szereplő 2 x 2-es mátrixok az U(l) legkisebb valós elemű,
másszóval adjungált reprezentációját adják. Miután ez a kétdimenziós for- összeg nem változik.
gatások transzformációs mátrixa is egyben, az U(l) csoport izomorf az SO(2)
csoporttal.
Egy egy ilyen transzformáció jellemezhető egyetlen valós paraméter, a IP szög
segítségével:
A legegyszerübb Lagrange függvény (fázis-)invariáns, bilineáris tagokat tartal- (3.49)
maz:
(3.43) Röviden
(3.50)
A megfelelő Noether-áram kifejezéséhez meg kell vizsgálni a komplex térváltozó
Infinitezimális forgatás különbségvektora merőleges az eredeti vektorra, azaz
transzformációját infinitezimális fázisforgatás hatására:
!Íx = 6IPY, 6y = -6IPx, (3.51)
(3.44)
röviden
Behelyettesítve a 4>1 = (l + i6€)4> transzformált teret a Lagrange sűrűség (3.43) (3 .52)
kifejezésébe az elsőrendű változásra az alábbi kifejezés adódik:
Itt €i; a kétdimenziós Levi-Civitta tenzor, teljesen antiszimmetrikus kétszer-
kettes tenzor s €12 = _€21 = l. Az SO(2) elemek, azaz az egymást követő
síkbeli forgatások csoportot alkotnak:
A hatás megváltozása - egy felületi járulékot leszámítva - ezen áram négyes- A négyzetes vektorhossz invarianciája a csoporttulajdonságok alapján belátható,
divergenciája és a fázistranszformáció paramétere szorzatának integráljaként hiszen O(-IP) = OT(IP) miatt az O mátrixok ortogonálisak:
adódik:
68 = J ffxU:, = feluleti tag - J ffx (8I'JI'J&. (3.47)
xliX: = X;(OiiOf)Xk = Xi xi . (3.54)
Innen az elnevezés: SO(2) a 2 dimenziós, egységnyi determinánsú ortogonális
Innen leolvasható, hogy a keresett Noether-áram éppen a (3.46) kifejezéssel mátrixok csoportja. Tetszőleges O mátrix kifejezhető a
azonos. A megmaradó töltés:
(3.55)
(3.48)
bázismátrix segítségével:
. 00 l
O(IP) = eipT = ~ -(IPT)n. (3.56)
Ln!
n=O
52 3. SZIMMETRIÁK 3.2. GAUGE SZIMMETRIA 53
Miután r és ennek összes páratlan hatványa transzponálásra előjelet vált (rT == (Izo) vektor tér transzformációja: U(t.p)iPi(X)U-l(t.p) = Oíi(_t.p)iPj(X') .
-r), az O mátrix ortogonalitása egyszerűen belátható:
hogy a lokális transzformációkkal szembeni invariancia sokkal erősebb követel- A mértéktranszformált kovariáns deriválás felírható, mint U(I) fázistranszfor-
mény, mint a "csak" globális invariancia: minden lokális szimmetria egyben mációk és az eredeti kovariáns deriválás alábbi kombinációja:
globális szimmetria is, míg fordítva nem igaz. Az előzö alfejezetben tárgyalt
fázistranszformációs szimmetria általános, lokális megvalósítását mértékszim- (3.73)
metriának (angolul: gauge szimmetriának) nevezzük.
ami a vektorpotenciál (3.71) mértéktranszformációjával ekvivalens. A fázis-
transzformáció előzőleg megismert tulajdonságai alapján kijelenthetjük, hogya
kovariáns deriválás operátora vektor az U(I) fázistranszformáció szempontjából.
A mérték- vagy gauge szimmetria, általános fázistranszformációval szembeni Ugyanez igaz a térerősségtenzorra is:
lokális szimmetria.
FIJV
I -
-
e-iexF11" eiex -- FIJV· (3.74)
Egy szimmetria nem ábeli, ha generátorai (általánosított töltései) között vannak az SU (2) izospin által leírt töltött-semleges összetartozás mellett a ritkasági
nem felcserélhetök, azaz az /;jk struktúraállandók nem mind nullák. Ellenkező töltést is figyelembe kellett venni a csoportosításban. Erre az SU(2) szim-
esetben ábeli szimmetri áról beszélünk. metriacsoport túl szűknek bizonyult, ezért egy tágabb szimetriát, az SU(3)
szimmetriát is megvizsgálták. Először a proton (P) - neutron (n) dublett
kibővítését javasolták a lambda (A) részecskével SU(3) tripletté, ezt azonban
A fizikában használatos legtöbb szimmetriacsoport nemábeli. Az elektromos el kellet vetni, mert számos ismert hadron tömege kisebb a A-énál. Végül
töltés U(l) csoportja ábeli ugyan, de már a háromdimenziós forgatások 0(3) Gell-Mann állt elő azzal a gondolattal, hogy az SU (3) izospin, amit "íznek"
vagy a Lorentz csoport 0(3, l) ~ SU(2) EB SU(2) nemábeliek. Hasonlóan az (fiavour) neveztek el, alapábrázolását nem ismert részecskék, hanem eddig fel
izospin SU(2) csoporton alapuló szimmetria, amelynek fundamentális ábrázolása nem fedezett, láthatatlan "kvarkok" (quark) alkotják. A hadronok csoportjai
(1/2 izospin) egy dublett. Legismertebb példa a nukleon izo-dublett, proton és az ilyen kvarkokból összetett részecskék csoportjai, s ezért a magasabb SU(3)
neutron elemekkel. Az adjungált ábrázolás ( 1 izospin) triplettet alkot, pl. a ábrázolások (oktett, dekuplett) szerinti multiplettek. A legkisebb ilyen multi-
három pion (11'+,11'-,11'0) foglalható így össze. Az izospin általánosításán ala- plett nyolc elemű ezért elméletének Gell-Mann a "nyolcas út" (eightfold way)
pul az SU(3) kvarkmodell, amelyről a következő fejezetben lesz szó. Ennek nevet adta.
alapján az összes hadron (erős kölcsönhatásban résztvevő részecske) az SU(3)
adjungált és magasabb ábrázolásainak megfelelő oktettekbe vagy dekuplettekbe
csoportosíthatók. Ezt nevezzük SU(3) fiavour, vagy íz szimmetriának.
A hadronok az SU(S) ftavouT' szimmetriának megfelelő multipletteket alkotnak.
Nyolcas út
Az SU(3) multiplettek leírására nem elég egy kvantumszám, mint az SU(2)
Az 1960-as évekre már zavaróan sok "elemi" részecskét ismertek a fizikusok. spin mellékkvantumszáma s. Ez egy bonyolultabb csoport, elemeit két vetület
Az eredeti elektron és proton mellett a neutron, a pionok és az antirészecskék jellemzi. Ezek maximális értékei azonosítják az egyes multipletteket. A (P, q)
elméleti megjóslása majd kísérleti felfedezése a gyorsító- és detektortechnika jelű multiplett degenerációja
fejlődésével egyre több új, eltérő tulajdonságú részecske felfedezéséhez vezetett.
A protonok és neutronok, az elektromos töltéstől eltekintve, egymáshoz ha- dp,q
p+q
= (p + l)(q + 1) ( -2- + 1) . (3.76)
sonló részecskék, a három pion szintén. Természetes volt ezek csoportosítása,
együvé tartozásának tudomásul vétele. Elméleti szempontból ez az izospin posz-
tulálásához vezetett: ez egy a spinhez hasonló belső SU(2) szimmetria. Mul- (Az SU(2)-ben egyetlen multilett index szerepel, s, az ehhez tartozó degeneráció:
tiplettjei ugyanazok, mint a spin multiplettjei, azaz a fundamentális dublett, ds = (2s + 1).) Szokás a multiplettet egyszerűen degenerációjával is jelölni,
az adjungált triplett s általában a -s -től +s -ig terjedő 2s + l elemű mul- ebben csak a p és q kvantumszámok szimmetrikus· szerepe miatt lép fel olykor
kétértelműség. Ilyenkor a megállapodás szerint a p ~ q esetet tekintjük "ere-
tiplettek. Yukawa 1954-ben javasolt egy az izospin SU (2) szimmetria lokális
változatán alapuló mértékelméletet, amelynek elemi "töltései" a nukleonok (pro- detinek" és az ellenkező esetet "konjugáltnak". Az SU(3)-ban ez a probléma
ton és neutron), közvetítő bozonjai pedig a pionok. Ez volt az első nemábeli már rögtön az alapábrázolásban jelentkezik: a triplett 3 = (l, O) a kvarkok, az
- mértékelmélet. A protont és neutront egyenlő tömegűnek tételezte fel apiont antitriplett 3" = (0,1) az antikvarkok ábrázolása. A szinglett l = (O, O) felel meg
pedig tömeg nélkülinek. Ez "jó közelítésel" igaz. a vákumnak, amelyben nincs fizikailag megfigyelhető részecske.
A természet azonban ez esetben nem elégedett meg egy ilyen, viszonylag egyszerű A legegyszerűbb valós (vagyis adjungált) ábrázolás az oktett, 8 = (l, l), ami
megoldással. Hamarosan új részecskék váltak ismertté, amelyek egy újfajta, az SU(2) izospin analógia alapján a pion csoport kiterjesztése. Valóban a
"ritkaságnak" (strangeness) nevezett tulajdonságot hordoznak. A ritkaság az mezon oktett magába foglalja a három piont (11'), valamint két kaont (K) és
erős kölcsönhatás reakcióiban megmarad, analóg módon viselkedik, mint az
két antikaont (K), végül az éta (1)) részecskét. A nehezebb hadronok, a bar-
elektromos töltés. A gyenge kölcsönhatás azonban nem respektálja, itt pl. a ionok, szintén oktettbe vagy a még nehezebb rezonanciák dekuplettbe csopor-
radioaktív bomlásban ez a megmaradási törvény sérülhet. tosíthatók. A mezonok egy kvarkból és egy antik var kból épülnek fel, míg a
barionok három kvarkból (antibarionok három antikvarkból). Ez az SU(3) al-
gebra alapján érthető: a magasabb spinű rendszerekhez hasonlóan az összetett
Az erős kölcsönhatásban résztvevő részecskék, a hadronok leírásában tehát hadronok SU (3) íze az alkotóelemekből bizonyos szabályok szerint épül fel. A
\.
legfontosabbak a triplett és anti triplett legegyszerűbb kombinációi: mal jelöltük. A ritkaság jele S, a barionszámé B, a hipertöltésé (e kettő összege)
Y. Végül a spin (s) és a kvark tömege MeV-ben, m zárja a sort.
3x3 8 $1,
3x3x3 10$8$8$1. (3.77)
kvark Q I 13 S B Y s m (MeV)
Bonyolultabb, összetettebb SU(3) rendszerek multiplett felbontásai az ún. Young u 2/3 1/2 +1/2 O 1/3 1/3 1/2 5
tabl6k segítségével állíthatók elő. d -1/3 1/2 -1/2 O 1/3 1/3 1/2 10
s -1/3 O O -1 1/3 -2/3 1/2 150
c 2/3 O O O 1/3 1/3 1/2 1500
Kvarkok
b -1/3 O O O 1/3 1/3 1/2 5000
t 2/3 O O O 1/3 1/3 1/2 200000
A kvarkmodell előzménye volt a partonmodell, amely az e-p mélyen rugal-
matlan (deep inelastic) szóráskísérletek tapasztalatain alapult. Ezekben a kí-
sérletekben, Rutherford híres, az atommag felfedezéséhez vezető kísérleteihez A nehezebb kvarkok, a c, b és t kvark sem izospin, sem ritkaság kvantumszámmal
hasonlóan, a proton nem egységes szerkezetűnek, hanem kisméretű szóráscent- nem rendelkeznek, ellenben új "ízeket" hoznak magukkal: a c a ,,(bű)bájt"
rumokból felépítettnek bizonyult. Ezeket a töltéscsomóként értelmezett szórás- (charm), a b az "aljaságot" (bottomness), a t a "fennsőbbséget" (topness).
centrumokat nevezték el partonoknak, ami magyarul "rész - részecskét" jelent. Az elvarázsolt c kvark bevonásával a nyolcas út modellje egy íz SU(4)-gyé
bővíthető s elvileg akár SU (6) rendszer is kidolgozható az összes kvark-íz fi-
gyelembevételével. Ez azonban a kvarkok egyre inkább eltérő tömege miatt
A protonnak tehát szerkezete van, mint ezt a fenti kísérletek bebizonyították. nem praktikus, a szimmetria egyre kevésbé nyilvánul meg (csak a tömegeknél
Logikus feltételezni, hogy ez az összes barionra igaz. A logikai szerkezeti elem, sokkal nagyobb energián áll helyre, 200000 MeV = 200 GeV fálött azonban,
ami a rendszerezést lehetővé teszi az SU (3) oktett (s később a dekuplett) alapján akár a Standard Modell ma ismert érvényességi köre is véget érhet).
kapta a kvark nevet. .
72
(dd - uu)
ud
(dd + uu)
11"°(135)
11"- (140)
1/(549)
pO(770) ,
p-(770)
w(783) éta - omega
M
( dU
su
H2dd - :!!:u - ss)
sd
as
~(ss - uu - dd)
éta' - fi
+ ( O
O
Huu + dd + ss)
O
O
I ~(uu + dd + ss)
(3.80)
M~(
udd n(940) ~0(1232)
ddd ~-(1234) (3.82)
uus 2:+(1189) 2: +(1383)
0
72(ud - du)s AO(1116) Lassan kibontakozik a kép. Ahogyapionok az SU(2) izospin szerint a Pauli
uss 3°(1315) 0
3 °(1532) mátrixok kombinációinak felelnek meg, ugyanúgy itt is fellépnek alapmátrixok,
dss 3-(1321) 3 -(1535)
0
melyek kombinációi határozzák meg a multipletteket. Az alapmátrixok száma
sss 0-(1672) az SU(3) esetben azonban nyolc: a töltött részecskepárokraa Pauli mátrixoknak
megfelelő (Ul ± i( 2 ) kombinációk, míg a semlegesekre diagonális, spurtalan
mátrixok jellemzők. Ezeket a mátrixokat Gell-Mann mátrixoknak nevezzük,
Gell-Mann mátrixok a kvarkmodell feltalálójának tiszteletére.
U n, u
Ha az SU(3)-íz szimmetria tökéletes lenne, akkor az 'U, d és s kvarkok tömege
azonos lenne (degenerált lenne az alaptriplett), s ezért a közös multiplettbe
>,~
1
o >,~ -i
o o ,
O) tartozó hadronok (pl. pion és kaon, vagy proton és a kaszkád részecske B) is
o azonos tömegűek lennének. A kísérleti tapasztalat nem ez: a közös multiplettbe
n,
o o tartozó hadronok tömege részben hasonló csak. Ez megérthetö a kvarkmodell
~~O
o
o
o D, >.~ (! o
o
o
alapján különböző tömegű kvarkokat feltételezve.
~~ (!
o
o n, >,~ (! ~i
o
o ),
A kvarkok tömegmátrixa felbontható a 3 x 3-as egységmátrix, valamint >'3 és
>'s komponensekre:
n,
1 mu 1 1
~ 3 (mu + md + mB) 1 + 2 (mu - md) >'3 +
>FU
o
-1
o
1(' ~ )
>'8 = v'3 ~ 1
o
o -2
(3.83)
M= (
2v3
1
M (mu + md - 2m,) >'s· (3.87)
(3.90)
Egy másik összefüggés a barion dekupletten belül a növekvő 8 kvark tartalom viselkedik (azaz a dikvark antitriplett, az antidikvark triplett tagjaként). A-
szerint kifejezi ezen kvark tömegét hadronikus tömegkülönbségekkel: mennyiben valamelyik index a fenti képletben negatív számot adna, úgy aza
multiplett nem jelenik meg az eredményben. Hasonlóan a Fock vákumra ható
(3.91) eltüntető operátorhoz a negatív részecskeszámú állapot helyett nullát kapunk
(ld. 4.2 fejezet). Valóban a spinállapotok és az SU(3)-íz állapotok között is
A különbségek rendre 139 MeV, 149 MeV és 152 MeV. A ritka kvark tömege lehet absztrakt keltő és eltüntető operátorok degítség ével "lépdelni" .
ennek alapján kb. 150 MeV.
I
A térelmélet azonban relativisztikus energiájú kvantumobjektumok viselkedé-
sével foglalkozik, ezért a Hamiltoni dinamikán alapuló "kanonikus" megfelel-
tetésen túl a Lorentz kovariancia követelményével is szembe kell nézni. Az
alábbi felsorolás a kvantálás folyamatának növekvő kifinomultságú sorrendben
vett ismertetése a pozitív és negatív tulajdonságok rövid említésével.
67
68
,
4. KVANTÁLÁS 4.2. A SKALÁR TÉR KVANTÁLÁSA 69
Kvantálási sémák:
A negatív energiájú megoldások miatt nincs egy legkisebb energiájú módus,
nincs alapállapoti rezgés. Bármilyen kölcsönhatáshatására beleeshet a részecske
a negatív energiájú állapotok tengerébe.
1. Kanonikus: kiindulópontja a klasszikus Poi '"
féle felcserelési reláció megfelelt tés Ehh Sson z~oJel es a. Heisenberg
nyiségpárok használhatók. e e. ez kanomkusan konjugált men- Ilyen részecske a megfigyelések szerint nincs. Zérus spinű, tömeges és pozitív
energiájú részecskék azonban léteznek. Kiutat ebből a dilemmából a skalártér
{A,B}Poisson ~ *[A, E] . kvantálása kínál, ahol az energia pozitivitása explicit kikötésként beépül az
elméletbe.
A tömeghéj feltétel és a pozitív energia feltétel mellett történő integrálás alge- Igy a Fock operátorok közötti felcserélési reláció következménye a kanonikus
brai azonosságok felhsználásával átalakítható. kvantálás teljesülése:
~ l . /~ 1 . /~
ó(k2 - m 2) = ó(k5 - k 2 - m 2) = -ó(ko - V k 2 + m2) + -k ó(ko + V P + m 2).
2ko 2 o
(4.7)
Ebből a e(ko) hatására csak az első tag marad az integrálásban, így:
A kvantálás fizikai tartalmának felderítésében segítséget nyújt a Hamilton függ-
J d"kó(k 2
-
2
m )e(ko) ... = Jd 3 (CO
k lo
dk2~ ó(ko - V/k 2
+m 2
) ••• = Jd k
3
2Wk···
vény sorfejtése:
Általánosan
[a(k),at(k' )] = (271")3 Ó(3) (k - k'). (4.11)
P~ =- J ~
d3 x II'V~ = J d k k~ ( a t (k)a(k)
3
(271")3 1)
+2 . (4.18)
ezeket kitüntető összefüggéseket a tér spektru.mának nevezzük. Az operátorok Általános esetben a normál rendezés valamennyi at operátor balra és vala-
mellett az állapotok határozzák meg a fizikailag megfigyelhető mennyiségek mennyi a operátor jobbra rendezését jelenti a kommutálásból származó tagok
értékeit, ezeket szokásosan a Fock-tér elemeivel azonosítjuk. A legegyszerűbb elhagyásával.
elem, a vákumállapot, ebből már nem lehet egyetlen kvantumot sem eltüntetni.
Definíciója ezt tükrözi:
a(k)IO) = O. (4.22)
Töltött skalártér
A keltő operátorok hatására a vákum helyett az adott kvantumot tartalmazó
állapot jön létre, Egy töltött skalár két, egymáshoz képest töltéskonjugált állapotban fordul elő
at (k)IO) = lk). (4.23) ezért a megfelelő tér két komponensből áll. Ezek- a töltést generáló U(I)
Ennek általánosítása a többkvantumos állapot: I szimmetriának megfelelően - összefoglalhatók egyetlen komplex térváltozóba:
a következő megmaradó töltésre vezet: Ez a kifejezés azonban nem egyértelmű: nem világos, hogy az integrációs út a
ko = ±vf2 + m 2 pólusokat hogyan kerüli meg! Matematikailag többféle előírás
Q = ! d xi (<p t 4
3
- 4 t <p) !
= (~:~3 [at(k)a(k) - bt(k)b(k)] = Na - Nb, elképzelhető de melyiknek van fizikai "értelme"?
(4.38)
vagyis a pozitív és negatív töltésű skalár részecskék számának a különbsége A megoldást a határfeltételek rögzítése jelenti, egyetértésben a kvantummecha-
megmaradó mennyiség. nikával. A nemrelativisztikus megfelelő, a Schrödinger egyenlet Green-függvénye
kielégíti a következő összefüggést:
A .(4 .~~) ~a~~ge s~rű~~gből levezethető komplex Klein-Gordon egyenletnek
fiZlkatortenetl plkantenaJa, hogy ~ volt Schrödinger első próbál~ozása a híres
(i :t - 4
Ho) Go(x, y) = ó (x - y) . (4.43)
Schrödinger egyenlet felállítására. O is hamar rájött azonban, hogy az asszociált
A Green-függvény,
Noether töltés negatív is lehet, s ezért sűrűsége illetve árama nem alkalmas a
valószínűség áramaként való értelmezésre. Ezért elvetette ezt a lehetőséget
s a nemrelativisztikus E = p2/2m összefüggést választotta kiindulópontkén~
G o(X, Y) -
_! 4
d k
(2 )4
11"
1
-
ko - (k 2 /2m)
e
-ik(x-y)
, (4.44)
1925-ben. Pauli és Weisskopf mu~attak rá először 1934-ben, hogy ez a leírás az szintén nem egyértelmű . Itt a fizikai intuíció a retardált Green-függvény mellett
elektromos töltésnek felel meg. Igy a valószínűség(sűrűség) és a töltés előjele
teszi le a voksot :
egymástól elválasztható faktorok, az Nb a fordított töltésű (anti)részecskéket
ctk 1 . .
számolja. Következésképp bt antianyagot keltő operátor. Go(X ,y)= - - 4
! _
(2'1r) ko - (k /2m) + ie
2
e-,k(x-II). (4.45)
Propagátor Az alábbi azonosság miatt könnyen belátható, hogy ez egy 8(xo - yo) időbeli
lépésfüggvényre vezet:
-00
d;..;
e-wt
--
W
o
+ te
(4.46)
egyenlet,
(81'81' - m 2 ) <p(x) = J(x), (4.39) A fentieknek megfelelő pozitív e a pólust a valós w tengely alá tolja el. Hasonlóan
általános megoldását - mint azt a klasszikus térelméletben, pl. az elektro- a -ie adalék a Green-függvény Fourier transzformáltjának a nevezőjében a
dinamikában megszoktuk - a térben és időben lokalizált, Dirac disztribúcióval pólust a felső komplex w térfélbe tolja el; ez az avanzsált Green-függvényre
jellemzett forrástag megoldásaként előállítható Green függvény segítségével fo- vezet.
galmazhatjuk meg. A Green függvény kielégíti a megfelelő téregyenletet:
(4.40) A fent definiált Green-függvények egy pillanatnyi időben és pontszerű helyen
lokalizált forrásra adott választ írnak le, a <p térmennyiség fejlődésében ez a
Az általános megoldás "zavar" terjed tovább , idegen szóval propagál. Ezért az ilyen Green-függvényeket
Fizikai tartalma szerint ez az előírás a Klein-Gordon egyenlet pozitív energiájú Másrészt a Klein-Gordon egyenlet operátorát, (8 · 8 + m 2 )-t alkalmazva a T-
megoldásának megfelelő részecskéket retardált (azaz kauzális) módon propagálja. szorzatra megmutatható, hogy ez valóban egy Green-függvény:
A negatív energiájú - fizikailag zavaró, de matematikailag elkerülhetetlen -
megoldásokat azonban avanzsált módon, akauzálisan, mintegy az időben vissza- (4.51)
felé propagálja (a druida Merlinhez hasonlóan, aki a jövőre emlékezett, de a
(Ez utóbbi eredmény levezetéséhez, közbülső lépésként fel kell használni, hogy a
múltról nem tudott semmit) .
kommutátor [<I>(x ' ), <I> t (x)] az időkülönbség páratlan függvénye, s ezért c5(t ' - t)-
vel szorozva nem ad járulékot.)
Megkönnyebbülést csak a negatív energia hiányának pozitív energiájú anti-
részecskeként való értelmezése nyújthat (Id. 2. fejezet vége) . Ehhez azon-
ban a vákumot, azt a hátteret amin a szabad részecskék propagálnak, negatív
energiájú megoldásokkal eleve betöltöttnek kell elképzelni, s az anti-részecskék, 4.3. A feles spinü tér kvantálása
mint félvezetőben a lukak, eme negatív kontinuum lokális hiányaként léteznek.
Ez az értelmezés azonban csak lassacskán, a Dirac egyenlet megalkotása során
bontakozott ki s nyert teret a részecskefizikában.
A szabad feles spinü tér a tömeghéjfeltétel,
és semmisül meg az x'-ben. (A második, t' < t esetben azt is mondhatjuk, hogy A fenti egyenlet jobb oldalán általában H1/; áll, vagyis a szabad feles spinű
egy luk keletkezett x'-ben és betöltődött x-ben.) E két amplitúdó összege az részecske Hamilton operátora
időrendezett, vagy T-szorzat:
(4.56)
T<I>(x')<I>t(x) = 8(t' - t)<I>(t' , X')<I>t(t, x) + 8(t - tl)<I>t(t,x)<I>(t',X'). (4.48)
A (4.47) egyenletben szereplő Feynman-propagátor, a kétféle ±ic-nal eltolt ahol bevezettűk az ai = 10li és a (3 = 10 jelöléseket. Eredetileg az a és (3
pólussal pontosan ezt a T-szorzatot képviseli a Fock vá.kumban: mennyiségek 4 x 4-es mátrixreprezentációit nevezték el Dirac mátrixoknak, ma
már szokás a II' mátrixok mindegyikét Dirac mátrixnak nevezni. Felhasználva
(4.49) az impulzusoperátor ismert alakját
Valóban a <I> operátor sorfejtésének használatával megmutatható, hogy
(,_ )__ f
H = (i'p+(3m (4.57)
d"k 1 -iol:.(%' -%)
(4.50)
AF X X - (2'If )4 k2 -m2 +tc
. e . adódik.
78 4. KVANTÁLÁS 4.3. A FELES SPINŰ TÉR KVANTÁLÁSA 79
A négy,/S mátrix a C4 Clifford algebrát generálja (az 1 egységmátrixszal együtt). Ennek segítségével a hármasszorzatok a megfelelő duális ("kimaradt") indexű
Mint minden Clifford algebrában, a független elemek a ,-k olyan szorzatai, ame- gamma mátrix és a,s szorzataként állnak elő: ,5,1" A C4 algebra bázisát tehát
lyekben minden egyes, maximum egyszer fordul elö. A kettős swrzat, az alábbi 16 elem alkotja:
(4.58) (4.68)
például a metrikus tenzoron kívül tartalmaz egy antiszimmetrikus tenzort, ami Az ezekkel és a megfelelő Dirac - spinorokka1 az alábbi Lorentz-transzformációs
kifejezhető a gamma-mátrixok kommutátoraként: tulajdonságú mennyiségek alkothatók:
i • skalár: ~ 1/J.
(l/Sv = 2" ['/S' 'v]. (4.59)
• vektor: Iii,/s 1/J.
Fizikailag ez a tenzor a spinhez tartozik. A teljes impulzusmomentum operátor
a feles spinű terek esetén a pálya - impulzusmomentumon kívül egy a spinnel • tenzor: ~ (l/Sv 1/J.
arányos részt is tartalmaz:
• axiálvektor: ~ ,S,/S 1/J.
(4.60) • pszeudoskalár: ~ i'Ys1/J·
A 1/J(x) spinortérhez egy ún. Dirac konjugált tér Az ehhez,a Lagrange-hoz tartozó Euler-Lagrange mozgásegyenlet a Dirac egyen-
let,
(4.63)
tartozik, amelyik a konjugált Dirac-egyenletet elégíti ki: A kanonikus kvantáláshoz vezető első lépés a konjugált mennyiség meghatáro-
(4.64)
zása:
ac ,:;/, o = tY'
71' = --=- = ~Y"
',I,t
.
(4.70)
A konjugált spinortér Lorentz transzformációja ennek megfelelöen a1/J
Ennek ismeretében az alap térmennyiség és konjugáltja egymással összefüggő
(4.65) sorfejtésekkel jellemezhető. A sorfejtés - hasonlóan az egyszerűbb skalártér
esetéhez - keltő és eltüntető operátorokat tartalmaz, valamint a kifejtési bázis
A gamma-mátrixokból komponált absztrakt négyesvektor, ,/S valóban Lorentz- elemeit biwnyos együtthatókka1. Ezeket az együtthatókat (beleértve a közös
vektorként transzformálódik: normálási faktort is) úgy érdemes megválasztani, hogy a részecskeszám- és az
energiaoperátor (Hamilton) lehetőleg egyszerű legyen.
(4.66)
A C4 algebra teljes bázisához még a gamma mátrixok hármas- és négyesszorzata A fenti feltételeknek az alábbi, síkhullám bázisú kifejtés eleget tesz:
tartoznak, ez utóbbit szokás külön jelöléssel, ,5-nek nevezni:
(4.71)
(4.67)
80 4..KVANTÁLÁS 4.3. A FELES SPINŰ TÉR KVANTÁLÁSA 81
Itt bcz egy eltüntetö, dl egy feles spinű kvantumgerjesztést keltö operátor. A Dirac egyenlethez tartozó (4.57) Hamilton operátor,
Eltéröen a skalár tért öl ezek azonban nem egymás adjungáltjai: a részecske és az
antirészecske fizikailag különbözik. A síkhullám fázisfaktorok mellett spinorok
is megjelennek, az l j spinor a pozitívenergiás, míg a v spinor a negatív energiás
H= J x (7r~
d3 - L) = J x (1jj(iro
d3 8°)'I/; - L) , (4.74)
faktor együtthatója. A spinorok normálása is különböző:
sorfejtése (4.71) alap j án adódik:
(4.72)
H = J 3
d k)3 ko
(27r
L [b~(k)bQ(k) - dQ(k)d~(k)] .
Q
(4.75)
ami egy részecskének felel meg a kvantálási térfogatban és
Ebben la kifejezésben az egyik tag valóban egy kvantumszámiáló operátor (bt b),
(4.73) de a másik nem. Ennek véges formára hozás ában segít a feles spinű részecskéket
(fermionokat) keltő és eltűntető operátorok antikommutációs tulajdonsága:
ami egy részecske hiányának, egy "Iuk"-nak felel meg. A negatív energiájú
{b",(k), b1(p)}+ 8Q~(27r)38(k - PJ,
luk értelmezése egy pozitív energiájú antirészecske, amely ellentett töltéssel
spinnel és impulzussal rendelkezik, mint a negatív energiájú megoldás. Ez ~ {d",(k),4(p)}+ 8",~(27r)38(k - PJ. (4.76)
átértelmezés az egyetlen fizikailag interpretálható kiút a relativitáselmélet által
megkövetelt negatív energiájú megoldások keltette zavarból. Ennek következménye a spinortér - operátor és adjungáltja közötti (egyidejű)
antikommutációs összefüggés:
(4.87)
Ez a töltések összekötöttségét, konjugációját fejezi ki. A töltéskonjugáció mögött
egy szimmetria húzódik meg, a szabad fermionok Lagrange sűrűségének szim-
metriája komplex fázistranszformációkkal szemben. A Itt az impulzusmomentum " TX fi" jellegű első része a pályamomentumot, míg
a maradék, ~O'I''' -t tartalmazó rész a feles spint fejezi ki. (Emlékezzünk, hogy
'I/J --+ eiA'I/J, 0'1''' a iJ Pauli féle spinmátrixokat tartalmazza, mint almátrixokat.)
"1jj --+ "1jje - i", .(4.81)
Egy általános négydimenziós transzformáció tehát forgatást (azaz Lorentz transz-
lokális U(l) transzformációhoz tartozó megmaradó Noether - áram (a 3. feje-
formációt) és eltolást tartalmaz:
zetben leírtak alapján) könnyen meghatározható:
X' = Ax+a, (4.88)
(4.82)
amelynek során a feles spinű részecskéket leíró spinortér az alábbiak szerint
A lokális 81'JI' = O mérlegegyenletből következik az alábbi megmaradó töltés:
transzformálódik:
: Q :=: J 3
d xJO : = J 3
d x'I/Jt'I/J = J(~:~3 L [b~(k)b,,(k) - 4(k)d,,(k)]. (4.89)
" (4.83)
Jól látható, hogy a megmaradó (normál rendezett) töltéshez a fermionok és
az antifermionok (elektronok és pozitronok) ellentétes előjellel járulnak hozzá: Befejezésül a feles spinű terek kvantálása tárgyalásakor két fizikai relevanciá-
röviden a részecskék és antirészecskék (U(l)) elektromos töltése ellentétes. jú megjegyzést érdemes tenni: az egyik a mikroszkopikus kvantumelmélet és a
speciális relativitáselmélet kauzalitási elvének a kapcsolatát, a mikrokauzalitást
érinti, a másik a spin és a statisztika összefüggését.
A négydimenziós téridőben történő eltolásokkal és forgatásokkal szembeni szim-
metria is generál Noether áramokat, amelyek az energia - impulzus tenzorban,
illetve az impulzusmomentum sűrűségtenzorában foglalhatók össze (ld. 3. fe- Mikrokauzalitás
jezet). A feles spinű terekre ez a következő:
A nemeltűnő kommutátorok miatt a szokásos kvantummechanikai tárgyalásban
Energia - impulzus tenzor (szimetrizálás nélkül): egy korreláció (ún. korrespondencia) lép fel bizonyos fizikai mennyiségek között.
Ez ellentmondhat a lokalitás elvének, s ezzel "fénysebességnél gyorsabb" kvan-
TI''' = i"1jj,1'8"'I/J, (4.84) tumeffektusok lehetőségét teremti meg (pl. alagutazás). Ilyen paradoxonokat
84 4. KVANTÁLÁS 4.4. A DIRAC PROPAGÁTOR 85
elkerülendő a térelmélet operátorainak kommutátora minden, klasszikusan aka- 4.4. A Dirac propagátor
uzális, azaz fénykúpon kívüli téridőpont párra eltűnik:
ha (x - y)2 < 0, azaz az x - y szeparáció térszerű. Fermionterekre egy hasonló A propagátort, ugyanúgy mint skalárterek esetén, a forrással rendelkező moz-
összefüggés igaz, de mindez az antikommutátorra érvényes: gásegyenlet Green függvényéből határozzuk meg. A forrásos Dirac egyenlet,
kvantálásra épül. A módussorfejtésben szereplő b és bt (valamint d és di) A Dirac-egyenlet Fourier transzformálásával a Dirac-operátor inverze formálisan
operátorok antikommutáló tulajdonsága, megadja a propagátort,
2b t bt = 0,
2bb = 0, (4.92)
SF ( X - Y ) -- J rrk
(27r)4 e
-ik·(x-y) ( kl' _ )-1
II'. m . (4.98)
°
összefüggés azonban azt jelenti, hogy az N operátornak csak 1 vagy sajátértéke
lehet.
A Dirac-propagátor alapvető kapcsolata a Feynman-propagátorral a Fourier
transzformált ak explicit említése nélkül is felírható:
(4.101)
A feles spinű terek Fermi statisztikát (Pauli elvet) kielégítő részecskéket írnak V égezetül a Feynman-propagátor tárgyalásánál már megismert retardált és avan-
le. zsált hatásterjedés következményeit vizsgáljuk meg a Dirac-propagátor esetén.
Ehhez a pozitív, illetve negatív energiájú állapotokra történő vetítések operá-
torait használjuk feJ:.
(4.102)
I
I
I
.1
86 4. KVANTÁLÁS
"~4 (OI~,,(X)1/I,,(Y)IO)J .
gi fokon alapuló direkt kanonikus kvantálás után az expliciten Lorentz-invariáns
i0(y - x) (4.106) (de a fizikai intuíció számára nehezebben értelmezhető) Gupta - Bleuler mód-
szerrel ismerkedünk meg. Végül az atommagok egy közelítő térelméleti mod-
Az időkoordinátákra vonatkozó 0-függvényes felbontást röviden mint időrende ellejét tárgyaljuk, amely a feles spinű nukleonok mellett zérus és egyes spinű
zett szorzatot írhatjuk: tömeges mezonokkal igyekszik leírni amagerőket.
(4.107)
87
88 5. MÉRTÉKELMÉLET 5.1. A TÖMEGES, l-ES SPINŰ TÉR KVANTÁLÁSA 89
a vektorteret egy V/l(x) négyespotenciál írja le. Már ebből sejthető, hogy a Három vagy négy független komponensre vonatkozik a (5.3) mozgásegyenlet? A
szokásos mozgásegyenlet (hullámegyenlet), illetve energiakifejtés mellett, - ami kérdéses egyenlet J.L irányú parciális deriváltja,
a kvantumok fizikai interpretációját adja - egy további összefüggésnek, ún.
mellékfeltételnek kell teljesülnie a vektortér komponensei között. (5.4)
A fenti Lagrange sűrűség téridő- integráljából, a hatás ból levezethető az alábbi Megjegyzendő azonban, hogy a vektortér nem egyenértékű 4 skalártérrel, mert
mozgásegyenlet : a komponensek nem függetlenek.
(5.3)
Konjugált impulzus
A hatás,
A következő lépés a kanonikus kvantálás módszere szerint a térváltozókhoz kon-
jugált impulzusváltozók meghatározása. Ezt az alábbi háromdimenziós jelölések
variációja bevezetésével végezzük el: legyen a négyespotenciál V/l = (vo, V). Ekkor az F/l v
térerősség egyértelműen jellemezhető egy elektromos és egy mágneses térrel:
óS= jerx [-~F/l,,(a/lÓv"-a"ÓV/l)+m2V/lÓV/l],
(5.9)
ami az első két tag parciális integrálása után
A (5.2) Lagrange sűrűség ezekkel a jelölésekkel
ÓS = j erx [~a/lF/l"ÓV" - ~a"F"/lÓV/l +m2V/lÓV/l]
C= ~ (E 2 - .82 ) + ~m2 (V02 - V2 ) (5.10)
alakot ölt, az első tagban végrehajtott J.L ++ 1/ indexcsere és a második tagban
az F/l" térerősségtenzor antiszimmetriájának kiihasználása után, végül az alábbi alakot ölt. A Vo komponenshez konjugált impulzus,
kifejezést adja:
ac
Ilo = - . = o, (5.11)
avo
,
Ez a képlet világosan kifejezésre juttaja, hogy a tömeges, egyes spinú térnek 3 Látható, hogy a transzverzális komponensek sorfejtése az m = O tömegtelen
polarizációs állapota van. Azt is mutatja azonban, hogy a transzverzális és lon- esetben is értelmes, ugyanez nem mondható el a longitudinális komponensről.
gitudinális szabadsági fokok nem egyformák, különbözőképpen járulnak hozzá Ez összhangban van azzal a ténnyel, hogy a tömegtelen magasabb spinű terek
a teljes energiához. polarizációs állapotainak száma 2, s nem (2s + 1).
T: (k 2 + m 2) ICT(a~h + aThO)12 ~ wa~aT, Egyszerű lenne a tömeg nélküli vektortér (pl. a Maxwell egyenletekkel leírt
klasszikus elektrodinamika vektorpotenciáljának a) kvantálása a tömeges vek-
L: m21cdalh + aLh*)12 ~ walaL (5.24) tortér m ooo? O határeseteként. Sajnos ez formálisan megoldhatatlan, mert a
tömeg több képlet nevezőjében szerepel. Ehelyett a Maxwell egyenleteket újra
Ezt figyelembevéve az operátor-sorfejtési együtthatók, CT és CL ,az alábbiak az alapokból kiindulva kell kvantálni.
szerint rögzíthetők:
1
CT=-- (5.25) A
..j2W
(5.30)
azaz a transzverzális módusok normalizálása megegyezik a skalártér kvantálá-
sakor alkalmazott faktorral. A longitudinális módusokra viszont, forrás nélküli Lagrange sűrűségből következő Maxwell egyenletek (négydimenziós
jelölésmódban)
(5.26) (5.31)
jól mutatják a térerősségtenzor Fourier komponenseinek a transzverzalitását.
adódik. A transzverzális és longitudinális vektortér komponensek keltő és el-
Miután a hatás közvetlenül csak Fllv-t tartalmazza, kinetikus energiával analóg
tüntető operátorok szerint sorfejtése tehát
járulékot csak a két transzverzális módus esetén kapunk. Viszont a töm~~es vek-
tortér esetétől különböző módon a allAIl = Ofeltétel nem jelenik meg.Osszesen
J d3 k
(2./1-)3
1 - (k) (
,j2WkCTó aT;
(k) -ik·.,
e + aT;t (k) eik ..,) , tehát 4 szabadsági fok lép fel, de abból csak 2 dinamikus: a kvantálási előírásnak
egymástól egy ún. mértéktranszformációban különböző vektorpotenciálokból A P"v tenzor projektor tulajdonsága, p2 = P, a megfelelő tenzorindexek au-
egyformán nyerhető. Ilyen transzformációk folytonos csoportot alkotnak, a vek- tomatikus összegezésével értendő:
torpotenciál változása egy tetszőleges skalár függvény parciális deriváltjaiból (9"v - O-lo"ov) (9r - D-lOVO>.)
áll:
9,,>. - 0- 1 0,,0>. - 0- 1 0,,0>. + 0-20"ovovo>.
M" = o"A(x). (5.32)
= gJl)" - o- 1 8J.!8A = PIJ)'" (5 .35)
Mint azt a 3.2 fejezetben tárgyaltuk, két ilyen mértéktranszformáció egymás-
Egy további könnyen ellenőrizhető tulajdonság a transzverzalitás
utánja is mértéktranszformáció. Az elektrodinamika a folytonos V(l) csoport
szimmetriáit valósítja meg. A fenti általános mértéktranszformáció a térerős P"vov = O. (5 .36)
ségtenzort, s így a Lagrange sűrűséget, illetve a hatást változatlanul hagyja. !
A P projektor fizikai jelentését könnyebben megérthetjük, ha megvizsgáljuk
hatását egy olyan vektorpotenciálra, amely az azonos an nulla (vákum) vek-
Mértékrögzítö feltétel torpotenciálból mértéktranszformációval nyerhető (az ilyen vektorpotenciálokat
hívjuk "tiszta" mértéktereknek) :
A mértékinvariancia tehát vezető elv az elektrodinamika kvantálásánál. Vizs- (5 .37)
gáljuk meg közelebbről, miért is nem működik a naiv kvantálási eljárás! A
probléma gyökere a Langrange függvényről a Hamiltoni dinamikára való átté- Ez a projektor tehát egy tetszőleges vektorpotenciált, s annak ugyancsak tetsző
résnél jelentkezik: a tömegtag invertálása m -+ O határeset ben nem jól definiált! leges mértéktranszformáltját ugyanarra a P A vetített objektumra "zsugorítja"
az összes lehetséges AI'(x)-ek konfigurációs terében. Vagyis ennek a projektor-
c = ~q2 - 2~p2 + V(q)
nak az invertálhatatlansága a mértékinvarianciát tükrözi.
V(q) ++ Ji =
A kínálkozó módszerek a nulla tömegű módusok invertálására: - kis véges tömeg A fizikai altér
bevezetése, több 110 jellegű tag kijátszása egymás ellen, vagy mellékfeltételek
bevezetése - a térelméletben is megjelennek, alkalmazásuk azonban többnyire
bonyolult környezetben valósul meg. Az elektrodinamika, s általánosan bármely mértékelmélet kvantálásakor tehát
alapvető kérdés a " kinetikus" hatástagban szereplő (mértékszimmetriát tükrözö)
projektor formális invertálása. Erre direkt út ként kínálkozik a mértékinvariancia
A kanonikus kvantálás kiindulópontjaként az elektrodinamika hatásfunkcionál- explicit megsértése, amit egy olyan "potenciál" Lagrange-hoz való hozzáadásával
ját a négyespotenciállal fejezzük ki: érhetünk el, amely egy adott, ún. mértékrögzítő mellékfeltétel esetén minimális.
Az invarianciasértő, a vektorpotenciált (legalább) kvadratikusan tartalmazó tag
a P projektorhoz egy (legalább) konstans járulékot ad, ami így invertálhatóvá
(5.33)
válik.
1. Kijelölni egy irányt, vagyis elvágni a csészét. Ez egy mértékrögzítő mel- Hasonlóan a konjugált impulzus szerep ét játszó E elektromos térerősség rrO-t
lékfeltétel, pl. 81'AI' = O kirovásával egyenértékű . már nem tartalmazza (az nulla), s kielégít egy időfüggetlen meJlékfeltételt, a
Gauss törvényt:
2. Kicsit megdönteni (vagy deformálni) a csészét úgy, hogy az alsó körvonal (5.39)
egy pontja lokális és abszolút minimummá válik. Ez a potenciálhoz egy
új, a mellékfeltétel négyzetével arányos tag hozzáadását jelenti. forrás nélküli esetben. A megfelelő kvantumelmélet állapotai minden időpilla
natban kielégítik ezt a feltételt, a kvantálás úgymond a "fizikai altéren" történik:
A fenti analógia alapján a mértékrögzítés (angolul gauge fixing) az elektrodi-
namika Lagrange sűrűségét az alábbi módon változtatja meg: (5.40)
1 I 2
Végeredményben a E konjugált impulzusváltozóból is csak a két transzverzális I
Lg! = LMaxwell - 20 (F(A)) , (5.38) marad: a Gauss törvényt kielégítő E vektorok szintén 2 dimenziós vektorok.
• Lorentz gauge:
értéke szerinti megkülönböztetés is létezik: ezúttal négyesvektor k = (Wk, k) és x = (t, i) jelölésekkel. A vektorpotenciál
térbeli irányát módusonként kifejező E polarizációs egységvektorok transzver-
• Landau gauge: 0=0. zálisak:
(5.44)
• Feynman gauge: o = 1.
A ). = 1,2 esetek lehetnek a lineáris polarizációnak megfelelő tengelyirányúak,
• Unitér gauge: o = 00. vagy a cirkulális jobb illetve bal irányú polarizációnak megfelelően jelölhetnek
+1 illetve -1 helicitásállapotokat. A Fock téren ható a és at operátorok felcse-
rélési relációja impulzus- és helicitás szerint diagonális:
Végül a kanonikus kvantálás egy adott mérték (azaz mellékfeltétel) rögzítése (5.45)
után a szokásos módon végrehajtható. Ezt a folyamatot - vázlatosan - a
Coulomb mérték példáján mutatjuk be. Az térenergia és az térimpulzus sorfejtése így módusonként két transzverzális
kvantumnak felel meg. Normál rendezett alakban
A Coulomb feltétel V . A = O. Ebben Ao nem szerepel, de ez úgyis sztatikus
változó, ugyanis a hatásban eleve nem szerepel Ao időderiváltja. A Coulomb
feltétel szerint a vektorpotenciálnak a longitudinális Fourier komponense eltűnik,
:H : = ~ 1 3 2
d x (E + jj2)
2
A=]
1 3k
= 2: (~71")3 wkatA(k)a),(k),
a dinamikai szabadsági fokok tehát a két transzverzális komponensre korláto-
zódnak. : ft : 1E d3 x x jj = ti (~:~3
A=]
katA(k)a),(k) . (5.46)
l 5.3. A GUPTA - BLEULER M6DSZER 99
l
98 5. MÉRTÉKELMÉLET
A mértékelmélet fent jelzett, a fizikai altérre szorítkozó kvantálása rögzített 1 Lorentz invariáns propagátor
mérték esetén pontosan visszaadja a fizikai (dinamikus) szabadsági fokoknak 1
megfelelő energia- és impulzuskvantumokat. Ezzel akár meg is elégedhetnénk,
de sajnos a relativitáselméletet tükröző Lorentz invariancia többé nem látszik
explicit módon a képletekben. A propagátor, ami elvileg az AI'(x)A,,(x' ) szorzat
időrendezett várható értéke a vákumállapotban,
!
,
A propagátor tartalmazza tehát a P tenzor inverzét:
(5.51)
s mint ilyen Lorentz kovariáns, a fenti módszert követve Lorentz-indexes jelölés- sértő mellékfeltétel konkrét alakjától! Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a
módban csak körülményesen kifejezhető tagokat is tartalmaz. Az Ao időszerű propagátor nem mértékinvariáns mennyiség. Aszórási mátrix ésa hatáskereszt-
komponenst kijelölő egységnyi négyesvektort ul'-vel jelölve a propagátor a metszet azonban fizikailag mérhető mennyiségek, ezért ezek már nem függhet-
Coulomb gauge-ben a következő: nek az a paramétertől. Ez a követelmény egyben a hosszadalmas részecskefizikai
számolásokban használható egyik ellenőrzési elvként funkcionál. Aszórási mátrix
számolásának alapelveivel a térelméletben a "Perturbációszámítás" fejezet fog-
(5.48) lalkozik.
Itt a hozzáadott mértékrögzítő potenciál miatt P már nem projektor, s így A térkvantumok Fock-terében ható a operátorok csererelációi,
invertálható:
,(5.50) [a>-(k),a t >.' (k')] = -g>'>" (27l")3 ó3(k - k'), (5.57)
100 5. MÉRTÉKELMÉLET 5.3. A GUPTA - BLEULER MÓDSZER 101
kifejezésre jutattják a négy polarizációs módus (skalár, longitudinális és két diszperziós reláció. Haladjon ez a foton az x-irányba (természetesen fény-
transzverzális módus) merőlegességét a Minkowski metrika szerint. Valóban, sebességgel, ami az általunk használt mértékegységekben c = 1). Ekkor a
a négy polarizációs bázisvektor közül csak a >. = O-hoz tartozó, ún. "skalár" négyesimpulzusa
hossznégyzete +1 a másik háromé -1 (ezek térszerű négyesvektorok ).
kl' = (k,k,O,O) .
A fentieknek megfelelően a Feynman mértékben a szabad foton-propagátor ará-
nyos a metrikus tenzorral és a Feynman - propagátorral: Ebben az esetben ao egy skalár, al egy longitudinális, míg a2 és a3 egy-egy
transzverzális fotont tüntet el. A Gupta - Bleuler feltétel szerint
(5.58)
Hogy' lehet viszont az, hogy az előző alfejezetben tárgyalt 2 szabadsági fok
(két transzverzális foton) helyett 4 -féle polarizáltságú foton jelenik meg? Ez vagyis a skalár és longitudinális fotonok száma minden fizikai állapotban mege-
nyilvánvaló ellentmondás. gyezik.
Egy valódi (önállóan detektálható) foton tömege nulla, ezért igaz rá a k,.kl' = O
102 5. MÉRTÉKELMÉLET
5.4. A MAGANYAG EGY TÉRELMÉLETI MODELLJE 103
Térben és időben változó mezőkkel, terekkel nemcsak elemi részecskéket lehet Ennek alapján a magerők effektív (vagyis nem elemi részecskefizikai) modellje a
leírni, hanem összetett, bonyolultabb szerkezetű objektumokat is; ez esetben nukleonokat leíró 1j;(x) spinormezők mellett tartalmaz két tömeges bozont, egy
az elmélet csak közelít ö érvényü, olyan alacsonyenergiákon (olyan hosszú huJ- VI'(x) vektormező és egy S(x) skalármező képében. A Lagrange sűrűség ennek
lámhosszokon) használható, ahol az összetett objektumok belső szerkezete nem megfelelően összetett. A szabad fermionokat (nukleonokat), a szabad skalár
szenved változást. Egy ilyen alkalmazási példa az atommagot felépítő protonok mezont és a szabad vektor mezont leíró tagok rendre a már korábban tárgyalt
és neutronok között ható magerők egy érdekes átlagtér mOdellje a Waleeka mod- sémát követik:
ell.
1iJ (ir· 8 - m) 1j;,
A Walecka modell egy relativisztikus térelméleti modell. A feles spinü nuk- ~(8
2 I'
S)(8I'S) - ~m2S2
28'
leonok mellett kétféle mezonteret vesz figyelembe: egy skalár mezont, amely a
__ IF FI''' I 2v. VI' (5.63)
nukleon ok (protonok vagy neutronok) között vonzó kölcsönhatást közvetít és egy Ly -4:1''' +2m~1' .
vektor mezont, amely taszító erőt eredményez a nukleonok között (ugyanezen
Itt a megfelelő térerősség tenzor FI''' = 81' V" - 81.' VI'.
vektormezon persze egy nukleon és egy anti-nukleon között már vonzó kölcsön-
hatást okoz, de a természetben nem fordul elő nukleonokból és anti-nukleonokból
álló "vegyes" kötött állapot) .
Kölcsönhatás amezonokkal
Az első mezontérrel operáló magerö-elmélet Yukawa elmélete volt, ahol pionok
közvetítették az árnyékolt Coulomb-potenciálnak megfelelő kölcsönhatást az
atommag alkotórészei, a nukleonok között. A A nukleonok és mezonok között kölcsönhatás lép fel, ezt kettőnél több térope-
rátor szorzatát tartalmazó tagok írják le (hiszen így lépnek fel a kvantumokat
1 számláló at a kombináción túlmutató, új kvantumokat keltő operátorkombiná-
V(r) ex _e-mr (5.60)
r ciók a Fock térben). A legegyszerűbb ilyen tagok alkotják a Walecka modell
típus ú potenciált mindmáig Yukawa potenciálnak nevezik a magfizikában. A kölcsönhatást leíró részeit: a nukleonok kölcsönhatnak a skalár mezonnal, a
pion eset én az árnyékolási tömeg a pion tömege, m". ~ 140 MeV, ami kb. megfelelő Lagrange-járulék,
heim ~ 1.4 fm árnyékolási hossznak felel meg. A Walecka modellben egy (5.64)
ennél rövidebb hatótávú, vagyis nehezebb mezonok közvetítik a kölcsönhatást,
a skalár mezon tömege kb. m. ~ 500 MeV, a vektor mezon é kb. m~ ~ 800 A vektormezonok és a nukleonok kölcsönhatását leíró járulék, hasonlóan
MeV . A nukleon - nukleon potenciál két Yukawa jellegű tag összege: (5.65)
A m•r
V(r) = _e- B
_ _ e- m • r A kölcsönhatások erősségét az ún. csatolási állandók (itt gs és gy) szabályozzák.
r r ' (5.61)
Az előjelkülönbség abból fakad, hogy míg a skalár mezon cseréje egy vonzó
megfelelő A, B együtthatókkal. hatást közvetít ( a Lagrange-ban a potenciális energia mínusz előjellel szerepel),
addig a vektor mezon taszít. A skalár, illetve vektortérhez a fermionokat leíró
spinortérből és a C4 alegbra megfelelő elemeiből konstruált áramok (azaz skalár,
Sztatikus potenciálok azonban nem egyértelmüsítenek egy relativisztikus elmé- illetve négyesvektor) csatolandók.
letet, ehelyett valamilyen Lagrange sürüségből kell kiindulni. A kapcsolatot a
Yukawa potenciál Fourier transzformáltja,
Az eredő Lagrange - sűrűség fermiontereket tartalmazó tagjai összegyűjthetők
1 egy olyan alakba, amely hasonlít a szabad fermionok megfelelő járulékához:
V(k) ex - _ - - (5.62)
k 2 +m2 (5.66)
104 5. MÉRTÉKELMÉLET 5.4. A MA GANYA G EGY TÉRELMÉLETI MODELLJE 105
A parciális deriváltak helyett egy kovariáns derivált, A négyesáram időszerű komponense pedig a nukleon - antinukleon sűrűséget
adja (ami normál esetben a nukleonok sűrűsége):
D~ = a~ +i9vV~ (5.67)
(5.74)
jelenik meg, aminek az ún. "kinetikus" négyesimpulzus,
A megfelelő (konstans) háttérterek tehát
II~ = ri' - 9v V~ (5.68)
felel meg síkhullám bázisban, míg a tömegtag egy ún. "effektív" tömeget alkot,
amely függ a skalártértől:
m. = m-9s8. (5.69) (5.75)
Erre a jelenségre mondjuk azt, hogy a nukleonok "felöltöznek" amezonháttérben,
effektív nukleonokká válnak. Az effektív nukleonok diszperziós relációja az en- Az effektív nukleonok energiaképlete,
nek megfelelően módosított Dirac egyenlet ből származtatható:
E(+) = 9vVo + j r + (m - 9s8)2 (5.76)
(5.70)
nemrelativisztikus sorfejtésben világosan mutatja a vektormezonok taszító és a
A mezonterekre vonatkozó mozgásegyenletek a hatás variálásával Euler - La- skalármezonok vonzó hatását:
grange egyenletekként adódnak:
E(+) ~m + -v- + (9VVo - 9,8) + ... (5.77)
(O +m~)8 9s;jj1j;, 2m.
(O +mt)V~ 9v;jj/~1j;, =
Az m. m - 9S8 effektív tömegű (könnyebb) nukleonok tehát egy V 9v Vo - =
a~v~ = o. (5.71) 9s8 effektív potenciálban mozognak. A nukleon ok tulajdonságait módoJítja a
mezonháttér, amelynek nagysága viszont a nukleonoperátorok bilineáris kife-
Ezt az egyenletrendszert a kölcsönható nukleonokból álló rendszer, a "mag- jezéseinek várható értékeitől, azaz a nukleon kvantumok számától függ. Ez
anyag" leírásához bizonyos közelítések alkalmazásával oldjuk meg. A fermi- egy tipikus "önkonzisztencia" probléma, amelyn~k a megoldása a paraméterek
onokból csak O vagy maximum 1 lehet egy adott kvantumállapotban, ezeket (tömegek, csatolási állandók) nemlineáris függvénye.
kénytelenek vagyunk kvantumosan kezelni. A mezonok viszont bozonok, ame-
Iyekből akár nagyon sok is lehet azonos kvantum állapotban. Ilyen (bozonikus)
állapotokra a terek a kvantumhatározatlanság elhanyagolásával, klasszikusan A nukleon operátorok síkhullám bázisú sorfejtése segítségével a keresett (;jj1j;)
kezelhetők (miután (~2) ~ (N + l)h és (~)2 ~ Nh, a kvantumbizonytalanság és (1j;t 1j;) várható értékek meghatározhatók csak nukleonokat (antinukleonokat
O(l/v7V) rendű a várható értékhez képest). nem) tartalmazó állapotban. A hol az egységmátrixot (l), hol a 10 mátrixot
tartalmazó kifejezésekben szereplő mátrixot r-val jelőlve az alábbi képletre
jutunk:
Effektív nukleonok és az átlagtér
Ebben a kifejezésben
(5.81)
-m = l+cs
m.
21 o
kF
k -2'
dk2k
+m.
2
(5.87)
egy sok-kvantumos állapotban. Ezzel a keresett várható értékek térfogati átlagai ahol
a spinállapottól függetlennek gondolt n,,(k) = n(k) nukleon betöltési számok 2 2 g~
függvényei: . CS=2-2' (5.88)
7r ms
(5.82) A (5.87) egyenlet megoldása mindig m. ::; m, egyenlőség a k F = O, nulla
sűrűségű esetben lép fel. A magon belül a nukleonok tehát könnyebbek mint
A spinorok normálása miatt az Q spinállapot - indexre való összegezés most azon kívül, vonzás lép fel. Az energiának persze nemcsak nyugalmi, hanem
már könnyen elvégezhető : kinetikus része is van, ez utóbbi a kisebb tömeg miatt - ugyanolyan impulzus
mellett - nő. A jellegzetes impulzusokat viszont a Fermi-impulzus, kF szabja
(5.83) meg, vagyis végső soron a sűrűség. A maganyagban az egy nukleonra jutó
kötési energia é/n - m. függ tehát az n ~ k} sűrűségtől; ennek a függvénynek
Ezzel a térfogatra átlagolt nukleon várható értékek a betöltési szám impulzus- egy adott véges sűrűség mellett minimuma van. Ez az ún. telítési (szaturációs)
sűrűség, no R: 0.17 fm- 3 , a maganyag (s ezzel a nagyobb atommagok) egyensúlyi
integráljaival fejezhetők ki, amik T = O hőmérsekleten egy kF nagyságú im-
pulzusig betöltött Fermi-gömböt alkotnak. sűrűsége .
(5.84)
A gap - egyenlet
2 k}
37r 2 '
= -2
7r
21 o
kF
dk m•k
Jm~
2
+ k2 .
(5.85)
6.
Pályaintegrál
109
•
110
6. PÁLYAINTEGRÁL
6.1. A .S CHRÖDINGER EGYENLETTÖL A PÁLYAINTEGRÁLIG III
Az alapkérdés az, hogy mennyiben szakít a kvantummechanika a klasszikus tárgyát képező mikrovilágban nem lehet nulla, de a klasszikus elmélet~en annak
fizikával. Mekkora szakítást jelent maga a Schrödinger egyenlet a klasszikus kéne lennie, térjen el nullától itt-ott, de az összeltérés legyen mmtmalls. Igy a
mechanika mozgásegyenletével ? klasszikus mechanikához legközelebb esö elméletet kapjuk.
Stacionárius Schrödinger egyenlet A helyi eltéréseket természetesen egy pozitív definit w faktorral súlyozva is
összegezhetj ük:
Ez az ist jelenti, hogy a klasszikus stacionárius Hamilton-Jakobi egyenlet, A (6.7) és (6.8) képleteket behelyettesítve a (6.6) variációs elv~e. egy a, 'I/J( Q)
függvénytöl négyzetesen függö funkcion~r~ jutu~k, ~el,ynek mlmmumat ker-
essük. Ez természetesen egy 'I/J-ben linearls optlmaJl:á!o ,el?Yen.let~e vezet. A
, (6.4) e oldások linearitása a kvantummechanikában szinten klserletl teny, ez a fel-
m g egyszersmind összefüggést teremt a (6.7)-ben szerepl"o .1.
tétel 'k ' l 'es a w
y' el ona
112 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.1. A SCHRÖDINGER EGYENLETTŐL A PÁLYAINTEGRÁLIG 113
K == dt
3
d Q w( Q, t) 1 1 + V (Q) + (6.15)
A variációs elv tehát pusztán a 1f; eikonállal kifejezve az alábbinak adódik:
a komplex 1f;-nek egy bilineáris funkcionáljára vezet:
f d Q (/';.2
3
2m (81f;)2
8Q + (V(Q) - E)1f; 2) == MIN. (6.9)
(6.16)
őK
ő1f;"
Most tekintsük át az időfüggő esetet! A levezetés analóg a stacionárius eset-
őK (6.17)
hez, csupán néhány ponton van változtatás (ezek azonban komoly matematikai
ő1f;
kiterjesztést jelentenek).
Az egyenlet második felének komplex konjugáltja (valós V potenciális energia
A klasszikus dinamikát a Hamilton - Jakobi egyenlet írja le: esetén),
(6.11)
( ŐK)·
ő1f;
== -~~1f;+V1f;-k';P==O
2m 8Q2 '
(6.18)
s == klog1f;, (6.12) következik. Vagyis a (6.12) eikonálképletben szereplő k állandó tisztán képzetes.
Amennyiben a h redukált Planck állandóval arányos, azaz k == -ih == ~, az
de 1f; ( s ezért a k együttható is, valamint az S hatás) komplex értékeket is
ismert időfüggő Schrödinger egyenletre jutunk:
fel vehet. Ezzel persze még messzebbre kerülünk a klasszikus mechanikától, a
matematikai apparátus (komplex mennyiségek, lineáris egyenletek) a hullámok 2
leírására kezd emlékeztetni. Innen a "hullámmechanika" elnevezés. A komplex ih1f;. == ( - h- -82- + V(Q) ) 1f;. (6.20)
2m8Q2
hatás és eikonál, 1f;, amit ettől fogva hullámfüggvénynek nevezünk, azonban
nem változtathat a kinetikus energia és az integráló súly pozitív definitségén Ez az eredmény általánosan és formálisan az impulzus
(mert különben a variációs elv is értelmét vesztené). Ezért a kinetikus energia
kifejezése komplex S hatás esetén h 8
(6.21)
P==i8Q'
2
T == _1 1 8S 1 (6.13) valamint az energia
2m 8Q
h8 (6.22)
E == - - -
lesz, s az integráló súlyfaktor i 8t
(6.14) helyettesítésével az
E == 1i.(P, Q) (6.23)
Különbség a stacionárius esethez képest az is, hogy az integrálás a Q "tér"-
koordináta mellett most az időre is kiterjed: az eltérés a klasszikus dinamikától összefüggéssel egyenértékű. Ez a megfeleitetés egyrészt a tér és időkoordináták,
nemcsak itt-ott, hanem ekkor-akkor is megengedett. valamint az impulzus és az energia közötti relativisztikus kapcsolatot tükrözi,
114 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.2. KOHERENS ÁLLAPOTOK ÉS TEREK 115
másrészt az operátor - reprezentáció a Heisenberg - féle határozatlansági relációt Az egymáshoz csatlakozó pályadarabok fázisfaktorai azonban összefoglalhatók
is visszaadja. egyetlen, a teljes pályára vonatkozó hatást tartalmazó fázisfaktorba. Így a kezdö
és végállapot közötti eredő komplex fázisfaktor, az ún. átmeneti amplitúdó,
alternatív pályákra vonatkozó összegként jelenik meg:
A Schrödinger egyenlet fenti származtatása végülis a kvantummechanikai hul-
lámfüggvény és a klasszilrus hatás alábbi kapcsolatára vezet: G= (""kezdeti "
~
e ks I_I, )
'l'veg' (6.27)
palyak
(6.24)
Eme összegek végtelenül finom felbontású határértéke az ún. pályaintegrál (ami
Valós S hatás (pl. szabad mozgás ~lasszikusan megengedett pályán) eset én a"" végtelen sok változós integrálnak felel meg formálisan):
hullámfüggvény egy egységnyi abszolút értékű komplex szám, egy fázisfaktor.
ilyen esetben a w = 1 integráló súly térben és időben egyenletes megtalálási
valószínűségnek felel meg. Komplex, netán tisztán képzetes hatás a klasszikus
G(Ql,tl iQ2,t2) = J V[Q(t)Je*s. (6.28)
mechanikában nem fordul elő. A kvantummechanikában ez azonban lehetséges Apályaintegrál térelméleti használata ehhez az alapkoncepcióhoz már nem ad
(pl. olyan tartományban való mozgás - ún. alagutazás - ahol a kinetikus energia hozzá semmi lényegeset. A Q(t) koordináta helyett <p(x, t) tereket használunk
klasszikusan negatív lenne, vagyis az összenergia kisebb a potenciális energiá- és a hatás sem egy pálya menti időintegrál, hanem a terek fejlödését a négy-
nál ). Ekkor van a mozgásnak olyan tarománya, ahol a hatás neme!tűnő képzetes dimenziós téridőben követő, Lorentz-invariáns négyesintegrál. Ennek ellenére a
résszel rendelkezik. ilyen pályaszakaszokhoz egy egynél kisebb w integráló súly módszer neve továbbra is pályaintegrál.
tartozik.
Feynman pályaintegrál (FPI) Ahogy a Feynman pályaintegrál a klasszikus elméletre leginkább támaszkodó
kvantálási eljárás, ugyanúgy a kvantumállapotok klasszikushoz legközelebb álló
Ha térben és időben kellően sűrűn helyezkednek el a megfigyelési pontok, akkor cimkézése az ún. koherens állapotok bázisán történik. Ebben az alfejezetben
egy-egy pálya mentén a terjedés (propagálás) kis szakaszaihoz tartozó eikonálok ezekkel az állapotokkaI, térelméleti általánosításukkaI és pályaintegrálási hasz-
a megfelelő hatással hozhatók kapcsolatba: nálatukkal ismerkedünk meg.
""r(ti) = exp GS(ti-l, ti)) . (6.26) A koherens állapotok eredetileg bozonikus szabadsági fokok tanulmányozása
116 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.2. KÓHERENS ÁLLAPOTOK ÉS TEREK 117
során kerültek a figyelem középpontjába, különösen a lézeroptika kapcsán. De- akkor a IV) koherens állapothoz jutunk, amely az J(x) és g(x) valós függvényekkel
finíciója szerint egy koherens állapot az eltüntetó operátor sajátállapota (tetsző jellemezhető :
leges komplex z sajátértékkel):
IV) = lj, g) = ei J dz(f(z)<I>(Z) - 9(z)II(z» 10). (6.38)
alz) = zlz). (6.29) Ebben a kifejezésben J és g valós függvények, il> és II hermitikus operátorok. A
IV) térkoherens állapot tehát ei(hermitikus), azaz unitér transzformációval szár-
llyen állapotok a különböző betöltöttségi számú Fock-tér beli állapotok rögzített
maztatható a vákumból. Az x szerinti integrálás természetesen lehet többdimen-
relatív fázisú (azaz koherens) keverékei, konstrukciójuk alapján végtelen sok
kvantumot is tartalmazhatnak: ziós is, sőt tartalmazhat további kvantumszámok (pl. polarizációs index) szerinti
összegzéseket is. Érdekes tulajdonsága ennek az állapotnak, hogy minimális ha-
lz) =N (iD) + zll) + ... + ~In) .. .). (6.30)
tározatlanságú és a téroperátorok IV)-beli várható értékei pontosan az állapotot
indexelő valós függvényéket szolgáltatják:
Itt az (vI il> (x) IV) = g(x), (vIII(x)lV) = I(x) . (6 .39)
(6.31)
A kvantumoszcillátorral való analógia alapján azt mondhatjuk, hogy g(x) a ko-
normálási tényezőt a ordináta és I (x) a kanonikusan konjugált impulzus szerinti állapotok indexelései.
(zlz) =1 (6.32) Ilyen állapotok egy folytonos fázisteret alkotnak, egy-egy állapot "mérete" egy
feltételből határozhatjuk meg. A [a, at] = 1 felcserélési reláció,
s az aiD) = O elemi cella: 2rrn. A pályaintegrál mérték tehát koherens bázison az alábbi,
vákumállapotot definiáló összefüggés ismeretében a lz) koherens állapot a k~ határesetben végtelen dimenziós integrálmértékkel ekvivalens:
vetkező, alternatív képlettel is kifejezhető: N
VV VIV r II dJ;dg
N~oo
i
(6.40)
lz) = ezal-z"a 10). (6.33)
= g= 2rrn .
i=1
Ez a kifejezés általánosítható sok szabadsági fokú rendszerekre is, A pályaintegrál mérték (Wiener mérték) a kvantu.mmechanikai alternatívák (át-
meneti amplitúd6k) összegzéséhez használt mérték.
I{zd) = eL.(z.al-z;a.) 10). (6.34)
s egy megfelelő függvényrendszer bázis segítségével térelméleti alkalmazásokra A H8lIlilton íüggvény és az FPI
is.
(6.37)
119
118 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.2. KÓHERENS ÁLLAPOTOK ÉS TEREK
Azt is figyelembe kellett vennünk a fenti kifejezésben, hogy minden e idő alatt
(6.42)
()
(f,gliTi{)t l/ ,g)==2 II (. .)
cfx gl-Ig (6.49)
az e- i Hjh evolúciós operátor szerint változott az állapot a Schrödinger egyenlet Az időben felosztott pálya menti faktorok tehát e-ban elsőrendig összefogva
alapján. A fenti kifejezésben koherens állapotok közötti átmeneti mátrixelemek
N-szeres szorzata szerepel. Megjegyzendő azonban, hogy két egymást követő
idöben a bázisul használt koherens állapotok paraméterezése is eltér:
(f(t+e), g(t+e)le-k'H(f(t"g(t"I/(t),g(t)) == l+E~ GJ 3
d x(fiJ - gi) - H) + ...
(6.50)
ahol a Hamilton operátor koherens állapotbeli várható értékére az alábbi rövi-
dített jelölést használtuk:
Ily módon a koherens állapot címkék 1;, gi, a keresett határesetben az I(t), g(t)
folytonos időfüggvényeket közelítik. Sima pályákat feltételezve a fázistérben H(f(t),g(t» == (f(t),g(t)IHI/(t),g(t» . (6.51)
(ami nem mindig igaz, de ezt a bonyodalmat hagyjuk a szakértőkre), a szom-
szédos idejű koherens állapotok átfedése kifejezhető a fenti időfüggvények de- Az l + EX ::l:: e"" közelítés alapján, az e --t °határesetben a (6.50) képletet újra
riváltjaival: exponenciális alakban írhatjuk fel:
(f(t + e), g(t + E)I/(t), g(t» == l - ~e(f, gliTi :t II, g) + .. . (6.44) (f(t+e),g(t+e)le-k<H(f(t"9(t"I/(t),g(t» == exp (f~ GI 3
d x(fiJ - gi) - H)) .
(6.52)
Az idő szerinti parciális deriválás operátorának átmeneti mátrixeleme három- Ilyen exponenciális faktorok swrzata a pálya mentén a terjedés teljes id~jére
dimenziós (koordináta)térben definiált térkoherens bázis használata esetén vi- vonatkozó idöintegrál exponens ével ekvivalens. A pályaintegrál értéke tehat
szonylag könnyen meghatározható a (6.38) definíció felhasználásával.
G == I V IVg ek J dt(! J d'x(JiJ-gjl-H) . (6.53)
Tekintsük ehhez az időderiválás várható értékét egy egyszerű koherens állapot-
ban. A (6.30, 6.31) képletek alapján Az időintegrál első része parciális integrálással átalakítható:
:t lz) = - ~ (zz' + ú") lz) + zatlz). (6.45) I dt ~(fiJ - gi) == I dt liJ - ~(fg). (6.54)
A (zi állapotra való vetítéshez megjegyezzük, hogy a koherens állapotot definiáló Az I g szorzat értéke csak az integrálá.; elején ~ v~gén merül fel, ez a p~!~
(6.30) összefüggés adjungáltja, közbülső pontjaitól független fázisszorzot ad a pályam:egrál~oz. ~nnek a faz~s
szorzónak nincsenek fizikailag releváns következménye! a szamolasokban, ezer:
(6.46) _ szokás szerint - a továbbiakban elhagyjuk. Végül a pályaintegrál az alább!
L (ZkZZ - z"zk) = i L (Ag" - AiJ,,) . (6.48) Egy további konvenció azon alapul, hogy a I és g, címkefü~v~nyek igaz~~l a
Ic Ic megfelelő (konjugált pár) téroperátorok koherens állapotbel! varható érteke!,
Az I(x) és g(x) függvények Fourier komponenseire pedig igaz, hogy a fenti
módusösszeg egy x szerinti integrállal helyettesíthető. Így végül az alábbi ered- (I,gllll/,g) == (OlllIO)+/(t,x),
(f, 91 ~ If, g) = (Ol ~ 10) + g(t, x). (6.57)
ményre jutunk:
120 6.3. KOHERENS FERMION ÁLLAPOTOK 121
6. PÁLYAINTEGRÁL
Amennyiben a terek várható értéke a 10) váknmállapotban zérus (am' gy Ezzel visszaérkeztünk az előző alfejezetben tárgyalt összefüggéshez a kvantum-
t' I'd' , l e
.er~eszetes tu aj onsaga a vákumnak), a II várható értéke f és a <f? várható elmélet és a hatás között. Az FPI azonban általánosabb érvényű, mint maga a
erteke g. ~zért szokás a megfelelő görög betűket használni mind a téroperá- Schrödinger egyenlet: ez " másod" -kvantált formalizmusban, azaz változó részecs-
:orokra, mllld a koherens állapotok címkéire (amik egyben koherens várható keszámú állapotok közötti átmeneti amplitúdó kiszámítására is alkalmas, sőt
ertékek is). Ezt a jelölést - sok más (tan)könyvvel ellentétben _ csak mostantól teljesen általános, térben és időben változó terekkelleírható állapotokra is.
használjuk, azért, hogy a jelölés eredete világos legyen.
egyszerű recept
G = J
V <I> e-t J d<zV(4)) J VII et J ~"'(fI~_!fI2), (6.60) (6.65)
A koherens fermionállapot naiv megfogalmazása szerint az összes lehetőség egy
ahol a II szerinti pályaintegrál argumentuma
fix fázis hatványaival keveredik. Ebben az esetben azonban csak a O és l jön
'" - -1 II 2 = - -l (II _ <1». 2 + _
1·<1>2 szóba lehetséges betöltési számként:
II ..,
2 2 2 (6.61)
lz) = N(l + zbt)IO) = N(IO) + zll». (6.66)
- az egyre normált Gauss integrálok sorozata után - az alábbi maradék pályain-
tegráIra vezet: Az N normálási faktort megint a
G= JV<I>e* J d<",(!~2_V(4»). (6.62) (zlz) = ~(1 + Iz12) = l (6.67)
Ebben a kifejezésben felismerhető a feltétel határozza meg, amiből
l .
.c = _<1>2 - V(<I» (6.63)
N= l (6.68)
2 ~
Lagrange sűrűség Lorentz invariáns négyesintegrálja a klasszikus hatás S Az adódik. Eszerint a lz) koherens állapotra vetítő projektor két tagból áll:
FPI tehát egyszerűen " .
Iz)(zl = (1 - n)IO)(OI + nll)(ll. (6.71) Ebből az alaptulajdonságból két fontos további tulajdonság következik: i) min-
den Grassmann szám négyzete nulla (er = O), ii) minden Grassmann argu-
Ez fizikailag értelmes eredménynek tűnik, azonban ez az állapot nem sajátállapota mentumú függvény Taylor sora véges, maximum lineáris (több változó esetén
a fermion-eltüntető operátornak,
I multilineáris). I
z
biz) = ~IO) =I zlz). (6.72)
vI + Izl 2
A Grassmann számok segítségével a koherens fermionállapot a bozonikus álla-
Egy további probléma a sok fermiont tartalmazó koherens állapot leírása. A pothoz analóg módon (formális an ugyanúgy) tárgyalható:
naiv ansatz általánosítása,
(6.77)
I{zd) = II Nk(l + zl;bl)IO), (6.73)
k
Ez a kifejezés a Baker-Campbell-Hausdorff formula, a e és e" Grassmann
nem egyértelmű hiszen a különböző fermionállapotokhoz tartozó bt operátorok számok egymással való antikommutálása és a fermionoperátorok antikommu-
egymással antikommutálnak: tációs összefüggése alapján a bozonikus megfelelőjére emlékeztető, ekvivalens
(6.74) (6.78)
miatt a fermionkvantumok keltési sorrendje is fontos a kifejezés különböző tagjai
előjelének megállapításához. Ez a probléma megoldható egy kanonikus sorrend alakra hozható. Az exponenciális függvény Taylor sora viszont a Grassmann
megegyezés szerinti megállapításával, s a páratlan indexpermutációk negatív számok tulajdonság.:!. miatt a lineáris tag után megszakad, ezért a fenti kifejezés
előjellel való figyelembevételével (Slater determináns). A koherens állapot alap- ekvivalens az alábbi val:
tulajdonságát, azt hogy az eltüntető operátor sajátállapota, ez azonban nem
állítja vissza. le) = (1- ~e"e)(l + bte)IO). (6.79)
2
Ez az alak már közel áll a naivul felírt eredetihez, csak a komplex z helyett a e
Van azonban egy másik út is: formálisan konstruálunk olyan sokfermionos Grassmann szám szerepel benne. Hasznos gyakorlat lehet megmutatni, hogya
állapotokat, amelyek az eltüntető operátorok sajátállapotai s mégis kielégítik normálási együttható tulajdonképpen
a Pauli elvet! Ez azonban csak azon az áron lehetséges, hogy asajátértékek
többé nem komplex számok, hanem különleges tulajdonságú, antikommutáló, (6.80)
ún. Grassmann számok.
s ezért a projektor a le) állapotra valóban tartalmaz egy betöltési számként
A (valós vagy komplex) számfogalom ilyetén általánosítása első hallásra vad, interpretálható kifejezést,
tisztán matematikai ötletnek tűnik. A fermionok léte és a Pauli elv "működése"
azonban tapasztalati tények, s a pályaintegrál- mérték igazán jól az (egymással le)(el = 1 + ~"e 10)(01 + 1 :~~e 11)(11· (6.81)
átfedő) koherens állapotok bázisán írható fel. Itt nincs más kiút, mint az an-
tikommutáló sajátértékek s ezáltal kvantumállapot - indexek használatának elfo- Ez azt valószínűsíti, hogy két Grassmann szám szorzata, pl e"e az előjel szem-
gadása. pontjából normálisan (valós számként) viselkedik. Így az alábbi kifejezés fermion
betöltési hányadként értelmezhető:
A Grassmann számok egy lehetséges reprezentációja a páros és páratlan indexű e"e (6.82)
fermionoperátorok különválasztásán alapulhat, n = 1+"e-e'
. (6.75) Mindezen tapasztalat több (akár végtelen sok) fermionra is általánosítható.
124 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.3. KOHERENS FERMION ÁLLAPOTOK 125
A Grassmann számok különös világa E szabályok egy többváltozós Grassmann-függvény teljes (összes változó szerin-
ti) integráljaként a Taylor sor legmagasabb, multílineáris tagját tekintik. Két
változó példáján bemutatva:
Miután minden Grassmann szám négyzete nulla (e 2 = O), a Grassmann változós
függvények Taylor sora a lineáris tagig tart. Ha a függvény normális, azaz valós
vagy komplex szám értékü, akkor a lineáris tag együtthatója szintén Grassmann
J de"de /(eO, e) = J deode (A + (je + 1'E>" + Dee") = D. (6.90)
szám kell, hogy legyen: A koherens fermionállapotok a Grassmann integrálás értelmében teljes rendszert
lee) = a + {je. (6.83) alkotnak,
l (Ebben az alfejezetben a görög betük Grassmann számokat, a latin betük kom-
plex vagy valós számokat jelölnek.) Az antikommutációs tulajdonság miatt a
J dSode le)(el = 1, (6.91 )
tehát apályaintegrál - mérték fermionok esetén egy határeset ben végtelen di-
(lineáris tagnál megszakadó) Taylor sor alternatív alakja egy negatívelőjelt tar-
menziós Grassmann integrálnak felel meg.
talmaz:
lee) = a - e{j. (6.84)
Grassmann pályaintegrál
A Grassmann változó szerinti deriválás szabályai a Taylor sor egymást követő
komponenseiből olvashatók le:
Fermionterek a hatásban általában bilineáris kifejezések formájában jelennek
d d meg, ezért a Grassmann változók segítségével a pályaintegrál az alábbi, többdi-
del = O, de e = 1. (6.85)
menziós Grassmann integrál kiszámítás án keresztül nyerhető:
A normális számoktól függő fiiggvények használata során megismert analízisben
(6.92)
szereplő deriválás láncszabálya azonban (szintén a Grassmann számok, együtt-
hatók és változók, antikommutálása miatt) a szokásostól eltér:
Az exponenciális kitevőben szereplő Mii_k egy antiszimmetrikus M mátrix e-
lemeinek tekinthetők a e és e· Grassmann változók antikommutálása ugya-
(6.86)
nis az esetleges szimmetrikus járulékot null ával teszi egyenlővé. Az integrál
kiszámításához az M mátrixot diagonális alakra hozzuk, ez mindig elérhető egy
tetszőleges lee) függvényre. Az anomális (mínusz) előjel miatt a Grassmann
O ortogonális mátrix segítségéve!. Az O diagonalizáló mátrixszal elforgatott ei
analízisben a deriválás és a szorzás müveletének antikommutátora egységnyi: vektorokat TJi-vel jelölve az integrál ezen új változók, ún. normál módusok sze-
rint is elvégezhető. A transzformáció - lévén ortogonális - egységnyi Jakobi de-
(6.87) terminánsú. Végezetül az M mátrix diagonalizált formájában a Ai sajátértékek
jelennek meg a főátlóban, s így az exponensben szereplő kétszeres összegzés egy
Ez mutatja, hogy a Grassmann számok valóban koherens fermionállapotokat egyszeres összegre redukálódik:
indexelnek,
ble) = ele), (6.88)
I =
Jn "
dTJZdTJk e- 6; "Ul·
,,;,,;. (6.93)
k
s ezért a fermionállapotokon át vezető pályaintegrál tulajdonképpen Grassmann Most használható ki az exponenciális függvény szorzattulajdonsága, aminek
integrálok elvégzését jelenti. alapján a fenti többszörös integrál kétszeres elemi Grassmann integrálok szor-
zataként írható fel:
(6.94)
A Grassmann integrálás a deriválás inverz müvelete, a Taylor sor szomszédos
tagjainak összehasonlításával és az integrálás transzlációs invarianciájának meg- Az exponenciális függvény ből csak a lineáris tag marad, ahol, a Grassmann
követelésével szürhetők le a szabályai. Ezek - a Grassmann számok világának integrálás sorrendjére ügyelve, még egy felcserélésből származó előjelváltás is
egy újabb különlegessége - azonosnak adódnak a deriválás szabályaival: megjelenik. Az elemi Grassmann integrál értéke,
éppen a megfelelő sajátérték. Ezzel a keresett többdimenziós Grassmann in- Dirac féle Lagrange sűrűség tartalmazza aDirac mátrixokat, .,p egy négykompf>-
tegrál a sajátértékek szorzatával egyenlő, ami az M mátrix determinánsa: nensű spinor. A;P Dirac konjugált spinor a ,0mátri.xszal átrendezett adjungált
I = II >.(k) = det M. (6.96)
spinor. A Grassmann változós reprezentációban
k
(6.101)
Szimbolikus vektorjelölést alkalmazva IL Grassmann változók együttesére ezt az
eredményt az alábbiakban foglalhatjuk össze: Miután det,O = l, a ;P, .,p pár éppúgy használható a pályaintegrálban, mint a
.,p., .,p Grassmann pár.
j de· de e-S'MS = detM. (6.97)
A fenti Lagrange sűrűség téridö-integrálja, a hatás szerepel apályaintegrálban.
Összehasonlításképpen a többdimenziós Gauss - integrál valós változókra Ez a kifejezés most nemcsak a mintavételi pontok ("rések") nagy száma, hanem
aDirac spinor komponensek szerint is diagonalizálandó a pályaintegrál kiszámí-
d~
j (211") - 2
e-~G", = (detG)-1/2 . (6.98) tásához:
míg komplex vektorok (egy adott diszkretizációs sorfejtés bázisában komplex (6.102)
terek) esetén
Ez egy szimbolikus eredmény, a determináns számszerű kiértékelése a gyakor-
dZOdz -Z"CF _ jd(Rez)d(Imz) -Z"CF -1
j 211"i e - 211" e = (det C) . (6.99) latban valamilyen bázis (pl. síkhullámok) segítségével történik.
-(6.100) (6.104)
128 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.4. A FADEEV-POPOV MÓDSZER 129
hatást adja, s ezért a naiv, perturbatív közelítésben a pályaintgerál végtelennek ep változó szerint, de ugyanúgy elvégezhető egy konstans fázissal eltolva is:
adódik:
d(ep + ep') = dep (6.110)
(6.105)
egy adott (konstans) ep' esetén. A csoportelemekre nézve ez az integráló mérték
Ez a fajta végtelen azonban nem fizikai, az integrálási változó esetlen (de vi- csoportmüvelettel (szorzással) szembeni invarianciáját jelenti,
szonylag egyszerű) megválasztásának az eredménye. A csak fizikai szabadsági
fokokat figyelembevő kvant álás egy F[A"l = Ofeltétellel mértékrögzített klasszi- (6.111)
kus hatásból indul ki. A mellékfeltétel a konfigurációkra vonatkozik, ezért az
integráló mérték részeként lép fel, a Fourier-analízisből ismert Dirac-féle delta- vagy általánosan
disztribúció általánosításaként: I V(O/O) = VO. (6.112)
általánosítása? Ezt egy elegáns számítási trükk alkalmazásával, a Fadeev-Popov Az utolsó lépés egy (az ördög ügyvédjének is becsületére váló) érvelés, amely a
trükkel lehet meghatározni. Fadeev-Popov determináns mértékinvariáns voltát bizonyítja:
(6.114)
A trükk alapja a következő: integráljuk a mértékrögzítő feltételt az összes
lehetséges gauge kópiára. Ez a keresett J akobi determinánssal swrozva (amit A bizonyítás rövid a Haar mérték alaptulajdonságára épül. Tekintsük a Fadeev-
itt Fadeev-Popov determinánsnak neveznek) pontosan a konfigurációk t erében Popov determináns, inverzét egy gauge transzformált A"n konfigur ác"IQ eset é n:
felírt Dirac delta integrálját adja a gauge kópiákra. Ez éppen eggyel egyenlő.
(6.116)
A számításhoz azt kell még tudni, hogy mi szerint történik az integrálás, milyen
mérték a VO . Ez a gauge transzformációt leíró O téridőfüggvények terében vett
integráló mérték. A mértéktranszformációk csoportot alkotnak, méghozzá egy Ezzel a Fadeev-Popov determináns mértékinvarianciája bizonyítást nyert.
lokális csoportot, ezért
VO = dO(x),II (6.109)
Ezután már csak apályaintegrált megadó (6.113) képletet kell használni A"
helyett An - 1 -re. A pályaintegrál mérték, VA", a Fadeev-Popov determináns,
ahol x egy téridőpont koordinátája (ahol az a bizonyos megfigyelési pont - rés
t.FP[A,,] és a hatás S[A,,] mind invariáns ak az O-I-gyel végrehajtott mérték-
- található a propagálási pálya mentén). A további levezetéshez nekünk csak a
transzformáci6val szemben. Ezért apályaintegrál
csoportelemek feletti integrálás egy bizonyos tulajdonságára lesz szükség. Ennek
megértéséhez t ekintsük az V(l) esetet ; ekkor a csoportelemek egyszerüen kom- (6.117)
plex fázisfaktorok, U = eiop • Az integrálás ekkor elvégezhető a (21T-re Jlormált )
130
6. PÁLYAINTEGRÁL 6.4. A FADEEV-POPOV MÓDSZER 131
IDn = 00 (6.118)
mértékrögzítő mellékfeltétel is az (effektív) hatás részeként írható fel. Emögött
a következő érvelés húzódik meg: az F[A] = Omellett az F[A] = C is ugyanolyan
jó mértékrögzítő feltétel, tetszőleges C(x) (de A-tól független) függvénnyel. Az
- a maradák faktorok explicit n-függetlensége miatt - leválasztható. A maradék ilyen C-k teljes eloszlására átlagoljuk a különbözőképpen mértékrögzített Zg!
a mértékrőgzített (gauge fuced) pályaintegrál: kifejezéseket, egy Gauss eloszlás súlyfaktorával. Ez csak az F[A]-t tartalmazó
funkcionális Dirac-delta disztribúciót érinti:
Zg! = I DAl' D..FP[AJj) ó(F[AJjJ) eiS(A,.].
I
(6.119)
(6.125)
ó(F[A~J) = ÓF1~Jj)
n I-I
miatt
ó(n - 110 ) det
I (6.120) (6.127)
Az eredmény olyan, mintha az eredeti mértéktér, AI' mellett még újabb terek
D.. FP -- det IÓF[A~ll
--m- . (6.121)
(s az ennek megfelelő részecskék az M mátrix pólusaiban érvényes diszperziós
relációnak megfelelő t ulajdonságokkal) lépnének fel. · Ezek a terek nem fizika-
iak, csak a számítást segítő tényezők; tulajdonságaikat tekintve a Gupta-Bleuler
A pályaintegrálrakapott (6.119) képletben 110 = l éppen az egységelem, vagyis a módszer kapcsán megismert kísértetekkel, a ghost-okkal azonosak. Ábeli mérték-
nem transzformált konfigurációra történik a (pálya-)integrálás. A mértéktransz- elméletben a ghost nem csatolódik a többi térhez, itt akár el is hagyhatók a fenti
formáci~k ~~oportja folytonos, (általában Lie) csoport, az egységelem tetszőle korrekciók, de nemábeli mértékelmélet eset én már fontos a figyelembevételük.
gesen kis. kornyezetében vannak más csoportelemek, vagyis az 11 csoportelem
exponenciális alakban folytonosan parametrizálható,
A ghost-oknak van néhány figyelemreméltó tulajdonsága a pályaintegrál szem-
11 =eir'J vagy pontjából: i) a Lorentz transzformációval szemben skalárként viselkednek, de
(6.122)
különben az eredeti AI' mértékterek kvantumszámait (belső szimmetrián ala-
A D..FP Fadeev-Popov determináns a mértékrögzítő feltéteire alkalmazott in- puló töltéseit) hordozzák, ii) a statisztika szerint fermionként viselkednek, mert
finitezimális gauge transzformáció determinánsa. Egy ilyen infinitezimális transz- Grassmann változók írják le öket, iii) nem a dinamikából, hanem mellékfel-
formáció (11 közeláll az egységelemhez, vagyis af) paraméter(ek) kicsi(k» hatása tételből származnak, iv) csak az AI' térrel hatnak kölcsön, v) csak közbülső
az F[A) feltéteire sorbafejthető: állapotokban jelennek meg.
F[A~l = F[AJj] + I d"yM(x,y)fJ(y) + ... (6.123) A ghostok a mértékrögzító kényszer/eltétel miatt /ellépó, nem fizikai, Lorentz-
skalár, de antikommutáló terek.
és"a keres~tt FP-det~rmin~ns éppen az M(x,y) integrálmag (esetleg egy tet-
sz?l~ges fuggvénybázls. segitségével felírt mátrixreprezentációban vett) deter-
Az A!' , ij és 77 terek összetartozása nemcsak származtatásukban, hanem ennek
mmansa. Ez a determmáns azonban - az előzö alfejezetben leírtak alapján _
Grassmann integrálként is írható: következményeként az effektív hatás új, mértékbozonokat és ghostokat keverő
transzformációkkal szembeni invarianciájában is kifejezésre jut. Ez a. bevezetőiről
BRST szimmetriának nevezett szimmetria fontos szerephez jut a szuperszim-
(6.124) metrikus elméletekben.
132 6. pALYAINTEGRÁL
7.
Perturbációszámítás
133
134 7. PERTURBÁCIÓSZÁMÍTÁS 7.1. GENERÁLÓ PÁLYAINTEGRÁL 135
a térelméletben maga a pályaintegrál, ami - külsö fizikai behatások esetén - a képletekre vezet. A szórást a G generátorfiiggvény logaritmusának a második
térváltozókhoz asszociált forrástagok (áramok) funkcionálja. Ez kapcsolatot deriváltja szolgáltatja:
teremt a klasszikus hatás és a terek kvantumkorrelációi között. (7.7)
Általában a log G deriváltjai a centrális momentumokat szolgáltatják; ez felel
A generáló pályaintegrál funkcionális deriváltjai szolgáltatják akorreláciÓkat. meg a korrelációnak, mert a korrelálatlan várható értékek automatikus levonását
eze,k kiszámítása viszonylag rendszerezet ten nyomonkövethetö az ún. Feynman~ tartalmazza.
grafok használatával. Adott hatás ból kiindulva a Feynman-gráfok elemeihez asz-
szoc~~t kifej~zések szinte automatikusan meghatározhatók a Feynman szabályok
alapJan. Mmdezen számolási technikákból végül egy ízeIítöt ad a kvantum- Mi köze van a valószínűségi generátorfiiggvénynek a pályaintegrálhoz? Alap-
elektrodinamika (a QED) Feynman szabályainak s néhány egyszerű folyamat jában véve a Schrödinger-féle variációs elv súlyfüggvénye, mint azt az 6.1 fe-
Feynman-gráfjának az ismertetése. jezetben láttuk, a pályaintegrál eiS fázistényezőjének az abszolútérték négyzete.
Ez - a kvantummechanika hagyományos, hullámfüggvény - központú értelmezése
szerint - a kvantumrészecskék adott helyen, illetve állapotban való megtalálálási
valószínűségének a sűrűségével azonos.
n
(7.1) Z[Jl == ! Vit! ei Jcr:z:(C+J(:z:)<II(:z:)) (7.9)
A helyzet várható értéke (a klasszikusan megfigyeIhető pozíció), lesz. Itt a hatáshoz tartozó Lorentz-invariáns Lagrange sűrűség .c kiegészül
egy J(x) áramsűrűség és a it!(x) tér (az elektrodinamikában négyespotenciál)
kölcsönhatási energiáját leíró taggal. Ez a kiegészítés formális an a logaritmikus
(7.2)
fi
generátorfiiggvény tulajdonságaival ruházza fel a Z[Jl funkcionált. A it! alaptér
várható értéke,
és ennek szórása ("kvantumbizonytalansága"),
(7.10)
(7.3)
ahol szimmetrikus alapállapotban (mint a vákum) általában zérus. Ebben az esetben
(7.4) a centrális momentumok két téridőpont esetén még azonosak a szorzat várható
n értékével:
kiszámíthatók az ún. logaritmikus generátorfüggvény segítségéve!. A generátor- 1 ~J
(Tit!l it!2) == 72 8 ~J
8 logZ I . (7.11)
függvény definíciója, t u l u 2 J=O
G(z) :== Len,pn , (7.5) Itt az 1 és 2 index a két különböző téridöpont, Xl == (tl, Xl), illetve X2 == (t2, X2)
n pontba:.n felvett értékekre utal, a Z[J] generátorfunkcionál kettős funkcionális
a deriváltja - a közönséges függvények Taylor-sorához hasonlóan - a kicsit meg-
G(O) == 1, G/(O) == (n), (7.6) változtatott, "variált" J(x) + 8J(x) forrás esetének a variálatlan esettel való
137
136 7. PERTURBÁCrÓSZÁMÍTÁS 7.1. GENERÁLÓ PÁLYAINTEGRÁL
Effektív hatás
Formálisan a Z[J] generáló funkcionál az alábbi rendezett exponenciális kifejezés
várbató értéke:
Z[J]/Z[O] = (Te i Jd'x J(x)~(x) . (7.15) Sokan úgy érzik, hogy nem a J forrástag, hanem maga a ol> klasszikus t~r a kvan-
tumállapot igazi jellemzöje, s ezért a J funkcionálja.h~~yet~ so~~l ;-e~meszetesebb,
ha a <Ji funkcionálját használjuk a keresett korrelaclOk kiszarnltasahoz. Ehhez
Grafikus jelölés egy matematikai trükk segít hozzá, arni ~ ter~odi.na.mik~?ól ismert: a L.e~~ndre
transzformáció. Ez az intenzív és extenzlv valtozok cs~r~Jenéllép fel , ml~ozben
az egyik lehetséges termodinamikai potenciált egy masikba tr~.nszformal:. ~a:
Az exponenciális kifejezés, illetve annak kölcsönhatást tartalmazó részfaktora sonló a klasszikus mechaTlikában a Lagrange és a Hamilto~ ~~ggvén~ kO~ttl
sorbafejthető: ez a kölcsönhatás nélküli időrendezett várbató értékek és a köl- transzformáció is, illetve általában egy kanonikus transzforma.clO generatorfugg-
csönható rendszer keresett várható értékei között teremt összefüggést. Ezek vényének változtatása.
az összefüggések - miután ugyanabból a sorfejtésből származnak - egymáshoz
kapcsolódnak. Ezeket a kapcsolatokat kiválóan (és könnyen megjegyezhetően)
tükrözi a Feynman által bevezett grafikus jelölésmód, az ún. Feynman gráfok A térelméletben ennek megfelelője egy funkcionális Legendre transzformáció, ez
használata. definiálja az effektív hatást:
[[<Ji] = W[J]- ! d4 x J(x) . <Ji(x). (7.17)
Általában a vákumállapot szimmetriája miatt az egyetlen, illetve páratlan számú
térváltozót tartalmazó kifejezések várható értéke zérus. A legegyszerűbb nem A (generátor funkcionál értelemben) konjugált térvált~z6k ~ö~csön~s:n a ~egfe
zérus várható érték a kétpontfüggvény, azaz a propagátor (ez egyben a-klasszikus lelő funkcionál deriváltjai a partner szerint (ez a harniItom dmamlkabóllsmert
138 7. PERTURBÁCIÓSZÁMÍTÁS 7.1. GENERÁLÓ PÁLYAINTEGRÁL 139
szokásos szimplektikus struktúrát mutatja): generátor ehhez képest a kölcsönhatások szukcesszív figyelembevételével nyer-
hető. A fentebb tárgyalt Legendre transzformációs kapcsolat ~ és J között
óW ór lehetővé teszi, hogy ennek során a kölcsönhatási tagban szereplő ~(x)-től függő
~=6J' J = - ó~ ' (7.18)
kifejezéseket a J szerinti funkcionális deriválással helyettesítsük:
Az összefüggő kétpontfüggvény, a propagátor kifejezhető mint a ~ (kis) megvál-
tozása a J forrástag (kis) megváltozása hatására. Az effektív hatás technikája
Z[J] = (eH d"z.cl(-h» Zo[J] . (7.23)
ily módon teszi kézenfekvővé a propagátor lineáris válaszként való értelmezését:
Zo[J] könnyen kiszámítható, hiszen csak szabad tereket tartalmaz, azaz Gauss
ó~(x) integrálok szorzatát. A forrásos ("eltolt" és teljes négyzetté alakított) pályain-
- óJ(y)" (7.19) tegrál eredménye szintén egy Gauss típusú funkcionál :
(7.20)
E két fenti összefüggés alapján a következő általános szabályokat szűrhetjük le:
(7.22)
Végezetül egy megjegyzés: az itt elmondottak a skalár tér példáját vették alapul.
A szabad terekhez tartozó Zo[J] egzaktul kiszámítható (hiszen csak a propagá- Az eljárás analóg bonyolultabb terek esetén is, fermionok esetén a Legendre
tort tartalmazza, mint egyetlen összefüggő Feynman gráfot). A tulajdunképpeni ~ranszformációhoz szükséges forrástagok is Grassmann terek, tömeges ferrnionok
140 7. PERTURBÁCIÓSZÁMÍTÁS 7.2. F~YNMAN SZABÁLYOK 141
Egzakt propagátor és kölcsönhatás A fenti eredmény térelméleti megfelelője az átmeneti amplitúdók (propagátorok)
pályaintegrálos értelmezését és - a relativisztikus kovariancia miatt - a Hamilton
kölcsönhatási Lagrange sürüséggel való helyettesítését vonja maga után:
Az
(7.26) (7.33)
142 7. PERTURBÁCI6szÁMÍTÁS 7.2. FEYNMAN SZABÁLYOK 143
Általánosan az egzakt n-pont függvény a kölcsönhatással ,Jelöltöztetett" szabad újszeru amikor mindkét vertexből három vonal egymáson záródik (ún. "naple-
n-pont függvénynek felel meg: mente" vagy "sunset" diagram), de lehet a már kiszámított m = l járulék
ismétlése, kétszeres egymáshoz csatolása is. Ez utóbbi egyetlen középső vonal
= (OITé)(xl)é)(x2).·. é)(xn)IO) szétvágásával szétesik két alacsonyabb (m = l) rendü algráfra. Az ilyen já-
(OITé)o(xl) ... é)o(xn)e i JIJ'z .cl (4'0) 10) rulékokat fölösleges mindig újra kiszámítani, mert a végtelen sor egyszerü, a
= (7.34) geometriai sorra emlékeztető alsoraként felösszegezhetők, a perturbációs sor
(OITe i Jd'z .c,(4)o) 10)
részösszegét alkotják. Megjegyzendő, hogy minden m- járulék a >. csatolási
Itt é)o a szabad (kölcsönhatásmentes) téregyenlet megoldását képviseli, ez - a állandó m-ik hatvány át tartalmazza.
szórásprobléma természetének megfelelően - egy ún. aszimptotikU9 (pl. beeső
síkhullám) állapotnak felel meg. A kifejezésben szereplő nevező, az időrendezett
exponenciális vákumbeli várható értéke, a nem összefüggő gráfjárulékok kom-
penzálását okozza. Az összefüggő n-pont függvény az n-esemény (vagy n/2-
részecske) korreláció. Mint ezt korábban tárgyaltuk, elvileg kiszámítható a G2 = - - +
W[J] generáló funkcionál vagy a r[é)] effektív hatás n-szeres funkcionális de- m=l m=2 m=2
m=O
riváltjaként.
7.3. ábra. A é)4 elmélet n = 2 pontfüggvénye (propagátora) m = 2 rendig.
A fenti számítás perturbációs megközelítése az exponenciális kifejezés sorfejté-
sének tagjait veszi számba. A nem összefüggő Green-függvénya (7.34) kifejezés
nevezője, ennek általános (m-ik) tagja éppen m kölcsönhatási pontot, azaz ver-
texet tartalmaz:
Feynman szabályok
(_i)mj
Gn =L
00
-,- rfYl' .. rfYm (OITé)(xd ... é)(Xn).cI(Yl) ... .cl (Ym)lO).
m=O m.
(7.35) A fenti példa alapján talán könnyebben átélhető az általános Feynman-szabályok
Az n-pont függvény Feynman gráfja minden rendben n "külső lábat" (az n db jelentősége, amelyek tetszőleges perturbatív számolás "automatikus" receptjét
é)-nek megfelelően) és m vertexet (az .cl m-szeres beszúrásának megfelelően) kínálják. Ezek a következők:
tartalmaz. A korrelációk számításához természtesen csak az összefüggő gráfokat 1. Rajzoljuk fel az összes, topológialag független, n külső lábbal rendelkező
vesszük figyelembe. gráfot, amelyek m vertexet (pontosabban a csatolási állandót az m-ik rend-
ben) tartalmaznak.
Egy egyszerü elmélet példáján érdemes néhány Feynman gráfot felrajzolni a
2. A gráfokat egyenként tekintjük, az átmeneti amplitúdó járulékok később
fenti összefüggések szemléltetéséhez. A Lagrange sürüség legyen az alábbiak
összeadódnak.
szerint felbontható szabad és kölcsönható részre:
3. Minden belső vonalhoz egy megfelelő propagátort asszociálunk (példánk-
l 1 2
.co = -8 é)8/'é) - -M é) (7.36) ban: it:.p = p'l ~2+i.)·
2 /' 2'
Ekkor, miután a kölcsönhatási tag negyedrendü, minden vertexbe négy vonal 4. Minden csomópont egy vertexnek felel meg (példánkban: -i>').
fut be, a propagátor pedig a lehető legegyszerübb. Az n = 2 kétpontfüggvény
5. Minden belső hurok összegzést jelent a közbülső kvantumállapotokra (pél-
a é) skalártér által leírt részecske egzakt propagátora. Perturbációs sora az
m = O szabad járulékkal kezdődik, ez GO(Xl,X2) a szabad propagátor. A dánkban ez a négyesimpulzus: J (g:~ szerinti integrálása).
következő, m = l tag már tartalmaz egy vertexet, de továbbra is csak n = 2
6. A belső vonalak és csomópontok permutációja ekvivalens gráfra vezet.
külső lábat. Következtetésképp ez a gráf egy hurkot tartalmaz: a vertexből
kiinduló (vagy befutó) másik két vonal egymáshoz kell, hogy kapcsolódjon. Ez 7. A külső lába.!< permutációja egy szimmetriafaktort eredményez, amit kom-
a é)4_es tagban kifejezésre jutó önkölcsönhatás miatt egy további, ún. virtuális penzálni kell a végeredményben (azonos részecskék hullámfüggvénye e fak-
részecskepár keltését és azonnali annihilációját mutatja. Az m = 2 j4rulék lehet tor négyzetgyökét tartalmazza).
7. PERTURBÁCIÓSZÁMÍTÁS 7.3. FEYNMAN GRÁFOK A QED-BEN 145
144
8. A négyesimpulzus minden vertexben (a kölcsönhatás lokalizáltsága miatt) az elektromágneses térerősség tenzorát is definiálja:
megmarad.
A fentiek néhány, a fermionokra vonatkozó külön szabállyal egészítendők ki:
FIJv = ~[DIJ'
e
Dvl = aIJAv - avAIJ' (7.39)
1. A fermion propagátor iSF = ib' p + m)~F(P). Ennek irányított gráfok Az e tényező csatolási állandóként jelenik meg az egyetlen nem szabad (;p, AlJ
felelnek meg, visszafelé olvasva a 4 x 4-es Dirac mátrixok Dirac konjugáltjai és 1{! tereket egyaránt tartalmazó) tagban:
érvényesek. LI = -i e "íjj/IJ1{! AI" (7.40)
2. A fermionokból (és ghostokból) álló hurkok egy extra 1(-1) faktort je-
Ez az elektronok és pozitronok által képviselt,
lentenek a végeredményben (a Grassmann terek Gauss - integráljának
megfelelően) . JIJ = i e "íjj/IJ1{! (7.41)
Végezetül, bár nem szokás a Feynman szabályok közé sorolni, idekívánkoznak a Noether áramot az elektromos árammal azonosítja, fizikailag az .el = -~~A~
gráfelemek (propagátorok és vertexek) asszociált kifejezéseit meghatározó sza- tag a kölcsönhatási energia sűrűségét írja le. Emiatt e az elektromos toltes
bályok a Lagrange sűrűség ismeretében: kvantuma ebben az elméletben.
1. A q; terekben lineáris tagok eltávolítása teljes négyzetté alakítással.
A konkrét számításokhoz a kvantálásról szóló 5. fejezetben megismert egyik
2. A szabad propagátor az így átalakított kifejezésben szereplő O(q;2)-es
módszert követve hajtsuk végre a mértékrögzítést; pl. az
tagok (mátrix- vagy operátor-, vagy integrál kernel) együtthatójának az
inverze. Ez legtöbbször síkhullám bázisban ölt egyszerű (algebrai) alakot. (7.42)
3. A maradék tagok az O(q;m) szerinti m lábú vertexekbe·rendezhetők (m ~ Feynman mértéknek megfelelő mellékfeltételt választva. Ekkor a mértékrögzítö
3), a permutációs faktort leszámítva az együtthatók (esetleg mátrixok) tag
lesznek a vertexfaktorok. .egf = 2- (aIJ AIJ)2 (7.43)
20
lesz. A ghostok járulékát amellékfeltétel infitizemilásian gauge transzformált
alakjából nyerhetjük. Az
!1 1 (7.44)
A = AlJ + -alJA
lJ e
mértéktranszformált négyespotenciált tekintve a transzformált mellékfeltétel
7.3. Feynman gráfok a QED-ben
(7.45)
A fent ismertetett Feynman szabályok alkalmazását a kvantumelektrodinamika a ghost-járulékban megjelenő mátrix az alábbi alakot ölti:
(QED) példáján mutatjuk be; ez egyben a mértékeiméietek ilyetén kezelésének 8F(A!1(Al) 1
is az őstípusát alkotja. M = 8A = ;0. (7.46)
(7.49)
A QED perturbációszámítása tehát a teljes Lagrange sűrűség alábbi felosztásán
alapul:
ahol
A Feynman szabályok alapján a grafikus reprezentáció egyetlen vertexet tartal- A propagátorok a terekben négyzetes kifejezések együtthatómátrixainak az in-
maz, ez a"pa befutó el~tront (vagy a CPT szimmetria értelmében kifutó po- verzei. A fotonpropagátor
zitront) reprezentáló, a"p{3 kifutó elektront (vagy befutó pozitront) reprezentáló
nyílall ellátott fermionvonalak és a AI' fotont reprezentáló hullámvonal találko- (7.51)
zása (hármaspontja) szemlélteti. Minden ilyen gráfelemhez egy -ie,1' Dirac
mátrixelem és az e elemi töltés (csatolási állandó) tartozik. a{3
a fermionpropagátor
'S (k) - .(r · k+m)a{3 (7.52)
t F a{3 - t k2 _ m2 + iE
e e
A Lagrange sűrűség Co szabad része a foton, fermion és ghost propagátorról ad
felvilágosítást . Ezek legegyszerűbb (algebrai) alakja síkhullám bázison írható 7.5. ábra. Az elektron szórás fa szintű Feynman gráfja virtuális foton cseréjével.
fel, azaz Co téridőintegrálját a Fourier tarnszformált terekkel kifejezett négyes-
148 7. PERTURBÁCIÓSZÁMÍTÁS
Az európai írásban megszokott módon, balról jobbra olvasva a gráfot egy elek-
tron és egy pozitron annihilációját, egy virtuális foton megjelenését, majd egy
újabb párkeltést látunk. Ez összességében egy elektron - pozitron szórásnak
felel meg (ez a Bhabha szórás). De olvasható ez a gráf függőleges irányban is 8.
(pl. fordított kínai módon alulról felfelé). Ekkor elektron - elektron szórást
látunk egy közbülső fotoncserével: ez áll a lehető legközelebb a kölcsönha-
tás klasszikus, potenciálokon alapuló leírásához (Moller szórás). Megjegyzendő,
hogy míg az első esetben a közbenső (virtuális) foton négyesimpulzusa időszerű Renormálás
(azaz energiája nagyobb az impulzus abszolút értékénél, k5 ~ P +4m 2 ), addig a
második esetben ez térszerű (beleértve az energiaátadás nélküli impulzuscserét
is, ami a két elektron rugalmas szórásának felel meg). Általában a CPT szim-
metria miatt egy-egy Feynman gráf különböző irányból nézve, különböző e-
lemi folyamatok azonos mátrixelemeit jelenti (de a megengedett kinematikai
tartományok különböznek) . A gráf 90 fokos elforgatása a kétrészecske-szórás ,A térelméletben központi szerepet tölt be a renormálás témaköre. A renormálás
esetében az alábbi megfeleltetést adja: technikája és a renormálhatóság vizsgálata nélkül az eddig elmondottak (a
relativitáselmélet és a szimmetriák figyelembevétele a kvantálásnál, az elek-
1+2~3+4 1+3 ~ 2+4. tromágneses tér és klasszikus forrásai részecskékként való leírása, stb.) min-
den szépségiik ellenére gyakorlatilag használhatatlan eredmények lennének. A
A fentiekhez hasonló az e-'Y -+ e-'Y Compton szórás és az e-e+ -+ 'Y'Y anni- renormálás összeköti az eredeti elméletet, mint kiindulópontot, a kölcsönhatás
hiláció kapcsolata. miatt módosított, ún. "felöltöztetett" részecskékre vonatkozó, fizikailag mérhető
paramétereket tartalmazó renormált elmélettel.
Bár renormálás véges térelméletben (pl. rácson, vagy a i,[>3- elméletben) is szük-
séges, igazán nehézzé akkor válik, ha a felöltöztetés számítása végtelen köztes
eredményre vezet. A kvantálás az eddig ismertetett esetekben ugyanis min-
e duntalan végtelen számértékű mennyiségek felléptét eredményezi, amiket össze-
foglaló néven divergenciáknak nevezünk. Az ilyen divergenciák kiküszöbölésére
7.6 . ábra. A Compton szórás fa-szintű Feynman grá.fja. szolgál a regularizáció.
149
151
150 8. RENORMÁLÁS 8.1.
FIZIKAI ÉS CSUPASZ PARAMÉTEREK
kicsivé tehető pozitív szám. Ez a módszer, bár kevésbé intuitív, számos előnnyel
A renormálhatóság vizsgálata rendelkezik: többek közt Lorentz invariáns és mértékinvariáns.
Első feladat egy elmélet renormálhatóságának az eldöntése. Bár az általános bi- A regularizáció pontos módja a regulariációs séma, a fentieke~ kívül még j~
zonyítás bonyolult, sokszor könnyen felismerhető, ha egy elmélet nem renormál- 'h' egyéb séma nyert alkalmazást a térelméletben . A leghIresebb a filoz0-
ható. Logikailag ez a vizsgálat négy lépésre bontható: l) a különböző járulékok n: . :mby a szilárdtestfizikához közel került rács-térelmélet ('lattice field theory '),
fi aja an . l ' , ,
divergenciafokának megállapítása (többnyire a síkhullám bázisban történő leírás amely nem impulzus, hanem téridő bázisban dolgozik, s ahol a evagas egy veges
járulékaiban fellépő nagy impulzusok hatványainak összegyüjtésével- ez az ún. rácsállandójú térrácsnak felel meg.
'power counting', hatványszámolás ), majd 2) ezen járulékok végessé .tételével
(regularizálás), ezután 3) az ellentagok célszerű megkonstruálásával S i végül 4)
a végesség n-pont függvényről (n + l)-pont függvényre való rekurzív átöröklő
désének a bizonyításával. Ebben a folyamatban az utolsó lépés a legnehezebb.
3. Ellentagok
Vizsgáljuk meg ezeket a lépéseket egy kicsit részletesebben. A hatványszámolás és a regularizáció azonosította a ,Járulékok ,vezet~ (leg-
magasabb hatványú) divergens tagjait, ezeket szeretnenk ellensuly~zm olyan
1. "Power counting" tagokkal, amelyeket a Lagrange sűrűség egyszeri módosítása generál. !"-~ el-
lentagot úgy kell megkonstruálni, hogy a paraméter:k az ~ellent&g-ban kieJt~ék
a végtelen járulékokat. Ha véges sok ilyen parameter el~g, ~or, az, elmelet
Propagátor járulékok: 1/p2 bozonra, l/p fermionra (a p -t 00 limeszben) . renormálható. A renormálhatóság szükséges (de nem feltetlenul elegseges) fel-
Loop integrál járulékok: I d4 p. tételei az alábbiakban foglalhatók össze:
n-deriváltas vertex járulékok: pn .
1. a divergencia foka, D csak a külső lábak számától függ (ekkor a tetsz?leges
n-pont függvény összevont járulékai egy n lábú fekete doboznak tekinthe-
Tetszőleges Feynman gráf járuléka:
tők).
A legegyszerűbb módszer az impulzus (és energia) integrálok levágása egy nagy, A renormálhatóság, vagyis a fenti rekurzióval szemben mutatott viselkedés szem-
de véges értéknél, az ún. cut-off. Jelölése Ih ~p .. . = O(A D ), valamilyen pontjából a (kvantum)térelméletek az alábbi osztályokba sorolhatók:
véges (de nagy) A (impulzus)skála és D (többnyire egész, de biztosan racionális)
1. Nem renormálható (Dív. foka nő).
di vergenciafok mellett.
2. Renormálható (Dív. foka állandó).
Rafináltabb módszer a négyesimpulzus négydimenziós hurokintegráljait egy tört 3. Szuperrenormálható (Dív. foka csökken).
dimenziós, I d4 -,p . .. = O( ~) integrállal helyettesíteni. Itt f egy tetszőlegesen
154
8. RENORMÁLÁS 8.1 . FIZIKAI ÉS CSUPASZ PARAMÉTEREK 155
[s] == [J crx C] == [h] == [1] == MeVo ~ O. (8.5) Sint == ! crxg.p5 --+ [g] ~-1. (8.7)
Ebből következik, hogy a Lagrange sűrűség dimenziója Me V 4 , röviden 4: A g csatolási állandó dimenziója ebben az esetben negatív!
~==fm~==~~~~ ~~
Az összefüggés megértéséhez képzeljünk el egy adott gráfot. Összefüggő gráfból
A konvenció szerint a MeV pozitív hatványait számoljuk. összefüggő gráfot nem nyerhetünk újabb vert ex (vagy vertexek) megjelenése
nélkül. Egy újabb g.p5 vertex beszúrásával a gráf (perturbatív) rendje n ő:
Tekintsünk néhány már ismert példát.
O(gN) --+ O(gN+l) .
• A szabad Klein-Gordon egyenlet (a tömeges skaIártér) Lagrange sűrűsége Ugyanakkor g eggyel csökkenti a (MeV-)dimenziót, s ezért, ezt kompwálandó,
1 m2 eggyel több p szerepel a gráfban az impulzusintegrálok kiértékelésekor. Követ-
Co == -2 (81'41)2 + -2/)412. kezmény: a gráf divergenciafoka nő :
[g] + 3/2 + 3/2 + l = 4, -+ [g] = O. ( Válasszuk kiindulópontnak a 2-pont függvényt. Ez az egzakt propagátor, vagyis
a fizikai tömeg kiszámításával egyenértékű. Egyhurok rendig az alábbi gráf ad
járulékot:
~
4. Nemábeli mértéklemélet: a kovariáns derivált miatt
= ---- + + O(A2)
5. g1jj'IjJ<f12 d dimenzióban: 8.1. ábra. A skalár propagátor Feynman gráfja egy hurok rendig.
Ez 4 dimenzi6ban nem renormálható 3 dimenzióban renormálhat6 és 2 di- G = Go + GoI:G o + GoI:GoI:G o + ... = Go + GoI:G. (8.10)
menzi6ban szuperrenormálható. '
Síkhullám bázisban (Fourier transzformált képben) az eredeti és az egzakt pro-
pagátor alakja:
i
G == ~ . (8.11)
Go = k2 + if; k2 + if - iI:
8.2. REGULARIZÁCIÓ 159
158 8. RENORMÁLÁS
=-.-U=
Az Euler-féle Gamma függvény divergál negatív egész számokra, mint
n
r(-n+e) ~-.
e
avagy röviden Az M 2 -et kifejezö integrál tPp/p2 típusú, divergenGiája A2 vezetö rendben. Az
ellentag ezt kiejti. Még mindig marad egy d4 p/p4 típusú különbség:
(8.17)
M 2 _ ellentag ~ Alog(M 2/A2).
adódik, egy implicit egyenlet (az ún. "gap" egyenlet) a skalártér tömegére. Csak
az a baj, hogy a képletben szereplö integrál divergens. Ennek a megoldása
alakú.
A továbblépés feltétele a divergens integrál regularizálása, vagyis véges paramé-
terezése. A kiinduló Lagrange sűrűség a "bare" (csupasz) paraméterekkel (,X)
adott: A vertex és a propagátor együttes renormálása 1-loop rendig az alábbi összefüg-
(8.18) gésekre vezet:
.,
4
160 8. RENORMÁLÁS 8.2. REGULARIZÁCIÓ 161
d.x = O? (8.26)
dt
Nyilván ekkor tekinthetjük X-t egy fizikai mérés eredményének. További kérdés
az, hogy stabil-e ez a megoldás az eredeti Lagrange függvény változtatásaival (a
skálázási kezdőpont változtatásával a paramétertérben) szemben? Ha van ilyen
.x, akkor ezt hívjuk a renormálás fixpontjának. A stabil fixpont osztályozható
aszerint, hogy a nagy vagy a kis energiák felé mozogva stabilizálódik.
8.4. ábra. A csatolás renormálása egy-hurok rendben. • Ha t ~ oo-re stabil (A ~ élC) A) akkor UV (ultraibolya),
X= A+a(A)Ü. A fenti képlet ben da / dt-t /31 -gyel jelölve és újra felhasználva a (8.21) összefüggést
(8.21)
kapjuk az infinitezimális skálaváltozást leíró, a kezdőponttól független kifejezést
Ennek a formális megoldása az ún. ,Jutó csatolási állandó":
(8.28)
X= __A...,-,._ (8.22)
1- a(A)A ·
Az ilyen differenciálegyenletet nevezzük "renorm flow" egyenletnek. /31 értéke a
Megj.egyez~ü~, hogy az ,a(A), tipikusan log (IJ./ A) alakú; itt lJ. a "levonási pont" q;4 elméletre 3/(167r 2 ).
Töltésrenormálás a QED-ben
8.7. ábra. A QED elektron - pozitron - foton vertexének renormálása egy hurok
rendig.
é == e + ée 2 f(t). (8.29)
2
8.6. ábra . A 414 elméI etb em. perturbatív t" é == e/Cl - e f). (8.30)
UV vonzó fixpontot mutat. omegfolyam renormálás ábrája M2 == O
A renorm flow megállapításához infinizetimális skálaváltozások hatását kell vizs-
gálni, ezért deriváljuk a rekurziós képletet a renormálási skála t paramétere
164 8. RENORMALÁS 8.2. REGULARIZÁCIÓ 165
~A~" ~. . .
e ~ " r+p"~' +~~
- 2
g g gg
Globális szimmetriasértés
A tapasztalt fizikai világot (mai tudásunk szerint) leíró konkrét térelméleti mo-
dellek, illetve ezek a Standard Modellben összefoglalt rendszerének ismertetése
előtt azonban még egy általános jelenségről szót kell ejteni: ez a globális szim-
metriasértés. Lényege az, hogy a kvantumállapot, amelyben a tanulmányozott
rendszer található nem invariáns biz~nyos olyan szimmetriatranszformációkkal
szemben, amelyek a dinamikai hatás szempontjából invarianciák. Globális egy
ilyen szimmetriasértés, ha időben és térben kiterjedt a szimmetriasértő állapot.
A fizikai vákum szükségszerüen kiterjedt, ha a vákum szimmetriasértő, akkor
ez csak globális lehet.
169
9. GLOBÁLIS SZIMMETRlASÉRTÉS 9.1. A VÁKUMÁLLAPOT 171
170
alapján beláthatóan
9.1. A vákumállapot
<PIO} op O. (9.2)
Általában annyi igaz, hogy az így sorfejtett terek vákumbeli várható értéke (az
angol kifejezés, 'vacuum expectation value' alapján rövidítve: VEV-je) eltünik,
A globális szimmetriasértés jobb megértéséhez érdemes összefoglalni, hogy mit (Ol <PIO} = o. (9.3)
is tudunk (vagy gondolunk) a vákumról. A vákumállapot térben és időben kiter-
jedt, eltolásra és elforgatásra nézve változatlan, a téridőben tekintve Poincaré ~. s~ontán szimmetriasértett állapotban még ez sem teljesül, fizikailag mérhető
invariáns (ennek része a Lorentz invariancia) . A hatás egyéb, esetleg belső szim- toltest nem hordozó, tehát skalár, tereknek a VEV-je nem feltétlenül zérus!
metriáit azonban sértheti, erre nézve nincs a priori információnk. Természetesen
egy mérhető Noether töltés, mint pl. az elektromos töltés meg nem maradásá.t, Mi definiálja tehát a térelmélet nyelvén a vákumot? Próbálkozhatunk a normál
_ vagy ami ezzel ekvivalens a vákum töltöttségét - mérhető effektusok útján rendezett energia eltünésével,
észlelhetnénk. A megmaradási tételek azonban a fizika eddig legpontosabban
teljesülő törvényszerűségei közé tartoznak. Tapasztalatunk szerint a fizikai (Ol : fI : 10) = O.
vákum U(l) (elektromos) invariáns.
Ezzel::.z a b~j, hogy a normál rendezés müveletét éppen a 10} állapot definiálja.
"Csak annylt mondhatunk, hogy a vákum a legalacsonyabb energiájú állapot.
Más a helyzet azonban a csak rövid hatótávolságú erők útján megnyilvánuló
(pl. SU(2) (íz), SU (3) (szín)) sokszor csak közelítő érvényű szimmetriákkal.
Egyáltalán nem biztos, hogy a vákumállapot szimmetrikus ezekre nézve, még Ha ~z. a minimális érték nelll nulla, átdefiniáljuk az energia kezdőszintjét. Ha
akkor sem, ha a hatásfunkcionálban csak a szimmetrikus tagokat tartj uk meg. a mllllmum nem nulla VEV-nél van, akkor átdefiniáljuk a kvantálandó teret·
A vákumnak ezt a tulajdonságát (egy ilyen tulajdonság lehetőségét) nevezzük levonjuk belőle a vákumbeli várható értéket. Ezáltal a különbséghez rendeljük
spontán szimmetriasértésnek. a Fock téren ható keltő és eltüntető operátorokat· a kvantumfluktuációk a
különbség-térben jelentkeznek. Probléma akkor lép 'fel, ha az alapálIapot de-
generált: több, különböző, nem nulla VEV-ü skalártér ugyanazt a minimális
Milyen állapot is tehát a vákum? Az elméleti leírás egy meghat ározást, lehetőleg e~er~ájú ~lapotot ~ósítja.meg. Az·alábbi ábra szemlélteti a lehetséges V(<p)
matematikai szigorúságú definíciót kíván. A definíciónak mégis tükröznie kell a kolcsonhatasok formaja szennt ezeket a vákumállapot lehetőségeket.
vákum ismert fizikai tulajdonságait.
v v
(9.6)
Az energiaminimum helye
qio = ±v. (9.7)
Klasszikusan qi = qio az alapáliapot. Kvantumosan 4 := qi-qio egy kvantálandó
(azaz eltüntető és keltő operátorok szerint sorbafejtendő ) tér. qi- = 4 + qio-t
174
9. GLOBÁLIS SZIMMETRIASÉRTÉS
9.2. A GOLDSTONE TÉTEL 175
N-tN-l+L
A potenciális energiatagból jól látszik h "
, ogy a klasszikus vákumállapotban A térkomponensek száma maradt N = (N - 1) + L A szimmetriagenerátorok
(Olijiiq,iIO) == v 2 száma, ami a lehetséges mellékkvantumszámok szempontjából bír elsődleges
(9.13) fontossággal, viszont másképpen oszlik meg.
dkU
• (N -1) tömegtelen tér ~i, a G csoport (N - M) db. sértett generátorára. (Ezen generátorok csoportját
• 1 tömeges tér u, szokás G H -.val, a különbségcsoporttal jelölni.)
Az így átírt Lagrange sűrűségben megjelent tömegtelen bozonok neve: Gold- Miután V(<J.i) invariáns a teljes G csoport szerint, ennek megváltozása összessé-
stone bozon. Számuk (N - 1) megegyezik a szimmetriasértő generátorok gében zérus:
a
számával (amelyek nem maradék altéren belül hatnak, hanem ezen kívülálló 'V = 8V 8<J.i. = -i 8V ear.!',<J.i J' = O.
u 8<J.ii I 8<J.i, lj
(9.26)
elemeket is hozzákevernek). Az itt tapasztalt mechanizmus általános megfogal-
mazását mondja ki a Goldstone tétel. Ez a kijelentés tetszőleges ea paraméterekre igaz, ez N darab egyenlet tel-
jesülését jelenti:
A Goldstone tétel kimondja tömeg nélküli, ún. Goldtsone bozrmok megjelenését ::, Tij<J.i j = O. (9.27)
a globális szimmetria spontán sériilése következményeként.
Most differenciáljuk ezt az összefüggést <J.ik szerint! Az eredmény
Vizsgáljuk meg közelebbről, hogyan valósul meg a tömegtelen bozonok meg- 82 V a 8V a - O (9.28)
jelenése általános esetben. Legyen az általános szimmetria O(N) helyett egy 8<J.i k 8<J.i i T'j<J.i j + 8<J.ii Tik - .
G szimmetriacsoport. Ekkor eszerint transzformálódik a többkomponensű <J.i
tér. Legyen G-nek pontosan N generátora. A Lagrange sűrűségben szereplő Helyettesítsük be a minimumhely <J.i-jét, így a feltételek a potenciális energiatag
kinetikus tag legyen egyszerű, ez és a potenciális tag legyenek invariánsak a második deriváltjait tartalmazzák a szimmetriasértő vákumállapotban:
G-beli transzformációkkal szemben.
1 (9.29)
[. = "28,,<J.i. 81'<J.i - V(<J.i). (9.20)
178 9.3. AZ 0(4) MODELL ÉS A KIRÁLIS SZIMMETRIA 179
9. GLOBÁLIS SZIMMETRIASÉRTÉS
A második derivált azonban a minimum körüli sorfejtésnél pontosan egy tömeg- 9.3. Az 0(4) modell és a királis szimmetria
tagot ad,
6t/J = iB['st/J
Az általános bizonyítás után célszerü néhány példa ismertetése a Goldstone 6t/Jt = -iBt/Jt['s,
mechanizmusra.
61f iBlii1's. (9.36)
l. A már tárgyalt O(N) ~ O(N - l) szimmetriasértés esetén
N = N(N - 1)/2 eredeti generátor van, a maradék szimmetriára Ezt figyelmbevéve könnyen belátható, hogy a fermiontereket tartalmazó La-
M = (N - l)(N - 2)/2 marad. A Goldstone bozonok száma N - M = grange sürüségekben fellépő szokásos Lma.ss = m1ft/J tömegtag nem királinvari-
N - l. Érdekes pl. az 0(4) t--+ 0(3) szimmetriasértés 3 Goldstone bo- áns:
zonját a többi részecskénél sokkal könnyebb mezonokkal, a három pionnal (9.37)
(11"-,11"-,11"0) kapcsolatba hozni. A ['I" Dirac mátrixok valamelyikét tartalmazó kifejezések, pl. a kinetikus tag,
2. Egy esetleges SU (N) - 4 SU (N - 1) szimmetriasértés során az eredeti viszont igen:
N = N 2 -1, számú generátor közül a maradék szimmetriához csak M = (9.38)
(N - 1)2 - 1 tartozik. A Goldstone bozonok száma: N - M = 2N - 1. A fenti kifejezés királis invarianciája a ['S és a négy másik ['I" Dirac mátrix
3. A nagy egyesített SU (5) ~ SU(3) x SU(2) x U(l) sértése QCD + elek- antikommutációs szabály án alapul: bs, ['Il} = O. Tehát a kinetikus tag
trogyenge elméletre a generátorok számát tekintve lj. 24 - 4 8 + 3 + l
(9.39)
sémának felel meg. A Goldstone bozonok száma: 24 - (8 + 3 + l) = 12.
királisan invariáns. Ezért minden olyan elmélet, amely tömegtelen fermionokat
tartalmaz, királisan invariáns, az ilyen elméletek által leírt dinamikai folyamatok
(szórások) nem tesznek különbséget jobb- és balkezes részecskék között. Ez
bizonyos esztétikai értéket kölcsönöz a királisan szimmetrikus elméleteknek.
9.3. AZ 0(4) MODELL ÉS A KIRÁLIS SZIMMETRlA
180 9. GLOBÁLIS SZIMMETRlASÉRTÉS
. , Ő (s1fit/J + P1fihst/J) = O. (9.41) ahol a (nl, n2, n3) SU(2) triplett elemei a három fizikai pion (n+, nO, n-) lineárisan
őS = 28P
őP = -28S. (9.43) A (u, n terek 0(4) szimmetrája spontán sérül a u = v vákuumállapotban
)
ő(8szabályt
E
2 = O. megáll api'thatJuk,
+ p2) követve . hogy pl. az S2 + p2 kifejezés is invariáns:
Az effektív Lagrange paraméterei: a fermiontömeg ml == gv, a skalár mezon
tómege m;
== 2AV 2 , és a piontömeg, ami zérus a Goldstone mechanizmus miatt
invariáns Lagrange sűrűség az :á~~~~udoSkalar terekkel kölcsönható, királisan
Mindezek alapján egy skalár- ' ,
m; == O.
A kísérleti tapasztalat szerint azonban a pion tömege véges! Ez explicit (a
= 1fihI'81't/J + g1fi (S + hsP) t/J + V(S2 + p2) + ~2 (8881'S
I' + 8I'P8I'P) . Lagrange-ban is megjelenő) királis szimmetriasértés következménye. ilyen a
(9.44)
182
9. GLOBÁLIS SZIMMETRlASÉRTÉS
9.4. DGG: A FÉLREIRÁNYÍTOTT KIRÁLIS KONDENZÁ TUM 183
m"
2
== "'(Uo2 - v 2 ) 1
~ -H
Nagyenergiás hadron vagy nehézion (nehéz atommag) ütközések azok az elkép-
v (9.53) zelt gondolatkísérletek, amelyekben a fellépő igen nagy energi án a királis szim-
. ~ 93 MeV,s o
A kísérletböl v == j" ebb"l .. metria helyreáll, mert az erősen gerjesztett hullámfüggvény sokkal kiterjedtebb
a skalár - pszeudoskalár (u - n) konfigurációs térben, mint az alapállapoti
(vákumbeli). A hullárnfüggvénnyel kiátlagolt kölcsönhatás ,. amit effektív po-
(9.54)
tenciálnak (Votr) nevezünk, így újra O(4)-szimmetrikus. Ezt nevezzük a királis
A kvarkokkaI kölcsönható 0(4) ki "k .. szimmetria helyreállításának, restaurációjának.
sértő elméletben a véges piontömeg ~::le t~e~ e?h~lte~ ki~ális invarianciát
nemeltűnő vákumbeli várható értékével. a a oz ato a ermlOn skalársűrűség
(9.55)
miatt
"'" g(1fi'lj;) == H == j"m; 1:- O, (9.56)
ami a kovetkezo, Goldberger-Treitmann összefűggésnek nevezett képletre vezet:
queneh
m; == jg (1fi'lj;) == g2(1fi'lj;) .
(9.57)
" mF
A (1fi'lj;) 1:- O állapot a királis kondenzátum , mF == gj". az ene
I r kt' k k"
IV var tomeg.
9.3. ábra. Az effektív potenciál magas és nulla hőmérsékleten egy naiv, illetve
végtelen sok spontánul szimmetriát sértő vákumállapotot enged meg. Ezek a
gyors hűlés (queneh) miatt kialakuló DCC tartományok.
cr cr
Nincs ok azonban arra, hogy rögtön a fizikai vákum felé guruljon. A ,,71" -
irányú" térkonfigurációk ugyanis csak kicsit energetikusabbak a "a - irányú"
igazi vákumállapotnál, a hűlés folyamán ilyen "félreorientált" állapotokba is
beragadhat a rendszer. A térben és időben egy nagyenergiás hadronikus ütközés I
tartamára korlátozott efféle "hamis vákum" kapta a fizikusoktól a "félreirányított forró lassan hdl gyorsan hill
királis kondenzá.tum" (angolol: disoriented chiral condensate, DCC) nevet.
9.4. áhra. A királisan torzult állapotokon áthaladó fejlődés lehetséges pályái a
Ez az exotikus dinamikai elképzelés legegyszerűbben az 0(4) modell keretében a - 71" térben.
vizsgálható. A kvarkok és a mezonikus terek kvantumfiuktuációinak kiá.tlagolt
hatása adott T hőmérsékleten a a = ti + 170 felbontásnak megfelelően az alábbi l. közbülső, "hamis" vákumállapotok alakulhatnak ki, amelyek királisan disz-
időfüggő téregyenletekhez vezet:
orientáltak,
0170 l 2 )170 = !"m",
+ A( 1702 + ti 2 - 2T 2
2. ez az állapot pion hullámok formájában energiát ad le és visszatér a valódi
vákumhoz,
o7l"B + A(a~ + tl 2 - ~T2)7I"B O. (9.58)
3. ennek következményeként jellemző növekedés észlelhető apionspektrum
Itt a skalár és pszeudoskalár tér, 170 és 7I"B tér- és időfüggő: a vákumértéktől alacsonyenergiás részén,
természetesen csak egy korlátos téridőtartományban térnek el. A termikus
fluktuációk nagyságrendj~t a T hőmérséklet határozza meg, 4. amely különös, a véletlen választástól eltérő arányt ad a töltött és sem-
leges pionok között.
«a - (70)2) ~ (7I" a 7l"B) ~ T 2. (9.59)
Egy ilyen effektus kísérletileg észlelhető lenne, de eddig ez nem következett be.
Legújabb, részletes számolások arra következtetnek, hogy a DCC kialakulása
A fenti egyenleteket számítógépes segítséggel többen megoldották (ez nem túl igen ritka esemény, ezért a tömegesen felvett pionspektrumban szinte lehetetlen
nehéz feladat) . Jellemző pályák adódnak a «a), (71"3» konfigurációs térben. lehet megfigyelni. A királis szimmetria helyreállását magas hőmérsékleten azon-
Néhányat mutat az alábbi ábra. ban az itt ismertettnél reálisabb rács - QCD számolások is alátámaszt ják, ezekkel
egy későbbi fejezetben ismerkedünk meg.
Egy tipikusan "rossz" vákumban (71"3) 1: O vagy pl. (a) = -!" a a = !" fizikai
vákum helyett. Általános esetben, a 17 2 + 7fB7fB =
l; összefüggést kielégítő,
ún. királis körön fekvő végáliapotok (amelyből csak egy a valódi vákum), a 4
dimenziós izospin térben három Euler szöggel jellemezhetők:
(a) = !"cose
(71"3) = !"sinecos~
(71"1 + i7f2) = !If sin e sin ~eiQ. (9.60)
Állandó !" esetén átírható a mozgásegyenlet egyetlen, az izospin térben inga-
mozgást leíró egyenletre:
= e -m;
sin e. (9.61)
A különböző számítások eredményeit az alábbi pontokba foglalhatjuk össze:
GS lI14@Q
10.
i Elektrogyenge kölcsönhatás
187
• ( $$
mértékelmélet (QED) ??? Még a tömeges mértékelmélet gondolatának felvetődése előtt kialakult a gyenge
kölcsönhatás alacsonyenergiás fenomenológiája: a Fermi elmélet. Ez az elmélet
izovektor - vektor áramok (J;= 'ijj,,,T"1/J, ahol a !J. index a Lorentz vektor, az a
index az izovektor index) lokális, ún. "kontakt" kölcsönbatásán alapul:
A QED sikerén felbuzdulva az első cél a gyenge kölcsönhatás kvantumtérel-
méletként való leírása volt. Vajon itt is egy mértékelmélet húzódik meg a
Lint = - ~J:(X) . J;(x). (lD.l)
háttérben? S ha igen, mi a helyes szimmetriacsoport? Miután az izovektor - vektor áram kifejezése a fermiontereket, amelyek ezeset-
ben leptonokat képviselnek, bilineárisan tartalmazza, ezt a kölcsönhatást szokás
A kisérleti fenomenológia, legfőképpen a gyenge erők . viswnylag rövid ható- 'négy-fermion' kölcsönhatásnak is hívni.
távolsága, miatt a kölcsönhatást közvetítő bozonok igen nagy, 100 GeV körüli
tömeggel kell , hogy rendelkezzenek. Tömeges bozonokkal viszont nem alkotható Ezzel a megközelítéssel azonban különböző problémák léptek fel. A legfontosabb
meg direkt módon mértékelmélet, Mw /; O miatt a renormálás is felborul. A az volt, hogy kölcsönhatás nulla hatótávolságú volta miatt a közvetítő bo-
gyenge kölcsönhatásra tehát lehetetlen mértékeiméietet találni? Lehetetlen a zon végtelen nehéz s ezért nem renormálható az elmélet. (Erre már utal-
kvantálás? Pedig a QED szép és sikeres! tunk a négyfermion - kölcsönhatásról mondottak kapcsán a 8.1 fejezetben.)
Egy másik lényeges probléma a Fermi-elmélet bizonyos, kísérlettel összeha-
Hamar világossá vált, hogy a helyzet megmentéséhez egy, a spontán szimme- sonlítható eredményeivel kapcsolatos. A hatáskeresztmetszetek nagy energián
2
(1 ~ G (Pl + 112)2 szerint növekedni látszanak a tömegközépponti energiával,
triasértéskor fellépő tömegtelen Goldstone bozonok tömegessé tételéhez hasonló
mechanizmusnak kell meghúzódnia a háttérben. Vagyis a szimmetria kicsi, ugyanakkor a parciális hullámok analízise alapján (1 ~ (P)P2)2' Ez a diszkrep-
de explicit sértését nagyíthatná fel a vákumállapot szimmetriasértett jellege. ancia azonban l/VG : : : 300 GeV energia felett jelentkezik csak, ezért kísérleti
Felmerültek az alábbi kérdések: szempontból nem zavaró.
• Lehet-e spontán szimmetriasértéssel magyarázni a gyenge mértékbozon
tömegét? Új próbálkozás jelent meg tehát a gyenge kölcsönhatás leírására, ez már közvetítő
bozon segítségével értelmezte a négy fermionvonal vertexét. A kölcsönhatási La-
• Sérthetö-e spontán a mértékszimmetria "tiszta" mértékelméletben? grange sűrűség,
Ezekre a kérdésekre az alábbi válaszok születtek: Lint = gJ:(x)· (W:t(x) + W:(x») , (10.2)
egy izovektor vektortér közvetítésével fejezi ki a Fermi kölcsönhatást.
• a Higgs által először javasolt mechanizmus folytán nem jelenik meg Gold-
stone bozon a szimmetriasértő vákumállapotban, hanem ehelyett a ska-
lártérrel kölcsönható mértékbozon lesz tömeges!
• A mértékszimmetria (a lokális fázisszimmetria) nem sérülhet globálisan Az új elmélet illeszthető a régihez: alacsony, k 2 « M~ energián a propagátor
(Elitzur tétele) . A Weinberg-Salam elmélet (Nobel dfj 1971) a gyenge nevezöjét az M; tag dominálja, ezért a csatolási állandók az alábbi módon
190 lD. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS
lD.1. TÖMEGES MÉRTÉKELMÉLET? 191
10.1. ábra. A müon bomlás Feynman gráfja a Fermi - elméletben, illetve egy
W- mértékbozon közvetítésével. Továb bi kérdések merültek fel a gyenge kölcsönhatás 'igazi' elméletének keresése
során. A dinamikus árnyékoláshoz ugyanis töltések jelenlétére, egy plazmára van
szükség, de lehet-e vákumállapotban tömeges a mértékbozon? A vákumállapot
függnek össze: nem mindig egyszerű voltára már felhívta a figyelmet az akkor már ismert Gold-
(10.3) stone mechanizmus, aminek alapja a vákumállapot spontán szimmetriasértése
volt. De sérülhet-e spontán a lokális mértékszimmetria?
A W bozon bevezetése elegendönek bizonyult pl. a neutrinó szórás (vii ~ vii) Az elképzelt spontán szimmetriasértés vektorterekre a skalártérrel analóg módon
leírásá.hoz, de nem volt már elég a neutrinó annihilációhoz (vii ~ W+W-)j ez (azaz naivan) arra vezet, hogy a vákumbeli várható értéknek Vi' iránya van!
utóbbihoz egy semleges, Z-nek nevezett bozon bevezetése vált szükségessé.
(10.4)
A Wi' bozonok így egy (SU (2) íz) izo-triplettet alkotnak, Ez a felbontás egy polarizált kondenzátumot feltételez, egy 'gauge ferromág-
nest' ! A végsö kérdés: Lehet-e ferromágnes egy tiszta mértékelmélet vákumál-
lapota? Nos kiderült, hogy nem.
A QED mintájára elképzelt leírásnak a fenti kép azonban nem teljesen felelt A fenti kijelentés bizonyítását elöször Elitzur közölte a mértékeiméietek véges,
meg. További bonyodalom is adódott: az SU (2) szimmetriára csak nemábeli diszkrét téridö-rácson megfogalmazott változatára. (Ezt a megközelítést a nem-
mértékelmélet épülhet (mint a Yang-Mills elmélet). Az igazi baj az volt, hogy perturbatív módszerekröl szóló 13. fejezetben majd röviden ismertetni fogjuk).
egy tömeges mértékelmélet egyáltalán nem renoNTIálható. Késöbb a folytonos térelméletben Savvidy mutatott rá, hogy az SU(2) gauge
ferromágneses állapotú vákum instabil bizonyos kvantumfiuktuációkkal szem-
ben. (Ennek jó leírását adja B.Müller Quark Gluon Plasma című, a Springer
Végezetül ismertetjük a fenti problémákból való kiút keresésének folyamatát,
kiadó gondozásában megjelent könyvében.)
habár ez ma már csak egy "régi történet". A Standard Modell megértése
szempontjából kihagyható, a sietös olvasó rögtön a következö alfejezettel foly-
tathatja, hiszen az a problémák megoldását kínáló Higgs mechanizmusról szól. A probléma tényleges megoldásának a Goldstone mechanizmus által i.nspirált,
de attól különbözö Higgs mechanizmus bizonyult, amely izovektor skalá.rtér-
rel (a Higgs térrel) való kölcsönhatás alapján teszi dinamikusan tömegessé a
Elöször a tömeges mértékelméletböl a kiutat olyan elméletben látták, amelyik-
mértékbozonokat. Ez egyben a Goldstone bozonoknak megfelelö szabadsági
ben a nagy, k ~ 00 impulzusokra a gyenge bozonok tömegtelennek tekinthetök,
fokok megjelenéséhez vezet, miután tömeges egyes spinű tereknek éppen eggyel
legalább közelítöleg mértékbozonként viselkednek. De lehet-e egy részecskének
több komponense van, mint a tömegteleneknek. Ezt a mechanizmust ismerteti
csak kis impulzusokra tömege?
a következö alfejezet.
l .. 1 nag
10.2. Higgs mechanizmus Hasonlóan a Goldstone mechanizmus tárgyalásához célszerű a vákumbeli várható
érték és a fluktuációk különválasztása. Ezzel az új paraméterezéssel a fázis változó
~ is bevezethető :
J- = 2m,p°
2e ( fi - 2eA-) ,p =;;,P
e 2 ( 'V9
= e-i{/vcJ> = ~(v + u),
- - 2eA-) . (10.5)
CJ> --+ ifi'
Coulomb mértékben VA = O, 9 = konstans mellett VJ = O, vagyis az áram
stacionárius. A V x B = J Maxwell egyenlet következménye: A" --+ A~ = A" - .!..8,,~.
ev
(10.12)
2 2
_ 2e p A- Az Lagrange sűrűség az új változókkal kifejezve a fenti mértéktranszformáció
'-2
V- A --- , (10.6)
m után az alábbi alakot ölti:
ami egyenértékű az A mértéktér árnyékolásával. Az árnyékolási hossz inverze a l 1 l
tömeg MA és = --IFII-.,IFII-"
4
+ -8"u8I1-u
2
+ -e
2
2 2'
v A,,'A"
......
194 lD. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS lD.2. HIGGS MECHANIZMUS 195
A Lagrange sűrűségben most nem egy komplex skalártér, hanem egy izotriplett használat ával írja le:
~a tér szerepel. Ez a nemábeli mértéktérrel továbbra is a kovariáns derivált
kifejezésén keresztül hat kölcsön: f. :::: -~F:"Fal''' + ~(81' - igL" A~)~ (81' - ig La Aal')~ - v(~). (10.20)
f.:::: ~D
2 I'
~aDI'~a - v(~a~a) _ ~Fa
4 1'''
Fal'''
. (10.14) A Higgs teret képviselő ~ egy N komponensű valós skalár, a G csoport funda-
mentális ábrázolása szerint transzformálódik. Az A~ vektorpotenciál, a gauge
A vákumállapot sérti az SU (2) szimmetriát, a vákumbeli várható érték az egyik tér, a G-beli adjungált ábrázolásnak megfelelően transzformálódik mértéktransz-
izo-komponens irányába mutat: formáció esetén.
(01+10) ~ U) (10.15)
I
A v(~) önkölcsönhatási potenciál engedjen meg szimmetriasértést: legyen~' ==
Vi a vákumállapotban. A maradék (sértetlen) szimmetria ekkor a G csoport egy
.
Az izotriplett skalártér új, a fázisokat tartalmazó paraméterzése: H alcsoportja, ez M < N dimenziós. A H-ba tartozó La generátorokra igaz,
hogy
~ :::: e ~
2
(10.21)
i
({lL ' H2L )jv ( ). (10.16)
v+a
míg a G-beli, de nem alcsoportbeli La generátorkra
i
2
Itt Ll, L és L3 az SU(2) generátorai, L3 a maradék U(l) szimmetria generátora. L:iv =1= o. (10 .22)
L"IA~:::: nL"A~n-l - ~(8I'n)n-l. Itt ni :::: vi Iv a szimmetriasértő vákum belső (pl. izospin) irányába mutató
(10.17) egységvektor (v :::: V'V;iji).
g
Az átírt Lagrange sok más tag mellett tartalmazza a következőket:
l 1 Hajtsuk most végre azt a mértéktranszformációt, amely pontosan kompenzálja
f. :::: ... - 4_IFa
1''' IF"I''' + _g2V
2
2 (IAI'All' + IA 2 ,A21')
I' 1' ... (10.18) a fázisfaktort:
Látható, hogy a szimmetriasértett irányra 'merőleges' izospin irányokhoz tar- JI-M )
tozó vektorpotenciál komponensek (egyenlő) tömeget nyertek. Általánosan is ~ ---t ~' :::: exp ( -i L (€lv)L ~:::: n~. (10.24)
megfogalmazható, hogy b=l
Az ebben fellépő
Vizsgáljuk meg a Higgs mechanizmust általános esetben is. A mértékszimmetria
(10.26)
csoportja, G,N db La generátorral generálható (a :::: 1,2, ... ,N). Egy ilyen
szimmetriájú Lagrange függvény a mértéktér (négyespotenciál) és a Higgs tér tömegnégyzet-mátrixnak, pontosan M zérus és N - M nemzérus sajátértéke
kölcsönhatását a megfelelő kovariáns derivált, van.
(10.19)
196 lD. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS lD.3. WEINBERG-SALAM ELMÉLET 197
10.3. Weinberg-Salam elmélet Végeredményben a fajták számát tekintve a gyenge kölcsönhatásban résztvevő
részecskék között több a balkezes fermion, mint a jobbkezes. Ezért a szokásos
U(l) és a gyenge bozonokat jellemző SU(2) mértékterek forrásai között egy
• SU(2) trf.
A Weinberg-Salam (WS) elmélet a gyenge (radiokatív)
és az elektromágneses kölcsönhatás e9ységes téreiméiete,
Konkrétan a QED V(l) és egy az izospin szimmetriának megfelelő SV(2) gauge • U(l) trf.
elmélet együttese ez az elmélet. A két szektor között fellép egy bizonyos ke- L -+ e if3 L
veredés, de nem egyenrangúak. Pl. a csatolási állandók erősen különböznek, R-+ e if3 R.
9u{l) l: 98U(2)'
A (belső) szimmetria, amely a gyenge kölcsönhatás hátterében meghúzódik bi- A leptonok elektromos töltése, Q = T3 + f, kiszámítható az izospin komponens
wnyos, csak a gyenge kölcsönhatásban résztvevő részecskék, a leptonok, cso- és a hipertöltés alapján. A balkezes dublett eszerint egy semleges és egy negatív
portosításában is megnyilvánul. A leptonok családokba rendeződnek; általában töltésű részecskéből áll, míg a jobbkezes szinglet t (aminek nincs neutrinó párja)
egy tömeges fermion (elektron, müon, vagy tauon) kerül párba egy-egy megfelelő egy szintén negatív töltésű lepton (elektron, müon vagy tau). Ezt foglalja össze
neutrinóval: az alábbi táblázat .
T3 Y Q
L: ± 1/2 -1 0/-1
R: O -2 -1
Az alapleptonok tömegei igen különbözőek, a legnehezebb, a T lepton már nem
is szolgált rá a "lepton" szó eredeti jelentésére ("könnyű"): m. = 0.5 MeV,
ml' = 105 MeV, mr = 1784 MeV. A neutrinók tömege sokáig úgy tűnt, hogy A Weinberg-Salam modell Lagrange sűrűsége a fenti tulajdonságokat mind tükrözi.
nulla. A legújabb (200l-ben bejelentett) kísérleti eredmények fényében már Lényegében három fő részre bontható:
elképzelhető, hogy a neutrinóknak van egy kicsi, az e V tőredék'et kitevő tömege,
kimutatták ugyanis a neutrinó-oszcilláció jelenségét; a különböző családhoz tar- (10.27)
tozó neutrinók egymásba történő periodikus átalakulását. Ezt csak egy neutrinó
Elsősorban az SU(2) és az U(l) szimmetriának megfelelő mértékterek tiszta
tömegtag teheti lehetővé.
sugárzási járulékait tartalmazza,
A neutrinók, ha a tömegük pontosan zérus, (ami a feles spinű elemi részecskék r _ _ ~Wa Wal''' _ ~~ FI'''. (10.28)
L..l - 4 1''' 4 1'''
között egyedülálló), további különös, érdekes tulajdonságokkal is rendelkeznek.
Amíg az elektron jobb- és balkezes változatban egyaránt és egyenlő mértékben Továbbá a jobb- és balkezes fermionokat külön-külön kell figyelembeve~ (hiszen
megtalálható a természetben, ( s a leírásban ezért két Weyl-spinor együttesével, az egyik izo-szinglett, a másik izo-dublett) . A megfelelő járuléko~ tome~ag
egy Dirac-spinorraljellemezzük), addig a neutrinó csak balkezes (és ennek meg- nélkül , .de a mértékterekkel való kölcsönhatást leírandó a megfelelo kOvarlans
felelően az antineutrinó csak jobbkezes) változatban fordul elő! Ez maximális derivált akkal szerepelnek:
P-sértés. (Kistömegü neutrinó esetén a jobbkezes partner alkothatná az uni- (10.29)
verzum sötét anyagá.t.)
I ~
lD. ELEKTRO GYENGE KÖLCSÖNHATÁS 10.3. WEINBERG-SALAM ELMÉLET 199
198
A Higgs bozon ~ is mind U(l), mind SU(2) töltött. A dublett átlagos elektromos e = 9sin8w. (10.41)
töltése azonban +1/2, ezért a kovariáns derivált egy előjelben különbözik az
A kísérleti megfigyelések eredményeiből az alábbi számértékek szűrhetők le:
előzőtől,
(10.35) sin2 E>w = 0.2325 ± 0.008,
Mz = 91.173 ± 0.020GeV,
A gyenge mértékbozonok 100 GeV körüli tömegét ebben az elméletben egy Mw = 80.22 ± 0.26GeV.
spontán szimmetriasértés, illetve az ezzel együttjáró Higgs mechanizmus biz- A gyenge bozonok kísérleti felfedezéséért, a többszáz főt számláló CERN-beli
tosítja. Csak a neutrális Higgs komponensnek lehet vákum várható értéke: csopo~t. vez:tője,. C.arlo Rubbia kapott 1984-ben Nobel díjat. A Higgs bo-
0 ~n k~serletl 8.Z?nosltása a kitartó próbálkozások dacára mindmáig (2001) nem
(014)10) = ( ) . (10.36)
1 Jart sikerrel. Ugy tűnik, hogy tömege 115 GeV-nél is nagyobb, s egyáltalán
T2 v
200 lD. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS lD.4. ANOMÁLIÁK 201
nem biztos, hogy dublettként jelenik meg. A pár év múlva elkészülő LHC Az a --+ 00 határesetben érthető, hogy unitér, mert együttmozgó rendszerben
(Large Hadron Collider, Nagy Hadron ütközető) nevű gyorsítón már várhatóan (kjj = (m, O» ~oo = O-t ad, vagyis csak fizikai módusok propagálnak (de nem
felfedezhető lesz a Higgs bozan (hacsak nem az egész mai részecskefizika egy látszik, hogy renormálható):
óriási tévedés áldozata).
gjjV - kjj k v lm 2
(10.46)
k 2 - m 2 + if .
A Weinberg-Salam modell rendkívül sikeresnek bizonyult. Az alábbiakban egy-
egy jellemző eredményt mutatunk be ízelítőül. Azonban, bár a mértékrögzítés és azáltal a mértékbozon propagátor a függő,
az S-mátrix - lévén mértékinvariáns - nem függ ettől. A fent tárgyalt két
határeset tehát ugyanarra az S-mátrixra (s az abból számított hatáskereszt-
I A leptonbomlások (pl. /1- --+ e- + /J. + vw ) leírása. Az metszetekre) kell, hogy vezessen. Ebből leszűrhető, hogya Weinberg-Salam
elmélet renormálható és unitér.
folyamatban Pl = p2 + 1>3 + P4 az energia- és impulzusmegmaradás miatt, a és A Weinberg-Salam elmélet nemcsak sikereket, hanem újabb problémákat is h<r
b leptoncsalád indexe. A bomlási állandó a perturbatív térelmélet módszereivel zott. Lényeges, szigorúan véve még be nem bizonyított eleme a Higgs bozon.
kiszámítható: Felmerült egyesekben a kérdés, hogy honnan származik a Higgs tér és a Higgs
potenciál? Kétféle válsz fogalmazódott meg az idők során:
(1ü.42) - mögöttes elmélet ből (pl. SUSY)
- sugárzási korrekcióként (pl. Coleman-Weinberg potenciál).
Ez az eredmény a mérési eredményekkel nagy pontosságig megegyezik.
Utóbbi esetben a Higgs önkölcsönhatás és az elektromos kölcsönhatás, ). és e
összefügg
Elméleti szempontból is hozott újat a WS modell: bebizonyosodott, hogy egy- 33 4
szerre unitér és renormálható. Ennek megértéséhez tekintsük a WS-Lagrange ). = 81T 2 e . (10.47)
mértékrögzített kiegészítését:
Az effektív potenciál csak hasonlít a if>4-re, de részleteiben eltér,
Veff
3é
= 641T2 if>
4 [
log (if»2
(if» - 2"1] . (10.48)
Az F(A jj )= -ja8jj Ajj mértékrögzítő feltétel eset én a vektorpotenciálban má-
sodrendű tag a QED-ből ismert járulékokon kívül a tőmeges mértékbozonok Mindenesetre ennek a potenciálnak is van nemzérus if> esetén minimuma, azaz
esetén egy m 2 -tel arányos tömegtagot is tartalmaz (aminek alapja a fentebb a Higgs mechanizmus működhet.
tárgyalt Higgs mechanizmus):
(10.43)
10.4. Anomáliák
A propagátor eme tag invertálásával adódik
a pályaintegrálban használt mérték nem. Ez az anomália járulék arányos a ZoW+W- csatolás SU (2) töltésével, de ez
nem minden. A teljes járulék a WS modellben arányos az alábbi kifejezéssel
Fontos megérteni, hogy a renormálási program sikere érdekében meg kell sz- Anomalia (10.52)
abadulni az anomáliáktóll Ez - jelenlegi tudásunk szerint - csak úgy megy, ha
különböző forrásból származó anomáliák kiejtik egymást. A Standard Modell- Az összes lehetséges fermion hurkot elképzelve, az anomália arányos a balkezes
ben a lepton és a kvark járulékok kiejtik egymást, az eredmény zéró anomália. töltések összegével:
(A húrelméletben például csak bizonyos dimenziókban (2~, 10) nincs anomália.) Anomalia ~ L Qi
A pontos kiejtés megértéséhez tudni kell, hogy milyen fizikai tulajdonság hatá-
rozza meg az anomália mértékét. A leptonikus szektort önmagában tekitve ez nem O. A Standard Modell lényege
éppen a Weinberg-Salam elmélet és az erős kölcsönhatást leíró kvantumszín-
dinamika, a QCD olyan "összeházasítása" , amelyben a leptonok és kvarkok elek-
Ezt 3. Weinberg-Salam elméletben fellépő Za --t W+W- folyamat alapján trogyenge anomália járulékai kiejtik egymást. Az első családban (generációban)
tesszük meg. Ez a folyamat egy anomáliát eredményező, háromszög alakú belső
204 10. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS 10.4. ANOMÁLIÁK 205
S =j crxtPi-r' D'l/J
det (C;;') = det J
(Ónm + i crX9(X)tP~(Xh5tPm(X»)-1
és a pályaintegrél mérték,
egyaránt transzformálódik:
= exp (-i J crX9(X)A(X»).
j crx4>~(X)4>m(x) = Ónm·
A spinor dekompozíció (a, b spinorokkal):
"'"' !
= L...-(nlx)
n
crk (271")4
(271")4
4
d f (klx)M(x)(flx)(xln)
d4_ 11.
! = _ k'L
(271")4
. 'k
e""z M(x)e-' ·z
Az anomália tehát
A(x) = lim
M ~OO
Tr! (271")4 crk e ikz {5 e -(-y·D/M)' e-ih.
I
QCD
Ennek kiszámításához vizsgáljuk meg a { . D operátor négyzetét. (K vantumkromodinamika)
({. D)2 = {IJ{" DIJD" = (9 1J" + iu lJ ") DIJD"
= D· D + ~ulJJ/[DIJ,D"l.
A kovariáns derivált kommutátora az utolsó tagban épp a térerősség tenzor F IJ "
(a tőltés legyen l). Ezt behelyettesítve kapjuk, hogy
A QCD (angolul "quantum chromodynamics", magyarul kvantumszíndinamika),
Tr!
A(x) = lim
M~oo
d k
4
(271")4
{5e-~(iHD)'+('Y~,'YvlF~v) az erős kölcsönhatás kvantumtérelmélete, egy SU(3).zin mértékelmélet. A szín
(color) egy újabb belső kvantumszám; jellegében, fizikai szerepében az U(1)
r Tr ([
= M~oo {5 "
lJ
{
"]F)2
lJ" .
( 1)2 211!
2M2
4
d k -k'/M'
(271" )4 e
elektromos töltés, illetve az SU(2) spin analógiája. Különleges azonban az a tény,
hogy - a kölcsönhatás rendkívüli ereje miatt - ez a színtöltés (vagy szín-spin)
nem figyelhető meg szabadon, kompenzálatlanul. Csak hatásai érvényesülnek
Az utolsó faktor, az integrál már reguláris, konstans. rövidtávú, térben és időben a hadronikus folyamatokra jellemző, 1 fm-nek, il-
Az anomália tehát arányos az alábbi kifejezéssel letve 10-23 másodpercnek megfelelő tartományra korlátozottan. Bevezetése
mégis elkerülhetetlennek bizonyult, hogy miért, azt a kvarkmodell alapján ért-
A(x) ~ Tr ({5b IJ
) {"] bP) ,U]) FIJ"FpO' ~ EIJ"PO' FIJ"FpO'. hetjük meg a legegyszerübben.
Az együtthatót is figyelmbevéve az anomália pontosan
1 - Ebben a fejezetben a QCD legfontosabb jellemzőit foglaljuk össze. Az SU(3)
A(x) = --FIJ" F
1671"2 lJ"
globális szimmetriára épülő kvarkmodell ismertetését a QCD, mint SU(3) mér-
(itt F a négyindexű E-nal képzett duális tenzor). tékelmélet bevezetése követi, amely tartalmazza a kvantumszín mellett szóló
jónéhány érv felsorolását. A QCD két legjellemzőbb tulajdonsága, az aszimp-
totikus szabadság és a szÍnbezárás az ezt követő alfejezetek tárgya. Ez utóbbi
A pályaintegrál teljes változása végülis a hatás és a pályaintegrálmérték válto- (a bezárás) kapcsán a QCD közelítő modelljeinek, nevezetesen a zsák- és húr-
zásaiból áll őssze: modellnek a tárgyalására kerül sor. Végül a QCD-nek a Standard Modellben
betöltött szerepével foglalkozunk.
3 GeV és 2mb = 10 GeV energia között kelthető c-par lS, ekkkor a 11.3. Aszimptotikus szabadság
fenti arány Rud.e = 10/3, még magasabb energián RwJ.eb = 11/3, míg
végül Rudoebt = 5. A kísérletek nagy pontossággtal adják vissza ezeket az
arányokat. A QCD egyik legjellemzőbb tulajdonsága az aszimptotikus szabadság. Ez a
(szín)töltés renormálása során fellépő futó csatolási állandó energiaskála függé-
A kísérleti az Ne = 3 értéket igazolják. séből olvasható le.
~ II
~r - 11M
JI e i It 91
E
2
(rI ~ r)M
-. 11.4.1. A töltött gluon
A gluon töltött, tehát két gluon között is erőhatás lép fel, kölcsönhatnak. A
Kissé elvontabb, de az előzőekkel ekvivalens megfogalmazása a bezárás jelensé- perturbatív QCD Feynman gráfjainak nyelvén ez elemi gluon-gluon vertexek
gének az, amely szerint létezését jelenti. (A QED-ben nincs elemi foton-foton vertex, a nemlineáris
foton-foton szórás közbenső párkeltés útján, vezető rendként egy-hurok szinten
valósul meg). Kétfajta ilyen elemi gluon-gluon vertex van, a 3 és a 4-gluon
a mértékbozon (a gluon) spektrum ában tömegugrás lép fel.
vertex. Eredetük a térerősségtenzor nemábeli kifejezésében szereplő kettős vek-
torpotenciál-szorzat:
Ez természetesen elemi tömegként lehetetlen, csakis dinamikai, a kölcsönhatás (11.7)
által generált tömegröl lehet szó. Ez azt jelenti, hogy bizonyos körülmények
között, (nagy távolságoknak és hosszú időknek megfelelő alacsony - 200 MeV- Ez a Lagrange sűrűségben három vektorpoteciált (és egy deriválást) tartalmazó,
nél kisebb - energián), a legalacsonyabb gluonenergia nem nulla, hanem egy g(8A)[A, AJ, valamint négy vektorpotenciált tartalamazó, g2[A, A][A, AJ jellegü
véges pozitív érték. Ezt a gluonspektrum ugrásának, angolul mass gap-nek faktorokra vezet. A megfelelő Feynman gráfok:
nevezik.
A QCD itt vázolt Feynman szabályai alapján (nem feledkezve meg a QED- kőzelítésben (nehéz kvarkokra) a potenciális energia Fourier transzformáltja
hez hasonló, de itt expliciten nem felsorolt kvark - gluon vertexről), könnyen egyenesen az effektív gluonpropagátorral arányos (az ábrán látható egy - gluon
elképzelhetjük a kölcsönható gluon propagátorának módosulását, ún. ,,feIöl- cserés Feynman gráf alapján):
tözését" . Az alábbi 11.4.1 ábra a teljes gluon propagátor Feynman gráfjait
egy-hurok rendig mutatja.
11.3. ábra. A gluon propagátor Feynman gráfjai egy hurok rendig. 11.4. ábra. A kvarkok közötti effektív kölcsönhatás egy felöltözött gluon
cseréjével írható le vezető rendben.
11.4.2. A zsákmodell
c= ~(i-y. 8 - m)'I/J - BJ 8 z8ak (X). (11.18)
A hadronon belül és kívül uralkodó két különböző vákum energiasűrűségének a
Matematikai levezetés híján a fizikai intuícióra épülő modellek terjedtek el az különbsége, B, adja nagyjából a hadronok megfigyelt tömegét (hiszen a kvarkok
erős kölcsönhatás jelenségeit tanulmányozók körében: a kvarkbezárás tényét maguk könnyűek), M ~ B V , ahol V a hadron térfogata. Persze ehhez még a
ilyen vagy olyan módon alapként elfogadó és a hadronikus fizika mérhető jellem- kvarkok belső, azaz hadronon belüli mozgásából származó energia is hozzájárul;
zőit kiszámíthatóvá tevő modellek. Ez a bizonyos szempontból megoldhatatlan ez a kvantummechanika értelmében a véges dobozban létrejövő különböző ener-
QCD-től való ideiglenes visszalépés azonban továbbra is a QCD-t tekinti példa- giaszintek szerint kvantált érték. Így a zsákmodell nemcsak a hadronok tömegét,
képnek és hivatkozási alapnak. hanem hasonló mellékkvantumszámú csoportokba, ún. rezonancia-családok ba
történő rendeződését is modellezi.
A fentieknél egyszerűbb matemtaikájú, a színbezárás tényére koncentráló model- időfüggő Dirac egyenlet számos szimmetriát tartalmaz. Ezeket a H Hamilton
lek a hadronok kvarkszintű leírását célozzák. Az erős kölcsönhatás fizikájában operátorral kommutáló operátorok, illetve ezek sajátértékeinek mellékkvantum-
klasszikusnak számító leegyszerűsített ("mini-QCD") modellek közül a felhasz- számként való használata segítségével rendezhetjük, a lehetséges megoldásokat
nálók között legelterjedtebb a Massachusetts Institute of Technoigy (MIT) fiziku- (hadronokat) eszerint csoportosíthatjuk.
sai által kifejlesztett zsákmodell.
A teljes impulzusmomentum operátor,
Ez a modell mind a bezárást (r ---+ 00) mind az aszimptotikus szabadságot
(r ---+ O) extrém leegyszerüsített módon veszi figyelmebe: a kvarkok egy bi-
zonyos zárt térrészben, ami a hadronok térfogatának felel meg, szabadon, köl-
csönhatásmentesen mozognak, míg azon kívül egyáltalán nem propagálnak. A
kvant ummechanikai feladatgyűjtemények ezt a végtelen potenciál ugrással szem-
és annak négyzete rmellett az alábbi kombináció is felcserélhető a radiális
szimmetriájú Dirac Hamilton operátorral:
léltetik (ld . ábra) , a relativisztikus térelméletben azonban a helyzet ennél bo-
nyolultabb: egy potenciál , amely a részecskét (színt) bezárja, az antirészecskét K = ,B(f . J- 1/2).
(ellentett színt) nem t udná bezárni, ez utóbbiakat a fal nem taszítaná (s ezzel
a hadron belsejébe visszalökné) , hanem vonzaná (s ezzel kiszívná a hadronból) .
Azonban a hadronok és antirészecskéik egyaránt mutatnak bezárást, tehát a
H, K,J és r kommutálnak, valamint igaz a
bezáró zsákot nem a potenciális energia, hanem a relativisztikus Lagrange sűrű K2 = p + 1/4
ség szintjén kell beépíteni a modellbe. Az MIT zsákmodell (angolul bag model)
ezt az utat választotta. azonosság. A r operátor j(j + l) sajátértékű multiplettjeihez a K operátor
sajátértékei tartoznak, ezekre a
It
A Lagrange sürűség egy bizonyos téridötartományon kívül nulla, azon belül sza- K? = j(j + l) + 1/4 = (j + 1/2)2
bad (és viszonylag kis tömegű) kvarkokat ír le. Van azonban még ezenkívül egy
további járulék, az ún. zsákál/andó is, ami a hadronon belüli (perturbatív) és az összefüggés igaz. A K = ±(j + 1/2) = ±1, ±2, ... osztályozás a Dirac egyenlet
azon kívüli (fizikai, vagy nemperturbatív) vákum energiasürűségének konstans megoldásait a K, vagy ami ezzel egyenértékű, a j mellett az e (és természetesen
különbségét jelenti: az m) mellékkvantumszámok szerint csoportosítja.
34
223
222 ll. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) 11.4. SZÍNBEZÁRÁS (CONFINEMENT)
Hullámmegoldást keresve a Dirac spinort két Weyl spinorra bontjuk, az ún. A floperátor a 132 = 1 beszúrásával azonosan átalakítható,
felső és alsó komponensre: fl = 132 (fl + 1) - l = j3K - 1.
./. (g(r)Yl jm ) e- iEt . Ezzel a Dirac Hamilton operátort átalakítottuk úgy, hogy a radiális impulzus-
'/'I<m = -i/(r)Yl'jm vetületet, a K operátort és a a Dirac mátrixok radiális vetület ét tartalmazza:
It: az.Y gömbfüggvények és (kétkomponensü) spinorok az loperátor sajátfiigg- afTfi + i af (f3K - 1) + j3m(r)] 1jJt<m = E1jJ"m.
[ r r r2
venyel, a
Végül a fF/r == (l/i)(d/dr) operátorreprezentációt és a K operátor K, sajátérté-
keit használva az ansatz a g( r) és I (r) radiális függvényekre érvényes egyenletek-
azonosság miatt vagy
re vezet.
K, = j + 1/2 > O, l = j + 1/2, l' = j - 1/2
választással, vagy pedig A radiális szimmetriájú Dirac egyenlet két csatolt differenciálegyenletre bomlik:
dl l-K,I (E - m(r))g,
K, = -j - 1/2 < O, l =j - 1/2, l' = j + 1/2 dr +-r-
dg l + K, -(E + m(r))/. (11.20)
válsztással. Az l és az f.' kvantumszámok különbsége abszolút értékben mindig dr + -r- g
egy, a megfelelő gömbfiiggvényeket a radiális spin-mátrix (Pauli mátrix) köti
össze: Az alapállapotban (ISI/Z) K, = -1 és a g = u/r, I = -(dg/dr)/(E + m)
(j · f helyettesítés a
--Yljm = -Yl'jm.
r ~
-u+(E 2 -m 2) u= O (11.21 )
dr 2
Az egyetlen gömbfiiggvénnyel (az l-hez tartozóvali) kifejezett sajátmegoldás hullámegyenletre vezet. Itt az m tömeg radiális t~t~mányon~ént .. külÖ~bÖZÖ,
tehát ezért a határon a megoldások illesztésére van szúkseg. A kis tomegu tar-
./. _ ( g(r) ) v (8 ) -iEt tományban a megoldás oszcilláló, u(r) = Asin(kr), ahol a k hullámszám ,az
'/'I<m- i/(r)ii/, 'lim ,epe .
energiával a szabad relativisztikus diszperziós reláció szerinti kap.csolatban. áll:
k = ..;w _ m 2 . A Dirac spinor felső és alsó komponense pedig a szfénkus
Bessel függvényekkel fejezhető ki:
A (j·f/r kombináció az a Dirac mátrix részeként jelenik meg a Dirac egyenletben.
Felhasználva az g(r)
(aA)(aE) = A· E + if(A x E) (11.22)
I(r)
az.onosságot a Dirac egyenlet átalakítható. Az ci-t tartalmazó tag, Q2 = 1
miatt felbontható egy az impulzus radiális vetületét tartalamazó részre és egy A zsákon kívüli (r > R) tartományban a megoldás exponenciálisan lecsengő
maradékra: a q = ..;M2 - E2 állandóval:
ap = 12 (af') (af') (ciP) -qT
B e__ ,
r g(r)
r
azonosságban az utolsó két faktorra alkalmazva a fenti általános összefüggés + l/r e-qr
q
B--- (11.23)
nyerjük I(r) E+M r
-- cif( __ .-(_ n'I)
ap = r 2 rp + t~ r x P, ,
A zsák r = R határán való illesztés két egyenletet ad,
ahol a spin és pályamomentum operátorának kapcsolódását (az ún. spin - pálya e- qR
kölcsönhatást) fedezzük fel: Akjo(kR) B
R ,
k2 q + 1jR e- qR (11.24)
__ afrp .af-- A--Í!(kR)
ap = - - + t-~l.
2 E+m BE+MR
r r r
224
11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) 11.4. SZÍNBEZÁRÁS (CONFINEMENT) 225
amelyek hányadosából az A és B együtthatók kiesnek. Ez a kvantálási feltétel: esetén az első egyenlet 'ifj - szeresének és az alsó egyenlet 1/J - szeresének az
k. q + 1/R összege éppen a megfelelö kvarkáram - komponens eltünését adja.
E + mJ1(kR) = E +M io(kR). (1l.25)
Az M -+ 00 limeszben a jobboldali együttható egyhez tart, Az érdekes az, hogy a kvarkáram zérus volta a kvarkok bezárását jelenti ugyan,
de önmagában még megengedhet energia és impulzuscserét a hadron belseje és
. q + l/R külseje között. A zsákmodell ezt is kizárja.
l Im ---=1
M--+oo E+ M ' (1l.26)
míg az m -+ O Iimeszben a paloldali együttható ugyanezt teszi: A Lagrange sürüségből könnyen levezethető az energia - impulzus tenzor, a
I
. k 8C
+ m = l.
IIm -E-- (11.27) TI'li = 8(81'1/J) - 91'IIC
m--+O
Ebben a vé~elenül I~gy~zerüsített esetben a kvark hullámfüggvények teljesen általános képlet alapján. A p,-v indexpárban szimmetrizált eredmény:
a zsákon belulre kOrlatozodnak, ahol szabadon, fénysebességgel mozognak. Az
energia sajátértékek a
TI'li = ~ ('ifj(r1'81/1/J) - (8v 'ifjhl'1/J) + 91'I/ B (11.33)
il(x) =io(x) (11.28)
=
transzcendens egyenlet megoldásaiból adódnak, ahol E xiR. A megoldások a hadronon belül. A megmaradás egy térfogati és egy felületi összetevőre bomlik:
Xo = 2.04,5.50, ... univerzálisak, a megfelelő energiák a hadronzsák sugarátói (11.34)
függnek. A~ itt ismertetett levezetéshez hasonlóan lehet magasabb impulzus-
momentumu, pl. 2pl/2 állapotokra épülő megoldásserget is levezetni. Itt a B(V) térfogati lépésfüggvény deriváltja a 8(S), a térfogatot körülhatároló
Itt:Z;l = 3.81, .. " a legalacsonyabb sajátérték az 8 megoldások között helyezkedik felületre koncentrált Dirac féle delta-függvény. A T tenzor felületre merőleges
el. Altalában az E energia sajátérték ebben a modellben effektív kvarktömegnek komponense is el kell tehát, hogy túnjön:
tekinthető,
E=
l
3mproton ~ 313MeV (11.29)
nl'Tl'v = -~81/('ifj1/J) + BnV = O. (11.35)
s ezáltal az alapállapotú hadron (a proton) sugarára, Ebben a kifejezésben az első tag térbeli komponensek esetén azonosítható a TI'l/
tenzor vizsgálata alapján a nyomással, így azt kapjuk, hogy
R
= 2.04
313 197fm ~ 1.28 fm (1l.30) (11.36)
adódik. Ez nem is olyan rossz eredemény! Az eredmény értelme az, hogy a B zsákállandó nemcsak egy energiasürűséget
képvisel, hanem egy nyomást is, amely a kvarkok belső mozgásából ereedő
kinetikus nyomást a hadron felületén pontosan ellensúlyozza. A hadronikus
Befejezésül a zsákelmélet egy további fontos következményét vizsgáljuk meg,
zsákon belül az energiasürüség +B , a nyomás -B korrekciót szenved a szabad
nevezetesen a hadronok melegítés hatására történő viselkedését. A zsákrnodell
kvarkgázhoz képest. Egy adott hőmérsékleten a kinetikus energiasűrűség és
Lagrange sürüség~ ~.a.:t~az egy téridőbeli Sex) lépésfüggvényt. Ez - végtelen
nyomás a Stefan-Boltzmann törvény szerinti fekete test sugárzásnak felel meg,
na~y h~r~non kivui: tomeg esetén - abszolút bezárást eredményez, vagyis a
zsák hataran keresztül nem folyik kvarkáram: ezért egy forró hadron belsejében az alábbi összefüggések érvényesek:
f = sT 4 +B,
(1l.31) l 4
P = 3sT - B, (11.37)
I~ nl' a. zs.ák fe.l~l~~ére ~er~leges egységvektor. A fenti feltétel kielégíthető a
, nl' matriX saJatfüggvenyelvel (sajátspinorjaival). ahol s a Stefan - Boltzmann állandó. Ez a kvarkfajták és az esetlegesen jelenlevő
gluonfajták szabadsági fokainak számolásával
,l' nl'1/J = -1/J,
(11.32) (11.38)
M'!r"-
Ez a kifejezés egy bizonyos R = Ro = (3xj47rB)1 / 4 értéknél minimális, ami Tekintsük át röviden a relativisztikus fiuxusrúd forgómozgását a középponton
kb. Ro ~ 0.84 fm. (Ez sem rossz eredmény... ) A tömeg ebben a minimumban átmenő tengely körül. A rúd menti koordinátát x-szel jelölve legyen az erre
Mo = 4x I Ro ~ 1900 MeV. Ez már nem annyira jó közelítés, de a modell meröleges sebesség az adott pontban v(x) . A kis szakaszhoz tartozó energia
durva voltát figyelembevéve még elfogadható. Szokás a zsákállandó értékét B = dE = adx, ahol a az ún. húrállandó, azonos a bezáró potenciál lineáris tagjának
(160MeV)4-nek tekinteni, ez Ro ~ 1.05 fm-re és Mo ~ 1550 MeV-re vezet, ami ez együtthatójával. Az L hosszúságú rúd energiája ezek szerint
előzőnél reálisabb. Mindez arra figyelmeztet, hogy a zsákmodell alapeffektusai,
L/2 adz
bár tetszetős magyarázó erővel bírnak, nem képesek a legkönnyebb hadronokat
kvantitaíve helyesen leírni. E = f -L/2 JI - v2 (x)'
(11.40)
-L /2
(ch ( - wzsh () dz = min. (11.43)
találkozik a QCD-ben felfedezett bezárás által jósolt lineáris nehéz kvark per
tenciállal: a lineáris potenciál ugyanis éppen konstans kromoelektromos teret, minimurnát a
s ezzel állandó energiasűrűséget jelent a kvarkból és antikvarkból álló mezonok v(z) = th ( = wx (11.44)
belsejében kialakuló hosszúkás fiuxuscsőre.
228 11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) 11.4. SZÍNBEZÁRÁS (CONFINEMENT) 229
"merev rúd" megoldás adja. E megoldás mellett az összenergia és összimpul- Ezen kívül a kémia potenciál is módosul a húr nélküli plazmához képest:
zusmomentum kiszámítható:
20" . wL (11.49)
E ~arcslOT'
J = o"
w2
( . wL
arcslOT _ wL
2
/1- W
2
4
L2) . (11.45) Miután az ideális gáz kémiai potenciálja a sűrűség monoton növekvő függvénye,
Ji.id ~ Tlog n, a fenti kifejezés minimummal rendelkezik véges sűrűségen. Egy
adott T ch hőmérséklet alatt, ez a minimum pozitív, s ezért a kémiai egyensúly
Ez az eredmény csak wLI2 $ 1 esetén értelmezhető, vagyis a húrnak van egy Ji.= O feltétele a gluonokra nem teljesíthető. Ennek következménye az, hogy az
maximális hossza, amikor a végpont éppen fénysebességgel mozog. Ebben az ilyen, húrokkal "fertőzött" plazma nem lehet kémiai egyensúlyban ama bizonyos
esetben hőmérséklet alatt; a húrok ősszerántják a szabad színtöltéseket hadronszerü
o" csomósodásokba.
E -11",
W
CT
J = 2w2 11"· (11.46)
Az n sűrűség egy adott T hőmérsékleten pl. tiszta gluon plazmára, a húrjárulékkal
módosított egy-gluon-energia,
E két értéket összehasonlítva egy, az ismeretlen w Lagrange szorzótól független
összefüggést kapunk a mezon relativisztikus energiája (tömege) és belső im-
pulzusmomentuma, azaz spinje között: (11.50)
J= _1_E2. (11.47)
211"0" figyelembevételével számítandó ki. Ez az alábbi implicit egyenletre vezet:
Az arányossági együttható, az ún. Regge - slope, la = 1/(211"a) ily módon kap-
csolatba kerül a húrállandóval. A kísérleti megfigyelések alapján a ~ 0.2 GeV2, (11.51)
vagy a ~ 1 GeV Ifm.
Ennek az egyenletnek csak T> Tch-ra van megldása, ott a hőmérséklet csökke-
Az itt ismertetett fenomenológikus húrmodell talán ihletet adott annak ide- nésévei folyamatosan eltér az ideális tömegtelen gázra jellemző n ~ T 3 össze-
jén az elementáris húrmodell kidolgozásához [Nambu, Goto, Shwarz, Ramond, függéstől. Hasonlóan viselkedik a nyomás és az energiasűrűség is.
Witten], de fizikai interpretációjában és matematikailag is lényegesen különbö-
zik attól. Egyszerűsége csábító, nemcsak a vákumbeli nehéz mezon rezonanciák,
hanem a hipotetikus forró hadron- vagy kvarkanyag és általában a sűrű állapotot
létrehozó nehézionreakciók elemzése szemontjából is. Valóban, a zsákmodellhez
hasonlatosan, a húrmodell is kompatibilis egy olyan, magas hőmérsékletű fázis-
sal, ahol a kvarkok és gluonok nem csomósodnak hadronokba, hanem viszonylag e/T' I 3p/T'
szabadon, plazmaszerűen viselkednek.
11.5. A QCD és a Standard Modell Az itt fellépö M mátrix nem feltétlenül valós vagy diagonális, mindössze az
a kívánalom, hogy a töltés operátorral, Q = (1 + T 3 )/2-vel kommutáljon. A
kvarkot leíró jobbkezes és balkezes spinorrészek transzformálhatók úgy, hogy
Az előző fejezet végén, az anomáliákról szólva már említettük, hogy a QCD- az M mátrix diagonális legyen: az ennek megfelelő sajátállapotok a tulaj-
ben szereplő kvarkok és az elektrogyenge kölcsönhatásban résztvevő leptonok donképpeni u, d, s vagy c kvarkok. A transzformáció hatására
anomália járulékai kölcsönösen kiejtik egymást: ily módon a Standard Modell 1/J~ = UL1/J, 1/JR = UR1/J, M = URMUl, (11.53)
a QCD és az elektrogyenge elmélet összekapcsolását szükségszerűnek tekinti.
M diagonális lesz, mu, md, m., me sajátértékekkeJ. Másrészt a töltött izovektor
_ vektor áram is felírható a tömeg sajátvektorokkal kifejezve:
A Standard Modell egy SU(3)eolor x SU(2)/lavor X U(l)elektro mértékelmélet.
(11.54)
A valóság persze a Standard Modell fent vázolt rendjénél egy kissé bonyolultabb: A semleges K-mezon, (KO) tartalmaz s kvarkot. Hadro-Ieptonikus bomlásai,
az ala~cs~ádok (generációk) között keveredés lép feJ. Ez az ún. Cabbibo szöggel, amelyek ritkaságot változtatnak, azaz az s kvarkot d kvarkká változtatják,
vagy általanos esetben a Kobayashi-Maskawa mátrix-szal jellemezhetö. csakis a d _ s keveredés alapján léphetnek feJ. Ezek igen ritkák, pl. apion
és neutrínó - antineutrínó párra való bomlás aránya
A keveredés alapvető oka a kvarkok tömegmátrixának sajátvektorai és a töltött r(K o --t 71'+7I'-1Iii') ~ lD- 6 .
hadronikus áramokban (azaz a kölcsönhatásban) szereplő kvark-spinorok közötti r(mindre)
eltérés. A kvarkok tömege spontán szimmetriasértés alapján a következő járulé-
kot adja az effektív Lagrange sürüséghez: . Egy másik, ritkaságot eltüntető folyamat aránya még kisebb:
llyen folyamatok pedig egy ritkaságváltó, gyenge semleges áramon alapulnak, illetve Ci-vel, a komplex fázist 8-val jelölve az M mátrix általános alakja a Stan-
ami a Cabbibo-szög szerinti keveredés alapján tartalmaz s - d keverő tagot: dard Modellben:
lZ = d 1'l'(l- T's)d
l
l
= ... +81'1'(1- T's)dsin8ccos8 c. (11.57) 0)(10 0)(10 O)
O O 1 O O C3 S3
Miért mégis olyan kicsik a megfelelő bomlási arányok? l O O él O -S3 C3
12.
Nemperturbatív módszerek
235
eJt .w;
útján kereső eljárások. Az előbbiekre jó példa a - Goldstone mechanizmus A legegyszerűbb térelméleti szoliton az 1+1 dimenziós, skalár tér esetén lép fel.
kapcsán megismert - új klasszikus megoldás alkalmazása a vákumállapot jel- A Lagrange sűrűség,
lemzésére; ez átrendezi a perturbációs sort, úgy, hogy minden egyes tagnak az 1 . 2 1 12
új képben a régi kép végtelen sok tagja felel meg. További analitikus módszerek C = 2cJJ - 2cJJ - U(cJJ), (12.1)
(a 6. fejezetben megismert) pályaintegrál szintű manipulációkat végeznek a egy tér és időkordinátától függő cJJ(t, x) skalárteret tartalmaz, valamilyen an-
kvantumtérelmélet szokásos kifejtését megelőzően vagy amellett, itt pl. a térkon- harmonikus, önkö!csönható U(cJJ) potenciállal. A CJJ fölötti pont az idő, a vonás
figurációk nemtriviális globális tulajdonságainak, topol6giájának a figyelembe- a térkoordináta szerinti deriválást jelöli.
vétele hozhat új ismereteket. A numerikus eljárásokra legjobb példa a rács
mértékelmélet, amely a kvantumtérelméletet a folytonos téridő helyett egy rács
segítségével fogalmazza meg. A fenti elIpélethez tartozó teljes energia,
-00
dx (1-iP + 1_cJJ'2 + U(cJJ) ) .
2 2
(12.2)
nevezetesen a szolitonokkal, a topologikus töltéssel, a mágneses monopólusokkal
és az instantonokkal ismerkedünk meg, valamint a rács - térelmélet alaptech- Miután a Lagrange sűrűség Lorentz invariáns, a sztatikus (41 = O) megoldás
nikáiba nyerünk bepillantást. Lorentz transzformációjával tetszőleges mozgó megoldáshoz (terjedő szoliton-
hoz) juthatunk. Vizsgáljuk meg ezért a sztatikus megoldást.
Az általános téregyenlet,
ii! _ CJJ" = _ au (12.3)
ac)'
12.1. Szolitonok az alábbi egyszerű egyenletre redukálódik:
c)" = au (12.4)
ac) '
A szolitonok felfedezésének (és elnevezésének) a története a romantika korába
nyúlik vissza. J. Scott Russel mérnök, a skót csatornák mellett végzett szokásos Ez utóbbi felfogható az x térkoordináta, mint (nemfizikai) "idő" szerinti Newton
elllenőrző körútján arra lett figyelmes , hogy bizonyos nagy hullámok alakjukat egyenletnek, egy tömegpont mozgását leírván a -U potenciálban. A tömegpont
hosszasan megőrizve terjednek. Miután többórás lovaglás után is eredeti alakját "helyzete" ezesetben formálisan C). Akár eme analógia fényében, akár direkt
mutatta az ilyen hullám, Russel fellelkesülve és megilletődve "egyedi hullámnak" , számolás útján belátható, hogy a sztatikus hullámegyenlet első integrálja
solitary wave-nek nevezte el a jelenséget. A későbbi matematikai vizsgálat
kiderítette, hogy ilyen egyedi alakok nemlineáris hullámegyenletek megoldása- (12.5)
iként állíthatók elő. Miután - mint látni fogjuk - az ilyen megoldások sok
tekintetben részecskékhez hasonlóan visIekednek (alakjukat megőrizve propa- az esetleges integrációs konstansot beleértve az U potenciál definíciójába. A
gálnak, véges energiájúak, ütközés után helyreáll az eredeti hullámaIak), mai megoldás
1
elnevezésük röviden soliton (szoliton). ~('") dc)
x - Xo = ± ~(zo) V2U (C)' (12.6)
A szolitonok nemlineáris egyenletek olyan megoldásai, Ennek a kifejezésnek az invertálásával kaphatjuk meg a c)(x - xo, c)o) szoliton
amelyek alakjukat megőrizve terjednek. alakot.
Alapkérdés az, hogy mi stabilizálja a szolitont, mi teszi lehetővé a hullámfront Konkretízáljuk a példát a c)4 elméletre. Ekkor a potenciál
alakjának megőrzését . Miért nem jelentkezik ez esetben a diszperzió? Az ok (a
"stabilizáló ágens") az ilyen megoldások topológiai tulajdonságaiban, az ampli-
túdó függvény határfeltételeiben keresendő. (12.7)
238 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK 12.1. SZOLITONOK 239
-mNT:
12.2. ábra. A <I>4_ es potenciálhoz tartozó egydimenziós szoliton megoldás.
x
Az egzakt megoldás
energiasűrűsége
(~(x -
12.3. ábra. Az egydimenziós szoliton lokalizált.
<li(x) == ± Jxth xo)) . (12.8)
Alkossuk meg végül a mozgó szolitont! Lorentz tarnszformáció egy -v állandó
A + előjelérvényes, ha a <I> megoldás a -ml../). pontból a ml../). pontba tart sebességgel mozgó rendszerbe a <I> skalárteret változatlanul hagyja, de az x ko-
-00 és 00 közt, a - előjel, ha fordítva. A megoldás alakját a tangens hiperbo-
ordinátát megváltoztatja:
likusz (th) függvény adja meg.
<I>,
(x - xo) - vt
(x - xo) ---+ (12.11)
.j1-V2
Az energiasűrűség, illetve annak integráljaként a megoldás (szoliton) összener- A v sebességgel mozgó szoliton, ami az erdeti nemlineáris hullámegyenlet meg-
giája is kiszámolható. Az energiasűrűség, oldása,
m ( m (x - xo) - vt)
<I> (t, x) == ../).th V2.j1-V2 ' (12.12)
(12.9)
és ennek a megoldásnak a (véges) összenergiája (mint az könnyen ellenőrizhető):
mint az alábbi ábrán is látható, az x == Xo pontban maximális, ekörül lokalizált. M
E == .j1-V22 . (12 .13)
Az összenergia, E == M ezért nyilvánvalóan véges, értéke 1- v
Ez az eredmény az M tömegű v sebességgel mozgó relativisztikus részecskére
(12.10) érvényes összefüggéssel azonos! Ezért az elnevezésben az "-on» végződés, ez a
nemlineáris hullám valóban egy szoliton.
XztEQ
Mindegyik esetben a terjedés során a hullámai ak nem változik, a szoliton szabad Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban tekintsük a .J>../m = 1 esetet. Ekkor a
részecskéket modellez. Egy kink és egy anti-kink találkozásábóllehet vákum- potenciál minimumhelyei <1> = 2N w-nél vannak, ahol N tetszőleges egész szám.
megoldás (annihiláció), de egyetlen megoldásból nem. A szoli ton stabilitásának Végtelen sokféle szoliton megoldás létezik, aszerint, hogy hány periódust hidal-
erdete topológiai természetű: a speciális határfeltételek megváltoztatásához nak át a <1> értékek mínusz és plusz végtelen között. A Noether áram ,
ugyanis végtelen energia lenne szükséges.
A (12.1) Lagrange sűrűség a Lorentz invariancián kívül egy további szimmetriával (12.17)
is rendelkezik. A megfelelő Noether áram
a megmaradó töltés
J I' = .J>..
2m €
I'va <1>
v, (12.14)
(12.18)
(ahol a ll. és v indexek a t vagy x, illetve O vagy 1 értékeket vehetik fel és {I''' a
kétdimenziós Levi-Civitta tenzor). A megmaradó Noether töltés A Q lényegében a két határfeltétel közötti periódusok, vagy "csavarodások"
száma, az ún. winding number (csavarodási szám).
.J>..
1
+00
Q= d.xJŰ = - (<1>(+00) - <1>(-00». (12.15)
-00 2m Nemlineáris 0(3) modell:
Ez a töltés csak a konfiguráció határfeltételeitől függ, csak az x = ±oo helyeken
felvett <1> értékektől. Ilyen értelemben a konfiguráció globális, topológiai termé-
Ez a modell már többkomponensű (izovektor) <1>" teret használ, de a Lagrange
szetű tulajdonságát fejezi ki, a neve topológikus tőltés.
a lehető legegyszerűbb:
(12.19)
A vákum, kink és anti-kink megoldásra rendre a Q = O, Q = 1 és Q = -1
értékek adódnak. Ezzel aswlitonok vislekedése méginkább elemi részecskékre Nemlineárissá a
emlékeztet! (S valóban született olyan elmélet, még a QCD előtt, amely a bari- (12.20)
onokat egy mezonikus térelmélet szolitonjaiként interpretálta, a Skyrme elmélet.
mellékfeltétel teszi. Ezáltal a lehetséges <I> értékek egyegységsugarú gömb
Ez a gondolat a mai effektív királis térelméletektől sem áll távol.)
kétdimenziós felületén, az ún. S2-n foglalnak helyet . A téridő most 3 dimenziós,
egy idő és két térkoordinátát foglal magába. A hatáshoz a mellékfeltételt La-
Felmerül a kérdés, hogy az egydimenziós, <1>4_es elméletben nyert szolitonmegol- grange szorzó alkalmazásával kell hozzáadni,
dások mennyire általánosak, elsősorban a topologikus töltés megjelenése meny-
nyire általánosítható. Az alábbiakban megvizsgáljuk a topologikus töltést tart- (12.21)
lamazó térelmélet ek néhány további jellemző példáját.
az energia kifejezésében (aminek véges értéket kell adnia szoliton megoldás
esetén) a mellékfeltétel teljesülése esetén awnban a ). Lagrange szorzó nem
lép fel.
..
12.3. MONOPÓLUSOK 243
242 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK
1f' : S2 --t S2
f d2 x IBI'~ ± €I'''~ x 8"~12 : : O. (12.27)
I
leképezés. Ez a gömbfelület önmagára történő vetítése, a lefedés sokszorossága A négyzetreemelést elvégezve és átrendezve nyerjük:
szerint diszjunkt topológiai osztályokra bomlik. A szokásos jelölése ennek a
ténynek .
f d2x [81'~' 81'~ + €I'''(~ X 8"~)€I'P(~ x 8p~)] :::: ±2 f d2X€I'A·(81'~xB"~).
(12.28)
1f'2(S2) = Z,
ahol Z az egész számok halmaza. Megfigyelve, hogy €l'vfl'P = 8~ , megállapít~~t~uk, hogy ~ balold,alon ugyanazt ~
kifejezést adjuk össze (hiszen az izovektonálls szorzat IS duplan szerepel, arru
€ lad. = 8d 8e _ 8<8 d azonosság és a q,b4>b = l va.J.amint a 4> b 81'4>b = O
Ennek a lefedésnek egyszerűbb alesete a már tanulmányozott egydimenziós mo- a abe b e be b d kál , dik . k ~x
összefüggések miatt végülis a B"il> 8" q,b szorza:ra. re u. o , ~e . a
dellek csavarodási száma, ekkor a megmaradó töltést kifejező x szerinti integrál szerinti integrálja az E energia 2-szerese). A kifejezés Jobbold~~ pedig a ~
szintén átfogalmazható egy vetítő körön elvégzett integrálként: topologikus töltés 161f'-szerese szerepel. Végülis a s~oJitonenergJara vonatkozo
alábbi egyenlőtlenséget nyerjük:
Q= ~ [21f de d4>(e) = ~ (4)(27r) _ 4>(0)) . (12.22) (12 .29)
21f' lo de 21f'
Ebben az esetben megállapíthatjuk, hogyacsavarodási szám és a topologikus Egyenlőség csak nagyon speciális, ún . önduális (vagy anti - önduális) kon-
töltés azonos, 1f'1 (SIl = z. figurációk eset én teljesül, mikoris
BI'~ = ±€I'''~ x B"~ . (12 .30)
Az 0(3) eset kissé bonyolultabb. A topologikus töltés,
Q= 4~ f q,GdS
a
= N, (12.26) --t V· B = 47l'g8 3 (?) . . (12.31)
244 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK 12.3. MONOPÓLUSOK 245
A mágneses monopólus az elektromos - mágneses dualitás külső mértéktér jelenléte eset én a ft impulzust a ft - (elc)A kinetikus impulzus-
alapján elképzelt objektum, amely sztatikus, longitudinális sal kell helyettesíteni. Ez a hullámfüggvényben a következő fázis faktor megje-
mágneses tér forrása. lenését okozza:
(12.35)
A mágneses ponttöltés sztatikus mágneses teret hoz(na) létre, neme!tűnő diver- A Diract string-et körüljáró vonal mentén a hullámfüggvény csak akkor egyértel-
genciával (azaz a Fourier sorfejtésben az ilyen tér longitudinális). Probléma az mű, ha a teljes fázis 27f
többszöröse:
elektrodinamika szokásos potenciálképével van ebben az esetben. A E = -vc)
összefüggés fennállhat, de a E = V x A nem. A 27fn = ;c f Adi = ;c JEdS = ;c 471"g. (12.36)
V . (V x A) = = O, l
8i8jfijk Ak (12.32) Ennek egyenes következménye az, hogy a mágneses fluxus, illetve a mágneses
ponttöltés kvantáIt:
azonosság csak akkor sérülhet, ha az A(T) vektorpotenciál valahol szinguláris. hc
Ez a szingularitás azonban tetszőleges, a mágneses monopólust körülvevő zárt g = n 2e' (12.37)
felületen át kell hogy vigye a mágneses f1uxust: a szingularitás egy vonal mentén
kell, hogy fennálljon (ld. 12.4 ábra) . Az
12.4. ábra. A mágneses monopólusból egy szinguláris vonal, a Dirac-string indul Radiális, sztatikus megoldást keresünk c)a- ra és a vektorpotenciálra. Az r --t
00 térbeli végtelenben a c)a nemzérus, a Higgs önkölcsönhatási potenciáJnak
ki.
megfelelően (a fizikai vákum nem a zérus tér megoldás!). Ugyana~~r a vek~
torpotenciál sem feltétlenül zérus, elegendő, ha mértéktranszformaclOval azza
tehető. ilyen határfeltételeket valósít meg a "sündisznó" (angolul hedgehog)
Ennek a feltevésnek érdekes kvantummechanikai következménye van. A szabad konfiguráció:
részecskék (pl. elektronok) mozgását leíró síkhullám alakú hullámfüggvényben,
(12.34)
12. NEMPERTURBATÍV M6DSZEREK 247
246 12.4. INSTANTONOK
O, 12.4. Instantonok
(12.39)
). r
Az instantonok az eddig tárgyalt szolitonokhoz és mágneses mo~op?IUsokhoz
Nevét ez a konfiguráció onnan kapta, hogy a Higgs izovektor <li" egy elegendöen
matematikai tárgyalásukat tekintve hasonló képződmények, de fiZlkai alkalma-
távoli gömb felületén a helyvektor za /r irányába mutat. Ez a belső és külső
ásuk származtatásuk különböző. Az instanton eredete hirtelen , ("instant")
irányokat összekapcsolja, ennek megfelelő a vektorpotenciálban is az izo... és a
~vant~m alagutazások leírása, ami a perturbatív térelmélet szokásos keretein
térbeli indexek keveredése. Belátható, hogy a Higgs tér kovariáns deriváltja,
DI'<lia, ebben ahatáresetben zérushoz tart, a konfiguráció tehát r ---+ oo-ben belül nem számolható.
valóban a fizikai vákum minden kívánatos tulajdonságával rendelkezik.
Az eddig megismert és a legtöbb, a részecskefizikában felmer~l~ té~e:m~l~tben
a csatolás i állandó, g kiemelhető a hatás elé a terek megfelelo atskálazasaval:
SU(2) mértékeiméietet tekintve a <lia szerint 0(3) szimmetrikus a fenti La-
grange függvény. A Goldstone és a Higgs mechanizmus kapcsán bemutatott
számolásokhoz hasonló módon bevezethető egy "effektív" térerősségtenzor, a- <li ---+ <li/g, L ---+ ~L'W)
g2
(12.44)
lideszi" kiértékelése,
Ez a mágneses töltés a térfogati integrál helyett (a Gauss tétel segítségéve!) (12.46)
felületi integrálként is kifejezhető, ez a kifejezés az r ---+ 00 -beli Sz gömbfelü-
leten értékelendő ki. Az integrál struktúrája azonos a csavarodási száméval a Ez a kifejezés nem kezelhető perturbatívan, mert az el/g' g == O-ban nem ana-
7r2(SZ) = Z leképezési osztálynak megfelelően egy egész számot ad eredményUI. litikus ( s így Taylor-sora sem létezik).
Ezért
n
QM = -, (12.43) Az z = it euklideszi idő bevezetése a térelméleti pályintegrált formálisan egy
e
azaz a t'Hooft - Polyakov monopólus aDirac-féle kvantálási feltétel kétszeresét partí~iós összeg kiértékeléséhez teszi hasonlatossá. Az imaginári~s időnek azon:
val6sítja meg (s mindezt teljesen klasszikus feltevésekkel, a kvantummechanikáról ban van egy másik aspektusa is: éppen a szoliton~~ m,~.&.J:lene~e ~utato~t ~a
egy szót sem ejtve). a fordított potenciál, avagy a szokásossal ellenkezo elOJelu masodlk denv:Ut
használatára a Newton egyenlet analógiáiban. (A t helyett az x alkalmazas:-
"idő" -ként imaginárius idő bevezetésével ekvivalens). Ebből az eszmefuttatásboi
leszürhető, hogy
A véges hőmérsékletű térelmélet ben azonban nem egy potenciál, hanem egy
teljes Lagrange sűrüség minimumai kőzött lép fel az alagutazás, csak ez a La- Belátható, hogy az ilyen konfigurációknak megfelelő vektorpotenciál egy tiszta
mértéktér,
grange és az ennek megfelelő hatás euklideszi (képzetes) időben értendő. Az
-i
ilyen swlitonokat instanton-nak nevezzük, ezek a hatás minimumai kőzött in- AjJ = -(8jJU)U
-1
,
terpoláló, az euklideszi négyes téridőben lokalizált Lagrange sűrűségű térkonfi- g
gurációk.
a oo-ben, ahol U az SU(2) mértékcsoport eleme. Az n = l csavarodási számhoz
tartozó egy-instanton megoldás,
Az instantonok nemtriviális topológiájú . 2
euklideszi térkonfigurációk. A = _.:_x_(8jJU)U-l,
jJ g X2 + a2 I
A QCD-ben játszott szerepe miatt híres a Polyakov által javasolt Yang-Mi/ls tartalmaz egy a méretparamétert és 0(4) invariáns. SU(2) esetén az instanton
instanton. Ez a topológikus töltésről mondottak alapján négy euklideszi di- egy négydimenziós hedgehog:
menzióban létező önduális (vagy anti-önduális) téreösséggel rendelkező kon-
figurációkra épül. Itt az energia végességének a hatás végessége felel meg (ami U l (
= vx .
r ? X4 + tXi U
i)
2
formálisan egy ötdimenziós elmélet négydimenziós euklideszi integrálként felírt
energia - kifejezésének tekinthető). Az
a Ui Pauli mátrixokkal. A topologikus áramsűrűség kifejezhető a lxi - t 00
ro _ 2"t'jJvup
l FUP
felületen pusztán az U hedgehog elemekkel:
.r JJV - (12.47)
képlettel definiált duális térerősségtenzor használatával, a K
jJ
= -1-EjJvapTr(U-18vU)(U-18aU)(U-18pU).
6g 2
(12.50)
azonos átalakítás a következő topologikus áramot szolgáltatja a nemábeli A~ A naiv Fock vákum, 10) nem lehet a legalacsonyabb ~mer~ájú állapot, mer.t
vektorpotenciállal kifejezve: a klasszikus instanton konfigurációk szintén vákum hatarfelteteleket Jele~ten e~,
de a topologikus töltésük miatt nem semmisíthetök ~eg, ne~ transz!ormálhatok
át a triviális vákumállapotba. Vagyis több degenerált alapál~apot l~tez~et és az
(12.51) ezek közötti kvantum alagutazást jelzi az instantonok Jelenlete a pályamtegrál-
A csavarodási szám ban .
n= _1_jd"xF a ftajJv
3271"2 JJV (12.52)
Egy n instantont tartalmazó, azaz n csavarodási szárnú szektort j:löljűnk In~
-nek adódik, s ezért a hatásra igaz az alábbi egyenlőtlenség: nel. Egy méktranszformáció, amely globálisan topologikus, megváltoztathatJa
ezt a számot (lokális sima mértéktranszformáció nem) n1. :.!n) .-:-:! ln + l). ;1>,..
871"2
S ~ Sondualis = - 2 n. (12.53) valóban legalacsonyabb enrgiájú állapot, a .v~Ó.~i. vákum a kulonbo~? csa:.arod~l
g számhoz tartozó állapotok lineáris kombmacloJa lehet, a keveresl egyutthato
12.5. RÁcs - MÉRTÉKELMÉLET 251
250 12. NEMPERTURBATÍV M6D~ZEREK
n=-OO
áram megmaradna (K,,-t megadja a (12.51) képlet). Honnan származik ez a
A vákum stabilitását, vagyis a vákum - vákum átmenetet l ' 'k t K"-vel arányos járulék? Ha a vákumban instantonok vannak jelen és a QCD
plitúdó, elro van um am-
Lagrange sűrűsége a fentebb említettnek megfelelően módosul, akkor a
(12.55)
m,n
(12.61)
némi átrendezés után kifejezhető az alábbi pályaintegrállal:
integrál arányos a csavarodási számmal, vagyis klasszikusan sem tűnik el. Ezért
f = ~ e-i(n-mleeim(e'-el I[VA
~
]
~ n-me
iS[A]
. (12.56) eleve nincs (globális) UA(l) szimmetria, s nem kell keresnünk a megfelelő Gold-
m,n stone bozonokat sem.
Itt az n-m index az A vekt?rpotenciál - konfigurációk szerinti pályaintegrálban
~ adott szekt~r?~n ~ar~o (azaz globálisan topologikus töltést változtató mér- Amilyen szépen megoldotta az instanton - vákum gondolata az UA (l) problémát,
sajnos ugyanolyan gyorsan újabb, megoldatlan rejtélyre vezetett. Az új tag a
tektranszformaclOk
l' 1"1' . .szokásos) integrálást J' elo'TI . Az (n - megesz
nelkuh, ) ' szarnot
,
v-v~ Je o ve es az m szermti, a pályaintegráltól független szummázást elvégezve Lagrange-ban ugyanis paritás és CP-sértő! Ilyen effektusokat eddig nem figyel-
kapJuk, hogy tek meg az erős kölcsönhatás kapcsán, ez a 8 paraméter értékét kísérletileg a
f = 8(8' - e) L e-íve I [VA]v e -i fd 4
z 1:.. (12.57)
lD-9 határ alá szorítja. A rejtélyes az, hogy ha már fellép ez a tag, akkor miért
ilyen kicsi? Erre jelenleg nem ismeretes magyarázat.
v
Ez a kifejezés a
v= 16~2 J cfxtr(FF)
munkásságára vezethető vissza, aki a rács spinmodellek analógiájára sikeresen Itt n egy rácspontot, n + /l. a /l. irányban levő (pozitív) szomszédját jelöli. A
átfogalmazta a QCD-t (s ezzel általában az ábeli és nemábeli mértékelméleteket) , rácspontok távolsága reguláris rács esetén állandó, a. A vektorpotenciál és az
hozzáférhetővé téve ezáltal statisztikus fizikai módszereket a részecskefizika szá- U kovariáns fázisfaktor egyaránt egy-egy link-hez kapcsolódik minimálisan. A
mára. Ez az analógia az euklideszi (képzetes) idő térelméletbe történt beve- rácson ennél pontosabban nem ismerjük az értékét. A fenti kifejezésben szereplő
zetésével bontakozhatott csak ki, s valóban mindmáig vannak kétségek az így A/,(n) mennyiség nemábeli mértékelméletekben természetesen egy mátrix: AI' =
nyert eredmények valós időre vonatkozó érvényességével, az ún. analitikus el- A~Aa /2.
folytathatósággal szemben. Ugyanakkor a renormálás folyamata a statisztikus
fizikai fázisátalakulások és kritikus viselkedések kapcsán tanulmányozott renor-
malizációs technikákhoz hasonlóan vihető végbe a rács - térelméletekben. Bevezetve a rövidített, Un,/, jelölést, látható, hogy valós vektorpotenciál és her-
mitikus reprezentáció esetén minden U mennyiség unitér: U-l = ut. Az
adjungált U elemek kifejezhetők az ugyanazon Iinken visszafele futó vonalin-
A rács mértékelméleteket az alábbi tulajdonságok jellemzik: tegrálként is, vagyis utI' = Un +/,,-/" A rács összekötő vonalai tehát irányítottak
a konfigurációk kiértékelésekor.
1. A regularizáció egy véges feloldású (és méretű) téridőrács bevezetésével
történik. Az itt definiált elmélet végtelenül finom feloldású, ún. folytonos
határesete az eredeti térelmélet. Invariáns mennyiségek nyerhetők a kovariáns fázisfaktorokból tetszőleges zárt
görbe menti integráljukat tekintve. (Ilyenkor a kezdő- és végpont egybeesik, a
2. A vizsgálatokat euklideszi (tisztán képzetes) időkoordináta feltételezésével
mértéktranszformáció faktorai pontosan kompenzálják egymást.) A legIokáli-
végzik. Ez apályaintegrált formálisan egy partíciós függvény formájában
sabb ilyen kifejezés a lehető legrövidebb zárt utat, egy ún. plaquette-t (zárt
adja.
négyzetet) foglal magába. Az ilyen plaquette-n sorbaszorzott U faktorok egy
3. A (többnyire négydimenziós) statisztikus fizikai probléma véges, bár nagy- mértékinvariáns lokális mennyiséget alkotnak:
számú szabadsági fokkal rendelkezik.
4. Gondot kell fordítani a bonyolult szimmetriák, különösen a mértékinvari-
Up= II Ul, (12.64)
laround P
ancia megőrzésére a rács - változatban.
ahol az f link a P plaquette-t körülvevő vonalakat jelenti. A Lagrange sűrűséget
5. Várható értékek a vákumállapotban vagy véges hőmérsékleten egyaránt ezekből a legIokálisabb mértékinvariáns kifejezések valós részéből felépítve a
numerikusan, "fontossági mintavétel" (importance sampling) alapú, össze- hatás az alábbi, összes elemi plaquette-re vonatkozó összegként áll elő :
foglalóan Monte Carlo módszereknek nevezett algoritmusok alapján szá-
molhatók.
s = _!!...2 L
2g P
(1 - 2.N Re Tr up) . (12.65)
A fentieket a nemábeli mértékelmélet (Yang-Mills) példáján mutatjuk be kon- Ez az ún . Wilson hatás. Belátható, hogy eZ a kifejezés a kis rácsállandó
krétabban. A legfontosabb lépés a rácson definiált mértékelmélet mértékinvari- határesetében a --t O valóban a mértékelmélet hatását adja.
anciájának a biztosítása. Ez akkor teljesíthető biztonsággal, ha az alapváltozók,
amelyek egy-egy konfigurációt jellemeznek, kovariáns ak a mértéktranszformáci-
A fenti állítást ábeli elmélet esetére demonstráljuk, de hasonló módon (egy kicsit
ókkal szemben. Vagyis elsősorban nem a vektorpotenciál, hanem a kovariáns
persze óvatosabban) végezhető el a nemábeli esetben is. Az elemzés idejére a
deriválás megfelelőjét keressük. Ennek a vektorpotenciál pályarendezett in-
g csatolási állandót olvasszuk be az a rácsállandóba. A plaquette változó az xy
tegrálját tartalmazó fázisfaktor ,
síkban,
(12.62)
sorbafejthető
felel meg. Mértéktranszformáció során ez a mennyiség cs8k az integrációs út
kezdő- és végpontjában fellépő csoportelemekkel szorzandó, tehát kovariáns. A
legIokálisabb ilyen objektum a rács legrövidebb integrációs útját, két szomszédos A hatás elemi járuléka a periodikus poitenciálra hasonlít:
rácspontot összekötő vonalat, ún. link-et tartalmazza:
(12.63)
255
254 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK l 2.5. R.ÁCS - MÉRTÉKELMÉLET
nincs szükség a 6. fejezetben megismert Fadeev-Popov trükk alkalmazására. A Ekkor a Fourier transzformált,
ghost-okról szót sem kell ejteni! Minden várható érték, amennyiben ilyen fak- sin(ak ) l ' " cos(akl') - l (12.72)
torokból épül fel, statisztikai átlagként számítható ki: Sek) i =
I'
L
,I'
a
I' + ro - ~ ~
I'
a '
(O (U)) = J 'DUO(U)CS[U] (12.67) a K. hopp ing paraméter függvényében felnyomja a hamis minimumokat.
J'DUe-S[U]
(12.68)
A rács QCD eredményei
a két szomszédos érték különbségével fejezhető ki. Ez a Fourier transzformál-
takra a folytonos határesettől eltérö diszperziós relációt ad:
, . ' l gf ntosabb eredménye a confinement, a kvark bezár~
Aracs QCD mmdmálg e o k k közötti potenciál meghat a-
(12.69) kvalitatív magyarázata., Nehéz.' szat~kU\ k(v~il~On 'IOOP) várható értékét kell
rozásához a rácson az un. WIlson uro
kiszámítani: a
Ez a --+ O határesetben visszaadja a szabad relativisztikus részecske diszperziós W(C) = (Tr II Un) (12.73)
(12.77)
I
~
r
258
12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK
13.
"
Osrobbanás
259
-J( , 'IQ
Einstein "élete legnagyobb szamárságának" bélyegzett. A legújabb megfigyelések és energia határozza meg. Egyszerűbb kozmológiai modellek a por vagy
anyag 'h T'k
szerint ez a bizonyos tag mégis jelen lehet, eredete egyelőre nem világos. A az ideális folyadék állapotegyenletet aszna Ja .
távoli galaxisok s azokban levő szupernovák távolodási sebessége alapján az (13.3)
Tl"v = (é + p) ul"uv - P gl"v'
univerzumban nemcsak sötét anyagnak, hanem sötét energiának is kell lenni.) . ..", ' míg u az áramlásban levő anyag
Itt é a lokális energlasuruseg, P a nyomas, I" .. ' rendszerből
(és/vagy sugárzás) relativisztikus négyessebessége. Egyegyuttmozgo
Táguló világegyetem figyelve ul' = (1,0,0,0).
Az univer"zum tágulását előszőr Hubble figyelte meg 1927-ben. Színképelemzés szerűsítő feltevések mellett az Einstein egyenletek a (13.1) képletbe n
útján a távoli galaxisok relativisztikus Doppler-eltolódásából (red shift) egy Ezen Ieegy , .,. f" , k vezetnek
fellépő R(t) faktorra nézve az alabbl ossze uggese re .
meglepően egyszerű általános távolodási törvényt vezetett le: minél távolabbi
41f )
egy galaxis annál gyorsabban távolodik. Ez a tény vagy azt sugallja, hogya R = --G(é+3p R,
3
Föld, illetve a Naprendszer a világegyetem robbanásának a középpontja (ami,
egyéb utalás nem lévén, nehezen hihető), vagy azt az elképzelést támasztja R\ 2 k = 81f G E:- (13 .4)
alá, hogy maga a tér szerkezete változik, a világegyetem mindenütt nyúlik , ( RI +R2 3
felfúvódik. Idővel ez utóbbi modell nyert elfogadást.
Ak = O"lapos" megOld~ kombinálható a termodinamikából ismert adiabatikus
tágulási törvénnyel: TdS = dE + pdV = O:
A téridő metrikája a legegyszerűbb, radiálisan szimmetrikus univerzum - mo-
dellben tartalmaz egy időfüggő távolság - skálát, R(t) - t:
d
T-(sR
dt
3) d
= _(éR
dt
3
) d 3 = .
+ p-R
dt
° ,
(13.5)
ahol r, {), ep gömbi polárkoordináták és t az idő. A H = RI R Hubble konstans , . 'l "l' etem állapotegyen-
mai értéke írja le az univerzum pillanatnyi tágulási sebességét. Ez a tágulás A korai időszakban feltételezett, sugárz~ d?ml,n.a t ~ge~ I l me . ;1
azonban mindenütt egyenletes (R csak t-től függ). A szokásos analógia egy lete a tömegtelen relativisztikus részecskek ldeahs gazana e e g.
felfuvódó luftballon felszíne: a távolságok itt is mindenütt egyenletesen nőnek. 4
é = 3p = aT ,
4 3 (13.6)
S = -aT ,
A k paraméter a fenti metrikában negatív, nulla, vagy pozitív ~rtéke szerint 3
262
13. ŐSROBBANÁS
13.1 . A KOZMOLÓGIAI STANDARD MODELL 263
-n~k ad~d,ik, mai értéke a kozmikus háttérsugárzás hőmérséklete 3 lOK B' • Csak jóval ezután, T ;::::: l eV hőmérsékleten, t ;::::: 10 13 másodperckor (kb.
mar a vJlagegyetem állapotegyenlete más, hiszen többé nem su 'ár~ás d~ ~;::a
300 ezer évvel az ősrobbanás után) tőrtént meg a fotonok elektromágneses
a ~~:ti k~letet a mikrohull~ú háttérsugárzás hőmérsékletém:kgbecslésér~~nas:~ lecsatolódása, az elektron - pozitron plazma eltünése, s ezzel az univerzum
na atJu , mert az a maradek anyagtól már korábban lecsatolódott.
átlátszóvá válása. Ekkor vált szabaddá az út az atomos anyag, legfők épp
a hidrogén gáz formálódásához . A lecsatolódott elektromágneses sugárzás
~ tág~lás és hűlés ilyen szoros összefüggése kapCSán találkozik k I' . ma kozmikus háttérsugárzást alkot: azóta annyira lehűlt, hogy csak a
es a reszecskefizika: a magas ho"me'rséklet . a ozmo ogla rádiótartományban figyelhető meg.
ugyams magas e ' '' '''
felel ~:g, az anyag különben csak a kozmikus sugárzásban ~:~asurusegnek
gy
gyorsItokban megvalósuló extrém állapotát feltételezve Ez b' részecske- • A csillagok és galaxisok formálódása T;::::: 1 meV hőmérsékletű univerzum-
giatarto ' b ' . - Izonyos ener-
ban, t ;::::: 10 16 sec, azaz kb. 300 millió évvel az ősrobbanás után kezdődhe
. many an - a reszecskefizika, alacsonyabb energiákon a gfi'ka
fiZika és héjfizika (kémia) területe. ma Zl , atom- tett.
13.2. Kvark-gluon plazma kvarkfajta szerepel dinamikus (azaz könnyü) szabadsági fokként a szimu-
lációkban, elsőrendű fázisátmenet vagy csak a rendparaméter hirtelen, de
mégsem ugrásszerű változásával jellemezhető majdnem-fázisátmenet, egy
Az erős kölcsönhatás elmélete, a QCD az aszimptotikus szabadság alapján nagy ún. cross over zajlik le ezen a hőmérsékleten . A barionsűrűség növeked-
energia- illetve impulzus cserével járó folyamatok esetén a perturbatív térelmélet tével az átmeneti hőmérséklet csökken, egy bizonyos trikritikus pontnál
elsőrendű fázisátalakulássá válik a crossover a két könnyű (u, d) és egy
módszerei vel nagyon jól kezelhető. A magas hőmérséklet, a plazma állapot,
átlagos an nagyenergiájú ütközéseket feltételez az alkotóelemek között, ezért félnehéz (s) kvarkot használó legújabb számolások szerint [Fodor,Katz].
nem meglepő, hogy a QCD magas hőmérsékletű fázisa, a kvark-gluon plazma
szintén leírható a perturbatfv QCD keretei között. Legalábbis első pillantásra • A Tc és (2 - 3)Tc közötti tartományban egy erősen kölcsönható plazma
ezt várnánk el. képe bontakozik ki: effektíve tömeges, az ideális szabad relativisztikus
összefüggéstől jelentősen eltérő diszperziós relációknak engedelmeskedő
kollektív gerjesztések, ún. plazmonok jelennek meg, a kvarkok a hadronokra
A közelebbi vizsgálat során azonban kiderült, hogy a magas hőmérsékletű plaz- jellemző korrelációkat mutatnak, s a Wilson hurkokra vonatkozó területi
ma még a perturbatív QCD-ben sem egyszerűen egy ideális gáz, a kölCSÖn- törvény (area law) a mágneses szektorban megmarad (azaz a térszerű pl.
hatások bizonyos aspektusai egyáltalán nem elhanyagolhatók. Nagy szerep jut xy síkban fekvő Wilson hurkok követik a bezáró fázisban megswkott vi-
ezért a nemperturbatív módszereknek, elsősorban a rács-Q CD-nek a kvark-gluon selkedést) .
plazma, valamint természetesen a színbezáró - felszabadító átmenet tanulmá-
nyozásában. • Tc alatt a rács-QCD (s más nemábeli rács mértékelméletek) viselkedése
nem különbözik kvalitatívan a T = O körüli viselkedéstől. Mágneses
monopólusok és instantonok megjelenését mutatták ki, a kvark-propagációt
Rács-QCD eredmények leíró Dirac Hamilton spektruma a véletlen gluonháttérnek megfelelő elren-
deződést mutat (ún. Wigner-féle félköröket a komplex síkon). Mindezek a
bezárás, a tér - idő- szerű (pl. xt) Wilson hurkok területi viselkedésének
A rács térelmélet viszonylag kis ráfordítással kiterjeszthető a véges T hőmérsék
a kísérőjelenségei.
let esetére. Miután úgyis euklideszi idöt használ, a (Monte Carlo algoritmusok
alapján megbecsült) pályaintegrál formálisan egy kanonikus partíciós összegnek, A rács-QCD, euklideszi térelmélet lévén, a hatás elektromos és mágneses jellegű
s a kvantummechanikai várható értékek kanonikus sokaságbeli várható értékek- járulékait összegzi, az előállított konfigurációkat eszerint súlyozza. Megvizsgál-
nek felelnek meg. A szabad részecskéket leíró Bose, illetve Fermi eloszlást az ható például e két járulék várható értéke külön-külön is, ami a hatáson kívül az
imaginárius időben periodikus illetve antiperiodikus terek által jellemzett konfi- energia-impulzus-tenzor hozzáférhetőségét jelenti ezekben a számolásokban. E
gurációk adják, ezért a kölcsönható térelmélet is véges hőmérsékleten egy peri- tenzoron keresztűl, diagonális elemek vizsgálatával, az energiasűrűség és nyomás
odikus rácson számolható. A képzetes időbeli kiterjedés a reciprok hőmérsék kiszámítható a hőmérséklet függvényében. Az így (vagy másképp) meghatározott
lettel arányos:
állapotegyenlet T > Tc hőmérsékleten a (nem ideális) kvark-gluon plazma álla-
(13.12) potegyenletének tekinthető. Az alábbi ábra a T 4 -nel normált energiasűrűség és
a nyomás viselkedését mutatja: a Tc - ben bekövetkező drámai változás mellett
megfigyelhető az E = 3p relativisztikus szabad gázra jellemző törvénytől való
A véges hőmérsékletű rács-QCD legfontosabb eredményei az alábbiak szerint eltérés, a plazmabeli jelentős kölcsönhatások következménye.
foglalhatók össze:
e/T'
A kvark-gluon plazma elméleti vizsgálata a rács-Q CD mellett a perturbációszá-
mításból kiinduló, javított felösszegzési technikák alkalmazásával is folytatható.
Itt a magas hőmérséklet határesetben érvényes közelítések mellett egy új, ef-
fektív elmélet bontakozik ki, amelynek perturbatív számolással meghatározott
eredményei az eredeti elmélet egyfajta nemperturbatív megközelítését adják.
összefoglalóan az ilyen tipusú elméleteket magas hőmérsékletű térelméletnek
T (high-T QFT-nek) nevezték el.
pp ütköztetők után a figyelem a nehézion kísérletek felé fordult, ugyanis itt a leg- 2. Az árnyékolási hosszok jól szeparálhatóan szétválnak termikus, elektromos
nagyobb az esély a forró anyag elegendően nagy térfogatban való létrehozására. és mágneses jellegű mennyiségekre, rendre 1/(2rrT) « l/(gT) « 1/(g2T)
nagyságrendben. Ez a (feltételezett) hierarchia a kemény termikus hurok
(hard thermalloop) sorfejtés alapja.
A nehézion ütközésekben az energiasürűség, ha rövid időre is, meghaladja a
kvarkfelszabadításhoz szükséges küszöbértéket. Ezt az újonnan keletkezett had- 3. A nagyon magas hőmérséklet határesetében az elmélet egy eggyel alacso-
ronok megfigyelt transzverzális (a belövés irányára merőleges) impulzusának a nyabb dimenziós térelméletként viselkedik, ez a "dimenziós átalakulás"
spektrumaibóllehet kikövetkeztetni. Egy bizonyos energia (kb. 20 GeV) feletti (angolul: dimensional reduction).
nehézion kísérletekben az összes végállapati hadron T = 160 MeV-es spektrális
hőmérsékletet mutat: ez arra enged következtetni, hogy a termikus kapcsolat
az alkotóelemek között a bezárási Tc hőmérséklet újra eléréséig fennmarad.
Amellett, hogy hasznosnak bizonyult a perturbációs sor átrendezésére egy ef-
fektív gluonokat eredményező új megközelítéssé a kemény termikus hurok sor-
A relativisztikus nehézionfizika legfontosabb kérdései manapság a kvark-gluon fejtésben, a "tiszta" (azaz csak mértékbozonokat tartalmazó) magas hőmérsékle
plazma (vagy más egzotikus kvark- illetve hadronanyag) állapotegyenlete és ezen tű plazma további súlyos problémát vetett fel. A kromomágneses, 0(g2T) rendű
egzotikus állapot késői kimutathatósága szempontjából fontos kísérleti jelek, ún. tömeg hiánya miatt az eredeti perturbációs sor (amely tömegtelen propagáto-
szignatúrák kiszámítása és megfigyelése. Több ilyen javaslat született már fontos rokra, valamint 3 és 4-gluon vertexekre épül) az 0(g6) rendtől divergens a sza-
jelekre, valószínüleg néhány még a jövőben is születni fog. Ezek a jelek három badenergia sorfejtésében. Ezt Andrei Linde mutatta meg előszőr.
fő csoportra oszthatók:
l. a kvark-íz arányok átrendeződésén, különösen a megnövelt ritka (s) és Eme tény súlyos jelentősége miatt az alábbiakban megkíséreljük a divergencia
bájos (c) kvark- illetve hadronszámon alapuló javaslatok, okának egy heurisztikus "levezetését" . Ehhez előszőris megjegyezzük, hogy a
szabadenergia divergenciája esetén a gluon propagátor sorfejtése szintén diver-
2. kinematikai jellegű
jeleken, spektrális tulajdonságokon alapuló jelek, a
gens, arra sem létezik perturbációs sor a g csatolási állandó szerint. A gluon-
mini-ősrobbanás tényének és milyenségének a kísérleti megállapíthatósá-
gához kapcsolódóan, propagátor "veszedelmes" járulékai a virtuális gluonpár (hurok) képződése során
történő e pár tagjai kőzötti további, tetszőleges n számú gluoncseréből adódnak.
3. a plazma jelenléte miatt elnyomott források miatti ' jelkimaradások, pl. Eme járulékok mind hurkokat alkotnak (Id. ábra), a propagáló, kicsi, ún. puha
kevesebb nehéz mezon keletkezése, vagy a leptonspektrum rendellenességei. (50ft) p impulzus a hurokban k (és -k) impulzusként, esetenként nagy energiát
képviselve, ún. kemény (hard) hurkokat alkot.
268 13. ŐSROBBANÁS 13.2. KVARK-GLUON PLAZMA 269
A hurkon belül kicserélt gluon (vagy gluonok) jellemző impulzusa legyen q. Di- (13.14)
vergenciagyanús az a járulék, amikor ezek az impulzusok kicsik, puhák. Véges
eredményt csak akkor lehet kapni, ha létezik a magas hömérsékletq plazmában
egy legkisebb négyesimpulzus (egyűttmozgó rendszerben egy legkisebb energia) A kanonikus kvantálás ból tudjuk, hogy a Éa és Ab mennyiségek (kromoelek-
ami kicserélhető (átadható) . Ezt a legkisebb értéket infravörös levágásnak tromos térerősség és vektorpotenciál) konjugáltak, ezért felcserélési összefüggést
nevezik, fizikai jelentését tekintve az effektív gluon tömegének felel meg. Az elégítenek ki. Egy L oldalú doboznak képzelve a világot az L 3 kvantálási térfogat
ilyen járulékok legdivergensebb része tehát minden, a hurkon berűl kicserélt reciproka közelíti aDirac-féle delta-disztribúciót:
gluon miatt egy g2/q2 szorzófaktort jelent durván. Ez az extra propagátorból
és a két végén illesztett egy-egy vertexből fakad . A három-gluon vertexekben (13.15)
szereplő impulzusokból a külső hurkon futó k nagy a q kicsi, a k dominál. Emi-
att ezek a vertexek egy gk faktort hoznak, az új propagátor részek 1/ k 2, illetve Az ennek megfelelő határozatlansági reláció szerint, nulla várható érték mellett,
1/q2 faktorokat. az É-térerősség és a A vektorpotenciál szorzata is nagyságrendileg
n (13.16)
Az n db. hurkon belüli puha gluon cserét tartalmazó gráf az n = Oesethez képest E·A~ L3·
2n új 3-gluon vertexet, n új puha propagátort és 2n új kemény propagátort
tartalmaz . Ez összesen a következő faktorra vezet: A továbbiakban két esetet különböztetünk meg. Az első esetben mind az A,
mind az E jellegű mennyiség "kvantumos" , közel n nagyságrendű energiát
Jn = (gk)2n ( q21 ) n( k21 ) 2n = ( q;P2) n (13.13) képvisel a négyzetük:
(13.17)
Amennyiben q2 = O, mint a vákumbeli gluonok esetén, ezek a gráfok egyre
rosszabbodó infravörös divergenciájú járulékokat képviselnek. A kérdés tehát az, Ekkor a nemábeli mágneses tér nagyságrendje (a deriválást l/L-ként figyelem-
hogy milyen fizikai jelenség korlátozza a q2_k minimumát valamilyen m 2 értékre, bevéve) :
amely a fenti járulékokat kiértékelhetövé teszi. További kérdés az, hogy ez az
m 2 érték hogyan függ acsatolási állandótól g-től, hiszen az effektív gluontömeg (13.18)
forrása csak a gluon-gluon kölcsönhatás lehet.
Ebben a kifejezésben a g2n « l szokásos perturbációs határesetben a mágneses
tér ábelí (nem kommutátoros) része dominál, s nagyságrendje azonos az elek-
tromos terével:
(13.19)
H~L-~-~
3 n n T (13 .20)
L4 L
270 13. ŐSROBBANÁS 13.2. KVARK-GLUON PLAZMA 271
kifejezéséből a kvantálási hossz a magas hőmérsékleten a termikus hullámhossz- egyenlő nagyságrendben tartalmaz ábeli és nemábeli járulékokat (s szintén klasz-
ként adódik (az euklideszi rács-térelméletek magas T esetén igen kicsi liT perió- szikus méretű). A gh « 1 határesetben E « B azaz a rendszer mágnesesen
dusúak a negyedik irányban, egyre közelebb kerülnek a 3 dimenziós elmélethez): dominált. Az euklideszi Yang-Mills hatás közelít egy csak mágneses részből álló,
"redukált" dimenziójú euklideszi Yang-Mills elmélethez.
(13.21)
Az effektív gluontömeget a gluon-gluon kölcsönhatást tartalmazó sztatikus járu- Nagyságrendi elemzésünket folytatva az ekviparticionáIt energia,
lékból, a nemábeli kommutátortag négyzetéből becsülhetjük meg, amennyiben
egy tömeges térelmélet tömegtagjához hasonlítjuk: (13.29)
(13.25) (13.32)
a g2-től független! Eszerint a felösszegzés elvégezhető, de ugyanakkor nem
hagyható el, a kemény termikus hurkok járuléka lényegesen megváltoztatja az alakú. Ez a perturbációs sor divergenciáját jelenti, éppen a kis csatolási állandó
eredményt minden rendben. esetén! (Az első divergens tag, az eredeti hurok két vége miatti extra g2-tel
szorzódik a propagátorban, így ott csak az n = 2 tagtól divergens. Ez a gráf 3
hurkot tartalmaz, a szabadenergia számolásához pedig bezárandó egy 4 hurkot
A valóságos helyzet ennél azonban rosszabb. Vannak ugyanis olyan gluontér tartalmazó gráffá. Ebben a rendben a szabadenergia járuléka már g6 rendű.)
- konfigurációk, amelyekre nem jellemző a fentebb vázolt kvantumos jelleg
egyenlő eloszlása az A és E-szerű szabadsági fokok között. ilyenek különöskép-
pen azok a konfigurációk, amelyeket mágneses monopólusok hoznak létre: ekkor Összefoglalásul kiemeljük, hogy a magas hőmérsékletű térelmélet a naiv per-
az A vektorpotenciál klasszikus "méreW" , nem függ a Ft Planck állandótól, turbációszámítás módszerével nem kezelhető, divergens, tanulmányozására a
nemperturbatív módszerek, elsősorban a rács-térelmélet marad.
1
A~ gL. (13.26)
(13.27)
1 1 1
B~aA+g[A Al~ -+-~- (13.28)
, gP gL2 gP'
272 13. ŐSROBBANÁS 13.3. BARIOGENEZIS 273
Nagy egyesítések
•
276 13. 13.4. TÚL A STANDARD MODELLEN
Az egy-hurok béta függvények hasonlóak az SU(3)color, az SU(2)weak és .az egy dekuplettben csoportosulnak:
U(l)elektro esetén
~~ (~ ). ~ ('
Ug -U~ -Ul
-d, )
O u~ -U2 -d2
(13.35)
\h, O -U3 -d3 .
O -e+
a fellépő mértékbozon hurkok megfelelő Ne degeneráltsága (3,2 illetve O) szer_ A mai Standard Modellnek megfelelő világ szimmetriasértés útján keletkezett.
inti különbségeket leszámítva. Legyen J.L ~ Mx az a skála, ahol a három csatolás Ekkor az SU(5) szimmetria első lépésben egy SU (3) x SU (2) szimmetriára
először találkozik. Az Q = 92 j (47r) finomszerkezeti állandók ekkor egyenlőek és sérülhetett. Eszerint a fermion antiquintett szétváIt egy szín-triplett izo-szinglett
mindhárom kölcsönhatás egyformán fontos. A számítások szerint ez a skála és egy szín-szinglett izo-dublett csoportra, a kvarkokra és az elektron - neutrinó
igen magas, Mx ~ 10 15 GeV! A jelenleg ostromolt 102 GeV-től ez igen messze kettősre:
van, még a kozmikus sugárzásban előforduló legenergetikusabb részecskék (kb. 5= (3,1) EI) (1,2). (13.36)
10 11 GeV energiával) sem elegendőek ezen tartományeléréséhez. Ezt az e~
A fermion dekuplett (a "balkezesek") három csoportra válnak el: egy szín-
ergiatartományt a Higgs tömeg és az X részecske tömege között elnevezték
triplett íz-dublett (u, d) kvarkcsoportra, egy szín-triplett íz-szinglett U C töltés-
" sivatag" -nak.
konjugált kvarkcsoportra és egy szín-szinglett íz-szinglett pozitronra,
10 = (3,2) EI) (3,1) EI) (1,1) . (13.37)
A nagy egyesített elméletek pozitívuma, hogy kísérletileg ellenőrizhető jóslato-
kat tettek. Leghíresebb a proton bomlására vonatkozó jóslat, ami mai tudásunk Természetesen nemcsak a. fermionok, hanem a mértékbozonok reprezentációi is
szerint stabil részecske. A világegyetem életkora (10 10 év) alatt kb. egy pro- új csoportosítást kapnak SU(5) szimmetria esetén. Az adjungált reprezentáció
ton bomlott volna el az Mx ~ 1015 GeV skála esetén, de a kísérleti határ azonban 24 elemű, a
a proton bomlásra 1032 év. Emiatt a nagy egyesített elméletek ma már nem (13.38)
24 = (8, l) EI) (1,3) EI) (l, l) EI) (3,2) EI) (3,2)
használatosak.
felbontás szerint a standard szín-oktett íz-szinglett gluonokon, szín-szinglett íz-
triplett gyenge bozonokon és a szín-szinglett íz-szinglett fotonon kívül még fellép
A szimmetriacsoportok egyesítése egy olyan szimmetriacsoportot kíván, ame- két csoport: a szín-triplett, illetve szín-antitriplett és íz-dublett bozonok. Ezek
lyik a Standard Modell mindhárom csoportját tartalmazza alcsoportként. Az újak, X és Y bozonoknak nevezték el őket.
SU (3) x SU(2) x U(l) direkt szorzatnak összesen 4 diagonális genení.tora van:
(>\3, A8, T3, Y) (a töltés helyett célszerű a hipertöltést használni, ezért az Y
generátor). Négyes rangú csoport, amelynek része a Standard Modell szim- Szép tulajdonsága az SU(5) elméletnek a kvarkok tört elektromos töltésének
metriacsoportja többféle lehet (mindegyiket tanulmányozták is): a magyarázata. Ez a töltés az SU(5) diagonális generátoraiból kombi~ál~d?,
mivel sem színt, sem ízt nem hordoz. Az antiquintett esetén a megfelelo matnx
pontosan
SU(2)4, 0(5)2, SU(3)2, 0(8), 0(9), Sp(8), G~, F4, SU(5). l l 1
Q=diag(-3'-3'-3,l,O) . (13.39)
Leginkább kedvelt ezek közül az SU(5) csoportra épülő nagy egyesítési modell (A mátrix spurtalan, a három kvark járuléka egyenlő és a neutrinó semleges;
[H.Georgi, S.Glashow 1974]. Az alap ábrázolás quintett, 5, két quintett szorzata más eredményre nem is juthatunk!) A dekupletthez tartozó töltések pedig, a
egy dekuplettet és egy pentadekuplettet tartalmaz: 5 x 5 = 10+ 15. A jobbkezes származtatás miatt, mindig két quintetthez tartozó elemi töltés különbségeként
fermionok egy antiquintettben, SR, a balkezes fermionok pedig (kétszer annyian) írhatók fel (így jelenik meg az 'IL kvark +2/3 töltése).
278 13. ÖSROBBANÁS 13.4. TÚL A STANDARD MODELLEN 279
Az SU(5) egyesítés a Weinberg szöget is megmagyarázza, sugárzási korrekciók hogy a csatolási állandók nem mind ugyanazon az energiaskálán találkoztak, ezt
nélküli jóslata csak a szuperszimmetrikus partnerek bevezetésévellehetett elérni. Eme lépés a
2 3
sin 0w = ~ = - = 0.375. hierarchia problémát is megoldotta, a partnerrészecskék járulékai kompenzálták
2
(13.40)
91 + 92 8 a nagy korrekciókat.
(A kísérleti érték kb. 0.23.)
Más irányú kiterjesztési kísérlet volt a technicolor bevezetése, ahol a Higgs bo-
Sem az SU(5) szimmetria, sem az X és Y mértékbozonok nem figyelhetők zon nem elemi, hanem két fermion kötött állapota. Ezt a kötést új a QCD
meg azonban mai körülmények között. Ezeknek a bozonoknak tehát a szim- "color"-jához hasonló erő hozná létre, ami az 1 TeVenergiaskála felett jelentős,
metriasértés során egy viszonylag nagy tömeget kellet kapniuk. Ehhez azonbaln alatta gyenge. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon maguk a kvarkok elemiek-
ugyanúgy mint a Standard Modellben Higgs mechanizmusra van szükség. Az e, alkotórészeik a subquark, illetve preon nevet kapták. Ezek az elméletek arra
elmélet tehát Higgs teret és Higgs bozonokat is jósol. A 5 x 5 = 24 + 1 direkt kerestek magyarázatot, hogy vajon miért sokkal könnyebb az elektron és a neut-
szorzat felbontásnak megfelelően 24 mértékbozon kell, hogy legyen (a szinglett rinó, mint a kvark, holott egy családba tartoznak.
a triviális vákum). A vákumbeli Higgs várható értékek egy spurtalan 5 x 5-ös
diagonális mátrix nemzérus elemeit adják:
A húrelmélet közelebbről
útján. A 11 dimenziós N = 1 elmélet a legmagasabb lehetséges dimenzió a
szupergravitációs elméletek számára, ahol N maximum 1 lehet, fontos szerepet
já.tszik a húrelméletben is. Sajnos kvantumelmélet nem fogalmazható meg a szu- A d-dimenziós Minkowski téridőben mozgó, (egy térbeli, egy időbeli kiterjedés
pergravitáció keretein belül, miután a gravitációs csatolási állandó mértékegység miatt kétdimenziós) bozonszerü húr mozgását a klasszikus Nambu-Goto-hatás
- dimenziója D téridődimenzióban G ~ 2-D, negatív, s ezért a kvantumelmélet
nem renormálható. (D = 4 eset én előszőr 3-hurok rendben, D = 11 estén már
2-hurok rendben fellépnek kompenzálhatatlan divergenciák.)
adja meg:
s
= r;, t
dadT Vldetg(X)I, (13.48)
A gravitáció kvantumelméletének keresése vezetett a húrmodell pe:'újrafelvé- ahol hab egy kétdimenziós metrika ( a húr világlepedőjének metrikája). A
tel éhez. Az elemi hosszt a Planck - hosszal azonosítva elemi húrelméletröl Polyakov hatás invariáns a téridő globális Poincaré transzformációival szemben
beszélünk. Ez a megközelítés szakít a hagyományos térelmélet pontokra (pon- és a világlepedő koordináták teszőleges újraparaméterezésével, ac' --+ Ö'"(a, T),-
tokban meghatározott térmennyiségekre) épülő matematikai apparátusával, ezt val szemben valamint a kétdimenziós metrika lokális újraskálázásával, hab --t
a húrok dinamikai leírásával helyettesíti. Fontos tulajdonsága a húrelméletnek, 02(a, T)hClb, 'szemben. Ez utóbbi, ún. Weyl-invariancia miatt a Polyakov hatás-
hogy mindig pontosan egy 2-es spinü tömegtelen gerjesztést tartalmaz, ezért hoz tartozó energia-impulzus-tenzor spurtalan, "szuperszabad": habTab = O. Ez
kiválóan alkalmas az egyetlen gravitont tartalmazó tapasztalati gravitáció elmé- a transzformációs szabadság megengedi a konform mértékrögzítést, mikoris
letének a szerepére. Ez az elmélet a húrállandót a newtoni gravitációs állandóval (13.51)
kapcsolja össze. A gravitonon kívül sok más, alacsonyabb spinü gerjesztés
lép fel, ezek perspektivikusan a többi elemi részecskének felelhetnek meg. A A Polyakov hatás ezen változata egy 1+ l dime.nziós. ko~~orm tére,l~él~t. Az
húrelmélet fellépésekor nemcsak a kvantumgravitáció, hanem minden kölcsön- elmélet kvantált változata azonban sérti a Weyl-mvananclat, anomaha lep fel.
hatás egyesített elmélete, (Theory of Everything) kívánt lenni.
s
284
13. ÖSROBBANÁS 13.4. TÚL A STANDARD MODELLEN
A kölcsönható húrelmélet egy ultraibolya-véges, unitér perturbatív gravitációs Összefogialásuljelenleg a következőket mondhatjuk az elementáris húrelmélet:ől :
kvantumelmélet. Az inverz Planck-hosszhoz képest kis impulzusokra olyan ef- annak ellenére, hogy sokan viszolyognak a matematikai absztrakció~ :obzodó
fektív térelméletbe torkollik, amely szuperszimmetrikus téreiméletek és szu- szintjétől , ami a húrelméletek fejlödését kíséri , el kell ismerni, hogy a kí~er:etlleg
pergravitációs elméletek kapcsolt rendszerét mutatja. A megfelelő csatolási is igazolt kvantumtérelméleteknek sok szempont ból a származtatását kmálJa: S
állandók a húrkö!csönhatásban szereplő elemi 9 állandó és az [ Planck-hossz bár nem egyértelmű , hogy pontosan mi az alacsony energi ás határeset, s mm-
se?ítségével,kif~jezhe~ők, pl.. GN ~ g2e 8 és gYM ~ g2[6 a newtoni és a Yang- den esetben szuperszimmetrikus részecskéket is jósol megfigyelhetőnek , ame-
,
Mills csatolasi allando a 10 dimenzIOS heterotikus húr eset én vagy pl. 9Y M '" g[6 lyeket mindmáig nem azonosítottak elfogadható módon , az eddigi legbátrabb
az I típusú húr esetén. Az 1/[2", Q/-ben magasabb korrekciók pl. az Einstein- és legmesszebbrejutott kísérlet egy "alapelmélet" megalkotására a fi~íkában .
Hilbert hatáshoz a téridő görbületének magasabb hatványát tartalmazó tagokat A húrelmélet erős csatolási esetének tanulmányozása különböző duahtasok fel-
adnak .
.
ismeréséhez, s ezen keresztül egy II dimenziós M-elmélet létének valószínűs í-
::
:~
...,
286 13. ÖSROBBANÁS Kedves Jegyzeffelhasználóf
A jó jegyzet nagyon hatékony segítség a tanulásban. A legjobb jegyzeteket pedig még aktív
tés éhez vezetett. Erről az elméletről azonban ma még semmi közelebbit nem mérnökként is használni lehet. Egyetemi tanulmányai alatt valószínűleg különböző színvonalú
tudunk. jegyzetekkel találkozott eddig, és fog találkozni ezután. Kérjük, hogy ennek a kérdófvnek a
kitöltésével segítse alábbi törekvéseinket:
- ennek a jegyzetnek a következő kiadásában kevesebb sajtóhiba legyen és indokolt
esetben készüljön el az átdolgozott kiadása,
- a jegyzeteket értékelni lehessen, amelynek eredményeként a legjobb jegyzetek szerzői
nívódíjat kaphatnak.
Kérjük, hogy a kiküldött kérdőívet a Jegyzetbolt bejárata cn
földszint) mellett elhelyezett
gyűjtóládába dobja be.
Fáradozását köszöni az Egyetemi Jegyzetbizottság.
A megtalált sajtóhibák:
(A túloidaion folytatható)