KÖLTŐI KÉPEK & ALAKZATOK

ALAKZATOK 
(szövegátalakító eljárásoknak az eredménye, átalakíthatunk: hangsort, szóalakot, mondatformát vagy
szövegrészletet: hozzátoldással, elhagyással, fölcseréléssel, kicseréléssel)

Ismétlés: az egyik legfontosabb alakzat, hangalak megkettőzése vagy szöveghez való hozzáadása

a) szóismétlés: „Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom”

b) szótőismétlés (figura etimologica): „Halálnak halálával halsz” (HB)

„Világ világa, Virágnak virága!” (ÓMS)

c) szókapcsolat, mondatok ism. :

„Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.” (József Attila: Tiszta szívvel)

d) refrén: Az irodalomban a versszakonként (rendszerint azok végén) megismétlődő sort v.

sorrészletet jelöli. „Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.”

e)

Alliteráció: betűrím versben, ritkábban prózában, két vagy több egymás után

következő szó kezdőhangjának egyezése.

 ( „Barlangjában belől bömböl a mord medve.” Csokonai Vitéz Mihály )

Ellentét: Két egymással ellentétes gondolat, hasonló szerkezetű megfogalmazása,

a nyomatékosság kedvéért. A szövegösszefüggést szerkezeti szinten is biztosító

nyelvi megoldás.

( „Vár állott, most kőhalom; / Kedv s öröm röpkedtek, / Halálhörgés, siralom/

Zajlik már helyettek.” Kölcsey Ferenc)

Eufemizmus: A szóképekkel rokon stíluseszköz. Kellemetlen, durva, vagy illetlen fogalmakat kifejező

szó helyett valamilyen szépítő, enyhébb árnyalatú szó, vagy

szóalakzat/gondolatalakzat. - Például a halál szó kerülése. -

(„Létem ha végleg lemerűlt / ki imád tücsök-hegedűt?”  Nagy László)

Felkiáltás: A szónoki vagy költői beszédben egy-egy mondat, mely a rendes kijelentő alaktól eltérve
felkiáltó alakot vesz föl, csodálkozást, intést, rettegést, fohászkodást, buzdítást, fájdalmat, haragot és
más indulatokat fejez ki és rendszerint indulatszókkal jár.

( „Ó, ehhez nemcsak rím kell, ehhez több kell!” Tóth Árpád)

Fokozás: az ismétlés sajátos esete, melyben a rokon értelmű szavak, gondolatok egyre növekvő
sorrendben követik egymást. A növekedés lehet mennyiségi vagy minőségi.

( „Ah, úgy van, úgy lesz, úgy kell lennie!”  Vajda János)

Halmozás: A szavak, szószerkezetek, mondatok olyan ismétlése, amelyben eltérő hangalakú és

egymást kiegészítő jelentésű nyelvi egységek követik egymást; lehetnek azonos mondatrészek, alá-
és mellérendelő viszonyban álló nyelvi egységek. 

(„Tanulj dalt a zengő zivatartól, / Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,” Vörösmarty Mihály )

Ismétlés: a szavak, szószerkezetek megismétlése a nyomaték, az erősítés miatt. 

- szóismétlés - anafora (a verssorok elején visszatérő szó, szócsoport)

- betűismétlés: alliteráció (betűrím) pl.: keserűn kínzatol
- szótőismétlés (figura etimologica): ugyanaz a szótő más-más toldalékkal egymás után szerepel
pl.: halálnak halálával halsz
- Refrén (sorok, versszakok ismétlődése)
 -Gondolatritmus (teljes gondolatok, mondatok, mondatrészletek visszatérése)
-Variáció (ugyanaz a dolog más változatban tér vissza)

Inverzió (anasztrófa): Vagyis felcserél szavakat, ezzel nyelvtanilag szokatlan szórendet alakít ki. 

Alkalmazásának többféle célja lehet: kiemelheti a mondanivalót, az ellentéttel erősítve

nyomatékosít, hatásosabb lehet a szövegritmus, a rím és lehet az archaizálás (régiesítés) eszköze is.

("Akár farkas, akár emésszen meg holló: / Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó." Petőfi Sándor )

Kihagyás vagy Elhallgatás: A költői detrakció olyan esete, amikor a szöveg lényeges elemét,

gondolatát, mondatát hallgatja el a közlő feszültségkeltés céljából, így azt  az olvasónak kell
önmagában kiegészítenie.
( „Kendé bizony az árnyéka! Mert olyat mondok, hogy még a... „ Arany János )

Költői kérdés: A dialógus eszköze,  kifejezhet érzelmet, lehet a pátosz eszköze, a gondolat menetének
kiélezését szolgálhatja. Fajtái:

- érzelmet kifejező kérdés (interrogatio)

- szemrehányó kérdés (epiplexis)

- színlelt kérdés (kétkedés, dubitatio),

- tűnődő kérdés (kommunikáció, communicatio).

Paradoxon: stilisztikai gondolatalakzat, amely látszólagos képtelenséget, ellentmondó állítást

tartalmaz.

( „Nem mondhatom el senkinek Elmondom hát mindenkinek”  Karinthy Frigyes )

SZÓKÉPEK

 (a képszerűség költői eszközei)

Hasonlóságon alapuló képek:

Megszemélyesítés (personificatio): Stilisztikai alakzat. A megszemélyesítés élettelen dolgokat 

élőlényekre jellemző tulajdonságokkal, érzelmekkel, cselekvésekkel ruház fel. 

( „titkos szavaktól reszket a homály” Kosztolányi Dezső 

" Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte"  Petőfi János vitéz )

Metafora: Két fogalom tartalmi hasonlóságán alapuló szókép.

A metafora két dolog, tárgy, esemény, vagy személy azonosítása,  valamilyen külső vagy belső
tulajdonság, hangulati hasonlóság alapján.
A teljes metaforában jelen van mind a fogalmi (tartalom), mind a képi (hordozó) elem.

( „Országok rongya! könyvtár a neved,”  Vörösmarty Mihály

" Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája" Petőfi János vitéz )

Allegória: Elvont fogalom megszemélyesítése (metaforák, megszemélyesítések sorozata által). Két

fajtáját különböztetjük meg: 
A, egyértelmű (explicit) : „ Miatta nem tudja a részeg,/ ha kedvét pezsgőbe öli,/ hogy iszonyodó kis
szegények/ üres levesét hörpöli.”( József Attila ).

B, rejtett (implicit): "Tombold ki, te özönvíz, / Tombold ki magadat,/ 

Mutasd mélységes medred,/ S dobáld a fellegekre/ Bőszült tajtékodat; " (Petőfi Sándor). Ez esetben
nyilvánvaló, hogy költő a népharagra utal a képpel.

Hasonlóságon és érintkezésen alapuló képek:

Szimbólum: A költői nyelv legnagyobb hatású stíluseszköze, saját jelentéssel és egy mögöttes
értelemmel is bír. A versekben használt költői eszközök közül a szimbólumok

olykor rejtélyessé teszik a mondanivalót. Fehér szín- tisztaság, ártatlanság, bilincs- rabság; galamb,
olajág-béke; kereszt-szenvedés stb.

(„Fényesebb a láncnál a kard” Petőfi Sándor.  Lánc = rabság, kard= harc )

Szinesztézia: Az egyik érzékszerv keltette benyomást a költő egy másik érzékszervhez tartozónak írja
le. A metaforával rokon kép. különböző érzékterületek összekapcsolása

(„Egy kirakatban lila dalra kelt / Egy nyakkendő." Tóth Árpád, „Napsugarak zúgása, amit hallok.”)

Érintkezésen alapuló képek: 

Metonímia (névátvitel):. Költői kép, amelyben egy adott szó - formájának és elsődleges jelentésének
megváltozása nélkül - egy másik szót helyettesítve új jelentéssel gazdagodik.

Köznyelvi előfordulása is gyakori, a költői képekben kiemelt szerepe van.

A kapcsolatba kerülő fogalmak viszonya lehet:

A, ok-okozati:  „itták a mámort” –berúgtak-

 B, térbeli:  „alszik a város „  - Az emberek alszanak -

C, időbeli:  „ századunk  felfedezései”  - új felfedezések-

D, anyagbeli: „nincs egy vasa sem.” – szegény –

Szinekdoché: Jelentésátvitelen alapuló költői kép; a metonímia egyik fajtája. 

Stilisztikailag a metonímiával nem vetekedhet, de a kifejezés változatossá tételében (a metonímiával

együtt) nagy szerepe van. Két fő típusát különböztetjük meg.
A nem és a fajta fölcserélésén alapuló: „Öklének csapásit sűrűn osztogatja:/ Ömlik a vér száján és
orrán a vadnak” (Arany János)

A rész és az egész viszonyán alapuló: „Az nem lehet, hogy annyi szív / Hiába onta vért, / S keservben
annyi hű kebel / Szakadt meg a honért. (Vörösmarty Mihály)

Hasonlat: a költői hasonlat két dolog (személy, tárgy, esemény, jelenség) összehasonlítása, közös
tulajdonságaik alapján.

( „Mint komor bikáé, olyan a járása ...  " Arany János )

Egyéb stíluseszközök: 

Költői jelző:  A költők gyakran használnak olyan mellékneveket, amelyekkel  magunk elé tudjuk
képzelni azt a szót, azt a kifejezést, amihez kapcsolódik a jelző. Érzékletes, különlegesen szép,
kifejező, képszerű jelző. Színesíti a verset

Körülírás: Retorikai szerkezet, amelyben egyetlen szóval megnevezhető, megjelölhető fogalmat több

szóból álló kifejezés, esetleg valamilyen nyelvi szerkezet helyettesít.

( Szépsége nem kis kívánni valót hagy maga után = ronda)

Oximoron: Retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó

fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe.  Általában jelzős szerkezetben jelenik meg mint ellentét
a jelző és a jelzett szó között, de gyakorta ellentétes fogalmak összekapcsolásaként is. Köznyelvi
példák: élő halott, rettentő jó

( „ Testvérünk voltál és lettél apánk.”  József Attila)

Célzás (allusio): Rájátszás, más költők, írók szavaira, vagy egy közismert kifejezés, mondat más, új
szövegkörnyezetben történő felhasználása. Az allusio csak sejteti a tárgyat, nem nevezi meg. Hatását
a beszélők, az író és az olvasó közös élményén, közös ismeretein alapulva fejti ki. Gyakori a retorikai
műfajokban. Például a prédikációkbana Szentírásból idéznek, vagy ünnepi köszöntőkben lírai
részletek, bölcs mondások, közmondások stb. nyitó és/vagy zárógondolatként jelennek meg.
Pl. Arany János Magányban című versében a Szózat fordulatait idézi be:

„Az nem lehet, hogy milliók fohásza

Örökké visszamálljon rólad, ég!

És annyi vér – a szabadság kovásza –

Posvány maradjon, hol elönteték.

Támadni kell, mindig nagyobb körökben,

Életnek ott hol a mártír-tetem

Magát kiforrja csendes földi rögben:

Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem”

Pátosz: Retorikai, stilisztikai kifejezésmód, feladata érzelmek vagy elköteleződés előidézése,

létrehozása az adott témával kapcsolatban. Emelkedett hangnemet képvisel aminek célja, a
hallgatóság magával ragadása és a tárgy személyessé tétele. Másik célja, hogy érzékeltesse a beszélő
elhivatottságát a tárggyal kapcsolatban. 

              („Eljött hát végre a pusztánkba / Isten szent küldöttje: a Sátán. /

               Szüzek voltunk a forradalmak / Magas, piros, hős nászi-ágyán.” ) Ady endre