ÜZEMFENNTARTÁSI TEVÉKENYSÉGEK

1.04
3.03 Miért fontos a tribológia
a karbantartásban?
Tárgyszavak: tribológia; kopás; kenés; súrlódás;
karbantartás-szervezés.

A tribológiai ismeretek következetes alkalmazása csökkenti a súrló-

dást és a kopást, így karbantartási költség takarítható meg. Ennek töb-
bek között az is előfeltétele, hogy a vállalat ésszerűen szervezze meg a
tribológiai feladatokat. A német Tribológiai Társaság (GfT) munkalapot
készített a tribológia vállalaton belüli megszervezéséről és feladatairól.
Az alábbiak – a munkalap szerinti felosztást követve – bemutatják, ho-
gyan szervezték meg a tribológiai tevékenységeket egy nagyvállalatban,
és ennek mi a jelentősége a karbantartás szempontjából.

Mi a tribológia?
A tribológia kifejezés először 1966 márciusában jelent meg a brit tu-
dományos és oktatásügyi miniszter által létrehozott bizottság közlemé-
nyében. A brit bizottság azt a feladatot kapta, hogy gyűjtse össze a ke-
néssel kapcsolatos ismereteket és kutatási eredményeket, majd tegyen
ajánlást olyan intézkedésekre, amelyekkel az ipar igényei kielégíthetők.
A bizottság annyira fontosnak találta egy új fogalom meghonosítását,
hogy annak nevét jelentésének címébe is belevette.
A „tribológia” szó a görög „tribos” (dörzsölni) és „logos” (tan) sza-
vakból származik, tehát szó szerint „dörzsöléstan"-t jelent. Mivel ez mes-
terségesen létrehozott szó, tetszés szerinti tartalommal megtölthető. Az
angol munkacsoport a következő meghatározást javasolta: A tribológia
egymásra ható és egymáshoz képest elmozduló felületek, valamint az
ezekkel kapcsolatos gyakorlatok tudománya és technológiája.
A német Tribológiai Társaság 1968-ban ugyanerre a gondolatra ért-
hetőbbnek tartotta a következő meghatározást:
A tribológia a súrlódás, kopás és kenés szakterületeire vonatkozó tör-
vényszerűségek és ismeretek tudományos kutatásának és gyakorlati al-
kalmazásának tudománya.

A tribológia alkalmazását tribotechnikának nevezik. A legújabb kuta-

tások szerint a tribológia ipari alkalmazása révén az iparilag fejlett or-
szágok bruttó nemzeti termékük 1–1,4%-ának megfelelő megtakarítást
tudnak elérni. Német viszonylatban ez azt jelenti, hogy évente mintegy
3,2 Mrd eurót takaríthatnak meg szerkezeti elemek, gépek, berendezé-
sek és járművek súrlódásának és kopásának csökkentése révén.
A tribológiával szorosan összefügg két népgazdaságilag jelentős
szakterület: a karbantartás és a diagnosztika.

A tribotechnikai feladatok megszervezése egy vállalatnál

A feladatkör és az annak elvégzéséhez szükséges tribotechnikai
szervezet terjedelme a vállalat nagyságához és céljához igazodik. Van-
nak nagy-, közepes és kisvállalatok. Minden csoporton belül léteznek
elsődleges feladatok és olyan további feladatok, amelyek elvégzése kí-
vánatos lenne.
A német Tribológiai Társaság kiadott egy munkalapot a vállalati
tribotechnika megszervezéséről és feladatairól. A tribotechnikai feladato-
kat és felosztásukat az 1. táblázat tartalmazza.
1. táblázat
A vállalati tribológia feladatai és fő tényezői

Üzemgazdasági feladatok:
– szabványosítás és egységesített műszaki előírások
– adatrögzítés, adatfeldolgozás és adatkiértékelés
– készletgazdálkodás
– együttműködés a beszerzési osztállyal
– a kenőszolgálat megszervezése
Műszaki feladatok:
– a súrlódási helyek, kenőanyagok, kenőkészülékek és -berendezések, valamint ezek csoportjának
vizsgálata és értékelése
– a kenőanyagok és technológiai anyagok előkészítése, szétválasztása és ártalmatlanítása
– a kenőkészülékek és kenőberendezések karbantartása
– kármegállapítás és tribotechnikai konstrukció
– a gyártó további feladatai
– képzés és továbbképzés
 Az alábbiak azt mutatják, hogyan szervezte meg egy német nagy-
vállalat, a ThyssenKrupp Stahl AG (a továbbiakban vállalat) a tribo-
technikai feladatok megoldását, és annak milyen jelentősége van a kar-
bantartás szempontjából.

Üzemgazdasági feladatok
Szabványosítás és egységes műszaki előírások. A vizsgált vállalat-
nál az ajánlott kenő- és technológiai anyagok minőségét specifikációk és
szabványok alapján értékelik. A minőség értékelésére azért van szükség,
mert a piacon számtalan, különböző minőségű termék kapható. Ezenkí-
vül hasonló vagy azonos minőségű termékek árai különbözők lehetnek.
Ezek minőségét a szabványok segítségével össze kell hasonlítani.
Természetesen nem kell minden ajánlott terméket megvizsgálni és
összehasonlítani, csak azokat, amelyektől gazdasági haszon várható
vagy azért, mert a termék olcsóbban beszerezhető, vagy azért, mert bár
drága, de a jobb minőségű anyagból várhatóan kevesebb is elegendő
lesz, vagy meghosszabbítja a berendezések élettartamát (kisebb lesz a
kopás), ami karbantartási szempontból előnyös.
A vizsgálati szempontokat a szabványok adják meg. Alapjában véve
a DIN–ISO, illetve a DIN vagy EN szabványok érvényesek. Mivel ezek a
szabványok sok esetben az acéliparban nem elegendők, a Stahlinstitut
VDEh, amelynek a legtöbb acélgyártó tagja, ún. SEB-lapokat adott ki.
(Stahl-Eisen-Betriebsblätter.) Ezeket a lapokat az acélipari tribológiával
foglalkozó munkacsoportok dolgozzák ki. Ezenkívül a vállalat saját mun-
kalapokat is előállít. Ezeket akkor is elkészítik, ha a többi szabvány a
termékekre nézve semmilyen minimális követelményt nem ír elő, pedig
ezt a cég gazdasági szempontból szükségesnek tartaná.

Szakterületi együttműködés

A szabványokat a tribo- és fluidtechnikai munkacsoport készíti el,

amelyben – a tribológiai osztály irányításával – közreműködnek az üzem
minden szakterületének – karbantartás, beszerzés, építés stb.) – munka-
társai. Ezeket a szabványokat a konszern saját szabványügyi részlege
kezeli.
Ha az anyagok a szabványok alapján végzett műszaki vizsgálat so-
rán megfelelnek a vizsgálati szempontoknak, akkor használatukat enge-
délyezik. Az adatokat laboratóriumban ellenőrzik a gyártó által rendelke-
zésre bocsátott mintán. Ennek a vizsgálatnak a költségeit az ajánlattevő
viseli.
A tribotechnikai osztály az engedélyezett termékek listáját a beszer-
zési osztály rendelkezésére bocsátja. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy
kedvező áron szerezzenek be azonos minőségű anyagokat, egyúttal pe-
dig egyszerűsíti a termékfajták kiválasztását és csökkenti a használt
termékfajták számát.
A leírt tevékenység eredményeképpen létrejön egy jegyzék a kenő-
és technológiai anyagok választékáról, amelyet üzemi szabványba fog-
laltak. Új gépi berendezések beszerzésekor a szállítónak előre megadják
az alkalmazandó kenőanyagoknak ezt a választékjegyzékét. Az ettől va-
ló eltérés szándékát meg kell indokolni.
A kohászati üzemek, hengerművek és feldolgozó üzemek gépi be-
rendezései szinte kivétel nélkül üzembiztos módon elláthatók azokkal a
kenő- és technológiai anyagokkal, amelyek ebben a szabványban sze-
repelnek. A szabvány alkalmazása révén a vállalat teljes kenőanyag-
szükségletének 75%-a kb. 25 fajta kenőanyaggal fedezhető. Jelenleg kb.
250 fajta kenő- és technológiai anyagot használnak, ebből kb. 190 fajta
van raktáron.
Azokra az anyagokra, amelyek nincsenek raktáron, az üzemek
rendkívüli megrendelést küldenek a beszerzési osztálynak. Ilyenkor a
tribotechnikai osztály a megrendelést előzetesen engedélyezi, vagy he-
lyette egy raktáron lévő anyagot ajánl.
Szabványt azonban nem csupán a termékminőség megítélésére al-
kalmaznak. A vállalat karbantartója fontosnak tartja a kenőkészülékek és
kenőberendezések, valamint alkatrészeik bizonyos mértékű szabványo-
sítását és egységesítését.
Ennek megfelelően a következőket szabványosítják:
– a kenő- és technológiai anyagok szállítási feltételeit, ezen belül a
minőségi szavatosságot (pl. jelezni kell a termék megváltoztatá-
sát), a minőségi vizsgálatokat (pl. az átvételkor végzett ellenőr-
zést), a biztonsági adatokat tartalmazó leírásokat, a szállítás mód-
ját (pl. a kötegelés fajtáját) és a jelzést;
– a kenőberendezések és kenőkészülékek, valamint a csövek, töm-
lők, csavarozások, tartályok stb. szállítási feltételeit.
A tribológiai szervezeten belül az adatrögzítést, az adatfeldolgozást
és az adatkiértékelést három területen végzik, amelyeket a 2. táblázat
mutat be.
 Raktárgazdálkodás. A vállalat szervezetében a készletgazdálkodás
önálló osztály. A tribotechnika befolyása a következő területekre korláto-
zódik:
– a karbantartóval együttműködve a készleten tartandó kenő- és
technológiai anyagok kijelölésére; ez azért fontos, hogy üzemza-
var esetén a karbantartás gyorsan hozzájusson bizonyos termé-
kekhez;
– az átvételi ellenőrzés meghatározására (lásd „Műszaki felada-
tok”);
– a kenő- és technológiai anyagok kiszerelésére optimális nagy-
ságú egységekben (pl. a hordóárú átcsomagoltatása konténer-
árúvá).

2. táblázat
A tribológiai szervezet területei

Anyaggazdálkodás és tribotechnika
A kenő- és technológiai anyagok költségeinek és fogyasztásának rögzítése az anyagokra jellemző
számadatok feltárása érdekében. Itt lemérhető a felhasználás és a költségek folyamatos csökkenté-
sének eredményessége. Ezt a következők indokolják:
– A kenőanyag-szükségletre vonatkozó szabványok folyamatos átdolgozása, amelyet a technika
legújabb állásához való alkalmazkodás igényel. Így pl. olyan kenőanyagokat alkalmaznak, amelyek
lehetővé teszik a kenési időközök ritkítását és ezáltal a kenőanyag-fogyasztás csökkentését.
– Az olcsóbban ajánlott kenőanyagok minőségi összehasonlító vizsgálata annak érdekében, hogy az
anyaggazdálkodás jobban kihasználhassa a piaci lehetőségeket.
– Az igények koncentrálása, azaz a szükséglet kielégítése kevés fajtával. Így az anyaggazdálkodás
nagyobb mennyiségeket tud beszerezni, amelyekre általában kedvezőbb árat kaphat.
– Minimálkenés alkalmazása a kenőanyag-felhasználás csökkentése érdekében.

Raktárgazdálkodás és tribotechnika
A kenő- és technológiai anyagok raktárkészletének, ki- és bevételezésének nyilvántartása (mennyi-
ség, fajta, érték). Az egyes fogyasztókra lebontott kivételezések a karbantartónak fontos jelzést ad-
hatnak berendezéseinek állapotáról (pl. tömítési problémák, a kenőzsírelosztó túl magasra van beál-
lítva stb.).

Karbantartás és tribotechnika – kenőszolgálat

Kenőberendezések állagmegőrzése és karbantartási költségeik nyilvántartása, valamint a végrehajtott
karbantartási műveletek és költségeik feltárása. Az adatok elemzéséből a karbantartó, a
tribotechnikával együttműködve, optimalizálhatja az alkalmazott tribológiai rendszert.
 Anyaggazdálkodás (beszerzés). A tribotechnikai egység nagyon
szorosan együttműködik a kenő- és technológiai anyagokat beszerző
osztállyal, a következő módon:
Első lépés az előírások, irányelvek és a szállítási feltételek megha-
tározása az „egységes műszaki előírások és a szabványosítás” szerint.
A tribotechnikai osztály előzetesen engedélyez vagy elutasít minden
olyan megrendelést, amelyet a beszerzési osztály a raktáron lévőktől el-
térő anyagra szándékozik feladni. Ez azt jelenti, hogy a tribotechnika fel-
veszi a kapcsolatot a megrendelővel – rendszerint egy karbantartóval –
és konzultál vele a kért anyagról. Ezután sokszor előfordul, hogy egy
raktáron lévő terméket vagy egy másik terméket javasol. Végül értékeli a
beszerzési osztályhoz beérkező ajánlatokat minőségi besorolás és a
műszaki vizsgálat elvégzése szempontjából.
A kenőszolgálat megszervezése. A vállalatnál a kenőszolgálatot
rendszerint a karbantartó szervezi meg. Ő felel a kenés megtervezésé-
ért, elrendeléséért, elvégzéséért és ellenőrzéséért. A tribotechnikai
szakosztály a karbantartót is támogatja tanácsaival.

Műszaki feladatok
A tribológiai rendszerek vizsgálata és értékelése. A ThyssenKrupp
Stahl AG tribotechnikai osztálya új berendezések beszerzéséhez és kar-
bantartásához a tribológiai rendszerek vizsgálatával és értékelésével
támogatást nyújt.
Új berendezések beszerzése
– az ajánlott berendezések tribológiai rendszerének vizsgálata és
értékelése a tribotechnikai előírásokra, irányelvekre és műszaki
szállítási feltételekre alapozva, a gyártó által rendelkezésre bo-
csátott dokumentáció alapján;
– a gyártó javaslatainak elfogadása vagy elutasítása, adott esetben
változtatási javaslatok kidolgozása;
– annak ellenőrzése, hogy a leszállított berendezések tribológiai
rendszere megfelel-e a követelményeknek.
Berendezések karbantartása: Állandó párbeszéd a karbantartóval a
berendezések működőképességéről és kopásáról. Szükség esetén a
tribotechnika megvizsgálja az alkalmazott tribológiai rendszert. A vizsgá-
lat vonatkozhat a tribológiai rendszer értékelésére és javítására, pl. a
kenési eljárásra vagy a kenőanyagnak a berendezésbe juttatására stb.
Néhány gyakorlati példa a tribológiai rendszer javítására:
 – a munkahenger-csapágy kenésének átállítása zsír helyett olaj–
levegő kenésre,
– a kenőrendszer kapszulázása hosszú idejű kenés vagy élettar-
tamkenés biztosítása céljából,
– biológiailag lebomló termékek alkalmazása környezeti szempont-
ból érzékeny helyeken,
– az üzemi vasútnál a vagonhidraulika, a nyomkarima és a váltó
kenésének átállítása,
– nehezen gyulladó hidraulikafolyadékok alkalmazása.
A kenőanyagok vizsgálata és értékelése. A tribotechnikai osztály azt
is vizsgálja, hogy a különböző kenőanyagok egymással összeférhetők
és keverhetők-e és ilyen keverékek alkalmazhatók-e.
A vállalatnál a kenőanyag-vizsgálatnak két fontos területe van: a
beérkező anyag vizsgálata és a használt kenő- és technológiai anyag
vizsgálata. A cég mindkettőt saját laboratóriumában végzi.
A beérkező anyag vizsgálata: A kenő- és technológiai anyagoknak
mint szerkezeti anyagoknak, alkatrészeknek, illetve működési elemek-
nek, elő kell segíteniük a berendezés üzembiztos működését. A minősé-
gi és azonossági vizsgálat célja annak biztosítása, hogy az engedélye-
zett fajta és minőség a megfelelő helyre érkezzen.
Használt kenő- és technológiai anyagok vizsgálata: A hosszú ideig
alkalmazott megelőző karbantartást – a költségek állandó optimalizálása
érdekében – egyre inkább felváltotta az állapottól függő karbantartás. A
karbantartási műveleteket rugalmasan kell elvégezni, nem mereven elő-
re megadott időközönként, és ezeknek tükrözniük kell a gép mindenkori
igénybevételét. A szükséges karbantartási lépéseket lehetőleg hosszú
időre meg kell tervezni, a várható meghibásodást pedig idejekorán fel
kell ismerni. Arra kell törekedni, hogy ne csupán magát a meghibáso-
dást, hanem annak okait is feltárják.
A meghibásodások korai felismerését segíti a kenőanyag, valamint
a lekopott részecskék (kopadék) és/vagy egyéb szennyeződések elem-
zése. A kenőanyag elemzése tájékoztatást nyújt a gépalkatrészek kopá-
sának állapotáról és a kenőanyag további alkalmazhatóságáról. A
ThyssenKrupp Stahl AG-nál a használt kenőanyagokon belül a legna-
gyobb mennyiségben a fáradtolajat elemzik. Vizsgálják egyebek között a
hidraulikaolajokat, motorolajokat, gördülőcsapágyak olaját stb.
A vizsgálat rendszerint az olaj megváltozására és szennyeződésére
terjed ki. Vizsgálati módszerként alkalmazzák az infravörös spektroszkó-
piát, az atomspektrométeres eljárást, a részecskeszámlálást, de olyan
egyszerű módszereket is, mint a neutralizációs szám vagy a titrálás stb.
 A használt kenőanyagok elemzésének kisebb része a zsírelemzés.
Itt lényegében a szilárd szennyeződés mennyiségét és fajtáját kívánják
megállapítani.
Hogyan történik a laboratóriumi elemzés során nyert adatok értéke-
lése? Ehhez tribotechnikai adatbankot alakítottak ki kenőanyagminták-
ból. Ez az adatbank intranet-hálózaton minden üzem számára
hozzáférhető, előnyei kézenfekvők:
– az üzemek a friss elemzési eredményekhez gyorsabban, bármi-
kor hozzáférhetnek;
– minden kenőanyagminta a szükségletnek megfelelően, tehát gaz-
daságosan vizsgálható, mivel a tribotechnika már előzetesen
egységesen beprogramozta valamennyi berendezésre és kenő-
anyagra vonatkozóan a rájuk jellemző elemzési paramétereket és
határértékeket;
– a statisztikai kiértékelés megkönnyíti a berendezések állapotának
figyelemmel kísérését az elemzési paraméterek tendenciájának
észlelése révén;
– minden kenőanyagminta felhasználható (az új és a használt ke-
nőanyagok);
– minden elemzési adat időben megőrizhető és tárolható, valamint
gyorsan hozzáférhető, ha erre a berendezés történetéhez szük-
ség van.
Kenőkészülékek, kenőberendezések és alkatrészeik vizsgálata és
értékelése. A tribológiai rendszer keretében a piacon lévő új kenőkészü-
lékeket és kenőberendezéseket is vizsgálják.
A karbantartó feladata, hogy vizsgálja és értékelje, jól működnek-e a
berendezések, megállapítsa, hogy milyen karbantartási és állagmegőr-
zési feladatokat kell rajtuk elvégezni, és mennyi pótalkatrészre van
szükség.

További feladatkörök
A kenő- és technológiai anyagok előkészítése, szétválasztása és el-
távolítása. Ezt a feladatot a vállalatnál külön erre felkészített osztály
végzi a törvényes előírásoknak megfelelően (hulladéktörvény, vízgaz-
dálkodási törvény stb.)
A kenőkészülékek és kenőberendezések karbantartása. Ezt a tevé-
kenységet (vizsgálatot, tisztítást, betöltést, állagmegőrzést, átépítést,
kármegállapítást stb.) kizárólag a karbantartó üzem végzi.
 Kárfelmérés és tribotechnikai konstrukció. A vállalat a korábban em-
lített feladatokon kívül – a tribológiai fejlesztés érdekében kutatási és fej-
lesztési projekteken is dolgozik.
Kutatási és fejlesztési projektek. A termelés, karbantartás és
tribotechnika kutatási és fejlesztési projektek keretében arra törekszik,
hogy az alkalmazott tribológiai rendszereket innovatív módon átalakítsák
vagy módosítsák. Ezeket a projekteket a termelőberendezéseknél adódó
problémák megoldására külön tűzik ki, külön költségkerettel. A projektek
egyik különösen fontos témája a működési idő növelése pl. a berende-
zés teljes élettartamára szóló kenéssel.
Kiegészítő feladatok. A Tribológiai Társaság irányelve a tribo-
technikai berendezések – kenőgépek, kenőberendezések, csapágyak és
más súrlódó felületek – gyártói számára is tartalmaz feladatokat.
Képzés és továbbképzés. A karbantartók számára jelentős és fon-
tos feladat a dolgozók tribotechnikai ismereteinek bővítése. Nem minden
vállalatnál működik olyan tribológiai szakosztály, mint a ThyssenKrupp
Stahl AG-nál. Sajnos a mérnökök, művezetők és szakmunkások képzé-
sénél legtöbbször elhanyagolják a tribológiai ismereteket. Ezeket azon-
ban továbbképzés során el lehet sajátítani.

Összeállította: Szabó Ildikó

Baudner, J.: Die Bedeutung der Tribologie für die Instandhaltung. = Stahl und Eisen,
124. k. 2. sz. 2004. p. 61–65.
Bartz, W. J.: Tribologie von der Antike bis zur Gegenwart. Teil 3. = Tribologie und
Schmierungstechnik, 51. k. 4. sz. 2004. p. 44–53.
Kuhn, E.; Holweger, W.: Topography and tribological behaviour of lubricating greases
– an experimental study. = Industrial Lubrication and Tribology, 56. k. 1. sz. 2004. p.
14–18.