-1-

1. A TELJESÍTMÉNYTARTALÉK ÉS A KARBANTARTÁS

A műszaki gyártmányok élettartama két szakaszból áll: a gyártás és a felhasználás

szakaszából.
A kettő között van az üzembe helyezés. Az üzembe helyezéssel véget ér a gyártóvállalat
részéről a minőségbiztosítási tevékenység, és megkezdődik a felhasználó karbantartási
feladata.
Hosszú időn át a hibaelhárítás volt az egyetlen karbantartási stratégia, amellyel az
üzemzavarokat el lehet kerülni.
Indokolt különbséget tenni a „hiba” és „üzemzavar” között. Amíg a „hiba” valamilyen
észrevehető hatást gyakorol a működőképességre, addig az „üzemzavar” a működőképesség
megszűnését, megszakadását jelenti.
Ez a stratégia azonban nem felelt meg a korszerű gépi berendezésekkel kapcsolatos
megbízhatósági és üzemkészségi követelményeknek, így egyre erősebben jelentkezett az a
törekvés, hogy a hibák fellépésének véletlenszerűségétől a karbantartási tevékenység
mentesüljön. Ez az igény vezetett a megelőző karbantartás kifejlődéséhez.
Ez a stratégia is a valószínűségen alapul, azaz minden szerkezeti elemre meg kell határozni,
hogy milyen működési időtartam után várható nagy valószínűséggel a hiba fellépése, és ennek
az időtartamnak a lejárta előtt a szerkezeti elemet – állapottól függetlenül – ki kell cserélni.
Nagy problémát jelent azonban a csereciklusok meghatározása, hiszen nincs elég tapasztalati
adat ahhoz, hogy a hibavalószínűségi függvények megbízhatóan meghatározhatók legyenek.
Ha ugyanis valamely szerkezeti elem gyakran meghibásodik, a szerkesztők igyekeznek ezért a
„gyengepontot” kiküszöbölni. Ezért a valószínűségi eloszlás helyett a megelőző karbantartás
ciklusainak megállapításakor többnyire az MTBF (mean tume between failure =
üzemzavarok közötti átlagos idő) mutatót szokták használni.
Kutatóintézetek és szakcégek a gyakran használt szerkezeti elemekre katalógusokban
foglalták össze az MTBF – értékeket, amelyekre alapozva a felhasználók karbantartási
stratégiákat, csereciklusokat dolgoztak ki.
A hibák és üzemzavarok számát ezzel jelentősen lehetett csökkenteni, de drága áron:
megemelkedett a tartalék alkatrész felhasználás, a munkadíj, a karbantartási költségek pedig
erőteljesen megnövekedtek. Ebben mutatkozott meg a megelőző karbantartási
rendszerhátránya, ami miatt alkalmazásának visszaesése világszerte megfigyelhető.
A karbantartás irányításához olyan mutatóra van szükség, amely az egyes szerkezeti elemek
maradék élettartamát jellemzi. Ehhez ismerni kell a hibák kialakulásának folyamatát. Minden
hiba a szerkezeti elemek elhasználódásának következménye, tehát az elhasználódás
folyamatából kell a hibák elkerülésére irányuló intézkedéseket levezetni. A hibák
elkerülhetők, de az elhasználódás nem!
A karbantartási tevékenységéről eddig is tudták, hogy a folyamatos termeléshez
nélkülözhetetlen, de eredményességét csak közvetve – az üzemkészség, az eszközértékhez
viszonyított karbantartási költség, vagy költségkeret felhasználásának mértéke alapján –
értékelték. Ezek a mutatók azonban nem valósághűek, nem mutatják meg, hogy a
karbantartási tevékenység milyen számszerű értékekkel jelentkezik a termelés költségeiben.

1.1 Az elhasználódás jelei

Az elhasználódást sokan a kopással azonosítják, ez azonban a fogalom leszűkítése.

Elhasználódásnak tekinthető a karbantartás szempontjából a kopáson kívül az anyag
minden átalakulása (pl. kifáradás, öregedés, korrózió, különféle közegek hatására végbemenő
 -2-

vegyi változások, stb.), továbbá a helytelen kezelés és külső hatások folytán keletkező károk
is.
Az elhasználódás fogalmának ilyen széles értelmezése azért indokolt, mert mindezek a
jelenségek a berendezések működőképességét kedvezőtlenül befolyásolják, és valamilyen
karbantartási tevékenysége tesznek szükségessé.
Elhasználódás megy végbe akkor is, amikor még külső jelek erre egyáltalán nem utalnak,
amikor a berendezés működésében még semmiféle rendellenesség nem látszik. Ilyenkor csak
arról van szó, hogy a jelenlegi eszközökkel, műszerekkel nem lehet a folyamatot követni, az
elhasználódás kezdeti jelenségeit felismerni.
Gépelemeknél (pl. csapágyak, tengelykapcsolók) az elhasználódást egyszerű eszközökkel
viszonylag könnyen fel lehet ismerni. Más a helyzet azonban az elektronikai, vagy a
mikroelektronikai eszközökkel, ahol kis egységben rengeteg funkció van összehozva; itt az
elhasználódási folyamat felismerésére különleges eszközöket kell használni.
A közelmúltig a karbantartás súlypontját az egyes szerkezeti elemek képezték. Ezek
elhasználódását egyszerű módon meg lehetett állapítani. A hőmérséklet emelkedése pl. az
elhasználódás jele.

1. ábra Az elhasználódás megjelenési formái

A szerkezeti elemek valamely berendezés felépítési hierarchiájában a legalsó szinten vannak,

gyakran nem hozzáférhetők. (lásd. 1. ábra). A vizsgálatnak ilyenkor magasabb szintű
egységre (pl. szerelési egységre) kell irányulnia. Megfigyeléssel nem állapítható meg az
elhasználódás mértéke, hanem az egység bizonyos körülmények közötti működési
jellemzőiből lehet csak erre nézve következtetéseke levonni.
Elektronikus elemekben meghatározott vizsgálati kapcsolásokat kell pl. létrehozni és az
ezekre kapott „válaszok” jellemzik az elemek állapotát. Az egység olyan, mint egy „black
 -3-

boksz” (fekete doboz), amelynek minden inputra meghatározott outputot kell adnia; a várt
outputértékről való eltérés az elhasználódás jele. A működésben, a funkcióban végbement
változás lehet a karbantartási intézkedést kiváltó jel.
Az elhasználódást számszerűen is meg kell határozni ahhoz, hogy ár lehessen alapozni
valamilyen berendezés karbantartási stratégiáját. Maga az elhasználódás mértéke (pl. kopás
mm-ben, korrózió súlyveszteségben) nem sokat ér. A mért tényleges értékeket össze kell
hasonlítani az előírt értékekkel, vagy – még inkább – azt kell megállapítani, hogy a tényleges
érték még milyen messze van a hibahatártól. Az utóbbi adat alapján ki lehet számítani, hogy
milyen teljesítmény várható a szerelési egységtől ennek a hibahatárnak az eléréséig.

1.2 A teljesítménytartalék fogalma

Teljesítménytartalékon – karbantartási szempontból – a funkció ellátására való alkalmasság

mértékét kell érteni, ami az elhasználódás folyamán fokozatosan csökken.
Valamely adott pillanatban a hibahatár eléréséig a maradék teljesítménytartalék használható
fel.
A vizsgálatoknak most már nem az a célja, hogy a szerkezeti elemek, vagy szerelési egységek
állapotát valamely jellemzővel kimutassa, hanem annak megállapítása, hogy az elem, vagy
egység meddig tudja még funkcióját teljesíteni.
Ennek a gondolkodásmódnak a karbantartási stratégia kialakítása szempontjából rendkívül
nagy jelentősége van, mert szemléletes, könnyen érthető, az elhasználódás különféle formáit
azonos mutatóra (pl. időre, üzemóra-számra) vezeti vissza. Alkalmas a különböző szerkezeti
eleme, vagy szerelési egységek összehasonlítására, vagy azonos, de különböző körülmények
között működő elemek, illetve egysége összevetésére.
A gépeknek, berendezéseknek, meghatározott teljesítménytartalékuk van, amely az
üzemeltetés során fokozatosan elhasználódik. A teljesítménytartalék értelmezhető a gépek,
berendezések egyes egységeire, alkatrészeire is: ezeket a teljesítménytartalék kimerülésekor
meg kell javítani, vagy ki kell cserélni. Összetett berendezések esetében arra kell törekedni,
hogy az egyes egysége, vagy alkatrészek teljesítménytartaléka közel azonos legyen, és a gép
selejtezésekkor lehetőleg csekély legyen a maradék teljesítménytartalék.
A teljesítménytartalék fogalmán a DIN 31051 szerint azt a teljesítménymennyiséget kell
érteni, amelyet a gép meghatározott feltételek mellett teljesíteni képes. Ez jelenti a
felhasználónak a gép használati értékét. A termelés és a karbantartási folyamat összefüggését
a 2. ábra mutatja.

a karbantartás tényezői
karbantartási folyamat
 tartalék alkatrészek
 energia teljesítménytartalék
 munkaerő elhasználódás
 külső vállalkozók
 segédeszközök
termelési folyamat
 információ termelési tényezők
 nyersanyagok
termékek  energia
 berendezések
 munkaerő
 információ
2. ábra A termelési és karbantartási folyamat összefüggése
 -4-

A termelés során a gép teljesítménytartaléka fokozatosan felhasználódik, „belemegy” a

termékbe, szolgáltatásba. A felhasználás üteme természetesen függ a termelés intenzitásától, a
gép kezelésnek módjától, az elvégzendő feladatoktól, a klimatikus viszonyoktól, stb. tehát
általános érvényű teljesítménytartalék nem határozható meg. A teljesítménytartalék
értelmezését a 3. ábra mutatja. A teljesítménytartalék a berendezések használata során
fokozatosan – általában nem lineárisan – csökken.

3. ábra A teljesítménytartalék változásának görbéje

A karbantartás három résztevékenységre osztható fel, amelyek a teljesítménytartalék görbéjén

jól értelmezhetők: - a gondozás (ápolás, tisztántartás, kenés, szabályozás) révén a
teljesítménytartalék elhasználódásának folyamata lelassítható; a görbe laposabb, elnyúltabb
lesz.
A gondozás célja a teljesítménytartalék elhasználódásának lassítása, a göbe alatti terület
növelése. Amikor a megmaradt teljesítménytartalék már nem elegendő a gép zavartalan
működéséhez, eléri a hibahatárt, ekkor esedékessé válik a javítás, amely ismét helyreállítja az
eredeti teljesítménytartalékot. A karbantartási munka értékét a helyreállított
teljesítménytartalék képezi.
- a vizsgálat a maradék teljesítménytartalék meghatározására szolgál.
- a javítás feladata az elhasznált teljesítménytartalék helyreállítása olyan
időpontban, amikor az eredeti teljesítménytartalék kimerülése küszöbön áll.

Ha valamely rendkívüli esemény a teljesítménytartalékot hirtelen lecsökkenti, ez szintén

ábrázolható a teljesítménytartalék görbéjén. (3. ábra)
A görbe segítségével a gyengepontok kiküszöbölésének eredménye is jól szemléltethető (4.
ábra) és a megelőző karbantartás időpontja jól kimutatható. A műszaki gyakorlatban a gép
elhasználódásának gyakori jellemzőjeként tekintik a kopást, amely éppen ezért alkalmas a
tényleges teljesítménytartalék jelzésére. A kopás a súrlódó alkatrészeken (pl. fogaskerekeken)
nem egyenletesen megy végbe; általában három szakaszt szoktak megkülönböztetni:
csökkenő, lineáris és gyorsuló szakaszt. A kopás ezenkívül sok anyag- és üzemi jellemzőtől
függ, pl. az anyag keménységétől, összetételétől, hőállóságától stb.. A kopás mértékének
megállapítása azonban nem ad képet a folyamatról: több időpontban kell a kopás mértékét
megállapítani ahhoz, hogy a kopás lefolyásának tényleges sebessége meghatározható legyen.
 -5-

Gépek, berendezések szerkesztésekor arra kell törekedni, hogy valamennyi elemnek

nagyjából azonos teljesítménytartalék-görbéje legyen, így a hibahatárt az elemek nagyjából
azonos időpontban érjék el.
Az új gépek teljesítménytartalékát a gyártóvállalat teremti meg (5. ábra). A folyamat a
tervezéssel kezdődik, amelynek során az egyes szerkezeti elemeket megfelelő tartalékkal
méretezik.

4. ábra A teljesítménytartalék ugrásszerű 5. ábra A gyengepont kiküszöbölés hatása

csökkenése pl. hirtelen túlterheléskor a – a gyengepont-kiküszöbölés előtt
b a gyengepont-kiküszöbölés után

A tervezéssel hozzák létre a jó karbantarthatóság feltételeit. A berendezés üzembe

helyezésével meg kezdődik annak elhasználódása, vagyis a gyártás során létrehozott
teljesítménytartalék fokozatos leépülése. A karbantartás ezt a teljesítménytartalékot állítja
helyre, tehát olyan értéket hoz létre, amilyen értéket az elhasználódás felhasznál.
Az eredeti teljesítménytartalékot tehát a gyártóvállalat hozza létre, de azt a karbantartók
állítják ismételten helyre. Ebből a szempontból közömbös, hogy a vállalati karbantartó részleg
mindent maga csinál-e, vagy alkatrészeket és szolgáltatásokat mástól vesz, hiszen a gyár sem
maga állítja ellő a berendezés valamennyi elemét.

1.3 A teljesítménytartalék megállapítása

A teljesítménytartalék változásának görbéjét jelenleg csak kísérleti úton lehet felvinni.

Rendszeres vizsgálatokkal kell az elhasználódást jellemző érétkeket mérni. A megelőző
karbantartás során a karbantartási intézkedéseket a szerkezeti elemek, vagy szerelési egységek
jellemzőinek sztochasztikus változásai alapján foganatosítják, míg a teljesítménytartalékon
alapuló módszer determinisztikus, miután intézkedéseit az egyes elemek és egységek
tényleges állapotától függően teszi meg.
Azt, hogy a teljesítménytartalék pillanatnyi értékét milyen módszerrel lehet megállapítani, és
milyen érték tekinthető hibahatárnak, a tervező határozza meg. Ez azonban hosszú és
költséges munkát kíván, amire éppen ezért csak atomerőművek berendezéseiben,
repülőgépeken és űrhajókon került eddig sor.
 -6-

6. ábra A teljesítménytartalék létrehozása és felhasználása

1.4 A teljesítménytartalék helyreállítása

A javítás során a rövidebb élettartamú egységeket, alkatrészeket kicserélik, a kopott

felületeket helyreállítják; mindezzel a gép eredeti teljesítménytartaléka állítható vissza. A
gyakorlatban azonban minden javítás során igyekeznek a gép üzemeltetési tapasztalatait
felhasználva jobb szerkezeti megoldásokat alkalmazni, tartósabb, kopásállóbb anyagokat
felhasználni. Ezáltal a javítás (felújítás) után a gépeknek az eredetinél nagyobb
teljesítménytartaléka lesz. Ezt követően ismét megkezdődik a teljesítménytartalék

felhasználásának folyamata.
a z1, z2 és z3 állapotok vizsgálatokkal határozhatók meg

7. ábra A teljesítménytartalék felhasználása

A 7. ábrán látható görbe természetesen csak minőségileg jellemzi a gépek elhasználódásának
folyamatát. Mégis alkalmas annak a szemléltetésére, hogy a karbantartás egyes műveletei
milyen hatással lehetnek a gépek használati értékére. Igény van emellett a görbe számszerű
jellemzőinek megállapítására is, hogy ezek birtokában tisztán lehessen látni, hogy:
 -7-

- az üzemeltetés feltételei milyen hatással vannak a teljesítménytartalék

kihasználására;
- milyen időpontban várható a teljesítménytartalék teljes kimerülése;
- milyen intézkedésekkel lehet az új teljesítménytartalékot az eredeti értékére, sőt
annál is nagyobb mértékben helyreállítani.

A teljesítménytartalék mértékegysége a gép jellegétől függően sokféle lehet, pl. időtartam,

igénybevétel mértéke, terhelések száma, darabszám, vagy folyadékhozam stb.

1.5 A megbízhatóság és üzemkészség

A gépek üzemeltetési követelményei és a karbantartás között szoros összefüggések állnak

fenn. az üzemkészség követelménye a biztonságot, a jó termékminőséget és a gazdaságos
üzemeltetést foglalja magába. Az üzemkészség viszont olyan tényezőktől függ, mint a
termelési igénybevétel, belső tartalékok, karbantarthatóság, karbantartási stratégia, szerkezeti
megoldások és a gépek kora. Ezek az összefüggések láthatók a 8. ábrán. Az üzemkészséget
befolyásoló tényezők terén számos változatban lehetséges megoldásokat kidolgozni,
amelyektől az üzemkészség számszerű mutatóinak értéke jelentős mértékben függ.

hatások

termelési
igénybevétel viselkedési
tartalékok
hibák esetén

karban-
szerkezeti
tarthatóság
megoldás

karbantartási
üzemkészség
stratégia kor

gazdaságos-
biztonság ság

minőség

a követelmények

8. ábra A berendezések üzemkészségére ható tényezők

 -8-

2. KARBANTARTÁS ELEMZÉS

Közhelynek számít ma már az a megállapítás, hogy valamely vállalat karbantartási

rendszerének nem szabad bonyolultabbnak lennie, mint a termelési folyamatnak, amelyet
kiszolgál.
Nincsen értelme korszerű karbantartási szervezet létrehozásának, ha a termelő-berendezések
csak üzemzavar-elhárítást igényelnek. A karbantartási tevékenység értékelésére nincsen
értelme olyan mutatókat használni, amelyek nem veszik figyelembe a termelés és a
karbantartás közötti kapcsolatot. A termelési és a karbantartási folyamatokat mindig
együttesen kell optimálni, a kettő együttes hatékonyságát kell javítani.
A termelés a karbantartás és néhány környezeti tényező közötti kapcsolatokat a 9. ábra
mutatja. Az ábra azt a rendszerszemléletet tükrözi, amely a termelés különböző tényezőit
egységes egészként kezeli, és meghatározza a részek közötti kapcsolatokat.
E kapcsolatok matematikai egységekkel való kifejezése azonban túlságosan bonyolult ahhoz,
hogy a gyakorlatban is hasznosítani lehessen. Ezért a komplex probléma kezelésére
egyszerűbb módszert választottak.

9. ábra A termelés és a karbantartás kombinált rendszerének általános modellje

1. – stratégia 10. – karbantartási eszközök és alkatrészek

2. – pénzügy 11. – karbantartás-tervezés és programozás
3. – munkaügy, felvétel 12. – pénzügyi keretek
4. – beszerzés 13. – műszaki információk
5. – marketing, értékelés 14. – munkaerő
6. – műszaki tervezés 15. – eszköz és alkatrész
7. – gazdasági tervezés 16. – pénz
8. – karbantartási technológiák 17. – TMK-tervek és üzemzavar elhárítási
9. – munkaerő-tervezés (sorbanállási program
modell, szimulálás) 18. - KARBANTARTÁSI RENDSZER
 -9-

19. – nyilvántartások, megbízhatósági 27. – elosztási rendszer

adatok gyűjtése 28. – munkaerő
20. – karbantartási teljesítmény elemzése, 29. – nyersanyagok és berendezések
mutatók értékelése 30. – pénz
21. - vizsgálatok időközeinek számítása 31. – megrendelés
megbízhatósági adatok alapján 32. – késztermék
22. – a gépek megbízhatóságának 33. – munkaerő tartalék
számítása 34. – pénztartalék
23. - karbantartási igény 35. – nyersanyagkészlet
24. – ember, eszköz és alkatrész 36. – termeléstervezés- és irányítás
üzemzavar-elhárításhoz 37. – fogyasztói igények
25. - ember, eszköz és alkatrész tervszerű 38. – versenyben lévő rendszerek
javításához, vagy vizsgálatához
26. – TERMELÉSI RENDSZER

2.1 A termelés és a karbantartás közötti összefüggések

Karbantartással foglalkozó szakemberek a karbantartás és a termelés közötti összefüggésekre

vonatkozóan több feltételezéssel élnek:
1.) Ha növekszik a technológiai berendezések bonyolultsága,
- a karbantartáshoz magasabb szintű szakértelemre van szükség,
- nagyobb karbantartási kapacitásra van szükség,
- nagyobbak a karbantartási munkák iránti minőségi követelmények,
- nagyobb arányban van szükség tervszerű megelőző karbantartásra.

2.) Ha növekszik a berendezések sokfélesége,

- szélesebb körű karbantartási szakismeretekre van szükség,
- a karbantartási kapacitást az egyes berendezéstípusok között meg kell osztani.

3.) Ha a gépek kihasználási tényezője növekszik.

- fokozott mértékben van szükség arra, hogy a karbantartási munkákat a termelési
munkaidőn kívül vagy állásidő alatt végezzék el,
- erősíteni kell a karbantartási munkák tervezését és fontosságuknak megfelelő
sorolását.

4.) Ha a termelési munka több műszakban folyik,

- a karbantartási munkát is több műszakban kell megszervezni.

5.) Ha a minőségi követelmények fokozódnak,

- a karbantartáshoz is magasabb szintű szakértelemre van szükség,
- nagyobbak a karbantartási munkák iránti minőségi követelmények,
- nagyobb arányban van szükség tervszerű megelőző karbantartásra.

6.) Ha a termelésben a munkaterhelés nem egyenletes,

- a karbantartási kapacitást is a termelés hullámzásának megfelelően kell elosztani,
- erősíteni kell a karbantartási munkák tervezését és fontosságuknak megfelelő
sorolásukat.
 - 10 -

7.) Ha a berendezések közötti technológiai kapcsolatok erősek,

- fokozott mértékben van szükség arra, hogy a karbantartási munkákat a termelési
munkaidőn kívül, vagy állásidő alatt végezzék el,
- nagyobbak a karbantartási munkák iránti minőségi követelmények,
- fokozott mértékben van szükség hiba esetében azonnali beavatkozásra,
- erősíteni kell a karbantartási munkák tervezését és a fontosságuknak megfelelő
sorolását,
- nagyobb arányban van szükség tervszerű megelőző karbantartásra.

8.) Ha a termelés tervszerűsége és irányítottsága nagyobb,

- a karbantartáshoz magasabb szintű szakértelemre van szükség,
- nagyobbak a karbantartási munkák iránti minőségi követelmények,
- erősíteni kell a karbantartási munkák tervezését és fontosságuknak megfelelő
sorolását,
- nagyobb arányban van szükség tervszerű megelőző karbantartásra.
9.) Ha nagyobb a földrajzi szétszórtság,
- fokozott mértékben kell megosztani a karbantartási kapacitást a berendezéstípusok
között.

A felsorolt feltevések közül több kézenfekvő és nem szorul bizonyításra. Mások (pl. a 3., 4.,
6. és 9.) azonban igazolásra szorulnak. Kidolgoztak olyan általános szimulációs programokat,
amelyek lehetővé teszik a termelési és a karbantartási folyamat együttes gazdaságossági
vizsgálatát. A 10. ábrán látható tömbvázlat mutatja az egész programot, amelynek
segítségével értékelhető a centralizált, vagy decentralizált termelőüzemet kiszolgáló
karbantartási szervezet teljesítménye.

2.2 A szimulációs program

A bemutatásra kerülő szimulációs programot alkalmazni lehet minden olyan vállalatnál,

gyárban, ahol a karbantartási feladatok nagy területen jelentkeznek pl.:
- gyár, több üzemmel (a következőkben ilyen próbafutás eredményeit láthatjuk.)
- távközlési üzem, felügyelet nélküli erősítőállomásokkal,
- egy földrajzi területen biztonságtechnikai berendezéseket karbantartó csoport stb.

A programmal a következő adatokat lehet meghatározni:

- a karbantartó munkások olyan száma, hogy a karbantartási költségek minimálisak
legyenek (a karbantartási költségeken a karbantartási dolgozók foglalkoztatásával
járó költségeke és a gépek üzemzavaros állásideje miatti veszteségek összességét
kell érteni.)
- a munkára várakozó karbantartási munkások száma,
- a munkaerő-kihasználási tényező,
- a berendezések üzemzavaros állásideje az egyes üzemekben,
- a berendezések üzemkészségei mutatója az egyes üzemekben.
 - 11 -

1 – Olvasd az üzemzavarok közötti idő és a

javítási idő kumulatív értéksorát minden
üzemre!
2 – Olvasd a karbantartási és a termelési
műszakok számát és a munkaterhelést!
3 – Válassz egy véletlen számot az
üzemzavarok közötti idő (Iük)
meghatározásához!
4 – Válassz egy véletlen számot a javítási idő
(Ij) meghatározásához!
5 – Változik-e a munkaterhelés?
6 – Az üzemzavarok közötti időt módosítsd a
munkaterhelés változásának megfelelően!
7 – Határozd meg a minimális várakozási időt
minden üzemzavarra!
8 – A karbantartás centralizált?
9 – Rendezd az 5 üzem minden üzemzavar
minden üzemzavar közötti idejét együtt
csökkenő sorrendbe!
10 – Válaszd ki az első javításra váró
üzemzavart a sorból!
11 – Van-e szabad karbantartó?
12 – Számítsd ki a várakozási időt!
13 – A várakozási időt add hozzá a minimális
időhöz, amely mk > mt esetben érvényes!
14 – Számítsd ki a gépek állásidejét minden
üzemben (Iá = Iv + Ij)!
15 – Összesítsd az állásidőket!
16 – Ismételd meg minden üzemzavarra!
17 – Számítsd ki a munkaerő-kihasználást és a
gépek üzemkészségét!
18 – Számítsd ki M karbantartó
foglalkoztatásának összes költségét!
19 – A karbantartás centralizált?
20 – Stop

i – az üzemek száma
n – a szimuláció lépéseinek száma
M – a karbantartó munkások száma
mt – a termelőműszakok száma
mj – a karbantartó műszakok száma
Iá - állásidő
Iv – várakozási idő javítása
Ij – javítási idő
Iük – üzemzavarok közötti idő

10. ábra A szimuláció folyamatábrája

 - 12 -

A költségminimum számítása érdekében össze kell adni a karbantartó munkások

foglalkoztatási költségeit és az üzemzavaros gépállások miatti költségeket.

L
K m  k m  M  Isz   I ái  k ái
I
ahol
Km – M munkás foglalkoztatásának összes költsége,
M – a karbantartó munkás egy órára jutó foglalkoztatási költsége,
km - egy karbantartó munkás egy órára jutó foglakoztatási költsége,
Isz - a szimuláció időtartama, (h)
Iiá - a gépek üzemzavaros állásideje az i üzemben (i = 1 ……… L)
Kiá - a gépek üzemzavarának költsége (vesztesége) az i üzemben (i = 1 …… L).

Az egyenletben az állásidő a javítási idő (I j) és a javításra való várakozási idő ((Iv)

összegeként szerepel:
Iá  I j  I v
Folyamatosan működő üzemben az üzemkészségi mutatót a következőkben kell értelmezni:

Iü
Ü
I ü  Iá
ahol
Ü - az üzemkészség,
Iü - az üzemidő, (h)
A szimulációban az egyes üzemekre és nem egyes gépekre értelmezik az üzemkészséget. Az i
üzemre vonatkozóan az üzemkészség a következőképpen fejezhető ki:

I üi
Ai 
I üi  I ái
ahol az i index az i-dik üzemrészt jelenti.
A karbantartó munkások kihasználtságának mutatója:

a javítások összes ideje (h)


az összes karbantartási munkaóra
A szimulációhoz a következő adatok álltak rendelkezésre:
- a gépek üzemzavarai közötti idő valószínűsági eloszlása minden üzemben,
- a gépek javítási idejének eloszlása minden üzemben,
- a karbantartó munkások egy órai foglalkoztatásának költsége,
- a gépek állásidejével kapcsolatos költség (veszteség) minden üzemben.

A Km kiszámításához az Iái állásidő kivételével minden adat determisztrikusan adott. Az I ái

egyik összetevője, az Ij valószínűségi eloszlása adott, míg a másik összetevő, az I v
üzemzavarok közötti idő (Iük) valószínűségi eloszlásából sorbanállási elmélet segítségével
számítható. A számításnak nincs semmi akadálya, ha mind a két eloszlási függvény
exponenciális; ez a feltétel azonban nem mindig teljesül. A megoldást ilyenkor a monte
Carlo-módszer alkalmazásával lehet megtalálni. Ehhez a tényleges (pl. normál) valószínűsági
 - 13 -

eloszlásokat integrálgörbék formájában ábrázolják, és 0 és 1 közötti véletlen számokkal

jelölik ki a görbéken az egyes szimulációs lépésekben felhasználandó javítási, illetve az
üzemzavarok közötti időket.

2.3 A szimulációs eredmények értékelése

A szimulációt a program egy felhasználása alkalmából egy 5 üzemből álló gyár esetében
végezték el. Először 2000 üzemzavar esetére, centralizált karbantartás feltételezésével, majd
ezután 500 üzemzavart szimuláltak, annak feltételezésével, hogy mind az öt üzemben
decentralizált karbantartó műhely van.
A felvett adatokkal végzett számítások azt mutatják, hogy centralizált karbantartó szolgálat
esetében kevesebb karbantartó munkásra van szükség, mint decentralizált műhelyekben. A
költségek összehasonlítására azonban csak akkor van megbízható lehetőség, ha a két esetre
vonatkozó szimulációs lépések száma egyenlő. A szimuláció eredményei szerint a 6. és 9.
feltevést a termelés és a karbantartás közötti összefüggésre nem lehet általános érvényűnek
tekinteni.
Igazolódott viszont a 4. feltevés: a termelő műszakok számának növelésével a karbantartási
műszakok számát is növelni kell. Ha két termelő műszak mellett csak egy karbantartási
műszak van, a karbantartó munkások kihasználási tényezője (η) jobb lesz, de az összes
költségek növekednek. Ugyanakkor nem gazdaságos több karbantartó műszakot
rendszeresíteni termelő műszakok számánál.
A szimulációval nehéz volt modellezni az egyes üzemek változó terhelését. Azt az
egyszerűsített feltevést vezették be, hogy a terhelés 100%-os és 50%-os diszkrét értékeket
vehet fel a műszakon belül, óránként lehetséges változással oly módon, hogy minden
üzemben az átlagos leterhelés a műszak alatt 60%-os legyen. A teljes leterhelést a 60%-os
terheléssel összehasonlítva azt az eredményt kapták, hogy az első esetben minden üzemben a
4 karbantartó munkásra van szükség, a második esetben pedig 3-ra. 100%-os terhelés mellett
azonban 4 karbantartó esetén az összes költség kisebb, mint 60%-os leterhelés és 3
karbantartó esetében. 100%-os terhelés mellett azonban nincs állásidő, a tervszerű megelőző
karbantartást is külön műszakban kell elvégezni, ami nem gazdaságos. Az a feltevés tehát,
hogy „ha a gépek kihasználási tényezője növekszik, fokozott mértékben van szükség arra,
hogy a karbantartási munkákat a termelési munkaidőn kívül végezzék el”, gazdaságosság
szempontjából nem állja meg a helyét.
A karbantartás szimulációs modelljétől nem várható, hogy azt közvetlenül alkalmazzák.
Alkalmas azonban arra, hogy elemezze a termelés és a karbantartás közötti elvi
összefüggéseket. Rávilágít arra, hogy eltérő technológiával dolgozó üzemek karbantartását is
különböző módon kell megszervezni. (Éppen úgy, mint ahogy az eltérő technológiai
folyamatok különböző vállalati irányítási rendszert igényelnek.)
A szimulációs módszer általánosabb, a tényleges történeti adatok jobban beépíthetők, mint az
elemzéses számításokba, ezért a karbantartás számos problémájának megoldására
kiterjeszthető.

2.4 A karbantartás-elemzés mint hatékony információs rendszer

A karbantartás jelentős költségtényező. A vállalatokat a jelenlegi gazdasági helyzetben rájuk

nehezedő nyomások, a szabályzók és a műszaki fejlesztés követelményei arra kényszerítik,
hogy gondos tervezéssel és ésszerűsítéssel csökkentsék ezt a költséghányadot, de úgy, hogy a
 - 14 -

karbantartás továbbra is betöltse feladatát: biztosítsa a berendezések használhatóságát és

megőrizze teljesítőképességüket.
Ebben a vonatkozásban rendkívüli jelentősége van az áttekinthető információszervezésnek. A
hibák és hiányosságok felismeréséhez, valamint a karbantartási intézkedések értékeléséhez és
célzott megváltoztatásához arra van szükség, hogy a karbantartás területéről rendelkezésre
álljanak módszeresen gyűjtött és feltárt információk. A jól szervezett információs rendszeren
alapszik a gép- és berendezés-kiesések valószínűségének becslése és a megelőzésünkhöz
szükséges intézkedések megtervezése is. A karbantartást segítő információáramlás az ipar
területén különösen fontos, tekintettel a gépi felszerelés sokrétűségére.
A karbantartással foglalkozó kutatóintézetek megállapították, hogy a karbantartásra szoruló
műszaki hiányosságoknak három csoportja különböztethető meg:
- állandó hibák, amelyeknek megszüntetése ma még, vagy technikailag nem
oldható meg, vagy gazdasági okokból célszerű; ezek a hibák bármikor okozhatnak
üzemzavart vagy kárt,
- visszatérő hibák, amelyek vagy műszaki okokból csak meghatározott időre
szüntethetők meg, vagy gazdasági szempontok miatt nem érdemes őket véglegesen
megszüntetni, a visszatérő hibák több-kevesebb biztonsággal előre megállapítható
idő múlva idéznek elő üzemzavart, vagy károkat.
- egyszeri hibák, amelyek felismerésük után az eljárás, a konstrukció, vagy a
szerkezeti anyag megváltoztatásával, illetve cseréjével teljesen kiküszöbölhetők.

A műszaki hibák és hiányosságok felismerésén, mint fő célon kívül az elemzésnek más

célkitűzései is vannak, amelyek – a meghibásodások elemzésével együtt – elsősorban az
alábbiak:
- gépek és berendezések meghibásodás szempontjából kritikus részeinek működési
gyengéinek felderítése,
- a karbantartási eszközök működőképességének fenntartására fordított idő
meghatározása,
- a dolgozók munkaóráinak ellenőrzése,
- az okszerű költségelszámolás megalapozása a beruházási költségszámításhoz.

Az elemzési eredmények ezenkívül megkönnyítik az írásbeli karbantartási utasítások

elkészítését, valamint szükségesnek mutatkozó műszaki változási indoklását. Végül a több
éven át rendszeresen végzett elemzés értékes tanulságokkal szolgálhat a gyártóknak. Az
ellenőrzés és elemzés üzemgazdasági haszna nem vitatható. Az adatgyűjtéshez szükséges
személyenkénti és napi munkakiesés bőségesen megtérül.

2.5 Mutatószámrendszer a karbantartás irányítására

A hatvanas évek közepe óta a vállalatok fokozott figyelmet fordítanak a karbantartás

megszervezésére.
Ennek okát főleg öt körülményre lehet visszavezetni:
- súlyosbodó nyersanyagbeszerzési lehetőségek és környezetvédelmi feltételek;
- a berendezések fokozott automatizálása és növekvő bonyolultsága;
- a karbantartási munkával szemben támasztott követelmények szigorítása;
- a termelő-berendezések korösszetételének romlása;
- a karbantartási költségek aránytalan növekedése.
 - 15 -

A karbantartás előtt álló feladatok, valamint a gazdasági szempontok együttes

figyelembevétele alapján a fokozott biztonságra, üzemképességre és a költségek minimálisra
kell törekedni. Ennek érdekében korszerű szervezetet és tervezési módszert kell megvalósítani
az üzemekben. Olyan szervezeti intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik a
legkedvezőbb beavatkozási időpontok meghatározását, dinamikus üzembenntartási politikát, a
szükséges személyzet, anyagok és tartalék alkatrészek rendelkezésére állását.
Annak érdekében, hogy a kívánt eredményeket meg lehessen valósítani, a termeléshez
illeszkedő karbantartás-tervezési és –irányítási rendszert kell létrehozni. Ennek kialakítása
során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a szervezeten belül a nem tervezett karbantartási
tevékenységet is végre lehessen hajtani.
Üzemi események elemzéséhez a gazdasági összefüggések feltárásához, vizsgálatához
elengedhetetlen a mutatószámok használata. Sok üzemben a tájékozottság nem kielégítő
mértékű, annak ellenére, hogy nagy mennyiségű információ áramlik. A tájékozottság mértéke
mutatószámok és mutatószámrendszerek bevezetésével növelhető. Az üzemgazdasági
mutatószámok viszonyszámok és abszolút számok lehetnek, amelyek különböző események
összefüggéséről adnak felvilágosítást.
Valamilyen esemény egyetlen számban való kifejezése ritkán elegendő az összefüggések
feltárásához. Egyetlen számban kifejezett információ félrevezető lehet, és az események
túlzott megítélését vonja maga után. Tárgyilagos megítélés csak az üzemi összefüggések
áttekintése alapján lehetséges, ehhez pedig a mutatószámok összefüggő rendszere szükséges.
A mutatórendszerek csak akkor teljesítik feladatukat, ha a rendszerelemek között lévő
összefüggést számszerűsíteni lehet. A rendszert úgy kell felépíteni, hogy az elemek
számszerűsítése az üzemi cselekmények, jelen esetben a karbantartás eseményeinek
tükörképét adja, vagy az üzemeseményeinek közvetlen jellemzőit fejezze ki. Az üzem
egységes döntések alapján működik, ennek következtében a különböző döntéseket felső,
közép- és alsó szinten hozzák meg. Ez a körülmény a karbantartási mutatószámrendszerben
úgy jelenik meg, hogy a termelés és karbantartás-irányítás ellentétes döntéseit egyetlen
rendszerrel hidalja át.
A teljes élettartamra kiterjedő vizsgálat során a rendszerben különböző input és output
információtömegek hatnak, ezek a berendezések előállítójától, a karbantartó üzemtől és a
berendezés üzemben tartójától származnak.
A berendezéseket gyártó cég meghatározza a gyártmányok alkatrészeinek minőségét,
karbantarthatóságát és ezek összességét az eladási árral jellemzi. A berendezést üzemeltető
folyamatos karbantartással igyekszik a berendezés minőségét szinten tartani, ezzel az inputtal
közvetlen módon hosszabbítja meg a rendszer használati idejét. A befektetés ellenértékeként a
termelés mennyisége jelenik meg, amely fajlagos értékkel, mint az időegységre jutó termelési
mennyiség határozható meg. Itt szerepet játszik a termékek minősége is, de a jelen
vizsgálatban azt nem veszik figyelembe.
Rendszerelemzési szempontból a berendezések beszerzési, vagy újra beszerzési költségeit és a
használati időt lehet szembeállítani. Mutatószámrendszerrel kimutatható a karbantartási
ráfordítás, vagyis a fajlagos karbantartási és javítási költség, ami a ráfordítások értékelését és
a termelés gazdaságosságának megítélését segíti elő. A karbantartási ráfordításokat, valamint
a gyártás gazdaságosságát közvetlenül nem lehet kapcsolatba hozni, ezért ezt a mutatószámot
két részre kell felbontani, mint ahogy azt a 11. ábra mutatja.
A fajlagos karbantartási és javítási költségekből kiindulva egyrészt a karbantartás
gazdaságosságát, másrészt a termelés hatékonyságát követik. Az árváltozások hatásától
függetlenített karbantartási költségek és a termelésre használható tiszta idő adják a
karbantartás gazdaságosságát. A termelési mennyiség és a termelésre használt tiszta idő
viszonya a termelés hatékonyságát adja meg. A karbantartási költségeket tovább lehet bontani
személyi, anyag- és alkatrészbeszerzési költséghányadokra.
 - 16 -

A termelésre ráfordított összes időt is fel lehet bontani az értékelés könnyítése érdekében több
összetevőre. A mutatórendszer használatának az üzemi gyakorlatban nagy jelentősége van,
mert ezek az adatok jól használhatók a tervezésben, feladat meghatározásban, ellenőrzésben
és az események elemzéséhez.

személyi
költségek

karbantartási anyagköltség pótalkatrész-

költségek hányad
külső beszerzés
a karbantartás beszerzés
gazdaságossága hiba

kieső idők villamos hiba

fajlagos hasznos termelési épülethiba

karbantartási idő
költségek üzemkészség egyéb hiba

a termelés a termelés
hatékonysága mennyisége

hasznos termelési
idő

11. ábra A mutatószámrendszer felépítése

A karbantartási műveletek irányításában és az ellenőrzésben használt mutatószámok alapja

azonos legyen az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében. A mutatószámokat ennek
megfelelően kell felépíteni. a mutatószámrendszer a vállalat- és üzemvezetőség részére
információkat szolgáltat az „üzemképesség fenntartására a legkisebb költségek mellett”.
A legfelső vállalatirányítás a mutatószámrendszer segítségével részletekre menő elemzéseket
végeztethet a karbantartási költségek és az üzemkészség összefüggéseinek feltárására.
A részletekre menő elemzés hozzásegít a gazdaságosság további tartalékainak felderítéséhez.
Megjegyzendő, hogy a mutatórendszer nem helyettesíti a szokványos vállalati nyilvántartási
és könyvelési módszereket.

3. A KARBANTARTHATÓSÁG ELEMZÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE

Gépek, berendezések tervezése, a szerkezeti változatok értékelése során elemezni kell a

karbantarthatóságot. Ilyen elemzések fontosak új berendezések beszerzése során is.
A karbantarthatóságot leggyakrabban a karbantartási ráfordítások nagyságával mérik; ezt az
értéket a berendezés beszerzési árához szokták viszonyítani, de ennél jobb tájékoztatást ad
azonos rendeltetésű gépek karbantartási ráfordításainak összevetése. A karbantarthatóság
értelmeztethető azonban bővebben is, számításba vehető a költségeken kívül a karbantartó
munkások szükséges képzettsége, a szükséges szerszámok, segédeszközök köre stb. is.
 - 17 -

A karbantarthatóság elemzésének és értékelésének eljárásai

1. Az üzembiztosságra és üzemzavarokra vonatkozó adatokból kiindulva meg kell

határozni a karbantartási műveleteket. Ehhez a prototípusok üzemeltetési
tapasztalatait, azonos részegységek más gépekben észlelt viselkedést kell
felhasználni, ezek hiányában becsléseket kell végezni.

2. Az elvégzendő karbantartási műveletekhez – az eljárástól függően – bizonyos

időráfordítást, költségráfordítást, pontszámot, vagy a követelmények teljesítésének
indexét kell hozzárendelni.

3. Az egyes karbantartási műveletekhez rendelt értékeket egyetlen mutatóba kell

összefoglalni. (Az összesítés során lehet bizonyos súlyozási, vagy korrekciós
tényezőket is alkalmazni.)

Minden elemzési és értékelési eljárásban meg kell különböztetni a tervszerű karbantartási

műveleteket (gondozás, vizsgálat, megelőző javítás) a váratlan hibák elhárításától. Az
előbbiekre anyag, személyzet és időtartam szempontjából fel lehet készülni, míg az utóbbiak
véletlenszerűen jelentkeznek, ezért elhárításuk csak viszonylag nagyobb ráfordításokkal
lehetséges.
A karbantarthatóság elemzésének és értékelésének eljárásai a következőképpen oszthatók fel:
- elemző eljárások,
- mutatószámos eljárások,
- szempontjegyzékes módszer.

Elemző eljárások

Ennél az eljárásnál részletesen elemzik valamennyi karbantartási tevékenységet, és

meghatározzák az ezekkel kapcsolatos ráfordításokat. Az eljáráshoz a szerkezeti egységek
megbízhatóságának, üzemzavar-gyakoriságának és karbantartási műveleteinek alapos és
részletes ismerete szükséges.

Mutatószámos eljárások

A mutatószámok képzésével a szerkezeti egységek karbantartási szempontjából jellemző

tulajdonságait és karbantartási műveleteit értékelik, hogy így lehetővé váljék a
karbantarthatóság integrált mutatójának meghatározása. A módszer előfeltétele, hogy a
szerkezeti egységekről ilyen mutatók a korábbi tapasztalatok alapján már álljanak
rendelkezésre.

Szempontjegyzékes módszer

A módszer alapja a javasolt, vagy tervezett megoldásoknak a piacon található jó

megoldásokkal való összehasonlítása. Fontos tényező, hogy a karbantartással kapcsolatban
felmerülő problémák jegyzéke mindig a tervező szeme előtt van, és belső kényszert érez
karbantartható megoldások kidolgozására. A szempontjegyzékes módszer durva eljárás, de
bonyolult berendezésekhez, ahol az elemző, vagy mutatószámos eljárások szóba sem
jöhetnek, csak ez kerülhet alkalmazásra.
 - 18 -

Elemző eljárást pedig csak olyan berendezésekhez alkalmaztak, amelyek gyengepontjai

ismertek voltak, és ezek kiküszöbölésére kerestek módszereket. Széles körben alkalmazzák
tömegcikkekhez is (amelyek piaci sikere többek között üzembiztosságuktól függ). Elemző
módszerekkel értékelik pl. a gépkocsik karbantarthatóságát a gyárak, az állami közlekedési
hatóságok, a társadalmi autóklubok. Az elemző eljárás másik fontos alkalmazási területe a
katonai felszerelések, repülőgépek és űrhajók; ezekre a berendezésekre a tervezési költségek
szinte korlátlanok.
A mutatószámos és szempontjegyzékes eljárást viszont nagyon elterjedten használják. Bár
nem olyan pontosak, mint az elemző módszer, végrehajtásuk egyszerűbb. A gyártóvállalatok
és a felhasználók között a karbantartási igények meghatározására ezek a módszerek azonban
csak akkor használhatók, ha azokat tartalmilag is egyeztették.

3.1 A gondozhatóság elemzése

A berendezések gondozási igényével kapcsolatban részletes követelményrendszert lehet

felállítani. Ilyen követelmény lehet pl. „adott gépcsoportban műszakon belül ne legyen
gondozási munkákra szükség”, „az üzem-készségi mutató legalább 95%-os legyen” stb. Az
elemzéshez a gondozási műveletek pontos ismeretére van szükség.
A gondozhatóság elemző vizsgálatát a tervezés során többször el kell végezni a kidolgozás
különböző mélységű szakaszaiban. Az adatok fokozatos pontosításával érhető el, hogy a
megszabott követelmények ki legyenek elégítve.

3.2 A mutatószámos eljárás

Egyszerű mutatószámos rendszert ír elő a SEA (society of automobile engineers =

gépkocsimérnökök társasága J 817. sz. szabványa. A gépkocsira vonatkozólag
karbantarthatósági indexet állapítanak meg ebben a rendszerben, a költség- és
időráfordításokat nem rögzítik. Hasonló eljárással két mutatószámot képeznek a:
- gondozhatósági indexet és
- javíthatósági indexet.

A módszer alkalmas az új gépkocsimodelleknek a régiekkel, az adott gyár modelljeinek a

versenytársak modelljeivel való összehasonlítására, de nem alkalmas egymástól
nagymértékben eltérő gépi berendezések karbantarthatóságának értékelésére. A
gondozhatósági index meghatározását a következő lépésekben kell végezni:
- minden gondozási műveletet rögzítenek és könnyen kezelhető lépésekre bontanak
fel (jegyzékbe foglalják pl. a gépkocsi minden kenési pontját),
- minden lépést pontozási rendszerben (lásd később) értékelnek,
- a pontértékekből összesített pontszámot képeznek,
- az összesített pontértékeket időköz- (illetve gyakorisági) tényezővel súlyozzák,
- a súlyozott értékek összege adja a gondozhatósági indexet.

A pontértékek az 1., 2., 3. és 4. táblázatból, a gyakorisági súlyozási értékek az 5. táblázatból

olvashatók le. A 6. táblázat a gondozhatósági index kiszámítására mutat gyakori példát.
 - 19 -

A gondozás tevékenységei a hozzá tartozó pontszámokkal

1. táblázat

A tevékenység jellemzői Pontok

Folyadékszint-ellenőrzés
Vizuális ellenőrzés 1
Mérőpálca 3
Lecsavarozott fedél, szerszám nem kell 4
Lecsavarozott fedél, több kötőelem, szerszám nem szükséges 6
Lecsavarozott fedél, szerszám kell 8
Több csavarkötés, szerszám kell 10
Szerkezeti elemek vizsgálata
Vizuális vizsgálat 1
Egyszerű eszközzel 5
Precíziós műszerrel 10
Kenés
Zsírozófej 1
Különleges zsírozófej 3
Kenőanyagok felhordása segédeszközökkel (pl. ecsettel) 3
Olajbetöltés kannából 3
Csatlakozóelemet megfelelő helyzetbe kell hozni 5
Zsírkamra feltöltése kézzel 20
Leeresztés
Leeresztőcsap nyitása, vagy dugó eltávolítása 1
Vízszintes dugó kicsavarozása 6
Függőleges dugó kicsavarása 8
A fedelet is el kell távolítani 10
Több dugót, vagy fedelet kell eltávolítani 15
Feltöltés
Szerszám nélkül eltávolítható fedél 1
Fedél eltávolítása függőlegesen, szerszámmal 3
Fedél eltávolítása vízszintesen, szerszámmal 10
Több fedél, vagy dugó 15
Tisztítása
Sűrített levegővel 3
Vízzel, fürdőben 5
Többszörös mosás és olajozás 10
Kicserélés
Felcsavarás kézzel 1
Egyszerű felerősítés szerszám nélkül 3
Egyszerű felerősítés szerszámmal 4
Több helyen való felerősítés szerszám nélkül 5
Egyszerű felerősítés szerszámmal 6
Beszabályozás
Egy lépésben 2
Több lépésben 4
Több lépésben, különböző helyeken 10
 - 20 -

Testhelyzetek és a hozzájuk tartozó pontszámok

2. táblázat

A testhelyzet jellemzői Pontok

A padlón állva, függőleges testtartással, munkavégzés
A normális elérhetőségi tartományban 1

A padlón állva, a test elfordításával, vagy erős nyújtózkodással, munkavégzés a

normális elérhetőségi tartományon kívül 2

A padlón guggolva, vagy térdelve, de nem a gépkocsi alatt fekve 3

A gépre felmászva, normális elérhetőségi tartományban 6

A gépre felmászva, guggoló, vagy elfordult testhelyzetben 8

Minden testhelyzet (a normális testhelyzeten kívül) a gépek alatt, vagy között 10

Minél kisebb a gondozhatósági index, annál kedvezőbb a gépkocsi kialakítása a gondozás

szempontjából. A táblázatokban felsorolt pontértékek természetesen csak tájékoztatásnak
tekinthetők, minden felhasználónak egyedileg kell kialakítani saját szempontjait is tükröző
ponttáblázatokat. A kialakított pontozási rendszert azonban hosszabb időn át változatlannak
kell tartani, hogy a különböző gépkocsimodellek egymással összehasonlíthatók legyenek.

3.3 Szempontjegyzékes eljárás

A szempontjegyzékeket az egyszerű kezelés miatt alkalmazzák előszeretettel az iparban. A

szempontjegyzékek legegyszerűbb formája a tervezők, a gyártók és a felhasználók
tapasztalatainak összesítése.

Hozzáférhetőség és a hozzá tartozó pontszám

3. táblázat

A hozzáférhetőség jellemzése Pontok

Könnyen elérhető 1
Kis előkészülettel elérhető 2
Könnyen nyitható fedélen át elérhető 3
A fedél szerszám nélkül kinyitható 4
A fedél egy csavarkötés oldásával kinyitható 5
A fedél kinyitásához több csavarkötés oldása szükséges 10
Ferde, vagy elfordított fedél 10
A motorházfedelet is ki kell nyitni 12
Néhány többszörösen leerősített burkolatot kell eltávolítani 15
 - 21 -

A jegyzék minden sorát valamilyen korábbi tapasztalat, üzemeltetési, vagy karbantartási

probléma alapján szövegezzék meg a szempontjegyzékeket legtöbbször szerkezeti egységként
tagolják, így a tervező könnyen jut hozzá információkhoz arról, hogy a gép terveinek
kidolgozásakor mire kell ügyelnie.
A szempontjegyzék egyes tételeire lehet igen (nem) választ adni, vagy a szempont
teljesítésének fokát értékelni. Az egyes szempontokat súlyozva összesített mutatókhoz lehet
jutni, amellyel a tervváltozatok összehasonlíthatók.

A gondozás egyéb feltételei és a hozzájuk tartozó pontszán

4. táblázat

Egyéb feltételek jellemzői Pontok

A tartályba való leürítés csak közvetve végezhető el (cső, vagy tömlő szükséges) 2
Az időközök nem felelnek meg a SAE-szabványnak 2
Folyadékok leeresztése, vagy levegő kieresztése más munkák előfeltétele 3
Különleges előkészületre van szükség 3
Különleges szerszámra van szükség 4
Nincs megfelelő jelölés 4
A töltőnyílás nem megfelelő 5
Szennyeződési veszély 5
Csak járó motoron végezhető 5
Céltanfolyam végzésére van szükség 10
A csavarok meghúzása nyomatékmérő kulccsal 10
A szerkezeti egységet pontos helyzetbe kell beállítani 10
A munkához két személy szükséges 20
Különleges elővigyázatosságra van szükség 30

Súlyozási értékek a gondozás gyakorisága szerint

5. táblázat

Időköz, gyakoriság Tényező

kb. 2000 üzemóra – évente 0,5
kb. 1000 üzemóra – félévente 1,0
kb. 500 üzemóra – negyedévente 2,0
kb. 250 üzemóra – havonta 4,0
kb. 100 üzemóra – félhavonta 10,0
kb. 50 üzemóra – hetente 20,0
kb. 10 üzemóra - félhetente 100,0
 - 22 -

Példa a SAE gondozhatósági index kiszámítására

6. táblázat

Az értékelés célja: Gépkocsi:

Keltezés:
Gondozási index: Az értékelést végezte:
A gondozás Tevé- Test- Hozzá-
kenység helyzet férhe- Egyéb Össze- Súlyo- Vég- Megjegyzés
tárgya művelete
tőség sen zás összeg
Olajszint vizsgálat 3 2 2 0 7 100 700
Hűtés vizsgálat 4 6 1 0 11 100 1100
Ékszíj vizsgálat 2 1 1 0 5 20 100
Telep vizsgálat 4 1 10 0 15 10 150
Főtengely kenés 1 1 1 0 3 10 30
Kormánymű kenés 2 3 1 0 6 10 60
Motorolaj leeresztés 1 10 2 2 15 4 60 tömlő kell
Olajszűrő csere 1 1 1 0 3 4 12
Olajteknő feltöltés 1 6 3 5 15 4 60 szennyeződés
Tengelykap- kenés 1 10 10 2 23 4 92 ferde ház
csoló-csapágy
Differenciálmű leeresztés 6 3 1 10 20 0,5 10 az autó hely-
zetbeállítása
Differenciálmű feltöltés 15 2 1 0 18 0,5 9 több dugó
Összesen: 2383

Az ilyen szempontjegyzékek összeállításához minél több helyről (elsősorban a karbantartó és

szervizállomásokról) kell információkat beszerezni. A szempontjegyzék összeállításához
általában hosszabb időre van szükség, és a tapasztalatok szerint állandóan tökéletesíteni kell
azt. Ez nemcsak új szempontok beillesztését, hanem olyan régi szempontok törlését is jelenti,
amelyek az innovációt megakadályozzák.
Kidolgoztak szempontjegyzéket gyártóeszközök karbantartás szempontjából kedvező
tervezésére. A szempontjegyzék általános részében a követelményeket elvont formában
fogalmazzák meg, de az egyes szerkezeti elemekre vonatkozóan már pontos gyakorlati
útmutatásokat adnak.
Az ilyen szempontjegyzéknek a haszna abban van, hogy olyan, nem számszerűsíthető
mutatókat is értékelhetővé tesz, mint a hozzáférhetőség, korrózióra való érzékenység stb. A
szempontjegyzék nagy segítséget jelent tervek felülvizsgálatakor és beszerzéskor a megfelelő
berendezés kiválasztása során is.

4. A GÉPTERVEZÉS ÉS A KARBANTARTÁSI SZEMPONTOK

4.1 Általános szempontok

Egy adott termelőeszköz (gép, berendezés, vagy készülék) általában valamilyen elvárás, igény
formájában marketing tevékenység eredményeként jön létre.
Az igények megfogalmazása, a kialakított termék megjelenése, vagy az üzembe helyezés és a
selejtezés között bonyolult folyamatok történnek.
Közülük kiemelkedve a tervezés-gyártás és az üzemeltetés-karbantartás folyamatait könnyen
belátható, hogy egy termék előállítási költségeinek alakulásában jelentős tényező az adott gép,
gépsor, vagy berendezés beszerzési, illetve üzemeltetési költsége. (12. ábra)
 - 23 -

a termék költségei

beszerzési költség üzemeltetési költség selejtezési költség

karbantartási költség

12. ábra A termék költségeinek összetevői

A tervezés szerepét és jelentőségét az a más módon kimutatott tény bizonyítja a legjobban,

hogy a termék előállítási költségének mintegy kétharmada e tevékenységgel befolyásolható.
Ezért a tervezés során, mint annak lényeges paraméterei az üzemeltetés és a karbantartás
kérdései meghatározóak.
A konstruktőr az általa alkotott gép, berendezés élettartamát (az alkalmazott anyagok
minőségének megválasztásával, az egyes elemek, alkatrészek kapcsolatának kialakításával,
stb.) sok más egyéb tulajdonsága mellett akarva-akaratlanul, de eleve meghatározza.
A kialakított berendezés jellemző paraméterei alapján behatárolható a várható beruházási és
energia költség, ám a karbantartás költségei már nem láthatók annyira konkrétan előre.
Az utóbbi időben több országban is megvizsgálták a költségek és a karbantartás
összefüggéseit, melynek alapján megállapították, hogy sok esetben a karbantartási költségek
meghaladták a kérdéses gépek, berendezések, gyártási rendszerek beszerzésére fordított
költségeket.
A karbantartási munkák során gyakran megállapítható, hogy a gép szerkezeti kialakításakor
nem vették kellően figyelembe a későbbi karbantartás szempontjait.
A szerkezetek, berendezések tervezése során az esetek többségében egy átlagos karbantartást
feltételeznek, illetve figyelembe vesznek.
A tervezők tudják, hogy munkájuk során arra kell törekedni, hogy az egyes szerkezeti elemek
élettartama lehetőleg hosszú legyen, a gondozási műveleteket minél ritkábban végezni, a
kopó, vagy meghibásodásra hajlamos alkatrészek pedig könnyen hozzáférhetők legyenek.
A felhasználók a konstruktőrtől üzembiztos, hosszú élettartamú szerkezeteket, berendezéseket
kívánnak, a lehető legkisebb karbantartást igényel.

4.2 A tervezés és karbantartás

A tervezés és a karbantartás kapcsolatát illetően rendszertechnikai megfontolásokat kell

alapul venni.
- a rendszer műszaki, szervezési és egyéb eszközök együttese, valamely cél önálló
megvalósításának érdekében.
- a rendszer egymással kölcsönhatásban álló alakzatok lehatárolt együttese.
 - 24 -

A fenti, elvi megfogalmazásból a karbantartás szempontjából az átfogó rendszerelmélet azt

jelenti, hogy:
- a karbantartás igényeit is kielégítő létesítménytervezés integráns része a teljes
rendszernek, illetve
- a rendszer időben az élettartam, műszakilag az elhasználódási tartalék
szempontjából határolható be.

Minden berendezés, gép értékelhető az elhasználódási tartaléka szempontjából (13. ábra).

13. ábra A berendezés elhasználódási folyamata

A felhasználók a tervezésből üzembiztos, hosszú élettartamú szerkezeteket, berendezéseket

kívánnak a lehető legkisebb karbantartásigénnyel.
A konstruktőrök a berendezések tervezése során az esetek többségében egy átlagos
karbantartást feltételeznek és figyelembe vesznek, azaz valamilyen szabályozási rendszert
előírnak, amely meghatározza, hogy a karbantartást milyen időpontban, melyik tárgyon,
milyen beavatkozást kell elvégezni.
Az elhasználódási tartalék szempontjából kétféle értékelési modell van:

- a hatékonysági modell
- az élettartamköltség modell.

A hatékonysági modell tényezői a teljesítőképesség, a megbízhatóság, és a rendelkezésre

állás, az élettartamköltség modell tényezői, a tőkeköltségek és az üzemköltségek.
A tőkeköltség és az üzemköltség hatását illetően négy kombináció lehetséges:

1. alacsony tőkeköltségnek magas üzemköltség,

2. magas tőkeköltségnek alacsony üzemköltség,
3. alacsony tőkeköltségnek alacsony üzemköltség,
4. magas tőkeköltségnek magas üzemköltség a következménye.

A karbantartás szempontjából az első két kombinációban a tervezési-beruházási költségek és a

karbantartási költségek versenyével állunk szemben. Az viszont, hogy melyik tényező kerül
előtérbe, a tervezés korai szakaszában eldől.
 - 25 -

4.3 A tervezés, a karbantartás és a költségek viszonya

A folyamatosan emelkedő költségek egyaránt nehezednek a gépeket, berendezéseket

felhasználó és a termelési eszközöket előállító cégekre, vállalatokra. Kutatván az okokat
kevesen gondolnak a gépek, berendezések konstruktőreire, akiknek a tevékenységtől a gépek
beszerzési és üzemelteti költségei jelentős mértékben függnek.
Köztudomású, hogy a gépek konstrukciós kialakításával az energia, a beruházási és a
karbantartási költségek közvetlen kapcsolatban vannak.
Az első kettő a gépek tervezésekor jól körülhatárolható, vagy meghatározható, míg a
karbantartás költségei nem láthatók annyira konkrétan előre.
A karbantartást figyelembe vevő géptervezésben azoknak az intézkedéseknek az összességét
értik, amelyek a gépek jó karbantarthatóságát szolgálják, vagy melyeket egy karbantartás
szempontjából kedvező szerkezet létrehozása érdekében tesznek.
A követelményeket konkrétan csak az egyes géptípusokra vonatkoztatva lehet megszabni, és
idő, vagy költségráfordításban szokták kifejezni; pl. meghatározzák, hogy valamely gép évi
karbantartási költsége a beszerzési árnak milyen százaléka lehet.
A követelmények természetesen függnek a gépek működési körülményeitől, a helytől, a
kezelőszemélyzet hozzáértésétől, valamint a karbantartáshoz használt szerszámoktól,
eszközöktől és a karbantartók szakképzettségétől.

4.4 Az üzemkészség, a megbízhatóság, a karbantarthatóság összefüggése

A gépek, berendezések fontos jellemzője az üzemkészségi mutató, ami azt az időarányt

fejezi ki, amely alatt a gép, a berendezés – a teljes időalaphoz viszonyítva – működőképes,
üzemképes állapotban van.
A szakmai gyakorlatban megkülönböztetik:
- az elméleti üzemkészséget, amelynek megállapításához csak az üzemzavarok és
ezek kijavításának idejét veszik figyelembe.
- a műszaki üzemkészséget, amelynek számításához a tervszerű megelőző
karbantartás időszükségletét is beszámítják,
- operatív (illetve gyakorlati) üzemkészséget, amelynek meghatározásához az
adminisztratív, vagy ellátási okokból adódó üzemképtelenség időtartamát is
beleértik.
- tényleges üzemkészség, amelynek megállapítása során bármilyen okból (pl. vis
major következtében) fellépő állásidőket is számításba veszik.

Az üzemkészség két tényezőtől függ: (14. ábra)

- a gép, berendezés, illetve annak egyes részei, elemei megbízhatóságától (azaz a
hibák, üzemzavarok előfordulásának gyakoriságától)
- a gép, berendezés karbantarthatóságától (azaz, hogy a fellépő hibák milyen
gyorsan küszöbölhetők ki.)
 - 26 -

minőség üzemkészség biztonság

megbízhatóság
karbantarthatóság
(üzembiztonság)

vizsgálhatóság javíthatóság
gondozhatóság (diagnosztikai (javítható
lehetőségek) konstukció)

14. ábra Az üzemkészség, megbízhatóság és a karbantarthatóság összefüggése

A gyakorlatban sok esetben a karbantarthatóság sokkal nagyobb szerepet játszik a gépek

üzemkészéségben, mint a megbízhatóság. Ezért kell a géptervezésnek minél korábbi
szakaszában már a karbantartás lehetőségeire, szükségességére módszereire gondolni.
A géptervezés során a karbantarthatóság szempontjait csak a többi követelménnyel
összhangban lehet értelmezni. Az üzembiztosságot és a gazdasági optimumot szem előtt trtva
a tervezőnek és a felhasználónak kompromisszumot kell kötni.
A felhasználónak a tervezőt, a gyártót tájékoztatni kell a sajátos használati feltételekről, pl.
különlegesen nagy biztonságra való igény (repülőgépeknél), vagy olyan működési
körülmények, amikor a karbantarátsi lehetőségek korlátozottak. Előfordult, hogy a
felhasználó túlzottan szigorú üzembiztossági és üzemkészségi követelményeket támasztott,
ami a gyártási költségeket jelentősen emelte volna, esetenként még a megvalósítást is
lehetetlenné tette.

4.5 A géptervezés karbantartási szempontjai

A gépek, berendezések, gépsorok karbantartást figyelembe vevő kialakításával kapcsolatban

néhány általános kritériumot lehet kimondani, azzal a megjegyzéssel, hogy ezek a kritériumok
az egyes szakmákban eltérően értelmezhetők. A géptervezés karbantartási szempontjait a
következőkben lehet összegezni:

a) Megbízhatóság
- az elemek élettartama, használati ideje,
- megfelelő alkalmazási és környezeti feltételek,
- rendszerszemléletű géptervezés,
- az elemek mérettűrései és minőségi jellemzői,
- a ténylegesen fellépő igénybevételeknek megfelelő kialakítás.

b) Karbantartásra való alkalmasság

- a kopó, vagy gyakran meghibásodó elemek könnyű cserélhetősége,
 - 27 -

- a szabványos szerkezeti elemek és illesztések,

- az egyes egységek és elemek hozzáférhetősége,
- az egyes elemek ellenőrizhetősége, vizsgálhatósága,
- szabályozási lehetőségek,
- javítható szerkezeti megoldások,
- vizuális ellenőrzés lehetősége,
- vizsgáló (diagnosztikai) berendezések, műszerek külső csatlakozási lehetőségeinek
kialakítása,
- különféle célszerű vezetékek egyértelmű jelölése.

c) Géptisztítási, kenési lehetőségek

- szennyeződéseket vezető lemezek beépítése,
- szennytaszító felületi rétegek alkalmazása,
- lehetőség bizonyos egységek kihúzáséra tisztogatás céljából,
- lehetőség egyes géprészek elmozdítására, elfordítására a könnyebb tisztítás
érdekében,
- kenési pontok kenéshez használt eszközökkel való hozzáférhetősége,
- szemétgyűjtő fiók beépítése, stb.

d) Munkavédelmi szempontok
- jelentkező veszélyforrások meghatározása,
- az ember és a veszélyforrások elkülönítése,
- szerkezeti megoldások alkalmazása üzemzavar, meghibásodás esetén a gép
biztonságos állapotba kerülése,
- veszélyforrások feltűnő jelölése,
- biztonsági elemek (automatikus vészleállítók, törőcsapok, hasadótárcsák, stb.)
beépítése.

e) Karbantartási munkák megszervezése

- pótalkatrészek beszerzési lehetősége, tárolása,
- karbantartási szaktanácsadás,
- karbantartási utasítások elkészítése,
- karbantartási műhelyek felszerelése szerszámokkal, segédberendezésekkel,
vizsgáló műszerekkel,
- karbantartási dolgozók oktatása.

f) Egyéb követelmények
A karbantartási szempontokat figyelembe vevő géptervezésnek még számos követelménye is
van, melyből néhányat tájékoztatásul megemlítve: ilyen, hogy a gép könnyen kezelhető, jól
szállítható, szerelhető legyen, stb.

4.6 A karbantartást figyelembe vevő gépszerkesztés részcéljai

A tervezői munka bonyolultságát jellemzi az a tény, hogy számtalan elvárást, egymásnak

ellentmondó funkciót kell a konstruktőrnek egységbe hozni úgy, hogy a korábban összeállított
követelményjegyzékben összeállított szempontoknak a gép, berendezés, vagy gépsor
megfeleljen. Ennek a problémának a szemléltetését két témakör szempontjainak részletesebb
elemzése biztosítja.
 - 28 -

4.6.1 KARBANTARTHATÓ SZERKEZETI MEGOLDÁSOK KIDOLGOZÁSA

Ez a feladat hagyományos módszerekkel csak részben oldható meg. Összetett berendezések

esetén számos tervező, konstruktőr, gyártó és szerelő cég vesz az előállításba részt, melyek
számára egységes követelmény felállítása, a felelősség elhatárolása bonyolult feladat.
A repülésben és az űrhajózásban már kidolgozták a „maintenability engineering”
(karbantarthatóság-tervezés) eljárását, amelyet gazdasági okokból nem lehet az ipar egészére
kiterjeszteni, de sok eleme más szakterületeken is megfontolást érdemel.
Vannak hagyományos módszerek is, melyekkel az új gépek karbantarthatósága elemezhető,
ennek ellenére a karbantarthatóság a géptervezés más követelményei mellett csak másodrendű
szerepet játszik.
A karbantarthatóság elérése érdekében a gépek kifejlesztése során többféle vizsgálatot,
elemzést, adatgyűjtést és értékelést kell végezni, amelyek nem köthetők mereven a gépek
kifejlesztésének szokásos szakaszaihoz.
Termékkifejlesztésnél első lépés mindig a karbantartási koncepció kidolgozása, melynek
során el kell dönteni, hogy milyen gyakran, milyen mélységben engedhető meg, vagy kívánt a
tervezendő berendezés karbantartása.
Választani kell számtalan megoldási lehetőség között a javíthatatlan „eldobó” – termék és
tejes mértékben javítható, felújítható termék között.
Figyelembe kell venni, hogy milyen lehetőségek vannak a karbantartásra felhasználó
körülményei között, illetve milyen karbantartási műveletek elvégzését lehet a felhasználó
kezelő – illetve karbantartó személyzetére, és melyekre kell szakosított műhelyeket ajánlania.
A termék fejlesztése, kifejlesztésénél a karbantarthatóságot figyelembe vevő főbb
intézkedések kapcsolatát a 15. ábra szemlélteti.
A tervező részére lehetőleg számszerűsítve kell megadni – az érvényességi tartomány
megadásával – a gépek üzemkészségével és karbantarthatóságával kapcsolatos
követelményeket, esetleges konkrét kívánságokat. Tájékoztatni kell arról, hogy ezeknek a
követelményeknek a teljesülését milyen átvételi, illetve vizsgálati eljárásokkal fogják
ellenőrizni. A jó karbantarthatóság fontos eszköze a tervbírálat, melyet a tervezés korai
szakaszában kell megtartani, majd a kidolgozás során még kétszer, háromszor célszerű
megismételni.
A gépek szerkezeti kialakítása után lehet megkezdeni a karbantartási folyamatok
megtervezését. Elsősorban az egyes karbantartási műveletek időközeit, tartalmát, sorrendjét,
nehézségi fokát, az elvégzéshez szükséges személyek számát, a kívánt szakképzettségét,
szerszámok, eszközök meghatározását, stb.
 - 29 -

termékfejlesztés

koncepció terv részletes kidolgozás

karbantartási
koncepció

karbantartási követelmények

terv felülvizsgálat

a karbantarthatóság
elemzése

a karbantartási folyamatok
optimálása
a ráfordítások
nyilvántartása
műszaki dokumentumok
kidolgozása

adatgyűjtés és –értékelés

15. ábra Karbantarthatóság érdekében teendő intézkedések termékfejlesztésnél

4.6.2 DIAGNOSZTIKAI BERENDEZÉSEK, MŰSZEREK KÜLSŐ CSATLAKOZÁSI

LEHETŐSÉGEINEK KIALAKÍTÁSA

A gépek pillanatnyi állapotát megfelelően mért, érzékelt adatok alapján lehet meghatározni,
értékelni, és az így kapott információkból lehet következtetéseket levonni a gépek maradék
élettartamára. A vizsgálatokat azonban gyakran azért nem lehet elvégezni, mert a gépek
tervezésekor nem gondoltak arra, hogy a vizsgálandó elemek, vagy veszélyzónában
fekszenek, vagy nehezen hozzáférhetők.
A karbantartást figyelembe vevő tervezés ez esetben azt jelenti, hogy már a tervezésnél kell
meghatározni, hogy milyen módszerekkel, eszközökkel és hogyan kell a vizsgálatot
elvégezni.
El kell dönteni, hogy a beépített érzékelők folyamatos jelzéseire, vagy időszakos mérésekre
van-e szükség, a vizsgálatokat üzem közben, vagy álló helyzetben kell elvégezni, stb.
Ezeknek a kérdéseknek az eldöntés e után kell a szerkezeti előfeltételeket a tervezés során
megteremteni. A vizsgálatok elvégezhetősége érdekében a konstruktőrnek a szerkesztésnél
több szempontot is figyelembe kell venni: pl.
 - 30 -

Vizsgálati helyek csoportosítása:

(Célszerűségi okból lehetőleg a gép egyik oldalán kell a vizsgálati helyeket kialakítani. A
beépített érzékelők kijelzéseit vezérlőtáblára kell csatlakoztatni.)

Diagnosztikai eszközök csatlakozási helyeinek kialakítása:

A mérőszerkezetekhez szükséges hely és környezeti feltételek megteremtése. (pl.

endoszkópok bevezetéséhez megfelelő méretű nyílásokat kell hagyni, csatlakozóhelyet kell
kiépíteni, vagy egyes érzékelőket védeni kell nedvesség, rezgés, hőmérsékleti hatásoktól, stb.)
Összefoglalóan megállapítható, hogy a karbantartás szempontjából kedvező tervezés sok
szempont összehangolását igényli. Kedvező eredmény a tapasztalatok rendszerezésével,
módszeres alkalmazásával, finomításokkal érhető el.
A különböző szempontok együttes figyelembevételének eredményével létrejövő könnyen
kezelhető gépek hatásai anyagi és emberi vonatkozásnak lehetnek:

az emberi vonatkozású hatások

- a munkakedvet,
- az egészséget,
- a munkahelyi közérzetet befolyásolják, míg

az anyagi vonatkozású hatások

- a munkabér jellegű költségeket,
- a termeléskieséseket, a gépállásokat,
- a speciális szerszámokat, készülékeket érintik.

Példaképpen említhető, hogy egy kellően automatizált gépsor esetén fokozódik az

üzembiztosság, csökken az állásidő és a termeléskiesés; míg csökkentett zajszintű gépsor
kíméli a gépkiszolgálók egészségét és a meghibásodás nélkül működő berendezés kedvező
befolyásolást gyakorol a kezelőkre.

4.7 A gépkarbantartás és hozzáférhetőség

A tervező konstrukciós tevékenysége folyamán igyekszik a felhasználó igényeit teljesíteni.

Azért, hogy a kidolgozás során a legszükségesebb kiegészítésekre, módosításokra legyen
szükség, indokolt a feladatot teljes mértékben és részletességgel tisztázni.
Ehhez nyújt segítséget a követelmény jegyzék, amely az elérendő célokat és feltételeket
követelmények és kívánságok formájában, írásban rögzítve tartalmazza. Ezeket meghatározott
jellemzők megadásával, fontossági sorrendben pl. geometria, erők, energia, anyag, biztonság,
ergonómia, beépítési hely, karbantartási forma, tisztítás, költség, stb. megadják.
A kívánságokat lehetőleg figyelembe veszik többnyire azzal a korlátozással, hogy a
megvalósítás meghatározott többletráfordítást jelent.
A tervezői munka bonyolultságát jellemzi az a tény, hogy számtalan elvárást, egymásnak
ellentmondó funkciót kell egységbe hozni úgy, hogy egy-egy igény megvalósítása is alapos
ismereteket, környezettanulmányt igényel. Jellemezze ezt a problémát egy egyszerűnek tűnő
gépkarbantartási részfeladat, egy gépalkatrész szerelésénél adódó igény: a hozzáférhetőség
teljesítése.
A hozzáférhetőségi követelményeket mindig a kezelés gyakorisága és fontossága szerint
kell megállapítani. Azoknak az elemeknek, amelyeket a karbantartónak munkája során
 - 31 -

állandóan meg kell figyelnie, jól láthatónak kell lenniük: azoknak az elemeknek a
hozzáférhetősége, amelyeket gyakran kell cserélnie (pl. szerszámok, olajszűrőbetétek, stb.)
különösen jónak kell lennie. Nem követelhető meg viszont, hogy könnyen hozzá lehessen
férni olyan szerkezeti elemekhez, amelyek meghibásodásának valószínűsége igen kicsi,
amelyeket szinte sohasem kell ellenőrizni.
Míg a termelőmunkákat általában ergonómiailag kedvező feltételek mellett végzik, addig a
karbantartási munkákat igen gyakran meghajolva, térdelve, sőt fekve lehet csak elvégezni. A
különféle testhelyzetekben végzett munka helyigényét a 16. ábra mutatja.

16. ábra Munkavégzés különböző testhelyzetekben Ergonómiai alapadatok

A minimális mértékeket azonban gyakran helyesbíteni kell, pl. ha:

- a munkakörülmények miatt védőruházatot kell hordani,
- nehéz, terjedelmes szerszámokat, vagy segédeszközöket kell használni,
- nagy erőkifejtésre van szükség, amelyhez a munkásnak támaszkodnia kell,
- egyes munkákat olyan rövid idő alatt kell elvégezni, hogy két személynek
együttesen kell dolgoznia.

A kezelendő alkatrészeknek az emberi kéz számára is hozzáférhetőnek kell lennie. A

minimális mértéket a 17. ábra tartalmazza. Általában az is szükséges, hogy a munkás azt is
lássa, amit a kezével végez, a vakszerelést lehetőleg kívül kell helyezni. Ha ez semmiképpen
nem lehetséges, akkor a kezek munkájának megfigyelésére nézőnyílásokat, vagy külön
megvilágítást kell alkalmazni.
A karbantartási munkák minősége kimutathatóan függ attól, hogy milyen körülmények között
végzik. Ha a javítás során a munkás kezei szennyeződnek, ha magas hőmérséklet, vagy erős
rezgés hatása alatt végzi el a munkát, akkor nem várható tőle lelkiismeretes munka.
 - 32 -

A karbantartási munkák minőségét tehát a tervezési megoldások befolyásolják. A

hozzáférhetőség vizsgálata, tervezése során mindig figyelembe kell venni a karbantartási
eszközöket is, melyekkel a munkákat végzik.
Gondolni kell még a gép tisztogatására, a szennyező anyagok elvégzésére is.

17. ábra Minimális nyílás munkavégzéshez

Összefoglalóan megállapítható, hogy a géptervező felelőssége a karbantartás és az ezzel

összefüggő élettartam szempontjából döntő.
Új gépek tervezésénél ezért a mielőbb elkészített prototípusokon nem csak a működést és
kezelést kell kipróbálni, hanem a várható karbantartási műveleteket is el kell játszani.
Célszerű esetenként tudatosan hibás alkatrészeket beépíteni és a hibakeresés időszükségletét
is a gyakorlatban kimérni.
Nyilvánvaló azonban, hogy minden hibalehetőséget nem lehet a prototípuson szimulálni, ezért
a hasonló részegységek hibáit más gépeken is indokolt megállapítani és ezek alapján
pontosítani a becsléseket.

5. A KÜLSŐ (IDEGEN), VAGY BELSŐ (SAJÁT) KARBANTARTÁSI

SZEMPONTJAI

A jelenlegi gazdasági helyzetben minden termelővállalatnak két tényező teljesítését kell

elérnie ahhoz, hogy az élesedő piaci versenyben helyt tudjon állni. Ez a két tényező:
- a költségek csökkentése és
- a jó minőségű termékek előállítása.

Mindkét tényező teljesítéséhez jól szervezett karbantartás jelentős mértékben tud

hozzájárulni. Közismert, hogy a gépek karbantartása fokozatosan drágul, ezért az ipari
vállalatok ezen a téren gazdaságos, hatékony megoldásokra kényszerülnek.
A termelő vállalatokat sok ok készteti arra, hogy fejlesszék saját karbantartási
tevékenységüket, ésszerűsítsék szervezetüket, és hosszú távú együttműködést alakítsanak ki a
szakvállalatokkal. A karbantartás értéktermelő, termelési folyamat, minthogy újra létrehozza
az elhasználódás folytán elveszett értékeket, azaz javítással helyreállítja az előírt állapotot. A
karbantartásra vonatkozó elhatározás a vállalatok stratégiai döntése. Ez rögzíti, hogy a
karbantartást
 - 33 -

- saját erővel, vagy külső vállalat bevonásával,

- központosítva, vagy decentralizálva,
- időszakosan, vagy csak meghibásodás esetén végzik.

A stratégia kialakulását az üzemzavar miatti állásidő, a megkövetelt üzembiztosság és az

élettartam, valamint a karbantartás teljes költsége befolyásolja.
A fejlett ipari államok gyakorlata szerint a karbantartási költségek – beleértve a gondozás, a
vizsgálat és a tervszerű javítások költségeit – azonban nem haladhatják meg az üzemzavarok
következtében fellépő költségeket és veszteségeket. Kivéve, ha az esetleges üzemzavarok a
dolgozók életét, vagy testi épségét is veszélyeztetik.

5.1 A termelés és a karbantartás összehangolása

A korszerű, nagy beruházás-igényű technológiákat csak akkor lehet gazdaságosan alkalmazni,

ha az üzemzavarok miatt kieső idő minimális. Ez pedig csak jól szervezett karbantartással
érhető el. A fejlett iparral rendelkező országokban a termelési folyamatokat fokozott gépesítés
és automatizálás jellemezte és jellemzi.
A termelőeszközök pontossága és megbízhatósága következtében egyre szigorúbb
követelményeket támasztanak, melyek ennek következtében egyre bonyolultabb
szerkezetűekké és drágábbá válnak. Ilyen körülmények között a vállalatok behatóbban
foglalkoznak a berendezések kihasználásával, élettartamával, a gépek újakkal való
kicserélésének időpontjával, valamint a működőképesség fenntartására irányuló
intézkedésekkel, vagyis a karbantartással.
A karbantartásban mások a követelmények, mint a termelésben. A termelésben pl. mindig az
új igényeket kell kutatni, míg a karbantartásban maga a karbantartás a probléma.
A hibaelhárításra összpontosított karbantartás ma már nem fogadható el. A karbantartók
feladata a hibák megelőzése, a gyenge pontok rendszeres elemzése és kiküszöbölése.
A termelési és karbantartási feladatokat szoros együttműködésben kell megszervezni és
intenzív kommunikációra van szükség a két terület szakemberei között.

5.2 A karbantartási költségek csökkentésének lehetőségei

A karbantartás helyzetének elemzéséhez részint a célokat, részint a befolyásoló tényezőket

kell áttekinteni.

A karbantartás fő céljai:
- a nagyfokú üzemkészség, azaz kevés üzemzavar,
- nagy munkabiztonság,
- jó termékminőség,
- gazdaságos karbantartási munkavégzés.

A karbantartást befolyásoló fő tényezők:

- Piac: ● költségnyomás
 határidőnyomás
 árverseny
 szállítási készség
 rugalmasság
 - 34 -

- Technika: ● nagyobb teljesítményű és bonyolultabb berendezések

 fokozott gépesítés és automatizálás
 nagy tőkeigény (a munkahely-kialakítás és a gépórák
növekvő költségei)

- Humán politika: ● munkavédelem

● munkabiztonság

Az adott körülmények és befolyásoló tényezők mellett a karbantartási tevékenység a kitűzött

célokat csak akkor érheti el, ha szervezettebbé válik, erősödik tervszerűsége, javul az
információrendszere. A termelés gazdaságossága és a karbantartás közötti összefüggéseket
mutatja a 18. ábra.

feladat

konstrukció és
kivitelezés

karbantartás felismert gyenge-

pontok
kiküszöbölése
gondozás javítás
vizsgálat

követelmény

kezelhetőség megbízhatóság

üzemkészség

cél:

biztonság gazdaságosság

18. ábra Összefüggések a karbantartás és a gazdaságosság között

Az ábra rávilágít arra, hogy a karbantatásnak nemcsak a gépek megbízhatóságára és az

üzemkészségére van hatása, hanem a dolgozók személyi biztonságára is.
Utal a berendezések szerkezeti kiaalkításnak fontosságára is, azaz, ha a gépek tervezésekor
nem veszik figyelembe a karbatartás szempontjait, akkor ennek költégei igen nagyok
lehetnek.
A 19. ábra szemlélteti a karbantartás befolyását a gyártási költségekre.
 - 35 -

gyártási
költségek

megmun- anyag-
kálási költségek
költségek

gyártási gép- általános

bérek költségek (rezsi)
költségek

érték- épület- karbantar- energia

csökkenés bérlet tási költs. költség

berendezés munka- munka- következ-

üzemideje biztonság elő- mény-
A befolyásolás (üzem- fokozása készítés károk
lehetőségei zavarok (terv- elerü-
csökken- szerűség) lése
tése

kevesebb kevesebb csökkenő kevesebb

javítási kár- karbantart. selejt,
ktg. térítés kgt. minőség-
romlás

19. ábra A karbantartás hatása a gáyrátsi költségekre

A fő tényezők a következők:
- a megbíyzhatóság (üzemkészség) javításával kisebb gépköltség jut egy
termékegységre; mivel kevesebb tartalák berndezésére van szükség, kisebb lesz az
érétkcsökkenési leírás is,
- ha ritkábban fordulnak elő üzemzavarok, kevesebb javítási költség merül fel,
- korszerű munkaszervezéssel, szervezéstechnikai eszközök alkalmazásával
csökkenthetők a karbantartá költségei,
- a hibák korai felismerésével elkerülhetők a váratlan leállások, a géphibák nem
okoznak selejtet, vagy minőségromlást a termékekeben,
 - 36 -

- a jobb mukabiztonság következtében csökkenthetők a bérek, nincs baleseti

kártérítés.

A termelőberendezések gadzaságos működése nagy mértékben függ a kieső időktől,

üzemzavaroktól. A javítási kártérítési költségek mellett, kötbérek, túlórák, bevétel csökkenés,
stb. keletkezik,melyek végső soron nyereségcsökkenést eredményeznek.
A karbantartás munkaterületének szervezetét általábn a vállalkozás nagyságrendje, térbeli
kiterjedése, és az alkalmazott technikák sokrétüsége szabja meg. Az iparban sok szervezési
forma működsik mind a terveést, mind a végrehajtást illetően, többségük jól működik, bevált
és az illető üzemre szabott. Minden vállalatnak a saját megítélése, hogy az adott létszámú és
szakmai összetételű karbantartó részlegét hogyan építi be a szervezetébe.
Ezen döntés kihat a karbantartási munkák leggazdaságosabb szervezésére. A karbantartási
feladatok alapján – a helyi adottságokat figyelembe véve – kell arról dönteni,hogy mely
munkákat kell, vagy lehet saját személyzettel és mely munkákat idegen személyzettel
elvégeztetni, illetve melyek azok a munkák, amelyek házilag végeztetve gazdaságosak és
melyek azok, amelyeket gazdaságosabb külső cégekkel végeztetni.
A két szélsőséges esetet, - nevezetesen, hogy minden karbantarátsi munkát saját doglzókkal,
illetve mindent külsőkkel végeztessenek, a gyakorlatban sohasem lehet érvényesíteni,mert
nem lenne gazdaságos. Optimumot kell keresni és közben arra is ügyelni kell, hogy se túl
kevés, se túl sok saját munkaerő ne álljon rendlekezésre. Ha ez fenn áll az idegen
teljesítményeket gazdaságosság szempontjából egyenként felül lehet vizsgálni.
Bizonyos mérétkű saját kapacitás rendszerint hosszabb időn keresztül állandő marad, ezzel
szemben a karbantartási munkák iránti igény ki van téve rövid időtartamú változásoknak.
(Nem várt káresetek, vagy esedékes munkák üzemi szempontból feltétlenül szükséges
elhalasztása, stb.) Eltekintve a különleges karbantartási munáktól, amelyeket célszerű a gyártó
vállalat szakembereivel elvégeztetni, legjobb, ha csak a teljesítménycsúcsok idején vesznek
igénybe idegen munkát, a többit saját munkaerőből oldják meg.

A saját munkaerő fokozott igénybevétele mellett szól, hogy

- az üzem és a karbantartás között harmónikus együttműködés alakulhat ki,
- gyors segítség várható folytonos üzem esetében,
- a berendezéseket jobban ismerik,
- munkavédelem,
- a karbantrtó személyzet képzési szintje jobban alkalmazkodik a körülményekhez.

5.3 Műszaki fejlődés a karbantartás terén

A műszaki fejlődés megköveteli, hogy a karbantartók állandóan fejlesszék szakismereteiket,

folyamatosan korszerűsítsék tudásukat. Ezt a követelményt még a legnagyobb vállalatok
karbantartói sem tudják minden szakterületen kielégíteni, mivel ehhez igen nagy mértékű
szakosodásra lenne szükség. Ezért törekednek a vállalatok külső karbantartó cégekkel szoros
együttműködést kialakítani.
A karbantartó vállalatok által ajánlott szolgáltatások köre bővül, teljesítmény és árstruktúrájuk
változik, és egyre nagyobb rugalmasságot mutatnak a vevők egyedi kívánalmainak
teljesítésére. Műszaki felkészültségük és munkájuk minősége az árak mellett a legfontosabb
versenytényező. A kis karbantartó szervezetek csak meghatározott karbantartási
tevékenységekre tudnak vállalkozni, míg a gyártóvállalatok komplex szolgáltatásokra tartanak
igényt. Ezért alakulnak ki a karbantartási fővállalkozók, akik a vállaltok teljes karbantartását
magukra vállalják, és a feladatok ellátása érdekében alvállalkozói hálózatot mozgatnak.
 - 37 -

A vállalat a saját dolgozóinak a nettó bérekre a „rárakodó terhek” miatt (nyugdíjjárulék,

társadalombiztosítási járulék, fizetett szabadság, fizetett ünnepek, táppénzek, stb.) jelentős
bruttó bért fizet, melyért megfelelő színvonalú üzemfenntartást vár el, de ha az kifizetődőbb,
akkor arra törekszik, hogy megvásárolja az ennél hatékonyabb szolgáltatásokat. Külső
karbantartók felkérésével a saját üzemfenntartás ráfordításait csökkenteni lehet, de a
felkérésnek nem mindig ez az oka.
A döntés előterében a saját (belső) és az idegen (külső) erővel végzett karbantartás kérdése
áll. Ez a probléma ritkán jelentkezik egymást kizáró alternatívaként, sokszor az optimális
párhuzamos megoldások megtalálásán van a hangsúly.
A cél a felosztható karbantartási intézkedések fajtájának és volumenének elfogulatlan
megállapítása és a gazdaságosság folyamatos biztosítása.
Egy adott vállalat döntési lehetőségeit a 20. ábra, míg a 21. ábra fenntartási munkák
kiadásának műszaki-gazdasági értékelését mutatja.

5.4 Üzemfenntartás külső munkaerővel

A külső erőkre való támaszkodás előnyei:

- a saját munkaerő a termelési folyamatban foglalkoztatható,

- javítható az üzemen belüli munkamegosztás,
- az ápolási feladatokat ere képzett szakemberek látják el,
- jobban kihasználhatók a korszerű karbantartási technológiák és eljárások,
- az improduktív idők produktívvá válnak,
- nő a kapacitás és a berendezések kihasználtsága,
- hatékonyabb szabályozásra és munkafolyamatra nyílik lehetőség,
- biztosított az esetlegesen fellépő károk átvállalása,
- csekély a szervezési ráfordítás, valamint az esetleges munkaerő-kieséssel járó
kockázat,
- csökkennek az állásidőköltségek, kedvezőbbek a munkára fordítandó kiadások.

A fenti előnyök tudatában, a hátrányokat is felsorolva célszerű néhány jellegzetes alapkérdést

tisztázni, mielőtt a külső szakcéget felkérik meghatározott üzemfenntartási feladatok
elvégzésére. Ezek a következők:
- pontosan meg kell határozni az elvégzendő szakmai feladatokat,
- fel kell mérni a vállalatok érintett állóeszközeit, meghatározva az üzemfenntartási
feladatok munkaidejét,
- összeállítást kell készíteni az érintett berendezések pontos telepítési feltételeivel,
- meg kell határozni a feladatokhoz alkalmazott segédeszközöket,
védőfelszereléseket,
- össze kell állítani a pontos anyagszükségletet, megjelölve a minőségi előírásokat,
- ki kell jelölni a kapcsolattartásra illetékes szakembereket, valamint az előírt
ellenőrzéseket és eszközöket,
- külön fel kell mérni a munkavédelmi intézkedéseket, a szakmai igényeket.

A feladatok meghatározása alapján indokolt egy ún. „megbízói tervet” készíteni a belső
kapacitásokra, pl.
- minimálisan hány főt igényelne a feladat megoldása,
- milyen képzettségű munkatársakra lenne szükség,
- milyen határidőket vállalhatnának,
 - 38 -

- miként alakulna a termelő-berendezések leállítása a karbantartás (javítás) miatt.

Ezzel összevethetők a külső megbízás feltételei, különös tekintettel a garanciákra, a megbízási

díjakra, a munka átvételének feltételeire stb.
A külső karbantartási megbízások összeállításához célszerű mérlegelni bizonyos ismérveket,
mivel a meglapozatlan döntések a megbízónak tekintélyes vesztségeket okozhatnak.
Alapvető ismérv pl. a cégen belül megtalálható ismeretek alkalmassága az üzemfenntartás
kifogástalan elvégzésére. A saját és külső karbantartás közötti választásnak vannak vállalaton
belüli (22. ábra) és azon kívüli szempontjai (23. ábra).
A saját karbantartást elsősorban olyan területen érdemes alkalmazni, ahol a gépek nagyfokú
üzembiztossága. hibák esetében a rövid reakcióidő döntő kérdés. A saját karbantartás további
előnyei a sok termelő berendezésekből álló rendszerekben mutatkoznak meg. A saját
karbantartóktól jobban el lehet várni, mint külsőktől a berendezések továbbfejlesztését, a
gyenge pontok rendszeres elemzését és kiküszöbölését. Részfeladatok külső szervezeteknek
való kiadásával saját kapacitások szabadulnak fel, ezeket a legfontosabb feladatokra lehet
összpontosítani.
Ez a kérdés annál is fontosabb, mert egyre nehezebb lehet jól képzett karbantartási
szakembereket felvenni. A rutinfeladatok külsőre való átruházása esetén komoly erő szabadul
fel a hibaokok kivizsgálására, a gyenge pontok elemzésére és a berendezések tökéletesítésére.

Felmerül a külső Van-e saját fenntartási igen

vállalkozásba adás eszköz
igénye nem

igen Előír-e a hatósági nem nem Van-e saját szakember igen

előírás szakvállalati
munkát

nem Biztosítható-e an igen

igen Előír-e kereskedelmi nem kívánt minőség
előírás szakvállalati saját kivitelezésnél
munkát

Rendelkezésre áll-e
nem az adott időben saját igen
kapacitás
nem Megválasztható-e a igen
szolgáltató
igen Indokolja-e a nem
műszaki-gazdasági
elemzés a kiadást

I. DÖNTÉS II. DÖNTÉS III. DÖNTÉS IV. DÖNTÉS V. DÖNTÉS

Kötelező szol-
Adott gáltatáshoz külső Külső Külső Saját vállal-
szolgáltató szolgáltatás szolgáltató szolgáltató kozásban
igénybevétele kiválasztása megválasztása igénybevétele végzett
szabadon fenntartás

20. ábra Döntési lehetőségek külső vállalkozásba adáskor

 - 39 -

Saját. vagy külső

karbantartás értékelése

Számszerűsíthető Gépállás gazdasági Nem számszerűsíthető

költségek hatásai műszaki-gazdasági
szempontok

Mértékadó Kieső bevétel Komplex

költségek (eredmény) rendszerek
meghatározása meghatározása vizsgálata

1 lépcső
2. lépcső 3. lépcső

Komplex műszaki gazdasági elemzés

21. ábra A fenntartási munkák kiadásának műszaki-gazdasági értékelése

 - 40 -

A választás belső okai

Új vállalatok és üzemrészek létrehozása

A költségek csökkentése és rugalmas kezelése

 a termelés és szolgáltatás mélységének optimálása
 intézkedések a karbantartási költségek csökkentésére
 intézkedések a karbantartási költségek rugalmassá tételére
 a karbantartási csúcsigények leépítése
Változások a gyártási programban
 profitcentumok alakítása
 a gyártás szegmentálása
 a kapacitás bővítése és felszabadítása
A gyártási technológia változása

A karbantartási teljesítménykövetelések változása

 a berendezések üzemkészségének növellése
 a karbantartás minőségének emelése
 a rugalmasság fokozása
A karbantartási szervezet módosítása

A karbantartási stratégia változása

A foglalkoztatási helyzet módosulása

22. ábra A saját és a külső karbantartás közötti választás belső tényezői

A saját és a külső karbantartás közötti választás fontosabb vállalaton kívüli okai

A külső karbantartók teljesítménystruktúrájának változása

 külső karbantartók által alkalmazott új karbantarátsi eljárások és anyagok,
 külső karbantartók minőségbiztosítási renszere
 külső karbantartók reakció és közlekedési idejének csökkenése
A külső karbantartók árképzésének változásai

Változások a piac szerekezetében új belépők és kilépők következtében

23. ábra A szolgáltatók ár és teljesítmnystruktúrája vonzóvé teszi a külső karbantartást

A külső karbantartás stratégiai jelentősége a különböző szakterületekhez tartozó vállalatoknál

eltérő lehet, az előnyöket összefoglaló 7. táblázat egyes tételeinek a különböző termelési
ágakban más és más súlya van.
 - 41 -

A külső karbantartás gazdsasági előnyei:

7. táblázat

Költségelőnyök
 kedvező költségszerkezet,
(mivel kisebbek az irányítási és személyi költségek)
 a szakosodás miatt költségcsökkenés,
 nagyobb költségrugalmasság,
(a külső karbantartók igénybevétele folytán)
Know-how-előnyök
 a gyártók gépekre vonatkozó ismereteinek felsználása
(különösen új technológiák esetében),
 karbantartási szakismeretek felhasználása,
 minőségi előnyök realizálása,
Időbeli előnyök
 karbantartó cégek szervízhálózatának felhasználása gyors
hibaelhárításhoz,
 üzemszünetek felhasználása tervszerű karbantartáshoz
Kapacitásbeli előnyök
 saját karbantartó kapacitások csökkenése
 optimális kapacitás kihasználás,
 alapterhelésre méretezett kapacitás,
 a szakemberhiány áthidalása,
 magas képzettségű szakemberek mentesítése a rutinfeladatok
alól.
Az erők összpontosításából származó előnyök
 termelésközeli és vevőorientált feladatokra való koncentrálás
 vezetési feladatok csökkentése
 a piaci orientáció javítása

5.5 Karbantarátsi szerződések

A karbantartási szerződések terjedelme és tartalma különféle lehet. A tapasztalatok azt

mutatják, hogy a legtöbb karbantartási szerződés jogi szempontból nem kifogástalan, ez pedig
későbbi viták okozója lehet. A karbantartási szerződések fontosságát a következő információk
is jelzik.

A karbantartási szerződések négy fajtáját lehet megkülönböztetni:

- részleges karbantartási szerződés,
- teljes karbantartási szerződés,
- karbantartási keretszerződés és
- vegyes tartalmú szerződések.
 - 42 -

A karbantartási szerződések közönséges jogi ügyletek két jogi személy között valamilyen
szolgáltatás teljesítésére. Különös figyelmet kell fordítani az általános szerződési feltételek
kialakítására, a kötelezettségeket a vállalkozói szerződés törvényes irányelveinek megfelelően
kell megfogalmazni. Célszerű saját általános szerződési feltételeket kidolgozni.

A szerződésnek minden esetben világosan magában kell foglalnia:

- a szerződés tárgyát, a tartalmi behatárolást,
- a kötelezettségi szándékot,
- a megbízást és vállalást, azok formáját,
- a bizonylatolást, készítendő nyilvántartásokat, jelentéseket,
- a harmadik fél részvételét,
- a berendezések megnevezését,
- az előírás szerinti állapot meghatározását,
- a munkák terjedelmét, leírását, a karbantartási műveletek időközeit,
- a beépítendő alkatrészek beszerzését és elszámolását,
- a díjazást: az árakat és a fizetési feltételeket,
- egyéb megállapodásokat:
 a szerződés időtartama,
 felmondási határidő,
 felelősség, szavatosság,
 biztosítékok,
 a szerződés módosítás feltételei,
 vitás kérdések rendezése.
- környezetet veszélyeztető anyagok biztonságos eltávolításának szavatolását
- a vonatkozó hatósági előírásoknak megfelelő kezelési feltételek rögzítése.

Ezeken kívül egyértelműen kell az információs találkozási pontokat meghatározni a

kapcsolódó részlegek és a partnerek felé.
Az alapos, átgondolt szerződés, világos definíciókkal, csökkenti a konfliktusok
bekövetkezését.

5.6 Ellenőrzési lehetőségek

Minden üzemeltető vállalatnak érdeke, hogy ellenőrizni tudja a karbantartási szerződések

teljesítését. Ezt két dolog is alátámasztja. Az egyik az a tény, hogy a berendezések
karbantartásáért – különösen munkavédelmi szempontból – az üzemeltető vállalatot terheli a
felelősség, míg a másik tényező az, hogy egyre nagyobb a karbantartási szerződések összege.
Ezért jól képzett vállalati szakembereknek kell a munkákat ellenőrizni akkor is, ha teljes
felelősséggel adták ki azokat külső vállalatoknak.
Hatékony ellenőrzés azonban csak akkor végezhető, ha a feladatokat pontosan meghatározták.
 - 43 -

Irodalomjegyzék

[1] Mews, D.: Möglichkeiten der Kostenbeeinflussung durch die

Instandhaltung. = VDI-Beridhte, 1982. 462. sz. p. 7-11.

[2] Nagels, N.: Eigen-oder Fremdinstandhaltung.

Selbsthilfe? Das ist hier die Frage? = Indutrie-Anzeiger.
113. k. 95/996. sz. 1991. nov. 11. p. 18, 21.

[3] Marx, H.J.: Kapazitätsplanunkg für die Instandhaltung von technischen

Anlagen. = VDI-Berichte. 1983. 490. sz. p. 51-58.

[4] Männel, W.: Neu Strategien mit Weitblick = Instanghaltung,

1992. dec. p. 22-28.

[5] Köbel, R.: Problemlösung: Instandhaltung – Fremdgegahgen =

Techno-tip. 19. k. sz. 1989. p. 96.

[6] Herold, H.H., Seiler, D.: Vertrauen ist gut … Wartungsverträge für
Fremdleistungen = Instandhaltung. 1981. 6. sz. dec. p. 15-17.

[7] Uetz, H.: Allgemeine Kriterien den instandhaltungsgerechten

Konstruiersens = Warmecke. H.J. Instandhaltung Grudlagen,
Köln.
1981. Verlag TÜV Rheinland GmbH p. 244-264, 1264 p.

[8] Blanchard, B.S.: Total maintenance manegement = Terotechnika 2k. 2 sz.

1981. máj. p. 139-145.

[9] Dr. Kamondi László: Karbantartás és tervezés kapcsolata. Energorep ’92. Karban-
tartási és energetikai Konferencia, Siófok, 1992. nov. 10-12.

[10] Achenbach, W.: Einfluss der Instandhaltzng auf den Nutzungswert von
Maschienen und Anlagen = Maschinenmarkt,
91. k. 31/32. sz. 1985. ápr. 19. p. 593-595.

[11] Schenell, H.: Die konstruktive Gestaltung Service freundliche Stoff

aufbereitumgsmaschinen bei Escher Wyss = das Papier,
35. k. 4. sz. 1981. 150-155.

[12] Dr. Kováts A.: Gépszerkezetek. Konstrukció-Karbantartás-élettartam.

„Energorep ’92” Karbantartás és Energetikai Konferencia
Siófok, 1992. nov. 10-12.

[13] Dr. Dúll S.: A géptervezés és a karbantartási szempontok érvényesülése.

„Diagon ’94” IV. Nemzetközi diagnosztikai Konferencia
Hajdúszoboszló, 1994. márc. 22-24.
 - 44 -

[14] Dr. Dúll S.: A karbantartás és a géptervezés kapcsolata.

YMMF. Tudományos Közlemények.
Budapest –Debrecen, 1994. 21. szám. 51-60 oldal.

[15] Krause, H.: Aktion Eichhörnchen = Instrandahltung,

1984. 4. sz. p. 14-16.

[16] Marx, H.J.: Der Abnutzungsvorrat – Leitgrösse der Instandhaltung =

Qualität und Zuverlässigkeit, 29. k. 4. sz. 1984. p. 119-123.

[17] Kelly A: Maintenance Systems auditing – an aid to effektive

maintenance management = Maintenance 3. k. 3. sz.

[18] Schlegel, D.: Schäden unter Zeiteinfluss = Technische Überwachung

27. k. 7/8. sz. 1986. p. 281-284.

[19] Dr. Dúll S.: Szempontok a külső (idegen), vagy belső (saját) karbantartás
alkalmazásához. „ENERGOREP ’94” Energetikai és
Karbantartási Konferencia, Siófok 1994. nov. 22-24.

[20] Beeck, A.: Instandhaltungsgerechte Anlagenplanung: Aufgaben systema-

tisch einplanen = Schweizer Maschinenmarkt 89. k. 3. sz.
1989. jan. 18. p. 46-49.

[21] Uetz, H.: Instandhaltungsorientierte Planung und Gestaltung bei der

Poduktentwicklung. = Warnecke. H. J. Instandhaltung,
Grundlagen, Köln. 1981. Verlag TÜV. Reindland GmbH. p.
227-243. p. 1264.

[22] Uetz, H.: Analyse und Bewertung der Instandhaltungseignung. =

Warneske, H. J. Instanghaltung – Grundlagen,
Köln. 1981. Verlag TÜV. Reinland GmbH. p. 262-272. 1246. p.

[23] Husband, T. M.; Basker, B.A.: Optimising maintenance (Production Systems =

Maintenance Manegeremnt International (Terotechnica);
3. k. 2. sz. 1982. aug. p. 75-81.

[24] Dr. Vermes P.-

Dr. Herbály L.-
Vas Ferenc: Oktatási segédlet. Üzemfenntartás
GATE MGFK Mezőtúr. 1994.

[25] Instandhaltung . Fremdgegangen = Techno – Tip.

1988. különszám. p. 270-274.
 - 45 -

Tartalomjegyzék:
1. A TELJESÍTMÉNYTARTALÉK ÉS A KARBANTARTÁS ............................................................... 1
1.1 AZ ELHASZNÁLÓDÁS JELEI ................................................................................................................... 1
1.2 A TELJESÍTMÉNYTARTALÉK FOGALMA .................................................................................................. 3
1.3 A TELJESÍTMÉNYTARTALÉK MEGÁLLAPÍTÁSA ....................................................................................... 5
1.4 A TELJESÍTMÉNYTARTALÉK HELYREÁLLÍTÁSA ...................................................................................... 6
1.5 A MEGBÍZHATÓSÁG ÉS ÜZEMKÉSZSÉG ................................................................................................... 7

2. KARBANTARTÁS ELEMZÉS............................................................................................................. 8
2.1 A TERMELÉS ÉS A KARBANTARTÁS KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK ................................................................... 9
2.2 A SZIMULÁCIÓS PROGRAM ..................................................................................................................... 10
2.3 A SZIMULÁCIÓS EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE ............................................................................................ 13
2.4 A KARBANTARTÁS-ELEMZÉS MINT HATÉKONY INFORMÁCIÓS RENDSZER .................................................. 13
2.5 MUTATÓSZÁMRENDSZER A KARBANTARTÁS IRÁNYÍTÁSÁRA ................................................................... 14

3. A KARBANTARTHATÓSÁG ELEMZÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE............................................................ 16

3.1 A GONDOZHATÓSÁG ELEMZÉSE .............................................................................................................. 18
3.2 A MUTATÓSZÁMOS ELJÁRÁS .................................................................................................................. 18
3.3 SZEMPONTJEGYZÉKES ELJÁRÁS .............................................................................................................. 20

4. A GÉPTERVEZÉS ÉS A KARBANTARTÁSI SZEMPONTOK ............................................................ 22

4.1 ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK ..................................................................................................................... 22
4.2 A TERVEZÉS ÉS KARBANTARTÁS ............................................................................................................ 23
4.3 A TERVEZÉS, A KARBANTARTÁS ÉS A KÖLTSÉGEK VISZONYA ................................................................... 25
4.4 AZ ÜZEMKÉSZSÉG, A MEGBÍZHATÓSÁG, A KARBANTARTHATÓSÁG ÖSSZEFÜGGÉSE ................................... 25
4.5 A GÉPTERVEZÉS KARBANTARTÁSI SZEMPONTJAI ..................................................................................... 26
4.6 A KARBANTARTÁST FIGYELEMBE VEVŐ GÉPSZERKESZTÉS RÉSZCÉLJAI .................................................... 27
4.6.1 KARBANTARTHATÓ SZERKEZETI MEGOLDÁSOK KIDOLGOZÁSA ......................................... 28
4.6.2 DIAGNOSZTIKAI BERENDEZÉSEK, MŰSZEREK KÜLSŐ CSATLAKOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK
KIALAKÍTÁSA ....................................................................................................................................... 29
4.7 A GÉPKARBANTARTÁS ÉS HOZZÁFÉRHETŐSÉG ........................................................................................ 30

5. A KÜLSŐ (IDEGEN), VAGY BELSŐ (SAJÁT) KARBANTARTÁSI SZEMPONTJAI ....................... 32

5.1 A TERMELÉS ÉS A KARBANTARTÁS ÖSSZEHANGOLÁSA ............................................................................ 33
5.2 A KARBANTARTÁSI KÖLTSÉGEK CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI ........................................................... 33
5.3 MŰSZAKI FEJLŐDÉS A KARBANTARTÁS TERÉN ........................................................................................ 36
5.4 ÜZEMFENNTARTÁS KÜLSŐ MUNKAERŐVEL ............................................................................................. 37
5.5 KARBANTARÁTSI SZERZŐDÉSEK ............................................................................................................. 41
5.6 ELLENŐRZÉSI LEHETŐSÉGEK .................................................................................................................. 42
 - 46 -

IRODALOMJEGYZÉK .................................................................................................................................... 43
TARTALOMJEGYZÉK:................................................................................................................................... 45