A

MAGYAR
NYELV
KÖNYVE
A MAGYAR NYELV KÖNYVE
 A
MAGYAR
NYELV
KÖNYVE
Nyolcadik kiadás
Főszerkesztő:
A. JÁSZÓ ANNA

TREZOR KIADÓ
Budapest, 2007
 Szerkesztette:
A. J á s z ó Anna
Lektorálta:
Rácz Endre

Írták:
Albertné Herbszt Mária
Bokor József
Hangay Zoltán
A. Jászó Anna
Kálmánná Bors Irén
Király Lajos
Cs. Nagy Lajos

ISBN 978-963-8144-19-5

Első kiadás (1991. május): 1 - 10 000 pld.

Második kiadás (1994. február): 10 001 - 14 000 pld.
Harmadik kiadás (1996. március): 14 001 - 20 000 pld.
Negyedik kiadás (1997. április): 20 001 - 25 000 pld.
Ötödik kiadás (1999. január): 25 001 - 30 000 pld.
Hatodik kiadás (2001. január): 30 001 - 35 000 pld.
Hetedik, átdolgozott és bővített kiadás (2004. szeptember): 35 001 - 40 000 pld.
Nyolcadik kiadás (2007. szeptember): 40 001 - 43 000 pld.

Kiadja a Trezor Kiadó

1149 Budapest, Egressy köz 6.
Telefon: 363-0276, fax: 221-6337, e-mail: trezorkiado@trezor.t-online.hu
Internet: http://www.trezorkiado.fw.hu
Felelős kiadó: dr. Benczik Vilmosné
Felelős szerkesztő: Benczik Vilmos
Balassa József emlékének
„Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél:
ez az első s elengedhetetlen feltétel. De erre még nem elég
azon nyelvismeret, mely dajkánk karjai közt reánk ragadt;
s azt hinni, hogy gyermekkori nyelvünkkel az élet és tudo­
mány legmagosb s legtitkosb tárgyait is tisztán s erőben
előadhatjuk, nevetséges elbizottság. Igyekezned kell nem­
csak arra, hogy a beszéd hibátlanul zengjen ajkaidról; ha­
nem arra is, hogy kedves hajlékonysággal, gazdag változé­
konysággal, tisztán kinyomva, s szívre és lélekre erőben
munkálva, okaidnak s érzelmeidnek akaratodtól függő tol­
mácsa lehessen.
Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nem­
zet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez
utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni
nehezen fog... soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket
tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség."

Kölcsey Ferenc: Parainesis

 ELŐSZÓ
„Sok mindent hagy örökül egyik nemzedék a másikra — de mind között a legfontosabb a
nyelv. Ez a hagyomány hordozza az évezredekben összegyűjtött tudásunkat, közvetíti az idő­
ben, s így folytonosságot biztosít az értelmes emberi életnek. ... A nyelvet jól és szépen hasz­
nálni egyike a legnagyobb örömnek. Megnyugtató beteljesedést jelent, amikor valamihez
pontosan illő, tartalmát hiánytalanul kifejező szót találunk. ... S még van valami a nyelv cso­
dái között, amit semmiképpen sem szabad említetlenül hagynunk. Legalább annyira fontos,
mint minden egyéb, amiről eddig beszéltünk. Ó általa él valamely nemzet. Magunk, magyarok
is. És tudnotok kell: ha a nyelv pongyolasága, botladozása a gondolat hitványulásának a jele,
akkor romlása a nemzet életét veszélyezteti" — írta 1993-ban Sánta Ferenc „A nyelvről —
iskolásoknak" (közli Grétsy Lászó A mi nyelvünk című gyűjteményben, 2000).
A magyar nyelv könyvének célja egyrészt tájékoztatást adni a nyelvről és a nyelvtudo­
mányról, másrészt korszerű módon rendszerezni a magyar nyelvnek a nyelvhasználatot meg­
alapozó szabályait. Elsősorban a felsőoktatás számára készült, de jó szolgálatot tett a közok­
tatásban, sőt a nagyközönség körében is. 1991-ben jelent meg, az azóta napvilágot látott hat
kiadás bizonyította a könyv megbízhatóságát, használhatóságát, tanulhatóságát.
A magyar nyelv könyvének középpontja a grammatika, de többet kívánt nyújtani: elsőként
közölt nyelvleírásban szövegtant és névtant, átfogó szemléletű jelentéstant, áttekintést adott a
nyelvjárásokról és a gyermeknyelvről, bemutatta a 20. századi nyelvészeti irányzatokat és
elemzési módszereket, hangsúlyt helyezve a század utolsó harmadában kibontakozó inter­
diszciplináris területekre. A magyar nyelv rendszeréről alapos és széles körű leírást nyújtott,
építkező, a rendszerelvnek megfelelő — hangtan, szótan, mondattan, szövegtan — sorrend­
ben. A nyelvleírás alapelve a kiegyensúlyozottság, ez azt jelenti, hogy egyensúlyt kívántunk
teremteni a hazai nyelvleírás hagyományai és az új irányzatok, valamint módszerek között:
egy új jelenséget és módszert csak oly mértékben építettünk be, hogy ne sértse a már meglévő
rendszer logikáját. Felmerül az a kérdés, hogy miért tartottuk meg a hagyományos, a végső
formájában a 19. század végén kialakult nyelvleírást? A válasz egyszerű: mert megfelel a
magyar nyelvnek, a magyar nyelv korpuszán, „testén" alapul, és a végső célt, a nyelvhaszná­
latot szolgálja. Gondoljuk meg: nyelvünk nem változott olyan sokat az elmúlt évszázadok fo­
lyamán, hogy teljesen más leírást igényelne. A nyelvelmélet mindig létezett, az ókortól napja­
inkig, de sosem pótolta, sosem váltotta le a nyelvleírást. Így van ez ma is: a nyelvelmélet
mellett a nyelvleírásnak megvan és mindig meglesz a létjogosultsága. A magyar nyelv köny­
vének példaanyaga nagyrészt klasszikus íróinktól-költőinktől vett idézetekre épül, s ennek az
idézési módnak is megvan a jelentősége: az évszázadokon át fejlődött, csiszolódott igényes
nyelvhasználat mintáját adják, úgy, ahogyan a közösség kialakította és elfogadta.
A magyar nyelv könyve megírása óta csaknem 15 esztendő telt el. Ez alatt az idő alatt a
nyelvtudomány világában jelentős változások történtek: nagy összefoglalások születtek, s ki­
bontakoztak az akkoriban szárnyaikat bontogató interdiszciplináris területek. Mindez szüksé­
gessé tette könyvünk helyenkénti átdolgozását és kibővítését.
A kibővítést szükségesnek tartottuk. Két új fejezetet iktattunk be, egyiket a retorikáról,
másikat a pragmatikáról. Az interdiszciplináris területek között át kellett dolgozni a pszicho-
lingvisztikát és a szociolingvisztikát, s nagyobb súlyt kellett adni a számítógépes nyelvészet­
nek. Jelentős mértékben át kellett dolgozni a bevezető, általános nyelvészeti fejezetet: új ösz-
 szefoglalások láttak napvilágot — nálunk is, a nagyvilágban is — a nyelvek osztályozásáról;
izgalmas könyvek jelentek meg külföldön a kis nyelvek helyzetéről; a rendszerváltás után
megváltozott a finnugor népek státusa; új jelenségek figyelhetők meg mai nyelvünkben, más
a nyelvi norma felfogása, mint egy évtizeddel ezelőtt; átrendeződött a nyelvtudomány maga,
új diszciplínák keletkeztek, melyek között sok az átfedés, s számos új irányzat kizárólagos­
ságra, egyeduralomra tör, holott sok esetben csak régi-új irányzatról van szó. A nyelvtudo­
mány történetéről szóló ismertetést kiemeltük a bevezetésből, s külön fejezetet szenteltünk
neki a könyv végén, az interdiszciplináris területek ismertetése előtt. Ezt a megoldást a nyelv­
tudomány alakulása is igazolja; az interdiszciplináris területek a legújabb korszak fejlemé­
nyei. Ebben a fejezetben erőteljesebben támaszkodtunk a nemzetközi szakirodalomra.
A grammatikai fejezetek átdolgozása azért okozott gondot, mert a jelenlegi szakiroda­
lomban több megoldás is olvasható. A különféle lehetőségeket mérlegeltük, s igyekeztük — a
hagyomány és az újítás egyensúlyának megtartásával — önálló szemléletünket megerősíteni,
illetőleg kialakítani. Az eddigi nyelvleírásban megfigyelhető volt egy bizonyos egyensúly a
jelentés és szerkezet között, s törekedtünk ennek az egyensúlynak a megtartására (tehát nem
tettünk több engedményt a szükségesnél a struktúra javára). Ez a szemlélet megfigyelhető
mind az alaktanban, mind a szintagmatanban. A több mint kétezer éves hagyomány alapján
megtartottuk a predikatív szerkezetet a mondat gerincének, meghagytuk az alanyt az állít
mánnyal egyenrangú helyzetében (természetesen megfelelő indokolással), ugyanakkor né­
hány újítástól sem zárkóztunk el, például reméljük, hogy sikerült — kognitív szempontok
alapján — a határozóknak egy elfogadhatóbb osztályozását adni.
A könyv szerzői gárdája a régi, bár néhányunk munkahelye az idők folyamán megválto­
zott. A mondattani fejezeteket A. Jászó Anna dolgozta át, a részletek és a példaanyag megha­
gyásával, a tudománytörténeti fejezetben a strukturalizmus ismertetését változtatás nélkül
meghagytuk, ez Albertné Herbszt Mária munkája.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az egyes fejezetek kritikájáért és a javaslatokért
Adamik Tamásnak, Gósy Máriának és Nagy Katalinnak, valamint munkatársainknak.
Sánta Ferenc szavaival kezdtük ezt az előszót, idézzük őt útravalóul is.
„De nem csupán beteljesít és gyönyörködtet a nyelv, hanem szabaddá is tesz. S ez a leg­
nagyobb dolog. Miközben tárgyához közelít, fölé is emel.
Miközben hozzátapad, formáját kutatva illeszkedik, és alkalmat nyújt arra, hogy jelle­
mezzük, sok apró szó segítségével elemezzük, összehasonlítsuk más dolgokkal, jelenségek­
kel, kijelöljük a helyét minden egyéb összefüggésében — paranccsá teszi, hogy véleményt
alkossunk róla. S ez már szabadság vagy legalábbis annak fő ismérve.
Mert ez ad lehetőséget képességeink kibontatására, s annak gyakorlására is, ami legin­
kább megkülönbözteti az embert az élővilágban — hogy ítélkezik. Megismer és ítélkezik. S
ez az, ami az egyes ember szabadsága is.
Mert körülmények korlátozhatják mozgásunkat, vágyainkat, kívánságainkat: de semmi
sem korlátozhatja gondolatainkat."
Minden az emberért van: a nyelv, a nyelvtudomány, s benne különösképpen a nyelvmű­
velés. Jó szándékkal adjuk át A magyar nyelv könyve hetedik — bővített és átdolgozott —
kiadását olvasóinak, azt remélve, hogy jól fogja szolgálni a jövőben is a vizsgázó diákokat, s
mindenek fölött a magyar nyelv ügyét.

A. Jászó Anna
 ÁLTALÁNOS ISMERETEK
A NYELVRŐL ÉS A NYELVTUDOMÁNYRÓL

„Az emberi elme nagyszerű alkotásai között aligha van még egy, mely alapvető
fontosságban vetekedhetnék a nyelvvel. A nyelv, gondolataink, érzelmeink ki­
cserélésének ez a mindennapi használatú eszköze mindennemű emberi fejlődés­
nek egyik legfőbb tényezője, sőt föltétele... S 'a nyelv' mindenki számára első­
sorban az anyanyelv" (BÁRCZI, 1963, 5).
A világon mintegy hat-hétezer egymástól többé-kevésbé különböző anya­
nyelv létezik. A több ezer nyelv azonban bizonyos vonásaiban megegyezik: e
közös vonásoknak az összessége adja meg az emberi nyelv fogalmát. Köny­
vünkben elsősorban anyanyelvünkkel, a magyar nyelvvel fogunk megismerked­
ni; de mivel a magyar nyelvet az emberi nyelv egy különleges változatának te­
kintjük, először az emberi nyelv általános vonásaival foglalkozunk, majd a
nyelvtudomány problematikáját, területeit, módszereit, irányzatait ismertetjük.
A nyelvről már igen sokat írtak az ókortól napjainkig, mibenléte nemcsak a
nyelvtudománynak, hanem a filozófiának és a pszichológiának is középponti
kérdése. Mivel bonyolult jelenségről van szó, nehéz definiálni; inkább megpró­
báljuk több oldalról megközelíteni: sorra vesszük ismérveit.

A beszéd és a nyelv
Sok nyelv megkülönbözteti ezt a két fogalmat: beszéd és nyelv; a németben
Rede és Sprache, az angolban speech és language, a finnben puhe és kieli, a
franciában parole és langue; ez utóbbiak honosodtak meg a tudományos termi­
nológiában FERDINAND DE SAUSSURE [szoszűr], a 20. századi modern nyelvé­
szet megteremtője nyomán (könyve magyarul is olvasható: Bevezetés az általá­
nos nyelvészetbe, 1997).
A beszédei és a nyelvel együttesen nyelvezetnek hívjuk, a saussure-i termino­
lógiában langage (langázs). A beszéd és a nyelv ugyanannak a dolognak, a nyel­
vezetnek két oldala: az emberek beszélnek egymással, s beszédük a nyelv szabá­
lyai szerint van megszerkesztve. A kisgyermek a nyelv képességével jön a világ­
ra, s a beszédből, végtelen sok számú mondat megértése és használata során sa­
játítja el anyanyelvének szabályrendszerét: megtanulja annak a társadalomnak a
12 A magyar nyelv könyve

nyelvét, melybe beleszületett, kialakul anyanyelvi kompetenciája. Az emberré

válás során is egyszerre alakult ki a nyelv és a beszéd: a legkezdetlegesebb be­
széd is attól volt beszéd, hogy nyelvet használt fel, még ha az a nyelv csak felki­
áltásokból, ún. komplex szómondatokból állt csak. Nincsen sem fontossági, sem
elsőbbségi sorrend a beszéd és a nyelv között, elkülönítésüknek mindazonáltal a
tudományos vizsgálódás, sőt a mindennapi kommunikáció szempontjából jelen­
tősége van.
„A beszéd összefoglaló neve mindannak, amit egy nyelvi közösség tagjai,
vagyis az ugyanazon nyelven beszélő emberek érintkezésük során mondanak; a
beszéd eszerint mondatok végtelen sorából áll.
A nyelv viszont azoknak az elemeknek és szerkesztési szabályoknak összes­
sége, amelyeknek birtokában a közösség tagjai létrehozzák és megértik ezeket a
mondatokat, a beszédet. A beszédben, mondataink alkotásában mint szigorú elő­
íráshoz igazodunk a nyelvhez; ezért a nyelvet egészében is szabálynak, a beszéd
szabályának szoktuk minősíteni" (TELEGDI, 1989, 8). Minden nyelvnek van
hangrendszere, szókészlete és nyelvtani rendszere.
A beszéd a működésben lévő nyelv, jelzések sorozata, produkció, performan-
cia; a nyelv szabályrendszer, meglévő képesség, kompetencia. Míg a beszéd
egyéni, individuális jelenség, addig a nyelv kollektív, társadalmi jelenség: az
egyének beszédük során egy társadalmilag adott nyelvet használnak. SAUSSURE
a nyelvet (langue) a zeneműhöz hasonlította, ahogy az a kottában rögzítve van, a
beszédet (parole) pedig a zenemű előadásához. „A nyelvet a beszédtől elválaszt­
va egyúttal elválasztjuk 1. a társadalmit az egyénitől, 2. a lényegest a járulékos­
tól és többé-kevésbé véletlentől is" (SAUSSURE, 1997,44).
Meg kell jegyeznünk, hogy a parole, illetőleg beszéd terminusokat nem a szó
köznapi jelentésében használjuk. A produktumon van ugyanis a hangsúly, nem
pedig a szóbeliségen. Parole-jelenség tehát egy írásmű is. A félreértések elkerü­
lése végett használjuk a francia terminusokat, s parole-jelenségről, parole-nyel-
vészetről beszélünk.
A nyelv működéséhez elméletileg legalább két emberre van szükség: az
egyik, aki közöl valamit: az adó, a feladó, a kódoló; a másik, aki a közlést meg­
érti: a vevő, a címzett, a dekódoló. A nyelv a kód, a közlés, a kommunikáció
eszköze, a társadalom tagjainak egymással való érintkezését szolgálja. Ez a gon­
dolat már SAUSSURE-nél is megvan, de a 20. század másik meghatározó nyelvé­
sze, az orosz ROMAN JAKOBSON vitte be a köztudatba, az információelméletből
kölcsönzött terminológiával.
 A nyelv keletkezése 13

A nyelv nem merev rendszer, állandó működésben van, WILHELM VON HUM­
BOLDT mondása szerint egy nyelv beszélése nem más, mint „véges számú esz­
köznek végtelen felhasználása". Ez a kijelentés az alapja a kreativitás gondolatá­
nak, melyet a 20. század harmadik meghatározó egyénisége, az amerikai NOAM
CHOMSKY [csomszki] hangsúlyoz.
Egy nyelv mindig egy adott népnek a nyelve, éppen ezért szorosan kapcsoló­
dik egy nép kultúrájához: tükröződnek benne a mindennapi életviszonyok, tár­
gyak, szokások. A kultúra szó ebben a vonatkozásban nem a magaskultúrát je­
lenti, hanem azt a szokásrendszert, mely szükséges az emberek mindennapi éle­
téhez. A nyelv megismerésével közelebb kerülünk a nyelvet beszélő nép kultúrá­
jához, gondoljunk a jellegzetes szavakra, szólásokra, közmondásokra.

A nyelv keletkezése
A nyelv keletkezésével kapcsolatos nézetek két csoportba oszthatók. A monoge-
nezis (egy eredet) elmélete szerint a világ sok nyelve egyetlen nyelvből ered. Ezt
az elképzelést olvashatjuk pl. a Bibliában, a Bábel tornyáról szóló történetben. A
poligenezis (több eredet) elmélete szerint a Földön több helyen alakult ki a
nyelv, hiszen több helyen alakultak ki emberi hordák. A tudomány a poligenezis
elméletét fogadja el, bár mindig felbukkannak a monogenezist feltételező elmé­
letek. Nemrégiben amerikai génkutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az
emberiség genetikailag két nagy csoportra osztható, egy Szaharától északira és
délire; ennek alapján azt feltételezték, hogy az emberiség Afrikában keletkezett,
s onnan szóródott szét az egész földön. Ezt a feltételezést megpróbálták össze­
hangolni a történeti-összehasonlító nyelvészet eredményeivel, s egy olyan furcsa
légvárat építettek, mely szerint a Föld mintegy hat-hétezer egymástól nagyon kü­
lönböző nyelve hat nagy törzsre vezethető vissza (RUHLEN, 1994). Ehhez hason­
ló elméletek mindig voltak (FODOR, 2001, 122), létrehozóik egy fontos tényt fi­
gyelmen kívül hagynak: a nyelvi rokonság és a faji (genetikai) rokonság külön­
bözik egymástól, a népek keveredhetnek, egy nép nyelvet cserélhet, bonyolult
folyamatok hatnak egymásra.
Pontosan nem tudjuk, miként mehetett végbe a nyelvek keletkezése, mivel
keletkezésben lévő nyelvet nem figyelhetünk meg, s nem hozhatunk létre olyan
kísérleti körülményeket sem, melyek közepette megfigyelhetnénk a nyelv szüle­
tését. Az embereket mindig izgatta ez a kérdés, így például — Hérodotosz írja le
— Pszametik fáraó (Kr. e. 663-610) azt szerette volna tudni, hogy melyik volt
az első nyelv a világon. Két újszülöttet egy pásztorra bízott, azzal az utasítással,
14 A magyar nyelv könyve

hogy ne beszéljen a gyermekekhez. Két év múlva, amikor a sátrat felnyitotta, a

gyerekek odaszaladtak hozzá, ezt kiáltva: bekosz. A fáraó megtudta, hogy ez a
szó frígiai (ókori, feltehetően indogermán nép volt Kis-Ázsia északnyugati ré­
szében) nyelven kenyeret jelentett. Úgy vélte, hogy a legősibb nyelv a fríg volt.
Hasonló kísérleteket mások is végeztek. Az efféle kísérletek természetesen eti­
kátlanok, de a várt eredményt sem hozzák meg, mert az így keletkezett nyelv
nem volna azonos az ősnyelvvel, számos okból: sem a körülményeket nem lehet
felidézni, s a résztvevők nyelvi képessége (kompetenciája) is más, hosszú fejlő­
dés eredménye (FODOR, 2001, 117-118).
Minden jelenlegi nyelv igen bonyolult rendszer, mely hosszú fejlődés ered­
ménye. A nyelv eredetéről sokféle teória született: FRIEDRICH ENGELS mutatott
rá a közösen végzett munka fontos szerepére, WILHELM WUNDT a kifejező moz­
gásoknak, a hangutánzó és az indulatszóknak tulajdonított szerepet. Segítségünk­
re lehet — a biogenetikai törvény alapján — a gyermeknyelv kialakulásának a
megfigyelése (1. könyvünk gyermeknyelvi fejezetét), a szellemi fogyatékosok,
elsősorban az afáziások nyelvének a kutatása (vagyis a nyelvi rendszer leépülé­
sének a tanulmányozása), valamint az állati jelrendszerek vizsgálata. Az utóbbi
évtizedekben — az általános nyelvészeten és a pszicholingvisztikán belül —
ezek a kutatások erősen fellendültek.
Az emberi nyelv is olyan fokokon keresztül fejlődhetett ki, mint a kisgyer­
mek nyelve. Az emberek eleinte tagolatlan mondatszavakat ejthettek ki, ami­
lyenek mai nyelvünkben az indulatszavak. Ezek a tagolatlan jelzések egyben az
alapvető mondattípusokat is képviselték, a felkiáltást: Jaj!, a kijelentést: Reccs
és a felszólítást: Hess! Ezek a mondatszavak fokozatosan hangokra tagolódtak, a
közlés árnyaltságát többnyire csak a szupraszegmentális tényezők biztosították:
ezek közelebb állnak az érzelmekhez, s jelentős szerepük van a kisgyermek be­
szédében is, s minden bizonnyal nagyobb szerepük volt a nyelv ősi állapotában,
mint ma.
A fejlődés következő fázisa a mondat kettétagolódása lehetett, vagyis az
alanyi és az állítmányi résznek, az ítéletalkotás két elemének a megjelenése. A
két fő mondatrész valamilyen szófajta formájában valósult meg, az alanyi rész
eleinte valamiféle deiktikum, rámutató szó (ez, az) lehetett, majd később főnév;
az állítmány pedig ige vagy melléknév. Az indulatszó, a főnév, a melléknév, az
ige az eredendő, ősi szófajok, s minden bizonnyal néhány névmásfajta, így a mu­
tató és a személyes névmás is ide tartozott. A többi szófaj későbbi, másodlagos.
A mondatrészek között későbbi a jelző (az állítmány transzformja, pl. a a fa ma­
gas — magas fa) és a határozó, a tárgy pedig a határozóból keletkezett. Fokoza-
 A nyelv mibenléte 15

tosan alakultak ki a viszonyító elemek, közöttük a toldalékok és a kötőszók.

Mindezek paleolingvisztikai kérdések, feltételezések, bár van alapjuk.

A nyelv mibenléte
A nyelv jeleknek tagolt emberi hangokkal megvalósuló rendszerhálózata, mely
az emberi társadalom és gondolkodás kialakulásával együtt keletkezett, egy em­
beri közösség kollektív tudatában él, és az emberek társas érintkezését szolgálja,
azaz a kommunikáció eszköze (BÁRCZI, 1955 nyomán).
1. A nyelv társadalmi jelenség: egyrészt a társadalom hozta létre, fejlesztette
ki, másrészt a társadalom létének, fennmaradásának biztosítéka. Az ember, a tár­
sadalom, a gondolkodás és a nyelv együttesen alakult ki, egymástól elválasztha­
tatlanul, létüket egymásnak köszönhetik. A társadalom nem létezhet nyelv nél­
kül: a tapasztalatokat a nyelv segítségével örökíti át az egyik generáció a másik­
nak, a nyelv közvetítésével valósul meg a társadalom folytonossága.
2. A nyelv gondolatokat kifejező jelek rendszere. E tétel megértése végett
mindenekelőtt a jel fogalmát kell tisztáznunk. A jel fogalmát először általános,
szemiotikai értelemben határozzuk meg, s ezután lesz szó a nyelvi jelről.
AUGUSTINUS (SZENT ÁGOSTON, 354-438) szerint jel mindaz, ami önmagán
kívül mást is jelent, pontosabban mondva „jel az, ami az érzékelésnek önmagát,
a léleknek pedig önmagán kívül valami egyebet tár elébe" (Signum est et quod
seipsum sensui, et praeter se aliquid animo ostendit, vö. ADAMIK, 1981, 77).
Minden jelben ugyanis egy kettősség van: egy érzékelhető dolog — ez a jelölő
— és egy mélyebb tartalom: ez a jelölt. Minden jel egy viszonyt tartalmaz, még­
pedig a jelölő és a jelölt viszonyát. Mindenütt jelek vesznek bennünket körül, s a
jelekben ezt a kettősséget figyelhetjük meg, pl. ha valakinek láza van, az annak a
jele, hogy beteg; ha sárgulnak a falevelek, az az ősz közeledtét jelenti; ha egy
kutya behúzott farokkal sompolyog, az félelmének a jele; ha a közlekedési lámpa
pirosat mutat, az annak a jele, hogy tilos az úton átmenni; stb.
A jeleket — AUGUSTINUS osztályozása szerint — két csoportba oszthatjuk,
természetes és mesterséges (egyezményes) jeleket különböztetünk meg. A ter­
mészetes jel — más néven tünet vagy szimptóma — a közlés szándéka nélkül
keletkezik, ilyen pl. a láz mint a betegség jele. A mesterséges (egyezményes) je­
lek a közlés szándékával jönnek létre, ilyenek az állatok jeladásai, a jelvények, a
füstjelek, és ide tartoznak a nyelvi jelek is.
16 A magyar nyelv könyve

A nyelv is jelekből tevődik össze: elemeiben megvan a jelre jellemző kettős­

ség, vagyis a jelölő és a jelölt viszonya. A nyelvi jel esetében a jelölő a hangsor,
a jelölt pedig az a fogalom, amire a hangsor vonatkozik; pl. a v + i + r + á + g
hangsor jelölője a virág fogalomnak. Minden nyelvi jelnek van jelentése, amiről
egyelőre csak annyit mondunk, hogy azonosítható a fogalommal. (A jelentés az
egyik felfogás szerint a jel alkalmazási szabálya, l. a jelentéstanban. Minden
nyelvi jelben van egy statikus kettősség — a jelölő és a jelölt kettőssége —, va­
lamint egy dinamikus működés, vagyis a jel alkalmazása.)
jelölt jelentés a virág fogalma

jelölő hangsor v+i+r+á+g

A nyelvi jelek a szavak (lexémák) és a szóelemek (morfémák). A lexéma a

szókészletnek önálló eleme, pl. iskola, jár, részt vesz, osztálytárs. A morféma a
tő és a toldalék (affixum), pl. az iskolába jár szerkezetben két tő van: iskola- és
jár-; az elsőn a toldalék a -ba határozórag, a másodikon pedig 0 ( = zéró ) tolda­
lék van. A toldalék is nyelvi jel: a -ba hangsor a jelölő, jelöltje pedig egy speciá­
lis helyviszony; a 0 toldalék testetlen, de van tartalma: határozatlan ragozás, ki­
jelentő mód, jelen idő, egyes szám 3. személyre utal.
A nyelvi jeleket — lexémákat és morfémákat — szerkesztjük össze a gram­
matikai szabályoknak megfelelően mondatokká: a működésben lévő jeleket jel­
zéseknek nevezzük. A nyelv aspektusából jelekről beszélünk, a beszéd aspektu­
sából jelzésekről.
A nyelvi jel konvencionális, vagyis a jelölő és a jelölt kapcsolata esetleges.
Ugyanarra a jelöltre a magyar a virág, a német a Blume, az angol a flower, a finn
a kukka hangsort alkalmazza, nincsen ok-okozati kapcsolat a hangsor és az általa
jelölt fogalom között. Kivételt képeznek a hangutánzó és a hangfestő szavak, ép­
pen ezért az efféle szavak hasonlítanak egymásra a különféle nyelvekben, pl. a
kakukk a franciában coucou [kuku], a finnben kaki [keki].
 A nyelv mibenléte 17

A lexémák és a morfémák tovább bonthatók fonémákra. A fonéma már nem

nyelvi jel, mert nincsen önálló jelentése, csak jelentésmegkülönböztető szerepe a
magasabb rendű nyelvi egységekben. Éppen ezért a fonémák csak jelelemek.
A nyelvi jel lineáris, azaz időben és térben (kiejtve és leírva) folytonos. Ép­
pen ezért tagolható, részekre, szegmentumokra bontható. A lexéma, a morféma,
a fonéma — szegmentum is egyben. Ezenkívül vannak a szegmentumokhoz
kapcsolódó elemek, ezeket szupraszegmentális tényezőknek nevezzük; ilyenek
a hangsúly, a hanglejtés, a beszédtempó, a beszédszünet, a junktúra vagy határ­
jegy, a hangerő és az egyéni hangszínezet.
A nyelvi jelek rendszert, mégpedig értékrendszert alkotnak. A nyelvi
rendszer az összefüggéseknek olyan hálózata, amely az egyes nyelvi jeleket
egymáshoz köti, s egy szorosan összefüggő egész részeivé avatja. Minden nyelvi
jelnek értéke van, s ezt mindig az a hely határozza meg, amelyet az illető jel a
vele egy időben létező hasonló nyelvi jelek között elfoglal (LAZICZIUS, 1942
nyomán). A nyelvi jel értékét a többi jeltől való különbsége határozza meg.
A különbségek alapján a nyelvi jelek ellentétpárokba, oppozíciókba állíthatók,
pl. a kérnék igealak szemben áll a kérjek igealakkal, különbségük az igemód kü­
lönbségében van; a kérek igealak szemben áll a kérsz igealakkal, különbségük a
nyelvtani személyben van. A különbség hordozója a -né és a -j módjel, illetőleg
a -k és az -sz személyrag. Ennek a különbségeket hangsúlyozó szemléletnek az
alapján mondjuk, hogy a kér igealak is ragos, csak ragja 0 [zéró] fokon van, 0
[zéró] morféma, ebben különbözik ugyanis a többi igealaktól. Az egyes morfé­
mák értékkülönbségei azok a szabályok, amelyek alapján a morfémák rendszerré
szerveződnek. Az egyes toldalékok értékkülönbségei lényegében jelentésbeli kü­
lönbségek, csak ezek a jelentések elvontak: mód, idő, személy stb. Hasonló
rendszert alkotnak a lexémák jelentései is (l. a jelentéstanban és a szókészlettan­
ban).
A nyelv és a gondolkodás szorosan összefügg egymással. Ez a kapcsolat az
emberré válás során alakult ki, a társadalomban fellépő kommunikációs igény
következtében.
Az ember az állatvilágból emelkedett ki a törzsfejlődés folyamán. Az állatok
is kommunikálnak, s közlésrendszerükben jeleket használnak. Az emberek és az
állatok jelrendszere azonban alapvetően különbözik egymástól. Az állatok
artikulálatlan hangokat adnak ki, az emberi nyelv ezzel szemben artikulált han­
gokból áll. Az állat jelkészlete korlátozott, a legfejlettebb állat kb. 80 jelet hasz­
nál, s kb. 160 jelre tanítható meg. Az emberi nyelv véges számú morfémakészle-
tét viszont a szabályok segítségével a végtelenségig lehet kombinálni, azaz a vé-
18 A magyar nyelv könyve

ges számú készletből végtelen számú struktúrát lehet létrehozni: az állati jelkész­
let zárt rendszer, az emberi nyelv nyitott rendszer, a kreativitás jellemzi. Az állat
ösztönösen ismétel bizonyos szituációkban bizonyos jeleket, csak a jelen ingerei­
re reagálva, nem képes sem egy múltbeli eseményt elmondani, sem ítéletet al­
kotni a valóság tényeiről, fogalmai sincsenek, mivel jelei nincsenek gondolatok­
hoz kapcsolódva. Az állat nem gondolkodik, habár sokszor igen intelligens.
Megvan tehát az állatvilágban a kommunikáció, olykor igen bonyolult és fej­
lett formában, megvan az intellektus csírája is, de ez sosem jut el a fogalmi gon­
dolkodásig. Az embert a munkavégzés emelte ki az állatvilágból. A munkavég­
zés ugyanis célkitűzéssel jár együtt, a célkitűzés pedig feltételezi a valóság ösz-
szefüggéseinek a felismerését, fogalmak segítségével történő ítéletalkotást, va­
gyis a célkitűzés feltételezi a célkitűző tudatot. Az ember előre megtervezett cse­
lekvését gondolatokba foglalta, gondolatait pedig nyelvi formába öntötte, hogy
közölhesse másokkal, a társaival. Társadalom, munkavégzés, tudat, nyelv nem
létezik egymás nélkül, s velük kapcsolatban az elsőbbség kérdését nem is tehet­
jük fel. Azt gondolhatjuk, hogy a fejlődés egy szakaszán a meglévő állati kom­
munikáció és a meglévő állati intellektus összekapcsolódása minőségi változást
eredményezett, s ez a „pillanat" volt a „tudat születésének a pillanata" (vö.
KELEMEN, 1978, 45).
A nyelv és a gondolkodás viszonya háromféleképpen képzelhető el: a gondol­
kodás a nyelvhez képest elsődleges, a nyelv az elsődleges a gondolkodáshoz ké­
pest, a nyelv és a gondolkodás kölcsönösen meghatározza egymást. Ezen utóbbi
elképzeléshez kapcsolódik a nyelv és a gondolkodás őseredeti azonosságának a
feltevése.
3. A nyelv objektivitása és létformája. A nyelv a kollektív tudatban él, léte­
zik objektíve, az egyéntől függetlenül is. Ezt beláthatjuk, ha arra gondolunk,
hogy anyanyelvünknek csak egy kis töredékét ismerjük, s nyelvünk megszületé­
sünk előtt is létezett, és létezni fog halálunk után is. Azt is szokták mondani,
hogy a nyelv a szótárakban és a nyelvtanokban létezik. Ez a nézet nem állja meg
a helyét, hiszen nagyon sok nyelvnek nincsen sem szótára, sem nyelvtana. A
nyelv a kollektív tudatban létezik, de megjelenése az egyén tudatához kapcsoló­
dik.
4. A nyelvi jelek hierarchikus struktúrát alkotnak. A nyelvi rendszerben
szintek vannak, s az alsóbb szintek elemeiből tevődnek össze a magasabb szin­
tek. A nyelvi szintek a következők: 1. a fonémák szintje, 2. a morfémák és a
lexémák szintje, 3. a szintagmák és a mondatok szintje, 4. a szöveg szintje (vö.
 A nyelv a közlésfolyamatban 19

SZENDE, 1976, 38). Lényegében négy nagy szintről beszélhetünk, ezek a követ­
kezők: a hangok, a szavak, a mondatok és a szöveg szintje.
A nyelvi szintek szerveződése a következőképpen alakul: egy alacsonyabb
rendű elem mindig egy magasabb szinten funkcionál, azaz egy nagyobb egység­
ben működik. A fonéma jelentésmegkülönböztető szerepét a morfémában és a
lexémában kapja meg (kép-gép); a morféma — pl. egy toldalék — a szóalakban
vagy a szintagmában (az iskolába szóalakban vagy az iskolába jár szerkezetben
világos, hogy a -ba hová? kérdésre felelő határozói belviszonyrag); a szintagma
a mondatban funkcionál (gondoljunk arra, hogy egy tagolt mondat hozzárendelő,
alárendelő és mellérendelő szintagmák konstrukciója); s végül a mondat a szö­
vegbe épül bele, a mellérendelés szabályai szerint kapcsolódva szerves egésszé.
Ez a hierarchikus rendszer adja meg a grammatikai struktúrát. A nyelvi jel
grammatikai funkciója a nyelvi jelnek egy magasabb nyelvi szinten betöltött
szerepe. A hierarchikus struktúrában is egy kettősséget figyelhetünk meg: a sta­
tikus szinteket, valamint a dinamikus működést: a nyelvi jel grammatikai funk­
cióját. Ezt a funkciót a nyelvi rendszeren belüli funkciónak is nevezhetjük.
Ezenkívül beszélhetünk egy a nyelvi rendszeren kívüli, a beszédhelyzethez
kapcsolódó ún. kommunikációs funkcióról. Erről lesz a továbbiakban szó: ed­
dig a hattényezős kommunikációs modellnek csak egyetlen tényezőjéről, a kód­
ról volt szó, most röviden áttekintjük a kódnak a többi tényezőhöz kapcsolódó
viszonyát.

A nyelv a közlésfolyamatban
Ha valakitől megkérdezik: mi a nyelvi funkció, az illető egészen bizonyosan a
következő választ adja: a kommunikáció, s ezen a nyelvnek a közlés céljára való
felhasználását érti. S válasza igaz.
A nyelvi jel a beszédhelyzetben a három fő kommunikációs tényezőhöz kap­
csolódik: a jeladóhoz, a jelvevőhöz és a jeltárgyhoz, vagyis a valósághoz; ahol
jelek vannak, ott jeladók és jelvevők is szerepelnek. A nyelvi jel tulajdonképpen
eszköz (görögül organon), ezen az alapon fejlesztette ki az osztrák pszichológus,
KARL BÜHLER az ún. organon-modellt (Sprachtheorie, Jéna, 1934).
A valóság tárgya, a jeladó és a jelvevő: e három tényező közé van ékelve
minden nyelvi jel. Mind a három tényező viszonylatában más és más a nyelvi jel
funkciója: a jeladó és a jel viszonylatában a kifejezés, a jelvevő és a jel viszony­
latában a felhívás, a valóság tárgya és a jel viszonylatában az ábrázolás.
20 A magyar nyelv könyve

jeltárgy

ÁBRÁZOLÁS

jeladó jelvevő

jeltárgy
A nyelvi jel potenciálisan mindegyik tényezőhöz kapcsolódik, de egy adott
beszédhelyzetben egyetlen tényezőhöz való kötődése domborodik ki, ez a nyelvi
jel kommunikációs funkciója. Pl. az Esik jel (egyben mondat is) a beszédhely­
zetből kiemelve funkciótlan (mintha robothangon mondanánk ki). A következő
szituációkban „feltöltődik": 1. Kinézek az ablakon, és megállapítom, hogy: Esik.
Ekkor a jel a valóságra vonatkozik, arról állapít meg valamit, funkciója közlő
vagy ábrázoló: referenciális. 2. Sétálni akarok, esetleg várnak rám valahol, de
elindulásomat az időjárás lehetetlenné teszi. Emiatt bosszankodva kiáltok fel:
Esik! Ekkor a jel a jeladó érzelmeire vonatkozik, funkciója kifejező: emotív
vagy emocionális. 3. Indulóban vagyok hazulról, kinn szakad az eső. Csak egy
kabátot kaptam magamra. Valaki a családtagok közül figyelmeztet: Esik! —
mintegy azt mondván: Vigyél esernyőt! Vigyázz! Ekkor a jel a jelvevőhöz inté­
zett felhívást fejez ki, funkciója felhívó: konatív. A kijelentő, a felkiáltó és a fel­
szólító funkció a három alapvető kommunikációs funkció. A nyelvi jel a kom­
munikációs tényezőkhöz alkalmazkodva válik beszédbeli jelzéssé, s ekkor már
mondatokká szerveződik (LAZICZIUS, 1942 nyomán).
Egy beszédmű, pl. egy szónoki beszéd megalkotásakor is e három tényezőt
kell figyelembe venni. Már ARISZTOTELÉSZ is arról írt, hogy a beszédnek három
tényezője van: 1. a beszélő, aki megnyilatkozik, 2. a hallgató, akihez a megnyi­
latkozás szól és 3. a beszéd tárgya, akiről vagy amiről megnyilatkozik a beszélő
(ADAMIK, 1982, 19). ARISZTOTELÉSZ modelljét vagy a fenti organon-modellt
háromtényezős kommunikációs modellnek is nevezhetjük.
 A nyelv a közlésfolyamatban 21

Ezek a régi modellek lényegében továbbélnek az új, kommunikációelméleti

terminológiával operáló modellekben. ROMAN JAKOBSON kibővítette a háromté­
nyezős modellt, s hat tényezőt állapított meg, a beszélőhöz, a hallgatóhoz és a
beszéd tárgyához felvéve a közvetítő közeget, vagyis a csatornát, elhelyezte a
modellben a kódot és a létrejött produktumot, melyet üzenetnek nevez.
A kommunikációs folyamatot ROMAN JAKOBSON a következőképpen ábrázol­
ja:
Kontextus
Üzenet
Feladó Címzett
Csatorna
Kód
Ez az ún. hattényezős modell mindenféle kommunikációs tevékenységet áb­
rázol, a nem nyelvit is: így pl. az információk technikai továbbítását, az állatok
kommunikációját, az emberek nem nyelvi (nem verbális) kommunikációját stb.
A nyelvre alkalmazva, a következőképpen azonosíthatjuk az egyes tényezőket: a
kód azonos a nyelvvel; a feladó azonos a kódolóval, vagyis a beszélővel, íróval;
a címzett azonos a dekódolóval, a hallgatóval, olvasóval. A kontextus termi­
nust JAKOBSON sajátos értelemben használja, jelentése: a valóság, a valóság té­
nyei; az, amiről szó van. A csatorna a közvetítő közeg, a beszéd esetében a le­
vegő, az írás esetében például egy könyv. Az üzenet maga a létrejött produk­
tum, az elhangzó beszéd vagy a leírt szöveg. A kommunikáció során tehát a fel­
adó (beszélő, író) egy kontextusról (a valóság tényeiről) egy kód (jelrendszer,
pl. a nyelv, a morzejelek) segítségével egy csatornán (pl. kábelen, levegőrezgé­
sen, könyvön) át egy üzenetet (közleményt, hírt, információt) közöl a címzettel
(hallgatóval, olvasóval) (JAKOBSON, 1969 nyomán).
A hattényezős modell azt szemlélteti, hogy az üzenet létrehozásához számos
tényezőre van szükség, közülük az egyik a nyelv (egyéb kommunikációs model­
lekre vö. RÓKA, 2003).
Így a referenciális-emotív-konatív funkciósor kibővült a kapcsolattartó: fati
kus, az üzenetre vonatkozó poétikai és a kódra vonatkozó metanyelvi funkció­
val.
Kapcsolattartó vagy fatikus funkciójában használjuk a nyelvet akkor, amikor
magára a közvetítő csatornára, annak működésére kérdezünk rá, pl. ily módon:
Ugye, megértettél engem? Jól hallasz?
22 A magyar nyelv könyve

A hat tényező között az üzenet más síkon van, mint a többi: ez esetben is egy
hierarchikus struktúráról van szó. Egy üzenet (szónoki beszéd, vers, hirdetés
stb.) megalkotásakor számításba kell vennünk az összes többi tényezőt: a való­
ság tényeit; saját képességeinket és mondanivalónkat; a hallgatóság igényeit és
előismereteit; a közvetítő közeget, pl. elmondásra vagy olvasásra szánjuk-e az
üzenetet alkotó szöveget; s végül maga a nyelv jellege is befolyásolja a szöveget,
pl. egy adott szókészletből válogathatunk, vagy egy adott hangrendszerből hoz­
zuk létre egy költemény vagy egy prózai mű zenei hatását. A nyelvi jelben van
tehát egy olyan potenciális lehetőség, mely arra teszi alkalmassá, hogy különféle
szövegekben funkcionáljon, ez a jel poétikai funkciója.
Aszerint, hogy a kommunikációs modell melyik tényezője domborodik ki
jobban a szövegben, különféleképpen csoportosíthatjuk a szövegeket: a közvetítő
közeg, a csatorna szempontjából vannak írott és szóbeli szövegek; megkülönböz­
tethetünk érzelemkifejező és felhívó jellegű szövegeket. Ezek a kérdések a sti­
lisztika, retorika és poétika illetékességi körébe tartoznak, manapság azonban
ezek a diszciplínák beleolvadtak a nyelvtudományba, bekebelezte őket a szöveg­
tan. SZILÁGYI N. SÁNDOR Magyar nyelvtan c. könyvében kapcsolatteremtő, is­
meretközlő, érzelemkifejező, felhívó szövegeket tárgyal (SZILÁGYI, 1980).
A kutya ugat és a A kutya főnév mondatokban a kutya lexéma két különböző
síkon jelenik meg. Az első mondatban a valóság tárgya, a másodikban nyelvi
tény, főnév. Az elsőben a valóság elemét tettük meg közlésünk tárgyává, a má­
sodikban a nyelv elemét; a nyelvi közlés magára a nyelvre vonatkozik: meta
nyelvi funkciója van. A nyelvtudomány nyelve metanyelv, azaz a nyelvről szóló
nyelv. (A tárgynyelv és a metanyelv megkülönböztetése a modern logikából
származik.)
A nyelvi funkciók a jakobsoni hattényezős modell alapján a következők
(jobb volna a hierarchikus struktúrát ábrázolva a poétikai funkciót kiemelni a
többi közül):
Referenciális
Poétikai
Emotív Konatív

Fatikus
Metanyelvi
 A nyelvek sokfélesége 23

Ezek a funkciók tehát a nyelvnek a nyelvi rendszeren kívüli, kommunikációs

funkciói.
Visszaérkeztünk tehát kiindulási pontunkhoz: a beszédhez, mely — a nyelvé­
szeti strukturalizmus nagy korszakának lezárultával — ismét a figyelem közép­
pontjába került, újabb aspektusainak a megvilágításával.
A beszéd cselekvés, tett: a szó köznapi és filozófiai értelmében egyaránt.
KÁLLAI ESZTER tanárnő „Szépen magyarul — szépen emberül" mozgalma avé­
gett jött létre, hogy beszédünkkel, vagyis a szép beszéd cselekvésével hitet te­
gyünk magyarságunk és emberségünk mellett. A szó filozófiai értelmében is cse­
lekvés a beszéd, ezt tanítja a beszédaktus-elmélet vagy beszédtett-elmélet.
Vannak a nyelvben olyan mondatok, melyeknek kimondásakor cselekvéseket
hajtunk végre: Házastársakká nyilvánítalak benneteket; Doktorrá fogadom; Ezt
a hajót a Széchenyi névre keresztelem. Ezekben maga a kimondott mondat a cse­
lekvés. Az ilyenféle mondatokat J. L. AUSTIN performatív mondatoknak neve­
zi, szemben a valóságra vonatkozó, ténymegállapító, azaz konstatív mondatok­
kal. Könyvében végül is arra a következtetésre jut, hogy potenciálisan minden
mondatban megfigyelhető a cselekvés mozzanata, s ezért a következőképpen
osztályozza a mondatokat: 1. lokúciós cselekvést hajtunk végre, amikor egy
mondatot közlési szándékkal mondunk ki, a szó hagyományos értelmében; 2.
illokúciós cselekvést hajtunk végre, amikor informálunk, figyelmeztetünk vala­
kit, rendelünk valamit stb., tehát ösztönző szándék van kijelentésünkben; 3. vé­
gezetül perlokúciós cselekvéseket is teszünk, amikor magával a mondással aka­
runk valamit elérni, meggyőzni, rábeszélni, meglepni vagy éppen félrevezetni
(AUSTIN, 1962, 108).

A nyelvek sokfélesége
A világon mintegy hat-hétezer nyelvet beszélnek, a szakkönyvek 5000 és 7500
közötti adatokat adnak. A nyelvek számát nem tudják pontosan meghatározni.
Egyrészt azért, mert még mindig felbukkanhatnak — kihalt vagy élő — feltárat­
lan nyelvek, különösen Dél-Amerika középső részén vannak ismeretlen törzsek.
Az is gondot jelent, hogy sok kis nyelvnek nincs speciális neve, a 'beszélni' igét
használják saját maguk megnevezésére; az is előfordul, hogy egy nyelvnek több
neve van, nem könnyű tehát rendet teremteni. Másrészt azért nehéz a nyelvek
számba vétele, mert a tudomány nem mindig tudja megvonni a határt a nyelv és
a nyelvjárás között. A nyelv és a nyelvjárás megkülönböztetése a gyakorlatban
24 A magyar nyelv könyve

nem mindig nyelvtudományi, hanem hagyományos, történelmi-politikai alapon

történik. Az a tény nem mindig szempont, hogy megértik-e egymást az emberek.
Az északi és a déli német nyelvjárásban beszélők nem értik egymást, mégis egy
német nyelv van; hasonlóan ítéljük meg az olaszt és a kínait. A skandináviai
germán nyelvek – a svéd, a norvég és a dán – beszélői megértik egymást, a tör­
ténelmi hagyományok miatt mégis különböző nyelveknek tartjuk őket. Az is elő­
fordul, hogy a kormányok letagadják a területükön beszélt nyelveket, például Pe­
ruban 27 kecsua nyelv van, de a kormány csak hatot ismer el, de nem kell ilyen
messzire mennünk: a csángót sem kezelik magyar nyelvként a romániai nép­
számlálásokban.
A Föld népességének 90 százaléka a száz leginkább használt nyelvet beszéli.
Ez azt jelenti, hogy több mint 6000 nyelvet beszél a föld népességének 10 száza­
léka, a nyelvek többsége tehát kis nyelv. A biztonságban lévő nyelvek száma
600-ra tehető, mivel több mint százezer ember beszéli őket. A föld nyelveinek
többségét a kihalás veszélye fenyegeti. Globalizálódó világunkban az írásbeliség
nélküli kis törzsi nyelvek kihalásra vannak ítélve, szinte naponta eltűnik egy
nyelv, nem biztos tehát, hogy a leltározott kis nyelveket egyáltalán beszélik még.
Számos kis nyelvet csak otthon használnak, többségük diglossziás helyzetben
van. Diglossziás helyzet mindig volt, a Római Birodalomban a latin vagy a gö­
rög volt a mindennapi érintkezés nyelve, ám a szűkebb környezetben a helyi
nyelveket használták. A gondot az okozza, hogy a globalizáció felerősítette a
diglossziás helyzetet, s ha az emberek nem látják a helyi (vernakuláris) nyelv
hasznát, nem tanítják meg a szülők gyermekeiknek, s ez vezet a nyelv kihalásá­
hoz. Mindig haltak ki nyelvek, hiszen kihalt a sumer, az etruszk és számos más
nyelv, ám egyensúly volt a kihaló és az élő nyelvek között. Ez az egyensúly
azonban napjainkra megbomlott.
Az USA és Kanada indián nyelveinek 80 százalékát már nem tanulják meg a
gyerekek. Legalább 60 indián nyelv van Kanadában, közülük csak négy életké­
pes, a krí 60 000, az ojibwa 50 000, a dakota 20 000 és az inuktitut 65 000 beszé­
lővel. Az USA-ban a navaho az egyetlen, melyet több mint százezren beszélnek.
Közép-Amerikában a nyelvek 17, Dél-Amerikában 27 százaléka életképtelen.
Afrikában 54 nyelv már kihalt, 116 kihalófélben van, bár ezek az adatok nem
olyan pontosak, mint az amerikaiak. A legrosszabb a helyzet Ausztráliában, a
250 ősi nyelv 90 százaléka gyakorlatilag kihalt. Az uráli nyelvek is életképtele­
nek, a magyar, a finn és az észt kivételével; a mordvin lélekszáma egymillió kö­
rül van ugyan, de rendkívüli szétszórtságban él. A 20. század folyamán számos
nyelv kihalt, a tudomány számon tartja az ubih, a catawba sziú, a manx, a
 A nyelvek sokfélesége 25

kamassz szamojéd utolsó beszélőjét. Ez a folyamat az ezredforduló táján fel­

gyorsult, hasonlóan az állat- és növényfajok kihalásához. A tudósok rendszere­
sen járnak nyelvi anyagot gyűjteni ezekhez a nyelvüket feladni készülő kis né­
pekhez, Mexikóba, Észak-Kínába, Lappföldre és más helyekre.
Kérdéses, milyen okok miatt tűnik el egy nyelv. Előfordultak természeti ka­
tasztrófák, egy vulkánkitörés pusztította el 1815-ben a tamboran nyelvet egy in­
donéziai szigeten. A népirtások is az okok között szerepelnek, ez történt a yahi
indiánokkal Kaliforniában. A legfőbb ok mégis a diglossziás helyzet következté­
ben végbemenő lassú nyelvcsere: a szülők nem tanítják meg az ősi nyelvet
gyermekeiknek, mert úgy látják, hogy azzal nem boldogulnak környezetükben,
éppen ezért a nagyvárosok közelsége is veszélyt jelent egy kis nyelv számára.
Harmincezer lélekszám alatt egy nyelv életképtelenné válik (NETTLE-ROMAINE,
2000). Az elveszett nyelv pedig elveszett tudás.
Mindezek alapján érthető, hogy a különféle szakkönyvekben eltérő adatokat
olvashatunk a nyelvek számáról (RUHLEN, 1987, COMRIE, 1990, FODOR, 1999).
A nyelveket típusuk szerint és eredetük szerint osztályozzuk. Ezenkívül meg­
különböztetünk természetes és mesterséges nyelveket (volapük, eszperantó, ido).
Vannak még élő és kihalt nyelvek, sőt olyanok is melyeknek jóformán csak a
nevét ismerjük. Ilyen a hun, nem maradtak fenn nyelvemlékek, csak személyne­
vek, éppen ezért hovatartozása bizonytalan.
A nyelvtudomány sajátos csoportként kezeli a pidzsin és a kreol nyelveket.
Ezek „olyan közvetítő nyelvek, amelyek két vagy néhány nyelv keveredésével
keletkeztek úgy, hogy rendszerint magasabb műveltségű, tekintélyű vagy na­
gyobb lélekszámú nép nyelvének rendszerére és szókincsére rátelepül az illető
térségben élő honi nyelv, leegyszerűsítvén annak szerkezetét" (FODOR, 2003,
255). Az így kialakult keveréknyelvek arra szolgáltak, hogy a helyi lakosság és a
gyarmatosítók megértsék egymást. Ha a pidzsin nyelv az új nemzedék anya­
nyelvévé válik, kreol nyelvről beszélünk. A pidzsin és a kreol nyelvek száma
150 körül van. Maga a pidzsin (pidgin) szó az angol business 'üzlet' szóból ke­
letkezett a kínai kikötőkben, tehát kínaival kevert üzleti angol volt eredetileg.
Fontosabb nyelv a haiti kreol, ez francia alapú nyelv, melyet az oktatás nyelve­
ként is használnak, s melynek már jelentős szépirodalma van; az afrikai Sierra
Leonéban az angol alapú krio, mely a hajdani rabszolgák nyelvéből, főleg a
jorubából alakult ki, az alapfokú oktatásban használják, szépirodalmi művek is
jelennek meg rajta. A lingua franca (szabir) középkori, újlatin alapú keverék­
nyelv, a 12-19. század között a hajósok és kereskedők nyelve volt a Földközi-
26 A magyar nyelv könyve

tenger vidékén. Eredetileg a kereszteslovagok nyelve volt, franca, vagyis 'a

frankoké'. A lingua franca a mai köznyelvben a közvetítő nyelv szinonimája.

A nyelvek típus szerinti osztályozása

Minden nyelvnek megvan a saját rendszere, ugyanakkor egy-egy nyelv struktú­
rája hasonlíthat egy másik nyelv felépítéséhez, teljesen függetlenül attól, hogy
eredetük szerint rokon nyelvek vagy sem. A nyelvek szerkezeti vizsgálata a 20.
században külön diszciplínává fejlődött. Az a tudományág, mely a nyelvek kö­
zötti szerkezeti különbségekre összpontosít, a nyelvtipológia. Az a tudományág,
mely a különféle nyelvek szerkezeti azonosságait vizsgálja, az univerzálékutatás.
Igen sok típus szerinti osztályozásról tudunk. A legismertebb, ma is érvényes
rendszerezés a 19. század első felében keletkezett. Ez három típusba sorolja a vi­
lág nyelveit.
a) Elkülönítő vagy izoláló nyelvek. Az ide tartozó nyelvek a ragokat vagy
képzőket nem ismerik, a nem változó, izolált egy szótagos szavakat állítják egy­
más mellé. A jelentések kifejezésében nagy szerepe van a szigorúan kötött szó­
rendnek, valamint a zenei hangsúlynak (a hangszín-/hangmagasság-különbség-
nek), pl. a dél-kínaiban a fan szó hatféle zenei hangsúllyal ejthető ki, és mindig
mást-mást jelent: egyenletes-mélyen 'rész', egyenletes-magasan 'alszik', mély­
eső dallammal 'por', magas-esővel 'haragszik', mély-emelkedővel 'oszt', ma­
gas-emelkedővel 'égni'. A pekingi mandarin kínaiban a ma jelentése egyenletes
tónussal kiejtve 'anya', eső-emelkedő tónussal 'ló', ebben az esetben a négy le­
hetséges zenei hangsúlyból kettő alkot kontrasztot. Az olyan nyelveket, melyek­
ben a zenei hangsúlytól függ a szavak vagy a grammatikai kategóriák jelentése,
dallamhangsúlyos nyelveknek nevezzük. A kontrasztív dallamhangsúly a
tonéma, a fonéma analógiájára (CRYSTAL, 1985). Izoláló nyelvek a délkelet­
ázsiai nyelvek, így a maláj és az indonéz, a kínai, valamint számos északnyugat­
afrikai nyelv.
b) Toldalékoló vagy agglutináló nyelvek. Ezeknek a nyelveknek gazdag a
morfológiájuk, vagyis alaktanuk, mivel gazdag a toldalékrendszerük. Elsősorban
képzők és ragok segítségével fejezik ki a jelentés módosulásait és a mondatbeli
viszonyokat. Egy-egy szóalak sok morfémából épülhet fel, s a morfémák határai
világosak, jól elkülöníthetők, pl. házasságaimról, barátaiéiért. Toldalékolók az
uráli (finnugor) nyelvek — közöttük a magyar is —, az altaji nyelvek, a japán, a
koreai, a dravida, az afrikai bantu nyelvek, az óceániai nyelvek, számos indián
nyelv és a sumer; a nyelvek kétharmada toldalékoló.
 A nyelvek sokfélesége 27

c) Hajlító vagy flektáló nyelvek. Ezek a nyelvek a jelentés módosulásait és a

mondatbeli viszonyokat a ragokon és a képzőkön kívül a tő magánhangzójának a
változásaival fejezik ki — pl. angol: take 'veszek', took 'vettem' —; illetőleg a
toldalékok komplex funkciójúak lehetnek, pl. az oroszban a AOMOB szóalak -OB
végződése többes számot és birtokos esetet is jelent egyszerre, a magyarban ezt a
két jelentést két morféma fejezi ki: ház + ( a ) + k + nak. Flektáló nyelvek az in­
doeurópai és a sémi-hámi nyelvek, az afrikai csádi és nílusi nyelvek.
A fenti három típuson kívül megkülönböztetnek még bekebelező vagy
inkorporáló nyelveket, ilyen az eszkimó (inuit) és számos észak-amerikai indi­
án nyelv. Ezekben egyetlen mondattá kapcsolódnak a mondatrészek, a ragok és a
képzők, pl. eszkimó illu 'ház', illu-liuq 'házat építeni', illu-liuqati 'egy társsal
házat építeni', illuliuqatigiguma-vagit 'téged kívánlak társul házat építeni' (FO­
DOR, 2003).
A flektáló és az agglutináló nyelvekben szintetikus és analitikus grammatikai
eszközöket különböztetünk meg. A szintetikus eszköz azt jelenti, hogy a gram­
matikai eszközök szorosan kapcsolódnak egymáshoz, az analitikus eszköz pedig
azt, hogy lazán, pl. a magyarban szintetikus szerkesztés a háznál, analitikus szer­
kesztés a ház mellett. Ebből a szempontból az inkorporáló nyelveket poliszinteti
kus nyelveknek is nevezik.
A három nagy csoport között nem lehet éles határt vonni, a flektáló nyelvek­
ben is nagy szerepe van az agglutinációnak, az agglutináló nyelvekben — így a
magyarban — is előfordul a tőhangzó hajlítása, pl. hó ~ havas, volt ~ vala.
Voltak olyan nyelvtudósok — így a 19. század második felében működő né­
met-angol MAX MÜLLER is —, akik fejlődésbeli fokozatokat, rangsort állítottak
fel a három csoport között. Szerintük a legfejlettebbek a flektáló — közöttük az
indoeurópai — nyelvek, utánuk az agglutináló nyelvek következnek, s a legpri­
mitívebbek az izoláló nyelvek. Ez a rangsorolás természetesen téves. Egyrészt
nincsen tiszta típusú nyelv, másrészt a nyelvek típusa megváltozhat, az angol pl.
erősen közelít az izoláló típushoz, a nyelvtörténeti kutatások pedig kiderítették,
hogy az izoláló kínai valamikor agglutináló volt, mai nyelvstruktúrája nem ere­
deti.
Egyéb tipológiai osztályozások is vannak. Szokták a nyelveket fonológiai
rendszerük, szótagszerkezetük, szórendjük szerint is csoportosítani.
Az univerzálék olyan sajátosságok, melyek minden nyelvben megvannak.
Az univerzálék egyrészt olyan elemek (szubsztanciális univerzálék) és struktúrák
(formális univerzálék), amelyek minden nyelvben fellelhetők, másrészt olyan
egyetemes összefüggések (implikációs univerzálék), amelyek minden nyelvben
28 A magyar nyelv könyve

megvannak. Az első nézet megfogalmazója NOAM CHOMSKY, a másiké JOSEPH

GREENBERG; ez a két fő ága van a nyelvi univerzálék tanulmányozásának
(COMRIE, 1981, MALMKJAER, 1991).
A formális univerzálék a grammatikai szabályok és összefüggéseik, a szubsz
tanciális univerzálék a kategóriák és az X-vonás elmélet szintjei (l. 760.). Uni­
verzális a függőségi struktúra, a transzformációs generatív nyelvtan által megál­
lapított fej-központúság, amely meghatározza az elemek sorrendjét az egyes
nyelvekben. Mindegyik szerkezetben van egy lényeges elem, ezt nevezik a szer­
kezet fejének, pl. a nagyon szerettem őt szerkezetben a szerettem a fej. Az an­
golban a fej bal oldalon van a többi szerkezettag előtt, a japánban jobb oldalt
van; így van ez a magyarban (erre mondta NÉMETH LÁSZLÓ, hogy a magyar
szerkesztésben a központi tag maga elé öleli az összes többi elemet). Ez a két le­
hetőség létezik, s ez az emberrel vele született, univerzális sajátosság.
A CHOMSKY-féle elmélet néhány nyelv alapos elemzéséből vonja le követ­
keztetéseit. Alaptétele, hogy bármely nyelv felszíni szerkezete egy absztrakt
szerkezeten alapul. Ez az absztrakt szerkezet minden nyelvben megvan, mégpe­
dig azért, mert ez az absztrakt szerkezet velünk született jelenség. Ez alkotja az
univerzális grammatikát. A velünk született jelleg magyarázatként szolgál, azért,
mert ez az elmélet a nyelv tanulmányozását eszközként tekinti annak a felderíté­
sére, hogyan működik az emberi elme. Tehát a feltételezett univerzális gramma­
tika a nyelvi univerzálék egyik lehetséges megvalósulása.
A régebbi megállapítások szerint univerzálé a szófajok közül a főnév és az
ige (a melléknév már nincsen meg minden nyelvben); a főnév többes száma; a
mondat; a mondatnak új közlésre (réma) és régi közlésre (téma) való tagolása; az
alany, az állítmány, a tárgy és a határozó, de ezek alaki jegyei már sajátosak az
egyes nyelvekben. Az efféle univerzálék megállapítása induktív úton történik,
éppen ezért összegyűjtésük nehéz és bizonytalan kimenetelű feladat, mindig
adódhatnak ugyanis olyan felfedezések, melyek a már kialakult képet megvál­
toztatják.
Az univerzálék másik, deduktív úton megállapított típusát az egyetemes ösz-
szefüggések adják. GREENBERG harminc nyelv vizsgálata alapján 45 összefüg­
gést állapított meg, s ezeket három csoportba sorolta, úgymint szórendi, szintak­
tikai és morfológiai univerzálék. Szórendi univerzálé pl. 1. Egy olyan kijelentő
mondatban, melyben névszó az alany és a tárgy, az uralkodó szórend csaknem
mindig az, hogy az alany megelőzi a tárgyat; 2. A prepozíciós nyelvekben a
genitívusz csaknem mindig a vonzatot meghatározó névszó után van, de a poszt­
pozíciós nyelvekben csaknem mindig előtte van; stb. Szintaktikai univerzálé pl.
 A nyelvek sokfélesége 29

8. Ha az eldöntendő kérdést az intonáció különbözteti meg az állítástól, akkor az

intonációs jellemző a mondat végén van inkább, s nem a mondat elején; stb.
Morfológiai univerzálé pl. 43. Ha egy nyelvben a főnévnek van neme, akkor a
névmásnak is van; 44. Ha a nem megvan első személyben, akkor mindig megvan
a második vagy a harmadik személyben vagy mindkettőben; 45. Ha a névmások
többes számában vannak nemek, akkor vannak az egyes számban is. (A számok
GREENBERG listájának a számai.)
A nyelvtipológia és az univerzálékutatás összefügg egymással. A nyelvek ti­
pológiai vizsgálatakor az univerzálékat ki kell zárni, hiszen ezek minden nyelv­
ben azonosak, ki kell zárni továbbá az egyedi sajátosságokat is. Igen sokféle
módszer létezik, mind az amerikai, mind az orosz nyelvészek sokféle eljárást
dolgoztak ki.
A tipológiai kutatások nyomán bontakozott ki az areális nyelvészet (a termi­
nus a latin area 'terület' szóból van). Megfigyelték, hogy az egymás mellett élő,
egymással kulturális rokonságban álló nyelvekben azonosságok mutathatók ki.
Ezek a nyelvek nyelvközösséget alkotnak (a németben a Sprachbund terminus
fejezi ki ezt a fogalmat). Mivel a nyelvben tükröződik egy nép kultúrája, ezért a
nyelv igen alkalmas a kulturális rokonság kimutatására. Ezen a téren elsősorban
a szókészleti vizsgálatok kamatoztathatók, így érdekes tanulmányok születtek a
magyar nyelv kelet-közép-európai szellemi rokonságáról, a latin nyelv hatásáról
a Duna-tájon, a magyar-szlovák nyelvi kapcsolatokról stb. Az egyes területeken
— areákon — grammatikai hasonlóságok is kifejlődhetnek. Így a balkáni nyelv­
közösségre (albán, görög, román, bolgár) jellemző a névragozás elsorvadása és a
mondatbeli viszonyításoknak viszonyszókkal való megoldása; hasonló jelenség a
névelőnek a szó végéhez járulása vagy az infinitívusz elvesztése (BALÁZS, 1989,
9). Hasonlóképpen több kelet-európai és ázsiai nyelvben megtalálható a szemta­
núsági múlt (a Reguly által lejegyzett osztják szövegekben, a permi nyelvekben,
a török és a kaukázusi nyelvekben), vagyis egy történet elbeszélője másféle múlt
időt használ, ha jelen volt az eseményeknél (szemtanúsági múlt), és másfélét, ha
nem volt jelen (nem szemtanúsági múlt).
A nyelvtipológia alkalmazása az idegennyelv-oktatásban igen gyümölcsöző:
e célból alakult ki a kontrasztív nyelvészet, mely egy vagy több nyelv egyezéseit
és különbözőségeit veti egybe.
30 A magyar nyelv könyve

A nyelvek eredet szerinti osztályozása

A nyelvek eredet szerinti, azaz genealógiai osztályozása a nyelvek rokonságán
alapul. Az egymással rokonságban lévő nyelvek egy közös ősnyelvből származ­
nak. Ezt a közös ősnyelvet alapnyelvnek nevezzük. A rokon nyelvek nyelvcsalá­
dot alkotnak. A rokon nyelveket tehát a közös eredet köti össze: az alapnyelvet
beszélő nép valamikor egy meghatározható területen élt, ezt a területet őshazá­
nak nevezzük. Évezredekkel vagy évszázadokkal ezelőtt az őshazában élő nép
egyes csoportjai elvándoroltak, s új környezetükben korábbi kapcsolataik megla­
zultak vagy megszűntek. A külön élő nép nyelve is elkülönült, megváltozott. Ha
a szétválás nagyon régen, évezredekkel ezelőtt történt, a rokon nyelvek nagyon
eltávolodtak egymástól, s kapcsolatuk nem nyilvánvaló, csak a történeti-össze­
hasonlító nyelvtudomány módszerével deríthető ki. Ez történt az uráli nyelvek
esetében. Ha szétválás nem történt viszonylag régen, a nyelvek közötti kapcsolat
nyilvánvaló, a szláv, az újlatin vagy a germán nyelvek rokonságát a nem nyelvé­
szek is észreveszik.
Az alapnyelvből kialakult nyelveket leánynyelveknek nevezik, az alapnyelv
és a leánynyelvek együttesen nyelvcsaládot alkotnak. A szorosabb kapcsolatban
lévő leánynyelvek a nyelvágat alkotják. A nyelvcsaládok között is lehet kapcso­
lat, ezt a nagy egységet nyelvtörzsnek (phylum) nevezik. A homályos, még nem
bizonyított kapcsolat esetén a nyelvcsoport elnevezés használatos. Jelenleg 300
nyelvcsaládot ismerünk. Az írásbeliség nélküli nyelvek között nehezebb kimu­
tatni a rokonságot, ilyenek az afrikai, az óceániai és az amerikai indián nyelvek.
A nyelvrokonság és az embertani rokonság két különböző dolog. Az azonos
alrasszhoz tartozó népek gyakran különböző nyelveket beszélnek, és ugyanaz a
nyelv különböző embertípusok nyelve lehet. Az uráli nyelveket beszélő népek
például több alrasszba tartoznak, a vogulok, osztjákok és szamojédok mongolid
típusúak, a lapp külön álló alrassz; az indiaiak és a svédek eltérő külsejűek, még­
is távolról nyelvi rokonok. A népek történetük folyamán keverednek, beolvad­
nak, nyelvet cserélnek, a magyarságba is számos különféle embertípus olvadt be.
A genetikai vizsgálatoknak semmi közük a nyelvrokonság megállapításához, a
génkutatás eredményei csak azt mutatják meg, hogy egy-egy népességben bizo­
nyos gének milyen arányban vannak meg (SIPOS, 2000, 28-40).
A genealógiai felosztás szerint a következő nyelvcsaládokat említhetjük meg.
Néhány esetben a nyelvcsaládokba való besorolás feltételes, mert még nincsenek
megnyugtatóan tisztázva az egyes nyelvek közötti viszonyok, bár a 20. század
második felében számos rendszerezést megoldottak (FODOR, 2003).
 A nyelvek sokfélesége 31

1. az indoeurópai (indogermán) nyelvcsalád;

2. a sémi-hámi (afroázsiai) nyelvcsalád; sémi ág: akkád; héber (ivrit),
f föníciai, pun, arámi (arameus), szír; arab, máltai, etióp; hámi ág: egyiptomi (ó-
egyiptomi és kopt), berber, kusita;
3. az uráli nyelvcsalád;
4. a kaukázusi nyelvek: grúz, abház, cserkesz, ubih, csecsen, ingus;
5. az altaji nyelvcsalád; török nyelvek: a) köztörök ág: oszmán-török, azer­
bajdzsáni (azeri), türkmen, kipcsak nyelvek (baskír, kirgiz, kazak, besenyő,
kun), üzbég, avar, b) bolgár-török (csuvasos) ág: csuvas, kazár; hun; mongol
nyelvek: az ómongol, melyet Dzsingisz kán népe beszélt, a mai halha-mongol,
burját; mandzsu-tunguz nyelvek: mandzsu, evenki;
6. a paleo-szibériai nyelvcsalád: csukcs, korják, eszkimó (inuit), aleut, juka­
gir, gilják;
7. a dravida nyelvcsalád: tamil, telugu, kannada;
8. a kínai-tibeti (sino-tibeti) nyelvcsalád; kínai ág: kínai; tibeti-burmai ág:
tibeti, burmai; kam-thai ág: tai (sziámi), lao; miao-jao ág;
9. az ausztroázsiai nyelvcsalád: a mon-khmer nyelvek: khmer (kambo­
dzsai), vietnami, mon; munda nyelvek;
10. az ausztronéz (maláj-polinéz) nyelvcsalád: maláj, jávai, bali, filipino
(tagalog), malgas; fidzsi, maori, tahiti, hawaii; mikronéziai ág; tajvani (formosai)
ág;
11. a pápua nyelvek;
12. az ausztráliai nyelvek;
13. az afrikai nyelvek a Szaharától délre: bantu nyelvcsalád: szuahéli
(szvahili), zulu, szvázi; szudáni nyelvek: joruba, a csádi nyelvcsalád, nílusi-
szaharai nyelvek; koiszan nyelvek (busman, hottentotta);
14. az amerikai indián (amerind) nyelvek, a következő nyelvtörzsek tartoz­
nak ide: na-dene (navaho), algonkin (krí, csejenn), sziú (dakota, cseroki), uto-
azték (hopi), maja, oto-mange, csibcsa-paez, andoki-egyenlítői (kecsua), zse­
pano-karib.
Elszigetelt, rokontalan nyelvek:
Élő elszigetelt nyelvek: baszk, japán, koreai, ainu, burusaszki.
Kihalt rokontalan nyelvek: etruszk, sumer, protohatti (hatti), hurri (hurrita),
urartui, elámi, a Húsvét-sziget nyelve.
A magyar nyelv az uráli (finnugor) nyelvcsaládba tartozik, indoeurópai nyel­
vek között él, ezért ezt a két nyelvcsaládot ismertetjük részletesebben.
32 A magyar nyelv könyve

Az indoeurópai nyelvcsalád. Az elnevezés arra utal, hogy ez a nyelvcsalád

az Indiától Európáig terjedő óriási területek nyelveit foglalja magába. Több
szempontból is a legjelentősebb nyelvcsalád. Az indoeurópai nyelvcsaládba tar­
tozó nyelvek viszonyai vannak a legjobban feltárva, sőt maga az összehasonlító-
történeti nyelvtudomány is e nyelvek rokonítása kapcsán született meg a 19. szá­
zad elején. Európa legjelentősebb kultúrnyelvei tartoznak ide. Az indoeurópai
nyelveket nemcsak az ősi területeken, hanem szerte a világon beszélik: Észak-
Amerikában, Dél-Afrikában, a csendes-óceáni szigetvilágon és Ausztráliában az
angolt, Dél-Amerikában a spanyolt és a portugált. 146 nyelv tartozik ide, beszé­
lőinek száma három és fél milliárd, vagyis a föld lakosságának több mint a fele,
ebből az angol anyanyelvűek száma 322 millió.
Feltehetően létezett egy többé-kevésbé egységes, minden bizonnyal nyelvjá­
rásokra tagolódó indoeurópai alapnyelv, mely kb. az Kr. e. harmadik évezred
folyamán felbomlott. Sokféle elgondolás született az őshaza helyére vonatkozó­
lag: a legkülönfélébb helyekre képzelik Hollandiától a Kaukázusig. Az újabb
elméletek szerint az indoeurópai nyelvcsalád őshazája valahol Elő-Ázsiában
vagy Anatóliában lehetett.
Az indoeurópai nyelvcsalád előbb két ágra szakadt: a nyugati csoportra
vagy kentum-ágra és a keleti csoportra vagy szatem-ágra. Ennek a felosztás­
nak az az alapja, hogy a *kmtom 'száz' (a szavak előtti csillag a rekonstruált alak
jele) jelentésű szó k hangja a nyugati csoportban megmaradt, a keleti csoportban
pedig sz- vagy s-féle hanggá változott, vö. latin centum (eredeti kiejtése: ken­
tum), görög he-katon, gót hund, illetőleg szanszkrit catam, avesztai satem, litván
simtas, ószláv suto. A kentum-nyelvek a görög, az itáliai, a kelta, a germán, a
tokhár, a hettita; a szatem-nyelvek az indoiráni, az örmény, az albán, a balti és a
szláv csoport.
Az indoeurópai nyelvcsalád 12 ágra bomlott, ezek: indoiráni, tokhár, hettita,
örmény, görög, albán, itáliai, kelta, germán, balti, szláv, ókori balkáni és kis­
ázsiai (antóliai) igazoltan vagy feltehetőleg indoeurópai nyelvek.
Ezek az elágazások ismét újabb alapnyelvekké váltak, tovább osztódtak.
Természetesen nem gondolhatunk mechanikus kettéosztódásra — ezt csak az
egyszerűség kedvéért mondjuk így —, az új nyelvek kialakulása bonyolult fo­
lyamatok révén történt. Az egyes nyelvcsaládok további osztódása tehát a követ­
kező (a felsorolás korántsem teljes):
 A nyelvek sokfélesége 33

Az indoeurópai nyelvek családfája

TÓTFALUSI ISTVÁN nyomán
34 A magyar nyelv könyve

1. Indoiráni nyelvek:
ind csoport: szanszkrit (óind), hindusztáni: hindi és urdu, pandzsábi, ne­
páli, szingaléz, cigány,
iráni csoport: az avesztai nyelv, méd, szkíta (szittya), párthus, falán
(oszét, jász); perzsa: újperzsa, tádzsik; pasto, kurd.
2. Hettita (Kr. e. 18. sz. Kis-Ázsia).
3. Tokhár (Kr. u. 7. sz. Turkesztán kínai része).
4. Ókori kis-ázsiai bizonyosan vagy feltehetően indoeurópai nyelvek: luviai,
palai, líkiai, lídiai, sidéi, kariai.
5. Örmény.
6. Ókori balkáni bizonyítottan vagy feltehetően indoeurópai nyelvek (kihal­
tak): illír, trák, makedon, fríg, dák.
7. Görög: az ógörög nyelvjárások és az újgörög.
8. Albán.
9. Itáliai nyelvek: itáliai kihalt nyelvek: faliszk (faliscus), umber, oszk
(oscus), szabin, venet, volszk;
latin;
a latinból fejlődtek ki az újlatin (neolatin) nyelvek, nyugati csoport: olasz,
francia, okcitán (provanszál), spanyol, katalán, galíciai (gallego), asztúriai,
portugál, szárd, korzikai, rétoromán, ladin (és friuli), ladino (dzsudezmo); ke­
leti csoport: román, dalmát.
10. Keltanyelvek: szárazföldi vagy ókelta: gall, pannon, eraviszkusz, a
filiszteusok nyelve; szigeti kelta: ír, skót, manx; walesi, cornwalli, breton.
11. Germán nyelvek:
keleti csoport: gót, burgundi, vandál, frank; északi (skandináv) csoport:
svéd, dán, norvég, faröi, izlandi; északi-tengeri: fríz, angol; déli csoport: al­
német, német, németalföldi (holland, flamand), afrikaans, svájci német, lu­
xemburgi, jiddis, longobárd.
12. Balti-szláv nyelvek:
balti nyelvek: lett, litván, óporosz;
szláv nyelvek: déli csoport: f ószláv (óegyházi szláv vagy óbolgár), bolgár,
macedón, szlovén, szerb, horvát; nyugati csoport: cseh, szlovák, lengyel,
kasub, szorb, polab; keleti csoport: orosz, ukrán, fehérorosz (belorusz).
Az uráli nyelvcsalád. A finnugor nyelvcsalád és a szamojéd nyelvcsalád
együttesen alkotja az uráli nyelvcsaládot. A szaktudomány a 19. század közepe
óta tud a szamojéd népekkel való rokonságról, de mindig a finnugor elnevezést
 A nyelvek sokfélesége 35

használta és használja lényegében ma is. Az utóbbi évtizedekben azonban meg­

honosodott az uráli elnevezés.
Finnugor ág: ugor alcsoport: magyar; az obi-ugor nyelvek: vogul, osztják;
finn-permi alcsoport: a) permi nyelvek (zürjén, votják), b) volgai
nyelvek (cseremisz, mordvin), c) balti finn nyelvek (északi cso­
port: finn, karéi, vepsze, inkeri; déli csoport: észt, vót, lív), d)
lapp.
Szamojéd ág: északi alcsoport: nyenyec, enyec, nganaszan;
déli alcsoport: szölkup, kamassz, karagasz, kojbál, mator,
tajgi.
A következő térkép az uráli népek és nyelvek földrajzi elhelyezkedését mu­
tatja:

Az obi-ugorok. A magyar két legközelebbi rokona, a vogul (manysi) és az

osztják (hanti) alkotja az obi-ugor ágat. Elnevezésük is mutatja, hogy ezek a
népek az Ob folyó vidékén élnek. A finnugor népek többségének van egy ún.
külső neve és egy belső neve. A külső nevet más népek adják, ilyen pl. a vogul, a
belső néven pedig saját magukat nevezik, ilyen a manysi. Általában a külső ne­
vet használjuk, mert az jobban elterjedt, s a belső nevet zárójelben adjuk meg.
36 A magyar nyelv könyve

A mintegy 8500 vogul (közülük 3100 beszéli a vogult anyanyelvként) és a 22

500 osztják (közülük 13 700 beszéli az osztjákot anyanyelvként) az Urálon túl, a
Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzetben él, székhelye Hanti-Manszijszk, területe
kb. 558 000 km2. A vogulok az Urál és az Ob alsó folyása közötti területen lak­
nak, az osztjákok pedig Obdorszktól kezdve az Ob alsó és középső folyása men­
tén és e szakasz mellékfolyóinál. Óriási területen szétszóródva élnek, ennek kö­
vetkeztében a vogul és az osztják nyelv számos, egymástól lényegesen különbö­
ző nyelvjárásra oszlik. Az 1989-es népszámlálás adatai szerint látható, hogy a
népesség harmada-fele beszéli anyanyelvét, ezért a vogul és az osztják a veszé­
lyeztetett nyelvek közé tartozik. Remélhető, hogy anyanyelvük ápolása ismét
feléled az 1930-as években elfojtott nemzeti-nemzetiségi törekvések újraéledé­
sével, s egyre több kutató is eljuthat közéjük.
A manysi népnév a magyar népnév magy- tagjával egyezik meg, jelentése
'ember'. A hanti népnév a magyar had szóval rokon, jelentése 'nemzetség'.
Az obi-ugorok tatár, szamojéd és orosz népesség között élnek, erősen keve­
rednek velük. Az obi-ugor emberek alkata erősen elüt a többi finnugor népeké­
től, inkább a szamojédokéra emlékeztet. Mérsékelt mongolid jellegűek, az antro­
pológia europo-szibirid vagy uráli típus néven említi őket. Egyébként az uráli tí­
pus a honfoglaló magyarság egyik fontos embertani komponense. Itt jegyezzük
meg, hogy a nyelvrokonság nem jelent embertani fajtabeli rokonságot, a népek
ugyanis történetük folyamán erősen keverednek, olykor nyelvet is cserélnek.
Anyagi kultúrájuk, népművészetük sajátos. Népköltészetük értékes alkotásai
a REGULY ANTAL és MUNKÁCSI BERNÁT által lejegyzett hősénekek és medve­
énekek. Az osztják hősénekek nemcsak egy értékes archaikus nyelvállapotot
őriztek meg, hanem konzerválták a hősi eposzoknak kezdetleges, még hősének
stádiumban lévő állapotát. Az első osztják ábécé 1930-ban, az első vogul ábécé
1932-ben jelent meg. Ezek latin betűs ábécék voltak, 1939-40-ben tértek át a ci­
rill betűs ábécére. Ma minden nagyobb településen van alsó fokú iskola, Hanti-
Manszijszkban tanítóképző működik. Mai irodalmuk világhírű képviselője a vo­
gul JUVAN SESZTALOV.
Az obi-ugorok és magyarok együttesen alkotják az ugor ágat. Mint láttuk,
belső népnevünk, a magyar előtagja megegyezik a manysi népnévvel, az összeté­
tel -ar, -er utótagja egy 'férfi' jelentésű szó. A mogyer alakból a magyar előreha­
tó, a megyer pedig hátraható hasonulással keletkezett. Külső nevünk — a latinos
formájú Hungarus s a belőle származó egyéb elnevezések — török eredetű szó:
az on-ogur „tíz nyíl', azaz 'tíz törzs' népnév átvétele, s a népvándorlás során ra­
gadt ránk.
 A nyelvek sokfélesége 37

A permi népek. A zürjének és a votjákok tartoznak ide, ez a két nép a 8.

században vált el egymástól. A zürjének (komik) a Komi Köztársaságban
élnek, Magyarországnál négyszer nagyobb területen, 415 900 km2-en, de csak
mintegy egyharmadát alkotják a köztársaság népességének. Fővárosuk Sziktiv­
kar. Számuk félmillió, de csak 300 000 beszéli anyanyelvét. A Felső-Káma vi­
dékén, a Komi-Permják Autonóm Körzetben egy kisebb népcsoportjuk él —
mintegy 150 000 lélek —, a permjákok. A zürjének és a permjákok megértik
egymást. A zűrjén a köztársaságban az orosz mellett államnyelv, a permják
azonban nem az a saját területén.
A komi népnév jelentése 'ember, férfi', azonos a magyar hím szóval.
Embertanilag az északi zürjénekre az északi europid típus jellemző, a déliekre
az obi-ugorokra is jellemző uráli.
Népművészetükben, kultúrájukban oroszos vonások vannak, híresek a zűrjén
fafaragók. Már a 14-15. században felvették a kereszténységet. PERMI ISTVÁN
püspök nevéhez fűződik (14. sz. vége) a zűrjén (ópermi) írásrendszer megalkotá­
sa. A zürjéneken kívül csak a magyaroknak vannak ilyen régi nyelvemlékeik. Az
ópermi írásrendszer azonban nem terjedt el, mert egyházi jellegű maradt.
A zürjén területen jelenleg nagy iparvárosok vannak (Vorkuta, Uhta). Szik­
tivkarban pedagógiai főiskola és 1949 óta akadémiai tagozat működik. 1985-ben
itt rendezték meg a 6. nemzetközi finnugor kongresszust. A pedagógiai főiskolát
1972-ben egyetemi rangra emelték, zürjén nyelv- és irodalom szakos tanárokat is
képeznek. Irodalmuk jelentős, világszerte ismert nyelvtudósuk VASZILIJ LITKIN
(1895-1981), magyarul is publikált, Petőfi és Ady verseit fordította zürjénre.
A votjákok (udmurtok) a Vjatka és a Káma alsó folyásai mentén élnek
42 000 km2-nyi területen az Udmurt Autonóm Köztársaságban. Fővárosuk
Izsevszk, lélekszámuk mintegy 750 000, ebből 525 000 beszéli anyanyelvként a
votjákot. A köztársaságban az államnyelv az orosz, a votják nem az.
A votják nyelv közeli rokonságban van a zürjénnel. A votják embertípus tö­
rök és tatár népekkel való érintkezésre vall. Régóta ismerik a földművelést, orosz
típusú, gerendaházas falvakban laknak. A női népviselet díszes, eredeti. Népköl­
tészeti hagyományuk gazdag. Első szórványemlékeik a 15. századból valók, az
első nyelvtan 1775-ben, az első ábécéskönyv 1847-ben jelent meg. Az 1930-as
években a cirill ábécét vezették be. Fontos szerepe volt MUNKÁCSI BERNÁTnak
a votják nyelv és néprajz kutatásában.
A volgai népek. A cseremiszek és a mordvinok tartoznak ide, a két nyelv kö­
zött nagyok a különbségek, beszélőik nem értik egymást.
38 A magyar nyelv könyve

A cseremiszek (marik) a történelmi hányattatások, menekülések és kitelepí­

tések következtében két csoportot alkotnak, a mezei és a hegyi cseremiszt. Két
egymástól távol eső területen élnek: a mezei cseremiszek többsége a Volga bal
partján, a Mari Köztársaságban él viszonylag kis területen, a hegyi cseremiszek a
Volga jobb partját lakják. Lélekszámuk 670 000, az anyanyelvüket beszélők
száma 540 000. A Mari Köztársaság fővárosa Joskar-Ola.
A nép belső neve mari, jelentése 'ember'.
Embertani alkatuk mongolid beütésről tanúskodik, ez a török-tatár hatás kö­
vetkezménye. A csuvas hatás népművészetükben is megmutatkozik. Ősi népmű­
vészetük főleg a díszes női ruházatban él. Néphagyományuk világa roppant gaz­
dag, híresek lírai dalaik. A népzenekutatók sok feltűnő egyezést mutattak ki a
magyar és a cseremisz népi dallamok között. Az uráli népek zenéjére azonban
nem jellemző az ötfokúság, a cseremisz és a magyar zene ötfokúsága török és
belső-ázsiai kapcsolatokra utal. A cseremisz népzenét jelenleg VIKÁR LÁSZLÓ
kutatja, a szövegek gondozója BERECZKI GÁBOR.
Az első cseremisz nyelvtan 1775-ből való, irodalmi életük, könyvkiadásuk a
múltban is gazdag volt, mind a hegyi, mind a mezei cseremisznek van irodalmi
nyelve. 1995-ben elfogadták a mari nyelvtörvényt, a hegyi és a mezei cseremisz
államnyelvi jogot kapott, az oroszon kívül. Az új alkotmány értelmében a köz­
társaság elnökének mariul is kell tudnia. Joskar-Olában működik az oroszországi
finnugor népek kulturális alapjának igazgatósága. A főváros iskoláiban fokoza­
tosan bevezetik a mari nyelv tanítását.

Az uráli nyelvek családfája (TÓTFALUSI ISTVÁN nyomán)

 A nyelvek sokfélesége 39

A mordvin lélekszám tekintetében a harmadik legnagyobb finnugor nép:

1 500 000, de ez él a legnagyobb széttagoltságban, orosz, baskír és tatár lakosság
között, az anyanyelvi beszélők száma a népesség felét teszi ki. A nyelvvesztés
egyre gyorsuló tempójú, ennek oka az, hogy rendkívül széttagoltságban élnek. A
Mordvin Köztársaságban mindössze kb. 360 000 mordvin él, a lakosságnak
csak 32 %-a mordvin. Lakóhelyeik az Oka és a Belaja folyók közötti területeken
vannak. Egy részüket Szibéria déli részébe telepítették. Egyik fiatal költőjük írta:
„Mordvin földön a tél orosz, | A dal orosz, | Az írás orosz, | Csak a sírás még a
miénk."
Etnikai, embertani és nyelvi tekintetben két csoportra oszlanak: a Moksa fo­
lyó vidéki moksa mordvinokra és a Szura folyó vidéki erza mordvinokra,
mindkettőnek van irodalmi nyelve.
A mordvinok kb. a 10. századtól kezdve földművelők. A 13. század mordvin­
jairól JULIANUS barát is beszámolt. Jó harcosok hírében álltak. Jelenleg elsősor­
ban földműveléssel foglalkoznak. Kulturális életük hasonló a permiekéhez:
egyetemi rangra emelt pedagógiai főiskolájuk van a fővárosban, Szaranszkban,
ugyanitt színház és egy kutatóintézet is működik. Világszerte ismert szobrászuk
SZTYEPAN ERZJA.
Kihalt volgai népek a merja vagy meri és a muroma (az orosz bilinák hősé­
nek, Ilja Muromecnek a nevében is ez a népnév van). A terjuhán és a karatáj
nép elfelejtette eredeti finnugor nyelvét, az előbbiek orosz, az utóbbiak tatár
nyelvűekké váltak.
A balti finnek. A balti finnség a Kr. e. első évezred kezdetén települt be a
Baltikumba, a volgai népekkel való érintkezésének megszűnése a 6-8. századra
tehető. Régebben a balti nyelvek közé sorolták a lappot, de ma már különállónak
tekintik.
A finnek hazája Fennoskandia keleti részén fekszik. A 337 000 km2-nyi terü­
letből mintegy 32 000 km2-nyit tavak borítanak. Finnország lakosainak száma
4 713 000, ebből kb. 300 000 svéd anyanyelvű. Kb. 67 000 finn él Karéliában,
40-40 000 az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában, 300 000 Svédor­
szágban és 10 000 Ausztráliában és Németországban. A köztársaság hivatalos
nyelve finn és a svéd. A finnek saját magukat suomalainen néven nevezik, ami a
Suomi országnév származéka. A finn etimológiai szótár szerint a Suomi név ere­
detileg személynév volt, mely először törzsnévvé, majd népnévvé vált.
A finn nyelv kb. a 11-12. század táján alakult ki. A finnek sokáig, 1819-ig
svéd uralom alatt éltek, majd cári fennhatóság alá tartoztak. 1917 óta függetle­
nek, 1919-ben kiáltották ki a köztársaságot.
40 A magyar nyelv könyve

Az írásbeliség kezdettől fogva latin betűs, az első szöveg 1541-ben jelent

meg. A finn irodalom kezdetét Mikael Agrikola bibliafordítása jelenti 1548-ból.
A nemzeti irodalom fellendülését az ELIAS LÖNNROT által összegyűjtött és ki­
adott eposznak, a Kalevalának a megjelenésétől számítjuk (1835-36, illetőleg
1849). Nobel-díjas írójuk FRANS-EMIL SiLLANPää (1888-1964), Silja című re­
gényéért kapta a díjat 1939-ben. Ma a finnek minden téren nagyszerűen ötvözik
hagyományaikat a modern élet követelményeivel, karakterükkel és bátorságuk­
kal kivívták az egész világ elismerését. Jelenleg arról híresek, hogy a finn iskolá­
sok mindig elsők a nemzetközi olvasásfelméréseken. A finnek igen sokat tudnak
a rokon népekről, nagyon szeretik és jól ismerik Magyarországot, jó néhányan
beszélik is nyelvünket.
A finn írásrendszer kissé különbözik a miénktől. A hosszú magánhangzókat
— a mássalhangzókhoz hasonlóan — betűkettőzéssel jelölik, az ä nyílt e hangot
jelöl, az e pedig miénkhez hasonló zárt ë-t, az y pedig ü; az s hangértéke sz, tu­
lajdonképpen egy s és sz közötti hang, semmiképpen sem z. Nincsen mással­
hangzó-rövidülés, sőt a mássalhangzó előtti mássalhangzó félhosszú. A hangsúly
mindig a szó elején van, mint a magyarban, a hanglejtés ereszkedő. Néhány pél­
dát adunk: Helsinki [hëlszinki], Sillanpää [szillanpee], Hyvää päivää! [hüvee
peivee] 'Jó napot!', Kiitos! [kítosz] 'Köszönöm!', Kyllä [külle] 'Igen', Terve-
tuloa' [tërvëtuloa] 'Isten hozott!', Näkemiin! [nekëmín] 'Viszontlátásra!', Hei,
hei! „Szia!', kirkko [kirrkko] 'templom'.
Az észtek lélekszáma 1 100 000. Az Észt Köztársaságban élnek, az észt a hi­
vatalos nyelv, mintegy félmillió az orosz lakosok száma. Régebben maamees
néven nevezték magukat (maa 'föld' mees 'ember'); az eesti, eestlane,
Eesti(maa) elnevezés a 19. század közepe óta használatos. Az észt nyelv nyelvjá­
rási szempontból északi és déli észtre oszlik, az irodalmi nyelv az északin alapul.
Írásuk latin betűs. Az észt nyelv rendszerében nagyon közel áll a finnhez, hang­
rendszere azonban eléggé különbözik. A 13. század óta vannak szórvány nyelv­
emlékeik, a 16. századtól pedig szövegemlékeik. Népköltészetük igen gazdag, lí­
rai dalaikat egy kannel (a finneknél kantele) nevű húros hangszerrel kísérték.
Epikus énekeik hőse Kalevipoeg, Kalevi fia. A Kalevipoeg nemzeti eposzt F. R.
KREUTZWALD állította össze (1866).
A kisebb balti finn népek. A karéi (karjalai) keleti csoportja a Karéi
Köztársaságban él, Finnországtól keletre, a főváros Petruskoi (orosz nevén Pet­
rozavodszk). A köztársaság hivatalos nyelve az orosz és a finn. A Felső-Volga
mellékén, a Ladoga- és Onyega-tavak vidékén is fellelhetők a karjalai nyelvjá­
rások. A karjalaiak nyugati csoportja Finnországban él, ezt a nyelvet nem is
 A nyelvek sokfélesége 41

szokták a finntől különböző nyelvnek tekinteni, hiszen a mindennapi társalgás­

ban megértik egymást. Karjala az egész finn kultúra szempontjából jelentős, hi­
szen itt gyűjtötték a Kalevalát.
A Finn-öböl partvidékén elterülő Ingermarlandban (Inkeri) — nevét a Néva
mellékfolyójáról, az Inkeréről kapta — vidékén beszélik az izsór (inkeri) nyel­
vet. Számuk 1500 lehet, de csak a fele beszéli anyanyelvét. A vepsze a karjalai
nyelv közeli rokona, beszélőinek száma 12 000 körül lehet. Teljesen szétszóród­
va élnek az orosz lakosság között, a Ladoga-, az Onyega- és a Fehér-tavak között
bezárt háromszögben. Nincs irodalmi nyelvük, csak tudományos feldolgozás ké­
szült a nyelvről. A kihalás szélén álló nép a vót. A hajdani vót falvakban ma
mintegy 20 öreg élhet, vagy már annyi sem. Régebben a Finn-öböl partvidékén
több százan éltek, de a II. világháború idején elpusztultak. A Rigai-öböl mellett
elterülő Livóniában éltek hajdan a lívek. Országuk a középkorban igen erős volt,
sokat hadakozott a német lovagrenddel. Ma Lettországban a Kurland-félsziget
legészakibb fokán találhatók még meg mintegy 12 halászfaluban, lélekszámuk a
300-at sem éri el. Talán van némi remény e kis népek fennmaradására: az utóbbi
években erőre kaptak, és bátorságot gyűjtöttek anyanyelvük és identitástudatuk
ápolására, megőrzésére. A lívnek van irodalmi nyelve, 1995-ben irodalmi nyelvi
konferenciát tartottak.
A lappok. A mintegy 60-80 000 főt számláló kis lapp népesség négy ország­
ban, Norvégiában, Svédországban, Finnországban és az oroszországi Kola-
félszigeten él. Mintegy 35 000 beszéli anyanyelvként a lapp valamelyik nyelvjá­
rását. A lapp nyelv ugyanis nyolc nyelvjárásból tevődik össze, melyek erősen
különböznek egymástól. Éppen ezért egyes tudósok lapp nyelvekről beszélnek.
A nyugati norvég-lappon alapul az irodalmi nyelv és a helyesírás. A lappok em­
bertani szempontból teljesen különböznek a többi finnugor néptől: alacsony ter­
metűek (átlagos magasságuk 155 cm), rövid lábúak, orruk lapos, arccsontjuk
széles. A lapp önálló embertani típus, neve lappid vagy lapponoid. Embertanilag
más eredetű nép, mint a finn, valószínűleg nyelvcsere révén jutott a finnel rokon
nyelvéhez. Eredeti nyelvüket, származásukat nem ismerjük. Valamikor minden
bizonnyal a finn-volgai népességtől északra laktak, lehetséges, hogy a finn-
volgai ősnyelvet sajátították el. Fokozatosan szorultak északra a Skandináv-
félszigetre bevándorló finn törzsek elől. Maga a lapp név svéd eredetű szó, saját
magukat sabme (sámi) néven nevezik, ez a név pedig megegyezik egy régi finn
törzs nevével. A nemzetközi szakirodalomban ma már számi néven említik őket.
Rénszarvastenyésztéssel foglalkoznak, félnomád életmódot folytatnak. Híres
népköltészeti alkotásaik a juoigos-ok, dalok. Első nyelvemlékük egy 1619-ben
42 A magyar nyelv könyve

nyomtatott istentiszteleti segédkönyv. Himnuszuk van 1934-ből, nemzeti öntuda­

tuk az utóbbi években megerősödött. Számunkra azért is fontosak a lappok, mert
SAJNOVICS JÁNOS 1770-ben írt Demonstratio c. művében a magyar és a lapp
nyelvet hasonlította össze — mind hangtani, mind grammatikai szempontbál —,
megteremtvén a finnugor összehasonlító nyelvtudományt. Később LAKÓ
GYÖRGY (1908-1996) járult hozzá a lapp nyelv leírásához.
Az uráli nyelvek másik nagy ága, a szamojéd ág. A szamojédok Szibériában
élnek óriási területeken szétszórva. A szamojéd elnevezés a nyelvészek körében
keletkezett, a szamojédok nem használják. A szamojédok ősei a Kr. e. 4. évezred
előtt váltak ki az uráli közösségből.
Északi csoportjukhoz három nép tartozik: a nyenyec vagy jurák-szamojéd
(számuk kb. 33 000, ebből 27 000 beszéli anyanyelvét), az enyec vagy jenyiszeji
szamojéd (400-an vallják magukat enyecnek, de csak száznak az anyanyelve) és
a nganaszan vagy tavgi szamojéd (számuk ezer lehet, de csak a fele beszéli
anyanyelvét). A déli csoporthoz tartozik a szölkup (számuk 4500, de 1500 be­
széli anyanyelvét) és a kihalt szajáni szamojéd nyelvcsoport. Ez utóbbihoz tar­
tozott a kamassz nyelv, beszélőik közül a hatvanas években találtak még két
asszonyt, egyikük 1975-ben meghalt, másikuk, K. Z. Plotnyikova asszony, 1989-
ben halt meg. Ezek a szamojéd népek eltörökösödtek vagy eloroszosodtak. Ez a
folyamat fenyegeti a többi szamojéd nyelvet is.
A szamojéd név külső elnevezésük ezeknek a népeknek, azonos a lapp sabme
névvel (semmi köze az orosz caM+ecmb:ed 'önmagát evő' gúnynévhez, ez nép­
etimológia). A nyenyec, enyec, nganaszan szó 'férfi, ember' jelentésű, a szölkup
összetett szó, jelentése 'erdei férfi'. A szamojédok embertani szempontból ha­
sonlítanak az osztjákokhoz. Főleg rénszarvastenyésztéssel foglalkoznak.
Az uráli nyelvközösség az i. e. 4. évezred táján bomlott fel. Az uráli népek és
nyelvek szétválása a következőképpen rekonstruálható:
 A nyelvek sokfélesége 43

uráli alapnyelv, Kr. e. 4. évezred előtt

finnugor alapnyelv köz-szamojéd alapnyelv

(kb. Kr. e. 3. ezred végéig) (kb. időszámításunk kezdetéig)

ugor alapnyelv északi szamojéd déli szamojéd

ősmagyar ős-obiugor nyenyec szölkup

enyec f szajáni nyelvek
nganaszan
magyar vogul osztják

finn-permi alapnyelv
(Kr. e. 2. évezred közepéig)

permi alapnyelv finn-volgai alapnyelv

(Kr. u. 8. századig) (Kr. e. 1. évezred közepéig)

zürjén votják volgai nyelvek közfinn alapnyelv

(kb. időszámításunk kezdetéig) (Kr. u. 1. századig)
finn
mordvin cseremisz
mordvin cseremisz karjalai
inkeri
lapp vepsze
vót
észt
lív
HAJDÚ-DOMONKOS, 1978 nyomán
44 A magyar nyelv könyve

A nyelvek eredetét, rokonsági viszonyait a történeti összehasonlító nyelvtu­

domány kutatja, a népek származását pedig az őstörténet. Ez utóbbinak segédtu­
dományai a nyelvtudomány, a néprajz, a régészet és az antropológia. Az őshaza
hollétének valószínűsítése mindegyik diszciplínának izgalmas feladata.
Az uráli népek hajdani lakóhelyét a nyelvészeti paleontológia — más néven
életföldrajz — segítségével állapítják meg. Ez a tudományág a paleo-biogeográ­
fia nyelvészeti alkalmazása. Abból indul ki, hogy bizonyos növények és állatok
elterjedésének a területe meghatározható. Össze kell tehát gyűjteni azokat a nö­
vény- és állatneveket, melyeket ismerhetett az uráli (finnugor) alapnyelv, majd
régi földrajzi elterjedésüket figyelembe véve felvázolhatjuk az őshaza határait.
Ilyen közös szavak a méh és a méz, valamint a lucfenyő és a cirbolyafenyő neve
(ennek a két fenyőfélének a szava a magyarból kiveszett, de a többi rokon
nyelvben megvannak); továbbá idetartozik még a sün (sül) és rokon nyelvi meg­
felelői. Az uráli (finnugor) népesség tehát olyan területeken élt, ahol ismerték a
méhet, a mézet, a sünt, a lucfenyőt és a cirbolyafenyőt. A méh a legújabb időkig
ismeretlen volt az Urálon túli ázsiai részen, s a sün sem él az Urálon túl. Ezen és
egyéb adatok alapján úgy vélik, hogy az őshaza Északkelet-Európában, a Közép-
Volga és az Urál közötti tájon feküdt. A tudósok többsége ezt, az ún. klasszikus
őshazaelméletet fogadja el. Többen — főleg régészek, köztük LÁSZLÓ GYULA is
— nagyobb, egészen a Baltikumig húzódó területre helyezik az őshazát, sőt hoz­
zácsatolják a mai Közép-Lengyelország területeit is. Ezzel szemben HAJDÚ
PÉTER a lucfenyő, a cirbolyafenyő, a jegenyefenyő, a vörösfenyő és a szil elter­
jedési határát vizsgálva, a Közép-Urálba és attól északra, Nyugat-Szibériába, az
Ob alsó és középső folyásához helyezi az őshazát. A finn nyelvtudós, ERKKI
ITKONEN az Urál hegység vidékétől a Baltikumig helyezi el az őshazát, ezt ne­
vezik a „nagy őshaza" elméletnek.
A nyelvtudomány bizonyítékai alapján az is megállapítható, hogy az uráli, il­
letőleg a finnugor nyelvcsalád más nyelvcsaládokkal is kapcsolatban volt, ebben
az esetben azonban nem ősi nyelvrokonságról — bár némelyek ezt is felteszik —
, hanem areális, azaz területi kapcsolatokról van szó. A magyar mos, név, víz,
vez(et), vi(sz), ín, ház, te(sz) szavak alapnyelvi rekonstrukciói indoeurópai re­
konstruált alakokkal egyeztethetők, ez azt jelenti, hogy jövevényszavak volná­
nak. Korai indoiráni érintkezésre utalnak az indoiráni nyelvekből átkerült jöve­
vényszavak az alapnyelvben; ilyenek a szarv, száz, árva, hét, méh, méz. Az uráli
és az altaji nyelvek között is vannak egyezések, ezek kiterjednek mind a szó­
készlet, mind a mondatszerkesztés területére.
 A nyelvek sokfélesége 45

A 20. században felmerült a paleo-szibériai nyelvek csoportjába tartozó juka­

gir és az uráli nyelvek kapcsolata. Valóban feltűnően sok az egyező szavak,
névmások, ragok és mondatszerkezeti sajátosságok száma, de ezek az egyezések
nem rendszerezhetők úgy, mint a bizonyított nyelvrokonság esetében. Az ezek­
ben a nyelvekben kimutatható kétségtelen egyezéseket egy ősi Sprachbund,
nyelvszövetség meglétével, vagyis az areális nyelvészet módszereivel lehet talán
megmagyarázni.
Hosszasan sorolhatnánk azokat a nyelveket, melyekkel a magyart már roko­
nítani akarták. Ezek a történeti-összehasonlító nyelvtudomány eszközeit nem is­
merő, ún. délibábos elméletek általában olyan nyelveket szemelnek ki a rokoní­
tásra, melyeknek hovatartozása bizonytalan, vagy amelyek társtalanok. Előszere­
tettel hozzák kapcsolatba a magyart a japánnal, a koreaival, a baszkkal, s minde­
nek fölött a sumerral. Ezek a törekvések nem veszik tekintetbe az időbeli és a
térbeli távolságokat, és a szavak véletlenszerű összecsengése alapján vonják le
következtetéseiket. Pedig a nyelvrokonság bizonyításának megvannak a szinte
matematikai pontosságú módszerei.
A nyelvrokonság bizonyítékai: a) a hangalakbeli szabályos eltérések, azaz
a hangtörvények; b) az egyeztetett szavak jelentésének megfelelése, illetőleg
az eltéréseknek a jelentésváltozások törvényszerűségeivel való magyarázata; c) a
nyelvszerkezetbeli egyezések; d) az alapszókészlet szóanyagának az egyezése;
e) esetleg — ahol lehetséges — a nyelvek rokonságának történeti bizonyítása.
a) A hangtörvények. A sokféle nyelv viszonylag kevés számú hangból épül
föl. Így elképzelhetők véletlen egybeesések, például fiú szavunk összecseng a
román fiuval, egy patagóniai nyelvben az or szó éppúgy orrot jelent, mint a ma­
gyarban. Nem rokoníthatók pl. a dajkanyelvi szavak — mama, papa, dada stb.
—, ezek ugyanis a nyelvek nagy részében azonosak a kisgyermek beszédfejlődé­
sének kezdeti azonossága miatt, vagyis az ajakhangok korai megjelenése miatt.
A hangutánzó szavak is — a jelölő és a jelölt szükségszerű viszonya alapján —
azonosak lehetnek a különféle nyelvekben, tehát ezeket is ki kell zárni a rokoní­
tásból.
A nyelvtudomány a hangalakbeli szabályos különbségek, vagyis a hangtör­
vények alapján rokonítja a szavakat. Ezeket a szabályos eltéréseket először az
indoeurópai nyelvekben vették észre; rájöttek arra, hogy bizonyos helyzetben —
pl. szó elején, közepén — lévő hangok a különféle nyelvekben különféleképpen
változtak meg. Pl. a latin szóbelseji -ct- (kiejtése: kt) hangkapcsolatból az olasz­
ban -tt-, a franciában -it ( a t-t azonban nem ejtik, tehát hanghiány), a románban
-pt-, a spanyolban -ch- (kiejtése: cs) fejlődött. Ez a szabályos eltérés a szavak
46 A magyar nyelv könyve

egész csoportjára jellemző, azonos hangtani helyzetben, azaz a szó belsejében

megismétlődik:
latin francia olasz román spanyol
octo huit otto opt ocho 'nyolc'
nocte nuit notte noapte noche 'éjszaka'
lacte lait latte lapte leche 'tej'
factum fait fatto fapt hecho 'tény, dolog'
Efféle hangtörvény alapján történik a szatem- és a kentum-nyelveknek már
tárgyalt megkülönböztetése. A törökségi nyelveket aszerint osztják két csoportra,
hogy az őstörök *j az egyik csoportban, mégpedig az oszmán törökben
megőrződött ( ez a j-török ág), a másik csoportban s, illetőleg sz hanggá változott
(ezek a csuvasos vagy sz-török nyelvek). Pl. őstörök *jel 'szél' > oszmán jäl,
csuvas sil (kiejtése: szil). A magyar szél csuvasos jellegű jövevényszó.
A hangtörvények rendszerhálózata megvan az uráli (finnugor) nyelvekben is.
(Az egyszerűség kedvéért csak magyar, obi-ugor és finn példákat idézünk.) A
finnugor szókezdő *p- a magyarban f-re változott, a többi rokon nyelvben
általában megmaradt p-nek: fon ~ osztj.É. pon-, fi. puno-; fej, fő ~ vog. KL.
pänk, fi. pää; ilyen még fészek, fagy, falu, fazék, fenyő stb. szavunk. A finnugor
szókezdő *k- a nyugati nyelvekben általában megmaradt k-nak, de mély
magánhangzók előtt egyes obi-ugor nyelvjárásokban %-vá., a magyarban pedig —
ősmagyar %-n keresztül — h-vá változott: kéz ~ osztj. D. két, fi. käte-; kő, köve- ~
osztj. D. kew, fi. kive-; de hal — osztj. É. xul, fi. kala; három - osztj. É. jölem,
fi. kolme; ilyenek még had, (meg)hal, halad, ház, holló, hosszú, húsz szavaink
megfelelői.
A szókezdő *?-, *m-, *n- változatlanul megmaradt az egyes nyelvekben: tél ~
vog. täl, fi. talve-; mén (men-) 'megy' ~ osztj. Vahi, vog. men-, fi. mene-; név,
neve- ~ osztj. ném, fi. nime-.
A szókezdő *s- (sz-) és s- a magyarban eltűnt: epe ~ fi. sappe, az *s'- (a
palatalizált, jésített sz hang) viszont megmaradt: száz ~ osztj. Vahi sát, fi. sata.
A szó belseji *-t- a magyarban -z- lett: ház ~ osztj. Vahi kát, fi. kota; víz ~
vog. É. wit, fi. vete-. Az *-nt- hangkapcsolat megfelelője a magyarban —
denazalizációs zöngésüléssel d-: had ~ osztj. D. jánta, fi. -kunta; lúd ~ vog.
lúnt, fi. lintu (< * luntu). Az *-mp- megfelelője -b-; eb ~ osztj. Vahi ämp (csak
az obi-ugor nyelvekben van meg ez a szó); a magyar -b ~ -bb középfokjel is
-mp-re megy vissza.
 A nyelvek sokfélesége 47

A fenti példákból láthatjuk, hogy egy alapnyelvi hang vagy megváltozik,

vagy megmarad, vagy eltűnik a rokon nyelvekben; képletben kifejezve:
^___- Y
X X
^ ^ 0
Nagyon sok példát idézhetnénk még, hiszen az uráli (finnugor) összehasonlí­
tó nyelvészet mintegy 900-1000 magyar szót rokonit, továbbá nagyon sok olyan
egyeztethető szó van a többi rokon nyelvben, melyeknek nincsen meg vagy ki­
veszhetett a magyar megfelelőjük.
A hangváltozások okát nehéz felderíteni. A rekonstrukció bonyolult feladat,
következtetések egész rendszerén alapul. Vannak olyan általános fonetikai tör­
vényszerűségek, melyek segítik ezt a műveletet; pl. a k hangból lehet h, de for­
dítva nem lehetséges stb. Az összehasonlító nyelvtudomány művelőjének jól kell
ismernie azokat a nyelveket, melyeket összevet. Az egyes nyelvek történetét is
tanulmányoznia kell, mert az összevetésben perdöntő szerepük van a régies ala­
koknak. Pl. lélek szavunkban a szóvégi -k képző, az eredeti alakot a régi Lél
személynév őrzi (Lele, Lelu), a rokon nyelvi adatok is képzőtlenek: vog. Tavdai
leli, osztj. Vahi lil, észt leil stb. Sokszor a nyelvjárások őriznek meg egy-egy ar­
chaikus formát, ezért jól kell ismerni a nyelvjárási adatokat is; pl. a fi. munia 'to­
jás' megfelelője a nyelvjárási mony 'tojás' jelentésű szó. Ha valaki ezekkel a té­
nyekkel tisztában van, csak megmosolyoghatja a sumer és egyéb rokonságról
terjesztett tévtanokat.
b) A hangtörvények segítségével összevetett szavak jelentésének is meg kell
egyeznie. Ha eltérés észlelhető, azt a jelentésváltozások törvényeinek felhaszná­
lásával meg kell magyarázni. Pl. a lúd finn megfelelőjének, a lintunak a jelentése
'madár'; a magyar szó is általánosabb fogalmat jelölhetett, s nyelvünkben jelen­
tésszűkülés történt. A had finn megfelelője, a -kunta, képző: gyakran országré­
szek nevében szerepel, de gyűjtőnévképző is. Ez a jelentés a szó eredeti 'nép­
csoport' jelentéséből fejlődött ki (tudjuk, hogy a magyarban is a testes képzők,
ragok és a névutók többnyire önálló szavakból keletkeztek).
c) A nyelvszerkezeti egyezések is fontos bizonyítékok a nyelvrokonság el­
döntésében. A magyar és a rokon nyelvek igei személyragjai és névszói sze­
mélyjelei hangsúlyukat vesztett személyes névmásokból agglutinálódtak, pl. ad
+ én > adom, anya + én > anyám (finnül äidi + ni). A finnugor nyelvek jellemző
szerkezeti sajátossága a birtokos személyjelezés, az indoeurópai nyelvek ezzel
48 A m a g y a r nyelv k ö n y v e

szemben birtokos névmásokat használnak, pl. házam, de az angolban my house.

Több finnugor nyelvben megvan a határozott (tárgyas) igeragozás.
Ősi helyhatározóragjaink finnugor eredetűek: a hol? kérdésre felelő -n, -t, a
hová? kérdésre felelő -á/-é, a honnan? kérdésre felelő -l.
A magyar határozórendszerre jellemző irányhármasság is megvan a rokon
nyelvekben:

hol? honnan? hová?

magyar: házban házból házba

finn: talossa talosta taloon

magyar: hídon hídról hídra

finn: sillalla sillalta sillalle

Az irányhármasság olyan nagy rendező elv, mely nemcsak ragrendszerünket,
hanem a határozószó-rendszert és a névutórendszert is átfogja, pl. ott — onnan
— oda; alatt — alól — alá.
A finnugor nyelvek mondatszerkesztésére jellemző a névszói (nominális) ál­
lítmány, továbbá az, hogy a jelző a jelzett szó előtt áll, és nem veszi fel a jelzett
szó ragjait; a számnévi jelző után egyes számban van a jelzett szó.
d) A magyar nyelv alapszókészlete egyeztethető rokon nyelvi szavakkal.
Azonosak a testrészekre, a rokonságnevekre, sok állat- és növénynévre, a telepü­
lésre, a lakóházra, az öltözködésre, a táplálkozásra, a halászatra és vadászatra, a
természeti jelenségekre, a legfontosabb cselekvésekre és tulajdonságokra vonat­
kozó szavak; továbbá azonosak a névmások és a tő-, valamint sorszámnevek. Az
egyeztetett szavakat „A magyar szókészlet finnugor elemei" c. etimológiai szótár
tartalmazza (I—III.1967—1978. főszerkesztő: LAKÓ G Y Ö R G Y ) , de megtalálhatók a
finnugor eredetű szavak „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára" c. mű­
ben is (I—III. 1967-1976. főszerkesztő: BENKŐ LORÁND). Egy harmadik etimo­
lógiai szótár, „Az uráli nyelvek etimológiai szótára" (Uralisches Etymologisches
Wörterbuch I—II., Bp., 1986-1988) az olyan egyeztetett szavakat is tartalmazza,
melyeknek nincsen magyar megfelelőjük. A szótár főszerkesztője RÉDEI
KÁROLY.
e) A finnugor nyelvek összetartozásának bizonyítására nincsenek történeti bi­
zonyítékaink, mert e nyelvek szétválása igen régen megtörtént.
 A nyelv változékonysága és állandósága 49

A nyelv változékonysága és állandósága

A nyelv egy adott korszakban viszonylag változatlan, állandó; a jelenben annak
is kell lennie, mert csak így töltheti be szerepét kommunikációban. Ugyanakkor
a nyelv szakadatlanul változik, csak ezeket a változásokat akkor vesszük már
észre, amikor fölhalmozódnak, nyilvánvalókká válnak. Sokszor észlelünk bizo­
nyos változásokat, de nem tudjuk eldönteni: vajon csak valamiféle eltérést, szo­
katlan dolgot, esetleg hibát észlelünk, vagy pedig az észlelt jelenség valóban ál­
landósulni fog a jövőben. Úgy tűnik, hogy az n után jelentkező dz a z helyett —
[péndz], [bendzin] — tartós hangváltozás lesz; ezzel szemben azt reméljük, hogy
a réshangok sziszegő-susogó kiejtése vagy az időtartam feltűnő rövidítése nem
lesz maradandó hangváltozás.
A legfeltűnőbb a jelentések megváltozása, nagyon lassú folyamat a hangok
átalakulása, még lassúbb a nyelvtani rendszer átrendeződése. A nyelvi változá­
sok kapcsolatban lehetnek a gondolkodás fejlődésével, a társadalom fejlődésé­
vel, de a legtöbb esetben teljesen függetlenek, sajátos törvények szerint mennek
végbe.
1. Az elvonatkoztató képesség fejlődése feltétlenül tükröződik a nyelvben.
Pl. az egyes számmal szemben álló többes szám kialakulása viszonylag késői
absztrakció eredménye lehet, a konkrét gondolkodás szintjén előbb kettős szám,
hármas szám jöhetett létre. Egyes nyelvekben még ma is megvan a kettős szám,
a duális. Rokon nyelveink közül létezik a vogulban, az osztjákban, a lappban és
a szamojédban. Meglehetett a magyarban is, némelyek véleménye szerint régi
monnó 'mindkettő' jelentésű szavunk őrzi az emlékét. A szlovénban ma is meg­
van a duális: pótnik 'utas', pótnika 'két utas', duálisban, pótniki 'utasok', többes
számban. Az időkategóriák is a gondolkodás differenciálódásával jöttek létre,
így a jövő idő kialakulása is késői absztrakció eredménye. Az osztják nyelv csak
jelen és múlt időt ismer, jövő időt nem. A magyarban mind az ősi, mind a ké­
sőbbi keletkezésű, testesebb határozóragok eleinte csak a konkrét helyviszonyt
jelölték, bonyolult határozórendszerünk a gondolkodás árnyalttá és elvonttá vá­
lásával párhuzamosan finomodott. Pl. a -ban/-ben rag eleinte csak konkrét helyet
jelölhetett (házban), s később kapcsolódhatott hozzá az okhatározói (szeme is
megfájdul az erős nézésben) vagy az elvont állandó határozói (vonzathatározói)
jelentés (hisz valamiben).
2. A nyelv fejlődik a társadalom fejlődésével párhuzamosan is. Elsősorban a
szókészlet reagál érzékenyen a társadalmi-gazdasági változásokra (vö. a szókész-
50 A magyar nyelv könyve

letről szóló fejezettel). A nyelv és a társadalom kapcsolatát a szociolingvisztika

vizsgálja.
A nyelv a tudat terméke, kapcsolata a társadalommal vitathatatlan, sőt azt is
mondhatjuk, hogy a nyelv az emberi kultúra foglalata; ugyanakkor öntörvényű
is: igen sok nyelvi változás független a társadalomtól. A nyelv társadalmi beso­
rolása az 1950-es évek legelején vita tárgyát képezte a marxista ideológián belül.
Egy MARR nevű szovjet nyelvész az alap-felépítmény struktúrában gondolkodva
mint tudati jelenséget a nyelvet a felépítményhez sorolta, s a felépítménynek az
alapot követő változásával párhuzamosan kimondta a nyelvnek is a teljes meg­
változását, ezzel veszélybe sodorván a történeti nyelvészetet. Szerencsére a
marrizmusnak nevezett irányzat — mely a Szovjetunióban egy időre megbénítot­
ta a történeti nyelvészetet — nálunk nem okozott sok kárt, s ma mint kuriózumot
emlegetjük (HAVAS, 2003).
3. Változik a nyelvnek a hangrendszere és nyelvtani rendszere, s ezeknek a
változásoknak nehéz megtalálni az okát: öntörvényűek.
A Tihanyi apátság alapítólevelében (1055) olvasható a legrégibb fennmaradt
mondatrészlet: Fehérüváru reá meney %odu utu reá, eredeti írással: feheruuaru
rea meneh hodu utu rea. A mondatrészlet mai nyelvünkön így hangzana: a Fe­
hérvárra menő hadútra. Ez az egyetlen töredék is sokat elárul az ómagyar kori
hangrendszerről és nyelvtani rendszerről, valamint az azóta bekövetkezett válto­
zásokról.
Az ómagyar kor elején megvolt még a szavak végén az eredeti tővégi magán­
hangzó, melynek lekopása akkor már megindulhatott. Ha összehasonlítjuk hal,
vér, lúd stb. szavainkat finn megfelelőikkel, azt vesszük észre, hogy a finn sza­
vak végén van egy magánhangzó: kala, veri (vere-), lintu. Ha a magyar szavak­
hoz egy ősi toldalék, pl. -t tárgyrag, -k többesjel vagy s képző járul, megfigyel­
hetjük bennük ezt az eredeti tővégi magánhangzót: hala-t, luda-k, vére-s vagy
vere-s. Testes, újabb keletkezésű toldalékok előtt már nincsenek ott, mert amikor
ezek a toldalékok kialakultak, akkorra már a tővéghangzók lekoptak: halban,
lúdhoz, vérség(i). A tihanyi apátság alapítólevele még őrzi ezeket a hangokat:
nogu (olv.: nogyu > nagy), hodu (olv.: xodu > had), feheru (olv.: feherü > fehér),
varu (olv.: váru > vár). A tővégi magánhangzók lekopása a honfoglalás táján
mehetett végbe; a Tihanyi apátság alapítólevelében 33 esetben feltüntetik a tővé­
gi magánhangzót, 55 esetben már nem, sőt ingadozásokat is tapasztalhatunk: az
útnak előfordul ut és utu írásmódja egyaránt. Ez a hangváltozás kb. a 13. sz. vé­
géig tarthatott.
 A nyelv változékonysága és állandósága 51

Az egész magánhangzórendszert érintette a nyíltabbá válási tendencia; a

legtöbb rövid magánhangzó egy fokkal nyíltabb, azaz alacsonyabb nyelvállású
lett, így pl. a hodu o-ja a-vá nyitódott, hasonlóképpen: dumb > domb, uruszág >
ország, ürdüng > ördög, szobod > szabad, kendir > kender. A nyíltabbá válási
tendencia kb. a 14. sz. közepéig hatott, ennek következtében hangzósabb lett
nyelvünk, s megváltozott az egyes magánhangzók megterheltségi aránya is.
Mennyiségi változások is érték a magánhangzókat. Ilyen volt a nyúlás, mely
lényegesen megváltoztatta tőrendszerünket. A nyúlás egyes esetei a tővégi ma­
gánhangzó lekopásával kapcsolatosak, a tővégi magánhangzó eltűnésével csök­
kent ugyanis a szó időtartama, ezt pótolta a tőbeli magánhangzó megnyúlása.
Ezért nevezik ezt a hangváltozást pótlónyújtásnak. Pl. a vizes, vizek, vizet szó­
alakokban a rövid i eredeti, a tővégi magánhangzó lekopása után nyúlt meg a tő­
beli magánhangzó időtartama: víz, a fiatalabb toldalékok pedig ehhez a másodla­
gos alakhoz járultak: vízben. Tehát a mai víz ~ vizes tőváltakozásnak, illetőleg
helyesírási problémának nyelvtörténeti oka van.
A nyúlás ellenkezője, a rövidülés jelentős hangváltozás. Az ómagyarban álta­
lános tendencia a tővégi á, é, í megrövidülése: fá >fá >fa, alma > almá > alma,
feketé > fekete > fekete. A hosszú magánhangzót a toldalékos szóalakok őrzik:
fát, feketét. Az á, é megrövidülése későn, a 13. sz.-ban történhetett, a testes ra­
gok ugyanis még a hosszú magánhangzós tőhöz járulnak: fával, feketére. Az í> i
rövidülése régebbi: ví > viadal. A szóvégi ó, ő nem vett részt a rövidülésben, az
ú, ú rövidülésére azonban van néhány példa (kapu, hamu). Az í, ú, ű-nek a Du­
nántúlon bekövetkezett rövidülése az ómagyar kori rövidüléstől független, ké­
sőbbi, a 16. sz.-ban megindult jelenség.
A mennyiségi változások között különleges helyet foglal el a kétnyíltszó­
tagos tendencia, az ún. HORGER-törvény. Ha egy legalább három szótagos szó­
ban két nyílt szótag követi egymást, akkor a második nyílt szótag magánhangzó­
ja kiesik, az első szótagban pedig pótlónyújtás történhet, pl. szláv maiina > mál­
na, palica > pálca; de uruszág > ország, bokorot > bokrot (tehát a bokor ~ bok­
rot mai tőváltakozás a kétnyíltszótagos tendencia eredménye).
A kettőshangzók vagy diftongusok igen nagy szerepet játszottak az ősma­
gyar korban, változásaik nagymértékben hozzájárultak a szóvégek és a különféle
tőtípusok kialakulásához. Pl. a követ szóalakban (tárgyeset) az eredeti v-s tő őr­
ződött meg, vö. finn kivi, kive-. Alanyesetben azonban a v magánhangzóvá vált, s
diftongust alkotott az előtte lévő magánhangzóval: kiü , majd az iü diftongus a
következőképpen fejlődött: keü > köü > kő. Két hangváltozási jelenség figyelhető
meg ezen szóban: a vokalizáció vagy magánhangzóvá válás és a monoftongizá-
52 A magyar nyelv könyve

ció. A Tihanyi alapítólevél meney szava az igenévnek igen régi alakját őrzi. A
melléknévi igenév képzője ugyanis egyrészt g volt, mely y réshanggá vált, majd
ez a réshang vokalizálódott, diftongust alkotott (az előtte levő magánhangzóval),
a diftongus monoftongizálódott, s kialakult a mai menő alak.
Láthatjuk, hogy a mássalhangzórendszer is jelentősen különbözött a maitól,
voltak pl. olyan mássalhangzók, melyek azóta eltűntek a fonémarendszerből (va­
riánsként hallhatók ma is). Ilyen a veláris zöngétlen spiráns %, melyet nyelvem­
lékeink gyakran ch-val jelölnek: chod, chomuu (had, hamu). A x fokozatosan h-
vá alakult, kb. a 14. századtól kezdve. Zöngés párja volt a y, melyet a meney ige­
név őriz. Nem volt az ómagyarban v hang, illetőleg bilabiális spiráns volt helyet­
te: p\ mely a 14. sz. táján alakulhatott v-vé (ez az oka annak, hogy a v különlege­
sen viselkedik a zöngésség szerinti részleges hasonulásban). Az ősmagyarban
kialakult egy j-s színezettel ejtett dzs hang, de ebből gy lett, nem dzs. Ez hangoz­
hatott a magyar szóban, a benne lévő gy<dzs ugyanis nycs hangkapcsolatra
megy vissza, mely megvan a manysi népnévben (hasonló az agyar etimológiája).
Nemcsak a h, a v és a gy hiányzott az ómagyarkori fonémaállományból, ha­
nem a c, zs, dz, dzs is, és vitatható a ty megléte.
A c hiányát többek között onnan tudjuk, hogy a korai jövevényszavakban a c-
t más hanggal helyettesítettük, képzésmódban közeli hangokkal, pl. t-vel (szláv
nemici 'néma' > német) vagy cs-vel (szláv cesari > császár). A c ma is jórészt
idegen eredetű szavakban (cél, cigány, citrom) vagy hangutánzó-hangfestő sza­
vakban (cincog, ciripel, cuppog) szerepel. A zs szintén jövevényszavakban (zsír,
rozsda, uzsonna) és hangutánzó-hangfestő szavakban (zsong, zsivaj, pezseg) ho­
nosodott meg. A dz a z-ből lett, pl. mazzag > madzag, a dzs pedig az oszmán tö­
rök jövevényszavakban került be nyelvünkbe: handzsár, dzsida, findzsa. A ty va­
lószínűleg összeolvadásból keletkezett (látja), továbbá rt hangkapcsolatban
palatalizációval, pl. latin charta > hártya.
A mássalhangzókat valóban sokféle változás érte. A mohácsi vész után, tehát
az ómagyar korszak lezárulása után nyelvünkben egyetlen olyan mássalhangzó
maradt, mely a mai köznyelvből hiányzik, az ly. Az ly-ból a 14. sz.-tól kezdve
lassú terjedéssel a keleti területeken j lett, mely az irodalmi nyelvi kiejtésben
csak a 19. sz.-ban szilárdult meg. A ly-ból a 14. sz.-tól kezdve a Dunántúlon l
lett, ez a hangváltozás azonban nyelvjárási szinten maradt.
Nyelvünknek a finnugor alapnyelvből örökölt tulajdonsága, hogy szó elején
nem tűri meg a mássalhangzó-torlódást, ilyesmit csak hangutánzó szavakban
(brekeg, prücsök) és újabb jövevényszavakban hallunk (krém, trehány, spontán,
stréber). Nyelvünk ma már kevésbé ellenálló a mássalhangzó-torlódásokkal
 A nyelv változékonysága és állandósága 53

szemben, régen azonban feloldotta őket, mégpedig többféle módon: vagy ejtés­
könnyítő magánhangzóval (szláv dvor > udvar, latin schola > oskola ~ iskola),
vagy ún. bontóhang beiktatásával (szláv brazda > barázda, német prez > perec),
vagy a második mássalhangzó kivetésével (szláv szvent >szent, német schwager
> sógor).
A Tihanyi alapítólevél mondattöredékéből a nyelvtani rendszer leglényege­
sebb változása is kiolvasható, vagyis az agglutináció folyamata. Testes ragjaink
névutókból (s ezek önálló szavakból) keletkeztek, így pl. a -ra rag az ómagyar
kor elején még névutó fokon volt: utu rea, azaz útra. A ragok viszonylagos önál­
lóságát az illeszkedés nélküli formák árulják el. A Halotti Beszédben a világba
szóalak még így olvasható: világbele, a paradicsomban pedig: paradisumben.
A Tihanyi alapítólevél mondattöredékében nincsen névelő, ma így monda­
nánk: a Fehérvárra menő hadútra. A névelő valóban fiatal szófaj a magyarban,
kialakulása az ómagyar kor első szakaszára tehető. Hasonlóképpen ekkor alakult
ki sok határozószó, módosítószó és kötőszó, valamint — a négy ősi igekötő (ki,
be, fel, le) kivételével — a bonyolult igekötőrendszer.
A kötőszók kialakulása szoros kapcsolatban van a mellékmondatos mondat­
szerkesztés terjedésével és a tömör, igeneves szerkesztés visszaszorulásával. Az
ómagyar kori szövegekre jellemző az igeneves szerkesztésmód kedvelése —
mely nemcsak a latin hatása, hanem rokon nyelvi örökség is —, sőt olyan igene­
vek is ismeretesek voltak, melyek azóta kipusztultak. Ilyen az -atta/-ette képzős
határozói igenév, melyet személyjelekkel is elláttak, pl. Bécsi Kódex (Judit
Könyve): mé2t p Angola mégp2izpt engemet innét élménéttém es ot lakattam es
onnat idé fo2dolattam. Vagyis: mert ő angyala mégőrizött engemet innét elmé­
nettem és ott lakattam és onnat ide fordolattam (tkp. amikor elmentem, amikor
ott laktam és amikor visszatértem); szintén régies igeneves szerkesztéssel ekképp
is mondhatnánk: elmentemben, ott laktomban, visszatértemben vagy visszafor­
dultomban). Egy archaikus, a rokon nyelvekben gyakori, de a magyarban kipusz­
tult igeneves szerkezet a nap lévő 'naphoz hasonló' és a hó lévő 'hóhoz hason­
ló', tkp. a nappal azonos, a hóval azonos, azaz metaforikus gondolkodást tükröző
szerkezet, kifejtett metafora. A Czeh Kódex (1513) Szent Bernát Himnuszában
maradt fenn. Ez a vers egy latin himnusz szabad átköltése, nem lehetetlen, hogy
ezekben a sorokban egy régi siratóének töredéke lappang (az idézet szépen pél­
dázza az ómagyar nyelv erősen ö-ző jellegét is):
54 A magyar nyelv könyve

Eredeti írással: Mai írásjegyekkel:

Meg fekethwlth nap leew zynőd,
el thawozoth ekőffegőd,
wyraag dyződ waltoztataak
zeep orcadath faar be fogtha.
Myndőn wylagnak wylagoffaga,
angyeloknak kywanfaga,
el waltozoth te zepfegőd
meg feketwlth ho leewő teftőd.
Zeep orcadon halaal yelőnth:
Megfeketült nap lévő színöd,
eltávozott ékösségöd,
virág díszöd változtatók,
szép orcádat sár befogta.
Mindön világnak világossága,
angyéloknak kívánsága,
elváltozott te szépségöd,
megfeketült hó lévő testöd.
Szép orcádon halál jelönt.

A nyelv belső sokrétűsége és egységessége

A mindenkori nyelvállapot nem egységes, a nyelvben több változat él egymás
mellett. A nyelvváltozatok összességét nemzeti nyelvnek nevezzük.
A nyelvváltozatokat több szempontból osztályozhatjuk. A standardizáltság
(szabályozottság) szempontjából a nyelvváltozatoknak három csoportjuk van: 1.
a köznyelv és az irodalmi nyelv, 2. a területi változatok, ezek a nyelvjárások, 3. a
társadalmi változatok, ezek a szaknyelvek és a csoportnyelvek. A köznyelvet
standardnak vagy sztenderdnek, a területi változatot dialektusnak, a társadalmi
változatot szociolektusnak nevezzük.
A köznyelv tulajdonképpen a közös nyelv, a nyelvközösség egésze számára
közös nyelvváltozat. Az iskolában ezt tanítják, a médiumokban ezt használják, a
szabályos, igényes nyelvhasználat mintája. Az irodalmi nyelv sajátos nyelvvál­
tozat, hiszen egy irodalmi műbe bármelyik nyelvváltozatot be lehet emelni, alap­
ja azonban az igényes köznyelv. A nyelvjárások nyelvek a nyelven belül, mivel
megvan minden, a nyelvre jellemző tulajdonságuk: sajátos hangrendszerük, szó­
kincsük és nyelvtani rendszerük van. A csoportnyelvek és a szaknyelvek eseté­
ben nincsen szó nyelvekről a szó teljes értelmében, ezeket sajátos szókészletük
jellemzi.
A köznyelv és a nyelvjárások közötti átmeneti típusú nyelvváltozatok a regi­
onális köznyelvek; a nyelvjárási régiókon, területeken nyelvjárási színezettel be­
szélt köznyelvről van szó. A nyugati nyelvjárási régióban a v hasonít, illetőleg
hasonul, ez a jelenség észlelhető a köznyelvet beszélők szavaiban, egyébként
nem jellemző beszédükre a többi nyelvjárási sajátság; a dél-alföldi régióban ö-
znek, az északi régióban illabiális á-t ejtenek a köznyelvi labiális a helyén, az
 A nyelv belső sokrétűsége és egységessége 55

északkeli régióban záródó diftongusokat hallhatunk. A magyar nyelvnek a hatá­

rokon túl beszélt változatait állami nyelvváltozatoknak nevezzük, ilyen a magyar
nyelv romániai, szerbiai, kárpátaljai és a szlovákiai változata. Ezek is a nemzeti
nyelv részei, hiszen a nemzet fogalmának — a modern értelmezés szerint — a
kulturális közösség a jellemzője.
Régebben normatív és nem normatív nyelvváltozatokat különböztettek meg a
nyelvi norma szempontjából. A normatív változatnak az irodalmi nyelvet és a
köznyelvet tekintették, a nem normatív változatoknak pedig a nyelvjárásokat és a
regionális köznyelveket, valamint a csoportnyelveket. Az irodalmi nyelvet és a
köznyelvet azért tekintették normatívnak, mert ezeket a változatokat országszerte
használják, mindenütt megértik. A köznyelv az iskolai, közéleti, színpadi stb.
nyelvhasználatnak a mércéje, normája; azért is tekintették normatívnak, mert jó­
részt tudatos nyelvalakító tevékenység eredménye. Időközben megváltozott a
norma tudományos fogalma, a szó jelentése ugyanis 'irányadó, szabályt adó,
szabályozó, mértékül szolgáló', s e tekintetben azt mondhatjuk, hogy mindegyik
nyelvváltozatnak megvan a maga normája (KISS, 1995, 76). Különösen szigorú
normájuk van a szaknyelveknek.
A köznyelv történeti fejlődés eredménye, viszonylag kései nyelvváltozat. Az
ősmagyar kori és az ómagyar kori nyelv — csaknem 1600-ig — csak nyelvjá­
rásokban létezett. Ekkortájt indult meg az egységesülési folyamat, pontosabban
az 1500-as évek közepe táján, s csak a 19. században ért véget: a köznyelv létre­
jöttével. Kialakulásához hozzájárult a könyvnyomtatás feltalálása, a nyelvtanírók
tevékenysége, mindenekelőtt a felvilágosodás és a reformkor íróinak tevékeny­
sége, valamint a nyelvújítási mozgalom, a helyesírás szabályozása 1832-ben, az
első akadémiai nyelvtan megjelentetése 1846-ban. A köznyelvnek óriási a jelen­
tősége. A globalizálódó világban azok a nyelvek vannak veszélyben, melyek
nincsenek standardizálva és kodifikálva, vagyis nincsen írásbeliségük és nyelv­
tanuk.
A nyelvváltozatokat aszerint is csoportosíthatjuk, hogy írottak-e vagy beszé­
lik őket. Az irodalmi nyelvről általában azt tartják, hogy írott nyelvváltozat, a
köznyelvről pedig azt, hogy beszélt nyelvváltozat. Ez a különbségtevés csak
nagyjából felel meg a valóságnak: a pódiumnyelv, a szónoklatok nyelve is iro­
dalmi nyelvváltozat, pedig beszélt változat; a levelek nyelve pedig írott köznyel­
vi változat. A nyelvjárások elsősorban beszélt nyelvváltozatok, de van írott regi­
onális köznyelv, és tudunk példát arra, hogy egynémely költők nyelvjárásban al­
kottak. Újabban sajátos nyelvhasználat alakult ki az interneten, ez írott nyelv
56 A magyar nyelv könyve

ugyan, de a spontán beszéd sajátosságai jellemzik, éppen ezért írott beszélt

nyelvnek nevezik (BÓDI, 2004).
Az első két csoportot (a standardot és a nyelvjárásokat) tulajdonképpen ke­
resztezi a harmadik csoport: minden nyelvváltozatban vannak szakszavak, vagy­
is a szakmák, a foglalkozási ágak, tudományágak speciális szavai, azaz terminus
technicusok, együttesüket terminológiának nevezzük. Egy köznyelven és a
nyelvjárásban beszélő ember is használhatja például a lótartás szakszavait.
A helyzet azonban bonyolultabb. Két fogalmat kell tisztáznunk: az egyik a
zsargon, a másik a szleng. A zsargon elszigetelő szóhasználat, használói úgy
igyekeznek beszélni, hogy mások ne értsék meg őket. A tolvajnyelv eleve zsar­
gon, hiszen a betörők és egyéb bűnözők mindig új és új szavakat találnak ki,
hogy a rendőrök ne értsék őket. De egy tudós is zsargonban értekezik, ha meg­
magyarázatlanul halmozza egy nem szakmabeli közönség előtt a szakszavakat.
Ezt hívják szakmai zsargonnak. Létezik politikai zsargon is, használata ügyetlen­
ségből és felkészületlenségből is fakadhat, ám a ködösítés is lehet a célja. A
pártállami korszak politikai zsargonját mozgalmi zsargonnak hívták. A szleng
nagyvárosi népnyelv, tulajdonképpen argó elemekkel feltöltődött köznyelv. Ha
például egy politikus a lenyúlni igét használja hivatalos nyilatkozatában az eltu­
lajdonít, ellop helyett, szlengesen beszél. Szlengen értjük „azokat a többnyire ké­
részéletű új szavakat vagy régi szavaknak azokat az új jelentésváltozatait, me­
lyeket a hétköznapi élőbeszéd a tréfás hangulat keltése, vagy a kifejezés színes­
ségének fokozása, vagy az újszerűvel való játék öröme, vagy a nyomaték kedvé­
ért használ" (KIS, 1992). Természetesen a „jópofizó" szándék visszájára is for­
dulhat. Megállapíthatjuk, hogy mindegyik nyelvváltozatot lehet zsargonszerűen
is, szlengesen is használni.
BÁRCZI GÉZA a nyelv vízszintes és függőleges tagozódása szemléletes
szempontot használta. A nyelv vízszintes tagozódása szerint különböztetjük meg
a nyelvjárásokat (dialektusokat), s függőleges tagozódása szerint pedig a cso­
port- és rétegnyelveket (szociolektusokat). Az sztenderdizált változat pedig mel­
lettük van. Rangbéli különbség nincsen a nyelvváltozatok között, mindegyik ér­
tékes a maga módján, a standardnak azonban a nyelv fennmaradása és életképes­
sége szempontjából alapvető jelentősége van. Könyvünk számos helyén visszaté­
rünk a nyelv tagolódását bemutató kérdésekre, többek között a szókészlettani, a
nyelvjárási, a szociolingvisztikai fejezetben.
 A nyelv belső sokrétűsége és egységessége 57

A mai magyar nyelv nyelvváltozatai

1. A standard nyelvváltozatok: a köznyelv és az irodalmi nyelv
a regionális köznyelvek
2. A nem standard változatok
a) A területi nyelvváltozatok: a nyelvjárások
b) A társadalmi nyelvváltozatok:
A szaknyelvek: a jogi nyelv, az orvosi nyelv, a filozófia nyelve,
a pszichológia nyelve, a nyelvtudomány nyelve stb.
A csoportnyelvek: a hivatali nyelv, az ifjúsági nyelv, a diáknyelv,
a dajkanyelv, a társalgási nyelv, a divat nyelve, a tolvajnyelv (ar­
gó), a kártyások nyelve, a sportnyelv, az internetezők nyelve, a
csevegőcsatornák nyelve, a hobbinyelvek stb.
A mai beszélt nyelv jellemzése. A 20. század második felében, különöskép­
pen 1989 után a társadalmi változások következtében jelentősen megváltozott a
beszélt nyelv. Jellemzői a következők: elterjedt a regionális köznyelviség; erős a
szleng hatása, a szlengesedés; a tudományos-technikai fejlődés következtében
rohamosan fejlődnek a szaknyelvek és a csoportnyelvek; észlelhető a médiumok
nyelvhasználatának és az írott beszélt nyelvnek nem éppen pozitív a hatása;
szembetűnő a nyelvhasználat durvulása, soha nem tapasztalt mennyiségben
áramlanak be idegen szavak; számos neologizmus jött létre szóalkotással is (MI­
NYA, 2003, BALÁZS GÉZA, 1998).
A szaknyelveket és a csoportnyelveket a társadalmi nyelvváltozatokon belül
elkülönítjük egymástól (GRÉTSY, 1988). A szaknyelvek társadalmilag értékeseb­
bek, nyelvileg rendezettebbek, mint azok a nyelvváltozatok, melyeknek beszélőit
az életkor, az azonos műveltség, a kedvtelés kapcsolja össze. A csoportnyelvi
kategóriába tartozik a tolvajnyelv, a sportnyelv, az ifjúsági nyelv, a politikai
nyelv, az iparosnyelv, a gyermeknyelv, a katonai szleng. A szaknyelvek és a
csoportnyelvek között minőségi különbség van, bár természetesen a csoport­
nyelvek is értékes nyelvváltozatok, továbbá a szaknyelvek közérdekűek, a cso­
portnyelvek inkább magánérdekűek. A szaknyelvek önmagukon belül is változa­
tosak, legalább három rétegüket lehet megkülönböztetni: a szaktudományos
nyelvet, a szakmai köznyelvet és a műhelyzsargont, jól példázza ezt a betonada­
lék, a betonkavics és a sóder hármassága, vagy a katonai nyelvben megfigyelhető
három csoport: a katonai szakirodalmi nyelv, a katonai köznyelv és a katonai tár­
salgás, a bakaduma (KIS, 1992).
58 A magyar nyelv könyve

A határon túli állami nyelvváltozatokban is észlelhetők az anyaországbeli

nyelvhasználatra jellemző jelenségek, de ezeken kívül sajátos problémák is ta­
pasztalhatók. A határon túl élő magyarok lélekszámáról hozzávetőleges adatokat
mondhatunk, több okból is: az adatokat manipulálják, sokan Magyarországra te­
lepülnek, máshová menekülnek, erőteljesek az asszimilációs folyamatok. Romá­
niában kétmillió, Szlovákiában 650 000, Ukrajnában 190 000, a Vajdaságban
370 000, Horvátországban 6000, Szlovéniában körülbelül 10 000, Burgenland­
ban 14 500 magyar él (KISS, 1995). A nagyvilágban valamivel egymillió fölött
lehet a magyarok száma. Az anyaországbeli tízmillióval együtt 14 millióra tehető
a magyarság lélekszáma.
A határon túl élő magyarok körében négy sajátságos helyzetet lehet elkülöní­
teni (PÉNTEK, 2002). Az első a viszonylag egységes magyar régió, a tömbma­
gyarság. Itt az emberek nyelvi környezete jórészt magyar, s ezek a területek
érintkeznek az anyaországbeli területekkel. Ilyenek a Csallóköz, a Palócföld, az
északkeleti és a tiszai nyelvjárás Romániába átnyúló része, egészen Kolozsvárig.
Tömbmagyarság található a Székelyföldön, de az előbbiektől különböző hely­
zetben. A második jellegzetes nyelvi környezet a nyelvi sziget. Ezek olyan ki­
sebb, olykor egyetlen településre korlátozódó egységek, ahol többségben van a
magyar népesség. Ilyenek a dél-erdélyi és a délvidéki nyelvi (nyelvjárási) szige­
tek, s ide sorolhatók a csángó települések is. A harmadik a szórványhelyzet, ez
mindegyik szomszédos országban megtalálható. A szórványtelepüléseken az el­
költözések és az asszimiláció miatt rohamosan fogy a magyar népesség. Ez ta­
pasztalható a Nagy-Szamos, az Alsó-Maros mentén, a nagyvárosi lakótelepeken,
így Kolozsvárt, Kassán, Pozsonyban, tulajdonképpen a Székelyföldet kivéve ez
jellemző minden nagyobb városra. A negyedik csoportot a fővárosokban — a di­
aszpórában — élő magyar emigránsok alkotják, helyzetük hasonlít a nagyvilág­
ban szétszóródott emigránsok helyzetére.
Mindegyik csoport esetében fennáll az elszigetelődés veszélye. A köznyelv a
szépirodalom és a színházi előadások nyelvében van jelen, egyéb fórumokon —
az iskolában és a templomi szertartásokon is — erős a regionalitás. A nemzeti
nyelv némely változatai hiányoznak, a hivatalvezetés és a szakoktatás állami
nyelven folyik, ennek következtében hiányzik a hivatali nyelvváltozat, s nem
ismeretesek a szaknyelvek, vagy pedig kevertnyelvűség jeliemi a szakmai
nyelvhasználatot. A szórványokban általános a kétnyelvűség, az értelmiség két­
nyelvű, a műszaki értelmiség kétnyelvűségében az államnyelv dominál. Az eró­
ziós folyamatok ellenére az igényes köznyelv a szélső vidékekre is eljut, s azt is
 A nyelvtudomány problematikája, területei és módszerei 59

észre kell vennünk, hogy az eróziós problémák az anyaországon belül is jelen

vannak (romló intonáció, magyarításra váró szaknyelvek).
Az 1990-es években felmerült a magyar nyelv többközpontúságának kérdése.
Némely kutatók úgy gondolták, hogy a határokon túl olyan erőteljes a különfej­
lődés, hogy többféle magyar nyelvről lehetne beszélni, mint ahogyan az angol is
többközpontú (van brit, amerikai, ausztráliai, dél-afrikai különfejlődése). A ma­
gyar nyelv esetében azonban a különbségek nem olyan nagyok, mint az angol
esetében. Kisebbségi anyanyelvváltozatról beszélhetünk, de az egységes köz­
nyelv mindenütt jelen van, mint ahogyan az anyaországon belül is vannak
nyelvváltozatok. A magyar nyelv egységét kell szorgalmazni, semmiképpen sem
szabad bátorítani a határon túli változatok különfejlődését, s ez nem csupán
nyelvészeti kérdés (PÉNTEK, 2001).
Összegezésképpen a következőket mondhatjuk el a nyelvről: a társadalmi
kommunikáció eszköze, gondolatokat kifejező jelek rendszere; a nyelvi rendszert
a kreativitás jellemzi; s a nyelv megvalósulása, a beszéd állandó működés: be­
szédtett vagy beszédcselekvés. A nyelv a törzsfejlődés során az emberré válással
párhuzamosan keletkezett. Az emberi nyelvnek jellemzője a sokféleség: mintegy
hat-hétezer nyelvet beszélnek a világon, s ezek a nyelvek genetikailag nyelvcsa­
ládokat alkotnak; tipológiailag pedig szerkezeti csoportokat. Egy adott nyelvnek
története van: szüntelenül változik, habár egy adott pillanatban állandónak lát­
szik; s az állandóság benyomását keltő nyelv nem egységes: területi és társadal­
mi változatai vannak. — A továbbiakban a nyelvtudományról, problematikájáról
és területeiről lesz szó.

A nyelvtudomány.
A nyelvtudomány problematikája,
területei és módszerei
A nyelvtudomány anyaga és tárgya a nyelv, pontosabban szólva: a nyelvezet;
minden lingvisztikai jelenség illetékességi körébe tartozik. A nyelvi tények és az
alkalmazott módszerek szabják meg a nyelvtudomány területeit, diszciplináit.
Ezek a területek azonban nem különülnek el szigorúan egymástól, hanem kom­
binálódnak, kereszteződnek egymással, sőt más diszciplínákkal is érintkeznek,
így bonyolult átfedések, illetőleg interdiszciplináris, tudományközi területek ala­
kulnak ki.
60 A magyar nyelv könyve

Meglehetősen nehéz a nyelvtudományi diszciplínák rendszerezése. Vannak

olyan összefoglalások, melyek egyszerűen egymás mellé helyezve mutatják be a
különféle területeket. Egy angliai tankönyv a következőket tárgyalja: fonetika,
fonológia, morfológia, szintakszis, szemantika, történeti nyelvészet, a nyelvek
osztályozása, az agy és a nyelv, pszicholingvisztika, az anyanyelv elsajátítása, a
második nyelv elsajátítása, a nyelv a társadalomban, az írás és a nyelv, az állatok
kommunikációja, számítógépes nyelvészet (O'GRADY-DOBROVOLSKY-KA­
TAMBA, 1987, harmadik 1996). Nagyjából ezeket a területeket mutatja be DAVID
CRYSTAL A nyelv enciklopédiája című magyarul is olvasható könyvében (CRYS-
TAL, 1998).
1. A langue és a parole saussure-i szétválasztása alapján langue-nyelvészetet
és parole-nyelvészetet különböztetünk meg (SAUSSURE, 1997, 48). A langue-
nyelvészet a nyelvi jelek rendszerét vizsgálja, kizár minden lélektani és társa­
dalmi vonatkozást, a szerkezetre összpontosít. A genfi mester szerint a nyelvtu­
domány tárgya a társadalmi érvényű langue, tisztán és minden egyéb lehetőség­
től elhatárolva. A parole-nyelvészet célja az egyéni jellegzetességekre vonatkozó
törvényszerűségek feltárása. Az egyéni nyelvhasználat körébe tartozik például a
hangok sajátos kiejtése, a rokon értelmű szavak közötti választás, új szavak tuda­
tos vagy öntudatlan alkotása. A parole-nyelvészet az egyéni jelenségek mögött
meghúzódó szociális, lélektani hátteret is vizsgálja, ezért erősen tudományközi
(interdiszciplináris) jellegű. Az egyéni változatokat ugyanis csak a közösségi ér­
vényű jelenségek ismeretében, azokhoz viszonyítva lehet vizsgálni; ezért a
parole-nyelvészet soha nem független a langue-nyelvészettől, önmagában nem is
létezhet, kérdésfeltevése, problematikája azonban sajátos.
A langue-nyelvészethez tartoznak a strukturalista irányzatok. A parole-nyel­
vészethez tartozik a stíluskutatás, a diskurzuselemzés, az 1987-ben KONTRA
MIKLÓS által elindított budapesti beszélt nyelvi vizsgálatok (KISS, 1995, 26-27).
A pszicholingvisztika is ide vonható, hiszen a spontán beszédet vizsgálja.
2. SAUSSURE maga belső és külső nyelvészetet különböztetett meg (SAUS­
SURE, 1997, 50), ő azonban a belső nyelvészet művelését elegendőnek tartotta:
„A külső nyelvi jelenségek tanulmányozása - nézetünk szerint - nagyon gyü­
mölcsöző; helytelen azonban azt mondani, hogy nélkülük nem lehet megismerni
a belső nyelvi organizmust" (51). Manapság a külső nyelvészethez sorolják az
interdiszciplináris területeket (BALÁZS GÉZA, 1998, 12).
3. Tudjuk, hogy a nyelv szakadatlanul változik, története van, ugyanakkor vi­
szonylag állandó. SAUSSURE élesen elhatárolta egymástól a szinkróniát és a di­
akróniát (SAUSSURE, 1997, 109). A nyelv egyidejű jelenségeit szinkrón jelensé-
 A nyelvtudomány problematikája, területei és módszerei 61

geknek nevezzük, a nyelv egyidejű állapota a szinkrónia. Az egyidejű jelensé­

gekkel foglalkozó nyelvészetet szinkrón nyelvészetnek nevezzük. Például ha a
15. és a 16. század, vagyis a kései ómagyar kor nyelvállapotát tanulmányozzuk,
akkor szinkronikus vizsgálatot végzünk; ugyanezt tesszük, ha a mai nyelvállapo­
tot írjuk le. A szinkronikus vizsgálat azonos a nyelv leírásával, leíró nyelvészet.
A szinkronikus vizsgálattal szemben áll a diakronikus vizsgálat, a diakrón nyel­
vészet, vagyis történeti nyelvészet, nyelvtörténet. A nyelv változó állapota a
diakrónia. Ha a történeti nyelvészet túllép egyetlen nyelv vizsgálatán, s érdek­
lődési körét több rokon nyelvre is kiterjeszti, akkor történeti összehasonlító
nyelvészetről beszélünk. A két terület kölcsönösen kiegészíti egymást: a szink­
rón nyelvészet támpontul szolgál a diakrón nyelvészet számára; a nyelvtörténet
pedig magyarázza a mindenkori szinkrón nyelvállapotot.
Egy másik híres 20. századi nyelvtudós, EUGENIO COSERIU szerint nincsen
éles különbség a nyelvi rendszer és a nyelvi változás között. Mégpedig azért,
mert a rendszer mindig dinamikusan valósul meg, sőt módosulhat is a dialógus­
ban (SLOANE, 2001,433).
Az egymással területi-kulturális kapcsolatban álló nyelvek közös vonásaival
az areális nyelvészet foglalkozik.
4. A gondolkodás és a kutatás módszere kétféle lehet: induktív és deduktív.
Az induktív módszer alkalmazása esetén a tényekből indulunk ki, s a tényekből
vonunk le általános következtetést, tehát az egyeditől haladunk az általános felé.
A deduktív módszer alkalmazása esetén egy általános tételből indulunk ki, s lo­
gikai levezetésekkel haladunk a konkrét megállapítások felé, tehát az általános­
ból haladunk az egyedi felé.
A nyelvtudományban is megvalósul ez a kétféle kutatási módszer. Megfi­
gyelhetjük a nyelvi tényeket, összegyűjtjük, majd csoportosítjuk őket, s levonjuk
következtetéseinket. Nyelvi anyagon, korpuszon dolgozunk (a corpus latin szó,
eredeti jelentése 'test'). A nyelvi anyagon dolgozó nyelvészetet korpusznyelvé­
szetnek nevezik. Nyelvi anyagon dolgozik a történeti nyelvészet (a nyelvemlé­
keket, a nyelvjárások adatait gyűjti össze elsősorban), a történeti összehasonlító
nyelvészet (a rokon nyelvek nyelvtörténeti, nyelvjárási adatait vizsgálja), a
nyelvművelés (egy nyelvhasználati vélemény megfogalmazásához nagy korpuszt
kell ismerni: a vizsgált jelenség nyelvtörténeti, nyelvjárási hátterét, kultúrtörténe­
ti vonatkozásait, íróink nyelvhasználatát, a mindenkori nyelvállapotot, tulajdon­
képpen összhangba kell hozni mindazt, amit a szinkrón és a diakrón nyelvtudo­
mány az adott jelenségről feltárt), a szociolingvisztika (nagy korpuszon, számí­
tógépes adatfeldolgozással, a szociológiából kölcsönzött statisztikai módszerek-
62 A magyar nyelv könyve

kel végzi kutatásait). A korpusznyelvészet ellentéte az elméleti nyelvészet, kö­

zépkori, latin kifejezéssel: a grammatica speculativa. Egy általános igazságnak
vélt tételből indul ki — ez olyan, mint a szillogizmus nagyobb premisszája —, s
ebből a tételből vezeti le az egyedi sajátosságokat. Ilyen kiinduló tétel NOAM
CHOMSKY univerzális mondatszerkezete (mondat -^ főnévi csoport + igei cso­
port). Deduktív módszeréből adódik, hogy az elméleti nyelvészeti munkák
konstruált példákkal dolgoznak, nem gyűjtött korpusszal. (Sokan azonosítják az
elméleti és az általános nyelvészetet — CRYSTAL, 1998, 513 —, szerintünk van
különbség a két diszciplína között.)
A kísérletes nyelvészet sajátos, a természettudományból kölcsönzött mód­
szereket dolgozott ki. A kísérletes vizsgálatok egy hipotézist fogalmaznak meg,
majd egy kísérletet terveznek a hipotézis igazolására vagy cáfolására. Hipotézis
lehet egy modell is, például a beszédprodukciós vagy -percepciós modell a pszi­
cholingvisztikában. A kísérletes módszerre egyrészt ott van szükség, ahol köz­
vetlenül nem figyelhetjük meg a jelenségeket, nem figyelhetjük meg közvetlenül
sem a beszéd létrehozásának, sem észlelésének és megértésének agybeli folya­
matait; másrészt a fizikával érintkező diszciplínák kísérleti módszerekkel dol­
goznak, ilyen a fonetika, főleg az akusztika.
Az alábbiakban a korpusznyelvészeten belül a nyelvleírás és a nyelvtan kü­
lönbségét, valamint a nyelvtan, azaz grammatika fogalmát tárgyaljuk.
A nyelvleírás tágabb körű fogalom, a grammatika vagy nyelvtan szűkebb
körű. A nyelvleírás a nyelvi jelek által alkotott hierarchikus struktúra leírása,
mely a nyelvi szinteket követve 1. a fonémák, 2. a morfémák és a lexémák, 3. a
szintagmák és a mondatok, 4. valamint a szöveg leírásából áll. A grammatika
mindebből elsősorban a fonémákkal, a morfémákkal és a szintagmákkal foglal­
kozik; egy tágabb körű nyelvleírásban helyet kap a szókészlettan, a szövegtan­
nak pedig — széles interdiszciplináris sávja miatt — csak kis része grammatika,
a nyelvjárások bemutatása sem grammatika, a névtan pedig egyáltalán nem az.
Könyvünk inkább nyelvleírás, s nem grammatika, ezért kapta a magyar nyelv
szerkezetet címében, s nem a magyar nyelvtant.
Mind a nyelvi rendszer leírása, mind a grammatika akkor világos és áttekint­
hető, ha — a rendszerleírás általános szabályai szerint — a kisebb egységektől,
az alacsonyabb szintektől halad a nagyobb egységek, a magasabb szintek felé. A
felsőbb nyelvi szintek leírása feltételezi a szükséges előismereteket: az alsóbb
nyelvi szintek ismeretét.
A grammatika görög eredetű szó. A görög volt ugyanis a legrégibb európai
nép, mely nyelvének nyelvtanát megalkotta. A görög gramma jelentése 'betű'
 A nyelvtudomány problematikája, területei és módszerei 63

(grammata 'betűk'), belőle származik a grammatika, mely kezdetben az írásje­

gyek megtanulását jelentette, s csak később értettek rajta tudományos igényű
hangtant, majd a Kr. e. 3. századtól már a teljes nyelvtant jelölték vele. A görög
nyelvtanok a hangokkal, a szófajokkal és azok ragozásával foglalkoztak. Később
mondattant is írtak, de ez a mondattan különbözött a mi mai mondattanunktól;
szótani kategóriákra épült: a szóvonzatot, az egyeztetést és a szórendet tárgyalták
benne. A grammatika hármas felosztása — hangtan, szótan, mondattan — a gö­
rögöktől ered.
A görögök a grammatika célját a következőképpen határozták meg: a gram­
matika a helyes beszéd és a helyes írás tudománya, mai kifejezéssel azt mon­
danánk, hogy a standard vagy a köznyelvi norma rögzítése. Ennek a célnak
nyelvtanaik meg is feleltek: a helyes beszéd és a helyes írás alapja ugyanis a he­
lyes szóragozás és szófűzés. Aki elsajátította a grammatikai ismereteket, tovább
léphetett, megismerkedhetett a szövegek alkotásával, azaz a retorikával és a dia­
lektikával (e három tantárgy, a grammatika, a retorika és a dialektika alkotta a
trivium stúdiumait); s ezeknek az ismereteknek a birtokában lehetett azután sti­
lisztikát és poétikát tanulni.
A klasszikus nyelvtanokról elterjedt egy előítélet: a nyelvtan a logikán alapul
(SAUSSURE, 1997, 33), híján van mindenféle tudományos szempontnak, s csak
azzal foglalkozik, hogy mi helyes, és mi helytelen. A görögök a kezdetektől fog­
lalkoztak anyanyelvükkel, nagy becsben tartották a nyilvános megszólalást, s az
Iliászból tudjuk, hogy szónokversenyeket tartottak. Az ifjak nevelésében a testi
nevelés mellett fontosnak tartották a nyelvi műveltséget. A nyelvtan a nyelv­
használat megfigyelésén alapul (nyilvánvalóan a régi időkben is mérvadó volt a
kiválóságok nyelvhasználata), a logikához annyiban van köze, hogy a minden­
napi gondolkodás logikáját követi (ahogyan a retorikai érvelés sem tudományos
logika, hanem kvázi logika). Tudományos szempont pedig lehet a valóság meg­
figyelése (a természettudományok vagy a mai szociolingvisztika módszere is
ez), s az adatokból a következtetések levonása.
A klasszikus, görög-latin alapú mondattan három kérdést tárgyalt: a szóren­
det, az egyeztetést és a vonzatot. A manapság nálunk tanított mondattan a mon­
dattani kategóriákra (az öt mondarészre) épül. 18. századi előzmények után a
német K. F. BECKER alakította ki a mondatrészek rendszerét a 19. század har­
mincas éveiben. Nálunk — számos előzmény után — SIMONYI ZSIGMOND dol­
gozta ki a mondatrészek rendszerét, iskolai nyelvtanaiban ő írt először a mai ér­
telemben vett mondattant az 1870-es évek végén. Megszüntette a régi nyelvtan­
ok szóvonzatos felépítését, és helyette kidolgozta a határozók rendszerét.
 64 A magyar nyelv könyve

SIMONYI nem tulajdonított különösebb jelentőséget a szófajok részletezésének,

ezt a feladatot a TOMPA JÓZSEF irányításával készült akadémiai nyelvtan, „A mai
magyar nyelv rendszere" oldotta meg (I-II. 1961-1962). Az újabb grammatikák
egyre nagyobb figyelmet fordítanak ismét a szóvonzatoknak, ilyen a Magyar
grammatika (KESZLER, 2000).
A SIMONYI-féle iskolai nyelvtanok felépítésükben is különböztek mind a
megelőző nyelvtanoktól, mind a mai akadémiai nyelvtantól. Az 1870 és 1950
közötti időszakban az ún. mondattani elvű nyelvtanok jelentették az első vagy
kezdő grammatikai stúdiumot. Ezek a nyelvtanok fordított felépítésűek voltak —
a mondattannal kezdődtek —, és a mondattani kategóriákból kiindulva, azokkal
párhuzamosan tárgyalták a szófaji és az alaktani kategóriákat. Például kiindulá­
sul megtanították az állítmányt és az alanyt, majd azt, hogy milyen szófaj lehet
egyik is, másik is, s milyen alaktani jellemzőik vannak. A mondattani elvű
grammatikákat mindig egy rendszeres felépítésű grammatika zárta le. 1950 után
a grammatikák kizárólag rendszeres felépítésűek, nem mondattani elvűek. Az
1970-es években, különösen az 1978-as tanterv után ismét divattá vált a fordított
sorrendű felépítés az iskolai nyelvtanokban, újabb korszakunk azonban erősen
grammatikaellenes. Tananyaga előtérbe helyezi a mondattant — különösen a
mondatfajtákat —, s erősen háttérbe szorította a helyesíráshoz olyannyira szük­
séges alaktant.
A nyelvleírásban a puszta regisztrálásnak, vagyis a morfémák funkció nélküli
bemutatásának nincsen semmi értelme. Az igazi, jó nyelvleírás (vagy grammati­
ka) mindig funkcionális. Legtöbbször már az elemek elnevezése is utal funkció­
jukra, például a kezem szóalak -m-je birtokos személyjel. Ezzel lényegében meg­
adtuk a funkcióját, vagyis azt, hogy egyes szám 1. személyű a birtokos, s egy
birtokról van szó. A kép azonban korántsem teljes, egyéb funkciókat is meg kell
adnunk, például, hogy a tárgyi szerepű főnevet határozottá teszi stb.
A leírás mind az alakból, mind a funkcióból kiindulhat, az alakból kiinduló
rendszerezés sokkal könnyebben és áttekinthetőbben oldható meg. Tehát az írni
fogok, írni fogsz stb. paradigma tagjainak a funkciója a jövő idő kifejezése. Fel­
tehetjük azonban fordítva, a funkció felől kiindulva a kérdést: a jövő időt milyen
eszközökkel fejezhetjük ki; válaszul felsorolhatjuk a jelen idejű igealakot, a jelen
idejű igealak és a majd határozószó kapcsolatát, a jövő idejű igealakot. Ezek tu­
lajdonképpen egymás szinonimái. Erre mondta KLEMM ANTAL, a mondattan
egyik legnagyobb hazai művelője, hogy a funkcionális nyelvleírás szinonimika
kérdése. Belátható, hogy a funkcionális kiindulású nyelvleírás nem kezdőknek
 A nyelvtudomány problematikája, területei és módszerei 65

való, hiszen műveléséhez birtokában kell lenni az egész rendszer ismeretének, s

jól kell látni az összefüggéseket.
A nyelvleírás másik problémája az, hogy a funkció fogalmát többféleképpen
értelmezik. Részünkről grammatikai funkciót és kommunikációs funkciót külön­
böztetünk meg, s mindkettőt egyformán fontosnak tartjuk. Ennek a különbségte­
vésnek oktatási következménye van, tudniillik tanítani kell az általános művelt­
séghez tartozó grammatikát, s foglalkozni kell a nyelvhasználat fejlesztésével is;
a kettőt összekeverni nem szabad, s a nyelvhasználat fejlesztése ürügyén nem
szabad háttérbe szorítani, sőt elhanyagolni a grammatikát.
A funkcionális grammatika terminust a modern nyelvészetben más értelem­
ben használják, pl. SIMON DIK, l. a tudománytörténeti fejezetben.
5. Egy másik szempontból megkülönböztetünk általános, speciális és alkal­
mazott nyelvészetet.
Az általános nyelvtudomány nem korlátozza kutatásait egyetlen körülhatá­
rolt nyelvi területre. Azokkal a törvényszerűségekkel foglalkozik, melyek min­
den időben minden nyelvre érvényesek. Megpróbálja meghatározni a nyelv mi­
benlétét, keletkezését, kidolgozni a nyelvek rendszerezését. Tárgykörébe tartozik
a nyelvtipológia és az univerzálékutatás is. Az univerzálék megállapításának le­
hetséges egy induktív módja is, többek között ezért sem azonosítjuk az általános
nyelvészetet az elméleti nyelvészettel; a nyelvek rendszerezése is induktív úton
történik.
A speciális nyelvészet egyetlen nyelvvel, egy nyelvcsoporttal vagy egy
nyelvcsaláddal foglalkozik. Ilyen a magyar nyelvészet, a finnugor nyelvészet
vagy finnugrisztika; a russzisztika, a szlavisztika, a germanisztika, a turkológia
stb.
Az alkalmazott nyelvészet meghatározása és tartalma meglehetősen képlé­
keny. Egy új összefoglalás ekképp határozza meg: Az alkalmazott nyelvészet
használata mindannak, amit tudunk a) a nyelvről, b) hogyan sajátítjuk el, és c)
hogyan használjuk annak érdekében, hogy elérjünk egy célt, vagy megoldjunk
egy problémát a körülöttünk lévő világban (SCHMITT, 2002). Egy 2002-ben tar­
tott alkalmazott nyelvészeti konferencia 18 témát sorolt fel: a nyelv és elsajátítá­
sa, a nyelvi teljesítmény mérése, a nyelv és az agy, megismerés, kultúra, ideoló­
gia, oktatás, interakció, beszédészlelés/beszédértés, média, politika, olvasás, ku­
tatási módszertan, társadalom, beszélés, technológia, fordítás/tolmácsolás, írás.
Mások az alkalmazott nyelvészetbe sorolják a beszédjavítást, a siketek tanítását,
a kommunikációs technikákat. Alkalmazott terület a kriminalisztikai szöveg­
nyelvészet, egyik izgalmas feladata névtelen levelek szerzőinek megállapítása
66 A magyar nyelv könyve

szövegnyelvészeti-stilisztikai módszerekkel (NAGY, 1980), valamint a hivatásos

beszélők — színészek, bemondók, szónokok — beszédképzése. Az említetteken
kívül ide tartozik a retorika, a lexikográfia (szótárírás), a helyesírás és a nyelv­
művelés. Az átfedések itt igen nagyok: az anyanyelv elsajátítása, az agyműkö­
dés, a kétnyelvűség, az olvasás/írás a pszicholingvisztikának is témái; a nyelv és
a kultúra kapcsolata, a kétnyelvűség, a nyelv és a média kapcsolata szocio­
lingvisztikai téma is.
Az alkalmazott nyelvészet egyik középponti témája az idegen nyelv tanítása.
A föld népességének nagy része több nyelven beszél. Egy 1987-es statisztika
szerint az európai 20-24 évesek 83 százaléka tanult valamilyen idegen nyelvet,
az arány most bizonyára nagyobb. Az angol manapság a leginkább tanult máso­
dik nyelv, a földön megközelítőleg 235 millió ember tanul angolul. Az Európai
Unióban is elsősorban az angol a közvetítő nyelv, a lingua franca. Megnőtt a
tolmácsolás és a fordítás jelentősége is. Hazánkban a 18 éven felüli lakosság 6,1
százaléka tud németül és 5,1 százaléka tud angolul (TERESTYÉNI, in: GLATZ,
1999, 169), újabban azonban az angolt részesítik előnyben.
Tipikus alkalmazott nyelvészeti diszciplína a nyelvművelés. „A nyelvműve­
lés a nyelv életébe való tudatos beavatkozás, a nyelv fejlődésének bizonyos ész­
szerű korlátok közé szorítása, sőt e fejlődés irányítása" (BÁRCZI, 1974, 16).
GRÉTSY LÁSZLÓ meghatározása szerint „a nyelvművelés az alkalmazott nyelv­
tudománynak az az ága, amely a nyelvhelyesség elvei alapján, a nyelvi művelt­
ség terjesztésével, a nyelv egészséges fejlődését igyekszik segíteni. Célja és tar­
talma nem örök és változatlan, hanem idő és hely függvénye; legidőszerűbb fel­
adatait mindig az adott társadalom szükségletei határozzák meg" (SIPOS, 2000,
140). A nyelvművelés tulajdonképpen nyelvi ismeretterjesztés, a nyelvtan ma­
gyarázata, közkinccsé tétele. A nyelvi tények megítélésének alapelve az érthető­
ség, a nyelvművelés a kommunikáció céljait szolgálja.
A nyelvpolitika a társadalmi politika része: a politikai intézmények hatása a
nyelvi szituációra (SIPOS, 2000, 144). A nyelvpolitikának két feladata van: a stá­
tusztervezés és a korpusztervezés. A státusztervezés során az adott nyelv helyze­
te dől el (helyzettervezésnek is nevezik), például az a tény, hogy államnyelv
lesz-e vagy sem. A magyar nyelv 1844-ben lett államnyelv, addig alárendelt
helyzetben volt, s ezen helyzete meghatározta a vele való foglalkozást is (jó pél­
dát ad erre Jókai És mégis mozog a föld című regényében, amikor leírja, hogy
Decséry gróf magyarul csak alázatosan tudott beszélni, mert magyarul a cseléde­
itől tanult; s igazán otthon a latinban érezte magát, Tacitus ékes nyelvén tudta
magát kifejezni). A korpusztervezés a nyelvi tervezés, a standardizálás, a helyes-
 A nyelvtudomány problematikája, területei és módszerei 67

írás szabályozása, a nyelvtanírás, tankönyvek írása. A nyelvpolitika megtervezé­

sét nyelvstratégiának nevezik, célja „törekvés a jobb, sikeresebb kommunikáció­
ra, a megértésre" (BALÁZS GÉZA, in: GLATZ, 1999, 57). Akár nyelvművelést,
akár nyelvstratégiát mondunk, mindenképpen tudatos, megtervezett nyelvalakító
tevékenységről van szó.
Ez a tudatos, nyelvalakító beavatkozás már igen régóta jelentkezik nyelvtör­
ténetünk folyamán: az első „nyelvművelők" minden bizonnyal az első kódexek
fordítói voltak, őket a 16-17. század nyelvtanírói követték. A legnagyobb hatású
nyelvművelő mozgalom a 19. század eleji nyelvújítás. Nagyrészt ennek köszön­
hető mai irodalmi nyelvünknek, köznyelvünknek és a szaknyelveknek a kialaku­
lása. A nyelvújítók számtalan olyan szót teremtettek, melyek már az alapszó­
készlet tagjai, ilyenek pl. gyár, üzem, mérnök, terem, gép, szakma stb. Nyelvünk
megújítása kapcsolatban van a reformkori szónoklással is: az 1790-es országgyű­
lésen még kevesen szólaltak fel magyarul, s ez volt szokásban 1825-ig, Széche­
nyi fellépéséig, de már az 1830. évi diétán a magyar nyelv egyenlő rangú volt a
latinnal, s utóbb győzedelmeskedett. Különösen FELSŐBÜKI NAGY PÁL szor­
galmazta a magyar nyelv használatát. Azt tartotta, hogy a nyelv fontosabb, mint
az alkotmány, mert az elveszett alkotmányt vissza lehet szerezni, vissza is tudtuk
szerezni, de ha nyelvünk elvész, vele pusztul a nemzet is, hiszen nyelvében él a
nemzet (ADAMIK-JÁSZÓ-ACZÉL, 2004, 181). A Magyar Tudományos Akadémi­
át Széchenyi a nyelv védelmére, ápolására, fejlesztésére hozta létre, s ma is első­
rendű kötelessége a nyelv védelme, ápolása és fejlesztése.
A nyelvművelő mozgalom a 19. sz. végén, SZARVAS GÁBOR tevékenysége
folytán lángolt fel újra. Ő indította meg 1872-ben a Magyar Nyelvőr c. folyóira­
tot, melynek heves és szellemes vitacikkei lázba hozták az akkori közvéleményt.
SZARVAS elsődleges feladatának a nyelv védelmét tartotta, erre utal folyóiratá­
nak elnevezése is. A nyelvművelés következő virágzó korszakát a 20. sz. har­
mincas évei jelentik, a Magyarosan c. népszerű folyóirat megalapításával (1932—
1949). Ekkoriban nagy és eredményes hadjáratot indítottak a mind jobban terje­
dő idegenszó-használat ellen. A Nemzeti Sport c. napilap 1931-ben mozgalmat
kezdeményezett a sportnyelv idegen elemeinek megmagyarosítására; az ered­
mény több száz szó lett, ilyenek, mint szurkoló, edző, szorító, hajrá, rajt, rang­
adó, lelátó, váltófutás, portya, szint, csúcs stb.
Az informatika, a globalizáció korában a nyelvművelés nehéz helyzetben van,
hatékonyságát rombolja a média igénytelen nyelvhasználata, valamint a nyelvet
érő idegen nyelvi hatások (szavak, vonzatok, intonáció, hangsúly). Nagy kérdés
az, hogy mire van szüksége a társadalomnak a nyelvművelés ajánlásaiból, szük-
68 A magyar nyelv könyve

ség van-e nyelvi műveltségre, akkor, amikor az irodalomszemlélet változásának

következtében az irodalmi szöveg többé már nem nyelvi minta, mint volt egé­
szen a 20. század utolsó harmadáig. A médiumok nyelvhasználata sem nevezhe­
tő példamutatónak. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az emberek igénylik
a nyelvvel való törődést, érdeklődnek a nyelvhasználati problémák iránt. Az er­
kölcsi ideált sem érjük el sosem, mégse mondhatunk le róla, nyelvhasználatunk
soha nem lesz tökéletes, de igény mindig élhet bennünk a tökéletesség iránt. A
szaknyelvek magyarosítása létkérdés (GLATZ, 1999).
Hogyan határozhatjuk meg a nyelvművelés feladatát? A nyelvművelés min­
dig kettős irányú: egyrészt a nyelvre magára hat, másrészt a nyelvet használó
emberekre. Ebben az utóbbi jelentésben emberközpontú (LŐRINCZE LAJOS kife­
jezése). A nyelvművelés magába foglalja a határon túli nyelvváltozatok gondo­
zását, ebben az értelemben nemzetközpontú (GRÉTSY LÁSZLÓ kifejezése).
A nyelvművelő munkát mindig meghatározza egy kitűzött cél, ami nem más,
mint a nyelvi eszmény. „A nyelvi eszmény egy olyan magyar nyelv ..., mely
épen őrzi a maga hagyományos, értékes tulajdonságait, azaz a tömörséget, a kép­
szerűséget, a finom árnyaltságot, a világos szabatosságot és a változatos hang­
zást, továbbá a rugalmasságot, mely magába foglalja nemcsak a különféle mű­
fajokhoz, hanem a megváltozott igényekhez való simulást, anélkül, hogy szakí­
tania kellene ősi jellemével" (BÁRCZI, 1974, 24).
Egy új jelenség megítélésekor a nyelvművelőnek a következőkre kell ügyel­
nie. Mindenekelőtt azt kell mérlegelnie, hogy a változás nyelvünk értékes, jel­
legzetes tulajdonságait erősíti-e, vagy esetleg közömbös, sőt káros, romboló. Ha
káros az új jelenség, harcolni kell ellene; ha értékes, kötelességünk támogatni.
Ily módon a nyelvművelés egyrészt tisztogató, nyelvvédő tevékenység, másrészt
alkotó jellegű, a nyelv gazdagítására irányul. Az erősen terjedő ejtéshibák — a
raccsolás, a selypesség, a röviden ejtés, az idegenszerű intonáció, a hangsúlyelto­
lódás — ellen feltétlenül harcolni kell, hiszen ezek nyelvünk hangzását teszik
tönkre, egyértelműen károsak. Már csak azért is szükség van a nyelv védelmére,
mert a hibából nyelvtény válhat, elterjedhet, megszokhatjuk, s akkor már nem
lehet kiirtani. Így például az úgy tűnik (fel) szerkezetben a fel igekötő elhagyását
már nem tekintik hibának; az alátámaszt germanizmust ma már nem érezzük hi­
básnak. Az orrhangzós beszéd, a hangsúlyeltolódás olyannyira terjed, hogy so­
kan ezt érzik már szabályosnak. A nyelv gazdagítására irányuló tevékenység el­
sősorban a szóalkotásban nyilvánul meg, elsődleges feladata manapság a szak­
szavak gondozása. E téren nyelvművelésünk szép eredményeket ért el, bár újab-
 A nyelvtudomány problematikája, területei és módszerei 69

ban ismét terjedőben vannak — elsősorban a kereskedelmi életben — az idegen

szavak, kifejezések.
A nyelvművelés nyelvvédő tevékenysége természetesen a nyelvet használó
emberekre is hat. Milyen eszközök állnak a nyelvművelés rendelkezésére? Min­
denekelőtt a Nyelvművelő Kézikönyv c. szótárszerű kiadvány (I—II. 1980-1985,
főszerkesztő: GRÉTSY LÁSZLÓ és KOVALOVSZKY MIKLÓS), a Magyar Nyelvőr
c. folyóirat és az újonnan megindított Édes Anyanyelvünk c. népszerűsítő folyó­
irat. Számos folyóiratban, napilapban vannak nyelvművelő rovatok, így a Ma­
gyartanítás módszertani folyóiratban is. Óriási hatóereje van a rádiónak, a televí­
ziónak és a sajtónak, sajnos, tevékenységüket nem mindig ellenőrzik nyelvi lek­
torok. A nyelvművelő munkában talán a legnagyobb az iskola felelőssége, min­
den tanár nyelvművelő, akár magyart tanít, akár egyéb tantárgyat. Nagy jelentő­
ségük van a „Beszélni nehéz" köröknek, az anyanyelvi táboroknak, az anyanyel­
vi és helyesírási versenyeknek, a szónokversenyeknek.
A nyelvművelő mozgalom élénkítése szempontjából jelentősek a pályázatok,
így a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának évről évre kiírt, sikeres
anyanyelvi pályázatai, melyeknek anyaga a következő GRÉTSY LÁSZLÓ és
BALÁZS GÉZA által szerkesztett kötetekben jelent meg: Anyanyelvünkről anya­
nyelvünkért (2000), Nyelvi illem — nagyszüleink kiskorában (2001), Szójátékos
anyanyelvünk (2001), Informatikai technológia és nyelvhasználat (2002), Anya­
nyelvi rejtvénytár (2002), „A nyelv ma néktek végső menedéktek" Küzdelem a
magyar nyelvért a három régióban (2002), A 20. századi magánlevelek nyelvi vi­
lága (2003), Sportnyelvünk a 21. század elején (2003), Új jelenségek a magyar
nyelvben (2004), Az Európai Unió és a nyelvek (2004). Ezek a kiadványok egy­
részt korpuszként szolgálnak a további kutatásokhoz, másrészt erősíthetik opti­
mizmusunkat: van érdeklődés a nyelvművelés iránt.
A nyelvtudomány valamikor a homéroszi időkben a nyelvművelésért szüle­
tett, s máig is a nyelvművelés a legfontosabb és leghasznosabb feladata. A
nyelvművelés emberművelés, s minden az emberért van.
70 A magyar nyelv könyve

IRODALOM

AKMAJIAN, A. - DEMERS, R. A. - HARNISH R. M. Linguistics. An introduction to language and

communication. MIT, 1984. * ARISZTOTELÉSZ, Rétorika. Ford. ADAMIK TAMÁS. Bp., 1982. *
AUSTIN, J. L., HOW to do things with words. Oxford University Press, 1962. * BALÁZS GÉZA, Ma­
gyar nyelvkultúra az ezredfordulón. Bp., 1998. * BALÁZS JÁNOS, A modern nyelvtudomány és a
nyelvi antiómák: Nyelvi rendszer és nyelvhasználat. Bp., 1980. 53-75. * BALÁZS JÁNOS, A nemze­
ti nyelvek nyelvtanirodalmának kialakulása: Nyelvi rendszer és nyelvhasználat. Bp., 1980. 23-6. *
BALÁZS JÁNOS, A nyelvi elemzés két ókori európai modellje: Nyelvi rendszer és nyelvhasználat.
Bp., 1980. 7-23. * BALÁZS JÁNOS, AZ alaktani rendszerek leírása: Hagyományos nyelvtan — mo­
dern nyelvészet. TELEGDI ZSIGMOND szerk., Bp., 1974. 33-63. * BALÁZS JÁNOS szerk., Nyelvünk a
Duna-tájon. Bp., 1989. * BÁRCZI GÉZA, Bevezetés a nyelvtudományba. Bp., 19552. * BÁRCZI
GÉZA, A magyar nyelv életrajza. Bp., 1963. * BÁRCZI GÉZA, Nyelvművelésünk. Bp., 1974. *
BENKŐ LORÁND, AZ Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Bp., 1980. * BENKŐ LORÁND, A
történeti nyelvtudomány alapjai. Bp., 1988. * COMRIE, BERNARD, Language universals and
linguistic typology. Chicago, 1981. * COMRIE, BERNARD (szerk.), The world's major languages.
New York - Oxford, 1990. * CRYSTAL, DAVID, A dictionary of linguistics and phonetics. Oxford,
1985 * CRYSTAL, DAVID, A nyelv enciklopédiája. Bp., 1998. * CSEPREGI MÁRTA (szerk.), Finn­
ugor kalauz. Bp., 1998. * DÁVID ANDRÁS, Nyelv és varázs. Bp., 1980. * DEME LÁSZLÓ, A beszéd
és a nyelv. Bp., 1976. * FÁBIÁN PÁL, Nyelvművelésünk évszázadai. Bp., 1984. * Fodor István
(főszerk.), A világ nyelvei. Bp., 1999. * FODOR ISTVÁN, Mire jó a nyelvtudomány? Bp., 2001. *
FODOR ISTVÁN, A világ nyelvei és nyelvcsaládjai. Bp., 2003. * GLATZ FERENC (szerk.), A magyar
nyelv az informatika korában. Bp., 1999. * GRÉTSY LÁSZLÓ, A szaknyelvek és a csoportnyelvek
jelentősége napjainkban. In: A magyar nyelv rétegződése I—II. szerk.KISSJENŐ - SzŰTS LÁSZLÓ.
Bp., 1988. 85-107. * HAJDÚ MIHÁLY, A csoportnyelvekről: Magyar csoportnyelvi dolgozatok.
Bp., 1980. * HAJDÚ PÉTER szerk., Uráli népek. Nyelvrokonaink kultúrája és hagyományai. Bp.,

1975. * HAJDÚ PÉTER, Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Bp., 1966. * HAJDÚ PÉTER, AZ uráli
nyelvészet alapkérdései. Bp., 1981. * HAJDÚ PÉTER - DOMOKOS PÉTER, Uráli nyelvrokonaink. Bp.,
1978. * HAVAS FERENC, A marrizmus-szindróma. Sztálinizmus és nyelvtudomány. Bp., 2003. *
JAKOBSON, R., Hang-Jel-Vers. Bp., 1969. * KANYÓ ZOLTÁN, Szemiotika és irodalomtudomány.
Szeged, 1990. * KELEMEN JÁNOS, A tudat és a megismerés. Bp., 1978. * KENESEI ISTVÁN szerk., A
nyelv és a nyelvek Bp., 1984. * KESZLER BORBÁLA (szerk.), Magyar grammatika. Bp., 2000. * KIS
TAMÁS, Bakaduma. Bp., 1992. *KISSJENŐ, Társadalom és nyelvhasználat. Bp., 1995. * KISS JENŐ
-PUSZTAI FERENC (szerk.), Magyar nyelvtörténet. Bp., 2004. * LAKÓ GYÖRGY, A magyar hangál­
lomány finnugor előzményei: NytudÉrt. 47. sz. Bp., 1965. * LAZICZIUS GYULA, Általános nyelvé­
szet. Bp., 1942. * LŐRINCZE LAJOS, Emberközpontú nyelvművelés. Bp., 1980. * LŐRINCZE LAJOS -
FÁBIÁN PÁL Nyelvművelés. Bp., 1980. * LUKÁCS GYÖRGY, A társadalmi lét ontológiájáról. II. Bp.,
1976. * MALMKJAER, KIRSTEN (szerk.), The linguistics encyclopedia. London - New York, 1991.
* MINYA KÁROLY, Mai magyar nyelvújítás. Bp., 2003. * NAGY FERENC, Kriminalisztikai szöveg­
nyelvészet. Bp., 1980. * NANOVFSZKY GYÖRGY (szerk.), Nyelvrokonaink. Bp., 2000. * NETTLE,
 A nyelvtudomány problematikája, területei és módszerei 71

DANIEL - ROMAINE, SUZANNE, Vanishing voices. The extinction of the world's languages. Oxford
- New York, 2000. * O'GRADY, WILLIAM - DOBROVOLSKY, MICHAEL - KATAMBA, FRANCIS,
Contemporary linguistics. Harlow stb. 1987. * PAPP MÁRIA szerk., A nyelv keletkezése. Bp., 1974.
* PÉNTEK JÁNOS, Magyar nyelvi különfejlődés a Kárpát-medencében. In: A. JÁSZÓ ANNA - BÓDI
ZOLTÁN szerk., Szociolingvisztikai szöveggyűjtemény. Bp., 2002. * PÉNTEK JÁNOS, A nyelv ritku­
ló légköre. Kolozsvár, 2001. * RÁCZ ENDRE, A klasszikus grammatika megújítása és az iskolai
nyelvtanoktatás: MNy. LXX, 385-6. * RÁCZ ENDRE, AZ anyanyelvi nevelés korszerűsítésének
grammatikai megalapozásáról: Nyr. 104: 456-69. * RÓKA JOLÁN, Kommunikációtan. Bp., 2003. *
RUHLEN, MERRITT, A guide to the world's languages. Volume 1: Classification. Stanford, 1987. *
RUHLEN, MERRITT, The origin of language. New York stb. 1994. * SAUSSURE, F. de, Bevezetés az
általános nyelvészetbe. Bp., 1967, 1997. * SCHMITT, NORBERT, An introduction to applied
linguistics. London, 2002. * SÍPOS LAJOS (szerk.), Pannon enciklopédia. Magyar nyelv és iroda­
lom. Dunakanyar, 2000. * SLOANE, THOMAS (szerk.), Encyclopedia of rhetoric. Oxford, 2000. *
SZABÓ T. ATTILA, Nyelv és múlt. Bukarest, 1972. * SZABÓ ZOLTÁN, A mai stilisztika nyelvelméle­
ti alapjai. Bukarest, 1977. * SZENDE TAMÁS, A beszédfolyamat alaptényezői. Bp., 1976. *
SZERDAHELYI ISTVÁN, Alkalmazott nyelvészeti alapfogalmak. Bp., 1989. * SZILÁGYI N. SÁNDOR,
Magyar nyelvtan. Bukarest, 1980. * TAKÁCS ETEL szerk., Tanulmányok a nyelvről. Bp., 1978. *
TELEGDI ZSIGMOND, Bevezetés az általános nyelvészetbe. Bp., 1977. * TELEGDI ZSIGMOND, Egy
fordulópont a grammatika történetében: a hagyományos nyelvtan bírálata és megújításának prog­
ramja Saussure előadásaiban: Hagyományos nyelvtan — modern nyelvészet. 7-33. * TERESTYÉNI
TAMÁS, AZ emberi nyelv: Minerva Nagy Képes Enciklopédia 4. Bp., 1975. 222-24. * TÓTFALUSI
ISTVÁN, Bábel örökében. Bp., 1976.
 HANGTAN

A hangtan tárgya és felosztása

1. A hangtan tárgya a beszédfolyamatnak, a nyelv hangzó oldalának a vizs­
gálata. A beszédfolyamat összetett jelenség, ezért a hangtan tárgya sokrétű, igen
gazdag.
A) A nyelv kettős szerkesztettségű: jelekből (jelentéses egységekből: szavak­
ból és szóelemekből), valamint jelelemekből (jelentés nélküli egységekből) áll.
A jelelemek a hangok. Valóban elemek — a görögök is így nevezték őket —, hi­
szen belőlük épülnek fel a szavak és a szóelemek. A rész-egész összefüggés
alapján a hangok a legvégső egységek, melyekhez a beszédfolyamat — a szöveg,
a mondat, a szó, a szótag — felbontása során eljutunk. Ezt a műveletet mindenki
elvégzi, amikor olvasni-írni tanul. Elemeknek tekinthetjük a hangokat azért is,
mert tovább már nem bonthatók, bár elemezhetők, hasonlóképpen az atomhoz. A
hangtan a legkisebb, már tovább nem osztható, de azért elemezhető nyelvi
egységekkel, a hangokkal foglalkozik.
A beszédet még a szupraszegmentális tényezők (hangsúly, hanglejtés, tempó,
szünet stb.) is jellemzik. A hangtan tárgya a szupraszegmentális tényezők
vizsgálata is.
A hangok egymásra hatását is vizsgálhatjuk. Ezenkívül tanulmányozhatjuk a
hangokat nagyobb egységek részeiként is, sőt jellemezhetjük a nagyobb egysé­
gek vagy akár az egész beszédfolyamat hangzásbeli megformálását is. A hang­
tan a hangkapcsolatokat, továbbá a nagyobb egységek (szótag, szó, mondat)
megformálását is tanulmányozza.
A nyelvtudomány területeinek megfelelően általános, speciális (az egyes
nyelvre vonatkozó) és alkalmazott hangtanról beszélünk. Az alkalmazott terüle­
tek a következők: az anyanyelvi nevelésben a beszédművelés, a szónoklattanban
az előadás hangzásbeli kérdései, a színpadi beszéd, a beszédhangok expresszivi­
tásának vizsgálata a stilisztikában, a beszédjavítás (logopédia), az idegen nyel­
vek tanításában alkalmazott egybevető (kontrasztív) hangtan, az énekpedagógiá­
ban az érthető beszédhangok kialakítása, az orvostudományban a foniátria (a
hangadás betegségeinek a gyógyítása) és az afáziás betegek kezelése (afázia: be­
szédkiesés), a bűnügyi nyomozásban alkalmazott hangtan (a kriminalisztikában
való alkalmazás). Az ipari felhasználás is sokrétű (távközlés, hallókészülékek
készítése, mesterséges beszéd előállítása és alkalmazása).
74 A magyar nyelv könyve

A szinkrónia és a diakrónia szempontjából leíró és történeti hangtant kü­

lönböztetünk meg.
A hangtan vizsgálati módszerei szubjektívek és objektívek lehetnek, az ob­
jektív vizsgálati módszert használó kutatási terület az eszközfonetika.
Kétségtelen tény az, hogy az élőbeszéd — elsősorban a tömegkommunikáci­
ós eszközök elterjedésével — ismét előre nyomult az írásos kultúrával szemben.
Ez a jelenség nem feltétlenül pozitív, hiszen az iskolának komoly küzdelmet kell
folytatnia azért, hogy olvasásra nevelje diákjait. Az élőbeszéddel kapcsolatos ku­
tatások viszont fellendültek, s remélhetőleg egyszer majd kialakul a szóbeliség
és az írásbeliség közötti egészséges egyensúly (BENCZIK, 2001).
B) A hangtannak két területe van: a fonetika és a fonológia. Mint minden
nyelvi egységnek, a hangnak is van alakja és funkciója. A hang alakja az az
akusztikai kép, mely hallásakor tudatunkban felidéződik, például a [k] hang ki­
ejtve. Funkciója az a szerep, melyet a nyelvi rendszerben kap, mégpedig az a je­
lentésmegkülönböztető szerep, mely magasabb nyelvi szinten, a szóelemben
(morfémában) és a szóban (lexémában) érvényesül; például ha a kép lexémában
a /k/ vagy a /p/ fonémát egy másik fonémával cseréljük fel, megváltozik a szó je­
lentése: gép, lép, tép; kék, kész, kén stb. (Az IPA fonetikai átírásában a beszéd­
hangot szögletes zárójelbe, a fonémát ferde zárójelbe teszik. Átvesszük ezt a
megoldást, de az IPA átírását nem mindig alkalmazzuk.)
A fonetika a hang alaki tulajdonságaival foglalkozik, tárgya a beszédhang a
maga fizikai valóságában. A hang nyelvbeli funkciójával a fonológia foglalko­
zik, tárgya a fonéma. Beszédhang és fonéma — ugyanannak a jelenségnek két
különböző oldalát képezik. A fonológia funkcionális hangtan. A szupraszeg­
mentális tényezőket is lehet alaki és funkcionális szempontból vizsgálni, tehát
tárgyát képezik mind a fonetikának, mind a fonológiának.
C) A fonetika területei. A beszédhang a kommunikációs folyamatban, a be­
szélőt és a hallgatót összekapcsoló beszédláncban jelentkezik. A teljes beszéd­
láncot öt szakaszra tagolhatjuk. 1. A beszélő agyában egy meghatározott helyen
megszületik a gondolat, és megindul a beszédképzés. A hosszú távú memóriában
minden bizonnyal tárolva van egy lexikai-szemantikai program, egy grammati­
kai program, egy tervező és a beszédszerveket működtető program, valamint egy
a hibák felfedezésére és javítására szolgáló korrigáló program. 2. Az agy szerve­
ző munkája eredményeképpen létrejön a beszédszervek működése, az artikulá­
ció. 3. A beszédképzés következtében az artikulált nyelvi tartalom levegőrezgé­
sekké alakul át, s mint akusztikai jelenség továbbítódik. 4. Ezek a levegőrezgé-
 A hangtan tárgya és felosztása 75

sek eljutnak a hallgatóhoz, akinek a hallószerve felfogja, hallási rendszere fel­

dolgozza a rezgéseket. 5. Végül a hallószervben átalakult rezgések az idegpályá­
kon eljutnak az agy megfelelő helyére, ahol megtörténik a megértés. A beszéd­
lánc felépítését-müködését a következőképpen ábrázolhatjuk:

A B
(BESZÉLŐ) G1 = G 2 (HALLGATÓ)
GÓSY, 1990 nyomán

A beszédhang a beszédlánc elemét képező akusztikai jelenség.

Öt területet különböztetünk meg aszerint, hogy a beszédlánc mely szakaszá­
ban vizsgáljuk a beszédhangot. Ezek a területek szoros kapcsolatban állnak
egymással, s egyéb tudományágakkal is összefonódnak, a beszédprodukció és
-percepció tanulmányozása már a pszicholingvisztika hatáskörébe tartozik (BOL­
LA, 1982):
1. neuro- és pszicholingvisztika: a beszédprodukció tanulmányozása,
2. az artikulációs fonetika — az anatómiával és a fiziológiával,
3. az akusztikai fonetika — a fizikával és az informatikával,
4. az auditorikus fonetika — a fizikával, az anatómiával és a fiziológiával
van kapcsolatban;
5. neuro- és pszicholingvisztika: a beszédpercepció tanulmányozása.
Az artikulációs fonetika a beszédhangok képzését vizsgálja; az akusztika a
beszédhanggal mint akusztikai jelenséggel foglalkozik; az auditorikus fonetika a
beszédészlelést tanulmányozza. Az iskolai tankönyvekben elsősorban az artiku­
lációs fonetikával találkozhatunk, ennek van a legszorosabb kapcsolata a nyelv­
tantanítással, s ennek van a legnagyobb hagyománya. Az utóbbi évtizedekben —
a technika s főleg az informatika rohamos fejlődése nyomán — erőteljesen ki­
bontakozott és újjáalakult az akusztika és a beszédészlelés-kutatás. A technikai
eszközök alkalmazása és a kísérletek bekapcsolása fellendítette a beszédproduk-
76 A magyar nyelv könyve

ció és -percepció kutatását. Mindegyik területnek van mondanivalója az alkal­

mazott ágazatok, a gyakorlat számára. A beszédprodukcióval és -percepcióval
foglalkozó kutatások például hatással voltak a nyomtatott szövegek percepciójá­
nak a kutatására, vagyis az olvasáskutatásra, s így közvetve jelentősen befolyá­
solják az olvasástanítást.
A hangtan tárgyalását a beszédlánc tagolását követve építjük fel.
2. A hang „felfedezése". — Az emberiség történetének egyik legnagyobb
felfedezése annak a felismerése volt, hogy a beszéd hangokra tagolható. Az em­
ber — az elvonatkoztató képesség fejlődésével párhuzamosan — fokozatosan a
szöveget mondatokra, a mondatot szavakra, a szavakat szótagokra, majd hangok­
ra tagolta. Ezt a folyamatot híven tükrözi az írás mintegy hatezer éves fejlődése,
pontosabban szólva a hangjelölő írás kialakulása. Az írás és a hangjelölés ugyan­
is nem azonos, az írásnak nem kell szükségképpen hangjelölőnek lennie, s nem
minden hangjelölés írás. Az írás mindig a közlés szándékával születik, tehát szo­
ciális érvényű, s ez a szándék festett, rajzolt, rovott, írott stb. jelek segítségével
fejeződik ki.
A korai kőkorszak sziklarajzai még nem írások, mivel nem a közlési szándék
hozta őket létre; vagy például az irokéz és az algonkin törzsek kagylóövei (wam-
pum) sem számítanak írásnak, mivel nem írott, festett stb. jelekből állnak, habár
közlési szándékkal készültek. A kagylóövet, a különféle útjelzőket, tárgylevele­
ket tárgyírásnak nevezik.
Igazi írásnak számít már a képírás (piktográfia). Jelei a piktogramok. A
piktogram vázlatos rajz, mely hol egy-egy szót jelent, hol egy egész mondatot,
hol pedig egy egész közleményt: például két, kezet fogó ember sematikus rajza a
szerződéskötés eseményét jelenti; egy ló és mellette egy patkó rajza pedig azt,
hogy patkolt lovat láttak stb. Az alábbi piktogram egy csejenn (algonkin nyelv­
törzsbeli) indián levele, üzenete a következő: Feleségét-Követő-Teknősbéka, egy
csejenn indián, azt akarja, hogy fia, Kis Ember hazajöjjön. Útiköltségre 53 dol­
lárt küld.
 A hangtan tárgya és felosztása 77

FLORIAN COULMAS, 1989, 20

A fejlődés következő foka a fogalomírás (ideográfia). Jelei az ideogramok

vagy logogramok. Ebben már nem olyan laza a kapcsolat az írás és a nyelv kö­
zött, mint a képírás esetében. A fogalomírás már az egyes szavakat adja vissza.
Eleinte a konkrét főneveket és igéket ábrázolták, az érzékelhető cselekvéseket és
mozgásokat:
é -őr­
h kürt
katona szem zsiráf fecske

c=a O
[P
hegy nap virág bogár
sarok

repül eszik sétál

üt

FLORIAN COULMAS, 1989, 62

A le nem rajzolható fogalmakat egy velük asszociatív kapcsolatban álló jellel

ábrázolták, például a levegőt és a lélegzést a vitorla rajzával.
A képírás és a fogalomírás közös jellemzője, hogy jelei nincsenek egy meg­
határozott nyelv, nyelvváltozat szavaihoz kötve. A piktogramok és az ideogra­
mok olvasatai különbözhetnek egymástól. Ideogramok alkotják a kínai írást, így
ugyanazokat a jeleket olvassák például a különféle kínai dialektusokban beszé-
78 A magyar nyelv könyve

lők, holott szóban nem értik egymást; ily módon az írás biztosítja a kínai kultúra
egységét.
Az írás történetében a legjelentősebb fordulópont a jelentés és a hangalak
szétválása, amikor is az írás átsiklik a fogalomjelölésről a hangalakjelölésre. Eh­
hez a lehetőséget a homonimák teremtették meg: ez esetben a kép az eredetileg
ábrázolt fogalmon kívül egy másik fogalmat is jelentett, melynek hangalakja
azonos vagy hasonló hangzású volt; mintha a magyarban az ember (meg)hal
mondatot ekképp ábrázolnánk: j ^ ( ^ V ^ 5 * ^ ^ • A hangalak jelölésében is
fokozatok figyelhetők meg: eleinte a szótagokat jelölték, s csak később az egyes
hangokat. A szótagírás eleinte rejtvényszerű volt: a szó értelmes részeit más-
más szavak jelével jelölték, mintha a villamos szót összetennénk a villa főnév és
a mos ige ideogramjával. A sumer ékírás szótagírás volt, s szótagírás a Japánban
a kínai logogramok mellett ma is használt kana írás. A hangjelölő írást a fönícia­
iak alakították ki Kr. e. a 17. század táján.
Az óegyiptomi írás tükrözi ezt a fejlődést, ideografikus írásukban már jelent­
kezett a szótagok jelölése, sőt a betűk alkalmazásáig is eljutottak. A hieroglifák
bonyolult írásjegyeit is egyszerűsítették, s ezt az egyszerűsített, ún. démotikus
írást vették át a föníciaiak. Ők csak a mássalhangzókat jelölték, ez a rendszer él
tovább a mai arab és héber írásban.
A föníciaiaktól vették át az írást a görögök, ők már a magánhangzókat is je­
lölték, oly módon, hogy a föníciai írás azon mássalhangzóit, melyek nem voltak
meg a görögben, lefoglalták a magánhangzók jelölésére, s ezáltal megteremtették
az igazi hangírást a Kr. e. 8-7. században. A görög ábécében 24 betű volt. Érde­
kességképpen megemlítjük, hogy az Iliász 24 énekből áll, s a Kr. e. 3. században
átköltötték a következő elvnek megfelelően: az első énekből hiányzott az A, a
másodikból a B és így tovább, a huszonnegyedik énekben nem szerepelt az utol­
só betű, az ómega. A görög írás azután mindenfelé hatott, többek között belőle
sarjadt ki a mindmáig megfejtetlen etruszk írás, majd a latin betűs írás és a cirill
ábécé. A magyar rovásírás is bonyolult közvetítések útján valószínűleg a föníciai
írás leszármazottja (az írásrendszerek összefüggéseiről jó táblázatok találhatók A
világ nyelvei című könyv végén, FODOR, 1999, vö. BENCZIK, 2001). Az alábbi
táblázat jól tükrözi a föníciai, a görög és a latin ábécé összefüggését.
 A hangtan tárgya és felosztása 79

AZ ÁBÉCÉ FEJLŐDÉSE
Nyu.- Itáliai Et- Arch. Klassz
Kelet-görög
Föníciai Archaikus görög athéni-milétoszi Klasszikus görög görög ruszk latin

>
Ar ^A a
AA AA a A a. Alpha a
AA A A Ad A a

9 b
m b
*B B b B P Béta b
&B B && B
b

1 g 117 g /A r g r y Gamma g
AC <C > ] > , g CM g

A d
A d
AD A. d A 6 Delta d
AD D 0 D d

A h
£E e
fe^£E e E £ Epsilon é
£ fc 3 21 E e

r w V
PC P íjlfl Fin V

i z * z I I z Z f Zeta z.dz
I 1 * Iw Gw z

HB h BH h,é a BH h(é) H T Eta e

BH B B a H h

s t
©®0 th © 0® th e •9 Théta th
©0 eo (8> th

l j *Z<| i i 1 i i Í Iöta i 1 i 1 Í I i

A k KKK k K n k K X Kappa k K K T"

>IK K k

a I ÍYA 1 L-L M 1 A A Lambda 1

l l vl j L l

n m
m m
r M m M f* My m r r "1 ~i M m

i n AfN n r* H/t/ a N V Ny n
A N 1 "i N n

$ s
*í ks 2 £ Xi ks EB s

0 <
OC 0 0 O 0 0 0 Omikron ö o OO 0 0 o

9 P rr P r rn P ti n Pi P r P 1 1P P P

r S M s s
ÍM M S

9 q 99 q 9 9 q
9 <19 9 Q Q q

í r (>PP r
pfc Pf>D r P e Rho r
?w P 0 <\ R r

w 5 s
f< u s E OC Sigma s
U i ^ i 5 s

X+ t TY t T T t T X Tau t T T t rr T t

IV w VKY u V V u,ü Y V Ypsilon ü

rv rr V V V u

i ph X+ +
ks
CDÍ 0 ph <P <p Phi
X X ks

X+ X kh X X Chi kh axj) <t> 9 ph

vr PS ¥ V Psi Ps Y± r 4. kh

00 ö
n ö Q cu Omega ö
8$ f

PAASCH ALMAR, 1990, 10

80 A magyar nyelv könyve

3. Hang és helyesírás. — A gyakorlati célokat szolgáló írások Európában és

sok helyütt a világon hangjelölők. A magyar írás is hangjelölő és betűíró. Írá­
sunkban különféle írásjegyeket használunk. Egy-egy hangnak egy vagy esetleg
több írásjegy (karakter) felel meg. Az egy-egy hangot jelölő írásjegyet vagy
írásjegycsoportot betűnek nevezzük. Egyjegyű (z), kétjegyű (zs) és háromje­
gyű (dzs) betűket használunk. A csákó szóban négy betű van, a dzsip szóban há­
rom.
A magyar a latin betűs írásrendszerek közé tartozik, de a latin ábécé betű­
készletének csak alapjául szolgál, mivel jóval több hangunk van (39), mint ahány
betű volt az eredeti latin ábécében (23, az eredeti ábécéhez Cicero korában hoz­
zátették az y-t és a z-t). A gondot okozó hangok a következők: sz-z, s-zs, c-cs, ty,
gy, ny, ly, k, ö, ü és az összes hosszú magánhangzó; ezekhez csatlakozott még a v
és az u, valamint a j és az i jelölése. Mai írásrendszerünk hosszú folyamat ered­
ményeképpen sok-sok ingadozáson keresztül alakult ki. Ezt a „küzdelmet" az ö
betű kialakulásának felvázolásával érzékeltetjük. Kezdetben a kancelláriai he­
lyesírás szerint u-val, ö-vel, illetve e+w betűkapcsolattal jelölték, ezt a megol­
dást őrzi a Thewrewk [Török] családnév írása; de gyakori volt az ev, eu betűkap­
csolat is. Később, az ún. huszita helyesírásban mellékjeles betűt alkalmaztak: p.
Végül a 17-18. századra kialakult a mai ö forma. E két alaptípus keveredéséből
alakult ki az eö kombináció, melyet az Eötvös családnév őriz, s mely mellékjelet
és betűkapcsolatot is tartalmaz. A korai nyomtatványok az 6 jelkombinációt ked­
velték. Azt mondhatjuk, hogy a latin ábécéből hiányzó betűket egyrészt mellék­
jeles megoldással, másrészt jelkombinációval pótoltuk. A magánhangzókat jelö­
lő betűk az egyjegyű mellékjeles elv alapján rögződtek (ö-ő), míg a mássalhang­
zók jelölésében a jelkombinációs megoldás érvényesült (gg, gy).
Helyesírási rendszerünk következetes. Ezen azt értjük, hogy betűállomá­
nyunk csak a fonémákat tartalmazza, azokat viszont kivétel nélkül. Ezt a szabá­
lyosságot mindössze két kivétel töri meg: az egyik a [j] hang kétféle jelölése, az
ly és a j , a másik pedig az, hogy a sokak nyelvében még meglévő [e] hangot he­
lyesírásunk — sajnos — nem jelöli. Az ly betű a köznyelvből kipusztult lágy,
posztalveoláris-palatális [1'] hangot őrzi. Ez a lágy [1'] ma is megvan a középső
palócban: [go:l'a] a Dunántúl nyugati részén [l]-et ejtenek helyette; [go:la]; a kö­
zépső nyelvterületen és az északkeleti nyelvjárásokban — jórészt ezekből alakult
ki a köznyelv — [j]-t mondanak: [go:ja]. A hang változott, a helyesírás viszont
megtartotta a régi betűt. Nem is lehet eltörölni, mert erősen él a köztudatban, s
megszüntetése sok bonyodalmat okozna. Eltörlése mellett szólna az a tény, hogy
 A hangtan tárgya és felosztása 81

nincs is a ly írására szabály — ezeket a szavakat a hagyomány elve alapján írjuk

—; annak a tanácsnak, hogy „ahol l-es kiejtést is elfogadhatunk, ott ly-t kell ír­
ni", az l-ező nyelvjárási ejtés az alapja. A zárt [é] — bár sosem következetesen
— jelölve volt helyesírásunkban, még néhány 19. század végi tankönyv is jelöl­
te, s csak a 19. század végén hagytak fel a jelölésével. Akik nem ejtik, azok szá­
mára bizonnyal nagy gondot okozna jelölésének bevezetése; nélküle pedig —
Kodály szavaival — mekegő a köznyelv a nyílt [e] magas előfordulási százalék­
aránya miatt. Bár fonetikusaink szerint nem is mekegő a köznyelv, mivel az [e]-
hangok ejtése igen széles skálán mozog.
A magyarokéhoz hasonlóan következetes helyesírása van a finnek, a csehnek,
de például az angoloknak és a franciáknak már sok gondot okoz kevésbé szabá­
lyos helyesírásuk megtanulása. A kiejtésbeli és az írásbeli eltérésnek az az oka,
hogy nyelvük az írásba foglalás óta sokat változott: az élő nyelv előre szaladt, az
írás pedig a régebbi állapotot őrzi, erősen konzervatív. Bonyolultságuk és követ­
kezetlenségeik ellenére azonban ezek az írásrendszerek is hangjelölők és betű­
írók, csak a hang-betű megfelelés nem szabályos bennük. Az angol szavaknak
kb. 15%-a szabálytalan helyesírású, többségük helyesírása szabályhoz köthető.
(Egy újabb felosztás szerint felszíni, köztes és mély típusú helyesírásról beszé­
lünk. A felszíni típusba a teljesen következetes rendszer tartozik, ilyen a török, a
finn, a szerb, a horvát. A magyar a köztes típusba tartozik, az angol a mély típus
legjellegzetesebb képviselője, vö. BENCZIK, 2001.)
Az írásnak többé-kevésbé konzervatívnak kell lennie, nem változhat örökké,
hiszen a gondolatcserét kell szolgálnia. A magyar helyesírást 1832-ben szabá­
lyozták először. Lényeges változtatást 1922-ben hoztak — többek között ekkor
törölték el a cz-t, s ekkor vezették be a dzs betűt a ds helyett —, majd a szabály­
zat 1954-ben kapta meg mai formáját. Az 1984-es 11. kiadás egyszerűsítette a
10. kiadás felépítését, s néhány változtatást hozott, de alapjaiban nem nyúlt a he­
lyesírási rendszerhez; címe: A magyar helyesírás szabályai, rövidítése: AkH
(akadémiai helyesírás), a szabályokat FÁBIÁN PÁL szövegezte meg, a szótári
részt SZEMERE GYULA állította össze. A szabályzat példaanyagát átdolgozták, ez
a lenyomat 1994-ben jelent meg. A szabályzatot kiegészíti a Helyesírási Kézi­
szótár, melynek szerkesztői FÁBIÁN PÁL és DEME LÁSZLÓ (Akadémiai Kiadó,
1988), legújabb, friss példaanyagú változata a Magyar helyesírási szótár
(MHSz), szerkesztette DEME LÁSZLÓ, FÁBIÁN PÁL és TÓTH ETELKA (Akadémi­
ai Kiadó, 1999).
Helyesírási rendszerünk fonematikus, azért, mert betűállományunk a foné­
mákat jelöli, mind a lexémákban (l - á - t), mind a morfémákban (l-á-t+j- a),
82 A magyar nyelv könyve

vagyis a szóelemeket is olyan betűkkel írjuk le, amilyen fonémák vannak bennük
(nem vagyunk tekintettel az egész szóalak kiejtésére). Ezt az átfogó alapelvet a
gyakorlatban kettébontjuk, s két alapelvről beszélünk, ezek: 1. a kiejtés elve (l -
á - t) és 2. a szóelemzés elve (l - á - t + j - a). Ezenkívül megemlítjük még az
előzőket keresztező elveket: ezek 3. a hagyomány elve (gólya, Dessewffy [ejtsd:
Dezsőfi]) és 4. az egyszerűsítés elve (asszony, tollal).
Olvasni és helyesen írni mindenkinek meg kell tanulnia, másképp nem tud
beilleszkedni a társadalomba. Az írni-olvasni tanuló kisgyerek is — éppúgy,
mint valamikor a fejlődő tudatú ember — elvonatkoztatja a beszédfolyamatból a
mondatot, a szót, a szótagot s végül a hangot. Ezen képességén alapul a hangok­
nak, illetőleg leírt képüknek, a betűknek a megtanítása. A hatéves kisgyerek ké­
pes erre a műveletre, pszicholingvisztikai terminussal szólva: kifejlődött nyelvi
tudatossága. A tanító feladata ennek a „felfedezésnek" a megszervezése és irá­
nyítása a hangoztató, analitikus-szintetikus módszer segítségével. Ekkor és csak­
is ekkor alakul ki a helyesírási készség is, mely szorosan kapcsolódik az olvasási
készséghez, s nem más, mint jó analizálási készség és memória. A tapasztalat azt
mutatja, hogy mind az olvasási, mind a helyesírási készség egy bizonyos élet­
korban alakítható ki a legjobban, s ez a 6-10. életév. Erre a családoknak, a szü­
lőknek is fel kell figyelniük, ezért írunk róla bővebben.
4. A fonetikai átírás. — A tudomány számára nem mindig elégséges a min­
dennapi írás, egyrészt következetlenségei miatt, másrészt szükség van finomabb
árnyalatok jelölésére is, harmadrészt az egységes nemzetközi átírás lehetővé te­
szi a különféle nyelvek hangrendszerének megértését. A fonetikai átírások há­
romféle megoldást alkalmaznak. Egyrészt mellékjelekkel látják el a már meglé­
vő írásjeleket. Ilyen a magyar egyezményes hangjelölésben a zárt é-nek, az illa­
biális á-nak, az igen nyílt a-nek (legalsó nyelvállású e), az előrébb képzésnek
(n), a hátrább képzésnek (m), a nyíltabb ejtésnek (u), a zártabb ejtésnek (o) a je­
le. Másrészt idegen, így a görög ábécéből kölcsönzött írásjeleket alkalmaznak,
ilyen például a % (a betű görög neve: khí) a veláris réshang jelölésére (doh sza­
vunkban), a p palatális réshang jelölésére (ihlet szavunkban), vagy ilyen a p
X zöngés párjának a jelölésére. Harmadrészt jelkombinációkkal is találkozha­
tunk, ilyen a J], a veláris nazális jele, mely a n és a g betű kombinációjából kelet­
kezett. A fonetikai átírás szögletes zárójelet alkalmaz a beszédhangok jelölésére
[a], a fonémák jelölésére pedig ferde zárójelet: /a/. A hosszú időtartamot a be­
szédhang utáni kettőspont jelöli: [u:].
 A szupraszegmentális tényezők 83

A hazai nyelvtudományban háromféle fonetikai átírás van elterjedve. A finn-

ugrisztika a SETäLä-féle hangjelölést alkalmazza. Ezt EMIL SETäLä finn nyelv­
tudós és munkatársai vezették be 1892-ben. A magyar nyelvészetben — elsősor­
ban a nyelvjárási szövegek lejegyzésében — a magyar egyezményes hangjelölés
szokásos (fentebb ebből idéztünk, könyvünk ezt használja, így nyelvjárási feje­
zete is). A magyar egyezményes hangjelölést 1949-ben fogadta el az első ma­
gyar nyelvészkongresszus, többek között A magyar nyelvjárások atlasza is hasz­
nálja. Újabban egyre jobban terjed — elsősorban a nemzetközi érdeklődésre
számot tartó publikációkban — a Nemzetközi Fonetikai Társaság által javasolt
átírás, melyet angol elnevezése után (International Phonetic Alphabet) IPA-nak
rövidítenek. APhI néven is használatos, a Nemzetközi Fonetikai Társaság francia
nevéből (Association Phonétique Internationale). Az 1949-ben, majd 1970-ben
megállapított nemzetközi jelrendszerhez alkalmazkodva a magyar beszédhangok
és fonémák jelölését is kidolgozták (vö. BOLLA, 1982), majd 1999-ben revideál­
ták. Több kísérlet történt a szupraszegmentális tényezők lejegyzésére (VARGA,
1988). Újabban létrehoztak egy negyedik átírási rendszert (NÁDASDY ÁDÁM és
SIPTÁR PÉTER), az IPA-ból kiindulva. Az alábbiakban közöljük a négy átírást:
Gyakorlati írás Magyar Setälä-átírás IPA-átírás Nádasdy-
egyezményes Siptár-átírás
hangjelölés
a a a 0 a
á a a a: a:
e e 8 s e
e é e e e
é é é e: e:
i i i i i
í í i i: i:
ö ö ö 0 ö
ő ő ö 0: ö:
ü ü ü y ü
ű ű ü y: ü:
0 o o o o
ó ó ö o: o:
u u u u u
ú ú ü u: u:
84 A magyar nyelv könyve

p P P P P
b b b b b
t t t t t
d d d d d
k k k k k
g g g g g
f f f f f
V V V v V

sz sz s s s
z z z z z
s s s L_ s
zs zs z 3 z
h h h h h
h (lehet) H H fi fi
h, ch (doh, jacht) - X X X
h, ch (ihlet, pech) - í X X

j , ly j j j j
j (kapj) í i 9 5
C c ts ts ts
dz dz dz dz dz
cs cs ts tf c
dzs dz
dzs
€ j
ty ty t'x JS ty
gy gy d'j ÍJ dy
m m m m m
m, n (hamvas, honvéd) - m "1 n
n n n n n
n (hang, tank) - n 9 q
ny
ny ny n' P
1 1 1 1 l
r r r r r
KASSAI ILONA, 1998, 38-9
 A beszédhangok létrehozása: beszédprodukció 85

A továbbiakban a beszédlánc szakaszait követve mutatjuk be az eseményeket: a

beszédhang létrehozását, akusztikumát, percepcióját.

A beszéd létrehozása: beszédprodukció

A beszédprodukció kutatása a neuro- és pszicholingvisztika körébe tartozik, a
teljesség kedvéért azonban foglalkoznunk kell vele. A beszéd létrehozásának fo­
lyamatában öt mozzanatot szoktak megkülönböztetni: a fogalom képzését, táro­
lását, a programtervezést, az artikulációt és az ellenőrzést. Ezeknek a mozzana­
toknak a felderítése — az artikuláció kivételével — a neuro- és pszicholing­
visztika feladata. Az eredmények ma még igen bizonytalanok, úgyszólván csak
sejtések; az agy működéséről sokat tudunk, de még messze vagyunk ismeretétől.
A tárolással kapcsolatban két kérdést tesznek fel: mi tárolódik és hogyan. Azt
gondolják, hogy az agyban tárolt egységek és grammatikai-nyelvi egységek nem
felelnek meg teljesen egymásnak. A tárolás módjáról is két elképzelés van: hely­
hez van kötve, illetőleg nem határolható be. Ujabban ez utóbbi nézetet fogadták
el, s úgy gondolják, hogy a tárolás — a hologramhoz hasonlóan — az egész le­
hetséges területen történik. Nem tudják pontosan megmondani, hogy a program­
tervezés során hogyan vevődik ki a szükséges információ a hosszú távú memóri­
ából. Arra, hogy valóban létezik a tervezés és az ellenőrzés, a tévedésekből és a
nyelvbotlásokból, valamint korrigálásukból következtetnek. A szavak ritmikai
modelljének és a szótagszerkezeteknek is szerepük lehet: gondoljunk arra, hogy
ha egy szó nem jut az eszünkbe, s már majdnem kimondjuk, hasonló ritmikai
képleteket mondogatunk. Elképzelhető, hogy a program több lehetőséget aktivi­
zál - ezt a jelenséget versengési elvnek nevezik —, mint amennyit ki kellene vá­
lasztania: erre utalnak a szóvegyülések, például ha azt mondjuk, hogy csokréta,
„nyelvünkre szaladt" a csokor is, a bokréta is.
A kimondást megelőzően valószínűleg szintagmák vagy más néven fonemi­
kus frázisok állnak össze az agyban. Azt is gondolják, hogy kell lennie egy, az
agyban tárolt invariáns egységnek, s ez valószínűleg vagy a fonéma, vagy a szó­
tag. Meglehetősen sok érv szól a szótag mellett: valószínű, hogy a szótagolással
az agy a beszédműködést ellenőrzi, és a szótag igazi funkciója az, hogy az agy­
beli szerveződés egysége legyen (vö. LYONS, 1975, 71).
86 A magyar nyelv könyve

A beszédhangok képzése:
a beszélőszervek működése
A beszédhangok képzése — artikulációja — csakis az ember sajátossága. Az ál­
latok hangadása artikulálatlan. A beszélőszervek kialakulása kapcsolatban van a
két lábra állással, az emberré válással.
A beszélőszervek: a tüdő, a gégefő, a toldalékcső (garat-, orr- és szájüreg)
és a központi idegrendszer. A tüdőnek, a gégefőnek és a toldalékcsőnek a be­
széd csak másodlagos funkciója, fő tevékenységük a légzés, illetőleg a táplálék­
felvétel.
1. A tüdő (pulmones). A tüdő a mellkasban helyezkedik el. A mellkas üregét
a bordák, a szegycsont, valamint izmok veszik körül: alul a rekeszizom (dia­
fragma), fent a nyakizmok határolják. A tüdőnek két szárnya van, ebbe vezet a
légcsőnek (trachea) két ága, a hörgők (bronchi) s azok további elágazásai.

toldalékcső

gégefő
légcső

jobb tüdő
bordaközi izmok

rekeszizom

AKMAJIAN, 1986, 103

 A beszédhangok képzése: a beszélőszervek működése 87

A bordák és a rekeszizom mozgása következtében a mellkasüreg térfogata

változik, s a tüdő két szárnya követi a mellkasüreg térfogatváltozásait. A hasüreg
felé boltosodó rekeszizom összehúzódásával és lefelé nyomulásával űr keletke­
zik, melyet a tüdő kitölt; a kitágulás ugyanis szívó hatást gyakorol a levegőre,
mely azonnal beáramlik a tüdőbe. Kilégzéskor a rekeszizom és a bordák össze­
húzódnak, s kiszorítják a levegőt. A be- és kilégzéskor tehát létrejön egy, a bor­
dák mozgásával kapcsolatos hasi légzés vagy rekeszlégzés. Érdekes, hogy a nők­
re inkább a mellkasi, a férfiakra pedig a hasi légzés a jellemző. Hanyatt fekvő
csecsemőn jól meg lehet figyelni a hasi légzést.
Aszerint, hogy a be- és kilélegzett levegő milyen célt szolgál, némalégzést
(respiráció muta) és beszédlégzést (respiráció fonatória) különböztetünk meg. A
némalégzés orron át történik, a be- és kilégzés időtartama majdnem azonos, a ki-
­s beáramló levegő átlagosan 500 cm3. Beszédlégzéskor a belégzés már inkább
szájon át történik, a belégzés rövid és gyors, a kilégzés hosszú és lassú. Ezenkí­
vül technikai légzésről beszélünk, ezt például a színészek, énekesek, fúvószené­
szek használják. Kialakításakor a belégzés időtartamát csökkentik, a kilégzés
időtartamát pedig növelik, s a szokásos 1000-1500 cm3 levegőmennyiség két­
szeresének-háromszorosának a felvételére törekednek. A technikai légzést hosz-
szú gyakorlással, a rekeszizom működésének tudatos, majd később automatizált
fokozásával, s ezáltal a kapacitás növelésével lehet kialakítani.
A beszéd hangjait általában kilégzéssel (exspiráció) képezzük, s ehhez szol­
gáltatja a levegőt a tüdő, úgy, mint egy fújtató. Ritkán előfordul, hogy belégzés­
sel (inspiráció) képezzük a hangokat, ilyen például afffmint a fájdalom hangja, a
fájdalmat jelző sz-szerű felszisszenés vagy a lemondást kifejező hja. Skandináv
emberek beszédében lehet hallani a csodálkozást kifejező jo hangsort beszívott
levegővel ejtve, olykor mi is ejtünk ilyet. A belélegzéssel ejtett hangok tompa,
nyers színükkel az érzelemkifejezésre igen alkalmasak. Tehát exspirátiós és
inspirátiós hangokat különböztetünk meg, a magyarra az exspirátiós hangok jel­
lemzők. Egyes, főleg afrikai nyelvekben vannak csettintő hangok (avulzíva),
képzésükben nincsen szerepe a légzésnek. Lényegük egy szívó mozdulat és két
zár — egy elülső és egy hátulsó — alkotása. Ilyesmi a magyarban a csodálkozást
kifejező ccc!, de ezt álcsettintő hangnak nevezik, mert képzésekor a hátulsó zár
hiányzik, csak az elülső, alveoláris területen képződik zár.
2. A gégefő (larynx). A légcső (trachea) a gégefőhöz (larynx) vezet, a gégefő
pedig fölfelé, a garatba nyílik. A gégefőnek öt nagyobb és négy kisebb porca
van. Az öt nagyobb porc a következő: a gyűrűporc; a pajzsporc (kiálló része az
88 A magyar nyelv könyve

ádámcsutka); a két kannaporc (nevüket alakjukról kapták), ezek szimmetrikus

helyzetben ízesülnek a gyűrűporc lapjának felső részén; mindegyik kannaporc
egyik végéhez egy hangszalag, a másik végéhez a hangszalagok működését beál­
lító izomzat nőtt oda; az ötödik a gégefedő porc, ez a gégefő és a garat határán
felfelé áll, de nyeléskor lecsapódik, elzárván a gégét a nyelőcsőbe tartó étel és
ital elől („cigányútra szaladt" — mondjuk, ha mégis valami ételdarabka vagy
egy korty ital a gégébe jut).
A két hangszalag rugalmas izomrostokból áll, hosszuk kb. 2 cm. A férfiak
hangszalagja valamivel hosszabb, mint a nőké. Nagyságuk egyénenként is, az
egyének életkora szerint is különböző. A két hangszalag (s a két kannaporc) kö­
zötti rés a hangrés (glottis). A beszédhang képzése céljából a hangszalagokat a
két kannaporc állítja megfelelő helyzetbe.

A gégefő vázlatos rajza oldalnézetből: 1. gyű­ A gégefő hosszmetszete: 1. álhangszalagok; 2.

rűporc; 2. pajzsporc; 3-4. kannaporcok; 5. gé­ a Morgagni-féle üregek; 3. valódi hangszala­
gefedő porc gok; 4. hangrés (glottis)
MOLNÁR JÓZSEF, 1973 nyomán MOLNÁR JÓZSEF, 1973 nyomán
 A beszédhangok képzése: a beszélőszervek működése 89

A gégefő keresztmetszete: 1. pajzsporc; 2. A hangszalagok elhelyezkedése: 1. hangrés; 2.

hangszalagok; 3. kannaporcok; 4. gyűrűporc hangszalagok; 3. kannaporcok
MOLNÁR JÓZSEF, 1973 nyomán AKMAJIAN, 1986 nyomán

A hangszalag (angol: vocal cord) elnevezés helyett a hangredő (angol: vocal

fold) elnevezés is használatos. A következő képen jól látszik a hangszalagokon
lévő redő. A hangszalagok nyitva vannak légzéskor, hangképzéskor bezáródnak
a kannaporcok segítségével.

SUNDBERG, 1991,105

A gége hangképző tevékenységével kapcsolatban a következő hangszalag- (és

kannaporc-) állásokat különböztetjük meg: a) zárállás, b) zöngeállás, c) suttogó
állás, d) h-állás, e) fúvó állás és f) lélegző állás.
90 A magyar nyelv könyve

a) b) c) d) e) f)
MOLNÁR JÓZSEF, 1973 nyomán

a) A zárállásban a hangszalagok egymáshoz tapadnak, s a két kannaporc bel­

ső felülete is egymáshoz ér. A zár felpattanása zörejt okoz, ez a gégezárhang
(laringális explozíva). A magyarban a gégezárhang nem fonéma, de olykor ejt­
jük, főleg kemény hangindításkor: 'Elmész innen!' Ha köhögünk, akkor is képe­
zünk ilyen hangot.
b) Zöngeállásban a hangszalagok és a kannaporcok helyzete a zárálláséhoz
hasonló. A tüdőből kiáramló levegő nyomása a hangszalagokat fölfelé-oldalt
nyomva eltávolítja egymástól. Ekkor nyomáskiegyenlítődés következik be, s a
rugalmas hangszalagok visszatérnek eredeti helyzetükbe. Ennek a folyamatnak a
többszöri ismétlődése adja a rezgést: a hangszalagok nyitódó-záródó mozgása
következtében a levegőoszlopban nyomásingadozás lép fel és rezgés keletkezik,
mégpedig szabályos rezgés, zönge (laringális tremuláns). A zönge a magánhang­
zók alapeleme. Minden magánhangzó zöngés. A zönge a mássalhangzók képzé­
sében járulékos mozzanat, nem minden mássalhangzó zöngés. Zöngésen, vagyis
hangszalagrezgéssel képzett hangok a zöngés mássalhangzók, például b, d, g, v;
zöngétlen párjuk: p, t, k,f.
A gyakorlott fül megkülönbözteti az anyanyelvi zöngés és zöngétlen hangot.
Különféle próbák is segítségünkre vannak. Ha fülünket két ujjunkkal bedugjuk,
zöngés hang ejtésekor tompa zúgást hallunk. A zöngés hangot különféle magas­
ságon énekelhetjük, a toldalékcső alakjának változtatása nélkül. Ha ujjunkat az
ádámcsutka élére helyezzük, a zöngés hang képzésekor érezzük a pajzsporc rez­
gését. Fejünk tetejére helyezett tenyerünkkel is érzékelhető a hang zöngés vagy
zöngétlen volta.
c) Suttogó álláskor a hangszalagok zárállásban vannak, de a kannaporcok három­
szög alakú rést alkotnak. Ezen a résen áramlik ki a levegő. A suttogva ejtett hang
mindig zöngétlen.
d) A h-állásban a hangszalagok kb. 10°-os szöget alkotnak, s a közöttük kitóduló
levegő zöreje a h hang, ez a gégeréshang (laringális spiráns).
 A beszédhangok képzése: a beszélőszervek működése 91

e) Fúvó állásban a hangszalagok kb. 30°-os szöget zárnak be, a közöttük kitóduló
levegő már nem okoz zörejt. A magyarban a zöngétlen mássalhangzók képzésekor
vannak a hangszalagok fúvóállásban.
f) Lélegző állásban a hangszalagok kb. 45°-os szöget zárnak be, ez a belégzés
szöge (a kilégzés szöge kisebb).
3. A toldalékcső (garat-, orr- és szájüreg). A toldalékcső szerepe kettős: rezoná­
torként módosítja a gégefőben keletkező hangot, valamint zörejeket hoz létre — a
mássalhangzók képzésekor —, tehát hangforrásként működik. A garat (pharynx) a
gége folytatása, a száj és orrüreg pedig a garat folytatása. A garat- és az orrüreg rezo­
nátorként működik, mégpedig úgy, hogy az állkapocs, az ajkak, a nyelv mozgásával
változik a rezonátor térfogata. (Hasonlóképpen működik a vonós hangszerek kisebb-
nagyobb szekrénye vagy a fúvós hangszerek rövidebb-hosszabb csöve.)
A szájüregnek két része van: a tulajdonképpeni szájüreg (a fogak mögött) és a
pitvar (a fogak előtt). A szájüreg a következő területekre osztható: 1. ajkak (labia), 2.
fogak (dentes), 3. a felső elülső fogak belső része (dentális terület), 4. a felső elülső
fogmedrek mögötti rész (alveoláris terület), 5. a foghús fölött levő kidudorodások he­
lye (posztalveoláris terület). A 3., 4. és 5. területen képzett mássalhangzókat egysége­
sen foghangoknak (dentális hangoknak) nevezik, mégpedig a 3. és 4. területen kép­
zetteket elülső foghangoknak, ilyen a z, sz (a dentális és az alveoláris elnevezés is
használatos), az 5. területen képzetteket hátulsó foghangoknak, ilyen a zs, s (a
posztalveoláris elnevezés a leggyakoribb).
6. A kemény szájpadlás (palatum durum), folytatása a 7. lágy szájpadlás (velum
vagy palatum molle), mögötte nincsen csontfal, hanem puha, mozgékony szövetek
alkotják. A lágy szájpadlás folytatása a 8. nyelvcsap (uvula). A lágy szájpad és a
nyelvcsap szerepe az orrüreg elzárása vagy nyitva hagyása. Ha felemelkedve elzárják
az orrüreget, akkor szájhangot (orális hangot) ejtünk; ha lefelé ereszkednek, akkor
nyitva hagyják az orrüreget, ilyenkor orrhangot (nazális hangot) ejtünk, m-et, n-et,
ny-et, vagy pedig köznyelvi kiejtésben hibásnak minősülő — például a franciára jel­
lemző — orrhangzós magánhangzót. A nyelvcsap pergő mozgást is végezhet, ekkor
keletkezik a magyarban hibásnak tartott uvuláris r hang.
92 A magyar nyelv könyve

szájüreg

garat

nyelőcső f / hangszálak
- légcső

A nyelv (lingua) felületén a következő területeket különböztetjük meg: a nyelv

hegye (cacumen vagy apex), pereme (corona), háta (dorsum). A nyelvhátnak azt a ré­
szét, mely nyugalmi helyzetben szemben van a garattal, a nyelv tövének vagy nyelv­
gyöknek nevezzük. A nyelv főbb artikulációs mozgásai a következők: a) záralkotás,
pl. a t, d, k, g hang képzésekor, b) résalkotás, pl. az sz, z, j ejtésekor, c) a nyelv hegyé­
nek pergése, csak az r képzésekor, d) magánhangzós (vokalikus) állás: ilyenkor a
nyelv különféle helyzetbe kerül anélkül, hogy akadályt állítana; ez történik a magán­
hangzók képzésekor. A dentális és alveoláris hangok képzésekor a nyelv hegye, a pa­
latális és a veláris mássalhangzók képzésekor a nyelv háta vesz részt a hangképzés­
ben.
A két ajak (labia) főbb artikulációs mozgásai a következők: a) záralkotás, pl. a p,
m képzésekor, b) a két ajak hasíték alakú rést képez, pl. az i, t ejtésekor, c) ajakkere­
kítés (labializáció) az ajkak előrecsücsörítésével, pl. az ü, ö, u ejtésekor. Labiális han­
gok ejtésekor a fogak előtti pitvar megnagyobbodik.
 A beszédhang mint akusztikai jelenség 93

Az állkapocs mozgásai kapcsolatban vannak a nyelv artikuláló mozgásával. Az

állkapocs és a két ajak nyitja és zárja a szájüreget, az állkapocs függőleges irányban
való elmozdulása pedig megváltoztatja a szájüreg méreteit. Az állkapocs kisebb-
nagyobb méretű mozgása szerint képezzük a zárt, félig zárt, nyílt, igen nyílt magán­
hangzókat. A mindennapi kiejtésben oly gyakran kifogásolt zárt szájú beszéd a kis
állkapocsnyitás következménye.
Az egyes beszédhangok képzésekor a beszélőszervek egy része passzív, más ré­
sze aktív módon viselkedik. A kemény szájpadlás mindig passzív. Ez nem jelenti azt,
hogy szerepe nem jelentős; fontosságát mutatja például a szájpadhasadék (farkasto­
rok) okozta orrhangzós beszéd. Passzív szerepük van a fogaknak is. Aktív szerepük
van a hangszalagoknak, az állkapocsnak, a lágy szájpadnak, a nyelvnek és az ajkak­
nak.

A beszédhang mint akusztikai jelenség

A hang fizikai szempontból rezgés. A rezgés valamely rugalmas közeg (hang­
forrás) állapotának egyensúlyi helyzete körüli ingadozása, amely egy (szilárd,
cseppfolyós vagy légnemű) hordozó közegben tovaterjed (KASSAI, 1998, 61). A
rezgés három mennyiséggel jellemezhető: intenzitással, frekvenciával és időtar­
tammal. Az akusztikai fonetika a beszédhangot e három tényező szempontjából
vizsgálja. A hanghullám intenzitása a hangnyomás erősségétől függ. A hang­
nyomást decibelben mérik (dB). A frekvencia mértékegysége a hertz (Hz), a
hertz az időegység alatti rezgések száma. Ha például a rezgés frekvenciája 150
Hz, ez azt jelenti, hogy a hang 150 teljes rezgést végez 1 mp alatt. Az időtartam
az az időmennyiség, mely a hang megszólalásától a hang elhalásáig eltelik.
A hallhatóság alsó határa 16 Hz, felső határa ifjabb korban 20 000 Hz, idő­
sebb korban 14 000-16 000 Hz. A hallhatóság alsó határa alatti hang az infra­
hang, a hallhatóság felső határa fölötti hang az ultrahang.
Tiszta hang a közeg szinuszosan váltakozó rezgése. Tiszta hang a természet­
ben ritkán található, ilyen a hangvilla rezgése. Annál gyakoribb a több tiszta
hang összetételéből keletkező rezgés, az összetett hang. A hang elemi összetevői
a részhangok: közülük a legkisebb frekvenciájú az alaphang, az alaphang egész
számú többszörösei a felhangok (felharmonikusok). Az egy-két éves gyerek
alaphangja 350-450 Hz, a hétéveseké 250-300 Hz, a férfiaké 80-140 Hz, a nőké
160-260 Hz között van. A felhangok frekvenciái az alaphang frekvenciájának
egész számú többszörösei; tehát egy 100 Hz-es alaphangnak 200, 300 Hz-es fel-
94 A magyar nyelv könyve

harmonikusai vannak. Az ilyen komplex hanghullám a zenei hang. Ha az össze­

tevő rezgések közötti viszony nem harmonikus, vagyis ha nem lehet egy alap­
hangot és felharmonikusokat meghatározni, a keletkező hang zörej. A zenei han­
got tehát — a zörejjel szemben — harmonikus összetevők alkotják.
A beszédhangok mindegyikének a sajátosságát a részhangok frekvenciája és
erőssége adja meg. A beszédhangok egy része zenei hang, ezek a magánhang­
zók; más része zörej, ezek a zöngétlen mássalhangzók; ismét más része zenei
hang és zörej keveréke, ezek a zöngés mássalhangzók. A gégefőben keletkező,
felhangokban gazdag hang neve: zönge. A zönge alaphangja megegyezik a
hangszalagok másodpercenkénti nyitódásával-záródásával, amelyek nem ismét­
lődnek teljes szabályossággal. A zönge képezi a beszéd nyersanyagát. Azért be­
szélünk nyersanyagról, mert a zönge a rezonancia következtében módosul.
Az a test, mely a hangforrás hatására rezgésbe jön, a rezonátor; az együttrez­
gés a rezonancia. A rezonanciának fontos szerepe van a beszédhangok hangszín­
ének a kialakításában. A beszédhangok képzésekor rezonátorként működnek a
hangforrás alatti üregek (a mellüreg, a légcső), valamint a garat-, a száj- és az
orrüreg. Az előbbiek a hang egyéni jellegzetességeinek a kialakításához járulnak
hozzá, míg az utóbbiak a beszédhangok sajátos minőségét határozzák meg.
A rezonátor — a garatüreg, az orrüreg és a szájüreg — szűrőként viselkedik:
bizonyos frekvenciákat átszűr, átenged, más frekvenciákra reagál, maga is rez­
gésbe jön. Ha változik a rezonátor alakja, mindig más és más felhangot erősít fel.
Tehát ha a gégefőben keletkező hang ugyanaz marad is, de a szájüreg alakja vál­
tozik, más és más hangszínt kapunk, például t-t, o-t, u-t. A rezonátorban keletke­
zett rezgésmódosulás a formáns. A formánsok számokat kapnak, az alaphanghoz
legközelebbi formáns az F1, a tőle távolabbi az F2, F3, F4. A hang minőségét ál­
talában az első két formáns eldönti.
Magánhangzóink közül a legmélyebbnek az u-t, a legmagasabbnak az i-t
érezzük, a többi kettejük között helyezkedik el. Észlelésünk akusztikai alapja a
következő (férfi ejtés, a rövid és a hosszú magánhangzók adatai nincsenek szét­
választva):
F1 (Hz) F 2 (Hz)
u 280 800
o 400 920
a 560 980
á 720 1300
e 540 1700
 A beszédhang mint akusztikai jelenség 95

ö 400 1530
ü 280 1800
é 380 2150
i 260 2250
Ezeket a méréseket TARNÓCZY TAMÁS 1965-ben készítette. Jól tájékoztatnak
a lényegről, megközelítőleg pontosak. Most már sok, igen finom mérés áll ren­
delkezésünkre, melyek az időtartam szerint elkülönítik a hangokat, valamint tól-
ig értékeket adnak meg. Például VÉRTES O. ANDRÁS a rövid i-re hangsúlyos szó­
tagban, férfi ejtésben a következő adatokat közli: F1: 270-320, F2: 2100-2500
Hz (vö. BOLLA, 73-74).
Az időtartam az az időmennyiség, mely a rezgések fellépésétől, azaz a hang
megszólalásától a rezgések lecsengéséig, azaz a hang elhalásáig tart.
Valamely hang abszolút időtartamán a hang képzésére fordított időt értjük,
ezt századmásodpercekben mérik. A relatív időtartam egy hang időtartamának
más hangéhoz való viszonya. A magyar nyelv a hangok relatív időtartamának
két fokát használja fel a jelentés megkülönböztetésére, azaz rövid és hosszú
hangjaink vannak (kor-kór, szál-száll).
Az egyes hangok fizikai időtartama a beszédtempótól függ, az pedig az egyes
nyelvek hagyományaitól, az egyén vérmérsékletétől, hangulatától, korától, mű­
veltségétől stb. Ha a beszélő hosszabb hangsort akar kimondani, gyorsítja a be­
szédtempót, s egyúttal csökkenti az egyes hangok időtartamát. GOMBOCZ ZOL­
TÁN közismert mérése ezt a jelenséget szemlélteti:
t á t o g a t Ó k n a k
tát 27,2 9,5
tátog 24,2 8,2 11,8 8,3
tátogat 20,9 6,9 9,4 7,1 10,9 9,5
tátogatók 19,0 6,5 7,9 7,0 8,7 8,1 22,1 5,1
tátogatóknak 18,2 6,5 7,9 6,3 8,6 6,8 17,2 9,0 9,4

Az egy szótagú szavak rövid és hosszú magánhangzóinak időtartama — szin­

tén GOMBOCZ mérései alapján, századmásodpercekben — a következő: i 11,8, u
13,4, ü 14,0, o 14,1, ë 14,4, ö 16,0, e 16,1, a 17,0; í 24,9, ú 27,1, é 27,3, ű 27,6, ó
28,8, ő 29,8, á 30,3. Nem igaz tehát, hogy a rövid magánhangzók egyformán rö­
videk, a hosszúak pedig egyformán hosszúk. Az alacsonyabb nyelvállású ma­
gánhangzó általában hosszabb, mint a magasabb nyelvállású. A labiális magán­
hangzók hosszabbak, mint a megfelelő illabiálisak, tehát az ü hosszabb, mint az
96 A magyar nyelv könyve

i. A magánhangzó időtartama függ a rá következő mássalhangzó minőségétől is:

a legrövidebbek a magánhangzók a zárhangok előtt, hosszabbak a réshangok
előtt, s a leghosszabbak a nazálisok, a tremuláns (r) és az approximánsok (l, j)
előtt; ezeknek (m, n, ny) nyújtó hatásuk van.
A mássalhangzók időtartama sem abszolút érték, láthattuk, hogy befolyásolja
a szó hosszúsága. A zöngés mássalhangzók rövidebb időtartamúak, mint a zön­
gétlenek. A zöngétlen réshangok időtartama a legnagyobb, utánuk a zöngétlen
zárhangok és a nazálisok következnek, majd a zöngés réshangok, a zöngés zár­
hangok és a likvidák. A zárhangok közül a leghosszabbak a bilabiálisok, majd a
velárisok és a dentális/alveoláris hangok következnek.
Két magánhangzó közötti (intervokalikus) helyzetben fonetikai szempontból
nincsen rövid dz és dzs: a bodza, a hodzsa-féle szavakban ezek az affrikáták
mindig hosszan hangzanak; csak grammatikai elemzéssel tudjuk eldönteni, hogy
az adott esetben melyik a helyes írásforma: edzed vagy eddzed, mert mindkettő
hosszan hangzik, például Edzed magad a helyesírásban? vagy Eddzed magad a
helyesírásban! Aki pedig bridzsel, az briddzsel játszik.
A beszédhangok időtartamának mérését különféle fonetikai helyzetekben
KASSAI ILONA végezte el (vö. BOLLA, 1982), legutóbb pedig KOVÁCS MAGDOL­
NA (KOVÁCS, 2002).
* * *

A legújabb technikai vívmányok nemcsak a rendkívül pontos méréseket te­

szik lehetővé, hanem olyan problémákat is megoldanak, mint a mesterséges be­
széd előállítása. Ez a probléma már régóta foglalkoztatta a tudományt, s igen
büszkék lehetünk arra, hogy először egy magyar polihisztor szerkesztett beszé­
lőgépet 1791 -ben. KEMPELEN FARKAS neve ma is ismeretes világszerte, s köny­
ve magyarul is megjelent 1989-ben.
Hazánkban 1974 óta foglalkoznak mesterséges beszéd előállításával, s elő­
ször 1980-ban sikerült jó minőségű hangsort előállítani. Ma már a beszédszinté­
zist számítógép segítségével végzik, s a mesterséges beszéd nagyon jó minőségű.
A mesterséges beszéd előállításakor igen pontosan kell elemezni a beszéd­
hangok akusztikai szerkezetét, pontosan kell meghatározni az informatikai
szempontból lényeges elemeket, s meg kell állapítani a hangsorépítési szabályo­
kat. Ezek a munkálatok az elméleti kutatást is előbbre vitték, hiszen pontosabbá
tették az ismereteket.
 A szupraszegmentális tényezők 97

A mesterséges beszédet mind a kutatásban, mind a gyakorlatban széleskörűen

lehet alkalmazni. A mesterséges beszédnek az akusztikai összetevőit meg lehet
változtatni, s így egyes paramétereket jobban lehet tanulmányozni; pontosabban
meg lehet például állapítani, hogy mely tényezőktől függ a beszédpercepció. A
hallástesztek anyagát is szintetizált szavakból állítják össze, s bizonyos paramé­
terek megváltoztatásával pontosabb diagnózist állapíthatnak meg. Ilyen hallás­
szűrő készülék már a nagyközönség rendelkezésére áll: neve G-O-H, azaz a fel­
találókról GÓSY-OLASZY-hallásszűrő készülék. Egy beszélőgéppel például a
némák is „beszélhetnek", ha egy olyan hordozható készüléket kapnak, amelynek
billentyűzete segítségével szavakat állíthatnak össze, az adatokat a gép tárolja, és
például telefonhíváskor megszólaltatja (vö. OLASZY, 1985).

A beszédhangok észlelése: beszédpercepció

Jelenleg sokkal többet tudunk a beszédképzésről, mint a beszédészlelésről és
-értésről, sokkal könnyebb ugyanis megfigyelni és elemezni az elhangzó beszé­
det, mint a hallgatóban végbemenő folyamatot. A beszédpercepció kutatása
nagyrészt a pszicholingvisztika illetékességi körébe tartozik.
A beszédértés két lépcsőben történik, ennek megfelelően beszédészlelésről és
beszédmegértésről beszélünk. A hangtan problematikájába a beszédészlelés tar­
tozik, a beszédértés már távolabbi tartományokba visz el bennünket, de néha
mégis érintenünk kell. A beszédészlelés egyrészt hallószervünk segítségével tör­
ténik, másrészt az agyban lejátszódó folyamat; a beszéd megértése kizárólag az
agyban lezajló folyamat. A beszédészlelésben a látásnak, „a szájról olvasásnak"
is szerepe van; ezt különösen akkor érzékeljük, ha idegen nyelven beszélgetünk:
látnunk kell a partner arcát.
Ahogy beszélhetünk artikulációs bázisról, hasonlóképpen beszélhetünk per­
cepciós bázisról. Percepciós bázison azt a sajátos működéssorozatot értjük, aho­
gyan az elhangzó beszédet feldolgozzuk. A percepciós bázis is nyelvspecifikus.
Ez azt jelenti, hogy működése egy adott nyelv — az anyanyelv — észlelésére
van beállítódva. Ez az oka annak, hogy — ha gyakorlatlanok vagyunk — nem
észleljük, „nem halljuk meg" az idegen nyelvek speciális hangjait; valamilyen
saját anyanyelvi hanggal helyettesítjük őket, s beszédünkben is a helyettesített
hangot mondjuk. Például a magyar beszélők az orosz veláris j-t (w) vagy i-vel,
vagy ű-vel helyettesítik, az angol bilabiális spiránst, a w-t a magyar dentilabiális
spiráns v hanggal, vagy a th-val jelölt interdentális spiránst f-fel, t-vel vagy d-vel
98 A magyar nyelv könyve

stb. Akik jól beszélnek egy idegen nyelvet, azoknak több artikulációs és percep­
ciós bázisuk van. Mindeddig a normatív beszéd észleléséről beszéltünk. Előfor­
dul, hogy az egyén kiejtése ettől eltér, másképp artikulál és másképp hall. Akik
nem ejtik jól, vagyis röviden ejtik a magyar hosszú magánhangzókat, rendszerint
nem is hallják meg őket; s így vagyunk a zárt e-vel is: aki nem ejti, nem is igen
hallja. Erről diktáláskor magunk is meggyőződhetünk: helyesen ejtjük a hosszú
hangokat, s partnerünk nem írja hosszan őket, mert meg sem hallja a helyesen ej­
tett szavakat. Ezért van nagy jelentősége a környezet — a szülő, a tanár — be­
szédkultúrájának a kezdet kezdetétől.
A beszédmegértés folyamatáról — hasonlóképpen a beszédprodukció folya­
matához — különféle elképzeléseket, ún. modelleket alkottak, melyeket kísérle­
tekkel próbálnak meg igazolni. A leginkább elfogadott modell az ún. hierarchi­
kus beszédmegértési modell.
„Az elkövetkezőkben a hierarchikus építkezésű, interaktív beszédmegértési
modellt ismertetjük, amely a teljes feldolgozási folyamatot reprezentálja, és a
beszédészlelési, beszédmegértési folyamat működésének csaknem valamennyi
kérdésére megoldást kínál.

Asszociáció (értelmezés)

t_J
Beszédmegértés
szemantikai elemzések szintaktikai elemzések
A
V
Beszédészlelés
fonológiai szint
fonetikai szint
akusztikai szint
A

Hallás
A beszédfeldolgozás az elsődleges hallási elemzéssel indul, amelyet egy fel­
ismerési (elképzelési) terv követ a beszédészlelés és a beszédmegértés szintjein.
Ez utóbbi egyszerre három síkon folyik: az észlelés (alapszintek: akusztikai, fo-
 A beszédhangok észlelése: beszédpercepció 99

netikai, fonológiai) szintjén, majd a szintaktikai és a szemantikai elemzés szint­

jén. A szemantikai elemzés visszahat(hat) az észlelésre és a szintaktikai művele­
tekre, a szintaktikai pedig ugyancsak az észlelésre.
A hallás az akusztikai ingereket dekódolja, ezen a szinten beszédelemzés még
nem történik. Az ép hallás biztosítja a hierarchikusan ráépülő szintek működését.
A beszédészlelés beszédhangok, hangkapcsolatok és hangsorok felismerése,
azonosítása. A beszédmegértés az adott nyelv szerkezeteinek, illetőleg a szavak,
szókapcsolatok, mondatok és "szövegegységek jelentésének (tartalmának) megér­
tését jelenti. Az asszociációk vagy értelmezés szintjén hallott és megértett köz­
lések) összekapcsolása történik meg az emlékezetben már korábban tárolt isme­
retekkel és/vagy tapasztalatokkal. Valószínűleg nem létezik olyan szemantikai­
lag dekódolható közlés, amely ne indítana el egyúttal asszociációs/értelmezési
folyamatokat" (GÓSY, 1999, 90-91).
A nyelvekben hierarchikus elrendeződésű szintek vannak, a megértés ehhez
igazodik. Ez azt is jelenti, hogy a megértéshez minden szint — a fonémák, a
szintaxis és a jelentés — szükséges; az, hogy melyik szintet milyen mértékben
használjuk fel, sok tényező — többek között az életkor — függvénye is.
Az is bonyolult kérdés, hogyan működnek a szintek: lépcsőzetesen, egymás­
ba váltva, transzformációk segítségével vagy egyidejűleg, szimultán. A működés
módja is izgalmas kérdés: egyrészt valószínűleg globálisan és részletezve észle­
lünk egyszerre, másrészt bonyolult mozgások is történnek, igen nagy sebesség­
gel (az agy sokkal gyorsabb adatfeldolgozásra képes, mint a legmodernebb szá­
mítógép). Lehetséges, hogy a működés az ún. motoros teória szerint valósul
meg. Eszerint az észlelés oly módon történik, hogy az észlelő rendszer saját be­
szédképzési folyamataira visszavezetve elemzi a hallható beszédet. Mindeneset­
re létezik egy belső artikuláció, melyet megfigyelhetünk az olvasni-írni tanuló
kisgyermeknél: jobban megérti a szöveget, ha hangosan vagy félhangosan kiejti
a szavakat; ugyanezt megfigyelték tollbamondáskor is. A működés történhet az
ún. analízis szintézissel modell szerint, vagyis úgy, hogy a hallgató létrehozza
magában, szintetizálja a felfogott — vagyis analizált — hangokat. A megértés
akkor következik be, ha a beszélő hangjelenségei és a hallgató belső, szintetizált
hangjai megegyeznek. Az mindenesetre igazolható, hogy a szintek közötti mű­
ködés egyik formája a folyamatos visszacsatolás, ellenőrzés.
Azzal, hogy kimondtuk: a hierarchikus percepciós modell a nyelvi szintekhez
igazodik, azt is beleértjük, hogy az észlelés során a beszédfolyamatot szegmen­
táljuk, valamint állandó elemeket, ún. invariáns elemeket észlelünk minden szin-
100 A magyar nyelv könyve

ten, típusokat feleltetünk meg: fonémákat, morfémákat, grammatikai struktúrá­

kat, sőt legfelsőbb szinten: előzetes ismereteket és szövegszerkezeti állandókat.
A hallás; a fül és részei. Hallásnak azt a folyamatot nevezzük, melynek so­
rán hallószervünk a környezet hangjelenségeit érzékeli, továbbítja és feldolgoz­
za. Perifériás és centrális hallást különböztetünk meg, a perifériás hallás a halló­
szerv és a megfelelő idegpályák működése, a centrális hallás az agy megfelelő
központjaiban történő feldolgozás, mely még nem jelenti a beszéd megértését.
Hallószervünknek három fő része van: a külső, a középső és a belső fül.

Eustach kürt
A fül
SUBOSITS, 1984,61
A külső fül a fülkagylóból és a külső hallójáratból áll, s a dobhártyáig terjed,
mely a külső fület a középsőtől elválasztja. A fülkagylónak kismértékű hangtere­
lő és hangnyomásnövelő szerepe van, és segíti az észlelőt a hang irányának a fel­
ismerésében. Ez a szerep az embereknél azonban már nem olyan erős, mint az
állatok esetében. A külső hallójárat üregrezonátorként tekinthető, a dobhártya fe­
lé haladva többször elhajlik. A dobhártya a válaszfal a külső és a középső fül kö­
zött, mely a közepe táján befelé behorpad. Itt tevődik át a levegő rezgése a halló­
csontokra. A középső fül üregében foglal helyet a három hallócsont: a kalapács,
az üllő és a kengyel. A kalapács nyele össze van kötve a dobhártyával, feje az ül­
lő bemélyedésében fekszik. Az üllő egyik ága a kengyelhez csatlakozik, a ken­
gyel talpa az ovális ablakhoz tapad. A belső fül vagy labirintus egy bonyolult
üregrendszer, melyben a legfontosabb szerv a csiga.
 A beszédhangok észlelése: beszédpercepció 101

A beszédfolyamat során a hangforrás hatására rezgések indulnak meg a leve­

gőben, a hallási folyamat során ezek a külső hallójáratba jutva nyomásingadozá­
sokat hoznak létre. Ennek hatására a dobhártya és a vele összenőtt kalapács re­
zegni kezd. A kalapács rezgését átveszi az üllő és a kengyel: az akusztikai rezgé­
sek itt mechanikai rezgésekké alakulnak át. A mechanikai rezgések a csigában
alakulnak át idegingerületté, melyeket a nyolcadik vagy hallóideg továbbít az
agyba.
Mi történik a hierarchikus modell egyes szintjein?
1. Az akusztikai szint. Itt ún. elsődleges hallási elemzés történik, mely auto­
matikusan megy végbe a frekvencia, az intenzitás és az idő tekintetében. Nagy­
jából határoljuk be a hallott hangot, eldöntjük, hogy zene vagy beszéd, gyors
vagy lassú, magas vagy mély, halk vagy erős.
2. Fonetikai szint. Ekkor már nyelvi-fonetikai szempontból ítéljük meg a hal­
lott jelet. A beszédhangok észlelése történik ezen a szinten. Vitatott kérdés az,
hogy először szegmentálunk (részekre bontunk), s úgy jutunk el a beszédhang­
okig, vagy a beszédhangok felismerése következtében szegmentálunk. A kísérle­
tek azt is kimutatták, hogy nem minden beszédhangot észlelünk egyformán.
Könnyen azonosítjuk a magánhangzókat, a réshangokat, de a felpattanó zár­
hangok (b, d, g és p, t, k) azonosítása már nem egyértelmű. Kimutatták azt, hogy
ezen hangok azonosítása a rájuk következő magánhangzóktól függ.
3. Fonológiai szint. Itt soroljuk be a beszédhangokat a megfelelő fonémaosz­
tályokba. A fonémadöntés meghozatalakor szükséges a hangkörnyezet ismerete
is, mégpedig a követő, (esetleg) a megelőző hang minősége, a szótagban elfog­
lalt helyzet, a szótag szerkezete, bizonyos szupraszegmentális tényezők. Egyesek
szerint az elemi percepciós egység a szótag — tehát szótagban ismerjük fel a fo­
némát —, mások szerint a hangkapcsolatok. GÓSY MÁRIA — kísérletei alapján
— úgy véli, hogy minimálisan egy VC (magánhangzó + mássalhangzó) vagy
egy CV kapcsolat, legalábbis a mássalhangzók azonosításához szükség van
hangkörnyezetre. Ennek minden bizonnyal a koartikuláció (együttes artikuláció)
az oka, vagyis a szomszédos hangok képzésében is megvannak az adott hangra
jellemző jegyek, s ezek felerősítik egymást. A hangsor elején könnyebben azo­
nosíthatók a hangok, mint a hangsor végén. A felső nyelvállású magánhangzók
nehezebben azonosíthatók, mint az alsóbb nyelvállásúak. Az időtartam csökke­
nése rontja az azonosítási esélyeket.
Ezen a szinten dől el, hogy bizonyos variánsokat a megfelelő fonémaosztály­
ba sorolunk. Továbbá itt küszöböljük ki a hasonulások, összeolvadások, rövidü-
102 A magyar nyelv könyve

lések stb. okozta változásokat: például az [acc] hangsorban /adsz/ fonémákat

azonosítunk.
Az azonosításban nem használjuk a beszédhang minden tulajdonságát, ún.
felismerési kulcsok alapján döntünk (ezek a fonológiában említett releváns je­
gyek megfelelői). A kulcsok állandó, invariáns jegyek.
A magánhangzók felismerését meghatározza a frekvenciaspektrum, a for­
máns sávszélessége, intenzitása és az időszerkezet. Lényegében a két első for­
máns (F1 és F2) és az időtényező a meghatározó. A felső nyelvállású, azaz az
alacsony első formánssal rendelkező magánhangzók felismerése a legbizonyta­
lanabb.
A mássalhangzók felismerését is hasonló tényezők befolyásolják, mint a ma­
gánhangzókét: felismerésüket azonban erősen befolyásolja a hangkörnyezet.
Például a felpattanó zárhangok (b, d, g; p, t, k) felismerése könnyebb labiális
magánhangzók előtt, mint illabiálisok előtt, könnyebb velárisok előtt, mint pala­
tálisok előtt, s könnyebb alsóbb nyelvállásúak előtt; tehát a bü kapcsolatban
könnyebb, mint a bi-ben, bu-ban könnyebb, mint a tó-ben, s a bo-ban könnyebb,
mint a bu-ban. A réshangok esetében is hasonló a helyzet, kiegészítve azzal,
hogy CV kapcsolatban könnyebb az azonosításuk, mint VC kapcsolatban; tehát a
szi jobban felismerhető, mint az isz. Nagyon fontos a mássalhangzók esetében is
az időtartam. Ha az sz-et röviden ejtjük, c-nek észlelik, ha még rövidebben, p-
nek, f-nek, k-nak; hasonlóképpen az s-ből cs, majd p, t, k lesz; s nem mindegy,
hogy szél helyett célt vagy télt hallunk, vagy síp helyett csíp hallatszik.
Az észlelést erősen befolyásolja a szó jelentése, s minél intelligensebb az
egyén, annál jobban. Kísérleti személyekkel előfordult, hogy tudták: logatomo­
kat (értelmetlen hangsorokat) kell visszamondaniuk, mégis az esetek 30%-ában
értelmesítették őket, szavakat mondtak vissza, például ís-re: és, hűs, kés. Minél
idősebb, műveltebb, tapasztaltabb az ember, annál jobban bekapcsolódnak a be­
szédészlelésbe a felsőbb nyelvi szintek. Egy kisgyermeknek még minden „lo­
gatom" — akár hallja, akár olvassa a szót —, s minden kulcsot azonosít. A fel­
nőttnek már elegendő egy-két jellegzetes jegy.
 A beszédhangok csoportosítása 103

A beszédhangok csoportosítása
A beszédhangokat hagyományosan két nagy csoportra osztjuk: magánhangzókra
(vokálisok, latinul vocales, V) és mássalhangzókra (konszonánsok, latinul conso­
nantes, C). A különbségeket a következőképpen összegezhetjük:
Magánhangzók Mássalhangzók
1. A magánhangzóknak szótagalkotó A mássalhangzók a szótag szerkezeté­
erejük van; ben magánhangzókhoz társulnak;
2. tiszta zöngehangok; vagy tiszta zörejhangok, vagy a zörej­
hez zönge is társul;
3. nyíláshangok, képzésükkor nyílás akadályhangok, képzésükkor akadály
keletkezik a szájüregben. képződik a gégefőben vagy a szájüreg­
ben.

A magánhangzók szótagalkotó erejével kapcsolatos, hogy magukban is hang­

zanak a szó hangsorában, s mivel a mássalhangzók nem alkotnak szótagot, csak
a magánhangzóval együtt hangzanak a szó hangsorában. Erre utal a vokális vagy
szonáns (hangzó) és konszonáns (együtthangzó) elnevezés. A magyar terminu­
sok félrevezetők; azt sugallják ugyanis, hogy csak a magánhangzót lehet önma­
gában kiejteni, a mássalhangzót nem, csak egy másik hang, a magánhangzó se­
gítségével. Természetesen a mássalhangzót is lehet önmagában ejteni, csak az
egyiket könnyebben, például az s-t, az sz-t, a másikat nehezebben, például a p-t,
a t-t. Az olvasás tanításakor nem is szabad segédhanggal ejteni a mássalhangzó­
kat — gyerekek ezt könnyebben megvalósítják —, mert a gyerekek nem tanul­
nak meg összeolvasni. Arra kell gondolnunk a terminus értelmezésekor, hogy a
magánhangzó önmagában alkot szótagot, a mássalhangzó pedig nem.
A magyar nyelvben minden 100 hangból 41 magánhangzó, az 59 mással­
hangzóból pedig csak 23% zöngétlen. A finn, az olasz, az ógörög és a latin lá­
gyabb hangzású, a német, a cseh keményebb. A lágy hangzást a magánhangzók
és a mássalhangzók szerencsés aránya okozza nyelvünkben.

A magánhangzók
A magánhangzó olyan beszédhang, melynek képzésekor a tüdőből kiáramló
levegő megrezegteti a hangszalagokat, majd akadály nélkül távozik a száj-
104 A magyar nyelv könyve

üregből. A szájüreg nyílt, hangmódosítóként, rezonátorként működik. Erről ta­

pasztalatilag is meggyőződhetünk, ha egymás után kiejtjük az u, az o és az i
hangot.
A magánhangzó tiszta zenei hang. Harmonikus részhangok alkotják, közülük
néhány abszolút magasságú felhang határozza meg a magánhangzó színét. A tol­
dalékcső ugyanis a hangszalagok rezgéseinek hatására rezonál, a szájüreg alakí­
tásától — nagyságától, nyílásától — függ, hogy a részhangok közül melyiket
erősíti fel, vagyis milyen formánsok jellemzik a magánhangzót.
A magánhangzókat a nyelv vízszintes mozgása szerint, a nyelv függőleges
mozgása szerint, az ajkak működése szerint osztályozzuk, ezenkívül időtartam
szerint is csoportosítjuk őket.
Időtartamuk szerint rövid és hosszú magánhangzókat különböztetünk meg.
A rövid változatok ejtésekor a nyelv izmai ernyedtebbek, a nyelvhát laposabb: ez
a széles ejtés. A hosszú magánhangzók ejtésekor az izmok feszesebbek, a nyelv­
hát domborúbb: ez a szűk ejtés.
A nyelv vízszintes mozgása szerint a magánhangzók elöl képzettek (palatá­
lisak) vagy hátul képzettek (velárisak). A palatális magánhangzók képzésekor a
nyelv előretolódik, a veláris magánhangzók képzésekor hátrahúzódik. A palatális
magánhangzókat akusztikai benyomásuk alapján magasaknak is nevezik, a
velárisakat pedig mélyeknek.
Magas vagy elöl képzett magánhangzók: e, é-é, ö-ő, ü-ű, i-í.
Mély vagy hátul képzett magánhangzók: á, a, o-ó, u-ú.
A nyelv függőleges mozgása szerint a nyelvállás négy fokát különböztetjük
meg: legalsót, alsót, középsőt és felsőt; eszerint a magánhangzók legalsó, alsó,
középső és felső nyelvállásúak.
Legalsó nyelvállású az á.
Alsó nyelvállású magánhangzók: a, e.
Középső nyelvállású magánhangzók: é-é, ö-ő, o-ó.
Felső nyelvállású magánhangzók: i-í, ü-ű, u-ú.
A nyelv függőleges mozgásával együtt mozog az állkapocs. Az állkapocs
nyitásszöge szerint a magánhangzók igen nyíltak (= legalsó nyelvállásúak),
nyíltak (= alsó nyelvállásúak), félig zártak (= középső nyelvállásúak) és zártak
(= felső nyelvállásúak). A hosszú változatok zártabbak, mint a nyílt változatok,
tehát a hosszú ó zártabb, mint a rövid o.
Az ajkak működése szerint ajakkerekítéses (labiális) és ajakkerekítés nélkü­
li (illabiális) magánhangzók vannak. Ez utóbbiakat ajakréseseknek is nevezik.
 A beszédhangok csoportosítása 105

Mennél magasabb nyelvállású a magánhangzó, annál erőteljesebb az ajakkerekí­

tés, pl. az u ajakkerekítése erőteljesebb, mint az o ajakkerekítése. Mennél ala­
csonyabb nyelvállású a magánhangzó, annál tágabb az ajakrés; a legtágabb ajak­
réssel képzett hang az á.
Ajakkerekítéses magánhangzók: a, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű.
Ajakkerekítés nélküli magánhangzók: á, e, é-é, i-í.
Az ajakkerekítés végbemenetelekor az a döntő mozzanat, hogy az ajkak kör­
körös izmai összehúzódnak-e vagy sem. Az a képzésekor összehúzódnak, az á
képzésekor nem, az a labiális hang, az á illabiális. Továbbá: a labiális hangok
képzésekor a fogak és az ajkak között megfigyelhető a nagyobb pitvar, az illa­
biális hang képzésekor nem.
Az artikulációs mozgások egyszerre mennek végbe, például ha a nyelv előre
és felfelé emelkedik, az ajkak egyúttal szűk rést alkotnak: i hang keletkezik. A
nyelvállás terminus is elnevezés csupán: a nyelv artikulálás közben egy pillanat­
ra sem áll meg; tipikus helyzete azonban van, ezt érzékelteti az elnevezés. A be­
szédfolyamatban az egyes hangok artikulációja nem különül el, a képzési moz­
zanatok egybefolynak: az egyik hang képzésekor a beszédszervek már a követ­
kező képzését készítik elő. Ezt a jelenséget együttes artikulációnak, koartikulá­
ciónak nevezik.
A magánhangzók artikulációját az alábbi rajz szemlélteti, a bekarikázott han­
gok ajakkerekítések:
A magánhangzók artikulációja

VÉRTES O. ANDRÁS, 1950 nyomán

Az alábbi sematikus ábrán a V-alakzat a nyelv mozgását jelképezi: hátulról

előre s föntről lefelé, majd ismét fölfelé:
106 A magyar nyelv könyve

hátul képzett elöl képzett

ajakkerekítéses_ ajakréses ajakkerekítéses ajakréses

szűk felső zárt

/
félig tág középső ö / é félig zárt

6 / é
tág alsó nyílt

e
igen tág - legalsó igen nyílt

ajaknyílás nyelvállás állkapocsejtés

A magánhangzók rendszere
Az ábrán sok az üresen hagyott hely. Azokat a beszédhangokat tüntettük fel
ugyanis, amelyek a köznyelvben fonémák is egyben. Láthatjuk, hogy a mai köz­
nyelv sok képzési lehetőséget nem használ ki. A „hiányzó" hangok megvannak a
nyelvjárásokban vagy megvoltak a nyelvtörténetben. Az á rövid párja az á, mely
megvan a palóc nyelvjárásban, élt nyelvtörténetünk korai szakaszaiban, észlel­
hetjük élettani beszédhibaként kisgyermekek beszédében, és hallhatjuk néme­
lyek modoros beszédében: akadémia. Az á-nak a fonetikai párja tulajdonképpen
a nem köznyelvi illabiális á. Az á-nak az a fonetikai szempontból nem párja
(csak fonológiai szempontból), képzésük az egy (időtartambeli) képzésmozzanat
helyett háromban különbözik: időtartamban, ajakműködésben és függőleges
nyelvmozgásban. Az a beszédhang hosszú párja az a, például a nyelvjárásias
ama (alma) kiejtésben; hasonlóképpen az e hosszú párja az é, például ément (el­
ment). Az e-nek a zárt é a rövid párja. Az a-á és az e-é tehát a fonetikai rend­
szerben nem párjai egymásnak, csak a fonológiai rendszerben és az ábécében. A
legalsó nyelvállásfokon van palatális magánhangzónk, de csak például a Dunán­
túlon hallható ilyen nagyon nyílt a: Vászprém. Feltűnő, hogy a veláris ajakkere­
kítés nélküli magánhangzók sora csaknem teljesen hiányzik. A nyelvtörténetben
ezek a hangok is megvoltak, ilyen volt például a felső nyelvállású veláris i; az íj,
 A beszédhangok csoportosítása 107

nyíl, fi szavak illeszkedése elárulja, hogy a tőben valamikor mély hang volt:
íjam, nyilam, fiam.
A kettőshangzók. Kettőshangzónak vagy diftongusnak két magánhangzó egy
szótagos kapcsolatát nevezzük. A kettőshangzókat aszerint osztályozzuk, hogy
nyitódó vagy záródó jellegűek-e. A nyitódó diftongusban az első magánhangzó
zártabb, a második nyíltabb: ou, üö, ie, például juo, füöd, kiez. Nyitódó diftongusok
jellemzik a nyugati nyelvjárást, egyes nyugati palóc csoportokat, a keleti szé­
kelységet és a csángók egy részét. A záródó diftongusban az első magánhangzó a
nyíltabb, a második a zártabb: ao, öü, ei, ou, például hao, föüd, jeig, jou. Záródó dif­
tongusok találhatók Somogyban, Baranya egy részében, a Sárközben, a keleti pa­
lócban, az északkeleti területen, a tiszai és a mezőségi nyelvjárás nagy részén,
valamint a középső székelységben. A diftongusok tehát nem köznyelvi magán­
hangzók, hanem nyelvjárásiak. A diftongusok a köznyelvi hosszú középső
nyelvállású magánhangzók, az ó, ő, é, ritkábban az á helyén hangzanak. Nagy
szerepük volt a nyelvtörténetben, hosszú magánhangzóink egy része diftongu­
sokból alakult ki.
Nyomatékuk szerint a diftongusok esők (gyengülök): ou, öü, ua; emelkedők
(erősödők): uo, ié; ha pedig egyik magánhangzón sincs erősebb nyomaték, lebe­
gők: uo, ou. A nyomaték egy nyelvjáráson belül, sőt egy beszélő beszédében is
változhat, ezért nem is osztályozzák ezen az alapon a diftongusokat.

A mássalhangzók
A mássalhangzó olyan beszédhang, melynek képzésekor a tüdőből kiáramló
levegő a száj üregben akadályba ütközik (a h akadálya a gégefőben van). Min­
den mássalhangzó akadályhang.
A mássalhangzókat a hangszalagok működése szerint, a képzés helye szerint,
a képzés módja szerint, valamint a nyelvcsap és lágy szájpad működése szerint
osztályozzuk; ezenkívül időtartam szerint is csoportosítjuk őket: rövid és hosz-
szú mássalhangzókat különböztetünk meg.
A hangszalagok működése szerint a mássalhangzók zöngések vagy zöngét­
lenek. A zöngés mássalhangzó képzésekor rezegnek a hangszalagok, a zöngétlen
mássalhangzó képzésekor pedig nem rezegnek, a hangot az akadály működése­
kor keletkező zörej adja. A zöngés-zöngétlen mássalhangzópárok a következők:
b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s, gy-ty, dzs-cs. A zöngés m, n, ny orrhangoknak (nazá­
lisoknak), a zöngés r pergőhangnak (tremulánsnak) és a zöngés l, j
közelítőhangoknak (approximánsoknak) nincsen fonéma értékű zöngétlen pár-
108 A magyar nyelv könyve

juk; a zöngétlen h réshangnak (spiránsnak) pedig nincsen fonéma értékű zöngés

párja.
A zöngés és a zöngétlen mássalhangzók képzésében nem csak a hangszalag­
ok működése különbözik. A zöngés mássalhangzókat lazább izomműködéssel
képezzük, hanghatásuk lágyabb. Ezzel szemben a zöngétlen mássalhangzókat fe­
szesebb izomműködéssel képezzük, akusztikai hatásuk keményebb.
A képzés helye szerint bilabiális (két ajakkal képzett) hangokat, labiodentá­
lis hangokat (ajak-fog hangokat), dentális/alveoláris hangokat (foghangokat és
fogmederhangokat), posztalveoláris hangokat (hátulsó fogmederhangokat), pala­
tális hangokat (elülső szájpadláshangokat), veláris hangokat (hátulsó szájpadlás­
hangokat) és laringális hangot (gégehangot) különböztetünk meg.
1. Bilabiális hangok. A két ajak képezi az akadályt: b-p, m.
2. Labiodentális hangok. A felső fogsor és az alsó ajak képezi az akadályt,
ajak-fog hangok: v-f.
3. Dentális/alveoláris hangok. A nyelv hegye a felső elülső fogak belső ré­
szén, illetőleg kissé hátrább, az alveoláris területen képezi az akadályt: d-t,
n; z-sz, dz-c, l, r.
4. Posztalveoláris hangok. A nyelv hegye még hátrább, a felső fogsor mögötti
kidudorodó résznél, a posztalveoláris területen képezi az akadályt: zs-s,
dzs-cs.
5. Palatális hangok. A nyelv háta és a kemény szájpadlás képezi az akadályt:
gy-ty,ny,j.
6. Veláris hangok. A nyelv háta a velum határán képezi a hangot: g-k.
7. Laringális mássalhangzó. Egyetlen gégehang van, a h; ejtésekor az aka­
dályt a két hangszalag képezi.
A képzés módja szerint plozívákat (zárhangokat), spiránsokat (réshangokat),
affrikátákat (zár-rés hangokat), tremulánst (pergőhangot) és approximánsokat
(közelítőhangokat) különböztetünk meg.
1. Plozívák (zárhangok): képzésükkor a beszélőszervek zárat alkotnak. Két fajtá­
juk van:
a) Explozívák (felpattanó zárhangok). A beszélőszervek összetapadnak, zárat
alkotnak, megakasztják a kitóduló levegőáramot. A kitóduló levegő ezt a
zárat felpattantja, ezáltal zörej keletkezik. A hang felfogásakor a hallgató
ezt a zörejt érzékeli. Az explozívák: b-p, d-t, g-k.
 A beszédhangok csoportosítása 109

b) Okkluzívák (orrhangú zárhangok). A zárhangok másik csoportjánál a ki­

áramló levegő nem pattantja fel a zárat, a nyelvcsap és a lágy szájpad sza­
badon hagyja az orrüreget, ezen keresztül távozik a levegő. Az okkluzívák:
m, n, ny.
2. Spiránsok (réshangok). A réshangok képzésekor a beszélőszervek szűkü­
letet, rést alkotnak, és a szűkületen kitóduló levegő a súrlódás következtében zö­
rejt okoz. Réshangjainak (spiránsok) a következők: v-f, z-sz, zs-s és a h.
3. Affrikáták (zár-rés hangok). Képzésük záralkotással kezdődik, és résalko­
tással fejeződik be, a zár fokozatosan réssé tágul. Ide tartozik a dz-c, a dzs-cs és a
gy-ty-
A gy és a ty megítélése vitatott. Egyes szakmunkák a zárhangok, mások a zár­
rés hangok közé sorolják őket. Mi úgy ítéljük meg, hogy a gy-ty fonetikai szem­
pontból zár-rés hangok, mivel nemcsak zárelemet, hanem réselemet is tartalmaz­
nak. A réselem jelenlétéről magunk is meggyőződhetünk, ha egymás után kiejt­
jük az alábbi szópárokat: add-adj, ott-pötty. A zárelem és a réselem időtartama
fonetikai eszközökkel mérhető. A szájpadláson hátrább haladva növekszik a zár­
elem időtartama, a legnagyobb valóban a gy-ty artikulációjában. A réselem ará­
nya: c 54%, dz 51%, cs 44%, dzs 36%, ty 38%, gy 33% (KASSAI ILONA adatai,
Nyr. 104: 241).
Régebben a zár-rés hangokat összetett, két mássalhangzóból álló hangoknak
tekintették. Az 1930-as években és a negyvenes évek elején lezajlott affriká­
tavitában bebizonyosodott, hogy ezek nem hangkapcsolatok, hanem egyes han­
gok. A nyelvtörténetben másképp fejlődtek az egyes hangok, másképp a hang­
kapcsolatok (a vita elindítójának, HORGER ANTALnak az érve). Affrikáta állhat a
szó elején (cica, gyík), hangkapcsolat nem, nyelvünk ugyanis eredetileg nem tűri
a szó eleji mássalhangzó-torlódást, régebben fel is oldotta: schola > iskola. Az
affrikátáknak van hosszú változatuk: kocog-koccan, lötyög-löttyen, a nyújtás az
egyes hang jellemzője, a hangkapcsolaté nem. Az affrikáta a szótagolásban is
egyes hangként viselkedik: ci-ca, bo-dza; sőt az időmértékes verselésben is
egyes hang értékű: párducos - u u (a hangkapcsolat mindig nyújtja a szótagot:
rontó — ) . Egyébként maga az affrikáta terminus a régi elképzelést tükrözi,
ugyanis a latin affrico 'hozzádörzsölni' szóból származik, az affrikáta tehát esze­
rint összedörzsölődött, összecsiszolódott hang. Érdekes, hogy az IPA-ban az
affrikátákat két írásjeggyel jelölik.
110 A magyar nyelv könyve

4. Tremuláns (pergőhang). Egyetlen ilyen hangunk az r. Ejtésekor a nyelv

hegye a dentialveoláris területen pereg. Az artikuláció a következőképp történik:
a nyelv hegye többé-kevésbé tökéletes zárat alkot, az akadályt azonban a levegő­
áram szétnyitja, és a beszélőszervek rugalmasságuknál fogva ismét előbbi zár­
helyzetüket veszik fel. Ezek a rezdülések gyors egymásutánban ismétlődnek. A
perdületek száma a fonetikai helyzettől és az egyéntől függően 2-4. Kodály Zol­
tán az r-t a magyar artikulációs bázis sarokkövének nevezte, mert erősségétől,
több perdületétől függ az egész artikuláció erőteljes volta. Az újabb mérések és
megfigyelések egy perdületet jeleznek (KASSAI, 1998), s ennek a renyhe kép­
zésnek a következtében az egész beszéd ernyedtté, az egész artikuláció elmosó­
dottá válik. (Előfordul, hogy a zárhangok közé sorolják, természetesen mint tre­
mulánst, KASSAI, 1998.)
5. Approximáns (közelítőhang). A közelítőhang akadályhang, tehát mással­
hangzó, de képzését és akusztikumát tekintve közelít a magánhangzókhoz. Ide
sorolható aj és az l. A j képzésekor a beszélőszervek résállásban vannak, de nem
jön létre a réshangokra jellemző zörej; akusztikai szempontból rokonságban van
a magánhangzókkal, mert formánsszerkezettel jellemezhető. Az l formánsai is
meghatározhatók, akusztikai szempontból magánhangzóként viselkedik; képzé­
sekor a nyelv hegye a dentális területtel érintkezik, a levegő a nyelv két oldalán
áramlik ki. (A j régebbi besorolása spiráns, az l régebbi besorolása: laterális —
oldalsó — spiráns.)
A lágy szájpad és a nyelvcsap működése szerint szájhangokat (orális hangok)
és orrhangokat (nazális hangok, nazálisok) különböztetünk meg. A szájhangok
képzésekor a nyelvcsap elzárja az orrüreget, az orrhangok képzésekor pedig sza­
badon hagyja az orrüreg felé vezető utat. Nazális hangjaink a következők: m, n,
ny.
A mássalhangzók osztályozásának egyéb szempontjai is vannak. A szájüreg­
beli artikuláció középső (mediális), ha a jellemző zár vagy rés kb. a szájüreg kö­
zépvonalán keletkezik, például a t, s ejtésekor; oldalsó (laterális), ha ettől eltér,
például az l esetében. Ekkor a rés a nyelv széle és a felső zápfogak között formá­
lódik. Mivel egyetlen laterális hangunk van, az l, nem vettünk fel számára külön
csoportot, hanem besoroltuk a közelítőhangok közé. A fonetikában szokás az l és
a j hangot likvidának, azaz folyékony hangnak nevezni.
 A beszédhangok csoportosítása 111

A mássalhangzók rendszerét az alábbi táblázat foglalja össze:

A képzés he­ A képzés módja szerint
lye plozíva
szerint explo­ okklu- spiráns affrikáta tremuláns approximáns
zíva zíva
bilabiális b-p m
labiodentális v-f
dentális/ d-t n z-sz dz-c r l
alveoláris
poszt­ zs-s dz-cs
alveoláris
palatális ny gy-ty ;'
veláris g-k
laringális h

Ebben a táblázatban csak a köznyelv mássalhangzó fonémáit tüntettük fel. A

köznyelvben ezeken kívül számos variánst ejtünk. A j-nek van egy zöngétlen va­
riánsa, a szó végénf,p és k után ejtjük: döfi, kap/, rak%, de olykor r után is hall­
ható, ha a rákövetkező szó zöngétlen mássalhangzóval kezdődik: vár% picit. Az
m bilabiális nazális hátrább képzett variánsa a labiodentális hangok —f, v —
előtt jelentkezik: hamvas, támfal; a dentális n képzési helye pedig ugyanezen
hangok előtt előrébb tolódik: honvéd, infantilis. A g és a k veláris hangok előtt az
n képzése hátrább, ugyanarra a veláris területre tolódik, s egy veláris nazális han­
got — 7] — hallunk: irjg, murjka. A palatális területen is képezhetünk zöngétlen
réshangot: %, ilyet ejtünk ihlet és technika szavunkban. Egy még hátrább képzett
(egyesek szerint uvuláris, mások szerint laringális) zöngétlen réshangot ejtünk a
jacht, valamint a doh, potroh, sah szavakban, vagyis ott, ahol ejtjük a szóvégi h-
t. (Egyébként a szó végén nem hangzik a h, tehát méh, kiejtése [mé], juh [ju],
düh [dü], cseh [cse] stb.) A zöngétlen h-nak magánhangzók között van zöngés
párja: aha, éhes, roham.
A veláris zöngétlen spiráns —%— zöngés párját — y— az ernyedt, elmosó­
dottan artikulált kiejtésből ismerjük: iyen, de megvolt ez a két hang — % és y —
a nyelvtörténetben is. Idegen nyelvekből, beszédhibákból és kiejtési hibákból, il­
letőleg a magyar hangtörténetből ismeretes még a bilabiális spiráns, zöngétlen:
(p, zöngés: /? (ezt jelöli az angol a w betűvel, de „laza" beszédben nálunk is hall­
ható: [é(3a]); ismeretes továbbá a két fogsor között képzett, azaz interdentális spi-
112 A magyar nyelv könyve

ráns, zöngétlen: (p (ezeket jelöli az angol a th grafémával). A székely nyelvjárás­

okban ejtik az igen sajátos, bilabiális tremulánst, azaz két ajakkal képzett pergő
hangot: y/. Egyes nyelvekben palatalizált, azaz jésített mássalhangzók is vannak;
képzésükkor a nyelv háta a szájpadlás elülső része felé duzzad. A betű jobb felső
sarkába tett vesszővel jelöljük őket: l', m'. Például az orosz nyelvre jellemzők a
palatalizált és a nem palatalizált mássalhangzópárok. (Nyelvtörténetünkben ha­
sonló palatalizált hang volt az, melyet az ly betű őriz.) Ha a nyelv háta a szájpad­
lás hátsó része felé duzzad, velarizált hang keletkezik. Ilyen veláris hang van az
oroszban, a lengyelben, ez utóbbinak a betűjele: l.
A mássalhangzók rendszere a nem fonéma értékű hangokkal a következő­
képpen fest:
A képzés he­ A képzés módja szerint
lye plozíva
szerint explo­ okklu­ spiráns affrikáta tremuláns approximáns
zíva zíva
bilabiális b-p m (3-cp
labiodentális m-n v-f
dentális/ d-t n z-sz dz-c r l
alveoláris
poszt­ zs-s dz-cs
alveoláris
palatális ny gy-ty j-x
veláris g-k n y-x
laringális fi-h

A magánhangzók és a mássalhangzók közötti határ a gyakorlatban világos, de

a tudományban még nincs megoldva. Ha elhelyezzük őket a hangzóssági skálán
(1. A szótag c. fejezetben), akkor látjuk, hogy a felső nyelvállású magánhangzók
után az approximánsok, a tremuláns és nazálisok következnek, melyek nagyon
közel állnak a magánhangzókhoz képzésüket tekintve (vannak olyan nyelvek,
melyekben szótagalkotók, tehát úgy viselkednek, mint a magánhangzók). A kö­
vetkező ábrák is jól szemléltetik ezeket az összefüggéseket.
A magánhangzók rendszere térben ábrázolva:
 A beszédhangok csoportosítása 113

u, ú

SZILÁGYI N. SÁNDOR, 1980 nyomán

Az ábra alapján jól szemléltethető a magánhangzók rokonsága. Az első füg­
gőleges sík a palatális hangoké, a hátsó függőleges sík a veláris hangoké, a legal­
só vízszintes sík a legalsó nyelvállású magánhangzóké stb. Leolvashatjuk, hogy
például egyfokú eltérés van az i és az i között, kétfokú az i és az u között, három­
fokú az i és az o között stb. A magánhangzók rendszere elkülönül ugyan a más­
salhangzókétól, kapcsolat azonban van közöttük, mégpedig a magánhangzórend­
szer sarkpontjai és a zöngés réshangok között. Az i-t szűkítve j-t, az u, ü-t szű­
kítve v-t, az i-t szűkítve y-t kapunk. Ha pedig az oszlopok vonalát lefelé meg­
hosszabbítjuk, egy semleges magánhangzót kapunk. Ezt laringálisnak hívják,
akkor ejtjük, amikor teljesen kitátjuk a szánkat, például amikor az orvos nyel­
vünket leszorítva belenéz a torkunkba. (Ezt a laringálist rekonstruálják az indo-
114 A magyar nyelv könyve

európai alapnyelvre.) A laringális magánhangzót szűkítve pedig megkapjuk a h

zöngés párját: h.
A mássalhangzók rendszere térben ábrázolva:

SZILÁGYI N. SÁNDOR, 1980 nyomán

Az első függőleges sík a zárhangoké, a második a réshangoké, a harmadik a
zár-rés hangoké. Egyfokú eltérés van a g és a k között, kétfokú a g és a ;f között
stb. Az l és az r rokontalan hang, a zár-rés hangoknak sincsen annyi rokoni kap­
csolatuk, mint a többieknek.
 Fonológiai alapfogalmak 115

Fonológiai alapfogalmak
„A fonológia a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük
és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szempontjából vizsgálja" (KIEFER, 1994,
25). A beszédhangsor funkcionális alapegységei a fonémák (szegmentumok) és a
prozodémák (szupraszegmentumok). Eszerint szegmentális és szupraszegmen­
tális fonológiát különböztetnek meg (CRYSTAL, 1985). A fonológia funkcionális
hangtan.
A funkcionális hangtan elnevezés arra utal, hogy a fonológus nem veszi te­
kintetbe a hang minden egyes tulajdonságát, csak azokat vizsgálja, amelyeknek
nyelvi szerepük, funkciójuk van.
A szegmentális fonológia a következő kérdésekkel foglalkozik: 1. a hangok­
nak mely tulajdonságai lényegesek (relevánsak) egy adott nyelvben; 2. milyen
viszonyok vannak a fonémák között; 3. milyen szabályok szerint illeszkednek
szavakká. A szupraszegmentális fonológia a hangsúly és a hanglejtés funkcióit
állapítja meg.
1. Fonéma és variáns. A beszédfolyamatban nincsen két egyformán ejtett
hang, különbségek vannak az egyes beszélők kiejtése között, sőt ugyanaz a be­
szélő sem ejti ki egyformán kétszer ugyanazt a hangot. Például egy [e] hang
képzésekor hol feszesebbek az izmok, hol lazábbak, egyszer kissé nyíltabban ejt­
jük, másszor kissé zártabban; számtalan egyéni megoldás lehetséges. Ezenkívül
minden hang képzését befolyásolják a környező hangok, hiszen be sem fejeztük
az egyiknek a képzését, beszélőszerveink már a másiknak az artikulációját készí­
tik elő (ezt a jelenséget nevezik koartikulációnak). A milliónyi különbség ellené­
re mégis az egyes hangokat azonosnak érezzük.
Minden anyanyelvi beszélőnek van intuitív ismerete arról, hogy egy hang
azonos számára vagy sem. Például a néni és a munka szóban lévő n hangokat
mindenki azonosnak fogja fel, pedig fonetikai különbségek vannak közöttük: az
n dentális hang, de a [k] előtt képzése a veláris területre tolódik: [r\]. Az [n] és az
[r\] között tehát képzésbeli különbség van. Hasonlóképpen képzésbeli különbség
van az [n] és a [d] között, az egyik nazális, a másik orális hang. Az a kérdés,
hogy nyelvi szempontból — a szavak alkotása szempontjából — melyik különb­
ség a lényeges. A véd és a vén szavak különbségét nyilvánvalóan a d és az n kü­
lönbsége adja. Olyan szópárt azonban nem találunk, melyben az n és az rj kü­
lönbsége adná a jelentésbeli különbséget. Tehát az [n] eltérő tulajdonsága nyelvi
szempontból nem lényeges.
116 A magyar nyelv könyve

A hangoknak a nyelvi funkció szempontjából lényeges (releváns) és lényeg­

telen (irreleváns) tulajdonságaik vannak. A fonéma olyan hangok osztálya, ame­
lyek releváns tulajdonságaikban megegyeznek. Azok a hangok viszont, amelyek
csak irreleváns tulajdonságokban térnek el, nem tekinthetők külön fonémáknak,
hanem ugyanazon fonéma változatai (variánsai); ilyen a kétféle [n] hang, vagyis
az [r|] az /n/ fonéma variánsa.
A fonéma tulajdonságai fizikai tulajdonságok. Azt azonban, hogy egy adott
nyelvben mely tulajdonságok „adják" a fonémát, csak a nyelv hangjainak egybe­
vetésével állapíthatjuk meg, mégpedig úgy, hogy nemcsak anyagi természetüket,
hanem nyelvi funkciójukat is tekintetbe vesszük. A fonémák megállapításának
az alapja a nyelvi szempontból releváns jegyek kiválasztása (ezeket megkülön­
böztető, disztinktív jegynek is nevezik). A fonémát releváns elemeire bontjuk, s
a releváns jegyek alapján ellentétpárokat (oppozíciókat) állítunk fel. Például a
[k] fonéma szempontjából lényeges, hogy zöngétlen (kép-gép), explozíva (kap-
lap), veláris (kép-tép) és rövid (e kor-ekkor). Az például, hogy a szájpadláson
előrébb (kicsi) vagy hátrább (kutya) képezzük, lényegtelen fonológiai szempont­
ból. Tehát a k a hangszalagok működése szempontjából szemben áll a g-vel, a
képzés módja szempontjából akármelyik nem explozívával, a képzés helye
szempontjából akármelyik nem veláris hanggal, az időtartam szempontjából pe­
dig a hosszú kk-val. Ilyen szembenállásoktól függ a szavak és a szóelemek jelen­
tése.
A fonéma az a hang, melynek a magasabb nyelvi szinten, a lexémában és
a morfémában jelentésmegkülönböztető szerepe van. (A fonéma összeköti a
beszédhangot a lexémával és a morfémával, így a fonológia összeköti a fonetikát
a grammatikával.)
A variáns egy fonéma változata (más néven allofón). Kötött és szabad varián­
sokat különböztetünk meg. A kötött variánsok a hangtani helyzettől függő vari­
ánsok. Kötött variáns a v és f előtt ejtett [m] (hamvas) és [n] (honvéd), a k és g
előtti [r\] (murjka, irjg), a szó végén azf,ap és a k utáni [%] (döfi, rakX> kapx). A
szabad variánsok a hangtani helyzettől független változatok. Ilyen a f-nek kissé
hátrább, az alveoláris területen való ejtése, vagy hehezetes, ún. aspirált ejtése: tc.
A szabad változatok jellemzők lehetnek egy nagyobb közösségre is, de egyéni
változatok is lehetnek. A kötött változatot kombinatorikus változatnak is nevezik
(mert bizonyos hangkombinációban jelentkezik), a szabad változatot pedig fa­
kultatív változatnak is hívják.
 Fonológiai alapfogalmak 117

A szabad változatoknak sajátos funkciójuk is lehet. Előfordul, hogy egy sza­

bad változatot hallva meg tudjuk ítélni például a beszélő(k) társadalmi hovatar­
tozását. Ezek a környezetet felidéző, evokatív változatok, más néven miliőválto­
zatok. Ilyen az illabiális á az akadémia, maximum, abszolút szavakban, ejtése hol
előkelősködőnek, hol öregesnek hat. Környezetfelidéző szerepe van az á ejtésé­
nek akkor is, amikor a nyelvjárásra utal. Az é idegenszerűen hat a télévízió,
téléfon szavakban. Az uvuláris r sokakban a régi arisztokrata osztály beszédére
emlékeztet. Értelmiségi nők beszédében gyakran megfigyelhető a veláris spiráns,
a % ejtése a szokásos laringális h helyett: %ogy.
A szabad változatok másik csoportját az emfatikus változatok (emfatikumok)
képviselik. Ezek érzelmi változatok. A no indulatszóban rövid az o, de ha erősen
megnyújtjuk, nagyfokú felháborodást fejezünk ki vele. Hasonlóképpen felhábo­
rodást fejezhetünk ki az Ember ez? Étel ez? mondatok első hangjának megnyúj­
tásával. Érzelmi hatásra szoktuk megnyújtani a dicsér i-jét vagy az irigy második
i-jét, pedig eredetileg mindkettő rövid. A Szép gyerek, jó gyerek, okos gyerek
mondatban megnyújthatjuk a jelzők magánhangzóit, ekkor azonban megváltozik
mondanivalónk hangulata, ironikussá válik.
Összefoglalásul megállapíthatjuk a következőt:
fonéma

kötött változatok szabad változatok

külön funkció nélküli vál­ sajátos funkciójú

tozatok változatok

evokatív emfatikus
változatok változatok
2. Az olyan egészet, amelynek elemei csak egymáshoz viszonyítva, egymás­
hoz képest határozhatók meg, rendszernek nevezzük. Egy nyelv fonémái rend­
szert alkotnak. A fonémák eltérő tulajdonságaik alapján szembenállásokat, azaz
oppozíciókat alkotnak. Ha a szembeállított fonémák egyetlen tulajdonságban kü­
lönböznek, akkor minimális párról, illetőleg egyfokú eltérésről beszélünk (szoros
viszonynak, korrelációnak is nevezik). A dél*-+tél oppozícióban a d és a t csak
egyetlen tulajdonságban, a zöngésségben különbözik. Az oppozíció úgy jött lét-
118 A magyar nyelv könyve

re, hogy felcseréltük a kérdéses fonémát, ezt a műveletet kommutációnak vagy

felcserélésnek nevezzük.
A magyarban a következő korrelációk állíthatók fel. Zöngés-zöngétlen korre­
lációk: bor<->por, gép<->kép, vér<->fér, zab<->szab, zsebt->seb, faggyú<->fattyú.
dz-c és a dzs-cs affrikátákkal nem tudunk minimális szópárokat felállítani, a gy-
ty párral csak egyetlen minimális pár van. Időtartambeli korrelációk: a mással­
hangzók körében: szál<->száll, megy<->meggy, ad<->add stb.; a magánhangzók
körében: kor<->kór, irat<->írat, füzet <->fűzet, elöl<->elől, tör<->tőr stb. Az a és
á, valamint az e és az é fonetikai szempontból nem párjai egymásnak, tulajdon­
képpen az időtartamon kívül egyéb lényeges jegyekben is különböznek; fonoló­
giai szempontból mégis egymás párjainak tekintjük őket (ezért vannak egymás
mellett az ábécében): baj<->báj, kar<->kár, fel<->fél, ken<->kén stb. A veláris és a
palatális magánhangzók is korrelációt alkotnak: kor<->kör, ló<->lő, szúr<->szűr,
túr<->tűr stb. Hasonlóképpen szembeállíthatók az egy fokkal zártabb, illetőleg
nyíltabb magánhangzók: kor<->kar, űr<->őr, szúr<->szór, valamint az illabiális és
labiális magánhangzók: tíz<->tűz, tér<->tőr stb. A mássalhangzók képzési helyé­
ben is lehetnek egyfokú eltérések: part<->tart, bal<->dal,ma<->na;hasonlóképpen
a képzés módjában: tél<->szél, dörög<->zörög, pék<->fék, bér<->vér stb.
A magyar fonémarendszer áttekintése a releváns jegyek alapján (az é nélkül):
Magánhangzók
a á e é i í o ó ö ő u ú ü ű
magas + + + + + + + +
mély + + + + + +
legalsó +
alsó + +
középső + +- + + +
felső + + + + + +
ajakkerekítéses + + + + + + + + +
ajakréses + + + + +
rövid + + + + + + +
hosszú + + + + + + +
Mássalhangzók (mindegyik lehet hosszú is)
b c cs d dz dzs f g gy h k m n ny P s sz t ty V z zs r j 1

zöngés + + + + + + + + + + + + + + +

zöngétlen + + + + + + + + + +

bilabiális + + +

+ + o
labiodentális

dentális/alveoláris + + + + + + + + +

posztalveoláris + + + +

palatális + + + + •8
veláris + + o

laringális + 3
7?
explozíva + + + + + +

okkluzíva + + +

spiráns + + + + + + +

affrikáta + + + + + +

tremuláns +

approximáns + +
119
120 A magyar nyelv könyve

A magyar köznyelvben tulajdonképpen két fonémarendszer van: az egyikben

megvan a zárt é fonéma, a másikban nincs. Eszerint 15 magánhangzó-fonémánk
van, illetőleg 14. A mássalhangzó-fonémák száma 25, illetőleg a hosszúakkal
együtt 50 (ez utóbbiakat nem tüntetjük föl az ábécében, holott kétségtelenül fo­
némák). Az é fonéma volta körül viták vannak, ugyanis nem jelentkezik egyenle­
tesen sem az egyes lexémákban-morfémákban, sem az egyes beszélők nyelvé­
ben. Kétségtelen azonban, hogy jelentésmegkülönböztető szerepe van, ezt pél­
dázza a mentek szóalak négyféle ejtése és jelentése: Valakit a Dunából kimentek.
Ti a szobából kimentek, ha már ők kimentek. Azok mentek minden hibától.
KODÁLY ZOLTÁN és BÁRCZI GÉZA szerették volna bevezetni a zárt e-t a köz­
nyelvi kiejtésbe, azt javasolták például, hogy tanítsák meg a színművészeknek és
a bemondóknak, jelöljék a tankönyvekben (az értelmező szótárak jelölik). Ma a
Bárczi Géza Társaság szorgalmazza a zárt é bevezetését. Jelenleg egyetlen tan­
könyv jelöli, az ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA, GÓSY MÁRIA és LÉNÁRD ANDRÁS ál­
tal írt A mesék csodái című ábécéskönyv változata, székelyföldi gyerekek számá­
ra készült.
Egy nyelvre jellemző a fonémarendszere. Az egyik vogul nyelvjárásban a
kum szóban palatális k van, jelentése 'barát, szomszéd', a kum 'férfi' jelentésű
szóban veláris k van. Ebben a vogul nyelvjárásban van egy palatális és egy velá­
ris k fonéma. A magyarban is ejtjük a palatális k-t, például a kicsi szóban, és ejt­
jük a veláris k-t, például a kutya szóban, de nem állapíthatunk meg palatális és
veláris k fonémát, mert a k szempontjából az előrébb és a hátrább képzettség
nem releváns. A magyarban az m fonéma releváns jegyei: labiális nazális zár­
hang. Az oroszban ugyanannak az m fonémának négy releváns jegye van: ke­
mény (nem palatalizált), labiális, nazális zárhang. Az oroszban ugyanis a ke­
mény m-nek van lágy, palatizált változata: m': MaTfc 'anya' és MÍITE. 'gyúrni'. Az
orosz nyelv kemény-lágy mássalhangzó-oppozícióit a magyar fül nehezen hallja
meg gyakorlottság nélkül. A magyarban fonéma az ö, ü, viszont nincsenek meg
az oroszban; ezzel szemben az oroszban van veláris i (u betűvel jelölik), s ez a
magyarból hiányzik.
Minden nyelvben végtelen az allofónok száma, a fonémák száma azonban át­
lagosan 20 és 40 között van. Kevés a fonémák száma — kb. egy tucat — néhány
ausztronéz nyelvben, viszont néhány kaukázusi nyelvben több mint száz fonéma
van. Lényeges különbség az egyes nyelvek között a fonémák gyakorisága. Az
angolban például gyakori a dzs fonéma, a magyarban igen ritka: egyetlen rövid-
hosszú oppozíciós párt tudunk vele alkotni (bridzsel-briddzsel). A dzs ritka fo-
 Fonológiai alapfogalmak 121

néma. A ritka fonémát mikrofonémának nevezik, a gyakori fonéma a mak­

rofonéma.
3. Jellemzők egy nyelvre a fonémák kapcsolódási szabályai. A magyar fo­
némák többsége korlátlanul használatos mindenféle helyzetben: a szó elején, kö­
zepén, végén, minden egyéb fonéma mellett. Vannak azonban kivételek: egyet­
len ty-vel kezdődő „tartalmas" szavunk van, a tyúk, meg néhány indulatszó: tyu-
haj, tyuhaja, tyű, tyűha; a dz nem állhat szó elején, a dzs nem fordul elő ige vé­
gén. Nem állhat a szó végén rövid o és ö, csak néhány indulatszóban: no, nono,
höhöhö (amennyiben ez utóbbi szó).
A hangok kapcsolódási szabályait fonotaktikai szabályoknak nevezzük. A
magyar szóalak általános fonotaktikai jellemzőit KASSAI ILONA a következő­
képpen állapította meg: 1. Egyetlen magánhangzó önmagában is lehet tartalmas
szó: ó 'régi'; egyetlen mássalhangzó csak kötőszó: s. 2. Minimálisan egy szótag
képvisel egy szót, maximálisan 9 szótag, 2 az átlagos szótagszám. 3. A szóalak
felépülésére a magánhangzók és a mássalhangzók kiegyenlített váltakozása jel­
lemző. 4. A legrövidebb magyar szó egy hangból áll, a leghosszabb 24 hangból,
az átlagos hosszúság 4,5 hang. 5. A szó eleje és a szó vége a fonetikus szerkezet
szempontjából jóval kötöttebb, mint a szó belseje. 6. Háromnál több azonos ma­
gánhangzó és kettőnél több azonos mássalhangzó nem lehet közvetlenül szom­
szédos. 7. A szóalak magánhangzóit szabályozza a magánhangzó-harmónia és az
illeszkedés törvénye. 8. A szóalakban közvetlenül egymás mellett legfeljebb 6
magánhangzó (fiaiéi, fiaiéiért), illetőleg — idegen szavakban — 4 mássalhangzó
állhat (absztrakt; egyedül az angström szóban van 5 mássalhangzó, de ez erősen
idegen csengésű). 9. A tőmorfémához legfeljebb 6 toldalékmorféma kapcsolód­
hat: kivilág/ít/hat/atlan/ság/á/ról (KASSAI, 1981, 1998).
A gyakorlati ábécék általában a fonémákat jelölik. Ezért szokták tréfásan
mondani, hogy az első fonológusok az ábécék készítői voltak. A fonéma fogal­
mával — kimondatlanul is — mindig tisztában voltak a nyelvtudósok, de a fono­
lógia mint tudományág csak a 20. században bontakozott ki, elsősorban a struk­
turalista nyelvészeti irányzatokon belül. A strukturalizmus ugyanis a nyelv szer­
kezetét, invariáns (állandó) jegyeit kutatja a nem állandó (variábilis) jegyekkel
szemben. A fonéma invariáns — szemben a variáns beszédhanggal.
A fentiekben a strukturalista fonémafelfogást ismertettük. Ennek egy változa­
ta a ROMAN JAKOBSON által kifejlesztett megkülönböztető jegyes fonológia: ez a
megkülönböztető jegyek univerzális készletének megállapítását, s ezen készlet
alapján a nyelvek fonémakészletének leírását javasolja. A generatív fonológia
122 A magyar nyelv könyve

elhagyja a fonéma fogalmát, univerzális megkülönböztető jegyeket és fonológiai

szabályokat állapít meg, melyekből levezeti az egyes nyelv fonetikai artikuláció­
ját. Egy újabb irányzat a szótag prozódiájára összpontosít. A fonológiának szá­
mos irányzata van, s az irányzatoknak többféle osztályozása olvasható a szakiro­
dalomban: lineáris és nemlineáris elméleteket különböztethetünk meg (KASSAI,
1998), ez utóbbiakhoz tartozik az autoszegmentális fonológia (KIEFER, 1994,
DURAND-SIPTÁR, 1997, SIPTÁR, 2001, SLOANE, 2001). Az autoszegmentális
fonológiát a tonális nyelvek leírására alkották meg. A tonalitás független szeg­
mentumként működik, önálló szegmentum, autoszegmentum, innen az elneve­
zés. Az autoszegmentális fonológia az ábrázolásra helyezi a hangsúlyt, tengelye­
ket alkalmaz, s ezen tengelyek mentén helyezi el a (tágabb értelemben vett)
megkülönböztető jegyeket. A magánhangzó-illeszkedést például három tenge­
lyen lehet ábrázolni (KIEFER, 1994, 39):

Magánhangzó-illeszkedés [hátsó]
V
CV-váz C V VC VC CVC

szegmentális tengely h A z A m b A n

A beszédhangok kapcsolódása
A beszédfolyamatban az egymás mellett lévő, sőt a távolabbi hangok is hat­
nak egymásra, s ezáltal többé-kevésbé megváltoztatják egymást. Ezt a jelen­
séget alkalmazkodásnak (akkomodáció) nevezzük. Az alkalmazkodás eseteit
több szempontból csoportosíthatjuk. Ide tartoznak a magánhangzótörvények: a
hangrend, az illeszkedés és a hiátustörvény; a mássalhangzótörvények: a hasonu­
lás (a részleges és a teljes hasonulás), az összeolvadás, a mássalhangzó-rövidülés
és a mássalhangzó-kivetés; valamint az igazodás.
A hangok egymásra hatása következtében hangváltozásokat észlelünk. A
megváltozó hang kétféle módon változhat meg: vagy egy variánsát halljuk, vagy
egy olyan hangot hallunk helyette, mely a köznyelvben fonéma. Eszerint foneti­
kai jellegű és fonológiai jellegű hangváltozásokról beszélhetünk. Fonetikai jelle­
gű hangváltozás az igazodás, fonológiai jellegű hangváltozások a magánhangzó­
törvények és a mássalhangzótörvények.
 A beszédhangok kapcsolódása 123

Csak a köznyelvben érvényesülő alkalmazkodást mutatjuk be. A nyelvjárások­

ban az alkalmazkodás jelenségei sokkal több esetben következnek be, hasonló­
képpen van ez a gyermeknyelvben.

A magánhangzók egymásra hatása a beszédben

A magánhangzótörvények: a hangrend, az illeszkedés és a hiátustörvény
1. A hangrend vagy a magánhangzó-harmónia törvénye a finnugor nyelvek
jellemző sajátossága; az indoeurópai nyelvekben ismeretlen, viszont megvan a
török nyelvekben.
Régi, egyszerű (nem összetett) szavainkban vagy csupa magas, vagy csu­
pa mély magánhangzó van. Eszerint megkülönböztetünk magas hangrendű
szavakat (fehér, idő, gyümölcs) és mély hangrendű szavakat (kutya, álom). Ezt a
jelenséget nevezzük hangrendnek vagy magánhangzó-harmóniának. Mivel a
nyelv vízszintes irányú mozgása határozza meg, horizontális magánhangzóhar­
mónia-törvénynek is nevezik.
Négy magas magánhangzó — e, é-é, i, í — előfordul mély magánhangzókkal
is: leány (leány), béka, csikó. Ezek vegyes hangrendű szavak. (Az e csak leíró
szempontból sorolható ide, ugyanis a vegyes hangrendű szavakban szereplő e
nem eredeti, hanem é-ből lett.) Az újabb jövevényszavakban az ö, ő és az ü, ű is
állhat mély magánhangzókkal: sofőr, kosztüm, allűr, attitűd.
2. Az illeszkedés a hangrend törvényének a kiterjesztése a toldalékokra, va­
gyis a szótő hangrendje határozza meg a toldalék hangrendjét. Ennek következ­
tében többalakú toldalékainkban a magas és a mély magánhangzók váltakoznak
egymással. Természetesen ez a törvény csak azokra a toldalékokra érvényes, me­
lyeknek van magas-mély alakváltozatuk, például -ban/-ben, tól/-től, -ság/-ség
stb.; nem illeszkedhet például a -kor, az -ig rag, az -ít képző stb.
Magas hangrendű szóhoz magas hangrendű toldalék járul: idő+ben, rest+ség;
mély hangrendű szóhoz mély hangrendű toldalék járul: ablak+tól, kap+dos.
Vannak nyelvünkben háromalakú toldalékok is, például -on/-en/-ön; -dos/
-des/-dös. Ezekben a magas hangrendű párnak van egy labiális és illabiális vál­
tozata. Ha a magas hangrendű szó utolsó magánhangzója illabiális, akkor az illa­
biális toldalék illeszkedik hozzá: emberhez, repdes; ha pedig labiális, akkor a la­
biális toldalék illeszkedik hozzá: tükörhöz, röpdös. Ezt a hangváltozást hívjuk
ajakműködés szerinti illeszkedésnek.
A fiam, nyilat, íjat stb. szóalakokban mély hangrendű a toldalék (illetőleg itt a
kötőhangzó), annak ellenére, hogy a tőben magas magánhangzó van. Ennek a
124 A magyar nyelv könyve

„szabálytalanságnak" történeti oka van, ezek a szavak ugyanis mély hangrendű­

ek voltak, mert veláris i volt bennük. Tehát valamikor szabályosan illeszkedtek,
csak a tő hangrendje változott meg az idők folyamán.
A vegyes hangrendű szavak illeszkedése bonyolultabb és bizonytalanabb: két
kizárólagos érvényű és három nem kizárólagos érvényű szabályt állapíthatunk
meg. Kizárólagos érvényű szabályok: 1. ha az utolsó szótagban mély magán­
hangzó van, akkor a toldalék is mély hangrendű: leányról, bíróság; 2. ha az utol­
só szótagban ö, ő vagy ü, ű van, akkor a toldalékos magas hangrendű: sofőrrel,
kosztümben. Nem kizárólagos érvényű szabályok: ha az utolsó szótagban illabiá­
lis magas magánhangzó van, akkor ingadozhat a toldalék hangrendje. 1. Ha az
utolsó szótagban é, i, í van, akkor a toldalék általában mély hangrendű: kávéban,
kocsiban, de: Athénban — Athénben. 2. Ha ezek a hangok — mármint az é és az
i — a szó belsejében is szerepelnek, akkor ingadozik a toldalék hangrendje: pozi­
tívan — pozitíven, oxigénban — oxigénben. 3. Ha az utolsó szótagban nyílt e
van, akkor is ingadozik a toldalék hangrendje: fotelban —fotelben, Ágnessal —
Ágnessel. Az ingadozások esetében a nyelvművelés mindig a mély hangrendű
változatot részesíti előnyben, mert az e hangnak amúgy is igen nagy a megter­
heltsége nyelvünkben.
Az újabb kutatások (KONTRA-RINGEN, 1989) finomították a három általunk
nem kizárólagos érvényűnek nevezett szabályt, illetőleg a leíró kutatások alapján
finomítani lehet e három szabályt. 1. Az utolsó szótagban i-t tartalmazó szavakat
jobban elkülöníthetjük a többitől, ugyanis ezek inkább mély hangrendű toldalék
felvételére hajlamosak: kavicsnak, radírnak. Ha viszont két i van az utolsó két
szótagban, már inkább palatális a toldalék: analízissel, aszpirinnel, viszont ápri­
lisban. A 3. szabályban leírt esetben a mérleg nyelve inkább a palatális toldalé­
kok felé billen. Tehát ha nyílt e van az utolsó szótagban, inkább palatális hang­
rendű a toldalék: októberben, partnerrel, kofferrel, púderrel, de inkább fotelban,
mint fotelben. Tehát az i a legerősebben közömbös, majd az é, az e pedig inkább
hajlik a palatális toldalékok felvételére. (Az i azért közömbös vagy semleges,
mert nem befolyásolja a toldalék hangrendjét, az az i-t megelőző magánhangzó­
tól függ.) A tágabb szövegkörnyezet is befolyásolja a toldalék hangrendjét. Ha a
vegyes hangrendű szó előtt magas hangrendű szó van, inkább magas hangrendű
toldalékot választunk: Ebben a fotelben szoktam üldögélni, de ha előtte mély
hangrendű szó van, akkor inkább mély hangrendű a toldalék: Abban a fotelban
szeretek üldögélni. (Ez tulajdonképpen lélektani jelenség, perszeveráció, azaz le­
tapadás; megfigyelhető az olvasásban, a spontán beszédben is.)
 A beszédhangok kapcsolódása 125

Az összetett szavak illeszkedése mindig az utótag hangrendjének megfelelően

történik: had+sereg+ben, év+járat+ban. A férfi szó toldaléka eredetileg mély
hangrendű: fér+fi+nak, ugyanis eredetileg összetett szó, az utótag -fi pedig mély
hangrendű volt a benne lévő veláris i miatt (vö. fiam, férfiú). Az, hogy mai köz­
nyelvünkben sokszor magas hangrendű toldalékot kap, azt jelenti, hogy már nem
érezzük összetett szónak, s magas hangrendű szóként viselkedik. A honvéd szó is
összetett (vö. honvédő), toldalékolása tehát: honvéddel. De a Honvéd tulajdon­
nevet (a sportegyesület neve) már nem mindig érezzük összetett szónak, s mély
hangrendű toldalékot is felvehet: Honvédnak.
3. A hiátustörvény. Két magánhangzó között hangűr (hiátus) van, melyet a
beszélők igyekeznek megszüntetni. A megszüntetésnek két módja lehetséges:
vagy betoldódik egy mássalhangzó a két magánhangzó közé, vagy pedig az
egyik magánhangzó kiesik.
A betoldódó mássalhangzót hangűrtöltőnek vagy hiátustöltőnek nevezik. Erre
a szerepre a mai köznyelvben a legalkalmasabb a j : [dijó], [fijú], [teja]. A nyelv­
járásokban és a nyelvtörténetben gyakori még a v és a h: R. jezsovita < jezsuita,
N. januvár < január, N. bihal < bial < bivaly; N. lohak < loak < lovak. A fiú,
tea, dió szavakban j-t hallunk, de ez inkább j-féle hang, képzése nem teljes érté­
kű. Kisgyerekek helyesírási hibája a hiátustöltő j feltüntetése, s ez a hiba rend­
szerint helytelen, erős j-ejtésre vezethető vissza. A nyelvtörténet folyamán ez a
hiátustöltő j olykor állandósult, például ez van a j elemet tartalmazó birtokos
személyjelben mezeje < mezee, vagy a kijjebb határozószóban (< kiebb < ki).
A magánhangzó leginkább egyes tulajdonnevek -i képzős származékaiban
esik ki: Oroszi ~ az oroszi pap, Nyíregyháza ~ nyíregyházi. Egyéb esetek: leány
~ lány, reá ~ rá, elseje ~ elseji.

A mássalhangzók egymásra hatása a beszédben

A mássalhangzótörvények a hasonulások, az összeolvadás, valamint a rövidülés
és a kivetés. Ezen törvények működése során különféle mássalhangzók hatnak
egymásra, s a létrejövő hangváltozás során egy új hang keletkezik (melyet vagy
jelölünk írásban, vagy nem). Tehát ezeknek a törvényeknek helyesírási követ­
kezményeik vannak, ezért kell jól ismernünk őket.

A hasonulás
A hasonulás (asszimiláció) az a mássalhangzótörvény, melynek során két szom­
szédos mássalhangzó közül az egyik oly módon változtatja meg a másikat, hogy
126 A magyar nyelv könyve

helyette egy másik hang keletkezik. A hasonuló hangot indukált hangnak, a ha­
sonító hangot indukáló hangnak nevezik. Például a vasgolyó szóban az s kiejtése
megváltozik a g hatására, egy másik hangot, zs-t hallunk helyette. Az s a hasonu­
ló vagy indukált hang, a g a hasonító vagy indukáló hang.
A hasonítás iránya kétféle lehet: hátraható (regresszív) és előreható (prog­
resszív). Ez azt jelenti, hogy a hátraható hasonítás esetében a hasonítás a beszéd
(illetőleg az írás) lineáris menetével ellenkező irányú, tehát a későbbi hang hat az
előzőre, mint a fenti példában: vasgolyó, tehát: >. Előreható haso­
nítás esetében a hasonítás iránya a beszéd (illetőleg az írás) menetével megegye­
ző irányú: hagyja, tehát: =—>
A hasonulás részleges és teljes lehet. Részleges hasonuláskor a hasonuló
hang egy képzésmozzanatban változik meg. A hasonulás eredménye olyan hang,
amelyik nem egyezik meg a hasonító hanggal, csak képzése részben közeledik a
hasonító hang képzéséhez. Részleges hasonulás van például a vasgolyó szóban,
ugyanis a zöngés g hatására az előtte álló zöngétlen s zöngés lesz, zs-t hallunk,
tehát az s képzése közeledett a g képzéshez, de nem lett azonos vele. A teljes ha­
sonulás esetében a hasonuló hang több képzésmozzanatban változik meg. A ha­
sonulás eredményeképpen a hasonuló hang teljesen azonossá válik a hasonító
hanggal, a hasonító hangot halljuk hosszan. Például a hagyja szóalakban a j tel­
jesen azonossá válik az előtte álló gy-vel, teljesen átalakul, s a hasonulás ered­
ménye a hosszú ggy a kiejtésben.
A hasonulás írásban jelölt és írásban jelöletlen lehet.
1. A részleges hasonulás. Két fajtája van: a) a zöngésség szerinti és b) a kép­
zés helye szerinti részleges hasonulás.
a) A zöngésség szerinti részleges hasonulás során a két szomszédos mással­
hangzó közül az egyik zöngés, a másik zöngétlen, s a hátul álló zöngésség tekin­
tetében megváltoztatja az elöl állót, a hasonítás iránya tehát regresszív.
A zöngésség szerinti hasonulásban való szerepük szerint a mássalhangzóknak
négy csoportjuk van: 1. Nem hasonítanak és nem hasonulnak azok a zöngés
mássalhangzók, melyeknek nincs fonéma értékű zöngétlen párjuk; a nazálisok:
m, n, ny, a tremuláns r és az approximánsok: l, j . 2. A h csak hasonít, maga nem
hasonul, mert fonéma szinten nincs zöngés párja, például a dobhat szóalakban a
b helyett p-t hallunk, de a dohban szóalakban nincsen hangváltozás. 3. A v csak
hasonul, az évtől szóalakban a v helyett f-et hallunk; de nem hasonít: az ötven
szóban nem történik hasonulás. 4. A többi mássalhangzó egymást kölcsönösen
 A beszédhangok kapcsolódása 127

indukálja, tehát hasonuló és hasonlító is lehet, mivel zöngés-zöngétlen párt al­

kotnak.
A zöngésség szerinti részleges hasonulásnak két alfaja van: a zöngésedés és a
zöngétlenedés. Zöngésedés esetében a hasonuló hang zöngétlenből zöngés lesz,
zöngétlenedés esetében a hasonuló hang zöngésből zöngétlen lesz.

zöngésedés zöngétlenedés
zöngétlen <— zöngés zöngés <— zöngétlen
i i
zöngés zöngétlen

szavakban kapdos gyászdal hadparancs hoztam rizspor

4^ 4' vl' 4/ \J^ s|^
SZ

ósdi arcbőr görcs bántja fogódzkodik bridzsparti nagy sár

i i i i i i
zs dz dzs c cs ty

A példákból láthatjuk, hogy a zöngésség szerinti részleges hasonulás mind

morfémák határán, mind összetett szavak tagjainak határán, mind az egyes sza­
vak határán létrejön. A kiejtésben kötelező érvénnyel megvalósul, a helyesírás
azonban nem jelöli. Tanításában nagy segítség a szótagolás, szótagoláskor
ugyanis az eredeti hangoknak megfelelően ejtjük ki a szóelemeket, szavakat.
A képzési folyamatot tekintve zöngésség szerinti részleges hasonulás, a fo­
lyamat eredményét tekintve teljes hasonulás van a következő esetekben: adtam,
öt darab; százszor. A d zöngétlenedik, ám azonos lesz a hasonító t-vel, a hasoní­
tó hangot halljuk hosszan.
Néhány esetben a helyesírás már szentesítette a kiejtést: keszkenő (kéz+kenő),
kesztyű (kéz+tevő), lélegzik, lélegzet (< lélek), lagzi (< lakik, jóllakik), menyegző
(<menyekező < meny), uzsgyi (talán oson szavunkból), szitkozódik (< szid).
Küszködik szavunkban eredetileg is sz volt, a küzd a másodlagos, hasonulásos
forma. Az aggat, faggat, lyuggat, szaggat igékben eredetileg k volt a tőben, ezek
ugyanis összefüggenek az akad, fakad, lyukad, szakad szintén képzett szavak tö­
veivel.
128 A magyar nyelv könyve

b) A képzés helye szerinti részleges hasonulás során az n hang hasonul,

mégpedig m, illetőleg ny hangot hallunk helyette, aszerint, hogy két ajakkal kép­
zett p-b, illetőleg a szájpadlás elülső részén képzett gy-ty áll mögötte. Például:
szénből színpad rongy ponty

m m ny ny
azonban van búza ? van gyufa ? van tyúk

m m ny ny
A képzés helye szerinti részleges hasonulás morfémahatáron és összetett sza­
vak tagjainak határán mindig megvalósul. Szavak határán erősen függ a beszéd­
tempótól.
A folyamatot tekintve képzés helye szerinti részleges hasonulás, az ered­
ményt tekintve teljes hasonulás van a következő esetekben: tizennyolc, tanme­
net; egészség, készség. Az sz és az s között a képzés helyében van különbség: a
képzés a dentialveoláris területről az alveoláris területre tolódik, egy képzésmoz­
zanat változik meg. Az eredményt tekintve azonban teljes hasonulás jön lére, a
hasonító hangot halljuk hosszan.
A képzés helye szerinti részleges hasonulás a kiejtésben érvényesül, helyes­
írásunk nem jelöli. Egyes szavak írásában azonban már a kiejtést követjük, de
ezek a szavak már régen elszakadtak eredeti tövüktől, összetartozásukat csak a
nyelvtörténet tartja számon: bont < bomlik, ont < omlik, önt < ömlik, hánt <
hámlik, hint < himlik (himlő), ront < romlik.
2. A teljes hasonulás. Két fajtája van: a) írásban jelöletlen és b) írásban je­
lölt.
a) Az írásban jelöletlen teljes hasonulás irányát tekintve regresszív és prog­
resszív lehet.
Regresszív vagy hátraható hasonulások:
község [kösség] hallja [hajja]
i i
nagy család [naccsalád] éljen [éjjen]
i i
cs j
 A beszédhangok kapcsolódása 129

átcipel [áccipel] teljes [tejjes]

i i
c j

átcsap [áccsap] feljebb [lejjebb]

i 'i
cs j
A fenti kiejtési formák a mai köznyelvben már nem mindig jönnek létre. A
fejlődési tendencia az, hogy a kiejtés közeledik az írásképhez, így összetett sza­
vakban és szavak határán már nem mindig érvényesül a teljes hasonulás, például
a nagy család gy hangját már inkább ty-nek ejtjük, részleges hasonulással. Az
l+j hangkapcsolat ejtése is olykor közeledik az írásképhez, s már elfogadjuk az
[éljen] ~ [éjjen] vagy a [teljes] ~ [tejjes] változatokat. A birtokos személyjel j-je
előtt sosem változik meg az l, tehát a kiejtés [tálja], [gólja].
Az egyes jelenségek besorolása a részleges és az írásban jelöletlen teljes ha­
sonulásba magyarázatra szorul. Az általános vélemény szerint a részleges haso­
nulás lényege, hogy egyetlen képzési mozzanatban változik meg a hasonuló
mássalhangzó, s ez valóban így is van; ezzel szemben áll a teljes hasonulás,
melynek során több képzési mozzanatban változik meg a hasonuló mássalhang­
zó. Ez azonban nincsen mindig így. A teljes hasonulás esetében is előfordul,
hogy a hasonuló hang csak egyetlen képzési mozzanatban változik meg, például
az egészség szóban az sz hang s-sé változott: csak a képzés helye tolódott hát­
rább a dentialveoláris területről az alveoláris területre. Felfoghatjuk ezt a válto­
zást képzés helye szerinti részleges hasonulásnak is. A hallható végeredmény
szerinti csoportosítás lehetőségére felhívjuk a figyelmet (ez a szemlélet található
BÁRCZI GÉZA Fonetikájában is). A gondot az adtam-, százszor-, tanmenet-
féleségek okozzák: ezekben a folyamatot tekintve részleges, a végeredményt te­
kintve teljes hasonulás van. Ezeket az eseteket a részleges hasonulások alá sorol­
tuk, azzal a megjegyzéssel, hogy az eredményt tekintve - a hasonító hangot hall­
juk hosszan - teljes hasonulások.
Progresszív vagy előreható hasonulások. Ezek létrejöttekor az ny, ty, gy+j
hangkapcsolatokból a kiejtésben nny, tty, ggy lesz. A j névszói alakokban a bir­
tokos személyjel y'-je, igealakokban a kijelentő mód tárgyas személyrag j-je vagy
a felszólító mód -j jele. A hasonulás a kiejtésben kötelező, mindig érvényesül.
Például:
130 A magyar nyelv könyve

anyja bátyja hagyja

ny ty gy
Ide tartozik még az öccse szó is — a töve öcs (öcsém, unokaöcs) —, hosszú
cs-jében a birtokos személyjel j eleme hasonult, ezt az egy esetet helyesírásunk
jelöli.
b) Az írásban jelölt teljes hasonulásnak három fajtája van, mindhárom
meghatározott grammatikai alakokban jelentkezik.
Névszók esetében: mássalhangzóra végződő névszó utolsó mássalhangzó­
jához hasonul a -val/-vel és -vá/-vé határozóragok v-je: emberrel (< ember+vel),
emberré (< ember+vé), de hajó+val, hajó+vá. Ennek a hasonításnak az iránya
progresszív.
Igék esetében: az s, sz, z, dz végű igék utolsó mássalhangzója magához haso­
nítja a tárgyas személyrag (-ja; -juk/-jük; -játok; -ják) j elemét, illetőleg a felszó­
lító mód -j jelét. A hasonítás iránya progresszív. Például:
olvassa játssza de: írja
olvassuk játsszuk írjuk
olvassátok játsszátok írjátok
olvassák játsszák írják
Ezek az igealakok egyformák kijelentő és felszólító módban; de az egybeesés
csak a mély hangrendű igékre érvényes, a magas hangrendűekre nem: nézze (de
nézi), eddze (de edzi).
Névmások esetében: az ez, az mutató névmás ragos és képzős alakjaiban
(mégpedig a -féle, -fajta, -kora, -beli képzőkkel) hátraható hasonítás történik:
ebben (< ez+ben stb.), ettől, efféle, effajta, ekkora, abbeli. A -val/-vel ragos ala­
kokban hátraható és előreható is lehet a hasonítás iránya: evvel, avval, illetőleg
ezzel, azzal. Mindkét forma helyes. A teljes hasonulások helyesírása is fontos, ál­
talános műveltségbeli követelmény. Tanításukban sokat segít a szótagolás, de
még inkább a grammatika (főleg az igeragozás) ismerete.

Az összeolvadás
Összeolvadáskor két szomszédos mássalhangzó úgy hat egymásra, hogy mind­
kettő megváltozik, s egy harmadik hangot ejtünk. Az összeolvadás eredménye
egy harmadik hang, például a tudja szóalakban nem ejtünk sem d-t, sem j-t, ha­
nem ggy-t. Az összeolvadás eredménye magánhangzók közötti helyzetben hosz-
 A beszédhangok kapcsolódása 131

szú mássalhangzó: látja > [láttya]; mássalhangzó mellett rövid mássalhangzó:

kertje > [kertye]. Az összeolvadást — mivel a két mássalhangzó kölcsönösen hat
egymásra — kölcsönös hasonulásnak is nevezik. A helyesírásban soha nem je­
löljük. Két fajtája van: a palatalizációs és az affrikációs összeolvadás. Az pala­
talizációs összeolvadás során palatális hang keletkezik. Az affrikációs összeol­
vadás során a keletkező hang affrikáta.
1. Palatalizációs összeolvadás:
Igékben: a t, d, n hangra végződő igék utolsó mássalhangzója összeolvad az
igei tárgyas személyrag j elemével, illetőleg a d és az n esetében a felszólító mód
-j jelével is:
látja tudja unja ontja mondja
l i i i i
tty ggy nny ty gy
Névszókban: hasonlóképpen viselkedik a birtokos személyjel j eleme, ha t, d,
n végű névszókhoz járul:
botja vádjuk kínja füstje porondja
i i i i i
tty ggy nny ty gy
2. Affrikációs összeolvadás:
A t, d és az sz kapcsolatából c, cc lesz:
metszi tudsz nem tudsz meg semmit
i i i
cc cc
At,désazs kapcsolatából cs, ccs lesz:
barátság vadság költség
i i i
CCS CCS CS

A gy+sz kapcsolatból c, cc lesz, valamint a gy+s kapcsolatból cs, ccs, de ez

az összeolvadás nem mindig jön létre a köznyelvi kiejtésben, olykor részleges
hasonulást ejtünk helyette, például

egyszer vagy [eccer] nagyság vagy [naccság]

vagy [etyszer] vagy [natyság]
 132 A magyar nyelv könyve

Az efféle ingadozások nagymértékben függenek a beszédtempótól, gyors be­

szédben inkább összeolvadást ejtünk. A népnyelvben és a nyelvjárásokban min­
dig összeolvadás jelentkezik: Eccer egy királyfi...
A t végű igék felszólító módjában előforduló hangváltozás az egyik esetben
összeolvadásnak, a másik esetben teljes hasonulásnak minősíthető, de csak ak­
kor, ha elfogadjuk, hogy a felszólító mód jele az -s, tehát az eredeti -j módjel
változata. Két esetet különböztethetünk meg:
1. A t előtt hosszú magánhangzó (tanít) vagy mássalhangzó (rejt) van, ekkor
összeolvadás történik:
tanítson rejtsen
i i
CCS CS

Ha a t előtt rövid magánhangzó van (alkot), akkor hosszú ss hangot ejtünk és

írunk: alkoss, ekkor teljes hasonulást állapíthatunk meg. Ide tartozik még három
kivétel: a lát, a bocsát és a lót-(fut) ige: lásson, bocsásson, lósson-(fusson); azért
kivételek, mert a t előtt hosszú a magánhangzó.
2. Az st és az szt végű igékben a t kiesik, majd teljes hasonulás következik be,
fest -fessen, oszt - osszon.

A rövidülés
A magyarban hosszú mássalhangzó nem állhat mássalhangzó mellett. Ezért ha
egy hosszú mássalhangzó kerül egy rövid mellé, akkor a hosszú a kiejtésben
megrövidül:
hallgat arccal
i i
l c

A rövidülést a helyesírás nem jelöli, ezért ezen szóalakok helyesírását — szó­

tagolással, szóelemzéssel — gondosan kell gyakorolni. Ilyenek még: álltam,
álld, áldd, otthon, karddal, bölccsé, parttalan, hadd sírjon.

A kivetés
Ha három vagy annál több különböző mássalhangzó kerül egymás mellé, akkor a
kiejtésben rendszerint a középső — ez többnyire t,d — kiesik; mindnyájan, kösd
 A beszédhangok kapcsolódása 133

be. A kiesés után más hasonulásos jelenség is bekövetkezhet; az első példában

teljes hasonulás van, a másodikban pedig zöngésség szerinti részleges hasonulás:
mindnyájan kösd be gyöngytyúk
4- 4- -I-
ny zs ny
A bólingat, tekinget, kacsingat, rángat gyakorító képzős igealakokban nem
volt sosem t, ezért nem kell sem ejteni, sem beleírni.
Előfordul, hogy egy-egy helyzetben többféle hangtörvény is érvényesül. Ilyen
volt a kösd meg, a mindnyájan vagy a gyöngytyúk, bennük kivetés és hasonulás
történt. Ilyen a játssza szóalak, melyben összeolvadást is megfigyelhetünk: tsz
—> cc, a hosszú ssz pedig sz+j hangkapcsolatbői származik, teljes hasonulással.
A ronggyal szóalak hosszú ggy-je teljes hasonulásból származik (gy+v), ugyan­
akkor rövidül az előtte álló mássalhangzó miatt; ez az n pedig ny-nyé hasonul a
mögötte álló gy miatt. A patakzzanak felszólító módú igealakban (Csak hadd sír­
jon, hadd patakzzanak a könnyei!) is három törvényt figyelhetünk meg: a k zön-
gésedik g-vé az utána álló zöngés z miatt, a hosszú zz-ben a felszólító mód telje­
sen hasonult -j jele lappang, s a hosszú zz pedig megrövidül a másik mással­
hangzó szomszédságában.

Az igazodás
Igazodás esetében egy hang képzési mozzanatai kismértékben tolódnak el a
szomszédos hang irányába, a változás eredménye ugyanannak a fonémának egy
variánsa. Az igazodás létrejöhet egy mássalhangzó és egy magánhangzó között,
például a tű és a ti szavakban a t képzésekor az ajkak állása a magánhangzó
ajakállásához igazodik: az első szóban a t hangot ajakkerekítéssel ejtjük, a má­
sodikban ajakréssel. Az igazodás létrejöhet két mássalhangzó között is, például
az n képzése igazodik az utána álló k vagy g képzéséhez, és az /n/ fonéma [rj]
variánsát ejtjük.
Az igazodás történhet a szomszédos hang képzési mozzanataihoz és a szom­
szédos hang képzési helyéhez.
1. Igazodás a szomszédos hang képzési mozzanataihoz. A zöngétlen h
zöngésedik zöngés hangok — például magánhangzók — között: éhes, aha. — A
j a szó végén, f, p és k után zöngétlenedik, például döf%, rak%, kap%. — Az ajkak
a nem ajakkal képzett hangok artikulálása alatt elfoglalják a következő hang
ajakhelyzetét, például a betű szóban a t hangot a rá következő ű miatt ajakkerekí-
134 A magyar nyelv könyve

téssel ejtjük. — Ha két azonos képzésű zárhang kerül egymás mellé, akkor az el­
ső hang zárjának megnyitása, ennek következtében felpattanása elmarad: szép
piros, vaddisznó. Ugyanez történik két orrhang vagy orrhang és zárhang kapcso­
latában: nem ment, vén diófa. — Egy hátrább képzett zárhang és egy előrébb
képzett zárhang kapcsolatában az előbbi zárja gyöngén hallható: öt pici, homok­
pad, virágbolt. Sok hasonló eset van még.
2. Igazodás a szomszédos hang képzési helyéhez. A zár, a rés, illetőleg a
pergés keletkezésének a helye a szomszédos magánhangzók képzési helyéhez
közelít: kicsi — kutya, eső — ásó. A logopédusok éppen ezért a sípoló s hangot
veláris magánhangzók környezetében javítják, s nem palatális magánhangzók
mellett. — A t, d, l, r, n, valamint a ty, gy, ny előtt levő s, zs rése ezen hangok
képzése alatt előbbre csúszik: este, bástya, rusnya. Az s javítását tehát ajánlatos
veláris hangok előtt szorgalmazni: eskü, vizsga. — Az m a dentilabiális réshang­
ok (v, f) előtt nem két ajakkal, hanem felső fogsorral és alsó ajakkal ejtődik:
hamvas, támfal. Ugyanez történik az n-nel ugyanebben a fonetikai környezetben:
honvéd, színfal. — A k és a g előtt az n a veláris területen képződik: taijkönyv,
irjga. Csak a szótagolva olvasó kisgyerek ejt ezekben az esetekben szabályos m
és n hangot.
Láthattuk, hogy az igazodás jelenségének az ismerete segítségünkre lehet a
beszédjavításban, sőt az összeolvasás tanításában is.

A szótag
A szótag a beszédhangoknak hagyományos kombinációja, a szónál kisebb, a
hangnál nagyobb egység, melynek sem jelentése, sem jelentésmegkülönböztető
szerepe nincsen. Az akadémiai nyelvtan meghatározása szerint „a szótag... fizi­
ológiai és akusztikai alapon létrejövő ritmikai egység, melynek létét és ter­
jedelmét is nagyrészt a konvenció, a nyelvközösségi megszokás szabályoz­
za".
A szótag mibenléte tudományos szempontból tisztázatlan; a mindennapi gya­
korlatban azonban tökéletesen tudjuk — vagy érezzük —, mi szótag és mi nem.
Tisztában voltak a szótaggal a szótagírás feltalálói, s érezték a versek alkotói. Az
kétségtelen, hogy léte összefügg a lélegzés ritmusával, a lélegzést irányító izmok
ritmikus működésével. Az is nagyon valószínű, hogy a szótag beszédészlelési —
percepciós — egység. A szótag keletkezéséről szóló elméletek közül kettő emel­
kedik ki: az egyik szerint a szótag alapja a nyomaték egyenlőtlen eloszlása, a
 A szótag 135

másik szerint pedig a hangzósság. Minden bizonnyal mind a nyomatéknak, mind

a hangzósságnak szerepe van a szótagalkotásban.
A nyomaték vagy hangnyomás. A hangképzéskor kiáramló levegőnek
nyomáskülönbségei vannak. A nyomáskülönbség az illető hang képzésétől függ:
erősebb a magánhangzók, ezen belül is a nyílt magánhangzók képzésekor, gyen­
gébb a mássalhangzók képzésekor. Magunk is érzékelhetjük a nyomáskülönbsé­
get: ha egy a hangot egyenletes erővel mondunk ki, az eredmény egy szótag,
akár egy percig hangoztatjuk is; ha erősödő-gyengülő nyomatékkal ejtjük ki, ak­
kor is egy szótagot kapunk; ha azonban gyengülő-erősödő nyomatékkal ejtjük ki,
már két szótagot kapunk. Ez azt jelenti, hogy a kis hangnyomású helyeken van a
szótaghatár.
A hangzósság. Az egyenlő nyomatékkal ejtett különféle hangok különböző
távolságra hallatszanak el. Ez azt jelenti, hogy vannak jobban hallatszó és kevés­
bé hallatszó hangok. Ez a megfigyelés az alapja a hangzóssági sorrendnek. A
leginkább hangzósak a nyílt magánhangzók, a legkevésbé hangzósak a zöngétlen
zárhangok. A magyar beszédhangok hangzóssági sorrendje — a leginkább hang­
zóstól a legkevésbé hangzós felé haladva — a következő:
9. a legalsó és alsó nyelvállású magánhangzók: á, a, e;
8. a középső nyelvállású magánhangzók: é, é, o, ó, ö, ő;
7. a felső nyelvállású magánhangzók: i, í, u, ú, ü, ű;
6. az approximánsok és a tremuláns: l,j; r;
5. az okkluzívák: m, n, ny;
4. a zöngés spiránsok: v, z, zs;
3. a zöngés explozívák: b, d, g;
2. a zöngétlen spiránsok: f, sz, s;
1. a zöngétlen explozívák: p, t, k és a laringális spiráns: h.
A zár-rés hangok hangzóssága szökő jellegű: a zöngétleneké — c, cs, ty — az
első fokon kezdődik, és a második fokon ér véget, a zár és réselem sorrendje sze­
rint; a zöngéseké — dz, dzs, gy — a harmadik fokon kezdődik, és a negyedik fo­
kon fejeződik be.
136 A magyar nyelv könyve

A hangzóssági skála alapján szemléltethetjük az egyes szavak hangzósságát:

tanító bodza esemény kardal

Az ábra a hangzóssági csúcsokat és a hangzóssági völgyeket mutatja. A
hangzóssági csúcsok a szótag magvát jelzik, a hangzóssági völgyek pedig a szó­
tag határát — legalábbis határsávját — mutatják. Ha tehát egy hangsort egyenle­
tes nyomatékkal ejtünk ki, és ha ebben a hangsorban magánhangzók és mással­
hangzók vannak, akkor eredményként több szótagot kapunk. A szótagokat a
hangzóssági minimum választja el egymástól, vagyis a legkevésbé hangzós rész.
A szótagnak a legnagyobb hangzósságú tagja a magánhangzó, ez a szótag mag­
va. A magyarban a szótag magva mindig magánhangzó; más nyelvekben a ma­
gánhangzókhoz közel álló mássalhangzók — így a nazálisok, a tremuláns és az
approximánsok — is alkothatják a szótag magvát.
A beszéd folyamat, az egyes hangok képzése egymásba olvad; a gondot a
szótaghatár helyének a megállapítása okozza: azt tudjuk, hogy a hangzóssági
völgyben van, a mássalhangzók határán, de egészen pontosan nem lehet megál­
lapítani. A konvencionális elválasztási szabályok szerint a szótaghatárok nem
mindig esnek egybe a hangzóssági minimumokkal. Például a karddal szóalaknak
a kiejtés szerinti fonetikai tagolása kar-dal, mint a fenti ábra hangzóssági mini­
muma mutatja; elválasztása pedig kard-dal. Tehát az elválasztás nem a fonetikai
— a kiejtett — szótag szerint történik, hanem a fonológiai szótag szerint. Az el­
választást a pontos grammatikai struktúra visszaadása is szabályozza. Alapszabá­
lya az, hogy mindig egy mássalhangzót viszünk át a következő szótagba: a-pa,
a-pá-mé, ab-lak, temp-lom, ka-csa, ma-dzag, jobb-ra, kard-dal, cu-ko-rért stb.,
csak az összetett szavakat különítjük el a szóhatárok szerint: rend-őr, alag-út, es­
ernyő, egy-előre stb.
 A szótag 137

A lényeg az, hogy ha a gyakorlatban szótagolunk, akkor a konvenciót követ­

jük, és a grammatikai struktúrához igazodunk. Ezért a szótagolás a helyesírás ta­
nításának az alapja, sőt kezdetben szinte egyetlen segédeszköze, mivel megold­
ható minden különösebb magyarázat, nyelvtani tudás nélkül. A magyar nyelv
ritmusára a tiszta szótagejtés a jellemző, ezért a beszédritmus kialakításában is
nagy szerepe van a szótagoltatásnak. Mivel a szótag percepciós egység, a szó­
tagokra bontás megkönnyíti az olvasás tanulását is; nem véletlen az, hogy az
ábécéskönyvek mindig szótagoltattak, s az olvasási zavarokkal küszködő gyer­
mekeket szótagoltatva gyógyítják.
A magyar nyelv szótagtípusai a következők (C — konszonáns, V — vokális).
V (ő) CC (ccs!)*
vC (őz) ccv (zri)
vCc (árt) cCvC (drót)
c (m)* ccvcc (sport)
cv (bő) cCc (pszt!)*
CvC (főz) cccvcv (strófa)*
vCc (márt) cccvc (stráf)*
cvccc (karszt)* cccvcc (sztrájk)*
SZENDE TAMÁS, 1976 nyomán
A szótag nyílt és zárt lehet. Nyílt a szótag, ha magánhangzóra végződik, zárt,
ha mássalhangzóra végződik. A magyarra a legjellemzőbb a CV és a CVC típus.
A magánhangzós szótagkezdés csak szókezdeten gyakori, a mássalhangzó­
torlódásos szótagvégződés csak a szó végén gyakori; a szókezdő és a szóbelseji
szótagot végző mássalhangzó-torlódás idegen vagy hangutánzó-hangfestő sza­
vakban jelentkezik. (A *-gal megjelölt típusok ritkák.)
A strukturalista elemzésben a mondatot két részre, egy főnévi csoportra és
egy igei csoportra osztják. Ennek a kettéosztásnak a mintájára a szótagban (o,
szigma) is két rész különíthető el: a szótagkezdet (Ke; angolul: onset) és a rím
(R; angolul: rhyme). Például a mag szóban a szótagkezdet az /m/, a rím az /ag/.
A rím is tovább osztható, mégpedig szótagmagra (M; angolul: nucleus) és szó­
tagzárlatra vagy kódára (Kó; angolul: coda). A szótag ábrázolása hierarchikus
szerkezetű (KIEFER, 1994; SIPTÁR, 1997):
138 A magyar nyelv könyve

(Szótag)<T (Szótag) a (Szótag) a

R R R
Ke M Kó Ke M Kó Ke M Kó
m a g sztr á jk

(Szótag) a

Rím

Kezdet Mag ~~Kóda

(C) (C) V (C) (C) (C)
a
ő
e z
ö z
i r t
í r t
E N SZ -t
f a
1 ó
g a z
g ő z
P a r t
m á r t
k a r sz t
t r é
d r ó t
s P o r t
k 1 ó r t
s P r é
s t r á f
sz t r á j k
KASSAI, 1998, 200
 A szupraszegmentális tényezők 139

A szupraszegmentális tényezők
A szupraszegmentális tényezők a hangsúly, a hanglejtés, a beszédtempó, a rit­
mus, a szünet, a junktúra, a hangerő és a hangszínezet. A szupraszegmentális té­
nyezők a beszédfolyamatban együttesen jelentkeznek, összefüggenek egymással.
A hangsúlyos részt például nemcsak nagyobb nyomatékkal, hanem magasabb
hangfekvésben, lassabban mondjuk, esetleg szünetet tartunk előtte. Természete­
sen, egy adott szituációban az egyik tényező nagyobb szerepet kaphat, a többi
fölé kerekedhet. A szupraszegmentális tényezők végtelenül sok változatban je­
lentkeznek. A jelentésmegkülönböztető szereppel rendelkező szupraszegmentum
neve prozodéma. A magyarban a szó szintjén nincsen a hangsúlynak jelentés­
megkülönböztető szerepe, az angolban van: az insert főnév, az insert ige (lásd
lentebb az orosz példát). Az izoláló nyelvekben a hanglejtésnek van jelentésmeg­
különböztető szerepe. A mandarin kínaiban a [ma] jelentése anya (magasan),
kender (emelkedőn), ló (esőn-emelkedőn), zsémbes (esőn). A hanglejtésnek a
mondatjelentésben is megkülönböztető szerepe, ilyen a magyarban a kérdőszó
nélküli eldöntendő mondat hanglejtése. A szupraszegmentális fonológia tárgya a
prozodéma (VARGA, 1989).
1. A hangsúly. A hangerő (intenzitás) a beszédhangnak egyik tulajdonsága.
Akusztikailag energiában vagy nyomásban nyilvánul meg, fiziológiailag a beszé­
lőszervek izomműködésétől s ennek következtében a levegő nyomásától függ. A
beszélő ugyanazt a hangot nagyobb vagy kisebb erővel ejtheti. Ezt a változtatha­
tó hangerőt nyomatéknak nevezzük. A nyomaték alakulásában rejlik a hangsúly
lényege. A hangsúly bizonyos szótagokra eső erőtöbblet. A szövegben —
egymáshoz viszonyítva — hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok vannak.
A hangsúlynak három fajtáját különböztetjük meg: a) történeti vagy tradicio­
nális hangsúly, b) érzelmi hangsúly és c) értelmi vagy logikai hangsúly. Az ér­
zelmek hatására, valamint a mondanivaló adta okokból megváltoztathatjuk a tra­
dicionális hangsúlyozási formákat. A tradicionális hangsúly többé-kevésbé sza­
bályokba foglalható, leírható; az érzelmi és a logikai hangsúly mindig a pillanat­
nyi szituációtól függ.
a) A történeti hangsúly kétféle: kötött és szabad. A kötött hangsúlyú nyel­
vekben a szónak mindig egy bizonyos szótagjára esik a nyomaték: a magyarban
az elsőre, a franciában az utolsóra, a lengyelben az utolsó előttire. Megkülönböz­
tetünk főhangsúlyt és mellékhangsúlyt. A magyarban a mellékhangsúly a har­
madik és az ötödik szótagon van: a.rányta:lansá:ga (a főhangsúly jele a szótag
140 A magyar nyelv könyve

után tett pont, a mellékhangsúlyé a kettőspont, de aláhúzásokkal is lehet jelölni).

A szabad hangsúlyú nyelvekben nincs a hangsúlynak meghatározott helye, pél­
dául az oroszban bizonyos szótípusban véghangsúlyos az egyes szám birtokos
eset: peKÚ, tőhangsúlyos a többes alanyeset: péxu. Változik a hangsúly helye,
természetesen nem az egyén ízlésétől függően.
b) Az érzelmi hangsúly. Az érzelmektől áthatott megnyilatkozás eltér a nyu­
godt beszéd hangsúlyozási szabályaitól: lehetetlen!
c) Az értelmi vagy logikai hangsúly gyakran a szembeállításokban szerepel:
Nem tizenegy, hanem tizenkét forintba kerül.
A szó az összefüggő beszédben elveszíti fonetikai önállóságát, s ezzel együtt
hangsúlyát is. Tulajdonképpen nem elszigetelt szavakat, hanem szólamokat
mondunk, szólamokban beszélünk. A szólam olyan szó vagy szócsoport, mely­
nek ejtése közben nem tartunk szünetet, s melyet egységes egészként mondunk
ki. A szólamban a szavak elvesztik főhangsúlyukat, a főhangsúly a szólam első
tagján van, ez a szólamhangsúly, például: A / közértbe megyek, / tejet veszek. A
szakasz előtt lévő hangsúlytalan rész a szakaszelőző (újabban a szakasz, sza­
kaszhangsúly elnevezés is használatos). A legerősebb szakaszhangsúlyt mon­
dathangsúlynak nevezzük, feltéve ha több szakasz van a mondatban, például: A
/ jó könyvekkel / gondosan kell bánni. Az olyan mondatot, melyben nincs mon­
dathangsúlyos rész, nyomatéktalan mondatnak nevezzük.
A hangsúlyosság rendszerint nem függ a szó szófajától. Vannak azonban
olyan szavak, melyek természetüknél fogva hangsúlyosak, és vannak olyanok,
melyek hangsúlytalanok. Hangsúlyos a kérdő névmás, a kérdő határozószó, a
tagadó- és a tiltószó, az indulatszó. Általában hangsúlytalan a névelő, a névutó,
az egyes (nem páros) kötőszók, a személynevek előtt álló címek. Összetett szót
és igekötős igét mindig elöl hangsúlyozunk: teniszütő, megőrülök. A hangsúly
egyáltalán nem függ a mondatrésztől, a mondatban ugyanis mindig az új közlést
— a rémát — hangsúlyozzuk, az aktuális tagolás szerint, azaz az értelemtől füg­
gően. Némely mondatrésznek azonban vannak hangsúlyozási szabályaik, ilyen a
jelző. A megkülönböztető jelző hangsúlyos: fontos kérdés, első osztály. A díszítő
jelző nem hangsúlyos: kis Túr, kanyargó Tiszánál. Az egymás mellé rendelt jel­
zőket külön-külön hangsúlyozzuk — mint általában a felsorolást —: szép, nagy
hal; de nem hangsúlyozzuk külön a második jelzőt, ha az szorosan jelzett szavá­
hoz tartozik, s az első jelző az egész jelzős kifejezésre vonatkozik: borongó őszi
nap; vagy ha az első jelző csak a második jelzőre vonatkozik: fekete kalapos nő
(a kalap fekete). Az értelmező mindig hangsúlyos: Megjött Jóska, a testvérem.
 A szupraszegmentális tényezők 141

2. A hanglejtés a zöngés beszédhangok zenei magasságának a beszéd közben

való hullámzása. Amikor beszélünk, a hangszalagok a magánhangzók és a zön­
gés mássalhangzók képzésekor rezegnek. Mennél szaporábban rezegnek a hang­
szálak, annál magasabb a hang (nagyobb hangerő és nyomaték esetén is ugyanez
történik, mert feszesebbek a hangszálak; ez a jelenség a hangsúly és a hanglejtés
összefüggésének egyik alapja).
A hanglejtés tényezői: a hangfekvés, a hangközök és a hangmenet.
A hangfekvés a beszéd hangjainak átlagos magassága. Az egyes nyelvre vo­
natkozóan nem határozható meg abszolút zenei hangmagasságként, hanem csak
mindenkinek saját egyéni hangmagasságához viszonyítva. A férfiak mélyebb
hangfekvésben beszélnek, a nők és a gyerekek magasabb hangfekvésben. A
hangfekvés az egyén természetétől és hangulatától is függ: a komoly emberek
mélyebb hangfekvésben beszélnek, mint a vidámak. Tehát ha a beszéd hangja
egy ideig viszonylag állandó magasságú, különböző lehet a hangfekvése: magas,
közepes és mély.
A hangközök összefüggenek a hangfekvéssel, élénkebb hangulat nagyobb
hangközökkel jár, a borús hangulat kisebbekkel, monoton hatású.
A hangmenet a magasság váltakozásának irányát jelenti. Nyelvenként, sőt
nyelvjárásonként is változó lehet, meghatározott formái vannak. A hangmenet
iránya háromféle lehet: emelkedő, ereszkedő, egyenletes (lebegő). A hirtelen
ereszkedő hanglejtést esőnek nevezzük, a hirtelen emelkedőt pedig szökőnek. Az
emelkedő és az ereszkedő hangmenetnél kicsik a hangközök, a szökőnél és az
esőnél nagyok. A hangmenet mindhárom hangfekvésben megvalósulhat.
Az alábbi sematikus ábra az öt tipikus hangmenetet ábrázolja:
ereszkedő '—-
emelkedő
lebegő
szökő ^ ^
eső —-—_____
A hanglejtés fontos nyelvi szerepe az, hogy a mondatot egységbe foglalja. A
beszélő a mondatot valószínűleg egy intonációs egységen belül tervezi meg, a
mondatok létrehozása nem csupán a szavak összekapcsolásából áll. A hanglej­
tésnek szerepe van tehát a beszédprodukcióban.
142 A magyar nyelv könyve

A magyarban a hanglejtésnek a szavak szintjén nincs jelentésmegkülönböz­

tető szerepe, van viszont a mondatok és a szintagmák szintjén. A mondatok
hanglejtése enyhén ereszkedő. Egyedül az eldöntendő kérdés dallama különbö­
zik ettől, az eldöntendő kérdést ugyanis a beszédben csak az emelkedő-eső dal­
lam különbözteti meg a kijelentő mondattól:

Péter tegnap moziba ment. V- ___^

Péter tegnap moziba ment? \

A színházban voltál, (ereszkedő) A színházban voltál? (emelkedő-eső) Vol­
tál-e a színházban? (ereszkedő)
Ha a vajon vagy az -e kérdőszó szerepel az eldöntendő kérdésben, akkor már
feleslegessé válik a különleges dallamformálás, ezért ereszkedő lesz a dallam:
Vajon a színházban voltál?
A kiegészítendő (kérdőszót tartalmazó) kérdés dallama ereszkedő:
M
Mikor°mentélKhaza?
A beszédhelyzettől (a szituációtól) függően ez a dallam megváltozhat:
M
MikorOmentélThaza? M
MikorOmentélAhazTa?
Az első mondat ismételt kérdés, a következőt akarjuk vele kifejezni: Meg­
mondanád (még egyszer, mégis), hogy mikor mentél haza? Igen vagy nem? Ek­
kor a kiegészítendő kérdés az eldöntendő kérdés dallamával jelentkezik. A má­
sodik kérdés ún. visszhangkérdés (echo-question), a következő szerkezet rejlik
mögötte: Azt kérdezted, hogy mikor mentél haza? (A jelölések a következők: O
— a várt hangsúly és hanglejtés hiánya, K — közép, A — alacsony, M — ma­
gas, T — túlmagas. A három példamondatban ezek közül egy-egy oppozíciós
párt alkot, mégpedig a haza határozószón: K — T, ill. K — A; s közben a dal­
lamforma is változik.)
A hangsúly és a hanglejtés a szintagmák szintjén is együttesen működik,
együttesen mutatja a homonim (azonos alakú) szerkezetek jelentésének a kü­
lönbségét, például:
 A szupraszegmentális tényezők 143

KmagasOésAkővérAemberek (Olyan emberekről van szó, akik maga­

sak és kövérek egyszerre.)
K
magasOésKkövérAemberek (Magas emberek és kövér emberek
együttes szerepléséről van szó.)
A két szerkezetben a kövér szó hangsúlya és dallama áll oppozícióban: A — K.
OaKhatalmasABudapestenAtalálhatóAkönyvtárak
OaKhatalmas, 1KBudapestenAtalálhatóAkönyvtárak
A T a „vessződallam" jele, vagyis azt jelöli, hogy a vessző előtti utolsó szóta­
got kissé megemeljük, többek között erre a vesszőhasználatra mondjuk, hogy
hallani kell. A vesszőhangsúly elhagyása azt jelentené, hogy Budapest hatalmas.
A vesszőhangsúly után K magasság van, s ez szembenáll az első mondat A ma­
gasságával.
HETZRON, 1980 nyomán

A hangsúllyal és hanglejtéssel különböztetjük meg az alanyt és a raggal nem

jelölt birtokos jelzőt:
AMNépszabadság AkulturálisAmellékletében közli, hogy.,.
°AANépszabadságAkulturálisAmellékletében olvashatjuk, hogy
Az első mondatban a Népszabadság alany, a folytatás ez lehet: közli, hogy...,
míg a második mondatban a Népszabadság birtokos jelző, a folyatás ez lehet: ol­
vashatjuk, hogy... Szemben áll egymással a kritikus szó hangsúlya-dallama, to­
vábbá az, hogy az alany után szünet van, a birtokos jelző után pedig nincs.
3. A beszédszünet a beszédfolyamat szerves alkotórésze, a különféle nyelvi
szinteken pedig funkciója van. A beszédfolyamat hangsorok és szünetek folya­
matos szekvenciája. A szünet a jelsorozat szekvenciatörése, mely információ­
hordozó lehet.
A szünetnek különböző típusai vannak. A szünet független lehet a beszélő
akaratától, de függhet is tőle. A beszélő akaratától független a belégzési szünet.
A hezitációs szünet akkor keletkezik, ha a gondolatmenet megakad, vagy ha új
fordulatot vesz. A szünet a beszélő akaratától is függhet, például ha valamire fel
akarjuk hívni a partner figyelmét, szünetet tartunk. Ide tartozik az előadók által
gyakran alkalmazott hatásszünet is. A szünet a ritmusnak is eleme lehet, különö­
sen a költészetben.
144 A magyar nyelv könyve

A szüneteknek nyelvi funkciójuk is van. Minél magasabb nyelvi szinten for­

dul elő a szünet, annál jobban nő az időtartama. A leghosszabbak a mondatcso­
portok és a közlésegységek (bekezdések) közötti szünetek. Az írásjelek — pont,
pontosvessző, kérdő- és felkiáltójel, gondolatjel, zárójel — szüneteket is jelöl­
nek. Ez a funkciója a vesszőnek is megvan, bár nem tartunk minden vesszőnél
szünetet. Így például a hasonlító mellékmondatot többnyire nem választjuk el
szünettel a főmondattól — Olyan, mint a rózsa —, a vesszőhasználatra itt a
grammatikai szerkezet figyelmeztet. A beékelt mondatot hangfekvéssel és/vagy
szünettel különítjük el, ezt a vesszőhasználatot „hallani kell": Az az ember, aki
tegnap járt itt, hozta a virágot. A homonim szerkezetek tagolásában nemcsak a
hangsúly és a hanglejtés vesz részt, hanem a szünetek is: a szünettel tagolt Há­
rom, negyed négy felé szerkezet mást jelent, mint az egyetlen hangsúly alá vont,
szünet nélküli Háromnegyed négy felé szerkezet.
A szünettel kapcsolatos a junktúra. A közlésindítások és a közléslezárások
tartoznak ide, vagyis a beszédfolyamat természetes határai. A junktúra határ­
jegy, melynek fonetikai megvalósulása a hangrés (glottis) rövid tartamú zárásá­
val (hangszalagzárral) történik. Szövegbeli funkciója akkor jelentkezik, amikor
többféleképpen tagolhatunk. Költői játékok is épülnek a junktúra különféle elhe­
lyezésére, ilyen például WEÖRES SÁNDOR „találmánya": Aj, e nőkebelü Lidi óta /
A Jenőke belül idióta.
4. A beszédtempó vagy beszédiram. Beszédiramon az időegységre jutó be­
szédjelenségek mennyiségét értjük. Az átlagos beszédtempó sok tényezőtől függ:
a nyelvtől, a nyelvjárástól, a beszélő egyéniségétől, a beszédhelyzettől, a témá­
tól, a beszélő és partner viszonyától stb. Ismeretes, hogy az olasz nyelv gyorsabb
tempójú, mint a magyar; a Szeptember végén c. költemény lassúbb tempójú, mint
a Csatadal; kisgyermekekkel lassabban beszélünk, mint felnőttekkel; egy hivata­
los előadás tempója lassúbb, mint a csevegésé stb.
Lassú beszédű emberek percenként 120-200 szótagnyi szöveget mondanak,
gyors beszédűek elérik a 300-400 szótagos percenkénti sebességet is. Egy mérés
alapján a köznyelvi magyar átlag a hatvanas években 11,35 beszédhang volt má­
sodpercenként, ezzel szemben manapság 15-16 beszédhangot számláltak meg
másodpercenként.
Az utóbbi évtizedekben igen felgyorsult a beszédtempó. Ha másodpercenként
3 hanggal többet mondunk ki, ez 20 mp alatt már 60 hangnyi növekedést jelent,
egy perc alatt 180 hangnyit. Táblázatban szemléltetve:
 Az artikulációs bázis — a kiejtési norma 145

1960 éltegyszerazer dőközepéne gykistapsifü lesvoltneki

1989 éltegyszerazerdők özepénegykistaps ifülesvoltnekie gygombaházikójaé
idő 1. mp 2. mp 3. mp 4. mp
GÓSY, 1990 példája

Elképzelhetjük, hogy mennyire megnehezedett a beszéd megértése, különö­

sen kisgyermekek esetében, hiszen sokkal több információt kell ugyanannyi idő
alatt feldolgozni.
A beszédtempóval szoros kapcsolatban van a nyelv ritmusa: gyors beszéd­
tempó esetén torzul a ritmus, mivel torzulnak az időtartamok, melyek a ritmus
lényegét adják.

Az artikulációs bázis — a kiejtési norma

Artikulációs bázison azt a sajátos működéssorozatot értjük, ahogyan az elhangzó
beszédet létrehozzuk. Az artikulációs bázis nyelvspecifikus. Ez azt jelenti, hogy
az egy nyelvet beszélők többé-kevésbé azonos, egyformán működő artikulációs
bázissal rendelkeznek. Másképp működnek egy orosz, egy angol vagy egy ma­
gyar beszélő beszédszervei. A magyar artikulációs bázis jellemzői a következők:
1. A magánhangzók teljes képzésűek, tehát nem ejtünk redukált, mormolt stb.
magánhangzókat.
2. A magánhangzók orális képzésűek, tehát a nazális artikuláció nem jellem­
ző a magyarra.
3. Jellemző a beszédhangok időtartamának a megtartása, a rövid-hosszú op­
pozíciók.
4. Jellemzők a mássalhangzók zöngés-zöngétlen oppozíciói.
5. A kiejtésben különféle hangtörvények — magánhangzó-harmónia, illesz­
kedés, igazodás, hasonulás, összeolvadás, rövidülés, kivetés — érvényesülnek.
6. A szótag magva mindig magánhangzó.
7. A hangsúly kötött, s mindig a szó első szótagján van.
8. A hanglejtés alapvetően ereszkedő jellegű.
Az egyén artikulációs bázisa körülbelül tízéves korára alakul ki. Ez azt jelen­
ti, hogy körülbelül tízéves korára sajátítja el az ember anyanyelvének normatív
kiejtését.
A kiejtési norma — általában a nyelvi norma — kérdéskörével kapcsolatos
az artikulációs bázis kérdése, hiszen ismérveit a nyelvi norma alapján állapítot-
146 A magyar nyelv könyve

tuk meg. A beszéd területén is van egy közmegállapodás, egy norma, melynek
alapján egy jelenséget helyesnek vagy helytelennek ítélünk meg, annak ellenére,
hogy ez a kiejtési norma nehezen foglalható szabályokba. Ehhez a normához vi­
szonyítva tanítjuk a helyes beszédet, s állapítjuk meg a beszédhibákat és az ej­
téshibákat.
Milyen hangzású a magyar nyelv? BÁRCZI GÉZA így írt a magyar nyelv esz­
tétikai hatásáról „A magyar nyelv jelleme" című tanulmányában (Mny. LXXI,
1974. 257-268): „A magyar hangrendszer a leggazdagabbak közé tartozik. Ma­
gánhangzóinak változatos sorát legföljebb a francia (az orrhangúakkal) meg a tö­
rök (a veláris i-vel) múlja kissé fölül, de ezekben hiányzik a hosszúak és a rövi­
dek oly jellegzetes szembenállása, mely nyelvünknek egyszersmind értékei közé
tartozik, mert jórészt ezen alapul az időmértékes verselés, mely a magyarban
éppoly művészi és tökéletes, mint az eredeti klasszikus nyelvekben. A palatáli­
sok vannak kissé többségben, a beszéd a szájüreg elülső részében alakul és szí­
neződik: ez az artikulációt világossá teszi. Az e hang gyakoriságát fogyatékos­
ságnak róják fel, de ez az elburjánzott helytelen ejtés következménye, mely a
zárt é hangot nem különbözteti meg ... A hangzók tisztán artikuláltak, redukált,
elmosódott hangok nincsenek. Ezért súlyos hiba a fiataloknál gyakran tapasztal­
ható hadaró beszéd, mely nyelvünknek ezt a jellegzetességét kezdi ki, és sajnos
fiatal színészeink beszédében is gyakran megfigyelhető ... A magánhangzó­
harmónia és -illeszkedés olykor kissé egyhangúvá teheti a nyelvet (főleg hosszú
szó esetében), másrészt azonban fontos nyelvépítő és nyelvszínező eszköznek
bizonyul a palatális-veláris szembenállás kihasználásával: ez-az, itt-ott, kever-
kavar ... Mássalhangzó-rendszerünk a leggazdagabbak közé tartozik, talán a
leggazdagabb Európában. E hangjaink túlnyomó részt a szájüreg elülső részében
képzettek, s ezzel hozzájárulnak nyelvünknek inkább — túlzás nélkül — palatá­
lis jellegéhez ... A magánhangzók és a mássalhangzók eloszlása igen kedvező.
Három mássalhangzó találkozása viszonylag ritka, de kettő gyakran kerül egy­
más mellé (kivéve a szó elején), hogy ezáltal tarkítsa a magánhangzó-
mássalhangzók egyhangúan gyöngyöző sorakozását. A találkozó mássalhangzók
rendesen kellemes hangzásúak, aránylag ritka a nem éppen szerencsés ck kap­
csolat (barack, palack stb.) ... A hangsúly eloszlása kellemes ritmust ad, szegé­
nyes azonban a hanglejtés, legalábbis a köznyelvben, mert nyelvjárásaink sokkal
színesebb lehetőségeket nyújtanak..."
 Az artikulációs bázis — a kiejtési norma 147

A beszédhibák
Szomorú tény, hogy egyre több a beszédhibával iskolába kerülő gyermek.
SARBÓ ARTÚR 1899-ben a tanulók 3,6%-át találta beszédhibásnak; VÉRTES O.
ANDRÁS 1956-ban 2-3%-nyi beszédhibásról ad számot régebbi statisztikák alap­
ján, saját felmérései azonban nagyobb arányról tanúskodnak; az 1970-es és
1980-as évekből vannak olyan felmérések, melyek 15-20, sőt olykor 30%-nyi
beszédhibást tartanak számon. Annak ellenére, hogy hazánkban szervezett logo­
pédiai hálózat működik, a családoknak és az iskoláknak jobban kell figyelniük
erre a valóban súlyos problémára.
A beszédhiba nagyfokú eltérés mind a beszélőnek, mind a beszélő közös­
ségnek kiejtési normájától. A beszédhibák a beszédzavarok osztályába tartoz­
nak. A beszédzavar a beszélőképesség rendellenessége, ide tartozik például még
az afázia, azaz a beszélőképesség részleges vagy teljes elvesztése. Mivel a
gyógypedagógia foglalkozik a beszédhibák kezelésével, az emberek a beszédhi­
bát a szellemi fogyatékossággal kapcsolják össze. Igaz, hogy a szellemi fogyaté­
kosok többnyire beszédhibásak, de a szóban forgó beszédhibások esetében szó
sincs szellemi fogyatékosságról, sőt sok esetben nagyon okos emberek. Minden­
esetre sokan összekapcsolják a két dolgot, s titkolják, nem gyógyítják időben a
beszédhibát. Éppen ezért nagyon tapintatosan, de nagyon bátran és őszintén kell
ezt a problémát kezelni, mégpedig gyermekkorban. A serdülőkortól — az artiku­
lációs és percepciós bázis kialakulása miatt — már nagyon nehezen javítható
minden beszéd- és ejtéshiba. Gondot jelent a társadalom közömbössége is: az
emberek sajnos megtűrik a beszédhibát és az ejtéshibát, ahogy megtűrik a ren­
detlen írást és a helyesírási hibákat is. Égető szükség volna szemléletváltásra, s
kétségtelen az iskola felelőssége.
A beszédhibák a következők: 1. a hangadás hibái, 2. a hangképzés hibái, 3. a
beszéd folyamatosságának zavara, 4. a beszédészlelés és -értés zavara. Az okok
után kutatva, legtöbbször megállapíthatjuk, hogy a beszédhibás gyermek család­
jában, rokonságában is van beszédhibás. Ezért arra gondolhatunk, hogy a rendel­
lenesség többnyire utánzásból fakad. Éppen ezért ajánlatos, hogy ne legyen be­
szédhibás a kisgyermek közelében; ezért mondta a római QUINTILIANUS, hogy a
dajka beszéde legyen mindig tiszta. Mindebből az következik, hogy a pedagógus
beszédének is tisztának kell lennie, különösen az óvodában és az alsó fokon.
l. A hangadás hibái. Az orvosok és a gyógypedagógusok a dysphonia
(diszfónia) műszót használják. A diszfóniás betegek sokszor megfázási tünetek­
kel fordulnak az orvoshoz: köhécselésre, krákogásra, nyakszorító, kaparó, visz-
148 A magyar nyelv könyve

kető érzésre panaszkodnak. E tünetek oka nem a megfázás, hanem a hangszalag­

ok túlerőltetettsége. E tünethez társul a légzés, valamint a gége és a toldalékcső
rendellenes működése. A testtartásra feszesség jellemző: a mellkas és a vállak
megemelkednek, a nyakizmok megfeszülnek, s ez a feszesség átterjed a hangsza­
lagokra is, kisebb amplitúdójú lesz a rezgésük, a hangrésnyitás csökken. Előfor­
dul ennek az ellenkezője is: a működési zavar ernyedtségben, renyhe mozgásban
nyilvánul meg. A garat sokszor összeszorul, s a beteg majdnem zárt szájjal, ösz-
szeszorított fogakkal beszél. A nyelvgyök mozgása merevebbé válhat, s leszorít­
ja a gégét. A lágyszájpad vagy szorosan vagy túl lazán zár.
A leginkább árulkodó tünetek a hang jellegének a változásai. Ha a hangkép­
zési zavar oka a túlfeszítettség, akkor a hang érdesen rekedt és préselt. A hang­
fekvés általában magasabb, emeltebb a szokásosnál. A rendellenes hangszalag­
működésnek tünete lehet a kemény hangindítás, ekkor a hangszalagok keményen
egymáshoz csapódnak, feszesen zárnak, úgyhogy megnyitásukhoz erősebb lég­
áramra van szükség. A hang remegős, „mekegő" jellege a hangmagasság és a
hangerősség rendellenes változásainak a következménye. A hangszalagok reny­
he mozgása is rekedtséget okoz, jellemzője a fátyolos, levegős, suttogó, gyenge
hang.
A diszfóniák oka lehet a rossz beidegződés, de a legtöbbször pszichés okuk
van. Gyakori pedagógusbetegség, különösen a pálya delelőjén. Előfordul, hogy
gyenge hangú pedagógusok hiányosságukat erőteljesebb hangképzéssel próbál­
ják ellensúlyozni. A feszített hangképzés következtében a hang magas, éles lesz,
a hangindítás kemény. Az eredmény a rekedtség, a nyakban az örökös sál, kis­
kendő. Ebben a stádiumban ajánlatos a foniáter szakorvost felkeresni. A beteg
kezdetben hallgatókúrára ítéltetik, majd skálázással megállapítják a számára op­
timális hangfekvést. Az egyetlen megoldás a jó légzéstechnika és a helyes hang­
képzés kialakítása; a hangzós, de nem hangos beszéd.
A hangképzés rendellenességei a gyerekeknél is gyakran jelentkeznek. Újabb
felmérések szerint a 2-4 évesek 3%-a, a 4-6 évesek 20%-a és a 6-8 évesek 37%-
a diszfóniás. A rekedtséggel együtt jelentkezik a hang megtörése, a hangnak hir­
telen és akaratlan megemelése. Mindenesetre óvni kell a gyerekeket a felesleges
kiabálástól, hangjuk túlerőltetésétől. A gyerekek többsége naphosszat közösség­
ben van, megnövekedett a „zajos" órák száma. Némely kutatók szerint a modern
épületek a nagy, sima falfelületek miatt visszhangosak, zajosak, ennélfogva ma­
gasabb bennük a zajszint, melyet a gyerekek igyekeznek túlharsogni. Valószínű­
leg korunk zajártalmai is kedveznek ennek a betegségnek.
 Az artikulációs bázis — a kiejtési norma 149

A préselés, az öblösített hang, a rekedtes tónusú beszéd modorosság is le­

het. Ilyesféle a nyekergés, melyet a következőképpen jellemezhetünk: a beszé­
lők a szólamok második felét a kelleténél jobban mélyítik akkor, amikor a szabá­
lyos hanglejtés amúgy is ereszkedik. A hangszalagok nem záródnak tökéletesen,
sőt apróbb zörejeket is képeznek. Valamiféle fontoskodás társul az efféle be­
szédhez, állítólag főleg értelmiségi nők beszélnek így.
2. A hangképzés hibái, a pöszeség. A pöszeség bizonyos hangoknak, illető­
leg hangkapcsolatoknak hibás képzése. Három fajtája van: a hibás hangképzés
(diszlália), a hanghelyettesítés (paralália) és a hangkihagyás (alália). Hibás
képzésről akkor beszélünk, ha a hibásan ejtett hang a fonéma határain belül van,
ilyen például a két fogsor között képzett, interdentális sz. A hanghelyettesítés
esetében a hibás ejtésű hang átlépi a helyettesített hang fonémájának a határát,
például a k helyett t-t ejtenek. A kihagyás felfogható 0 fonémával való hanghe­
lyettesítésnek.
A pöszeségnek kétféle oka lehet: szervi (organikus) és működési (motori­
kus). A szervi okokhoz tartozik a foghíjasság, a nyelv és a szájpadlás rendellenes
volta, a hallás fogyatékossága. A működési pöszeség a kisgyermekkori elégtelen
hangképzésnek a megmaradása, a beszélőszervek elégtelen működése az élettani
pöszeség határán túl is megmarad. Ezt nevezik a logopédusok infantilis hang­
képzésnek. Az élettani pöszeség határa a hatodik életév, bár újabban az ötödik
évre teszik, ezért már a nagycsoportos óvodást is logopédushoz kell vinni, ha
szükséges.
Kiterjedtsége alapján a pöszeség általános és részleges lehet, tehát a beszéd­
hangok egész sorát érintheti, vagy csak egyetlen hangot érint.
A pöszeség gyakori fajai a következők: a) a selypesség (szigmatizmus és
paraszigmatizmus) az sz- és az s-féle hangok hibája; b) a raccsolás (rotacizmus
és pararotacizmus) az r hang hibája; c) a g hang hibás képzése (gammacizmus és
paragammacizmus); d) az orrhangzós beszéd (rinolália).
a) A selypesség az sz-hangoknak vagy a sziszegőknek (sz, z, dz, c) és az s-
hangoknak vagy susogóknak (s, zs, dzs, cs) hibás képzése. Ha rossz az sz, rossz a
többi sziszegő is, ha rossz az s, rossz a többi susogó is. E hangok képzése azért
kényes, mert a nyelv igen kicsiny, egy milliméternyi eltérése már hibás hangot
hozhat létre. A fognyomásos (addentális) selypesség esetében a nyelv eleje a
metszőfogakhoz szorul. Fogközi (interdentális) selypességről akkor beszélünk,
amikor a nyelv eleje a két fogsor közé vagy a hiányzó fog helyére kerül. A
füttyszerű (sztridensz) selypesség esetén a rés szűkebb a kelleténél. Előfordul
150 A magyar nyelv könyve

még, bár ritkábban, az alsóajki selypesség, melynek eredményeként f-szerű hang

hallatszik. Régebben ritka volt, de újabban sűrűn előfordul az oldalképzésű (la­
terális) selypesség, ekkor a nyelv a levegőt oldalra tereli. A laterális selypesség
látványa meglehetősen csúnya, sőt az ilyen beszédű köpköd is, s erősen a műve­
letlenség látszatát kelti. Oka a nyelv lassú mozgása, olykor a kelleténél nagyobb
volta. A nyelv lassú mozgásának több kutató szerint az is oka lehet, hogy egyre
több kisgyermeket nem szoptatnak természetesen, s így nyelvük-szájuk izmai
nem lesznek eléggé rugalmasak.
A selypesség — és minden beszédhiba — javításakor új hangot kell kialakí­
tani. Az elsődleges feladat a nyelv hegyének az alveoláris területre való szokta­
tása.
b) A raccsolás. Kétségtelen tény, hogy az r a legnehezebben ejthető hang.
Nyelvünk jellegzetes hangja, KODÁLY ZOLTÁN a magyar artikuláció sarokkövé­
nek nevezte. A raccsolás fajai a két ajakkal képzett r és a lágy szájpaddal és
nyelvcsappal pergetett (uvuláris) r, de helytelen a renyhe képzésű, egypördületű
r is. A hiba kezelése olykor egy évig is eltarthat. A javítás a hasonló helyen kép­
zett hangok ejtetésével kezdődik: t és d hangokat mondatnak gyors egymásután­
ban. Célszerű előtte mély lélegzetet venni, hogy az erős levegőáram a nyelv he­
gyét megpergesse. E célból h hangot szoktak képeztetni: hda, hdo, hdu; thda,
thdo, thdu. Majd célszerű az r-t t és d mellett gyakoroltatni: tra-tra stb. Vannak
még egyéb módszerek is. Kézikönyveink sok játékos gyakorlatot és módszeresen
felépített gyakorlatsorokat tartalmaznak. Előfordul, hogy a raccsolás oka a
nyelvfék lenövése. Ez esetben orvosi beavatkozás után kezdődhet meg a logopé­
diai kezelés. A nyelvfék felvágása csekély, fájdalommentes műtét.
c) A k és a g hibája gyakran a k-nak t-vel és a g-nek d-vel történő helyettesí­
tése.
d) Az orrhangzós beszédnek két faja van: a nyílt és a zárt orrhangzós beszéd
(a kettő együtt is jelentkezhet). Nyílt orrhangzós beszéd esetén a beszélő nem
tudja elzárni az orrüreg felé vezető utat, ennek következtében a legtöbb hang
orrhangzóssá válik. Oka szervi rendellenesség — például farkastorok — lehet,
de súlyos fertőző betegség következtében is felléphet a lágyszájpad bénulása mi­
att. Ha a bénulás nem múlik el 6-7 hét alatt, orvoshoz kell fordulni. A nyílt orr­
hangzós beszéd egyszerű utánzás következtében, rossz szokásból is kialakulhat.
Zárt orrhangzós beszéd esetén m, n, ny helyett b, d, gy hangot (homorgán száj­
hangot) ejtenek. Oka az orrüreg, a garatüreg elzáródása, például orrmandula,
orrpolip következtében. Ilyen esetben csak orvosi beavatkozás után kezdődhet
 Az artikulációs bázis — a kiejtési norma 151

meg a beszédhiba javítása. Zárt orrhangzós lesz a beszéd akkor is, ha náthásak
vagyunk.
3. A beszéd folyamatosságának zavarai a hadarás és a dadogás, s ide sorol­
hatjuk a pattogást és a leppegést is.
a) A hadarás egyik jellemzője a gyors beszédtempó, a másik a beszédhang­
oknak, olykor szótagoknak, sőt egész szavaknak a kihagyása vagy tökéletlen
képzése. A hadarás nem ártalmatlan beszédhiba, mert elhanyagolása esetén kó­
ros dadogássá fajulhat. Okát máig sem ismerik, az azonban kétségtelen, hogy
idegrendszeri alapon jön létre. Gyakran 3-4 éves korban keletkezik, amikor a
gyermek beszélőkedve megnő, de beszélőszervei még nem eléggé ügyesek a sok
mondanivaló kifejezésére. Korunkban nagyon felgyorsult a beszédtempó, s a
gyors beszéd nem kedvez a beszédértésnek, főleg a kisgyermek nem érti a hada­
ró felnőttet.
Ha ismerjük a hadarás mélyebb okát, előbb azt kell megszüntetni. Egyébként
nyugodt tempójú, helyes ritmusú olvasással, versmondással javítható. A hadarót
figyelmeztethetjük beszédhibájára, mondhatjuk neki, hogy ne hadarjon, beszél­
jen érthetően. Ezzel szemben a dadogó zavarát csak fokozzák a figyelmeztető
megjegyzések, még nagyobb fokú idegességet, s még erősebb fokú dadogást
válthatnak ki. A dadogóra nem szabad rászólni.
b) A dadogásnak két típusa van: a klónusos és a tónusos dadogás. A klónusos
dadogásban szenvedő többször megismétli a kezdő hangot vagy hangcsoportot:
b-b-b-bement. A tónusos dadogó az első hangnál hosszabb időre megakad: b
ement. A dadogáshoz együttmozgás, ideges rángatózás társulhat.
A dadogásnak idegrendszeri oka van, öröklött is lehet, általában a rokonok
között is vannak dadogók. A fiúk hajlamosabbak a dadogásra, mint a lányok.
Megfigyelték, hogy a civilizáltabb országokban több a dadogó.
A dadogó gyermek jelenléte nagy tapintatot, törődést és ügyességet kíván a
szülőtől, de főképp a pedagógustól. Rászólni nem szabad, mert dadogása foko­
zódik, s meg kell védeni az osztálytársak gúnyolódásától is. A következőképpen
figyelmeztethetjük: „Először gondold meg, mit akarsz mondani! Beszélj nyugod­
tan! Úgy, mint mi, felnőttek!" Az osztálytársakat is le lehet szerelni a főkolom-
posokkal való négyszemközti beszélgetéssel. Éneklés közben nem akadozik a
dadogó, tehát minél többet énekeltessük. Nem szabad a gyermek beszélőképes­
ségét idő előtt túlságosan próbára tenni, például véleményünk szerint 7-8 éves
kor előtt nem ajánlatos az idegen nyelvek tanítását megkezdeni. (Ezt KODÁLY
ZOLTÁN is így vélte, de ő más okot említ: az anyanyelv hangképzése, artikuláci-
152 A magyar nyelv könyve

ós bázisa 7-8 éves korra alakul ki; addig, míg nem tökéletes, nem ajánlatos más
hangképzési rendszerekkel megzavarni.) A dadogót célszerű írásban feleltetni,
ilyenkor azonban több gyereket is feleltetni kell, hogy ne érezze a megkülönböz­
tetést. Az olvasás tanításakor ejtessük vele lassan, hosszan a magánhangzókat:
esté, máma, otthon. Természetesen, maga a kezelés az orvos és a logopédus fel­
adata.
c) A pattogás a hangok röviden ejtése — a pattogó beszédben még az á is
rövid —, a leppegés ennek az ellenkezője: elnyújtott magánhangzók ejtése. Erő­
teljesen ritmizáló versgyakorlatokkal lehet javítani. Kétségtelen tény, hogy a ré­
gebbi szótagoltató olvasás átmenetileg leppegést eredményezett, többek között
ezért hagyták el az olvasástanítás kezdeti szakaszában a szótagoltatást. A szóta­
golás elhagyása miatt azonban más természetű, sokkal komolyabb bajok kelet­
keztek: egyik ilyen gond a lüktető olvasás. A gyerekek az egyes szavak között
kisebb-nagyobb időre megtorpannak, olvasásuk emlékeztet a tónusos dadogásra.
Hajlamosak lesznek a hangok, szótagok kihagyására, ritmustalan beszédre. Leg­
főképpen pedig a helyesírás látja kárát a szótagolás elhagyásának.

Az ejtéshibák
Az ejtéshiba kisebb fokú eltérés a közösség kiejtési normájától, de nem beszéd­
hiba. A beszédhibát és az ejtéshibát olykor igen nehéz elkülöníteni, különösen a
selypesség esetében.
A közösség kiejtési normája a mérce, azonban a kiejtési norma a köztudatban
él, nehéz megszövegezni, rögzíteni. Nem véletlen, hogy a nagy akadémiai terv­
munkák között a kiejtési kódex a végére maradt, s még mindig kiadásra vár. El­
készült viszont egy kiejtési szótár, FEKETE LÁSZLÓ munkája, mely a nagyközön­
ség rendelkezésére áll. A kétkötetes Nyelvművelő Kézikönyvben sok eligazítás
van a helyes kiejtésre vonatkozóan. Egy kiejtési szabályzat azonban sosem jelent
olyan szigorú megkötöttségeket, mint egy helyesírási szabályzat, országszerte
ugyanis sokféle kiejtési változat él, s a hangkapcsolatok ejtésében is sok az inga­
dozás. A nagy kultúrnyelveknek (angol, francia, német, orosz) van rögzített kiej­
tési normájuk, melyet a művelt köznyelvi kiejtés követhet; most már nekünk is
van, csak követnünk kell.
Az utóbbi évtizedekben a magyar kiejtésben a következő tendenciák észlel­
hetők. Feltűnő változás a beszédiram gyorsulása. Ennek az is az oka lehet,
hogy a nyelvben elszaporodtak az analitikus szerkezetek (például az alárendelt
mondatok, a terpeszkedő kifejezések) és a hosszú szavak. Az így létrejött lelas-
 Az artikulációs bázis — a kiejtési norma 153

sulás a beszédtempó fokozásával ellensúlyozható. Nem feltétlenül kell a gyorsu­

lást rohanó korunk számlájára írni, bár ebben a véleményben is sok az igazság.
Inkább etikai kérdés húzódik meg a probléma mögött: a gyorsan beszélő nincsen
tekintettel partnerére, nemigen törődik azzal, mennyi gondot okoz beszédének a
megértése. A korunkra jellemző másik tényező az íráskép hatása a kiejtésre, a
betűejtés, vagy a betűejtéshez való közeledés. A 19. század elején VERSEGHY
FERENC RÉVAI MIKLÓSsal ellentétben jelölni akarta a szóalakokban a kiejtést —
például mondja helyett mondgya —, azt állítván, hogy majd egyszer elfelejtünk
beszélni. Ebből a szempontból igaza is volt.
A nyelvjárásias ejtés nem hiba. Az ország legtöbb nagyvárosában az ún. regi­
onális köznyelvet beszélik, BÁLINT SÁNDOR szegedi professzor például egyete­
mi előadásaiban is ö-vel beszélt. Az ELTE szépkiejtési versenyein KODÁLY
ZOLTÁN mindig jelen volt, és mindig előnyben részesítette a nyelvjárásias színe­
zettel beszélőket, a nyertesnek legalábbis a zárt é-t ejtenie kellett. Nekünk is az a
véleményünk, hogy a nyelvjárásias színezetű beszédet, a regionális köznyelvi
változatokat inkább őrizni kellene, mint pusztítani. A színpadon, a rádióban és a
televízióban azonban valóban meg kellene követelni a szép köznyelvi kiejtést.
Az iskola is a köznyelvi kiejtést tanítja, elsajátítása azonban nem olyan egyszerű,
mint gondolnánk: az artikulációs bázis átállítása nem megy egyik napról a má­
sikra, ezért a tanárnak nagy türelemmel kell lennie.
Az ejtéshibák a hangtan rendszerének megfelelően a következőképpen cso­
portosíthatók: 1. a szegmentális szint (a beszédhangok) hibái, 2. a szupraszeg­
mentális szint hibái.
1. A beszédhangok hibái. Magánhangzók: Míg a beszédhibák között az
életkori pöszeség elmúltával nemigen maradnak meg a rossz képzésű magán­
hangzók, annál inkább sok apró hiba észlelhető kiejtésükben. Ezek a követke­
zők: az a illabiális képzése: ablak, az e zártabb „pesties" kiejtése elment; az e
labializált, ajakkerekítéses ejtése, az ún. Böbe baba-féle beszéd: elment; az á-
nak zárt, túlságosan hátrahúzott nyelvvel történő ejtése; az á-nak é-be hajló, elő­
re ugró állkapoccsal való ejtése: újsééég (kalauzok és rikkancsok beszédében
volt hallható, ezért kalauz-á-nak hívták régebben); a magánhangzók zártabb ejté­
se, é helyett í, ő helyett ű, ó helyett ú hallható: szíp; a zárt ejtés a feszes ejtésre
jellemző, ezzel szemben a renyhe artikuláció következménye a nyíltabb ejtés,
például o helyett a, u helyett o hallható: baland.
Mássalhangzók. Súlyos hiba a zöngés mássalhangzók zöngétlen képzése,
mert rombolja a zöngés-zöngétlen oppozíciókat, igen gyakran felfigyelhetünk rá
154 A magyar nyelv könyve

kisgyermekek ejtésében is. Ugyancsak ellenkezik nyelvünk jellegével az orr­

hangzós beszéd. Sajnos, a fiatalok jelentős része szépnek érzi, s mivel bizonyos
éneklési stílus elengedhetetlen kelléke, s mivel sokat hallgatják, s ráadásul az
énekes példaképpé nő, a nazális hangzást képzelik normatívnak. Az sz- és az s-
hangok sokak beszédében sziszegnek, susognak. A legbántóbb az r ejtésének a
hibája: a renyhe artikuláció következtében sokak beszédében alig pördül az r.
Különösen magánhangzók közötti helyzetben gyenge az r képzése — írás, arany
—, mássalhangzók mellett inkább megmarad: epres, trombita. Megfigyelhető a v
két ajakkal történő képzése intervokalikus helyzetben: É/h, a g is spirantizáló-
dik: ijen. A zöngétlen zárhangoknak — p, t, k — hehezetes, ún. aspirált ejtése
idegenszerű nyelvünkben, de hallható: khérem, thélen.
2. Az időtartam hibái. A legsérülékenyebb az í, ú, ű időtartama. Hosszú ma­
gánhangzóink közül ugyanis az abszolút időtartamot tekintve a felső nyelvállá­
súak a legrövidebbek. Ráadásul a Dunántúl nagy részén mindig rövidek: ut, kut,
buza, irás; a keleti országrészeken ott is hosszúak, ahol a köznyelvben nem:
lúdas, íge, hívatal (ezeken a helyeken a helyesírást is nehéz a normatív kiejtés
elve alapján tanítani). Minden ingadozás lecsapódik a fővárosban, s erősen inga­
dozik az í, ú, ű időtartama. Sajnos egyre sűrűbben észlelhető az ó, ő, sőt az á és
az é röviden ejtése is: ritmustalan, pattogó a beszéd.
A hosszú mássalhangzók rövidítése is helytelen: álomás, melet, de helytelen
a fölösleges nyújtás is: ellemi, jappán. Az intervokalikus mássalhangzó nyújtá­
sával együtt jár az első szótagi magánhangzó rövidítése: nyillik, mullik, rolla.
Olykor modorosságként jelentkezik az efféle nyújtás: hössök, közzönség.
Tehát a köznyelvi norma szerint középen rövid mássalhangzóval kell ejteni a
következő szavakat: elem, köpeny, kopasz, hegeszt, bakancs, szőlő, szalag, va­
jon, héja, lője, utána, minél (de: mennél). Csak a következő esetekben nyúlik a
kiejtésben a mássalhangzó: lesz, kisebb, egy (egyes, egyelőre, de rövid az egyen­
lőre, egyetem szavakban); továbbá mindig hosszú az intervokalikus dz (edzi, bo­
dza, madzag) és dzs ejtése (bridzsel ige, kiejtése nem különbözik a ragos főnév­
től: briddzsel).
Hosszú mássalhangzó a kiejtésben nem állhat mássalhangzó mellett, tehát a
következő szavakban röviden ejtjük a hosszan írt mássalhangzókat: jobbra, so­
kallta, arccal stb. A rövidülő hangok félhosszú ejtése már betűejtésnek számít.
Az igazi betűejtés a látja-, tudja-féle szóalakoknak a betűk szerinti ejtése.
Terjedésének az az alapja, hogy sok esetben valóban közeledik a kiejtés az írás­
képhez, és ezt a közeledést a kiejtési norma már elfogadja. Így van ez az éljen-
 Az artikulációs bázis — a kiejtési norma 155

féle teljes hasonulások és az egyszer-, szabadság-féle összeolvadások esetében.

(Vö. a Nyelvművelő Kézikönyvnek a „beszédhangok kapcsolódása" c. szócik­
kével.)
A hangsúlyozási hibákat nehéz leírni, mert a hangsúlyozás az aktuális tago­
lástól, a mondanivalótól függ. Vét a hangsúlyozás szabályai ellen az is, aki min­
dent hangsúlyoz, s az is, aki semmit sem hangsúlyoz. Durva hangsúlyozási hiba
a toldalékok felesleges hangsúlyozása. Ujabban a mellékhangsúlyok főhangsúly-
lyá válása figyelhető meg, mégpedig összetett szavakban: és már évEZredek óta,
ők már MagyarORszágon születtek; egyszerű (nem összetett) szavakon belül:
hogy a szövegben előforduLÓ szavak, elKÉPzelhetetlen; szerkezetekben: itt is
zöld RUhában, a Marczibányi TÉRre indultak (GÓSY, 2001). Lehetséges, hogy
ez a modorosság az angol nyelv hangsúlyozásának hatására született, s olyanok
is utánozzák, akik nem is tudnak angolul. Mindenesetre a beszéd megértését na­
gyon zavarja ez a magyar nyelv szupraszegmentális megvalósulása szempontjá­
ból egyértelműen negatív, hagyomány nélküli jelenség; a hallgatót a hangzás
szabálytalanságai ugyanis jobban zavarják, mint a grammatikai helytelenségek.
A hanglejtés leginkább szembeszökő hibája a kunkorítás, vagyis a szólam- és
mondatvégek dallamának a felkapása. A megfigyelések szerint a nők beszédében
gyakrabban jelentkezik, mint a férfiakéban.
A gyors beszédiram kortünet. Nemcsak a sebes tempó zavaró, hanem több­
nyire semlegessé válnak a hangsúlytalan magánhangzók, vagy pedig túlságosan
röviddé válnak, redukálódnak, esetleg kiesnek. Ez a jelenség nyelvünk karakterét
erősen rombolja, hiszen nincsenek benne tökéletlenül képzett, ún. sva-szerű [3]
hangok. Helytelen tehát az ellenörzö, illetőleg elnörzö-féle kiejtés. Tulajdonkép­
pen együttesen jelentkezik a gyors beszédiram, a hangok erős rövidítése, a hang­
súlytalan, a monoton vagy idegenszerű hanglejtésű beszéd. Az ilyen beszédben
az r sem tiszta, és előrébb csúszik az s-, sz-féle hangok képzése. Külső jelek
alapján is felismerhetjük az ilyen beszélőt: alig nyílnak szét ajkai, állkapcsa me­
reven vagy renyhén, alig mozog, ez az ún. zárt szájú beszéd. Az ilyen beszéd
érthetetlen. Talán a kisgyermek azért nem követi az óvónő utasítását, nem figyel
a tanító vagy a szülő beszédére, mert meg sem érti.
A túlságosan lassú, feszes beszédet kísérő sokféle nyögés is kiejtési hiba.
Gyakori egy semleges e-féle hang betoldása: padok , szépen .
A beszédnevelő munkában alapvető a helyes légzésre és laza beszédre való
szoktatás, az esetleges zártszájúság megszüntetése. Megfigyelésünk szerint a be­
széd nyíltabb a szabad beszédkor, mint felolvasáskor. Éppen ezért nagy szerepe
156 A magyar nyelv könyve

lehet a zártszájúság javításában a versmondásnak, a memoritereknek. Úgy véljük

azonban, hogy a probléma sokkal komplexebb, s szoros kapcsolatban van egy­
részt a kommunikációs illemmel, vagyis a szembenéző tekintettel, az udvarias
testtartással, esetleg öltözködéssel (emblémák), bizonyos távolságtartással, gesz­
tussal és mimikával, egyszóval a nem verbális kommunikációval. Másrészt pedig
kapcsolatban van a szóbeliségnek kellő hangsúlyt biztosító iskolai anyanyelvi
neveléssel. Az elmúlt évtizedben rendkívül sokat romlott a hangzó beszéd szín­
vonala, olykor valóban az érthetetlenségig hadaró, ritmustalan, sőt erősen
szituatívvá vált (de ez már tartalmi kérdés).

A beszédhangok expresszivitása
Az emberi beszéd hangzása közvetlenül hat ránk: gondoljunk csak arra, mennyi­
re befolyásolhat bennünket egy kellemes hangszínezet, s mennyire visszataszító
lehet egy kiabáló vagy éppen rikácsoló hang. Egy szónoknak félig-meddig nyert
ügye van, ha szép, gazdag az orgánuma. Mindnyájan érezzük, hogy mi a szép
hangzás, és mi nem az, de az okát igen nehéz meghatározni: magyarázatainkkal
ingoványos területekre érkezhetünk, tág teret nyitván a szubjektivitásnak. A tu­
domány mégis ad a kezünkbe néhány fogódzót, róluk lesz szó a továbbiakban. A
hangok kifejező értékével foglalkozó diszciplínát hangstilisztikának is nevezhet­
jük. Határos az irodalomtudománnyal és a lélektannal. Az egyén tudatos és tu­
dattalan világából ugyanis sok mindent elárul a hang, a beszéd anyagából a hang
van a legközelebb az érzelemhez. A hangzásból következtethetünk az egyén ér­
zelmi életére, sőt a hangzásbeli változásokból a társadalom érzelmi életének a
változásaira.
VÉRTES O. ANDRÁS évtizedekig gyűjtötte az adatokat avégett, hogy bebizo­
nyítsa: érzelmi életünk tapasztalható elsivárosodása és a beszéd hangzásának az
elszürkülése összefügg egymással. Mikszáth 1892-ben írt Országgyűlési karcola­
taiban számtalan módon jellemzi a szónokok hangját: vékony, nyöszörgő; szép,
de halk, elfátyolozott; csengő ezüst; öblös; éneklő; reszelős; szép, kellemes, ke­
netteljes; gyönyörű lágy; harsány, stentori; egész termet átható; rikácsoló bősz;
rémítő; remegő; stb. Minden bizonnyal a hajdani képviselők érzelmei — nézete­
ikkel együtt — szélesebb skálán mozogtak. Úgy tűnik, hogy nemcsak a hangszí­
nezet, hanem a hanglejtés is szürkült. A színes nyelvjárási hanglejtésformák azt
bizonyítják, hogy régebben változatosabb lehetett a hanglejtés. A színészi-
előadói hanglejtés is szürkébb lett. A nyelv ritmusa is erőteljesebben érvénye-
 A beszédhangok expresszivitása 157

sült: régebben nagy szónokaink a prózaritmusra is ügyeltek. Úgy gondolták,

hogy egy közlésegység első szavának egy vagy két szótagosnak kell lennie, s az
utána következők fokozatosan hosszabbodnak: Hogy erről mindenki meggyőződ­
jék, kész vagyok példával bebizonyítani... (A latin retorikusok ezt a jelenséget a
növekvő tagok törvényének nevezték.) Mindezen változások oka — többek kö­
zött — az erős intellektualizálódási folyamat, melyet jól megfigyelhetünk a 20.
századi szépirodalom alakulásában. Az is tény, hogy az európai középkor óta az
élőbeszéd szerepe csökkent, s ebben a változásban szerepet játszott a könyv­
nyomtatás. Az olvasás eredetileg mindig hangos volt, sőt közösségi; az utóbbi
ötszáz évben fokozatosan elnémult, a néma olvasás került előtérbe, mely lehet­
séges, hogy intimebb, hiszen magunknak való, de a hangzás háttérbe szorult
(BENCZIK, 2001). Ez a változás egészen biztosan hatott a prózaritmus visszaszo­
rulására. Jókai a fülével írt (Mikszáth kifejezése), a mai irodalomban csak az
olyan mélyen népi gyökerű írók őrzik a prózaritmust, mint Wass Albert (JÁSZÓ,
2003). Lehetséges, hogy a tömegtájékoztató eszközök ismét a beszéd kultuszát
növelik majd, ha ugyan nem terjesztenek valamiféle sablonnyelvet. Az is bizo­
nyos, hogy az irodalom fejlődésében egy újabb romantikus korszaknak nézhe­
tünk elébe, mely az érzelmek primátusával együtt a hangzásra is hatással lesz.
Miért tartunk egy hangot kellemesnek vagy kellemetlennek, egy hangsort
szépnek vagy rútnak? Erre a kérdésre nehéz válaszolni, a feleletet sokszor szub­
jektív tényezők döntik el. VERSEGHY például szépnek tartotta a magánhangzó­
harmóniát, VÖRÖSMARTY pedig nyelvünk „nem kis éktelenségé"-t látta benne.
Az objektív vizsgálatok tekintetében úttörő jellegű FÓNAGY IVÁN munkássága.
A nyelvi jel általában önkényes és konvencionális. Kivételt képez a hangok
utánzása, a hangutánzó szavak: brummog, mormol, nünnög (a porszívó); s a
hanggal való hangulatkeltés, a hangfestő szavak: cammog, petyhüdt. Az iroda­
lomban a hanggal való kifejezést hangszimbolikának nevezik.
A hangok expresszivitása jól vizsgálható a tulajdonneveken, mivel nincsen
fogalmi jelentésük. Kisgyermekeknek mint kísérleti személyeknek azt mondták,
hogy a Skrapsz és az Imola egy-egy férfi vezetékneve, egyikük rút, másikuk csi­
nos, kellemes külsejű. A gyerekek habozás nélkül az elsőt gondolták rútnak, a
másikat kellemesnek, nyilvánvalóan a hangzás alapján.
Minden bizonnyal a zöngétlen hangok, különösen a zöngétlen zárhangok kel­
lemetlenebb hatásúak, mint a likvidák és a nazálisok. FÓNAGY szerint a t és a k
támadó, az r harcias, az l és a nazálisok szelídebb hangulathoz illenek. Hatásuk
fiziológiai úton is megmagyarázható: a t és k az izmok hevesebb megfeszítésével
158 A magyar nyelv könyve

képződik, ezért ezek a hangok „harcba torkolló, agresszív érzelmek szolgálatá­

ban állnak", „röntgen hangosfilmen világosan követhető a nyelv harcias játéka, s
megértjük, miért vált a pörgetett r a férfias harc spontán kifejezőjévé"; az i igen
magas frekvenciájú hang, közel esik a hallás felső határához és a fájdalomkü­
szöbhöz, ezért nem kellemes.
Valószínűleg van összefüggés a hangok fiziológiája-akusztikája és érzelmi
hatása között, a probléma azonban nem ilyen egyszerű. Nem tudjuk függetlení­
teni magunkat ugyanis a szavak jelentésétől. A gyöngy szó hangalakját például
szebbnek tartjuk, mint a halál szóét, holott ez utóbbiban lágyabbak a mással­
hangzók és hangzósabbak a magánhangzók. ítéletünket nyilvánvalóan a szó ne­
gatív jelentése befolyásolja.
A kalap szóban az l hangnak önmagában nincs stiláris hatása, ezzel szemben
Vörösmarty versében sok l harmonizál a hangulattal, sőt fokozza a hangulati ha­
tást:
Alom, álom, édes álom!
Altass engem, légy halálom!
Légy halála életemnek,
S élte haldokló szívemnek.
(Helvila halálára)
Igaza van FÓNAGY IVÁNnak abban, hogy a mondat vagy a versszak úgy mű­
ködik, mint egy rezonátor: felerősíti a hang eredendő sajátosságát.
A hangok esztétikai hatása — jóhangzása (eufónia) és rosszhangzása
(kakofónia) — nyelvenként és korszakonként változik. A cseh ember számára
nem kellemetlen a mássalhangzó-torlódás. A magyar beszélők számára változott
a mássalhangzó-torlódás megítélése. Eredetileg nem tűrte nyelvünk a szó eleji
mássalhangzó-torlódást, s a jövevényszavakban feloldotta, így lett a scholá-ból
iskola, a krajcár-bél garajcár. Ma már befogadja nyelvünk az olyan torlódásos
szavakat, mint a strand, stréber, sztráda.
A széphangzásban nagy szerepük van a szupraszegmentális tényezőknek. A
művelt társalgás hangereje nyilvánvalóan mérsékeltebb, mint egy kocsmai dis­
kurzusé. A hangmagasság is fontos eleme az élőbeszéd stílusának. Két-három
nemzedékkel ezelőtt a tekintélyes beszédhez tartozott egy bizonyos hangmély­
ség. A hanglejtés is fontos eszköz az érzelmek kifejezésére. A melódiahiánynak
is lehet erőteljes kifejező ereje: gondoljunk csak a monoton hangzású panaszok­
ra, melyeknek dallama emlékeztet a sírásra. A hanglejtés evokatív funkciójú is
 A beszédhangok expresszivitása 159

lehet, jellegzetes hanglejtése van a magyarázó tanárnak, a prédikáló papnak,

vagy funkcionáriusnak (létezik vagy létezett a mozgalmi zsargon, melynek egyik
ismérve a tipikus hanglejtés). A beszédtempó is fontos stílustényező. Parasztem­
berek idealizált stílusához hozzátartozik a tempós, nyugodt beszéd. A méltóságot
viselők beszéde sem lehet gyors. A vidám beszéd gyorsabb, a szomorú lassúbb.
A hangszínezetnek is stilisztikai szerepe van. Efféle metaforák utalnak erre:
kemény hangon parancsol, éles hangon kérdez, meleg hangon vigasztal. A re­
kedtes hangnak evokatív értéke van: érzékeltetheti a dzsentri beszédét vagy a
diszfóniás futballtréner hangszínezetét.
A hanghatást fokozzák a nem verbális vagy metakommunikációs eszközök,
vagyis a nyelven kívüli hangeszközök és a nem nyelvi kommunikációs eszkö­
zök. Különféle funkciójuk lehet olyan hangadásoknak, mint a hmgetés, a köhö­
gés, a tüsszentés, a torokköszörülés, a sóhajtás stb. Hmgetéskor h-féle hangot és
zöngét képezünk, kifejezhetünk vele igenlést, tagadást, csodálkozást, meghökke­
nést. A tüsszentés az „úgy van, igaz", illetőleg ellenkezőjének tréfás-gúnyos ki­
fejezése. Ilyen Garay János elbeszélő költeményében a diáknak gúnyos tüsszen­
tése, mellyel Háry János nagyotmondásaira figyelmezteti a hallgatóságot. A to­
rokköszörülés figyelemfelhívó jellegű, de nemtetszést is kifejezhet. A sóhajtás­
nak, nevetésnek, lihegésnek, szuszogásnak, sírásnak is van stilisztikai funkciója.
A hangképzés látási elemeinek, az artikuláció látványának is van stílushatása.
Mindannyian ismerjük a foghegyről való, pökhendi beszéd ajakartikulációját. Az
agresszió ősi jele az összeszorított fogakkal való beszéd. Régen az előkelősködő
ember is a foga között szűrte a szót, nehogy beszéde parasztosnak tűnjék. A
dzsentri beszéde is zárt szájú volt. Hölgyeknek nem illett tátott szájjal nevetni, s
talán most sem ildomos. Bár ez a szokás országonként is változik: az európaiak
számára valószínűleg szokatlan az amerikaiak hangos, jóízű nevetése. A csöke­
vényes hangképző mozdulatoknak is van szerepük: olykor — mikor nem illik
közbevágni, csak igen szeretnénk megszólalni — mély lélegzetet veszünk, jelez­
vén a beszédhez való készülődést. Még a hallgatásnak is van stilisztikai szerepe:
sok kisgyermek ajkát összeszorítva, konokul hallgat.
A tipikus metakommunikációs eszközökről — a gesztusról, a mimikáról, a
testtartásról stb. — e helyütt nincsen mód beszélni, nem is tartoznak egészen
tárgykörünkbe. Fontos témái azonban a retorikának.
 160 A magyar nyelv könyve

IRODALOM
AKMAJIAN, A. - DEMERS, R. A. - HARNISH, R. M., Linguistics. MIT Press, 1984. * BÁRCZI GÉZA,
Fonetika. Bp., 1961. * BENCZIK VILMOS, Nyelv, írás, irodalom kommunikációelméleti megközelí­
tésben. Bp., 2001. * BENKŐ LORÁND szerk., Magyar hangtani dolgozatok: NytudÉrt. 17. sz. Bp.,
1958. * Beszédkutatás '97. Szófonetikai vizsgálatok; Beszédkutatás '98. Beszéd, spontán beszéd,
beszédkommunikáció; Beszédkutatás '99. Elméleti és alkalmazott fonetikai tanulmányok; Beszéd­
kutatás 2000. Beszéd és társadalom; Beszédkutatás 2001. Elméleti és alkalmazott fonetikai tanul­
mányok; Beszédkutatás 2002. Kísérleti beszédkutatás. Bp., Sorozatszerk. GÓSY MÁRIA. * BOLLA
KÁLMÁN, Magyar hangalbum: Magyar Fonetikai Füzetek 6. sz. Bp., 1980. * BOLLA KÁLMÁN
szerk., Fejezetek a magyar leíró hangtanból. Bp., 1982. * BOLLA KÁLMÁN szerk., Kempelen emlé­
kezete: Magyar Fonetikai Füzetek 13. sz. Bp., 1984. * BOLLA KÁLMÁN szerk., Szép Szóval Igazat.
Egyetemi Fonetikai Füzetek 1. sz. Bp., 1988. * BOLLA KÁLMÁN - MOLNÁR JÓZSEF szerk., A ma­
gyar hangtan válogatott bibliográfiája. Bp., 1977. * BÜKY BÉLA, A beszédtanítás pszichológiája.
Bp., 1977. * COULMAS, FLORIAN, The writing systems of the world. Oxford, 1989. * CRYSTAL,
DAVID, A dictionary of linguistics and phonetics. 2nd edition. Oxford, 1987. * DEME LÁSZLÓ, A ki­
ejtés törvényeinek tanítása és tanulmányozása: Nyr. 94: 270-280. * DURAND, JACQUES, Generative
and non-linear phonology, New York, 1990. * DURAND, JACQUES - SIPTÁR PÉTER, Bevezetés a fo­
nológiába. Bp., 1997. * FODOR ISTVÁN szerk., A világ nyelvei. Bp., 1999. * ELEKFI LÁSZLÓ -
WACHA IMRE, AZ értelmes beszéd hangzása. Bp., 2003. * FERENCZY GÉZA, Egy terjedő kiejtési hi­
ba, a „nyekergés": Nyr. 86: 17-24. * FISCHER SÁNDOR, A beszéd művészete. Bp., 1966. *
FÓNAGY IVÁN, A költői nyelv hangtanából, Bp., 1959. * FÓNAGY IVÁN - MAGDICS KLÁRA, A ma­
gyar beszéd dallama. Bp., 1967. * GÁTI JÓZSEF, A versmondás. Bp., 1965. * GOMBOCZ ZOLTÁN.
Hangtan: Összegyűjtött művei 2. Bp., 1940. * GÓSY MÁRIA, Beszédészlelés: Linguistica. Bp.,
1989. * GÓSY MÁRIA, Óvónői beszédviselkedés. Bp., 1990. * GÓSY MÁRIA szerk., Tanulmányok a
beszéd időviszonyairól: Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből. Bp., 1988. *
GÓSY MÁRIA szerk., Beszédkutatás '97; '98; '99; 2000; 2001; 2002. * GÓSY MÁRIA: A hangsúlyel­
tolódás jelensége. In: Éltető anyanyelvünk. Szerk. Balázs Géza, A. Jászó Anna, Koltói Ádám. Bp.,
2001. 193-97. * GÓSY MÁRIA, A magyar mássalhangzók osztályozásáról. In: Hajdú Mihály,
Keszler Borbála szerk., Köszöntő könyv Kiss Jenő 60. -születésnapjára. Bp., 2003. 180-186. *
GRÉTSY LÁSZLÓ - SZATHMÁRI ISTVÁN szerk., Helyes kiejtés, szép magyar beszéd. Az egri kiejtési
konferencia anyaga. Bp., 1967. * GRÉTSY LÁSZLÓ - KOVALOVSZKY MIKLÓS szerk., Nyelvművelő
Kézikönyv I—II. Bp., 1980-1985. * HÁRDI ISTVÁN - VÉRTES O. ANDRÁS szerk., Beszéd és mentál­
higiéné. Bp., 1985. * HERNÁDI SÁNDOR. Beszédművelés. Bp., 1977. * HETZRON RÓBERT, Ízelítő a
magyar tonoszintaxisból: NytudÉrt. 104. 32. Bp., 1980. 389-98. * ILLYÉS SÁNDOR szerk., Gyógy­
pedagógiai alapismeretek. Bp., 1976. * JEAN, GEORGES, AZ írás, az emberiség emlékezete. Bp.,
1991. * KASSAI ILONA, A magyar beszéd hangsorépítési szabályszerűségei: Magyar Fonetikai Fü­
zetek 8. sz. Bp., 1981. 63-86. * KASSAI ILONA, Fonetika. Bp., 1998. * KEMPELEN FARKAS, AZ em­
beri beszéd mechanizmusa, valamint a szerző beszélőgépének a leírása. Bp., 1989. * KlEFER
FERENC szerk., Strukturális magyar nyelvtan. 2. kötet. Fonológia. Bp., 1994. * KONTRA MIKLÓS -
 Irodalom 161

RINGEN, CATHERINE, Hungarian neutral vowels: Lingua 78 (1989), 181-191. * KONTRA MIKLÓS
szerk., Beszélt nyelvi tanulmányok: Linguistica. Bp., 1988. * KÉKI BÉLA, Az írás története. Bp.,
1971. * KODÁLY ZOLTÁN, A magyar kiejtés romlásáról: Visszatekintés II. Bp. 1964. * LAZICZIUS
GYULA, Fonetika. Bp., 1944/1979. * LAZICZIUS GYULA, Bevezetés a fonológiába: NyK. 48: 1,165,
349. * LYONS, J., Introduction to theoretical linguistics. 1975. * MOLNÁR JÓZSEF, A magyar be­
szédhangok atlasza. Bp., 1970. * OLASZY GÁBOR, A magyar beszéd leggyakoribb hangsorépítő
elemeinek szerkezete és szintézise: A számítógépes beszédelőállítás néhány kérdése: NytudÉrt.
121. sz. Bp., 1985. * PAASCH ALMAR, KNUD, Inscriptiones latinae. Odense, 1990. * PAIS DEZSŐ -
BENKŐ LORÁND szerk., Dolgozatok a hangtan köréből. Bp., 1969. * PAPP ISTVÁN, Leíró magyar
hangtan. Bp., 19712. * PÉCHY BLANKA, Beszélni nehéz. Bp., 19742. * RÓNAI BÉLA - KEREKES
LÁSZLÓ, Nyelvművelés és beszédtechnika. Bp., 19772. * SARBÓ ARTÚR, A beszéd összes vonatko­
zásaiban, különös tekintettel a gyerekkorra. Bp., 1906. * SEPER JENŐ - MONTÁGH IMRE - VINCZE
TAMÁSNÉ, A gyakori beszédhibák. Bp., 19752. * SIPTÁR PÉTER szerk., Szabálytalan fonológia. Se­
gédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához V. Bp., 2001. * SLOANE, THOMAS szerk.,
Encyclopedia of rhetoric. Oxford, 2001. * SUBOSITS ISTVÁN, Beszédakusztika. Bp., 1984. *
SUNDBERG, JOHAN, The acoustics of the singing voice. In: WANG, WILLIAM S-Y. szerk., The
emergence of language. Development and evolution. New York, 1991. * SZENDE TAMÁS, A be­
szédfolyamat alaptényezői. Bp., 1976. * SZÉPE GYÖRGY, Az alsóbb nyelvi szintek leírása: ÁNyT.
VI. Bp., 1969. 359-166. * SZILÁGYI N. SÁNDOR, Magyar Nyelvtan. Első rész. Bukarest, 1980. *
TELEGDI ZSIGMOND, Bevezetés a nyelvtudományba. II. Bp., 1989. * TOMPA JÓZSEF szerk., A mai
magyar nyelv rendszere I—II. Bp., 1961-1962. * VARGA LÁSZLÓ, A beszéddallamok fonológiai,
szemantikai és szintaktikai vonatkozásai. Kézirat.. Bp., 1989. * VARGA LÁSZLÓ, A gazdagréti ká­
beltelevízió műsorából válogatott anyag intonációs átirata. In: KONTRA MIKLÓS szerk., Beszélt
nyelvi tanulmányok. Bp., 1988. * VÉRTES O. ANDRÁS, Bevezetés a fonetikába. Bp., 1950. *
VÉRTES O. ANDRÁS, A beszédhibákról: Nyelvőr Füzetek 5. sz. Bp., 1956. * VÉRTES O. ANDRÁS,
Bevezetés a magyar hangstilisztikába: NytudÉrt. 124. sz. Bp., 1987. * VÉRTES O. ANDRÁS, Érzel­
mi világunk és a nyelv történeti változásának kölcsönhatása: A Magyar Nyelvtudományi Társaság
Kiadványai 179. sz. Bp., 1987. * ZLINSZKY ALADÁR, Művészi hangfestés és hangutánzás. Bp.,
1937. * ZOLNAI BÉLA, Nyelv és hangulat. A nyelv akusztikája. Bp., 1964.
 SZÓTAN

A szótan a szóval foglalkozik. A szó rendkívül bonyolult jelenség: a nyelvtudo­

mányban máig sincs általánosan elfogadott meghatározása. A szónak ugyanis
más-más tulajdonságai tűnnek elő, ha jelentése, ha funkciója, ha alakja felől kö­
zelítünk hozzá. De ma már eléggé közismert, hogy a szó megnevezés legalább
három különböző dolgot jelent: 1. szótári szót, 2. szóelőfordulást, 3. szóalakot.
Így a szótannak három nagy fejezete különül el: a szókészlettan, a szófajtan és a
szóalaktan.
A szótári szó a mondatban szereplő szóelőfordulásoknak a jelektől és a ra­
goktól megfosztott része, azaz a szótározható szókészleti egység (pl. szép, ház,
vesz). A szótári szó voltaképpen absztrakció, a „nyelv szava". Az azonos alak­
sorba tartozó szóalakokat (pl. eszem, ettem, ennél, egyetek) és a legkülönbözőbb
megnyilatkozásokban szereplő szóelőfordulásokat (pl. asztal, asztalok, asztalt,
asztalra, asztalomnak) képviselő kiemelt szóegyed (eszik, asztal). Döntően meg­
nevező funkciója van: jelöli és rögzíti a valóságról kialakított fogalmainkat meg
a köztük meglevő viszonyokat az önálló hangalak és az egységes jelentés igé­
nyével. A szótári szó tulajdonképpen a legkisebb önálló megnevező funkciójú
nyelvi jel (nemegyszer jelkapcsolat), vele elsődlegesen a szókészlettan foglal­
kozik, bár a szótári szó a szófaj- és a szóalaktannak is tárgya.
A szóelőfordulás a szótári szók tényleges megjelenése, voltaképpen minden
különírt egység, ahogy és ahányszor a mondatban megjelenik (pl. Szép házat vet­
tünk). Ennek döntően kommunikatív funkciója van: a szóelőfordulás mindig va­
lamilyen részt vállal a mondat egész tartalmából, akár van mondatrészi értéke,
akár nincs. A szóelőfordulások tulajdonképpen a „beszéd szavai", ezért velük
már elsődlegesen a mondattannak van dolga, hiszen jelentésük túlmutat a szóha­
tárokon. A szóelőfordulás azonban a szófajtant is foglalkoztatja, tudniillik a
szavak nyelvtani csoportjai jórészt a szóelőfordulások mondatbeli szerepei révén
formálódnak ki, s mivel a mondatbeli szerepek mindig adott konkrét szóalakok­
hoz kapcsolódnak, a szóelőfordulás a szóalaktantól sem független kategória.
A szóalak a szótári szók valamennyi lehetséges szóelőfordulása, vagyis min­
den toldalékos és toldalék nélküli alakja (pl.: szép, szépen, szebb; ház, házat, há­
zam; vesz, vettünk, vesznek stb.). A szóalak rendszerint egy fogalmi és egy vi­
szonyjelentést együtt, egy alakban hordoz, azaz „átmenet" a szótári szó és a szó­
előfordulás között. A szóalak többnyire szerkesztés eredménye, ezért alaktanilag
164 A magyar nyelv könyve

elemezhető, jelentéssel is bíró kisebb részekre bontható. A szóalakok ugyan­

akkor kisebb-nagyobb rendszereket alkotnak, ha a szótári szókhoz hasonló jelle­
gű toldalékok járulnak. A szóalak az azonos szóelőfordulások osztálya. A szó­
alak elsődlegesen a szóalaktan tárgya.

Szókészlettan
A szókészlettan és a szótárírás
A nyelv jeleknek és a jelek felhasználását meghatározó szabályoknak az együt­
tese. Ez azt jelenti, hogy minden nyelvnek két összetevője van: szó- és kifeje­
zéskészlete, illetve nyelvtani szabályrendszere. A szó- és kifejezéskészlettel két
tudományág foglalkozik: a szókészlettan (lexikológia) és a szótárírás tudomá­
nya (lexikográfia). A szókészlettannak része még az ún. állandósult, közkeletű
szókapcsolatoknak, kifejezéseknek a vizsgálata (frazeológia) is. A szavakkal —
más-más nézőpontból — persze a szófajtan, szóalaktan stb. szintén foglalkozik.
Amíg a nyelvtan (grammatika) már nagyon régóta önálló ága a nyelvtudo­
mánynak, addig a szókészlettan jóval később vált önállóvá. Elvi kérdéseinek
tisztázásában is vannak még adósságai. Viszonylagos elmaradásának két oka
van. Az egyik az, hogy nehezen találta meg helyét a grammatika és a lexikográ­
fia között. A másik, hogy a történeti nyelvészet nem érdeklődött igazán a szó­
készlet egésze, rendszerszerűsége iránt. Az utóbbi időben a nyelvészet és határ­
tudományai igen sokat tettek azért, hogy a lexikológia és a frazeológia a nyelvle­
írásnak a grammatikai rendszerezést kiegészítő szerves részei legyenek. Önálló­
ságuk ellenére is természetes kapcsolataik vannak azonban a nyelvtan különböző
területeivel.
A szókészlettan a szókészlet egészét, egységeinek belső összefüggéseit, ere­
detét, szóteremtés, -alkotás vagy -kölcsönzés útján való létrejöttét, a nyelv törté­
neti fejlődése folyamán bekövetkezett változásait, illetve a szókészlet mai réteg­
ződését és mozgását kutatja. Így a szókészlettan lehet történeti és leíró jellegű. A
történeti vizsgálja: a) a szókészlet egységeinek eredetét; b) a szókészlet mennyi­
ségi és minőségi változásait (pl. jelentésváltozás, hangalaki változás, szavak szü­
letése, pusztulása stb.). A leíró vizsgálja: a) a szókészlet rétegződését; b) a szó­
készlet mozgását (pl. jelentésváltozás, szavak áramlása a nyelvrétegek között
stb.). A szókészlet történeti és leíró vizsgálata egyébként nem különül el mere­
ven (pl. az iszákos hangsort történetileg nem kapcsolhatjuk be az iszik, eszem-
 A szókészlettan és a szótárírás 165

iszom sorba, mint mai nyelvérzékünk diktálná, mivel azt a régi magyar iszák 'ta­
risznya' jelentésű szóból alkottuk -s képzővel).
A szókészlet történeti vizsgálatának szép eredményei vannak. A szótörté­
net és a szófejtés (etimológia) tudományát mindig fokozott érdeklődés kísérte a
magyar nyelvészetben. Ennek eredményeit a történeti és etimológiai szótárak őr­
zik.1 A szótörténet és a szófejtés komplex tudomány. Eleven és szükségszerű
kapcsolatban van a történelemmel és a művelődéstörténettel. A szókészlet törté­
neti vizsgálata ugyanis fontos adalékokkal szolgálhat az emberi művelődéshez
általában, egy-egy nép, népcsoport, ország, tájék művelődéséhez pedig különö­
sen. A történelem és a művelődéstörténet tényei és eseményei nélkül viszont a
szótörténeti kutatás elesne a szavak keletkezésére és életútjára vonatkozó lénye­
ges adatoktól. (L. pl. az akác vagy a dohány szó eredetét és történetét az említett
szótárban!)
A szókészlet leíró vizsgálata előtt még számos teendő áll. Az élőnyelvi
vizsgálatok előtérbe kerülése és a nyelvszociológia megerősödése azonban
nagyban hozzájárult már a szinkrón szempontú lexikológia fejlődéséhez. A szó­
készlet ugyanis folyton változik, állandó mozgásban van. Felhasználása szocio­
lógiai, pszichológiai, sőt földrajzi tényezőktől is függ. A szavak nem a szótár­
ban, hanem a szövegben élik a maguk természetes életét. E kérdések elemző
vizsgálata korunkban napi teendő. Ma már többféle értékelő-minősítő szempont­
rendszer kidolgozása van folyamatban a szókészlet leíró vizsgálata számára is,
amelyet nagyon megkönnyíthet a számítógép alkalmazása.
Mi a szótárírás célja, feladata? Elsősorban a szókészlet egyedeinek lajstro­
mozása. A kielégítendő társadalmi igénytől, illetve a tudományos és a gyakorlati
életben vállalt feladatoktól függően hagyományosan a szótáraknak négy cso­
portját szokták elkülöníteni. Ezek az: a) interlingvális szótár (pl. egy kétnyelvű
szótár); b) terminológiai szótár (pl. valamely tudomány, szakma műszavainak ér­
telmezése); c) speciális (nyelvtudományi és nyelvművelő) szótár (pl. tájszótár,
szinonimaszótár, idegen szavak szótára, írói szótár, helyesírási szótár, szleng­
szótár, ragozási szótár stb.); d) általános (értelmező) szótár. A 20. század 90-es
éveitől erős pezsgés jellemzi a magyar lexikográfiát. Folyamatosan jelennek
meg a legkülönbözőbb szótárak,2 de sor kerül régebbi kiadványok újranyomásá­
ra,3 illetve átdolgozottak kiadására is.4

' A legnagyobb közülük: BENKŐ LORÁND főszerk.: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-IV. Aka­
démiai Kiadó, Bp., 1967-84.
2
Ízelítőül néhány újabb alkotás: Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. Akadémiai Kiadó,
Bp., 1994. * GRÉTSY LÁSZLÓ - KEMÉNY GÁBOR: Nyelvművelő kéziszótár. Auktor Könyvkiadó, Bp., 1996.
* KISS GÁBOR szerk.: Magyar szókincstár. Tinta Könyvkiadó, Bp., 1998. * BÁRDOS VILMOS főszerk.:
 166 A magyar nyelv könyve

A szavak puszta számbavételében általában nem merülhet ki a szótár felada­

ta. Felépítése, tárgyalásmódja, nyelvi anyaga stb. a céltól függ. Az értelmező
szótár megadja a szavak szófaját, fő- és mellékjelentéseit, esetleges használati
kötöttségét, stílusminősítését stb. A szinonimaszótár a gazdagabb jelentéstartal­
mú, közismert vagy a stiláris szempontból semleges köznyelvi szavakhoz adhat­
ja meg a jelentéstartalomban szegényebb, kevésbé ismert, nem köznyelvi vagy
épp sajátos stílusértékű, rokon értelmű szókat, szókapcsolatokat. Egy szinonima­
szótár, egy szó- vagy szólásgyűjtemény, egy helyesírási szótár, egy idegen sza­
vakat vagy kiejtéseket tartalmazó szótár döntően gyakorlatibb célzatú is lehet:
jól használható kézikönyve az iskolai anyanyelvi nevelésnek, a szókincsfejlesz­
tésnek, illetve a fogalmazás-, a stílus- és a kiejtéstanításnak.
A lexikológia és a lexikográfia, bár két külön tudomány — hiszen az előbbi
alapvetően elméleti, az utóbbi jórészt alkalmazott nyelvészeti —, sok tekintetben
egymásra van utalva. Egyrészt a szókészlettan megállapításaira épül a szótárak
rendezési elve, másrészt a szótárírás megfigyelései állandóan gazdagítják a szó­
készlettan eredményeit. De feladataikban, módszereikben lényegesen különböz­
nek is egymástól. A lexikográfia a szókészleti egységek analitikus jellegű vizs­
gálatán alapszik, s a konkrét tények bemutatására törekszik. A lexikológia pedig
szintetikus jellegű tudományként az analízis útján nyert eredményekre támasz­
kodva a szókészlet belső összefüggéseit tárja fel elméleti céllal, elvi alapon, tör­
vényszerűségek feltárására törekedve. A szótárírás többnyire csak regisztrál és
értelmez, a szókészlettan azonban a szókészleti jelenségek mögött rejlő okokra is
magyarázatot keres. A magyar nyelvtudománynak eredményekben gazdag múlt­
ja és biztató jelene van a szótárírás területén.
A mai magyar nyelv egységes típusának szókészletét eddig a legteljesebben
hétkötetes értelmező szótárunk5 dolgozta fel. Ez a szótár 206 873 szótári adatot
tartalmaz 58 023 önálló szócikkben, s a magyar nyelv szavainak ez az első olyan
gyűjteménye, amely 20. század közepén használatos nyelvünk szókészletéről re­
ális képet ad az ún. stílusminősítések alkalmazásával vagy elhagyásával.
Az értelmező szótáron további kisebb egynyelvű szótárak alapszanak.6 Az ér­
telmező kéziszótár a feldolgozott címszavakban igen gazdag, hiszen több mint

Magyar szólástár. Tinta Könyvkiadó, Bp., 2003. FORGÁCS TAMÁS: Magyar szólások és közmondások szó­
tára. Tinta Könyvkiadó, Bp., 2003.
3
L. pl.: BÁRCZI GÉZA: Magyar szófejtő szótár. Trezor Kiadó, Bp., 1991.
4
PUSZTAI FERENC főszerk.: Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Bp., 2003.
5
BÁRCZI GÉZA - ORSZÁGH LÁSZLÓ főszerk.: A magyar nyelv értelmező szótára I-VII. Akadémiai Kiadó, Bp.,
1959-1962.
6
Pl.: JUHÁSZ JÓZSEF - SZŐKE ISTVÁN - O. NAGY GÁBOR - KOVALOVSZKY MIKLÓS szerk.: Magyar értelmező
kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Bp., 1972. — Papp Ferenc: A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Akadé-
 A szókészlettan és a szótárírás 167

70 000 címszót ölel fel, vagyis 12 000 szóval többet, mint elődje. Szóanyaga is
élőbb, frissebb. Szép számmal regisztrál olyan szavakat is, amelyek az utóbbi
tíz-tizenöt évben kerültek előtérbe a különféle szakterületeken, a sajtóban vagy
éppen a mindennapi beszédben. A kéziszótár nem csak színes példaanyaggal
szemlélteti a jelentéseket, hanem rajzokkal, képekkel is igyekszik elősegíteni
egy-egy kevéssé ismert tárgy, eszköz stb. nyelvi jelének a megértését. Summáz­
va meg lehet állapítani, hogy a maga viszonylagos kerekdedségében felölelte
törzsállományát 20. századi szókészletünknek.
Ennek ellenére jó harminc év múltával időszerűvé vált újabb, átdolgozott ki­
adásának megjelentetése.7 Újításait szervesen, kellő megfontoltsággal és mérték­
tartóan illeszti hozzá az alapkiadáshoz. Úgy újítja meg szóanyagát, hogy meg­
rostálja és kiegészíti a régiét. Az egymásra gyűrűződő nyelvi változásokat, külö­
nösen a rendszerváltásból adódó új szavakat és jelentéseket igyekszik messze­
menően figyelembe venni. Van a szótárban mintegy 5 ezer új címszó (pl. áfa,
bróker, karcsúsítás, piacgazdaság, pizza stb.). Vannak új, illetőleg módosított je­
lentések, megváltoztatott minősítések és példamondatok (pl. az átvilágítás, a
földtörvény, a keresztényszocialista, a körjegyző, a középosztály vagy a szocia­
lizmus szó esetében). Vannak benne — úttörő módon —gyakorisági mutatók is.
Kibővült a szótár a határainkon túli (erdélyi, kárpátaljai, délvidéki és felvidéki)
magyar regionális nyelvváltozatoknak majdnem félezer mintaadatával. Ugyan­
akkor törölt is egy keveset a Kéziszótár. Törölte például a peremszókészlet szé­
lére sodródott szóegyedeket (ablakbiztosítás, affektáció). Nem tartalmaz rajzo­
kat, a nyelvhasználati hibákra ellenben csillag — (*) — helyett tartalmas sza­
vakkal figyelmeztet. Szócikkeinek egy jó részét tömör etimológia zárja. A papír­
szótárral párhuzamosan elkészült az anyag számítógépes adatbázisként rögzített
változata is. Összegzésképpen elmondható, hogy a Kéziszótár olyan általános
szótár, amely felöleli a mai magyar szókészlet legszélesebb tartományait, kiter­
jedve a szaknyelvi és a nyelvjárási szókészletnek a köznyelvivel (még vagy már)
szorosabban érintkező, mintegy közös rétegeire is.

A szókészlet és a szókincs
A szókészlet és a szókincs fogalma nem teljesen egyértelmű, néha keveredik
egymással. Szükséges pedig különbséget tenni köztük. A szókészlet egy nyelv,

miai Kiadó, Bp., 1969. — O. NAGY GÁBOR - RUZSICZKY ÉVA: Magyar szinonimaszótár. Akadémiai Ki­
adó, Bp., 1978.
7
PUSZTAI FERENC főszerk.: Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Bp., 2003.
168 A magyar nyelv könyve

egy nyelvréteg közösségi jellegű, társadalmi érvényű szavainak és kifejezéseinek

összessége. A szókincs az egyén, az egyes ember által ismert és használt sza­
vaknak és kifejezéseknek az együttese. Egy gyermeknek, egy felnőttnek, egy
írónak, költőnek tehát szókincse van. A magyar nyelvnek, a közéletnek, egy-egy
tudománynak, szakmának, valamely nyelvjárásnak pedig szókészlete.
Egy nyelv szókészlete minden létező szót magába foglal, de benne a szavak
társadalmi fontossága eltérő. A teljes szókészlet alap- és kiegészítő szókészletre
osztható. Az alapszókészletbe tartozó szavak a) fontosak, mert nélkülük elkép­
zelhetetlen a nyelvi kommunikáció: kenyér, eszik, piros, tíz, most; b) össznépi
jellegűek, tudniillik a társadalom minden tagja ismeri és használja őket: könyv,
olvas, szép; c) hosszú idő óta megvannak a nyelvben: fül, hall, szőlő, piac; d)
nagy családjuk van, azaz számos képzett szó alakult belőlük, illetőleg összetett
szó velük: szem: szemez, szemes, szemtelen, szemész, ablakszem, szőlőszem,
szemüveg, szemorvos stb.
A kiegészítő szókészletbe a többi szó tartozik. Azok, amelyek a) kevésbé
fontosak, mert a szótól jelölt dolog is kevésbé lényeges a társadalomnak: zsan­
dár, ínyvitorla, ebadó; b) nem össznépi jellegűek, azaz nem mindenki használja
őket, csak kisebb-nagyobb közösségek: lopótök, kúpkerék, szófajváltás; c) rövid
ideje vannak a nyelvben: szputnyik, sugárhajtású, szélesvásznú; d) társtalan sza­
vak, ugyanis nincs vagy alig van családjuk: karburátor, zuzmó, buksza. Az alap-
és a kiegészítő szókészlet nem válik el egymástól élesen.
Az egyén a maga anyanyelvi szókincsét a társadalmi érvényű szóanyagból
alakítja ki. Ezért az egyéni szókincs eleve sokkal kisebb, mint a közösségi jelle­
gű szókészlet. Az egyén szókincsének aktív és passzív része van. Az aktív szó­
kincs a használt szavak összessége, a passzív szókincs a megértetteké. Az aktív
szókincsben a meghatározó szerepet az alapszókészlet egységei játsszák, de bő­
ven jut hely benne a kiegészítő szókészlet szavainak is. A passzív szókincs nagy
hányada viszont a kiegészítő szókészletből származik. Az egyéni szókincs
mindkét részlege erősen egyéni színezetű és szüntelen változásban, mozgásban
van.
A szókészlet nem puszta szóhalmaz, több szempontból rendszert alkot.
Egyes szavak származásuk, genetikai kapcsolataik miatt tömörülnek csoportba;
pl. vér, véres, vértelen, vérzik, vérpiros... — Mások jelentésbeli, szemantikai
kapcsolatokat mutatnak (szinonimák, heteronimák, antonimák stb.); pl. szalad,
rohan, száguld, vágtat; ablak, piros, írogat; fekete, fehér stb. — Vannak olyan
szavak, amelyek kölcsönösen felidézik egymást, azaz asszociatív viszonyban
állnak; pl. ebéd, étterem, dél, menza, leves, hús, íztelen, főz, eszik, éhes, kopog a
 A szókészlet és a szókincs 169

szeme... A szókészlet kisebb-nagyobb csoportjai, rendszerei persze még másféle

kapcsolatokra is épülhetnek.
A szavak a valóság viszonyainak mintegy a leképezései. Amikor egy társada­
lom a valóság kisebb-nagyobb területeit tagolja és fogalmilag megragadja,
egyúttal nyelvileg is elnevezi azok dolgait, folyamatait, mozzanatait. Így jönnek
létre az ún. mezőösszefüggések. A nyelvi mezők a szókészleti egységek olyan
csoportjai, amelyek egyazon tárgyi, gondolati, fogalmi körhöz tartoznak (pl. a
rokoni kapcsolatok megnevezései, a színelnevezések stb.). A nyelvi mezők
ugyan a fogalmak közötti belső összefüggéseket tárják elénk, de végül a jelentés
síkján is egymáshoz kapcsolódnak, s olyan rendszerekké állnak össze, amelyek­
ben az egyes tagokat meghatározza a többiekhez való viszonyuk. Ez azt jelenti,
hogy a szavak használatát többé-kevésbé megszabják azok a nyelvi mezők, ame­
lyekbe az épp felhasználandó szókészleti egységek akár mint mellé-, fölé- vagy
alárendelt fogalmak (kohiponimák, hiperonimák, hiponimák) beépültek. A ró­
zsa, viola, tulipán pl. hiponimái a virág szónak, kohiponimái egymásnak, míg a
virág hiperonimája valamennyinek. Az elemi, kisebb nyelvi mezők egyébként
mindig nagyobb, magasabb rendű mezőkké formálódnak mindaddig, amíg fel
nem ölelik az egész szókészletet, azaz amíg be nem fedik a tagolt valóság „tel­
jes" területét, egészét.
A szavak mezőösszefüggései — egy fogalomkör példáján szemléltetve —
körülbelül az alábbi kapcsolatokra terjednek ki: 1. Az illető szó (pl. szőlő) fo­
galmi szférája: a) mellérendelt fogalmak: alma, körte, barack...; b) fölérendelt
fogalom: gyümölcs; c) alárendelt fogalmak: Csabagyöngye, kékfrankos, rizling­
szilváni...; 2. Az illető szó fogalmi jegyei: kúszónövény, fürtös virágzatú, bo­
gyós...; 3. Az illető szó érintkezési kapcsolatait (helyi, időbeli, oki, rész-egész
stb.) kifejező szavak: talaj, karó, metszőolló; bor, must; iszik, kapál, permetez,
présel; szőlész, termelő...; 4. Az illető szó hasonlósági kapcsolatai; olyan sza­
vak, amelyeknek közös fogalmi jegyeik vannak vele: ribiszke, málna, tök...
(KÁROLY, 1970. 60-1).
Természetes, hogy a gondolkodó ember tudatában a szókészlet egységei kö­
zött a fenti és a hozzájuk hasonló kapcsolatok elevenen élnek. Velük is magya­
rázható, hogy az almá-ról a piros szín, a fitos-ról az orr jut az eszünkbe, hogy a
szemenszedett melléknév csak a hazugság főnév jelzője lehet, hogy az anya bá­
nata szerkezet gyakoribb használatú, mint a villanyszerelő bánata stb. Nyilván­
való, hogy a szóban forgó összefüggések mögött maga a valóság áll. Nem kétsé­
ges, hogy a szókészlet körei, csoportjai nincsenek egymástól oly élesen elhatá­
rolva, mint a nyelvtani rendszer kategóriái. A szerepük mégis óriási. Elősegítik,
 170 A magyar nyelv könyve

hogy a beszélő egyének a temérdek mennyiségű szókészleti egységet a tudatuk­

ban tárolhassák; az egyik szót a másik alapján könnyebben megérthessék és
megtanulhassák; az új szavakat és kifejezéseket a meglevők mintájára megalkot­
hassák és a valóságra vonatkoztassák.
Egy-egy nyelv szókészletének nagysága, terjedelme természetesen csak hoz­
závetőleges pontossággal határozható meg. Ezt nemcsak a mérések hiánya okoz­
za, hanem elvi, elméleti nehézség is. A nyelvtudományban még ma sem dőlt el
végérvényesen, mit is tekintsünk igazán önálló szókészleti egységnek, szó­
egyednek. Biztosan tudjuk már ugyanakkor, hogy a szókészlet változik: szó­
egyedek, szócsoportok pusztulnak és keletkeznek. Nem tudjuk viszont pontosan,
mi legyen a számláláskor az idegen, a táji, a szakmai szavakkal, továbbá a tulaj­
donnevekkel. Ha csak a köz- és irodalmi nyelvnek a szókészletét vonnánk be a
lajstromozásba, a különböző foglalkozásokban közkeletű szavak és a tájszók tí­
zezrei, százezrei rekednének a számítás körén kívül. Ez pedig ma már nem en­
gedhető meg. A számítások korábban lényegében csak a létező szótárakon ala­
pultak. Egyes becslések szerint a természetes nyelvek köz- és irodalmi nyelvi
szókészletei két-háromszáz ezer szót tartalmaznak, a szakszók mennyisége vi­
szont elérheti a három-ötmilliót is. De nincs szótár, amely akár a köznyelvnek,
akár valamely szaknyelvnek vagy nyelvjárásnak a teljes szóanyagát felölelné. És
embert próbáló nagy munka is az effélék összeállítása. A már mintegy fél évszá­
zada tervbe vett, hányatott sorsú akadémiai Nagyszótárnak8 csak a 19-20. száza­
di része mintegy 17 millió szövegszót tartalmaz 1154 szerzőtől származó 172-
féle különböző jellegű szövegből. A technika fejlődése, a számítógépek növekvő
alkalmazása azonban nemcsak mind gazdagabb és gyorsabb szótározásokat tesz
lehetővé, hanem valóságos szövegbankokat, korpuszokat is létrehozhat. A kor­
pusz nemcsak egyszerű tárháza a szövegeknek, hanem azok nyelvi elemzését is
tartalmazza. A közelmúltban elkészült a modern magyar írásos nyelvhasználat­
nak egy reprezentatív szövegbázisa,9 amelyet az- értelmező kéziszótár átdolgo­
zott, új változata már fel is használt a gyakorisági mutatók elkészítéséhez.
A szótárak alapján korábban többen is végeztek a szókészlet lehetséges terje­
delmére vonatkozó számításokat (TOLNAI VILMOS, LAZICZIUS GYULA, KELE­
MEN JÓZSEF, VÉRTES EDIT stb.). Ők a magyar nyelv teljes szókészletét a szótá­
rakon nyugvó számítások figyelembevételével 800 000-1 065 000 szóra becsül­
ték. Ez a szám megközelíti a szókészlet valóságos nagyságát, de azt semmiképp

8
Tervezett címe: A magyar irodalmi és köznyelv nagyszótára (1770—2000). Várhatóan 2030 táján jelenik meg.
9
A Magyar Nemzeti Szövegtár, amely VÁRADI TAMÁS irányításával készült a Nyelvtudományi Intézetben
1997 és 2000 között, 150 millió szövegszót tartalmaz.
 A szókészlet és a szókincs 171

sem jelenti, hogy a milliós adat egészét a társadalom a maga teljességében vala­
ha is használta, használja, illetőleg használni fogja. Ám a társadalom egészétől
ma is ismert és valóban használt szavak száma mégis több százezerre rúg. A ma­
gyar szókészletnek az a része, amelyet szótározni szoktak, körülbelül negyedmil­
lióra tehető.
Az egyén szókincse persze messze elmarad egy nyelv szókészletének nagy­
ságától, de nagymértékben függ az illető korától, foglalkozásától, képzettségétől,
érdeklődési körétől és környezetétől. Az iskolába lépő gyermek szókincse —
becslések szerint — jó kétezer szóra tehető. Egy 14-15 éves gyermek átlagban 6-
7 ezer szót ismerhet. Egy nagy műveltségű, sokoldalúan érdeklődő felnőtt szó­
kincse néha ötvenezerre is rúghat. A nagy íróknak különösen gazdag egyéni
szókincsük van. Arany János, pusztán kisebb költeményeiben, mintegy 23 ezer
szót használt fel.
Ma már nemcsak a szókészletet dolgozzák fel a szótárak, hanem a szókincsbe
is bepillantást engednek. Az írói, költői művek régebbi glosszáriumait (a nehe­
zebben érthető szavak magyarázatait) mára költői szótárak követték. A Juhász
Gyula-szótár a költő kritikai kiadásának 1373 versén alapszik. A költő összes
verseinek nyelvét dolgozza fel. Bemutatja a költő minden szavának — kereken
12 ezer szónak — jelentését, illetve jelentésárnyalatait, egyúttal minden címszó­
hoz illusztráló idézet(ek)et és a szóhasználat gyakoriságát jelző indexet is kap­
csolva. A Petőfi-szótár vaskos köteteiben 22 719 címszó van. Ez a szótár úgy
dolgozza fel a költő szókincsét, hogy számba veszi, értelmezi és minősíti Petőfi­
nek minden ránk maradt nyelvi adatát. Az Arany János Toldiján alapuló Toldi-
szótár 2873 önálló szócikket tartalmaz. A számítógéppel készült Csokonai-
szókincstár a költő színműveinek szókincsét foglalja magában a kritikai kiadás
alapján. Benne 85 543 adatban 9812 különböző szó fordul elő.
Az egyéni szókincs fejlesztésére az iskolában nagy gond fordítandó. A gyer­
mek szókincsét napjainkban sokféle hatás éri. A környezeti és az iskolai hatás
természetesen kiemelt jelentőségű. De amíg az előbbiben a spontaneitásé, addig
az utóbbiban — remélhetőleg — a tudatosságé a vezető szerep. A tudatos és
tervszerű szókincsfejlesztés kétféle feladatot jelent: a) gyarapítandó mind az ak­
tív, mind a passzív szókincs; b) elősegítendő benne egy kívánatos átrétegződés
és arányváltoztatás. E folyamatban a szóértelmezéseknek, -gyűjtéseknek, cso-

L. pl. BENKŐ LÁSZLÓ szerk.: Juhász Gyula költői nyelvének szótára. Akadémiai Kiadó, Bp., 1972. * GÁLDI
LÁSZLÓ szerk.: Petőfi-szótár I-IV. Akadémiai Kiadó, Bp., 1973-87. * PÁSZTOR EMIL: Toldi-szótár. Tan­
könyvkiadó., Bp., 1986. BEKE JÓZSEF: Bánk bán-szótár. Kecskemét, 1991. * JAKAB LÁSZLÓ - BÖLCSKEI
ANDRÁS: Csokonai-szókincstár I. KLTE Magyar Nyelvtudományi Tanszék, Debrecen, 1993.
 172 A magyar nyelv könyve

portosításoknak, stílusminősítéseknek, a mondatalkotásnak, az aktív gyakorlás­

nak és a tanári példaadásnak óriási a jelentősége. Nem kétséges, hogy a szóban
forgó feladatok eredményes elvégzéséhez — a már említetteken kívül — további
szótáraink is hozzájárulhatnak.11

A szó- és kifejezéskészlet egységei

A nyelvi jelek sorában a szavaknak és a szó értékű, állandósult szókapcsolatok­
nak, kifejezéseknek kitüntetett helyük van: megnevezik és hordozzák a valóság­
ról kialakított fogalmainkat. De sem a szó, sem a kifejezés nem egyértelmű el­
nevezés. A szóról három értelemben beszélhetünk, s a kifejezés is legalább két­
féle jelentésben járja. A szó lehet: 1. szóelőfordulás, azaz minden egyes különírt
egység, ahogy és ahányszor egy szövegben megjelenik; 2. szóalak, vagyis az
azonos tövek azonosan toldalékolt szóelőfordulása; 3. szótári szó, a jelek és a
rag nélküli szóalak. A kifejezés 1. valamely gondolati, érzelmi, akarati megnyil­
vánulás nyelvi megformálása, illetve ennek eredménye; 2. olyan nyelvi fordulat,
amely szótári szó értékében állandósult több szó kapcsolatából. Ezért vált szük­
ségessé, hogy a szót mint a nyelv szótározható szókészleti egységét lexémának
(szótári szó), a kifejezést pedig mint a nyelv szótározható állandósult szókap­
csolatát frazémának (szótári kifejezés) nevezzük el. Az asztal, asztalos, asztal­
fiók szavak tehát lexémák, szótári szók. A körmére ég a dolog, az egy gyékényen
árulnak, a kirúg a hámból állandósult szókapcsolatok pedig frazémák, szótári ki­
fejezések.
A lexéma fogalma és fajtái. — A lexémának általánosan elfogadott megha­
tározása nincs. Ezért valamiféle definíció helyett inkább néhány jellemzőjét
vesszük sorra.
A lexéma a nyelv egysége, nem a beszédé. Ez azt jelenti, hogy a lexémában
társadalmi érvénnyel fűződik össze társadalmilag kialakított fogalom és társa­
dalmilag kötött alak. A lexéma társadalmi méretű megszokás eredményeképpen
tudja nyelvileg rögzíteni és szinte a közvetlen észlelés pontosságával felidézni a
társadalmilag egyszer már kialakított, de az egyén tapasztalatai révén újra meg

" Pl.: DEME LÁSZLÓ - FÁBIÁN PÁL - TÓTH ETELKA: Magyar helyesírási szótár. Akadémiai Kiadó, Bp., 1999.
* TÓTFALUSI ISTVÁN: Idegen szavak magyarul. Tinta Könyvkiadó, Bp., 2002. * KÖVECSES ZOLTÁN: Ma­
gyar szlengszótár. Akadémiai Kiadó, Bp., 1998.
 A szó- és kifejezéskészlet egységei 173

újra ellenőrzött fogalmat, amikor annak aktualizálására és fizikalizálására van

szükség.
A lexéma önálló nyelvi egység. Önállósága tartalmi, szemantikai indíttatású,
de alaki, hangalaki állandósággal egészül ki. A jelentés egységessége és teljes­
sége ötvöződik benne. E tekintetben különbözik mind a kisebb, mind a nagyobb
nyelvi egységektől. A szóelemektől teljesebb, a szószerkezetektől egységesebb
jelentése révén különül el. Felhasználásra, mozgósításra úgy áll készen a tudat­
ban, hogy viszi a maga jelentését a szövegbe, alakilag be tud illeszkedni környe­
zetébe és stilisztikailag is színezni képes a közlést.
A lexéma létformája a beszéd. A szótári szó a szövegszóból való elvonás,
absztrakció eredménye: mondatbeli szerepétől és nyelvtani eszközeitől megfosz­
tott jel. A beszéden kívül csak lehetőségként létezik, de a beszédben valóságo­
san. A szótár összegyűjti a lexémákat, a beszéd azonban megeleveníti őket. A
szövegben meggyengül önállóságuk, de megerősödik egész jellegük. Önmaguk­
ban vett jelentésük gyakran módosulhat a szöveg többi elemének hatására, de
minden változásuk végső soron állandó jelentésükhöz kapcsolódik, belőlük sar­
jad ki. Együttesen a lexémák közölnek, önmagukban csak jelölnek.
A lexéma elemi és szerkesztett lehet. Az elemi egy jelentést hordozó egység­
ből (= morféma) áll, azaz tőszó: él, tavasz, hat. A szerkesztett több szóelemből
áll, azaz képzett, igekötős vagy összetett szó: legelész, elnémul, pásztorlegény. A
lexémákra a szótári alakok utalnak. Ezek nyelvenként eltérőek lehetnek. A ma­
gyarban — az ikes ige kivételével — általában a jel és rag nélküli szóalakok a
lexémák. Így „Az anyanyelv szülte meg költészetem jövőjét" (Juhász F.: A költő
is teremti a nyelvet) mondatban az öt lexéma a következő: az, anyanyelv, meg­
szül, költészet, jövő. A szótározott és a szótározható lexémák között ugyanakkor
különbség figyelhető meg. A főnévi igenév (olvasni), a ható ige (olvashat) stb.
szintén szótári szó, azaz lexéma, de szótározni csak az olvas igét szokták. Ezt a
szótárírás gyakorlata alakította így, de hogy mi lexéma és mi nem az, azt a szó­
készlet tudománya dönti el.
A lexémák megállapítása és a frazémáktól való elhatárolása sokszor nehéz­
séggel jár. A magyarban ugyanazon szónak is lehetnek szótári alakváltozatai (pl.
fonal ~ fonál, gyerek ~ gyermek, tornázik ~ tornászik stb.). Az alakváltozatok
nagyobb eltérés esetén már új, esetleg szinonim szótári szókat eredményezhet­
nek (pl. ganaj ~ ganéj, pletykál ~ pletykázik stb.). Ha a lexéma legfőbb kritériu­
ma a jelentésbeli egységesség, akkor a magyar nyelvben nemcsak szintetikus
felépítésű (egy hangalak megbonthatatlan egységében szereplő) szótári szók for­
dulhatnak elő, mint tél, jégvirág, megfagy, hanem vannak analitikus felépítésű
 174 A magyar nyelv könyve

(több hangalak együttesében kifejeződő) szótári szók is, mint az elszólja magát,
kimulatja magát stb., amelyek viszont már a frazémákkal érintkeznek. Sőt a
lexéma elkülönítésének egészen sajátos esete a tőkiegészülés (szuppletivizmus).
A sok — több, én — nekem stb. párok kétségtelenül megbontják a szó materiális
egységét, ám jelentéstanilag mégis összetartoznak. Sajátosan viselkedő, de egyre
szaporodó lexématípust képviselnek a szókészletben a mozaikszók: APEH,
MÁV, OTP, MDF, SZDSZ (betűszók), Fidesz (szóösszevonás).
A frazéma fogalma és fajtái. — A beszédben főképp alkalmi szerkesztés fo­
lyik, de több-kevesebb gyakorisággal ismétlődnek állandósult szerkezetek is.
Ezek — szerencsésebb szó híján — a frazémák vagy frazeológiai egységek.
Bennük szintén társadalmi érvénnyel kapcsolódik össze fogalom és hangalak.
Amíg a szótári szó rendszerint „egybeformált", addig a szótári kifejezés „külön­
formált" nyelvi egység. A frazémák ugyanúgy szótározhatók, mint a lexémák.
Egyesek bizonyíthatóan szó értékűek, azaz sokszor egy-egy szóval egyenértékű­
ek; pl. kibújik a szög a zsákból 'kitudódik, kiderül', fabatkát sem ér 'értéktelen
semmitérő', inába száll a bátorsága 'megijed, megrémül', lógatja az orrát 'bú­
sul', egy bordában szőtték 'hasonló vkihez' stb. Mások jól láthatóan mondatér­
tékűek, azaz nem csak a felépítésük, hanem jelentésük is a mondatokéhoz hason­
ló; pl.: Sok kicsi sokra megy; Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik; stb. Az
állandósult szókapcsolatoknak egy jó része egyébként a szószerkezetek és az
összetett szavak határterületéhez tartozik.
A frazémák ismérvei közül a jelentésbeli integráltság és az alaki kötöttség a
legfontosabb. Az előbbi azt jelenti, hogy jelentésük az esetek többségében nem
számítható ki alkotóelemeik jelentésének összegzése révén. Az utóbbi azt, hogy
formájuk viszonylag stabil, alkotóelemeik nem vagy csak korlátozottan cserélhe­
tők ki. Mellettük a képes értelem és a hangulati-érzelmi többlet kritériuma játsz­
hat több-kevesebb szerepet. E tulajdonságok valamelyike, többsége vagy épp
mindegyike valamennyi szótári kifejezésre többé-kevésbé ráillik. Ez is az oka
annak, hogy a frazémáknak nemcsak számos fajtáját, de egyúttal három fokoza­
tát is el lehet különíteni. Vannak tehát először is a szorosabb értelemben vett
frazémák, az ún. idiómák vagy idiomatikus egységek, amelyekben az állandó­
sult szerkezeti formához erős belső jelentésintegráció társul (pl. lóvá tesz, egy
húron pendül). Az idiómákban az alkotó tagok jelentése nem egyszerűen csak
összegződik, hanem valami többletet, átvitt értelmet is tükröz. Ilyenek minde­
nekelőtt a szólások. Vannak továbbá a tágabb értelemben vett frazémák, ame­
lyek nem idiomatikusak, de jellemző rájuk az integrálódott jelentés (pl. a távo­
zás hímes mezejére lép). Itt nincs átvitt értelem, de van egyfajta erős jelentéssűrí-
 A szó- és kifejezéskészlet egységei 175

tés (pl. megállapodást köt). A nagy kanállal eszik és a bámul, mint borjú az új
kapura egy-egy szó (eszik, bámul) erejéig megőrizte még eredeti jelentését, az
idiomatikus egy gyékényen árul és a tőrbe csal viszont már igen eltávolodott
eredeti, szó szerinti értelmezésétől. Ide, a nem idiomatikus frazémák közé tar­
toznak lényegében tehát a szóláshasonlatok is. És vannak végül a legtágabb érte­
lemben vett olyan frazémák, amelyekben csak a szerkezeti és lexikális állandó­
ság bizonyos foka érzékelhető (pl.: Hogy ityeg a fityeg?). Ez utóbbi kategóriába
soroljuk a terminológiai jelleget tükröző szókapcsolatainkat (pl. mocsári gólya­
hír, vérehulló fecskefű, szabad választás, békés egymás mellett élés stb.).
A frazémák mind szerkesztettek, sőt szerkezeti formájuk, alaki felépítettsé­
gük többé-kevésbé állandó. Egyesek alig változtathatók meg a felhasználás so­
rán; pl. se szeri, se száma; másokon a mondatba való beépítés érdekében kisebb-
nagyobb változtatásokat kell végrehajtani (pl. bővítést, ragozást stb.): tolja a
szekerét (vkinek); (Úgy megverte, hogy) az eget is nagybőgőnek nézte. Vannak
ugyanakkor kiegészítésre nem szoruló, teljes mondatok is: Pap se prédikál két­
szer.
A szótári kifejezések csoportosítása nehéz. Többféle osztályozás is elképzel­
hető, de egyik sem mentes bizonyos fokú egyéni megítéléstől, intuíciótól. A
frazémák egy része ugyanis a történeti fejlődés során olyan jelentésváltozáson
ment át, amelynek eredményeként jelentésük idiomatikussá, teljesen átvitt ér­
telművé vált. A frazémák lényege azonban nem elsősorban az átvitt, képes érte­
lemben van, hanem a jelentésbeli integrálódásban. Így a szótári kifejezés szű­
kebben és tágabban is értelmezhető. Jelentésbeli integrálódásuk, alaki összefor­
rottságuk és érzelmi-hangulati velejárójuk fokozatait is figyelembe véve nagyjá­
ból az alábbi típusokba sorolhatjuk őket:
1. A szokványos kifejezésmódok. — Igen változatos frazeológiai egységek.
Nagyobb részüknek nincs átvitt értelme, de néhányukban már szerepelhet nem
értett vagy átvitt értelmű szó. Ilyenek: — a) A népmesei fordulatok (pl. hol
volt, hol nem volt; itt a vége, fuss el véle stb.). — b) A helyzetmondatok, tár­
salgási fordulatok, klisék (pl. hogy vagy?; mi újság?; annyi baj legyen!; ré­
szemről a szerencse; baráti üdvözlettel; szíves engedelmével; mi az ábra? stb.).
Közös jellemzőjük, hogy erős szituációs kötöttségük, de nincs különösebb stí­
lushatásuk. — c) A közhelyszerű kifejezések, amelyeknek lehet bizonyos
képiségük, de az igazi szépséget nélkülözik, rendszerint csak tréfás használatban
van helyük, bár érződik rajtuk a választékosságra törekvés (pl. a feledés homá­
lyát borítja rá, a távozás hímes mezejére lép, úszik a boldogságban, a világot je­
lentő deszkák, a szélrózsa minden irányában stb.). — d) A szakkifejezések,
 176 A magyar nyelv könyve

amelyek több szó kapcsolatával fejeznek ki egységes fogalmakat, hangulati ha­

tásuk nincs, de a szaknyelvekben nélkülözhetetlenek (pl. köztulajdonba vétel, el­
beszélő múlt, egri leányka, vérehulló fecskefű, alkoholos befolyásoltság stb.). —
e) A körülírások, amelyeknek fogalmi tartalma kifejezhető többnyire egy-egy
igével is, nincs különösebb képszerűségük sem, de a stílust ünnepélyesebbé vagy
hivatalosabbá teszik (pl. váddal illet, harcot folytat, beleegyezését adja, írásba
foglal, támadást intéz, megállapodást köt, feltűnést kelt, elismerésre talál, eljá­
rást indít stb.). — f) A képes kifejezések, amelyek erős alaki kötöttség mellett
több-kevesebb érzelmi velejáróval, képszerűen fejeznek ki egységes jelentéstar­
talmat, de a bennük végbement jelentésváltozás természetesnek tűnik, s a hallga­
tót, az olvasót nem késztetik fokozottabb munkára, gondolkodásra (pl. kutya ba­
ja, megfordul a fejében, sírva fakad, gurul a nevetéstől, haragra lobban, lángra
gyúl a szíve, töri a fejét vmin, vkinek a nyakába sóz vmit, szavába vág, szégyent
vall, kenyeret keres, tetőfokára hág, hátat fordít, kezet emel vkire, lába alatt van
vkinek, megdobban a szíve stb.).
2. A szólások. — A szólás olyan több szóból álló, gazdag hangulati tartalmú
frazeológiai egység, amelynek jelentése más, mint alkotó elemeinek puszta je­
lentésösszege: dugába dől, kordában tart, zokon vesz, él-hal érte, ismeri csínját-
bínját, cigánykereket hány, cigányútra megy, egérutat nyer, farkasszemet néz,
hadilábon áll, hajítófát sem ér, vérszemet kap, a kancsó fenekére néz, ötödik ke­
rék, veszett fejsze nyele, rájár a rúd, lóvá tesz, körmére ég a dolog, vásárra viszi
a bőrét stb.
A szólások alaki típusaik szerint lehetnek igés szerkezetek, amelyek a mon­
datba ragozás útján illeszkednek be: elveti a sulykot, itatja az egereket, megüti a
bokáját; és párhuzamos felépítésű szólások, amelyek verstanilag kétüteműek,
gyakran rímesek, s a mondatban valamilyen mondatrésszel — többnyire állít­
mánnyal — helyettesíthetők: le is út, fel is út; se pénz, se posztó; se füle, se far­
ka; egyszer hopp, másszor kopp stb. — A közlésben elfoglalt helyük szerint
vannak mondatrész nagyságú: suba alatt, nyakló nélkül; szószerkezet nagyságú:
fából vaskarika, az apostolok lován, egy füst alatt; és mondat nagyságú szólások:
eltörött a mécses, rájött az ötperc, hamis a mája, veri az ördög a feleségét. Az
efféle, kiegészítésre nem szoruló szólások közel állnak a közmondásokhoz. — A
szólások szófajtani szempontból lehetnek igei (otthagyja a fogát), főnévi (telhe­
tetlen papzsák, anyámasszony katonája), melléknévi (burokban született, ron­
gyon gyűlt, minden hájjal megkent) és határozószói értékűek (saját szakállára).
A szólások legtöbbje régi, több száz éves, ezért hűséges őrzője múltunknak.
Eredetük igen változatos. Sokuk a nép sajátos gondolkodására vezethető vissza:
 A szó- és kifejezéskészlet egységei 177

majd ha fagy, hó lesz nagy, répa terem, vastag, nagy. Számos jellegzetes szakki­
fejezés volt: lépre csal, kihúz vkit a csávából. Némelyiknek az eredete ma már
nem élő babonás hiedelemben keresendő: tartozik az ördögnek egy útjával. De
ma is születnek szólások. Bennük a mai kor tükröződik: húzza a csíkot, leesik a
tantusz, olajra lép, kár a benzinért, unom a banánt, nem az én asztalom, fölmegy
bennem a pumpa stb.
A szólások „nyelvünk virágai". Szemléletessé, elevenné teszik a stílust. Élénkítő hatásuk
abból ered, hogy bennük az alkotó tagok jelentése háttérbe szorul, alárendelődik az egységes,
új jelentésnek. Így szemléltető erő és hangulati hatás dolgában felülmúlhatják a nekik megfele­
lő lexémákat. Hiba azonban a szólások megváltozott alakban való használata, illetve kettőnek
a keverése, kontaminációja: tejben-vajban füröszti meg a feleségét (helyesen: igekötő nélkül);
túllő a lovon (helyesen túllő a célon + átesik a ló másik oldalára), lándzsát tör felette (helye­
sen: pálcát tör felette + lándzsát tör mellette). — A szólások egyébként szinte minden stílusré­
tegben előfordulnak.

3. A szóláshasonlatok. — Olyan, rendszerint mondat formájú szólások, ame­

lyek két részből állnak: egy fogalomból és egy hozzá hasonlított, vele tartalmilag
egyértékű szemléletes képből: fehér, mint a fal; ravasz, mint a róka; reszket,
mint a nyárfalevél; szemtelen, mint a piaci légy; kerülgeti, mint macska a forró
kását; pereg a nyelve, mint az orsó stb. Céljuk nem a hasonlóság kimutatása, ha­
nem a hasonlat alapjául szolgáló tulajdonság, cselekvés nyomósított kifejezése.
A szóláshasonlatok többnyire hiányos szerkezetű összetett mondatok. Sokszor
annyira elszegényedhetnek tartalmilag, hogy stilisztikai dísszé válnak: heten
vannak, mint a gonoszok; megy, mint a karikacsapás. Fényt vethetnek egy-egy
nyelvközösség szemléletére (szegény, mint a templom egere; ismeri, mint a te­
nyerét stb.). Napjaink társalgási nyelvében is keletkeznek hosszabb-rövidebb
életű szóláshasonlatok: betakarja, mint Moszkvát a hó; kiakad, mint az ingaóra;
összetöri, mint mókus a mogyorót stb.
4. A szállóigék. — Olyan, szó szerinti idézetek, amelyek nagyobb körben
tartósan használatosak, és irodalmi eredetük vagy történelmi szerzőjük kimutat­
ható: „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!" (Zrínyi); „A haza minden
előtt" (Kölcsey); „Ábrándozás az élet megrontója" (Vörösmarty); „A néppel tű­
zön-vízen át!" (Petőfi); „Ember, küzdj és bízva bízzál!" (Madách); „A kocka el
van vetve" (Caesar). A beszédbe idézetként szőjük bele a szállóigéket.
5. A közmondások. — Olyan mondatok, amelyek általános érvényű megfi­
gyeléseket, életigazságokat tartalmaznak eredeti vagy átvitt értelemben. Madarat
tolláról, embert barátjáról. Aki mer, az nyer! Holló a hollónak nem vájja ki a
178 A magyar nyelv könyve

szemét. Egy bolond százat csinál. A közmondások felhasználása hasonló, mint a

szállóigéké; szervesen nem illeszkednek be a mondatba, inkább csak idézni lehet
őket.
A szállóigéket és a közmondásokat nem minden nyelvtan sorolja a frazémák
közé. Kétségtelen, hogy részint mondatformájuk, részint, esetenként, az átvitt ér­
telmüknek a hiánya miatt (jobb későn, mint soha; sok kicsi sokra megy stb.) kis­
sé eltávolodnak a gyakorta szó értékű és képes értelmű frazémáktól. Ugyanakkor
nem szabad elfeledni, hogy például a közmondások túlnyomó többsége nemcsak
a szövegben, hanem már önmagában is kettős jelentéssíkon helyezkedik el: a di­
rekt jelentés mellett az indirekt is majdnem mindig jelen van bennük: nem erő­
szak a disznótor; sok lúd disznót győz; ki korán kel, aranyat lel; ki mint veti
ágyát, úgy alussza álmát; vak tyúk is talál szemet stb. Nem kétséges, hogy a
közmondás igazi jelentése éppen a másodlagosan kialakult jelentés. S ahhoz sem
férhet kétség, hogy alaki zártságuk, megformáltságuk alapján is joggal kerülnek
a tágabb értelemben vett szótári kifejezések sorába.
A szállóigéknek és a közmondásoknak ugyanaz a stilisztikai szerepük, mint a szólásoknak:
erőteljessé, szemléletessé teszik a stílust. Hatásos élénkítő elemek gyanánt több stílusréteg elő­
szeretettel használja fel őket jórészt oktató, tanító jellegük, kisebb részben arányos felépítésük,
olykor ritmusosságuk miatt is.

A szókészlet tagolódása, rétegződése, mozgása

Valamely nyelv szókészlete tagolódik történetileg, vagyis eredet szempontjából,
s rétegződik a mai felhasználásban is részben földrajzilag, azaz területiségét ille­
tően, részben szociológiailag, tehát a társadalmi csoportok, rétegek, illetve
szakmák, tudományok nyelvhasználata tekintetében. Ugyanakkor a szókészlet­
ben egyes szavak átkerülnek az egyik nyelvi rétegből a másikba, más szavak ki­
szorulnak a nyelvhasználatból vagy újonnan lépnek be oda; azaz a szókészlet
folyvást változik, mozog.

A szókészlet eredet szerinti tagolódása, csoportosítása

A magyar nyelv szókészlete történeti szempontból a) ősi, alapnyelvi, b) belső
keletkezésű, c) jövevényszavakra és d) idegen szavakra oszlik.
Az ősi, alapnyelvi szavak. — Az uráli, a finnugor és az ugor együttélés ko­
rából öröklődtek. Ezek adják a magyar nyelv szókészletének jellegzetes arcula­
tát, nagyfokú tömörséget biztosítva azzal, hogy többségük egytagú (pl. ész, fej,
hó), s csak kisebb arányban kéttagúak (pl. csillag, felhő). Számuk mindössze
 A szókészlet eredet szerinti tagolódása 179

1200 körül mozog, de a használatban jóval nagyobb az arányuk. Ez azzal ma­

gyarázható, hogy az ősi örökségből hatalmas szócsaládok sarjadtak (pl. az egy­
kori al főnévből alá, alatt, alant, alól, alul, alig, aláz, alázatos, alázkodik, alj,
aljas, alom, almoz, alsó, alacsony, alany, alap, alapoz, alapít, alapítvány, alat­
tomos, alattomban, alfél, alvilág, alperes, altiszt, alávaló, alattvaló, alföld stb.).
Az ősi szavak ugyanakkor a mindennapi élet legalapvetőbb fogalmai: szem, száj,
fog, mell, szív (testrészek); ős, apa, nő, feleség, meny (rokonságnevek); ég, világ,
éj, ősz, esik (természeti jelenségek); fecske, lúd, hal, eb, lepke (állatvilág); fű, fa,
ág, fűz, fenyő (növényvilág); falu, lakik háló, kés, szíj, köt, varr, szalag (lakás ré­
szei, eszközök, ruházat); szül, jön, él, hal, eszik, iszik, alszik; én, ő, mi, ti, ez,
maga, ennyi (igék és névmások); egy, kettő, három, négy, öt, hat, húsz, harminc,
száz, első, második (számnevek).
A belső keletkezésű szavak. — A magyar nyelv külön életében jöttek létre
szóteremtéssel és -alkotással. A szóteremtés útján keletkezett szavak teljesen új,
kifejező szavak, amelyeknek töve korábban nem létezett, nem vonatkozott a va­
lóságra, s bennük egy-egy hangsor egy-egy jelentést kapott. Ilyenek a hangután­
zó és a hangulatfestő szavak: csörög, susog, csiripel; andalog, totyog, szöszmö­
töl; a gyermek- és dajkanyelvi szavak: tente, oá, az állathívogató, -űző, -terelő
szavak: hess, sicc, pí-pí-pí. A szóalkotással létrejött szavak meglevő elemek ösz­
szekapcsolódásának eredményei. Ilyenek a képzett és az összetett szavak: szíves,
szívtelen; szívelégtelenség stb., valamint a mozaikszók: FTC, tévé, közért, trafó,
ENSZ (régebbről); AIDS, BUX, EU, kft, rt, szja, taj-szám (a közelebbi múltból).
De ide soroljuk a szóalkotás ritkább módjait is. Ilyen a szóelvonás: kapál —* ka­
pa, távirányítás —» távirányít; a szórövidülés: irtózatos —> irtó, laboratórium —>
labor; a szóvegyülés: csupa + kopasz = csupasz, csokor + bokréta = csokréta;
és a népetimológia: Házsongárd(i temető) < német Hasengarten, durrdefekt <
német Durchdefekt, nyögdíjas < nyugdíjas.
Sok belső keletkezésű szó a nyelvújításnak köszönheti létét. Miközben a
nyelvújítók felelevenítettek elavult szavakat (pl. aggastyán, bakó, dísz, év, fegye­
lem, iker stb.), köz- és irodalmi nyelvivé tettek tájszavakat (pl. bozontos, hanyag,
meder stb.); a szavak zömét képzés, összetétel és elvonás útján hozták létre. Míg
egyfelől nagyon sok szót képeztek szabályosan, akár régi képzők felelevenítésé­
vel is (pl. alapít, fogyaszt, fogalom, győzelem stb.), addig másfelől maguk is
„csináltak" képzőket, nem épp helyeselhető módon (pl. bohóc, fegyenc, dalárda,
nyomás stb.). Számos tükörszót alkottak más nyelvek szavainak szó szerinti
fordításával is: (pl. álláspont, befolyás, belátás < német Standpunkt, Einfluss,
180 A magyar nyelv könyve

Einsicht stb. Sőt az idegenszerű összetételektől sem riadtak vissza. Alkotásaik

többségét azonban a mai napig fenntartotta a szükség.
A jövevényszók. — Idegen eredetű, de meghonosodott, sőt nemegyszer ala­
kilag is megmagyarosodott szavak. Minden nyelvnek fontos gyarapodási forrása
a más nyelvekből való szókölcsönzés. A magyarság a szomszédos és a távolabbi
népek műveltségének, életmódjának, szokásainak megismerése útján, valamint
az egymás mellett élés, a politikai, gazdasági és művelődési érintkezés révén
mind a honfoglalás előtt, mind a honfoglalás után igen nagy számban kölcsön­
zött szavakat más népek nyelvéből. E szavak ma már nem viselik magukon ide­
gen voltuk bélyegét, használatuknak múltja van nyelvünkben, s eredetüket ren­
desen csak a nyelvtörténeti kutatás képes kideríteni. A magyarban a legismer­
tebbek és a legnagyobb számúak a török, a szláv, a latin és a német jövevény­
szók.
1. A török jövevényszók körébe soroljuk a különféle török nyelvekből átvett
szavakat, amelyek között az átvétel idejét tekintve is nagy különbségek vannak.
Megkülönböztetjük a honfoglalás előtti és a honfoglalás utáni török jövevény­
szavakat. Ami a honfoglalás előtti, ótörök jövevényszavakat illeti, a legtöbbjük­
nek nem is tudjuk megállapítani a pontosabb nyelvi eredetét, legföljebb csuvasos
vagy köztörök voltát. E szavak többsége az állattenyésztés, a földművelés és a
ruházkodás, öltözködés fogalomkörébe tartozik: bika, borjú, disznó, ökör, kecs­
ke, kos, tyúk, sajt, béklyó, karám; árpa, búza, eke, sarló, kéve, alma, körte, dió,
szőlő, gyümölcs; süveg, saru, csat, ködmön, gyöngy, gyűrű, tükör, bilincs, illik,
bársony; ács, szűcs. Ami pedig a honfoglalás utáni török jövevényszavakat illeti,
azok részint kun-besenyő, részint oszmán-török eredetre vezethetők vissza. Kun-
besenyő kölcsönzések a csődör, komondor, kun, orosz, csősz, kalauz szavaink,
oszmán-török eredetűek pedig a jórészt közigazgatási jellegű basa, bég, aga, be­
tyár, haramia, dutyi, harács, kaszabol, korbács, gyaur stb. szavak.
2. A szláv jövevényszókat a honfoglalás előtti időktől kölcsönöztük mind a
mai napig. A szláv népek kulturális hatása a magyarságra hosszú ideje tart. A
fontosabb fogalomkörök: király, megye, ispán, paraszt, pénz, rend (államélet);
kereszt, szent, malaszt, pap, karácsony (kereszténység); család, cseléd, unoka,
dajka, mostoha (családi élet); ablak, szoba, udvar, pince, gerenda, abrosz, kony­
ha, dunyha, vacsora, pecsenye, szoknya, gatya, sapka, csizma, pelenka (ház, be­
rendezés, ruházkodás); rozs, zab, kalász, barázda; abrak, járom, iga, patkó, ka­
csa, takács, kovács, mészáros, korong (földművelés, állattenyésztés, mestersé­
gek); bodza, gomba, málna, szilva, cseresznye; medve, hörcsög, galamb, bolha
(növény- és állatvilág).
 A szókészlet eredet szerinti tagolódása 181

3. A latin jövevényszók a honfoglalás korától a 19. század elejéig kerültek át

jelentős számban az egyházi, politikai és tudományos élet nyelvéből a köznyelv­
be: templom, kápolna, oltár, angyal, ostya, kántor; juss, lajstrom, uzsora; iskola,
kollégium, kréta, tábla, lecke, diák, vakáció, tinta, papiros, doktor, pirula.
4. A német jövevényszók megjelenése nyelvünkben a honfoglalással kezdő­
dik, s a II. világháborúig tart. E szavak nagy hányadát a bajor-osztrák nyelvjá­
rásból vettük át. A német jövevényszók főként az udvari, főúri és hadi élet (pl.
lant, farsang, erkély, kastély, herceg, torony, tánc, ostrom, pisztoly, zsold), illet­
ve a városi élet, kereskedelem, ipar (pl. polgár, kalmár, borbély, céh, tallér, tu­
cat, csaplár, érc, hámor, pék, pintér, prém, cukor, csokoládé, limonádé) foga­
lomkörébe valók.
A jövevényszók szép száma ellenére is anyanyelvünk mai szókészletének
alapját változatlanul az ősi és a belső keletkezésű szavak képezik. Szóstatisztikai
számítások szerint a közönséges beszédben a „magyar" szavak aránya 75% fölé
ugrik, sőt egyes (főleg írói, költői) szövegekben a 86-90%-ot is elérheti. A szó­
készlet magyarsága onnan ered, hogy nyelvünkben a legfontosabb, tehát leg­
gyakrabban használt szavak ősiek vagy belső keletkezésűek.
Más az arány, ha azt nézzük, hány magyar és hány jövevényszó szerepel a
lexémák között. Az értelmező szótár 6078 vitathatatlan tőszói lexémája közül —
azt a 3459-et véve alapul, amely a Bárczi Géza-féle Magyar szófejtő szótárban
van — 614 finnugor eredetű (10,10%), 497 belső keletkezésű (8,18%), 279 török
(4,59%), 569 szláv (9,36%), 330 német (5,43%), 180 latin és görög (2,96%), 889
pedig bizonytalan, ismeretlen eredetű (14,69%) (PAPP F.: MNy. LXX. 55-68).
d) Az idegen szók. — Régibb és újabb keletű kölcsönszavak, amelyeknek
idegen nyelvi volta nyilvánvaló előttünk, még ha nem tudjuk is pontosan, melyik
nyelv ringatta bölcsőjüket. Régebben az idegen szavak átvétele elsősorban né­
pek, nemzetek érintkezésén alapult. Később a kereskedelemmel, majd a tudo­
mány és a technika eredményeivel együtt terjedtek az idegen szavak. Ujabban
ismét a tudományok, az ipari technikák és technológiák, a reklámok, a könnyű
műfaj, a szórakoztató- és vendéglátóipar, sőt a kereskedelem is szaporítja az ide­
gen szók számát. Az idegen szók között külön hely illeti meg az ún. nemzetközi
szókat, amelyek újabban, műveltségi érintkezés folytán kerültek nyelvünkbe, s a
világnyelvek közül legalább háromban megvannak (pl. kolhoz, szputnyik; pizza).
A nemzetközi szók nem tévesztendők össze a vándorszókkal, amelyek régebbi,
már jövevényszóvá vált szóbeli átvételek, noha szintén sok más nyelvben is
megtalálhatók (pl. mester, kömény, pamut, rádió, sport).
182 A magyar nyelv könyve

Az idegen szavak megítélésében korábban két szélsőséges nézet alakult ki: a

purizmus és a liberalizmus. A puristák minden idegen szónak ellenségei vol­
tak. Ők anyanyelvünk magyarságát féltették az idegen hatásoktól, és azt szeret­
ték volna, ha nyelvünkben az idegen szavak száma nagymértékben csökken,
esetleg mindegyik helyett magyar szó kerül használatba. — A nyelvi liberaliz­
mus hívei viszont az idegen szavak átvételében a nyelv gazdagodását látták, és
azt szerették volna, ha kritikátlanul tágra nyitjuk az idegen szavak előtt a kaput,
minél nagyobb számban, szinte korlátlanul fogadva be őket nyelvünkbe.
Az idegen szavak megítélésében régóta a szükségesség és a hasznosság elvét
tartjuk szem előtt. Amikor használjuk az idegen szót, ezt nem mindig az iránta
érzett rokonszenvből vagy szellemi tunyaságból tesszük, hanem nyelvi szükség­
szerűségből, de mérlegelve, hol, milyen célra, mikor és kihez fordulva használ­
juk. Amikor hadakozunk ellene, ezt sem soviniszta gőgből, az idegen iránti gyű­
löletből tesszük, hanem azért, mert zavarja a megértést, mert jó magyar szót szo­
rít ki, mert esztétikailag kifogásolható, mert nem illik bele nyelvünk rendszeré­
be.
Az idegen szavakat — felhasználásukat illetően — a múlt század vége felé még, némi egy­
szerűsítéssel, három csoportba osztottuk: a) a szükséges, használandó; b) a használható, de
nem szükséges és c) a kerülendő, szükségtelen idegen szavak csoportjába.
Szükség van az idegen szóra, ezért használandó: 1. Ha nincs magyar megfelelője, s akár az
egész társadalom számára általánosan ismert fogalmat jelöl: alumínium, benzin, film, keksz,
konzerv, norma, rakéta, stressz, vitamin; vagy szűkebb körben (pl. egy szakmában) fontos fo­
galmat jelöl: cellulóz, katalizátor, stabilizátor. — 2. Ha nincs magyar megfelelője, de elég szé­
les körben ismert, bár nem túlságosan fontos fogalmat jelöl: bár, dzsörzé, kűr, sanzon, sláger.
— 3. Ha jelentése vagy hangulata eltér magyar megfelelőjétől: akta (ügyirat), dráma (színmű),
náció (nemzet), klinika (kórház), metró (földalatti), muszáj (kell, szükséges), nosztalgia (só­
várgás), professzor (tanár), tragédia (szomorújáték), tróger (hordár). — 4. Ha magyar megfe­
lelője nehézkesebb, pontatlanabb: antikvitás, energia, materializmus, oxigén, profit. — 5. Ha
korokat, népeket, tájakat idézve környezetet jellemez, azaz ún. műveltségszó: gondola, láma,
mecset, pagoda, piramis, szamovár, számum, szauna, tájfun, tajga, trojka.
Használható, de nem feltétlenül szükséges az idegen szó: 1. Ha megközelítően egyenértékű
és elterjedt magyar megfelelője van: autó = gépkocsi, bicikli = kerékpár, dialektus = nyelvjá­
rás, fotó = fénykép, patika = gyógyszertár, pedagógus = nevelő, telefon = távbeszélő. — 2. Ha
segíti a szóismétlés elkerülését, csökkenti a stílus egyhangúságát: komplikált = bonyolult, kon­
kurencia = verseny, probléma = kérdés, provokáció = kihívás.
Kerülendő, mert nincs szükség az idegen szóra: 1. Ha helyette teljes értékű magyar megfe­
lelőt ismerünk, akár fontos, akár kevésbé fontos fogalom megnevezésére: frizsider — hűtő­
szekrény, kinemaszkóp — szélesvásznú, komputer — számítógép, stewardess — utaskísérő.
 A szókészlet eredet szerinti tagolódása 183

2. Ha a szűkebb körben használt szakszónak közismert magyar megfelelője van: flekk—folt,

spiccvas — orrvas, fándli — kanál, serpenyő, políroz—fényesít, csiszol. 3. Ha köz- és irodal­
mi nyelvi megfelelőjénél stílushatás szempontjából sem jobb (pl. argónyelvi, csak a lazább,
kötetlenebb köznapi beszédben szereplő szó stb.): dumál, lóvé, meló, srác, szajré, fater, fór,
gang, muter, sparherd.

Mára egy kicsit megváltozott, összekuszálódott a helyzet. Friss idegen szók

ma is naponta kerülnek nyelvünkbe. Ezt a folyamatot megakadályozni nem le­
het, de korlátozni, lassítani szükséges. Minden eddigi hatásnál nagyobb és veszé­
lyesebb ugyanis most a ránk zúduló angol szóözön. Ez egyre fokozódó mérték­
ben már a 20. század 60-as és 70-es éveitől kezdődően folyamatosan tart (pl. ae­
robic, design, input, marketing, musical comedy, protest song, team), de újabban
mintha ismét erősödőben volna (pl. baby sitter, bróker, e-mail, kiónoz, om­
budsman, projekt, szkinhed, shop, tender, xerox stb.). Egyes tudományok vagy
foglalkozási ágak, szakmák szinte le sem tudnak mondani az idegen szavakról.
A friss terminológia egy jó része idegen. Az informatikában vagy a számítás­
technikában máig túltengenek az idegen szók (pl. fájl, formatál, installál, kon­
vertál, kurzor, opció, printel). Az újabbak között feltűnően sok rövidítés, illető­
leg mozaikszó is akad (pl. BBC [bíbíszí], GDP [dzsídípi], CIA [szíájé], CNN
[szíenen], FBI [efbíáj], HBO [écsbíó ~ hábéó], IMF [íemef ~ ájemef], JVC
[dzsévészí], SMS [esemes], UPI [júpíáj] stb.). Gond, hogy előfordulásuk nem
korlátozódik már a nyelvhasználat egyik vagy másik, viszonylag zárt körére, ha­
nem több területet, részleget is érint. Felerősödött az idegen szók divatja a tudo­
mányos és az irodalmi értekező stílusban, az ismeretterjesztő irodalomban, az
időszaki sajtóban, sőt a napilapok, a rádió, a televízió, a kereskedelem, a vendég­
látóipar és a közélet nyelvében is.
Nem minden nyelv reagál egyformán az idegen szókra. Ez az angollal rokon
nyelvek esetében talán érthető is. A magyar nyelv, illetve nyelvközösség azon­
ban — noha története során számosat sajátjává fogadott — máig érzékeny az
idegen szókra (ha nem is annyira, mint pl. a francia). Ez valószínűleg azért van
így, mert a magyar szókészletben viszonylag nagy számban találhatók ún. „vilá­
gos", azaz motivált szavak. Olyanok, amelyeknek értelmét ismert szóelemekből
meg tudjuk fejteni, össze tudjuk rakni (pl. új-ság-ír-ás, fel-nő-tt-ok-tat-ás),
szemben a „homályos", motiválatlan szavakkal (mint amilyen pl. a zsurnaliszti­
ka vagy az andragógia).
Az idegen szók befogadása, „honosítása" nagy körültekintést kíván. Manap­
ság szinte egy új nyelvújításra volna szükség. Hasonló ugyanis a helyzet, mint a
18-19. sz. fordulóját követően. Akkor is jellemző volt az új találmányok, eszkö-
184 A magyar nyelv könyve

zök, intézmények megjelenése nyelvünkben nevükkel együtt, akárcsak napja­

inkban. De akkor a magyar nyelv majdnem mindig megtalálta az idegent helyet­
tesítő jó saját megfelelőt (pl. gyufa, mozdony, vasút). Most viszont nem mindig
sikerül ugyanaz. Sok idegen szó eléggé szilárdan tartja magát (pl. aerobic ~
rokktorna, body-building ~ testépítés, izomtorna, diszkont 'olcsó áruk boltja',
dublőr ~ helyzetszínész, grémium, hamburger, hot dog, logó, ombudsman,
szponzor, videó stb.). A lobbi, a pizza vagy a plaza már egész szócsaládot terem­
tett: lobbizik, lobbizás, lobbista; pizzéria, pizzasütő, pizzavendéglő; plázázik,
plázázás, plázás. Számos esetben nem dőlt el még véglegesen és egyértelműen
az idegen és a magyar szó közötti küzdelem (pl. butik ~ divatüzlet, e-mail ~
drótposta, villámposta, e-posta, internet ~ világháló, marketing ~ piacszervezés,
night klub ~ éjbár, szolárium ~ fényfürdő, tender ~ versenyfelhívás, -pályázat
stb.). Az embargó, a finanszíroz, a koncesszió vagy a profit helyett bizony elég
lenne a zárlat, a pénzel, a tartós bérlet vagy épp a nyereség, haszon. Van azon­
ban sok példa arra is, hogy többé-kevésbé sikeres már az idegent helyettesítő
magyar szó életútja (pl. ABC-áruház, Libegő, tollaslabda stb.). Több idegen si­
keres megmagyarítását épp a különböző szópályázatok eredményezték: amur,
busa (kínai eredetű halfajok), gyorsharapó (snack bar), Skála, Sugár (üzlet vagy
üzlethálózat, -lánc), lemezgazda (disc jockey), szavakész (slagfertig) stb.
Fontos, hogy a mindennapi élet nyelvi feladatainak megoldásához lehetőleg
magyar szavakat válasszunk. A sok idegen szó nehezítheti a megértést. A hason­
ló hangzású idegen szavakat nem szabad összetéveszteni egymással. Egyiknek­
másiknak a pontatlan használata tudniillik mulatságos tévedéshez vezethet, ha az
adoptál-ból adaptál, a potenciál-ból potencia, a szuverén-ből szuvenír vagy az
exkuzál-ból exhumál lesz. Az idegen szó más stílusárnyalatot érzékeltethet, mint
a magyar. Egyszer ünnepélyes (aréna, hérosz, horizont, planéta stb.), máskor
kellemetlenebb hangulati hatású (náció, puceráj, tróger, vircsaft stb.). Van rá
eset, hogy az idegen szó familiáris vagy közönséges stílushatás előidézője (dá­
ma, fráter, perszóna stb.). Előfordul, hogy kötelező tapintatból, közszeméremből
fejezünk ki valamit idegen szóval: ekcéma, urológus, szexuális. — Bizony, az
újságírás nyelvében is többször lehetne szétzülleszt a dezorganizál, következtetés
a konzekvencia, szövőipar a textilipar, mesterkedés a manőver és bizományosi
vagy letéti a konszignációs raktár. Természetes ugyanakkor, hogy egy filozófiai
műben helyénvalóbb az antagonizmus, aktív, anarchia, burzsoá, dialektika, de­
mokrácia és a diktatúra szavak használata, mint a köznapi társalgás nyelvében.
Mindez azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy többszintű szómagyarításra van
szükség. A tudomány belső kommunikációja ugyanis aligha nélkülözheti a nem-
 A szókészlet eredet szerinti tagolódása 185

zetközi terminológiát, az idegen szavak használatát, a magyar nagyközönségnek

szóló külső kommunikációban (ismeretterjesztés, alkalmazás, alsóbb szintű okta­
tás stb.) viszont még a tudósoknak is vállalniuk kell a „magyarul" való megszó­
lalás nehéz feladatát.
A szépirodalom is szívesen él stíluseszközként az idegen szavakkal. Társa­
dalmi rétegek, illetve személyek bemutatására: „E Herkules (= Kinizsi Pál) meg­
jelenése lehűtötte a forró fejeket, meglepődve visszahőköltek" (Tatay S.: Kinizsi
Pál). — Egyes korok hangulatának érzékeltetésére: „Ki itt felállt: — nem hajtott
térdet! | rebellis volt sehonnai" (Váci M.: Kelet felől). — A környezet felidézé­
sére: „... láttam motorkerékpáros apácát, | szadista filmplakátokat, | fakult
eget | és kombinékat szűk utcák felett, | angyali-gömbölyű gyermekeket, | va­
lódi cowboyt reklám-kalodában, | automata zenét s rágógumit, | kecses fekete lá­
nyokat, szelíd | sofőröket vad zajban, | s megcsodáltam | a Szentlélek Bank
neon-lángnyelveit" (Garai G.: Levél Rómából). — Ünnepélyesebb hatás, emel­
kedettebb hangulat keltésére: „S dúlt hiteknek kicsoda állít | káromkodásból ka­
tedrálist?" (Nagy L.: Ki viszi át a Szerelmet). — Rosszallóbb, gúnyosabb han­
gulati hatás keltésére: „A magasba a mély beleszédül? | mindenki elárul? |
divide et impera? — végül | az aljasságig belegyávul..." (Benjámin L.: Vérző
zászlók alatt).
Ugyanakkor az idegen szavak helyesejtése és helyesírása sem könnyű kérdés
(pl. know-how [nóhau]) 'szakértelem'. Vannak, akik a már meghonosodott és bi­
zonyos fokig megmagyarosodott idegen szavak ejtését is a lehetőségig vissza
akarják igazítani az átadó nyelv gyakorlatához, de olykor tévednek is ebben. Így
lesz az aktív aktív, a dzsungel dzsangl, az interjú intervjú, a poén poen, a premier
prömier, a refrén röfrén, a rekamié rökamié, a reneszánsz röneszánsz, a retúr
rötúr, a sanzon sanszon stb. Az efféle kiejtési sznobizmust nem helyeseljük (a
rekamié pl. a franciában sem hangzik ö-vel). Zavaró kettősség uralkodik a friss
idegen eredetű rövidítések esetében is, mivel többségüket idegenesen (angolo­
san) ejtjük (pl. CIA [szíájé]), másokat viszont magyarosan mondunk (pl. USA,
WHO). Nem szerencsés ezért például a HBO [écsbíó], az IMF [ájemef] vagy a
PhD [píécsdí] ejtése, mert helyesebb volna a [hábéó], [íemef] vagy a [péhádé]. A
magyar nyelv az idegen szavakat századokon át a maga természete szerint alakí­
totta, vagyis átvételükkor nem követte szolgaian sem az idegenes kiejtést, sem az
átadó nyelv írásgyakorlatát. Az idegen szavak kiejtésbeli magyarosodása egyéb­
ként ma is tartó folyamat. Főként a magán- és mássalhangzók időtartamában fi­
gyelhető meg azonban ingadozás. Egyes szavakat nem mindig a helyesírási sza­
bályzat által szentesített formában mondunk ki: attribútum, ironikus, kulturális,
186 A magyar nyelv könyve

kommuna, mikroba, szinonim, asszisztál, futball, intelligens, kommunista, venti­

látor stb.
Az idegen szók helyesírása ugyanolyan nehéz és sokat vitatott kérdéskör,
mint a nyelvhelyességi és a stilisztikai problémáké. Az az általános elvünk, hogy
írjuk magyarosan mindazokat a szavakat, amelyeknél ezt a gyakori előfordulás,
a hagyomány, a szakma vagy a tudományág szokása lehetővé teszi: akció, dízel,
finanszíroz. Idegenesen a ritkább és újabb szavakat írjuk, amelyeknek magyaros
írását még a szűkebb szakma sem szentesítette: biedermeier, Erythromycin,
Daedalon, Phenylbutazon. Ha egy idegen szó több tudományág területén is
használatos, netán a köznyelvben is él, előbb írhatjuk magyarosan, mint az olyat,
amelynek használata egyetlen tudományra korlátozódik. A kolera, diftéria, tífusz
stb. szavak idegenes írásmódját már nem volna szerencsés erőltetni. Aligha vé­
letlen, hogy újabban igen sok idegen szó fonetikus átírása megtörtént (pl. bébi­
szitter, fájl, fitnesz, flopi, kapucsínó, lízing, menedzsment, neszkávé, imázs, szo­
lárium stb.). A helyesírásnak egyébként is segítenie kell a szükséges idegen sza­
vak befogadását és a szükségtelenek kitiltását. Arra kell törekednünk, hogy a
nélkülözhetetlen idegen szó helyesírása magyarosodjék meg, a nélkülözhetőét
pedig ne siettessük. A gyakorlatban még sokszor nagy a bizonytalanság (skin­
head ~ szkinhed).

A szókészlet mai rétegződése, tagolódása

A nyelv használatában él. Az élő nyelvhasználat azonban sohasem egységes.
Egy magyar nyelv van ugyan, de használata változatokat eredményez. A termé­
szetes nyelvek létezési formái a nyelvváltozatok. Ezek egymástól alapvetően
szó- és kifejezéskészletükben különböznek, a nyelvtani szabályok és a hangzás
eltérései nem jellemeznek szükségszerűen minden nyelvváltozatot.
A magyar nyelvváltozatok összessége a magyar (nemzeti) nyelv. Ennek belső
tagolódása az alábbi:
A) területi nyelvváltozatok (a nyelvjárások és a regionális köznyelvek),
B) társadalmi nyelvváltozatok (a csoport-, illetőleg rétegnyelvek és a szak­
nyelvek),
C) köznyelvi (standard) változatok (a beszélt és az írott köznyelv, illetőleg a
szépirodalom nyelve).
A területi nyelvváltozatok földrajzilag különböznek egymástól. Együtt a
népnyelvet jelentik. Szinte kizárólag a szóbeliségben élnek. A többi nyelvválto­
zattól, mindenekelőtt a köznyelvitől eltérnek valamennyi nyelvi szinten, azaz
 A szókészlet mai rétegződése, tagolódása 187

nyelvtani szabályaikban, szó- és kifejezéskészletükben és hangtani arculatukban

egyaránt. Nevezik őket tájnyelveknek, dialektusoknak is. A nyelvjárásokon be­
lül legújabban helyi nyelvjárásokat, nyelvjáráscsoportokat és nyelvjárási régió­
kat különböztetünk meg. Ma a nyelvjárások eredeti mivoltukban többnyire már
csak a falvakban, rendszerint az idősebb személyek ajkán és a kötetlenebb tár­
salgás szituációjában élnek. Köznyelvi hatásra ugyanis ma már a nyelvjárási
anyanyelvűek is tömegesen beszélik a regionális köznyelvet, azaz a köznyelv­
nek a nyelvjárási jelenségektől többé-kevésbé színezett változatát. A határainkon
túli kisebbségi regionális köznyelveket pedig már — a többségi nyelvek hatá­
sára — jellegzetes kontaktusjelenségek is tarkítják, különösen szóhasználati
szempontból (a szlovéniai Muravidéken pl. ilyenek: eldob 'megbuktat', fellépés
'bemutató tanítás', májca 'trikó, alsóing', primáris 'elsődleges', tájnica 'titkár­
nő' stb.).
A tájak, vidékek szerint eltérő, a nyelvjárásokra jellemző sajátos szók az ún.
tájszók. Ezek lehetnek valódiak (bürü, csatakos, silinga), jelentésbeliek (bi­
lincs, bogár, eljár) és alakiak (gráblo, kemen, tepsü). A példák a Nyugat-
Dunántúl nyelvjárásaiból valók. — A valódi tájszó vagy olyan fogalmat jelöl,
amely — másként megnevezve — a köznyelvben is él: pityóka 'burgonya' (Er­
dély), paszuly 'bab' (Tiszántúl), tököncse 'málna' (Cák, Velem), porozinkó 'csá­
szármorzsa' (Nyugat-Dunántúl); vagy olyan tárgyat, dolgot, fogalmat nevez
meg, amelyre a köznyelvben nincs külön szó: kurugla 'kemencéből a parázs ki­
húzására szolgáló eszköz', kópic 'vesszőből font öblös tárolóedény' (Nyugat-
Dunántúl). — A jelentésbeli tájszó a köznyelvi szótól nem alakjában, hanem je­
lentésében különbözik: szigorú 'vézna' (Székelyföld), pálcás 'csíkos' (Ormán­
ság), bilincs 'seb, sebhely', bogár 'légy' (Dunántúl). — Az alaki tájszó csak
alakjában tér el a köznyelvi szótól, jelentésében nem: csollán, lú, palló, tik. A
magyar nyelvnek 1890 és 1960 között nyomtatásban megjelent vagy kéziratban
megtalálható összes táj szavát rögzíti a magyar szótárírásnak egyik legnagyobb
vállalkozása, az öt kötetre tervezett hatalmas új tájszótárunk.12
A tájszók nyelvünk múltjának értékes emlékei. Kisebb-nagyobb arányban még a tanulók
nyelvhasználatában is előfordulhatnak. Ezért velük kapcsolatban az iskolának nemcsak az a
feladata, hogy helyettesítse, helyettesíttesse őket a köznyelvi megfelelőkkel, hanem az is, hogy
tudatosítsa általuk a nép nyelvének sokszínűségét, rendkívüli gazdagságát. A tájszók a köz- és
az irodalmi nyelv számára rendre frissítő forrásul szolgáltak (gondoljunk csak a nyelvújítás­
ra!), de stilisztikai célzattal ma is szerepelhetnek a szépirodalom nyelvében is.

B. LŐRINCZY ÉVA főszerk.: Új magyar tájszótár I~IV. Akadémiai Kiadó, Bp., 1979-2002.
188 A magyar nyelv könyve

A társadalmi nyelvváltozatok a társadalmi tagozódás szempontjából, szoci­

ális alapon különülnek el egymástól. Ide tartoznak egyfelől a csoport-, illetőleg
a rétegnyelvek. Ezek egyes társadalmi csoportoknak a sajátos nyelvhasználatát
jelentik. Az egyazon foglalkozású közösségekbe kerülő, azonos érdeklődésű,
kedvtelésű, a szabadidő eltöltésében, a szórakozásban vagy az életkorban, életvi­
telben hasonló egyéneknek a nyelvét (pl. a hobbinyelvek: sportnyelv, vadász­
nyelv, horgásznyelv; az életkori nyelvváltozatok: gyermeknyelv, dajkanyelv, di­
áknyelv, ifjúsági nyelv, katonai nyelv; illetőleg az argó és a szleng stb.). De ide
tartoznak másfelől a szaknyelvek, mint amilyenek a szaktudományok, a szak­
mák, műhelyek nyelve, a kismesterségek, munkálatok, munkafolyamatok nyel­
ve, a hivatal, a mozgalom nyelve (sőt részben zsargonja is). Ezek az elnevezések
egyébként félreérthetők is lehetnek, hiszen a csoport-, a réteg- vagy a szaknyel­
vek esetében nincs szó igazán nyelvekről, csak sajátos szóhasználatokról, termi­
nológiákról. A társadalmi nyelvváltozatokat egyébként szociolektusoknak is ne­
vezik. — A társadalmi munkamegosztás, érdeklődés, iskoláztatás, életkor stb.
szerint, azaz szociológiai szempontból elkülönülő szavak a zsargonszók (hári,
szerelés, szövegel, bezsong, dohány) és a szakszók (fotoszintézis, gyűrűz, termo­
sztát).
A zsargonszók — tágabb értelemben — a csoport- vagy rétegnyelvek saját
szavai. Olyan fogalmakat jelölnek, amelyeket bizonyos társadalmi rétegek, cso­
portok használnak egymástól és a köznyelvitől eltérően elsősorban a társalgás­
ban, jórészt összetartozásuk, kisebb részben tudatos elkülönülési szándékuk,
„kívülállásuk", esetleg beavatottságuk érzékeltetésére. Ez a szókészlet nem kö­
tődik bevett foglalkozásokhoz, állandó cselekvési formákhoz, jól elkülöníthető
szociológiai csoportokhoz. A zsargonok igen sokfélék. Egyetlen közös vonásuk,
hogy regisztereikben, azaz szó- és kifejezéskészletükben elkülönülnek a köz­
nyelvi szavaktól. A szaknyelvekhez viszonyítva inkább magánérdekűek. A ré­
gebbi nemesi-arisztokrata, illetve a 19. század végi és a 20. századi polgári-
kispolgári zsargont főként a sokszor idegen eredetű, ún. szalonnyelvi szavak jel­
lemezték: bankett, flört, gáláns, kekk, migrén, nett, púder, rúzs. Az ifjúság a
múlt század utolsó harmadától különösen sokféle fogalomkörben alakította ki sa­
játos és folyvást változó szó- és kifejezéskészletét: suli, röpke, puskázik (iskolai
élet), naszti, tökfödő, tyúkszemtok (ruházat, öltözködés), dumál, löki a szöveget,
osztja a lapot (beszélés, mondás), dohány, sóher, bélás (pénz, anyagiak), pali,
csaj, bőr (férfi, nő), kaja, piál, beveri a szunyát (evés, ivás, testi szükséglet) stb.
A tolvajnyelv (argó vagy jassznyelv) eredetileg a bűnözőknek, az alvilági ele­
meknek a titkosság szándékával létrehozott nyelve volt, s az átráz, balhé, be-
 A szókészlet mai rétegződése, tagolódása 189

gyullad, csörög, hekus, meló, lóvé, zrí és a hasonló szavak jellemezték. Napja­
inknak is kialakulóban van egyfajta, szakszavakkal is teletűzdelt, nehezebben
érthető politikai, hivatali zsargonja, főként bizonyos írott dokumentumokban.
Az utóbbi évtizedek alacsonyabb szintű, bizalmasabb, fesztelenebb társalgási
nyelve a szleng, amely az élet, a nyelvhasználat minden területén előfordul. Ez
az argónak egy szelídebb változata, amelynek szavai, kifejezései már nemcsak a
városi köznyelvben terjedtek el, hanem polgárjogot nyertek a rádióban, tévében,
sőt a film és a színház nyelvében is. Legfőképp az ifjúság szóhasználatát jellem­
zi, az idősebb korosztályokét kevésbé. A műveltebb rétegek ritkábban, de tuda­
tosabban használják, mint a társadalom deviáns elemei (alvilágiak, kábítószere­
sek). A szleng magába olvaszt bizonyos argóelemeket (pl. balhé, beköp, kégli,
lemar, meló, meseautó, rongy 'ezer forint', sittre vág stb.), illetőleg más csoport-
és szaknyelvi szavakat is (pl. dizsi 'diszkó', karosszéria 'alak', szerelés 'öltö­
zék', visszatapsol 'megbuktat' stb.). Ugyanakkor az alapszókészlet egységeinek
is (pl. fej, megy, nyúl) lehetnek szleng jelentéseik (vö. jó fej, menjen a búsba, le­
nyúl). A szleng durva, trágár elemeket is bőven tartalmaz. Divatoznak benne a
túlzó nyelvi formák (pl. eszméletlen, irtózatos, őrült) Jellemző rá viszont a köz­
vetlenség és a gyors változás, minden újra való azonnali reagálás. Stílusjelenség
is.
A szakszók a nemzeti nyelv igen hasznos fejleményei. Olyan fogalmakat je­
lölnek meg, amelyek az egyes szakmákban, tudományágakban általánosak, nél­
külözhetetlenek. Megnevezik azokat a tárgyakat, valamint részeiket és a velük
végzett cselekvéseket, amelyekkel az illető szakmákban, szaktudományban dol­
goznak, foglalkoznak: fékhenger, kardántengely, kúpkerék, olajcsere, perselyez
(autószerelés); diópánt, falc, felvasal, holkergyalu, nút (asztalosság); csap, gya­
logművelés, hajtás, oltvány, szálvessző (szőlészet); kiütés, klinikai halál, kolesz­
terin, mellékvese, műt (orvostudomány). Szakszókészlet (terminológia) egyéb­
ként annyiféle van, ahányfajta szakma, tudományág. Bennük különleges helyet
foglalnak el a műszók (terminus technikusok). A szaknyelvet persze nem sza­
bad azonosítani csupán a terminológiával. A szaknyelv az ember nyelvi felsze­
reltségének integráns része. Sem új tudást szerezni, sem tudományt népszerűsí­
teni nem lehet a szaknyelvek elsajátítása nélkül. A szaknyelvek írott és beszélt
változatokban egyaránt élnek. Legigényesebb formában a szakirodalomban, leg­
igénytelenebb módon pedig a szakzsargonban jelennek meg.
Ujabban a tudományos-technikai fejlődés a tudományos és szakmai ismere­
teknek szinte a robbanásszerű növekedését, a tudásanyagnak — s ezzel párhu­
zamosan a szakszókincseknek — több területen is példátlan gyarapodását hozta
 190 A magyar nyelv könyve

magával. Nélkülük a társadalom előrehaladása, a termelés lassulna le. A termé­

szetes nyelvekben a szakterminusok száma többszörösen meghaladja a köznyel­
vi szavakét. Tény, hogy egy jó hányaduk idegen. A szakszókincsek ma már a
magyar szókészletnek is nagyobb részét alkotják, mint a közmagyar szavak,
számuk több millióra tehető. A szaknyelveknek, mint amilyen például a környe­
zet- és a természetvédelem, a hierarchikusan felépített, logikailag és nyelvileg
elrendezett, definiált, kodifikált és állandóan bővíthető közérdekű terminológiáit
thesaurusoknak nevezzük.
A zsargonszókkal és a szakszókkal az iskolai oktatásban is foglalkoznunk kell, méghozzá
ellentétes megközelítésben. Az ízléstelen, durva argó- és ifjúsági nyelvi szavakról meg kell
próbálnunk leszoktatni tanítványainkat. A siker titka csak az lehet, ha az ízléses, szellemes,
képzeletmozdító zsargonszókat viszont tudatosítjuk bennük, használatukat nem tiltjuk nekik. A
szakszóknak a tanulók aktív szókincsébe való beépítését ugyanakkor minden lehetséges esz­
közzel segítenünk kell. Erre bőven kínálnak lehetőséget — a szaktárgyak tananyagai mellett
— a magyartanításban is egyre nagyobb arányban előforduló nem művészi szövegek is.

A nyelvváltozatok sorában ma megkülönböztetett helye és szerepe van a

köznyelvnek. A köznyelv presztízsváltozat, a standard letéteményese. A nemzeti
nyelvnek az a változata, amelyet a nyelvileg is igényes, iskolázott emberek
használnak beszéd- és írástevékenységük során. Ezért van szó- és írásbeli válto­
zata. A köznyelv a nyelvközösség egésze számára közös és egységes, nyelvünk­
nek mindenki számára normaként elismert, elfogadott formája, a legáltalánosabb
gondolatközlési és érintkezési eszköze a közéletnek, az iskolai oktatásnak és a
nyomtatott irodalom tetemes hányadának. A köznyelv a különféle nyelvváltoza­
tok egyfajta kiegyenlítődésének eredményeként jött létre, s ez a sajátsága máig
az egyik legfontosabb ismérve. Ugyanakkor még ma sem természetes, spontán
és elsődleges nyelvváltozata mindenkinek; elsajátítása társadalmi tényezők (is­
koláztatás, foglalkozás, környezet stb.) függvénye.
A nemzeti nyelv változatai sorában meg szoktuk különböztetni még az iro­
dalmi nyelvet, sőt újabban tulajdonképpen csak a szépirodalom nyelvét, mint­
hogy maga az irodalmi nyelv lényegében a köznyelv írott válfajának is tekinthe­
tő. A szépirodalmi nyelv szavai talán erősebb belső tagoltságot mutatnak, stilisz­
tikailag mégis gondosabb, csiszoltabb, kimunkáltabb összképet adnak. A szép­
irodalmi nyelv a nemzeti nyelvnek jórészt mesterséges és absztrahált kategóriá­
ja.
 A szókészlet változása, mozgása 191

A szókészlet változása, mozgása

A szókészlet a nyelv legváltozékonyabb összetevője. Ezért érzékenyen reagál
minden külső, nyelven kívüli hatásra, különösen a társadalom életében bekövet­
kező változásokra. Ez egyfelől a szó- és kifejezéskészlet elemein megy végbe
visszaszorulás-kipusztulás, illetve keletkezés-terjedés formájában, másfelől a
szóegyedeknek a nyelvváltozatok közötti mozgásában nyilvánul meg. Mindkét
jelenség többé-kevésbé állandó a nyelvtörténet során is, de mértéke, intenzitása
koronként eltérő, napjainkban azonban feltűnően erős.
A szókészleti változás, mozgás két szélső esete a szavak elmúlása és a szavak
keletkezése. A mindenkori élőnyelvi használathoz képest az elavuló, kipusztuló
szavakat archaizmusoknak, a keletkező újakat pedig neologizmusoknak nevez­
zük. Ezek száma a nagy gazdasági-társadalmi átalakulások időszakában, illetve
utána rendszerint megszaporodik. Az archaizálódásnak és a neologizálódásnak
természetesen fokozatai vannak (pl. egy szó vagy kifejezés társadalmi érvénye
szerint lehet visszaszoruló, visszaszorult és kihalt, illetőleg terjedő vagy elter­
jedt).
Mind az archaizmusoknak, mind a neologizmusoknak több típusuk van. Az
archaizmusok lehetnek mindenekelőtt A) valódiak és B) nem valódiak. Valódi
(vagy fogalmi) az archaizmus, ha valamely szó a vele jelölt fogalommal
(denotátummal) együtt múlik ki vagy szorul vissza: dézsma, kopja, virilista;
széncsata, tanácselnök, békés egymás mellett élés (vagy pl. a pitli és a zséter a
nyelvjárásokból). Nem valódi az archaizmus, ha egy lexikai egység a vele jelölt
fogalom vagy denotátum elhalása nélkül pusztul ki. A nem valódi archaizmuso­
kon belül három alfajta különül el: a) névbeli archaizmus, ha csak egy fogalom­
nak a nevében, megnevezésében megy végbe változás: rér 'sógor', kaszab 'mé­
száros' isa 'bizony'; b) jelentésbeli archaizmus, ha a szó más értelmi árnyalatot,
jelentésváltozást tükröz: marha 'kincs, vagyon'; illetőleg c) formai archaizmus,
ha valamely szót elavult, régies alakban használunk: győzedelmi, pediglen, pök.
Az archaizmusoknak fontos szerepük van történeti szakmunkákban és történelmi
tárgyú alkotásokban: hitelességet és hangulatot kölcsönöznek. Egy hiányzó tör­
téneti szótárban volna a helyük.
A neologizmusok típusai hasonlók: A) valódiak és B) nem valódiak. Valódi
(vagy fogalmi) a neologizmus, ha valamely szó a vele jelölt fogalommal
(denotátummal) együtt keletkezik vagy terjed el: autópályadíj, betűreklám, digi­
talizál, képújság, kutyakozmetika, műhold, űrrepülő, Viagra (impotencia elleni
gyógyszer). Nem valódi a neologizmus, ha egy lexikai egység a vele jelölt foga-
192 A magyar nyelv könyve

lom vagy denotátum keletkezése nélkül terjed el. A nem valódi neologizmuso-
kon belül szintén három alfajta különül el: a) névbeli neologizmus, ha csak egy
fogalomnak a nevében, megnevezésében megy végbe változás: csatolmány (csa­
tolt fájl), ipari tanuló (inas), hűtőszekrény (frizsider), számítógép (komputer),
magánosítás (privatizáció); b) jelentésbeli neologizmus, ha a szóval jelölt foga­
lom jelentésváltozást vagy más bárminemű értelmi árnyalatot tükröz: átvilágítás,
hajrá 'finis' bejön 'sikerül, sikerrel jár', érett 'középkorú', egér, kukac (a számí­
tógéppel kapcsolatos szavak); illetőleg c) formai neologizmus, ha valamely szót
más, újabb alakban használunk: diri, fagyi, kolesz, labor. A neologizmusok mu­
tatják, hogy a szókészlet megújítása folyamatosan zajló, egyszerre spontán és
szervezett folyamat is.
A magyar nyelvben az utóbbi jó fél évszázadban rengeteg archaizmus kelet­
kezett, illetőleg neologizmus született. Szinte illusztrálni lehetne velük napjaink
tipikus szóalkotási módjait. De ennél is fontosabb, hogy milyen jellemzően tük­
rözik a társadalom életében bekövetkezett változásokat. Igen jól jellemzik körül­
belül a 20. század jó harmadik negyedét az efféle szavak: békekongresszus, disz-
szidens, párttitkár, szocializmus, taggyűlés, tagkönyv; cséplőellenőr, takarmá­
nyos, téesz, vegyszerez; széncsata, tévé, közért, kofa (községfejlesztési alap) stb.
Mivel a szókészlet igen érzékenyen reagál mindennemű gazdasági, politikai vál­
tozásra, a rendszerváltással különösen sok politikai, közgazdasági, jogi szakszó
és kifejezés terjedt el. Nemcsak régi szavak tűntek fel esetleg többé-kevésbé
módosult jelentésben (pl. átvilágítás, csúsztatás, frakció, földtörvény, hitel, inf­
láció, jegyző, középosztály, piacgazdaság ), hanem szükségszerűen jelentkeztek
teljesen újak is (pl. áfa, devizaszámla, euró, EU-tagság, imázs, menedzsment,
miépes, monetáris, szja, tender, zsebszerződés). A változások sodrában felbuk­
kantak olyan új szavak is, amelyek csak ideig-óráig maradtak a nyelvben, s talán
el sem jutnak a szótározás, az írásos értelmezés fázisáig: Nyírfa-dosszié, Posta­
bank-botrány, hordóügy, taxisblokád. Több szó van azonban olyan, amely né­
hány évtized alatt megjárta mind az archaizálódás, mind a neologizálódás útját
(pl. a kamatadó, koalíció, körjegyző, polgár, részvénytársaság, többpártrend­
szer), illetve a fordított utat (mint pl. az Almuska vagy a Bambi üdítőitalok már­
kaneveiként).
A szavak sorsa azonban nemcsak az archaizálódás vagy a neologizálódás le­
het, hanem a nyelvváltozatok közötti erősebb-gyengébb mozgás is. A szókészleti
egységek egy jó része ugyanis nem őrzi meg „eredetibb" nyelvrétegbeli helyét,
hanem átmegy, átmehet más nyelvváltozatba. Ez a mozgás természetesen a
nyelvhasználat következménye, tulajdonképpen valamiféle kontaktusjelenség, de
 A szókészlet változása, mozgása 193

többnyire társadalmi okokra vezethető vissza. A régi magyar nyelvből is ki lehet

mutatni, de a ma nyelvhasználata szempontjából különös fontosságú. Azt a fo­
lyamatot, amikor a szavak mozgásban vannak, és áramlanak a nyelv szókészlet­
ének egyik rétegéből a másikába, belső nyelvkeveredésnek nevezzük. Nyelvünk
beszélt tartománya ma igencsak erős mozgásban van.
A nyelvváltozatok közötti szókészletbeli mozgásnak napjainkban két nagy
színtere van: a) a köznyelv felé irányuló mozgások és b) a köznyelv felől kiindu­
ló mozgások. Az első típusba tartoznak a köznyelvet a szaknyelvek, a szleng és a
regionális nyelvváltozatok felőli befolyásoló hatások, a másodikba a köznyelv­
nek a nyelvjárásokra, a szlengre és a szépirodalom nyelvére gyakorolt hatásai. A
felsoroltak közül mindkét típusban egynek-egynek kiemelt a jelentősége.
A legszembetűnőbb szókészletbeli mozgás ma a szak-, csoport- és rétegnyel­
vek és a köznyelv között figyelhető meg. A szak- és a csoportnyelvek ugyanis
mára olyan fontos nyelvváltozatokká nőtték ki magukat, hogy a köznyelvnek ál­
landó és legfontosabb befolyásoló tényezőivé váltak. Ez azt jelenti, hogy szak­
szók, kifejezések és zsargonszók is tucatjával kerülnek át a társadalmi nyelvvál­
tozatokból a köznyelvbe, s egyre közismertebbekké, gyakoribb használatúakká
lesznek: abortusz, áttét, daganat, infarktus, injekció, inkubátor, kóma, prosztata
(az orvosi nyelvből), árfolyam, deviza, értékpapír, privatizáció, vegyesvállalat (a
közgazdaság nyelvéből), gázt ad, kuplung, sebességet vált (a műszaki nyelvből).
Terjesztésükben a publicisztika játszik nagy szerepet. A szaknyelvek persze ré­
gen is hatottak a köznyelvre, de sokkal kisebb mértékben. A régi nyelvi elkalló­
dik a posztógyártók, a szélhámos a földművelők, a kóborol pedig a katonai élet
nyelvéből került — jelentésváltozással — a köz- és irodalmi nyelvbe. A szak­
szóknak az irodalmi nyelv felé áramlása egyébként a 20. században erősödött fel
nagyon.
A nyelvváltozatok közötti szókészletbeli mozgásnak a másik igen fontos
színtere a köznyelv és a nyelvjárások között van. Ez a mozgás régóta megfigyel­
hető, de iránya és aránya sokat változott az idők során. A köznyelv hatása a
nyelvjárásokra mára nagyon megerősödött. A köznyelvi szó először több esetben
rokon értelmű párjává válik a tájszónak, majd pedig a szópár nyelvjárási tagja
feledésbe merül: früstök — reggeli, firhang — függöny, szelence — orgona stb.
A tájszók pusztulását egyébként elég jól nyomon lehet követni az egymást váltó
nemzedékek nyelvhasználatában. Mindenesetre ma a szemünk láttára, fülünk
hallatára pusztul ki sok-sok tájszavunk: eves 'gennyes', gobáncul 'sárban vagy
hóban nehezen megy', hébér 'borlopó', hí 'padlás', kurkál 'piszkál' (Nyugat-
Dunántúlról). Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a területi nyelvváltozatok
194 A magyar nyelv könyve

korábban köz- és irodalmi nyelvünknek századokon át kiapadhatatlan gazdagító

forrását jelentették. Főként a nyelvújítás korában került köz- és irodalmi nyel­
vünkbe sok addigi tájszó: ábrándozik, ácsorog, cimbora, hempereg, kajla, kec­
mereg, lagymatag, páholy, rengeteg. De a szépirodalom nyelve még ma is fordul
a nyelvjárásokhoz új színekért és fordulatokért. Álljon itt példaként Sütő András
néhány tájszava: bakalódás 'veszekedés', bugyuta 'ostoba, együgyű', ciliingéi
'kószálva megy, ballag', kóré 'kukoricaszár', pánkó 'fánk', suhány 'suháng' stb.
Nem ennyire erős, de figyelmet érdemlő még a szavak mozgása körében ré­
szint a köznyelv és a szleng közötti többé-kevésbé kölcsönös szó- és kifejezés­
mozgás, részint pedig az irodalmi nyelvet a köznyelv és a társadalmi nyelvválto­
zatok felől gazdagító szó- vagy kifejezésvándorlás. Tudjuk, hogy manapság a
szleng minden árnyalata hatással van a köznyelvre, különösen annak beszélt vál­
tozatára, főként az igénytelenebb társalgás nyelvére (pl. cucc, csencsel, frász, ka­
ja, lóg, snassz stb.). Ismeretes, hogy a szakmák, csoportok nyelvéből szintén jó
néhány szó vált közkeletűvé, sőt irodalmi nyelvivé is. Megváltozott viszont a
köznyelv és a szépirodalom nyelve közti hatás: miközben alig mutatható ki a
szépirodalom nyelvének a beszélt köznyelvre gyakorolt hatása, nagyon is szem­
beszökő lett mára a fordított irányú hatás. Egészen szép múltja van ellenben már
az argó- és az ifjúsági nyelvi szavak szépirodalmi felhasználásának. Az 1970-es-
80-as években Kolozsvári Grandpierre Emil, Moldova György, Bertha Bulcsu,
Csörsz István írásaiban, újabban pedig Parti Nagy Lajosnál, Garaczi Lászlónál
és másoknál is rendre találkozunk velük. Hasonló a helyzet a szleng szavaival is.
A szavak mozgása természetesen nem egyforma az alap- és a kiegészítő szó­
készletben. Az alapszókészletbe tartozó lexémák mozgása, nyelvváltozatok kö­
zötti vándorlása sokkal ritkább, mint a kiegészítő szókészletbe sorolható szava­
ké. S persze az is változás, amiről pedig kevés szó esett, ha egy-egy szó új jelen­
tés(eke)t vesz fel. Nyelvünket termékeny ősi szóállománya, belső szóteremtésre,
szóalkotásra hajlamos volta, az idegen elemekhez való megfontolt viszonya, a
jelentésváltozásokat jól tűrő képessége minden valószínűség szerint alkalmassá
teszi arra, hogy vele az ezredforduló után is magyarul és magyarán lehessen be­
szélni, írni.
 Irodalom 195

IRODALOM
BALÁZS GÉZA, A magyar nyelvművelés állapota: Nyr. 123: 9-27. * BALÁZS JÁNOS, Szintagmatizá-
lódás és lexikalizálódás: ORSZÁGH LÁSZLÓ szerk., Szótártani tanulmányok. Bp., 1966. 79-98. *
BENKŐ LÁSZLÓ, AZ írói szótár. Bp., 1979. * BENKŐ LORÁND, A társadalom anyagi és szellemi mű­
veltsége a szókincs történeti vizsgálatának tükrében: ÁNyT. VIII. 11-27. * BÍRÓ ÁGNES szerk.,
Szaknyelvi divatok. Gondolat, Bp., 1989. * BODROGLIGETI ANDRÁS, A szókészlet: TELEGDI ZSIG­
MOND szerk., Hagyományos nyelvtan — modern nyelvészet. Bp., 1972. 63-83. * BOKOR JÓ­
ZSEF, Regionális lexikológiai vizsgálatok a nyugati magyar nyelvterületen. MNyTK. 203. sz. Bp.,
1995. * P. CSIGE KATALIN, A frazeologizmusok mint kordokumentumok: HOFFMANN ISTVÁN - JU­
HÁSZ DEZSŐ - PÉNTEK JÁNOS szerk., Hungarológia és dimenzionális nyelvszemlélet. Debrecen-
Jyváskylá, 2002. 173-8. * DEZSŐ LÁSZLÓ, A szemantika és a lexikológia néhány kérdése: ÁNyT.
IV. 31-67. * FÁBIÁN PÁL, A nyelvművelés feladatai: GLATZ FERENC szerk., A magyar nyelv az in­
formatika korában. MTA, Bp., 1999. 73-78. * GLATZ FERENC szerk., A magyar nyelv az informa­
tika korában. MTA, Bp., 1999. * GRÉTSY LÁSZLÓ, A szaknyelvek és a csoportnyelvek jelentősége
napjainkban: Kiss JENŐ-SZŰTS LÁSZLÓ szerk., A magyar nyelv rétegződése. Bp., 1988. 85-107. *
GRÉTSY LÁSZLÓ szerk., Mai magyar nyelvünk. Bp., 1976. * HAJDÚ MIHÁLY, A csoportnyelvekről:
Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 1. sz. Bp., 1980. * HANGAY ZOLTÁN, Jelentésvizsgálatok és
szótárak: Nyelvi elemzések kézikönyve. Szerk., ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA - HANGAY ZOLTÁN. Sze­
ged, 1995. * HEGEDŰS ATTILA, Szavak és dolgok: KUGLER NÓRA - LENGYEL KLÁRA szerk., Ember
és nyelv. ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, Bp., 1999. 155-9. * JUHÁSZ JÓZSEF, A frazeo­
lógiai egységek néhány kérdése: NytudÉrt. 58. sz. Bp., 1963. 150-153. * JUHÁSZ JÓZSEF, A frazeo­
lógia mint nyelvészeti diszciplína: RÁCZ ENDRE - SZATHMÁRI ISTVÁN szerk., Tanulmányok a mai
magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből. Bp., 1980. 79-97. * JUHÁSZ JÓZSEF, Vázlatok
a szó portréjához: RÁcz ENDRE - SZATHMÁRI ISTVÁN szerk., Tanulmányok a mai magyar nyelv
szókészlettana és jelentéstana köréből. Bp., 1980. 99-120. * KÁROLY SÁNDOR, Általános és ma­
gyar jelentéstan. Bp., 1970. * Kiss GÁBOR - ZAICZ GÁBOR szerk., Szavak — nevek — szótárak.
Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. MTA Nyelvtudományi Intézete. Bp., 1997. * Kiss JENŐ,
Társadalom és nyelvhasználat. Bp., 1995. * Kiss JENŐ szerk., Magyar dialektológia. Osiris Kiadó,
Bp., 2001. * Kis TAMÁS szerk., A szlengkutatás útjai és lehetőségei. Debrecen, 1997. *
KOVALOVSZKY MIKLÓS, Nyelvfejlődés — nyelvhelyesség. Bp., 1977. * LŐRINCZE LAJOS, A ma­
gyar szókészlet kérdései: DEME LÁSZLÓ - KÖVES BÉLA szerk., Magyar nyelvhelyesség. Bp., 1967.
60-78. * MINYA KÁROLY, Mai magyar nyelvújítás. Szókészletünk módosulása a neologizmusok
tükrében. Tinta Könyvkiadó, Bp., 2003. * R. MOLNÁR EMMA, A szólások grammatikai tulajdonsá­
gai: Nyr. 105: 339-347. * R. MOLNÁR EMMA, A szólások és közmondások szövegbe szerkesztése:
Nyr. 106: 352-356. * O. NAGY GÁBOR, A lexikográfia viszonya a lexikológiához: MNy. LV. 257-
262. * PAPP FERENC, A magyar szókincs gépi feldolgozásának egyes eredményei és további prob­
lémái: NytudÉrt. 58. sz. Bp., 1963. 518-522. * PUSZTAI FERENC, Lexikográfiai kérdések és vála­
szok az átdolgozott Magyar értelmező kéziszótárban: Nyr. 127: 362-70. * PUSZTAI FERENC, Ma­
gyarul és magyarán: GLATZ FERENC szerk., A magyar nyelv az informatika korában. MTA, Bp.,
196 A magyar nyelv könyve

1999. 91-8. * SEBESTYÉN ÁRPÁD, A belső nyelvtípusok néhány kérdéséről: Kiss JENŐ - SZŰTS
LÁSZLÓ szerk., A magyar nyelv rétegződése. Bp., 1988. 108-119. * SZATHMÁRI ISTVÁN, Gondola­
tok a magyar frazeológiai kutatásokról: MNy. LXII. 504-511. * SZATHMÁRI ISTVÁN, FORGÁCS
TAMÁS: Magyar szólások és közmondások szótára. MNy. C. 103-5. * SZÉPE GYÖRGY, A szótár a
generatív nyelvleírásban: ÁNyT. IV. 167-188. * VÉRTES EDIT, Szótározott szavaink száma és a
szókészlet nagysága: Nyr. 79: 329-338. * ZIMÁNYI ÁRPÁD, Az idegenszerűségek hatása nyelvi
rendszerünkre: MNyTK. 216. sz. 73-80.
 A szófaj fogalma és jellemzése 197

Szófajtan
A szófaj fogalma és jellemzése
Tudjuk, hogy minden szótári szó képvisel valamilyen szófajt, esetenként többet
is: a fut ige, a futni, futva igenév, a futás főnév, a futó pedig főnév vagy igenév.
Ez tulajdonképpen a lexikai szófajiság, amely a lexéma szótári jelentésé­
hez/jelentéseihez kapcsolódik. Azt is tapasztalhatjuk azonban, hogy valamely
szófaji érték gyakran cserél helyet egy másikkal (különösen a főnév a mellék­
névvel): a beteg ember — a képzelt beteg, királyi gyermek — gyermek király.
Az sem ritkaság ugyanakkor, hogy egyik-másik szótári szó szövegkörnyezete
nélkül el sem árulja szófaját: lép, szabad, vagyon stb. Ilyen esetekben valójában
csak a mondatbeli szóelőfordulásnak mutatkozik meg a szófaja. Ezt aktuális
szófajiságnak nevezzük. Így az este szavunk például vagy határozószó (Este le­
velet írok), vagy főnév (Szép a Balaton-parti este). A lexikai és az aktuális szó­
fajiság persze általában megegyezik, de eltérő is lehet. A szófaji rendszerezés
alapvetően a lexikai szófajiságon nyugszik, a szófajtani elemzés azonban döntő­
en az aktuális szófajiság alapján megy végbe. A szófaj megállapítása persze nem
lehet okoskodás, találgatás tárgya. Ezért a tudománynak olyan szófajfogalomra
van szüksége, amely nyelvi kritériumokra épül.
Tudjuk, hogy minden lexémának van szótári jelentése. Ez a j e l e n t é s -
t a r t a l o m vagy más szóval a lexikai jelentés (a jelentés bonyolult problema­
tikáját lásd a Jelentéstanban). Tény azonban, hogy a nyelv minden egysége, így a
szótári szó is a beszédben mutatja meg igazi természetét. Amikor a mondatba
kerül, tartalma mellett megmutatkozik formája is, azaz alaki viselkedése és a tőle
elválaszthatatlan mondatbeli szerepe. Az tehát, hogy az ,Egy ügyes fiú a kapu
előtt rúgja a labdát" mondat egy-két szóalakjában jelent meg toldalék (rúg + ja,
labdá + t), a többségében nem (ügyes, kapu stb.), némely szóelőfordulása mon­
datrész lett (fiú — alany, rúgja — állítmány, labdát — tárgy), némelyik — leg­
alábbis önmagában — nem (egy, a, kapu, előtt), lényegében a mondatot alkotó
szótári szóknak az ún. grammatikai jelentését adja. E grammatikai jelentés pedig
nem más, mint a jelentésnek a formája, egyszóval: a j e l e n t é s f o r m a .
Azt, hogy a jelentés tartalma és formája szorosan összefügg egymással, de
nem ugyanaz, viszonylag könnyen be lehet látni.
Az ügyes fiú a kapu előtt rúgja a labdát.
A szorgalmas leány a ház mögött nyírja a füvet.
198 A magyar nyelv könyve

A fáradhatatlan gőz a völgy fölött hajtja a mozdonyt.

Összehasonlítva mondatainkat, két dolgot vehetünk észre. Azt, hogy ami
megváltozott bennük, az a behelyettesített szavak jelentéstartalma. S azt, hogy
ami nem változott meg, az a behelyettesített szavak jelentésformája. Az ered­
mény ezúttal önmagáért beszél: az azonos jelentésformájú, de más-más jelentés­
tartalmú szótári szók (pl. fiú, leány, gőz; előtt, mögött, fölött; rúg, nyír, hajt stb.),
amelyek hasonló körülmények között helyettesíthetők egymással, egyazon szó­
kategóriába tartoznak. — De nézzük csak tovább!
Az ég kék. —• Az ég kékje gyönyörű.
A fű zöld. —> A zöld nyugtatja a szemet.
Összehasonlítva eredeti és átalakított mondatainkat, ismét két dolog tűnhet
szembe. Az, hogy a kiemelt szavakban megváltozott a jelentésforma (az állít­
mányból alany lett — egyszer a főnévi jellegű toldalék segítségével, másszor
ugyan toldalék nélkül, de a főnév elé lépő határozott névelő révén). S az, hogy
megváltozott végső soron a jelentés tartalma is (a kék és a zöld eredetibb 'ilyen
színű' jelentése az 'ilyen szín' jelentésnek adta át a helyét). A tanulság itt is
nyilvánvaló: az eltérő jelentésformájú, s következésképp jelentéstartalmukban is
más szótári szók különböző szókategóriákba tartoznak.
A szótári szók tehát jelentésformájuk alapján részint azonos, részint különbö­
ző szócsoportokba sorolhatók. E szócsoportok, szóosztályok tulajdonképpen a
szófajok, amelyeknek alapja, legfőbb kritériuma az egyforma vagy eltérő tolda­
lékfelvevő képesség, illetőleg a mondatban elfoglalt azonos vagy különböző
helyzet. Természetes, hogy ily módon azok a szótári szók (és csak azok) kerül­
nek egyazon szófajba, amelyeknek megegyezik a jelentésformája, vagyis azonos
lehet toldalékolása és egybeeshet mondatbeli pozíciója. A szófaj ezért tipikusan
a nyelvtan kategóriája. Olyan kategória, amelyet a szótári szó jelentésfor­
mája, azaz szóelőfordulásainak szokásos vagy lehetséges alakja és szokásos
vagy lehetséges mondatbeli szerepe határoz meg.
Az elmondottak igazolják, hogy a szófaj elsődlegesen grammatikai kategó­
ria. Ez azt jelenti, hogy döntően a nyelvtani eszközök és szerepek a meghatáro­
zói, kijelölői mind az egyes szótári szók értékének, mind az egyes szófajok, szó­
fajcsoportok közös és elkülönülő vonásainak. Mindez persze korántsem a vélet­
len műve. Mögötte a nyelv történeti fejlődése, illetőleg mai használatának a sza­
bályrendszere áll. A ,Bujkál bennem a félsz" mondatban a kiemelt szó azért lett
lexikálisan főnév, mert alanyi szerepe azzá formálta, ahogy az alanyból történe-
 A szófaj fogalma és jellemzése 199

tileg is mindig főnév vált ki. A „Szabadna helyet foglalnom?" mondatban pedig
azért lett a kiemelt szóelőfordulás ige, mert módjel járult hozzá, s mód- vagy
időjelek a régiségben is csak az igékhez járulhattak. Ennyiben is kétségtelen te­
hát a szófaj grammatikai jellege.
Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a szófaj másodlagosan a lexika kategóriája
is. Ez azt jelenti, hogy a szótári jelentések típusai is beleszólnak többé-kevésbé
mind az egyes szófajok, szófajcsoportok megkülönböztetésébe, mind pedig az
egyes szótári szók szófaji jellegének meghatározásába. S persze ez sem csak a
puszta véletlen műve. Mert igaz ugyan, hogy a különböző szófajok mint eltérő
jelentésformák a nyelvfejlődés során a mondatbeli helyzetek hatása alatt jöttek
létre. De az is tény egyúttal, hogy létrejöttükkel az azonos jelentésformájú szó­
csoportokban — nyelv és gondolkodás szoros összefüggése miatt — kikristályo­
sodtak a jelentéstartalmaknak bizonyos általános és közös mozzanatai, a jelen­
téstípusok. E jelentéstípusok szófaj-elkülönítő erejét még akkor is jól érezzük, ha
egyébként hasonló jelentéstartalmak fejeződnek ki egymásból eredő, de más-
más fajú szó formájában; pl. bizonyos „sajátságszavak" (jó — jóság, kemény —
keménység), „állapotszavak" (zöld — zöldell, él — élet), „cselekvésszavak" (lép
— lépés — lépni) stb. esetében. Ilyenkor persze a származékszó szófaji jellegé­
ben is érződik többé-kevésbé a képző nélküli alapszó szófaji természete. S min­
dez épp együtt bizonyítja, hogy a szófaj a jelentéstípustól sem teljesen független.
Mindent egybevetve tehát a szófaj mindig egyfajta minőség, amelyet négyfé­
le tulajdonság határoz meg együttesen és kölcsönösen: a toldalékfelvevő képes­
ség, a mondatbeli felhasználhatóság, a bővíthetőség és a szótári jelentés tí­
pusa. Az egyes szófajokban így lényegében e tulajdonságok hasonlóságai és kü­
lönbségei tükröződnek.
A toldalékfelvevő képesség azt jelenti, hogy egyes szófajoknak jellegzetes,
saját toldalékolásuk, sőt tipikus jelezés- és ragozásrendszerük van, másoknak el­
lenben nincs ilyen, sőt semmiféle toldalékolásuk nincs, néhányukhoz pedig leg­
följebb esetenként és csak korlátozottan járulhatnak toldalékok. Amíg például az
igének és a főnévnek rendkívül gazdag a jelezés- és ragozásrendszere, addig tör­
ténetesen a határozói igenévhez, a névelőhöz, a kötőszóhoz, a módosító- és az
indulatszóhoz egyáltalán nem kapcsolódhatnak jelek, ragok. A melléknév és a
számnév toldalékolása — a főnévéhez képest — jóval szegényebb, noha a mel­
léknevek többsége és egyik-másik számnév fokozható is. A határozószó sem túl
gyakran kapcsol magához toldalékot. Érdekes, hogy amíg a melléknévi igenevek
toldalékolása sokban megegyezik a melléknevekével, addig a főnévi igeneveké
nem követi a főnévragozást.
200 A magyar nyelv könyve

A mondatbeli felhasználhatóságon azt értjük, hogy melyik szófaj milyen

funkciót tölt be a mondatban, akár szervesen, szerkesztve, akár szervetlenül,
mindennemű szerkesztés nélkül. A nyelv történeti fejlődése és mai használata
ugyanis azt mutatja, hogy a legtöbb szófajnak megvan a rá elsődlegesen (vagy
kizárólagosan) jellemző egy (vagy ritkábban több) mondatbeli pozíciója, szerep­
lehetősége. Az ige például mindig állítmány, a határozószó csakis határozó. A
főnév elsődlegesen, vagyis viszonyító eszköz nélkül alany. A melléknév és a
számnév többnyire jelző, bár állítmányként is gyakori. Ugyanakkor a viszony­
szóknak egyike sem lehet önmagában mondatrész, sőt mondatrész része sem
mindegyikük. Az indulatszók viszont kivétel nélkül mondatok vagy tagmondat­
ok. Stb.
A bővíthetőség szempontja azt jelenti, hogy néhány szófajnak megvan a ma­
ga tipikus bővítménye, azaz a mondatban mindig ugyanazt, illetve ugyanazon
egy-két bővítményt veheti maga mellé. A szófajok többsége azonban alig vagy
egyáltalán nem bővíthető. Az ige tipikus bővítménye a tárgy és a határozó (fát
vág, az udvaron vágja). A főnév rendszerint jelzővel bővül (okos fiú, szép kis­
lány), a melléknév viszont határozóval (nagyon okos, igen szép). A bővíthető­
ségbe döntően a szófaji természet szól bele. Az igenevek például lényegében
mind úgy bővíthetők, mint az igék (lassan futni, lassan futó, lassan futva). A
névmások bővíthetősége ugyanakkor korlátozottabb, mint a helyettesített szófaj­
oké, a határozószóké pedig még inkább (teljesen lent, egészen távol).
A jelentéstípusnak a szófaji minősítésekben játszott szerepén azt értjük,
hogy a főbb szófajokban, az igében, főnévben, melléknévben, számnévben, hatá­
rozószóban, viszonyszókban a valóság legáltalánosabb tudattartalmai tükröződ­
nek. Cselekvésfogalmak (épül, csenget, nyaral), létfogalmak (ház, ajtó, telefon),
tulajdonságfogalmak (nagy, zöld, hangos), mennyiségfogalmak (három, sok),
körülményfogalmak (lent, tegnap, hanyatt), viszonyfogalmak (alatt, hogy, vol­
na) stb. A jelentéstartalmak típusainak azonban nemcsak az ún. nagy szófaji ka­
tegóriák (igék — névszók — határozószók — viszonyszók stb.) között van dif­
ferenciáló képességük, hanem az egyes szófaj-kategóriákon belül is. A főnév al­
fajai, az ige különféle árnyalatai, a névmások főnévi vagy főnévi-melléknévi-
számnévi jellege jórészt szintén a jelentéstípusok függvénye.
Ha a szófaj többfajta tulajdonság meghatározta minőség, akkor mindenféle
szófaji elemzés, a szavak szófaji minősítése csakis az említett tulajdonságok
együttes figyelembevételével történhetne meg. Úgy tűnik azonban, hogy sok
esetben a lehetséges szempontok egyike vagy némelyike, határozottabban szól
bele a döntésbe. Nézzük meg ezt néhány példán!
 A szófaj fogalma és jellemzése 201

A délelőtt lassan telik el.

Délelőtt tanítunk.
Mély hangod van.
Itt az alanyi, a határozói és a jelzői szerep szinte önmagában elegendőnek bi­
zonyult a főnévnek, a határozószónak és a melléknévnek az egymástól való el­
különítésére.
Leesett a mélybe.
Zöldet is kértem a szegfű mellé.
Mélyen alszik.
Nagyot kiáltott.
Itt az első két esetben már főnév, a másik két esetben viszont még melléknév
a kiemelt szó. Főnévvé részint a helyhatározó és a tárgy ragjától is megerősített
mondatbeli pozíció, részint a már szótározható új jelentés tette a mély 'mélység'
és a zöld 'zöld növényi hajtás' szót. Főnévvé válásukat egyébként jelzővel való
bővíthetőségük is igazolja (pl. tátongó mélybe, friss zöldet). — A mélyen szóalak
melléknévi jellegéhez sem férhet kétség (bár vannak ettől eltérő vélemények is),
hisz az -an/-en tipikusan a melléknév ragja. De a nagyot is melléknév maradt,
holott tárgyrag járult hozzá. Két okból mégsem főnév. Egyrészt lehetséges bő­
vítménye (igen, nagyon) fokhatározó lenne, a fok- és mértékhatározó pedig tipi­
kusan a melléknév bővítménye. Másrészt a nagyot csak formájára nézve tárgy,
funkciója szerint ún. módhatározói értékű tárgy (= hangosan kiáltott). A mód- és
állapotféle határozók viszont többnyire valóban melléknévvel fejeződnek ki. Itt
tehát elsődlegesen a toldalékolás és a jelentés, másodlagosan a mondatbeli sze­
rep és a bővíthetőség szólt bele a szófaj meghatározásába.
Mondtam már egy csomószor.
Kint ülnek egy csomóan.
A csomó szó önmagában főnév vagy számnév egyaránt lehetne. De a mostani
példákban csakis számnév, minthogy a -szor/-szer/-ször és az -an/-en rag tipikus
számnévi toldalék (vö. ötször, sokszor, öten, sokan stb.). Ezúttal tehát a toldalé­
kolás szinte egyedül mutatja a csomó lexémát számnévnek (persze számhatáro­
zói és számállapot-határozói jellegétől sem függetlenül).
Itt most együtt kapjuk a hogyot és a miértet.
A jaj nem segít.
202 A magyar nyelv könyve

A két utolsó példa csak mintegy megerősítője a korábbiaknak. Annak, hogy

az alanyi és az irány- vagy eredménytárgyi szerep alkalmilag vagy véglegesen
biztosan főnévvé tesz minden más szófajú szót.

A szófajtani rendszerezés és a szófajok rendszere

Minden nyelv szókészlete szófajokra tagolódik, de az egyes nyelvek szófaji
rendszere korántsem azonos. Bár az alapszófajok valamennyi nyelvben megvan­
nak, az ún. másodlagos szófajok között, mint amilyenek például a névelők, név­
utók stb., már több-kevesebb mennyiségi és minőségi különbség mutatkozhat
nyelvenként (a magyar névutók pl. a szláv és a germán nyelvekből hiányoznak,
az ottani elöljárószóknak viszont a magyarban nincsenek rendszeres megfelelői).
Noha a szótári szók mindegyike beletartozik valamely szófaji csoportba, bi­
zonyos szavak szófaji jellege és szófajtani helye nem örök és megváltoztathatat­
lan. A szótári szók többsége ugyan tartósan megőrizheti eredetibb vagy egyetlen
szófaját (a főnévi igenév pl. soha nem vesz részt semmiféle szófajváltásban),
némely szótári szó azonban vagy eredendően is több, vagy alkalmanként más-
más szófajcsoport tagjaként tűnik fel. Erre az adja meg a lehetőséget, hogy az
egyes szófajok nemcsak különböznek egymástól, hanem részben hasonlítanak is
egymásra. A szófajok rendszerét tulajdonképpen a jelentésformájukban (s kö­
vetkezésképp a jelentéstípusokban) hasonló, illetve különböző szócsoportok ad­
ják.
A szófajok rendszerezése a nyelvtannak régi gondja, sőt a szófajoknak min­
den tekintetben kielégítő osztályozása máig sincs. Ennek a legfőbb oka, hogy a
szófaji felosztásokban mindig a már említett több szempont vegyült, s a három
(vagy négy) szempont teljesen egybehangzó vallomását nem mindig lehetett
megteremteni. Ahogy korábbi példáink is jelezték, a tapasztalat az, hogy eseten­
ként valamely lehetséges szempont a többinél nagyobb súllyal szól bele a dön­
tésbe. Ezért többen is megkísérelték már úgy az osztályozást, hogy egy szem­
pontra építették föl szófaji rendszerüket: vagy a toldalékfelvevő képességre,
vagy a mondatbeli szereplehetőségekre. Ám felállítható valamiféle szófaji rend­
szer csak a jelentés alapján is.
A) Az alaki viselkedés szempontjából két nagy szóosztály különíthető el.
I. Toldalékolható szók. — Van jel- vagy ragfelvevő képességük. Ilyen a
szótári szók nagy többsége. Az igének és a főnévnek különösen gazdag ragozás­
rendszere alakult ki, bár igen nagy különbségekkel. Néhány toldalék a mellék­
névhez és a számnévhez is járulhat. Az egyes szófajoknak megvannak a jellem-
 A szófajtani rendszerezés és a szófajok rendszere 203

ző toldalékaik. A névmások és a segédigék sem toldalékolhatatlanok. A igene­

vek toldalékolása szegényesebb (sőt a határozói igenévhez nem is társul tolda­
lék), a határozószók pedig rendszerszerűen nem toldalékolhatók. Ráadásul a tol­
dalékolható szó is kétféleképpen viselkedhet: lehet toldalékos és toldaléktalan is.
II. Toldalékolhatatlan szók. — Nincs jel- vagy ragfelvevő képességük.
Ilyen a fel nem sorolt többi szófaj.
Az alaki viselkedés szempontja sajnos nem hoz létre kellően differenciált és
megnyugtató szófaji rendszert. Megerősíti ugyan a valóságos kötőszó és a kötő­
szói funkciójú névmás különállását, kettévágja viszont az igenevek kategóriáját,
holott mindhárom igenév lehet ragtalanul is legalább egy mondatrész, sőt — ami
még fontosabb — egyformán bővíthetők.
B) A lehetséges mondatbeli szerepek alapján három nagy szóosztály különít­
hető el.
I. Mondat értékű szók, amelyek sosem mondatrészek, de a közlésben önálló
mondatokként vagy tagmondatokként fordulnak elő. Ilyenek az ún. mondatszók,
lényegében mindhárom fajtájuk: Jaj!; Nosza!; Ejnye!; Igen.; Persze.; Nem.;
He?; Nos?; Puff! stb.
II. Mondatrész értékű szók, amelyek vagy már önmagukban mondatrészek
minden alaki kitevő nélkül (pl. állva, szép), vagy legalábbis mondatrészek alap­
jául, magvául szolgálnak úgy, hogy hol ragot vagy jelet és ragot vesznek fel (pl.
asztalnál, égtek), hol ún. segédszót kapcsolnak magukhoz (pl. asztal mellett,
szép volt). E szóosztály tagjai lényegében a fő szófajok (ige, főnév, melléknév,
számnév és határozószó), illetve ide sorolandók még az igenév és a névmások
(persze nem jelentésüknél, hanem viselkedésüknél fogva). A legtöbb szótári szó
kétségtelenül a mondatrész értékű szók osztályába tartozik.
III. Nem mondatrész értékű szók, amelyek önmagukban szintén sohasem
mondatrészek, de a mondatrészek, a szószerkezetek, illetve a mondatok felépíté­
sében — szervesen vagy szervetlenebbül — részt vesznek. Ide tartoznak a név­
elők, névutók, kötőszók, igekötők, segédigék (az, alatt, hogy, be, volna) és a
szervetlen mondatrészleteket jelentő módosítószók (A könyvet végre meghozták.
Az eső nem esik.). A nem mondatrész értékű szók közül több önálló mondat is
lehet; Megírtad a leckét? —Nem. —Egyest kapsz! — Talán.
Ami a mondatbeli szerepek szerinti szófajfelosztást illeti, elvileg világos,
védhető rendszer. De néhány gyakorlati problémát nem old meg: nem differen­
ciál eléggé, mindhárom kategóriában egybemos több, egymástól jócskán külön­
böző szócsoportot.
204 A magyar nyelv könyve

C) Ha a jelentés alapján néznénk a szófajok rendszerét, ismét három szóosz­

tályt kapnánk.
I. A fogalomjelölő szók vagy létfogalmat (szubsztancia) jelölnek, vagy an­
nak jellemző sajátságát (akcidencia). Ilyen elsősorban a négy alapvető szófaj, de
tágabb értelemben a főnévi és a melléknévi igenév is. A névmások nem fogalmat
jelölnek, hanem fogalmakra utalnak, illetve azokat helyettesítik.
II. A viszonyított fogalmat jelölő szók közbülső helyet foglalnak el a csak
fogalmat és a csak viszonyt kifejező szófajok között, mivel a fogalmat és viszo­
nyát együttesen, mintegy körülményként jelölik meg. Ilyenek a határozószók és
a határozói igenevek. Főleg a határozószókban a tartalmi és a viszonyjelentés
együttesen található meg, azaz a lexikai és a szintaktikai mozzanatok kombiná­
lódnak.
III. A viszonyjelölő szók csupán valóság- és nyelvtani viszonyokat jelölnek,
fogalmi tartalmakat nem. Ilyenek a névelők, névutók, kötőszók, indulatszók,
módosítószók és a segédigék. A mondatszók igazán viszonyjelölőknek sem te­
kinthetők.
Ha csak a jelentés közös és általános mozzanatait néznénk, az igeneveket
aligha vehetnénk egy csoportba, hiszen a főnévi igenév elsősorban cselekvést je­
lent, a melléknévi elsősorban tulajdonságot, a határozói pedig mód- vagy álla­
potféle körülményt. Egyforma viselkedést mutatnának ugyanakkor a valódi kö­
tőszók és a kötőszói szerepű névmási határozószók a kötőszói névmásokkal,
amelyek egyformán utalnak mondatrészek, mondatok viszonyára.
E futó áttekintés is jelzi, hogy megnyugtató szófaji rendszert önmagában
egyik osztályozási kísérlet sem hozhat. A többféle osztályozási szempont figye­
lembevétele azonban kínálja azt a lehetőséget, hogy egy-egy szótári szónak az
alaki és a tőle elválaszthatatlan mondatbeli viselkedését is feltárjuk a szófajtani
elemzés, illetőleg rendszerezés során. Amíg a jelentés szerinti osztályozás erősen
intuitív jellegű lehet, addig a másik két megközelítés objektívebb. A jelentés
alapján szinte nincs is különbség a fut, futás, futni szavak között, minthogy e
szavak mindegyike cselekvést fejez ki. A toldalékolhatóság és a mondatbeli sze­
replehetőség szempontjai segítségével azonban könnyen rá lehet mutatni szófaji
különbségeikre. A fut csak állítmány lehet, mert az igének az állítmányi szerep
az egyetlen lehetősége. A futás, toldalékától függően, bármely mondatrész lehet,
mert a főnév szerepét ragozása jelöli ki. A futni pedig azért nem lehet minőség­
jelző, mert igei eredete kizárja, de lehet alany, tárgy és határozó, mert főnévi jel­
lege engedi.
 A nem tiszta szófajúság és a szófajváltás 205

Ha tehát sem a három szempont együttesén, sem egyenkénti érvényesítésén

nem épül fel átfedés és ellentmondás nélküli szófaji rendszer, akkor marad az a
rendszerezés, amely a vitatható esetekben legalább két-két szempont egybehang­
zó vallomására épít, engedve akár átmeneti sávoknak, ingadozásoknak, mozgá­
soknak is. Az így kialakítható szófaji rendszer az alábbi:
I. Igék: megy, megbetegszik, esik, van.
II. Névszók:
1. főnév: erdő, tündér,
2. melléknév: zöld, tiszta;
3. számnév: egy, öthatod, harmadik, sok;
4. névmás: én, olyan, ahány.
III. Igenevek:
1. főnévi igenév: ügetni, álmodni, megoldani;
2. melléknévi igenév (és az ige-igenév): álmodó, megol­
dandó, elvégzett, (anyám) sütötte (cipó);
3. határozói igenév: ügetve, megoldván.
IV. Határozószók: itt, tüstént, örömest; sehol, bármikor, akár­
hogy.
V. Viszonyszók:
1. segédige (és származékai): volt, lesz, fog, volna;
2. névutó (és a névutó-melléknév): alatt, múlva, nélkül;
előtti;
3. igekötő: be, ki, meg;
4. névelő: a, az, egy;
5. kötőszó: és, hogy;
6. módosítószó: nem, bizony, -e.
VI. Mondatszók:
1. indulatszó: jaj, nesze, puff;
2. felelő-, kérdőszó és társalgási szó: igen, persze, de­
hogynem; nos, he; köszi;
3. hangutánzó mondatszó: kopp, hapci.

A nem tiszta szófajúság, a szófaj váltás, illetve a kettős vagy

többes szófajúság
A korábbi ismert nyelvtanok, így a mi kézikönyvünk is megkülönböztette egymástól eddig a
rokon, de több tekintetben mégis eltérő szófaji jelenségkört, a nem tiszta szófajúságot és a szó­
fajváltást. Noha az előbbi kategórián belül mindig is voltak nézetkülönbségek (mi pl. az igene-
206 A magyar nyelv könyve

veket már külön, új szófajcsoportként kiemeltük, bár röviden még az átmeneti szófajok között
is jellemeztük őket), az utóbbi kérdéskörben inkább csak az egyes típusokba sorolt példák kö­
zött akadtak differenciák. A Magyar grammatika, illetve szerzőgárdája azóta sok tekintetben
módosította a nem tiszta szófajúságra, különösen a kereszteződő szófajokra vonatkozó nézete­
ket. Így ma már mi sem beszélünk külön átmeneti és kereszteződő szófajokról, legföljebb
egyes szófajoknak, szófajcsoportoknak az átmeneti vagy kereszteződő jellegéről, eredetéről.

1. A szófajok átmeneti jellege. — Ha igaz, hogy a szófaj alapvetően gram­

matikai kategória, vagyis a jelentésforma függvénye, akkor valójában nem létez­
hetnek átmeneti szófajok. Így az igenevek, az ige-igenevek és a névutó­
melléknevek „átmenetisége" csak annyit jelent, hogy vannak részint a megneve­
zésük előtagjában, részint a megnevezésük utótagjában szereplő szófajra jellem­
ző tulajdonságaik. Az átmeneti jellegű szófajok az igenevek, az ige-igenevek és
a névutó-melléknevek.
Az igenevek őrzik még igei természetüket, de felvették már a főnévnek, a
melléknévnek vagy a határozószónak is bizonyos jellemzőit. Így például a főné­
vi igenévnek főnévi vonása, hogy alany, tárgy és határozó lehet, mint a főnév
(élni érdemes, olvasni akarok, eljöttem beszélgetni); ám igei természetére vall,
hogy tárgy vagy határozó bővítheti, mint az igét (levelet írni, négyesfogaton jár­
ni). Egyébként a másik két igenév is elsősorban bővíthetősége tekintetében em­
lékeztet az igére, többi tulajdonságuk már melléknévi, illetve határozószói jelle­
güket tükrözi.
Az ige-igenevek tulajdonképpen a -t ~ -tt képzős és egyúttal személyragozott
igenevek. Igei jellegüket alannyal (ritkábban határozóval) való bővíthetőségük
bizonyítja (az anyám sütötte kenyér; a bíró vezette mérkőzés; az ember nem jár­
ta erdő; az én idéztem példa; A múltkor említetted cikket még nem találtam
meg). Ugyanakkor mint mondatrészek ugyanúgy jelzők, ahogy a melléknévi
igenevek is azok.
A névutó-melléknevek a névutók -i képzős származékai. Ezeknek abból kö­
vetkezik átmenetiségük, hogy mondatrészszerepük jelzői, mint a melléknévi
igeneveknek és az ige-igeneveknek (a csöngetés utáni percek; a háború alatti
évek), de a kötelezően előttük álló főnévvel a névutókhoz hasonlóan alkotják
meg a morfológiai szerkezetet (pl. ház mögötti — ház mögött), mint ahogy az
igenévnek is épp az a bővítménye, mint az igének. Jelentésük leginkább a viszo­
nyító melléknevekére emlékeztet. A névutó-melléknév egyébként szófaji rend­
szerünk legfiatalabb tagja: a középmagyar korban keletkeztek, de csak a nyelv­
újítás korában terjedtek el.
 A nem tiszta szófajúság és a szófajváltás 207

2. A szófajok kereszteződő jellege. — A szófaji rendszer más jellegű bi­

zonytalanságát a kereszteződő jelleg adja. Lehet ugyanis egyes szófajoknak
olyan szerepe, feladata is, amely nem következne közvetlenül szófaji természe­
tükből, de következik a mondatban elfoglalt helyükből. Ilyenek a forikus jellegű
kötőszói névmások (pl. aki, ahány), amelyek az alárendelő összetett mondat
mellékmondatát kapcsolják főmondatához. Ezeket kétségtelen kapcsoló szere­
pük ellenére sem tekintjük már névmási kötőszóknak, mert toldalékolhatók és
mondatrészértékük van. Ezek vonatkozó névmások. Ugyanígy nem soroljuk a
kötőszók közé a névmási eredetű határozószókat sem (ahol, amerre), bár kész­
séggel elismerjük kötőszói, kapcsoló szerepüket. Ezek ugyanis — megkövült
alakjuk és megszilárdult pozíciójuk miatt — más névmási eredetű szavakkal
együtt (mint pl. ott, máskor, sehogy, valamerre) névmási határozószók, gyakori
kötőszói szereppel. Nem tartjuk meg viszont a továbbiakban a személyragos ha­
tározószók (rólam, énrólam, benned, őbenne, alattunk, mialattunk) alkategóriá­
ját, hanem — a szakirodalomban újabban többször hangoztatott érvek alapján —
kiegészült alakokként a személyes névmások körébe soroljuk őket. A szófajok
kereszteződő jellege tehát tulajdonképpen máig bizonytalanság forrása a szófaji
rendszerezésben, s jórészt szemlélet, elhatározás dolga, kik melyik szófajcso­
portba sorolják az említett szavakat.

A szófaj váltás
Tudjuk, hogy a lexéma minden szótári jelentésének megvan a reá határozottan
jellemző szófajisága. Ezért egy-egy szótári szó mondatbeli szóelőfordulásának
aktuális szófaja az esetek döntő többségében megegyezik lexikai szófajával.
Sokszor előfordul azonban, hogy egy szóelőfordulásnak más lesz a szófaji érté­
ke, mint amilyen az adott lexémának szokásosan volna. Így lesznek a reggel, es­
te-féle határozószókból főnevek, az előre, hátra-féle határozószókból igekötők,
a múlva, kezdve-féle határozói igenevekből névutók stb. A magyar nyelvben
ugyanis egy-egy szónak, egy-egy fogalmi mezőt képviselő szócsoportnak a
használatban megváltozhat az eredendő vagy szokásos grammatikai (= morfoló­
giai és szintaktikai) viselkedése: a megszokottól eltérő toldalékot kap, más mon­
datbeli szerepben lép föl, módosul bővíthetősége. Ez a jelenség a szófajváltás, a
szófaji változás. A szófajváltás tehát lényegében a jelentésforma módosulása,
megváltozása.
A szófajváltásnak mintegy ötvenféle esete ismert. Ennek lehetősége társa­
dalmi érvénnyel benne foglaltatik a nyelvben. Az egyén vagy a közösség csak
208 A magyar nyelv könyve

alkotó módon él vele. Lehet történeti jellegű vagy akár szinkrón folyamat is, bár
korlátlanul soha nem mehetett végbe (pl. határozott névelő csak mutató névmás­
ból keletkezhetett, igekötő csak határozószóból; soha nem vált szófajt viszont a
főnévi igenév). A szófajváltással sokszor létrejöhet kettős vagy többes szófajú­
ság. Ezt az eredményt valószínűleg alkalmi szófajváltások sora előzhette/előzi
meg. A szófajváltásnak két típusa van: 1. az aktuális szófajváltás és 2. a lexikai
szófajváltás. Köztük azonban konkrét példák esetében nemegyszer igen nehéz az
egyértelmű különbségtevés. A szófajváltással tudniillik nem keletkezik új szó,
csak új szófaji érték. „A zöldre (= zöld színűre) váltott a természet" mondatban a
zöld lexéma még csak aktuálisan főnév. Van ugyan már főnévi toldaléka, s le­
hetne akár jelzői bővítménye is (pl. üde zöldre), de fenti jelentésében maga a
szótári szó még fokozható (legzöldebb) és fokhatározóval bővíthető (nagyon
zöld), azaz lexikai szófaja még melléknév marad. Ha viszont azt mondom, hogy
„Zöldet (= zöld növényi hajtást) is kérek a csokorba"; „A zöldek (= környezet­
védők) kiálltak a Zengő védelmében"; „Átment a zöldön (= szabad jelzésen)"
vagy „Sétáltak egy nagyot a zöldben" (= a természetben), akkor itt már szótároz­
ható új jelentése és megváltozott szófaja, méghozzá főnévi jelentése és szófaji­
sága van a zöld szónak. A fogas kérdés tehát mindig az, mennyiben társul új je­
lentéstartalom a megváltozott szófaji értékhez.
Az aktuális szófajváltás akkor következik be, amikor csak a jelentésforma
változik meg, a jelentéstartalom nem, azaz a jelentéstartalom bővülése nem jár
együtt a szóelőfordulás új szófajával. Itt tehát a lexikai szófaj nem változik meg,
maga a lexéma megőrzi eredetibb szófaj-kategóriáját. A más szófajiság csak a
megváltozott szóelőfordulás következménye, nem a megváltozott jelentéstarta­
lomé. Az aktuális szófajváltás esetében tulajdonképpen ellentétbe kerül egymás­
sal az aktuális és a lexikai szófajiság. Előfordul, hogy az aktuális szófajváltáson
átesett szó kaphat mindkét szófaji értékének megfelelő bővítményt; pl.: mondj
valami újat (melléknév főnévi értékben; vö.: igazi újat, nagyon-nagyon újat),
többnyire azonban csak részben veszi föl az új szófaj tulajdonságait. A mellék­
névi értékben szereplő főnevek például rendszerint csak jelzővel bővíthetők, de
aligha fokozhatók; pl.: üzentem a közgazdász fiamnak (a fiatalabbikét közgaz­
dász fiamnak). Hasonlókat tapasztalhatunk más szófajváltásos esetekben is; pl.:
ajaj itt nem segít (indulatszó főnévként, vö.: a hangos jaj); stb.
Az aktuális szófajváltás melléknév-főnév viszonylatában a leggyakoribb.
Aktuális szófajváltáson eshet át szinte minden melléknév, amely ráértéssel főné­
vi jelentéstartalmat foglal magában: A szépeket szeretem (értsd: szép ruhákat,
nőket, szavakat stb.); A gyengéknek annyi! Válaszd a sokkal nagyobbat! Igen
 A nem tiszta szófajúság és a szófajváltás 209

gyakori és sajátos jelenség a színnevek főnevesülése: Feketével írta alá a nevét,

nem kékkel; Pirosra cserélte kék kocsiját; Nézd azt a kis barnát! E példákban
még a 'vmilyen színű' jelentés dominál. Hasonlóan mindennapos tapasztalat sok
számnév főnevesülése: Egy meg egy az kettő. Kétszer kettő négy. Adj hozzá né­
gyet! Itt a kiemelt számnevek aktuálisan már főnévként viselkednek (a kétszer
ugyanakkor még aktuálisan is számnév).
Rendszeresen megy át aktuális szófajváltáson, s melléknévi értékben szere­
pelhet sok főnév (a szomszéd udvar, egy szorgalmas diák útitárs, sok selejt ter­
mék). Igen gyakran melléknevek aktuálisan az állatnevek (pl. vén róka, de: róka
természet, medve termet, malac viselkedés). E melléknevesülést jól mutatja,
hogy az aktuális használatban fokozhatók (rókább, malacabb a malacnál, ku­
tyább hideget még nem éltem át), fok-mértékhatározóval bővíthetők (nagyon
szamár beszéd). A mennyiséget jelölő főnevek szintén sűrűn melléknevek aktuá­
lisan: egy jó szekér fa, két jókora kosár barack, egy hordó bor, két fej hagyma,
tíz csöpp pálinka, egy-egy műanyag zacskó tej, egy nagy halom fa, egy egész se­
reg ember. Jelentésük lényegében megegyezik a -nyi képzős melléknevekével
(szekérnyi, hordónyi), ugyanakkor — ahogy a példák is mutatják — jelzővel bő­
víthetők, de mégis a mennyi? kérdésre válaszolnak. A mennyiségnevek kevésbé
szívják magukba a jelzett szó tartalmát, mint a mértéknevek (a mennyit? kérdés­
re válaszolhatjuk, hogy két kilót, öt métert, de nincs *jó szekeret, *egy hordót vá­
lasz, hanem csak jó szekérnyit, egy hordóval stb.). Ugyancsak aktuális szófajvál­
tás jellemzi az anyagneveket, amikor melléknévként használjuk őket (vas, arany
— arany kéz, ezüst sugárkoszorú, vas akarattal, műanyag tolltartóban stb.) A
más szófajokból induló aktuális szófajváltás egyébként a legtöbbször a főnév fe­
lé irányul: a hogy előtt mindig vessző áll (kötőszó szerepel főnévként), igent
mondott a menyasszony, nemet a vőlegény (mondatszó áll főnévként).
A lexikai szófajváltás akkor következik be, amikor nemcsak a jelentésforma
változik meg, hanem a jelentéstartalom is, azaz úgy jön létre egy lexémának új
szófaja, hogy egyúttal bővül jelentése is. A lexikai szófajváltás tehát nem új szót,
hanem új(abb), szótározható jelentést eredményez; pl.: A vacsora után vörösre
(= vörösborra) tértek át; 44-ben (= a 44-es v. az 1944. esztendőben) születtem;
stb. Ilyenkor megváltozik természetesen a szótári szó toldalékolhatósága, mon­
datbeli felhasználhatósága és bővíthetősége is, noha a két szófaji érték általában
nem teljesen egyenrangú. A vörös itt jelzővel bővíthető, nem fok-mértékhatáro­
zóval (pl. szekszárdi, szárazabb, testes stb.), a 44 pedig lehet — az időhatározón
kívül — alany, tárgy és birtokos jelző is (pl. beköszöntött 44 is, 44-et írtak, 44
őszén stb.).
210 A magyar nyelv könyve

A lexikai szófajváltás legtipikusabb esetét a színnevek képviselik, amelyek

minden további nélkül szerepelhetnek nemcsak 'vmilyen színű', hanem
'vmilyen szín' jelentésben is: szeme kékje, a zöld nyugtatja a szemem, szeretem
a sárgát, a pirosnak gazdagok az árnyalatai. Hasonló jelenség figyelhető meg a
számnevek esetében is, amikor magukba szívják az 'esztendő, év, nap, óra, perc'
és a hasonló főnévi jelentéseket: 1989-től szabad újra Magyarország; hajnali
négykor történt; betöltöttem a hatvanat; december 31-e nem ünnep. A számne­
vek gyakori főnévi használata egyébként is eléggé mélyen beleivódott már gon­
dolkodásunkba az egyszerű számtani műveletektől a legbonyolultabb számítás­
technikákig. Ugyanígy megy végbe a lexikai szófajváltás a mértéknevek eseté­
ben (kiló, tonna, méter, liter, deci — egy kiló cukor, néhány méter drót, két fél
deci pálinka). Itt nem csupán melléknévi jelzői használatról van szó, hanem mel­
léknévi értelmű szófajról is (jelentése: kilónyi, méternyi; kérdése: mennyi?,
mekkora?; bővítménye inkább fok-mértékhatározó, mintsem jelző: két jó kiló
cukor, nem pedig *két nagy/kis kiló cukor stb.).
A lexikai szófajváltás lehet teljes és részleges. Teljes, ha az eredeti jelentés el
is tűnik, s csak az új marad meg (pl. jobbágy, kocsi, komondor, légyott). Részle­
ges, ha mindkét jelentés megmarad (azaz tulajdonképpen újabb kettős szófajú
szavak jönnek létre). Így lesznek a határozói igenevekből határozószók (pl. beté­
ve, elvétve, játszva, lopva) és névutók is (pl. kezdve, nézve, tekintve). Lexikai
(teljes) szófajváltáson mentek át
a) a mondatból kivált, történetileg főnevesült igealakok: rikkancs, nefelejcs,
fogdmeg, haddelhadd, lebuj, légyott stb;
b) a mára már főnévként, melléknévként vagy határozószóként lexikalizáló-
dott további igealakok: mehetnékje, jöttöd, félsz, mersz; dicsértessék, éljen, vi­
gyázz; bornemissza, nemszeretem, teddide-teddoda; találomra, hozomra, gondo­
lomformán stb.;
c) a határozói igenevekből keletkező módosítószók: nyilván, úgyszólván.
A szófajváltáshoz általában nincs szükség morfológiai eszközökre, bizonyos
esetekben azonban alaki kitevők is hozzájárulhatnak a szófajváltáshoz (pl. a to­
jás sárgája, a szeme fehérje). A többes szám jele különösen sokszor besegít a
szófajváltásba (pl. fehérek, vörösök, zöldek). Néha a kötőhangzó minőségétől
függ az adott szótári szó szófajisága (pl. iskolásak — iskolások, kedvesek —
kedvesek, vörösek — vörösök). Ezek a példák egyébként már a részleges szófaj­
váltással keletkező kettős szófajúságra emlékeztetnek (pl. az emberi szervezetnek
sok fehérjére van szüksége).
 A nem tiszta szófajúság és a szófajváltás 211

A kettős vagy többes szófajúság

A magyar nyelvben sok az olyan szótári szó, amelynek már eleve több jelentés­
formája van, azaz két vagy több szófajú. Ezeknek egy-egy szófajához más-más
jelentés kötődik. A kettős vagy többes szófajúság azt jelenti, hogy valamely
lexéma jelentésformája alapján szinte egyenrangúan léphet föl két vagy több le­
xikai szófaj szerepében, de aktuális szóelőfordulásából mindig kiderül, melyik
szófaji értéke az uralkodó. Többes szófajúsága tehát csak a szótári szóknak lehet,
a szóelőfordulásoknak nem. A leggyakrabban főnév és melléknév (magyar, ta­
tár), határozószó és főnév (este, reggel; délelőtt, délután; ma, tegnap, holnap),
határozószó és igekötő (ki, be, szét), határozószó, névutó és igekötő (át a réten, a
réten át, átjár a réten), határozószó és módosítószó, illetőleg mondatszó (Igen
megszerettem. Igen, meg.) között áll fenn.
A többes szófajúság eredendő és másodlagos lehet. Eredendő akkor, ha va­
lamely szótári szó már a régiségben több szófajú. Tipikusan ilyenek az alapnyel­
vi vagy az ősmagyar kori névigék, a nomen-verbumok (pl. fagy, les, nyom).
Számuk nem nagy, mert keletkezésüket a későbbiekben meggátolták a kialakuló
igeképzők (vö. íz : ízlel, zaj : zajong) és egyes névigék igei tagjának ikesedései
(vö. es : esik, lak : lakik). Állítmányi helyzetben álló névszó később is igésedhe­
tett (pl. a szabad szóban). Melléknévi-főnévi kettős szófajú szavunk egyébként
már a kései ősmagyar kortól sok van: árva, beteg, bolond, bölcs, gazdag, görög,
keresztény, kun, magyar, olasz, özvegy, paraszt, szűz, török, vak, vén stb. Másod­
lagos a többes szófajúság akkor, ha egy szó, szócsoport újabb szófaja későbbi
fejlemény, s kialakulása egy újszerű toldalékolásnak vagy a mondatbeli szerep
megváltozásának a következménye (pl. a derék, a dús vagy a ravasz főnévből
melléknév lett; sok -s képzős melléknévből viszont főnév: hajós, szekeres; al­
más, barackos, fenyves, nádas). Főnév-melléknév oda-vissza irányú változásá­
val természetesen a közelebbi múltban is keletkeztek kettős szófajú szavak (pl.
demokrata, liberális, szocialista stb.). Ugyancsak napjainkban válnak kettős szó­
fajúakká egyes színnevek és néhány számnév. A színnevek közül azok, amelyek
jelentésükben már szinte el is szakadnak az eredetibb színmegjelöléstől (pl. fehér
'ellenforradalmár', vörös 'forradalmár', zöld 'mozgalomba tömörült természet­
es környezetvédő' stb.). A számnevek közül pedig azok, amelyeknek új jelen­
tésmozzanattal, valamely nevezetes szám vagy dátum jellegzetes jelentésével
gazdagodik a jelentéstartalma (pl. kivágta a huszonegyet, nem enged a negy­
vennyolcból, ragaszkodik 56 eszméihez). A kettős szófajok esetenként homoni-
212 A magyar nyelv könyve

mákká hasadhatnak (pl. ravasz). A kettős szófajú szavaknak egy jó része szö­
vegkörnyezet nélkül el sem árulja szófaját.
A kettős szófajúság megítélése és példáinak besorolása nem egységes a szak­
irodalomban. Mindenképpen kettős, illetve többes szófajúak:
— az ősi névigék: fagy, les, nyom stb. (pl. A cipő nyomja a sarkamat. Isme­
retlen nyomot vettünk észre);
— a népnevek: német, olasz, török stb.;
— a főnévvé (és részben melléknévvé is) vált melléknévi igenevek: alkotó,
teremtő, szerkesztő, hízó, tojó, kotló, ébresztő, emelő, csöngő; jelölt, esküdt, vád­
lott, befőtt, pörkölt, sült; halandó, jövendő stb.;
— a főnévvé vált képzett melléknevek és számnevek: énekes, felelős, ügyele­
tes, világtalan; negyed, tized, század, ezred stb.;
— bizonyos határozószók és igekötők: fenn, haza, ide; illetve igekötők és
névutók: körül, mellé stb.;
— egyes igekötők, névutók és határozószók: át, együtt, túl stb.;
— az igévé vált szabad melléknév, amelynek igei tulajdonságai csak részben
fejlődtek ki (szabadna, szabadjon);
— a főnévvé vált nincs és a vagyon ige (A nincs nagy úr; Egy vagyonba ke­
rül).

A mai magyar nyelv szófajai; fajtáik, jellemzésük,

használatuk
Az ige
Az ige (verbum) rendszerint jelekkel, ragokkal ellátott, mindig állítmányi szere­
pű, cselekvést, történést-állapotot vagy létezést kifejező szótári szó: „Levetem a
kabátom, az ágy végére telepszem, nyiszorog, dülingél alattam, pedig nem va­
gyok valami súlyos, cigarettára gyújtunk, füstölünk, számolom a gyerekeket,
egyelőre négyen vannak, s mind úgy néznek reám, mintha a kéményen potyog­
tam volna közéjük" (Sütő A.: Anyám könnyű álmot ígér). — Az igének mind a
grammatikai, mind a lexikai jelentése nagyon összetett, gazdag.
Az ige a mondatban mindig állítmány, más mondatrész nem lehet. Az ige
mint szófaj többé-kevésbé meghatározza a maga környezetét, bővítményeit (félt
vki vkit vmitől). Ezért képes megszervezni a mondat alapstruktúráját is. Van ige,
amelynek kötelező a vonzata, ugyanis nélküle nem állhat (sejt vmit, alapszik
vmin); van, amelynek csak lehetséges, tudniillik nélküle is állhat (olvas, gondol­
kodik; olvas vmit, gondolkodik vmin). Az egyik ige több, a másik kevesebb von-
 A mai magyar nyelv szófajai: az ige 213

zatot kíván. Az igei vonzatok számát tekintve megkülönböztethetjük az alanyta­

lan (hajnalodik), az egyvonzatos (a ház áll) és a többvonzatos igéket (János
könyvet olvas; András átdobja a labdát a kerítésen).
Az ige jelei és ragjai nem állítmányi minőségének jelölői, hanem részint
egyeztető funkciók hordozói, részint valóságvonatkozások kifejezői. Ezek meg­
jelölik a cselekvő számát és személyét, a cselekvés módját, idejét, s olykor a cse­
lekvés határozott tárgyának a személyét is. Az ige lehet tőszó (szánt, fut), igen
sokszor képzett szó (osztat, osztódik, oszthat), igekötős és összetett szó (megre­
ked, jár-kel), de igei értékű lehet a szónál nagyobb szókészleti egység is (szerét
ejti, szóba áll, tűkön ül). Az ige töveivel, képzőivel és igekötőivel egyéb gram­
matikai jelentéseket is kifejez (aspektualitást, akcióminőséget, tranzitivitást stb.).
Az igének a fogalmi jelentése is rendkívül bonyolult. Az osztályozást meg­
nehezíti, hogy ugyanaz az ige jelölhet egyszer cselekvést, másszor történést vagy
állapotot. De még a cselekvő igék között is megkülönböztethető a fizikai cselek­
vés (söpör, farag) és a gondolati (számol, emlékszik). Mások a mozgásigék (fut,
jön), a „mondásigék" (közöl, belebeszél), a hangutánzás és a természeti jelensé­
gek igéi (zümmög, sötétedik), az állapotot vagy állapotváltozást kifejező igék
(fogy, elfehéredik, sápad), nem is szólván a „körülíró", ún. funkcióigékről: (leve­
lezést) folytat, (ellenőrzést) végez. Az ige jelentésében egyébként történetileg is
mentek végbe olyan változások, amelyek egyik vagy másik igét egy korábbi ka­
tegóriából egy újabb kategóriába szorítottak át. A régi magyar nyelv születik
szenvedő igéje mára történést jelentő igévé vált. A halaszt, füröszt, mosdat, ültet
igék idők folyamán elvesztették eredetibb műveltető jellegüket, s cselekvőkké
lettek. Amint a példák is mutatják, talán az igéket lehet a legkevésbé kivételtele­
nül csoportosítani pontos szemantikai és grammatikai kategóriák szerint. Morfo­
lógiai felépítésük, elsősorban képzőik és igekötőik, továbbá mondatbeli bővít­
ményeik és vonzataik révén, illetőleg tartalmi-fogalmi jelentésük alapján mégis
az alábbi igenemeket és igefajtákat lehet megkülönböztetni.

Az igenemek és az igefajták
Az ige fogalmi tartalmának, változatos alaki viselkedésének és bővíthetőségének
a típusait elsődlegesen az igenemek, másodsorban az igefajták fejezik ki. Az
igenem az igealany jellegére, az alany és a cselekvés viszonyára, illetve mind­
ezek formai kifejeződésére épít. A cselekvő, az igei cselekvéstartalom és a cse­
lekvés irányulásának a viszonya alapján három nagy igenem különböztethető
meg:
214 A magyar nyelv könyve

~\. Igenem AKTÍV MEDIÁLIS

(KÖZÉP) PASSZÍV
Alaki felépítés ^-^
tőszó ír, beszél, megyfagy, leng, dörög, —
van
képzett szó fűrészel, integet, fehéredik, születik, adatik, foglaltatik
fordít, vizsgálódik szédül
igekötős, összetett megszámol, fúr- megörül, csillog-
szó farag villog
Az aktív ige olyan tevékenységet, cselekvést fejez ki, amely függ az igealany
akaratától, szándékos, többé-kevésbé tudatos közreműködésétől (ír, dolgozik, sé­
tál, gondolkodik, akadályoztat). Az aktív ige alanya maga a cselekvő (vagy a
cselekvő is). Tőle indul a cselekvés. Általában élőlényre vonatkozik, de lehet
élettelen is: (a daru nagy terhet) emel. A mediális (vagy közép)ige olyan törté­
nést, állapotot, állapotváltozást vagy képességet fejez ki, amely független az ige­
alany akaratától, szándékától, tevékeny közreműködésétől (ragyog, zúg, álmo­
dik, ébred, fáj, fagy, hízik, bánkódik, barnul, bolyhozódik). A mediális ige eseté­
ben az alany állapota, illetve az alanyra irányuló történés, állapotváltozás külső
vagy belső hatás eredménye. Ide tartoznak az alany létét vagy nemlétét kifejező
létigék (van, lesz, nincs) is. Alanyuk többnyire élettelen, de élő is lehet. Nincs
egyetlen kizárólagosan saját grammatikai jelölőjük. De a névszóból képzett
mediális igéknek vannak tipikus képzőik: -ul/-ül, -sul/-sül, -od(ik)/-ed(ik)/-öd(ik),
-sod(ik)/-sed(ik)/-söd(ik) (némul, szürkül, állandósul, gömbölyödik, sokasodik).
A passzív ige olyan tevékenységet, cselekvést fejez ki, amely mástól indul ki, de
amelyet az igealany mintegy elvisel, eltűr, elszenved (adatik, foglaltatik, méltóz­
tatik, tétetik, viseltetik). A passzív ige úgy ábrázolja a cselekvést, mintha az az
alanynál érne véget. A passzív igének nincs grammatikai tárgya, logikai alanyát,
tényleges cselekvőjét a -tól/-től raggal vagy az által névutóval fejezhetjük ki (én
[másoktól] gyaláztatom, a csalárdság [a törvény által] tilalmaztatik). Mind kép­
zett. Képzője az -at(ik)/'et(ik), -tat(ik)/-tet(ik). A passzív szemléletű mondatszer­
kesztéssel szemben a magyarban ma igen erősen az aktív szemléletű dominál.
Az igenemek egymásba játszanak, nem válnak el mindig élesen, nem rend­
szerezhetők paradigmaszerűen. Nincs éles határ még a két alapvető igenem, az
aktív és a mediális között sem. Ezért egyes igék lexikális jelentésük alapján
mindkét kategóriába besorolhatók (pl. fekszik, tartozik). Ilyenkor az igealany élő
volta az aktív, élettelen volta a mediális kategóriájába szoríthatja ugyanazt az
 A mai magyar nyelv szófajai: az ige 215

igét (visz vki vmit — visz a víz vmit; fütyül az ember, a golyó, a szél). Az anya
lehajol, A faág lehajol; A gyerek az órára készül, Az ebéd holnapra készül; Az
orvos gyógyít, Az orvosság gyógyít; A gazda disznót hizlal, A csokoládé hizlal
mondatok igéi közül a párok első tagja aktív, a második mediális a jelentés
szempontjából. Ugyanazon igének tárggyal bővíthető és tárggyal nem bővíthető
volta is meghatározhatja igenemjellegét (pl.: Az elnökség gyűlést tartott — tár­
gyas és aktív ige; A gyűlés sokáig tartott — tárgyatlan és mediális ige). A Kö­
hög, hogy észrevegyék és a Köhög a füsttől, A barátom két órája a kapuban áll
és Az óra áll mondatok igéje is először aktív cselekvő, másodszor mediális. A
felsorolt példák azt bizonyítják, hogy az aktuális használatban általában a
poliszém igéknek is kiderül igenemjelentésük. A legnehezebb megítélni mégis
igenem szempontjából a megszemélyesítést jelentő igéket: Kidönti a szél a fá­
kat; Messzire repíti a szárnya. Jó tudni viszont, hogy egyes mediális igék törté­
netileg aktív cselekvő igék lettek: éltet, robbant, hullajt, növeszt. Ezek tulajdon­
képpen elhomályosult műveltető képzős alakok. Előfordulhat azonban, hogy
cselekvő igék lesznek a mai használatban mediális jellegűek (ilyenkor 'vannak'
jelentéselemet is tartalmaznak): Itt dolgoznak karbantartók is. Megkönnyítheti
az igenemek meghatározását ugyanakkor a borít-borul, ferdít-ferdül, pirosít-
pirosodik, szaporít-szaporodik-féle igepárok közötti aktív cselekvő-mediális
oppozíció.
Az aktív ige maga is többféle lehet. Fajtái döntően származékszók. Többsé­
gük a cselekvő igékből képzéssel jön létre. Az ige fajainak meghatározásában
mindenekelőtt a képzőkkel való ellátottságot kell figyelembe venni. Az aktív
igéknek az alábbi fajtái különíthetők el.
216 A magyar nyelv könyve

AKTÍV IGE
\ Igefajta Cselekvő Műveltető Kölcsönös Visszaható

Intranzitív Tranzitív
Fel- \ (tárgyatlan) (tárgyas)
építése \

tőszó fut, úszik horgol, ad, — illik, küzd —

emel
képzett szó járkál, fog­ helyez, éltet, írat verekszik, mosakodik,
lalkozik hizlal, tegeződik ígérkezik
mosdat
igekötős kirohan megért megfőzet megbarát­ elrejtőzik
szó kozik
A cselekvő ige azt fejezi ki, hogy a cselekvést az igealany maga végzi (be­
szél, kutat, lép). Ezért az alany a kötelező vonzata. Tranzitív vagy intranzitív
volta attól függ, hogy cselekvése irányul-e valakire, valamire vagy sem. A tárgy
szempontjából élesen elkülönül két alfaja: a) a tárgyas ige, amely bővíthető
tárggyal: olvas, visz, vizsgál; b) a tárgyatlan ige, amely nem bővíthető tárggyal:
fut, sír, vizsgálódik, zúg. A tárgyas ige lehet általános (alanyi) és határozott (tár­
gyas) ragozású (pl. levelet ír, írja a levelet). Ilyen minden műveltető ige is. A
tárgyatlan igéknek csak általános (alanyi) ragozásuk lehet (futok, futsz, fut). Ilye­
nek még a visszaható és a kölcsönös igék is. Vannak igék, amelyeknek az egyik
jelentése tárgyas, a másik tárgyatlan: átjár, behajt, elnéz, felcsap, kifog. A
nyelvhasználatban nemcsak tárgyas ige állhat tárgy nélkül (befőz, elmosogat),
hanem tárgyatlan ige is előfordulhat tárggyal (pl. kialussza magát, táncot jár,
állja a sarat).
A műveltető ige azt fejezi ki, hogy az igealany a cselekvést nem maga végzi,
hanem mással végezteti. Nem cselekszik, hanem cselekedtet. Igealanya kötelező
(elvitet, futtat, megszámoltat, utaztat). Minden műveltető ige képzett. Az aktív
cselekvő igéből az -at/-et, -tat/-tet képző hozza létre. A műveltető ige tulajdon­
képpeni cselekvője, a cselekvéshordozó kétféleképpen is megjelenhet a mondat­
ban: tárgy formájában (pl.: Jolánt olvastatta egész órán) és (ún. eszközlő) hatá­
rozó formájában (pl.: Jolánnal fésültette a haját). A műveltető ige tárgyas, de
létrejöhet ugyanannak az igének a tárgyatlan és tárgyas használatából is.
 A mai magyar nyelv szófajai: az ige 217

A kölcsönös ige azt fejezi ki, hogy az alanytól kiinduló cselekvés önmagára
és egyúttal másra is irányul, de kölcsönösen (ölelkezik, tegeződik, birkózik, mal­
mozik). Saját képzője nincs, a kölcsönösség jelentését is rendszerint visszaható
jellegű képzők hordozzák. Létrejöhet igéből (ölelkezik, kapcsolódik) vagy név­
szóból (sakkozik, kibékül). A kölcsönös igék között egy-egy tőszó is előfordulhat
(illik, küzd). Mind tárgyatlanok. Kétféle vonzatstruktúrában fordulhatnak elő:
Péter sakkozik a fiával; apa és fia tegeződnek egymással.
A visszaható ige azt fejezi ki, hogy az alanytól kiinduló cselekvés vissza is
hat magára az alanyra. Az aktív cselekvő igéből a -kod(ik)/-ked(ik)/-köd(ik), a
-koz(ik)/-kez(ik)/-köz(ik), esetleg az -ód(ik)/-őd(ik) képzővel jön létre. Alanya is,
tárgya is a cselekvéshordozó. Ezért soha nem lehet tárgyas. Visszaható igénk
nagyon kevés van: fésülködik, borotválkozik, törülközik, megalázkodik, méredz­
kedik stb. A visszaható igében mindig van egy árnyalatnyi passzív jelentéstarta­
lom. Ezért a visszaható ige áll a legközelebb a passzívhoz. A visszahatást sok
más nyelv csak visszaható névmással tudja kifejezni.
Az aktív igék fajtái között ugyanúgy áttetsző a határ, mint az igenemek ese­
tében. Vannak olyan cselekvő igék, amelyek alakilag a műveltetőkre emlékez­
tetnek: elgázosít, felbátorít, megfiatalít, származtat. Nem lehet egyértelműen el­
dönteni, hogy a bőget, forgat, gyönyörködtet, mozgat és (a sarokba) állít cselek­
vő ige-e vagy műveltető. A legtöbb kategorizálási gondot azonban a visszaható
-kod(ik)/-ked(ik)/-köd(ik) és -ód(ik)/-őd(ik) képző poliszémiája okozza. A visz-
szaható alakú igének ugyanis hol cselekvő értelme van (gúnyolódik), hol me­
diális (bánkódik, gyötrődik), hol pedig egészen közel áll passzívumhoz (becsu­
kódik, elkezdődik, elintéződik). Tény, hogy a passzívumhoz legközelebb a visz-
szaható (reflexív) ige jelentése áll.
De a mediális ige kategóriája sem teljesen egységes. Felöleli az igéknek a
reflexumtól a passzívumig terjedő széles körét. Ezért — ahogy a táblázat is mu­
tatja — a tipikusan középigék mellett a mediálisoknak két alfajával is számolni
kell. A cselekvők felé húznak azok a középigék, amelyek élőlények, élettelen
dolgok szokásos tevékenységét jelölik: (a szív) dobog, szól (a rádió), (a daru
nagy terhet) emel. A szenvedőkhöz közelítenek viszont azok az elsősorban
-ódik/-ődik képzős középigék, amelyeknek tényleges cselekvője valamilyen ha­
tározó formájában rejtve (implicite) mintegy jelen van: (a ruha) bolyhozódik (a
mosástól), (az ajtó a szélben) becsukódik. A visszaható igéktől abban tér el a leg­
főképp, hogy cselekvése nem magától az alanytól indul ki. A szenvedőktől pedig
elsősorban képzőjében különbözik.
218 A magyar nyelv könyve

\ Igefajta MEDIÁLIS
Medioaktív Mediopasszív
(mediális- (mediális-
cselekvő) szenvedő)
Felépítése \
tőszó dobog, ketyeg, fő, nő, tűnik, esik, dereng,
süt (a nap) zuhan

képzett szó fénylik, kéklik, sötétedik, tá­ záródik, boly­

gul, gyarapodik, vívódik hozódik
igekötős szó megszólal (a leég, megépül becsukódik, el­
rádió) intéződik
A klasszikus mediális ige az alanyra irányuló külső vagy belső hatás ered­
ményét fejezi ki. Alanyuk olyan személyt vagy dolgot nevez meg, amellyel tör­
ténik valami, amely elvisel, átél valamilyen állapotváltozást, illetőleg valamiféle
állapotban van. Az egyetlen igenem, amelybe alanytalan igék is tartoznak (alko­
nyodik, sötétedik, tavaszodik, villámlik). A fakultatív alanyú igék szintén közép­
igék (esik, dörög). Mindamellett túlnyomó többségüknek természetesen kötelező
vonzata az alany (hajlik a jegenye). A mediális igék jellegzetesen intranzitív je­
lentésűek. De vannak tárgyas középigék is (álmodik, kap). A tárgyas és tárgyat­
lan jelentések néha átmennek egymásba a nyelvhasználat során: a fazék folyik, a
fazék folyat, a fazék folyatja a vizet. A mediális ige tipikus bővítménye az okha­
tározó (leég a naptól, növekszik a jó melegben), amelyet a nyelvtudat sokszor
akkor is ott érez, ha nincs kitéve. Felszólító módban óhajt fejeznek ki (Intéződ­
jék el már végre békésen a dolog!).
A szenvedő (passzív) ige alanyán — a mediális igékhez hasonlóan — vala­
mely cselekvés, történés külső hatásként megy végbe. Mindig képzett. A cselek­
vő tárgyas igékből jön létre az -at(ik)/-et(ik),-tat(ik)/-tet(ik) képzők segítségével.
A cselekvő ige tárgya az átalakítás során a szenvedő ige alanyává válik (pl.: fel­
olvassa a verset —* a vers felolvastatik). Cselekvője kitehető eszközlő határozó
formájában: a vers (a költő által) olvastatik fel. A műveltető igéktől az ikes ra­
gozás különbözteti meg. Kevés számú ige tarozik ide, de mind tárgyatlan. Más
nyelvekben sokkal gyakoribb. A szenvedő ige használata a magyarban meglehe­
tősen háttérbe szorult, majdnem kipusztult, de újabban mintha megállt volna ki-
avulása. Tény, hogy visszaszorulása kihatott egész igerendszerünkre, megbontva
némiképp az igenemek egyensúlyát. A passzív igealakok hiányát mai nyelvünk-
 A mai magyar nyelv szófajai: az ige 219

ben részben az ún. terpeszkedő kifejezések (pl. bemutatásra/megrendezésre ke­

rül) elszaporodása, részben a visszaható eredetű -ód(ik)/-őd(ik) képző növekvő
aktivitása (a fény visszaverődik, a víz fodrozódik) csökkenti. Az előbbiek a nyel­
vi helyesség problematikáját érintik, az utóbbiak az igefajták közötti átmenetiség
kérdését vetik föl.
Van a magyar nyelvben még egy igefajta, nevezetesen a ható ige, amely a
cselekvés és a történés-állapot lehetőségét fejezi ki: nézhet, mosathat, borotvál­
kozhat. Lényegében minden igenemből, -fajtából képezhető, bár a passzív igék­
ből nem szoktuk megalkotni. Képzője a -hat/-het. Ez a képző a magyarban a le­
hetőséget kifejező modalitás legfőbb eszköze. A ható jelentést egyébként a leg­
több nyelvben külön szó hordozza.
Az igének — a már említett tranzitivitás mellett — az aspektualitás (ige­
szemlélet) és az akcióminőség (igejelleg) szempontjából is elkülöníthetők fajtái,
noha az aspektust és az akcióminőséget mereven nem lehet elhatárolni egymás­
tól. Az igeszemléletnek az ígejelleggel való összefonódása annyira szoros, hogy
egyes nyelvekben és nyelvtanokban csak az egyiknek, másikban csak a másik­
nak a létezését ismerték el. A szláv nyelvek tudományára az aspektológiai meg­
közelítésű leírás jellemző, a magyar nyelvtudományban korábban inkább az ak­
cióminőség szerinti különbségtevés terjedt el, pedig a magyar igének sem csak
akcióminőséget hordozó jellege van, hanem aspektuskifejező grammatikai jelen­
tése is. E jelentések hordozói — az igetövek mellett — szintén a képzők és az
igekötők.
Az ige az aspektus szempontjából kétféle: folyamatos és befejezett (nem fo­
lyamatos). A folyamatos ige azt fejezi ki, hogy a cselekvés nem éri el célját
vagy időben korlátozás nélkül megy végbe: reszket, tervez, vásárol. A befejezett
ige azt fejezi ki, hogy a cselekvés eléri célját vagy időben korlátozottan megy
végbe: győz, megír, hazajön. Minden ige fejez ki a magyarban is valamilyen as­
pektust, de részben sok igének nincs meg a szemléleti párja (pl. létezik, megbo­
csát, gondoz, elüldögél — csak folyamatos), részben több ige kettős szemléletű
(pl. modernizál, létesít — folyamatos és befejezett is lehet). Tény azonban, hogy
a magyarban is megkülönböztethetünk folyamatos és befejezett (nem folyama­
tos) igepárokat: ír : megír, virágzik : kivirágzik. A magyar ige befejezettségét és
folyamatosságát elsősorban az igekötő megléte vagy hiánya jelöli. A megy, áll,
ír, olvas típusú, igekötő nélküli (szimplex) igék folyamatosak; meg-, be-, ki- stb.,
igekötővel ellátva azonban befejezettekké válnak. A legtöbb igekötő ugyanis
nemcsak a jelentést módosítja vagy változtatja meg, hanem az igeszemléletet is:
megy — kimegy, száll — leszáll. Az el- igekötő ugyanakkor nemegyszer épp a
220 A magyar nyelv könyve

folyamatosság kifejezésére szolgál: eléldegél, elácsorog, elábrándozik, elbá­

mészkodik, eltöpreng.
Az ige befejezett vagy folyamatos voltával szorosan összefügg a cselekvés,
történés tartama, lefolyásmódja, az igejelleg. Az akcióminőség szempontból tar­
tós-huzamos és mozzanatos igéket különböztetünk meg. A tartós-huzamos ige
azt fejezi ki, hogy a cselekvés folyamatosan megy végbe vagy hosszabb ideig
tart: zúg, pislog, bólingat. A mozzanatos ige azt fejezi ki, hogy a cselekvés egy­
szer megy végbe vagy pillanatnyi ideig tart: lő, villan, megfutamodik. A tartós-
huzamos ige kategóriája magába foglalja a gyakorítás (lépeget, eszeget), a moz­
zanatosé pedig a kezdés, a pillanatnyiság és a bevégzés jelentésmozzanatát is
(fellobban, felkel; leül, legyőz stb.). Akcióminősége tulajdonképpen csak azok­
nak az igéknek lehet, amelyek eseményt, cselekvést, folyamatot jelölnek. Több
igének megvan egyébként az ellentétes csoportba tartozó párja (kopog : koppan,
pereg : perdül). E párok kialakításában a gyakorító és a mozzanatos képzők ját­
szanak szerepet.
Az ige helyes használata. — Több tudnivalót is kíván. A műveltetést általában az -at/-et,
-tat/-tet képzővel fejezzük ki: Ne várass magadra). A hagy, enged igének egy főnévi igenévvel
való körülírásos kapcsolata csak a ráhagyás, a megengedés nyomatékos kifejezése esetén szük­
séges: hagyja magát rábeszélni, nem engedi magát elcsábítani stb. Néhány igéhez a műveltető
képzőnek mindkét változata hozzájárulhat, de az így keletkezett ige más-más jelentésű. Újsá­
got, folyóiratot járatunk, de amikor a kisgyermeket járni tanítjuk, akkor jártatjuk. A zászlót
fölvonatják, de ami nehezebb, azt általában vontatják. A kukoricát pattogatni lehet, de az os­
tort inkább pattogtatni. A tesz ige műveltető alakja, a tetet vagy tétet 'végeztet' nem téveszten­
dő össze a tettet 'színlel' igeszármazékkal.
A visszahatás kifejezésére csak akkor használjuk a cselekvő igét és a visszaható névmást,
ha valamely igéből nem képezhető visszaható forma. A fésüli magát helytelen, helyes a fésül­
ködik. Sokszor szükség van azonban a körülírásos formára, mert árnyalati különbséget mutat.
A diák felkészültnek mutatkozott azt jelenti, hogy valóban felkészült a vizsgára. Ha felkészült­
nek mutatta magát, akkor csak mímelte a felkészültet, de nem volt az. A rászánja magát, fel­
áldozza magát, kelleti magát helyett nem élhetünk visszaható képzős formával.
A régi magyar nyelv szenvedő igealakjainak a száma eléggé megcsappant, s ma már csu­
pán néhány igére, igés szókapcsolatra terjed ki: adatik, közhírré tétetik, méltóztatik, tisztelettel
viseltetik, benne foglaltatik, megaláztatik, megméretik, könnyűnek találtatik stb. Leginkább a
hivatal, az egyház, a szónoklat és a tudományos próza nyelvében fordul elő. Az irodalom
nyelve is többnyire csak stíluseszközül használja régies vagy emelkedettebb hangulat fölkelté­
sére. A választékos beszédben nem hibáztathatjuk. Régebbi nyelvművelésünk is jórészt téve­
désből tulajdonította idegen nyelvi hatásnak. Ujabban ismét terjedőben van a szenvedő igék
használata.
 A mai magyar nyelv szófajai: az ige 221

A szenvedő értelmet a köznapi beszédben, sőt a hivatal nyelvében is ma általános alanyú

mondattal fejezzük ki a leghelyesebben: Az ügyet elintézték. A rendeletet kihirdették. Használ­
hatjuk még az -ódik/-ődik képzős mediopasszív igét is: a munka befejeződött, magától értető­
dik a dolog; de ne felejtsük el, hogy mást jelent: az ügy elintéződött, mint: az ügyet elintézték.
Nem helyes a szenvedő ige helyett az ún. terpeszkedő kifejezések használata sem. Kerülendő
tehát az alapjelentést hordozó ige -ás/-és képzős főnévi származékának a kapcsolata a nyer, ke­
rül, talál, történik stb. igével: előadásra kerül, elintézést nyer, meghallgatásra talál, intézkedés
történt stb.
A ható értelmet általában képzővel jelöljük: utazhat, kérhet. Néha a tud, bír, képes, szabad,
módjában van szóval, szókapcsolattal és az alapige főnévi igenevével is kifejezhetjük: ki tudja
találni. Ha jelentésárnyalatot érzékeltetnek, akkor ne cseréljük fel őket! Pl.: Nem adhatok fel­
világosítást (mert nincs rá módom, lehetőségem, felhatalmazásom). Nem tudok felvilágosítást
adni (mert a kérdéses ügyben tájékozatlan vagyok). A ható ige ragozása az alapigéhez igazo­
dik. Az ikes igék ható alakja azonban a mai köznyelvben már többnyire iktelen: alhatok, cso­
dálkozhatsz, ehet. Ikes ragozású ható igealakkal inkább a régibb nyelvhasználat és az irodalom
él, pl.: Király nem alhatik (Arany: A walesi bárdok).
Ami az ige stilisztikáját illeti, cselekvés, történés képzetét keltő erejénél fogva érzékelteti
a változás, a mozgás folyamatát, s így használata aktivitást, mozgalmasságot visz a stílusba.
Jellegzetes magyar nyelvi sajátosság az a nagyfokú tömörítő erő is, amely a magyar igék tekin­
télyes részében megmutatkozik: autózik, győzedelmeskedik, lelkesül, várakozik. A tömörítés­
ben az igekötők is szerepet vállalnak. Az ige az egyik legalkalmasabb szófaja az élettelen dol­
gok megelevenítésének, a megszemélyesítésnek.
Az ige helyesírása több kettős alakot enged meg (pl. hív ~ hí, lopódzik ~ lopakodik, hidd ~
higgyed, hullt ~ hullott stb.). Sok hangutánzó igének van kettős tőalakja: pufog —puffan, lo­
bog — lobban. Egyes l végű igék bizonyos képzett alakjaiban megnyúlik a mássalhangzó:
gyúl, fúl, dűl — gyullad, fullad, dülled, gyullaszt, dülleszt (de: múlik — mulaszt). Néhány ige
írásmódjára külön is ügyelni kell: aggat, bólingat, hegeszt, iddogál, kacsingat, koccint, küsz­
ködik, lélegzik, lyuggat, motoszkál, nyaggat, rángat, szabadkozik, szaggat, szitkozódik, tekinget
stb.

A névszók
Élőlények, élettelen tárgyak és gondolati dolgok nevét, tulajdonságát vagy
mennyiségét kifejező, illetve mindezeket helyettesítő szavak.

A főnév
A főnév (nomen substantivum) olyan szótári szó, amely élőlények, élettelen tár­
gyak vagy gondolati dolgok nevét jelölve, esetragok vagy névutók segítségével
bármely mondatrészszerepben felléphet bővítményeket is fölvéve: "Ide teszem
222 A magyar nyelv könyve

az akácról az illatot | Ide teszem a Dunáról a fényt, | leányról a mosolyt, fiúról

a dacot; / ebből csinálok költeményt, | hogy gazdagodjatok" (Illyés: A költő fe­
lel). A főnév lehet egyszerű szó (akác), képzett (akácos) és összetett szó (akác­
fa). Mondatbeli szerepe igen változatos. Ezért nagyon gazdag jelezése és ragozá­
sa is. Alanyként soha nincs szüksége viszonyító eszközre, ragra. Tárgyi, határo­
zói szerepét többnyire esetragjai (és névutók) segítségével látja el. A birtokos
jelző szerepében kizárólagos használatú, más jelzői funkcióban a jelentéstől függ
előfordulása. Állítmányi szerepe sem teljesen korlátlan.
A főnév jelölhet érzéki (konkrét) és elvont (absztrakt) fogalmakat: ember,
talicska, Szombathely; álom, béke, jóság. A kétféle fogalom megkülönböztetése
néha elég nehéz. Lehet ugyanaz a főnév a szövegösszefüggéstől meghatározot­
tan akár érzéki, akár elvont is (pl. írás, alkotás). Az elvont főnévnek sokféle je­
lentésárnyalata van (kifejezhet cselekvést, tényt, eseményt, eredményt, tulajdon­
ságot, állapotot stb.; pl. futás, vita, ebéd, árulás). A konkrét főnév viszont ha­
gyományosan kétféle: 1. köznév és 2. tulajdonnév. A köznév több egyforma
dolog közös neve: „Új évszak jön, betűk vetése, I vesztése húsnak, forróságnak"
(Nagy L.: Új évszak jön). A köznevek mindig általánosítás eredményei. — A tu­
lajdonnév valakinek, valaminek a saját, külön elnevezése: "Itt dobta el a követ
Toldi, I mely kilenc százada nehéz, I itt mert Matyi urat porolni, I sárkányt ölni
János vitéz..." (Váci M.: Kelet felől). A tulajdonnevek nem tartalmaznak általá­
nosítást, csak azonosító, identifikáló szerepük van.
1. A köznév lehet a) egyedi név, b) gyűjtőnév és c) anyagnév. Az egyedi név
hasonló egyedek közös neve, amely egyes számban egy élőlényt, élettelen tár­
gyat, dolgot jelöl (fiú, nő, orvos, galamb, rózsa, tó, hó, óra). A gyűjtőnév több
egyedből álló csoport közös neve, s ezért egyes számban is több dolgot jelölhet
(csapat, fenyves, növényzet, lakosság, hegység). A gyűjtőnevek némelyike alig
különül el az egyedi névtől. Az anyagnév olyan dolognak a neve, amelynek leg­
kisebb darabja is azonos nemű az egésszel (hús, kő, bor).
2. A tulajdonnév lehet: a) személynév, b) állatnév, c) földrajzi név, d) in­
tézménynév e) cím(név) és f) márkanév. A család- vagy vezetéknevek (Ady,
Kertész), a kereszt- vagy utónevek (Endre, Imre), a becéző és a ragadványnevek
(Marcsi, Tikos) együtt a személynevek. Állatnevek a ló-, szarvasmarha-, kutya-
stb. nevek (Villám, Szellő; Virág, Körmös; Bodri, Sajó). Földrajzi vagy helyne­
vek a világűr, a világrészek, országok, tájak, közigazgatási egységek, települé­
sek, utak, utcák, terek, hegyek, vizek és az égitestek nevei (Európa, Ausztria,
Erdély, Vas megye, Buzsák, Szabadság tér, Kárpátok, Balaton, Göncölszekér,
Vénusz), sőt a tájban található természetes és mesterséges alakulatok neve is
 A mai magyar nyelv szófajai: a névszók 223

(Római-domb, Doroszlai-patak, Csai-erdő, Kunovics-kút). Intézménynevek

(Magyar Nyelvtudományi Társaság, Berzsenyi Dániel Főiskola). A könyvek, új­
ságok, folyóiratok, irodalmi és művészeti alkotások neve a cím (Egri csillagok,
Népszabadság, Magyar Nyelvőr, A város peremén, Majális). Márkanevek a
gyártmányok, termékek elnevezése (Aríel, Opel, Philips). A tulajdonnév olyan
nyelvi jel, amely a kommunikációban aktuálisan vagy szituációsan ugyanúgy vi­
selkedik, mint a köznév.
A főnév helyes használata. — A főnév jelentésénél fogva az egyik leggyakrabban hasz­
nált szófaj. A magyar nyelv egyes számban használ sok olyan főnevet, amelynek megfelelője
az ismertebb indoeurópai nyelvekben többes számú: virágot szed, fogat mos, tojást süt. Érde­
kes lehet az anyag- és gyűjtőnevek egyes számú használata: kő, cukor; értelmiség, növényzet.
Tudni illik, hogy az anyagnév többes számban fajtákat jelöl: ízleld meg idei boraimat! Külö­
nösen jellemző a magyarban a páros testrészek egyes számban való használata: fáj a lábam,
fázik a fülem. Ilyenkor egészen sajátosan fejezzük ki, ha a páros testrésznek csak az egyikére
gondolunk: fél fülére süket, bal lábára sánta stb. Az igazsághoz tartozik, hogy e téren manap­
ság nagyon terjed a többes szám használata. De a magyarban csak többes számban használatos
főnév kevés van: szomszédék, tanítóék, Szabóék. Csak alakja szerint többes számú ugyanis
mind a mai napig néhány idegen eredetű földrajzi név (Alpok, Kárpátok, Amerikai Egyesült Ál­
lamok), illetőleg néhány cím (Főiskolai Közlemények, Tépéscsinálók stb.).
Érdekes, hogy a főnevek két kisebb csoportját fokozni lehet. Ilyenek egyrészt bizonyos ér­
tékelő-minősítő főnevek: emberebb, rókább; másrészt néhány irányt jelölő főnév: északabbra,
keletebbre; harmadsorban pedig olyan 3. személyű birtokos személyjeles főnevek, amelyek
személyek vagy dolgok viszonyított helyzetére utalnak: a fa legcsúcsára, a tábla legközepébe.
Az efféle középfokú vagy felsőfokú alakok stilisztikailag különösen hatásosak.
A főnevek helyesírásából főleg a tulajdonnevek néhány típusa kíván különös figyelmet. A
többelemű földrajzi nevek egy részét kötőjellel írjuk: Finn-öböl, Duna-kanyar, Közép-Európa,
Sebes-Körös; másik részét külön: Vas megye, Kossuth utca, Erzsébet híd, Déli pályaudvar. Az
intézmények nevében és a folyóiratok, újságok címében minden lényeges szó nagy kezdőbe­
tűs: Maribori Egyetem Pedagógiai Kara, Élet és Irodalom; egyéb címekben csak az első betű
nagy: Téli berek.

A melléknév
A melléknév (nomen adiectivum) a főnévnél kevésbé gazdag toldalékolású,
jelzői, állítmányi vagy mód- és állapotféle határozói szerepet játszó, személyek,
tárgyak, dolgok tulajdonságát kifejező szótári szó: "Kis vonat megy nagy domb- |
oldalon | terhes, kicsi nő a | vonaton (Illyés Gy.: Szekszárd felé). Lehet egyszerű
szó (új), képzett (égi, feledhetetlen) és összetett szó is (vadonatúj, ötéves). A
 224 A magyar nyelv könyve

melléknév a főnévhez képest mindig járulékos fogalom megnevezője. A mellék­

név kifejezte tulajdonság különböző fokú elvonatkoztatás eredménye, s nagyban
függ az alaptagjául szolgáló főnév jelentésétől is: hideg víz, éles kés, meleg szo­
ba (= érzékszerveinkkel érzékelhető, konkrét tulajdonság) — hideg tekintet, éles
kritika, meleg barátság (= fogalmilag megközelíthető, elvont tulajdonság). A
melléknév legszembeszökőbb alaki tulajdonsága fokozhatósága (magas, maga­
sabb, legmagasabb), bár nem minden melléknév fokozható (koromsötét, heti
stb.). Fokozni rendesen a relatív minőséget kifejező mellékneveket lehet, vagyis
azokat, amelyek különböző fokú, mértékű tulajdonságok hordozói. Azokat vi­
szont, amelyek abszolút minőségek kifejezői — azaz nincs különböző fokuk,
mértékük —, általában nem lehet fokozni.
A melléknévnek nincs olyan gazdag jelezése, ragozása, mint a főnévnek. Mi­
nőségjelzői és állítmányi szerepében ragtalan. Állítmányként többesjel járulhat
hozzá. Határozóként leginkább -an/-en és -ul/-ül raggal fordul elő. Értelmező­
ként felveszi a jelzett szó toldalékait. Főnévi értékben a főnévhez hasonlóan tol­
dalékoljuk. A melléknév a mondatban rendesen minőségjelző, ritkábban értel­
mező jelző; névszói állítmány vagy névszói-igei állítmány névszói része; s bizo­
nyosfajta — elsősorban mód- vagy állapotféle — határozó. Érdekes, hogy sok
melléknévnek, főleg állítmányi szerepben, az igére emlékeztető vonzata van (pl.
irigy, büszke vkire, vmire; hű, kegyetlen vkihez, vmihez; mentes vmitől; híres va­
lamiről stb.). Van melléknév, amely ráadásul kétféle vonzattal jár (alkalmas
vmire, ha cselekvésről, alkalmas vminek, ha tisztségről, beosztásról van szó). A
melléknév vonzata általában nem abszolút módon kötelező, csak relatív módon:
ha határozót kap, a kívánt raggal kell ellátnunk. Vannak azonban kötelező von­
zatú melléknevek is: jártas vmiben, azonos vmivel, hasonló vmihez stb. Vonzata
nemcsak az állítmányi szerepű, hanem — bár ritkábban — a jelzői szerepű mel­
léknévnek is lehet; pl.: Az irántad mindig szívélyes Pista most is segíthet.
A melléknév — átmeneti esetekkel is számolva — lehet a) minősítő, b) vi­
szonyító és c) mennyiségjelölő jelentésű. A minősítő melléknevek jellemzően
fizikai vagy lelki tulajdonságokat, illetőleg elvont állapotokat fejeznek ki: barna
fiú, szőke lány, tiszta lakás, hideg tél. Többnyire tőszók, de vannak köztük kép­
zéssel (céltalan, féltékeny) és összetétellel (helyrehozhatatlan, kárörvendő, önál­
ló) létrehozott melléknevek is. A minősítő melléknevek általában relatív tulaj­
donságot neveznek meg, ezért fokozhatók, sőt határozóval is bővíthetők: tisz­
tább, eléggé céltalan, nagyon féltékeny. Elsősorban a képzett melléknevek több­
féle jelentésárnyalatot fejezhetnek ki: valakinek, valaminek a természetét, szoká­
sát (mozgékony, jellemes); valamivel való ellátottságot (sós, eszes); valaminek a
 A mai magyar nyelv szófajai: a névszók 225

hiányát (színtelen, pormentes) stb. A viszonyító melléknevek jellemzően konk­

rét, tényszerű tulajdonságot, hovatartozást, más dolgokhoz való viszonyt, reláci­
ót fejeznek ki: hajadon leány, spanyol nyelv, perzsa juh, európai utazás, tavalyi
hó, négyajtós autó, nyelvészeti folyóirat, parkettás szoba, hétpróbás gazember,
zártkörű rendezvény, műanyag nyílászáró. Általában fokozhatatlanok, s határo­
zóval sem bővíthetők (*tavalyibb, *túl parkettás). A viszonyító melléknevek fo­
galmi tartalmában erősen érződik egy másik szófaj hatása. Nagyon sok közöttük
a képzett szó, különösen az -i, -s és az -ú/-ű képzős. Szemantikailag sokfélék.
Tipikusan viszonyító jelentésű melléknevek az anyagnevek (ezüst, műbőr), a faj­
tanevek (emlős [állat], erdei [szamóca]), a valahova tartozást (városi, tiszántú­
li), a valamilyen helyzetet (szélső, túlsó) jelentő melléknevek és az -s képzős ún.
jelölő számok (pl. egyes [számú klinika], hatos [villamos]). A minősítő és a vi­
szonyító jelentésű melléknevek határa nem éles. Ugyanaz a melléknév a szöveg­
környezettől függően előfordulhat mindkét szerepben: fejedelmi rendelet (= vi­
szonyító), fejedelmi vacsora (= minősítő). A viszonyító melléknevekből egyéb­
ként képzéssel minősítők jöhetnek létre; pl.: pesti —> pesties, családi —• családi­
as. De a minősítőből is gyakorta alakul viszonyító melléknév hasonlítást jelölő
főnévi, illetőleg melléknévi vagy számnévi előtaggal: ezüstszürke, négerbarna,
koromfekete, égszínkék, vadonatúj, csillagszemű, szépreményű, kétrészes, zárt­
körű stb. A mennyiségjelölő melléknevek mértéket, mennyiségbeli tulajdonsá­
got neveznek meg: szemernyi fáradtság, hordónyi bor, tömérdek pénz, számos
ötlet, számtalan panasz, egy kis víz, egy picike méz, egy csipetnyi só. Általában
ezeket sem szoktuk fokozni.
A melléknév helyes használata. — Nagyon fontos a választékosságra törekvés. Gyakori
hiba, hogy egy-egy divatos melléknév kiszorít a használatból jobb rokon értelmű megfelelőket
(jelentős, klassz, komoly stb.). A komoly eredmény, érdek, hiba, javulás, kereset, ok, összeg,
veszteség stb. helyett mondjunk, írjunk inkább szép eredmény-t, fontos érdek-et, súlyos hibá-t,
számottevő javulás-t, jó kereset-et, nyomós ok-ot, nagy összeg-et, tetemes veszteség-et. — A
magyarban a mellékneveket lehetőleg toldalékokkal fokozzuk (pl. nagyobb, legnagyobb, le­
geslegnagyobb), s kerüljük a terjengősebb és nehézkesebb körülírt fokozást (pl. a jobban szó­
rakoztató, az inkább gólképes stb.). A tulajdonság kisebb fokát azonban csak körülírással fe­
jezhetjük ki (pl. kevésbé rossz, a legkevésbé jó). — Az összes melléknév 'egész' jelentésben
egyes számú főnévvel áll (pl. összes kiadás, összes jövedelem), névmási használatban, 'min­
den, valamennyi' jelentésben azonban egyes és többes szám egyaránt állhat mellette (pl. Arany
összes verse, Arany összes versei). A többi mellett a jelzett főnév rendesen egyes számú (pl. a
többi jegy, a többi gyerek).
226 A magyar nyelv könyve

A mellékneveknek nagy a nyelvi, stilisztikai értékük. Egyrészt elősegítik a teljesebb va­

lóságábrázolást, másrészt szemléletesebbé, kifejezőbbé teszik a stílust. A melléknév szemlélte­
tő ereje különösen nagy, ha elvont fogalom kap érzéki jelzőt (pl. sötét hit), ha különféle érze­
tek között teremtünk kapcsolatot (pl. szurtos fütty, lágy fény), ha valamely tulajdonság kap
fokhatározói értékű melléknévi jelzőt (pl. ritka szép, jó nagy). A melléknévként használt más
szófaj szintén színes stilisztikai értékű: főnév (pl. őzike nézésű, kutyául érzem magam), hatá­
rozószó (pl. tele korsó, messze föld), igealak (pl. eszem-iszom ember, teddide-teddoda legény,
nemszeretem napok stb.).

A számnév
A számnév (nomen numerale) kevéssé toldalékolható, jelzői, állítmányi vagy
szám-, illetve számállapot-határozói szerepet játszó, személyek, tárgyak, dolgok
mennyiségét kifejező vagy a sorban elfoglalt helyét megjelölő szótári szó: "Ezer
méterről az egész nem | nagyobb, mint egy vásárfia. Szíve fölött üres zsebében |
cipeli sok hazámfia" (Váci M.: Télutói Magyarország). Lehet egyszerű szó
(négy), képzett (második) és összetett szó is igen sok számnevünk (tizenöt, száz­
tíz). A számnév a melléknévhez hasonlóan — a főnévhez képest — járulékos fo­
galom megnevezője.
A számnévnek mind alaktani viselkedése, mind mondatbeli felhasználhatósá­
ga emlékeztet a melléknévére. A számnév a mondatban többnyire mennyiség- és
minőségjelző, de lehet értelmező, sőt névszói állítmány is. E szerepekben nin­
csenek sajátos ragjai. Saját számnévi raggal viszont határozói szerepet játszhat:
elsősorban számhatározó és számállapot-határozó szokott lenni. A számnévhez a
-szor/-szer/-ször és az -an/-en rag járul a leggyakrabban: ötször, kevesen. Érde­
kes, hogy az -an/-en raggal mindig személyre vagy megszemélyesített fogalomra
utal; ketten, hatan, sokan. A sok és a kevés számnév a melléknevekhez hasonló­
an fokozható: sok, több, legtöbb; kevés, kevesebb, legkevesebb. A főnévi értékű
számnév bármely, főnévvel kifejezhető mondatrész lehet. A -k többesjel főneve-
siti a számnevet: ezrek, ötök. Az -i birtoktöbbesítő jel inkább csak kivételesen já­
rulhat hozzá: százai, ezrei, milliói. Egyes számnevek fölvehetik a névszói sze­
mélyragokat, s ilyenkor személynévmásszerű jelentésük van: kettőnkre, hárma­
toknak. A főnévi ragok szintén főnevesítik a számneveket: kétezer-négyben. A
számnevekhez is járulhatnak képzők: egyel, négyei, ötöl-hatol, tizedel, sokall,
kevesell, sokasodik, kevesedik; négyes, százféle, sokfajta. Sőt a számnévnek saját
képzője is van: harmad, negyedik.
A számnév a számot, mennyiséget vagy számszerű pontossággal (pl. öt, tíz,
századik), vagy csak hozzávetőlegesen nevezi meg (pl. sok, kevés, elég, egypár,
 A mai magyar nyelv szófajai: a névszók 227

sok-sok, három-négy). A számnévnek eszerint két faja ismeretes: határozott és

határozatlan. A határozott számnév pontosan nevezi meg a számot vagy a sor­
rendi helyet: tíz, huszonegy, első, második. Lehet: a) tőszámnév, amely megne­
vezi magát a számot: kettő, három; b) sorszámnév, amely megjelöli a sorrendi
helyet: hetedik, tizedik; c) törtszámnév, az egésznek egyenlő részekre bontott
töredékét jelöli: hatod, ötnyolcad; d) osztószámnév, amely azonos mennyiségű
csoportokat különít el az egészből: egy-egy, hat-hat. A határozatlan számnév
csak hozzávetőleg nevezi meg a mennyiséget: sok, egypár. A határozott szám­
névvel egyébként sokszor fejezünk ki határozatlan mennyiséget: Millió dolgom
van; Száz meg száz éven át élt így a falu népe. Ezek stilisztikailag igen hatáso­
sak.
A tőszámnév onnan kapta nevét, hogy szótőként alapul szolgál a belőle alko­
tott származékszámnevek képzéséhez. Sok számnevünk ugyanis képzett szó. A
sorszámneveket a tőszámnevekből -dik képzővel képezzük (kivétel az első és a
második). Néha az -ik nélküli puszta -d képző alkot sorszámnevet: har-
mad(éves), ötödfél (= négy és fél), hetedízben. A törtszámnevek is a tőszámne­
vekből alakult származékok. Képzőjük a -d: negyed, ötöd. A kettő törtszámnévi
származéka csak az egy tőszámnévvel együtt használatos: egyketted. Ezt a köz­
nyelvben a mennyiségjelölő fél főnév helyettesíti. A törtszámnév gyakran tő­
számnévi jelzővel fordul elő: öt tized; illetve mennyiségjelzős összetételben sem
ritka: háromnegyed, kétharmad.
A számnév, különösen a határozatlan számnév osztálya eléggé összefolyik a
mennyiségre, mértékre utaló főnevekkel és melléknevekkel, sőt néha a névmás­
okkal is. Nem könnyű a csomó, a számtalan, a számos, a tengernyi, a néhány és
a hasonló szavak szófaji hovatartozásának meghatározása. A néhány előtagja
miatt határozatlan névmás. A tengernyi képzője miatt melléknév. A csomó és a
számtalan szófaji értéke alapvetően függ toldalékaitól (csomószor, számtalan­
szor — csomóban stb.). A számos többnyire melléknévi értékű, mert képzője
melléknévvé teszi, de -an ragos alakjában számnévnek is elemezhető. Néhány
törtszámnevünk főnévvé vált: kilenced, tized.
A számnév helyes használata. — Nyelvünknek régi, finnugor öröksége, hogy a többséget
kifejező számnevek mellett sem kerül többes számba a jelzett szó: száz forint, sok ember, több
dolog. Az egyeztetés tehát itt alaki szempontú. Van egy számnevünk, amelynek a nyelvtörté­
net folyamán kifejlődött melléknévi és főnévi alakváltozata: két ~ kettő. Jelzőként csak a két
forma helyes: két kifli. — A sorszámnév helyett használt tőszámnév némelykor elfogadható,
máskor az egyik legsúlyosabb nyelvi hiba. Helyénvaló a tőszámnév házszámként, lakások sor­
számának megnevezésére, évszámok és napok jelölésére: Kossuth utca 6. (= hat); II. em. 3.
228 A magyar nyelv könyve

(= második emelet három); 1848. március 15. (= ezernyolcszáznegyvennyolc március tizenöt).

Hibát követ el azonban, aki a tőszámneveket kerületek, iskolai osztályok, emeletek megneve­
zésére is használja; ez idegen eredetű. Helyesen tehát: VIII. kerület (= nyolcadik kerület), 5. b
(= (ötödik bé), II. emelet (= második emelet). — Újabban a sorszámnév helyett terjedőben van
az -s képzős melléknévi alaknak, az ún. jelölő számnak a használata: egyes (számú) iskola, 72-
es postahivatal, kettes számú sebészeti klinika, 8-as műhely, 84-es út stb. A sorszámnévi jelleg
elhomályosulásával ma már természetesebb alak az -s képzős jelölő szám, mint a tőszámnév.
— Ugyancsak idegen eredetű, nyelvünk szerkezeti szabályaiba ütköző, tehát nem igazán he­
lyeselhető, de esetenként szinte megkerülhetetlen jelenség a főnév mögé vetett tőszámnévnek
megkülönböztetésül való használata: NB. I. (= egy), postafiók 400 (= négyszáz) stb. — A
számnevek helyesírásában — egyebek mellett — különösen a keltezés írásmódjára, a kétezren
felüli számok kötőjelezésére, illetve a betűvel és a számjeggyel való írás szabályaira kell
ügyelni.

A névmás
A névmás (pronomen) alak- és mondattanilag a fő-, a mellék- és a számnévhez
több tekintetben is hasonlóan viselkedő, és lényegében azokat helyettesítő vagy
azokra utaló szótári szó: „Mi vagyok én, | ha e planéta | csak egy bevérzett mar­
garéta!" (Nagy L.: Vállamon bárányos éggel). A névmás önállóan nem jelöl
közvetlen valóságot, jelentését a mindenkori beszédhelyzet vagy kontextus hatá­
rozza meg, velük utal indirekt módon a konkrét világra. A valósággal mégis
közvetlenebb kapcsolata van, mint a fogalmi tartalmú szónak. Rámutatással, uta­
lással fölöslegessé teszi dolgok, személyek, tulajdonságok, mennyiségek meg­
nevezését vagy azok megismétlését, noha valóságvonatkozásuk, refenciájuk igen
eltérő. Jellegzetesen deiktikus (rámutató, azonosító) referenciája van példának
okáért az egyes szám 1. és 2. személyű személyes névmásoknak és részben a
mutató névmásoknak. Forikus (vissza- és előreutaló) referenciájúak ezzel szem­
ben — a mondategységen belül — a visszaható és a kölcsönös névmások, a
mondategységeken túl pedig a mutató és a vonatkozó névmások. A szövegbeli
vissza- vagy előreutalásban fontos szerepet játszanak még az egyes és többes
szám 3. személyű személyes névmások és különösen a magas hangrendű mutató
névmások. Egészen más viszont a kérdő, a határozatlan és az általános névmás­
ok referenciája: ezek ugyanis logikai műveleteket jelölnek (a kérdő névmás pl.
azt, hogy valamely elem a mondatban még csak kérdő formában van jelen). A
névmások jelentéstartalmuk általánossága, elvontsága ellenére is igen gyakran
használt szavak. Alkalmasak ugyanis a többi névszóra jellemző mondatbeli po-
 A mai magyar nyelv szófajai: a névszók 229

zíciók többségének betöltésére anélkül, hogy azokat közvetlen fogalmi jelentés­

sel telítenék meg.
A névmások toldalékolásuk és mondatbeli felhasználásuk tekintetében általá­
ban úgy viselkednek, mint a helyettesített fő-, mellék- vagy számnevek. De mind
morfológiai, mind szintaktikai szempontból eltéréseket is mutatnak hozzájuk ké­
pest. Az egyik legszembetűnőbb különbség a nagyon is korlátozott bővíthetőség;
a névmásnak például csak ritkán lehet határozója (pl. háromszor annyi, egészen
olyan, szakasztott olyan) vagy minőségjelzője (pl. olyan valamit, valami ilyet),
de kaphat birtokos jelzőt (pl. a szomszéd akárkije/valakije). A mutató és a vo­
natkozó névmás sokszor együtt játszik fontos szintaktikai szerepet az összetett
mondatban: az előbbi a főmondatbeli utalószó, az utóbbi a mellékmondatbeli kö­
tőszó funkcióját látja el.
A névmások lehetnek egyszerű vagy összetett szavak. Képzés alapjául ritkán
szolgálnak (de van: magamfajta, magunkféle), fokjel sem járulhat hozzájuk. Van
olyan névmás, amelynek eléggé szabályos a ragozása (pl. a kérdő, a mutató
névmás stb.). A személyes névmásé ugyanakkor eléggé szabálytalan (engemet,
tégedet, őt — velem, hozzád, róla). Itt tárgyként a 3. személy még szabályos, de
az első kettő leíró szempontból már rendhagyó. Határozói alakjait a ragok és a
névutók névszói személyraggal ellátott származékai adják. A személyes névmás
többes szám 1. és 2. személyű alakjai egyes nyelvjárásokban felveszik a többes­
jelet: mink, tik. A kölcsönös névmásnak ellenben nincs többes számú alakja.
A névmások fajtáit hagyományosan részint helyettesítő szerepük, részint álta­
lános jelentésvonatkozásuk alapján különítjük el. Vannak a csak főnevet helyet­
tesítő, illetőleg a csak rá utaló névmások, amelyek (a kölcsönös kivételével)
megkülönböztetik a beszédbeli 1., 2. és 3. személyt. Ide tartozik a személyes, a
birtokos, a visszaható és a kölcsönös névmás. Vannak továbbá a fő-, mellék- és a
számnevet helyettesítő, illetőleg a rájuk utaló névmások, amelyek nem külön­
böztetik meg a beszédbeli három személyt. Ilyen a mutató, a kérdő, a vonatkozó,
a határozatlan és az általános névmás.
1. A személyes névmás. — Személyek, ritkábban dolgok, megszemélyesített
fogalmak nevét helyettesíti. Az első két személyben inkább a személyeket, a 3.
személyben a dolgokét is. A gyakoribb személyes névmások a következők: én,
te, ő, mi, ti ők; ön, önök, maga, maguk, kegyed. A személyes névmások tárgyi
szerepű alakjai szintén egyértelműen személyes névmások: engem(et), titeket,
önt. A minket és a titeket helyett a bennünket, benneteket forma is szokásos. Ra­
gos és névutós alakjaiknak (bennem, miattam stb.) a megítélése — kereszteződő
jellegük miatt — azonban ugyancsak ingadozik a szakirodalomban. Korábban a
230 A magyar nyelv könyve

személyes névmások kiegészült (szuppletív) alakjait mi is személyragos határo­

zószóknak tekintettük. Bennük ugyanis általában — de nem kivétel nélkül —
valamely határozórag vagy névutó személyragos alakjának olyan tömbösödése
figyelhető meg, amely tovább nem toldalékolható és mindig határozói funkciójú.
(A -vel vagy a -nál raggal való egybeesés megvan, de pl. a -be vagy a -ből raggal
való nincs meg; vö. pl. velem, nálam, de: belém, belőlem.) Elismerve a Magyar
grammatika, D. MÁTAI MÁRIA, ELEKFI LÁSZLÓ, TEMESI MIHÁLY és mások ok­
fejtéseit — kétségtelen kereszteződő szófaji jellegük ellenére — ma már hajlunk
afelé, hogy névmási eredetű paradigmájuk és szöveggrammatikai utaló szerepük
miatt mi is személyes névmásoknak vegyük őket. Ezek a nekem, tőled, róla,
hozzánk, alattam stb.-féle alakok ugyanis a személyes névmásnak a határozóra­
gos és névutós alakjait pótolják. Tulajdonképpen a névutós kifejezésekre emlé­
keztetnek, sőt történetileg azok is. Nyomatékos formáikban azonban ma is meg­
jelenik rajtuk a személyes névmás (énnekem, tetőled, őróla, önmaga stb.). Lé­
nyegében ugyanazokat a mondatrészszerepeket tölthetik be, mint amelyeket a
főnevek.
A magyarban a személyes névmás ritkábban fordul elő, mint más nyelvekben, csak hang­
súlyos helyzetben tesszük ki. Néha mutató névmás is előfordulhat helyette: „Az se szólt sem­
mit, mikor megtudta, hogy a mamának átadták az iparengedélyt, és szappant főznek ezentúl"
(Szabó M.: Disznótor). A magázás udvariasabb megszólításában az ön, önök, a kevésbé vá­
lasztékos megszólításban a maga, maguk szerepel. A kegyed régies és ünnepélyes hangulatú. A
személyes névmást többféleképpen is nyomatékosítjuk. Egyfelől a visszaható névmás megfele­
lő alakjával: én magam, te magad. Másfelől az ön- vagy a jó- előtagú visszaható névmással:
önmagam, önmagad, jómagam, jómaguk. A visszaható névmás át is veheti a személyes név­
más szerepét: magam (= én) sütöttem. Ez a maga személyes névmás azonban nem tévesztendő
össze az 'egyedül' jelentésű maga határozószóval; pl.: Magam vagyok. — A személyes név­
más birtokos jelzőként jelöletlen: az én szívem. Ilyenkor a saját és a tulajdon melléknév is he­
lyettesítheti. Az ők birtokos jelzőként egyáltalán nem állhat, helyette az ő szerepel: az ő házuk.
A mai nyelv tárgyi funkcióban jobban kedveli a rövidebb engem, téged alakokat, mint az en­
gemet, tégedet formákat. — Utalószói funkcióban egybeeshet a személyes névmás határozói és
a mutató névmás határozói esete: bízom benne — bízom abban.

2. A birtokos névmás. — A dolgokat mint a három személy valamelyikének

a birtokát nevezi meg. A birtokos névmások a következők: enyém, tied, övé, mi­
enk, tietek, övék (egyes számú birtok esetén); enyéim, tieid, övéi, mieink, tieitek,
övéik (többes számú birtok esetén). A birtokos névmás jelentést sűrít: a birtokvi­
szonyt alkotó birtokost és birtokot egyetlen szóval jelöli, de míg a birtokost
megnevezi, a birtokra csak utal. Alakjai ugyanúgy rendhagyó módon jöttek létre
 A mai magyar nyelv szófajai: a névszók 231

a személyes névmásokból, mint azok kiegészült alakjai. A magyarban a birtokos

névmás főnévi értékben használatos, más ismert nyelvekben azonban melléknévi
szerepű. A birtokos névmásoknak a kevésbé választékos köznyelvben és a
nyelvjárásokban másféle változatai is vannak (pl. enyim, enyémek, övéké; enyé­
mé, tieteké stb.). A birtokos névmásokhoz hasonló jelentésűek a saját szó birto­
kos személyjeles alakjai: Ez a sajátom — Ez az enyém.
3. A visszaható névmás. — Azt fejezi ki, hogy a cselekvés visszahat a cse­
lekvőre. A visszaható névmások a magam, magad, maga, magunk, magatok, ma­
guk (nyomatéktalanul), illetve az ön-, önnön- előtaggal, a saját melléknévi jelző­
vel és a részleges kettőzéssel önmagam, saját maga, magamagát stb. (nyomaté­
kosan).
A visszaható névmást használhatjuk személyes névmás helyett vagy azzal együtt annak
nyomatékosítására. Birtokjeles alakjai a birtokos személyének kiemelésére szolgálhatnak: Ez a
magamé. A visszaható névmás a leggyakrabban tárgy, de lehet határozó is (pl. megbékélt ma­
gával). A tárgyként használt visszaható névmás 1. és 2. személyben lehet ragos és ragtalan:
magam, magamat. A nyomatékos saját magam, saját magad stb. különírandó.

4. A kölcsönös névmás. — Azt fejezi ki, hogy két vagy több alany cselekvé­
se kölcsönösen hat végzőire vagy kölcsönösen összefügg. Egyetlen kölcsönös
névmásunk az egymás. Ragozása a főnevekéhez hasonlít, de többes számú alakja
nincs, mert eleve többes jelentésű. Ragtalan alakja csak birtokos jelzőként vagy
névutóval együtt fordul elő. A mondatban tárgy, határozó vagy birtokos jelző le­
het. Nem bővíthető.
5. A mutató névmás. — Személyekre, dolgokra, fogalmakra, tulajdonságok­
ra és mennyiségekre mutat rá. A helyettesített, aktualizált névszó fajától függően
beszélhetünk főnévi, melléknévi és számnévi mutató névmásról. Magas és mély
hangú alakváltozataik segítségével következetesen elkülönítik a megmutatott do­
log, tulajdonság, mennyiség közeli vagy távoli voltát (pl. ez : az, ennyi : annyi).
Főnévi mutató névmások: ez, az (rámutató), emez, amaz (nyomósító), ugyanez,
ugyanaz (azonosító). Melléknévi mutató névmások: ily(en), oly(an), ekkora, ak­
kora, efféle, afféle, ilyenféle, olyanféle, ilyesmi, olyasmi (rámutató), emilyen,
amolyan (nyomósító), ugyanilyen, ugyanolyan, szintolyan (azonosító). Számné­
vi mutató névmások: ennyi, annyi (rámutató), emennyi, amannyi (nyomósító),
ugyanennyi, ugyanannyi (azonosító). Ugyanakkor a használatban nincs köztük
éles határ. Ahogy a főnévi mutató névmás melléknévi értékű lehet: azt a hegyet,
ugyanúgy a melléknévi is lehet főnévi használatú: Effélére gondolt. Az ily(en),
232 A magyar nyelv könyve

oly(an) melléknév előtt határozói értékében, 'annyira' jelentésben is kedvelt: oly

magas.
A távolra mutató névmások — egyes névmási határozószókhoz hasonlóan —
a főmondatok gyakori utalószavai. A közelre mutatók ugyanakkor sűrűn szere­
pelnek szövegmondatok kapcsolóeszközeiként. Toldalékolásuk, mondatrészsze­
repük lényegében megegyezik a helyettesített névszóéval. Feltűnő különbség
azonban, hogy a főnévi mutató névmás kijelölő jelzői szerepben felveszi a jelzett
szó toldalékait: azt a hegyet, azok a fiúk. A mutató névmások fölvehetnek kép­
zőszerű utótagokat: efféle, affajta, olyanforma. A mutató névmás személyre is
utalhat. Mindig mutató névmás fejezi ki az alanyt, ha egy újabb mondat alanya
nem azonos a megelőző mondatéval; pl.: A postás becsöngetett a szomszédhoz.
Az kinyitotta neki az ajtót.
A mutató névmások nyomósító alakjai a beszélt nyelvben ritkulnak, sokszor archaikusnak
vagy választékosnak hatnak. Mintha megelevenedőben volnának ugyanakkor a névelő nélküli
főnév előtt álló ezen, azon, ugyanezen, ugyanazon-féle névmások. Kerülnünk kell az ez, az
névmásnak elemismétlődést mutató eztet, aztat tárgyragos alakját! Ügyeljünk rá, hogy a rámu­
tató ez, az névmást hangsúlytalan helyzetben fölösleges használni! Általában szükségtelen a
tárgyas ragozású igealak mellett, ha a tárgy odaérthető; pl.: Piszkozatban megírta levelét és
lemásolta (azt). Vigyázzunk, hogy az efféle, afféle, effajta mutató névmások helyesírását ne té­
vesszük össze az afelé, efelé névmási határozószókéval!

6. A kérdő névmás. — Élőlényekre, tárgyakra, elvont fogalmakra, azok tu­

lajdonságára, mennyiségére kérdez. A kérdő névmás helyettesítő szerepe eltér a
többi névmásétól: helyére fogalomszó nem tehető, az a feleletben található meg.
Főnévi kérdő névmások: ki, kicsoda, mi, micsoda. Ragozásuk és mondatbeli
szerepük a főnevekéhez hasonló. Melléknévi kérdő névmások: mely(ik), mi­
ly(en), minő, mekkora, miféle. Fölvehetik a többes szám jelét. A mondatban mi­
nőségjelzők vagy névszói állítmányok. Számnévi kérdő névmások: hány, meny­
nyi, hányadik. Szintén többnyire jelzők vagy állítmányok, esetleg határozószók.
A főnévi kérdő névmások némelyike melléknévi használatban is szokásos: Mi
újság? A melléknévi kérdő névmások pedig lehetnek főnévi értékűek: Melyiket
szereted? A kérdő névmások határozóragos és névutós alakjait szintén a határo­
zószók csoportjában tartjuk számon (mikor, mióta, mikorra stb.).
7. A vonatkozó névmás. — Élőlényekre, élettelen tárgyakra, elvont fogal­
makra, ezek tulajdonságára, mennyiségére előre- vagy visszautaló szó. Főnévi
vonatkozó névmások: (a)ki, (a)mely, (a)melyik. Melléknévi vonatkozó névmás­
ok: amily(en), aminő, amekkora. Számnévi vonatkozó névmások: ahány,
 A mai magyar nyelv szófajai: a névszók 233

amennyi, ahányadik. Főnév előtt a főnévi vonatkozó névmás is melléknévi hasz­

nálatú, a melléknévi pedig a jelzett szó nélkül nemegyszer főnévi jellegű. A vo­
natkozó névmások a legtöbbször kötőszói szerepűek, az alárendelő összetett
mondatok mellékmondatát kapcsolják a főmondathoz.
Az amelyik névmás az igényesebb nyelvhasználatban az egyedi kiemelés eszköze: Azt ké­
rem, amelyik előtte van. — Személyeket jelentő gyűjtőnévre lehetőleg az (a)mely névmással
utaljunk: Eljött az egész társaság, amelyet meghívtam. — Az ami kezdi kiszorítani az amely­
et. Használatukban eredetileg különbség van: az amely főnévvel megnevezett tárgyra vagy el­
vont dologra vonatkozik, az ami pedig elsősorban a főnévvel meg nem nevezett dologra, foga­
lomra utal. A mindennapi beszédben azonban az amely néha keresettnek, stílustalannak tűnik.
— A főnévi vonatkozó névmások rövidebb alakja kezd kiszorulni a nyelvhasználatból. Az
amely helyett azonban ma is gyakori a mely. A melléknévi vonatkozó névmások rövidebb
alakja ritkább. — Az aki a nyelvjárásos beszédben az ami vagy az amely helyén is járja: „Azt a
kendőt, akit adtam, add vissza!"

8. A határozatlan és az általános névmás. — A határozatlan névmás köze­

lebbről meg nem határozott személyt, dolgot, fogalmat, illetve tulajdonságot
vagy mennyiséget jelöl; az általános névmás pedig minden élőlényre, élettelen
tárgyra, elvont fogalomra, továbbá minden tulajdonságra vagy egész mennyiség­
re vonatkozó, összefoglaló értelmű szó. A két névmásfajtában közös, hogy a ha­
tározatlanság fogalmi jegye mindkettőre ráillik. Átmeneti jellegüket mutatja,
hogy a határozatlan névmás általános jelentésben is megállja a helyét; pl. Ma­
radt még valamennyi pénzem (határozatlan), Valamennyi könyvemet elvitte (ál­
talános jelentésű). A legtöbb határozatlan és általános névmás összetett szó.
Főnévi határozatlan névmás: valaki, valami, valamelyik, némelyik, egyik, má­
sik, más, egyéb, többi. Melléknévi: valamely(ik), valamilyen, valaminő, valame­
lyes, valamiféle, valamekkora, némely; némi, néminemű, holmi. Számnévi: né­
hány, egynéhány, megannyi, valamennyi, valahány. Az általános névmás szintén
lehet főnévi: ki-ki, bárki, bármi, akárki, akármi, mindenki, mindegyik, mindenki,
mindnyájan, senki, semmi; melléknévi: bármily(en), bármely(ik), bárminő, bár­
miféle, akármily(en), akármely(ik), akárminő, akármiféle, mindenféle, minden­
nemű, semmilyen, semminő, semmiféle, semekkora stb. (a főnévi és a melléknévi
névmás szerepcseréje itt sem ritka); számnévi: bármennyi, akárhány, akármeny-
nyi, sehány, semennyi, minden stb. De az általános névmásnak három alcsoportja
is van: mind(en)- előtaggal a gyűjtő névmások (pl. mindenki, mindenféle), bár­
éi, akár- előtaggal a megengedő névmások (pl. bármennyi, akárki), se(m)- elő­
taggal pedig a tagadó névmások (pl. senki, semennyi) különülnek el.
234 A magyar nyelv könyve

Vigyázzunk, hogy a tagadó névmást és az utána álló sem, se módosítószókat véletlenül se

írjuk egybe: senki sem, semmi se stb. Ügyeljünk a semmi, semmilyen és a semekkora, semeny-
nyi-féle általános névmások helyesírására is!

Az igenevek
Az igenév igéből képzett olyan főnév, melléknév vagy határozószó, amelynek
egyúttal igei sajátosságai is vannak. Főnévi, melléknévi és határozói igenevet
különböztetünk meg: tűnődni, tűnődő, tűnődve. Az igenév tipikusan átmeneti
szófaj: se nem ige, se nem igazán főnév, melléknév vagy határozószó. Ezért cél­
szerű külön szófajcsoportba sorolni őket, noha többé-kevésbé eltérő módon vi­
selkednek. Több hasonlóság van mégis a háromféle igenév között, mint az ige­
név és a jelzőjével jelölt szófaj — a főnév, a melléknév és a határozószó — kö­
zött.
Valamennyi igenév igéből képzett származékszó, ezért fogalmi tartalmukban
továbbra is uralkodik az igei alapjelentés, de elvontabban, mint az igékben, ame­
lyek a velük jelölt cselekvést egyúttal a mondatbeli alany személyére és számára
is vonatkoztatják. (Az igenevek közül ezt csak a személyragozott főnévi igenév
tudja megtenni.) A melléknévi igenévnek igei természetére jellemzően van bizo­
nyos idő-, illetőleg aspektusvonatkozása. Ez azt jelenti, hogy képes érzékeltetni
saját cselekvésének a mondat állítmányához viszonyított idejét, az ún. egy-, elő­
vagy utóidejűséget, s egyszersmind saját cselekvéstartalmának folyamatos, befe­
jezett vagy beálló voltát. A melléknévi igenév jelölte akcióminőség azonban
sokszor nem az alaki felépítettség következménye, hanem vagy az alapige jelen­
tésének velejárója, vagy a beszédhelyzettől, illetve a mondatösszefüggésből
nyert tulajdonság. Az igenévnek az igével való jelentésbeli rokonságát mégis
mutatja, hogy sok igenevet helyettesíteni lehet alapigéjének meghatározott alak­
jával: a síró ember —> az az ember, aki sír; a sírva könyörög —> úgy könyörög,
hogy sír; stb. Az a két mondat, hogy „Látom d napot felkelni"', illetve „Látom,
hogy felkel a nap", nyelvtani szinonimája egymásnak. De az igenevek az igék­
ből képzett névszókra is emlékeztetnek jelentésükben: fázékony ember —> fázós
ember —>fázó ember; az erdő zúgása —> a zúgó erdő.
Minden igenévnek saját képzője van. Ezek tipikusan szintaktikai képzők.
Közös sajátságuk, hogy szerepük csupán a szófajváltás megteremtése. Az igene­
vek további toldalékolása azonban már jócskán eltér egymástól. A főnévi igenév
nem kaphat esetragokat, de személyragokat igen. A főnévi igenévnek személy­
ragjai vannak, nem személyjelei: futnom, futnod stb. Fogas kérdés, hogy e sze­
mélyragok az igei személyragokkal vagy a főnévi személyjelekkel rokonok-e
 A mai magyar nyelv szófajai: az igenevek 235

(vö. írom, írod, írja — avagy: írásom, írásod, írása). A melléknévi igenévnek
nincs saját ragozásrendszere, általában a melléknév ragozását követi bizonyos
korlátokkal. Gyakran főnevesül. Ilyenkor a szokásos főnévi toldalékok legtöbb­
jét megkapja. A melléknévi igenévhez képző kevesebb járulhat, de a -k többesje­
let, az -n/-an/-en viszonyragot rendszerint megkaphatja. A melléknévi igenevet
nem fokozzuk. A határozói igenévhez semmiféle toldalék nem járul.
Az egyes igenevek általában olyan mondatrész-pozíciókba kerülhetnek, ami­
lyenekbe az előtagjuk jelölte szófajok, ám több-kevesebb korlátozással. A főnévi
igenév például nem lehet minőségjelző, de még birtokos vagy értelmező jelzői
szerepe is kétséges (vö. itt az ideje indulni; új szokása van, korán feküdni), sőt
állítmányi helyzetben is ritka vagy vitatható (pl. Mondhatni erre más példát is).
De még alanyi, tárgyi vagy határozói szerepének is vannak bizonyos kötöttségei
(pl. az állítmány fajtájától és jelentésétől függ, mikor alany, mikor tárgy): gyalo­
golni jó, élni érdemes; illik tudni, olvasni kell; szeret játszani, tud beszélni. A
melléknévi igenevek többnyire jelzők, de határozók is lehetnek ragosan. Állít­
mányként módot, időt nem jelölnek, s csak a 3. személyt képesek önmagukban
kifejezni: az ajánlat csábító, tulajdonságai vonzóak, viszont kifejezik az aspek­
tust: folyamatosak és befejezettek lehetnek. A határozói igenevek mindig hatá­
rozók. — Bővíthetőségük viszont igei természetüket tükrözi. Ugyanúgy bővíthe­
tők tárggyal vagy határozóval, mint az igék: könyvet olvas — könyvet olvasni /
olvasó / olvasva; lassan fut— lassan futni / futó / futva.
1. A főnévi igenév (infinitivus) olyan -ni képzős származékszó, amely el­
vontan és általánosítva fejez ki cselekvést, történést, állapotot, létezést: „A feje­
delem a havasba ment: medvét lőni" (Kós K.: Varju nemzetség). Minden igéből
képezhető (kivétel a nincs), de nem mindegyikből egyformán gyakori (pl. a ható
igékből ritkábban hozunk létre főnévi igenevet). Alapformája a -ni képzős, rago­
zott formája azonban egész alaksorból áll: ápolnom, ápolnod, ápolnia, ápolnunk,
ápolnotok, ápolniuk. A főnévi igenév jelentése leginkább az igéből képzett
-ás/-és képzős elvont főnevekéhez hasonlít. A magyar főnévi igenév folyamatos
aspektusú. Több más nyelv ismer befejezettet, sőt beállót is.
A főnévi igenév főként alany, tárgy és tekintet- vagy célhatározó (pl. hallani
hallottam, megyek bevásárolni), illetőleg ok- vagy részeshatározó szokott lenni
(pl. félek faggatni, nincs értelme vitatkozni stb.). Alany akkor lehet, ha a mellék­
névi állítmánya értékelő, minősítő fogalmi körbe tartozik (jó, rossz, könnyű, he­
lyes, fontos, szükséges, szabad stb.), ha főnévi állítmánya melléknévből képzett
vagy ún. tartalomváró főnév (butaság, lehetetlenség, feladat stb.), illetve ha az
igei állítmány megtűri maga mellett alanyként (kell, lehet, illik, szabad; fáj, van,
236 A magyar nyelv könyve

nincs stb.). Kettős alany egyik tagjaként további néhány ige mellett is megállhat,
elsősorban a régies vagy a szépirodalmi nyelvben: A hajó közeledni látszik. — A
főnévi igenév akkor tárgy, ha az igei állítmány, pl. a szeret, tud, akar, kíván,
mer, óhajt stb. engedi: szeret úszni, tud olvasni. Kettős tárgy egyikeként is csak
bizonyos érzékelést kifejező igék mellett fordulhat elő: Hallom dobogni a szí­
ved. A főnévi igenévnek nagyon fontos a szerepe a fog segédigével alkotott jövő
idejű igeragozásban: tanulni fogok
A főnévi igenév gyakran személyraggal utal a cselekvést végző személyre. A
személyragos alakkal sok más nyelvnél tömörebben tudjuk személyre vonatkoz­
tatni a cselekvést: Szabad-e tudnom? A főnévi igenevet ugyanakkor ma ritkáb­
ban ragozzuk, mint valamikor ragoztuk.
Ha a közlés vagy a kérdés személytelen, általános érvényű, nem ragozzuk, pl. öröm ezt hal­
lani, ilyet nem illik mondani. Ha a cselekvőt más mondatrésszel is kifejezzük, akkor szintén
elegendő az alapforma: Mindnyájunknak el kell menni; de nem helytelen a személyragos válto­
zat sem: Nekem el kell mennem. Ha a főnévi igenév tárgy vagy határozó, akkor a mai művelt
használatban ragtalan: Nem tudsz vigyázni?; Elmentem könyvet venni. A személyragozott for­
ma bizonyos esetekben mesterkéltnek hat: Igyekezett megállnia a helyét (helyesen: megállni).
A személyrag azonban félreértést, értelmi zavart oszlathat el: a barátomnak vissza kell fizet­
nem a pénzt <-> a barátomnak vissza kell fizetnie a pénzt. Hiba, ha a főnévi igenév a többes
szám 3. személyű -uk/-ük helyett is egyes szám 3. személyű -a/-e személyragot kap: A ver­
senyzőknek arra is gondolnia kell, hogy... (helyesen: gondolniuk). — A főnévi igenévvel való
felszólítás, parancs sokszor idegenszerű: Felállni! Általában jobb helyette a felszólító alak: Állj
fel! vagy Álljatok fel!

2. A melléknévi igenév (participium) olyan -ó/-ő, -t ~ -tt, -andó/-endő kép­

zős származékszó, amely az igei jelentéstartalmat minőségként, tulajdonságként
nevezi meg: „...néznek utána meggörnyedt cselédek / tartva kezükben gyűrt ka­
lapjukat" (Illyés: Ének Pannóniáról). Elvileg minden igéből képezhető, de nem
élünk minden lehetőséggel. Az -t ~ -tt képzős igenevet nem szoktuk képezni tör­
ténetesen az aktív cselekvő igék tárgyatlan és folyamatos fajtájából (pl. *foglal­
kozott gyerek, *gondolkodott ember). Nemigen jön létre -andó/-endő képzős
igenév aktív cselekvő, műveltető, visszaható és mediális igékből sem. A mellék­
névi igenevek jelentése sokkal dinamikusabb még az igéből képzett mellékneve­
kénél is.
A melléknévi igenévnek három fajtája van: a) folyamatos: megszépítő (mesz-
szeség); b) befejezett: feltört (ugar); c) beálló: adandó (alkalom). A befejezett
melléknévi igenév rendesen elő-, a beálló általában utóidejű. Az előbbiek leg­
többször konkrét múlt időt fejeznek ki (pl. elolvasott könyv, megtekintett elő-
 A mai magyar nyelv szófajai: az igenevek 237

adás). A folyamatos azonban elő- és utóidejű is lehet, de rendesen egyidejű (pl.

hullámzó Balaton). Ezek arra is alkalmasak, hogy általános időt fejezzenek ki
(pl. templomba járó emberek). A melléknévi igenév idővonatkozása a mondat
állítmányától, aspektualitása pedig az alapige jelentésétől függ: kopogtató ven­
dég (gyakorító), elrúgott labda (kezdő), kipattant szikra (mozzanatos). A mel­
léknévi igenév kifejezheti azt, hogy a tulajdonsághordozó maga végzi-e a tulaj­
donságként megnevezett cselekvést (cselekvő, aktív igenév), vagy rajta végzik
(szenvedő, passzív igenév). Cselekvő értelmű: égő (szív), harsogó (haris); meg­
fáradt (ember); mulandó (szépség). Szenvedő értelmű: eladó (ház), kiadó (szo­
ba); megterített (asztal), meghívott (vendég); követendő (példa). A melléknévi
igenév cselekvő vagy szenvedő értelme általában az alapige tárgyatlan vagy tár­
gyas voltától függ, de van eltérés ettől a szabálytól; pl. (sokat) tapasztalt (em­
ber).
A melléknévi igenév az egyeztetés során számjelet és viszonyragot kaphat: a
-k többesjel és az -n, illetve az -an/-en viszonyrag egyaránt járulhat a folyamatos
melléknévi igenevekhez: ragyogók — ragyogóak bátorítón — bátorítóan. A
melléknévi igenév ugyanakkor nem fokozható. Az igenevek a mondatban első­
sorban minőségjelzők. Értelmezői helyzetben ritkán, állítmányként is inkább
csak az -andó/-endő képzős igenév fordulhat elő: Az összeg többfelé osztandó.
A mód- és állapothatározói szerep is tipikus pozíciójuk, bár a határozóként sze­
replő melléknévi igenevek elmozdulóban vannak a melléknevek felé: illő, fá­
radt, ütött-kopott, állandó stb. E változások toldalékolásukra és mondatbeli vi­
selkedésükre is kihatnak. A melléknévi igenév nem fokozható, a melléknévvé
vált igenév azonban igen: sápadtabb, fáradtabb. A melléknévi igenevek jelzői
szerepben bővíthetők a legtermészetesebben. Határozói bővítményt mindegyik
kaphat: a Pestre induló vonat, a Pestre küldött parancs, a Pestre írandó levél.
Az aktív cselekvő tárgyas igéből képzett melléknévi igenevek azonban tárggyal
is bővíthetők: a szemüveget viselő tanár, a háborút viselt katona, a szenvedést
viselendő bűnös.
A melléknévi igenevek közül a folyamatos és a befejezett vált a leggyakrab­
ban szófajt. Vagy melléknevesülnek, vagy főnevesülnek. Sokuk jelentéstapadás
következtében főnévvé vált. Főnévként megnevezhetik: a) a cselekvőt: igazgató,
költő; b) a cselekvés tárgyát: teendő; c) helyét: temető, ebédlő; gyakorló (iskola);
e) idejét: fogadóóra; f) eszközét: vasaló, evező (= eszköz, amellyel eveznek); g)
magát a cselekvést: leánynéző, kézfogó. Vannak a melléknevekhez egészen közel
álló melléknévi igenevek is (pl. kiváló, fegyelmezett). Ezek fokozhatók, s a mon­
datban állítmányok is lehetnek.
238 A magyar nyelv könyve

Tipikusan átmeneti szófajok ugyanakkor az ige-igenevek: az isten adta

gyermek, a Szűcs Pál árulta bor, továbbá összetételekben a madárlátta (kenyér),
a (napsütötte) rét stb. Ezek a -t ~ -tt képzős melléknévi igenevek személyra­
gozott alakjai: az én idéztem példa, a te idézted példa stb., s egy cselekvés által
létrejött tulajdonságot neveznek meg. Ez a szerkezet régi típusú, ma már eléggé
szokatlan, bár az újságnyelvben terjedőben van. Az ige-igenevek általában pasz-
szív jelentést, előidejű cselekvést és befejezett igeaspektust fejeznek ki. Bővít­
ményük az alárendelt alany: a főnök kijelölte feladat.
3. A határozói igenév (adverbium verbale) olyan -va/-ve, -ván/-vén képzős
igei származék, amely valamely cselekvéstartalmat határozói körülményként ne­
vez meg: „Galambos állva issza meg a sör maradékát" (Galgóczi E.: Pókháló).
A nincs és a van kivételével csaknem minden igefajtából létrehozható, de a
passzív és a ható igékből nem szoktuk képezni. A -ván/-vén képzős igenevek a
mai beszélt nyelvben ritkábbak, de az írottban is erősen visszaszorulók, sőt kere­
settebbek, mint a -va/-ve képzősek. Az egész mondat idejéhez viszonyítva lehet
az igenév egyidejű és befejezetlen (pl. suttogva beszél), illetve előidejű és befe­
jezett (pl. szorongását leküzdve nyitott be). A cselekvő és a szenvedő értelem a
határozói igenevekben is megnyilvánul. A tárgyatlan alapigék határozói igeneve
általában cselekvő (ülve, állva, leesve), a tárgyas alapigéké cselekvő és szenvedő
egyaránt lehet (olvasva, rendezgetve — cselekvő; sütve, összekötve — szenve­
dő).
A határozói igenév egyáltalán nem toldalékolható. Kizárólagosan a határozói
szerepre specializálódott szófaj. Rendszerint idő- (ebédhez ülve figyelték), ok- (a
sikeren felbuzdulva döntöttek másképp) és állapothatározó (halva találták), de
lehet komplex határozó is, a leggyakrabban talán komplex mód- és állapothatá­
rozó (karosszékében ült, rám várva). A létige mellett igen gyakran használatos
határozói igenevek a legtöbbször állapothatározót fejeznek ki: meg vagyok le­
pődve, meg van írva. A határozói igenév hiányos szerkezetekben is szerepelhet
állapothatározóként: az ajtó zárva I mázolva, a jegy kezelve stb.
A határozói igenév gyakran fordul elő nyomósító jellegű figura etymologicá­
ban: kérve kér, várva vár, hallván hallja. Néhány -va/-ve képzős igenév kettős
szófajú, igenév és névutó: mától kezdve (névutó); a nehezén kezdve (igenév). A
nagyon gyakran használatos határozói igenevek határozószókká, módosítószók­
ká vagy névutókká válhatnak: úgyszólván, nyilván, fordítva, kisvártatva; múlva,
(mától) fogva. A határozói igenevekkel rokonok a -vást/-vést képzős igei szár­
mazékok: bízvást, folyvást. A szenvedő értelmű határozói igenév helyett néha a
befejezett melléknévi igenév -an/-en ragos alakját használjuk: ázottan, tépet-
 A mai magyar nyelv szófajai: az igenevek 239

ten = megázva, megtépve. Helytelen helyette viszont a befejezett melléknévi

igenév használata: a jegy kezelt, az ügy rendezett.
Az egyik legtöbbet vitatott, legbonyolultabb nyelvhelyességi kérdés a határo­
zói igenév és a létige valamely alakjából létrejött szerkezet használata: be van
festve, el van intézve stb. A létige melletti határozói igenév — lehetséges más
felfogással szemben — szerintünk állapothatározó. Semmiképp sem illethető az
idegenszerűség vádjával. Tény azonban, hogy használatának szigorú grammati­
kai és szemantikai korlátai vannak. 1. Csakis befejezett jelentésű igéből vezethe­
tő le: meggyőződik —> meg van győződve. 2. Csak cselekvő tárgyas (esetleg mű­
veltető vagy visszaható) és mediális ige lehet az alapja: kivasal —* a ruha ki van
vasalva; megfésülködik —* meg van fésülködve; kifárad —» ki van fáradva. 3.
Csupán az olyan igékből származhatnak a létigéhez kapcsolódó határozói igene­
vek, amelyeknek állapotra ható, állapotváltoztatásra utaló, tehát dinamikus jelen­
tésük van: bekapcsolja a tévét —* a tévé be van kapcsolva. Helytelen tehát a lét­
ige és a határozói igenév együttes használata, ha az eredeti ige tárgyatlan, fo­
lyamatos, már önmagában is statikus állapotjelentésű vagy egyáltalán nem tar­
talmaz állapotváltoztató cselekvést (pl. *lyukadva van a zokni, *a tanulók kér­
dezve lesznek, *el van aludva, *a kép meg van nézve stb.).
A létige + határozói igenév együttese mint szerkezet napjainkban újra terjed. A népnyelv­
ben és az irodalomban régóta megvan. Használata több funkcióban is helyes: 1. amikor a
megváltozott állapotot jelöli (el van törve, meg vagyok fázva, ki vagy merülve); 2. ha a cselek­
vés eredményét jelöli (a levél meg van írva, a pénz be van fizetve); 3. ha a személytelenség ki­
fejezésére szolgál, mivel a cselekvő személyt nem ismerjük vagy megjelölését nem tartjuk
szükségesnek, célszerűnek (be van bizonyítva, nincs megoldva); 4. amikor a cselekvés intenzi­
tását emeli ki (az meg van csinálva). Ne használjunk a létige mellett tudatos cselekvést, moz­
gást, helyváltoztatást jelentő tárgyatlan igékből képzett határozói igenevet (*le van ülve)\ Sért­
hetik nyelvérzékünket, ha a lesz vagy a lett igealakokkal kapcsoljuk az igenevet, mivel ezek
már nem statikus állapotot, fejeznek ki, mint a van, hanem beálló változást, történést. — A lét­
ige és a határozói igenév együtteséből származó szerkezet körüli sok bizonytalanság és helyte­
lenítés az oka, hogy — helyettesítésére — elterjedt a -t ~ -tt képzős melléknévi igenevek álla­
potjelző állítmányként való használata: ebben nem vagyok érdekelt, a feltételek nem biztosítot­
tak, az arca mindig frissen borotvált, a megoldás adott stb. Az ilyen kifejezések különösen a
sajtó, rádió, tévé nyelvében, valamint a hivatali és a szaknyelvben terjednek vészesen. Nem
örülhetünk nekik. Többnyire idegenszerűek, holott épp a vélt idegenszerűség elkerülésére jöt­
tek létre. Terjedésükben sajnos szerepet játszik az a nyelvhelyességi babona, hogy a határozói
igenév és a létige kapcsolata nem magyaros.
240 A magyar nyelv könyve

A határozószó
A határozószó (adverbium) alig vagy egyáltalán nem toldalékolható, a mon­
datban mindig és kizárólagosan határozói szerepet játszó, objektív körülményfo­
galmat, többnyire a cselekvés helyét, idejét, módját, esetenként a cselekvő álla­
potát, illetve valamely minőség fokát jelölő szótári szó: „Úsztam a vízen, fönt a
fényen, / boldogan, hogy felül vagyok..." (Illyés Gy.: Nem menekülhetsz);
"Imént a rácsos ágyát csak épp körülsétálva, visszabolyongott megint az álom­
ba" (Sütő A.: Engedjétek hozzám jönni a szavakat).
A határozószó szabadon és rendszerszerűen nem toldalékolható szófaj, vi­
szonyragozása nincs. Egyes határozószókhoz, főleg a hely- és időjelölőkhöz
azonban járulhatnak viszonyragok: amottan, imigyen; alulról, kintről; addigra,
belülre; mostantól; hazáig, sokáig; másokhoz fokjelek is: előre, előbbre, leg­
előbbre; legalább, legfeljebb, legmesszebb. Néhány határozószó képzőt kaphat:
idéz, hátrál, továbbít; biztonság, mostanság, hátrány, hátralék. Sok felveheti az
-i, néhány az -s melléknévképzőt: mai, tegnapi, kinti, hazai, otthoni, egyszeri,
iménti; otthonos, önkéntes, ingyenes. A határozószók a mondatban a határozóra­
gos és névutós névszókhoz hasonló szerepet töltenek be. Sokféle határozói sze­
repben előfordulhatnak.
A határozószó nem eredendő szófaj; másodlagos. Különböző időkben és igen
változatos módokon jött létre. Sokuk a mai nyelvérzék számára már alakilag
megszilárdult, motiválatlan szerkezetű (hanyatt, rögvest, tüstént). Többségük
azonban még fiatal alakulású önálló szó, részben vagy akár egészben is elemez­
hető (kétfelől, újra, napszámra). De azért szép számmal akadnak átmeneti esetek
is (pl. éjjel, nappal, télen, nyáron, délben, hajnalban stb.). Két változás azonban
megkönnyítheti az elemzést. Ha vagy a tő (reggel), vagy a rag (oldalt, rögtön),
vagy mindkettő (imént) önállóan már nem használatos, illetve elavulóban van.
Ha a szóalak jelentéstanilag már elszigetelődik elemeitől világos alaki tagolódá­
suk ellenére is (esetleg, futtában, rendre, derűre-borúra, éjjel-nappal, ideig-
óráig, kurtán-furcsán, lépten-nyomon, okkal-móddal stb.). Határozói igenevek­
ből ma is gyakran keletkeznek határozószók: lopva, elvétve, betéve. De a határo­
zószókat sem ritkán éri szófajváltás.
A határozószók osztályozása a nyelvtanok régi gondja. A határozószók
ugyanis nemcsak keletkezésmódjuk szerint nem egységesek, hanem jelentéstar­
talmuk alapján sem. Élesen elkülönülnek bennük a határozottabban fogalomjelö­
lő és az elsődlegesebben csak (rá)mutató jellegű határozószók. Így — korábbi
kategorizálásunktól eltérően — a mi könyvünk szerint is jelentéstanilag csak két
 A mai magyar nyelv szófajai: a határozószó 241

fajtája különböztethető meg a határozószóknak: 1. a valóságos és 2. a névmási

határozószó. (A személyes névmások raggal, névutóval kiegészült alakjait, ame­
lyeket — kereszteződő szófaji jellegük miatt — korábban személyragos határo­
zószóknak tartottunk, újabban személyes névmásoknak tekintjük.)
A valóságos határozószó határozottabb fogalmi tartalmakat fejez ki. Jelölhet
a) helyet, b) időt és c) elvontabb körülményt. Helyet jelöl: alant, alul, bent, egy­
helyben, elöl, előre, felül, lent, fölfelé, hátra, hátul, kétfelől, kint, kívül, közel, le­
felé, lent, messze, otthon, távol. Időt jelöl: azonnal, egykor, egyszerre, éjféltájt,
elvétve, folyton, hajdan, hamarabb, holnap, holnapután, idén, időközben, imént,
immár, jövőre, későn, korán, ma, maholnap, mindjárt, most, nemrég, nemsokára,
nyomban, örökre, rég, rögtön, soha, soká, tegnap, tegnapelőtt, tüstént. Elvon­
tabb körülményt jelöl: alattomban, alig, csak, egyedül, egyként, egymagában,
egyúttal, együtt, elég, elsősorban, éppen, főleg, gondolomformán, gyalog, haja­
donfőtt, hamar, hanyatt, hirtelen, inkább, jócskán, kétrét, kissé, külön-külön,
legalább, maga 'egyedül', mezítláb, nagyjából, napszámra, négyfelé, nyugton,
oldalt, örömest, sebtében, suttyomban, szaporán, szemlátomást, találomra, vak­
tában, veszteg.
A névmási határozószó vagy csak alkalmi utalással, vagy vissza-, illetőleg
rámutatással fejez ki határozói körülményt. Névmási eredetük és indirekt deno­
tatív tartalmuk sokban emlékeztet a névmásokra. A Magyar grammatika szerint
határozószói névmások, szerintünk névmási határozószók. Alakjuk tömbösödött,
csakúgy, mint a valóságos határozószóké, s külön viszonyító elem nélkül töltik
be a határozói mondatrészszerepet, s lényegében ugyanazokat a jelentéstani cso­
portokat alkotják, mint amazok. Ugyanúgy jelölhetnek a) helyet, b) időt és c) el­
vontabb körülményt, mint a valóságos határozószók. Helyet jelöl: hol, merre,
hova, meddig, honnan, itt, ott, emitt, amott, ide, oda, onnan, ahol, amerről, né­
hol, valahol, bárhol, akárhova, mindenütt, sehol, mindenhonnan. Időt jelöl: mi­
kor, mióta, meddig, ekkor, akkor, amikor, amióta, valamikor, néha, bármikor,
soha. Elvontabb körülményt jelöl: hogyan, miként, miképpen, így, úgy, ekképp,
akképp, ahogyan, amint, némileg, bárhogyan, akármint, mindenképpen, seho­
gyan. A vonatkozó névmási határozószók az összetett mondatokban többnyire
kötőszói szerepűek (amikor, amióta), akár a vonatkozó névmások. A mutató
névmásiak pedig főmondatbeli utalószói szerepet is játszhatnak (akkor; azóta
stb.). Az előbbiek kereszteződő szófaji jelleget mutatnak.
A magyar nyelvben meglehetősen sok a határozószó. Egyiknek-másiknak rá­
adásul két alakja is van (fenn ~ fent, benn ~ bent, elöl ~ elül, épp ~ éppen, ami­
kor ~ mikor, fentebb ~ föntebb, lentebb ~ lejjebb, előbbre ~ előrébb, közelebb ~
242 A magyar nyelv könyve

közelébb stb.). Némelyiküknek az irányhármasságnak megfelelően három össze­

tartozó változata van (itt, innen, ide; máshol, máshonnan, máshova). Van olyan
nézet, amely szerint az -n, -an/-en, -ul/-ül, -szor/-szer/-ször ragos mellék- és
számnevek is (képzett) határozószók volnának (forrón, magasan, öten, konokul,
hitetlenül, sokszor, kétszer, ötször stb.). Az is előfordulhat, hogy egy helyet jelö­
lő határozószó időt vagy elvontabb körülményt is kifejez: Itt (értsd: ekkor) meg­
szólalt a csengő; Ide (értsd: ilyen körülmények közé) jutottam.
A határozószók helyes használata. Ügyelni kell a rokon értelmű határozószók változatos
használatára (egyből, rögtön, tüstént, hirtelen, egyszerre, legott stb.). — Terjed, különösen a
Dunántúlon, az ide helyett az oda névmási határozószó használata: Add oda a kulcsot (nekem)!
Pedig a magas és a mély hangú alakpárhoz a közelre vagy távolra mutatás jelentésbeli különb­
sége kapcsolódik. A használat tehát így helyes: Hozd ide nekem azt a könyvet!; Adja oda a
kulcsot a portásnak! stb. — Alkalmanként az alakpárok között jelentéskülönbség alakulhat ki:
a fentebb, lentebb elsősorban helyben létet fejez ki, a feljebb és a lejjebb valahova irányulást is
kifejezhet. — A ma helyett a máma a könnyedebb társalgás stílusában nem kifogásolható. —
A ritkábban használt vagy régies alakok a választékos, esetleg archaizáló stílus kedvelt eszkö­
zei lehetnek (midőn, imigyen, legott). — A vonatkozó névmási határozószók hol hosszabb, hol
rövidebb alakjukban használatosak. Az amikor helyett például a mindennapi beszédben a mi­
kor a gyakoribb.
Noha a határozószók a ragos vagy névutós névszókhoz hasonlóan valamilyen határozói
körülményt fejeznek ki, esetenként nem teljesen azonos értékűek velük. Vannak határozószók,
amelyek csak a helyben létet képesek kifejezni, míg a nekik megfelelő ígekötők éppen a moz­
gást jelölik (bent — be, kint — ki stb.). A határozóragok ugyanakkor mindkét helyviszonyt ki­
fejezhetik. Nem meglepő tehát, hogy a valahova irányulás kifejezésére együtt jelenik meg az
igekötő és a rag, pl. bement a házba, a valahol léteit megjelölésére pedig a határozószó és a ha­
tározórag, pl. bent van a házban.

A viszonyszók
A viszonyszók — a segédigék kivételével — toldalékfelvevő képességet nem
mutató, önmagukban mondatrészszerepet nem vállaló, de a mondatban gramma­
tikai vagy nyelvi-logikai viszonyokat kifejező szótári szók. Egyesek tevékenyen
részt vesznek morfológiai természetű szerkezetek megalkotásában (pl. a segéd­
ige, igekötő vagy a névutó), mások viszont (mint pl. a névelő, kötőszó, módosí­
tószó) csak a mondat logikai-szemantikai-pragmatikai viszonyainak a létrejötté­
ben és megkülönböztetésében működnek közre.
 A mai magyar nyelv szófajai: a viszonyszók 243

A segédige (és származékai)

A segédige olyan igei jellegű viszonyszó, amely úgy fejez ki mód-, idő-, szám­
vagy személyviszonyt, hogy egyúttal valamely fogalomjelölő szónak állítmányi
szerepű formáját segíti megalkotni: „Az út, Toscánáig, titok marad" (Szabó M.:
Hullámok kergetése); „5 akárhogyan odázod: amiben hibáztál, amivel adós
vagy, amihez gyáva voltál, amiben bűnös vagy, mindezért számot adsz egy na­
pon" (Márai S.: Füveskönyv).- Itt a segédige a névszói-igei állítmány igei része.
Ilyen szerepe van még a lesz és a múlik segédigének. Ezek az ún. mondatrészte­
remtő segédigék. Világos, hogy a segédigék a „főigétől" különböznek: nincs tar­
talmas lexikai jelentésük, csak grammatikai.
Máskor, például a „... hisz mindazt, mi lehettem volna, / — bár elrontottam
— Tőled kaptam" (Váci M.: Mit elrontottam) idézetben a segédige egy összetett
igealak része, a főige feltételes módját jelöli. Hasonló szerepe van még a ragoz­
ható fog segédigének, amely a jövő idő kifejezésére szolgál (lépni fogok), illetve
a volt, vala segédigének, amely a kijelentő mód múlt idejének régies alakját
formálta meg (beszélt vala, mondottam volt). Ezek az ún. szóalakteremtő segéd­
igék.
Aspektuális-modális-pragmatikai típusú segédigék a szokott, talál, tetszik-
félék, amelyek a főnévi igenévvel együtt teremtenek egyetlen, bár analitikus ige­
alakot, miközben aspektuális, modális vagy pragmatikai jelentéstöbbletet köl­
csönöznek neki: „Visszaütött fehér labdaként szokott az álomból megtérni" (Sütő
A.: Engedjétek hozzám jönni a szavakat); „... s talán nagyon alázatosan kezet
talált csókolni valami excellenciás nagy úrnak, azért kapta a másikat..." (Mik­
száth K.: Sramko bácsi); El tetszik utazni?; Stb.
A segédige az egyetlen viszonyszó, amely — a volna kivételével — toldalé­
kolható. Önmagában sosem mondatrész, hanem mindig csak egy fogalomszóval
(igével, névszóval, igenévvel) együtt szerepel, akár a névelő vagy a névutó a
névszóval. Saját bővítménye sem lehet. Mindössze grammatikai jelentésük, vi­
szonyító szerepük van. Segédige jellegüknek a legszembetűnőbb vonása, hogy
mellettük az ige, a névszó vagy az igenév nem bővítmény.
A segédigékből — képzők segítségével — segédigenevek hozhatók létre: (jó
érzés) első lenni; első lévén (jutalmat kapott). Ezek összetett mondatrészeket te­
remtenek. Hasonlóan viselkednek hozzájuk a volta és a való segédszók is: orvos
volta (hihetetlen); ünnepre való (készülődés). A segédigékre emlékeztetnek név­
szókhoz kapcsolódóan az ún. funkcióigék (levelezést folytat, javítást végez, vá-
244 A magyar nyelv könyve

laszt ad stb.), a velük alkotott szerkezetek csak stilárisan különböznek az egysze­

rű képzős igealakokkal visszaadható formáktól (levelez, javít, válaszol).
Segédige több nyelvben is létezik. Van, ahol több, van, ahol kevesebb. A se­
gédige szófaji kategóriájának megítélése a magyar nyelvben sem egyértelmű.
Egyes nyelvtanok említést sem tesznek róla, más nyelvtanírók a felsoroltaknál
jóval több segédigét tartanak számon. Egyesek segédigének tekintik, modális se­
gédigéknek nevezik az ún. módosító igéket is, mint például a kell, lehet, akar,
tud, szeret, szándékozik stb.; mások nem ismerik el segédigének a szokott, talál,
tetszik-féléket sem, amelyek mellett pedig az igenév önálló mondatrészszerepe
erősen megkérdőjelezhető.

A névutó (és a névutó-melléknév)

A névutó olyan viszonyszó, amely az előtte álló ragtalan vagy ragos névszót ha­
tározóvá teszi: „A bajuszodat az orrod alatt keresd, ne a füled mögötti" (Sütő
A.: Engedjétek hozzám jönni a szavakat). A névutó formálisan önálló szó, de
funkciója a ragokra és részint a határozószókra emlékeztet: az asztal mellett = az
asztalnál, dél felé = délnek, este = vacsora után. Csakhogy amíg a határozószó
önmagában is mondatrész, addig a névutó mindig csak valamely névszóval
együtt, mint a rag. A névutó ragmorfémát általában nem vesz fel (kivétel pl.
ebéd utánra). De a névutóknak és a határozóragoknak megvan az a történetileg
közös tulajdonságuk, hogy személyragokat vehetnek fel (előttem, irántam; ve­
lem, hozzám). A névutóhoz azonban járulhat még az -i melléknévképző: előtti,
utáni. Így melléknévi jellegű szóvá, ún. névutó-melléknévvé válik, s mellékne­
vesíti, a jelzői szerepre teszi alkalmassá az egész névutós szerkezetet: a háború
utáni (évek).
A névutók kifejezhetnek a) helyet: előtt, elé, elől; alatt, alá, alól (az irány­
hármasságnak megfelelően), innen, túl; b) időt: alatt, belül, előtt, fogva, hosszat,
múlva, óta, tájt; c) elvontabb körülményt, viszonyt: ellen, helyett, iránt, miatt,
nélkül, részére, számára, végett. Sok névutó azonban egyszerre többféle határo­
zói viszonyt is kifejezhet: az asztal alatt (= hely), (vesz vmit) kéz alatt (= elvon­
tabb körülmény). A legtöbb névutónk ragtalan névszóhoz járul: az eset után, a
sorok között, a fiú helyett. De vannak ragvonzó névutók is, amelyek határozóra­
gos névszóval együtt fejeznek ki határozói körülményt: Tiszán innen, Dunán túl,
a parkon át, helyzeténél fogva, a sikerhez képest.
Legősibb névutóink kétszótagúak: előtt, mögött, között. Az újabbak hosszab­
bak és alakilag jól értelmezhetők: szemben, végig. Napjainkra számos ragos név­
szó indult meg a névutóvá válás útján: alapján, értelmében, folyamán, javára,
 A mai magyarnyelv szófajai: a viszonyszók 245

keretében, következtében, során stb. Az útján és a terén még elég fiatal

fejlődmény, de már kezd kiválni eredetibb birtokos jelzős szerkezetéből. —
Több névutónk kettős, hármas szófajú: múlva, fogva, kezdve (határozói igenév
is); át, túl (igekötő is); együtt, körül (határozószó és igekötő is). — Néhány név­
utó kezd raggá válni: -felé -szerte, -számra. Ha egy névutó teljesen elveszti
hangsúlyát, határozószót alkothat névszójával: délelőtt, naphosszat. — Egészen
szokatlan, nem is igen tárgyalt jelenség, hogy bizonyos névutók — kizárólag a
ragvonzók és az újabbak — főnevük előtt is állhatnak: túl a Tiszán, át a réten,
keresztül az erdőn; dacára a figyelmeztetésnek, híven ígéretéhez; „Túl a réten,
néma méltóságban Magas erdő; benne már homály van, ..." (Petőfi S.:: A Tisza);
stb. Ezek szinte úgy viselkednek, mint az indoeurópai nyelvek elöljáró(szó)i.
Tipikus nyelvhelyességi hiba a miatt és a végett névutó összetévesztése. A miatt az okhatá­
rozó, a végett a célhatározó kifejezésére szolgál: Betegség miatt hiányzott; A félreértés elkerü­
lése végett mondom. — Afelé és a keresztül névutót derűre-borúra használják a hivatali nyelv­
ben, sőt a mindennapos megnyilatkozásokban is. Ne használjuk őket más névutók és ragok ká­
rára! Javasoljuk a közigazgatási hivatal felé (helyesen: a hivatalnak); A sajtón keresztül rek­
lámozták (helyesen: a sajtóban).
A névutót a főnévvel sem az egyes, sem a kettős névutós szerkezetben nem szabad egybe­
írni: ablak alatt, szó nélkül; az előtt a ház előtt, a szerint a szabály szerint, e nélkül a segítség
nélkül stb. De ha raggá vagy összetételi utótaggá válik a névutó, akkor természetes az egybe­
írás: világszerte, ládaszámra, négyfelé, délelőtt, estefelé, rendszerint, napközben, azalatt, emel­
lett stb.

Az igekötő
Az igekötő igéhez, igenévhez vagy igéből képzett névszóhoz kapcsolódó, annak
jelentését a határozószókra emlékeztetően módosító viszonyszó: "A színész pe­
dig az az ember, aki naponta megéli a kárhozatot vagy üdvözülést, ami a civil­
nek csak élete összképében dereng fel, ha nagyon odafigyel" (Popper P.: Színes
pokol). Igekötőnk sok van, s számuk ma is gyarapszik: abba, agyon, alá, által,
alul, át, átal, be, bele, benne, egybe, együtt, el, elé, ellen, elő, előre, fel, félbe,
félre, felül, fenn, hátra, haza, helyre, hozzá, ide, itt, keresztül, ketté, ki, kinn, kö­
rül, közbe, közé, közre, közzé, külön, le, meg, mellé, neki, oda, ott, össze; rá, széj­
jel, szembe, szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána, végbe,
végig, végre, vissza.
Az igekötő igen sajátos szófaj. Egyrészt szóelem jellegű (prefixum), amely a
képzőkre emlékeztetően módosítja vagy változtatja meg a jelentést (pl. becsap,
megszólal, rászed). Másrészt határozószó módjára viselkedő összetételi előtag
246 A magyar nyelv könyve

(pl. hazamegy). Előtag jellegével függ össze, hogy olykor az egész igekötős szó
helyett megelégszünk csak az igekötő megismétlésével (— Megírtad? — Meg).
Itt mintha mondatrészszerepe lenne. Harmadsorban morfológiai természetű
szerkezet alkotására képes viszonyszó. Ilyenkor hangsúlyozási-szórendi okokból
az igekötő önálló szóként viselkedik (pl. adja fel, nem felejt el). Toldalékolni
egyáltalán nem lehet. Leggyakrabban az igével használatos. Igéjétől elválhat, de
főnevétől már nem.
Az igekötő eredete, alaktani viselkedése és funkciója szerint egyaránt többar­
cú szófaj. Az igekötők határozószókból, esetleg névutókból alakultak és alakul­
nak ma is. Az első igekötők (pl. megy-, el-) már az ősmagyar kor végén vagy a
korai ómagyar korban létrejöttek. Az igekötőrendszer teljes kibontakozása a
XV-XVI. századra tehető. Igekötőrendszerünk fiatalabb, mint a szláv nyelveké.
Igekötőink többsége még nem veszítette el irányhatározói jellegét (kivétel pl. a
meg- vagy az agyon-), de felvette már az akcióminőség és/vagy az aspektualitás
kifejezésének funkcióját (pl. bemegy, kijön, leszáll; de: bemosakodik, kimeszel,
letegez). A közös eredet ma is okozhat bizonytalanságot a nyelvhasználatban
(pl.: Fenn áll a dombon; de: Fennáll a veszélye annak, ...). Önálló határozószó­
ként is előfordulhat (pl. előre, össze-vissza). Némelyiknek erős még a lexikai je­
lentése. Használata azonban erőteljes grammatikalizációt mutat, s ez együttjár
szemantikai átértékelődésével.
Szórendjük háromféle lehet: egyenes (ha elöl áll), fordított (ha hátul áll) és
megszakításos (ha az igekötő és az ige közé más szó ékelődik).
Az igekötőnek sokféle jelentésmódosító szerepe lehet.
1. A hely- és az irányjelölés: átmegy, kihúz, lecsúszik. Ez eredeti funkciója.
2. A cselekvés különféle módjainak, mozzanatainak, körülményeinek, azaz
az akcióminőségnek és/vagy a folyamatosság-befejezettség aspektusának a kife­
jezése:
a) A befejezettség (perfektivizáció) jelölése: belefárad, bealkonyodik, ki­
agyal, levizsgázik (vö. az igeaspektussal). Igaz, hogy igekötő nélkül is van befe­
jezettség (pl. Ezt Éva főzte), de többnyire mégis az igekötő teszi befejezetté az
igét. Az igekötő hátravetése a folyamatosság kifejezésére újabb keletű: száll le a
köd, épp most írja alá a nevét.
b) A kezdet, mozzanatosság, eredményesség jelölése: elmegy, megörül, hoz­
zálát.
c) A tartósság, gyakoriság, ismétlődés jelölése: eltréfál, elnézeget, eltöpreng.
Az el- igekötő különösen kiemelheti a tartósságot, a folyamatosságot.
3. A jelentésspecializáló szerep. Ilyenek:
 A mai magyar nyelv szófajai: a viszonyszók 247

a) a cselekvés nagy mértéke, túlzott volta (nyomósítás, fokozás): eltúloz, ki­

díszít, túlérik; b) a cselekvés elhibázott volta, sikertelensége (elítélés, rosszallás
vagy kicsinylés, keveslés): elsóz, félreért, leszólít, letegez, leszerepel, melléfog;
c) az ige jelentésének visszájára fordulása: elszokik, fölmerül, visszafejlődik; d)
tárgyatlan ige tárgyassá tétele: kiáll, kinő (pl. kiállja a próbát, kinőtte ruháját);
e) az igei vonzat megváltoztatása: lép (vhol) — kilép (vhonnan), rálép (vmire);
stb.
Az igekötők használatában háromféle hiba szokott előfordulni. Vagy fölöslegesen használ­
juk őket, vagy fölcseréljük őket, vagy elhagyjuk őket szükségtelenül. Fölösleges az igekötő, ha
az ige nélküle is ugyanazt fejezi ki, mint vele: (be)biztosít, (be)pótol, (ki)értesít, (ki)exhumál,
(ki)kézbesít, (le)fedez, (le)láttamoz, (le)rendez, (le)szerződik, (le)degradál, (össze)kombinál.
— Hiba a helyes igekötőnek helytelennel való fölcserélése: átbeszél, benáthásodik, beszüntet,
kigyakorol stb.; helyesen: megbeszél, megnáthásodik, megszüntet, begyakorol stb. — Rövidíté­
si törekvésből ered némely igekötő elhagyása, főként a társalgási nyelvben: bonyolít (= lebo­
nyolít), zajlik (= lezajlik). Bizalmas, szinte argóízű az eldob, elejt helyett a puszta dob, ejt
nyegle divatja. Az igekötő használatának helyességét vagy helytelenségét egyébként nem min­
dig könnyű eldönteni. A kreatív nyelvhasználatban, főleg a szlengben ugyanis — jórészt ana­
lógiás hatásra — egészen új akcióminőségek formálódnak ki napjainkban is (pl. a műszer beje­
lez; még beköszön neki; állatira beijed; szétissza az agyát; szétzuhan, ha megtudja stb.).
A megismételt igekötőt kötőjellel kapcsoljuk össze és az igével egybeírjuk: ki-kinéz, be­
betekint. Az ellentétes jelentésű igekötők elválnak az igétől, határozószókként viselkednek:
föl-le sétál, ki-be jár. Vigyázzunk az olyan kihagyásos szerkezetek különírására, amikor, főleg
válaszokban, elmarad az igenév: Ki tudod javítani? — Ki tudom (ti. javítani).

A névelő
A névelő a mögötte álló főnév határozottságát vagy határozatlanságát emeli ki,
illetőleg logikailag egyedíti vagy általánosítja azt: "Egy érzékeny és fogékony
lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás
élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út
és a világ mutat" (Márai S.: Füveskönyv). A névelő általában hangsúlytalan,
szórendi helye kötött.
A névelőhöz toldalék nem járul, mondatrész vagy szószerkezet tagja sem le­
het. Fogalmi tartalma nincs. Két fajtája van: határozott (a, az) és határozatlan
(egy). Mindegyik a hozzá kapcsolódó főnévvel, főnévi szerkezettel jelölt foga­
lomra utal. Állhat főnévi névmás előtt is: az egyik, egy másik. A határozott név­
elő vagy a felidézett fogalom körét szűkíti le, egyet kiemelve, azaz egyedítve (a
könyvet elolvastam), vagy a felidézett fogalom teljes körére mutat rá, azaz álta-
248 A magyar nyelv könyve

lánosít (az autó gépjármű). A határozottság, az „ismertség", amit kifejez, eredhet

a kontextusból, a szituációból és a világról szerzett tudásunkból. A határozatlan
névelő viszont a felidézett fogalom körén belül egy bizonyos egyedre irányítja a
figyelmet, de pontosan nem határozza meg azt (egy levelet ír). A határozatlanság
kifejezésében egyébként fontos szerep jut a névelőtlenségnek is.
A névelők használata akkor funkcionális, ha az említett szerepeket töltik be.
De sokszor előfordul, hogy a névelőhasználat csak konvencionális (pl. amikor a
határozott névelő egyedítésre alkalmasabb eszköz, mondjuk birtokos személyjel,
mutató névmás stb. mellett is megmarad: a barátom, ez az ember, a kisebbik
testvér stb.). A névelőknek igen fontos szerepük van a szöveggrammatikában is.
A határozott névelő jelölheti a szöveg témáját, a már ismert közlésrészt. A hatá­
rozatlan névelőnek viszont épp a még ismeretlen közlésrész, a réma jelölése a fő
szerepe (pl.: A sarkon megállt egy gépkocsi. Az autóból egy hölgy és egy férfi
szállt ki. A hölgy jobbra, a férfi balra indult. Stb.) A határozott névelő egyébként
nyomatékát vesztett főnévi mutató névmás, a határozatlan pedig nyomatéktalan­
ná vált számnév.
A névelő elhagyásával és kitevésével egyaránt párosulhat nyelvhelyességi hiba. A válasz­
tékos nyelv általában kevesebbszer használ határozott névelőt, mint a köznapi nyelv. A legtöbb
tulajdonnév elé kitesszük a határozott névelőt (pl. a hegyek, folyók, tengerek, tavak, illetve tá­
jak, utcák, terek neve elé: a Kárpátok, a Balaton, a Muravidék, a Szőkeföldi át; a címek elé:
járatom a Magyartanítást; intézmények és vállalatok neve elé: a Nyugat-magyarországi Fa­
gazdasági Kombinát). De bizonyos tulajdonnevek előtt valóban ingadozik a névelőhasználat.
Az a merev szabály, hogy személynevek előtt nem állhat határozott névelő, napjainkban túlha­
ladottá vált. A vezetéknevek többnyire ugyan névelő nélkül járatosak és helyesek: Megjöttek
Szabóét, sőt választékos beszédben a keresztneveket is névelő nélkül említjük: Találkoztál
már Gézával?; familiáris, közvetlen stílusban azonban előfordulhat a személynév előtt is a
névelő: "Nem kell neki bor, galuska, De bezzeg kell a Juliska" (Vörösmarty M.: Petike). A jel­
zővel ellátott tulajdonnevek elé azonban rendesen akkor is kitesszük a határozott névelőt, ha
jelzőtlenül névelő nélkül szokásosak: a szép Finnország, a lánglelkű Petőfi. — A választékos
nyelv a birtokos személyjeles szó előtt kerüli a határozott névelőt: Alig tudta leplezni (az) in­
gerültségét.
Főleg német nyelvi hatásra fölöslegesen használunk határozatlan névelőt a főnévi állít­
mány előtt: Ez egy vicc. Ki kell tennünk viszont a köznévi értelemben használt személynevek
elé: Egy Herkules veszett el benne. Olyankor sem hagyható el, ha határozatlan mennyiséget je­
lentő szó van a mondatban: Hozz egy kevés vizet! Névelős a nyomatékos felkiáltást tartalmazó
jelzős szerkezet is: Gyönyörű egy állati Az igényesebb nyelvhasználat a mértéket, mennyisé­
get jelentő szavak előtt sem hagyja el a határozatlan névelőt: egy csapat diák, egy falat étel,
egy korty víz.
 A mai magyar nyelv szófajai: a viszonyszók 249

A kötőszó
A kötőszó mondatrészek, mondategységek és mondategészek összekapcsolásá­
ra, a közöttük levő nyelvtani és logikai viszony jelölésére alkalmas szó: „Vi­
gyázni kell, hogy az ember mindig a fa felé toljon, mert ha maga felé húz, a rönk
meggurul, és összelapítja, akit eltalál" (Moldova Gy.: Akit a mozdony füstje
megcsapott...). A kötőszó nem kaphat toldalékot, nem lehet mondatrész, fogal­
mi tartalma nincs, csak nyelvtani viszonyjelentése van, illetőleg modális jelen­
tésárnyalata lehet (pl. ok-okozati viszonyra, ellentétre, hasonlításra stb. utalva).
Kötőszói szerepet, kapcsoló funkciót a vonatkozó névmások, a névmási határo­
zószók és egyes módosítószók is betölthetnek. Alaki viselkedésük és mondatbeli
szerepük miatt azonban nem tekinthetjük őket kötőszóknak, bár elismerjük ha­
sonló funkciójukat. A kötőszók jellemzőiket az általuk összekapcsolt egységek
viszonyából nyerik. Nem kifejezik, hanem konkretizálják, kifejezetté teszik az
összekötött tagok viszonyát, hozzájárulnak egy-egy viszony testet öltéséhez. A
fontosabb kötőszók: és, s, is, meg, vagy, de, sőt, tehát, ezért, hiszen, ugyanis,
tudniillik, ám, ámde, jóllehet, persze, hanem, nemcsak ... hanem... is, részint...
részint, hogy, ha, mert, mint, mivel, minthogy, hogyha stb. Lehetnek egyszerűek
(és, de, meg, ezért, azonban, illetve) és összetettek (egyrészt, merthogy, tudniil­
lik).
Funkció szerint megkülönböztetjük az alárendelő (mert, hogy, merthogy,
mint, ha, mivel, bár) és a mellérendelő kötőszókat (és, s, de, vagy, akár, tehát,
így, azaz, vagyis, hanem). Az alárendelők grammatikai kapcsolatokat, a mellé­
rendelők logikai viszonyokat jelölnek. Néhány kötőszó azonban előfordulhat
alá- és mellérendelő szerkezetben egyaránt (pl. mert, bár, jóllehet, noha stb).
Egyes esetekben az alá- vagy mellérendelő jelleg megítélhetősége nem egyér­
telmű (pl.: A földre kuporodtak úgy, hogy a terem üresnek látszott — A földre
kuporodtak, úgyhogy a terem üresnek látszott). — Beszélhetünk a csak mon­
datkapcsoló (pl. hogy, ha), a mondat- és mondatrészkapcsoló (pl. és, tehát,
vagy ... vagy, bár, ám, mert) és a csak mondatrészkapcsoló kötőszókról is (pl.
mind ... mind). Vannak, amelyek egymagukban állnak, ezek az egyes kötőszók
(pl. persze, de, minthogy). Vannak, amelyek ismétlődnek vagy több elemből ál­
lók, ezek a páros kötőszók (akár ... akár, mind ... mind, egyrészt... másrészt).
Némelyek egymagukban és párosan is használatosak: is, is ... is; vagy, vagy ...
vagy; sem, sem ... sem. — Adott esetben nagyon is sajátos szerepe lehet a mint
kötőszónak. Egyfelől hasonlítást fejez ki (pl. Arany idősebb, mint Petőfi), másfe­
lől képes úgy viselkedni, mint egy elöljárószó, amely mondatrésszé (tárggyá, ha-
250 A magyar nyelv könyve

tározóvá) teszi a mögötte álló főnevet (pl. Petőfit mint költőt; Esterházyval mint
gróffal stb.).
Az és, s, meg, vagy kötőszók elé nem teszünk vesszőt, ha azonos mondatrészeket kapcsol­
nak össze. Más kötőszó elé ilyenkor is vesszőt kell tenni.

A módosítószó
A módosítószó vagy valamely mondatrésznek, vagy az egész mondatnak módo­
sítja a tartalmát, kifejezve egyúttal a beszélőnek a mondottakhoz való szubjektív
viszonyát, a beszélői attitűdöt is: „Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-
e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez?" (Márai S.:
Füveskönyv).
A módosítószó nem toldalékolható, nem része sem morfológiai, sem szintak­
tikai szerkezetnek, csak szubjektív ítéletek kifejezője. Ennyiben élesen elkülönül
a mindig mondatrészszerepet játszó és objektív körülményt kifejező határozó­
szótól, noha történeti fejlődésének szálai összekapcsolódnak vele; pl.: Még nem
jött meg. (= határozószó); Hát még ilyet! (= módosítószó.). Szervetlensége tekin­
tetében viszont a mondatszóval tart rokonságot; egyes módosítószók mondat­
szók is lehetnek (pl.: igen, persze, valószínűleg). Szervetlenségük többnyire
pragmatikai funkcióikra vezethető vissza. A szerepük az, hogy minősítsék vala­
mely nyilatkozatnak a valószínűségi fokát, korlátozva vagy súlypontozva a be­
szélő viszonyát a tényálláshoz: akár, ám, csak, csakhogy, csupán, egyáltalán, el­
végre, éppenséggel, idestova, inkább, legföljebb, már, persze, sem, tulajdonkép­
pen, ugyan, ugyebár. Nem egységes kategória. Egyesek, bár hordozhatnak emo­
cionális tartalmakat, ki is maradhatnak a mondatból, s semmiféle kérdésre nem
válaszolnak (pl.: Tudsz egyáltalán főzni? —* Tudsz főzni?; Csupa piros bazsaró­
zsát vett —*• Piros bazsarózsát vett). Mások nem maradhatnak el (pl.: Dehogy jö­
vök vissza!), illetőleg felelnek legalább egy kérdésre (pl.: A fiad elutazik holnap?
—Aligha. —Bizonyára. — Talán. —Esetleg. — Valószínűleg.). Ez utóbbi ese­
tekben már mondatszók módjára viselkednek.
A módosítószó sokféle értelmi, érzelmi, akarati állásfoglalást, viszonyulást
jelölhet. Ezeknek egy része benne van már az egyes mondatfajtákban, ugyanak­
kor a módosítószókon kívül más nyelvi elemek is hordozhatják őket. A módosí­
tószó kifejezhet: a) bizonyosságot: bizony, persze, kétségtelenül, nyilván; b)
nyomatékosságot, megerősítést: tényleg, egészen, valóban, hogyne, igen, nyil­
ván, bizonyára; c) bizonytalanságot, enyhítést: esetleg, alig, aligha, korántsem,
legfeljebb, talán; d) valószínűséget: nyilván, valószínűleg, persze; e) igenlést:
 A mai magyar nyelv szófajai: a viszonyszók 251

csakis, hogyne; f) tagadást vagy tiltást: nem*, ne*, sem*, se*; g) óhajtást: bár*,
bárcsak*, vajha*; h) érdeklődést, kérdést: vajon*, -e*, ugye*, nemde*; i) foko­
zást: csupa, tiszta, puszta, is; j) hasonlítást: mintegy, csak, felette; k) árnyalást:
alighanem; l) keveslést vagy sokallást: alig, csak, már, még, csupán; stb., stb. (A
*gal jelölt módosítószók a mondatfajták módosítószavai, a többiek kiegészítő
modális értéket jelölnek.) Jelentésüket csak a konkrét beszédhelyzetben nyerik
el.
Az -e kérdő módosítószót mindig az állítmányhoz (feltételes mód múlt időben pedig a se­
gédigéhez) kell kapcsolni, de kötőjellel: Nem olvasnád-e föl a levelet?; Nem olvastad volna-e
fel? — A mai nyelvszokás szerint a tagadásban szerepelhet a se is és a sem is. — Nyelvünknek
nagyon jellegzetes vonása a többszörös tagadás; pl.: soha senkit nem ismer meg.

A mondatszók
Általában toldalékolhatatlan, önálló tagolatlan mondatokként vagy tagmondat­
okként szereplő, fogalmi tartalomra nem vagy csak közvetve utaló szavak.

Az indulatszó
Az indulatszó a beszélő érzelmeit, ritkábban akaratát fejezi ki: ,Jaj, de szép kis
kutya maga, nehogy megharagudjon!" (Sütő A.: Anyám könnyű álmot ígér).
Nem toldalékolható, tagolatlan mondat, rendszerint felkiáltó vagy felszólító
mondat mondat értékében áll. Jelentése nem vonatkozik tárgyi, fogalmi tarta­
lomra. De a konkrét beszédhelyzetben sokféle jelentésárnyalatot hordozhatnak:
örömöt, bosszankodást, fájdalmat, vágyat, csodálkozást stb. Lehetnek érzelmet
nyilvánítók: jaj, ó, óh, juj, hü, ejnye, ejha stb.; és akaratot nyilvánítók: hé, pszt,
csitt, zsupsz stb. Ide sorolhatjuk a hangutánzással összefüggő állathívogató,
-terelő, -űző szavakat is: hess, sicc stb. Az indulatszók többnyire belső szóterem­
téssel, ún. ösztönhangokból keletkeztek.

A felelő-, kérdő- és társalgási szó

A felelő-, kérdő- és társalgási szók olyan tagolatlan mondatok, amelyek vagy
megválaszolják az eldöntenő kérdést (pl.: Felhívhatlak holnap? — Igen. —Per­
sze. — Talán. —Esetleg. —Nem.); vagy megerősítik, illetve elvetik a megelőző
közlést (pl. Nem megy az órád. — Tényleg. — Nem? — De igen. — Dehogy­
nem); vagy maguk is kérdeznek, nyomatékosító jelleggel (pl.: Akarsz kávét?...
Nos?); illetőleg egyszerűen a társalgási kapcsolat felvételét (heló, szia/sziasztok,
adjisten), megtartását (apropó, igen, persze, hát, izé, nemde, nos, ugye) vagy le-
 252 A magyar nyelv könyve

zárását (pá, agyő, köszi, ámen) szolgálják. Némely felelő- és kérdőszók rokonok
az indulatszókkal: ühüm, á, hm.

A hangutánzó mondatszó
A hangutánzó mondatszó természeti (bumm, durr, puff, kipp-kopp), állati (kiki­
rikí, nyihaha, miau) és emberi hangokat (cupp, hapci, hukk) felidéző szó. Ide so­
rolhatjuk a népdalokból ismert, játszi hangulatú, ritmikus felkiáltásokat, a réjákat
is: tillárom, brummadza.

IRODALOM
E. ABAFFY ERZSÉBET, A mediális igékről: MNy. LXXI. 280-293. * BALOGH JUDIT, A kötőszók
néhány problémája: MNyTK. 212. sz. 305-11. * BALOGH JUDIT, A kereszteződő szófajúságról:
Nyr. 125: 437-43. * BENCÉDY JÓZSEF - FÁBIÁN PÁL - RÁcz ENDRE - VELCSOV MÁRTONNÉ, A mai
magyar nyelv. Bp., 1968. * BERRÁR JOLÁN, Próbák és problémák a Mai magyar nyelv tankönyv új
kiadásához: ELTE NytudDolg. 33. sz. 7-32. * DOBSONYI SÁNDOR - HANGAY ZOLTÁN - NAGY KA­
TALIN, Szófajtani elemzések. Tinta Könyvkiadó, Bp., 2003. * ELEKFI LÁSZLÓ, Magyar grammatika
— és ami utána következhet: MNy. XCVIII. 11-33. * FABÓ KINGA, A szófajváltásról: Nyr. 108:
360-369. * GRÉTSY LÁSZLÓ - KOVALOVSZKY MIKLÓS szerk., Nyelvművelő kézikönyv. I—II. Bp.,
1980-85. * JAKAB ISTVÁN, A magyar igekötők állományi vizsgálata: NytudÉrt. 91. sz. Bp., 1976. *
KÁLMÁN C. GYÖRGY - KÁLMÁN LÁSZLÓ - PRÓSZÉKY GÁBOR, A magyar segédigék rendszere:
ÁNyT. XVII. Bp., 1989. 49-103. * KELEMEN JÓZSEF, A mondatszók a magyar nyelvben. Bp.,
1970. * KESZLER BORBÁLA, A mai magyar nyelv szófaji rendszerezésének problémái: Nyr. 119:
293-308. * KESZLER BORBÁLA szerk., Magyar grammatika, Bp., 2000. * KUGLER NÓRA, Szintak­
tikailag szervetlen elemek a mondatban: MNyTK. 212. sz. 296-305. * LACZKÓ KRISZTINA, Név­
más és helyettesítés: Nyr. 126: 470-81. * LENGYEL KLÁRA, Igenemek és igenevek: HAJDÚ MIHÁLY
- KESZLER BORBÁLA szerk., Emlékkönyv Abaffy Erzsébet 70. születésnapjára. Bp., 1998. 127-30.
* LENGYEL KLÁRA, A segédigék kérdéséhez: Nyr. 123: 116-28. * D. MÁTAI MÁRIA, A határozó­
szók helye a szófaji rendszerben: MNy. LXXXIV. 31-44. * D. MÁTAI MÁRIA, A szófajváltás a
magyarban: MNy. C. 43-51. * D. MÁTAI MÁRIA, KESZLER BORBÁLA szerk. Magyar grammatika:
Nyr. 124: 373-82. * H. MOLNÁR ILONA, Módosító szók és módosító mondatrészletek a mai ma­
gyar nyelvben: NytudÉrt. 60. sz. Bp., 1968. * H. MOLNÁR ILONA, AZ igei csoport, különös tekin­
tettel a vonzatokra: ÁNyT. VI. 229-70. * PAPP FERENC, Kettős és hármas szófajiságú szavaink:
Nyr. 90: 404-8. * PAPP ISTVÁN, Néhány szó az igei paradigma kérdéseiről: MNy. LVIII. 166-73. *
PÁTROVICS PÉTER, Néhány gondolat a magyar igekötők eredetéről, valamint aspektus- és akciómi­
nőség-jelölő funkciójuk (ki)alakulásáról: Nyr. 126: 481-9. * PETE ISTVÁN, AZ igeszemlélet, a cse­
lekvés megvalósulásának foka, a cselekvés módja és minősége a magyar nyelvben: MNy. LXXIX.
137-49. * PETE ISTVÁN, Szófajaink rendszere és hierarchiája: MNy. XCVI. 257-72. * SEBESTYÉN
ÁRPÁD, A magyar nyelv névutórendszere. Bp., 1965. * SIMON GYÖRGYI, A szófaji felosztás prob-
 Irodalom 253

lémái: RÁcz ENDRE - SZATHMÁRI ISTVÁN szerk., Tanulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és
alaktana köréből. Bp., 1974. 33-57. * SZILI KATALIN, Valahol a passzívum és a mediálisok között:
Nyr. 123: 350-7. * TELEGDI ZSIGMOND, Elméletek a szófajok természetéről: SULÁN BÉLA szerk.,
Nyelvtani tanulmányok. Bp., 1961. 25-18. * TEMESI MIHÁLY, A szófaji értékek változásai: SULÁN
BÉLA szerk., Nyelvtani tanulmányok. Bp., 1961. 69-88. * UZONYI KISS JUDIT - TUBA MÁRTA,
Hány segédigénk van? Nyr. 123: 108-16. * G. VARGA GYÖRGYI, Néhány nem tiszta szófaji kate­
gória vizsgálati módjáról: RÁcz ENDRE - SZATHMÁRI ISTVÁN szerk., Tanulmányok a mai magyar
nyelv szófajtana és alaktana köréből. Bp., 1974. 59-73. * WACHA BALÁZS, AZ „aspektualitás" és
tanítása: Nyr. 107: 149-65. * WACHA BALÁZS, AZ igeaspektusról: MNy. LXXII. 59-69.
254 A magyar nyelv könyve

Szóalaktan
A szóalaktan mivolta, tárgya, helye a nyelvtanban
A szóalaktan (morfológia) a nyelvtani szerkesztés egyik ága, amely a szóalakok
létrejöttének szabályaival foglalkozik. A szótári szók, tapasztaljuk, rendszerint
nem elemi valójukban kerülnek a mondatba, hanem többnyire valamilyen viszo­
nyító mozzanatot, jelet vagy ragot is tartalmazva. A szóalakok ugyanis általában
szerkesztés eredményei (kivételek a toldalékolhatatlan és toldaléktalan szavak).
A mondatalkotás során mindig kétféle szerkesztés valósul meg: az egyik a
szóhatáron belül, a másik a szóhatáron kívül megy végbe. Az előbbi a morfoló­
giai, az utóbbi a szintaktikai szerkesztés. A morfológiai szóelemekből szóalako­
kat, a szintaktikai szóalakokból szószerkezeteket (szintagmákat) hoz létre. A két­
féle szerkesztésnek vannak átmeneti esetei is (pl. a névelős vagy névutós főnév,
illetve az összetett igealak vagy az összetett állítmány stb.).
A szóalaktan középpontjában a szóalakok szerkezeti vizsgálata, azaz annak
feltárása áll, hogy a szóalakok milyen kisebb elemekből és hogyan épülnek fel.
A "Három egész napon át / Faragtam egy furulyát, / Vadrózsából tündérsípot
csináltam" (Weöres S.: Furulya) mondatban tíz szóalak van. Egy részük osztha­
tatlan az alak és a jelentés együttese szempontjából (pl. három, egész, át, egy),
más részük, többségük azonban olyan kisebb egységekre, részekre bontható,
amelyek mind alak, mind jelentés, illetve funkció tekintetében jól felismerhetők,
elkülöníthetők. E felosztás, tagolás alapja a disztribúció, amely megmutatja va­
lamely nyelvi elem lehetséges környezeteit. A farag-t-(a)-m és a tündér+síp-(o)
-t egyes elemei tehát seregnyi más szóalakban is előfordulnak azonos szerepek­
ben, pl.:
farag- -t tündér
farag-nak él-t-(e)-m tündér-(e)-k
farag-ó ír-t-unk tündér-i
farag-va ég-t-(e)-tek tündér+lány-nak
A szóalakot felépítő részek, elemek sorrendjére és alakjára persze különféle
szabályok vonatkoz(hat)nak. A sorrendjük például szigorúan kötött. Nem fordít­
hatók meg, nem mozdíthatók el egymás mellől, s nem ékelődhet közéjük (a szó­
alak megbontása nélkül) más rész: szól-t-ak (^ *szól-ak-t). Ugyanakkor alakjuk­
ban is valamiféle (kölcsönös vagy egyoldalú) meghatározottság érvényesül: ágy­
ban, de: kert-ben; bokor-ban, de: bokr-(o)-t stb.
 A szóalaktan mivolta, tárgya, helye a nyelvtanban 255

A szóalaktan önállósága a szó viszonylagos önállóságára támaszkodik. A

szónak ugyanis szóalak értelmében, úgy tehát, ahogy a mondatban megjelenik,
reális léte van, nem puszta fikció. Akár önmagában mondatrész értékű, akár csak
kettesben mondatrészi szerepű, a mondatfunkciókból valamilyen részt vállal.
Igaz, a szóalaktant elsősorban azok a szóalakok érdeklik, amelyek önmagukban
mondatrészi értékűek, vagy legalábbis elemibb jelentéses részeket tartalmaznak
(mint ahogy pl. a furulya-, a vad- és a rózsa- a fogalmi jelentést, a -t és a -ból
pedig a viszonyjelentést hordozza).
A szóalaktan azonban önállósága ellenére szoros kapcsolatban áll a nyelvtan­
nak szinte minden fejezetével. A hangtanhoz elsősorban a szóelemek alakválto­
zatai (pl. veder ~ vödör; -ban/-ben) és a szóelemek kapcsolódásakor végbemenő
leíró-hangtani kötöttségű hasonulások és összeolvadások kötik (pl. vadhoz, vad­
ja, vadság). Lényegében ez a morfonológia. A szótanhoz való viszonya azonban
különösen sokrétű. A szófaji érték mindig meghatározza a szótári szó alaki vi­
selkedését, de a mondatba ágyazandó szó alkalmi toldalékolását és egy-egy új
szó megalkotását is fontos szabályok irányítják. A mondattan szerves folytatása
az alaktannak, hiszen a nagyobb szerkezetek mind a szóalakokból épülnek fel. A
jelentéstan szintén áthatja az egész morfológiát. Nemcsak azért, mert a szóele­
mek jelentést hordoznak, hanem azért is, mert ugyanaz a szóalak használati kö­
rülményeitől függően más-más jelentésű is lehet (pl. az adok igealak lehet jelen
idő is, jövő idő is: Adok egy ceruzát: Én is adok, ha kapok).
A morfológiának a lexikológiához és a szintaxishoz fűződő szoros kapcsolata
a szóalaktan tárgyában, kettősségében is megmutatkozik. A szóalaktan szóalko­
tási (szóképzéssel, szóösszetétellel foglalkozó) fejezete a lexikológia felé mutat,
hiszen az új lexikai egységek létrejöttét vizsgálja. Az a morfológiai terület pedig,
amelybe a mondatrészekké kapcsolódó szóelemek szabályai tartoznak, elsősor­
ban a mondattannal érintkezik. Így a tágabban értelmezett alaktannak része a
szóalkotástan is, a szűkebben értelmezett alaktanba viszont lényegében csak a
tövek típusainak, illetve a jelezés és a ragozás szabályainak a bemutatása tarto­
zik bele.
A különböző típusú nyelvek alaktana számottevő eltéréseket mutathat. Az
agglutináló (toldalékoló) nyelvekben, mint amilyen az uráli nyelvcsaládba tarto­
zó magyar is, a mondatbeli viszonyokat és a jelentés módosulásait alapvetően a
jelek, ragok és a képzők fejezik ki. Az ilyen nyelvekben feltűnően magas a tol­
dalékok száma, illetve a tövek és a toldalékok viszonylag jól elkülönülnek egy­
mástól. A flektáló (hajlító) nyelvekben viszont, mint amilyenek az indoeurópai
nyelvcsaládba tartozó orosz, német, angol stb. nyelvek is, a mondatbeli viszo-
256 A magyar nyelv könyve

nyokat és a jelentés módosulásait főként a tővel szinte felismerhetetlenül össze­

olvadó végződések, illetve a tőbeli hangváltozások (nemegyszer csak hangszín­
vagy hangsúlyváltozások) fejezik ki. Az ilyen nyelvekben magasabb a segéd­
szók száma, s a tövek és a végződések szinte egymásba olvadnak, esetleg el is
tűnnek. (Az agglutináló és a flektáló nyelvek morfológiájának a különbségeire a
későbbiekben is ki-kitérünk.)

A szóelem fogalma, jellemzése és a morfémák osztályozása

Az alaktan alapfogalma a szóelem vagy szórész (morféma). A morféma a nyelvi
rendszer alapegysége, a legkisebb nyelvi jel. A legtöbb szóalak szóelemekből
áll. A szóelem elsősorban alaki egység, de jelentés is fűződik hozzá. E jelentés
azonban nemcsak egyetlen jelentésmozzanat lehet, hanem komplex jelentéstarta­
lom is (attól függően, hány jelentéselemet, -pulzust, szémát, hordoz). A morféma
tulajdonképpen egy társadalmilag meghatározott hangalak és egy társadalmilag
hozzákapcsolt jelentés együttese, s nem bontható olyan további részekre, ame­
lyeknek ugyanez a szerepük megvolna.
A szóelem mind a kisebb, mind a nagyobb nyelvi egységektől viszonylag jól
elkülönül. A fonémától alapvetően abban különbözik, hogy nemcsak alakja van,
hanem jelentése is. A szintagmától pedig az különbözteti meg, hogy amíg a mor­
fémának csak képzetkeltő ereje van, addig a szintagmának már viszonyjelölő
képessége is. A szószerkezet (szintagma) a valóság dolgait és jelenségeit egy­
mással való viszonyaikban ábrázolja (pl. faragtam egy furulyát, tündérsípot csi­
náltam), a szóelem csak mintegy felidézi a dolgokat és viszonyaikat, egymástól
függetlenül, csupán utalva rájuk (pl. síp-, -t, csinál-, -t, -m).
Természetes, hogy a morfémák alakja nyelvenként különbözik egymástól.
Nem ennyire nyilvánvaló azonban, hogy eltérhet a jelentésük is. Hagyományos
példa erre, hogy a magyar fa német megfelelője Baum vagy Holz, angol megfe­
lelője tree vagy wood aszerint, hogy élő vagy holt fáról van-e szó. A morféma
ugyanis nem közvetlenül a valósággal, hanem a róla társadalmilag kialakított fo­
galommal van eltéphetetlen kapcsolatban. A fogalmak pedig nyelvenként külön­
bözhetnek.
A nyelvi különbségek a fogalomjelölő szóelemeken kívül a viszonyjelölőkön
is könnyen felismerhetők. A latin terras 'földeket' főnévi szóalak végződése
egyszerre három jelentésmozzanatot is jelöl: a nemét (nőnem), a számát (többes
szám) és az esetét (tárgyeset). Ezzel szemben a magyar földeket szóalakban
mind a tárgyeset, mind a többes szám jelölését külön szóelem végzi el (-k + -t).
 A szóelem fogalma, jellemzése és a morfémák osztályozása 257

De például a látom igealak -m része a magyarban is három dologra utal: a(z

egyes) számra, a(z első) személyre és a határozott tárgy (harmadik) személyére
is (őt vagy őket). A neki megfelelő német (ich) sehe (es) szóalak ugyanakkor
csak két jelentéspulzust tartalmaz: a számot (egyes) és a személyt (első).
A szóelemek a nyelvnek viszonylag önálló részei, a kollektív nyelvi tudatban,
a beszélők nyelvismeretében elvonatkoztatva is élnek. E szóelemek azonban
egyúttal a beszédtevékenység ismétlődő alakulatai is, amelyek gyakran fordul­
nak elő más-más szóelemekkel együtt ugyanabban a funkcióban. Több morféma
önmagában is megállhat. Többnyire azonban nem önmagukban, egymástól elkü­
lönülve szerepelnek, hanem morfémakapcsolatokban, egymáshoz nemegyszer
alakilag is idomulva. Vannak, amelyek termékenyen és aktívan vesznek részt a
morfémaszerkezetek létrehozásában (pl. az öröm főnév sokféle környezetben
előfordulhat, a főnévi igenév képzője minden igetőhöz kapcsolódhat). Ezek pro­
duktív morfémák. Velük szemben például a reggel szóalak reg- része vagy a
-tal/-tel főnévképző az étel lexémában improduktív szóelem, mivel alig néhány
szóban mutatható ki (pl. regöl, rege; étel, vétel, tétel, hitel, ital).
A szóelemeknek két nagy osztálya, típusa van: 1. a tőmorféma vagy egysze­
rűen a tő mint főszóelem, amely a szóalak jelentésének a magvát, az ún. lexiká­
lis jelentést hordozza (álom-, piros-, lát-) és 2. a toldalékmorféma vagy egysze­
rűen a toldalék (affixum) mint mellékszóelem, amely a tövekhez képest járulé­
kos vagy grammatikai jelentést hordoz, a fogalmi jelentésnek valamiféle modifi­
kációját fejezi ki (jár)-ás, (jár)-na, (jár)-nak.
A fő- és a mellékszóelemek egymás közvetlen környezetei (disztribúciói), sőt
csak egymáshoz képest értelmezhetők. A tőmorfémák legnagyobb csoportjához
mindig, egy kisebb csoportjához csak korlátozottan, egy harmadik csoportjához
pedig sohasem járulhatnak toldalékok. A szóalakok egyébként egynél több
főszóelemet is tartalmazhatnak (pl. asztal+fiók-ban).
A toldalékokat részben helyzetük, részben szerepük szerint csoportosíthatjuk.
A szótőhöz viszonyított helyzete szerint a toldalék háromféle lehet:
a) szuffixum, ha a szótő mögött áll: (erdő)-ben;
b) prefixum, ha a szótő előtt áll: leg-(szebb), le-(szalad);
c) infixum, ha beleékelődik a szótőbe (ez a magyartól teljesen idegen).
A magyar nyelv toldalékainak nagy többsége szuffixum. Ez tipikusan az agg­
lutináló nyelvek jellegzetessége. A prefixum ritkán fordul elő a magyarban, s tu­
lajdonképpen még az ún. elöl álló igekötő sem teljesen ilyen. Gyakoribb az in­
doeurópai nyelvekben, pl. a be-(kommen), ge-(arbeitet) a németben.
258 A magyar nyelv könyve

A magyar toldalék funkciója szerint háromféle: a) képző, b) jel, c) rag. E

morfématípusok elkülönítése azonban rendkívül nehéz. Nincs egyértelmű krité­
riumunk. Korábban csak a jelentés alapján tettek különbséget köztük. Egy átme­
neti helyzetben, így e könyvnek a korábbi kiadásaiban is jelentés és alaktani
helyzet alapján próbáltuk meg elkülönítésüket. Eszerint a) a képző megváltoztat­
ja a szótári szó jelentését, és új szót hoz létre: (ég)-i, (boto)-z; b) a jel (nyelvtani
jel!) valamilyen viszonyjelentéssel (pl. a mód, idő, hasonlítás, többség, birtoklás
stb. jellegzetes viszonyító mozzanatával) módosítja a fogalmi jelentést, s rend­
szerint további jelek vagy ragok felvételét kívánja: (fiú)-é-(val), (mosakod)-t-
(unk); c) a rag a mondatbeli viszonyítás és egyeztetés sajátos jelentésmozzanatá­
val gazdagítva kijelöli a szó mondatbeli szerepét, s egyúttal lezárja a szóalak
hangtestét a további toldalékolás elől: (kertek)-ben, (kapált)-ak.
Legújabban viszont a jelentéstani szempontok teljes kiküszöbölésén fáradoz­
nak a szakemberek. A szóelemek egyértelmű elhatárolása azonban még a tisztán
formális szempontok alapján sem lehetséges. Több jellemző közül az egyik tol­
dalékot az egyik, a másikat a másik jellemzi elsődlegesen. A három morféma­
típus elhatárolásában eddig BERRÁR JOLÁN, KESZLER BORBÁLA és RÁCZ END­
RE közös, illetve egymásra épülő munkálkodása hozta a legtöbbet. — A képző
az új szót (esetleg szófajt) létrehozó első helyzetű toldalék, amely megtűr maga
után mindenféle további toldalékot (akár újabb képzőt is). A képző nem kötelező
szóelem, nem köti meg a szóalak szófaját, nem akadályozza meg a további szó­
fajváltást. A képző lehet szófajtartó (halász), szófajváltó (zongorázik) és szófaj­
jelölő (pattan). — A jel a közbülső helyzetű, szófajkötő toldalék, amely rendsze­
rint elvár maga után további ragot, de megtűr maga mellett újabb jelet is, ám
szófajonként meghatározott módon. A jel lehet kötelező elem (pl. az idő- vagy a
módjel az igén, a szám jele a főnéven), de lehet tetszőleges is (pl. a birtokos
személyjel a főnév esetében). — A rag a szóalakzáró (utolsó) toldalék, amely
nem tűr meg maga után újabb toldalékot, igében és főnévben viszont kötelezően
fellép a grammatikai jelentés (egyeztetés, szintaktikai viszonyok) hordozására.
Egy szóalakban csak egy rag lehet, s ez képző nélküli, képzős és jelezett szótő­
höz egyaránt hozzájárulhat.
Ha a szóelemek funkcióját nézzük, kiderül, hogy másféleképpen is csoporto­
síthatók. A tő és a képző (derivációs morféma) ugyanis a szótári szók létrehozá­
sában játszik szerepet, a jel és a rag (inflexiós morféma) ellenben a mondatré­
szek felépítésében nélkülözhetetlen. Ezért az előbbi morfémákat lexikológiai
természetű, az utóbbiakat pedig grammatikai szerepű szóelemeknek is tekinthet­
jük.
 A szóelemek alaki viselkedése 259

Könyvünk a szóelemeket alaki és jelentéses tulajdonságaik együttesében nézve korábban

három csoportba sorolta. Így a morféma lehetett:
a) szabad, ha önálló alakú és önálló jelentésű, azaz lényegében minden egyszerű fogalom­
szó, amely önmagában is állhat mondatrész szerepében, de amelyhez a szóalakokban rendsze­
rint mégis más szóelemek kapcsolódnak: ház, szép, ad;
b) félszabad, ha önálló alakú, de járulékos jelentésű, azaz tulajdonképpen minden viszony­
szó, segédszó, amely szóalak akkor is, ha önmagában sohasem mondatrész, hanem csak egy
szabad morfémával együtt, hozzájárulva: előtt, az, egy, és;
c) kötött, ha alakja és jelentése is járulékos, azaz valójában minden toldalék, amely csak a
szabad morfémákkal együtt fordulhat elő, hozzájuk járulva alkot szóalakot: -ság, -na, -ban.

A Magyar grammatika című tankönyvben LACZKÓ KRISZTINA az alaki önál­

lóság alapján a szóelemeknek két nagy osztályát különíti el: a) szabad és b) kö­
tött morfémákat. Szabad a morféma, ha önmagában, más szóelemtől függetlenül
is előfordulhat a mondatban. A szabad morféma csak tőmorféma lehet. A sza­
badság lehet szükségszerű, amikor a tő egyáltalán nem toldalékolható; pl. talán,
hogy, is; potenciális, amikor csak korlátozottan toldalékolható, de toldalék nél­
kül is megállhat a mondatban; pl. bent-ről, hátulsó, lent-i és végül relatív, ami­
kor mondatrészszerepük ellátása érdekében — az igei- és a névszótöveket —
föltétlenül toldalékolnunk kell; pl. fut-nak, könyv-bői, szép-en. A szabad morfé­
mák jelentés tekintetében önálló vagy járulékos jelentésűek lehetnek. Kötött a
morféma, ha a mondatban önmagában nem, csak más testes morfémával együtt
fordulhat elő. Kötött morféma minden toldalék; minden kötött tőalak, vagyis a
többalakú tövek mellékváltozatai; pl. té-gy, e-tet, lov-(a)-k, tav-(a)-k ap-ja,
sze-bb; minden ikes és passzív igető; pl. ugr-ik, has-ít; rep-ül, rep-des, rep-ít;
for-gat, for-(o)-g; ford-ul, ford-ít stb.). Jelentés tekintetében a kötött morfémák is
lehetnek önálló vagy járulékos jelentésűek.

A szóelemek alaki viselkedése

A szóelemek alaki viselkedésén két dolgot értünk: a) az alternációt és b) a testes
(materiális) és a testetlen (0) morféma szembenállását.
Ami az alternációt illeti, a morféma társadalmilag szentesített, meghatározott
alakja nem jelent föltétlen állandóságot, egyformaságot. Igaz, sok morféma egy­
alakú, vagyis minden helyzetben változatlan formájú. A golyó főnév mint tőmor­
féma minden lehetséges toldalék előtt változatlan: golyó-(t), golyó-(ban), go-
lyó-(s). Az -i melléknévképző szintén nem váltogatja alakját: (ház)-i, (meze)-i,
(föld)-i. Több morfémának azonban a különböző környezetekben többféle válto-
260 A magyar nyelv könyve

zata jelenik meg. Az erdő főnévnek nem marad változatlan az alakja a különbö­
ző toldalékok előtt: erdő-(ben), erde-(i), erd-(ész). De a múlt idő jele is két alak­
ban él: (beszél)-t, (mondogat-[o])-tt. Itt olyan szabályokról van szó, amelyek
szigorú működési törvények. Azt a jelenséget, hogy egy-egy morfémának más-
más alaktani helyzetben más-más alakváltozata jelenik meg, alternációnak ne­
vezzük. Az alakváltozatok között mindig van egy tipikus, elvont, állandó, ami az
invariáns. Ez reprezentálja az adott morfológiai kategóriát. Ugyanazon morféma
eltérő alakváltozatai pedig az alternánsok, tulajdonképpen az invariáns realizáci­
ói, másképp allomorfok. Az alternáció egyébként a tövek és a toldalékok között
egyaránt előfordulhat. Így a 'bokor' jelentésű tövet a bokor- tőmorféma repre­
zentálja, s ez az invariáns, amelynek két variánsa, allomorfja van, a bokor- és a
bokr-. Az előbbi a szabad tőalak (a lexikai tő), az utóbbi a kötött tőalak (a
grammatikai tő). A birtoktöbbesítő jel reprezentánsa az -i, ez az invariáns. Vari­
ánsai, allomorfjai pedig a következők: -i-, -ai-/-ei-, -jai-/-jei-. A magyar nyelv­
ben egyébként különösen feltűnő a toldalékok nagy többségének többalakúsága.
Alternációt a magyarban kétfélét ismerünk: a) szabad és b) kötött alternációt.
Szabad az alternáció, ha egy szóelem két alakváltozata, allomorfja ugyanabban a
környezetben tetszőlegesen fölcserélhető: csoda ~ csuda, fel ~ föl, (lopó)-zik ~
(lopó)-dzik. Ez többé-kevésbé a beszélő akaratától függ. Kötött az alternáció, ha
valamely szóelem két alakváltozata kizárja egymást: ló-(hoz) : lov-(ász) (tőben);
(ház)-ban : (kéz)-ben (toldalékban). A kötött alternációban a beszélő nem dönt­
het szabadon, választását a nyelv mintegy előre megköti. A magyar nyelvre fő­
leg a funkciótlan kötött alternáció a jellemző. A funkciósan kötött alternáció fő­
leg a flektáló nyelveket jellemzi, pl. a németben a 'jön' jelentésű igének komm- :
kam- : kam- tőváltozata van jelen időben, múlt időben és feltételes módban. A
magyarban talán csak tőben a (te) mégy : (ő) megy és toldalékban az (ad)-na :
(ad)-ná-féle szembenállások tekinthetők funkciós alternációnak. A hangulati
vagy a stilisztikai különbségeket hordozó morfémakettősségek sem funkciósak
(törölközik : törülközik, kell : köll, csorog : csurog stb.). Alternációról tehát ak­
kor beszélünk, ha az alakváltozatokat azonos jelentés és funkció mellett csak
részleges alaki különbség jellemzi. Így a -k és -i többesjelek sem alternánsok,
mert nincs meg köztük az alapvető alaki azonosság. Alternánsok viszont a -hoz/
-hez/-höz ragváltozatok, mert csak részleges köztük az alaki különbség.
Az alternáció a morfológiát a fonológiához kapcsolja. A szóelemek alakvál­
tozatainak a különbözősége ugyanis részint morfológiai, részint fonológiai kér­
dés. Ezért a két terület határán kialakult az ún. morfofonológia, amely tulajdon­
képpen a morfémák fonológiai felépítésével, a morfémaváltozatok fonológiai
 A szóelemek alaki viselkedése 261

különbségeivel és a morfémakapcsolatok határán észlelhető fonológiai változá­

sokkal foglalkozik. Ez érteti meg velünk, hogy az esz-(ünk), e-(het) és az ev-(és)
szavakban ugyanazon tőmorféma változataival, a (láb)-ú, (kez)-ű, (ruhá)-jú, (ci-
pő)-jű szavakban pedig egyazon képzőnek az alakváltozataival van dolgunk. A
morfofonológia ad magyarázatot arra is, hogy például a -val/-vel rag v-je történe­
ti-alaktani kötöttségű változás eredményeként jelenik meg a legkülönbözőbb
alakváltozatokban: (láb)-bal, (kéz)-zel, (dal)-lal, (filc)-cel stb. Csak a morfofo­
nológia magyarázhatja meg egyebek mellett a -j alakú (felszólító) meg aj kezde­
tű (kijelentő módú és határozott [tárgyas] ragozású) toldalékot tartalmazó igei
formák viselkedését is. A (kijelentő) ás-sa, hoz-za, mász-sza formában a tolda­
léknak a -sa, -za, -sza alternánsával kell számolnunk, mert a j ilyen helyettesítése
fonetikailag megmagyarázhatatlan. S ugyanígy a morfofonológia nélkül nehezen
tudnánk megérteni azt is, miért kell számolnunk a felszólító mód -j jelének s, -z,
-sz, -dz, sőt még -s, -jj, -gy ~ -ggy és 0 változatával is az efféle esetekben: áss­
on, húz-z-(a)-nak, mász-sz-unk, fogódz-dz-(a)-tok; taníts, jö-jj-ön, e-gy-en, i-gy-
unk, te-gy-(e)-tek, hi-ggy-en, kér-0-d stb. Ugyanakkor a morfofonológia köréből
kizárandók azok a jelenségek, amelyek nem a morfémát magát jellemzik, hanem
csak a morfématalálkozások fonetikai megoldását, mint például vad-hoz (kiejtve:
vathoz), vad-ja (kiejtve: vaggya), vadság (kiejtve: vaccság). Az efféle leíró
hangtani kötöttségű hasonulások és összeolvadások a morfofonetika tárgykörét
jelölhetnék.
A szóelemek alaki viselkedése nem független a nyelvtípustól sem. A hang­
rend és az illeszkedés törvénye például tipikusan az agglutináló nyelvek jellem­
vonása. A hangrend törvénye ugyan a nyelvtörténet során sokat veszített erejé­
ből, de az illeszkedésnek a viszonylag szigorú szabályszerűségei a toldalékok
egy jó részének két- vagy háromalakúsága miatt mind a mai napig elevenen él­
nek.
Ha a morfémának csak az alakját nézzük, akkor megkülönböztethetjük a tes­
tes és a testetlen, más szóval a materiális és a 0 morfémát. A 0 morfémának
nincs alakja, de van jelentése, funkciója. E morféma jelölő, megkülönböztető ér­
tékét a materiális morfémákkal szembeni ellentétéből, oppozíciójából nyeri. Egy
alaktani részrendszerben, egy viszonyítási síkon (pl. a hasonlítás) vagy egy ra­
gozási sorban, paradigmában (mint amilyen pl. az általános igeragozás) a többi
jelölt tag között ugyanis egynek, rendszerint a genetikusan legkorábbinak, a
funkcionálisan primerebbnek és a statisztikailag leggyakoribbnak nincs szüksége
külön alaki kitevőre. Jel is, rag is lehet 0 alakú. Így a módok közül az kijelentő
módnak, a számok közül az egyes számnak, a melléknévi fokok közül az alap-
262 A magyar nyelv könyve

foknak stb. 0 morféma a jele. Ezért zárja 0 rag az esetalakok közül az alanyeset
alakját (a diák-0), az igealakok sorából általában az egyes szám 3. személyű ál­
talános ragozású iktelen igét (tanul-0) vagy a melléknév alapfokát (okos-0).
Nem véletlen az sem, hogy az általános ragozás felszólító módjában a 2. sze­
mély a jelöletlen (várj-0, élj-0). Nincs ugyan értelme külön jelölésének, de tud­
ni kell, hogy egyes szóalakokban két 0 morféma is lehet (pl. vár-0-0, ahol az
első 0 a mód vagy az idő jele, a második pedig a 3. személy 0 ragmorfémája.
A 0 morféma kétféle lehet attól függően, hogy van-e vagy nincs materiális
megfelelője. Az a morféma abszolút 0, amelynek egyáltalán nincs materiális
változata. Ilyen az alanyeset 0 morfémája (pl. osztály- 0, fiúk-0, mert az alany­
nak a magyar nyelvben nincs testes ragja), vagy az egyes szám 3. személyű álta­
lános ragozású igealak záró morfémája (pl. tanul-0, ír-0, de: tanul-[o]-k, tanul­
sz; ír-[o]-k, ír-sz stb.). Az a morféma viszont relatív 0, amely egy materiális
morfémával a variáns viszonyában áll. Ilyen legtipikusabban a birtokos jelző 0
ragja (pl. apám-0 helye : apám-nak a helye). Relatív 0-nak tekinthetjük a tárgy­
ragot is egyes névmásokon, ha az engem ~ engemet, magam ~ magamat-féle ket­
tősségekre gondolunk.

A szóelemek egymáshoz kapcsolódása és határkérdései

A szóelemek rendszerint nem önmagukban, hanem szerkezetekben, morféma­
kapcsolatokban jelennek meg. A morfológiai szerkesztés kétféle: szintetikus
(összerakó, sűrítő) és analitikus (szételemző, körülíró). Szintetikus, ha a viszo­
nyítást toldalékokkal valósítjuk meg (pl. asztalnál, olvasok), analitikus, ha
lexémákkal fejezzük ki (pl. asztal mellett, olvasni fogok). A szintetikus morfé­
maszerkezeteknek a tő a magva. A magyarban a szintetikus szerkesztés sokkal
gyakoribb, mint az analitikus.
Az agglutináló nyelvekben a képzők, jelek és a ragok mind a szó-, mind a
mondatalkotásban nagyon fontos szerepet játszanak, de a szótőhöz, illetve egy­
máshoz való kapcsolódásuk sorrendje kötött. Az általános szabály a magyarban:
(prefixum) + tő + szuffixum(ok). A tő megelőzi tehát a toldalékokat: kér-ne,
gyors-an. A felső- és a túlzófok leg- és legesleg- jele persze a tő elé kerül: leg­
jobb, legesleg-felső. Ha több toldalék van egy szóalakban, akkor a képző + jel +
rag a sorrend: ember-i-bb-en. Egy tőhöz képző és jel több is járulhat, de rag csak
egy: ember-ség-(e)-s-ség-ben, ház-a-i-ban. Az igealakokban azonban materiáli­
san mindig csak egy jel lehet: ég-ne (módjel), ég-(e)-tt (időjel). Tőből viszont
szintén több is előfordulhat a szóalakokban: madár + fészek-ben.
 A szóelemek egymáshoz kapcsolódása és határkérdései 263

A tő + képző + jel + rag tehát a szóelemek hagyományos és szabályos kap­

csolódási rendje. Ettől a szabályosságtól azonban vannak kisebb-nagyobb eltéré­
sek: A) A jel néha megelőzi a képzőt: könnye-bb-ít, nagyo-bb-(a)-cska. Ez a
szabályosság a középfok jelét képzőszerű jelnek mutatja. B) Olykor a rag előzi
meg a képzőt: sok-szor-(o)-z, egy-szer-i, három~szor-(o)-s, het-(e)-nként-i. Ezek
a példák a -szor/-szer/-ször és a -nként toldalékot képzőszerű ragoknak mutat­
ják. Viselkedhet így a -ban/-ben rag is (pl. nagybani), de ez egyszerűen egy sza­
badabb sorrend, semmiképp sem a -ban/-ben képzőszerű voltának a bizonysága.
Megjegyezzük, hogy itt még nem ér véget a toldalékokat átértékelő vélemények sora.
Vannak, akik a határozói igenév -va/-ve, -ván/-vén képzőjét is ragnak tekintik (l. T. Somogyi
Magda, 2000, 97-8). Az Új magyar nyelvtan ugyanakkor több ragot is a képzők közé sorol;
pl.: -nként, -stul/-stül, -kor, -képpen. A Magyar grammatika viszont képzőszerű ragoknak te­
kinti őket. Itt vetődik fel azonban a magyar alaktan egyik legvitatottabb problémája is: jel-e,
rag-e a birtokos számát és személyét kifejező szuffixum: könyve-m, könyve-d, könyv-e, könyv
-ünk, könyve-tek, könyv-ük. De erre a kérdésre a névszóragozás fejezetében térünk ki. Nem
foglalkozhatunk viszont részletesen a szófajváltást tükröző, a mesterségesen létrehozott, az ar­
chaikus vagy nyelvjárásias és a lexikalizálódott szóalakokban előforduló szabálytalanságokkal
(mint amilyen pl. a nemtörődömség, láttam-(o)-z; kézbesít, szembesül; Szeged-é -be; ma­
gasban-i, erdőben-i stb.).

Sok olyan szóalak is van, amelynek alaktani elemzése, szóelemeinek egy­

mástól való elhatárolása, a szegmentálás nem okoz különösebb gondot: ház-ban,
kocsi-k, lép-ked-het-nek. E példákban tő, képző, jel és rag egyértelműen elkülö­
nül egymástól. Ez volna egyébként az agglutináló nyelvek teljesen szabályos
morfémakapcsolódása. Sok vita, elemzésbeli nehézség forrása azonban a szó­
alakok egész sorában az egyes morfémák között megjelenő egy vagy több ma­
gánhangzónak a hovatartozása és az elnevezése: (ház)-a-(k)-a-(t), (asztal)-o-(s)-
o -(k), (kör)-ö-(k)-e-(t), (lát)-o-(gat)-o-(k) stb.
A szóban forgó magánhangzók megítélésében háromféle felfogás áll egymás­
sal szemben: a) a tővéghangzós, b) az előhangzós és c) a kötőhangzós elmélet.
A tővéghangzós elmélet a történeti szemlélet eredménye. E nézet szerint a tő
és a toldalék közötti alsó vagy középső nyelvállású rövid magánhangzó ún. tő-
véghangzó, amely a tőhöz tartozik. E felfogásnak az az alapja, hogy a magyar
szókészlet régi egyedeinek egy tekintélyes hányadában valamikor ténylegesen
megvolt az a tővéghangzó, amely a toldalékolás során meghatározott helyzetek­
ben ma is mindig következetesen megjelenik: hal — hala-t, hala-k; ház — háza
-t, háza-k. A történetiségnek ellentmondó hiba volna azonban, ha ott is tővég­
hangzót tennénk fel, ahol az eredetileg nem is volt, hanem csak az analógia hatá-
264 A magyar nyelv könyve

sára jelent meg: király — király-t, de: királyo-k; kés — kés-t, de: késë-k. Az pe­
dig még leíró szempontból is melléfogás, ha a képzők vagy jelek utáni hasonló
magánhangzót is tővéghangzónak nevezzük. (Itt jegyezzük meg, hogy ebben a
fejezetben a köznyelvben is járatos zárt ë hangokat tővéghangzói, előhangzói és
kötőhangzói helyzetben a rendszer jobb áttekinthetőségéért jelöljük.)
Az előhangzós elmélet egy mechanikus, bár némi történetiségre is alapozó
leíró szemlélet eredménye. E nézet szerint a vitás magánhangzók mindig a tolda­
lék alkotórészének tekintendők. E felfogásnak az lehet az alapja, hogy a kritikus
hang ma már jó néhány toldalékba valóban szervesen beépült: toll-unk, könyv­
ünk, bár: iskolá-nk; ház-on, kéz-ën, föld-ön, bár: ajtó-n; láb-uk, kez-ük, bár: hajó­
juk, kert-jük stb. De nem mindbe: mérn-(é)-m, küld-(e)-n-(é)-m, küld -n-(ö)-m.
Újabban mégis egyre több alaktan, így a Magyar grammatika is az előhangzós
elméletet teszi magáévá, noha legalább annyi érv szól ellene, mint mellette. Egy­
felől a teljes egyöntetűségre törekvés kedvéért rendkívül erőltetett, sok tekintet­
ben még a spontán nyelvtudatnak is ellene van: asztal-ok, ökr-ök, hid-ak, kez-ek;
asztal-ok-at, ökr-ök-et; lát-ogat-ok, néz-eget-ëk stb. Másfelől pedig szinte átte­
kinthetetlenné teszi a toldalékok rendszerét, mivel elmossa a már szervesen be­
épült és a még be nem beépült magánhangzó különbségét például a könyv-ünk és
az asztal-ok egyforma tagolásával.
A kötőhangzós elmélet egy átmeneti, bár hagyományosabb felfogás. E nézet
szerint a vitatott hang sem a tőnek, sem a toldaléknak nem része, hanem csak va­
lami hangtani-alaktani kapocs, szervetlen kötőelem két-két morféma között, azaz
kötőhangzó: ház-(a)-m-(a)-t, ép-ít-(é)-tt-(e)-m. Természetes, hogy a kötőhangzó
nem (önálló) morféma, hiszen jelentése nincs. A szóalaknak ugyanakkor nélkü­
lözhetetlen építő- és kötőanyaga. Az Új magyar nyelvtan is több helyütt kötő­
hangzóról beszél. E szemléletnek előnye, hogy mind a szótöveket, mind a tolda­
lékokat a spontán nyelvtudatnak is megfelelő egységekként tagolja és tárja
elénk. Hibája viszont, hogy nem törődik eléggé sem a töveknek, sem a toldalé­
koknak a sajátos kötőhangzó-meghatározó képességével.
Amint látható tehát, egyik elmélet sem tudja maradéktalanul megválaszolni a
kritikus magánhangzó hovatartozásának, szerepének és elnevezésének kérdését.
Ezért számunkra a továbblépésre két lehetőség marad. Vagy elkötelezzük ma­
gunkat valamelyik szemlélet mellett, hiszen nyilvánvaló, hogy a tőnek és a tol­
daléknak az elhatárolásmódja megszabja, milyen tő- és toldaléktípusokkal, ille­
tőleg milyen tő- és toldalékváltozatokkal kell számolnunk. Vagy — enyhítve a
történeti és a leíró szemlélet ellentmondásait — megpróbálunk olyan nézőpontot
kialakítani, amely jobban megfelel a nyelvi valóságnak, figyelembe véve, hogy a
 A szóelemek egymáshoz kapcsolódása és határkérdései 265

szóban forgó hangok sem eredetükben, sem jellegükben, sem szerepükben nem
teljesen azonosak. Ezért gyakorlati szempontból, az elemzések megkönnyítésére
a továbbiakban mi a kötőhangzós elméletet választjuk és valljuk magunkénak.
Így ugyanis mind a töveknek, mind a toldalékoknak a korábban már fejtegetett
alakváltozatai, alternánsai szembetűnőbbek, spontán módon is félreérthetetle­
nebbek. Nyilvánvalóbbá válik, hogy a kötőhangzó megjelenése és minősége
több tényező függvénye.
A kötőhangzó megléte vagy hiánya, más szóval váltakozása önnön hiányával
összefügghet a tő szótagszámával, illetőleg a tő és a toldalék hangtestének jelle­
gével, felépítésével is; pl.: ad-(o)-gat, üt-(ö)-get, ad-(o)-mány; király-(o)-k, em
-ber-(ë)-k, bűn-(ö)-k, de: csinál-gat, kohol-mány; király-t, ember-t, bűn-t stb. A
kötőhangzó meglétében vagy hiányában egyébként (a mássalhangzón végződő
szótövek esetében) az alábbi szabályosság érvényesül (C: consonans = mással­
hangzó, V: vocalis = magánhangzó; csak példákat adunk):
Kötőhangzó A toldalék hangteste Példák
C -s, -k, -m, -d
ház-(a)-s. kés-(e)-k, olvas-(o)-k
ír-(o)-m, kér-(e)-d
Van CC -tt, -ll üt-(ö)-tt, kop-(o)-tt,
Pécs-(e)-tt, rossz-(a)-ll
-ként, -STUL udvar-(o)-nként, kert-(e)-stül
C -t tárgyrag hal-(a)-t, udvar-t
Lehet -sz igerag ugorsz, ugr-(a)-sz
CVC -TOK hall-(o)-tok, mond-tok, mond-(o)-tok
V -Ó, -i, -Ú fáj-ó, föld-i, haj-ú
VC -UL szép-ül, konok-ul
Nincs VCC -UNK ír-unk, könyv-ünk
CV -KA bárány-ka, ember-ke
CVC -BAN, -NAK ágy-ban, ég-nek
-HOZ ház-hoz, rét-hez

A kötőhangzók egyébként rendesen középső nyelvállású rövid magánhang­

zók, s az illeszkedés szabályai szerint alakulnak: gáz-(o)-k, rés-(é)-k, bűn-(ö)-k.
Alsó nyelvállásúakká elsősorban a tövek, másodsorban a toldalékok teszik őket.
A tő meghatározta nyíltabbá válásuk szófajfüggő. A melléknevek a toldaléko­
láskor többnyire nyíltabbra váltják a kötőhangzót: okos-(a)-k, okos-(a)-bb, mély-
(e)-t, mély-(e)-k; de: nagy-(o)-t, kék-(é)-k. E kettősséggel bizonyos szófaji kü-
266 A magyar nyelv könyve

lönbségek is együtt járhatnak: szorgalmasak, okosak, felelősek (melléknév),

szorgalmasok, okosok, felelősök (főnév). Ez a fajta nyíltabbá válás az igékre
egyáltalán nem jellemző: tanul-(o)-k, énekel-(é)-k, mond-(o)-tok. A főnevek el­
lenben nagyon is egyedi és változó módon viselkednek e tekintetben: ház-(a)-t,
bor-(o)-k,fül-(e)-s, kert-(ë)-m, fürt-(ö)-k. Megesik, hogy még hasonló felépítésű
tövekhez is eltérő kötőhangzóval kapcsolódik a toldalék: föld-(e)-t, de: fürt-(ö)-t.
De van arra is példa, hogy a toldalék hat vissza a kötőhangzó minőségére. A fő­
névi igenév képzője előtt ugyanis mindig nyílt a magánhangzó: aprít-(a)-ni,
hörpint-(e)-ni; a -gat/-get képző előtt viszont csak középső nyelvállású lehet: ad-
(o)-gat, kér-(ë)-get, söpr-(ö)-get. Aligha véletlen, hogy épp ezek a toldalékok
adott esetben kötőhangzó nélkül is csatlakozhatnak: ad-ni, e-nni, kapar-gat, néz­
ni. — A toldalékok meghatározta nyíltabbá válás ugyanakkor csak a másodlagos
(relatív) szótövekben megy végbe bizonyos szuffixumok után. Ilyen például a
többes szám jele: asztalok-(a)-t, ökrök-(e)-t; a birtokos személyjelek: házam-(a)
-t, kertëd-(e)-t; a középfok jele: okosabb-(a)-t, szebb-(e)-k; a múlt idő jele: írt
-(a)-m, ett-(e)-tek és a felszólító mód jele: várj-(a)-k, nézz-(e)-d stb.
Az elmondottak talán éreztetik, hogy a magyar nyelv morfémahatárain je­
lentkező magánhangzó változatosabb jelenség, minthogy csupán elnevezésbeli,
terminológiai problémát lássunk benne. Viselkedése ugyanis legalább háromféle.
Ezért nem volna ok nélküli helyének és szerepének differenciáltabb elméleti ke­
zelése sem. Ha ugyanis alaposabban szemügyre vennénk a vitatott magánhangzó
fonológiai minőségét és morfológiai szerepét, akkor részlegesen magunkévá te­
hetnénk akár mindhárom már fejtegetett szemlélet igazát. Felfoghatnánk úgy,
hogy van köztük véghangzó is, előhangzó is és kötőhangzó is.
Véghangzók lehetnének — tisztán leíró szempontból — azok a rövid magán­
hangzók, amelyek közvetlenül az elsődleges szótári szókon jelennek meg akár
szótári, akár nem szótári töveiken: asztalo-k, vize-s, kuta-t, földe-t, kertë-t, fürtö
-t; olvaso-l, beszélë-k; tava-k, erde-je stb. E véghangzók egy része eredetileg tő-
véghangzó, más részük viszont analógiás hatásra jött létre. Ezért minőségük
vagy a tőtől függ, vagy mindentől független. Lehetnek nyíltak és középzártak.
Megjelenhetnek képzők, jelek és ragok előtt egyaránt: öntö-z, önte-ni; öntö-tt;
öntö-k, önte-sz. A véghangzók persze nem hozhatók szükségszerű összefüggésbe
nyelvünk valamikori tővéghangzóival!
Vannak ugyanakkor a toldalékba beépült előhangzók is. Azok a rövid ma­
gánhangzók, amelyek mára egyes toldalékok kötelező, szerves elemeivé váltak a
közönséges nyelvtudat számára is, s minőségük zárt, félig zárt és nyílt egyaránt
lehet: áll-unk, ül-ünk, hát-unk, kez-ünk, várt-uk, nézt-ük, váll-uk, szem-ük; vi-
 A nyelvtani tő (szótő) fogalma, fajtái, típusai 267

lág-on, ég-ën, föld-ön; hangos-an, fehér-en stb. Előfordulhatnak elsődleges és

másodlagos szótöveken egyaránt: áll-unk, állt-unk: Ott, ahol megvan a toldalék
előhangzótlan változata is (pl. a hely- vagy a módhatározó ragjában a csak n-es
alak is él: hajó-n, forró-n), mindenképp szükséges az előhangzós változat szám­
bavétele. Az előhangzók többsége egyébként történeti fejlődés útján vált a tolda­
lék szerves részévé.
De lehetnének kétségtelenül kötőhangzók is. Azok a rövid (egy-két esetben
történetileg megnyúlt) magánhangzók, amelyek képzők után, illetve jelek és ra­
gok között, azaz mindig másodlagos (relatív) szótőben fordulnak elő: házak-(a)
-t, kertek-(e)-t, jobb-(a)-k, könyvem-(e)-t; várt-(a)-m, kért-(e)-m; olvas-t-(á)-l,
evez-t-(é)-l stb. Alsó és középső nyelvállásúak. Minőségüket nem a tő határozza
meg, de általában nincsenek a toldalékhoz sem kötve. Csak bizonyos hangtani
környezetben lépnek fel. Nemegyszer épp a másodlagos (relatív) tő kiemelésére
szolgálnak: városi-a-k, falubeli-(e)-k, újszerű-(e)-k, házi-(a)-s, népi-(e)-s. Néha
jelentésváltozás kötődik hozzájuk; pl. az -s képzős szavaknak a képző utáni kö­
tőhangzója annyira beleszól a szófaji értékbe, hogy középzártan főnevet, nyíltan
melléknevet eredményez (pl. házas-[o]-k, házas-[a]-k; cukros-[o]-k, cukros-[a]
-k; okos-[o]-k, okos-[a]-k stb.). Megjelennek a főnévi igenév személyragozásá­
ban is: olvasn-(o)-m, olvas-n-(o)-d. E kritikus hangok maradhatnának leíró érte­
lemben vett kötőhangzók, hiszen szerepük valóban csak mintegy a morfémák
közötti hangtani kapocs.
Ujabban — analógiás hatásra — a -k többesjel vagy az -s melléknévképző
előtt mind gyakrabban megjelenik egy funkciótlan a vagy e hang tőszóban is, de
főleg képzett szavakban: savanyú-a-k, keserű-e-k; szabolcsi-a-k, szegedi-e-k;
nyugtalanító-a-k, felismerhető-e-k stb. E vitatott magánhangzók — noha több­
nyire előhangzóknak minősítik őket — leginkább a kötőhangzókra emlékeztet­
nek, hiszen minőségükre a toldalékok hatnak vissza (mint pl. a főnévi igenév
képzője esetében: lát-ni, üt-ni, de: oszt-a-ni, hajt-a-ni, vált-a-ni, ért-e-ni).

A nyelvtani tő (szótő) fogalma, fajtái, típusai

A szótő a szóalaknak egy-egy toldaléktól (és a kötőhangzótól) megfosztott része:
szekér-(ben), szeker-(e)-(t), alusz-(nak), alsz-(a)-(nak); olvas-t-(a)-(m), part-já
-(n); drágakő-(re), drágaköv-(e)-(t) stb. Amint a példák is mutatják, a szótő a
különböző toldalékok előtt nem viselkedik mindig teljesen egyformán. Van,
amikor megváltozik, van, amikor változatlan marad. A szótári tővel egybeeső
alak a szabad (vagy lexikai) tőalak: ül-, erdő-, hó-; az önállóan nem használatos
268 A magyar nyelv könyve

pedig a kötött (vagy grammatikai) tőalak: ajta-, erde-, hav-. A szabad tőalak —
az ikes igék kivételével — egybeesik a szótári alakkal.
A szótőhöz két úton jutunk. Ha a szótári alakokból indulunk ki, akkor minden
toldalékolható lexéma szótő, akár tőszó (ül, ég), akár képzett (fújdogál, fuvolás),
akár igekötős (belezendít), akár összetett szó (aranyág). Ha a mondatbeli szóala­
kokból indulunk ki, akkor annyi szótőhöz jutunk, ahány toldalékot szegmentá­
lunk, eltávolítunk (pl. ág-on, dalt, fuvolá-já-n, citerá-já-n stb.). A szótő tehát
jelkombináció is lehet. Mivel a szónak a mondat a természetes előfordulási he­
lye, a szótőhöz többnyire nyelvtani elemzéssel jutunk. Ezért beszélünk rendsze­
rint nyelvtani tőről. Az agglutináló magyar nyelvben sok olyan szóalak van,
amely több toldalékot is hordoz magában. Ezért egy szóalakban gyakran több
nyelvtani tő is előfordul. A szóalakok elemzését egyébként a toldalékok felől
kezdjük, nem a tő felől.
A nyelvtani tőnek két fajtája van: abszolút és relatív. Abszolút a tő, ha to­
vábbi önálló morfémákra már nem bontható: ág-, fúj-. Relatív a tő, ha még to­
vábbi önálló morfémákra bontható: álmo-m\-ban, lát-t\-(a)-lak stb.
A magyarban a tövek részben történeti fejlődés, részben analógiás hatások
eredményei. A sokféle tőváltozatból kialakulnak bizonyos típusok. Így vannak
egyalakú és többalakú tövek. A tő akkor egyalakú, ha minden toldalék előtt vál­
tozatlan (pl. hajó-k, hajós, hajó-m; él-(e)-k, él-sz, él-ünk, él-tek, él-nek stb.).
Ezeknek csak szabad tőalakjuk van, s ez egybeesik a szótári tővel. A szótövek
nagy része egyalakú. A tő akkor többalakú, -változatú, ha bizonyos toldalékok
az egyik, mások a másik alakjához járulnak; pl. ég-ben, de: eg-(e)-k; alsz-ik, alv-
ó, al-tat, alud-ni stb. Ezeknek szabad és kötött tőalakjaik egyaránt vannak. Attól
függően egyébként, hogy a többalakú tövek kötött tőalakjában, tőalakjaiban mi­
lyen változások mennek végbe a toldalékolás során a szabad tőalakhoz képest, a
töveknek további alcsoportjai jönnek létre. A lexémák hasonlóan viselkedő tö­
vei egy-egy tőtípust eredményeznek. Így alakul ki az ige- és a névszótövek
tőtípusrendszere, amelyekben több a hasonlóság, mint a különbség.
 A nyelvtani tő (szótő) fogalma, fajtái, típusai 269

Az igetövek tőtípusrendszere
Szabad tőalak Kötött tőalak(ok)
Egyalakú tövek beszél-nek, tanul-(o)-k
Többalakú tövek
1. hangzókivető zörögsz, érdemel-nek zörg-(ö)-k, érdeml-(ë)-k
2. v-s változatú
tiszta v-s változatú sző-nek, lő-sz szöv-(ö)-k, löv-(ö)-k
sz-es és v-s változatú lesz-nek, tesz-i lev-ő, le-het, tev-és
sz-es, d-s és v-s változatú feksz-ik, alsz-ik feküd-t-(e)-m, alv-ó
3. sz-et d-vel vagy z-vel
váltakoztató haragsz-ik, igyeksz-ik haragud-, igyekez-
4. t-t s-sel vagy sz-szel vál­
takoztató vitat-ják, terjeszt-i vitas-s-a, terjesz-sz-e
5. n-es változatú megy-ünk, jön-ne, van men-nek, jö-tt, vol-t
6. időtartamváltó fúr-nak fur-kál

Az egyalakú igetövek mind mássalhangzóra végződnek. E típusba tartozik a

legtöbb magyar ige: lát, hall, néz, olt, csüng, nyúlik.
A többalakúak közül a hangzókivető tövekben a szótári tő utolsó szótagbeli
magánhangzója a nem szótári tőből hiányzik: zörög-nek, zörg-(ö)-k; őriz, inog,
ugr-ik stb. Abszolút és relatív tövek egyaránt szerepelnek köztük: érez, csikorog;
illetve haldoklik, érdemel, bujdokol. Igen gyakori az ikes igékben. Sokszor
mindkét tőből megalkothatjuk ugyanazon toldalékos alakjukat: ugorsz ~ ugr-
(a)sz.
Olykor stiláris különbség kapcsolódhat a hangzókivető igetövekhez: botl-(o)-ttam ~ botol­
tam. — Van közöttük néhány ige, amelynek felszólító módjával, határozói igenevével, vala­
mint -hat/-het, -gat/-get képzős származékaik megalkotásával nehézségeink támadhatnak;
csuklik : csukol-j; hanyatlik : hanyatol-va; fénylik : fényel-het stb. Szokatlanságuknak az az
oka, hogy szótári alakjukban is a hangzóhiányos tő szerepel, s hatása igen erős a többi toldalé­
kos alakra is. Ennek ellenére nyugodtan használhatjuk őket, a régi magyar nyelvben ugyanis
megvolt, s több nyelvjárásunkban ma is megvan szabályos torlódás nélküli tőváltozatuk:
csukoljon, csukolva, csukolhat stb. — Előfordul, hogy valamely képző mindkét tőváltozathoz
hozzáilleszthető, s ilyenkor a két származékszó között használatbeli különbség alakul ki: az
ebédelő (gyermek), a vádoló (szavak) melléknévi igenév, az ebédlő, vádló viszont csak főnév­
ként használható. Sokszor nem is cserélhetők fel egymással a kétféle tőváltozatból képzett ige­
nevek; pl.: éneklő (nem: énekelő) madár, ünneplő (nem: ünnepelő) ruha stb.
270 A magyar nyelv könyve

A v-s változatú tövek közös sajátsága, hogy legalább az egyik tőváltozatuk­

ban v is szerepel. Tiszta v-s változatú hat egytagú igénk: fő, lő, nő, nyű, ró és a
sző. A régies használatban a hí, ví, szí ige is v-s tövű volt, ezeknek azonban ma
már hív, vív, szív alakjuk miatt másutt a helyük. — Van hét igénk, amelyeknek
szótári tőalakjában sz, kötött tőalakjában pedig v jelenik meg: lesz, tesz, vesz,
eszik, iszik, hisz, visz. Ezeknek van (volt) magánhangzós tőváltozatuk is (pl.
i-nni, e-dd, té-ve). — Olyan igéink is vannak ugyanakkor, amelyeknek egy-egy
tőváltozatában sz, d és v szerepel: alszik, esküszik, haragszik, cselekszik, nyug­
szik, törekszik. Több igének kétféle szótári alakja is járja: dicsekedik ~ dicsek­
szik, gyanakodik ~ gyanakszik. Némelyiknek négy töve van (feksz-, feküd-, fekv-,
fek-), másoknak csak három (dicseksz-, dicseked-, dicsekv-). Mind ikes ige, egy
részük képzett.
Az sz-et d-vel vagy z-vel váltakoztató igetövek közös sajátsága, hogy két-
két szótári alakjuk van: öregszik ~ öregedik, ülepszik ~ ülepedik, gazdagszik ~
gazdagodik, illetve: igyekszik ~ igyekezik, emlékszik ~ emlékezik, szándékszik ~
szándékozik. Toldalékolásuk sokban emlékeztet az sz-es, d-s és v-s változatú
igékére, de v-s töve nincs mindegyiknek (pl. igyekv-ő, igyekv-és, de: öreged-ő,
öreged-és). Ezek is mind ikes igék.
A t-t s-re vagy sz-re váltó igető típusába csak t végű igék tartoznak. Egyfelől
azok az st, szt végűek (fest, éleszt, fogyaszt, hegeszt, süllyeszt stb.), amelyeknek
felszólító módú alakjaiból kiesik a t: fest, de: fes-s-(e)-d, hegeszt, de: hegesz-d.
Másfelől azok (alkot, kutat, siet, üt, vitat, illetve lát, bocsát, lót-[fut]), amelyek­
nek felszólító módú alakjaiban a t s-re vált: alkos-s, sies-s, kutas-d, vitas-d. A
Magyar grammatika előtti nyelvtanok, így a mienk is eddig egyalakúnak minősí­
tette a t végű igéket.
Az n-es változatú igető valamely alakjában n is szerepel. Három igénk van
ilyen: van, megy, jön. Sajátos viselkedésük miatt rendhagyó tőtípus. Ezeknek is
van magánhangzós kötött tőalakjuk (pl. mé-sz;jö-het).
Az időtartamváltó tövekben csak a tőbeli magánhangzó hosszúsága vagy
rövidsége áll szemben egymással, jórészt a toldalékoktól függően: fúr : furkál,
vág : vagdal, sír : siránkozik, bízik : bizalom stb. Egyeseknek sajátos stiláris ér­
tékük, régies hangulatuk van: ád : ad, hagy : hagy, kél: kel. A Magyar gramma­
tika külön tőtípusként nem említi őket.
 A nyelvtani tő (szótő) fogalma, fajtái, típusai 271

A névszótövek tőtípusrendszere
Egyalakú tövek
A) mássalhangzós végű
B) magánhangzós végű
Többalakú tövek
A) mássalhangzós végű
1. időtartamváltó
2. hangzókivető
B) magánhangzós végű
1. időtartamváltó
2. hangzóhiányos
3. hangszínváltó
4. v-s változatú
Szabad tőalak Kötött tőalak(ok)
ház-ba, ház-ig
hajó-t, hajó-ban
kéz-ről, nyár-ba kez-(e)-t, nyar-(a)-t
bokor-ban bokr-(o)-t
fa-fajta, alma-ként fá-t, almá-s
borjú-val borj-(a)-s
ajtó-ban, erdő-t ajta-ja, erde-je
ló-ról, fű-ben lov-(a)-k, füv-(e)-s

A legtöbb magyar névszó az egyalakú tövek csoportjába tartozik. A mással­

hangzós végű névszók száma még nagyobb: ház, kert, fal, pad, sör, fehér. Ide
tartoznak h végű főneveink is, mert a h kiejtése vagy ki nem ejtése hangtani
probléma, nem alaktani (pl. düh, cseh, céh, éh stb.). — A magánhangzós végű­
ek utolsó hangja mindig középső vagy felső nyelvállású magánhangzó: kávé, ci­
pő, eskü, betű, sarkantyú, szivattyú, ki; de nem minden ilyen magánhangzóra
végződő névszónk töve egyalakú (pl. borjú, borj-). Általában szabályosan veszik
fel a toldalékokat (pl. hajó-ra, bogyó-nyi, kocsi-i stb.). De az -i; -nyi; -beli;
-ú/-ű; -szerű képzős melléknevek és az állítmányként gyakran szereplő -ó/-ő
képzős melléknévi igenevek a -k többesjelet, az -s képzőt és néha az -n ragot is
kötőhangzóval veszik fel: szegedi-(e)-k, szűkmarkú-(a)-k, kitartók ~ kitartó-(a)-
k, népi-(e)-s, fájón ~fájó-(a)n stb.
A többalakú, mássalhangzós végű, időtartamváltó szavaink elsősorban fő­
nevek: nyár, tél, híd, víz, út, úr, tűz, szekér, veréb, szamár, de itt is akad néhány
mellék- és számnév is: nehéz, kevés, hét stb. Egyesekhez a 3. személyű birtokos
személyjel a rövid változatú kötött tőhöz (nyara), másokhoz viszont a szótári tő­
höz járul (hídja). — A hangzókivető tőtípusba csak több szótagú névszók tar­
toznak: álom, bokor, selyem, sátor, öböl, majom, lélek, piszok; bátor, ezer. Sza­
bad tőváltozatuk utolsó szótagbeli magánhangzója a kötött tőalakból hiányzik.
Három főnév közöttük hangátvetést is mutat: kehely, pehely, teher (pl. kelyh-).
272 A magyar nyelv könyve

A magánhangzós végű, időtartamváltó névszótövek kötött tőalakjukban a

tővégi időtartamot nyújtják meg: epe, cérna, anya, árpa, búza, béke, kefe, körte,
barna, fekete, efféle, miféle. Szótári tőalakjuk viszonylag kevés toldalék előtt
fordul elő: óra-kor, árvaság. — A hangzóhiányos változatúak közé csak né­
hány úlű végű főnév és melléknév tartozik: varjú, gyapjú, fiú, ifjú, hosszú, köny-
nyű. Szabad tőalakjuk végső magánhangzója a kötöttből hiányzik. Erősen hajla­
nak az egyalakúságra: faggyú, fattyú. — A hangszínváltó névszótövek típusába
szintén nem túlságosan sok névszó tartozik ma már: ajtó, mező, nő, vő, esztendő,
külső, belső, apró, első, kettő. Jellemzőjük, hogy a szótári tő végső ó, ő hangját a
kötött tőalakban a-ra, e-re váltják, vagyis időtartamot is váltanak: (ajta-, meze-).
Számuk tovább csökken, mert néhányuk más tőtípusba lép át (pl. erdő: erde-je,
de ma már: erdő-je is). — A v-s változatú névszótő eléggé bonyolult típus, mert
a v megjelenése mellett egyéb változások is végbemennek kötött tőalakjaikban.
Megváltozhat az időtartam: fű : füvet, kő, cső, szú, nyű. Megváltozhat a hangszín
és az időtartam: hó : hava-s, tó, szó, jó, ó, hő. Eltűnhet a véghangzó: daru :
darv-(a)-k,falu, tetű. S csak kevés az olyan v-s tövű névszó, ahol a v megjelené­
sén kívül más nem változik: mű, bő. Egy-két toldalékos alakja miatt v-s változa­
tú a mássalhangzós végű mag főnevünk: mag : magvas, magvak, magva, bár ma
már megszokottabb így: magok, magja.

A tövek használatának néhány egyéb kérdése

A tőtípusok általában jól elkülönülnek egymástól. Akadnak azonban olyan sza­
vak, amelyekben keverednek a tőtípusok, illetve egyedi tulajdonságokat mutat­
nak. Négy a/e végű, rokonsági viszonyt jelölő főnevünknek (apa, anya, bátya,
néne) csonkult, hangzóhiányos töve van a 3. személyű birtokos személyjelek
előtt: apja, anyja, bátyja, nénje. Főneveink, mellékneveink és számneveink kö­
zött is vannak olyanok, amelyek nem viselkednek tőtanilag szabályosan: száj :
szája, de szád; bíró : bírót, de bírája, bírák; szép : szépek, de szebb; apró ; ap­
rón, de apránként; három : hármat, de harmad; négy : négyet, de negyed. Szinte
egyedülálló váltakozást mutat a hű melléknév is: hívebb, híven, hűbb, hűen. V-s
alakjai választékosabb, irodalmibb jellegűek. Eltérhet egymástól az azonos alakú
köz- és tulajdonnevek tőtípusa is: bokor, bokro-t, de Bokor-t; kő, köve-t, de Do­
bogókő-t. Így viselkedik még Madár, Veréb, Sugár, Szekér, Fodor stb. vezeték­
nevünk.
A tőalakok használatában egyébként eléggé sok az ingadozás: főm —fejem; nőm — nejem.
A bölcsője, hintója, hordója stb. ma már általánosabb, mint a bölcseje, hintaja, hordaja. Az
 A jelezés és ragozás 273

adója helyett az adaja már alig érthető. De az ajtaja, erdeje, ideje, mezeje, teteje alak még tel­
jesen szabályos. A szók és a szavak egyaránt járja, de van szava is, viszont nincs szója. A faluk
és a falvak szintén egyformán használatosak, de falvat nem mondunk már, csak falut. A tér szó
két tárgyragos alakja ugyanakkor jól megfér egymás mellett: teret ad, tért hódít. — A -falva,
-halma, -háza, -földe, -telke stb. utótagú helynevek -i képzős tőalakjának megválasztásában is
ingadozik már a nyelvszokás: pannonhalmi ~ pannonhalmai, nyíregyházi ~ nyíregyházai. Az
előbbi a hagyományosabb, az utóbbi az újabb. Ezzel szemben a Duna mentei helyett a Duna
menti, az Erzsébet királyné útjai helyett a terjedő Erzsébet királyné úti forma a korábbi nyelv­
szokás erejére vall.
A tőváltozatok természetesen gyakran játszanak szerepet a jelentések elkülönítésében: írat
— irat; szüret — szüret; szól — szaval; daruk — darvak; éberen — ébren; fátyolos —fátylas
stb. Különbséget teszünk a szó főnév többes számú tőhasználatában is, szakszóként egyalakú:
tájszók, névszók, határozószók stb. — Eléggé különös az -s képzős szavak tőtani viselkedése.
Ha főnevek, akkor o, e(ë), ö kötőhangzósak a többesjel előtt (pl. laikusok, énekesek), ha mel­
léknevek, akkor a, e kötőhangzósak (pl. laikusak, művésziesek). Érdekes, hogy a tárgyrag előtt
a félig zárt kötőhangzó rendszerint nem jelenik meg, de az alsó nyelvállású igen (pl. lakatost,
énekest, kocsist; de: kalaposat, véreset stb.). Néha más esetben is jelentéskülönbséghez vezet­
het a kötőhangzó megléte vagy hiánya: Aranyat vettem; Aranyt olvasom. — Jó tudni, hogy se
szeri, se száma a tőhasználathoz kapcsolódó nyelvi finomságoknak: a fiú anyja, Gorkijnak Az
anyája; a tehén borja, a gazda borjúja; az anya fia, a szerelmes lány fiúja; a somlai bor, a
somlói galuska; jókat alszik, nem veti meg a világi javakat stb.
A tőváltozatoknak ugyanakkor van bizonyos helyesírási tanulságuk is. Sok ige hosszú ú/ű
magánhangzója toldalékolás közben sem változik rövidre: búg: búgnak, búgó, búghat, búgás;
fűt: fűtőd, fűts, fűtés stb. Ilyen még a fúj, gyújt, nyújt, nyúz, sújt, zúg, zúz, gyűjt, hűt és a tűz
igénk. — Jó néhány egytagú ige tőbeli í, ú, ű-je azonban megrövidül egyik-másik toldalékos
alakban: bír : birtok (főnév); bújik : bujdosik, bujkál; dűl : düledezik, dülöng stb. Ilyen még
többek között a bízik, csíp, hív, ír, sír, fúr, gyúl, húz, múlik, fűz, szűr és a tűr ige. — A legtöbb
egytagú főnév tőbeli í-je hosszú marad valamennyi toldalékos alakban: cím, díj, dísz, íj, ív, íz,
kín, nyír, síp, szín, szív stb. A híd, ín, nyíl, víz, hús, lúd, nyúl, rúd, úr, út, fűz, tűz főnevek tolda­
lékos alakjaiban azonban az í, ú, ű úgy váltakozik az i-vel, u-val, ü-vel, mint ahogy a kéz főnév
ugyanazon toldalékos alakjaiban az é az e-vel: híd : hidak, hídra (mert: kéz : kezek, kézre).

A jelezés és a ragozás
A jelezés és a ragozás a szótő szabályos alaki megváltoztatása, jelekkel, ragok­
kal vagy mindkettővel való ellátása a jelentés módosítása és a mondatbeli szere­
pek véglegesítése érdekében. A jelezés és a ragozás alapvetően függ a szótő szó­
faji hovatartozásától. De szorosan kapcsolódik a mondattanhoz is, mivel a szó­
alakok mondatbeli funkcióját általában a ragok jelölik ki. Az egyes szófajok ra-
274 A magyar nyelv könyve

gozási sorai a paradigmák. A magyar igék, névszók és igenevek paradigmái

jócskán eltérnek egymástól. Az igeragozás kevésbé, a névszóragozás jobban tük­
rözi a magyar nyelv agglutináló típusát.

Az igeragozás
Az igetőhöz a ragozásban mód- vagy időjelek, illetve személyragok járulnak. Az
igealakokban fontos szerep jut a jelöletlenségnek, pontosabban a 0 jelnek vagy
ragnak. Az igének egyszerű vagy összetett igealakokból álló ragozási (paradig­
matikus) sorai vannak. Az egyszerű szintetikus, az összetett analitikus felépítésű.
Egy-egy ige valamennyi jelezett, ragos és segédigés alakja együtt az igerago­
zási rendszer.
A szintetikus igealak tő + jel + jel + rag felépítésű. De a jelek egyike mindig
0 alakú (az adnám esetében az időjel, az adtam esetében a módjel), sőt olyan
igealak is van, amelyben a tőn kívül semmi sem materiális (kér). A kérne és a
kért igealak így abban különbözik egymástól, hogy az előbbiben a módját, az
utóbbiban az idejét testes (materiális) jel hordozza; abban azonban hasonlítanak
egymásra, hogy 0 morféma fejezi ki bennük először a jelen időt, másodszor a
kijelentő módot, s mindkét esetben az egyes szám 3. személyű általános (alanyi)
ragozást. A magyar igealakok nagy többsége szintetikus felépítésű.
Az analitikus igealak vagy a főige egyszerű múlt idejű alakjából és a volna
segédigéből áll (pl. várt volna), vagy a főige főnévi igenevéből és a fog segédige
ragozott alakjából (pl. kérni fogsz). A segédige funkciója az első esetben a mód­
jelekéhez, a másodikban az időjelekéhez és a személyragokéhoz hasonlít. Az
igealak analitikussága nem agglutinatív vonás.

Az ige jelei
Az ige jelei a mód- és az időjelek.
Az igemódok. A beszélőnek, illetőleg a beszédbeli szereplőnek az igében ki­
fejezett cselekvés-, történés/állapot- vagy létfogalomhoz való aktuális viszonyát,
attitűdjét fejezik ki.
1. A kijelentő mód azt, hogy a cselekvés, történés stb. végbemegy. Materiá­
lis jele nincs: „Rakodó nagyanyó / Beveti a vánkost" (Weöres S.: Csupa fehér).
A felszólító és az óhajtó mondat kivételével minden mondatfajtában előfordul­
hat. 2. A feltételes mód azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés stb. feltételtől
függ, óhajtott, esetleg bizonytalan. Jele a -na/-ne, -ná/-né: "Ha a világ rigó len­
ne, / Kötényemben ő fütyülne..." (Weöres S.: Ha a világ rigó lenne). Kötelezően
 Az igeragozás 275

az óhajtó mondatban fordul elő, de szerepelhet más mondatfajtában is. Használa­

ta mindig modális jellegű. 3. A felszólító mód a beszélő akaratát, kívánságát
vagy beleegyezését fejezi ki. Jele a -J, amely hasonulhat, összeolvadhat, sőt 0
alakú is lehet: „Róka-róka réten, / Fuss a holdas égen, / Hagyd itt lenn a / Há­
zat, erdőt / Kapsz nyakadra / Ezüst csengőt..." (Weöres S.: Kergető). Használata
kötelező a felszólító mondatban, de modális értékkel szerepelhet kérdésben,
óhajtásban, mellékmondatban stb. is. A felszólító mód jele a szótövek nagyobb
részéhez -j-s alakban járul: lépjen, fújjon; de lehet -jj, -gy, -ggy és -s alakú is: jöj­
jön, igyál, legyen, higgyem, indíts. A t végű igék esetében még sajátosabb a vi­
selkedése: ejtsd, tanítsd; alkoss, kössétek; fess, fürösszétek, illesszük; fesd, fü­
röszd stb. Néhány igének kétféle felszólító módja lehet: tessem ~ tetsszem, messe
~ metssze stb.
Az igeidők. A cselekvés, történés-állapot vagy létezés időbeli lefolyását a be­
szélés idejéhez viszonyítják. 1. A jelen idő cselekvése, történése stb. egybeesik a
beszédidővel. Materiális jele nincs: „Fut, robog a kicsi kocsi, / Rajta ül a Hara­
gosi..." (Weöres S.: Haragosi). A jelen idő átképzeléses használatban múlt időre
is vonatkozhat. 2. A múlt idő cselekvése, történése stb. megelőzi a beszédidőt.
Jele az -t ~ -tt: „Harap utca három alatt / Megnyílott a kutya-tár, / Síppal­
dobbal megnyitotta / Kutyafülű Aladár" (Weöres S.: A kutya-tár). 3. A jövő idő
cselekvése, történése stb. követi a beszédidőt. Körülírással fejezzük ki, alaktani
értelemben vett jele nincs: Sokáig élni fog. A jelen idejű alak sokszor vonatkozik
jövőre, de a segédigés forma nyomatékosabban utal rá. A körülírást elsősorban
folyamatos szemléletű igék esetében használjuk. Parancsot vagy udvarias kérést
is kifejezhetünk vele: Fogsz nekem főzni egy kávét?
Az igemódok és az igeidők kapcsolatát, rendszerét az alábbi táblázat szemlél­
teti:
Igeidők Igemódok
kijelentő (0) feltételes (-na/-ne, -ná/-né; felszólító (-J)
volna)
jelen (0) kér, vár kér-ne, vár-na kér-j, vár-j
múlt (-t ~ -tt) kér-t, vár-t kért volna, várt volna —
jövő (fog segédige) kérni fog,
\ várni fog
276 A magyar nyelv könyve

Jól látszik tehát, hogy nincs meg mindhárom módban mindhárom idő. A kije­
lentő módnak van jelen, múlt és jövő ideje. A feltételes módban csak jelen és
múlt idő van. A felszólító módnak csupán jelen ideje van.

Az ige ragjai
Az igeragozásban megkülönböztetjük az egyes és a többes számot, továbbá
mindkét számban a három személyt. E funkciókat az ige ragjai hordozzák. Az
igei személyragok nem a mondatrészszerep jelölői, mint a névszói viszonyragok,
hanem az ige állítmányi pozíciójának szükségszerű velejárói. Kétfélék lehetnek:
a) általános személyragok, b) határozott tárgyú személyragok. Az előbbieket ko­
rábban és hagyományosabban alanyi, az utóbbiakat tárgyas személyragoknak
neveztük. Valamennyi többfunkciós. Az általános személyragok megjelölik az
igealany számát és személyét, tárgyas igéken azonban a tárgyatlan használatra
vagy a 3. személyű határozatlan tárgyra is utalnak (pl. alsz-ik, jól lát-[o]-k, cso­
dát lát-nak), sőt — kivételszerűen — rámutathatnak még az 1. vagy 2. személyű
személyes névmással kifejezett határozott tárgyra is (pl. te látsz engem/minket,
ők lát-nak téged/titeket). A határozott tárgyú személyragok funkciója pedig az
igealany számán és személyén kívül a (3. személyű vagy 2. személyű személyes
névmással kifejezett) határozott tárgynak a jelölése is. Utalhatnak implicit mó­
don, azaz lexémával nem jelölt, de a kontextusból, ill. a beszédhelyzetből ismert
tárgyra is (várom [a vonatot, azt v. őt], nézlek [téged v. titeket]). Jól ismert,
hogy a magyarban különbség van a kétféle ragozás között. Ez nyelvünknek az
indoeurópai nyelvektől elütő egyik legfőbb sajátsága. A kétféle ragozást nem
szabad összetéveszteni az ige tárgyatlan vagy tárgyas voltával.

Az igeragozási rendszerek
A magyar ige ragozásrendszere gazdag. Van két teljes és két hiányos ragozási
rendszerünk. Teljes a ragozási rendszer, ha megvan egy-egy igének minden
módja, ideje, száma és személye. Hiányos, ha bármely mód, idő, szám vagy
személy hiányzik. S vannak még rendhagyó, hiányos és régies ragozású igéink
is.
Az általános (alanyi) ragozás. Általános ragozása minden igének van. Az ik­
telen igének teljes, az ikesnek hiányos a ragozási rendszere. A kettő között csak
a három mód jelen idejének egyes számában van különbség.
 Az igeragozás 277

Általános iktelen ragozás:

Jelen idő Múlt idő Jövő idő

Személy Egyes szám
1. vár-(o)-k vár-t-(a)-m várni fog-(o)-k
2. vár-sz vár-t-(á)-l várni fog-sz
3. vár-0 vár-t-0 várni fog-0
Személy Többes szám
1. vár-unk vár-t-unk várni fog-unk
2. vár-tok vár-t-(a)-tok várni fog-tok
3. vár-nak vár-t-(a)-k várni fog-nak

Feltételes mód Felszólító mód

Jelen idő Múlt idő Jelen idő
Személy Egyes szám Személy Egyes szám
1. vár-né-k vár-t-(a)-m volna 1. vár-j(a)-k
2. vár-ná-l vár-t-(á)-l volna 2. vár-j-(á)-l, vár-j-0
3. vár-na-0 vár-t-0 volna 3. vár-j-(o)-n
Személy Egyes szám Többes szám
1. vár-ná-nk vár-t-unk volna 1. vár-j-unk
2. vár-ná-tok vár-t-(a)-tok volna 2. vár-j-(a)-tok
3. vár-ná-nak vár-t-(a)-k volna 3. vár-j-(a)-nak

Általános ikes ragozás:

Kijelentő mód Feltételes mód Felszólító mód
Jelen idő
Személy Egyes szám
1. alsz-(o)-m alud-ná-m alud-j-(a)-m
2. alsz-(o)-l alud-ná-l alud-j-(á)-l, alud-j-0
3. alsz-ik alud-né-k alud-j-ék
A tipikus személyragokat mind az iktelen, mind az ikes ragozásban a kijelen­
tő mód jelen idejében találjuk: iktelen: -k; -sz; 0; -unk/-ünk; -tok/-tek/-tök;
278 A magyar nyelv könyve

-nak/-nek; ikes: -m; -l; -ik. Másutt előfordulhatnak alaki eltérések; pl. a múlt idő
egyes szám 1. személyében -m van a -k helyett; az -ik a másik két módban -k-vá,
illetve -ék-ké változik stb. Az egyes szám 2. személyében az s, sz, z, dz végű
igéken az ikes -l rag behatolt az iktelen ragozásba: mosol, nézel; sőt más időre és
módra is kiterjedt: írjál, írtál volna stb.
Ügyelni kell rá, hogy a feltételes jelen általános ragozásának egyes szám 1. személyében a
mély hangú igékhez nem illeszkedik a módjel: várnék, olvasnék stb. A felszólító mód egyes
szám 2. személyében két alak váltakozhat: várj ~ várjál, kérj ~ kérjél. A rövidebb forma álta­
lában a szigorúbb parancs, a hosszabb meg az enyhébb kérés kifejezésére alkalmas. Újabban a
hosszabb alakot többen népiesnek érzik. — Az ikes és az iktelen ragozás az utóbbi időben
meglehetősen összekeveredett. Néhol ikes személyrag hatolt be az iktelenek közé, máskor ik­
telenek az ikes ragozásba. Ugyanakkor néhány ige ikessé vált (pl. folyik, úszik), mások meg ik­
telenek lettek (pl. lép, rogy, esd stb.). Ezért ma már csak az állandó ikes igéket ragozzuk sza­
bályosan, azokat is inkább csak kijelentő módban: alszom, alszol, alszik; iszom, iszol, iszik stb.
A feltételes módban az iktelen alakok is megengedhetők. A feltételes módú (én) aludnám, en­
ném, illetve az (ő) aludnék, innék-féle alakok választékosak, de nem kötelezők. A felszólító
módban viszont már vitás is lehet az ikes vagy az iktelen használat: az aludjam helyesebb,
mint az aludjak; az egyék ünnepélyesebb, mint az egyen, az ugorjék népiesebb, a köznyelvi az
ugorjon forma. — Van jó néhány igénk, amelynek egyes számban lényegében mindkét rago­
zása járja: cigarettázok ~ cigarettázom, cigarettáz ~ cigarettázik (1. még szivaroz[ik], zongo­
ráz[ik]). Vannak olyanok is, amelyek a kijelentő mód egyes számú 3. személyében mindig
ikesek, de a többi személyben csak iktelenül ragozhatók: múlik, illik, tűnik (vö. illek, tűnsz
stb.). Az ún. változó ikes igék azonban még a 3. személyben is ingadoznak: hull ~ hullik, bo­
mol ~ bomlik, tündököl ~ tündöklik stb. — Az ikes igéből képzett ható igei származékokat álta­
lában kétféleképpen ragozhatjuk: játszhatok ~ játszhatom, ehet ~ ehetik; de az ikes változatok
egyre szokatlanabbak, ezért nem is igazán választékosak.

A határozott tárgyú ragozás. Ilyen ragozása csak a tárgyas igéknek lehet. A

3. személyű határozott tárgyra utaló ragozási rendszer teljes, a 2. személyű sze­
mélyes névmási határozott tárgyra mindhárom módban és időben csak az egyes
szám 1. személyű alany esetén utal külön személyrag, a -lak/-lek (pl. várlak, néz­
telek). Ez a ragozásrendszer tehát igen erősen hiányos, csonka.
 Az igeragozás 279

Határozott tárgyú ragozás (3. személyű határozott tárgyra utaló):

Kijelentő mód
Jelen idő Múlt idő Jövő idő
Személy Egyes szám
1. vár-(o)-m vár-t-(a)-m várni fog-(o)-m
2. vár-(o)-d vár-t-(a)-d várni fog-(o)-d
3. vár-ja, kér-i vár-t-a, kér-t-e várni fog-ja
Személy Többes szám
1. vár-juk vár-t-uk várni fog-juk
2. vár-játok, kér-itek vár-t-átok várni fog-játok
3. vár-ják, kér-ik vár-t-ák várni fog-ják

Feltételes mód Felszólító mód

Jelen idő Múlt idő Jelen idő
Személy Egyes szám Személy Egyes szám
1. vár-ná-m vár-t-(a)-m volna 1. vár-j-(a)-m
2. vár-ná-d vár-t-(a)-d volna 2. vár-j-(a)-d, vár-d
3. vár-ná-0 vár-t-a volna 3. vár-j-a, kér-j-e
Személy Többes szám Többes szám
1. vár-ná-nk, vár-t-uk volna 1. vár-j-uk
vár-nó-k
2. vár-ná-tok vár-t-átok volna 2. vár-j-átok
3. vár-ná-k vár-t-ák volna 3. vár-j-ák, kér-j-ék

A jellegzetes tárgyas személyragok itt is a kijelentő mód jelen idejében talál­

hatók meg: -m; -d; -ja, -i; -juk/-jük; -játok, -itek; -ják, -ik. A többi módban és
időben némi módosulás figyelhető meg. A legfeltűnőbb a kezdő j hang többszöri
hiánya. Sajátságos a feltételes mód jelen idejének egyes szám 3. személyű 0
személyragja. Itt az általános ragozástól való különbséget nem a személyrag mu­
tatja, hanem a módjel magánhangzójának hosszúsága. Ugyancsak érdekes, hogy
a kijelentő módnak négy mély és egy magas hangrendű alakja ugyanolyan, mint
280 A magyar nyelv könyve

a megfelelő felszólító módú: várja, -juk, -játok, -ják, illetőleg kérjük (persze a
szóalak szerkezete más!).
Feltűnő a feltételes mód többes szám 1. személyben élő kétféle alak: kérnénk ~ kérnők. Az
utóbbi elég ritka, igen választékos. Megszokottabb az általános ragozással egybeeső várnánk,
kérnénk.
Az igeragozással függ össze az egyik legfeltűnőbb nyelvhelyességi hiba, a suksükölés,
szukszükölés. Ekkor a kijelentő mód határozott tárgyas ragozású igealakjai helyett felszólító­
kat használnak: „Elkészítsük a teát"; „Ma mi fürösszük a gyerekeket". (Helyesen: elkészítjük,
fürösztjük.) A hiba lényege, hogy a t végű igék némely kijelentő tárgyas alakját nem különböz­
tetjük meg a felszólítótól, bár meg kellene. Ennek két oka lehet. 1. A nem t végű igék esetén a
két alak teljesen egybeesik: várja : várja; a t végű igékben viszont különbözik: tanítja : tanít­
sa, látja : lássa. A látja : lássa keveredés tulajdonképpen a várja : várja analogikus hatása. 2.
Több nyelvjárás egybemossa a t végű igék és a többiek ragozását, s ez hat a köznyelvre.
Az elemzésben és a helyesírásban ügyelni kell a d végű és a tiszta v tövű igék felszólító
módú határozott tárgyú ragozásának az egyes szám 2. személyű rövidebb alakjára: add,
mondd, vedd stb. Itt ugyanis felszólító módjel nincs, csak igei személyrag van. Az ad és a
mond típusban az írás teljesen szabályos: feltünteti mind a tővégi d-t, mind a személyragot. Ez
utóbbi akkor sem maradhat el, ha a tővégi d előtt mássalhangzó áll: áldd, hordd. A tesz, vesz-
féle igékben azonban a személyrag megkettőzéséről van szó: tedd, vedd, edd stb.

A rendhagyó, a hiányos és a régies ragozású igék

A rendhagyó ragozás azt jelenti, hogy a paradigma kevés vagy épp egyetlen szó­
hoz kapcsolódik. Ilyen a létige és a van segédige, amelynek paradigmájában két
igető alakjai keverednek: voltam ~ lettem. Olykor árnyalatnyi jelentés- és funk­
cióbeli különbség van köztük (volnék ~ lennék), máskor nagyobb is (tanár vol­
tam ~ tanár lettem). A feltételes mód múlt ideje a két ige történeti kombináció­
jának eredménye: lettem volna. A felszólító mód csak a lesz tövéből alkotható
meg: legyek, legyetek stb. A létige tagadó alakjai csupán a kijelentő mód jelen
idejében, ott is csak a 3. személyben fordulnak elő: nincs, sincs, nincsenek, sin­
csenek.
A hiányos ragozás azt jelenti, hogy egyes igék ragozási sorából hiányoznak
bizonyos alakok. Csak felszólító módú alakjai vannak, s azok is csak egyes szám
2. és többes szám 1. és 2. személyben a gyere igének: gyere, gyerünk, gyertek.
— Csak múlt időben használjuk, igaz, alanyi és tárgyas ragozásban egyaránt a
szokott segédigét, bár jelentése a jelenre vonatkozik, s mindig valamilyen rend­
szeresen végzett cselekvést fejezünk ki vele (meg szokta látogatni). Ha igekötő­
vel látjuk el, főige lesz, hiányos ragozása rögtön megszűnik: "Leszokik a do­
 A névszóragozás 281

hányzásról"; "Meg fogom szokni az új körülményeket". — Jelen és múlt időben,

mindhárom módban, de csak 3. személyben helyes az udvariasság kifejezésére a
tetszik segédige: „Hogy tetszik/tetszenek lenni?" Hasonlóan viselkedik főnévi
igenév mellett a talál segédige is.
A régies ragozás azt jelenti, hogy egyes igealakok a mai magyar nyelvben visszaszorultak.
A várt volt típusú összetett múlt a Tiszántúlon és Erdély egyes nyelvjárásaiban él még, de a
vára ~ várá típusú elbeszélő múltat (pl. vár-é-k, vár-á-l, vár-a; vár-á-m, vár-á-d, vár-á) legföl­
jebb már csak archaizáló vagy nyelvjárási stíluselemként őrzi még irodalmunk nyelve is.

A névszóragozás
A névszóragozás a névszótöveknek a jelekkel és ragokkal való ellátása. Eszerint
a névszói paradigmát a névszók jelezett és ragos alakjai alkotják. Csakhogy
a névszók rendszere sem teljesen egységes. Ráadásul minden névszónak meg­
vannak a maga jellemző toldalékai, s a főnéven történetesen jóval nagyobb
arányban fordulnak elő egymás mellé ragasztott toldalékok, mint a mellék- vagy
számnéven. De a névszók ragozásában mégis vannak hasonlóságok is. Bizonyos,
hogy minden névszó ragozása agglutinatív jellegű, s a névszói toldalékok mind­
egyike csak egy-egy grammatikai jelentést hordoz, azaz egyfunkciós. A névszó­
ragozás az agglutináció tekintetében tehát jócskán különbözik az igeragozástól.
A névszók ragjai ugyanis mondatrészszerepek megteremtésére szolgálnak, az
igeragoknak azonban csak egyeztető funkciójuk van. De a 0 morféma szerepe itt
is nagyon fontos. A magyarban ugyanakkor a főnévi szuffixumok és a névutók
fejezik ki azt, amit más nyelvekben a végződések és az elöljárószók (pl. iskolá­
ban : in der Schule).
A névszók közül a főnév alakja morfológiailag tő + jel + rag felépítésű, bár
akár a jel, akár a rag, akár mindkettő is lehet 0 alakú és testes is: sátor + 0 + 0 (=
egyes szám alanyeset), sátr-(a)-k-nak (= többes szám birtokos eset). Jelből
ugyanakkor több is állhat egymás után: kertész-é-i, órá-i-m, ház-ai-m-é-i. A mel­
léknévi és a számnévi alak többnyire egyszerűbb felépítésű; jo-bb-an, sokszor.
A névmás alakja általában attól függ, főnévi, melléknévi vagy számnévi-e.

A névszók jelei
1. A többes szám jelei
a) Az általános többesjel: -k. A megnevezett dolog többségét fejezi ki: szé­
kek.
282 A magyar nyelv könyve

b) A birtoktöbbesítő jel: -i, -ai/-ei, -jai/-jei. A birtok többségét fejezik ki:

álmaim.
c) A heterogén többséget kifejező többesjel: -ék. Olyan többséget fejez ki,
amelynek egyik tagja kiemelt személy: szomszédék, Pistáék.
2. A birtokjel: -é. A megnevezett dolgot, személyt birtokosnak mutatja, s va­
lamilyen birtokra is utal: fiamé.
3. A birtokos személyjel: -m; -d; -a/-e ~ -ja/-je ~ 0; -nk ~ -unk/-ünk; -tok/-tek/
-tök; -k ~ -uk/-ük ~ -juk/-jük. A birtokos személyét és számát fejezi ki: ker­
tünk.
4. A fokjel: -bb ~ -b; leg-; legesleg-. A tulajdonságok összehasonlítását, külön­
böző mértékét fejezi ki: szebb, legszebb.
5. A kiemelő jel: -ik. Nyomatékosít: nagyobbik.
A főnév jelei. A főnévhez tipikusan ötféle jel járulhat: az általános többesjel,
a birtoktöbbesítő jel, a heterogén többséget kifejező többesjel, a birtokjel és a
birtokos személyjel. A fokjelet a főnév csak korlátozottan és szófajváltás esetén
veheti fel.
A -k általános többesjel az egyes szám 0 jelével áll szemben: kutya — kutyák.
A legtöbb főnévhez hozzájárulhat, de nem szoktuk többes számban használni az
elvont főneveket és a tulajdonneveket. Az anyagnevek is ritkábban állnak többes
számban.
A magyar a főnév többes számát ritkábban használja, mint egyes indoeurópai nyelvek. A
magyarban nemcsak kevesebb a csak többes számú főnév is (Alpok, Életképek), hanem sokszor
még a többesjeles főnevet is egyes számú értelemben használjuk (pl.: „Az Amerikai Egyesült
Államok új elnököt választ"; „Megjelent a Főiskolai Közlemények"). Akkor sem a többes
számmal élünk, ha számbelileg kívánjuk jellemezni a többség fogalmát, hanem mennyiségjel­
zővel bővítjük az egyes számú főnevet: öt ló, sok ház. A többes szám használata ugyanakkor a
páros testrészek nevében indokolatlanul igen terjed. Az i, y végű családnevek többes száma he­
lyesen kötőhangzós: Berzsenyiek, Adyak. Az általános többesjel állítmányi vagy értelmezői
helyzetben mellék- és számnéven is előfordulhat: a gondok nagyok; a gazdagok, a tízezrek.

Az -i, -ai/-ei, -jai/-jei birtoktöbbesítő jel csak birtokjeles vagy birtokos sze­
mélyjeles főnéven fordulhat elő, s szemben áll az egy birtokot kifejező 0 jellel:
apáméi, könyveim. A két többesjel azonban együtt is előfordulhat ugyanazon a
szón: hallgatókéi.
Az i végű főneveken terjed a szokásosabb -i helyett a -jai/-jei: kocsii, holmii — kocsijai, hol­
mijai. De fölösleges a nyújtott batyujaim, akciójaik-féle alak a helyes batyuim, akcióik helyett. A
barátim, barátid-féle alakok régiesek, visszaszorulóban vannak.
 A névszóragozás 283

A heterogén többséget kifejező -ék többesjel csak személyt jelölő főnevekhez

járulhat. Korábban képzőnek minősítette a szakirodalom. Történetileg az -é bir­
tokjelből és a -k többesjelből jött létre. Jelentése rokon az általános többesjelé­
vel: szomszédok — szomszédék. Alaki viselkedésük is több rokon vonást mutat:
mindegyik irányító szerepű az egyeztetésben (Pistáék megérkeztek — a fiúk el­
mentek), egyazon szóalakból kizárják egymást, de a birtokjelet és a birtoktöbbe­
sítő jelet egyformán veszik fel (szomszédokéi, szomszédékéi).
Az -é birtokjel a magyar nyelv igen jellegzetes főnévi toldaléka. A birtokjeles
szóalak jelentése egy birtokos szerkezettel egyenértékű: (az autó az) apámé
(= az apám autója). A birtokjeles főnév utal a birtokosra és a birtokra is, de bir­
tokra csak egyre. A birtok többségét az -i jelöli rajta, amely a mai beszélt nyelv­
ben gyakran elmarad mellőle a szóalak végének nehézkessége miatt. Egyesek
ragnak, mások képzőnek tekintették. A -k és az -ék többesjelet és a birtokos
személyjelet soha nem előzheti meg a toldalékoláskor. Értelmezői helyzetben
mellék- és számnéven is előfordulhat: az autó az öcsémé, a fiatalabbiké. Az
elemzésben nem szabad összetéveszteni az egyes szám 3. személyű -e birtokos
személyjelnek az újabb toldalék előtti megnyúlt alakjával: Nemcsak a bor ízé-t
érzi, hanem a belevegyített víz-é-t is.
A birtokos személyjelek is jellegzetesen főnévi toldalékok. Szintén egy birto­
kos szerkezetet sűrítenek, azaz a birtokos megnevezése nélkül is utalnak a bir­
tokviszonyra: könyve (= az ő könyve). Legfontosabb szerepük, hogy a birtokszón
képesek megjelölni a birtokos számát és személyét, vagyis — az igei személy­
ragokhoz hasonlóan a két nyelvtani számnak és a három-három személynek
megfelelően — egyeztetnek. Sokáig ragoknak is tekintették őket, mivel para­
digmát alkotnak. Újabban jeleknek minősülnek, de nem jelentésük, hanem szó­
alakbeli pozíciójuk alapján (minthogy nem zárják le a szó hangtestét, és nem je­
lölik ki mondatbeli szerepét). — Elnevezésüknél is nagyobb gond azonban a bir­
tokos személyjeles szóalakoknak az elemzése, különösen, ha a szóalakba a több
birtokra utaló jel is belép. E szóalakok többféle szegmentálási lehetőségei közül
a legésszerűbb leíró szemléletűt tesszük magunkévá, nem feledve persze, hogy a
toldalékok sorrendjét és részben alakját illetően a történeti felfogás a 3. sze­
mélyben nem hozná ugyanazt az eredményt, mint az első két személyben. De
lássuk a választott szegmentálás lehetőségét néhány paradigmasoron!
284 A magyar nyelv könyve

Egyes számú birtok esetén:

Egyes szám
1. személy hajó-m ház-(a)-m álm-(o)-m pad-(o)-m
2. személy hajó-d ház-(a)-d álm-(o)-d pad-(o)-d
3. személy hajó-ja ház-a álm-a pad-ja

Többes szám
1. személy hajó-nk ház-unk álm-unk pad-unk
2. személy hajó-tok ház-(a)-tok álm-(o)-tok pad-(o)-tok
3. személy hajó-juk ház-uk álm-uk pad-juk

Többes számú birtok esetén:

Egyes szám
1. személy hajó-i-m ház-ai-m álm-ai-m pad-jai-m
2. személy hajó-i-d ház-ai-d álm-ai-d pad-jai-d
3. személy hajó-i-0 ház-ai-0 álm-ai-0 pad-jai-0

Többes szám
1. személy hajó-i-nk ház-ai-nk álm-ai-nk pad-jai-nk
2. személy hajó-i-tok ház-ai-tok álm-ai-tok pad-jai-tok
3. személy hajó-i-k ház-ai-k álm-ai-k pad-jai-k

Ahogy a táblázat is jelzi, a birtoktöbbesítő jel mellett az egyes szám 3. sze­

mélyében 0 jel fejezi ki a számot és a személyt: könyv-ei + 0 (de: könyv-ei-m,
könyv-ei-d). A birtokos személyjel általában egyezik a megnevezett birtokos jel­
ző számával és személyével. A többes szám 3. személyű birtokos jelzős szerke­
zetben azonban gyakran nincs számbeli egyeztetés: a fiúk könyve/könyvei; de: az
ő (értsd: ők) könyvük/könyveik, ám a birtoklást kifejező részeshatározón termé­
szetesebb az egyeztető forma: a fiúknak van könyvük. A magam/magad ötlete, a
magunk/magatok ötlete-féle szerkezetekben viszont a személybeli egyeztetés
marad el. Ha a birtokos személyjel -ja/-je alakú, akkor általában a többesjel is j-s
kezdetű -jai/-jei (pad-jai, kert-jei), bár itt akadnak kivételek is: barát-ja — ba-
rát-ai; utódja — utód-ai. Egyes szám 3. személyben az -a/-e és a -ja/-je többször
 A névszóragozás 285

alternálódhat: tanársegéde ~ tanársegédje. Ilyen esetekben szaporodóban van­

nak a j-s alakok: újsága ~ újságja. Gyakran jelentésmegoszlás is végbemegy: a
rózsa virága ~ élete virágjában halt meg. Ha több birtokosnak külön-külön csak
egy birtoka van, többnyire az egyes szám használata a magyarosabb: a nézők a
fejüket (nem: fejeiket) csóválták. A birtokos személyjelek a magyar nyelv na­
gyon jellegzetes toldalékai, amelyek szószerkezet értékű szóalakokat hoznak lét­
re: könyvem — mein Buch — my book.
A melléknév és a számnév jelei. — A melléknévnek két tipikus, saját jele
van: a fokjel, amely elsődlegesen az összehasonlítható tulajdonságot jelentő mi­
nősítő melléknevek toldaléka, illetve a kiemelő jel, amely csak közép- és felső­
fokú alakokhoz járulhat (nagyobb-ik, legkisebb-ik). A kiemelő jel több tulajdon­
ság egyikét emeli ki, különbözteti meg, teszi határozottá (szebbik, a legszebbik).
A fokjel viszont a tulajdonságok különböző mértékére utal. Az alapfok viszonyí­
tás nélkül nevez meg valamilyen tulajdonságot: szép, szorgalmas. A középfokkal
két összehasonlított tulajdonság közül a nagyobb fokút nevezzük meg: szebb,
magasabb, érdekesebb. A felsőfok több azonos tulajdonság közül a legnagyobb
mértékűt jelöli ki: legbutább, legszorgalmasabb. A túlzófok a felsőfok nyomósí­
tott változata: legeslegjobb. Nem minden melléknevet lehet azonban fokozni,
nincs *hetibb, *legkoromsötétebb. Néhányat rendhagyóan fokozunk: szebb,
jobb. Néha az alapfokhoz járul a leg- vagy a legesleg- prefixum: legalsó, leges­
legutolsó.
Az -ú/-ű képzős összetett vagy jelzős mellékneveket átvitt értelemben az utó- vagy alapta­
gon fokozzuk (pl. nagyszájú 'bőbeszédű' — nagyszájúbb). Egyébként többnyire az előtagon
vagy a jelzői bővítményen (pl. kis fizetésű — kisebb fizetésű). Egy-két összetett melléknév
mindkét módon fokozható: nagyarányúbb — nagyobb arányú. Ismert még a körülírt fokozás
is (pl. kevésbé jó), amelyet helyesen csak lefelé fokozáskor, a tulajdonság kisebb fokának
megnevezésére lehet használni. Elvétve határozószók, melléknévvé vált igenevek és mellék­
névi eredetű főnevek is fokozhatók: kijjebb, legmesszebb, sápadtabb, kitartóbb, legjava.

A számnévnek saját jelei nincsenek. De bizonyos korlátozással vehet fel név­

szójeleket: az általános többesjelet magához kapcsolhatja néhány határozatlan
számnév: sokak, többek, kevesek 'sok, több, kevés ember' jelentésben, továbbá
személyekre vonatkozóan a fokozó szerepű határozatlan értékű számnév: milli­
ók, százak meg százak, ezrekre rúg stb. Fokjelet szintén csak határozatlan szám­
név vehet fel: kevesebb, legtöbb. A kiemelő jel a számnéven már a sorszámnév­
képzőhöz tartozik (pl. ötö-dik).
286 A magyar nyelv könyve

A névmások jelezése. Saját jeleik a névmásoknak sincsenek. A legtöbb

névmás azonban a helyettesített szófaj jelei közül néhányat felvehet. Az -ik jel a
névmásokon már a tőhöz tartozik.
Összefoglaló táblázat a jeleknek az egyes névszókhoz kapcsolódásáról:
Névszó Főnév Melléknév Számnév Névmás
Jel
-k ház-0 furcsá-k száz-(a)-k ki-k,
háza-(a)-k amely-(e)-k
-i, -ai/-ei, -jai/-jei ház-ai, kert-jei kié-i, övé-i
-ék szomszéd-ék
-é ház-é, idősebb-é öt-é ki-é, az-é
házam-é
-m, -d stb. ház-(a)-m valaki-m,
ilyene-(e)-d
-bb, leg- ember-(e)-bb, nagy-0 több,
róká-bb leg-keves-(e)-bb
nagy-(o)-bb
-ik nagyobb-ik, öt-(ö)-dik (!) egy-ik, más-ik,
legkisebb-ik mely-ik (!)
Megjegyzés: Apró betűvel azoknak a toldalékoknak a példáit jelöljük, amelyek nem tipikusak, ha­
nem csak bizonyos korlátozással, meghatározott helyzetekben járulhatnak a kérdéses szófajokhoz.
A (!) annak jelölése, hogy a toldalék már nem a megszokott értelemben szerepel.

A névszók ragjai
1. Az alany ragja: 0 (= abszolút 0). Az alany kifejezésére szolgál: ház-0, gye­
rekek-0.
2. A tárgy ragja: -t. A vele toldalékolt szót a mondat tárgyává teszi: házat, gye­
rekeket.
3. A birtokos jelző ragja: -nak/-nek ~ 0 (= relatív 0). A vele toldalékolt szóalak
szerepe a mondatban birtokos jelzői: háznak (a), gyerekeknek (a).
4. A határozóragok; pl.: -ban/-ben; -kor; -n, -an/-en; -nál/-nél stb. A velük le­
zárt szóalakok a mondat különféle határozói: házból, gyerekekkel, szépen.
A névszók ragjai mind mondatrészi szerepet, viszonyt jelölnek, ezért mind
viszonyragok. De kétféleképp viselkedhetnek. A főnév ragjainak többsége
ugyanis társulási képesség szerint nagyon speciális rag, mivel nemcsak a lexikai
tövekhez, hanem a jelekkel bővült szintaktikai tövekhez is hozzájárulhat (pl.:
ház-ban, ház-[a]-k-ban, ház-ai-m-ban, ház-ai-m-é-ban, ház-ai-m-é-i-ban). Azo-
 A névszóragozás 287

kat a ragokat, amelyek a főnév egyes és többes számához egyaránt kapcsolód­

hatnak, s igék, melléknevek mellett vonzatkeretben is előfordulhatnak, esetrag­
oknak nevezzük. A névszók többi ragja azonban nem esetrag, hanem csak vi­
szonyrag, sőt egyesek már-már képzőszerűen viselkedő ragok.
A főnév ragjai. A legjellegzetesebb névszói paradigma mindenesetre a főné­
vé. A főnévhez mind a négy ragfajta járulhat. Ezek együttese adja a főnév eset­
rendszerét. A magyar esetrendszer rendkívül gazdag. Amíg a német nyelvben
négy, a latinban öt, az oroszban hat esetet különböztetünk meg, addig a magyar­
ban legalább 18 vagy 19 eset van attól függően, hogy egybe- vagy különszámol­
juk-e a birtokos jelző és a részeshatározó -nak/-nek ragját. Tény, hogy ebben az
esetben nem az esetrag kettő, hanem a vele jelölt viszony. Vagyis az esetvi­
szony, a funkció és az esetrag két különböző dolog. De mivel gyakorlatilag
ugyanaz az esetviszony kifejeződhet több, egymástól eltérő esetraggal (sőt név­
utós szerkezettel) is, miért ne fordulhatna elő, hogy adott esetben ugyanazon
alakú ragmorféma, esetrag fejezzen ki két különböző, genitivusi és dativusi eset­
viszonyt. Való igaz, hogy a magyar főnév esetragozásának paradigmatudatát
nem alakította ki úgy a nyelvtan, mint az igéét; s nem is olyan zárt rendszer,
mint amazé. Egyes esetragok ugyanakkor mellék- és számneveken is megjelen­
hetnek, de a mellék- és számnévi ragok nem esetragok, legföljebb viszonyragok.
Sőt néhány főnévi toldalék rag voltának eldöntése sem problémamentes.
A főnév esetragjai és esetei (a latin elnevezés a ragos főnév legfőbb, eredeti
funkciójára utal)
Esetrag Az eset latin neve Példák Főbb mondatbeli sze­
és magyar „meg­ repek
nevezése"
-0 nominativus ház alany
alanyeset gyermekek
-t accusativus házat tárgy
tárgyeset gyermekeket
-nak/-nek ~ 0 genitivus háznak birtokos jelző
birtokos eset gyermekeknek
-ban/-ben inessivus házban hely-, idő-, mód-,
„bentlevés eset" gyermekekben ok-, állapothatározó és
vonzat
-bal-be illativus házba hely-, ok-, cél-,
„behelyezés eset" gyermekekbe állapot-, eredmény­
határozó és vonzat
288 A magyar nyelv könyve

Esetrag Az eset latin neve Példák Főbb mondatbeli sze­

és magyar „meg­ repek
nevezése"
-ból/-ből elativus házból hely-, ok-, mód-, cél-,
„kihelyezés eset" gyermekekből állapothatározó
és vonzat
-n/-on/-en/-ön superessivus házon hely-, idő-, mód-,
„rajtalevés eset" gyermekeken ok-, eszközhatározó és
vonzat
-ra/-re sublativus házra hely-, cél-, eredmény-,
„ráhelyezés eset" gyermekekre ok-, részeshatározó és
vonzat
-ról/-röl delativus házról hely-, idő-, mód-, ok-
„lehelyezés eset" gyermekekről határozó és vonzat
-nál/-nél adessivus háznál hely-, idő-, eszköz-,
„ottlevés eset" gyermekeknél hasonlítóhatározó és
vonzat
-hoz/-hez/-höz allativus házhoz hely-, célhatározó és
„közelítés eset" gyermekekhez vonzat
-tól/-től ablativus háztól hely-, idő-, ok-, eredet­
„távolítás eset" gyermekektől határozó és vonzat
-ig terminativus házig hely-, idő-, fok­
„határeset" gyermekekig mértékhatározó és von­
zat
-nak/-nek dativus háznak részes-, hely-, ok-, cél-,
„részeseset" gyermekeknek állapothatározó
és vonzat
-ként essivus-modalis házként állapot- vagy módhatá­
„állapoteset" gyermekekként rozó és vonzat
-vá/-vé translativus- házzá eredmény-, helyhatáro­
factivus gyermekekké zó és vonzat
„eredményeset"
-val/-vel instrumentalis- házzal eszköz-, társ-, állapot-,
comitativus gyermekekkel módhatározó és vonzat
„eszköz- és társ­
eset"
 A névszóragozás 289

Esetrag Az eset latin neve Példák Főbb mondatbeli

és magyar „meg­ szerepek
nevezése"
-ért causalis-finalis házért ok-, célhatározó és
„ok- és céleset" gyermekekért vonzat
-ul/-ül essivus házul állapot-, eredmény-,
„szerepállapot gyermekekül célhatározó és vonzat
eset"

A főnév korlátozottabb használatú és átmeneti jellegű (képzőszerű) ragokat is

kaphat a toldalékolás során. Átmeneti jellegüket az mutatja, hogy jellel bővült
alakokhoz nem járulhatnak, s vonzatkeretben is csak ritkán fordulhatnak elő.
Ezek a következők: 1. -képp/-képpen (formális, módhatározói alak): példakép­
pen; 2. -kor (temporális, időhatározói alak): szüretkor, 3. -nként (distributivus,
„osztóhatározói alak"): hetenként; 4. -stül/-stül (sociativus, társhatározói alak):
ajtóstul; 5. -nta/-nte (distributiv-temporalis, ismétlődő időhatározói alak): nya­
ranta. Ősi eredetű, primér locativusi rag még a választékos nyelvhasználatban a
helynevekhez járuló -t ~ -tt: Kolozsvárt, Győrött.
A melléknév és a számnév ragjai. A magyarban van néhány tipikus mellék-
és számnévi rag. Ezek viszonyragok.

A melléknév és a számnév ragjai:

Viszonyrag Az alak latin neve, illetve Példák Főbb mondatbeli

magyar „megnevezése" szerepek
-n/-an/-en modalis-essivus hangosan, szé­ mód-, fok-, álla­
mód-állapothatározói alak pen; pothatározó és
hatan, heten vonzat
-lag, -leg modalis-essivus újólag, egyéni­ mód-, tekintetha­
mód-állapothatározói alak leg tározó és vonzat
-ul/-ül essivus-modalis hangtalanul, mód-, fok-,
mód-állapothatározói alak esetlenül állapothatározó
-szor/-szer/-ször multiplicativus háromszor, két­ szám-, fok-,
számhatározói alak szer, ötször mértékhatározó és
vonzat
290 A magyar nyelv könyve

A névmások ragozása. — A névmásoknak nincsenek saját ragjai. A ragozás

szempontjából lényegében úgy viselkednek, mint a helyettesített szófajok. A
személyes névmások határozós eseteinek felépítésében azonban történetileg tő­
ként viselkedő határozóragok + személyragok, illetve névutók + személyragok
tömbösödése figyelhető még. Ezek tulajdonképpen a személyes névmások ki­
egészítői; megszilárdult, alakkiegészüléses (szuppletív) szóalakok. Teljes szám-
személy paradigmát alkotnak. Érdekes, hogy a többalakú ragok közül hol a ma­
gas, hol a mély személyragozására került sor: nek-(e)-m, től-(e)-d; ról-uk, rá-tok.
A személyes névmások (nem teljes) paradigmája a következő:
én te ő mi ti ők
engem(et) téged(et) őt minket titeket őket
nekem neked neki nekünk nektek nekik
bennem benned benne bennünk bennetek bennük
belém beléd belé belénk belétek beléjük
belőlem belőled belőle belőlünk belőletek belőlük
rajtam rajtad rajta rajtunk rajtatok rajtuk
stb.

Összefoglaló táblázat a ragoknak az egyes névszókhoz kapcsolódásáról:

Névszó Főnév Melléknév Számnév Névmás
Jel
-0 ház-0 jó-0 kettő-0, kevés-0 én-0, ki-0
-t ház-(a)-t szép-(e)-t ezr-(e)-t, sok-(a)-t ő-t, minke-t
-nak/-nek ~ 0 ház-nak szép-nek ezernek, sok-nak ki-nek, mindenki-nek
-ban/-ben, ház­ szép-ben, száz-ban, mi-ben,
-ról/ről; ban, szép-ről; száz-ról;
valaki-ről;
-n, -an/-en; ház-ról késő-n, szép-en öt-en, sok-an;
mindahány-an;
-szor/-szer/-ször öt-ször, sok-szor
valahány-szor
Megjegyzés: Apró betűvel azoknak a toldalékoknak a példáit jelöljük, amelyek nem tipikusak, ha­
nem csak bizonyos korlátozással, meghatározott helyzetekben járulhatnak a kérdéses szófajokhoz.

A főnévi igenév személyragozása

A főnévi igenévvel elvontan kifejezett cselekvésfogalmat névszói ragokkal te­
hetjük konkrétabbá, személyhez kötötté. Személyragjai: -m; -d; -a/-e; -unk/ünk;
-tok/-tek/-tök; -uk/-ük. A főnévi igenév személyragozása a cselekvő és a főnévi
igenévi cselekvéstartalom szoros logikai kapcsolatát tükrözi.
 Az ige-igenévi személyragozás 291

Egyes szám
1. személy (nekem) el (kell) menn-(e)-m futn-(o)-m
2. személy (neked) menn-(e)-d futn-(o)-d
3. személy (neki) menni-e futni-a
Többes szám
1. személy (nekünk) el (kell) menn-ünk futn-unk
2. személy (nektek) menn-(e)-tek futn-(o)-tok
3. személy (nekik) menni-ük futni-uk

A főnévi igenév személyragozása akkor szükséges, ha mellette állítmányként

az érdemes, fölösleges, illik, kell, lehet, muszáj, szabad, szükséges és a tilos sza­
vak állnak: „Szabad megkérdeznem?"; "Nem kell szomorkodnod''.

Az ige-igenévi személyragozás
Az ige és az igenév közötti átmeneti jellegű szófaj személyragozása visszaszoru­
lóban van, szinte ünnepélyes ma már. Személyragjai azonosak a határozott (tár­
gyas) ragozás személyragjaival.

Egyes szám
1. személy (az én) játszott-(a)-m (szerep)
2. személy (a te) játszott-(a)-d (szerep)
3. személy (a színész) játszott-a (szerep)
Többes szám
1. személy (a mi) játszott-uk (szerep)
2. személy (a ti) játszott-átok (szerep)
3. személy (az ők) játszott-ák (szerep)

Az egyes számú alakok gyakrabban használatosak, mint a többes számúak. A

többes szám 3. személyű alakot csak akkor alkotjuk meg, ha nincs megnevezve a
hozzá tartozó alany. Leggyakrabban az egyes szám 3. személyű alak fordul elő.
292 A magyar nyelv könyve

IRODALOM
ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA - HANGAY ZOLTÁN, Nyelvi elemzések kézikönyve: Mozaik Oktatási Stú­
dió, Szeged. 1999. * ANTAL LÁSZLÓ, A morfémáról: MNy. LV. 16-23. * ANTAL LÁSZLÓ, Gondo­
latok a magyar főnév birtokos ragozásáról: MNy. LV. 351-357. * ANTAL LÁSZLÓ, A magyar eset­
rendszer. Akadémiai Kiadó, Bp., 1961. * ANTAL LÁSZLÓ, Gondolatok a magyar igéről: MNy.
LVII. 273-279. * BALÁZS JÁNOS, AZ alaktani rendszerek leírása: TELEGDI ZSIGMOND szerk., Ha­
gyományos nyelvtan — modern nyelvészet. Bp., 19742. 33-55. * BALOGH JUDIT, A szóelemek ta­
nítása a középiskolában: MNyTK. 216. sz. 128-37. * BENCÉDY JÓZSEF - FÁBIÁN PÁL - RÁcz END­
RE - VELCSOV MÁRTONNÉ, A mai magyar nyelv. Bp., 1968. * BERRÁR JOLÁN, A magyar esetrend­
szer vizsgálati módjáról: MNy. LIX. 430-439. * BERRÁR JOLÁN, Morfológiai szerkezetek — szin­
taktikai szerkezetek: MNy. LXXI, 35-40. * DEME LÁSZLÓ, A nyelvről — felnőtteknek. Bp., 1966.
* DEME LÁSZLÓ, A beszéd és a nyelv. Bp., 1976. * ELEKFI LÁSZLÓ, Magyar szavak ragozási para­
digmái és a ragozási szótár: MTA Nyelvtudományi Intézete. Műhelymunkák 4. sz. 41-70. * ELEK­
FI LÁSZLÓ, Magyar grammatika — és ami utána következhet: MNy. XCVIII. 11-33. * GRÉTSY
LÁSZLÓ - KOVALOVSZKY MIKLÓS szerk., Nyelvművelő Kézikönyv I—II. Bp., 1980-1985. * KÁ­
ROLY SÁNDOR, Egy morfológiai szerkezettan vázlata: ÁNyT. III. 85-96. * KENESEI ISTVÁN, A tol­
dalékmorfémák meghatározásáról: Nyr. 122: 67-80. * KESZLER BORBÁLA, AZ ÚJ egyetemi klasszi­
kus leíró grammatika: MNyTK. 212. sz. 259-74. * KESZLER BORBÁLA szerk., Magyar grammatika.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2000. * KIEFER FERENC, A magyar főnév esetei: MNy. LXXXIII.
481-186. * É. Kiss KATALIN - KIEFER FERENC - SIPTÁR PÉTER, Új magyar nyelvtan. Osiris Kiadó,
Bp., 1998. * KUGLER NÓRA, AZ igeragozás: Nyr. 121: 436-52. * LENGYEL KLÁRA, Elméleti és
gyakorlati kérdések a morfológiában: MNyTK. 212. sz. 311-7. * LOTZ JÁNOS, Szonettkoszorú a
nyelvről. Bp., 1976. 121-126. * PAPP FERENC, A magyar főnévragozás három modellje: MNy.
LXII. 194-206. * PAPP FERENC, A lexémák szófaja, alaktani szerkezete és eredete: MNy. LXX.
55-68. * PAPP FERENC, A magyar főnév paradigmatikus rendszere. Bp., 1975. 13-59. * PAPP IST­
VÁN, Néhány szó az igei paradigma kérdéseiről: MNy. LVIII. 166-173. * PAPP ISTVÁN, A magyar
nyelv szerkezete: Nyr. 83: 451-164. * RÁcz ENDRE, A birtokos személyragozásnak a birtok több­
ségét kifejező alakrendszere: RÁCZ ENDRE - SzATHMÁRI ISTVÁN szerk., Tanulmányok a mai ma­
gyar nyelv szófajtana és alaktana köréből. Bp., 1974. 135-149. * T. SOMOGYI MAGDA, Toldalék­
rendszerünk vitás kérdései. Tinta Könyvkiadó, Bp., 2000. * SZABÓ GÉZA, Beszédtevékenység és
alaktani elemzés: Vasi Szemle 1980/1. 72-77. * TOMPA JÓZSEF szerk., A mai magyar nyelv rend­
szere I—II. Bp., 1960-62. * TOMPA JÓZSEF, Ragozástanunk vitatott kérdései és nyelvtani oktatá­
sunk: Nyr. 88: 439-149. * VELCSOV MÁRTONNÉ, Igeragozási kérdések: NytudÉrt. 58. sz. 323-327.
* VELCSOV MÁRTONNÉ, Néhány megjegyzés Antal Lászlónak „Gondolatok a magyar igéről" c.
cikkéhez: MNy. LVIII. 323-326. * VELCSOV MÁRTONNÉ, A magyar nyelv verbum finitumainak
néhány kérdése: RÁCZ ENDRE - SZATHMÁRI ISTVÁN szerk., Tanulmányok a mai magyar nyelv szó­
fajtana és alaktana köréből. Bp., 1974. 125-133.
 A szóalkotás módjai 293

A szóalkotás módjai
A különböző méretű és ütemű társadalmi-politikai-gazdasági változások, az élet­
forma jelentős átalakulása, a technika fejlődése, egész világképünk, életszemlé­
letünk átértékelődése szükségszerűen rengeteg új fogalom születésével jár
együtt, anyanyelvi megnevezésük pedig természetes igény.
Ezt az igényt igyekszik kielégíteni a nyelv a maga sajátos eszközeivel, neve­
zetesen a következőkkel: a két legfőbb szóalkotási móddal, a szóösszetétellel és
a szóképzéssel, valamint a ritkább szóalkotási módokkal: a szóelvonással, a
szórövidüléssel, a mozaikszó-alkotással, a szóösszevonással, a szóvegyüléssel,
a népetimológiával, a köznevesüléssel, elemszilárdulással és a szóhasadással.
A fenti szóalkotási módok mindegyikét produktívnak tartjuk ma is, de gyako­
riság tekintetében természetesen jelentős különbségek vannak köztük. Például a
szórövidülés és a betűszóalkotás jóval gyakoribb, mint a szóvegyülés vagy a
népetimológia.

A szóösszetétel
A szóösszetétel (compositio) a szóalkotásnak ma a legtermékenyebb módja,
amelynek segítségével két vagy több szót egyetlen új lexémává illesztünk össze
(könyv + tár > könyvtár, piros-fehér-zöld). Az új morfológiai egység jelentéstar­
talma más, mint az elemek jelentése egyenként, bár az új jelentésben az alkotó­
részek jelentéstartalma a meghatározó. Az így keletkezett nyelvi egység neve
összetett szó (compositum). Az új szó alkotóelemei maguk is lehetnek már ösz-
szetételek: (mű-kincs / / rend-őrség > műkincsrendőrség).
A szóösszetétel mint szóalkotási folyamat nyelvünkben a mondatban és a
mondaton kívül is végbemehet. A mondatban leginkább szerkezeti, ritkábban
szórendi okból egymás mellett sűrűn előforduló, s lassan-lassan jelentés szem­
pontjából is egységesülő szók fokozatos összekapcsolódása útján keletkeznek
összetett szavak (hogy + ha > hogyha, Isten + segíts > Istensegíts — település
neve Bukovinában). A mondaton kívül két szónak közvetlen, más minták alap­
ján való tudatos összekapcsolása útján hozhatunk létre új összetett szavakat
(posta + galamb > postagalamb, játék + pénz > játékpénz). Az összetétel kelet­
kezésének szóalkotási szabályai megengedik, hogy az alkotóelemek grammati­
kai viszonya jelöletlen maradjon. Ezért az összetételek jelentős részét nem ele­
mezhetjük olyan egyértelműen, mint a szókapcsolatokat, szintagmákat, vagyis a
tagok viszonyjelentése nem határozható meg egyetlen szintaktikai jelentésfajtá-
294 A magyar nyelv könyve

val sem: táncház (= táncnak a háza?, táncosok háza?, táncolásra való ház?), te­
lefonkártya (= a telefon kártyája?, telefonálásra való kártya?), további hasonló
példák: csődbíróság, csődbiztos, csődeljárás, világbank, világháló, világkártya.
Ezeket az összetételeket jelentéssűrítő, jelentéstömörítő (AkH.), nehezen ele­
mezhető szerkezeteknek nevezi a szakirodalom.
Szintén a mondaton kívül jönnek létre az ikerszók. Egyrészt egy már létező
nyelvi elem fölhasználásával (görbe > girbegörbe), másrészt pedig szóteremtés­
sel, vagyis a tagok egyidejű létrehozásával (terefere). Ezeket az alakulatokat ép­
pen keletkezésük miatt nem tekintik igazi összetett szóknak, de kettős tagolódá­
suk, toldalékolásuk, hangsúlyozásuk az összetételekével rokon. Utóbbi jellegze­
tességeik miatt tárgyaljuk az ikerszókat az összetételek között. A változtatás el­
len szól egyelőre az is, hogy a helyesírási szabályzat az ikerszók helyesírási kér­
déseivel A mellérendelő szókapcsolatok és összetételek, valamint az ikerszók
írása című fejezetben foglalkozik (AkH. 43-44.). Didaktikailag nem lenne sze­
rencsés az összhang megbontása.
A Magyar grammatika a ritkább szóalkotási módok közé sorolja az ikerítést
(vö. 337-339). A mellérendelő összetételekkel rokon, de sajátos magyar, ma is
termékeny szóképzési módnak tartja az ikerítést KIEFER FERENC (vö. KiEFER,
1998: 264).
Szóösszetételeink száma szinte végtelen, azt azonban mégsem állíthatjuk,
hogy mindegyik összetételi típus egyaránt produktív. A termékeny szóösszetételi
minták általában a nyitott szófaji kategóriák (= további tagokkal bővíthetők)
elemeiből alakulnak — állapítja meg KiEFER FERENC (KiEFER, 1998, 269). Töb­
bek között idesorolja a főnév + főnév (szemlencse), a főnév + melléknév (falfe­
hér), a melléknév + főnév (nagyközség), a melléknév + melléknév (halványpi­
ros), valamint a határozó [!] + ige (újraéleszt) összetételi mintákat (KiEFER,
1998, 270). LENGYEL KLÁRA produktívnak azokat az összetételfajtákat nevezi,
„... melyeknek szóegyedeit az adott grammatikai szabályok alapján, az adott je­
lentéskörben korlátlan vagy csaknem korlátlan számban megalkotjuk. Ilyenek
például az -ás/-és képzős utótagú birtokos jelzős összetételek: párkeresés, társ­
keresés ..." (Magyar grammatika, 322).

Az összetett szó és elemei

Az összetétel során keletkezett szók morfológiailag két fő részre bonthatók: elő­
tagra és utótagra (könyv / tár, üveg / csiszoló). Gyakorta előfordul, hogy olyan
szavakat kapcsolnak össze, amelyek közül valamelyik vagy mindkettő maga is
 A szóalkotás módjai 295

összetétel. Az előtag összetett szó: ezer / mester // bolt, köz / vélemény // kutató;
az utótag összetétel: csapat // össze / vonás, tornász- // csapat / bajnokság;
mindkét tag összetett: számító / gép // köz / pont, ivó / víz // el / látás. Az ilyene­
ket többszörösen összetett szavaknak nevezzük. Az összetétel elő- és utótagjai
egyaránt lehetnek ragosak és jelesek. A ragos, jeles előtag főleg az alárendelőkre
jellemző: élenjáró 'valamiben legkiválóbb', észrevétel 'helyesbítő, kiegészítő
megjegyzés'; magasabbrendűség, feljebbvaló 'rangban felette álló'. Ragos utó­
tag főként a mellérendelésekben fordulhat elő, de ott is ritkán: hegyen-völgyön,
erre-arra, lépten-nyomon. A jelezett szóalakokban leggyakrabban a birtokos
személyjel fordul elő: faluszája 'pletykálkodó személy', szárnyaszegett. Az elő­
tagon lévő birtokos személyjel kívülre mutat, a mondatnak valamely más szavá­
hoz kapcsolja az összetett szót. Az utótag személyjele mutatja a két elem birto­
kos jelzői viszonyát. Képzett szavak is lehetnek a szóösszetétel alkotóelemei, sőt
a ritkább szóalkotásmóddal keletkezett szavak is összekapcsolódhatnak más szó­
alakokkal: hozományvadász, mozgásérzékelő, számítógép; bioszűrő, csokibarna,
infosztráda, EU-konform, ökoturizmus. Gyakran találkozunk olyan összetételek­
kel is, amelyek nem lexikalizálódtak, vagyis nem szótári szavak. Ezeket elsősor­
ban a helyesírási szabályok alapján tekintjük összetett szóknak. A tüzes vas jel­
zős szószerkezet különírandó. Ha azonban a szerkezet egészéhez járul egy utótag
(próba), akkor az előrészt egybeírjuk (tüzesvas-próba), ezáltal az előtagból al­
kalmi összetett szó keletkezik: tüzesvas. Ilyen összetételt a szótárban nem talá­
lunk.
Amint láttuk, a többszörösen összetett szók is kettős tagolódásúak, vagyis
zárt szerkezetűek. Csak néhány olyan kifejezés akad, amely kivétel ez alól: pi­
ros-fehér-zöld, hatmillió-ötvenezer-háromszáztíz. A tagjaik közötti mellérendelő
viszony teszi lehetővé a hármas, sőt nagyobb tagolódást, mert a mellérendelés
tetszés szerint bővíthető asszociációs sort hozhat létre. Az összetételeknek ezt a
fajtáját nyitott szerkezetűeknek nevezzük. A költői nyelv is él ezzel a lehető­
séggel: ... elröpítsék őket a Menny-Pokol-Halál-Jövő lángzó-bíborzó-gyökérző-
szeráfi gyémánt-gyűrűi... közé (Juhász F.: Vázlat a mindenségről).
KiEFER megkülönböztet endocentrikus és exocentrikus összetételeket. Endo­
centrikusnak tekinti azokat, amelyeknek utótagja a szerkezet alaptagja, amely
meghatározza a teljes lexéma alaktani, szintaktikai és — valamelyest — szeman­
tikai jellemzőit: az utótagot ragozzuk, az utótagtól függ az összetétel szófaji ér­
téke, az utótag többnyire kijelöli a teljes alakulat szemantikai mezőjét. Pl.: a
nyelvhasonlítás a nyelvnek a hasonlítása, a nyelvtudomány a nyelvről szóló tu­
domány. Az exocentrikus összetételnek nincs alaptagja. Ebbe a csoportba so-
296 A magyar nyelv könyve

rolhatók a szervetlen összetételek (miatyánk) és néhány mellérendelő összetétel

(huzavona).
Az összetett szó jelentéstani és alaktani jellemzőiben, hangsúlyozásában egy­
aránt tükröződik az a tény, hogy a szóösszetétel során valóban új szó jött létre.
Az összetett szó jelentése gyakran nem puszta összege az elő- és utótag jelen­
tésének, hanem annál vagy több, vagy kevesebb, vagy egészen más. A jelzős
szerkezetekből s különösen az anyagnévi jelzős szerkezetekből született összeté­
telekben az összetapadás nem jár együtt jelentéstöbblettel: kisablak, nagybecsű,
rézlemez, vaspor, vászontető. Ennél jóval ritkább esetekben viszont az összetétel
jelentése teljesen eltávolodott alkotóelemeinek jelentésétől: kutyaszorító 'szo­
rongatott helyzet', kutyalakodalom 'verés, kikapás' (tájnyelvben), nőiszeszély
'lekváros és sült tojáshabos omlós sütemény' porhintés 'hamis látszat keltése'. E
két véglet között van a napjainkban is keletkező összetett szavaknak a nagy
többsége. Ezekben az alkotótagok jelentése világosan fölismerhető, használatuk
közben összetevőjüknek a képzete föltámad bennünk, mégis a maguk egészében
új fogalmat fejeznek ki: vasút, hírszolgálat. Az ide tartozó összetételek által ki­
fejezett jelentéstöbblet sokszor abban is megnyilvánul, hogy két ragtalanul, jelte­
lenül összeillesztett szó együttesen egy bonyolultabb, kettőnél több szóból álló
nyelvtani szerkezet jelentését sűríti magába. Az ilyen összetételeket jelentéstö­
mörítő vagy jelentéssűrítő összetett szavaknak nevezzük. Ezekről részleteseb­
ben szóltunk az összetétel bevezető fejezetében. Előfordul, hogy csupán hangu­
lati, intenzitásbeli különbség mutatkozik az alkotó tagokhoz képest (ken-fen, ir­
kafirka, sír-rí).
Többnyire alaki tekintetben is egységes, új szóként viselkedik az összetett
szó. A különféle toldalékok általában csak az utótaghoz kapcsolódnak vaspor­
ból, vaspor-ral, vaspor-os). Előfordulnak olyan lazább szerkezetű összetételek
is, amelyeknek mindkét tagja fölveszi a toldalékot. Ezeknél az alaki kötöttség
úgy jelentkezik, hogy az elő- és utótaghoz is ugyanaz a képző, jel, rag kapcsoló­
dik (irul-pirul, iruló-piruló, irult-pirult, irultak-pirultak, tesz-vesz, tesznek-vesz­
nek).
Találkozhatunk olyan lazán összetett szavakkal is, amelyeknek tagjaihoz kü­
lönböző toldalékok is járulhatnak (nagybecsű: nagyobb becsű, születésnap: szü­
letése napja). Ilyenkor azonban inkább már szószerkezetekről van szó, bár eze­
ket toldalékolhatjuk az utótagjukon is (nagybecsűbb, születésnapja).
Az összetett szavak hangsúlyozása ugyancsak különbözik az összetevő ele­
mek hangsúlyviszonyaitól, ugyanis többnyire csak az előtag első szótagja fő-
 A szóalkotás módjai 297

hangsúlyos (rézlemez). Értelmi hangsúlyozás következtében ingadozás is lehet­

séges (ide-oda).

Az összetett szók osztályozása

Az összetett szavak között — attól függően, hogy az elő- és utótag között van-e
vagy nincs nyelvtani-mondattani viszony — különbséget teszünk. Az előbbieket
szerves, az utóbbiakat szervetlen összetételeknek nevezzük. A szerves összeté­
telek szószerkezetekké alakíthatók, a szervetlen összetételek azonban nem, mert
elemei között nincs grammatikai viszony. A szerves összetételek között morfo­
lógiai és szintaktikai összetételeket különítünk el.
A szerves összetett szókat keletkezési módjuktól függetlenül az jellemzi,
hogy elemei között a mondatokban előforduló szószerkezetekhez hasonló fő vi­
szony, alá- vagy mellérendelés ismerhető föl (szonettkoszorú, hipp-hopp).
A szervetlen összetett szavak tagjai között az előbbihez hasonló két fő vi­
szony egyike sincs meg (mégsem, adjisten).
Összetett szavaink között a szervetlenek kevésbé jelentősek, jóval kisebb
számúak, mint a szervesek.
Az összetett szavak csoportosítását LENGYEL KLÁRA nyomán az alábbi táb­
lázattal mutatjuk be (LENGYEL, 2000, 325):
SZERVES ÖSSZETÉTELEK SZERVETLEN
ÖSSZETÉTELEK
MORFOLÓGIAI SZINTAKTIKAI ámbár, miatyánk
régóta, évközi ALÁRENDELŐ MELLÉRENDELŐ
ALANYOS egy-egy, réges-rég,
arcpirulva maholnap, fúr-farag
TÁRGYAS
jótáll, állatvédő
HATÁROZÓS
páratelt, fülbevaló
JELZŐS
nehézipar,
háromszáz,
szívhang,
szívszerelme
JELENTÉSSŰRÍTŐ
búcsúcsók
cérnatészta
298 A magyar nyelv könyve

A szerves szóösszetétel
A szerves összetételeket két csoportra osztjuk, morfológiai típusú és szintakti­
kai típusúakra.
A morfológiai típusú összetételek morfológiai természetű szerkezetekből
származtathatók, fogalomszó és morfémaértékű viszonyszó (névutó, névutómel­
léknév) kapcsolatából: mindenekfölött, tegnapelőtt, toronyiránt; évközi, tenge­
rentúli, földalatti. A volta főnévvel keletkezett összetételek is morfológiai típu­
súak: jóvolta, mivolta. Bár nem alakíthatók át morfológiai típusú szerkezetekké a
féle, fajta, forma, nemű, szám, szerű stb. képzőszerű utótagos szavak, mégis
kényszerűségből ebbe a csoportba soroljuk őket: bútorféle, újfajta, magunkfor­
ma, ruhanemű, mázsaszám, menetrendszerű stb. Ezeket az utótagokat sem a vi­
szonyszók, sem az alapszófajok közé nem tehetjük, de képzőnek sem tarthatjuk
őket számon.
A szintaktikai típusú összetételeknek alá- és mellérendelő fajtáját különít­
jük el.
Az alárendelő szóösszetételek. — Az alárendelő összetett szavak két önálló
szó összetapadásából keletkeznek, vagy két jeltelen, ragtalan szó összekapcsolá­
sával, vagy a mondatban egymás mellett gyakran előforduló, tartalmilag és szer­
kezetileg összetartozó ragtalan vagy jeles, ragos szavak összeforrása révén. Az
előtag az utótagnak mondattani tekintetben alá van rendelve, alárendelt bővít­
ménye; az utótaggal általában kérdezhetünk rá, s az előtaggal szerkesztett fele­
letből kiderül, hogy milyen alárendelt viszony van köztük (névgyűjtés: minek a
gyűjtése?: a névnek a gyűjtése; birtokos jelzős összetétel). Az utótag jelöli a fő
fogalmat, tehát az az alaptag. Ha az alkotó elemek szófaja nem azonos, többnyi­
re az utótag határozza meg az egész szófaját. Csak az utótag vesz föl toldalékot,
s mindig az előtagon van a főhangsúly.
Az alárendelő összetett szavakat az elő- és az utótag közti szószerkezeti vi­
szony alapján csoportosítjuk. Tehát lehet: alanyos, tárgyas, határozós és jelzős.
Aszerint is vizsgáljuk az összetételeket, hogy a szószerkezeti viszonynak van-e
nyelvi jelölője, vagyis jelöltek vagy jelöletlenek.
1. Az alanyos összetett szók. Az előtag alanya az utótagnak. Ez az összeté­
telfajta az előtagon mindig jelöletlen, mert az alanynak nincs a mondatban nyel­
vi jele. Az előtagon előfordulhat birtokos személyjel, ez azonban nem az össze­
tételi elemek közti viszonyt jelöli, hanem a rajtuk kívül álló birtokviszonyt: nya­
katekert. Az utótagon előforduló személyrag az egyeztetés eszköze. Például a
villámsújtotta összetétel utótagjának a személyragja a villám alanyra utal.
 A szóalkotás módjai 299

Alanyos összetételeink száma csekély, mai nyelvünk sem igen alkot ilyeneket
az igei-igenévi utótagúak kivételével: dércsípte, madárlátta, sorsüldözött, lélek­
szakadva, arcpirulva; eszeveszett, hasznavehető, szavahihető.
2. A tárgyas összetett szók. Az előtag azt a jelenséget, dolgot fejezi ki,
amelyre az utótag által megjelölt cselekvés irányul, illetőleg amely e cselekvés
eredményeként keletkezik. Az utótag ige, igenév, igéből képzett főnév vagy mel­
léknév (kárpótol; karöltve; velőtrázó; részvétlen).
A tárgyas összetételek többnyire jelöletlenek (hőszigetel; békeszerető, jóte­
vő, részvevő; névadó; háztűznézni, életunt; fejcsóválva, szemlesütve; elégtétel,
fejcsóválás). A kárpótol, hőszigetel szavak tulajdonképpen elvonás útján kelet­
kezett összetett igék.
Lényegesen kisebb a számuk a jelölt összetett szóknak. Ezek a mondaton be­
lül keletkeztek (ellentmond, egyetért, semmitmondó, idejétmúlt, résztvevő [fő­
név]).
3. A határozós összetett szók. Az utótagban kifejezett jelentéstartalom va­
lamilyen körülményét jelöli meg a ragtalan vagy ragos névszói előtag. A jelölet­
lenek többnyire mondaton kívül, a jelöltek pedig a mondatban keletkeznek. Mai
nyelvünkben is egyaránt gyakran születnek jelölt és jelöletlen összetételek.
A jelöletlen összetett szók utótagja sokszor melléknév (érzelemgazdag, szere­
lemittas, elvhű), ritkábban igenévképzős szó esetleg főnévi értékben is (gyors­
úszó, társszerző; páratelt, légritkított). Ehhez a csoporthoz soroljuk azokat az
igenévi utótagú összetett szókat is, amelyek személyragtalanságukban térnek el
az ige-igenévi utótagú alanyos összetételektől (harcedzett, napbarnított; de vö.
napszítta). Ide tartoznak a -mentes utótagú összetett szók is (térítésmentes, bal­
esetmentes). Utótagjuk a sűrű előfordulás következtében a képzők funkciójához
közeledik, átmenetet alkot az összetett és a képzett szók között. Az ilyen tolda­
lékot képzőszerű utótagnak nevezi a szakirodalom.
A ma is gyakran születő jelölt határozós összetett szók utótagja leginkább
-ás/-és vagy -tal/-tel képzős főnév (újjászületés, tudomásulvétel, szóbahozatal).
Lehet igenév is, de ezek közül sok főnevesült, s jelentésváltozáson ment keresz­
tül (nyársonsült, szemrevaló, élenjáró, fülbemászó, útonálló). Nem ritkák az igei
utótagú összetételek sem (jóllakik, kétségbeesik, síkraszáll). Alig akad példa a
határozói igenévi utótagú összetételre (minélfogva), valamint a képző nélküli fő­
névi utótagúra (tejbedara, tejbegríz). A jelölt határozói összetett szók közé so­
rolja a szakirodalom a határozószói előtagú összetételeket is, mert ezek előtagján
eredetileg határozórag volt (együttélés, előfogat, hanyatt-homlok), valamint az
igekötőszerű határozószót és igekötőt hordozó igéket, igei származékokat,
300 A magyar nyelv könyve

ugyanis ezek is határozói bővítmény és alaptag mondaton belüli összeforradásá­

val alakultak ki (szembeszáll, közbeékelődik, szembenállás; felmászik, alámerül,
besurran, kitér),
4. A jelzős összetett szók. Jelzős összetételek ma is sűrűn keletkeznek. Há­
rom fajtájukat különböztetjük meg aszerint, hogy az előtag az utótagnak minő­
ség-, mennyiség- vagy birtokos jelzője. Közülük a minőség- és a mennyiségjel­
zősök jelöletlenek, s nem tudjuk elkülöníteni köztük a mondaton kívül született
összetételeket a mondatban összetapadtaktól.
A minőségjelzős összetett szók. Utótagjuk többnyire főnév (borospohár,
gyorsvonat, széphistória), ritkábban melléknév (igazhívő, kishitű, édeskevés)
vagy esetleg határozószó (nagyrészt, jóformán).
Előtagként állhat főnév (akácerdő, kölyökkutya, cserépkályha), melléknév,
melléknevesült igenév (aprópénz, verseskötet; futóhomok, fürdőruha), ritkábban
számnév (mindennapi, harmadosztályú).
Mennyiségjelzős összetett szók. Utótagjuk rendszerint melléknév (húszéves,
ötujjas), számnév (százezer, négyötöd), ritkábban névmás (harmadmagammal)
és főnév (tízpróba, háromszög).
Előtagjuk lehet tőszámnév (háromjegyű, százéves), sorszámnév (ezredévi, ha­
todfél) és ritkán a minden számnévi általános névmás (mindenáron).
A birtokos jelzős összetett szók között megkülönböztetünk jelöletlen és jelölt
összetételeket.
Jelöletlen (személyjel nélküli) összetételek ma is sűrűn keletkeznek nyel­
vünkben. Elő- és utótagjuk egyaránt főnév (leányszív, légáramlat, rügyfakadás,
rigófütty). Ebbe a csoportba tartoznak a birtokos jelzős vagy tárgyas összetett
szónak egyaránt fölfogható, többnyire -ás/-és vagy -ó/-ő képzős utótagú összeté­
telek (véradás 'vérnek az adása' vagy 'vért adás', rákkutatás 'ráknak a kutatása'
vagy 'rákot kutatás'; szőlőtermelő 'szőlőnek a termelője' vagy 'szőlőt termelő',
rímfaragó 'rímnek a faragója' vagy 'rímet faragó').
Jelölt birtokos jelzős (személyjeles) összetett szavak ma ritkán keletkeznek,
régebben sem voltak gyakoriak. A főnévi vagy főnévi szerepű utótagjukon bir­
tokos személyjel mutatja az elemek összefüggésének fajtáját (bolondokháza,
szívszerelme, barátfüle; hazámfia, atyjafia). (Vö.: A magyar helyesírás szabá­
lyai, 11. kiadás 128. pont.)
5. A jelentéstömörítő összetett szók. Az alárendelő összetett szavak között
gyakorta találkozunk olyanokkal, amelyekben az előtag az utótagnak alá van
rendelve, az alárendelő viszony minőségét azonban közelebbről egyértelműen
nem tudjuk meghatározni. Az ilyen nehezen elemezhető összetételek jelentéstar-
 A szóalkotás módjai 301

talmát valamiféle alárendelő (jelzős vagy határozóból és jelzőből álló) szerkezet­

tel oldhatjuk föl (népgyűlés 'népnek a gyűlése', 'a nép számára, részvételével
rendezett gyűlés', sarokház 'sarki ház', 'sarkon levő ház', zenegép 'zenélő gép',
'zenélésre szolgáló gép').
Az ide sorolható összetett szavak szófaja általában főnév: házasságlevél, gya­
logátkelőhely, vámellenőr, takarékpersely. Főleg a szaknyelvek szókincsében
gyakoriak az idegen elő- és utótagú összetett szavak. Ezek nem ritkán idegenből
fordított tükörszók vagy hibridszavak (kultúrpolitika, munkastop, kultúrkapcso­
lat; árpolitika, bérpolitika, gazdaságpolitika).
6. Átmenet a szerves és a szervetlen összetett szók között. Átmenetet al­
kotnak a szerves és a szervetlen összetett szavak között a névutós kapcsolatból
összeforrt összetett határozószók: ezáltal, ezentúl, tegnapelőtt, holnapután; Du­
nántúl; munkanélküli. Tagjaik között valamilyen alárendelő viszony ismerhető
fel, ezzel a szerves összetett szókra emlékeztetnek. A szervetlenekhez azért ha­
sonlítanak, mert keletkezésük oka a szórendi egymásutániság.
A mellérendelő szóösszetételek. — Ezek az összetett szók háromféle úton
jöhetnek létre: egyetlen szónak a megkettőzésével (kettőztetés), ikerítéssel, két
önálló hangalakkal és jelentéssel bíró szó összekapcsolásával. Mindhárom kelet­
kezési mód közös jegye a figura etymologicák egy részének a kivételével az,
hogyha a két tag külön is élő szó, akkor különválasztva mindkettő azonos szófa­
jú, s azonos mondatrész szerepét töltené be a mondatban (fúr-farag: mindkét tag
ige; Az egyik diák fúr, a másik pedig farag).
1. A kettőztetéssel született szóismétlések közül csak azokat tartjuk összetett
szóknak, amelyekben jelentéskülönbséget találunk az összetétel elemeihez vi­
szonyítva. Kevés ilyen — a gyakori előfordulás miatt — összeforrt alakulatot ta­
lálunk a nyelvünkben {addig-addig 'Mindaddig v. olyan sokáig (tart), hogy...'
[ÉKsz.], csak-csak 'Vkinek egészségi állapota, anyagi helyzete, vmely munka,
ügy haladása felől tudakozó kérdésre adott feleletként hát hsz-val bevezetve v.
önállóan: nem nagyon jól, de aránylag tűrhetően' [ÉrtSz.]}.
A kettőztetések közé soroljuk a figura etymologicákat (tőismétlést), melyek
egy szónak módosított alakban való megismétlései (régestelen-régen, körös-
körül, fogyton-fogy, holtomiglan-holtodiglan).
2. Ikerítésnek nevezzük azt a szóalkotási módot, amelynek során az utótag­
ban az előtagot ismételjük meg bizonyos hangalakbeli különbséggel. Az így szü­
letett új szót ikerszónak nevezzük. Az előtag és az utótag között az alábbi sza­
bályos hangalaki eltérések mutatkoznak:
302 A magyar nyelv könyve

a) Magánhangzóiban különbözik az előtagtól az utótag. Az előtag magas, az

utótag mély hangrendű (ripsz-ropsz, rissz-rossz, csip-csup); az előtagban ajakke­
rekítés nélküli magas, az utótagban ajakkerekítéses magas magánhangzó találha­
tó (zireg-zörög, dirmeg-dörmög, girbegörbén).
b) Mássalhangzóiban különbözik az előtag az utótagtól. Az utótag ajakhangja
vagy ajak-fog hangja hiányzik az előtagról (irgum-burgum, ákombákom); az elő­
tag kezdő mássalhangzója helyett az utótag élén valamelyik ajak- vagy ajak-fog
hangot találjuk (locspocs, lárifári, csiribiri).
c) Magán- és mássalhangzók tekintetében egyaránt különböznek egymástól
az összetételi tagok (zenebona, sürög-forog, sebbel-lobbal).
Alaktani szempontból az ikerítéssel keletkezett összetett szók közül a szoro­
sabban összeforrottaknak csak az utótagjukhoz kapcsolódik a toldalék (mende­
mondát, diribdarabra), a lazább szerkezetűeknek mindkét tagjához (icit-picit,
izgett-mozgott).
3. Két önálló szó összeillesztésével is alakulhatnak mellérendelő összetett
szavak. Ezeknek három fajtáját különböztetjük meg.
a) Álikerszóknak (forradásos ikerszóknak) nevezzük azokat az összetett
szókat, amelyek két önálló alakú és jelentésű szó egybekapcsolásával jöttek lét­
re, a valódi ikerszókhoz hasonló hangsúlyos, valamint rokon értelmű szópárok­
ból tapadtak össze (ámul-bámul, súg-búg,fúr-farag). Ezek az összetételek foko­
zó, nyomatékosító jelentéstöbbletet hordoznak.
b) A laza szerkezetű mellérendelő összetett szavakat az különbözteti meg
az álikerszóktól, hogy összetevő elemeik ellentétes értelműek is lehetnek, nem­
csak rokon értelműek. Összekapcsolódásukhoz alaki hasonlóság, hangalaki ösz-
szecsengés nem feltétlenül szükséges. Egy részük alkalmi képződmény, a mon­
datban mindig megalkotható, és nem mindig tagja a szókészletnek (sülve-főve,
ötöl-hatol, égen-földön, ki-be, jól-rosszul). Ha toldalékokat egyáltalán felvehet­
nek, akkor azt rendszerint mindkét tagjuk megkaphatja.
c) A valódi mellérendelő szavak fő jellemzője az, hogy a tagok teljes mér­
tékben összeforrtak, s toldalékot mindig csak az utótagjukhoz illeszthetünk. Szó­
fajuk szerint legtöbbször főnév (adásvétel, bűbáj), melléknév (bűbájos, hírne­
ves), határozószó (maholnap, szerteszét), ritkábban ige (rúgkapál). Rendszerint
szinonim vagy ellentétes jelentésű szóalakokból jönnek létre (sülve-főve, üti-
veri; ide-oda, elől-hátul), s jórészt nyomatékosító, fokozó jelentésárnyalatúak.
 A szóalkotás módjai 303

A szervetlen szóösszetétel
A szervetlen összetett szavak az alkotóelemek lassú összetapadásával keletkez­
tek. Ha toldalékolhatók, akkor csak az utótagjuk vesz föl toldalékot. Fajtái:
1. Semmiféle tartalmi és nyelvtani összefüggés sincs az előtag és az utótag
között (ábécé). Igen ritkák az ilyen összetételek.
2. Mondattani funkció következtében váltak idővel összetett szókká a mó­
dosítószók (aligha, netalán), a kötőszók (habár, mégpedig) és a névmások
(bármennyi, ugyanilyen), továbbá a tagadó- és a tiltószós szerkezetek (nemsoká,
nemulass).
3. Egész mondatból vagy a mondat egy részéből alakult főneveket (fogd­
meg, nefelejcs), tulajdonnevek (hűbelebalázs, paprikajancsi), mellékneveket
(többsincs [királyfi], bukjel [szoknya], mitugrász) és néhány köszönési formát
(adjisten!, fogadjisten!) sorolunk ide a szervetlen összetételekhez.

A szóképzés
Szóalkotási módjaink közül a szóösszetétel mellett a legjelentősebb a szóképzés
(derivatio). A szóképzés során egy már meglevő szóból bizonyos toldalék hoz­
záillesztésével új, más jelentésű, más hangulatú, szótározható egységet hozunk
létre. Azt a szót, amelyhez a toldalékot illesztettük, alapszónak (primitivum), az
új szót származékszónak, képzett szónak (derivatum), s az új szót (lexikai egy­
séget) létrehozó toldalékot képzőnek nevezzük; például boldog (alapszó) + -ság
(képző) boldogság (képzett szó).
A szóképzés a nyelvújítási mozgalmak szándékos alkotásait és az írók, költők
egyéni képzéseit (hapax legomenon) kivéve nem tudatos szóalkotási eljárás, ha­
nem a nyelvben már korábban létező, hasonló alaki felépítésű és jelentésű sza­
vak analógiáján alapuló ösztönös szóalkotás.
Az alapszó hordozza a származékszó jelentésének a magvát. A képzett szó­
ban az alapszó jelentésének az érvényesülését alapszó-besugárzásnak nevez­
zük. Szerkezetileg az alapszó lehet tőszó (olvas-gat), képzett szó (jajgat-ózik),
egyszerű vagy összetett szó (eszmélődik); menyasszonykodik [Sütő: Anyám], rit­
kábban önálló alapszóként nem használt hangutánzó, hangulatfestő szó, esetleg
már passzívvá vált, de más származékokban világosan felismerhető, elkülöníthe­
tő szótő, fiktív tő (köh-öget [Juhász F.: Virágzó világfa], köh-ög, köh-écsel; dör­
ög, dör-ren; rep-kel [Veres P.: A kelletlen lány], rep-ül, rep-des, rep-ked). Az
alapszó többnyire jeltelen, ragtalan szótári alapalak, mint ahogy előbbi példáink
is mutatják. Ritkán előfordulnak azonban jellel vagy raggal ellátott alapszók is:
304 A magyar nyelv könyve

húgomság, öcsémség; természetbeni. Szófaji szempontból az alapszó legtöbb­

ször ige (néz, nézeget, nézelődik), névszó (kék, kéklik, kékell), de ritkábban egyéb
szófajú szó is lehet (határozószó: rögtönöz, azonnali, alulsó; névutó: nélkülöz,
[ház] mögötti; indulatszó: hesseget, jajong).

A képző főbb jellemzői

Funkciója, jelentése. — A képző funkcióján lényegében a képzőnek azt a sze­
repét értjük, hogy új értelmű szót alkot, vagyis új szótári szót hoz létre. Ez ter­
mészetesen nem azt jelenti, hogy a szótárban minden képzett szót megtalálunk.
„A termékeny szóképzéssel létrehozott és szemantikailag kompozicionális sza­
vakat nem kell a szótárban felsorolni, ez nem is lenne lehetséges, hiszen a sza­
badon képzett szavak számának nincs felső korlátja" — állapítja meg KIEFER
FERENC (1998, 223). A képzett szó jelentésének kompozicionális volta azt jelen­
ti, hogy a származék levezethető az alapszó és a képző jelentéséből. Azokat a
képzéseket tartalmazzák a szótárak, amelyek lexikalizálódtak, vagyis amelyek­
nek a jelentése nem vezethető le az alkotóelemek jelentéséből, amelyekben nem
látható át a kapcsolat a tő és a képző között. Pl. mosogat 'edényeket, evőeszkö­
zöket elmos', szemes 'a kedvező lehetőségeket hamar felismerő és kihasználó
<személy>'.
A képző nem kötelező toldalék, ezért hiánya esetén nem veszünk föl 0 mor­
fémát. Közvetlenül a tő után állhat, többnyire más képző is követheti, de meg is
előzheti. A nem termékeny képzők általában csak közvetlenül a tőhöz kapcso­
lódnak: mor-og, gyull-ad, új-onc, kerek-ded. A termékeny képzők több helyen
jelenhetnek meg a szóalakban. Bizonyos képzőknek azonban lehet adott sorrendi
kötöttsége. Például az -ít denominális igeképzőt az alapmellékneveken kívül
csak a fosztóképző előzheti meg: szép (alapmelléknév) + -ít > szépít, lom-talan
(fosztóképzős melléknév) + -ít > lomtalant. Az igei származékokban első he­
lyen, tehát alaptoldalékként műveltető vagy mozzanatos képzők állhatnak (forr­
aszt, forr-ad). Ugyancsak alaptoldalék az eredetét tekintve műveltető, funkciójá­
ban viszont gyakran mozzanatos -ít képző (bor-ít, fesz-ít), de ennek tárgyatlan
igéket képező párja, az -ul/-ül (bor-ul, fesz-ül) is. Nem enged maga elé más kép­
zőt az -ász/-ész névszó-, illetve az -ász/ik/-ész/ik igeképző (jog-ász, madar-ász;
eger-ész(ik), madar-ász(ik)), valamit a -nyi melléknévképző sem (marék-nyi,
utcá-nyi).
 A szóalkotás módjai 305

Korlátozás nélkül, szinte jelszerűen kapcsolódik a meghatározott szófajú szó­

hoz például a -hat/-het (varr-hat, internetez-het), valamint az -ás/-és (mos-ás,
kér-és).
A ható ige képzője minden igeképzőt maga elé enged (vés-et: vés-et-het, de
nincs *vés-het-et; vés-eget: vés-eget-het, de nincs *vés-het-eget; [be]vés-ődik:
[be]vés-őd-hetlik, de nincs *[be]vés-het-ődik; [be]vés-etik: [be]vés-et-hetlik, de
nincs *[be]vés-het-etik.
Az igenévképzők után sem állhat újabb képző. A főnévi igenévnek csak sze­
mélyragozása van, a valódi melléknévi igenevek és a határozói igenév képzője
szófajkötő és szóalakzáró egyszerre. (Erről a kérdésről az igenevek fejezetében
részletesebben szóltunk.) Az alapszó és a származékszó szófaját is tekintve
funkciójuk szerint a következő csoportokra oszthatjuk a képzőket:
Igei alapszó esetén deverbális, névszói alapszó esetén denominális képzők­
ről, a keletkezett új szó szófaja alapján pedig igeképzőkről, névszóképzőkről és
igenévképzőkről beszélünk. Rendszerbe foglalva tehát vannak:
igéből igét képzők (deverbális verbumképzők): játsz-(o)-gat, szeret-het, tün­
dököl;
névszóból igét képzők (denominális verbumképzők): ibolyá-llik, boszor-
kány-kodik, tavasz-odik;
határozószóból igét képzők (deadverbiális verbumképzők): rögtön-öz, kö-
zel-ít, hátrá-l;
igéből névszót képzők (deverbális nomenképzők): búg-ó, pörg-ettyű, gyötr­
elem;
névszóból névszót képzők (denominális nomenképzők): kedvesség, csillag­
zat, értekezlet-esdi;
határozószóból névszót képzők (deadverbiális nomenképzők): távolság,
közel-i, hátul-só;
igéből igenevet képzők főnévi: olvas-ni; melléknévi: olvas-ó, olvas-(o)-tt,
olvas-andó; határozói: olvas-va.
A képzőket funkciójuk szerint másképp is csoportosították. BERRÁR JOLÁN
és D. BARTHA KATALIN képzők szófajalkotó szerepét tartva szem előtt megkü­
lönböztet szófajváltó (szépség, boldog-ít), szófajtartó (vonz-ódik, leány-ka) és
szófajjelölő (turb-ékol, gerj-ed, tám-asz) képzőket. A képzők jelentése az alap­
szó jelentéséhez viszonyítva határozható meg.
A képző jelentésén azt a jelentésmódosító szerepet, jelentésmozzanatot ért­
jük, amelyet az alapszó jelentéséhez viszonyítva a származékszóban betölt. A
fej-ecske főnévben például az -e/cske képző az alapszóhoz viszonyított kisebb
306 A magyar nyelv könyve

mértéket fejezi ki, kedveskedő hangulatú származékot alkot. Több képzővel is

elérhetjük ugyanazt a jelentésmódosítást. Az 'alapszóval megnevezett tulajdon­
ságúvá válik' jelentést kifejezhetjük az -od(ik)/-ed(ik)/-öd(ik) képzővel is sötét-
ed(ik), magas-od(ik), elcsendes-ed(ik), de az -ul/-ül formánssal is: sötét-ül, ma-
gas-ul, elcsendes-ül. Az ilyen azonos vagy hasonló jelentésváltozást eredménye­
ző képzőket azonos vagy rokon értelmű képzőknek nevezzük. A rokon jelenté­
sű képzők ugyanahhoz a tőhöz hozzájárulva (párhuzamos képzés) bizonyos je­
lentésmegoszlást, illetőleg használati különbséget hozhatnak létre. A hagy tőhöz
kapcsolódva más és más a jelentése a hagy-aték és a hagy-omány származékok­
nak, melyekben mindkét képző a cselekvés eredményét, tárgyát fejezi ki. A cse­
lekvés eszközét kifejező -tyú/-tyű (-attyú/-ettyű) és az -óka/-őke párhuzamosan
kapcsolódott a szív (ige) tőhöz, a két különböző jelentésű derivátum keletkezett:
szivattyú, szívóka. Egymással tehát nem cserélhetők föl ezek a szavak. Lényeges
jelentésbeli eltérés nincs a suhan és a suhamlik, a repked és a repkel (Veres Pé­
ter: A kelletlen leány), a méreget, méricskél, mérikél (Nagy László), a kutyácska
és kutyika (Nemes Nagy A.: Mit látunk) származékok között, stílusértékbeli kü­
lönbségük azonban annál inkább figyelemre méltó. Az is előfordul, hogy egy-
egy tő egyszerre, egymás után vesz föl két azonos vagy hasonló jelentésű kép­
zőt. Két gyakorító képző kapcsolódott egymás után ugyanahhoz az alapszóhoz a
keresgélget (Borsi D. J.) és a harapdálgat származékban. Ezt a jelenséget kép­
zőhalmozásnak nevezzük. Ismerünk ellentétes értelmű képzőket is. A valami­
vel való ellátottságot kifejező -s (cukr-os, szerencsés) és a valamitől való meg­
fosztottságot jelölő -talan, -telen, -tlan, -tlen (cukor-talan, szerencsé-tlen, nő­
tlen) ellentétpárt alkot. Ugyancsak ellentétes jelentésű képző a visszaható -ul/-ül
és a műveltető -ít is (ind-ul, ind-ít; ter-ül, ter-ít). A képzőket jelentésük tekinte­
tében tovább vizsgálva találhatunk alak szempontjából egyformákat, de jelenté­
sük szempontjából egymástól függetleneket, azonos alakúakat (-at/-et művelte­
tő igeképző: rak-at, ír-at; -at/-et deverbális főnévképző: ir-at, ad-at, fordul-at)
és többjelentésűeket. A -z(ik) képző például jelentheti azt, hogy 'az alapszóban
megnevezett dologgal ellát' (gyűrű-z, ruhá-z), 'az alapszóban megnevezett do­
loggal végez valamit' (sí-zik, zongorá-zik), 'az alapszóban megnevezettnek szó­
lít, nevez' (kisasszony-oz, ur-az) stb. A képző szerkezete szerint lehet egyszerű
vagy összetett. Leíró szempontból az egyszerű képzők a gyakoribbak, összetet­
tek csak ritkán fordulnak elő. Összetett képzőről, képzőbokorról akkor beszé­
lünk, ha közvetlenül, közbeeső származék nélkül járul valamely tőhöz a képző­
halmaz (lát-hatás, lát-hatási [jog], szépséges, felejt-hetetlen), vagyis ha azt töb­
bé-kevésbé egységesnek érzi, és egyszerű képzőként alkalmazza a nyelvtudat.
 A szóalkotás módjai 307

Ma is vannak kialakulóban levő képzőbokrok. Az összetett képzővé válás útján

van például a -ka/-ke + -s képzőből a -kás/-kés (szomorkás, édeskés), a ható ige
képzője (-hat/-het), a feltételes mód jele (-né) és az egyes szám első személyű
személyrag (-k) összeforrásával keletkezett a -hatnék/-hetnék képző
(örvendhetnékje [van], [Rátört] a szomorkodhatnék.) A képző hangteste állhat
egyetlen hangból (-i, -z, -l) vagy hangcsoportból (-at/-et, -ong/-eng/-öng). A ma­
gánhangzó illeszkedésének megfelelően a képzők két vagy három változatúak
(-hat/-het, -kodik/-kedik/-ködik). Ezek együttesen a képzők alapalakjának, alap-
morfémájának tekintendők.
A képzők termékenysége és gyakorisága. — A képzők felhasználásuk lehe­
tősége és gyakoriságuk szerint a mai nyelvben sem azonos értékűek. Az olyan
képzőket, amelyekkel ma is alkothatunk új szavakat, termékeny (produktív)
képzőknek nevezzük. Produktív képzőnk például a -gat/-get deverbális igekép­
ző, az -ás/-és deverbális főnévképző. Természetesen a termékeny képzők hasz­
nálata sem korlátlan. Akad közöttük olyan, amely egy bizonyos szófajta minden
tagjához hozzájárulhat (-hat/-het ható ige képzője, -ni, -ó/-ő igenévképzők stb.).
A képzők többségének a használatát azonban korlátozza az alapszó hangalakja,
szófaja, jelentése. A gyakorító ige -g (-og/-eg/-ög) képzője csak hangutánzó és
hangfestő tövekhez kapcsolódik (patt-og, mek-eg, zümm-ög). Az előbb említett
-ás/-és képző a cselekvés folyamatának a jelölésére produktív (gyógyul-ás, ol-
vas-ás), de a cselekvés eredményének a jelölésére már terméketlenné kezd válni
(ajánl-ás, ásat-ás).
A nem termékeny (improduktív) képzőkkel nem alkotunk új származékokat,
de már meglevő képzésekben gyakoriak lehetnek. A -dos/-des/-dös igeképzőre
ez a jellemző (rug-dos, nyel-des, bök-dös).
A két kategória (termékeny és nem termékeny) átcsaphat egymásba, mert sti­
lisztikai céllal termékennyé tehetünk egyébként már nem termékeny képzőt is. A
szépirodalomban bőségesen találhatunk ilyen példákat. A -gat/-get képző csak
elvétve kapcsolódik határozószói, névszói tőhöz: bizony-gat, édes-get. Ebben a
funkciójában a -gat/-get nem nevezhető termékenynek, mégis tartalmi és formai
okok egyaránt igazolják az angyalgat képzés létjogosultságát az alábbi versrész­
letben: Tubukál, tipeget, angyalgat / mendegél, — mennybe ér angyalnak [ti. az
anyóka] (Váci M.). Az -odik/-edik/-ödik denominális igeképző rendesen mellék­
nevekhez szokott járulni. Az irodalomban azonban előfordul egyedileg főnévi
alapszavú származék is (szeptember-edek). Szövegkörnyezete alapján jelentése
'elmúlik, öregszik, őszül' lehet: Rétről a ködöt magamra húzom, / s őszen, a ker­
tek alatt elúszón / ballagok tova, szeptemberedek (Utassy J.).
308 A magyar nyelv könyve

A képzők termékeny, illetőleg nem termékeny volta nem azonosítható gyako­

ri, illetve ritka voltukkal, ugyanis van termékeny és egyben gyakori képzőnk
(-ni, -gat/-get). Találhatunk kevésbé termékeny, de a már meglevő származé­
kokban gyakran előforduló képzőt is (-an/-en mozzanatos képző, a cselekvés
eredményét kifejező -at/-et képző). Termékeny, de ritka képzőnk az -ékony/-
ékeny: rebbenékeny.
A képzők keletkezése. — Mai nyelvünkben is vannak kialakulóban levő
képzők. Összetételi utótagra emlékeztet a -féle, -fajta, -szerű, -féleség képző (ci­
pőféle, jófajta, sarkantyúszerű, acélféleség). Önálló szóból alakult például a
-fajta, több mellékszóelem összekapcsolódásával pedig a -szer-ű.
A képzők bemutatása. — A képzők táblázatos bemutatásakor a funkció sze­
rinti főcsoportokból indultunk ki. Az osztályozás további részében az egyes ige-,
igenév- és névszófajtákra jellemző csoportokba soroljuk a képzőket, melyek
egymásutániságát elsősorban a képzők gyakorisága és termékenysége szabja
meg. A ma is termékeny képzőket félkövér szedéssel emeltük ki. Ezáltal jobban
szembetűnővé válik, hogy gazdag képzőrendszerünkből korunkban leginkább
melyekkel alkotunk új szavakat.

Igeképzők
Igéhez járuló igeképzők
Gyakorító értelem és folyamatos cselekvés kifejezése:
-gat/-get: szólítgat, cserélget
-g, -og/-eg/-ög: csattog, mekeg, zümmög
-ong/-eng/-öng: hajlong, terjeng, dülöng
-ász(ik)/-észik: kotorász(ik), legelész(ik)
-dogál/-degél/-dögél: fújdogál, mendegél, üldögél
-kol/-kel/-köl: horkol, esdekel, prüszköl
-ikél: eszikél
-dokol/-dekel/-dököl: fuldokol, nyeldekel, tündököl
-ol/-el/-öl: kurttyol, kelepel, püföl
-z, -oz(ik)/-ez(ik)/-öz(ik): kiáltoz(ik), éledez(ik), öntöz
-ál: dobál, kárál
-kod/-ked/-köd: kapkod, lépked, röpköd
-gál/-gél, -igál: húzgál, nevetgél, huzigál
-dal/-del/-dál: szabdal, lépdel, harapdál
 A szóalkotás módjai 309

-dos/-des-dös: rugdos, verdes, lökdös

-doz(ik)/-dez(ik)/-döz(ik): csukladozik, töredezik, lődöz
Mozzanatosság kifejezése:
-an/-en: csattan, szökken
-int: köhint, suhint
-ant/-ent: dobbant, hessent
-ít: szakít, zsugorít
-aml(ik)/-eml(ik)/-ámlik: háramlik, gyülemlik, csillámlik
-all/-ell: sugall, lövell
Kezdő értelem kifejezése:
-ad/-ed: apad, reped
-od(ik)/-ed(ik)/-öd(ik): felkucorodik, leheveredik, összegöngyölödik
-dul/-dül: rámordul, rezdül
-dít: mozdít
Műveitető értelem kifejezése:
-at/-et, -tat/-tet: írat, tépet, rajzoltat, kerestet
Egyéb cselekvő és mediális értelem kifejezése:
-aszt/-eszt: forraszt, fejleszt
-t: röppent, teremt
-ít: elhárít, szállít
-ajt/-ejt: szalajt, veszejt
-al/-el, -lal/-lel: forral, növel, hizlal, kérlel
-ód(ik)/-őd(ik): húzódik, képzelődik
-ko(dik)/-ke(dik)/-kö(dik): dulakodik, verekedik, gyűlölködik
-koz(ik)/-kez(ik)/-köz(ik): vitatkozik, vétkezik, ütközik
-ó(d)z(ik)/-ő(d)z(ik): csókoló(d)zik, hempergő(d)zik
-oz(ik)/-ez(ik)/-öz(ik): lemaradozik, ébredezik, öltözik
-ul/-ül: borul, feszül
Szenvedő értelem kifejezése:
-at(ik)/-et(ik), -tat(ik)/-tet(ik): megbízatik, kéretik, kívántatik, elintéztetik
310
Visszaható értelem kifejezése:
-kod(ik)/-ked(ik)/-köd(ik):
-koz(ik)/-kez(ik)/-köz(ik):
Ható értelem kifejezése:
-hat/-het:
Névszóhoz járuló igeképzők
Különféle jelentések kifejezése:
-z(ik), -az/-oz/-ez/-öz:
-l(ik)/-ll(ik), -ol/-el/-öl:
-ít:
-sít:
-kod(ik)/-ked(ik)/-köd(ik):
-lkod(ik)/-lked(ik)/-lköd(ik):
-skod(ik)/-sked(ik)/-sköd(ik):
-od(ik)/-ed(ik)/-öd(ik):
-ul/-ül:
-sul/-sül:
-izál:
-íroz:
-ász(ik)/-ész(ik):
Határozószóhoz járuló igeképzők
Különféle jelentések kifejezése:
-z(ik):
-ít:
-l(ik):
-koz(ik):
-kod(ik)/-ked(ik):
A magyar nyelv könyve
ruházkodik, őrizkedik, fésülködik
szárítkozik, szépítkezik, törülközik
húzhat, kérhet
dizsizik; vajaz, cukroz, címez, szörföz
piroslik, tarkáilik, faxol, zöldell, elnököl
fehérít, méregtelenít
karcsúsít, magánosít
tanárkodik, tevékenykedik, bölcsködik
lustálkodik, gyengélkedik, szörnyülködik
tanítóskodik, remetéskedik
nagyobbodik, kisebbedik, tükrösödik
sárgul, kékül
állandósul, szembesül
galvanizál, liberalizál
karikíroz
madarászik, egerészik
viszonoz, előz
távolít, továbbít
hátrál, vesztegel
visszakozik
elhamarkodik, hirtelenkedik, tüsténkedik
 A szóalkotás módjai 311

Névszóképzők
Igéhez járuló névszóképzők
Főnévképzők
Elvont cselekvés, történés kifejezése:
-ás/-és: privatizálás, menedzselés
-t: lét, jártában
-aj/-ej: zsivaj, zörej, csevej
-alom/-elem: lakodalom, késedelem
-ság/-ség: fáradság, sietség
-at/-et: fordulat, kímélet
-hatnék/-hetnék: játszhatnék(ja van), mehetnék(je van)
A cselekvés, történés eredményének, tárgyának kifejezése:
-at/-et: javaslat, felelet
-ás/-és: újítás, vetés
-dalom/-delem: birodalom, jövedelem
-ság/-ség: válság, nyereség
-mány/-mény: koholmány, festmény; firkálmány
-vány/-vény: járvány, kérvény
-ék: maradék, teríték
-dék/-adék/-edék: ajándék, váladék, lepedék
-lék/-alék/-elék: moslék, ázalék, töltelék
-ték: mérték, nyomaték
-omás: állomás, látomás
-tal/-tel: ital, hitel
A cselekvés eszközének kifejezése:
-tyú/-tyű, -attyú/-ettyű: fogantyú, szerkentyű, dugattyú, pörgettyű
-ék: készülék, támaszték
-óka/-őke: fúvóka, nézőke
-ány/-ény: hajtány, lepény
-al/-el: vonal, lepel
-ál/-él: fonál, kötél
-ály/-ély: osztály, szegély
-asz/-esz: támasz, eresz
-ó/-ő: ásó, véső
312 A magyar nyelv könyve

A cselekvőnek vagy a cselekvés helyének a kifejezése:

-ó/-ő: hallgató, szerző
-da/-de, -oda/-öde: járda, böngészde, uszoda, öntöde
-ár/-ér: tanár, tündér
Melléknévképzők
Jellegzetes, állandó tulajdonság kifejezése:
-ós/-ős: rágós, reszketős
-ékony/-ékeny: fogékony, érzékeny
-atag/-eteg: roskatag, csüggeteg
-i: csücsöri, zsugori
-ánk/énk: falánk, élénk
-ag/-eg: hallgatag, reszketeg
-a/-e: pisla, penge
Tagadó vagy fosztóképzők:
-(a)tlan/-(e)tlen, -talan/-telen: ártatlan, fedetlen, tétlen, védtelen, nyugtalan
-hatatlan/-hetetlen: olvashatatlan, élvezhetetlen
A cselekvés végrehajthatóságának kifejezése:
-ható/-hető: látható, menedzselhető
Névszóhoz járuló névszóképzők
Főnévképzők
Kicsinyítés, becézés kifejezése:
-cska/-cske/-acska/-ecske/-ocska/-öcske: almácska, tükröcske, terítőcske,
könyvecske
-ka/-ke: bácsika, Dorka, nénike
-i: Peti, töri, meki ('McDonalds'), (buri
'burgonya')
-is: Maris, Boris
-csi: Pircsi, pulcsi, mamcsi
-ca: Teca
-ci: Anci, Jenci, föci, poci
-si: jogsi, vaksi
 A szóalkotás módjai 313

-u: anyu, Samu

-us: Rékus, Ildus, papus
-uka: Pistuka, Iluka
-ika/-ike: ládika, Ferike
-ikó: Anikó, lábikó
-kó: Jankó, Ferkó
-ók/-ők: Erzsók
-a: Kata, Laca
-ó/ő: Kató, Pető
-dad/ded: tojásdad, kerekded
Különféle jelentések kifejezése:
-s/-as/-es/-os/-ös: fás; butikos; mázsás; kilences
-ság/-ség: jóság; fáradtság; honvédség; szerkesztőség;
síkság
-asság/-esség: vigasság, bölcsesség
-ász/-ész: távirdász, kertész
-zat/-zet: izomzat, kőzet
-sdi: katonásdi, esküvősdi
-onc/-enc/-önc: újonc, kedvenc, különc
-lat/-let: bizonylat, készlet
-alék/-elék: százalék, ezrelék
-ék: Tóthék, Miklósék, szomszédék
-né: Szabóné, polgármesterné
-ista: naturista, csurkista
-izmus: realizmus, fundamentalizmus
-árium: szolárium, tropikárium
Melléknévképzők
Különféle jelentések kifejezése:
-s/-os/-es/-ös: kökényes, tükrös; barnás; lányos; hatos (busz)
-ú/-ű/-jú/-jű: (sas)orrú, (jó) fülű, (széles) ajtajú, (éles) elméjű
-i: városi, rendőri, orvosi
-si: falusi, tanyasi
-(a)tlan/-(e)tlen, -talan/-telen: sótlan, gondatlan, gondtalan, érzéketlen,
lélektelen
314 A magyar nyelv könyve

-ságos/-séges: jóságos, szépséges

-atos/-etes: szorgalmatos, szerelmetes
-nyi: tenyérnyi, CD-lemeznyi
-szori/-szeri/-szöri: sokszori, tízszeri, ötszöri
-szoros/-szeres/-szörös: sokszoros, kétszeres, ötszörös
Számnévképzők
-d/-ad/-ed/-od/-öd: harmad, ezred, hatod, ötöd
-dik/-adik/-edik/-odik/-ödik: századik, tizedik, sokadik, ötödik
Határozószóhoz járuló névszóképzők
Főnévképzők:

-s: együttes
-ság/-ség: bizonyság, biztonság
-di: igazándiból
-ány/-ény: hátrány
-lék: hátralék
-lat/-let: távlat, melléklet
Melléknévképzők :
-s: ingyenes, végleges
-i: előbbi, egykori, távoli, benti
-só/-ső: alsó, hátulsó, belső, középső
Utótag jellegű képzők
-féle: Dózsa-féle, különféle
-fajta: számítógépfajták, anyjafajta
-szerű: makettszerű, plázaszerű
-rét: hatrét (hajt vmit), hétrét (görnyed)
-rétű: többrétű, kétrétű
Igenévképzők
Főnévi igenév
-ni/-ani/-eni, -n-/-an/-en/-nni/-nn-: látni, hallani, sejteni, írnom, mondanom,
sejtenem, lenni, hinned
 A szóalkotás módjai 315

Melléknévi igenév
Folyamatos:
-ó/-ő: alvó, fekvő
Befejezett:
-t ~ -tt, -ott/-ett/-ött: zárt, gyakorlott, képzett, tömött
Beálló:
-andó/-endő: megírandó, teendő
Határozói igenév:
-va/-ve: ázva, lépve
-ván/-vén: szántván, ülvén

A ritkább szóalkotási módok

A már megismert szóösszetételhez és szóképzéshez fogható több termékeny szó­
alkotási módunk — a 20. században általánossá vált mozaikszó-alkotáson és a
rövidülésen túl — nemigen van. Ritkábban azonban más eljárásokkal is gyara­
píthatjuk a szókészletet. E jelenségek szórványosak, meglehetősen különböznek
is egymástól, nyelvtani szabályokhoz csupán többé-kevésbé köthetők.
Fejezetünkben a következő szóalkotási módokat tárgyaljuk: mozaikszó­
alkotás (betűszók, szóösszevonás, egyéb mozaikszók), szórövidülés és tovább­
képzés, szóelvonás, szóhasadás, szóvegyülés, népetimológia, tulajdonnevek
köznevesülése.
1. Mozaikszó-alkotás. — Ez a szóalkotási mód nyelvünkben meglehetősen
új. A 19. század végén bukkant föl, azóta azonban talán túlságosan is terjed. A
mozaikszók a rövidítésekkel mutatnak rokonságot, hiszen azokból keletkeztek.
Az egyesületek, szervezetek hosszadalmas nevének a rövidítését önálló szóként
kezdték ejteni. Mozaikszók két úton jöttek létre.
a) Csupán a nevek kezdőbetűiből alakultak (Magyar Testgyakorlók Köre =
MTK, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület = EMKE, OTKA = Országos
Tudományos Kutatási Alap stb.). Az így keletkezetteket nevezzük betűszóknak.
A 20. században a köznevek területére is átterjedt a mozaikszók alkotása. Kiala­
kult a kp (= kézpénz), a tbc (= tuberkulózis), a vécé (= water closet 'vízöblítéses
illemhely'), a téesz vagy tsz, a tévé vagy tv, a gyes, a gyed stb. változat is.
A mozaikszók nyelvhelyességi szempontú megítélésében a használhatóságuk
köre a döntő mozzanat.
316 A magyar nyelv könyve

Vannak világszerte ismert nevű nemzetközi szervezetek, egyesületek, pártok,

államok, hírügynökségek (ENSZ, UNESCO, USA, MTI stb.). Ezeket bátran hasz­
nálhatjuk.
Az országosan ismert szervezetek, intézmények, egyesületek nevéből is ke­
letkeznek mozaikszók (FTC, TIT, BKV stb.).
Az egy-egy tájegységen, megyében működő szervezetek nevéből alakult mo­
zaikszók kisebb hatósugarúak (DAK = Dunaújvárosi Autójavító Kisvállalat,
SZVSE = Szegedi Vasutas Sport Egyesület stb.). Ezek használata nem mindig
szerencsés.
Társadalmi tagolódás szerint megkülönböztetünk köznyelvi és csoportnyelvi
mozaikszókat.
Köznyelvi mozaikszóknak nevezzük azokat, amelyeket minden társadalmi ré­
teg és csoport használ: IBUSZ, MÁV, OTP, gyes, kp, rt., szja, tévé stb.
A csoportnyelvi mozaikszókhoz azok tartoznak, amelyek egy-egy szakmá­
hoz, szakterülethez vannak kötve: JATE, BL (Bajnokok Ligája), atp (anyanyelvi
tantárgy-pedagógia), vb (= világbajnokság) stb.
b) A többtagú nevek szó eleji betűcsoportjaiból, gyakran első szótagjainak
összekapcsolásával, ún. szóösszevonással is keletkeznek mozaikszavak: MA­
HART = Magyar Hajózási RT., Épszöv = Építőipari Szövetkezet, Gépber = Gé­
pipari Beruházó Kft. Ezekhez hasonlóak azok is, amelyeknek az egyik tagja tel­
jes szó, a másik pedig szórész: Főtaxi = Fővárosi Autótaxi Rt. Mokép Rt. =
Mozgóképforgalmazási Rt.
c) Legújabban a többtagú névből teljes szavakat tartanak meg. Ezek az ele­
mek a tevékenységről, a termékről vagy a telephelyről tájékoztatnak: Zalabútor,
Hajdúvolán, Tiszahús. A szóösszetételekkel és a szóelvonással egyaránt rokon­
ságban vannak, jobb híján egyéb mozaikszóknak hívjuk őket.
A mozaikszók kiejtése elég változatos.
Az egybeejtésre, vagyis a szóként való kimondásra alkalmasakat egyszerűen,
szóként hangoztatjuk: SOTE, TIT, gyed stb.
Az egybeejtésre alkalmatlan mozaikszóknak a kiejtése többnyire a betűk ne­
vének a kiejtéséből tevődik össze: MTA (emtéa), FTC (eftécé), ABC (ábécé), 5. k.
(eská), tv (tévé) stb.
Ha a betűző kiejtés nehézkes lenne, akkor az előbbi két ejtési mód együttesen
érvényesül: GYSEV (gyesev) stb.
A mozaikszók határozott névelőjének az alakváltozatát mindig a mozaikszó
kiejtett alakja határozza meg: az EB, a FÁK, az MTI, az MALÉV, az USA stb.
 A szóalkotás módjai 317

A mozaikszók használatát általában nem kifogásolhatjuk, hiszen időt és he­

lyet takarítunk meg velük. A nyelvi-stilisztikai helyesség és szépség szempontja­
it azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Tehát az új alakulat egyrészt ma­
gyaros, világos, tömör és szabatos, másrészt pedig szemléletes, jó hangzású,
természetes, hangulatos és változatos legyen. Nem tartjuk követendőnek a ma­
gyar hangrendtől elütő, valamint a rossz hangzású és a komikus hatású mozaik­
szókat, például a következőket: KAGE (Kalocsa környéki Gazdasági Egyesülés),
RUMES (Ruházati Minőségellenőrző Egyesülés), KECS (Közületeket Elhelyező
Csoport). ÓÉÁ (Országos Érc- és Ásványbányák), PKUV (Pécsi Köztisztasági és
Útkarbantartó Vállalat).
2. A szórövidülés és a szó továbbképzése. A rövidségre, egyszerűségre tö­
rekvés végett a gyakrabban használt szavakat tudatosan vagy nem tudatosan ne­
megyszer megrövidítjük, tetszőleges részletet veszünk el a szóból. A rövidült
alakok ritkán maradnak tőszók (traffipax > traffi, kondicionáló, kondíció > kon­
di, szituáció > szitu), többnyire kicsinyítő képzőket vesznek föl: -i: pörkölt >
pöri, szocialista > szoci, saláta > sali; -ci: nadrág > naci, borjú > boci -csi: bo­
csánat > bocsi, duma > dumcsi, prémium > prémcsi, röpdolgozat > röpcsi,
unalmas > uncsi; -si: akkumulátor > akksi; -kó: millió > milkó, protekciós >
protkós, protézis > protkó; stb. Mint a bemutatott példákból is kiderül, ezen
származékok jelentős része nem tartozik az irodalmi nyelvi rétegbe. A rövidíté­
sek túlzott használata nyelvhelyességi szempontból sem követendő.
A rövid alakok összetételek elő- és utótagjaként, sőt mindkettőként is előfor­
dulhatnak: szoláriumbarna > szolibarna, kondicionálószoba > kondiszoba;
szakdolgozat > szakdoli, posztszocialista > posztszoc; szociálpolitikai > szocpol,
szociáldemokrata > szocdem.
3. Szóelvonásnak nevezzük azt a szóalkotási módot, amelyben egy látszóla­
gos vagy rosszul tagolt képzésből egy addig nem létező alapszót következtethe­
tünk ki, vonunk el. Ma főleg igék alakulnak ilyen módon. Az ilyen keletkezésű
igéket olyan összetételekből vonták el, amelyekben a főnév- vagy igenévképzős
utótagnak az előtag jelzője (nagytakarítás, főjavítás, gyorsírás), jelöletlen tárgya
(népszámlálás, bérelszámolás, világlátott), jelöletlen határozója (távirányítás,
bájcsevegés, helyesírás). Ezekből vontuk el a nagytakarít, főjavít, gyorsír, nép­
számlál, bérelszámol, világlátni, távirányít, bájcseveg, helyesírni igéket, igene­
veket.
Az elvonás egyébként a szóalkotásnak régi, analógiás módja (kapál: kapa;
csendes: csend). A nyelvújítók tudatosan éltek ezzel a móddal (gyárt: gyár; tap­
sol: taps). Ma is keletkeznek így szavak: macerál: macera; zabál: zaba.
318 A magyar nyelv könyve

Nyelvhelyességi szempontból általában egyenkénti elbírálásra van szükség

aszerint, hogy melyik milyen régi, használata gyakori, eleven-e. A legtöbb így
keletkezett igét erőszakoltnak, szokatlannak érezzük, a köznyelv is húzódozik
használatuktól. Egy részük egyéni, eredetieskedő, más részük pedig szakmai
zsargonszónak tűnik.
4. Szóhasadásnak nevezzük azt a jelenséget, amelyben valamely szó alak­
változatai eltérő jelentésű önálló szókká fejlődnek, vagyis párhuzamos alak- és
jelentésmegoszlás jön létre egy szó két alakváltozata és két fő jelentése között:
az egyik alakhoz az egyik, a másikhoz a másik fő jelentés kapcsolódik. Egyrészt
hangrendi párhuzamok keletkezése ad lehetőséget szóhasadásra (ez-az, ilyen-
olyan; kever-kavar; förgeteg-forgatag; cseléd-család), másrészt pedig egyéb
hangtani különbség (szaru-szarv, toboz-doboz, csekély-sekély). Szóhasadás jö­
het létre akkor is, ha a különböző szótőváltozatokhoz előhangzós vagy előhang­
zótlan változatban kapcsolódik ugyanaz a toldalék (gondatlan-gondtalan, tár­
gyatlan-tárgytalan), illetőleg ugyanannak a tőnek más-más változatához kap­
csolódik azonos toldalék (borjúja-borja, daruk-darvak, nője-neje, éberen­
ébren).
5. Szóvegyülés (contaminatio). — Erről a jelenségről akkor beszélünk, ha két
különböző szó elemei — véletlenül vagy tudatosan — többször is keverednek
egymással. Eredetileg akkor keletkeztek, amikor egy szóalak fölidézésének pil­
lanatnyi zavara közben két azonos vagy rokon értelmű szó egyszerre jutott a be­
szélő tudatába, s a hangalakok kimondásakor összekeveredtek. Az így létrejött
szavak egy részének a jelentése megegyezik az alkotó elemek bármelyikével.
Ezek nem túl értékes szavak: ordít + kiabál —> ordibál, zavar + kerget —> zar­
gat, csokor + bokréta —> csokréta, rémítő + ijesztő —> rémisztő stb.
Az olyan tudatos alkotások, amelyek mást jelentenek, mint az alkotóelemek,
nyelvileg értékesebbek: motor + hotel —> motel, búza + rizs —> burizs stb. Ezek­
ben az alakulatokban két különböző jelentésű szó olvad össze. A szakirodalom
összerántásnak nevezi ezt a jelenséget.
6. Népetimológia vagy szóértelmesítés. — A szóalkotásnak az a ma is ke­
véssé termékeny módja, amelynek eredményeként valamely szokatlan, többnyire
idegen szót már meglevő ismert szóhoz (szavakhoz) hasonlóvá teszünk. Így lett
a régi milföld, mélföld szó német eredetű 'mérföld' jelentésű mél előtagból a mér
ige hatására mérföld. Képzésnek véltek idegen szót: a szláv ulica átvételéből
előbb ucca, majd utca lett, pedig ennek a szónak nincs semmi köze az út sza­
vunkhoz.
 A szóalkotás módjai 319

Újabban szándékos szótorzítások következtében is keletkeznek népetimoló­

giák: nyugdíjas > nyögdíjas, televízió > televíziló, peronoszpóra > fenerosszpo­
ra, agronómus > ugrómókus, cowboy > kanboy stb.
Ezek a játékos alakulatok módjával használva színesítik nyelvünket.
7. A tulajdonnevek köznevesülése — Találmányok, ruhadarabok, mérték­
egységek, jellegzetes tárgyak gyakorta kapják nevüket feltalálójukról, első vise­
lőjükről, elterjesztőjükről, származási helyükről. Ezek a tulajdonnevek a gyakori
használat következtében köznévvé válnak, idővel elhomályosul tulajdonnévi
voltuk, lassan fogalom lesz belőlük. Helyesírásunk kis kezdőbetűvel jelöli ezt a
változást. Igen sok nemzetközi műveltségszó tartozik ide, de szép számmal talá­
lunk magyar eredetűeket is köztük. Julius Caesar nevét az ókori világ összekap­
csolta az uralkodás fogalmával, így lett a nevéből császár, kaiser. Hasonlókép­
pen keletkeztek a többiek is: ragián (szabású), sziluett, bedekker; olcsójános,
borsszemjankó, szentgyörgyvirág stb.

IRODALOM
E. ABAFFY ERZSÉBET, A képzők osztályozásának problémáiról. Nyelvtudományi Dolgozatok. 14. *
ANTALNÉ SZABÓ ÁGNES, A mozaiknevek stílusáról (In: FERCSIK ERZSÉBET - T. SOMOGYI MAGDA
szerk., Oktatási tapasztalatok — kutatási eredmények 98-104. Bp., 1997.) * BACHÁT LÁSZLÓ -
BENKŐ LÁSZLÓ - CHIKÁN ZOLTÁNNÉ, Leíró magyar nyelvtani gyakorlatok. Bp., 1979. * BALOGH
DEZSŐ - GÁLFFY MÓZES - J. NAGY MÁRIA, A mai magyar nyelv kézikönyve. Bukarest, 1971. *
BÁRCZI GÉZA, Nyelvművelésünk. Bp., 1974. * D. BARTHA KATALIN. AZ igeképzők funkciója a ké­
sei ómagyar korban. Kézirat, 1983. * D. BARTHA KATALIN, A magyar szóképzés története. Bp.,
1958. * BENCÉDY JÓZSEF - FÁBIÁN PÁL - RÁcz ENDRE - VELCSOV MÁRTONNÉ, A mai magyar
nyelv. Bp., 1968. * BERRÁR JOLÁN, Új szempontok és módszerek a szóképzés vizsgálatában: Ta­
nulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből. Szerk., RÁcz ENDRE és SZATHMÁRI
ISTVÁN. Bp., 1974. * BERRÁR JOLÁN, Szóképzés, lexika és szintaxis. ÁNyT. III. 35-12. * DEME
LÁSZLÓ, Még néhány szó a rövidítésekről. Nyr. 74: 429-435. * FÁBIÁN PÁL, A szóalkotás kér­
dései: Magyar nyelvhelyesség. Bp., 19694. * GRÉTSY LÁSZLÓ, A szóhasadás. Bp., 1962. * GRÉTSY
LÁSZLÓ szerk., Mai magyar nyelvünk. Bp., 1976. * GRÉTSY LÁSZLÓ - KOVALOVSZKY MIKLÓS
szerk., Nyelvművelő Kézikönyv. I—II. Bp., 1980-1985. * HAJDÚ MIHÁLY, A tulajdonnevek közne­
vesülése (In: Köszöntő kötet B. Gergely Piroska tiszteletére 50-59. Miskolci Egyetem Magyar
Nyelvtudományi Tanszéke, Miskolc, 2002. * KÁROLY SÁNDOR, A szóképzés grammatikai jellegé­
ről, szuffixumfajták elkülönítéséről és a képzőproduktivitásról: NyK. LXVII. 273-289. * KELE­
MEN JÓZSEF, Szempontok az ikerszók vizsgálatához: MNy. XXV. 236-247. * KESZLER BORBÁLA,
szerk., Magyar grammatika, Bp., 2000. * KiEFER FERENC szerk., Strukturális magyar nyelvtan I.
Bp., 1992. * KIEFER FERENC et al., Új magyar nyelvtan. Bp., 1998. * KOVALOVSZKY MIKLÓS,
Nyelvfejlődés — nyelvhelyesség. Bp., 1977. * LADÓ JÁNOS, A magyar mozaikszók helyesírásának
320 A magyar nyelv könyve

időszerű kérdései: Nyr. 88: 302-312. * LŐRINCZY ÉVA, Szintaktikailag pontosan nem elemezhető
összetett szavainkról: MNy. LVI. 63-75. * B. LŐRINCZY ÉVA, A szóösszetétel és az összetett sza­
vak leíró vizsgálatának néhány módszertani kérdése: Nyelvtani tanulmányok. szerk., SULÁN BÉLA.
Bp., 1961. * NAGY FERENC, Denominális képzőink gyakoriságáról: MNy. LX. 201-203. * NAGY
LAJOS (= Cs. NAGY LAJOS), A szóképzés szerepe mai nyelvünkben. Kézirat, 1973. * NAGY LAJOS,
A szokatlan képzés mint szóalkotási mód mai nyelvünkben. Kézirat, 1976. * Cs. Nagy Lajos, Pár­
huzamos származékok a mai igeképzésben: A Budapesti Tanítóképző Főiskola Kiadványai 10.
Tudományos Közlemények III. Bp., 1982. 117-122. Szerk. Adamik Tamásné et al. * RÁCZ ENDRE,
Ikerítéssel alakult becéző neveinkről: Néprajz és Nyelvtudomány II. 43-48. * RUZSICZKY É V A ,
Problémák a képzők szinkron vizsgálatával kapcsolatban: Nyr. 82: 200-208. * SIMONYI ZSIG­
MOND, A magyar nyelv. Bp., 19052. * SZABÓ ZOLTÁN, A szóképzés stilisztikai minősítéséhez:
Nyr. 85: 284-299. * T. SOMOGYI MAGDA, Toldalékrendszerezésünk vitás kérdései. Bp., 2000. *
TOMPA JÓZSEF, szerk., A mai magyar nyelv rendszere. I. Bp., 1961.
 MONDATTAN

A mondattan és a mondat általános kérdései

A görög nyelvből származó szintaxis magyar megfelelőjének a mondattant hasz­
náljuk. Az ókori szintaxis azonban nem a mondat, hanem a szófajok szerkeszté­
sével foglalkozott. APOLLÓNIOSZ DÜSZKOLOSZ görög grammatikus (Kr. u. 2.
század), a mondattan tulajdonképpeni megteremtője, a következő sorrendben
tárgyalta a mondattani jelenségeket mint rendszeres egészet: a névelő, a névmás,
az ige, a névszó és az elöljárók. Azt vizsgálta, hogy a különböző szófajokhoz tar­
tozó szavak hogyan, milyen szabályok szerint alkotnak érvényes szerkezeteket.
A latin grammatikusok a szintaxist eredeti jelentésének megfelelően constructio
(szerkesztés) kifejezéssel helyettesítették. Ezért érthető, hogy a rokon szintagma
(szerkezet) szó tágabb értelemben nemcsak szintaktikai (mondattani), hanem
alaktani szerkezeteket (több morfémából alkotott szavakat) is jelölhet. A 18. szá­
zadban alakult ki a mondatszerkesztésnek az az általános elmélete, amelynek
nyomán a szintaxis mondattanná vált.
A mondattan a nyelvtan egyik legfontosabb része, mert a mondat a gondola­
tok megalkotásának, kifejezésének és közlésének legfontosabb eszköze, amely­
ben a nyelv legfőbb funkcióját, a gondolatközlést, a gondolatcserét betölti. A
nyelv legdinamikusabb egységeivel foglalkozik, és vizsgálja, hogyan szerkesz­
tünk az egyes szavakból teljes mondanivalót kifejező, különböző jellegű monda­
tokat; vizsgálja továbbá a mondatok összefüggéseit, s a mondat jelentését befo­
lyásoló jelszerű eszközöket (hanglejtés, hangsúly, szórend); a szavaknak a mon­
datszerkezeten belüli változásait és a viszonyításra szolgáló eszközöket.
A mondattan anyaga a folyamatos beszéd, pontosabban a megnyilatkozás; a
tárgya a mondat mint a beszéd és a nyelv egysége.

Mondatmeghatározási kísérletek
A beszélő jól tudja, hogy mi mondat, és mi nem mondat, hiszen enélkül nem
lenne képes szavakból egy mondat zárt egységét létrehozni. A hallgató is felis­
meri, ha egy mondat befejezetlen marad, félbeszakad. Mégis évszázadok óta hi­
ába törik a fejüket a tudósok a mondat meghatározásának a megoldásán. JOHN
RiES (1857-1933) például a mondatról írt könyvében az elmúlt korokból kere-
322 A magyar nyelv könyve

ken másfél száz meghatározást közöl. EUGEN SEIDEL pedig 1935-ben megjelent
könyvében (Geschichte und Kritik der wichtigsten Satzdefinitionen — Jena) már
kétszázhúszat idéz.
A definíciókat áttekintve két törekvés tűnik szembe. A grammatikusok a
mondatot egyrészt tartalmilag, másrészt mint sajátos szerkezetek egy osztályát,
strukturálisan igyekeztek meghatározni.
A tartalmi megközelítést példázza a legrégibb fennmaradt európai nyelvtan­
könyv, DIONÜSZIOSZ THRAX (Kr. e. 2. sz. körül) művének mondatmeghatározá­
sa: „A mondat szavaknak olyan összeállítása, amely teljes gondolatot fejez ki."
PRISCIANUS (Kr. u. 6. sz.) meghatározása hasonlóképpen tartalmi megközelíté­
sű: „A mondat szóknak összevágó rendje, amely teljes értelmet fejez ki."
A CZUCZOR-FOGARASI-szótárban így fogalmazták meg a mondat lényegét:
„A mondat a kimondott szóknak bizonyos értelmet kifejező egymással szorosan
öszve kapcsolt öszvege. Különösen észtanilag (logikailag), szókkal kifejezett
gondolat, mely észtani ítéletet foglal magában."
JOHN RIES német nyelvtudós a mondatot úgy akarja elkülöníteni a többi
nyelvi elemtől, hogy megkeresi a mondat sajátos funkcióját. Szerinte a mondat a
beszéd természetes egysége. Nemcsak egy fogalom egyszerű jelölője, mint a szó,
hanem az embernek a fogalommal, fogalomcsoporttal szemben való állásfoglalá­
sát is érzékelteti (állítás, tagadás, óhajtás, kérdezés). Ezt a mozzanatot nevezi
RIES valósághoz való viszonynak. Meghatározása tehát a következő: „A mondat
egy grammatikailag formált legkisebb beszédegység, amely tartalmát e tartalom­
nak a valósághoz való viszonya szempontjából fejezi ki" (BERRÁR, 1957, 8).
A strukturális definíciók közül kiemelkedik az ANTOINE MEILLET [mejé]
francia nyelvésztől származó: „... a mondat olyan artikulációk csoportja, ame­
lyek nyelvtani viszonyok által vannak egymással összekötve, és ugyanakkor
önmagukban teljesek, amennyiben nyelvtanilag függetlenek bármely más cso­
porttól; egyszóval: a mondat a beszéd nyelvtanilag autonóm (önálló) szakasza"
(TELEGDI, 1977, 104).
DEME LÁSZLÓ meghatározásában a következőképpen foglalja össze a mondat
lényegét:
„A mondat a beszédnek elemi, láncszemnyi egysége. Mondat minden olyan
nyelvi eszközből álló megnyilatkozás vagy megnyilatkozásrész, amely a beszéd­
folyamatot, illetőleg a beszélő és a hallgató közötti kommunikációs kapcsolatot
egy kerek kifejező, tájékoztató és/vagy felhívó mozzanattal építi tovább" (DEME,
1976,61).
 A mondattan és a mondat általános kérdései 323

DEME tehát láncszemhez hasonlítja a mondatot, melynek jellemzője egyik ol­

dalról az önállóság, a kerekség és a lezártság, a másik oldalról pedig a kapcsolat
teremtése az előzményekkel (beszédelőzménnyel) és a következő beszédegysé­
gekkel úgy, hogy közben „maga is hozzátesz valamit az addigiakhoz" (DEME,
1976, 61). A „mondatság" alapvető feltétele a kommunikációs folyamat felől
nézve a beszédfolyamatban betöltött szerep, vagyis hogy továbbviszi-e egy teljes
kommunikatív mozzanattal a beszédviszonyt. E funkcionális szempontú megha­
tározásban másodlagos, hogy utal-e a mondat a valóságra, vagy sem; megszer­
kesztett-e, vagy sem, de lényeges mozzanat a beszerkesztettség. Minden mondat
a beszédfolyamatba ágyazódva, egy rendszerben jelenik meg: vagy a szövegösz-
szefüggésnek (kontextusnak), vagy a szövegek közötti összefüggésnek (intertex­
tusnak), vagy a beszédhelyzetnek (szituációnak) a függvénye. Ha kiemeljük a
mondatot a beszédhelyzetből, nyelvileg általában érthető marad, de kommuniká­
ciós szempontból elveszíti értelmét, mert elveszíti összefüggéseit. Az előzmé­
nyek és az összefüggések ismerete nélkül is világos, jól szerkesztett, csak éppen­
séggel kommunikációs értéke nincs a következő mondatnak: A rekonstrukció az
év végéig befejeződik (Esti Hírlap 28, 277. sz. 1). A hallgató nem tudja meg eb­
ből, hogy minek a rekonstrukciója és melyik évben fejeződik be. Elvesztette a
mondat a láncszem (kapcsoló) szerepét, mert kiemeltük abból a környezetből,
amelyben ezt be tudná tölteni, ábrázoló szerepe azonban így is megmaradt. Az
előbbi „üres" mondatot visszahelyezve természetes környezetébe, kommunikatív
szempontból is értelmessé válik: A közterületi órák rekonstrukciós programján
belül eddig 130-at szereltek át, újítottak fel az elektromos impulzusoknál is sok­
kal megbízhatóbb quarzberendezéssel. A rekonstrukció az év végéig befejeződik.
Pontos eredményét már a Rákóczi út - Tanács körút sarkán, a Textil Áruház to­
ronyórája jelzi (uo). Tehát megtudjuk a szövegösszefüggésből, hogy az órák re­
konstrukciójáról van szó, a szituációból (a közlemény időpontjából) pedig azt,
hogy az 1983-as évről.
KÁROLY SÁNDOR a fentiekre utalva beszél hagyományos mondatról és meg­
nyilatkozásról, másképpen: rendszermondatról és szövegmondatról. Rendszer­
mondatnak (hagyományos mondatnak) tekinti azokat a mondatokat, amelyeket a
beszélő (író) a grammatikai szabályok alapján, sorban, egymás után alkotott
meg. Ha ezeket bizonyos szituációkba helyezzük, szövegmondatokká (megnyi­
latkozásokká) válnak. Természetesen a szövegmondatoktól is eljuthatunk a rend­
szermondatig, ha a környezetéből, a kontextusból kiemeljük az adott mondatot,
324 A magyar nyelv könyve

vagyis ha megbontjuk a szituáció konkrétságát. Ezt tettük a fenti példánkban is

(vö. KÁROLY SÁNDOR, Néprajz és Nyelvtudomány XXIV-XXV. 49).
Anélkül, hogy tovább sorjáztatnánk a mondatmeghatározásokat, tekintsük át
a mondat többféle szempontú megközelítéseit.
A funkcionális megközelítés szerint a mondat beszédegység. Ezt a felfogást
mutatja DEME LÁSZLÓ előbb már bemutatott elmélete.
A logikai felől nézve a mondat kijelentés. A mondat állít valamit valamiről,
vagyis tartalmaz egy predikációt. A mondat így két részből tevődik össze. Egyik
a propozíció, dictum (állítás), a másik a modus, mód, amely a beszélőnek az
állításhoz való viszonya szempontjából módosítja a mondatot: valószínűséget,
lehetőséget, bizonytalanságot, kérdést, felszólítást stb. fejez ki.
A formális megközelítés szerint a mondat legalább egy szóból álló, lezárt in­
tonációjú szerkezet, a szintagmákkal szemben szintaktikailag szabad forma. Itt
megjegyzendő, hogy a szövegmondatok a beszerkesztettség tulajdonságait mu­
tathatják, s így megkülönböztetünk ún. függő és független mondatokat.
A lélektani megközelítés azt jelenti, hogy kifejezésként fogjuk föl a monda­
tot. „A mondat — az ősmondat és a fejlett mondat egyaránt — a valósághoz való
viszonyításban aktivizálódó lelki jelenségek hangoztatással kapcsolatos kifejezé­
se" — állapítja meg PAIS DEZSŐ (MTM, 1950. 16-17). A lelki jelenségek kifeje­
zése azt jelenti, hogy a beszélő/író a mondat segítségével tudja a külső vagy a
belső ingerek által kiváltott gondolatait mások számára nyilvánvalóvá tenni.

A mondatok osztályozása
A mondatok száma elméletileg is, gyakorlatilag is végtelen. Ebben a végtelen
halmazban csak akkor tudunk rendet teremteni, ha bizonyos szempontok szerint
osztályozzuk őket. A legelterjedtebb csoportosítási szempontok a következők:
1. a mondat tartalma és a beszélő szándéka szerint (kommunikatív rendelteté­
se szerint;
2. logikai minőség szerint;
3. szerkezet szerint.

A mondat fajai a kifejezett tartalom és a beszélő szándéka szerint

A mondat mint a beszéd legkisebb egysége kifejező, tájékoztató és befolyásoló
szerepet tölt be. A kifejezés főként a beszélő szempontjából lényeges, ugyanis ez
a benne keletkezett pszichikai tartalmat jeleníti meg. A tájékoztatás és a befolyá­
solás a hallgatóra irányul.
 A mondattan és a mondat általános kérdései 325

DEME LÁSZLÓ szerint a beszélő szándékát figyelembe véve a mondat lehet

kifejező (felkiáltó, óhajtó), közlő (kijelentő, felszólító) és érdeklődő (kérdő)
(DEME, 1976, 20). Tartalmuk szerint érzelmet és akaratot kifejezők (felkiáltó és
óhajtó mondat), ismeretet és akaratot közlők (kijelentő és felszólító mondat) és
érdeklődők (kérdő mondat). Ezek szerint megkülönböztethetünk kijelentő, felki­
áltó, óhajtó, felszólító és kérdő mondatot. Az egyes mondatfajtákat nem a tar­
talmi mozzanatok és a beszédfunkciók (kifejezés, tájékoztatás, felhívás) megléte
és a többi hiánya különbözteti meg egymástól, hanem csupán valamelyiknek a
dominanciája (DEME, 1976, 65).
A tartalmi különbségekkel formai eltérések is járnak együtt. Ezek a formai el­
térések leginkább a modalitásban mutatkoznak meg. „A modalitás... a beszélő
ember valósághoz való szubjektív viszonyának nyelvi kifejezése, főként az ige­
módok és bizonyos módosítószók használata és az intonáció (hangsúlyozás,
hanglejtés stb.) által" (RÓNAI, 1976-1977, 26). VlNOGRADOV, BALLY és más
kutatók a modalitást a mondat valóságra vonatkoztatottságával hozzák összefüg­
gésbe, s minden mondat szükségszerű tartozékának tekintik. „A nyelvi modalitás
nézetük szerint a valóság nyelvi tükrözésének módja, a beszélő szubjektív,
VlNOGRADOV szerint szubjektív-objektív viszonya a valósághoz, illetőleg e vi­
szony nyelvi kifejezése" (H. MOLNÁR: ÁNyT. III, 148).
KIEFER FERENC megkülönböztet valóságábrázoló és nem valóságábrázoló
mondatokat. Az utóbbi mondatokban előfordulnak olyan nyelvi elemek, olyan
operátorok, amelyek a beszélőnek a mondatban megfogalmazott valósághoz való
viszonyát fejezik ki. Ezek a beszélői attitűdöt kifejező nyelvi eszközök nem
mondatrész jellegűek, nem illeszkednek szervesen a mondat szerkezetébe (KiE-
FER: NyK. 88: 14).
H. MOLNÁR ILONA a következőképpen látja a modalitás kérdését: „A nyelvi
modalitás legelső és legfontosabb megnyilatkozási formája ... a mondatfajta. A
mondatfajták nem egyebek, mint a mondat funkcionális típusai, amelyeket a
közlésben betöltött szerepnek megfelelő nyelvtani szervezettség különböztet
meg egymástól. Az, hogy egy adott esetben a beszélő szájából kijelentő mondat
hangzik-e el, vagy kérdő, vagy valamilyen más típusú, az a valóság tényeitől, je­
lenségeitől közvetlenül nem függ, hanem a mondanivaló, a közlendő jellegéből
vezethető le.
A mondatfajta a mondatnak a kötelező tulajdonsága, modális alapértéke. A
modalitás legfontosabb kifejezőeszközei az egy-egy mondatfajta megalkotásá­
hoz szükséges kifejezőeszközök, pontosabban ezen eszközök komplexumai...
326 A magyar nyelv könyve

Sem a hanglejtés, sem az igemódok, sem a szórend, sem bizonyos lexikai elemek
(kérdőszók, kérdő névmások, óhajtószók stb.) önmagukban nem képesek a mon­
dat fajtáját, azaz modális alapértékét meghatározni" (H. MOLNÁR, 152). Gondol­
junk csak arra, hogy kijelentő mondat is szerepelhet felszólító mondat értékében:
Most rögtön hazamész!
Az egyes mondatfajtákra jellemző nyelvtani eszközök együttesein kívül talál­
hatunk a mondatokban olyan elemeket is, amelyek — bár használatuk nem köte­
lező — a beszélő valósághoz való viszonyának a kifejezésére alkalmasak. Ezek a
mondatok modális alapértékét nem változtatják meg, csupán valamilyen irány­
ban módosítják. Például: Miklós sétál. Modális alapértéke a kijelentés. Miklós,
azt hiszem, sétál. A modális alapérték nem változott meg, csak kiegészítő modá­
lis érték rakódott rá: bizonyosság, illetve bizonytalanság fejeződik ki. A szakiro­
dalomban bevezető szóknak, módosító mondatrészleteknek, szerkezeteknek és
módosítószóknak nevezik ezeket, melyek a mondat szerves egészét alkotó tagjai
közé szervetlenül illeszkednek be, logikailag sokszor mondatértékűek. Ilyen
modális kifejezőeszközök a következők: tudom, azt hiszem, nem hiszem, nyil­
vánvaló, természetes, vitathatatlan, érthető, valószínű, kétségtelen, furcsa, érthe­
tetlen, véletlen szerencse stb. (vö. H. MOLNÁR, 152).
A legújabb elméletek szerint a modalitás mint a beszélői attitűd megjelenése
a mondat funkcionális-szemantikai kategóriái közé tartozik a mondat aspektusá­
val, személyviszonyaival együtt. A modalitást elméletileg ugyan, de elkülönítik
egyrészt a mondatfajtától, amely szintaktikai kategória, másrészt a beszédaktus­
tól, amely pragmatikai kategória, de a valóságban ezek nyilvánvalóan össze­
függnek. Az elválasztást az indokolja, hogy az egyes kategóriák nem feleltethe­
tők meg mindig egymásnak. Kérdő alakú mondattal nemcsak kérdést fejezhe­
tünk ki, hanem felkiáltást is (Hiányzott ez neked?), felszólítást is (Becsuknád az
ajtót?).
Szűkebb értelemben a modalitás tehát a beszélői attitűd megjelenése a mon­
datban. A beszélő egy állítást — saját viszonyát kifejezve — nem valóságábrá­
zolóvá tesz. Valóságábrázoló mondat: Gergely olvas. Nem valóságábrázoló
(modális) mondat: Gergely talán olvas. Ez utóbbiban lévő állítás nem tagadható
(*Gergely nem talán olvas). Az attitűd jelölői a modális-pragmatikai partikulák
(alig, főképp, csakis), a módosítószók (tényleg, csakugyan, esetleg), valamint a
módosító mondatrészletek, tagmondatok (minden bizonnyal, valószínű, úgy hi­
szem).
 A mondattan és a mondat általános kérdései 327

Tágabb értelemben modálisnak minősítenek minden olyan mondatot, mely

nem tényközlő, vagyis amely a világnak egy lehetséges állapotát tárja elénk:
Réka megfázhatott.

A kijelentő mondat
A kijelentő mondat elsősorban gondolati tartalmú, általában ábrázoló funkciójú.
A beszélő ismereteit, tapasztalatait közli a hallgatóval. Logikai szempontból íté­
let. Tárgyilagos, nyugodt közlésként hangzik el, nem fűződik hozzá erősebb ér­
zelmi telítettség. Ez a mondatfajta a leggyakoribb, különösen a hivatalos írások­
ban, tudományos alkotásokban ismeretek, tények leírását tartalmazó művekben,
események szóbeli és írásbeli előadásában: Az erdészeti szakemberek felsőfokú
képzése 175 éve kezdődött meg Selmecbányán, a soproni Erdészeti és Faipari
Egyetem jogelődjének számító intézményben (Köznevelés XXXIX, 28. sz.);
Napsütésben gyönyörű ez a vidék. Természetesen sokszor él vele a szépirodalom
is, például A kert végében szunnyad a kút (Sütő: Anyám könnyű álmot ígér).
Formai szempontból — ahogy az előbbi példánkban is megfigyelhető —
többnyire a kijelentő módú állítmány jellemzi. Hiányos szerkezetű is lehet a kije­
lentő mondat. Ha az állítmánya hiányzik, az főként kijelentő módú igével, illetve
ilyen állítmányi névszóval kiegészíthető: Mindig rajta (van) a szeme a lányon;
Megvettétek a cipőt? — Meg(vettük); Ki beteg a családban? — A húgom (beteg).
A feltételes kijelentés leginkább a feltételes összetett mondatok jellemzője. A
beszélő szempontjából azok a mondatok is feltételes kijelentést tartalmaznak,
amelyek az alannyal jelzett személy kívánságát, óhaját feltételes módú állít­
mánnyal fejezik ki: Péter szeretne olvasni; írhatnál rólunk is valami könyvet
(Sütő: Id. mű). Ilyenkor elsősorban nem a vágy kifejezése a beszélő célja, hanem
a közlése. Erősebb érzelmi intonációval nem járnak. Sokszor szerénykedést, bi­
zonytalanságot, udvariasságot is kifejez a feltételes módú állítmány a kijelentő
mondatban: Azt szeretném mondani (ha meghallgatna); Megemlíthetném még azt
is (ha lehet).
A kijelentő mondat további ismertetőjegye a közepes hangfekvés és hangerő,
a nyugodt, egyenletes, ereszkedő (pontosabban elöl eső) hanglejtésforma. Írásbe­
li jele a mondatvégi pont. A kijelentő főmondatú alárendelő összetett mondat
végét ponttal zárjuk akkor is, ha függő kérdést vagy felszólítást tartalmaz a mel­
lékmondat: Azt kérdeztem, hol jártál ilyen sokáig; Bennünket felhívtak arra,
hogy vegyük munkába saját kontónkra ezt a hegyoldalt (Sütő: Id. mű).
328 A magyar nyelv könyve

A felkiáltó mondat
A felkiáltó mondat az ember érzelmeinek indulatteli kifejezője, tehát elsősorban
érzelmi telítettségű. Ábrázoló ereje — ha van — másodlagos, felhívó funkciója
következményszerű, hiszen érzelmi kitörésként hallgató nélkül is létrejöhet: Jé!,
Ah!, Jaj! A felkiáltó mondat közel áll a kijelentő mondathoz, mert sokszor épp­
úgy logikai ítéletet fejez ki, állítmánya kijelentő módban van,csakhogy a való­
ságábrázoláshoz a beszélő érzelmi állásfoglalása is hozzákapcsolódik, s pontosan
ez különbözteti meg a kijelentő mondattól: Jött a nyár! (Sütő: Id. mű); Annak
magyarázata van! (Sütő: Id. mű) A változatos érzelmeket ábrázoló szépirodalmi
műfajokban (ballada, óda, dráma) gyakoriak, a vitatkozó hangnemű publiciszti­
kai és tudományos stílus is alkalmanként használja.
Formai sajátsága a lelki emóciónak megfelelő intonáció: erősebb nyomaték,
magasabb vagy mélyebb hangfekvés, alkalmanként szeszélyes vonalú hanglejtés.
A hang nagyobb ereje azonban önmagában még nem teszi a mondatot felkiáltó­
vá. Sokszor indulatszót is tartalmaznak a felkiáltó mondatok: Én csak szeretni
vágytam! 0, ki érti meg! (Garai: Nyárvég); Ejnye, de ügyetlen vagy!
Gyakoriak egyrészt a rövid, állítmányból és alanyból álló tőmondatok: Esik a
hó!, másrészt pedig az igei állítmányi nélkülöző, sajátos névszói (nominális)
mondatok, illetve a hiányos szerkezetű mondatok: Az más!; Télen, nyáron! Té­
len, nyáron a kutya keservit! (Sütő: Id. mű). Előfordulnak mit, hogy(an) típusú
névmást és határozószót tartalmazó, a kiegészítendő kérdő mondatra emlékezte­
tő, de intonációjukban felkiáltó mondatok is: Mit is láttam akkor, istenem! (Sütő:
Id. mű); Hogy nézel ki!
Az erősebb érzelem miatt a legnyomatékosabb szót megismételhetjük: Látod,
látod!
A felkiáltó mondat intonációját írásban a mondatvégi felkiáltójellel jelöljük.
Az óhajtó mondat
Az óhajtó mondattal akarat, kívánság, vágy fejeződik ki. Célja — a felkiáltó
mondathoz hasonlóan —, hogy a hallgató ezt tudomásul vegye, s együtt is érez­
zen a beszélővel, bár cselekvésre nemigen készteti ez a mondatfajta. Nem tény­
leges vagy ilyennek gondolt, hanem csak a kívánt valóságot fejezi ki.
A beszélő kívánsága kétféle lehet: megvalósulható (potenciális vagy reális) és
megvalósulhatatlan (irreális).
A megvalósulható a jövőre, ritkábban a jelenre vonatkozik: Bárcsak elutaz­
hatnának holnap!; Csak sütne már a nap! A múltra vonatkozó óhaj csak akkor
 A mondattan és a mondat általános kérdései 329

tekinthető reálisnak, ha a kívánság sorsa már eldőlt, de a beszélő még nem tud
róla: Bárcsak sikerült volna tegnap a dolgozatom! A megvalósulhatatlan kíván­
ság rendszerint a múltra vagy a jelenre vonatkozik: Bár ne jött volna el hozzánk!;
Csak itt volna még közöttünk! Logikai szempontból nem ítélet.
Formai szempontból az óhajtó mondatra jellemző, hogy állítmánya feltételes
módú, és legtöbbször beleszerkesztjük az óhajtást kifejező módosítószót (bár,
bárcsak, csak, vajha). A módosítószó nélküli óhajtó mondatokra a feltételes mó­
dú igealakon kívül az óhajtást kifejező emocionális intonáció és az igealak első
személyűsége is jellemző: Óh, vágyni hogy szeretnék (Ady).
Az óhajtó mondat intonációja a felkiáltó mondatéhoz hasonlít, mondatvégi
írásjele pedig megegyezik azéval.

A felszólító mondat
A felszólító mondat a beszélő akaratának felhívó funkciójú kifejezőeszköze, s
célja az, hogy a hallgató — közvetett felszólítás esetén egy harmadik személy —
ennek megfelelően járjon el. Az óhajtó mondathoz hasonlóan ez sem tartalmaz
logikai ítéletet, hiszen ez is a kívánt valóságot fejezi ki, s csupán a hallgatóra te­
endő hatás szempontjából különbözik tőle.
A felszólító mondat a felszólító és a felszólított közti viszony alapján lehet
parancs: Sorakozz! (Gerelyes: Ki vagy), kérés: Ide figyelj, fiam! (Gerelyes: Id.
mű); tanács: És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó
vagy: s egy tekintetük elhitesse véled: — szép dologért élsz — és érdemes élned!
(Váci: Szegények); buzdítás: Vegyen belőle nyugodtan!; ráhagyás, megengedés:
Hadd fusson egy kicsit!
Közvetlen a felszólítás akkor, ha annak kell végrehajtania, akihez szól: 0,
kérj fel hatalom! Vigyél a táncba! (Váci: Szegények). Többnyire első vagy má­
sodik személyű az ige, magázás esetén a cselekvő (végrehajtó) nem azonos a
hallgatóval, s az igealak csak harmadik személyű lehet: De menjen ám az a ko­
csi!
Formai szempontból jellemző a felszólító mondatra a felszólító módú állít­
mány. Erőteljes felszólítás esetén hiányos szerkezetű mondatot is használhatunk,
mely rendszerint felszólító módú állítmánnyal egészíthető ki: Kazánházba!
(menjetek) (Gerelyes: Id. mű). Ugyancsak szigorúbb parancs kifejezését jelzi az
igekötőnek az ige előtti helye: Elmenj innen!, a parancs tiltószós igével: Csak ne
olvassa el! (= Olvassa el!) és a tiltás állító igével: Dobd csak el! (= Ne dobd el!)
330 A magyar nyelv könyve

Főnévi igenévvel is kifejezhetünk felszólítást: Ebédhez felkészülni! (Gerelyes:

Id. mű).
A felszólító mondat intonációja alig különbözik a kijelentőétől. Az erőteljes
felszólítást a nagyobb hangerő, az elöl meredekebben eső hanglejtés is érzékelte­
ti. Írásban felkiáltójelet teszünk az ilyen mondat végére.
A kérdő mondat
A kérdő mondat a beszélő akarati és értelmi tevékenységének a kifejezőeszköze,
ugyanis a tudás bizonytalansága, hiánya és kielégítésének a vágya hozza létre.
Elsődleges benne az ábrázoló, tájékoztató funkció. Felszólító mozzanat is talál­
ható benne: a hallgatót válaszadásra hívja fel. Logikailag nem a tényleges, ha­
nem a bizonytalan, hiányos valóságot fejezi ki.
Két fő típusát különböztetjük meg a kérdő mondatnak: az eldöntendő és a ki­
egészítendő kérdést tartalmazó típust.
Az eldöntendő kérdő mondat. — Az eldöntendő kérdés esetén a beszélő va­
lamilyen bizonytalan feltevésből indul ki, és a hallgatótól várja álláspontjának
megerősítését vagy elvetését. A mondatnak az a legnagyobb nyomatékú része,
amely a kétséget, bizonytalanságot fejezi ki. Ez lehet az alany: Te is látod, hogy
apánk öregszik? (Gerelyes: Id. mű); az állítmány: Nem is próbálkoztatok? (Gere­
lyes: Id. mű); a tárgy: Jegyet vettél tegnap a pályaudvaron?; a határozó: A bolt­
ba ment?; a jelző: Jó időt futott?
Az állítás és a tagadás között van az eldöntendő kérdés. Állító vagy tagadó,
illetőleg ezekkel határos (valószínű, aligha) felelet adható rá. Előfordul, hogy a
kérdező valószínűnek tartja a föltevését, s a hallgatót ennek megfelelő válaszra
készteti: Ugye, te is látod? (Gerelyes: Id. mű). A válaszadás rendszerint hiányos
vagy tagolatlan mondattal történik, s csak ritkán teljes tagolt mondattal.
Az eldöntendő kérdés altípusának tartjuk a választó kérdést, ugyanis a felelet
a kérdésben felkínált lehetőségek valamelyike, illetve mindegyike lehet, akár ta­
gadó formában is: Sajtos vagy szalámis kenyeret kérsz?
Az eldöntendő kérdéseket kétféleképpen szoktuk szerkeszteni: -e, ugye kér­
dőszóval vagy anélkül: Elolvastad-e a könyvet?; Ugye elolvastad a könyvet? Az
-e kérdőszó mindig az állítmányhoz kapcsolódik: Érdekes volt-e az esti film?
Az -e, ugye kérdőszós kérdés intonáció tekintetében alig tér el a kijelentő
mondattól, tehát ereszkedő jellegű, legföljebb hangközei nagyobbak. A kérdőszó
nélküli kérdést emelkedő-eső hanglejtés jellemzi, csupán ez különbözteti meg
más mondatfajtáktól.
 A mondattan és a mondat általános kérdései 331

A kiegészítendő kérdő mondat. — Amint a neve is mutatja, a kiegészítendő

kérdő mondattal a beszélő arról tájékoztat, hogy ismerete egy vonatkozásban hi­
ányos, e tekintetben még föltevése sincs, s a hallgatótól várja tudása kiegészíté­
sét.
Formai szempontból jellemzője a hiányos ismeretekre vonatkozó kérdő név­
más (ki?, mi?, milyen?, mennyi? stb.) vagy kérdő határozószó (mikor?, hol?,
meddig? stb.). A kérdőszók rendszerint a mondat elején állnak, s bármely mon­
datrész szerepét betölthetik. Lehet alany: Ki lesz a madár, ha meghalunk és a vi­
lágok ékköveit csiszolgatjuk? (József A.); állítmány: Mi az ön apja?; tárgy: Kit
keres?; határozó: Mikor jössz el hozzám?; jelző: Milyen könyv legyen az [...]?
(Sütő: Anyám).
A kiegészítendő kérdésre rendszerint a kérdezett mondatrésszel felelünk.
Gyakran hiányos szerkezetű a válasz. A kérdő névmás vagy határozószó a mon­
dat leghangsúlyosabb szava, s a dallam csúcsa is ezen van. Ebben tér el a kije­
lentő mondat intonációjától.
A kiegészítendő kérdés altípusa a nyitott kérdés, melyre a válasz hosszabb,
gyakran több mondat. Pl. Hogyan képzeled el a lakás átalakítását?
A kérdő mondatok felhívó és érzelemkeltő jellegüknél fogva alkalmasak az
érdeklődés felkeltésére, a figyelem ébrentartására, ezért gyakran használjuk tu­
dományos művekben, előadásokban, szónoki beszédekben. Az ilyen stiláris érté­
kű kérdéseket a stilisztikában szónoki, költői kérdéseknek nevezik.
A kérdő mondatok végére kérdőjelet teszünk. Ezekre legtöbbször nincs vá­
lasz, vagy annyira nyilvánvaló, hogy nem is várjuk el. Pl.: Hány központú a ma­
gyar nyelv?; Minek nevezzelek? (Petőfi), Mondd, mit érlel annak a sorsa...? (Jó­
zsef Attila).

A grammatikai forma és a funkció ellentmondása

A mondatfajták nemcsak szokásos értékükben, hanem olykor más funkcióban,
más mondatforma helyett is használatosak. Leginkább a kérdő mondatot alkal­
mazzuk más modalitásúak helyett, de előfordul ez a felkiáltó és a felszólító
mondatokkal is. Kommunikatív szerepe szerint ahhoz a mondatfajtához tartozik
a funkcióját megváltoztatott mondat, amely helyett használatos, amelynek stilá­
ris változata. Az elemzéskor előbb a formát, majd a funkciót állapítjuk meg.
Kérdő alakú mondatokkal kifejezhetünk felkiáltást, óhajtást és felszólítást.
332 A magyar nyelv könyve

A felkiáltást kifejező kérdő mondatoknak sokszor figyelemfelkeltés a céljuk,

s nyomatékos állítást vagy tagadást fejeznek ki: Hát nem megérezte a bajt?; Mi­
ért ne jönnének?; Kellett ez nekünk?
Rosszallást, sajnálkozást is kifejezhet a kérdő mondat: Miféle stílus ez?;
Hogy is gondolhatott erre?
Bár kérdőszó van a mondatban, de ez nem kérdést jelent, hanem valamilyen
pozitív vagy negatív tulajdonságot, mennyiséget. A hanglejtésük is a felkiáltó
mondatokra emlékeztető: Micsoda óriás sas szállt le a zengő mennybolt sziklái­
ra! (József A.); Mily szép vagy, mily gyönyörű, mindenütt kerek s gömbölyű!
(József A.); Micsoda igazságtalanság!
Óhajtást is kifejezhetünk a kérdő alakú mondattal: Milyen jó lenne nem ütni
vissza (József A.).
A kérdő mondat — feltételes módú igével — udvarias felszólítást, kérést fe­
jez ki: Elmennél a gyerekért az óvodába?; kijelentő módú igével szintén udvari­
as felhívás: Miért nem jöttök beljebb?; de fenyegető parancs is érzékeltethető:
Nem mész innen? (Vö. PLÉH-RADICS: ÁNyT. XIV, 87-108).
A felkiáltó mondatok is betölthetnek a kommunikációban más funkciót:
Óhajtó: Ha egyszer ötösöm lenne a lottón!; enyhébb és erőteljesebb felszólítást:
Ezt a következő órára le fogja írni!; Ebédhez felkészülni! (Gerelyes: Id. mű);
Egyszerre lépj! (Gerelyes: Id. mű).
A felszólító mondatok kifejezhetnek óhajtást: Ott folyjon az ifjui vér ki szi­
vembül (Petőfi); Szóljanak a harangok, szóljon alleluja! mire jön új március, vi­
ruljunk ki újra! (Babits); jó kívánságot: Mint sok fát gyümölccsel, Sok jó szeren­
csékkel Áldjon isten mezőkbe! (Balassi); átkozódást: Ördög bújjék az uradba, Te
pedig menj a pokolba! (Petőfi).
Összefoglalásképpen tekintsük át táblázat segítségével az elmondottakat.
~ \ ^FUNKCIÓ, ÓHAJ FELSZÓLÍTÁS FELKIÁLTÁS

GRAMMATIKAI FORMA^
Óhaj: Udvarias felszólítás: Nyomatékos állítás,
tagadás:
KÉRDŐ Milyen jó lenne Elmennél a gyere­ Hát nem megérez­
nem ütni vissza! kért az óvodába? te a bajt?
Miért nem jöttök Kellett ez nekünk?
beljebb?
 A mondattan és a mondat általános kérdései 333

Fenyegető parancs: Rosszallás,

sajnálkozás:
Nem mész innen? Miféle stílus ez?
Hogy is gondolha­
tott erre?
Pozitív vagy negatív
tulajdonság
kifejezése:
Milyen szép vagy,
FELKIÁLTÓ mily gyönyörű!
Micsoda igazság­
talanság!
Óhaj: Enyhébb és erősebb
felszólítás:
Ha egyszer Ezt a következő
ötösöm lenne a órára le fogja írni!
lottón! Egyszerre lép!

Jókívánság:
Sok jó szerencsék­
kel / Áldjon isten
mezőkbe!
Átkozódás:
FELSZÓLÍTÓ Ördög bujjék az
uradba, / Te pedig
menj a pokolba!
Óhaj:
Szóljanak a
harangok, / szól­
jon alleluja!

Állítást és tagadást kifejező mondatok

A mondatok hagyományos, logikai alapú osztályozása során „állító" és „taga­
dó" mondatokat különböztetünk meg. Nem tekinthetjük automatikusan tagadó
mondatoknak mindazokat, amelyekben tagadás fordul elő, mert negatív formá-
334 A magyar nyelv könyve

ban kifejtett tagokkal is kifejezhetünk állítást. Különbséget kell tehát tennünk a

negáció (logikai tagadás) és a nyelvtani tagadás — DEME szakkifejezésével élve
— a negativáció között. Tagadó mondatoknak csupán a negációt tartalmazókat
tartjuk, azokat, amelyekben a tagadószó az igaz állítást hamissá változtatja. Pl.:
negáció: Feri nem magasabb az apjánál. 'Nem igaz, hogy Feri magasabb az ap­
jánál'; nem negáció a Sok virágnak nincs illata mondat, mert nem tagadása a Sok
virágnak van illata kijelentésnek, ugyanis mindkettő igaz.
Nyelvi szempontból az állítás és a tagadás nemcsak a közlő mondatokban le­
hetséges, hanem a felkiáltó: Vállalta!; Nem vállalta!; óhajtó: Bárcsak jönnének
holnap!; Bárcsak ne jönnének holnap!, felszólító: Ugorj! Ne ugorj! és kérdő:
Tudja?; Nem tudja? mondatokban.
Kijelentő módú állítmányi tartalmazó vagy ilyennel kiegészíthető mondatok­
ban a nem, a sem és a se tagadószót használjuk: Ha nem láttok testvéreteknek,
Megsokasodnak a redők (Ady). Mást jelent azonban a nem és a se(m) tagadószót
tartalmazó mondat: Ez a lámpa nem ég (de a többi igen); Ez a lámpa sem ég (és
a többi sem). A létige tagadására külön igealakot használunk a kijelentő mód je­
len idejének 3. személyében: Itt a Dunánál Nincs nekem álmom (Ady).
A módosítószóval bevezetett óhajtást kifejező mondatokban és a felkiáltóként
használt kérdőkben a feltételes módú állítmány mellett a ne és a se szó szerepel:
Bár ne jött volna el hozzánk!; Bár el se jött volna hozzánk!; Ki ne ismerné? Más
esetekben a feltételes módú állítmány mellett a nem, sem áll: Azt nem szeretném
megérni!
Egyes mondatokban fölös tagadás is előfordul. Ez azt jelenti, hogy a tagadó
mondat értelme megegyezik az állító jelentésével: Rég nem ettem ilyen finomat
= Rég ettem ilyen finomat.
A felszólító módú állítmány mellett a ne, se tagadószót (tiltószót) használjuk:
Vén huncutok, ne féljetek már... (Ady); Te se menj ki ebben a hideg szélben!
Ezeket a mondatokat tiltó mondatoknak nevezzük.
A tagadást kifejező mondatok további formai ismertetőjegye a tagadó névmás
(senki, semmi, semmilyen, semennyi stb.) és a tagadó határozószó (sehol, sehova,
semmikor, semeddig stb.). Ezek után a tagadószót, illetőleg az ige tagadó alakját
is kitehetjük. A mondat végén nem feltétlenül szükséges ezek kitétele: Nincs itt
senki; Ne menj sehova! stb. Ezáltal kétszeres tagadás alakul ki. Egy mondatban
több tagadó határozószó vagy tagadó névmás is előfordulhat: Nem áhított így so­
ha senki (Ady); Soha senkiét el nem vette volna. Nyelvünknek egyik jellemző sa-
 A mondattan és a mondat általános kérdései 335

játossága a többszörös tagadás, mellyel a tagadás nyomatékosítását fejezzük ki,

de ritkán előfordul erőteljes igenlő funkcióban is: Nem lehet nem szeretni.
Állító mondattal kifejezhetünk tagadást is: Mit bánom én?; tagadóval pedig
állítást: Ó ne tudná?

A mondatok osztályozása szerkezetük szerint

A mondat jellemzőinek bemutatásáról szóló fejezetben azt állapítottuk meg,
hogy a mondat a beszéd egysége. Konstrukcionális (szerkezeti) tekintetben a be­
szédnek a mondategység a minimális egysége. Mondategységnek nevezzük az
egyetlen predikatív viszonyt tartalmazó grammatikai szerkezetet, vagyis az egy­
szerű mondatot és az összetett mondat egy tagmondatát, illetve a predikatív
szerkezetet nem tartalmazó, de a három beszédfunkciót (kifejező, tájékoztató,
felhívó) magában hordozó hiányos szerkezetű és tagolatlan mondatot is, például
Kapja meg végtén szegény Magyarország A szabadító magyar tanítót (Ady);
Jönnek; Ejnye csak (Gerelyes: Id. mű); Hej, ha mostan hó lehetnék? A szán alatt
beroskadnék; Fölfordulna, s kedves babám Még egyszer átkarolnám (Petőfi).

Az egyszerű mondat
Az egyszerű mondat — az egyetlen alany-állítmányi szerkezetet vagy egyetlen
tagolatlan egységet tartalmazó konstrukció — szerkezetileg lehet tagolt és tago­
latlan. Ha van az egyszerű mondatban állítmány, akkor tagolt (A város végén áll
a régi ház [Babits]), ha nincs és nem is szükséges, nem is lehet kiegészíteni ál­
lítmánnyal, akkor tagolatlan (Ejnye!; A nemjóját neki!).
A csak predikatív szerkezetet tartalmazó tagolt mondatot tőmondatnak ne­
vezzük. Például: Kitör a nevetés (Sütő: Id. mű). Akkor is tőmondattal van dol­
gunk, ha vagy az állítmány, vagy az alany, vagy mindkettő halmozott: Megven­
dégeltem és csodálkoztam (Sütő: Id. mű); Testem, lelkem sebes (Váci); Miklós,
Péter és Laci is megvette, elolvasta. Ha akár az állítmányhoz, akár az alanyhoz,
akár mindkettőhöz alárendelt bővítmények, egyéb mondatrészek kapcsolódnak,
bővített mondat keletkezik: Zokogva hívlak (Váci); Barnul a fanyar berkenye
(Babits); Emelgeti válladon szárnyát gyönge sírás (Váci).
Hiányos szerkezetűvé akkor válik a mondat, „ha az azt szervesen alkotó, a
benne szükségszerűen egymáshoz kapcsolódó elemek valamelyike kimarad belő­
le, mégpedig úgy, hogy a többi elem helyzete, minősége, egymáshoz való viszo­
nya továbbra is megőrzi a hiányzó elem helyét, mintegy utalva annak létére és
minőségére" (DiENES, 1978, 5). A mondatnak ugyanis van egy ún. minimális
336 A magyar nyelv könyve

szerkezete. A minimális szerkezet gerincét a predikatív szerkezet adja, de bele­

tartozik a vonzat is, azaz a tárgy és a vonzathatározó. Például a Kati köti a puló­
verét, A labda nekipattan a falnak, Pista a horgászásra gondol mondatokban a
szerkezet szoros, „elhagyhatatlan" részét alkotja a tárgyi, illetőleg a vonzathatá­
rozói bővítmény. (Megjegyezzük, hogy az alany és az állítmány kölcsönösen
vonzza egymást.) Ebben az értelemben beszélünk elemi mondatokról. Úgy is
fogalmazhatunk, hogy a tőmondat az elemi mondatnak egy különleges esete; s
ha az elemi mondat egységei hiányoznak, akkor beszélünk hiányos mondatról.
A kulcskérdés az, hogy mely egységek tartoznak a szoros, ún. minimális szerke­
zetbe.
A szakirodalom többnyire csak az alany és az állítmány hiányát tartja a hiá­
nyos mondategység ismérvének. Mivel ezt a két mondatrészt egyeztetjük, bizo­
nyos fokig bármelyik képes a hiányzó másik tag nyelvtani meghatározására. Az
állítmány jelzi a hiányzó alany szükségességét; számát, személyét, sőt még élő
vagy élettelen voltára is utalhat. Ehhez hasonló utalást ismerhetünk fel a hiányzó
tárgyra, határozóra is, mert ezek bizonyos típusú igéknél eredetileg ugyancsak
beletartoznak a minimális mondatszerkezetbe, tehát a tárgy és a határozó elma­
radása is eredményezhet hiányos konstrukciót: Ő gyógyította meg a Duke of
Warwickot —>Őgyógyította meg. A tárgy hiányára utal az ige aktuális jelentése;
határozottságára, 3. személyű voltára pedig az ige tárgyas ragozása. Másik pél­
dánkban — A macska felszalad a fára —> A macska felszalad — a határozó hiá­
nyára s annak minőségére az igekötő és az ige jelentése utal (DiENES, 22).
A vonzatszerű mondatfunkciós részeket DiENES a következőképpen osztá­
lyozza:
,,a) K ö t e l e z ő az a mondatfunkciós rész, amely az állítmány mellől
semmilyen körülmények között sem hiányozhat. Például: ragaszkodik vkihez/
vmihez; lakik vhol.
b) R e p r e z e n t á l h a t ó az a mondatfunkciós rész, amely a minimális
szerkezethez tartozik ugyan, de bizonyos körülmények között elhagyható. Ilyen­
kor létére és többnyire grammatikai minőségére is utalást találunk a megmaradt
konstrukció formai és/vagy tartalmi jegyeiben, és mindig beleértjük a mondatba.
Például: meggyógyít (vkit); hozzáfog (vmihez).
c) F a k u l t a t í v az a mondatfunkciós rész, amely nem tartozik a mondat
minimális szerkezetéhez, s így elmaradása nem hagy hiányt a mondatformában.
Például: (Jóízűen) alszik; (a fűben) fekszik" (DiENES, 23).
 A mondattan és a mondat általános kérdései 337

Egy mondategység hiányossága — aszerint, hogy melyik minimális szerkeze­

ti tag marad el — többféle lehet. Beszélhetünk az állítmány, az alany, a tárgy, a
határozó és bizonyos értelemben a birtokos jelző hiányáról.
Az állítmány hiányának esetei. — Az állítmány minden tagolt mondatforma
kötelező része, elmaradása tehát minden esetben konstrukcionális hiányosságot
eredményez.
1. Az összetett állítmány igei részének elmaradása következtében akkor válik
hiányossá a mondategység, ha a mondat múlt vagy jövő idejű, vagy 3. személy
esetében nem kijelentő módban van: Olyan tudatlan! — ... boldog mozgásban,
forgatagban, a szép, ép, jókedvű lányok között (Babits: A gólyakalifa; in: DiE­
NES, 39). A szövegösszefüggésből egyértelműen kiderül, hogy mindkét mondat­
egységbe a voltam igét kell beleértenünk, tehát az állítmányok névszói részei
múlt idő egyes számú harmadik személyűek (vö. DiENES, 39).
2. A pusztán létigével kifejezett állítmány hiánya következtében ugyancsak
hiányos a mondat: Nézem az ágyakat. Két lepedő, parányi vánkos, sárga-kék
paplan (ti. van az ágyakon) (Gerelyes: Id. mű). Ugyancsak hiányos szerkezetűek
azok a mondatok is, amelyekben határozószó, a személyes névmás határozói
alakjául szolgáló személyragos forma vagy határozói igenév fordul elő határozó­
ként, s amely mellől elmaradt a puszta állítmány (létige), vagyis a határozós
szerkezet alaptagja: Rajta (van) a szeme a lányon.
3. Elmaradhat az állítmány az egyes mondategységekből azért is, mert azonos
lenne az előző mondategységével, s ez fölösleges szóismétlést jelentene, például
Ha szabad ajánlanom — tárja szét az étlapot — egyék szűzsültet... Vagy hizlalt
rostélyost (Gerelyes: Id. mű).
4. Természetszerűleg hiányzik az állítmány a hasonlító mellékmondatok
többségéből is, ugyanis ez megegyezne a főmondat állítmányával, például Jólla­
kott, mint kilenc kutya egy egérrel [jóllakik].
Az alany hiányának esetei. — 1. Az alany hiánya miatt csak akkor hiányos
a mondatszerkezet, ha az állítmány harmadik személyű, az alanyt pedig csak a
kontextusból, intertextusból vagy a szituációból érthetjük bele a mondat egysé­
gébe: Hazafelé jövet esténként a derekát fájlalja (ti. apám) (Sütő: Anyám).
2. Természetesen akkor is hiányos a konstrukció, ha alanyi mellékmondat pó­
tolja a hiányt, és nincs utalószó: Csoda (ti. az), hogy ilyenkor nem jeleznek föld­
rengést errefelé (Gerelyes: Id. mű).
 338 A magyar nyelv könyve

A tárgy hiányának esetei. — 1. Az ige grammatikai és jelenéstani jegyei a

szövegösszefüggéssel összhangban arra mutatnak, hogy a tárgy a mondatformá­
hoz tartozna (vö. DiENES, 32). Ilyen jegyek:
a) az ige tárgyas ragozása: Döbbenten hallgattam [a zajt]. De: Döbbenten
hallgattam (mukkanni sem mertem) — alanyi ragozás; nem hiányos (DiENES,
29);
b) az ige tranzitívvá válása az igekötő hatására: bámul — megbámul: Egész
nap ül és bámul; Megbámul [minden autót] (DiENES, 30).
c) az ige jelentése, függetlenül a ragozástól: kap, kér, tulajdonít, szed stb.:
Pista is kér (csokoládét). Vannak azonban olyan tárgyas igék is, amelyekbe már
eleve beleértjük a tárgyat, illetve amelyek a tárgy kitétele nélkül is teljes közlé­
sek: Az asszony mos, utána tereget. Az ilyen esetekben a tárgy nem tartozik a
minimális mondatszerkezethez, tehát ezek nem hiányos mondatok.
2. A tárgy számára és személyére az állítmányból nem következtethetünk.
Tudjuk, hogy az ige tárgyas ragozása csak a harmadik személyű tárgyra teljes. A
nézlek, kérlek típusú állítmány csak az egyes szám második személyű tárgyat
jelzi egyértelműen, többes számban azonban már ki kell tennünk a megfelelő
névmást: nézlek titeket, kérlek benneteket. Ez a harmadik személyű tárgyra is
vonatkozik: Hol vannak a gyerekek? Nem látom őket! Ha ez utóbbi tárgyak hiá­
nyoznak a konstrukcióból, akkor hiányos a mondategység.
3. A tárgyi mellékmondat főmondata utalószót nem tartalmaz: A néptanács
nem látja (ti. azt), hogy szeme előtt irtották ki a gyönyörű fenyvest (Sütő:
Anyám).
A határozó hiányának esetei. — A határozó elmaradása a következő ese­
tekben eredményez hiányos konstrukciót:
1. Ha hiányzik a birtoklást kifejező, létigéhez kapcsolódó -nak/-nek ragos,
harmadik személyre utaló részeshatározó: Még olyan lehetetlen gondolatai is
voltak, ... [ti. Pistának] (Móricz: Rokonok; in: DiENES, 32).
2. Ha hiányzik a kell, lehet szabad + főnévi igenévi alany melletti 3. szemé­
lyű cselekvéshordozót kifejező részeshatározó: Ahhoz kell tartania magát szil­
veszterig [ti. F. bátyámnak] (Sütő: Anyám). Az ilyen típusokra jellemző a főnévi
igenév ragozottsága, mely egyúttal utal a részeshatározónak a minimális szerke­
zetekhez való tartozására. Ha az infinitívusz ragozatlanul áll a konstrukcióban,
akkor általános cselekvéshordozóra kell gondolnunk. Ekkor a részeshatározót a
nyelv el is hagyja (Mit kell nézni?), s a mondategységet nem is tekintjük hiá­
nyosnak.
 A mondattan és a mondat általános kérdései 339

3. Ha elmarad az állítmányként szereplő középfokú melléknévhez tartozó ha­

sonlító határozó: Ez a ház nagyobb [ti. a másiknál].
4. Ha hiányzik az ige jelentése által vonzott, bármilyen személyben álló hatá­
rozó, s amennyiben az illető igét határozója nélkül más jelentésben használjuk:
Péter a könyvből tanulja a leckét; Miklós tanult az esetből.
Az első mondatban a tanul ige '(ismeretet, tudást, készséget) folyamatosan
elsajátít' jelentésű, tehát itt a könyvből bővítmény hiányával sem lenne hiányos a
mondategység. A másodikban azonban, mivel 'okul valamiből' jelentésű a tanul,
tehát állandó vonzata van ebben az értelmében, a vonzat elmaradása a minimális
szerkezet hiányát okozná.
A birtokos jelző hiánya. — A birtokos személyjel mindig jelzi a birtokos
jelző szerkezetbeli szükségességét. Elmaradása esetén a személyjel bármely,
névszóval kifejezett mondatrészen reprezentálja: alanyon: Arcuk széles mosoly­
ban fénylik [ti. a mongolok arca] (Lengyel J.: Isten ostora); tárgyon: Az ifjú hol
írószereit rendezi [a saját írószereit] (Lengyel J.); határozón: Priscos nehézkesen,
rosszkedvűen készül felkapaszkodni kocsijára [ti. saját kocsijába] (Lengyel J.);
jelzőn: Szőrük fényén látszik [ti. a lovak szőrén] (Lengyel J.); állítmányon: (Úgy
tudják, hogy) a zene a szenvedélye [ti. Ildikónak a szenvedélye].
A személyjel pontosan kifejezi a birtokos személyét és számát, ezért csak a
harmadik személyű birtokos jelzők hiánya eredményez hiányos mondategységet.

Az összetett mondat
Két vagy több mondategység összekapcsolódásával keletkezik az összetett
mondat. A tagmondatok közötti viszony alapján megkülönböztetünk szerves és
szervetlen összetételeket. A szerves összetételek tagmondatai alárendelő vagy
mellérendelő viszonyban lehetnek egymással. Az alárendeléses összetett mon­
datok mondatrészkifej tők és nem mondatrészkifej tők lehetnek, s mindkét tí­
pusban sajátos jelentéstartalmat is kifejezhetnek.

A tagolatlan mondat
A tagolatlan mondat jellemzője, hogy nem tartalmaz predikatív szerkezetet, azaz
alanyi-állítmányi szerkezetet. Nem „jól formált" mondat, de ugyanolyan kom­
munikációs funkciói vannak, mint a tagolt mondatoknak. Ilyen funkciók a kife­
jezés (Oh! Jesszusom!); a befolyásolás (Hess! Előre!); a tájékoztatás (Reccs!;
Rokonok; Étterem) (DiENES, 11).
340 A magyar nyelv könyve

A tagolatlan mondat szerkesztett és szerkesztetlen egyaránt lehet. Szerkesz­

tettnek nevezzük a tagolatlan mondatot, ha szintagmá(k)ra bontható, de a szerke­
zet főtagja (alaptagja) nem lehet sem alany, sem állítmány: Azt a betyárját!
Szerkesztetlen az a tagolatlan mondat, amely egyetlen szóból áll: Hölgyeim!
Tagolatlan mondatok lehetnek a következők:
Az indulatszók (Jaj!; Hé!) Mindig szerkesztetlenek.
A felelőszók
(Te is eljössz?) Talán igen.
A vezényszavak
(Előre!; Igazodás jobbra!)
A felkiáltások egy része Lehetnek szerkesztettek és
(Segítség!, Rablók!) szerkesztetlenek is, de
A címek, feliratok egy része predikatív szerkezet nincs
(Hamlet; Antikvárium; bennük.
Női és férfi cipők)
A megszólítások
(Kati!; Te!; Édes szép hitvesem!)
A felkiáltások, a címek és a feliratok egy része nem tartozik ide, mivel tagolt
mondat: Áldja meg az Isten; Így írtok ti; A lift nem működik.
Az elemzésben a megszólítások okoznak gondot. Általános elv az, hogy a ta­
golatlan mondatokat nem kell elemezni, hiszen nem is elemezhetjük őket. Így a
megszólítást sem kell elemezni, a megszólítás nem lehet a mondat alanya.
Az Aludj el szépen, kis Balázs mondat elemzése a következő:
te ^ aludj el

szépenmódh.

A mondat alanya tehát a ki nem tett te személyes névmás; a kis Balázs meg­
szólítás, s mint ilyen, tagolatlan mondat. Egyébként szerkesztett, mert jelzős
szerkezet.
 A mondattan és a m o n d a t általános kérdései 341

ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT A MONDATOK

SZERKEZET SZERINTI OSZTÁLYOZÁSÁRÓL

MONDAT

EGYSZERŰ MONDAT ÖSSZETETT MONDAT

tagolt szerves szervetlen

Vigyázzon, hé!
0, dehogy!
teljes hiányos szerkesztett szerkesztetlen
Atyáról fiúra Esténként Sicc! Ejnye!
szálltak a a derekát Egri csilla­ Dehogy!
hagyomá­ fájlalta. gok;
nyok. Kedves
Öcsém! alárendelő mellérendelő
Az menjen Nyugodjon
tő bővített elöl, aki ismeri meg, és jöjjön
Pál ír. Pál jól ír. az utat! utánam!

bővített
Jól ír.
mondatrészkifejtő nem mondatrészkifejtő
Ki korán kel, aranyat lel. Ki ez, hogy így néz rád?

sajátos jelentéstartalmú sajátos jelentéstartalmú

Olyan fehér, mint a fal. Hiába hízelegsz, nem kapsz
fagyit.

Átmeneti típusok az egyszerű és az összetett mondatok között

Az első fejezetben vázlatosan áttekintettük az egyszerű és az összetett mondat
legfőbb jellemzőit. Ebben a részben a két mondattípus közötti átmeneti eseteket,
az ún. határeseteket vizsgáljuk meg. Arra a kérdésre igyekszünk választ adni —
a teljesség igénye nélkül —, hogy meddig tartunk egy szerkezetet egy mondat­
egységnek, s honnan másiknak.
342 A magyar nyelv könyve

Az elvi alap világos: az egy predikatív viszonyt vagy egy tagolatlan egységet
tartalmazó mondat egyszerű mondat; a legalább két predikatív viszonyt vagy ta­
golatlan egységet tartalmazó pedig összetett mondat. A valóság azonban sokkal
árnyaltabb. Viszonylag gyakoriak a halmozott mondatrészes mondatok, a
mondathoz lazán kapcsolódó részeket tartalmazó mondatok, a módosító ér­
tékű mondatrészeket tartalmazó mondatok, de még a „mint"-es szerkezete­
ket tartalmazók is.
A következőkben bemutatjuk a fenti típusok leglényegesebb jellemzőit.
A halmozott mondatrészes mondat
„A halmozott mondatrészek egymással mellérendelő szószerkezetet vagy szó­
szerkezetcsoportot ... alkotnak. A mondat bármelyik része lehet halmozott, azaz
bármelyik mondatrész szerepét betöltheti mellérendelő szószerkezet" (MMNy.
360). Halmozott lehet az állítmány, az alany, a tárgy, a határozó és a jelző.
Halmozott állítmányú mondatok
Egy mondategységnek tekintjük azokat a bővítmény nélküli állítmányokat tar­
talmazó konstrukciókat, amelyek állítmányai szinonimák vagy antonimák, illető­
leg azok vonzatstruktúrája az adott helyzetben azonos, például Pék Mária mo­
sott, főzött, takarított; ... megverték meg bebörtönözték; de összetett: Meghűlt, és
köhögött. (Vö. KESZLER, 116. kk., a továbbiakban is.)
A közös bővítményű állítmányokat tartalmazó mondatokat a közös alárendelt
tag összetartó ereje miatt egyszerű mondatoknak tartjuk, például Dolgoztam,
mostam negyven évig; ...ajtók nyíltak és csukódtak szavára.
Azt a mondatot, amelyikben az egyik vagy mindkét igei állítmánynak külön
bővítménye van, összetett mondatnak minősítjük, például Addig még utána is
nézhet, vagy megkérdezheti; Egyikük tüzet csiholt, és meggyújtotta a mennyezet­
ről lelógó olajmécsest.
A névszói állítmányokhoz kapcsolódó külön bővítményeknek nincs olyan
erős szétválasztó erejük, mint az igei állítmányokéinak; kivételt inkább csak
azok jelentenek, amelyeknek kötött bővítményük van, például egyszerű mondat:
Ez az alma kívül piros, belül rothadt; összetett mondat: A gyerek igen gyenge, s
hajlamos mindenféle betegségre.
Halmozott alanyú, tárgyú és határozójú mondatok
A szakirodalomban a vélemények abban általában megegyeznek, hogy halmo­
zott alany, tárgy és határozó esetén, ha ezek közvetlenül egymás mellett állnak
 A mondattan és a mondat általános kérdései 343

— még ha bonyolult szintagmatikus rendszerűek is —, a mondat egyszerű: Bes­

senyei föllépésével azonban a magyar irodalom művelése, a nyugati irodalmak­
kal egy szintre emelése mozgalommá erősödik. Ha azonban a halmozott alanyt,
tárgyat, határozót kifejező mellérendelő szerkezet tagjai közé ékelődik az állít­
mány, s a szórend megváltoztatásának szemantikai vagy morfológiai akadályai
vannak, a mondatot összetettnek fogjuk föl: Elvégeztük a tervbe vett munkát, sőt
még többet is; egyszerű mondat: ...a csillagokra gondolok és Annára.
A mondathoz lazán kapcsolódó értelmezőszerű tárgy és határozók
Ha az ún. hátravetett határozót, tárgyat az előttünk álló mondategység állítmá­
nyához tudjuk kapcsolni, nem pedig a mondategységhez mint egészhez, egysze­
rű mondatról van szó: Később vezetéknevét is elárulta Gyula, pontos címét is. Ha
azonban a szórend megváltoztatásának, illetve a lazán kapcsolódó rész beolvasz­
tásának alaktani vagy szemantikai akadályai vannak, összetettnek minősítjük a
mondatot: 5 már le is ugrott, s oly szívesen és vidáman.
A módosító értékű mondatrészeket tartalmazó mondatok
Formailag összetett mondatok. Ezekben a mondatokban a mondanivaló leglé­
nyegesebb elemét a mellékmondat tartalmazza, a főmondat a beszélő viszonyát
fejezi ki a mellékmondatban foglalthoz. Ha a mondatzsugorítás lehetséges, akkor
is csak a főmondat olvasztható be a mellékmondatba, ellentétben az alárendelé­
ses összetett mondatokkal: Bözsi, úgy vélem, meggyógyult. Bözsi véleményem
szerint/valószínűleg meggyógyult. Egyéb példák: Én, beismerem, naponta te­
szem meg ezt az utat., Csupán azt akartam mondani, kérem, hogy másképp is
megoldhatjuk a feladatot.
A „mint"-es szerkezeteket tartalmazó mondatok
A mint kötőszó több funkciót tölthet be a beszédben. Kapcsolhat alárendelt
tagmondatot. Ezzel a szerepével az alárendeléses tagmondatoknál foglalkozunk.
Álhasonlító mondatokat is bevezethet a mint. A nyelvtan, mint köztudott,
alaptantárgy az iskolában. A hallgató, mint illik, ünneplőben jelent meg a vizs­
gán. A mint köztudott, mint illik szervetlen közbevetések, el is hagyhatók. Köz­
lésérték és forma tekintetében azonban önálló mondatok, tehát az egész konst­
rukciót összetett mondatnak minősítjük.
Mondatrész szerepében is állhat a „mint"-es, szerkezet. Bogit és Bálintot mint
unokáimat mutattam be. Itt állapothatározói funkciót tölt be a szerkezet. Bogit és
Bálintot, mint unokáimat, mutattam be. Központozással, szünettel kiemelve ér-
344 A magyar nyelv könyve

telmezőszerű állapothatározó a szerkezet. A Péter nagyobb, mint az apja típusú

hasonlítást kifejező mondatot korábban összetettnek minősítették, mert a mint-tel
bevezetett részt hiányos tagmondatnak fogták föl. Újabban egyszerűnek tekintik
ezt a típust, mert egyszerű mondatrésszel kifejezhető a mint + főnév kapcsolat:
Péter nagyobb apjánál/apjától. Ha összevetjük az alábbi mondatokkal, nyilván­
valóvá válik a mint funkciójának különbsége. Kék, mint az ég. (Fokhatározói alá­
rendelés, hasonlító sajátos jelentéstartalommal.) Annyi lesz a barack, mint tavaly.
(Állítmányi alárendelés, hasonlító sajátos jelentéstartalommal.)

IRODALOM
BACHÁT LÁSZLÓ - BENKŐ LÁSZLÓ - CHIKÁN ZOLTÁNNÉ, Leíró magyar nyelvtani gyakorlatok. Bp.,
1979. * BALOGH DEZSŐ - GÁLFFY MÓZES - J. NAGY MÁRIA, A mai magyar nyelv kézikönyve. Bu­
karest, 1971. * BERRÁR JOLÁN, A mondat formai ismertetőjegyei: ÁNyT. I. 53-76. * BERRÁR JO­
LÁN, Magyar történeti mondattan. Bp., 1957. * DEME LÁSZLÓ, A beszéd és a nyelv. Bp., 1976. *
DIENES DÓRA, A mondatbeli hiányosság és kiegészülés főbb típusai: Néprajz és Nyelvtudomány
XIX-XX. 361-378. * DIENES DÓRA, A szerkesztettségi hiányosság és szövegösszefüggésbeli kie­
gészülése: NytudÉrt. 98. sz. 1978. * ELEKFI LÁSZLÓ, John Ries és mondattam elmélete: ÁNyT. III
77-90. * FALUVÉGI KATALIN - KESZLER BORBÁLA - LACZKÓ KRISZTINA, Magyar leíró nyelvtani
segédkönyv. Bp., 1994. * FÜLÖP LAJOS szerk., Anyanyelvi nevelésünk a középiskolában. Bp.,
1988. * HADROVICS LÁSZLÓ, A funkcionális magyar mondattan alapjai. Bp., 1968. * HUSZÁR ÁG­
NES, A predikatív viszony szintaktikai kategóriái: NytudÉrt. 101. sz. 1979. * KÁROLY SÁNDOR, A
mondatfajták vizsgálata a funkció és a forma szempontjából: NyK. 66: 67-88. * KÁROLY SÁNDOR,
Mondat és megnyilatkozás: Néprajz és Nyelvtudomány XXIV-XXV. * KELEMEN JÓZSEF, A mon­
datszók a magyar nyelvben. Bp., 1970. * KESZLER BORBÁLA, AZ egyszerű és az összetett mondat
határsávjai: Tanulmányok a mai magyar nyelv mondattana köréből. 111-133. * KESZLER BORBÁ­
LA (szerk.), Magyar grammatika. Bp., 2000. * KIEFER FERENC, A modalitás fogalmáról: NyK. 88:
3-37. * KIEFER FERENC, A kérdő mondatok szemantikájáról és pragmatikájáról: Tanulmányok a
mai magyar nyelv szövegtana köréből. 203-230. * KIEFER FERENC (szerk.), Strukturális magyar
nyelvtan I. Bp., 1992. * KIEFER FERENC (szerk.), A magyar nyelv kézikönyve. Bp., 2003. * É. Kiss
KATALIN - KIEFER FERENC - SIPTÁR PÉTER, Új magyar nyelvtan. Bp., 1998. * KLEMM ANTAL, Ma­
gyar történeti mondattan. Bp., 1928-1942. * H. MOLNÁR ILONA, A nyelvi modalitás bírálásához:
ÁNyT. III. 145-55. * Pais Dezső, Észrevételek a mondat eredetének, fejlődésének és mivoltának
kérdéséhez. MNyT 79. 1950, 16-17. * PLÉH CSABA - RADICS KATALIN, Beszédaktuselmélet és
kommunikációkutatás: ÁNyT. XIV. 87-108. * RÁCZ ENDRE szerk., A mai magyar nyelv. Bp.,
1968. * RÁcz ENDRE, Megjegyzések Hadrovics László funkcionális mondattanáról: ÁNyT. IX.
147-163. * RÁcz ENDRE - SZEMERE GYULA, Mondattani elemzések. Bp., 1982. * RÓNAI BÉLA,
Leíró magyar nyelvtan. IV-V. 1976-1977. * RÓNAI BÉLA - KEREKES LÁSZLÓ, Nyelvművelés és
beszédtechnika. Bp., 1974. * TAKÁCS ETEL szerk. Tanulmányok a nyelvről, Bp., 1978. * TELEGDI
ZSIGMOND, Bevezetés az általános nyelvészetbe. Bp., 1977. * TOMPA JÓZSEF szerk., A mai magyar
nyelv rendszere. Bp., I—II. 1961-1962. * ZSILKA JÁNOS, Szintaxis, Bp., 1981.
 A szintagmák 345

Az egyszerű mondat
A szintagmák
A nyelvi jel lineáris, időben és térben folytonos. A lineáris struktúra mögött
azonban egy hierarchikus struktúra húzódik meg. A szavak és a mondatok szint­
je között van még egy nyelvi szint, hiszen szavaink nem akárhogy, s nem is egy­
azon mélységi szinten alkotják mondatainkat. Ez a közbülső szint a szószerkeze­
tek, vagyis a szintagmák szintje. A hierarchikus struktúrát a szintagmák adják. A
szintagma — a morféma mellett — a grammatika lényegi kategóriája. Kötött és
szabad nyelvi formákat különböztetünk meg. A kötött nyelvi formák soha nem
állhatnak önállóan, ezek a morfémák. A szabad nyelvi formák önállóan is hasz­
nálhatók, ilyenek a lexémák, vagyis a szavak. A szintagma lexémák kapcsolata,
de nem akármilyen lexémák kapcsolata; itt egy megszorítást teszünk, s ebben
van a lényeg.
A szintagma meghatározása. — A szintagma legalább két, nem viszonyszói
értékű szónak nyelvtanilag megformált, bizonyos általános viszonyt is kifejező, a
szónál rendesen alkalmibb egysége (ez az akadémiai nyelvtan meghatározásának
lényege, MMNyR. II, 66). A szintagma — görögösen: szüntagma — jelentése
'összeállítás, összeszerkesztés', grammatikai terminussá a 19. században vált
(RiES, J.: Was ist Syntax?, Marburg, 1894); magyarul szószerkezet. A szintagma
terminus napjainkban általánossá vált, ezért mi is ezt használjuk.
A szintagma ismérvei a következők:
1. A szintagma alkalmi egység, a nyelvi kreativitás szüleménye, aktuális
kombináció.
2. A szintagmát grammatikai eszközökkel formáljuk meg: könyvet olvas,
szobában olvas, (a) lány könyve, könyv vagy újság, (a) lányok olvasnak.
Szintagmát a toldalékolható szavak alkotnak (a határozói igenév és a hatá­
rozószók többsége azonban nem toldalékolható).
3. Szintagmát olyan szavak alkotnak, melyeknek fogalmi tartalmuk van (ide­
értjük azokat a szavakat is, melyeknek viszonyított fogalmi tartalmuk
van). Azok a szavak, melyeknek nincsen fogalmi tartalmuk, nem alkotnak
szintagmát. A fogalmi tartalmú szavak lesznek a mondatban a mondatré­
szek, ezek a mondatrész értékű szavak (a Magyar grammatika ezeket ezért
alapszófajoknak nevezi, KESZLER, 2000).
346 A magyar nyelv könyve

Szintagmát alkotnak Nem alkotnak szintagmát

I. Igék V. Viszonyszók
II. Névszók 1. segédige (és a segédigenév)
1. főnév 2. névutó (és a névutó-melléknév)
2. melléknév 3. igekötő
3. számnév 4. névelő
4. névmás 5. kötőszó
III. Igenevek 6. módosítószó
1. főnévi igenév VI. Mondatszók
2. melléknévi igenév (és az ige- 1. indulatszó
igenév) 2. felelő-, kérdőszó és társalgási szó
3. határozói igenév 3. hangutánzó mondatszó
IV. Határozószók
A) Szintagmák
Szintagma: Lola ír; leckét ír, ezt ír, nehéz lecke, sok lecke, leckét írni, író gyerek,
leckét író, leckét írva, írva gondolkodik, ott ír; ír és olvas, füzet vagy könyv. Nem
szintagma: írni fog, lecke után, írja le, a lecke, de lecke, nem lecke. Szintagmát
alkotnak a cselekvésfogalmak (igék), a dologfogalmak (főnevek), a tulajdonság­
fogalmak (melléknevek), a mennyiségfogalmak (számnevek), az őket helyet­
tesítő szavak (névmások), az elszigetelődött toldalékos dologfogalmak (határo­
zószók), illetőleg a cselekvésfogalom és a többi fogalom közötti átmenetek (ige­
nevek). Ezek a tartalmas szavak, ezek összekapcsolása révén keletkezik a szin­
tagma. A többi szófaj az összekapcsolás eszköze, viszonyszó. Külön csoportot
alkotnak a pragmatikai jellegű módosítószók. Teljesen elkülönülnek a mondat­
szók, ezek egyáltalán nem lépnek be a mondat szerkezetébe.
A szintagma fogalmi tartalmú, önálló (nem viszonyszói) lexémák kapcsolata.
A fogalmak kapcsolódnak össze, mégpedig háromféle módon: vagy úgy, hogy
az egyik fogalom szűkíti a másik jelentését (ebben az esetben két lexéma kerül
alárendelő-fölérendelő viszonyba); vagy úgy, hogy egyenrangú felekként vala­
milyen logikai viszonyba kerülnek (ebben az esetben két vagy több lexéma kerül
mellérendelő viszonyba); vagy úgy, hogy kölcsönösen határozzák meg egymást,
kölcsönösen szűkítik le egymás fogalmát (ez esetben predikatív szerkezetet al­
kotnak). A fogalomszavak válnak a szintagmában mondatrésszé. A szintagma
tehát mondatrész értékű szavak kapcsolata. A mondatrész értékű szavak foga-
 A szintagmák 347

lomszavak, a szintagma legfőbb jellemzője az, hogy fogalmi alapú (ez az ismér­
ve különbözteti meg egyéb szintagmafelfogásoktól, vö.741 kk.).
Megjegyzés. A szószerkezetek közé tartoznak azok a szókapcsolatok is, ame­
lyek alkalmi jellegüket elvesztve állandósult kapcsolatokká váltak. Ilyenek a
frazémaértékű szakkifejezések: egyenlő oldalú háromszög, többes szám, mocsári
gólyahír, az állandósult szókapcsolatok vagy frazémaértékű tárgyas és határozós
kifejezések: véget ér, részt vesz, nagyra tart, tábort ver; a frazémaértékű jelzős
szerkezetek: barna hajú, tizenöt éves; a frazémaértékű szószerkezetláncok: par­
ton való séta, barátomnak szóló levél; a frazémák egyik csoportja, a szólások
némelyike: dugába dől.
Ezek a szintagmák nem alkalmi jellegűek, hanem nyelvi panelek. Jelentésük
tekintetében egységesek. A grammatikai megformáltság azonban megvan ben­
nük, viszonyuk elemezhető. A felcserélhetőség szempontjából kétféleképpen vi­
selkednek: a szakkifejezések és a tárgyas/határozós szintagmák, illetőleg a szólá­
sok szorosabb egységet alkotnak, tagjaikat nem lehet felcserélni más taggal; a
jelzős szerkezetek lazábbak, bővítményük felcserélhető: barna hajú -> vörös /
szőke/festett / rövid / hosszú hajú, mint könyvet / levelet / verset / leckét olvas.
Ezeket a szerkezeteket szintagmáknak tekintjük, a bennük lévő grammatikai
viszonyt elemezzük és ábrázoljuk, viszont a jelentésbeli összetartozást kapcsos
zárójellel jelöljük.
vettek
t
részt
vagy Az előadás véget ér.

kislány

vagy Kékruhás és fehér inges gyerekek

sorakoztak az iskola udvarán.
barna
Semmi ok nincs arra, hogy ezeket a szerkezeteket ne elemezzük és ne ábrá­
zoljuk grammatikai szempontból. Vannak a nyelvben egyéb, a jelentés szem­
pontjából szoros egységek. Sok ige csak bővítményével értelmes, például a lét­
igének sincs önmagában értelme: a kertben van, most van, jól van, nyitva van
szerkezetek szavai együtt értelmesek, de ettől még szintagmák. Egységesen já­
runk el tehát az alábbi esetekben:
348 A magyar nyelv könyve

van * kertben
• határozós szintagma
van <- jól határozós szintagma
van *- nyitva határozós szintagma
való *- utcára határozós szintagma
tesz <- javaslatot tárgyas szintagma
vesz <- részt tárgyas szintagma
hajú ^ barna minőségjelzős szintagma
volta <- okos minőségjelzős szintagma
éves * •tizenöt mennyiségjelzős szintagma
szám *- egyes minőségjelzős szintagma
teteje <- háznak birtokos jelzős
sújtotta <- árvíz alanyos szintagma
Ezeket a vitatható eseteket részletesen tárgyaljuk a megfelelő fejezetekben.
B) Nem szintagmák
A mondatszók egyáltalán nem lépnek be a mondat szerkezetébe.
Nem szintagmák a viszonyszókkal alkotott szerkezetek.
a) A névutó, az igekötő és a segédige közös vonása az, hogy más szófajjal
együtt alkot mondatrészt. Funkciójuk a ragokéhoz, a jelekéhez, a képzőkéhez ha­
sonlít, tehát a toldalékokéhoz áll közel. Ezt a funkciót érzékeltetjük akkor, ami­
kor együtt elemezzük (és együtt húzzuk alá) a főnevet névutójával, az igekötőt
igéjével, a segédigét (segédigenevet) igéjével vagy névszójával.
A névutó azzal a névszóval együtt alkot mondatrészt, amelyhez tartozik.
Mégpedig határozót alkot, funkciója olyan, mint a határozóragé (ne felejtsük el,
hogy testes határozóragjaink névutókból keletkeztek nyelvtörténetünk folya­
mán). Például:
A macska a fal mellett alszik. (Így is mondhatnánk: a falnál.)
N
a macska v alszik
t
a fal melletth
Zöld föld felett, kék ég alatt hangos pacsirta fütyörész. (Petőfi)
pacsirta ^ fütyörész

föld felett

zöld m kékm
 A szintagmák 349

A névutó-melléknév alapvetően névutó, az előtte lévő főnévvel együtt alkot

jelzőt a mondatban: az ablak alatti -^ virágállvány, a munka nélküli -^ jövede­
lem, az ember utáni -> csend.
Az egyenes szórendű igekötő nem szokott az elemzésben gondot okozni, hi­
szen egybe van írva igéjével, szorosan hozzá tartozik. Az elváló igekötőt is igé­
jével együtt kell elemezni. Transzformáció segítségével egyenes szórendűvé te­
hetjük az igekötőt, s meggyőződhetünk hovatartozásáról: Sok gyerek jött oda ->
Odajött sok gyerek. Példa az elemzésre:
Egy órára rendelte oda embereit. Elő is sereglettek mind.
X x
(ő) v rendelte oda (ők) ^ elősereglettek

embereit órára; mindszá

t
egyme
A segédige (segédigenév) főigéjéhez vagy névszójához tartozik. Ilyenek az
analitikus igealakokban szereplő segédigék: olvasni fog, olvasott volna, a név­
szói-igei állítmány igei része: szép volt, beteg vagy, okos lett volna, okos legyen,
okos maradt, elmúlt húszéves. Hasonlóképpen viselkedik a lévén segédigenév, a
hozzá tartozó névszóval együtt alkot okhatározót: beteg lévén -> került (kórház­
ba). Ide tartozik az összetett állítmányban (szokott menni, talál menni), alanyban
(jó volna tanár lenni) és tárgyban (akar tanár lenni) szereplő főnévi igenév.
b) A névelők hovatartozásának a megítélése nehezebb. A határozottságot
vagy a határozatlanságot hordozó funkciójuk fontos a közlés szempontjából (vö.
szövegtani szerepükkel), helyük kijelölése a mondatok szerkezetében azonban
sokszor gondot okoz. A Mint komor bikáé, olyan a járása, Mint a barna éjfél,
szeme pillantása (Arany: Toldi) mondatban az első névelő a járása szóhoz tarto­
zik, funkciója, helye a szerkezetben egyértelmű. A második névelő szerkezetileg
az éjfél szóhoz tartozik (a jelzőt kihagyva még át is kell alakítani: az éjfél). A
névelőnek a szerkezeti rajzban való feltüntetésére nincs semmiféle konszenzus.
Az alany mellett fel szoktuk tüntetni. Az azonosításokban mindig fel kell tüntet­
ni (A bátyám a polgármester). Ha feltüntetjük a többi mondatrész mellett, ügyel­
ni kell hovatartozására.
c) A kötőszók nem mondatrészek, nem elemezzük őket. Kétféleképpen já­
runk el velük kapcsolatban, aszerint, hogy mondatrészeket vagy tagmondatokat
kapcsolnak.
350 A magyar nyelv könyve

A mondatrészeket kapcsoló mellérendelő kötőszókat az aláhúzásos elem­

zésben nem szoktuk jelölni. A szerkezeti rajzban materiálisan nem jelennek meg,
de funkciójukat egyezményes jelekkel feltüntetjük (ezek a jelek megegyeznek a
mellérendelő mondatok jelölésére használt jelekkel).
A tagmondatokat kapcsoló kötőszók esetében is két megoldás lehetséges. A
mellérendelő tagmondatok közötti viszonyt a szerkezeti ábrán a szokásos jelek­
kel tüntetjük fel. Az alárendelő viszony nem a kötőszóktól függ, nem is tüntetjük
fel a szerkezeti rajzban a kötőszót.
A vonatkozó névmások és a vonatkozó határozószók mondatrészek, elemez­
zük is őket mondatrészi funkciójuknak megfelelően. Kötőszói szerepük van, a
szóhasználat is mutatja a fontossági sorrendet: kötőszói szerepű vonatkozó név­
más, illetőleg kötőszói szerepű vonatkozó határozószó.
d) A módosítószók pragmatikai szempontból fontosak, sokszor a közlés
szempontjából fontosabbak minden egyéb szónál (gondoljunk csak az igen és a
nem különbségére). Nem mondatrészek, nem alkotnak szintagmát, az elemzés­
ben nem tüntetjük fel őket. Legfeljebb a nem, ne, sem, se tagadószókat és az -e
kérdőszócskát elemezzük együtt a hozzátartozó szóval, és hagyjuk meg a szerke­
zeti rajzban.
Nem szintagmák a kettős határozók és az összekapcsolt határozók.
A szintagmák fajtái. — A szintagmákat az alkotóelemeik közötti viszony
szempontjából osztályozzuk. Eszerint alárendelő, mellérendelő és hozzáren­
delő (alanyi-állítmányi, predikatív) szintagmát különböztetünk meg.
E felosztás létjogosultságát BERRÁR JOLÁN így indokolja: „A mondatban
minden önállóan mondatrészt alkotó szófaj, illetőleg szóalak szóelőfordulása
szintaktikai viszonyban áll más hasonló szóelőfordulásokkal. Egy-egy elemi
szintaktikai viszonyt — az egyszerűség kedvéért — két ilyen szóelőfordulás kö­
zött veszünk fel, bár a szintaktikai viszony két oldala kétségtelenül két pozíció,
amely ugyanolyan természetű, akár egy, akár több szó tölti ki. Nincs a mondat­
nak olyan mondatrész értékű szóelőfordulása, amely ne volna közvetlen szintak­
tikai kapcsolatban legalább egy másik szóelőfordulással. Természetes, hogy az
alany és az állítmány között is szintaktikai viszony áll fenn; ha nem így volna,
nem tartozhatnának ugyanabba a tagmondatba. Egy ilyen elemi szintaktikai vi­
szony két tagja (két pozíciója) szintaktikai szerkezetet, röviden szintagmát al­
kot ...Tisztán terminológiai kérdés, hogy egyes kutatók az a)-t és b)-t, mások
csak az a)-t nevezik szintagmának, mivel egyéb kritériumokat is kötelezőnek tar­
tanak a szintagma nevezetű mondatbeli kapcsolatokra" (BERRÁR, 1987, 83). A
 A szintagmák 351

szintagma megítélésében valóban megoszlanak a vélemények. A régebbi egye­

temi tankönyv (MMNy) afelé hajlik, hogy a predikatív szintagma már mondat, s
ezért a szintagmaszint fölött áll; a Magyar grammatika pedig az alanyt az állít­
mány alárendeltjének tekinti, s a predikatív szintagmát besorolja az alárendelő
szintagmák közé.
A szószerkezetfajtát fogalmi és strukturális szempont alapján határozhatjuk
meg. A fogalmi szempontú elemzéshez tartozik a kérdezhetőség. A strukturális
elemzés alapján két szempontunk van, ezek: a behelyettesíthetőség (disztribúció)
és a kihagyhatóság.
1. Az alárendelő szintagma két tagból áll; az alaptagból és a meghatározó
tagból (bővítményből). Az alaptag más néven: fölérendelt tag, a meghatározó
tag más néven: alárendelt tag. A meghatározó tag leszűkíti az alaptag fogalmát,
például a vág ige fogalmi köre igen tág (sok mindent lehet vágni), azzal, hogy
kimondjuk: fát vágni, leszűkítettünk ezt a tág fogalmi kört egy valamire; sokfele
lehet menni, az utcára menni a sokféle lehetőséget leszűkíti egyre; sokféle gye­
rek van, az elsős gyerek szintagma szintén fogalmi szűkítést tartalmaz. A meg­
határozó tagra rákérdezünk, s a kérdésbe mindig belefoglaljuk a szerkezeti alap­
tagot, de csakis a szerkezeti alaptagot: mit vág?, hova megy?, milyen gyerek?
A meghatározó tag (a bővítmény) szerint tárgyi, határozói és jelzői szin­
tagmát különböztetünk meg, ezeken kívül van még alárendelt alanyi szin­
tagma is.
Az alárendelő szintagma ábrázolásában a meghatározó tagot (a bővítményt)
egy nyíllal kapcsoljuk az alaptaghoz, ezzel is érzékeltetvén odarendelődését:
alaptag
t
meghatározó tag
Az alaptag esetében nem az a lényeges, hogy milyen mondatrész, hanem az,
hogy milyen szófaj. Tulajdonképpen a szófajnak van bővítményfelvevő képessé­
ge, a szófaj egyik grammatikai jellemzője az, hogy milyen mondatrésszel bővít­
hető. Az alaptag szófaji jellege szerint igei (igenévi) és névszói szerkezetről be­
szélünk. Az alaptag szófaji jellege határozza meg a bővítményt: az igéhez vagy
az igenévhez járul a tárgy és a határozó, s a főnévhez járul a jelző, tehát levelet
ír, szobában ír; levelet írni, levelet író, levelet írva, szobában írni, szobában író,
szobában írva; piros alma, sok gyerek, ház teteje. Néhány határozófajta (például
a fokhatározó és a hasonlító határozó) névszóhoz járul: nagyon szép, az apjánál
352 A magyar nyelv könyve

magasabb. Két igenévtípusnak lehet alanyi bővítménye, a határozói igenévnek:

bika rugaszkodván (kötél szakad vala); és az ige-igenévnek: a bíró vezette (tár­
gyalás). Ezt az igenévhez kapcsolódó alanyt nevezzük alárendelt alanynak vagy
szerkezetes alanynak.
Strukturális szempontból az alárendelő szintagmában a két szó szófaja lehet
azonos (a lány ruhája) és különböző (szép lány), de ha azonos is, más-más mon­
datrész szerepét töltik be, azaz más a disztribúciójuk (helyzetük, nyelvi környe­
zetük). Az érdekes könyv szintagma tagjai egymással nem helyettesíthetők, az
érdekes könyv csak az alaptaggal, a könyv szóval helyettesíthető: Érdekes köny­
vet olvastam —> Könyvet olvastam; de már nem jó: Könyvet érdekes olvastam
vagy Érdekes olvastam. Az egész szintagma olyan szófaji értékű, mint a szerke­
zet alaptagja. A kihagyhatóság szempontja a következőképpen érvényesül: a bő­
vítményt a szintaktikai viszonylánc megszakítása nélkül elhagyhatjuk (elliptikus
transzformációt végezhetünk), az alaptagot nem: újságot olvasok -> olvasok,
szorgalmas gyerek -> gyerek. Vannak azonban olyan alárendelő szintagmák,
amelyekben a kihagyhatóság nem érvényesíthető, ezeket nevezzük vonzatoknak
vagy kötött bővítményeknek.
A bővítmények egy másik szempontból kétfélék lehetnek, úgymint kötött
bővítmények vagy vonzatok, illetőleg szabad bővítmények. Vonzat a tárgy és
a vonzathatározó (a határozók egyik része vonzat, másik részük nem az). Ezen­
kívül vonzat az alany is, de a többi vonzattól eltérően a predikatív szerkezetben
jelentkezik.
A szabad bővítmények kitétele a körülményektől (a beszédhelyzettől) függ.
Például A kislány ír tőmondatot attól függően bővítjük, hogy mit akarunk közöl­
ni: A kislány szépen ír, A kislány naplót ír, A kislány a táblára ír. Az ilyen bő­
vítmények attól függenek, hogy mit akarunk megismerni vagy megismertetni a
valóságból, kognitív alapúak. Vannak azonban olyan szavak, melyeknek a jelen­
tése nem teljes, megkívánnak, vonzanak egy másik szót: kinyitja az ernyőjét, a
barátjára gondol, jártas a botanikában, harcra kész, tehát kinyit valamit, gondol
valakire, jártas valamiben, kész valamire. A vonzatszerkezet alaptagja a régens
(tkp. a vonzó, ami vonz), bővítménye a rektum (a vonzott, amit vonz a régens).
A jó szótárak mindig megadják a vonzatokat, ez különösen az idegen nyelvi szó­
tárak esetében fontos, hiszen a vonzatok nyelvenként különbözhetnek, és ezt a
nem anyanyelvi beszélő nem tudhatja. Például a magyar azt mondja, hogy fél va­
lamitől, az angol genitívuszt használ: afraid of.
 A szintagmák 353

A vonzat kétféle lehet: kötelező és fakultatív. A kötelező vonzat nem ma­

radhat el, a jártas melléknév mellé mindig ki kell tenni a vonzatot: jártas a bio­
lógiában. A kötelező vonzat elhagyása szerkezeti hiányosságot idéz elő. A fa­
kultatív vonzat kitehető: Pista szerelmes Annába, de a bővítmény el is maradhat:
Pista szerelmes.
A tárgy mindig vonzata a tárgyas (tranzitív) igének, lehet kötelező: határozat­
lan ragozású ige mellett (készít valamit), illetőleg határozott ragozású ige mellett
(kinyitja az esernyőt); de lehet fakultatív is: A kislány (leckét) ír.
A határozók egy része szabad bővítmény, más részük kötött bővítmény. Fi­
gyeljük meg a különbséget:
A ház előtt áll a fiú. Három részből áll az elbeszélés.
Az utcán áll a fiú. Két fogásból áll az ebéd.
A szobában áll a fiú. Két félidőből áll a mérkőzés.
Itt áll a fiú. Sok alkatrészből áll a készülék.
HOL ÁLL? MIBŐL ÁLL?
A határozót sokféle kifejezőeszközzel A határozót mindig -ból,-ből ragos
fejezhetjük ki. névszóval fejezzük ki.
A mondatot tőmondatra redukálhatjuk: A mondatból nem hagyhatjuk el a
A fiú áll. határozót.
A mondat minimális szerkezete: A mondat minimális szerkezete:
alany+állítmány. alany+állítmány+vonzat.
Az áll ige jelentése összetett:
áll valahol -^ Szabad bővítményt lehet csatolni hozzá.
áll valamiből -^ Kötött bővítményt kell csatolni hozzá.
A kérdőszó a szabad határozó esetében hol?, honnan? stb., a vonzathatározó
esetében: Miben? Minek? stb.
b) A mellérendelő szintagma logikai struktúra: a szintagmatagokat gondol­
kodásunk köti össze: kapcsolatot teremtünk, ellentétet alkotunk, vagylagosságot
fejezünk ki, következtetünk, magyarázunk. (Ezek általános gondolkodási műve­
letek, megjelennek a mellérendelő összetett mondatokban, valamint a szöveg
szerkezetében is.) A mellérendelő szintagmák kéttagúak általában, de van há­
rom, sőt többtagú is: a kapcsolatos és a megengedő választó viszony nyílt, foly­
tatható. A kérdezhetőség szempontja nem érvényesül megítélésükkor, nem kér­
dezhetünk egyik tagról a másikra, elemzéskor a logikai tartalmat kell megítélni.
354 A magyar nyelv könyve

Strukturális szempontból a mellérendelő szintagma két (olykor több) azonos

természetű tagból áll, tehát két (vagy több) azonos szófajú, többnyire azonos je­
leket és ragokat hordozó halmozott mondatrész. A szintagmatagok mondatrészi
szerepe azonos, tehát azonos a disztribúciójuk, egymással általában fölcserélhe-
tők, akármelyikük elhagyható a mondat szerkezetének felbomlása nélkül. Példá­
ul: Érdekes és tanulságos könyvet olvastam; Tanulságos és érdekes könyvet ol­
vastam; Tanulságos könyvet olvastam, sőt Könyvet olvastam. (Vannak olyan
mellérendelő szintagmák, amelyek tagjai nem cserélhetők fel, ezekről részlete­
sebben a mondat részeiről szóló fejezetben lesz szó.) Fajtái: kapcsolatos: A fiú és
a lány (olvas), ellentétes: fontos, de rossz (hír), választó: gyorsan vagy lassan
(megy), következtető: győzelmet, tehát sikert (aratott), magyarázó: használhatat­
lan, ugyanis törött (váza). A kéttagú szerkezetek ábrázolása:
szintagmatag szintagmatag kapcsolatos
szintagmatag -><— szintagmatag ellentétes
szintagmatag "••' szintagmatag választó
szintagmatag -> szintagmatag következtető
szintagmatag ^- szintagmatag magyarázó
c) A hozzárendelő szintagma az alanyi-állítmányi szintagma, más néven
predikatív szerkezet. A predikatív szerkezet két tagból áll, az alanyból és az ál­
lítmányból. Logikai szempontból a két tag egymás jelentéskörét szűkíti, például
sok mindenki olvashat, ha azt mondom, hogy a lány olvashat, egy bizonyos kör­
re korlátozom az állítmány tág lehetőségeit; ezzel szemben a lányról is sok min­
dent állíthatok, most azt emelem ki a sok lehetőség közül, hogy olvas. Logikai
szempontból tehát megfigyelhető a két tag között a kölcsönösség. Strukturális
szempontból is kölcsönösség van a két tag között. A két tag többnyire — szófaji
jellegüktől függően — másképpen van jelezve és ragozva. Nyelvtani számban és
személyben azonban egyeznek (részletesebben 1. az alany és az állítmány egyez­
tetéséről szóló fejezetben), s így kölcsönösen utalnak egymásra. Az egyeztetés
szempontjából az alany vonzza az állítmányt. Az állítmány az ige valenciája kö­
vetkeztében vonzza az alanyt. Közös föléjük rendelt tag nincs, sőt hozzájuk kap­
csolódik közvetlenül vagy közvetve minden más szintagmatag. Disztribúciójuk
nem azonos, egymással be nem helyettesíthetők, elhagyhatóságuk szabályozva
van. (A mondat szintjén találkozunk az alany és az állítmány elmaradásának ese­
teivel, de helyüket valamilyen alaki vagy jelentésbeli fogódzó szinte mindig kije­
löli: Olvasol. —> Te olvasol. Vizet! —> Én kérek vizet.) Nincs közös szófaji érté-
 A szintagmák 355

kük, hacsak nem mint a tagmondat fő részei hordoznak egységes szófaji értéket:
Látom, hogy Éva érdekes könyvet olvas. A „Mit látok?" kérdésre a mellékmon­
datbeli predikatív szerkezet összes bővítményével együtt, a főmondatra mint
oszthatatlan egység válaszol, s így mondatrészi, tehát szófaji értéke kimutatható.
A hozzárendelő szintagmának egyetlen típusa van: az alanyi-állítmányi szintag­
ma, más néven: predikatív szószerkezet. Ábrázolásában az ide-oda mutató nyilak
a kölcsönösséget fejezik ki:
x
alany ^ állítmány
A szintagmák alaki kérdései. — A szószerkezet két tagjának szoros össze­
tartozását grammatikai eszközök fejezik ki. A hozzárendelő szerkezetben a tagok
(alany, állítmány) közti szoros kapcsolatot az egyeztetés (kongruencia) mutatja.
Az alárendelő szintagmában az alaptagon és a bővítményen való kölcsönös je­
löltség világosan szétválasztható: az alaptagon az egyeztetés, a bővítményen a
viszonyítás van jelölve.
A mellérendelő szintagmák esetében az egyeztetés a dolog természetéből
adódóan nem jön szóba, talán csak a halmozott birtokos jelző esetében beszél­
hetnénk erről, s akkor ez ragozásbeli egyeztetés, például Eljött Évi és Gabi test­
vére; Eljött Évi és Gabinak a testvére; Eljött Évinek és Gabinak a testvére.
Az egyeztetés lehet kötelező, ezen belül egyváltozatú és kétváltozatú, és lehet
fakultatív, s beszélhetünk kötelező inkongruenciáról (nem egyezésről) is.
Kötelező, egyváltozatú egyeztetés van (kivéve természetesen az értelmi
egyeztetések eseteit) az alany és az állítmány között, a birtokszó szám- és sze­
mélybeli egyeztetésében (kivéve a többes szám harmadik személyű birtokost és
a magam jelzőt), az értelmező szerkezet, az az, ez kijelölő jelzős szerkezet szám-
és esetbeli egyeztetésében stb. A kötelező kétváltozatú egyeztetés általában az
alaki és az értelmi egyeztetés kettősségéből fakad, például az apa és a gyerek sé­
tál vagy sétálnak; sok ruhát, tarkát vagy tarkákat; én vagyok az, aki beszél vagy
beszélek; mindannyiunkat látják vagy látnak stb.
A fakultatív egyeztetés esetében a kongruencia lehetséges, de nem kötelező
(inkongruencia), például az állapotféle határozók számbeli egyeztetésekor: őket
vidámaknak vagy vidámnak látom; vagy a főnévi igenév személybeli egyezteté­
sekor: neked látni kell vagy neked látnod kell.
A kötelező inkongruenciának két oka lehet; egyrészt az eredeti szabályos
egyezés elhomályosulása: a magam munkája, a magunk munkája, másrészt a re-
356 A magyar nyelv könyve

dundancia (terjengősség) elkerülésére való törekvés: a tanulók leckéje, az ő lec­

kéjük.
A szószerkezetcsoportok. — A szószerkezetek egymás mellé és egymás alá
rendeződhetnek, s ily módon szószerkezetcsoportokat hozhatnak létre. Az elren­
deződés módja szerint három típust különböztetünk meg: a) szószerkezetláncot,
b) szószerkezetbokort és c) szószerkezetsort. E három struktúra természetesen
egymáshoz is kapcsolódhat, s így bonyolult szószerkezet-szövedékek alakulhat­
nak ki.
a) A szintagmalánc függőleges, azaz alárendeltségi viszonyt (viszonyokat)
jelent. Ábrázolása:
alaptag

1. bővítmény (relatív alaptag)

2. bővítmény (relatív alaptag)

3. bővítmény
Az 1. bővítmény ugyanis a 2.-hoz viszonyítva alaptagként viselkedik, a 2.
bővítmény a 3.-hoz viszonyítva alaptag stb.
A világos szobában dolgozó gyerek szintagmalánc tehát ekképp ábrázolható:
gyerek
jelzős szintagma
dolgozó
határozós szintagma
szobában
jelzős szintagma
világos
A szerkezet abszolút alaptagja a gyerek, relatív alaptagjai a dolgozó és a szo­
bában szóalakok. A szintagmalánc az érthetőség, a világosság és a jól szerkesz­
tettség határáig bővíthető.
b) A szintagmabokorban is egy alaptag van, de ehhez külön-külön kapcso­
lódnak különböző bővítmények, melyek között közömbös viszony van (a köztük
lévő kapcsolatot a közös alaptag biztosítja).
 A szintagmák 357

Ábrázolása:
alaptag

bővítmény bővítmény bővítmény

A szobában csöndben könyvet olvas szószerkezet tehát ekképp ábrázolható:
olvas

határozós határozós tárgyas

szintagma szintagma szintagma

szobában csöndben könyvet

A szerkezet továbbépítésének feltételei ugyanazok, mint a szintagmalánc ese­
tében.
c) A szintagmasor mellérendelő szintagmák kapcsolódásából alakul. A szin­
tagmasor a hozzárendelő szintagmában azonos a halmozott alannyal vagy a hal­
mozott állítmánnyal.
A A v — ^ Á — Á
A fiúk és a lányok fociznak és fogócskáznak halmozott alanyú és állítmányú
predikatív szintagma ábrázolása a következő:
^ fociznak fogócskáznak
a fiúk a lányok
A szintagmasor az alárendelő szintagmában a bővítmények szintjén van;
alaptagja közös, s a sor minden egyes tagja kapcsolódik az alaptaghoz, ugyanak­
kor egymáshoz is kapcsolódnak:
(alaptag)
A

bővítmény bővítmény bővítmény

A bővítmények közti viszonyt a mellérendelés valamely fajtája jelenti.
358 A magyar nyelv könyve

fagylaltot süteményt kávét üdítőt

A sor folytatásának itt is csak stilisztikai és érthetőségi korlátai vannak.
A különféle szintagmák egymással bonyolult rendszerbe kapcsolódhatnak.
Az egymáshoz fűzött szintagmatagok nem egyenértékűen, nem egyforma kap­
csolatokkal és nem is egy szintet képviselve kapcsolódhatnak: szinteződhetnek,
tömbösödhetnek.
Az alárendelő szószerkezetlánc szintváltó, a mellérendelő szószerkezetsor és
a közömbös viszony (szintagmabokor) szinttartó. A friss kenyeret eszik szintag­
malánc három szintet képvisel, tehát szintváltó:
Á

T
J
A kenyeret (eszik) majszolva szintagmabokor tárgya és határozója azonos
szinten van, tehát szinttartó; a kenyeret és túrót (eszik) szintagmasor tagjai is
szinttartók:

A bővítmények között szorosabb szemantikai összefüggés is lehet, ezt a szo­

rosabb kapcsolatot tömbösödésnek nevezzük. A fagylaltot és süteményt vagy
kávét és üdítőt (kérek) szintagmasor tagjai két tömbbe rendeződnek, a tömböket
zárójellel szoktuk jelezni (az összetett mondatokban jelentkező és a szövegbeli
tömbök esetében is így járunk el:
 A szintagmák 359

(fagylaltot süteményt) (kávét üdítőt)

A szerkezet megértésében és ábrázolásában a kérdezés (a kérdésteszt) segít,
lényege a bővítmény kérdésének és a szerkezeti alaptagnak az összekapcsolása.
Néhány problematikus szerkezet megoldását közöljük az alábbiakban.
De a második fordulóban észbe kaptam.
^x kaptam ]
(én) "NT
~ fordulóbanh
észbek
másodikk
A leány szíve azonban egy szegény, de talpraesett, jó kiállású legényhez hú­
zott. (Kányádi)
szíve -x7 húzott

leányb legényhezv

(szegénym — > < — talpraesettm) kiállásúm

jóm
Lavínia néni szeme, szája, ruhája meg az abrosz is körötte kávétengerré vál­
tozott. (Szabó Magda)
x
(szeme — szája — ruhája) — az abrosz ^ változott

nénib körötteh kávétengerréeredm.

Lavíniak
A fogalmi alapú és a közvetlen összetevős szerkezet különbsége. A szin­
tagma fogalmat tartalmazó szavak együttese, úgy is mondhatjuk, hogy mondat­
rész értékű szavak kapcsolata. A szintagma lényege a fogalmi kapcsolat, az alá-,
fölé-, mellérendeltség, illetőleg a kölcsönösség. Ez a fajta szerkezetlátás a 19.
században alakult ki (bár voltak régebbi hagyományai, ROBINS, 1999, 95), ná­
lunk SIMONYI ZSIGMOND dolgozta ki (vö. 63). A mondat „hőse", alapkategóriája
360 A magyar nyelv könyve

a mondatrész lett. Ennek az elemzésnek nem adtak nevet, s máig sincs neve.
Joggal hívhatjuk fogalmi alapú mondatmodellnek (angolul concept based syn­
tactic structure lehet a neve).
A megelőző időszak mondattana a szóra épül, s ez a szóra épülés megmaradt
számos mai irányzatban, ebben a tekintetben a modern irányzatok jobban kötőd­
nek az antikvitásból örökölt hagyományokhoz. A következőről van szó.
A strukturalista közvetlen összetevős szószerkezet-felfogás és az ebből kö­
vetkező elemzés két lényeges szempontban különbözik a mienktől: 1. egész-rész
viszonyon alapul (nem fogalmak viszonyán!), s kettéosztási műveleteket hajt
végre; 2. ebből következően a mondat minden egyes szavát beveszi a műveletbe
(szófajokkal operál, nem mondatrészekkel!). A kérdésteszt (a kérdezhetőség)
ebben a rendszerben nem alkalmazható. A mondat alapkategóriája az összetevő
(angolul constituent, a közvetlen összetevő terminusa: immediate constituent; a
szószerkezet terminusa: phrase structure, szófajok kapcsolata). Mindebből az
következik, hogy a fogalmi alapú szintagmára helytelen, ugyanis összeférhetet­
len az összetevő terminus használata, továbbá helytelen a rész-egész viszonyt
tükröző ágrajz (gráf) alkalmazása. (A strukturalista mondatelemzésre vö. 754). A
mi terminusunk: szerkezeti rajz.
A generatív nyelvészetben alkalmazott ábrázolások is szófaji alapúak, a funk­
ciót azonban most már bevonják az elemzésbe. A fej ilyen funkcionális kategó­
ria. Az X-vonás elméletben a fej ismétlődik a szerkezetben (1. 758, 760).
A strukturalista grammatikák másik típusa a függőségi grammatika (depen­
dency grammar). Az 1950-es években fejlesztették ki, a francia LUCIEN TES­
NiÉRE-t tekintik megalapítójának. A mondatszerkezetet egy ágrajzzal ábrázolják.
Mindegyik ágrajz egy kormányzó tagot (governor) tartalmaz, melyhez egy sor
függő elem tartozik. A mondatszerkezet központja az ige, ennek vegyértékétől
vagy valenciájától függenek a névszói csoportok (a valencia leírását a tudomány­
történeti fejezetben adtuk meg, vö. 762). Egy prepozíciós csoportban a prepozí­
ció kormányozza a főnevet, a főnév pedig a névelőt. Az egyes egységek kapcso­
lódását függőségi szabályok irányítják. Egy angol mondatot idézünk példaként:
Leave the meat in the kitchen (Hagyd a húst a konyhában; MATTHEWS, P. H.,
Syntax, Cambridge University Press, 1981):
 Az egyszerű mondat részei 361

A függőségi grammatikában az ige a mondat központja, szervezője, az alany

is vonzatai közé tartozik. A szerkezet lényege a vonzat, s szófajokra épül, mint a
közvetlen összetevős elemzés. Ehhez hasonló, de nem szófajokra épülő elemzést
dolgozott ki DEME LÁSZLÓ (DEME, 1976), s ezt az elemzést egyeztették a hazai
fogalmi alapú elemzéssel a Magyar grammatikában (KESZLER, 2000). Az igaz,
hogy az alany az ige vonzata. Ám ha alapvetően fogalmi alapon ítéljük meg a
szintagmát, az alany megítélésében sem lehet kihagyni a fogalmi szempontot.
Fontos tehát az alany és az állítmány fogalmi kapcsolata, ez pedig kölcsönös,
ezért a mondat gerincének változatlanul a predikatív szerkezetet tartjuk.

Az egyszerű mondat részei

A funkcionálisan tagolt szerkesztett mondat alappillére az alany-állítmány kap­
csolat, hiszen minden más szerkezet végső soron hozzá kapcsolódik. Így érthető,
hogy alanyi részről és állítmányi részről szoktunk beszélni, szétválasztva azokat
a szerkezeti egységeket (továbbiakban bővítményeket), amelyek csak az alany­
hoz, illetve csak az állítmányhoz kapcsolhatók. A világos szobában ülő gyerek
érdekes és tanulságos könyvet olvas mondat alanyi része: a világos szobában ülő
gyerek, alanya: gyerek; állítmányi része: érdekes és tanulságos könyvet olvas, ál­
lítmánya: olvas.

gyerek v = ^ olvas
t t állítmányi
alanyi ülő könyvet
rész ^ ^ ^ rész
szobában érdekes tanulságos
(és)
világos
362 A magyar nyelv könyve

Ez a tagolás történetileg indokolt, hiszen a tagolatlan szómondatból először

az alanyi-állítmányi rész vált ki, majd a gondolkodás és a nyelvi kifejezőeszkö­
zök differenciálódásával a tárgy és a határozó, illetve a jelző került le a bővítmé­
nyek szintjére. Ezt a fejlődést megtámogatja a gyermek nyelvi tudatosságának a
fejlődése. Pszicholingvisztikai kísérletek sora bizonyítja, hogy a gyermek ösztö­
nösen kettébontja, alanyi és állítmányi részre tagolja a mondatot: „Egy későbbi
fokon, amikor a gyermek figyelmét magára az üzenetre (a nyilatkozatra vagy az
írott mondatra) kezdi fordítani, nem pedig a valóságnak arra a részletére, melyre
az üzenet vonatkozik, mind FERREIRO (1978), mind BERTHOUD-PAPAND-
ROPOULOU (1980) kísérletei azt mutatják, hogy a nyilatkozatokat és az írott
mondatokat két fő részből, alanyból és állítmányból állónak érzik. Következés­
képpen a kisgyerekek nem különítik el az igét. Például: »Hány szó van a le
garcon lave le camion [a fiú lemossa a kamiont] mondatban?« »Két szó, a fiú és
lemossa a kamiont«" (SlNCLAIR-BERTHOUD-PAPANDROPOULOU, 1984, 84). Ez
fontos — kognitív szempontú — érv amellett, hogy az emberek ösztönösen ala­
nyi és állítmányi részre bontják a mondatot, s ebből emelik ki a puszta alanyt és
a puszta állítmányt. Nem véletlen, hogy kétezer-ötszáz éven át a mondat gerin­
cének a predikatív szerkezetet tartották.

A mondat fő részei
A mondat fő részei az alany és az állítmány.
Grammatikai, logikai és lélektani alanyt és állítmányt különböztetünk
meg.
Az alany és az állítmány kategóriája az antik logikából került át a nyelvtanba,
mégpedig az ítéletből. „Az ítélet gondolati forma, amelyben a valóság tárgyai­
ról, jelenségeiről állítjuk vagy tagadjuk, hogy bizonyos ismérvekkel rendelkez­
nek. Minden ítéletnek van alanya (S = subiectum) és állítmánya (P = praedica­
tum). Az ítélet alanya, vagyis a logikai alany az a fogalom, amelyről állítunk
vagy tagadunk valamit, a logikai állítmány pedig az a fogalom, amelyet a logikai
alanyról állítunk vagy tagadunk. A logikai alany és állítmány viszonya az ítélet
tartalma" (RÁCZ-SZEMERE, 1970, 13). A kijelentő mondatok logikai tartalma
ítélet, azaz olyan fogalmi összefüggés, mely a valóságban fennálló összefüggé­
seket fejezi ki. Az ítéletben tehát van egy állítás, ezért igen gyakran az ítélet és
az állítás terminusokat egymás szinonimáiként használják (RuZSA, 1977, 15), az
ítélet és az állítás a logika terminusai.
 Az egyszerű mondat részei 363

Az alany és az állítmány a grammatika terminusa lett: nemcsak olyan

mondatokban alkalmazzuk, amelyeknek a logikai tartalma ítélet. Tehát nemcsak
a kijelentő (és a vele lényegében azonos felkiáltó) mondatban, hanem az óhajtó,
a felszólító és a kérdő mondatban is, melyek logikai szempontból nem ítéletek.
További példákat is említhetünk a grammatikai és a logikai alany és állítmány
különbözőségére. Az Én megyek mondatban egybeesik a grammatikai és a logi­
kai alany és állítmány. De a kell + főnévi igeneves mondatszerkezetben már
nem. A Nekem mennem kell mondatban a grammatikai állítmány a kell ige, a
grammatikai alany a mennem személyragos igenév. A logikai alany más, még­
pedig a nekem névmás, amely a mondatban részeshatározó (azért határozó, mert
szerkezeti alaptagja ige). A logikai alanyt cselekvéshordozónak, illetőleg törté­
néshordozónak is nevezzük.
Az állítás logikai kategória, a mondat grammatikai kategória. A Jancsi el­
tévedt mondatban egy állítás van; a Jancsi és Juliska eltévedt mondatban két ál­
lítás van: Jancsi eltévedt és Juliska eltévedt. Hasonlóképpen a Cukrot és kenyeret
vettem mondat két állításra bontható le: Cukrot vettem és Kenyeret vettem. A két
állítás ellenére ezek a mondatok egyszerűek és nem összetettek. Az állítás és a
mondat nem azonos kategória. (Érdekességképpen megjegyezzük, hogy a 19.
századi magyar nyelvtanok a halmozott mondatrészes mondatokat összevont
mondatoknak nevezték, mivel több állítás összevonásának tekintették őket.)
Mindebből az következik, hogy az állítás és a grammatikai predikatív szerkezet
sem azonos kategória. A predikatív szerkezet határozza meg a mondatot, nem az
állítás (most ne vegyük figyelembe a tagolatlan mondatokat).
Az alany és az állítmány fogalma eredetileg logikai fogalom, de függetle­
nedett a logikától, grammatikai kategória lett. A grammatikának van logikája,
de nem logika. A grammatikában vannak logikai kategóriák, ilyenek az ok- és a
cél, az alá-fölé rendelő viszony,a rész-egész viszony, a hasonlítás kifejezése. De
már a hely-, az idő-, a mód-, az állapothatározó a valóság viszonyait képezi le,
valami itt és most van, valamilyen módon történik, valamilyen állapotban van. A
valóságra vonatkozó kategóriák a kognitív — megismerő — kategóriák. A
grammatikában egy természetes gondolkodás tükröződik — mint a retorikában
—, a grammatika önálló életet él.
A nyelvtudomány a 19. században megkülönböztette a lélektani alanyt és a
lélektani állítmányi. Ezeket a terminusokat a modern nyelvtudományban a té­
ma és a réma terminus váltotta fel (vö. 526). A téma-réma szerinti elemzés régi
közlésre és új közlésre bontja fel a mondatot. Az angol eredetű terminológiában
364 A magyar nyelv könyve

a téma a topik, a réma a komment, de a topik-komment viszony felfogása már

más: a topik a mondat kezdő szakasza, a komment a második szerkezeti egység;
a komment a főhangsúlyos résszel kezdődik, a főhangsúlyos rész neve fókusz.
Ez az igét mindig magában foglalja.
A fogalmi alapú mondatmodell a mondatrészek viszonyát értelmezi és ábrá­
zolja, a hangsúlyviszonyokat nem. Következésképpen egy struktúra többféle­
képpen írható le lineáris formában.
motorbiciklik -^ indulnak

benzinkút mellőlh percenkénti

ablak alattim
Motorbiciklik indulnak percenként az ablak alatti benzinkút mellől.
Percenként indulnak motorbiciklik az ablak alatti benzinkút mellől.
Az ablak alatti benzinkút mellől percenként indulnak motorbiciklik. (Ez Ör­
kény eredeti mondata.)
A nyelvtani alany-állítmány együttes definíciója alapvetően mondatfunkciós
szempontú, de a teljes meghatározáshoz figyelembe kell vennünk még ponto­
sabb tartalmi jegyeket, szófaji és ragozási kritériumokat. (Az utóbbi kettőt a két
mondatrész részletes elemzésekor vesszük számba.)
Az alany tehát úgy nevez meg egy dologi fogalmat, mint az állítmányban
kifejezett folyamatnak (ill. minőségi vagy mennyiségi jegynek) a hordozóját;
az állítmány pedig úgy fejezi ki e folyamatot (cselekvést-történést-létezést, il­
letve minőséget, mennyiséget), mint amit az alany végez (ami rajta végbemegy,
illetve ami róla megállapítható).

Az állítmány
Az állítmány a mondat egyik fő része, az állítmánnyal az alanyról állapítunk meg
egy cselekvést, történést vagy létezést, illetőleg minőséget vagy mennyiséget. Az
állítmány szófaja ige vagy névszó, ennek alapján igei és névszói állítmányt kü­
lönböztetünk meg, a névszói állítmány változata a névszói-igei állítmány. Az
alannyal számban és személyben egyezik. Kérdése: mit állítunk? Elemzéskor két
vonallal húzzuk alá: .
Az állítmány fajtái. — Az állítmány fajtáit szófajiságuk szerint csoportosít­
hatjuk.
 Az állítmány 365

a) Az igei állítmány olyan jelentést, illetve jelentésárnyalatot fejez ki, ame­

lyet az ige mint szófaji kategória hordozhat, tehát: cselekvést, történést, állapotba
jutást, létezést: „Elindultam szép hazámból" — cselekvés; „A villamos is
aluszik" (József A.: Altató); „E s i k az eső, süt a nap" — történés, ál­
lapot; „Addig é l j e n, míg a Honnak é l" (Vörösmarty: Szép Ilonka); „Lesz
még egyszer ünnep a világon" (Vörösmarty: A vén cigány) — létezés. A létezést
kifejező igei állítmány a fenti példában pusztán létezést fejez ki. (Ezek az „est"-
es mondatok, latin est 'van'.) Felismerésükkel nincs probléma, elkülönítésük a
névszói-igei állítmánytól szokott gondot okozni:
Az erdőben sok gomba volt. — igei állítmány;
Az erdőben sok volt a gomba. — névszói-igei állítmány.
Elemzésüket könnyen igazolhatjuk, ha jelen idejűvé transzformáljuk őket:
Az erdőben sok gomba van.
Az erdőben sok a gomba.
A létigés szerkezet állapot kifejezésére is alkalmas: A gyerek rosszul van.
Ilyenkor a létige jelentéséhez igen szorosan tartozik hozzá az állapothatározó je­
lentése, elemzése a szerkezet alapján történik:
a gyerek v^ — van

rosszulállapot
Hasonló a létige + határozói igenévvel kifejezett állapothatározós szerkezet
elemzése: Az ajtó nyitva van. Az állapothatározó elkülönítését az indokolja, hogy
felcserélhető, mint bármelyik szabad határozó: jól van, zárva van.
az ajtó ^ ^ van

zárvaállapot
Kifejezhetünk a létigével birtoklást is. (Ezek az ún. „habeo"-s szerkezetek, la­
tin habeo 'birtokolni'.) Elemzésük körül sok a vita, néhány esetben a részeshatá­
rozói bővítmény elkülönítése nehéz a birtokos jelzőtől (vö. 422). Az elemzésben
a döntő érv az, hogy a szerkezet alaptagja ige, igének pedig határozója van. Pél­
dául A fiúnak kése van mondat elemzésekor a kérdések: Mit állítunk? van — ez
az állítmány; Mije van? kése (van) — ez az alany. Kinek van? a fiúnak (van) —
ez a részeshatározó (alaptagja ige); ez a részeshatározó átmeneti mondatrész a
366 A magyar nyelv könyve

részeshatározó és a birtokos jelző között (latin terminusa: dativus possessivus),

azért átmenet, mert szerkezetileg részeshatározó, de a jelentésben birtoklás feje­
ződik ki, ábrázolva:
kése ^ = ^ van

Elemzéskor különösen a nincs, nincsenek igei állítmányú mondatokra kell

ügyelni: „Nincsen hő lelkének hová fordulnia" (Arany: Toldi), elemzése: Mit ál­
lítunk? — nincsen, ez az állítmány; Mi nincsen? fordulnia — ez az alany; Minek
nincsen? lelkének — ez a részeshatározó, ábrázolása:
fordulnia ^ — ^ nincsen

hováh lelkénekr

hőm
Újabban, helytelenül, elterjedt a létige helyett — német hatásra — a rendel­
kezik ige állítmányi használata: A gyerek jó képességekkel rendelkezik. Helyesen:
A gyereknek jó képességei vannak; A gyerek jó képességű. A létige helyett a léte­
zik igét használni efféle mondatokban magyartalan: Ez nem létezik! Helyesen: Ez
nem lehet; Lehetetlen; Ilyen nincs.
A kettős állítmányban két igealak van, ezért az igei állítmány különleges faj­
tájának tekinthető. Másodlagosan alakultak ki az ún. kettős állítmányú monda­
tok, melyekben a kell, szabad stb. személytelen állítmány mellett az eredeti fő­
névi igenévi alany helyett ragozott állítmány áll: kell mennem -> kell menjek. Itt
az eredeti alanyi mellékmondat beleszövődött a főmondatba: kell az, hogy men­
jek -> kell menjek; „győzni bíró vagyok, kinek kell legyen kedve igazat
tenni, pártot állni" (József A.: Végül). A nyelvművelés a kell menjek szerkezetet
sokáig helytelennek tartotta, ma már elfogadja. Az erdélyi nyelvhasználatot jel­
lemzi, transzszilvanizmus volt, de mára az anyaországban is elterjedt. Az erdélyi
nyelvhasználatban kialakulását segíthette a román nyelv hatása, a balkáni nyel­
vekben ugyanis visszaszorult a főnévi igenév használata, areális (balkáni) jelen­
ségről lehet szó (vö. 658).
A „Háta mögött farkas, feje fölött holló" (Petőfi: A puszta, télen) típusú
mondatokat hiányos szerkezetű mondatoknak tekintjük (szemben más vélemé-
 Az állítmány 367

nyekkel), s így állítmányuk nem a háta mögött, feje fölött, hanem a kihagyott lét­
ige: van. Ábrázolása:
x
farkas ^= — (van) holló v (van)

háta mögötth feje fölötth

b) A névszói állítmány az alannyal minősítő vagy azonosító viszonyban áll,
főnévi, melléknévi vagy számnévi jelentéstartalmat vonatkoztat az alanyra: Az
apám kovács, A gyerek ügyes, Három a tánc; István a nevem. A névszói állít­
mány a tulajdonítási is kifejezheti: A kalap az apámé, ilyenkor birtokjel van raj­
ta.
A névszói állítmány alaktani kötöttségei miatt csak olyan fogalmat képes az
alanyra vonatkoztatni, amelynek ideje jelen idő, módja kijelentő mód, az alany
pedig 3. személyű: A fiú o k o s; A fiúk o k o s a k .
Ha ezen feltételek bármelyike megváltozik, a névszói állítmány kiegészül a
létige megfelelő alakjával: A fiú okos volt; A fiúk okosak voltak;
A fiú okos lesz; A fiú okos l e g y e n; A fiú okos lenne; Én
okos vagyok; Ti okosak vagytok. Ezért a névszói állítmányi
strukturális szempontból a névszói-igei állítmány egy olyan sajátos típusának te­
kinthetjük, melyben az igei rész zéró fokon szerepel, s nem is tehetjük ki a mon­
datba. (Akkor tehetjük ki, ha különös, kiemelő értelmi hangsúlyt kap: A fiú erős
-> A fiú van olyan erős.) Történeti szempontból a névszói állítmány az elsődle­
ges, s az igealakok is valamikor igenevek voltak (KiSS-PUSZTAI, 2004, 236;
KLEMM 1928-1942, 44-55, 147-156).
A névszói állítmány minősítést és azonosítást fejezhet ki.
A névszói állítmány minősítést fejez ki a következő esetekben. Ha az állít­
mány főnév (vagy főnévi jelentésben szereplő más szó), kifejezhet az alanyénál
szélesebb körű fogalmat (A sas madár, A margaréta virág); pontosabban fajtájá­
nak hovatartozását, jellegét, típusát (Az apám tanár, István tanuló). Ilyenkor ál­
talában nem okoz gondot annak felismerése, hogy a mondatban szereplő két fő­
név közül melyik az állítmány: „A szőlőszem kicsi gyümölcs" (Petőfi: Az
apostol). Mindig a tágabb körű fogalom az állítmány. A sorrend nem számít, a
mondat kezdődhet az állítmánnyal is (Tiszta a levegő, Ilyen az élet, Három a kis­
lány, Mennyi az idő?), kezdődhet az alannyal is (Az idő jó, Az élet szép, Az adós­
ságom sok). A birtokjeles főnév gyakran állítmány: Ez a ruha az anyámé, A gye­
reké a bicikli.
368 A magyar nyelv könyve

A névszói állítmány azonosítást fejez ki a következő esetekben. Ha az alany

és az állítmány fogalmi köre azonos, mindkettő egyetlen egyedi dolgot nevez
meg, akkor a predikatív szerkezet azonosítást fejez ki, s így logikailag viszonyuk
megfordítható, az alanyi és az állítmányi szerep nem különíthető el: Balogh
Ádám a nevem — Ebben a mondatban a nevemről állíthatom, hogy Balogh
Ádám (és nem más, nem Kis János), vagy a Balogh Ádámról állíthatom, hogy a
nevem (nem a csúfnevem). Azonosítások: Az apám az elnök, Az ország fővárosa
Budapest, Magyarország legmagasabb hegysége a Mátra, A tett halála az okos­
kodás, A csend a halál; A kocsis helye a kocsin a bak; A te húgod az én felesé­
gem; Ez az vagy Az ez, Ez az enyém. Az efféle mondatok elemzésekor azt kell
megállapítani, hogy azonosítás van bennük, a predikatív viszony megfordítható.
Az azonosítások elemzésekor két kérdés tehető fel. Mit állítok Magyarország
fővárosáról? — Budapest; Mit állítok Budapestről? — Magyarország fővárosa.
Másképpen megfogalmazva: Mi Magyarország fővárosa? — Budapest; Mi Bu­
dapest? Magyarország fővárosa. A szövegkörnyezet sugallja az egyik megol­
dást, de ha az egyik mellett döntünk, azt már az aktuális mondattagolás szerint
tesszük, azt vesszük rémának, amit hangsúlyozni akarunk: 'Magyarország fővá­
rosa / "Budapest (és nem más város); "Magyarország fővárosa / 'Budapest (és
nem más országé). Ekkor tehát aktuális tagolás szerinti elemzést végeztünk,
ilyenkor a mondat két részre esik, az új közlésre (ez a réma, jelölése "), illetőleg
a régi közlésre (ez a téma, jelölése ')•
Ha az állítmány szófaja melléknév, számnév vagy melléknévi igenév, az
elemzés nem okoz gondot: Az élet szép, Három a magyar igazság, Az em­
ber halandó, „hűvös az égi lehellet" (Radnóti: Nyugtalanul őszül);
„Köztük egy csak a nyílás" (Petőfi: Tisza) „Csak az én telem nem ily m u ­
l a n d ó " (Babits: Ősz és tavasz között).
Az állítmány funkcióját betöltő folyamatos és befejezett cselekvésű igenév
helyett ajánlatosabb a ragos igei állítmányt, illetőleg a határozói igeneves szer­
kezetet használni. A gyermek jól fejlődő helyett: A gyermek jól fejlődik. A kérdés
megoldott helyett: A kérdés meg van oldva. (Az igés mondat — A kérdést meg­
oldottuk — más jelentésű, a hangsúlyt a cselekvésre helyezi, nem azonos a hatá­
rozói igeneves szerkezettel, ezért nem cserélhető fel vele.) A -ható/-hető képzős
igenévi állítmányt személytelen értelemben azonban használhatjuk: A feladat
megoldható.
 Az állítmány 369

c) A névszói-igei állítmány. Névszói-igei állítmányi használunk minden

olyan esetben, amikor a névszói rész által kifejezhető jelen idő, kijelentő mód
megváltozik, vagy ha az alany nem harmadik személyű: Pista okos -^ Pista okos
volt, Pista okos legyen, Te okos vagy; „ Tiszta édesség v o l t a lelked"
(Babits: Keserédes); „Gyermekeim, legyetek Mindig ilyen boldogok"
(Petőfi: Bolond Istók). Elemzéskor a transzformálás segít felismerésében:
A házban sok volt a gyerek.
\|/ \|/ \[/
A házban sok 0 a gyerek.
Tehát az első mondat állítmánya a sok volt, a másodiké a sok.
A házban sok gyerek volt.
\|/ \|/ \|/ \|/
A házban sok gyerek van.
Tehát az első mondat állítmánya a volt, a másodiké a van.
A létigés mondatokban mindig érdemes ezt az eljárást követnünk.
Tegnap is volt dolgozat.
Tegnap is nehéz dolgozat volt.
A dolgozat tegnap is nehéz volt.
Ez dolgozat volt?
Transzformálva:
Ma is van dolgozat. állítmánya: van
Ma nehéz dolgozat van. van
A dolgozat ma is nehéz. nehéz
Ez dolgozat? dolgozat
Tehát az eredeti mondatok állítmányai: volt, volt, nehéz volt, dolgozat volt.
A névszói-igei állítmány igei részeként állhatnak a lesz, lehet, marad, marad­
hat, múlik, múlhat (ez utóbbi csak a napos, hetes, hónapos, éves melléknévvel
kapcsolatban) segédigék is, melyeket, mivel saját jelentéstartalmuk van, jelen
idő, kijelentő mód kifejezésekor a 3. személyű alany esetén is mindig kiteszünk:
„Csak t e s t v é r m a r a d az, aki egyszer testvér" (Arany: Toldi). Az Elmúl­
tam húszéves mondat alanya: én, állítmánya: elmúltam húszéves. A „Rabok vol­
tunk mostanáig" mondat alanya: mi, állítmánya: rabok voltunk. Természetesen
ezek az igék más funkciójukban igei állítmányként is előfordulhatnak, például:
370 A magyar nyelv könyve

Az idő lassan múlt. állítmánya: múlt (főige)

Kati húszéves múlt. húszéves múlt (segédige)
Három diák otthon maradt. maradt (főige)
Élete végéig becsületes maradt. becsületes maradt (segédige)
Összefoglalva: Az igei állítmány kifejezi: az alany valamennyi személyét
és számát; a cselekvés valamennyi módját és idejét.
A névszói állítmány kifejezi: a 3. személyű alanyt a kijelentő mód jelen
idejében.
A névszói-igei állítmány kifejezi: az 1. és 2. személyű alanyt a kijelentő
mód jelen idejében; a kijelentő mód múlt és jövő idejét; a feltételes és a fel­
szólító mód valamennyi alakját. A névszói és a névszói-igei állítmány kiegé­
szíti egymást, együttesen egy paradigmát alkotnak:
Én tanuló vagyok. Én tanuló voltam. Én tanuló volnék.
Te tanuló vagy. Te tanuló voltál. Te tanuló volnál.
Ó tanuló. Ő tanuló volt. 0 tanuló volna.
Mi tanulók vagyunk. Mi tanulók voltunk. Mi tanulók volnánk.
Ti tanulók vagytok. Ti tanulók vagytok. Ti tanulók volnátok.
Ők tanulók. Ők tanulók voltak. Ők tanulók volnának.
Stb.
d) Az összetett állítmány egy főnévi igenév és a szokott, talál, tetszik segéd­
igék kapcsolata. A szokott a cselekvés gyakoriságára utal, aspektualitást fejez ki.
A Kati gyakran szokott uszodába járni mondat állítmánya a szokott járni. A talál
a cselekvés véletlen, akaratlan voltára utal, modális jelentése van. A De ha far­
kas talál jönni? mondatban a talál jönni az állítmány. A tetszik a magázódás ki­
fejezésének egyik változata, pragmatikai kategória. A Holnap tetszik feleltetni?
Mondat állítmánya a tetszik feleltetni. (A régebbi felfogás ezeket a szerkezeteket
tárgyas szintagmáknak tekintette.)

Az alany
Az alany a mondat egyik fő része, amelyről az állítmánnyal megállapítunk vala­
mit. Az alany mindig főnév vagy ilyen jellegű szó, alanyesetben (nominatívusz­
ban) áll, viszonyragok nem lehetnek rajta. Kérdései: ki?, mi?, kik?, mik? + az ál­
lítmány harmadik személyű alakja. Elemzéskor egy folyamatos vonallal húzzuk
alá:
 Az alany 371

Az alanyra jól kell kérdezni, grammatikai alakjának megfelelően; helytelen a

Kiről (miről) állapíthatjuk meg? kérdés. A Kiről? Miről? kezdetű kérdés rossz
vágányra siklathatja az elemzést, a nyelvtani szempont helyére logikait iktat. Ha
például a Pistáról sok jót hallottam mondat alanyára úgy kérdezünk, hogy Kiről
hallottam?, előfordulhat, hogy az alanyra a válasz a Pistáról lesz (a logikai
alany), az én nyelvtani alany helyett (RÁCZ-SZEMERE, 1998, 17). A kérdés meg­
alkotásában fontos az ige transzformációja (egyeztetése a kérdő névmással):
(Pistáról sok jót) hallottam. -> (Ki) hallott?; (Mikor) vetted (a ruhát)? -> (Ki)
vette?; Elmentetek ( a moziba?) -> (Kik) mentek el?
1. Az alany szófaja. — Az alany leggyakrabban főnév vagy főnévi jellegű
szófaj: a) főnév: „De most elállt a s z é l. De most a csönd beszél. De most
jőnek a v i 11 ik. Ó most a lomb se hullik: alkonyvirág kinyílik, a l ­
kony szalag kinyúlik" (Babits: Paysages intimes 3. Alkony); b) főnévi
névmás: K i szelet vet, vihart arat; E z érdekes; K i kopog?; c) minden más
szófaj, ha főnévi értékben használjuk: „Ordít utánam az éjben Cifra sereggel a
Tegnap" (Ady: A Holnap elébe).
Az alany főnévi igenév is lehet, rendszerint a jó, rossz, hasznos, fölösleges,
hiábavaló, tilos, hiba stb. névszói állítmány, a kettős szófajú szabad, a személy­
telenül használt kell, lehet, illik, tetszik, van, nincs stb. igei állítmány mellett: „S
nem szabad nyögni, sírni, szólni" (Ady: Léda ajkai között); „...a ma­
gyart nyers erőszakkal sem meghajlítani, sem megtörni nem lehet"
(Bajcsy-Zsilinszky: Mátyás király). Ezekben a mondatokban a nyelvtani alany a
főnévi igenév, a logikai alanyt a részeshatározó fejezi ki, ez lehet ragos főnév
vagy a személyes névmás ragos alakja (nekem, neked, neki, nekünk, nektek, ne­
kik). A logikai alanyt cselekvéshordozónak is nevezik. A transzformáció kimu­
tatja a logikai viszonyt: Nekem most el kell mennem -> Én megyek el (szükség­
szerűen). Az igenévi alanyos szerkezet ábrázolása a következő:
Szabad a madárnak ágról ágra szállni. (Népdal)
N
szállni a- szabad
t t
ágról ágrah madárnakr
372 A magyar nyelv könyve

Nekem azonban magamnak kellett az ékességeimről gondoskodnom. (Móra)

gondoskodnom— = ^ kelleti

ékességeimrőlvonzath. nekemrészesh.
magamnakértelmező
2. Az alany alakja. Az alanyon nincsen viszonyrag, vagyis az alany viszony­
ragja zéró fokú morféma. Járulhat azonban hozzá a -k többesjel (A könyvek érde­
kesek), a birtokos személyjel (A könyvem érdekes, Géza bácsinak boltja van), a
birtoktöbbesítő jel (A könyveim érdekesek), a birtokjel (Az íróé érdekes). A ragok
közül csak az igenévi személyrag szerepelhet az alanyon: M e n n e m kell.
Ha az alany főnévi igenév, a következő nyelvhelyességi tudnivalót kell szem
előtt tartanunk. Ha az alanyban kifejezett cselekvés hordozóját nem tudjuk vagy
nem akarjuk megnevezni, akkor az igenév nem kap személyragot: Dohányozni
tilos! Ha a cselekvéshordozó részeshatározóval nincs kifejezve, de ismeretes,
akkor az igenév személyragjával utalnunk kell rá: „Szabad-e Dévénynél betör­
nöm" (Ady: Góg és Magóg fia vagyok én). Ha a cselekvéshordozó részeshatáro­
zóval ki van fejezve, a személyrag kitétele tetszőleges: Nekem levelet kell írni
vagy írnom. Ki kell tenni azonban a személyragot, ha nélküle a mondat többfé­
leképpen értelmezhető. Évának levelet kell írnia vagy írnom, írnod, írnunk, írno­
tok, írniuk.
3. Az alany fajtái. Az alany határozott, határozatlan, általános lehet. Az
alany elnevezése — határozott, határozatlan, általános — régi, átvett örökség, e
műszavak sok zavart keltenek, nem szerencsések. Egy tipikus és egy speciális
kategóriát fejeznek ki; az alany tipikus megjelenése az ún. határozott alany, spe­
ciális fajtái a határozatlan és az általános alany. Az alany határozatlan és álta­
lános volta körülírható, a többi alany mind határozott. A zavart csak növeli
az, hogy beszélünk határozott és határozatlan tárgyról is, de ez teljesen más ala­
pú felosztás (és csak ott van tulajdonképpen létjogosultsága).
Határozott tehát az alany a következő példák mindegyikében: Kató olvas;
Kató olvasása kifejező; Gyerekek olvasnak; Egy gyerek olvas (az egy határozat­
lan névelővel).
Az 1. és a 2. személyű személyrag esetében az alany személye olyan egyér­
telmű, hogy kitétele felesleges. Az 1. és a 2. személyű személyes névmási alanyt
csak akkor tesszük ki a mondatban, ha külön értelmi hangsúly van rajta: Most én
 Az alany 373

beszélek (nem pedig te); „Nem én kiáltok" (József A.: Nem én kiáltok). A 3.
személyű határozott alany ismételt kitevése nyelvhelyességi hiba, s rokon értel­
mű kifejezéseket ilyenkor fölösleges keresni, tehát A kisfiú elindult az iskolába.
Gyorsan ment (a gyerek), hogy el ne késsen. Tudta (a fiú), hogy hamarosan be­
csengetnek; „Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog, fehér habokba szaggatja a zöl­
det" (József Attila: Balatonszárszó). Ha azonban az alany megváltozik, az új
alanyt ki kell tennünk: Éva a szobában ült. A fiú nézte. Hirtelen kiabálni kezdett
(Ki kiabált? A fiú vagy a lány?). Mindamellett, ha az új alany világosan érthető a
szövegösszefüggésből, nem kötelező újból megnevezése: „A griffmadár éppen
fiait etette, Jánosnak valami jutott az eszébe. Odalopódzkodott a fészekhez las­
san" (Petőfi: János vitéz).
A határozatlan alany. Ha az állítmányban mondottak hordozóját nem tudjuk
vagy nem akarjuk határozottan megjelölni, határozatlan alanyról beszélünk. Ki­
fejezhetjük: határozatlan névmással: „Ha jó vagyok, hátam mögött Jár valaki s
azért vagyok, S ha rossz vagyok, Valaki elébem szökött" (Ady: Az elsőség jósá­
ga); az állítmány többes szám 3. személyű alakjával: „Számon tarthatják, mit te­
lefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktába írják, miről álmodoztam" (József A.:
Levegőt!).
A határozatlan alany alfaja az általános alany, ilyenkor az állítmányban
mondottak hordozóját azért nem tudjuk pontosabban megnevezni, mert bárki
vagy bármi lehet. Kifejezheti főnév is: ember, világ, s ilyenkor a szavak általá­
nos, a denotációban jelölt osztály egészére vonatkozó jelentése kerül előtérbe (1.
ÉrtSz. ember, világ jelentése).
Az állítmány igei személyragjai közül általános alanyt fejezhet ki: a többes
szám 3. személy: Amint fújják, úgy táncol; ritkábban az egyes szám 2. személy:
Szólj igazat, betörik a fejed; a többes szám 2. személy: Ha jösztök, lesztek, ha
hoztok, esztek; a többes szám 1. személy: Árnyékáért becsüljük a vén fát. Néhány
ige főnévi igenévi állítmánya általános alanyt jelölhet: Megismerni a kanászt cif­
ra járásáról. Természetesen, kifejezheti általános névmás: minden(ki), bárki,
akárki, senki, semmi stb.: Senki sem sírja ki a szemét a más szerencsétlenségén.
4. Az alanyos szerkezetek fajtái
a) A halmozott alany. A halmozott alany azt jelenti, hogy a mondatban több
alany van, s ezek mellérendelő viszonyban vannak egymással; mégpedig kapcso­
latos: a fiú és a lány; ellentétes: nem a fiú, hanem a lány; választó: a fiú vagy a
lány; következtető: a fiúk, tehát Zoli is; magyarázó: a fiú, azaz Péter viszonyban.
A halmozott alanyt a szokásos módon ábrázoljuk:
374 A magyar nyelv könyve

Valentin és Kandúrka hirtelen felszalad egy létrán. (Szabó Magda)

Valentin — Kandúrka —^ felszalad

hirtelenmód létránh
b) A kettős alany. A kettős alanyú mondatban — elsősorban a tetszik, lát­
szik, hallatszik állítmány mellett — két alany van, az egyik főnévi igenév. A ket­
tős alany transzformációval két predikatív szerkezetté alakítható:
„Míg állni látszék az idő" (Petőfi: Füstbe ment terv)
-> Az idő látszék.
Az idő áll.
-> Az látszott, hogy az idő áll.
N
az idő / állni ^ látszék
A kettős alanyos szerkezet tulajdonképpen beágyazásos transzformációval,
azaz két mondat egymásba épülésével keletkezett:
Az autó látszik + Az autó közeledik -> Az autó közeledni látszik.
Ennek a szerkezetnek a megítéléséről vita van; mindig voltak és ma is vannak
olyan vélemények, melyek szerint a szerkezetben lévő igenév állapothatározó, a
következő gondolatmenet szerint: Az autó közeledőnek látszik (hasonló a kettős
tárgy megítélése is).
c) Az összetett alany egy névszóból és egy igenévből (segédigenévből) áll.
Nem transzformálható predikatív szerkezetté: „Be jó volna jegenyefa lenni."
N
jegenyefa lenni ^ jó volna
Az összetett alany átalakítható névszói-igei állítmánnyá, mégpedig azért,
mert névszói-igei állítmányból keletkezett:
Jó volna gazdag lenni -> Gazdag vagyok, gazdag leszek.
Gazdag vagyok, leszek -> Jó volna gazdag lenni.
Más elemzés szerint a szerkezet névszója ragtalan állapothatározó, ti. gaz­
dagnak, gazdaggá lenni.
d) A tapadásos és a lappangó alany. Vannak olyan mondatok, amelyeknek
alanyát nem szoktuk vagy nem tudjuk kitenni. Ha az alany jelentése a gyakori
használat folytán szinte az állítmányhoz tapadt, s a predikatív szerkezet kiegészí­
tése magától értetődő, tapadásos alanyról beszélünk: Éjfélt ütött (az óra); Terít-
 Az alany 375

ve van (az asztal). Ha az alany jelentését az állítmányhoz értjük, de a szerkezet

kiegészítése nehéz, az alany jelentése homályos, csak körülbelül határozható
meg, lappangó alanyról beszélünk: „Majd lesz neked, Jancsi!" (baj, szerencsét­
lenség) (Petőfi: János vitéz); Szórakozásra már nem futja (ti. a pénz, a lehető­
ség).
Az alanytalan mondatokban az alany jelentését szintén az állítmány hor­
dozza (ezek a 0 valenciájú igék, 1. 762); a két jelentés azonban annyira összefo­
nódott, hogy az alanyt általában már nem tudjuk kitenni (vagy ugyanannak a je­
lentésnek a névszói hordozójával jelölhetjük csak). Az ilyen típusú mondatok
többnyire természeti tüneményekre, időjárási jelenségekre vonatkoznak például
Esik (az eső); Villámlik (az ég? a villám?); „Mire alkonyodott, már hanyatt fekve
lehetett látni Mózsi bácsit" (Tamási Áron: Jégtörő Mátyás). Ilyenek még:
(Be)alkonyodik; (Be)esteledik; Hajnalodik; Havazik; (Meg)virrad (RÁCZ-
SZEMERE, 48-49).
e) Az alárendelt alany. Az alany alárendeltje egy határozói igenévi vagy ige-
igenévi alaptagnak, ez az ún. szerkezetes alany mindig névszó (igenév nem le­
het). Határozói igenévi alaptaggal: „Bika ragaszkodván kötél szakadt vala"
(Arany J.: Toldi); „S homlokán az ifju megcsókolván, Útnak indúl a hold éjje­
lén" (Vörösmarty: Szép Ilonka); ige-igenévi alaptaggal — különösen a mai saj­
tónyelvben — gyakoribb: Az árvíz sújtotta vidék lakói elmenekültek; Az olasz bí­
ró vezette mérkőzés döntetlen volt, A magam sütötte kenyér mindig ízletesebb a
boltinál.
x
kötél v szakadt vala
t
rugaszkodván határozó
t
bika alany
A határozói igenév alanya más, mint a predikatív szerkezet alanya, példáink­
ban: bika, kötél; napjai, én. (A múlva névutó ezekben a szerkezetekben keletke­
zett határozói igenévből: Mégis az ifjúság háborgó napjai múlván Biztos erőt ér­
zek" [Vörösmarty: Zalán futása]).
376 A magyar nyelv könyve

mérkőzés =fe döntetlen volt

t
bíró
alanyos szószerkezet

olaszm
Az anyám sütötte kenyér szerkezet érdekessége az, hogy az első szintagma
aktív (az anya süt), a második szintagma passzív (a kenyeret sütik); elöl aktív,
hátul passzív szerkezetről van tehát szó. Az alárendelt alany és igeneve szoros
szemantikai egységet alkot, frazéma értékű (annak semmi értelme önmagában,
hogy sütötte, vezette), ezt az egységet az ábrában kapcsos zárójellel jelezzük
(mint a barna hajú és hasonló szintagmák esetében). A régi nyelvben az ige-
igenév ragozható volt névmási alárendelt alannyal: Az én említettem példa is ha­
sonló. Az efféle szerkezeteket ma már ritkán használjuk. Rokon nyelveinkben az
ige-igenévi szerkezetek gyakoriak, ez a szerkezet régi öröksége nyelvünknek, sa­
játosnak mondható.

Az állítmány egyeztetése az alannyal

Az alannyal az igei állítmányi számban és személyben, a névszói-igei állítmány
igei részét szintén számban és személyben, névszói részét számban, a névszói ál­
lítmányi számban egyeztetjük.
A számbeli egyeztetés. — Ha a mondatban egyes számú alany van, akkor az
állítmány is egyes számú. „Sodrában panaszt is hordozzon az ének" (Nagy L.:
Kísérőének fiának); „S a magány szelídebb a szívemben s rokonabb a halál"
(Radnóti: Álomi táj); „Az nem volt csárda, hanem volt tizenkét zsiványnak ta­
nyája" (Petőfi: János vitéz).
Ritkán többes számba kerülhet az állítmány akkor, ha a beszélő a társhatáro­
zói bővítményben megjelölt személyt is hozzáérti az alany jelentéséhez: „Ezért
kezdtünk el anyáddal a szőlő miatt lelkesedni" (Sütő A.: Anyám könnyű álmot
ígér). A beszélt nyelvben a mind alany mellett némi ingadozás tapasztalható:
Mind itt van? Mind itt vannak? egyaránt helyes. Helytelen azonban a mennyi­
ségjelzős alany értelmi egyeztetése: Sok gyerek tornásztak.
Ha több egyes számú alany van a mondatban, az állítmány általában egyes
számú: „Szívem, reményem, hangulatom, Erőm, bizalmam, csókom nincsen"
(Ady: A megszépítő fátuma). Ha azonban az alany személynév (vagy egyedeket
 Az állítmány egyeztetése az alannyal 377

nevez meg), értelmi egyeztetés történhet, tehát az állítmány lehet többes szám­
ban: „Rousseau, Byron és Petőfi, Baudelaire, Verlaine és Rimbaud egyelően té­
nyezői ...a nagy individualizáló folyamatnak" (Szabó D.: Ady).
Többes számot alkalmazhatunk, ha az alanyok a cselekvést kölcsönösen vég­
zik, vagy ha az állítmány egymáshoz való viszonyukat nevezi meg: „Halvány is,
piros is volt az ábrázatja, Mert bánat és öröm osztozának rajta" (Arany: Toldi).
Ilyenkor azonban gyakori az egyes számú állítmány is, kivéve a névszói állít­
mányi: Pista és Miki jó barátok.
Értelme szerint egyes számú, pusztán alakilag többes számú alannyal egyes
számú állítmányi egyeztetünk: A Szép Versek hamar elfogyott. Ha azonban az
egyes számú alanyokat többes számú, összefoglaló jelentésű értelmező követi, az
állítmány mindig többes számú: A fiú meg a lány, még gyerekek, eltévedtek az
erdőben. Még ingadozóbb az állítmány egyeztetése, ha több, vegyesen egyes és
többes számú alany van a mondatban. Ilyenkor a szórend meghatározó lehet, az
állítmány számát a hozzá legközelebb eső alany száma határozza meg: „Az élet,
évek és napok Szívének gyökeréig fájnak" (Ady: Északi ember vagyok). A füze­
tek, a ceruzák, a könyv a helyén van? (de helyes a vannak is). Ha az állítmány
van elöl, akkor a hozzá legközelebb eső alannyal egyeztetjük: Bejött a tanár meg
a gyerekek, de itt is érvényesülhet (főleg szépirodalomban) a vegyes sorrendű,
különböző számú alanyok egyezése többes számú állítmánnyal: „különös ígére­
tekkel hívták őt a jövendő, az ismeretlen vidékek és a népek" (Kassák: Csavar­
gók, alkotók). Ha az alanyok között (főképp az állítmány közelében) mennyiség­
jelzős vagy névelős alak is van, akkor helyesebb az egyes számú állítmány: Ka­
tonák, matrózok és egy díszszázad vonult el a tribün előtt.
A személybeli egyeztetés. — Az általános egyeztetési szabálytól eltérő
egyeztetéssel akkor találkozunk, ha a mondat különféle személyű alanyaihoz kö­
zös állítmány tartozik. Ha az alanyok egyszerű kapcsolatos viszonyban vannak,
az állítmány szabályosan mindig többes számú, s a legkisebb sorszámú személy­
hez igazodik: „Osborne meg én önfeledten néztük a mondaszerű látványt"
(Szerb Antal: A Pendragon-legenda).
Más típusú mellérendelő alanyok esetében az állítmányhoz legközelebb eső
alany személye az egyeztetés alapja: Nem te, hanem Pista segített.
Másfajta az egyeztetési szabály az alárendelő mondat vonatkozó névmási
alanya és állítmánya között, ilyenkor ugyanis beszűrődhet a fömondat alanyának
jelentése is: „Én, aki a fohászkodás új módját nem ismertem még, térdre eresz­
kedtem" (Barabás Tibor: Uriel).
378 A magyar nyelv könyve

A bővítmények
A mondatban az alaptag szófaja szerint igei (igenévi) és névszói csoportot kü­
lönböztetünk meg. A tárgy és a határozó az igei (igenévi) csoportba tartozik, hi­
szen alaptagjuk legtöbbször ige vagy ilyen jellegű szó. Csak néhány határozó
alaptagja lehet névszó, például a fokhatározóé, a hasonlító határozóé. A jelzők a
névszói csoportba tartoznak, hiszen alaptagjuk mindig névszó vagy névszói ér­
tékben szereplő szó.

A tárgy
1. A tárgy fogalma. — A tárgy valamely cselekvésfogalmat kifejező alaptag
bővítménye, s azt nevezi meg, amire a cselekvés irányul, illetőleg ami a cse­
lekvés eredményeképpen létrejön. Eszerint iránytárgyat és eredménytárgyat
különböztetünk meg. Az iránytárgy olyan dolgot vagy személyt nevez meg,
amely az alaptagban kifejezett cselekvés előtt létezett, s amelyre a cselekvés irá­
nyul, például: eszi a kenyeret, nézi a fiát. Az eredménytárgy olyan a dolgot vagy
személyt nevez meg, amely az alaptagban kifejezett cselekvés előtt nem létezett,
s annak eredményeképpen jön létre, például: süti a kenyeret, „Mert bent a já­
szolban, sugárzó szép örömben, egy fiatal nő feküdt, aki ott fiat szült" (Tamási
Á.: Megváltás). A cselekvés eredményeként létrejövő tárgy vagy megmarad a
cselekvés után (varrja a ruhát, főzi a levest), vagy a cselekvés befejeztével meg­
szűnik (járja a táncot, éneket mond). Ez utóbbi csoportba tartozik a figura
etymologicában szereplő tárgy: éneket énekel, éli az életet, halált hal.
A tárgy szófaja főnév, de más szófajú is lehet, ilyenkor azonban mindig főné­
vi értékben áll. Kérdése: kit?, mit?, kiket?, miket? + a szerkezeti alaptag. A mi­
lye(n)t?', melyiket?, mekkorát?, hányat? is lehet a tárgy kérdése, ilyenkor a tárgy
főnévi értékben használt, aktuális szófajváltáson átment szó: A sárgát (a sárga
virágot) kérem, Én olyat (olyan dolgot) nem állítottam. A tárgyat elemzéskor
szaggatott vonallal húzzuk alá: .
A tárgy mindig vonzat (kötött bővítmény). Szerkezeti alaptagja jelentését ki
kell egészíteni (ezért a régi nyelvtanok kiegészítőnek nevezték, a régi nyelvtano­
kat pedig kiegészítős nyelvtanoknak; a tárgy terminust Simonyi Zsigmond vezet­
te be nyelvtanainkba): kinyitja az ejtőernyőt, főzi az ebédet, megoldja a problé­
mát. A tárgyi vonzat kötelező és fakultatív lehet, kötelező: megnézi a filmet; fa­
kultatív: olvas (egy könyvet). Ha a kötelező vonzatot elhagyjuk, szerkezeti hiá­
nyosság jön létre: A pilóta kinyitja, A tanár olvassa. Ilyenkor a szövegkörnye­
zetből ismerjük a tárgyat, előzőleg meg volt említve, tartalmi szempontból a
 A tárgy 379

mondat nem hiányos. Elmaradhat a tárgy akkor is, ha hiánya nem okoz kétértel­
műséget: „Csak ment és teregetett némán" (József A.: Mama), ezt lappangó
tárgynak nevezik.
2. A tárgy szófaja. — a) főnév: „annak mit rejt e térkép? gyárat s vad
laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd ta­
nyát" (Radnóti: Nem tudhatom); b) főnévi névmás: „Csak m i t hozzád írok,
lyányka, Ezt ne bántsa elmúlási vész" (Petőfi: Voltak sokkal jelesebbek...);
A z t add ide!; c) főnévi igenév, rendszerint az akar, tud, szeret, kíván, bír, mer,
kezd igék melett: Az öcsém jól tud sakkozni; Ma délután pihenni aka­
rok; Szeretek s é t á l n i; d) bármely más szófaj főnévi értelemben: „Már a
rosszat is úgy elfogadnánk" (Kosztolányi: A bús férfi panaszai); „Mert
nem látott minden léptében-nyomában olyat, amit látott Óriásországban"
(Petőfi: János vitéz); Egyet mondok, kettő lesz belőle; „ . . . s szájunk a tébolyt
és jajt kiabálja" (Kosztolányi: Szonett az öreg királyról).
3. A tárgy alakja. — a) A tárgy alaki jelölője a -t tárgyrag: „láttam az édes
Adriát, ... havast, romokat, rónát, múmiát" (Babits: Arany kísértetek). A tárgy­
rag kétszeri kitétele felesleges (banántot, őtet). Néha tréfás alakként találkozunk
vele: Aki eztet elhiszi, szamárabb a lónál.
b) Lehet azonban — ősi finnugor sajátosság szerint — a tárgy ragtalan is, ha
a tárgy birtokos személyjeles névszó egyes szám 1. vagy 2. személyben: „Az
édes-forró napsugár lázra csókolja arcom" (Babits: Mindenek szerelme); „s
visszazengi a hűs, zöld homály Telt kortyú, lenge, hő melódiád!" (Keats: Óda
egy csalogányhoz, Tóth Á. ford.).
Többnyire ragtalanok az egyes szám 1. és 2. személyű visszaható névmások:
„S látom magam magam tagadva" (Ady: Mert másokért csatáztam); „védd ma­
gad, a téli rend téged se véd" (Radnóti: Októberi erdő). Az én és a te személyes
névmás rendhagyó tárgyesete rendszerint ragtalan: „Szeretnek az istenek engem"
(Petőfi: A helység kalapácsa). Többes szám 3. személyben a jelöletlen tárgy rit­
ka: „Volt idejök lassan maguk összeszedni" (Arany: Toldi). Rendszerint ragtalan
a mind névmás is: „Szálljunk tova, csak el! feledni mind, Mit lomb mélyén te
nem láttál soha" (Keats: Óda egy csalogányhoz); Mind megette; de ragos is le­
het: „ Utána uszíták a bikának mindet" (Arany: Toldi).
Természetesen ragtalan a főnévi igenévvel kifejezett tárgy is: „Bensőm, a lé­
nyeg, nem akarja látni sem a világot" (Illyés: Termeszek).
4. A tárgy határozottsága és határozatlansága. — A tárgy lehet: határozott
és határozatlan. A tárgy akkor határozott, ha jelentéstartalma egy (a beszélő és a
380 A magyar nyelv könyve

hallgató számára világos) jelpéldányra vonatkozik. A tárgy határozott vagy hatá­

rozatlan volta meghatározza az igei alaptag ragozását (1. az igék ragozásáról szó­
ló fejezetet).
A határozott tárgyra az igei alaptag határozott (tárgyas) ragozása, azaz
igei személyragjai utalnak. A magyar nyelv sajátsága, hogy igeragozásával má­
sodik személyű és harmadik személyű tárgyra is utalhat.
A második személyű tárgyra a -lak, -lek rag utal egyes szám első személyben:
szeretlek téged, titeket, itt azonban megszakad a paradigma, nem teljes az ige­
alakok rendszere. A hiányzó alakokat az ige általános (alanyi) ragozása és a
megfelelő névmás kapcsolata pótolhatja: látsz engem, láttok minket stb. Gyakran
névmás nélkül is tárgyra utalhat az általános ragozás: Keresett valaki (ti. téged),
Mikor hívsz meg? (ti. engem).
Második személyű tárgyat jelölő -laki-lek ragos igealakot használunk akkor,
ha az alany egyes szám első személyű, a tárgy pedig egyes szám 2. személyű:
„Mikor láthatlak újra, nem tudom már" (Radnóti: Levél a hitveshez); kapcso­
lódhat a tárgy az állítmány főnévi igenévvel kifejezett tárgyi bővítményéhez:
Szeretnélek megkérni (ti. téged). Utalhat a -laki-lek személyrag többes szám 2.
személyű tárgyra is, ilyenkor azonban a személyes névmási tárgyat mindig ki
kell tenni: Benneteket hívlak.
Harmadik személyű tárgyra utaló határozott ragozású igealakokat is csak ha­
tározott tárgy esetében használunk. Ez a paradigma teljes.
A harmadik személyű határozott tárgy esetei a következők: a) a tárgy tulaj­
donnév: „Melegen üdvözöljük körünkben Gargantuát" (Bálint Gy.: Jégtáblák,
könyvek, koldusok); Bélát keresem; b) határozott névelős névszó: „Vicsorogd
rám a reményt" (Nagy L.: Gyászom a színészkirályért); c) 3. személyű szemé­
lyes névmás: „a vihar rögtön megragadta őket" (Tamási: Szikra fia); d) főnévi
mutató névmás vagy ilyen jelzőjű főnév: „Kodály ezekről ezt írja" (Bartók B.: A
népzenéről), Ezt a ruhát kérem; e) visszaható névmás: „5 láttam magam magam
tagadva" (Ady: Mert másokért csatáztam); f) kölcsönös névmás: A barátok át­
ölelték egymást, g) a mind vagy a valamennyi általános névmás: Ez az icpici
mind megette (népi mondóka); h) az -ik végű névmás vagy sorszámnév: Melyiket
válasszam?, A másodikat kérem; i) a tárgy birtokos személyjeles vagy birtokjeles
névszó: Kérem vissza a könyvem, a barátomét adom oda; j) a tárgyi mellékmon­
dat a maga egészében határozottnak tekinthető: „Szeretem azt is, amit hoztál".
5. A tárgyas szerkezetek fajtái. A tárgyas szószerkezet alaptagja rendszerint
ige vagy igenév vagy egyéb, cselekvést kifejező szó (érdekességképpen megje-
 A tárgy 381

gyezzük, hogy az -ás, -és képzős cselekvésnevet — nomen actionis — KÁROLY

SÁNDOR igenévnek tekintette, KÁROLY, 1956):
ír írni író írva írás
A A A A A
levelet levelet levelet levelet levelet
a) A halmozott tárgy és a többszörös tárgy. A halmozott tárgyas szerkezet­
ben mellérendelő szószerkezetsor van: „Hiába döngetek kaput, falat" (Ady). A
halmozott tárgy minden egyéb szerkezeti típusban előfordulhat. A többszörös
tárgy lépcsőzetes szerkezetű, az egymáshoz kapcsolódó tárgyak alárendelő szó­
szerkezetláncot alkotnak: „A tavaszt nem tudták megkötözni" (Ady). A többszö­
rös tárgyas szerkezetben az első tárgy igenév, ehhez mint alaptaghoz kapcsoló­
dik a második tárgy. Ábrázolásuk:
(én) ^ ^ döngetek

kaput falat_
(ők) -^ "^ nem tudták
általános A
alany megkötözni

a tavaszt.
b) Az összetett tárgy. Az összetett tárgy egy ragtalan névszóból és egy főné­
vi igenév (segédigenév) kapcsolatából áll, felépítése és elemzési lehetőségei
megegyeznek az összetett alanyéival. A „Szeretnék tanár lenni" szerkezetben a
tanár lenni az összetett tárgy. (A szerkezet elemzése másképpen is lehetséges: a
tanár lenni szerkezet felfogható 'tanárrá lenni' jelentésű ragtalan állapothatáro­
zói szerkezetnek is.) Melléknév is beléphet a szerkezetbe: "De szeretnék gazdag
lenni" (József A.).
c) A kettős tárgy. A lát, hall, érez, hagy, enged igék mellett két tárgy van,
egy névszói és egy főnévi igenévi: „Láttam a delfineket cicázni" (Babits: Arany
kísértetek). Ábrázolása:
(én) v ^ láttam

delfineket / cicázni
382 A magyar nyelv könyve

A kettős tárgyas mondat transzformációiban a kettős tárgy predikatív szerke­

zetté alakítható át:
Láttam a delfineket cicázni. -> Én láttam.
A delfinek cicáznak.
-> Azt láttam, hogy a delfinek cicáznak.
A kettős tárgyas szerkezetről vita van a szakirodalomban. Egyrészt sokáig la­
tinizmusnak tartották, a latin tárgyeset+főnévi igenév (accusativus cum infiniti­
vo) szerkezet fordításának. Ez a nézet nem igaz, hiszen a kettős tárgyas szerkezet
népnyelvi és rokon nyelvi szövegekben gyakran előfordul, természetes beszéd­
fordulat. Másrészt ismételten felvetődött, hogy a szerkezetben lévő igenév nem
tárgy, hanem állapothatározó; a szerkezet felfogása ekkor: 'a delfineket cicázó­
nak láttam', illetőleg 'Láttam a delfineket, amint cicáznak'. Többek között Tom­
pa József is felvetette ezt a lehetőséget, s ezen az állásponton van a Magyar
grammatika is (KESZLER, 2000).
d) A frazémákban (állandó szókapcsolatokban) szereplő tárgy alaptagjá­
val alárendelő szerkezeti viszonyban van, jelentés szempontjából szoros egysé­
get alkot vele, olyannyira, hogy az alaptagnak csak tárgyával együtt van értelme:
részt vesz, véget ér, szerét ejti, bosszút áll, tábort ver. Ezek a szerkezetek szoro­
sak, a tárgy helyére nem tehetünk más tárgyat, és nem is hagyhatjuk el. A Pista
könyvet olvas szerkezetet átalakíthatjuk: újságot, regényt, leckét olvas, lecserél­
hetjük a tárgyat, illetőleg Pista olvas, elhagyhatjuk a tárgyat. (Ezeket a szerkeze­
teket mindig különírjuk, nem összetett szavak, ahhoz, hogy összetett szavakká
váljanak, jelentésváltozásra van szükség: jótáll, egyetért.) A szerkezet ábrázolá­
sa:
A dolgozók részt vettek a nagygyűlésen.
a dolgozók v =^ vettek^
^ ^
nagygyűlésenh részt
t >
6. A határozói értékű tárgy. Gyakran találkozunk olyan bővítménnyel,
amelynek formai ismérve (tárgyrag) tárgyi bővítményre utal, jelentése azonban a
határozók közé sorolná. A tárgy és határozó közötti átmeneti mondatrészt hatá­
rozói értékű tárgynak nevezzük, formáját tekintve tárgy, funkcióját tekintve hatá­
rozó. (Tudomásul kell vennünk, hogy amint vannak átmeneti szófajok, úgy van­
nak átmeneti mondatrészek is.) A határozói jelentést a transzformáció kimutatja:
 A határozó 383

Járja a várost. -> Jár a városban.

Ötöt füttyentett a rigó. -> Ötször füttyentett a rigó.
Mélyet sóhajtott. -> Mélyen sóhajtott.
Mit reszketsz? -> Miért reszketsz?
Az első mondatban helyhatározói értékű, a másodikban számhatározói értékű,
a harmadikban módhatározói értékű, a negyedikben okhatározói értékű tárgy
van. Az elemzésben ezeket tárgyaknak minősítjük, s melléjük írjuk a jelentésár­
nyalatot. (A kérdés is kettős: mit jár?, hol jár?; hányat füttyentett? hányszor
füttyentett?) A szerkezeti alaptag gyakran tárgyatlan ige, ám ezek az igék alkal­
milag olykor tárgyassá válnak, főleg akkor, ha igekötőt kapnak: járja a várost,
bebarangolja a rétet.
A határozói értékű tárgy fajtáit a határozói jelentéstartalom szerint állapítjuk
meg. Eszerint lehet helyhatározói értékű: „S addig ösztökélte, addig korbácsolta,
Míg a rétet összevissza barangolta" (Arany: Told); időhatározói értékű: „Éltem
ötven évet holtan" (Nagy L: Sírfölirat); számhatározói értékű: „Egyet-kettőt for­
dulok" (népballada); módhatározói értékű: „A vadász éleset füttyentett a kutyá­
nak" ; fokhatározói értékű: A kislány egy kicsit még ügyetlen; okhatározói értékű:
Mit sírsz?; célhatározói értékű: „Mit integettek, vén hegyek?" (Tóth A.: Mit in­
tegettek).
A tárgy és a határozó szoros kapcsolatban van egymással (vannak olyan kül­
földi nyelvtanok, melyek a tárgyat a határozók között tárgyalják). Mindkettő cse­
lekvésfogalom jelentését szűkíti, determinálja, a tárgynak azonban a cselekvés­
hez való viszonya sokkal szorosabb, közvetlenebb, mint a határozóké (KLEMM,
1928-1942, 270). A tárgy szorosabb kapcsolatát a következő példák is mutatják:
A vadász nyulat lőtt (meglőtte), a vadász nyúlra lőtt (csak rálőtt). A szoros kap­
csolatot az is mutatja, hogy a tárgyas és a határozós szerkezetek kölcsönösen
transzformálhatók: vizet önt a virágokra ~ vízzel öntözi a virágokat; zsírt ken a
kenyérre ~ zsírral keni meg a kenyeret.

A határozó
1. A határozó fogalma. A határozó körülményt kifejező mondatrész, szerke­
zeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot.
Kifejezheti: a) a helyféle, az időféle, a módféle és az állapotféle körülményt,
b) kifejezheti a gondolkodásbeli viszonyokat: az okot, a célt és egyéb gondol­
kodásbeli körülményt, c) vonzat is lehet, ekkor kiegészítheti szerkezeti alap­
tagjának jelentését.
384 A magyar nyelv könyve

Szerkezetének alaptagja a) valamely cselekvés-, történés-, létezés- vagy álla­

potfogalmat kifejező mondatrész, szófaji szempontból ige vagy igenév vagy cse­
lekvésnév; iskolába jár, iskolába járó, iskolába járás; b) vagy pedig valamely
dologfogalmat, tulajdonságot, mennyiséget vagy körülményfogalmat kifejező
mondatrész, szófaji szempontból melléknév, főnév, névmás vagy határozószó;
nagyon okos, üzenet iskolámba, nagyon olyan, közel az iskolához.
Az igei/igenévi alaptagú határozós szerkezet kétféle lehet. A határozó meg­
nevezheti az alaptagban kifejezett cselekvés körülményét: helyét (iskolában ta­
nul), idejét (este tanul), módját (könnyen tanul); illetőleg a határozó megnevez­
heti a cselekvés alanyában, tárgyában kifejezett fogalom állapotféle körülmé­
nyeit (a gyerek betegen fekszik).
Elemzéskor hullámos vonallal ( ) húzzuk alá, s mellé írjuk a határozó­
fajta nevét.
2. A határozó szófaja és alakja. A bővítmények e csoportja szófaját tekint­
ve igen nagy változatosságot mutat. Leggyakrabban azonban főnév: „Beültem
már a Cháron csolnakába, Pokolútra a vasszinű vízen" (Tóth A.:
Beültem már); főnévi igenév: „elmegyek napnak Indiába s ü t n i" (Radnóti:
Szél se fú itt már); főnévi névmás: „Ha elfutnak a gyér aranyak, Fölséges, nagy
úri m a gunkb ó l" (Ady: Mi urunk: a Pénz); határozószó: „Szentebb úr nem
vala itten, úgy trónolt ott" (Ady: Dózsa György lakomáján); Délelőtt
meglátogatlak; határozói igenév: „Csábítva ring a halvány primadonna"
(Kosztolányi: Árnyak találkozója); melléknév: „S ne jutna legalább a jóknak
annyi föld, hol megállhat a láb nyugodtan és bölcsen" (Babits: Dal
az esztergomi bazilikáról); melléknévi igenevek: „Úgy néztem mindig e gyer­
meki szemre, mint nyugtatóra" (Babits: A „fiamhoz"), Hej pedig üresen
vagy félig rakottan, Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan (Arany: Tol­
di); számnév: „eldobhattok százszor, A lelkem százszor utánatok
oson" (Ady: A bélyeges sereg); egyéb szó vagy szerkezet főnévi értelemben:
Erre a csakra nem volt mit felelni.
A határozókat jelentésük alapján osztályozzuk, nem kifejezőeszközeik alap­
ján, következésképpen a határozófajta megállapításakor nem a ragból kell kiin­
dulni, hanem a jelentéstartalomból, illetőleg a kérdőszó siet segítségünkre a hatá­
rozófajta megállapításakor. Nagyon kevés ragnak van egyetlen funkciója. Ilyen a
-kor (Éjfélkor indulunk), a -nta/-nte (Aranytálban mosdik reggelente), mindkettő
időhatározói; az eredményhatározói -vá/-vé (A bor nem válik vízzé), valamint a
ritka helyhatározói -t ~ -tt (Kaposvárt és Pécsett is működik főiskola). Egy-egy ha-
 A határozó 385

tározói rag vagy névutó rendszerint nem csupán egyetlen határozófajta kifejező­
eszköze, így például a -ban/-ben rag is sokféle határozót fejezhet ki:
A házban van. — helyhatározó;
Délben érkezett. — időhatározó;
Lázban fekszik. — állapothatározó;
Betegségben halt meg. — okhatározó;
Titokban találkoztunk. — módhatározó;
Ez a ruha derékban bő. — tekintethatározó;
Teljes mértékben egyetértünk. — fok- és mértékhatározó;
Barátja társaságában jöttek el. — társhatározó;
Gyönyörködik a virágokban. — vonzathatározó.
Ha megnézzük akármelyik értelmező szótár valamelyik hosszabb szócikkét
— például a csiga szóét —, láthatjuk, hogy az elsődleges 'puhatestű állat' jelen­
tésből számos újabb jelentés fejlődött ki (csigaház, a fül egyik része, egyszerű
gép, kínzóeszköz, játékszer), mégpedig névátvitellel. Ezt a jelenséget jelentésbő­
vülésnek nevezzük. Hasonló jelentésbővülés ment végbe a határozók esetében a
nyelvtörténet folyamán. Valamikor a -ban/-ben rag csak a helyviszonyt jelentet­
te, s hosszú évszázadok elteltével — a gondolkodás finomodásával párhuzamo­
san — kapott egyre több és több jelentést. „A grammatikai változások okait ku­
tatva elsősorban a gondolkodás szféráját kell megvizsgálni: ahogy a gondolkodás
fejlődik, differenciálódik, és az ember egyre több valóságviszonyt ismer fel, úgy
növekszik az igény arra, hogy nyelvileg is tükrözze, kifejezze ezeket a viszonyo­
kat. Az uráli korban például csak helyhatározóragok voltak. Később az idő- és
egyéb elvontabb viszonyok, körülmények (okság, előzmény-következmény,
mód stb.) nyelvi jelölése is szükségessé vált. Ezt úgy oldotta meg a nyelv, hogy
részben a régi helyhatározóragok vették fel az új funkciót (például idé-n, jó-l),
részben speciális új ragok keletkeztek (például -ért, -kor, -képpen)" (MÁTAI,
1994, 82).
3. A határozós szerkezetek fajtái. Ide tartoznak a halmozott és a többszörös
határozók, a kettős és az összekapcsolt határozók, az összetett határozók és a
frazémákban szereplő határozók.
a) A halmozott és a többszörös határozók. A halmozott határozó mind­
egyik határozófajtában és -típusban előfordulhat: az utcákon vagy a tereken ját­
szanak; láz és köhögés miatt fekszik, a fotel mögött és az asztal alatt hevernek;
az anyjánál is, az apjánál is magasabb stb. Ábrázolásuk:
386 A magyar nyelv könyve

játszanak fekszik

az utcákon '-•' a terekenh láz miatt köhögés miatto

hevernek magasabb

a fotel mögött r^ az asztal alatth az a p j á n á l is az anyjánál ishas

A többszörös határozó lépcsőzetes szerkezetű, szerkezetláncot alkot: az ablak
alatt üldögélve várja, nagyon sokszor megígérte:

varja megígérte
t t
üldögélveállapot
t t
az ablak alatthely nagyonfok
b) A kettős határozó és az összekapcsolt határozó. Előfordulhat, hogy va­
lamilyen határozói körülményt nem egyetlen szóval, hanem határozók kapcsola­
tával fejezünk ki. Ennek két típusát különböztetjük meg. A kettős határozó álta­
lában egy kezdő- és egy végpontra utal, s csaknem valamennyi határozófajta kö­
rében előfordul, például helyhatározók: ágról ágra, háztól házig, szájról szájra;
időhatározók: évről évre, látástól vakulásig; módhatározók: lépésről lépésre,
sorról sorra.
Az összekapcsolt határozó tagjai között a szoros egység alárendelő szintag­
matikus kapcsolatból alakult; ezekben az egyik tag pontosítja a másik jelentését:
az ott általános, a fönn szűkíti a lehetőségeket, ott, mégpedig fönn — gondolhat­
juk. Ezt a típust értelmező határozónak is nevezik. Helyhatározói összekapcsolt
határozó: (két) méterre innen, a házhoz (egy) lépésre, ott lenn, itt benn, kint a
kertben; időhatározók: mához (egy) hétre, halála előtt (két) órával, tegnap reg­
gel, tavaly ősszel; fok- és mértékhatározók: sokkal kevésbé, egészen máig; álla­
pothatározók: gyerekekkel a karján, kezében ernyővel stb. (MMNyR. II, 165-
166). Az ábrázolásban ezeket a szerkezeteket egységként kezeljük (a helyesírás­
ban sem teszünk a szerkezeti tagok közé vesszőt). Van egy olyan típusuk, mely
jobban közelít az értelmezőhöz, ezekben a második tagot vessző és pontosító
módosítószó vezeti be: a télen, főleg januárban (gyakran esett a hó):
 A határozó 387

száll olvas
t t
ágról ágrah kint a kertbenh
esett

télen, főIeg januárbani

c) Az összetett határozó ragtalan névszó és igenév kapcsolata, például A kis­
lány igyekszik ügyes lenni, Beteg lévén nem mehettem el a színházba. Az össze­
tett határozó összetett állítmánnyá alakítható át: okos lenni -> okos vagyok; be­
teg lévén -> beteg vagyok. Az ábrázolásban ezt a szerkezetet is egységként ke­
zeljük.
d) A frazémaszerű szókapcsolatokban és a frazémákban (szólásokban, ál­
landósult szókapcsolatokban) lévő határozós szerkezetek jelentésük szempontjá­
ból szoros egységet alkotnak, a nagyra tart és a dugába dől szerkezetek tagjai
csak együtt értelmesek. Ezekben a szerkezetekben a határozókra rákérdezhetünk,
de nem hagyhatók el, és nem helyettesíthetők be más határozóval. Ábrázolásuk­
ban jelöljük a szerkezetet a szokásos módon, a jelentésbeli egységet pedig kap­
csos zárójellel:
f dől

dugábakörülményhat
{t
tart

nagyravonzat
4. A határozói bővítmény alaptagja. A határozós szerkezet alaptagja leg­
gyakrabban ige, igenév, -ás, -és képzős cselekvésnév. Minden olyan mondatrész
szerepét betöltheti, amit ezek a szófajok; leggyakrabban állítmány: „Kora este a
padon Ülök, künn a Bástyán" (Tóth Á.: Kaszáscsillag); de igenévként lehet
alany, tárgy, határozó és jelző is: „arcodhoz epedezve, te vagy az éjjel asztalán a
bor" (Kosztolányi: Régi szerelmes levele); „Fénylő ajkadon bujdokoló nap a
mosolyod" (Radnóti: Dicséret); „Nyugatba tört magyar s duzzadt bizodalmú,
Papnak indúlt lélek" (Ady: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz); „Mérföldet lép ő,
fellegekbe bomlót" (József A.: Férfiszóval); „Költőnek ezt ajánlani merem"
(Arany: Vojtina ars poeticája); „A harmadik velök birkozni szemközt jő" (Petőfi:
A puszta télen). Az -ás, -és képzős cselekvésnév ritkábban fordul elő a határozós
szerkezet alaptagjaként: „De vérben, érben a vidám kerengés, Mely szebb jöven­
dő biztos záloga (Arany: Széchenyi emlékezete); Várom sorsomnak jobbra for­
dulását.
388 A magyar nyelv könyve

A határozók kisebb körének alaptagja névszó: „Sietős az útam, Reggeli temp­

lomra" (Arany: Zách Klára); „Hóval meg lánggal bútoros minden tér a világ­
ban" (Nagy L.: Fejfáknak fejfa); leggyakrabban a nagyon szép, szebb az apjá­
nál, jó neki típusú határozós szerkezetekben.
5. A jelzői értékű határozó. Láttuk, hogy vannak átmeneti mondatrészek,
ilyen a határozói értékű tárgy vagy az értelmező határozó. A jelzői értékű hatá­
rozós szerkezetek jelzős szerkezetekké transzformálhatók:
a Balaton-part nyáron -> a nyári Balaton-part
utazás a vonaton -> a vonaton való utazás
Különösen Ady szerette az efféle verscímeket: Nóták piros ősszel, Üzenet
egykori iskolámba. Többnyire úgy keletkeztek ezek a szerkezetek, hogy az ere­
detileg bennük lévő kapcsoló szerepű igenév elmaradt, azután ez analógiás ala­
pot teremtett a többi szerkezethez. Ezekben a szerkezetekben az átmeneti mon­
datrészt határozónak vesszük, s mellé írjuk a jelentésárnyalatot (a forma az el­
sődleges, mint a határozói értékű tárgy esetében).
6. A határozók rendszere. A határozók osztályozása nehéz. A gondot az
okozza, hogy a határozók lényegében a „valóság leképezései", a valóság pedig
bonyolult, megismerése sem egyszerű. A határozókat több szempontból osztá­
lyozhatjuk: a) kognitív szempontból, vagyis aszerint, hogyan viszonyulnak a
valósághoz; b) jelentéstartalmuk konkrét, illetőleg absztrakt volta szerint; c)
az irányhármasság szerint; d) aszerint, hogy milyen mértékben egészítik ki igei
(igenévi, egyéb) alaptagjuk jelentését.
a) Kognitív szempontból vannak olyan határozók, melyek közvetlenül a va­
lóság körülményeit tükrözik, s vannak olyan határozók, amelyek a gondolkodá­
sunkat tükrözik. Közvetlenül a valósághoz kapcsolódik a helyhatározó, az idő­
féle, a módféle, az állapotféle határozó. Gondolkodásunkat tükrözi az ok- és
a célhatározó, a korlátozó határozó (más néven tekintethatározó), a rész-
egész viszonyokat kifejező határozók: a partitívuszi határozó (eszik a kenyér­
ből) és a disztributívuszi, megosztó jelentésű határozók (nyaranta, nyaranként).
A disztributívuszi határozónak nem nyitunk külön kategóriát, mert máshová is
— példáinkban az időhatározók közé — besorolhatók. Ide tartozik még a hason­
lító határozó.
b) Osztályozhatjuk a határozókat a konkrét, illetőleg az absztrakt jelentés­
tartalom szerint. A száz százalékosan konkrét határozó a helyhatározó. Az idő­
fogalom már elvont, s nagyjából elvont tartalmú a többi határozó is. Ám nagyon
 A határozó 389

is konkrét az eszköz- és a társhatározók egy része (ceruzával ír, barátjával sé­

tál), valamint a részeshatározó (apámnak adom) és a hasonlító határozó is (ma­
gasabb a testvérénél).
A képes helyhatározó megkülönböztetése indokolt. A tudósok behatolnak a
természet titkaiba mondatban a titkaiba határozó elvont jelentésű, szemben az
efféle mondattal: A kirándulók behatoltak az erdőbe; vagy az Apám szájából
szép volt az igaz mondatban a szájából határozó képletesen értendő, szemben az
ilyesmivel: Kivette a szájából a rágógumit. A képes helyhatározós szerkezetben
az alaptagnak van elvont jelentése, az elsőben a behatol igét elvont, 'felfedez,
felderít' jelentésben használjuk, a másodikban a szép erkölcsi szépséget jelent.
Ismét kognitív problémával szembesülünk: a szerkezet elvont síkon jelentkezik.
Jogos tehát a képes helyhatározó felvétele a konkrét helyhatározóval szem­
ben. Igen ám, de akkor a többi határozófajtában — ott, ahol konkrét határozó is
előfordul — felvehetünk képletes értelműeket. A tollal ír szerkezetben az esz­
közhatározó konkrét, de a Petőfi tollával harcolt a szabadságért mondatban el­
vont jelentésű; a magasabb az apjánál konkrét hasonlító határozó, de a gyorsabb
a gondolatnál szerkezetben már elvont. Ez a fő érvük azoknak, akik ellenzik a
képes határozó elkülönítését, s ezért némely nyelvtanokban nincs a képes hely­
határozó elkülönítve. Nekünk az az álláspontunk, hogy fel kell venni a rendszer­
be a képes helyhatározót, s fel kell hívni a figyelmet a többi határozóban is meg­
lévő konkrét-elvont problematikára.
c) A magyar nyelvnek ősi, finnugor sajátossága az irányhármasság. Megfi­
gyelhető a ragok, a névutók, a határozószók rendszerében, következésképpen
megfigyelhető a határozók rendszerében is. Az irányhármasságot tükrözi az
előzmény-, a tartam- és a véghatározóra való felosztás.
d) Aszerint, hogy ki lehet tenni vagy ki kell tenni a határozót az alaptag mel­
lé, megkülönböztetünk szabad és kötött határozót. A kötött határozót állandó
határozónak is nevezik, egy tágabb kategóriájú elnevezéssel pedig vonzatnak
(vonzat az alany és a tárgy is). Szerencsés elnevezés a vonzathatározó (BÁN­
RÉTI ZOLTÁN terminusa, s ezt használja az Édes anyanyelvünk iskolai nyelvtan­
könyvsorozat is). Az elnevezések más-más szempontúak: az állandó határozó
terminus azt hangsúlyozza, hogy ezek a határozók mindig ugyanazzal a raggal
— vagy egyéb kifejezőeszközzel — jelentkeznek (a gyönyörködik igéhez mindig
-ban/-ben ragos névszót kell tenni); a vonzathatározó elnevezés pedig a szerke­
zet kötött jellegére, az alaptag kötelező kiegészítésére utal.
390 A magyar nyelv könyve

Ebből a szempontból tehát két nagy csoportra bomlik a határozórendszer,

vannak szabad határozók és vonzathatározók. A gondot az okozza, hogy vannak
olyan határozók, melyeknek van valamilyen besorolható — kognitív alapú — je­
lentéstartalmuk, és vonzatok is egyben, pl. a fél a kutyától szerkezetben (fél
vkitől, vmitől) a határozó vonzat is meg okhatározó is. Ezeket az eseteket a je­
lentéstartalom szerint kezeljük, s az elemzéskor meg kell jegyezni, hogy vonzat
is. A vonzathatározók közé csak azokat a vonzatokat soroljuk, amelyeknek nin­
csen semmilyen, a többi határozóra jellemző jelentéstartalmuk, pl. A fiút Pistá­
nak hívják (hív vkit vminek). A következőképpen ábrázolható a helyzet halma­
zokkal:

speciális /vonzat- \ \
/ jelentés- / határozók \ vonzat- \
I tartalmú I speciális j határozók I
\ határozók \ jelentéstarta- / /
\v x lommal / /

Miért alakult ki ez a bonyolult helyzet a határozók leírásában? Említettük (1.

737), hogy a klasszikus hagyományokat őrző nyelvtanokban a mondattan a sza­
vak közötti viszonyokat tárgyalta, a szórendet, az egyeztetést és a vonzatot.
Strukturális szempontból valóban az a legfontosabb, hogy egy szókapcsolat von­
zat-e vagy sem. Nyelvhelyességi szempontból pedig az fontos, hogy helyesen
használjuk-e a vonzatokat, a szerkezeteket (a szerkezeti szabályok elleni vétséget
szolőcizmusnak nevezték az antik grammatikák). A 20. századi strukturalista
mondatszerkezeti ábrázolások is — így a TESNiÉRE-féle is — a szavak/szófajok
közötti viszonyokat vizsgálja. A vonzatos/kiegészítős mondattan hőse a szófaj, a
19. században született mondattan hőse a mondatrész. Az 1880-as években gyö­
keresen megváltoztak a magyar nyelvtanok. SiMONYl ZSIGMOND és SziNNYEi
JÓZSEF alkotása a lényegében ma is elfogadott határozórendszer. SiMONYl vezet­
te be az irányhármasságot és az állapothatározót, SziNNYEI pedig a képes hely­
határozót. A határozórendszer részletes bírálata KLEMM ANTAL A mondattan
elmélete c, 1928-ban publikált alapvető művében olvasható. Az akadémiai
nyelvtan (MMNyR. II., 175) öt csoportot különböztetett meg, ezek: helyhatáro­
zó, időféle, módféle, állapotféle, és állandó határozó. A módfélékhez sorolta az
ok- és a célhatározót, az állapotfélékhez a tekintet- és a részeshatározót. A mai
magyar nyelv c. régebbi egyetemi nyelvtan a tekintethatározót a módfélék közé
 A határozó 391

helyezte, és az állandó határozók után egyéb határozók címen elkülönítette a ré­

szes- és a hasonlító határozót. Ezt a rendszert követte könyvünk első kiadása, az­
zal a különbséggel, hogy a tekintethatározót ismét a módfélék közé helyeztük, és
felvettük a képes helyhatározót. A Magyar grammatika c. jelenlegi egyetemi
tankönyv lényegesen változtatott a határozók rendszerén: fő osztályozási szem­
pontnak vette a szabad és a kötött határozókat, s a szabad kategórián belül elkü­
löníti azokat, amelyek vonzatok is. A vonzathatározót (= állandó határozót)
aszemantikus (jelentés nélküli) határozónak nevezi, elkülönítésük szempontja
megegyezik a többi nyelvtankönyv szempontjával.
Mi a határozókkal kapcsolatos problémákat a Nyelvi elemzések kézikönyv­
ében fejtettük ki (ADAMIKNÉ-HANGAY, 1995), s ugyancsak itt hívtuk fel a fi­
gyelmet a partitívuszi határozó elkülönítésére. A vonzatszempontot nem visszük
végig az egész rendszeren, de felhívjuk rá a figyelmet, hasonlóképen nem visz­
szük végig a rendszeren a konkrét-képletes kettősséget, de erre is felhívjuk a fi­
gyelmet. A kognitív alapú elkülönítést fontosnak tartjuk, nem tartjuk módféle
határozónak az ok- és a célhatározót, a tekintethatározó pedig sem módféle, sem
állapotféle, hanem korlátozó határozó, logikai kategória. A hasonlító határozó is
egy gondolkodási műveletet képez le, egyébként állandó ragja van. A határozók
rendszere tehát a következő:
Előzmény­ Tartamhatározók Véghatározók
határozók
I. Helyféle helyhatározó helyhatározó helyhatározó
határozók (honnan?) (hol?) (hová?)
képes helyhatározó képes helyhatározó képes helyhatározó
(miből?) (miben?) (mibe?)
II. Időféle időhatározó időhatározó időhatározó
határozók (mióta?) (mikor?) (meddig?)
számhatározó
(hányszor? )
III. Módféle módhatározó
határozók (hogyan?)
eszközhatározó
(kivel?, mivel?)
fok-
és mértékhatározó
(mennyire?)
392 A magyar nyelv könyve

Előzmény­ Tartamhatározók Véghatározók

határozók
IV. Állapotféle állapothatározó állapothatározó állapothatározó
határozók (hogyan?) (hogyan?) (hogyan?)
eredethatározó társhatározó eredményhatározó
(kiből?, miből?) (kivel?, mivel?) (kivé?, mivé?)
körülményhatározó
(hogyan?)
számállapot-határozó
(hányan?)
V. Logikai okhatározó tekintethatározó célhatározó
körülményeket (miért?, mi miatt?) (mire nézve?) (miért?, mi végett?)
kifejező partitívuszi határozó hasonlító határozó
határozók (kiből?, miből?) (kinél?, minél?)
VI. Vonzat­ vonzathatározó vonzathatározó vonzathatározó
határozók kérdései az aktuális raghoz kapcsolódnak
részeshatározó
(kinek?, minek?)

I. A helyféle határozók közé tartozik a helyhatározó és a képes hely­

határozó.
A) A helyhatározó az alaptagban kifejezett cselekvés, történés, létezés térbe­
li körülményeit (színhelyét vagy irányát) határozza meg. Kérdései: hol?, hon­
nan?, merről?, hova?, merre?, meddig? + a szerkezeti alaptag.
Kifejezőeszközei:
1. Ragos főnév: -ban/-ben; -bal-be; -ból/-ből: „Fölfelé megy borban a
gyöngy" (Tóth A.: Bordal); A lány kiszaladt a házból.
A hol? kérdésre felelő -ban/-ben és a hova? kérdésre felelő -ba/-be viszony­
ragok felcserélését az írott és az igényes beszélt nyelvben helytelennek tartjuk.
Az irodalmi nyelv az élőbeszéd, illetőleg a nyelvjárás tükrözésére használhatja:
„Sose voltam háborúba" (Tóth A.: Versike a háborúról).
-n, -on/-en/-ön: „itt dalolhat a madárka a fejfán" (Petőfi: A koldús sírja); A
domb tetején álltam.
-nál/-nél: „Haemus ormán s a Dunánál, Im, óriások harca foly" (Arany:
Plevna).
 A határozó 393

Hiba a -nál/-nél ragot használni a -ban/-ben helyett; nem helyes tehát: „Egy
híres vendéglőnél ebédeltünk", helyette: vendéglőben.
-ról/-ről; -tól/-től: „Faláról a futórózsa hanyatt esik" (Nagy L.: Ház); „a so­
sem haragvók hajától eltéritődik a harmat" (József A.: Érted haragszom, nem
ellened);
-ra/-re; -hoz/-hez/-höz; -nak/-nek: „Ropog a tűz, messze süt a vidékre"
(Arany: Tengerihántás); „Feleségemhez ballagok" (József A.: Virágos); „Ez ke­
letfelé visz, Az nyugatnak" (Petőfi: Keresztúton állok).
-ig: „Egészen a hegyig kell Még zarándoklanom" (Petőfi: Amott az a hegy).
Vannak olyan újabban keletkezett alakpárok, melyek jelentésük árnyalt különbö­
zősége miatt hasznosak, például a gyerek az iskolában van, elment az iskolába; a
titkár iskolán van, őt iskolára küldték.
A helyhatározó ragjai természetesen névmásokhoz kapcsolódva is szerepel­
hetnek: Magamnál tartottam a pénzt; Egymáshoz hajoltak.
A hely- és helységnevek helyhatározóragjainak használatát a következő
nyelvszokás irányítja:
a) -ban/-ben; -ba/-be; -ból/-ből rag járul a világrészek, az országok (kivéve
Magyarország), a megyék, a külföldi helységnevek és a j , m, n, ny, i (gyakran l,
ly, r) végű, a -falu, -szombat utótagú összetett magyar helységnevekhez: „ Uno­
katestvérem húsz esztendeig sofőr volt Bukarestben" (Sütő: Anyám...); „Kutatá­
saim nagy részét Kelet-Európában folytattam" (Bartók B.: A népzenéről).
b) -n, -on/-en/-ön; -ra/-re; -ról/-ről ragot használunk a többi helységnevek
helyhatározó-ragos alakjában: „Budapesten meg kellett buknia" (Bálint Gy.:
Jégtáblák, könyvek, koldusok); „De a Nagyalföldön sem marad meg" (Bartók
B.: A népzenéről).
A fenti szabály nem kivétel nélküli, a nyelvszokás a „szabályostól" eltérő
alakot is szentesíthet: Pusztaszeren, de Egerben; Hajdúszoboszlón, de Nagykál­
ióban.
c) A hol? kérdésre felelő régi -t ~ -tt helyhatározóragot ma már leginkább
csak a -vár, -hely utótagú helységnevekben és a Győr, Pécs, Vác helységnevek­
ben használjuk: Kolozsvárt, Győrött, de újabban kiszorítja a -ban/-ben; -on/-en/
-ön: Győrben, Pécsen.
A film- és a színdarabcímekkel kapcsolatban helyes a -ban/-ben; -ból/-ből; az
-n, -on/-en/-ön; a -ra/-re és a -ról/-ről, de helytelen a -nál/-nél; a -hoz/-höz;a
-tól/-től ragok használata: Az ember tragédiájában voltam, Az ember tragédiájá-
394 A magyar nyelv könyve

ból jövök, Az ember tragédiájába megyek, de helytelen Az ember tragédiájánál

voltam, Az ember tragédiájától jövök, Az ember tragédiájához megyek.
2. Névutós főnév: Az alatt, alá, alól; előtt, elé, elől; fölött, fölé, fölül; között,
közé, közül; mellett, mellé, mellől; mögött, mögé, mögül stb. és a kétalakú:felől,
felé ragtalan névszóhoz kapcsolódik: „Fogadjatok szent sorotok közé" (Petőfi:
Az apostol); „És árván üldögélnek, erdőkben, fák alatt" (Radnóti: Csodálkozol,
barátném); „Fejem fölött köd" (Kosztolányi: Séta a városon kívül, vidéken).
Elterjedt nyelvhelyességi hiba a felé névutó helytelen használata. Helyhatáro­
zói és időhatározói körülmény kifejezésére használjuk, egyéb körülmények kife­
jezésére használata nem helyes. Helytelen: A kérést továbbították a minisztérium
felé, helyesen: a minisztériumnak. Javaslatot terjesztettek a központ felé helyett:
Javasolták a központnak.
Az át, belül, innen, keresztül, kívül, közel, szembe, szemben, szemközt, távol,
túl, után névutók ragos névszóhoz kapcsolódnak: „Séta a városon kívül, vidé­
ken" (Kosztolányi: Verscím); „Derékon felül meg éjjeli ember volt a hálóing­
ben" (Tamási: Teremtett világ).
A helyhatározói névutók természetesen névmáshoz kapcsolódva is szerepel­
hetnek: Azon át jött.
3. Határozószó: itt, ott; innen, onnan; ide, oda; erre, arra; emerre, amarra;
eddig, addig stb.: „Csongor úrfi erre jő, Itt a hármas útelő" (Vörösmarty: Cson­
gor és Tünde).
Hol? honnan? hová? merre? meddig? stb.: „Hol jártál, báránykám"; „Hová,
hová, édes férjem?" (Arany: Pázmán lovag).
Az összetett mondat kötőszójaként funkcionáló (a)hol, (a)honnan, (a)hová,
(a)merre, (a)meddig stb.: Ahol nincs, ott ne keress!; Olyan helyre jutott, ahon­
nan ember még nem tért vissza.
Bárhol, bárhonnan, bárhová, bármerre, bármeddig; akárhol stb.; mindenhol
stb.; sehol stb.; valahol stb.: „Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom"
(Arany: A fülemile); „Hírhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hű ro­
kon!" (Vörösmarty: Liszt Ferenchez).
Lenn, fenn (lent, fent), kívül, belül, elöl, hátul, körül, alant, mesze, közel, tá­
vol, benn, kinn (bent, kint), szemközt stb.: „Kik azok a lármásak lent itt?" (Ady:
Zendülés váram alján).
B) A képes helyhatározó. A helyhatározók nem valóságos, hanem gondola­
tainkban élő helyet is kifejezhetnek, és utalhatnak az alaptag nem valóságos
helykörülményeire; ezeket képes helyhatározóknak nevezzük: „Oly lágy az este,
 A határozó 395

mint egy szöllőszem, gurul puhán emlékem között" (József A.: Apám és anyám).
A képes helyhatározók elkülönítését a valóságos helyhatározótól megkönnyíti,
ha felismerjük, hogy átvitt jelentésük alaptagjuk elvont jelentésének a követ­
kezménye. Példáinkban a mondatpár első mondatában konkrét, a másodikban el­
vont, azaz képes helyhatározó van: A képet a falra szögezi, de: Szemét a falra
szögezi; Száll a madár ágrul ágra, de: Száll az ének szájrul szájra (Arany: Rege
a csodaszarvasról).
II. Az időféle határozók: az időhatározó és a számhatározó.
A) Az időhatározó az alaptagban kifejezett cselekvés, történés, létezés idő­
pontját vagy időtartamát, illetőleg annak kezdő- vagy végpontját határozza meg.
Kérdései: mikor?, mióta?, mikortól fogva?, mikorra?, meddig?, mennyi ideig? +
a szerkezeti alaptag.
Kifejezőeszközei:
1. Ragtalan főnév: A leggyakrabban a nap, hét, hónap, év, idő, óra, perc stb.
főnevek: Öt éve nem látták egymást; „A hetedik nap azonban szinte megtörtént a
baj" (Tamási: Egyenes Tóbiás); „Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset"
(József A.: Tiszta szívvel).
2. Ragos főnév: -kor: „Karácsonykor a farkaskedvelő havas úton, s húsvét­
kor a gazdag sárban" (Tamási A.: Szabadság madara);
-ban/-ben; -n, -on/-en/-ön; -ra/-re; -tól/-től: „Jó öreg anyjához, engedje, be­
nézzen Egy napra" (Arany: Toldi szerelme); „Bölcsős koromban csak egy Ihász
Ilona nevű lánytól kellett félnünk" (Nagy L.: Eletem); „A puszta télen" (Petőfi:
verscím);
-val/-vel: „Fürödtem a lanyha lébe Három éjjel és három napig" (Tóth A.:
Bika Bandi megfürdött);
-nta/-nte; -nként (megosztó, azaz disztributívuszi jelentésű): Évenként több­
ször vásárt hirdettünk;
-ig: „Halála napjáig sem feledheté el" (Arany: Toldi).
3. Névutós főnév: A névutó kapcsolódhat ragos és ragtalan főnévhez is; gya­
korta használt névutók: által, múlva, ezelőtt, előtt, után, közben, folyamán, so­
rán, felé, körül, óta, fogva, kezdve, hosszan, át. keresztül, alatt, belül, után stb.:
„Ez éjjelen által kipihenjük magunk" (Petőfi: János vitéz); „főbe lövi magát egy
katonatiszt pezsgős éj után" (Kosztolányi: Verssorok); „Két esztendő múlva más
városba költöztek" (Tamási Á.: Rózsafa néni); „Aztán bételt az a vágya is, amit
egy életen keresztül oly titkosan és fájdalommal hordozott magában" (uo.).
396 A magyar nyelv könyve

A körül névutó használatát időhatározó kifejezésére nyelvművelésünk kifo­

gásolta régebben, ma azonban már a köznyelv és az irodalmi nyelv egyaránt
használja: Tavasz körül láttam utoljára. A magasságában használata modoros,
öt óra magasságában helyett: öt óra körül, tájt.
Az óta névutó használata helytelen, ha a múltban kezdődött és akkor is vég­
ződött időfolyamat kifejezésére használjuk: A tél beállta óta fűtöttünk, helyette:
Egész télen fűtöttünk. Igényesebb stílusban a keresztül névutó helyett az át név­
utót használjuk: Hónapokon keresztül betegeskedett helyett: Hónapokon át bete­
geskedett.
4. Határozószó: ilyenkor, olyankor, ekkor, akkor; ezután, azután; ezelőtt, az­
előtt; azonnal; azóta; ezentúl, azontúl; eddig, addig; többé: „a fogolytábor ha­
zaindul ilyenkor" (Radnóti: Hetedik ecloga); „de szőkén kerültél a lepedőbe te
akkor" (Radnóti: Emlékező vers); „s nem kelle többé, Mit eddig olyan lángolón
öleltem" (Petőfi: Tündérálom).
(A)mikor, (a)mióta, (a)meddig, (a)míg: „S felejtsen el, míg friss dalába
kezd!" (Tóth Á.: Karthágó kövein); „halálvágy száll a bús muzsákba, mikor zöld
köntösét cifrázza írisz" (Babits: Ballada írisz fátyoláról).
Mikor?, mióta?, mikortól?, mikorról?, meddig?, mikorra? stb.: „Mikor lát­
hatlak újra, nem tudom már" (Radnóti: Levél hitveshez); „Mikor indultál?"
(Ady: Dudorászó, régi nóta).
Bármikor, valamikor, valaha, mindig, máskor, néha, akármeddig, mindeddig,
semeddig stb.: „Hallod még néha a kérdést" (Tóth A.: Betörő); „Valamikor lab­
datéren Hét fiuk ha összekaptunk" (Ady: Dalok a labdatérről).
Egyszer, eleinte, előbb, először, hajdan, később, korán, közben, ma, majd,
már, mindig, most, rég, reggel, rögtön, soha, tavaly, újra, egy ideig, kissé, nap­
hosszat, örökre, sokáig, többé, mindvégig, tovább, nemsokára stb.: „Maholnap
úgyis este lesz már" (Tóth A.: Karthágó kövein); „hamar ide vágy vissza a föld­
ről" (Babits: Zrínyi Velencében); „habszövetnek fodrozója sohase jár ott, a
szél" (Babits: A Danaidák); „Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Hol­
napután az angyalok Gyémánt-havat hoznak" (Ady: Kis, karácsonyi ének).
5. Határozói igenév: „Megszeppene Lőrinc hallva eme szókat" (Arany: Tol­
di szerelme); „S homlokán az ifju megcsókolván, Útnak indúl a hold éjjelén"
(Vörösmarty: Szép Ilonka).
B) „A számhatározó az alaptagban kifejezett cselekvés, történés, létezés
gyakoriságára, időben való ismétlődésére mutat rá. Kérdései: hányszor?, hány
alkalommal?, hányadszor?, hányadik alkalommal? + a szerkezeti alaptag.
 A határozó 397

Kifejezőeszközei:
1. Ragos tő- vagy sorszámnév, illetve névmás: -szor/-szer/-ször: „Megcsó­
kolta száját nem egyszer, sem százszor, / Ki mindeneket tud: az tudja csak, hány­
szor" (Petőfi: János vitéz).
2. Névutószerű ragos névszó: ízben, esetben, alkalommal: Három alkalom­
mal találkoztunk.
3. Határozószó: gyakran, ritkán, gyakrabban, legritkábban, gyakorta, elég­
szer, egyszer, először, elvétve, néha, olykor stb.: „Ki nékem álmaimban / Gya­
korta megjelensz" (Arany: Emlények).
III. A módféle határozókhoz tartozik a mód-, az eszköz-, a fok- és a mér­
tékhatározó. Fogalmi téren és kifejezőeszközei tekintetében szorosan egymás­
hoz tartozik a mód- és az eszközhatározó, s szorosan kapcsolódik hozzájuk a
fok- és a mértékhatározó. Az alfajokra is feltehetjük az általános hogyan? kér­
dést, de mindenképpen fel kell tenni a szűkebb kérdést, például a Mivel vágja a
kenyeret? kérdés tágabban így is helyes: Hogyan vágja a kenyeret?
A) A módhatározó az alaptagban kifejezett cselekvés, történés, létezés
módját határozza meg, vagyis arra mutat rá, hogy az alany hogyan végzi a cse­
lekvést, illetőleg hogy az alany hordozta történés, létezés milyen módon megy
végbe. Kérdései: hogyan?, miképpen?, miként?, mi módon? + a szerkezeti alap­
tag.
Kifejezőeszközei:
1. Ragtalan melléknév. Ez igen közel esik az állapothatározóhoz, legtöbb­
ször ennek is, annak is felfogható: „éber fák füleltek nesztelen" (Áprily:
Marathon).
2. Ragos főnév vagy melléknév: -an/-en; -ul/-ül; -lag/-leg: „friss szirma
nesztelen nő, kacéron bontja bájait" (Babits: Mindenek szerelme); Vitézül állta
a próbát; Futólag mesélte; „Toldi pedig magát serényül forgatja" (Arany: Tol­
di).
Helytelen a -lag/-leg rag az -i és -beli képzős szavakon. Táviratilag kért, jöj­
jek haza helyett: Táviratban kért... A -lag/-leg ragos alaknak jelentésmegkülön­
böztető szerepe lehet, például egyhangúan (monotonon) beszél, de egyhangúlag
(egyetértve) választották meg. Az eredeti helyviszonyrag is kifejezhet módhatá­
rozói funkciót: -ban/-ben, -ba/-be, -ból/-ből, -on/-en/-ön, -ra/-re, -ról/-ről. „A
régi bánat csendbe forrni kezd" (Tóth Á.: A végtelen, bús éjszakákon); Szívből
köszöntelek; Félvállról beszélt csak.
398 A magyar nyelv könyve

A -val/-vel ragos főnév kifejezhet módhatározót is: „Jő az anyafarkas ször­

nyű ordítással" (Arany: Toldi); ritkábban a -képp, -képpen: Vigasztalásképpen
néhány szót szólt.
3. Névutós főnév: sajátos névutói: szerint, nélkül, módra, gyanánt: „Szak­
mány módra van rám mérve minden óra" (Arany: Toldi); Szokás szerint elké­
sett; „Mi az, mi délibáb gyanánt övez" (Tóth A.: Visszhang).
Az eredetileg helyhatározói funkciójú névutók használata a ragos alak vagy a
szerint névutó helyett olykor helytelen, tehát nem: mérték után dolgozik, hanem:
mértékre vagy mérték szerint; nem: kérése a legjobb szándék mellett sem telje­
síthető, hanem: a legjobb szándékkal; nem: álnév alatt ír, hanem: álnéven ír stb.
Természetesen, ha a névutós névszó mással nem helyettesíthető jelentést hordoz,
használata helyes, például kéz alatt vesz valamit, suba alatt intézi a dolgokat.
4. Határozószó: így, emígy, éppígy, ugyanígy, (a)miként, (a)miképp, ekként,
valamiképpen, (a)hogy: „Hej mert ő nagyon jól tudja, mit miképp kell" (Petőfi:
A téli esték); „Félelmeim úgy könyörögnek érted, mint égre kulcsolt ágú őszi
fák" (Váci: Hegedű); Hogy beszélsz? Végképp, csodálatosképp, egyszerre,
egyúttal, egyvégtében, egyfolytában, folyton, gyalog, igazán, ingyen, méltán,
mindenáron, sebtében stb.: „íme bátyád önként néked adja részét" (Arany:
Told); „Mert megzörren a nád hirtelen megette" (Arany: Toldi); „Többnyire
csak gyalog jártam" (Arany: Epilógus).
5. A -va/-ve képzős határozói igenév: „És bámulva és vidáman És kacagva
mondom én majd" (Ady: Egy jövendő Karácsony); „hajladozva jár a gyönge
fény" (Radnóti: Július).
6. Mellékmondatból egyszerű módhatározóvá vált mint kötőszós szerke­
zet: „Mint párduc a két ifju küzd" (Vörösmarty: Szilágyi és Hajmási).
B) Az eszközhatározó úgy mutatja meg a cselekvés módját, hogy azt az esz­
közt jelöli meg, amely által a cselekvés lejátszódhat. Kérdései: kivel?, mivel?,
kikkel?, mikkel?, ki, mi által?, kinek, minek a segítségével? + a szerkezeti alap­
tag.
Kifejezőeszközei:
1. Ragos főnév: -val/-vel raggal: „Hideg ellen a tél a folyókat jéggel, A földet
hóval leplezé el" (Petőfi: Hideg ellen a tél...); „Sebzett száz kézzel fogdos össze,
Száz nagy polip, valótlan emlék" (Ady: Megint Páris felé).
Kifejezhetjük eredetileg helyhatározói funkciójú ragokkal is: -n; -ból/-ből;
-tól/-től: Kenyéren él; Mindent a maga erejéből szerzett; „Ha látsz száraz kórót
szélvésztől kergetve" (Petőfi: János vitéz).
 A határozó 399

2. Névutós főnév: az által, útján, révén névutókkal: „ez orvos által majd én
is meggyógyulok" (Petőfi: Hatalmas orvos az idő); Barátom révén ismertem
meg. Műveltető ige mellett ne használjuk az által névutót: autóval viteti el a bú­
tort (nem autó által). Helytelen a keresztül névutó elvontabb jelentésű eszközha­
tározó kifejezésére: a barátjával üzen (nem: a barátján keresztül üzen). A révén,
útján névutót ne használjuk akkor, ha a cselekvés nem valaki vagy valami segít­
ségével történik; helytelen: Telefon útján kap üzenetet, helyesen: Telefonon kap
üzenetet; Gázolás révén került kórházba helyett: Gázolás következtében.
3. Az árán, segítségével névutószerű ragos főnév: Barátja segítségével nyi­
totta ki az ajtót.
A -val/-vel rag helyett ne használjuk a segítségével névutószerű ragos határo­
zót; nem helyes: Kerékpár segítségével érkezett, helyesen: Kerékpárral érkezett.
C) A fok- és a mértékhatározó úgy határozza meg a cselekvés módját, hogy
a cselekvés (állapot) lejátszódásának intenzitására (fokára, mértékére) utal; a
fokhatározó inkább általánosságban, hozzávetőlegesen, a mértékhatározó pedig
pontosan, esetleg számszerűen. Kérdései: milyen fokban?, milyen mértékben?,
mennyire?, mennyivel? + a szerkezeti alaptag. Gyakran nehéz elkülöníteni e két
határozót: Egy árnyalattal pirosabb lett.
A fokhatározó kifejezőeszközei:
1. Ragos névszó: ragjai: -ig; -an/-en: Körme szakadtáig védte az igazát; „ki
van, hogy ezreket dalig ríkasson" (Babits: Hadjárat a semmibe); Legjobban té­
ged szeretlek.
Gyakran kapcsolódik a ragos határozóhoz jelzői bővítmény, s ezeket csak jel­
zőjükkel együtt használjuk: bizonyos fokig, jelentős mértékben, nagy számban,
jelentékeny részben stb.: Jelentős mértékben javultak a gazdasági feltételek.
Ezek is frazémaszerű kapcsolatok, a szerkezeti elemzésben feltüntetjük az alá­
rendelést, a szemantikai összetartozást kapcsos zárójellel érzékeltetjük:
feltételek ^ ^ javultak
t t -,
gazdaságim mértékbenf
,,t. •
jelentősm
2. Ragtalan névszó: „... egész megváltozott a világ" (Móricz: Rokonok). Ide
tartozik egy átmeneti mondatrész, a fokhatározói értékű jelző: Borzasztó olcsón
vettem; Jó sokáig ment; „ Oly nagyon szeretlek, Hogy majd belehalok" (Petőfi:
400 A magyar nyelv könyve

Szeretlek, kedvesem). Erre a mondatrészre kétféleképpen kérdezhetünk: milyen?

és mennyire? Az elemzésben jelzőnek vesszük, s melléje írjuk: fokhatározói ér­
tékű.
3. Névutós névszó: névutói: felül, túl: Átlagon felül okos; A pénz felén túl ne
költekezz!
4. Leggyakrabban határozószóval fejezzük ki, mégpedig a következőkkel:
alig, annyira, aránylag, elég(gé), inkább, jócskán, nagyon, kevésbé, agyba-főbe,
kissé, különösen, legalább, mindinkább, nagyjából, teljesen, többé-kevésbé stb.:
„Ez összevisítás Alig lehetett szebb, Mint a Peti és a két társa zenéje" (Petőfi: A
helység kalapácsa); „Előtte meglehetősen megfogyatkozott az oszlop" (Somlyó
Gy.: Rámpa); „nekitámaszkodik annak a rejtélyes tekerőnek, mely önt olyannyi­
ra vonzotta" (Esterházy P.: Kis Magyar Pornográfia); Agyba-főbe dicsérték.
A mértékhatározó kifejezőeszközei:
1. Ragos névszó a leggyakoribb kifejezőeszköze; ragjai: -val/-vel; -szor/
-szer/-ször: „Ezrivel terem a fán a meggy" (Petőfi: verscím); Egy fillérrel sem
adom olcsóbban; „Kétszer annyit mondok" (Arany: Nyalka huszár).
A -val/-vel ragos határozó általában középfokú melléknévhez, illetve határo­
zatlan számnévhez kapcsolódik: sokkal jobb, valamivel nagyobb; Te sem vagy
sokkal jobb!; Jóval később érkezett; Valamivel többet is mondhatnál!
2. Névutós névszóból már határozószóvá vált -szám, -számra utótagú sza­
vak (ezt tükrözi az egybeírás is): Vederszám hozta a vizet; Százszámra volt ott a
gomba.
IV. Az állapotféle határozókhoz tartozik az állapothatározó, a körül­
ményhatározó és a számállapot-határozó, valamint a társ- az eredet- és az
eredményhatározó.
A) Az állapothatározó valamely személynek vagy dolognak a cselekvés, tör­
ténés, létezés közben fennálló állapotát határozza meg. Elsősorban tartamhatáro­
zó, de kifejezheti azt az állapotot, amelyből a személy vagy dolog kikerül, illető­
leg amelybe jut. Például A gyerek betegen fekszik (tartamhatározó); A gyerek
egyik betegségből a másikba esett (előzmény, illetőleg véghatározó). Kérdései:
hogyan?, milyen állapotban?, milyen állapotból? milyen állapotba? + a szerke­
zeti alaptag. Az állapothatározó azt is kifejezheti, hogy a személy vagy a dolog
milyen funkcióban, minőségben szerepel. Ezt a típust esszívuszi állapothatáro­
zónak nevezzük, például Apám sebészként dolgozik a klinikán. Kérdései: mi­
ként?, miül?, minek? + a szerkezeti alaptag.
 A határozó 401

Kifejezőeszközei:
1. Ragtalan melléknév: „illetetlen mért hagyod kupádat?" (Vörösmarty:
Szép Ilonka); „ki most csak pusztítok, ég s föld között hazátlan" (Radnóti: Má­
sodik ecloga).
2. Ragos névszó, ragjai: -n, -an/-en; -ban/-ben; -ul/-ül; -nál/-nél; -val/-vel;
-stul/-stül; -ként; -képpen; -nak/-nek: „Rongyosan is jó az nékem" (Petőfi: Mit
csinálsz, mit varrogatsz ott?); „jó rendben hagyjuk az ország szénáját" (Petőfi:
Lehel vezér); „A körül leskődik a fiú magában" (Arany: Toldi); „tetszhalottul
hogyha tán Felülne még és lépne még" (Tóth A.: Ki elveszíti életét); „A két had
fénylő fegyverben imígyen elállott, És iszonyú képpel közepett egymásra rohant a
Két fejedelmi vitéz" (Vörösmarty: Zalán futása); Nincs már magánál; Ruhástul
feküdt le; „Az égen ha felhő volna, égő kendőként lobogna" (József A.: Öt sze­
gény szól); „Borzolt, fehér Istenszakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt Az én
Uram" (Ady: A Sion-hegy alatt).
3. A melléknévi és a határozói igenév: „...üresen, vagy félig rakottan, Nagy
szénás szekerek álldogálnak ottan" (Arany: Toldi); „Halva találták Bárczi Be­
nőt" (Arany: Tetemre hívás).
4. Határozószó: éhen, szomjan, mezítláb, tele, hajadonfőtt, külön, veszteg,
nyugton, úgy, valahogy stb.: „szentegyház, ahová belépni Bocskorban, sőt mezít­
láb is szabad" (Petőfi: A költészet); Úgy feküdt, mint egy halott.
5. Névutós névszó, névutói: kívül, nélkül, gyanánt, számba, helyett: „Amint
nélkülem elvannak őkegyelmék, Csak ugy elvagyok én őkegyelmek nélkül" (Pető­
fi: Lehel vezér); „bárány helyett a farkast hirdeti" (Radnóti: Köszöntő); „Mikor
veritek szét a Lomhaság szörnyeit melyek elfekszik minden kapuimat élettelen
homokzsákok gyanánt?" (Babits: Az óriások költögetése); a gyanánt csak meta­
foraként állapothatározó.
6. A mint kötőszós szerkezet: „Mészöly Kálmán mint szövetségi kapitány
utazott a csapattal."
B) A körülményhatározó a cselekvéstől, illetve hordozójától független (pél­
dául időjárási, anyagi, társadalmi stb.) körülményekre utal, például „Ült egy ki­
csit a félhomályban" (József A.: Anyám). Külső állapothatározónak is nevezik.
Kérdése: hogyan?, milyen körülmények között? + a szerkezeti alaptag.
Kifejezőeszközei:
1. Ragos névszó, ragjai: -ban/-ben; -n: „Szép öcsém, miért állsz ott a nap tü­
zében" (Arany: Toldi 2. Névutós névszó, névutói: közt, között, közepette, nél­
kül: „Sokszor is felhozta tréfa közt a király" (Arany: Toldi szerelme); a kapcsán,
402 A magyar nyelv könyve

kapcsolatban névutószerű és a vezérükkel az élen típusú kifejezések: A metróépí­

tés kapcsán fölmerült a Nemzeti Színház lebontásának gondolata.
C) A számállapot-határozó az állapothatározók sajátos csoportja, a hányan?
kérdésre felel. Leggyakoribb kifejezőeszköze az -an/-en rag: Hetvenen lettek a
legények; az -s képzős tőszámnevek -ban/-ben ragos alakja: Elkezdtek azután
kettesben vacsorázni. Ügyelni kell arra, nehogy elemzéskor a számállapot­
határozót alanynak vegyük. A szobában öten voltak mondat alanya a ki nem tett
ők névmás.
D) A társhatározó megjelöli, hogy a személy vagy dolog kinek vagy minek
a társaságában (milyen társas állapotban) van az alaptagban kifejezett cselekvés
történés, létezés közben. Kérdései: kivel?, kikkel?, mivel?, mikkel? + a szerkezeti
alaptag.
Kifejezőeszközei:
1. Ragos névszó, ragjai: -val/-vel; -stul/-stül: „Telt vederrel a kezében A me­
zőre ballag szépen" (Petőfi: Arany Lacinak); Utána a molnár fazekastul; „Lé­
dával a Tavaszban" (Ady: verscím); „Cigánnyal, borral, nővel érkezem" (Ady:
Budapest éjszakája szól); Az beszéljen, akivel te jöttél.
2. Névutós névszó, névutója az együtt: „az öcsémmel együtt nyugszik nyuga­
lomban" (Radnóti: Mondogatásra való).
3. Határozószó: együtt (hármas szófajú szó, igekötő is): „Magas hegyek kö­
zött Együtt vándorlanak" (Petőfi: Két vándor).
E) Az eredethatározó azt a személyt, dolgot, cselekvést vagy állapotot hatá­
rozza meg, amelyből vagy amelytől valamely más személy, dolog, cselekvés
vagy állapot létrejön, ered, származik. Kérdései: kiből?, miből?, kitől?, mitől?,
kiről?, miről? + a szerkezeti alaptag. Az eredethatározó állapotváltozást, átala­
kulást fejez ki, ezen az alapon lehet elkülöníteni a többi, hasonló ragos határozó­
tól:
Kijött a házból. helyhatározó (a ház nem alakul át)
Szelt a kenyérből. partitívuszi határozó (a kenyér nem alakul át)
A kenyér lisztből készül. eredethatározó (a liszt átalakul)
Kifejezőeszközei:
1. Ragos névszó, ragjai: -ból/-ből; -tól/-től; -ról/-ről: „Jégből volt a parkett
alattam" (Kosztolányi: Síppal, dobbal, nádi hegedűvel); „Derék ember válik
abbul a Sándorbul!" (Petőfi: Fölszedem sátorfám); Egy tőről fakadtak; „apánk­
tól és egy nemzettől örökbe nyertelek?" (Babits: A könnytelenek könnyei).
 A határozó 403

Ne használjuk az után névutót eredethatározó kifejezésére, tehát Rokonai

után házat örökölt helyett: Rokonaitól házat örökölt.
2. Határozószó: innen, onnan, honnan, ebből stb.: „Innen ered a fájdal­
mam" (Petőfi: Búcsú Kunszentmiklóstól).
F) Az eredményhatározó azt az új állapotot fejezi ki, amelybe a személy
vagy dolog kerül. Az eredményhatározó is állapotváltozást, átalakulást fejez ki:
A must borrá válik. Kérdései: kivé?, mivé?, mibe?, mire?, kinek?, minek? + a
szerkezeti alaptag.
Kifejezőeszközei:
1. Ragos névszó, ragjai: -vá/-vé; -ra/-re; -ba/-be: „lánggá csurran a jég!"
(Babits: Régi friss reggeleim); „Béna koldussá ne tégy engem" (Ady: Ne sújts
bénasággal); „Ez világnak dolga Változzék latorra" (Tóth A.: Ez világnak dol­
ga); „Csókba forr az ajka" (Arany: Vojtina levelei öccséhez II.); Olyanná válj,
amilyenné én szeretnélek.
2. Határozószó: Kétfelé kell vágni; Olybá vált.
Az eredet- és az eredményhatározó között szoros az összefüggés; egymássá
transzformálhatók: Kutyából nem lesz szalonna -> A kutya nem lesz szalonnává.
Jelentésükben összefüggenek: „S hol vette gazdád ama kincseket, Mik semmiből
őt mindenné teszik" (Petőfi: Palota és kunyhó).
A módféle és az állapotféle határozók között vannak olyan határozópárok,
melyek elkülönítése sokszor okoz gondot.
Az állapothatározók elkülönítése a módhatározóktól sokszor nem könnyű,
mivel formai szempontból azonosak: azonos a kérdésük, azonos a kifejezőesz­
közük. Az állapothatározók mindig a cselekvés hordozójának (többnyire az
alanynak vagy a tárgynak) állapotát fejezik ki, velük állíthatók transzformációk
útján predikatív viszonyba: A fiúk csöndesen ültek. -> A fiúk csöndesek. A mód­
határozó viszont a cselekvés módját fejezi ki, így a cselekvés (általában állít­
mány) és a határozó között transzformálható predikatív viszony: A kerék csönde­
senforgott. -> a forgás csöndes.
A módhatározó grammatikailag is, logikailag is szerkezeti alaptagjához tar­
tozik. Az állapothatározó csak grammatikailag tartozik szerkezeti alaptagjához,
logikailag egy másik mondatrészhez — az alanyhoz, a tárgyhoz, a birtokos jel­
zőhöz — tartozik. Ezt a viszonyt mutatja ki tulajdonképpen a transzformáció. A
szerkezeti rajz azonos, a transzformáció más. (A logikai viszonyt most szagga­
tott vonallal jelöljük, különben nem szoktuk feltüntetni.)
404 A magyar nyelv könyve

Pista gyorsan beszél. Pista beszél.

A beszélés gyors.

Pista -\~ ^ beszél

t
gyorsanm
Pista betegen fekszik. Pista fekszik.
Pista beteg.

Pista fekszik
*-...
betegenállapot
Az alábbi példában az állapothatározó logikailag a tárgyhoz tartozik (szerke­
zetileg az igei állítmányhoz):
A radványi sötét erdőben halva találták Bárczi Benőt.
x
(ők) -^ találták

Bárczi Benőt
/ \
radványik sötétm
állapothatározó módhatározó
Fajtája állapotféle határozó módféle határozó
Példamondat Üresen fordult a szekér. Üresen nézett maga elé.
Kérdése hogyan? hogyan?
milyen állapotban? milyen módon?
Alaptagja az igei állítmány vagy igenévvel kifejezett
más mondatrész
fordult állítmány nézett állítmány
Szerkezeti kapcsolódása
t t
üresen módhatározó
üresen állapothatározó
Logikai kapcsolódás a szekér üres a nézés üres

A társhatározó elkülönítése az eszközhatározótól ugyanilyen szempontok

alapján történhet.
 A határozó 405

társhatározó eszközhatározó
Fajtája állapotféle határozó módféle határozó
Példamondat Pista csomaggal érkezett. Pista vonattal érkezett.
Kérdése mivel? mivel?
mivel együtt? minek a segítségével?
Alaptagja az igei állítmány vagy igenévvel kifejezett
más mondatrész
Szerkezeti kapcsolódása érkezett állítmány érkezett állítmány
t
csomaggal társhatározó
t
vonattal eszközhatározó
Logikai kapcsolódása Pista és a csomag érke­ Az érkezés történt vonat­
zett. tal.
Hangsúlyozzuk, hogy mind az eszközhatározó, mind a társhatározó lehet
élettelen dolog vagy élő személy. Példák az eszközhatározóra: ceruzával raj­
zol, szénnel fűt, autóval közlekedik, neonfénnyel világít, kukaccal csalizik, kísér­
letekkel bizonyít be valamit, szorgalommal érte el a jó eredményt, verseivel csa­
tázik, kislányával üzent a tanítónőnek, az anyjával csináltatta meg a leckét, min­
dent az apja révén ért el, „Egy követ által üzent nekik hadat" (Petőfi: János vi­
téz). Példák a társhatározóra: a barátjával sétált, egy fiúval ment moziba, csalá­
dostul ment vendégségbe, a mérnökkel együtt készítette el a tervet, a horgászfel­
szerelésével utazott a Balatonra, egy magnóval jött haza külföldről, kocsistul, lo­
vastul beleesett a tóba, a házat a kerttel együtt adták el, a nemzet szívverésével
együtt dobbant az ő szíve is. Az a szembeállítás tehát helytelen, hogy a társhatá­
rozó élőlényekre, az eszközhatározó élettelen dolgokra vonatkozik. A következő
példa az élettelen társhatározót szemlélteti: „Toldi a jó késsel a cipót fölszelte, S
a cipóval a húst jóízűen nyelte" (Arany: Told) — késsel: eszközhatározó; cipó­
val: társhatározó.
V. Logikai viszonyokat kifejező határozók az okhatározó, a célhatározó,
a partitívuszi határozó, a tekintethatározó és a hasonlító határozó.
A) Az okhatározó azt az elindító, kiváltó körülményt határozza meg, amely­
nek okozataként a cselekvés (történés, létezés) végbemegy. Kérdései: miért?, mi
okból?, mi miatt?, minek a következtében? + a szerkezeti alaptag
Kifejezőeszközei:
1. Ragos névszó, ragjai: -tól/-től; -ból/-ből, -ra/-re; -ért: „Közben forgott a
szemed az idegességtől" (Bárdos P.: Tükör előtt); „Könnyeim halottért hullnak"
406 A magyar nyelv könyve

(Petőfi: Le az égről hull a csillag); „Maga Bálint, ha szívből, ha színre, A basá­

nak dolgozott kezére" (Arany: Török Bálint); „Hiszen a bú mesterkezének veré­
sitől a legszebb ének, A legszebb dal fakad" (Arany: A dalnok búja).
2. Névutós névszó, névutói: miatt, felől és a névutószerű nyomán, következ­
tében: „Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben" (Kölcsey: Himnusz). A
tárgyalások következtében az üzlet létrejött.
A miatt névutót nem szabad a végett célhatározói névutóval felcserélni, nem
helyes: Betegség végett zárva; helyes: Betegség miatt zárva. Nem helyes viszont
a miatt névutó használata, ha viszonzó okot fejezünk ki; nem jó: Ügyesség miatt
megdicsérték, helyesen: Ügyességéért megdicsérték. Kerülni kell az alatt névutó
ilyen funkciójú használatát: Testvére hatása alatt változott meg, helyette: Testvé­
re hatására változott meg.
3. Határozószó: ezért, ugyanezért, emiatt, amiatt, ennélfogva, annálfogva,
erre, arra: „Ezért aztán, tyúkanyó, hát Jól megbecsülje kend magát" (Petőfi:
Anyám tyúkja); Emiatt ne főjön a fejed!
4. A -ván/-vén képzős határozói igenév ma már ritka, csak a létige határozói
igeneve — lévén — használatos a mai köznyelvben, s a vele alkotott szerkezetet
összetett határozónak tekintjük: Beteg lévén, elment az orvoshoz; Nem lévén
pénze, csak nézte a szép ruhát a kirakatban.
B) A célhatározó kifejezi azt, hogy a cselekvés (történés, létezés) milyen cél
elérésére irányul, illetve valamely személy vagy dolog (melyet kifejezhet a mon­
dat alanya, tárgya vagy határozója) milyen célra alkalmas. Kérdései: miért?, mi
célból?, mi végett?, mi célra?, mi végre?, minek? + a szerkezeti alaptag.
Kifejezőeszközei:
1. Ragos névszó; ragjai: -ért; -ra/-re; -hoz/-hez/-höz; -nak/-nek; -bal-be;
„Fussak kegyért én, született kegyosztó?" (Ady: Búcsú Siker-asszonytól); „El­
rejtett gyertya mi haszonra ég?" (Arany: Írjak? ne írjak?); Kezet mos a műtét­
hez; „s építsd erőidet a jövőnek!" (Babits: Csillagokig). Ritkábban az -ul/-ül:
„Mit följegyezvén a történet, Csodául fennhagyott" (Arany: A dalnok búja);
„Búfelejtésűl utolszor Még igyunk hát" (Vörösmarty: Búcsúzó).
A -hoz/-hez/-höz helyett általában ajánlatosabb a -ra/-re ragot használni:
Megtették az előkészületeket az ünnepélyre (nem: ünnepélyhez).
2. Főnévi igenév: „Menjetek a piacra sírni" (Babits: Fortissimo); „s két óra
között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről!" (Radnóti:
Harmadik ecloga). A főnévi igenév célhatározói funkciójáról könnyen meggyő-
 A határozó 407

ződhetünk, ha átalakítjuk a mondatot célhatározói alárendeléssé: Kenyeret venni

ment a boltba -> Elment a boltba, hogy kenyeret vegyen.
3. A végett névutó: „s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket" (Petőfi:
A szabadsághoz) -^ Elfoglaltad a királyi széket, hogy uralkodj.
4. Határozószó: evégett, avégből, avégre, azért: „Nem is mentem én avégett!
Azért mentem" (Petőfi: Befordúltam a konyhára); „Felnő és azt se tudja, hogy
mivégre" (Radnóti: Mivégre).
„Az okhatározónak és a célhatározónak a cselekvéshez való időbeli viszonyát
szemlélteti a következő példa (RÁCZ-TAKÁCS, 1987, 234):
Betegség miatt > elment > gyógyszerért.
ok > cselekvés > cél
C) A partitívuszi határozó. A partitívuszi határozó rész-egész viszonyt fejez
ki. A terminus a latin pars (partis) 'rész' jelentésű szóból származik. Részelő ha­
tározónak is nevezik (a részel 'részekre bont, feloszt' igéből). Nem helyhatározó,
nem eredethatározó (nem jár állapotváltozással), nem vonzat. Az Ivott a vízből,
Evett a kenyérből, Vett a süteményből azt jelenti, hogy nem az egészet itta meg,
csak egy részét; nem az egész kenyeret ette meg, csak egy részét; nem az egész
süteményt vette ki, hanem csak egy részét. Vannak nyelvek — például ilyen a
finn —, amelyekben a partitívusz külön eset, az is előfordul, hogy külön kifeje­
zőeszköze van, az oroszban birtokos esettel fejezik ki. Kérdései: miből?, kiből?,
miben?, kiben? + a szerkezeti alaptag. Leggyakoribb ragja a -ból, -ből: Egy ke­
veset ivott a borból. Előfordul -ban,-ben raggal is: A gyerekek osztoztak a juta­
lomban, „Válogat a kendermagban". Jellemző névutója a közül (között, közé): A
rózsák közül a legszebbet választotta ki. Névmással is kifejezhetjük: Bizonyára
sokan ismerik közületek a seregélyeket.
D) A tekintethatározó tulajdonképpen korlátozó vagy kiemelő határozó, azt
fejezi ki, hogy az alaptagban kifejezett cselekvés, történés, létezés közben fenn­
álló helyzet milyen megszorítással, milyen szempontból érvényes a beszélő sze­
rint. Kérdései: mire nézve?, milyen tekintetben?, mire vonatkozólag? + a szerke­
zeti alaptag. A nyelvtanok hol a módféle, hol az állapotféle határozók közé so­
rolják, de egyik sem. Korlátozást, fogalmi szűkítést vagy kiemelést fejez ki, gon­
dolkodási műveletet. Az Érzelmileg eltávolodtak mondat azt fejezi ki, hogy a
sokféle lehetőséget egyre korlátozzuk, illetőleg a sokféle lehetőség közül egyet
emelünk ki.
408 A magyar nyelv könyve

Kifejezőeszközei:
1. Ragos névszó; ragjai: -ra/-re; -ban/-ben; -lag/-leg; -nak/-nek: „Gyenge
vagy, öcsém, így szemre" (Arany: Toldi szerelme); „Amit még e szóhoz gondolt,
Toldi Györgyre szörnyű nagy káromkodás volt" (Arany: Toldi); A gabonaárak
világviszonylatban emelkednek.
2. Főnévi igenév, figura etymologicában: Hallani hallom, de érteni nem ér­
tem (így értelmezhetjük: a hallást tekintve hallom, az értést tekintve értem).
3. Névutós névszó, névutói, illetve névutószerű ragos határozó: nézve, te­
kintve, tekintetben, tekintetében, szempontjából, vonatkozólag stb.: A hópelyhek
alakjukat és formájukat tekintve változatos képet mutatnak.
4. Az általában határozószó: Általában igazad van.
E) „A hasonlító határozó az alaptagjául szolgáló középfokú melléknév,
számnév, határozószó (olykor más középfokú névszó s egy-két hasonlítást kife­
jező alapfokú névmás) mellett azt a személyt, dolgot, minőséget, mennyiséget je­
löli meg, akihez vagy amihez történik a hasonlítás" (MMNy. II, 334). Kérdése:
kinél?, minél? + a szerkezeti alaptag.
Kifejezőeszközei:
1. Leggyakrabban -nál/-nél ragos névszó: „szomorubb vagyok a fűznél,
büszkébb a fenyőnél és szőkébb a vasárnap délelőttnél" (Radnóti: Az áhítat zsol­
táraiból 1.); „Az én magyarságom Mindennél keserűbb, Mindennél igazabb"
(Ady: Az én magyarságom); ritkábban kapcsolódhat hasonlítást kifejező (egyéb,
más) melléknévi névmáshoz: „nem jutott Egyéb egy kuvasznál" (Petőfi: Kutya­
kaparó).
2. Kifejezhetjük mondatrész értékű mint kötőszós szerkezettel: „Ez nem
más, mint hazugság".
VI. A vonzathatározók bizonyos igék, névszók, állandó kifejezések olyan
határozói vonzatai, amelyek kapcsolata alaptagjukkal szintaktikailag és le­
xikailag szorosabb, mint más bővítményeké.
A vonzathatározókhoz azok a vonzatok tartoznak, amelyek nem kereszteződ­
nek egyéb határozói kategóriákkal. Azok a vonzatok, melyeknek sajátos határo­
zói jelentésük van, az illető határozóhoz sorolandók, azzal a megjegyzéssel,
hogy vonzatok is. Ennek megfelelően okhatározó: büszke vmire, vkire; elesik, el­
fárad, meghal, szenved vmiben; belefárad, belehal vmibe; aggódik, búsul, meg­
sértődik vmin, vmi miatt; megbűnhődik, megdicsér, mérges vmiért vagy vmi mi­
att; örül vkinek, vminek; eredethatározó: kiszabadul, jut, tart vmitől; függ vkitől,
vmitől; eszközhatározó: él (vagy visszaél) vmivel; célhatározó: áldoz, igyekszik,
 A határozó 409

szövetkezik, tör(ekszik), ürügye van valamire; szükséges valamihez; alkalmas,

elég, jó vmire; tekintethatározó: hátrányos vkire, vmire; ártatlan, biztos, gazdag,
szegény, vétkes vmiben; bővelkedik, gazdagodik, különbözik vmiben; fok- és
mértékhatározó: megnövel, megszerez, megtold, csökkent vmit vmivel,
vmennyivel.
A) A vonzathatározók
A vonzathatározók szerkezeti alaptagjuk jelentését egészítik ki, alaptagjukkal
együtt alkotnak szoros szemantikai egységet. A gondol valakire (Sokat gondolt
régi szerelmére) szerkezetben az ige jelentése valóban a gondol; a valamivel (Ne
gondolj a bánatoddal!) szerkezetben a gondol jelentése 'törődik'. A vonzathatá­
rozóknak önmagukban nincsen sajátos határozói jelentésük. Jelentésbeli kötött­
ségeikre s ezek fokozataira mutat az a tény, hogy egyetlen alaptag kétféle tolda­
lékkal (vagy raggal és névutóval) is szerepelhet, s a többféle alak között jelen­
tésbeli eltérések lehetnek:
a) a különbség csak stilisztikai: gondolkodik vmin vagy vmiről; hasonlít vkire
vagy vkihez; kezd vmibe vagy vmihez;
b) árnyalatnyi jelentésbeli eltérés: részt vesz vmiben vagy vmin; hisz vkiben
vagy vkinek;
c) lényeges jelentésbeli különbség: gondol vkivel vagy vkire; méltó vkihez
vagy vkire.
Kifejezőeszközei:
1. Leggyakrabban ragos névszó: alapoz vmire; bízik vkiben; bosszút áll vkin;
csalódik vkiben; dolgozik vmin, ért vmihez; fárad vmivel; gondol vkire, vmire;
gondolkodik vmin; gonosz vkihez; gyanakszik vkire; gyönyörködik vmiben; haj­
landó vmire; hasonló vkihez, vmihez; hü, hűtlen vkihez, vmihez; illik vkihez,
vmihez; iszik vmire; jó vkihez; kap vmin; kedvét leli vmiben; kegyetlen vkihez;
megakadályoz vmiben; megnyugszik vmiben; panaszkodik vkire; ragaszkodik
vkihez, vmihez; reménykedik vmiben; része van vmiben; segít vkin; számít vkire,
vmire, számol vmivel; szavaz vkire, vmire; támaszkodik vkire, vmire; tartozik
vmivel; törődik vkivel, vmivel; uralkodik vmin; ügyel vmire; vádol vmivel; vál­
lalkozik vmire; vitatkozik vmin; stb. (a MMNyR. II, 256. példáiból). Például: Sok
örömben van része; Uralkodik magán a vitában; Isznak a barátságra; Számít a
segítségre.
2. Névutós névszó: felment vmi alól, védekezik vmi ellen, közömbös vki, vmi
iránt, óvatos vkivel szemben stb. Például: A gyanúsítottat felmentették a vád alól.
410 A magyar nyelv könyve

Sok esetben a névutós szerkezetet használni ragos névszó helyett nyelvhe­

lyességi hiba; helytelen: csodálkozik, győz, sajnálkozik, tűnődik, vitatkozik vmi
fölött, helyesen: csodálkozik stb. vmin; helytelen: rendelkezik, elmélkedik vmi fö­
lött, helyesen: vmivel, illetve vmin vagy vmiről.
B) A részeshatározó „azt a személyt, ritkábban a dolgot nevezi meg, akinek
vagy aminek a számára, javára vagy kárára válik, történik vagy van vmi"
(MMNyR. II, 249). Kérdései: kinek?, minek?, kiknek?, miknek? + a szerkezeti
alaptag. A részeshatározó — latinul a részeseset dativus — szoros kapcsolatban
van a tárggyal, gondoljunk a következő szerkezetre: ad valamit valakinek. Van­
nak olyan külföldi nyelvtanok, melyek a részeshatározót a tárgy különleges ese­
tének tekintik (az angol nyelvtanban a tárgy a direct object, a részeshatározó az
indirect object). A régi, SIMONYI előtti nyelvtanok együtt tárgyalták az accusati­
vust (a tárgyesetet) és a dativust. Mindezen tények a részeshatározó vonzat vol­
tát bizonyítják.
Kifejezőeszközei:
1. Ragos névszó, ragja: -nak/-nek: „pírt adunk a szőke kőnek" (József A.:
Tüzek éneke); „S megmondta az Úr régen szavaidban, hogy jaj a prédával teli
várnak" (Radnóti: Nyolcadik ecloga).
A kell, lehet, szabad, szükséges stb. állítmány mellett a -nak/-nek ragos ré­
szeshatározó a mondat logikai alanyát fejezi ki: Mindnyájunknak el kell menni.
A létigéhez kapcsolódó részeshatározó birtoklást (dativus possessivus) fejez
ki: Egy szegényembernek volt egy fia. Ez a szerkezet közel áll a birtokos jelző­
höz; sok esetben csak az aktuális mondattagolás dönti el, melyik bővítményről
van szó: Az embernek hivatása a munka.
A személyes névmás ragos alakja sokszor csak nyomósító értelmű: Aztán
megcsináld nekem a feladatot!
2. Névutós névszó, illetve személyes névmás névutós alakja: számára, ré­
szére: „Az is kedvesebb számára, mint a közömbös imája" (Babits: Zsoltár
gyermekhangra); Terem legény minden kislány számára.
A számára, részére névutó körülményeskedő használata helyett helyesebb a
-nak/-nek ragos részeshatározó: A küldöttek számára pihenési lehetőséget is biz­
tosítottak helyett: A küldötteknek... E névutókat -nak/-nek ragos névszó után
használni általában fölösleges: Unokájának a részére félretett a tortából helyett:
Unokájának... A felé névutó használata részeshatározói szerepben helytelen:
Kérvényt írtak az igazgató felé helyett: Kérvényt írtak az igazgatónak.
 A jelző 411

A komplex határozók
A határozók sok esetben hasonló kérdései, azonos kifejezőeszközei már felhív­
ják a figyelmet arra a problémára, hogy esetenként a határozófajták nem különít­
hetők el tisztán, több körülményt együttesen fejezhetnek ki, azaz komplex hatá­
rozók. (A határozók komplexitását szélesebb jelentésben vonatkoztathatjuk a ha­
tározók és más bővítmények közötti határkérdésekre, például a határozói értékű
tárgy: járja a várost, a pontosító funkciójú, az értelmező jelzővel érintkező ösz-
szekapcsolt határozók: kint az erdőben; délelőtt tíz órakor). A komplexitás egyik
oka lehet az, hogy e határozók történetük során egymásból fejlődhettek, másik
oka az általuk tükrözött valóság komplexitása; a helyzetek, körülmények a való­
ságban is sokszor elválaszthatatlanul összefonódnak.
A komplex határozókra az jellemző, hogy besorolásuk két, három, esetleg
négy határozói csoportba egyaránt helyes.
Komplex idő- és módhatározó: „Havonként szállítják az árut" (újságny.);
mód-, hely-, időhatározó: „Mérföldenként pihent egy kicsit"; idő-, mód- és álla­
pothatározó: „Kezemet megfogva beszélt", „Kezét tördelve sír"; ok- és célhatá­
rozó: „A néma levente szerelméért hallgatott"'; cél- és időhatározó: „Ismerősöm
meghívott ebédre"; cél- és helyhatározó: „Vendégségbe mentek"; cél- és álla­
pothatározó: „Ezt a gyűrűt emlékbe adta"; „A kiállítás anyagát a Szépművészeti
Múzeum ajándékul kapta"; „A boszorkány feleségének akarta a szépséges ki­
rálylányt" .
A határozókat lehet még csoportosítani sajátos jelentésárnyalatuk szerint is,
így néhány határozói csoportnak lehet feltételes, következményes, megengedő,
hasonlító vagy megosztást kifejező jelentéstöbblete: Fiatal létére jól bírja a
munkát — megengedő állapothatározó; Felgyógyulása esetén eljön — feltételes
állapothatározó; Ellenségként jött ide — hasonlító állapothatározó; Az eset na­
ponként ismétlődik — megosztást kifejező (disztributívuszi) időhatározó.

A jelző
1. A jelző fogalma. A jelző megjelöli az alaptagjában kifejezett fogalomnak mi­
nőségét, mennyiségét, birtokosát, illetőleg utójelzőként értelmezheti vagy azono­
síthatja az alaptagot. A jelzői bővítmény alaptagjával jelzős szerkezetet alkot,
melyben a bővítmény a jelző, az alaptag a jelzett szó. A jelzőt elemzéskor ponto­
zott vonallal húzzuk alá:
2. A jelző a mondatszerkezetben. A jelzői bővítmény alaptagja tipikusan
főnév, de lehet egyéb névszó vagy ilyen értelemben használt szó, ritkábban hatá-
412 A magyar nyelv könyve

rozószó. A jelző ezért a bővítmények névszói csoportjába tartozik. Mivel a főnév

minden mondatrész lehet, a jelzős szerkezet alaptagja minden mondatrész szere­
pét betöltheti:
alany: A szorgalmas fiú dicséretet érdemel;
névszói állítmány: Benedek szorgalmas fiú;
névszói-igei állítmány névszói része: Benedek szorgalmas fiú marad;
tárgy: A szorgalmas fiút megjutalmazták;
határozó: A szorgalmas fiúnak jutalmat adtak;
jelző: A szorgalmas fiúnak a jutalma egy szép könyv;
azonosító értelmező: Benedek, a szorgalmas fiú, dicséretet kapott.
A jelző a mondatszerkezetben nem azonos rangú a többi mondatrésszel. A
jelző a predikatív szerkezetből vált ki, mégpedig úgy, hogy az állítmány került a
mondat szintje alá: az alma piros -> piros alma. A jelző ezzel „kilépett" a von­
zatstruktúrából, elvesztette mondatfunkciós szerepét. A vonzatstruktúrában az
alany, az állítmány, a tárgy és a határozók egy része vesz részt, a jelző nem. A
jelző nem vonzat, elhagyása nem okoz szerkezeti hiányosságot: Sült kenyeret
vettem. -> Kenyeret vettem. Ha a többi mondatrész mellől elhagyjuk az alapta­
got, megmaradnak eredeti szerepükben, a tárgy megmarad a hiányos mondatban
is tárgynak: Mit vettél? Kenyeret. A jelző alaptagja nélkül nem marad meg jelző­
nek: Sült kenyeret vettél? Sültet. Aktuális szófajváltáson megy át, s mondatrész­
szerepe is megváltozik, példánkban tárgy.
A jelző tehát nem mondatfunkciós mondatrész. Ezért nem is mozgatható sza­
badon, sorrendje kötött: mindig jelzett szava előtt áll: érett szilva, budapesti la­
kos, kanyargó Tisza, első ember, a lány(nak a) ruhája. Ez alól kivételt képez a
birtokos jelző, akkor ugyanis állhat jelzett szava mögött, ha rajta van a ragja:
„Fölkereste fészkit a réti madárnak" (Arany: Toldi). Az értelmező utójelző,
mindig értelmezett szava mögött áll.
3. A jelzős szerkezetek fajtái. Megemlítendő a halmozott és a többszörös
jelző, a ritkán előforduló összetett jelző, a frazémaszerű kapcsolatokban szereplő
jelző, a kapcsoló szerepű igenévi és az ige-igenévi jelző.
a) A halmozott és a többszörös jelző. A jelzők is alkothatnak mellérendelő,
halmozott szerkezetet: fehér és tarka virágok, piros vagy sárga almát (kérsz),
szép, de drága ruhát (vett) stb., ábrázolva:
 A jelző 413

virágok almát ruhát

fehér — tarka piros **** sárga szép —><— drága

Jelzőnek is lehet jelzője, ilyenkor gyakran egy jelzős szerkezet együttese vá­
lik jelzővé, pl. a fekete kalapos jelzős szerkezet együttesen kapcsolódik a jelzett
szóhoz: (fekete kalapos) férfi -> a férfi fekete kalapot visel. A fekete, kalapos fér­
fi -> a férfi fekete / a férfi kalapot visel szerkezetben a jelzők mellérendelő vi­
szonyban vannak (a hangsúly is jelzi), ábrázolva:

férfi férfi

kalajposm fekete kalapos

Y
feketem
Az is lehetséges, hogy egy jelzős szerkezet kap egy újabb jelzőt: pici (piros
alma), Magyar (Tudományos Akadémia). Különféle típusú jelzők is kapcsolód­
hatnak lépcsőzetesen: a második (londoni olimpia), a társaság (örökös elnöke).
b) Az összetett jelző az igenévi birtokos jelzőből alakul. Az ideje indulni ( ->
az indulásnak az ideje) szerkezetben a főnévi igenév a birtokos jelző. Az ideje
első lenni szerkezetben az első lenni összetett birtokos jelző. Ez a szerkezet na­
gyon ritka. Egy másik elemzési lehetőség szerint az első felfogható állapothatá­
rozónak is -> elsőnek lenni.
c) A jelző a frazémaszerű szerkezetekben. Ide tartoznak a jelzős szerkeze­
tet tartalmazó terminusok és a frazeológiai egységet alkotó jelzős szerkezetek
(hasonlóak a nagyra tart, véget ér típusú határozós és tárgyas szerkezetekhez).
A terminusokban lévő jelzős szerkezetek szoros tartalmi egységet alkotnak,
viszont szerkesztettségük világos. Ábrázolásukban feltüntetjük a grammatikai
szerkezetet, és egy kapcsos zárójellel jelezzük a jelentésbeli összeforrottságot:
A mocsári gólyahír szép növény. A többes szám nyelvtani kategória.
a gólyahír ^ növény szám \ kategória
t t t ^ t
mocsárija szépm többesk nyelvtanim
Frazeológiai egységet alkot a melléknév + képzett melléknév szerkezet (eze­
ket különírjuk, AkH. 108.): bal parti, szomszéd falubeli, piros tetős, fehér virá­
gú, barna szemű, erős bordájú, nagy erejű, kis hordónyi; képletük:
414 A magyar nyelv könyve

-i
-béli
-s
melléknév ^ melléknév -ú, -ű
Pl.: piros tetejű -jú, -jű
-nyi
Ezek a jelzős szerkezetek is frazéma értékűek. Nem érvényes rájuk a kihagy­
hatóság elve, nem hagyhatjuk el az első jelzőt, annak nincsen értelme, hogy hajú
(tulajdonképpen a barna haj szerkezet kapta a képzőt, ez nem vonzat, a belőle
alkotott szerkezet sem vonzat). A behelyettesíthetőség elvét viszont alkalmazhat­
juk — szőke hajú, ősz hajú, festett hajú —, ebből a szempontból tipikus aláren­
delő a szerkezet, lazább, mint a hasonló tárgyas és határozós szerkezet (ezek
csak egyfélék lehetnek: részt vesz, észbe kap). Ábrázolásuk:
A komondor hatalmas testű, koloncosodó szőrzetű pásztorkutya.
a komondor x pásztorkutya
t t
C testűm f szőrzetűm
t
L hatalmasm [_,koloncosodóm
d) A kapcsoló szerepű igenévi jelző. A való, lévő melléknévi igenévnek van
kapcsoló, képzőszerű szerepe, de más igenevek is állhatnak ebben a funkcióban:
a fertőzéstől való félelem, a nagyapához való ragaszkodás, a műanyagból való
bútor, a téren lévő pódium, az előttünk lévő bizonyíték, a régi iskolámba szóló
üzenet, említésre méltó eset. Határozó nem kapcsolódhat főnévhez, s ezek az
igenevek a határozó kapcsolását teszik lehetővé (az igenévnek már lehet határo­
zója). Ábrázolásuk szintén kapcsos zárójel segítségével célszerű:
bútor bizonyíték
t t
' lévőm
t
^ előttünkh
A volta igenéven a befejezett melléknévi igenév képzője és a személyrag ta­
lálható, régi nyelvünkben megvolt a teljes paradigma: voltom, voltod, volta, vol­
tunk, voltotok, voltuk. Ragos alakjuk is van: voltomban, mint házamban. Jelzője
 A jelző 415

van: okos volta, hűséges volta, bujdosó volta. Mindez azt bizonyítja, hogy a vol­
ta főnév, jelentése 'léte, létezése, valakinek valamilyen állapota': „Fölnézett az
égre, az országutjára, Keservesen gondolt bujdosó voltára" (Arany: Toldi).
Elemzése:

(ő) , _ gondolt

keservesenállapot voltáravonzat

t
bujdosóm
e) Az alanyi bővítménnyel ellátott ige-igenév mint jelző. Ezek az igenevek
hasonlóak a képzős melléknévi alaptagokhoz, önmagukban nem teljes a jelenté­
sük, csak bővítményükkel együtt: a bíró vezette mérkőzés, a jégeső okozta károk.
Ábrázolásuk:
mérkőzés károk
t
vezettem
t
okoztam
t
bíró
"í
jégeső
3. A határozói értékű jelző átmeneti mondatrész: „A folyó oly simán, oly
szelíden Ballagott le parttalan medrében" (Petőfi: A Tisza) mondatban a mutató
névmás jelző, de fokhatározói értéke van. Erről a transzformáció is meggyőz
bennünket: olyan simán -> annyira simán. A elemzésben jelzőnek minősítjük, s
mellé írjuk, hogy fokhatározói értékű.
4. A jelző fajtái. — A jelzőnek négy fajtája van, úgymint minőség-, mennyi­
ség-, birtokos jelző és értelmező jelző.
A) A minőségjelző jelzett szavának külső, belső tulajdonságát, illetőleg kü­
lönféle tulajdonságszerű körülményét határozza meg. A minőségjelző fajtái: a
minősítő jelző és a kijelölő jelző.
A minősítő jelző bővíti, gazdagítja alaptagjának jelentéstartalmát. Kérdése:
milyen?, miféle?, mekkora? + a szerkezeti alaptag.
A jelzett szó jelentéstartalmának bővítése történhet úgy, hogy valamilyen tar­
talmas jegy hozzáadásával a jelzett szó jelentésköre szűkül. Ilyenkor megkülön­
böztető jelzőről beszélünk: idős ember, termetes asszonyság, „Piros, fehér, szű­
zi galambként, Aki nem küzd, sorsot nem vállal Egy csúf seregélyárnnyal, Pihés,
416 A magyar nyelv könyve

fehér szűzi galambként halok meg szép galamb-halállal" (Ady: Seregély és ga­
lamb).
A megkülönböztető jelző olyan szoros kapcsolatban is állhat alaptagjával —
általában személynévvel —, hogy majd mindig együtt használjuk őket. Ilyenkor
állandó jelzőről beszélünk: a gyorslábú Akhilleusz, a leleményes Odüsszeusz, a
sisakrázó Hektor, a bíborszínű tenger; az állandó jelzős szerkezetek tulajdon­
névvé válhatnak: Erős Ágost, Bíborbanszületett Konstantin, Merész Károly, Hó­
dító Vilmos, Kis Pipin, Vak Bottyán.
A jelző jelentése kiterjedhet a jelzett szó teljes fogalomkörére is, s funkciója
ilyenkor a fogalom bizonyos tulajdonságának kiemelése. Ez a kiemelő jelző: „S
anyánkat, ezt az édes jó anyát, O Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!" (Petőfi:
István öcsémhez). A kiemelő jelzők közé tartozik, s jellemzésre, hangulatkeltés­
re szolgál a díszítő jelző (epitheton ornans): kanyargó Tisza, kék Duna, „Vissza­
ütött tüstént fattyú Csornára bosszúsan A nemes Antipater" (Vörösmarty: Zalán
futása); „A fejedelmi Zalánt földig megalázva ne lássad" (uo.). A díszítő jelzőt
nem hangsúlyozzuk.
A kijelölő jelző jelentése jelzett szava jelentéskörének csupán egyetlen egye­
dére korlátozódik. Kérdése: melyik?, hányadik? + a szerkezeti alaptag. A kijelö­
lés történhet tartalmas jegy hozzáadásával: Egyik lábad itt, a másik ott; „István
öcsémhez" (Petőfi: verscím); Az ötödik pecsét (Sánta Ferenc: regénycím); s tör­
ténhet rámutatással is: Ezt a lányt választom. Ügyelnünk kell tehát arra, hogy a
hányadik? kérdésre felelő jelző kijelölő jelző (a minőségjelző egyik fajtája), nem
pedig mennyiségjelző!
a) A minőségjelző szófaja. — Leggyakrabban melléknév: „A szeme kék
láng, nagy szőke fej" (Kosztolányi: A bús férfi panaszai); melléknévi igenév:
„Egyhangon tördelem bágyadt énekemet. Örömből, keservből dalforrás fakad­
hat, Az elpattanó szív még egy hangot adhat" (Arany: Hiú sóvárgás); ige-igenév:
róka-csípte csóka (Móra: A csókai csóka); melléknévi névmás: Az ilyen fiú jöj­
jön a csapatba; Nem fogadok el semmilyen kifogást; névutó-mellékneves szerke­
zet (ez együttesen alkotja a jelzőt): (ember utáni) csend (Tóth A.: Elégia egy re­
kettyebokorhoz), A föld alatti üregekben sok kis állat él.
A minőségjelző főnév vagy főnévi értékű szófajú is lehet. A főnévi minőség­
jelző köznév vagy tulajdonnév.
A köznévi minőségjelző többnyire anyagnév: „Elefántcsont palota boltozatos
melled" (Babits: Szerenád). Ezenkívül nemet, kort, állapotot, foglalkozást, hely-
 A jelző 417

zetet, mértéket jelentő főnév: férfi vendég, rongy ember, szomszéd asszony, ta­
nár úr.
A tulajdonnévi minőségjelző általában kijelölő jelző: Géza bácsi, Bem apó,
Noszty fiú, Wass család, „Ima Baál istenhez" (Ady: verscím); „Mert Erzsók asz-
szony nem is issza a bort... Csak úgy önti magába" (Petőfi: A helység kalapá­
csa). Főnévi — mutató, vonatkozó, határozatlan és általános — névmás: „Az a
hon többé nincs meg" (Petőfi: A nemzetgyűléshez); Ugyanez a kérdés foglalkoz­
tat; „Ami betűt ágam írt a porba, a tavasz sárvize elsodorja" (Babits: Ősz és ta­
vasz között). Főnévi kijelölő jelzős szerkezetek bizonyos földrajzi nevek és in­
tézménynevek: Balaton tó, Kossuth tér, Erzsébet híd, Astoria aluljáró; Eötvös
Loránd Tudományegyetem, Madách Kamaraszínház, Keleti pályaudvar stb.
Ezeket az elemzésben nem kell szétválasztani, tehát:

bácsi x ^ lakik
t t
Gézak az Eötvös utcábanh
A sorszámnévi jelző is kijelölő jelző: „Harmadik nap a nád megzörrent meg­
ette" (Arany: Toldi).
Minden más szófaj lehet minőségjelző melléknévi, illetve főnévi értelemben:
Ez csak olyan tessék-lássék megoldás, A „ nem akarunk háborút" jelszót kiabálta
a tömeg.
b) A minőségjelzős szerkezet alaki kérdései. A minőségjelző nem egyezik
meg jelzett szavával, annak toldalékait (ragok, jelek) nem veszi föl. A főnévi
mutató névmást azonban, ha közte és alaptagja közt határozott névelő van,
egyeztetjük: „Ezt az egyet bölcsen teszed" (Petőfi: Katonaélet). Ritka, régies
szerkezetben előfordulhat a mutató névmás az utána álló névelő nélkül és egyez­
tetés nélkül: „csak ez egy kérdésre felelj meg" (Vörösmarty: Y algebra 6.), ma
így mondanánk: erre az egy kérdésre felelj meg.
Az elemzésben vigyázni kell a főnévi mutató névmási kijelölő jelzőre, bármi­
lyen toldaléka van, mindig jelző (az alárendelő összetett mondatok elemzésében
is ügyelni kell, a főmondatban gyakori a jelzői szerepű főnévi mutató névmás):
Itt vagyok ebben a faluban. — Melyik faluban?
Ezen a vidéken farkasok és medvék tanyáznak. — Melyik vidéken?
Ezek az emberkék a létező legügyesebb vadászok. — Melyik emberkék?
Ezt a hangot fölvették magnetofonszalagra. — Melyik hangot?
Erről a helyről szép a kilátás. — Melyik helyről?
418 A magyar nyelv könyve

A minőségjelző megelőzi a jelzett szót. Köztük általában más szó nem áll, ki­
vételt képez a főnévi mutató névmási jelző, és olykor a főnévi kérdő névmási
jelző: Mi a csudát csinálsz?, Ki a fene érti ezt? Ritkán a határozatlan névelő is
állhat a jelző és a jelzett szó között: Gyönyörű egy teremtés vagy.
A jelzős szerkezetben is lehetnek egyeztetési problémák. Halmozott főnévi
jelzők után a jelzett szó lehet egyes és többes számú; az egyes számú magyaro­
sabb, a többes szám használata akkor helyesebb, amikor értelemzavart szüntet
meg: például kétértelmű a Fazekas István és Molnár Éva tanár megérkezett
mondat, egyértelművé a többes szám használatával tesszük: Fazekas István és
Molnár Éva tanárok megérkeztek.
A névmási kijelölő jelző a többszörös jelzős szerkezet élére kerül: Ezt a kerek
erdőt járom én.
B) A mennyiségjelző az alaptagban megnevezett dolog mennyiségét jelöli
meg. Kérdése: hány?, mennyi? + a szerkezeti alaptag.
a) A mennyiségjelző szófaja. A mennyiségjelző legtöbbször számnév: „Száz
tivornyás hely, ne bomolj" (Ady: Álmodik a nyomor); Sok jó ember kis helyen is
elfér; Negyed ötkor telefonálj! A kettő számnév jelzői bővítményként két alak­
ban szerepel: „Szondi két apródja" (Arany: verscím). A kettő formát a hivatali
nyelvben használják — pl. a csekken —, hogy ne keverjük össze a héttel. Sajnos,
mára nagyon elterjedt a kettő használata, szinte kiszorította a párját.
Gyakran számnévi névmás: „Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon
rája" (Kossuth-nóta). Mértéket, mennyiséget, időegységet jelölő főnevek (álta­
lában számnévi jelzővel bővítve vagy határozatlan névelős alakjukban): egy
zsák, csapat, kanál, üveg, bokor, hét, hónap, kiló, méter, liter stb.: Három bokor
saláta; „Ottan nem egy hordó bor áll" (Petőfi: Csokonai).
A számtalan, számos, összes melléknév is lehet mennyiségjelző: „5 oszlado­
zott számos apró csoportokra" (Petőfi: Szécsi Mária). A leggyakrabban -nyi
képzős melléknév: „kívül árok, belül árok. Tíz-tizenkét ölnyi mélység" (Gárdo­
nyi: Egri csillagok).
b) A mennyiségjelzős szerkezet alaki kérdései. A mennyiségjelző sem ve­
szi fel jelzett szava toldalékát, nem egyeztetjük. A jelzett szó — nyelvünk finn­
ugor jellegének megfelelően — egyes számban áll: Három paraszt kiment a bir­
kalegelőre. Csupán néhány állandósult szókapcsolatban használunk a mennyi­
ségjelző után többes számot: minden körülmények között, minden idők mestere.
Olykor használjuk a népies vagy archaizáló stílushatás kedvéért: „három nyulak
ottan ültek" (Zelk Z.: A három nyúl).
 A jelző 419

A mennyiségjelző megelőzi alaptagját. Ha az alaptagnak minőség- és meny-

nyiségjelzője is van, a mennyiségjelző áll legelöl: „Ötven-ötven jó leventét Ki­
szemeltek, hogy követnék" (Arany: Rege a csodaszarvasról). Ha azonban a minő­
ségjelzőt erősebben kiemeljük, állhat elöl: „lehajtja Nehéz gondja, gondolatja
Neveletlen négy magzatja" (Arany: Both bajnok özvegye). A főnévi névmási ki­
jelölő jelző a mennyiségjelzőt is megelőzi: Ez a három fiú elindult szerencsét
próbálni. Az igenévi minőségjelző, ha az egész jelzős szószerkezetre vonatko­
zik, az élre kerül: A házban lakó valamennyi család hozzájárult a tatarozáshoz;
kevésbé helyes szórenddel: Valamennyi, a házban lakó család hozzájárult a ta­
tarozáshoz.
C) A birtokos jelző az alaptagban megnevezett dolog vagy személy birtoko­
sát jelöli meg. A birtokos jelzős szerkezetet birtokos szerkezetnek, a jelzőt birto­
kosszónak, az alaptagot birtokszónak nevezzük. Kérdése: kinek a?, minek a?,
azaz kinek a, minek a valamije, valakije? A kérdésbe bele kell foglalni a birtok­
szót, ez mindig főnév, így lehet a birtokos jelzőt elhatárolni a mindig igéhez
csatlakozó részeshatározótól. A birtokos esetet a latin grammatikák genitívusz­
nak nevezik.
a) A birtokos szerkezet jelentése. A birtokos szerkezet nem csupán a jogi
értelemben fennálló tulajdonviszonyt fejezheti ki (a szülők háza, a város földje).
Jelentése ennél sokkal szélesebb körű: jelölheti például a családi, társadalmi ösz-
szetartozást: az anya fia, Árpád népe; az egész-rész viszonyt: az asztal fiókja, az
alma csutkája, „Várad kövecses utcáin Lovuk acél körme csattog" (Arany: Szent
László); ok-okozati, előzmény-következmény viszonyt, valamint az alkotót és az
alkotást: a munka öröme, Márai Sándor Füves könyve, A költő összegyűjtött
versei most jelentek meg; hely-, időviszonyt, ekkor a birtokos jelző a helyet
vagy az időt tartalmazza, a birtokszó az ott vagy akkor élőket: „Gyűl Visegrád
kandi népe" (Arany: Pázmán lovag), A XIX. század költői (Petőfi: verscím); ezek
a szerkezetek -i, -beli képzős minőségjelzős szerkezetekké transzformálhatók: -^
visegrádi nép, a XIX. századi költők.
Ha a birtokszó cselekvést, történést fejez ki, a birtokos jelző megnevezheti a
cselekvés vagy történés hordozóját: a jég verése -^ a jég ver, ez a szerkezet ala­
nyi-állítmányi viszonnyá transzformálható (a latin grammatikákban ennek a
szerkezetnek a neve genitivus subiectivus). Ha a birtokszó cselekvést, történést
fejez ki, a birtokos jelző a cselekvés tárgyát is jelölheti: Hannibál feltámasztása
-> Hannibált támasztják fel, a tűz élesztése -> a tüzet élesztik, ez a szerkezet tár­
gyas szerkezetté transzformálható (a latin grammatikákban ennek a szerkezetnek
 420 A magyar nyelv könyve

a neve genitivus obiectivus). Olykor ezek a szerkezetek kétértelműek, mindkét

transzformáció lehetséges: az apa szeretete -> az apa szeret, az apát szeretik (a
generatív nyelvészetben ezt a jelenséget a felszíni és a mélystruktúra eltérésével
magyarázzák, vö. 757).
A genitivus subiectivusban névszói állítmányi transzformáció is lehetséges: a
nagymama fiatalsága -> a nagymama fiatal. A ember bánata (->az ember bá­
natos) típusú szerkezetet a költői nyelvben meg lehet fordítani: a bánat embere
(ezt a szerkezetet latin grammatikák genitivus qualitatisnak, vagyis minőséget
kifejező genitívusznak nevezik), például „Nyújts feléje védő kart Tengerén kín­
jának" (Kölcsey: Himnusz), transzformációja: a kín tengere -> a kín tengernyi.
b) A birtokos jelző szófaja. — A birtokos jelző mindig főnév vagy ilyen jel­
legű szó; főnév: „Halk fák gyönyörű gyöngéd ujja rajzol a szines ég hártyájára
bogas kínai titkokat" (Babits: Zsendül már a tavasz); főnévi névmás: „Hallják
egymás vad kattogását" (Ady: Szívek messze egymástól). A személyes névmást
csak akkor tesszük ki birtokos jelzőként, ha külön hangsúlyt kap: „Ez az én dol­
gom" (és nem a tiéd); „Az én szerelmem nem csalogány" (Petőfi: Az én szerel­
mem). Nagyon ritkán főnévi igenév is lehet birtokos jelző: Itt az ideje tanulni! ->
a tanulás ideje van itt. Minden más szófaj lehet birtokos jelző, ha főnévi érték­
ben használjuk: „Éhe a Szépnek hajt titeket" (Ady: Csák Máté földjén). A bir­
tokszó is mindig főnév vagy aktuális szófajváltáson átment főnév (szeme kékje).
c) A birtokos jelzős szerkezet alaki kérdései. A birtokos szerkezet felépíté­
se a következő:
BIRTOKOS BIRTOK
a lány könyve
a lánynak a könyve
A birtokos a birtokos jelző, a szerkezet alaptagja, a jelzett szó a birtok. A bir­
tokoson lévő fakultatív toldalék neve: a birtokos jelző ragja (emlékezzünk arra,
hogy a ragok mondatrészszerepükről vannak elnevezve). A birtokon lévő tolda­
lék neve birtokos személyjel, ez a birtokos személyjel teszi a magyar (finnugor)
birtokos szerkezetet sajátossá, különbözővé az indoeurópai nyelvek birtokos
szerkezetétől (ott csak a birtokoson van toldalék, illetőleg a birtokoshoz kapcso­
lódik elöljárószó, a birtokon nincs toldalék, angol: father's house, house of
father).
A birtokos jelző rendszerint megelőzi a jelzett szót, ilyenkor toldaléka fakul­
tatív, vagy kitesszük, vagy nem; de ha a birtokos jelző a birtokszó után áll, min­
dig -nak/-nek ragos: „Megkapaszkodtam peremén egy dombnak" (Babits: Med-
 A jelző 421

ve-nóta); „Úgy lóg a bajszom éppen Sós, bús levesében A lecsurgó könnynek"
(Tóth A.: Arany-bika kesergő).
A birtokos jelző ragtalanságának főbb esetei a következők: a birtokos jelző
hangsúlyos és közvetlenül a névelőtlen birtokszó előtt áll: „Őrült pillanat gyer­
meke: ember" (Kosztolányi: Indulatszavak); a hangsúlyos birtokos jelző után
egy kevésbé hangsúlyos minőség- vagy mennyiségjelző áll: „Fekszem hanyatt a
föld sötétzöld szőnyegén" (Petőfi: A csillagos ég); Márai Sándor három esszéjét
olvastuk; a birtokos jelzőn többesjel vagy birtokos személyjel van: „így hullanak
alá a kövek A romladozó várak tetejéről" (Petőfi: A helység kalapácsa); A ket­
tőnk titka volt ez a levél, „kezem őrzi kezük szorítását" (Radnóti: A la re­
cherche).
A birtokos jelző -nak/-nek ragot kap a következő esetekben: a birtokszón (az
alaptagon) van a hangsúly: Az asszonynak a blúza volt piros (nem a szoknyája);
a birtokszónak hangsúlyos minőség- vagy mennyiségjelzője van: „József Attilá­
nak három költeményét olvastuk" (nem kettőt); a birtokszónak névelője van,
vagy tagadószó áll előtte: A fiúnak se anyja, se apja nem élt már; a birtokos jelző
és alaptagja közé más szerkezet épül be; ez lehet az alaptagnak egy másik bő­
vítménye, lehet tőle független mondatrész, lehet beékelődő tagmondat: „Titkos
félelemnek furdaló a nyila" (Arany: Toldi estéje); A gazdasági társulásoknak —
melyek az utóbbi időben elszaporodtak — gondjai, sikerei foglalkoztatják a saj­
tót; a birtokos jelző egyes számú főnévi mutató, kérdő, vonatkozó, határozatlan
vagy általános névmás vagy ilyen névmási jelzővel bővített névszó: „s csak an­
nak mellén, aki ellen lázadt, tudná magát kisírni" (József A.: Mint gyermek...);
az alaptagnak több birtokos jelzője van: „sámsoni erejétől fosztaná meg népét
szabadságszeretetének, önérzetének, önkormányzati hajlamainak letörésével"
(Bajcsy-Zsilinszky E.: Mátyás király).
Ha értelmi zavart nem okoz, lehetnek a birtokos jelzők ragtalanok is, csak az
nem fordulhat elő, hogy az egyik ragos, a másik ragtalan. Az ország, az emberi­
ség, a föld sorsa függ most a tárgyalásoktól; de szerkeszthetjük így is: Az or­
szágnak, az emberiségnek, a földnek sorsa...; helytelen viszont: Az ország, az
emberiségnek, a föld sorsa (vagy ennek más változata).
A birtokos jelzős szerkezetlánc utolsó tagja általában ragos: A ház udvarának
a kerítése elkészült. Nem tesszük ki azonban a -nak/-nek ragot, ha az alaptag
-nak/-nek részeshatározó-ragos: A város önkormányzata dolgozóinak pénzjutal­
mat fizettek; helytelen: A város önkormányzatának a dolgozóinak.
422 A magyar nyelv könyve

d) A birtoklás egyéb kifejezési lehetőségei. Eddig az alakból kiindulva

vizsgáltuk a birtokos jelző funkcióját. Most a funkcióból kiindulva nézzük meg a
birtoklás egyéb kifejezési lehetőségeit (a grammatikai szinonimákat, KLEMM
ANTAL kifejezése).
Az -é birtokjel a birtokoson van, s azt fejezi ki, hogy valami tartozik hozzá.
Ez a morféma csak a magyarban fordul elő, ezért nevezte GOMBOCZ ZOLTÁN
casus hungaricusnak, magyar esetnek:
BIRTOKOS BIRTOK
a lány könyve
a lányé
Elhagyjuk tehát — töröljük — a birtokot, s a birtokoson tüntetjük fel, hogy
valami tartozik hozzá. Törléses transzformációt végeztünk: a lány könyve -> a
lányé.
A birtokos névmás az egész birtokos szerkezetet helyettesíti:
BIRTOKOS BIRTOK
a lány könyve
övé
A birtokjeles főnév és a birtokos névmás egyformán viselkedik a mondatban,
mindkettő állítmány: Ez a könyv a lányé; Ez a könyv az enyém. (Alkalmilag
alany is lehet, mint minden egyéb szó: A lányé szép.)
A birtoklást kifejező létigei állítmány is ide tartozik: A lánynak sok könyve
van. Ezt a szerkezetet az indoeurópai nyelvek a habeo/have/haben 'birtokolni'
(latin/angol/német) szerkezettel fejezik ki, pl. angol: The girl has many books. A
magyar mondatszerkezetben a birtokos személyjeles főnév az alany, a létige az
állítmány, s a logikai alany részeshatározónak minősül a mondatban, de tulaj­
donképpen átmeneti mondatrész a részeshatározó és a birtokos jelző között, latin
terminussal: dativus possesivus. Azért vesszük határozónak, mert a szerkezet
alaptagja ige, a kérdés is mutatja: Kinek van? — a lánynak van.
e) a jelzős szerkezetek ábrázolása. A jelzős szerkezetek ábrázolását alapo­
san meg kell gondolni. A jelzőt mindig szerkezeti alaptagjához kell kapcsolni, az
alaptag megállapítása azonban körültekintést igényel.
 A jelző 423

Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében (Toldi)

(te) ^ ^ állsz

miértok ott a tüzébenkörülményh.

t
napb
A kutyák szimata és tájékozódása elsőrangú.
szimata tájékozódása ^ •> elsőrangú

kutyákb
Igazán szép látvány volt Aranka piros kalapjának kacér fátyola.
(Szabó Magda)
fátyola ^ ^ látvány volt

kacérm kalapjánakb
t
szépm
t "X t"
pirosm Arankab igazánfok
Bíró úr a ház leggazdagabb lakójának számított.
úr ^ ^ számított
t t
Bírók lakójánakvonzat

házb leggazdagabbm
Nem tudok ezzel a tollal szépen írni.
(én) v ^ nem tudok

írni

tollale szépenm

ezzelk
424 A m a g y a r nyelv k ö n y v e

Két kicsi hangya elindult szerencsét próbálni (Kányádi)

hangya ^ ^ elindult

kicsim kétme próbálnic

szerencsét
Pistának ez a két szép lánya elindult a bálba.

lánya ^ ^ elindult

Pistánakb két m e szépm bálbah

ezk
A ragtalan birtokos jelzőt — különösen hosszabb, bonyolultabb mondatokban
— nem szabad összetéveszteni az alannyal. A következő János vitéz-idézet jól
példázza a problémát: Illatterhes szellők lanyha fuvallatja Őket a nyoszolyán
álomba ringatja. Első ránézésre sokan a szellők mondatrészt veszik alanynak,
pedig birtokos jelzője a fuvallatja alanynak. Ábrázolva:
fuvallatja -^ — ringatja

szellőkb lanyham őket nyoszolyánh álombaállapot

illatterhesm

D) Az értelmező jelző mindig szerkezeti alaptagja (az értelmezett szó) után

áll, ezért utójelzőnek hívjuk. Értelmezi a jelzett szóban megjelölt dolgot minősé­
gi, mennyiségi jegyének, birtokosának vagy a vele azonosított dolognak a meg­
nevezésével. Alaptagjával egyeztetjük, tehát általában azonos jeleket, ragokat
(névutókat) vesz fel. Az értelmezőt a kiejtésben hangsúly különíti el az értelme­
zettől — a szerkezet kéthangsúlyos —, írásban pedig vessző választja el (ez is
olyan vesszőhasználat, melyet hallani kell). Az értelmező mindig szabad bővít­
mény (nem vonzat).
Meghatározásából következik, hogy két fő típusa különül el. Az egyik a mi­
nőség-, a mennyiség- és a birtokos jelzőnek felel meg, ilyenné átalakítható: (vet­
tem) csizmát, pirosat -> (vettem) piros csizmát; (vegyél) csokit, sokat -> (vegyél)
sok csokit; (elhoztam) a könyvet, a Laciét -> (elhoztam) Laci könyvét. Ez a típus
 A jelző 425

tekinthető értelmező jelzőnek. Másik típusa nem felel meg a többi jelzőnek, az
értelmező ilyenkor főnév, s az azonosítás viszonyában van értelmezett szavával,
ezért a neve azonosító értelmező (appozíció). Az azonosító értelmezős szerkezet
azonosítást tartalmazó predikatív szerkezetté alakítható át: Marika, a barátnőm
(meglátogatott) -> Marika a barátnőm. (Meglátogatott). Az azonosító értelme­
zős szerkezet tagjai felcserélhetők (hasonlóképpen az azonosító predikatív szer­
kezet tagjai is), éppen ezért az értelmezős szerkezetben mindig a második tag az
értelmező, a sorrend dönti el (a logika nem). Ezen tulajdonságai miatt az azono­
sító értelmező nem tekinthető jelzőnek, nem is használjuk a nevében a jelző szót.
a) Az értelmező jelző fajtái. — A minőség-, a mennyiség- és a birtokos jel­
zőnek megfelelő értelmező jelző szófaja, alaptagjának tulajdonságai jórészt
megegyeznek a neki megfelelő jelzőéivel „ Ó, ezek a roppant kövek, Vén ostrom­
tornyok, vadak, merevek" (Tóth A.: 0, ezek a...); „Madarat Nem egyet, Százat
is meglőnek" (Arany: Mátyás anyja).
A birtokos jelzőnek megfelelő értelmezőn az -é birtokjel fejezi ki a szintag­
matikus viszonyt, ilyen esetben viszont az alaptag jelöltsége fölöslegessé válik;
az értelmezett szón nem találunk birtokos személyjelet: Elvittem a barátom
könyvét —> Elvittem a könyvet, a barátomét.
Az azonosító értelmezős szerkezet (amelyet sokan nem is tartanak alárendelő,
hanem mellérendelő — kifejtő magyarázó — viszonynak) tagjai általában főne­
vek, sorrendjük többnyire fölcserélhető: Magdi, a testvérem vagy a testvérem,
Magdi. Leggyakrabban az egyik tag tulajdonnév, a másik köznév: „De mikor a
küszöbön állt feleségem, Éva" (Arany: Pázmán lovag); mindkét tagja lehet köz­
név is: „Sírba szállott szemünk fénye, Az özvegynek a reménye, Az árvának a
törvénye!" (Arany: Both bajnok özvegye); egyik vagy mindkét tagja lehet főnévi
névmás: „Ülök az asztal-trónon Én, mámor-fejedelem" (Ady: Ülök az asztal­
trónon); Én magam is ott voltam.
b) Az értelmezős szerkezet alaki kérdései. — Az értelmező általában köz­
vetlenül értelmezett szava után áll, néha azonban más bővítmény, hosszabb szer­
kezet vagy tagmondat(ok) is beékelődhet(nek): „Hadd szelek most a kenyérből,
Nem puhából, nem fehérből: Csak az árvai szegényből!" (Arany: Both bajnok
özvegye). A szerkezet két tagja kötőszóval is kapcsolódhat egymáshoz: „Gazda­
ságom van, de nem sok, S van adósságom, de sok" (Petőfi: A magyar nemes).
Az is kötőszó kapcsolódhat az egyik vagy a másik taghoz, mindkettőhöz azon­
ban nem: Kati, a húgom is eljött vagy Kati is, a húgom eljött, de mást jelent: Kati
is, a húgom is eljött (ti.: Kati és a húgom).
426 A magyar nyelv könyve

Az értelmezős szerkezetben kongruencia (egyeztetés) van; néhány esetben

formailag ez nem teljes:
ha az alaptag tárgy, a szerkezettagok bármelyike lehet ragtalan (vö. a tárgy
ragtalanságának eseteivel): „Szeretném megcsókolni Két vakszemed, a halványt"
(Ady: A lelkeddel hálni, vakszem 'halánték');
ha az alaptag határozó, a viszonyragok és névutók lehetnek különbözők, csak
irány tekintetében egyeznek: Elment Szolnokra, a városba;
ha az alaptag birtokos jelző, rendszerint a szerkezet mindkét tagja -nak/-nek
ragos. A rag kitételének szükségességét a mondat egyértelműségének követel­
ménye szabja meg: „Minden gondját fiának, Corvin János hercegnek trónörök­
lésefoglalta le" (Bajcsy-Zsilinszky E.: Mátyás király);
az -é birtokjel tekintetében akkor nincs egyeztetés, ha a szerkezet egyik tagja
birtokos névmás: Ez a könyv a tietek, a magatoké vagy Ez a könyv a magatoké, a
tietek;
számbeli inkongruencia (értelmi egyeztetés) akkor lehet, ha a szerkezet egyik
tagja mennyiségjelzős főnév, gyűjtőnév vagy hasonló jelentésű szó: A közönség
— arra tévedt járókelők— biztatták a verekedőket.
3. A jelzők elkülönítése a határozói csoporttól. — Tipikus elemzési hiba a
mennyiségjelző összekeverése a számhatározóval, illetve a birtokos jelző össze­
keverése a részeshatározóval.
számhatározó mennyiségjelző
Példamondat Háromszor kiáltott. Három kiáltás hallatszott.
Kérdése hányszor? hány?
Alaki tulajdonsága ragos ragtalan
igei állítmány vagy
névszó
Alaptagja igenévvel kifejezett
(legtöbbször főnév)
más mondatrész
kiáltott állítmány kiáltás alany
Szerkezeti elemzése
t
háromszor számhatározó
t
három mennyiségjelző
 A többtagú (halmozott) mondatrészek 427

részeshatározó birtokos jelző

Példamondat Kenyeret adtam a fiúnak. A fiú(nak a) kenyere finom.
kinek? kinek?
Kérdése
kinek a részére? kinek a valamije?
elhagyható -nak/-nek rag
Alaki tulajdonsága kötelező -nak/-nek rag kötelező birtokos személyjel
a jelzett szón: kenyere
Alaptagja igei állítmány vagy igenév­
mindig főnév
vel kifejezett mondatrész
Szerkezeti adtam állítmány a kenyere alany
elemzése
a fiúnak részeshatározó
t
a fiúnak birtokos jelző

A többtagú (halmozott) mondatrészek

Az egyszerű mondat mondatrészei lehetnek egytagúak, de több taggal is szere­
pelhetnek; a második esetben többtagú vagy halmozott mondatrészekről beszé­
lünk. A mondat bármely részét kifejezhetjük több taggal:
többtagú alany: „erdő, rét s az ég is hallgat" (József A.: Költőszerelem te­
remtő estje); „Így kell csókolni s megmaradni" (Ady: Szeress engem, Istenem);
többtagú állítmány: „Ne táncolj, lógj, ne tréfálj mindig" (Ady: A nagy Cet­
halhoz); „Sodor, zúz, ont, fut szüntelen" (Ady: Isten, a vigasztalan);
többtagú tárgy: „Szerette a bort és a nőket, A vitézi hadbakelőket, Szerette a
földet, a magot" (Ady: Ezvorász király sírirata);
többtagú határozó: „Csak néha küld egy-két kis aranyat Vékony örömre, bor­
ra, nőre" (Ady: Öröm-város volt a hazám);
többtagú jelző: „oly árván nőttem én, a mélységből ide, a pendülő, kemény
szabadság tágas és szeles tetőire" (Radnóti: Huszonnyolc év).
A halmozott mondatrészek fajtái. — A halmozott mondatrészek között
mellérendelő szintagmatikus viszony van; a viszony logikai minősége szerint két
fő típust különíthetünk el: a tisztán mellérendelő viszonyban álló tagok és a nem
tisztán mellérendelő viszonyban álló tagok csoportját.
A tisztán mellérendelő mondatrészek tagjai általában fölcserélhetők, azaz re­
ciprok értékűek (vö. 438). Három típust különböztetünk meg.
428 A magyar nyelv könyve

1. Kapcsolatos viszonyú tagok; a tagokat „a hasonlóság, azonosság alapján

teljesség, kiegészítés céljából kapcsoljuk egymáshoz — fokozatot is kifejezhet"
(MMNyR. II, 319).
Legtöbbször — de nem okvetlenül — kapcsolatukat kötőszóval jelöljük:
egyes kötőszók: és, s, meg, sőt, továbbá, valamint, illetve, illetőleg stb.: „Az
én pályám nem mindennapi pálya, S ki új utat tör: gaz és tüske várja" (Petőfi:
Gyalázatos világ); „S tudja a szív, a kéz meg a száj, hogy ez itt a halál" (Radnó­
ti: Egyszer csak);
páros kötőszók: is ... is, sem ... sem; ne(m)csak... hanem... is; hol ... hol,
mind ... mind; részben...részben; részint...részint stb.; „Sem szeretőm, sem pén­
zem, csak Bánatom" (Petőfi: Igyunk); „a kósza szél kacag is, sír is" (Babits:
Ballada írisz fátyoláról);
kötőszó nélkül: „Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály"
(Petőfi: Csokonai).
Több tag esetén a kötőszót általában az utolsó tag elé tesszük, stilisztikai cél­
ból azonban, nyomósítás kedvéért a kötőszót minden tag előtt megismételhetjük:
„Olyan furcsák és távoliak: Átok, zsoltár, panasz és ének" (Ady: Új könyvem
fedelére); „Most tél van és csend és hó és halál" (Vörösmarty: Előszó).
A halmozott mondatrészek közé általában vesszőt teszünk, kivéve az és, s,
meg kötőszókat, valamint a nem páros vagy kötőszót.
2. Az ellentétes viszonyú tagok logikai kapcsolatuk alapján szembeállító és
kizáró viszonyban lehetnek. A viszonyt általában kötőszó jelöli: de, mégis, még­
sem, hanem (de); ritkábban: csakhogy, mindamellett, mindazonáltal stb.
A szembeállító ellentétes halmozás — a tagjai között fennálló ellentét ellené­
re — közel áll a kapcsolatos viszonyhoz: „Vállain fejér, de foltos takaró van"
(Petőfi: A téli esték).
A kizáró ellentét kétsarkú; az első tag érvénye a másodikat kizárja és fordít­
va: „Most a világnak Nem csalogányok, Hanem pacsirták kellenek" (Petőfi:
Csalogányok és pacsirták).
3. A választó viszonyban álló tagok érvénye vagylagos. Két típusa van, a ki­
záró és a megengedő választó csoport. Kötőszavaik: (a)vagy, vagy...vagy,
akár...akár.
A kizáró választó viszonyban lévő tagok jelentése gyakran ellentétes, érvé­
nyességük vagylagos: „Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!" (Vörös­
marty: Szózat).
 A mondatrész és a szófaj 429

A megengedő választó viszony tagjai nem zárják ki egymást, közülük egy­

szerre akár több is érvényes lehet: „német vagy lengyel hercegnő kezére pályá­
zott" (Bajcsy-Zsilinszky E.: Mátyás király).
A nem tisztán mellérendelő mondatrészek egymással közvetlenül és logikai
viszonyban állnak, kapcsolatuk nem reciprok, tehát nem cserélhetők fel, így ter­
mészetesen páros kötőszavaik sincsenek; a mellé- és alárendelések határain áll­
nak.
Három típust különböztetünk meg:
1. A megszorító ellentétes utótagú szerkezetben a második tag jelentése az el­
sőét korlátozza. Leggyakrabban a halmozott jelzők vagy határozók között fordul
elő. Gyakori kötőszavai: de, mégis: A tanár csendesen, de jól hallhatóan beszélt.
2. A következtető utótagú szerkezet leggyakoribb kötőszava a tehát: A dolgo­
zók és a vezetők, tehát az egész üzem ott volt.
3. A magyarázó utótagú szerkezet kötőszavai ugyanis, azaz: Egy könnyű,
ugyanis egyszerű feladatot oldott meg.
A halmozott mondatrészek szófaji és alaki problémái. — A halmozott
mondatrészek többnyire azonos szófajúak. (Lásd a fönti példákat!) Tagjaihoz
rendszerint azonos viszonyragok járulnak. A halmozott tárgy között lehetnek
ragtalanok is: „Hintsed virágszál, most hintsd bájaid, A hervadásnak messze
napjait Rettegned nincs ok" (Arany: Egykori tanítványom emlékkönyvébe). A
halmozott birtokos jelzők felemás ragozása helytelen (1. a birtokos jelzőkről szó­
ló fejezetet). A halmozott határozók ragjai (vagy névutói) néha csak funkció te­
kintetében azonosak: „Rongyos hadak, roppant hadak Seregeinek vígan, vitézül"
(Ady: A Hadak útja). Az azonos névutót általában csak egyszer tesszük ki a
halmozott mondatrészek után: Fák és bokrok között mentek előre.

A mondatrész és a szófaj
A szavak szófaját meghatározó három kritérium közül a mondatrészszerep feltá­
rása sokszor döntő. Eligazít a kettős-hármas szófajúság és a nyelvtani homoni­
mák útvesztőjében. Néhány olyan példát gyűjtöttünk itt össze, melyekben az
adott szó mondatrészi értéke segít eldönteni szófaját, illetőleg fordítva: a szó
szófaji értékének felismerése segít mondatrészi szerepének megállapításában.
430 A magyar nyelv könyve

Példamondat szófaja mondatrészi értéke megjegyzés

A délután rövid. főnév alany kettős szófajúság
(kérdése: mi?)
Délután esett. határozószó időhatározó
(kérdése: mikor?)
Az evező eltörött. főnév alany szófajváltás
(kérdése: mi?)
Az evező gyerek folyamatos minőségjelző
célba ért. melléknévi igenév
(kérdése: milyen?)
Az izzó kiégett. főnév alany szófajváltás
(kérdése: mi?)
A kandallóban izzó melléknévi igenév minőségjelző
parázs fellángolt. (kérdése: milyen?)

Izzó hőségben gya­ melléknév

logoltunk. (kérdése: milyen?), minőségjelző
fokozható
Tegnap olvasott egy múlt idejű ige állítmány nyelvtani
érdekes könyvet. (kérdése: mit homonima
csinált?) -tt: a múlt idő jele
A tegnap olvasott
könyv érdekes volt. befejezett melléknévi minőségjelző -tt: az igenév képző­
igenév je
(kérdése: milyen?),
Az olvasott nem fokozható
(művelt)
gyerek jól felelt. melléknév minőségjelző szófajváltás
(kérdése: milyen?),
fokozható
Egy fecske repült határozatlan nincs leíró szempontból
erre. névelő: már homonimák
hangsúlytalan
Csak egy fecske ül a tőszámnév mennyiségjelző
dróton. (kérdése: hány?)
hangsúlyos
kicserélhető más
számnévre,
pl. két fecske
 A mondatrész és a szófaj 431

Példamondat szófaja mondatrészi értéke megjegyzés

Az emberek bejöttek. határozott névelő: nincs leíró szempontból

hangsúlytalan, már homonimák
nem toldalékolható
Az az ember jött be. mutató névmás kijelölő jelző
(kérdése: melyik?)
hangsúlyos,
toldalékolható:
azt az embert,
kicserélhető a közel­
re mutató párjára: ez
az ember
Túl nehéz a feladat. határozószó fokhatározó hármas szófajúság
(kérdése:
mennyire?)
Az erdőn túl névutó: ragfunkciójú a főnévvel együtt a
kezdődik az út. helyhatározó része

Túljutott a nehezén. igekötő az igéhez kapcsolva

elemezzük
állítmányként
Kifejezte együttérzé­ igekötő az állítmány része hármas szófajúság
sét.
Együtt folytatták az határozószó állapothatározó
utat.
Társával együtt ér­ névutó a társhatározó része
kezett.
Ki jött be? kérdő névmás alany leíró szempontból
hangsúlyos homonimák
Ki korán kel, vonatkozó névmás alany
aranyat lel. kötőszóként;
mindig átalakítható
aki alakúvá
hangsúlytalan
432 A magyar nyelv könyve

Példamondat szófaja mondatrészi értéke megjegyzés

Hogy vagy? határozószó állapothatározó homonimák

átalakítható hogyan
alakúvá;
Tudom, hogy hogy 1. hogy: kötőszó nincs
élsz. 2. hogy: határozószó állapot- vagy
(vö. hogyan) módhatározó
Tudom, hogy te kötőszó nincs
vagy. hangsúlytalan
Mint vagytok? határozószó állapothatározó homonimák
hangsúlyos,
átalakítható
miként alakúvá
Fut, mint a nyúl. kötőszó nincs
hangsúlytalan
Igen, szeretlek. felelőszó mondatszó kettős szófajúság
Igen megörültem határozószó fokhatározó
neki. (kérdése:
mennyire?)
Még jobban szerette. módosítószó nincs kettős szófajúság
Még tavasz van. határozószó időhatározó
(kérdése: mikor?)
De buta vagy! módosítószó nincs kettős szófajúság
hangsúlyos
Buta, de szép vagy. kötőszó nincs
hangsúlytalan

Mondatelemzési modell
Ebben a fejezetben elemzési modellt kívánunk adni; a mondatelemzésnek (egy­
szerű, szerkesztett) azt a menetét tanácsoljuk, amely feltárja a mondat szerkeze­
tét, a bővítmények egymáshoz való viszonyát, eligazítást ad a mondatrészek ke­
resésének sorrendjére.
1. Az összetett mondatokat tagmondatonként, azaz mondategységenként
vizsgáljuk:
 Elemzési modell 433

Párácska őket is megöntözte, / és boldogan hallgatta az égen, / hogyan kor­

tyolják a szárazságtól cserepes földön a tikkadt fűszálak a friss esőcseppeket
(Zelk Zoltán: Párácska c. elbeszélése alapján).
Az összetett mondat három mondategységből épül fel.
2. Az első mondategység elemzése
Az elemzés az állítmány keresésével indul. Mit állítok a mondatban? megöntöz­
te, ez az állítmány:
megöntözte
3. A következő lépésben az állítmány segítségével az alanyt keressük. Ki ön­
tözte meg? Párácska, ez az alany:
Párácska ^ megöntözte
4. Ezután tetszőlegesen vagy az állítmányi, vagy az alanyi részt elemezzük.
Először mindig az alanyhoz vagy az állítmányhoz legközelebb álló bővítményt
keressük, s mindig az alaptaggal együtt tesszük fel a kérdést.
Esetünkben egyetlen bővítmény van: kiket öntözött meg? őket, ez a tárgy:
Párácska ^ megöntözte
t
őket
5. A második mondategység elemzése
Mit állítok a mondatban? hallgatta, ez az állítmány:
hallgatta
6. Ki hallgatta? a második mondategység alanya megegyezik az előzőével:
Párácska:
N
(Párácska) s hallgatta
7. Az állítmány két bővítménye közül mindegy, melyiket elemezzük először:
boldogan vagy égen. Hogyan hallgatta? boldogan, ez az állapothatározó:
x
(Párácska) s hallgatta

boldoganállapot
434 A magyar nyelv könyve

8. A szerkezetbokor másik tagjának elemzése: hol hallgatta? az égen, ez a

helyhatározó. Vigyázzunk arra, hogy a kérdést ne a toldalék, hanem az értelem
szerint tegyük fel, tehát nem: min hallgatta?, hanem hol hallgatta?
(Párácska) v —^ hallgatta

boldoganállapot égenh
9. A harmadik mondategység elemzése: Mit állítok a mondatban? kortyolják
— ez az állítmány:
kortyolják
10. Mik kortyolják? a fűszálak, ez az alany:
fűszálak v ^ kortyolják
11. Elemezzük először az állítmányi részt! Az állítmányhoz egy három tagból
álló szerkezetbokor tartozik: hogyan? földön, esőcseppeket. Lássuk egyenként!
Hogyan kortyolják? hogyan, ez a módhatározó:
fűszálak ^ ^ kortyolják

hogyanmód
12. Mit kortyolnak? az esőcseppeket, ez az állítmány tárgyi bővítménye:
fűszálak ^ ^ kortyolják

hogyanmód esőcseppeket
13. A tárgynak újabb bővítménye van: milyen esőcseppeket? friss, ez a minő­
ségjelző:
fűszálak ^ — ^ kortyolják

hogyanmód esőcseppeket
t
frissm
14. A szerkezetbokor harmadik tagjának kérdése: hol kortyolják? a földön, ez
a helyhatározó:
 Elemzési modell 435

fűszálak ^ = ^ kortyolják

hogyanmód esőcseppeket földönh

frissm
15. A helyhatározói bővítménynek újabb bővítménye van itt is: a relatív alap­
taggá vált helyhatározóhoz legközelebb álló bővítményt keressük először: mi­
lyen földön? cserepes, ez a helyhatározó minőségjelzője:
fűszálak ^ — kortyolják

hogyanmód esőcseppeket földönh

frissm cserepesm
16. A szerkezetlánc tovább folytatódik; a cserepes minőségjelzőnek újabb
bővítménye van: miért cserepes? szárazságtól, ez az okhatározó:
fűszálak s^ ^ kortyolják

hogyanmód esőcseppeket földönh

frissm cserepesm

szárazságtólok
17. Az alanyi részben az alanynak csak egyetlen bővítménye van: milyen fű­
szálak? tikkadt, ez a minőségjelző:
fűszálak x, = ^ kortyolják

tikkadtm hogyanmód esőcseppeket földönh

frissm cserepesm

szárazságtólok
Megjegyzés. A szerkezeti rajzban mindig tüntessük fel a szavakat, ne dolgozzunk szimbólumok­
kal. A szavakat olvastassuk össze. Ily módon az elemzés fejleszti a mondat- és szövegértést.
436 A magyar nyelv könyve

IRODALOM
ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA - HANGAY ZOLTÁN, Nyelvi elemzések kézikönyve. Szeged, 1995. * AN­
TAL LÁSZLÓ, A formális nyelvi elemzés. Bp., 1964. * ANTAL LÁSZLÓ, Egy új magyar nyelvtan fe­
lé. Bp., 1977. * BALÁZS GÉZA - A. JÁSZÓ ANNA - KOLTÓI ÁDÁM (szerk.), Éltető anyanyelvünk.
Írások Grétsy László 70. születésnapjára. Bp., é. n. * BALOGH JUDIT, A mellérendelő szószerkeze­
tek gyakorisága a mai magyar nyelvben: Nyr. 1983: 57-65. * BÁRCZI GÉZA - BENKŐ LORÁND -
BERRÁR JOLÁN, A magyar nyelv története. Bp., 1980. * BENCÉDY JÓZSEF - FÁBIÁN PÁL - RÁcz
ENDRE - VELCSOV MÁRTONNÉ, A mai magyar nyelv. Bp., 1968. * BERRÁR JOLÁN, Magyar törté­
neti mondattan. Bp., 1957. * DEME LÁSZLÓ, Mondatszerkezeti sajátosságok gyakorisági vizsgála­
ta. Bp., 1971. * DEME LÁSZLÓ, A beszéd és a nyelv. Bp., 1976. * DEZSŐ LÁSZLÓ, A jelzős „főnévi
csoport" kérdései a magyarban: NytudÉrt. 76. sz. Bp., 1971. * FERREIRO, E., What is written in a
written sentence? A developmental answer: Journal of Education, 160. [1978.], 25-39. * GAÁL
EDIT, A birtoklás kifejezése a mai magyar nyelvben: NytudÉrt. 97. sz. * GOMBOCZ ZOLTÁN,
Syntaxis, Bp., 1949. * HADROVICS LÁSZLÓ, A funkcionális magyar mondattan alapjai. Bp., 1969. *
H. MOLNÁR ILONA, AZ igei csoport, különös tekintettel a vonzatokra: ÁNyT. VI. 242. * HAJDÚ
MIHÁLY - KESZLER BORBÁLA (szerk.), Köszöntő könyv Kiss Jenő 60. születésnapjára. Bp., 2003. *
HUSZÁR ÁGNES, A predikatív viszony szintaktikai kategóriái: NytudÉrt. 101. sz. Bp., 1979. * IMRE
SAMU - SZATHMÁRI ISTVÁN szerk., A magyar nyelv története és rendszere. Bp., 1967. * IMRE SA­
MU - SZATHMÁRI ISTVÁN - SZŰTS LÁSZLÓ szerk., A magyar nyelv grammatikája. Bp., 1980. * A.
JÁSZÓ ANNA, AZ igenevek. In: BENKŐ LORÁND (szerk.), A magyar nyelv történeti nyelvtana. II/I.
Bp., 1995. 411—454. * JÁSZÓ, ANNA, A., Comments on the history of non-finite verb forms in
Hungarian. In: Acta Linguistica Hungarica, Vol. 49 (1), pp. 95-105. * J. SOLTÉSZ KATALIN, A bir­
tokos szerkezet szintaxisához: Nyr. 79: 56-61. * KÁROLY SÁNDOR, Igenévrendszerünk a kódex­
irodalom első szakaszában. Bp., 1956. * KÁROLY SÁNDOR, AZ egyszerű mondat szerkezeti egysé­
gei: Nyr. 82: 438-56. * KENESEI ISTVÁN (szerk.), Igei vonzatszerkezet a magyarban. Bp., 2000. *
KESZLER BORBÁLA (szerk.), Magyar grammatika. Bp., 2000. * KISS JENŐ - PUSZTAI FERENC
(szerk.), Magyar nyelvtörténet. Bp., 2004. * É. Kiss KATALIN, Mondattan. In: É, KISS KATALIN -
SIPTÁR PÉTER - KIEFER FERENC (szerk.), Új magyar nyelvtan. Bp., 1998. * KIEFER FERENC
(szerk.), Strukturális magyar nyelvtan. I. Mondattan. Bp., 1992. * KIEFER FERENC - SIPTÁR PÉTER
(szerk.), A magyar nyelv kézikönyve. Bp., 2003. * KLEMM ANTAL, A mondattan elmélete. Bp.,
1928. * KLEMM ANTAL, Magyar történeti mondattan. Bp., 1928-1942. * M. KORCHMÁROS VALÉ­
RIA, Mondattan. Szeged, 1996. * RÁcz ENDRE, A határozók osztályozásának kérdéseihez: Nyr. 81:
227-32. * RÁcz ENDRE, AZ egyeztetés főbb kérdései a magyar nyelvben, Bp., 1977. * D. MÁTAI
MÁRIA, Nyelvünk élete. Bp., 1994. * RÁcz ENDRE - SZATHMÁRI ISTVÁN szerk., Tanulmányok a
mai magyar nyelv mondattana köréből. Bp., 1977. * RÁcz ENDRE - SZEMERE GYULA, Mondattani
elemzések. Bp., 1970. * RÁCZ ENDRE, AZ egyeztetés a magyar nyelvben. Bp., 1991. * ROBINS,
ROBERT HENRY, A nyelvészet rövid története. Bp., 1999. * RUZSA IMRE, A szimbolikus logika
elemei. Bp., 1977. * SIMONYI ZSIGMOND, A jelzők mondattana. Bp., 1913. * SINCLAIR, A. -
BERTHOUD-PAPANDROPOULOU, I., Children's thinking about language and their axquisition of
literacy. In Dawning, J. - Valtin, R. (szerk.), Language awareness and learning to read. New York
stb., 1984. * SZABÓ DÉNES, A mai magyar nyelv. Bp., 1958. * SZEMERE GYULA, A leíró nyelvtani
elemzés módszere. Bp., 1964. * SZEMERE GYULA szerk., Mai magyar nyelvi gyakorlatok. I. Bp.,
1975. * TELEGDI ZSIGMOND szerk., Hagyományos nyelvtan — modern nyelvészet. Bp., 1972. *
TOMPA JÓZSEF szerk., A mai magyar nyelv rendszere. II. köt. Bp., 1962. * ZSILKA JÁNOS, Szinta­
xis. Bp., 1980.
 A mellérendelő összetett mondat 437

Az összetett mondat

Az összetett mondat fogalma és fajai

Az összetett mondat funkcionálisan éppen olyan kommunikációs egység, mint az
egyszerű mondat, mert a beszédfolyamatot egy teljes, lezárt mozzanattal viszi
előre. Az egyszerű mondat olyan mondategész, amely egy mondategységből,
azaz egy alanyi-állítmányi szerkezetből áll. Az összetett mondat is mondat­
egésznek számít, itt a beszerkesztett tagmondatokat tekintjük mondategységek­
nek. Ha a mondategész két mondategységből áll, akkor összetett, ha többől, ak­
kor többszörösen összetett mondatnak nevezzük. A tagmondat az összetett
mondaton belüli, önálló szerkezetű, azaz saját alanyi-állítmányi viszonyt tartal­
mazó mondategység (vagy egy tagolatlan mondat is lehet).
A tagmondatok egymáshoz való viszonya lehet csupán tartalmi-logikai, vagy
egy szóval megnevezve szemantikai természetű; az ilyen egyenrangú tagmon­
datoknak mellérendelő összetett mondat a neve. Azokat a tagmondatokat pedig,
melyek között a szemantikai összefüggésen kívül még valamilyen grammati­
kai viszony is megfigyelhető, alárendelő összetett mondatnak nevezzük. Az alá­
rendelő összetett mondatban főmondat és mellékmondat van, a mellékmondat a
főmondat valamelyik mondatrészét fejti ki részletesebben, tagmondat formájá­
ban.
A többszörösen összetett mondatnak nevezett mondategészben a mondategy­
ségek között háromféle viszony lehetséges: mellérendelő (logikai), alárendelő
(grammatikai) és közömbös; a tagmondatok kapcsolódásának sok variációja van.

A mellérendelő összetett mondat

A mellérendelő összetett mondatban azonos értékű, egymással szemantikai ösz-
szefüggésben lévő tagmondatok kapcsolódnak egymáshoz. A köztük lévő tar­
talmi és szerkezeti viszony laza, könnyen szétbonthatók egyszerű mondatokra. A
mellérendelő összetett mondatok a beszédműben tömbösödéssel keletkeztek: a
szomszédos mondatokat összefűző természetes logikai kapcsolat egyes esetek­
ben megerősödött, sajátos fajtákra tagozódott, majd szerkezetileg több mondatot
magában foglaló komplexebb egységek, mellérendelő mondattömbök jöttek lét­
re. A mellérendelő összetett mondatok kommunikációs szempontból egy mon­
dategésznek tekinthetők, ezt a hanglejtés nyitottsága is megjelöli, ugyanis csak
az utolsó tagmondat elhangzásakor zárjuk le. A tagmondatok közötti viszony
438 A magyar nyelv könyve

megfelel a mellérendelő szószerkezetek tagjai között fennálló összefüggésnek. A

többszörösen összetett mondatban a mellérendelő mondattömb akár főmondat­
ként, akár mellékmondatként állhat. A mellérendelő mondatösszetétel típusait —
a könnyebb érthetőség céljából — a legegyszerűbb, két tagmondatból álló példá­
kon szemléltetjük.
A mellérendelő összetett mondatok lehetnek 1. tipikusak és nem tipikusak, 2.
kötőszóval ellátottak és kötőszó nélküliek, 3. zártak és nyíltak (BALOGH, 2000).
1. A tipikus mellérendelő összetett mondatokat kölcsönös viszony jellem­
zi, megfordítható érvényűek. Ilyenek általában: a kapcsolatos és a választó, az
ellentétesek közül pedig a szembeállítónak és kizárónak nevezett altípus.
A nem tipikus mellérendelők tagmondatai nem fordíthatók meg. Ilyenek a
megszorító utótagú ellentétes, illetve a következtető és a magyarázó utótagú
mellérendelő összetett mondatok. Ha e két utóbbinak a tagmondatait felcserél­
jük, megfordítjuk, akkor a következtetőből magyarázó, a magyarázóból követ­
keztető lesz. Nem fordíthatók meg a fokozó kapcsolatos tagmondatok sem. Sok­
szor a jelentés teszi lehetetlenné a tagmondatok felcserélését, pl. a Felöltöztem,
majd munkába indultam kapcsolatos mondat tagmondatait nem lehet felcserélni.
2. A mellérendelő összetett mondatot kötőszaváról ismerjük fel. Szerkeszté­
sük szerint megkülönböztetünk kötőszós és kötőszó nélküli mellérendelő össze­
tett mondatokat. Nyelvtörténeti szempontból a kötőszó nélküli szerkesztés az
eredeti, a mai nyelvállapot szempontjából a kötőszós szerkesztés az általános. A
kötőszó nélküli összetett mondat elemzésekor gondolatban be kell helyettesíteni
a kötőszót.
Előfordul, hogy egy kötőszó többfunkciós. Ilyenkor a tagmondatok tartalmi
viszonyát kell meggondolni, s aszerint elemezni a mondatot. Az és kapcsolatos
kötőszó, de előfordulhat más mellérendelő összetett mondatokban is, pl. az El­
ütötte az autó, és meghalt mondat következtető. A kötőszók gondolatbeli helyet­
tesítése segít az elemzésben: és -> ezért, ennek következtében.
Egyes és páros kötőszók vannak, kivételesen hármas kötőszók is előfordul­
nak (nemcsak...hanem...is).
Kötőszói szerepben határozószók is állhatnak: Elment a Duna-partra, és
(majd, azután) ott találkozott a barátjával. Ezeket a lehetőségeket jó ismerni,
mert a fogalmazásban megszüntethetjük a kötőszók monotóniáját. A költők a kö­
tőszók ismétlésével a gyermeki beszédet szokták felidézni. A kötőszó elhagyása
is stíluseszköz, a neve aszindeton. A gyakoribb kötőszók a következők:
 A mellérendelő összetett mondat 439

Mellérendelő kötőszók
Kapcsolatos
a) és, s, meg
b) is, se, sem, szintén, valamint
c) nemcsak...hanem...is
d) is...is, se(m)...se(m)
e) hol...hol, egyszer...egyszer, egyrészt...másrészt...(harmadrészt)
f) sőt
Ellentétes
a) azonban, ellenben, pedig, viszont, meg
b) ne(m)... hanem
c) de, ám, ámde, mégis, mégse(m), csakhogy
Választó
a) vagy, vagy...vagy
b) akár...akár
Következtető
ezért, tehát, hát, így, ennélfogva, következésképpen, úgyhogy
Magyarázó
a) ugyanis, hiszen, tudniillik, úgyis, úgyse
b) vagyis, azaz, azazhogy, mégpedig, illetve, illetőleg, tehát
3. A mellérendelő összetett mondatok lehetnek zárt szerkezetűek, ilyenkor
mindig kéttagúak. Lehetnek nyílt szerkezetűek is, ilyenkor elméletileg korlát­
lan számú mellékmondat kapcsolódhat egymáshoz. A kapcsolatos szerkezeteket
például a végtelenségig lehet egymás mellé tenni, ám ennek a lehetőségnek gya­
korlatilag számos korlátja van, például az érthetőség, a követhetőség. Az efféle
mondatokat non-stop mondatoknak szokták nevezni, s használatuk fogalmazás­
beli járatlanságot tükröz (hacsak nem stíluseszköz).

A kapcsolatos mondatok
A kapcsolatos viszonyú tagmondatok tartalma között természetes tartalmi-
logikai összefüggés fejeződik ki. A második tagmondat vagy továbbfűzi a meg­
kezdett gondolatot, vagy egy újabb mozzanattal egészíti ki. A kötőszó nélkül
szerkesztett kapcsolatos mondatok között az összefüggés lazább, a kötőszava­
soknál szorosabb. Legfontosabb altípusait sajátos kötőszavaik alapján különböz­
tetjük meg.
440 A magyar nyelv könyve

1. Az egyszerű kapcsolatos viszonyban a tagmondatok tartalma között tér­

beli és időbeli összefüggés van. Ezt legtöbbször az és vagy az s, ritkábban a meg
kötőszó jelöli, de gyakoriak a kötőszó nélküli kapcsolatos mondatok is: „A jó ta­
nuló a táblához megy, és kezébe veszi a krétát" (Karinthy Frigyes: A jó tanuló
felel); „Hervad már ligetünk, s díszei hullanak" (Berzsenyi: A közelítő tél).
2. A hozzátoldó kapcsolatos viszonyban a második tagmondat a már szinte
befejezett első tagmondathoz toldalékképpen kiegészítést fűz. Leggyakoribb kö­
tőszava az is, amely a második tagmondat kiemelt része után helyezkedik el,
hangsúlytalanul: „Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megro­
gyott" (József A.: Betlehemi királyok); Holnap kitakarítok, meg az ablakokat is
megtisztítom. Kötőszava lehet még a szintén és a valamint. Negatív tartalom ese­
tén a se(m) kötőszót használjuk: Nem megyek el hozzá, levelet sem írok neki.
3. Az ellentétesen hozzátoldó viszonyt a nemcsak...hanem...is hármas kötő­
szóval fejezzük ki: Nemcsak tudni kell a jót, hanem meg is kell tenni. Ez a vi­
szony nem tartalmaz valódi ellentétet.
4. A kapcsolatos mellérendelés gyakran összefoglaló jelentésű. Rendszerint
az is...is, se(m).. .se(m) kötőszóval jelöljük. Az is...is mindig hangsúlytalan, és a
kiemelt mondatrész után következik, a se(m).. .se(m) hangsúlyos is lehet, ilyen­
kor a tagmondatok élén állhat: „Hallgatnak ők is, én is hallgatok" (Kosztolányi:
Útirajzok); Én sem szóltam, ő sem említette; Sem eső nem esik, sem felhő nem
látszik.
5. Az előbbinek éppen fordítottja a megosztó kapcsolat. Azt fejezi ki, hogy a
tagmondatokban kifejezett tényállás nem egyszerre áll fenn. Kötőszavai lehet­
nek: hol... hol, egyrészt... másrészt... (harmadrészt), egyszer... másszor... (har­
madszor), részint...részint, egyszer... egyszer, részben... részben. Például: Hol az
egyik ordított, hol a másik jajgatott; A film egyrészt hosszú volt, másrészt unta
mindenki.
6. A fokozó kapcsolat esetén a második tagmondat az előző tagmondat tar­
talmának a fokozását fejezi ki. Kötőszava a sőt, amely gyakran a hozzátoldó is-
sel fordul elő: Üzent, sőt írt is neki; Megtanulta a leckét, sőt (még) az írásbelit is
elkészítette. A második tagmondatba a még nyomósító módosítószó is beépülhet.
 A mellérendelő összetett mondat 441

Az ellentétes mondatok
Az ellentétes mellérendelő viszonyban a tagmondatok tartalma között valami­
lyen ellentét fejeződik ki. Az ellentét jellege szerint három fő típusukat külön­
böztetjük meg:
1. Egyszerű vagy szembeállító ellentét esetén mindkét mondat tartalma
igaz, de a két tartalom szemben áll egymással, anélkül, hogy egymás érvényét
kizárnák vagy korlátoznák. Kötőszavai: azonban, ellenben, pedig, viszont, meg;
ritkán a de: Délelőtt esett, délután azonban kisütött a nap; „a pillanatok zörögve
elvonulnak, de te némán ülsz fülemben" (József A.: Óda). Jelöletlenül: „A gyáva
ezerszer hal meg, a bátor csak egyszer" (Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám
körül). Néha s, és kötőszóval is ellentétes mondatokat kapcsolunk egymáshoz:
„A szerelem mindent pótol, s a szerelmet Nem pótolja semmi" (Petőfi: A csilla­
gos ég).
2. A kizáró ellentétes vagy ellentmondó mellérendelő mondat egyik (rend­
szerint az első) tagmondata tagadó vagy tiltó, a második állító, emiatt csak az
egyiknek a tartalma lehet igaz. Leggyakoribb kötőszava a ne(m)... hanem: Nem
a rózsa szúr, hanem a tövise; Ne siránkozzatok annyit, hanem lássatok munká­
hoz! A költői nyelvben gyakran elmaradhat a kötőszó: „Nem mulatni megyünk,
megyünk öldökölni" (Petőfi: János vitéz).
3. A megszorító utótagú mellérendelésben mindkét tagmondat tartalma
igaz, de a másodiknak a tartalma ellenkezik azzal, amit az elsőből következtetni
lehetne, vagyis a második tagmondat megszorítja, korlátozza az elsőnek az érvé­
nyét. Kötőszavai: de, ám, ámde, mégis, mégse(m), csak, csakhogy. Például „Pa­
pok tartották fenn a mi iskolánkat, de a tanárok fele civil volt" (Tatay S.: Puskák
és galambok); „Esik a hó, mégis fekete az utca" (Petőfi: A téli esték); „Elröpül­
ne, messze szállna...; Csakhogy el van metszve a szárnya" (Arany: A rab gólya).
Logikai szempontból a tagmondatok viszonya azonos a megengedő alárendelés­
sel, csak az alaki kifejezőeszközök (utalószók, kötőszók) segítségével dönthető
el, hogy megszorító ellentétes mellérendeléssel vagy megengedő alárendelt
mondattal van-e dolgunk, például Beteg volt, mégis elment kirándulni (melléren­
delő, az első tagmondat soha nem tartalmaz kötőszót); Noha (bár, jóllehet) beteg
volt, (mégis) elment kirándulni (állapothatározói megengedő alárendelés, az alá­
rendelt tagmondatban mindig van kötőszó; a főmondatban is jelentkezhet a meg­
szorító ellentétes kötőszó mint redundáns elem).
442 A magyar nyelv könyve

A választó mondatok
A választó mellérendelésben a tagmondatok különféle lehetőségeket tartalmaz­
nak, közülük kell vagy lehet választani.
1. A kizáró választásban csak annyi lehetőség van, ahányat a tagmondatok
tartalmaznak, ezek közül kell az egyiket kiválasztani. Kötőszava a vagy, illetőleg
a vagy...vagy: „Vagy a szél fújta el, vagy valamelyik pásztor vette fel" (Gárdo­
nyi: A láthatatlan ember), „Vagy erőt vesz rajta, vagy keze miatt hal" (Arany:
Toldi).
2. A megengedő választásban a lehetőségek nem zárják ki egymást, s a be­
szélő számára is közömbös, hogy melyik jut érvényre. Kifejezhetjük az egyes
vagy, illetőleg a páros akár...akár kötőszóval: „Megvárjam, uram, vagy egyedül
is visszatalál hozzánk?" (Déry T.: Képzelt riport...); Akár a tojást a kőhöz, akár
a követ a tojáshoz. Ha kettőnél több lehetőség közül választhatunk, a vagy kötő­
szó ismétlésével kapcsoljuk össze a mondatokat, például Estére vagy meglátoga­
tom a barátomat, vagy színházba megyek, vagy otthon maradok tévét nézni. Né­
ha elmarad a kötőszó: Él-e, hal-e?

A következtető utótagú mondatok

A következtető és a vele szoros kapcsolatban levő magyarázó mellérendelő
összetett mondat tagmondatai között nincs kölcsönösségi viszony. Voltaképpen
csak az egyik, a második tagmondat tartalmazza a következményt, illetőleg a
magyarázatot, ezért szabatosabb következtető, illetőleg magyarázó utótagú
összetett mondatnak nevezni őket.
A következtető mellérendelés két tagmondata között ok-okozati viszony van,
az első tartalmazza az okot, a második az okozatot. A második tagmondat tehát
olyan következményt, okozatot tartalmaz, amelynek előzménye az első tagmon­
datban van kifejtve. Leggyakoribb kötőszavai: tehát, hát, ezért, így: Mindent
megtanultam, a vizsgától tehát nem félek; Hívtál, hát itt vagyok; „Nincs rád
szüksége a világnak, S ezért a szent fát félretedd" (Petőfi: A XIX. század költői);
„Nehezek nekem már a királyi gondok, Annak okáért én azokról lemondok" (Pe­
tőfi: János vitéz).
Stilisztikai szempontból külön csoportba soroljuk az ennélfogva, ennek kö­
vetkeztében, ennek folytán, ez okból, következésképpen stb. határozószói színeze­
tű kötőszókat, mert ezek az értekező és a hivatalos stílus jellemző eszközei; ne­
hézkességük miatt az élőbeszédben nem célszerű használni őket.
 Az alárendelő összetett mondat 443

A magyarázó utótagú mondatok

1. Az okadó magyarázó viszony a következtető utótagú mellérendelő mondat
pontos ellentéte. Az első tagmondat az okozatot tartalmazza, ennek okát a máso­
dik tagmondat tartalmazza, a magyarázatban az okot adjuk meg, az okkal ma­
gyarázunk. Az okok különbözősége a kötőszókban fejeződik ki. A nyilvánvaló
és a magától értetődő okra a hisz, hiszen, az úgyis, úgyse(m) kötőszók utalnak; a
még nem ismert magyarázatot pedig az ugyanis, tudniillik kötőszók kapcsolják
az első tagmondathoz, például Nem adhatok, hiszen nekem sincsen; „Fölnevelem
szegényt, hisz úgysincs gyerekem" (Petőfi: János vitéz); Ne várd, úgyse jön; Szá­
raz időben a barométer higanyszála emelkedik, ugyanis a száraz levegő fajsúlya
nagyobb a nedvesnél.
A következtető és az okadó magyarázó mellérendelés közel áll az okhatáro­
zói alárendeléshez, leginkább az utalószó (azért) hiánya és sajátos kötőszavai kü­
lönböztetik meg (részletesebb összehasonlításukat 1. az okhatározói alárendelő
mondat leírásakor).
2. A kifejtő (helyreigazító) magyarázó mellérendelésben nincs ok-okozati
viszony; a második tagmondat csupán más szavakkal fejezi ki az előzőben fog­
laltakat, illetve helyesbíti annak tartalmát. Kötőszavai: azaz, azazhogy, vagyis, il­
letőleg, illetve, mégpedig. Példák: Alaposan felöntött a garatra, vagyis csúnyán
berúgott; Megtette a kötelességét, mégpedig jó szándékkal tette; Az elnök más
véleményen volt, illetőleg másféle megoldást javasolt.

Az alárendelő összetett mondat

Az alárendelő összetett mondat tagmondatai között nemcsak tartalmi kapcsolat
van, hanem szoros nyelvtani, szerkezeti összefüggés is. A tagmondatok kétfélék:
úgymint főmondat és mellékmondat (= alárendelt mondat). Ezek grammatikai
szempontból nem azonos értékűek: a mellékmondat a főmondat valamelyik
mondatrészét fejti ki. Annyi mellékmondattípus van, ahány mondatrész; eszerint
megkülönböztetünk alanyi, állítmányi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmon­
datot. (A grammatikai viszony néha nem állapítható meg pontosan, ezeket nem
mondatrészkifejtő alárendelésnek nevezik.)
A mellékmondatok egy részében a mondatrészkifejtő szerep mellett még kü­
lönféle tartalmi sajátosságok is (feltételes, megengedő, hasonlító és következmé­
nyes jelleg) kifejeződhetnek, az ilyeneket sajátos jelentéstartalmú mellékmon­
datoknak nevezzük.
444 A magyar nyelv könyve

A főmondat és mellékmondat megnevezés nem a bennük kifejeződött tartal­

mak értékkülönbségére utal, hanem a köztük levő grammatikai viszonyt jelö­
li, ez pedig függőségi viszony: a főmondattól függ szerkezetileg a mellék­
mondat. Előfordul, hogy a mellékmondat gazdagabb tartalmú, mint főmondata,
például Látom, hogy a réten már nyílnak az első tavaszi virágok. Néha a főmon­
dat olyan nagymértékben leértékelődik, hogy csupán azt mondja meg, hogy mi­
lyen a beszélő viszonya a mellékmondatban foglalt közléshez. Az Azt gondolom,
hogy Pista beteg típusú példában az első rész még módosító értelmű főmondat­
ként elemezhető; viszont a Pista, úgy vélem, beteg; A gyűléseken, m i
tagadás, sokszor elaludt típusú mondatban a „főmondat" már annyira
csökkent értékű, hogy helyesebb inkább módosító mondatrészletnek felfogni.
Kommunikációs szempontból az alárendelő összetett mondat (akárhány mel­
lékmondatból áll is) egyetlen mondategésznek számít, amelyet a hanglejtés is
megjelöl: ez csak az utolsó tagmondatban zárul le, a többiben nyitott.
Az alárendelő összetett mondat elemzésekor meg kell állapítanunk, hogy me­
lyik a főmondat, meg kell keresni benne az utalószót, majd meg kell állapítani az
utalószó mondatrészszerepét; mert amilyen mondatrész az utalószó, olyan mon­
datrészszerepű a mellékmondat (a mellékmondat a főmondat utalószóval kifeje­
zett részének egész mondattal való kifejtése). Tehát az A d d i g üsd a vasat,
míg meleg mondatban az első tagmondat a főmondat, az utalószó addig, szer­
kezeti alaptagja üsd. Kérdés: Meddig üsd? — Felelet: Amíg meleg. Ebben a pél­
dában a mellékmondat úgy kapcsolódik a főmondathoz, hogy annak a meddig?
kérdésre felelő időhatározóját fejezi ki, tehát itt időhatározói alárendelt mondat­
ról beszélünk.
Azok az alárendelő összetett mondatok elemezhetők a legkönnyebben, ame­
lyekben a grammatikai viszony alakilag is ki van fejezve. A főmondatban a mel­
lékmondatra utalószó mutathat rá, ez szófajilag legtöbbször mély hangrendű (tá­
volra mutató) mutató névmás vagy határozószó. Az utalószó a főmondatnak
mindig az a mondatrésze, amelyet részletesen a mellékmondat fejt ki. Ha például
az utalószó a főmondatban az alany szerepét tölti be — Nagy munkát vállal az
magára, ki most kezébe lantot vesz (Petőfi: A XIX. század költői) —, akkor ez­
zel alanyi mellékmondatra mutat rá. Az utalószó nélküli összetett mondatok
elemzése az utalószó odaértésével egyértelművé válik. Például a Nem tudom, mi
történt vele mondatba a tárgyként szereplő azt utalószó illeszthető bele, és az
utalószó segítségével megalkotott kérdésre a tárgyi mellékmondat felel.
 Az alanyi mellékmondat 445

A mellékmondat élén rendszerint kötőszó áll, amely valódi kötőszó, illetőleg

vonatkozó névmás vagy vonatkozó határozószó lehet kötőszói szerepben. A va­
lódi kötőszó néhány mondattípusban hiányozhat, illetve elhagyható, ennek nincs
mondatrészszerepe. A kötőszói szerepű vonatkozó névmások és határozószók vi­
szont mondatrészként is elemezhetők, nem maradnak el, a velük bevezetett tag­
mondatokat vonatkozó mellékmondatoknak nevezzük.
Elemzéskor sohase mulasszuk el a grammatikai-szerkezeti viszonyra utaló
kérdésfeltevést, mert ha csak alaki jelölők (utalószó, kötőszó) alapján határozzuk
meg az alárendelést, gyakran tévútra jutunk. Például az utalószó és a kötőszó
alapján a felszínes elemző tárgyi mellékmondatnak minősítheti a következőt: A
tanító azt a tanácsot adta, hogy mindennap tanuljak, pedig itt az azt utalószó
jelzői szerepben áll, tehát jelzői mellékmondatra utal.
Az utalószók és a kötőszók tartalmi és grammatikai szempontból általában
korrelációban vannak, vagyis megfelelnek egymásnak (például az — aki, akkor
— amikor, olyan — amilyen, úgy — ahogy stb.). Ez a korreláció azonban több
összetett mondatban nem érvényesül, ilyenkor az elemzést nagyobb figyelemmel
végezzük. Például „ Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallga­
tott" (Radnóti M.: Töredék). Példánkban a mellékmondatot bevezető kötőszói
szerepű határozószó félrevezet bennünket, első hallásra időhatározói mellék­
mondatra gyanakszunk. Az utalószó jelzői szerepe (oly korban) és az ennek
alapján feltett elemző kérdés (Milyen korban?) azonban világosan megmutatja,
hogy itt minőségjelzői alárendelésről van szó.
Az utalószó dönti el a mellékmondat minőségét, nem a kötőszó. Mégis aján­
latos ismerni a kötőszókat, mert a mellékmondat felismerésében segítenek (nem
ott kell keresni a főmondatot, ahol a kötőszó van).
Alárendelő kötőszók
Valódi kötőszók
hogy
mert, mivel, mivelhogy, minthogy
Vonatkozó névmások kötőszói szerepben
(a)ki, (a)mi, (a)mely, (a)milyen, (a)hány, (a)hányadik;
ragos alakjaik:
(a)kit, (a)kiben, (a)melyet, (a)milyent, (a)hányat, (a)hányba,
(a)hányról, (a)hányhoz, (a)hányadiknak stb.
Vonatkozó határozószók kötőszói szerepben
(a)hol, (a)hová, (a)honnan, (a)mikor, (a)hogyan, (a)mint stb.
446 A magyar nyelv könyve

A sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok kötőszavai

a) ha, hogyha (feltételes)
b) mint, mintha (hasonlító)
c) hogy (következményes)
d) bár, ámbár, noha, ha...is jóllehet (megengedő)
Előfordul, hogy két alárendelő kötőszó van a mellékmondat élén (soha nem
kell közéjük vesszőt tenni). Ez két esetben lehetséges. Előfordul, hogy a láncola­
tos, második alárendelt mondat belép az első alárendelt mondatba (relatív fő-
mondatába): Megígértem neki, hogy ha elmegyek, megmondom neki az igazat..<-
Megígértem neki, hogy megmondom neki az igazat akkor, ha elmegyek. A másik
lehetőség hasonlításban fordul elő. Úgy szaladgál, mint aki elvesztette a fejét. <-
Úgy szaladgál, mint (ahogy az szaladgál), aki elvesztette a fejét. Ebben az eset­
ben kihagyás (ellipszis) történt. Pali éppen olyan huncut, mint amilyen a barátja.
Ebben az esetben vagy az egyik, vagy a másik kötőszó el is maradhat, a mondat
hasonlító tartalma megmarad (HAADER, 2000).
Mivel a mellékmondat a főmondatnak valamelyik hiányzó vagy csak utaló­
szóval helyettesített mondatrészét fejti ki, ezért az elemzés próbájaként elvégez­
hető a beágyazásos transzformáció (mondatzsugorítás), amikor az egész mel­
lékmondatot a főmondat mellékmondattal kifejtett mondatrészének helyére sűrít­
jük be: „Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja" (Móricz Zs.: Légy
jó mindhalálig) -^ Az emberek bizalmát meglopó is tolvaj. Az
összetett mondat helyett most egyszerű mondatot kaptunk, ahol az alanyi részt
főnévi értékű igeneves szerkezettel fejeztük ki. A módosító mondatrészlet esetén
ez fordítva történik, itt a „főmondat" olvasztható be a mellékmondatba, például
Pista, úgy vélem, beteg -> Pisa véleményem szerint beteg.
(Pontosan ezzel a művelettel lehet kimutatni, hogy ez a szerkezet már elvesztette
főmondati értékét, s módosító mondatrészletté vált.) A mondatzsugorítás kizáró­
lag elemzési módszernek fogadható el, mert a bonyolultabb mondanivaló kifeje­
zésének legjobb eszköze a mellékmondatos szerkesztésmód. A sajátos jelentés­
tartalmú mondatok hasonló átalakítása komplex tartalmuk miatt nehezen oldható
meg, ezért nem is javasoljuk.

A mondatrend
Az összetett mondatban a tagmondatok egymásutánját nevezzük mondatrendnek.
Ez a magyarban általában szabad, mert a tagmondatok sorrendjét a beszélő mon-
 Az alanyi mellékmondat 447

danivalójában érvényesülő fontossági szempontok határozzák meg. Bizonyos

esetben azonban a tartalmi (logikai) viszony befolyásolja a mondatrend alakulá­
sát (1. a következtető, valamint a magyarázó tagmondat a második helyen áll).
Az alárendelő összetett mondatban négyféle mondatrendet lehet megkülön­
böztetni:
1. A főmondat megelőzi a mellékmondatot: „Szívet cseréljen
az, aki hazát cserél" (Tompa M.: Levél egy kibújdosott barátom után).
2. A főmondat követi a mellékmondatot: „Mit én nem egészen dicstelenül
kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!"
(Petőfi: Arany Jánoshoz).
3. A főmondatba beékelődik a mellékmondat: „Egy délután az­
tán, amikor a telt kosarat segítette Noéminek a tanyára vinni, idegen
embereket látott a kunyhó előtt" (Jókai: Az aranyember);
„Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton" (Arany: Toldi).
4. Ritkán a főmondat is beleékelődhet a mellékmondatába. Ilyenkor a főmon­
dat nemegyszer modális értékű. Például „Péter és Pál, tudjuk, nyárban
Összeférnek a naptárban" (Arany: A fülemile); „Anyanyelve helyes használatát
— szeretnénk hinni — mindenki kötelességének tartja."

Az alanyi mellékmondat
Az alanyi mellékmondat a főmondat alanyát fejti ki. Utalószava a főmondatban
alanyként szereplő, alanyesetben álló főnévi mutató névmás (az, azok, azé), vagy
főnévi értelemben használt melléknévi és számnévi névmás (olyan, akkora, any-
nyi). Az utalószó nincs mindig kitéve. Elemzési kérdése: a főmondat állítmányá­
hoz kapcsolt ki?, mi?, kik?, mik?, kié? + az állítmány harmadik személyű alakja.
A milyen?, mennyi?, mekkora? hány? stb. kérdéseket a melléknévi és számnévi
jellegű utalószók esetében kell feltennünk. Kötőszavai szerint két típust külön­
böztetünk meg.
1. A hogy kötőszós (ill. kötőszó nélküli) alanyi mellékmondatok. Utaló­
szósak: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért..." (Vörösmarty: Szó­
zat); „Annyi bizonyos, hogy minden rosszba ő avatott be" (Kosztolányi: Esti
Kornél). Utalószó nélküliek: „Igaz, hogy tetemes utat járt meg az időben" (Sütő
A.: Engedjétek...); Hogy mi lesz belőle, majd elválik. (A legutolsó példában a
második a főmondat.)
2. A vonatkozó alanyi mellékmondat. Általában főnévi (aki, ami), néha mel­
léknévi (amilyen) vagy számnévi (amennyi) vonatkozó névmás vezeti be. A vo-
448 A magyar nyelv könyve

natkozó névmás lehet ragtalan vagy ragos, aszerint, hogy milyen mondatrész
szerepét tölti be a mellékmondatban. Utalószósak: „Az is bolond, aki poétává
lesz Magyarországban" (Csokonai: Tempefői); „Kit anya szült, az mind csa­
lódik végül" (József A.: Kései sirató); Utalószó nélküliek „Akik keresik, meg­
találják egymást" (Sütő A.: Engedjétek...); Ki korán kel, aranyat lel; „Legkü­
lönb ember, aki bátor" (Ady: A Tűz csiholója).
Sajátos jelentéstartalmú alanyi mellékmondatok:
1. Feltételesek: „Ha a tulajdon orrom vére folyt, az is irtóztatott (Gárdo­
nyi: A láthatatlan ember); „Jó érzés, h a az ember mindent megad a gyermeké­
nek" (Jókai A.: A feladat).
2. Megengedők: Nem baj az, ha haragszik is .
3. Hasonlítók: Olyan kell nekem is, mint (amilyen ) a tiéd.
4. Következményesek: Annyi termett, hogy alig győztük betakarítani.

Az állítmányi mellékmondat
A főmondat névszói állítmányát, illetőleg a névszói-igei állítmány névszói részét
fejti ki egész mondat formájában. Az igei állítmányt nem lehet mellékmondattal
kifejezni, mert ez annyira tartalmas mondatrész, hogy önmagában is felér egy
egyszerű bővített mondattal. Csak olyan esetben szerkesztünk állítmányi mel­
lékmondatot, amikor a főmondatban névmási állítmány van, s ez egyben uta­
lószóként is szerepel.
1. Az azonosító állítmányi mellékmondat utalószava a főmondatban állít­
mányként szereplő főnévi névmás (az, azok). Kötőszava a főnévi vonatkozó
névmás: Kati volt az, akiben legjobban megbíztam; Ő az, akiről beszéltem
neked; „Nem az vagyok, k i voltam egykor" (Arany: Letészem a lantot). A fő­
névi névmás (az, azok) személyes névmással vagy tulajdonnévvel kifejezett
alany mellett szokott állítmányként előfordulni.
2. A minősítő állítmányi mellékmondat utalószava a főmondatban állít­
mányként szereplő melléknévi vagy számnévi névmás (olyan, akkora, annyi,
olyané stb.) vagy melléknévi értelmű, többnyire -é birtokjeles névmás (azé, azo­
ké stb.). Kötőszava a vonatkozó névmás vagy a hogy. Például: „Amilyen a
szolga, olyan az ura is" (Fekete L: A koppányi aga testamentuma); Annyi
lesz a fizetésem, hogy el sem tudom költeni; „Én ma azé leszek, aki szeret
engem" (Sánta F.: Isten a szekéren).
Sajátos jelentéstartalmú állítmányi mellékmondatok:
 Az állítmányi mellékmondat 449

A minősítő állítmányi mellékmondatok legtöbbször hasonlító vagy követ­

kezményes jelentéstartalmúak.
1. Hasonlító: „A memória olyan, mint a viasz" (Gárdonyi: A láthatat­
lan ember); „Arcuk olyan volt, mint a tejbe ejtett rózsa" (Kosztolányi: Esti
Kornél); „Humortalannak lenni annyi, mint embertelenek lenni" (Koszto­
lányi: Humor és írás).
2. Következményes: Akkora volt a sár, hogy alig lehetett járni.
Az állítmányi mellékmondat fölismerése és elemzése. — Az állítmányi
mellékmondat kérdései részben megegyeznek az alanyi és a jelzői mellékmondat
kérdéseivel, ezért a három mondatfajta elhatárolása nem könnyű. Az állítmányi
mellékmondatra a főmondat alanyához névszói állítmányként kapcsolt ki?, mi?,
milyen?, mekkora?, kié?, mennyi?, milyené? stb. kérdő névmással kérdezünk. A
fölismerést segíti a kérdező mondat elemzése is, ugyanis állítmányi mellékmon­
dat esetében a kérdő névmás állítmányi szerepet tölt be: Olvan a kalapom, mint a
tied; — Milyen a kalapom? Ebben a milyen névszói állítmány, tehát a mellék­
mondat állítmányi. Olyan kalapom van, mint a tied; — Milyen kalapom van? Itt
a milyen névmás minőségjelző, tehát a mellékmondat minőségjelzői.
Alkalmazhatjuk a mondatzsugorítást is. A mellékmondatot névszói állít­
mányként vagy az összetett állítmány névszói részeként olvasztjuk bele a fő-
mondatba. „Te az vagy, mint régen" ->Te a régi vagy.
A legbiztosabb fogódzó az utalószónak a főmondatban betöltött állítmányi
szerepe. Az alanyi mellékmondattól így lehet világosan elkülöníteni:
Péter az, akit már régen vártunk.

/ \ ^
alany állítmány állítmányi mellékmondat

Az jött el, akit már régen vártunk.

alany állítmány alanyi mellékmondat

(utalószó)
Az állítmányi és a minőség-, valamint a mennyiségjelzői mellékmondatok
megkülönböztetésekor könnyebb dolgunk van:
450 A magyar nyelv könyve

Olyan a természete, hogy mindenkivel barátkozik.

t
állítmány
t
alany
\
állítmányi mellékmondat
(utalószó)

Olyan természete van, hogy mindenkivel barátkozik.

minőségjelző alany állítmány minőségjelzői mellékmondat

(utalószó)

Annyi a dolgom, mint még soha.

állítmány alany állítmányi mellékmondat

(utalószó)

Annyi dolgom van, mint még soha.

mennyiségjelző alany állítmány mennyiségjelzői mellékmondat

(utalószó)
A példákból az is kitűnik, hogy a szembeállított alanyi és jelzői mellékmon­
datokban igei állítmány van (jött el, van), míg az állítmányi mellékmondat fő-
mondatában a névmási utalószó (az, annyi stb.) szerepel állítmányként, s utána a
névelő van.

A tárgyi mellékmondat
A főmondat valamely mondatrészében — legtöbbször az igei állítmányban vagy
igenévvel kifejezett más mondatrészben — megnevezett cselekvés tárgyát fejti
ki. Utalószava a főmondatban tárgyként szereplő tárgyragos főnévi mutató
névmás: azt, azokat, azét stb., de lehet főnévi értelemben használt melléknévi
vagy számnévi mutató névmás is: olya(n)t, olyanokat, akkorát, annyit stb. A tár-
 Az tárgyi mellékmondat 451

gyi mellékmondat elemzésekor a föléje rendelt főmondatbeli mondatrészhez

kapcsolt kit?, mit?, kiket?, miket?, kiét? esetleg a milye(n)t?, mekkorát?, meny­
nyit? stb. kérdő névmással kérdezünk. Kötőszava a hogy (amely el is maradhat)
és a vonatkozó névmások.
1. Ahogy kötőszós (illetőleg kötőszó nélküli) tárgyi mellékmondatok. —
Utalószósak: Azt akarom, hogy megértsd a feladatot; „Azt, hogy izmaim
fejletlenek, s mellem is szűköcske, azt én jól tudom" (Karinthy Frigyes: Lógok
a szeren); Olyat mondok, hogy halálod napjáig nem felejted el. Utalószó
nélküliek: „Nemecsek alig várta, hogy elmondhassa nekik a félelmetes újsá­
got" (Molnár F.: A Pál utcai fiúk); „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit
jelent" (Radnóti M.: Nem tudhatom). Az ilyen típusú főmondatokban az igei ál­
lítmány tárgyas ragozása utal a mellékmondatra.
A hogy kötőszó általában akkor hiányzik a tárgyi mellékmondat éléről, ha a
mellékmondat kiemeltebb a főmondatnál, vagy ha kérdést fejez ki: Úgy hallot­
tam, már lehet a piacon kapni cseresznyét; Azt kellene eldönteni, mit csináljunk
vasárnap.
2. A vonatkozó tárgyi mellékmondatok. — Élükön rendszerint főnévi, ritkáb­
ban melléknévi vonatkozó névmás áll (aki, ami, amely stb.). Ez a névmás lehet
ragtalan, de ragos is, aszerint, hogy a mellékmondatban milyen mondatrész sze­
repét tölti be. Példák: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra; „Mindenki
annyit ér, ahányan elmennek a temetésére" (Sütő A.: Anyám...).
„Akkorát szippanthatsz belőle, amekkorát csak akarsz" (Keszi Imre:
Alapkő). Az utóbbi két példa határozói s egyben hasonlító értékű is.
Előfordul, hogy vonatkozó határozószó vezeti be a vonatkozó tárgyi monda­
tokat. Ezek többnyire a tárgyi és a határozói mellékmondatok vegyüléséből ke­
letkeztek: Láttam, mikor bejöttél (Láttam, hogy bejöttél; Láttalak, mikor bejöt­
tél.)
Sajátos jelentéstartalmú tárgyi mellékmondatok:
1. Feltételesek: „A törvény nem bünteti, ha a tulajdonos parlagon hagyja
szőlőjét?" (Moldova: Égi szekér); „Szeretném, hogyha szeretnének" (Ady:
Szeretném, ha szeretnének).
2. Megengedők: Nem bánom én, h a megver is.
3. Hasonlítók: Olyat hozz, mint a múltkor; Akkorát lódított, mint Háry
János.
452 A magyar nyelv könyve

4. Következményesek: „Ehetik mindenki annyit, hogy beleszakadhat"

(Szabó P.: Isten malmai).
Mindig sajátos jelentéstartalmúak a komplex, két-három mondatrészkifejtő
jelleget egybesűrítő tárgyi mellékmondatok. A határozói értékű tárgyi mellék­
mondatban elsősorban fok-, ritkábban a számhatározói jelleg mutatkozik meg
hasonlítás formájában: Annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez. (Mit ért
hozzá? Mennyire ért hozzá?)

A határozói mellékmondatok
A határozói mellékmondatok a főmondat határozói bővítményét fejtik ki. Mind­
egyik határozófajta kifejezhető mellékmondattal, rendszerezésükben a határozós
szószerkezetekhez hasonlóan járunk el.

I. A helyhatározóféle mellékmondatok

A) A helyhatározói mellékmondat
A helyhatározói mellékmondat a főmondat helyhatározói bővítményét fejti ki.
Utalószavai: ott, abban, az előtt, onnan, abból, oda stb. Elemzési kérdései: hol?,
honnan?, hová?, merre?, meddig? + a szerkezeti alaptag. Kötőszava rendszerint
vonatkozó határozószó: (a)hol, (a)honnan, (a)hová, (a)merre, (a)meddig stb.
Példák: „Haza csak ott van, hol jog is van" (Petőfi: A nép); „Én is oda való va­
gyok, Hol az a szép csillag ragyog" (Czuczor: A kecskeméti legény); „Arra
igyekezett, amerre hegyet látott" (Német L.: Bűn); Addig nyújtózkodj, ameddig a
takaród ér.
B) A képes helyhatározói mellékmondat
Gyakran előfordul az is, hogy a mellékmondat nem valóságos, hanem képes (át­
vitt értelmű) helyet fejez ki. A képes helyhatározói mellékmondat kifejezőeszkö­
zei általában megegyeznek a helyhatározói mellékmondatban szokásos utaló­
szókkal és kötőszókkal, de előfordulnak hogy kötőszós mellékmondatok is: Ad­
dig ment el a kérdezősködésben, ameddig megengedhető volt; Oda jutott már,
hogy senki sem hitelez neki.
A hogy kötőszóval bevezetett képes helyhatározói mondattípus sokszor fok­
határozói alárendelésnek is értelmezhető, továbbá jellemző rá a sajátos jelentés-
tartalmú kifejezésmód (például az utolsó mondat következményes).
 A határozói mellékmondatok 453

II. Az időféle határozói mellékmondatok

A) Az időhatározói mellékmondat
Az időhatározói mellékmondat a főmondatbeli időhatározót fejti ki. Utalószavai
a főmondatban lévő időhatározó-szó vagy határozóragos, esetleg névutós név­
más: akkor, azóta, attól kezdve, addig stb. Kötőszava rendszerint vonatkozó ha­
tározószó: (a)mikor, amit, miután (a)mióta, amíg stb. Elemzéskor a mikor?, mió­
ta?, meddig? határozószóval + a szerkezeti alaptaggal kérdezünk rá. A főmondat
és a mellékmondat időbeli viszonya alapján három típusát különböztetjük meg:
1. Az egyidejű időhatározói mellékmondat történésének időpontja vagy idő­
tartama egybeesik a főmondatéval: „A kezem remegett, amikor Emőke sely­
mes haját megfogtam" (Gárdonyi G.: A láthatatlan ember); „Míg az ember
boldog nem volt, Addig meg nem halhat" (Petőfi: Bolond Istók).
2. Az előidejű időhatározói mellékmondat történése megelőzi a főmondatét:
„Miután megmosdott az egész legénység, A francia királyt várába kísérték"
(Petőfi: János vitéz).
3. Az utóidejű időhatározói mellékmondat történése a főmondat után megy
végbe: Mielőtt innen végképp elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek"
(Juhász Gy.: Búcsú).
A mióta?, mikortól kezdve? kérdésre felelő mellékmondatot előzményhatáro­
zót kifejtő időhatározói alárendelt összetett mondatnak is szokták nevezni. Pél­
dául „Mióta pakkot kapott, egy kicsit emberebb volt a többiek között" (Mó­
ricz Zs.: Légy jó mindhalálig). A mikorra?, meddig? kérdésre felelő mellékmon­
datok véghatározót fejtenek ki. „Amikorra a pusztára kiértünk, a ház szo­
katlan világossággal fogadott (Német L.: Iszony).
A sajátos jelentéstartalmú időhatározói mellékmondatok között a leggyako­
ribb a feltételes: „Ha behunyom a szemem, nem látlak" (Lázár E.: A hétfejű
tündér); Hogyha Pestre jössz, keress meg!
B) A számhatározói mellékmondat
Az időhatározói mellékmondat altípusának számít, a főmondatbeli számhatáro­
zót fejti ki. Utalószava: annyiszor. Kérdése: Hányszor?, Hányadszor? + a szer­
kezeti alaptag. Kötőszava általában -szor ragos névmás. A számhatározói mel­
lékmondat gyakran hasonlító jelentéstartalmú, hiszen arányosító hasonlítás feje­
ződik ki benne: Ahány szem van egy gerezdbe, annyiszor jussak eszed­
be; Annyiszor voltam nálad, mint (amennyiszer) te énnálam.
Lehet még következményes: Annyiszor voltam nálad, hogy bizonyára
454 A magyar nyelv könyve

már megsokalltad; és nemegyszer feltételes jellegű: Mindig örülök, vala­

hányszor eljössz hozzám.
III. A módféle határozói mellékmondatok
A) A módhatározói mellékmondat
A főmondat valamely igével, igenévvel, ritkábban melléknévvel kifejezett mon­
datrészéhez kapcsolódó alárendelt módhatározót fejti ki. Utalószava: úgy, ak­
képpen, akként, aszerint, anélkül. Az utalószó nem szokott elmaradni, mert rend­
szerint erős hangsúlyt kap. Kérdései: Hogyan?, Mi módon? + a szerkezeti alap­
tag. Kötőszava: hogy, valamint az ahogy, (a)mint vonatkozó határozószó. Pél­
dául: „Úgy szeressen Isten, ahogy engemet te" (Arany: Toldi). Sajátos je­
lentéstartalmú változatai közül a hasonlító a leggyakoribb: Úgy tagolja a szava­
kat, mintha valami verset deklamálna" (Passuth L.: Sasnak körme közt).
Egyes mondatokban a mód- és állapothatározói jelleg egységet alkot, alig vá­
lasztható szét: „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk" (Tompa M.: A gólyá­
hoz).
B) Az eszközhatározói mellékmondat
Arra mutat rá, hogy milyen eszközzel, eljárással, átvitt értelmű eszköz segítségé­
vel megy végbe a főmondat cselekménye. Jóval elvontabb tartalmat jelöl, mint
az egyszerű mondatbeli eszközhatározó. Utalószava: azzal, attól, azáltal, ezál­
tal. Kérdései: kivel?, mivel?, kitől?, mitől?, ki által?, mi által? kinek vagy minek
a segítségével? + a szerkezeti alaptag. Kötőszavai a főnévi vonatkozó névmás
és a hogy: „De minek hozzak bajt rád azzal, hogy Géza itt talál" (Szabó
M.: Az a fényes nap); „A falu sohasem szerzett rossz hírnevet azzal, hogy
iszákos nép lakná" (Sütő A.: Anyám...). Sajátos jelentéstartalmú változatai kö­
zül a feltételes fordul elő legtöbbször: „Azzal kímélsz, h a nem kell aggód­
nom érted" (Palotai B.: Hetedik év).

C) A fok- és mértékhatározói mellékmondat

A főmondat igei vagy névszói állítmányához, illetőleg más, igenévvel, mellék­
névvel, számnévvel kifejezett mondatrészéhez kapcsolódó, annak alárendelt fok-
és mértékhatározót fejti ki. Utalószava: úgy, annyira stb. Kérdései: mennyire?,
milyen fokban?, milyen mértékben? + a szerkezeti alaptag. Kötőszava: a vonat­
kozó névmás és a hogy.
 A határozói mellékmondatok 455

Rendszerint sajátos jelentéstartalmú változatban fordul elő. Hasonlító: „Az

egész csak annyira jutott el Csutakhoz, mint távoli vízcsobogás" (Mándy
I.: Csutak és a szürke ló); „Úgy elfogy a magyar, Mintha nem lett volna"
(Ady: Új törvényt, Werbőczi). Gyakoriak a következményes jelentéstartalmúak
is: „Annyira várta ezt a szót, hogy már nem is volt meglepetés" (Móricz
Zs.: Légy jó mindhalálig); Úgy szerette, majd megette.
A fokhatározó mindig intenzitást fejez ki. Az intenzitást más mellékmondat is
kifejezheti, néha tárgyi mellékmondat alakjában jut kifejezésre. „A diák akkorát
ásított, hogy majd az állkapcsa ugrott ki" (Fekete L: A koppányi aga testamen­
tuma).
Fokhatározói értékű jelzői mellékmondat a következő típus: Olyan szép
volt, hogy nem lehetett nem bámulni; Olyan jól sikerült a vizsga, mint-
ha mindig csak felelt volna. A jelző fokhatározói jellegét kimutatja a transz­
formáció: olyan szép -> annyira szép. Az elemzésben jelzői mondatnak minősít­
jük az effélét, s melléje írjuk: fokhatározói értékű.

IV. Az állapotféle határozói mellékmondatok

A) Az állapothatározói mellékmondat
A mellékmondat a főmondatbeli alanyban, tárgyban, esetleg határozóban megje­
lölt személy vagy dolog állapotát határozza meg. Utalószók: úgy, ugyanúgy,
anélkül, ahelyett, azzal stb. Kötőszava: hogy, ritkábban: ahogy, amint. Elemző
kérdése: hogyan?, milyen állapotban? + a szerkezeti alaptag. Példák: „Úgy jöt­
tem haza a kórházból, hogy a kalapot a fülem tartotta" (Kunszabó F.: Makacs
maradandóság); A fiú lefeküdt anélkül, hogy megmosakodott volna.
Sajátos jelentéstartalmú változatban is gyakoriak; feltételes: „Ha én gó­
lyamadár volnék, Ilyen házra nem is szállnék" (Vörösmarty: Puszta csárda);
megengedő: Megkísérlem, h a addig élek i s ; hasonlító: „Úgy tértünk vissza
a házba, mint akik nem látták a feltámadást" (Tamási A.: Ábel a rengeteg­
ben); következményes: Úgy feküdt ott, hogy sokan holtnak hitték.
B) A körülményhatározói mellékmondat
A körülményhatározói mellékmondat a főmondat alanyának, tárgyának stb. kül­
ső állapotát fejezi ki. A következő utalószófélékkel mutatunk rá: azzal kapcso­
latban, annak kapcsán, azon kívül, ahelyett, anélkül stb., a mellékmondatot pe­
dig a hogy kötőszóval vezetjük be. Például Azzal kapcsolatban,
456 A magyar nyelv könyve

hogy új lakásba költöztek, sok gondjuk akadt. A mellékmondat rendszerint be­

ékelődik főmondatába.
C) A számállapot-határozói mellékmondat
A számállapot-határozót kifejtő mellékmondatok szinte mindig sajátos jelentés-
tartalmúak, legtöbbször hasonlítók vagy következményesek. Utalószavuk: any-
nyian, kötőszavuk: hogy, mint, mintha, ahányan stb. Például: Annyian vol­
tak a teremben, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni.
D) A társhatározói mellékmondat
A társhatározói mellékmondat megnevezi azt a személyt vagy dolgot, akinek
vagy aminek társaságában van a főmondat alanyában, illetőleg tárgyában megje­
lölt személy vagy dolog. Utalószava: azzal, olyannal stb. Elemzéskor a kivel?,
mivel?, kivel együtt?, mivel együtt? + a szerkezeti alaptag kérdéssel kérdezünk
rá. Kötőszava rendszerint vonatkozó névmás. Például: Bajos a sántának ver­
senyt futni azzal, akinek ép a lába; Olyannal barátkozz, akitől
jót tanulsz!
E) Az eredethatározói mellékmondat
Azt nevezi meg, honnan, miből ered, származik a főmondat alanyában, ill. tár­
gyában megjelölt személy vagy dolog. Utalószavai: abból, attól, onnan. Elemző
kérdései: kiből?, miből?, kitől?, mitől?, honnan? + a szerkezeti alaptag. Kötő­
szavai a főnévi vonatkozó névmások és a hogy. Például: Abból lesz a jó katona,
kinek nincsen pártfogója; Abból lesz a jó gyümölcs, amit idejében meg­
permeteznek; Attól származik a dinasztia, a ki a legnagyobb harcos volt.
F) Az eredményhatározói mellékmondat
Azt fejezi ki, hogy mivé vagy milyenné válik a főmondat alanyában vagy tár­
gyában megjelölt személy vagy dolog. Utalószavai: azzá, olyanná, annak,
olyannak, olyanra stb. Kérdései: kivé?, mivé?, milyenné?, minek? stb. + a szer­
kezeti alaptag. Kötőszava rendszerint vonatkozó névmás: Azzá lett, amivé
akart. Gyakran hasonlító jelentéstartalma is van: Olyanná lett öreg korában,
mintha még mindig gyermek volna.
 A határozói mellékmondatok 457

V. Logikai viszonyokat kifejező határozói mellékmondatok

A) Az okhatározói mellékmondat
Az okhatározói mellékmondat a főmondatban lévő okot fejezi ki. Utalószava:
azért, amiatt, attól stb., de gyakori az utalószó nélküli mondat is. Kérdései: mi­
ért?, mi okból? + a szerkezeti alaptag. Kötőszava: mert, mivel, minthogy, mivel­
hogy.
Az okhatározói mellékmondat általában követi főmondatát. Az új, még nem
ismert okot leggyakrabban a mert kötőszóval bevezetett mellékmondat fejti ki:
„Az arcát nem lehetett látni, mert lefelé hajolt" (Gárdonyi: A láthatatlan em­
ber); Azért állított meg a rendőr, mert nem égett a kocsim egyik lámpája.
A hogy kötőszós mellékmondat többnyire érzelmet kifejező főmondathoz kap­
csolódik: Örülök, hogy szerencsésen megérkeztetek.
Az okhatározói mellékmondat egyes típusai közeli rokonságot mutatnak a
magyarázó utótagú mellérendeléssel. A mellérendelő utótagot sajátos kötőszavai
határozzák meg: ugyanis, hisz, hiszen: Elmegyek, hisz nincs szükség itt rám.
Ez a mellérendelő magyarázó tagmondat alakítható át legkönnyebben okhatáro­
zói alárendelt mondattá: Azért megyek el, mert itt nincs szükség rám; a
főmondat azért utalószava teszi egyértelművé az elemzést. A mert kötőszós ok­
határozói alárendelt mondatok többsége azonban nem alakítható át az utalószó
elhagyásával és a kötőszó kicserélésével magyarázó utótagú mellérendeléssé,
például Azért nem szól, mert makacskodik.
Az ok-okozati viszonyt többféle nyelvtani eszközzel lehet kifejezni, ezek a
lehetőségek a következők:
1. A mellérendelő következtető mondat:
OK -> OKOZAT

Nagy volt a sár, / ezért nem lehetett járni. í 1 ) ^

0
2. Az alárendelő következményes sajátos jelentéstartalmú mondat:
OK -> OKOZAT
Akkora volt a sár, / hogy alig lehetett járni.

(állítmányi + következményes)
©
2
458 A magyar nyelv könyve

3. A mellérendelő magyarázó mondat

OKOZAT <- OK

Nem lehetett járni,/ ugyanis nagy volt a sár. ( 1 ) ^ &

4. Az alárendelő okhatározói mondat

OKOZAT <- OK
&
Azért nem lehetett járni, / mert nagy volt a sár.

2
Az első két típusban az ok az első tagmondatban van; a két típus az ok-
okozati viszony szempontjából megegyezik, a különbség annyi, hogy a követ­
keztető mondat mellérendelő, a következményes pedig alárendelő. A másik két
típusban az ok a második tagmondatban van. A magyarázó mondat egyik típusá­
ban az okkal adjuk meg a magyarázatot, ezért ennek okadó magyarázó mondat a
neve. Az okhatározói alárendelő összetett mondatban az okhatározói mellék­
mondat tartalmazza az okot, s be tudjuk helyezni a főmondatba okhatározó for­
májában: -^ A nagy sár miatt nem lehetett járni.
B) A célhatározói mellékmondat
A célhatározói mellékmondat a főmondat cselekvésének a célját adja meg. Uta­
lószavai: azért, avégett, arra, ahhoz stb., de az utalószó gyakran el is marad.
Kérdései: miért?, mi célból?, mi végett? + a szerkezeti alaptag. Kötőszava a
hogy és a vonatkozó névmás.
Kifejezheti azt, hogy a cselekvés, történés, létezés milyen cél elérésére irá­
nyul. Ilyenkor az utalószó azért, a kötőszó hogy: „Sok ember azért menekszik
a munkába, hogy lelke nyugtalanságától meneküljön" (Németh L.: Iszony);
„Nem rest a bíróhoz menni, hogy panaszát meghallgassák" (Arany: A füle­
müle).
Az arra, ahhoz utalószó esetén a mellékmondat azt fejezi ki, hogy valamely
személy vagy dolog milyen célra alkalmas. Ahhoz sincs időm, hogy nyu­
godtan megreggelizzem.
 A határozói mellékmondatok 459

Ha a célhatározói mellékmondat tiltó, és aggodalmat, óvást fejez ki, akkor a

kötőszava nehogy: „A cipőjét harisnyás lábszárához dörzsölte, nehogy pisz­
kosnak találja valaki" (Jókai A.: A feladat).
A célhatározói mellékmondat állítmánya rendszerint felszólító módú: Elzárja
a csapot, hogy ne folyjon a víz; Elment az üzletbe, hogy bevásároljon; Kiment
a térre, hogy játsszon egy kicsit. Néha a mellékmondat megelőzi főmondatát:
„Hogy felfrissüljön, kiment a folyosóra" (Móricz: Légy jó...).
Az okhatározóitól a tartalmi-logikai különbségen kívül formai jegyek segít­
ségével is elhatárolhatjuk: az okhatározó tipikus kötőszava a mert, a célhatározó­
ié pedig a hogy; az okhatározói mellékmondat állítmánya kijelentő, a célhatáro­
zóié felszólító módú. Okhatározói mondat: Nem tudott dolgozni, mert beteg
volt. Célhatározói mondat: Jól felöltözött, nehogy beteg legyen.
C) A partitívuszi mellékmondat
A partitívuszi mellékmondat rész-egész viszonyt fejez ki. A főmondatban van
egy rész-viszony, valamilyen egésznek a része, ezt fejtjük ki mellékmondat for­
májában: Abból kérek, ami olyan szép érett; Abból eszem, ami nem
hizlal; Azok közül választanak majd, akik okosak is. Utalószavai: ab­
ból, azokból, azok közül; Kérdőszavai: miből?, mi közül? + a szerkezeti alaptag.
Kötőszavai a vonatkozó névmások. Tehát a kérdés: miből kérek?, miből
eszem? (a logika a következő: nem az egészet kérem, csak egy részét; nem az
egészet eszem meg, csak egy részét).
Ügyelnünk kell arra, hogy ne tévesszük össze a partitívuszi mondatot a kije­
lölő jelzőivel: Abból a paradicsomból kérek, a m i szép érett, ebben a mon­
datban a kijelölő jelző kérdését alkalmazzuk: melyik paradicsomból?, kijelö­
lő jelzői mondattal van dolgunk. Az eredethatározói mondattal sem szabad ösz-
szetéveszteni, a partitívusz nem jelent állapotváltozást, az eredethatározó igen:
Abból lesz a szép virág, amit öntöznek.
D) A tekintethatározói mellékmondat
Rendszerint a főmondat állítmányához kapcsolódó, annak alárendelt — korláto­
zó értelmű — tekintethatározót fejti ki. Utalószava a főmondatban legtöbbször
az abban, annyiban, a tekintetben, ahhoz képest stb. szavak, szókapcsolatok. Kö­
tőszava a hogy vagy a vonatkozó névmás. A mondat elemzésekor a föléje ren­
delt főmondatbeli mondatrészhez kapcsolt mire nézve?, milyen szempontból?,
milyen tekintetben?, mire vonatkozólag? stb. kérdéssel kérdezünk. Például Ab­
ban igazad van, hogy többet kellene tanulnom. Ide soroljuk a főmondatukat
460 A magyar nyelv könyve

megelőző, ahhoz kicsit szervetlenül (beszédtoldalék jelleggel) kapcsolódó mel­

lékmondattípust is: Ami azt illeti, elég fáradt vagyok.

E) A hasonlító határozói mellékmondat

Olyan főmondat mellett fordul elő, amelyben középfokú melléknév áll. Utaló­
szavai: annál, azoknál (sokszor elmaradnak). Kérdései: kinél?, minél?, kiknél?,
miknél? + a szerkezeti alaptag. Kötőszava a mint, ritkábban mintsem, ahogy,
semhogy, hogysem, aki, ami. Például: Jobban felelt, mint remélte. Az elem­
zéskor gondolatban ki kell tenni az utalószót: jobban felelt annál. A hasonlító
határozói mellékmondat legtöbbször hiányos szerkezetű, transzformációval vilá­
gossá válik a hasonlító határozói viszony: Könnyebb elmesélni, mint megcsinálni
-> Könnyebb elmesélni annál, mint amilyen könnyű megcsinálni; Maga­
sabb, mint az apja -> Magasabb annál, mint amilyen magas az apja. A
beágyazásos transzformáció (a mondatzsugorítás) is megérteti a hasonlítást: -^
könnyebb a megcsinálásnál, magasabb az apjánál, a mellékmondatot hasonlító
határozóként építjük bele a főmondatba.
Minden hasonlító határozói mellékmondat — természetéből adódóan — ha­
sonlító sajátos jelentéstartalmú, de nem minden hasonlító sajátos jelentéstartalmú
mellékmondat hasonlító határozói, nem szabad összekeverni őket, nem szabad
csak a mint kötőszót figyelni.
Jobb félni, mint megijedni. — hasonlító határozói mellékmondat
Úgy sírt, mint a záporeső. — módhatározói mellékmondat + hasonlító sajá­
tos jelentéstartalmú

VI. A vonzathatározói mellékmondatok

A) A vonzathatározói mellékmondat
Valamely főmondatbeli mondatrész vonzathatározóját, azaz állandó határozóját
fejti ki. Utalószava az az mutató névmásnak olyan raggal vagy névutóval ellátott
alakja, amilyen ragos vagy névutós alakot vonz a főmondatbeli ige, névszó vagy
szókapcsolat. Kötőszava a hogy, illetőleg a főnévi vonatkozó névmás. Példák:
„Egész úton hazafelé Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég
nem látott anyám" (Petőfi: Füstbe ment terv); „Az állam igazán számolhatna
azzal, hogy egy nyugdíjas öregasszonynak olykor temetésre kell mennie"
(Szabó M.: Freskó); „Arról tudósítanak, hogy valaki megbolondult" (Sütő
 A jelzői mellékmondatok 461

A.: Anyám...); Attól tart, hogy kegyelmed nem szívesen látja" (Gárdonyi:
Egri csillagok).
B) A részeshatározói mellékmondat
Utalószavai: annak, azoknak, olyannak stb. Kérdése: Kinek a részére? + a szer­
kezeti alaptag. Kötőszava főnévi vonatkozó névmás: „Annak szántam,
akit legjobban szeretek" (Gárdonyi: Egri csillagok); Olyannak adok jó
jegyet, aki megérdemli. Olykor hogy kötőszóval is bevezethetjük: A hosszú
életet annak köszönheti, hogy mértékletesen élt.
Gyakori a birtoklást kifejező részeshatározói mellékmondat: „Mindig an­
nak van igaza, aki az íróasztal fiókos oldalán ül" (Moldova: Égi szekér);
„Nincs annak manapság féltenivalója, akinek Kinizsi Pál a pártfogója"
(Tatay S.: Kinizsi Pál).

A jelzői mellékmondatok
A főmondat valamelyik névszóval kifejezett mondatrészének a jelzőjét fejtik ki,
annyifélék lehetnek, ahány fajtája van a jelzőnek. Elemzéskor a jelzői mellék­
mondat kérdését egy főmondatbeli névszóhoz kell kapcsolnunk (a többi aláren­
delt mondat esetében pedig általában igéhez).
1. A minőségjelzői mellékmondat
a) A minősítő jelzői mellékmondat. Utalószava: az, olyan, akkora stb. Kérdé­
sei: melyik?, milyen?, mekkora? + a szerkezeti alaptag. Kötőszava rendszerint a
vonatkozó névmás, néha vonatkozó határozószó, illetőleg a hogy. Az utalószók
és a kötőszók gyakran korrelatív szerkezetet alkotnak: olyan ... amilyen, akkora
... amekkora stb. Példák: „Én sosem akartam olyan életet, amit a moziban
láttam" (Thurzó G.: A szent); Olyan madár igen ritka, melynek kedves a
kalitka; „Nincs olyan helyzet, aminek okos ember hasznát ne tudja ven­
ni" (Jókai: Politikai divatok).
A vonatkozó névmási határozószó akkor állhat kötőszóként, ha a főmondat­
ban levő jelzett szó helyet vagy időt jelent. Ilyenkor a kötőszó nem az utaló­
szóval, hanem a jelzett szavával van korrelációban. Például: Olyan országba
szeretnék utazni, ahol még nem jártam; „Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt" (Radnóti M.: Töredék).
b) A kijelölő jelzői mellékmondat. A főmondat főnévi mutató névmással
(az, ugyanaz stb.) kifejezett kijelölő jelzőjét fejti ki: „Ez volt az az idő, a m i ­
462 A magyar nyelv könyve

kor összefolyik a mozgás a mozdulatlansággal" (Fekete I.: Téli berek); „Szét­

osztotta azoknak az öregeknek, akik vele a Dózsa-háborúban harcoltak"
(Gárdonyi: Egri csillagok); „Hosszú hervadás emészti az t a fát, Melyet
nagy korában tesznek más földbe át" (Tompa M.: Levél egy kibújdosott barátom
után).
Sajátos jelentéstartalmú minőségjelzői mellékmondatok:
Két típusuk a leggyakoribb: hasonlítók: „Olyan emberek voltak, mint a
többi" (Méliusz J.: Város a ködben); következményesek: A kertben akkora
sár volt, hogy nem lehetett kapálni. Ha az oly, olyan utalószó helyére az any-
nyira utalószót is betehetjük, akkor a minőségjelzői mellékmondat fokhatározói
értékű lesz: „Olyan kimondhatatlan láz vett erőt rajta, hogy nem bírt ma­
gán uralkodni" (Móricz: Légy jó...); „Aztán olyan széles volt a fák levele,
hogy szűrnek is untig elég volna fele" (Petőfi: János vitéz). Ezeket elemzéskor
jelzőinek minősítjük, s mellé tesszük: fokhatározói értékű.

2. Mennyiségjelzői mellékmondat
Utalószava: annyi. Kérdése: hány?, mennyi? + a szerkezeti alaptag. Kötősza­
vai: ahány, (a)mennyi. Például: „Anny i emeletet építhetsz, amennyit
akarsz" (Tatay S.: A szerelem szőnyege); Éppen annyi vendég jött, ahá­
nyat vártunk. A mennyiségjelzői mellékmondatok igen gyakran sajátos jelen-
téstartalmúak, mégpedig hasonlítók (mint, mintha kötőszóval) vagy következ­
ményesek (hogy kötőszóval). Hasonlító: Annyi pénze van, mint a pelyva;
Következményes: „Annyi halat fogott Tutajos, hogy elég volt vacsorára
is" (Fekete I.: Téli berek).
3. A birtokos jelzői mellékmondat
Utalószavai: annak, olyannak, azoknak stb., jelzett szava a főmondatban mindig
birtokos személyjeles névszó. Elemzésekor az ehhez kapcsolt kinek a?, minek
a?, kiknek a?, miknek a? kérdéssel kérdezünk a birtokos jelzői mellékmondatra.
Kötőszava: a hogy vagy a főnévi vonatkozó névmás. Példák: Ez annak a követ­
kezménye, hogy nem figyelsz; Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza;
„Azoknak a levese főtt ott, akik délben a vártán voltak" (Gárdonyi G.: Egri csil­
lagok).
 A sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok 463

4. Az értelmező jelzői mellékmondat

A főmondat értelmező jelzőjét fejti ki. Az értelmezői és az elöl álló minőségjel­
zőt kifejező mellékmondat között az utalószó sorrendje alapján lehet különbséget
tenni. Például a Megnéztem azt a filmet, amelyet nagyon dicsértek mondatban az
utalószó (azt) a jelzett szó előtt áll, tehát ez elöl álló minőségjelzői, pontosabban
kijelölő jelzői mellékmondat. Ezt bizonyítja az elemzés próbájaként elvégzett
mondatzsugorítás is: Megnéztem a nagyon dicsért filmet. A következő
összetett mondat főmondatában azonban a jelzett szó után értelmező jelző áll,
így ez a példánk már értelmező jelzői mellékmondatnak elemezhető: Megnéztem
a filmet, azt, amelyet nagyon dicsértek. Átalakítva: Megnéz­
tem a filmet, a nagyon dicsértet. Utalószós értelmező jelzői mellék­
mondatok: „Egy képet akarok tenéked adni, olyant, mely nékem kisko­
romba tetszett" (Kosztolányi: A bús férfi panaszai); „S még lesz kincsed
annyi, amennyiről most nem is álmodhatsz" (Gárdonyi: A láthatatlan
ember). Hasonlító jelentéstartalommal: Vettem egy kabátot, olyat, mint
amilyen a tied. Következményes: „Hát tűz volt ott annyi, hogy disz­
nót lehetett volna nála pörkölni" (Móra F.: Kincsásás halottal).
Utalószó nélküli értelmező jelzői mellékmondatok. Azokat a mellékmonda­
tokat soroljuk ide, amelyeknek jelzett szava az egyszerű mondatban sem kaphat­
na más jelzőt, csak értelmezőt. Ilyenkor a hiányzó utalószó is csak értelmező jel­
zőként tehető ki. Az értelmezett szó többnyire főnévi névmás vagy névmási ha­
tározószó. Például: „Gondoljon reánk, akik szeretjük magát" (Németh L.:
Iszony); Nem én voltam az első, akit becsapott. Az ilyen típusú mondatok
gyakran közbeékelődéses szerkesztésűek, például: „A harcot, melyet őseink
vívtak, békévé oldja az emlékezés" (József A.: A Dunánál).

A sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok áttekintése

A mellékmondatokat eddig abból a szempontból osztályoztuk, hogy milyen
grammatikai viszonyban vannak főmondatukkal. Megemlítettük, hogy sok eset­
ben — mondatrészkifejtő szerepük mellett — még valamilyen sajátos jelentés­
tartalmat (feltételes, megengedő, hasonlító és következményes) fejeznek ki.
Olyan mellékmondatok is vannak, amelyekben a határozói jelleg háttérbe szorul,
és a sajátos jelentéstartalom kifejezése válik uralkodóvá. Ily módon egyes típusa­
ik nemigen tekinthetők mondatrészkifejtő mellékmondatnak, inkább a melléren­
delés és az alárendelés közötti átmeneti formának (például ilyen a megengedő és
a következményes mondatok néhány változata).
464 A magyar nyelv könyve

1. A feltételes mellékmondat a főmondatban kifejezett cselekvés, történés, ál­

lapot érvényességének feltételét fejezi ki. Többnyire határozói értékű, rendsze­
rint feltételes idő- vagy állapothatározót fejt ki. Jellegzetes kötőszava: ha, hogy­
ha. Például: H a megérkezel, hívj fel; H a beteg vagy, menj orvoshoz!
2. A megengedő mellékmondat olyan körülményt fejez ki, amely bizonyos
fokig ellentétben van a főmondat tartalmával, de nem akadályozza meg, hanem
mintegy „megengedi" a főmondatban foglaltak megvalósulását.
A főmondatban utalószó nincs, kötőszavai: jóllehet, bár, ám, ámbár, habár,
noha, holott, ha... is, akár... is stb. Példák: „Áll a ház még, bár fogy gazdasá­
ga" (Vörösmarty: Szép Ilonka); „Habár felül a gálya, S alul a víznek árja,
Azért a víz az úr! (Petőfi: Föltámadott a tenger); „Rohanj, h a rongy i s a men­
téd" (Ady: A mesebeli János).
A megengedő mellékmondatok nagy többsége határozói értékű, legtöbbször
állapothatározói mellékmondat: Bár beteg volt, mégis elment kirándulni. A
megengedő alárendelés nagyon hasonlít a megszorító ellentétes mellérendelés­
hez. Azokat a mondatokat, amelyekben a megengedést a sajátos (bár, jóllehet
stb.) kötőszó nem jelöli meg, alig lehet elválasztani az ellentétes mondatoktól,
például: Beteg volt, mégis elment kirándulni.
3. A hasonlító mellékmondat a főmondat valamely mondatrészét úgy fejti ki,
hogy valamihez hasonlítja. Utalószavai: úgy, olyan, akkora, annyi stb. Kötősza­
vai: mint, amint, ahogy stb. Sokféle mondatrészt kifejthetnek, legtöbbször állít­
mányiak, minőség- és mennyiségjelzőiek, értelmező jelzőiek és különféle hatá­
rozóiak. Például: állítmányi: Olyan a felelet, mint amilyen a kérdés;
jelzői: „Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt" (Garay J.: Az obsi­
tos); fokhatározói értékű jelzői: Olyan piros, mint a rózsa. A „Piros,
mint a rózsa" típusú mondat már nem nevezhető mondatrészkifejtőnek, ha­
nem ez ilyen szerep nélküli, sajátos hasonlító mellékmondat.
4. A következményes mellékmondat a főmondat valamelyik mondatrészében
megjelölt cselekvés, történés, illetve minőség következményét fejti ki. Sokféle
mondatrészt kifejthet, lehet például állítmányi, minőség- és mennyiségjelzői, ér­
telmező jelzői, mód-, fok-, állapot-, eredmény-, idő- és számhatározói stb. Utaló­
szava többnyire távolra mutató névmás vagy határozószó. Kötőszava: hogy, úgy­
hogy. Például: Úgy jóllakott, hogy nem tudott felkelni az asztaltól; Olyan
sok a pénze, hogy alig bírja elkölteni. A mellékmondat — főleg ha nyomósí-
tást fejez ki — hiányos szerkezetű is lehet: Úgy jóllaktam, hogy még. A kö­
vetkezményes mondatok egy része nem fogható fel mondatrészkifejtő mellék-
 Az alárendelő összetett mondatok elemzése 465

mondatnak, ezek nagyon közel állnak az ok-okozati viszonyt kifejező melléren­

delt mondatokhoz. Elsősorban az úgyhogy kötőszós mellékmondatok vannak kö­
zeli rokonságban az azért, tehát stb. típusú következtető utótagú mellérendelt
mondatokkal: „Ügyesen gazdálkodtunk, úgyhogy (vagy: tehát, azért stb.)
sikerült a bútorra valót megtakarítanunk". Ha úgyhogy kötőszó van, akkor sajá­
tos következményes mellékmondatnak; a tehát, ezért kötőszó esetében viszont
következtető utótagú mellérendelésnek tekinthetjük őket.

Az alárendelő összetett mondatok elemzése

Az alábbi lépéseket ajánlatos betartani, különösen bonyolult, fordított mondat­
rendű vagy beékeléses többszörösen összetett mondatok elemzésekor.
1. Megállapítjuk a tagmondatok számát: bejelöljük a tagmondatok határát,
megszámozzuk őket.
2. Megállapítjuk, hogy melyik a főmondat. Az utalószóról ismerjük fel, az
utalószó mutató névmás (az, azt, olyan, annyi) vagy mutató névmási eredetű ha­
tározószó (ott, akkor, úgy); bekarikázzuk.
3. Elemezzük a főmondatot, s megállapítjuk, hogy milyen mondatrész az uta­
lószó. S amilyen mondatrész az utalószó, olyan a mellékmondat. (A mellékmon­
datot nem szükséges elemezni, ha csak a tagmondatok viszonyát akarjuk kiderí­
teni.)
Ekkor válik érthetővé a meghatározás: az alárendelő összetett mondatban a
mellékmondat a főmondat valamelyik mondatrészét fejti ki. A főmondat kifej­
tendő része az üres tartalmú (névmási) utalószó, ennek adunk tartalmat a mel­
lékmondatban. Sokszor be lehet zsugorítani a mellékmondatot a főmondatba:
Azt meséld el, amit láttál! -> A látottat meséld el!
Gyakran hiányzik a főmondatból az utalószó. Ilyenkor ki kell tennünk (cél­
szerű a feltételezett helye fölé beírni).
Ajánlatos a kötőszót is megállapítani, bekeretezni és jól megjegyezni, hogy a
kötőszóból soha nem szabad kiindulni. Az Ez az a hely, ahol szeretünk játszani
kijelölő jelzői mondat, mert a főmondat utalószava (az) kijelölő jelző (nem hely­
határozói a mondat, ahogy az utalószó sugallaná). Az alábbi mondatsor jól szem­
lélteti a problémát: mindegyik mondat kijelölő jelzői.
466 A magyar nyelv könyve

Ez az a hely, ahol szeretek játszani.

Ez az a hely, amit keresünk.
Ez az a hely, amiről beszéltem neked.
Ez az a hely, ahová megérkeztünk.
Ez az a hely, ami a kedvencünk volt.
A vonatkozó kötőszó elején az a gyakran elmarad. Ilyenkor alakilag egybe­
esik a kérdő névmással vagy a kérdő határozószóval. A Ki (= aki) mint veti
ágyát, úgy alussza álmát mondatban a második a főmondat, az első módhatáro­
zói alárendelt mondat.
Olykor a kötőszó is elmaradhat: Meséld el, mit láttál! -> Meséld el azt, hogy
mit láttál!
Elemzések
Egyenes mondatrend
1 2
Valentin nagyon különösen érezte magát, / bár Gergely mozdulatlanul ült
alatta. (Szabó Magda: Sziget-kék)
1

megengedő

Fordított mondatrend
Folyamatosan számozzuk a tagmondatokat, s ügyelünk a főmondatra, mert
nem az van elöl.

1 2
Akit abba beledobtak, / az onnét élve ki nem került soha.

alanyi
 Az alárendelő összetett mondatok elemzése 467

Megszakításos mondatrend (beékelt mellékmondat)

1 2 1
Negyed tizenkettőkor, / amikor már minden reményük elszállt, / megoldódott
a probléma. (Szabó Magda)

A
értelmező

1 2 3 1
Harisnyás, / bár utóbb megvallotta,/ hogy ez nagyon kínosan érintette,/ kénytelen
volt a farkát csóválni. (Szabó Magda)

A
megengedő

tárgyi

A többszörösen összetett mondat

A kettőnél több tagmondatból (mondategységből) álló mondatösszetételt (mon­
dategészt) többszörösen összetett mondatnak nevezzük. Elemzéskor a legsajáto­
sabb szerkezeti jellemzőit határozzuk meg: a mondategységek e g y b e s z e r -
k e s z t é s é t , a mondategészen belül mutatkozó s z i n t e z ő d é s t és
t ö m b ö s ö d é s t . A többszörösen összetett mondatban is ugyanazok a törvé­
nyek érvényesülnek, mint az egyszerűben: az azonos szintű tagok között tartal­
mi-logikai (szemantikai) vagy közömbös viszonyt találunk, a közvetlen szom­
szédos szinteken állók között grammatikait vagy semmilyet. (A közömbös és a
„semmilyen" viszony azt jelenti, hogy a mondatszerkezetben nincs mindegyik
mondategység mindegyikkel szoros kapcsolatban.) A többszörösen összetett
mondat szerkezetét többféleképpen ábrázolhatjuk.
468 A magyar nyelv könyve

A szinteződés és a tömbösödés egyik lehetséges ábrázolását DEME László va­

lósította meg. Mondatszerkezeti sajátosságok gyakorisági vizsgálata c. könyvé­
ben olvasható az ő rendszere. A szimbólumok magyarázata: F = főmondat; m =
mellékmondat; m1 = a beszéd szintje alatti mélységfokozat; — bármiféle mellé­
rendelő; / = bármiféle alárendelő viszony jele.
1. Vártalak, de nem jöttél. Képlete: F - F .
2. Mások is látták, hogy vártalak, de nem jöttél. Képlete: F/m1 — m1.
3. Azért haragszom, mert mások is látták, hogy vártalak, de nem jöttél. Kép­
lete: F/m1/m2 — m2.
4. Még mindig akadhat, aki azt hiszi: azért haragszom, mert mások is látták,
hogy vártalak, de nem jöttél. Képlete: F/m1/m2/m3/m4 — m4.
5. Mások is látták, hogy vártalak, de nem jöttél, mert valami nincs köztünk
rendben. Képlete: F/m1 — m1/m2.
Ezek a mesterségesen szerkesztett példamondatok jól szemléltetik a tagmon­
datok szintjeit, megállapíthatjuk belőlük, hogy az abszolút főmondat (F) mindig
a beszéd szintjén áll. A mellékmondatok ehhez viszonyítva foglalnak el külön­
böző mélységi szinteket, és egymásnak relatív főmondatai is lehetnek (például:
F/m1/m2/m3/m4). Mindegyik példában szerepel a két ellentétesen mellérendelő
tagmondat tömbje, az elsőben főmondatokként, a többiben első, második, ill. ne­
gyedik szintű alárendelésben. Az ötödik példában a mellérendelő tömb második
tagmondata egyúttal relatív főmondata az utána következő mellékmondatnak.
A másik, a gyakorlatban jobban elterjedt elemzést RÁCZ ENDRE dolgozta ki
(A többszörösen összetett mondat alaptípusai a magyar nyelvben. In: Alak- és
mondattani gyűjtelék. Szerk. PAIS DEZSŐ és BENKŐ LORÁND. Bp. 1965. 85-92.
— NytudÉrt. 46. sz.). Az ábrázolás kidolgozására A nyelvi elemzések kéziköny­
ve tett először kísérletet (ADAMIKNÉ-HANGAY, 1995). Az alábbiakban néhány
alaptípust ismertetünk (minden kombináció lehetséges, de ha az alábbiakkal tisz­
tában vagyunk, a többivel is el tudunk boldogulni).
 Az alárendelő összetett mondatok elemzése 469

Csak mellérendelés van a mondatban. Tömbösödés is megfigyelhető: a 2. és a 3.

tagmondat tartalmi szempontból szorosabban összetartozik.
1 2 3
Öt perc múlva megjött a sofőrje;/ kezet-arcot mosott,/ és a zsebkése pengéjé­
vel nyomkodta a fejét. (Örkény)

A mellérendelt tagmondatok valamelyikéhez alárendelt tagmondat kapcsolódik.

1 2
Éppen mellette volt üres hely,/ mert Hermelinke, a szomszédja nem jött fel
3 4
aznap,/ Valentin hát mellé kérezkedett,/ ott is maradt az óra végéig.
(Szabó Magda)

okhatározói

A mellérendelt mondatok mindegyikéhez kapcsolódik alárendelt mondat (az

alábbi példában a második alárendelt mondat be van ékelve főmondatába).
1 2 3 4
A mutatványos térre kellett eljutniok, / ahol a nagycirkusz állott, / s / bár kerü­
3
lővel haladtak, / éppen elég feltűnést keltettek.

A
értelmezői megengedő
470 A magyar nyelv könyve

Ritkábban a mellérendelt tagmondatoknak közös alárendelt tagmondatuk van.

1 2 3
a
Ahogy a juhász belépett,/ felállott két hátsó lábára,/ nagyot bődült. (népmese)

időhatározói

Előfordul, hogy a főmondathoz láncszerűen kapcsolódnak a mellékmondatok.

1 2 3
Doktor néni csakugyan nagyot nézhetett,/ amikor azt hallotta,/ van-e valami or­
4
vosi magyarázata annak, / ha valaki anakondakígyót, medvét meg hiúzt lát az
országúton.

időhatározói

tárgyi

részeshatározói + feltételes
 Az alárendelő összetett mondatok elemzése 471

A láncszerkezet beékelődésekkel kombinálódik.

1 2 3 4
Valentin megmondta, / mert az volt az érzése, / hogy / bár ebben a szobában
3 5 3
nincsen gondolatolvasó, / az elnök ezért, / ha akarja, / meg tudja állapítani gon­
dolatait. (Szabó Magda)

okhatározói

A
állítmányi

A A
megengedő 4 5 időhatározói + feltételes

A mellérendelő viszony a mellékmondatok szintjén is lehetséges.

1 2
Nem tudtam még, / hogy csak az idő mutatja meg a jelenségeket igazi mivoltuk
3 4
ban, / csak az idő elemében változik át láthatóvá, észlelhetővé az, / ami cseleke-
5
deteink értelme, / ami az élet értelme és összefüggése. (Márai)
472 A magyar nyelv könyve

tárgyi

alanyi

Végezetül egy hét tagmondatból álló mondategészt elemzünk, amelyben a

mellérendelés tömbje és az alárendelés szintjei is megfigyelhetők:
„Az igazgató hívatja,1/ mert konferencia volt,2 / és ott végre megállapodtak a
tanárok,3 / hogy ez az Auer egészen kivételes, érthetetlen zseni,4 / amilyent egy
században egyet szül csak a korszellem, / és azért rögtön ki kell adni neki az
érettségi bizonyítványt és ezer korona ösztöndíjat egy nagy beszéd kíséretében6 /
amit a tanári szobában tart az igazgató.7 (Karinthy Frigyes: Röhög az egész osz­
tály).
Ebben a többszörösen összetett mondatban az 1. mondat abszolút főmondat, a
2. az elsőnek alárendelt okhatározói mellékmondat, amelyhez kapcsolatos mellé­
rendelőként társul a harmadik, amely ezért szintén okhatározói mellékmondat.
Az eddigi szinteződés és tömbösödés képlete tehát: F/m1 — m1. A 3. relatív fő­
mondatnak számít, hiszen a negyedik a 3. mondatnak alárendelt vonzathatározói
mellékmondata, a 4. szintén relatív főmondat, mert neki is alá van rendelve (ér­
telmezői jelzői mellékmondatként) az 5. mondat. A 4. mondathoz a hatodik kö­
vetkeztető mellérendelésként kapcsolódik. A 6. mondat is relatív főmondat, van
neki ugyanis egy jelzői alárendelt mondata, a 7. A 4. és a 6. mondat között tehát
mellérendelő viszony van: a harmadik szinten levő mellékmondataik között
nincs kapcsolat, a viszony közömbös. Az elemzett mondategész képlete a követ­
kező:F/m1—m1/m2/m3 — m2/m3.
A rajzos szerkezeti elemzésben az idézett mondat a következő ábrát mutatja:
 A körmondat 473

\J

2 3 okhatározói

vonzathatározói 4 > 6

értelmező jelzői 5 7 minőségjelzői

A körmondat
Művészien megszerkesztett többszörösen összetett mondat. A klasszikus kör­
mondat szerkezetileg két nagy részre tagozódik: előszakra és utószakra, ezeket
kettősponttal választjuk el egymástól. Például: „Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal
helyet, / Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: // Akkor
mondhatjuk, / hogy megálljunk / Mert itt van már a Kánaán" (Petőfi: A XIX.
század költői).
Az előszak mintegy előkészíti az utószak mondanivalóját, a következtetést. A
körmondat akkor a legszebb, ha elő- és utószakja nagyjából egyenlő hosszúságú.
Ha formai szempontból eltolódott az arány az előszak javára, akkor az egyen­
súlyt a tartalomban kell biztosítani: az utószak rövid, csattanós megfogalmazása,
a közölt tartalom súlya kiegyenlíti a formai rövidséget. Szerkezeti szempontból
az előszak tömbje alá van rendelve az utószaknak. (Példánkban feltételes időha­
tározói alárendelésről van szó.)
474 A magyar nyelv könyve

A mondatátszövődés
A mindennapi beszédtevékenységben előfordul, hogy a beszélő gondolatai nem
mindig szabályos logikai rendben követik egymást, hanem gyakran kereszteződ­
nek, és bonyolult módon egymásba szövődnek. Erre a jelenségre az írott nyelv­
ből is van példa. A közbeékelődés és az átszövődés között az a különbség, hogy
a közbeékelődés esetében a főmondat és a mellékmondat között a beszédben
szünetet tartunk, a mondatátszövődésnél viszont nincs ilyen szünet. (Az írásban
vesszővel vagy gondolatjellel különítjük el a közbeékelt mondatot.) A mondatát­
szövődésnek két típusát különböztetjük meg:
1. A főmondat t e l j e s e n beleszövődik a mellékmondatba. Ez leggyakrab­
ban akkor fordul elő, mikor az eredeti főmondatban a kell ige az állítmány, a
mellékmondat pedig hogy kötőszós: „Ke11, hogy elmenjek hozzá" —> „El kell
menjek hozzá." A teljes átszövődés jellegzetessége főleg bizonyos típusú alanyi
és tárgyi mellékmondatok körében fordul elő: „A csirkét láttam, hogy el­
vitte a héja"; „Házamról jobb, ha elhurcolkodol" (Tompa M.: A gólyá­
hoz). A kiemeléssel a főmondatot és a kötőszót jelöltük.
2. A r é s z l e g e s átszövődés példáiban az összetett mondatot a főmondat­
tal kezdjük, e mögé kerül a mellékmondat egyik kiemelt része, majd ez után kö­
vetkezik hogy kötőszós kapcsolással a mellékmondat többi része: „Nem baj
egy kicsit, ha erős is"; „Én nem emlékszem éjszaka, hogy jég esett
volna". (A kiemeléssel a mellékmondat előrevetett részét jelöltük.)

Az összetett mondatokkal kapcsolatos nyelvhelyességi

tudnivalók
Téves az a vélemény, hogy a magyar nyelv nem kedveli az alárendelt mondato­
kat. A bemutatott példák ennek ellenkezőjét bizonyítják. A mondanivaló célsze­
rű kifejezése dönti el, hogy mikor helyesebb az egyszerű, és mikor az összetett
mondat használata. „A tömör szerkezetű egyszerű mondat sokszor hatásosabb
közvetítője a gondolatnak, mint a tagoló, részletező alárendelés. Hamar munka
ritkán jó — tartja a közmondás. Mennyivel sutábban hangzanék ez a mondat, ha
tömör formáját feloldva, összetétellé alakítanánk át: Az a munka, melyet hamar,
kapkodva végzünk el, ritkán jó. A túlzott tömörítés azonban nehézkessé teszi a
mondatszerkesztést. Veszélyezteti a gondolatközlés világosságát, a mondat átte­
kinthetőségét: Jó idő esetén holnap az eredetileg négy órára kitűzött filmvetítést
este kilenckor a parkban fogjuk megtartani. Világosabbá válik a közölt gondolat,
gördülékenyebb lesz a mondatszerkesztés, ha mellékmondatokat iktatunk közbe:
 Nyelvhelyességi tudnivalók 475

Ha holnap jó idő lesz, a filmvetítést, amelyet eredetileg négy órára tűztünk ki, es­
te kilenckor a parkban fogjuk megtartani" (RÁCZ-TAKÁCS, 1983, 306-307).
Az alárendelt mondatokkal kapcsolatban az egyik leggyakoribb nyelvhelyes­
ségi probléma az aki, amely, ami vonatkozó névmások használata. Ezeket a
névmásokat félreérthetetlenül kell a főmondat megfelelő mondatrészére vonat­
koztatni; ha ez nem így van, akkor megértési zavar keletkezik, például: Bejáró
gyermekgondozónőt keresek tíz hónapos kislányomhoz, aki a háztartásban is be­
segít. Ha közelebb visszük egymáshoz azokat a szavakat, amelyek kapcsolatban
állnak egymással, nyomban megszűnik a félreértés forrása: Tíz hónapos kislá­
nyomhoz olyan bejáró gyermekgondozónőt keresek,
aki a háztartásban is segít.
Az aki névmás a főmondatban megnevezett személyre vonatkozik. Például:
Ma meglátogatott az a fiú, akit tegnap bemutattál. Gyakori, hogy a főmondat­
ban a személy(ek) neve helyett az(ok) utalószó áll, vagy értendő oda. Például:
„Nincs veszve bármi sors alatt, / Ki el nem csüggedett" (Vörösmarty: Keserű
pohár). Ha nem tudjuk pontosan, hogy a főmondatbeli főnév személy- vagy do­
logfogalmat jelöl-e, ajánlatosabb az amely névmást használni, például: Ritka az a
típus, amelyre (nem pedig akire) tüstént felfigyelnek a férfiak. Pél­
dánkban a vonatkozó névmás nem a személynévre, hanem a dologfogalomra (tí­
pus) utalt vissza. Sajnos, mostanában gyakori, hogy gyűjtőnévre, pártok, egyesü­
letek nevére vonatkoztatva is — helytelenül — aki névmást használnak. Példá­
ink a rádióban hangoztak el: „Olyan ellenzéki szervezetek jöttek létre, akik ...;
A néppárt, akinek a képviseletében nyilatkozom..." Ezekben a példákban az
amely névmás a helyénvaló.
Az amely névmás a főmondatban főnévvel megnevezett tárgyra vonat­
kozik (például: Megkaptam a könyveket, amelyeket egy hete ren­
deltem meg). Ezt a névmást kapcsoljuk az állatot jelentő főnévhez (például:
Megitatta azokat a teheneket is , amelyek most jöttek haza a legelő­
ről), és a gyűjtőnévmáshoz is (például: A sereg, amely visszavonulást színlelt...).
Helytelen az amely névmást főnévvel meg nem nevezett dologra (névmásra,
számnévre) vonatkoztatni, például: Sok mindenre emlékezem, amely
(helyesen: ami) gyermekkoromban történt. Amikor a mellékmondat a főmon­
dat egészére vonatkozik, akkor is a m i névmást kell az amely helyett használni,
például: „Jól végezték a munkájukat, amely (helyesen: ami) megelégedést
keltett a vezetőségben".
476 A magyar nyelv könyve

Az ami névmás a főnévvel meg nem nevezett dologra, fogalomra vonatko­

zik (például: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra). „Ezt a kötőszót hasz­
náljuk a főmondatbeli mutató, határozatlan, általános stb. névmásra, számnévre,
melléknévre vonatkozó — rendszerint értelmezői — mellékmondat kapcsolására
is." „Az ami névmás vonatkozhat a főmondat egész tartalmára. Ilyenkor a mel­
lékmondat voltaképpen mellérendelést fejez ki: Foghegyről beszélt velem, ami
[= és ez] nem esett jól" (Nyelvművelő kézikönyv 205-206).
A hivatalos nyelvhasználatban túlságosan sokat szerepeltetik az ameny-
nyiben kötőszót (például: Amennyiben nem jelenik meg a tárgyaláson,
úgy eljárást indítok ellené). Példánkban a feltételes mellékmondat kötőszavát
(ha) szorította ki; helyesen: Eljárást indítok ellene, h a nem jelenik meg a tár­
gyaláson.
A mellérendelő mondatban a nemcsak ... hanem ... is helyére gyakran beto­
lakodik a de kötőszó, például: Nemcsak az igazgató, de (helyesen: ha­
nem) a szakfelügyelő is megdicsérte. Óvakodjunk a körülményeskedő kötő­
szóhasználattól, a hosszadalmas, papírízű kötőszók helyett (például ennek dacá­
ra, mindazonáltal, nemkülönben, következésképpen, nevezetesen, ámbátor, jólle­
het stb.) használjunk egyszerűbbet, természetesebbet.
A hasonló szerepű kötőszók összekapcsolása legtöbbször fölösleges, az aláb­
biak közül például az egyik is megfelel feladatának (ezért ennélfogva; mind­
amellett pedig; de azonban stb.).

IRODALOM
ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA - HANGAY ZOLTÁN, Nyelvi elemzések kézikönyve. Szeged, 1995. * BA­
LOGH DEZSŐ - GÁLFFY MÓZES -J. NAGY MÁRIA, A mai magyarnyelv kézikönyve. Bukarest, 1971.
* BALOGH JUDIT, A mellérendelő összetett mondatok. In: KESZLER BORBÁLA (szerk.), Magyar
grammatika. Bp., 2000. * DEME LÁSZLÓ, A beszéd és a nyelv. Bp., 1976. * DEME LÁSZLÓ, Mon­
datszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata. Bp., 1971. * FÜLÖP LAJOS szerk., Anyanyelvi ne­
velésünk a középiskolában. Bp., 1980. * HAADER LEA, AZ alárendelő összetett mondatok. In:
KESZLER BORBÁLA (szerk.), Magyar grammatika. Bp., 2000. * KESZLER BORBÁLA, A többszörösen
összetett mondatok elemzése. In: KESZLER BORBÁLA (szerk.), Magyar grammatika. Bp., 2000. *
RÁcz ENDRE szerk., A mai magyar nyelv. Bp., 1968. * RÁcz ENDRE - TAKÁCS ETEL, Kis magyar
nyelvtan. Bp., 1987. * RÁcz ENDRE - SZATHMÁRI ISTVÁN szerk., Tanulmányok a mai magyar
nyelv mondattana köréből. Bp., 1977. * RÁcz ENDRE - SZEMERE GYULA, Mondattani elemzések.
Bp., 1982. * TEMESI MIHÁLY - RÓNAI BÉLA, A leíró magyar nyelvtan alapjai. Bp., 1972. * TOMPA
JÓZSEF szerk., A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan I—II. Bp., 1961-162. * Nyelvművelő
kézikönyv. Főszerk., GRÉTSY LÁSZLÓ - KOVALOVSZKY MIKLÓS, Bp., 1980. * GRÉTSY LÁSZLÓ
szerk., Hivatalos nyelvünk kézikönyve. Bp., 1976.
 JELENTÉSTAN

A jelentéstan múltja és jelene

Mivel a nyelv jelentéseket közvetítő jelrendszer, a jelentéstan (szemantika) a
nyelvtudomány egyik legfontosabb ága. A nyelvtanhoz (grammatikához) ha­
sonlóan vizsgálatait szintén minden nyelvi kategóriára — a szavakra, a szószer­
kezetekre, a mondatokra és a szövegekre — kiterjeszti.
A jelentéstan CHRISTIAN KARL REISIG Halléban 1839-ben kiadott munkájá­
ban (Vorlesungen über lateinische Sprachwissenschaft) szerepelt már a nyelvle­
írás önálló részeként. A szemantika elnevezést egy francia tudós MiCHEL BRÉAL
használta először 1883-ban. Alapja a görög széma ('jel') szó volt. A 19. század­
ban főleg a jelentésváltozásokkal foglalkozott.
SAUSSURE után, a 20. század első harmadában a mezőelméletek fejlesztették
tovább a jelentéstant. A strukturalista nyelvészek jó része azonban a jelentést
nyelven kívüli, pszichológiai problémának tartotta. A 20. század második felé­
ben kibontakozó újabb irányzatok nagy fontosságot tulajdonítottak a jelentéstan­
nak, amelynek ez az új szakasza évezredek eredményeire támaszkodhat. A jel
fogalmát az előzményekre építve SZENT ÁGOSTON (AUGUSTINUS) dolgozta ki
az ókor legvégén, az 5. században. Mivel a középkori tudományosság egyik köz­
ponti kérdése a Biblia értelmezése volt, ennek talaján igen gazdag és értékes je­
lentéstani irodalom bontakozott ki.
A jelentés mibenlétének kérdése azonban nemcsak az általános nyelvészettel
és a grammatikával áll szoros kapcsolatban, hanem filozófiai, pszichológiai, ant­
ropológiai és szociológiai vizsgálódás tárgya is. Továbbá fontos eleme a jelentés
a kommunikációelméleti modelleknek, sőt alapegységének, a nyelvi jelnek más
jelrendszerek jelkategóriáival együtt való kutatására kialakult a szemiotika (jel­
tudomány).
A jelentéskutatás csak ezután, az 1970-es évek közepétől vett újabb nagy for­
dulatot. Ekkorra „világossá vált, hogy a nyelv teljesebb leírásának céljából fi­
gyelembe kell venni egyrészt magát a nyelvet mint szabályrendszert, másrészt
pedig a különféle beszédaktusokban érvényesülő nyelvhasználatot is. Ily módon
lehetőség nyílik arra, hogy... megkülönböztessük a rendszerbeli [szemanti­
kai] jelentést, valamint a konkrét megnyilatkozások jelentéseit, amelyek nem
478 A magyar nyelv könyve

azonosak az előzővel... Ezt a jelentést pragmatikai jelentésnek szokták ne­

vezni. Tehát a pragmatikához a nyelvnek az egész használati szférája hozzá­
tartozik" (BANCZEROWSKI: Nyr. 1995. 277-8).
„A 70-es évek közepe táján bekövetkezett „pragmatikai fordulat" után két
nyelvfilozófiai irányzat, a beszédaktus-elmélet és az interakció-elmélet döntő
befolyást gyakorolt a nyelvi jelentés kutatására" (KIEFER: NyK. 1984. 6). A
folyamatnak jelentős eseménye volt a kognitív nyelvészet létrejötte is, mert a
kognitív nyelvészek a nyelv megértésének legfontosabb tényezőjét az emberi
megismerésben látták. Ennek alapvető módja pedig a metafora, amely az elvont
dolgokat is érzékletesen képes kifejezni, sőt meghatározza a fogalomalkotást, a
világlátást is.

A nyelvi jel és a jelentés

A nyelvi jel
A jelentés fogalmához a jel és a jelrendszer fogalmának az értelmezésével jutunk
el. Az út azonban sokféle lehet. Értelmezésünk kiindulópontja SAUSSURE jel­
elmélete, amelyben a nyelvet társadalmi létként fogja fel, ugyanakkor erősen
hangsúlyozta azt is, hogy a jelnek pszichikai jellege van: nem a tárgyat kapcsolja
össze a nevével, hanem a fogalmat és az akusztikai képet (BANCZEROWSKI: Nyr.
1995. 269). Felfogásának problémás pontja a fogalom meghatározása. Ezért jó
fél évszázad múlva egy angol nyelvész azt szögezte le, hogy addig senkinek sem
sikerült elfogadhatóan meghatározni a jelentést. S valóban a nyelvészek többsé­
ge a jelentéstan célját nem a jelentés fogalmának a feltárásában, hanem csupán a
jelentés leírásában látta.
SAUSSURE a jelben megkülönböztette a jelölőt (signifiant) és a jelöltet (signi­
fié) mint annak két összetevőjét. A jelölő a jel formai összetevője: a hangsor, a
jelölt pedig a hangsor által felidézett jelentéstartalom. Tehát a k+u+ty+a han­
gokból felépülő kutya hangsor számunkra egy háziállatfajtát jelent.
Elemezzük tehát a jelölés folyamatát! Kiindulásul fogadjuk el, hogy a világ
— mint nyelven kívüli valóság — mindenestül: élőlényeivel, tárgyaival, elvont
fogalmaival, cselekvésformáival és viszonyaival együtt objektíven, egyéni tuda­
tunktól függetlenül létezik. Az emberi nyelv mint a legtökéletesebb jelrend­
szer a maga bonyolultságában leképezi, megjeleníti az ember számára ezt a vi­
lágot. A világ nyelvi birtokba vételének útja a dolgok megnevezése. A valóság
minden élőlénye, tárgya, folyamata, viszonya mint jeltárgy (denotátum) nevet
 A nyelvi jel és a jelentés 479

kap, vagyis valamilyen hangsorral jelöljük, s így egyben jelöltté is válik, mert a
hangsor (vagy a betűsor) felidézi a jelentéstartalmat. A megnevezés és az általá­
nosítás alapvető funkciói a nyelvnek. A kommunikációs funkció csak a már
megnevezett és általánosított jelenségekről informál, de úgy — s ez már a nyelv
pragmatikus funkciója —, hogy ki tudja fejezni az ember viszonyát a közléshez.
A szavak tehát társadalmi értékű jelek, amelyek az emberi megismerő te­
vékenység hosszú történelmi folyamata során alakultak ki. Az egyes emberi kö­
zösségek, amelyek aztán népekké formálódtak, eltérően alakuló fejlődésük kö­
vetkeztében más- és másképpen alakították ki jelrendszerüket és fogalmaikat a
világ valóságáról, eltérően szemlélték azt. A nyelvi különbözőségben tehát a lé­
tezők: élőlények, tárgyak, jelenségek, viszonyok sajátos tagolása, sokszor igen
eltérő besorolása, csoportosítása is jelentkezik. Például a magyar anyanyelvű
számára úgy tűnik, mintha az angol hold [hould] és keep [kíp] igék megfeleznék
azt az egységes jelentéskört, mely a tart szó jelentései alapján számára oszthatat­
lannak látszik. Tehát erősen különbözik az egyes emberi nyelvek szókészletének
a jelentéstartománya. A német nyelv két teljesen eltérő szóval jelöli az élő fát és
a tűzre előkészített fát (der Baum, illetve das Holz [holc]). A magyarban a főpap
szót minden vallás vonatkozásában használhatjuk, a német, a francia és az orosz
nyelv viszont megkülönbözteti a keresztény egyházi vezetőt más vallások főpap­
jaitól, így rá külön szavuk van.
A szavak (jelek) végső soron erős elvonatkoztatások (absztrakciók),
1. mert hangsoruk kevés kivétellel (mint a hangutánzó és a hangulatfestő szavak) tel­
jesen önkényes, tehát semmilyen összefüggésben nincs az általuk jelölt, valóságban
létező dologgal; pl. a fej (testrész) megnevezésére a magyar a fej, a német a der
Kopf az angol a head [hed], az orosz a zonoeá [galavá] hangsort használja;
2. mert a megismerő tevékenység bonyolult folyamatának termékeiként elvonatkozta­
tások. Ugyanis egy szó önmagában sohasem a konkrét dolgot, viszonyt jelenti,
hanem annak az egész osztályát. Az előző példánknál maradva a fej szó az összes
létezett és létező fej általánosításából a fejet mint összességet, osztályt jelenti. A be­
szédben aztán a szót egy bizonyos fejre mint jeltárgyra (denotátumra) vonatkoztat­
juk, amely azonban tartalmazza, magában foglalja az adott osztály, a fej jellemzőit
is.
A nyelv tehát a világ „lefordítása" egy elvonatkoztatott más valamire,
mint ami a maga valóságában. A nyelvnek ez a más minőségéből fakadó füg­
getlensége teszi lehetővé azt is, hogy az éppen nem adottat is jelenlévővé tehes­
sük a magunk számára. Az írói képzeletvilág ilyen módon teremti meg a művek
szövegvilágát.
480 A magyar nyelv könyve

Azonban „a szemiotika (a jeltudomány) a jelet alapvetően másképp értelme­

zi", a pragmatika szempontjait belevonva vizsgálatába „a SAUSSURE-féle je­
lölt-jelölő kettősségben feltárt jel helyett egy hármas viszonnyal számol: a jel­
hordozó, a jeltárgy és az úgynevezett interpretáns [értelmező] hármasságával..."
(KOCSÁNY: MNy. 1981. 68).

A jelentés
A jelentés a nyelvtudomány egyik legfogasabb kérdése, mert a nyelv és a gon­
dolkodás viszonyának a kulcsa. Így más tudományok, elsősorban a filozófia is
foglalkoznak vele.
Először a jelentésnek mint nyelvi és a fogalomnak mint logikai kategóriának
a különbségére mutatunk rá. A fogalom „a tárgyak, jelenségek lényeges jegyei­
ből a tudatban kialakított gondolati tartalom" (ÉrtSz. II. 843), absztrakt kategó­
ria, a jelentéstartalom magja.
A nyelvi jelentésben a fogalom már aktualizáltan jelenik meg nyelvtani, szóhasználati és
szóhangulati tényezőktől meghatározottan. Például a liget és a pagony szó fogalmi tartalma
teljesen megegyezik.
A jelentést igen sokszor viszonynak tekintik. Mert egy adott jel hangalak­
jának (jelölő), a jel tartalmának (jelölt) és a létező képzetének a viszonya.
Például a kés, a vágóeszköz (tehát jeltárgy, denotátum) tudatunkban szelektálás,
kiemelés és összesítés eredményeképpen, tehát elvonatkoztatással (absztrahálás­
sal) képzetté válik, vagyis a valóságos dologból a megismerés során pszichofizi­
kai valósággá alakul át. Ennek a kés képzetnek a jele a magyar nyelvben a kés
szó. A jelentés tehát a kettőnek — a jelnek és a valóságos tárgy bennünk kiala­
kult képzetének — teljesen önkényes viszonya, amely ez esetben ősi finnugor
örökség. A németek a das Messer, az angolok a knife [naif], a szlovákok a női
jelet alkották a kés fogalmára szintén teljesen önkényesen.
Más megvilágításban „a jelentést a nyelvi kifejezések olyan tulajdonságaként foghatjuk
fel, amely a nyelven kívüli jelenségek osztályaihoz kapcsolódik, azaz olyan relációként [vi­
szonyként], amely összekapcsolja a fonikus, illetve grafikus sorok osztályait a nyelven kívüli
jelenségek osztályaival" (BANCZEROWSKI: Nyr. 1995. 271-2).
Mégis „a nyelv annyira áthatja egész életünket és annyira társadalmi jellegű,
tehát készen kapott az egyén számára, hogy a jel és a jeltárgy szoros kapcsolata
fokozottabban érvényesül... A jel önkényességének a tudata elhomályosul, sőt
ki sem fejlődik... Az egyén számára végzetszerűen a jel képviseli a jeltárgyat"
(KÁROLY: NyK. 1966. 332-3). „S ezen — azt érzi —, nem is változtathat. Vég-
 A nyelvi jel és a jelentés 481

eredményben tehát a nyelvi jel az emberek nagy része előtt mégis a valóságos
tárgyat, élőlényt képviseli. Például a kutya hangsornak és a valódi kutyának az
összetartozása szükségszerűnek látszik, így is tudatosul. Gondoljunk csak a
nyelvi tabura és a szómágiára. Ez tehát a nyelv egyik legsajátosabb ellentmondá­
sa" (i. m. 331).
Egy elég általános, jól befogadható és alkalmazható meghatározás szerint pe­
dig a jelentés a jel használati szabálya. LUDWIG WITTGENSTEIN, a 20. század
filozófiájának és nyelvtudományának egyik meghatározó egyénisége jelentette
ki: „Ne keresd a szó jelentését, keresd a használatát!"
„A beszélők a szó alkalmazásában jelentéséhez igazodnak: így az megmutat­
kozik, kifejezésre jut mint a szó alkalmazásának a szabálya... Vegyünk egy pél­
dát! Az asztal szó esetenként sokféle, nagyság, forma és szín tekintetében kü­
lönböző bútordarabokra vonatkozik; a távolról, más kultúrából érkező idegen,
aki nemcsak a magyar nyelvvel, hanem a tárgyaknak ezzel a fajtájával is még
csak ismerkedik, kezdetben könnyen úgy érezheti, hogy ezt a szót a beszélők ta­
lálomra alkalmazzák. Valójában — amint tudjuk, és amint az idegen is előbb-
utóbb felismeri —, nem így áll a dolog. A beszélők nem önkényesen járnak el az
asztal szó alkalmazásában, egy szabályt követnek: csak ha a tárgy bizonyos tu­
lajdonságokkal rendelkezik, és bizonyos funkciókat lát el, csak ilyen feltétellel
minősíthető asztalnak" (TELEGDI, 1979. 44-5).
Megragadható a jelentés értékként is. A jelnek ugyanis mint a jelrendszer
tagjának értéke lehet a rendszerben elfoglalt helye szerint, mégpedig alaki, jelö­
lési, szófaji, helyi és stílusértéke. Velük a nyelvi jel mint szókészleti (szótári)
egység potenciálisan rendelkezik, a beszédben pedig ezek az értékek közlési ér­
tékké válnak. A szó alaki értéke hang- és szótagterjedelme, illetve szóelemek
szerinti felépítettsége. Például a hosszabb és tagolt szavak jobban érthetők. A
szónak annyi jelölési értéke van, ahány jeltárgyra lehet vonatkoztatni aktualizált
formájában. A madár szónak annyi, ahány ilyen szárnyas állat létezik (BALÁZS,
19662. 25). A helyi érték szorul még magyarázatra. Ez a szavaknak a szókészlet­
ben elfoglalt helyét: centrális vagy periferikus voltát jelöli. A szófaji, helyi és
stílusértéket megadja az értelmező szótár. A négyjelentésű begyullad igének az
1. jelentésénél ad helyi értéket a szótár, azt, hogy ritkán használatos. A 4. jelen­
tésénél pedig stílusértéket: bizalmas használatban.
A társadalomtudományok újabb eredményei azonban egy sor további kérdést
vetnek fel a jelentéssel kapcsolatban. A legfontosabb a jelentés és az információ
viszonyának a tisztázása. Ugyanis „az információ az embertől függetlenül lé­
tezik, és az emberi agyon kívül is tárolható... pl. könyvtárakban, magnószalago-
482 A magyar nyelv könyve

kon, mágneslemezeken, képtárakban, múzeumokban, levéltárakban stb. Az in­

formációfeldolgozás nemcsak az embernek, hanem minden biológiai rendszer­
nek alapvető tulajdonsága. Ez a folyamat az egész világegyetemet jellemzi... Így
az információ önálló független valóságként fogható fel. Ezt viszont nem mond­
hatjuk el a jelentésről, amely az információ feldolgozását, értelmezését is fel­
tételezi. Tehát az információfeldolgozó rendszer jelenléte nélkül nem beszélhe­
tünk a jelentésről. Egy könyvben tárolt információ például csak akkor válik je­
lentéssé, ha elolvassák és megértik..." (BANCZEROWSKI: Nyr. 1995. 273).
Foglalkoznunk kell a jelentések megértésével, amely a valóságban nemcsak
objektív folyamat, hanem „számolnunk kell a szubjektív tényező megjelené­
sével is. Néha a beszélők egy adott szójelentést egyformán azonosítanak, azon­
ban egyesek közülük például ugyanazt a cselekményt árulásnak, mások pedig
hazafias magatartásnak tekintik stb." (i. m. 276).
A jelentések leírásakor avval is foglalkozni kell, hogy milyen tudástípust
kell alapul venni hozzájuk. „Elégséges-e, ha csak az átlagos tudásra hivatko­
zunk (amely naiv is lehet), vagy a tudományos ismeretet vegyük alapul?" (i. m.
276). Végeredményben a jelentések leírásakor mindkettőt figyelembe kell venni.
Sőt számolhatunk a jelentésekhez kapcsolódó asszociációkkal is, amelyek állan­
dósulva a jelentések összetevőivé válhatnak. Pl. etnikumok nevei a társadalom
egy része előtt eleve negatív töltésűek lehetnek.
A pragmatika a jelentést kontextusában (szöveg-, beszédkörnyezetében)
értelmezi.
A jelentés fogalmának ez a funkcionális, dinamikus felfogása nemcsak a pragmatikai for­
dulat utáni szemantikában tör utat, hanem már a jelentéstan megalapozásakor is jelen volt.
FREGE 1892-ben megkülönböztette az értelmet (Sinn) és a jelentést (Bedeutung). Mert nem az
a fontos, hogy önmagukban mit jelentenek a szavak, hanem az, hogy mit értenek rajtuk a be­
szédben vagy az írott szövegben. A szónak FREGE szerint van egy adott, szótári értelme (Sinn).
Például a vezér szóé valamely had, közösség, csoport, mozgalom vagy banda vezetője. Szö­
vegbe kerülve a szó értelme konkrét jelentést (Bedeutung) kap, és a szövegösszefüggés szerint
jelentheti éppen a 10. századi kalandozó magyarok vezetőjét, de lehet egy amerikai gengszter­
bandáé egy más szövegben, vagy éppen Hitler is egy, a náci Németországról szóló könyvben.

A jelentés tisztázandó kérdései közé tartoznak a tulajdonnevek jelentésének

a problémái is. Mint láttuk a köznevek esetében a lények, tárgyak, dolgok osz­
tályának közös, de az osztály minden egyes egyedére vonatkozó jelentése alakult
ki. A tulajdonnevek viszont közvetlenül vonatkoznak a valóságban levő denotá­
tumukra. Míg tehát a köznevek esetében az absztrahálás jut nagyobb szerephez,
 A nyelvi jel és a jelentés 483

a tulajdonnevek esetében a konkretizálás a fontosabb (NYIRKOS, 292-4), ezért a

tulajdonévnek sajátos jelentésszerkezete van (1. J. SOLTÉSZ KATALIN monog­
ráfiáját).
A korszerű nyelvszemlélet azonban a nyelv legkisebb jelentéssel bíró egysé­
gének nem a szót, hanem a szóelemet (morfémát) tekinti, s a szótő (a szótári
alak) ennek csak egyik osztálya, a másikba a toldalékok (affixum) — képzők,
jelek, ragok — tartoznak. A toldalékoknak tehát éppúgy van jelentésük, mint
a szótöveknek.
A toldalékok denotatív jelentése azonban nem megnevező jellegű, hanem a
valóságban létező viszonyok, kapcsolatformák (szám, személy, hely, idő, mód,
állapot stb.) kifejezése. Vagyis más minőségű, viszonyító jellegű a jelentésük,
akárcsak az ún. viszonyszóké (pl. a kötőszóké, névelőké), de mégis csak ugyan­
úgy jelentés. Az igei személyragok a cselekvő alany személyét és számát (olva­
sunk) fejezik ki, a határozói viszonyragok közül a -ban/-ben pedig az egy helyen
tartózkodást (szobában).

A szójelentés elemei
Az egyszerű szavak (nyelvi jelek) jelentése is a legtöbbször összetett, két vagy
több jelentéselemből épül föl. A jelentéstan a jelentésegységek elkülönítésére és
megszámlálására bevezette a széma fogalmát, amely tehát a legkisebb önálló
jelentéselem, jelentésmozzanat.
A szótövek (szótári alakok) jelentésegységei azok a jelentéselemek, amelye­
ket a szó meghatározásakor, értelmezésekor szoktunk számba venni. Például a
nád szó 1. jelentésében szótári meghatározása alapján négy szémát találunk: 1.
karcsú, hengeres szárú, 2. magas növésű, 3. vastag buga virágzatú, 4. pázsitfűfé­
le növény. És éppen az elemek azonossága az, amely a szó különböző jelentése­
inek az egységét fenntartja. Az összetett szavak létrejöttekor az egymás mellé
kerülő szémák rendszerint más minőségű jelentést hoznak létre. Pl. a kulcsipar
szó jelentése más, mint két tagjáé külön-külön.
Jelentés-összetevők szerinti komponenciális elemzésként is van még ilyen­
fajta tagolási mód, amely hosszú előtörténetre tekinthet vissza a filozófiában és a
logikában is. A meghatározásokban alkalmazott nem-faj-alfaj felosztásra épül.
A férfi-nő-gyerek, a bika-tehén-borjú, a kakas-tyúk-csirke sorok tagjai kö­
zött egyaránt van egy közös, egyező összetevő. Az első sor esetében emberről, a
másik kettőben állatról van szó. A sorok első és második tagjai egy második
összetevőben is, ami a felnőtt, megegyeznek, és szemben állnak a sorok harma-
484 A magyar nyelv könyve

dik tagjával, amely nem felnőttet jelent. A sorok első és második tagját pedig
nemük különbözteti meg. Ez az elemzés azonban logikai elemzés, így vizsgálni
kell, hogy milyen feltételek között kapcsolódhat a jelentéstan rendszerébe.
KATZ és FODOR az 1960-as évek elején dolgozta ki a generatív grammatika
szemantikai elméletét, amely szintén elemeire bontja a jelentést egy szabály­
rendszer alkalmazásával. Ebben a megkülönböztető (distinguisher) a jelentés­
nek nem rendszerezhető, tehát sajátos, egyedi mozzanata. Híres példájukban az
agglegény szónak a megkülönböztetője az, hogy olyan férfi, aki sohasem nősült
meg. A szó jelölői (markerei) pedig az ember és a férfi.
A kognitív nyelvészetben a nyelv feltárása azonos az emberi megismerés ál­
talános folyamatainak a kutatásával, mert nézetük szerint fogalmaink összhang­
ban állnak a valósággal. A valóság rendezésére a legalkalmasabbnak a már
Arisztotelész által is használt kategóriaelméletet találták. Azonban azt a prototí­
pus (alapvető jelentés) által meghatározott kategóriák hálózatára építették.
A jelentéselemzések áttekintésekor ZSILKA JÁNOS kutatóműhelyének értékes
eredményeit sem szabad mellőzni. ZSILKA a mondattan felől jutott el a jelentés
kérdéséig. „Szerves rendszerében az egymásból levezethető mondatformáknak a
valóság egyre tágabb összefüggéseit tükrözni képes jelentésszintek felelnek meg.
Mivel a mondat az ige köré szerveződik, vizsgálatainak középpontjában az ige,
illetve az igei jelentés áll. Az igei jelentések három szintjét különbözteti meg."
Kutatásai egyre inkább „a jelentés harmadik, ún. metaforikus szintjére irányul­
tak, hogyan épül, valamint hogyan hat vissza ez a harmadik szint az alsóbb szin­
tekre, az ige tulajdonképpeni jelentésére." Pl. „az álmodik ige metaforikus jelen­
téseiben elszakad a tulajdonképpeni jelentésének alapját alkotó 'alszik' mozza­
nattól... Ezzel párhuzamosan a tulajdonképpeni jelentés bizonyos mozzanatai
sem maradnak változatlanok: a 'szándéktalan, öntudatlan' mozzanat (az alvás
mozzanatának kiesésével párhuzamosan) szintén kiesik, illetve ellentétébe fordul
(az „álomképeket" a cselekvő tudatosan, szándékosan idézi fel)": dicsőségről
álmodik. (KELEMEN-LADÁNYI-SPANNRAFT: Nyr. 1985. 219, 227).
Igen lényeges még ZsiLKÁnál a hipotetikus rendszer fogalma. Ugyanis mi­
közben a jelentések közti közvetlen összefüggéseket tárta fel, párhuzamosan
nyelvi-logikai általánosítások során mind elvontabb tartalmakhoz jutott el (GE­
CSŐ TAMÁS, 11-12). És „a nyelv működése döntő aspektusának tartja a dialekti­
kát, azaz az ellentétek egységét... Az elmélet fontos alapelve a megszüntetve
megőrzés elve is" (LADÁNYI MÁRIA: MNy. 1998. 414).
 A jelentésfajták 485

Motiválatlan és motivált szavak

A szóalakok tagoltságából fakad a jelentések motiválatlansága, illetve motivált­
sága.
A tagolhatatlan egyszerű szavak (boncol, jámbor, zsák) kevésbé szemlélete­
sek, mert nincs igazi asszociációs körük, hangsorukat nem tudjuk semmihez sem
kötni, megalkotásuk módja sem világos. Ennek a motiválatlanságnak az oka ősi
szavaink esetén a képzésnek, összetételnek, ragos alaknak az elhomályosulása
lehet. A boncol szó a mai nyelvérzék számára nem tűnik képzett szónak (bont+
-szol gyakorító képző), a jámbor szó pedig összetett szónak (jó+ember). Általá­
ban eleve motiválatlan szavak egy nyelvközösség számára az idegen eredetű
szavak. A zsák például német jövevényszó.
A szavak többsége azonban motivált, tehát jól felismerhetően szerkesztett
szó: képzett, összetett szó, vagy pedig igekötős ige. Ezek a szavak jelentéstani
szempontból asszociációs sorokba rendeződnek, ami megértésüket és felhaszná­
lásukat megkönnyíti. Például jellem+es, kellem+es, szellem+es; bölcső+dal,
gúny+dal, nép+dal; be+mutat, meg+mutat, rá+mutat.
Ezt különösen idegen nyelvek tanulásakor tapasztalhatjuk. Sokat segít, ha
tudjuk, hogy az angolban a -less, a németben a -los fosztóképző (tasteless;
geschmacklos = íztelen) stb.
A motivált szavak stilisztikai többletértékkel rendelkeznek. A népetimológia,
amely az értelmetlennek tűnő elemet sajátos módon értelmesíti (pl. mérföld, al­
mafabéta), és a tautologikus (indokolatlanul ismétlő) szóösszetételek (pl. gala­
gonyabokor, pulikutya) különösen jól mutatják, hogy a beszélőkben mennyire él
az igény arra, hogy ezt a többletet beszédükbe belevigyék.
Természetesen a motivált szavak elemei idővel elhomályosulhatnak, és akkor
szó átkerül a motiválatlan szavak csoportjába. Például a fordul ige ma már moti­
válatlan szónak számít, pedig szóképzéssel jött létre.

A jelentésfajták
A jelentés, akár viszonyként, akár szabályként vagy értékként fogjuk fel, össze­
tett fogalom. Ezért az egyes jelentéstanokban sokféle jelentésfajtával találkoz­
hatunk.
A legrészletesebb, 1970-ből való magyar jelentéstan: KÁROLY SÁNDORé hat
jelentésfajtát különít el. Mégpedig denotatív, szintaktikai, lexikológiai, pragma­
tikus — ezen belül modális, deiktikus, emocionális — jelentést, továbbá műfaji
486 A magyar nyelv könyve

és nyelvrétegbeli jelentést vizsgál. Az angol LEECH négy évvel később munká­

jában hét jelentéstípust tárgyal: kognitív, konnotatív, stilisztikai, affektív [érzel­
mi], átsugárzott, kollokációs [kapcsolódásokból adódó] és tematikus jelentést. A
német MANFRED BiERWISCH egy 1979-es tanulmányában logikai, szó szerinti,
metaforikus és kommunikációs jelentést vesz fel. Találkozunk még kontextuális
és aktuális (W. SCHMIDT), továbbá lexikális (szótári), referenciális és potenciális
jelentéssel is stb.
A különböző felosztások mind azt mutatják, hogy a jelentést kategóriaegyüt­
tesként, kötegként kell elképzelnünk, melyben egymás mellett találhatók a
más-más aspektusból lényeges egyes jelentésfajták, amelyek bár a jelentés
legfontosabb aspektusa a valóságra vonatkoztatás, együtt érvényesülnek. Kö­
vetkező áttekintésünkben azokkal a jelentésfajtákkal foglalkoznunk, melyekkel a
jelentésről sokoldalú képet tudunk kialakítani.
A denotatív jelentés. Mindazok a jelentéstanok, melyek a jelnek önmagának
mint szókészleti (lexikai) egységnek jelentést tulajdonítanak, első helyen a jel­
nek a valóságban létező jeltárgyáról (denotátumáról) kialakított képzethez való
viszonyával foglalkoznak. A jelentésnek ezt az aspektusát (fajtáját) nevezi KÁ­
ROLY SÁNDOR is denotatív jelentésnek. Denotatív jelentése minden jelnek van,
jelöljön élőlényt vagy tárgyat (zsiráf, karika), elvont dolgot (igazság), viszonyje­
lölő elemet (és, de, hogy). Természetesen van denotatív jelentése a csak az em­
beri fantáziából származó és csak abban létező lényeket jelentő szavaknak is,
mint például a mesevilág tündéreinek és manóinak stb.
LEECH és mások ezt az alapvető jelentésaspektust kognitív jelentésnek ne­
vezik, amivel a jelentés és a fogalom már felvetett egyezésének és különbözősé­
gének a keretébe helyezik bele. Tehát más a megközelítésük, a valóságos dol­
gokról kialakult fogalmakat tekintik a jelentés alapjának. A jelentésnek mint
referenciális jelentésnek a felfogása átvezet a más alapú szemantikákhoz, de
végeredményben ez is a viszonyt jelöli a szó és az általa felidézett tárgy képzete
között.
A szintaktikai jelentés a szó denotatív jelentésétől függ. Ennek alapján so­
rolhatjuk ugyanis a szavakat a szófaji osztályokba, amelyek meghatározzák be­
szédbeli szerepüknek a kötöttségeit. Például az ige nem lehet jelző a mondatban.
A lexikológiai jelentés a jel két alkotó elemének, a jelölő hangsornak (han­
galaknak) és a jelölt jelentéstartalomnak a kapcsolódási lehetőségeit veszi szám­
ba. Részrendszereinek az ismerete igen fontos a szemantikai rendszerben
való eligazodás szempontjából.
 A jelentésfajták 487

Az egy alakhoz tartozó jelentéseket az értelmező szótárban, a több hasonló

alak és a jelentés viszonya az etimológiai vagy szófejtő szótárban, a több külön­
böző alak jelentéseinek a kérdései a szinonimaszótárban, illetve az ún. fogalmi
szótárban találhatók. KÁROLY SÁNDOR nyomán (i. m. 1970. 78-82) ezt mi is
táblázatba foglaltuk:
JELENTÉS . ^ Egy jelentés Több összefüggő Több összefüggés­
(monoszémia) jelentés telen jelentés
^ ^ ALAK (poliszémia) (heteroszémia)
Egy alak Egyjelentésű sza­ Többjelentésű Azonos alakú sza­
(mononímia) vak: búvárol, lét­ szavak: ezüst (9 vak (homonimák):
rafok, szú jel.), kikap (6 jel.), áll1, áll2; hány1,
szárny (19 jel.) hány2; szeg1, szeg ,
szeg3.
Több hasonló alak Alakváltozatok Megosztott Elkülönült
(polinímia) fel, föl jelentések* jelentések**
seprű, söprű bozótos, bozontos guba, gubó
veder, vödör csoma, csuma jóságjószág
tompa, tömpe suhan, suhanc
Több különböző Rokon értelmű Mező­ Összefüggéstelen
alak szavak összefüggések szavak
(heteronímia) (szinonimák)
arc, ábrázat fül, orr, szem fuvar
imád, rajong eszik, iszik indulat
ráncos, redős fácán, fürj mocsár
Megjegyzés:
* A szónak több jelentése mellé kifejlődtek némileg eltérő alakváltozatai is. A nyelv idővel az egyik jelen­
tést az egyik alakhoz, a másikat pedig a másikhoz kötötte.
** Itt az első példában a jelentés elkülönülése alaktávolodással, a másodikban a jelentés szétválása hasa­
dással ment végbe. Az utolsó példa viszont összefüggéstelen jelentések alakközeledését mutatja.

„Pragmatikus jelentésen a modális, deiktikus és emocionális jelentés

együttesét értjük, tehát azokat a jelentésvonatkozásokat, amelyek a nyelvvel ki­
fejezett valóság és a beszélők, a beszédhelyzet között fennállnak" (KÁROLY:
i. m. 1970. 157). „A pragmatikai értelem alapvető funkciója a valóságnak a
nyelv segítségével való megváltoztatása" (BANCZEROWSKI: Nyr. 1995. 281).
Mivel a valóság, a világ tényei végtelenül sokfélék, erre a beszélő is a legkü­
lönbözőbb módon, a legkülönbözőbb helyzetekben reagál a nyelv eszközeinek a
felhasználásával, ezért ez a jelentésfajta önmagában is összetett.
488 A magyar nyelv könyve

A modális jelentésaspektus a valóság megközelítésének a nélkülözhetetlen

módja, mert nemcsak a tény, hanem a legtöbbször a beszélőnek a tényhez való
viszonya is fontos, sőt fontosabb magánál a ténynél. Pl. az Érzem, hogy szeretsz,
hálás vagyok érte — mondatban a lényegi mondandó éppen az érzem (ORAVECZ
BARNA, 229-30). Szintén kifejezhetjük akkor, amikor módosítószókat, módjeles
igéket használunk, vagy az egyes mondatfajtákat nem funkciójuk szerint alkal­
mazunk, pl. kérdő mondattal felkiáltunk: Ki tehet erről?
Deiktikus jelentésen a beszédben résztvevőkre, a beszéd helyére és idejére
rámutató jelentést értjük, mint én, te; itt, ez; most, ilyenkor.
Az emocionális jelentésaspektust KÁROLY SÁNDOR (i. m. 1970. 73-7)
többféle megközelítésben mutatta be. Először is a szó emocionális értéke lehet
abszolút, mint a jó vagy a rossz szó jelentéséé. Az abszolút emocionális érték­
kel bíró szavak többféle ellentétre épülő skálán helyezkednek el, mint a pozi­
tív és negatív (igaz, szép-hazug, csúnya), erősség és gyengeség, aktivitás és
passzivitás (szorgos-lusta), ismertség és ismeretlenség (világos-titokzatos),
szemléletesség és elvontság (ölel-szeret). Más szavakban az emocionális érték
csak rokon értelmű szavával szembeállítva jelentkezik. A dobpergés és dobo­
lás, az érvágás és veszteség, a zöldfülű és kezdő rokon értelmű párokban (szino­
nimákban) a motiváltabb összetett szavak érzelmi értéke erősebb. Tovább vizs­
gálódva például a pia, a pofázmány szó önmagában is rendelkezik ugyan emoci­
onális töltéssel, de használatukban műfajhoz, nyelvréteghez kötöttek. A beszéd­
partnerhez való érzelmi viszonyulás szintén ellentétpárokban jelentkezik,
mint barátságos-barátságtalan, udvarias-nyers, leereszkedő-meghunyászkodó
stb.
A konnotatív jelentés asszociációs jellegű többletjelentés, amely nagyon
jellemző a művészi (szépirodalmi) nyelvhasználatra, azonban másféle szövegek­
ben szintén megjelenik, mert minden szöveg szavai képesek asszociációkat fel­
idézni.
A konnotatív jelentés egyszerre van jelen a denotatív jelentéssel, és egyszerre
is hatnak a hallgatóra, az olvasóra. A denotatív jelentés képezi a szójelentés
magvát, az azt körülvevő konnotációk a „holdudvart"... Különbséget kell ten­
nünk állandósult és alkalmi konnotációk között. A kereszt szó szinte kénysze­
rítő erővel vonzza maga mellé a 'kereszténység' képzetét... Azt ún. állandósult
stílusérték (nyelvrétegbeli kötöttség) is tekinthető konnotációnak... Ilyenek pl. a
székely nyelvjárási elemek Tamási Áronnál (mértékkel alkalmazva jelzésként)...
Nemcsak szavakhoz kapcsolódhat konnotáció, hanem más nyelvi kategóriákhoz
is.
 A jelentésfajták 489

A konnotáció egy adott ponton keletkezik, de nyomban szétterjed a szöveg

egészére, s azt „áthangolja". Pontosabban: a befogadóját hangolja át azzal,
hogy másfajta olvasásmódra készteti. A konnotáció a közlési helyzetre vonat­
kozó „járulékos információ", amely vers esetében „így hangozhat: „vers vagyok,
költészet vagyok, irodalom vagyok — olvass tehát ekként!" A jelvevő [olvasó]
„veszi a lapot", s ettől kezdve... mindent költészetként olvas" (KEMÉNY GÁ­
BOR: Nyr. 1998. 139-140).
„A jelentések tehát rejtett, lappangó lehetőségek, amelyek az olvasás során
realizálódnak. Mint az olvasó hozzágondolásai és kiegészítései kiegészítik, bőví­
tik a mű szemantikai tartalmát. Ahogy VALÉRY vallja: „verseimnek az az értel­
me, amit tulajdonítanak nekik." A rejtett jelentések megfejtésében nagy szerepe
van az olvasó egyéniségének, általános és irodalmi műveltségének. A mű jelen­
tése tehát nem azonosítható azzal, amit az alkotója számára jelentett. Része az is,
amit objektivitásából mint tényleges forrásból az olvasók észrevettek, hozzátár­
sítottak. A lehetőségek a mű nyelvében vannak elraktározva" (SZABÓ ZOLTÁN,
1977. 106-7).
Ezért nem olyan magától értetődő, hogy az olvasással együtt jár a megértés is. Már az
ókorban kialakult a művek értelmezésére egy külön tudományág: a hermeneutika,
amelynek „kulcskérdése: mi magyarázza azt, hogy ugyanazon szövegnek különféle értelmezé­
sei lehetnek? Vajon a szövegben eleve benne rejlik a többértelműség? Vagy a külső tényezők
változásának függvényeként áll elő?" (Cs. GYÍMESI, 110).
A megértés természetesen nem független az olvasót külső tényezőként befolyásoló törté­
nelmi-társadalmi viszonyoktól. De ugyanúgy nem független a megértés az olvasónak az élete
során felhalmozott irodalmi élményeitől és emlékeitől, amelyek sohasem az irodalomtörténet
rendje szerint, hanem saját olvasási időrendünk szerint élnek bennünk. Ahogyan például Szil­
ágyi István regényeit olvastuk, az hat a később olvasott Mikszáth-regények befogadására.
„A konnotációnak az egyéni jellege azonban nem feledtetheti el a társadalmi, közössé­
gi,... nemzeti konnotációt, amely... egy-egy közösség közös élményét tükrözi. Ebből adódik
az egyik legnehezebb fordítói probléma" (KASSAI GYÖRGY, 1979. 515).
A mindennapi nyelvhasználatban tehát erősen a társadalmi és nyelvi rétegződés ad hozzá
asszociációkat a szavak jelentéséhez. A szakszavaknak, különösen az idegen nyelvi eredetűek­
nek egy bizonyos fokú jártasság, műveltség ad konnotatív jelentéstartalmat. Például malac­
banda, összbirodalom; leporelló, séf. Az irodalmi nyelvben az ősz1 gyakran konnotatív jelen­
tésében használatos, mert az elmúlást, megöregedést és a halált is jelképezi. Ady nagybetűs
írással is érzékelteti ezt: „Megyünk az Őszbe." — „Őszben megállunk" (Ady: Héja-nász az
avaron). A méreg szó konnotatív használatára Jókai regényből idézünk: „Annyira szívébe mar­
ta magát ez a méreg Ocskaynak, hogy egész este nem jött meg a kedve."
490 A magyar nyelv könyve

A kontextuális jelentéselmélet. Egyes nyelvelméleti felfogások azonban nem tekintik

olyan kategóriának a jelentést, mely a szó használatától függetlenül is önmagában létezik, ha­
nem a szituáció (kontextus) termékének, a beszélő alkalmi jelentéstulajdonításának. Ugyanis
„a sausurre-i elméletből egyenesen következik a jel statikus felfogása: a jel önálló életre kel,
mintegy külön szubsztanciává válik, amely állandó tulajdonságokkal rendelkezhet. Ezzel
szemben a szemiotika a jelet dinamikusnak mutatja be... Egy így felfogott jelentéselméletben
a denotatív (vagy KUBCZAK szóhasználatában referenciális) jelentés megkülönböztetése feles­
leges, hiszen a jelentés nem szűkíthető le a jelölő és a jelölt valóságdarab viszonyára: az
interpretáns mint harmadik tényező kikerülhetetlen" (KOCSÁNY PIROSKA: MNy. 1981. 68-9).
Tehát a kontextuális jelentéselmélet szerint a szavak jelentése azokból a szokásos kapcso­
latokból (kollokáció) alakul, melyeket más szavakkal létesít. De nem a kontextus „teremti" a
jelentést. A jelentések ugyanis elemeikre bonthatók, így az egyes elemek az adott kontextus­
nak megfelelően érvényesülnek.

A toldalékok jelentésfajtái
A toldalékok jelentésfajtái közül a denotatív jelentés az előző fejezetben szere­
pelt már.
Szintaktikai jelentésük kapcsolódási lehetőségeiket mutatja. Például a név­
szókhoz járuló toldalékok igékhez nem járulhatnak és fordítva.
Lexikológiai jelentésük szempontjából közöttük is ugyanúgy vannak:
egyjelentésűek: -ol, -é, -ig;
többjelentésűek: -ság/-ség, -l, -s, -z;
azonos alakúak: -ász/-ész, -at/-et;
alakváltozatok: -zik ~ -dzik;
megosztott jelentésűek: rug/dal, rug/dos;
elkülönült jelentések: víg/ság, vig/asság; asztal/on, vak/on;
rokon értelműek: -mány/-mény; -vány/-vény;
mezőösszefüggések: igei személyragok, névszói viszonyragok stb.
Pragmatikus jelentésük szintén van; pl. a Zoltánkai megszólításban a kicsi­
nyítő képzőnek; a Vagyogatok válaszban a gyakorító képzőnek érezzük az érze­
lemkeltő szerepét is.

A jelentésfajták a szavak jelentésében

Az eddigiek összefoglalására bemutatjuk, hogy egy szó jelentésében hogyan
vannak meg együtt a különböző jelentésfajták.
 A jelentésfajták 491

A ház főnevet vizsgáljuk meg.

Denotatív jelentése a valóságra vonatkoztatás tizenhárom lehetőségét kínálja,
mégpedig: (1.) állandó emberi lakhelyül használt épület, (2.) valamely család
vagy személy lakása, (3.) az épületben lakók összessége, (4.) család, családi kör,
(5.) uralkodó család, (6.) háztartás, családi gazdálkodás, (7.) szoba, (8.) képvise­
lőház, parlament, (9.) üzletház, cég, (10.) nézőtér, ill. közönsége, (11.) csigahéj,
(12.) szerkezet, műszer doboza, tartója, (13.) gyerekjáték „tilos" területe.
Szintaktikai jelentését főnév voltából fakadó mondatrészi szerepei határozzák
meg. Ez ház (állítmány) — A város végén állt a régi ház (alany) — Nagy házat
visz (tárgy) — Odábbáll egy házzal (határozó) — Kirúgja a ház oldalát (birto­
kos jelző).
A tizenhárom jelentés felsorolása már jelezte azt, hogy a ház szó lexikológiai
jelentését tekintve többjelentésű (poliszém) szó. Egyes jelentései az elsődleges
jelentésből főleg érintkezés (metonímia) útján fejlődtek ki (a 2-10., 13. jelentés).
Metaforikus (hasonlóságon alapuló) viszonyban a 11. és a 12. jelentés van az el­
sődleges jelentéssel.
Rokon értelmű (szinonim) szó 2. jelentésében az otthon2 szó 1. jelentésével,
5. jelentésében a dinasztia szó 1-2. jelentésével, 6. jelentésében a háztartás szó
1., 7. jelentésében a szoba szó 1., 8. jelentésében a parlament szó 1. jelentésével
s 10. jelentésében a nézőtér, 11. jelentésében a csigaház szóval.
A szókészletet behálózó jelentésmező-rendszerben alárendelt tagja az épület,
a lakóhely, az összetartozó csoport jelentésmezőnek.
Eredetét tekintve ősi finnugor szó, s mint ilyen motiválatlan, de elsődleges je­
lentése két szémára (állandó lakóhely és emberi lakóhely) bontható.
Érzelmi tekintetben önmagában közömbös. De 7. (szoba) és 9. (üzletház) je­
lentésének tájnyelvi, illetve archaizáló volta érzelmi töltés forrása lehet.
Konnotatív használatának gyönyörű példái vannak Vörösmarty Mihály Szép
Ilonkáiéban:
„Áll-e még az ősz Peterdi háza?
Él-e még a régi harc fia?
Áll a ház még, bár fogy gazdagsága..."
492 A magyar nyelv könyve

A többjelentésű (poliszém) szavak

A többjelentésű szavak jelentésszerkezete
(jelentésstruktúrája)
A szavak többjelentésűsége (poliszémiája) „a nyelvi ökonómia következménye,
és ebben a tekintetben szoros kapcsolatban van a nyelv rendszerszerűségével. A
gazdaságosságra törekvés a szókincs területén abban mutatkozik meg, hogy a
szavak legnagyobb része — és számos állandósult szókapcsolat is — nem csu­
pán igen sok egyes dologra vonatkozhat, hanem egyszersmind több, egymástól
lényegesen különböző fogalomra is (pl. az 'óra! nemcsak időmérő szerkezetre,
hanem időegységre, továbbá időpontra, a tanítási folyamat alapegységére stb.).
Hogy a beszédben vagy az írott szövegben éppen melyik jelentésében fordul elő
valamely szó, azt részben a szövegösszefüggés, a kontextus, részben pedig a szi­
tuáció határozza meg, amelyben a közlés történik; pl. a 'föld forgása' kapcsolat­
ban a 'föld' égitestünket jelöli, a 'földbe ás' kapcsolatban pedig a talajt" (O.
NAGY, 704).
A többjelentésű szavak második (másodlagos) és további jelentései az el­
sődleges (alap-, szótári) jelentésből fejlődtek ki az emberi megismerés hosszú
történelmi útja során az új dolgok, a mind bonyolultabb jelenségek, fogalmak és
viszonyok kifejezésére, mégpedig kétféleképpen. Az új jelentés a meglevőből
vagy hasonlóság, vagy érintkezés alapján jött létre. Ezért egy többjelentésű
szó nem különböző jelentéseinek az alkalmi halmaza, hanem egyes jelentései
összefüggenek, jelentésszerkezetet alkotnak, mely a jelentések közötti meta­
forikus és metonimikus kapcsolaton alapul.
„A jelentésfejlődések elindítói lehetnek nyelven belüli és nyelven kívüli
tényezők. Ha... egy melléknévből főnév lesz, mint pl. asztalos, ezt lényegében a
nyelv működése, belső ereje ... hozza létre. Ezzel szemben, ha pl. a szánt, kapál,
arat, csépel, mos, varr igék ma már... a géppel végzett munkát is jelenthetik, ezt
nem a nyelv belső mechanizmusának működése idézte elő, hanem a nyelvtől
függetlenül az anyagi kultúra fejlődése..." (HADROVICS, 36).
Megismerve a jelentésfejlődés tényezőit, tekintsük át néhány szó jelentés­
szerkezetét.
Kiindulásul meg kell határozni a szó alapjelentését. Ehhez A magyar
nyelv történeti-etimológiai szótára (a szófejtő szótár) szükséges. Ha az alapjelen­
tést megállapítottuk, akkor kialakíthatjuk a jelentéscsoportokat (pl. élő-élettelen,
konkrét-elvont stb.). Mikor ez megtörtént, akkor kezdhetünk hozzá annak a
 A többjelentésű (poliszém) szavak 493

megállapításához, hogy az egyes további jelentések az alapjelentésből metafori­

kus vagy metonimikus jelentésfejlődéssel alakultak-e ki.
A család szó jelentésszerkezete

élő—^^ élettelen

műszó
ember állat

1. vérségi 2. családtag 4. testvéri 3. méh- 5. növény-, 6. nyelv- 7. kártya­

közösség közösség család állattani tudományi játékbeli

metonímia

metafora

A vers szó jelentésszerkezete

formai elem tartalmi elem

1. a nyelvi előadás 2. verssor 4. a Bibliában 5. cselekvésfolyamat

kötött, ritmusos 3. versszak a fejezetek összefüggő szakasza
formája; ilyen for­ egy-egy kisebb
májú költői mű szakasza

metonímia (rész-egész)

metafora
494 A magyar nyelv könyve

A derül szó jelentésszerkezete

konkrét átvitt

1. az ég, idő 2. virrad 3. ismertté válik 4. jobb kedvre 5. mulat

metafora

A szótövek poliszémiája mellett ugyanúgy figyelmet érdemel a toldalékoké is. Illusztrá­

lásra bemutatjuk a nagyon gyakori -ság/-ség képző jelentéseit.
Elvont tulajdonságot, állapotot jelentő főneveket képez: jóság, romlottság; állapotot jelöl:
betegség, egészség; gyűjtőfogalmú főnevet hoz létre: rokonság, magyarság; személyt jelöl:
asszonyság, uraság; üzletet, intézményt, illetve annak helyiségét jelenti: kapitányság, szabó­
ság; térszínformák nagyító és gyűjtőnévi értelmét fejezi ki: mezőség, rónaság.
A jelentésszerkezeteket tanulmányozva nem szabad szem elől téveszteni, hogy minden
nyelv jelentésfejlődése más és más az egyes nyelvi közösségek eltérő történelmi múltja, föld­
rajzi helyzete, kultúrája, belső tagozódása és külső kapcsolatai következtében. Ezért a külön­
böző nyelvek többjelentésű szavainak a jelentésállománya rendszerint nem fedi egymást. Pl. a
bársony főnévnek az angolban könnyen megszerzett nyereség, nem remélt haszon jelentése is
van, ami a magyarban nincs meg. A hajó a németben vízmelegítő üst is, a franciában meg elő­
ételes tálat is jelent. A ló az angolban hajó kötélhágcsója is, a kanál meg homorú golfütő, hor­
gászeszköz, sőt fajankót, mamlasz szerelmest is jelent, ahogy a franciában a korsó pedig egy­
ügyű, üres fejű embert is.

Metafora, metonímia és a jelentésfejlődés

A metaforán és a metonímián alapuló jelentésfejlődést akkor értjük igazán, ha
ismerjük kiterjedt szerepüket. Ugyanis „a metafora ez a valóban ezerarcú jelen­
ség, egyaránt kutatási témája a retorikának és a nyelvészetnek, az esztétikának és
a pszichológiának, az ismeretelméletnek és a tudománytörténetnek" (KOCSÁNY:
MNy. 1981. 59). Nyelvtudományi szerepéről pedig CsŰRY BÁLINT ezt írta: „A
metaforát újból kell értékelnünk. Ki kell emelnünk abból az alárendelt vagy ta­
lán inkább félreértett szerepéből, melyet a stilisztikák adtak neki. Rá kell mutat­
nunk, hogy a metafora nem puszta díszítő, hanem a legnagyobb alkotó erők
egyike az emberi beszédben" — idézi H O R V Á T H K A T A L I N (i. m. 109).
 A többjelentésű (poliszém) szavak 495

A jelentésfejlődés körébe avval tartozik bele, hogy a metafora segít a szóhi­

ányon. Alapvető módja a tudományos és a szaknyelv fejlesztésének, és ál­
landó eleme a mindennapi nyelvhasználatnak is. „A kognitív metafora a tu­
dományos nyelvben többnyire nem csupán inopiát [szóhiányt] küszöböl ki, ha­
nem mintegy magyarázza is az éppen csak körvonalaiban megragadott fogal­
mat." Pl. atomhéj, kristályrács. Aztán „a tudományban az adott jelenség egyre
sokrétűbb feltárása révén a kezdetben metaforával megragadott tapasztalat foga­
lommá pontosul... Esetleg marad ugyan a metaforikus elnevezés, de ez egyre át­
tetszőbbé, sőt átlátszóbbá válik: exmetafora [volt metafora] lesz belőle" (BEN­
CZIK, 2001. 26-7).
„Egy másik irányba fordulva a poliszém szavak világában,... a tüske, a páncél
és a gőz szavunk jól mutatja a metafora jelentőségét a világ dolgainak, jelensége­
inek a megnevezésében mint az emberi nyelv elsőrendű funkciójában... A tüske
növényi képződmény jelöléséből a találékony metaforikus gondolkodás eredmé­
nyeként vált még további öt jelentésben szakszóvá, s egy más irányú asszociáció
nyomán az elvont síkra is átkerült. "Nekem is megvan a magam sokféle tüskéje"
— mondatja egyik szereplőjével Gárdonyi. Ugyanez a gondolkodásmód alakítot­
ta a páncél szó átvitt használatát. A közöny áthatolhatatlan páncélja sok jobbra
törekvés útjában állt már. A más jelentésmezőből való gőz szó metaforikusan
létrejött átvitt jelentései lelkiállapotot, annak kitisztulatlan voltát vagy teljes el­
képzelés-nélküliséget fejeznek ki" (HANGAY, 2001. 98).
Összefoglalva: a metaforikus jelentésfejlődés a hasonlóságra épül. Például
a család szónak ilyen módon alakultak ki a méhészetben, növény- és állatrend­
szertanban és a nyelvtudományban használt szaknyelvi jelentései. „A legismer­
tebb... a testrészek neveinek használata természeti tárgyak vagy emberi alkotá­
sok elnevezésére. Így van a hegynek háta, oldala, lába... Ilyenek a barlang szá­
ja, az ágyú torka, a korsó füle... Az ilyen névátvitel napjainkig eleven nyelval­
kotó eljárás. Az úttesten csíkozott gyalogátkelőhely a zebra, a porszívó bordá­
zott gumicsöve közönséges nevén lúdgége" (HADROVICS, 130-1).
A metonímia esetében a kapcsolat a meglévő és a kialakuló új jelentés kö­
zött nem hasonlóságon, hanem érintkezésen alapul. Vagyis a két fogalom kö­
zött asszociációs kapcsolat jön létre, és ennek eredményeképpen az egyik foga­
lomnak a nevét átvisszük a másikra, névcsere történik. Az érintkezés lehet
hely-, idő-, anyagbeli vagy ok-okozati kapcsolat. A rész-egész viszony, a nem-
­s fajfogalom felcserélésének külön összefoglaló elnevezése is van: a szinek-
doché.
496 A magyar nyelv könyve

Az első esetben — és ez a leggyakoribb metonímia — a hely nevét használ­

juk a beszédben a benne, illetve a rajta lévők helyett. A tömegtájékoztatás tele
van ilyen metonímiákkal, pl. Washington és Brüsszel lépései, a Kreml vélemé­
nye; város és falu ellentéte. De metonímiának ez a fajtája az Árpád-ház elneve­
zés is. Az időbeli metonímiák esetében az idő nevével jelöljük az akkor történt
eseményeket, az akkor élő embereket, pl. Negyvennyolc új korszakot nyitott. Az
anyagbeli érintkezés azt jelenti, hogy az anyag nevével jelöljük a belőle készített
eszközt, pl. amikor a kardot vas-nak nevezzük. Szintén anyagbeli kapcsolat, ha
azt mondjuk: Nincs egy vasam sem. Ok-okozati viszony esetében az előzmény
nevével említjük a következményt vagy fordítva, pl. jó tollú író. A szinekdoché
pedig az a fajtája, amikor a rész nevével említjük az egészet (jó pofa), illetve a
nem- és fajfogalmat felcseréljük, pl. Egy komondor ugatott. Tehát a komondor
szót használtuk a kutya szó helyett.
Külön kell vizsgálnunk azonban a tárgyi valóság és a gondolati valóság
síkját. A konkrét sík fogalmai mögött olyan egyedek vannak, amelyek létét köz­
vetlenül érzékelni tudjuk, amelyekre rá tudunk mutatni. Anyaguk, alakjuk, szí­
nük, hőfokuk, keménységük, simaságuk, esetleg ízük, szaguk stb. mind olyan
meghatározó jegyek, amelyeknek összességével más tárgyaktól meg tudjuk őket
különböztetni, még akkor is, ha esetleg hasonlítanak egymáshoz. Az absztrakt
síkon közvetlenül érzékelhető, megkülönböztető jegyek nincsenek, a fogalmak
tehát nem szemléletesek, és mögöttük az egyedet is hiába keresem. Az absztrakt
fogalmakat nem tudjuk ábrázolni, legfeljebb jelképekkel, szimbólumokkal he­
lyettesíteni... A konkrét és az absztrakt fogalomvilág között az is lényeges kü­
lönbség, hogy a konkrét síkon aránylag könnyű a rendszeralkotás, az absztrakt
síkon nagyon is nehéz, és gyakran teljesen az egyéni felfogástól, belemagyará­
zástól függ. Pl. ásvány-, növény- és állattani rendszerek, és velük szemben pl. a
filozófiai rendszerek teljesen eltérő rendszerezési módja. Ma általánosan elfoga­
dottnak tekinthető az a felfogás, hogy az elvont fogalomvilág a konkrétből ala­
kult ki egy sajátosan emberi képesség és gondolkodási folyamat, a metafora se­
gítségével.
Az egyik legfontosabb közvetítő az érzéki és a gondolati fogalomvilág kö­
zött a vallás. A vallás egész gondolatvilágának nyelvi megformálása vagy in­
kább megragadása az érzéki valóság, a földi lét nyelvi eszköztárával történik. Is­
ten mint atya vagy mint uralkodó, a menny az angyalokkal és szentekkel mint
ország, a földi egyház mint nyáj és pásztor vagy mint test, amelynek feje és tag­
jai vannak, mindezek az elképzelések a nyelvi eszközöknek képes értelmű hasz­
nálatát, az elvont síkra átvitelét tették szükségessé. S ez a folyamat mind a mai
 A többjelentésű (poliszém) szavak 497

napig tart. A vallásnak ez az összekötő szerepe a tárgyi és a gondolati valóság

között nagyban elősegítette a legelvontabb gondolati tartalmak metaforikus meg­
ragadását és érthetővé tevését" (HADROVICS, 52-4, 72-3, 173). Így óriási hatás­
sal volt az emberi gondolkodás alakulására a kultúra minden területén.

Sokjelentésű szavaink
Érdekes összefüggésekre mutatnak rá a többjelentésű szavak adatai az alaktani
szerkezet, szófaj és jelentésszám tekintetében.
Minél strukturáltabb alaktani szempontból egy szó, azaz motivált, annál ke­
vésbé valószínű, hogy sokjelentésű legyen. Az udvar főnév hétjelentésű, de 18
képzett, illetve összetett származéka közül 13 csak egy- vagy kétjelentésű. Ezek:
az udvariaskodik; az udvarház, udvarhölgy, udvarmester, udvarnagy, melyek
egyjelentésűek. Nyolc származék — az udvarias, udvariasság, udvariatlan, ud­
varlás, udvarnok, udvarol, udvaronc; udvartartás — kétjelentésű. Csak az udva­
ros, illetve az udvarbíró és udvarképes szavak háromjelentésűek, az udvarló
négyjelentésű és végül az udvari ötjelentésű. A vet ige 19 jelentésű, de a vetés­
forgó, vetésterület szó egy-egy, a vetemény két-, a vetetlen három- és a vetés szó
is csak négyjelentésű.
„A magyar szókészlet legősibb rétegébe tartozó 43 jelentésű megy igéhez kapcsolódik a
legtöbb igekötő: 29. Ezeknek az új igekötős igéknek összesen 177 jelentésük van. Bár az
„anyaigét" nem közelítik meg, de az átmegy, elmegy, kimegy és rámegy is sokjelentésű. A
harmadik igekötőcsoportban már csak a keresztülmegy, a végigmegy és a nekimegy igének van,
ha nem is tíz, de több jelentése. A többi származék — félre, hátra, haza, hozzá, körül, túl ige­
kötőkkel — már csak két-három jelentésű" (HANGAY, 2002. 13).
Szófaji szempontból a főnév a leginkább oligoszém (kevés, egy-két jelentésű) szófaj. Át­
lagos jelentésszáma csak 1, 63. A mellékneveké 1, 94, az igéké 2, 32 és a főnév-melléknév, il­
letve melléknév-főnév kettős szófajú szavaké már 3, 4. Tehát ezek a szófajok poliszémebbek a
főnévnél.
Az ÉrtSz. szóanyagának a negyede két-, nyolcada három- egy további nyol­
cada négy- vagy többjelentésű szó, vagyis az egész szóállományának a fele
(pontosan 49,6%-a).
Negyvenöt olyan szót találunk, melyek 25 vagy még annál is többjelentésűek.
Ezek: 101: is, 65: van, 55: úgy, hogy1 (kötőszó), 48: csak, 47: jár, 45: áll1 (ige),
43: megy, 37: ha1 (kötőszó, határozószó), jó, na, hát2 (kötőszó), vagy, 36: ad1
(ige), 35: húz, kap, mint2 (kötőszó), nincs, 34: de2 (kötőszó), egy, jön, 33: ó (in­
dulatszó), minden, 32: jaj, 31: nem2 (módosítószó), 30: tart, több, 29: no, vet,
498 A magyar nyelv könyve

olyan, 28: mi2 (kérdő névmás), fog1 (ige), sem, 27: esik, szép, vesz1 (ige), rossz,
26: üt, 25: hogy1 (határozószó), maga1 (névmás), egyes, igen2 (módosítószó),
szabad, szépen, valami (PAPP FERENC, 1969. 95).
Érdekes, hogy a viszonyszók mellett milyen nagy számban vannak a sokje­
lentésű szavak között igék, viszont főnevet — nem hiába oligoszém szófaj —
hiába keresünk. (A játék 22 jelentésével a legtöbb jelentésű főnév.) A jó, rossz
és a szép pedig melléknév-főnevek, és nem melléknevek. (A jó 37 jelentése kö­
zül 23 a melléknévi és 14 a főnévi.)

Az azonos alakú szavak (homonimák)

Mivel „a kifejeznivaló végtelen, a nyelvi eszköz meg véges, a beszélő egyén és a
beszélő társadalom úgy gazdálkodik a nyelvi eszközökkel, hogy aránylag kevés
jellel minél több kifejezhető legyen. Ezért a poliszémia és a homonímia a nyelv­
nek... természetes velejárója" (KÁROLY, 1970. 218).
PAPP FERENC (Nyr. 1969. 97) azonban felveti a két kategória elhatárolásának
a problémáját, amely valóban nagyban függhet a lexikográfus ítéletétől, és éppen
ezért önkényes is lehet (LYONS, 406). Ez az oka, hogy az egzaktságra törekvő
szemantikai elméletek kritikusan tekintenek mind a poliszémia, mind a homo­
nímia kategóriájára. KIEFER a Jelentéselméletében megjegyzi, hogy egy szink­
rón nyelvleírásban nem lehet nyelvtörténeti szempontokra hivatkozni, amint azt
általában teszik a homonimák elhatárolásakor (KIEFER, 2000. 121).
Az azonos alakú szavaknak (homonimáknak) így mindössze az az alapja,
hogy két vagy több ilyen szónak nincsenek közös jelentéselemei, ezért a
nyelvhasználatban félreértést sem okozhatnak. Ennek megfelelően az ÉrtSz. az
egyes homonimákat mint különböző szavakat külön szócikkekben tárgyalja
arab index-számmal jelölve őket. Például négy atlasz szócikket találunk egy­
más után a szótárban. Az atlasz1 a térképgyűjteményt, az atlasz2 a szövetfajtát,
az atlasz3 a legfelső nyakcsigolyát, az atlasz4 a mitológiai alakot jelöli.
Index-számuk zárójelbe tételével jelöli az ÉrtSz. mégis etimológiai alapra helyezkedve az
ún. álhomonimákat, melyek kétséget kizáróan vagy feltehetően azonos eredetűek, de ame­
lyeknél a jelentésbeli szétválás alaki elkülönüléssel jár együtt (daru' és daru2), vagy amelyek
szócsaládja biztosan szétválik (biztos' és biztos2) Ők alkotják az azonos alakú szavak jó 30%-
át, és erősen alátámasztják az újabb keletű fenntartásokat a kategória megalapozottságával
szemben. Álhomonima és nem többjelentésű szó a barát, a bolt, a csárdás, a hét, a járás, a le­
vél és a vadász két külön szócikke is.
 Az azonos alakú szavak (homonimák) 499

De „nem mindig csupán a beszédhelyzet, szövegkörnyezet mutatja meg, melyik az éppen

aktuális jelentés, hanem némelyik toldalékos alak már fonológiai, morfológiai felépítettségénél
fogva is elkülöníti a szónak egy vagy több jelentését" a másik szó „jelentésétől vagy jelentései­
től... Egyetlen alaktöbblet: a módhatározó -an különbözteti meg az aranyeres1 beteget (aki
aranyeresen fekszik) az aranyeres2 kőzettől (melynek nincs ilyen alakja)... Az igen1 'nagyon'
határozószó ragozhatatlan, az igen2 'úgy van' mondatszóként... szintén, de főnévként ragozha­
tó (igent int, igennel felel)" (ELEKFI: Nyr. 2000. 146-7, 153, 162).
Természetesen az egyes homonimák a többi szavakhoz hasonlóan lehet­
nek többjelentésűek. A vár1 (ige) hat, a vár2 (főnév) háromjelentésű szó. A
négy atlasz szó közül is az atlasz1 és az atlasz2 két-kétjelentésű.

A magyar homonimaállomány
Az ÉrtSz.-ban összesen 719 azonos alakúságot találunk, köztük 638 a kétszeres,
a többi meg 3-6-szoros.
A kétszeres homonimák közül alaktani szempontból 444-nek mindkét tagja
egytövű, 55-nek pedig mindkét tagjában van igekötős ige: beránt, megér, oda­
vesz. 36 homonimának mindkét tagja kéttövű, pl. cserépfedő. Szófajuk szerint
267 a főnév — főnév, 119 a melléknév — főnév, 108 az ige — főnév, 71 az ige
— ige, 56 a főnév — melléknév, 45 a melléknév — melléknév és 21 az ige —
melléknév.
A 60 háromszoros homonimából — mint hő, kelet, kuka, nyír, nyúl, szín, tér
— a legtöbb, 20 háromszoros főnév. Négyszeres homonima a már bemutatott at­
lasz szavakon kívül még az ár, az ezred, a hó, az ön és a tized például. Az ötszö­
rös homonimák közé tartozik a század és a tus, és az egyetlen hatszoros a haj
(KISS GÁBOR, 1999. 120-3).

A homonímia fajtái
Az azonos alakúságnak (homonímiának) három fajtája van.
A szótári homonímia a szótári alakok közötti azonos alakúságot jelenti. A
szél1 és a szél2 egyaránt főnevek, a csap1 és a csap2 közül az első ige, a második
főnév. További szótári homonimák: áll1"2, bán1"2, dobla2, églc2, érla2, falla2,
fog1"2, hall1"2, hatlo2, hátla2, ing102, nelo2°3, nem1"2, nyúl1"2, sír]°2, szív1"2, tegez1"2,
tűzla2, várla2 stb.
A nyelvtani homonímia többféle lehet:
a) azonos szótő homonim toldalékkal: (ő) eszik — (ők) eszik, (ő) olvasott —
olvasott (ember);
500 A magyar nyelv könyve

b) homonim alapszó azonos toldalékkal: merek — merek, sebesen — sebe­

sen;
c) homonim alapszó homonim toldalékkal: dobunk — dobunk, sírt—sírt;
d) bár sem az alapszó, sem a toldalék nem homonim, összekapcsolódásuk
eredménye mégis homonima lesz: le/gy/ek—legy/ek, rá/csuk—rács/uk.
A vegyes típusú homonímia egy szótári szóalak és egy toldalékos szóalak
egybeesése: font—fon/t, hasad—has/ad, lett (nép) — le/tt, szemét — szem/é/t.
Mindegyik homonimafajta esetében jelentkezhet a homofónia mint a ho­
monímia sajátos típusa. A homofónia eltérő írásképű szavak azonos kiejtését
jelenti.
Szótári homofóniát eredményez sok vezeték (család) név, keresztnév és
földrajzi név egybeesése a megfelelő köznévvel. Pl. Ács1 — ács , Katona1 — ka­
tona2, Magyar1 — magyar2, Farkas1 — farkas2, Ibolya1 — ibolya2, Rózsa1 — ró­
zsa2; Hatvan1 — hatvan2, Pápa1 — pápa2. A hagyományos írásmódból követke­
zik a hej — hely homofóniája. Az angolban ilyen pl. a riot 'zendülés' és a ryot
'indiai földműves' szavak kiejtésbeli egybeesése: [rajät].
Nyelvtani homofóniák: áraszd — árazd, csempésztek — csempéztek, estéjén
— estélyén, fogja —foglya, pontja —pontya, részben — rézben.
Vegyes típusú homofóniák: fojt — foly/t, csuklya — csuk/ja, roncs — ront/s,
sújt — súly/t, szablya — szab/ja, Tarcsa — tart/s/a.
A homofónia fordítottja a másik típus, a homográfia, amikor is a szavak
írásképe azonos, a kiejtésük azonban eltérő, más. Ez a magyarban a zárt ë hang
ejtésekor állhat elő. Pl. Elég könyvet gyűjtött. — A fa elég. Igen gyakori az an­
golban. Pl. az ache1 'fájdalom' kiejtése: [eik], az ache2 'a h betű neve' esetében
a kiejtés viszont: [eitD]. A wind1 'szél' kiejtése: [wind]. A wind2 'kígyózik, te­
ker' kiejtése pedig: [waind].
A toldalékfajták közül különösen a képzők között találunk szép számmal
homonimákat. Pl. -ász/-ész1'2"3, -at/-et1"2. Képzők, jelek, ragok közötti homo­
nímia áll fenn a -t toldalék esetében. Lehet műveltető képző (csökken/t), névszó­
képző (főz/t/je), múlt idő jele (vár/t), tárgyrag (bor/t), meghatározott helynevek
helyhatározóragja (Kolozsvár/t).
Az azonos alakúságnak nagy szerepe van a játékos nyelvhasználatban is. Sok „szójáték
azon alapul, hogy a homonim kifejezéseket egyfelől felnőtt módra, valóságos jelentésük sze­
rint értelmezzük, másfelől elfogadjuk a kifejezés naiv, szó szerinti értelmét. Pl. Lépéseket hal­
lok. A ruhád kiment a divatból" (FÓNAGY, 587). „A beszédfolyamatban is keletkezhetnek ho­
monimák: az úr— azúr; kompon áll — komponál stb." (MARTINKÓ, 586).
 A rokon értelmű szavak (szinonimák) 501

A rokon értelmű szavak (szinonimák)

Értelmezésük
A poliszémia és a homonímia bemutatásakor hangsúlyoztuk, hogy a nyelv gaz­
daságosságra törekszik. Ez azonban csak a nyelvhasználat egyik oldala. A má­
sik: az emberi önkifejezésre törekvéshez hozzátartozik a kifejezés árnyaltsága és
színessége is. A kommunikációnak alaptétele ugyanis, hogy beszédünk mindig
választás. Ezt szolgálják a rokon értelmű vagy rokon jelentésű szavak (gö­
rög nevükön szinonimák), melyek több különböző hangalakban kínálják
ugyanazt a jelentést. A görögök ezt így fogalmazták meg: ugyanazt másképpen
megnevező szó.
Időközben felbukkant ezen pontos, szigorú értelmezés mellett a szinonímiá­
nak egy tágabb értelmezését valló szemlélet, amely eléggé elterjedt a 19-20.
században. Nálunk PóRA FERENC 1907-es és BALASSA LÁSZLÓ 1958-as munká­
ja, valamint tankönyvek sora fogadta el. Szinonimának tekintették pl. az ér, pa­
tak, folyó, folyam sort. A modern jelentéstan viszont visszatért a szinonímia
szűkebb értelmezéséhez, mert csak ez illik bele egzaktságra törekvésébe. Ez az
értelmezés megköveteli a denotatív jelentés egyezését, és csupán a pragmati­
kus meg a konnotatív jelentésben enged meg eltérést.
Az 1978-ban megjelent Magyar Szinonimaszótár, O. NAGY GÁBOR és
RUZSICZKY ÉVA munkája túllépett ezen a körön, és a jelentésmezőkbe (foga­
lomkörökbe) csoportosítás irányában bővítette a szótár anyagát, de — és ez igen
fontos —, jól megkülönbözteti a szinonimákat az azonos jelentésmezőbe tartozó
szavak fölé-, alá- és mellérendeltségi viszonyaitól. A csúcsos zárójelben találha­
tó minősítés (< >) mutatja, hogy ezek a szavak általában már nem szinonimák,
hanem mező- (fogalomköri) kapcsolatok. Például az öcs szócikket nézve a szó­
nak a szinonimái a felsorolt testvéröcs, öcskös, öcsi szavak, mivel közöttük csak
stilisztikai, hangulati különbség állapítható meg. A testvéröcs szó választékos, a
másik kettő bizalmas, familiáris hangulatú. Viszont a szócikkbe szintén felvett
fivér szó előtt csúcsos zárójelben a <korára tekintet nélkül> minősítést látjuk. A
fivér szó tehát már nem szinonimája az öcs szónak, közöttük csak fogalomkörbe­
li kapcsolat van. Találunk a szótárban olyan szócikket is, amely egyetlen szino­
nimát sem ad. Ilyen a kendő. Hiszen a felsorolt vállkendő, stóla, nagykendő, ber­
liner, fejkendő, zsebkendő és konyharuha szavak a kendő jelentésmezőjébe tarto­
zó alárendelt szavak (hiponimák). Mindegyik előtt ott is van a szótárban a ma­
gyarázat csúcsos zárójelben! Ha tehát szerkesztési technikájával és utalásrend-
502 A magyar nyelv könyve

szerével jól megismerkedünk, akkor ez a szótár is jól beilleszthető többi, értékes

szótárunk sorába. Használatára a szótárt befejező RUZSICZKY ÉVÁNAK (Nyr.
1981. 328-38) és KÁROLY SÁNDORNAK (MNy. 1980. 143-56) az alapos értéke­
lő tanulmányai adnak útmutatást.
A rokon értelmű szavakat nemcsak a jelentésmezőbeli kapcsolatokkal nem szabad össze­
keverni, hanem a parafrázistól is el kell határolni. A parafrázis (görög szó) valaminek az át­
írását, saját szavakkal való elmondását jelenti. Szintén egyenértékűség (ekvivalencia), mint a
szinonímia, de nem lexémák között, hanem lexémák és szószerkezetek közötti viszonyt jelent.
Igen gyakran éppen a lexémák meghatározását adja. Pl. A gólya: fekete-fehér tollazatú, hosszú
lábú, hosszú csörű, nagy testű gázlómadár. A gólya szó és idézett meghatározása (definíciója)
között parafrázis viszony van, amely kizárja azt, hogy a szerkezet bármely eleme szinonimája
lehessen a gólya szónak. A gázlómadár szó pedig egyenesen fölérendeltje a nem-faj-alfaj
rendszerezésre épülő jelentésmezőben.

Elhatárolásuk és kialakulásuk
Milyen szavak tehát a szinonimák? A kérdést HADROVICS LÁSZLÓ nagyszabású
Magyar történeti jelentéstana alapján válaszoljuk meg. Először elhatárolásukkal
kell foglalkozni, mert „a konkrét síkon számos olyan hasonló jelentésű szó van,
amelyek első pillantásra szinonimáknak látszanak, de tulajdonképpen nem
azok". Pl. a kisebb fajta folyadéktartó edények, mint a pohár, kehely, serleg, ku­
pa, korsó, kancsó, köcsög, krigli, ibrik, bögre közül „még a korsó, kancsó és
krigli sem tekinthetők igazi szinonimáknak, a többi mind sajátos alakú, egymás­
tól mind jól megkülönböztethető tárgyat jelent vagy jelentett.
A szinonimák kialakulásának sokkal jobban kedvez az absztrakt sík, itt
ugyanis különböző konkrét alapokról elindulva találkozhatnak egyes szók egy
általánosabb fogalomban, s alkothatnak egész szinonima-bokrot". Az eljár, fut,
megy, múlik, repül, rohan, szalad igék közül a konkrét síkon csak a fut és szalad
szinonimák, de ha átvisszük a felsorolt igéket az elvont síkra, és melléjük állítjuk
az idő szót alanynak, „az idő síkjában tartalmilag szinonimák lesznek", mert
csupán életérzésünk viszi beléjük a megkülönböztetést, annak igazi értéke nincs.
A szókincs jelentésbeli tagozódása szempontjából is meg kell vizsgálni a szi­
nonimákat. Ugyanis „olyan szónak, amelynek szinonim párja van, a jelentése
szűkebb körre korlátozódik, mint amelyiknek nincs. A magyar vékony és híg a
németben csak a dünn-nel adható vissza. A magyar alszik és hál igének szintén
csak az egy schlafen felel meg. Viszont a por a németben lehet Staub vagy
Pulver, a magyar test megfelelője lehet a német Körper vagy Leib. A példák
 A rokon értelmű szavak (szinonimák) 503

szaporíthatók, de már az idézettekből is kitűnik, hogy a német... dünn többféle

jelentést és kapcsolódási lehetőséget hordoz, mint a magyar megfelelők, viszont
a magyar test-nek egyaránt helyt kell állnia, amikor az Úr teste (Leib des Herrn)
vagy amikor a fizikában a szilárd test (fester Körper) szerepel."
A szinonimák kialakulását pedig „röviden a következő okokra lehet vissza­
vezetni:
A szókincs legrégibb rétegében a különböző szemléleti alapból kiinduló el­
nevezések egy olyan fogalomban találkoznak, amely más-más módon mindegyi­
kükben jelen van." Pl. viselős, hasas, terhes, áldott vagy más állapotban levő,
állapotos, várandós.
„Idegen nyelvekből átvett elemek hasonló jelentésű magyar szavakkal kerül­
nek párhuzamos használatba, és a hasonlóságok mellett eltérő árnyalatokat fej­
lesztenek ki. Pl. ízlel, kóstol. Az utóbbi folyamat fordítottjaként... a nyelvtisztí­
tók... magyar pótszavakat... igyekeznek elfogadtatni... A legtöbbször a két szó
mint szinonima él a nyelvben. Sokszor az új magyar szóval szemben a latin szó
lett a népnyelvi alakká, mert az akkori iskolázatlan rétegek nyelvében ez élt to­
vább. Pl. kalendárium, muzsika, nóta, okuláré, plántál, protestál (HADROVICS,
93-8, 101, 104-5).

Csoportosításuk
A szinonimák nagy száma az egyes szavak tájnyelvi, csoportnyelvi, szaknyelvi
és tudományos nyelvbeli változatainak is köszönhető, mert ezek részben a köz­
nyelvben is igen elterjedtek.
Rokonértelműség áll fenn azonos fogalmi tartalmúnak tekinthető motiválat­
lan szavak között. Pl. íz — zamat, lárma — zaj, párna — vánkos, dob — hajít,
hord — visel, zár — csuk.
Szinonímia lehet motiválatlan és motivált szavak között. Pl. csibe — kiscsir­
ke, gát — töltés, mozi —filmszínház, pofon — arculütés, ép — sértetlen, elbújik
— elrejtőzik.
Rokonértelműség van a jelölt fogalmat más-más oldalról más szemlélettel
megragadó szavak között. Pl. jegygyűrű — karikagyűrű, holdkóros — alvajáró,
kisparaszt — kisbirtokos, szoknyavadász — nőbolond, díjtalan — ingyenes,
turkál — vájkál.
Szinonimák az idegen szavak és magyar megfelelőik.
Hatalmas és bizonyos tekintetben kiküszöbölhetetlen csoportot alkotnak ezek
a többnyire az általános műveltséghez tartozó szavak. Pl. bibliográfia — iroda­
lomjegyzék, doktrína — tétel, harmónia — összhang, klub — egyesület, koncert
504 A magyar nyelv könyve

— hangverseny, kultúra — műveltség, tradíció — hagyomány, vízió — látomás,

vulkán — tűzhányó; szimpatikus — megnyerő; operál — műt, provokál — be­
ugrat stb.
A szinonim képzővel is ellátott szavak is rokon értelműek. Pl. kincstáros —
kincstárnok, öltözet — öltözék, sejtés — sejtelem, félős —félénk, eseng — esde­
kel, záródik — zárul.
Rokonértelműek természetesen a szinonim igekötőkkel ellátott igék. Pl. el- és
megnyer, el- és összever, fel- és kibont, hozzá- és nekilát.
Rokonértelműség állhat fenn szavak és állandó szókapcsolatok között. Pl.
jármű — közlekedési eszköz, kamasz — serdülő fiú, műhold — mesterséges
hold, korlátolt — szűk látókörű; kikosaraz — kosarat ad, megbilincsel — vasra
ver.
Szinonimák olyan szavak is, melyekben az egyik pontosabban utal a cselek­
vésre. Pl. levág — lenyír, leszel, lekanyarít; elvág — elmetsz, elmetél, elnyisz-
szant.
A legmegfelelőbb szó kiválasztása tehát pontosabbá és színesebbé teszi meg­
nyilatkozásunkat De van olyan felfogás is, amely azt vallja, hogy választás he­
lyett egy bizonyos témában mindig egy adott szót használunk (ANDOR JÓZSEF,
18).
A szinonímia éppúgy jelentkezik a tulajdonnevek területén is. Ugyanannak a helynév­
nek több más-más nyelvű változata lehet. Trianon következtében a Kárpát-medencében külö­
nösen sok esetével találkozunk ennek (Losonc -Lucenec, Munkács — Mukacsevo, Korond —
Corund, Szabadka — Subotica, Csáktornya — Cakovec, Muraszombat — Murska Sobota,
Németújvár — Güssing, Nedec —Niedzica), de világjelenség is: Lwów (lengyel) — Lvív (uk­
rán) — Lemberg (német).

Poliszémia és szinonímia
A csoportosítás bőséges anyagát tanulmányozva rögtön feltűnhet az, hogy a
többjelentésű (poliszém) szavak esetében a két szó nem összes jelentésével
egyetemben rokon értelmű egymással. Például a háromjelentésű felránt igének
csak a 3. jelentése (Nagy sietve felrántotta a nadrágját) rokon értelmű a nyolcje­
lentésű ránt1 igével, annak is csak a 4. jelentésével (Magára rántotta a szoknyá­
ját). A két szó többi jelentései között nincs szinonímia! Vagyis tulajdonképpen
nem szinonim szavakról, hanem csak szinonim szójelentésekről beszélhe­
tünk.
A kilencjelentésű kör főnév 1-3. jelentése a karika, 5. jelentése a környezet,
6-7. jelentése pedig az egyesület megfelelő jelentésével rokon értelmű. Mégpe-
 A jelentésmező 505

dig a nyolcjelentésű karika szó 3. jelentésével, a környezet főnévnek a 2. jelenté­

sével. Az egyesület szó egyjelentésű. Ezt ilyen módon jelölhetjük: kör 1, 2, 3:
karika 3 | kör 5: környezet 2 | kör 6, 7: egyesület.
A szinonímiát mint a választás lehetőségét a toldalékoknál is megtalál­
juk. Ennek illusztrálására szinonim képzőket mutatunk be.
A -gál/-gél (szaladgál, nevetgél); a -doz(ik)/-dez(ik)/-döz(ik) (ámuldoz(ik),
hüledez, lődöz); a -dokol/-dekel/-dököl (fuldokol, esdekel, öldököl) igékhez járu­
ló igeképzők egyaránt a cselekvés elaprózottságát jelentik.
Az -ás/-és (olvasás, fényképezés); az -at/-et (dolgozat, idézet); a -mány/-mény
(találmány, eredmény); a -vány/-vény (fogalmazvány, elismervény) igékhez járu­
ló névszóképzők egyaránt a cselekvés eredményét jelentik.
A jelek és ragok között az azonos jelentésű toldalékok rendszerint kötött
használatú változatok (alternánsok), tehát egymás helyett nem használhatók, pl.
a birtoktöbbesítő jel alternánsai: -i, -ai-/-ei-, -jai-/-jei-.
A rokon értelmű szavakon kívül vannak még hasonló (rokon) alakú szavak (paronimák)
is, melyek „a hangalaki (esetleg csak helyesírási) és rendszerint jelentésbeli meg etimológiai
összefüggés alapján a kellő nyelvi ismeretek hiánya miatt egymással könnyen összetéveszthe­
tő, de a szöveg szintjén félreértést nem okozó, a köznyelvben néha pusztán stilisztikai különb­
ségeket mutató szavak, szóalakok" (BALOGH DEZSŐ, 156). Lényeges a meghatározásban a
„félreértést nem okozó" kitétel. Tehát nem paronimák a szöveget értelmetlenné tevő hasonló
hangzású szavak, a por ~ pór, szabó ~ zsabó, két ~ hét, megalapít ~ megállapít-féle párok.
Paronimák viszont az egymás helyett sokszor tévesen használt egyhangúan — egyhangúlag,
helység — helyiség, tanúság — tanulság, válság — váltság; illetve az egyelőre — egyenlőre,
érem — érme, felelősek — felelősök, tartam — tartalom. Az utóbbiak csak részleges paroni­
mák, mert szópároknak csak a második tagját szokták mondani az első helyett, fordítva nem.
A paronima jelensége mint szótévesztés elsősorban a nyelvművelés tárgya.

A jelentésmező
A szókészlet csoportosítása régi és máig sem megoldott kérdése a nyelvtudo­
mánynak. Míg a nyelvtan rendszerét már az ókorban kidolgozták, a szókincs
csoportosítására az ábécébe szedés eljárásánál, illetve a fogalomkörös elrende­
zésnél jobbat nem tudtak kigondolni. A hiponímia (alárendeltség) tehát igen ré­
gi szótáralkotó elv; tulajdonképpen inklúzió (bennfoglalás). A skarlát jelentését
tartalmazza pirosé, a tulipán jelentését a virágé (LYONS, 453). A 20. században
sok minden történt a probléma megoldásáért.
506 A magyar nyelv könyve

SAUSSURE szerint „egy nyelv valamennyi kifejezőeszköze egy szerves egy­

séget alkot, egy rendszert, amelynek minden tagját meghatározza a többi tagok­
hoz való viszonya s az egészben elfoglalt helye. A nyelv elemzése nem egyéb,
mint egy rendszernek a tagolása, s a nyelvi leírás e tagoltság viszonyainak a
megállapítása. SAUSSURE gondolatából mindenekelőtt azt kell kiemelnünk, hogy
a szerves egységbe besorolja a nyelv valamennyi kifejezőeszközét, s így termé­
szetesen a szókészletét is" (BODROGLIGETI, 72).
A kérdés tehát az, milyen is a szókészlet rendszere. Feleletet a két világhábo­
rú között a mezőelméletek próbáltak adni.
PORZIG szintaktikai szerkezetekből kiindulva elemi mezőket állapított meg,
melyek a szituációhoz kapcsolódva egy dinamikus, állandó mozgásban levő me­
zőrendszert eredményeznek. Fő szerepet az ige lehetséges kapcsolódásai játsza­
nak bennük, de az egyes mezők továbbépíthetők, mert tagjaik az adott vonatko­
zásban cserélhetők. Az eső esik szerkezetben az eső szót a jég szóval is felvált­
hatjuk, ha ez szükséges, de ugyanúgy az esik helyére is kerülhet a zuhog.
JoST TRIER egész más irányban indult el. A mező nála a fogalmilag összetar­
tozó jelentések együttese a nyelvi tagolás eredményeképpen. „A nyelvi mező a
szókészletnek nem elszigetelt egysége: a fogalom- és szómezők egyaránt maga­
sabb rendű mezőkké formálódnak mindaddig, míg felölelik az egész szókészle­
tet. A tagolás folyamata TRIER megfogalmazásában is kétirányú. Az alacso­
nyabb rendű mezők magasabb rendű mezőkké állnak össze, míg a maga­
sabb rendű mezők alacsonyabb rendű mezőkre bomlanak. — A szókészlet
ebben az elgondolásban rendezett egész" (BODROGLIGETI, 79). Igazában csak
néhány mező; a rokonság, a testrész, és a szín elnevezések leírása sikerült, de
kétségtelenné vált, hogy minden szó függőségben van, és ez megszabja haszná­
latát.

A jelentésmezők felépítése
Az egyes jelentésmezőkbe tartozó szavak egy-egy fogalomkör részleteit fejezik
ki, egy-egy fogalmat az adott körből. Ezek az egész csoportot meghatározó sza­
vakhoz kapcsolódnak a fölé-, alárendeltségi viszony alapján. Az azonos szinten
álló szavak között pedig mellérendelő viszony állhat fönn. Ennek kialakult — a
logika terminológiájával rokon — elnevezési rendszere:
hiperonima = fölérendelt fogalom,
hiponima = alárendelt fogalom,
kohiponima = mellérendelt fogalom.
 A jelentésmező 507

A jelentésmező fogalmán tehát a szójelentések következő kapcsolatait értjük:

l. az illető szó (szójelentés) fogalmi szférája;
2. az illető szó fogalmi jegyei;
3. az illető szó hasonlósági kapcsolatai;
4. az illető szóval helyi, időbeli, oki érintkezésben, rész-egész kapcso­
latban stb. levő szók;
A labda szó bemutatásával világítjuk meg őket.
A labda főnév 1. jelentésének a fogalmi szférája a következő:
fölérendelt fogalom (hiperonima): játékszer,
mellérendelt fogalmak (kohiponimák): csiga, ugrókötél,
alárendelt fogalmak (hiponimák): futball-, gumi-, rongylabda.
A szó fogalmi jegyei a jelentéselemekből állnak össze. A labdáé a követke­
zők:
bőrből, gumiból vagy műanyagból készült — belül tömött vagy
üres — kisebb-nagyobb — gömbölyű - többé-kevésbé rugalmas
— játékhoz használják dobva, rúgva, gurítva vagy falhoz ütve.
Minden szó hasonlósági kapcsolatban áll más szavakkal, a labda
a földlabdával, az illatszerszóróval;
A labda szóval különböző kapcsolataik miatt érintkező szavak:
játékos, (labda)belső, pálya, szelep; csavart, lapos, magas, mere­
dek; dob, gurul, pattan, rúg stb.
A továbbiakban közülük a jelentésmező összefüggések szempontjából a leg­
fontosabbat, a fogalmi szféra összefüggéseit fogjuk bemutatni, amelyre kitűnő
példákat találhatunk az állatrendszertanban:

emlősállatok

páros ujjúak

tülökszarvúak

gazella zerge muflon juh kecske bölény bivaly tulok

A többjelentésű szavak természetesen jelentéseik szerint különböző me­
zőkbe tartoznak, annyiba, ahány jelentésük van. Pl. a négy köznyelvi jelentésű
galamb főnév 1. jelentésével a madarak, a 2.-kal a jelképek, a 3.-kal az emberi
508 A magyar nyelv könyve

táplálékok (mint galambhús), 4.-kel pedig az udvarló, szerelmes megszólítások

mezőjébe tartozik. A tüske különböző jelentéseivel a növényi képződmények, az
egyes állatok testét védő képződmények, átvitt értelemben pedig a sértődöttség
érzése mezőjében található meg. De ezen kívül még ötféle műszaki és katonai je­
lentése is van, amelyek szintén mind más-más mezőkbe illeszkednek bele.
Végül a pecsét 7. jelentésével az ábrázolás módját mutatjuk meg:
szennyeződés

folt 1. pecsét 7. maszat paca

olajfolt vérfolt zsírpecsét

A világ nyelvi képe a jelentésmezők tükrében

„A természetes nyelvben a valóságnak... az emberi interpretációja, értelmezése
tükröződik." Ebből alakul ki a világ nyelvi képe, amelynek eredménye, hogy „az
ember memóriájában létrejön egy belső mentális valóság, egy információs tér­
kép", egy agyi szótár (mentális lexikon), „amelynek struktúrája nem lineáris, ha­
nem hierarchikus felépítésű. Az adott nyelvben rögzült világ képének az ismere­
te nagymértékben segíthet a szavak kapcsolódási mechanizmusának a megérté­
sében..., amely elmélyítheti a nyelvi kategorizálással, valamint a nyelvi axioló­
giai [értékelő] rendszerrel kapcsolatos tudásunkat" is... Pl. „a lyukas emlékezet
szószerkezet arra utal, hogy a magyar nyelvben az emlékezet olyan 'tartályként'
értelmeződik, amelyben különféle adatok rögzülnek és tárolódnak... („Nem lehet
figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az emberi gondolkodás nagymér­
tékben metaforikus jellegű. A metaforák sokszor segítenek a valóság azon frag­
mentumainak [töredék, részlet] a megértésében, amelyek hozzáférhetetlenek az
emberi érzékek számára") (BANCZEROWSKI: Nyr. 2000. 349, 351).
Így a mezőépítkezés módja, a fogalmak kapcsolódási jellegzetességei az
emberi nyelvek közötti különbségeknek a legjellemzőbb megnyilvánulásai.
A népek társadalmi-kulturális fejlődéséből, művelődéstörténetéből magyarázha­
tók a sajátosságok. Egyes nyelvekben egy adott fogalomkörben a fölérendelt fo-
 A jelentésmező 509

galomra nincs külön szó, az alárendelt mező szavai azonban megvannak benne.
Mindez fordítva is lehetséges. A nagyszülő jelentésmezőjét nézve a magyarban
teljes a mező: nagyszülő — nagyapa/nagyanya — apai/anyai nagyapa és
apai/anyai nagyanya. Bár az apai és anyai nagyszülők megnevezése már nem
külön szavakkal történik, mint a svédben. Az oroszban hiányzik a mezőből a
nagyszülő összefoglaló elnevezés. Az angolnak nincs testvér szava, fiú- és le­
ánytestvért (brother, sister) tud csak külön megnevezni. Ebből, az egyes szavak
hiányából azonban semmiképpen sem szabad az egyes nyelvek fejlettségére
nézve következtetéseket levonni, hanem meg kell ismernünk a szemléletbeli kü­
lönbségek okait, mert csak így kerülhetünk közel egy másik nyelvhez, más né­
peknek a miénktől eltérő gondolkodásmódjához.
Az is előfordul, hogy az egyik nyelv több vagy kevesebb nyelvi jellel fejez ki
valamit, mint a másik. Angliában pl. a ködös szónak a mezője gazdagabb, mint a
magyarban. Külön szó van a sűrű ködre: foggy meg a párás ködre: hazy, misty.
Ezért nem találunk olyan szót sem, amelynek a jelentése két nyelv között tel­
jesen azonos volna. A magyar szín főnévnek megfelelő angol colour szó jelenté­
se sok egyezés mellett 'festék' jelentésével eltér a magyarétól.
A szókészlet tehát kétdimenziós tagolt rendszer, amelynek a mezőépítkezése
attól függ, hogy az adott nyelvben a világ nyelvi képe hogyan tükröződik. Külö­
nösen az absztrakt fogalmak tagolása kultúra és világszemlélet kérdése.

Roget Thesaurusa
A szókészlet ilyen módon való bemutatására születtek meg a fogalomköri szótárak, melyek közül
a leghíresebb P. M. ROGET 1852-ben megjelent Thesaurus of English Words and Phrases... (Az
angol szavak és kifejezések kincsestára) című munkája, amely már a 19. század végéig 42 kiadást
ért meg, s van az 1990-es évekre felfrissített kiadása is! ROGET „olyan szótárt szerkesztett..., mely
nem a jelentésüket közölte az adott szavaknak, hanem a fogalmakból indult ki, és a jelölésükre al­
kalmas szavakat gyűjtötte egybe" (RUZSICZKY: Nyr. 1996. 344). A modern kiadás 6 osztályba, 39
fejezetbe és 990 fogalomkörbe sorolja a fogalmakat, mégpedig az elvont fogalmak, a tér, az
anyag, az értelem működése, az akarat és végül az érzés, vallás és erkölcs alkotják a szótár­
nak az osztályait. Az első három a külvilágot, a második három pedig az emberi lét belső világát
foglalja magában. „Ez logikus haladás az elvont fogalmaktól az anyagi világon keresztül az embe­
riségig, majd kicsúcsosodva — ahogy ROGET is látta — az emberiség legmagasabb rendű teljesít­
ményében: az erkölcsben és a vallásban" (BETTY KIRKPATRICK: i. m. IX). Munkáját nem is sikerült
sehol sem túlszárnyalni, még a kitűnő szótárirodalommal rendelkező németek is őt követték.
Nálunk 1998-ban Kiss GÁBOR szerkesztésében megjelent az alcímével (Rokon értelmű szavak,
szólások és ellentétek szótára) ellentétben inkább kínálati szótárnak tekinthető Magyar szókincstár,
510 A magyar nyelv könyve

amely ebben a vonatkozásban ROGET elgondolását követi. Ennél is frissebb a 2002-es könyvhét
eseménye, BARTOS TIBOR Magyar szótára. A munka 304 fogalomkörbe sorolja a teljes magyar
szókincset. A fogalomkörökön belül logikai és asszociatív kapcsolataik szerint helyezi el a szava­
kat. Hogy ez mennyire sikerült, arról még korai beszélni. De már magának a próbálkozásnak jelen­
tősége van.

Az ellentétes jelentésű szavak (antonimák)

Szerepük a nyelvi rendszerben
„Egy nyelvi rendszer elemei keletkezésükben, szinkrón létükben egyaránt egy
bonyolult nyelvi hálózat/összefüggésrendszer részei; az elemek szintaktikailag,
szemantikailag, pragmatikusan állandóan egymásra vonatkoztatottak. Nincse­
nek elszigetelt jelentések. Egymásra-vonatkoztatottságukat nem utolsósor­
ban a nyelvet átszövő oppozíciós [ellentétes] viszonyok teremtik meg" (ORA­
VECZ BARNA, 306).
„Sok jelentés általában értelmezhető úgy, mint amely végül is két egymást el­
lentétesen feltételező mozzanaton alapul; más, megfelelő jelentések pedig úgy
értelmezhetők, mint az alapul szolgáló ellentéteknek... az integrációja" (ZSILKA,
1987. 37-8).
A hallgat ige 1. jelentésének (hallgat valamit: beszédet, előadást, rádiót stb.)
a hall igénél nagyobb az aktivitástartalma, jobban kifejezi a szituációban való
részvételt is, és egyben ellentétben áll a beszél igével. A hallgat 2. jelentése
(nem beszél) szintén a beszél igével alkot ellentétet, de ez más típusú. A hallgat
2. jelentése egy nem-cselekvést fejez ki, amely azonban nagyon meghatározott
és jellegzetes, s közös jelentésmozzanata van a beszél igével, még pedig az, hogy
valamit tud, ismer, sejt az is, aki nem beszél. Pl. Erről az ügyről jobb hallgatni.
A mondatban benne van az is, hogy az illető ismeri az ügyet, beszélhetne róla,
de nem teszi.
„Az ellentét alapja egy azonosság-mozzanat" (ORAVECZ BARNA, 309-10).
Tehát az antonímia is a nyelvi rendszernek, ezen belül a jelentéstannak szer­
ves része.
 Az ellentétes jelentésű szavak (antonimák) 511

Fajtái
A jelentés szintjén egyszerű és komplex antonimák vannak.
Az egyszerű ellentétben a két szót a lényeges jegy megléte vagy hiánya állít­
ja szembe, mint elősegít — meggátol, friss — fáradt, hideg — meleg, kiáltozás
— suttogás, kívül — belül, nyílik — zárul. Közös alapra épülve kölcsönösen fel­
tételezik egymást, ellentétük dialektikus, így kötőszóval vagy összetétellel össze
is foghatjuk őket, pl. siker és bukás, fel-alá.
Komplex akkor az ellentét, ha egy szó több lényeges pozitív jegye alapján
kerül ellentétbe hozzá képest különböző „negatív előjelű" szavakkal. Pl. ég és
föld, föld és tenger; tartalékol — felél, tartalékol — elkölt.
Kifejezettségük szerint vannak kifejtett (explicit) és ki nem fejtett (impli­
cit) ellentétek.
Az előbbieket egyik tagjukon fosztóképző vagy valamiféle tagadóelem jelöli.
Pl. írott — íratlan, elkerülhető — elkerülhetetlen, fás — fátlan, hibás — hibát­
lan, illetve kedves — nem kedves, szerepel — leszerepel.
Az implicit antonímákra jó a hallgat — beszél példa, mert a ki nem fejtett el­
lentétekben a nyelvi forma (szóalak) önmagában nem árulja el, hogy a szó egy
ellentétpárnak a tagja. - A hasonló hangzású párokat (itt — ott, fent — lent) félig
kifejtettnek tekintik (FÓNAGY, 1970. 363-4).
„Ahogy a nyelv egy területén sem, éppen úgy az ellentétes viszonyban sem
szabad gépiesen a „logikát" keresnünk. Így a csinos lány nem ellentéte a csinta­
lan lánynak, a kedves ember a kedvetlen embernek, a számos és számtalan között
csak fokozati különbség van, de nem ellentét" (HADROVICS, 113).
A többjelentésű szavak esetében az egyes jelentéseik között lehetségesek az
ellentétek. Ugyanúgy ábrázolhatjuk összefüggéseiket, mint a rokonértelműség­
nél tettük: haragos 1: nyugodt 3 [apa] | haragos 2: szelíd 1.a [tekintet] | haragos
4: nyugodt 1.a [tenger].
Az ellentétes szerkesztésmód hatásos eszköze a kiemelésnek. Megjelenik a
költői nyelvben, pl. Ady Illés szekerén kötetében levő Kacagás és sírás című
versében, de ugyanúgy jelen van a szakmai vitákban és a médiumokban is. Sok­
szor találkozunk vele a címadásban. Számtalan aforizma épül rá. Pl. Aki min­
dennél bölcsebb akar lenni, az sült bolond (La Rochefoucauld).
A hatás elérésében a „közönséges" ellentéten (antitézis), az önellentmondá­
son (pl. fából vaskarika), a bennük szereplő ellentétes jelentésű szavakon (anto­
nímákon) kívül nagy szerepe van az oximoronnak és a paradoxonnak is.
512 A magyar nyelv könyve

Az oximoron összeférhetetlen, egymást kizáró szavakból alkotott szókapcsolat, sokszor jelzős

szerkezet. A mindennapi nyelvhasználatban is népszerű és ezért agyon is koptatott szellemessége,
kihívó jellege miatt. Pl. élő halott, politikai hulla, kedves szörny. Művészi használatára Shakes­
peare Rómeó és Júliájából való a virrasztó álom, sorvasztó öröm, fagyos láng, terhes semmi (MAR­
TINKÓ, 1984. 843-5).
A másik hatásos gondolatalakzat, a paradoxon (látszólagos képtelenség) a poliszémiát éppúgy
felhasználja, mint a gondolkodás dialektikus jellegét, és így rejtett összefüggésekre, a valóság mé­
lyebb értelmére mutat rá. Az előbbi bemutatására Arany János híres sorát idézzük a Széchenyi em­
lékezete című ódájából: „Te sem haltál meg, népem nagy halottja!" Itt a költő a halott szót konkrét
jelentésében, a meghal igét átvitt értelemben használja, s evvel éri el a megdöbbentő hatást
(MiSZOGLÁD, 132-3).

A Magyar szókincstár az ellentétek első magyar szótára

Az antonímia mindenre kiterjedő feltárása a Magyar szókincstár megjelenésével
nagy ösztönzést kapott. A szótár ugyanis 14 400 szónak, rokon értelmű szósor­
nak az ellentétét adja meg.
A szerkesztők egy német szótár alapján a következő szempontok szerint választották ki a
szótár szóanyagát:
„ — Két szó között ellentétes a jelentés, ha a résztvevők szempontjából rajzolódik ki az el­
lentétes cselekvés. (PL: ad—kap, nyer—veszít.)
— Két szó, két jelentés között ellentétes a jelentés, ha egymást felváltva jelennek meg, fel­
tételezik és kölcsönösen kizárják egymást. (Pl.: apály — dagály, kisbetűs — nagybetűs.)
— Két szó között ellentétes a jelentés, ha az egyik jelentése pólusszerűen áll a másikkal
szemben, és a két szélső pólusú jelentés között közbenső lépcsők (esetleg „semleges" jelenté­
sek) is elhelyezkednek. (PL: forró — [langyos] — hideg, hosszában — [átlósan] — kereszt­
ben.)
— Két szó között ellentétes a jelentés, ha azt megvilágítja egy föléjük rendelhető közös
szó. (PL: kétkezes — négykezes [zongorajáték], személy — teher [vonat].)" (Szkt. X)

A jelentésváltozás
Fogalma
A magyar jelentéstan klasszikus alkotása, GOMBOCZ ZOLTÁN 1926-ban megje­
lent műve még főleg a jelentésváltozást tárgyalja. A 19. században is ezt kutatták
leginkább az uralkodó nyelvtörténeti szemlélet jegyében. A fontossága ma sem
 A jelentésváltozás 513

csökkent, de az általános és leíró jelentéstan kibontakozásával a többi szemanti­

kai kategóriák és viszonyok is megkapták helyüket.
Az osztályozás szempontjai a 19. században retorikai-logikai-lélektani jelle­
gűek voltak, majd attól kezdve, hogy a jelölő és a jelölt kettősségében értelmez­
ték a jelentést, s nem azonosították többé a tárgyi valósággal vagy a képzettel, a
jelentésváltozást már jelölésváltozásként tárgyalták, így dolgozta fel GOMBOCZ
ZOLTÁN is. Legelőször a hangváltozás és a jelentésváltozás viszonyát tisztázzuk.
A két nyelvi folyamat egymástól teljesen független. „Pl. a magyarban az állat
szó hangalakja nem változott, ugyanakkor a jelentése átment a 'létező —^ élő­
lény —> animal' fokozaton. Viszont a gyimilcs—>gyëmëlcs~gyümölcs esetében a
hangalak változott, a jelentés maradt" (GOMBOCZ, 1958. 17-8).
A jelentésváltozás a szövegkörnyezetben megy végbe, hiszen az új jelentést
csak akkor érthetjük meg, ha azt a szöveg valamilyen módon megmagyarázza.
Amennyiben a jelentés befogadására a nyelvi és a társadalmi feltételek adva
vannak, akkor az új szó, az új jelentés állandósul.
A jelentésváltozás nyelvtörténeti (diakrón) kategória, általában fokozatos
fejlődés eredménye, ritkábban hirtelen bekövetkező jelentésadás. Feltárása —
melyben A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárára támaszkodhatunk —
számos, elődeink életére, szokásaira vonatkozó művelődéstörténeti tényre, érde­
kességre is fényt derít.
Jelentésváltozás következik be, ha egy szó szélesebb társadalmi körben tá­
gabb jelentésű lesz; ha egy általános jelentésű szó egy kisebb társadalmi cso­
portban speciális értelmet kap; ha a tárggyal kapcsolatos érzelmi magatartás
megváltozik; ha maga a tárgy változik meg; ha az egyes jel vagy a jelrendszer,
illetve a jel grammatikai környezete változik meg; ha a szó műfaji használati kö­
re változik meg (KÁROLY, 1970. 220-4. alapján).
Összefoglalva nyelven kívüli és nyelven belüli tényezők egyaránt kivált­
hatják a jelentésváltozást (HADROVICS, 65-9).

Főbb fajtái Hadrovics László alapján

Névátvitel a tárgyak hasonlósága alapján
A legismertebb a testrészek neveinek a használata természeti tárgyak vagy em­
beri alkotások elnevezésére. Pl. hegy háta, üveg nyaka, korsó füle, fékpofa.
Ugyanígy történik az állati nevek és állati testrésznevek átvitele is. Pl. mosdó­
kagyló, eke szarva, épület vagy csatarendbe állított hadsereg szárnya. Tárgyak
514 A magyar nyelv könyve

nevének az átvitele is kínálkozott a hasonló alakú tárgyakra. Pl. dob (mosógépé),

fatörzs (sütemény) (i. m. 130-4).
Névátvitel térbeli érintkezés alapján
Ez a fajta jelentésváltozás elsősorban két tárgy szoros érintkezésből alakult ki.
Így lett a csatorna az eredeti 'víztároló' jelentése helyett 'vízvezető cső, árok',
mert a víztárolókkal kutat is tápláltak. A kályha eredetileg egy csempét jelentett
csak, s csak később az egész fűtő alkalmatosságot. Gyakori a névadásban, hogy
templomot csak a védőszentjéről nevezték, majd pedig a védőszent neve az
egész helység (falu, város) neve lett. Pl. Szentandrás, Szentiván, Szentlőrinc,
Szentmiklós (i. m. 140-7).
Jelentésbővülés
Mint láttuk az érintkezésből keletkezett névátvitelek egymástól különböző, ide­
gen fogalmakat hoztak kapcsolatba, „a jelentésbővülés, illetőleg -szűkülés vi­
szont lényegében az egymással rokon fogalmak vonalán mozog, és közel áll a
hasonlóságon alapuló névátvitelhez". Bővülés esetén a szóhoz fűződő eredeti
képzetnek egy más oldala kerül előtérbe, válik meghatározóvá, és ezt viszik át
más szóra, szűküléskor pedig „az illető szó mellett megjelenik egy másik, ame­
lyik egy bizonyos körből az eredeti szót kiszorítja" (i. m. 150). Jelentésbővülés
esete a tárgyi fogalmak körében magáé a tárgy szóé, amely eredetileg pajzs, ost­
romtető jelentésű szó volt, majd céltábla értelemben használták, s így lett olyan
jelentésű szóvá, amelyre a cselekvés irányul. A pince eredetileg csak italokat tá­
roló pincét jelentett, a park pedig csak díszkert jelentésben élt (i. m. 151-3).
Jelentésszűkülés
Számos példája van az állatvilág, a társadalom, a tárgyak, anyagok, épületek stb.
köréből. Pl. a tyúk eredetileg a kakast is, a tehén a bikát is jelentette. Magának az
állat szónak a jelentésszűkülése a fejezet elején már szerepelt. A fi, fiú szó régen
az állatok kicsinyét is jelentette: galamb-fi, nyúl-fi, róka-fi, csuka-fi. Az 'úrnő,
szerzetes nő' jelentésű asszony szó jelentése a kisasszony és az asszonyka szó
megjelenésével lett csak a férjes asszonyt jelölő szóvá (i. m. 153-7).
A jelentésváltozás további esetei
A jelentéstartalom megújulásának a módjai még a jelentésközeledés, a jelentés­
távolodás, a jelentéskeveredés, a jelentésazonosulás, illetve a hangalaki hasonló­
ság jelentést változtató szerepe.
 Összefoglalás és kitekintés 515

Jelentésközeledés történt a cinterem 'temető' esetében, amely a terem szó ha­

tására felvette a 'lovagterem' jelentést. Jelentéstávolodás történt viszont a csavar
és a csóvál szinonimák eredetileg azonos 'jobbra, balra mozgat' jelentése. A
csavar ma 'körben mozgat' jelentésű. A roppan és a robog mezőjének azonos
vagy rokon jelentései keveredéssel is keletkezhettek (TESz.III. 427-8, 444-6).
Hasonló jellegű, de más módon jött létre a gyúr és a rábeszél szavak jelentésé­
nek azonosulása, a jelentésazonosulás jelensége. A rábeszél szó jelentését felvet­
te mint 2. jelentést a gyúr, így a két szó egymás szinonimájává vált ebben a je­
lentésviszonyban. Végül hangalaki hasonlóság útján vette fel az eredetileg egé­
szen más jelentésű tömkeleg 'útvesztő' szó a tömeg szó jelentését, ez a hangalaki
hasonlóság jelentést változtató szerepe.
Viszont a jelentés elhomályosulását figyelhetjük meg a testrésznevekből ke­
letkezett határozószókban, névutókban, határozóragokban. Jelentésük is más mi­
nőségűvé, viszonyító jellegűvé vált. Pl. bél—>belül, -ban; hát->hátul; mell—>
mellett, mellől, mellé; szem->szemben.
A nyelv életéhez hozzátartozik a jelentésszegényedés, -elavulás is. Pl. a
baj 1. 'harc, csata' ma már csak a bajt vív szókapcsolatban, a cseber 2. 'nagyobb
favödör' szó pedig már csak a cseberből vederbe szólásban él. Az ed 'gabona',
ság 'domb', sashudik 'elpusztul, tönkremegy', tombás 'énekmondó, mulattató'
szavak pedig elavultak.

Összefoglalás és kitekintés
Először a föld szó bemutatásával még egyszer áttekintjük a tárgyalt jelentéstani
összefüggéseket.
A s z ó n b e l ü l többjelentés (poliszémia) esetében az egyes jelentések
közötti összefüggéseket állapítjuk meg, és ennek alapján készítjük el a szó jelen­
tésszerkezetét (struktúráját).
516 A magyar nyelv könyve

föld

1. 2. 5. 7.
égitest, szárazföld termőtalaj birtok, tulajdon ország, vidék rádiózás
amelyen
élünk A

metonímia metonímia metonímia

ennek szilárd ennek

szilárd felület anyaga
burka

metorumia

metafora

A szavak k ö z ö t t a) szinonímia, b) mezőösszefüggés, c) antonímia

lehetséges.
A föld szó esetében egyes jelentéseinek rokon értelmű szavai, szójelentései
(szinonimái) a következők:
1. jelentés — földteke 1., földgolyó(bis) 1., sárteke, sárgo-
lyó(bis) 2.;
2. jelentés — szárazföld 1.;
4. jelentés — talaj 1.;
7. jelentés —földbirtok;
8. jelentés — anyaföld, szülőföld 2., rög 3. (megszentelt föld).
 Összefoglalás és kitekintés 517

Tekintsünk bele mezőösszefüggéseibe is!

Az 1. jelentésé:
égitestek

állócsillag bolygó meteor nap

Merkur Vénusz Föld Mars stb.

Végül a föld egyes jelentéseinek az antonímái:
1. jelentés — űr 2., menny 1., 3., pokol 1.;
2. jelentés — tenger 1.;
4. jelentés — mocsár 1.;
5. jelentés — parlag, ugar 1.;
8. jelentés — külföld 1.
Jelentéstanunkban tehát főleg a nyelvi jelek jelentésével foglalkoztunk, a szó­
szerkezetek jelentését csak itt-ott érintettük, mivel ezek jelkapcsolatként a mon­
dat építő elemei. A m o n d a t jelentéstani szempontból j e l z é s , amely­
ben a jelzést adó egyénisége, szubjektuma teremti meg a jelkapcsolatok rendsze­
rében összegződő különböző jelentések szintézisét. A jelzés ezért mindig
e g y s z e r i , e g y é n i és a k t u a l i z á l t megnyilatkozás. Tehát a
mondatot alkotó jelkapcsolatok jelentése a mondandó kifejezésére konkretizáló­
dik, szemben a jelek önmagukban való jelentéseivel (a szótárban). Pl. Ottlik Gé­
za Iskola a határon regényének a címmondatában az ÉrtSz.-ban 8 jelentésű isko­
láéval jelentésű határ szavak jelentése nemcsak a felhasznált 1. jelentésre szű­
kül le, hanem mondattá fűzve a viszonyító jelentésű a szóval együtt a regény ol­
vasója számára az író szándékának a szintézise is, tehát nemcsak jelkapcsolat,
hanem igazi jelzés: egyszeri, egyéni és aktualizált. Egyben mint cím a szöveg
kohéziójának az eszköze is. Evvel elérkeztünk a jelentésnek a szöveg oldaláról
való vizsgálatához, amelyre a szövegtani részben kerítünk majd sort.
518 A magyar nyelv könyve

IRODALOM
ADAMIK TAMÁS, Augustinus jelelméletének terminológiája és funkciója: Antik Tanulmányok
1979. 76-86. * ADAMIK TAMÁS, Grammatika, retorika, logika Joannes Saresberiensesnél: Antik
Tanulmányok 1982. 39-50. * ANDOR JÓZSEF, A fogalmi keret, a szemantikai mező és a szinoni­
mitás határvonalai: A szinonimitásról (szerk. GECSŐ TAMÁS és SPANNRAFT MARCELLINA). Bp.,
1998. 7-19. * ANTAL LÁSZLÓ, A jelentés kérdései: NyK. 1966. 279-325. * ANTAL LÁSZLÓ, A je­
lentés világa. Bp., 1978. * BAKOS FERENC, Megnevezés és kontrasztivitás: NyK. 1982. 3-39. *
BALÁZS JÁNOS, Szintagmatizálódás és lexikalizálódás: Szótártani tanulmányok (szerk. ORSZÁGH
LÁSZLÓ). Bp., 1966. 79-98. * BALÁZS JÁNOS, Jel és jelölési érték: ÁNyT. IV. Bp., 1966. 5-30. *
BALOGH DEZSŐ, A paronimák: A magyar nyelv rétegződése (szerk. Kiss JENŐ és SZŰTS LÁSZLÓ).
Bp., 1988. 152-9. * BANCZEROWSKI JANUSZ, A jelentés értelmezési módjáról: Nyr. 1995. 263-85.
* BANCZEROWSKI JANUSZ, A világ nyelvi képe mint a szemantikai kutatások tárgya: MNy. 1999.
188-95. * BANCZEROWSKI JANUSZ, A kategorizáció és a jelentés a kognitív nyelvészetben: MNy.
2000. 35-46. * BANCZEROWSKI JANUSZ, A szavak kapcsolódási mechanizmusa a világ nyelvi ké­
pének tükrében: Nyr. 2000. 349-51. * BANCZEROWSKI JANUSZ, A föld nyelvi képe a magyar
nyelvben: Nyr. 2001. 397-407. * BENCZE LÓRÁNT, „A metaforáié állat": Nyr. 1982. 455-64. *
BENCZIK VILMOS, A metafora mint az inopia korrekciója: A metafora grammatikája és stilisztikája
(szerk. KEMÉNY GÁBOR). Bp., 2001. 22-30. * BERRÁR JOLÁN, A szavak jelentéstörténete: BÁRCZI
GÉZA - BENKŐ LORÁND - BERRÁR JOLÁN, A magyar nyelv története. Bp., 1967. 235-59. *
BODROGLIGETI ANDRÁS, A szókészlet: Hagyományos nyelvtan — modern nyelvészet (szerk.
TELEGDI ZSIGMOND). Bp., 1972. 63-83. * ELEKFI LÁSZLÓ, Homonimák felismerhetősége toldalé­
kos alakok alapján: Nyr. 2000. 146-63. * FABRICIUS-KOVÁCS FERENC, Megjegyzések egy jelentés­
tani problémához: MNy. 1967. 453-61. * FABRICIUS-KOVÁCS FERENC, Jelentés és interakció:
Kommunikáció és anyanyelvi nevelés. Bp., 1980. 29-35. * FÓNAGY IVÁN, antonímia: VL 1. Bp.,
1970. 363-65. * FÓNAGY IVÁN, homonímia: VL 4. Bp., 1975. 586-7. * FÓNAGY IVÁN, metafora:
VL 8. Bp., 1982. 300-31. * GÁLDI LÁSZLÓ, Stephen Ullmann: The principle of Semantics: NyK.
1962. 268-71. * GECSŐ TAMÁS, Bevezetés: Kontrasztív szemantikai elemzések. A „Nyelvi moz­
gásformák dialektikája" kutatócsoport munkái 5. Bp., 1986. 5-12. * GECSŐ TAMÁS (szerk.),
Poliszémia, homonímia. Bp., 1999. * GECSŐ TAMÁS (szerk.), Lexikális jelentés, aktuális jelentés.
Bp., 2000. * GECSŐ TAMÁS és SPANNRAFT MARCELLINA (szerk.), A szinonimitásról. Bp., 1998. *
GOMBOCZ ZOLTÁN, A magyar történeti nyelvtan vázlata. IV. Jelentéstan, Pécs, 1926. * GOMBOCZ
ZOLTÁN, A jelentéstan vázlata. Bp., 1958. (ELTE jegyzet) * Cs. GYÍMESI ÉVA, Teremtett világ.
Rendhagyó bevezetés az irodalomba. Bukarest, 1983. * HADROVICS LÁSZLÓ, Magyar történeti je­
lentéstan. Bp., 1992. * HANGAY ZOLTÁN: Jelentésvizsgálatok és a szótárak: ADAMIKNÉ JÁSZÓ AN­
NA - HANGAY ZOLTÁN, Nyelvi elemzések kézikönyve. Szeged, 1995. 201-47. * HANGAY ZOLTÁN,
Érdekes metaforák a szójelentések körében: A metafora grammatikája és stilisztikája (szerk. KE­
MÉNY GÁBOR) Bp., 2001. 96-9. * HANGAY ZOLTÁN, AZ értelmező szótár húsz, sok igekötős szár­
mazékkal rendelkező igéjéről: Kommunikáció—Nyelv-Művészet 2002 (szerk. PETŐCZ ÉVA). Bp.,
2002. 9-17. * HORVÁTH KATALIN, Metafora — metonímia: A metafora grammatikája és stiliszti-
 Irodalom 519

kája (szerk. KEMÉNY GÁBOR) Bp., 2001. 108-13. * KÁROLY SÁNDOR, Megjegyzések „A jelentés
kérdései"-hez: NyK. 1966. 327-42. * KÁROLY SÁNDOR, Általános és magyar jelentéstan. Bp.,
1970. * KÁROLY SÁNDOR, A Magyar Szinonimaszótár és a szinonimitás: MNy. 1980. 143-56. *
KÁROLY SÁNDOR, Szavak, szerkezetek morfológiai tagoltságának változásai és a jelentés: Tanul­
mányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből (szerk. RÁcz ENDRE és
SZATHMÁRI ISTVÁN). Bp., 1980. 121-56. * KASSAI GYÖRGY, konnotáció: VL 6. Bp., 1979. 513-7.
* KELEMEN JÁNOS, Szöveg és jelentés: ÁNyT. XI. Bp., 1976. 183-96. * KELEMEN SÁNDOR - LA­
DÁNYI MÁRIA- SPANNRAFT MARCELLINA, Igei jelentéselemzések: Nyr. 1985. 218-34. * KEMÉNY
GÁBOR, Szöveg és jelentés: Nyr. 1982. 465-76. * KEMÉNY GÁBOR, A szövegstílus három összete­
vőjéről (Péter Mihály stílusmeghatározása alapján): Nyr. 1998. 133-42. * KEMÉNY GÁBOR
(szerk.), A metafora grammatikája és stilisztikája. Bp., 2001. * KIEFER FERENC, Irányzatok és
problémák a mai jelentéstudományban: NyK. 1975. 359-82. Hozzászólások: 383-401. * KIEFER
FERENC, Szemantika vagy pragmatika? NyK. 1984. 5-22. * KIEFER FERENC, Jelentéselmélet. Bp.,
2000. * KISS GÁBOR (főszerk.), Magyar szókincstár. Bp., 1998. * Kiss GÁBOR, Homonimák a ma­
gyar szótárakban: Poliszémia, homonímia (szerk. Gecső Tamás). Bp., 1999. 117-23. * KOCSÁNY
PIROSKA, Jelentéstan és metafora: MNy. 1981. 59-72. * LADÁNYI MÁRIA, Jelentésváltozás és
grammatikalizáció — kognitív és szerves nyelvészeti keretben: MNy. 1998. 407-23. * LYONS,
JOHN, Introduction to Theoretical Linguistics. Cambridge University Press, 1968. * A magyar
nyelv értelmező szótára (szerk. BÁRCZI GÉZA és ORSZÁGH LÁSZLÓ) I-VII. Bp., 1959-62. * A ma­
gyar nyelv történeti-etimológiai szótára (főszerk. BENKŐ LORÁND) I—III. Bp., 1967-76., IV. 1984.
* MARTINKÓ ANDRÁS, homonímia: VL 4. Bp., 1975. 586. * MARTINKÓ ANDRÁS, oximoron: VL 9.
Bp., 1984. 843-5. * MÁTÉ JAKAB, A jelentéskutatás új útjain: MNy. 1987. 28-49. * MISZOGLÁD
GÁBOR, paradoxon: VL 10. Bp., 1986. 132-3. * NAGY FERENC, S. Abraham - F. Kiefer: A Theory
of Structural Semantics: ÁNyT. VII. Bp., 1970. 301-5. * O. NAGY GÁBOR, poliszémia: VL 10.
Bp., 1986. 704-5. * O. NAGY GÁBOR - RUZSICZKY ÉVA, Magyar Szinonimaszótár. Bp., 1978. *
NYIRKOS ISTVÁN, A tulajdonnevek hírértékéről: Névtudomány és művelődéstörténet (szerk. BA­
LOGH LAJOS és ÖRDÖG FERENC). Zalaegerszeg, 1989. 290-4. * ORAVECZ BARNA, A hall, hallgat
igék elemzése: Az ellentét szerepe a szó és a mondat jelentésében. A „Nyelvi mozgásformák dia­
lektikája" kutatócsoport munkái 6. Bp., 1987. 227-314. * PAPP FERENC, A magyar nyelv szóvég­
mutató szótára. Bp., 1969. * PAPP FERENC, AZ ÉrtSz. legtöbb jelentésű szavairól: Nyr. 1969. 94-7
.* PAPP FERENC, A lexémák alaktani szerkezete, szófaja és jelentésgazdagsága: MNy. 1972.
23-33. * RÁcz ENDRE, A homonimák szépirodalmi előfordulásairól: Tanulmányok a mai magyar
nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből (szerk. RÁcz ENDRE és SZATHMÁRI ISTVÁN). Bp.,
1980. 157-206. * ROGET'S Thesaurus of English words and phrases. New ed. by BETTY
KIRKPATRICK. Penguin Books. London, 1988. * RUZSICZKY ÉVA, A Magyar Szinonimaszótár az
iskolai nevelés szolgálatában: Nyr. 1981. 328-38. * RUZSICZKY ÉVA, AZ egynyelvű szótáraknak
egy régi, de még ma is időszerű fajtájáról: Nyr. 1996. 343-52. * SIPTÁR PÉTER, Geoffrey Leech
Semantics: NyK. 1977. 346-53. * J. SOLTÉSZ KATALIN, A tulajdonnév jelentése és funkciója. Bp.,
1979. * SZABÓ ZOLTÁN, A mai stilisztika nyelvelméleti alapjai. Kolozsvár, 1977. * TELEGDI ZSIG­
MOND, Bevezetés az általános nyelvészetbe. Bp., 1979. * TELEGDI ZSIGMOND, A 'nyelvi jel' fo-
520 A magyar nyelv könyve

galmának megjelenéséről és a sztoikusok nyelvészetéről: ÁNyT. XIII. Bp., 1981. 163-94. *

ZSILKA JÁNOS, A jelentés szerkezete. Bp., 1975. * ZSILKA JÁNOS, Szemantika. Bp., 1982. * ZSILKA
JÁNOS, Az ellentét szerepe a szó, illetve mondatszerkezet jelentésében — palintónia: Az ellentét
szerepe a szó és a mondat jelentésében. A „Nyelvi mozgásformák dialektikája" kutatócsoport
munkái 6. Bp., 1987. 5-155.
RÖVIDÍTÉSEK: ÁNyT. = Általános nyelvészeti tanulmányok. Akadémiai Kiadó; VL = Világirodal­
mi Lexikon. Akadémiai Kiadó
 SZÖVEGTAN

A szövegtan problémái
A szövegnek mint minden annyira kézenfekvő, természetesen használt fogalom­
nak, akárcsak a szónak, a mondatnak a gyakorlatban való felismerése és haszná­
lata nem okoz semmiféle gondot. Empirikus (tapasztalati) alapon tehát jól meg­
ragadható fogalom, viszont teoretikus (elméleti) szempontból problematikus.
Szöveg egyrészt a gondolatok nyelvi formája, másrészt a közlés igényeinek a
kielégítése, amelyben a nyelv s a nyelvhasználók kapcsolata is megnyilvánul.
Ennek a feltárása pedig a pragmatika feladata. "A pragmatikus szint nem egy­
szerűen 'még egy szint' a nyelvi struktúrában, hanem a nyilatkozat, a nyelvi cse­
lekvés szintje, amely az összes többi szintet magasabb egységbe foglalja" —
húzza alá PÉTER MIHÁLY (i. m. 1986. 9). Ezt aztán így nyomatékosítja
KOCSÁNY PIROSKA: "A pragmatikus megközelítés semmiképpen sem jelenthet
egy szintaktikai és egy szemantikai megközelítés mellett egy párhuzamosan futó
harmadik szempontot. Lényege éppen az, hogy ő a szempont, a megközelítés
egyedül lehetséges és a tárgynak megfelelő aspektusa, amely bizonyos sze­
mantikai és szintaktikai tények számára is kiindulópont" (i. m. 1989. 36).
Ennek megfelelően alapegysége nem a mondattanban megismert szószerkeze­
tekből felépülő rendszermondat, hanem a nyilatkozat (megnyilatkozás). A nyi­
latkozat az adott szövegbe betagolódó, szövegfonetikai vonatkozásoktól megha­
tározott szöveg- vagy szabadmondat (KÁROLY, 1980-81, 49-63), amely megfe­
lel az előfeltevéseknek és elvárásoknak is (BÁNRÉTI, 1976. 294).
A mondatok azért megnyilatkozások a szövegben, mert abban jelentenek va­
lamit, abban kapcsolódnak, és így alkotnak közleményt, üzenetet.
A szövegtant tehát igen szélesen értelmezzük. A modern nyelvészeti és ha­
tártudományokbeli irányzatok — mint a kommunikáció-elmélet, a beszédtett­
elmélet, a szemiotika, a társalgáselemzés, a generatív grammatika, illetve a kog­
nitív nyelvészet, továbbá a filozófia és pszichológia — hatására sokféle módon,
részben multidiszciplináris, részben erősen teoretikus irányba fejlődő tudomány.
Ez a modern szövegtan (textológia) azonban nemcsak a mai tudományos fej­
lődésbe ágyazódik be, hanem messze, az ókorba visszanyúló történeti gyökerek­
kel is rendelkezik. Az egyik gyökere a szövegmagyarázat (filológia), a másik a
szónoklattan (retorika). A stilisztika és a hermeneutika is fontos szövegstúdiu-
522 A magyar nyelv könyve

mok. Az utóbbi neve a görög hermeneuta (a. m. tolmács) szóból ered. Kezdet­
ben szakrális (vallási) szerepet töltött be: a homályos jóslatok kifejtését adta
meg. A középkorban a Biblia jelentésvilágával foglalkozott. Ma a szövegmagya­
rázat elvi kérdéseinek a tudománya. Legkérdésesebb az új szövegtannak a sti­
lisztikához való viszonya.
A stilisztika sajátos aspektusú szövegvizsgálatnak fogható fel, amely nem
tárgyában, hanem céljában különbözik a szövegtantól. Ugyanis a szövegnek mű­
fajra, korra, csoportokra és egyénekre, alkotóra vonatkozó eszközei, sajátságai,
vagyis a szövegszokás, a szövegmodor érdekli.
Az új szövegnyelvészet problémákkal volt tele. A pragmatika segítségével
szabadulhatott meg a mondatközpontúságtól. "Ha ez így van, akkor az elem­
zőnek a mindenkori összes szituatív és kontextuális tényező eleve meghatározó
szerepével kell szembenéznie, ezekből nem véve ki saját történetileg meghatáro­
zott énjét mint befogadót sem. Eszerint a mindenkori szöveghez illőnek ítélt el­
méleti-módszertani keret megválasztása egy a szöveg előzetes értelmezését kö­
vető második lépés. Ez a keret magyarázhatja a választott szövegértelmezést, de
nem magyarázza meg az első lépést, a mindenkori szöveg és az előzetes értel­
mezés közti összefüggést magát" (KOCSÁNY, 1989. 36-7).
"A kognitív nyelvészet a nyelvet mint az elme egy képességét és működési
módját vizsgálja... Elfogadja, hogy a nyelv és a fogalmi tudás között szoros kap­
csolat van." A szöveget pedig nyelvi megformáltságú értelmi egységként hatá­
rozza meg, "amelynek két alapvető összetevője van: a szerkezet és a művelet"
(TOLCSVAI NAGY: Nyr. 2000. 495-6).
Ennél is fontosabb a szövegvilág kategóriájának felállítása, mert evvel "a
beszélő és a hallgató nem parttalanul helyezkedik el a végtelen világban... A
szövegvilág a következő tényezőkkel jellemezhető: tér- és időkijelölések, a
nyelvi interakcióban résztvevőkkel kapcsolatos szociális ismeretek, a beszéd­
helyzet fő jellemzői, a nem nyelvi és nyelvi cselekvések (beszéd és megértés), a
szöveg mint önmagára utaló rendszer, referenciák (utalások), referenciaviszo­
nyok, deixis... Egyik legjellegzetesebb összetevője [pedig] a nézőpont, [amely]
nem külsődleges kommunikációs összetevője a szövegnek, hanem mikroszintig
lehatoló fontos összetevője."
Kisebb hatókörű jelenségek a szövegben az előtér-háttér kettőssége és a
fogalmi séma: a tudáskeret... "A fogalmi sémák... a szövegvilágbeli fogalmi
háló kiépítését segítik elő, egy olyan hálóét, amely egyrészt a szövegen belül je-
 A szöveg fogalma 523

löl ki fogalmi összefüggéseket, másrészt kapcsolatot hoz létre a szövegértelem

és a tudás között" (uo. 496-9).
A kognitív nyelvészet tehát olyan gondolati összefüggésekbe helyezte a szö­
vegkutatást, amelyek még nagy hasznára lehetnek.
A következőkben a szöveggel kapcsolatos nyelvi, nyelvhasználati vonatkozá­
sokkal fogunk foglalkozni, hiszen a grammatika és a szemantika tanulmányozá­
sa önkéntelenül felvetette a kérdést, hogyan helyezkedik el a mondat a szöveg­
ben, melyek a szöveg jellemzői, milyen nyelvtani és jelentéstani kategóriák ját­
szanak szerepet a szöveg egységének megteremtésében. Elsősorban gyakorlatias
áttekintést akarunk adni a szövegről mint nyelvi vagy nyelvvel kapcsolatos je­
lenségek színteréről. Ezt a pragmatika keretében helyezzük el, integrálva nyelv­
tani és jelentéstani vonatkozásokat.
Mivel ez a szövegtan egy monográfia része, ezért nem foglalkozik a szöveg­
értés, -értelmezés, -befogadás és -alkotás problémáival, mert ezeknek amúgy is
birtokában kell lenni olvasóinknak. Fejezete lehetne az új médiumok szöveg­
használatának, amely előttünk alakul, de az is szétfeszítené a kereteinket.

A szöveg fogalma
Mivel a modern szövegtan erősen polarizált, két szövegmeghatározást is bemu­
tatunk.
"A szöveg az a legnagyobb funkcionális egység, amely a nyelvi kommuniká­
ció szerkezeti kerete. Ebbe szerveződhetnek a mondatok mint legkisebb kom­
munikációs egységek, a mondatokba a szavak, a szavakba a morfémák, az utób­
biakba pedig a fonémák. Az értelmes nyelvi közlés alakulásában ezek mindegyi­
kének megvan a maga szerepe" (BALÁZS, 1985. 9).
Ezzel szembeállítható V. L. FiGGE és H. WEINREICH megközelítése. Az
előbbi azt írja: "Általánosan az a nézet uralkodik, hogy a nyelv mondatokból áll.
Ez a nézet javításra szorul. A nyelv a szövegek halmaza." Az utóbbi definíciója
így szól: "A szöveg a kommunikáció két feltűnő megszakítása között elhelyez­
kedő nyelvi jelek rendezett sora" (KOCSÁNY PIROSKA, 1989. 28-9).
BALÁZS JÁNOS tehát integrálta a szöveget a nyelvi kategóriák hierarchikus
rendszerébe, egyben aláhúzta kommunikációs funkcióját is. A hetvenes évekbeli
német definíciók kiindulása más, de a nyelvi jelek rendezett sora kitételbe bele­
érthető mindaz, amit az előző meghatározás részletesen kifejtett.
524 A magyar nyelv könyve

A szövegről azonban többet mond talán a szófejtés. Szöveg szavunk a finn­

ugor alapszókészletbe tartozó ősi sző ige harmadik jelentése (? 'kigondol, ter­
vez'. TESz. III. 791) alapján képzett nyelvújítási szó. Mintájául a latin texere
'sző', textus 'szövet; szöveg' összefüggés szolgálhatott (uo. 798). A sző ige ha­
sonló származékaival (szövet, szövedék) való asszociáció is hozzájárul ahhoz,
hogy a szöveg szó jelentése tisztán álljon előttünk.
A szövegről kialakított képzetünket erősen befolyásolja még az a mindennapi
benyomás, hogy a szöveg eleve terjedelmes vagy legalább hosszabb valami. De
ahogy egy szó is állhat egyetlen fonémából (ő), egy mondat is akár egyetlenegy
fonémából álló egyetlen szóból (Á! vagy Ó!), ugyanúgy az Ól mondatszóként
egymagában is lehet szöveg. Természetesen nem ez a jellegzetes szövegterjede­
lem, de szélsőséges esete arra figyelmeztet bennünket, hogy "előfeltevésektől"
mentesen közeledjünk ehhez a kérdéshez is.
Minden szöveg a következő alapvető sajátságokkal rendelkezik (J. M.
LOTMAN, 56-9):
A kifejezettség. "A szöveg meghatározott jelekben van rögzítve, és ebben az
értelemben szemben áll a szövegen kívüli struktúrákkal."
Az elhatároltság az időben kibontakozó nyelvi szövegekben a kezdetben és
a végben nyilvánul meg.
A strukturáltság. "A szöveg nem egyszerűen két külső határ között elhe­
lyezkedő jelek egymásra következése. A szövegre a belső szervezettség jellem­
ző, amely a szöveget... strukturális egésszé változtatja." Ez igen fontos a hallgató
(vevő, dekódoló) szempontjából is, mert a szöveg (az üzenet) tartalmának a fel­
fogását a szövegnek ez a rendezettsége biztosítja.
A szöveg tehát "n" számú mondat strukturált pragmatikai, szemiotikai,
stilisztikai egysége, egésze, melynek kommunikatív hatékonyságához az alábbi
feltételek megléte alapvető:
a közösnyelvűség,
a közös előismeretek (melyben ZSILKA TIBOR nagy szerepet tulajdonít a tra­
díciónak is: MNy. 1979. 165),
a közös előzmények és
a pillanatnyi beszédhelyzet (DEME, 1979. 59-60).
A szövegeket azonban a kommunikáció többi tényezőjéhez való viszonyuk­
ban is meg kell vizsgálnunk. A szöveg tulajdonképpen a közlemény, illetve az
üzenet, mely egy adott szituációban a nyelvi szabályrendszer, azaz a kód ele­
meiből épül fel. Kommunikációs funkcióik alapján JAKOBSON referenciális,
emocionális, konatív, fatikus, metanyelvi és poétikai funkciójú szövegeket kü-
 A szöveg pragmatikai vonatkozásaiban 525

lönböztetett meg. A szöveg továbbításának a körülményeit a közeg (kontak­

tus, csatorna) határozza meg, mely éppenséggel veszélyeztetheti is a vevőhöz
való eljutását (például a telefon erősen recseg; vagy Verne Grant kapitány gyer­
mekei című regényében a kihalászott palackban talált segélykérő írás részben
elmosódott). Az adó (beszélő, író) oldaláról a szövegalkotás, a vevő (hallgató,
olvasó) oldaláról a szövegértés, -befogadás mikéntjét vizsgálhatjuk. Ehhez
azonban ismernünk kell a szövegfajtákat, szerkezeti jellemzőiket, a szövegben
érvényesülő grammatikai, szemantikai és legfőképp pragmatikai sajátságokat.
Mivel sokféle szöveg létezik, gyakorlati szempontból szükséges a szövegvi­
lágban való eligazodás és az egyes szövegtípusok pontos leírása, kategorizálása.
Evvel azonban külön nem foglalkozunk, mert a mindennapi kommunikációban
és a különböző tudomány- és szakterületek megismerésekor úgyis mindenki ta­
lálkozik velük. Legfeljebb az a "kérdés adódik: léteznek-e olyan egyszerű for­
mák, amelyek logikailag, pragmatikailag megelőzik az összetettebbeket, illetve
amelyekből a komplexebb formák levezethetők... KANYÓ a műfajok ősformáit
(ha úgy tetszik "genotextusokat") az ANDRÉ JOLLES által 1930-ban leírt szocio­
kulturális univerzáléknak tekintett egyszerű formákban ismerte fel... JOLLES sze­
rint az egyszerű formák az emberi gondolkodásnak, a világra vonatkozó isme­
retnek és a társadalmi tapasztalatnak sajátos nyelvi formában megjelenített sémái
(ma azt mondanánk: sajátos kognitív struktúrák). Kialakulásuk előfeltétele: a
mentális diszpozíció, a megfelelő pragmatikai körülmények, a nyelvi tömörség.
A számon tartott kilenc egyszerű forma: a legenda, a monda, a mítosz, a
rejtvény, a mondás, a megtörtént eset, az emlékezés, a mese és a tréfa (vicc)
(FEHÉR, 27). Még a társalgást kapcsolhatjuk hozzájuk kiindulópontul. S ter­
mészetesen jelentős a különbség a beszélt és az írott szövegek között, bár pl. az
e-mail a vegyes kommunikáció jegyeit mutatja.

A szöveg pragmatikai vonatkozásaiban

A pragmatika a szemiotika egyik összetevőjéből vált a nyelvhasználatot vizsgáló
önálló tudománnyá, mely a nyelvhasználatra vonatkozó elméleteket egyesíti ma­
gában. Ugyanis a megnyilatkozásokban testet öltő nyelvi cselekvés keretében
kell a szöveget vizsgálni. Ebbe ágyazódik bele a szöveg összes többi vonat­
kozása.
526 A magyar nyelv könyve

A szöveg akkor szöveg, vagyis koherens, ha adva van a mindenkori kontex­

tus ismerete és ezen ismeretanyag kognitív feldolgozása. Velük "a koherens szö­
veg meghatározásába belép a mindenkori nyelvhasználó a világról való tudásá­
val és kognitív képességeivel, maga a szöveg pedig... öntörvényű jelenségként
lép elénk, amelynek feltárására egy több résztudományból integrálódó új tudo­
mány lesz hivatott" (KOCSÁNY, 1996. 156).
Ez már jól tükröződik az aktuális tagolással történő mondatelemzésben is.

Az aktuális mondattagolás
Az aktuális mondattagolásban ugyanis a mondatnak mint valaki nyilatkozatának
(megnyilatkozásának) a közlési funkciója egy éppen adott egyszeri szövegösz-
szefüggésben és szituációban érvényesül. Két részre való bontása is ettől függ.
Alapvető kategóriái a téma és a réma [görög eredetű műszavak, az utóbbi
jelentése: mondás]. A nyelvészeti szakirodalomban "az egyik fajta meghatározás
szerint a téma a már ismert elem, a réma az új közlés, új információ... A má­
sik definíció szerint a téma az, amiről beszélünk, s a réma, amit róla közölni aka­
runk... A magyarban elsősorban a hangsúlyból és a mondat szórendjéből ismer­
hetjük fel." Azonkívül a magyarban "elég gyakori a rémával kezdődő, vagy csak
azt tartalmazó mondattípus. Ezeket többnyire nem valami felindulás indokolja,
hanem nyelvünknek az a jellegzetessége, hogy a névmásokat (személyes, mutató
stb.) főleg akkor teszi ki, ha ellentétes szembeállító helyzetben vannak, s ennek
megfelelő hangsúly esik rájuk. Megkértem — ez a szokásos mondattípus hang­
súlytalan helyzetben" (HUSZÁR ÁGNES: Nyr. 1983. 89, 91, 93).
Sok tagolás nélküli (ún. ábrázoló) mondat is van. Ha pedig "a téma nem va­
lami ismert, a propozitum [réma] nem valami új, a mondattagok egymáshoz való
viszonyított közlési értéke határozza meg, hogy melyik a téma, melyik a
propozitum (ELEKFI, 41, 49).
Ha csak az egyes mondatokat nézzük, akkor a réma tűnik — mint újat tartal­
mazó rész — fontosabbnak, a szövegösszefüggésből azonban kitűnik a téma ösz-
szetartó erejének a fontossága. DANES cseh nyelvész témakapcsolódási típusai
ezt jól mutatják (HUSZÁR ÁGNES: i. m. alapján).
Az első típusban az előző mondat rémája a következő mondatnak a témája
lesz. Ez az egyszerű lineáris témafejlődés. Pl. Nagyapámék kertjében volt egy
szép diófa. Ez a diófa mindig jó termést hozott. A diófa az első mondat ré­
májából a második mondat témája lett. Egyúttal jól megfigyelhetjük a névelő
funkcióját is a szövegépítkezés folyamatában.
 A szöveg pragmatikai vonatkozásaiban 527

A második típusban a téma nem változik egy darabig (pl. egy bekezdésen be­
lül), de mindig újabb és újabb rémák kapcsolódnak hozzá. Ezt nevezik fejlődés
visszatérő témával típusnak. Pl. Húgom [a téma] kávét reggelizik. Sohasem kér
azonban hozzá tejet.
A harmadik típusban egy főtémából levezethetők az egyes mondatok té­
mái. Pl. A magyar reneszánsz nagy költője. Kitűnő végvári vitéz. A török elleni
harcban lelte halálát. A szövegrész Balassi Bálintról szól, ő a főtéma, amelyből
az egyes mondatok témái levezethetők. Ez a típus különösen gyakori a tudomá­
nyos szövegekben.
A negyedik típusban az előző mondat rémája több témára bomlik, és
ezekhez kapcsolódnak az újabb rémák. Pl. Három megoldással kísérleteztem. Az
egyik már a közeli megvalósítás lehetőségével csábított. A másik gyanúsan olcsó
volt. A harmadik viszont csak külföldi laboratóriumokban volt kivitelezhető.
Az ötödik típus tulajdonképpen az első változata. A témaláncból egy lánc­
szem kimarad, ez azonban a szövegösszefüggésből pótolható. Neve: témafejlő­
dés ugrással. Pl. Sanyi megette az olajos salátát. Végül a mentők vitték el.

A kontextus
A szöveg egészében azonban csak a közlési körülményeket is magában foglaló
kontextussal együtt ragadható meg, ezért a szöveg úgy is meghatározható,
hogy egy jelentésnek a kontextussal alkotott egysége.
A kontextus a szövegtan egyik kulcsfogalma. Rajta "rendszerint az azonos
szinten levő, egymással összefüggő kategóriák összességét értik. A szövegnek,
különösen ha szépirodalmi, sokféle kontextusa van, és az elemzések során mind­
egyiket, sőt a köztük levő összefüggéseket is vizsgálni kell...
Beszélni szoktak mindenekelőtt egy külső és egy belső kontextusról. A nyel­
vész számára belső mindaz, ami a szövegben nyelvi, és külső mindaz, ami nem
nyelvi... Más szempontból viszont, például a tartalom felől szemlélve ezt a ket­
tősséget, a belső azt jelenti, ami benne van a szövegben, amit tehát a szövegből
mint információforrásból közvetlenül megtudhatunk, és külső az, aminek köze
van a szöveghez, esetleg meghatározó erejű tényező, de a szövegben nincs
megfogalmazva, emiatt csak szövegen kívüli forrásból (pl. az író életrajzából,
az irodalomtörténetből, a történelemből) ismerhetjük meg" (SZABÓ ZOLTÁN,
1977. 186-7).
Szóbeli közlés esetében a közlési körülmények is idetartoznak a szóval kife­
jezett rámutatással (deixis) és a nem verbális kommunikáció eszközeivel együtt.
528 A magyar nyelv könyve

A rámutatás ugyanis csak a beszédhelyzetben érthető meg. A nyelv és a valóság

összefüggésére utal névmásokkal, határozószókkal. Pl. Itt várjalak? — Ez az
ember?

A beszédtett-elmélet
Ha a szöveg a nyelvhasználó nyelvi cselekvésének az eredménye, akkor csele­
kedetértékű is lehet. Ennek a vonatkozásait a beszédtett-elmélet dolgozta ki.
Megalkotóját, az oxfordi tudóst, AuSTINt a finom részletkérdések érdekelték,
ezekből jutott odáig, hogy egy új, cselekvésközpontú felfogást dolgozzon ki a
nyelvről. "Szavak és tettek szembeállítása helyett a szavak minden használata
tetté válik": Gratulálok; Eljövök... A nyelvi cselekvésnek ez a koncepciója "egy­
szerre termékenyíti meg a filozófiát és a nyelvészet absztrakt területeit... és a té­
nyekhez tapadó szaktudományokat.. A nyelvészettől kezdve a gyermeknyelv ku­
tatásán át a szociálpszichológiáig az általa bevezetett fogalmak egyszerre válnak
egy új gondolkodásmód keretévé és az új empirikus vizsgálatok ösztönzőjévé"
(PLÉH, 10-1).

A társalgáselemzés
Ugyanígy stúdiummá szerveződött a társalgáselemzés is. A társalgás ugyanis a
legáltalánosabb, leghétköznapibb kommunikációs műfaj, olyan nyitott szóbeli
nyelvhasználati forma, amelyben a gondolkodás, a szövegalkotás és a beszéd
egy időben zajlik anélkül, hogy megtervezték volna. Irodalmi szalonokban, klu­
bokban, összejöveteleken előfordult, hogy művészi fokra emelik, emelték. Van­
nak speciális típusai is pl. ceremóniákon, vitákon, interjúkban, konferenciákon,
terápiás kezeléseken stb.
A társalgásnak, mivel a benne résztvevők együttműködésére épül, szabály­
szerűségei vannak, mechanizmusa, sőt stratégiája annak ellenére, hogy a fel­
toluló gondolatoknak a hatására gyakoriak benne a mondattöredékek is, sok a
töltelékszó, a rámutatás miatt a mutató névmás, az ismételgetett határozószó.
Szerkezete a beszédlépésre és a lépésváltásokra épül. A lépésváltás történ­
het az éppen beszélő általi kiválasztással, vagy úgy, hogy valaki átveszi a szót. A
megértés biztosítására fontosak a javítások. Módjai az újra fogalmazások, az ér­
telmezés, a példák, a magyarázó reflexiók (IVÁNYI: Nyr. 2001. 74-93).
— Mit parancsol?
— Megtárgyaltuk az ügyüket — mondta faarccal Káptalan.
 A szöveg pragmatikai vonatkozásaiban 529

—Mondja.
—Azt gondolják, nem jó, ha a tigris itt van a városban.
—A tigris ott van, ahol én — mondta Makos Gábor némi gőggel.
— Igen, tudjuk — bólintott tárgyilagosan Káptalan —, legjobb lenne, ha el­
költözne a városból.
— Hova? — kérdezte Makos Gábor. —Mit gondol, hova fogadnak be ezzel a
tigrissel?
—Nem más városba — válaszolta a tiszt —, a hegyen berendeztek maguknak
egy erdészházat. Ott kellene lakniuk.
—Az erdőben? — kérdezte riadtan Makos Gábor, s egyszerre úgy érezte, va­
lami nagyon fontostól fosztják meg, ha el kell hagynia a várost. — És miért ne
maradhatnánk itt? Nem ártunk senkinek.
— Félnek az emberek.
(Lázár Ervin: A fehér tigris)
A párbeszédrészletből jól kivehetők az egymásra következő beszédlépések.
Végeredményben a társalgás viselkedésforma is, amelyet a benyomáskeltés
szándéka jellemez. Pragmatikai alapja együttműködés esetén az udvariasság
alapelve. Például a biztos, széles körű tájékozottsággal rendelkező beszélők álta­
lában tapintattal mérsékelik a másik félben ezért fellépő fenntartásokat (NEMESI:
Nyr. 2000. 418-36).

Az implicit jelentések
A tartalomelemzés a szöveg implicit (burkolt, nem kifejtett, rejtett) jelentésének
a felderítésére kidolgozott módszer [1. ANTAL LÁSZLÓ A tartalomelemzés alapjai
című művét]. De a szövegelemzések maguk is feltárják a rejtett és sugallt jelen­
téseket, célzásokat.
Vannak olyan a szövegben bennelevő ki nem fejtett (implicit) jelentések is,
amelyet a beszélő, az író tudottnak tekint. Ezek az előfeltevések (preszuppo­
zíciók). "Preszuppozíciókon tehát olyan előzetes feltételeket értünk, amelyeknek
teljesülniük kell ahhoz, hogy egy mondatnak vagy szövegrészletnek értelmes je­
lentést tudjunk tulajdonítani. Ha pl. azt a mondatot halljuk, hogy 'János nem ta­
karította ki a szobát', ennek a mondatnak csak úgy tulajdoníthatunk értelmet, ha
feltesszük, hogy a szoba a takarítás előtt piszkos volt... A preszuppozíciókat
nyelvi tesztek segítségével ismerhetjük fel. Az egyik leggyakrabban alkalmazott
teszt a preszuppozíciók feltárására a tagadás. Ugyanis a tagadásban a preszup­
pozíciók jelentése nem változik, nem vesz fel tagadó értelmet. Így pl. a János
530 A magyar nyelv könyve

nem takarította ki a szobát" mondat is éppúgy preszupponálja, hogy a szoba

piszkos volt, mint az állító változat" (TERESTYÉNI: Helikon, 1978. 283).
A bennfoglaláson olyan a szövegben bennelevő és ki nem fejtett jelentést ér­
tünk, amely nem egyetlen mondat tartalmának az előzményére vonatkozik, mint
az előfeltevés, hanem jelentését a szövegegész kontextusa határozza meg. Meg­
értését az érintettek közös tudata teszi lehetővé. Legtöbbször szándékos, pl. a
külső, kényszerítő körülmények hatására. Bizonyos időszakokban az íróknak el
kellett rejteniük a mondanivalójukat. Így rejtett jelentések sokasága jellemzi az
1949 és 1989 közötti magyar, illetve vasfüggöny mögötti irodalmat, a kisebbségi
sorsba kényszerített nemzetrészek irodalmát. A rejtett jelentések legtöbbször
egyben sugalltak is az alkotó részéről.
"egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI"
(Nagy Gáspár: Örök nyár: elmúltam 9 éves)
A főnévi igenevek nagybetűs képzői — kitűnő rátalálással — Nagy Imre
monogramját is adják.
A célzás megértése mindenképpen egy közös előzetes élményen alapul, mert
"pontos vagy nyílt megnevezést kerülő, burkolt, közvetett ráutalás valamire"
(ÉrtSz. I. 777). Lehet átlátszó, félreérthetetlen, de lehet homályos is. Klasszikus
példája Reményik Sándor Magyar miniatürje:
Írok haza...
0 ezek az új magyar bélyegek!
Illesztgetem gondolattalanul
Egymás mellé, — s egyszer megdöbbenek:
Széchenyi és Kossuth
néznek itt is merőn farkasszemet
Örökkévalóság magyar egébe
Feltornyosult két óriási Hegy:
Úgy-e kibékültök e kis levélen?
Mert ez a levél...
Mert ez a levél — haza Clujba — megy.
(Budapest, 1933. február 27.)
 A szöveg szerkezete, címe és kohéziója 531

A nyelvi viselkedésről
A szövegben megnyilatkozik tehát a nyelvi viselkedés mint tipikus pragmatikai
tényező. Ezért írta József Attila: "Az igazat mondd, ne csak a valódit!" A szöveg
ugyanis mint gondolataink tükre e r k ö l c s i s é g e t is kifejez. Felelősek va­
gyunk szövegeinkért, akkor is, ha olvasnivalót választunk, mert a szöveg a pro­
paganda, a manipuláció eszközévé is válhat; rágalmazhat, elferdíthet, félrema­
gyarázhat, belemagyarázhat, csúsztathat vagy egyenesen hazudhat. De a leala­
csonyodás és lealacsonyítás eszköze is lehet durvaságával és trágárságával. A
szöveg értéke és szépsége ezért csak akkor maradéktalan, ha nyelvi gazdagsága,
szerkesztésének mesteri volta, való- vagy világszerűsége és világossága az er­
kölcsi igazságot sugározza.
A szöveg megközelítésének ebbe a pragmatika keretébe ágyazva kapnak
majd igazán értelmet a következő fejezetek vizsgálatai.

A szöveg szerkezete, címe és kohéziója

A szöveg mikroszerkezeti egységei
A szöveget — többek között — elemi egységeinek, a megnyilatkozásoknak a
beszerkesztettsége jellemzi. Rájuk épül a szövegkonstrukció. (A szövegtan ezt
a közlésben önálló szerepet betöltő megnyilatkozást mint szabadmondatot (szö­
vegmondatot) tekinti a szövegszerkezet alapegységének.)
A szabadmondatok a szöveg mikroszerkezetének a legkisebb egységei. A
következő egység a mondattömb, a tartalmi-logikai szempontból szorosabban
összetartozó mondatok kapcsolata. A mondattömbökbe betagolódott szabad­
mondatokból épülnek fel a bekezdések (paragrafusok). Mondatai egy tétel­
mondat köré csoportosulnak, illetve egy tételmondatba besűríthető mondatainak
a jelentése. A tételmondat tehát a globális kohézió (szövegösszetartó erő) meg­
jelenési formája. A következő példában a bekezdés első mondata a tételmondat.
"Ötéves koromtól korcsolyáztam Kolozsvárt, amíg tartott a tél, majdnem
minden délután kimentünk a sétatéri jégpályára. Tízéves koromban már nemcsak
»bógnizni« tudtam, de valamennyire »figurázni« is. Volt Dicsőszentmártonban
egy fiatal román házaspár, Repede járásbíró és felesége. Tulajdonképpen ők ta­
nítottak meg korcsolyázni. Addig csak úgy korcsolyáztam a járai kicsi tavon meg
a nagyenyedi kollégium udvarán, a mesterséges jégpályán, mint falun a »csák­
lyázó« gyermekek. A dicsői állomás közelében volt egy kiöntéses agyagárok, ab­
ban volt a jégpálya. Szeretettel, kedvesen tanítottak bógnizni, figurázni, jobbról-
532 A magyar nyelv könyve

balról közrefogtak, úgy repítettek a jégen" (Kemény János: Kakukkfiókák.

Kriterion, 1972. 141).
Szintén a globális kohézió eszköze a fókuszmondatnak nevezett integráló
erejű mondat, amely magába sűríti egy szövegrész jellemzőit. Ilyenek, fókusz
jellegűek Ady nagy erejű versindító mondatai, amelyekben benne van a költe­
mények lényege.
"E föld a lelkek temetője"
(A lelkek temetője — Új versek)
"Én a halál rokona vagyok"
(A halál rokona — Vér és arany)
"Hárman vagyunk csupán a nagy Mezőn:
Az Isten, én és egy paraszti átok."
(Hárman a mezőn — Illés szekerén)
A bekezdések megítélésében a szakemberek véleménye megoszlik. Van,
aki szerint "olyan új gondolatsorok jelölésére szolgál, amelyek tartalmilag össze­
függenek még akkor is, ha grammatikailag egymástól függetlenek, mert a témá­
nak azonos részletére vonatkoznak. Beszédben a szomszédos bekezdésektől való
elválasztást szünettel, valamint hanglejtéssel, hanghordozással érzékeltethetjük"
(R. SIMEON. In: BÉKÉSI, 1982. 11). Van azonban olyan felfogás is, amely csupán
formális vagy konvencionális egységnek, írásjelféleségnek tartja, amely csak a
tájékozódásban segíti az olvasót.
A bekezdés azonban már nem tekinthető minden szövegben előforduló uni­
verzális szövegsajátságnak; a prózai szövegre jellemző, a verses szövegek szer­
kezete egészen más. A további mikroszerkezeti egységek már csak az egyes
műfajokra jellemzőek, mint a pont, fejezet, rész, könyv, illetve a versszak; je­
lenet, szín, felvonás.

A szöveg makroszerkezeti egységei

A mikroszerkezeti egységek összekapcsolódásából alakul ki a már az antik reto­
rikákban is felsorolt három alapvető makroszerkezeti egység: a bevezetés, a
tárgyalás és a befejezés. Teljes szövegnek azt a szöveget tekintjük, melyben
mind a három megtalálható. A tárgyalás a legterjedelmesebb, ezért további ré­
szekre bontható. A közéleti szövegfajtákban az azonos tagolás legtöbbször elő­
írás, sokszor egyenesen kötelező (pl. a jegyzőkönyvben).
 A szöveg szerkezete, címe és kohéziója 533

A bevezetésben fel kell világosítani a hallgatót (az olvasót) a tárgyról. Fon­

tos funkciója még az olvasó, hallgató érzelmeire hatás is, a jóakaratának a meg­
nyerése (captatio benevolentiae [kaptáció benevolencié] a retorika szakkifejezé­
sével), a figyelemnek, a történet iránti kíváncsiságnak a felkeltése, sőt az olvasó,
a hallgató kegyeinek az elnyerése. Ez ironizálás forrása is lehet, mint Mikszáth
Kálmán Két választás Magyarországon című regényének a kezdetén:
"Két vagy három esztendeje annak, hogy Katánghy Menyhért levelei kezdtek
megjelenni a Pesti Hírlapban. A közönség (ah, milyen hálátlan a közönség) mo­
hón kapott rajtuk, s rám, aki hosszú éveken át mulattattam az országgyűlési tár­
gyalásokról írt karcolataimmal, többé nem is gondolt."
A szereplők bemutatásával kezdődik az Egri csillagok és Kemény Jánosnak,
az Erdélyi Helikon megalapítójának az önéletrajza.
"A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy lány. Nem illik tán, hogy
együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják; a fiú alig hétesztendős; a leányka két év­
vel fiatalabb" (Gárdonyi Géza: i. m.).
"Az 1904-es esztendő is meghozta a kolozsváriaknak a maga társasági szen­
zációját. Ennek az évnek a decemberében érkezett meg a tengeren túlról a szám­
űzött báró Kemény István özvegye gyermekeivel: Gizellával, Berenicével, István-
Jánossal és az első házasságából született nagyobbacska fiával, Wallace Fred-
del. Az amerikai nincstelenségből érkeztek Erdélybe — kegyelemkenyérre.
E négy gyermekek közül a legkisebb István-János én voltam, egy és egyne­
gyed éves nagy fejű fiúcska" (Kemény János: Kakukkfiókák).
A cselekmény időpontjával indítás is erősen fokozhatja a történet iránti ér­
deklődést. Egyáltalán a helyre, időre utalás, helyhez, időhöz kötés fontos elme
a globális kohéziónak. A következő műindítások történelmi dátumai tragikus
voltukkal keltenek figyelmet.
"1914 nyarán a világháború kitörését megelőző hetekben, kis francia tengeri
fürdőn nyaraltam. Hogy kerültem e Párizstól gyorsvonaton is tizennégy óra tá­
volságnyira levő, Isten hátra mögötti breton faluba?
A franciák iránt érzett rajongásomnak volt ez is bizonyára egyik következmé­
nye" (Kuncz Aladár: Fekete kolostor).
"Egy esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket, az én életemben is
igen nagy fordulat állott bé" (Tamási Áron: Ábel a rengetegben).
A történet nemes alapgondolatát csendíti meg Móra Ferenc Kincskereső kis­
ködmönénék. és Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című művének a beveze­
tése.
534 A magyar nyelv könyve

"Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körte-muzsika, amelyik ar­
ról volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta" — kezdte Móra.
"Egy napon így szólt anyám:
— Írhatnál rólunk is valami könyvet.— Nocsak! — néztem szavai után, majd
tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vi­
dám-e vagy szomorúságos?
— Igaz legyen — mondta" (Sütő András: i. m.).
A tárgyalás (narratio, narráció) egy regényfolyamban hosszúra is nyúlhat.
Antik szövegszabály azonban a rövidség, a világosság és a valószínűség köve­
telménye. A rövidség azonban ezúttal azt jelenti, hogy kerülni kell a bőbeszédű­
séget, hiba azonban az is, ha nagyon szűkszavúak vagyunk, mert az a világosság
rovására mehet. A világosság mind a gondolatok kifejtésére és rendjére, mind a
nyelvi kifejezés tisztaságára vonatkozó alapvető követelménye a szövegnek. A
valószínűség tekintetében az irodalmi szövegek más minőségűek, mint a nem
irodalmi szövegek. Az író egy fiktív világot teremt. "Ez az autonómia azonban
végső soron nem zárja ki a műbeli világ és az objektív valóság kapcsolatát. A
mű világa, ha az alkotó felől nézzük, levezethetőnek tűnik a való világból" (Cs.
Gyimesi Éva, 36).
A tárgyalás fő rendező szempontjai az időrendben haladás, a térbeli elren­
dezés, az érvelés (bizonyítás és cáfolás) és a lényeges vagy általános kérdések
kiemelése. Az ettől eltérő megoldások gyakori formája az in medias res (a dol­
gok közepén) kezdés, de lemaradhat a fő részek valamelyike is (ekkor hiányos
szerkezetű szöveg keletkezik), vagy meg lehet szakítani a tárgyalás menetét. A
már idézett munkák közül Gárdonyi Géza, Kemény János, Kuncz Aladár és Ta­
mási Áron munkái időrendben tárgyalják témájukat. Szilágyi István Kő hull
apadó kútba című regénye viszont in medias res vág történetének fordulópont­
ján a Szendy lány és Gönczi Dénes históriájába. Temesi Ferenc Por című regé­
nyében a lexikon szócikkeinek mesterséges rendjét alkalmazta a narráció módja­
ként. A modern szépirodalom akárcsak a filmművészet, előszeretettel él az idő­
síkok váltogatásával.
A befejezés (konklúzió, epilógus) a mű utolsó mozzanata lehet következte­
tés, a tanulság levonása: tehát a szerző állásfoglalása sokszor érzelmekre is erő­
sen hatva. A történet szempontjából váratlan fordulatot, akár szerencséset, akár
tragikusat egyaránt hozhat.
Történelmi monográfiákhoz hasonlóan fejeződik be az Egri csillagok az ost­
rom után történtek felvázolásával.
 A szöveg szerkezete, címe és kohéziója 535

Torokszorító a Fekete kolostor »happy end«-je.

"Hárman felültünk egy budai villamoskocsiba. Csomagjainkkal a hátsó pe­
ronon álltunk meg. Egy sovány kopott ruhájú budapesti kispolgár érdeklődve né­
zegetett bennünket, végre azután megszólalt:
— Messziről jönnek az urak?
—Igen, francia fogságból.
A sovány kopott ruhájú úr még egyszer megnézett, végig vizsgált bennünket,
végre azután megszólalt:
— Szabad egy Duna cigarettával megkínálnom önöket?...
A résztvevő hang, amelybe mintha a hazatérőket fogadó minden szeretet be­
leszorult volna, egyszerre felhasította lelkünk fásultságát. Arcunkon csak most
folytak le a szomorú viszontlátás könnyei. Csak most éreztük, hogy a fogságból
hazaérkeztünk" (Kuncz Aladár: i. m.).
Nem sokkal különb a hangulata Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című
művének a befejezése sem.
"Apám csak ennyit szól:
—Aztán gyere még...
Ott álltak ketten a fehér rajzásban, vállukat belepi a hó.
Vissza-visszanézek, jókedvűen próbálok elmenni, de látom rajtuk: a hangulat
nem éppen szilveszteri. Hanem inkább Arany János-i. Néz ki belőlük a lélek,
mint toronyból a bakter.
Egy más jövő árnyéka vetül Wass Albert Farkasverem című regényének a
végére.
"Kietlenek a dombok és üresek, s a tó mozdulatlan, meg a rét. Színükvesztet­
tek és halálraváltak.
Diákforma legény ballag az úton, elnyűtt városi gúnyája alól kilátszik a cifra
román ing. A lábán vedlett félcipő, szortyog benne a sár, s hátára akasztott
szennyes batyuban viszi magával a bizonytalan jövőt.
Megy, és ahogy megszegett fejjel rója az utat, pocsolyák és kátyúk közt, di­
dergő fák és ködbe veszett dombok közt és hallgató rétek közt és a nagy néma tó
mellett végig: nem Csudákfalváról megy Halasd felé.
Ciudac felől Cámpinának tart."
Móra Ferenc tanulságokat von le A kincskereső kisködmön befejezésében.
"És mintha két áldó kar lett volna a fejfa két karja, és mintha hangot hallot­
tam volna a vadvirágú szélben, a tücskök hegedűszava közt:
—A szeretet az élet."
536 A magyar nyelv könyve

A lineáris és a globális kohézió

A szövegnek a kontextuson kívül kulcsfogalma a konnexió: a nyelvtani eme­
lek szövegépítő összekapcsolódása és a kohézió: a szöveg jelentéselemeit össze­
tartó erő, amelynek az eredménye a szöveg tartalmi egysége.
Meg kell azonban különböztetni a mikroszerkezeti egységekben érvénye­
sülő lineáris kohéziót a mű egészének vagy nagyobb egységeinek a globális
kohéziójától.
A globális kohézió legtöbbször már a címben megnyilatkozik, mert a cím
rámutat a szöveg egészére, megjelöli annak témáját. Lehet a szövegből kiemelt
vagy abban beleszerkesztett is. Szerepét tekintve beszélhetünk címke vagy rek­
lám jellegű címről, amely mindenképpen fontos eszköze a mű iránti érdeklődés
felkeltésének.
A könyvnyomtatással meghatványozódó könyvtermés tette feltétlenül szük­
ségessé, ugyanis címadással a szöveg azonosíthatóvá és osztályozhatóvá is válik.
A cím formálódásának hosszú történelmi útjára csak példákkal utalunk, mert az
érdeklődő a részleteket megtalálja BALÁZS JÁNOS monográfiájában (i. m. 1985,
87-108).
Egy cím 1582-ből:
A tekintetes Ungnád Dávid úr
Sonneck bárója és Bleiburg zálogbirtokosa
követségének és utazásának leírása
Bécsből, Ausztriából Konstantinápolyba (15)72-ben,
melyet megtett a római császári felség parancsára
elindulva a török császárhoz
Egy cím 1986-ból:
Temesi Ferenc: Por
A közlő jellegű művekben a szöveg globális kohéziója megjelenik a relevan­
ciában (a szöveg a címben megjelölt témáról szól), a bevezetés és a befejezés
konvergenciájában (összetartásában), a részek összefüggésében, a gondolat­
menet egyenességében, megszakítatlanságában és előremozgásában is.
A szövegfolytonosságban jelentkező lineáris kohézió annál erősebb, minél
szorosabb, több szálon nyugvó a szomszédos mondatok közötti kapcsolat. Ha
egy mondat többmondatnyi távolságban levő mondathoz kapcsolódik, akkor ez
gyengíti a kohéziót, s ez a szöveg figyelmesebb olvasását kívánja. Ilyen irányban
hat a műben minden témaváltás, minden új szereplő belépése. A kohézió lazítása
 A nyelvtani kategóriák szövegbeli szerepei 537

stilisztikai értékű írói fogás is lehet. Az alkotó sokszor éppen ezzel szeretné gon­
dolkodásra, "titkai" felfedésére rávenni, napjaink irodalmában sokszor rákény­
szeríteni az olvasót.

A nyelvtani kategóriák szövegbeli szerepei

Induljunk ki a következő megállapításból: "A szöveggrammatika szemantikai
beágyazottságú grammatika" (FEHÉR ERZSÉBET, 65). Tehát minden nyelvtani
elem a téma kifejtésének a szolgálatában tölti be a szerepét, vagyis jelentéstani
szerepet kap.
A szövegkapcsoló nyelvtani eszközök (konnektorok) a következők:

A szabadmondatok tartalmi-logikai kapcsolódása

A szöveg alapegysége: a szabadmondat — mint már szó volt róla — nem azonos
a nyelvtani szabályok alapján szószerkezetekből felépülő ún. rendszermonda­
tokkal, több annál. A szabadmondat ugyanis mindig egy adott beszédhelyzet­
ben hangzik el. Egybe van szerkesztve a szövegnek a többi mondatával, an­
nak egy "láncszeme". Alakja lehet hiányos, még hibás is, mert jelentése az
adott beszédhelyzetben mindig egyértelmű, ugyanis a tartalma a szövegből, an­
nak prozódiájából, valamint a közléshez tartozó nem verbális jelekből kiegészül.
A szövegbeli mondat tehát "felöltöztetett mondat", megnyilatkozás, olyan, mint
a megszólaltatott kotta.
"A megnyilatkozás az embernek a beszédben való részvételét testi mivoltá­
val együtt képviseli... Ugyanez áll a beszédpartnerre nézve is... Innen van a
megnyilatkozás életszerűsége. Ezzel szemben a rendszermondat... az ember
szellemi oldalát tükrözi... biológiai jelenlététől és egyediségétől elvonatkoztat­
va" (KÁROLY SÁNDOR, 1980-81. 59).
Mit tekintünk egy szabadmondatnak a szövegben? — Szabadmondat (szö­
vegmondat)
a) minden egyszerű mondat,
b) a mellérendelő összetett mondatok valamennyi tagmondata külön-külön,
c) az alárendelő összetett mondat pedig a maga egészében.
Tehát minden egyszerű és alárendelő összetett mondat a szövegben egy
szabadmondatot jelent, minden mellérendelő összetett mondat pedig annyit,
ahány tagmondatból áll.
538 A magyar nyelv könyve

Nézzük meg a mondatok szövegbeli szerepét egy rövid részletben! (A mon­

dategészeket római számokkal jelöltük.)
"(I.) A nyelv természeti jelenség. (II.) Gyökerei mélyen belenyúlnak a múlt ős­
történetébe, egészen a történelem előtti korig, s van törzse, ága, lombja, eleven
virága is. (III.) Úgy hat ránk, mint valami hatalmas, megfoghatatlan, szellemi
csoda. (IV.) De annyira élő és valóságos, hogy érzékeinkkel is észlelhetjük"
(Kosztolányi Dezső: A tudomány nyelve. In: Nyelv és lélek. Bp. 1971. 185).
Végezzük el a szöveg mondatszerkezeti elemzését!
Az I. mondat egyszerű mondat. A II. kapcsolatos mellérendelő összetett
mondat két tagmondattal. A III-IV. mondatok alárendelő összetett mondatok
elöl álló főmondattal, a III. hasonlító módhatározói, a IV. pedig következményes
fokhatározói mellékmondattal.
A négy mondategész a szöveg szempontjából tehát öt szabadmondatot jelent,
és kapcsolatban van egymással, ezért szöveget alkotnak. Kapcsolatuk melléren­
delő típusú, logikai jellegű. A mondategészek ilyenfajta, a közlési funkcióból ki­
induló tartalmi-logikai kapcsolódásával DEME LÁSZLÓ foglalkozott először ala­
posan, a kérdésről azután BÉKÉSI IMRE írt monográfiákat (BÉKÉSI, 1982, 1986).
A fenti részlet szabadmondatairól azt állapíthatjuk meg, hogy a II. mondat
magyarázza az I. mondatot, a III. mondat pedig kapcsolatos viszonyban van az
előzővel, de ellentét alkot a következő mondattal, a IV.-kel.
Tehát a részlet mondatai a következő szövegszerveződést mutatják ebből a
szempontból a mellérendelt összetett mondatok elemzése során megismert jelö­
lésekkel ábrázolva:

E = egyszerű
mondat

Most már érthető az is, hogy miért nem szabadmondatok, miért csak csonkí­
tott mondatok szövegtani szempontból az alárendelő összetett mondatok mel­
lékmondatai. Ugyanis csak a főmondaton keresztül kapcsolódnak a szöveg szint­
jéhez. Viszont a főmondatok sem teljesek nélkülük, ezért alkotnak együtt egy, a
szöveget továbbépítő szabadmondatot.
 A nyelvtani kategóriák szövegbeli szerepei 539

Egyszerűsítsük a képletet, Hagyjuk ki belőle a szövegtani szempontból ér­

dektelen mondattani kapcsolatokat. Az arab számok a szabadmondatok sorszá­
mai lesznek, de a könnyebb áttekintés kedvéért, hogy számozásuk megegyezzen
a mondategészek sorszámozásával, a mellérendelt összetett mondatok tagmon­
datait mint szabadmondatokat betűkkel fogjuk jelölni mondategészbeli összetar­
tozásuk jelzésére.

Vagy másféle módon jelölve:

1 2.a
2.a — 2.b
2.b 3
3 — 4

A szögletes zárójellel a mondatok tömbösödését jeleztük mint a szövegszer­

veződés következő elemi formáját.

A kötőszók
A kötőszók szerepe hármas: összeköthetnek mondatrészeket (Jancsi és Juliska;
olvashatsz vagy sétálhatsz), tagmondatokat (Gyorsan felöltözött, és lement az ut­
cára, hogy újságot vegyen az apjának) és mondatokat. A mondatok közötti tar­
talmi-logikai szövegkapcsolatot a legtöbb esetben a mellérendelő kötőszók jelzik
mint a logikai viszonyok kifejezői.
"(1.) Gyanúba keveredett a buffalói repülőtéren egy férfi. (2.) Amikor ugyan­
is áthaladt a fémjelző biztonsági alagúton, megszólalt a csengő. (3.) Az illetőt
nyomban megmotozták, de semmilyen fémes tárgyat nem találtak nála. (4.) Vé­
gül kiderült, hogy a második világháború óta egy szilánkot hordoz a testében.
(5.) Ezek után nem volt akadálya annak, hogy felszálljon a gépre" (Magyar
Nemzet, 1973. január 6. In: BÉKÉSI, 1982. 180).
A kishír 2. szabadmondatában levő ugyanis kötőszó az első szabadmondattal
teremt magyarázó viszonyt, mondaton belüli szerepe nincsen. A szöveget to­
vábbvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a hat szabadmondat összekapcsolódásra
540 A magyar nyelv könyve

nincs meg mind az öt kötőszó. Az ugyanis mellett csak a két szabadmondatot al­
kotó 3. mondat két ellentétes tagmondatát összekötő de szerepel még. Tipikus
jelenség tehát a kötőszó elhagyása: az aszindeton. Hatást keltő eszközzé is le­
het, talányosabbá téve a szöveget.

Az utalás
Az utalás az egyik legfontosabb szövegkapcsoló elem. Feladata az összeköttetés
megteremtése a szöveg már ismert és még ismeretlen részei között. A szöveg­
összefüggésekre való világos rámutatással nagyban megkönnyíti a szöveg
megértését. Az utalás tehát fontos eleme a jó szövegalkotásnak, a felesleges
szóismétlések elkerülésének, az olvasó figyelme ébrentartásának. A mai szép­
irodalom, különösen a költészet azonban sokszor nem él vele, ezért befogadása
külön erőfeszítést kíván, mint például Pilinszky János híres Négysorosa:
"Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet."
Az utalás fajtái irányuk szerint: a) a hátrautalás (anafora) és
b) az előreutalás (katafora).
A rámutatás (a deixis), amelyet szoktak jelenre utalásnak tekinteni, tulaj­
donképpen kifelé mutat a szövegből, tehát pragmatikai elem.
A görög műszavak szó szerinti jelentései — fent (ano) és lent (kato) — még a
tekercsekre írás idejét idézik. Az előreutalás azonban 20. századi, kései műszó.
BÜHLER állapította meg (BALÁZS, 1985. 112).
A hátrautalást, az anaforát leggyakrabban a főnévi mutató névmás fejezi ki.
— Pl. "Lesz egyszer, hol nem lesz, a Sáros utcán túl, a bronzlovason innen, lesz
valamikor, holnap-holnapután egy gyönyörű napsütés. De az olyan lesz, hogy
amikor a kapuját kinyitják, az irigységtől hályog nő menten a csillagok szemére"
(Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat. Kriterion, 1977. 131).
Az utalással nemcsak a terjengősséget, a felesleges ismétlést kerüljük el, ha­
nem az azonos vonatkozású mondanivaló-elemeket is összekötjük. Ha két egy­
mást követő mondatnak azonos az alanya, akkor arra nem kell külön utalnunk.
Pl. A vadász találkozott társaival. Már messziről integetett. Viszont ha egy más
mondatrészi szerepben levő névszó lesz a következő mondat alanya, akkor arra
már utalnunk kell mutató névmással. Pl. A vezér észrevette a gárda visszavonu­
lását. Az meg fogja változtatni az ütközet kimenetelét. Utalhatunk személyes
 A nyelvtani kategóriák szövegbeli szerepei 541

vagy birtokos névmással is. Pl. Az igazgató köszöntötte a verseny nyerteseit. A

díjakat is ő adta át. — Adjátok be a feladatlapokat! A tieteket is kérem!
A szövegre való visszautalás jellegzetes kifejezési formái még az "ez volt a
válasz; ezt mondta; így szólt; ily szavakat mondott; hogy mondhatsz ilyent; ezzel
stb." (BALÁZS, 1985. 121).
Petőfi Sándor Arany Jánoshoz című versében az utolsó versszak visszautalá­
sa összefoglalja mindazt a szép és jót, ami a költőbarátról kiszakadt belőle:
"Ezen gondolatok elmém környékezték,
Midőn a költői szent hegyre jövék fel;"
Az előreutalás (katafora) a másik fontos szövegösszetartó kategória. A szö­
vegek elején ugyanis mindenképpen előre kell utalni, fel kell kelteni az érdeklő­
dést, sőt a kíváncsiságot a mondandó iránt. Kifejezőeszközei a szöveg elején álló
mutató névmások, a közlést nyitottá tevő kérdő névmások, az -e simuló kérdő­
szócska. Rajtuk kívül az alábbi, az alulírott szavak, az egyrészt-másrészt
határozószópárok szintén kifejezőeszközei közé tartoznak. De maga az íráskép is
betöltheti a katafora szerepét. Ha a szövegben számozott felsorolás van, vagy
pontok vannak, akkor az odaírt számból (pl. 1.) rögtön tudjuk, hogy további pon­
tok fogják követni (KOVÁCS ZITA, 470). A kérdés, mivel feleletet kíván, szintén
lehet katafora.
Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?
Gondoltok-e úgy néha-néha rám?"
(Petőfi Sándor: István öcsémhez)
"Leonin azt sugá barátjának: Most mindjárt el leszünk temetve."
(Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)
Határozószó is utalhat előre:
"Így zsoltárolt az Éj:"
(Ady Endre: Az Éj zsoltára)
Hatósugaruk szerint megkülönböztetünk mondaton belüli, mondatok kö­
zötti és nagyobb szövegrészekre vonatkozó utalásokat. Az utalás helyét te­
kintve pedig pontszerű és foltszerű utalásokról beszélünk. A pontszerű utalás a
szöveg egyetlen szavára, kifejezésére vonatkozik, a foltszerű nagyobb szöveg­
darabra.
542 A magyar nyelv könyve

Az egyeztetés
Az utalással szorosan összefügg az egyeztetés, amely szintén két nyelvi elem
azonosságán (koreferencia) alapul. Funkciója a mondatszerkesztésből adódó
szövegbeli hiányosságot a szövegelőzményből kitölteni. Kifejezőeszközei az
igei és igenévi személyragok, a névszói-igei állítmány segédigéje, a birtokos
személyjelek.
"Bizony, már magam is öregszem, és még mindig emlékszem a jó nagyapóra.
Pedig akkor még kisgyermek voltam.
Nagyapó nagyon kicsi és gyönge volt. Nem is igen járkált, csak üldögélt a
nagy karosszékben. Jó időben a tornácon sütkérezett, szeles, esős napokon a
kályha mellett üldögélt. Sehogy sem tudtam fölérni ésszel, hogy ugyan miért tőle
kérdezik meg, mi legyen az ebéd. Ha elszendergett, mindenki lábujjhegyen járt,
suttogva beszélt. Egyszer, mikor édesapám azt kérdezte tőlem, mi szeretnék len­
ni, ki is mondtam, ami a szívemen volt:
— Nagyapó szeretnék lenni!
— Ugyan miért?
— Mert ő semmit sem dolgozik, mégis mindenki a kedvért keresi" (Móra Fe­
renc: Nagyapó).
A részletből jól látható az egyeztetés szerepe a szövegösszefüggés megte­
remtésében. Az elbeszélő (maga az író) első személyű, s ennek megfelelő az
egyeztetés is első személyű igei személyragokkal: kisgyermek voltam, tudtam,
kimondtam, szeretnék. A Nagyapó bemutatása is a második bekezdésben végig
az egyeztetésre épül: nem járkált, üldögélt, sütkérezett, elszendergett. Azt is
megfigyelhetjük a szövegben, hogy az anaforikus névmás mint irányító tag
megszabja a további egyeztetést. Utolsó idézett mondatunkban a második tag­
mondat keresi állítmányának az egyeztetését az első tagmondatnak a Nagyapó-ra
visszautaló ő személyes névmása szabja meg. Az egyeztetés tehát egyben név­
másítás (pronominalizáció) is, ami újabb kapocs az utalás és az egyeztetés kö­
zött. Egy sor szabály írja elő, melyik hogyan érvényesül. Ki is zárhatják egy­
mást. Például ha az alany azonos marad a következő mondatban is, akkor nincs
névmásítás — mint már bemutattuk —, a hiányzó alanyt egyeztetéssel fejezzük
ki. Pl. A tanító kijavította a füzeteket. Fáradtan tett le a tollát. Ezeknek a szabá­
lyoknak az eltévesztése zavaros fogalmazást eredményez. Néha nemcsak értel­
metlenné, hanem humoros hatásúvá is válik a mondat. Pl. Ügyeljünk, hogy a
gyerek szobájába ne hallatsszon be a tévé hangja. Ha másként nem lehet, kap-
 A nyelvtani kategóriák szövegbeli szerepei 543

csoljuk ki a készüléket, s csak ha elaludt, nyissuk ki újra (RÁCZ ENDRE, 1983.

252-3).
Az egyeztetés kérdéseit RÁCZ ENDRE vizsgálta. Az egyik legfontosabb meg­
állapítása, hogy ha az egyeztetés irányító tagja (az előzmény) gyűjtőnév vagy
mennyiségjelzős főnév (pl. a nép, a tömeg, a válogatott, a család, a nemzedék, a
társaság vagy két ember stb.), akkor az új mondatban az állítmány — értelmi
egyeztetéssel — inkább többes számba kerül. Pl. Csak egy kisebb csoport visel­
kedése üt el a többiekétől. Ők hallgatagok, komorak. Közrefogva valakit, szinte
csak vánszorognak (RÁCZ ENDRE: i. m. 260).

A hiány és a kihagyás
A szöveghiányt DiENES DÓRA szellemesen a következőképpen határozta meg:
"a hiányos konstrukció úgy épül a szöveg szerkezetébe, mint a fogaskerék: pon­
tosan hiányai által" (DiENES DÓRA, 86). Hiányról ugyanis akkor beszélünk, ha
egy adott elem a szövegben nincs jelen.
Okai lehetnek: a közös tudás, tabu és zavaró tényezők saját koncentrációs
zavarunktól egészen a külső eseményekig (megszólal a telefon; valaki érkezik),
továbbá a témaváltás vagy kilépés a kommunikációból, a logikai ugrás és a ki­
hagyás, amelyek feleslegessé teszik a kifejtést. Pl. "a beszélők közös tudata ré­
vén az adott párbeszédben kiegészülhet bármilyen típusú hiányos szerkezet" (P.
FRICSOVSZKY ÉVA, 9). A felsoroltak közül külön típusnak tekinthető a kiha­
gyás, mert a beszélő a szándékos elhallgatással explicitté teszi a hiányt, tudatos
beszédaktusként használja, amit a hallgató is felfog (i. m. 11). Pl. A katonaság
ma sem más.
A hiány leginkább a társalgási nyelvben, üzenetekben, személyes feljegyzé­
sekben jelentkezik.
A hiányfajták feltérképezésének legnagyobb akadálya az egységes termino­
lógia kialakulatlansága. Pl. "A hiány és a törlés szakkifejezés például csak meg­
közelítésbeli különbséget takar." Az előbbit a kommunikációelmélet, az utóbbit
a generatív nyelvészet használja. Az ellipszis fogalmán a szövegnyelvészet re­
konstruálható szövegelem elhagyását érti. A retorika szűkebben értelmezi. A gö­
rög szó maga eredetileg kihagyást jelent (i. m. 6-7).

A konnexió további eszközei

A határozott névelő sorrendi szabályszerűsége is segít a szövegben való el­
igazodásban mint a kapcsolódás mutatója. Ugyanis egy főnév vagy főnévi szer-
544 A magyar nyelv könyve

kezet első szövegbeli jelentkezésekor állhat akár határozatlan, akár határozott

névelővel, de azután, mikor ismertté vált, már csak határozott névelővel állhat.
Ugyanis gondolkodásunk azt tekinti határozottnak, amelyről a beszédbeli előz­
ményekben már volt szó, vagy amely a konkrét beszédhelyzetből, a beszélő és
hallgató feltehető előismereteiből már ismertnek tekinthető (MMNyR. I. 269).
Pl. Megkóstoltak egy újfajta üdítőitalt is. Az üdítő íze a kristálykeserűére emlé­
keztette őket.
A sorrendi szabályszerűség a szórendiekkel szorosan összefonódik, amit
meghatároznak a mondatfonetikai eszközök is, mint az már más nyelvi stúdiu­
mokból ismeretes.

A szöveg jelentésének elemei

"A szöveg lényege szerint szemantikai folyamat" — idézi SZABÓ ZOLTÁN
S. J. SCHMIDTet (SZABÓ ZOLTÁN: Nyr. 1977. 469). A szöveget szöveggé tehát
nem a grammatikai szervezettsége, hanem a téma azonossága teszi. Ebből az
azonosságból fakad a szöveg jelentésbeli összetartó ereje: a kohézió. A szöveg
tehát összefüggő jelentésviszonyok hálózata, amelynek a megértése azonban
mindig egy előzetes megértésen alapul, amelyben a világban önmagát tapasztaló
ember a maga egész valójával, múltjával és jelenével benne van.
A makroszerkezeti egységek közötti globális kohézió tényezőiről, a címről, a
helyre és időre utalásról, a tétel- és fókuszmondatról már volt szó, a szöveg­
hálóról pedig még lesz. Ehhez azonban előbb áttekintjük a mikroszerkezet egy­
ségek közötti lineáris kohézió eszközeit. Ezek a jelentésbeli kapcsolódást, a
láncszerűséget szavaik, szerkezeteik, mondataik nyelvi megegyezésével, azonos­
ságával biztosítják. Mert bár megjelenésükben (alakjukban) különbözőek, mégis
a szövegnek ugyanazon elemére, tényére utalnak. Szaknyelven koreferensek
vagy koreferenciális elemek, melyek egymással koreferenciaviszonyban állnak.
(PETŐFI, 1997. 24). Vegyük sorra őket!

A lineáris kohézió eszközei

Az ismétlés a szövegekben nagyon sokszor egyáltalán nem felesleges, sőt azzal,
hogy megszakítja a szöveg folytonosságát, éppen a szövegre irányítja a figyel­
met, kiemel, érzelmi, sőt ritmikai hatást kelthet. A szöveggé szerveződésnek ősi
módja. Sőt az emberré válásnak egyik feltétele, mert az új ismeretek megszilár-
 A szöveg jelentésének elemei 545

dulása mindig a minták sokszoros (tehát ismétlődő) utánzására alapul. Szemlél­

hetővé teszi a létet, amely feltartóztathatatlanul változó (Cs. GYÍMESI ÉVA, 79).
"Akkor a vén Väinämöinen
Derék öreg Väinämöinen —
kicsi ménjét megfuttatja,
szaporán szalad a szánja
lebegteti lensörényét.
el a sötét Pohjolából,
Szaporán szalad a szánja,
homályos Sariolából."
el a sötét Pohjolából,
(Kalevala. Nagy Kálmán fordítása. Kriterion,
homályos Sariolából.
1972. VII. ének 363-8., VIII. ének 17-20.)

A tematikus főnév ismétléséhez nyelven kívüli ismeretek is kellenek. Pl.

Tegnap színházban voltunk. Shakespeare-t játszottak. (színház — Shakespeare!)
Az azonosítás különben különböző jelentésű szavak, szókapcsolatok megfe­
leltetése egymásnak valakinek, valaminek a jelölésére. Gyakori tulajdonnevek
helyettesítésekor. A helyettesítő szó rendszerint köznév. Kosztolányi Mária cí­
mű novellájában a címszereplő még mint szegény Marika, az asszony, a szer­
kesztő felesége megnevezéssel is szerepel. A férje pedig a szövegben hol férj,
hol szerkesztő, hol bikadöntő vaskarú dalia.
A rokon értelmű szavak (szinonimák) azonos denotátumuknál fogva szintén
koreferens elemek lehetnek. Pl. csirkefogóként, gazfickóként, szélhámosként, jó-
madárként emlegetve egy csalót.
Az értelmezés (parafrázis) "szavak, kifejezések pontos értelmének, jelentés­
árnyalatainak, használatának meghatározása" (ÉrtSz. II. 449). Erre épülnek az
értelmező szótáraknak a szócikkei. Nagyon lényeges szerződéseknek, törvé­
nyeknek az azonos értelmezése.
A körülírás (perifrázis) szintén az azonosság, a koreferencia eszköze. Vala­
minek más szavakkal, de a szokásostól eltérő módon való megnevezése. Az ere­
detije rendszerint egyszerűbb, mint a felcserélésére kieszelt körülírás. Pl. Árpád
fiai, Csaba népe. Sokszor tréfás, gúnyos célzatú. Pl. Ott állt ingben-glóriában.
Máskor meg éppen szépítő, kímélő jellegű. Pl. Hátul állt, amikor az észt oszto­
gatták. Szintén körülírással szokták kifejezni a nem illő, a tabunak tekintett dol­
gokat. Pl. Szükségére megy.
A szó poliszémiája szintén szövegszervező eszköz lehet. A jelentések közötti
metaforikus vagy metonimikus kapcsolatok kohéziós értékűek. A következő vicc
az elcsúszik ige konkrét és elvont jelentésének a metaforikus összefüggésén ala­
pul.
546 A magyar nyelv könyve

"Két anyagbeszerző találkozik.

— Szervusz. Hol voltál, hogy olyan sokáig nem láttalak?
— Elcsúsztam valamin, és hat hónapig mozdulni sem bírtam.
— És mondd, melyik paragrafuson csúsztál el?"
(1000 vicc a javából. Bp. 1971. A 881. vicc)
A felosztás a jelentésmező összefüggéseken alapul, mert fogalmi jellegű
nem-faj felbontás. A nem és faj fogalom felcserélésével kifejezhetünk azonos­
ságot, amikor egér helyett állatot mondunk, vagy jaguár helyett vadat. A fölé-
és alárendelt fogalmak teljes előfordulása növeli a szöveg kohézióját. Pl. Három
nyelven tolmácsolt. Angolul már konferenciákon is fordított. Németül turistáknak
tolmácsolt rendszeresen. Arabul főleg menekültek ügyeiben kellett a hatóságok
rendelkezésére állnia.
A felsorolás elemei között nincsenek szilárd jelentésbeli kapcsolatok, mint a
jelentésmezőkre épülő felosztásban. A legkülönbözőbb dolgok kerülhetnek ben­
ne egymás mellé hasonlóan a részletezéshez, halmozáshoz és fokozáshoz.
"Itt halmozódott fel az afrikai partvidék minden kincse, terménye: Marokkó
selymei, Algéria mézédes datolyái, Tunisz narancsai vagy az Atlasz hegység
oroszlánbőrei, a Nílus óriás marabutollai..." (Olvasókönyv. Ált. isk. 4. o. Bp.
1979. 104).
Az azonos alakú szavak (homonimák) alaki azonossága tehát csak látszat
azonosság, mert jelentéseik teljesen eltérőek, de erre épülnek éppen a szójáté­
kok.
Romeo — Jó reggelt, fiúk! Miben hagytalak én tegnap?
Mercutio — Cserben, barátom, cserben, érted már?
Romeo — Ne haragudj, Mercutio, fontos dolgom volt.
Mercutio — Hány fontos, megmérted?
(Shakespeare: Rómeó és Júlia. Mészöly Dezső fordítása)
Az ellentétes jelentésű szavak (antonimák) sajátos ismétlések, melyek egy­
másnak feszülnek, mint "két, egymástól homlokegyenest eltérő jellegű, egymás­
sal ellenkező tartalmú dolog, állapot, állítás, minőség viszonya, illetve az ilyen
viszonyban állók egyike... Pl. Ifjú vér, öreg bor fickándott erőkben" (ÉrtSz. II.
222).
 A szöveg témahálózata 547

"S kedv emel vagy bú temet, Bárminő színben jelentse

Szépnek s rútnak hunyj szemet. Jöttét a vándor szerencse:
Mert mozogjon avagy álljon Sem nem rossz az, sem nem jó:
E parányi föl veled, Mind csak hiábavaló!"
Lengjen fényben vagy homályon (Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas.
Hold és nap fejünk felett, Részlet)
A jelentésbeli hiány is közlés, mert a szövegösszefüggés félreérthetetlenné
teszi, akár szókihagyás, akár félbeszakítás, akár elhallgatás. Gyorsan zajló törté­
néseket, indulatokat, belső feszültséget éreztet. A hiány kitöltése a befogadó
(hallgató) feladata. Műfaji sajátság lehet.
"A tanár felkapta a fejét. Vad grimaszt vágott, mintha csakugyan be akarná
kapni valamelyiket. És már mennydörgött:
— Megvesztél... Hogy én?!... Hogy engem?!... Egy másik professzor?'... No
még csak az kéne!... Az én hasamba be nem teszi a méltóságos kolléga a patá­
ját. .. Még csak az kéne!... Ezt a ziccert nem adom nekik... Meg vagy őrülve,
gyermekem!
Telekesnek nyitva maradt a szája.
— De/hát/akkor...
— Mit akkor? Mi az, hogy akkor?..."
(Karinthy Frigyes: Hasműtét)

A szöveg témahálózata
A lineáris kohézió elemeinek a felmérése után visszatérünk a szöveg egészét
meghatározó jelentésbeli sajátságokra, a globális kohézió további bemutatásra.
A szöveg — mint megállapítottuk — összetartozó, összefüggő jelentésviszonyok
hálózata.
Jelentéssíkok (szálak) indulnak el benne, tartanak egy darabig, majd lezárul­
nak. Különböző hosszúságúak, sokszor párhuzamosan futnak, máskor csak ép­
pen érintkeznek. Közben újabbak kezdődnek a témának megfelelően.
Egy-egy jelentéssík alapja az elemei közötti közös referenciális jelentésre
épülő viszony. Ugyanis az egyes jelentéssíkokban a kezdetüket jelző átvezető
szót az ugyanarra a valóságelemre (személyre, tárgyra, dologra, jelenségre)
vonatkozó izotópok követik.
548 A magyar nyelv könyve

"Hogy egy mondatnak melyik tartalmas szava lesz átvezető szó, az mindig
utólag derül ki. Ez a szövegmegértés oldaláról azt jelenti, hogy a hallgató, az ol­
vasó emlékezetében tárolja a mondat tartalmas szavait, a soron következő mon­
dat azonban már szelektálja a tárolt szavakat, a koherencia egyeseket reflektor­
fénybe állít (átvezető szavak), másokat töröl a memóriából. A szövegalkotás fo­
lyamatában fordított a helyzet; átvezető szóhoz, szavakhoz illeszkedik a soros
mondat" (NAGY FERENC, 1981. 54).
Az átvezető szó tehát nem azonos a kulcsszóval, amely az egész témát jelölő
szó, különösen gyakori a szak- és tudományos szövegekben, sokszor jellemző
egy-egy írói életműre. Pl. Az Officina Textologica sorozat 2. kötetének a tanul­
mányaiban a koreferenciális elemek, a koreferenciarelációk, a koreferenciaindex
kulcsszavaknak tekinthetők.
Szintén a fizikából GREIMAS által átvett izotóp kategória a szövegtanban
mint a globális kohézió kategóriája jelenik meg. A szöveg egyes tagjai lánc­
ként kapcsolódnak a jelentéssík kezdetét jelző átvezető szóhoz. A grammatikai
alapú utalás, a szemantikai azonosítás egyaránt építi tehát a jelentéssíkot, ame­
lyet végeredményben izotópláncnak is tekinthetünk. Pl. Veronka: a kis poronty,
vakarcs, a csöpp leányzó, a gyerek, árva kis jószág, ő... szavak és kifejezések
alkotnak Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyőjének első fejezetében egy jelen­
téssíkot, mert átvezető szava és izotópjai referenciálisan azonos vonatkozásúak.
A jelentéssík feltétele, hogy legalább két szabadmondatban ugyanarról a
személyről, dologról stb. essen szó. Ha legalább két jelentéssík jelentését te­
kintve összefüggésbe hozható egymással, akkor azok jelentésréteget alkotnak.
A szöveget tehát rendszernek tekinthetjük, amely a szelekció (kiválasztás) és
kombináció (kapcsolódás) kettőségén épül fel.
Egy gulácsi népmondával mutatjuk be, hogyan hálózzák be a szöveget a je­
lentéssíkok.
A rodostói kakukk
A rodostói bujdosókat erősen kínozta a honvágy. Ébren is csak álmodoztak,
gondolatban mindig Magyarországon jártak.
A fejedelem abban is példát mutatott híveinek, hogy sohasem panaszkodott
honvágyról. Nem keserítette őket a múlt emlegetésével.
Egyszer mégis felsóhajtott:
— Csak még egyszer hallanék egy kis hazai kakukkszót!
 A szöveg témahálózata 549

Meghallotta ezt a sóhajtást Mikes Kelemen, a fejedelem hűséges kísérője. Ha

meghallotta, mindjárt azon kezdett töprengeni, hogyan szólaltassa meg a kakuk­
kot a rodostói kertben.
Nem sokáig töprengett, másnap reggel titokban kiosont a kertbe, ott egy fa
alatt a fűbe lehasalt, tenyerét a szájához tette, és elkezdte a kakukk szavát utá­
nozni.
Meghallja Rákóczi fejedelem a rodostói kakukkszót, és igen elcsodálkozik
rajta. Keresni kezdi a kertben, ugyan merre lehet a kakukkmadár? Ahogy keresi,
ott látja hűséges íródeákját a fűben.
Mindjárt tudta, hogy ő a rodostói kakukk. Könnyes szemmel megölelte hű
emberét.
A szöveg nyolc bekezdésből, de csak 14 mondategészből és 20 szabadmon­
datból áll, így eléggé tömör, sűrített.
Nyolc jelentéssíkja felépítésében lineáris kohézió eszközei közül a szóismét­
lés és az azonosítás (Mikes, hű kísérő, hűséges íródeák, hű embere [a fejedelem­
nek] vesz részt. A nyelvtani eszközök közül az egyeztetés játssza a legnagyobb
szerepet, de találkozhatunk névmásítással is (őket). Az ott — mármint a kertben
— pedig deixis.
A nyolc jelentéssík három jelentésréteget alkot. Az egyik a bujdosók, a feje­
delem és Mikes jelentéssíkjából tevődik össze, a másik jelentésréteg a kakukk és
a kakukkszó, a harmadik pedig a helyre utaló kert és fű jelentéssíkokból áll.
Önálló jelentéssíknak tekinthetjük a honvágy jelentéssíkját, bár kapcsolódik az
első jelentésréteghez. Felvázolásuk jól fogja mutatni, hogy az egyes jelentéssí­
kok a történet kibontakozásának megfelelően hogyan lépnek be a szövegbe, ho­
gyan szövik tovább, azaz hogyan vesznek részt a téma kifejtésében. A népmonda
témahálózata (jelentésszövete) tehát a következő:
550 A magyar nyelv könyve

Szabad­ Jelentéssíkok:
mondat
száma,
betűjele:
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.

1. rodostói honvágy
bujdosók
t
álmo­
2.a
doztak

2.b
t
jártak

3.
t hon­ fejede­
feje­
delem vágyról lem
hívei A

4. őket keserí­
tette

5.
t
sóhajtott

6.
t kakukk­
hallanék
A szó
/»
7. Mikes,
hű kísérő

8.
t rodostói kakuk­
kezdett
kertben kot
Í A /v
9.a töpren­
gett

9.b
t
kiosont
kertbe
t t
9.c lehasalt ott fűbe
 A szöveg témahálózata 551

Szabad- Jelentéssíkok:
mondat
száma,
betűjele:

/ k
/ szájába A A
tette

kakukk
t
elkezdte
szavát

Rákóczi
t
rodostói
fejede­ kakukk­
lem szót
meg­ A
hallja

t rajta
csodál­
kozik
t
kezdi kertben kakukk­
A A
madár
A
keresi hű író­ ott fűben
A deák

tudta
tő rodostói
A A kakukk

meg­ hű
ölelte embere

A szöveg jelentésviszonyait ennél még sokkal behatóbban is lehetne vizsgál­

ni, ha mindegyik mondatot szövegkörnyezetéből és saját ismereteinkből úgy ki­
egészítenénk, hogy teljes, önálló, szinte szöveg értékű információegységekké
váljanak, hogy így minden kapcsolatuk kimutatható legyen. S csak azután kerül­
ne sor további elemzésükre. A rodostói kakukknak egy ilyen szövegelemzés
alapjául szolgáló első mondata így hangzana: A (törökországi) rodostói (kuruc)
bujdosókat (akik nem hagyhatták el kényszerlakhelyüket) erősen kínozta a hon-
552 A magyar nyelv könyve

vágy (hazájuk, Magyarország iránt). — Ezt a beható, összesen hat lépésre épülő
elemzési módot a PETŐFI S. JÁNOS körül csoportosuló kutatók dolgozták ki.
(Mintaelemzése az Officina Textologica sorozat 2. kötetének (Debrecen, 1998) a
15-29. oldalán található.)
Szintén ebből a körből származik a szöveg strukturális értelmező interpretációja két úton.
"Az egyik a kreatív, a másik az analitikus megközelítés.
A kreatív megközelítés kétféle lehet: kaleidoszkopikus ("az eredeti szövegeket alakítgatjuk
annak vizsgálata érdekében, hogy mi változik e szövegek formai és jelentéstani megformáltsá­
gában"...) és kreatív-produktív ("előzőleg már átalakított szövegeken végzünk műveleteket...,
hogy azokból egy számunkra elfogadható szöveget tudjunk létrehozni/kiválasztani"...). Mind­
kettő az analitikus megközelítést készíti elő...
Az analitikus megközelítésben nem a szöveg megformáltságának a feltárása az elsődleges
cél, hanem a feltárt megformáltság leírása" (SZABÓ ZOLTÁN: Nyr. 2000. 255 — Petőfi S. János
- Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései. Bp. 1998. ismertetése)

IRODALOM
ADAMIK TAMÁS, AZ antik retorika szövegnyelvészeti vonatkozásai: A szövegtan a kutatásban és az
oktatásban (szerk. Szathmári István és Várkonyi Imre). Bp., 1979. 83-92. * ÁNyT. XI. (A szöveg
megközelítései; szerk. TELEGDI ZSIGMOND és SZÉPE GYÖRGY). Bp., 1976. * ANTAL LÁSZLÓ, A tar­
talomelemzés alapjai. Bp., 1976. * AUSTIN, JOHN L., Tetten ért szavak. Bp., 1990. * BALÁZS GÉZA,
Szövegtani gyakorlatok, vázlatok és tanulmányok. Bp., 1994. * BALÁZS JÁNOS, A szövegelmélet
alapkérdései Laziczius Gyula megvilágításában: NyK. 1976. 256-64. * BALÁZS JÁNOS, A szöveg­
tan alapjai: A szövegtan a kutatásban és az oktatásban. Bp., 1979. 9-21. * BALÁZS JÁNOS, A szö­
veg. Bp., 1985. * BANCZEROWSKI JANUSZ, A szövegkezdő metainformációs mondatok struktúrájá­
ról és funkcióiról: Nyr. 2000. 423-30. * BÁNRÉTI ZOLTÁN, A novellaelemzés új módszerei (ism.).
ÁNyT. XI. Bp., 1976. 289-99. * BÁNRÉTI ZOLTÁN, Téma és anaforikus viszonyok a szövegben:
MNy. 1979. 406-15. * BARANYAI ERZSÉBET - LÉNÁRT JUDIT, AZ írásbeli közlés gondol­
kodáslélektani vonásai. Bp., 1959. * BÉKÉSI IMRE, Szövegszerkezeti alapvizsgálatok. Bp., 1982. *
BÉKÉSI IMRE, A gondolkodás grammatikája (A szövegfelépítés tartalmi-logikai szabályrendszere).
Bp., 1986. * BÉKÉSINÉ FEJES KATALIN, Egy korosztály írásbeli nyelvhasználatának alakulása. Bp.,
1981. * BENCZE LÓRÁNT, Globális kommunikáció: az internet retorikája: A szónoki beszéd részei
és a beszédfajták (szerk. A. Jászó Anna - L. Aczél Petra). Bp., 2001. 58-66. * BENCZIK VILMOS,
Nyelv, írás, irodalom kommunikációelméleti megközelítésben. Bp., 2001. * BENKÖ LORÁND, Iro­
dalmi nyelv — köznyelv: A magyar nyelv rétegződése (szerk. Kiss Jenő és Szűts László). Bp.,
1988. 15-33. * BÍRÓ ZOLTÁN, Beszéd és környezet. Bukarest, 1984. * DEME LÁSZLÓ, Mondatszer­
kezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata. Bp., 1971. * DEME LÁSZLÓ, A szöveg alaptermészetéről:
 Irodalom 553

A szövegtan a kutatásban és az oktatásban. Bp., 1979. 57-65. * DEME LÁSZLÓ, A szövegtan, a

szövegismeret és a szövegszemlélet az anyanyelvi nevelés rendszerében: Nyr. 1980. 332-10. *
DEME LÁSZLÓ, Megjegyzések a szövegről és a szövegtanról: MNyTK 156. Bp., 1993. 54-8. *
DIENES DÓRA, A szerkesztettségi hiányosság és szövegösszefüggésbeli kiegészülése: NytudÉrt.
98. Bp., 1978. * ELEKFI LÁSZLÓ, Petőfi verseinek mondattani és formai felépítése (különös tekin­
tettel az aktuális mondattagolásra). Bp., 1986. * FEHÉR ERZSÉBET, A szövegkutatás megalapozása
a magyar nyelvészetben: NytudÉrt. 147. Bp., 2000. * FERENCZY GYULA - KLAUDY KINGA, A szö­
vegnyelvészet néhány alapkérdése: ÁNyT. XI. Bp., 1976. 313-22. * Cs. GYÍMESI ÉVA, Teremtett
világ Rendhagyó bevezetés az irodalomba. Kriterion, 1983. * HANGAY ZOLTÁN, CS. Gyímesi Éva
Teremtett világ: MNy. 1985. 364-6. * HANGAY ZOLTÁN, Szövegszerkezeti alapvizsgálatok törté­
neti adalékokon: Absztrakció és valóság (főszerk. R. MOLNÁR EMMA). Szeged, 1996. 147-51. *
Helikon. Világirodalmi figyelő 1973/2-3., 1974/3-4., 1977/1., 1978/3.* HUSZÁR ÁGNES, A mon­
dat aktuális tagolása és annak tanítása: Nyr. 1983. 87-100. * IVÁNYI ZSUZSA, A nyelvészeti
konverzációelemzés: Nyr. 2001. 74-93. * JAKOBSON, ROMAN, Hang — jel — vers. Bp., 1972. *
KANYÓ ZOLTÁN, Szövegelmélet és irodalomelmélet: ÁNyT. XI. 167-81. * KÁROLY SÁNDOR, A
szöveg és a jelentés szerepe a kommunikációs szemléletű nyelvészeti törekvéseinkben: A szöveg­
tan a kutatásban és az oktatásban. Bp., 1979. 23-32. * KÁROLY SÁNDOR, Mondat és megnyilatko­
zás: Néprajz és nyelvtudomány XXIV-XXV. Szeged, 1980-81. 49-63. * KÁROLY SÁNDOR, Szö­
vegtan és erkölcsi nevelés: MNy. 1987. 7-13. * KÁROLY SÁNDOR, Szöveggrammatika: A magyar
nyelv történeti nyelvtana (főszerk. Benkő Loránd). Bp., 1995. II/l. 759-834. * KELEMEN JÁNOS,
Szöveg és jelentés: ÁNyT. XI. Bp., 1976. 197-222. * KERNYA RÓZA, A szöveg néhány sajátossága
kisiskolások fogalmazásaiban. Bp., 1988. * KESZLER BORBÁLA, Kötetlen beszélgetések mondat- és
szövegtani vizsgálata: Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből (szerk. Rácz Endre és
Szathmári István). Bp., 1983. 164-202. * KIEFER FERENC, Szövegelmélet — szöveggrammatika —
szövegnyelvészet: Nyr. 1979. 216-25. * KIEFER FERENC, AZ előfeltevések elmélete. Bp., 1983. *
KIEFER FERENC, Szemantika vagy pragmatika? NyK. 1984. 5-22. * É. Kiss KATALIN, Vita a be­
kezdés retorikájáról: Helikon, 1977. 150-1. * KOCSÁNY PIROSKA, Szövegnyelvészet vagy szöveg­
típusok nyelvészete? FilK. 1989. 26-43. * KOCSÁNY PIROSKA, Szövegnyelvészet és szövegtan
(Részletek egy tudomány történetéből: Hol tart ma a stilisztika? (szerk. Szathmári István). Bp.,
1996. 152-63. * KOLTAY TIBOR, AZ e-mail üzenetek pragmatikai jellemzőiről: Szemiotikai szö­
vegtan 10. (szerk. Petőfi S. János, Békési Imre, Vass László). Szeged, 1997. 91-7. * KOVÁCS
ZITA, Katafora és pronominalizáció: Nyr. 1988. 467-75. * LOTMAN, J. M., Szöveg, modell, típus.
Bp., 1973. * MURVAI OLGA, A szöveg kontextuális kapcsolatai: MNy. 1979. 170-6. * NAGY
FERENC, Kriminalisztikai szövegnyelvészet. Bp., 1980. * NAGY FERENC, Bevezetés a magyar
nyelv szövegtanába. Bp., 1981. * NAGY JÓZSEF, 5-6 éves gyermekeink iskolakészültsége. Bp.,
1980. * NEMESI ATTILA LÁSZLÓ, Benyomáskeltési stratégiák a társalgásban: Nyr. 2000. 418-36. *
Officina Textologica 1-4. (szerk. PETŐFI S. JÁNOS, DOBI EDIT, SZIKSZAINÉ NAGY IRMA). Debre-
554 A magyar nyelv könyve

cen, 1997-2000. * PÉTER MIHÁLY, A nyilatkozat mint a nyelvi közlés alapegysége: MNy. 1986.
1-10. * PETŐCZNÉ FRICSOVSZKY ÉVA, A nyelvi hiány fogalmának szövegtani értelmezése (doktori
tézisek). Bp., 2000. * PETŐFI S. JÁNOS, A szöveg mint interdiszciplináris kutatási objektum: Nyr.
1988. 219-29. * PETŐFI S. JÁNOS (szerk.), Koreferáló elemek — koreferenciarelációk. Officina
Textologica 2. Debrecen, 1998. * PETŐFI S. JÁNOS - BENKES ZSUZSA, A szöveg megközelítései.
Kérdések — Válaszok. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba. Bp., 1998. * PLÉH CSABA, A szaván
fogott szó: J. L. Austin, Tetten ért szavak. Bp., 1990. 7-25. * PROPP, V. J., A mese morfológiája.
Bp., 1975. * RÁcz ENDRE, Egyeztetés és szöveggrammatika: Tanulmányok a mai magyar nyelv
szövegtana köréből (szerk. Rácz Endre és Szathmári István). Bp., 1983. 249-95. * RÁcz ENDRE,
Egyeztetés a magyar nyelvben. Bp., 1991. * RÓKA JOLÁN, Az újságszövegek szerkesztési és stílus­
tipológiája. Bp., 1986. * SZABÓ ZOLTÁN, AZ irodalmi mű stiláris kohéziójáról: Nyr. 1976. 163-72.
* SZABÓ ZOLTÁN, A szövegszemantika stilisztikai jelentősége: Nyr. 1977. 468-81. * SZABÓ
ZOLTÁN, A mai stilisztika nyelvelméleti alapjai. Kolozsvár, 1977. * SZABÓ ZOLTÁN, Szöveg­
grammatika és stilisztika: A magyar nyelv grammatikája (szerk. Imre Samu, Szathmári István és
Szűts László). NytudÉrt. 104. Bp., 1981. 729-34. * SZABÓ ZOLTÁN, A szövegpragmatika stiliszti­
kai jelentősége: Nyr. 1983. 207-19. * SZABÓ ZOLTÁN, Szövegnyelvészet és stilisztika. Bp., 1988.
* SZABÓ ZOLTÁN, Petőfi S. János - Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései. Bp., 1998.: Nyr.
2000. 253-6. * SZÉLES KLÁRA, Kísérlet egy műelemzés-modell felállítására: FilK. 1972. 130-46.
* Szemiotikai szövegtan 1-10. (szerk. BÉKÉSI IMRE, PETŐFI S. JÁNOS, VASS LÁSZLÓ). Szeged,
1990-7. * SZIKSZAINÉ NAGY IRMA, Leíró magyar szövegtan. Bp., 1999. * SZILÁGYI N. SÁNDOR,
Magyar nyelvtan. Bukarest, 1980. * SZILÁGYI N. SÁNDOR, Hogyan teremtsünk világot? Rávezetés
a nyelvi világ vizsgálatára. Kolozsvár, 1996. * A szövegtan a kutatásban és az oktatásban. Szerk.
SZATHMÁRI ISTVÁN és VÁRKONYI IMRE. MNYTK. 154. Bp., 1979. * A szövegvizsgálat új útjai.
Szerk. SZABÓ ZOLTÁN. Bukarest, 1982. * Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből.
Szerk. RÁcz ENDRE és SZATHMÁRI ISTVÁN. Bp., 1983. * TERESTYÉNI TAMÁS, Szemantikai szöveg­
elemző módszerek kommunikációs tartalmak vizsgálatában: Helikon, 1978. 276-84. * TOLCSVAI
NAGY GÁBOR, A kognitív nyelvészet elméleti hozadéka a szövegtan számára: Nyr. 2000. 494-500.
* VÉRTES O. ANDRÁS, A gyermeknyelv. Bp., 1953. * WACHA IMRE, Beszélgessünk a beszédről!
Bp., 1978. * ZSILKA TIBOR, A szövegelmélet és a nyelvtudomány kapcsolata: MNy. 1979. 162-70.
 RETORIKA

A retorika fogalma és rendszere

A retorika fogalma. A retorika görög szó, jelentése 'szónoklattan'. A görög
rhétor, a latin orator, eloquens, a magyar szónok főnév a 'szólni, kimondani, be­
szélni' igékből származnak, a retorika különféle elnevezései is a beszédre utal­
nak: tekhné rhétoriké (görög), ars rhetorica, ars oratoria, eloquentia (latin), szó­
noki mesterség, szónoki művészet, az ékesszólás művészete, szónoklattan. ARISZ­
TOTELÉSZ Rétorikája legelején megállapítja, hogy a retorika a dialektika párja:
„mindkettő olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeket valamiképpen minden
ember megismerhet, és nem tartoznak semmiféle külön tudományhoz". Minden
embernek köze van mind a dialektikához, mind a retorikához, hiszen mindenki
megpróbál érvelni, kijelentéseket indokolni és cáfolni, védekezni és vádolni: a
gyermek és szülő, a férj és a feleség, a tanítvány és a tanár, a főnök és a beosz­
tott, a házaló ügynök, a politikus, a pap, s a példákat sorolhatnánk a végtelensé­
gig. Vannak, akik ezt ösztönösen teszik, vannak, akik tanulással szerzett jártas­
sággal. A retorika tanulása mindenképpen hasznos, mert felkészít bennünket kü­
lönféle kommunikációs helyzetek megoldására, valamint felvértez bennünket a
ránk zúduló — sokszor manipulált — információáradat kezelésére. A retorika ál­
talános tanácsok megfogalmazására képes, az adott helyzethez való alkalmazását
mindig az egyénnek saját magának kell megoldania.
A retorika fogalma körül mindig is voltak, s ma is vannak viták. Már PLATÓN
és SZÓKRATÉSZ is kifogást emelt ellene — mint azt PLATÓN dialógusaiban, a
Phaidroszban, a Gorgiászban és A szofistában olvashatjuk —, a szofisták ugyan­
is a rábeszélés mesterségeként határozták meg, szerintük a retorika „a lelkek irá­
nyítása beszéd révén". A rosszról is meg lehet győzni olykor, a hatalom is ezt te­
szi, már pedig az igazi retorikának az igazság feltárására kellene törekednie.
ARISZTOTELÉSZ a retorika meghatározásában a meggyőzés tanulmányozását he­
lyezi a középpontba: „a retorika olyan képesség, mely minden egyes tárgyban
feltárja a meggyőzés lehetőségeit" (1.2.1355b), mégpedig logikai, etikai és lélek­
tani, tehát tudományos alapon. A retorika alapja tehát a logika, az etika és a
pszichológia, ez ma is így van. Az ókori retorika szorosan kötődött a grammati­
kához, az újkori — elsősorban a brit — retorika a lélektanhoz, a 20. század má­
sodik felétől pedig a szociológiához és a szociálpszichológiához kapcsolódik. Ez
556 A magyar nyelv könyve

a kapcsolatrendszer megvan ARISZTOTELÉSZnél. Azt is hangsúlyozta, hogy

„egyedül a bizonyítások tartoznak a retorikához; a többi csak kiegészítés"
(1354a), ez a gondolata pedig napjainkban az argumentációra, azaz az érvelésre
összpontosító retorikákban lelhető fel.
A meggyőzés és a rábeszélés fogalma között van különbség. A meggyőzés
érvek alapján történik, meggyőzünk valakit egy álláspont elfogadásáról, elfogu­
latlan módon, tárgyilagosan. A rábeszélés erőszakos, rábírunk, ráveszünk valakit
egy cselekvésre, magatartásra. A szociálpszichológia elkülöníti a befolyásolást
és a meggyőzést, a meggyőzést a befolyásolás olyan fajának minősíti, melynek
ismérve a belátáson alapuló elfogadás (SZABÓ 1998).
QUINTILIANUS Szónoklattanában a következő meghatározást adja: „a retorika
a jó beszélés tudománya" (2.15.34), a jó fogalma pedig felöleli a szakmai és az
erkölcsi jót; a szónok csak „becsületes, beszédben jártas férfi lehet. A retorika
nem a cikornyás, ékes nyelvi ügyeskedést jelenti, hanem a tisztességes és tárgy­
szerű beszéd tudományát, amelynek célja az igazság feltárása és közlése" (ADA­
MIK, 2004, 17-19).
Idővel felmerült az a kérdés, hogy miért kell a retorikát a meggyőzésre korlá­
tozni, hiszen célja a tájékoztatás, a leírás és még sok egyéb lehet. Ezt a kérdést
már QUINTILIANUS is feltette, de feltették a magyar retorikusok is: a 19. század
utolsó harmadától kiterjesztették a retorika hatáskörét, a prózai műfajok elméle­
tévé tették, s a retorikák tárgyalják a történetírást, az elbeszélést, a leírást és a
többi prózai műfajt. Különösen élesen vetődik fel a mai amerikai retorikában a
retorika fogalmának kitágítása, s nem véletlen, hogy az amerikai irányzat azono­
sítja a retorikát a fogalmazástanítással, a vitát (debate) pedig külön diszciplína­
ként kezeli. A „meggyőzés művészete" meghatározás kapcsán pedig felmerül,
nem volna-e helyesebb a meggyőzés tudományáról beszélni. A retorika tudo­
mány, tudományos diszciplína, mely gyakorlati alkalmazásával teljes. WACHA
IMRE a következő, korunknak megfelelő tág értelmezést adja: „a retorika egy­
részt a) műfajismeret, s ezen belül a prózai és verses (elbeszélő, leíró) műfajok
ismeretének tudománya, másrészt b) a meggyőző, nyilvános (szónoki) beszéd­
nek, harmadrészt c) a prózai ékesszólásnak, az elegáns, választékos szónoki stí­
lusnak a tana, negyedrészt d) szerkesztéstan. Mindezeken belül egyrészt desk­
riptív, rendszerező tudomány, másrészt preskriptív és gyakorlati célokat szolgáló
tudomány" (WACHA, 2000, 54). Némelyek csak a beszédműveléssel, a beszéd­
technikával azonosítják, láthatjuk tehát, hogy sokkal többről van szó.
A retorika szintetikus, összerakó jellegű tudomány, analitikus, lebontó párja
az olvasás. A szöveg értelmezése is retorikai művelet, azon egyszerű oknál fog-
 A retorika fogalma és rendszere 557

va, hogy ha egy szöveget retorikai szabályok alapján hoztak létre, akkor megér­
téséhez szükséges a retorikai szabályok ismerete. BABITS MIHÁLY látta és hang­
súlyozta a retorika komplexitását, ezt írja Irodalmi nevelés című tanulmányában:
„a stilisztikáról és a retorikáról lesz szó, arról a két stúdiumról, melyet a klasszi­
kus ókor egynek tekintett, és egy néven retorikának nevezett. Egy stúdium ez
most is, csakhogy két oldala van: gondolataink összegyűjtése és kifejezése. Egy
oldalról gondolkodni, más oldalról beszélni tanít, a szó legtágabb értelmében. Az
olvasás is gondolkodás, s az írás is beszéd" (Retorika, 2004, 574).
A retorikát egységes, komplex tudománynak tartjuk, ám a 20. század máso­
dik felében részterületeire bomlott. Ez azt jelenti, hogy egy-egy területét emelték
ki, eszerint a következő irányzatai különültek el: a retorika mint jelentés, mint az
okok kutatásának tudománya, mint az érvelés és megismerés tudománya, mint
stílus, mint műelemző módszer, mint fogalmazástanítás (szerkesztéstan). Újab­
ban a számos részterület egységesülni látszik.
A tudományok az évszázadok során fejlődnek, így tanúi lehetünk a fizika, a
kémia, a biológia, a genetika és a többi diszciplína sokszor látványos fejlődésé­
nek. Vannak azonban olyan diszciplínák, melyeknek kidolgozott rendszerük
megvolt az ókorban, ilyen a filozófia, és ilyen a retorika is. Ezért indokolt a
klasszikus retorikát ismerni és ismertetni, sőt azt mondhatjuk, hogy a számos új
irányzatban — így a PERELMAN-féle argumentációelméletben — az arisztotelé­
szi retorika újult meg.
A retorika rendszere. A klasszikus hagyomány alapján a retorika négy
tárgykör kombinációjából épül fel, ezek: a szónok feladatai, a szónoki beszéd ré­
szei, a szónoki beszéd fajai és a perbeszédek jogi szabályozásai.
1. A perbeszédek jogi szabályozása. Ide tartozik az ügyállás (sztaszisz) meg­
állapítása, valamint a vita alapjának tisztázása: a tény maga vitás (nem biztos,
hogy megtörtént); a tény megtörtént, de jogosan; a cselekmény minősítése vitás;
a tettes elismeri ugyan, hogy jogtalanul cselekedett, de el kell napolni a tárgya­
lást, le kell váltani a bírákat, valamiféle összeférhetetlenség miatt.
2. A szónoki beszéd fajai. Számos aprólékos felosztást ismerünk, de végül is
minden beszédfajta besorolható három nagy kategória valamelyikébe. Arisztote­
lész alapján három beszédfajtát különböztetünk meg, ezek: a törvényszéki be­
széd (alapja a jog), a tanácsadó beszéd (alapja a politika) és a bemutató beszéd
(alapja az etika).
A törvényszéki beszéd a vádbeszéd és a védőbeszéd, s ide tartozik még a bíró
indoklása az ítélethozatal után. Múltbeli eseményekről, megtörtént cselekedetek­
ről szól, érveit a jogos és a jogtalan kategóriáiból veszi. A törvényszéki beszédek
558 A magyar nyelv könyve

logikai érvelést alkalmaznak, de fontos részük az érzelemre hatás, a cselekvő és

az elszenvedő jellemének és lelkiállapotának ecsetelése. Híres törvényszéki be­
széd KÖLCSEY két védőbeszéde: a gyermekgyilkos R. d. M. és a férjgyilkosság­
gal vádolt P. J. ügyében.
A tanácsadó beszéd célja a rábeszélés vagy a lebeszélés, jövőbeli események­
ről szól, amelyek megtörténhetnek. Erveit a hasznos és a káros kategóriáiból ve­
szi. Tanácsot arról érdemes adni, ami megtörténhet, és ami megfontolás tárgya
lehet; az állam életében ilyen a pénzügy, a háború és a béke, az ország védelme,
a behozatal és a kivitel, a törvényhozás. Kossuth beszéde — melyet 1848. július
11-én mondott el a haderő megajánlása ügyében — a pénzügyminiszter tanács­
adó beszéde az országgyűlés számára. Tanácsadó „A védőoltás és a szülő lelki­
ismerete" című újságcikk is, mely a védőoltás szükségessége mellett érvel. A
magánélet és a közélet kisebb-nagyobb ügyei megvitatásakor is számos tanács
— felszólalás, hozzászólás — hangzik el nap mint nap. A tanácsadó beszéd ér­
velésében a legfontosabb tényező a példa, a példák sorában pedig az ezópuszi
mese. A magyar retorikatörténet híres példája DEÁK egyik felirati beszédében az
Anteusz-példa (Anteusz a földtől kapta erejét. Héraklész a földről felemelve
roppantotta össze. A Habsburgok is így cselekednek: el akarják a magyar nem­
zetet szakítani a törvényektől).
A bemutató beszéd célja a dicséret vagy a feddés, a jelenre, a múltra és a jö­
vőre is vonatkozhat, érveit a szép és a rút, az erény és a bűn kategóriáiból meríti.
Bemutató beszédek az akadémiai beszédek, közülük az egyik legszebb KÖLCSEY
Emlékbeszéde Kazinczy felett, híressé vált GYULAI PÁL beszéde Arany János
ravatalánál, manapság JÓKAI ANNA írónő mondott gondolatgazdag és míves em­
lékbeszédeket nagy íróinkról és költőinkről. Bemutató beszédek az ünnepi meg­
emlékezések, méltatások, köszöntők, szertartási (esküvői, keresztelői beszédek,
temetési búcsúztatók). A bemutató beszédben a stilisztikai eszközöknek, külö­
nösképpen a nagyítás különféle lehetőségeinek van nagy szerepük. A bemutatás
a másik két beszédfajtának is lényeges eleme lehet.
A magyar retorikai tankönyvek egyházi, politikai, törvényszéki, valamint
akadémiai és egyéb alkalmi beszédet különböztettek meg. Ez a felosztás lénye­
gében követi az arisztotelészit, a politikai és az egyházi beszéd tanácsadó be­
széd. Természetesen, tiszta kategóriák a valóságban nincsenek, hiszen a tanács­
adó beszédben gyakran van bemutató rész, hasonlóképpen az egyházi beszédben
is. A mai retorikákban felsorolják a prózai műfajokon kívül a médiaműfajokat, s
ezeknek is megvannak a maguk jellegzetességei.
 A retorika fogalma és rendszere 559

3. A szónoki beszéd részei. KORAX (Kr. e. 5. sz.) három részt különböztetett

meg, a bevezetést, a tárgyalást és a befejezést. Ehhez tanítványa, TEISZIASZ hoz­
zácsatolta a bizonyítást. ARISZTOTELÉSZ azt tanította, hogy minden beszédben
kell lennie egy tételnek és bizonyításának. Kr. e. 80 táján feltehetően CORNIFI­
CIUS megírta a Rhetorica ad Herennium című tankönyvet, melyet folyamatosan
használtak mintegy kétezer éven át, s melyben hat beszédrészt állapított meg,
ezek: bevezetés, elbeszélés, tétel, bizonyítás, cáfolás, befejezés. Az elbeszélés
helye változó, s később QuiNTILiANUS hozzátette a kitérést. A bizonyítás és a
cáfolás sokszor összefonódik. Az egyes részekben más-más a szónok feladata, s
más-más az egyes részek célja, feladata és stílusa.
4. A szónok feladatai. A szónoknak öt feladatot kell elvégeznie, hogy beszé­
dét elmondhassa, ezek: az inventio (invenció), vagyis feltalálás, mégpedig a té­
ma feltalálása, az anyaggyűjtés és a megoldás (az érvelés) fellelése; a dispositio
(diszpozíció), vagyis elrendezés, a vázlat elkészítése; elocutio (élokúció), vagyis
formába öntés, a beszéd megszövegezése, megfelelő stílusú nyelvi formába ön­
tése; pronuntiatio (pronunciáció), vagyis az előadásmód megtervezése; memoria
(memória), vagyis az emlékezetbe vésés. A stílus erényei az illőség, a nyelvhe­
lyesség, a világosság és a ékesség. Három stílusnemet különböztetünk meg:
fennkölt, közepes és egyszerű stílust, mindhárom stílusnem az igényes stílus vál­
tozata. Az ékesség eszközei az alakzatok, a szóképek és a prózaritmus. A retori­
kához hozzátartoznak a stílus kérdései, a stilisztika azonban a 19. század folya­
mán kivált a retorikából, és önálló diszciplínává fejlődött. Azokban a mai retori­
kákban, melyek a prózai műfajokra összpontosítanak, nincsen pronuntiatio és
memoria. A rádió és a televízió elterjedésével azonban ismét előtérbe került a
szóbeliség, s ismét fontossá vált az előadásmód, bár olyan erős hangra a mikro­
fonok világában nincsen szükség, mint volt az ókori fórumon vagy a régebbi
templomokban, nagy előadótermekben és parlamentekben.
A retorikai szituáció. Azt, ami mind az egyszerű embereket, mind a képzett
szónokokat valamilyen üggyel kapcsolatban megszólalásra készteti, retorikai
szituációnak nevezzük. A retorikai szituációtól függ az ügy milyensége, a szó­
noki beszéd fajai és részei. Nem azonos a kommunikációs helyzettel, több annál.
Három tényező hozza létre: a szükség, azaz valamilyen tökéletlenség, amelyet
meg kell szüntetni; a hallgatóság, melyet döntésre vagy cselekvésre kell késztet­
ni; a kényszer, amely a szónokot arra készteti, hogy hasson a hallgatóságra. Pél­
dául egy apa fiát meggyilkolták, ezért felszólal a halálbüntetés visszaállításáért,
vagy egy politikus felszólal a nukleáris rakéták ellenőrzéséért, vagy az ország
veszélyben van, s a szónok felszólítja a parlamentet a haderő (katonák és pénz)
560 A magyar nyelv könyve

megajánlására. A hallgatóság olyan emberek csoportja, akik érdekeltek abban,

hogy a szóban forgó tökéletlenség megszűnjék, sőt hatalmuk is van a cselekvés­
re, például állampolgárok, akik aláírásukat adják egy hiány megszüntetéséért,
vagy képviselők, akik megszavazhatják a haderő kiállítására szükséges pénzt. A
kényszer belső szükség, alkalmat jelent arra, hogy minek érdekében és hogyan
kelljen beszélni (vagy írni).
„A retorikai szituáció úgy definiálható, mint személyek, események, tárgyak,
viszonyok összessége, amely olyan tényleges vagy lehetséges szükséget teremt,
amely teljesen vagy részben megszüntethető, ha egy beszéd, amely beleszól a
szituációba, arra készteti az emberi döntést vagy cselekvést, hogy az jelentősen
módosítsa ezt a szükséget" (Retorika, 2004, 38). A retorikai szituáció kombiná­
lódik a retorikai kommunikációval — így működik a nyilvános beszéd. Termé­
szetesen, az írásról is elmondhatjuk mindezt: például az idős MÁRAI SÁNDOR
szükségét érezte annak, hogy tapasztalatait átadja kiábrándulásra hajlamos, két­
ségbeeső embertársainak, s megírta a Füves könyvet.
A hazai retorikák nem beszélnek a retorikai szituációról, vagy fogalmát ösz-
szemossák a kommunikációval. Az ókori retorikák ismerték fogalmát, csak más
szóval illették: illőségnek (latinul aptum) vagy a tárgyszerűség elvének nevez­
ték. Belső és külső illőséget különböztettek meg. A belső illőség az esztétikai,
stílusbeli illőség, a külső illőség a körülmények megkívánta személyi és tárgyi
illőség, vagyis a retorikai szituáció.
A retorikai szituáció létrehoz egy ügyet (causa), amely tárgyul vagy anyagul
(materia) szolgál a szónok számára. A szónok az ügy megoldására vállalkozik, s
ezt az anyagot témává emeli. Az ügyet a megismerés (intellectio) folyamatában
tárja fel. Az ügy milyensége sokféle lehet, a retorikákban különféle osztályozá­
sok olvashatók. Az ügy milyensége fontos tényező, mert meghatározza a beszéd
szerkezetét, érvelését, terjedelmét. Tisztességes, kétes, becstelen, jelentéktelen és
homályos ügyet szoktak megkülönböztetni. A tisztességes ügyet (honestum) a
legkönnyebb képviselni, mert megfelel a hallgatóság jogi és erkölcsi értékítélet­
ének. Az ilyen ügyben a dialektikus elem háttérbe szorul, s a dicséret kerül elő­
térbe. A kétes ügyben keverednek a tisztességes és a tisztességtelen elemek,
gondot jelent a hallgatóság jogérzékének és igazságérzékének. Például a törvény
megengedi a sikerdíj felvételét, de ha ez a pénzösszeg hatalmas, aránytalanul
nagy, akkor sérti az emberek igazságérzékét, etikátlan. A becstelen ügy, amely­
től „visszariad a hallgatóság lelke" (CICERO), paradoxnak vagy csodálatraméltó­
nak is nevezték, mármint csodálkozni lehet azon, hogy ilyesmi megtörténhet.
Például ha egy halott ember nevében egy levelet írnak és tesznek közzé, olyan
 Az invenció: a feltalálás 561

megállapításokkal, melyeket az illető sosem írt volna le. A jelentéktelen ügyek

nem érdemelnek hosszadalmas tárgyalást, például ha egy országgyűlési képvise­
lő megrángatja a szomszédasszonya haját, ez a cselekedete szégyenteljes ugyan,
de nem érdemes országos üggyé dagasztani, fényképpel ellátott riportok közlé­
sével. A homályos (obscurus) ügy nehezen követhető; képviselete nehéz, mert
csak kevés szakember tudja átlátni, mégis tömegekkel kell elfogadtatni. Min­
denképpen kihívás a szónok számára a bonyolult ügy közérthetővé tétele. Ilyen
feladatra vállalkozott DEÁK FERENC, amikor felirati beszédeiben közérthetővé
tette a bonyolult alkotmánytörténeti és alkotmányjogi érvelést, ilyen feladatra
vállalkozott APPONYI ALBERT a trianoni béketárgyaláson elmondott beszédében,
s ebben áll a jó ismeretterjesztők — ÖVEGES JÓZSEF, BALOGH JÁNOS, GRÉTSY
LÁSZLÓ — tevékenységének a lényege.
Ha vannak becsületes és becstelen ügyek, akkor a retorikai megnyilatkozás­
nak is van tisztességi foka.
ARISZTOTELÉSZ meghatározása — mely a retorika elméleti alapvetése —
szerint „A beszéd három dologból áll össze: a beszélőből, amiről beszél, és aki­
hez beszél; a beszéd célja az utóbbira irányul, azaz a hallgatóra" (3.1.). A hallga­
tóság a népgyűlés (a szavazó állampolgár), az eljövendő események megítélője
vagy a bíró, az elmúlt események megítélője, a mindennapi életben bárki. A
meggyőzés folyamatában a hallgatóságnak óriási szerepe van, érvelési hibát kö­
vet el az a szónok, aki nem veszi figyelembe a hallgatóság tulajdonságait.
ARISZTOTELÉSZ fontosnak tartja a hallgatóságot, azt mondja, hogy csak enthü­
méma és példa van az érvelésben, ezenkívül nincs más. Az enthüméma kvázi
dedukció, a példa kvázi indukció, nem tudományos logikai bizonyítás, mert a
hallgatóság a tudományos bizonyítást nem érti, s ha érti, nehezen követi. A hall­
gatóság figyelembe vétele határozza meg a retorika sajátosságát. A 20. századi
modern érveléstechnikáknak is fő jellegzetességük a hallgatóság szerepének
hangsúlyozása.
A továbbiakban a szónok feladatait követve tekintjük át a retorika tartalmát.

Az invenció: a feltalálás
Az invenció (inventio) jelentése feltalálás, mégpedig a téma fellelése, a tézis
megformálása; az érvelés fellelése; valamint az anyaggyűjtés. A közfelfogás
csak az anyaggyűjtést szokta idesorolni, ám az egész műre való rálátást jelenti,
hiszen minden további mozzanatot ez határoz meg.
562 A magyar nyelv könyve

Minden beszédnek van valamilyen témája, egy probléma, egy kérdés. A

klasszikus res-verba (dolog-szó) szembenállásban ez a dolog, a res. A témából
tézist kell formálni, valamit állítani kell vele kapcsolatban. Nem lehet általános­
ságban a demokráciát témaként megadni, hanem egy állítást kell vele kapcsolat­
ban megfogalmazni, például: a demokrácia nem működik hatékonyan, ha az ál­
lampolgárok analfabéták. A tézis formája egyszerű kijelentő mondat.
Az érveknek három módozatuk van: logikai, etikai és érzelmi érvek. A reto­
rikáknak erre a hármas lehetőségre van egy közismert példájuk, mégpedig az Ili­
ász 9. énekéből. Itt három beszéd hangzik el, Agamemnón három követe, Odüsz-
szeusz, Phoinix és Aiasz a harctól visszavonuló Akhilleuszt akarja rávenni a
visszatérésre. Mindegyik követ másként akar hatni, s Akhilleusz mindegyiknek
más-más módon válaszol. Odüsszeusz logikai úton érvel, azt fejtegeti, hogy a
görögök és Akhilleusz érdekei azonosak. Akhilleusz felháborodva válaszol, ha­
ragja jogos, hiszen megsértették, semmibe vették: „egyet kap a veszteg ülő és a
küzdő" — mondja. Az érvelés módja a logosz, a logika. Az öreg Phoinix Akhil­
leusz nevelője, apja helyett apja, ő a hírnév szerzésére, az etikára hivatkozik.
Akhilleusz megenyhül, ám azt mondja, hogy ő már elég tiszteletet szerzett ma­
gának. Az érvelés módja ezúttal az ethosz, az etika, a jellemből vett érvek. Végül
a hős Aiasz szólal meg, indulatosan azt mondja, hogy csak vesztegetik az idejü­
ket, nem érdemes erre a kőszívű emberre több szót pazarolni. Meglepő módon
Akhilleusz megrendül, s bár semmibe vették, megígéri, hogy visszatér, ha Hek­
tór a táborához merészkedik. Az érvelés módja ezúttal a pathosz, a lélektan, az
érzelmek alkalmazása. Az érvek tehát a logikából, az etikából és a lélektanból
származhatnak, s Akhilleuszra háromféleképpen hat a háromféle érvelési mód:
feldühödik, önérzetét emlegeti, végül a durva harcos szavai megindítják. Ezek a
beszédek és ezek a reakciók Kr. e. 1200 táján hangozhattak el, de ma sincs más­
ként: ésszel, erkölccsel és érzelemmel, logikai, etikai és lélektani érveléssel érhe­
tő el a meggyőzés és a meggyőződés.
Egy másik szempontból ARISZTOTELÉSZ belső és külső érveket különbözte­
tett meg. A belső érvek vagy a retorikán belüli bizonyítékok a beszéd által nyúj­
tott bizonyítékok, ezek magában a beszédben (logosz), a szónok jellemében
(éthosz) és a hallgatóságra tett hatásban (pathosz) vannak. A külső érvek a reto­
rikán kívüli bizonyítékok, ide tartozik mindaz, amit nem a szónok gondolt ki,
hanem már korábban is léteztek, ilyenek például a tanúk. A továbbiakban elő­
ször a belső, majd a külső érveket vesszük sorra.
 A retorikán belüli bizonyítékok 563

A retorikán belüli bizonyítékok

A logikai érvelés, az argumentáció — a logosz
Érvelni az tud, akinek vannak tapasztalatai, mert az érvelés nem egyéb, mint a
tapasztalat révén megszerzett ismeretek értékesítése és rendezése. Az értékesítés
abból áll, hogy okoskodás révén meglévő ismereteinkből új ismereteket nyerünk,
mégpedig következtetéssel. A rendezéssel pedig összefüggéseket teremtünk az
érvforrások és a konkrét érvelés között (RiEDL, 1897). Az érv az az állítás,
amellyel bizonyítunk vagy cáfolunk valamit. Az érv lelőhelyét érvforrásnak ne­
vezzük. Az általános érvforrások a definíció, az összehasonlítás, a viszony és a
körülmények. Az általános érvforrások neve angolul common topics (CONNORS-
CORBETT, 1999). A különleges érvforrások a személyből, helyből stb. vett ér­
vek. Az érvforrásból akkor lesz érv, ha alkalmazzuk a konkrét beszédben (ez az
összefüggés olyan, mint a jel és a jelzés viszonya). A következőkben először át­
tekintjük az alapvető gondolkodási műveleteket, majd az általános érvforrásokat.

Az alapvető gondolkodási művelet: a következtetés

A következtetésnek két útja van: 1. az induktív út vagy indukció és 2. a deduktív
út vagy dedukció.
1. Az indukció. Az indukció során a tapasztalatból, az adatokból és a té­
nyekből vonjuk le az általános igazságot, az induktív út az egyesből halad az ál­
talános felé.
a) Az indukció a logikában. Megfigyeljük például, hogy az oroszlánnak, a
tigrisnek, a hiúznak, a farkasnak erős a fogazata, s ebből a tényből azt a követ­
keztetést vonjuk le, hogy a ragadozóknak erős fogazatuk van. NÉGYESY LÁSZLÓ
a következő példát adta: a fákban, gyümölcsökben, állatokban, a föld belsejében,
általában a sötét helyeken élő férgek színtelenek; az aggteleki barlangban élő
vak nadály színtelen; a tenger sötét mélyének lakói mind színtelenek; az ember
is halványabb télen, amikor kevesebb a fény; mindebből az következik, hogy a
fényhiány az állatoknál és az embereknél színhiánnyal jár.
A mindennapi életben is érvényesül az indukció, például megfigyeléssel ju­
tottunk az alábbi tételhez: minden ember halandó. Ez a megállapítás olyannyira
igaz, hogy minden emberre kimondjuk, az ezután születőkre is. Az indukció a
természettudományok módszere. A tényeken alapuló tanulmányok is induktív
következtetésen alapulnak, ilyenek egy nyelvtankönyv megállapításai is.
564 A magyar nyelv könyve

Az indukció által nyert ismeretek annál biztosabb érvényességűek, mennél

nagyobb számú részleges ismeretből következtettük ki őket. A teljességet nem
érjük el, de erre nincs is szükség. Az indukció pontosan arra való, hogy vele bi­
zonyos számú részleges ismeretből olyan új és általános igazságot nyerjünk,
amely a többi, meg nem figyelt dologra is vonatkozik. Például az oroszlán, a tig­
ris, a hiúz és a farkas fogazata alapján megállapítottuk, hogy a ragadozóknak
erős a fogazatuk, s ezt elhisszük mondjuk a leopárdról vagy a pumáról is. A
nyelvtudományban sokszor mintavétellel dolgozunk, a történeti nyelvtan írása­
kor nem kellett az összes nyelvemléket elolvasni, elegendő volt egy bizonyos
mennyiségű minta. A szociológiában sem dolgoznak az egész anyaggal (az alap­
sokasággal), hanem elegendő a reprezentatív minta.
Hibás törvényekre vezet az indukció, ha 1. kevés számú ismeretből, elhamar­
kodottan következtetünk; 2. nem figyeljük meg jól a tapasztalati tényeket; 3. már
előre kész véleménnyel, elfogultan fogunk az egyes ismeretek összegyűjtéséhez.
A logikai műveletek retorikai alkalmazása sajátos, nem azonosítható a tudo­
mányos logikával. Mindig a hétköznapi gondolkodás határozza meg, a hétköz­
napi gondolkodás pedig sokszor valószínűségeken, közmegegyezésen, közvéle­
ményen alapul. A logika és a retorika viszonyára felállíthatunk egy argumentá­
ciós modellt: I -> V, melyben I (igazság), V (valószínűség), a nyíllal jelölt vi­
szony pedig a célt jelenti, vagyis célunknak megfelelően igazodhatunk a köz­
gondolkodáshoz. Ehhez pedig igazodni kell, hiszen érvelési hibát követ el az a
szónok, aki nem veszi figyelembe hallgatóságát, hanem egy absztrakt, egyete­
mes hallgatósághoz intézi szavait; vagy ha azt hiszi, hogy hallgatósága elfogad­
ja, pedig a valóság más. Ennek a viszonynak a kiderítésével határozta meg
ARISZTOTELÉSZ a retorika sajátosságát, mégpedig úgy, hogy lényegének az
enthümémát tette meg; s ezt a viszonyt szemléltetik a modern argumentációs
modellek (TOULMIN, PERELMAN, VÖ. Retorika, 2004).
b) Az indukció a retorikában: a példa. Példáról akkor beszélünk, ha az
előzmények nem tartoznak szervesen a következményhez, hanem csak a hason­
lóság révén. A példának két fajtája van: lehet megtörtént események elmondása,
ilyen a precedens és a parabola, és lehet ilyen események kitalálása, ide tartozik
a mese, például az ezópusi mese.
„Történeti példát alkalmazna az, aki ilyet mondana: meg kell támadni a nagy
királyt, nehogy elfoglalja Egyiptomot. Mert bizony régebben Dareiosz sem kelt
át addig Görögországba, míg el nem foglalta Egyiptomot, s mihelyt elfoglalta,
átkelt. És később Xerxész sem támadott addig, amíg Egyiptomot el nem foglalta,
miután elfoglalta, átkelt Görögországba. Ugyanígy ez is, ha elfoglalja Egyipto-
 A retorikán belüli bizonyítékok 565

mot, ellenünk fog jönni, ezért nem szabad hagynunk, hogy elfoglalja" (ARISZ­
TOTELÉSZ 2.20). A történelmi példa a tanácsadó beszédek tipikus érvelése, DE­
ÁK FERENC is sokszor alkalmazta.
Egy ma is sokszor idézett, jól ismert ezópusi mese a következő: AiSZÓPOSZ,
amikor a számosziak előtt beszélve védelmezett egy demagógot, akit főbenjáró
bűnnel vádoltak, a következő mesét mondta el: „A róka — átkelve a folyón —
beszorult egy sziklahasadékba. Mivel nem tudta kiszabadítani magát, hosszú ide­
ig szenvedett, mert sok kutyatetű mardosta. Arra vetődött a sündisznó, észrevet­
te, megszánta és megkérdezte tőle, hogy leszedje-e róla a tetűket. Nem — vála­
szolta a róka —, és amikor a sündisznó megkérdezte, miért nem, így szólt: ezek
már jóllaktak, és csak kevés vért szívnak ki belőlem. Ha leszeded őket, más te­
rűk jönnek, éhesek, és a maradék véremet is kiszívják." „Így hát nektek sem fog
ez már több kárt okozni, számoszi férfiak (mert már meggazdagodott). De ha ha­
lálra ítélitek, helyette mások jönnek, szegények, akik meglopván benneteket, el­
herdálják a maradék közpénz is" (ARISZTOTELÉSZ 2.20).
A példával való érvelés tulajdonképpen analógiás érvelés. Az analógiás érve­
lés lényege, hogy egy vagy több példából általános érvényű kijelentést alkotunk,
majd a szóban forgó esetre alkalmazzuk. Képlete: A = B -> C = D, a gyermek
viszonya a felnőtthöz olyan, mint az ember viszonya Istenhez, tehát egy konkrét,
mindenki számára világos kapcsolattal szemléltetjük az elvont kapcsolatot. Az
általános érvényű kijelentést nem fogalmazzuk meg (az adott esetben: bizalmas,
pártfogoló), ezért úgy tűnik, mintha részről következtetnénk a részre (az össze­
függés hasonlít a matematikából jól ismert aránypárhoz).
2. A dedukció. A dedukció elvekből, általános érvényű igazságokból deríti ki
azt, ami kérdéses. Az általános törvényből következtet az egyesre. A dedukció a
matematika logikája.
a) A dedukció a logikában. A deduktív következtetés alakja a szillogizmus.
A szillogizmus alapját kétségbe nem vonható igazságok, elvek, tételek képezik.
Bizonyító erejét onnan nyeri, hogy ami igaz a nemről, az igaz a fajairól is, ami
igaz az egészről, az igaz a részeiről is.
A szillogizmus olyan szerkezet, mely három állításból: két premisszából és
egy konklúzióból áll, azaz két előzményből és egy végkövetkeztetésből. A konk­
lúzió a két premisszából következik.
566 A magyar nyelv könyve

Minden ember halandó nagyobb premissza főtétel általános igazság

Szókratész ember. kisebb premissza altétel átvezető tag
Szókratész halandó. konklúzió zárótétel egyes igazság
Az élőlény táplálkozik. 1. első alany — állítmány a—b
A növény élőlény. 2. második alany — az első alany mint állítmány c— a
A növény táplálkozik. 3. második alany — állítmány c—b
A főtétel és az altétel alanya között összefüggés van: a növény egyik faja az
élőlénynek, márpedig amit a nemről (genusról) mondunk, az érvényes a fajra
(speciesre) is.
A dedukció útján nyert részleges igazság csak akkor helytálló, ha 1. a főtétel
kétségtelenül általános igazságot mond ki, minden egyes esetre érvényesnek kell
lennie; 2. a főtétel alanya magába foglalja az altétel alanyát; 3. helyesen vonjuk
le a következtetést. NÉGYESY LÁSZLÓ példája a helytelenül levont következte­
tést illusztrálja. Az Esztergom megyei követ 1833-ban így okoskodott a lengye­
lek ügyének tárgyalásakor: „Az már a történet rendje, hogy nemzetek lesznek,
nemzetek vesznek (főtétel); most Lengyelországot érte utol ez a történelmi vég­
zet (altétel); nincs tehát mit szánakodni sorsán (következtetés)". Ez a következte­
tés olyan igazságból indul ki, amely csakugyan tagadhatatlan, éppen ezért első
pillanatra igen erősnek és hatásosnak látszik az egész következtetés. DEÁK FE­
RENC bizonyos felháborodással fordult ez okoskodás ellen, s kimutatta, hogy az
előtte szóló visszaélt az igazság alkalmazásával. Igaz — úgymond —,. hogy
egyes nemzetek elenyésztek, mások támadtak, de arra semmiféle történet nem
tanít, hogy a veszélyben forgó nemzetet ne kelljen segíteni. Egyes emberek is
lesznek, és vesznek, mégis felebaráti kötelesség veszedelemben forgó embertár­
sainkat lehetőleg megmenteni (NÉGYESY, 1901).
Érzékletesen magyarázza a deduktív okoskodás lényegét SÍK SÁNDOR, a nép­
dal keletkezéséről elmélkedve. Közismert tény, hogy a magyar népdalok nagy
része természeti képpel kezdődik, ehhez csatolja az énekes a maga érzelmeit.
Ebből a tényből a tudósok azt a következtetést vonták le, hogy ugyanilyen sor­
rendben kell a népdal keletkezését elképzelni. Pedig fordítva van! „Az illető na­
gyon is ismeri a maga kedélyállapotát, ez a megindítója megfejtést kereső töp­
rengésének, s az végül is egy természeti jelenségben talál rá igazoló pártjára. S
hogy nem a maga baját, hanem a természeti képet teszi előre, olyan általános bi­
zonyítási forma, amit mindenki ebben a sorrendben szokott alkalmazni. Ami ál­
talános érvényű, amit mindenki elfogad, mert természeti törvény, azt szokás elő-
 A retorikán belüli bizonyítékok 567

re bocsátani s az alája tartozó egyes esetet, mint az előzővel már bizonyítottat,

csak hozzá kell függeszteni. Ez a lélektani sorrend a népi gondolkodásban is
mindenkor teljes érvényű volt" (SÍK, 2000). A deduktív okoskodásban az általá­
nos igazság az érv, az alá rendelem a bizonyítandó részigazságot, ezzel szemben
az induktív okoskodásban az érvek az összegyűjtött tények. (A szillogizmusnak
több fajtája van, mi csak a kategorikus szillogizmust idéztük, vö. Retorika,
2004).
A szillogizmusból keletkezett struktúrák. A szillogizmus rövidített formája
az enthüméma, kibővített formája az epikheiréma és a poliszillogizmus, kettős
alakja a dilemma.
Szillogizmus:
Mindazt, ami igazságtalan, el kell törölni.
A rabszolgaság igazságtalan.
Tehát a rabszolgaságot el kell törölni.
Enthüméma:
A rabszolgaság igazságtalan.
Tehát a rabszolgaságot el kell törölni.
Vagy:
Mindazt, ami igazságtalan, el kell törölni.
Tehát a rabszolgaságot el kell törölni.
Epikheiréma:
Mindazt, ami igazságtalan, el kell törölni.
A rabszolgaság igazságtalan, mert
évenként ezer és ezer ártatlan embert ragadnak el a családjuktól, ha­
zájuktól,
nehéz munkára, korai halálra kárhoztatják őket.
Tehát a rabszolgaságot el kell törölni.
Az enthüméma úgy keletkezett, hogy elhagytuk vagy a nagyobb, vagy a ki­
sebb premisszát, tehát hiányos szillogizmust alkottunk. Hatása abban rejlik,
hogy a kihagyott tételt a hallgatóság magában létrehozza, a szónok együttgon­
dolkodásra készteti hallgatóit, így beszéde dinamikussá válik. Erre mondja RA­
VASZ LÁSZLÓ, hogy a szónoklat olyan dráma, mely a hallgatóság lelkében megy
végbe. A epikheiréma részletezett, kiszínezett szillogizmus, sokféle megoldása
lehetséges, lépcsős érvelésnek is nevezik. (WILLIAM PITT egykori angol minisz­
terelnök példáját idéztük, GÓBI, 1888).
568 A magyar nyelv könyve

A poliszillogizmus neve is mutatja, hogy több, egybekapcsolt szillogizmusról

van szó. A következményt egy még reá következő tételre nézve főtételnek vesz-
szük, s csak a legvégső következményt kapcsoljuk össze a kiindulást adó főtétel­
lel. Láncokoskodásnak vagy sorosnak is nevezték (latinul sorites):
Az igazságos ember — tisztel minden jogot;
aki tiszteli a jogot — a másét nem kívánja;
aki a másét nem kívánja — az a sajátjával megelégszik;
aki a sajátjával megelégszik — az boldog;
az igazságos ember — boldog.
A dilemma kettős szillogizmus. Főtétele vagylagos vagy kettős. Mindkét tag­
jához más-más altételt fűzünk. De a zárótétel mindkét esetben ugyanaz lesz. Az
ilyen szillogizmus kétélű, mert ha harmadik premissza nem lehetséges (tertium
non datur), akkor elkerülhetetlen a zárótétel igazsága (régi retorikáinkban szar­
vasokoskodásnak nevezték). Például ha egy ostromlott városban egy katona ész­
reveszi, hogy egy ház legfelső emeletéről bizonyos jeleket adnak az ostromló se­
reg számára, a következőképpen okoskodik:
Vagy ellenség az illető, vagy honfitárs.
Ha ellenség, kötelességem elfogni.
Ha honfitárs, csak áruló lehet.
Tehát mindenképpen el kell fognom.
DEÁK FERENC a kiegyezést megelőző felirati-leirati vitákban dilemma elé ál­
lította az egyik leirat szerzőit (1861. aug. 8.), tudniillik a leirat az országgyűlés­
től legelőször az 1848-as törvények módosítását kérte. Érvelése a következő
volt: Módosítani vagy megszüntetni csak fennálló törvényt lehet; a királyi leirat
pedig az 1848-diki törvények módosítására, illetőleg megszüntetésére szólítja fel
az országgyűlést. — Ha azok a törvények jogilag nem állnak fenn, a módosítás
vagy megszüntetés lehetetlen, vagy legalábbis felesleges. — Ha pedig jogilag
fennállnak — mit kétségbe vonni nem lehet —, végre is kell hajtaniuk, minek
eszközlése a királyi hatalomhoz tartozik. — Mielőtt tehát az országgyűlés azon
törvények módosítását vagy bármi részben való eltörlését tanácskozásainak tár­
gyává tehetné, múlhatatlanul szükséges, hogy a törvények alkotmányellenes fel­
függesztését megszüntessék.
b) A dedukció a retorikában. A retorikai szillogizmus az enthüméma. (Az
igaz, hogy az enthüméma csonka szillogizmus is lehet, de van egy másik, ennél
sokkal fontosabb értelmezése is.)
 A retorikán belüli bizonyítékok 569

Enthümémákat valószínűségekből és jelekből alkothatunk. Ez azt jelenti,

hogy a szillogizmus nagyobb premisszája nem elfogadott igazság, csak valószí­
nűség vagy jel. Éppen ezért konklúziója a valószínűség alapján bizonyít.
Valószínű az, ami gyakran megtörténik, de másképpen is lehetséges; amit a
közvélemény elfogad, aminek az ellenfél nem mond ellent. Az enthüméma tehát
valószínű premisszából következtet:
Minden athéni szeret vitatkozni.
Szókratész athéni.
Szókratész szeret vitatkozni.
A következtetés tulajdonképpen helyes, ám a kiinduló tétel nem feltétlenül
igaz: egyáltalán nem biztos, hogy minden athéni szeret vitatkozni.
A jel érzékeinkkel felfogható jelzés, amely egy más tartalomhoz kapcsolódik,
ezért a jelből következtethetünk a tartalomra. A jelek kettős struktúrák, egy jelö­
lőből és egy jelöltből állnak. Vannak szükségszerű jelek, ezeket nem lehet cáfol­
ni. Ha például valakinek teje van, az annak a jele, hogy szült:
Akinek teje van, szült.
Ennek a nőnek teje van.
Tehát ez a nő szült.
Vannak nem szükségszerű jelek, ezeket lehet cáfolni: „Az, hogy Szókratész
bölcs és igazságos volt, annak a jele, hogy a bölcsek igazságosak." Egyáltalán
nem biztos, hogy a bölcsek igazságosak.
Az enthüméma tehát olyan retorikai szillogizmus, melyet valószínű állítások­
ból, illetőleg biztos és bizonytalan jelekből vonunk le.
Az enthüméma nagyobb premisszája rendszerint toposz vagy gnóma. Topo­
szon érvforrást vagy helyet értünk, ahonnan érvet lehet venni. Megkülönböztet­
nek általános és különös toposzokat. Általános toposz a lehetséges és a lehetet­
len, a megtörtént és a meg nem történt dolog, a nagyság és a kicsinység; a be­
szédfajták érvforrásai, a tanácsadó beszédé a hasznos és a káros, a törvényszéki
beszédé a jogos és a jogtalan, a bemutató beszédé a szép és a rút. A gnóma bölcs
mondás, általános kijelentés arról, hogy valamit meg kell tennünk vagy el kell
kerülnünk. Például: „A józan ember jól teszi, ha nem tanítja túl okosra gyerme­
két, mert nem csupán a lustaság hírébe jut, de irigyelni is fogják polgártársai"
(ARISZTOTELÉSZ). Mivel az enthüméma kiindulópontja egy a közvélemény által
általánosan elfogadott tétel, nagy az érzelmi és az erkölcsi telítettsége. Az enthü­
mémák az egész emberhez szólnak: az értelemhez, az akarathoz és az érzelem-
570 A magyar nyelv könyve

hez, márpedig a hallgatóság szerepe nagyon fontos. A hallgatóságot száraz és

bonyolult logikai képletekkel nem lehet meggyőzni, viszont rezonál az életigaz­
ságokra, ezért a retorika logikájának alapja az enthüméma (kiindulásának képle­
te I -> V). Ezért fog Arisztotelész az enthüméma fogalmának tisztázásához azon­
nal Rétorikája elején, az enthüméma logikája általánosítható képlet, érvényesült
a gondolkodási alapműveletekben, s érvényesül — majd fogjuk látni — az álta­
lános érvforrások alkalmazásában is.
A világirodalom egyik leghíresebb beszéde, melyet Antonius mond el Caesar
holtteste fölött Shakespeare Julius Caesarjában. ADAMIK TAMÁS elemzéséből
idézünk:
„Bevezetésében Antonius a következő enthümémát alkalmazza: »A gyarló
tett túléli emberét, A jó gyakran a testtel porlad el«. E kijelentés csonka szillo­
gizmus, amely a valószínűségen alapul. Utána Antonius a következőt mondja:
»Brutus megmondta: Caesar nagyra tört. Ha így igaz, hát súlyos vétke volt. S ő
megfizetett érte súlyosan«. Ez első két kijelentés egy enthümémát alkot, amely
teljes formában így írható fel:
A nagyra törés súlyos hiba. nagyobb premissza
Caesar nagyra törő volt. kisebb premissza
Caesar súlyos hibát követett el. konklúzió
Természetesen Antonius nem fogadja el ezen érvelés kisebb premisszáját
vagy konklúzióját, de mivel a hallgatóság Brutusszal értett egyet, világosan kel­
lett felvázolnia Brutus érvét, hogy kimutathassa gyöngeségét. Ennek érdekében
ellenérvet alkot, amely jeleken alapul (tehát enthüméma). Caesar nem lehet
nagyra törő — mondja —, mert:
Rómába sok fogollyal tért haza,
váltságdíjuk a közpénzt növelte (...)
Ha a szegény sírt, Caesar könnyezett (...)
Láttátok, Lupercalián felkínáltam
háromszor is a koronát, de ő
eltolta magától.
A szónok hangsúlyozza, hogy e jelek nem nagyravágyásról tanúskodnak. Ez­
után az »idő« általános érvét alkalmazza:
Ti szerettétek egykor, volt is ok rá,
mi tart most vissza, hogy gyászoljatok?
 A retorikán belüli bizonyítékok 571

E két sor szintén enthüméma, mely teljes formában kifejtve így fest:

Gyászolnunk kell azt, akit szerettünk. nagyobb premissza

Mi egykor szerettük Caesart. kisebb premissza
Ezért gyászolnunk kell Caesart. konklúzió
Antonius tehát bizonyította azon tényekkel, amelyeket a nép is jól ismert, az­
az a nép tudását használta fel premisszának, hogy Caesar nem volt nagyravágyó,
s azt is, hogy a nép méltán szereti őt. Ebből kiderült, hogy Brutus hazudik, tehát
nem olyan becsületes, ahogyan mondja. Ezután már könnyű volt a népet meg­
győzni arról, hogy Brutus becstelen, mert azt gyilkolta meg, aki őt legjobban
szerette" (Retorika, 2004).
Az enthüméma bizonyító ereje a valószínű, ami gnóma vagy toposz.
A retorikák felsorolják az érvként felhasználható egyéb, különleges érvforrá­
sokat, ilyenek: a személyi érvek (család vagy nemzetség, nemzet, haza, a nem,
az életkor, a nevelés, a testalkat, a vagyoni helyzet, az állapot, jellemvonás, fog­
lalkozás, a külvilágnak alkotott önarckép (az imázs), a név, a képességekből vett
érvek; a tárgyi érvek (a helyből vett érvek, az időből vett érvek, a közösségi és
az egyéni eseményekből vett érvek, a módból vett érvek, például egy tett szán­
dékos vagy szándéktalan); a képzeletből vett érvek (irodalmi példákat sorol fel
S Z Ö R É N Y I - S Z A B Ó , 1997).
A modern argumentáció lényege az arisztotelészi argumentáció megértése és
gyakorlati alkalmazása. A belga CHAIM PERELMAN kvázi logikai érvelésről be­
szél, és figyelmeztet a hallgatósághoz való alkalmazkodásra. Az angol STEPHEN
TOULMIN gyakorlati érvelése az alábbi modellen alapul:

Adatok /d/ata Ezért (therefore), állítás /c/laim

I
Minthogy (since), in­
doklás /w/arrant
Oroszország eddig 52 nem­ ezért Oroszország megszegi
zetközi /d/ megállapodásból majd /c/ a nukleáris fegyverel­
50-et megszegett, I lenőrzést is,

minthogy /w/ a múlt­

beli megsértések alap­
ján fel lehet tételezni a
jövőbeli megsértése­
ket.
Ez az érvelés valószínűségen alapul, mint az arisztotelészi enthüméma.
572 A magyar nyelv könyve

Az érvelés általános érvforrásai

Az általános érvforrások: a meghatározás, az összehasonlítás, a viszony és a kö­
rülmények (CONNORS-CORBETT, 1999; BENCZE, 2001). Az I ->V modell to­
vábbra is érvényes, ez azt jelenti, hogy a szigorúan logikai forma oldottabban
érvényesül a retorikában.
1. A meghatározás vagy definíció (definitio)
a) A meghatározás a logikában
A latin definire jelentése 'valamit határokkal ellátni', meg-határ-ozni. CICE­
RO azt mondja, hogy minden beszédet meghatározással kellene elkezdeni, hogy
világos legyen, miről beszélünk. Sokszor előfordul ugyanis, hogy a vitázók két
malomban őrölnek, mivel mások a háttérismereteik, a fogalmat eltérő jelentés­
ben használják. A definíció az ismeretközlő szövegekben fontos, ezekben azon­
nal tisztázni kell az értekezés tárgyát. A definíció a jogi érvelésben is lényeges,
az ügyálláskor (sztaszisz) fontos, hogy az ügyet hogyan határozzuk meg, nem
mindegy, hogy lopásnak vagy rablásnak minősítjük. Az indokláskor is definiálni
kell. Éppen ezért a definíció érv, mégpedig sokak szerint a legerősebb érv (KEN­
NETH BuRKE). A vitába soha nem szabad belemenni a dolgok tisztázása, azaz
definiálás nélkül.
A fogalmat úgy határozzuk meg, hogy megadjuk a fölötte álló nemet (genus),
és az ugyanabba a nembe tartozó többi fajtól (species) való megkülönböztető je­
gyet (differentia specifica). A magyar nyelv értelmező szótára a következő meg­
határozást adja az asztal fogalmára: „Egy vagy több lábból s ezeken nyugvó si­
ma rendszerint vízszintes lapból álló bútor, amely arra való, hogy egyenek, dol­
gozzanak, tárgyakat helyezzenek el vagy bizonyos játékokat játsszanak rajta." A
nemfogalom a bútor, mégpedig a legközelebbi nemfogalom (genus proximum),
nem célszerű ugyanis távolabbi nemfogalmakat megadni, mert akkor a meghatá­
rozás túlságosan tág, példánkban nem célszerű az mondani, hogy az asztal tárgy
vagy dolog. A felsorolt jellemzők a megkülönböztető jegyek. Alkalmazhatunk
egyetlen megkülönböztető jegyet is — például ebben a meghatározásban: az ünő
fiatal tehén —, de többnyire több megkülönböztető jegyet kell felsorolnunk. Ha
azt mondjuk, hogy „az autó négykerekű jármű", nem kimerítő a meghatározá­
sunk, mert más négykerekű járművek is vannak. Ki kell egészítenünk a meghatá­
rozást azzal az ismérvvel, hogy „egy beépített motor hajtja". Segít a szó etimo­
lógiája is: auto+mobil, azaz magától mozgó. Ha még ez sem elegendő, utalha­
tunk az anyagra, a formára, a felhasználásra, mi célból használjuk. A megkülön-
 A retorikán belüli bizonyítékok 573

böztető jegyek gyakran egy vagy több okot tartalmaznak az alábbi négy ok kö­
zül: anyag, forma, eredet, cél, vagyis anyagi ok (causa materialis), maga az
anyag, amiből a dolog készült, létrejött; az alaki ok (causa formalis), a dolog
alakja, formája, jelleme; a ható ok (causa efficiens), akitől vagy amitől a dolog
származik, ami létrehozta; a végok vagy cél-ok (causa finalis), a dolog rendelte­
tése, célja. Az asztal definíciójában az alaki okot és a cél-okot adták meg. Ha azt
is mondanánk, hogy asztalos csinálja fából, akkor megadnánk a ható okot és az
anyagi okot, de ezek azért maradtak ki a meghatározásból, mert manapság nem
általános jegyek, hiszen gyárban is készülhet az asztal, s lehet az anyaga akár kő
vagy márvány is.
A nyelvtan lényege a nyelvi fogalmak meghatározása. Ezeket a meghatározá­
sokat szemléletes formában is felírhatjuk, mert így könnyebben megtaníthatjuk,
megtanulhatjuk őket:
AZ IGE
cselekvést, történést, létezést jelentő,
jellemző jelekkel és ragokkal ellátott,
a mondatban mindig állítmányi szerepű,
tárggyal és határozóval bővíthető
SZÓFAJ.
species differentia specifica genus proximum
A definíció megalkotásakor összetett gondolkodási műveleteket végzünk:
alapja az indukció, az összehasonlítás és a különbségtétel. Az egy genus alá tar­
tozó fogalmak kizárják egymást, az asztal nem szék, nem szekrény, de mind­
egyikük bútor. Az ige nem főnév, nem melléknév, de mindegyikük szófaj. A fo­
lyó nem patak, nem csermely, nem ér, nem folyam (éppen ezért ezek nem szino­
nimák), de mindegyik folyóvíz.
A definícióban a meghatározó jegyeknek érthetőbbeknek kell lenniük a meg­
határozandó fogalomnál. A meghatározásban nem szabad a fogalmat ismételni,
kerülni kell a tautológiát (a főnév az főnév, a becsületes ember nem lop). A
meghatározó jegyeket tömören és egyértelműen kell megragadni. Követni kell a
meghatározás szokásos nyelvi felépítését.
A meghatározásnak egyéb lehetőségei is vannak. Meghatározhatjuk a fogal­
mat a szinonimájával (az álszentre mondhatjuk, hogy hamis, képmutató), a szó
etimológiájával (ezt tettük az automobil esetében), adhatunk a fogalomról részle­
tes leírást (ezt a lehetőséget analitikus meghatározásnak nevezik). A meghatáro­
zás legegyszerűbb lehetősége a rámutató (osztenzív) meghatározás, például ha
574 A magyar nyelv könyve

egy gyerek „Mi a golyóstoll?" kérdésére azt válaszoljuk: „Ez", és rámutatunk a

tárgyra. A szótárakban látható rajzok rámutató meghatározások. Gyakran értel­
mezős szerkezetet alkalmazunk: Kertész Imre, a Nobel-díjas író... Igen hatásos a
negatív meghatározás, ez olvasható PÁL APOSTOL első korinthusi levelében: A
szeretet, nem féltékeny, nem. kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem
keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem rója föl a rosszat, nem örül a gonosz­
ságnak. A genust rendszerint úgy határozzuk meg, hogy felsoroljuk az alája tar­
tozó fajfogalmakat. A „Mi az évszak?" kérdésre így válaszolhatunk: tavasz,
nyár, ősz, tél.
b) A meghatározás a retorikában
A retorikai meghatározást a mindenkori cél diktálja. Azt kell meghatározni,
amit a hallgató nem ért, ami homályos, amit félreérthet, ami vitatott, ami ritkán
használatos szó.
Az ÉrtSz. ember meghatározása a következő: „A legmagasabb rendű élőlény,
aki fejlett testi, értelmi, erkölcsi tulajdonságaival és termelési eszközöket készí­
tő, társadalmat, kultúrát teremtő képességével kiemelkedik az állatvilágból
(Homo sapiens)". A Halotti Beszéd szónoka az ember halandó voltáról kíván be­
szélni, ezért az ember ismérveiből a halandóságra vonatkozókat emeli ki, ezt
mondja: Bizony por és hamu vagyunk.
A kopjafa meghatározása az ÉrtSz.-ban logikai szempontból tökéletes: „Jel­
képes faragványokkal díszített vagy festett, s rendszerint dárdahegyben végződő,
faragott, karcsú fejfa". Egy október 23-diki ünnepség szónoka értelmezős meg­
határozást alkalmazott, és a kopjafa lelki tartalmát hangsúlyozta: „A kopjafák, az
emlékművek elválasztják az élőket a holtaktól, de összekötik mindazokat, akik
őrzik a forradalom, a hősök, a halottak igazi emlékét".
A házasságot az ÉrtSz. meglehetősen egyoldalúan határozta meg: „Férfinak
és nőnek jogilag elismert és szabályozott életközössége". RAVASZ LÁSZLÓ re­
formátus püspök egy esküvői beszédében azt fejtegeti, hogy a házasság eleveel­
rendelés, ajándék és küldetés. A szónok tehát céljának megfelelően világítja meg
a fogalmi jegyeket.
Az analitikus definíciók inkább a szónoki megoldások körébe tartoznak,
többnyire alakzatokra épülnek. A definícióban használatos alakzatok a hasonlí­
tás, a fokozás, valamint az ismétlések különféle típusai, továbbá az ellentét (a
paradoxon, az oximoron).
Hasonlításon alapuló részletezés található MONTAIGNE A gyermekek nevelé­
séről szóló esszéjében: „Életünk, mondta Püthagorasz, az olimpiai játékok soka­
dalmához hasonlít. Egyesek testi ügyességüket mutogatják, hogy elnyerjék a
 A retorikán belüli bizonyítékok 575

szemek dicsőségét; mások odaviszik a portékájukat, hogy nyereséggel eladják.

És vannak, mégpedig nem is a legrosszabbak, akik nem keresnek más hasznot,
mint hogy lássák, miként és miért csinálják mindezt, s hogy mások életének né­
zőiként a magukét megítéljék és igazítsák."
Az anaforát (a sorok elején alkalmazott ismétlést) és epiforát (a sorok végén
alkalmazott ismétlést) együttesen alkalmazó alakzat neve szimploké, a példa a
Herenniushoz írt retorikából való (szerzője, CORNIFICIUS maga írta példáit):
„Kik azok, akik a békeszerződést gyakran megszegték? A karthagóiak. Kik
azok, akik Itáliát meggyalázták? A karthágóiak. Kik azok, akik azt akarják, hogy
megbocsássunk nekik? A karthagóiak."
Figyelemfelkeltő a paradoxonra épülő definíció: „A kereszténység a legki­
sebb bűnt is elítéli, de a legnagyobb bűnösnek is megbocsát" (CHESTERTON, to­
vábbi példák: Retorika, 2004, ACZÉL-BENCZE, 2001).
A meghatározáson alapuló műveletek: felosztás és az osztályozás
a) A felosztás és az osztályozás a logikában
A felosztás nagyobb egységnek bizonyos szempontok szerint kisebb egysé­
gekre való szétválasztása, ilyen például a szófajok felosztása igére, névszóra,
igenévre, határozószóra, viszonyszóra és mondatszóra. Az osztályozás a külön­
féle tulajdonságok halmazának egymástól elkülönülő kategóriákban való csopor­
tosítása, például van előttünk száz szó, s elkülönítem az azonos tulajdonságúa­
kat, s besorolom őket az ige, a főnév és a többi szófaj kategóriájába. A felosztás
és az osztályozás egymással ellentétes, de ugyanakkor egymást kiegészítő gon­
dolkodási eljárás, a felosztás széttagol, az osztályozás összefog. A genus-species
viszonyát kell felismernünk, a genust osztjuk fel az alája tartozó speciesekre, va­
gyis a nemfogalmat az alája tartozó fajfogalmakra. A felosztást jelentéstérképpel
szemléltethetjük:
energia genus

mozgási helyzeti hő kémiai elektromos mágneses nukleáris species

névszó genus

főnév melléknév számnév névmás species

Gondolkodásunk a következő: a főnév is névszó, de sajátos tulajdonságai
vannak; a főnév helyett mondhatom is azt például a kutyára., hogy névszó, csak
576 A magyar nyelv könyve

tágan határozom ilyenkor meg (a stilisztikában ez a metonímia egyik fajtája, a

nem-faj viszony felcserélése, a szarvas helyett a költő ezt mondja: „nyugszik a
vad"). Az egész-rész viszony más, mechanikus összefüggés: az asztal részei: a
lapja, a fiókja, a lábai; ám a fiók helyett nem mondhatom, hogy asztal (a stilisz­
tikában ez is lehetséges, ez a szinekdoché; rész-egész viszonyon alapul — latinul
az összefüggés neve: pars pro toto —; az ember helyett mondhatom, hogy arc:
jó arcok ültek a teremben). A nyelvtanban a felosztás és a részekre osztás gon­
dolkodási műveletét alkalmazzuk: a nyelvtani fogalmakat mint genusokat alájuk
tartozó speciesekre osztjuk fel; illetőleg a nyelv egységeit részekre bontjuk, a
mondatot szavakra, a szavakat tőre-toldalékra vagy szótagokra vagy hangokra;
szegmentáljuk, diszkrét, azaz egymástól elkülönülő részekre bontjuk.
Ügyelni kell arra, hogy világos legyen a felosztás szempontja, alapja, például
a szavakat 1. jelentésük és 2. nyelvtani viselkedésül alapján osztjuk fel szófajok­
ra; a magánhangzókat 1. időtartam, 2. a nyelv vízszintes, 3. függőleges mozgása
és 4. az ajkak működése szempontjából osztjuk fel csoportokra. A felosztás
problémája a beskatulyázás; a nyelvben is vannak olyan kategóriák, melyeket
egyetlen genus alá sem lehet megnyugtatóan besorolni, ilyenek az itt-ott-félesé­
gek, hol a határozószókhoz, hol a névmásokhoz sorolják őket, holott mindkét ge­
nus alá tartozhatnak. A felosztásnak következetesnek kell lennie, az egy nemfo­
galom alá tartozó kategóriák kölcsönösen kizárják egymást.
b) A felosztás és az osztályozás a retorikában
A felosztás és az osztályozás segít abban, hogy átgondoljuk témánkat az
anyaggyűjtéskor: kijelöljük témánkat, s megállapítjuk, hogy mi tartozik ide. Ez­
zel a művelettel meghatározzuk az egész beszéd vagy írásmű szerkezetét. Ezt a
gondolkodási műveletet alkalmazzuk a cím értelmezésekor, például ha Ady köl­
tészetének új vonásairól kell írni, akkor azt kell meggondolnunk, hogy tartalmi
és formai újításokról lehet szó, s ez a felosztás már megszabja a tárgyalás két
nagy részét. A felosztás az egész művön átvonuló stratégia lehet, de meghatá­
rozhatja egyetlen bekezdés szerkezetét is.
A retorikai szituáció és a szónok célja határozza meg, hogy mennyire elna­
gyolt vagy aprólékos felosztást alkalmaz, ám a felosztás és az osztályozás rend­
szerével a hallgatóságnak tisztában kell lennie. A bevezetés végén meg kell fo­
galmazni a tételt, s közölni kell felosztását: először, másodszor, harmadszor erről
és erről fogunk beszélni. Az egyházi beszéd homília típusában a szónok a szent­
írás egy részletét magyarázza (ez a tétel vagy textus), utána pedig közli beszédé­
nek a felosztását (ez a tételosztó).
 A retorikán belüli bizonyítékok 577

Vannak kettős osztások (bináris osztások vagy dichotómiák): pozitív-

negatív, zöngés-zöngétlen (sok ilyen van a nyelvtanban). A kettős osztások oly­
kor túlzott egyszerűsítésekhez, demagógiához vezethetnek: igaz hívő — gyaur
kutya, marxista — idealista (aki nem marxista, az idealista, ez a megállapítás ter­
mészetesen téves).
A retorikai felosztás olykor engedékeny, például a gyerekek a tanárokat fel­
osztják szigorúra, mérsékeltre és engedékenyre. Kellér Bandi bácsi szerint „a
magyar újságírók három részre oszthatók, az első rész állásban van, a másik rész
állás nélkül, a harmadik rész börtönben, azután cserélnek" (Csukás István: Hun­
gária egyetem, 1963-ról van szó).
2. Az összehasonlítás és a szembeállítás
a) Az összehasonlítás és a szembeállítás a logikában
Ha két vagy több dolgot együttesen vizsgálunk, az összehasonlításban ki­
emeljük, hogy miben hasonlók; a szembeállításban kiemeljük, hogy miben kü­
lönbözők. A gyakorlatban ezeket a műveleteket együtt végezzük, csak hangsúly­
eltolódások vannak aszerint, hogy a hasonlóságokra vagy a különbségekre ügye­
lünk inkább. A szóhasználat az összehasonlításba beleérti a különbségeket, a
szembeállításban csak a különbségek szerepelnek.
Az összehasonlítás alapvető gondolkodási művelet mind a tudományokban,
mind a művészetekben. Arisztotelész szerint a tanulás, a felfedezés, a művésze­
tek mind-mind a hasonlóság meglátásai. Kreatív megkülönböztető képesség
szükségeltetik hozzá, ez a költőkben és a feltalálókban magas fokú. Tegyük hoz­
zá, hogy a kreativitás foka függ az ismerettől, tehát mennél többet tudunk, annál
kreatívabbak vagyunk. A hasonlóság meglátása pedig örömet szerez, ezt az
örömet érezzük a metaforában is. A nyelvi rendszer is tele van összehasonlítást
és szembeállítást magába foglaló elemekkel, gondoljunk csak a strukturalisták
oppozícióira.
Az összehasonlítás alapja a tertium comparationis, az összehasonlítás harma­
dik eleme, tudniillik a képlet a következő: A hasonlít B-hez, a következők alap­
ján, mégpedig először, másodszor, harmadszor. Az összehasonlításnak csak ak­
kor van alapja, ha az összehasonlított dolgok egy osztályba vagy egy kategóriába
sorolhatók (ha nem, legföljebb analógiával van dolgunk): az igenév hasonlít az
igéhez az igére jellemző tulajdonságok alapján, 1. cselekvést, történést, létezést
fejez ki, 2. tárggyal vagy határozóval bővíthető. Az összehasonlítás lehet egyet­
len szó (hófehér), egyetlen mondat, bekezdés, egy teljes szöveg (ilyen PÁZMÁNY
beszéde arról, hogy milyen hasznos önmagunk megismerése).
578 A magyar nyelv könyve

b) Az összehasonlítás és a szembeállítás a retorikában

A retorikai összehasonlításnak átgondoltnak, megszerkesztettnek kell lennie.
Kétféle szerkesztésmódot alkalmazhatunk. Kiválasztott szempontjaink szerint
haladhatunk, tehát az első szempontból X ez — Y ez, a második szempontból X
ez — Y ez, s így haladunk tovább. Ez a szerkesztés jól követhető, ám nehéz a
végén az egész műveletet egységes képpé formálni. A másik lehetőség az, hogy
X dologról elmondjuk a jellemzőket az összes szempont szerint, majd ugyanezt
megtesszük Y dologgal kapcsolatban. Egységes benyomásunk lesz a két dolog­
ról, de a szempontok elfelejtődhetnek. Az összehasonlítás végén le kell vonnunk
következtéseinket, célunknak megfelelően (tájékoztatás, értékelés, meggyőzés
lehet).
A hallgatóság számára mindig világosnak kell lenni, mit hasonlítunk össze,
mivel és milyen alapon. A jelentős mozzanatokra kell a figyelmet ráirányítani.
Hibás az összehasonlítás, illetőleg a szembeállítás, ha az egyik tényt túlságo­
san kiemeljük, a másikat pedig elhanyagoljuk (ez történik a reklámozott termé­
kek dicséretekor, ám veszélyes is lehet, például ha elsikkasztják a könnyű dro­
gok ártalmas hatását); ha pontatlanok vagyunk; ha olyasmit hasonlítunk össze,
ami nyilvánvaló, vagy ami túl messze van egymástól. Hatásos lehet azonban, ha
látszólag két különböző, a közvélemény számára eltérő dolog között fedezünk
fel hasonlóságokat (ez történt Hitler és Sztálin összehasonlításakor és egymás
mellé helyezésekor a Terror Házában). Veszélyes lehet, hogy kihez hasonlítunk,
nem mindegy, hogy egy politikust Deákhoz vagy Haynauhoz, sőt Hitlerhez ha­
sonlítanak. A hangsúlyok kitétele is a manipuláció eszköze lehet. Az összeha­
sonlítás összekapcsolódhat a fokozatokkal is: a jónál van jobb, a rossznál van
nagyobb rossz.
Az összehasonlítás számos stilisztikai eszköz alapja, ilyenek a metafora, a
hasonlat, a fokozás, az ellentét. Különleges lehetőségek: a regresszió (regres­
sio): a kéttagú felsorolásban tartalmi ellentét van (Péter és Pál ... összeférnek a
naptárban, de amikor ...); a kommutáció (commutatio): a tövek és ragozásuk
felcserélődik, és eközben tartalmi ellentét alakul ki (Békében háborúra készül, a
háborúban békére vágyik); az oximoron: egyetlen szószerkezetben vagy össze­
tett szóban szemantikailag ellentétes viszony van (élőhalott).
Az érvelésben a szembeállításon alapuló inszinuáció az egyik bevált módszer
(a közvetett bevezetésben is ez található). Akkor alkalmazzuk, ha a hallgatóság
ellenséges vagy közömbös. Látszólag egyetértünk a hallgatósággal, s felsoroljuk
mindazt, ami álláspontunk ellen szól. Ugyanakkor ezzel párhuzamba állítva so­
roljuk fel mindazt, ami álláspontunk mellett szól. Ily módon észrevétlenül becsa-
 A retorikán belüli bizonyítékok 579

logatjuk a hallgatóságot a mi utcánkba. Az inszinuáció tökéletes példája Antoni­

us beszéde Shakespeare Julius Caesar című drámájában. Először Brutus szólal
meg, beszéde tárgyilagos összehasonlítás Caesar dicsőséges tettei és bűnei kö­
zött. Antonius beszéde elején kijelenti, hogy Brutus becsületes, és Caesart nem
dicséri (Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni), majd addig csűri-csavarja a sza­
vakat, míg beláttatja a polgárokkal, hogy Brutus becstelen, s Caesar megdicsőül.
A dolgokat nemcsak minőségbeli különbségeik alapján hasonlíthatjuk össze,
hanem a közöttük lévő fokozati különbség szerint is. A meggyőzésben sokszor
nem a jó és a rossz közötti különbségre világítunk rá, hanem arra, hogy két jó
közül melyik a jobb, vagy két rossz közül melyik a kevésbé rossz. A fokozatokat
már ARISZTOTELÉSZ is tárgyalta. A fokozatok közötti különbségeket azért nehéz
megállapítani, mert a különbségek megítélése relatív és szubjektív. ARISZTOTE­
LÉSZ Retorikájában megállapított egy sor kritériumot a fokozatok megítélésére
(1.7). A több kívánatosabb, mint a kevesebb; a ritka dolog kívánatosabb, mint a
gyakori; a bölcsességéről ismert, köztiszteletben álló ember választása jobb,
mint az ismeretlené; a többség választása jobb, mint a kisebbségé; ha egy dolog
nem létezik ott, ahol nagy valószínűség szerint léteznie kell, nem fog ott létezni,
ahol kisebb a valószínűsége a létezésének (az erősebb érve, a fortiori érv). A ke­
reskedők jól bevált fogása, hogy előbb drágább dolgot kínálnak, utána egy ke­
vésbé drágát; a vásárlók többsége megveszi az alacsonyabb árú terméket (CiAL­
DINI, 1999).

3. A viszonyok
Az ok-okozati viszony
a) Az ok-okozati viszony a logikában
Az ok-okozati viszony személyek, tárgyak, cselekvések olyan kapcsolata,
amelyben X jelenség előfordulása nélkül Y jelenség nem létezik, illetőleg vala­
hányszor X jelenség előfordul, Y jelenség is előfordul. Az első jelenség az ok, a
második az okozat. Az ember mindig keresi a jelenségek okát, gondoljunk arra,
hogy a kisgyerek gyakori kérdése a Miért? Az ok-okozati összefüggések felis­
merése a tanulás lényege, saját kárán tanul az okos — állítja a közmondás. Az
ok-okozati viszony a legfontosabb érvforrás, BABITS is mondja Irodalmi nevelés
című tanulmányában: a legfontosabb az ok.
Az ok-okozati viszony tulajdonságai a következők. Közvetlen és közvetett
okot különböztetünk meg. A közvetlen ok időben és térben érintkezik az okozat-
580 A magyar nyelv könyve

tal, például a villámcsapás az oka egy ember halálának. A közvetett ok távolabb

van térben és időben, például valamikor rossz anyagból építették a házat, s az
emiatt évek múlva összedől. A mindennapi életben gyakran találkozunk az ok-
okozati viszonyok láncolatával: drágul az olaj, emiatt drágul a szállítás, emiatt
meg drágul minden élelmiszer ára.
Tudnunk kell, hogy egy okozatnak több oka is lehet. Az iparilag fejlett orszá­
gokban megnőtt a funkcionális analfabéták száma. Ennek a jelenségnek több oka
lehet: elvonja az emberek figyelmét a képi kultúra, nem tanítják meg őket kész­
ségszinten olvasni, munkakörülményeik nem kívánják meg az írást és az olva­
sást. Egy balesetnek is több oka lehet: rosszak voltak a látási viszonyok, kopott
volt az autógumi, ittas volt a vezető, esetleg mobiltelefonozott. Az érvelésben
meg kell találnunk a megfelelő, az adekvát okot, ilyenkor a kizárásos módszert
alkalmazunk. Ha megtaláljuk a megfelelő okot, át kell gondolnunk, hogy lehet­
nek-e más okok is, melyek előidézték az okozatot. Megbizonyosodtunk arról,
hogy a balesetet szenvedett ember mobiltelefonozott, ám arról is meggyőződ­
tünk, hogy valaki szabálytalanul előzte. Lényeges tényező a feltételek fontossá­
ga, a szükséges feltétel (conditio sine qua non). A kémiában egy reakció bekö­
vetkeztéhez megfelelő idő, hőmérséklet, páratartalom szükséges, ekkor győződ­
hetünk meg arról, hogy a feltételezett ok valódi ok-e. Az emberek viszonylatá­
ban ilyen feltételek az alkalom és a motiváció, alkalom szüli a tolvajt, elhagya­
tott például a ház, ezenkívül szüksége van pénzre, dolgozni pedig nem szeret
vagy nem tud.
b) Az ok-okozati elemzés a retorikában
Az ok-okozati elemzés célja lehet 1. a tájékoztatás, például egy képviselő el­
magyarázza, hogy miért kell bezárni az iskolát; 2. a mérlegelés, a megfontolásra
késztetés; például a polgármester elmondja, hogy azért akar egy vegyi üzemet
építtetni, mert munkát akar adni az embereknek; ezzel szemben a zöld párt kép­
viselője a környezetszennyezésre hivatkozik; 3. maga az érvelés, például egy
szónok kijelenti, hogy az ország biztonságáért küzd, s ehhez felsorakoztatja az
okokat.
Az ok-okozati érvelés stratégiája kétféle lehet: kiindulhatunk az okból is, az
okozatból is, attól függően, hogy mi érdekli jobban a közönséget. A nyomozó
felteheti a kérdést: mi lehetett a gyilkosság oka: bosszú, szerelemféltés, rablás,
üzleti érdek? Problémafelvetéssel, az okozat bemutatásával is kezdődhet az érve­
lés, például megállapítjuk, hogy magas az abortuszok száma, s feltesszük a kér­
dést: mik lehetnek az okok, a több ok közül melyik lehet a főok? El kell dönte-
 A retorikán belüli bizonyítékok 581

nünk, hogy csak a főokra összpontosítunk, vagy részletezzük a többi okot is?
Nagyon fontos a kellő és az elegendő információ összegyűjtése, nehogy állítá­
sunk megalapozatlan legyen (egyszer el akartak bocsátani egy embert egy vezető
állásból arra hivatkozva, hogy a pártállami rendszerben ügynök volt; az akció
nem sikerült, mert kiderült, hogy az illető nem volt ügynök, nem volt tehát meg­
felelő és elegendő információ). Ha hiányoznak bizonyos adatok, nem látjuk vi­
lágosan az ok-okozati összefüggést. Híres példa a hiányos ok-okozati láncolatra
Mihail Bulgakov Mester és Margaríta című regényében „az idegen" jóslata, me­
lyet a szerkesztő nem ért meg: „Ön másféle halállal fog meghalni ... Levágják a
fejét! ... Úgy, és ki vágja le a fejemet? ... egy fiatal orosz nő, Komszomol-tag ..
azért, mert Annuska megvette már a napraforgóolajat, sőt nemcsak megvette,
hanem ki is öntötte". A költő csak utólag érti meg az ok-okozati összefüggést
egy szemtanú magyarázatából: Annuska valóban eltörte az olajosüveget, s a
szerkesztő megcsúszott a kiöntött olajon, és a sínekre esett, a villamost pedig
egy fiatal nő vezette.
Ajánlatos a felkészüléskor ágrajzot készíteni, ekkor jobban átlátjuk az össze­
függéseket, elkerüljük annak a veszélyét, hogy esetleg egy tényezőt kihagyunk,
könnyebb kiválasztanunk a főokot (a nyomozók szoktak efféle ágrajzokat készí­
teni a nyomozás helyzetéről). A valóságban a jelenségek nem vezethetők vissza
egyetlen okra. Az ok-okozati érvelésnek határozottnak és nyelvi szempontból ki­
fogástalannak kell lennie.
A ok-okozati elemzést körültekintően kell elvégezni. A hibák a következők
lehetnek. 1. Az események időbeli egymásutánja nem mindig jelent ok-okozati
összefüggést (post hoc ergo propter hoc). XY-t elütötte egy autó, mert elment az
állványok alatt. XY valóban egy felállványozott ház előtt ment el, s utána elütöt­
te az autó, az állványok alatt figyelmetlenebb lehetett, de ez a tény még nem a
baleset oka. A kakas is előbb kukorékol, s utána kel fel a nap, de ettől még nem
a kakas kelti fel a napot. 2. A nem ok oknak minősítése hiba (non causa pro
causa), fekete macska ment el előttem az úton, ezért nem sikerült vizsgám (a ba­
bonás gondolkodásnak ez a jellemzője). 3. A tekintélyi elven felállított ok-
okozati viszony a manipuláció jól bevált eszköze (ezt nevezik bűnbakképzés­
nek). Például Lenin elvtárs mondta, hogy a kulákok az okai a mezőgazdasági ba­
joknak. A reklámipar is gyakran él ezzel a manipulációs lehetőséggel: vedd meg
ezt a kozmetikumot, mert XY filmsztár is ezt használja. 4. Nem kell ott ok-
okozati viszonyt keresni, ahol nincsen, nem mondhatjuk azt, hogy a fiatalkori
bűnözés oka a szegénység, hiszen sokszor a gazdagok csemetéi is csapódnak a
bandákhoz. 5. Kerülni kell a tautológiát, a körben forgó okoskodást (circulus
582 A magyar nyelv könyve

vitiosus): az országutak zsúfoltak, mert sok rajtuk az autó. 6. A demagógia esz­

köze a következő frázis: ez önmagáért beszél, ez nem kérdés. A hallgatóságot
mindig figyelembe kell venni, mert esetleges előítéleteik lerombolhatják a leglo­
gikusabb ok-okozati érvelést.
A ok-okozati érvelés gyakran kombinálódik elbeszéléssel, s ez a dolog ter­
mészetéből adódik. A Halotti Beszéd az ember halandó voltának okára világít rá,
úgy, hogy elbeszéli az első emberpár bűnbe esésének történetét. TEMESVÁRI
PELBÁRT egyik híres beszédében olvasható, hogy „A gazdagság szeretete aka­
dályt vet Isten szeretete elé", s azután az egész beszéd arról szól, hogy a gazdag­
ság a bűnök oka. PÁZMÁNY PÉTER pedig ezt mondja: „Természet hajlandósága
hozza minden embernek a tudásnak kívánságát".
A szövegek értelmezésekor a leggyakrabban a ki nem mondott ok-okozati vi­
szonyokat kell megkeresni.
Ellentétek. Az ellentétes dolgok kizárják egymást, például a szabadság és
szolgaság. A különbség más, például ilyen a szabadság és szabadosság fogalma.
A különbség akkor jön létre, ha összehasonlítjuk a dolgokat, az ellentét akkor, ha
viszonyítjuk a dolgokat.
a) A logikában. A szembeállított dolgok egy genus alá tartoznak. A hideg és
a hangos különböző minőségek, de nem ellentétes minőségek, mert az egyik a
hőmérséklet, a másik a hang terminus alá tartozik. A hideg és a meleg, a hangos
és a csöndes az ellentétes fogalmak. Az érvelésben ha ellentétes állítások hang­
zanak el azonos tárgyról, s ha az egyik állításról bebizonyítottuk, hogy igaz,
szükségtelen a másik állításról bebizonyítani, hogy hamis. Ellenben ha az ellenfél
állításáról bebizonyítottuk, hogy hamis, az nem jelenti azt, hogy a miénk igaz.
b) A retorikában az ellentéteken alapuló érveknek gyakran úgy épülnek fel,
hogy mind az alanyi rész, mind az állítmányi rész ellentétet tartalmaz. ARISZTO­
TELÉSZ példát ad erre: „A bizonyító enthümémák egyik érve az ellenkezőjükből
származik: azt kell ugyanis megnézni, hogy valaminek az ellenkezőjére az ellen­
kező állítás érvényes-e; ha nem érvényes, cáfolható, ha érvényes, bizonyítható,
például hogy az önmérséklet jó, mert a mértéktelenség káros. Vagy mint a mesz-
szénéiek érdekében mondott beszédben: Ha a jelen bajok oka a háború, akkor
békével kell azokat orvosolni" (2.23).
Ellentmondások. Az ellentétes állítások: a víz forró és a víz hideg; az el­
lentmondás a következő módon alakul: a víz forró és a víz nem forró. Az ellent­
mondás alapelve az, hogy egy dolog nem lehet ugyanazon időben és ugyanazon
szempontból létező és nem létező.
 A retorikán belüli bizonyítékok 583

a) A következőket tudjuk eleve (a priori) az ellentmondásról: az egyik állí­

tásnak igaznak kell lennie, s másiknak hamisnak kell lennie; ha az egyik igaz,
akkor a másik hamis; ha az egyik hamis, akkor a másik igaz. Ha az orvosszak­
értők egyik csoportja azt mondja, hogy a dohányzás káros, mert tüdőrákot okoz,
a másik csoport azt mondja, hogy nem káros, mert nem okoz tüdőrákot, akkor
eleve tudjuk, hogy az egyik csoport nem mond igazat. Addig, amíg az egyik
csoport igaza nem igazolódik, az emberek a rábeszélő érvek alapján döntenek.
b) Ha érveket gyűjtünk akár a bizonyításhoz, akár a cáfoláshoz, jó ha tisztá­
ban vagyunk az ellentmondásokkal. Felállíthatunk vagy...vagy alapon egymást
kizáró állításokat: „Az ellenfelem azt mondja magáról, hogy a demokrácia híve.
De hát nem kizárná az iskolából a más bőrszínű tanulókat?"
4. A körülmények
A lehetséges és a lehetetlen
1. Ha az ellentétek egyike lehetséges, akkor a másik is lehetséges. (Ha valaki
egészséges lehet, akkor beteg is lehet.) 2. Ha a hasonló dolgok egyike lehetsé­
ges, akkor a másik is lehetséges. (Ha valaki orgonán játszik, zongorán is tud ját­
szani.) 3. Ha a nehezebb dolog lehetséges, akkor lehetséges a könnyebb is. (Ha
el lehet jutni a Marsra, akkor el lehet jutni a Holdra is.) 4. Ha egy dolog részei
lehetségesek, akkor lehetséges az egész is. (Ha a rakéta minden része jó, akkor
jó az egész is. Ez volt az érv az első ember felküldésekor.) 5. Ha valamit előké­
szítés nélkül is meg lehet tenni, akkor előkészítéssel is meg lehet tenni.
A múlt és a jövő tény
1. Ha valakinek van hatalma, lehetősége és vágya, hogy megtegyen valamit,
meg is teszi. (Ha egy diktátornak van atomfegyvere, használni is fogja. Ez volt
az érv az iraki háború megindítására.) 2. Ha a kevésbé valószínű esemény meg­
történt, akkor a valószínűbb meg fog történni. (Ha meg tudom oldani a differen­
ciálszámítást, akkor valószínűleg megoldom a másodfokú egyenletet. Ha legyőz­
tük Brazíliát és Uruguayt, akkor legyőzzük az NSZK futballcsapatát is — nem
így történt, ezért volt sokkoló a vereség az 1954-es világbajnokságon.)
A modern retorikai bizonyítás az argumentációs irányzathoz, az angol
STEPHEN TOULMIN, de elsősorban a belga CHAIM PERELMAN nevéhez kapcso­
lódik. PERELMAN (Az új retorika. Értekezés az érvelésről 1958) a hallgatóság
szerepének tulajdonít nagy jelentőséget, s ez határozza meg az általa bemutatott
érvelési technikákat. Az általános érvek és a valóság viszonyával foglalkozik (ha
van kognitív retorika, akkor ez az), az általános érveket összekapcsoló (asszocia-
584 A magyar nyelv könyve

tív) és szétválasztó (disszociatív) érveket különböztet meg. Az összekapcsoló

érveken a logikai érveket érti. A szétválasztó érvek a valóság és a látszat, a rej­
tett és a nyilvánvaló viszonyán alapulnak. A disszociáció eljárásával mindenféle
eszme valóságos létezését kétségbe vonhatjuk, például amellett érvelünk, hogy
bizonyos igazság nem igazság, hanem látszatigazság, egy bizonyos párt politiká­
ja nem a demokrácián alapul, hanem a látszatdemokrácián. A disszociáció érték­
vesztést jelent: amit a hallgatóság eddig értéknek tekintett, kimutatjuk, hogy az
érték látszata csupán. Ilyen értékcsökkenést tud sugallni a szónok, ha fel tudja
vázolni az igazi érték fogalmát, s ehhez viszonyítva a kritizált valóságot látszat­
nak tünteti fel. Manapság nálunk is gyakran alkalmazott technikáról van szó
(Retorika, 2004, 148).

Az etikai érvelés — az ethosz

Arisztotelész azt mondja, hogy a retorikán belüli bizonyítékok egy része a szó­
nok jellemében van, a jó szónokot erény, bölcsesség és jóakarat jellemzi. PLA­
TÓN a Phaidrosz című dialógusában a következő szavakat adja SZÓKRATÉSZ szá­
jába: „Ha most már egy szónok, akinek fogalma sincs a jóról és a rosszról, kezé­
be kerít egy várost, amely ugyanilyen színvonalon áll, és azt próbálja meggyőz­
ni, nem holmi szamarat dicsérve ló gyanánt, hanem a rosszat jó gyanánt, és
minthogy tanulmányozta a tömeg nézeteit, rá is veszi, hogy rosszat tegyen jó
gyanánt — mit gondolsz, milyen termést hoz a rétorika ilyen vetés után?" Már
kezdetektől fogva felmerült a retorikával kapcsolatban az az aggály, hogy a
rosszra is fel lehet használni, ezeket az aggályokat PLATÓN és SZÓKRATÉSZ is
megfogalmazta. Nem a retorikát magát vetették el, hanem a szó hatalmával való
visszaélést.
QUINTILIANUS Szónoklattanának utolsó, 12. könyvét szenteli az etikai prob­
lémának, s kimondja, hogy a szónok csak „vir bonus dicendi peritus", becsüle­
tes, beszédben jártas férfi lehet. Hosszasan fejtegeti az ethosz kérdését: „Semmi
sem annyira megszállott, annyira sokarcú, annyira eltérő indulatoktól megkínzott
és zaklatott, mint a romlott lélek. Mert amikor áskálódik, a remény, a gond és a
kínlódás emészti, amikor pedig már elkövette a bűnt, a nyugtalanság, a bűnbánat
és a várható büntetések gyötrik. Hogyan jut hely közöttük a tudománynak, vagy
bármiféle más, hasznos művészetnek?" Bármily jól beszél is egy ember, ha er­
kölcstelen, QUINTILIANUS megtagadja tőle a szónok nevet: „Hiszen könnyebben
meggyőz másokat az, aki előbb önmagát győzte meg."
 A retorikán belüli bizonyítékok 585

A hazai szakirodalomban is tárgyalják az ethosz kérdését. ZICHY ANTAL A

szónoklatról című előadásában (1868) azt mondja, hogy számára nem fontos a
költő vagy a zeneköltő személyisége, ám „Nem ily viszonyban állok a szónok­
hoz, kinek kezébe magam és családom jóléte, hazám jelen és jövő boldogsága
van talán letéve. Joggal kérdjük, nemcsak azt, hogy mit mond? — hanem azt is,
hogy ki mondja?" BABITS ezt írja fogarasi diákjainak Irodalmi nevelés című esz-
széjében (1909): „De a szó hatalma azóta sem csökkent (ti. az ókori szónokok
óta), mert a szóval a gondolat harcolt, s van-e hatalmasabb a gondolatnál? De je­
gyezd meg: csak a jó gondolat harcolhat jó szóval. Be tud-e bizonyítani valamit,
ami nem igaz? Csak gyengeelméjűeknek. Rá tudsz-e bírni valamire, ami nem he­
lyes? Csak gyenge jelleműeket. Az igazi szónok nem gyengeelméjű, nem gyen­
gejellemű hallgatókra számít. Nagy szónok nem lehet hamis ügy szónoka: tuda­
tosan soha." A viharos 20. században is felmerült a szónok és az ethosz viszo­
nyának problémája, az egyik irányzatnak a középponti kérdése: a retorika mint
etikai érték. WEAVER A retorika etikája (1953) című művében azt fejtegeti, hogy
a retorikát csak az igazság kiderítésére szabad használni, s le kell leplezni a ma­
nipulációt.
QUINTILIANUS azt tanítja, hogy a szónok „megfontolt öntudata" mögött fel­
készültsége álljon: „a szavak és az alakzatok könnyed bősége, a feltárás elméle­
te, az ügyes elrendezés, az erős emlékezet és a meggyőző előadásmód". Jártas­
nak kell lennie a filozófiában, az etikában és a logikában, valamint a történelem­
ben és a jogtudományban, s manapság a közgazdaság-tudományban.

Az érzelmi érvelés — a pathosz

QUINTILIANUS gondolatmenete ekképp folytatódik: „a szónok feladata minden
egyes szónak sajátos jelentését felismerni, a kétértelműségeket megfejteni, a za­
varos értelmet tisztázni, a hamisról ítéletet mondani, s amit csak akar, következ­
tetéssel bizonyítani vagy cáfolni". A logika szabályait nem szabad kicsinyes ap­
rólékossággal alkalmazni, mert nemcsak tanítania kell, hanem megindítani s
gyönyörködtetni, s ehhez a lelkesedés tüze és az előadás szépsége szükségelte­
tik. Ismernie kell az érzelmeket és a három stílusnem adta lehetőségeket: ezek a
pathosz érvei.
Az érzelmi érveket ARISZTOTELÉSZ részletesen vizsgálja. Ma is korszerű, 1.
mert vizsgálja az érzelmeket és a hozzájuk tartozó viselkedésmódot. 2. Az ér­
zelmeket úgy ábrázolja, ahogyan az emberek vélekednek róluk. Fejtegetését a
„tegyük fel, hogy" fordulattal indítja, vagyis a valószínű felfogásból, a közvéle-
586 A magyar nyelv könyve

kedésből indul ki. Nem a tudományos pszichológia alapján ismerteti az érzelme­

ket. Ezen kiindulása olyan, mint az enthüméma logikája, nem tudományos logi­
ka, hanem a mindennapi gondolkodás, kvázi logika, ahogyan CHAIM PERELMAN
mondja. ROLAND BARTHES azt írja, hogy ARISZTOTELÉSZ megálmodta a mai
szociálpszichológiát. Megkockáztatjuk azt az állítást, hogy az érzelmek teljesebb
skáláját mutatja be, mint bármely mai szociálpszichológiai könyv. A különbség
abban van, hogy a szociálpszichológia az érzelmekre vonatkozó állításait kísér­
letek sorával támogatja meg, ezért kevesebb érzelmet képes bemutatni. 3. Az ér­
zelmeket rendszerben, ellentétpárokban mutatja be, a „szenvedélyek rácsát" raj­
zolja meg (BARTHES, 1997): harag-szelídség, barátság, szeretet-gyűlölet, bátor­
ság-félelem, szégyen-szégyentelenség, hála-hálátlanság, szánalom - a jogos
felháborodás, nagylelkűség-irigység, versengés-vetélkedés, a fiatalok és az öre­
gek jelleme, a gazdagok és a szegények jelleme.
A haragról például azt mondja, hogy az törekvés a bosszúra, s fájdalom kísé­
ri. Az oka egy olyan semmibevétel, mely érdemtelenül ért bennünket, lenézés,
megvetés, sértés. Akhilleusz is azért gerjedt haragra, mert semmibe vették, meg­
sértették, a becsületébe gázoltak. A harag tehát komplex érzelem, s valamiféle
öröm, a bosszúállás gyönyöre követi. A beszéddel a hallgatóságot olyanná kell
tenni, amilyenek a haragvó emberek, az ellenfelet úgy kell beállítani, akiben
megvan mindaz, amire haragudni lehet. Ingerlékenyek a szegények, a betegek, a
szerelmesek, a harcosok. Ezért lehet lázítani, ígérgetni. A feledékenység is ha­
ragra indít, mert nemtörődömség van hátterében.

A retorikán kívüli bizonyítékok

A retorikán kívüli bizonyítékot művészeten kívüli bizonyítéknak is nevezik.
Ezek — mint nevük mutatja — nem a szövegben vannak, nem a szónok lelemé­
nyének termékei, viszont a szónok tanultságától és leleményességétől függ, hogy
felleli-e őket. Ide tartoznak A) a tanúságtételek, részletezve: 1. a tekintély, 2. a
tanúság, 3. a statisztikák, 4. a maximák, 5. a törvények, 6. a precedens (a régebbi
retorikák ide vették a kínzásokat, a mai retorikák szemérmesen hallgatnak róluk,
pedig léteznek); B) az érvelés segédeszközei.
A) A tanúságtételek
1. A tekintélyérv pozitív fogalom, az érvelésben sokszor hivatkozunk híres
emberek, köztiszteletben álló személyiségek véleményére. Az igaz, hogy a te­
kintélyérvnek a régebbi időkben nagyobb súlya volt — gondoljunk csak az atya
 A retorikán kívüli bizonyítékok 587

vagy az egyház tekintélyére —, a tudományos érdeklődés és a demokrácia korá­

ban kevésbé hódolnak az emberek a tekintély előtt. Mégis azt mondhatjuk, nem
ismerünk minden tényt, főleg a legújabbakat. Bizonytalan, előre nem látható
dolgok is vannak körülöttünk, ezért is szükség van a jól informált személy véle­
ményére (gondoljunk a háborús konfliktusokról vagy a váratlan gazdasági fordu­
latokról adott televíziós interjúkra). A szakember véleményét jobban elfogadjuk,
mint az amatőrét, nagyobb a valószínűsége, hogy a szakértőnek van igaza, bár
fordítva is lehet. A szociálpszichológiai kutatások szerint a társadalomban óriási
hatótényező a tekintély (CiALDINI, 1999). Gondoljuk meg: az egész iskolai okta­
tás tartalmában a tekintélyelven alapul, hiszen a tudomány által szentesített, ki­
kristályosodott tudás kerülhet be a tananyagba; s minél alacsonyabb szintre me­
gyünk, annál inkább érvényesül a tekintélyelv; a diák is a tanár tekintélye alap­
ján fogadja el és tanulja meg az ismereteket.
Előfordul, hogy két szakember ellenkező véleményt ad, a mérlegeléskor azt
kell figyelembe venni, hogy van-e illogikus, ellentmondásos tényező a vélemé­
nyekben; van-e valamilyen előítélete a szakembernek, ami befolyásolhatja véle­
ményét; származik-e előnye a véleményből; szavahihető információn alapul-e a
véleménye; valamelyikük véleményét több szakember fogadja el; az is lehet,
hogy más szempontból ítélik meg a dolgokat.
A kritikának is megvan az etikája és megvannak a szempontjai. A bírálatot
akkor szabad csak megfogalmazni, ha a művet teljes egészében és minden rész­
letében megértettük. Ez etikai kérdés, nem szabad saját álláspontunkat keresni a
műben, nem szabad előítélettel, prekoncepcióval közeledni egy műhöz. Meg kell
érteni az író szándékát. Ha ez megtörtént, akkor azt kell kimutatni, hogy hol nem
teljes, hol nem korrekt, hol illogikus az érvelése.
Tudományos művekben is gyakran hivatkozunk tekintélyekre, ilyenkor be
kell tartani a hivatkozás és az idézés szabályait. Egy tankönyv esetében nem
ilyen szigorúak a követelmények, egy egyetemi tankönyv viszont lehet tudomá­
nyos teljesítmény is.
2. A tanúságtételnek sok formája lehet: az ajánlólevél, a hirdetés, a véle­
ménynyilvánítás (például szavazásokon), a közvélemény-kutatás, a besztszeller-
lista, a nézők számának közlése. A híres ember tanúságtétele nagyobb hatású
ezért szoktak előszót íratni nagy tekintélyekkel, s ezért szoktak híres emberekkel
hirdetni kozmetikumot vagy mobiltelefont. Az emberek elfelejtik, hogy XY
sportoló semmit nem ért a reklámozott cipőhöz, mégis elfogadják ajánlását.
(A tanúságtétel etikai érv is, s ezért nagy hatású.)
588 A magyar nyelv könyve

A tanúságtétel rábeszélő ereje igen nagy bizonyos körülmények között és bi­

zonyos hallgatóság előtt. Az is igaz, hogy könnyen sebezhető, könnyen cáfolha­
tó. Megbízható is lehet, de nem szabad kritikátlanul elfogadni.
3. A statisztikák meggyőző vagy rábeszélő ereje nagy: „5 millióan vették
meg az elmúlt évben a Maszlag terméket!", „A házak 18%-át Kuckó bútorral lát­
ták el!" — mindenki ezt veszi, akkor az csak jó lehet. Azt sugallják, hogy amit
jobban kedvelnek, az jobb is. Természetesen, ez igaz is lehet. A statisztikák, ha
jól vannak elkészítve, megtámogatják az állítást, de nem biztos, hogy támogatják
a belőlük levont következtetést. Például ha 12 hónapon át egy könyv vezeti a
besztszellerlistát, és tízezrek veszik, még nem jelenti azt, hogy jó. Az ellentétes
vélemények esetén is felhasználhatjuk a statisztikai adatokat a döntéshez. Azt ál­
lítják egyrészt, hogy a legtöbb magyarnak van saját háza, másrészt hogy a leg­
több magyarnak nincs saját háza. Ez ténykérdés, a statisztika segítségével lehet
dönteni.
A statisztikákat kritikával kell kezelni. Meg kell vizsgálnunk, hogy mi a sta­
tisztika forrása, minősített-e a forrás, a mintavétel megbízható és reprezentatív,
mikor gyűjtötték az adatokat, más forrásból gyűjtött adatokkal nem ellentétesek-
e a mi számaink. Különösen akkor kell óvatosnak lennünk, ha a számok szemé­
lyes interjúkon alapulnak. A kérdés megszövegezése befolyásolhatja a választ.
Az első kérdés befolyásolhatja a választ: „Be kell-e tiltani véleménye szerint a
destruktív szervezeteket?". A következő kérdés: „Be kell-e tiltani a kommunista
pártot?" Az első kérdésben ugyanis a kérdező megad egy föltételezett fölérendelt
fogalmat, egy abszolút igazságot mint érvet, vagyis megadja a szillogizmus fő
premisszáját, s ezzel befolyásolja a választ. A kérdezőket is félre lehet vezetni,
tudniillik feltételezik, hogy az emberek mindig tudják a választ, és hogy mindig
igaz választ adnak. Egyrészt vannak határozatlan véleményű emberek, másrészt
pedig vannak olyanok is, akik szándékosan félrevezetik a kérdezőt.
4. A maximák a bölcs mondások, a közmondások, a szállóigék, a hatásos
mondások általában. A görög elnevezés gnóma, a latin elnevezés szentencia
(sententia). A görög chria olyan mondás, melynek ismerjük a szerzőjét, szálló­
ige. (Az ókorban a szónoki előgyakorlatok — a progymnasmata — a chria-gya­
korlatok voltak, egy szállóigére kellett a tanulónak beszédet írnia. A mai szó­
nokversenyeken is ez történik, az egyiken például Vörösmarty sorai alkották a
kifejtendő tételt: „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? Hír? Gyönyör?")
A maximák általánosításokat, evidenciákat tartalmaznak. Nagy az etikai ere­
jük, mert ősi bölcsesség van bennük, különösen akkor hatásosak, ha idős, tapasz­
talt emberek ajkáról hangzanak el. Azért is szeretik őket, mert közvetlen, csalá-
 A retorikán kívüli bizonyítékok 589

dias hangulatuk van. (Az enthümémának is kiindulópontja lehet a gnóma.) Jó, ha

a szónoknak nagy készlete van a maximákból, s bármikor tud belőlük idézni.
5. A törvények körébe tartoznak a szerződések, a végrendeletek, a dokumen­
tumok, a bizonyítványok, maguk a törvények, mindaz, amivel bizonyítani vagy
cáfolni lehet egy állítást. Az írott vagy nyomtatott szövegeknek nagy a tekinté­
lyük az emberek előtt, hiszen mondjuk is: „le van írva", „ott áll feketén-fehé­
ren". Az írásos szerződéseknek mindig nagyobb az értékük, mint a szóbeli meg­
állapodásoknak.
Az írásos törvény sem kikezdhetetlen, értelmezni lehet, sőt meg lehet támad­
ni: nincs arra bizonyíték, hogy valóban az illetőtől származik a dokumentum;
nincs a dokumentumhoz tanú; a hitelesítő tanúk nem kompetensek; a dokumen­
tum csak másolat; kicserélték benne a szavakat; egy korábbi vagy egy későbbi
dokumentum érvényteleníti a szóban forgót. Az alkotmányt és a törvényeket ér­
telmeznie lehet.
6. A precedens jelentése: ami előtte volt. Törvényszéki terminus: 'hasonló
eset' jelentésben használják; hasonló esetben hasonló ítéletet lehet hozni. Az
ügyvéd dolga az, hogy meggyőzze a bírót, hogy az eset valóban hasonló. A vád­
ló az ellenkezőjét fogja bizonyítani, vagy más precedenst hoz fel. Mindehhez jól
kell ismerni a jogi eseteket.
Tágabb értelemben a precedens azonos a példával. A példa is hasonló eset,
főleg a tanácsadó beszéd érvelésében használatos. A közönség ugyanis türelmet­
len, nincs is idő a teljes levezetésre, ezért teljesen megfelel a példa. ARISZTO­
TELÉSZ szerint a teljes indukciót helyettesíti.
B) Az érvelés segédeszközei.
A szónok feladata az, hogy honnan gyűjti össze az anyagát, és mit gyűjt.
A források általános tájékozódásra szolgáló munkák (lexikonok, kéziköny­
vek, ki kicsodák, tankönyvek), szakmunkák, szakmai kiadványok (szakkönyvek,
tanulmányok, emlékkönyvek, bibliográfiák), folyóiratok, időszaki kiadványok,
napi és heti lapok, szótárak (egynyelvű, például értelmező szótárak, többnyelvű
szótárak, szólástárak, közmondásgyűjtemények, szállóigék gyűjteménye), nem
szakmai kiadványok (regények), egyéb nyomtatott források lehetnek. Érdekes
vita volt a médiumokban Mel Gibson Passio című filmjének bemutatásakor. A
filmben ugyanis arámi és latin nyelven beszéltek, ám ezt a megoldást a nyelvé­
szek kifogásolták, mondván, hogy a Római Birodalom keleti felében a minden­
napi kommunikációban a görög volt a szokásos nyelv, s Krisztus és Pilátus pár­
beszéde is görögül folyhatott le. Erre számos szociolingvisztikai bizonyítékot
590 A magyar nyelv könyve

idéztek. Ám egy regényrészlet is bizonyítékul szolgálhat: Mihail Bulgakov Mes­

ter és Margaríta című regényében írja is, hogy Pilátus és Krisztus görögül beszélt
egymással (nyilván az írónak is voltak tudományos forrásai).
Mi mindent kell a szónoknak gyűjtenie? Tényeket, adatokat; példákat, törté­
neteket, anekdotákat; személyes emlékeket, élményeket; meghatározásokat;
közmondásokat, szállóigéket; hivatkozásokat, idézeteket, alakzatokat (GRÉTSY,
2000).

Az érvelési hibák
Hibás lehet az érvelés anyaga vagy módja. Már eddig is rámutattunk néhány hi­
balehetőségre, most felsorolunk néhány hibatípust. Jó ismerni a hibázási lehető­
ségeket, mert ismeretük segít a cáfolásban, valamint segít a hibák kikerülésében.
1. A hibás állítást csak akkor tudjuk felfedni, ha ismerjük az igazságot. Az
igazság függ a tudomány állásától például a Föld a naprendszer középpontja ál­
lítást csak azután lehetett cáfolni, miután Kopernikusz bizonyította, hogy a Nap
a naprendszer középpontja. Nem állíthatjuk biztosan, hogy nincs élet a Földön
kívül. Nagyon fontos, hogy legyenek ismereteink, azt nem jelenthetjük ki, hogy
nem tudunk cáfolni egy állítást, mert nem ismerjük a tényeket. Adatokra van
szükségünk, s ismernünk kell az adatok lelőhelyét.
A hangsúlyozott állítás nem bizonyíték. Nagyon gyakori jelenség — különö­
sen a politikusok körében —, hogy egy állítást és egy ellentétes állítást ismétel­
getnek (XY korrupt — XY nem korrupt), s ez az egymásra mutogatás ismétlődik
a végtelenségig (a gyerekek szoktak így „érvelni").
Vannak olyan állítások, amelyeket nem kell bizonyítani, ilyenek az evidenci­
ák (Minden ember egyenlőnek születik), a definíció által igaz állításokat (a de­
mokrácia az emberek kormánya, melyet az emberek az emberekért hoztak létre),
amit mindenki tud (Minden kereső felnőttnek adót kell fizetnie).
Nem kell percízebbnek lenni, mint ahogy az alkalom kívánja. Például a sta­
tisztikai hivatal közli, hogy 149 985 lakás tönkre fog menni; egy beszédben ele­
gendő 150 000 lakásra utalni. De ha egy választást 1%-kal nyer meg valaki, azt
közölni kell, mert fontos tudatni, hogy nem nyert az illető elsöprő fölénnyel.
Nem szabad féligazságokat mondani. Ezért hangzik így a bíróságon az eskü
szövege: „az igazságot és csakis a teljes igazságot mondom".
2. Hibák lehetnek a deduktív érvelésben, például akkor, ha nincsen kapcsolat
a nagyobb és a kisebb premissza között: Minden részeges ember. Minden ma­
gyar ember. // Minden magyar részeges. A vagylagosságból jó következtetést is
 A retorikán kívüli bizonyítékok 591

le lehet vonni: a szavaznak a jelöltre vagy nem szavaznak a jelöltre állítások

mindegyikéből levonhatjuk a következtetést, mert az egyik szituációnak léteznie
kell. De ha a vagy az egyik jelöltre szavazunk — vagy a másik jelöltre szavazunk
állítások egyikéből levonjuk a következtetést, az nem jelenti azt, hogy nem sza­
vazhatunk a másikra, vagy egy harmadikra. A feltételes állításból levont követ­
keztetés nem igaz, ilyenkor elfeledkeznek a feltételről: Ha az USA szövetséget
köt Oroszországgal, akkor elveszíti a tekintélyét. Nem történt semmi, mert a ki­
induló tétel feltételes volt (erre az érvelési hibára épül a Kié lesz a kisködmön
című népmese).
Az induktív érvelés akkor rossz, ha az adatok nem megfelelők, nem elegen­
dők; a tekintély nem kompetens, félre van értelmezve, ki van szakítva kontextu­
sából. Az okozatból érvelve nem hozunk fel adekvát okot, nem vesszük figye­
lembe, hogy több ok is lehetséges. Az okból érvelve rosszul állapítjuk meg az ok
körülményeit, elfelejtjük, hogy az oknak különféle okozatai lehetnek. Hiba az
egymásutániság és az ok-okozati viszony összekeverése. Hiba a téves analógia.
3. Egyéb hibák is előfordulhatnak az érvelésben. Ilyen a körben forgó érve­
lés, ez nem vezet sehova: Az Isten létezik. Honnan tudod, hogy Isten létezik? A
Biblia mondja. Miért higgyem el, amit a Biblia mond? Mert Isten sugallja. Fedő­
szövegre gyanakodhatunk, ha az illető sokat mondja: nyilvánvaló, valóban, mint
mindenki tudja, természetesen, ez kikezdhetetlen (Lázár Ervin mesefigurája,
Dömdödöm azért hagyott fel a beszéléssel, mert efféle fedőszöveget hallott: Iga­
zán szeretlek. Vagy szeret valakit az ember, vagy nem — okoskodott —, ha
szüksége van az igazán szóra, akkor nem is szereti).
Érvelési hiba a személyeskedés (ad personam érvelés). Ekkor a dolog megvi­
tatásáról áttérnek a személy megvitatására; ha nem tudják az ellenfél érveit cá­
folni, a személyét támadják: „XY érvei meggyőzőek, de ne felejtsük el, hogy el­
hagyta a családját, nem fizeti a gyerektartást, tíz évvel ezelőtt molesztálta a tit­
kárnőjét". A demagógok irracionális félelmeket, előítéleteket keltenek, hogy el­
tereljék az emberek figyelmét a lényegről, ez a populáris (ad populum) érvelés.
A dolgok mellékvágányra terelése, az érvelés kikerülése is hiba (ignoratio elen­
chi, az angol retorikák red herring-nek, vörös heringnek nevezik, mert a vadá­
szatokon egy heringet húznak el a kutyák előtt, hogy eltérítsék őket a vadtól):
Adócsalással vádolnak? De hát nem csal mindenki egy kicsit?; Elveszítette a tá­
bornok a csatát. Gondoljunk régebbi fényes győzelmeire! A komplex kérdésre
ügyelni kell, csapda, nem szabad rá elhamarkodottan válaszolni: Mikor hagyod
abba a feleséged verését? Miért loptad el a gyémántgyűrűt? Előbb az implicit
kérdéssel kell foglalkozni: Várjunk csak! Egyáltalán verem-e? Egyáltalán ellop­
tam-e?
592 A magyar nyelv könyve

A diszpozíció: az elrendezés
„A szónokság szabad nép körében támad, és szabad nép életéhez tartozik" — ír­
ja KÖLCSEY, utalván a Kr. e. 467-ben a szicilíai Szürakuszaiban történt esemé­
nyekre, amikor is elűzték a zsarnokokat. Az új demokráciában felszaporodtak a
peres ügyek, s szükség lett szónokokra, a retorikát tanító tanárokra és kéziköny­
vekre. Ezek között a körülmények között működött KORAX és tanítványa, TEI­
SZIASZ, akiket az első ismert rétoroknak tartanak. Műveik nem maradtak fenn,
az ókori retorikákból tudunk tevékenységükről.
KORAX azt tanította, hogy a beszédet három részre kell osztani: bevezetésre,
tárgyalásra és befejezésre. TEISZIASZ ehhez a hármas felosztáshoz hozzácsatolta
a bizonyítást. Tanítványa, GORGIASZ Kr. e. 427-ben Athénbe ment, ott sikeres
szónok lett, s tevékenységétől számítják a görög retorika kibontakozását. Sokféle
aprólékos beszédfelosztás született, Arisztotelész azonban azt tanította, hogy két
rész közös és elmaradhatatlan minden beszédben: a tétel és a bizonyítás, mert
„szükségszerű, hogy beszéljünk a szóban forgó dologról, majd pedig igazoljuk
véleményünket" (3.13). A Kr. e. 80 táján írt Rhetorica ad Herennium (A Heren­
niushoz írt retorika), melyet hazánkban is használtak már a 12. században is, hat
beszédrészt különböztet meg, s ez a hatos felosztás általános lett, és alkalmazzuk
ma is:
1. bevezetés (princípium, exordium),
2. elbeszélés (narratio),
3. tétel, két része lehet:
témamegjelölés (propositio) és
felosztás (partitio, divisio, enumeratio),
4. bizonyítás (argumentatio, confirmatio),
5. cáfolás (refutatio),
6. befejezés (peroratio, conclusio).
QUINTILIANUS ehhez még hozzátett egy hetedik részt, ez a kitérés (digressio).
Azt tanácsolja, hogy az elbeszélés elején vagy végén alkalmazzuk, a tétel előtt;
de bárhol elhelyezhetjük. Mindenképpen rövidnek kell lennie. A magyar retori­
kák általában négy részt tanítanak, ezek: bevezetés, tétel, bizonyítás, befejezés.
A bevezetésben a hallgatóságot jóindulatúvá, figyelmessé és engedelmessé
kell tenni. Kétféle bevezetés van, közvetlen (principium) és közvetett (insinu­
atiő). Általában a közvetlen bevezetést kell alkalmazni, ám ha tisztességes az
ügy, le is mondhatunk a bevezetésről, s röviden elmondjuk, miről fogunk be-
 A diszpozíció: a szónoki beszéd részei 593

szélni. Ilyenkor ajánlatos egy, az ügyet támogató érvből kiindulni, ez lehet egy
idézet, egy törvény, egy tudományos megállapítás. A közvetett bevezetést vagy
inszinuációt akkor alkalmazzuk, ha becstelen ügyet kell képviselnünk, például
egy gyilkost kell védeni (ilyen KÖLCSEY védőbeszéde gyermekgyilkos R.d.M
ügyében); ha a hallgatóságot befolyásolták (ilyen Antonius beszéde); ha a hall­
gatót kifárasztották (ilyenkor üdítő lehet a tréfálkozás).
A bevezetés célja a jóindulat megnyerése (captatio benevolentiae), a figye­
lem megragadása (attentio) és a téma megadása (docilitas).
A megszólítás (salutatio) nem maradhat el, sokféle lehet: „Barátaim, római­
ak, földieim!" (Antonius), „Atyámfia, farkas!" (Szent Ferenc), Hölgyeim és Ura­
im!, Helló, fiúk, szia, lányok! stb. A cím témamegjelölő és hangulatkeltő szere­
péről sokat írtak, a beszédek címét általában utólag adják, s rendszerint az alka­
lomra utalnak: A haderő megajánlása ügyében (Kossuth), Arany János ravatalá­
nál (Gyulai Pál). Az első mondatok nagyon lényegesek, fontos, hogy mindenki
megértse, miről van szó, s emlékezzenek is rá. A tömör indítások ezért emléke­
zetesek: „Fegyvert s vitézt éneklek" (Aeneis, Szigeti veszedelem). A nagy szó­
nokok, ha szabadon beszélnek is, az első mondatokat mindig megformálják és
memorizálják. Kossuth munkamódszere is ez volt: megszövegezte a bevezetést,
utána vázlat alapján beszélt. A figyelem megragadása stíluskérdés, háromféle­
képpen beszélhetünk: fennkölt, közepes és egyszerű stílusban, és így van ez a
fogalmazás esetében is: formális, közepes és informális hangnemről beszélünk.
A bevezetésben ajánlatos különféle toposzokat alkalmazni, ezek azonban
csak akkor hatásosak, ha a szónok átérzi őket. Ilyen a tettetett szerénység, a fel­
készületlenség toposza (Önöknél nyilvánvalóan kevesebbet tudok az ügyről,
mégis engedjék meg...); a megbízatás toposza (Nem a magam nevében szólok,
mások kértek rá); a belső kényszer toposza (Nem tarthatom magamban tovább,
el kell mondanom...); a ráígérés toposza (Előttem még senki nem taglalta ezt a
témát...). CICERO is mondja, hogy rokonszenvet kelt, ha a szónok szerénynek
tűnik. A hallgatóság tisztelete nagyon fontos (a tanítványoké is), a demagógot
onnan lehet felismerni, hogy nem tiszteli hallgatóit. A szavakat nagyon segíti a
hanghordozás, a fej- és testtartás, nem lehet se lekezelő, se alázatos, legcélrave­
zetőbb az egyenes, őszinte beszéd. A túlságosan rejtőzködő attitűd sem mindig
célravezető, a kitárulkozó attitűd olykor meggyőző lehet, kampányok esetén kü­
lönösen szükséges.
A bevezetés célját tekintve négyféle lehet: előkészítő, elbeszélő, helyreigazí­
tó, kérdező. Az előkészítő bevezetés háttéranyagot szolgáltat, definíciót ad, ille-
594 A magyar nyelv könyve

tőleg körülhatárolja a témát. Az elbeszélő bevezetés egy történetet, egy anekdo­

tát, esetleg egy viccet közöl, például ha valaki egy szemétégető környezetkárosí­
tó hatásáról értekezik, célszerű, ha elmeséli egy ismerőse megbetegedését, me­
lyet a szennyezett levegő okozott. A helyreigazító bevezetés egy tévedést vagy
hibát kíván kijavítani. A kérdező bevezetés kérdéseket sorakoztat fel, melyekre
azután a szöveg válaszol (Retorika, 2004, 558).
A témát a bevezetésben csak megígérjük, egészen röviden megemlítjük.
A bevezetés akkor hibás, ha messziről, Ádámtól és Évától indít; ha nem a be­
széd tárgyáról szól; ha túl általános, bármikor el lehet mondani; ha nem az ügy
érdekében van.
Az elbeszélés nem kötelező beszédrész. Szükséges a törvényszéki beszédek­
ben, hiszen el kell mondani a tettet (a vádlók olykor ezt igen színesen teszik), de
minden beszédnek és egyéb írásnak jót tesz az élénkítés. Az elbeszélésnek rö­
vidnek kell lennie, nem szabad messziről indítani, körülményeskedni, a részlete­
ket mellőzni kell; világosnak kell lennie, követni kell az időrendet, s csak a té­
mához tartozó dolgokról szabad beszélni; valószerűnek kell lenni, nem ellenkez­
het a közfelfogással. A tanácsadó beszédben a példa (többek között az aiszópo­
szi mese) is elbeszélés. A törvényszéki beszédben a bizonyítás helyén is lehet az
elbeszélés, KÖLCSEY úgy védi a gyermekgyilkos lányanyát, hogy elbeszéli éle­
tét, körülményeit, s ezáltal részvétet kelt iránta (a cél csak a büntetés enyhítése
lehet).
A törvényszéki beszédben a tett előadása történik, a nem törvényszéki beszé­
dekben az elbeszélés események és személyek körül forog. Az eseményeken
alapuló elbeszélés lehet mitikus, történeti (ami megtörtént) és valószerű (ami
megtörténhet).
A kitérés célja a szórakoztatás. Olyan esemény felidézése, ami látszólag nem
tartozik a tárgyhoz, mégis a szónok célját szolgálja. Emberek és helyek dicsérete
is lehet, de legcélszerűbb egy velünk megtörtént eseményt felidézni, mert ez a
szavahihetőség benyomását kelti. Az egyházi szónoklatokban gyakori, hogy a la­
ikus (nem egyházi) közreműködő elbeszéli bűnös előéletének és megtérésének
történetét.
A tétel és felosztása. Előadjuk, hogy miről akarunk beszélni. Ha szükséges,
elmondjuk, miben értünk egyet az ellenféllel, miben nem. Majd szám szerint
megmondjuk, miről akarunk beszélni, először, másodszor, harmadszor. Az antik
rétorok azt javasolták, hogy három dologról célszerű beszélni, kettő kevés, né­
gyet már nem jegyez meg a publikum. A homiliában (tételes szentbeszédben) is
ez a rend: a pap közli a tételt, ez mindig a Bibliából vett idézet, a textus, a
 A diszpozíció: a szónoki beszéd részei 595

sententia sacra (szent mondás), utána pedig következik a tételosztó, vagyis

megmondja szám szerint, hogy hány dologról fog beszélni.
A tétel és felosztása a rendezettséget biztosítja. Nagyon lényeges a hallgató
figyelmének irányítása szempontjából. A tudományos értekezésekben is ajánla­
tos megtartani ezt a szabályt (az angolszász országokban szigorúan megkövete­
lik). A tétel világos artikulálása azért is fontos, mert ez a kiindulópont, ezt kell
bizonyítani, ehhez kapcsolódik tehát a bizonyítás. A tétel hiánya kockáztatja a
bizonyítás érvényre jutását, sikerét. A tételre válaszol a befejezés, az összegezés
(a szélső részek összehajlásának vagy konvergenciájának elve). Ha a tanár egy
dolgozatban nem találja a befejezést, az összefoglalást, rendszerint a tételt kezdi
keresni; gyakran kiderül, hogy elmaradt, s nincs is mit összegezni. A rövid hoz­
zászólásokban is követelmény a tétel világos megfogalmazása.
A bizonyítás és a cáfolás adja a szöveg gerincét, minden egyéb beszédrész
ezért van. A régi retorikák azt tanácsolják, hogy a legsúlyosabb érvet hagyjuk a
végére, mert erre emlékeznek az emberek. Így tett Antonius, amikor beszéde vé­
gén olvasta fel Caesar végrendeletét, miután előtte jócskán késleltette a leghaté­
konyabb érvet, a végsőkig felcsigázva az emberek türelmét. Súlyos érvet te­
gyünk előre is, mert nagy esély van arra, hogy ezt is megőrzi a memória. Közép­
re tegyük a lényegtelen érveket, ezeket össze is lehet vonni. Ezek szerint három­
féle sorrend képzelhető el: lejtéses (elöl van a leghatékonyabb érv), piramidális
(középen van) és fokozásos rend (végén van a leghatékonyabb érv).
A szöveg logikai felépítése többféle lehet. A gondolatmenet szerint induktív
vagy deduktív; az ok-okozati viszony szerint problémamegoldó (az okozat van
elöl) vagy oksági (az ok van elöl); követhetünk időrendet vagy térbeli elrende­
zést, ahogyan a tárgyunk megkívánja. A bemutató beszédre jellemző az elbeszé­
lés vagy a leírás, a tanácsadó és a törvényszéki beszédre a logikai rend.
A cáfolás általános szabálya az, hogy előbb az ellenfél állításait kell cáfolni, s
utána felsorolni a mi érveinket. Ez a szabály azonban nem kizárólagos, ha az el­
lenfél érvei gyengék, akkor cáfolhatjuk őket saját érveink felsorolása után is. Ha
ellenséges a hallgatóság, célszerű ha késleltetjük ellenvetésünket. Nincsenek ki­
zárólagos szabályok, sok minden függ a szónok érzékenységétől.
A logikai cáfolásnak két módja van: bizonyítjuk az állítás ellenkezőjét, vagy
megsemmisítjük az ellenfél érveit. Az érzelmek figyelembe vétele nehéz, ha
nem számítjuk ki jól a közönség érzelmeit, ha rossz helyen hivatkozunk az ér­
zelmekre, lerombolhatjuk az elért hatást. Különösen nehéz a szónok helyzete he­
terogén összetételű hallgatóság esetében. Az etikai érvek a bizonyításban és a
cáfolásban a legfontosabbak, ARISZTOTELÉSZ mondja: „jobban illik egy tisztes-
596 A magyar nyelv könyve

séges emberhez, hogy erényesnek mutatkozik, mint beszédében szőrszálhasoga­

tónak" (3.17).
A befejezés a végső következtetést és az ajánlást tartalmazza, eszerint kétféle
lehet. Az összefoglalás megismételheti a tétel felosztását, különösen akkor, ha
hosszú volt a beszéd. Azt jegyzi meg a közönség, amit utoljára hallott, ezért lé­
nyeges és elmaradhatatlan. Az ajánlásban a hallgatóság teendőit közöljük, ez az
érzelmek felkeltésének, a fokozásnak, a nagyításnak, a túlzásnak a helye. Hatá­
rozottnak kell lennie, itt nincsen helye semmiféle mentegetődzésnek. Az együtt­
érzést, a szánalmat kell olykor felkelteni (az antik rétorok megjegyzik, hogy ne a
szónok sírjon, s rövid legyen az ilyen befejezés, mert „semmi sem szárad fel oly
hamar, mint a könny").
A vázlat elkészítése fontos munkafázis. Kétféle vázlat van, az egyik a szöveg
szerkezetét helyezi előtérbe, ez a munkavázlat; a másik a szöveg tartalmát he­
lyezi előtérbe, ez a szövegvázlat. A munkavázlatban a nagyobb szerkezeti egy­
ségeket adjuk meg, és megjelöljük nagyjából, hogy ott miről lesz szó. A szöveg­
vázlatban megfogalmazzuk a legfontosabb megállapításokat: szavakat is, mon­
datokat is adhatunk. A mondatok tulajdonképpen a tételmondatok, ezeket azután
csak ki kell bővíteni. Minden vázlat ideiglenes, hiszen menet közben új össze­
függésekre jöhetünk rá, tisztázódnak gondolataink.
A vázlat elrendezése lineáris és hierarchikus lehet. A lineáris menetben egy­
más utáni rendben követik egymást a gondolatok, ezt szokták az iskolások kö­
vetni, az érettségi dolgozatban is (korrajz vagy egy elméleti probléma; a konkré­
tumok; összegezés). A hierarchikus menet bonyolult, arra kell ügyelni, hogy
ugyanaz a szerkezet ismétlődjék: I. / A) / 1. / a) — tehát római számmal, nagy­
betűvel, arab számmal, kisbetűvel szoktuk jelölni az egységeket. Ujabban sokan
használnak decimális elrendezést (aprólékos felosztás esetében azonban bonyo­
lult).
Ha bonyolult előadást, beszédet vagy könyvet készítünk, célszerű utóvázlatot
készíteni, ilyenkor kiugorhatnak az esetleges következetlenséget. Ha vizsgára
készülünk, akkor a könyv elolvasása után is célszerű utóvázlatot készíteni, s ezt
a vázlatot memorizálni és vizsga előtt áttekinteni (természetesen akkor tudunk
jól beszélni a vázlat alapján, ha valóban elolvastuk a penzumot, s valóban mi ké­
szítettük el a vázlatot; mások vázlatából, jegyzeteiből nem lehet jól tanulni).
 Az élokúció: a beszéd stílusa 597

Az élokúció: a kidolgozás
A stílus maga az ember — tartja BUFFON híres mondása. QUINTILIANUS azt tar­
totta, hogy a szónok feladatai között a stílus a legfontosabb és a legnehezebb.
Sok retorikus azt tartja, hogy a stílus azért a legfontosabb, mert a szó szépségé­
vel, elevenségével és szemléletességével lehet leginkább hatni az emberekre. A
stílus kérdéseivel a stilisztika foglalkozik. A stilisztika a retorika része volt, s
csak a 19. században fejlődött önálló tudománnyá. Ugyanakkor megmaradt a re­
torika részének is, sőt van olyan modern retorikai irányzat — a francia liége-i
[liezs] iskola —, mely a retorikát azonosítja a stilisztikával, vagyis a retorika
legfontosabb feladatának a stílus kutatását tekinti. A stílus minden lényeges kér­
dése felmerült az ókori retorikusok munkáiban, ezért az ókori stíluselméleteket
tekintjük át először.
ARISZTOTELÉSZ a világosságot és az illőséget tartotta a stílus erényeinek. A
világosság a közhasználatú igék és főnevek alkalmazását jelenti. A stílus illősé­
géről akkor beszélünk, ha megfelel az érzelmeknek és a jellemeknek, és ha ará­
nyos a tárggyal: fenséges tárgyhoz fenséges, emelkedett stílus, egyszerű tárgy­
hoz egyszerű stílus illik. A stílus lényeges eleme a szemléletesség: mozgalmas­
ságukban kell ábrázolni a dolgokat. A szemléletesség iskolapéldája Akhilleusz
pajzsának a leírása az Iliászból: az életből vett jeleneteket — esküvőt, szüretet, a
pásztorok harcát az oroszlánokkal — kovácsolt rá Héphaisztosz, a kovácsisten.
A jó stílus nélkülözhetetlen eleme az előadhatóság, ezt segíti a ritmus. A ritmus­
nak esztétikai és logikai szerepe van, a ritmusos szöveg könnyebben jegyezhető
meg. Mindegyik beszédfajtának más a stílusa: a tanácsadó beszéd lényegre törő,
mert tömegekhez szól; a törvényszéki beszéd részletező, mert a bírákat pontosan
kell tájékoztatni; a bemutató beszédnek pontosnak kell lennie.
A négy könyvből álló Herenniushoz írt retorika (Kr. e. 80) 4. könyve foglal­
kozik a stílussal (ez maradt fenn a 12. századi esztergomi diákjegyzetben). A stí­
lus lényege az illőség (aptum), „az adott tárgynak megfelelő szavak és mondatok
megtalálása". A herenniusi retorika ismeretlen szerzője — minden bizonnyal
CORNIFICIUS — görög források alapján dolgozott. Ezek a források elvesztek, de
a latin retorikából tudjuk, hogy kialakult a stílusnemek és a stíluserények tana.
Három stílusnemet különböztetünk meg: a fennkölt stílus magasztos szavak
csiszolt és ékes szövevénye; a közepes stílusnem a fennköltnél alacsonyabb, ám
igényes; az egyszerű stílus leereszkedik a köznyelvig. Mindhárom stílusnem
igényes, a legnehezebb a fennkölt és az egyszerű között elhelyezkedő közepes
stílus. A mai amerikai retorikák formális, közepes és informális stílust különböz-
598 A magyar nyelv könyve

tetnek meg, s ez a felosztás megfelel az ókorinak, a mai gyakorlatban is használ­

ható. Hibás a fennkölt stílus, ha dagályos; a közepes stílus, ha széteső; az egy­
szerű stílus, ha száraz.
A stíluserények az illőség, a világosság, a nyelvhelyesség és az ékesség. Az
illőség azt jelenti, hogy helyhez, időhöz, személyhez illően kell beszélni. A vilá­
gosság azt jelenti, hogy egyértelműen kell beszélni. A nyelvhelyesség a szavak­
ban és a szókapcsolatokban nyilvánul meg. A szavak elleni vétség a barbariz­
mus, a szókapcsolatokban elkövetett hiba a szolőcizmus (soloecismus). A heren­
niusi retorika a világosságot és a nyelvhelyességet együtt a stílus eleganciájának
nevezte. A jó stílus feltétele a nyelvhelyesség: Arisztotelész azt tanácsolta, hogy
kergessük ellenfelünket nyelvhelyességi vétségbe, s azonnal nyert ügyünk lesz.
A stílus ékessége az alakzatok és a szóképek használatán múlik, a stílus ékessé­
gét fenségnek (dignitas) nevezte CORNIFICIUS, később az ornatus 'díszes' mel­
léknevet is használták. A szerkesztettség is előfeltétele a jó stílusnak, a míves
szófűzést jelenti: kerülni kell a hiátust, a feltűnő hang- és szóismétléseket, a
szintaktikailag összetartozó szavak túlzott elválasztását (hüperbaton) és a léleg­
zést akadályozó hosszú körmondatokat.
CICERO a következő művekben fejtette ki stíluselméletét: a De oratore, a
Szónokról című dialógusban (Kr. e. 56), a Brutus című dialógusban, mely a ró­
mai retorika története, az Oratorban, mely a tökéletes szónok alakját írja le
(mindkét mű Kr. e. 46-ban született). Összekapcsolta a szónok három feladatát a
három stílusnemmel: az egyszerű stílust a bizonyításban, a közepest a gyönyör­
ködtetésben, a fennköltet a megindításban kell alkalmazni. CICERO részletesen
foglalkozik a prózaritmussal, s azt mondja, hogy főleg a bemutató beszédben le­
het alkalmazni. A prózaritmus célja a jó hangzás, s egyrészt az alakzatokon
(gondolatritmuson például) és a szórenden, másrészt az időmértéken alapul. A
verslábakat azonban csak vegyítve szabad alkalmazni, hogy a próza ne váljon
verssé. Nagy gondot kell fordítani a mondat végére (clausula 'zárlat'), s itt cél­
szerű emelkedő verslábakat alkalmazni, ilyen a spondeusz — , a krétikusz - u -,
valamint az emelkedő paian u u u - . CICERO megemlíti, hogy amikor PAPIRIUS
CARBO egy szép zárlatot alkalmazott, „felzúgott a tömeg gyönyörűségében".
QUINTILIANUS Kr. u. 80-ban írta Szónoklattanát (Institutio oratoria), mely 12
könyvből áll, s melynek 8-11. könyvei foglalkoznak a stílussal. Meghatározza a
szóképet és az alakzatot, s mindkét kategória máig érvényes osztályozását adja.
A mai összegezések — retorikák és stilisztikák — mind QuiNTiLIANUSból in­
dulnak ki (PERELMAN, a liégei-i mű-csoport, CONNORS és CORBETT, ROB­
RIEAUX, PLETT).
 A memória 599

„A szókép valamely szónak vagy kifejezésnek előnyös átvitele saját jelenté­

séből másik jelentésbe" (Szónoklattan, 8. könyv). A szóképre a troposz termi­
nust használja, a mai szóhasználatban: trópus. Az egyik szóképtípus a metafora
(translatio), így határozza meg: „Egészében véve a metafora rövidebb hasonlat;
abban különbözik tőle, hogy a hasonlat csak hasonlít egy dologhoz, a metafora
pedig azonosít vele." A metafora lényege az azonosítás (SZATHMÁRI, 2004),
kognitív háttere az összehasonlítás. Hasonlat a következő: olyan vagy, mint egy
galamb, metafora: galamb vagy. A metaforából származó szóképek: a szineszté­
zia, a megszemélyesítés, az allegória, a szimbólum. A másik szóképtípus a me­
tonímia.
QUINTILIANUS elhatárolja egymástól a szóképeket és az alakzatokat. „A
tropus tehát olyan szöveg, amely a természetes és első jelentéséből át van víve
egy másikba, a beszéd ékesítése céljából, vagy (...) a szó arról a helyről, amely­
ben sajátos, átvitetik arra a helyre, amelyben nem sajátos." „Az alakzat, ahogyan
az elnevezéséből is világos, a beszédnek bizonyos alakja, amely eltér a közönsé­
ges és elsőként adódó formától." A trópusban szavakat használunk más szavak
helyett, ez történik a metaforában és a metonímiában. Az alakzatban nincs átvi­
tel, „a szövegnek valamely műfogással megújított formája"; két típusa van: a
gondolatalakzat (kérdés, felkiáltás, irónia, összehasonlítás) és a szóalakzat. A
szóalakzatot felcseréléssel, hozzáadással, elvétellel vagy szórenddel képezzük.
Felcseréléssel alkalmazzuk a szinomimát, hozzáadással az ismétlést, elvétellel
alakul ki a kötőszóhiány (aszindeton) és szórendi cserével az inverzió. A mai
szókép- és alakzatosztályozásnak ez a szemantikai különbségtétel és szerkezeti
variációs lehetőség az alapja (ADAMIK, 2004).

A memória: az emlékezetbe vésés

Az emlékezéssel foglalkozó tudomány a mnemonica vagy mnemotechnika. Fel­
találójának a görög SZIMÓNIDÉSZT (Kr. e. 557-68) tartják, akinek epigrammá­
ját a thermopűléi csata halottairól minden iskolás tudja. SZIMÓNIDÉSZ csodás
esetét az ókori retorikusok elmesélik: „Történt ugyanis, hogy SZIMÓNIDÉSZ a
thesszalai Krannonban a gazdag Szkopasz házában lakomázott, és ott előadta azt
a dalát, amelyet a ház ura rendelt tőle előre kialkudott honoráriumért. Miután a
költő befejezte dalát, a háziúr az ígért pénznek csak a felét volt hajlandó kifizet­
ni, s ezt azzal indokolta meg, hogy a versnek fele Kasztor és Pollux dicséretét
szolgálta, következésképpen a honorárium másik felét adják meg ezek az iste-
600 A magyar nyelv könyve

nek. Nem sokkal ezután, mesélik, SziMÓNlDÉSZhez egy hírnök érkezett azzal az
üzenettel, hogy menjen ki, mert a ház előtt két ifjú feltétlenül beszélni akar vele.
SZIMÓNIDÉSZ tüstént felállt, kiment, de kint senkit sem talált. Amíg kívül volt, a
ház, amelyben SZKOPASZ és a vendégei lakomáztak, leomlott, és halálra zúzta a
lakomázókat. A holttestek a súlyos falaktól oly mértékben deformálódtak, hogy
az áldozatokat a temetéskor hozzátartozóik nem tudták azonosítani. Ekkor
SZIMÓNIDÉSZ segített az azonosításban, mert emlékezett arra, melyik vendég
melyik asztalnál ült" (Retorika, 2004, 106). Ekkor ébredt rá arra, hogy az emlé­
kezés a sorrendtől függ.
A Herenniushoz írt retorika azt tanítja, hogy sok helyszínt kell összegyűjteni,
a helyszíneket sorrendbe kell rakni, s a helyszínekbe képeket kell elhelyezni. A
helyszínek a sorrendet biztosítják, a képek pedig az asszociációs kapcsolatot.
A helyszín lehet egy ház és a részei, egy utca, egy városnegyed. Például egy
tárgyaláson a vádpontokat helyezzük el a ház részeibe. A vádpontokra képek
emlékeztessenek, ha a vád anyagyilkosság, tegyük oda Oresztész alakját, ez a
kép asszociációs alapon emlékeztet a dologra. Az ókorban készítettek kis mne­
motechnikai táblácskákat, az egyiken az Iliász helyszínei és jelenetei (hősei) lát­
hatók, ezekhez a helyszínekhez és képekhez kellett kapcsolni a megtanulandó
szöveget. Ezt a mnemotechnikai módszert ma nemigen használják, bár az elve
fellelhető az olvasástanításban: a Tolnai-féle programfalon a betűk helyszínek­
ben vannak: a magánhangzók könyvekben, a mássalhangzók házakban; mind­
egyik program él a kép-hang asszociációs kapcsolattal, például a — alma, á —
árvácska, c — citrom. A helyszínek legfeljebb úgy működnek, hogy olykor em­
lékszünk, hogy a felidézendő szabály a lap alján volt vagy a tetején.
A modern lélektani kutatások igazolták az ókori mnemotechnikát: a sorrend
lényeges, a dolgok elejére és végére jobban emlékezünk, s az asszociációk segí­
tik a felidézést: „a visszaemlékezés ... lényege, hogy amikor keresünk valamit
emlékezetünkben, akkor egyidejűség, oksági kapcsolatok, rész-egész viszonyok
és megszokás által összekapcsolt képzeteink fonalán haladva jutunk vissza a ke­
resetthez" (Retorika, 2004, 105). Manapság az emberek a szerkezetet és a tar­
talmat jegyzik meg, s azután a szerkezet alapján saját szavaikkal képesek fel­
idézni a megtanultakat.
QuiNTiLIANUS sok hasznos tanácsot ad Szónoklattanában, ezeket a tanácso­
kat a magyar retorikák különösebb változtatás nélkül idézik. Ajánlatos a beszé­
det (a szöveget) részekre osztani, s a részeket megtanulni, ám nem szabad na­
gyon elaprózni a szöveget. Fontos, hogy saját kéziratunkból tanuljunk, mert a
törlés és a javítás is az emlékezet kapaszkodója lehet. Legjobb csendben tanulni,
 A pronunciáció: az előadásmód 601

de így elkalandozhat figyelmünk; ezért jobb, ha hangosan, de inkább csak mor­

molva tanulunk. Az emlékezésben a legfontosabb a látás, de a többi érzékszerv
is segíthet, így a hallás is támogatja az emlékezést (mással is felolvastathatjuk a
megtanulandót). Az este megtanultakat ajánlatos reggel felidézni: a friss agy
ilyenkor csodákra képes. Az emlékezetet fejleszteni kell, eleinte ritmikus szöve­
geken: verseken, egyszerű definíciókon, lazább ritmusú szövegeken (szónokla­
tokon). Ha szerényebb az emlékezőtehetségünk, beszéljünk vázlat alapján,
egyébként ez szokásos manapság mindenütt.
Az újkori retorikák a 19. században még tárgyalták a memóriát, lassan azon­
ban elhagyták, pedig ma is szükséges róla beszélni, a tanulók igénylik a tanácso­
kat (manapság a tanulás tanulásáról tartanak tanfolyamokat). Quintilianus azt
mondta, hogy az egész oktatás a memórián alapul, s ebben igaza volt. A 19. szá­
zadi módszertanokban lehet azt a megállapítást olvasni, hogy a gyerek azt tudja,
az marad meg egy életre, amit jól memorizált. Nagy emberek — így SZENT-
GYÖRGYI ALBERT is — gyakran hangoztatták: elegendő azt tudni, hogy mit hol
keressünk. Ez a tanács azoknak hasznos, akik már sokat tudnak. A kezdő számá­
ra félrevezető, nem lehet alibi a nemtanulásra. A memória nem valami mechani­
kus, lenézendő dolog: a nyelv maga a memóriában tárolódik, emberi mivoltunk­
hoz tartozik a nyelv és vele együtt a memória is.

A pronunciáció: az előadás
ARISZTOTELÉSZ mondta, hogy a politikai életben sokszor nem az ér el sikereket,
akinek van mondanivalója, hanem aki mondanivalóját jól elő tudja adni. Az elő­
adásmód régen nagyon fontos volt, hiszen a szónokok nagy tömeg előtt sokszor
két-három órán át mikrofon nélkül beszéltek. Ehhez megfelelő és jól karban tar­
tott hangra volt szükség (phonasci volt a gégész-foniáter neve), és mivel szaba­
don beszéltek, látható arckifejezésre és gesztusokra (az olvasó ember keze le van
kötve, nem tud „a testével beszélni"). Újabban ismét fontossá vált az előadás­
mód, hiszen a televízió láthatóvá teszi az előadót, közel hozza arcát, a hang ereje
a mikrofonok miatt kevésbé fontos, ám hajlékonyságára szükség van.
A Herenniushoz írt retorika azt tanítja, hogy az előadásmódnak két fontos
eleme van: a hanghordozás és a testmozgás, ez utóbbit nevezte CICERO akciónak
(actio), a régi magyar retorikusok pedig — ma is jól használható szóval — gesz­
tálásnak.
602 A magyar nyelv könyve

A hanghordozásnak három összetevője van: a hangmagasság, a hangerő és a

hanghajlékonyság. A hangmagasságot tekintve ajánlatos a középsávban, a köze­
pes hangfekvésben beszélni, se magasabban, se mélyebben a szokásosnál, ter­
mészetes hangon. Nem szabad a középsáv felett, emelt hangon beszélni, mert az
a beszédszervek szükségtelen megfeszítésével jár, s a túlerőltetés kifárasztja a
hangszalagokat. A régi szónokok — még KOSSUTH is — emeltebb hangfekvés­
ben beszéltek, a szónoklatnak recitáló, szavalatszerű jellege volt. Ma ez a be­
szédstílus kiment a divatból, az előadótermekben sem hallani (ÖVEGES JÓZSEF
például kissé emelt hangon beszélt). A hangerő megőrzése a beszéd folyamán
nagyon fontos, éppen ezért célszerű a beszédet halkabban, visszafogottabban el­
kezdeni (ez illik is a szerénység toposzához), s azután fokozatosan erősíteni, s
kifejezetten erőteljesen befejezni (ez illik a befejezés határozottságához). A ze­
neművekben is tapasztalhatunk hasonló építkezést, főleg olyanokban, melyek
tekintetbe veszik az élőbeszédet (ilyenek Wagner nagy áriái, például a Grál-
elbeszélés a Lohengrinban). A hang hajlékonyságát ma modulációnak nevezzük,
három hangnemet különböztetett meg a herenniusi retorika: a társalgót, a vitázót
és a fennköltet. Ezt a hármas megkülönböztetést ma is megtarthatjuk. A társalgó
hangnem komoly, magyarázó, elbeszélő és tréfálkozó lehet; a vitázó hangnem
folyamatos (gyorsuló) és szaggatott (éles); a fennkölt hangnem buzdító és meg­
indító.
A különféle hangnemekhez meghatározott testmozgások illenek. Ha komoly
hangnemben beszélünk, akkor arckifejezésünk közömbös legyen, s jobb kezün­
ket enyhén mozgathatjuk; ha magyarázunk, akkor fejünket kissé előre hajthat­
juk; az elbeszélő hangnem komolyságot kíván; ha a tréfálkozó hangnem illik be­
szédünkhöz, arcunk legyen vidám, de ne gesztikuláljunk; ha folyamatosan vitá­
zunk, akkor tekintetünk legyen szigorú, s karunkat gyorsan mozgassuk; a szag­
gatott vitázáshoz illik a járkálás, s karunkat előre nyújthatjuk, tekintetünk zord és
merev legyen; a fennkölt hangnemű buzdításhoz megfontolt taglejtések valók; a
szánalomkeltéskor öltsünk zavart arckifejezést, ám határozott taglejtések kísére­
tében (az ókori retorika azt tanácsolta, hogy sírjunk, mint az asszonyok, verjük a
fejünket — az efféle túlzásokat manapság nyugodtan elhagyhatjuk, különben is
vigyázni kell: a fennkölt stílusban a legnagyobb a bukás veszélye is). CICERO azt
mondta, hogy a hang után a legfontosabb szerep az arcé: a tekintet mindenkire
hat, az egyszerű embereket is megbabonázza. Arra gondoljunk, hogy a mai film­
rendezők is az arcot és a tekintetet tartják egy filmszínészben a legfontosabbnak
(Szabó István Oscar-díjas filmrendezőnk magyarázta egyszer a televízióban).
 A pronunciáció: az előadásmód 603

QUINTILIANUS azt hangsúlyozza, hogy a hang a lélek közvetítője, ezért na­

gyon fontos a szóbeli előadásmód (pronuntiatio), a testbeszédet akciónak (actio)
nevezi. Az elmúlt évszázadban sokat szürkült a magyar beszéd hangzása, ezt a
jelenséget lélektani tényezőkre, az érzelmek beszűkülésére vezetik vissza (VÉR­
TES, 1987). A tünetek szélsőségesek: vagy jellegtelen, halk, kásás motyogást,
mondathangsúly nélküli beszédet hallunk, vagy hangos, agresszív kiabálást, oly­
kor lökésszerű egységeket. Mindkettő monoton a maga módján. Nagyon kevesen
beszélnek tisztán, érthetően, ugyanakkor a hangot bátran modulálva, változtatva,
megfelelő hajlékonysággal.
Már az ókori szerzők is figyelmeztettek a légzésre, azt tanácsolták, hogy
olyan mondatokat szerkesszünk, amelyeket ki is tudunk mondani. Készüléskor
— legyen az szabad előadás vagy felolvasás — az alaplevegőt és a hatásszünetet
ajánlatos megtervezni, a szövegben páros, illetőleg egyes függőleges vonallal
bejelölni. A légvétel összefügg a szöveg értelmi tagolásával, a nagy gondolati
egységek határán kell nagyobb szünetet tartani és alaplevegőt venni. A figyelem
különleges felkeltésekor tartunk hatásszünetet, nagyobb légvétellel. A mondat­
hangsúlyos részeket célszerű aláhúzni (a mondathangsúlyos vagy a különleges
hangsúlyt kapó szótagot szoktuk két vonallal aláhúzni). A gyors-lassú, hangos-
halk, kemény-lágy, magasabb-mélyebb modulációkat a margóra szoktuk írni, ha
szükséges. Vannak aprólékosabb jelölések. A Beszélni nehéz körök adásainak
példamondatait a kapcsolva-tagolással jelölik. Ez azt jelenti, hogy a hangsúlyát
vesztett szót az előző szóhoz kötik:

A jó könyvekkel csínján kell bánni!

Aprólékosabb jelölési móddal is lehet találkozni a szakirodalomban (ELEKFI-
WACHA, 2003), a mindennapi használatban azonban az egyszerű és célszerű je­
lölés működik.
Az előadás másik fontos tényezője a tiszta artikuláció. A szavakat pontosan,
jó időtartammal, jól hallhatóan kell kiejteni, de nem darabosan, nem elnyújtva,
leppegve. A nyílt, hangzós (messzire hangzó), nem hangos beszédre kell töre­
kedni. A könnyed, nyílt beszéd a megfelelő, közepes hangindítástól függ. Kerül­
ni kell a két végletet: a kemény, agresszív és a lágy, hehezetes hangindítást; az
előző elfárasztja a hangszalagokat, az utóbbi pazarolja a levegőt. A hangsúlyo­
zás szabályait be kell tartani, hasonlóképpen ügyelni kell a helyes hanglejtésre.
A testbeszédről sokat lehet olvasni a kommunikációs könyvekben. Ezen a té­
ren is — mint a stílus és a hangzás tekintetében — az egyszerűség és a közvet-
604 A magyar nyelv könyve

lenség ajánlatos. Már szinte közhely az a tanács, hogy tekintetünket ne függesz-

szük a terem sarkára, hanem nézzünk a hallgatóságra. A testtartás legyen termé­
szetes, a régiek azt mondták, hogy férfias, egyenes. A lehorgasztott fej alázatos­
ságot sugall, a felvetett fej önhittséget, a félrehajtott fej fáradtságot. A kezek
okozzák a legnagyobb gondot. Ne támaszkodjunk az asztalra, ne dögönyözzük
az asztalt, ne csapkodjunk a levegőbe, mintha legyet akarnánk elkapni. A kezek
nagyon ritkán lendüljenek vállmagasság fölé. Antonius nem minden irónia nél­
kül mondja: „Szónok, mint, Brutus, nem vagyok, nem hadonászom". Ne mor­
zsolgassunk semmit, se tollat, se papírt, ne csörgessünk kulcscsomót. Ne tegyük
zsebre kezünket, nyegleséget sugall. Ajánlatos megtanulni a kijelentő, magyará­
zó, kérdő, felkiáltó, figyelemfelhívó gesztusok ízléses alkalmazását (Retorika,
2004, 204—208). A ruházatra mindig fordítsunk gondot, korunkhoz, státusunk­
hoz és az alkalomhoz illő legyen. QUINTILIANUS azt mondja, hogy a szónok ne
legyen elhanyagolt, de túlságosan gondozott sem, mert mindkettőért megszólják.
Tunikája térdhajlásig érjen, mert ha hosszabb, az nőies, ha rövidebb, akkor még
centúriónak nézik. Az sem mindegy, hogyan viseli tógáját (Retorika, 2004, 120).
Összegezés. A retorika tágan értelmezve a prózai műfajok elmélete, sőt a fo­
galmazástanítás is illetékességi körébe tartozik. Sokféle szöveg írását taníthatjuk
az iskolában, közülük kettő kiemelkedő fontosságú: az értekezés és az esszé.
Kettőjük viszonya hasonlítható a logika és a kvázi logika viszonyához. Ez azt je­
lenti, hogy az esszében az a lazább érvelés jelentkezik, amely a szónoki beszéd­
ben. Éppen ezért a retorika ismerete szükséges az esszéírási technika elsajátítá­
sához. A szövegértő olvasás során a szöveg nyilvánvaló és rejtett összefüggéseit
kell kiderítenünk, s ebben ismét hasznosak a retorikai ismeretek. Nem véletlen,
hogy a retorika manapság reneszánszát éli, mégpedig átfogó, szélesen értelme­
zett formájában.

IRODALOM
AczÉL PETRA - BENCZE LÓRÁNT: Hatékonyság a nyelvi kommunikációban. Corvinus, Bp., 2001. *
AczÉL PETRA: Retorika. A szóból épült gondolat. Gyakorlókönyv. Bp., 2001. * ADAMIK TAMÁS -
A. JÁSZÓ ANNA - AczÉL PETRA: Retorika. Osiris Kiadó, Bp., 2004. (nagy magyar és nemzetközi
bibliográfiával, ezért itt nem soroljuk fel a megelőző munkákat) Bp., 2004. * ADY LAJOS - LEN­
GYEL MIKLÓS: Retorika. Bp., 1928. * ARISZTOTELÉSZ: Rétorika. Ford.: Adamik Tamás. Bp., 1999.
* BARTHES, ROLAND: A régi retorika. In: THOMKA BEÁTA szerk. Az irodalom elméletei III. Pécs,
1997. * BENCZE LÓRÁNT: Stílus és értelmezés a nyelvi kommunikációban. Corvinus, Bp., I—II.,
1996. * CIALDINI, RÓBERT: A befolyásolás lélektana. Bp., 1999. * CORBETT, EDWARD P. J. -
CONNORS, ROBERT J.: Classical rhetoric for the modern student. New York - Oxford, 1999. (4. ki-
 A pronunciáció: az előadásmód 605

adás) * ELEKFI LÁSZLÓ - WACHA IMRE: AZ értelmes beszéd hangzása. Bp., 2003. * GÓBI IMRE:
Rhetorika. 1888. * GRÉTSY LÁSZLÓ: A szónoki „invenció" összetevői avagy a nyilvánosság előtt
szereplő szónok kompetenciája. In: Régi új retorika 2000. * A. JÁSZÓ ANNA - AczÉL PETRA
(szerk.): A régi új retorika. Trezor, Bp., 2000.; A régi új retorika. A szónoki beszéd részei és a be­
szédfajták. Trezor, Bp., 2001.; A régi új retorika. A klasszikus retorikai bizonyítás. Trezor, Bp.,
2002.; A régi új retorika. A modern retorikai bizonyítás. Trezor, Bp., 2003.; A régi új retorika. Az
élokúció: az alakzatok. Trezor, Bp., 2004. * NÉGYESY LÁSZLÓ: Rhetorika. 1900. * RIEDL FRIGYES:
Rhetorika és rhetorikai olvasókönyv. Bp., 1888 * SÍK SÁNDOR: Az olvasás tudománya. Szeged,
2000. * SLOANE, THOMAS (szerk.): Encyclopedia of rhetoric. Oxford, 2001. * SZABÓ ISTVÁN: Be­
vezetés a szociálpszichológiába. Bp., 1998. * SZATHMÁRI ISTVÁN: Stilisztikai lexikon. Bp., 2004. *
SZÖRÉNYI LÁSZLÓ - SZABÓ G. ZOLTÁN: Kis magyar retorika. Bp., 1997. * VÉRTES O. ANDRÁS:
Érzelmi világunk és a nyelv történeti változásának kölcsönhatása. Bp., 1987.
 NÉVTANI ISMERETEK

A névtan vagy névtudomány a tulajdonnevek (személynevek, helynevek, állat­

nevek, intézménynevek, márkanevek stb.) történeti és szinkrón vizsgálatával, va­
lamint a névkultúra kérdéseivel foglalkozik. A névkultúra a névanyag társadalmi
megítélését jelenti, a névadási és névhasználati szokások rendszerét és minden­
napi gyakorlatát. A névadásban sok tényező játszik szerepet, a névtan a művelő­
déstörténeti, nyelvhelyességi és névesztétikai szempontok megvilágításával
igyekszik a közízlést helyes mederbe terelni.

A tulajdonnevekről általában
A tulajdonneveknek a köznevektől eltérő, sajátos jelentésszerkezetük van. A
köznév az általánosítással megalkotott fogalmak nyelvi jele, jelentéstartalmában
kiemeli a fogalomhoz tartozó egyedek közös vonásait (pl. város, folyó, utca). A
tulajdonnév viszont olyan nyelvi jel, amely az azonos fajú egyedek egymástól
való megkülönböztetésére és önmagukkal való azonosítására szolgál (pl. Pécs,
Duna, Petőfi utca). A tulajdonnév legfontosabb funkciója az egyedítés, egyéní­
tés. „Tulajdonnév az a nyelvi jel, amelyet alkotója (s ez lehet több személy,
grénium is) egy valami (objektum: személy, hely, állat, tárgy, dolog, fogalmak
stb.) azonosítására hoz létre, s azt általában kisebb-nagyobb közösség elfogadja,
használja, a nyelvtudomány pedig a közszavaktól való megkülönböztetését (a
magyarban nagybetűs helyesírását) elhatározza" (HAJDÚ MIHÁLY: Általános és
magyar névtan. Személynevek. 58.).
A névtant sokáig a nyelvtudomány részeként fogták fel, a nyelvtankönyvek
pedig a főnevek csoportjában tárgyalták. „A tulajdonnév főnévként illeszkedik
be a kommunikációba (mondatba, szövegbe), de nem a közszavakhoz hasonlóan
gondolatközlő eleme annak, hanem azonosító funkciójú, s így független a többi
szófajtól, azok mellett külön rendszert alkot" (HAJDÚ i. m. 131.). A névtan vagy
onomasztika önálló tudomány, nagyon szoros kapcsolatban van a nyelvtudo­
mánnyal (művelői többnyire nyelvészek), de számos más tudományterület (pl.
művelődéstörténet, vallástörténet, földrajz, szociolingvisztika, pszichológia, jog­
tudomány stb.) eredményeit is felhasználja, ill. ezek számára adatokat szolgáltat.
A tulajdonneveknek gazdag asszociációs tartalmuk és sajátos hangulatuk van. A
különböző névtípusok közül a személyneveknek, azon belül pedig a keresztne-
608 A magyar nyelv könyve

veknek van a legerősebb érzelmi töltésük. Ezért tartunk egyes neveket szépnek,
kellemes hangzásúnak, másokat viszont csúnyának, kerülendőnek. A tulajdon­
nevek hangulati velejárója nagymértékben függ az egyéni ízléstől, de a névvá­
lasztást bizonyos közösségi szokások is befolyásolják, amit névdivatnak szok­
tunk nevezni.
A tulajdonnevek általában közszavakból (névszókból, igenevekből) származ­
nak. Kezdetben ugyanis a név által jelölt személy, hely stb. közvetlen jelentés­
tani kapcsolatban volt azzal a közszóval, amely az elnevezés alapjául szolgált.
Például a családnevek kialakulásakor azért neveztek el egyes személyeket Kis­
nek, Nagy-nak, Sántá-nak vagy Feketé-nek, mert azonos keresztnevű társaiktól
ebben a jellemző tulajdonságukban különböztek. A Bükkös, Cser és Nyíres hely­
nevek — amelyek ma esetleg szántóföldet vagy városrészt jelölnek — valamikor
ilyen növényzetű területet jelentettek. Az ilyen típusú nevek csak lassan állandó­
sultak, mert néhány esetben előfordult, hogy a jelölési alap megváltozásával a tu­
lajdonnév is megváltozott. Például ha a fekete hajú ember megőszült, vagy ha a
bükköst kivágták, akkor a régi helyett új tulajdonnevet alkottak: Fekete > Ősz,
Bükkös > Irtás. Az egykori közszóból akkor válik igazi tulajdonnév, amikor a
név a jelölt egyedi tulajdonságainak megváltozása után is megmarad az illető
személy, hely stb. jelölőjének: tehát, ha az említett Bükkös helynév a bükkfák ki­
vágása után is ugyanazt a területet azonosítja, vagy ha a Fekete, Sánta stb. sze­
mélynevet az ilyen tulajdonságokkal nem rendelkező leszármazottak is öröklik.
(Vö. BENKŐ LORÁND szerk., A magyar nyelv története. 374-6.)
Sok tulajdonnevünkről csak nyelvtörténeti vizsgálattal lehet kimutatni egyko­
ri köznévi eredetét. Keresztneveink többségének azért nem tudjuk a jelentését,
mert ezek idegen eredetűek, a magyarba már tulajdonnévi funkcióban kerültek
át, csak eredeti nyelvi környezetükben volt köznévi szerepük. Pl. a héber (zsidó)
eredetű Jónás eredeti közszói jelentése 'galamb', az Anná-é 'kegyelem'; a gö­
rögből az Irén 'béke', a Zsófia 'bölcsesség' jelentésű neveket vettük át; a latin­
ból származik a Klára 'világos, tiszta, ragyogó', a Viktor 'győző' és a Beáta
'boldog' stb. nevünk. (A keresztnevek jelentését, eredet szerinti csoportosítását 1.
az irodalomjegyzékben ajánlott művekben.)
Hasonló a helyzet a földrajzi nevekkel: a Pest eredeti közszói jelentése 'ke­
mence', 'barlang', a Cegléd-é 'fűzfás', a Balaton-é 'mocsaras, sáros tó' stb. Eb­
ben a névtípusban gyakran előfordul, hogy az egyes tulajdonnevek mai jelentése
nem azonos az eredetivel, sőt a mai névalak is a tudálékos névfejtés, az ún. nép­
etimológia eredménye. Így pl. a Misefa községnevet a korábbi Miksefalva ~
Miksefa alakból, a Kozmadombja nevet a kettős személynévi eredetű Kozma +
 A tulajdonnevekről általában 609

Domján-ból, a Lenti nevet a Nempti-ből, azaz Németi-ből, a Borberek-et a Burg­

berg-ből „értelmesítették." (Valamennyi magyar településnév, fontosabb tájnév
és sok közhasználatú idegen földrajzi név eredeti jelentése megtalálható KISS
LAJOS Földrajzi nevek etimológiai szótára c. müvében.)
A nyelv életében megfigyelhető fordított irányú jelenség is, az, hogy bizo­
nyos tulajdonnevek köznevesülnek. Az ilyenek elveszítik egyedítő funkciójukat,
mert a nevet viselő személyhez a rá jellemző tulajdonság, körülmény, tárgy stb.
jelentéstartalma kapcsolódik. A pepita köznevet pl. Pepita de Ortega spanyol
táncosnő jellegzetes kendőjéről alkották; a makadám, a röntgen, a szendvics a
feltalálójának nevét viseli; és nagyon gyakori a köznevesítés a mértékegységek
elnevezésében is: joule, pascal, watt stb.

A nevek rendszere
A tulajdonneveket hagyományosan fogalmi csoportok szerint rendszerezzük.
Megkülönböztetünk közöttük pl. személyneveket, helyneveket, állatneveket,
tárgyneveket, intézményneveket, áru- és márkaneveket stb. Némelyek tulajdon­
névi besorolása vitás (pl. a márkaneveké, egyes intézményneveké, főleg pedig az
eseményneveké), ezeket sokan a tulajdonnév és a köznév közötti átmeneti kate­
góriának tartják. Meg kell jegyeznünk, hogy az intézménynevek, az áru- és már­
kanevek használata napjainkban egyre gyakoribb, és a névalkotás nyelvhelyes­
ségi és helyesírási kérdéseiben nagy szükség van a szervezett névtudományi ta­
nácsadásra. Az esemény- az ünnep- és dátumneveket — tiszteletből és külföldi
mintára — sokan nagybetűvel írják, helyesírásunk azonban, mivel köznévnek te­
kinti, kisbetűvel íratja őket.
HAJDÚ MIHÁLY felosztása szerint a következő névcsoportokat különíthetjük
el: 1. személynevek, 2. helynevek, 3. intézménynevek, 4. állatnevek, 5. tárgyne­
vek, 6. emberi alkotások elnevezései, 7. eseménynevek, 8. fiktív (írói) nevek
(Általános és magyar névtan, 150.).
610 A magyar nyelv könyve

A személynevek
A magyar személynévadás története
Ősmagyar és ómagyar kor (896-1526)
A magyarság e r e d e t i névadási rendszerében a név jelentése szoros kapcsolat­
ban volt az elnevezett személlyel. Éppen ezért ebben az időben az ilyenféle tu­
lajdonnevek még nem öröklődtek, hanem az egyén halála után megszűntek. A
születéskor kapott név csak ritkán maradt meg az egyén egész életére, többnyire
12-16 éves korban, leginkább a fiúk esetében, kicserélték. Ekkor ugyanis már
kialakultak az egyén jellemző külső és belső tulajdonságai, amelyek alapján
megkülönböztethették (pl. Vörös, Csipa, Sánta, Hazug, Munkás stb.). A magyar­
ság eredeti személynévadásának a következő főbb típusai voltak (a példákat a
mai nyelvre átírt formában közöljük):
1. A születés körülményeire utaló nevek (Szombatka, Karácsony, Látomás,
Hatos 'hatodik'). 2. Kívánságnevek (Bátor, Erő, Boldog, Jólány, Aranka,
Gyöngy). 3. Leíró nevek (a külső tulajdonságok közvetlen vagy metaforikus
megnevezése): Balog, Szőke, Finta 'fitos orrú', Farkas, Rigó. Csak felnőttnek
adták a következőket: Szakáll, Csorba 'hiányos fogú', Buta, Nemhű, Szerető (női
név). 4. Foglalkozásnevek (Erdős, Dobos, Szekeres). 5. Bizonyos néphez, etni­
kumhoz tartozás (Besenyő, Bulgár, Székely, Tatár, Horvát stb.). 6. Óvónevek,
amelyek a rossz szellemeket kívánták megtéveszteni (Nemvagy, Mavagy, Nemél,
Haláldi, Nevetlen stb.).
Az ómagyar korban az eredeti magyar nevekhez már nagy számban csatla­
koztak a j ö v e v é n y n e v e k , amelyek egyházi eredetűek voltak, de ez a névadá­
si mód csak a 13. század táján vált uralkodóvá. A 11-12. században még sajátos
kettősség jellemzi a magyar személynévrendszert: az egyes személyek vagy vi­
lági vagy egyházi eredetű nevet viselnek. Például Szent István pogány nevét, a
Vajk-ot kiszorította az egyházi eredetű név; néha pedig a kétféle név együtt sze­
repel (Aba Sámuel). A szolgák neve azonban legtöbbször még világi eredetű el­
nevezés.
Az 1279. évi budai zsinat elrendelte, hogy nevet csak pap adhat, de igazában
az egyház csak száz évvel később tudta elérni a keresztény nevek következetes
használatát. A korabeli összeírások alapján készített statisztika szerint az Árpád-
korban a következő volt a keresztnevek gyakorisági sorrendje: Férfiak: Pál, Pé­
ter, János, Miklós, Benedek, István, Márton, Mihály, Tamás, György, Jakab,
 A személynevek 611

Egyed. Nők: Erzsébet, Margit, Katalin, Anna, Ilona, Klára, Aglent, Ágnes, Ku­
nigunda, Sebe, Mária, Skolasztika.
Ez a kor még egyelemű neveket használ, de az egyházi eredetű nevek elterje­
désével a magyar személynévadásban rendszerváltás következett be. A kereszt­
ségi neveknek ugyanis nem volt a magyarban közszói jelentésük, tehát az elne­
vezett egyént már nem jellemezték, hanem pusztán csak azonosították. Korábban
a nevek választási lehetősége korlátlan volt, most viszont az egyházi eredetű ne­
veket egy viszonylag szűk körű névanyagból (általában a Biblia nevei közül)
emelték ki.

A középmagyar kor (1526-1772)

A 16. századra már kizárólagossá vált az egyházi névadás, az újszülöttek a római
katolikus egyház liturgiája szerint kapták nevüket: vagy „hozták magukkal" (a
születés ideje körüli kalendáriumi nevet), vagy szüleik, nagyszüleik, keresztszü­
leik nevére keresztelték őket. A protestáns egyházak lazítottak ezen a merevsé­
gen, de az addigra kialakult névdivathoz ők is alkalmazkodtak. (A keresztnevek
választásában a reformátusok leginkább az Ószövetséget, a katolikusok pedig az
Újszövetséget és a szentek életét tekintették forrásnak.) A középmagyar kor név­
divatját a következő összesített gyakorisági sorrend jellemzi: Férfiak: János, Ist­
ván, Mihály, György, András, Ferenc, Pál, Péter, József, Márton. Az első öt ne­
vet viselte a megkereszteltek 52%-a, az első hármon 30% osztozott, tehát min­
den harmadik férfi János, István vagy Mihály névre hallgatott! Női nevek: Er­
zsébet, Katalin, Anna, Mária, Ilona, Judit, Zsuzsanna, Éva, Sára, Borbála. Itt
még egysíkúbb a névválasztás, az első öt nevet a nők 65%-a viselte, az első hár­
mon 50%-uk osztozott.

Az újmagyar kor (1772-)

Ebben a korszakban már bővült a keresztnevek száma, az egyházi eredetű nevek
mellett megjelentek a történelmi nevek (Géza, Árpád, Zoltán; Sarolta, Piroska),
a városi polgárság pedig (mivel maga is nagyrészt német eredetű volt) német ne­
veket hozott divatba (Ernő, Herman, Lipót, Rudolf; Amália, Eleonóra).
A 19. század derekán írók, tudósok és más jelentős személyiségek kezdemé­
nyezésére több régi magyar nevet felújítottak, néha pedig újakat alkottak. Szé­
chenyi ajánlotta a Béla, Kálmán, Gejza és László nevek használatát. Petőfi Sán­
dor fia pedig a honfoglalás korából származó Zoltán 'uralkodó, szultán' nevet
kapta. Dugonics András az Etelka és a Jolán, Vörösmarty a Hajna, a Csilla és a
612 A magyar nyelv könyve

Tünde neveket alkotta stb. A régi magyar hangulatot felidéző nevek elsősorban a
nemesi körökben váltak divatossá (ebből a szempontból elhanyagolható, hogy
némelyik név idegen eredetű): Árpád, Enikő, Tihamér, Ildikó, Csaba, Gyula, At­
tila, Jenő, Lehel, Levente stb. A feltörekvő városi polgárság viszont a magyaros
formájú, nyugati eredetű neveket kedvelte: Adél, Artúr, Berta, Blanka, Edit,
Egon, Emil, Emma, Lénárd, Ödön, Vilmos stb.
Az újmagyar kor névdivatját (HAJDÚ MIHÁLY gyakorisági statisztikája alap­
ján) két időszeletben szemléltetjük. A szabadságharc után, 1851-1870 között a
következő volt a keresztnevek gyakorisági sorrendje: Férfiak: János, István, Jó­
zsef, Mihály, Sándor, Ferenc, Lajos, Imre, Antal, Károly. Nők: Mária, Julianna,
Erzsébet, Rozália, Anna, Zsuzsanna, Zsófia, Eszter, Terézia, Katalin. A korábbi­
tól lényegesen különbözik az egyes keresztneveket viselők száma, csak az első
helyen van 13, ill. 16%-os arány, a többi név arányosan csökkenő gyakoriságban
10% alatt marad. Jelentősen megnőtt a használatba vett keresztnevek száma is.
A 19. század második felében újfajta tiszteleti nevek jelentek meg, Kossuth
és Petőfi népszerűségének hatására divatba jött a Lajos és a Sándor név. Száz
évvel később pedig a népszerű televiziós sorozatok, műsorok szereplői lesznek a
névadás motiválói (pl. Linda, Szamanta, Krisztofer stb.).
A mai korhoz közelítő országos statisztikai időszelet az 1945-1967 között
megkereszteltek nevei. Férfiak: László (10%), István, Sándor, József, János, Fe­
renc, Lajos, Zoltán, Imre, Mihály. Nők: Mária (9,6%), Erzsébet, Ilona, Zsuzsan­
na, Éva, Katalin, Julianna, Margit, Rozália, Judit.

A mai névdivat
Régen a névdivat a nemesség és a városi polgárság köreiben jelentkezett először,
és csak nagyon lassan, néhány évtizedes késéssel jutott le a parasztsághoz. A fa­
lusi közösségek konzervatív névadási szokásai (így a szülők, nagyszülők ke­
resztnevének öröklése) sokáig útját állták a különleges hangzású, ritka nevek ter­
jedésének. A mai névdivat rendkívül szeszélyes és gyakran változó. BÜKY BÉLA
az egyik fővárosi kerületben statisztikát készített a leggyakoribb nevekből. 1959-
ben a következő tíz férfi, illetőleg női keresztnevet jegyezte fel: László, István,
József, János, Ferenc, Sándor, Gábor, Zoltán, György, Tibor; Éva, Zsuzsanna,
Mária, Katalin, Ágnes, Judit, Erzsébet, Ildikó, Ilona, Edit. Húsz évvel később
ezek közül csak négy férfinév (Zoltán, Gábor, László, István) és két női név (Ka­
talin, Ágnes) maradt meg az első tíz között. 1979-ben ugyanitt a férfinevek sorát
a Zoltán, Attila, Péter, Gábor és András; a női neveket a Krisztina, Andrea, Mó-
 A személynevek 613

nika, Katalin és az Ágnes vezeti. (Vö. BÜKY BÉLA: A legújabb keresztnévdivat

Budapesten: Név és társadalom. MNyTK. 160. sz. 65-6.)
Az 1983-87 között anyakönyvezett gyermekek nevei között a női nevek
nagyrészt a divatnevek közül kerülnek ki, a Katalin mögött gyakoriságban az
Anita, Andrea, Nikolett, Tímea a sorrend. A fiúk ekkor is hagyományosabb ne­
veket kaptak: Gábor, Tamás, Péter, Zoltán, László. A névdivat változásai leg­
jobban a nevek gyakorisági sorrendjének középmezőnyében figyelhetők meg.
Ebben az öt évben — a húsz évvel korábbi listához képest — húsz-harminc hely-
lyel kerültek előbbre a következő női nevek: Adrienn, Renáta, Dóra, Anett, Nó­
ra, Zsanett, Nikolett. A férfinevek közül ebben az időszakban lettek népszerűek a
következők: Balázs, András, Gergely, Dávid, Máté, Márk, Márton, Bence, Kris­
tóf, Áron, Ábel, Milán. Nagyon megnőtt a ritka keresztnevek száma is, hiszen
1983-87 között 1088-féle női és 924 férfinevet anyakönyveztek. Ezen nevek kö­
zött meg lehet találni az ügyeletes sztárok, a tv-sorozatok szereplőinek nevét (pl.
Szamanta, Paméla stb.).
A választható nevek listáját az egyházi anyakönyvezés korában az egyes fe­
lekezetek határozták meg, a világi anyakönyvezés is, főleg a 20. század közepé­
től — bizonyos szabályok felállításával — kénytelen volt meghatározni az anya­
könyvezhető keresztnevek listáját és helyesírását. A LADÓ JÁNOS által szerkesz­
tett Magyar utónévkönyv (1971) névanyagát a Belügyminisztérium hivatalos
névtárrá minősítette, és csak az ebben szereplő neveket lehetett választani. A
Magyar utónévkönyv első kiadása 251 női és 219 férfi utónevet ajánl, és elfo­
gadhatónak tekint még 644 férfi és 713 női keresztnevet. Ha a szülőket ez a bő
lista nem elégítette ki, akkor a MTA Nyelvtudományi Intézetéhez fordulhattak
névjavaslataikkal, és a nyelvészeti szakvélemény birtokában kérhették a névtár­
ban nem szereplő nevek anyakönyvezését.
Nagyon megnőtt a különleges, ritka, többnyire külföldi nevek iránti érdeklő­
dés, sokan kérték a Ladó-könyvben nem szereplő nevek (pl. Dzsenifer, Dzsesz-
szika, Bonita, Leonetta stb.) anyakönyvezését. Mások szerették volna ezeket az
idegen eredetű neveket eredeti helyesírásban bejegyeztetni, ám ez a magyar
anyanyelvűek számára nem lehetséges, mert csak magyar helyesírással, a kiej­
tésnek megfelelő formában anyakönyvezhetők (pl. Ivett, Zsanett, Krisztián, Ni­
kolett, Babett, Mirjam, Vivien).
A 21. századba lépve már szükség volt az anyakönyvezhető nevek listájának
bővítésére és felfrissítésére, a 2001-ben megjelentetett LADÓ JÁNOS - BÍRÓ ÁG­
NES-féle Magyar utónévkönyv már 1163 férfi- és 1443 női nevet szerepeltet, 231
férfi- és 548 női névvel többet, mint a korábbi kiadás.
614 A magyar nyelv könyve

Az 1996-ban anyakönyvezett nevek között, már a leggyakoribb 12 név sorá­

ban is megtalálhatjuk az új névdivat kedveltjeit: Férfinevek: Dávid, Dániel, Ta­
más, Bence, Péter, Ádám, Márk, László, Zoltán, Krisztián, Máté, Gábor. Ebben
a körben a Dávid, Dániel, Bence és Márk népszerűsége erősen nőtt, a többié vi­
szont a korábbiakhoz képest csökkenő jellegű. Női nevek: Alexandra, Vivien,
Viktória, Dóra, Nikolett, Fanni, Eszter, Barbara, Anna, Klaudia, Zsófia, Kriszti­
na. A Krisztina kivételével mindegyik közölt női név népszerűsége — 1996-ban
— növőben volt. 1997 óta az új névalakokat választók száma nő, persze most is,
az aktuális névdivatnak megfelelően viszonylag szűk körből választják a neveket
(2000-ben pl. a fiúnevek közül divatos volt a Dominik (884), a Kevin (254) és a
Krisztofer (244).
A Magyarországon élő nemzetiségiek és az etnikai kisebbségek, ha kívánják,
a saját nyelvük, kultúrájuk szabályai szerint választhatják meg nevüket, rájuk a
magyar anyakönyvi szabályok nem kötelezők. Egy rendelet lehetőséget ad az el­
hamarkodott névadás korrigálására, e szerint — 14 éves korig a szülők, később
pedig a névviselő kérelmére — az anyakönyvvezető módosíthatja a születéskor
adott utónevet. Bár a névadás a szülők állampolgári joga, az ehhez szükséges
nyelvi-esztétikai ismeretek terjesztésében azonban a nyelvművelésnek is fontos
szerepe van. (Részletesebb tanulmányozásra ajánljuk még — az említetteken
kivül — FERCSIK ERZSÉBET - RAÁTZ JUDIT: Hogy hívnak? Bp., 1997., FERCSIK
ERZSÉBET szerk. A nevekről. Bp., 2003. c. könyveket.)

Névesztétikai szempontok
A névválasztás sokféle szempontja közül a következőkben a névhangulat fontos­
ságára hívjuk fel a figyelmet:
a) Nem kívánatos, ha az utónév azonos a családnévvel, pl. János János, Lász­
ló László.
b) Kerüljük a magánhangzók azonosságát, pl. Ormos Ottó, Török Ödön, Ke­
lemen Elek, Král Pál stb. Az ilyen típusú nevek a gyermekmesékben helyénva­
lók, de egy komoly felnőtt megnevezésére kevéssé alkalmasak. Arra is vigyáz­
zunk, hogy a családnév és a keresztnév határán ne legyen kellemetlen mással­
hangzó-torlódás, pl. Pfaff Fülöp, Kovács Zsanett stb. Nehéz kimondani a két
névelem határán lévő azonos magánhangzókat is, pl. Keszei Imre, Keve Ernő stb.
c) A „jóhangzás" szempontjának azok a nevek felelnek meg, amelyek külön­
böző hangrendű, kellemes ritmusú névelemek párosításával kerülik el az egy-
 A személynevek 615

hangúságot, pl. Hamvas Endre, László Tünde, Pesti Balázs, Tóth Ildikó, Várhelyi
Zsolt stb.
d) Komikus hangulatú a rímszerűen összecsengő család- és utónév, pl.
Huzella Gizella, Vándor Sándor, Király Mihály, Galamb Ella Bella stb. Lehető­
leg az utónév első szótagja ne egyezzen meg a családnév utolsó szótagjával
(Almási Simon, Kővári Rita, Gánti Tibor.)
A betűrím a „jóhangzást" és a név könnyebb megjegyzését szolgálja (pl. Bo­
ros Bernadett, Váradi Vendel, Király Kata), bár az utóbbi időben sokan vissza­
élnek vele, és túlságosan „játszi" neveket alkotnak, pl. Csuri Csilla, Szabó Sza­
bolcs, Csabi Csaba, Orsós Orsolya, Szabadi Szabina stb.
e) Nem szerencsés az sem, ha a családnév vége és az utónév eleje kellemetle­
nül összecseng. Ne adjunk okot az élcelődésre a kétféleképpen értelmezhető ne­
vekkel: Végh Béla, Pop Simon, Kandisz Nóra, Sági Gáspár, Verth Elek, Váradi
Lidi stb.
f) A családnév és az utónév jelentése ne legyen komikus kapcsolatban; pl.
Szőke Barna, Vad Virág, Kerti Viola, Tompa Zseni, Esti Csillag, Gyenge Szilárd
stb.
g) Az idegen eredetű családnév mellett hangulati zavart okoz az ősi magyar
utónév, pl. Steinbacher Emese, Hufnágel Hunor. Ez a megfordítottjára is érvé­
nyes, pl. Benkő Richard, Toldi Kitty stb. (vö. LADÓ JÁNOS i. m. és KUNSZERY
GYULA: A névadás nyelvesztétikai szempontjai: Névtudományi előadások.
NytudÉrt. 70. sz. 352-5).
h) Tiszteljük a történelmi személyiségek nevét: pl. a Rákóczi, Petőfi, József
vezetéknevek birtokosai lehetőleg ne adjanak gyermeküknek Ferenc, Sándor és
Attila neveket! Tekintsük ezeket a névegyütteseket védettnek!

Becenevek
A személynevek kedveskedő, becéző változatai egyidősek a becézés alapjául
szolgáló nevek keletkezésével. A becéző nevek a családban, rokoni, baráti kör­
ben jönnek létre: a hivatalos névnél személyesebb, bensőségesebb hangulatú, ér­
zelmi töltésű megszólítások.
A névdivat a nevek becézési módját is meghatározza, régen sok olyan becéző
forma volt, amely már nem használatos, ugyanakkor napjainkban is keletkeznek
új becenevek. A hivatalos keresztnévi alak és a becenév szigorú megkülönbözte­
tése csak az állami anyakönyvezés megszilárdulása után válik jellemzővé, előtte,
még a múlt századi keresztelési anyakönyvekben is gyakran találunk Örzse, Ma-
616 A magyar nyelv könyve

ri, Ilka, Juliska stb. néven bejegyzetteket. A mai vezetéknevek egy része az apa­
név becéző névváltozatából jött létre, ezekben megőrződtek Árpád-kori, már ré­
gen elavult becéző formák. Így például a Benedek régi beceneveiből alakult a
Bene, Benke, Benkő családnév, a Bertalan-ból a Bertók ~Bartók, a Balázs-ból a
Baló stb. keletkezett. Néhány becenév önállósodott, hivatalos névvé emelkedett:
ez a tendencia mind a magyar, mind az idegen eredetű becenevek körében meg­
figyelhető, sőt a mai névdivatban a korábbinál nagyobb mértékben érvényesül
(pl. Nóra, Samu, Kata, Dóra, Rita, Nelli, Gergő, Barna, Sebő stb.).
A családon belüli becézésnek van egy olyan formája is, amelyik nincs kap­
csolatban az illető személy keresztnevével. Elég gyakori, hogy a dédelgetett kis­
gyereknek Baba, Babó, Bubi, Buckó, Cica, Cunci, Csöpi, Pipi, Öcsi, Husi stb. tí­
pusú nevet adnak, ezen a néven szólítják. A kisgyerek növekedésével ezek a ne­
vek a családnál tágabb körben is használatossá válnak, sőt a felnőtt és idős sze­
mélyek is viselni kénytelenek őket. Az Öcsi bácsi vagy a Cica néni legtöbbször
csak akkor tud megszabadulni gyerekkori becéző nevétől, ha elhagyja ismerőse­
it, és idegen környezetbe távozik.
A becéző neveket alkotásmódjuk szerint négy fő típusba sorolhatjuk: 1. a rö­
vidítéssel, 2. a képzéssel, 3. az ikerítéssel, 4. a csonkítással keletkezett nevek
csoportja.
1. A becézés legrégibb, az Árpádok korában nagyon kedvelt módja az alap­
név egyszerű m e g r ö v i d í t é s e volt. Eképpen jött létre a Miklós-ból a Mik, a
László-ból a Lac, az Anná-ból az Ann stb. Ma is hallunk ilyenféle becézéseket,
gyakran szólítják a Zsuzsanná-t Zsu, az Iloná-t Ilon, a Krisztiná-t Krisz, a Dia­
ná-t Dia, a Vivien-t Vivi stb. néven. Természetesen a névrövidítés nemcsak ma­
gyar sajátosság, hiszen a legtöbb nyelv alkalmazza (pl. ilyen az angolban a Joe,
Tom, Ben, Sam, Ann, Kat stb. ). A rövidült becéző nevek közül a két szótagúak­
nak jó esélyük van arra, hogy hivatalos anyakönyvi névvé válhassanak (pl. Bea,
Ilon, Kata, Zsófi, Ildi, Veron, Zsuzsa stb.), ez a legtöbb esetben már meg is való­
sult.
2. A becéző nevek leggyakrabban képzés útján keletkeznek. A kicsinyítő
képzőt hozzákapcsolhatjuk a teljes névhez is (Andráska, Péterke, Katalinka stb.),
ez azonban — a túlságosan hosszú névalak létrejötte miatt — ritkább eljárás. A
kicsinyítő-becéző képzők általában a megrövidített vagy csonkított névhez járul­
nak. Például a Katalin név rövidítéses (Kat) formájának a következő változatait
ismerjük: Kati, Kató, Katika, Katica, Katóka, Katácska, Katus, Katuska, Katin­
ka; régebben még használták a Katka, Katócs, Katók, Katics, Katicsa becéző
formákat is.
 A személynevek 617

3. Az i k e r í t é s sajátosan magyar névalkotási mód: a magánhangzóval

kezdődő becézett névhez hozzátoldottuk ugyanezt a nevet szókezdő p-vel vagy
b-vel kiegészítve (pl. Anna-Panna, Andi-Bandi, Ista-Pista, Özsi-Bözsi, Erzsi-
Perzsi stb.). Idővel az eredeti, a magánhangzós kezdetű alakváltozat el is maradt,
és a másodlagos, a p vagy b kezdetű névváltozat önálló becenévvé vált. Az ikerí­
tés tulajdonképpen játékos szóteremtés, a gyermeknyelvben, a mondókákban és
a csúfolódó rigmusokban sok példa akad rá.
4. A n é v c s o n k í t á s a magyar becézésben idegen mintára honosodott
meg. Az ide tartozó példákban nem a keresztnév végét, hanem az elejét hagyják
el: Anton > Tóni, Ignác > Náci, Konstanza > Stanci, Beatrix > Trixi stb. RÁCZ
ENDRE szerint az idegen nyelvekben ezt a formát főként a hangsúlyviszonyok
indokolják, hiszen többnyire a hangsúlytalan első szótag marad el. A magyar be­
cézés átvette ezeket a beceneveket, sőt a típust a magyar nevekre is alkalmazta.
Ekképpen jött létre az Annus-ból a Nusi, az Évicá-ból a Vica, az Editké-ből a
Ditke, az Ödön-ből a Dönci. Vajda János is ezen a módon alkotta meg szerelme­
sének költői nevét, a Giná-t a Georginá-ból.
A becézés ritkább módjai közé tartozik a név kezdőhangjának a gyermek­
nyelvre jellemző megkettőzése. Így jött létre a Lajos-ból a Lala, a Ferenc-ből a
Fefe, a Lujzá-ból a Lulu stb.
A becéző nevekhez sajátos hangulat kapcsolódik: egy-egy keresztnév becéző
változatai között megtalálhatók a városias és a népies, a fennkölt, úrias és a pa­
rasztos, a tiszteletet adó és a bizalmaskodó, sőt néha még a sértő, durva becene­
vek is. Példák az Anna becézői köréből: Anikó, Anni, Annika, Anna, Annus, An­
nuska, Nusi, Naca, Nani, Nanica, Panna, Pannika, Annácska, Kisanna stb.
Ahogy öregszünk, legtöbbször velünk változik becenevünk is. A Palócföldön
például a János nevű személy ötéves koráig Janika, a tizedik életévéig Jancsi,
legénykorában Jani, megházasodása után Jano, 45 éves korától pedig Jancsi bá­
tya lesz a megszólítása.
A becenévvel szemben a keresztnév teljes formája ünnepélyesebb hangulatú.
Vannak, akik kerülik is a becézést, és szűkebb környezetükön belül is Anna, Má­
ria, István, János stb. néven szólíttatják magukat. (A becézésről részletesebben 1.
RÁCZ ENDRE: Magyar becenevek, Bp., 1974. és HAJDÚ MIHÁLY: Magyar becé­
ző nevek, Bp., 1974.)
618 A magyar nyelv könyve

A családnevek
A kevés számú keresztnév alkalmazása miatt sok személynek lett azonos neve,
ezért már a 13. századtól kezdve szükségszerűvé vált, hogy az egyén megneve­
zésében az egyelemű személynév (keresztnév) mellé egy másodlagos megkülön­
böztető névelemet kapcsoljanak. A kételemű nevekben a világi és az egyházi
névadás sajátos egységbe olvadt, hiszen az egyházi névelem elé megkülönbözte­
tő névként leggyakrabban a világi nevet csatolták.

A családnevek története
A kételemű névadás elterjedése hosszú folyamat: kezdetben csak a vagyonos fér­
fiakat nevezték így (ezt a tulajdonjogi viszonyok követelték meg). A nemesi osz­
tályhoz tartozó nők később kaptak vezetéknevet, a szolgák elnevezésében pedig
még a 16. században is találunk egyelemű neveket. A kételemű név jelzői tagja
sokáig ideiglenes szerepű, csak az elnevezett egyénhez kötődik, utódaira csak a
15. század táján kezd áthagyományozódni. Ekkorra ezek a nevek elvesztették
eredeti közszói jelentésüket, állandó és öröklődő családnevekké váltak. Leggya­
koribb típusaik a következők voltak:
1. A család egykori ősének neve, az ún. a p a n é v vált családnévvé:
a) Az apanévhez a -fi, -fia szócska járult, ez azt jelentette, hogy ez illető az
apanévben megnevezett személy fia volt, pl.: Antalfi, Gálfi, Lórántfi, Lacfi,
Péterfia stb. Ezek korábban latinul így hangzottak: Petrus filius Pauli (Péter, Pál
fia), a magyar nyelvhasználat aztán előre vette a birtokos jelzőt: Pál fia Péter,
később egyszerűen: Pálfi Péter. Legtöbbjük a régi helyesírást őrzi: Györffy,
Bánffy, Dessewffy [dezsőfi] stb.
b) Az apanévhez -é birtokjel járult, pl.: Ferenczy (Ferencé), Andrássy (And­
rásé), Balassi (Balázsé); vagy Lőrincze (Lőrinczé), Jánosa (Jánosé), Balassa
(Balázsé). Az -é tulajdonképpen két irányban fejlődött, vagy i lett belőle, vagy e
(~a).
c) Leggyakrabban az apanév önmagában, minden jel nélkül vált családnévvé,
pl.: Ábel, Ágoston, Bence, Dávid, Gábor, Illés, Kálmán, Lukács, Orbán, Sala­
mon, Zsigmond stb. Nagyon sok keresztnév egykori becéző formájában alakult át
apanévi vezetéknévvé: Bartók, Bene, Dani, Deme, Jankó, Lacó, Peti, Sebő, Zsi­
ga stb.
 A személynevek 619

2. A származási hely nevét jelölő családnevek

a) Az egykori névadó lakóhelye önmagában (-i képző hozzátoldása nélkül)
vált családnévvé, pl. Kalocsa, Zsombor, Győr, Komár, Komló stb. Ez a névadási
szokás a mai ragadványnevek keletkezésmódjában is megfigyelhető.
b) A helynévi eredetű családnevek többsége -i képzős: Széchenyi, Kölcsey,
Váradi, Makai (Makó), Tápai (Tápé), Pálfalvi (Pálfalva) stb. A nemességnél ez a
név általában a birtokuk helyét jelölte, a jobbágyok pedig elköltözésükkor, új la­
kóhelyükön kapták megkülönböztető szerepű névként, utalva arra, hogy honnan
települtek át. Az ilyenféle eredetű nevek egy része a származási hely tágabb kör­
zetét, a megyét, a tájat, az országrészt nevezi meg: Somogyi, Szalai (Zala), Bara­
nyai, Alföldi, Erdélyi stb.
3. Nemzetiséget jelentő nevek
A magyarok között élő idegen ajkúak egykori népi elnevezése gyakran vált
családnévvé, hiszen az eltérő nemzetiségi jelleg megjelölése nagyon alkalmas
volt a megkülönböztetésre, például Tóth, Horváth, Németh, Oláh, Szász, Rácz,
Lengyel, Cseh stb. Egyes vidékeken ma is ezek a családnevek a leggyakoribbak.
4. A foglalkozásra és a tisztségviselésre utaló nevek
Főleg a jobbágyok és a városi polgárok családnevei között találunk ilyeneket:
Foglalkozásnevek: Ács, Fazekas, Kovács, Mészáros, Sütő, Szíjártó, Takács, Var­
ga; Csordás, Gulyás, Halász, Kocsis, Vadász; Dobos, Hajdú, Lantos, Sipos,
Zsoldos stb. Ide sorolhatjuk azokat a családneveket is, amelyek egy-egy mester­
ség eszközét vagy eredményét jelölik, pl. Dara (molnár), Kádas (kádár), Pais
[pajzs], Szita stb. Tisztségnevek (némelyik gúnynév is lehetett): Bíró, Csató
(íródeák), Deák, Dékány, Harangozó, Kántor, Mester (tanító), Porkoláb, Vajda
stb.
5. Egyéb nevek
Az egyéb nevek szerteágazó csoportjából azokat emeljük ki, amelyeknél a
ragadványnévi eredet a legszembetűnőbb.
T e s t i t u l a j d o n s á g r a , jellemző fogyatékosságra utalnak a követke­
zők: Balog (balkezes), Csonka, Erős, Görbe, Kónya (lógó fülű), Kövér, Sánta,
Szakáll stb. L e l k i t u l a j d o n s á g r a , sajátos viselkedésre utalnak: Bátor,
Bornemissza, Istenes, Jámbor, Kóbor, Pogány, Süvöltő, Tolvaj, Torkos, Víg stb.
V a g y o n i h e l y z e t r e vezethetők vissza a következők: Forintos, Garas,
Gazdag, Kincses, Pénzes stb. (Részletesebben vö. KÁLMÁN BÉLA A nevek vilá­
ga. Bp., 1989. 83-89); továbbá: HAJDÚ MIHÁLY: Általános és magyar névtan.
Bp., 2003. 732-875).
620 A magyar nyelv könyve

A nők családnévvel való jelölése csak később vált szokássá (pl. 1579:
Theoreok Marta). Ezt a nevet azonban csak férjhez menésükig viselték, utána a
férjük nevéhez ragasztott -né képzővel nevezték meg őket. Erre már a 15. szá­
zadtól vannak példáink.
A magyar családnevek történetileg kialakult rendszere a 19. században újabb
csoporttal gyarapodott: divatba jött a mesterséges névalakítás, az úgynevezett
„névmagyarosítás". A reformkor nemzeti eszmeitől felbuzdulva, ugyanakkor a
nyelvújítás szóteremtő mozgalmához is kapcsolódva sokan megmagyarosították
idegen eredetű vagy ilyennek vélt családnevüket. A közönség ízlése az ún. „ne­
mesi, dzsentri" nevek terjedésének kedvezett, nagyon népszerűek lettek például
a Szent előtagú és a -vári, -falvi, -házi, -kúti utótagú nevek, főként az y-os vég­
ződésűek, és divatosak voltak még az -s képzős, illetőleg az igenévi eredetű ve­
zetéknevek (Szentkuthy, Szentgyörgyváry, Bárdos, Erdős, Havas, Szántó, Szem­
ző, Rejtő stb.). Sok újonnan alkotott név nem illik bele a történetileg kialakult
névrendszerbe, mesterkéltségük lerí róluk, ezért nyelvi-esztétikai szempontból
nem szerencsések. Ezek a „szép" nevek a romantikus divat múltával inkább mu­
latságosnak hatnak, mint fennköltnek (pl. Kellemváry, Gyönyörvölgyi, Romlaki,
Rózsalelki, Hugófi stb.).
Az idegen eredetű családnevek m a g y a r o s í t á s a , a kellemetlen jelentésű
vagy rossz hangzású nevek megváltoztatása a kiegyezés (1867) után és a két vi­
lágháború között öltött nagyobb méreteket. Ekkor már nem a különleges, feltű­
nő, hanem az egyszerű, a magyar névanyagba beolvadó neveket választották új
családnévként (pl. Arató, Dénes, Gábor, Halász, Kardos, Kertész, Székely, Föl­
des, Kálmán stb.).

A házasság utáni névviselés

A 2004. január elsejétől hatályos családjogi törvény szerint a házasság után már
a férfiak családneve is megváltozhat, korábban azonban csak a házas nők neve
változhatott meg. Az akadémiai helyesírási szabályzat 11. kiadása még a követ­
kező öt változatot ismeri: Nagy Jánosné, Nagy Jánosné Kovács Anna, Nagyné
Kovács Anna, Nagy Anna és Kovács Anna (ha valaki férjhezmenetele után is
megtartja lánykori nevét).
Bár nem hivatalos, mégis főleg értelmiségi körökben használatos az N. Ko­
vács Anna forma is. A névtagok közé sem vesszőt, sem szül. rövidítést nem kell
tenni. — A tapasztalatok szerint a nők eredeti nevét teljesen mellőző Nagy Já­
nosné-forma. visszaszorulóban van, s örvendetesen terjed a legalkalmasabbnak
 A személynevek 621

tűnő Nagyné Kovács Anna-típus. A nyelvművelők fenntartással fogadták a Nagy

Anna-típus használatát, mert ebből nem lehet tudni, hogy lányról vagy asszony­
ról van-e szó; a vezetéknév a sajátja-e vagy a férjéé. Ez a forma mégis terjedő­
ben van, nyilván azért, mert az európai nyelvekben gyakorinak számít, bár hasz­
nálati formájában lényeges különbség van. Az angol, francia, német stb. nyel­
vekben az ilyen típusú név előtt egy rövidítéssel (Mrs, Miss, Mme, Mlle, Frau,
Fraulein) jelzik, hogy asszonyt vagy lányt neveznek-e meg vele.
A magyar népnyelvben a "Nagy Annus"-típus az e m l í t ő n e v e k között
fordul elő: ha egy közösségbe más faluból hoznak feleséget, akkor az asszony­
nak a lánykori vezetéknevét nem is jegyzik meg, hanem a férje vezetéknevéből
és a saját keresztnevéből alkotják meg az asszonynevét.
A legújabb családjogi törvény — a házastársak közötti egyenjogúság szelle­
mében — tovább bővítette a házasság utáni névviselés lehetőségeit.
A feleség a házasságkötés után
a) megtarthatja a maga teljes nevét (Kovács Anna);
b) a férje teljes nevét viseli -né toldalékkal (Nagy Jánosné);
c) a férje teljes neve -né toldalékkal + a leánykori neve (Nagy Jánosné Ko­
vács Anna);
d) a férje családi nevét viseli a -né toldalékkal és ehhez a maga teljes nevét
hozzákapcsolja (Nagyné Kovács Anna);
e) a férje családi nevéhez hozzákapcsolja a saját keresztnevét (Nagy Anna).
A férj a házasságkötés után
a) a maga teljes nevét viseli (Nagy János);
b) a felesége családi nevéhez hozzákapcsolhatja a saját keresztnevét (Kovács
János);
c) a férj, illetve a feleség a házasságkötés után „házassági névként családi ne­
vüket össze is kapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét" Nagy-Kovács János,
ill. Nagy-Kovács Anna.
A házasulóknak a névviselésről meg kell egyezniük, „csak az egyik házasuló
veheti fel házassági névként a másik családi nevét, illetve a házassági név családi
nevekből képzett része legfeljebb kéttagú lehet." A családjogi törvény részlete­
sen szabályozza a házasság megszűnése utáni névviselést, az özvegység, az
újabb házasság utáni névhasználat kérdéseit is. A gyakorlat azt mutatja, hogy a
nők újabban a házasságkötés után is — elég jelentős arányban — megtartják
lánykori nevüket, de a legnépszerűbb továbbra is a Nagyné Kovács Anna-típus
választása. A férfiak valószínűleg csak akkor hagyják el eredeti családnevüket,
ha attól kellemetlen hangzása, jelentése miatt akarnak megszabadulni. Lehet,
622 A magyar nyelv könyve

hogy sokan fogják választani az összevont családi neveket, ám ezek későbbi

öröklése, újabb kéttagú nevekkel való összekapcsolása már bonyodalmakat
okoz.

A ragadványnevek
A kételemű névadás rendszerét az egyházi és a világi anyakönyvezés hivatalosan
is rögzíti, jelenleg is ez van érvényben. A hivatalos formák azonban az élőnyelvi
használatban gyakran módosulnak, ugyanis a nyelvterület sok helyén megfigyel­
hető a háromelemű személynévadás rendszerének kialakulása. Ezt a személy­
név egyedítő funkciójának az érvényesítése kívánja meg. Azokban a közössé­
gekben, ahol sok azonos nevű él (például négy személyt Tóth János-nak, másik
ötöt Kiss Ferenc-nek hívnak), ilyen esetben az egyes személyeket csak egy
újabb, harmadik névelem alkalmazásával lehet megkülönböztetni: Bótos Tóth
János, Pisze Tóth János stb. Ez az új névelem voltaképpen ragadványnév, a vi­
lági névadási típus egyenes folytatója. (Gyakran a hivatalos iratokban is szüksé­
ges volt ilyen ragadványneveket használni, a latin írásbeliségben ezek az úgyne­
vezett „alias"-nevek: 1642: Ladislaus Halasz alias Veres, 1596: Georgius Tot
alias Pasztor stb. Több alkalmi ragadványnév állandósult, az utódok is örököl­
ték, a mai hivatalosan is háromelemű személyneveink többnyire ilyen eredetűek:
Kalmár Szabó János, Kis Fodor István stb.
A ragadványnevek keletkezését nem mindig az egyénítés és a megkülönböz­
tetés szükséglete indokolja, hanem gyakran a névadó közösség tréfálkozó vagy
csúfolódó hajlama. Az ilyen típusú névadás legtöbbször az elnevezett személy
valamilyen feltűnő testi vagy lelki tulajdonságát festi le (Kopasz Kis Jankó, Szu­
szi Szalai András, Hebre Szabó Lajos, Bibliás Nagy Imre, Szuszmák Nagy János
stb.). Néha például a sajátos szavajárás a névadás alapja: Dobzse László, Ühüm
Kis Balázs (mindenre azt mondta: Ühüm), Sógor Bakti János (mindenkit sógor­
nak hívott), Pazar (Kovács Sándor gúnyneve, mert ezt a szót nagyon gyakran
használta) stb. A név „tulajdonosa" kezdetben haragszik a ráhúzott új névért,
mert ez nemritkán gúnyolódási szándékot tükröz. Amikor a ragadványnév az
utódokra is öröklődik, elveszti gúnynévi jellegét, hiszen a név eredeti közszói je­
lentése az új névviselőkre már nem jellemző, az új névelem már tulajdonnévvé
vált, a család pontosabb megkülönböztetésére szolgál.
A ragadványnevek az élőnyelvi használatban említőnévként funkcionálnak,
tehát az elnevezett személy megszólítására általában nem használják őket. Tehát
 A személynevek 623

egy községben a mindenki által Fagyos Jancsi-nak említett személyt csak hiva­
talos néven (Zsiga János) illik megszólítani. Ez a sajátos kettősség a helyi készí­
tésű önkormányzati iratokban is megfigyelhető, itt ugyanis az állandó jellegű,
öröklődő ragadványneveket fel szokták tüntetni (néha csupán a kezdőbetű jelé­
vel).
A ma élő ragadványnevek szerkezetileg nagyon változatosak: nem minden
esetben háromeleműek, sokszor az új név egymaga is elégséges az azonosításra:
Füles (Körmendi Lajos), Sumák (Dávid József), Pomádé (Céger Lajos), Nokedli
(Kovács József) stb. Máskor a ragadványnévi elem a vezetéknévvel, de leggyak­
rabban a keresztnévvel, illetőleg a becenévvel alkot kombinációt: Süket Dobos
(Dobos János), Hosszi Molnár (Molnár József), Pisze Józsi (Farkas József),
Nebőg Jani (Hevesi János), Paprikás Klári (Besenyei Klára), Ezres Borcsa
(Árvai Borbála — sok pénze volt).
Az említetteken kívül keletkezhetnek még ragadványnevek az apa, illetőleg
az anya nevéből, származási hely megjelöléséből és még sokféle módon.
Sajátos csoport az iskolai ragadványnevek rendszere, amely a felnőtt közös­
ségek névadásától alkalmibb jellegével és a játszi szóalkotásra való erős hajla­
mával különbözik. Az ilyen neveket gyakran a családnév játékos lerövidítésével
vagy „értelmesítésével" alkotják (pl. Király > Kiru, Menyhárt > Menyus, Gyár­
fás > Gyafi, Hisenkamp > Hízottkan, Kovacsics > Kovakő), de az alsó tagozato­
soknál mesealakokból is keletkezik ragadványnév: Mazsola, Rumcájsz, Pompom
stb.

A helynevek
A helynév tágabb kategória, mint a földrajzi név, mert a Földön kivüli nevek is
beletartoznak, tehát a csillagok, bolygók nevei, az ezeken lévő helyek (hegyek,
kráterok, síkságok stb.) elnevezései. A jövőben ezzel a névtípussal sokat fogunk
találkozni.
A magyar földrajzi nevek története hasonló a személynévadás történetéhez. A
helynévkutatás nemcsak a nyelvészet hatókörébe tartozik, hanem sok egyéb tu­
dományágnak is (pl. településtörténet, néprajz, régészet stb.) nélkülözhetetlen
segédtudománya. A földrajzi nevek ugyanis eredeti jelentésükben igen régi, néha
ezeréves emlékeket őriznek meg. Különösen időtállóak például a nagy területre
kiterjedő, széles körben ismert nevek, ezek még birtoklás- vagy lakosságcsere
esetén is továbbhagyományozódnak. Az egyes községek határrésznevei viszony-
624 A magyar nyelv könyve

lag rövidebb életűek, de több olyan dűlőnevünk van, amely sok száz éve elpusz­
tult település névemléke.
Legrégibb földrajzi neveinket a honfoglalás előtti ismeretlen nyelvű népek
örökítették ránk (Duna, Tisza, Mátra, Bakony, Mecsek stb.), vagy a Kárpát-
medencében talált szlávságtól származnak (Beszterce, Balaton, Veszprém, Bara­
nya, Komárom, Visegrád, Kanizsa, Tapolca stb.). E névtípushoz főleg víznevek,
tájnevek, természetföldrajzi alakulatok (hegyek, völgyek stb.) nevei, valamint te­
lepülésnevek tartoznak.

Földrészek, országok, tájak nevei

A földrészek, országok neve többnyire latinos formájában terjedt el, a magyar
kiejtésnek megfelelően írjuk le őket (Európa, Amerika, Anglia, Románia, Szlo­
vákia). A magyarban gyakori a népnév és az ország szó összetételéből eredő or­
szágnév (Csehország, Olaszország, Görögország). A hivatalos országnevek álta­
lában az államformát is megjelölik, ezeket államneveknek szoktuk nevezni
(Egyesült Királyság, Ománi Szultánság, Német Szövetségi Köztársaság). Az ille­
tő ország népének magyar és az általuk használatos megnevezése gyakran kü­
lönbözik: ennek az az oka, hogy a népneveket nem mindig az eredeti népektől
vettük át (pl. Lengyelország = Polska, Németország = Deutschland, Itália -
Olaszország, Finnország = Suomi). Magyarország nevét csak néhány nyelv ké­
pezi a magyar szóból (pl. a cseh és szlovák Madarsko), másutt általában a Hun­
gária szó változatait használják (Hongrie, Hungary, Ungarn, Ungheria, Veng­
rija), ez pedig egykori törzsszövetségünk nevére, az onugor 'tíz nyíl, tíz törzs'
jelentésű török szóra vezethető vissza. A különböző szempontokat érvényesítő
országelnevezésre jellemzők Németország idegen nevei is: Deutschland neve az
angoloknak Germany, a franciáknak Allemagne, a finneknek pedig Saksa.
A magyar tájnevek egy része az ott élő népcsoport nevéből származik: Jász­
ság, Kunság, Székelyföld). Más részük földrajzi megnevezés, jellemzők ebben a
víznevek: Rábaköz, Muraköz, Kapos völgye, Duna-Tisza köze stb. A földfelszín
különbözősége szerinti tájnevek mindenki számára természetesek: Alföld, Mező­
ség, Dunántúli-középhegység, ám a régi szavakat, növényneveket rejtő tájnevek
eredeti jelentését már sokan nem ismerik (pl. Ormánság a fgr. eredetű or, orom
'földhát' származéka, a Szilágyság 'szilfákkal benőtt hely', az Erdély szó pedig
az 'erdő+elve' szóösszetételből származik, amelynek régi jelentése: erdő előtti
terület).
 A helynevek 625

A magyar megyék az Árpád-kori megyeközpontról, az egykori királyi várról

kapták nevüket (Vasvár, Zalavár, Somogyvár stb.), ahonnan a megye közigazga­
tását intézték. A Vasvár megye kifejezésből szóhatárváltoztatással lett Vas vár­
megye. Megjegyezzük, hogy a történelem során a megyeközpont sokszor válto­
zott (pl. Somogy vármegye központja már régóta nem Somogyvár), de a régi
vármegyenév a legtöbb helyen megmaradt.

A község- és városnevek
A magyarság állandó letelepedésének idejéből származnak a honfoglaló törzsek
nevét megörökítő helynevek: (Nyék, Megyer, Kürt, Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér
és Keszi). Mivel a honfoglaló törzsek eredeti szálláshelyeiről nincsenek megbíz­
ható írásbeli forrásaink, a korabeli településtörténet kutatóinak ez a névanyag az
egyik legfontosabb dokumentuma. Érdekes módon ezek a nevek nem azt jelen­
tik, hogy például a Nyék nevű faluban lett volna a Nyék törzs központja, hanem
éppen ellenkezőleg, ezek a nevek a szórványnépességet, a 10-11. századi törzsi
kirajzások, illetve a tudatos széttelepítések helyeit jelölik. Tehát ahol Nyék, Kér,
Keszi stb. helynevek vannak, ott az illető törzsbeliek idegen környezetben voltak,
ezért kapták megkülönböztetésül törzsi nevüket. Amelyik vidéken mindenki a
Nyék törzshöz tartozik, csak azokat nevezik el nemzetiségükről, akik nem ennek
a törzsnek a tagjai.
Hasonló módon keletkeztek a magyarság közé települt idegen népelemek
megnevezését jelentő helynevek. Ezek közül a török nyelvű úzok, besenyők te­
lepülésnevei a legrégibbek (Ózd, Rinyabesenyő, Máriabesenyő, Besenyőd stb.),
de egyéb idegen nyelvű csoportok lakóhelyéről is bőven van adatunk (Újszász,
Németi, Oroszi, Olaszi, Tóti, Lengyel, Kunmadaras, Jászberény, Csehi stb.).
A magyar földrajzi nevek egyik sajátos Árpád-kori csoportja puszta sze­
mélynévből keletkezett. Az ilyen típusú nevek őrizték meg számunkra a honfog­
laló törzsek leszármazottainak, az Árpád-ház fejedelmeinek és hercegeinek ne­
vét, és ezzel együtt szállásuk és birtokuk eredeti helyét (pl. Fajsz, Koppány, Tak­
sony; Tas, Tevel, Üllő, Jutas stb.). Ezek a helynevek akkor születtek, amikor a
magyarság még nem telepedett le véglegesen, hanem félnomád módra vándorolt.
Ilyenkor, ha valakit kerestek, nem a folyton változó hely megnevezése volt a
fontos, hanem a keresett személyé, tehát pl. Jutas vagy Taksony háznépe után
érdeklődtek. Amikor a 10-11. században a félnomád életmódot felszámolták, az
állandó településhelyet is sokszor a nemzetség fejéről nevezték el. Később a föld
birtoklásának kinyilvánítását jelentette a birtokos személynevéből eredő hely-
626 A magyar nyelv könyve

névadás. Természetesen nemcsak előkelők, hanem kisebb, gyakran idegen erede­

tű birtokosok nevéből is keletkezhetett földrajzi név (Tab, Szoboszló, Ádánd,
Tarcsa, Dömsöd, Sopron, Mór stb.). A tárgyalt névadási mód a 13. század köze­
péig igen gyakori volt, a mai hivatalos helységnevek egyharmada ebbe a névtí­
pusba sorolható.
A 11-12. században már olyan típusú helységnevek is keletkeztek, amelyek a
birtoklás tényét a személynévhez ragasztott -i képzővel (ez ma az -é birtokjellel
azonos) fejezték ki, pl. a Marcali, Tamási, Lőrinci, Simonyi eredeti jelentése
Marcellé, Tamásé stb.
A 13. századtól a személynevek nem egymagukban jelölik a település stb. he­
lyét, hanem birtokos jelzős szerkezetben: a személynévi előtaghoz -háza, -telke,
-földje, -szállása, -falva típusú utótag kapcsolódik hozzá: Dencsháza, Mikótelke,
Tormafölde, Fülöpszállás stb.
KÁZMÉR MIKLÓS A „falu" a magyar helynevekben c. könyvében — a 13.
századtól a 19. századig terjedő forrásokból — mintegy 3000 -falu, -falud,
-falva, -fa utótagú helynevet gyűjtött össze. Érdekes, hogy a -falva névtípus
Nyugat-Magyarországon -fa utótaggá rövidült, és ez a mai laikus névfejtőket
gyakran megtéveszti. Így pl. a Mikefa, Gálosfa, Simonfa, Ivánfa, Lipótfa nevé­
ben nem egy nevezetes, mondai fá-t kell keresnünk, hanem az ilyen nevű birto­
kos falvá-t Az említett típusú nevekkel általában a kisnemesek birtokát nevezték
el, mivel az ő tulajdonuk rendszerint csak egyetlen falura terjedt ki, itt építették
meg lakóházukat: tehát a faluhoz tartozásuk szembetűnő volt.
Vannak helységneveink, amelyek bizonyos foglalkozásnévből alakultak
(Ács, Fonó, Ötvös, Szántó, Szakácsi, Lövő, Szekeres stb.). Ezek a nevek szoros
összefüggésben vannak a honfoglalás utáni településtörténettel: ebben az időben
az egyes foglalkozásokkal szolgáló népeket a pogány kori hercegi szállások vagy
a magyar várispánsági székhelyek köré telepítették le. A szolgálónépek saját
gazdaságukból éltek meg, de bizonyos időnként el kellett menni a királyi vagy
hercegi udvarba vagy a várba dolgozni (pl. a szakácsoknak, udvarnokoknak),
vagy pedig a készítményeiket kellett beszolgáltatni (pl. Márcadó, Fonó, Ötvös
stb.). Minthogy szolgáltatásuk — és egyúttal társadalmi helyzetük is — nagyon
jellemző volt, könnyen megérthető, hogy lakóhelyüket is erről nevezték el. Eb­
ben a névtípusban is előfordul az -é birtokjeles szóalak: Szakácsi < Szakácsé.
A kereszténység elterjedésével a 13. századtól egyre több falut neveznek el
templomának védőszentjéről, ezek az ún. patrociniumi nevek. A korabeli Ma­
gyarországon az volt a szokás, hogy a templomoknak juttatott adományokat az
illető templom védőszentjének a nevére, például Szent György egyházának vagy
 A helynevek 627

Szent György templomának címezték. Az említett formákban a védőszent birto­

kosként szerepel. Mivel az Árpád-kori településeken nagyon jellemző és megha­
tározó volt a templom védőszentjének kultusza, ezért könnyen elképzelhető,
hogy a templom neve a mellette felépült helység nevévé válhatott. Az egykori
Magyarországon körülbelül ezer olyan falunév volt, amely templomcímből ke­
letkezett. Minthogy az egyes szentek tiszteletének divatja koronként változó volt,
az ilyen típusú névanyagnak is több történeti rétege van. A legrégibb a bizánci
kapcsolatokat, a „harcos" és a magyar szentek kultuszát tükröző helynévanyag:
Szentgyörgy, Szentmihály, Szentiván, Szentkozma, Keresztúr (Krisztus régi ma­
gyar elnevezése), Szentkirály (Szent Istvánról), Szentistván, Szentimre, Szent­
lászló, Szentjakab stb.
Sajátos magyar helynévadási mód a vásár napját mutató nevek csoportja. A
középkori kereskedelem a vásárokon bonyolódott le, és egyes kitüntetett telepü­
léseknek joguk volt hetivásárt is tartani. Ilyen esetben gyakran előfordult, hogy a
várost vagy a falut a hétnek arról a napjáról nevezték el, amikor ott a hetivásárt
tartották (Hetvehely 'Hétfőhely', Kéthely 'Keddhely', Kaposszerdahely, Csíksze­
reda, Csütörtök, Csallóközcsütörtök, Péntekhely, Szombathely stb.). Egyes tele­
pülésnevek csupán azt jelzik, hogy vásártartó joggal rendelkeztek: Marosvásár­
hely, Vásárosnamény, Vásárosdombó. Mások vámos helyek voltak: Vámosmiko­
la, Sajóvámos, Vámosgyörk.
A helynevek és köztük a településnevek jó része olyan köznévből származik,
amely közvetlenül a tájra, annak valamely jellegzetességére utal. Ilyenek például
Homok, Kövesd, Szárszó (száraz + aszó 'völgy'), Földvár, Csurgó, Egres, Mély­
kút, Mocsolád ('mocsaras hely'), Rákos, Szalafő (a Zala folyó kezdete), Sárospa­
tak stb. Külföldön is gyakori, hogy a városnév természeti névből származik (pl.
Montevideo = látóhegy, Kazany = üst, Stockholm = irtássziget, Oxford = ökör­
gázló stb.).
A mesterséges eredetű településnevek az ember tevékenységére emlékeztet­
nek (Ásotthalom, Érsekvadkert, Újbánya). A 20. században a hivatalos névadás
is jelentőséget kap, a század első évtizedében törzskönyvezik a magyarországi
községneveket, megszüntetik az azonosságokat (pl. a sok Szentpál nevet előtag­
gal egyedítik: Somogyszentpál, Zselicszentpál, Porrogszentpál, Dunaszentpál
stb.). Később a községösszevonások teremtettek új neveket, szerencsés esetben
az összevont név mindkét falu nevét megőrizte: Koppánymegyer + Bábony =
Bábonymegyer, Orda + Balatoncsehi - Ordacsehi, Gyoma + Endrőd = Gyoma­
endrőd. Sajnos sok példa van arra, hogy a névösszevonás igen értékes, régi köz­
ségnevet tüntetett el (pl. Tótszentpál + Varjaskér = Somogyszentpál), máskor fu-
628 A magyar nyelv könyve

ra névforma jött létre (pl. Hajdúhadház + Téglás = Hadháztéglás). Nagyváros­

aink terjeszkedése a környezetükben lévő falvak beolvasztásával, több száz ősi
falunév pusztulásával járt együtt. Ma már hiába keresnénk Tápé-t és Kiskun­
dorozsmá-t és Jutas-t, ezek hivatalosan nem léteznek; a Budapesthez csatolt köz­
ségek, városok nevére is csak az idősebbek emlékeznek. A bekebelezett közsé­
gek nevét hivatalos formában (pl. kerület-, városrész- vagy utcanévként) is meg
kell őriznünk.
Az 1950-es években közvetlen politikai ösztönzésre, utasításra is alkottak te­
lepülésneveket, nálunk ez a szovjet minta követése volt: Sztálingrád, Kalinyin,
Uljanovszk; Sztálinváros, Leninváros. A Dunapentele község területén felépített
várost nevezték el Sztálinváros-nak, majd a diktátor bukása után Dunaújváros-ra
keresztelték át, Leninvárosból később Tiszaújváros lett.

A belterületi és külterületi nevek

A magyar településrendszer kialakulásakor az egyes területek lakossága nevet
adott minden olyan tájrészletnek vagy tereptárgynak, amely tájékozódás szem­
pontjából fontos volt. A földrajzi névanyag legnagyobb részét a kisebb érvényes­
ségi körű belterületi és külterületi nevek alkotják. Ezek többsége magyar erede­
tű, és zömmel köznévi előzményekre vezethetők vissza. Egy részük természeti
névnek tekinthető, mert a földfelszíni alakulatot, a tájrész növényzetét, állatvilá­
gát, talaját stb. nevezik meg: Nagy-völgy, Patkó-erdő, Iharos, Fácános, Köve­
cses, Sóstó stb. A földrajzi nevek másik csoportja a műveltségi nevek közé so­
rolható, ezek ugyanis az ember természetátalakító munkájára, a tájba való mes­
terséges beavatkozásra, építményre utalnak: Sorompós-lénia, Itató, Irtás, Ká­
posztáskert, Szénégető-gödör, Mise út, Dobogós híd stb. Lényegében ide vonha­
tó a helységek belterületén levő utcák, terek stb. elnevezése is. Ez utóbbi manap­
ság szinte kizárólag a hivatalos névadó tevékenység hatáskörébe tartozik.
A múltban a hatóságok gyakran visszaéltek az utcanévadás eszközével. Elha­
nyagolták a természetes indítékú, népi eredetű, az elnevezett utcával értelemsze­
rűen összefüggő neveket (pl. Vár utca, Ligeti út, Fürdő utca, Piac tér, Gölöncsér
utca, Vámház utca stb.), és helyettük a neves személyekre emlékeztető utcaelne­
vezéseket erőltették. Ennek következtében nagyrészt kivesztek a települések
helytörténeti fontosságú nevei, nagyon megnőtt a személyekről elnevezett utcák
száma, s ily módon az egyes települések utcanévanyaga alig különbözik egymás­
tól. A napi politikát követő utcanévdivat eredményeként századunkban némelyik
utca neve hat-hét esetben is megváltozott, és zavart okozott a tájékozódásban. A
 Csillagnevek 629

tervszerűtlen utcanévadás következtében tartalmilag és hangulatilag ellentétes

jellegű elnevezések kerültek egymás mellé (pl. Szent István, Lenin, Mikes Kele­
men, Beloiannisz u. stb.). A használhatóság szempontjából nem szerencsések az
események dátumára emlékeztető nevek sem (pl. December 2. utca, Március 15-
e tér, 48-as Ifjúság útja stb.).
A mai hivatalos utcanévadásban törekedni kell a tájékozódást szolgáló név­
b o k r o s í t á s kialakítására. Ez azt jelenti, hogy a város különböző részein a
szomszédos utcák neveit azonos fogalomkörből merítjük (pl. virágnevek, fane­
vek, a magyar folyók nevei, neves festők, híres magyar írók, költők, az aradi vér­
tanúk stb.). Az utcanév elsősorban a tájékozódás eszköze, ennek kell megfelelnie
tartalmi és formai szempontból egyaránt. Az emlékállításnak, a neves személyi­
ségekkel kapcsolatos kultuszteremtésnek ennél jobb eszközei is vannak (pl. in­
tézmények, iskolák elnevezése).
A legérdekesebb földrajzi nevek valamilyen eseményre utalnak, ide azokat a
neveket soroljuk, amelyekhez a névadó közösség egy-egy valóságban is megtör­
tént vagy elképzelt eseményt kapcsol: Töröktemetés, Rácvesztés, Pörös-erdő (két
határos község pörösködött érte), Pálhalála, Ördög-árok, Boszorkány-domb,
Szentkút, Táltostemető, Akasztott-álé stb. Az ilyen típusú nevekhez legtöbbször
történeti vagy hiedelemmonda is kapcsolódik.
A nagyüzemi gazdálkodás általánossá válása és a hagyományos falusi élet­
forma megváltozása következtében a kisebb tájrészleteket jelölő földrajzi nevek
lassan feledésbe merülnek. Szerencsére az utóbbi évtizedekben valóságos gyűj­
tőmozgalom bontakozott ki a földrajzinév-kincs összegyűjtése és kiadása érde­
kében. Szinte az egész országban folyt a gyűjtőmunka, amelynek a vidéki peda­
gógusok voltak a legtevékenyebb résztvevői. Elsőként Zala megye kötete jelent
meg, ezt Somogy, Tolna és Vas, Baranya megyék kötete követte, több megyében
pedig járási névgyűjteményeket adtak ki (baktalórántházi, egri, polgári, tapolcai
járás stb.).

Csillagnevek
A természetben élő ember, az éjszaka is legeltető pásztor és más úton lévő a csil­
lagok állásából is tájékozódik, a magyarságnak ősi örökségéhez tartozik a csil­
lagképek népi elnevezése. Egyes csillagnevek mára elfelejtődtek (pl. az Ország­
út, a Hadak útja ma Tejút, a Fészekalja, Hetevény ma Fiastyúk stb.). A ma ismert
csillagnevek egy része eredeti magyar szó (Hajnalcsillag, Vacsoracsillag, Sánta
Kata), a másik része idegen eredetű (Mars, Szaturnusz, Jupiter) vagy az idegen
630 A magyar nyelv könyve

szó lefordítása (Aries= Kos, Canis major= Nagy kutya). — „A csillagok, csillag­
képek, bolygók, holdak stb. nevét nagy kezdőbetűvel írjuk: Ikrek, Fiastyúk, Ori­
on, Tejút, Merkúr, Plútó, Vénusz stb." — írja elő helyesírási szabályzatunk 185.
pontja. Az idegen eredetűeket a magyar kiejtés szabályainak megfelelő formában
kell írni. A nap, föld, hold szavakat csak tulajdonnévként írhatjuk nagybetűvel,
pl. a Hold távolsága a Földtől. A mindennapi használatban azonban a „tulajdon­
névi szándékú szóhasználatot fölösleges erőltetni, tehát: föld körüli utazás, a
hold szépen világít, a nap sugarai" stb. (185. pont).

Állatnevek
Az ember azért ad nevet a környezetében élő állatnak, hogy a faj többi egyedétől
megkülönböztesse és azonosítsa. Az állatok tulajdonneveit egyfajta antropomorf
szemlélet hozza létre: ezeket az állatokat az elnevező többé-kevésbé embernek
tekinti, az emberhez hasonló módon szólítja őket, az állat gyakran hallgat is a
névre. Rendszerint csak az emberhez legközelebb álló háziállatok (ló, szarvas­
marha, szamár, bivaly, kecske, kutya, macska, ritkábban sertés, juh, házinyúl
stb.) és a kedvtelésből tartott szobaállatok, kalitkamadarak és egyes állatkerti
nagyvadak kapnak tulajdonnevet. Az állatnévadás gyakorlata szinte egyidős a
háziasítással, az ember ősidők óta egyedi néven szólította segítőtársait, a kutyát
és a lovat; kutya- és lónevek már Homérosznál is előfordulnak.
A népi állatnévadás a természetes, motivált neveket kedveli, a ló-, szarvas­
marha- és kutyanevek többsége kapcsolatban van az elnevezett állat valamiféle
külső és belső jellegzetességével: Kese, Csillag, Hóka (fehér folt a ló lábán, ill. a
homlokán), Villám, Szellő (a futásáról); Narancs, Citrom, Zsömle (világos szőrű
szarvasmarhák), Csákó, Címer, Kajla (az ökör szarvállásáról), Kormos, Bodri,
Bogár (kutyanevek a szőrzet jellemzőiről). Gyakoriak a kedveskedő vagy tréfás
eredetű névadások is: Pajkos, Tündér, Madár, Csinos (lónevek); Galamb, Gyön­
gyi, Kicsin (szarvasmarhák neve), Betyár, Daru, Dollár, Dönci, Vitéz (bikák ne­
ve); Morzsa, Buksi, Csöpi, Bikfic (kutyanevek) stb. A kutyáknak folyóneveket is
szoktak adni: Tisza, Sajó, Duna, Rajna, Dráva stb., ezek a hiedelem szerint a ve­
szettségtől óvták meg az állatot (a veszettség ugyanis víziszonnyal jár együtt).
A népi eredetű állatnevek szinte kivétel nélkül szólítónevek, legfeljebb csak a
hivatalos adásvételi szerződésben (a marhalevélben) töltenek be más funkciót.
Nemritkán emberi keresztnévvel, becenévvel neveznek meg háziállatokat, ez is a
névtípus emberszabású jellegét bizonyítja: Sári, Manci, Böske, Zsuzsi, Mihály
 Állatnevek 631

stb. Máskor személyt jelentő közszókat használnak állatnévként: Ficsúr, Vándor,

Zsarnok, Doktor, Fickó, Pajtás stb., vagy az emberi tulajdonságot az állat meg­
nevezésére is átviszik: Gőgös, Hetyke, Merész, Vadóc stb.
A lótenyésztésben a törzskönyvezés gyakorlata a népi névadástól eltérő rend­
szert vezetett be. A hivatalos állatnévadásban a nevek nem az állat egyedi tulaj­
donságára utalnak, hanem életkorára, leszármazására, ill. tenyésztési helyére. A
nagyobb ménesgazdaságokban az egy évben született ügető fajtájú csikók azo­
nos kezdőbetűjű neveket kapnak, és minden évben egy betűvel tovább lépnek az
ábécében. A Somogysárdi Ménesben pl. 1986-ban az ügető lovaknál az O betű
volt soron, akkor ilyen neveket adtak: Oázis, Obeliszk, Ófalu, Oklahama, Old
Boy, Olívia, Ómen, Osmunda, Óvatos stb. A telivér fajtájú lovak csikóinál a
származási vonalat is jelezték: a mének neve apjuk, a kancáké anyjuk nevének
kezdőbetűjével egyezett meg. A tenyésztési információkat előtérbe állító szán­
dék az oka annak, hagy a versenylovak névanyagában alig található motivált ál­
latnév, pl. I-vonal: Intim, Imperial, írnok, Irka, Isztopirin. Ez az erős névadási
kötöttség kb. 1995-ig érvényesült, attól kezdve a legtöbb ménesben a telivér és
félvér csikók esetében — a csikó nemétől függetlenül — csak az anyaállat nevé­
nek kezdőbetűjéhez igazodtak. Más ménesekben már ezt sem tartják be, hanem
az ügetőlovaknál kialakult szokás szerint minden évben az ábécé soron követke­
ző betűjével kezdődő nevet választanak. (Részletesebben 1. NEMESNÉ KIS SZIL­
VIA: Névadási szokások ménesekben. Kaposvár, 2003.)
A törzskönyvezett kutyák egyedi nevükön kívül úgynevezett k e n n e l n e v e t
is kapnak; ez a kutyatenyésztő telep lajstromozott, védett neve. A kennelnevek
többsége fantázianév, amely az emberi, főleg a romantikus irodalomból ismert
családneveket utánozza: Bükkhegyi, Kutyabagosi, Haraglaki, Szinvamenti, Bakó­
falvi (=Bakó nevű személy tenyésztette), Cseppkői Eszes stb. A kennelnéven kí­
vül természetesen hívónevet, egyedi nevet is adnak a kutyának, így néha 3-4
elemű nevük is van: Józsefvárosi Kócos Pajtás Mihály, Hunnia Lady Molly. A
hivatalos kutyanévadás gyakorlatát a díszmacskatenyésztők is követik:
Schwartzkopf Bendegúz, Neszményi Lidércke. A népi macskanevek körül a leg­
gyakoribbak a macskahívogatás c hangjával kezdődnek: Cirmi, Curmi, Cili,
Cilus, Cinci, Cirmos; esetleg a szó közepén van a c hang: Micur, Mici, Micó,
Micus, Mirci stb. A kandúrok sokszor férfinevet kapnak: Berci, Marci. Egyéb
jellemző állatnevek: Jónás (állatkerti víziló); Gyuri, Lóri, Pityu, Pityuka (papa­
gájok); Jeromos, Ambrus (szamár); Maki (nyúl); Gyuri (kakas).
632 A magyar nyelv könyve

Intézménynevek
A névtan csak néhány évtizede kezdett behatóbban foglalkozni az intézmények,
vendéglők, üzletek, egyesületek, zenekarok stb. elnevezésével, pedig a névkultú­
ra, a nyelvművelés és a helyesírás szempontjából ezzel a névtípussal van a leg­
több probléma.
Az intézménynév tulajdonképpen egy „önálló jogi személynek" tekintett „in­
tézmény" (a kocsmát is ideértve) hatóságilag nyilvántartott és a cégbíróságon be­
jegyzett egyedi neve. A legtöbb idetartozó névfajta több szóból áll, nehézkes a
kimondásuk, ezért a mindennapi használatban lerövidítjük őket. Ez a szándék
szülte a betűszós formákat: Magyar Távirati Iroda = MTI, ELTE = Eötvös Lo­
ránd Tudományegyetem. A mozaikszók többnyire két-három, fontos információt
hordozó névelem egy-egy szótagjának összevonásából keletkeztek. Fényszöv,
Aluker, Mezőgép stb. Még élnek az 50-es években alapított -ért végű vállalatok:
Közért, Vasért, Fűszért; némelyik köznévi értelemben is szerepelhet, pl. „elme­
gyek a közértbe".
Az intézménynevek jelentős részében a megkülönböztető elem tulajdonnévi
eredetű. Ilyen az alapító vagy a tulajdonos családneve: Kner Nyomda, Ganz Vil­
lamossági Művek, Püski Könyvkiadó. Az intézménynevek többségében a tulaj­
donnév emlékeztető, tiszteleti jellegű: Kossuth Lajos Tudományegyetem, Kodály
Zoltán Általános Iskola, Csíky Gergely Színház, Petőfi Termelőszövetkezet stb.
Az emlékeztető nevekkel nagyon visszaéltek, szinte kizárólag politikai-ideoló­
giai szempontoknak rendelték alá őket. Ezzel magyarázható, hogy a magyar in­
tézmények, iskolák stb. nevében — 1950 és 1990 között — legtöbbször kom­
munista politikusok nevével találkoztunk.
Szerencsés dolog, ha az intézménynév tulajdonnévi része tájékoztat a műkö­
dési helyről: a Mecsek Áruház Pécsett, a Tisza Szálló Szegeden, illetőleg Szolno­
kon, a Rába ETO sportklub pedig Győrben keresendő.
A helyesírási szabályzat 187. pontja rámutat az intézménynevek számos típu­
sára, és egyértelműsíti a rájuk vonatkozó írásszabályt: „A hivatalok, társadalmi
szervezetek, oktatási intézmények, tudományos intézetek, alapítványok, pártok,
szövetkezetek, vállalatok és hasonlók többelemű hivatalos, cégszerű nevében —
az és kötőszó és a névelők kivételével — minden tagot nagybetűvel kezdünk."
Példák: Oktatási Minisztérium, Magyar Demokrata Fórum, 36. Sz. Ipari Szak­
munkásképző Intézet, Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, Erzsébet
Szálloda, Állami Népi Együttes stb.
 Intézménynevek 633

Az 1990-es évektől megszaporodott különböző alapítványokat is egy-egy in­

tézmény működteti, jogos tehát ezeket is nagybetűvel írnunk: Közös Folyónk a
Lajta Alapítvány, A Szép Magyar Nyelvért Alapítvány, Kazinczy Alapítvány.
Az 1980-as, 90-es évektől az intézménynevek számát az akkoriban alakult
káefték, béték elnevezései sokszorozták meg. Közülük azok a példaszerűek,
amelyek utalnak a tevékenységi körre, pl. ERDŐGÉP Kft. (erdészeti gépek for­
galmazása), FIX-PONT (biztonságtechnika), Figyel-M Bt, Lop-stop (vagyonvé­
delem), VINOTÉKA (borszaküzlet) stb. A kft.-nevek többsége azonban nehezen
értelmezhető, igen gyakran idegen szavakból alkotják, tipográfiai és helyesírási
sokféleség jellemzi őket. A nyelvművelés egyik feladata a szemléletes, jól hasz­
nálható intézménynevek használatának támogatása.
Külön altípus a vendégfogadók, boltok elnevezése, ezek régen cégérfeliratok
voltak: Arany Sas, Fehér Hajó, sokszor ragos formában szerepeltek: a Három
Huszárhoz stb. A mai üzletnevekben a hangzatos idegen nevek divatja hódít:
City divatáru, Claudia boutique, George's salon. Vannak persze érdekesebbek
is: Tip-top butik, Rongy shop, Popverkli. Egy miniszteri rendelet megtiltotta az
idegenszerű üzletnevek használatát, de — az utcákon járva láthatjuk — ennek
kevés az eredménye.
Igen régi eredetűek a patikanevek, eredetileg ezek is cégérnevek voltak
(Arany Oroszlán, Fekete Sas, Vörös Rák, Egyszarvú, Kígyó stb.), a jellegzetes
címerállatok nevét tartalmazták. Az egyházi patikák vallásos neveket írtak táblá­
jukra: Megváltó, Szentháromság, Szentlélek stb. A protestáns vidéken a hazafias
neveket kedvelték: Korona, Mátyás király, Magyar Címer stb. 2002-ben 1785
névvel ellátott patikát lajstromoztak, ezek 938-féle nevet viseltek, tehát a nevek
átlagos megterheltsége csak 1,9 volt. Míg korábban fele-fele arányban voltak a
világi és a vallásos nevek, most már a nevek 90 százaléka világi jellegű. A jelzett
időpontban a következők voltak a legjellemzőbb patikanevek (gyakoriságuk sor­
rendjében): Kígyó, Szent István (Király), Borostyán, Korona, Kamilla, Őrangyal,
Oroszlán, Szent György, Remény, Aranykígyó, Fagyöngy, Aranysas, Főnix,
Megváltó, Menta, Szent Anna, Szentháromság, Aranykehely, Cédrus, Magyar
Korona stb.
Az 1960-as évektől számos zenei együttes alakult, ezzel új névtípus vált diva­
tossá. Kezdetben még a név kapcsolatban állt az együttessel vagy vezetőjével (Il­
lés-zenekar, Bergendi-együttes, Tolcsvay-trió), aztán a kitalált nevek kezdtek
hódítani. Többnyire nemzetközi eredetű műveltségszókat választottak: Olimpia,
Omega, Juventus, Syrius, Neoton. A hetvenes évek új együttesei új típusú, feltű­
nőbb nevet próbáltak alkotni, ezek között van jó és rossz név is szép számmal,
634 A magyar nyelv könyve

jónak ítélhető pl. LGT, Fonográf, P. Mobil, Tűzkerék, Piramis, Dinamit, Korál,
Hobo-Blues Band, V. Moto-Rock stb. Nem éppen sikeres a Kati és a Kerek Pe­
rec, a Lo-punk, a Bacillus, Vendetta és hasonlók. Szinte provokatív szándékúak a
következők: Dögevők, Vágtázó Halottkémek, Éhező Apácák stb. Néha a zenekar
stílusa és a tréfás név (pl. Irigy Hónaljmirigy) együttesen szolgálja a sikeres sze­
replést.
A táncházi muzsikát, saját gyűjtésű népdalaikat játszó együtteseknek népi ih­
letésű nevük van: Guzsaly, Kaláka, Muzsikás, Mákvirág, Délibáb, Kaszakő stb.

Tárgynevek
Bizonyos esetekben egyedi nevet adunk a környezetünkben lévő tárgyaknak is.
Legismertebb talán a hajók pezsgősüveges, ünnepélyes keresztelője. A hajók el­
nevezésében sajátos rendszer figyelhető meg: Amerikában pl. a csillagnevet vi­
selők teherszállítók, a fákról elnevezettek halászhajók, a folyónevet viselő olaj­
szállítók, a mitológiai nevűek műhelyhajók stb. Gyakran kapnak uralkodókra,
hadvezérekre, híres admirálisokra emlékeztető tulajdonnevet, máskor nagyságot,
méltóságot tükröző szóneveket viselnek. A kisebb hajókat sokszor állatokról ne­
vezik el, itt az állatnévadáshoz hasonló antropomorf szemlélet érvényesül: Sellő,
Sirály, Albatrosz, Potyka stb. A balatoni hajók egy részének nevét a Balaton-
környék romantikus legendáiból merítették: Helka, Kelén, Tátika, Csobánc, vagy
helynevet viselnek: Badacsony, Tihany, Siófok stb. A budapesti dunai átkelőha­
jókat a Hófehérke és a hét törpe mesealakjairól nevezték el. A magyar tengerjáró
hajók általában híres költőink nevét viselik: Petőfi, Ady, Vörösmarty stb.
A vasúti mozdonyok népi elnevezései csak félig tekinthetők tulajdonnévnek,
mert voltaképpen nem egyetlen példányt, hanem egy típust jelölnek. A mozdo­
nyoknak hivatalosan csak számuk van; a vasutasok voltak a „keresztapák" a kö­
vetkező névadásban: Bivaly (424 sz.), Trúman (411 sz.), Stuka (326. sz.), Kecske
(377. sz.), Kappan (325. sz., „vékony a hangja"), Szergej (M 62. sz. szovjet
gyártmányú) stb.
Van, aki az autójának is egyedi nevet ad, hasonlóan a csónakok, vitorlások
elnevezéséhez. Sőt fontos vagy kedvelt tárgynak is lehet tulajdonneve. Egy házi­
asszony például az életét megkönnyítő automata mosógépet Luca, Luci néven
emlegeti, Luca napján vásárolták ugyanis. A középkorban a harcosok fegyverei
is nevet viseltek, de neve lehet még az ágyúknak, harangoknak, híres drágakö­
veknek is. Az épületek, építmények (műtárgyak), emlékművek elnevezése is tu-
 Emberi alkotások elnevezései 635

lajdonnév, ezeket a földrajzi nevek között is számon tartjuk (pl. Országház, Khe­
opsz-piramis, Kossuth-szobor, Kolera-oszlop, Amerikás kereszt (a hazatért ki­
vándorlók állíttatták).
A nevezetes, gyakran több száz éves fákat is tulajdonnévvel illetik. Az ilyen
név félig-meddig helynévnek számít, mert ezek a feltűnő fák a tájban való tájé­
kozódást is szolgálják. Mindegyik fának adott tulajdonnév motivált, legtöbbször
valamilyen történeti monda fűződik hozzájuk: Rákóczi-szil, Basa-fa, Petőfi-
tölgy, Patkó Bandi fája, Ezeréves tölgy, Erzsébet-fa, Gólafa, Képes-fa, Címerfa
stb. A Szabadsághegy egy részét Normafának nevezik: a reformkorban Bellini
Norma című operájának hatására egy bükkfát ültettek ide, a fa környéke az úri
társaság kedvelt kirándulóhelye volt. Az emlékfaültetés szép szokásának két ha­
zai példáját említjük még: Ferenc József feleségének, a magyarok által nagyon
tisztelt Erzsébet királynénak a tragikus halála után az egész országban emlékfá­
kat, ligeteket telepítettek: Erzsébet-hárs, Erzsébet-fák; Balatonfüreden a híres
indiai költő, Rabindranath Tagore emlékfája körül már több mint harminc neve­
zetes személyiség által ültetett emlékfa sorakozik.

Emberi alkotások elnevezései

Szellemi alkotások nevei
Címek
Régebben az irodalmi alkotásoknak általában nem adtak címet, hanem a kezdő
szavaikkal különböztették meg őket (még ezt a hagyományt követik a jelenkor­
ban a pápai enciklikák). A lírai költeményeket sok esetben ma is a kezdősor se­
gítségével azonosítjuk, ilyen Petőfi verseinek 43 százaléka, pl.: Egy gondolat
bánt engemet..., Föltámadott a tenger... A népdaloknak pedig ma sem adunk
külön címet: Tavaszi szél vizet áraszt..., Csütörtökön virradóra... stb.
Az irodalmi címek egyik fajtája megnevező jellegű, a főszereplő nevét vagy
meghatározását közli (Bánk bán, A falu jegyzője) esetleg utal a mű tárgyára (Az
ember tragédiája, Egy mondat a zsarnokságról). A másik típust mondatcímnek
nevezhetjük, hiszen egy egész mondat, néha pedig egy szólás, közmondás a mű
címe: És mégis mozog a föld, Ki viszi át a szerelmet, Öreg ember nem vén ember
stb. A képzőművészeti alkotások megnevezései hasonló típusúak: Zsuzsanna és
a vének, Zrínyi kirohanása, Jézus kiűzi a kufárokat a templomból stb.
A folyóiratok és az újságok címei rokonságban vannak az intézménynevek­
kel, mivel mögöttük a legtöbb esetben egy valóságos intézmény, szerkesztőség
636 A magyar nyelv könyve

működik. Ezért írunk ebben a névtípusban (a névelő és a kötőszó kivételével)

minden szót nagybetűvel: Élet és Irodalom, Magyar Nemzet, Magyar Nyelvőr.
A kitüntetések és díjak nevét helyesírásunk régóta tulajdonnévnek tekinti,
írásukra három alszabályt alkalmaz (195. a, b, c). A díj, érem, emlékérem stb.
közneveket a tulajdonnévi előtaghoz kötőjellel kell kapcsolni: Kossuth-díj, Eöt­
vös Loránd-emlékérem. A több különírt közszóból álló kitüntetés- vagy díjne­
vekben minden elemet nagybetűvel írunk: Állami Díj, Akadémiai Aranyérem,
Pedagógus Szolgálati Emlékérem. „A kitüntetések és díjak fokozatait, illetőleg
típusait jelölő szavakat, kifejezéseket kisbetűvel írjuk: a Magyar Köztársasági
Érdemrend középkeresztje a csillaggal " — ezt az utóbbi, kisbetűkre vonatkozó
szabályt nemigen tartják be, mondván, hogy bizonyos kitüntetéseknél nehéz el­
dönteni, hol van a kisbetűvel írandó rész határa, továbbá a tisztelet kifejezése is
nagybetűs írást kíván.

Áru- és márkanevek
A gyártmányt mint egyedi szellemi alkotást nevezik meg, védjegyként vagy
márkanévként jogilag is azonosítják, és egyúttal elhatárolják más hasonló ter­
méktől. A legfiatalabb tulajdonnévfajták közé tartoznak, a fejlett ipari társada­
lom és a piaci verseny hozta létre őket. Az új termékek bevezetésekor reklám­
kampányt szerveznek, a márkaneveket a tömegkommunikációs eszközök útján
mindenki megismerheti.
Régen az árunevek megegyeztek a termék megalkotójának, gyártójának ne­
vével: Singer varrógép, Schmoll paszta, Frank kávé stb.; a mai nevek többsége is
kapcsolatban van a gyártó cég elnevezésével: Agfa film, Adidas tornacipő, Lehel
hűtőszekrény. Bizonyos márkanevek ma már az áruk egész csoportját jelentik,
ezért az egyedítés érdekében az eredeti névhez új, megkülönböztető elemeket
kapcsolnak, pl. Videoton Super Star televízió.
A márkanevekben általában olyan közszókat (legtöbbször görög-latin eredetű
nemzetközi kifejezéseket) találunk, amelyeknek a jelentése, hangzása kellemes
benyomást kelt a vásárlókban. Nagyon fontos a névhez kapcsolódó asszociációk
figyelembevétele, ezt speciális képzettségű reklámszakemberek vizsgálják, sőt
külön asszociációs szótárak is készültek már. Néhány ilyen típusú kedvelt név:
Venus, Opera, Camea, Omnia, Adonis, Ideál stb. Egyes árunevekben a hiper,
super, extra, ultra jelzők reklámszerűen feldicsérik az árut; ezekkel az a problé­
ma, hogy az illető márkából új típus kibocsátása esetén már nem lehet szebbet és
jobbat mondani.
 Eseménynevek 637

Az árunevek jelentős része mesterségesen alkotott fantázianév, de némelyik­

ben információhordozó részek is fellelhetők, pl. Fabulon, Bedeco, Barbon, Hélia
D, Amo, Videoton stb. A fejlett piacgazdaság óriási mennyiségben termeli a
márkaneveket, legtöbbször fizetett névkiötlők alkotják meg őket számítógép se­
gítségével. Az Egyesült Államokban egy 1977-ben kiadott árunévszótár több
mint 120 000 márkanevet lajstromozott. Ebben a névtípusban gyakoriak a betű­
szók és a mozaikszavak; feloldásuk nem is lényeges, pl. Fiat, Vim, Persil, Szuku,
Biomix, Naksol stb. Egyes árucsoportokban a nevek egyfajta információs kód­
rendszer meglétére utalnak: a fogkrémek márkanevében általában fellelhető a
-dent 'fog' jelentésű szó (Amodent, Samodent, Dentofil); a kávéfajták neve a
származási helyre utal (Kolumbia, Rió, Brazil, Africana); a gyógyszernevek sem
teljesen önkényesek (Aszpirin, Kalmopirin, Istopirin stb.), de megfejtésükre csak
az egészségügyi szakemberek képesek.
Nagyon sok áru visel keresztnevet, közülük most csak a bútorokra hivatko­
zunk; a szerényebb bútorok egyszerűbb, a drágábbak különleges, ritkább ke­
resztnévi márkanevet kapnak: Gabi, Andi, Júlia, Árpád, Balázs, Dávid; Fatime,
Mirjam, Karin, Hunor.
A legnépszerűbb, gyakran emlegetett árunevek használatuk során néha el­
vesztik tulajdonnévi jellegüket, köznevesülnek; használati körük kiterjedésével
már nem egyedi termékek, hanem árufajtát jelölnek: zsilett, nejlon, teflon, peni­
cillin stb. Ilyenkor a köznévvé vált árunév elé egy új, tulajdonnévi értékű márka­
név kerül: Rothbart zsilett, Grundig magnetofon stb.

Eseménynevek
A tulajdonnevek közé sorolhatók az olyan történelmi események nevei, ame­
lyek egy nép életében egyediek (pl. honfoglalás, tatárjárás, mohácsi vész, a
francia forradalom stb.), bár ezeket az akadémiai helyesírási szabályzat szerint
kisbetűkkel kell írnunk. „Hasonlíthatók ezek a regénycímekhez, amelyeknek az
első szavát kezdjük csak nagybetűvel, de éppúgy az intézménynevekhez is, ame­
lyeknek újabban minden lényeges eleme nagybetűs" (HAJDÚ MIHÁLY: Váloga­
tott tanulmányok. 58.). Egyedítő szerepük van, névszerű állandósult alakulatok,
sok idegen nyelvben a tulajdonnevek közé sorolják őket. A konferenciák, világ­
bajnokságok, olimpiák is egyszer megtörtént események, tulajdonnévi meg­
ítélésük és helyesírásuk eddig felemás volt: a rendszeresen ismétlődő eseménye­
ket, „intézményszerű" konferenciákat, gyűléseket eddig is tulajdonnévnek tartot-
 638 A magyar nyelv könyve

tuk, és nagybetűvel írtuk (pl. Szegedi Szabadtéri Játékok, Budapesti Nemzetközi

Vásár stb.). Helyesírási szabályzatunk azonban a legtöbb rendszeresen ismétlődő
rendezvény, társadalmi esemény, program nevét még kisbetűvel íratja (pl. a ma­
gyar nyelv hete, országos középiskolai tanulmányi verseny, ötödik nemzetközi
orvoskongresszus stb.). Meg kell állapítanunk, hogy az ilyenféle neveket haszná­
lók többsége (újságírók, reklámgrafikusok, rendezvényszervezők stb.) ragaszko­
dik a nagybetűs íráshoz, esetleg grafikai trükkökkel kerülik meg a kis- és nagy­
betű közötti állásfoglalást.
A dátumok kiemelnek egy napot a napok sorából, csupán egyetlen napot je­
lentenek, tehát egyedítő szerepük miatt tulajdonneveknek számítanak, helyesírá­
sunk azonban itt sem engedi meg a nagybetűs írásmódot (pl. március tizenötödi­
ke, május elseje). Átmeneti jellegűnek tekinthetők azok az ünnepnevek, ame­
lyek évente rendszeresen ismétlődnek, tehát abszolút értelemben nem egyszeri­
ek. Az érvényben lévő helyesírásunk szerint kisbetűvel kell írni őket (pl. kará­
csony, húsvét, anyák napja, nemzetközi nőnap stb.), a gyakorlat — részben tisz­
teleti jelleggel — itt is a nagybetűs, tulajdonnévi írásmódot mutatja. Az Európai
Unióba lépve — a fordítások révén — a magyar nyelvbe is át fog terjedni a nagy
európai nyelvekből (angol, német) az esemény- és dátumnevek nagybetűs írás­
módja, ha nem is hoznak rá külön szabályt.

Az írói névadás
Az irodalmi művekben szerepelhetnek valóságos nevek is, de névtani és stilisz­
tikai szempontból a kitalált nevek a legérdekesebbek. Ezek többnyire nem mes­
terséges névkeresés eredményei, hanem a művel együtt születnek meg, a szerep­
lőket jellemzik.
A nevek kifejezik viselőjük társadalmi hovatartozását (pl. Jókainál Szentir­
may Rudolf arisztokrata, a Kiss Miska pedig kurtanemes). A hangalak és a köz­
névi eredetű jelentés együttese pedig sajátos hangulatot fejez ki (pl. Rezeda
Kázmér, Kakukk Marci, Galuska Ferenc, Sírásó Károly stb.). A 19. században
divatosak voltak az úgynevezett beszélő nevek, melyek közszói elemekből épül­
tek föl, viselőjüket jellemezték, főleg komikus hangulat teremtésére alkották
őket (Rák Bende, Maradossy, Nemadózy, Perföldy ügyvéd, Iroványi titkár). A
mai regényírók is élnek ezzel az eszközzel, Závada Pál szereplői pl. nevükkel
jelzik szlovák, zsidó, magyar származásukat, társadalmi réteghez tartozásukat
(értelmiségi, katonatiszt, paraszt) stb. Pl.: Adamik, Blaho, Bugyinszky, Havács;
 Az írói névadás 639

Grósz, Grüszgott, Singer, Weisz; Antalóczi, Berinkey, Fehérvári; Farkas, Gom­

bos, Kocsis stb.
A keresztnevek írói használatában a mű létrejöttekor érvényes névdivatnak
megfelelően itt is vannak régies, falusi hangulatú, aztán újabb, városias jellegű
nevek.
A ragadványnevek elsősorban humoros könyvekben, szatírákban fordulnak
elő, pl. Rejtő Jenőnél Halacska, Jázmin, Privát Elek, Rézláb, továbbá Piszkos
Fred, Fülig Jimmy, Buzgó Mócsing stb.
Az irodalmi helynévadás jellemzőivel több tanulmány is foglalkozik, J.
SOLTÉSZ KATALIN pl. Eötvös Józsefet idézi: „Jó névnél nincs fontosabb dolog a
világon... most, midőn Taksony-megye fővárosának nevet keresek, nem kis ag­
godalmak között járok fel s alá szobámban — Nevezzük Porvárnak".
Az irodalmi művekben szereplő állatok nevének megválasztása is az írói stí­
lus fontos eszköze. Fekete István elbeszéléseiben, regényeiben — amelyeknek
szereplői javarészt állatok — 70 jellegzetes állatnév fordul elő. Már a művek ne­
ve is ilyen természetű: Csí, Hu, Kele, Lutra, Vuk. Névalkotásában a hangutánzó
jelleg dominál: Cin (egér), Csett (gébics), Karr (Sólyom), Nyau (macska) stb. (1.
részletesebben: MiZSER LAJOS: Állatnevek Fekete István műveiben: Névtani Ér­
tesítő. 1980. 42-5).

IRODALOM
BACHÁT LÁSZLÓ, A hivatalos névből alakult ragadványnevek az iskolában: MNy. LXVIII, 439-
49. * BALÁZS JUDIT, A ragadványnevek szerepe Rábaszentandrás névrendszerében: NytudÉrt.114.
sz. Bp., 1982. * BALOGH LAJOS - ÖRDÖG FERENC szerk., Névtudomány és művelődéstörténet. A
IV. magyar névtudományi konferencia előadásai. Zalaegerszeg, 1989. * BÁRCZI GÉZA, A tulaj­
donnevek: A magyar szókincs eredete Bp., 1958. * BENKŐ LORÁND, A régi magyar személynév­
adás. Bp., 1949. * BENKŐ LORÁND szerk., A magyar nyelv története. Bp., 1967. 374-88. * BERRÁR
JOLÁN, Személynévkutatásunk 1945 és 1959 között: MNy. LVI, 267-79. * BÍRÓ ÁGNES —
TOLCSVAI NAGY GÁBOR szerk, Nyelvi divatok. Bp., 1985. 213-62. * BÜKY BÉLA, A fővárosi ke­
resztnévadás hatóerői: NytudÉrt. 26. sz. Bp., 1961. * FERCSIK ERZSÉBET - RÁTZ JUDIT, Hogy hív­
nak? Könyv a keresztnevekről. Bp., 1997. * FERCSIK ERZSÉBET szerk. A nevekről. Bp., 2003. *
GUTTMAN MIKLÓS, Ragadványnevek az általános iskola felső tagozatos tanulóinak köréből: Nyr.
97: 55-61. * HAJDÚ MIHÁLY, Magyar becézőnevek (1770-1970) Bp., 1974. * HAJDÚ MIHÁLY,
Budapest utcaneveinek névtani vizsgálata: NytudÉrt. 87. sz. Bp., 1975. * HAJDÚ MIHÁLY, Sze­
mélynévkutatásunk 1960-1967 között: MNy. LXV, 93-104, 239-51. * HAJDÚ MIHÁLY - RÁcz
ENDRE szerk., Név és társadalom. A III. országos névtudományi konferencia előadásai: MNyTK.
160. sz. Veszprém, 1983. * HAJDÚ MIHÁLY, Magyar tulajdonnevek. Bp., 1994. * HAJDÚ MIHÁLY,
Általános és magyar névtan. Bp., 2003. * HAJDÚ MIHÁLY, Válogatott tanulmányok. Bp., 2003. *
640 A magyar nyelv könyve

HAJDÚ MIHÁLY - KESZLER BORBÁLA: Köszöntő könyv Kiss Jenő 60. születésnapjára. Bp., 2003. *
INCZEFI GÉZA, Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata (Makó környékének földrajzi nevei alap­
ján). Bp., 1970.. * JUHÁSZ DEZSŐ, A magyar tájnévadás. Bp., 1988. * KÁLMÁN BÉLA, A nevek vi­
lága. Debrecen, 19894. * KÁZMÉR MIKLÓS, A „falu" a magyar helynevekben. Bp., 1970. * KÁZ­
MÉR MIKLÓS, Földrajzinév-kutatásunk 1945 és 1955 között: MNy. LII, 238-55. * KÁZMÉR MIK­
LÓS, Helynévkutatásunk 1956-tól 1966-ig: MNy. LX1 V, 108-22, 245-55. * KÁZMÉR MIKLÓS -
VÉGH JÓZSEF szerk., Névtudományi előadások: NytudÉrt. 70. sz. Bp., 1970. * KÁZMÉR MIKLÓS,
Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVII. század. Bp., 1993. * Kiss LAJOS, Földrajzi nevek
etimológiai szótára I-II. Bp., 1988. * KOVALOVSZKY MIKLÓS, Az irodalmi névadás:
MNyTK. 34. sz. Bp., 1934. * LADÓ JÁNOS, Magyar utónévkönyv. Bp., 1971. * LADÓ JÁNOS - BÍRÓ
ÁGNES, Magyar utónévkönyv. Bp., 2001. * LŐRINCZE LAJOS, Földrajzi neveink élete. Bp., 1974. *
MEZŐ ANDRÁS, A magyar hivatalos helységnévadás. Bp., 1982. * Névtani Értesítő 25. sz. (Ördög
Ferenc-emlékkönyv) Bp., 2003. * NEMESNÉ KIS SZILVIA, Névadási szokások ménesekben. Kapos­
vár, 2003. * ÖRDÖG FERENC, Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén, Bp., 1973. * RÁcz
ENDRE, Magyar becenevek: Nyelvi ismeretterjesztés. A TIT központi kiadványa 1974/2. * J. SOL­
TÉSZ KATALIN, A tulajdonnév funkciója és jelentése. Bp. 1979. * J. SOLTÉSZ KATALIN, AZ irodalmi
helynévadás. Nyr. 82: 50. * SZILÁGYI FERENC, Adatok és szempontok a diáknevek vizsgálatához:
Nyr. 97:51-5.
A MAGYAR NYELV, a MAGYAR NYELVŐR c. folyóiratok és a Debrecenben megjelenő
MAGYAR NYELVJÁRÁSOK c. évkönyv rendszeresen közöl névtani tanulmányokat, ismerteté­
seket. A NÉVTANI ÉRTESÍTŐ c. folyóirat 1979-től jelenik meg. Kiadja és terjeszti az ELTE
Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Ugyanitt jelennek meg —
HAJDÚ MIHÁLY szerkesztésében — a MAGYAR NÉVTANI DOLGOZATOK és a MAGYAR
SZEMéLYNÉVI ADATTÁRAK c. sorozat kötetei.
 A MAI MAGYAR NYELVJÁRÁSOK

A nyelvjárások általános kérdései

A köznyelv és a nyelvjárások viszonya
A magyar nemzeti nyelv területi rétegzettsége szempontjából két fő nyelvválto­
zatot különböztetünk meg. Az egész nyelvterületen használt, egységesnek tekint­
hető változatot köznyelvnek nevezzük, ebbe a fogalomba nemcsak a hangzó
nyelv tartozik bele, hanem az írott nyelvhasználat. A köznyelvvel szemben lé­
teznek olyan területi nyelvváltozatok is, amelyeknek az egységes nyelvtípus
normáitól eltérő, csak a nyelvterület egy-egy részére jellemző sajátosságaik van­
nak, ezeket nyelvjárásoknak nevezzük. Napjaink nyelvhasználatát a nyelvjárás­
ok pusztulásának és a köznyelv térnyerésének eredményeként a regionális
köznyelviség jellemzi.
1. A nyelvjárások az egységesnek minősülő köz- és irodalmi nyelvvel szem­
ben területi tagoltságot mutatnak. Nem a nemzeti nyelv eltorzult, hibás változatai
—• mint sokan hiszik —, hanem az eredeti, ősi nyelvállapot örökségei. A többi
nyelvváltozat (köznyelv, regionális köznyelv, szépirodalmi nyelvhasználat) is a
nyelvjárásokból emelkedett ki. A magyar irodalmi nyelv létrehozásában döntő
szerepe volt a tiszántúli és a felső-tiszai tájnyelvhez igazodó szépíróknak és
nyelvtudósoknak, akik a nagy irodalomszervező, KAZINCZY FERENC nyelvi esz­
ményét tekintették példának. Ezzel magyarázható az a tény, hogy a köznyelv he­
lyesírási és kiejtési normája a keleti nyelvjárásokhoz áll legközelebb. Mégsem
állíthatjuk, hogy a magyarban ez a nyelvjárás vált az egységes nyelvtípus egye­
düli meghatározójává, hiszen köz- és irodalmi nyelvünknek vannak alföldi és
dunántúli jellegzetességei is: létrejöttében több nyelvjárás vonásai ötvöződtek.
A nyelvjárásokat önmagukban önálló nyelvi rendszernek lehet tekinteni,
amelyek a köznyelvhez viszonyítva elsősorban hangtani, alaktani, szókészletbeli,
kisebb mértékben mondattani sajátosságokban különböznek. Aki tehát nyelvjá­
rásban beszél, az a magyar nyelvnek helyi színezetű, csak valamelyik földrajzi
tájra jellemző változatát használja.
A nyelv és a nyelvjárás elhatárolása a magyar nyelv esetében nem okoz prob­
lémát, ugyanis nyelvünk messze szakadt rokonaitól, és idegen nyelvek gyűrűjébe
került. Nálunk a feudális széttagoltság sem volt olyan nagymértékű, hogy az
642 A magyar nyelv könyve

egyes peremnyelvjárások önálló nyelvekké válhattak volna. Ahol viszont közeli

rokonságban lévő nyelvek élnek egymás mellett, ott gyakran problematikus az
egyes nyelvjárások besorolása. Gyakran az államhatár dönt abban, hogy egy
azonos nyelvjárást hova számítanak: például a holland-német határ mindkét ol­
dalán szinte azonos nyelvet-nyelvjárást beszélnek, mégis Hollandiában azt a hol­
land, Németországban pedig a német nyelvjárásának tekintik. Más esetekben a
politikai, társadalmi-lélektani tényezők döntenek arról, hogy a kommunikációs
szempontból azonos nyelv nyelvjárásait külön nyelvnek számítják-e (pl. a bolgár
és a macedón, az ukrán és a ruszin, a szerb és a horvát elkülönítése stb.).
2. A regionális köznyelvek a beszélt és írott köznyelv vidéki színezetű,
nyelvjárási elemeket is hordozó változatai, a nyelvjárások és a köznyelv közötti
átmeneti formák. Igen erős társadalmi rétegzettséget mutatnak, ennek megfele­
lően számos árnyalatban jelennek meg. A nyelvi változás tipikus termékei, a
nyelvjárások visszaszorulásának és a normatív köznyelv terjedésének kölcsönha­
tásában születtek meg, és ma is alakulóban vannak. A viszonylagos állandóságot
mutató, megfogható rendszert képező nyelvváltozatokkal szemben (alapnyelv­
járás, irodalmi nyelv stb.) sokan nem is tekintik önálló nyelvváltozatoknak; nem
regionális köznyelvről, hanem csak regionális köznyelviségről beszélnek.
A műveltebb falusiak és a városi lakosok nyelvhasználatában a köznyelvi és a
nyelvjárási formák sajátos ötvözetben jelennek meg. Akik így beszélnek és ír­
nak, azok tulajdonképpen az egységes nyelvtípus használatára törekednek, ám
ezt a vidék nyelvjárására jellemző színezettel teszik meg. A regionális köznyel­
viségben általában azok a nyelvjárási jelenségek fordulnak elő, amelyek nagy te­
rületen élnek, nemcsak a helyi nyelvjárásra, hanem egy nagyobb terület, régió
nyelvére jellemzők. Többnyire azokat a nyelvjárási sajátosságokat veszik át,
amelyek a köznyelvtől csak kismértékben különböznek; némelyikről használójuk
nem is tudja, hogy nyelvjárási forma. Például a dunántúli regionális köznyelvek
hangtani jellemzője az ë-zés vagy a felső nyelvállású magánhangzók (ú, ű, í) rö­
vid ejtése, a palóc vidéken az megőrzése, Szegeden bizonyos fokú ö-zés, a Ti­
szántúlon az r, l, j előtti magánhangzó megnyúlása stb. De továbbélhetnek ben­
nük alaktani és mondattani sajátosságok is, pl. az ikes igeragozás megléte vagy
elhagyása, szórendi és hanglejtésbeli jellegzetességek, sőt néhány tájszót is meg­
őrizhetnek.
 A nyelvjárások általános kérdései 643

A nyelvjárások szerepe a nyelv életében

A köznyelv kialakulása előtt a nyelv különböző nyelvjárások formájában léte­
zett, tehát a magyar nyelv története ebben az időben azonos a nyelvjárások törté­
netével. A középkori magyar írásbeliség már híven tükrözi a szerzők vagy a
nyomdászok nyelvjárását, például SYLVESTER JÁNOS első magyar nyelvű biblia­
fordítása í-ző nyelvjárásban íródott (1541). A köz- és irodalmi nyelv kialakulása
után új helyzet állt elő: a nyelvjárások megmaradtak a nép nyelvének, lényegé­
ben a paraszti lakosság nyelvváltozatának. Az egységes nyelvtípus hatott ugyan
a nyelvjárásokra, de befolyása a 20. század közepéig gyenge volt, a nyelvjárások
saját belső törvényszerűségeik szerint viszonylag háborítatlanul tudtak fejlődni.
A magyar nyelvjárások atlaszának gyűjtői az 1950-es, 60-as években még min­
denütt megtalálták a helyi nyelvjárások ősi alaprétegét.
A magyar nyelvjárások helyzetét a II. világháború utáni nagyméretű gazdasá­
gi-társadalmi és kulturális átalakulás rendítette meg, az 1980-as évektől kezdve
pedig a nyelvjárások általános visszaszorulásáról beszélhetünk. Ez a folyamat a
következő okokra vezethető vissza: 1. Erősen megfogyatkozott a nyelvjárásban
beszélők száma, mivel a mezőgazdasági dolgozók jelentős részéből ipari munkás
lett, s ők többnyire eredeti lakóhelyükről városokba költöztek. 2. Az iskoláztatás
kiszélesedésével sok falusi fiatal végezte el a középiskolát vagy a főiskolát, s en­
nek eredményeként a nyelvjárástól is eltávolodtak. 3. A mai mezőgazdasági dol­
gozók körében is mélyreható változások indultak meg, megváltozott a földműve­
lés technológiája, nőtt a falusi lakosság életszínvonala, emelkedtek kulturális
igényei. A helyi közművelődési intézmények tevékenysége, a sajtó, a rádió és a
televízió a nyelvjárásokkal szemben az egységes nyelvet népszerűsíti. 4. Meg­
szaporodott a falusi értelmiségiek száma, különösen a központi községekben, s
az ő nyelvhasználatukat a regionális köznyelviség jellemzi. 5. A személygépko­
csik számának gyarapodása, a korábbinál jobb úthálózat és a megfelelő közleke­
dési lehetőség felszámolta a nyelvjárási területek elzártságát, hozzájárult a
nyelvjárások keveredéséhez és a regionális köznyelviség terjedéséhez.
Ma tehát a falu nyelve már nem azonos a falu nyelvjárásával. A jelenleg meg­
figyelhető nyelvjárások különböző változatokban élnek. Az idős korosztály
nagyrészt még a 20. század első harmadában virágzó nyelvjárási állapotot őrzi, s
a családon belüli beszédtevékenységében is ezt használja. A nyelvjárásgyűjtők
számára általában az ő nyelvük szemlélteti a helyi nyelvjárás eredeti rétegét. A
középkorú nemzedék tagjainak nyelvhasználatában a beszédhelyzettől függően a
nyelvjárástól a köznyelv felé haladó változatokat figyelhetünk meg.
644 A magyar nyelv könyve

Azok, akik már valamelyest kiemelkedtek a paraszti életformából, igyekez­

nek elhagyni az erősebb nyelvjárási sajátosságokat, közelednek a tágabb környék
nyelvéhez, esetleg már a regionális köznyelvet beszélik (pl. polgármesterek, bol­
ti eladók, „irodisták", tsz-vezetők, tanítók, óvónők és más falusi, kisvárosi értel­
miségiek, alkalmazottak stb.). A falusi származású fiatalság nemritkán szégyelli
anyanyelvjárását, többnyire regionális színezetű köznyelvet beszél, de azt is tele­
tűzdeli az ifjúsági rétegnyelv zsargonszerű szavaival. Természetesen mindegyik
korosztályban vannak kivételek, hiszen az egyes nyelvjárási változatok használa­
ta nem csupán az életkortól függ.
A mai nyelvjárások vizsgálatában nélkülözhetetlen a nyelvszociológiai szem­
pontok érvényesítése: az életkoron kívül számításba kell vennünk a nyelvjárást
beszélők foglalkozását, életkörülményeit, műveltségét, nemek szerinti hovatarto­
zását stb. A régi falusi asszonyok például alig lépték át községük határát, a mezei
és a ház körül végzett munka lekötötte őket. Az idősebb nők nyelve ennélfogva
hívebben tükrözi falujuk nyelvjárását, mint a hosszú katonáskodás miatt „világot
látott" férfiaké, akik egyébként is nyitottabb életmódot folytattak (ők intézték a
hivatalos ügyeket, vásárokba jártak stb.). Több vegyes vallásfelekezetű közsé­
günkben más nyelvjárásváltozatot beszélnek a reformátusok, mint a katolikusok.
Ennek elsősorban településtörténeti okai vannak, de felfedezhetünk köztük nép­
rajzi és iskolai nevelési szempontokat is. Ez utóbbira példaként megemlíthetjük,
hogy az egyébként zárt e-ző somogyi területeken a reformátusok néhány hivata­
losabb használatú szóban — pl. benzin, notesz, református, december, miniszter,
konzerv stb. — a katolikusokkal szemben nyílt e-t ejtenek, s ezt tanítójuk szavai­
val indokolják: „az ë betűt nem lehet leírni".
A mai falu nyelvére kettősnyelvűség (diglosszia) jellemző. A nyelvjárásban
beszélők többsége a helyi nyelvjárás mellett általában ismeri a regionális köz­
nyelvet is, és mindig a beszédhelyzettől függ, hogy éppen melyiket használja.
Egy középkorú önkormányzati tisztviselő például városi feletteseivel regionális
köznyelven érintkezik, otthon pedig a szüleivel helyi nyelvjárásban társalog. Ko­
rábban, amikor még falun ritkaságnak számított az óvoda, és a kisgyermekek ál­
talában a nagyszülők gondjaira voltak bízva, a hat éven aluliak gondozóiktól a
régies nyelvjárásváltozatot tanulták meg. A nyelvatlasz anyaggyűjtése idején is
tapasztalhatták a kutatók, hogy sok helyen a hatvan éven felüliek és a kisgyer­
mekek egyformán régies nyelvjárásban beszéltek. Ma már ez nem jellemző, hi­
szen a gyerekekkel többnyire nem a nagyszülők, hanem a gyermekgondozási se­
gélyen otthon maradó anyák vagy az óvónők foglalkoznak.
 A nyelvjárások általános kérdései 645

A nyelvjárás használata hagyományőrző vidéken, családi környezetben ter­

mészetes dolog. Az enyhén nyelvjárásias színezetű beszéd, a regionális köz­
nyelviség sehol sem hibáztatható, hiszen a szülőföld nyelvi ízeinek megőrzése a
személyiség értékes jegyének számít. Az egyes nyelvjárásoknak van néhány
olyan sajátosságuk, amelyeket a túlságosan egyhangú köznyelvi kiejtés is átve­
hetne, ilyenek pl. a keleti nyelvjárások jellegzetes hanglejtésformái, a kétféle e
megkülönböztetése, a gyenge záródó diftongusos ejtésmód. A székely nyelvjá­
rásokban az igeidők változatos kifejezési lehetőségét egyes íróink is felhasznál­
ták (pl. Tamási Áron). Feltétlenül becses értéknek kell tekintenünk a nyelvjárás­
ok tájszavait, a népi szólások és közmondások gazdag anyagát, ezekből a köz- és
irodalmi nyelv is folyamatosan táplálkozik.

A nyelvjárási jelenségek keletkezése és terjedése

Azokat a jelenségeket tekintjük nyelvjárási értékűeknek, amelyek valamilyen
szempontból területi tagoltságot mutatnak, azaz a nyelvterület egyik részén
megvannak, a másik részén hiányoznak, illetve a köznyelvhez képest eltérő jel­
legűek. Hangtani tekintetben például nyelvjárási jelenségnek számítanak a ke­
nyér szó helyi változatai: kényier, kënyír, könyér, kënyér, kinyér, kenyér stb.,
mert a bennük megfigyelhető sajátosságok (kettőshangzó, í-zés, ö-zés, ë-zés stb.)
más-más vidékre érvényesek. Az alaktani jellegzetességek közül a -ban/-ben rag
-ba/-be formája azért nem számít nyelvjárási jellegzetességnek, mert ez a beszélt
köznyelvben és a nyelvjárásokban országosan előfordul. A -nott, -nól, -nyi csa­
ládi határozórag (pl. bírónott 'bíróéknál') viszont tipikusan nyelvjárási jelenség,
mert használatában területi tagoltság mutatható ki, ugyanis csak a palócban és
némelyik keleti nyelvjárásban használják. A szókészletben is sok nyelvjárási sa­
játosság van, ilyenek pl. a kukorica táji megnevezései: kukorica, tengeri, török­
búza, málé.
Nemcsak a köznyelvtől különböző jellegzetességeket soroljuk a nyelvjárási
jelenségek körébe, hanem azokat is, amelyek az egyes nyelvjárásokból kerültek
be a köznyelvbe, de továbbélnek eredeti környezetükben is. Így pl. az ember szó
— bár hangtani szempontból megegyezik a köznyelvi formával — éppolyan
példa a keleti nyelvjárások e-zésére, mint az embör forma a déli ö-zésre. Köz­
nyelvi voltuk ellenére a kukorica dunántúli, a burgonya dél-baranyai tájszónak is
számít, mert innen kerültek be a köznyelv szókészletébe.
646 A magyar nyelv könyve

Mindegyik nyelvjárás szüntelen változásban van: új jelenségek keletkeznek,

terjednek el, mások viszont kiszorulnak a használatból. A nyelvjárási szókészlet
új elemei vagy magában a nyelvjárásban jöttek létre, vagy más nyelvváltoza­
tokból, esetleg a nyelvjárással érintkező idegen nyelvekből kerültek be. A nyu­
gati nyelvjárásokban sok a német eredetű kölcsönszó, pl. csicsëdli 'aprópénz',
himpér 'málna', rabsic 'orvvadász' stb., de akad délszláv eredetű is, pl. pozso­
vics 'vendéghívó', palozsnya 'fészektojás', puopëk 'köldök' stb. A keleti nyelv­
járások területén, elsősorban Erdélyben igen erős a román nyelv hatása; egy
1977-ben kiadott szótárban 4243 kölcsönszót soroltak fel, ebből 58 a romániai
magyar regionális köznyelvben is gyakori, pl.: cserge 'bolyhos gyapjútakaró',
csobán 'juhász', orda 'édestúró', difuzor 'hangszóró', gripa 'hűlés, nátha', ma-
jó' sporting' stb.
A nyelvjárási jelenségek keletkezésének sokféle oka lehet. A hangtani válto­
zások esetében a beszédtempó gyorsulását, a nyelvi gazdaságosság, a könnyebb
ejtés szempontjait említhetjük. Nagyon nagy szerepe van az analógiának és kü­
lönösen mostanában a nyelvjárások keveredésének, valamint közvetett módon a
köznyelvi hatásnak. A szókincs változásának — a köznyelvhez hasonlóan — itt
is művelődési okai vannak.
A nyelvjárási jelenségek egy része megmarad keletkezésének környezetében,
más részük kedvező körülmények folytán széleskörűen elterjedhet. Az előbbire
több példát találunk a tájszók között, ilyenek pl. a székely nyelvjárásokban a női
posztó- vagy kötött papucs elnevezései: batus, pampó, menőke, suson, totyi,
bocskor, panus, pántofi, papucs, pancsi, sutyu stb.; ezek közül némelyik kifeje­
zés csak 5-10 községnyi területen használatos. Az ö-zés viszont széles kiterjedé­
sű jelenség, mert a nyelvterület több pontján megvalósuló különféle hangválto­
zások egyaránt ö hangot eredményeztek. Hangváltozások mostanában is történ­
nek, ennek tekinthetjük pl. a t, d hangok hátrább képzését (t, d), amelyről koráb­
ban csak szórványosan volt adatunk, ma pedig már nagy területen jellemző (Vas,
Zala, Veszprém, Tiszántúl stb.), vagy hasonló természetű még a z affrikálódása
az n után: péndz, bendzin, influendza stb.
A nyelvjárási jelenségek terjedésének napjainkban már nincsenek kedvező
feltételei, visszaszorulásukra ellenben mindegyik nyelvjárásban találunk példá­
kat. Az ly hangot valamikor nagyobb területen ejtették (nem véletlenül került be
helyesírásunkba a jelölése), jelenleg azonban csak a középső palóc nyelvjárás­
ban, néhány mezőségi nyelvszigeten és a csángóknál él, jobbára ott is csak az
idősek nyelvében. Somogyban az ö-zés vonala régen megközelítette a Balatont,
 A nyelvjárások általános kérdései 647

napjainkban a megye északi harmada már ë-ző, s ez a határvonal is az idő múlá­

sával fokozatosan délebbre húzódik.
Minden nyelv életében működnek egységesítő és elkülönítő erők. Az egysé­
gesülés folyamata a nyelvjárási határok elmosódásához, egyfajta nyelvi kiegyen­
lítődéshez vezet, az elkülönülés viszont sajátos nyelvjárási különfejlődést indít
el, és nyelvjárási határokat hoz létre.
Elkülönítő erők: Egységesítő erők:
természeti akadályok (mocsár, a lakosság érintkezésében nincsenek
hegység, nagy erdőség stb.) természeti akadályok
ritka lakosság sűrű lakosság
hűbéri széttagoltság központi hatalom
kezdetleges műveltség magas műveltség, irodalmi nyelv
elszakadás, kitelepülés nagy belső népmozgás
idegen népekkel való érintkezés magyar nyelvi környezet
A magyar nyelvjárások történetében az egységesítő tényezők erősebben ha­
tottak, ezért nálunk csekélyek a nyelvjárási különbségek. Az idegen nyelvi kör­
nyezetbe került peremnyelvjárásokra, magyar nyelvszigetekre azonban inkább az
elkülönítő erők hatnak, természetes, hogy itt figyelhető meg a legnagyobb eltá­
volodás (pl. a moldvai csángó nyelvjárás, a felsőőri és a szlavóniai nyelvsziget
vagy a szlovákiai magyarság bizonyos csoportjai).

A nyelvjárási jelenségek határai

A nyelvjárási jelenségek általában nem maradnak meg keletkezésük helyén, ha­
nem kiterjesztik hatókörüket a nyelvterület más részére is. A j-zés például kelet­
ről terjedt nyugatra, egyre kisebb területre szorítja vissza az ly-os szavakban és
az l+j hangkapcsolatban mutatkozó l-ezést. A nyelvjárási jelenségek elterjedésé­
nek határvonalát izoglosszának vagy jelenséghatárnak nevezzük. Vannak
olyan nyelvjárási jelenségek, amelyek vonalas izoglosszát adnak, tehát élesen el­
határolódnak egymástól. Ilyen például a zárt ë megléte vagy hiánya, a nyugati
nyitódó típusú kettőshangzók vagy a középső palóc ly fonéma határvonala. A
szókincsben ilyenféle a pióca —pióka — nadály — vérszipó — ragadály tájszó­
változatok elterjedtsége. Vannak viszont olyan nyelvjárási jelenségek is, ame­
lyek széles átmeneti sávval olvadnak bele a másik típusba, mint a szivárvány
színei egymásba (pl. az ö-zés : ë-zés somogyi határvonala, vagy az ly-nal írt sza­
vak l-ező vagy j-ző ejtése stb.). Az első nyelvatlaszok tapasztalataiból úgy tűnt,
648 A magyar nyelv könyve

hogy a jelenséghatárok szeszélyesen kanyarognak, gyakran keresztezik egymást,

és csak ritkán sűrűsödnek nyalábokba; tehát alkalmatlanok a nyelvjárások terüle­
ti elkülönítésére. A korszerű módszerrel és sűrű kutatópont-hálózattal készült re­
gionális nyelvatlaszok ezt a vélekedést megcáfolták. Nemcsak a különböző
nyelvjárási jelenségek határai (határsávjai) állapíthatók meg biztonsággal, hanem
meghatározható az a jelenségcsoport is, amely az egyes nyelvjárásterületek elvá­
lasztásában segítségünkre van. (A széken és kenyér szó mellékelt térképlapján a
nyugati nyelvjárási régió nyitódó kettőshangzó ejtésének izoglosszája és a füg­
getlen ö-zés dunántúli határvonalai láthatók. A kettőshangzós izoglossza egybe­
esik más, nyugati típusú nyelvjárási jelenségek érvényességi határával, pl. az lj :
ll megfelelés, a polifonémikus hosszú és rövid hangok használata, az illeszkedé­
ses ö-zés területisége stb.)

széken FON. MNyA: 1103

kenyér FON. MNyA:1029

F16 : koenyer
F 13,17. kényer
D26 : szëikönn
D27 : könyeër
B 36 :könyeér
 A nyelvjárások általános kérdései 649

A nyelvjárási jelenség meglétét, elterjedési körét nem elég néhány szóban

kimutatnunk, a megbízható vizsgálathoz a morfémák mindegyik típusának kellő
számú példája szükséges (pl. a teljes körű, ún. független ö-zést elemeznünk kell
hangsúlyos és hangsúlytalan szótagban, tővéghangzóban, toldalékban, különbö­
ző hangkörnyezetben, l hang előtt stb.).
A nyelvjárási szókészleti elemek, a tájszók határai a hangtani, alaktani jelen­
séghatároktól többnyire eltérnek, azoknál nagyobb, ritkábban kisebb területen
érvényesek. A szókészleti kutatás korszerű nyelvföldrajzi módszere segítségével
azonban mindegyik nagyobb nyelvjárási egységben kimutatható a rájuk jellem­
ző, sajátos tájszóanyag. (A tájszóhatárok szemléltetésére a kacsa térképlapját
mutatjuk be KÁLMÁN BÉLA Nyelvjárásaink c. könyve alapján.)
650 A magyar nyelv könyve

A nyelvjárási egységek
Vannak, akik a nyelvjárások fogalmát erősen leszűkítve értelmezik, szerintük
minden falu, mindegyik személy más nyelvjárást beszél, sőt ugyanannak az
egyénnek a nyelvében sem találkozhatunk nyelvi egységgel. Kétségtelenül ab­
szolút nyelvi egységesség nem létezik, de viszonylagos azonosságról lehet és
kell is beszélnünk. Ezt elsősorban a legkisebb nyelvjárási egységben, a helyi
nyelvjárásban lelhetjük fel. Egy kisebb falu közössége általában azonos nyelvi
rendszert használ, a település hagyományos nyelvjárási normájához igazodnak,
amely az itt élők kollektív tudatának része. Nagyobb helységekben, vagy ott,
ahol a lakosság településtörténeti, vallási vagy szociális szempontból megosztott,
több helyi nyelvjárással is számolhatunk. Például a Zala megyei Galambokon a
református lakosok ö-ző, a katolikusok ë-ző nyelvjárást beszélnek. Ilyenkor a te­
lepülések kapcsolatrendszere választ is adhat az eltérések okára: a galamboki re­
formátusok ugyanis a somogyi ö-ző református községekkel vannak szorosabb
kapcsolatban. Ritkábban az is előfordul, hogy 2-3 közel fekvő kisközség alkot
egy helyi nyelvjárási egységet.
A nyelvjárási egységesség fogalmának tágabb, rugalmasabb értelmezésével
eljutunk a nagyobb nyelvjárási egység, a nyelvjáráscsoport fogalmáig. A nyelv­
járáscsoportok a hasonló helyi nyelvjárásokat egyesítik olyan módon, hogy a ki­
sebb jelentőségű, szűk hatókörű eltérésektől eltekintünk, s a viszonylagos azo­
nosságokat tartjuk meghatározónak. Ezek a nemzeti nyelv területhez köthető
rendszerei, nyelvünk történelmi kategóriái, amelyek mindig szoros összefüggés­
ben voltak a gazdasági, társadalmi és kulturális változásokkal. Olyan terület
nyelvjárásai alkotnak egy-egy nyelvjáráscsoportot, amelynek községeit általában
a földrajzi tájból, a településtörténetből vagy a gazdasági, művelődési adottsá­
gokból eredő szálak fűztek össze, és ennek nyomai ma is föllelhetők (pl. a házas­
sági kapcsolatokban). Az ide tartozó nyelvjárások között a különbségek cseké­
lyek, közös normatudatuk azonban nincs. Mai területi körülhatárolásuk azért ne­
héz, mert a köznyelvi hatás viszonylagos belső egységüket már erősen megbon­
totta, így legtöbbször csak gócaikat lehet megjelölni. A nyelvjáráscsoportok so­
rában a földrajzi-néprajzi tájaknak, a történelmi-közigazgatási területeknek meg­
felelő egységek a legismertebbek (pl. őrségi, göcseji, palóc, dél-somogyi, hajdú-
bihari, háromszéki stb.).
A nyelvjárási régió a nyelvjáráscsoportok együttese, a legnagyobb nyelvjá­
rási alakulat. Meghatározásához a nagyobb, régiónyi területre kiterjedő hatású
nyelvjárási jelenségeket vesszük számba, azokat, amelyek együttes előfordulása
 A nyelvjárások általános kérdései 651

ezt az elhatárolást lehetővé teszi. A magyar nyelvterületen tíz nyelvjárási régiót

különíthetünk el, ezek a következők: 1. a nyugat-dunántúli, 2. közép-dunántúli-
kisalföldi, 3. dél-dunántúli, 4. dél-alföldi, 5. palóc, 6. Tisza-Körös vidéki, 7.
északkeleti, 8. mezőségi, 9. székely, 10. moldvai régió.
Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy melyik nyelvjárási egység fogható, hatá­
rozható meg a legpontosabban, akkor csakis a legkisebb egységre gondolhatunk.
„A helyi nyelvjárás emberek meghatározott, egymással többé-kevésbé rendsze­
resen kapcsolatba kerülő csoportjainak a tagjaitól, tehát egy település főként tős­
gyökeres lakóitól túlnyomórészt elsődleges nyelvváltozatként beszélt nyelvhasz­
nálati forma, s mint ilyen, strukturális értelemben rendszer. Ezzel szemben a
nyelvjáráscsoport, de különösen a nyelvjárási régió valójában tudományos abszt­
rakció, mert sem az egyik, sem a másik (strukturális értelemben) nem rendszer"
(Magyar dialektológia. Szerk. KISS JENŐ. Bp., 2001. 76.).
A nyelvjárássziget a nyelvjárási típusok különleges fajtája. Ha egy kisebb
népcsoport idegen nyelvű népek közé kerül, és megszakad az anyanyelvi terület­
tel való folytonos kapcsolata, külső nyelvjárássziget keletkezik, ez valójában
nyelvszigetnek is számít. A szlavóniai magyarság nagy része például a török hó­
doltság alatt elpusztult, csak Kórógy vidékén maradt néhány magyar falu. Köré­
jük a hódoltság után délszláv nyelvű lakosság települt, s ennek következtében
jött létre a szlavóniai nyelvjárássziget. A politikai határokon kívül rekedt ma­
gyarság körében mostanában is több nyelvjárássziget keletkezik. A külső nyelv­
járásszigetek nagyon sok régies nyelvi sajátosságot konzerváltak, ennélfogva a
nyelvtörténeti kutatásoknak is nélkülözhetetlen forrásai. Belső nyelvjárásszige­
tek akkor születnek, amikor egyes népcsoportok a nyelvterületen belül eredeti
lakóhelyükről más vidékre települnek át. Ha ez az áttelepülés régi (pl. Árpád-
kori), akkor ezeket már nehéz megkülönböztetni, mert nagyrészt összemosódtak
a szomszédos nyelvjárásokkal. Az újabbak viszonylag még jól őrzik eredeti jel­
legüket, ma is erősen kiválnak környezetükből (pl. a Tolna és Baranya megyébe
áttelepült bukovinai székelyek és moldvai csángók nyelve, vagy a Szeged mel­
letti Kiskundorozsma palócos nyelvjárása).
652 A magyar nyelv könyve

A magyar nyelvjárási jelenségek áttekintése

Hangtani jelenségek
Az egyes nyelvjárások fonémarendszerét a köznyelvi rendszerhez szoktuk ha­
sonlítani, és három főbb szempontot veszünk figyelembe: a fonémák számát, a
nyelvjárásban előforduló fonetikai változataikat, valamint előfordulásuk gyako­
riságát. Ezek jól megfigyelhető rendszerszerűséget alkotnak, melynek feltárása
jelentősen hozzásegít bennünket a nyelvjárások azonosításához és megkülönböz­
tetéséhez.

A fonémarendszer
A köznyelv 14 magánhangzó-fonémájával szemben a nyelvjárásokban más-más
számú fonémát találunk, pl. a zalaiban hiányzik az í, ű, ú, viszont néhány északi
nyelvjárásban a köznyelvinél több magánhangzó van, fonémaként szerepel az ë,
é hang is. A mássalhangzók tekintetében a köznyelv és a nyelvjárások között alig
van eltérés; csupán az ly fonéma megléte (pl. a palócban és a csángóban) és en­
nek nyelvjárási helyettesítése érdemel említést. A nyelvjárásokat fonémarend­
szerük alapján típusokba lehet sorolni, ezt a vizsgálatot IMRE SAMU végezte el,
és 18 főbb hangrendszertípust mutatott ki (A mai magyar nyelvjárások rendsze­
re, 63-87). Példaként a középpalóc nyelvjárástípus fonémaállományát közöljük,
rövid magánhangzók: u, ü, i, o, ö, é, á, e hosszú magánhangzók: ú, ü, í, ó, ő, é, á,
é; a mássalhangzók azonosak a köznyelvivel, többletként itt megvan az ly foné­
ma.

A fonémák hangszínváltozatai
A köznyelvi fonémák nyelvjárási hangszínváltozatai nagyon színes skálát mutat­
nak, közülük most a legjellemzőbb, területileg is megragadható sajátosságokat
emeljük ki. A magánhangzók közül az e fonéma a Dunántúl nyugati felében
nyíltabb ejtésű (e), helyenként pedig (pl. a Kapos mentén és Keszthely vidékén)
szinte az á hang nyitottságát is eléri (pl. läves, ácët, tätü, Käszthel, käcske stb.).
Az á hang a Dunántúl nagy részén, Erdély néhány keleti pontján és a moldvai
csángóban zártabb ejtésű (Mihá, lábom, válosztási stb.). A palóc típusú nyelvjá­
rásokban az á fonetikai változata az á, az a hangé viszont az á (pl. bábá, lábám,
ányám, kápá, kápál, Salgótárján stb.). Több nyelvjárásban (Dunántúl, Mezőség)
az a hang zártabb képzésű az á utáni szótagban, sokfelé pedig o hang van helyet­
te (pl. árpa, házom, lábo, ágas, hátom, hijábo stb.). Az ö hang a mezőségi nyelv-
 A magyar nyelvjárási jelenségek áttekintése 653

járás keleti részén egészen nyílt, alsó nyelvállású képzésű: török, zörög, cekcer,
rcektoen stb. A nyelvjárási jelenségek határterületein gyakran hallhatunk zártabb
vagy nyíltabb (pl. az í-zés határán: kik, kék), labiálisabb vagy illabiálisabb meg­
jelenésű (pl. az ö-zés átmenetenként: kereszt, köröszt) fonémákat.
A köznyelvi ó, ő, é helyén nyelvjárásaink jelentős részében kettőshangzót
(diftongust) ejtenek, ezt a laikusok is nagyon jellegzetes nyelvjárási jelenségnek
tekintik. Ha a kettőshangzó második eleme nyíltabb, akkor nyitódó diftongusról
beszélünk: uo, üö, ië. Ezeket a Dunántúl nyugati részén, Erdély délkeleti csücs­
kében és néhány moldvai csángó nyelvjárásban ejtik, pl. juo, füöd, sziëp stb.
Amikor a kettőshangzó második eleme zártabb nyelvállású, záródó diftongus
jön létre: jou, föüd, këiz, szeëpen stb.) Záródó kettőshangzó található pl. a közép-
somogyi, a dél-baranyai nyelvjáráscsoportban, a palóc nyelvjárás keleti szegé­
lyén, az északkeleti területeken, a mezőségi és a középső székely nyelvjá­
rásokban. A kettőshangzók időtartam és hangszín tekintetében számtalan variá­
cióban jelennek meg. A nyitódó kettőshangzók a mai nyelvjárásokban már visz-
szaszorulóban vannak, a záródók azonban még a regionális köznyelvben is meg­
figyelhetők (pl. Debrecen és Nyíregyháza nyelvében).
Külön kell választanunk az előbbiektől a polifonemikus é, á hangokat. Ezek
voltaképpen egy köznyelvi hangkapcsolat (-el, -ely; -al, -aly) nyelvjárási megol­
dásaként jönnek létre: a zárt szótag végén lévő -l a magyar nyelvjárások jelentős
részében kiesik, nyomában viszont megnyúlik az előtte lévő magánhangzó (pl.
émönt, here, aszta, tava stb.) Az ere, ára szavakban a hosszú e, á időtartamcsere
következménye. A polifonemikus é, a hangoknak nincs jelentésmegkülönböztető
szerepük, tehát nem tekinthetők fonémának.
A mássalhangzó-fonémák nyelvjárási fonetikai változatai között a hátrább
képzett t, d hangot említjük először; ezek a nyugati nyelvjárási régióban, Pápa
környékén és a Tiszántúl északi felében fordulnak elő ütötte, tudom, verekëdëtt,
duda, stb.). A nyelvjáráskutatók régebben kevés helyről adatolták, úgy tűnik,
mostanában terjedő jelenséggel állunk szemben. A magyar nyelvterület igen
nagy részén zöngétlenül ejtenek bizonyos szóvégi zöngés hangokat (pl. ros,
köhök, tüsz), vagy a zöngés-zöngétlen pár közötti átmeneti hangot képeznek (pl.
zaB, tüZ, hápoG, köDve stb.). A csángó nyelvjárásra az ún. s z i s z e g é s jel­
lemző, az s és sz, z és zs, valamint a c és cs egy-egy közbülső hangban jelennek
meg: szënki, zák, cont, kici; szánt, tüsze, célosz stb.
654 A magyar nyelv könyve

A fonémák előfordulásának gyakorisága

A fonémák gyakorisága szerinti különbségeket a köznyelvvel való összevetésben
tárjuk fel, ez a nyelvjárásokat természetesen nemcsak a köznyelvtől, hanem
egymástól is megkülönbözteti.
A magánhangzó-fonémák gyakorisági vizsgálatát a rövid : hosszú szemben­
állás leírásával kezdjük. A Dunántúl nyugati részén nincs meg a köznyelvi ú, ű, i
hang, helyettük rövid párjukat ejtik: kut, tüz, viz. Hosszú felső nyelvállású ma­
gánhangzók errefelé általában csak az l kiesése miatti pótlónyúlás és az é terhére
jelentkező í-zés esetében fordulnak elő: tanulta > tanúta, röpülhet > röpűhet,
szilva > szíva, szép > szíp. Zalában még ezek a polifonemikus értékű hosszú
hangok sincsenek meg, ezekben a helyzetekben is rövid hang található: tussuo,
küssüö, sziva, szëgin.
Míg az ország nyugati területeit a rövid magánhangzók uralma jellemzi, a ke­
leti országrészen gyakran a köznyelvi u, ü, i helyén is hosszú hangot ejtenek (fő­
ként hangsúlyos szótagban): cúkor, tűkör, vidám, pípa stb. Ugyanitt a szótagzáró
l, r, j hangok előtt sokszor megnyúlik a rövid magánhangzó: felél, félveszi,
bokór, téj stb. Ahogy haladunk nyugatról kelet felé, mindig hosszabbodik a kiej­
tett szóalak, pl. Zalában emönt, Somogyban és Szeged környékén ëmönt, kele­
tebbre élment, a Tiszántúl középső részén pedig elmënt.
Az is nyelvjárási jelenségnek számít, ha a köznyelvvel szemben egy nyelv­
járásban zártabb vagy nyíltabb magánhangzó van. Ilyen jelenség pl. az í-zés,
amikor a köznyelv bizonyos é hangjai helyett az ennél zártabb nyelvállású í-t ej­
tik, pl. szíp, píz, víge, kökíny, szándík stb. Egy fokkal nyíltabb hang van viszont a
köznyelvi o helyén a mezőségi nyelvjárásokban: mast, katana, malam,
lakadalam stb. Ma már elavuló nyelvjárási sajátosságnak számít a Dunántúlon az
i helyett ejtett é hang: tanéttó, késér, kégyó, kéván stb.
Abban az esetben, ha a köznyelv ajakréses magánhangzója helyén a nyelv­
járásban ajakkerekítésest találunk és fordítva, labiális : illabiális megfelelésről
beszélünk. Az köznyelv i-jének megfelelő ü (ü-zés) szórványosan fordul elő a
dunántúli, a déli és a székely nyelvjárásokban: füzet 'fizet', üdő, szüvem, küs
'kis', dücsér 'dicsér' stb. Ellenkező irányú jellegzetesség a köznyelvi ü helyén
megjelenő i, pl. fist, fige, gyimőcs, kilső, ficfa 'fűzfa', innep stb. A legnagyobb
hatókörű labiális megfelelés az ö-zés, mely általában az e-ző nyelvjárások ë
hangja helyén jelenik meg. Több fajtája van: a teljes körű, ún. független ö-zés
némely egytagú szót (pl. ëggy, nëm, lë, të, sëm) és a vegyes hangrendű szavakat
kivéve (pl. dëszka, notësz, bëndzin) valamennyi ë hangot érinti (könyér, lepödő,
 A magyar nyelvjárási jelenségek áttekintése 655

selöm); ez a típus a dél-dunántúli és a dél-alföldi nyelvjárási régiókra jellemző.

Somogyban egy tréfás mondókával szemléltetik: „Ögyé könyeret möggyé, ha
nem kő, tödd é, maj megöszöd röggé." Az ë-zéshez való viszonyát még a követ­
kező példasor is megvilágítja: (én) mentëk : mentök, (ti) mëntëk : möntök, (ők)
mëntek : möntek. (A bemutatott példákból az is kitűnik, hogy a ment és a megy
igék a köznyelvben homonimának számító alakváltozatai az ë-ző és ö-ző nyelv­
járásokban jól elkülöníthetők.) A gyengébb fokú ö-zés típusai vagy csak a hang­
súlytalan szótagokra, tővéghangzókra terjednek ki (pl. berök, helöttese, fizetött,
késök, ëszök, szëmérmös), vagy csak a toldalékokban, illetve l előtt érvényesül­
nek (pl. késhő:, férhő, ësző, kërësztőnyi). Az illeszkedéses ö-zés Vas és Zala me­
gye területén fordul elő: magas ajakkerekítéses magánhangzót tartalmazó szavak
végén lévő e helyén ö hangot ejtenek (pl. fülö, kötfö, törgyö, ütöttö). Mindezeken
kívül vannak olyan szavak, amelyek hangtani helyzettől függően a nyelvterület
nagy részén (főként a Dunántúlon) ö-ző megoldásúak (gyöpös, csöndes, föcske,
pörsöly, köll, szöges stb.).
Az ö-zéssel ellentétes, illabiális megfelelésnek számít, amikor a köznyelvi ö
helyén a nyelvjárásban e-t vagy e-t találunk, pl. a palócban és a keleti nyelv­
járások számos pontján: sör : sër ~ ser, vödör : vëdër ~ veder, vörös : vërës ~
veres, öcsém : ëcsém ~ ecsém stb.
A mássalhangzó-fonémák gyakorisági vizsgálatában az ly fonéma meg­
létének, illetve helyettesítésének számbavétele az elsődleges szempont. A közép­
ső palóc vidéken (Nógrád, Heves északi része), továbbá néhány mezőségi és
csángó faluban megvan az ly fonéma. Ezt a szájpadlásnál képzett approximánst
ejtik például a következő szavakban: gólyá, folyó, ilyen, állya, üllyetëk lë,
fordullyon. (Az ly fonéma nyelvünk régi hagyománya, valamikor nagy területen
élt, ezért őrzi emlékét helyesírásunk az ly-es szótövekben.) Az ly fonéma helyén
a Nyugat-Dunántúlon l-t ejtenek (góla,foló, illen, alla, ülletë lë) a középső és a
keleti nyelvjárásokban pedig ennek a j felel meg (gója, fojó, ijen, ojan, üjjetek
le). A köznyelv a j-ző ejtést vette át.
Érdekes jelenség, hogy a felsőőri nyelvjárásban a ty és a gy fonéma újabb ke­
letű, a 20. század közepén kezdett elterjedni. Ezeket a hangokat itt korábban a cs
és a dzs helyettesítette, az idősebbek még ma is úgy beszélnek: kucsa 'kutya',
bácsám 'bátyám', dzsapcsi 'gyapjú', dzsim-dzsom 'gyim-gyom' stb. Hasonló je­
lenség figyelhető meg a keleti nyelvhatáron, a moldvai csángó nyelvjárásban, pl.
csuk 'tyúk', dzsermek 'gyermek', madzsaru 'mogyoró'.
A mássalhangzó-hasonulása néhány nyelvjárásban a köznyelvi megoldá­
soktól lényegesen eltér. Például a v hang Vastól Somogyig hasonít és maga is
656 A magyar nyelv könyve

hasonulhat. Kapozsvár, od van 'ott van', kébvisellő, ködvö 'kötve', csukfa, ötfen,
tesfér stb. Palóc területeken a meg igekötő g-je teljesen hasonul az ige szókezdő
mássalhangzójához: mëvverte, mëhhált, mëllát stb. A Duna mentén a -va, -ve
(ómagyar: -val/-vel) igenévképző v-je teljesen hasonul: csukkal 'csukva', köttel
'kötve' stb. A -val, -vel rag v-je nem hasonul a palóc nyelvjárásokban és Erdély
keleti részein: lábvál, kézvel; vízvel, ökörvel.
Sajátos dunántúli jellegzetesség a ty-zés és gy-zés, amely azt jelenti, hogy az
itteni nyelvjárásokban a j kötött fonéma, mássalhangzó után ty-t vagy gy-t ejte­
nek helyette, például: gyaptyu, laptya, borgyu, dobgya, zsebgye stb. Ez alól csak
a szóösszetétel határán van kivétel (gyerökjáték, világjáró stb.).
Főként a palóc nyelvjárásokat jellemzi a palatalizáció, itt ugyanis sok mor­
fémában a t, d, n, l hangok helyén — ha ezeket i, í, ü, ű követi — palatális kép­
zésű hangot ejtenek. Példák: szeretyi, mosákogyik, mostányi, gyisznó, csuklyik,
tyűkör stb. A nyelvterület több részén találkozhatunk az n palatalizációsával és
depalatalizációjával: nyől, tekenyő, paplanyos, vászony; asszon, szëgén, legin
stb.).
A mássalhangzó megnyúlása szintén gyakori nyelvjárási jelenség, ez a Du­
nántúlon például az -ít igeképzőben még a regionális köznyelvekben is jellemző:
tanittó, épitt, javittani stb. A keleti nyelvjárásokban pedig egyes szavakban az l
nyújtása a szembetűnő: ellem, róllam, madulla, pullóver. A nyelvterület északi
peremén, továbbá idegen nyelvi (szlovák, horvát) környezetben gyakori a hosszú
mássalhangzók megrövidülése (ete, vitem, bene, vilámlik, ösze, anyi 'annyi'
stb.).

Alaktani jelenségek
Nyelvjárásainkban a szótövek egy része különbözik az irodalmi nyelvi formától,
az itt található alakok nemegyszer megőrzött régiségek. A magyar nyelvterület
peremein közismert a szeker : szekeret, madar : madarat tőtípus, tehát ezek a tö­
vek a nyelvjárásokban egyalakúak. További példák: kötel, level, vereb, keves,
nehez, tehen stb. A köznyelvben néhány egytagú főnév ragos alakjaiban szabá­
lyosan váltakozik az ú ~ u, ű ~ ü és az í ~ i. Ez a Tiszántúlon nincs meg, mivel itt
az alapalak hosszú marad: kút: kútat, szűz : szűzek, híd : hídat stb.
A szóképzés terén elsőként a főnévi igenév -nyi és -nya képzőjét említjük, ez
a palóc nyelvjárásban és majdnem az egész Dunántúlon ismeretes. A -nya képző
a történetileg mély hangrendű i-t, é-t tartalmazó szavakban van meg: hínya,
írnya, rénnya, egyéb esetben -nyi a képző: csépőnyi, pödörnyi, mondanyi stb.
 A magyar nyelvjárási jelenségek áttekintése 657

Egyes nyelvjárásokban nagyon kedvelik a kicsinyítő képzőket. Példák a palóc­

ból: utácská, vizecske, bogárka, kálácská. Erdélyből: papocska, kecskecske, szé­
pecske; Tolnából és Baranyából: virákcsa, nadrákcsa, vastakcsa, gyerökcse;
búzika, lábika, szömike; stb.
A birtokos személyjelezésben a 3. személy kifejezése mutat jelentős területi
különbséget. A nyugati nyelvjárástípusban például a köznyelv kettős alakválto­
zatával szemben (keze, füle ~ lába, lova) négy alak található: keze ~fülö ~ lábo ~
lova. A képet még tovább bonyolítja, hogy sok szóban pedig -i birtokos sze­
mélyjel szerepel: bőri, szőri, nevi stb. Ez egyébként ragozott szóalakban a regio­
nális köznyelvben is gyakori: kezibe, fülinél fogva stb.
A határozóragok között igen érdekes a személyekkel kapcsolatos -nott, -nól,
-ni ragcsoport, amely a nyelvterület északi és keleti peremén fordul elő. Példák:
Sándornott 'Sándoréknál', ápámnott, 'apáméknál'; Sándoréknúl 'Sándoréktól';
bírónul 'bíróéktól'; Sándornyi 'Sándorékhoz', bírónyi 'bíróékhoz' stb. Zalában
egyes határozófajtákban egyalakú, tehát nem illeszkedő ragokat használnak, pl. a
-val/-vel helyett csak -ve (lábbe, ceruzáve); a -nál/-nél helyett csak a -ná (tüzná,
vizná, doktornőná); a -hoz/-hez/-höz helyett pedig csak -ho (tüszho, viszho,
kiësho).
Az igeragozás számos nyelvjárási jelensége közül néhány fontosabbat köz­
lünk. A székelyeknél az ikes igeragozás teljes rendszere megvan. A keleti része­
ken ezenkívül él még az elbeszélő múlt használata. Szöveges példákban: Hallá-é
kend? Csak most harangozónak. Angyikámnitt járék. Meghala János! No, igazi
üdő támada! Ugyanitt fordulnak elő a lát vala, kértem vala, meglátott volt típusú
összetett múlt idejű igealakok. Tipikus kelet-magyarországi nyelvjárási jelenség
bizonyos igékben a 3. személyű -a személyrag: megyem, teszen, leszen, viszen,
vagyon stb. Nagy hatású jellegzetesség a tárgyas ragozás nem illeszkedő -i rag­
jának a használata a déli nyelvjárásokban és a Felső-Tisza vidékén: láti, halli,
mondi, vári, váritok, várik stb. Egyes nyelvjárásokban kijelentő módban is fel­
szólító alakot használnak, például Dél-Somogyban az eszünk helyett együnk, a
megyünk helyett mönnyünk, sütünk helyett süssünk van. Baranyában, Nyitra kör­
nyékén és szórványosan másutt is a tárgyas ragozásban a többes szám első sze­
mélyében a köznyelvi -juk/-jük-kel szemben -unk/-ünk és -junk/-jünk a személy­
rag, pl. Kimosunk a ruhát. Befüccsünk a kemencét. Megsüssünk a rétest.
658 A magyar nyelv könyve

Mondattani jelenségek
A nyelvjárások mondattana főbb jellemzőiben megegyezik a köznyelv mondat­
tanával, az eltérések viszonylag szűk körűek, és a tömegkommunikáció hatására
egyre jobban visszaszorulnak. A nyelvjárásokban az egyszerű mondatban a
szerkezetes mondatrészek aránya sokkal ritkább, mint a mai köznyelvben.
Az általános alanyt a Dunántúlon gyakran az ember gyereke, az ember fia,
az ember lánya szószerkezettel fejezik ki: Az ember gyereke mindënt mëktësz a
családér. Mindenütt jellemző az ember főnév használata: Az ember csak dógo­
zik... Dél-Dunántúlon, az Alföldön a népek szó szerepel általános alanyként (pl.
Akkor fősztek ëgy jó naty fazék káposztát a népek...).
Az állítmány kifejezésmódjában nyelvjárási sajátosság a Rábaközben, hogy
a kell igét sajátosan ragozzák. A köznyelvi nekem írnom kell mondatnak a
mihályi nyelvjárásban az én irnyi köllök szerkezet felel meg. További példák:
Mëk köllöm irnyi a leckét. Mast te köllessz együnnyi mihozzánk stb. A német
nyelvterülettel érintkező nyugati nyelvjárásokban a módbeli segédigékhez ha­
sonló szerkezettípusok figyelhetők meg. Példák a mihályi nyelvjárásból: muszáj
köllöttünk mink is aratnyi, mert má rígëm mëgírett a gabna.
A mai köznyelvben terjedőben levő szerkezetvegyüléses forma, az erdélyi el
kell menjek úgy keletkezett, hogy az alanyi mellékmondat beleszövődött a fő­
mondatba: Kell, hogy elmenjek —> El kell menjek.
Az északkeleti nyelvjárásban a fele és a formán határozószók az igei állít­
mányhoz a tartós, folyamatos cselekvés jelentéstöbbletét adják hozzá: De csak
nem akarták abba fele hagyni. Még úgy el fele dűlt formán. — A székelyeknél az
élénk elbeszélésben az igekötő mellől elmaradhat az ige: Ahajt mëkszöké magát
a tehen, bé a sándzba, onnét ki, keresztül a kerten, s neki az ódálnak.
A tárgy a nyelvterület nyugati szélein bizonyos szerkezetekben ragtalan:
Nem sok érő kukorica. Ugyanitt ragtalan a tárgyként szereplő bennünk, bennetek
személyes névmás is. Nem láttak bennünk. Eküldlek bennetëk. A Tiszántúlon a
főnévi igenév tárgyáról hiányzik a -t rag: Tengeri törni mentek. Gyere vessző
vágni!
A határozók nyelvjárási kifejezőeszközei között sok a megőrzött régiség (pl.
a -tól/-től ragos hasonlító határozó: Sokkal öregebb az apámtól), de szép számú
példa van a sajátos nyelvjárási különfejlődésre is: A Dunántúl nyugati részén
hallható a hëgyëtt, hëgyé, hëgyibe névutó: Od van a kazal hëgyëtt. A farakás
hëgyé tëttem a sapkámot (a példákban 'kazalon', 'farakásra' jelentés értendő). A
 A magyar nyelvjárási jelenségek áttekintése 659

nyelvterület nyugati részén a -nak/-nek ragos irányhatározó gyakori: lének,

fönek, odának, visszának; Fönek ('fölfelé') mënünk a hëgyre.
A palóc és a keleti nyelvjárásokban a személyt jelentő főnevekhez a -hoz/
-hez/-höz rag helyett -nál/-nél kapcsolódik: Elmëntem a bírónál. Gyere nálunk
'hozzánk'! Mihályiban az időhatározó kifejezésére gyakran a tájbo névutót
használják: mikor tájbo? Dílelöt tájbo. — A nyelvjárás azzal is különbözhet a
köznyelvtől, hogy sajátos, a köznyelvben ismeretlen morfémákat használ az
egyes határozók kifejezésére. A Tolna megyei Nagykónyiban pl. a következő
módhatározók jelentik a nyelvjárási eltérést: átabotába, cakompakk, cuhadostu,
dusássan, ëtyhajtókára, ëtyhujára, esënnyen, humbakra stb. Pl.: Esënnyen 'kér­
lelőn, szomorúan' nézett rájja.
A kijelölő jelzőt a palócban és néhány keleti nyelvjárásban — a köznyelvtől
eltérően — nem egyeztetik következetesen jelzett szavával: Hággyuk ezt á
gyerëkëket táncolni. Mi van abban a dobozokban? Több nyelvjárásban a birto­
kon is jelölik a birtokos többségét: magik lovik, Sányiéknák a lákójok, a
tanittuojiëknak a házogba.
A nyelvjárásokban az összetett mondatok használata a köznyelvihez hasonló
mértékű, a mihályi és a nagykónyi statisztikai vizsgálat szerint a mellérendelők
között a kapcsolatos, az alárendelők között a határozói mellékmondatok a gyako­
ribbak. A nyelvjárási összetett mondatok a köznyelvtől leginkább a kötőszók
használatában különböznek. A kapcsolatos mondatokat a nyugati palócban nos
kötőszóval fűzik össze: Utánam gyüttek, nos mëkfbktak. Az Alföld nagy részén
és a középső palócban tagadó mondat után a köznyelvi hanem helyett ha kötőszó
áll: Në vizet ággy, há bort! A nyelvjárásokban gyakori egyes kötőszók (pl. és,
ha) elmaradása, mások (meg, osztán, osztánnék) sűrű használata, nemcsak kötő­
szóként, hanem töltelékszóként is.
A régi nyelvészeti szakirodalomban gyakran olvasható az a nézet, hogy a
népnyelvre, a parasztember beszédére az egyszerű mondat használata inkább jel­
lemző, mint az összetetteké. SZABÓ JÓZSEF a nagykónyi nyelvjárásban gyűjtött
szövegek szerkesztettségi vizsgálatával ezt meggyőzően cáfolja. Csak minden
harmadik mondategész tekinthető egyszerű mondatnak, a nagyobb rész két-
háromtagú összetett mondat. Az a vélemény sem bizonyult helytállónak, hogy a
nép jobban kedveli a mellérendelő szerkesztésmódot, mint az alárendelőt: körül­
belül fele-fele arányban használják őket. A mellérendelők többsége határozós
(60-70%), a többi tárgyi (15%) és alanyi (10%) alárendelés. Érdekes, hogy a
vizsgált szövegek mintegy 1500 mondata között egyetlen birtokos jelzői aláren-
660 A magyar nyelv könyve

delés sem volt, de ez a mellékmondat a köznyelvben is igen ritka (l. SZABÓ, A

nagykónyi nyelvjárás. 199-233).

A nyelvjárási szókészlet sajátosságai

A magyar nyelvben a különböző nyelvjárásokban beszélők között nincs megér­
tési akadály, mert a nyelvjárások szókészletének jelentős része megegyezik a
köznyelvi szókészlettel. Egy-egy nyelvjárás teljes szókészlete a köznyelvvel
megegyező és az attól eltérő szavak összessége, tapasztalhatunk benne szókész­
leti hiányt és szókészleti többletet is. A nyelvjárási szókészletnek azt a részét,
amely csak a nyelvjárásban van meg, s nincs meg a köznyelvben, táji szókész­
letnek hívjuk, ez a tájszavakat foglalja magában.
Legnagyobb az alaki tájszók száma, ezek tulajdonképpen a köznyelvi szó
helyi nyelvjárásban megvalósuló hangtani, alaktani változatai: föcske, szíp,
csollány, dorombéloz 'dorombol' stb. Az alaki tájszó a köznyelvi beszélő számá­
ra általában érthető, könnyen össze tudjuk kapcsolni köznyelvi megfelelőjével.
Bizonyos tájszótárak — helykímélés céljából — csupán a szórványos hangtani
változással létrejött szavakat veszik fel, tehát a szabályosan í-ző, ö-ző példákat
nem. Ezzel a megszorítással csak az ilyeneket tekintik szótárukban alaki tájszó­
nak: gyisznó ~ gyësznó, kalán, lú, buha 'bolha', csóvány 'csalán' stb.; a szíp,
könyér, góla stb. szókat viszont nem.
A tájszók másik csoportja jelentésében tér el köznyelvi megfelelőjétől: a
köznyelvben is meglévő szónak a nyelvjárásban más a jelentése, vagy olyan je­
lentése is van, amelyet a köznyelv nem ismer. A jelentésbeli különbség gyakran
nyelvjárási hangalakkal társul, tehát ezek a lexémák alaki + jelentésbeli tájszók­
nak tekinthetők. Például a Dunántúlon a gyerek hagyományosan 'fiú'-t, az
ember 'férfi'-t, a bogár 'legy'-et jelent. Felsőörön a züödág 'fenyőgally'
dzsuojtuo 'gyufa', a Székelyföldön a dér 'levegőáramlat' jelentésű, hideg és me­
leg der-et különböztetnek meg. Némelyik nyelvjárás a régi magyar nyelv — a
mai köznyelvben már ismeretlen — szójelentését őrizte meg, ilyen pl. puszta
'rossz, elpusztult', szigorú 'sovány', olvas 'számol', világ 'világosság, fény' stb.
Szókészlettani szempontból a valódi tájszók jelentenek igazi nyelvjárási elté­
rést, ezek ugyanis a köznyelvben ismeretlenek. A valódi tájszót a köznyelvi be­
szélő nem érti, nincs köznyelvi lexémamegfelelése. Egy részük lexikális és je­
lentésbeli többletet ad (pl. bödőc 'szalmazsák', süttülülü 'gyenge elméjű, bolon­
dos', vetőruha, pozsovics 'vendéghívó a lakodalomban'; más részük csak lexiká-
 A magyar nyelvjárási jelenségek áttekintése 661

lis többletet jelent, mivel a köznyelvi fogalmat a nyelvjárás más lexémával fejezi
ki (pl. himpér 'málna').
Az újabb tájszótárak csak a valódi és a jelentésbeli tájszók közlésére szorít­
koznak, az alaki tájszavak vizsgálatát nem tekintik feladatuknak. A valódi táj­
szók megítélésében nagy segítséget nyújt a legkorszerűbb köznyelvi szótá­
runkhoz, a Magyar értelmező kéziszótárhoz való viszonyítás. Gyakorlati szem­
pontból mindazok a szavak, melyek ebből a szótárból hiányoznak (illetőleg itt
tájszó minősítésűek), tájszónak tekinthetők. Ilyenek például a köznyelvi burgo­
nya szavunk táji megfelelői: kolompár, pityóka, gruja, pëira stb. A magyar
nyelvjárások atlaszában a napraforgó térképlapján 36 valódi tájszó található;
példák a ritkább megnevezésekre: naprapörgő, tányérka, tálvirág, szlinyecsnyik,
virágmag, makuka, uszu, kónic, galabárdi stb.
Bizonyos esetekben így sem könnyű eldönteni, hogy egy lexéma valódi táj­
szó-e, vagy esetleg a köznyelv népies szavai közé tartozik. Pl. a Magyar értelme­
ző kéziszótár a kakas párzására vonatkozóan három szót is közöl (bubol, cicerél,
petéi), mindegyiket országosan ismert, népies szónak minősíti. Ha viszont meg­
nézzük a nyelvatlaszban ennek a fogalomnak a nyelvföldrajzi térképét, akkor azt
látjuk, hogy mindhárom valódi tájszónak tekinthető, ugyanis a bubol Nyugat-
Dunántúlon, a cicerél Kelet-Dunántúlon, a petéi pedig Kelet-Magyarországon
használatos. Ebből a tanulság az, hogy némely fogalomra nincs is egységes köz­
nyelvi megnevezésünk, legtöbbször csak önkényesen lehet egy regionális tájszót
a többi fölé emelni. Máskor az általánosító értelmű kifejezés vagy a körülírás he­
lyettesíti a pontos köznyelvi megjelölést (pl. a kakas párzik).
Tájszavaink többsége a hagyományos paraszti gazdálkodás és a régi falusi
életmód kifejezéseinek körében található. Például a kukoricát morzsol fogalomra
a következő tájszók használatosak: a Délnyugat-Dunántúlon köpeszt, a Dél-
Dunántúlon kopoz, a Dunántúl középső részén zsurmul, északkeleten dörzsöl,
Tiszántúlon hánt, Erdélyben fejt, bont és súrol. Az említettek nagy területen élő,
szinte regionális tájszók, de a nyelvjárásokban sok, kis elterjedésű tájszó is él.
KIRÁLY LAJOS Somogy-zalai nyelvatlaszának mintegy 100 községre kiterjedő
területén a kukorica ekézésére a következő tájszavakat használják: mókolás,
pátërolás, pátërzás, porhálás, ekezés, turatás, huzatás, paragolás. (A területi
megoszlást lásd a térképlapon.)
662 A magyar nyelv könyve
 A magyar nyelvjárási jelenségek áttekintése 663

Egy-egy helyi nyelvjárás szókincse általában meghaladja a húszezret, ebből

10-20 százalék tekinthető táj szónak. A nyelvjárások táj szóanyaga között lénye­
ges különbség van: a központi nyelvjárásokban kevesebb, a peremnyelvjárások­
ban nagyobb a tájszók aránya. (A székely nyelvjárások még élő tájszóinak szá­
mát tízezer szóegyedre becsülik.) A nyelvjárási szókészlet folytonos változásban
van, a köznyelvvel megegyező részlege egyre nő, tájszói részlege pedig egyre
fogy. A falun élő idősebb emberek még jól ismerik a régi paraszti élettel össze­
függő tájszókat, de ennek a generációnak a kihalásával meggyorsul a tájszók
pusztulása. Az ifjabb nemzedék nagyüzemi gazdálkodást folytat, ők már alig is­
merik a hagyományos földműveléshez kapcsolódó szókészletet. A pusztulás
mértékét Kiss JENŐ vizsgálata jól szemlélteti: a Mihályi tájszótár valódi tájsza­
vai közül 10% kihaltnak és 20% visszaszorulóban lévőnek tekinthető.
A nyelvjárási szókészlet változásának több fokozata van:
1. A tájszó kihalt, vagy kihalóban van, mert a fogalom, eszköz stb., amit jelöl,
már nem használatos: szenvonyó ~ kurugla 'a parázs kihúzására szolgáló esz­
köz'; igaszeg ~ nyakszeg 'járomszeg', bödőc 'szalmazsák', rocska 'fejőedény',
cilinder 'lámpaüveg', tokmány 'kaszakőtartó'.
2. A köznyelvi szó kiszorította a nyelvjárásit: koperta : boríték, hé ~ hél :
padlás; gurgula : henger stb.
3. A tájszó mellett megjelenik a köznyelvi szó: réce ~ kacsa, csurka ~ hurka,
pörc ~ törpörtyű stb. Használatuk a beszédkörnyezettől függ, esetleg stilisztikai
értékkülönbségeket is jelölhetünk velük.
4. A tájszó és köznyelvi megfelelője között jelentéskülönbség alakult ki, és
így egyelőre mindkettő funkcionál: langalló 'kemencében sütött lángos', lángos
'zsírban sütött'. A tájszók kihalása is nagyrészt ezen a fokozaton át megy végbe
(pl. a hél egy darabig a zsúpos házak padlását jelenti, a gurgula a régi fahengert
stb.). A jelentéskülönbség kifejezése az alaki tájszók körében is előfordul: villa
'evőeszköz', vella 'mezőgazdasági szerszám' stb.
5. Az alaki tájszók a regionális köznyelvi alak közvetítésével közelednek a
köznyelvi formához, később át is adják helyüket ennek, tehát kihalnak a nyelvjá­
rásból. Példák: oskola ~ iskola, tanéttó ~ tanittó, könyér ~ kenyér, üng ~ ümög ~
ing stb.
6. Ritkán még ma is előfordul, hogy valamelyik nyelvjárásban új tájszó szüle­
tik. Ez olyankor lehetséges, amikor az új fogalom kifejezésére a köznyelv nem
alkot megfelelő szót, vagy ha a megnevezés csupán a helyi nyelvjárásban válik
szükségessé. Pl. az egyes sertésfajták kereszteződésére Somogyban a közelmúlt­
ban keletkeztek a raci, rackó, körösztözött, keverék, kevert, përzsil tájszavak.
664 A magyar nyelv könyve

Néhány újabb keletkezésű szó még a Somogy megyei Büssüből: orkányul 'Or­
kán nevű géppel levágja a kukoricaszárat', zëtor 'gumikerekű vontató traktor',
nyakkendős bika : műbika : burgyucsináló : berakó 'mesterséges megterméke­
nyítő' stb.
A magyar nyelvjárások atlasza bőséges anyagot szolgáltat a tájszók vizsgá­
latára, hiszen a térképek 53%-a, összesen 617 térkép szótani természetű.

A magyar nyelvjárások osztályozása

A helyi nyelvjárások sokfélesége, a nyelvjáráscsoportok nagy száma miatt rész­
letes bemutatásra itt nem keríthetünk sort. A mai magyar nyelvjárások tudomá­
nyos, a fonémarendszerek különbözőségére épített osztályozását IMRE SAMU vé­
gezte el a nyelvatlasz gazdag anyaga alapján, A mai magyar nyelvjárások rend­
szere című művében ki-ki megtalálhatja a szülőföldje vagy munkahelye környé­
kére érvényes nyelvjárástípus jellemzését. A szerző 18 tiszta és 10 keverék
nyelvjárástípust mutat be, valamint több nyelvjárásszigetet különít el. A románi­
ai nyelvjárásokkal — a nyelvatlasz anyaggyűjtésének korlátai miatt — nem fog­
lalkozik behatóan.
Könyvünkben mi az egyes nyelvjárásokat összefogó nagyobb nyelvjárási
egységeket, az ún. nyelvjárási régiókat soroljuk fel, amelyek kiterjedése több
tájegységet is magában foglalhat. Az egymás mellett lévő nyelvjáráscsoportok­
ban ugyanis az elhatároló jellegzetességek mellett több olyan jelenség is megfi­
gyelhető, amely megegyezik és összeköti őket. Ezek a számba jöhető sajátságok
általában jelentős hatásúak, a morfémák nagy számát érintik. Felosztásunk ha­
sonló a BALASSA-féle 189l-es rendszerezéshez, ezt használja fel KÁLMÁN BÉLA
is Nyelvjárásaink c. egyetemi tankönyvében. Könyvünk első kiadásában 9 nyelv­
járási régiót mutattunk be, ezúttal 10-ről szólunk, mert a székely és a moldvai
régiót kettéválasztottuk. A legújabb, korszerű osztályozást a Magyar dialektoló­
gia c. egyetemi tankönyv (szerk. KISS JENŐ, Bp., 2001). tartalmazza, ez a mi
osztályozásunkkal is egybevág, ezért a könyv példáiból gyakran idézünk.
A bemutatott nyelvjárási régiókat természetesen nem lehet mereven elvá­
lasztani egymástól, közöttük széles átmeneti sávok találhatók, sőt egyes nyelvjá­
rástípusok egészükben átmenetinek tekintendők. A magyar nyelvterületen a kö­
vetkező regionális nyelvjárási egységekkel lehet számolnunk.
 A magyar nyelvjárások osztályozása 665

A nyugat-dunántúli nyelvjárási régió

Ide tartozik a magyar nyelvterület nyugati szélétől kezdődően a Nyugat-
Dunántúl területe, Vas és Zala megyék községei, Veszprém és Somogy nyugati
széle. Határa lényegében a nyitódó kettőshangzók keleti izoglosszájával húzható
meg. Az északnyugat-dunántúli, az őrségi, a zalai és a hetési nyelvjáráscsoportot
sorolhatjuk ide.
Főbb közös sajátosságai:
1. Két e fonémája van, ismeri és széles körben használja a zárt ë fonémát is:
hëgyës, hëgyes; mentëk, mëntëk, mëntek; embër, mëgvár stb.). Nem ö-ző nyelv­
járás, csak egyes lexémák ö-zők (pl. söpör, vödör, gyönge, fölhő, föcske, bötü,
föst stb).
2. A középső nyelvállású hosszú magánhangzók helyén nyitódó kettőshang­
zót használ: sziëkën, lepedüö, szuoma. A régió nagyobb, északi felén erős í-zés
tapasztalható: szíp ~ szip, nígy ~ nigy, szëgin, kötin, idës. Az Őrségben és
Hetésben a szó végi ó, ő, é helyén u, ü, i jelentkezik: biru, kettü, melli.
3. A zalai nyelvjáráscsoportban a felső nyelvállású hosszú magánhangzók he­
lyett rövid párjukat ejtik: tíz, vizbe, müut, hus, kutra. A szótagzáró l kiesése után
is rövid marad az előtte lévő magánhangzó, pl. rëgge, etëszëm, tava 'tavaly',
fötëttë, tanuta, kerütünk stb.
4. Erős fokú l-ezés jellemzi: góla, foló, illen, mellik. Az l + j kapcsolat is l-ező
megoldású: halla, segéllen, háttulla, bellebb.
5. Aj kötött fonéma, mássalhangzó után nem állhat, csak összetétel határán,
helyette gy, ty hangot ejtenek: dobgyon, borgyu, aptya, kaptyon, de: gyerëkjátík,
rëturjegy.
6. A v hang a köznyelvtől eltérő módon hasonít, ill. hasonul: huzsvét ~ husfét,
gyorzsvonat, Vazsvár, id van, csugva ~ csukfa, kötfö, ötfen, hatfan.
1. A szomszédos nyelvjárási régióknál itt erősebb a magánhangzóközi nyúlás:
mezzü ~ mezzüö, gyöppös, rokkon, killincs, okossabb, szivessen.
8. A harmadik személyű igei személyragban és a birtokos személyjelben il­
leszkedéses ö-zés figyelhető meg: ütöttö, törgyö ('törje'), fülö.
9. A 3. személyű egyes és többes birtokos személyjelnek három alakja van:
háza; gyerëkë; vüöjö, paptyok; kertyëk, sörök.
10. A -hoz/-hez/-höz; a -val/-vel; a -nál/-nél határozóragoknak a régióban
csak egy alakjuk van, tehát nem illeszkednek. Példák: jászuho, kiësho, tüszho;
hamuve, küve; házná, kertná.
666 A magyar nyelv könyve

MAGYAR NEMZETISÉGŰEK A KÁRPÁTMEDENCÉBEN

Forrás: az 1989-1992. évi

népszámlálások

Kiss Jenő (szerk.), 2001 nyomán

A magyar nyelvjárások osztályozása 667

Nagyobb magyarlakta települések

a szomszédos országokban

II 60—85 ezer magyar között

^ 40 — 60 ezer magyar között

f 20-40 ezer magyar között

* 10-20 ezer magyar között
A Néhány egyéb jelentős
' magyarlakta település
668 A magyar nyelv könyve

A nyugati nyelvjárások a szókészletben is elhatárolhatók, viszonylag sok „sa­

ját" tájszavuk van: kágyilló 'meztelen csiga', menyétasszony 'menyét', emse, gö­
bé, 'nősténydisznó', himpér 'málna', szelence 'orgona', vindő ~ véndő 'zsírosbö­
dön', korsó 'kancsó', hujcsa 'hinta', gántáros 'beteges, gyengélkedő', silinga
'kosárféle' stb.

A közép-dunántúli-kisalföldi nyelvjárási régió

Területe Észak-Dunántúl, a Balaton vidéke, Somogy északi harmada, Tolna me­
gye Észak-Somoggyal szomszédos területei. Ezt a nyelvjárási régiót a Balaton
vidéki, az észak-dunántúli, az észak-dunai és a csallóközi-szigetközi nyelvjárás­
csoportok alkotják.
1. A nyugatival szemben itt nincsenek kettőshangzók: székén, lepedő, szórna.
2. A dél-dunántúli nyelvjárási régiótól ë-ző jellege különíti el, a kétféle e fo­
néma — akárcsak a többi dunántúli nyelvjárásban — jelentésmegkülönböz­
tetésre is szolgál: lent : lënt, fejem : fejëm, mentëk, mëntëk, mëntek stb. Csak a
szórványos hangsúlyozásos ö-zés példái találhatók meg (köröszt, böcsületës) és a
köznyelvben is e : ö váltakozást mutató szavak ö-ző példái: söpör, vödör, föl.
3. A szótagzáró l kiesése következtében az előtte lévő magánhangzó megnyú­
lik, megjelennek a polifonémikus értelmű é, á hangok (a nyugati nyelvjárási ré­
gióban ez nincs meg): réggé, étëszëm, tava, ára, ere, tanúta, kerűtünk, főső, éső
'első', eső : esső 'lehulló' stb.
4. A Balaton vidéki nyelvjáráscsoport kivételével a terület erősen í-ző: vír,
egíssíg, kísír, elíg; idës, ippen.
5. Gyakoriak a rövidült felső nyelvállású magánhangzók: tiz, husz, tüz.
6. A köznyelvi e helyén gyakoriak a nyíltabb ejtésű változatok, a Balaton vi­
dékén az igen nyílt ä hang ejtése sem ritka: Väszprém mëgyä, Käszthä, läväs,
tätü.
7. Az ly-os szavak itt már csak ritkán l-ezők, kelet felé a j-zés válik uralkodó­
vá: hel — hej, góla — gója, illen — ijen. Az l+j megoldás itt a köznyelvivel
megegyezően j-ző: hajja, segéjjën, hátujja, bejjebb.
8. A j kötött fonéma, mássalhangzó után nem állhat, csak összetétel határán,
helyén gy, ty jelenik meg: zsebgyibe, ruggya, aptya, gyaptyu, raktya stb. A gy-
zés az r+j kapcsolatban a legszélesebb hatókörű, az egész Közép-Dunántúlon
kimutatható: borgyu, vergye, irgyon. Kivétel az összetétel határán (pl. rëturjegy,
határjárás).
 A magyar nyelvjárások osztályozása 669

9. A v hang — a nyugatitól különbözően — itt nem hasonítja az előtte lévő

zöngétlen mássalhangzót: húsvét, kötve, ötven. (Csak a Balaton vidéki nyelvjá­
ráscsoportban van még meg — kelet felé csökkenő mértékben — a v zöngésítő,
ill. zöngétlenedő jellege: huzsvét, csugvá, borotfa, tesférgyit stb.).
10. A birtokos személyjelezés 3. személyében kétalakú illeszkedés van: háza,
aptya; gyereke, vője~veje; házuk, paptyuk; sörük, kertyük.
11. A határozóragok kétalakúak: jászóhó, késhő, tüszhő; házná, kertné;
hamuvá, kővé.
A közép-dunántúli és a Balaton vidéki nyelvjáráscsoport van a legközelebb a
Dunántúlon a köznyelvhez.
A közép-dunántúli nyelvjárási régió jellegzetes tájszavait SZABÓ JÓZSEF
nagykonyi gyűjtéséből idézzük: tipor 'tapos', tányérbél 'napraforgó', kopërta
'boríték', piskura 'krumplisnudli', rüszkü 'kaszakő', bócértos 'kócos', bangócs
'bögöly', kunérull ~ porváll 'szid', böhő 'nagyevő', mëgagyakull ~ mëgzuháll
'megver' stb.

A dél-dunántúli nyelvjárási régió

Ide tartoznak Dél-Dunántúl ö-ző vidékei, Somogy megye területe a Törökkop­
pány-Osztopán-Marcali vonaltól délre, továbbá Baranya megye területe. A kö­
vetkező nyelvjáráscsoportok alkotják: közép-somogyi, dél-somogyi, észak-
baranyai, dél-baranyai.
1. A régiót az ö-zés fogja egységbe. A zárt ë fonéma csak néhány egytagú
szóban (lë, së, ëggy, nëm, të), a vegyes hangrendű és bizonyos idegen szavakban
(hërnyó, dëszka, konzërv, bëndzin, dëmokrácia, rëformátus, infulëndza) fordul
elő. Minden más esetben a szomszédos nyelvjárások, ill. a regionális köznyelv
zárt ë-je helyén a somogyi területen ö-t ejtenek (pl. embör, öszök, ösző, öttem,
könyér, székön stb.). Baranyában az ö-zés gyengébb, általában nem terjed ki a
hangsúlyos első szótagra (pl. ëszök, ësző, ëttem, kënyér, székön stb.).
2. A szótagzáró l kiesése (az al, el hangkapcsolatban) és az rr megrövidülése
következtében polifonémikus hangok jelennek meg, a nyugatival szemben ezt a
régiót az á, é hang ejtése jellemzi: ásó, asztára, rëggé, béső, kűső, szíva, őtözik,
gondúta, ára, ere.
3. A nyugatitól eltérően itt már — ritka variánsként — megtalálhatók a felső
nyelvállású hosszú hangok is, számuk kelet felé haladva növekszik: húr, hízó, fű,
bűvész, de: műut, gyaptyu, irás.
670 A magyar nyelv könyve

4. Somogy középső részén és Baranyában többfelé az ó, ó, é helyén záródó

kettőshangzó hallható, de gyakori, hogy a kettőshangzó egyik eleme gyengébb a
másiknál: jou, jóu, vóut, zöüd, főütötte, könyeër, széipön, reén.
5. Az ly-os szavak már többségükben j-ző formájúak, az l+ j kapcsolat pedig
jj hangértékű: gója, fojó, tanujjon, ajja, bejjebb. Kivétel Somogy nyugati szegé­
lye, ahol a nyugati nyelvjárási régiónak megfelelően még az l-es, ll-es megoldás
jellemző.
6. A j csak a somogyi részeken kötött fonéma (dobgya, gyaptyu), az észak-
baranyai csoportban csak az r után nem állhat, helyette gy van: irgyon, pörgye.
Más esetekben, és a dél-baranyai csoportban a j szabad fonéma: dobja, gyapju,
apja.
7. A v Somogyban zöngésít, ill. zöngétlenülhet (huzsvét, kébvisellő, hédvége,
tesférgye; ötfen, hatfan), Baranyában a jelenség már visszaszorulóban van.
8. Az igeragozásban a köznyelvi -unk, -ünk személyrag helyett -junk, -jünk
van: irgyunk 'írunk', szöggyünk 'szedünk, emönnyünk 'elmegyünk'. A baranyai
részen a tárgyas ragozás T/1. személyében is az alanyi ragozás -unk, -ünk sze­
mélyragjait használják: nyomunk 'nyomjuk', mögnézünk 'megnézzük', athatunk
'adhatjuk'.
9. A kijelentő mód tárgyas ragozásban az egyes szám 3. és a többes szám 2.
és 3. személyében, a mély hangrendű igékben is -i, -itok, -ik személyrag van:
mondi, monditok, mondik, halli, hallitok, hallik.
10. A többes szám 3. személyű birtokos személyjel egyalakú: lovik; kertyik,
sörik.
A nyelvjárási régióban megmutatkozó ö-zés a dél-alföldi régióban folytató­
dik. A dunántúli nyelvjárási sajátosságok kelet felé elhalványodnak, több jelen­
ség esetében a Duna régióhatárnak számít.
Jellegzetes dél-dunántúli tájszavak: elpitlikül 'elkotródik', tutul ~ kajikul (a
kutya), pilácsa 'kockatészta', pozsovics 'vendéghívó', pupora 'öntött tészta',
bikla, péntő 'alsószoknya', peszmegös 'lekváros', viheter 'vihar', virincsös 'pat­
tanásos', bigmi 'ügyetlen'.
* * *
Vannak olyan nagy kiterjedésű nyelvjárási jelenségek is, amelyek átlépik a
régióhatárokat, és egyben összekapcsolják a dunántúli nyelvjárásokat. Ezek rö­
viden a következők:
1. A felső nyelvállású hosszú magánhangzók rövid ejtése (kelet felé csökkenő
mértékben).
2. A szótagzáró l kiesése.
 A magyar nyelvjárások osztályozása 671

3. Az á utáni asszociatív o-zás megléte (lábom, válosztás).

4. Az á fonéma zártabb hangszíne (három, tanács).
5. Az e fonéma nyíltabb ejtése (käcske, leves).

A dél-alföldi nyelvjárási régió

Ide tartozik Szeged vidékének, a Kiskunságnak és a Bajától keletre fekvő terü­
letnek a nyelvjárása: a kiskunsági, a Baja környéki és a Szeged környéki nyelvjá­
ráscsoportok alkotják.
Főbb sajátosságai:
1. Ismeri az e : ë fonémaellentétet, de a dél-dunántúlihoz hasonlóan az e han­
gok többsége helyett ö-t ejt (független ö-zés), ez erősebb és labiálisabb jellegű,
mint a Dél-Dunántúlon (pl. embör, löhet, mögvötte, szödünk stb.)
2. Megvan az í, ú, ű hang (vízbe, búcsú, tűzből).
3. Hiányzik a dunántúli nyelvjárásokat jellemző l-ezés; a v itt nem hasonít, aj
is szabad fonéma.
4. Nem ejt diftongusokat. Az á, e fonéma hangszíne általában azonos a köz­
nyelvivel, de megjelenik az á és az e hangszín is.
5. A köznyelvi ó, ő helyén jellemző az ú, ű, ez a -ból/-ből ragban is megfi­
gyelhető: rúzsa, úta, fúrú, bűr, házbú, kerbű stb.
6. A dél-dunántúlival azonos jellegű az (ő) mondi, (ti) monditok, (ők) mondik
típusú személyragok használatában (a Kiskunságban ez már nem jellemző).
7. A többes szám 3. személyű birtokos személyjel Dél-Dunántúltól eltérően
itt már kettős alakú: papjuk; kertjük, sörük.
Dél-alföldi tájszók: rica ~ tányérka 'napraforgó', dinkatök 'sütőtök', ludáj
'főzőtök', garaboj 'hosszúkás fonott kosár', trózsák 'szalmazsák', zöng 'dörög'
(az ég), kicsupál 'kitép', szárma ~ szármánt 'töltött káposzta' stb.
A dél-alföldi régió népessége a török hódoltság következtében nagyon meg­
ritkult, ezért a 18-19. században telepeseket hoztak ide az ország különböző ré­
széről, ez a népmozgás több újkori nyelvjárásszigetet hozott létre. A Bánságban
és a Bácskában pedig az idegen nyelvűek betelepítése révén több nyelvsziget ke­
letkezett, és itt lévő magyarok körében mára általánossá vált a kétnyelvűség.

A palóc (északi) nyelvjárási régió

Pest megye északi része, Nógrád és Heves megye területe, Borsod megye nyu­
gati része tartozik ide, továbbá ebben a nyelvjárásban beszél a szlovákiai ma­
gyarság többsége is. Ennek a Szenc-Szolnok-Kassa háromszög által határolt te-
672 A magyar nyelv könyve

rületnek a nyelvjárásait „palócos" jellegűnek szokás nevezni. Az ide sorolható

nyelvjáráscsoportok a következők: nyugati palóc, északnyugati palóc, Ipoly vi­
déki, középpalóc, déli palóc, Eger vidéki, keleti palóc, Hernád vidéki. Főbb jel­
lemzőik:
1. A hatalmas terület egységét két nagy hatású, de egymással szorosan össze­
függő sajátság biztosítja: az a fonéma helyett rövid á-t, az á fonéma helyett pe­
dig a-t ejtenek. Tehát itt az a illabiális, az á labiális megoldású. Pl. árát, kaszál, ,
bábaasszony stb.
2. Az ly-nal írott szavakban, illetve az l + j hangkapcsolat helyén az ly foné­
ma számít eredetinek, (főként a középpalócban tipikus), de újabb változatként aj
is terjed. Pl. folyik, gólya, állyá, hállyá stb.
3. A palócban is megvan az e : ë fonémaellentét: ebédël, tengely. Az e foné­
mát legtöbbször zártabb nyelvállással képezik: e. A hosszú magánhangzók sorá­
ban pedig a köznyelvhez viszonyítva az é fonéma jelent többletet: kéz, jég, hét.
Itt fonematikusan megkülönböztetik a fél 'fele valaminek' főnevet a fél igétől, az
ég 'égbolt' főnevet az ég igétől, a szél 'légmozgás' főnevet a szél 'pereme vala­
minek' főnévtől. Ez a sajátosság a régi magyar nyelv megőrzött maradványa,
napjainkban azonban erősen pusztul.
4. A többi nyelvjárástól a palócot illabiális jellege is megkülönbözteti, legin­
kább az e : ö, i : ü viszonylatban. Példák: bëgre, vëdër, sëpër, pispëk, tidő, iveg
stb.
5. A t, d, l, n hangok az i és ü előtt általában palatalizálódnak: ályig 'alig',
gyinnye 'dinnye', szeretyi, tyűkör.
6. Nagyon jellemzők a tehen, vereb, level, szeker típusú alapalakok.
7. A palóc nyelvterület nagy részén ismerik a családi helyragokat: mestërnëtt
(mesteréknél), Kovácsnál (Kovácséktól), báktërnyi (bakterékhoz). Ez a jelenség
azonban erősen visszaszorulóban van.
Jellegzetes északi (palóc) tájszók a következők: ludmák 'pipacs', mákuká
'napraforgó', grujá 'krumpli', vatszilvá 'kökény', másiná 'takaréktűzhely', pám­
puská 'fánk', herőce 'forgácsfánk', köpű 'méhkas', csík 'metélttészta' stb.

A Tisza-Körös vidéki nyelvjárási régió

A Tisza, a Körösök és a Berettyó vidéke tartozik ide, a Tiszántúl középső része,
valamint Szolnok megye a Jászság kivételével. A következő nyelvjáráscsoportok
alkotják: közép-tiszántúli, hajdú-bihari, kalotaszegi.
 A magyar nyelvjárások osztályozása 673

Főbb jellemzői:
1. A közép-tiszántúli és a kalotaszegi két e fonémát ejt, (tehát zárt e-ző), ez
megkülönbözteti az északkeleti e-ző, és a dél-alföldi ö-ző régiótól. A hajdú-
bihari nem ismeri az e : ë fonémaellentétet, az egységes e fonéma hangszíne igen
változatos: e ~ e ~ e ~ ë.
2. Az é hangok egy része helyett í-t találunk: szíp, ebíd, kík; más részüket zá­
ródó kettőshangzóval ejtik: kéiz, széik, jéig. Az ó, ő helyen is záródó kettőshang­
zó van, ez még a városok regionális köznyelvére is jellemző: jou, jao, soü, sëü,
őüriz stb.
3. Az ú, ű nagyobb gyakoriságú, mint az irodalmi nyelvben, pl. út, útat; fű,
füves stb.
4. A szótagzáró l, r, j előtt a magánhangzó megnyúlik: elvitte, bornyú, ökőr,
ajtóu stb.
5. Az ly-t, l + j kapcsolatot j-vel ejtik: gója, fordújjík.
6. Néhány egytagú ige ragozásában a köznyelvi zéró morfémával szemben -n
személyragot használ: mëgyën, viszën, tëszën.
7. Az udvarias felszólítás E/3. személyében gyakoriak az ilyen formák: agy­
gyík, mennyik, üjjík stb.
8. A ból/-ből, -ról/-ről stb. ragok nyelvjárási formája itt jellemzően: -búl/
-bűl, -rúl/-rűl.
9. A kalotaszegi nyelvjárás elzártsága révén sok alaktani archaizmust őrzött
meg, ilyen pl. az igeragozásban az E/l. feltételes mód adnók ~ adnuk (azt) :
adnánk ~ adnunk ~ adnánk (valamit), továbbá az íra, írt vala, írt volt igealakok.

Az északkeleti nyelvjárási régió

Ide számítjuk Zemplén, Szabolcs, Szatmár megyét, Hajdú és Bihar keleti részét.
A határokon kívüli szomszédos kárpátaljai és romániai területek is ide sorolha­
tók. A következő nyelvjáráscsoportok alkotják: szabolcs-szatmári, bereg-ugo­
csai, ungi, észak-szilágyi.
Legfőbb sajátosságai:
1. Nem ismeri az e : ë fonémaellentétet. Pl.: (én) mentek, (ti) mentek, (ők)
mentek, ember, szebben, elvette stb. Az egységes e fonéma képzésmódjában több
fonetikai változat van: e, e, e, ë.
2. Az e : ö viszonylatban illabialitás jellemzi. A köznyelvben e ~ ö váltako­
zást mutató alakpárok közül az ajakréses megoldású a használatos: seper, cse­
peg, veres, perel, fel, veder stb.
674 A magyar nyelv könyve

3. A más nyelvjárásokban jellemző l kiesés itt nem fordul elő. Igen erős az l,
r, j nyújtó hatása, ezek előtt ugyanis a rövid magánhangzóból félhosszú vagy tel­
jesen hosszú magánhangzó lesz: elment, szalma, űltek, repűl, pusztúlni, házbúi,
bórnyú, ökőr, zsindéj, tej.
4. A középső nyelvállású hosszú hangok helyén kettőshangzót ejt, az ó, ő he­
lyén záródót (vout, böü). Az ungi nyelvjáráscsoport kivételével két é fonémát
ismer: az é1 realizációja (az é-t e-re váltó szavakban záródó (këiz, jëig), az é2 pe­
dig a nem hangváltókban nyitódó kettőshangzót eredményez: kiëk, sziëp, esetleg
zártabb é-t: kék, szép.
5. Szabolcs-Szatmárban az í, ú, ű helyett rövid hangot ejtenek.
6. Az itteni nyelvjárások erősen j-zők. Pl: fojó, ijen, hajja, tanújjon, söt: jány,
pájinka.
7. A magánhangzóközi nyúlás a területen változó erősségű (közzéi, meggett,
tűlle, okossan, óurakkor stb. A kárpátaljai nyelvjárásokra viszont a hosszú más­
salhangzók rövidülése jellemző: fuladás, gavalér, bekösük.
8. Alaktani sajátosság a köznyelvhez viszonyítva az egyalakú tövek nagyobb
aránya: ut — utat, viz — vizes, vereb — verebet, szeker — szekeres.
9. A t tárgyrag, a k többesjel előtt általában zártabb a tővéghangzó: lábadot,
házakot, kendőüköt.
10. Általánosan jellemző a lássa, taníccsa, elhalassza-féle kijelentő formák
használata, az udvarias felszólító módban pedig az igék ikesen ragozhatók: üjjík
le, ne mennyik el stb.
11. Jellemzők még az elemismétléses formák: esztet, azótátúl, nálunknál,
nekije, itten, ottan, kelletett 'kellett'.
A keleti nyelvjárások szókészletét a következő tájszók jellemzik: cakó 'gó­
lya', nadály 'pióca', csúszó 'kígyó', forgó 'napraforgó', tengeri 'kukorica', pa­
szuly 'bab', kaska 'kosár', rocska 'fejőedény', pocos 'meztelen' stb.

A mezőségi nyelvjárási régió

Ide tartozik Románia magyarlakta (erdélyi) területeinek középső része: Kolozs­
vár, Torda és Dés vidéke, a Maros menti magyarság és számos kisebb nyelvszi­
get. A következő nyelvjáráscsoportok alkotják: belső-mezőségi, Aranyos vidéki,
Maros-Küküllő vidéki.
Főbb megkülönböztető sajátosságai:
1. A köznyelvi o hang helyén többször a hang jelentkezik: A teljes a-zás ese­
tén (pl. Maros mente, Küküllő vidéke) az o helyén minden fonetikai helyzetben
 A magyar nyelvjárások osztályozása 675

a szerepelhet: sak, razs, hasszu, akas, szamaru. A részleges a-zás nem érint
minden o hangot, hanem általában csak a hangsúlytalan helyzetben lévőket, to­
vábbá a megelőző á és o után következőket: ostar, mostaha, árak, háram, váras.
2. Az ö hang nyíltabb ejtésű, néha alsó nyelvállású: ökör, zörög, ill. tcek,
askcer, megcel. A hangsúlyos helyzetben lévő ce után az e helyén is ce jelenik
meg: törjce, cerceg. Ez a jelenség a teljes a-zás területén fordul elő nagyobb
arányban.
3. Magánhangzórendszere a régió legnagyobb részén 7 rövid + 7 hosszú ma­
gánhangzó, és megvan a polifonemikus a, é is. Az e : e szembenállást nem isme­
ri, a felbukkanó ë hangok csak az e fonetikai variánsai.
4. Az ó, ő, é ejtése monoftongusos, a Belső-Mezőség északi felében közepes
fokú í-zés van (fehír, míhes, kír).
5. Az erős nyíltsági jelleget ellensúlyozza az á utáni o-zás (lábo, állot), to­
vábbá az egytagú szavakban és néhány határozóragban jelentkező zárt u-zás, ü­
­és (lú, kű, lű, szű, űk; -búl/-bűl, -rúl/-rűl, -túl/-tűl).
6. Az l + s hangkapcsolat helyén r + s jelenik meg: bérsőü , ersőü, hátursóu.
7. Majdnem az egész terület j-ző, ám néhány nyelvszigeten (pl. Lozsádon,
Torockón) megvan az ly fonéma (tengely, gerendely, gereblye).
8. A Mezőség középső részén, északi és keleti peremén a v fonémának ma­
gánhangzóközi helyzetben /? realizációja figyelhető meg: lofiak ~ lapak, füfies,
kofiács. A Belső-Mezőségben szigetszerű elszórtságban a ty, gy hangok helyett
dzs, cs hangot ejtenek: kucsa, csuk 'tyúk'; dzsermek, hadzsma stb.
9. A t végű igék itt — szemben a székely és csángó régióbeli rövid süttem-
féle formákkal — itt teljes alakjukban élnek: sütöttem, vetettem.
10. A T/l. feltételes módban a tárgyas ragozású köznyelvi adnánk ~ adnók,
néznénk ~ néznők helyett itt -nuk/-nük a személyrag: adnuk, néznük. A alanyi ra­
gozásban pedig -nunk/-nünk: adnunk, néznünk 'adnánk, néznénk'.
11. Az ikes igeragozás a régióban még főbb vonásaiban tovább él, sőt az ud­
varias felszólításban gyakran az iktelen igéket is ikesen ragozzák: üjjék le!, ve­
gyék még!

A székely nyelvjárási régió

A történelmi Székelyföld tartozik ide, a következő nyelvjáráscsoportok alkotják:
udvarhelyszéki, háromszéki, kászoni, alcsíki, felcsíki, gyergyói, kelet-maros­
széki.
676 A magyar nyelv könyve

A bukovinai székelyek a II. világháború folyamán, illetőleg azt követően

Tolnába és Baranyába települtek át, itt alkottak belső nyelvjárásszigeteket.
Jellemző vonásai:
1. Magánhangzó-rendszerében a köznyelvhez képest többletet jelent a zárt e
használata.
2. Hangszín szempontjából figyelemre méltó, hogy a dunántúlihoz hasonló á,
e, ä hangokat hallunk. Van monoftongusos, nyitódó és záródó kettőshangzós te­
rülete is.
3. Udvarhelyszék egyik legjellemzőbb sajátossága az ö-zés, amelynek az
egyes vidékeken különböző fokozatai érvényesülnek. A teljes ö-zés esetében a
zárt ë csak néhány egytagú szóban (nëm, së, -ë), a vegyes hangrendű szavakban
(gerenda, szërëda, tënnap), és kis számú többtagú lexémában (ëcsém, ëssze,
szërte) marad meg.
4. Az o fonéma gyakoriságát a hangsúlyos zártabbá válás (hovas, jova, topló,
tolló 'tarló', solló 'sarló') és az á utáni o-zás (szároz, lábom, házbo, zárvo) ten­
denciája növeli.
5. A többi nyelvjárási régiótól eltérően itt több i fonéma helyett ü-t ejtenek:
küzsded, csürke, süker, vüvé.
6. Mássalhangzórendszere a köznyelvivel megegyező, az ly helyén j található.
Kivétel az archaikus nyelvjárású Oltszakadát, ahol szórványosan hallható még az
ly: harakály 'harkály'. A v nyelvjárási formájaként Gyergyóban, Udvarhelyszé­
ken még megtalálható a /? is: gufiad, füfies.
7. Egyes mássalhangzók a szó végén megnyúlnak: kékk, büdöss, sóss, lábonn,
bajosson, télönn, fejönn.
8. A köznyelvitől eltérő teljes hasonulás van pl. az rl, sl, rs kapcsolatokban:
őlli 'őrli', solló 'sarló', fëssö, bossó, fassang.
9. A székelységben is nyoma van még az archaikus családi helyragok haszná­
latának (Sándornit = Sándoréknál, Sándornál = Sándoréktól, Sándorni - Sán­
dorékhoz).
10. A -val/-vel rag Csík és Háromszék megyében nem hasonul: pénzvél,
botvál, tehenvél.
11. Az elbeszélő múlt és a régmúlt még ma is használatos: Szërëdáról jövénk.
Ángyikámnitt járék. Harangozának. Hogy és hitták vót. Az imént járt vala itt.
12. Az ikes igeragozás ma is eleven, a felszólító módban is (mozsgyék, alu­
gyék). A feltételes mód T/l. tárgyas ragozásban általános a -nó/-nő módjel: tud­
nók, kérnők, sőt az alanyi ragozásba is behatolt: tudnánk 'tudnánk' <valamit>,
kérnőnk 'kérnénk' <valamit>.
 A magyar nyelvjárások osztályozása 677

13. A visszaható -ódik/-ődik képző gyakran szerepel szenvedő értelemben: El­

hozódott a fa. Mëkkenődött-ë már a kocsi?
14. Az és kötőszó helyett s formát, az is helyett es-t mondanak.
Tájszavak a Székely nyelvföldrajzi szótár anyagából: ihezëdik, szürkönyödik
'alkonyodik', fuszujka 'bab', pityóka 'burgonya', gazsó, gorzs 'cserebogár',
fortéjos 'csökönyös ló', iszánkodik, sikolánzik 'csúszkál a jégen', bőrmadár 'de­
nevér', szőrösfüge 'egres', pánko 'fánk', homáj 'felhő', koszta 'gólya',
göröncseg 'göröngy', pitymalodik 'hajnalodik', föveny 'homok', pakulár 'ju­
hász', kecskeolló 'kecskegida', gője 'kocadisznó', csákjáddzik 'korcsolyázik',
törögbuza 'kukorica' stb.
A székely nyelvjárási régióban a belső tagolódás nagymértékben településtör­
téneti okokra vezethető vissza. Egyes székely nyelvjáráscsoportok főbb vonása­
ikban (pl. ö-zés, á utáni o-zás, a nyílt ä, a zártabb á hangok jelenléte) dunántúli
eredetre mutatnak rá.

A moldvai nyelvjárási régió

Moldvában mintegy nyolcvanezer magyar eredetű, római katolikus vallású lakos
él, akik ma már magyar-román kétnyelvűek. Őket a köznyelv összefoglalóan
csángóknak nevezi, a magyar dialektológia azonban ebből a népességből elkülö­
níti a moldvai székelyek csoportját. A szorosabb értelemben vett csángók a Me­
zőségről települtek Moldvába a 14. század táján, és nyelvjárásukban számos me­
zőségi vonást őriztek meg. A Moldva déli részén élő magyarok pedig a középkor
óta Csíkból, Gyergyóból, Kászonból, Háromszékből áttelepült székelyek utódai.
A moldvai régió főbb nyelvjáráscsoportjai:
Északi csángó: Románvásár északi térségében (Szabófalva, Kelgyest, Jugán
stb.).
Déli csángó: Bákó térségében, fontosabb települései: Szakatura, Lujzikalagor,
Bogdánfalva, Nagypatak, Trunk stb.
Moldvai székely: A Tázló és a Tatros mentén, a Szeret folyó vidékén több
mint hetven községben élnek. Jellegzetes községeik: Lészped, Pusztina, Külső-
rekecsin, Diószeg.
A moldvai régió főbb nyelvjárási sajátosságai:
1. Az északi csángóban a legerősebb a román nyelv hatása. Itt ugyanis két
románból származó fonéma, a veláris i, (a rom. i) és a veláris e (rom. a) is meg­
honosodott az átvett jövevényszavak által, pl.: giszka 'liba', katir 'öszvér', këmin
678 A magyar nyelv könyve

'kultúrház', këruca 'szekér'. Az ë több régi magyar szóba is átkerült: këpu 'ka­
pu', fëlu 'falu', várësz 'város', tënyitu 'tanító' stb.
2. Az északi csángót a magánhangzók zártabb ejtése jellemzi, amely gyakran
párosul rövidüléssel. Pl.: ídessz ~ idessz, 'édes', szetit 'sötét', ebid; furu, rigu,
esztendü, esszü 'eső', hud 'hold', bob 'bab' stb.
3. Mezőségi eredetű vonása a nyílt a-zás: szunyag, álam 'álom', asszan,
pahár, katló 'kotlós'. Ugyancsak innen ered a nyílt ce-zés,, amely a moldvai régió
központjában a legerősebb: azt, gairén, mëgdceglcett stb.
4. A két csángó változatban megőrződött az ly fonéma: ilyen, ulyan, kevily,
hely, de már j-ző példák is vannak.
5. Régiségként megőrződött a v fonéma bilabiális /? változata is: süfieg, ho­
fiasz 'havas', lojBak stb.
6. A két csángó nyelvjáráscsoport legjellemzőbb sajátossága az sz-ezés
(maszt 'most', szo ~ szu 'só', lásszuk 'lássuk'. Gyakori a zs helyett ejtett z is:
várazba, peterzelyem 'petrezselyem', zákk 'zsák'.
7. Az alaktani sajátosságok között feltűnő az egy szótagú t végű igék rövid
múlt idejű alakja: süttem, vettem 'vetettem', ütte, kötte stb.
8. Az ikes igeragozás a csángóban nagyrészt eredeti állapotában őrződött
meg. A székelyes változatban — a köznyelvhez viszonyítva — több ikes ige van
(pl. küzdik, forrik, termik, megállik, fujik stb.), a csángóban viszont több archai­
kus iktelen forma őrződött meg (pl. foly, mász, es, asz stb.).
9. A T/l. személyben a feltételes módú igealak eltér a köznyelvitől: látnuk
'látnánk ~ látnók' (azt), őrölnük 'őrölnénk' (azt).
10. A múlt idő kifejezésének gazdag rendszere van, használatos az elbeszélő
múlt (láta, kére, hallónk 'hallánk', kérőnk 'kérénk'). A t jeles ragozás sajátos
csángó változatai: ittand 'itta', ëttend 'ette', elértén 'elérte'. Sokféle összetett
igealakot is használnak: eszen vala, ettem vala, ettem volt, ettem lenne stb.
11. A határozóragok között archaikus alakú a nem hasonuló -val/-vel
(mesékvel, regvel 'reggel'), a -szor/-szer/-ször egyalakú (sokszër, másszër), az n
határozórag pedig d járulékhanggal egészül ki (mezünd 'mezőn', nyarand 'nyá­
ron'.
12. A moldvai régióban a kicsinyítő képzők átlagon felüli gyakorisága fi­
gyelhető meg: macskácska, facska, száncsó, apika, lányikó, ángyó, hosszukó,
ökörke, botóka, bihalica 'bivalyborjú'.
A régió nyelvjárási elkülönülése a szóhasználatban is megmutatkozik, itt jól
meglátszik a csángó és a székelyes nyeljáráscsoport eltérése is. A következő
szópárok első tagja a csángó, a második a moldvai székely nyelvjáráscsoportból
 A nyelvjárások tanulmányozása 679

származik: szültü : furuja, sérik : fáj, sëbëss : savanyó, filyesz ~ files : nyúl,
cenk : kutyaköjök, nípem ~ népem : feleségem, asszonyom stb. A tájszóhaszná­
latban az északi és a déli csángó is szembeállítható: riu : bőg, cinige : hegedű,
szarada : szërëda, ösztö ~ öszte : este stb.

A nyelvjárások tanulmányozása
A magyar nyelvjáráskutatás vázlatos története
és főbb műfajai
Hazánkban a népnyelv iránti fokozott érdeklődés először a felvilágosodás idején
és a reformkorban bontakozott ki. Sok nyelvjárási adatközlés jelent meg a Tudo­
mányos Gyűjteményben (1817-1841), akkoriban az írók, a költők, valamint a
nyelvújítás hívei voltak a népnyelvi kincsek összegyűjtésének legfőbb szorgal­
mazói. A Magyar Nyelvőr megjelenésétől kezdve (1872) rendszeres fóruma van
a nyelvjárások vizsgálatának. Az első évfolyamok közlései — minden értékük és
fontosságuk mellett — nagyon egyoldalúak voltak, mert csak a köznyelvtől je­
lentősen eltérő nyelvjárási sajátosságokat, az érdekességeket jegyezték föl, a
nyelvjárások részletesebb bemutatására nem vállalkoztak (pl. ritkább tájszókat,
dűlőneveket, állathangutánzó, hívogató és terelő szavakat, szólásokat stb. írtak
le). Az adatközlők nagyobb része laikus volt (tanítók, papok, egyetemisták),
azonban több jelentős nyelvészünk is így kezdte pályáját. A 20. század első évti­
zedeiben a Nyelvészeti Füzetek c. sorozatban már nagyobb terjedelmű tanulmá­
nyok jelennek meg, ezek jelentős része n y e l v j á r á s i monográ­
f i a . A századelő monográfiatípusa a mai igényeknek már nem felel meg, mert
a nyelvi rendszer átfogó leírására vonatkozó célkitűzés túlzó volt, a megvalósítás
csak nagyon vázlatosan sikerült. A kiválasztott helyi nyelvjárás leírásában első­
sorban hangtani problémákat tárgyaltak, aztán egy kis alaktant adtak, a mondat­
tanra csak néhány megjegyzés jutott, a szókincsben pedig csak „szemelge­
téseket" végeztek. A mai nyelvjáráskutatás szempontjából mégis fontos a tanul­
mányozásuk, mert a jelenlegi nyelvjárások száz évvel korábbi állapotát rögzítet­
ték. A legalaposabb munkák egyike ebből a típusból: NYÍRI ANTAL: A zselicségi
Szenna és vidéke magyar nyelvjárása (Kaposvár, 1939).
Bizonyos pangási időszak után a 20. század harmincas éveiben újból fellen­
dültek a népnyelvi kutatások. A tudományosabb igényű nyelvjárási anyaggyűjtés
megszervezése, a vizsgálati módszerek megújítása CSŰRY BÁLINT nevéhez fű­
ződik. 0 a debreceni egyetemen, az ugyanitt megalakult Népnyelvkutató Inté-
680 A magyar nyelv könyve

zetben új kutatókat nevelt. A Csűry-iskola úttörő jellegű tanulmányai a Magyar

Népnyelv című évkönyvben (1939-9) jelentek meg. Megindult a t á r g y ­
k ö r - m o n o g r á f i á k sorozata, ezekben a néprajzi leírást szókincsjegyzék
követi (pl. a hagyományos paraszti gazdálkodás, a kendermunka, a fazekasság
stb. munkamenetének és szókincsének leírása). Ez a fajta kutatómunka az 1950-
es évektől a Néprajzi Múzeum és a Nyelvtudományi Intézet irányításával való­
ságos gyűjtőmozgalommá terebélyesedett. A munka tudományos megszervezé­
sében, az önkéntes gyűjtők kiképzésében az egykori Csűry-tanítványnak, VÉGH
JÓZSEFnek volt a legnagyobb érdeme. A Magyar Népnyelv utóda, a Debrecen­
ben megjelenő Magyar Nyelvjárások című évkönyv (1951—) ma is rendszeresen
közöl adatgyűjtéseket és nyelvjárási tanulmányokat.
A Csűry-iskola másik módszertani újítása a j e l e n s é g m o n o g r á f i á k ké­
szítése volt. A teljes nyelvi rendszer leírása helyett szűkebb célt tűztek ki: a kuta­
tott helyi nyelvjárásból kiválasztottak egy-egy hangtani, ill. alaktani jelenséget
(pl. í-zés, ö-zés, az igetövek állapota, a névszótövek stb.), és ezeket a jelensége­
ket a teljesség igényével elemezték. Megpróbálkoztak a leírt sajátosságok törté­
neti hátterének bemutatásával, de megbízható nyelvjárás-történeti ismeretek hiá­
nyában ez legtöbbször tévútra jutott. A történeti nyelvjáráskutatás csak a II. vi­
lágháború után bontakozott ki, ennek a műfajnak kiváló összefoglalása BENKŐ
LORÁNDnak a Magyar nyelvjárástörténet c. egyetemi tankönyve. A jelenségmo­
nográfiákban az 1950-es évektől következetesen érvényesül a szinkrón szemlé­
let, ez a tanulmánytípus ma is a leggyakoribb. (Néhány példa az újabbak közül:
SZABÓ ZOLTÁN: A kalotaszegi nyelvjárás igeképzőrendszere: NytudÉrt. 48. sz.
Bp. 1965, VÁRKONYI IMRE: A Somogy megyei ö-ző nyelvjárás: MNyTK. 113.
sz. Bp., 1965, továbbá SZABÓ JÓZSEF több dolgozata a nagykónyi nyelvjárásról
stb.).
Az 1980-as években a nyelvjárások kutatásában bizonyos mértékű visszaesés
következett be, holott a nyelvjárások pusztulásának felgyorsulása lendületesebb
munkát igényelt volna. A Szombathelyen megrendezett négy nyelvjáráskutatási
tanácskozás meghatározta a sürgető feladatokat. Azóta több kiváló munka látott
napvilágot, köztük van KISS JENŐ mihályi és SZABÓ JÓZSEF nagykónyi nyelvjá­
rási monográfiája is. Ők már nem csupán hangtani kérdésekkel foglalkoztak, ha­
nem alaktani, sőt mondattani és szókészleti vizsgálatot is folytattak.
Jelentős nyelvjáráskutató munkát végeztek a szomszédos országokban élő
magyar nyelvészek is. A kolozsvári egyetem tanárai és kutatói (SZABÓ T.
ATTILA, SZABÓ ZOLTÁN, MÁRTON GYULA, GÁLFFY MÓZES, BALOGH DEZSŐ,
MURÁDIN LÁSZLÓ, TEISZLER PÁL, VÖŐ ISTVÁN stb.) szinte mindegyik szakterü-
 A nyelvjárások tanulmányozása 681

leten előrevitték a kutatásokat. Példamutató eredményeik vannak a nyelvföldraj­

zi vizsgálatokban, a nyelvjárási részmonográfiák készítésében stb. A jugoszlávi­
ai nyelvjáráskutatásnak PENAVIN OLGA táj szótára és nyelvatlaszai adnak rangot,
Ungváron pedig LiZANEC PÉTER és munkatársai nyelvatlasz segítségével vizs­
gálják a magyar és az ukrán nyelv kölcsönhatását, és tájszótárat készítenek.
A jövő nyelvjáráskutatásában a v á l t o z á s v i z s g á l a t o k kerülnek előtérbe,
hiszen a hagyományos nyelvjárások felbomlása és a regionális köznyelviség tér­
hódítása napjaink nyelvi valósága. A nyelvi változások a falu nyelvében a legna­
gyobb méretűek, ezek szervesen összefüggnek a gazdasági, társadalmi és kultu­
rális fejlődéssel. Ezért a változásvizsgálatnak szociolingvisztikai és nyelvszocio­
lógiai szempontúnak kell lenni, vizsgálni kell a beszélő társadalmi helyzetét, a.
művelődési tényezőket stb., és azt a szituációt is, amelyben a nyelvi közlés meg­
jelenik. Sok helyen még adósak vagyunk a nyelvjárási alapréteg feltárásával is,
ez pedig nélkülözhetetlen, mert a nyelvi változás innen indul el, és a regionális
köznyelviségen keresztül az egységes köznyelv felé irányul. Ennek a kutatási te­
rületnek az első eredményei láttak napvilágot az IMRE SAMU által szerkesztett
tanulmánykötetben (Tanulmányok a regionális köznyelviség köréből: MNyTK.
100. sz. Bp., 1979, továbbá a Nyelvtudományi Dolgozatok 25. és 26. számában).
A vizsgálatok korszerűsített módszerei alapján legutóbb BALOGH LAJOS és
KONTRA MIKLÓS szerkesztésében, az MTA Nyelvtudományi Intézete jelentetett
meg ilyen témájú írásokat (Élőnyelvi tanulmányok. Bp., 1990).
A nyelvjárások kutatásának, az eredmények korszerű összefoglalásának, a
dialaktológia anyanyelvoktatási felhasználásának nagy szintézise a Magyar dia­
lektológia c. egyetemi tankönyv, amely KISS JENŐ szerkesztésében, BALOGH
LAJOS, FODOR KATALIN, HEGEDŰS ATTILA, JUHÁSZ DEZSŐ és Kiss JENŐ szer­
zői munkájaként jelent meg 2001-ben (Osiris Kiadó).

A Magyar Nyelvjárások Atlasza

és a regionális nyelvatlaszok
A mai magyar nyelvjárások ismertetésében sokszor hivatkoztunk a nyelvatlaszra,
hiszen ez a munka a nyelvjáráskutatás eddigi legnagyobb vállalkozása. Az atlasz
munkaközössége alapos és korszerű anyaggyűjtést tervezett meg. A magyar
nyelvjárások hangtani, alaktani és szóföldrajzi jellemzésére mintegy 1500 példa­
szót jelöltek ki, ezek előhívására indirekt típusú kérdező mondatokat alkottak.
Az indirekt típusú kérdés lényege az, hogy az adatközlők előtt nem mondják ki a
vizsgált szót, mert ez befolyásolhatná őket, hanem körülírásos vagy kiegészítéses
682 A magyar nyelv könyve

kérdést fogalmaznak. Pl. Mi az, amiből a vizet húzzák fel? (kút) Evés előtt a gye­
rekeknek meg kell mosni a ... (kezüket). A gondosan megszerkesztett kérdőívet
327 hazai és 68 határainkon kívüli, összesen tehát 395 kutatóponton kérdezték
ki. Magyarországon körülbelül minden tizedik község kutatópont volt. A szer­
kesztés során mindegyik címszónak külön térképlapot szenteltek, és a kutatópon­
tot jelző szám alá beírták az illető kérdésre kapott nyelvjárási válaszokat. Ily
módon mindegyik hangtani és alaktani jellegű példaszót (kenyér, szalma, kút, ke­
züket, körték stb.) a nyelvterület 395 helységéből tudjuk adatolni. A tájszókérdé­
sek kutatópont-hálózata ritkább (ezt a kérdőívet csak minden második kutató­
ponton kérdezték ki), de így is nagyon gazdag lexikai anyagot sikerült össze­
gyűjteni.
Az adattípusok földrajzi különbsége a térképlapokon nagyon szemléletesen
tárul elénk. A szerkesztők (DEME LÁSZLÓ és IMRE SAMU) a gyűjtés céljához al­
kalmazkodva háromfajta térképlapon (FON. = hangtani, MORF. = alaktani,
LEX. = szóföldrajzi) közlik a gyűjtött anyagot. A nyelvatlasz teljes anyaga 6 kö­
tetben, 1162 térképlapon jelent meg 1968-1977 között.
A magyar nyelvatlasz több mint félmillió megbízható lejegyzésű adatot kö­
zöl. A feljegyzés módszere fonetikus, a községek átlagos nyelvhasználatát igye­
keztek feltárni, ebből a célból több adatközlőt is megkérdeztek. Az atlasz a
nyelvjárások belső mozgását, az elavuló és az újonnan jelentkező sajátságok har­
cát is bemutatja. A nyelvatlasz adatain alapul IMRE SAMUnak A mai magyar
nyelvjárások rendszere (Bp., 1971) c. összefoglaló műve.
A több régiót átfogó mű, A romániai magyar nyelvjárások atlasza anyaggyűj­
tése a magyar atlasszal egy időben készült, közreadása azonban később kezdő­
dött, a 11 kötetből eddig 5 jelent meg (gyűjtötte: MURÁDIN LÁSZLÓ, szerk.
JUHÁSZ DEZSŐ, Bp., 1995-1999). A Magyar Nyelvjárások Atlaszával összhang­
ban néhány regionális vagy tájatlasz is elkészült, illetve megjelentetésre vár.
Ezeknek teljes sűrűségű kutatópont-hálózatuk van, tehát a gyűjtést a kiválasztott
tájegység valamennyi községében elvégzik. Így szerencsésen kiegészítik a nagy
atlaszt, másrészt jobban, részletesebben vizsgálhatják szűkebb kutatóterületük
jellemzőit. Az első regionális nyelvatlasz 1959-ben jelent meg (VÉGH JÓZSEF:
Őrségi és hetési nyelvatlasz), majd PENAVIN OLGA jelentetett meg hat kisebb at­
laszt a jugoszláviai magyarság tájnyelvéből. A romániai magyar nyelvjárásku­
tatók (SZABÓ T. ATTILA, MÁRTON GYULA, GÁLFFY MÓZES, VÖŐ ISTVÁN stb.)
szorgalmas munkával az ottani magyar csoportokról több tájatlaszt is elkészítet­
tek, de kiadásuk csak évtizedekkel később kezdődhetett meg (Hétfalú nyelvjárási
atlasza, A moldvai csángó nyelvjárás atlasza, Szilágysági nyelvatlasz).
 A2.szótagban • ö e-ö hang van.
Kaposvár .••• A nyitódó kettöshangzók K-i határa
- - A t ejtésének K-i határa

A péntek szó fonetikai térképlapja Király Lajos Somogy-zalai nyelvatlaszából

684 A magyar nyelv könyve

1976-ban megjelent egy speciális célú nyelvatlasz, amely a háziállattartás

szókincsét mutatja be hatvan Kaposvár környéki településen (BALOGH LAJOS -
KIRÁLY LAJOS: AZ állathangutánzó igék, hívogatók és terelők somogyi nyelvat­
lasza). Ezt a témát dolgozza fel, bővíti tovább GUTTMANN MIKLÓS - KÖBÖL­
KÚTI KATALIN a Hangutánzó igék vasi és muravidéki atlasza c. munkájukban.
Megjelent RÓNAI BÉLA Zselici tájatlasza (Pécs, 1993), továbbá elkészült
KIRÁLY LAJOS Somogy-zalai nyelvatlasza is, amelyből eddig egy mutatványkö­
tet látott napvilágot (Nyelvjárási jelenséghatárok a Dél-Dunántúlon. Bp., 1990).
A székely nyelvatlasz lexikális anyagából 1987-ben szótár formájában, térkép
nélkül jelent meg egy válogatás (Székely nyelvföldrajzi szótár). A kárpátaljai
magyar nyelvjárások atlasza BALOGH LAJOS és HORVÁTH KATALIN szerkeszté­
sében került az érdeklődők kezébe 1992-96-ban.
A nyelvatlasztérkép szemléltetésére KIRÁLY LAJOS Somogy-zalai nyelvatla­
szából a péntek szó fonetikai típusú adatbeírásos közlésmódú lapját mutatjuk be
az előző oldalon.

A magyar nyelvjárási szótárak

Osztályozásuknál a következő szempontokat kell figyelembe venni: az egyik fő
típus csak a köznyelvben ismeretlen szavakat tartalmazza (tájszó-tár), a másik
viszont a nyelvjárás teljes szókincsét, a köznyelvvel megegyező és az ettől eltérő
szavakat is (szótár). A területiség szempontjának bekapcsolásával ez a két szó­
tártípus 3-3 alcsoportra osztható (általános, regionális, helyi tájszótár, ill. szó­
tár). A két fő szempont alapján tehát hat nyelvjárási szótártípus alakult ki, és eh­
hez még két speciális szótárfajta (nyelvjárási hiányszótár, nyelvföldrajzi szótár)
járul. Ha a magyar nyelvjárások szókészletét kívánjuk tanulmányozni, napjaink­
ban a következő szótárak állnak rendelkezésünkre (itt csak a könnyebben hozzá­
férhető, újabb szótárakat soroljuk fel):
1. Általános tájszótár (a köznyelvben ismeretlen szavakat a nyelvterület egé­
széről közli): Szinnyei József: Magyar tájszótár I-II. (1893-1901); B. Lőrinczy
Éva szerk.: Új magyar tájszótár. I-IV. 1979-2002.
2. Regionális szótár (egy-egy régió, tájegység szókészletét mutatja be, a tel­
jesség igényével): Csűry Bálint: Szamosháti szótár. I-II. 1935-1936.; Kiss Géza
- Keresztes Kálmán: Ormánysági szótár. 1952.; Bálint Sándor: Szegedi szótár.
I-II. 1957.; Penavin Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár. I-III. 1968-1978.
Történeti regionális szótár: Szabó T. Attila szerk. Erdélyi magyar szótörténeti
tár. 1975-1999.
 A nyelvjárások tanulmányozása 685

3. Regionális tájszótár (egy-egy régió, tájegység tájszavait tartalmazza): Kri­

za János: Erdélyi tájszótár. [1926]; Rácz Sándor: Földeák és környéke tájszótára.
1984.; Tóth Imre: Ipoly menti palóc tájszótár. 1987.; Nagy Géza: Bodrogközi
tájszótár. 1992.; Szabó József: Koppány menti tájszótár, 2000.
4. Helyi szótár (szándéka szerint egy településnek a teljes szókészletét, a
köznyelvben ismert és ismeretlen szavait dolgozza fel): Markó Imre Lehel:
Kiskanizsai szótár. 1981.; Dallos Nándor - Pesti János: Hosszúhetényi szótár.
1999.
5. Helyi tájszótár (egy település köznyelvben nem használatos szavait tartal­
mazza): Imre Samu: Felsőőri tájszótár. 1973.; Kiss Jenő: Mihályi tájszótár.
1970.; Villám Judit: Nagykőrösi tájszótár. 1987.; Várkonyi Imre: Büssüi tájszó­
tár. 1988.; Jankus Gyula: Kéméndi tájszavak. 1990.; Ábrahám Imre: Nyúl köz­
ség nyelvkincse. 1991.; Hegedűs Attila: Kisnémedi tájszótár. 1992.; Silling Ist­
ván: Kapuszinai tájszótár. 1992.; Házi Albert: Okányi tájszótár. 1995.; Balogh
Lajos: Büki tájszótár. 2004.
6. Nyelvföldrajzi szótár (egy-egy régió, táj nyelvföldrajzi módszerrel gyűjtött
lexikai adatait tartalmazza): Gálffy Mózes - Márton Gyula: Székely nyelvföld­
rajzi szótár. 1987.
7. Nyelvjárási hiányszótár (a köznyelvben meglévő, a vizsgált nyelvjárásból
viszont hiányzó, ott nem használatos szavakat tartalmazza): Hegedűs Attila:
Kisnémedi táj szótár. Hiányszótár. 1996.
686 A magyar nyelv könyve

IRODALOM
BÁRCZI GÉZA szerk., A magyar nyelvatlasz munkamódszere. Bp., 1955. * BENKŐ LORÁND, Ma­
gyar nyelvjárástörténet. Bp., 1957. * BENKŐ LORÁND - LŐRINCZE LAJOS, Magyar nyelvjárási bib­
liográfia. 1817-1949. Bp., 1951. * BENKŐ LORÁND, A csángók eredete és települése a nyelvtudo­
mány szemszögéből. MNyTK. 188. sz. Bp., 1990. * BOKOR JÓZSEF, Regionális lexikológiai vizs­
gálatok a nyugati magyar nyelvterületen. MNyTK. 203. sz. Bp., 1995. * DEME LÁSZLÓ, A magyar
nyelvjárások néhány kérdése. Bp., 1953. * DEME LÁSZLÓ, Nyelvatlaszunk funkciója és további
problémái. Bp., 1956. * DEME LÁSZLÓ - IMRE SAMU, A magyar nyelvjárások atlaszának elméleti­
módszertani kérdései. Bp., 1975. * GUTTMANN MIKLÓS, A táji jelenségek vizsgálata tíz- és tizen­
négy évesek beszélt nyelvében Nyugat-Dunántúlon. MNyTK. 202. sz. Bp., 1995. * HAJDÚ MI­
HÁLY - KÁZMÉR MIKLÓS, Magyar nyelvjárási olvasókönyv. Bp., 1974. * HAJDÚ MIHÁLY, Váloga­
tott tanulmányok. Bp., 2003. * IMRE SAMU, A mai magyar nyelvjárások rendszere. Bp., 1971. *
IMRE SAMU, Megfigyelések a mai magyar nyelvjárások változásáról: ÁNyT. VIII, 85-104. * IMRE
SAMU szerk., Tanulmányok a regionális köznyelviség köréből: MNyTK. 100. sz. Bp., 1979. *
IMRE SAMU, Nyelvjárási szókészletünk néhány szerkezeti kérdése, Bp., 1986. * KÁLMÁN BÉLA,
Nyelvjárásaink. Bp., 19753. * KIRÁLY LAJOS, Nyelvjárási jelenséghatárok a Dél-Dunántúlon.
MNYTK. 186. sz. Bp., 1990. * Kiss JENŐ, Nyelvjárási tanulmányok MNyTK. 159. sz. Bp., 1981. *
Kiss JENŐ, A rábaközi Mihályi nyelvjárásának hang- és alaktana. Bp., 1982. * Kiss JENŐ, Fejeze­
tek a mihályi nyelvjárás mondattanából. MNyTK. 164. sz. Bp., 1982. * Kiss JENŐ szerk., Magyar
dialektológia. Bp., 2001. * MÁRTON GYULA - PÉNTEK JÁNOS - VÖŐ ISTVÁN, A magyar nyelvjárás­
ok román kölcsönszavai. Bukarest, 1977. * Dialektológiai szimpozion. Szerk. SZABÓ GÉZA,
MOLNÁR ZOLTÁN MIKLÓS, GUTTMANN MIKLÓS. Szombathely, 1982., 1990., 1998. 2002. *
MOLNÁR ZOLTÁN MIKLÓS, Nyelvföldrajzi-szociolingvisztikai vizsgálatok a magyar nyelvterület
nyugati régióiban. Szombathely, 1999. * SZABÓ JÓZSEF, A mondatszerkesztés nyelvszociológiai
vizsgálata a nagykónyi nyelvjárásban. Bp., 1983. * SZABÓ JÓZSEF, A nagykónyi nyelvjárás. Szek­
szárd, 1986. * SZABÓ JÓZSEF, Magyarországi és jugoszláviai nyelvjárásszigetek. Békéscsaba,
Kecskemét, Szeged, 1990. * SZABÓ JÓZSEF, Nyelvjárási és szociolingvisztikai tanulmányok. Bé­
késcsaba, 1999.
 GYERMEKNYELV

A gyermeknyelv kutatásának elméleti kérdései

A gyermeknyelv vizsgálata a kutatás számára szorosan összefonódik az anya­
nyelv-elsajátítás folyamatának megfigyelésével. Ez igen bonyolult és sokoldalú­
an motivált folyamat, amely nem választható el a gyermek általános fejlődésétől,
s kizárólag társadalmi környezetben mehet végbe. A gyermek a nyelvet nem
önmagában, hanem az ún. kommunikatív viselkedés keretében tanulja meg. Ez
azt jelenti, hogy az anyanyelv elsajátításával párhuzamosan az is rögzül benne,
hogy mit, milyen helyzetben, kinek, milyen averbális és szupraszegmentális esz­
közökkel kísérve szoktunk mondani.
Az anyanyelv-elsajátítás az életkor s ezzel együtt az agy rugalmasságának is
függvénye: 6-7 éves korig, az első biológiai sorompóig lehet csak eredményes.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a gyermekben anyanyelvének rendszere kb. a 4-6.
életév között épül ki, s így az iskolába lépő gyerek lényegében már tudja anya­
nyelvét. A második biológiai sorompót 10-13 éves kor közé teszik a kutatók.
Ezt követően már nehézséget jelent a beszédhibák javítása, a helyesírási és olva­
sási készség fejlesztése, ill. az akcentusmentes idegennyelv-tanulás is.
A gyermeknyelvi jelenségek megfigyelése és rendszerezése (naplók, feljegy­
zések stb. segítségével) Magyarországon már a XIX. század elején megindult,
majd annak utolsó harmadától megélénkült, és tudományos igényűvé vált. Az
1960-as évektől pedig a gyermeknyelvi kutatások újabb fellendülése figyelhető
meg a magyar szakirodalomban is.
A 20. század közepétől, R. JAKOBSON e témában írt tanulmányainak megje­
lenésétől a gyermeknyelv többé már nem periferiális terület, hanem a modern
nyelvészet eredményeit gazdagító, a gyermek személyiségének jobb megismeré­
sét is szolgáló diszciplína. A gyermeknyelvi jelenségek elszigetelt vizsgálatát
ekkortól végleg felváltja a gyermeknyelv rendszerként való kezelése.
A nyelv elsajátításával kapcsolatban több fontos kérdés is felvetődik. Hogyan
jut a gyermek a nyelvi rendszer birtokába? Már a nyelv ismeretével születik,
vagy ez a tudás későbbi fejlődésének eredménye? Csupán utánzással tanulja-e
meg a nyelvet a környezetétől, vagy aktív résztvevőként újrateremti azt? Mekko­
ra a környezet szerepe s mekkora a gyermek genetikai örökségéből adódó kreati­
vitása ebben a folyamatban? A fenti kérdésfelvetésekkel kapcsolatos nézetek
688 A magyar nyelv könyve

alapvetőn két csoportba sorolhatók, melyek az empirizmus és racionalizmus vi­

tája néven váltak ismertté.
Az utánzás elméletének — az empirizmusnak — a hívei a nyelv elsajátítását
tapasztalás eredményének tartják, s e folyamatban a nyelvi környezet elsődleges
(egyesek kizárólagos) szerepét hangsúlyozzák. J. LOCKE szerint születéskor a
tudat valójában egy üres lap, afféle tabula rasa, amely a tapasztalás során „töltő­
dik fel" a nyelvi ismeretekkel. Tagadhatatlan, hogy a nyelv elsajátításának a
nyelvi környezet alapfeltétele, ugyanakkor számot kell vetnünk néhány olyan
ténnyel, amely nem a környezet hatásának tulajdonítható. Egyrészt a gyermek
nyelvében rendkívül gyakoriak a felnőttől sosem hallott szóalakok, illetve nyelv­
tanilag helytelen formák (hót 'havat', aludás 'alvás', viszkesd meg 'vakard
meg'); másrészt a gyermek a nyelvelsajátítás folyamatában nem az általa hallott
mondatokat ismétli, hanem maga is alkot újakat (olyat is, amilyet a környezeté­
ben még senki sem mondott ki). A gyermek kreativitása tehát tagadhatatlan.
A racionalisták nézete szerint bizonyos nyelvi alapismeretekkel, ún. alapide­
ákkal már születésünkkor rendelkezünk, a későbbi tapasztalásnak ezen alapideák
(amelyek megítélésében a racionalisták között is elég nagy eltérések vannak) ki­
bontakoztatásában van szerepe.
A 20. század 60-as éveiben N. CHOMSKY ún. innáta-elmélete — a nyelv ge­
neratív leírására épülően — a nyelvelsajátításnak a korábbiakhoz képest új meg­
közelítését jelentette. „Az elképzelés szerint minden gyermek a nyelvelsajátítás
veleszületett képességével jön a világra: az emberi agy „felkészült" a nyelvre
abban az értelemben, hogy amikor a gyermek beszédet hall, bizonyos, a nyelv
feltárását és strukturálását meghatározó általános elvek automatikusan működés­
be lépnek. Ezek alkotják a gyermek nyelvelsajátító szerkezetét" — angol rövidí­
téssel a LAD-ot. (CRYSTAL, 1998, 293). E nézet hívei a LAD meglétét azzal
magyarázzák, hogy a gyermeki nyelvelsajátítás egyrészt nagyon rövid idő alatt
történik meg, másrészt jelentős hasonlóságok figyelhetők meg minden gyerek és
minden nyelv esetében a nyelvtani rendszer elsajátításában. A LAD tartalmát il­
letően azonban már jelentős nézeteltérések vannak: egyesek szerint a LAD a
nyelvi univerzálék (szórend, szófajok stb.) tudásával látja el a gyereket, mások
szerint csupán nyelvelsajátítást segítő általános eljárásokat tartalmaz.
A nyelvelsajátítás elméletei közül említést érdemel még J. PiAGET ún. kogni­
tív fejlődési modellje. Eszerint a nyelvelsajátítás és a gyermek értelmi fejlődése
között szoros kapcsolat van. Például ahhoz, hogy a kutya házőrző állat szerkeze­
tet értse és használja a gyerek, tisztában kell lennie a szóban forgó fogalmak alá-
(kutya) és fölérendelt (állat) viszonyával.
 Hangtani jelenségek a gyermeknyelvben 689

A kutatások jelenlegi szintjén egyetlen nyelvelsajátítási elmélet sem ad meg­

felelő magyarázatot az anyanyelvtanulás minden jelenségére, kérdésére. A
gyermeknyelvi kutatások egyik legfontosabb célja a jövőben feltehetőleg az lesz,
hogy kiderítse: a nyelvelsajátításban mekkora szerepet kap a környezeti minta
(közte is hangsúlyosan az anya gyermekének szóló strukturált, vagyis egysze­
rűbb mondatszerkezetű, a helyzetre vonatkozó, konkrét jelentésű, lassúbb tempó­
jú, magasabb hangfekvésű stb. beszéde), az általános nyelvtanulási mechanizmus
és a kognitív tudatosság.
Az alábbiakban a gyermeknyelv fejlődését rendszerszerűségében kíséreljük
meg bemutatni, külön-külön szólva a hangtani, szótani, alaktani, mondattani és
szövegtani sajátosságok eddig feltárt jellemzőiről. A gyermeknyelv fogalmát
mindvégig szűkebben értelmezzük, s főként az iskoláskorig terjedő időszakra
irányítjuk figyelmünket, amikorra — ideális esetben — a gyermek már elsajátí­
totta anyanyelve bonyolult grammatikai rendszerét s az életkorára jellemző szó­
kincset. (A hátrányos nyelvi helyzetről a szociolingvisztikai fejezetben lesz szó
részletesen.) Mivel a fejlődés a hatéves korig terjedő időszakban a leglátványo­
sabb, a kutatások is főként erre az életszakaszra irányulnak, míg a 6-10 éves
gyerekek nyelvhasználatáról viszonylag keveset tudunk.

Hangtani jelenségek a gyermeknyelvben

A legújabb kutatások szerint már a fejlődő magzat érzékeli az anyai beszéd né­
hány fizikai jellemzőjét, mindenekelőtt annak ritmusát, hanglejtését, prozódiai
sajátosságait. A még meg nem született gyermek nyelvi élményeinek ezt a sza­
kaszát magzatnyelvnek hívjuk. Ennek létezését alátámasztja az is, hogy a gye­
rek legelőször nem beszédhangokat tanul meg, hanem bizonyos intonációtípuso­
kat sajátít el. Ebből érez meg — már pár hónapos korától — bizonyos jelentés­
tartalmakat, például kedveskedést, korholást stb. Az intonáció elsőként való elsa­
játítását még az is bizonyítja, hogy később, a „gyengén kivitelezett" beszéd
(rosszul képzett hangok, nyelvtanilag helytelen formák) időszakában is pontosan
meg lehet állapítani — elsődlegesen az intonáció révén —, hogy a gyerek felszó­
lítást, kérést vagy ténymegállapítást kíván-e közölni.
Az újszülött első hangjelenségei lehetnek fiziológiás (köhögés, tüsszentés,
csuklás) és nem fiziológiás (sírás, gőgicsélés) eredetűek. Utóbbiakat preverbális
hangjelenségeknek nevezzük.
690 A magyar nyelv könyve

A kb. a második héttől megjelenő ún. kifejező sírás kettős funkciójú. Egy­
részt előkészíti a beszéd elsajátítását, másrészt tájékoztatja a környezetet a gye­
rek hogylétéről. A kifejező sírás akusztikai szempontból (intenzitás, frekvencia­
tartomány nagysága) nem egységes, így a gyerek ezen jelzései differenciálhatók.
A kifejező sírás négy típusát szokásos elkülöníteni: fájdalom-sírást, éhség-sírást,
diszkomfort jelzésére szolgáló sírást és unalom-sírást (GÓSY, 1999, 164).
A beszéd kialakulásának és fejlődésének következő fontos állomása a gőgi­
csélés megjelenése. A gyereknek ezt az első életévet végigkísérő hangképzési kí­
sérletét, játékát egyesek a különböző szakaszoknak megfelelően másfajta elne­
vezésekkel is illetik (pl. a későbbi szakaszt gagyogásnak nevezik). Fejezetünk­
ben GÓSY MÁRIA nyomán az egész folyamatra a gőgicsélés kifejezést használ­
juk.
A gőgicsélés kb. a 3-6. héten kezdődik, nagyon lényeges szerepet játszik a
majdani tudatos artikuláció szempontjából, s a beszédfejlődésben fontos állomást
jelent: a korábbi időszak feltétlen reflex jellegű sírása és kiabálása feltételessé,
azaz a külső környezettől függő reflexszé válik. A hangadások fokozatosan egy­
re „emberibbé" válnak, vagyis fizikai-akusztikai jellemzőiket tekintve az emberi
beszédhangokra hasonlítanak. Ennek természetesen fiziológiás okai is vannak: a
hangszalagok működése erre az időszakra már összehangoltabb. A gőgicsélés
mindenekelőtt játék, a csecsemő játéka a hangképzéssel, a hangadásnak még
nem tudatos gyakorlása. A már nagyrészt artikulált hangok igen változatosak, a
magánhangzókra emlékeztető (elsőként az a-féle) hangok mellett megjelennek a
mássalhangzókra emlékeztetők is az előbbiekkel összekapcsolva (aj, goj). A leg­
különfélébb anyanyelvűek körében végzett megfigyelések bizonyítják, hogy a
gyermek a gőgicsélés időszakában sokkal több hangot képes produkálni, mint
amennyi anyanyelvében előfordul. Véletlenszerűleg olyan nehezebben ejthető
hangokra is „ráhibázik", amelyek képzése a tudatos beszélni tanulás időszakában
lehet, hogy nem fog sikerülni. Az igen nagyszámú gőgicsélt hangból (kb. 200)
csak lassan válnak ki az anyanyelv hangjai. Ebben a folyamatban a külső mintá­
nak, a környezet utánzásának és megerősítésének lesz alapvető szerepe.
A gőgicsélést a 6-9. hónapban a gyermek már a felnőttekkel való kommuni­
kálásra is felhasználja. A feléje irányuló kedveskedő hangra válaszként is adhat­
ja, kellemetlen hangra (zaj, kiabálás) pedig a gőgicsélés abbahagyásával vagy sí­
rással is reagálhat. Az első életév utolsó negyedében a gyermek már igyekszik
utánozni a felnőtt hangadását, rövid és hosszú, akár 4-5 szótagos (apápápá,
ögölögögö) hangsorokat egyaránt hallat. Az egyéves kor táján megjelenő első
 Hangtani jelenségek a gyermeknyelvben 691

szavakat követően a gyerek még sokat és változatosan gőgicsél kb. 15 hónapos

koráig.
A legújabb kutatások cáfolták JAKOBSON azon nézetét, miszerint a gyermek­
nyelv fejlődése egy bizonyos pontig univerzálisnak tekinthető: vagyis azt, hogy a
legkülönbözőbb anyanyelvű gyerekek ugyanazon magánhangzókat (a, e, i, u-
féle) és ugyanazon mássalhangzókat (p, b, t, d, m, n-féle) sajátítják el legelőször
az intonációk hangokra bontásának folyamatában. Bár a fenti magán- és mással­
hangzók minden nyelv hangrendszerének bázisát képezik, ún. alapmagánhang­
zók és -mássalhangzók „az első szavakat alkotó beszédhangok megjelenésében
nagyobbak az individuális és nyelvfüggetlen különbségek, mint azt korábban fel­
tételezték" (GÓSY, 1999, 171).
A magyar gyerekek esetében a hangok fonológiai jegyeinek elsajátítása az
alábbi tendenciát mutatja.
A magánhangzóknál elsőként a magas-mély (e<->a, i<->u) megkülönböztető
jegy jelenik meg, majd kétéves kor táján az ajakkerekítéses-ajakréses oppozíció
(a<->á, ü<->i). A legutoljára elsajátított fonológiai jegy a rövid-hosszú szembeállí­
tás: kétéves kor táján a gyerekek többsége már ismeri és használja az a<->á,
e<->é, o<->ó,ö<->őhangpárokat.
A mássalhangzók közül a legtöbb egyéves gyerek ismeri a p, b, m, d, sz, c, n,
l, k, h, j hangokat. A fonológiai jegyek elsősorban a képzés módjára (feltűnő a
zár jellegű hangok előnyben részesítése) és a képzés helyére vonatkoznak (itt
nincs kiemelt, „kedvelt" terület, az ajakhangok, foghangok, szájpadláshangok
nagyjából azonos mennyiségben találhatók meg). Képviselve van már a zöngés-
zöngétlen jegy is, elsősorban a zárhangokon belül (p<->b, t<->d). Az időtartam­
megkülönböztető jegy a mássalhangzók esetében is majd csak a kétéves kor tá­
ján játszik szerepet, amikorra a mássalhangzórendszer is jelentősen bővül. Elsa­
játításuk sorrendje sok egyéni eltérést mutat, de általánosnak tekinthető a cs, ty,
ny, zs, r, valamint a dz és a dzs utolsóként való megjelenése. A rövid-hosszú op­
pozíció is ekkor kezd kialakulni, megjelenése először a zárhangoknál figyelhető
meg.
A felnőttnyelv hangjainak elsajátítása természetesen nem fejeződik be a má­
sodik életév körül, de tagadhatatlan, hogy ebben az időszakban a legszembetű­
nőbb a hangrendszer gazdagodása. A teljes rendszer elsajátításának időtartamát
alapvetően a gyermek fonematikus hallásának fejlődése határozza meg, mely­
nek révén fokozatosan egyre több fonológiai jegy finom megkülönböztetésére
képes a beszéd észlelésekor, illetve ezzel párhuzamosan javul, s válik egyre pon­
tosabbá a hangképzése. Ez a folyamat — ideális esetben — az iskoláskorig befe-
692 A magyar nyelv könyve

jeződik. Erre az időszakra a gyerekek többsége már helyesen hall és beszél. Ez

egyben azt is jelenti, hogy a gyerek a helyes kiejtésre irányuló erőfeszítéseinek
legszembetűnőbb megnyilvánulását, az élettani pöszeséget az iskolába lépésig
„kinövi". (Ha nem, akkor a beszédhiba mindenképpen korrekcióra szorul.)
Az írás- és olvasástanulás alapvető feltétele, hogy a gyermek ismerje már
anyanyelve összes fonémáját, mert a fonéma-graféma megfeleltetés csak így le­
het egyértelmű számára.

A gyermeknyelv néhány
szótani-alaktani sajátossága
Az első életév vége felé, a gőgicsélés és az első értelmes szó kimondása között
van az ún. echolalia korszaka. Ekkor a gyermek a környezetétől hallott egysze­
rűbb szavakat képes már „visszhangszerűen" ismételni. Ez természetesen még
csak gépies, gyakran hibás hangutánzás, a szavak értelmének felfogása nélkül.
Az echolalia szakaszával párhuzamosan a beszédértés is kezdetét veszi, egy­
előre még csak látszatértés formájában. Ez azt jelenti, hogy a gyermek kezdet­
ben nem a szavak jelentését, hanem az adott szituációt fogja fel a reá irányuló
ingeregyüttes — a szó mint akusztikai inger és az azt kísérő nem verbális ele­
mek: mimika, gesztus, hangsúly, hangerő stb. — segítségével. Idő kell ahhoz,
hogy ebből a sok ingerből kiszabaduljon a szó, és a megértés önálló közvetítőjé­
vé váljék. Vagyis a látszatértésből úgy lesz beszédértés, hogy az adott hangcso­
portokhoz már nemcsak egy, hanem különféle szituációkban kapcsolódik ugyan­
az a jelentés. Így válik az adott hangcsoport az adott jelentés nyelvi jelévé.
A gyermek beszélőszervei és beszédkészsége együttes fejlődésének eredmé­
nyeképpen a 12-16. hónap körül válik képessé az első tartalmas szavak kiejtésé­
re. A megfigyelések szerint az azonos anyanyelvet elsajátító gyerekek első 15-20
szava a jelentés és a kiejtés tekintetében is nagyfokú hasonlóságot mutat. Ezek
általában olyanok, amelyek két ajakkal képzelt mássalhangzóból és az elsőként
megjelenő a-féle magánhangzóból állnak (mama, baba, papa stb.). Kimondá­
sukkal a gyermek valamilyen kívánságát, érzelmét, állapotát fejezi ki. Ezek az
első, jelentéssel bíró hangsorok formájukat tekintve a felnőttnyelv szavaihoz,
funkciójukat tekintve viszont a mondatokhoz kapcsolhatók, hiszen önmagukban
egy-egy viszonylag teljes helyzet közvetítői, mondat értékűek, ún. mondat­
szók/szómondatok vagy PiAGET kifejezésével holofrázisok (attól függően
használhatjuk ezeket a fogalmakat, hogy mely funkciót kívánjuk hangsúlyozni).
 A gyermeknyelv néhány szótani-alaktani sajátossága 693

Jelentésük nem állandó, hanem a helyzet, a gesztusok, a mimika stb. függvé­

nyében változó. Így pl. a baba szó számtalan jelentéssel bír az egyéves gyermek
nyelvében, pl. Kérem a babát! Ott van a baba. Leesett a baba. Hol van a baba?
stb. E különféle jelentésű mondatok közös sajátossága, hogy a kiejtett hangsor
bennük a kulcsszó. A holofrázisok alakja nem azonos a felnőttnyelvi mintával,
annak általában tökéletlen artikulációval létrehozott változata. Ezek lehetnek
alakilag teljesek (baba, papa), csupán a szó elejét (go 'gomb', ba 'banán') vagy
a végét (pá 'hoppá', át 'lapát') visszaadók, illetve a felnőttnyelvi mintára sem­
miben sem emlékeztetők (utá 'hold').
„A holofrázisok kétféleképpen jöhetnek létre: a) a gyermek több-kevesebb
sikerrel utánoz egy, a környezetétől hallott szót és b) egy-egy gőgicsélt, esetleg
értelmes szóra emlékeztető hangsornak a környezet jelentést tulajdonít, s ezt a
jelentéses hangsort erősíti meg a gyermekben. A legelső szavak rendszerint az
első, a későbbiek általában a második folyamat szerint jönnek létre" (GÓSY,
1999, 170).
A gyermeknyelv sajátos elemei az ún. dajkanyelvi és gyermeknyelvi sza­
vak, amelyekkel a felnőtt igyekszik megkönnyíteni a gyermek számára a nyelv­
elsajátítást. A boci, coca, dádá stb. szavak egyrészt olyan hangokból tevődnek
össze, melyeket a gyerek korán megtanul kiejteni, másrészt ritmusuknál fogva is
könnyebben sajátíthatók el, mint a tehén, disznó vagy verés szavak. A dajka­
nyelvi szavak zöme főnév (paci, barika, maci, papi, bibi), ritkábban melléknév
(csecse, bibis), ige (hajcsizik, pipil) vagy mondatszó (pápá, kukucs, tente,
hamm). Egy részük szótagkettőzéssel keletkezett: pipi, csecse, dádá, pápá. Sok
hangutánzó indulatszó főnévi értékű a gyermeknyelvben, s a hangot adó élőlény
vagy tárgy megnevezésére szolgál: vauvau, 'kutya', tiktak 'óra', düdü vagy tütü
'autó', locspocs 'fürdés', brumi 'mackó', hápi(ka) 'kacsa' (az utóbbi kettő már
képzővel is ellátva).
A gyermek maga is törekszik szókincsének bővítésére főként kétéves korától
kezdődően. Már tudja, hogy a különféle élőlényeknek nevük van, s ezek elsajátí­
tását célozzák kérdezősködései (Mi ez?). Először csak a közvetlen tapasztalat
játszik szerepet szókincsének növelésében (a fizikailag érzékelhető dolgokra,
élőlényekre, jelenségekre kérdez rá), majd később verbális úton (mesék, versek,
események meghallgatása révén) is lehetségessé válik a szókincsgyarapodás.
Érdekes képet mutat a gyermek szókincsének szófaji megoszlása, bár a kuta­
tások e témakörben főként az ige, a főnév- és kisebb mértékben a melléknév­
használatra irányultak. Ebben a fejezetben is ezekről lesz szó részletesebben.
694 A magyar nyelv könyve

Néhány szófaj szerepéről a gyermek mondat-, illetve szövegalkotása kapcsán

szólunk majd (viszonyszók, névmások, határozószók).
A magyar nyelv meglehetősen bonyolult alaktani rendszere elsajátításának
sorrendje bizonyos alapelvek szerint történik (ADAMIKNÉ, 2001, 26). A kognitív
elsőbbség elve szerint azt a toldalékot tanulja meg először, amelyik szerepét érti
is. A kognitív bonyolultság elve arra utal, hogy előbb jelenik meg az egysze­
rűbb s csak azt követően a bonyolultabb forma. Az egyértelműség elve azt je­
lenti, hogy az egyalakú és egyjelentésű toldalék elsajátítása megelőzi például a
homonim toldalékokét. Végül a gyakoriság elve szerint előbb tanulja meg azt,
amelyik a nyelvben gyakrabban fordul elő.
A gyermeknyelv főbb alaktani sajátosságait a leggyakoribb szófajokhoz kap­
csolódóan tárgyaljuk.
A magyar nyelv bonyolult igei rendszeréből a 2-3 éves gyermek már sok
mindent ismer. Mondanivalója ekkor még főként az adott helyzetre vonatkozik,
ebből következően az igealakok is jelen idejűek. Az életével, illetve mindennapi
tapasztalataival összefüggésben fokozatosan árnyaltabbak lesznek időfogalmai, s
képes lesz a közelebbi és távolabbi múltat (reggel, amikor felkeltem; tegnap a
bölcsődében; amikor még kisbaba voltam), majd a közeli és távolabbi jövőt
(nyáron majd fürdunk; ha majd iskolás leszek; ha majd nagy leszek) is kifejezni.
A fog segédigével és a főnévi igenévvel megalkotott szabályos jövő idejű ige­
alakok a későbbiekben is ritkábban fordulnak elő beszédében. A felnőttekhez ha­
sonlóan a gyermek is inkább a körülírásos jelen idejű, de jelentésében jövőt kife­
jező (majd elmegyek, mindjárt megnézem, holnap elutazunk) alakokat használja.
A múlt idő megformálása általában nem okoz gondot a gyereknek. Megfigyelhe­
tünk azonban néhány analógiásan (a szaladt, ment, várt stb. mintájára) létreho­
zott helytelen alakot is: nem szabadt ugrálni, a nyuszi káposztát lopt.
Az igemódok közül elsőként a kijelentőt használja, de beszédében — mivel
őt is gyakran utasítják — már előfordul, főként egyes szám 2. személyben a fel­
szólító módú ige is (add, nézd, jöjjél). Az óhajtást először kijelentéssel, legin­
kább az akar ige segítségével (csokit akarok) fejezi ki.
A felszólító módot gyakran helytelenül formálja meg, mivel még nem ismeri
az igetövekből következő rendhagyóságot. Viszont jó analógiás érzékről tanús­
kodnak a következő szóalakok: kötjed meg a cipőmet, festjed be a házat, öltöz­
tets át, viggy át, veggy nekem valamit (az utóbbi kettő feltehetően a higgy mintá­
jára jött létre).
Az óvodáskor végére a gyerekek többsége már helyesen használja az alanyi
és tárgyas ragozást. Ugyanakkor még 5-6 éves korban is előfordulhat bizonyos
 A gyermeknyelv néhány szótani-alaktani sajátossága 695

alanyi (hol lakol, miért hívol, mit nézsz), illetve bizonyos tárgyas személyragok
keverése (megbüntetje a rendőr, becsuki az ajtót).
A rendhagyó ragozású létigét sok óvodás korú gyerek „szabályossá" változ­
tatja: hol vagyol, nem van, semmi van. Megfigyelhető néhány ige „ikesítése" is:
mit veszik a néni, ő is ott leszik. A többalakú igetövek helytelen használata még
az iskoláskor elején is előfordulhat: ne haragszol] rám, aludok egy kicsit, mikor
jövöl haza, nem söpörök.
A képzett igealakok elsajátítása nem könnyű feladat, egyrészt mert igeképző­
ink gazdag rendszert alkotnak, másrészt mert az igeképzés gyakran a szótő han­
galakjának valamilyen módosulásával jár együtt. A gyerek által megformált szó­
alakok többsége általában analógia hatására jön létre: megmintálja 'megmin­
tázza', merdegélte 'meregette', agyabugyázlak 'elagyabugyállak'. Az -l és a -z,
valamint a -degél és a -get képzők felcserélése nem véletlenszerű, nagyon is a
gyerek logikus gondolkodását tükrözi. Az -l és a -z képző jelentése ugyanis meg­
egyezik: valamivel való ellátottságot mindkettő kifejezhet (pecsétel, foltoz), a
-gat/-get és a -dogál/-degél/-dögél képzőkkel pedig egyaránt alkothatunk tartós
cselekvést jelentő igéket (beszélget, üldögél).
A gyermek kreativitásáról tanúskodhatnak azok a képzett igék is, amelyek
nyelvünkben nem használatosak: megdöglesztettem egy szúnyogot, én ötleteztem
ki, összehelyesítettük; 'a helyes, összeillő párokat kiválogattuk', megkancsózták
' a kancsóban lévő vízzel leöntötték', megnyugágyazok ' szétnyitom a nyugágyat',
beporosítja a ruháját 'bepiszkítja', a bácsik munkálnak 'dolgoznak', a fiúk
vadulkodnak 'vadul játszanak', szalvétázd meg 'töröld meg szalvétával', csapozd
el 'zárd el a csapot', lemorzsázzuk 'lerázzuk a morzsát'. (Némelyik a jelentéssű­
rítés ragyogó példája.)
A gyermeknyelv leggyakrabban előforduló szófaja a főnév, amely — a
mérések szerint — később is megtartja kiemelkedő mennyiségi arányát a többi
szófajjal szemben, bár kisiskolás korban az ige is szorosan „felzárkózik".
A gyermek először a konkrét jelentésű főneveket sajátítja el. Ezek látványos
gyarapodása a "Mi ez?" kérdés megjelenésekor kezdődik, hiszen a gyermek a
környezetében előforduló élőlényekre, tárgyakra, jelenségekre kérdez rá, s a fel­
nőtt válasza ezekre többnyire főnév. Az átvitt értelműséget és az elvont jelentést
fokozatosan ismeri meg gondolkodásának egyre bonyolultabbá válásával szoros
összefüggésben. Ezért is lehet jellemző a Nagy csibész vagy, Zolika! megjegy­
zésre a hároméves gyerek reagálása: Nem vagyok csibe, mert nem tudok kukoré­
kolni. E válasz persze nem csak a konkrét és átvitt jelentés megkülönböztetésé-
696 A magyar nyelv könyve

nek hiányáról, hanem a valóság pontatlan ismeretéről — kakas és csibe összeté­

vesztése — is tanúskodik.
Az elvont főnevek elsajátítását a mesék is elősegítik: a királykisasszony bá­
nata, a nyúl gyávasága, a róka ravaszsága, a szegény ember szerencséje stb. fő­
nevek megértése a szövegkörnyezet segítségével történik.
A főnévi ragok és jelek elsajátításának sorrendjében is megfigyelhető egyfaj­
ta szabályszerűség. A gyermek elsőként általában a -t tárgyragot illeszti a főnév­
hez, majd ezt követően a -ba/-behatározóragot. A birtoklás alaktanilag megfor­
mált kifejezése is korán (a 2. és 3. életév között) megfigyelhető, főként az -é bir­
tokjel és az -m birtokos személyjel segítségével. Az -é-vel a 3. személyű birto­
kost nevezi meg (mamáé, öcsié), saját magát pedig kétféleképpen is jelöli: vagy
néven nevezve magát (Petié — az enyém helyett) vagy az egyes szám
1. személyű személyjelezéssel (autóm, cipőm). E négy főnévi toldalék elsőként
való megjelenése általánosnak mondható, ezt követően azonban már igen sok
egyéni eltérés tapasztalható. Az óvodába lépő gyerek már ismeri és jól használja
a -k többesjelet. A határozóragok közül főként a helyviszonyt kifejezőkkel bővül
nyelvismerete: -n, -on/-en/-ön; -ra/-re; -nál/-nél; -ból/-ből; -tól/-től; valamint a
többnyire eszköz- és társhatározót kifejező -val/-vel raggal. A fenti toldalékok
korai elsajátítása szorosan összefügg a kisgyermek mindennapi tevékenységfor­
máival, illetve az azokat megnevező megnyilatkozások gyakoriságával: Idd meg
a tejet! Megyünk a boltba. A nagyinál ebédelünk. A macival alszol?
A tő szempontjából a többalakú főnevek egyalakú toldalékolása, valamint a
kötőhang bizonytalan használata az óvodáskorban általánosnak mondható: rajzo­
lok fűt, nem ad pénzet, kérek kenyért, bokorokhoz gurult, a bácsi kalapa. Ugyan­
ez figyelhető meg az igéből képzett főnevek esetében is: fürödés, aludás, iszás.
A melléknevek közül először a konkrét, érzékelhető tulajdonságok elnevezé­
sét tanulja meg a gyermek: piros, kicsi, hideg, piszkos stb. Az elvontabb jelentés­
tartalmúak közül néhányat már kicsi korától hall nap mint nap, így korán el is sa­
játítja őket: ügyes vagy, szép a ruhád, legyél jó, okosan viselkedtél. Később a
mesék segítségével megismer egy sor olyan elvont melléknevet, amelynek jelen­
tését a meseszereplők cselekedetei nyomán érti meg: gonosz mostoha, igazságos
király, jóságos tündér.
A melléknév fokozásakor kezdetben mindig „szabályosan" jár el, így szület­
nek meg a nekem van a legszépebb babám, a kevésebbet kérek és a kicsibb test­
vérem szóalakok.
Az igenevek közül leghamarabb a főnévi igenév jelenik meg a gyerek beszé­
dében, főként tárgyi (nem akarok aludni, kérek inni) és célhatározói (megyünk
 Egyéb szóhasználati és szóalkotási módok a gyermeknyelvben 697

biciklizni) szerepben. A melléknévi és határozói igenév kevésbé jellemző a

gyermeknyelvre, helyettük inkább a hosszabb, mellékmondatos vagy pusztán
igei szerkezettel fejezi ki a gyerek ugyanazt a jelentéstartalmat: a tévét néző gye­
rek helyett inkább: a gyerek, aki nézi a tévét; a hisztizve sírt helyett inkább: hisz­
tizett és sírt.

Egyéb szóhasználati és szóalkotási módok

a gyermeknyelvben
Az előző fejezetben néhány szófaj gyermeknyelvi előfordulását vizsgálva, szól­
tunk azokról a szóképzési sajátosságokról, amelyeket az eddigi gyermeknyelvi
kutatások feltártak. Az alábbiakban olyan szóalkotási módokat veszünk sorra,
amelyek — bár lehetnek bennük képzők — más megvilágításból is vizsgálhatók.
A beszédtanulás kezdetén, a hangok képzésével való küszködés időszakában
feltűnő a felnőttől hallott szavak hangalakbeli eltérése, melynek változatos for­
mái vannak. Lehet hanghelyettesítés vagyis az egyes beszédhangoknak a felte­
hetőleg nehezebb artikulációjából adódó hibás ejtése: deje 'gyere', csicsa 'cica';
hangkihagyás vagy szócsonkítás: ata 'asztal', eme 'elment'; szótagcsere (me­
tatézis): csicsa 'csacsi', olyan hasonulások, amelyek a felnőttnyelvben nem lé­
teznek (amma 'alma', memmos 'megmos'), vagy éppen a hasonulások hiánya
(vajval 'vajjal', tiedvel 'tieddel'), az időtartam helytelen használata (aba 'ab­
ba') vagy ezek valamilyen kombinációja: purdulu 'pördülünk', megbubálja
'megbámulja', papuja 'apuja, apja'.
A szóhelyettesítés főként a 3-5 éves gyerek nyelvében gyakori. Ilyenkor az
újonnan hallott szót egy általa már ismert, hasonló hangzásúval helyettesít: kato­
na bácsi raktárban 'haptákban', megüti a buta 'guta', túrósbukszát ettem 'buk­
tát', hősállat 'ősállat', pénztálca 'pénztárca', Madár utca 'Madách', megfejtette
a két bors ökröcskét 'megfejte', a Gézuska hozta 'Jézuska'.
A szóvegyülés a hangalaki hasonlóságon túl a jelentésbeli hasonlóságból is
adódik, főként az azonos tőből képzett szavak esetében: dömlik a víz 'dől + öm­
lik', egeret fogdászni 'fogni + vadászni', csúszdászott 'csúszott + mászott +
csúszdázott(?)'.
A 4-5 éves korú gyerekek nyelvében gyakori, hogy dolgokat, élőlényeket,
melyeknek nyelvi jelét még nem ismerik, azok tulajdonságának, funkciójának
megjelölésével nevezik meg: a hajó füstölője 'kéménye', a rák csípője 'ollója',
vízbot 'horgászbot', ételcső 'nyelőcső', nincs több férés 'hely', nagy a hangos­
ság 'zaj', a bicikli tekerője 'pedálja'.
698 A magyar nyelv könyve

A 4. és 6. életév között a leggyakoribbak a gyermeketimológiák. A gyermek

ilyenkor már „nyelvészkedik", megpróbál ok-okozati viszonyt keresni a nyelvi
jel és az általa jelölt valóságelem között. Ezek a szófejtések saját tapasztalatain
és az adott szó konkrét jelentésén alapulnak. Pl. a futó zápor onnan kapta a ne­
vét, hogy az emberek elkezdenek futni, ha esik; földrajzórán az iskolások a föld­
re rajzolnak; az égszert 'ékszert' azért hívják így, mert úgy ragyog, mint a csillag
az égen; a köménymag igazából keménymag, csak régen a keményt köménynek
hívták; ha a bácsik azt mondják, kezét csókolom, akkor viccelnek, mert a néni
kezének köszönnek, s ez butaság; a ház felülnézetben azt jelenti, hogy felülről
néztek be, amikor csinálták a tetőt.
A szókincsgyarapodás nemcsak újabb és újabb nyelvi jelek elsajátítását fog­
lalja magában, hanem a már ismert szavak újabb és újabb jelentéseinek a megta­
nulását is. Ugyanaz a szó a legkülönfélébb beszédhelyzetekben fordul elő, s így
jelentésének más-más valóságvonatkozása jut kifejezésre. A gyerek először a
konkrét, tárgyi valósághoz kapcsolódó jelentését sajátítja el, az átvitt értelműsé­
get csak később. A megmossák a fejét számára a hajmosást jelenti, s mivel a
rész-egész metonimikus viszonyt is csak később tanulja meg, mondhatja három­
éves korában: Mikor vágod le a fejem? 'hajam', Mikor vágod le a kezem? 'kör­
möm'.

A gyermek mondat- és szövegalkotásának

néhány jellemzője
A gyermek mondat- és szövegalkotásának bemutatását nem könnyű szétválasz­
tani, hiszen mindennapi kommunikációnk során általában nem egyetlen mondat­
nyi a megnyilatkozásunk, hanem több mondat összefüggő együttese: a szöveg.
Fejezetünk elején mégis főként olyan sajátosságokról szólunk, amelyeket a
nyelvtanok a mondattan keretében tárgyalnak, majd röviden ismertetjük az in­
kább szövegtaninak minősülő jellemzőket.
A gyermek legelső mondatai a már említett mondatszók/szómondatok (ho­
lofrázisok). Ezek az egyszavas megnyilatkozások ugyanis a gyermek gesztusai­
val, intonációjával és a helyzettel kiegészülve mondat- vagy szövegértékűek le­
hetnek. Ha például a gyerek egy macskát megpillantva felkiált: Cica!; akkor en­
nek a szónak konkrét jelentésére egyéb információk is rárakódnak: Ott a cica!
Látom a cicát. Félek a cicától. De szép cica! stb. jelentése lehet. A mondatszó
tehát szubjektív használatú, változó jelentéstartalmú, komplex nyelvi jelenség.
 A gyermek mondat- és szövegalkotásának néhány jellemzője 699

Alaktanilag általában megformálatlan, vagyis a kimondott szó többnyire szótári

alakjában, ragok és jelek nélkül hangzik el. A mondatszókat fokozatosan váltják
fel a két majd több szóból álló közlések, melyekben már előfordulhatnak ragok
és jelek is. Általánosságban elmondható, hogy ezek a szerkezetileg nagyon egy­
szerű mondatok először azokból a szavakból épülnek fel, amelyek korábban már
szerepeltek mondatszóként a gyermek beszédében.
A holofrázisokat az ún. távirati (telegrafikus) stílusú beszéd váltja fel mon­
datszerű közlésekkel. Ezen időszakban jellemző a gyerek beszédészlelésében a
kulcsszó-stratégia. Vagyis a felnőtt hosszabb közleményéből csak egy vagy né­
hány szót azonosít. Például: Fáj a bibis kezed? mondatra úgy reagál, a bibis
és/vagy kezed kulcsszók alapján, hogy megmutatja sérült kezét. A kettős tárolás
pedig azt jelenti, hogy egyrészt észleli a saját kiejtésű, formájában a környezeti
mintától eltérő szavait (burmi 'brumi', kalapa 'kalapja'), másrészt a felnőttől
hallott helyes formát is, s a környezetétől csak az utóbbit fogadja el.
A telegrafikus beszéddel kifejezett jelentéstartalmak már sokfélék, s majd­
nem minden mondatrész előfordul bennük. A leggyakoribbak a következő szer­
kezeti-formai típusok: 1. főnévi alany - igei állítmány: Maci ül, 2. alaktanilag
megformált igei állítmány és tárgy: Akarok csokit, 3. alaktanilag megformált igei
állítmány és határozó: Megyünk bölcsibe, 4. birtoklást kifejező, jórészt megfor­
málatlan mondatok: Peti tütü 'Ez Peti autója'. Ezeket a mondatszerkezeteket
nemcsak kijelentő, hanem kérdő, sőt felszólító értelemben is tudja használni a
gyermek. Szándékának pontos megértésében főként az intonáció segíti a felnőt­
tet.
A telegrafikus beszéd elemeinek száma fokozatosan bővül, s használatának
általánossá válásával a szórend variációs lehetőségei és a mondatok közvetítette
jelentéstartalmak megsokszorozódnak.
A 2. és 3. életév között már megfigyelhetünk olyan gyermeki megnyilatkozá­
sokat, amelyek az összetett mondat megalkotása felé tett első lépésként is fel­
foghatók. Ezek természetesen még nem szabályosan (kötőszóval és/vagy utaló­
szóval) megalkotott összetételek, hanem olyan önálló, egyszerű mondatok, ame­
lyek között szorosabb tartalmi (Megyünk boltba. Veszünk csokit), valamint tar­
talmi és nyelvtani viszony (Nem tudom. Az mi az. 'Nem tudom, hogy az mi')
van. Ezek csírájukban már magukban hordozzák a leendő mellérendelő, illetve
alárendelő mondatokat. A mellérendelők közül nemcsak a kapcsolatos figyelhető
meg már egészen korán, hanem az ellentétes is, természetesen először ez is ket­
tétördelve (Nem kockát akarok. Labdát.) Az alárendelők közül először általában
700 A magyar nyelv könyve

a tárgyi jelenik meg két önálló mondatként (Látom a tütüt. Jön. 'Látom, hogy
jön az autó.').
Az összetett mondatok helyes megszerkesztése hosszú ideig nehézséget je­
lent a gyermeknek. Még kisiskolás korban is gyakori a bizonytalanság. Ahogy a
gyerek egyre bonyolultabb gondolkodásra képes, úgy jelenik meg beszédében
egyre több összetett mondat, s az alárendelők esetében úgy nő egyre az aláren­
deltség foka is.
A beszéd és a gondolkodás összefüggése alapján kétféle beszédet szokás el­
különíteni.
(1) Az egocentrikus beszéd leginkább óvodás korban jellemző. A gyerek
ilyenkor önmagával hangosan beszélget, ezzel kommentálja, irányítja játékát,
egyéb tevékenységét. (Ezt most ide rakom. És akkor most vége van.) Az egocent­
rikus beszéd az óvodás kor végére, a kisiskolás kor elejére általában megszűnik,
pontosabban belső beszéddé, gondolkodásbeszéddé alakul át.
(2) A kommunikatív beszéd már a másoknak szóló beszédet jelenti. Két vál­
tozata van: a szituatív és a kontextusos (összefüggő) beszéd.
A szituatív beszéd onnan kapta a nevét, hogy az elmondottak kiegészülnek a
szituáció adta sok-sok kimondatlan információval, jelen lévő elemmel stb., s a
nyelvi és nem nyelvi tényezők együttese teszi lehetővé a megértést a kommuni­
kációs partner számára. A gyermek ilyenkor sok névmást (főként mutatót) és
névmási határozószót használ gyakran kötőszóval együtt (és akkor az, és azután
még ennyit, meg akkor ilyen, hát még ott). Tehát a környezetében lévő dolgokra,
helyre stb. mutat rá (az, ennyi, ilyen, ott), így a megértés nem is jelent gondot a
jelenlévők számára. Ha viszont a gyermek az óvodai élményeit meséli el otthon,
akkor már nem elegendő azt mondania, hogy Azt meg ott találta meg, mert így
nem derül ki, hogy A zöld ceruzát a szőnyeg alatt találta meg a dadus jelentés­
tartalmú mondatról van szó.
5-6 éves korra tehető a kontextusos beszéd kialakulása, amikor minden in­
formáció magából a szövegből adódik, a szövegösszefüggés teszi egyértelművé
a mondanivalót. A gyerek ekkor már úgy tud beszámolni élményeiről vagy el­
mondani egy mesét, hogy az a szituáció, illetve a mese ismerete nélkül, pusztán
a szövegösszefüggésből érthető.
A szituatív beszéd természetesen nem tűnik el a kontextusos beszéd kialaku­
lásakor, hanem a felnőttekhez hasonlóan hol egyiket, hol másikat használja a
gyerek a helyzettől, illetve a közös előismeretektől függően. A szituatív és kon­
textusos beszéd nem jelent minőségi különbséget, közöttük egyébként is igen
 A gyermek mondat- és szövegalkotásának néhány jellemzője 701

sok átmeneti forma létezik. Fontos azonban, hogy a beszédhelyzettől függően

képesek legyünk egyik vagy másik adekvát használatára.
A gyermek kommunikációjának legtermészetesebb közege a párbeszéd.
Egy-egy kérdésre több összefüggő mondattal válaszolni nem könnyű feladat,
sokszor még kisiskoláskorban sem. A 2-3 éveseket pedig újabb és újabb kérdé­
sekkel kell segíteni, főként ha az indító kérdés túlságosan komplex.
Felnőtt: Mondd csak, milyen a kis öcséd?
Gyerek: Hát jó.
Felnőtt: Tényleg? És miért gondolod, hogy jó?
Gyerek: Mert kisfiú.
Felnőtt: Szóval örülsz, hogy kisfiú lett?
Gyerek: Az apukám is öcsit akart. Meg még én is.
A párbeszéd során a kérdés is befolyásolhatja a gyerekek válaszának a formá­
ját, mert hajlamosak beépíteni annak egyes elemeit a válaszba. Többségükre hat
az előttük megszólaló gyerek mondatának szerkezeti felépítése is. Ez különösen
az óvodai beszédfejlesztő foglalkozásokon figyelhető meg, ahol a nevelők teljes
szerkezetű mondatokat kívánnak válaszul.
Óvónő: Mi jellemző a télre ?
1. gyerek: Az jellemző a télre, hogy hideg van.
2. gyerek: Meg még az jellemző a télre,... hogy meg még jól fel kell öltözni.
3. gyerek: Az jellemző a télre, hogy esik a hó.
4. gyerek: Meg az, hogy lehet szánkózni.
A kötőszók halmozása nemcsak a párbeszédre jellemző, hanem az összefüg­
gő beszédben is gyakori. Különösen kedvelt az És akkor... mondatkezdés, amikor
a gyermek már képes önállóan beszámolni élményeiről vagy elmondani egy me­
sét.
Az egyeztetési hibák főként a halmozott alanyú mondatokban figyelhetők
meg (Én meg a Zsolti homokoztam).
Aszerint, hogy a gyermek által mondott szöveg teljes egészében egyéni pro­
duktum-e, vagy mástól hallott szöveg részleges vagy teljes utánamondása, meg­
különböztetünk produktív, félproduktív és reproduktív szöveget.
A produktív szöveg megalkotása a legnehezebb, hiszen ilyenkor a gyerek
csak saját nyelvi tudására van utalva, saját magának kell nyelvi formába öntenie
mondanivalóját. Ennek képessége kb. az 5-6 éves korra alakul ki, amikor a gye-
702 A magyar nyelv könyve

rek már több összefüggő mondattal is képes elmesélni élményét, még ha a kötő­
elemeket nem is használja teljesen helyesen.
És akkor anya elment mentővel. De nem nénóssal ('szirénázóval')- És a
... és a Öcsi megszületett. A kórházban. És még a ... hát nincs foga, ezért
cumisüvegből eszik. De még nem lehet vele játszani most még.
A félproduktív szöveg egyrészt az óvodai beszédfejlesztő foglalkozásokon
figyelhető meg, amikor egy felolvasott meséről folyik a beszélgetés, másrészt
amikor a gyermek egy felnőttől hallott történetről számol be. Ilyenkor egy nyelvi
minta alapján alkotja meg a szövegét, átvesz s a beszédébe beépít jó néhány
nyelvi fordulatot (mesekezdés, szereplők beszéde, a felnőtt sajátos szóhasználata
stb.).
Reproduktív szövegről akkor beszélünk, ha a gyerek szó szerint, „kívülről"
mond verset vagy rövidebb mesét. Erre már a bölcsődés korúak is képesek, sok­
szor anélkül, hogy a szöveget értenék.
Sem a félproduktív, sem a reproduktív szöveg szerepe nem lebecsülendő a
nyelvelsajátítás folyamatában, hisz mindkettő lehetőséget nyújt a szókincs fej­
lesztésére, valamint bizonyos szókapcsolatok, nyelvi fordulatok és grammatikai
formák rögzülésére.
A gyerek beszédét a kommunikációs funkciók felől is lehet jellemezni. A
JAKOBSON-féle hat funkciót véve alapul elmondható: a tájékoztató, kifejező és
felhívó funkciók már jól érvényesülnek az iskolába lépő gyerek beszédében, hisz
tud a környezetére vonatkozó megállapításokat tenni, meg tudja fogalmazni ér­
zéseit, fel tudja szólítani környezetét kívánságai teljesítésére. A kapcsolatteremtő
és -fenntartó funkció (köszönések, megszólítások stb.) még csak a szűkebb kör­
nyezetben működik, ennek az elvárások szerinti fejlődése, biztos használata a
szocializáció folyamatával összefüggésben még hosszú időt vesz igénybe. A po­
étikai funkció egyelőre csak az irodalmi alkotások (versmemoriterek) kapcsán
van jelen. A metanyelvi funkció pedig csak az iskolába lépést követően jelenik
meg, s fejlődik, finomodik fokozatosan.
Mint azt egész fejezetünk megpróbálta bizonyítani, az iskolába lépésig a gye­
rek nyelvi fejlődése rendkívül látványos. Ideális esetben hatéves korára már ala­
posan ismeri anyanyelve bonyolult grammatikai rendszerét, s olyan szókinccsel
bír, amely lehetővé teszi számára az életkorára jellemző helyzetekben a megfele­
lő nyelvi kommunikációt is. Ez nemcsak a környezetével való kapcsolattartás
szempontjából fontos, hanem egyben az iskolaérettség egyik kritériuma is. Min­
dezekre építve „az iskolai anyanyelvoktatás fő célja az, hogy megtanítsa a gye-
 A gyermek mondat- és szövegalkotásának néhány jellemzője 703

reket a rugalmas nyelvhasználatra, a nyelvváltozatoknak a beszédhelyzettől füg­

gő alkalmazására, a regiszterváltásra" (ADAMIKNÉ, 2001, 27). Ahhoz, hogy az
iskola ezt a feladatát - a nyelvhasználati módokon belül az olvasás és írás meg­
tanítását is - eredménnyel végezze, fontos hogy hat-hét éves korára a gyermek
megfelelő anyanyelvismerettel s az ezzel párhuzamosan kialakuló nyelvi tuda­
tossággal rendelkezzék. A gyerek a nyelvelsajátítással egy időben a felnőttek
nyelvét figyelve észrevesz abban bizonyos egységeket, felfedez bizonyos sza­
bályszerűségeket. „Ez nem tudatosság a szó igazi értelmében, csak valamiféle
meglátás, ami több a sejtelemnél, de még nem grammatika. Észreveszi a monda­
tokat, azt, hogy a mondat egy alanyi és egy állítmányi részből áll. Toldalékokat
figyel meg a gyerek, hároméves kora táján kitűnően szótagol, s hatéves kora tá­
ján felfedezi, hogy a szavak hangokból állnak. Mondattudatról, szótudatról, szó­
tagtudatról és fonématudatról beszélhetünk" (ADAMIKNÉ, 2001, 19).
Ha a nyelvi tudatosság hiányzik, vagy nem megfelelő szintű, feltétlenül fej­
leszteni kell az iskoláskor legelején. Az olvasás- és írástanítás szempontjából kü­
lönösen a fonématudat megléte elengedhetetlen. Ennek birtokában a gyerek elő­
ször a hangok sorrendjét képes érzékelni (szeriális analízis), különösen a szavak
kezdő és záró hangját, majd később a szó belsejében lévő hangokat is képes azo­
nosítani (pozicionális analízis).
A nyelvi tudatosságra épülnek az iskolai grammatikai tanulmányok, illetve az
egyéb anyanyelvi ismeretek is.

IRODALOM
ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA, Anyanyelvi nevelés az ábécétől az érettségiig, Bp., 2001. * BARANYAI
ERZSÉBET, AZ alárendelő kifejezésmód a gyermekkorban: Pszichológiai Tanulmányok, 1958. 187—
97. * BÜKY BÉLA, A beszédtanítás pszichológiája. Bp., 19824 * CRYSTAL, D., A nyelv enciklopédi­
ája, Bp., 1998. 285-313. * DEZSŐ LÁSZLÓ, A gyermeknyelv mondattani vizsgálatának elméleti­
módszertani kérdései: ÁNyT. VII. 77-99. * ELKONYIN, D. B., Gyermeklélektan. Bp., 1964. * B.
FEJES KATALIN, A szintaktikai állomány természete gyermekszövegekben, Bp., 1993. * GÓSY
MÁRIA, Szavak és toldalékok hangtani jellemzői a gyermeknyelvben: Magyar Fonetikai Füzetek.
2. 1978. 90-99. * GÓSY MÁRIA, A beszédhang kialakulása a gyermeknyelvben: Magyar Fonetikai
Füzetek 7. 1981. 67-90. * GÓSY MÁRIA, Hangtani és szótani vizsgálatok hároméves gyermekek
nyelvében. NytudÉrt. 119. sz. 1984. * GÓSY MÁRIA, A szavak hangalakjának változása a gyer­
mekkorban: Beszédkutatás '97. 1998. 1-39. * GÓSY MÁRIA, A lexikális hozzáférés folyamata: Be­
szédkutatás '97. 1998. 1-39. * GÓSY MÁRIA, Pszicholingvisztika, Bp., 1999. * JAKOBSON, R., A
gyermeknyelv hangtörvényei és a fonológia: Hang-Jel-Vers, Bp., 1969. 74-90. * JAROVINSZKIJ,
ALEKSZANDR, Korai szókincs a gyermeknyelvben, ÁNyT XVIII. 1995. 91-101. * S. KÁDÁR JÚLIA,
A szókincs és a szófajok gyakoriságának kialakulása 3-6 éves gyerekek beszédében feladatmeg-
704 A magyar nyelv könyve

oldás, illetőleg kommunikáció során: ÁNyT. VII, 149-61. * S. KÁDÁR JÚLIA, Az életkor és a szo­
ciális körülmények hatása az alanyi, illetve állítmányi csoport kidolgozására óvodások mondatai­
ban. ÁNyT. XVIII. 1995. 231-244. * LÁNYINÉ ENGELMAYER ÁGNES (szerk.), Szöveggyűjtemény a
gyermeki nyelv- és beszédfejlődés köréből, Bp., 1991. * LENGYEL ZSOLT, Gyermeknyelvi konfe­
rencia, Belgrád, 1972: NyK. 76: 430-6. * LENGYEL ZSOLT, Gyermeknyelvi kutatások a Magyar
Nyelvőrben (1982-1972): Nyr. 98: 54-62. * LENGYEL ZSOLT, Tanulmányok a nyelvsajátítás köré­
ből: NytudErt. 107. sz. 1981. * LENGYEL ZSOLT, A gyermeknyelv. Bp., 1981. * LENGYEL ZSOLT, A
gyermeki dialógus vizsgálatának néhány kérdése: ÁNyT. XVIII. 1995. 117-129. * S. MEGGYES
KLÁRA, A szó elsajátítása a nyelvelsajátítás folyamatában: NyK. 79: 238-44. * MIKES MELÁNIA,
Adatok a P, B,"T, D fonémák kialakulásának kérdéséhez a gyermeknyelvben: NyK. 66: A21-4. *
MIKES MELÁNIA, A gyermeknyelvi kutatások általános módszertani kérdései: NyK. 74: 221-33. *
NAGY JÓZSEF, 5-6 éves gyermekeink iskolakészültsége. Bp., 1980. * PLÉH CSABA, A gyermek­
nyelv fejlődésének és kutatásának modelljeiről: Pszichológiai Tanulmányok XVI. 1985. 105-188.
* PLÉH CSABA, A nyelvi fejlődés elmaradásának elméletei és a magyar gyermeknyelvi fejlődés:
Gyógypedagógiai Szemle, 2001. 12. sz. * RÉGER ZITA, AZ utánzás szerepe az anyanyelv elsajátítá­
sában: ÁNyT XVIII. 1995. 191-209. * VÉRTES O. ANDRÁS, A gyermek szavairól: Anyanyelvi őr­
járat. Bp., 1977. * VIGOTSZKIJ, L. Sz., Gondolkodás és beszéd. Bp., 1967. 20002.
 PRAGMATIKA

A pragmatika az utóbbi évtizedekben kialakult, ma is erőteljesen formálódó,

többféleképpen értelmezett, a kutatás irányait nem azonos módon definiáló tu­
dományterület.
Azt, hogy adott helyzetben a nyelv használata során a rendelkezésünkre álló
elemkészletből (szavak, toldalékok) és grammatikai struktúrákból melyeket vá­
lasztjuk, egy sor külső, nem nyelvi tényező (a kommunikációs célkitűzés, a hely­
zet, a partner életkora, műveltsége stb.) befolyásolja. A partnert pedig szintén
egy sor külső tényező segíti a megértésben.
A pragmatika így mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy a nyelvhasználatot mi­
ként határozzák meg a nyelven kívüli tényezők, s melyek ezek a tényezők.
„A pragmatika a társas interakció során használt nyelv megválasztását befo­
lyásoló tényezőket és ezen választások másokra tett hatását vizsgálja" (CRYS­
TAL, 1998, 159).
Azt, hogy a nyelvhasználatot rendkívül sok külső körülmény alakítja, könnyű
belátni, de ezek teljes köre koránt sincs feltárva, egymáshoz való viszonyuk
sincs kellőképpen tisztázva még. Ezért jelenleg egyáltalán nem beszélhetünk
még a pragmatikáról mint koherens tudományterületről. Így a pragmatikai szak­
irodalmat ma még rendkívül eltérő témák, egymástól különböző megközelítések
és metodológiák jellemzik.
Az egyik pragmatikai alapműre (S. C. LEVINSON: Pragmatics, Cambridge,
1983) hivatkozva legalább öt nagy témát szokásos kutatási irányként megjelölni.
Ezek a következők: deixis, beszédaktusok, előfeltevések, implikációk és társal­
gási szabályok.
Ezek mindegyike külön-külön is nagyon komplex és szerteágazó problémá­
kat vet fel. Így gyakorlatilag minden pragmatikai jelenségnek minősülhet, ami a
nyelvhasználatot „kívülről" szabályozza.
A pragmatika elnevezést C. W. MORRIS használta először 1938-ban, aki a
szemiotikának (a jelek általános tudományának) három fő területét különítette el:
a jelek egymással való kapcsolódását vizsgálja a szintaxis, a jeleknek a valóság­
hoz való viszonyát tárja fel a szemantika, s a jelek és a jelhasználók kapcsolatát
elemzi a pragmatika.
MORRIS a pragmatikát szűken értelmezi, s mindenekelőtt olyan komponenst
ért rajta, amely a megnyilatkozás jelentését kontextusban, annak a jelentést befo-
706 A magyar nyelv könyve

lyásoló elemeivel együtt írja le. Szerinte a pragmatikának mindenekelőtt az első

és a második személyű névmásokat, a hely- és időhatározókat (itt, most) kell
vizsgálnia, vagyis olyan kifejezéseket, amelyek mindegyike részben nyelven kí­
vülről, vagyis a kommunikációs helyzetből nyeri jelentését. MORRIS felvetése
ellenére a pragmatika sokáig „üres" maradt, hátterében hosszú ideig nem álltak
tényleges kutatások.
Mai, egészen tág értelmezésben a pragmatika nyelvfelfogást, még általáno­
sabban kommunikációfelfogást is jelent, amely szemben áll a nyelv csupán kód­
szerű vonásaira összpontosító megközelítésekkel (pl. a strukturalizmussal). Eb­
ben az értelemben a pragmatika áthatja a humán tudományokat: vagyis kevésbé
egy sajátos, külön elmélet, inkább különböző irányzatok kereszteződése, ame­
lyen főként az alábbi elméletek, ill. kutatási területek osztoznak:
— a beszédaktus-elmélet
— az előfeltevések elmélete
— az implikációk vizsgálata
— a társalgáselemzés
— a diskurzuselemzés
— a verbális interakcióval kapcsolatos kutatások
— a különféle kommunikációs elméletek és kutatások stb.
Bár tagadhatatlan, hogy a pragmatika gyökerei a klasszikus retorikában ke­
resendők, a nyelvnek a fentiekben idézett felfogása lényegében más, új diszcip­
lína. Hangsúlyosabban és más megközelítésből helyezi előtérbe a jelek erejét, a
nyelv aktív, ill. interaktív jellegét és lényeges kapcsolatát a beszédhelyzettel,
amely elengedhetetlen a megnyilatkozások pontos interpretálásához. Mindezeket
pedig megkísérli sajátos, egységes rendszerbe foglalni.
A alábbiakban a pragmatika legfontosabb eredményeit a LEVINSON által le­
szűkített, körülhatárolt öt nagy terület alapján mutatjuk be.
A deixis
Minden szövegnek valamely beszédhelyzettől meghatározott, térhez és időhöz
kötött szituációhoz kell kapcsolódnia, hogy rendeltetésének megfelelhessen.
Mindazok a nyelvi eszközök, amelyek e szituáció valamely elemére utalnak
(mutatnak) a szöveg deiktikus elemei. Segítenek a szöveget térben és időben el­
helyezni, a tényleges vonatkozásokat meghatározni. Ezért a deixis az aktualizá­
lás sajátos módjának tekinthető. A következő párbeszédben:
— Most itt csinálod meg ezt?
— Nem. Holnap és inkább azt.
 Pragmatika 707

öt olyan deiktikus elem van, amely csakis a szituáció ismeretében „telítődik"

konkrét tartalommal: most, itt, ezt, holnap, azt. Mindegyik az adott párbeszéd el­
hangzásának idejére, helyére, az ott és akkor rámutatással jelzett teendőre vonat­
kozik, s a holnap is a párbeszéd idejéhez viszonyítva kap jelentést. A deikti­
kumokat az alábbiak szerint szokták vizsgálni:
1. A s z e m é l y e s n é v m á s o k s z e r e p e (kitől ered és kihez szól a
szöveg?) Az én-nel a szöveg alkotója mindig önmagára utal, a te-vel (ön, maga)
arra, akihez a szavait intézi. Ezek pontos vonatkozásának felismeréséhez tudni
kell, hogy ki ejtette ki, ki írta le őket. Az én és a te mindig relatív, ahogy ezt
RADNÓTI nagyon találóan megfogalmazta: "Én én vagyok magamnak / s néked
én te vagyok / s te én vagy magadnak ..." A harmadik személy (ő, ők) vonatko­
zása szintén a beszédhelyzethez igazodik. Azt szoktuk így megnevezni, aki nincs
jelen, s akit a szöveg korábbi részében legalább egyszer más főnévvel (akár a
nevén, akár köznévvel) neveztünk meg. Ennek hiányában ugyanis nem lenne vi­
lágos, hogy kire vonatkozik, kit helyettesít a harmadik személyű névmás.
2. A deiktikumok második csoportja a m e g n y i l a t k o z á s i d e j é r e , a
mindenkori most-ra. vonatkozik, illetve azokra az időhatározókra, amelyek szá­
mára ez a most a viszonyítási pont. Ettől függ ugyanis, hogy mihez képest, mi­
kortól számítva használunk olyan szavakat, mint tegnap, holnap, rögtön, tavaly,
jövőre stb.
3. A deiktikumok egy másik csoportja a m e g n y i l a t k o z á s o k h e ­
l y é r e utal. A helyhatározók közelre vagy távolra mutató elemeinek használata­
kor is mindig az én a viszonyítási pont. RADNÓTI Kis nyelvtanát kiegészítve to­
vább játszhatnánk a szavakkal, s a pragmatikai utalásokkal: Nekem itt van az itt,
I és nálad van az ott, / de neked ott van az itt, / és itt van az ott. Vagy: nekem fe­
lém van ide, / és feléd van oda / de neked felém van oda, / és feléd van ide stb.
4. Külön csoportba sorolhatjuk a m u t a t ó n é v m á s o k a t , amelyekkel a
szituációban jelen lévő személyekre, tárgyakra, azok tulajdonságára, mennyisé­
gére mutat rá a beszélő. A mutató névmás a gesztusokkal rokon kifejezés, gyak­
ran együtt is használjuk őket, egy találó megfogalmazással: „hangos, nyelvileg
formált, a mondatba illeszthető gesztus" (TELEGDI, 1977, 51). A közelre és tá­
volra mutatás (ez, az, ilyen olyan, ennyi, annyi) szintén relatív, attól függően,
hogy a beszélő éppen mire mutat rá.
5. Ujabban külön csoportban szokták említeni a s z ö v e g r e (annak egé­
szére vagy egy részére) u t a l ó d e i x i s t (pl. mint a címben is megfogalmaz­
tam; az előző fejezetben már kifejtettem; az összegzésben visszatérek rá).
708 A magyar nyelv könyve

A mutató névmás deiktikus szerepe még összetettebb is lehet a fentieknél.

Vegyük azt az esetet, amikor a könyvesbolt kirakata előtt A azt mondja 5-nek:
— Képzeld, megvettem ezt a könyvet.
— Ezt? Hiszen ez még a kirakatban van! - reagálhatna rá B, de nem teszi (ha­
csak nem akar tréfálkozni), mert „tudja" azt a pragmatikai szabályt, hogy deikti­
kus névmás adott helyzetben nemcsak a konkrét dolgot jelentheti, hanem az
egyesre mutatás a típust is helyettesítheti.
Az aszimmetrikus kommunikációban a beszélők közti társadalmi különbséget
kifejező köszönéseket, a rangot és címet is magukban foglaló megszólításokat
összefoglaló néven szociális deixisnek nevezzük.
a) K ö s z ö n é s e k
A magyar nyelvben ma nincs olyan köszönési forma, amely kizárólag a tár­
sadalmilag magasabban állók köszöntésére lenne használatos a rangban lejjebb
állók részéről vagy fordítva. A Jó reggelt!, Jó napot!, Jó estét! (udvariasabb
formában a kívánok-kal kiegészülve) és a Viszontlátásra! minden felnőttnek ki­
jár. A korábbi Alászolgája! azonban elhangozhat fölérendelt fél szájából, ha a
másikat durván el akarja küldeni. Kissé árnyaltabb a kép a Kezét csókolom!-mal,
amely udvarias egyenrangú, illetve alárendelt rangú férfi és fölérendelt nő között
elhangozhat. Nem jellemző azonban, hogy fölérendelt férfi mondja nálánál jóval
alacsonyabb beosztású nőnek (igazgató — takarítónő).
Az aszimmetrikus köszönések sajátos, kötelezően betartandó formái figyelhe­
tők meg az erősen hierarchizált egyenruhás testületeknél (katonaság, rendőrség).
Az ilyen közösségekbe újként bekerülők képzésének hangsúlyos része az, hogy a
hivatalos érintkezés során az egyenrangú és nem egyenrangú helyzetekben mi­
lyen köszönési forma van kizárólagosan megengedve.
b) M e g s z ó l í t á s o k
A megszólítások kérdése a köszönéssel együtt s attól elválasztva is tárgyalha­
tó. A köszönő formula ugyanis nagyon gyakran megszólítással egészül ki,
ugyanakkor a megszólítás a beszélgetés bármely részében önállóan is előfordul­
hat. A megszólításokban is felfedezhetünk szociális funkciót, hiszen az egyes
formulák tiszteletet, társadalmi hierarchiát, hatalmat is kifejezhetnek.
A megszólítással:
(1) utalhatunk partnerünk rangjára, címére, foglalkozására (szerepnevek);
(2) megnevezhetjük őt név szerint;
(3) használhatjuk a nemek szerinti általános megszólítási formákat (úr, uram,
asszonylom, no).
 Pragmatika 709

Az (1) típus erősen érződik az aszimmetrikus kapcsolatban, főként jelentős

társadalmi presztízsű foglalkozások, beosztások (professzor, orvos, mérnök, bí­
ró, művész, igazgató stb.) esetén. Némely alacsonyabb végzettséghez kötött fog­
lalkozás is szerepelhet a megszólításban (pincér úr, gondnok úr), de a foglalko­
zások nagy része nem állhat megszólításként. Vannak szerepnevek, amelyek a
hivatalos helyzeteken kívül is használatosak (tanár úr, művésznő), míg mások
(csoportvezető asszony, nővérke) a nem hivatalos helyzetekben nem jellemzőek,
használatuk intézményesült kereteket feltételez.
A név szerinti megnevezéskor vagy teljes nevet mondunk, vagy csak egyik
elemét, esetleg becenevet. A keresztnév használata egyenrangú kapcsolatban ál­
talános, aszimmetrikus helyzetben a fölérendelt szólíthatja így beosztottját, for­
dítva viszont csak akkor, ha a magasabb státusú fél erre engedélyt adott. A bece­
név általában kedveskedő, de lehet bizalmaskodó is. A gúnynév használatát a fö­
lérendelt félnek is kerülnie kell, különösen hivatalos helyzetekben.
Említsük még meg a megszólítást helyettesítő, ill. elkerülő formákat: kérem
(szépen), legyen szíves, szíveskedjék, parancsoljon, tessék szíves lenni stb., ame­
lyeket leginkább az alacsonyabb státusú személy mond a társadalmilag fölötte
állónak.
A beszédaktus-elmélet
A beszédaktus-elmélet jelentőségét elsősorban abban kell látnunk, hogy segítsé­
gével rá tudunk mutatni arra, „milyen funkciókat töltenek be a nyelvi struktúrák
a kommunikációs eseményekben, hogyan befolyásolják a nyelv használatát a
verbális kommunikációhoz kötődő, de nem grammatikai természetű konvenciók,
hogyan jelennek meg a kommunikáló felek szándékai, céljai, szociális szerepei
stb." (PLÉH-TERESTYÉNI, 1997, 14).
Az AUSTIN nevéhez fűződő beszédaktus-elmélet a szavak és tettek szembeál­
lítása helyett azt fejti ki, miként válik a szavak használata tetté, beszédaktussá.
Ez a nyelvről való gondolkodás és az empirikus vizsgálatok új útjait és a kom­
munikáció új felfogását nyitotta meg (AUSTIN, 1990).
AUSTIN mutatott rá elsőként arra, hogy vannak olyan mondatok, amelyek ki­
mondása maga a cselekvés végzése, a „csinálás", vagyis beszédtett vagy be­
szédaktus.
Például: Megparancsolom, hogy tedd le.
Elnézést kérek a késésért.
ígérem, hogy pótolom.
Figyelmeztetlek, hogy ez veszélyes.
710 A magyar nyelv könyve

Ajánlom, hogy ezt a könyvet vedd meg.

A fenti mondatok igéi a performatívumok, azaz magát a cselekvést (paran­
csolást, elnézéskérést, ígérést, figyelmeztetést, ajánlást) kifejező, megnevező
igék. Ezek szembeállíthatók azokkal, amelyek a valóságot írják le, arról állapíta­
nak meg valamit (AUSTIN ezeket konstatívumoknak hívja. PL: A sarkon új há­
zat építenek.)
Ahhoz, hogy egy ige performatívum legyen, jelen időben és első személyben
kell állnia. Vagyis az Ajánlom, hogy ezt a könyvet vegye meg kiejtésekor megtör­
ténik maga a cselekvés (az ajánlás), míg az Ajánlotta, hogy ezt a könyvet vegye
meg vagy az Ajánlani fogom, hogy ezt a könyvet vegye meg csupán a múltra, ill.
a jövőre vonatkozó kijelentés
Ahhoz, hogy a jelen időben és egyes számban álló performatívumot tartalma­
zó mondat kiejtése beszédtettnek minősüljön, szükséges még, hogy az ún. sike­
rülési (más elnevezéssel érvényességi, boldogulási) feltételek is teljesüljenek.
Pl.: A kétévi börtönbüntetésre ítélem csak akkor érvényes beszédaktus, ha azt az
erre feljogosított személy (bíró) mondja, bizonyos intézményesült körülmények
között (indoklást követően, tárgyalás végén, bíróságon), a vádlott jelenlétében,
megfelelő, elfogadott nyelvi formulát alkalmazva (nem mondhatja azt például:
Ronda dolog volt, amit csinált, húzzon csak le két évet a sitten) stb.
AUSTIN nézete szerint a beszédaktusnak három komponense van: a lokució,
az illokució és a perlokució.
A lokuciós aktus egyszerűen egy mondat kimondása vagy leírása. Az illo­
kuciós aktus az, amit a beszélő tenni szándékozik a lokucióval. Ez lehet ígéret,
engedélyadás, rendreutasítás, állítás, kérés stb. A perlokució pedig azt tartal­
mazza, hogy a befogadó miként reagált az illokuciós szándékra. Megfélemlítés­
ként, untatásként, telkesítésként, zaklatásként stb. fogta-e fel a partner megnyi­
latkozását. Például ha a férj reggel, munkába sietve azt mondja a feleségének
Nem találom a nyakkendőmet (lokució), akkor ezt általában kérésnek, felszólí­
tásnak szánja, kb. azzal a tartalommal: Add ide! vagy Keresd meg! — ez az illo­
kució, de az éppen a gyerekkel foglalatoskodó feleség ezt az önállótlan férj ré­
széről zaklatásnak is felfoghatja (perlokució).
AUSTIN elméletét mindenekelőtt SEARLE fejlesztette tovább, aki kifejtette,
hogy nemcsak azok a közlések minősülnek beszédtetteknek, amelyekben perfor­
matívumok vannak, hanem minden mondás valamilyen beszédtett. SEARLE az
emberi beszédről azt írja: „a számat elhagyó akusztikus légáram mondható kije­
lentésnek, kérdésnek, magyarázatnak, utasításnak, intelemnek, parancsnak, ígé­
retnek stb., és még nagyon sok más tartalmat tulajdoníthatunk neki... Valahány-
 Pragmatika 711

szor normál beszédhelyzetben kibocsátom ezeket az akusztikus légáramlatokat, a

beszéd cselekedetét végzem, beszédaktust hajtok végre" (SEARLE, 2000, 137—
138).
SEARLE a beszédeseményeket az austini felosztástól némileg eltérő beszédak­
tus-típusokba sorolta, s meghatározta mindegyiknek az érvényességi feltételeit
is. Ez utóbbiak megléte biztosítja azt, hogy az illokuciót végrehajtottnak tekint­
hetjük. SEARLE nézete szerint: „Az illokuciós aktus az emberi nyelvi kommuni­
káció legkisebb teljes egysége. Valahányszor beszélgetünk vagy írunk egymás­
nak, illokuciós aktusokat hajtunk végre" (SEARLE, 2000, 138). Fontosnak tartja
továbbá, hogy különbséget tegyünk az illokuciós aktus tartalma és ereje között,
ezért az illokuciós aktus szerkezetét F(p)-ként adja meg, amelyben F jelöli az
illokuciós erőt, (p) pedig a propozíciós tartalmat. Erre a megkülönböztetésre
azért van szükség, mert ugyanazt a tartalmat különböző formában, eltérő illoku­
ciós erővel (ami nála egyet jelent az illokuciós aktus típusával) lehet megjelení­
teni.
Vidd le, légy szíves, a szemetet!
Levinnéd a szemetet?
Azonnal vidd le a szemetet!
Márpedig le fogod vinni a szemetet.
Már megint megtelt a szemetes.
A fenti beszédaktusok propozíciós tartalma (leviszed a szemetet) megegyezik,
de az illokució típusa eltérő. Az első kérés, a második kérdés formájú udvarias
felszólítás, a harmadik határozott felszólítás, a negyedik kijelentés formájú pa­
rancs, az ötödik pedig finom célzás. A propozíciós tartalom nagyon sokféle le­
het, az illokuciós aktusok köre viszont korlátozott.
SEARLE a beszédaktusok tipizálásához bevezeti még az illokuciós lényeg fo­
galmát, amely az illokuciós aktusok közös jellemzőire összpontosít. Vagyis: egy
figyelmeztetést, egy utasítást, egy ígéretet stb. különböző indítékból és különbö­
ző módon (erősséggel) fogalmazhatunk meg, de az eltérések ellenére közös a lé­
nyeg, vagyis a cél, hogy ezt figyelmeztetésnek, utasításnak, ígéretnek stb. szán­
tuk. SEARLE-t kizárólag az illokuciós aktusok foglalkoztatták, a perlokuciót fi­
gyelmen kívül hagyta, így azokat az eseteket is, amikor a beszélői szándék és a
hallgatói interpretáció nem esik egybe.
SEARLE szerint öt és csakis öt különböző típusú illokuciós lényeg van, ami
egyben az illokuciós aktusok tipológiájának alapját is adja.
712 A magyar nyelv könyve

l. a s s z e r t í v u m o k
Az asszertív beszédaktus célja, hogy a hallgatóval elfogadtassa a prepozíciós
tartalom igazságát, vagyis a prepozíció a világ tényállásainak reprezentáció­
jaként jelenik meg. Asszertívumok a leírások, a magyarázatok, a kijelentések,
az osztályozások stb. (A szennyeződések nagy része vízzel eltávolítható — ki­
jelentés, A lakók fizették a kárból adódó költségeket, mert az épület nem volt
biztosítva — magyarázat, A főnévnek két fajtája van: a köznév és tulajdonnév
— felosztás)
2. d i r e k t í v u m o k
A direktívumok célja, hogy rávegyék a hallgatót arra, hogy a direktívumok
propozíciós tartalmának megfelelően cselekedjen. Ide sorolhatók a kérések,
utasítások, parancsok stb. (Kölcsönadnád hétvégére ezt a könyvet? — kérés,
Gépelje le még egyszer! — utasítás, Zászlónak tisztelegj! — parancs).
3.komisszívumok
A komisszívummal vállalja a beszélő, hogy a propozícióban megfogalmazott
kötelezettségének eleget tesz. Ide tartoznak az ígéretek, a jótállások, a fel­
ajánlások stb. (Este biztosan felmegyek hozzád — ígéret, Ezért személyesen
vállalom a felelősséget — kötelezettségvállalás, Szívesen vennék részt én is a
munkában — felajánlás).
4. e x p r e s s z í v u m o k
Céljuk, hogy kifejezzék a beszélő őszinte hozzáállását a propozíciós tarta­
lomban foglaltakhoz. Ilyenek a gratuláció, a köszönetnyilvánítás, a bocsánat­
kérés, a részvétnyilvánítás, a dicséret stb. (Boldog születésnapot! - gratulá­
ció, Nagyon sajnálom a történteket - elnézéskérés, Fogadd őszinte együttér­
zésemet! — részvétnyilvánítás, Nagyon ügyes voltál — dicséret).
5. d e k l a r á c i ó k
A deklarációkkal, vagyis bizonyos kijelentések megtételével a beszélő vala­
milyen változást, egy új tényállást szándékozik előidézni a világban. Ide tar­
toznak az esketési szövegek, a bírói döntések kimondása, a munkahelyi fel­
mondások vagy lemondások bejelentése stb. (Ezennel Önöket a főiskolai
hallgatókká fogadom — hallgatóvá fogadás, Munkaviszonyát január elsejétől
megszüntetem — felmondás, Kinevezem Önt a Magyar Nyelvészeti Tanszék
vezetőjévé — kinevezés.)
SEARLE fentiekben részletesen ismertetett, a szakirodalomban sűrűn idézett
tipológiája klasszikusnak számít, de mások is megpróbálkoztak tipológia felállí-
 Pragmatika 713

tásával (vö. WUNDERLICH, 1976, VANDERVEKEN, 1988, WEIGAND, 1989, HA­

BERMAS, 1997). Ezeket az osztályozási kísérleteket elemezve megállapítható,
hogy mind a beszédaktus-típusok számát, mind elnevezését illetően elég nagy el­
térések vannak az egyes nyelvészek között. Közös bennük viszont az a törekvés,
hogy olyan tipológia megalkotására tettek kísérletet, amely a legáltalánosabban
értelmezett nyelvhasználat minden területét felöleli, de ilyet valójában egyikük­
nek sem sikerült megalkotnia.
Az implikáció
A műszót a pragmatika a logikától kölcsönözte, s némileg más értelemben hasz­
nálja. A logikai implikáció két állítás (mondat) szoros összefüggését, a második­
nak az elsőből következését jelenti. Pl.: Minden ember halandó. János is halan­
dó. Ha az első állítás igaz, akkor a második is feltétlenül igaz, semmilyen kö­
rülmények között nem törölhető, cáfolható, módosítható. Vagyis nem mondhat­
juk például hogy Minden ember halandó. János is halandó, de ... vagy János is
halandó akkor, ha ...
Ezt azért is fontos kiemelnünk, mert a pragmatikai implikáció abban is más,
hogy a második mondat igazsága nem feltétlen függvénye az elsőnek. Erre egy
példa: Aszály sújtotta a vidéket. Semmi nem termett. (De nem biztos, hogy csak
az aszály miatt, hanem azért is, mert nagy tűz pusztított a határban.)
A pragmatikai értelemben vett implikáció megértéséhez abból célszerű kiin­
dulni, hogy a szöveg mondatait akkor tekintjük összefüggőnek, ha az egyik a
másikból valamiképpen következik, annak megszokott velejárója. PL: Reggel
zuhogó esőre ébredtünk. A hegyi túrát el kellett halasztanunk. Mindennapi ta­
pasztalatunk alapján a két tényállást rögtön kapcsolatba tudjuk hozni, hiszen jól
ismert körülmény, hogy a zuhogó esőtől sárosak, síkosak, veszélyesek lesznek a
hegyi utak, megfázhatunk, eleshetünk, túrázni jó időben ajánlatos. Így indokolt­
nak, sőt az időjárásból logikusan következőnek érezzük a túra elhalasztását. Mi­
vel általános tapasztalatról van szó, teljesen felesleges e gondolatsor minden
egyes láncszemét kimondanunk vagy leírnunk, a logikai összefüggés külön ma­
gyarázat nélkül is természetes. Ha a szövegben minden egyes logikai láncszemet
explicit módon kifejeznénk, akkor stílusunk rendkívül körülményessé, sőt elvi­
selhetetlenül dagályossá válna.
A szöveg megértésével addig nincs gond, amíg képesek vagyunk beleérteni
az elhagyott, hiányzó elemeket. (S hozzátesszük még, hogy a megértést csak ak­
kor tekinthetjük teljesnek, ha ugyanazon elemeket értjük bele a szövegbe, ame­
lyeket a szöveg alkotója szándékosan vagy ösztönösen elhagyott. Ha a befogadó
714 A magyar nyelv könyve

erre valamilyen oknál fogva nem képes, akkor nem érti meg, vagy félreérti a
szöveget, másképp interpretálja, mint ahogy azt a szöveg alkotója gondolta.)
Az implikáció fogalmát a társalgási szövegekben a fentieknél még tágabban
értelmezhetjük. GRICE felfogása szerint: „... arra vonatkozik, ami hozzáadódik a
megnyilatkozók szavainak jelentéséhez. Vagyis az implikáció nem más, mint az,
amit a beszélők és hallgatóságuk beleért abba, ami elhangzott" (idézi TERESTYÉ­
NI, 1981, 82). Az implikáció fogalmába tehát belefér mindaz, amit az indirekt­
ségről, a képes beszédből, az átvitt értelműségből, a rejtett célzásból, a közös
előismeretekből, a helyzetből adódó többletjelentésnek nevezünk. Az implikáci­
ók a társalgásban a dialógusok felépítését és megértését alapvetően meghatároz­
zák. Ugyanis a dialógus látszólag össze nem függő megnyilatkozásai között az
implikáció teremti meg a koherenciát.
Például:
A: —Mit szólsz az új ruhámhoz?
B:— Hol vetted?
A: — Pesten.
B: — Én sajnos ritkán utazom oda.
A fenti párbeszéd implikációja (B-nek valójában nem tetszik A új ruhája) a
határozott véleménynyilvánítás megkerüléséből adódik.
Van úgy, hogy az implikáció alapjául szolgáló közismert összefüggések elle­
nében az egyén a saját logikájának megfelelő, egyénileg megkonstruált össze­
függést hoz létre. Ez lehet a humor forrása is.
A: — Megváltoztak a János iránti érzelmeim! Az eljegyzésünket is felbontot­
tam.
B: — A briliáns gyűrűt miért nem adtad vissza?
A: — Miért adtam volna? A briliáns iránti érzelmeim nem változtak.
Az alábbi esetben az unoka szavai a nagymamában először egészen mást
implikálnak, mint amivel a gyerek a kérdésre adott válaszában az elhagyást pó­
tolja.
— Nagymami! A nagypapinak igaza volt, hogy ne menjek a sztriptízbárba,
mert olyat látok, amit nem volna szabad.
— Miért, kicsim? Mit láttál?
— A nagypapit.
A kommunikációban részt vevők számára az adott implikáció többnyire egy­
értelmű. Közös előismereteik segítik őket ebben. Sok mindent bele kell tehát ér­
tenünk a szövegbe, ami nyelvi formában rendszerint nincsen (félreérthetetlenül)
kifejtve.
 Pragmatika 715

A sikeres megértés gyakran azon múlik, hogy tudunk-e „olvasni a sorok kö­
zött", megértjük-e a mögöttes tartalmakat. A pragmatika végső soron arra is vál­
lalkozik, hogy ehhez hozzásegítse a szöveg befogadóját.
Az előfeltevések
LEVINSON az implikációra emlékeztető, de valójában attól elkülöníthetően a
pragmatikus következtetés egy másik fajtájának tekinti az előfeltevést vagy —
szakkifejezéssel — preszuppozíciót.
A különbséget alapvetően abban látja, hogy míg az implikáció „egyértelműen
a társalgás résztvevőinek együttműködésével kapcsolatos bizonyos kontextuális
feltételezéseken alapulnak", addig az előfeltevések „közvetlenebbül kapcsolat­
ban vannak a mondatok tényleges nyelvi szerkezetével" (LEVINSON, 1997, 341).
A magyar szakirodalomban KIEFER Ferenc monográfiája számít e témában
alapműnek (KIEFER, 1983).
A kutatások azt próbálták meg kideríteni, hogy az előfeltevések hogyan és
milyen típusú nyelvi kifejezésekbe „épülnek bele", s milyen nyelvi próbák (át­
alakítások) segítenek őket azonosítani. Ez utóbbiak közé tartozik a tagadás, mert
a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy ugyanazon mondat állítása és ta­
gadása ugyanazon előfeltevés(ek)hez kötődik. Például:
Jánosnak sikerül időben megállnia.
a sikerült szó alapján az előfeltevés -> megpróbálta, megkísérelte
a megállnia szó alapján az előfeltevés -> előtte nem állt
A tagadási próba nyomán az előfeltevések nem változnak:
Jánosnak nem sikerült megállnia.
-> megpróbálta, megkísérelte
-> előtte nem állt
Az előfeltevések sajátos szavakhoz kapcsolódnak. Ezeket az előfeltevéseket
generáló nyelvi eszközöket LEVINSON előfeltevés-kiváltóknak, KIEFER pre­
szuppozíciós szerkezeteknek nevezi, de találkozhatunk az indukátor elneve­
zéssel is (FALUVÉGI-KESZLER-LACZKÓ, 1994, 116).
Néhány előfeltevés-kiváltó (tagadáspróbával):
1. Határozott leírások
A gyerekek részt vettek (nem vettek részt) a filmvetítésen.
-> volt filmvetítés
2. Faktív igék (olyan igék, amelyek esetében a hogy kötőszóval bevezetett
mellékmondat igazságát tételezzük fel)
716 A magyar nyelv könyve

Péter sajnálta (nem sajnálta), hogy zuhogott az eső.

-> zuhogott az eső
3. Ismétlődést kifejező igék
A férfi visszatért (nem tért vissza) a házba.
-> korábban legalább egyszer már volt a házban
4. Irányt jelölő igekötős igék vagy határozószók
Befelé indulj!
-> kívül van
Átmegy (nem megy át) a túloldalra.
-> az innenső oldalon van
5. Bizonyos határozószók
Péter befejezte (nem fejezte be) a munkát, mielőtt elment.
-> Péter elment
6. Bizonyos módosítószók
Csak Péter érkezett (nem érkezett) meg.
-> mást is vártak
7. A középfokú melléknév
Péter okosabb (nem okosabb), mint János.
-> mindketten okosak
8. Bizonyos felszólítások esetén
Nyisd ki (ne nyisd ki) az ablakot!
-> az ablak csukva van
A preszuppozíciók fenti meghatározása a tagadáspróbát vette kritériumnak,
de számos példát mondhatunk, amikor a tagadással megváltozik az előfeltevés.
Például:
Péter még alszik. -> előtte is aludt
Péter még nem alszik. -> előtte sem aludt
Vagyis tagadáskor az előfeltevés is az ellenkezőjére változik, illetve az elő­
feltevés csak akkor marad meg, ha az első mondat tagadásának nem a Péter még
nem alszik-ot, hanem a Péter már nem alszik mondatot tekintjük. A jelenség te­
hát meglehetősen bonyolult, még számos vonatkozása feltárásra vár. (Megje­
gyezzük: más megközelítésekkel, például a ha ... akkor szerkezetben való visel­
kedésük alapján is megkísérelték már definiálni az előfeltevéseket.)
A BÁNRÉTI-féle anyanyelv-oktatási program háttérmondatoknak, ki nem
mondott, ill. le nem írt rejtett mondatoknak hívja az előfeltevéseket, hangsú­
lyozva, hogy ezeket a partnernek feltétlenül meg kell értenie ahhoz, hogy magát
 Pragmatika 717

a kimondott (leírt) mondatot pontosan megértse. A tagadáspróbát ő nem vonja

be a jelenség iskolai tárgyalásába.
Például: Ha sok pénzem lenne, motorcsónakot és vitorlást vennék.
-> nincs pénzem
Az előfeltevéseknek gazdag, de korántsem egységes szakirodalma van (pél­
dául ugyanazon megnyilatkozáshoz a kutatók gyakran eltérő számú előfeltevést
kapcsolnak). A pragmatikai megközelítésen kívül kísérlet történt az előfeltevé­
sek szemantikai leírására is. Általánosságban elmondható, hogy az előfeltevé­
sekről szóló szakirodalom nagy része igen formalizált és bonyolult, de jól jelzi
az útkeresést e filozófiai, szemantikai, pragmatikai jelenség feltárására és rend­
szerbe foglalására.
A társalgás szerkezete
A beszédaktus-elmélet nyomán, annak továbbfejlesztéseként egy sor olyan em­
pirikus kutatás kezdődött, amely a nyelvhasználat jobb megértését szolgálta.
Az 1970-es évektől szaporodtak meg a társalgással kapcsolatos kutatások,
amelyek megerősítették azt a hitet, hogy „a társalgás is szabály irányította fo­
lyamat: a nyelvtan keretein túlmenően is vannak szabályok a nyelvben, ezek
azonban voltaképpen interakciós, s nem szigorúan vett nyelvi szabályok. Ez ma­
gyarázza a természetes szövetséget a beszédaktus-elmélettel" (PLÉH, 1990, 19).
E felfogás jegyében a társalgás (a legtágabb értelemben) nem csupán gondolatok
cseréje, hanem legalább két (de lehet több is) személyt feltételező interakció,
amelynek során a beszélő és a hallgató szerepe többnyire folyamatosan cserélő­
dik, s a személyek egymással dialógust (párbeszédet) folytatnak. A dialógusok
nyelvi és pragmatikai szabályainak feltárására irányuló törekvések természetes
módon kapcsolódtak össze a szociológia etnometodológiai irányával, valamint a
HYMES nevéhez fűződő ún. beszélés néprajzával.
Néhány társalgási szabály
A beszélőváltás
A társalgás egyik legfőbb formai szabálya, hogy egyszerre csak egy személy be­
széljen. Vannak esetek, amikor nem vitás, hogy ki lehet ez a személy (tudomá­
nyos dolgozat felolvasása, bírói ítélet kihirdetése, tanári magyarázat stb.). Ha a
beszélgetőpartnerek valamilyen értelemben nem egyenrangúak, akkor a föléren­
delt személy jelöli ki, szólítja a soron következő beszélőt (iskolában a tanár, bí­
rósági per esetén a bíró tölti be e megnevező szerepét). Létezik azonban számos
718 A magyar nyelv könyve

olyan többszemélyes társalgás, ahol nincs ilyen irányító személy, s mégsem jel­
lemző (vagy mindössze néhány másodpercig tart) az egyszerre beszélés.
A beszélők egy megszólalása alkot egy fordulót, amelynek terjedelme na­
gyon változatos lehet. A forduló végét jelezni szoktuk a partnernek. Legtöbbször
a tekintettel vagy a gesztussal érzékeltetjük a szó átadását, de akár beszélőkijelö­
lést is alkalmazhatunk (És te, Kati, hogy gondoltad ezt?). A szó átvételének az
igényét a partner is leggyakrabban a tekintettel vagy a gesztussal jelzi.
A dialógusok párba rendeződései
A társalgás szerkezeti egységei a szoros párok, más elnevezéssel a szomszéd­
sági párok. Ezek lényegében különböző beszélők közötti, többnyire egymást
követő, egymáshoz kötődő, egymást feltételező, párba rendező megnyilatkozá­
sok (köszönés-visszaköszönés, kérdés-felelet, kínálás-elfogadás stb.)
A szoros kapcsolatot az is jelzi, hogy a második pár-rész mindig feltételezi az
elsőt (egy megnyilatkozás például csak akkor minősül feleletnek, ha kérdés előzi
meg). A második pár-rész nem mindig követi közvetlenül az elsőt, néha csak ké­
sőbb. Lássunk példát a többfordulós, közbeékelt párokat tartalmazó kér­
dés|válaszra, melynek sokféle variációja létezik.

A: — Kölcsönadnál valami jó könyvet? ^

B:—Milyen témájú legyen? <—

A: — Valami romantikus legyen. <—

B: — Van néhány Stendhal. <—

A: — Ha lehet, történelmi legyen. ^

B: — A Pármai kolostort vidd el! s-

A szoros párok közül megkülönböztetett figyelmet szenteltek a kutatók a
kérdés-válasz párnak, hiszen ez a „szöveg egyik elemi formája" (KIEFER, 1983,
203). Pragmatikai megközelítésből a kérdő mondat sokkal többféle szerepű, mint
grammatikai szempontból. Segítségével ugyanis nemcsak kérdezhetünk (Hol
voltál?), hanem kérhetünk (Megtennéd nekem?), felszólíthatunk (Mikor indulsz
 Pragmatika 719

már?), felkiálthatunk (Nem megmondtam előre?), óhajthatunk (Miért is nem va­

gyok szerencsésebb?), tájékoztathatunk (Hallottad, hogy ma zárva lesznek a bol­
tok?).
A társalgás menetét erősen befolyásolja az ún. zárt, rövid, egyértelmű választ
igénylő (Hány óra van?) és a nyitott, válaszként hosszabb kifejtést, egyéni vé­
leményt, meglátást lehetővé tevő) kérdés (Mi a véleményed az esélyegyenlőség­
ről?). Ha az ún. preferencia-irányulási elv szerint szerkesztjük meg kérdésein­
ket, akkor kicsit sugalljuk, hogy milyen választ szeretnénk (Ugye, meglátogatsz
a jövő héten? — az ugye jelzi, hogy igenlő választ szeretnénk).
A kérdés formájában elhangzó indirekt kérések a modalitás szempontjából is
jellemezhetők. A legudvariasabb formák igéi feltételes módúak (Megtennéd?). A
rájuk adott válaszok lehetnek direktek (Nagyon szívesen megcsinálom) vagy in­
direktek (Meg kellene már próbálnod egyedül!).
Az alábbi válaszban sajátos módon fonódik össze az indirekt elutasítás az in­
direkt felszólítással.
A: — Nem segítenél megkeresni a zoknimat?
B: — Én mindig a helyére teszem a holmimat.
B válasza egyrészt azt sugallja, hogy Jó lenne, ha nem lennél ilyen rendetlen.,
másrészt, hogy Nem segítek, keresd meg magad! A megnyilatkozása hasonló­
képpen komplex, jól bizonyítja, hogy a kérdés, kérés és felszólítás pragmatikai­
lag gyakran szétválaszthatatlanul összefonódik.
GRICE szerint a társalgás során a partnerek kapcsolatának az együttműködési
elven kell alapulnia, ami négy társalgási maxima betartását jelenti. Ezek nem
vagy nem mindig működnek tudatosan, mert mint arról fentebb már szó volt, a
társalgási szabályok nagy részét ösztönösen használjuk.
A mennyiség maximája az információ mennyiségére vonatkozik, s azt
mondja ki, hogy legyünk informatívak, de csak a szükséges mértékig, vagyis a
helyzethez igazodva ne legyünk se túl szűkszavúak, se túl bőbeszédűek.
A minőség maximája szerint ne mondjunk olyasmit, aminek az igazságtar­
talmáról nem vagyunk meggyőződve.
A viszony (relevancia) maximája arról szól, hogy csak arról beszéljünk, ami
a beszélgetés témája szempontjából lényeges (releváns), ami kapcsolódik hozzá.
Végül a mód maximája szerint kerülnünk kell a kifejezés homályosságát és
a kétértelműséget, valamint beszédünk legyen tömör és rendezett.
Az együttműködési alapelv és a maximák, valamint az implikáció összefüg­
genek egymással. Például: ha valaki azt mondja: Erről nem beszélhetek, akkor
ezzel kibújik az első maxima érvényesítése alól, de nem tesz eleget a harmadik-
720 A magyar nyelv könyve

nak sem, mert ez a kijelentés csak célzás titoktartási kötelezettségére, ami vi­
szont a partnerből a helyzettől és témától függő implikációkat válthat ki (pl. azt,
hogy a beszélő azért nem mond többet, mert az ő szerepe sem tiszta az ügyben;
vagy mert a beszélőt érzelmileg megviselték a történtek stb.).
A társalgási maximákkal kapcsolatosan GRICE megjegyzi: „ezen maximák
közül egyesek követése kevésbé létfontosságú, mint másoké; egy magát szük­
ségtelen bőbeszédűséggel kifejező ember például általában enyhébb bírálatot
kapna, mint olyasvalaki, aki olyasmit mond, amit hamisnak hisz" (GRICE, 1997,
217). Majd hozzáteszi, hogy természetesen számos más maxima is létezik még.
Például udvariassági, esztétikai, szociális vagy erkölcsi természetű.
A szűkebben értelmezett pragmatikai kutatásoknak a fentiekben bemutatott öt
nagy területe is jól jelzi a nyelvhasználatot befolyásoló külső tényezők sokszínű­
ségét, szerteágazó voltát, komplex jellegét. Ezek feltárása, rendszerbe foglalása
nemcsak e tudományterület gazdagodását jelenti, hanem az eredmények nyomán
a nyelvhasználat nagyrészt ösztönösen használt szabályainak a tudatosításával
(pl. az oktatás során) feltétlenül segíti az igényes nyelvi viselkedéskultúra alakí­
tását, fejlesztését is.

IRODALOM
A. JÁSZÓ ANNA, Pragmatika, in: Csak az ember olvas, Bp., 2004. 101-109. * AUSTIN, J. L., Tetten
ért szavak, Bp., 1990. * BÁNRÉTI ZOLTÁN, Kommunikálj! Bp., 1993. * CRYSTAL, D., A nyelv en­
ciklopédiája, Bp., 1998. * FALUVÉGI KATALIN - KESZLER BORBÁLA - LACZKÓ KRISZTINA (szerk.),
Magyar leíró segédkönyv, Bp., 1994. * FÜLEI-SZÁNTÓ ENDRE, A verbális érintés, Bp., 1994. *
GRICE, H. P., A társalgás logikája, in: PLÉH CSABA - SÍKLAKI ISTVÁN - TERESTYÉNI TAMÁS
(szerk.), Nyelv — kommunikáció — cselekvés, Bp., 1997. 213-227. * GOFFMAN, E., A hétköznapi
élet szociálpszichológiája, Bp., 1981. * HABERMAS, J., Mi az egyetemes pragmatika, in: PLÉH
CSABA - SÍKLAKI ISTVÁN - TERESTYÉNI TAMÁS (szerk.), Nyelv — komunikáció — cselekvés, Bp.,
1997. 228-259. * HYMES, D., A beszélés néprajza, in: PAP MÁRIA - SZÉPE GYÖRGY (vál.), Társa­
dalom és nyelv, Bp., 1974. 91-146. * KIEFER FERENC, A kérdő mondatok szemantikájáról és
pragmatikájáról, in: RÁCZ ENDRE - SZATMÁRI ISTVÁN (szerk.), Tanulmányok a mai magyar nyelv
szövegtana köréből, Bp., 1983. 203-230. * KIEFER FERENC, Az előfeltevések elmélete, Bp., 1983.
* LEVINSON, C , Pragmatics, Cambridge, 1983. * PLÉH CSABA, A szöveg mint aktualizált nyelv, in:
RADICS KATALIN - LÁSZLÓ JÁNOS (szerk.), Dialógus és interakció, Bp., 1981. 134-165. * PLÉH
CSABA- RADICS KATALIN, Beszédaktus-elmélet és kommunikációkutatás, ÁNyT. XIV. Bp., 87-
108. * PLÉH CSABA, A szaván fogott szó, In: Austin: A tetten ért szavak, Bp., 1990. 7-21. * PLÉH
CSABA - TERESTYÉNI TAMÁS, Jelentés és használat: a kommunikáció kutatása a szemantika és a
pragmatika határán, in: PLÉH CSABA - SÍKLAKI ISTVÁN - TERESTYÉNI TAMÁS (szerk.), Nyelv -
 Pragmatika 721

kommunikáció — cselekvés, Bp., 1997. 7-12. * SEARLE, J. R., Elme, nyelv és társadalom, Bp.,
2000. * TELEGDI ZSIGMOND, Bevezetés az általános nyelvészetbe. Bp., 1977. * TERESTYÉNI TA­
MÁS, Konvencionális jelentés — kommunikációs jelentés, in: Beszédaktus — kommunikáció —
interakció, Bp., 1981. * VANDERVEKEN, D., Les actes de discours, Liége-Bruxelles. 1988. *
WATZLAWICK, P. - BEAVIN, J. H. - JACKSON, D. D., Az emberi kommunikáció pragmatikája. Ta­
nulmány az interakció sémáiról, kórtanáról és paradoxonjairól, in: BUDA BÉLA (szerk.): Kommu­
nikációelméleti szöveggyűjtemény I. Bp., 1995. 179-194. * WEIGAND, E., Sprache als Dialog.
Sprechakttaxonomie und kommunikative Grammatik, Tübingen, 1989. * WUNDERLICH, D.,
Studien zur Sprechakttheorie, Frankfurt am Main, 1976.
 A NYELVTUDOMÁNY
TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

A nyelvtudomány története bonyolult és hosszú folyamat, csak a fontosabb ese­

ményeket és irányzatokat van módunkban felidézni. Természetesen — mint sok
egyéb diszciplína — a nyelvtudomány is az ókorban, a görögöknél született meg
és bontakozott ki. A nyelvtudomány európai tudomány, bár másutt is művelték:
az ókori Indiában Kr. e. a 3. század táján írta meg PANINI mintegy négyezer
grammatikai szabályba foglalva a szanszkrit nyelv nyelvtanát, mégpedig gyakor­
lati céllal: az egyházi szertartások nyelvét kívánta kifogástalanná tenni.

A nyelvtudomány az ókorban
A görögök. Az ógörög tudomány, filozófia és irodalom eredményei oly kiemel­
kedők, hogy némely modern gondolkodók görög csodáról beszélnek. Okait ku­
tatva, négy tényezőt szoktak felsorolni: az egyén testi és szellemi képességeinek
harmonikus fejlesztését, amely a tett és a beszéd összhangját próbálta megvalósí­
tani; a görög városállam autonómiáját, amely szemben a keleti despotizmussal,
szabad polgárok közössége volt; a görög művészi látásmódot, amelynek a ne­
messég, az arányosság és a mérték a legfőbb jellemzője; s végül a tudományos
spekulációra való hajlamot, amelynek alapját az a felfogás képezte, amelyet
ANAXAGORASZ ekképp fejezett ki: „a szellem a király". Ezek a tényezők minden
bizonnyal szerepet játszottak a görög kultúra formálódásában, de egy ötödik té­
nyező mindegyiknél fontosabb volt: a görögök a kezdetektől fogva tanították
anyanyelvüket, foglalkoztak vele, mintha ismerték volna a modern szocioling­
visztikának azon tételét, mely szerint a nyelv meghatározza kultúrát (vö. a SA­
PlR-WHORF-hipotézissel). Tudjuk, hogy már volt beszédtanítás Homérosz korá­
ban (a Kr. e. 8. században, vagy még előbb, a trójai háború idején, a 12. század­
ban), az Iliászban ugyanis úgy találkozunk a beszédtanítással, mint régóta folyta­
tott gyakorlattal, és arról olvashatunk, hogy az ifjak nemcsak dárdavetésben és
kézitusában versenyeztek, hanem a szónoklásban is. Ha a fegyverek csődöt
mondtak, az élőszó vette át szerepüket, s az élőszó fontosságának a felismerése
késztette a görögöket arra, hogy a beszédet kezdettől fogva tanítsák. Bizton állít-
724 A magyar nyelv könyve

hatjuk, hogy gyakorlati igény, a nyelvművelés igénye hozta létre a nyelvtudo­

mányt.
HÉSZIODOSZ — aki Homérosz után ötven évvel élt és alkotott — arról ír a
Theogoniában, hogy a királyok meggyőző szavukkal biztosítják az igazság alap­
ján nyugvó törvényeket. Azt is tudjuk, hogy a Kr. e. 4. századtól — ISZOKRA­
TÉSZ tevékenysége nyomán — a retorika a felsőoktatás anyagát képezte
(ADAMIK, 2000).
A görögök a nyelvelméletben és a nyelvtanírásban egyaránt maradandót al­
kottak.
A nyelvtudomány és benne a szemantika születését GORGIASZ nevéhez szok­
ták kapcsolni (Kr. e. 480 táján született, mintegy száz évet élt). A nemlétezőről
vagy a természetről című művében fogalmazta meg híressé vált három tételét: az
első az, hogy semmi sem létezik, a második, hogy ha létezik is, felfoghatatlan az
ember számára, a harmadik, hogy ha felfogható is, közölhetetlen és megmagya­
rázhatatlan másnak (ADAMIK, 1998, 13). Az első tételben a szofisták azon tételét
látjuk ad absurdum víve, hogy mindenről állítható az ellenkezője is. Ha ugyanis
azt állítjuk, hogy semmi sem létezik, azok a szavak mégis léteznek, amelyekkel
ezt állítottuk. GORGIASZ tehát észrevette a világban az ellentéteket, s a szavak
hatalmával kívánta feloldani őket. Második állítása alapvető szemantikai prob­
lémát vet fel: határozottan megkülönbözteti a gondolati tartalmakat a valóságban
létező dolgoktól. A „ha létezik is, felfoghatatlan az ember számára" tétel bizo­
nyítását a következőképpen kezdi: „ha az elgondolt dolgok nem léteznek, a léte­
zőt nem gondoljuk el". Ha ugyanis az elgondolt dolgok léteznének, akkor mi­
helyt elgondolnánk valamit, az tüstént létezni kezdene. Ez pedig nem így van,
mert Szküllát és Kharübdiszt is elgondoljuk, mégsem léteznek. A harmadik tétel
szerint tudásunk közölhetetlen mással. Amivel közlünk, az a beszéd, a beszéd
pedig nem azonos az alája tartozó dolgokkal — mondja —, a beszédet közöljük,
ami más, mint a létező dolgok. GORGIASZ tehát három dolgot különített el: a
gondolati tartalmakat, a külső dolgokat és a beszédet. Ez a hármas felosztás azo­
nos RICHARDS és OGDEN (1923, 1. később) a nyelvi jel természetét bemutató
szemantikai háromszögével, vagyis a szemantikai relativizmus (viszonylagos­
ság) tételével. Ez a tétel azt mondja ki, hogy a fejünkben lévő gondolati tartal­
makat befolyásolják tapasztalataink, vagyis azok a külső dolgok, melyekkel éle­
tünk során találkozunk, s mivel minden ember más tapasztalatokkal rendelkezik,
a fejükben kialakult gondolati tartalom viszonylagos. Ezért „közölhetetlenek" a
dolgok.
 A nyelvtudomány az ókorban 725

PLATÓN (Kr. e. 427-347) Kratülosz című dialógusában fejti ki határozott és

önálló nyelvelméletét. A dialógusban Hermogenész és Kratülosz vitatkozik, s a
beszélgetésbe bevonják Szókratészt is. A szavak és jelentésük közötti összefüg­
gésről folyik a vita: vajon az összefüggés a szó alakja és a jelentése között ter­
mészetes kapcsolaton alapul, vajon a nevek a valóságnak felelnek meg; vagy a
szó alakja és jelentése közötti összefüggés közmegegyezésen alapul, konvenció
kérdése. A dialógus első részében Szókratész Hermogenésszel vitatkozva Kra­
tülosz azon tételének helyességét bizonyítja, hogy a nevek jól tükrözik a dolgok
lényegét. Ezt a tételét sok szófejtéssel bizonyítja. A második részben Kratü­
losszal vitatkozva Szókratész rámutat tételének gyengéjére, s kimutatja, hogy
Hermogenésznek is igaza van: bizonyos esetekben megegyezés, konvenció adott
nevet a dolgoknak. A vita résztvevői alaposan megvizsgálják mindkét álláspon­
tot, de nem foglalnak állást egyik mellett sem. Az a tény azonban figyelemre­
méltó, hogy a dialógus első fele sokkal hosszabb, mint a második. A dialógussal
kapcsolatban sokféle vélemény alakult ki, azt mondhatjuk mégis, hogy hűen tük­
rözi PLATÓN határozott és önálló nyelvelméletét. Ennek megértéséhez azonban
figyelembe kell venni, hogy PLATÓN véleményét a szofistákkal szemben fejtette
ki, akik gyakran azt hangoztatták, hogy az igazság illúzió. PLATÓN azt tapasztal­
ta, hogy a görög demokráciában a konszenzus előbbre való volt, mint az igazság
és a tisztesség. Szókratész elítélése egyértelműen bizonyította ezen meglátásának
helyességét. Éppen ezért PLATÓN filozófiájában nyelvelméletének fontos szere­
pe van, s filozófiája nélkül nem lehet megérteni nyelvelméletét. A szóbeli vizs­
gálódás alig tarthatna igényt az igazságra, ha az igazság illúzió volna. Ezért volt
nagy jelentőségű PLATÓN számára, hogy kimutassa: a nyelv maga követeli a
mindentől független igazság fölismerését, s ez a Kratülosz lényege. SZÓKRA­
TÉSZ érvelése azt emeli ki, hogy a valóság értékesebb és fontosabb, mint a köz­
megegyezés (ADAMIK, 1998, HARRIS-TAYLOR, 1989, 17-19). A jelölő és jelölt
közötti motiváltság, illetőleg önkényesség ma is középponti nyelvelméleti tétel:
SAUSSURE alapján a nyelvi jel önkényességének tételét fogadjuk el, azzal a meg­
szorítással, hogy vannak kivételek (a hangutánzó és a hangfestő szavak, az
ikonikus jelek). A szavak etimológiáját azonban nem lehet teljességgel a hang­
utánzó eredetre építeni — mint ahogyan több 19. századi nyelvész tette —, bár
újabban felmerült, hogy sokkal több szónak van onomatopoetikus (hangutánzó)
eredete, mint azt régebben gondolták.
A mai nyelvtudomány számára tanulságos mindaz, amit ARISZTOTELÉSZ a
metaforáról mond: „Metafora a szó más jelentésre való áttétele, mégpedig vagy
a nemről a fajra, vagy a fajról a nemre, vagy a fajról a fajra, vagy pedig analógia
726 A magyar nyelv könyve

alapján. Nemről fajra való áttételnek nevezem például ezt: »itt állt meg a ha­
jóm«, mert lehorgonyozni annyi, mint valamit megállítani. A fajról nemre való
átvitel példája: »Odüsszeusz valóban tízezer kiváló tettet hajtott végre«, mert a
tízezer általában sokat jelent, és ezt használta a költő a »sok« helyett. Fajról a
fajra például: »érccel elrabolva lelkét«, vagy »levágva hosszú élű érccel«; itt
ugyanis az elrablásnak levágás, a levágásnak pedig elrablás a jelentése, és mind
a kettő elvételt fejez ki. Analógiának nevezem azt, ha a második úgy viszonylik
az elsőhöz, mint a negyedik a harmadikhoz — a költő tehát a második helyett a
negyediket, vagy a negyedik helyett a másodikat használja, és esetleg hozzáteszi
azt a névszót is, amelyre a metafora vonatkozik, s amelyet ez helyettesít. Így
például a boroscsésze úgy viszonylik Dionűszoszhoz, mint a pajzs Arészhez; a
költő tehát a boroscsészét Dionüszosz pajzsának, a pajzsot viszont Arész
boroscsészéjének nevezheti. Vagy például az öregség úgy viszonylik az élethez,
mint az este a nappalhoz; a költő tehát az estét a nappal öregségének nevezheti,
vagy — mint Empedoklész — az öregséget az élet estéjének vagy alkonyának"
(Poétika 21). ARISZTOTELÉSZ metaforameghatározása SzoKRATÉSZnek (Kratü­
losz) a nevekről tanított elméletén alapul, vagyis a név kettősségén: a névhez tar­
tozik valami, a metafora pedig a név átvitele valamire, ami nem tartozik a név­
hez. Mind a nevekről való tanításban, mind a metafora arisztotelészi felfogásá­
ban a jelölő és a jelölt kettőssége van, az a struktúra, amit ma is elfogadunk és
tanítunk.
PLATÓN dialógusaiban megtalálható a mondat felosztása egy névszói (ono­
ma) és egy igei (réma) részre. Ez a felosztás ma is a mondattani elemzés alapja
az indoeurópai nyelvek nyelvtanaiban. ARISZTOTELÉSZ ehhez a felosztáshoz
hozzátette a harmadik mondattani osztályt szündeszmoi néven, ez a kapcsoló­
elemeket foglalta magában, a kötőszót, a névelőket, a névmásokat és feltehetőleg
az elöljárószókat (ROBINS, 1999, 35). A főnév fogalmát is meghatározta: „kon­
venció alapján jelentéssel bíró hangsor, amely nem utal az időre".
A görögök teremtették meg a következetes hangírást azáltal, hogy lefoglalták
a föníciai ábécé öt mássalhangzóját a magánhangzók jelölésére. Az írásnak és a
nyelvtannak a kapcsolata a grammatika szó etimológiájában tükröződik, a to
gramma jelentése 'betű', a ta grammata 'betűk'. „A görög volt az első nép,
amely megkísérelte, hogy nyelvét leírja, nyelvtanát összefoglalja" (SZABÓ ÁR­
PÁD, 1981). A grammatika tehát kezdetben az írás tudományát jelentette, a Kr. e.
5. században már tudományos igényű hangtant jelentett, s a 3. század tájékán
már kezdi a nyelvtant jelenteni.
 A nyelvtudomány az ókorban 727

A legkorábbi fennmaradt összefoglalás DiONÜSZIOSZ THRAX (Kr. e. 2. sz.) A

grammatikáról című munkája, mely egészen a 18. sz. elejéig a nyelvtani össze­
foglalásnak egyik mintája volt. „Mindaz, amit ma a gyerekek az európai rend­
szerű iskolákban elemi nyelvtan címen tanulnak — különösen ha valamelyik in­
doeurópai nyelvről van szó —, feltűnően rokon DiONÜSZIOSZ THRAX rendsze­
rével" (SZABÓ ÁRPÁD, 1981). Ez a nyelvtan csak hangtant és alaktant tartalmaz,
mondattan nincs benne. Középponti szerepet kap a nyolc szófaj tárgyalása (a
mondatrész terminust használták), ezek: névszó, ige, melléknévi igenév, névelő,
névmás, elöljáró, határozószó, kötőszó. Mondattant csak APOLLONIOSZ DÜSZ­
KOLOSZ írt, jóval később (Kr. u. 2. sz.). Ez a mondattan azonban nem a mai
mondattani kategóriákra épült, hanem a szófajokra: a mondat gerince a névszó
és az ige, a mondattan (szintaxis 'összetétel') ezek összekapcsolásának szabálya­
ival foglalkozott, a vonzattal, az egyeztetéssel és a szórenddel (KLEMM, 1928).
A rómaiak. A római kornak, de talán az egész antikvitásnak legnagyobb
nyelvtudósa MARCUS TERENTIUS VARRo (Kr. e. 116-27). Polihisztor volt,
mintegy hatszáz művet írt, de ezek javarészt elvesztek. A De Lingua Latina (A
latin nyelvről) című műve 25 könyvéből az 5-10. maradt fenn. Első része a sza­
vakkal, főleg a szavak etimológiájával foglalkozott, második része a mondatot
vizsgálta (a 14-25. könyv). Kijelenti, hogy a szavak etimológiáját nehéz vizs­
gálni, s az etimológia megállapításakor a ragozott alakokat is figyelembe kell
venni, például az impos tárgyesete impotem. (Ez ma is érvényes megállapítás,
például a finn käsi szó töve, a käte- egyeztethető a magyar keze- tővel, tehát nem
a másodlagos nominatívuszi alakot egyeztetjük, hanem az eredeti tövet.) VARRo
az, aki elsőként különbséget tett a szóképzés és a szóragozás között. Kedveli a
négyes felosztásokat, s el is árulja, hogy az ötletet honnan vette: a szamoszi
PÜTHAGORASZ szerint „minden dolog kezdete kettős: határozott és határozatlan,
jó és rossz, halál és élet, nap és éjszaka. Ezért van az, hogy van állapot és moz­
gás, azaz ami áll és mozog, az a test; ahol mozog, az a hely; amíg mozog, az az
idő; s miközben mozgásban van, az a cselekvés. Még jobban feltűnik ez a né­
gyes felosztás, ha így jelenik meg: a test a futó; a hely a pálya, ahol fut; az idő az
az óra, amíg fut; a cselekvés a futás. Ez az oka annak, hogy szinte minden ilyen
négyes felosztás szerint történik, a test (corpus), a hely (locus), az idő (tempus)
és a cselekvés (actio)" (ADAMIK, 2001).
Érdekes VARROnál a nyelvtan meghatározása (idézi ROBINS, 1999, 61): a
nyelvtan „A költők, történészek és szónokok nagy része nyelvhasználatának
rendszeres ismerete". Ez a meghatározás azért fontos, mert rávilágít arra, hogy a
nyelvtan szabályait — melyek egyúttal a nyelvművelés kiindulópontjai — a
728 A magyar nyelv könyve

mérvadó nyelvhasználatból vonjuk le; ezzel a megállapítással VARRo az analó­

gia fontosságát hangsúlyozta az anomáliával szemben (az analógia-anomália vita
a görögöknél is fontos volt: ARISZTOTELÉSZ az analógiát, a sztoikusok az ano­
máliát tekintették a nyelv uralkodó szervező elvének). Az analógia-anomália
szembenállása ma is a nyelvleírás kulcskérdése, két megoldás létezik ugyanis: a
nyelvtani kategóriákat a lényeges egyezések, az analógia alapján állapítjuk-e
meg, vagy pedig felveszünk minden eltérést, anomáliát, s elaprózzuk a kategóri­
ákat. A nagy gondolkodók — látjuk, ARISZTOTELÉSZ is, VARRO is — a lényeg
megragadását tartották fontosnak, az analógiát.
A rómaiak a grammatikát a következőképpen határozták meg: ars recte lo­
quendi scribendique, vagyis a helyes beszéd és írás mestersége. Ez egyben a
grammatika tanításának célja is. A grammatika azokat az ismereteket tartalmaz­
ta, amelyek szükségesek voltak a helyes íráshoz és a helyes beszédhez. A nyil­
vános szereplés elengedhetetlen feltétele volt a nyelvhelyesség, emlékezetes
Arisztotelész mondása: kergesd ellenfeled nyelvhelyességi vétségbe, s azonnal
nyert ügyed lesz. Az utókorra elsősorban DONATUS (Kr. u. 4. sz.) és PRISCIANUS
(6. sz.) nyelvtana hatott.
DONATUSnak két nyelvtana ismeretes, egy kisebb, elemi és egy nagyobb, tu­
dományos, mely inkább az oktatók számára készült (kiadása: H. Keil: Gram­
matici Latini IV. 1864. Lipsiae). A kisebbik nyelvtan — Donati de partibus
orationis ars minor, röviden Ars minor — a beszédrészeket mutatja be (pars
orationis 'beszédrész', ma a szófaj terminust használjuk), mégpedig — s erről az
eljárásáról igen híres — kérdések és feleletek formájában, katekizáló módon. A
kérdésekre és feleletekre való bontás jelentős módszertani újítása volt, általa
ugyanis az anyag kisebb egységekre tagolódik. A bevezetés így hangzik: „Partes
orationis quot sunt? Octo. Quae? Nomen pronomen verbum adverbium partici­
pium coniunctio praepositio interiectio", azaz: „Hány beszédrész van? Nyolc.
Melyek? Névszó, névmás, ige, határozószó, melléknévi igenév, kötőszó, elöljá­
rószó, indulatszó." A nagyobb nyelvtan — Ars grammatica vagy Ars maior —
nincs katekizáló módon írva, hanem terjedelmes értekezés. Fejezetei: a hangok,
a betűk, a szótag, a verslábak, a hangsúly. A következő rész címe: de posituris, a
pozitúráról vagyis a központozásról (az interpunkcióról). Ez szó szerint véve
központozás volt, tudniillik a mondat kisebb egységeit a betű alsó és középső ré­
széhez helyezett ponttal, a mondat végét pedig a betű fölső részéhez helyezett
ponttal jelölték (ma az interpunkció a mondat belsejében lévő írásjelhasználatot
jelenti, vesszőt, pontosvesszőt stb.). DONATUS nagyobb nyelvtanának zöme a
nyolc beszédrész részletes bemutatása. Végül a szóhasználati és mondattani hi-
 A nyelvtudomány a középkorban 729

báknak, a verselési szabadosságoknak, az alakzatoknak és a szóképeknek a tár­

gyalása zárja le a grammatikát.
PRISCIANUS grammatikája — Institutiones grammaticae — jóval terjedelme­
sebb (kiadása: H. Keil: Grammatici Latini II—III. 1855-1859. Lipsiae). Hasonló
sorrendben halad, mint DONATUS, de nyelvtanában már van mondattan De
constructione címen (A szerkesztésről, XVII. és XVIII. könyv). A beszédrészek
összekapcsolásának szabályait írja le, tehát alapja a szó (nem a mai értelemben
vett mondatrészek).
Mind a görög, mind a római iskolában (a kisiskola neve ludus volt) az elemi
készségek elsajátítása után a nyelvtan tanítása következett. „Az elemi készségek
(olvasás, írás, számolás) tanítója volt a grammatistes (vagy: grammatodidas-
kalos); a nyelvtant és az irodalmat tanító mesternek neve hol egyszerűen didas­
kalos, hol grammatikos (az utóbbi szó a philologus nyelvtudóst is jelenti) ...
Lassú fejlődésben ekként kialakult a három, egymás fölé helyezkedő tanulmányi
és iskolai fokozat: az elemi, a grammatikai és a retorika iskola" (FiNÁCZY, 1926,
73, 210). Az antikvitásban a gyerekek koruk legkiválóbb irodalmi művein —
Homéroszon, Vergiliuson — gyakorolták az olvasást, s ezekhez a gyakorlatok­
hoz erkölcsi, irodalmi és grammatikai magyarázatok kapcsolódtak. A retorika
oktatása pedig a költőkön és a prózaírókon, a rómaiaknál elsősorban Cicero mű­
vein történt.
A görögök és a rómaiak maradandót alkottak a grammatikaírás területén, sőt
a nyelvelmélet minden, ma is középpontban lévő kérdését is felvetették.

A nyelvtudomány a középkorban
Az ókor és a középkor határán egy óriás áll: SZENT ÁGOSTON (AuGUSTINUS).
Élete a késő császárkorhoz kapcsolódik (354-430), de művei a keresztény kultú­
ra és irodalom minden kérdését felszínre hozzák. A patrisztika legnagyobb alko­
tásai közé tartozik De doctrina Christiana (A keresztény tanításról) című műve
(396-27). Két kérdés foglalkoztatta: hogyan lehet a Bibliában az igazságot
megtalálni, s hogyan célszerű a meglelt igazságot közölni. A Biblia értelmezésé­
hez kapcsolódik jelelmélete. A jelet a következőképpen határozza meg: Signum
est enim res, praeter speciem quam ingerit sensibus, aliud aliquid ex se faciens in
cogitationem venire, azaz „A jel ugyanis az a dolog, amely azon jelenségen kí­
vül, amelyet az érzékszervek elé tár, önmagából kiindulva valami mást is
eszünkbe juttat". A jeleket természetes (signa naturalia) és egyezményes (signa
730 A magyar nyelv könyve

data) jelekre osztotta fel. A Szentírás is egyezményes jel, melyet Isten azon em­
berek által adott, akik leírták; értelmezésekor azt kell eldönteni, hogy szó szerint
kell a szövegrészt értelmezni, vagy átvitten. A Keresztény tanításról utolsó
könyve a retorikával, a szövegtagolással és a stílus kérdéseivel foglalkozik.
Az ókorban kialakult a nyelvvel kapcsolatos stúdiumok egymásra épülése.
Az ókori műveltség elemeit MARTIANUS CAPELLA mentette át a középkorba
(Kr. u. 5. században tevékenykedett). Öregkorában fia számára írta enciklopédiá­
ját Philologia és Mercurius házassága címen. A terjedelmes, kilenc könyvből ál­
ló mű a hét szabad művészet (septem artes liberales) leírása: az 1-2. könyv a be­
vezetést, a 3. a grammatikát, a 4. a dialektikát, az 5. a retorikát, a 6. a geometriát,
a 7. az aritmetikát, a 8. az asztronómiát, a 9. a zenét (harmóniát) tárgyalja.
CAPELLA megváltoztatta a varrói hagyományt, az orvostudományt és az építé­
szetet kizárta a szabad művészetek sorából. Az első három tudomány összefogla­
ló neve trivium, az utóbbi négyé quadrivium (ez a kettős felosztás BOETHIUStól
— 500 körül — származik). A trivium tárgyai megadták azt, amit a középkorban
általános műveltségnek tartottak, „mert aki jól tudott latinul írni és beszélni s a
logika szabályai szerint tudott gondolkodni, azt művelt embernek mondták"
(FINÁCZY, 1926, 178).
A középkori nyelvtudományban két korszakot szoktak megkülönböztetni. Az
elsőben a grammatikát tekintették a legfontosabb stúdiumnak, a másodikban,
vagyis a skolaszticizmus idején a grammatikát háttérbe szorította a dialektika, a
grammatika tulajdonképpen beleolvadt a logikába. A határt a 12. század tájára
tehetjük.
A középkorban is ugyanolyan tágan értelmezték a grammatikát, mint az an­
tikvitásban. Az alaktanon és a mondattanon kívül beletartozott a stilisztika
egyik-másik területe, a metrika és az orthographia (helyesírás) is. DONATUS és
PRISCIANUS nyelvtanait az egész középkoron át tanították. Számos latin nyelv­
tant írtak verses formában, hogy a memorizálást megkönnyítsék. Népszerű, leo­
ninusokban írt (2645 sornyi) nyelvtan volt a ferences Alexander de Villa Dei
Doctrinaléja (1200 körül), egészen a 16. század elejéig tanították (kiadása:
Monumenta Germaniae Paedagogica XII.).
Egy nagy szellemi megújulás történt NAGY KÁROLY uralkodása alatt a 8.
században, melyet karoling reneszánsznak neveznek. Ez az elnevezés megté­
vesztő, mert nem jelentett visszatérést az antik kultúrához, hanem szellemiségé­
ben keresztény volt, bár gyűjtötték az antik szerzőket: formai mintának tekintet­
ték őket. NAGY KÁROLY szellemileg is meg akarta újítani udvarát, ezért megte­
remtette a kulturális élet feltételeit, tudósokkal is körülvette magát. E tudósok
 A nyelvtudomány a középkorban 731

képviselték először Európa szellemi egységének eszméjét. A karoling irodalom­

ra az volt a jellemző, hogy iskolacentrikus volt, az iskola számára készült. Így a
grammatika oktatása igen fontos feladat volt, s ebben a tekintetben az antik szer­
zőket követték, mindegyik jelentős személyiség írt grammatikát is.
A karoling tudósok közül kiemelkedik ALKUIN, felvett tudósnevén ALCUI­
NUS FLACCUS ALBINUS (735 körül - 804), hatása az egész nyugati keresztény­
ségre kiterjedt. Az iskolában a trivium és a quadrivium tárgyait szorgalmazta, s
ezáltal megerősítette a középkori nevelés alapjait. Legtöbb műve a triviummal
kapcsolatos, legfontosabb közülük a Disputatio de vera philosophia, Bevezetés a
filozófiába, mely ALKUIN és NAGY KÁROLY nevelési programját tartalmazza.
Dialógus formában tárgyalta a grammatikát, a dialektikát és a retorikát. A mai
tudomány érdeklődésére leginkább retorikája tarthat számot, mely dialógus AL­
KUIN és NAGY KÁROLY között. ALKUIN a régiek tanítását követve azt mondja,
hogy a retorika az a tudomány, amely a barbárság és az erőszak korából a jog
korszakába emelte az emberiséget.
Az első igazi nagy skolasztikus IOANNES SARESBERIENSIS (JOHN OF SALIS­
BURY, SALISBURYI JÁNOS) latinul író angol prózaíró és költő, grammatikus és
logikus, politikus és teológus, a chartres-i iskola kiemelkedő alakja (1115/1120—
1180). Fő műve a Metalogicon, melyet barátjának, THOMAS BECKETnek ajánlott
(akit a szeme láttára gyilkoltak meg 1170-ben a canterburyi katedrálisban). A
Metalogicon cím jelentése 'a beszéddel, a logikával együtt', a szerző értelmezé­
se szerint 'a logika védelmében'. Védelmébe veszi ugyanis a trivium tárgyait, a
grammatikát, a logikát és a retorikát egy bizonyos CORNiFiCiuSszal és követői­
vel szemben, akik azt hirdették, hogy fölösleges sok időt pazarolni a grammatika
és a retorika tanulására — hiszen az anyanyelvét úgyis elsajátítja az ember —,
anélkül is filozófussá válhatunk. A könyv második fele Arisztotelész-kommentár
(ADAMIK, 2003, 19-22, a továbbiakban innen idézünk).
CORNIFICIUS nem a mindenki számára szükséges beszédet támadja, hiszen ő
is beszél, hanem az értelmes beszéddel foglalkozó tudományokat, a logikát és a
grammatikát. SARESBERIENSIS sajátos definíciót alkot a logikára: „A logika,
hogy e szó jelentése a lehető legteljesebben feltáruljon, beszéd- és érveléstudo­
mány. ... A jelentésnek ez a kettőssége a görög eredetire vezethető vissza; a gö­
rögben ugyanis a logosz olykor beszédet, olykor érvelést jelent." Ezzel a megfo­
galmazással kitágítja a logika fogalmát: a retorikát és a grammatikát a logika fo­
galomkörébe utalja. A logika fogalmának ez a kitágítása a 12. században vált ál­
talánossá.
732 A magyar nyelv könyve

„A logika előtérbe kerülésének azonban nem szabad háttérbe szorítania a

grammatikát: »A grammatika a helyes beszéd és írás tudománya, az összes sza­
bad művészetek alapja. De minden filozófia bölcsője is, és — hogy úgy mond­
jam — az egész irodalomtudomány első táplálója.« A grammatika szolgáltatja
azokat az eszközöket, amelyeknek birtokában az ember világosan ki tudja fejez­
ni szándékát, továbbá segít kihámozni mások beszédéből vagy írásából a nyil­
vánvaló vagy rejtett szándékot. A grammatika ugyanis három hatékony fegyver­
rel vértezi fel az értelmes embert: a helyes beszéd szabályrendszerével, a nyil­
vánvaló nyelvi hibák, a soloecismusok és barbarismusok ismeretével, valamint a
kettő közötti átmeneti formák, a trópusok és az alakzatok tisztázásával.
A szavak jelentésének alaposabb vizsgálatával a grammatika nagy segítséget
nyújt a szofizmák ködfelhőinek szétoszlatásában: »A szavak jelentését is gondo­
sabban kell vizsgálni: mit jelent bármelyik szó önmagában, és mit szókapcsola­
tot alkotva a szövegösszefüggésben.« Ha önmagában vizsgáljuk a szót, hasz­
nunkra válik, ha a sztoikusokat követve a szó etimológiájával is foglalkozunk.
Komoly veszélyeket rejtenek magukban a szókapcsolatok. Ha szemantikailag
összeférhetetlen szavakat fűzünk össze, abszurd kifejezéseket kapunk; ha első
impositiós főnevekhez második impositiós mellékneveket kapcsolunk, például
hipotetikus cipő. Az előbbiek azok a szavak, amelyeket az ember az első név­
adáskor helyezett a dolgokra, az utóbbiak pedig azok, amelyek akkor keletkez­
tek, amikor az ember az első impozíciós neveket osztályozta, s ezen osztályokat
elnevezte, például ami szubsztanciát jelöl, az főnév, ami a szubsztancia tulajdon­
ságát, az melléknév stb. A kortárs és későbbi skolasztikusok materialis supposi­
tónak nevezték a szavaknak ezt a használatát, a mai nyelvészek pedig metanyel­
vi szavaknak mondják őket".
SARESBERiENSiSt foglalkoztatta a beszélő szándékának kiderítése. „Azt állít­
ja, hogy a művek, a közlések meg nem értésének oka abban van, hogy nem is­
merjük szerzőjük szándékát, azaz a hallgató és a beszélő szempontjainak, szán­
dékainak különbözősége a megértés legfőbb akadálya. Hogyan lehet mégis a
közlések miértjét, a szövegező szándékát kihámozni? Erre a következő modellt
javasolja: »A beszéd körülményeiből, a szerző milyenségéből, a hallgatóság mi­
lyenségéből, a helyből és időből és más olyan dolgokból, amiket a gondos kuta­
tónak több szempontból meg kell fontolnia«. E megfogalmazás a mai olvasó
számára is modernnek tűnik: azt mondja ugyanis, hogy a beszélő szándéka, a
szöveg jelentése viszonyfogalom: a kommunikációs folyamat összetevőinek
egymáshoz való viszonyából adódik. Lényegében ugyanezt tanítja R. JAKOBSON
 A nyelvtudomány a középkorban 733

kommunikációs modellje, csak más szavakkal, és B. SPiLLNERé is, aki a stílust a

jelentést olyan virtuális minőségnek fogja fel, amelyet az olvasó rekonstruál."
A Metalogicon második könyvében SARESBERIENSIS a dialektikával foglal­
kozik, s ezt a részt az univerzálék vizsgálatával zárja. Itt olvashatjuk azt a híres
mondatot, melyet CH. S. PEIRCE [pörsz], a 19. század végének híres amerikai
logikusa többször idéz műveiben: „tudniillik más az, amit a köznevek jelente­
nek, és más az, amit megneveznek; megnevezik az egyedi dolgokat, de jelentik a
fogalmakat". SARESBERIENSIS a jelentéstannak olyan problémáját vetette fel,
amely ma is alapkérdésnek számít. „A köznevek nominatiójának és significatió­
jának megkülönböztetésével, azaz a jel és a jeltárgy, illetve a jel és az
interpretans közötti viszony különbségének felismerésével felfedezte azt, amit
ma Mill terminusaival denotatiónak és connotatiónak, FREGE terminusaival pe­
dig Bedeutungnak és Sinn-nek neveznek."
SARESBERIENSIS a Metalogiconban leírja, hogyan tanította mestere, BER­
NARD DE CHARTRES (CHARTRES-I BERNÁT) a grammatikát: „A szerzők olvasá­
sakor kifejtette, mi az egyszerű, s mi felel meg leginkább a szabályok szellemé­
nek. Értelmezte a nyelvtani alakzatokat, a retorikai díszítéseket, szőrszálhasoga­
tó álokoskodásokat, valamint azt, hogy előadásának témája hogyan viszonyul a
többi tudományhoz. ... Az esti gyakorlás, amit „declinatiónak" neveztek, oly tág
teret engedett a nyelvtannak, hogy ha valaki ezen egy teljes évig részt vett, s ha
nem volt nehezebb fejű, a beszéd és az írás készségét elsajátította, és a hétköz­
napi nyelv fordulatait is okvetlenül megtanulta. ... Módszeréhez tartozott még,
hogy tanítványaival mindennap íratott fogalmazványokat és verseket, és kölcsö­
nös vitatkozással fejlesztették képességeiket, mert semmi sem hasznosabb a ta­
nulók oktatásában, mint hozzászoktatni őket ahhoz, hogy elméleti tudásukat a
gyakorlatban is tudják alkalmazni. A kölcsönös vitatkozás mindennél fontosabb
a tudomány számára, és a legnagyobb mértékben az életre tanít, ha a buzgalmat
szeretet irányítja, és a tudományos előrehaladás során is megmarad az alázat"
(ADAMIK, 2003, 90-92).
A későbbi skolasztikus műveknek is középponti témájuk a szemantika és az
univerzális grammatika, kiemelkedik közülük ERFURTI TAMÁS Grammatica
speculativája, melyet 1310 körül írt. Hasonló problémákat feszeget, mint SARES­
BERIENSIS, csak ő a cappa categorica 'kategorikus sapka' példát hozza (ROBINS,
1999, 94).
A középkor nyelvészete nagy jelentőségű: egyrészt azért, mert a logika ta­
nulmányozásával kiművelte a gondolkodást, másrészt alapot teremtett a mai el­
méleti nyelvészetnek.
734 A magyar nyelv könyve

Az újkor hajnalán
Két mozgalom, a reneszánsz és a reformáció alakította ki a modern Európát. A
reneszánszhoz kapcsolódik a klasszikus görög és latin iránti érdeklődés feléledé­
se, a reformációhoz pedig az élő európai nyelvek tanulmányozása, mely egyenes
következménye volt a Biblia lefordításának. A gyarmatosítások következtében
pedig a figyelem az Európán kívüli nyelvekre is ráirányult (ROBINS, 1999, 107).
Természetesen, ez a summás megállapítás leegyszerűsíti a valóságot, hiszen nem
hagyhatjuk említés nélkül DANTÉt, akinek elsődleges célja az anyanyelv, a dolce
stil nuovo, az édes új stílus művelése volt, valamint azt a hatalmas fordításiro­
dalmat, mely — többek között nálunk is — kibontakozott a késő középkor év­
századaiban.
A nemzeti nyelvek előretörésében nagy szerepet játszott a Biblia lefordítása.
LUTHER német nyelvű Bibliáját 1534-ben nyomtatták ki. Az első ismert spanyol
és olasz nyelvtanok a 15. században jelentek meg, az első francia nyelvtanok a
16. század elején. Az angol nyelv első nyomtatott nyelvtana 1586-ból való
(ROBINS, 1999, 112).
Az első magyar nyelvtan SYLVESTER JÁNOS Grammatica Hungaro-latina
című műve 1539-ből. Ez latin nyelven írt latin nyelvtan magyar párhuzamokkal
(BALÁZS JÁNOS, 1958, SZATHMÁRI, 1968). Az első német nyelvtanok is ilyen
párhuzamos, latin-német grammatikák voltak, az anyanyelvi nyelvtanok fokoza­
tosan alakultak ki. SYLVESTER nyelvtanának érdekessége, hogy í-ző nyelvjárás­
ban van. Ennek az az oka, hogy nem alakult ki még a köznyelv. A köznyelv ki­
alakulása — a sztenderdizálás —, valamint az egységes helyesírás létrehozása
hosszú folyamat eredménye mindenütt. Első ismert ábécéskönyvünk 1553-ból
való, kolozsvári ábécének, hívjuk, mert feltehetőleg HELTAI GÁSPÁR kolozsvári
nyomdájában készült. Szintén Kolozsváron jelent meg SZŐNYI NAGY ISTVÁN
Magyar Oskola című munkája 1695-ben (Kiadása: TOLDY FERENCZ: A régi ma­
gyar nyelvészek Erdősitől Tsétsiig. Pest, 1866; ERDŐSI nem más, mint
SYLVESTER JÁNOS).
Többi fennmaradt nyelvtanunk már magyar nyelvtan, de még hosszú ideig la­
tinul írták őket (SZENCZI MOLNÁR ALBERT 1610, KOMÁROMI CSIPKÉS
GYÖRGY 1655, PERESZLÉNYI PÁL 1682, KÖVESDI PÁL 1686, MISZTÓTFALUSI
KIS MIKLÓS 1697, TSÉTSI JÁNOS 1708). Még a 19. század elején is latinul szü­
lettek a nagy összefoglalások, RÉVAI MIKLÓS és VERSEGHY FERENC művei
(RÉVAI MIKLÓS: Elaboratior grammatica Hungarica. Pest, 1803-1806, III. köt.
 Az újkor hajnalán 735

1908; VERSEGHY FERENC: Analytica institutionum linguae Hungaricae I—III.

Buda, 1816-1817, magyar fordításban: A magyar nyelv törvényeinek elemzése
(a magyar nyelv etimológiája, mondattana, művészi felhasználása). Szolnok,
1972-1979). Az első magyar nyelvű nyelvtan szerzője GELEJI KATONA ISTVÁN
(1645).
A régi nyelvtanok felépítése a nyelvi közlés elemeinek megfelelően: orthoe­
pia és orthographia (helyesejtés és helyesírás), syllaba (szótag) és prosodia (vers­
tan), etymologia (szótan: összetétel, képzés, beszédrészek, azaz szófajok),
syntaxis (mondattan). SYLVESTER nyelvtanának volt mondattani része, de elve­
szett. A többi nyelvtanban van mondattan, az antik hagyományokat követve,
szófaji alapon (egyeztetés, vonzat, szórend). Ezt a grammatikatípust összegezi
első akadémiai nyelvtanunk, A' magyar nyelv rendszere. Buda, 1846, majd
1847.
A nemzeti nyelvtanok nagy mértékben hozzájárultak az adott nyelv egysége­
süléséhez (sztenderdizálásához) és kiműveléséhez. Segítették ezt a folyamatot a
tudós társaságok. Angliában 1660-ban alapították meg a Királyi Társaságot
(Royal Society), Franciaországban Richelieu bíboros 1635-ben hozta létre a
Francia Akadémiát (Académie Francaise), kifejezetten a francia nyelv védelmére
és ápolására. Európa minden országában nyelvújító és nyelvművelő mozgalmak
zajlottak le. Nálunk a 18. században merült fel — elsősorban BESSENYEI
GYÖRGY tevékenysége kapcsán — az akadémia megalapításának igénye, de
csak a KAZINCZY által elindított nyelvújító mozgalom harcai után, SZÉCHENYI
ISTVÁN kezdeményezése nyomán alakult meg a Magyar Tudós Társaság 1830-
ban, a magyar nyelv védelmére és ápolására. Első lépésként 1832-ben szabá­
lyozták a helyesírást. 1844-ben lett a magyar az ország hivatalos nyelveként tör­
vénybe iktatva, s ezzel lezárult az a nyelvpolitikai folyamat, melyet státusterve­
zésnek hívnak. Ezután kellett végrehajtani a korpusztervezést, melynek első je­
lentős lépése volt az 1846-ban megjelent akadémiai nyelvtan, elsősorban VÖ­
RÖSMARTY MIHÁLY és CZUCZOR GERGELY tevékenysége nyomán.
A nemzeti nyelvek művelése csak egyik jellegzetessége ennek az izgalmas és
forrongó korszaknak, a másik vonulat az egyetemes nyelvtan megírására és az
egyetemes nyelv megtervezésére való törekvés.
Az egyetemes vagy filozófiai nyelvtan elsősorban a francia Port Royal [por
roajal) iskolákhoz kapcsolódik. Ezeket az intézményeket 1637-ben alapították és
1661-ben oszlatták fel. A Port Royal-i egyetemes nyelvtant LANCELOT és
ARNAULD írta meg, 1660-ban adták ki. A nyelvtan általános elméletét fejtették
ki a latin, a görög, a héber, a francia és más európai nyelvek nyomán. DES-
736 A magyar nyelv könyve

CARTES gondolatait tették meg tanításuk alapjává, ezért kartéziánus nyelvészet­

nek is hívják tevékenységüket. Az egyes nyelvek különféle nyelvtanai mögött
húzódó egyetemes elveket kívánták felfedezni.
A 17. században többen is terveztek egyetemes nyelveket, melyek áttekinthe­
tők, egyszerűek, és nélkülözik a latin redundanciáját. A lehetséges nyelvek leg­
jobbikát tervezte meg JOHN WILKINS angol püspök, mégpedig úgy, hogy rend­
szerezte „az elvont viszonyokat, cselekedeteket, folyamatokat és logikai fogal­
makat, az élő és élettelen dolgok természetes nemeit és fajait, valamint az embe­
rek közötti családi és társadalmi, fizikai és intézményes kapcsolatokat" (ROBINS,
1999, 126-127). Azután mindegyik fogalomhoz egy ideális szót rendelt, melyet
ábrázolt is. Javasolta egy egyetemes nyelvtan megírását is.

A 19. század
A 19. század a történeti nyelvészet kibontakozásának nagy korszaka. Ez kétség­
kívül így van, sőt olyan nézet is hangot kapott, hogy a történeti nyelvészet az
egyedüli nyelvészet, „a" nyelvészet. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a
nyelvészet egyéb ágait is művelték, sőt a nyelvtanírás nagy fordulata a század el­
ső felében következett be.
A nyelvtudomány egyik óriása WiLHELM VON HUMBOLDT (1767-1835), a
néprajzkutató és földrajztudós ALEXANDER VON HUMBOLDT fivére. Mindketten
fontos szerepet játszottak a porosz történelemben. WiLHELM VON HUMBOLDT
sokat utazott, sok nyelvet ismert, keleti (például jávai) és indián nyelveket is.
Legfontosabb műve „Az emberi nyelvcsaládok felépítésének sokféleségéről" cí­
met viseli (Über die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaues). Humboldt
nyelvelmélete szerint a nyelv teremtő erő, energeia, nem puszta termék, rögzített
adathalmaz, ergon. A nyelv működés, a beszélők tudatában meglévő kreatív ké­
pesség. Minden nyelv arra törekszik, hogy minél tökéletesebben fejezze ki be­
szélőinek gondolkodását: „egy nép szelleme a beszéde, egy nép beszéde a szel­
leme". Humboldt nevéhez kapcsolódik a nyelvek tipológiai — ma is tanított —
osztályozása, az izoláló, agglutináló és flektáló nyelvek megkülönböztetése.
Az ergon-energeia kettősségének gondolatát KARL FERDINaND BECKER vit­
te át a nyelvtanírásba (Organism der Sprache 1828, Ausführliche deutsche
Grammatik 1836). Élő szervezetnek mondja a nyelvet, s a nyelv — mint minden
élő szervezet — a lét és a működés ellentéte. A működés és a lét ellentétes vi­
szonyán alapul az állítmány és az alany kifejlődése, ennek az ellentétnek az ala-
 A 19. század 737

nyon való megismétlődése adja a jelzőt, az állítmányon való megismétlődése a

határozót (a tárgyat). „BECKER így az ellentét gondolkodási formája alapján
folytonos szűkítéssel kifejti a nyelvtani jelentéskategóriák organikus rendszerét.
BECKER célja volt az etymológiai úton talált nyelvtörvények belső megokolását
nyújtani azoknak a nekik megfelelő logikai törvényekre való visszavezetésével"
(KLEMM, 1928, 57). BECKER nyelvtana változtatja meg az antik hagyományo­
kon nyugvó szóközpontú — egyeztetést, vonzatot, szórendet tárgyaló — mon­
dattant, mégpedig úgy, hogy a mondattant az öt mondatrész — alany, állítmány,
tárgy, határozó, jelző — viszonyára helyezi. Ezt az új típusú mondattant nálunk
korán kezdik követni, sok átmeneti nyelvtan születik, majd végül SlMONYI
ZSIGMOND dolgozza ki a következetes, a mondattani kategóriákra épülő mondat­
tant (Magyar nyelvtan mondattani alapon, I-II., 1877-1878). SiMONYI nyelv­
tanai irányadók voltak, iskolai nyelvtanaink ma is ezt a mondattani szemléletet
követik. A mondattani szemlélet az alaktant is áthatja: a ragokat is mondattani
alapon nevezzük el (tárgyrag, határozórag, a birtokos jelző ragja). Azt minden­
képpen hangsúlyoznunk kell, hogy a hazai mondattanok különböznek az indoeu­
rópai nyelvek mondattanától, főleg a strukturalista mondattanoktól (ADAMIKNÉ,
1989, 1990, 1995).
A történeti nyelvészetnek két nagy korszaka van: a 19. század első fele, me­
lyet áthat az organizmuselmélet (erre utalnak a terminusok: nyelvcsalád, ős-
nyelv, családfa, leánynyelvek); valamint a 19. század utolsó harmada, a német
újgrammatikus iskola korszaka, melyet a történeti-összehasonlító nyelvészet eg­
zakt és lélektani elméleti alapjainak kidolgozása jellemez.
A történeti-összehasonlító nyelvészet az indoeurópai nyelvek vizsgálatára
összpontosított, tudósai többségükben németek voltak. „Elismerve e kijelentés
igazságtartalmát, mindazonáltal rá kell mutatnunk, hogy a nyelvrokonság rago­
zási rendszerek összehasonlítása útján történő tanulmányozásának két úttörő tel­
jesítménye az indoeurópai nyelvek körén kívül történt a tizennyolcadik század
végén és nem német (éppenséggel magyar) tudósok nevéhez fűződik. 1770-ben
SAJNOVICS JÁNOS közzétette „Bizonyítéka annak, hogy a magyarok és a lappok
nyelve egy és ugyanaz" című (latinul írt) munkáját, 1799-ben pedig GYARMATHI
SÁMUEL bebizonyította a magyar és a finn nyelv rokonságát" (ROBINS, 1999,
189). Természetesen, mi, magyarok SAJNOVICS és GYARMATHI úttörő tevékeny­
ségével mindig tisztában voltunk, de örömteli tény, hogy érdemük a nemzetközi
szakirodalomban megemlíttetik. Ehhez mindenképpen hozzájárulhatott műveik
reprint kiadása Amerikában (1968), sőt ma már SAJNOVICS magyar fordításban
is olvasható: Bizonyítás. A magyar és a lapp nyelv azonos. ELTE, Bp., 1994.
738 A magyar nyelv könyve

A korai 19. századi történeti-összehasonlító nyelvészet megalapítója a dán

RASMUS RASK (1787-1832), a német FRANZ BOPP (1791-1867) és JaKOB
GRIMM (1785-1863) volt.
A történeti-összehasonlító nyelvtudomány megteremtőjének FRANZ BOPP
berlini egyetemi tanárt tekintik. „A szanszkrit nyelv konjugációs rendszeréről a
görög, a latin, a perzsa és a germán nyelv megfelelő rendszerével összehasonlít­
va" című 1816-ban megjelent műve jelzi az új korszak kezdetét. Ebben a művé­
ben az igeragozási rendszereket hasonlítja össze. 1833-1852 között megjelent
nagy művében véglegesen bizonyította az indoerópai nyelvek rokonságát (A
szanszkrit, a zend, a görög, a latin, a litván, a gót és a német összehasonlító
nyelvtana). Megállapításait az alaktani jelenségek vizsgálatára alapozta, hangtani
megfigyeléseiben sok a pontatlanság. SAUSSURE a következőképpen méltatta:
„Nem Boppé tehát az érdem, hogy felfedezte: a szanszkritot rokonság fűzi bizo­
nyos európai és ázsiai nyelvekhez (idiome); de ő értette meg, hogy a rokon nyel­
vek közötti viszonyok egy önálló tudomány tárgyává válhatnak" (SAUSSURE,
1967, 18).
RASK "Kutatások az ősnord nyelv köréből vagy az izlandi nyelv eredete" cí­
mű műve 1818-ban jelent meg. Figyelmét az északi nyelvek tanulmányozására
fordította, s vizsgálódásaiba bevonta a szókincset is, különbséget téve az eredeti
és a jövevényszavak között, s felfigyelt a germán nyelvekben tapasztalható sza­
bályos hangfejlődésekre (MÁTÉ, 1997, 53).
JACOB GRIMM árnyalt elemzésekkel tisztázta a germán nyelvek összefüggé­
seit. A Grimm-törvény az első pontosan leírt hangtörvény, feltárja azokat a sza­
bályos hangváltozásokat (Lautverschiebung, tkp. hangeltolódásokat), melyek
minden germán nyelvben bekövetkeztek. Az első hangváltozás valamennyi ger­
mán nyelvre jellemző, az indoeurópai alapnyelvből való kiválás után következett
be: az indoeurópai nyelvek p, t, k hangja helyettf,th (three), h lett (latin piscis >
angol fish); továbbá: b, d, g > p, t, k (latin duo > angol two); bh, dh, gh >b, d, g
(szanszkrit bharami > angol bear 'visel'). A második hangváltozás a nyugati
germán nyelvekben ment végbe, például az eredeti p, t, k hangokból f, c, ch lett:
angol ship > német Schiff, angol two > német zwei [cvaj], angol book > német
Buch. GRIMM főbb művei a négykötetes Német nyelvtan, „Deutsche Gram­
matik" (1819), végleges változata A német nyelv története, „Geschichte der
deutschen Sprache" (1848), valamint nagy akadémiai szótára, melynek utolsó
kötete százéves késéssel 1960-ban jelent meg (MÁTÉ, 1997, 55).
A 19. század hetvenes éveiben a lipcsei egyetemen a történeti-összehasonlító
nyelvészetnek egy új irányzata bontakozott ki, egy indoeuropeista, germanista,
 A 19. század 739

szlavista nyelvészekből álló csoport, melyet újgrammatikus (Junggrammatiker)

irányzatnak neveztek el. A korszak legnevesebb tudósai tartoztak ide: KARL
BRUGMAN (1849-1919), HERMANN OSTHOFF (1842-1907), HERMANN PAUL
(1846-1921), BERTHOLD DELBRÜCK (1842-1922), s az újgrammatikusok tevé­
kenységének első szakaszában közéjük tartozott FERDINaND DE SAUSSURE is
(21 éves korában egy jelentős tanulmányt publikált az indoeurópai alapnyelv fel­
tételezett laringális magánhangzójáról, melyet később megtaláltak a hettitában).
Az újrammatikus irányzat nemcsak azért volt jelentős, mert tudósai számta­
lan részletkérdést tisztáztak, és hatalmas összefoglalásokat írtak, hanem mert ki­
dolgozták a történeti-összehasonlító nyelvészet elméleti alapjait. HERMANN
PAUL „Prinzipien der Sprachgeschichte" (A nyelvtörténet alapelvei, 1880) mű­
ve foglalja össze az alapelveket. Az egyik alapelv a hangtörvények kivételnél­
küliségének az elve. Ez azt jelenti, hogy a hangváltozások kivétel nélkül azonos
módon mennek végbe a beszélőközösség minden egyes tagjának a nyelvében az
adott idő- és térbeli viszonyok közepette, s minden szóra kiterjednek. Ebben a
tekintetben a hangtörvények hasonlítanak a természeti törvényekhez. Nincsenek
véletlen jelenségek, melyek hol végbemennek, hol nem. Az esetleges kivételeket
az analógiával magyarázták. Az analógia alapja a képzettársítás. A magyar hét
szó eleji h-ja szabálytalan, mert a hangtörvény szerint hanghiánynak kellene be­
következnie. A számsorban előtte lévő hat analógiájával magyarázzák a szabály­
talanul jelentkező h-t. A nyelvtani analógiát rendszerkényszernek is nevezik, en­
nek következtében egységesül a mai tórendszer: a tanulója mintájára már gyako­
ribb a zászlója (az eredeti zászlaja alakkal szemben). A hangtörvények ki­
vételnélküliségének tételét később sokan támadták, ma már hangfejlődési ten­
denciáról beszélünk.
Az újgrammatikusok kutatták a nyelvi változások okát is, a nyelvet egyéni
pszichikai tevékenységként fogták fel. A nyelv szüntelen mozgásban van, „eb­
ben a szüntelen mozgásban pedig van valami állandó: a beszélők pszichofizikai
(pszichofiziológiai) tevékenysége nagyjából azonos szabályok alapján megy
végbe, s ezért azonosak, állandóak a nyelvek fejlődésének, történeti átalakulásá­
nak az általános feltételei is; ezek a tényezők alkotják a nyelvtörténet alapelveit"
(MÁTÉ, 1997, 89). A nyelv változását szakadatlan, egységes folyamatnak tekin­
tették. Ezzel az állásponttal ellentétes WlLHELM WUNDT (1832-1920) elgondo­
lása: a nyelv szerinte az emberi társadalom fejlődése során kifejtett közös szel­
lemi-lelki tevékenység terméke. A nyelvet a mítoszokkal, a vallással, a művésze­
tekkel, a joggal, a kultúrával kölcsönhatásban vizsgálja, ez a néplélektan kutatási
740 A magyar nyelv könyve

tárgya (fő műve a tízkötetes Völkerpsychologie 1900-1920, teljes címe: A néplé­

lektan. A nyelv fejlődéstörvényeiről szóló vizsgálat. Mítosz és szokás).
Az újgrammatikus korszak fellendítette az élő nyelvek vizsgálatát, a 19. szá­
zad vége felé kibontakozott a fonetika és a dialektológia.
A történeti nyelvtudománynak hazánkban is két korszaka van: a 19. század
első felének nyelvtudománya és az újgrammatikusokhoz kapcsolódó korszak.
A történeti-összehasonlító nyelvtudomány élén SAJNOVICS JÁNOS (1733-
1785) áll. Műve a magyar és a lapp nyelv azonosságáról — Demonstratio Idio­
ma Ungarorum et Lapponum idem esse — 1770-ben kétszer is megjelent (Kop­
penhágában és Nagyszombatban). SAJNOVICS könyvének elején a címben sze­
replő azonos szóval foglalkozik, s kifejti, hogy nincsen szó felületi azonosságról,
hiszen a nyelvek történetük folyamán sokat változtak. Szóegyeztetésekkel és az
alaktani elemek egybevetésével bizonyítja a két nyelv rokonságát. Kétségtelen
tény, hogy hangtani egyeztetései pontatlanok, ám arra rájött, hogy nem a mai
alakokat kell összehasonlítani, hanem az eredetieket; e célból közzéteszi köny­
vében az akkoriban felfedezett Halotti Beszédet. Nyelvtani egyeztetései között
szerepel a középfok és a többes szám jele, a nyelvtani nem hiánya, a számnév
utáni egyes szám. Sajnos, szótárak alapján dolgozott, nem az élő nyelvek alap­
ján, kihasználatlanul hagyva azt a lehetőséget, hogy magyar volt az anyanyelve,
és lappok között tevékenykedett Vardö szigetén (SAJNOVICS foglalkozását te­
kintve csillagász-matematikus volt, jezsuita szerzetes, s csillagászati megfigyelés
céljából utaztak Észak-Norvégiába).
REGULY ANTAL (1819-1858) tudományos teljesítményével nemzedékek
munkásságára gyakorolt hatást. Felismerte az élő nyelvi anyag gyűjtésének fon­
tosságát. 1843 és 1846 között bejárta az oroszországi kis finnugor népek földjét:
érintette a votjákokat, a cseremiszeket és a mordvinokat, de végső célja a vogu­
lok és az osztjákok felkeresése volt. Hatalmas anyagot gyűjtött, de betegsége
megakadályozta az anyag fordításában és feldolgozásában. Sietett, és csak az
eredeti nyelven jegyezte fel a szövegeket, hősénekeket, medveénekeket és egyéb
néprajzi különlegességeket. A hatalmas nyelvi gyűjtés hosszú ideig az akadémia
hét lakattal lezárt kincse volt, megfejtésén tudósok nemzedékei fáradoztak. Vo­
gul gyűjtését HUNFALVY Pál próbálta (1810-1891) megfejteni (A vogul föld és
nép), de ez végül MUNKÁCSI BERNÁTNAK sikerült. Osztják szövegeit — a tere­
pen tanulmányozva — PÁPAY József fejtette meg, kiadásuk majd egy évszázadig
tartott. A cseremisz és a mordvin hagyatékot BUDENZ JÓZSEF gondozta. Bu­
DENZ JÓZSEF (1836-1892) a hazai finnugrisztika első kimagasló alakja. Pályája
elején még a magyar-török nyelvrokonság híve volt, de a finnugor anyag tanul-
 A 20. század 741

mányozása meggyőzte a magyar nyelv hovatartozásáról. Nagy összefoglaló

munkái: Magyar-ugor összehasonlító szótár (1873-1881) és Az ugor nyelvek
összehasonlító alaktana (1884-ben kezdte meg közlését, befejezetlen maradt).
BUDENZ és VÁMBÉRY ÁRMIN nevéhez fűződik a nyelvrokonságunkról szóló
nagy tudományos vita a 19. század végén, az ugor-török háború, mely a finn­
ugor rokonságot bizonyító tábor győzelmével zárult le. Évtizedeken át a finn­
ugrisztika alapműve volt SziNNYEI JÓZSEF Magyar nyelvhasonlítása (1896), ez
volt a híres néma könyv, mivel csak összehasonlító táblázatokat (képleteket) és
példákat tartalmaz.
A következő tudósnemzedék már az újgrammatikusok tanításain nőtt fel,
hosszú évtizedekig a magyar nyelvészek alapkönyve HERMANN PAUL Prinzi­
pienje volt, bár — mint BENKŐ LORÁND írja — el is tudtak szakadni újgramma­
tikus gyökereiktől. Ez az a nagyszerű tudósnemzedék, melyet budapesti iskola
néven illetnek, s külföldön is számon tartanak (BENKŐ, 2003), melynek első
képviselője SIMONYI ZSIGMOND, s talán utolsó nagy egyéniségei Kiss LAJOS és
BENKŐ LORÁND. Csak a legnagyobb nevek felsorolására szorítkozunk: SZINY-
NYEI JÓZSEF, BALASSA JÓZSEF, SZARVAS GÁBOR, MELICH JÁNOS, HORGER
ANTAL, GOMBOCZ ZOLTÁN, PAIS DEZSŐ, ZSIRAI MIKLÓS, LAKÓ GYÖRGY,
BÁRCZI GÉZA, GÁLDI LÁSZLÓ, HADROVICS LÁSZLÓ, TOMPA JÓZSEF, FOKOS-
FUCHS DÁVID és sokan mások. KLEMM IMRE ANTAL magányos óriás a 20. szá­
zadi nyelvtudományunk történetében, alapvető művei A mondattan elmélete
1928, Magyar történeti mondattan I—III., 1928-1942. Külföldön is tevékeny­
kednek jeles nyelvészeink: az indoeuropeista SZEMERÉNYI OSZVALD, a foneti­
kus-stiliszta FÓNAGY IVÁN, a szövegtan egyik megteremtője, PETŐFI S. JÁNOS
és a fiatalon elhunyt sokoldalú HETZRON RÓBERT, akinek egyik jelentős munká­
ja a gurage (etiópiai nyelv) nyelvtana. Nemzetközi elismerés övezte a finnugrisz­
tika professzorát, LAKÓ GYÖRGYöt.

A 20. század
A 20. század nyelvtudományát három nagy egyéniség határozta meg: a svájci
FERDINaND DE SAUSSURE (1857-1913), a nyelvészeti strukturalizmus atyja, az
amerikai NOAM CHOMSKY (1928-), a generatív grammatika megalapítója és az
osztrák filozófus LUDWIG WiTTGENSTEIN (1889-1951), akinek közvetett hatása
a funkcionális és pragmatikai nyelvészeti vonulatra hatalmas. SAUSSURE és
CHOMSKY munkássága nyelvelméleti szempontból jelentős, s olyan diszciplí-
742 A magyar nyelv könyve

nákra is hatott, mint a filozófia, az irodalomkritika, az antropológia, a szocioló­

gia és a retorika, habár elméleti munkásságukat kritika érte a funkcionális és
kommunikációra összpontosító szemlélet felől, melyet WiTTGENSTEIN inspirált.
Úgy tűnik, hogy ez a két irány megbékélt egymással a század utolsó évtized­
ében, s létrejött egy bizonyos kiegyenlítődés, legalábbis külföldön (SLOANE,
2001, 427). A 20. század nyelvtudományára azt is szokták mondani — hogy a
19. századi történeti nyelvészettel szemben — a leíró nyelvészet évszázada;
mind az elméleti, mind a leíró nyelvészet túlsúlyától függetlenül virágzott és ma
is virágzik a nyelvtudomány mindegyik ága.

Saussure munkássága
A 20. század elején, FERDINaND DE SAUSSURE (1857-1913) svájci francia nyel­
vész fellépése fordulatot hozott a nyelvtudomány történetében. Nyelvtörténész­
nek indult, az újgrammatikusok köréhez tartozott. Élete vége felé általános nyel­
vészeti előadásokat tartott a genfi egyetemen. Az előadások anyagát halála után
tanítványai adták ki 1916-ban, ez a híres Cours de linguistique générale, azaz
Általános nyelvészeti előadások (magyarul: Bevezetés az általános nyelvészetbe,
Gondolat Kiadó, 1967; Corvina, 1997).
Az alábbiakban csak azokat a tanításait emeljük ki, amelyek elméleti alapul
szolgálnak a 20. századi modern nyelvészeti irányzatok számára (fonológia, me­
zőelmélet, szemiotika), s azokat, amelyekkel SAUSSURE kiérdemelte a struktura­
lizmus atyja elnevezést.
A nyelvtudomány tárgyának pontos meghatározása SAUSSURE érdeme. Ő fo­
galmazza meg először határozottan, hogy a nyelvi adatok sokaságának és sokfé­
leségének a leírása és osztályozása nem elegendő ahhoz, hogy a nyelvészet a tu­
domány rangjára emelkedjék. Nézetei szerint a nyelvészeti kutatás tárgyát egy­
séges elvek szerint létre kell hozni. A nyelvtudomány egyik legfőbb feladata te­
hát „elhatárolni és meghatározni önmagát" (1967, 23). Evégett SAUSSURE oppo­
zíciókat állít fel, melyeket az alábbi ábrával szemléltet (1967, 125):
{Szinkrónia
Nyelv 1 Diakrónia
ÍBeszéd
Az alábbiakban sorra bemutatjuk a legfőbb saussure-i oppozíciókat.
 Saussure munkássága 743

1. Nyelvezet (langage)<->Nyelv (langue)

A nyelvezetnek, mint a fenti ábra is mutatja, van társadalmi (a nyelv) és
egyéni (a beszéd) oldala. A kettő egymás nélkül nem képzelhető el. A nyelvezet
komplex jellegű, egyidejűleg fizikai (hanghullámok), fiziológiai (hangképzés és
hallás) és pszichikai (szóképek és fogalmak), s két fő komponense révén a társa­
dalmi és az egyéni szférához is tartozik.
Az elmondottakból következően a nyelvezet sokféle megközelítésből ele­
mezhető, sok tényezővel való viszonyát lehet feltárni. A beszélő és a nyelvezet
kapcsolatrendszerét ma már külön tudományág, a pszicholingvisztika kutatja, a
nyelvezet és a társadalom összefüggéseit pedig a szociolingvisztika.
2. Nyelv (langue) <-> Beszéd (parole)
A langue elvont, az adott közösség nyelvi tudatában élő objektív rendszer,
amely a beszéd eszközéül szolgál. A kollektív langue-gal szemben a parole min­
dig egyéni megnyilatkozás. Ugyanakkor nem függetleníthetők egymástól. A be­
széd a nyelv létformája, működtetése, hiszen a megértés végett a beszéd során
mindig a közös, a mindenki által ismert eszközrendszerből merítünk: „a hang­
képzés, vagyis a hangképek kivitelezése egyáltalában nem érinti magát a rend­
szert. Ebben a tekintetben a nyelvet egy szimfóniához lehet hasonlítani, amely­
nek lényege független előadásának módjától, azok a hibák, amelyeke a muzsiku­
sok játék közben elkövetnek, ezt a lényeget egyáltalában nem kompromittálják"
(1997, 48).
A nyelv és a beszéd szétválasztása SAUSSURE számára egyben a lényeges és
a többé-kevésbé véletlenszerű, a járulékos elkülönítését is jelenti. A nyelvtudo­
mány alapvető kutatási tárgyát SAUSSURE a „lényeges", a közös, vagyis a langue
vizsgálatában találja meg.
A nyelvnek csupán elvont rendszerként való vizsgálata — a langue-nyelvé­
szet — statikus, hiszen figyelmen kívül hagyja a megnyilatkozót és a kommuni­
káció egyéb tényezőit is, határozottan elvonatkoztat az aktualizációtól, a nyelvet
mintegy steril körülmények között elemzi. SAUSSURE azt hangsúlyozta, hogy a
langue-ot úgy kell elemezni, mint egymással kölcsönösen összefüggő elemek
rendszerét. A nyelvi elemeket egymáshoz képest kell meghatározni. Ezt fejezi ki
az a híres megállapítása, hogy a langue forma, nem pedig szubsztancia. Olyan,
mint a sakk: a sakkban az a lényeges, hogy a figurák egymáshoz képest milyen
helyzetet foglalnak el, a sakkfigurák anyaga nem lényeges. A számegyenes is
ilyen: a különbségek, az egymáshoz való viszonyok fontosak rajta, viszonyrend­
szer, szerkezet. A nyelvnek ez a szemlélete strukturális, s ez a gondolat a struk-
744 A magyar nyelv könyve

turális irányzatok lényege. (A struktúra gondolata benne van a hangtörvények­

ben is, ennek strukturális lényege, hogy egy alapnyelvi hang megmarad, megvál­
tozik vagy eltűnik. Az újgrammatikusok is egzaktságra törekedtek, ezt a szemlé­
letet vitte át SAUSSURE a nyelvleírásba.)
3. Szinkrónia <-> Diakrónia
A fenti fogalmakkal SAUSSURE a nyelvvizsgálat két alapvető módszerére
utal.
A szinkrón vizsgálat a nyelv egy adott állapotát tárja fel, a nyelvi rendszer
egyidejű elemeinek egymáshoz való viszonyában (ennek jegyében készülnek a
leíró nyelvtanok). A diakrónia a nyelvi tényeket fejlődésükben, történetiségük­
ben vizsgálja. SAUSSURE a két módszer lényegét híressé vált hasonlatával érzé­
kelteti. Eszerint, ha egy növény szárát keresztben elvágjuk, akkor a hosszanti
rostokat csak egy adott ponton, egy adott metszetben látjuk: ez felel meg a
szinkróniának. Sok ilyen keresztmetszet készíthető, a szinkrónia tehát nem azo­
nos a jelen nyelv állapotával, hanem bármely állapotával a maga történetének fo­
lyamán. A hosszában elvágott növény rostjai a növény teljes fejlődését mutatják:
ez felel meg a diakróniának. E hasonlat szerint a diakrónia lényegében a szink­
rón metszetek egymásutániságából adódik. A szinkrónia ezen összefüggését a
diakróniával SAUSSURE sem tagadja, de a diakrónia szerepét háttérbe szorítja, s
feladatát csupán abban látja, hogy segítséget nyújtson két szinkrón metszet —
nyelvi állapot — közötti átmenet vizsgálatához.
SAUSSURE tehát a nyelvtudomány fő feladatát — gyökeresen szakítva a 19.
századi szemlélettel — a langue szinkrón szempontú vizsgálatában jelöli meg.
Híres sakkhasonlatával érvel a szinkrónia elsőbbsége mellett: „Egy sakkjátsz­
mában bármely adott helyzetnek sajátos tulajdonsága, hogy független azoktól,
amelyek megelőzik; teljesen közömbös, hogy ilyen vagy olyan úton jutott odáig;
annak, aki az egész játszmát követte, a legkisebb előnye sincs azzal a kíváncsi­
val szemben, aki éppen a kritikus pillanatban nézi meg a játék állását; ahhoz,
hogy ezt a helyzetet leírja, teljesen fölösleges felidéznie a tíz másodperccel
előbb történteket. Mindez ugyanígy igaz a nyelvre is, és ez szentesíti a szinkro­
nikus és diakronikus közötti gyökeres különbséget" (1967, 115).
4. Jelölő (signifié) <-> Jelölt (signifiant)
SAUSSURE felfogásában a nyelv jelek és szabályok rendszere. A nyelvi jel
egy jelölő (hangsor) és egy jelölt (fogalom) elválaszthatatlan, egymást feltétele­
ző kapcsolata. A hangsor és a fogalom között semmiféle természetes oksági
vagy egyéb összefüggés nincs (nem tudjuk racionális magyarázatát adni annak
pl., hogy miért a ceruza hangsorral jelöljük azt a bizonyos íróeszközt). A nyelvi
 Saussure munkássága 745

jel lényeges tulajdonsága tehát, hogy konvencionális, társadalmi megegyezésen,

konvención alapul. Ezzel a tételével SAUSSURE a jel szemiotikai modelljét alkot­
ta meg (a szemiotika jeltudomány).
A nyelvi jelek értékének megállapítása szintén a nyelv rendszerjellegéből kö­
vetkezik. Eszerint a nyelvi jel a sakkfigurához hasonlítható, amelynek értéke
mindig viszonylagos: a sakktáblán elfoglalt helye és a többi figurához való vi­
szonya, vagyis a környezete határozza meg. E viszonyrendszerben SAUSSURE a
hangsúlyt a különbségekre fekteti: „a nyelvben csakis függő különbségek van­
nak" (1967, 153), s így a nyelvet egymással oppozícióban lévő, egymástól köl­
csönösen függő nyelvi jelek rendszerének tekinti. A nyelv tehát forma, és nem
szubsztancia.
A jel kettőségének tétele nagyon fontos:
Mivel elkülönül a jelölő és a jelölt,
a) megváltozhat a jelölő (a hangsor), ez adja a hangváltozásokat;
b) megváltozhat a jelölt (a tartalom), ez adja a jelentésváltozásokat;
c) a hangsort átvihetjük egy másik jelöltre, így kapjuk meg a metaforát.
5. Szintagmatikus viszonyok <->Paradigmatikus (asszociatív) viszonyok
A nyelvi elemek közötti viszonyok és különbségek két nagy csoportba oszt­
hatók, amelyeknek mindegyike bizonyos értékrendet hoz létre. „E kettős szem­
pontból nézve a nyelvi egységet egy épület valamely meghatározott részéhez,
például egy oszlophoz lehet hasonlítani; ez — egyrészt — a gerendapárkánnyal
van bizonyos viszonyban, amelyet tart; két, a térben egyaránt jelen levő egység­
nek ez a helyzete a szintagmatikus viszonyt juttatja eszünkbe; másrészt, ha ez az
oszlop dór, felidézi a másfajtájúakkal (az iónnal, korinthoszival stb.) való össze­
hasonlítást, amelyek a térben nincsenek jelen: a viszony asszociatív" (1967,
157).
Szintagmatikus viszonyokon SAUSSURE a szavak összekapcsolódása során
létrejött viszonyokat érti, amelyek a nyelv lineáris voltán alapulnak. Ez utóbbi
azt jelenti, hogy egyszerre csak egy elemet ejthetünk ki, a beszédláncolatban az
elemek egymás után követik egymást. Az ő felfogásában a szintagma két vagy
több kiterjedésen alapuló egység. Pl.: el/olvas, asztal alatt, tengeri utazás, az élet
szép, Ha jó idő lenne, kirándulnánk stb. A szintagmatikus viszony egyrészt az
alkotó elemek közti viszony, másrészt az egészet a részeivel összekötő viszony.
Pl. az asztal alatt szintagma egyfelől az asztal és az alatt közötti viszony, másfe­
lől az asztal alatt szintagma együttesének az asztalhoz és az alatthoz való viszo­
nya.
746 A magyar nyelv könyve

Az asszociatív viszonyok nem a kiterjedésen alapulnak, hanem a beszédfo­

lyamaton kívül, az egyén tudatában, emlékezetében léteznek. Az asszociáció út­
ján létrejött csoportok esetében „hol mind a jelentés, mind az alak azonossága
fönnáll, hol pedig csak az alaké vagy csak a jelentésé" (1967, 159).
Az alábbi ábra a fecsegő szó asszociatív viszonyait mutatja be:

fecsegő

fecsegve locsogó kereső levegő

fecsegett szószátyár nevet hő

fecsegés csacsog recsegő ernyő

fecsegni cserfes nyerő kendő

stb. stb. stb. stb.

Az első oszlopban a közös tő, a másodikban a jelentés, a harmadikban a kö­
zös képző, a negyedikben pedig a szóvég egybeesése teremt asszociatív viszonyt
a különböző elemek között.
A szintagmatikus és asszociatív viszonyok meghatározásával SAUSSURE le­
rakja a nyelv strukturális tanulmányozásának alapjait. Eszerint a nyelvleírás cél­
ja e két kapcsolattípus rendszerszerű összefüggéseinek formális leírása.
SAUSSURE legfontosabb elméleti megállapítása az, hogy a nyelvi jeleket nem
lehet elszigetelten vizsgálni. A hangok, a szavak, a szintagmák és a mondatok,
mind részei egy rendszernek. Ebben a rendszerben minden elemnek van egy ér­
téke, mely nyelvenként más. Nézzünk meg erre két példát:
1. A különböző nyelvekben fonetikailag ugyanannak a hangnak különböző
értékei lehetnek. A [t] és az aspirált (hehezetes) [tc] egymásnak fonetikai varián­
sai az angolban, a németben és - hozzátehetjük - a magyarban is. De ugyanez a
pár szavakat különböztet meg bizonyos nyelvekben: az ógörög teino 'nyújtani'
és theino 'ütni' csak a [t] és a [t ] szembenállásában különbözik. SAUSSURE ezen
gondolata vezetett a fonológiához.
2. A nyelvek szókészletében is az értékek szerint különböznek az egyes egy­
ségek. A francia mouton jelentése birka és birkahús egyaránt, az angolban két
szó felel meg neki: a sheep és a mutton. A francia szó tehát szélesebb jelentés­
mezőt fed le, mint az angol. Hasonlóképpen az angol sky és heaven német meg­
felelője egyetlen szó: Hímmel, benne van a meteorológiai és a vallásos jelentés
 A nyelvészeti strukturalizmus 747

egyaránt. SAUSSURE-nek ezen megfigyelései a jelentésmező elméletére hatottak.

A jelentésmező elméletét a német JoST TRIER és LEO WEISGERBER alkotta meg,
majd később a strukturalista szemantikát a román EUGENIO COSERIU.

A nyelvészeti strukturalizmus
A struktúra szerkezetet jelent, a strukturalizmus a szerkezetet vizsgáló irányzat.
Jelentkezik az irodalomtudományban, a műelemzésben, a néprajzban és más tu­
dományágakban is. Ezen az alapon beszélünk nyelvészeti strukturalizmusról. A
nyelvészeti strukturalizmus a SAUSSURE-t követő, az ő alaptételeit elfogadó, s az
ő szellemében tevékenykedő nyelvészeti iskolák összefoglaló elnevezése. Egy­
mástól különböző irányzatokról van szó, melyeknek közös vonásaikat a követ­
kezőképpen foglalhatjuk össze (MÁTÉ, 1998, 49): 1. erőteljes újrammatikus-
ellenes magatartás, elméleti és módszertani tekintetben egyaránt; 2. a szinkrónia
és a diakrónia elhatárolása, mindegyik strukturalista iskola a szinkróniát helyezi
előtérbe; 3. mindegyik strukturalista irányzat a nyelvet jelek rendszerének tekin­
ti, s a nyelvi elemek közötti viszonyokat vizsgálja; 4. mindegyik irányzat elhatá­
rolja a langue-ot és a parole-t egymástól; 5. a strukturális nyelvészet több irány­
zata nyelvegységeket és beszédegységeket különít el egymástól, de egyes isko­
lák kizárják ezt a lehetőséget; 6. mindegyik irányzat vizsgálja a szintagmatikus
és a paradigmatikus viszonyokat; 7. érvényesítenek bizonyos módszertani köve­
telményeket (egyszerűség, ellentmondás-mentesség, teljesség, tárgyilagosság,
formalizálás).
A langue-jelenség a nyelvezet invariáns, állandó eleme, a parole-jelenség a
variáns, a változó elem. Az alábbi táblázat (TERESTYÉNI, 1975, 228 nyomán) a
beszédegységek és nyelvegységek egyik lehetséges elkülönítését szemlélteti:
parole-jelenség langue-jelenség nyelvi szint
beszédhang fonéma fonológia
szóalak morféma morfológia
mondat szintaktikai összetevő szintaxis

A táblázat a variáns <-> invariáns oppozíciókat szemlélteti:

1. beszédhang <-> fonéma
A variáns beszédhang a fonológia szintjén a fonémával áll oppozícióban. Ez azt
jelenti, hogy egy adott beszédhang fizikai jellemzői függnek az őt létrehozó
egyéntől; de bármennyire is eltérnek az egyének — mondjuk — a hangjai (pl.
748 A magyar nyelv könyve

hangszín, hangerő stb. tekintetében), a tudatunk ezt mégis invariáns a-nak, más­
ként megnevezve a fonémának fogja fel.
2. szóalak <-> morféma
Ez az oppozíció a morfológia szintjén jelentkezik. A morfémák a nyelv részét
alkotó, jelentéssel bíró szóelemek: tövek és toldalékok. Ugyanazon tő vagy
ugyanazon toldalék a beszéd szintjén a legkülönfélébb variációkban jelenhet
meg. A ház- tő például előfordulhat a beszéd szintjén házban, házak, házam szó­
alakokban.
3. mondat <-> szintaktikai összetevő
A mondatok a beszéd szintjén realizálódnak, de mindig az adott nyelv lehet­
séges mondattani szabályai szerint. A magyar nyelvben gyakori például az aláb­
bi szintaktikai összetevőkből álló struktúra, mely a parole szintjén a legkülönfé­
lébb jelentésű mondatok megformálásának grammatikai alapja.
Mondat

Főnévi csoport Igei csoport

Névelő Főnév Ige Főnévi csoport

Névelő Ragos főnév

A gyerek játszik a szobában.

A szomszéd vásárol a boltban.
A hal úszik a tóban.
A politikus nyilatkozik a rádióban.
Stb.
Az alábbiakban röviden bemutatjuk a legismertebb strukturalista iskolákat.
I. A Prágai Nyelvész Kör a húszas évektől a II. világháborúig működik.
Legkiemelkedőbb nyelvészei az orosz származású ROMaN JAKOBSON és NYI­
KOLAJ SZERGEJEVICS TRUBECKOJ, számos cseh nyelvész tartozik körükbe, s
kapcsolatban volt velük a magyar fonetikus, LAZICZIUS GYULA. Elméleti tétele­
iket az 1929-ben megjelent tézisekben fejtették ki.
A kör a funkcionális nyelvleírásban és nyelvhasonlításban, valamint a fono­
lógia területén ér el kimagasló eredményeket. TRUBECKOJ veti fel először hatá­
rozottan a kétféle hangtan szükségességét A fonológia alapjai című művében
 A nyelvészeti strukturalizmus 749

(Grundzüge der Phonologie, 1938): a fonetikáét, amelynek feladata a beszéd­

hangok artikulációs és akusztikai sajátosságainak vizsgálata; s a fonológiáét,
amelynek a fonémáknak a nyelv síkján betöltött funkcióival kell foglalkoznia. A
fonológia funkcionális hangtan.
A fonémának önmagában nincs jelentése, ezért nem nyelvi jel, csupán jele­
lem. Belőle épülnek fel a nyelvi jelek. Fontos funkciója azonban a nyelvi jelben
betöltött jelentéselkülönítő szerepe. A magyar nyelv hangrendszere gazdagabb,
mint fonémarendszere. A jár és a rakj szavak j-jét azonosnak fogjuk fel, pedig
különbség van közöttük: a rakj-ban aj zöngétlen [rak%], a jár-ban pedig zöngés.
A x ejtésével azonban nem változott meg a szó jelentése, a x tehát nem fonéma.
Mind a zöngés, mind a zöngétlen j ugyanazon j fonéma fonetikai variánsai.
TRUBECKOJ elméletének alapja a fonológiai vagy értelemmegkülönböztető
oppozíció. A fonémák lényeges (releváns) és lényegtelen (irreleváns) jegyeinek
elkülönítése után, a lényeges jegyek alapján állíthatunk fel oppozíciókat (MÁTÉ,
1998, 54).
A fonémáknak a jelentéselkülönítés szempontjából lényeges és lényegtelen
jegyei nyelvenként eltérhetnek. A magyarban például az időtartam lényeges jegy
mind a magán-, mind a mássalhangzók esetében. Pl. mar-már, örült-őrült, irat­
írat; ál-áll, ép-épp, var-varr. Ugyancsak lényeges jegy a mássalhangzók zöngés­
sége zöngétlen párjuk ellenében és fordítva: bor-por, dér-tér, gép-kép, gém-kém,
papa-baba stb. Lényegtelen jegy viszont nyelvünkben pl. az r zöngéssége, a h
zöngétlensége vagy a hamvas szóban ejtett m [m], amelyet nem a két ajakkal,
hanem a felső fogsorral és az alsó ajakkal képezünk.
A prágai iskola sokkal összetettebb. Ide tartozik WILEM MATHESIUS, akinek
nevéhez az aktuális tagolás szerinti, a téma-réma viszony (régi közlés - új köz­
lés) szerinti elemzés kapcsolódik. (A nemzetközi szakirodalomban a topic-com­
ment terminusok honosodtak meg.) Irodalomelméleti, stilisztikai, nyelvművelői
tevékenységük is jelentős. „A prágaiak a nyelvművelést társadalmilag közvetle­
nül hasznos, tudatos tevékenységnek és az alapkutatásokban egyenrangú vizsgá­
lódási területnek tekintik. A nyelvművelés egyik szerfölött fontos feladatát a
közlés hatékonyabbá tételének az elősegítésében látják, vagyis abban, hogy egy
nyelvi eszköz, egy nyelvi fordulat mennyiben felel meg az adott célnak, meny­
nyiben tölti be maradéktalanul a funkcióját" (MÁTÉ, 1998, 67).
II. A Koppenhágai Nyelvészeti Kör a strukturalisták közül a legabsztrak­
tabb, mivel a nyelvben rejlő „algebra" feltárása céljából egy rendkívül elvont
elemzési módszert dolgoz ki. A kör fő teoretikusa LOUIS HJELMSLEV, aki nyelv­
elméletét glosszematikának nevezi a görög glossza 'nyelv' nyomán. Ez lényegé-
750 A magyar nyelv könyve

ben egy általános jeltan keretei közé helyezi az emberi nyelvet. A jelet a tarta­
lom (szubsztancia) és a kifejezés (forma) kölcsönös összefüggésének tartja. A
kör tagjai célul tűzik ki a nyelvi struktúrák és egyéb szemiotikai rendszerek ösz-
szevetését is. Az elmélet egyes tételeit az irodalomban és néhány művészeti ág­
ban meg is kísérelték alkalmazni.
III. Az amerikai leíró (deskriptív) nyelvészeti strukturalizmus lényege a
strukturális-formális módszer kidolgozása, melyet szemantikaellenes szemlélet
jellemzett. Az iskola legkiemelkedőbb nyelvészei: LEONARD BLOOMFIELD
[blumfild] és ZELLIG S. HARRIS [herisz].
LEONARD BLOOMFIELD (1887-1949) az amerikai nyelvészet meghatározó
egyénisége. Széles látókörű tudós volt, a német újgrammatikusoknál tanult, ha­
zatérve azonban elszakadt európai gyökereitől, s minden törekvése azon volt,
hogy létrehozza az önálló, egzakt, természettudományos alapokon nyugvó ame­
rikai nyelvtudományt. Az ő tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy a struktura­
lizmust erős újgrammatikus-ellenesség jellemzi. Főműve egyszerűen a Lan­
guage címet viseli, 1933-ban jelent meg.
BLOOMFIELD szerint a nyelvtudomány leíró jellegű diszciplína, lényege a le­
írás és az osztályozás (taxonomikus jellegű), a módszer, a deskriptív technika
megteremtése. BLOOMFIELD hatása óriási, a róla szóló szakirodalom szinte átte­
kinthetetlen, nálunk elsősorban BERRÁR JOLÁN és ANTAL LÁSZLÓ tevékenysé­
gére hatott, s rajtuk keresztül a mai nyelvleírásra.
Nyelvelméletének alapja a behaviorista lélektan vagy viselkedéslélektan,
mely a emberi viselkedést egy S->R műveletre redukálja (S = stimulus, inger;
R = reaction, válasz). A nyelvészeti vizsgálódás tárgya a beszédaktus, mely be­
ágyazódik egy folyamatba. Ez a folyamat három részre tagolható:
a) a beszédaktust megelőző gyakorlati eseményekre,
b) magára a beszédaktusra és
c) a beszédaktust követő eseményekre. Képletben kifejezve:
S -> r s -> R
A nyelvészeti elemzés tárgya csak a beszédaktus, a megnyilatkozás
(utterance), az r—s, minden egyéb külső körülményt le kell választani róla.
BLOOMFIELD koncepciójában lényeges a nyelvi formákról szóló tanítása.
Nyelvi forma minden olyan képződmény, melyben meghatározott hangok meg­
határozott jelentéssel kapcsolódnak össze. Kötött és szabad formákat különböz­
tet meg. A kötött formák sohasem állhatnak önállóan (ezek a morfémák), a sza­
bad nyelvi formák a többi nyelvi formától függetlenül is használhatók (a szavak
 A nyelvészeti strukturalizmus 751

és a szókapcsolatok). Vannak egyszerű és összetett nyelvi formák. Az összetett

nyelvi formák közvetlen összetevőkre és végső összetevőkre (morfémákra)
bonthatók.
Azokat a nyelvi formákat, amelyekben egyik közvetlen összetevő sem kötött
forma, szintaktikai szerkezeteknek (konstrukciónak) nevezzük. Ezek endocent­
rikus és ektocentrikus szerkezetek lehetnek. Az endocentrikus szerkezetre az jel­
lemző, hogy a nyilatkozat egésze ugyanahhoz az osztályhoz tartozik, mint bár­
melyik összetevője: a szorgos lány névszói szerkezet, s mindegyik tagja névszó,
az egész szerkezet felcserélhető az alapjával, szorgos lány -> lány. Az
ektocentrikus szerkezet összetevői más-más szóosztályhoz tartoznak: lány dol­
gozik, az egyik összetevő névszó, a másik ige.
A BLOOMFIELD és követői, elsősorban HARRIS A strukturális nyelvészet
módszerei (Methods in structural linguistics, 1951) című művében kidolgozott
strukturális elemzési módok közül a legismertebbek az alábbiak:
1. A kommutáció a nyelvi tények morfémák szerinti tagolását jelenti. A
morfémák c mindig jelentéssel bíró nyelvi egységek, de a strukturalisták ettől
elvonatkoztatva, formai alapon végzik a tagolást. „Egy fonémasor akkor tartal­
mazhat csak egynél több morfémát, ha az egyik része időnként a másik rész nél­
kül is megjelenhet" (ANTAL, 1964, 84).
Az állvány, utalvány, állás és utalás szavak egyaránt két morfémából állnak,
mert mindegyikük (áll, -vány, utal, -ás) más morfémához kapcsolódva is megje­
lenhet. A kommutáció főként akkor nyújt segítséget az elemzésben, ha a szóele­
mek napjainkra már elhomályosultak. A csorog szót ma már egyetlen morfémá­
nak érezzük, hiszen csor- szavunk nincsen, viszont az -og elemet ismerjük pl. a
csatt/og, patt/og szavakból. Arra a kérdésre, hogy a csor- tőnek számít-e, a
kommutáció segítségével tudunk válaszolni, úgy, hogy az -og helyére egyéb tol­
dalékokat próbálunk behelyettesíteni: csor/gat, csor/dul, csor/dogál. A csor- te­
hát morféma, mivel más morfémákkal együtt is előfordul, de napjainkra önálló­
an már nem használatos. Ha a szintén -og-ra végződő dolog szót vizsgáljuk meg,
akkor azt látjuk, hogy a kommutáció nem lehetséges, a dolog tehát tőszó.
Vizsgáljuk meg még néhány szóelem kommutációját!
pisl/a lé/t szár/az tekn/ő halm/az lá/t fá/t
pisl/og lé/gy szár/ad — halm/os — fá/s
pisl/ant le/vén szár/ít halm/ok fá/n

(A teknő és a lát esetében a kommutáció nem lehetséges, mindkét szó tőszó.)

752 A magyar nyelv könyve

2. A disztribúciós vizsgálat a nyelvi elemek előfordulási helyzetét veszi ala­

pul. A disztribúció mindazoknak a helyeknek, környezeteknek az összessége,
amelyekben egy nyelvi elem előfordulhat. Az azonos előfordulási hellyel bíró
elemek azonos csoportba (pl. szófajba) tartoznak.
A magyarban a névelő disztribúciós sajátossága, hogy névszó előtt, a névutóé
pedig, hogy névszó után áll. Ha ugyanaz a szó más környezetben fordul elő, más
lesz a szófaja is. Pl. az ember (névelő), az az ember '(mutató névmás), az asztal
körül (névutó), körülnéz (igekötő) stb.
Annak eldöntésére, hogy két toldalék egymás alternánsának tekinthető-e,
szintén alkalmazható a disztribúciós módszer. Azt, hogy a -ról/-ről ugyanazon
toldalék alternánsai, a hagyományos nyelvtan az alaki hasonlóság és a jelentés
alapján állapította meg. A strukturalisták szerint viszont két toldalék csak „akkor
tekinthető ugyanazon morféma képviselőinek, ha a szűkebb környezet szükség­
szerű különbségén kívül a távolabbi környezeteik azonosak, illetve lehetnek
azonosak" (ANTAL, i. m. 116). A gyerekéről mesélt; A barátjáról mesélt monda­
tokban az említett toldalék szűkebb környezetét az a szó adja, amelyhez kapcso­
lódik (gyerek, barát), ezek szükségszerűen különbözők. A tágabb környezet, va­
gyis a mondat egyéb részei megegyeznek. Igen ám, de ebbe a környezetbe a
-nak/-nek is beleillik: A gyerekének mesélt; A barátjának mesélt. Csakhogy ez
véletlen, mert a mesél igének kétféle vonzata is van: vkinek és vmiről. Mivel más
környezetekben ez a felcserélhetőség már nem áll fenn, a -nak/-nek-et a -ról/-ről-
lel nem lehet ugyanazon morféma változatainak tartani. A gyerekéről volt szó; A
barátjáról volt szó, de nem mondjuk: A gyerekének volt szó; A barátjának volt
szó stb.
A képzők, jelek, ragok kapcsolódásának a törvényszerűségei is a disztribúci­
ón alapulnak. Ha egy szóhoz mindhárom toldalék járul, akkor képző + jel + rag a
sorrend: vad/ász/ok/nak, szemet/el/t/ek; ha csak kettő, akkor képző + jel:
fut/ás/ok, jó/ság/a vagy jel + rag: Kati/é/val, kabát/já/t vagy képző + rag:
szó/tlan/ul, ír/hat/om. A rag helye a legkötöttebb, csak a szó legvégén állhat,
mintegy lezárja annak szerkezetét. A könyv(em)ről, könyv(ed)ért, könyv(é)t stb.
alakokban kiemelt toldalékokat azért hívjuk birtokos személyjeleknek és nem
ragoknak, mert utánuk még újabb toldalék állhat.
3. A transzformáció vagy átalakítás módszere nem a modern nyelvtudo­
mány „találmánya", előfordul már a hagyományos grammatika módszerei között
is, tág értelmezésben, mindenfajta átalakítást ide értve. A transzformációk szű­
kebb értelmezésű, korszerű és rendszeres kidolgozása azonban az amerikai
deszkriptív iskola érdeme. Az eljárásra azért van szükség, mert a „nyelvtudo-
 A nyelvészeti strukturalizmus 753

mány felismerte, hogy a nyelvi szerkezetek jelentős része felfogható más szerke­
zetek meghatározott szabályok szerint átalakításának" (ANTAL, i. m. 28). Ilyen a
magyarban a birtokos szerkezetek egy része. Pl. az anya szeretete, a katonák
büntetése, az apa verése, a szomszéd hallgatása stb. A jelentést csak az átalakí­
tással pontosíthatjuk. Az első transzformáció során a birtokos alannyá, a máso­
dik során tárggyá válik.
az anya szeretete —> az anya szeret
a katonák büntetése —> a katonák büntetnek
az apa verése —> az apa ver
a szomszéd hallgatása —> a szomszéd hallgat
* **
az anya szeretete —> az anyát szeretik
a katonák büntetése —> a katonákat büntetik
az apa verése —> az apát verik
a szomszéd hallgatása —> a szomszédot hallgatják
A visszaható és az ún. álvisszaható igék elkülönítésében is segít a transzfor­
máció. Az utóbbiakat ugyanis nem lehet cselekvő ige és tárgyragos visszaható
névmás kapcsolatává alakítani.
visszahatók álvisszahatók
törölközik —> törli magát tépelődik —>
elrejtőzik —> elrejti magát gondolkozik —>
támaszkodik —> támasztja magát tűnődik —>
Ugyanez a transzformáció elvégezhető a műveltető és álműveltető igék köré­
ben is. Az utóbbiak esetében maga az alany cselekszik.
műveltetők álműveltetők
írat —> más ír juttat —>
nevettet —> más nevet származtat —>
építtet —> más épít hibáztat —>
A transzformáció művelete hozzásegíthet bizonyos grammatikai kategóriák
könnyebb felismeréséhez is. A névszói állítmány például csak jelen időben,
harmadik személyben és kijelentő módban létezik. Ha bármelyik feltétel hiány­
zik, névszói-igei állítmánnyá alakul át. Példamondatunk: A ház nagy.
754 A magyar nyelv könyve

Ha megváltozik az idő: —>A ház nagy volt. A ház nagy lesz.

Ha megváltozik a mód: —>A ház nagy lenne. A ház nagy
legyen.
Ha megváltozik a személy: —>Te nagy vagy. Mi nagyok vagyunk.
Ha több tényező is változik: —> Te nagy lettél volna.
Az állítmányi rész átalakulása azért szükségszerű, mert a névszó nem vehet
fel sem időjelet, sem módjelet, sem személyragot. Mindezeket csak a segédige
révén tudjuk kifejezni.
4. A közvetlen összetevős módszer lényege a lebontás: a nagyobb egységből
kiindulva a kisebb felé haladunk úgy, hogy minden lépéssel egy kettéosztási
műveletet végzünk. Az elemzés a rész-egész viszonyok alapján történik, mecha­
nikus; egészen más, mint az a hierarchikus, fogalmi szűkítéses elemzés, melyet a
magyar mondattanokban alkalmazunk. (Éppen ezért a kettéosztásos elemzést
szemléltető ábrát ágrajznak, a fogalmi alapú elemzést szerkezeti rajznak nevez­
zük.) Az elemzés addig halad, amíg a tovább már nem osztható morfémákig ju­
tunk. A végső összetevők tehát az elemi morfémák. Az elemzésben a struktúra
feltárására esik a hangsúly, nem pedig a mondat jelentésére. Mint látható,
ugyanaz az ágrajz a legkülönfélébb tartalmú mondatok szintaktikai és morfoló­
giai összetevőit tárja fel. (Rövidítések: M = mondat, AR = alanyi rész, ÁR = ál­
lítmányi rész, Ne = névelő, NCs = névszói csoport, Fn = főnév, Told = toldalék,
Mn = melléknév)
M ^ _ ^ ^
-
AR ____ÁR^^
\
Ne / NCs, ^ NCs-^^ Ige-^^
Mn Fn Ne NCs Tő ^ Told.
Fn- ' ^s~"^- Fn
Tő —~~ """Told.

Told. Told.

Az új labda a kert pázsit- já- ra es- ett.

A fiatal nő a ház kulcs - á- ért men- t.
A friss virág a szoba ablak- á- ban van-
A német turista a strand homok- já- n hever
 A generatív nyelvészet 755

A strukturalizmus klasszikus irányzatai nyelvi anyagon dolgoznak, korpusz­

nyelvészeti irányzatok. Lényegesen különbözik tőlük a generatív grammatika,
mely nyelvelmélet. A klasszikus strukturalista irányzatok induktív módszerrel
dolgoznak, adatgyűjtésre alapoznak, s a megfigyelt adatokból vonják le követ­
keztetéseiket; a generatív grammatika deduktív módszerű, egy feltételezett álta­
lános tételből vezeti le az egyedi megoldásokat. A nyelvtudomány történetének
folyamatában nemcsak a strukturalizmushoz kapcsolódik - mert abból nő ki
hanem a spekulatív grammatikákhoz, a nyelvfilozófiai és a nyelveleméleti vonu­
lathoz.

A generatív nyelvészet
A generatív nyelvészet az amerikai NOAM CHOMSKY [csomszki] (1928-) nevé­
hez kapcsolódik, fejlődéstörténete több periódust foglal magába.
Az első szakasz az 50-es évek közepétől a 60-as évek közepéig tart, ezt
CHOMSKY 1957-ben megjelent műve, a Syntactic Structures (Szintaktikai struk­
túrák) fémjelzi.
A második korszak a 60-as évek közepétől a 70-es évekig tart. Eltérően az el­
sőtől, ekkor már szemantikai tényezők is helyet kapnak az elméletben. 1965-ben
jelenik meg CHOMSKY Aspects of the Theory of Syntax (A szintaxis elméletének
aspektusai) c. műve, amely a standard elméletet tartalmazza.
A standard elméletet az évek során többször is módosították. Az egyik módo­
sítás a kormányzás- és kötéselmélet volt (Lectures on Government and Binding,
1981). Ezenkívül számos alternatívát javasoltak CHOMSKY munkatársai és tanít­
ványai: ilyenek a generatív szemantika, az esetgrammatika, a lexikális-funkcio­
nális grammatika, a MONTAGUE-grammatika (ezt egy amerikai logikus, RI­
CHaRD MONTAGUE fejlesztette ki, s a kognitív nyelvészeten belül tartják szá­
mon).
A CHOMSKY-féle irányzatot tudománytörténeti alapon lehet megérteni. A
BLOOMFIELD által képviselt irányzat elméleti háttere az empiricizmus és a
behaviorizmus volt. BLOOMFIELD azt tartotta, hogy a nyelvészetben csak adato­
kon (korpuszon, megnyilatkozásokon) alapuló induktív következtetésekkel lehet
általánosításokat megfogalmazni. Behaviorizmuson alapuló szkepticizmusából
kifolyólag tagadta a jelentés tudományos leírását. ZELLIG HARRIS — CHOMSKY
tanára — teljesen kizárta a jelentést a nyelvleírásból. CHOMSKY is eleinte kizárta
vizsgálódásaiból a jelentést, később azonban egyre inkább bevonta vizsgálódása­
iba.
756 A magyar nyelv könyve

CHOMSKY radikálisan szembefordult a bloomfieldi irányzat premisszáival,

kiinduló tételeivel. Először is újra bevezette a mentalizmust, mely szerint a nyelv
szervezet, egy velünk született agyi kapacitás, mely az agyunkban növekedik.
(CHOMSKY azt is hangoztatta, hogy a nyelvtudomány a pszichológia, illetőleg a
biológia ága.) A behaviorizmus azt tanította, hogy a gyerek szülei és testvérei
nyelvi viselkedését utánozva sajátítja el a nyelvet. CHOMSKY — a hibázásokkal
érvelve — azt tartja, hogy a gyermek nem utánzással sajátítja el a nyelvet, ha­
nem feltételez egy genetikailag adott nyelvelsajátítási eszközt. Ez az eszköz teszi
lehetővé, hogy egy gyermek bármilyen nyelvet rövid idő alatt elsajátítson. To­
vábbá, CHOMSKY módszertani különbséget tesz a kompetencia és a performan­
cia között. A kompetencia a nyelvképesség, segítségével hozzuk létre és értjük
meg a végtelen számú mondatot, azokat is, amelyeket azelőtt sosem hallottunk.
CHOMKY ezzel kapcsolatban WiLHELM VON HUMBOLDTOT idézi, az energeia, a
teremtés gondolatát: egy nyelven beszélni annyit jelent, mint „a véges eszközö­
ket végtelen módon használni". Ezért a generatív nyelvtan kiindulópontja nem
lehet egy véges számú korpusz.
A generatív grammatika azt vizsgálja, hogyan lehet véges számú eszközökből
végtelen számú mondatokat létrehozni, azaz generálni (innen az elnevezése).
CHOMSKY a nyelvleírás eszközét a logikából és a matematikából (a halmaz­
elméletből, a gráfelméletből és az algebrából) vette. Kiindulásul egy olyan exp­
licit — axiomatikus — modellt alkalmazott, mellyel szerinte minden mondatot
le lehet írni. A modell rekurzív (újraíró) szabályokra épül. A rekurzív (újraíró)
szabályok azt biztosítják, hogy ugyanazok a szabályok újra és újra működjenek.
A fő cél az ideális beszélő belső nyelvének és egy univerzális grammatikának a
rekonstruálása, amely univerzális grammatika része a nyelvelsajátítási eszköz­
nek. A kompetenciával kapcsolatban CHOMSKY azt tartja, hogy az emberi elmé­
nek moduláris (modulokból építkező) szerkezete van, s ez független az elme
egyéb megismerő képességeitől. Azt feltételezi, hogy a szintaxist a jelentéstől és
a pragmatikától függetlenül meg lehet tanulni.
A standard elméletben CHOMSKY különbséget tesz a felszíni szerkezet és a
mélyszerkezet között. A mélyszerkezet univerzális, a nyelvi univerzálé egyik
fajtája. A felszíni szerkezet megfigyelhető a beszélt és az írott megnyilatkozá­
sokban, valamint az adott nyelvre jellemző elemeket tartalmaz. A kétértelmű fel­
színi szerkezetek — az anya szeretete — egyértelműek a mély szerkezetben, a
rokon értelmű mondatok pedig azonosak a mély szerkezetben. Ezért a standard
elméletben a szemantikai összetevő a mélyszerkezethez kapcsolódik, a fonológi­
ai összetevő pedig a felszíni szerkezethez.
 A generatív nyelvészet 757

újraíró
szabá­ mélystruktúra- transz­ felszíni struktúra
lyok formá­
ciók

BÁZIS
szemanti­ fonológiai
szótar
kai értel­ értelmezés
mezés

Nézzünk meg egy másik példát. A többjelentésű mondatokhoz annyi mély­

szerkezet rendelhető hozzá, ahány jelentésük van. A Láttam az oroszlán üldözé­
sét mondat kétféle mélyszerkezetből is levezethető.
1. [Láttam az oroszlánt] / [az oroszlán üldözött valakit]
1. [Láttam az oroszlánt] / [valaki üldözte az oroszlánt]
Mivel ugyanazt a jelentéstartalmat többféleképpen is ki tudjuk fejezni, egyet­
len mélyszerkezetnek többféle felszíni struktúra is megfelelhet, például: Mind­
nyájan látjuk az iskolába induló diákokat; Mindnyájan látjuk a diákokat, akik is­
kolába indulnak; Mindnyájan látjuk a diákokat, amint iskolába indulnak; Mind­
nyájan látjuk a diákokat iskolába indulni; Mindnyájan látjuk, hogy a diákok is­
kolába indulnak. E felszíni szerkezetek mindegyike ugyanazt a két elemi monda­
tot tartalmazza:
[mindnyájan látjuk a diákokat] / [a diákok iskolába indulnak]
A mély szerkezetben a mondatokat szabályok hozzák létre, s ezek a szabá­
lyok szószerkezeteket (phrase structure) hoznak létre. A szószerkezeti szabályok
általános formája: X -> Y (írd újra x-et y-ként), ez a rekurzív, újraíró szabály.
Az újraíró szabályok az S-ből indulnak ki (S = sentence, mondat), s újraírással
felsorolják a mondat minden részét (minden egyes szavát). A szerkezetet ágrajz
— gráf — szemlélteti, melynek van egy gyökere, vannak ágai és csomópontjai.
Az alábbiakban a The cat chased the mouse 'A macska kergeti az egeret' mon­
datot ábrázoljuk először az újraíró szabályokkal, majd az ágrajzzal (SLOANE,
2001,435):
758 A magyar nyelv könyve

s
NP VP

Det N V NP

Det N

the cat chased the mouse

(1)S -> NP + VP
(2)NP -> Det + N
(3)VP -» V + NP
(4)NP -> Det + N
(5)V —> chased
(6) Det -» the
(7)N —> cat
(8) Det -> the
(9)N —> mouse
A rövidítések: S = sentence, mondat, NP - noun phrase, főnévi csoport, VP
= verbal phrase, igei csoport, N - noun, főnév, V = verb, ige, Det = determiner,
meghatározó (itt névelő)
Nézzünk meg egy magyar nyelvű példát. A kiinduló szimbólum mindig a
mondat (M). Az első szabállyal ezt két részre, főnévi és igei csoportra (FCs, ICs)
bontjuk. A szabály leírása: M —> FCs + ICs. Az ICs —> I + FCs azt jelenti, hogy
az igei részt igére és főnévi csoportra osztjuk. Az FCs —> FCs + M azt a szabályt
tartalmazza, amellyel a főnévi csoportból „kiemeljük" a mellékmondatot. A mel­
lékmondat leírása (lényegében újraírása) ugyanúgy történik, mint a kiinduló
mondat esetében.
A fent elmondottakat példával illusztrálva:
 A generatív nyelvészet 759

1. szabály —> FCs

2. szabály —• Nm

3. szabály

4. szabály

5. szabály

6. szabály

[Mindnyájan látjuk a diákokat] [a diákok indulnak az iskolába]

1 23 4 5 6 7 8 9
transzfor­
máció —> 1 2 3 akik
Az ábra egyben egy lehetséges transzformációt is jelez, amelynek segítségé­
vel a bemutatott mélyszerkezet vonatkozói mellékmondatos szerkezetként jele­
nik meg, mely a felszíni szerkezet kiindulópontja. Ehhez mindössze egyetlen át­
alakítás szükséges: az 5-ös és 6-os számú FCs törlése és vonatkozó névmással
való helyettesítése. Ennek természetesen feltétele az, hogy a 3-as és 4-es, vala­
mint az 5-ös és 6-os számú főnévi csoportok megegyezzenek. A fenti mély szer­
kezetből más, bonyolultabb transzformációk segítségével generálható a többi
említett felszíni szerkezet.
A fenti mélystruktúra egyrészt lehetővé teszi más jelentéstartalmú mondatok
generálását is (pl. Mi zavarjuk a színpadon szereplő művészeket; Mindannyian
halljuk a szomszédban bömbölő gyereket), másrészt értelmetlen mondatok alap­
jául is szolgálhat (Mi utazunk a moziba járó radírokat).
A mélystruktúrából a felszíni struktúrát transzformációk segítségével hozzuk
létre. A transzformációkat aszerint osztályozzuk, hogy mi az eredményük. Esze­
rint megkülönböztetünk 1. törlést, 2. hozzátételt, 3. helyettesítést (a törlés és a
hozzátétel kombinációja) és 4. felcserélést (olyan helyettesítés, amely szórendi
változást hoz létre).
760 A magyar nyelv könyve

Az 1970-es és 1980-as években Chomky jelentősen megváltoztatta a standard

elméletet, mégpedig a kiterjesztett standard elmélettel (Extended Standard
Theory or Principles and Parameters Model — innen a PP-modell). Itt vezette
be az X-vonás szintaxist (X-Bar Syntax). A szószerkezeti szabályokat felcserélte
az X-vonás szabályokkal, avégett, hogy egy valóban univerzális szerkezetet kap­
jon. Az X-vonás elmélet szerint a mondatszerkezetben köztes szerkezetek van­
nak, melyeket az X kitevőivel jelölnek (X°, X1, X2, X 3 ...). Ebben a szemléletben
minden szerkezetben van egy fej (head), és minden fej a következő szinten
ugyanahhoz a lexikális vagy funkcionális kategóriához tartozik. (A szerkezet tar­
talmazhat egy minősítőt — specifier, Spec —, egy bővítményt — complement, s
vannak fakultatív elemek — adjuncts, például ilyen a módosító — modifier). Az
alábbi példa a Caesar's recent conquest of Gaul 'Gallia jelenlegi elfoglalása Ca­
esar által' szerkezetet ábrázolja az X-vonás szintaxis szerint (a fej a conquest, s
ezt ismételjük meg mint X-et, ahányszor szükséges, minden szerkezeti elemmel
külön-külön; a fej van mindig 0-val jelölve):

SpecX
Caesar's

Adjunct
recent
Complement
Complements/Adjuncts conquest of Gaul
SLOANE, 2001, 437

Az egyetemes grammatika hangsúlyozása a transzformációk egyszerűsítésé­

hez vezetett, mivel célszerűbbnek látszott azt feltételezni, hogy a velünk szüle­
tett rendszer egyszerű, csak néhány kategóriát tartalmaz. Az egyetlen, alapvető
transzformációs típus neve: mozgasd alfát (move a). Ez az összetevő szabad
mozgatását jelenti. A transzformációk redukálása a felszíni szerkezet újraértéke­
léséhez vezetett: a felszíni szerkezet sokkal nagyobb szerepet kapott, mint a
standard elméletben. A PP-modellben a szemantikai megvalósítás (a logikai
forma) a már átalakult és feldúsult felszíni szerkezetből indul ki. Az alábbi ábra
ezt szemlélteti:
 A generatív nyelvészet 761

Mély szerkezet
Mozgasd a-t!
Felszíni szerkezet

Fonológiai forma Logikai forma

SLOANE, 2001, 437
A PP-modell olyan univerzális elvet próbál megfogalmazni, melyet nyelv­
specifikus jellemzők hoznak létre. Például a következő univerzális elvet mondja
ki: minden mondatnak van alanya. Még ha nem is jelenik meg materiálisan a
felszíni szerkezetben, feltehető a mélyszerkezetben.
Jelenleg CHOMSKY már nem vallja a mélyszerkezet és a felszíni szerkezet lé­
tezését. A lexikonból kivett szavak és a transzformációs műveletek a gazdasá­
gosság elve szerint működnek. A legújabb modell a következő:
Transzformációk

Lexikon Logikai forma

Kimondás
Fonológiai forma

SLOANE, 2001, 438

A hazai strukturalista iskolák a kiterjesztett standard elmélethez kapcsolód­

nak, nem ismertetjük őket, de az egyes fejezetekben utalunk rájuk; a legfonto­
sabb adatokat lásd a bibliográfiában (kritikájukat 1. FODOR, 2001, 69-80).
CHOMSKY generatív nyelvelméletét számos kritika érte, elsősorban a szeman­
tikai és funkcionális irányzatok felől. CHOMSKY érvelése deduktív, a deduktív
levezetésben a kiinduló tételnek kétségkívül igaznak kell lennie. Elméletében a
kiindulás vitatható a legerősebben: az a tény egyáltalán nincs bebizonyítva, hogy
a kompetencia, az agyban biológiailag determinált eszköz úgy működik, aho­
gyan azt a chomskyánusok feltételezik. Sem a legelső, sem a legvégső leegysze­
rűsített struktúra sem bizonyítható, de — ismereteink hiányában — nem is cá­
folható, ezért tud létezni.
762 A magyar nyelv könyve

A függőségi grammatika megalapítója a francia LUCIEN TESNIÉRE [tenier]

(1893-1954), fő művén évtizedeken át dolgozott, de csak a halála után jelent
meg: A strukturális mondattan elemei (Éléments de syntaxe structurale, 1959),
továbbfejlesztői német, orosz és angol tudósok, különösen német nyelvterületen
erős irányzat (HANS JÜRGEN HERINGER, CHRISTIAN LEHMANN). A mondatszer­
kezet lényege a vonzat- és függőségi struktúra (ALBERTNÉ, 1996).
TESNIÉRE grammatikája a gyakorlatban született — francia diákoknak szláv
nyelveket, külföldieknek franciát tanított —, s gyakorlati alkalmazhatósága meg
is különbözteti sok bonyolult irányzattól. Könyvének három fő része szintaxisá­
nak három alapfogalmára épül, ezek: a konnexió, a junkció és a transzláció.
A konnexió alárendelő szintagmatikus viszony, a konnexiók együttese adja a
mondat vázát. A konnexióban a szavak nem egyenrangúak, függőségi viszony
van közöttük. A hierarchia csúcsán az ige áll. Az ige alárendeltjei többnyire
olyan szófajok (leggyakrabban főnevek), amelyek azokat a személyeket vagy
dolgokat nevezik meg, akik vagy amelyek valamilyen módon részt vesznek a
cselekvésben. Ezeket cselekvéshordozóknak (le actants) nevezi. Ezek kötelezők.
A többi szó a cselekvés egyéb körülményét (hely, idő, mód) nevezi meg, ezek a
körülményhatározók (les circonstants). A struktúrát a stemma — szószerkezeti
ágrajz — ábrázolja. Az ágrajz valóságos (egy valóságos mondat váza) és virtuá­
lis lehet (ez olyan szavak nélküli váz, mely több mondatra is ráillik).
Az ige és a cselekvéshordozók kapcsolatára épül TESNIÉRE valenciaelméle­
te. Az igét különböző vegyértékű atomokhoz hasonlítja (valencia 'vegyérték').
Az ige valenciáját a hozzá kapcsolódó lehetséges cselekvéshordozók száma adja.
Eszerint vannak 0 valenciájú igék (havazik, pirkad), ezek alanyt sem igényelnek;
vannak 1 valenciájú igék (sétál, ballag), ezeket elegendő csak alannyal kiegészí­
teni, tárgyatlanok; vannak 2 valenciájú igék (olvas, ír), alanyt és tárgyat kíván­
nak maguk mellé, tárgyasak; 3 valenciájú igék (mond, kijelent), a mondással
kapcsolatos igék, (ad, kínál), az adással kapcsolatos igék.
A junkció a mellérendelt (halmozott) szerkezet tagjai közötti viszony. TES­
NIÉRE az értelmezős szerkezetet is junkciónak fogja fel. A transzláció szófajvál­
tást jelent.
TESNIÉRE grammatikájának továbbfejlesztett változatai a függőségi gramma­
tikák vagy dependenciagrammatikák. Céljuk a mondat függőségi viszonyainak
(Dependenz-Struktur) a leírása. Ez az eljárás azon a feltevésen alapszik, hogy
egy két elemből álló szintaktikai kapcsolatban az egyik az irányító, a másik a
függő elem. A mondat abszolút régense az ige (a regens és a rectum latin termi­
nusok, jelentésük vonzó és vonzott). Az igeközpontú szemlélet nálunk elsősor-
 Szemiotikai indíttatású irányzatok 763

ban DEME LÁSZlÓ mondatfelfogására hatott, később pedig a Magyar grammatika

szerzőire (KESZLER, 2000).

Szemantikai indíttatású irányzatok

A struktúra a nyelv lényegéhez tartozik, azonban a nyelv több a struktúránál, s a
nyelvtudomány is több a strukturalizmusnál. A 20. században a strukturalizmu­
son kívül vannak egyéb irányzatok is, arról nem is beszélve, hogy a struktura­
lizmus és a generatív nyelvészet ellenhatásaként létrejöttek az interdiszciplináris
területek (ismertetésüket 1. külön fejezetben).
A szemantikai kutatások élén egy nálunk kevésbé ismert, de a nyugati gon­
dolkodásra nagymértékben ható mű áll, C. K. OGDEN és I. A. RiCHARDS [ri­
csardsz] közös könyve, A jelentés jelentése (The Meaning of Meaning, 1923).
Egy idézettel indítják, mely arról szól, hogy a szavak és a tények megfeleltetése
az egész emberiség történelmén végigvonuló izgalmas kérdés (vö. a GORGIASZ-
ról szóló bekezdéssel). Olyan szavakat idéznek, mint 'vallás', 'patriotizmus',
'vagyon'. Ugyanezt a kérdést vizsgálja később RiCHARDS egyedül írt könyvé­
ben, A retorika elméletében (The Philosophy of Rhetoric, 1936).
A Richards-Ogden-tétel lényege a következő. Az emberek szavakkal (szim­
bólumokkal) kommunikálnak. Ezek a szavak egyfelől valóságos dolgokra utal­
nak, helyettük állnak, másfelől bizonyos gondolatokat ébresztenek az emberben.
Ezt a folyamatot ábrázolja a sokat idézett Richards-Ogden-féle háromszög (az
egyszerűsített változatot idézzük, az eredetire 1. A. JÁSZÓ, 1999):
Gondolat (reference)

Szó (szimbólum) Vonatkozás (referent)

Azt vélhetjük, hogy egy kimondott vagy leírt szó hallatán mások is ugyanazt
gondolják, mint mi, mások gondolatai is ugyanazok, mint a mieink, pedig ez rit­
kán fordul elő. RiCHARDS példája a macska szó, mely a macskára mint külső
tárgyra (referent) utal. Akinek negatív élménye volt a macskával kapcsolatban,
az egy veszélyes állatra gondol (reference), akinek pedig pozitív élménye volt,
az egy szeretetteljes, puha kis jószágra. Ha két személy a macskáról kezd el be­
szélgetni, ugyanazt a szót használhatják, de másra gondolhatnak, s ezért ez a
764 A magyar nyelv könyve

nem egyezés félreértést okozhat (erre mondta GORGIASZ, hogy a felfogható do­
log közölhetetlen és megmagyarázhatatlan másnak). Ez a szemantikai relativiz­
mus tétele.
A RiCHARDS-OGDEN-féle szemantikai háromszög nagyon fontos modell,
azért, mert rámutat arra, hogy a jelentés valójában nem a szóban van, hanem az
emberekben, az emberekben kialakult jelentést pedig nagymértékben befolyásol­
ják a tapasztalatok, az élmények, a neveltetés. Nagy hatású elméletről van szó.
Összefüggésben van vele az alább ismertetett SAPIR-WHORF-hipotézis, a
BERNSTEIN-hipotézis (1. 786). Ez a retorika egyik elméleti alaptétele, mégpedig
annak a hangsúlyozása, hogy a hallgatóságot figyelembe kell venni, s érvelési
hibát követ el az, aki nem ismeri hallgatósága gondolatait. Az irodalmi szövegek
értelmezésében is alapvető tétel, ezen alapul a reader response elmélet (az olva­
só válaszának elmélete), mely szerint egy szöveg értelmezéséhez az olvasó néze­
tei is hozzájárulnak.
Az antropológiai nyelvészet az embertant és a néprajzot kapcsolja össze a
nyelvészettel. Az amerikai nyelvészek előtt nagy feladat állt: az írásbeliség nél­
küli indián nyelvek számbavétele és leírása, s ezzel kapcsolatban életük, kultúrá­
juk tanulmányozása. Az antropológiai nyelvészet első nagy képviselője FRANZ
BOAS (1852-1942), egymaga végezte el ezt a hatalmas munkát. Az amerikai in­
dián nyelvek kézikönyve című háromkötetes műve (Handbook of the American
Indian Languages, 1911 és 1938) a deskriptív módszer klasszikus dokumentuma
is. A lélektan és a néprajz számára hasznosítható lehetőségeket a magyarul is ol­
vasható Népek, nyelvek, kultúrák. Válogatott írások című művében foglalta ösz-
sze(1975).
A nyelvtudomány egyik legszínesebb egyénisége EDWARD SAPIR [szepir]
(1884-1939). Lebilincselő stílusban írt műveiből FABRICIUS-KOVÁCS FERENC
jóvoltából magyarul is megjelent egy válogatás Az ember és a nyelv címen
(1971). SAPIR járatos volt az indoeurópai nyelvtudományban, foglalkozott a sé­
mi és az afrikai nyelvekkel is. BOAS hatására pedig az indián nyelveket tanul­
mányozta. A nyelvről vallott felfogását A nyelv, Bevezetés a beszéd tanulmányo­
zásába (Language. An Introduction to the Study of Speech, 1921) című könyvé­
ben fejtette ki. A nyelvben egy fizikai és egy ideális rendszert (egy modellt) kü­
lönböztet meg, hasonlóan a parole és a langue elkülönítéséhez. Sokat foglalko­
zott a tipológiával, s ő is kidolgozott egy típus szerinti osztályozási rendszert.
Leglényegesebb az a megállapítása, melyet a nyelv, a gondolkodás és a kultúra
kapcsolatáról tett, mégpedig az a tétele, hogy a nyelv határozza meg gondolata­
inkat és világszemléletünket. Ezt a gondolatát BENJaMIN LEE WHORF [vörf] vit-
 Szemiotikai indíttatású irányzatok 765

te tovább, a nyelv és világszemlélet közötti kapcsolatot determinisztikusnak jel­

lemezte. Jól világítja meg a nyelv hatását gondolkodásunkra WHORF híres példá­
ja: az üres és a teli benzineshordókról. Az angolok a benzineshordót kétfélekép­
pen minősítik: 'üres' és 'teli'. A 'teli' fogalmához azonban csak a 'folyadékkal
teli' képzetét kapcsolják, pedig a hordó benzingőzzel is teli lehet. Így azután
nyugodtan dohányoznak az üresnek vélt hordó mellett, s ez robbanásveszélyes.
A jelentés szubjektív, a referensen (a vonatkozáson) mást és mást értünk életta­
pasztalataink alapján. Azután az így értelmezett szavak befolyásolják az ember
viselkedését. SAPIR ezt a jelenséget a következőképpen fogalmazta meg: „Az
emberi lények nem csupán az objektív világban élnek, s még csak nem is csupán
a társadalmi tevékenység világában — miként azt általában hiszik —, hanem je­
lentős mértékben ki vannak szolgáltatva annak a nyelvnek is, amely az illető tár­
sadalom kifejezésének az eszköze. Naiv dolog azt hinni, hogy az emberek a va­
lósághoz a nyelv nélkül viszonyulnak, s hogy a nyelv csupán a kommunikáció és
a reflexió alkalmi eszköze. A való helyzet az, hogy a világképet jelentős mérték­
ben a nyelv határozza meg" (SAPIR 1971, 46-47). Sok híres példa olvasható ez­
zel kapcsolatban, a leggyakrabban azt szokták idézni, hogy a rokonságnevek
rendszeréből kibontható az adott társadalom rokonsági rendszere. Ez a SAPIR-
WHORF-hipotézis vagyis a nyelvészeti relativizmus tétele.
Az orosz származású ROMaN JAKOBSON (1896-1982) tevékenysége a prágai
strukturalisták körében kezdődött el. Hozzájárult a történeti fonológia kidolgozá­
sához. A nyelv funkcionális szemléletét vallotta, s úgy írta le a nyelvet, mint a
kommunikáció eszközét.
Az osztrák KARL BÜHLER organon-modelljét bővítette ki (Sprachtheorie, Je­
na, 1934), az organon görög szó, jelentése 'eszköz'. BÜHLER a nyelvet a kom­
munikáció eszközeként értelmezte, s kifejező, felhívó és ábrázoló funkciót kü­
lönböztetett meg. Az organon-modell három funkciójához csatolta JAKOBSON a
fatikus (kapcsolattartó), a metanyelvi és a poétikai funkciót (1. 21. o.). Ezek a
funkciók a kommunikációban nem jelentkeznek tisztán. A hirdetésekben elsőd­
leges a felhívó, a rábeszélő funkció, de ha igényesen vannak megalkotva, akkor
érvényesül bennük a poétikai funkció is.
JAKOBSON, figyelembe véve SAUSSURE-nek paradigmatikus és szintagma­
tikus viszonyokról szóló tételét, megalkotja a válogatás és az összekapcsolás
(selection, combination) terminusokat, avégett, hogy leírja a poétikai funkció
működésének elvét, vagyis a megfelelőség (ekvivalencia) elvét. Ezt mondja: „A
poétikai funkció a válogatás tengelyéből kiindulva az összekapcsolás tengelyébe
térve alkotja meg a megfelelőség elvét." A szerző a műalkotásban a szemantikai-
766 A magyar nyelv könyve

lag hasonló vagy azonos egységek paradigmájából válogat, s ezek a szintagma­

tikus kombinációban alakzatokat alkotnak. Például a Harry névhez a szerző a
lehetséges melléknevek paradigmájából a horrible-t (rettenetes) választja, mert
alliteráló szókapcsolatot akar alkotni (szemantikailag a többi melléknév is meg­
felelő, idézi SLOANE 2001, 431):

dreadful

frightful

horrible

terrible

1 I ^
horrible Harry Az összekapcsolás tengelye
SLOANE, 2001, 431

JAKOBSON a válogatás és az összekapcsolás elve alapján osztályozza trópu­

sokat, mégpedig hasonlósági szóképeket (metafora) és kapcsolatbeli szóképeket
(metonímia) állapít meg. A metaforát a szemantikai hasonlóság paradigmatikus
viszonyához, a metonímiát az oki, térbeli, időbeli kapcsolatok szintagmatikus vi­
szonyához köti. A trópusok és az alakzatok osztályozása az antikvitástól foglal­
koztatja a tudományt (ADAMIK, 2004), JAKOBSON megoldása és indoklása elfo­
gadhatónak látszik.
JAKOBSON bírálta SAUSSURE tételét a nyelvi jel önkényességéről. Bírálatát a
nyelvi jel ikonikus jellegére alapozza (az ikonikus viszony azt mondja ki, hogy
hasonlóság van a jelölő és a jelölt között). Ezen tétele CHARLES SANDERS
PEIRCE [pörsz] (1839-1914) amerikai filozófustól, a modern szemiotika meg­
alapítójától származik. Ez a tétel nem cáfolja, csak korlátozza a nyelvi jel önké­
nyességének tételét. Arról van szó, hogy vannak a nyelvben olyan hangok, rit­
musok, morfológiai és szintaktikai szerkezetek, melyek inkább nyelven kívüli
tárgyaknak felelnek meg. Ilyen a hangszimbolika, továbbá az a jelenség, hogy a
 Szemiotikai indíttatású irányzatok 767

többes számú alak általában hosszabb, mint az egyes számú, hasonlóképpen a

fokozott melléknevek hosszabbak, mint az alapfokban állók; az ok-okozati vagy
az időbeli viszony gyakran tükröződik a mellékmondat és a főmondat sorrendjé­
ben. A prózaritmust is az ikonikus hatás végett használják a szerzők.
Egy másik nagy huszadik századi nyelvész, a román származású EUGENIO
COSERIU (1921-2002) az egyén nyelvi kreativitásának fontosságát hangsúlyozta,
melynek lényege az új metaforák, metonímiák, szinekdochék és alakzatok alko­
tása. Azt tanította — SAUSSURE-rel ellentétben — hogy a nyelv lényege a dialó­
gus: „la esencia del lenguaje se da en el diálogo" (Sincronia, diacronia e
historia, 1958). Nincsen alapvető ellentét a nyelvi rendszer és a nyelvi változás
között, mégpedig azért, mert az adott rendszer a dialógusok révén állandó moz­
gásban van, és állandóan módosul. A nyelvi változás nem hiba, nem véletlen
baleset, hanem annak a következménye, hogy a nyelvet mindig innovatív módon
használjuk. Mindez nem jelenti azt, hogy COSERIU tagadta a nyelvi rendszernek
a közösség számára érvényes normáját. A norma korlátozó jellegű, egy sor mű­
velet együttese, ám ezek a műveletek mindig nyitottak a műveletek kreatív és
eredeti alkalmazására. Mindezek alapján a saussure-i langue-parole dichotómia
helyett egy hármasságot, egy trichotómiát állított fel: rendszer, norma és diskur­
zus. A diskurzus a nyelvhasználatnak azon szintje, amelyben a rendszer egy
meghatározott kontextusban és szituációban van. Lehet a rendszernek és a nor­
mának megfelelően működtetni, vagy pedig kreatív újításokkal. Ilyen újítások az
alakzatok. JAKOBSON, COSERIU és mások kezdeményezése nyomán fellendült a
parole-nyelvészet, benne olyan munkálatok, mint a diskurzuselemzés, az élő­
nyelvi vizsgálatok, az alakzatkutatás.
A generatív nyelvészet mellett és ellenében alakult ki a 20. század utolsó
harmadában a funkcionális és a kognitív nyelvészet. Ezek az irányzatok is for­
mális elemzéseket alkalmaznak, a strukturalista irányzatokhoz hasonlóan. A lé­
nyeges különbségük abban van, hogy a szintaxist összekapcsolják a szemantiká­
val és a pragmatikával, s azt tartják, hogy a grammatikai formát a kommunikáci­
ós funkció determinálja. Jól ismert és sokat idézett nyelvészek tartoznak ide: M.
A. K. HALLIDAY, SIMON C. DIK, IGOR MELCSUK többek között. A kognitív
nyelvészet a kognitív pszichológia alapján fejlődött ki, vezéregyénisége, Ro­
NALD W. LANGACKER három pontban összegezi a kognitív nyelvészet problé­
mafelvetését: 1. A szemantikai szerkezet nem univerzális, hanem nyelvspe­
cifikus. Továbbá: a szemantikai szerkezet egy konvencionális képiségen alapul.
2. A grammatika (a szintaxis) nem alkot önálló formális szintet, hanem termé­
szetétől fogva szimbolikus, a szemantikai szerkezet konvencionális leképezése.
768 A magyar nyelv könyve

3. Nincsen lényeges különbség a grammatika és a szókészlet között. A szókész­

let, a morfológia és a szintaxis szimbolikus szerkezetek folytonossága, természe­
tesen megvannak a jellemzőik, de felbontásuk önkényes (LANGACKER, 1987, 2 -
3).
A nyelvészeti kutatások alapul szolgálnak a stilisztikai kutatásokhoz is. A sti­
lisztika alapproblémája a szóképek és az alakzatok (figurák) osztályozása
(ADAMIK, 2004). Egy német kutató, J. KNAPE elméletét ismertetjük, mely —
úgy tűnik — jó összegezése a szakirodalomnak, és a leginkább elfogadható
(KNAPE, 1996). Szerinte létre lehet hozni a retorikai alakzatkutatás elméletét, ha
három alapra építjük: a két tengely modellre, a kettős kódolás elméletére és a
pragmatikai nyelvi fokozás elméletére.
A két tengely modellt JAKOBSON állította fel SAUSSURE alapján (1. fentebb).
Minden nyelvi egység a függőleges tengelyhez van rendelve, ez a paradigmati­
kus viszonyok tengelye. Ez a válogatás tengelye, mert a szövegalkotás az ezen
felhalmozott nyelvi elemekből válogat. Azután a szövegalkotás ezeket az eleme­
ket a közlési szándéknak és a paradigmának megfelelően egymás után helyezve
egy szöveggé szervezi. Ez a folyamat a szintagmatikus lebonyolítás, ez a víz­
szintes tengelyen képzelhető el, amelyet a folyamatosság vagy a kombináció
tengelyének nevezünk. A paradigmák és a kombinációs szabályok a nyelvi kód­
hoz tartoznak, amelyet a szerző a szövegalkotáskor aktualizál (parole), miközben
a nyelvi paradigmák sokaságából válogat. A stílus tehát választás és kombináció.
A kettős kódolás elmélete azt mondja, hogy egy szöveget kettős kód alapján
állítunk össze. E két kód két különböző síkon nyugszik, egy nyelvészeti és egy
kommunikációs síkon, azaz egy elsődleges és egy másodlagos grammatikán. A
szöveg helyességét és érthetőségét az elsődleges grammatika biztosítja, a kom­
munikációs funkció sikerességéről a másodlagos grammatika gondoskodik (ez a
retorika szabályrendszere). A retorikai alakzatok úgy jönnek létre, hogy a má­
sodlagos grammatika síkjáról lehívjuk a megfelelő paradigmákat, és a kommu­
nikációs szándéknak megfelelően alkalmazzuk őket. Hogy ezt megtehessük is­
mernünk kell az alakzatokat, mégpedig hagyományos elnevezésük alapján.
Hogy a szövegalkotásnál mi határozza meg a paradigmaválasztást, arra a
pragmatikai nyelvi fokozás elmélete ad választ. A szöveg alkotója a cselekvési
szándéka szerint hívhatja le a paradigmákat, az ismétlés, az ellentét, a fokozás, a
tükrözés stb. alakzatait. Magától értetődik, hogy a második sík egyéb alkódjait is
lehívhatja, például a beszédaktus paradigmáit — a felszólítást, a fenyegetést, a
kívánságot stb. — a pragmatikai szándéknak megfelelően, vagy lehívhatja a
 Szemiotikai indíttatású irányzatok 769

kommunikációs paradigmákat, az odafordulást, az elfordulást stb. Hogy ezt

megtehesse, nagy tudással és gyakorlattal kell rendelkeznie.
A Landmarks in Linguistic Thought II. kötete a következő „mérföldköveket"
mutatja be: SAPIR, JAKOBSON, ORWELL, WHORF, FIRTH, WITTGENSTEIN, AUS­
TIN, SKINNER, CHOMSKY, LABOV, GOFFMAN, BRUNER, DERRIDA, HARRIS. S
„mérföldkőnek" számít Kanzi és nővére, Panbanisha, két majom. Arról híresek,
hogy 250 jelet sajátítottak el a kommunikáció céljára, a tesztek szerint megértet­
tek szavakat és mondatokat, mégpedig egy kétéves gyerek szintjén. Élénk vita
bontakozott ki a tudományos berkekben a kilencvenes években. Vannak, akik hi­
telt adtak a kísérletnek, vannak, akik kétségbe vonták, hogy Darwin majmai és a
mai ember között megtalálták volna a hiányzó láncszemet. A magyar származá­
sú THOMAS SEBEOK [sebők] — aki az állati kommunikáció világhírű kutatója —
úgy nyilatkozott, hogy az egésznek semmi köze a nyelvhez, s neki hihetünk. Az
ember a gondolatait fejezi ki, és erre más élőlény, bár be lehet idomítani bizo­
nyos kommunikációra, nem képes.
Azt mondják, hogy a nyelv hatalmas dzsungel, ember legyen a talpán, aki el­
igazodik benne. Egy tudós — Dante Isteni színjátékának előhangjára gondolva
— egy vadonhoz hasonlította a nyelvet, s egy benne futó ösvényhez a nyelvtu­
dományt: „A nyelvtudomány hasonlít egy gyalogösvényhez, amely keresztülsze­
li a nyelv sötét és rejtélyes erdejét. Az erdő különböző részeit különböző idő­
szakokban kutatja, így akár kanyargó ösvényként ábrázolhatjuk" (idézi BALÁZS
GÉZA, 1998). Néha azonban az embernek az az érzése, hogy a nyelv egy tisztás,
mely köré odanőtt a nyelvtudomány hatalma dzsungele, mely öncélúan burján­
zik, s már messze esik szülőanyjától, talajától, a nyelvtől és az embertől. Abból
indultunk ki tudománytörténeti áttekintésünkben, hogy a nyelv művelésének
igénye hozta létre a retorikát, majd a nyelvtudományt. Csak reménykedhetünk,
hogy ehhez az eredeti nemes célhoz visszatalál, mert az emberekből nem hal ki
az igény, s az igaz szó visszakapja hatalmát.

IRODALOM
ADAMIK TAMÁS, Római irodalom a késő császárkorban. Bp., 1996. * ADAMIK TAMÁS, Antik stí­
luselméletek Gorgiastól Augustinusig. Bp., 1998. * ADAMIK TAMÁS, Római irodalom az arany­
korban. Bp., 2001. * ADAMIK TAMÁS, AZ alakzatok és a szóképek fogalmáról és osztályozásáról.
A régi új retorika 5., Bp., 2004. * ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA, Fejezetek a magyar nyelv tanításának
történetéből. In: FÜLÖP LAJOS szerk. Bevezetés a középiskolai anyanyelvi tantárgypedagógiába.
Bp., 1989. * ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA, AZ anyanyelvi tárgyak tanítása a magyar népiskolában
1868-tól 1905-ig. Bp., 1990. * ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA - HANGAY ZOLTÁN, Nyelvi elemzések ké-
770 A magyar nyelv könyve

zikönyve, Szeged, 1995, 1999. * ALBERTNÉ HERBSZT MÁRIA, Tesniére igeközpontú strukturális
nyelvtana. Magyartanítás, 1996/4. 34-38. * ANTAL LÁSZLÓ, A formális nyelvi elemzés. Bp., 1964.
* ANTAL LÁSZLÓ, Egy új magyar nyelvtan felé. Bp., 1977. * ANTAL LÁSZLÓ, A hatodik mondat­
rész. Bp., 1985. * ANTAL LÁSZLÓ, Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény. Bp., 1986. * BALÁZS
GÉZA, Magyar nyelvkultúra az ezredfordulón. Bp., 1998. * BALÁZS JÁNOS, Sylvester János és ko­
ra. Bp., 1958. * BALÁZS JÁNOS (szerk.), Nyelvi rendszer és nyelvhasználat. Bp., 1980. * BÁRCZI
GÉZA, Bevezetés a nyelvtudományba. Bp., 19552 * BENKŐ LORÁND, A „budapesti" iskola a ma­
gyar nyelvtudomány történetében. In: Nyelv és tudomány, anyanyelv és nyelvtudomány. III., Bp.,
2003. * BLACK, MAX, A nyelv labirintusa. Bp., 1998. * CHOMSKY, N., Generatív grammatika. Bp.,
1985. * CHOMSKY, N., Mondattani szerkezetek. Nyelv és elme. Bp., 1995. * CRYSTAL, DAVID, A
nyelv enciklopédiája. Bp., 1998. * DEME LÁSZLÓ, A beszéd és a nyelv. Bp., 1976. * FINÁCZY ER­
NŐ: A középkori nevelés története. Bp., 1926. [1985.]* FODOR ISTVÁN, Mire jó a nyelvtudomány?
Bp., 2001 * HARRIS, ROY - TAYLOR, J. TALBOT, Landmarks in Linguistic Thought. The western
traditon from Socrates to Saussure. 2. kiadás, London—New York, 1997 * JAKOBSON, R., Hang —
jel — vers. Bp., 1969. * JOSEPH, JOHN E. - LOVE, NIGEL - TAYLOR, TALBOT J., Landmarks in
linguistic thought II. The western tradition in the twentieth century, London, New York, 2001. *
KELEMEN JÁNOS, A tudat és a megismerés. Bp., 1978. * KESZLER BORBÁLA (szerk.), Magyar
grammatika. Bp., 2000. * KIEFER FERENC (szerk.), A strukturális magyar nyelvtan. I—III. Bp.,
1992-1999. * KLEMM ANTAL, A mondattan elmélete. Bp., 1928. * KNAPPE, J., Figurenlehre. In:
Historisches Wörterbuch der Rhetorik. Tübingen, 1996. * KOMLÓSY ANDRÁS, A lexikai­
funkcionális grammatika mondattanának alapfogalmai. Bp., 2001. * LANGACKER, W. RONALD,
Foundations of Cognitive Grammar I—II., Stanford, 1987., 1991. * LAZICZIUS GYULA, Általános
nyelvészet. Bp., 1942. * MÁTÉ JAKAB, A 19. századi nyelvtudomány rövid története. Bp., 1997. *
MÁTÉ JAKAB, A 20. századi nyelvtudomány történetének főbb elméletei és irányzatai. Bp., 1998. *
NAGY FERENC, Kvantitatív nyelvészet. Bp., 1972. * PAP MÁRIA - SZÉPE GYÖRGY (szerk.), Társa­
dalom és nyelv. Bp., 1975. * PÉTERI ATTILA, Valenciaelmélet és nyelvtanoktatás. Magyartanítás,
1997/1. 22-28. * ROBINS, ROBERT HENRY, A nyelvészet rövid története. Bp., 1999. * SAG, IVAN
A. - WASOW, THOMAS, Syntactic theory. A formal introduction. Stanford, 1999. * SAMPSON,
GEOFFREY, Schools of linguistics. Stanford, 1980. * SAPIR, EDWARD, Az ember és a nyelv. Bp.,
1971. * SARESBERIENSIS, IOANNES, Matalogicon. Fordította és a bevezetést írta ADAMIK TAMÁS.
Bp., 2003. * SAUSSURE, FERDINAND DE, Bevezetés az általános nyelvészetbe. Bp., 1967., 1997. *
SLOANE, THOMAS (szerk.), Encyclopedia of rhetoric. Oxford, 2001. * SZABÓ ÁRPÁD, A nyelv le­
írásának kibontakozása a görögöknél. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XIII. 1981. * SZABÓ T.
ATTILA, Nyelv és múlt. Bukarest, 1972. * SZABÓ ZOLTÁN, A mai stilisztika nyelvelméleti alapjai.
Bukarest, 1977. * SZATHMÁRI ISTVÁN, Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk. Bp.,
1968. * TELEGDI ZSIGMOND, Bevezetés az általános nyelvészetbe. Bp., 1977. * TERESTÉNYI TA­
MÁS, Az emberi nyelv: Minerva Nagy Képes Enciklopédia 4. Bp., 1975. 222-246. * TRÓN VIK­
TOR, Fejközpontú fázisstruktúra-nyelvtan. Bp., 2001. * ZsiRAI MIKLÓS, Finnugor rokonságunk.
Bp., 1994. (1937.)
 A NYELVTUDOMÁNY INTERDISZCIPLINÁRIS
KAPCSOLATAI

A nyelv sokrétű, kizárólag az emberre jellemző jelenség. Elemei a nyelvi jelek,

amelyek a szabályokkal együtt rendszert alkotnak. A nyelv a kultúra egyik köz­
vetítője, a közlésfolyamatban eszközként felhasználható. A nyelvtudomány így
egy sor egyéb tudományterülettel érintkezik kisebb-nagyobb mértékben, ezért in­
terdiszciplináris (tudományközi, több tudományra kiterjedő) kapcsolatai igen
szerteágazók.
A határtudományok kialakulása a tudományok fejlődésének szükségszerű ve­
lejárója, s ez alól a nyelvészet sem kivétel. Létrejöttük alapfeltétele az, hogy az
érintett tudományok valamelyikében (vagy mindkettőben) olyan problémák ve­
tődnek fel, amelyek megoldása az adott tudomány keretein belül már nem, csu­
pán egy másik tudomány segítségül hívásával, a problémák komplex megközelí­
tésével lehetséges.
A nyelvtudomány — bár korábban is voltak kapcsolatai egyéb tudomány­
ágakkal — századunk közepétől egyre inkább épít más tudományok eredményei­
re is, hogy a nyelvhez szorosan kapcsolódó kérdésekre (pl. a nyelvhasználat
pszichológiai és szociológiai vonatkozásai, a nyelvi jelek viszonya egyéb jelek­
hez, nyelvi kommunikáció, nép és nyelv stb.) minél pontosabb választ tudjon
adni. „Tiszta" nyelvtudományról ma már nemigen beszélhetünk.

Szemiotika
A szemiotika a jelek tudománya, amely a természetben és a társadalomban elő­
forduló jeleket vizsgálja a maguk gazdagságában s minél sokoldalúbb összefüg­
gésében. Mivel a szemiotika tárgykörébe tartozik minden jelrendszer — a nyelv
mint jelrendszer is —, a szemiotikát sokan egyfajta, minden tudomány fölött álló
szupertudománynak tekintik. A szemiotika és a nyelvtudomány kapcsolatát a fo­
lyamatos és dinamikus kölcsönhatás jellemzi. A szemiotika által feltárt, a jelekre
általában érvényes törvényszerűségek a nyelvnek mint a legtökéletesebb jelrend­
szernek az elemeire is érvényesek. A nyelvi jelrendszer pedig úgy függ össze az
egyéb mesterséges jelrendszerekkel, hogy azok a nyelvre épülnek, ahhoz képest
másodlagosak. Az általános értelemben vett jelfolyamatnak (valami jellé válik,
772 A magyar nyelv könyve

jelként működik, jelként fogják fel) a nyelvészetben a kommunikáció, a közlés

folyamata felel meg.
A szemiotika központi kategóriája a jel, amely mindig fizikai jelenség (látha­
tó, hallható, tapintható stb.), de jóval több is ennél: önmagán túlmutat, mást je­
lent, mint ami ő maga. A jel tehát nem azonos a fizikai jelenséggel (jelhordozó­
val, jelölővel vagy jeltesttel), hanem viszonyfogalom. „Minden jel egy érzékel­
hető dolog és egy információ kapcsolata, egysége" (KENESEI, 1984, 36). Egy
másik definíció a jelet a közlésfolyamatban betöltött szerepe felől határozza
meg. „A jel a kommunikációs folyamatban egy bonyolultabb jelenség vagy je­
lenségcsoport helyett álló egyszerűbb jelenség vagy jelenségcsoport" (VOIGT,
1977, 154). Segítségével tehát a kommunikáció lerövidíthető, az információ tö­
möríthető.
A jelek legelső tipizálása AUGUSTINUS (SZENT ÁGOSTON) nevéhez fűződik,
aki természetes és mesterséges (egyezményes) jeleket különített el. A termé­
szetes jeleket, más szóval szimptómákat (a füst a tűz jele, a láz a betegségé, a
sárguló levél az őszé stb.) a modern szemiotikai munkák gyakran kizárják vizs­
gálódási körükből. A szimptómák mindig természeti szabályosságokon alapul­
nak, tájékoztatási szándék nélkül jeleznek valamit.
A legismertebb jeltipológiát CH. S. PiERCE állította fel a jelölő és a jelölt vi­
szonya alapján. Eszerint háromféle típus van: ikon, index és szimbólum.
Az ikon (vagy ikonikus jel) esetében a jelölő és a jelölt kapcsolata hasonló­
ságon alapul, a jel tehát önmagában is utal a jelöltre (pl. fénykép, térkép, szobor,
ábra, rajz, festmény stb.).
Ha a jelölt és a jelölő között ok-okozati kapcsolat, egyéb logikai, térbeli vagy
időbeli kapcsolat van, indexről vagy indexikus jelről beszélünk (pl. sípszó, taps,
integetés, füttyszó, irányt mutató nyilak stb.).
A harmadik csoportba tartozó jelek konvencionálisak, vagyis a jeltest kivá­
lasztása egy bizonyos jelentés kifejezésére társadalmi megegyezés eredménye.
Ezek a szimbólumok (vagy szimbolikus jelek). Pl.: A kék színű zászló békét je­
lent, a fehér színű háborús helyzetben békés szándékot vagy megadást; a szám­
jegyek szintén szimbolikus jelek, éppúgy mint a szolmizációs kézmozdulatok
vagy a süketnémák jelbeszéde.
A jelek speciális csoportját alkotják a nyelvi jelek (a lexémák és a morfé­
mák), amelyek — a hangutánzó és hangulatfestő szavak kivételével — szintén
társadalmi megegyezésen alapulnak: konvencionálisak. Ezt nagyon könnyű be­
látni, hisz egyben ez szolgál magyarázatul a nyelvek sokféleségére is. Semmiféle
természetes összefüggés nincs pl. a gyerek hangsor és a valóságos gyerek között.
 Szemiotika 773

Így lehetséges, hogy ugyanazt a valóságelemet a német nyelv a Kind, az angol a

child, a francia az enfant szóval jelöli.
A hangutánzó és hangulatfestő szavak esetében a szó hangzása némileg em­
lékeztet arra a természetben meglévő hanghatásra vagy hangulatra, amelyet
nyelvileg ki akarunk fejezni. Így ezek e szavak a különböző nyelvekben valame­
lyest hasonlítanak egymásra. Pl.: a kukuriku németül Kikeriki, franciául cocorico
[kokoriko], angolul pedig cock-a-doodle-doo [kok-e-dúdl-dú]. Ezek a szavak te­
hát nem konvencionálisak, hasonló hangzásuk, illetve csupán részleges eltérésük
azzal magyarázható, hogy az egyes nyelvek másként tagolják a kakas hangját, el­
térő emberi hangokat „hallanak ki" belőle.
Mivel a jelölő és jelölt kapcsolata a fenti példákban hasonlóságon alapul, a
hangutánzó és hangulatfestő szavak PEIRCE rendszerében az ikonok közé sorol­
hatók. Azok pedig, amelyekkel rámutatunk (mutató névmások és mutató határo­
zószók), a nyelvi indexek: ez, az, itt, arra, ilyenkor, ennyire stb. A nyelvi jelek
azonban többségükben szimbólumok.
A nyelvi jelrendszer a legkomplexebb és legtökéletesebb, hozzá képest min­
den egyéb mesterséges jelrendszer másodlagos (a nyelv segítségével hozzuk lét­
re, illetve sajátítjuk el). Bár a nyelvi jelek a többi mesterséges jelhez képest el­
sődlegesek, a szemiotika mégsem a nyelvi jelrendszerből vezeti le a többit, ha­
nem éppen fordítva: a legszélesebb értelemben vett jelek világában helyezi el a
nyelvi jelrendszert.
A szemiotikai kutatások legismertebb csoportosítása C. W. MORRIS nevéhez
fűződik, aki a jeltudomány három nagy területét különítette el.
1. A jel és jelölt (a valóság eleme, más szóval denotátum) viszonyával, a jel­
test által közvetített jelentéssel foglalkozó részterület a szemantika. Jelnek csak
az a jelenség tekinthető, amelynek társadalmilag elfogadott jelentése is van. Az
ékszerek közül például a nyaklánc vagy a karkötő sok mindent elárulhat a viselő­
jéről (anyagi helyzete, ízlése, stb.), de egyik sem jel (az európai civilizációban
legalábbis nem), mert hiányzik az ékszereken túlmutató jelentés. Ezzel szemben
a karikagyűrű már jel, mert jelzi, hogy viselője házas vagy házasodni készül. A
jel jelentését nem szabad összetéveszteni a jel által jelölt valóságelemmel. A szék
szó jelentése nem a valóságban létező bútordarab, ez utóbbi csupán a sz +é +k
hangsornak mint jelhordozónak a denotátuma. (A jelentés fogalmát lásd részlete­
sebben a jelentéstani fejezetben!)
2. A jelek nem önmagukban, hanem egymással összekapcsolva jelennek meg,
méghozzá olyan jelekkel együtt, amelyek ugyanannak a jelrendszernek az ele­
mei. Ha ugyanaz a jelhordozó több jelrendszernek is eleme, egyértelmű informá-
774 A magyar nyelv könyve

ciót önmagában nem képes közvetíteni. A lát+?Q. jelkapcsolat, melyben a nyelvi,

matematikai, helyesírási és a fizikai jelrendszer egy-egy eleme szerepel, semmit
sem jelent, értelmetlen. A „-" jel közismert, de jelentése csak a következő jel­
kapcsolatokban lesz nyilvánvaló: 10 - 2, magyar-történelem szakos. Így érthető
csak, hogy a kivonás jeleként vagy nagykötőjelként használjuk-e. A jelek össze­
kapcsolása tehát nem tetszőleges, hanem nagyon is szabályozott. A szemiotiká­
nak azt a területét, amely a jeleknek az adott rendszerben lehetséges elrendező­
dési szabályait tárja fel szintaktikának hívja MORRIS. Egy adott rendszer jelei
más jelrendszerek elemeivel is kiegészülhetnek, s hatásosabbá, pontosabbá, játé­
kosabbá stb. tehetik az információátadást. Így például a nyelvi jelek összekap­
csolódhatnak gesztusokkal, például a beszéd folyamán; ikonikus jelekkel, példá­
ul I ¥ Budapest 'Szeretlek, Budapest'; vagy egyéb szimbolikus jelekkel, például:

n VÁM \
ZOLL J

3. A legfőbb jelhasználó az ember. Az általa használt jelek a kommunikáció­

ban funkcionálnak, tehát számos nyelven kívüli (tér- időbeli, társadalmi, pszi­
chológiai stb.) vonatkozásuk van. E külső tényezők feltárása és a jellel való ösz-
szefüggésük leírása a pragmatika feladata. A kutatási körébe tartozó témák
szerteágazók, szorosan összeforrnak az adott jelet használók kultúrájával. Van­
nak jelek, amelyek a legkülönfélébb népeknél ugyanazt jelentik, mintegy nem­
zetköziek (hívó vagy elhárító kézmozdulatok, a közlekedés jelei stb.), de akad­
nak kultúránként eltérők is (a gyász színe nem mindenütt a fekete, a bolgárok
fejbólintása tagadást jelent, az üdvözléskor alkalmazott gesztusok és testmozdu­
latok szintén különbözők lehetnek). A társadalmi változásokkal párhuzamosan
bizonyos jelek eltűnhetnek, jeljellegüket elveszíthetik, valamint újabbak is szü­
lethetnek. (Éppúgy, mint a nyelvi jelek, főként a szavak esetében.) A sétapálca,
amely a múlt században a felsőbb osztályhoz tartozás jele volt, nálunk ma már
nem jel értékű. A napjainkban keletkező jelekre jó példát szolgáltatnak a külön­
böző politikai pártok emblémái.
A pragmatikai kutatások az utóbbi évtizedekben olyannyira gazdagodtak és
kiszélesedtek, hogy a pragmatika mára a nyelvtudomány egyik legdinamikusab­
ban fejlődő interdiszciplináris területévé vált. Legfontosabb eredményeit ezért
külön fejezetben ismertetjük.
 Kommunikációelmélet 775

A szemiotika teljességre, vagyis az összes létező jelrendszer bemutatására, il­

letve az egyes népek szociális és kulturális hagyományaiban, a társas viselkedés­
ben betöltött szerepének feltárására törekszik. A nyelv és a szemiotika egyéb te­
rületeinek viszonyát illetően a jelek tanulmányozását a hallható-hangzó, a vizuá­
lis, az érintéses, a szagláson és az ízlelésen alapuló kommunikációban betöltött
szerepük felől is meg lehet közelíteni (vö. CRYSTAL, 1998, 495). Közülük erőtel­
jesebb nyelvi vonatkozása a hallható-hangzó (beszéd) és a vizuális (írás, egyéb
jelrendszerek) kommunikációnak van, de a többi területet sem célszerű külön
vizsgálni, hiszen azoknak sajátos jelei is kommunikatív értékűek, s a szóbeli
kommunikáció fontos kiegészítői, kísérői. Például a testi érintés, a beszélgetők
fizikai távolsága, a gesztusok, a mimika stb. sokféle jelentést hordoznak. Ezeket
összefoglalóan nem verbális kommunikációnak is hívjuk.
A szemiotika és a kommunikációkutatás nagyfokú átfedést mutat, hiszen
mindenfajta kommunikációhoz szükség van jelekre. A különbség közöttük a
hangsúlyokban, illetve a megközelítésmódban keresendő. A szemiotika statiku­
sabban írja le a jeleket, míg a kommunikációkutatás működésük felől ragadja
meg őket.
Izgalmas és speciális kérdéseket vet fel az irodalomtudomány és a szemiotika
kapcsolata. A szemiotikai alapú műelemzéseknek már elfogadott kiindulópont­
juk, hogy az irodalmi szöveg (főként vers) esetében célszerű az egész művet
egyetlen komplex jelként felfogni, amely több, mint az őt alkotó részjelek ösz-
szessége. Az irodalmi szöveg jelentésrétegei, többértelműsége (konnotációja)
abból adódik, hogy a jelek felhasználása eltér a köznyelvben megszokottól, s en­
nek során a jelek bizonyos autonómiára tesznek szert. (A posztstrukturalista iro­
dalomtudomány a nyelvi műalkotást egyáltalán nem tekinti jelnek.) Ez a jelet
kódolók, a befogadók részéről többféle interpretációt tesz lehetővé. Ezért lehet­
séges ugyanannak az irodalmi műnek többféle értelmezése.
A szemiotika érdeklődése kiterjed az egész kultúrára, így ma már beszélhe­
tünk művészetszemiotikáról, urbanisztikai szemiotikáról, a tárgyak szemiotikájá­
ról stb.

Kommunikációelmélet
„A kommunikációelmélet interdiszciplináris tudomány: az üzenetközvetítés, in­
formációcsere általános elmélete. Ennél is tágabb értelmezése szerint a közlések
és kapcsolatok összes lehető módozatai tárgykörébe tartoznak" (SZABÓ, 1977,
776 A magyar nyelv könyve

69). Nemcsak a nyelvtudománnyal áll szoros kapcsolatban, hanem az informá­

cióelmélettel, a szociolingvisztikával, pszicholingvisztikával és a szemiotikával
is.
A kommunikációelmélet az információelméletből nőtt ki, melynek megalko­
tói matematikusok, fizikusok és távközlési szakemberek voltak. Számukra a
kommunikáció olyan rendszerek közötti információcserét jelentett, amelyek az
információ továbbítására, vételére, tárolására és átalakítására képesek. Fokozott
figyelmet szenteltek a rendszer zavartalan működésének, a zaj csökkentésének és
egyéb zavaró tényezők kiküszöbölésének. A fenti feladatokat elméleti matemati­
kai alapokra helyezve próbálták megoldani, illetve modellálni. A matematika
„nyelvével" kísérelték meg a közlésfolyamat törvényszerűségeinek egzakt és
formális (szimbólumokkal, sémákkal, képletekkel bemutatott) leírását adni.
Ha a nyelvi kommunikációt vizsgáljuk, nem lehet eltekintenünk a megnyilat­
kozó egyén pszichikus adottságaitól és társadalmi hátterétől. Így a kommuniká­
cióelmélet a pszicho- és a szociolingvisztikával is érintkezik. (Ezekről részlete­
sebben lásd később!)
Mint arról az előző fejezetben már szó volt, a szemiotika a kommunikációel­
mélethez, s főként az elmélet nyomán fellendülő kommunikációkutatásokhoz
képest statikusabb jellegű: a jelek tipologizálását, szerkezetszerű leírását, a kul­
túra különféle jelrendszereinek feltárását tartja elsőrendű feladatának, s nem any-
nyira a jeleknek az emberi kommunikációban betöltött szerepét. Ennek ellenére
nem egyszerű elhatárolni őket egymástól, mert a jelek jelentését gyakran nem
lehet pontosan leírni a kommunikációs helyzet figyelembevétele nélkül.
A kommunikációelmélet döntő hatást gyakorolt a nyelvészeti kutatások irá­
nyára. A 19. században uralkodó történeti szemlélet főként az írott nyelv vizsgá­
latára összpontosított, a 20. század első felében — főként SAUSSURE nyomán —
megjelent formalista iskolákat pedig a langue, a statikus nyelv problémái érde­
kelték. A beszélt nyelv jelenségei csak a kommunikációelmélet hatására kerültek
az érdeklődés előterébe, s adtak komoly indíttatást az. ún. parole-nyelvészet
megjelenéséhez, amely a nyelvet elsődleges és legfontosabb funkciójának tükré­
ben, a kommunikáció eszközként vizsgálja.
A kommunikációelmélet átfogja a kommunikáció összes lehetséges formáját,
ideértve a nem nyelvi eszközökkel történő információcserét és az állatok kom­
munikációját is. Az alábbiakban, a kommunikációt szűken értelmezve, főként a
nyelvi kommunikáció sajátosságairól szólunk.
A nyelvi kommunikáció legfontosabb tényezőit többféle modell szerint ta­
nulmányozhatjuk. Ezek közül legismertebb R. JAKOBSON sémája, amely hat té-
 Kommunikációelmélet 777

nyezőre épül, melyek mindegyike szorosabb kapcsolatban van egy-egy kommu­

nikációs funkcióval. (Erről lásd részletesebben Az általános ismeretek a nyelvről
és a nyelvtudományról c. fejezetet!)
Stilisztikai szempontból árnyaltabb D. HYMES modellje, amely hét egymást
feltételező kommunikációs tényezőt tartalmaz:
A közlés formája
Csatorna
Feladó Kód Címzett
Téma
Körülmények
A köznapi kommunikációról szóló írások, valamint az iskolai tankönyvek
szívesebben idézik JAKOBSONt, az irodalmi alkotást mint a kommunikáció egyik
sajátos esetét vizsgáló művek pedig HYMES modelljét tartják használhatóbbnak.
Ez utóbbi, azzal hogy az információt hordozó üzenetet két részre: tartalomra
(téma) és formára bontja, kitüntetett figyelmet szentel az esztétikai-stilisztikai
minőségnek. A stílust alakító tényezők között szerepelnek a körülmények is, va­
gyis a szituációk, amelyektől a kommunikáció stíluseszközei sem függetleníthe­
tők. JAKOBSON, valamivel elnagyoltabb modelljében, a körülmények helyett
kontextust említ, amelyre az üzenet „utal, ami a címzett által megragadható és
ami vagy verbális vagy verbalizálható" (JAKOBSON, 1969, 234).
A kommunikáció tényezőinek mindegyike egyformán fontos. Ha bármelyi­
kük hiányzik vagy meghibásodik, kommunikációról már nem beszélhetünk. A
kommunikációban részt vevő személyek is egyformán fontosak, még akkor is,
ha hajlamosak vagyunk a feladó szerepét felnagyítani a címzett rovására, aki
„csak" befogad. Pedig ez utóbbi reagálásával segíti, befolyásolja a direkt kom­
munikáció esetén a beszélőt üzenetének kifejtésében. Szerepe azért sem elha­
nyagolható, mert általában nem egyirányú folyamatról van szó, a szerepek cseré­
lődhetnek is. Végül ne felejtsük el, hogy a kommunikáció eredménye a megér­
tés, s ez szintén a másik személy fontosságára irányítja a figyelmet.
A kommunikációelmélet nyomán fellendülő, az emberi kommunikáció s ben­
ne a jelek működésének feltárására irányuló kutatások irányait az alábbiak sze­
rint jelölhetjük.
A verbális kommunikáció sajátosságainak vizsgálata, annak feltárása, hogy
az egyes helyzetekben mely tényezők, ill. funkciók dominálnak (pl. egyetemi
előadás esetén az adó hangsúlyosabb szerepe, vagy reklámok esetén a felhívó
funkció előtérbe kerülése), kísérlet a kommunikáció fajtáinak tipizálására (irá-
778 A magyar nyelv könyve

nyultság, a résztvevők száma, a helyzetek formális vagy informális volta stb.

szerint), a kommunikációs zavarok okainak feltárása stb. Külön nagy témakör a
tömegkommunikáció elemzése a verbális, a vizuális és a hallható-hangzó jelek
egymást kiegészítő, erősítő szerepének komplex vizsgálatával.
További fontos terület a nem verbális kommunikáció, amely az esetek több­
ségében a verbális kommunikáció kísérője, és fontos többletinformációkkal
szolgálhat például a beszélő személyiségéről, a hallgatóhoz való viszonyáról, pil­
lanatnyi érzéseiről, lelkiállapotáról, esetleg származásáról, kulturális vagy etni­
kai hovatartozásáról. Bizonyos esetekben segít értelmezni, tagolni az elhangzó
szöveget (pl. szünettartás), vagy képszerűségével illusztrálja a mondanivalót (pl.
mimika, gesztusok), sőt intézkedő, utasító szerepet is betölthet (pl. szemmozgás,
gesztusok).
A nem verbális jelek típusait a következők szerint szokták meghatározni:
mimika, tekintet, gesztusok, test-stilizáció és emblémák, testtartás, térközszabá­
lyozás (proxemika), a kommunikációs folyamat időviszonyait vizsgáló kronémi­
ka vagy a kommunikáció nem tudatos mozgásos megnyilvánulásait vizsgáló ki­
netika, amely már a metakommunikáció kérdésköréhez tartozik. A nem verbá­
lis jelekhez soroljuk még a vokális jeleket (hangsúly, hangerő, hangszín, hang­
magasságváltások, tempó, szünet stb.). Kommunikációs funkcióik leírásával arra
kaphatunk választ, hogy miként tagolják, értelmezik, színesítik a beszédet.

Pszicholingvisztika
A pszicholingvisztika a pszichológia és a nyelvészet határkérdéseivel, elsősorban
a verbális viselkedés pszichológiai aspektusú elemzésével foglalkozó diszciplí­
na, amely az utóbbi fél évszázadban fejlődött ki, jóllehet a két tudomány kapcso­
lata már sokkal régebbi keletű.
A pszicholingvisztika kutatási tárgyának meghatározása nem egységes. Mint
az interdiszciplináris tudományok többségénél, itt is találkozhatunk szűkebb és
tágabb felfogással egyaránt.
G. A. MILLER, az új határtudomány egyik legkiemelkedőbb amerikai képvi­
selője az 1960-as évek közepén a pszicholingvisztika tárgyát csupán a beszédte­
vékenység vizsgálatára korlátozza, s központi feladatát azoknak a pszichológiai
folyamatoknak a leírásában jelöli meg, amelyek a mondatok használata során je­
lentkeznek.
 Pszicholingvisztika 779

A fentiekkel ellentétben A. N. LEONTYEV például tágan értelmezi az új disz­

ciplínát, amelyet a beszédtevékenység elméletének tart. Az általa megnevezett fő
kutatási témakörök között helyet kapnak a pszicholingvisztikai jelenségek nem
nyelvi vonatkozású összefüggései is, amelyek szintén a gondolkodási folyama­
tok jegyében zajlanak le.
A pszicholingvisztika tematikája az 1990-es évek végére kezd nagyjából egy­
ségessé válni. „Egyfelől az látható, hogy a pszicholingvisztika mindinkább a bel­
ső folyamatok tudományává válik, másfelől viszont pszicholingvisztikának te­
kintenek számos olyan kutatást, amelynek tárgya valamilyen módon vagy for­
mában a nyelv, s a kutatás a pszicholingvisztika, illetőleg a kísérleti pszichológia
eszközeivel folyik" (GÓSY, 1999, 13).
A pszicholingvisztikai kutatásoknak öt nagy területét szokásos elkülöníteni
(vö. GÓSY, 1999, 14):
1. beszédprodukció,
2. beszédészlelés és beszédmegértés,
3. az anyanyelv elsajátítása (gyermeknyelv),
4. beszédzavarok, nyelvi zavarok,
5. az írott nyelv elsajátítása, az olvasás.
(Más felfogás szerint ide sorolhatók még a két- vagy többnyelvűség LEN­
GYEL, 1987) vagy a második nyelv elsajátításának, tanításának kérdései is. A
mesterségesintelligencia-kutatásról — amelynek szintén erős pszicholingviszti­
kai aspektusa is van — röviden A számítógépes nyelvészet c. részben szólunk.)

A beszédprodukció
A beszédprodukció folyamat, amely a beszélés szándékától az elhangzó beszédig
tart. A pszicholingvisztika számára a spontán, vagyis a különösebb felkészülés
nélküli beszéd létrehozásának a követése, leírása és értelmezése a fontos.
A beszéd létrehozásának folyamatáról — mivel jóval nehezebb kísérletekkel
vizsgálni — ma még lényegesen kevesebbet tudunk, mint a beszédmegértés mű­
veleteiről. A kutatások azt látszanak alátámasztani, hogy a beszédprodukció
alapvetően két nagy fázisból tevődik össze: a tervezésből és a kivitelezésből. A
tervezés egyaránt vonatkozik a szemantikai (mit akarok mondani) és a szintakti­
kai (hogyan, milyen formában) szintre. A kivitelezés először a fenti két terv
együttes konkretizálását, majd az így előállított mondat kiejtését foglalja magá­
ban. Mivel a műveletek egy része automatizált, a kiejtett mondattal párhuzamo­
san már folyik a következő mondat tervezése.
780 A magyar nyelv könyve

A beszédprodukció folyamatának jobb megértését olyan „kívülről" is jól ér­

zékelhető elemek segítik, mint a beszélő tekintete, szemkontaktusai, szemlehu­
nyása, szünettartása, tétovázása, nyökögése, mimikája, szóbotlásai, nyelvtanilag
helytelen formái, a korrekciók vagy hiányuk stb. Ezek egy része az átlagosnál
lassúbb tervezésre utal, más része pedig a kivitelezés zavaraira.
A beszédprodukció fenti elemei közül már az 1960-as évektől a hezitációk és
a nyelvbotlások vizsgálata felől próbáltak a kutatások közelebb kerülni a be­
szédprodukció rejtett, nehezen vizsgálható folyamatához. A hezitációkból követ­
keztetni lehet a tervezésre, vagyis a kivitelezést megelőző folyamatra, míg a
nyelvbotlások utalnak az eredeti közlési szándékra. A vizsgálatok során a be­
szédprodukció többféle modelljének a megalkotására is sor került. Mind a hezi­
tációk, mind a nyelvbotlások arra utalnak, hogy a beszédtervezés és beszédkivi­
telezés - bár egymást feltételező folyamatai a beszédprodukciónak - nem mindig
állnak összhangban.
A beszédtervezés is összetett folyamat, makro- és mikrotervezésre oszlik. A
makrotervezés során nagy vonalakban elgondoljuk, hogy miről, milyen céllal
kívánunk majd szólni. A tervezés ezen szintje döntően képi formában zajlik (a
mondanivalóval kapcsolatos emlékek, asszociációk, ismeretek képi felidézése),
különösebb logikai rend, időrend, illetve a mondandó nyelvi megformálása nél­
kül. A mikrotervezés a megfigyelések szerint rögtön követi a makrotervezést,
illetve azzal párhuzamosan is megtörténhet. Ebben a fázisban döntünk a monda­
nivaló logikai és/vagy időrendi sorrendjéről, a részletezés mértékéről, továbbá a
szándékhoz kiválasztott nyelvi szerkezetről és a beszédhez kapcsolódó viselke­
dési formáról is, amely nem függetleníthető a használandó nyelvi formától.
A még nem nyelvi formájú makrotervezés bizonyos részleteire az elhangzó
beszédből is vissza lehet következtetni. Ilyenek bizonyos közbeékelések, ame­
lyek általában befejezetlenek, látszólag funkciótlanok, nem illenek és nyelvileg
sem illeszkednek az adott beszédrészlethez. A makrotervezés beszédbeli megje­
lenésének jelei továbbá az indokolatlan és funkciótlan alanyváltások vagy a köz­
lésben nem a szintaktikailag megfelelő helyen előforduló váratlan bővítmények.
A jelenséget — főként, ha feltűnő — úgy kommentálja a laikus megfigyelő,
hogy az illető gyorsabban gondolkodik, mint beszél.
A mikrotervezés és az elhangzó beszéd sem áll mindig összhangban. A már
kiejtett, de mégsem megfelelőnek talált nyelvi formát (szavakat, toldalékokat
vagy akár hosszabb szerkezeteket) utólag korrigálni szoktuk — az esetek több­
ségében ösztönösen. A korrekció ki szokott terjedni az elszólásokra és a nyelv-
 Pszicholingvisztika 781

botlásokra is, bár az is előfordulhat, hogy a beszélő nincs tudatában ezen tévedé­
seinek, s a hibák korrigálatlanok maradnak.
A beszédben előforduló szünetek száma, hossza és típusa (néma vagy kitöl­
tött) beszélőként eltérő, de az adott beszélő esetében is függ a beszédhelyzettől
és a témától. Ezek ugyanis befolyásolják mind a makro-, mind a mikrotervezést.
Ha a beszélőnek nagy nyilvánosság előtt váratlan (esetleg kényes) kérdésre kell
azonnal reagálnia, akkor a makrotervezés elnagyoltabb lehet, s ebből következő­
en a mikrotervezés is pontatlanabbra sikerülhet, vagy megnőhet a szünetek szá­
ma és hossza, amíg a beszélő a megfelelő nyelvi formát megtalálja. Ismert, netán
már többször kifejtett téma esetén a makrotervezés lerövidül, és a mikrotervezés
egyre pontosabb lehet, a szünetek száma és hossza pedig csökken(het). A makro-
és mikrotervezés összhangját vagy annak hiányát a szünetekkel összefüggésben
jelzi a kötőszóhasználat is. Például a kötőszó előtti hosszabb szünet arra utal,
hogy a beszélő még keresi a nyelvi formát a mondanivalójához.

Beszédészlelés, beszédmegértés
A beszédtevékenység két komponense, a beszédprodukció és a beszédmegértés
szorosan egymáshoz tartozó folyamatok, de külön-külön is elemezhetők, hisz
néhány azonosságtól eltekintve (pl. mindkettőre szakaszosság jellemző) lénye­
gében különböző mechanizmusok zajlanak le a beszéd létrehozásakor, mind
megértésekor. A két folyamat közül jelenleg a beszédértésről tudunk többet. En­
nek az a magyarázata, hogy a beszédértés könnyebben vizsgálható, hisz a nyelvi
produktum (többnyire mondat vagy szöveg) megértése a hallgató nyelvi vagy
cselekvéses válaszából ellenőrizhető. Kevésbé érzékelhetők azonban azok a mű­
veletek, amelyek a megértést megelőzik, előkészítik, így ezekről nagyon kevés
ismereteink vannak.
A beszédmegértés folyamatát sokféle modellel próbálták már ábrázolni, de
olyan még nem született, amely a dekódolás összes problémájára választ adna, és
a különböző típusú nyelvekhez is igazodna. Nyitott kérdés még az adott nyelv
felismerését segítő percepciós bázis, valamint a szegmentálás (a hallottak tagolá­
sa) működési mechanizmusának feltárása.
A beszédmegértés összetett folyamat. Első nagy szakasza a beszédészlelés (a
beszédhangok, hangkapcsolatok felismerése, azonosítása), a második nagy sza­
kaszban történik a szavak, mondatok és a szöveg értelmezése, a szoros értelem­
ben vett beszédmegértés.
GÓSY MÁRIA modellje a teljes beszédértési folyamatot vázolja négy szinten.
1. A hallás
782 A magyar nyelv könyve

Ezen alapszik a beszédmegértés. A hallás lényegében a hangjelenségek érzé­

kelése hallószervünk segítségével.
2. A beszédészlelés
Akusztikai, fonetikai és fonológiai szintekből áll. Az akusztikai elemzéskor
megállapítjuk, hogy halk, erős, lassú, magas stb. volt-e a jel. Ezt követi a be­
szédhangok azonosítása fonetikai szinten, majd a beszédhangok besorolása a
megfelelő fonémaosztályokba. Például a hegy szó hallatán a fonetikai azonosí­
táskor történik annak észlelése, hogy középzárt vagy nyílt e hangot ejtett-e a be­
szélő, fonológiai síkon pedig (akármelyik is hangzott el) ennek a beszédhangnak
az e fonémaosztályba sorolása.
3. A beszédmegértés
Ez a szint egyrészt szemantikai (szavak, szókapcsolatok, mondatok, szöveg­
egységek, illetve a teljes szöveg megértése), másrészt szintaktikai elemzéseket
(az adott nyelv szerkezeteinek felismerése) jelent.
4. Az asszociációk (értelmezés)
Ezen a szinten a megértett szöveg összekapcsolódik az emlékezetben már ko­
rábban tárolt ismeretekkel és/vagy tapasztalatokkal, és asszociációs (értelmezési)
folyamatokat indít el.
A fentiekben vázolt folyamat számos részletéről még inkább csak sejtésünk
van. Ezek megismerése a jövőbeni kutatások feladata lesz.
Mind a beszédprodukcióval, mind a beszédmegértéssel szorosan összefüggő
pszicholingvisztikai terület az ún. mentális lexikon — leegyszerűsített jelentés­
ben az egyén aktív, passzív és az éppen aktualizált szókincsének együttese —
szerkezetének és működésének feltárása. A lexikális hozzáférés folyamata a be­
szédprodukcióban a szükséges egység (szó) megtalálását jelenti, míg a beszéd­
megértés során a hallott szó felismerését, megértését. Utóbbi esetében — folya­
matos beszéd észlelésekor — a szófelismerést valamiféle szegmentálási folya­
matnak is meg kell előznie.

Az anyanyelv elsajátítása (gyermeknyelv)

Az anyanyelv elsajátításának folyamatát a magyar szakirodalom gyermeknyelv
címen is szokta tárgyalni. E téma több szempontból is vizsgálható pszicholing­
visztikai megközelítésből. Az egyik legfontosabb kérdés: hogyan sajátítja el az
egyén, a gyermek az első nyelvet? Milyen arányban játszik szerepet ebben a fo­
lyamatban a biológiai örökség és milyen arányban a szociális környezet tanítása,
illetve annak utánzása? (Az erre vonatkozó főbb nézetek megtalálhatók köny­
vünk gyermeknyelvi fejezetében.)
 Pszicholingvisztika 783

A gyermeknyelv pszicholingvisztikai aspektusú vizsgálatának másik oka az,

hogy a gyermek nyelvi fejlődése elválaszthatatlan gondolkodásának fejlődésétől.
Az általa produkált nyelvi egység megformáltsága tükrözi gondolkodásának bo­
nyolultsági fokát.

A beszédprodukció és a beszédfeldolgozás zavarai

A nem épen, a normálistól eltérően működő folyamatok tanulmányozása hozzá­
segíti a pszicholingvisztika kutatóit mind a beszédprodukció, mind a beszéd­
megértés eddig még tisztázatlan kérdéseinek megválaszolásához, illetve az eddi­
gi eredmények pontosításához. Ezen zavarok egy része lehet örökletes sajátos­
ság, neurológiai zavar, mentális retardáció, agyi károsodás stb. A beszédzavarok
kutatásának három nagy területe van: a diszfázia (nem beszélés), az afázia (be­
szédzavar) és a nagyothallás.
A beszédprodukció zavarai nagyrészt fejlődési problémákra vezethetők visz-
sza. Ezek érinthetik a hangképzést, a nyelvtani szabályok helytelen alkalmazását
(agrammatizmus) és az ejtéshibákat.
A beszédészlelés és megértés zavarai a gyermekkorban, az anyanyelv elsajá­
tításához kapcsolódnak. Jelentkezhetnek az észlelésben (beszédhangok megkü­
lönböztetése, a hangok sorrendje érzékelésének képessége) és a mondat- vagy
szövegértésben egyaránt.

Az írott nyelv elsajátítása, az olvasás

Az olvasás terminusának két jelentése van: 1. az ember olvasó tevékenysége,
melynek lényege a szövegben lévő információ megértése, 2. az olvasáskor az
agyban lejátszódó folyamat, az olvasási folyamat (ADAMIKNÉ, 1995, 16).
Az olvasással mint észlelési folyamattal az olvasáspszichológia foglalkozik.
Az olvasási folyamatban két fő szakasz különíthető el:
1. a dekódolás (a betűsorok megfejtése és a beszédhangokkal való megfelel­
tetése, valamint a szó elkülönítése),
2. a megértés (a szegmentált szó morfológiai szerkezetének felismerése és a
jelentés azonosítása).
Az olvasástanulás időszakában a két részfolyamat egymást követően megy
végbe, gyakorlott olvasó esetében pedig a második szinte egyidejűleg zajlik az
elsővel, pontosabban: az első rész automatizálódik, s a figyelem szinte rögtön a
második szakaszra koncentrálódik.
784 A magyar nyelv könyve

Mindkét típusú olvasás jól modellálható. A két szakasz elkülönülését a köz­

vetett típusú olvasásmodell jellemzi, míg a betűsor azonosításának és a megér­
tés bekövetkezésének egyidejűségét mutatja a közvetlen típusú olvasásmodell.
Az olvasási folyamat vitatott, de az olvasástanítási módszerek szempontjából
alapvető kérdése a rész-egész probléma, vagyis hogy a betűk egymásutániságát
észleljük-e először, s ebből építjük fel az egészet, vagyis a szót; vagy fordítva
működik a folyamat, s a szó egészének észlelését követően bontjuk-e le azt ösz-
szetevőire. Harmadik eshetőségként vetődik fel, hogy a két folyamat egyszerre
működik. Fentiek szerint a szövegpercepciós modellek (a beszédprodukcióhoz
hasonlóan) három típusba sorolhatók: 1. szintetikus vagy építkező modellek, 2.
analitikus vagy lebontó modellek, 3. interaktív, vagyis a kölcsönhatás elvére
épülő modellek (vö. ADAMIKNÉ, 2001, 22).
Az olvasás elsajátításának kutatására alapvetően két irányzat jellemző.
Az egyik azt vallja, hogy a beszéd és az olvasás elsajátítását lényegében azo­
nos folyamatok jellemzik, vagyis a gyermek ugyanúgy tanul meg olvasni, mint
beszélni. A gyerek a vele született nyelvi kompetenciák segítségével ugyanúgy
„felfedezi" az olvasás mechanizmusát, mint ahogy beszélni is megtanul. A peda­
gógusnak így az a fő feladata, hogy segítse ezen mechanizmusok működésbe lé­
pését.
A másik felfogás azt vallja, hogy a beszéd és az olvasás elsajátításának fo­
lyamatai alapvetően különböznek, a hallott beszéd megértését pedig elsődleges­
nek tekinti az írott nyelv elsajátításához képest. Ez lényegében azt jelenti, hogy
az írott nyelv elsajátítása a beszéden alapul, sikerességéhez nyelvi tudatosságra
van szükség.
A nyelvi tudatosság lényegében egy elemi természetes grammatikai tudást
jelent. „Azt a kisgyereket lehet könnyen megtanítani olvasni, akinek van némi
fogalma a nyelv szerkezetéről, a mondatokról, a szavakról, a szótagokról és a
hangokról" (ADAMIKNÉ, 2003, 33). Arról, hogy ez mikor és miként alakul ki
pontosan a gyermekben, ma még keveset tudunk. A vizsgálatok azt látszanak
igazolni, hogy a szótagokra bontás szoros összefüggésben áll a biológiai ritmus­
készséggel, hogy a szótag fontos szerepet játszik mind a beszédprodukció, mind
a beszédészlelés során.
Az olvasás elsajátítása pszicholingvisztikai vonatkozásai közül a beszéd és az
írott nyelv dekódolásának összevetése, a különféle olvasási módok (ismeretszer­
ző, élményszerző, korrektúraolvasás stb.) azonossága és különbsége, a szem­
mozgás kutatása, valamint az olvasási nehézségek és a diszlexia kutatása jelentik
a főbb irányokat. Mindezekről több-kevesebb részletességgel már a korszerű
 Szociolingvisztika 785

módszertani szakirodalomban is olvashatunk, hiszen ezek ismerete elengedhetet­

len az eredményes olvasástanítás szempontjából.
A pszicholingvisztika fenti kutatási eredményeinek hangsúlyosak a gyakorlati
vonatkozásai is, amelyek három nagy csoportba sorolhatók:
1. orvosi alkalmazások (afázia és egyéb nyelvi és beszédbeli hibák diagnózisa
és terápiája);
2. pedagógiai alkalmazások (olvasás- és írástanítás, idegennyelv-oktatás);
3. kibernetikai alkalmazások (vakok és siketek írás-, illetve beszédtanítása
számítógépek segítségével).

Szociolingvisztika
Nyelv és társadalom bonyolult összefüggésrendszerének feltárását kísérli meg a
szociolingvisztika, melynek vizsgálódási területe — éppen a szerteágazó köl­
csönhatások nyomán — nehezen határolható be. Mibenlétének, tárgyának körül­
írását többen is megkísérelték. A magyar szakirodalomban egyik alapműnek
számító kézikönyv szerint „A szociolingvisztika a nyelvhasználat és a társada­
lom, a nyelvi és társadalmi struktúra közötti kölcsönös kapcsolatot kutatja. Tár­
gya a nyelvhasználat, tehát egy-egy társadalmi cselekvés a maga társadalmi ösz-
szefüggésrendszerében, a társadalmi tényezőktől való meghatározottságában"
(KISS, 1995, 14).
Az eddigi szociolingvisztikai kutatások sokféle témával jellemezhetők. A leg­
fontosabbak: a nyelvi és társadalmi rétegződés közötti megfelelések, a nyelvi
szocializáció, a nyelvi hátrányos helyzet, a regionális köznyelvet használók
származása és társadalmi státusa, a kisebbségi nyelvek problémája, két- vagy
többnyelvűség, a nyelvhasználat nemekre jellemző sajátosságai, a szociális vi­
selkedés és a nyelvhasználat kölcsönhatása, nyelvi neologizmusok a társadalmi
változások tükrében stb. Az újabb szociolingvisztikai szakirodalom pedig felve­
szi témái közé a nyelvi tervezés, illetve a nyelvpolitika kérdésköreit is, bár ezek
szociolingvisztikai besorolását többen vitatják, mondván, hogy e két nagy téma
kiindulópontját már nem a társadalmi és nyelvi struktúrák közti párhuzamossá­
gok jelentik, hanem a nyelvre ható egyéb külső történések.
Már e témák is jelzik, hogy a szociolingvisztika gyakran nehezen különíthető
el az etnolingvisztikától, a nyelvjáráskutatástól, a kommunikációelmélettől, a
pszicholingvisztikától és a nyelvhasználat egyéb szempontú vizsgálataitól. A
szociolingvisztika a nyelvészetnek szinte minden részterületét magában foglalja
786 A magyar nyelv könyve

abban az értelemben, hogy a vizsgált nyelvi produktum nem függetleníthető lét­

rehozójának etnikai hovatartozásától, életkorától, foglalkozásától, műveltségétől
stb., valamint attól a helytől, időtől, hallgatóságtól, stb., amely az adott nyelvi
megnyilvánulás kommunikációs környezetét adja.
A szociolingvisztikai kutatások egyik központi témája a nyelvi hátrányos
helyzet vizsgálata, amelyet többnyire tanulók körében végeztek azzal a céllal,
hogy az okok mélyebb összefüggéseinek felderítésével segítséget nyújtsanak a
pedagógusoknak a felzárkóztató munkához. „Nyelvi hátránynak azt a helyzetet
nevezzük, amikor valakinek valamilyen okból vállalnia kell a beszélést és az il­
lető nincs tisztában azzal a szabályrendszerrel, amelyet alkalmaznia kellene"
(BÍRÓ, 1984, 14).
A nyelvi hátrányos helyzet és az iskolai előmenetel kölcsönhatását először az
angol B. BERNSTEIN vizsgálta. Eredményeit nagy feltűnést keltő és sok vitát ki­
váltó szocializációelméletének keretében publikálta az 1950-es évektől. Nézete
szerint a társadalmi hátrány a nyelvi hátrány révén újratermelődik. Elméletének
ezt a tételét a kétféle kódról szóló hipotézisével támasztotta alá, amelyet a lon­
doni külvárosi munkás- és középosztálybeli gyerekek nyelvhasználatának és is­
kolai teljesítményének felmérése nyomán fogalmazott meg. BERNSTEIN korláto­
zott és kidolgozott kódot különít el, amely hozzávetőlegesen megegyezik a
szituatív és a kontextusos beszéddel (lásd a gyermeknyelvi fejezetet!).
A korlátozott nyelvi kód olyan nyelvhasználati módot jelent, amely erősen
kötődik a szituációhoz, amikor is nem szükséges a jelen lévő dolgokat megne­
vezni, elegendő rájuk utalni vagy mutatni, többnyire mutató névmással vagy ha­
tározószóval (ott, azt, ilyenre, eddig, arra, ennyivel stb.). Jellemzője még az egy­
szerű mondatszerkezet, a rövid mondatok halmozása, az árnyalt megfogalmazás
hiánya, a szegényes jelzőhasználat, a szaggatottság (szünetek, nyökögés), befe­
jezetlen mondatok. A szavak többnyire alapjelentésükben szerepelnek, az átvitt
értelműség meglehetősen ritka. A nyelvi megnevezést gyakran gesztusokkal he­
lyettesítik.
Ez a nyelvhasználat, amely a családban vagy egyéb szűkebb körben nem
okoz semmiféle kommunikációs zavart, az iskolában, a tanórán vagy egyéb nyil­
vános kommunikációs helyzetben már nem elegendő. Ekkor ugyanis a nyelvi
eszközöké már az elsődleges szerep, segítségükkel kell a gondolatokat, össze­
függéseket, ok-okozati viszonyt stb. kifejezni. Ha a tanuló csak a korlátozott
nyelvi kódot ismeri, eleve szűkebbek a megismerési lehetőségei, képtelen a tár­
sadalmi szerepekben (beszélgetés egy ismeretlen felnőttel, ügyintézés valamely
hivatalban, felvilágosítás kérése stb.) „nyelvileg helytállni". BERNSTEIN szerint
 Szociolingvisztika 787

éppen ez a nyelvi hátrány lesz az akadálya az egyén társadalmi előmenetelének,

s így termelődik újra a társadalmi hátrány a nyelvi hátrány révén.
A korlátozott kódot BÍRÓ ZOLTÁN könyvéből vett példával illusztráljuk, aki
13-14 éves erdélyi magyar iskolások nyelvhasználatát vizsgálta BERNSTEIN
módszerével. (Magnetofonról lejegyzett szöveg. A tanulónak a jó tanárt kellett
jellemeznie.)
„Jó tanárnak ... hogy a leckét jól megmagyarázza s még órán kívül az
ilyen...gyengébb tanulóknak a leckéhez hozzáfűzően beszél ... hát a tanulókkal
szemben ... nem rossz ...ne legyen úgy, hogy ... egyeseknek jobban osztályoz ...
másoknak meg nem ... egyformán mindenkinek ... ahogy megérdemli..." (BÍRÓ,
1984, 84).
A fent leírt nyelvhasználati móddal szemben a BERNSTEIN által vizsgált kö­
zéposztálybeli gyerekek — előnyösebb társadalmi helyzetükből következően —
a korlátozott kódon túl, annak elsajátítása után az ún. kidolgozott kód használa­
tát is megtanulják. Ez képessé teszi őket egy másfajta „verbális tervezésre", ame­
lyet leegyszerűsítve úgy jellemezhetünk: tudják, hogy hol, mikor, kivel, hogyan
kell beszélni. Képesek úgy beszámolni élményeikről, hogy az a kívülálló számá­
ra is érthető, ismerik az oksági viszony kifejezésének nyelvi eszközeit, bonyolul­
tabb mondattípusokat használnak, kifejezőeszközeik változatosabbak, megfo­
galmazásuk pontosabb, beszédük kevésbé töredezett, jobban követi a nyelvi
normát. (A példát ismét BÍRÓ ZOLTÁNtól vesszük.)
„Egy jó tanár erélyes kell legyen ... vigyázzon, hogy a gyermek ne lépjen tév­
útra ... ha ez mégis megtörténik, akkor ne lépjen durva módon fel ellene ... ha­
nem igyekezzen szépen megmagyarázni, hogy ... mit is kellett volna cselekednie
...és megmutassa a jobbik utat ... vigyázzon rá, hogy kezeli a továbbiakban ...
ugyanakkor még becsületes is kell legyen... " (i. m. 84).
Mivel az iskolai oktatás nagyrészt verbális jellegű (a nyelv közvetítésével tör­
ténik), magasabb szintű megismerő tevékenység csak a kidolgozott kód segítsé­
gével történhet. BERNSTEIN ezzel magyarázza a munkásgyerekek gyengébb és a
középosztálybeliek jobb iskolai teljesítményét.
A nyelvhasználati módok és a társadalmi helyzet összefüggéseinek feltárása
céljából BERNSTEIN családkutatásokat is folytatott. A középosztálybeli gyerekek
kidolgozott kódja mögött a szülők magasabb műveltsége, igényesebb nyelvhasz­
nálata, gyerekük nyelvi fejlődésének fokozottabb figyelemmel kísérése állt, míg
a munkásgyerekek esetében ezek hiánya vagy elégtelensége volt megfigyelhető.
788 A magyar nyelv könyve

BERNSTEIN nézete csak a SAPiR-WHORF-tétel viszonylatában fogadható el,

és semmiképpen sem általánosítható. Mindannyian ismerünk olyan szociálisan
hátrányos helyzetű gyerekeket és felnőtteket, akikre igényes nyelvhasználat jel­
lemző, s természetesen ennek a fordítottja is igaz. Vagyis a nyelvhasználati mó­
dot nem elegendő csupán egyetlen tényezővel, a szociális helyzettel összefüg­
gésbe hozni, hiszen legalább ilyen súllyal esnek latba például a személyiségje­
gyek is. Ez utóbbiak szerepét BERNSTEIN nem vizsgálta.
A kétféle kódról szóló hipotézis csak nyelvhasználatbeli eltérésre utal, nem
jelent nyelvtudásbeli különbséget, s önmagában nem lehet intelligenciamérő
sem.
PAP MÁRIA és PLÉH CSABA 1972-ben végzett Budapesten BERNSTEINéhez
hasonló felmérést, amelynek során az iskolába lépő gyermekek szociális helyze­
te és nyelvhasználata közti összefüggésre keresték a választ. A vizsgálat csak
részben igazolta a két tényező közti közvetlen megfelelést. A szerzők megállapí­
tása szerint nem minden társadalmi rétegnek felel meg egy nyelvi változat, s
nincs minden nyelvi változat mögött külön társadalmi réteg (legalábbis nálunk).
A már idézett BÍRÓ ZOLTÁN városi (Székelyudvarhely) és falusi (Korond) ta­
nulók fogalmazásait, mondatkiegészítéses tesztjét és szóbeli szövegalkotásait
elemezte, s jutott arra a következtetésre, hogy a falusi gyerekek nyelvileg hátrá­
nyos helyzetben vannak a városiakkal szemben.
A nyelvi hátrány nemcsak a társadalmi hátrány felől közelíthető meg, ha­
nem a tájnyelvet beszélők szemszögéből is felvetődhet. Mivel Magyarországon a
tájnyelv(ek) és a köznyelv közti különbségek általában nem olyanok, hogy meg­
akadályoznák a megértést, inkább a regionális köznyelvek szociolingvisztikai
megközelítése jelenthet izgalmas kutatási témát. A faluközösségek zártsága a
közlekedés, az iskolázottság és a tömegkommunikációs eszközök révén meg­
szűnt, s ily módon a köznyelv egyre erőteljesebben fejthette ki egységesítő hatá­
sát. A tájnyelvek sorvadásával párhuzamosan alakultak ki, s váltak egyre egysé­
gesebbé a regionális köznyelvek, amelyek főként fonetikai vonatkozásban kö­
tődnek az adott régió tájnyelvéhez. Ez leginkább a vidéki városok nyelvhaszná­
latára jellemző, de egy adott városban nem feltétlenül egységes: függ a nyelv­
használók iskolázottságától, foglalkozásától, életkorától, attól, hogy az illető fa­
lusi származású-e, mikor került a városba stb. A regionális köznyelv használata
csak akkor jelent hátrányt, ha az egyén csak ezt a kódot ismeri, s munkájánál,
beosztásánál fogva gyakran kell nyilvánosság előtt szerepelnie. A tájnyelvi jelleg
ilyenkor a hallgatóság egy részében mosolyt kelthet (netán lenézést), ami az
egyént gátlásossá teheti, s elveheti a kedvét attól, hogy folytassa azt a munkát,
 Szociolingvisztika 789

amit egyébként jól el tud látni. Ez esetben természetesen nem arról van szó, hogy
a regionális köznyelv alacsonyabb rendű s elítélendő lenne, sokkal inkább az is­
kolai anyanyelvi nevelés egyik fontos feladatára hívja fel a figyelmet. Arra, hogy
a tájnyelv vagy a regionális köznyelv épségben tartása mellett „úgy kell nevelni
a köznyelvre a tanulókat, hogy serdült, majd felnőtt korukban a környezethez
igazodó nyelvi változatot tudatosan alkalmazzák, tehát a körülményekhez és a
helyzethez igazodva tudjanak »nyelvi regisztert« váltani" (SZENDE, 1981. 15).
A kétnyelvűség vizsgálata Magyarországon — ahol törvényben deklaráltan
12 nemzetiségi, és egy etnikai kisebbségi népcsoport él — különösen fontos szo­
ciolingvisztikai téma. A jelenség sokoldalúan vizsgálható, de „a kisebbségek
nyelvének helyzete az államnyelvekkel való egybevetésekkel, a köztük lévő kü­
lönbségekkel jellemezhető leginkább. Tehát a kisebbségi nyelvek használati
helyzeteiben mutatkozó — az államnyelvekhez viszonyított — hiányokkal"
(Kiss, 1995, 193). E hiány pedig leginkább a szakmai-közéleti szintű nyelvhasz­
nálatot jelenti, mivel a kisebbségi nyelvhasználat általában a legalsó (családi,
mindennapi) és a legfelső (publicisztikai, szépirodalmi) szinten aktív. Előbbi
esetében erőteljesebben kisebbségi nyelvjárási jegyeket mutat, utóbbi esetében
viszont többnyire az anyaország standard nyelvhasználatával azonos. A témához
szorosan tartozó szociolingvisztikai fogalmak a kétnyelvűség, többnyelvűség,
kevert nyelvűség, melyek közül különösen az első kettő definiálása nem egysze­
rű, mert legtöbbször a különböző nyelvek nem azonos szintű birtoklásáról van
szó.
A kétnyelvűség a nyelvi hátrányos helyzet forrása is lehet. E témakörben leg­
ismertebbek RÉGER ZlTÁnak a cigánygyerekek között végzett vizsgálatai. Mivel
a kutatás az iskolába lépő kétnyelvű cigánygyerekek nyelvi felkészültségére irá­
nyult, eredménye a pedagógusok számára is jól hasznosítható. RÉGER ZITA arra
kereste a választ, hogy az iskoláskorú cigánygyerekek nyelvi felkészületlensége
(a két- és hároméves magyar anyanyelvűek színvonalának felel meg) mivel ma­
gyarázható. Az okok részben szociális, részben nyelvi eredetűek. A nyelvi hát­
rány mindig súlyosabb, ha szociális hátránnyal (veszélyeztetett helyzettel) is pá­
rosul, és a cigánygyerekek többségénél sajnos ez is fennáll.
A cigány tanulók műveltségbeli hátránya legfőbb összetevőjének a nyelvi
hátrány tekinthető, hiszen a nyelvi képességek fejlődése teszi lehetővé más mű­
velődési területek elsajátítását, így ezek fejlesztése-fejlődése alapvető feltétele
mindenfajta műveltségbeli hátrány csökkentésének. A hátrány leküzdéséhez az
iskolai nyelvi-kommunikációs fejlesztő programoknak „messzemenően tekintet­
be kell venniük a családban folyó nyelvi szocializációt, az ennek nyomán kiala-
790 A magyar nyelv könyve

kuló nyelvtudás szerkezetét, nyelvhasználati módokat" (KASSAI, 1995, 62), csak

ezekre építve érhető el a nyelvi, illetve az ennél tágabb kommunikatív kompe­
tencia fejlődése.
A nyelvi szocializációt a mindenkori társadalmi környezet határozza meg. A
gyerek elsődleges szocializációja a családban zajlik, így erre a szociokulturálisan
meghatározott mikrokörnyezet által kialakított beszédviselkedésre és nyelv­
használatra kell építenie az iskolának. Mivel a cigány gyerekek többsége inger­
szegény nyelvi és kommunikációs környezetből kerül ki, a fejlesztés „egyik leg­
fontosabb kelléke: a beszélő környezet" biztosítása (KASSAI, 1995, 60). RÉGER
ZITA az otthonról hozott nyelv jellemzői közül még arra is felhívja a figyelmet,
hogy a családban elsajátított nyelvi mintából „az írásbeliséggel kapcsolatos ta­
pasztalatok hiánya úgyszólván egyetemesen jellemzi a cigányság legkülönbö­
zőbb nyelvi és életforma csoportjaiból származó gyerekek iskola előtti nevelődé­
sét" (RÉGER, 1995, 104). A mesélés, a mesehősökről való beszélgetés hiánya
azért válik az iskolában hátránnyá, mert „a könyvekből megszerzett nyelvi és vi­
lágismereti tudás kezdetettői fogva beépül a kisgyermek és környezete között fo­
lyó társalgásba Az iskola feltételezi, sőt elvárja ezt a könyvekből, az írásbeli­
séggel kapcsolatban megszerzett tárgyi és nyelvi tudást, és kezdettől fogva épít
rá." (uo.) Az e téren történő időbeni felzárkóztatás ily módon pótolhatatlan jelen­
tőségű.
Az iskolába lépő cigány gyerekek nyelvi állapotának és egyben az oktatásra
váró feladat komplex jellegének további eredője az, hogy „a legtöbb cigány gye­
rek hátránnyal indul a nyelvtudás szempontjából: az oktatás nyelve nem az ő
vernakuláris nyelve, a magyarral viszont rendszerint nehézségei vannak ... csa­
ládjában rendszerint nem az iskolalátogatáshoz szükséges ismeretek elsajátítá­
sára ösztönözték ... A tanító beszéde számára teljesen más nyelv, az iskolai fel­
adatot gyakran már a megfogalmazás miatt nem érti" (LENGYEL, 2000, 123).
A szociolingvisztika összes jelentősebb területére nem áll módunkban kitérni.
Ezeknek gazdag és magyar nyelven is hozzáférhető szakirodalma van. Röviden
azonban utalunk a nyelvi tervezés és a nyelvpolitika összefüggéseire és téma­
köreire.
A nyelvpolitika SZÉPE GYÖRGY szerint egyrészt előrelátást, stratégiát je­
lent, másrészt irányítást, vagyis a taktikát jelöli. Az első jelentés pedig szinte
egybeesik a nyelvi tervezéssel. „A nyelvészet a nyelvi tervezés számára az egyik
elméleti alaptudomány; a nyelvi tervezés azonban társadalmi tervezési tevékeny­
ség, amelynek elméleti megalapozásában és művelésében a nyelvészeten kívül
még sok egyébre van szükség" (SZÉPE, 2001, 15).
 Etnolingvisztika 791

BALÁZS GÉZA szerint a nyelvpolitika „a politikai intézmények hatása a nyelvi

szituációra, az anyanyelvre, illetve az idegen nyelvek használatára. Bővebben: az
adott térségben használt nyelv(ek) funkcionális oldalára és ezen keresztül bizo­
nyos fokig a struktúrájára gyakorolt tudatos szabályozó ráhatás, intézkedésrend­
szer" (BALÁZS, 1998, 39).
Ismeretes a nyelvpolitika és nyelvtervezés viszonyának a következő megfo­
galmazása is: „nyelvtervezés = nyelvpolitika + nyelvi építés" (SZERDAHELYI,
1989).
A nyelvi tervezést státus- és korpusztervezésre szokták osztani. Előbbi
olyan politikai döntések meghozatalát jelenti, mint az állam vagy a közösség hi­
vatalos nyelvének meghatározása, a hivatalos nyelv viszonyának kijelölése az
egyéb nyelvváltozatokhoz, illetve más nyelvekhez, az idegen nyelv oktatásának
kérdései stb. A korpusztervezés jelenti a nyelv építését, ápolását, vagyis a ha­
gyományos nyelvfejlesztő-nyelvművelő törekvéseket.
A szociolingvisztika — feltehetőleg eredményeinek gyakorlati hasznosítható­
sága miatt is — az egyik leglendületesebben fejlődő tudományág, a folyamato­
san születő új eredmények pedig azt az alapigazságot erősítik, miszerint „a nyelv
társadalmisága épp annyira természetes, mint a társadalom nyelvisége" (PÉNTEK,
1988, 90).

Etnolingvisztika
Az etnolingvisztika egy adott nép(csoport) szociális viszonyai és kulturális sajá­
tosságai felől közelít az adott nyelv jobb megértéséhez, pontosabb leírásához. A
kultúra ez esetben „arra utal, amit egy személynek tudnia kell ahhoz, hogy funk­
cionálni tudjon egy adott társadalomban," ... amit „birtokolnia kell ahhoz, hogy
megoldja a mindennapi élet feladatát" (WARDHAUGH, 1995, 192).
Az etnolingvisztika a néprajz és a nyelvtudomány közös gyűjtő és feldolgozó
módszereinek összehangolásával jött létre Amerikában a 20. század elején. Az
érdeklődés középpontjában ekkor az amerikai indián népek szokásainak és nyel­
vének a vizsgálata állt. A század elején még nem volt általános, hogy a gyűjtést
olyan szakember végezze, aki egy személyben néprajzkutató is. Az indiánok kö­
rében folytatott kutatások viszont elengedhetetlenné tették a nyelv és a néprajz
felőli együttes megközelítést, mivel az indiánok fogalmainak egy része lénye­
gesen eltér a többi népétől. Adódik ez a sajátos törzsi hierarchiájukból, bonyolult
rokonsági rendszerükből, kultikus szokásaikból, eltérő időfelfogásukból stb.
792 A magyar nyelv könyve

Nyelvük leírásához tehát komplex, szinte az életük minden szféráját feltáró kuta­
tásokra volt szükség.
Az etnolingvisztika kutatási területe az utóbbi évtizedekben nagyon kiszéle­
sedett. Ide szoktunk sorolni minden olyan témát, amely a nyelv-kultúra-nép ösz-
szefüggés tisztázásához kíván hozzájárulni. Mivel egy nép kulturális jellemzői
általában nem függetleníthetők szociális sajátosságaitól, az etnolingvisztikai és a
szociolingvisztikai témák nagyfokú átfedést mutathatnak.
A szerteágazó kutatási területek közül kiemelkedik az izomorfizmus vizsgá­
lata, amely a társadalmi-kulturális és nyelvi jelenségek közötti kölcsönös megfe­
leltetést jelenti. Nyelv és kultúra izomorf viszonyának hipotézisét E. SAPIR és B.
L. WHORF fogalmazták meg. Feltételezésük szerint a nyelv elsőbbséget élvez a
gondolkodással szemben, s eleve meghatározza beszélőinek gondolatvilágát, vi­
lágképét. Ezen állításuk alátámasztására a hopi indiánokat hozzák példaként,
akiknek — szerintük — azért nincs időszemléletük, mert nyelvükből hiányzik az
időkategória.
A SAPIR-WHORF-hipotézist a nyelvnek a prioritásáról nem sikerült bebizo­
nyítani (mivel valójában minden nyelven lehet bármiről beszélni, legfeljebb kö­
rülírást kell alkalmazni, ha az adott nyelvből bizonyos, a másik nyelvben meglé­
vő fogalmak hiányoznak), viszont az indiánok körében végzett kutatásaik gazdag
és jelentős eredményeket hoztak. A francia C. LÉVI-STRAUSS [lévi-sztrósz] a
brazíliai indián törzsek rokonsági, családi és társadalmi struktúrájának tanulmá­
nyozása nyomán lényegében nyelv-kultúra-civilizáció izomorfizmusát (vagy
ahogy ő nevezi: homológ relációját) fogalmazta meg.
Az etnolingvisztika egyik rendkívül érdekes területe a szemantikai izomor­
fizmus kutatása. Ez lényegében két vagy több nyelv szókészletének összevetése
a jelentésszerkezetek szempontjából. Minél távolabb áll egymástól annak a két
népnek a kultúrája, amelynek nyelvét összevetjük, úgy csökken az izomorfizmus
foka az adott szavak jelentései között. Mivel a különböző nyelvek eltérő módon
tagolják (szegmentálják) a valóság elemeit, valószínűleg nincs is olyan szó,
amelynek jelentései két különböző nyelvben teljesen megegyeznének. A magyar
nap szó időegység, illetve égitest jelentései az angolban például két különböző
hangsorhoz kapcsolódnak: day és sun; a vezet szót különbözőképpen kell franci­
ára fordítanunk, ha a következő szerkezetek megfelelőjét akarjuk visszaadni: au­
tót vezet (conduire), nyomozást vezet (mener), turistacsoportot vezet (guider) stb.
A szérik (Mexikó) különböző igékkel fejezik ki a vásárlás tényét, ha élelmiszert
vesznek vagy egyebet. A magyarban négy, a finnben nyolc, a kínaiban tizenkét
különböző égtájelnevezés van. Az egyes nyelvek szókincsbeli eltérései azt is
 Etnolingvisztika 793

tükrözik, hogy beszélőik mennyire árnyaltan tagolják az őket körülvevő valósá­

got. A fenti példánál maradva: az égtájak kínai osztályozása sokkal finomabb,
mint a magyar. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar ne tudná ugyanazt kifejezni,
legfeljebb nem egy szóval, hanem körülírással. A valóság elemeinek különböző
módon történő kategorizálása jól kimutatható az egyes nyelvek mezőösszefüggé­
seinek összehasonlításakor is. (Lásd a jelentéstani fejezetben.)
Az etnolingvisztika kutatási területe a 70-es évektől kezdődően szélesedett ki.
Mára már jó néhány témájának jelentős szakirodalma van. Ezek közül a legfon­
tosabbak: a rokonsági nevek leírása (a rokonsági elnevezések jól tükrözik a csa­
ládstruktúrát, sőt annak változásait is, vö. LőRINCZI RÉKA, A magyar rokonsági
elnevezések rendszerének változásai. Bukarest, 1980), a színterminológia (a szí­
nek száma a jelek szerint összefüggésbe hozható az adott nép társadalma techni­
kai fejlettségével), az ún. prototípus-elméletek annak vizsgálata nyomán, hogy
az átlagember bizonyos tárgyak, ill. élőlények közül kiket, miket tart tipikusnak
(például az burgonyát a zöldségek közül), s másokat — holott ugyanezekkel a
megkülönböztető jegyekkel rendelkeznek — miért nem tart annak (például a
padlizsánt).
Az etnolingvisztika sok témájában (névtan, nyelvi játékok, nyelvi tabuk, női­
es és férfias nyelvhasználat, szófejtések, két- és többnyelvűség, titkos nyelv stb.)
érintkezik a szociolingvisztikával, illetve nehezen különül el tőle. Több véle­
mény szerint az etnolingvisztika a szociolingvisztika egyik ágának is felfogható.
Nyelv és kultúra kapcsolatát vizsgálja a beszélés néprajzának nevezett in­
terdiszciplináris tudományterület is. Az elnevezés az amerikai HYMEStól ered,
aki először az 1962-ben megjelent, ma már klasszikusnak számító művében fej­
tette ki tudományintegrálási kísérletét (HYMES, 1974, 91-146). Abból indul ki,
hogy az emberi viselkedésnek fontos eleme a beszéd, így az emberrel foglalkozó
tudományok nem nélkülözhetik a beszéd vizsgálatát sem. Szerinte az antropoló­
giai nyelvészet (az antropológia az amerikai tradíciók szerint közel áll a kultúra
fogalmához) és az etnolingvisztika „összefogása" tehet a legtöbbet a nyelvi vi­
selkedés kutatásáért. „A viselkedés néprajzi, antropológiai kutatására még egy
fontos terület vár, amely középponti jelentőségűnek s ugyanakkor elhanyagolt­
nak látszik. Ezt a területet a beszélés néprajzának nevezhetnénk... A beszélés
néprajza az önálló beszédtevékenységként felfogott beszéd használatával, rend­
szerével, szerepével s a beszédhelyzetekkel foglalkozik" (HYMES, 1974, 94-95).
A nyelvhasználat etnográfiai tanulmányozása pedig szükségessé teszi mindenek­
előtt annak a tudásnak a definiálását, amelyet az emberek a nyelvi viselkedés so­
rán alkalmaznak. Erre használja HYMES a kommunikatív kompetencia termi-
794 A magyar nyelv könyve

nust. A beszélés modellje nála nyolctényezős, amelyhez még egy ún. magyaráza­
ti modellt is társít a leírások megértésének és a helyi sajátosságok feltárásának
segítése céljából (HYMES, 1997, 491).
A beszélés néprajza nagy hatással volt egy másik interdiszciplináris területre,
a társalgáselemzésre, amelyről a Pragmatika című fejezetben lesz részletesebben
szó.

Matematikai nyelvészet
A matematika és a nyelvészet már az 1930-as évektől egymás határtudományai­
vá váltak, de a matematikai nyelvészet lényegéről, az ide sorolható módszerekről
még ma is folynak a viták. A diszciplína szűkebb és tágabb értelmezése egyaránt
előfordul. Hagyományosan három ágra oszlik.
1. A nyelvstatisztika mint módszer már az elektronikus számítógépek elter­
jedése előtt is ismert volt. Segítségével a nyelv valamennyi mennyiségileg mér­
hető elemének előfordulási aránya kimutatható. A nyelvstatisztika haszna nem
önmagában, a nyelv kvantitatív jellemzőinek kimutatásában mérhető, hanem a
kvalitatív vizsgálatokat kiegészítő szerepével. (Például: a kapott gyakorisági mu­
tatókat összevetjük a célból, hogy lássuk, léteznek-e a használatukat befolyásoló
statisztikai szabályszerűségek.)
E módszer segítségével készülnek az ún. írói-költői szótárak, amelyek egy-
egy szerző stílusára jellemző elemek gyakoriságát veszik számba. (A mi író szó­
táraink nem ilyenek, kivételt képez azonban a gyakorisági szótár.) A stílus kvan­
titatív mutatóit meghatározó vizsgálatok azt mutatják, hagy az elemek gyakori­
sága feltétlenül jellemzi az alkotót az írásmű hangnemétől és műfajától függetle­
nül. Így ez a módszer — vitatott esetben — a szerző kilétének megállapítására is
alkalmas lehet. (Természetesen csak abban az esetben, ha a szerző egyéb művei­
nek ismerete ehhez alapot nyújt.)
Amennyiben a nyelvstatisztika segítségével olyan szabályszerűségeket sike­
rül kimutatni, amelyek minden nyelvben közösek, akkor ezeket statisztikai tör­
vényeknek hívjuk. A nyelvhasználat statisztikai szabályszerűségei függetlenek a
beszélőtől, a témától, a helyzettől stb., meglétük beszédünk vagy írásunk bár­
mely nagyobb mintájában kimutatható. A vizsgálatok azt látszanak tehát alátá­
masztani, hogy a gyakorlatban nyelvi viselkedésünk követi a statisztikai elvárá­
sokat (például a szógyakoriság tekintetében) anélkül, hogy kommunikáció köz-
 Matematikai nyelvészet 795

ben ezen statisztikai tulajdonságok érvényesítésére a legkisebb erőfeszítést ten­

nénk.
A betűgyakoriságot ZETTERSTEN még 1969-ben vizsgálta az amerikai angol­
ban, 15 különböző szövegműfajban, majd összevetette a Morse-ábécé létrehozá­
sakor használt rangsorral. Az eredmény szerint a különböző szövegtípusok elle­
nére a betűgyakorisági rangsor magas fokú azonosságokat eredményezett külö­
nösen a leggyakoribb (e, t, a, o, n, s, r) és a legkevésbé gyakori (z, q, x, j , k, v)
betűket illetően.
Magyarországon FÜREDI MIHÁLY és KELEMEN JÓZSEF végzett hasonló vizs­
gálatot 1989-ben az 1960-as és 1970-es évek szépirodalmának félmilliónál több
szövegszavát felhasználva. Meglepő, hogy az amerikai vizsgálattal egybeesően a
magyarban is az e a leggyakoribb, az a nálunk a második (az amerikaiban a har­
madik), míg a nálunk harmadik helyen szereplő t az amerikaiban a második (vö.
CRYSTAL, 1998, 115).
A legismertebb statisztikai törvényszerűségek megfogalmazása ZiPF amerikai
filológus nevéhez fűződik. A legismertebb „ZiPF-törvények" szerint egy szó
gyakorisági listán elfoglalt helye (= r), valamint szövegbeli használatának gya­
korisága (= f) közötti kapcsolatot egy állandó (= C) jellemzi, vagyis r x f = C,
ahol C megközelítőleg állandó. Például az angol very ('nagyon') szó előfordulá­
sa a vizsgált korpuszban 836, ez a szövegben a 35. leggyakrabban előfordult szót
jelenti. A fenti képletbe helyettesítve 836 x 35 = 29 600. A 45. helyen álló see
('lát') esetében 674-es gyakorisággal az állandó 30 330 lesz, míg például a 75.
helyen álló 422-es gyakoiságú out-nál ('ki, kint') C= 31 650. Azt, hogy a C ér­
ték megközelítőleg állandó, a témától és a szövegfajtától függetlennek gondol­
ták. Később azonban kimutatták, egyrészt hogy C állandósága nem érvényes a
legnagyobb és a legkisebb gyakoriságú szavak esetében, másrészt, hogy a minta
mérete az ilyen típusú vizsgálatok esetében mégsem mellékes.
2. A matematikai nyelvészet második ágához a formális nyelvi struktúrák
matematikai szemléletű, illetve matematikai logika szerinti elemzését, model-
lálását sorolják. Ez különféle műveleteket (törlés, szűkítés, átalakítás, bővítés),
meghatározott szabályok szerinti levezetéseket jelenthet, amelyek leírásakor az
egyes nyelvi elemeknek bizonyos szimbólumok felelnek meg. A bonyolultabb
nyelvi szerkezetek gyakran jelennek meg képletek formájában, mintegy megkí­
sérelve a nyelv szerkezeti viszonyainak egzakt és objektív bemutatását.
A matematikai szemléletmód és logika főként a nyelvészeti strukturalizmusra
és a generatív grammatikára jellemző. A 20. század e két jelentős formális nyel­
vészeti irányzata — többek között — ezzel az új szemlélettel új oldaláról kísérel-
796 A magyar nyelv könyve

te meg bemutatni a nyelvet, s eredményeivel mindenképpen hozzájárult a nyelv

szinkrón szerkezetének alaposabb megismeréséhez.

Számítógépes nyelvészet
A korábban a matematikai nyelvészet harmadik ágának tartott számítógépes
nyelvészet mára, az elektronikus számítógépek rohamos fejlődése és ennek kö­
vetkeztében a nyelvvel összefüggő alkalmazási területek folyamatos bővülése
nyomán önálló diszciplínává nőtte ki magát. Kezdetben olyan alkalmazási terü­
leteket jelentett, mint például különböző nyelvű szövegek kontrasztív elemzése,
gépelési hibák javítása, különféle nyelvatlaszok készítése, szöveggenerálás,
számítógépes idegennyelv-tanulás stb. Az alábbiakban a napjainkban folyó főbb
kutatási irányokat mutatjuk be.

A gépi fordítás

A kutatókat már a 19. század első felétől foglalkoztatta az a gondolat, hogy a

természetes nyelvek fordítása során gépeket alkalmazzanak, de az ehhez szüksé­
ges technika csak a II. világháborút követően, az informatika fejlődésnek indulá­
sával, az elektronikus számítógépek megjelenésével tette lehetővé e témában a
komolyabb kutatások megkezdését. Az első rendszerek még csak arra voltak ké­
pesek, hogy megkeressék az egyes szavak megfelelőit a másik nyelven. Így való­
jában csak számítógépes szótárak voltak, mondatok fordítására (bennük a megfe­
lelően toldalékolt szavakkal) nem voltak képesek. További gondot jelentett a
többjelentésű szavak adott jelentésű megfelelőjének, ill. a különböző frazeológi­
ai egységeknek a megtalálása is.
A gépi fordítással kapcsolatos lelkesedés — úgy tűnik — az utóbbi időben
alábbhagyott, mert rájöttek, hogy a gép által lefordított szövegek még olyan
mennyiségű, ember által végzett utómunkálatokat, vagyis javításokat igényelnek,
ami gyakran hosszabb időt vesz igénybe, mint ha a teljes fordítási munkát ember
végezné. Ez utóbbi főként akkor jelentős, ha a kiinduló és célnyelv struktúrája
közötti különbség nagy. „Világossá vált, hogy a legfőbb hiányosság egy olyan
elegendően kifinomult nyelvészeti elmélet, amely meghatározná, mit és hogyan
kellene csinálniuk a számítógépeknek" (CRYSTAL, 1998, 435). Ez a sok-sok
szemantikai aspektust is magában foglaló, a gépi fordítás számos megoldatlan
problémáját kezelni tudó elmélet azonban mindeddig nem született meg.
 Számítógépes nyelvészet 797

Mesterségesintelligencia-kutatások
A beszélni tudó és a beszédet megértő gép megalkotásának gondolata szintén
nem új keletű. KEMPELEN FARKAS már a 18. században próbálkozott az emberi
hangképző szervek megalkotásával, és az emberi hang gépi előállításával. A
több mint száz évvel későbbi, A. G. BELL által készített „beszélő fej" pedig né­
hány felismerhető emberi hangot is képes volt produkálni.
A modern technikák fejlődésével az emberi hang létrehozása már az elektro­
nikusan előállított hanghullámok segítségével történik, így a korábbi gépszerű
hangokat a természetesnek tűnőbbek váltották fel.
A mesterségesintelligencia-kutatások fő irányait a gépi beszéd előállítása és a
gépi beszédfelismerés jelentik. A számítógépek „elsődleges nyelve" ma még az
írott nyelv, „ugyanakkor egyre emberközelibb és ugyanakkor egyre táguló in­
formációtechnológiai alkalmazások megkívánják, hogy bizonyos információkat
a gép szóban közöljön (beszédszintézis), illetve hogy a számítógép megértse az
emberi beszédet (beszédfelismerés)" (PRÓSZÉKY-OLASZY-VÁRADY, 2003,
582-583). Tágabban a mesterségesintelligencia-kutatáshoz sorolható olyan spe­
ciális — a nyelvészettől távolabb álló — feladatok megoldása is, mint a gépi
sakk, a gépi tanulás, az orvosi diagnosztika egyes kérdései, az emberi problé­
mamegoldást vagy döntéseket utánozni képes rendszerek előállítása stb. Külön
területe a robotika, amely az emberhez hasonlóan mozgásra, érzékelésre, beszéd­
re is képes robotok előállításán munkálkodik.

A gépi beszéd-előállítás
A gépi beszéd-előállítás alapja egy szöveg, amelyet a gép elektronikus formában
megkap, majd „felolvas".
Ehhez a művelethez a gépi felolvasó rendszert olyan — az emberétől eltérő
— információhalmazzal kell ellátni, amelyek birtokában a gép az emberi intelli­
genciához hasonlóan figyelembe képes venni mindazokat a szempontokat, ame­
lyek az adott szöveg pontos, igényes felolvasásához szükségesek, s képes is azok
kivitelezésére. Ilyen például a szöveg típusából adódó felolvasási stílus, a sebes­
ség, a megfelelő helyen tartandó és megfelelő hosszúságú szünetek beiktatása, a
szöveghez illő szupraszegmentális eszközök jó minőségű kivitelezése, a leírt
szövegben lévő verbális és nem verbális karakterek elkülönítésének képessége,
utóbbiak verbalizálása, az írásjelek érzékeltetése a felolvasás során, a tulajdon­
nevek, különösen a nevek és címek felolvasásának a megoldása (például adatok
lekérése során) stb.
798 A magyar nyelv könyve

Kutatási szinten már jelentős részeredmények vannak a fenti nyelvi technoló­

giai megoldásokat illetően. Az eddigi eredmények alkalmazása is megkezdődött,
például regényfelolvasó szolgáltatás már igénybe vehető az interneten.
A további kutatások célja e téren olyan rendszer kifejlesztése, amely egyrészt
a felhasználók (vakok információhoz jutása, kereskedelmi, repülőtéri, pályaud­
vari szolgáltatások, tőzsdei információk, cégbírósági adatok automatikus telefo­
nos elérhetősége stb.) változó igényeihez, másrészt a szövegfajták eltérő jellegé­
hez igazodva képes jó minőségű, emberinek tűnő gépi hangot produkálni.

A gépi beszédfelismerés
Ez esetben a gépnek azt kell tudnia, amit az emberi agynak: fel kell ismernie a
beszédhangokat, és egyben „meg kell értenie" az elhangzott szöveget. Ez rend­
kívül bonyolult, különösen, ha tekintetbe vesszük a nagy egyéni eltéréseket egy­
részt a hangképzés, valamint a mondat- és szövegfonetika, másrészt a szóhaszná­
lat terén. Ráadásul ezek a gépek rendkívül érzékenyek a környezeti zajokra.
Előbbiek azonosítását segítik a beszélők hangjához rendelt, annak jellegzetessé­
geit tükröző sablonok, valamint a lassú, tagolt beszéd. Utóbbi esetében segíti a
gép beszédfelismerését a korlátozott számú (a gépben tárolt egységekkel meg­
egyező) szókincs használata. Nagy kihívás a kutatás számára a géppel való be­
szélgetés elérése, amelyhez a fenti problémákon túl még egyéb, az interakcióra
jellemző sajátosságok gépi felismerését, ill. gépi produkcióját is meg kell oldani.
A gépi beszédfelismerés és beszéd-előállítás gyakorlati felhasználhatóságá­
nak szükségességéről, hasznosságáról megoszlanak a vélemények, a kutatások
ráadásul nagyon költségigényesek. A számítógép kínálta kihívások azonban két­
ségtelenül egyre vonzóbbak, a társadalmi, üzleti, kereskedelmi stb. felhasználási
igények egyre fokozódnak.

Nyelvi (kommunikációs) technológiák

„A nyelvi technológiák mindazoknak az eszközöknek az összessége, melyek a
nyelvi adatok rögzítését, a rögzített nyelvi anyag feldolgozását, különféle alkal­
mazását és általános (számítógépes formában való) hozzáférhetőségét teszik le­
hetővé. Ezeknek az eszközöknek a fejlődése és a nyelv fejlődése nem független
egymástól" (KIEFER, 1999, 129).
A szakirodalom a nyelvi technológia helyett a kommunikációs technológia
kifejezést is használja (pl. TÖLGYESI, 1999, 148 vagy BENCZIK, 2001, 19). A
két elnevezés között nincs ellentmondás, mindkettő elfogadható, hiszen a szóban
 Számítógépes nyelvészet 799

forgó technológiák mind nyelvi alapúak. Fejlődésük egyet jelentett a beszéd és

az írás rögzítése, sokszorosítása és továbbítása megoldásának megtalálásával,
majd folyamatos tökéletesedésével.
Ebben a folyamatban az első nagy állomás az írás megjelenése volt, amely­
nek révén lehetővé vált a különböző nyelvek és kultúrák megőrzése, illetve át­
örökítése.
A következő mérföldkövet a könyvnyomtatás felfedezése jelentette, és vált a
kultúra letéteményesévé (a Gutenberg-galaxis időszaka).
Napjainkban pedig a digitális forradalomnak köszönhetően ezt a szerepet
egyre inkább a számítógépek veszik át.
A nyelvi technológia fejlődésének mindhárom nagy állomása alapvetően ha­
tott a nyelvre, persze csak akkor, ha az adott kultúra képes volt ezzel e fejlődés­
sel lépést tartani. A lemaradás veszélye elsősorban a kis nyelveket fenyegeti,
ezért az Európai Unió az 1980-as évektől támogatja a kis nyelvek technológiai
felzárkózását, „mindenekelőtt az egységes elvek alapján történő, a számítógépes
nyelvészeti kutatás céljait szolgáló nyelvleírást és a szabványosított nyelvi al­
kalmazásokat" (KIEFER, 1999, 130).
A nyelvi technológiák fejlődésére külső, nem nyelvi természetű (politikai-
gazdasági) igények is jelentős hatást gyakorolnak. Például az Európai Unió egy­
re bővülő rendszerén belüli kommunikációs problémák (a politikusok napi
kommunikációján túl az egyéb információk áramlásának megszervezése), az
olyan információfeldolgozást elősegítő intelligens szoftverek kifejlesztése, ame­
lyek a különböző nyelveken írt dokumentumok automatikus összehangolását
(nyelvi egységesítését) szolgálják.
A nyelvi technológiák csak látszólag szorítkoznak a technológiai kérdések
megoldására, fejlesztésük mögött mindig olyan nyelvészeti kutatások állnak,
amelyek feldolgozásához, az összefüggések megfogalmazásához az eredmények
széles körben való ismertetéséhez korunk követelményeit figyelembe vevő nyel­
vi technológiák kifejlesztése is hozzátartozik.
KIEFER a nyelvi technológiák fejlesztését és egyben a magyar nyelv moderni­
zációját is szolgáló nyelvészeti alapkutatások három területét jelöli meg. Ezek:
— a szótárkészítés (gépi szótár nagy adatbázisra épülve, gyakorisági adatokat
is tartalmazva, helyesírás-ellenőrző programmal és szinonimaszótárral kiegé­
szülve),
— a beszélt nyelv vizsgálata (nagy korpusz lejegyzésével és kódolásával pél­
dául az írott és beszélt nyelv eltérő vonásainak pontosabb feltárása, egy beszélt
nyelvi grammatika megalkotása, a beszélt nyelvi norma megállapítása stb.),
800 A magyar nyelv könyve

— a magyar nyelv korszerű leíró nyelvtanának elkészítése a korszerű nyelvi

technológia bevonásával.
Az új kommunikációs eszközök és eljárásmódok egyre szélesebb körű hasz­
nálatának, hatásának átfogó vizsgálata még várat magára, de ezek nélkül is már
jól érzékelhető jelei vannak a nyelvhasználatban.
— A szókészlet változásában (az ezen eszközök közvetítette új fogalmak el­
terjedése, mint fájl, formatálás, szövegszerkesztő, billentyűkombináció, egér).
— A nyelvi információkat feldolgozó módszerekben: az internet használatá­
nak kiszélesedésével író és olvasó újszerű, elektronikus térbeli kapcsolata; a szö­
veg mellett a kép egyre dominánsabb szerepe; a multimediális szövegtípus hatá­
sa a szövegértő olvasásra; az elektronikus levelezés, illetve az sms-ezés a szö­
vegalkotásra stb.
— A nyelvi megformálás módjaiban és eszközeiben: a hagyományos lejegy­
zési módok (kézírás, gyorsírás, írógépelés) helyett újfajta szövegalkotási és szö­
vegrögzítési attitűdök kialakulása; a számítógép felkínálta folyamatos módosítá­
si-javítási lehetőség, a helyesírás-ellenőrzés megléte, a „szövegalkotás intimitá­
sának" az eltűnése (az írás nem tükrözi alkotójának személyiségvonásait) kezdi
átalakítani íráskultúránkat.

IRODALOM
ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA, AZ olvasás és az írás tanítása. In: KERNYA RÓZA (szerk.), Az anyanyelvi
nevelés módszerei. Kaposvár, 1995. 15-136. * ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA, Anyanyelvi nevelés az
ábécétől az érettségiig. Bp., 2001. * ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA, Csak az ember olvas. Bp., 2003. *
BALÁZS GÉZA, Magyar nyelvkultúra az ezredfordulón. Bp., 1998. * BENCZIK VILMOS, Nyelv, írás,
irodalom kommunikációelméleti megközelítésben. Bp., 2001. * BALÁZS GÉZA - GRÉTSY LÁSZLÓ
(szerk.), Az Európai Unió és a nyelvek. Bp., 2004. * BÍRÓ ZOLTÁN, Beszéd és környezet. Bukarest,
1984. * BÓDI ZOLTÁN, A világháló nyelve. Bp., 2004. * BÜKY BÉLA, A beszédtanítás pszichológiá­
ja. Bp., 1982. * CRYSTAL, D. A nyelv enciklopédiája. Bp,, 1998. * FÜREDI MIHÁLY - KELEMEN
JÓZSEF, A mai magyar nyelv szépprózai gyakorisági szótára 1965-1977. Bp., 1989. * GÓSY
MÁRIA, Pszicholingvisztika. Bp., 1999. * GLATZ FERENC (szerk.), Magyar nyelv az informatika
korában. Bp., 1999. * HORÁNYI ÖZSÉB — SZÉPE GYÖRGY (szerk.), A jel tudománya. Bp., 1975. *
HYMES, D. A beszélés néprajza. In: PAP MÁRIA - SZÉPE GYÖRGY (vál.), Társadalom és nyelv. Bp.,
1974. * HYMES, D., A nyelv és a társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata. In: PLÉH CSABA -
SÍKLAKI ISTVÁN - TERESTYÉNI TAMÁS (szerk.), Nyelv — Cselekvés — Kommunikáció. Bp., 1997.
458--495. * R. JAKOBSON, Hang-jel-vers. Bp., 1969. * A. JÁSZÓ ANNA - BÓDI ZOLTÁN (szerk.),
Szociolingvisztikai szöveggyűjtemény. Bp., 2002. * KALMÁR LÁSZLÓ, Matematikai és nyelvi
struktúrák. ÁNyT. II. Bp., 1964. 11-74. * KASSAI ILONA, A kommunikáció sikerességére való ne­
velés. In: Iskolakultúra, 1995. 8. sz. 60-63. * KASSAI ILONA (szerk.), Kétnyelvűség és magyar
 Irodalom 801

nyelvhasználat. Bp., 1995. * KISS JENŐ, Társadalom és nyelvhasználat, Bp., 1995. * KENESEI
ISTVÁN szerk., A nyelv és a nyelvek. Bp., 1984. * KIEFER FERENC, Néhány gondolat a nyelvi tech­
nológiákról. In: GLATZ FERENC (szerk.), Magyar nyelv az informatika korában. Bp., 1999. *
KIRÁLY LAJOS, Az anyanyelvi nevelés sajátosságai nyelvjárási és regionális köznyelvi környezet­
ben. Nyr. 108. (1984) 162-71. * LENGYEL ZSOLT, Az anyanyelvi nevelés pszicho- és szocio­
lingvisztikai vonatkozásai. Bp., 1987. * LENGYEL ZSOLT, Bevezetés a pszicholingvisztikába,
Veszprém, 1994. * LENGYEL ZSOLT - NAVRACSICS JUDIT - SZABARI KRISZTINA - SZÉPE GYÖRGY
(szerk), Szociolingvisztika 8 -n. Bp., - Pécs - Veszprém, 2000. * J. M. LOTMAN, Szöveg, modell,
típus. Bp., 1973. * G. A. MILLER, A pszicholingvisták. A nyelvtudomány ma. SZÉPE GYÖRGY
szerk. Bp., 1973. 529-61. * PAP MÁRIA - PLÉH CSABA, A szociális helyzet és a beszéd összefüg­
gései az iskoláskor kezdetén. Valóság, 1972. 2. sz. 52-9. * PAP MÁRIA - SZÉPE GYÖRGY szerk.,
Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások. Bp., 1975. * PÉNTEK JÁNOS, Teremtő nyelv. Bu­
karest, 1988. * PLÉH CSABA, A pszicholingvisztika horizontja. Bp., 1980. * PLÉH CSABA - SÍKLAKI
ISTVÁN - TERESTYÉNI TAMÁS (szerk.), Nyelv — Cselekvés — Kommunikáció. Bp., 1997. *
RÉGER ZITA, Kétnyelvű cigánygyermekek az iskoláskor elején. Valóság, 1974. 1. sz. 50-62. *
RÉGER ZITA, Cigány gyerekek nyelvi problémái és iskolai esélyei. In: Iskolakultúra 1995/24. 102-
106. * PRÓSZÉKY GÁBOR - OLASZY GÁBOR - VÁRADI TAMÁS, Nyelvtechnológia. In: Kiefer Ferenc
(szerk.), A magyar nyelv kézikönyve. Bp., 2003., 567-89. * RÉGER ZITA, Utak a nyelvhez. Nyelvi
szocializáció — nyelvi hátrány. Bp., 1990. * SZABÓ ZOLTÁN, A mai stilisztika nyelvelméleti alap­
jai. Kolozsvár, 1977. * SZABÓ T. ÁDÁM, Egynyelvűség-kétnyelvűség-többnyelvűség-
félnyelvűség. Édes Anyanyelvünk, 1985. 3. sz. 5-6. * SZENDE TAMÁS, Szociolingvisztika: a társa­
dalom nyelvhasználatának tudománya. Nyr. 99. (1975) 205-18. * SZÉPE GYÖRGY, Nyelvpolitika:
múlt és jövő. Iskolakultúra, Pécs, 2001. * SZÉPE GYÖRGY, AZ internetkorszak nyelvészete. In:
Modern Nyelvoktatás, 1997. 1-2. sz. 76-89. * SZERDAHELYI ISTVÁN (szerk.), Alkalmazott nyelvé­
szeti alapfogalmak. Bp., 1989. * TERESTYÉNI TAMÁS, AZ emberi nyelv. Minerva Nagy Képes En­
ciklopédia. 4. kötet. Bp., 1975. 222-16. * TÖLGYESI JÁNOS, A számítógéppel és az internettel kap­
csolatos fogalmak útja a köznyelv felé. In: GLATZ FERENC (szerk), Magyar nyelv az informatika
korában. Bp., 1999. 143-155. * VOIGT VILMOS, Bevezetés a szemiotikába. Bp., 1977. *
WARDHAUGH, R., Szociolingvisztika. Bp., 1995.
 NÉVMUTATÓ
ACZÉL PETRA 67, 575 BECKET, T . 7 3 1
ADAMIK TAMÁS 15, 20, 67, 556, 570, 599, 724, BEKE JÓZSEF 171
725, 727, 731, 733, 766, 768 BÉKÉSI IMRE 532, 538,540
ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNAL.A. Jászó Anna BELL, A. G. 797
AISZÓPOSZ 565 BENCZE LÓRÁNT 572, 575
AKMAJIAN, A. 86, 89 BENCZIK VILMOS 74, 78,81,157,495,799
ALBERTNÉ HERBSZT MÁRIA 762 BENKŐ LORÁND 48, 165,469,608,680,741
ALKUIN (ALCUINUS FLACCUS ALBINUS) 731 BENKŐ LÁSZLÓ 171
ANAXAGORASZ 723 BERECZKI GÁBOR 38
ANDOR JÓZSEF 504 BERNARD DE CHARTRES (CHARTRES-I BERNÁT)
ANTAL LÁSZLÓ 529, 750, 751, 752, 753 733
APOLLÓNIOSZ DÜSZKOLOSZ 321, 727 BERRÁR JOLÁN 258, 305,322,350,750
APPONYI ALBERT 561 BERSTEIN, B. 764, 786,787,788
ARISZTOTELÉSZ 20, 21, 555, 556, 559, 561, 562, BERTHOUD-PAPANDROPOULOU, I. 362
564, 565, 569, 579, 582, 585, 586, 589,595, BESSENYEI GYÖRGY 735
597,601,725,726, 728 BIERWISCH, M. 486
ARNAULD, A. 735 BÍRÓ ÁGNES 613
AUGUSTINUS 15, 477,729,772 BÍRÓ ZOLTÁN 786, 787,788
AUSTIN, J. L. 23, 528,709,710,769 BLOOMFIELD, L. 750, 751,755
BOAS, F. 764
BABITS MIHÁLY 557, 579,585 BÓDI ZOLTÁN 56
BALASSA JÓZSEF 664 BODROGLIGETI ANDRÁS 505, 506
BALASSA LÁSZLÓ 501 BOETHIUS 730

BALÁZS GÉZA 57, 60,67,68,69,769,791 BOLLA KÁLMÁN 75, 83,95,96

BALÁZS JÁNOS 29, 481,523,536,540,541,734 BOPP,F.738
BÁLINT SÁNDOR 153 BÖLCSKEI ANDRÁS 171
BALLY, CH. 325 BRÉAL, M. 477
BALASSA JÓZSEF 741 BRUGMAN, K. 739
BALOGH DEZSŐ 505, 680 BRUNNER, H. 769
BALOGH JÁNOS 561 BUFFON, G. L. L. 597
BALOGH JUDIT 438 BUDENZ JÓZSEF 740, 741
BALOGH LAJOS 681,684 BURKE, K. 572
BANCZEROWSKI JANUSZ 478, 480,482,487,508 BÜHLER, K. 19,540,765
BÁNRÉTI ZOLTÁN 385, 521,716 BÜKY BÉLA 612, 613
BÁRCZI GÉZA 11,15,56,60, 66, 67, 68, 69, 120,
129,146,166,741 CAPELLA, M. 730
BÁRDOS VILMOS 165 CHESTERTON, G. K. 575
D. BARTHA KATALIN 305 CHOMSKY, N. 13, 28, 62, 688, 741, 755, 756,
BARTHES, R. 586 761,769
BARTOS TIBOR 5 1 0 CIALDINI,R.579,587
BECKER, K. F. 63, 736,737 CICERO 560, 572,593,598,601
804 A magyar nyelv könyve

COMRIE, B. 25, 28 FODOR, J. A. 484

CONNORS, R. J. 563, 572,599,602 FODOR KATALIN 681
CORBETT, E. P. J. 563, 572, 599 FOGARASI JÁNOS 322
CORNIFICIUS 559, 575,597,598,731 FOKOS-FUCHS DÁVID 741
COSERIU,E.61,747,767 FÓNAGY IVÁN 157, 158,500,511,741
COULMAS, F. 77 FORGÁCS TAMÁS 166
CRYSTAL, D. 26, 60, 62, 115, 688, 705, 775, FREGE, G. 482
795, 796 P. FRICSOVSZKY ÉVA 543
CSŰRY BÁLINT 494, 679 FÜREDI MIHÁLY 795
CZUCZOR GERGELY 322, 735
GÁLDI LÁSZLÓ 171, 741
DANES, F. 526 GÁLFFY MÓZES 680, 682
DANTE, A. 734 GECSŐ TAMÁS 484
DEÁK FERENC 558, 561,565,566,568 GELEJI KATONA ISTVÁN 735
DELBRÜCK, B. 739 GLATZ FERENC 66, 67,68
DEME LÁSZLÓ 81, 172, 322, 323, 324, 325, 334, GÓBI IMRE 567
361,468,524,538,682,763 GOFFMAN, E. 769
DERRIDA, J. 769 GOMBOCZ ZOLTÁN 95, 422,512,513,741
DESCARTES, R. 735, 736 GORGIASZ 592, 724,763,764
DIENES DÓRA 335, 336,337,338,339,543 GÓSY MÁRIA 75, 96, 99, 101, 120, 145, 155,
DIK, S. C. 65, 767 690,691,693,779,781
DIONÜSZIOSZ THRAX 322, 727 GREENBERG, J. 28
DOBROBVOLSKY, M . 6 0 GREIMAS, A. 548
DOMONKOS PÉTER 43 GRÉTSY LÁSZLÓ 57, 66,68,69,561,590
DONATUS 728, 729,730 GRICE,H.P.714,719,720
DURAND J . 122 GRIMM, J. 738
GUTTMANN MIKLÓS 684
ELEKFI LÁSZLÓ 230, 499,526,603 GYARMATHI SÁMUEL 737
ENGELS, F. 14 Cs. GYÍMESI ÉVA 489, 545
ERZJA, SZ. 39 GYULAI PÁL 558

FÁBIÁN PÁL 81,172 HAADER LEA 446

FABRICIUS-KOVÁCS FERENC 764 HABERMAS,J. 713
FALUVÉGI KATALIN 715 HADROVICS LÁSZLÓ 492, 495, 497, 502, 503,
FEHÉR ERZSÉBET 525, 537 511,513,741
FEKETE LÁSZLÓ 152 HAJDÚ MIHÁLY 607, 609,612,617,619,637
FELSŐBÜKI NAGY PÁL 67 HAJDÚ PÉTER 43, 44
FERCSIK ERZSÉBET 613 HALLIDAY, A. K. 767
FERREIRO, E. 362 HANGAY ZOLTÁN 391,469,495,497
FIGGE, V. L. 523 HARRIS, R. 725
FINÁCZY ERNŐ 729, 730 HARRIS, Z. S. 750, 751,755,769
FIRTH, J. R. 769 HAVAS FERENC 50
FODOR ISTVÁN 13, 14,25,27,30,78,761 HELTAI GÁSPÁR 734
 Névmutató 805

HEGEDŰS ATTILA 681 KELEMEN SÁNDOR 484

HERINGER, H. J. 762 KEMÉNY GÁBOR 165, 489
HÉSZIODOSZ 724 KEMPELEN FARKAS 96, 797
HETZRON RÓBERT 143, 741 KENESEI ISTVÁN 772
HJELMSLEV, L. 749 KESZLER BORBÁLA 64, 258, 342, 345, 361, 382,
HORGER ANTAL 51, 109,741 715,763
HORVÁTH KATALIN 494, 684 KIEFER FERENC 115, 122, 137, 294, 295, 304,
HUMBOLDT, A. 736 325, 478,498,715,718,798,799
HUMBOLDT, W. VON 13, 736,756 KIRÁLY LAJOS 661,684
HUNFALVY PÁL 740 KIRKPATRICK, B. 509
HUSZÁR ÁGNES 526 KIS TAMÁS 56, 57
HYMES, D. 717, 777, 793, 794 Kiss GÁBOR 165, 499,509
Kiss JENŐ 55, 58, 60, 367, 651, 663, 664, 680,
IMRE SAMU 652, 664,681,682 681,785,789
ISZOKRATÉSZ 724 Kiss LAJOS 609, 741
ITKONEN, ERKKI 4 4 KLEMM ANTAL 64, 367, 383, 390, 422, 727,
IVÁNYI ZSUZSA 529 737,741
KNAPE, J. 768
JAKAB LÁSZLÓ 171 KOCSÁNY PIROSKA 480, 490, 494, 521, 522,
JAKOBSON, R. 12, 121, 524, 687, 691, 702, 732, 523, 526
748, 765,766,767,768,769,776,777 KODÁLY ZOLTÁN 120, 150,152,153
A. JÁSZÓ ANNA 67, 120, 157, 391, 469, 694, KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY 734
703,737,763,783,784 KONTRA MIKLÓS 60, 124,681
JÓKAI ANNA 558 KORAX 559, 592
JOLLES, A. 525 KOSSUTH LAJOS 602
JUHÁSZ DEZSŐ 681,682 KOVÁCS MAGDOLNA 96
JUHÁSZ JÓZSEF 166 KOVÁCS ZITA 541
JULIANUS BARÁT 3 9 KOVALOVSZKY MIKLÓS 69, 166
KÖBÖLKÚTI KATALIN 684
KÁLLAI ESZTER 23 KÖLCSEY FERENC 558, 592,593,594
KÁLMÁN BÉLA 619, 649,664 KÖVECSES ZOLTÁN 172
KANYÓ ZOLTÁN 525 KÖVESDI PÁL 734
KÁROLY SÁNDOR 169, 323, 324, 381, 480, 485, KREUTZWALD, F. R. 40

486, 487,488,498,502, 513,521,538 KUBCZAK, H. 490

KASSAI GYÖRGY 489 KUNSZERY GYULA 615

KASSAI ILONA 84, 93, 96, 109, 110, 121, 122,

138,790 LABOV, W. 769
KATAMBA, F. 60 LACZKÓ KRISZTINA 259, 715
KATZ, J. J. 484 LADÁNYI MÁRIA 484
KAZINCZY FERENC 641, 735 LADÓ JÁNOS 613, 615
KÁZMÉR MIKLÓS 626 LAKÓ GYÖRGY 42, 48,741
KELEMEN JÁNOS 18 LANCELOT, C. 735
KELEMEN JÓZSEF 170,795 LANGACKER, R. W. 767, 768
806 A magyar nyelv könyve

LAZICZIUS GYULA 17, 20,170,748 MURÁDIN LÁSZLÓ 680, 682

LÁSZLÓ GYULA 44 MÜLLER, M. 27
LEECH, G. 486
LEHMANN, CH. 762 NÁDASDY ÁDÁM 83
LÉNÁRD ANDRÁS 120 NAGY FERENC 66, 548
LENGYEL KLÁRA 294, 297 O. NAGY GÁBOR 166, 167,492,501
LENGYEL ZSOLT 779, 790 NAGY KÁROLY (KAROLING URALKODÓ) 730, 731
LEONTYEV, A. N. 778 NÉGYESSY LÁSZLÓ 563, 566
LÉVI-STRAUSS, C. 792 NEMESI ATTILA LÁSZLÓ 529
LEVINSON, S. C. 705, 706,715 NEMESNÉ KIS SZILVIA 631
LITKIN, V. 37 NÉMETH LÁSZLÓ 28
LiZANEC PÉTER 681 NETTLE, D. 25
LOCKE, J. 688 NYÍRI ANTAL 679
LOTMAN, J. 524 NYIRKOS ISTVÁN 483
LÖNNROT, E. 40
LŐRINCZE LAJOS 68 OGDEN, C. K. 724, 763, 764
LŐRINCZI RÉKA 793 O ' G R A D Y . W . 60
LÖRINCZY ÉVA 187 OLASZY GÁBOR 97, 797
LUTHER, M. 734 ORAVECZ BARNA 488, 510
LYONS,J.85,498,505 ORSZÁGH LÁSZLÓ 166
ORWELL, G. A. 769
MALMKJAER, K. 28 OSTHOFF, H. 739
MÁRAI SÁNDOR 560
MARR, NY. J. 50 ÖVEGES JÓZSEF 561,602
MARTINKÓ ANDRÁS 500, 512
MÁRTON GYULA 680, 682 PAIS DEZSŐ 324, 469,741
D. MÁTAI MÁRIA 230, 381 PÁL APOSTOL 574
MÁTÉ JAKAB 738, 739,747,749 PANINI 723
MATHESIUS, W. 749 PÁPAY JÓZSEF 740
MATTHEWS, P. H. 360 PAPIRIUS CARBO 598
MELCSUK, I. 767 PAP MÁRIA 788
MELICH JÁNOS 741 PAPP FERENC 181,498
MILLER, G. A. 778 PASCH ALMAR, K. 79
MINYA KÁROLY 57 PÁSZTOR EMIL 171
MISZOGLÁD GÁBOR 512 PAUL, H. 739, 741
MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS 734 PÁZMÁNY PÉTER 577, 582
MIZSER LAJOS 639 PEIRCE, CH. S. 733, 766,772,773
H. MOLNÁR ILONA 325, 326 PENAVIN OLGA 681,682
MOLNÁR JÓZSEF 88, 89,90 PÉNTEK JÁNOS 58, 59,791
MONTAGUE, R. 7 5 1 PERELMAN, CH. 557, 564,571,583,586,599
MONTAIGNE, M. E. DE 574 PERESZLÉNYI PÁL 734
MORRIS, C. W. 705, 706,773,774 PERMI ISTVÁN 37
MUNKÁCSI BERNÁT 36, 37,740
PÉTER MIHÁLY 511
 Névmutató 807

PETŐFI S. JÁNOS 545, 552,741 SAJNOVICS JÁNOS 42, 737,740

PIAGET,J.688,692 SAPIR, E. 723, 764,765,769,788,792
PITT, W. 567 SARBÓ ARTÚR 147
PLATÓN 555, 584,725,726 SARESBERIENSIS, I. (SALISBURYI JÁNOS) 731,
PLÉH CSABA 332, 528,709,717,788 732, 733
PLETT,H.599 SAUSSURE, F. DE 11, 12, 60, 63, 477, 478, 480,
PÓRA FERENC 501 506, 725,738, 739, 741,742, 743, 744, 745,
PORZIG, W. 506 746, 747,765,766,767,768,776
PRISCIANUS 322, 728,729,730 SCHMIDT, S. J. 544
PRÓSZÉKY GÁBOR 797 SCHMIDT, W. 486
PUSZTAI FERENC 166, 167,367 SCHMITT, N. 65
PÜTHAGORASZ 7 2 7 SEARLE, J. 710, 711,712
SEIDEL, E. 322
QUINTILIANUS 147, 556, 559, 584, 585, 592, SESZTALOV, J. 36
597, 598, 599,600,603,604 SETÄLÄ, E. 83
SHEBEOK, TH. 769
RAÁTZ JUDIT 613 SÍK SÁNDOR 566, 567
RÁCZ ENDRE 258, 362, 371, 375, 407,475, 543, SILLANPÄÄ, E.-F. 40
617 SIMEON, R. 532
RADICS KATALIN 332 SIMONYI ZSIGMOND 63, 64, 350, 390, 410, 737,
RADNÓTI MIKLÓS 707 741
RASK, R. 738 SINCLAIR, A. 362
RAVASZ LÁSZLÓ 567, 574 SÍPOS LAJOS 66
RÉDEI KÁROLY 48 SIPTÁR PÉTER 83, 122,137
REISIG, CH. K. 477 SKINNER, B. F. 769
RÉGER ZITA 789, 790 SLOANE, TH. 61, 122,742,757,760,761,766
REGULY ANTAL 36, 740 J. SOLTÉSZ KATALIN 483, 639
RÉVAI MIKLÓS 153, 734 SPANNRAFT MARCELLINA 484
RICHARDS, I. A. 724, 763,764 SPILLNER, B. 733
RIEDL FRIGYES 563 SUBOSITS ISTVÁN 100
RIES,J.321,322,345 SUNDBERG, J. 89
RINGEN, C. 124 SYLVESTER JÁNOS 643, 734,735
ROBINS, R. H. 350, 726,727,733,734,736,737 SZABÓ ÁRPÁD 726, 727
ROBRIEUX, J.-J. 599 SZABÓ G. ZOLTÁN 571
ROGET, P.M.509,510 SZABÓ ISTVÁN 556
RÓKA JOLÁN 21 SZABÓ JÓZSEF 659, 660,669,680
ROMAINE, S. 25 SZABÓ T. ATTILA 680, 682
RÓNAI BÉLA 325, 684 SZABÓ ZOLTÁN 489, 528,544,552,680,775
RUHLEN,M. 13,25,30 SZARVAS GÁBOR 67, 741
RUZSA IMRE 362 SZATHMÁRI ISTVÁN 599, 734
RUZSICZKY ÉVA 167,501,502,509 SZÉCHENYI ISTVÁN 735
SZEMERE GYULA 81,362,371,375
SZEMERÉNYI OSZVALD 741
808 A magyar nyelv könyve

SZENCZI MOLNÁR ALBERT 734 VÉGH JÓZSEF 680, 682

SZENDE TAMÁS 19, 137,789 VERSEGHY FERENC 153, 157,734,735
SZENT ÁGOSTON L. AUGUSTINUS VÉRTES EDIT 170
SZENTGYÖRGYI ALBERT 6 0 1 VÉRTES O. ANDRÁS 95, 105,147,156,603
SZÉPE GYÖRGY 790, 791 VIKÁR LÁSZLÓ 38
SZERDAHELYI ISTVÁN 791 VINOGRADOV, V. V. 325
SZILÁGYI N. SÁNDOR 22, 113,114 VOIGT VILMOS 772
SZIMÓNIDÉSZ 599, 600 Vöő ISTVÁN 680, 682
SZINNYEI JÓZSEF 390, 741 VÖRÖSMARTY MIHÁLY 157, 735
SZÓKRATÉSZ 555, 584,725,726
SZŐNYI NAGY ISTVÁN 734 WACHA IMRE 556, 603
SZÖRÉNYI LÁSZLÓ 571 WARDHAUGH, R. 791
WEAVER, R. M. 585
TAKÁCS ETEL 407, 475 WEIGAND,E. 713
TAMÁS (ERFURTI) 733 WEINREICH, U. 523
TARNÓCZY TAMÁS 95 WEISGERBER, L. 747
TAYLOR, J. T. 725 WEÖRES SÁNDOR 144
TEISZIASZ 559, 592 WHORF, B. L. 723, 764,765,769,788,792
TEISZLER PÁL 680 WILKINS, J. 736
TELEGDI ZSIGMOND 12,322,481,707 WiTTGENSTEiN, L. 481,741,742,769
TEMESI MIHÁLY 230 WUNDERLICH, D. 713
TEMESVÁRI PELBÁRT 582 WUNDT, W. 14, 739
TERESTYÉNI TAMÁS 66, 530,709,714,747
TESNIÉRE, L. 360, 390,762 ZETTERSTEN, A. 795
TOLCSVAI NAGY GÁBOR 522 ZICHY ANTAL 585
TOLDY FERENC 734 ZIPF, G. K. 795
TOLNAI LAJOS 170 ZSILKA JÁNOS 484, 510
TOMPA JÓZSEF 64, 741 ZSILKA TIBOR 524
TÓTH ETELKA 81, 172 ZSIRAI MIKLÓS 741
TÓTFALUSI ISTVÁN 33, 38,172
TOULMIN, S. E. 564, 571,583
TÖLGYESI JÁNOS 799
TRIER, J. 506, 747
TRUBECKOJ, NY. SZ. 748, 749
TSÉTSI JÁNOS 734

VALÉRY, P. 489
VÁMBÉRY ÁRMIN 741
VANDERVEKEN, D. 713
VÁRADI TAMÁS 170,797
VARGA LÁSZLÓ 83
VARRO, M. T. 727, 728
VÁRKONYI IMRE 680
 TÁRGYMUTATÓ
ábécé 121 - érték 481
ábécé fejlődése 79 - kötöttség 174
ablativus — távolítási eset - tájszó 187,660
ábrázolás 19 alakkiegészüléses (szuppletív) szóalakok 290
ábrázoló mondat 526 alaktan 255
ábrázoló, tájékoztató funkció 327, 330 alakzat 574, 598, 599, 732, 767
abszolút tő 268 alakzatkutatás 767
absztrakt jelentéstartalom 388 alakzatok osztályozása 768
accomodatio — alkalmazkodás alália — hangkihagyás
accusativus — tárgyeset alany (subiectum) 362, 370
accusativus cum infinitivo 382 alany
addentális szigmatizmus —fognyomásos selypesség - alakja 372
addessivus — ottlevés eset - határozottsága 372
adó 12 - hiánya 337
adverbium — határozószó - ragja 372
adverbium verbale — határozói igenév - szófaja 371
afázia (beszédzavar) 14, 147, 783 alany-állítmányi szerkezet 335, 339, 364, 437
affixum — toldalék alany-állítmányi szószerkezet — hozzárendelő
affrikációs összeolvadás 131 szószerkezet
affrikáta — zár-rés hang alanyeset (nominatívusz) 370
affrikáta-vita 109 alanyi
á fonéma zártabb hangszíne 671 - bővítmény 415
afrikai nyelvek 31 - ikes ragozás 276
agglutináció folyamata 53 - iktelen ragozás 276
agglutináló nyelvek—toldalékoló nyelvek - mellékmondat 447, 449
ágrajz (gráf) 360, 754 - ragozás 276
agyi szótár (mentális lexikon) 508 - rész 14, 361
ajakhang 105 alanyos összetett szók 298
ajakkerekítés (labializáció) 92 alanyos szerkezetek 373
ajakkerekítéses magánhangzó (labiális) 104 alanytalan mondat 375
ajakkerekítés nélküli magánhangzó (illabiális) 104, alaphang 93
105 alapjelentés 492
ajakműködés szerinti illeszkedés 123 alaplevegő 603
ajánlás 596 alapnyelv 30, 178
ajkak (labia) 91, 92 alapnyelvi szavak — ősi szavak
akcidencia — létfogalom jellemző sajátossága alapszó (primitivum) 303
akció (actio) 601, 603 alapszó-besugárzás 303
akcióminőség (igejelleg) 219, 220, 246 alapszófajok 202, 345
aktív ige 214 alapszókészlet 48, 168
aktív szókincs 168, 782 alaptag 387
aktuális alárendelő
- mondattagolás 140, 368, 526 - kötőszó 249, 445
- szófajiság 197, 208 - összetett mondat 437, 443, 465
- szófajváltás 208, 209, 378 - szerkesztésmód 659
- tagolás 749 - szintagmák 298, 350
aktualizált szókincs 782 - szóösszetételek 298
akusztika (akusztikai fonetika) 75, 93 - viszony 339
akusztikai jelenség 93 alárendelt alany 352, 375, 376
akusztikai szint 101 alárendelt fogalom 169, 506, 507
alaki alárendelt szavak (hiponimák) 501
810 A magyar nyelv könyve

alárendeltség 505 - tájszótár 684

albán 34 - többesjel 282
álhasonlító mondat 343 általánosítás 479
álhomonimák 498 alternáció 259
alias-nevek 622 alveoláris hangok 108
álikerszók (forradásos ikerszók) 302 alveoláris terület 91
alkalmazkodás (akkomodáció) 122 amerikai indián (amerind) nyelvek 31
alkalmazott hangtan 73 amerikai leíró (deskriptív) nyelvészeti
alkalmazott nyelvészet 65, 66 strukturalizmus 750
alkalmi összetett szó 295 anafora — hátrautalás
állami nyelvváltozatok 55, 58 analitikus felépítésű szótári szók 174
államnevek 624 analitikus grammatikai eszközök 27
állandó határozó 389 analitikus igealak 274
állandó határozói jellegű határozó — analitikus morfológiai szerkesztés 262
részeshatározó, hasonlító határozó analízis szintézissel modell 99
állandó (vonzat-) határozói mellékmondat 460 analógia 263, 726, 728, 739
állandó ikes igék 278 analógiás érvelés 565
állandó jelző 416 analógiás érzék 694
állandósult szókapcsolatok 172, 347 anomália 728
állapotféle határozói mellékmondatok 455 antonímia —jelentés ellentétessége
állapotféle határozók 400 antonimák — ellentétes jelentésű szavak
állapothatározó 238, 239, 365, 374, 381, 382, 400, antropológia 477, 794
403,413 antropológiai nyelvészet 764
állapothatározói mellékmondat 455 anyagnév 222, 416
állathívogató, -terelő, -űző szavak 179, 251 anyanyelv 734
állati jelrendszer 14 anyanyelv elsajátítása 687, 782
allativus — közelítés eset apanév 618
állatnevek 222, 630 apex — nyelv hegye
állatok jelrendszere 17 approximáns (közelítőhang) 110
állítás 363 archaizmusok 191, 192
állítmány (praedicatum) 362, 658 areális (területi) kapcsolatok 44
állítmány és alany egyeztetése 376 areális nyelvészet 29, 45, 61
állítmány hiánya 337 argó 188, 194
állítmányi mellékmondat 448, 449 argumentáció 556, 563
állítmányi részl4, 361 arisztotelészi argumentáció 571
állító mondat 333 articulus — névelő
állkapocs mozgásai 93 artikuláció 74, 85, 86
allofón 116, 120 artikulációs bázis 145
allomorf 260 artikulációs fonetika 75
alsóajki selypesség 150 árunevek 636
alsó nyelvállású magánhangzó 104 aspektus — igeszemlélet
altaji nyelvcsalád 31 aspektualitás (igeszemlélet) 219, 246
általános assimilatio — hasonulás
- alany 373, 658 aszimmetrikus kommunikáció 708
- (alanyi) ragozás 276 asszertívumok 712
- érv 570 asszociáció 782
- érvforrás 563 asszociációs kapcsolat 600
- hangtan 73 asszociációs sorok 485
- ikes ragozás 277 asszociatív viszonyok 746
~ iktelen ragozás 277 asszonynevek 620
- névmás 233, 373 aszindeton — kötőszó elhagyása
~ nyelvtudomány 65 átalakítás — transzformáció
- személyragok 276
 Tárgymutató 811

átmenet a szerves és a szervetlen összetett szók belterületi nevek 628

között 301 bemutató beszéd 558
átmeneti mondatrész 365, 382, 388 bennfoglalás 505, 530
átmeneti szófaj 234 bentlevés eset 287
átmeneti típusok az egyszerű és az összetett Bernstein-hipotézis 764
mondatok között 341 beszéd (parole) 11, 743
átszövődés 474 -aktus 326, 709, 750
auditorikus fonetika 75 -aktus-elmélet — beszédtett-elmélet
ausztráliai nyelvek 31 -egység 324
ausztroázsiai nyelvcsalád 31 -értés 97, 692
ausztronéz nyelvcsalád 31 -észlelés 97, 781,782
á utáni asszociatív o-zás 671 -fajták stílusa 597
autoszegmentális fonológia 122 -feldolgozás zavarai 783
avulsiva — csettintő hang - folyamatosságának zavarai 151
azonos alakú képzők 306 -hang 74, 75, 103, 106, 747
azonos alakú szavak (homonimák) 211, 498, 546 -hang képzési hibája 148-149
azonos értelmű képzők 306 -hangok expresszivitása 156
azonosítás 368, 545 -hangok hibái 153
azonosító állítmányi mellékmondat 448 -helyzet (szituáció) 20, 323
azonosító értelmező 425 -hibák 147
azonosság, azonosítás (koreferencia) 541 -iram gyorsulása 152
-javítás 134
balti finnek 39 -lánc 74
balti-szláv nyelvek 34 -légzés (respiráció fonatória) 87
barbarizmus 598, 732 -lépés (társalgásban) 528
beágyazásos transzformáció 446 - létrehozása — beszédprodukció
beálló melléknévi igenév 236 - megértése 145, 781, 782
becenév 615 -percepció 76, 97
becéző nevek alkotása 616 -produkció 76, 85, 142, 779, 783
Bedeutung — jelentés (Fregénél) -rész 728
beékelt mondat 144 -ritmus 137
befejezés (konklúzió, epilógus) 532, 534, 592, 596 - ritmusának zavarai 151
befejezett ige 219 -szintézis 96, 797
befejezett melléknévi igenév 236, 239 -szünet 143
befolyásolás 556 -tanítás 723
befolyásoló szerep 324 -tempó (beszédiram) 95, 144
behaviorista lélektan 750 -tett 709
behaviorizmus 755 -tett-elmélet 23, 528, 709, 717
bekebelező nyelvek 27 -tevékenység 85
bekezdés (paragrafus) 531, 532 -zavar 147
belégzés (inspiráció) 87 beszélés néprajza 717, 793
belégzési szünet 143 beszélői attitűd 326
belső beszélő szándéka 732
- artikuláció 99 beszélőszervek 86
- érv 562 beszélőváltás 717
- fül 100 beszélt nyelvi vizsgálatok 60, 800
- keletkezésű szavak 179 beszélt nyelvváltozat 55
- kontextus 527 beszélt szöveg 525, 528
- név 36 beszerkesztettség 323,531
- nyelvészet 60 betű 80
~ nyelvjárássziget 651 -ejtés 153, 155
~ nyelvkeveredés 193 -gyakoriság 795
- szóteremtés 251 -rím 615
 812 A magyar nyelv könyve

-szó 632, 637 cselekvésfogalmak (igék) 200, 346

bevezetés 532, 592, 593 cselekvéshordozó 216, 217, 363, 371, 762
bevezető szók 326 cselekvésnév 384
bilabiális hangok 108 cselekvéstartalom 234
biológiai sorompó 687 cselekvést jelentő ige 214
birtok 420 cselekvő (aktív) igenév 237
birtokjel 282, 283, 372, 422, 425 cselekvő ige 216
birtoklás 365, 422 cselekvő igék képzői 308
birtoklást kifejező létigei állítmány 422 cseremisz (mari) 38
birtokos 420 csettintő hangok (avulzívák) 87
- eset 281, 287 csillagnevek 629
- jelző 419, 421, 425, 426 csonka szillogizmus 570
- jelző hiánya 339 csonkítás 697
- jelző szófaja 420 csonkított mondat 538
- jelzői mellékmondat 462 csoport- és rétegnyelvek 54, 57, 188
- jelzős szerkezet alaki kérdései 420
- jelzős szerkezet alaptagja 419 dadogás 151
- névmás 230 dajkanyelvi szavak 179, 693
- személyjelek 282, 283, 379 dakota 24
- személyjelezés 657 dallamhangsúlyos nyelv 26
-szerkezet 419, 420 dán 24
birtokszó 419 dativus possessivus 366, 410
birtoktöbbesítő jel 282, 372 dativus — részes eset
bizonyítás 592, 595 dedukció 565
bontóhang 53 dedukció a logikában 565
bővíthetőség 200 dedukció a retorikában 568
bővítmények 378 deduktív érvelés 590
budapesti iskola 741 deduktív módszer 61
definíció (meghatározás) 502, 572, 573
cáfolás 592, 595 deiktikum 707
captatio benevolentiae — jóindulat elnyerése deiktikus elemek 706
catawba sziú 24 deiktikus referencia 228, 488
causalis-finalis — ok- és céleset deixis — jelekre utalás
célhatározó 406 deixis 706
célhatározói mellékmondat 458, 459 deklarációk 712
célkitűzés 18 dekódolás 783
centrális hallás 100 dél-alföldi nyelvjárási régió 671
chria 588 delativus — behelyezés eset
cím 223, 536 dél-dunántúli nyelvjárási régió 669
címek 635 délibábos (hyelvrokonítási) elméletek 45
címke szerep 536 denominális képzők 305
címzett 21 denominális nomenképzők — névszóból névszót
compositio — szóösszetétel képzők
compositum — összetett szó denominális verbumképzők — névszóból igét képzők
coniunctio — kötőszó denotatio 733
connotatió 733 denotatív jelentés 486, 501
constructio — szerkesztés denotátum — jelölt, jeltárgy
contaminatio — szóvegyülés dentális hang — foghang
corona — nyelv pereme dentális terület 91
családi helyragok 672, 676 dentes — fogak
családnév 618 dependenciagrammatikák 762
csángó 24, 677 derivatio — szóképzés
csatorna 21 derivációs morféma 258
 Tárgymutató 813

derivatum — képzett szó egyetemes nyelv 735, 736

deskriptív módszer 764 egyetemes nyelvtan 735, 736
deverbális képzők 305 egyeztetés (kongruencia) 258, 355, 376, 426, 541,
deverbális nomenképzők— igéből névszót képzők 542, 727
deverbális verbumképzők — igéből igét képzők egyházi névadás 611
diakrón nyelvészet 61 egyidejű időhatározói mellékmondat 453
diakrónia 60, 744 egyidejűség 234
dialektika 555, 730, 733 egynyelvű szótár 166
dialektológia 740 egypördületű r 150
dialektus — nyelvjárás egységesítő erők 647
dialógus — párbeszéd egységesülés 647
dialógusok párba rendeződései 718 egyszerű ellentét — szembeállító ellentét
diaszpóra 58 egyszerű
dictum (állítás) 324 - kapcsolatos viszony 440
diftongus — kettőshangzó - képző 306
diglosszia — kettősnyelvűség - mondat 335, 659
dilemma 568 - mondat részei 361
direktívumok 712 - stílus 593, 597
diskurzus 767 egyszerűsítés elve 82
diskurzuselemzés 60, 767 együttműködési elv 719
distinguisher — megkülönböztető együttrezgés 94
distributiv-temporalis — ismétlődő eset ejtéshibák 68, 152
distributivus — osztóeset ékesség 598
diszfázia (nem beszélés) 783 ektocentrikus szerkezet 751
diszfónia (dysphonia) — hangadás hibája ekvivalencia — egyenértékűség
díszítő jelző (epitheton ornans) 416 elativus — kihelyezés eset
diszlália — hibás hangképzés elbeszélés 582, 592, 594
diszpozíció 592 elbeszélő bevezetés 594
disztribúció 254, 752 elbeszélő múlt 676, 678
disztribúciós vizsgálat 752 eldöntendő kérdő mondat 330
dologfogalmak (főnevek) 346 elemi
dorsum — nyelv háta ~ lexéma 173
dravida nyelvcsalád 31 ~ mező 506
duális — kettős szám ~ mondat 336
dysphonia (diszfónia) 147 ~ nyelvtan 727
elemismétlés 674
echolalia 692 életkori nyelvváltozatok 188
echo question — visszhangkérdés élettani pöszeség 149, 692
Édes Anyanyelvünk (folyóirat) 69 elhatároltság (szövegben) 524
e fonéma nyíltabb ejtése 671 elkülönítő erők 647
egész-rész viszony 360, 576 elkülönítő nyelvek 26
egocentrikus beszéd 700 elkülönülés 647, 648
egyalakú igetövek 269 ellenőrzés (beszédprodukció) 85, 99
egyalakú tő 268 ellentét 578, 582
egyéb szóalkotási módok 315 ellentétesen hozzátoldó kapcsolatos viszony 440
egyedi nevek 222 ellentétes
egyelemű nevek 611 ~ értelmű képzők 306
egyenértékűség (ekvivalencia) 502 - jelentésű szavak (antonimák) 510, 546
egyéni képzés (hapax legomenon) 303 - mondatok 441
egyéni pszichikai tevékenység 739 - szerkesztésmód 511
egyéni szókincs fejlesztése 171 - viszony 428, 510
egyértelműség elve 694 ellentétpárok (oppozíciók) 17, 116, 117, 261, 577
egyes kötőszó 250, 438 ellentmondások 582
 814 A magyar nyelv könyve

ellentmondó ellentétes mondat 441 eredményhatározó 403

ellipszis 543 eredményhatározói mellékmondat 456
elméleti nyelvészet 62, 733 eredménytárgy 378
élokúció 597 ergon 736
előadás (pronunciáció) 601 eróziós folyamatok 58
előadhatóság 597 érték (jelentésre) 481, 485, 488
élő elszigetelt nyelvek 31 értekezés 604
előfeltevés (preszuppozíció) 529, 715 értékrendszer 17
előfeltevés-kiváltó 715 értelem 482
előhangzó 266 értelmezés (parafrázis) 545
előhangzós elmélet 264 értelmező határozó 386
előidejű időhatározói mellékmondat 453 értelmező jelző 424
előidejűség 234 értelmező jelzői mellékmondat 463
előkészítő bevezetés 593 értelmező szótár 166
elöl képzett magánhangzó (palatális) 104 értelmezős szerkezet alaki kérdései 425
élő nyelvek 25 értelmezős szerkezet egyeztetése 426
élő nyelvi anyag gyűjtése 740 értelmi hangsúly 140
élőnyelvi vizsgálatok 165, 767 érv 563
előreható hasonítás 126, 129 érvelés 563
előreutalás (katafora) 540, 541 - általános érvforrásai 572
előszak 473 - hibái 590
előtag 294 ~ kikerülése (ignoratio elenchi) 591
előzményhatározó 389 - segédeszközei 589
elsődleges grammatika 768 érvényességi feltétel 711
elválasztás 136 érvforrás 563, 569
elvétel 599 erza mordvin 39
elvont (absztrakt) fogalmak 222 érzéki (konkrét) fogalmak 222
elvonatkoztató képesség 49 érzelemkifejező funkció 488, 490, 491, 532, 534,
elvont főnév 222 544
emberi alkotások elnevezései 635 érzelmi érvek 562
emberközpontú nyelvművelés 68 érzelmi érvelés (pathosz) 585
embertani rokonság 30 érzelmi hangsúly 140
emfatikus változat — érzelmi változat érzelmi változat 117
említőnév 621, 622 eseménynevek 637
emocionális funkció — kifejező funkció esetragok 287
emocionális jelentés 488 esetviszony 287
emotív funkció — kifejező funkció essivus-formalis — mód- és állapoteset
empiricizmus 755 északkeleti nyelvjárási régió 673
empirizmus (gyermeknyelv) — utánzás elmélete eszköz- és társeset 288
endocentrikus összetétel 295 eszközfonetika 74
endocentrikus szerkezet 751 eszközhatározó 398, 405
energeia 736, 756 eszközhatározói mellékmondat 454
enthüméma 561, 567, 569, 570, 571, 586 eszközlő határozó 218
enyec (jenyiszeji szamojéd) 42 esszé 604
epifora 575 esszívuszi állapothatározó 400
epikheiréma 567 észtek 24, 40
epilógus — befejezés ethosz 562, 585
epitheton ornans — díszítő jelző etikai érvek 562
érdeklődő mondat 325 etikai érvelés (ethosz) 584
eredethatározó 402 etimológia — szófejtés
eredethatározói mellékmondat 456, 459 etimológia 725, 727, 732
eredet szerinti nyelvosztályozás 30 etnolingvisztika 791
eredményeset 288 etruszk 24
 Tárgymutató 815

eufónia — jóhangzás feltételes mellékmondat 464

europid típus 37 feltételes mód 329
europo-szibirid 36 fennkölt hangnem 602
evidencia 590 fennkölt stílus 593, 597
evokatív változat — környezetet felidéző változat fenség (dignitas) 598
exmetafora (volt metafora) 495 figura etymologica 238, 301, 378
exocentrikus összetétel 295 figyelemfelhívó gesztusok 604
explozíva — felpattanó zárhang figyelem megragadása (attentio) 593
expresszívumok 712 filológia — szövegmagyarázat
exspiratio — kilégzés filozófiai nyelvtan 735
exspirátiós hangok 87 finnek 24, 39
ezópusi mese 564, 565 finnugor népek 740
ë fonéma 672 finnugor nyelvcsalád 34
ë-ző jelleg 668 fizikai hangtan 93, 95, 116
faj (species) 572 flektáló nyelvek — hajlító nyelvek
fajfogalom (species) 575 fogak (dentes) 91
fakultatív változat 116 fogalmi
fakultatív vonzat 353 - alapú mondatmodell (consept based syntactic
fantázianév 631, 637 structure) 360, 364
fatikus funkció — kapcsolattartó funkció - alapú szerkezet 359
fedőszöveg 591 - archaizmusok 191
fej 360, 760 - jelentés 255
fej-központúság 28 - neologizmusok 191
feladó 12, 21 - séma 522
felcserélés 599 - tartalmú szavak 345
felelőszó 252 fogaiomló
felhang 93 -alkotás 478
felharmonikus — felhang -írás (ideográfia) 77
felhívás 19 -jelölő szóelem 256
felhívó funkció 20, 328, 329 -jelölő szók 204
félig zárt magánhangzó 104 -képzés 85
felismerési kulcsok 102 -köri szótár 509
felkiáltás 326, 331,332 -körök 501, 505, 506, 508, 509, 510
felkiáltó gesztusok 604 -tárolása 85
felkiáltó mondat 325, 328 foghangok (dentális hangok) 91, 108
felosztás 546, 592 fogközi (interdentális) selypesség 149
felosztás és osztályozás a logikában 575 fognyomásos (addentális) selypesség 149
felosztás és osztályozás a retorikában 576 fok- és mértékhatározó 399
felpattanó zárhang 108 fok- és mértékhatározói mellékmondat 454
félproduktív szöveg 702 fokhatározó 399
felsorolás 546 fokhatározói értékű jelző 399
felső nyelvállású hosszú magánhangzók fokhatározói értékű jelzői mellékmondat 455
rövid ejtése 670 fokjelek 282
felső nyelvállású magánhangzó 104 fokozás 578
félszabad morféma 259 fokozásos sorrend 595
felszíni szerkezet 756, 761 fokozat 578
felszíni típusú helyesírás 81 fokozati különbség 579
felszólítás 324, 326, 327, 329-333 fokozó kapcsolatos mondat 438, 440
felszólító mód 261, 262, 266, 269, 270, 275, 276, fókusz 364
277, 329, 334 fókuszmondat 532
felszólító mondat 325, 329 folyamatos aspektus 235
feltalálás 561 folyamatos ige 219, 234
feltételes kijelentés 327 folyamatos melléknévi igenév 236
 816 A magyar nyelv könyve

fonéma (szegmentum) 17, 74, 106, 111, 115, 117, ~ igenév (infinitivus) 235, 372, 374, 379, 381,
122, 149, 256, 747, 749 384, 406, 408, 420
fonéma-graféma megfeleltetés 692 ~ igenév személyragozása 236, 290
fonémák gyakorisága 120, 654 - kérdő névmás 232
fonémák kapcsolódási szabályai 121 - mutató névmás 231, 248
fonémák nyelvjárási hangszínváltozatai 652 ~ névmás 371, 379, 384, 420
fonémák száma 120 - vonatkozó névmás 232
fonémák szintje 18 főszóelem — szótő
fonémarendszer 120 frazéma (szótári kifejezés) 172, 174, 376, 382, 387,
fonémarendszer a nyelvjárásokban 652, 664 413
fonematikus elv (helyesírásban) 82 frazeológia 164
fonematikus hallás 691 frazeológiai egység 174
fonetika 74, 740 frekvencia 93
fonetikai átírás 82 fríg 14
fonetikai jellegű hangváltozás 122 fronológia 115
fonetikai szint 101 funkcióigék 213, 244
fonológia 74, 115, 260, 746, 748 funkcionális grammatika 65
fonológiai jegy 691 funkcionális hangtan — fonológia
fonológiai jellegű hangváltozás 122 funkcionális nyelvészet 767
fonológiai összetevő 756 funkcionális nyelvleírás 64
fonológiai szint 101 funkciósan kötött alternáció 260
fonotaktikai szabályok —fonémák kapcsolódási funkciótlan kötött alternáció 260
szabályai fúvó állás 91
forduló (diskurzuselemezésben) 718 független mondatok 324
forikus (vissza- és előremutató) referencia 228 független ö-zés 648, 649, 654, 671
forma 743, 745 függő mondatok 324
formai archaizmusok 191 függőségi grammatika 360, 762
formai neologizmusok 192 fül 100
formális hangnem 593 füttyszerű (sztridensz) selypesség 150
formalis — módeset
formális stílus 598 g hang hibás képzése (gammacismus és
formális univerzálé 27 paragammacizmus) 149
formáns 94, 104 gagyogás 690
forradásos ikerszók — álikerszók gammacizmus — g hang hibás képzése
fosztóképző 312 garat (pharynx) 91
főhangsúly 139 garatüreg 94
főige 370 gégefedő porc 88
földrajzi (vagy hely-) nevek 222, 623 gégefő (larynx) 86, 87
földrészek nevei 624 gégehang 108
fölérendelt fogalom 169, 506, 507 gégeréshang (laringális spiráns) 90
fölös tagadás 334 gégezárhang (laringális explozíva) 90
főmondat 443 genealógiai osztályozás — eredet szerinti osztályozás
főnév (nomen substantivum) 221, 371, 378, 379, generatív fonológia 121
384, 416, 420, 695, 726 generatív grammatika 484
- esetragjai és esetei 287 generatív nyelvészet 360, 755
- esetrendszere 287 genetikai vizsgálat 30
~ helyes használata 223 genitivus — birtokos eset
-jelei 282, 696 genitivus obiectivus 420
- képzők 311 genitivus subiectivus 419
- ragjai 287, 696 genitivus qualitatis 420
- többes száma 282 genus 575
főnévi gépi beszéd-előállítás 797
- csoport 62, 748, 758, 759 gépi beszédfelismerés 798
 Tárgymutató 817

gépi fordítás 796 hallás 100, 782

germán nyelvek 34 hallásteszt 97
gesztálás 602 hallócsontok 100
globális kohézió (szövegösszetartó erő) 531, 533 halmozott
536, 547 - alany 357, 373
glosszárium 171 - állítmány 357
glosszematika 749 - határozók 385
glottis — hangrés - jelző 412
gnóma 569, 571 - mondatrészek 342, 354, 429
gondolatalakzat 599 - mondatrészes mondatok 363
gondolatmenet egyenessége 536 - tárgy 381
gondolatmenet előremozgása 536 hang 74
gondolatmenet megszakítatlansága 536 -adás hibái 147
gőgicsélés 690 - alakja 74
görög 24, 34,78 - alakjelölés 78
görög nyelvtan 63 -átvetés 271
görög-latin mondattan 63 ~—betű megfelelés 81
grammatica speculativa — elméleti nyelvészet -erő (intenzitás) 93, 139, 602
grammatika — nyelvtan - és helyesírás 80
grammatika 728, 730, 731, 732 - esztétikai hatása 158
- i alany 362 - expresszivitása 157
-i állítmány 362 -fejlődési tendencia 739
-i forma és funkció ellentmondása 331 -fekvés 141
~i funkció 19, 65 -festő szó 16, 157, 179,773
-i jelentés — jelentésforma -hajlékonyság 602
~i kategória 198 -helyettesítés (paralália) 149, 697
~i szerepű szóelemek 258 -hordozás 601, 602
~i szinonima 422 -indítás 603
-i tő 260, 268 -írás 726
grammatikalizáció 246 -jelölő írás 76, 78
grammatika tanítása 733 -kapcsolatok 73, 101
Grimm-törvény 738 -képzés hibái 149
Gutenberg-galaxis 799 -képzés látási elemei 159
gyakoriság elve 694 -kihagyás (alália) 149, 697
gyakorító igeképzők 308 -közök 141
gyakorlati érvelés 571 -lejtés 141, 437, 444
gyermeketimológia 698 -lejtés a szintagmák szintjén 142
gyermek mondat- és szövegalkotása 698 -lejtésforma 327
gyermeknyelvl4, 782 -lejtés jelentésmegkülönböztető szerepe 142
gyermek nyelvelsajátító szerkezete (LAD) 688 -magasság 602
gyermeknyelvi szavak 179, 693 -menet 141
gyermeknyelv szótani-alaktani sajátossága 692 -nem 602
gyermek szókincse 693 -nyomás — nyomaték
gyors beszédiram 155 -rend 123
gyűjtőnevek 222 -rés (glottis) 88
gyűjtő névmás 233 ~sorl6
gyűrűporc 87 -stilisztika 156
-súly 139, 140
h-állás 90 -súlyozási hibák 155
hadarás 151 -súlyozott állítás 590
hagyomány elve 80, 82 -szalagok 88
hagyományos mondat 323 -szimbolika 157
hajlító nyelvek 27, 255 -színezet 17, 139, 156, 159
 818 A magyar nyelv könyve

-színváltó névszótövek 272 - mellékmondat 452

-tan 74 határozós összetett szók 299
-tani jelenségek a gyermeknyelvben 689 határozós szerkezetek 38
-törvények 45, 46, 738, 739 határozószó (adverbium) 53, 238, 240, 245, 246,
hangoztató, analitikus-szintetikus módszer 82 250, 364, 384, 394, 396, 397, 398, 400, 401,
hangtörvények 145, 739, 744, 745, 746, 747 403, 406, 407, 408, 438, 444
hangutánzó mondatszó 252 - helyes használata 242
hangutánzó szavak 16, 157, 179, 773 ~i kötőszók — kötőszói határozószó
hangűr (hiátus) 125 -i névmások 241
hangűrtöltő (hiátustöltő) 125 ~i színezetű kötőszó 442
hangváltozás 47, 646 határozott
hangzóhiányos névszótövek 271, 272 - (tárgyas) igeragozás 48
hangzókivető igetövek 269 - névelő 248
hangzókivető névszótövek 269, 271 - névelő sorrendi szabályszerűsége 543
hangzós beszéd 148, 603 - ragozás — tárgyas ragozás
hangzósság 135 ~ számnév 227
hangzóssági csúcs 136 ~ tárgy 379
hangzóssági skála 112, 135, 136 - tárgyú ragozás 278
hangzóssági völgy 136 - tárgyú személyragok 276
hanti — osztják határtudományok 771
hapax legomenon — egyéni képzés hatásszünet 143, 603
hármas kötőszó 438 ható ige 219
hármas szám 49 ható ige képzője 310
háromelemű személynévadás 622 hátraható hasonítás 128
háromtényezős kommunikációs modell 20 hátrautalás (anafora) 540, 575
hasonító (indukáló) hang 126 hattényezős kommunikációs modell 21
hasonlat 578 háttérmondatok 716
hasonlító határozó 408 hátul képzett magánhangzó (veláris) 104
hasonlító határozói mellékmondat 460 házassági név 621
hasonlító mellékmondat 144, 464 házasság utáni névviselés 620
hasonló alakú szavak (paronimák) 505 helyes beszéd 732
hasonlósági szóképek (metafora) 766 helyes hangképzés 148
hasonulás (asszimiláció) 125, 255, 697 helyesírás 80, 273, 730, 734
hasonuló (indukált) hang 126 helyesírási készség 82
határjegy 144 hely
határozatlan -féle határozók 392
~ alany 373 -határozó 392
~ névelő 248 -határozóféle mellékmondatok 452
~ névmás 233, 373 -határozói mellékmondat 452
~ számnév 227 -i érték 481
-tárgy 372 -i (vernakuláris) nyelv
határozó 343, 383, 402, 658 -i nyelvjárás 187, 650
~ fajtái 383-111 -szín 600
-hiánya 338 ~i szótár 685
~k rendszere 388, 390 -i tájszótár 685
-ragok 49, 385, 657 -nevek 623
- szófaja 384, 385 helyreigazító bevezetés 594
határozói helyreigazító magyarázó mondat — kifejtő
- bővítmény alaptagja 387 magyarázó mondat
- értékű tárgy 382 helyzetmondatok 175
~ értékű jelző 415 helyzettervezés 66
~ igenév (adverbium verbale) 238, 240, 375, hermeneutika 489, 521
384,396,398,401,406 heterogén többséget kifejező többesjel 283
 Tárgymutató 819

heteronímia 487 idegen szavak helyes kiejtése 185

heteroszémia 487 idegen szavak helyesírása 185, 186
hét szabad művészet (septem artes liberales) 730 ideográfia — fogalomírás
hettita 34 ideogram 77
hezitáció 780 idióma 174
hezitációs szünet 143 idiomatikus egységek 174
hiány 543 idiomatikus jelentés 174, 175
~os mondat 336 idő
~os ragozású igék 276, 280 -féle határozói mellékmondatok 453
-os szerkezet 238 -féle határozók 395
~os szerkezetű mondat 335 -határozó 395
~os szerkezetű szöveg 534, 537, 542, 543 -határozói mellékmondat 453
hiátus — hangűr -kategóriák 49
hiátustörvény 125 -rendben haladás 534
hibás állítás 590 -tartam 93, 95, 697
hibás hangképzés (diszlália) 149 -tartam hibái 154
hierarchikus beszédmegértési modell 98, 101 -tartam-váltakoztató igetövek 269, 270
hierarchikus elrendezés 596 -tartam-váltakoztató névszótövek 271, 272
hierarchikus rendszer (struktúra) 18, 345 ifjúsági nyelv 189
hiperonima — fölérendelt fogalom ifjúság szóhasználata 194
hiponima — alárendelt fogalom igazodás 133
hiponímia — alárendeltség igazodás a szomszédos hang képzési helyéhez 134
hipotetikus rendszer 484 igazodás a szomszédos hang
hivatalos állatnévadás 631 képzési mozzanataihoz 133
hivatalos névadás 627 ige (verbum) 212, 384
hívónév 631 -ből igenevet képzők 314—315
hobbinyelvek 57 -ből igét képzők 308-310
holofrázisok 692 -ből névszót képzők 311-312
homília 576, 594 -fajták 213
homofónia 500 - helyes használata 220
homográfia 500 -i állítmány 365
homonim szerkezetek 144 -i csoport 378
homonim szóalakok — azonos szóalakok -idők 275
homonimák — azonos alakú szavak —igenév 206, 238, 375, 376, 415
homonímia 498, 499 ~-igenévi személyragozás 291
homorgán 150 ~i jelentés 484
Horger-törvény — kétnyíltszótagos tendencia ~i rendszer 694
horizontális magánhangzó-harmóniatörvény — -i személyragok 276
hangrend ~i szerkezet 351
hosszú hangok 95 ~i vonzatok 213
hosszú távú memória 85 - jelei 274
hozzáadás 599 -képzés 308, 311
hozzárendelő szintagmák 350, 354 -képzők 305
hozzárendelő szószerkezet 336 -kötő 219, 245, 348, 349
hozzátoldó ellentétes viszony 440 -kötők használata 247
hozzátoldó kapcsolatos viszony 440 -kötő jelentésmódosító szerepe 246
hősénekek 36 -kötő nélküli (szimplex) igék 219
hüperbaton — összetartozó szavak túlzott -kötőrendszer 53
elválasztása -módok 274, 325
Hymes-modell 777 -módok és igeidők kapcsolata 275
-nemek 213
idegennyelv-oktatás 29 - ragjai 276
idegen szavak 180, 182, 183 -ragozás 130, 274, 276, 657
 820 A magyar nyelv könyve

-ragozási rendszer 274, 276 informális stílus 598

-szemlélet 219 infrahang 93
-tövek 270 inklúzió — bennfoglalás
-tövek tőtípusrendszere 269 inkorporáló nyelvek — bekebelező nyelvek
~ valenciája 762 innáta-elmélet 688
- vonzata 212, 213, 216-218, 224, 247, 389, inopia (szóhiány) 495
390 inspiratio — belégzés
igenév 206, 234, 346, 384, 697 inspirációs hangok 87
igeneves szerkesztésmód 53 instrumentalis-comitativus — eszköz- és társeset
igenévi jelző 414 inszinuáció 578
igenévi személyrag 372 integráló mondat 522
igenévképzők 305 intenzitás — hangerő
igen nyílt magánhangzó 104 interakció 717
ikerítés 301, 617 interaktív beszédmegértési modell 98
ikerszó 301 interdentális szigmatizmus —fogközi selypesség
ikes ige 270, 276 interdiszciplináris kapcsolatok 773
ikes igeragozás 676, 678 interiectio — indulatszó
ikon 772, 773 interjú 588
ikonikus jelek 774 interlingvális szótár 165
iktelen igék 276 interpretáns (értelmező) 480
illabiális — ajakkerekítés nélküli intézménynevek 223, 632
illativus — behelyezés eset intonáció 325, 328, 329, 330
illeszkedés 123 intonációs egység 141
illokuciós aktus 710 intranzitív (tárgyatlan) ige 216
illokuciós cselekvés 23 inuktitut 24
illokuciós erő 711 invariáns (állandó) 85, 121, 260, 747
illokuciós lényeg 711 invariáns egység 85
illőség (aptum) 560, 597, 598 invariáns elemek 99
implicit jelentés 529 invariáns jegyek 102
implikáció 713, 714 invenció 561
implikációs univerzálé 27 inverzió — szórendi csere
improduktív képző — nem termékeny képző IPA hangjelölése 83
improduktív szóelem 257 irányhármasság 48, 389
indirekt típusú kérdés 681 iránytárgy 378
index 772, 773 írásban jelöletlen teljes hasonulás 128
indián nyelv 24 írásban jelölt teljes hasonulás 130
indirekt típusú kérdés 681 írás- és olvasástanulás 692
indoeurópai nyelvcsalád 31, 32 írásjegy 80
indoiráni nyelvek 34, 44, 738 írásjelek 144
indukáló hang — hasonító hang íráskép hatása a kiejtésre 153
indukált hang — hasonuló hang írás megjelenése 799
indukátor 715 írásrendszer 78, 80, 81
indukció 563 írás története 76
indukció a logikában 563 irodalmi nyelv 54, 67
induktív érvelés 591 írói-költői szótár 794
induktív módszer 61 írói névadás 638
indulatszó 14, 251
írott beszélt nyelv 56
inessivus — bentlevés eset
írott nyelvváltozat 55
infinitivus —főnévi igenév
írott szöveg 525
infixum 257
irreális óhaj — megvalósulhatatlan óhaj
inflexiós morféma 258
irreleváns jegy — lényegtelen jegy
információ 481, 482
iskolai ragadványnév 623
informális hangnem 593
ismételt kérdés 142
 Tárgymutató 821

ismétlés 544 -tan (szemantika) 477

itáliai 34 -tapadás 237
ítélet 362 -tartalom 197, 198, 208, 209, 478
izoglossza — jelenséghatár -tartalom megújulása 514
izoláló nyelvek — elkülönítő nyelvek -tartomány 479
izomorfizmus 792 -térkép 575
izotóp 547, 548 -típus 199, 200
izsór (inkeri) 41 -tömörítő összetett szavak 296, 300
-változások 47, 477, 512, 513
j hang kétféle jelölése 80 jelezés 273
jassznyelv 188 jel
játékos nyelvhasználat 500 - fogalma 477
jel 15, 258, 479, 569 -folyamat 771
jel (nyelvtani) 73, 500, 570, 729 - funkciója 19
jeladó 19 -hordozó 480
jelekre utalás (deixis) 527 - ikonikus jellege 766
jelelem — fonéma 17, 74 - kettőssége 745
jelelmélet 729 jelentésmegoszlás 318
jelen idő 275, 277, 279 jelölés folyamata 47
jelenre utalás 540 jelölési érték 481
jelenséghatár 647 jelölésváltozat 513
jelenségmonográfia 680 jelöletlen összetétel 298-300
jelentés 16, 477, 478, 480, 481, 482, 485, 756 jelölő (signifiant) 15, 478, 480, 484, 744
jelentés jelölő és jelölt kettőssége 726
-azonosulás 515 jelölő és jelölt közötti motiváltság 725
-beli archaizmusok 191 jelölő szám 225, 228
-beli hiány 547 jelölt (signifié) 15, 478, 480, 744
-beli integráltság 174, 175 jelölt összetétel 299, 300
-beli neologizmusok 192 jelpéldány — jelölt
-beli tájszó 187, 660 jelrendszer 478
-bővülés 385, 514 jeltárgy (denotátum) 19, 478, 480
-elavulás 515 jeltipológia 772
-elem 256, 305, 483 jeltudomány (szemiotika) 477, 480
- elhomályosulása 515 jelvevő 19
- ellentétessége 510, 512, 516, 517 jelzés 16,517
-fajták 485, 490 jelzett szó 411
-fejlődés 492, 494 jelző 48, 411, 415
-forma 197, 206, 209, 211, 257, 258 jelző hangsúlya 140
-közeledés 515 jelzői bővítmény alaptagja 411
-megkülönböztető szerep 74, 116, 120, 139 jelzői értékű határozó 388
-megoszlás jelzői mellékmondatok 461
-mező 501, 505, 507, 747 jelzős összetett szók 300
-mezők felépítése 506 jelzős szerkezet 412
-mozzanat — jelentéselem jenyiszeji szamojéd—enyec
~-összetevők 483 jóhangzás 158, 615
-pulzus — jelentéselem jóindulat megnyerése (captatio benevolentiae) 532,
-réteg 548 593
-síkok 547 jövevénynevek 610
-sűrítő összetett szavak — jelentéstömörítő jövevényszó 44, 180
összetett szavak 294 jövő idő 49
-szegényedés 515 jukagír 45
-szerkezet (struktúra) 492, 515 junkció 762
-szűkülés 514 junktúra — határjegy
 822 A magyar nyelv könyve

jurák szamojéd — nyenyec kérdőszó 252, 330, 331

j-zés 668, 670, 675 kereszteződő szófajúság 206, 207, 229, 230, 241,
242
kakofónia — rosszhangzás keresztnév 608
kamassz 42 keresztnevek jelentése 608
kamassz szamojéd 25 kételemű nevek 618
kannaporc 8 két- és többnyelvűség 779
kapcsolatbeli szóképek 766 kétnyelvűség 58, 671,789
kapcsolatos mondat 439 kétnyíltszótagos tendencia 51
kapcsolatos viszony 427 kétszeres tagadás 334
kapcsolattartó funkció 21 két tengely modell 768
kapcsolva-tagolás 603 kettős
karakter 80 - alany 374
karatáj 39 - állítmány 366
karél (karjalai) 40 -hangzó (diftongus) 51, 107, 653, 674
karoling reneszánsz 73 -, többes szófajúság 205, 211
kartéziánus nyelvészet 73 - határozó 386
katafora — előreutalás - kódolás elmélete 768
kategóriaelmélet 484 -nyelvűség (diglosszia) 24, 644
katekizáló mód 72 - osztás (bináris osztás, dichotómia) 576
kaukázusi nyelvek 31 - szám 49
kecsua 24 - tárgy 236, 381
kelta 34 - tárolás 699
kemény hangindítás 148, 603 kettőztetés 30
kemény szájpadlás (palatum durum) 91 kicsinyítő képző 678
kennelnév 631 kidolgozott kód 787
kentum-ág (nyugati csoport) 32 kiegészítő 378
kentum nyelvek 32, 46 kiegészítendő kérdő mondat 331
kép 600 kiegészítő modális érték 251, 326
képes helyhatározói mellékmondat 452 kiegészítő szókészlet 168
képes helyhatározók 389, 394 kiejtés elve 82
képes kifejezések 176 kiejtési norma 145
képírás (piktográfia) 76 kiemelő jel 282
képzés 616 kiemelő jelző 416
képzés helye szerinti részleges hasonulás 128 kifejezés 19, 324
képzett szó 179, 303 kifejezettség 524
képző 258, 304, 500 kifejező funkció 20
-bokor — összetett képző kifejező mondat 325
-halmozás 306 kifejező sírás 690
~k bemutatása 308 kifejező szerep 324
~k gyakorisága 307 kifejtett (explicit) ellentétek 511
~k keletkezése 308 kihagyás 543
~k termékenysége 307 kihalt nyelvek 25
-szerű ragok 263 kihalt rokontalan nyelvek 31
-szerű utótag 299 kihelyezés eset 288
kérdésteszt 359, 360 kijelentés 324
kérdezés 359 kijelentő gesztusok 604
kérdező bevezetés 594 kijelentő mód 274, 277, 278
kérdő gesztusok 604 kijelentő módú állítmány 327
kérdő határozószó 331 kijelentő mondat 325, 327
kérdő mondat 325, 330 kijelölő jelző 416, 417, 459, 659
kérdő mondatok hanglejtése 142 kijelölő jelzői mellékmondat 461
kérdő névmás 232, 331 kilégzés (exspiráció) 87
 Tárgymutató 823

kínai 24 komplex kérdés 591

kínai-tibeti nyelvcsalád 31 komponenciális elemzés 483
kínálati szótár 509 kompozíció — hierarchikus szervezettség
ki nem fejtett (implicit) ellentétek 511 konatív funkció — felhívó (felszólító) funkció
kisebb balti finn népek 40 kongruencia — egyeztetés
kisebbségi regionális köznyelv 187 konklúzió — befejezés
kísérletes nyelvészet 62 konkrét jelentéstartalom 388
kitárulkozó attitűd 593 konkrét megnyilatkozások jelentései 477
kitérés 594 konnektor — szövegkapcsoló eszköz
kiterjesztett standard elmélet 760 konnexió 536, 543, 762
kiválasztás 528, 548 konnotáció — többértelműség
kivetés (mássalhangzó) 132 konnotatív jelentés — többletjelentés
kizáró ellentétes mondat 441 konstatív mondat 23
kizáró választó mondat 442 konstatívumok 710
klisék 175 konszonáns (együtthangzó) — mássalhangzó
klónusos dadogás 151 kontaktus 525
koartikuláció 101, 105, 115 kontaktusjelenségek 187
kódl2 kontextuális jelentéselmélet 490
kognitív kontextus 527, 536
- bonyolultság elve 694 kontextusos beszéd 700, 786
- elsőbbség elve 694 kontrasztív nyelvészet 29
- fejlődési modell 688 konvencionális 745
~ jelentés 486 Koppenhágai Nyelvészeti Kör 749
- kategória 363 koreferenciális elemek 544
- metafora 495 koreferencia — azonosság
- nyelvészet 478, 484, 522, 523, 767 koreferens 544
- szempont 388 korlátozott nyelvi kód 786
koherencia 548 korlátozottabb használatú ragok 289
kohézió 536, 544 kormányzáselmélet 755
kohiponima — mellérendelt fogalom korpusz 61, 170
kollektív nyelvi tudat 257 korpusznyelvészet 61, 755
kollektív tudat 18 korpusztervezés 66, 735, 791
kolozsvári ábécé 734 korreláció 117
kombináció — összekapcsolás korszerű leíró nyelvtan készítése 800
kombinációs szabályok 768 kölcsönös hasonulás — összeolvadás
kombinatorikus változat — kötött változat kölcsönös ige 217
komi — zürjén kölcsönös névmás 231
komisszívumok 712 költői kérdés 331
komment 364 költői szótár 171
kommunikáció 19, 560 könyvnyomtatás 799
-elmélet 775 körben forgó érvelés 591
-felfogás 706 körmondat 473, 598
-kutatás 775 környezetet felidéző változat 117
- s funkció 19, 20, 65, 479, 702 körülírás (perifrázis) 176, 275, 545
~s helyzet 559 körülmények 583
-s modell 733 körülményfogalmak 200
~s technológia 799 körülményhatározó 401, 762
kommunikatív kompetencia 794 körülményhatározói mellékmondat 455
kommunikatív viselkedés 687 köszönés 708
kommutáció (felcserélés) 118, 751 kötelező egyeztetés 354, 355
kompetencia 12, 14, 756, 761 kötelező inkongruencia 355
komplex határozók 411 kötelező vonzat 353
komplex jelentéstartalom 256 kötéselmélet 755
 824 A magyar nyelv könyve

kötőhangzó 265, 267, 273 közvetlen

kötőhangzó minősége 266 - bevezetés 592
kötőhangzós elmélet 264, 265 - összetevők 751
kötőszó 53, 249, 349, 438, 440, 442, 443, 445, 447 - összetevős módszer 754
448, 451, 455, 458, 461, 462, 539, 659, 677 - összetevős szószerkezet 359, 360
- elhagyása (aszindeton) 438, 540, 599 - típusú olvasásmodell 784
-használat 781 közös előismeretek 524, 530
-i névmás 207 közös előzmények 524
~i szerepű határozószó 350 közösnyelvűség 524
-i szerepű vonatkozó névmás 350 kreativitás 13, 18, 345, 577, 688, 767
- kialakulása 15, 53 kreol 25
kötött krí24
- alternáció 260 kritika etikája 587
- bővítmény 352, 378 kulcsszó 548, 693
- formák 750 kulcsszó-stratégia 699
~ hangsúly 139 kultúra 13, 509
- határozó 389 kunkorítás 155
- morféma 259 kutatópont 682
- tőalak 260, 268 különleges érvforrások 563, 571
- változat 116 külső elnevezés 35, 42
következményes mellékmondat 464 külső érv 562
következtetés 563 külső fül 100
következtető utótagú mondatok 442, 443, 465 külső nyelvészet 60
következtető utótagú szerkezet 429 külső nyelvjárássziget 651
közbeékelődés 474 külterületi nevek 628
közeg 21, 22 kvantitatív mutató 794
közelítés eset 288 kvázi dedukció 561
közelítőhang (approximáns) 108 kvázi indukció 561
közelre mutató névmás 232 kvázi logika 586, 604
közép-dunántúli-kisalföldi nyelvjárási régió 668 kvázi logikai érvelés 571
közepes hangnem 593
közepes stílus 593, 597, 598 labia — ajkak
középső (mediális) artikuláció 110 labiális — ajakkerekítéses
középső fül 100 labiális hang — ajakhang
középső nyelvállású magánhangzó 104 labializáció — ajakkerekítés
közhelyszerű kifejezések 175 labiodentális hangok 108
közlemény 521 lágy hangindítás 603
közlésfolyamat 19 lágy szájpadlás (velum/palatum molle) 91
közlési körülmények 527 láncokoskodás (soros) 568
közlő funkció — ábrázoló funkció láncszemnyi egység 322
közlő mondat 325 langage — nyelvezet
közmondás 176, 177 langue — nyelv
köznév 222 langue-jelenség 747
köznevesülés 637 langue-nyelvészet 60, 743
köznyelv 54, 55, 67, 641, 734 lappangó alany 374
közömbös viszony 467 lappangó tárgy 379
központi idegrendszer 86 lappid (lapponoid) 41
központozás (interpunkció) 728 lappok 41
községnevek 625 laringális — gégehang
köztes típusú helyesírás 81 laringális explozíva — gégezárhang
közvetett bevezetés 578, 592 laringális mássalhangzó 108, 113
közvetett típusú olvasásmodell 784 laringális spiráns — gégeréshang
közvetítő nyelv 26 larynx — gégefő
 Tárgymutató 825

laterális — oldalsó ~i állítmány 362

laterális szigmatizmus — oldalképzésű selypesség -i cáfolás 595
laterális (oldalsó) spiráns 110 ~i érvek 562
latin 24, 34 ~i érvelés 563
latin betűs írásrendszer 78, 80 ~i hangsúly — értelmi hangsúly
latin jövevényszavak 180 -i implikáció 713
látszatértés 692 ~i ítélet 328, 329
laza szerkezetű mellérendelő összetett szavak 302 -i kategória 363
leánynyelv 30 - i művelet 228
legalsó nyelvállású magánhangzó 103 -i tagadás (negáció) 334
légcső 86, 87, 94 ~i viszonyokat kifejező határozói
legközelebbi nemfogalom (genus proximum) 572 mellékmondatok 457
légzés 603 ~i viszonyokat kifejező határozók 405
légzéstechnika 148, 156 logogramok 77
lehetőséget kifejező modalitás 219 logosz 562, 563
lehetséges és lehetetlen 583 lokúciós aktus 710
lehelyezés eset 288 lokúciós cselekvés 23
leíró hangtan 74 ludus 729
leíró nyelvészet 61, 742 ly fonéma 675, 678
lejtéses sorrend 595 ly hang fejlődése 52
lélegző állás 91 /y-nal írott szavak 668, 672, 673
lélektani alany 362, 363 ly problémája 676
lélektani állítmány 362, 363
lényeges (releváns) tulajdonságok 102, 116 , 120, magánhangzó-harmónia — hangrend
749 magánhangzók (vokálisok, vocales) 90, 94, 103,
lényegtelen (irreleváns) tulajdonságok 116, 74 104,113
lépésváltás 528 ~ felismerése 102
leppegés 152 - időtartama 104
létezést jelentő ige 212 - nyíltabbá válása 51
létfogalom 200, 743, 745 ~ történeti rövidülése 51
létige 21 magánhangzós (vokalikus) állás 92
lexéma — szó magánhangzótörvények 122, 123
lexikai jelentés 197, 486 magas magánhangzó 104, 123
lexikai szófajiság 197, 208 magyar 24
lexikai szófajváltás 208, 209, 210 magyarázó gesztusok 604
lexikai tő 260, 267 magyarázó mellérendelő összetett mondat 442
lexikális hozzáférés 782 magyarázó utótagú mondatok 443, 457
lexikális jelentés 257 magyarázó utótagú szerkezet 429
lexikográfia — szótárírás tudománya magyar egyezményes hangjelölés 83
lexikológia — szókészlettan magyar helyesírás szabályozása 81
lexikológiai természetű morféma 258 magyar nyelv hangzása 146
l-ezés 665, 668 magyar nyelvjáráskutatás 679
liberalizmus 182 Magyar Nyelvjárások Atlasza 681
liége-i iskola 597 magyar nyelvjárások osztályozása 664
likvida 110 magyar nyelv többközpontúsága 59
lineáris elrendezés 596 magyar-török nyelvrokonság 740
lineáris kohézió 536, 544 magzatnyelv 689
lingua — nyelv mai névdivat 612
lingua franca (szabir) 25 makroszerkezeti egység 532
lív 41 makrotervezés 780
logatom 102 manx 24
logika 604, 730, 731 manysi — vogul
-i alany 362, 371 mari — cseremisz
 826 A magyar nyelv könyve

márkanevek 223, 636 melléknév (nomen adiectivum) 223, 384, 416, 418,
marker — szemantikai jelölő 696
marrizmus 50 - fokozása 22
második nyelv elsajátítása 779 - helyes használata 22
másodlagos grammatika 768 ~ jelei 285
másodlagos jelentés 492 - képzői 312, 313, 314
másodlagos szófajok 202 - ragjai 289
mássalhangzó-eltolódás törvénye 738 - stilisztikai értéke 226
mássalhangzók (konszonánsok, consonantes) 103, - vonzata 224
107,119 melléknévi igenév (participium) 236, 384, 401, 416
- időtartama 107 - aspektualitása 237
- felismerése 102 - idővonatkozása 237
- hasonulása 655 melléknévi kérdő névmás 232
- megnyúlása 656 melléknévi mutató névmás 231
- megrövidülése 656 melléknévi névmás 416
- rendszere 52, 111 melléknévi vonatkozó névmás 232
~ történeti változásai 738 mellékszóelem — toldalék
mássalhangzó-torlódás 52, 109 mellérendelő
mássalhangzó-torlódás feloldása 53 -kötőszó 249, 439
mássalhangzótörvények 125 -mondattömbök 43
matematikai logika 795 -összetett mondat 437
matematikai nyelvészet 794 -szerkesztésmód 659
materiális morféma 261 -szintagma 350, 353
maxima 588 -szóösszetétel 301
mediopalatális terület 91 -viszony 339, 373
mediális — középső mellérendelt fogalom 169, 506, 507
mediális (közép) ige 214, 217 mellérendelt mondatok 465, 469, 470
medioaktív (mediális-cselekvő) ige 218 mély magánhangzó 104, 123
mediopasszív (mediális-szenvedő) ige 218 mély típusú helyesírás 81
medveénekek 36 mélyszerkezet 756, 761
megengedő mellékmondat 464 memória 599
megengedő névmás 233 memoriter 156
megengedő választó mondat 442 mentális lexikon 782
megértés 783 mennyiségfogalmak (számnevek) 200, 346
megfelelőség (ekvivalencia) 765 mennyiségjelölő melléknevek 225
meggyőzés 556 mennyiségjelző 418, 425, 426
meghatározás 572 mennyiségjelzői mellékmondat 449, 462
meghatározás a logikában 572 mennyiség maximája 719
meghatározás a retorikában 574 mentális lexikon — agyi szótár
megkülönböztető (disztinktív) jegy 116, 484 mentalizmus 756
megkülönböztető jegy (differentia specifica) 572 merja (meri) 39
megkülönböztető jegyes fonológia 121 mértékhatározó 399, 400
megkülönböztető jelző 415 mesterséges beszéd előállítása 96
megnevezés 479 mesterségesintelligencia-kutatások 797
megnyilatkozás 323, 517, 521, 531, 537, 750 mesterséges jel 15
megosztó kapcsolatos mondat 440 mesterséges névalakítás 620
megszólítás 340, 593, 708 mesterséges nyelvek (volapük, ido, eszperantó) 25
megszorító ellentétes utótagú szerkezet 429 metafora 494, 495, 496, 508, 577, 578, 599, 725,
megszorító utótagú ellentétes mondat 438, 441, 464 726, 767
megvalósulhatatlan (irreális) óhaj 328 metaforikus szint 484
megvalósulható (potenciális vagy reális) óhaj 328 metakommunikáció 778
mellékhangsúly 139 metakommunikációs eszközök 159
mellékmondat 443 metanyelvi funkció 21, 22
 Tárgymutató 827

metanyelvi szavak 732 -hanglejtése 142

metonímia 494, 495, 496, 575, 599, 767 -hangsúly 140
metrika 730 - igei része (réma) 726
mezőelmélet 477, 506 -kettétagolódása 14
mezőépítkezés módja 508 -meghatározás 322
mező- (fogalomköri) kapcsolatok 501 -meghatározási kísérletek 321
mezőösszefüggés 169, 516, 517, 793 ~ névszói része (onoma) 726
mezőségi nyelvjárási régió 674 -ok hanglejtése 142
mikrofonéma 121 -ok logikai minőség szerint 333-335
mikroszerkezet 531 -ok szerkezet szerint 335-344
mikrotervezés 780 -ok szintje 62
minimális mondatszerkezet 353 -rend 446
minimális szerkezet 336 -rész 14, 63, 360, 346, 737
minimális szópárok 117 -rész értékű szók 203, 345, 346
minőségjelző 415, 425 -rész és szófaj 429
minőségjelző szófaja 416 -részteremtő segédigék 243
minőségjelzői mellékmondat 449, 461 -szó 14, 250, 251, 346, 347, 348, 692, 698
minőség maximája 719 -tan 7, 63, 321
minősítés 367 -tani elvű nyelvtanok 64
minősítő állítmányi mellékmondat 448, 449 -tani kategóriák 63, 64
minősítő jelző 415 -tani szemlélet 737
minősítő jelzői mellékmondat 461 -tömb 531
minősítő melléknév 224 -zsugorítás 446
mint kötőszós szerkezetek 398, 401, 408 mondásigék 21
mint-es szerkezetek 343 monoftongizáció 51
mnemonica, mnemotechnika — emlékezéssel monogenezis 13
foglalkozó tudomány 599 mononímia 487
modell 756 monoszémia 487
modern retorikai bizonyítás 583 mordvin 24, 39
mód- és állapoteset 288 morféma — szóelem
módféle határozói mellékmondatok 454 morfofonetika 261
módféle határozók 397 morfofonológia 260
módhatározó 397, 403 morfológia — szóalaktan
módhatározói mellékmondat 454 morfológiai szerkesztés 262
mód maximája 719 morfológiai típusú összetételek 297, 298
módosító értékű mondatrészek 343 morfológiai univerzálé 28
módosítószó 238, 328, 346, 350 morfonológia 255
moduláció 602 motiválatlan szavak 485
mód- vagy állapothatározói viszonyrag 289 motiválatlan szerkezetű határozószó 240
moduláris (modulokból építkező) szerkezet 756 motivált nevek 630
moksa mordvin 39 motivált szavak 485
moldvai nyelvjárási régió 677 motoros teória 99
moldvai székelyek 677 mozaikszó 174, 179, 632, 637
mozaikszó-alkotás 315
mondat 363, 517, 748
mozgasd alfát (move a) 760
-átszövődés 474
mozgásigék 213
-beli felhasználhatóság 200
mozzanatos ige 220
-egész 437, 444
mozzanatos képzők 309
-egység 335, 437
múlt és a jövő tény 583
-elemzési modell 432
múlt idő 260, 266, 275-279, 280
-értékű szók 203
multiplicativus — számhatározói viszonyrag
-fajta 325
munkavázlat 596
-fajták módosítószavai 251
munkavégzés 18
-funkciós rész 336
 828 A magyar nyelv könyve

muroma 39 -beli archaizmus 191

mutató névmás 231, 444, 707 -beli neologizmus 192
műfajok 525 -bokrosítás 629
műszó (terminus technicus) 189 -csonkítás 617
műveltető ige 216, 218 -divat 608
műveltető képzők 309 -esztétikai szempontok 614
műveltségi név 628 -hangulat 614
műveltségszók 633 -magyarosítás 620
-rövidítés 616
nagyothallás 783 -választás 614
narráció, narratio — tárgyalás névige (nomen-verbum) 211
nativizmus — velünk született képességek elmélete névelő 53, 247, 349
navaho 24 névelő helyes használata 248
nazális hang — orrhang névelő kialakulása 248
negáció — logikai tagadás névmás (pronomen) 228, 346, 397
negativáció 334 névmási határozószó 207,241,249
nehezen elemezhető szerkezetek 294 névmási kötőszó — kötőszói névmás
nem (genus) 572, 575 névmásítás (pronominalizáció) 542
nem névmások jelezése 286
- állandó (variábilis) jegyek 121 névmások ragozása 290
- egyeztetés (inkongruencia) 355 névmások toldalékolása 229
- idiomatikus frazémák 175 névszóból igét képzők 310
- mondatrész értékű szók 203 névszóból névszót képzők 312-314
- mondatrészkifejtő alárendelés 443 névszói (nominális) állítmány 48, 367, 448
- mondatrészkifejtő mellékmondat 463, 464 névszói (nominális) mondatok 328
- normatív nyelvváltozatok 55 névszói-igei állítmány 369, 374, 448
- standard változatok 57 névszói paradigma 281, 287
- termékeny (improduktív) képző 307 névszói szerkezet 351
- tipikus mellérendelő tagmondat 438 névszók 221, 397
- tiszta szófajúság 205 -jelei 281
- valódi archaizmus 191 - ragjai 286
- valódi neologizmus 191 - képzői 305
- valóságábrázoló mondatok 325 -ragozása 281
~ verbális eszközök 159 névszótövek 272
~ verbális jelek 778 névszótövek tőtípusrendszere 271
~ verbális kommunikáció 527, 778 névtan 607
némalégzés (respiráció muta) 87 névtudomány 607
német 24 névutó 238, 244, 246, 348, 385, 407
német jövevényszavak 180 névutó-melléknév 206, 244, 349, 416
nemzeti nyelv 54, 190, 641, 734 névutós főnév 394, 395, 398, 399
nemzeti nyelvtanok 735 névutós névszó 400, 401, 402, 406, 408, 409, 410
nemzetközi szók 180 névutószerű ragos főnév 399
nemzetközpontú nyelvművelés 68 névutóvá válás 245
neologizmus 191, 192 nézőpont 522
népetimológia 179, 318, 485, 608 nganaszan (tavdi szamojéd) 42
népi állatnévadás 630 nomen actionis — cselekvésnév
néplélektan 739 nomen adiectivum — melléknév
népmesei fordulatok 175 nomen numerale — számnév
népnyelv 186 nomen substantivum — főnév
néprajz 791 nomen verbale — igenév
neurolingvisztika 75, 85 nomen-verbum — névige
név nominális mondat — névszói mondat
-átvitel 385, 513, 514 nominativus — alanyeset
 Tárgymutató 829

non-stop mondat 439 -járási egységek 650, 664

norma 767 -járási hanglejtésformák 157
normatív nyelvváltozat 55 -járási határok 647
normatudat 650 -járási hiányszótár 685
norvég 24 -járási jelenségek 645
növekvő tagok törvénye 157 -járási monográfia 679
nyekergés 149 -járási régió 187, 650, 664
nyelv (beszélőszerv, lingua) 92 -járási szókészlet 660
nyelv (langue) 11, 15, 478, 743 -járási szótár 684
-ág 30 -járások 641-682
-atlasz 681 -járások fonémarendszere 652
-botlás 780 -járások osztályozása 664
-család 30 -járássziget 651
-csap (uvula) 91 -járásterület 648
-csoport 30 -járástípus 652, 657, 664
~ek tipológiai osztályozása 736 -közösség 29, 45
-elmélet 724, 741,755 -leírás 728
- eredete 14 - létformája 18
- és a gondolkodás változásai 17 - mint jelrendszer 14
-felfogás 706 -művelés 66, 67, 68, 69, 632, 633, 728, 749
-földrajzi szótár 685 -művelő mozgalmak 735
-gyök 92 - objektivitása 18
-használat 63, 65, 705, 785 - pereme (corona) 92
-helyesség 245, 598 -politika 66, 790,791
-helyességi babona 240 - ritmusa 145
-helyességi tudnivalók 474 -rokonság 30, 36, 44, 45, 47
- funkcionális szemlélete 765 -rokonság bizonyítékai 45
- háta (dorsum) 92 -statisztika 794
- hegye (cacumen vagy apex) 92 -stratégia 67
-i eszmény 68 -szerkezeti egyezések 47
~i fogalmak meghatározása 573 -szociológia 165, 681
-i formák 750 -tan 62
-i funkció 22 -tani elemzés 268
~i hátrányos helyzet 786, 789 -tani homofónia 500
~i jel 478, 772 -tani homonímia 498-500
~i jel értéke 17 -tanírás 724, 736
~i jel önkényessége 725, 766 -tani rendszer változásai 50
~i (kommunikációs) technológiák 798 -tani szinonima 234
~i liberalizmus 182 -tani tagadás 334
—i mezők — mezőösszefüggések -tani tő 267, 268
-i próbák 715 -tani viszonyjelentés 249
-i sziget 58 -tan meghatározása 727
- i szint 18 -tipológia 26, 65
~i szocializáció 790 -történet — diakrón nyelvészet
~i tabu 481 -történeti szemlélet 512
- i tervezés 66, 790 -törzs (phylum) 30
~i tudatosság 82, 362, 703, 784 -újítás 67, 179, 303, 317, 620, 679
~i univerzálé 756 -újító mozgalmak 735
~i viselkedés 531 -változatok 186
-járás 23, 54, 57, 187, 641 - vízszintes és függőleges tagozódása 56
-járáscsoport 187, 650 nyelvészeti paleontológia 44
-járási alapréteg 681 nyelvészeti relativizmus 765
-járásias ejtés 153 nyelvészeti strukturalizmus 747
 830 A magyar nyelv könyve

nyelvezet (langage) 11, 743 orrhangú zárhang 109

nyenyec (jurák-szamojéd) 42 orrhangzós beszéd (rinolália) 149, 150
nyilatkozat 521 orrhangzós magánhangzó 91
nyílt orrhangzós beszéd 150 országok nevei 624
nyílt szerkezetű összetett mondat 439 orrüreg 94
nyílt szótag 137 orthographia — helyesírás
nyíltabbá válási tendencia 51 osztják (hanti) 35, 36
nyitódó diftongus 107, 653 osztószámnév 227
nyitódó kettőshangzó 665 ottlevés eset 288
nyitott kérdés 331, 719 óvónevek 610
nyitott szerkezetű összetett szó 295 oximoron 512
nyitott szófaji kategóriák 294
nyomaték 134, 135, 139 öblösített hang 149
nyomatéktalan mondat 140 önkényesség 725
nyugat-dunántúli nyelvjárási régió 665 öntörvényű változások 50
nyújtás (mássalhangzóké) 109, 154 örmény 34
örömhangok
obi-ugorok 35, 36 őshaza 30, 44
óhajtás 322, 329, 331, 332, 334 ősi szavak 178, 179
óhajtó mondat 325, 328 ősi szófajok 14
ojibwa 24 ősnyelv 30
ok- és céleset 289 összefoglalás 596
okadó magyarázó mondat 443, 458 összefoglaló kapcsolatos mondat 440
okhatározó 218, 405 összehasonlítás és szembeállítás 577
okhatározói mellékmondat 457, 459 összehasonlítás és szembeállítás a logikában 577
okkluzíva — orrhangú zárhang összehasonlítás és szembeállítás a retorikában 578
ok-okozati elemzés a retorikában 580 összehasonlítás 3. eleme 595
ok-okozati viszony 442, 457, 579 összekapcsolás 765
ok-okozati viszony a logikában 579 összekapcsoló (asszociatív) érvek 584
ókori balkáni nyelvek 34 összekapcsolt határozó 386
ókori kis-ázsiai nyelvek 34 összeolvadás 130, 131, 134, 255
ókori stíluselméletek 597 összerántás 318
olasz 24 összetett
oldalképzésű (laterális) selypesség 150 - alany 374
oldalsó (laterális) artikuláció 110 - állítmány 370
oldalsó hang 110 - hang 93
oligoszém szófaj 497 ~ határozó 387
olvasás 157,556,729,783 - igealak 243
olvasás elsajátítása 784 - jelző 413
olvasás- és írástanítás 703 - képző 306
olvasási készség 82 - mondat 335, 339, 659
olvasás tanítása 103, 137 - mondatokkal kapcsolatos nyelvhelyességi
olvasáskutatás 76 tudnivalók 437
ómagyarkori fonémaállomány 50-52 - szavak hangsúlyozása 296
onomasztika — névtan - szavak illeszkedése 125
operátor 325 - szó (compositum) 293
oppozíciók — ellentétpárok - szó jelentése 296
oppozíció 691, 749 - szók osztályozása 297
oppozíciós viszonyok — ellentétes viszonyok - tárgy 381
orális hang — szájhang összetevő (constituent) 360
organizmuselmélet 737 összevont mondat 363
organon-modell 19, 765 ösztönhang 251
orrhang (nazális hang) 91, 107, 110 ö-zés 669, 670, 676
 Tárgymutató
pajzsporc 87
palatális — elöl képzett
palatális hang — szájpadláshang
palatalizációs 656
palatalizációs összeolvadás 131
palatizálódás 672
paleo-szibériai nyelvcsalád 31
paleolingvisztika 15
palóc (északi) nyelvjárási régió 671
papírszótár 16
pápua nyelvek 31
parabola 564
paradigma 274, 380, 768
paradigmatikus viszonyok 745
paradoxon 512, 575
parafrázis 502
paragrafus — bekezdés
paragammacizmus — g hang hibás képzése
paralália — hanghelyettesítés
pararotacizmus — raccsolás
paraszigmatizmus — selypesség
párbeszéd 701, 714, 717, 767
parole 11
parole-jelenség 747
parole-nyelvészet 60, 767, 776
paronimák — hasonló alakú szavak
páros kötőszó 250, 438
pars pro toto — rész az egész helyett
participium — melléknévi igenév
partitívuszi határozó 407
partitívuszi mellékmondat 459
passzív ige 214
passzív jelentéstartalom 217
passzív szókincs 168, 782
pathosz 562
patrisztika 729
patrociniumi nevek 626
pattogás 152
példa 561, 564, 589
perbeszédek jogi szabályozása 557
percepciós bázis 97
percepciós egység 137
percepciós fonetika 97, 98, 99
performancia 12, 756
performatív mondat 23
performatívum 710
pergőhang (tremuláns) 107, 110
perifrázis — körülírás
perifériás hallás 100
perlokució 710
perlokúciós cselekvés 23
permi népek 37
permi nyelvek 29, 35
831
permják 37
perszeveráció 124
pharynx — garat
pidzsin 25
piktográfia — képírás
piktogramok 76
piramidális sorrend 595
plozívák — zárhangok
poétikai funkció 21, 22, 765
polifonemikus hangok 653, 654, 668, 669
poligenezis 13
polinímia 487
poliszémia 487, 494, 498, 501, 504, 515
poliszém szó — többjelentésű szó
poliszillogizmus 568
poliszintetikus nyelvek 27
populáris (ad populum) érvelés 591
postpositio — névutó
posztalveoláris hangok 108
posztalveorális terület 91
posztdentális terület 91
potenciális óhaj — megvalósulható óhaj
pótlónyújtás 51
pöszeség 149
praedicatum — állítmány
praefixum verbale — igekötő
Prágai Nyelvész Kör 748
pragmatika 482, 521, 522, 525, 705, 756, 774
pragmatikai funkció 250, 479
pragmatikai implikáció 713
pragmatikai jelentés 478, 486
pragmatikai nyelvi fokozás elmélete 768
precedens 564, 589
predikáció 324
predikatív szerkezet 339, 354
predikatív szószerkezet — hozzárendelő szerkezet
predikatív viszony 335, 342
preferencia-irányulási elv 719
prefixum 257, 262, 285
prepalatális terület 91
préselés 149
preszuppozíció — előfelvetés
preszuppozíció 716
preszuppozíciós szerkezetek 715
preverbális hangjelenségek 689
primitivum — alapszó
produktív képző— termékeny képző
produktív morféma 257
produktív összetételfajták 294
produktív szöveg 701
programtervezés 85
progresszív hasonítás — előreható hasonítás
pronomen — névmás
 832 A magyar nyelv könyve

pronominalizáció — névmásítás rekedtes tónusú beszéd 159

pronunciáció — előadás rekeszizom 87
propozíció (állítás) 324 rekeszlégzés 87
prepozíciós tartalom 711 reklám jellegű cím 536
propozitum (réma) 526 rekonstruált alak 32
prototípus (alapvető jelentés) 484 rekonstrukció 47
prototípus-elméletek 793 rektum 352
proxemika 778 rekurzív szabály — újraíró szabály
prózaritmus 157, 598 relatív tő 268
prozodémák (szupraszegmentumok) 115, 139 releváns jegy — lényeges jegy
pszicholingvisztika 75, 85, 362, 778 réma 248, 363, 526
pszichológia 778 rendhagyó ragozás 280
pulmones — tüdő rendszer 767
purista, purizmus 182 rendszerbeli (szemantikai) jelentés 477
quadrivium 730, 731 rendszeres felépítésű grammatika 64
rábeszélés 556 rendszermondat 323, 521
racionalizmus 688 reproduktív szöveg 702
raccsolás (rotacizmus és pararotacizmus) 149, 150 résalkotás 92
rag 258, 500 réshangok (spiráns) 108, 109, 114
ragadványnév 622, 639 rész az egész helyett 576
ragok kialakulása 53 rész-egész viszony 407, 754
ragos főnév 392, 395, 397, 398 részek összefüggése 536
ragos melléknév 397 részelő határozó 407
ragos névszó 397, 399, 400, 401, 402, 405, 406, 408, részes eset 288
409,410 részeshatározó 371, 410, 426
ragozás 273 részeshatározói mellékmondat 461, 470
ragtalan főnév 395 részhangok 93
ragtalan melléknév 397, 401 részleges hasonulás 126
ragtalan névszó 399 részleges lexikai szófajváltás 210
ragvonzó névutók 244 retorika — szónoklattan
ráhelyezés eset 288 retorika mint etikai érték 585
rajtlevés eset 288 retorika rendszere 557
rámutatás 540 retorikai szituáció 559
reader response 764 retorikán belüli bizonyítékok 563
reális óhaj — megvalósulható óhaj retorikán kívüli bizonyítékok 586
referenciális funkció — ábrázoló funkció 20 rezgés 93
referenciális jelentés 486, 490, 547 rezonancia 94
referent (vonatkozás) 763 rezonátor 91, 94, 104
régens 352, 762 Richards-Ogden-féle háromszög 763
régies ragozású igék 280 rinolália — orrhangzós beszéd
régi nyelvtanok felépítése 735 ritkább szóalkotási módok 293, 315
regionális atlasz — tájatlasz ritmus 597
regionális köznyelv 54, 153, 187, 642, 788 rokon értelmű képzők 306
regionális köznyelviség 641, 642 rokon értelmű szavak (szinonimák) 64, 501, 503,
regionális nyelvatlaszok 681 512,545
regionális szótár 684 rokon jelentésű szavak 501
regionális tájszótár 685 rokon nyelvek 30
regiszter 188 rokonsági nevek leírása 793
régmúlt 676 rosszhangzás 158
regresszív hasonítás — hátraható hasonítás rotacizmus — raccsolás
réja 252 rövid hangok 95
rejtett mondatok 716 rövid-hosszú szembenállás 654
rejtőzködő attitűd 593 rövidítés (magánhangzóké) 154
 Tárgymutató 833

rövidítés (mássalhangzóké) 154 subiectum — alany

rövidülés 51, 132 sublativus — ráhelyezés eset
suksükölés 280
sajátos jelentéstartalmú sumer 24
- alanyi mellékmondatok 448 suttogó állás 90
- állítmányi mellékmondatok 448 svéd 24
~ időhatározói mellékmondatok 453 szabad alternáció 260
- mellékmondatok 463 szabad bővítmény 352
~ minőségjelzői mellékmondatok 462 szabad formák 750
- tárgyi mellékmondatok 451 szabad hangsúly 139
Sapir-Whorf-hipotézis 723, 764, 765 szabad határozó 389
saussure-i oppozíciók 742 szabadmondat 521, 531, 537, 538
segédige 243, 274, 348, 349, 370 szabad morféma 258
segédigenevek 243, 349, 381 szabad tőalak 260, 267, 268
segédszók 243 szabad variáns 116
selypesség (szigmatizmus és paraszigmatizmus) 149 szajáni szamojéd 42
sémi-hámi (afroázsiai) nyelvcsalád 31 szájhang (orális hang) 91, 110
Setala-féle hangjelölés 83 szájpadláshang 108, 113
signifiant — jelölő szájüreg 91, 94
signifié — jelölt szakaszhangsúly 140
Sinn — értelem szakkifejezések 175
skolaszticizmus 730 szaknyelvek 54, 57, 67, 68, 188
sociativus — együtteset szakszók 189, 193
sorrend 595, 600 szakszókészlet (terminológia) 56, 188, 189
sorszámnév 227, 397 szállóigék 177
speciális hangtan 73 szalonnyelvi szavak 188
speciális nyelvészet 65 számállapot-határozó 402
speciális szótár 165 számállapot-határozói mellékmondat 456
species 575 számbeli egyeztetés 376
spiránsok — réshangok számhatározó 396, 426
sportnyelv 67 számhatározói mellékmondat 453
Sprachbund — nyelvközösség számhatározói viszonyrag 289
standard (sztenderd) 54 számi (lapp) 41
standard elmélet 756 számítógép 799
standard nyelvváltozatok 57 számítógép alkalmazása 165
statisztika 588 számítógépes adatbázis 167
status actionis — akcióminőség számítógépes nyelvészet 796
státustervezés 66, 735, 791 számnév (nomen numerale) 226, 248, 384, 397, 418
stemma 762 — helyes használata 227
stilisztika 522, 597, 730 - jelei 285
stilisztikai eszköz 578 ~ ragjai 289
stilisztikai kutatás 768 ~i jelző 48
stilisztikai törvények 794 ~i kérdő névmás 232
stílus 730, 733, 768 ~i mutató névmás 231
stílus erényei 597, 598 ~i névmás 418
stílusérték 481 ~i vonatkozó névmás 232
stíluskutatás 60 -képzők 314
strukturalista elemzés 137 szamojéd 42
strukturalista fonémafelfogás 121 szamojéd nyelvcsalád 34
strukturalista irányzatok 60 származékszó — képzett szó (derivatum)
strukturalista iskola 748 szarvasokoskodás 568
strukturalizmus 121 szatem-ág (keleti csoport) 32
strukturáltság 524 szatem nyelvek 32, 46
834 A magyar nyelv könyve

szavak és jelentésük 725, 732 szigmatizmus — selypesség

szegmentálás 263 szillogizmus 565, 567
szegmentum 17 szimbolikus jelek 772, 774
székely nyelvjárási régió 675 szimbólum 763, 772, 773
szelekció — kiválasztás szimploké 575
széles ejtés 104 szimptóma — természetes jel
szellemi alkotások nevei 635 szinekdoché 495, 576, 767
szélső részek összehajlásának/konvergenciájának szinkrón jelenség 60
elve 595 szinkrón nyelvészet — leíró nyelvészet
széma — jelentéselem szinkrónia 60, 61, 744
szemantika — jelentéstan szinonim szójelentések 491
szemantika 705, 724, 733, 763, 773 szinonim szótári szó 173
~i átértékelődés 246 szinonima — rokon értelmű szó
~i háromszög 724 szinonimák csoportosítása 503
-i izomorfizmus 792 szinonimaszótár 166
~i jellemzés 724 szinonímia 504, 505, 516
-i összetevő 756 szinonimika (a funkcionális nyelvleírás
-i relativizmus 724, 764 kulcsfogalma)
-ilag összeférhetetlen szavak 732 szinonim szójelentések 504
szembeállító ellentét 438, 441 szintagma, syntagma — szószerkezet
személybeli egyeztetés 377 szintagma 256, 324, 340, 345, 346, 355
személyeskedés (ad personam érvelés) 591 szintagmabokor 354
személynévadás története 610 szintagmacsoport 354
személynevek 610 szintagmák szintje 18
személyes névmás 207, 229, 707 szintagmasor 357
személyes névmások kiegészült alakjai 207 szintagmatikus viszonyok 745
személynevek 222 szintaktika 774
személyragos határozószó 207, 230, 241 -i jelentés 486
szemiotika — jeltudomány -i képző 234
szemiotika 745, 772 -ilag szabad forma 324
szemléletesség 597 ~i típusú összetételek 297, 298
szent mondás (sententia sacra) 595 -i összetevő 748
szenvedő (passzív) ige 218 -i szerkesztés 254
szenvedő (passzív) igenév 237 ~i szerkezet 751
szenvedő igeképzők 309 ~i univerzálé 28
szépirodalom nyelve 190 ~i viszonyok 258
szerkesztés 321, 578 szintaxis — mondattan
szerkesztett frazéma szintaxis 705, 727, 756
szerkesztett lexéma 173 színterminológia 793
szerkesztettség 598 szintetikus igealak 274
szerkezet 335-337, 339, 340, 341 szintetikus felépítésű szótári szó 173
szerkezetes alany 352, 375 szintetikus grammatikai eszközök 27
szerkezeti rajz 754 szintetikus igealak 274
szerkezetlánc 386 szintetikus (összerakó, sűrítő) morfológiai
szerves összetétel 339 szerkesztés 262
szerves rendszer 484 szinteződés 358, 467
szerves szóösszetétel 297, 298 szinttartó szintagmabokor 358
szervetlen összetett mondat 339 szintváltó szintagmalánc 358
szervetlen összetett szavak 303 szituatív beszéd 700, 786
szervetlen szóösszetétel 303 szláv jövevényszók 180
szétválasztó (disszociatív) érvek 584 szleng 56, 189, 194
sz-ezés 678 szó 16, 163, 172
szfragisztika — pecséttan -alak 163, 254, 748
 Tárgymutató 835

-alaktan(morfológia) 163, 164, 254 -tő 257, 267, 656

-alaktan önállósága 255 -történet 165
-alakteremtő segédige 243 -vegyülés (contaminatio) 179, 318, 697
-alakzat 599 szótag 85, 101, 134
-alkotás 68, 179, 293 -kezdet 137
-beli előadásmód (pronuntiatio) 603 - funkciója 85
-csonkítás 697 - magva 136, 137
-elem (morféma) 16, 256, 483, 748 -csere (metatézis) 697
-elem jelleg (prefixum) 246 -határ kérdése 136
-elemek határkérdései 262 -írás 78
-elemek kapcsolódása 262 -típusok 137
-elemzés elve 82 -záró l kiesése 670
-előfordulás 163, 198,208 szótagolás 137, 152
-elvonás 179, 317 szótagolás fontossága 85, 127, 130, 132, 137, 152
-értelmesítés — népetimológia szociális deixis 708
-fejtés (etimológia) 165 szocializációelmélet 785, 786, 790
-hasadás 315 szociálpszichológia 556, 586
-hasadás — jelentésmegoszlás szociolektusok — csoport- és rétegnyelvek
-helyettesítés 697 szociolektus 54
-jelentés elemei 483 szociolingvisztika 50, 785
-kapcsolatok 347, 732 szociolingvisztikai vizsgálatok 681
-képek 598, 599 szociológia etnometodológiai iránya 717
-képek osztályozása 768 szófaj 64, 351, 360, 727, 728
-képzés (derivatio) 656 - fogalma 197
-készlet 49, 167, 168 -i elemzés 200
-készlet eredet szerinti tagolódása 178 ~i érték 208, 255, 481
-készlet leíró vizsgálata 165 ~i rendszerezés 197, 205
-készlet mozgása 164, 193 -jelölő képző 305
-készlet nagysága 170, 171 -ok hangsúlya 140
-készlet rétegződése 164, 186 -ok kereszteződő jellege 206
-készlet változása 165, 170, 191 -ok rendszere 202
-készlettan (lexikológia) 163, 164 -tan 163
-kincs 167, 171,693 -tani elemzés 197
-kölcsönzés 180 -tartó képző 305
-mágia 481 -váltás 205, 207, 207
-mondatok (holofrázisok) 692, 698 -váltó képző 305
-összevonás 316 szokványos kifejezésmódok 175
- poliszémiája 545 szólam 140
-rend 26, 599, 727 szólamhangsúly 140
-rendi csere (inverzió) 599 szólás 174, 176
-rendi univerzálé 28 szóláshasonlat 175, 177
-rész (morféma) 256 szólások helyes használata 177
-rövidülés 179,317 szólítónevek 630
-összetétel (compositio) 293 szolőcizmus (soloecismus) 598, 732
-szerkezet (phrase structure) 256, 296, 345, 757 szomszédsági párok 718
-szerkezetbokor 356 szonáns(hangzó)103
-szerkezetcsoport 356 szónok feladatai 559
-szerkezetlánc 347, 356, 358, 381 szónoki beszéd fajai 557
-szerkezetsor 356, 358, 381 szónoki beszéd részei 559
-tani sajátosságok 689, 692 szónoki előgyakorlatok (progymnasmata) 588
-teremtés 179 szónoki kérdés 331
-tévesztés 505 szónoklattan (retorika) 555, 724, 729, 730, 731, 764
- továbbképzése 317 szoros párok 718
 836 A magyar nyelv könyve

szórványhelyzet 58 szündeszmoi 726

szótár (generatív grammatikában) 757 szünet 781
~ak fajtái 165 szünetek nyelvi funkciója 144
-i alakok 173
~i alakváltozat 173 t végű igék 132
-i homofónia 500 tagadás 715
-i homonímia 499 tagadó határozószó 334
-jelentés 197, 199,492 tagadó mondat 333
~i kifejezés — frazéma tagadó névmások 234, 334
-írás (lexikográfia) 164, 165 tagadóképző 312
-készítés 799 tagadószó 334
~i szó 173, 254 tagmondat 251, 335, 437
szölkup 42 tagolatlan jelzések 14
szöveg 22, 521,523 tagolatlan mondat 251, 335, 339, 342
-alkotás 525, 528, 540, 548, 694, 698 tájak nevei 624
-bank 170 tájatlasz 682, 684
-bázis 170 tájékoztató szerep 324
-befogadás 523, 525, 540 táji szókészlet 660
~ek közötti összefüggés (intertextus) 323 tájnevek 624
-értő olvasás 604 tájnyelv 187,788
-fajták 525, 532 tájszók 187, 193, 660, 668, 674, 677
-grammatika 248 tájszótár 660, 661, 663, 681, 684, 685
- jelentése 544 tamboran 25
-kapcsoló nyelvtani eszközök (konnektorok) tanácsadó beszéd 558
537 tanúságtételek 586, 587
-kohéziója 531 tapadásos alany 374
-konstrukció 531 tavgi szamojéd— nganaszan
-magyarázat 521, 522 tárgy 343, 353, 378, 658
-megértése 713 - alakja 379
-mondat 323, 531 - hiánya 338
-nyelvészet 522, 543 - ragja 379
-összefüggés (kontextus) 323 - szófaja 378, 379
-re utaló deixis 707 tárgyalás (narratio) 532, 534
-re való visszautalás 541 tárgyas ige (tranzitív) 216, 218, 278
- strukturális értelmező interpretációja 552 tárgyas összetett szók 299
-szabályok szintje 534 tárgyas ragozás 280, 279
-szerkezet 531 tárgyas személyragok 276, 279
-szó 173 tárgyas szerkezet 380
-tagolás 730 tárgyatlan (intranzitív) ige 216, 218
-tan 521 tárgyeset 287
- témája 248 tárgyi mellékmondat 450
-vázlat 596 tárgyírás 76
-világ 522 tárgykör-monográfia 680
sztenderdizálás 734 tárgynevek 634
sztridensz — füttyszerű (selypesség) tárgyszerűség elve 560
szubsztancia — létfogalom társadalmi nyelvváltozatok 188
szubsztanciális univerzálé 27 társalgáselemzés 528
szuffixum 257 társalgási fordulatok 175
szukszükölés 280 társalgási szabály 717
szuppletivizmus — tőkiegészülés társalgási szó 252
szupraszegmentális tényezők 14, 17, 73, 139, 158 társalgás szerkezete 717
szűk ejtés 104 társalgó hangnem 602
szükséges feltétel (conditio sine qua non) 580 társhatározó 402, 405
 Tárgymutató 837

társhatározói mellékmondat 456 típus szerinti nyelvosztályozás 26-29

tartalmi-logikai (szemantikai) viszony 467 Tisza-Körös vidéki nyelvjárási régió 672
tartalomelemzés 529 tiszta artikuláció 603
tartalomváró főnév 236 tiszta hang 93
tartamhatározó 389 tokhár 34
tartós-huzamos ige 220 toldalék (affixum) 257, 483, 494, 505
tautológia (körben forgó okoskodás, circulus toldalékcső (garat-, orr-, szájüreg) 86, 91
vitiosus) 573, 582 toldalékfelvevő képesség 199
tautologikus szóösszetétel 485 toldalékmorféma — toldalék
távirati (telegrafikus) stílusú beszéd 699 toldalékok jelentésfajtái 490
távolítás eset 288 toldalékok szinonimikája 490
távolra mutató névmás 232 toldalékolhatatlan szók 203
technikai légzés 87 toldalékolható szók 202
tekintélyérv 586 toldalékoló nyelvek 26, 255, 262, 274
tekintet 602 tolvajnyelv — argó
tekintethatározó 407 tonális nyelv 122
tekintethatározói mellékmondat 459 tonéma 26
teljes hasonulás 126, 132 tónusos dadogás 151
teljes lexikai szófajváltás 210 topik 364
teljes ragozási rendszer 276 toposz 569, 571,593
téma 363, 526, 594 többalakú igetövek 269
témakapcsolódási típus 526 többalakú tő 268
téma megadása 593 többértelműség 489, 775
témamegjelölés 592 többesjel 372
templomcím 627 többes szám jelei 281
temporalis — időeset többjelentés (poliszémia) 515
térbeli elrendezés 534 többjelentésű képző 306
terjuhán 39 többjelentésű (poliszém) szó 492, 497, 511
termékeny (produktív) képző 307 többletjelentés 488
természetes jelek (signa naturalia) 15, 730 többszörös határozók 385
természetes nyelvek 25 többszörös jelző 412
természeti név 628 többszörös tagadás 335
terminativus — határeset többszörös tárgy 381
terminológia — szakszókészlet többszörösen összetett mondat 467
terminológiai szótár 165 többtagú (halmozott) mondatrészek 427
terminus technicus 56 többtagú mondatrészek — halmozott mondatrészek
tertium comparationis — összehasonlítás 3. eleme tökéletlen műveltető képzők
területi nyelvváltozatok 186, 641 tőkiegészülés (szuppletivizmus) 174
testbeszéd 603, 604 tömbmagyarság 58
testes morféma 261 tömbösödés 358, 437, 467
testetlen morféma 261 tömegkommunikáció 778
testmozgás 601, 602 tőmondat 335, 353
tétel 576, 594 tőmorféma — szótő
tétel és felosztása 594, 595 törlés 543
tételmondat 596 török jövevényszavak 180
tételosztó 576, 595 történelmi nevek 611
textológia — szövegtan történéshordozó 363
textus 594 történést-állapotot jelentő ige 212, 213, 214
tézis 562 történeti bizonyíték 48
tiltó mondat 334 történeti hangsúly 139
tiltószó 329, 334 történeti hangtan 74
tipikus mellérendelő összetett mondat 438 történeti nyelvészet — diakrón nyelvészet
tipológia 764 történeti nyelvészet 736, 737
 838 A magyar nyelv könyve

történeti nyelvjáráskutatás 680 utcanévadás 628

történeti összehasonlító nyelvészet 30, 61, 738 utánzás elmélete (empirizmus) 688
történeti regionális szótár 685 utóidejű időhatározói mellékmondat 453
törtszámnév 227 utóidejűség 234
törvények 589 utószak 473
törvényszéki beszéd 557 utótag 294
tőszámnév 227, 397 utótag jellegű képzők 314
tőszó 173 utóvázlat 596
tőváltozatok 273 uvula — nyelvcsap
tővéghangzós elmélet 263 uvuláris r 91
tővégi magánhangzók lekopása 50
trachea — légcső ügy (causa) 560
transzláció 762 ügyállás (sztatisz) 557, 572
translativus-factivus — eredményeset üzenet 521, 524
transzform 14
transzformációk 752, 759 v-s névszótövek 271, 272
transzformációs-generatív nyelvleírás 28, 760, 761 v-s változatú igetövek 269, 270
transzszilvanizmus 366 választó kérdés 330
tranzitív (tárgyas) ige 216 választó mondat 442
tranzitivitás 219 választó viszony 428
tremuláns — pergőhang valenciaelmélet 762
trivium 63, 730, 731 valódi (fogalmi) archaizmus 191
trópus (troposz) 599, 732, 766 valódi (fogalmi) neologizmus 191
tudáskeret 522 valódi kötőszó 445
tudástípus 482 valódi mellérendelő szavak 302
tulajdonnév 222, 504, 607 valódi tájszó 187, 660
-nevek jelentése 482 válogatás 765
-név jelentésszerkezete 483, 607 valóság tárgya 19, 22
-nevek köznevesülése 319, 609 valóságábrázoló 325
-nevek rendszere 609 valósághoz való viszony 322
-nevek származása 608 valóságos határozószó 241
tulajdonságfogalmak (melléknevek) 200, 346 valóságos időhatározó — időhatározó
tulajdonsághordozó 237 valószínűség 569, 570
tüdő (pulmones) 86 változásvizsgálatok 681
tükörszó 179 változó ikes igék 278
vándorszók 181
udmurt — votják variáns 111, 115, 121, 122,747
ugor ág 36 városnevek 625
ugor nyelvek 35, 43 vázlat 596 .
ugor-török háború 741 véghangzó 266
újgrammatikus iskola 737, 739 véghatározó 389
új közlés (réma) 140 végső összetevők 751
újlatin (neolatin) nyelvek 34 vegyes hangrendű szavak 123, 124
újraíró szabályok 756, 757, 758 vegyes típusú homofónia 500
új szavak 167, 170, 192 vegyes típusú homonímia 500
ultrahang 93 veláris — hátul képzett
univerzálé 26, 27, 28, 688, 733 veláris hangok 108, 113, 677
univerzálékutatás 65 velum — lágy szájpadlás
univerzális grammatika 28, 733, 756 velünk született képességek (innáta) elmélete (
uráli nyelvcsalád 31, 34 vepsze 41
uráli típus 36, 37 verbális kommunikáció 777
utalás 540 verbum — ige
utalószó 444, 445, 447, 448, 455, 458, 461, 462 verbum activum — cselekvő ige
 Tárgymutató 839

verbum durativum, continuativum — tartós-huzamos vonzathatározó 336, 389, 408

ige vonzathatározói mellékmondat 460
verbum factitivum-causativum — műveltető ige vót 41
verbum imperfectum —folyamatos ige votják (udmurt) 37
verbum intransitivum — tárgyatlan ige
verbum momentaneum — mozzanatos ige X-vonás elmélet 28, 360
verbum passivum — szenvedő ige X-vonás szintaxis 760
verbum perfectum — befejezett ige
verbum potentiale — ható ige yahi indián 25
verbum reflexivum — visszaható ige
verbum transitivum — tárgyas ige záralkotás 92
vernakuláris nyelv 790 zárállás 90
versengési elv 85 zárhangok 108, 114
vessződallam 143 zárhangok (hosszú) időtartama 96
vevő 12 zárlat (clausula) 598
vezetéknevek 615, 616, 618, 620, 621, 623 záródó diftongus 107, 653
világ nyelvi képe 508 záródó kettőshangzók 669, 673
világi névadás 610 zár-rés hangok 114, 119
világosság 597, 598 zárt
világszemlélet 509, 764 ~ë 81,665,669,676
viszonyjelölő 256 ~ ë-zés 673
viszonyok 579 ~ kérdés 719
visszaható (reflexív) ige 217 ~ magánhangzó 104
visszaható igeképzők 310 ~ orrhangzós beszéd 150
visszaható névmás 231, 379 ~ szájú beszéd 93, 155
visszhangkérdés 142 ~ szerkezetű összetett szó 295
viszonyfogalmak 200 ~ szótag 137
viszonyító melléknév 225 ~ szerkezetű mellérendelő összetett mondat 439
viszonyított fogalmat jelölő szók 204 zenei hang 94
viszonyjelentés 255 zenei hangsúly 26
viszonyjelölő szók 204 zéró morféma 17
viszony (relevancia) maximája 719 Zipf-törvények 795
viszonyrag 287, 372 zönge (laringális tremuláns) 90
viszonyszók 242, 346 zöngeállás 90
vita 733 zöngésedés 127
vitázó hangnem 602 zöngés hangok 90
vogul (manysi) 35, 36 zöngés mássalhangzók 94, 96, 107
vokalikus állás — magánhangzós állás zöngésség szerinti részleges hasonulás 126
vokális — magánhangzó zöngétlenedés 127
vokalizáció 51 zöngétlen hangok 90
volgai népek 37 zöngétlen mássalhangzó 94, 96, 107
vonatkozó határozószók 350, 445, 451 zöngés-zöngétlen oppozíció 154
vonatkozó mellékmondat 445 zörej 94
vonatkozó névmás 207, 232, 241, 249, 350, 445, zsargon 56
447,451 zsargonszók 188, 193
vonatkozó névmási határozószók 241 zűrjén (komi) 37
vonzat 336, 352, 378, 389, 727
 TARTALOM

Előszó (A. Jászó Anna) 9

Általános ismeretek a nyelvről és a nyelvtudományról (A Jászó Anna) 11

A beszéd és a nyelv 11
A nyelv keletkezése 13
A nyelv mibenléte 15
A nyelv a közlésfolyamatban 19
A nyelvek sokfélesége 23
A nyelvek típus szerinti osztályozása 26
A nyelvek eredet szerinti osztályozása 30
A nyelv változékonysága és állandósága 49
A nyelv belső sokrétűsége és egységessége 54
A nyelvtudomány. A nyelvtudomány problematikája,
területei és módszerei 59

Hangtan (A. Jászó Anna)

A hangtan tárgya és felosztása 73

A beszéd létrehozása: a beszédprodukció 85
A beszédhangok képzése: a beszélőszervek működése 86
A beszédhang mint akusztikai jelenség 93
A beszédhangok észlelése: beszédpercepció 97
A beszédhangok csoportosítása 103
A magánhangzók 103
A mássalhangzók 107
Fonológiai alapfogalmak 115
A beszédhangok kapcsolódása 122
A magánhangzók egymásra hatása a beszédben 123
A magánhangzótörvények: a hangrend,
az illeszkedés és a hiátustörvény 123
A mássalhangzók egymásra hatása a beszédben 125
A hasonulás 125
Az összeolvadás 130
842 A magyar nyelv könyve

A rövidülés 132
A kivetés 132
Az igazodás 133
A szótag 134
A szupraszegmentális tényezők 139
Az artikulációs bázis — a kiejtési norma 145
A beszédhibák 147
Az ejtéshibák 152
A beszédhangok expresszivitása 156
Irodalom 160

Szótan 163

Szókészlettan (Bokor József) 164

A szókészlettan és a szótárírás 164
A szókészlet és a szókincs 167
A szó- és kifejezéskészlet egységei 172
A szókészlet tagolódása, rétegződése, mozgása 178
A szókészlet eredet szerinti tagolódása, csoportosítása 178
A szókészlet mai rétegződése, tagolódása 186
A szókészlet változása, mozgása 191
Irodalom 195
Szófajtan (Bokor József) 197
A szófaj fogalma és jellemzése 197
A szófajtani rendszerezés és a szófajok rendszere 202
A nem tiszta szófajúság, a szófajváltás,
illetve a kettős vagy többes szófajúság 205
A szófajváltás 207
A kettős vagy többes szófajúság 211
A mai magyar nyelv szófajai: fajtáik, jellemzésük, használatuk 212
Az ige 212
Az igenemek és az igefajták 213
A névszók 221
A főnév 221
A melléknév 223
A számnév 226
A névmás 228
Az igenevek 234
A határozószó 240
A viszonyszók 242
 Tartalom 843

A segédige (és származékai) 243

A névutó (és a névutó-melléknév) 244
Az igekötő 245
A névelő 247
A kötőszó 249
A módosítószó 250
A mondatszók ....251
Az indulatszó 251
A felelő-, kérdő- és társalgási szó 252
A hangutánzó mondatszó 252
Irodalom 252
Szóalaktan (Bokor József) 254
A szóalaktan mivolta, tárgya, helye a nyelvtanban 254
A szóelem fogalma, jellemzése és a morfémák osztályozása 256
A szóelemek alaki viselkedése 259
A szóelemek egymáshoz kapcsolódása és határkérdései 262
A nyelvtani tő (szótő) fogalma, fajtái, típusai 267
Az igetövek tőtípusrendszere 269
A névszótövek tőtípusrendszere 271
A tövek használatának néhány egyéb kérdése 272
A jelezés és ragozás 273
Az igeragozás 274
Az ige jelei 274
Az ige ragjai 276
Az igeragozási rendszerek 276
A rendhagyó, a hiányos és a régies ragozású igék 280
A névszóragozás 281
A névszók jelei 281
A névszók ragjai 286
A főnévi igenév személyragozása 290
Az ige-igenévi személyragozás 291
Irodalom 292
A szóalkotás módjai (Cs. Nagy Lajos) 293
A szóösszetétel 293
Az összetett szó és elemei 294
Az összetett szók osztályozása 297
844 A magyar nyelv könyve

A szerves szóösszetétel 298

A szervetlen szóösszetétel 303
A szóképzés 303
A képző főbb jellemzői 304
Az igeképzők 308
Névszóképzők 311
Igenévképzők 314
Ritkább szóalkotási módok 315
Irodalom 319

Mondattan 321

A mondattan és a mondat általános kérdései (Cs. Nagy Lajos) 321

Mondatmeghatározási kísérletek 321
A mondatok osztályozása 324
A mondatok fajai a kifejezett tartalom
és a beszélő szándéka szerint 324
A kijelentő mondat 327
A felkiáltó mondat 328
Az óhajtó mondat 328
A felszólító mondat 329
A kérdő mondat 330
A grammatikai forma és a funkció ellentmondása 331
Állítást és tagadást kifejező mondatok 333
A mondatok osztályozása szerkezetük szerint 335
Az egyszerű mondat 335
Az összetett mondat 339
A tagolatlan mondat 339
Átmeneti típusok az egyszerű és az összetett mondatok között ...341
Irodalom 344
Az egyszerű mondat (Kálmánné Bors Irén -A. Jászó Anna) 345
A szintagmák 345
Az egyszerű mondat részei 361
A mondat fő részei 362
Az állítmány 364
Az alany 370
Az állítmány egyeztetése az alannyal 376
 Tartalom 845

A bővítmények 378
A tárgy 378
A határozó 383
A helyféle határozók 392
Az időféle határozók 395
A módféle határozók 397
Az állapotféle határozók 400
Logikai viszonyokat kifejező határozók 405
A vonzathatározók 408
A komplex határozó 411
A jelző 411
A minőségjelző 415
A mennyiségjelző 418
A birtokos jelző 419
Az értelmező jelző 424
A többtagú (halmozott) mondatrészek 427
A mondatrész és a szófaj 429
Mondatelemzési modell 432
Irodalom 436
Az összetett mondat (Király Lajos — A. Jászó Anna) 437
Az összetett mondat fogalma és fajtái 437
A mellérendelő összetett mondat 437
A kapcsolatos mondatok 439
Az ellentétes mondatok 441
A választó mondatok 442
A következtető utótagú mondatok 442
A magyarázó utótagú mondatok 443
Az alárendelő összetett mondat 443
A mondatrend 446
Az alanyi mellékmondat 447
Az állítmányi mellékmondat 448
A tárgyi mellékmondat 450
A határozói mellékmondatok 452
A helyhatározóféle mellékmondatok 452
Az időhatározóféle mellékmondatok 453
A módféle határozói mellékmondatok 454
846 A magyar nyelv könyve

Az állapotféle határozói mellékmondatok 455

Logikai viszonyokat kifejező határozói mellékmondatok 457
A vonzathatározói mellékmondatok 460
A jelzői mellékmondatok 461
A minőségjelzői mellékmondat 461
A mennyiségjelzői mellékmondat 462
A birtokos jelzői mellékmondat 462
Az értelmező jelzői mellékmondat 463
A sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok áttekintése 463
Az alárendelő összetett mondatok elemzése 465
A többszörösen összetett mondat 467
A körmondat 473
A mondatátszövődés 474
Az összetett mondatokkal kapcsolatos nyelvhelyességi tudnivalók 474
Irodalom 476

Jelentéstan (Hangay Zoltán) 477

A jelentéstan múltja és jelene 477

A nyelvi jel és a jelentés 478
A nyelvi jel 478
A jelentés 480
A szójelentés elemei 483
Motiválatlan és motivált szavak 485
A jelentésfajták 485
A toldalékok jelentésfajtái 490
A jelentésfajták a szavak jelentésében 490
A többjelentésű (poliszém) szavak 492
A többjelentésű szavak jelentésszerkezete (jelentésstruktúrája) 492
Metafora, metonímia és a jelentésfejlődés 494
Sokjelentésű szavaink 497
Azonos alakú szavak (homonimák) 498
A magyar homonimaállomány 499
A homonímia fajtái 499
A rokon értelmű szavak (szinonimák) 501
Értelmezésük 501
Elhatárolásuk és kialakításuk 502
 Tartalom 847

Csoportosításuk 503
Poliszémia és szinonímia 504
A jelentésmező 505
A jelentésmezők felépítése 506
A világ nyelvi képe a jelentésmezők tükrében 508
Roget Thesaurusa 509
Az ellentétes jelentésű szavak (antonimák) 510
Szerepük a nyelvi rendszerben 510
Fajtái 511
A Magyar szókincstár az ellentétek első magyar szótára 512
A jelentésváltozás 512
Fogalma 512
Főbb fajtái Hadrovics László alapján 513
Névátvitel a tárgyak hasonlósága alapján 513
Névátvitel térbeli érintkezés alapján 514
Jelentésbővülés 514
Jelentésszűkülés 514
További esetei 514
Összefoglalás és kitekintés 515
Irodalom 518

Szövegtan (Hangay Zoltán) 521

A szöveg problémái 521

A szöveg fogalma 523
A szöveg pragmatikai vonatkozásaiban 525
Aktuális mondattagolás 526
A kontextus 527
A beszédtett-elmélet 528
A társalgáselemzés 528
Az implicit jelentések 529
A nyelvi viselkedésről 530
A szöveg szerkezete, címe és kohéziója 531
A szöveg mikroszerkezeti egységei 531
A szöveg makroszerkezeti egységei 532
A lineáris és a globális kohézió 536
A nyelvtani kategóriák szövegbeli szerepei 537

•
848 A magyar nyelv könyve

A szabadmondatok tartalmi-logikai kapcsolódása 537

A kötőszók 539
Az utalás 540
Az egyeztetés 541
A hiány és a kihagyás 543
A konnexió további eszközei 543
A szöveg jelentésének elemei 544
A lineáris kohézió eszközei 544
A szöveg témahálózata 547
Irodalom 552

Retorika (A. Jászó Anna) 555

A retorika fogalma és rendszere 555

Az invenció: a feltalálás 561
A retorikán belüli bizonyítékok 563
A logikai érvelés, az argumentáció — a logosz 563
Az alapvető gondolkodási művelet: a következtetés 563
Az érvelés általános érvforrásai 572
Az etikai érvelés — az ethosz 584
Az érzelmi érvelés — a pathosz 585
A retorikán kívüli bizonyítékok 586
A diszpozíció: az elrendezés 592
Az élokúció: a kidolgozás 597
A memória: az emlékezetbe vésés 599
A pronunciáció: az előadás 601
Irodalom 604

Névtani ismeretek (Király Lajos) 607

A tulajdonnevekről általában 607

A nevek rendszere 609
A személynevek 610
A magyar személynévadás története 610
Ősmagyar és ómagyar kor (896-1526) 610
A középmagyar kor (1526-1772) 611
Az újmagyar kor (1772-) 611
 Tartalom 849

A mai névdivat 612

Névesztétikai szempontok 614
Becenevek 615
A családnevek 618
A családnevek története 618
A házasság utáni névviselés 620
A ragadványnevek 622
Helynevek 623
Földrészek, országok, tájak nevei 624
A község- és városnevek 625
A belterületi és külterületi nevek 628
Csillagnevek 629
Állatnevek 630
Intézménynevek 632
Tárgynevek 634
Emberi alkotások elnevezései 635
Szellemi alkotások nevei 635
Címek 635
Áru- és márkanevek 636
Eseménynevek 637
Az írói névadás 638
Irodalom 639

A mai magyar nyelvjárások (Király Lajos) 641

A nyelvjárások általános kérdései 641

A köznyelv és a nyelvjárások viszonya 641
A nyelvjárások szerepe a nyelv életében 643
A nyelvjárási jelenségek keletkezése és terjedése 645
A nyelvjárási jelenségek határai 647
A nyelvjárási egységek 650
A magyar nyelvjárási jelenségek áttekintése 652
Hangtani jelenségek 652
A fonémarendszer 652
A fonémák hangszínváltozatai 652
A fonémák előfordulásának gyakorisága 654
Alaktani jelenségek 656
850 A magyar nyelv könyve

Mondattani jelenségek 658

A nyelvjárási szókészlet sajátosságai 660
A magyar nyelvjárások osztályozása 664
A nyugat-dunántúli nyelvjárási régió 665
A közép-dunántúli-kisalföldi nyelvjárási régió 668
A dél-dunántúli nyelvjárási régió 669
A dél-alföldi nyelvjárási régió 671
A palóc (északi) nyelvjárási régió 671
A Tisza-Körös vidéki nyelvjárási régió 672
Az északkeleti nyelvjárási régió 673
A mezőségi nyelvjárási régió 674
A székely nyelvjárási régió 675
A moldvai nyelvjárási régió 677
A nyelvjárások tanulmányozása 679
A magyar nyelvjáráskutatás vázlatos története és főbb műfajai 679
A Magyar Nyelvjárások Atlasza és a regionális nyelvatlaszok 681
Magyar nyelvjárási szótárak 685

Gyermeknyelv (Albertné Herbszt Mária) 687

A gyermeknyelv kutatásának elméleti kérdései 687

Hangtani jelenségek a gyermeknyelvben 689
A gyermeknyelv néhány szótani-alaktani sajátossága 692
Egyéb szóhasználati és szóalkotási módok a gyermeknyelvben 697
A gyermek mondat- és szövegalkotásának néhány jellemzője 698
Irodalom 703

Pragmatika (Albertné Herbszt Mária) 705

A nyelvtudomány történetének vázlata (A. Jászó Anna) 723

A nyelvtudomány az ókorban 723

A nyelvtudomány a középkorban 729
Az újkor hajnalán 734
A 19. század 736
A 20. század 741
Saussure munkássága 742
 Tartalom 851

A nyelvészeti strukturalizmus 747

A generatív nyelvészet 755
Szemantikai indíttatású irányzatok 763
Irodalom 769

A nyelvtudomány
interdiszciplináris kapcsolatai (Albertné Herbszt Mária) 771

Szemiotika 771
Kommunikációelmélet 775
Pszicholingvisztika 778
Szociolingvisztika 785
Etnolingvisztika 791
Matematikai nyelvészet 794
Számítógépes nyelvészet 796
Irodalom 800

Névmutató 803
Tárgymutató 809
Tartalom 841
3780 Ft

ISBN 978-963-8144-19-5
 A
MAGYAR
NYELV
KÖNYVE