Mórocz Zsolt: Mágusok igazi csillaga

2006. 09. 30. 02:29

– Máté jelentősége számomra elvitathatatlan. Az első evangéliumi írás szerzője.

Vámszedő volt Kafarnaumban. Amikor Jézus arra járt, hívta őt, kövesse. Három
évig volt tanítványa, majd elsőnek gyűjtötte össze és írta meg saját
tapasztalatai és szemtanúk elbeszélései alapján Jézus életét. A szöveg felületes
fordítása azonban legendát teremtett Máté evangéliumának második
fejezetéből, amelyben a napkeleti bölcsek látogatásáról számol be, és arról,
hogyan találtak rá Jézusra a betlehemi jászolban. Mint minden legendának,
ennek is van azonban történeti magja, én ezeket a száraz tényeket kerestem a
legújabb régészeti, nyelvészeti, történelmi és csillagászati kutatások alapján,
kizárólag az eredeti nyelvű írás szerint.

– Pontosan lehet tehát tudni, kik voltak a titokzatos napkeleti bölcsek, vagy
ahogyan Ön nevezi őket, a mágusok?

– Nem én nevezem őket mágusoknak, hanem Máté az eredeti szövegben. A

bibliafordítók a félreértések elkerülése miatt írták azt, hogy ők a napkeleti
bölcsek, mert ma már csak a bűvészeket hívják így. Pontosan tudjuk, hogy a
mágusok a babiloni Marduk-templom tudós csillagászai és papjai voltak.
Kaldeus mágusok, akik közül többen az iráni parthus megszállás után
száműzetésbe vonultak. Nyelvészeti kutatások bizonyítják, hogy Máté
valóságos történetet ír le a második fejezetben, ezen a ponton eltér egyébként
tartózkodó stílusától, és sajátos, csak a tudós papok által ismert csillagászati
kifejezéseket használ. A valóságos történetet leginkább a középkori költészet és
képzőművészet színezte ki és ferdítette el, a mágusok végleg királyokká váltak,
a betlehemi csillagból üstökös lett, a betlehemi barlang pedig megtelt ökrökkel,
szamarakkal és birkákkal. A királyok díszes öltözékben jelentek meg koronával
a fejükön, földig érő hermelingalléros palástban. Az ősz öreg Gáspár Európát
képviselte, a barna bőrű Menyhért Ázsiát, a fekete Boldizsár Afrikát.

– Félreértés áldozata lett több bibliai kifejezés mellett a betlehemi csillag

története is. Ezzel szemben Ön azt állítja, hogy valóban létezett ez az égi
jelenség.
– Azok a kifejezések, amelyekkel Máté leírta a csillag állását, olvashatók a
korabeli csillagászati művekben és az ógörög tankönyvekben is. A régészek
megtalálták a mágusok irattárát a babiloni templom romjai alatt. Az ékírásos
leletek között vannak azok a naptárak, amelyek pontos csillagászati adatokat
tartalmaznak, ezekből tudjuk, hogy Kr. e. 7-ben május 24-től december 10-ig a
Királyok csillaga háromszor állt együtt Izrael csillagával, végül pályájuk nyugati
fordulópontján, a zodiákus-fény csúcsán álltak meg, éppen Jeruzsálem és
Betlehem délkörében. A mágusok ezek szerint a Jupiter és a Szaturnusz
együttállását láthatták, amikor Betlehembe mentek, vagyis Máté
evangéliumában valóságos csillagról, és nem természetfeletti jelenségről
beszél. Én magam huszonöt éven keresztül vettem részt a Vatikáni
Obszervatórium kutatómunkájában, amelyben társaimmal a modern
asztronómiai számításokkal igazoltuk a babiloni csillagászok adatainak
helyességét.

– Ön Jézus születésének időpontját is ennek megfelelően határozza meg Kr. e.

7-ben?

– Ez a nagyon ritka és jelentős csillagászati jelenség, a Jupiter és Szaturnusz

együttállása bizonyíthatóan Kr. e. 7-ben volt. Ezt tovább erősíti az a történelmi
tény, hogy Nagy Heródes Kr. e. 4-ben halt meg, Máté evangéliuma szerint
azonban előtte megöletett minden fiúgyermeket kétéves korig, a mágusoktól
megtudott időnek megfelelően. Ebből kiindulva Jézus legalább két évvel
Heródes halála előtt született. Segített az időpont meghatározásában Augustus
császár saját kezűleg írt jegyzőkönyve is, ami hitelesen tanúsítja az első
összeírás dátumát: a római időszámítás szerint 746-ban, vagy 747-ben indult el
József várandós feleségével Betlehembe, vagyis Kr. e. 8 őszétől 7 őszéig terjedő
hónapokban. Jézus születési hónapjának és napjának meghatározásáról
azonban egyelőre le kell mondanunk, nincsenek erre vonatkozóan pontos
adataink. Az első századtól kezdve a keresztények egyik legnagyobb ünnepe
január 6-a volt, ekkor ünnepelték Jézus születését, a mágusok látogatását
Betlehemben és Jézus keresztelőjét a Jordán vizében. A keleti és a nyugati
egyházak a IV. század végén azonban közös megegyezéssel december 25-re, a
téli napfordulóra tették át Jézus születésnapját, értelmet adva az egyre
hosszabbodó éjszakák ünnepével annak a kijelentésének, hogy Én vagyok a
világ világossága. Jézus születésének valódi időpontja jelenlegi feltételezésünk
szerint január 2. és szeptember 15. közé tehető.

– Honnan erednek ezek a tévedések, félreértések?

– A Biblia ősi, keleti nyelveit nem könnyű lefordítani a mai irodalmi nyelvekre.
Sok olyan héber és görög kifejezés van, amelyek teljes értelmét csak
körülírással és kiegészítő szavakkal lehet visszaadni. Az élő nyelvek
kifejezésmódja folyton alakulóban van, egyes szavak értelme idővel
megváltozik a közhasználatban. A nyelvészeti problémák mellett a tévedések
forrása lehetett az is, hogy a biblikusok nem ismerték jól annak a kornak a
történelmét és kultúráját, amelyet görög, római és héber hagyományok
határoztak meg.

– Sokan úgy tartják, a XIV. század az elsietett bibliafordítások évszázada volt.

Ekkor készült el az első magyar nyelvű Biblia is, mi a helyzet ennek a
nyelvezetével?

– A Biblia első görög nyelvű fordítását Rotterdami Erasmus adta ki korlátozott

példányszámban, 1516-ban. Az ő kiadása alapján készítette el Luther Márton
1522-ben az újszövetségi írások első német nyelvű szövegét, majd 1590-ben
Károli Gáspár az első teljes magyar nyelvű fordítást, a Vizsolyi Bibliát. Ezek a
Szentírások felbecsülhetetlen értékű műkincsek, fordításukban azonban igen
sok a pontatlanság. A Biblia héber és görög szövegét a fordítók csak a XX.
században kezdték pontosabban megérteni.