Szakvizsga2016 Írásbeli Nagy TothG

(Főmenü)
A központi állami szervek rendszere
01-modul 15p írásbeli
****************************
Jogalkotási és jogalkalmazási ismeretek
*****************************
Általános államháztartási ismeretek
*****************************
Közigazgatás-szervezési vezetési ismeretek
*****************************
Az EU szervezete, működése és jogrendszere
Modul1 / 15 PONTOS KÉRDÉSEK Főmenü
1/15/1Mutassa be vázlatosan a magyar alkot-

mányfejlődést (2010-ig)!
1/15/2:Ismertesse, milyen szempontok alapján

csoportosíthatóak az alapvető jogok, és végezze
el azok csoportosítását!
1/15/3Mutassa be, hogy az államot az alapvető

jogok biztosításával összefüggésben milyen köte-
lezettségek terhelik!
1/15/4Ismertesse a házasság és a család alkot-

mányjogi fogalmát!
1/15/5Mutassa be diszkriminációtilalom és az
esélyegyenlőség biztosításának konfliktusát!
1/15/6Ismertesse az Országgyűlés legfontosabb
funkcióit, valamint feladat- és hatásköreit!
1/15/7Ismertesse a köztársasági elnök feladat-

és hatásköreit! Mit jelent az államfő döntéseinél
a végrehajtó hatalom ellenjegyzése és melyek a
köztársasági elnök ellenjegyzéshez kötött hatás-
körei?
1/15/8Sorolja fel a köztársasági elnöki és a mi-

niszterelnöki tisztség megszűnésének eseteit!
1/15/9Határozza meg a „miniszterelnöki kor-

mányzás” fogalmát! Ismertesse a Kormány meg-
alakulására és megszűnésére vonatkozó szabá-
lyokat!
1/15/10Határozza meg az Alkotmánybíróság al-

kotmányos funkcióját és ismertesse feladat- és
hatásköreit! Térjen ki az indítványozással és az
alkotmánybírósági vizsgálat szempontjaival kap-
csolatos korlátokra is!
1/15/11Mutassa be a Magyarország bírósági

szervezetét, a bíróságok fő feladat- és hatáskö-
reit!
1/15/12Ismertesse az ügyészség feladatköreit a

büntető eljárás során!
1/15/13Fejtse ki mennyiben korlátozott a helyi

önkormányzatok autonómiája!
1/15/14Hasonlítsa össze, hogyan határozza meg

a közigazgatás funkcióit az igazgatástudomány és
a jogtudomány!
1/15/15Hasonlítsa össze a közigazgatás három
nagy alrendszerének szervezeti jogi szabályozá-
sát!
1/15/16Határozza meg általánosságban a szak-

politikai feladatot ellátó miniszterek feladatait!
1/15/17Határozza meg miben mutatkozik meg a

Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinet-
iroda különös jogállása!
1/15/18Mutassa be mi a különbség a kormány-

hivatal valamint a fővárosi és megyei kormányhi-
vatal között!
1/15/19Mutassa be a helyi önkormányzatok ál-

tal ellátott feladatok rendszerét és röviden jelle-
mezze a különböző feladatcsoportokat!
***
1/10/1Ismertesse az alkotmány fogalmát, és vé-

gezze el az alkotmányok csoportosítását!
1/10/2Sorolja fel az alkotmányosság elveit, és

fejtse ki, mit értünk jogállamiság alatt!
1/10/3Mutassa be az Alaptörvény módosításait!
1/10/4Ismertesse a Nemzeti Hitvallást, és annak

jelentőségét!
1/10/5Vázlatosan ismertesse az Alaptörvény

Alapvetés című részét!
1/10/6Ismertesse az alapvető jogok korlátozásá-
nak tartalmi kritériumait, és az alapjogi teszte-
ket!
1/10/7Ismertesse az élethez való jog és az em-

beri méltóság viszonyát!
1/10/8Ismertesse az emberi méltóságot, mint

anyajogot!
1/10/9Mutassa be a véleménynyilvánítás sza-

badságának alkotmányos korlátait, határterüle-
teit!
1/10/10Mutassa be vázlatosan a közérdekű ada-

tok megismerésére vonatkozó szabályokat!
1/10/11Röviden mutassa be az Alaptörvény szo-

ciális jogokkal kapcsolatos rendelkezéseit!
1/10/12Mutassa be, miként változott az Alaptör-
vény elfogadásával az egészséges környezethez
való jog alkotmányos szabályozása!
1/10/13Határozza meg, hogy mely állami szer-

veknek mi a funkciója a helyi önkormányzatok
törvényességi ellenőrzésében!
1/10/14Milyen hatásköröket (jogokat) biztosít

az Alaptörvény a helyi önkormányzatoknak? So-
roljon fel legalább tízet!
1/10/15Mutassa be a helyi önkormányzatok és a

közhatalom gyakorlásában résztvevő más szer-
vek kapcsolatrendszerét!
1/10/16Ismertesse a közpénzek felhasználásá-

nak alkotmányos elveit és a megvalósításukra
szolgáló intézményrendszert!
1/10/17Jellemezze a kvázi-államigazgatási szer-
veket!
***
1/5/1Mutassa be az Alaptörvény megalkotásá-

nak folyamatát!
1/5/2Sorolja fel az Alaptörvény szerkezeti egysé-

geit! Ügyeljen a helyes sorrendre is!
1/5/3Nevezze meg a hatályos magyar alkot-

mányt és mutasson rá annak alkotmányi vonása-
ira!
1/5/4Milyen, az alapvető jogok eredetére vonat-
kozó elméleteket ismer? Mutassa is be ezeket
egy-egy mondatban!
1/5/5Ki(ke)t terhel az alapvető jogok biztosításá-

nak kötelezettsége, és ki(k) az alapjogok jogo-
sultja(i)?
1/5/6Írja le az alapvető jogok korlátozásának

formai kritériumait és a szabályozás indokait!
1/5/7Az Alaptörvény alapján ismertesse az állam

a vallási közösségek egymáshoz való viszonyát!
1/5/8Határozza meg a spontán gyűlés és a sürgős

gyülekezés fogalmait?
1/5/9Az egyesülési jog gyakorlásának milyen

részjogosultságait ismeri?
1/5/10Sorolja fel és röviden ismertesse az infor-
mációs önrendelkezési jog alapelveit!
1/5/11Mutassa be az adóztatás korlátaira és a

közteherviselési kötelezettségre vonatkozó al-
kotmányos szabályokat!
1/5/12Mi a közszolgáltatások szerepe a közigaz-

gatás fogalmának meghatározásában?
1/5/13Fejtse ki a közérdekűség jelentőségét és

közigazgatásban betöltött szerepét!
1/5/14Határolja el egymástól a „végrehajtó ha-

talom – közigazgatás – államigazgatás” fogalma-
kat és határozza meg, hogy milyen viszonyban
állnak egymással!
1/5/15Határolja el egymástól a „kormányzás –
közigazgatás” fogalmakat és határozza meg,
hogy milyen viszonyban állnak egymással!
1/5/16Határozza meg a közigazgatás szervezeti

jog részterületeit!
1/5/17Határolja el a központi államigazgatási

szerveket a területi és helyi államigazgatási szer-
vektől!
1/5/18Sorolja fel a Kormány működését közvet-

lenül segítő államigazgatási szerveket!
1/5/19Sorolja fel a miniszter munkáját segítő mi-

nisztériumi vezetőket!
1/5/20Sorolja fel a települési önkormányzat kép-

viselő testületének szerveit!
1/5/21Sorolja fel az Mötv. szerinti a települési és
területi önkormányzatokat!
***
2/15/1Jellemezze hatósági eljárás bizonyítási

rendszerét!
2/15/2Fejtse ki a szakhatóság szerepét az eljá-

rásban!
2/15/3Ismertesse a fellebbezési eljárás legfonto-

sabb szabályait! Térjen ki a fellebbezésre jogo-
sultak körére, a fellebbezés jogcímére, határide-
jére, a fellebbezéssel megtámadható döntések
körére!
2/15/4Ismertesse az ügyészi fellépésre vonat-

kozó szabályokat!
2/15/5Ismertesse a kizárás szabályait!

2/15/6Ismertesse a közigazgatási határozatok
bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat!
2/15/7Ismertesse a tanúvallomásra vonatkozó

szabályokat!
2/15/8Ismertesse Magyarország belső jogforrási

rendszerének elemeit az Alaptörvény és a jogal-
kotási törvény rendelkezései alapján!
2/15/9Határozza meg a társadalmi norma általá-

nos sajátosságait! Határozza meg a jogi norma –
mint a társadalmi normák egy csoportja – csak
rájuk jellemző sajátosságait!
2/15/10Ismertesse a rendeletalkotás főbb sza-

bályait békeidőben!
2/15/11Mutassa be a jogalkotás egyes szakasza-
inak lényegi tartalmát!
2/15/12Melyek a jogszabály tervezetének meg-

szövegezésére vonatkozó általános és a jogsza-
bály megjelölésére, valamint a hivatkozásokra
vonatkozó követelmények?
2/15/13Ismertesse a hatósági ügyintézőre, il-

letve az eljáró hatóságra és vezetőjére vonatkozó
kizárás szabályait (célja, alanyai, okok, eljárási
események)!
***

2/10/1Ismertesse az újrafelvételi eljárásra vo-
natkozó legfontosabb szabályokat!
2/10/2Mutassa be a jogorvoslás rendszerét a ha-

tósági eljárásban!
2/10/3Sorolja fel a semmisségi okokat és ismer-

tesse azok következményét!
2/10/4Ismertesse, hogy a fellebbezés elbírálása

során mi jellemző a másodfokú eljárásra és mi-
lyen döntést hozhat a másodfokú hatóság?
2/10/5Sorolja fel mely szervnek minősülnek ha-

tósági jogkört gyakorló közigazgatási hatóságnak
(példákkal)!
2/10/6Ismertesse az ügyintézési határidőre vo-

natkozó általános szabályokat!
2/10/7Ismertesse az eljárási kötelezettség tartal-
mát és vesse össze e kötelezettség megsértése-
kor irányadó szabályokat az államigazgatási és az
önkormányzati hatóságok mulasztása esetén!
2/10/8Milyen bizonyítékok használhatóak fel a

hatósági eljárás során? Sorolja fel a Ket-ben ne-
vesített bizonyítékokat!
2/10/9Ismertesse a közigazgatási hatósági ügy

fogalmát és annak tartalmát!
2/10/10Milyen típusait különböztethetjük meg a

hatósági döntéseknek?
2/10/11Ismertesse a szakértőre vonatkozó sza-

bályokat a hatósági eljárás bizonyítási szakaszát
illetően!
2/10/12Határozza meg a hatáskör fogalmát és
szabályait!
2/10/13Határozza meg az illetékesség fogalmát

és szabályait!
2/10/14Határozza meg, hogy hatósági ügyben ki

lehet ügyfél!
2/10/15Sorolja fel a hatóság döntésének közlési

módjait és a közlés általános szabályait!
2/10/16Ismertesse a törvényes, a meghatalma-

zotti és az ügygondnoki képviselet jellemzőit!
2/10/17Ismertesse a jogszabályi hierarchiát!
2/10/18Ismertesse a jogszabály érvényességé-

nek fogalmát és a jogszabály létrejöttéhez szük-
séges feltételeket!
2/10/19Ismertesse a jogszabályok hatályát (a ha-
tály fogalma, fajtái)!
2/10/20Ismertesse a jogszabályalkotás alapvető

követelményeit az Alkotmánybíróság gyakorlata
és a jogalkotási törvény alapján!
2/10/21Ismertesse a közjogi szervezetszabá-

lyozó eszközöket! (jellemzői, fajtái, tárgyköre, ki-
bocsátóik)
2/10/22Ismertesse a jogi normák szerkezeti ele-

meit!
2/10/23Ismertesse a jogforrás fogalmát és fő tí-

pusait!
2/10/24Ismertesse az Országgyűlés törvényhozó
hatáskörének fő jellegzetességeit! (Milyen tárgy-
körökben és milyen szótöbbséggel alkothat tör-
vényt az Országgyűlés? Hozzon fel példákat a le-
hetséges esetekre!
2/10/25Ismertesse a dereguláció fogalmát, faj-

táit, valamint a Jat.-nak a deregulációval kapcso-
latos rendelkezéseit!
2/10/26Mikor kell átmeneti rendelkezést al-

kotni, és mit lehet abban előírni?
***
2/5/1A hatósági eljárás hányadik szakasza a vég-

rehajtási szakasz? Melyek a hatósági végrehajtás
előfeltételei, melyeknek együttesen kell fenn-
állni ahhoz, hogy a végrehajtásra sor kerülhes-
sen?
2/5/2Ismertesse az eljárási költség megelőlege-

zésével kapcsolatos szabályokat!
2/5/3Határozza meg a joghatóság szabályait!
2/5/4Mikor kell a döntést megelőzően az ügyfél-

lel a bizonyítékokat ismertetni?
2/5/5Sorolja fel, hogy a hatóság mely esetekben

köteles hivatalból (ex offitio) eljárást indítani és
ismertesse, hogy mi az ex offitio eljárás tipikus
esete!
2/5/6Ismertesse a közigazgatási határozatok al-

kotmánybírósági felülvizsgálatával kapcsolatos
legfontosabb szabályokat!
2/5/7Ismertesse a hiánypótlásra vonatkozó sza-

bályokat, megjelölve a hiánypótlás elmulasztásá-
nak esetleges jogkövetkezményét is!
2/5/8Ismertesse a sommás eljárásra vonatkozó

rendelkezéseket!
2/5/9Határozza meg a jogszabály fogalmát!
2/5/10Sorolja fel, hogy mely szervek alkothatnak

rendeletet békeidőben!
2/5/11Sorolja fel az Alaptörvény szerint a külön-
leges jogrend típusait, és írja mindegyik mellé,
hogy melyik szerv és milyen jogi normát alkot-
hat!
2/5/12Jellemezze a tényállás tisztázásának sza-

bályait!
2/5/13Ismertesse, hogy hol kell benyújtani a fel-

lebbezési kérelmet, továbbá hogy mi történhet a
fellebbezési kérelem előterjesztését követően a
hatósági eljárásban?
2/5/14Sorolja fel a kérelem kötelező tartalmi

elemeit!
2/5/15Fejtse ki részletesen az ügyfél nyilatkoza-

tára vonatkozó szabályokat!
2/5/16Soroljon fel legalább öt végzéstípust,
amellyel szemben önállóan nyújtható be felleb-
bezés!
2/5/17Sorolja fel a hatósági ellenőrzés tárgyát és

eszközeit!
2/5/18Sorolja fel és ismertesse az iratok fajtáit!
2/5/19Ismertesse, hogy a Ket. mely esetekre ál-

lapít meg speciális eljárási határidőket!
2/5/20Sorolja fel a kormányelőterjesztések fő

részeit és mellékleteit!
2/5/21Ismertesse a fellebbezés és a döntés vég-

rehajthatóságának kapcsolatát!
2/5/22Soroljon fel legalább 5 olyan határidőt,
amelyek időtartama az ügyintézési határidőbe
nem számít be!
2/5/23Ismertesse a Központi Ügyfél-regisztrá-

ciós Nyilvántartásra vonatkozó szabályokat!
***
Modul3 / 15 PONTOS ESSZÉKÉRDÉSEK Főmenü
3/15/1: Definiálja az államháztartás fogalmát az

újjászervezett Magyar Állam működési rendszer-
tanában! Vázolja a rendszertani ábrát!
3/15/2: Fejtse ki, hogy Magyarországon az állam,

illetve az államháztartás szerepének felértékelő-
dését milyen nemzetközi és hazai körülmények
indokolták? Milyen lehetőségei és konkrét cse-
lekvései voltak a magyar kormánynak?
3/15/3: Ismertesse az összehangolt magyar fis-

kális és monetáris politika lényegét, működési
mechanizmusait! Vázolja fel a rendszerábrát is!
3/15/4: Írja le az Alaptörvény közpénzekkel és
önkormányzatokkal foglalkozó részeinek sarka-
latos pontjait! Utaljon a stabilitási törvény szabá-
lyaira, az államadósság nominális értékére és az
államadósság csökkentésének szabályaira!
3/15/5: Határozza meg a Költségvetési Tanács

jogállását, és főbb feladatköreit! Részletesen írja
le a költségvetési törvényjavaslat és költségve-
tési törvénymódosítás KT-t érintő feladatait is!
3/15/6: Fejtse ki az Alaptörvény nemzeti vagyon

gazdálkodással kapcsolatos alapelveit fejtse ki,
és részletezze a nemzeti vagyon körébe tartozó
vagyonelemeket!
3/15/7: Vázolja a kincstári rendszer lényegét, a

Kincstár feladatköreit!
3/15/8: Ismertesse, hogy melyek az államadós-
ság kezelés jogszabályi alapjai, jogforrásai, az ál-
lamadósság kezelés stratégiai törekvései, az ÁKK
feladatkörei?
3/15/9: Fejtse ki, hogy melyek a költségvetési

ciklus fázisai, feladatkörei, és melyek a Kormány
költségvetési törvényjavaslat indoklásába fogla-
landó tartalmi részei, illetve az Országgyűlés ré-
szére a törvényjavaslat benyújtásakor esedékes
tájékoztató főbb elemei?
3/15/10: Határozza meg mi a társadalombiztosí-

tás lényege, jogviszony köre, melyek az állami
szerepvállalás aspektusai; gazdálkodásának, mű-
ködtetésének főbb jellemzői?
3/15/11: Fejtse ki melyek az elkülönített állami
pénzalapok működésének főbb jellemzői? So-
rolja fel az alapokat!
3/15/12: Ismertesse, hogy a központi költségve-

tési zárszámadási folyamat kapcsán melyek a
főbb ellenőrzési feladatok, azok módja, és az ÁSZ
konkrét tevékenysége?
3/15/13: Fejtse ki az önkormányzati költségve-

tési gazdálkodás kiadási előirányzatai teljesítésé-
nek folyamatát, és a folyamat lényegi követel-
ményeit!
3/15/14: Ismertesse, hogy melyek az önkor-

mányzati éves beszámolással szemben támasz-
tott főbb követelmények, készítendő kimutatá-
sok? Utaljon a jogszabályi háttérre is!
3/15/15: Vázolja a költségvetési intézmények
tervezési gyakorlatát! Térjen ki a tervezés céljára
és a tervezés módszertanára, EU-s irányelvére is!
3/15/16: Ismertesse az államháztartási kontrol-

lok rendszerét, főbb követelményeit és a kont-
rollokra vonatkozó főbb nemzetközi normákat!
3/15/17: Ismertesse az Állami Számvevőszék

működésére vonatkozó normákat és a számve-
vőszéki főbb feladatköröket!
***
3/10/1: Határozza meg az elkülönített állami

pénzalapok küldetését, államháztartáson belüli
helyét, továbbá sorolja fel az elkülönített állami
pénzalapokat! Határozza meg főbb feladatkörü-
ket!
3/10/2: Ismertesse, hogy milyen okok indokolták

az államháztartás felértékelődését nemzetközi
vetületben?
3/10/3: Fejtse ki, hogy 2010 után a Magyar Állam

újjászervezése milyen programok és értékelvek
mentén történt?
3/10/4: Határozza meg a fizetési mérleg nemzet-

gazdasági jelentőségét, részeit és egyenleg pozí-
ciói (hiány, többlet) jelentőségét, finanszírozá-
sát.
3/10/5: Határozza meg a jövedelemcentralizáció
és az újraelosztás tartalmát, jelentőségét, ma-
gyar sajátosságait!
3/10/6: Definiálja az államháztartás fogalmát

közgazdasági értelemben, feladat megközelítés-
ben, az Európai Unió államháztartási felfogásá-
ban, és szervezeti megközelítésben! Határozza
meg az államháztartás helyét az állampénzügyi
rendszerben!
3/10/7: Ismertesse, hogy az államháztartás, il-

letve a közpénzügyi rendszer reformját milyen
tényezők váltották ki Magyarországon?
3/10/8: Határozza meg, hogy a közpénzügyi
rendszer reformjának melyek a céljai, illetve te-
rületei? Hogyan függnek össze a fenntartható
fejlődéssel?
3/10/9: Ismertesse, hogy az Alaptörvényen túl

milyen jogszabályok garantálják a magyar állam-
pénzügyi, államháztartási rendszer működését?
Sorolja fel e jogszabályokat, röviden utaljon a
tartalmukra!
3/10/10: Pozícionálja a Magyar Nemzeti Bank ál-

lampénzügyi rendszerben és európai uniós tér-
ben elfoglalt helyét, szerepét!
3/10/11: Csoportosítsa az államháztartási kiadá-

sokat funkcióik szerint! Határozza meg a csoport
elemek rövid tartalmát!
3/10/12: Csoportosítsa a közhatalmai bevétele-
ket! Röviden utaljon a tartalmukra!
3/10/13: Foglalja össze az eredményszemléletű

államháztartási számvitel főbb jellemzőit!
3/10/14: Sorolja fel a nemzeti vagyongazdálko-

dás és a nemzeti vagyonról szóló törvény gazdál-
kodási alapelveit!
3/10/15: Fejtse ki, hogy melyek a központi költ-

ségvetés főbb kiadási előirányzatai, kiadáscso-
portjai?
3/10/16: Mutassa be, hogy mi a központi költ-

ségvetési tartalékok célja, szabályozása?
3/10/17: Ismertesse a költségvetési törvény
szerkezetét, az önálló költségvetési fejezetet al-
kotók körét, és előirányzat csoportokra vonat-
kozó szabályokat!
3/10/18: Határozza meg, hogy a nemzetgazda-

sági-központi költségvetési tervezésnek mi a je-
lentősége, milyen főbb szempontokra épül! Is-
mertesse, hogy hogyan történik a tervezés ellen-
őrzése!
3/10/19: Fejtse ki, hogy az Alaptörvény és a Helyi

Önkormányzatok Európai Chartája milyen jogo-
kat biztosít a helyi közügyek intézése körében?
3/10/20: Ismertesse, hogy 2010 után milyen
főbb szabályozási körülmények keletkeztek, me-
lyek az önkormányzati gazdálkodás stabilitását
adják?
3/10/21: Fejtse ki a helyi önkormányzat költség-

vetési rendeletének tartalmát!
3/10/22: Mutassa be, hogy az önkormányzati

költségvetés előterjesztésekor szöveges indok-
lással bemutatandó tételeket, illetve az átmeneti
gazdálkodásra vonatkozó szabályokat írja le!
3/10/23: Határozza meg az önkormányzati költ-

ségvetési bevételek, kiadások körét, csoportjait
határozza meg, és a helyi adókra vonatkozó leg-
fontosabb szabályokat!
mányzati költségvetés végrehajtásának, és az
előirányzatok módosításának, átcsoportosításá-
nak főbb szabályai?
3/10/25: Határozza meg, hogy milyen szabályai

vannak a költségvetési szerv vállalkozási tevé-
kenység végzésének?
3/10/26: Ismertesse, hogy milyen előírásokat

tartalmaz, mi a kötelező tartalma a költségvetési
szerv szervezeti és működési szabályzata az Ávr.
alapján?
3/10/27: Vázolja a költségvetési szervek gazdál-

kodásának folyamatszerű gazdálkodási ciklusát (
felsorolásszerűen)!
3/10/28: Fejtse ki, hogy milyen feladatai vannak
a költségvetési fejezetet irányító szervnek a feje-
zet (bevételek és kiadások) meghatározásához!
3/10/29: Sorolja fel az államháztartási törvény

szerinti, költségvetési szervekre vonatkozó irá-
nyítási jogokat, továbbá az irányítási jogok tel-
jességére vonatkozó szabályokat, a felügyeleti
jogkör és a törvényességi jogkör kettősségét!
3/10/30: Vázolja fel a központi államigazgatási

szervek irányítására, felügyeletére vonatkozó
főbb szabályokat!
3/10/31: Ismertesse a költségvetési szervekre

vonatkozó nyilvántartás vezetés rendszerét és
főbb követelményeit!
3/10/32: Ismertesse a szakfeladatok rendjével
kapcsolatos főbb követelményeket, vállalkozási
tevékenységre, adósságot keletkeztető tevé-
kenységre vonatkozó szabályokat!
3/10/33: Határozza meg, hogy mi a költségvetés

végrehajtásának állami számvevőszéki törvényi
háttere, területei, csoportjai, és a zárszámadás
ellenőrzésének célja?
3/10/34: Fejtse ki a kormányzati szintű ellenőr-

zés jogszabályi hátterét, jogkörét, területeit
fejtse ki!
3/10/35: Ismertesse a belső kontrollrendszer és

a belső ellenőrzés célját!
3/10/36: Ismertesse a támogatások ellenőrzésé-

nek főbb szabályait!
***
3/5/1:Definiálja a közszféra fogalmát, feladatkö-

rét!
3/5/2:Utaljon a strukturális reformok szükséges-

ségére, módozataira!
3/5/3:Mutassa be a hagyományos, ortodox vál-

ságkezelés lényegét!
3/5/4:Mutassa be a nem hagyományos,

unortodox válságkezelés lényegét!
3/5/5:Határozza meg a gazdasági növekedés fo-

galmát, mutatóját, jelentőségét!
3/5/6:Határozza meg az infláció és a defláció fo-
galmát, kezelésük eszközrendszerét, veszélyeit!
3/5/7:Határozza meg és értelmezze az államház-

tartási hiány fogalmát!
3/5/8:Ismertesse, hogy mi a túlzott deficit eljárás

lényege? Mikor, milyen körülmények hatására
került be és ki Magyarország az EDP hatálya alá,
illetve alól?
3/5/9:Fejtse ki az államadósság fogalmi körét

magyar sajátosságait, alakulását!
3/5/10:Határozza meg az államháztartási gazdál-

kodási alapelvek érvényesítésének jogi garanci-
áit!
3/5/11:Definiálja az államháztartási gazdálko-
dásra vonatkozó nyilvánosság alapelvét!
3/5/12:Definiálja a felhasználási kötöttség elvét

költségvetési források felhasználása vonatkozá-
sában! Milyen új alapelvek jelentek meg a költ-
ségvetési gazdálkodásban az EU-hoz történt csat-
lakozás következtében!
3/5/13:Fejtse ki mit jelent az állami támogatások

korlátozásának elve?
3/5/14:Sorolja fel a Stabilitási törvény által sza-

bályozott területeket!
3/5/15:Határozza meg a forgalomképtelen nem-

zeti vagyon definícióját!
3/5/16:Határozza meg a kincstári vagyon fogal-
mát!
3/5/17:Határozza meg az elemi költségvetés kö-

telezettségére vonatkozó szabályozást!
***
4/15/1: Mutassa be a klasszikus vezetési iskola

képviselői közül Max Weber munkásságát és je-
lentőségét a közigazgatás-szervezés szempontjá-
ból!
4/15/2: Sorolja fel a vezetés- és szervezéstudo-

mány emberközpontú irányzatainak képviselőit
és mutassa be legfontosabb megállapításaikat!
4/15/3: Mutassa be a vezetés- és szervezéstudo-

mány integrációs törekvéseit képviselő elméletei
közül a kontingenciaelméletet és populációs öko-
lógiát!
4/15/4: Mutassa be röveden az autokratikus, a
laissez fair és a demokratikus vezetési stílusokat.
Ismertesse, hogy a fenti vezetési stílusok milyen
közigazgatási szituációkban lehetnek sikeresek!
4/15/5: Határozza meg a vezetési stílus fogalmát

és ismertesse a döntésközpontú vezetési stíluso-
kat Lewin vagy Likert modellje alapján!
4/15/6: Ismertesse a személyiségközpontú veze-

tési stílusokat és mutasson példát a vezetési stí-
lusok szituációnak megfelelő megválasztására!
4/15/7: Mutassa be a vezetés, mint döntés pers-

pektíváját! Ennek során térjen ki a döntések típu-
saira és a delegálás témakörére is!
4/15/8: Egy tetszőleges választott közigazgatási
vezetői munkakör esetében jellemezze a munka-
kör tartalmát a Jegyzetben kifejtett négy veze-
tési funkció mentén! Mutassa be, hogy az egyes
vezetési funkciókon belül az adott vezetőnek mi-
lyen konkrét feladatai vannak! Külön térjen ki
arra (és indokolja meg), hogy megítélése szerint
melyek a legfajsúlyosabb vezetési funkciók és
konkrét vezetői feladatok az adott munkakör-
ben!
4/15/9: Mutassa be a vezetési funkciók közül a

célkitűzési és tervezési tevékenységet! Térjen ki
a szervezetekben (ezen belül a közigazgatásban)
használatos tervek típusaira is!
4/15/10: Mutassa be a vezetési funkciók közül az
ellenőrzési tevékenységet, külön kitérve az ellen-
őrzés lehetséges tárgyára és az ellenőrzési típu-
sokra!
4/15/11: Egy tetszőleges választott közigazgatási

szervezet esetében mutassa be a tágan értelme-
zett „szituáció” (kontextuális tényezők) befolyá-
soló hatását a szervezet stratégiájára, a szerve-
zeti struktúrájára, illetve a szervezeti tagok ma-
gatartására! Válaszait indokolja! Van-e lehető-
sége a szervezetnek: számára kedvező irányban
megváltoztatni a környezetét; új, számára ked-
vezőbb környezetet választani?
4/15/12: Mutassa be Mintzberg szervezeti for-

máit: nevezze meg az öt modellt (1); határozza
meg sikeres alkalmazásának feltételét (környe-
zeti feltétel vagy belső adottság) (2); mindegyik-
nél azonosítsa a legfontosabb alkotóelemét (3)!
4/15/13: Sorolja fel a Mintzberg által használt

szervezeti alkotóelemeket, a belőlük képzett
szervezettípusokat, és röviden jellemezze azo-
kat!
4/15/14: Jellemezze a hazai közigazgatás (vagy

az Ön által ismert konkrét közigazgatási szerve-
zet) kultúráját a kultúratipológiák valamelyiké-
nek felhasználásával! Lewin háromlépéses mo-
delljét felhasználva hogyan tenne kísérletet a do-
mináns kultúratípus megváltoztatására? A szer-
vezeti ellenállás megelőzésére, illetve kezelésére
milyen változtatási stratégiát alkalmazna? Vála-
szát indokolja!
4/15/15: Ismertesse a vezetés, mint koordináció

perspektíváját! Nevezze meg és jellemezze a ko-
ordinációs eszközöket!
4/15/16: Mutassa be a változási stratégiákat, il-

letve azok jellemzőit, kitérve eredményes alkal-
mazásuk feltételeire!
4/15/17: Mutassa be a New Public Management

kritikáját és az ennek eredményeképpen szüle-
tett további elméleteket, kiegészítéseket!
4/15/18: Mutassa be az Új Közmenedzsment

(NPM) eszköztárát és fogalmazza meg a mozga-
lommal szembeni legfontosabb kritikákat!
lényegét és az ennek eredményeképpen a köz-
igazgatásban alkalmazott főbb fejlesztési eszkö-
zöket!
4/15/20: Mutassa be az e-közigazgatási szolgál-

tatások szintjeit és két hazai e-közigazgatási szol-
gáltatást soroljon be a modell segítségével!
4/15/21: Határozza meg a projekt fogalmát, sza-

kaszait és a projektciklus egyes lépéseit! Röviden
ismertesse, hogy a projektciklus egyes szakaszai-
ban milyen fontos tevékenységeket kell elvé-
gezni!
4/15/22: Mutassa be közigazgatás minőségfej-

lesztésének domináns módszereit (ISO és
EFQMCAF)!
4/15/23: Határozza meg a tudásmenedzsment
fogalmát, és mutassa be a kilenc lépésből álló in-
tegrált tudásmenedzsment modell folyamatát,
illetve hogyan jön létre a tudáskörforgás!
4/15/24: Határozza meg a szervezeti változás fo-

galmát! Mutassa be, hogy a szervezet tagjai ho-
gyan fogadhatják a változásokat és röviden jelle-
mezze a változtatás fogadtatásának eseteit, kü-
lönös tekintettel a közigazgatásra!
4/15/25: Mutassa be a szervezet átvilágítását tá-

mogató technikák közül a kérdőívezés és doku-
mentumelemzés legfontosabb ismérveit!
4/15/26: Mutassa be a munkanap fényképezés

menetét!
4/15/27: Válaszolja meg röviden a csoportokkal
kapcsolatos alábbi kérdéseket: Melyek a csopor-
tok jellemzői? Közigazgatási környezetben mi-
lyen feladatok elvégzésére hozna létre problé-
mamegoldó ideiglenes munkacsoportot (team-
et)? Hogyan állítaná össze a munkacsoportot?
Milyen csoportszerepek megléte vezethet ered-
ményes működéshez? Milyen technikákat alkal-
mazna a csoportmunka kreatív részeinek megtá-
mogatására?
4/15/28: Határozza meg az ötletroham (brain

storming) fogalmát, célját, valamint ismertesse a
módszer alkalmazásának előnyeit és hátrányait!
4/15/29: Ismertesse a brain storming módszerét
és menetét, valamint a módszer alkalmazásának
előnyeit és hátrányait!
4/15/30: Mutassa be a csoportos szellemi alko-

tótechnikák közül a Delphi-módszer lényegét, to-
vábbá ismertesse a módszer alkalmazásának elő-
nyeit és hátrányait!

tótechnikák közül a nominál csoportok módszer
lényegét, továbbá ismertesse a módszer alkal-
mazásának előnyeit és hátrányait!
4/15/32: Határozza meg a stratégiai alapú, integ-

rált emberi erőforrás gazdálkodás közszolgálati
rendszermodelljének folyamatábrája alapján a
modell alkotóelemeit és jellemezze ezek megha-
tározó összefüggéseit!
4/15/33: Mutassa be a közigazgatási létszámgaz-

dálkodás és kiválasztás főbb eszközeit, jelle-
mezve a jogintézmények meghatározó összefüg-
géseit!
***
4/10/1: Mutassa be és kritikusan értékelje a

„Management by….” vezetési rendszereket! Vá-
lasszon egyet közülük és röviden ismertesse an-
nak lényegét!
4/10/2: Hasonlítsa össze a lineáris-funkcionális

és a divizionális szervezetet a három fő struktú-
rajellemző (munkamegosztás, hatáskörmegosz-
tás, koordináció) mentén! Melyik az előnyösebb
választás akkor, ha a szervezet tevékenysége di-
verzifikálódik (több termék/szolgáltatás), ezzel
párhuzamosan mérete növekedik és a környezet
is dinamikusabbá válik és miért?
4/10/3: Csoportosítsa a Mintzberg által megha-
tározott vezetői szerepeket! Egy szabadon vá-
lasztott vezetői szerepet fejtsen ki röviden!
4/10/4: Mutassa be a Handy által meghatározott

szervezeti kultúra típusokat és jellemezze azokat
röviden!
4/10/5: Mutassa be a változás szereplőit és jelle-

mezze azokat röviden!
4/10/6: Ismertesse az ügymenetvizsgálat mene-

tét!
4/10/7: Sorolja fel az e-szolgáltatások öt szintjét

és jellemezze azokat röviden!
4/10/8: Mutassa be az elektronikus közigazgatás

4/10/9: Sorolja fel és értelmezze a minőségme-
nedzsment alapkategóriáit (minőségellenőrzés,
szabályozás, biztosítás, TQM)!
4/10/10: Mire ad választ a SWOT analízis és mi-

lyen esetekben alkalmazhatjuk sikerrel?
4/10/11: Mutassa be és jellemezze az interjúké-

szítés szakaszait az előkészítéstől az összefoglaló
készítéséig!
4/10/12: Ismertesse az interjú típusait, valamint

az alkalmazás előnyeit és hátrányait!
4/10/13: Ismertesse a csoport fogalmát és a cso-

portfejlődés lépeseit!
4/10/14: Ismertesse a csoport méretére vonat-
kozó megfontolásokat és a jellemző csoportsze-
repeket!
4/10/15: Sorolja fel milyen csoporttípusokat is-

mer, határozza meg egy-egy mondatban azok jel-
lemzőit!

tótechnikák közül a 635 módszer lényegét, ismer-
tesse az alkalmazásának előnyeit, hátrányait!
4/10/17: Ismertesse a csoportos szellemi alkotó-

technikák közül a 635 módszer és a Philips 66
módszer előnyeit és hátrányait!
4/10/18: Határozza meg, hogy mely tényezők ér-

vényre juttatásától válik a közszolgálaton belül
folyó emberi erőforrás gazdálkodás is stratégiai
alapúvá és ezek milyen jellemzőkkel írhatók le!
4/10/19: Mutassa be a közszolgálatból való ter-

vezhető kiáramlás jogi eszköztárát!
***
4/5/1:A munkavégzési rendszerek humánfolya-

matához tartozó egyik meghatározó jelentőségű
humán funkció, a munkakörelemzés melyik
egyéb humánfolyamatokat felépítő humán funk-
ciók működésének képezi az alapját? Nevezzen
meg egy – egy humán funkciót, amelyek a mun-
kavégzési rendszerek, az emberi erőforrás áram-
lás és fejlesztés, a teljesítménymenedzsment, az
ösztönzésmenedzsment, valamint a személyügyi
szolgáltatások és tevékenységek humánfolyama-
taihoz tartozik!
4/5/2:Mutassa be a felmentési védelemre vonat-

kozó jogi szabályokat!
4/5/3:A teljesítménymenedzsment konzisztens

folyamatszabályozását milyen elemek rend-
szerbe építésével és alkalmazásával lehet elérni?
Sorolja fel ezeket az elemeket!
4/5/4:Mutassa be a közszolgálati tisztviselő be-

sorolásban való előmenetelére vonatkozó jogi
szabályokat!
4/5/5:A vezetés és szervezés tudományos igényű
(vagy legalábbis arra kísérletet tevő) vizsgálatá-
nak milyen közvetlen előfeltételei voltak?
4/5/6:Melyek a bürokrácia ideáltípusának jel-

lemzői?
4/5/7:Melyek tényezők befolyásolják a teljesít-

ményt leginkább a Human Relations (emberi vi-
szonyok) iskola szerint?
4/5/8:Mi a törzskar jellemzője?
4/5/9:Max Weber milyen jegyekkel írta le a bü-

rokrácia elvei szerint működő szervezeteket?
4/5/10:Melyek az a tulajdonságok, amelyek csak

az emberi erőforrásra jellemzők?
4/5/11:A munkavégzési rendszerek kialakításá-
nál a szakemberek melyik fő tényezőkre építe-
nek?
4/5/12:A közszolgálatban alkalmazott munkakör

elemzési megoldásnál milyen tényezők vizsgála-
tát veszik figyelembe?
4/5/13:Melyek a belső humán erőforrás átcso-

portosítás jogi eszközei a közigazgatásban?
4/5/14:Az emberi erőforrás áramlás és fejlesztés

humánfolyamata, milyen részfolyamatokra oszt-
ható?
4/5/15:Jelenlegi tudásunk alapján milyen ténye-

zőkből tevődik össze a munkát végző ember tel-
jesítménye?
4/5/16:A béren kívüli ösztönző eszközök körébe
tartozik a céljuttatás, melyek a jogintézmény jel-
lemzői?
***
5/15/1:Mutassa be a Lisszaboni Szerződés elfo-

gadásának okait és az általa hozott változásokat!
5/15/2:Mutassa be az uniós jog elsődleges forrá-
sait, ismertesse jellemzőit!
5/15/3:Ismertesse az uniós alapjogvédelem in-
dokoltságát, az alapjogvédelmi rendszer kialaku-
lását és elemeit!
5/15/4:Ismertesse az Európai Unió intézményeit
és azok funkcióit! Mutassa be, hogy az egyes
uniós intézmények inkább a kormányközi együtt-
működés, vagy a szupranacionális működés je-
gyeit viselik-e magukon!
5/15/5:Ismertesse az uniós jogalkotás folyama-
tát, valamint az uniós intézmények és szervek, il-
letve a tagállami parlamentek szerepét a jogalko-
tási eljárásokban!
5/15/6:Ismertesse az uniós többéves pénzügyi
keret, illetve éves költségvetés rendszerét (fo-
galma, funkciója, elfogadása, végrehajtása)!
5/15/7:Ismertesse a hatáskör-átruházás elvét és
az uniós hatáskörök rendszerét!
5/15/8:Mutassa be az EU regionális politikáinak
rendszerét!
5/15/9:Ismertesse az EU közös kül- és biztonság-
politikáját!
5/15/10:Mutassa be az uniós és a magyar köz-
igazgatás kapcsolatát!
***
5/10/1:Mutassa be az „üres székek politikáját”

és az azt lezáró luxemburgi kompromisszumot!
5/10/2:Mi a kormányköziség és a szupranacio-
nalizmus?
5/10/3:Mutassa be a Római Szerződések aláírá-
sának okait és eredményeit!
5/10/4:Mutassa be a belső piac megvalósításáról
szóló Fehér Könyvet és az Egységes Európai Ok-
mányt!
5/10/5:Mutassa be az EU aktuális válságterüle-
teit!
5/10/6:Ismertesse az uniós jog másodlagos for-
rásainak rendszerét!
5/10/7:Ismertesse az uniós jog és a tagállami
belső jogrendszerek viszonyát!
5/10/8:Mutassa be az uniós jog és a nemzetközi
jog viszonyát!
5/10/9:Ismertesse az EU demokratikus működé-
sének alapelveit!
5/10/10:Ismertesse az EU Alapjogi Chartájának
jogi természetét, struktúráját és alkalmazási kö-
rét!
5/10/11:Ismertesse az EU és az Emberi Jogok Eu-
rópai Egyezménye kapcsolatrendszerét!
5/10/12:Hasonlítsa össze az Európai Tanács és a
Tanács szervezeti felépítését és funkcióit!
5/10/13:Ismertesse az Európai Bizottság szerve-
zeti felépítését!
5/10/14:Ismertesse, hogy a politikai elszámoltat-
hatóság tekintetében az Európai Parlament mi-
lyen jogosultságokkal rendelkezik a Bizottsággal
szemben!
5/10/15:Ismertesse az Európai Unió Bíróságának
szerepét az integráció előmozdításában, vala-
mint szervezeti felépítését, a bírák kiválasztásá-
nak és kinevezésének fő szabályait!
5/10/16:Mutassa be az Európai Unió Bíróságá-
nak eljárástípusait! Ezen belül ismertesse részle-
tesen az előzetes döntéshozatali eljárás jellem-
zőit!
5/10/17:Hasonlítsa össze a Gazdasági és Szociális
Bizottság és a Régiók Bizottsága szervezeti felépí-
tését, működését és funkcióit!
5/10/18:Mutassa be az Európai Unió ügynöksé-
geinek definícióját, egyes típusait, valamint leg-
fontosabb funkcióit!
5/10/19:Ismertesse a Szerződések felülvizsgálati
eljárásainak legfontosabb típusait!
5/10/20:Ismertesse, hogy milyen jogosítványok-
kal rendelkezik az Európai Parlament a rendes
jogalkotási eljárásban!
5/10/21:Ismertesse az EU költségvetési és pénz-
ügyi alapelveit!
5/10/22:Ismertesse a többéves pénzügyi keret
fogalmát, jelentőségét és gyakorlati megvalósu-
lását!
5/10/23:Ismertesse az EU éves költségvetésének
elfogadására és végrehajtására vonatkozó szabá-
lyokat!
5/10/24:Ismertesse az uniós közpénzügyi ellen-
őrzés intézményrendszerét és eljárásait!
5/10/25:Ismertesse az EUMSZ közbeszerzésekre
vonatkozó szabályait, illetve a közbeszerzési
irányelveket és a kapcsolódó hazai szabályozást!
5/10/26:Ismertesse az EU belső és külső hatáskö-
reinek kapcsolatát, az EUMSZ 352. cikk (1) bekez-
dése szerinti szubszidiárius általános hatáskörét,
illetve a beleértett uniós hatáskörök doktrínáját!
5/10/27:Mutassa be a közös agrárpolitika re-
formfolyamatát kialakulásától kezdve napjain-
kig, különös tekintettel a támogatási rendszer át-
alakítására!
5/10/28:Ismertesse a szabadságon, biztonságon
és a jog érvényesülésén alapuló térséget a Lissza-
boni Szerződés hatályba lépését követő időszak-
ban!
5/10/29:Ismertesse a monetáris politika “kon-
centrikus köreit” és értelmezze azokat az euró
bevezetési kötelezettsége, illetve a túlzott deficit
eljárás alkalmazhatósága szempontjából!
5/10/30:Ismertesse a tagállami gazdaságpoliti-
kák uniós koordinációjának céljait és eszközeit!
5/10/31:Ismertesse az EU fogyasztóvédelmi jog-
alkotásának főbb jellemzőit és területeit!
5/10/32:Mutassa be az EU2020 stratégia ener-
giapolitikára vonatkozó elképzeléseit! Térjen ki
az energiabiztonság és a környezetvédelem kér-
désköreire!
5/10/33:Ismertesse az EU környezetvédelmi po-
litikájának célkitűzéseit, alapelveit, kereteit és
eszközeit!
5/10/34:Ismertesse az EU közös kereskedelem-
politikáját a Lisszaboni Szerződés hatályba lépé-
sét követő időszakban!
5/10/35:Ismertesse a nemzetközi fejlesztési
együttműködés jelentőségét!
5/10/36:Mutassa be az EU jogi személyiségét!
5/10/37:Mutassa be Magyarország és az Európai
Közösség/Európai Unió kapcsolatát az 1960-as
évektől a csatlakozásig!
5/10/38:Mutassa be az Európai Koordinációs
Tárcaközi Bizottság struktúráját és feladatait!
5/10/39:Mutassa be a Bizottság magyar tagjai-
nak (biztosok) pozícióját és teljesítményét a csat-
lakozást megelőző időszaktól napjainkig!
5/10/40:Mutassa be a tagállami parlamentek
szerepeinek modelljeit a tagállami Európa-politi-
kák alakításában! Milyen szerepet játszik az Or-
szággyűlés a magyar Európapolitika alakításá-
ban?
***
5/5/1:Ismertesse a koppenhágai kritériumokat!

5/5/2:Mutassa be az északi (1973-as) bővítési
kört!
5/5/3:Mutassa be röviden a mediterrán bővítési
kört!
5/5/4:Mutassa be az EU 1995-ös bővítési körét!
5/5/5:Ismertesse az uniós acquis fogalmát!
5/5/6:Mi az uniós jogharmonizáció fogalma és
mi a jogharmonizáció célkitűzése?
5/5/7:Ismertesse az uniós polgári kezdeménye-
zés intézményét!
5/5/8:Ismertesse az EUSZ 7. cikke szerinti eljá-
rást az emberi jogok tiszteletben tartásának ér-
tékével ellentétes magatartást tanúsító tagálla-
mokkal szemben!
5/5/9:Mutassa be röviden az Európai Bizottság
szerepét az Unió külkapcsolatainak alakításá-
ban!
5/5/10:Ismertesse röviden, hogy mi az Európai
Bizottság szerepe a „Szerződések őreként” és „az
integráció motorjaként”!
5/5/11:Vázolja fel röviden a petíciós jog gyakor-
lásának feltételeit!
5/5/12:Ismertesse tömören az EKB feladat-és ha-
tásköreit!
5/5/13:Jellemezze röviden a különleges jogalko-
tási eljárásokat a rendes jogalkotási eljárásokkal
összehasonlítva!
5/5/14:Jellemezze röviden az Európai Bizottság
delegált döntéshozatali szerepkörét
(komitológia)!
5/5/15:Mutassa be röviden az intézményi dön-
téshozatalt az Európai Tanácsban, a Tanácsban,
az Európai Parlamentben és az Európai Bizottság-
ban!
5/5/16:Ismertesse a közpénzügyek fenntartha-
tóságának és átláthatóságának fogalmait!
5/5/17:Ismertesse az EU saját forrásait!
5/5/18:Ismertesse az EU költségvetésének vég-
rehajtására vonatkozó mentesítési eljárást!
5/5/19:Ismertesse az uniós hatáskörök gyakorlá-

sára vonatkozó szubszidiaritás és arányosság el-
veit!
5/5/20:Ismertesse röviden a gazdasági integrá-

ció fokozatait!
5/5/21:Mit jelent a kabotázs tilalmának eltör-
lése?
5/5/22:Milyen hatáskörökkel rendelkezik az EU
az adózás területén?
5/5/23:Ismertesse, melyik három szektort fogják
át a transzeurópai hálózatok, és röviden indo-
kolja meg, ezek miért szükségesek!
5/5/24:Ismertesse az EU kezdeményezéseit az
oktatás, szakképzés, ifjúság és sport területén!
5/5/25:Ismertesse az EU polgári védelmi mecha-
nizmusát!
5/5/26:Milyen esetekben köthet az EU nemzet-
közi megállapodásokat?
5/5/27:Mutassa be röviden az EU humanitárius
segítségnyújtással összefüggő tevékenyégét!
5/5/28:Mutassa be a tagállami parlamentek
„sárgalapos eljárását” és az eddigi magyar
érintettségű eljárásokat!
5/5/29:Mit jelent a „Big Bang” bővítés?
5/5/30:Milyen hatást gyakorolt a magyar EU-
csatlakozás a hazai igazságszolgáltatásra?
***
Modul1/15p csop. (saját)
1/15/1: Mutassa be vázlatosan a magyar alkot-

mányfejlődést (2010-ig)!
Előző - Főmenü - Következő
Az alkotmány és az alkotmányosság fogalma

mindvégig az önálló magyar államisághoz kapcso-
lódott, a magyar történeti alkotmányra a hagyo-
mányok és a szabadságok garanciájaként tekintet-
tek. Magyarországnak 1949-ig történeti alkotmá-
nya volt.
A kiegyezés idején valódi alkotmányozás folyt Ma-

gyarországon, a történeti alkotmány keretein be-
lül épült ki a parlamentáris monarchia rendszere.
(A Deák-féle kompromisszum alapját az áprilisi
törvények jelentették.) Az első világháború után –
az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását, az
őszirózsás forradalmat és a Tanácsköztársaságot
követően –elengedhetetlenné vált az alkotmány-
revízió. Az alkotmány megváltoztatása a történeti
alkotmány keretein belül szükségszerűen a jog-
folytonosságra épült. A történeti alkotmány a má-
sodik világháború idején a szabadságjogok védel-
mét már nem tudta biztosítani, az ország önren-
delkezési joga a német megszállás következtében
1944. március 19-én évtizedekre megszűnt.
1944. december 21-én összeült az Ideiglenes

Nemzetgyűlés. Az általános, egyenlő, közvetlen és
titkos választójog alapján megválasztott Nemzet-
gyűlés fogadta el a köztársaság kikiáltásáról szóló
– tartalma alapján gyakran ideiglenes alkotmány-
nak is nevezett – 1946. évi I. törvényt, melynek
preambuluma meghatározta a Magyarország füg-
getlensége szempontjából fontos momentumo-
kat, a legfontosabb emberi jogokat.
Az 1949-ben megválasztott Országgyűlés az

1949. évi XX. törvénnyel elfogadta a Magyar
Népköztársaság Alkotmányát, amely rögzítette a
népköztársasági államformát, amely „a munkások
és dolgozó parasztok állama”. Az alkotmányosság
tartalmi követelményei nem érvényesültek.
Magyarország volt az egyetlen olyan ország a tér-

ségben, amely az 1989-es rendszerváltozáskor,
vagy azt követően nem fogadott el új alkotmányt.
1989-ben a nemzeti kerekasztal-tárgyalások kere-
tében született a régi és az új politikai elit közötti
megállapodás az ország új államszervezetéről, va-
lamint azon törvényekről, amelyek szükségesek
voltak a közjogi rendszerváltozáshoz. Az 1989. évi
XXXI. törvénnyel elfogadott alkotmánymódosítás
tartalmilag alapjaiban változtatta meg az Alkot-
mányt, amely immár a hatalommegosztásra
épült. A rendszerváltozás a szabad választások-
ban, a szabad pártalapításban és az Alkotmánybí-
róság létrejöttében öltött testet. 1989- ben az al-
kotmány módosításakor valamennyi politikai erő
úgy vélte, hogy csak az 1990-ben, a szabad parla-
menti választásokon megválasztott parlament
fogja az új alkotmányt elfogadni, erre azonban a
konszenzus hiánya miatt a szabad választások
után már nem kerülhetett sor. Az új Országgyűlés
1990. június 19-én jelentősen írta át az alkot-
mányt.
Az új alkotmány elfogadása 1990 és 1994 között

érdemben fel sem merült. Hiányzott a szükséges
parlamenti többség. Az Alkotmánybíróság azon-
ban meghatározó jelentőségű döntéseivel valójá-
ban a rendszerváltozás őre és az alkotmányos já-
tékszabályokat lefektető szerve lett.
1994 és 1998 között az MSZP–SZDSZ-kormány a

parlamentben alkotmányozó többséggel rendel-
kezett. Ugyan felállították az Országgyűlésben az
alkotmány-előkészítő bizottságot, és az új alkot-
mány koncepcióját is elfogadta a parlament, de az
új alkotmány javaslatának benyújtására már nem
került sor.
Az első Orbán-kormány (1998–2002) alatt – az al-

kotmány elfogadásához szükséges kétharmados
többség hiányában – valódi alkotmányozási kísér-
letre nem került sor. A Szent István államalapítá-
sának emlékéről és a Szent Koronáról szóló 2000.
évi I. törvény tette a történeti alkotmány szimbó-
lumát, a Szent Korona emlékezetét a hatályos jog
részévé. 2002 és 2010 között voltak ugyan óvatos
alkotmányozási kísérletek, de kellő parlamenti fel-
hatalmazás hiányában továbbra sem volt semmi
esély egy új alkotmány elfogadására.
1/15/2: Ismertesse, milyen szempontok alapján
csoportosíthatóak az alapvető jogok, és végezze
el azok csoportosítását!
Főmenü - Következő
Generációk szerint
 Az első generációs jogok a XVIII. század vé-

gén, a polgári átalakulás kezdetén fogalma-
zódtak meg mint oszthatatlan és elidegeníthe-
tetlen jogok. Ezek lehetnek ún. polgári jogok,
amelyek az ember személyéhez kapcsolódnak
(az élethez, szabadsághoz, tulajdonhoz való
jog, valamint a szólás, a gondolat- és véle-
mény-, illetve vallásszabadság). Ezek a jogok –
legalábbis kialakulásuk idején – az államtól
alapvetően tartózkodást, be nem avatkozást
igényeltek. Ilyen, eredendően tartózkodást
igénylő jog továbbá a gyülekezési vagy az az
egyesülési jog is. Az első generációs jogok má-
sik csoportjába a politikai részvételi jogok –
ideértve a választójogot, a népszavazáshoz
valójogot, a közhivatal viselésének jogát is –
tartoznak. Ugyancsak első generációs jogok az
eljárási jogok (büntetőeljárással kapcsolatos
garanciák, úgymint a mihamarabbi bíró elé ál-
lítás kötelezettsége, az ártatlanság vélelme,
valamint a nullum crimen sine lege és a nulla
poena sine lege elve), amelyek a szabadságjo-
gok érvényesítésének biztosítékai.
 A második generációs jogok a XX. század ele-

jén, a szociáldemokrácia és a szakszervezeti
mozgalmak hatására fogalmazódtak meg. Eze-
ket gazdasági-szociális és kulturális jogoknak
(összefoglalóan „szociális jogoknak”) nevezik.
Ilyenek különösen a gazdasági élettel kapcso-
latos jogok, mint a munkához való jog, a kény-
szer-, illetve rabszolgamunka tilalma, a
munka mennyiségének és minőségének meg-
felelő díjazás, az emberhez méltó munkafel-
tételekhez való jog, a pihenéshez való jog, a
szakszervezeti szervezkedés szabadsága, a
kollektív alku joga és a sztrájkjog. A szociális
ellátással összefüggő jogok (a tulajdonképpeni
szociális jogok) pedig a szociális biztonsághoz
való jog, a társadalombiztosításhoz való jog,
az egészségügyi ellátás egy bizonyos szintjé-
nek garantálása, hajlékhoz vagy lakáshoz való
jog, de a gyermekek, anyák és a család védel-
mére vonatkozó alkotmányi rendelkezések és
az időskorúakról való gondoskodás is e körbe
tartozik.
 A XX. század vége felé jelentek meg a harma-

dik generációs jogok, amelyek a világ globális
kihívásaira próbálnak meg válaszolni. Ilyen az
információs önrendelkezés szabadsága, az
egészséges környezethez való jog. Ide sorol-
hatjuk a csoportjogokat is (menekültek jogai,
nemzetiségek védelme, betegjogok, a fogyaté-
kosok jogai stb.). A harmadik generációs jogok
többsége – pl. a békéhez való jog, a fejlődés-
hez való jog, a természeti javak emberi örök-
sége arányos hasznosításához való jog, huma-
nitárius segélyhez való jog – azonban kívánsá-
gokat fogalmaz meg. Ezeket tehát nem te-
kinthetjük „valódi jognak”, mert e jogoknak
az alanyai, a kötelezettjei, de gyakran tartal-
muk sem határozható meg.
Tárgyuk szerint (alapjogi katalógus)
Az alapvető jogok tárgyuk szerint is csoportosít-

hatóak:
(1) Az ember jogi státuszát megalapozó jogok:

a) élethez való jog (Alaptörvény II. cikk),
b) emberi méltósághoz való jog (II. cikk) és az eh-
hez kapcsolódó tilalmak (III. cikk),
c) jogalanyisághoz való jog (XV. cikk [1] bekezdés).
(2) A személy identitását védő jogok:
a) megkülönböztetés tilalma (XV. cikk [2] bekez-
dés),
b) lelkiismereti és vallásszabadság (VII. cikk),
c) állampolgársághoz való jog (G) cikk),
d) személyiségi jogok – testi épséghez való jog (IV.
cikk).
(3) Személyes szabadság biztosítékai:
a) büntetőjogi alapelvek,
i) nullum crimen sine lege - nincs bűncselekmény
törvény nélkül (XXVIII. cikk [4] bekezdés),
ii) nulla poena sine lege - nincs büntetés törvény
nélkül (XXVIII. cikk [4] bekezdés),
iii) ne bis in idem – a kétszeres eljárás tilalma
(XXVIII. cikk [6] bekezdés),
b) ártatlanság vélelme (XXVIII. cikk [2] bekezdés),
c) védelemhez való jog (XXVIII. cikk [3] bekezdés),
d) tisztességes eljáráshoz való jog (XXVIII. cikk),
e) mozgás és tartózkodási hely megválasztásának
szabadsága (XXVII. cikk),
f) magánélet védelme (VI. cikk [1] bekezdés)
g) információs önrendelkezési jog (VI. cikk [2] be-
kezdés),
h) levéltitok, magánlakás sérthetetlensége (VI.
cikk [1] bekezdés).
(4) Politikai szabadságjogok:
a) véleménynyilvánítás szabadsága (IX. cikk),
b) információszabadság (közérdekű adatok megis-
meréséhez való jog VI. cikk [2] bekezdés),
c) sajtószabadság (IX. cikk),
d) gyülekezési jog (VIII. cikk [1] bekezdés),
e) egyesülési jog (VIII. cikk [2])–[4] bekezdés).
(5) Politikai részvételi jogok:
a) választójog (XXIII. cikk [1]–[6] bekezdés),
b) népszavazáshoz való jog (XXIII. cikk [7] bekez-
dés),
c) petíciós jog (panaszjog XXV. cikk),
d) közhivatal-viselés joga (XXIII. [8] bekezdés).
(6) Társadalomi pozíciót meghatározó jogok:
a) tulajdonjog (XIII. cikk),
b) öröklés joga (XIII. cikk),
c) szerződési szabadság,
d) munka és foglalkozás szabad megválasztása
(XII. cikk),
e) vállalkozáshoz való jog (XII. cikk),
f) család, házasság védelme (L) cikk),
g) tanuláshoz való jog (XI. cikk [2] bekezdés),
h) nemzetiségek jogai (XXIX. cikk).
(7) Szociális, gazdasági és kulturális jogok:
a) szakszervezeti szervezkedés szabadsága (VIII.
cikk [5] bekezdés),
b) sztrájkjog (XVII. cikk [2] bekezdés),
c) szociális biztonság (XIX. cikk),
d) egészséghez való jog (XX. cikk),
e) pihenéshez való jog (XVII. cikk [4] bekezdés),
f) művelődéshez való jog (XI. cikk [1] bekezdés),
g) tanszabadság (X. cikk),
h) tudomány és művészeti élet szabadsága (X.
cikk).
(8) A világ globális problémáival kapcsolatos jo-
gok:
a) egészséges környezethez való jog (XXI. cikk),
b) a természeti erőforrások arányos hasznosítás-
hoz való jog (P) cikk).
1/15/3: Mutassa be, hogy az államot az alapvető

jogok biztosításával összefüggésben milyen köte-
lezettségek terhelik!
Az objektív intézményvédelmi kötelezettség

Az alapjogok szubjektív oldala az alanyi jogi jogo-
sultságot (a jog gyakorlásának lehetőségét), ob-
jektív oldala pedig az állami kötelezettségeket je-
lenti.
Az állam kötelessége az alapvető jogok »tisztelet-

ben tartására és védelmére« a szubjektív alapjo-
gokkal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy
tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magá-
ban foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az ér-
vényesülésükhöz szükséges feltételekről.
Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből eredő in-

tézményvédelmi kötelezettség egy összetett kö-
vetelményrendszert támaszt az állammal szem-
ben az alapjogok érvényesülésére.
Magában foglalja a szabályozási kötelezettséget
(a szervezeti és eljárási biztosítékok megteremté-
sét), adott esetben az anyagi támogatási kötele-
zettséget, a meglévő vagy az alapjog-érvényesü-
lés szempontjából az Alaptörvény által megkívánt
intézményes formák védelmét (s egyben tartóz-
kodást a működés tartalmi befolyásolásától).
Része e követelménynek azon fórumok védelme,

ahol az alapjogsérelem orvosolható, de az állam-
nak általában is kötelezettsége az alapjogi rend-
szer egészének (mint értékrendszernek) a vé-
delme. Ki kell emelni azt, hogy az objektív alapjog-
védelmi kötelezettség eleve feltételezi a szubjek-
tív jog meglétét, tipikusan nem keletkeztet az
egyén oldalán alanyi jogokat, így az egyén részéről
közvetlenül nem is kényszeríthető ki.
Az állam objektív intézményvédelmi kötelezett-

ségének része az alapjogvédelmi „intézmények”
felállítása és működtetése is. Ezeknek az intéz-
ményeknek rendelkezniük kell olyan hatékony
eszközökkel (hatáskörökkel), amelyek nemcsak el-
vileg alkalmasak erre, hanem gyakorlásuk során az
alapjogsérelmet valóban orvosolni tudják (Alkot-
mánybíróság, bíróságok, ombudsman). Az állam-
nak e szervek létrehozásán túl, azok működési fel-
tételeit is – mindenekelőtt költségvetését – anél-
kül kell biztosítania, hogy működésük tartalmára
befolyást gyakorolna.
1/15/4: Ismertesse a házasság és a család alkot-
mányjogi fogalmát!
Magyarország védi a házasság intézményét mint

férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján
létrejött életközösséget, vagyis:
• A házasság életközösség, azaz természetes sze-

mélyek kapcsolata. A 4/1990. (III. 4.) AB határozat
szerint a házasság a társadalmat alkotó polgárok
legalapvetőbb és legtermészetesebb közössége. A
házasság jogkérdés is, ahhoz különféle magánjogi
és közjogi hatások is fűződnek. A házasság azzal
jön létre, hogy a felek egybehangzó és feltétlen
nyilatkozatukkal kijelentik, hogy házasságot kíván-
nak kötni. Az életközösség megszakadása nem
eredményezi a házasság megszűnését.
• A házasság két személy kapcsolata, vagyis az

Alaptörvény kizárja a poligámia bevezetését.
• Az Alaptörvény szövegszerűen is tartalmazza,

hogy a házasság csak különnemű személyek kö-
zött jöhet létre.
A házasság intézményének védelme nem jelenti

az életközösség állami elismerésének kizáróla-
gosságát, a magyar jogrendszer az élettársi kap-
csolatot, és a bejegyzett élettársi kapcsolatot is
elismeri. Az említett életközösségeket az Alaptör-
vény nem nevesíti, azok tehát nem is állnak alap-
törvényi védelem alatt, hanem a (bejegyzett) élet-
társak önrendelkezési joga alapján jönnek létre.
Az élettársi kapcsolat két olyan személy kapcso-

lata, akik közös háztartásban, érzelmi és gazda-
sági közösségben élnek együtt. A házasság és az
ahhoz hasonló bejegyzett élettársi kapcsolat, va-
lamint az élettársi kapcsolat közötti leglényege-
sebb különbség, hogy amíg az előbbiek léte jog-
kérdés, addig az utóbbi kizárólag ténykérdés,
vagyis hogy ténylegesen is fennáll-e az érzelmi és
gazdasági életközösség a felek között.
Az Alaptörvény L) cikkének második fordulata

szerint: „Magyarország védi […] a családot mint a
nemzet fennmaradásának alapját. A családi kap-
csolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek
viszony.” A család alkotmányjogi fogalmának leg-
fontosabb elemei az alkotmánybírósági gyakor-
latra figyelemmel jól körülhatárolhatóak. Család-
nak tekinthető az olyan szabad akaraton alapuló
életközösség, amelynek legalább két tagja van,
akiket tényleges kapcsolat, kötődés és függőségi
helyzet tart össze, és amelynek viszonyrendsze-
rében minden félnek meghatározott jogai és kö-
telezettségei vannak.
A családi jogviszony tartási kötelezettséget ala-

poz meg. Az Alaptörvény XVI. cikk (3)–(4) bekez-
dései szerint egyfelől a szülők kötelesek kiskorú
gyermekükről gondoskodni, másfelől a nagykorú
gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondos-
kodni.
1/15/5: Mutassa be diszkriminációtilalom és az

esélyegyenlőség biztosításának konfliktusát!
Az Alaptörvény egyszerre deklarálja a törvény

előtti egyenlőséget és tiltja a hátrányos megkü-
lönböztetést. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekez-
dése értelmében a törvény előtt mindenki
egyenlő. A törvény előtti egyenlőség alatt egy
jogalkalmazásra vonatkozó fogalmat értettünk,
mára ez a követelmény a jogalkotással szemben
is érvényesül.
Pozitív diszkriminációról akkor van szó – nagyon
leegyszerűsítve –, amikor a jogosultság „senkinek
nem jár, de valakinek mégis”, míg negatív diszkri-
minációról, amikor „mindenkinek jár, de valaki-
nek mégse”.
A „pozitív diszkrimináció” abból a felismerésből

eredően jelent meg az alkotmányjogi gondolko-
dásban, hogy az eleve hátrányosabb helyzetben
lévőket segíteni kell (pozitív intézkedésekkel). A
segítség célja, hogy az alapjoggal és egyéb jogok-
kal élés tekintetében ugyan olyan szintre jussa-
nak, mint mások.
A pozitív diszkrimináció esetén az „előnyben ré-

szesítés” nem sértheti az emberi méltóságot.
A pozitív diszkrimináció egyik esete a kvóta-esély-
egyenlőség, amikor a hátrányban lévő csoportot
úgy részesítik előnyben, hogy jogszabály kötele-
zően előírja, hogy alulreprezentáltságuk csökken-
jen.
Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése rögzíti,

hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a
családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és
a fogyatékkal élőket.
Megkülönböztetünk közvetlen és közvetett diszk-

riminációt. Közvetlen hátrányos megkülönbözte-
tés az, amelynek eredményeként egy személyt
vagy csoportot valós vagy vélt védett tulajdonsága
miatt ér hátrány. Közvetett hátrányos megkülön-
böztetés az a közvetlen hátrányos megkülönböz-
tetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bá-
násmód követelményének megfelelő rendelke-
zés, amely valamely védett tulajdonsággal rendel-
kezőket lényegesen nagyobb arányban hátrányo-
sabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összeha-
sonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport
volt, van vagy lenne.
A diszkrimináció tilalma az alapjogok rendszeré-

ben sajátos helyet tölt be. Egyrészt az alapjogok
kiegészítője, amennyiben az alapjogokban eleve
benne rejlő tulajdonság az egyenlő érvényesülés
követelménye. A diszkrimináció tilalmának érvé-
nyesülése azonban túlmutat magukon az alapjo-
gokon, s áthatja az egész jogrendszert, immár ön-
álló minőségben. A diszkrimináció tilalma nem azt
jelenti, hogy a jog által nem szabad különbséget
tenni, mert a nem egyenlők egyenlőként való ke-
zelése még nagyobb egyenlőtlenségre vezet.
A diszkrimináció tilalmának sajátos az alanyi és a

kötelezetti köre is. Nemcsak a természetes sze-
mélyeket, hanem a jogi személyeket is megilleti,
az alanyi kör tehát teljes. A diszkriminációtilalom
címzettje elsősorban – de nem kizárólagosan – az
állam.
1/15/6: Ismertesse az Országgyűlés legfontosabb

funkcióit, valamint feladat- és hatásköreit!

Az Országgyűlés három legfontosabb funkciója: a
törvényalkotás, a végrehajtó hatalom ellenőr-
zése és az ún. szervezeti-személyi döntések meg-
hozatala. E funkcióit az Alaptörvényben rögzített
hatáskörei gyakorlásával, az ott meghatározott el-
járási szabályok szerint látja el.
Az Országgyűlés
- megalkotja és módosítja Magyarország Alaptör-
vényét;
- törvényeket alkot;
- elfogadja a központi költségvetést és jóváhagyja
annak végrehajtását;
- felhatalmazást ad a feladat- és hatáskörébe tar-
tozó nemzetközi szerződések kötelező hatályá-
nak elismerésére;
- megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkot-
mánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét,
az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb
ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyette-
seit, valamint az Állami Számvevőszék elnökét;
- megválasztja a miniszterelnököt, dönt a Kor-
mánnyal kapcsolatos bizalmi kérdésekről;
- feloszlatja az alaptörvény-ellenesen működő
képviselő-testületet;
- határoz hadiállapot kinyilvánításáról és a béke-
kötésről;
- különleges jogrendet érintő, valamint katonai
műveletekben való részvétellel kapcsolatos dön-
téseket hoz;
- közkegyelmet gyakorol;
- az Alaptörvényben és törvényben meghatáro-
zott további feladat- és hatásköröket gyakorol.
Az Országgyűlés „további” feladat- és hatáskörei
sokrétűek, és a szükséghez képest bővíthetőek
vagy szűkíthetőek. Pl.:
- országos népszavazást rendelhet el;
- megindítja a köztársasági elnök tisztségétől való
megfosztásának eljárását;
- dönt a megyék területéről, nevéről, székhelyé-
ről, megyei jogú várossá nyilvánításról és fővárosi
kerület létesítéséről;
- törvényben felsorolja a minisztériumokat (ez
egy új funkció, ill. feladat);
- megválasztja egyes intézmények vezetőit, így
például a Nemzeti Választási Bizottság elnökét és
tagjait, a Nemzeti Választási Iroda elnökét és el-
nökhelyettesét, az Országos Bírósági Hivatal elnö-
két, a Médiatanács - elnökét és tagjait;
- az európai uniós ügyek egyeztetési eljárásában
állást foglal a szubszidiaritás és az arányosság el-
vének érvényesüléséről.
1/15/7: Ismertesse a köztársasági elnök feladat-

és hatásköreit! Mit jelent az államfő döntéseinél
a végrehajtó hatalom ellenjegyzése és melyek a
köztársasági elnök ellenjegyzéshez kötött hatás-
körei?
Az államfőre vonatkozó magyar alkotmányos sza-

bályozásból megállapítható, hogy aktusainak
döntő többsége a végrehajtó hatalom ellenjegy-
zéséhez kötött. Ellenjegyzést a miniszterelnök, il-
letve a miniszter tehet. Az ellenjegyzés az aktu-
sok érvényességi kelléke, amellyel a végrehajtó
hatalom átvállalja a politikai felelősséget az állam-
főtől, és biztosítja a végrehajtó hatalom cselek-
vési egységét. Van néhány olyan hatáskör, ame-
lyeket az elnök a végrehajtó hatalom ellenjegy-
zése nélkül gyakorol. Az Alaptörvény elkülöníti az
államfő meghatározott hatáskörein belül az el-
lenjegyzést nem igénylő döntéseket a Kormány
tagjának ellenjegyzéséhez kötött hatásköröktől.
A köztársasági elnök ellenjegyzéshez kötött ha-

táskörei:
• az Országgyűlés felhatalmazása alapján elismeri
a nemzetközi szerződések kötelező hatályát, és
Magyarország nevében nemzetközi szerződése-
ket köt;
• megbízza és fogadja a nagyköveteket és a kö-
veteket;
• kinevezi a minisztereket;
• törvényben meghatározott személy vagy szer-
vek javaslatára kinevezi a Magyar Nemzeti Bank
elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat;
megbízza az egyetemek rektorait; kinevezi és elő-
lépteti a tábornokokat; kinevezi az önálló szabá-
lyozó szerv vezetőjét;
• adományozza a törvényben meghatározott cí-
meket, kitüntetéseket és díjakat, valamint enge-
délyezi külföldi állami kitüntetések viselését;
• gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát, amely
az állam büntetőigényéről, illetőleg a büntetőjogi
felelősség jogerős megállapítása után a kiszabott
büntetés vagy a helyére lépő intézkedés végrehaj-
tásáról való lemondást vagy a büntetett előélet-
hez fűződő hátrányok alóli mentesítést jelenti;
• dönt a feladat- és hatáskörébe tartozó terület-
szervezési ügyekben;
• dönt az állampolgárság megszerzésével és meg-
szűnésével kapcsolatos ügyekben;
• dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket tör-
vény ellenjegyzés előírása mellett a hatáskörébe
utal.
A köztársasági elnök tartalmi okból akkor utasít-
hatja el a kinevezési javaslatot, ha a jogszabályi
feltételek hiányoznak, valamint ha alapos okkal
arra következtet, hogy a javaslat teljesítése az ál-
lamszervezet demokratikus működésének súlyos
zavarát eredményezné.
A köztársasági elnöknek meg kell tagadnia a ki-
nevezést, ha azt észleli, hogy a teljesítéséhez meg-
kívánt jogi előfeltételek nem állnak fenn.
A köztársasági elnök a kitüntetések, díjak és cí-

mek adományozását, valamint a külföldi állami
kitüntetések viselését megtagadhatja, ha ez az
Alaptörvény értékrendjét sértené.
A köztársasági elnök alkotmányos jogállásának ré-

sze, hogy ő a Magyar Honvédség főparancsnoka.
A köztársasági elnök a honvédséget nem vezeti,
nincsenek szolgálati elöljárói jogai, hanem a tes-
tülettel kapcsolatban csak irányítói jogokkal ren-
delkezik.
Hadiállapot vagy háborús veszély esetén az Or-

szággyűlés által létrehozott Honvédelmi Tanács –
amelynek a köztársasági elnök az elnöke – dönt a
Magyar Honvédség alkalmazásáról.
A köztársasági elnök ellenjegyzést nem igénylő

hatáskörei:
 képviseli a magyar államot;

 kitűzi az országgyűlési képviselők, a helyi
önkormányzati képviselők és a polgármes-
terek általános választását, valamint az eu-
rópai parlamenti választás, továbbá az or-
szágos népszavazás időpontját;
 részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés
és az országgyűlési bizottságok ülésein;
 törvényt kezdeményezhet;
 országos népszavazást kezdeményezhet;
 a különleges jogrendet érintő döntéseket
hozhat;
 összehívja az Országgyűlés alakuló ülését;
 feloszlathatja az Országgyűlést;
 az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel
való összhangjának vizsgálatára megküld-
heti az Alkotmánybíróságnak vagy megfon-
tolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek;
 javaslatot tesz a miniszterelnök, a Kúria el-
nöke, az Országos Bírói Hivatal elnöke, a
legfőbb ügyész és az alapvető jogok biztosa
személyére;
 kinevezi a hivatásos bírákat és a Költségve-
tési Tanács elnökét;
 megerősíti tisztségében a Magyar Tudomá-
nyos Akadémia és a Magyar Művészeti
Akadémia elnökét;
 kialakítja és szabályozza hivatala szerveze-
tét.
1/15/8: Sorolja fel a köztársasági elnöki és a mi-

niszterelnöki tisztség megszűnésének eseteit!
A köztársasági elnök megbízatása megszűnik:

• a megbízatás idejének lejártával;
• halálával;
• lemondással;
• ha 90 napot meghaladó időn át képtelen fel-
adatköreinek ellátására;
• ha a választásához szükséges feltételek már nem
állnak fenn;
• az összeférhetetlenség kimondásával;
• az elnöki tisztségtől történő megfosztással.
A Miniszterelnök megbízatása megszűnik:

 az újonnan megválasztott Országgyűlés meg-
alakulásával
 lemondással, halálával, összeférhetetlenség
kimondásával,
 a megválasztásához szükséges feltételek hiá-
nya miatt
 az Országgyűlés bizalmi szavazáson a minisz-
terelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezte
ki.
 ha az Országgyűlés a miniszterelnök által kez-
deményezett bizalmi szavazáson a miniszterel-
nökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki.
Ha a miniszterelnök megbízatása lemondással
vagy az újonnan megválasztott Országgyűlés meg-
alakulásával szűnik meg, a miniszterelnök az új mi-
niszterelnök megválasztásáig ügyvezető minisz-
terelnökként gyakorolja hatáskörét; miniszter
felmentésére vagy új miniszter kinevezésére
azonban javaslatot nem tehet, rendeletet csak
törvény felhatalmazása alapján, halaszthatatlan
esetben alkothat.
Ha a miniszterelnök megbízatása a halálával, a
vele szembeni összeférhetetlenség megállapítá-
sával, a megválasztásához szükséges feltételek hi-
ánya miatt vagy azért szűnt meg, mert az Ország-
gyűlés bizalmi szavazáson a miniszterelnökkel
szemben bizalmatlanságát fejezte ki, az új minisz-
terelnök megválasztásáig a miniszterelnök hatás-
körét az előbbiekben meghatározott korlátozá-
sokkal a miniszterelnök-helyettes vagy több mi-
niszterelnök-helyettes esetén az első helyen kije-
lölt miniszterelnök- helyettes gyakorolja.
A miniszterelnök megbízatásának megszűnésével

a Kormány megbízatása megszűnik.
1/15/9: Határozza meg a „miniszterelnöki kor-
mányzás” fogalmát! Ismertesse a Kormány meg-
alakulására és megszűnésére vonatkozó szabá-
lyokat!
A kormányzás kifejezés tágabb értelemben a kor-

mányzati tevékenység gyakorlását jelenti. A kor-
mányzati tevékenység a törvényhozás szervének,
az államfőnek és a végrehajtó hatalmat megteste-
sítő kormánynak összehangolt tevékenysége,
egymáshoz való viszonya, valamint kapcsolat-
rendszere.
A kormányzás az állam legfőbb szerveinek azonos

cél érdekében való együttes tevékenységét fog-
lalja magában.
A Kormány a közigazgatás legfőbb szerveként az
államigazgatási feladatok ellátásáért felelős.
A Kormány testületi szerv, önálló döntéshozatali

fórum, amely döntéseit az ülésein hozza. Élén a
miniszterelnök áll, tagjai a miniszterek. Magyar-
ország Alaptörvénye a korábbi alkotmányhoz ha-
sonlóan miniszterelnöki típusú kormányt intéz-
ményesített. A miniszterelnöki típusú kormányt
német modellje nyomán kancellári típusú kor-
mánynak is szokták nevezni. E kormánytípus lé-
nyege, hogy a miniszterelnök nem első az egyen-
lők között, minisztereivel nem kollegiális testüle-
tet alkot. A Kormány politikai irányvonalát nem a
testület, hanem a miniszterelnök határozza meg.
A miniszterek tevékenysége más vonatkozások-
ban is a miniszterelnöktől függ. Az ő javaslatára
nevezi ki, illetve menti fel a köztársasági elnök a
minisztereket. A miniszterelnök tisztségének
megszűnésével megszűnik a Kormány megbíza-
tása is.
Az Alaptörvény kiemeli a miniszterelnököt a Kor-

mány tagjai közül. A miniszterelnök a Kormány
tényleges stratégiai vezetője, ezért az Alaptör-
vény rögzíti, hogy a Kormány általános politiká-
ját ő határozza meg. A miniszter e politikai kere-
tek között önállóan irányítja az államigazgatásnak
a feladatkörébe tartozó ágazatait és az alárendelt
szerveket, illetve ellátja a Kormány vagy a minisz-
terelnök által meghatározott feladatokat.
A miniszterelnököt a köztársasági elnök javasla-
tára az Országgyűlés a képviselőinek több mint
felének szavazatával választja. A miniszterelnök a
megválasztásával hivatalba lép.
A köztársasági elnök javaslatát
• az új Országgyűlés alakuló ülésén teszi meg, ha

a miniszterelnök megbízatása az újonnan megvá-
lasztott Országgyűlés megalakulásával szűnt meg;
• a miniszterelnök megbízatása megszűnésétől

számított 15 napon belül teszi meg, ha a minisz-
terelnök megbízatása lemondással, halálával, ösz-
szeférhetetlenség kimondásával, a megválasztá-
sához szükséges feltételek hiánya miatt vagy azért
szűnt meg, mert az Országgyűlés bizalmi szavazá-
son a miniszterelnökkel szemben bizalmatlansá-
gát fejezte ki.
A Kormány miniszterelnökből és miniszterekből

áll. A miniszterelnök a miniszterek közül egy vagy
több miniszterelnök-helyettest jelöl ki. A minisz-
tereket a miniszterelnök javaslatára a köztársa-
sági elnök nevezi ki és menti fel. A Kormány a mi-
niszterek kinevezésével alakul meg. A Kormány
tagjai a Kormány megalakulása után az Ország-
gyűlés előtt esküt tesznek.
A miniszterek megbízatása megszűnik:

• a miniszterelnök megbízatásának megszűnésé-
vel;
• a miniszter lemondásával;
• felmentésével;
• halálával.
A miniszter a miniszterelnök megbízatásának
megszűnésétől az új miniszter kinevezéséig vagy
az új Kormány más tagjának a miniszteri feladatok
ideiglenes ellátásával való megbízásáig ügyvezető
miniszterként gyakorolja a hatáskörét, azzal a
korlátozással, hogy rendeletet csak halaszthatat-
lan esetben alkothat.
A miniszterelnök megbízatásának megszűnésével

a Kormány megbízatása megszűnik. A Kormány
megbízatása legfeljebb egy parlamenti ciklusra
szól, s megszűnik
 az újonnan megválasztott Országgyűlés
megalakulásával;
 a miniszterelnök, illetőleg a Kormány le-
mondásával (a lemondás a köztársasági el-
nök útján az Országgyűlés elnökéhez inté-
zett írásbeli nyilatkozattal történhet; a le-
mondás érvényességéhez az Országgyűlés
elfogadó nyilatkozata nem szükséges);
 a miniszterelnök halálával;
 a megválasztásához szükséges feltétel hiá-
nya miatt;
 ha az Országgyűlés a miniszterelnökkel
szemben bizalmatlanságát fejezi ki, és új
miniszterelnököt választ;
 ha az Országgyűlés a miniszterelnök által
kezdeményezett bizalmi szavazáson a mi-
niszterelnökkel szemben bizalmatlanságát
fejezi ki.
1/15/10: Határozza meg az Alkotmánybíróság al-

kotmányos funkcióját és ismertesse feladat- és
hatásköreit! Térjen ki az indítványozással és az
alkotmánybírósági vizsgálat szempontjaival kap-
csolatos korlátokra is!
Magyarország Alaptörvényének külön fejezete

rendelkezik az Alkotmánybíróságról. Az Alkot-
mánybíróság hatáskörének, szervezetének, mű-
ködésének részletes szabályait pedig sarkalatos
törvény állapítja meg.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény preambu-

luma alapján az Alkotmánybíróság a demokrati-
kus jogállam, az alkotmányos rend és az Alaptör-
vényben biztosított jogok védelme, a jogrend-
szer belső összhangjának megőrzése, valamint a
hatalommegosztás elvének érvényre juttatása
érdekében az Alaptörvény védelmének legfőbb
szerveként működik. Az Alkotmánybíróság önálló
szerv, függetlenségét számos szervezeti és sze-
mélyi garancia biztosítja.
Az alkotmánybíráskodás a jogállamiság fontos

garanciája, amely biztosítja, hogy az alkotmányos-
ság megtartása felett független bíróság őrködjön.
Az Alaptörvény olyan hatásköröket állapít meg az
Alkotmánybíróság számára, amelyek lehetővé te-
szik egyrészt az alaptörvény-ellenes jogszabály ha-
tálybalépésének megelőzését, másrészt a tényle-
ges jogsérelmet okozó, alaptörvény-ellenes jog-
szabály által okozott jogsérelem kiküszöbölését.
Az Alkotmánybíróság hatásköre számos tárgy-

körre kiterjed,
 két meghatározó hatáskör a jogszabályok al-
kotmányosságának ellenőrzése: a normakont-
roll
 és a jogalkalmazás alkotmányosságának ellen-
őrzése: az alkotmányjogi panasz.
 Az Alaptörvénnyel való összhang előzetes vizs-
gálata – előzetes normakontroll - Az előzetes
normakontrollt a törvény kezdeményezője, a
Kormány, az Országgyűlés elnöke javaslatára
az Országgyűlés, vagy a köztársasági elnök in-
dítványozhatja.
 Az Alaptörvénnyel való összhang utólagos
vizsgálata - jogszabály, valamint közjogi szer-
vezetszabályozó eszköz utólagos vizsgálatának
kezdeményezésére a korábbi szabályok alap-
ján bárki jogosult volt, az Alaptörvény szabá-
lyozása alapján az állampolgárok utólagos
vizsgálatot az alapvető jogok biztosánál kez-
deményezhetnek. A populáris akció lehető-
sége tehát megszűnt. Az Alkotmánybíróság a
jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját az
alapvető jogok biztosának határozott kérel-
met tartalmazó indítványa alapján akkor vizs-
gálhatja, ha az alapvető jogok biztosának állás-
pontja szerint a jogszabály alaptörvény-elle-
nessége fennáll. Az alapvető jogok biztosát ál-
lampolgári kezdeményezés nélkül is megilleti
az utólagos normakontrollra vonatkozó indít-
ványozás joga.
 Bírói kezdeményezés egyedi normakontroll
eljárás iránt
 A nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata
 Alkotmányjogi panasz elbírálása
 Az Országgyűlés népszavazás elrendelésével
összefüggő határozatának vizsgálata
 Az Alaptörvény-ellenesen működő képviselő-
testület feloszlatásával összefüggő vélemény
 A köztársasági elnöki tisztségtől való megfosz-
tás
 A hatásköri összeütközés feloldása
 Az Alaptörvény értelmezése
 Egyéb hatáskörök
Az Alkotmánybíróság eljár mindazokban az ügyek-
ben, amelyeket az Alaptörvény, illetve sarkalatos
törvény utal feladat- és hatáskörébe. Az Alkot-
mánybíróság hivatalból eljárva mulasztást állapít-
hat meg. Az Alkotmánybíróság hatásköre nyitott,
további hatáskörökkel bővülhet. E körben említ-
hető, hogy a választási eljárásról szóló törvény is
telepít hatásköröket az Alkotmánybíróságra.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény alapján szá-

mos, az alkotmánybírákat érintő személyi kérdés-
ben is az Alkotmánybíróság dönt.
1/15/11: Mutassa be a Magyarország bírósági

szervezetét, a bíróságok fő feladat- és hatáskö-
reit!
A bíróságok alkotmányjogi szabályozása Magyar-

országon több szintből és több elemből áll. Az
alapvető meghatározást az Alaptörvény adja. Eh-
hez csatlakozik két sarkalatos törvény, amelyek
közül az egyik a bíróságok szervezetével és igaz-
gatásával, a másik a bírák jogállásával és javadal-
mazásával foglalkozik.
Az igazságszolgáltatás a jogviták eldöntésének

szervezett formája. Lényegéhez tartozik, hogy a
jogvitát kontradiktórius eljárásban rendezik,
amelyben a bíró két ellenérdekű fél – felperes–al-
peres, vádló–vádlott – jogvitájának külső, pártat-
lan szemlélője. A bíró ilyen szerepe megköveteli,
hogy független legyen, azaz képes legyen az előtte
folyó jogvitában pártatlan, elfogulatlan döntést
hozni.
A bíróságok Magyarországon egységes rendszert

alkotnak. Az egységes bírósági rendszeren belül
működő rendes bíróságok jellemzője, hogy hatás-
körükbe tartozik minden olyan igazságszolgálta-
tási jellegű ügy, amelyre nézve jogszabály nem írja
elő más szervek eljárását.
Ezektől eltér a közigazgatási és munkaügyi bíró-

ság hatásköre, hiszen speciális igazságszolgálta-
tási feladat ellátására rendszeresítették, tehát kü-
lön bíróságként működik. E különbírósági forma
alkotmányos alapja az Alaptörvény azon rendel-
kezése, hogy az ügyek meghatározott csoportja-
ira külön bíróságok létesíthetők.
Magyarország bíróságai védik és biztosítják az al-
kotmányos rendet, a természetes személyek, a
jogi személyek és a jogi személyiséggel nem ren-
delkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit,
büntetik a bűncselekmények elkövetőit.
A bíróság dönt büntetőügyben, magánjogi jogvi-

tában, törvényben meghatározott egyéb ügyben;
a közigazgatási határozatok törvényességéről; az
önkormányzati rendeletek más jogszabályba üt-
közéséről és megsemmisítéséről; a helyi önkor-
mányzatok törvényen alapuló jogalkotási kötele-
zettsége elmulasztásának megállapításáról.
A közigazgatási bíráskodás körében a bíróság fe-

lülvizsgálja a közigazgatási határozatok törvé-
nyességét, az egyedi közigazgatási határozatok fe-
lülvizsgálata során a végrehajtó hatalom egyedi
aktusain keresztül annak működése kerül bírósági
kontroll alá. A közigazgatási bíráskodással az ál-
lampolgárok jogainak védelme erősödik azzal,
hogy a közigazgatási szervek hatósági tevékeny-
sége kerül bírói törvényességi ellenőrzésre. A köz-
igazgatási per a polgári perrendtartás szabályai
szerint a rendes bíróságok előtt zajló különleges
eljárás.
Az igazságszolgáltatást a Kúria, az ítélőtáblák, a

fővárosi és megyei törvényszékek, a járásbíró-
ság, a közigazgatási és munkaügyi bíróság gyako-
rolják, de törvény az ügyek meghatározott cso-
portjaira külön bíróságok létesítését is elrendel-
heti.
A bírósági szervezet többszintű.
A közigazgatási határok megváltozása következté-

ben a bíróság illetékességi területét – az Országos
Bírósági Hivatal elnökének javaslatára – a köztár-
sasági elnök határozatban módosítja. A bíróságok
függetlenek, köztük szervezeti alá-fölérendelt-
ség nincsen, a többi, hatalmi tevékenységet meg-
valósító közhatalmi szervvel pedig mellérendelt-
ségi kapcsolatban állna.
A bíróság – ha törvény másként nem rendelkezik

– tanácsban ítélkezik. A törvény által meghatáro-
zott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is
részt vesznek az ítélkezésben. Egyes bíróként és a
tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el.
Törvény által meghatározott ügyekben egyes bíró
hatáskörében bírósági titkár is eljárhat.
A bírósági szervezet alsó szintjén a járásbírósá-

gok állnak, melyek általános hatáskörű elsőfokú
bíróságként működnek. A közigazgatási és munka-
ügyi bíróság első fokon jár el. A járásbíróságot, a
közigazgatási és munkaügyi bíróságot elnök ve-
zeti.
Magyarországon 19 törvényszék és a Fővárosi

Törvényszék alkotja a megyei bírósági szintet. A
törvényszékek törvényben meghatározott ügyek-
ben első fokon járnak el, és másodfokon elbírálják
az illetékességi területükön működő járásbírósá-
gok, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíró-
ságok határozatai ellen bejelentett fellebbezése-
ket. A törvényszékeken büntető, polgári, gazda-
sági és közigazgatási-munkaügyi kollégiumok mű-
ködnek. A törvényben meghatározott törvényszé-
keken és illetékességi területtel első fokon kato-
nai tanácsok működnek. A törvényszékeket elnök
vezeti.
Ma Magyarországon öt ítélőtábla működik, Bu-

dapest, Szeged, Pécs, Debrecen és Győr székhely-
lyel. Az ítélőtáblák elbírálják – a törvényben meg-
határozott ügyekben – a járásbíróság és a törvény-
szék határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot,
illetve eljárnak a hatáskörükbe utalt egyéb ügyek-
ben. Az ítélőtáblákat az elnök vezeti, szerveze-
tükben tanácsok, büntető, polgári kollégiumok – a
Fővárosi Ítélőtáblán közigazgatási kollégium is –,
továbbá a bírák fegyelmi ügyeiben eljáró elsőfokú
fegyelmi bíróságok működnek.
A kijelölt megyei bíróságokon működő katonai

tanácsok által elsőfokon elbírált ügyekben a Fő-
városi Ítélőtábla katonai tanácsa jár el.
A bírói szervezet csúcsán a Kúria helyezkedik el.

A Kúria elnökét a bírák közül 9 évre a köztársa-
sági elnök javaslatára az Országgyűlés választja.
A Kúria elnökének megválasztásához az ország-
gyűlési képviselők kétharmadának szavazata szük-
séges. A Kúria elnökhelyetteseit a köztársasági
elnök nevezi ki a Kúria elnökének javaslatára.
A Kúria:
 • elbírálja – törvényben meghatározott

ügyekben – a törvényszékek vagy az ítélő-
táblák határozata
 ellen előterjesztett jogorvoslatokat;
 • elbírálja a felülvizsgálati kérelmeket;
 • a bíróságokra kötelező jogegységi határo-
zatokat hoz;
 • eljár a hatáskörébe tartozó egyéb ügyek-
ben.
Kúria elnöke az Alkotmánybírósághoz fordulhat,
utólagos normakontrollt kérve kezdeményezheti
a jogszabályoknak az Alaptörvénnyel való össz-
hangjának vizsgálatát.
A Kúrián a bírák fegyelmi ügyeiben első- és má-
sodfokon eljáró fegyelmi bíróság működik. A Kú-
rián, az ítélőtáblákon és a törvényszékeken a bíró-
ságok igazgatásában részt vevő testületi szervek
(bírói önkormányzatok) működnek.
Az ítélkezés, a bírósági jogalkalmazás egységes-

ségének biztosítása a Kúria feladata.
A Kúria a megyei kormányhivatal indítványára ha-

tályon kívül helyezi a helyi önkormányzatok jog-
szabályellenes rendeleteit.
A bíróságok szervezetének és igazgatásának, a bí-

rák jogállásának részletes szabályait, valamint a
bírák javadalmazását sarkalatos törvény hatá-
rozza meg.
1/15/12: Ismertesse az ügyészség feladatköreit a
büntető eljárás során!
Az Alaptörvény hatalommegosztási rendjében az

ügyészség nem önálló hatalmi ág. Az Alaptörvény
rendelkezéseinek megfelelően az igazságszolgál-
tatás közreműködője, amely az Országgyűlésnek
felelős.
Az Alaptörvény alapján a legfőbb ügyész és az

ügyészség a független igazságszolgáltatás közre-
működőjeként – mint közvádló – az állam bünte-
tőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyész-
ség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jog-
sértő cselekményekkel és mulasztásokkal szem-
ben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmé-
nyek megelőzését.
Ennek érdekében az ügyészség

• a törvényben meghatározottak szerint jogo-
kat gyakorol a nyomozással összefüggésben:
meghatározott ügyekben nyomozást végez,
valamint felügyeletet gyakorol a nyomozás
törvényessége felett;
• a bírósági eljárásban képviseli a közvádat;
• felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehaj-
tás törvényessége felett;
• a közérdek védelmezőjeként az Alaptörvény
vagy a törvény által meghatározott feladat- és
hatásköröket gyakorol.
Nyomozati tevékenység és felügyelet a nyomo-
zás törvényessége felett
A nyomozás törvényessége feletti felügyelet so-
rán az ügyészségre kettős feladat hárul: egyrészt
biztosítania kell a bűncselekmények következe-
tes üldözését, másrészt az eljárás alá vont szemé-
lyek személyes szabadságjogainak védelmét.
A törvényben meghatározott bűncselekmények

nyomozása kizárólag az ügyészség hatáskörébe
tartozik. Ilyenek például a képviselők, az Ország-
gyűlés által választott tisztségviselők, bírák, ügyé-
szek által vagy ellen elkövetett bűncselekmények
vagy a hamis vád, hamis tanúzás, zugírászat, a ka-
tona által elkövetett katonai bűntett.
Az ügyész a nyomozás törvényessége feletti fel-

ügyelete keretében
 a törvényesség szempontjából felülvizsgál-
hatja a nyomozó szerveknek a feljelenté-
sek tárgyában és a nyomozások során tett
intézkedéseit;
 felülvizsgálhatja az őrizetbe vétel elrende-
lésének törvényességét;
 elbírálja a nyomozás során hozott határo-
zatok ellen, intézkedések és intézkedések
elmulasztása miatt előterjesztett pana-
szokat és ellenvetéseket;
 nyomozást vagy feljelentés-kiegészítést
rendelhet el, annak lefolytatására a nyo-
mozó hatóságot utasíthatja;
 törvényben meghatározott feltételek ese-
tén gondoskodik a feljelentés elutasításá-
ról vagy a
 nyomozás megszüntetéséről, illetőleg az
ügyet közvetítői eljárásra utalja, a vádeme-
lést elhalasztja, részben mellőzi vagy az
ügyben vádat emel;
 egyes nyomozási cselekmények lefolytatá-
sára a nyomozó szerveket utasíthatja,
egyes bűnügyeket a nyomozást folytató
szervtől magához vonhat;
 a bűnözés elleni küzdelem érdekében ösz-
szehangolt intézkedéseket kezdeményez-
het a nyomozó vagy más érdekelt szervek-
nél.
A vád képviselete és részvétel a bíróság előtti el-
járásban
Az ügyész a bírósági eljárásban, a büntetőügyek-

ben vádat emel, képviseli a vádat és indítványt
tesz. Annak megvizsgálása céljából, hogy az adott
ügyben az eljárás és a határozat, valamint a vég-
rehajtás megfelel-e a törvényeknek, bármely bün-
tetőügy iratait magához kérheti. A büntetőeljá-
rásban az ügyész a vád ura, a bíróság a vádon túl
nem terjeszkedhet. Az ügyész egyrészt módosít-
hatja a vádat, amely esetben a bíróság csak a mó-
dosított vád szerint folytathatja az eljárást és
szabhat ki ítéletet. Másrészt az ügyész el is ejtheti
a vádat, amely esetben a bíróság megszünteti az
eljárást.
Az ügyész büntetés-végrehajtással kapcsolatos

szerepe
Az ügyész felügyeletet gyakorol a büntetés-végre-

hajtás törvényessége felett. Felügyelete kiterjed
a bíróság által kiszabható valamennyi büntetés
és intézkedés végrehajtásának törvényességére,
függetlenül attól, hogy a végrehajtást melyik ál-
lami szerv foganatosítja. Ennek keretében ellenőr-
zést folytathat a büntetés-végrehajtási intézmé-
nyekben és a nyomozó hatóságoknál a személyes
szabadságot korlátozó intézkedések foganatosí-
tása, valamint a fogva tartás körülményei törvé-
nyességének vizsgálata céljából, megtekintheti a
fogva tartás körülményeit és rendjét szabályozó
utasításokat és a fogva tartási iratokat.
Az ügyész köteles azonnal szabadlábra helyezni

azokat, akiket törvényes határozat nélkül vagy a
határozatban megjelölt időponton túl tartanak
fogva, ellenőrizheti az illetékes szerveknél a bün-
tetések és intézkedések végrehajtására vonatkozó
jogszabályok megtartását, meghallgathatja a fog-
vatartottakat, illetőleg felülvizsgálhatja a büntető-
ügyben hozott határozatok végrehajtásával kap-
csolatos panaszokat.
1/15/13: Fejtse ki mennyiben korlátozott a helyi

önkormányzatok autonómiája!
A helyi önkormányzatoknak az egységes közigaz-

gatási szervezeten belül autonómiája van, ami a
központi államhatalomtól való viszonylagos füg-
getlenségként, bizonyos cselekvési szabadság-
ként értelmezhető. Ez az önállóság azonban vi-
szonylagos és a központi szervek által irányított ál-
lamigazgatási szervek alárendeltségéhez képest
értendő.
A helyi önkormányzatok autonómiáját az Alap-
törvény biztosítja. Az Alaptörvény rögzíti, hogy
helyi önkormányzatok működnek és a helyi önkor-
mányzatokra vonatkozó szabályokat sarkalatos
törvény határozza meg. Számos államigazgatási
szervvel ellentétben tehát törvénnyel vagy kor-
mányrendelettel az önkormányzatok jogállása,
szervezete és működése nem módosítható.
A helyi önkormányzatok relatív önállósága a tör-

vény keretei között értelmezhető. Szervezetüket
és működésüket, feladat- és hatáskörüket, gaz-
dálkodásuk forrásait és rendjét a központi állam-
hatalom erre jogosult szervei által megalkotott
jogszabályok határozzák meg. Az államigazgatás
központi szervei nem gyakorolnak irányítást az
önkormányzatok felett. Az államigazgatási szer-
vekkel ellentétben tehát a helyi önkormányzatok-
nak nincs központi szervük.
Ugyanakkor az erre feljogosított állami szervek el-

lenőrzik, hogy a helyi önkormányzatok működése
összhangban van-e a jogszabályok előírásaival, és
törvénysértő működésük esetén az erre feljogosí-
tott államigazgatási szervek intézkedhetnek, be-
avatkozhatnak a jogszerű működés helyreállítása
érdekében. Ezt a mechanizmust nevezzük törvé-
nyességi felügyeletnek, amelynek keretében a
Kormány nevében hozott intézkedések ellen az
érintett helyi önkormányzat jogorvoslattal élhet
egy független fórum, a bíróság előtt.
A helyi önkormányzatok az állami szervezetrend-
szer részét képezik. Autonómiájuk az államszer-
vezeten belül érvényesülhet. Kötelesek az Alap-
törvényben megfogalmazott államcélok megva-
lósításához hozzájárulni, elősegíteni a jogszabá-
lyi kötelezettségek teljesítését, valamint együtt-
működni az állami szervekkel a közösségi célok
elérése érdekében.
A helyi önkormányzatok részére kötelező feladat-

és hatáskört kizárólag az Országgyűlés állapíthat
meg törvényben, és törvény rendelheti el bizo-
nyos kötelező feladatok társulásban történő el-
látását. Törvényben kell szabályozni továbbá a he-
lyi önkormányzatok jogállását, kötelező szervtípu-
sait, működésének garanciáit, anyagi eszközeit,
valamint gazdálkodásának alapvető szabályait.
Az állam részéről a legdrasztikusabb beavatkozás

a helyi önkormányzati működésbe a helyi önkor-
mányzat képviselő-testületének feloszlatása. Az
Országgyűlés akkor oszlathatja fel a képviselő-
testületet, ha az alaptörvény-ellenesen működik.
Ennek feltétele a Kormány ezt célzó indítványa,
amelyet az Alkotmánybíróság véleményének kiké-
rését követően terjeszthet az Országgyűlés elé. A
képviselő-testület feloszlatása a polgármester
megbízatását is megszünteti, ezért a köztársasági
elnök megbízást ad az illetékes fővárosi, megyei
kormányhivatal vezetőjének azon feladatok és ha-
táskörök gyakorlására, amelyeket a jogszabály a
polgármesternek állapít meg, az új képviselő-tes-
tület és polgármester megválasztásáig.
A Kormány a Miniszterelnökséget vezető minisz-

ter irányításával, a fővárosi és megyei kormány-
hivatal útján biztosítja a helyi önkormányzatok
törvényességi felügyeletét. A helyi önkormányzat
a rendeletét a kihirdetését követően haladéktala-
nul köteles megküldeni a fővárosi és megyei kor-
mányhivatalnak. A fővárosi és megyei kormányhi-
vatal bíróságnál kezdeményezheti az önkormány-
zati rendelet felülvizsgálatát, ha azt vagy annak
valamely rendelkezését jogszabálysértőnek ta-
lálja.
1/15/14: Hasonlítsa össze, hogyan határozza
meg a közigazgatás funkcióit az igazgatástudo-
mány és a jogtudomány!
Igazgatástudomány szerint:
A közigazgatás funkcióinak meghatározásakor ki-

indulhatunk az igazgatás mint tevékenység
funkcióiból. Az igazgatás funkcióinak egyik legis-
mertebb meghatározása egy mozaikszó, amely az
igazgatás funkcióit alkotó elemek angol elnevezé-
sének kezdőbetűiből áll össze: POSDCORB. Az
igazgatás funkciói ennek megfelelően a tervezés,
a szervezés, a személyzeti ügyek, a parancsolás,
a koordináció, az ellenőrzés és a pénzügyek. Lé-
nyeges, hogy ez az amerikai igazgatástudomány
által kidolgozott definíció kifejezetten az igazgatás
funkcióit jelöli, függetlenül attól, hogy milyen
szervezeti keretek között – vagyis hogy közigazga-
tási szervek – végzik és milyen – jelesül közhatalmi
– eszközökkel.
Jogtudomány szerint:
A közigazgatás funkciója egy másik lehetséges

megközelítés szerint egy szóban foglalható össze,
ami a végrehajtás. A jogtudomány számára a köz-
igazgatás funkciója a végrehajtás, ezt jogalkotó,
jogalkalmazó és szervezői tevékenysége révén va-
lósítja meg. A jogalkotás részben azt jelenti, hogy
egyes közigazgatás szervek jogalkotási jogosult-
sággal rendelkeznek, következésképpen maguk
alkotnak mindenkire vagy egy szigorúan korláto-
zott alanyi körre nézve kötelező magatartási sza-
bályokat. Másrészt a közigazgatási szervek részt
vesznek a jogalkotásban oly módon, hogy a képvi-
seleti szervek, így elsősorban a törvényhozás dön-
téseit előkészítik. A jogalkalmazás a jogszabályok
és alacsonyabb szintű jogforrások normáinak
egyedi esetben, konkrét jogalanyokra vonatkozó
érvényesítését jelenti. Ennek legismertebb for-
mája a közigazgatás hatósági tevékenysége. Mind
a jogalkotás, mind a jogalkalmazás a közigazgatás
közhatalmi eszközökkel végzett tevékenysége. Ez-
zel szemben a szervezés és azon belül is a közszol-
gáltatások megszervezése során kevésbé vagy
egyáltalán nem kerül sor közhatalmi eszközök al-
kalmazására.
1/15/15: Hasonlítsa össze a közigazgatás három

nagy alrendszerének szervezeti jogi szabályozá-
sát! (lásd.75. dia)
A közigazgatás működésének jogállami alapelve a

joghoz kötöttség, ami érvényesül a közigazgatási
szervezeteknél is. A jogi szabályozásnak ezt a köz-
igazgatási jogon belül található részterületét ne-
vezzük a közigazgatás szervezeti jogának. A köz-
igazgatási szervezeti jog szervezeti keretet ad a
közigazgatási tevékenység ellátásának, kiszámít-
hatóvá és áttekinthetővé teszi a közigazgatási
szervek rendszerét és működését.
A közigazgatási szervek rendszerét hagyományo-
san két nagy alrendszerre osztjuk. Ennek megfe-
lelően megkülönböztetjük az államigazgatási
szerveket és a helyi önkormányzati szerveket. E
két, hagyományosnak tekinthető alrendszerhez
tartozó szervek mellett később jelentek meg az új
típusú, más néven egyéb (atipikus) közigazgatási
szervek. Valamennyi közigazgatási szervtípusra
vonatkozó, átfogó, minden lényeges kérdést ren-
dező jogszabály, tehát egységes közigazgatási
szervezeti törvénykönyv nincs. Következéskép-
pen a közigazgatás szervezeti jogát több, külön-
böző szintű jogszabály alkotja.
A közigazgatás szervezetének jogi szabályozását

legmagasabb szinten az Alaptörvény adja.
A közigazgatáson belül önálló alrendszert képező
államigazgatási szervezetrendszer jogi szabályo-
zása nem egységes. Külön törvény, a Ksztv.121
rendelkezik a központi államigazgatási szervek-
ről, amely az alábbiakban határozza meg azok tí-
pusait:
a) a Kormány,
b) a kormánybizottság,
c) a minisztérium,
d) az autonóm államigazgatási szerv,
e) a kormányhivatal,
f) a központi hivatal,
g) a rendvédelmi szerv és a Katonai Nemzetbizton-
sági Szolgálat,
h) az önálló szabályozó szerv.
Főbb jellemzőik alapján ezeket a központi állam-
igazgatási szerveket három nagy csoportba lehet
sorolni, nevezetesen a hagyományos vagy szűk ér-
telemben vett központi államigazgatási szervek,
az új típusú központi államigazgatási szervek és a
rendvédelmi szervek.
A központi államigazgatási szervek egyes típusain

belül a további szabályokat külön törvények vagy
rendeletek határozzák meg. Így például sarkala-
tos törvények hozzák létre az önálló szabályozó
szerveket, törvények az autonóm államigazga-
tási szerveket, a rendvédelmi szerveket és a kor-
mányhivatalokat. A rendeleti jogalkotásra a Kor-
mányt az Alaptörvény hatalmazza fel, amely tör-
vényben meghatározottak szerint államigazgatási
szerveket hozhat létre. Ennek következtében a
Kormány hozza létre a központi hivatalokat és
egyes, a saját munkáját segítő szerveket.
Az államigazgatás egyik sajátossága, hogy köz-

ponti, valamint területi és helyi szinten egyaránt
működnek szervei, szemben például a helyi ön-
kormányzatokkal, amelyek – ahogyan a nevük is
mutatja – kizárólag területi-helyi szinten szerve-
ződnek. A Khtv. létrehozta a területi államigazga-
tás legfontosabb szerveit, a fővárosi és megyei
kormányhivatalokat, továbbá e törvény 2012. évi
módosítása 2013. január 1-től a járási hivatalokat.
A közigazgatási szervezetrendszer másik nagy al-

rendszerét a helyi önkormányzatok alkotják. A
helyi önkormányzat földrajzi alapon szerveződő
önkormányzati közigazgatási szerv. A helyi ön-
kormányzatok alkotmányos jogállását az Alaptör-
vény alapozza meg. Ennek a közigazgatási alrend-
szernek egységes a jogi szabályozása. A helyi ön-
kormányzatokra vonatkozó szabályokat sarkala-
tos törvény határozza meg.
A hagyományos közigazgatási szerveken, vagyis az

államigazgatás hierarchikusan felépülő és a Kor-
mány irányítása alatt álló szervein, valamint a he-
lyi önkormányzatokon kívül beszélhetünk még
egyéb (atipikus) közigazgatási szervekről. Ezek
többnyire központi szinten működnek, és közfel-
adatot, közigazgatási feladatot látnak el. Egysé-
ges jogi szabályozás ezeket a szerveket sem jel-
lemzi, az e szervtípusokba tartozó egyes szervek-
ről külön törvények rendelkeznek.
1/15/16: Határozza meg általánosságban a szak-

politikai feladatot ellátó miniszterek feladatait!
A Miniszterelnökség mellett a minisztériumok má-

sik típusa a szakpolitikai feladatokat ellátó minisz-
tériumok. A kétféle miniszter viszonyára vonat-
kozó általános szabály, hogy a szakpolitikai fel-
adatot ellátó miniszterek a feladat- és hatáskö-
rük gyakorlása során együttműködnek a Minisz-
terelnökséget vezető miniszterrel.
Az egyes miniszterek közötti munkamegosztás azt
eredményezi, hogy minden miniszternek jogsza-
bályban meghatározott feladat- és hatásköre van,
amelyben önállóan dönt és döntéséért viseli a fe-
lelősséget a Kormány általános politikájának kere-
tei között. Ezt nevezzük reszort elvnek, amely ér-
vényesülésének feltétele, hogy magában az állam-
igazgatásban is érvényesüljön a feladatok szakmai
alapú megosztása.
Minden egyes ágazatot irányító szakpolitikai mi-

niszter feladat- és hatáskörét jogszabályok rögzí-
tik.
A miniszterek feladat- és hatáskörét meghatározó

legjelentősebb jogszabály egy kormányrendelet.
Ez a kormányrendelet határozza meg a valameny-
nyi ágazatban megjelenő és valamennyi szakpoli-
tikai miniszter által a saját ágazatán belül ellátott
feladatokat. Ezek az alábbiakban foglalhatók ösz-
sze:
• javaslatot készít a Kormány általános politiká-

járól,
• előkészíti a stratégiai dokumentumokat és az
ezek végrehajtására vonatkozó programokat,
koordinálja azok megvalósítását,
• előkészíti a törvények és a kormányrendeletek
tervezeteit,
• előkészíti a Kormány, a miniszterelnök és a köz-
társasági elnök határozatait,
• törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása
alapján miniszteri rendeletet ad ki,
• különleges jogrend időszakára vonatkozó jog-
szabálytervezeteket dolgoz ki,
• irányítást vagy felügyeletet gyakorol jogsza-
bályban meghatározott intézmények felett,
• kezdeményezi és előkészíti a feladatkörébe tar-
tozó nemzetközi szerződéseket,
• megköti a nemzetközi szerződésnek nem minő-
sülő tárcaközi megállapodásokat,
• az Európai Unió intézményeinél, a külkapcsola-
tokban és a nemzetközi szervezetekben felhatal-
mazás alapján képviseli a Kormányt,
• gondoskodik az európai integrációból eredő
feladatok végrehajtásáról,
• közreműködik az európai uniós források fel-
használásában,
• jogszabály vagy szerződés alapján tulajdonosi jo-
got vagy vagyonkezelői jogot gyakorol gazdasági
társaság felett, illetve alapítói jogot gyakorol ala-
pítvány felett,
• gondoskodik – a statisztikáról szóló törvényben
meghatározottak szerint – a feladat- és hatáskö-
rével kapcsolatos statisztikai információrendszer
kialakításáról, működtetéséről és fejlesztéséről.
A fenti, az általánosan meghatározott feladatokon
belül minden egyes miniszter részletes feladat- és
hatáskörét ágazati bontásban szintén a fenti kor-
mányrendelet állapítja meg.
További jogszabályok, elsősorban törvények és

kormányrendeletek, valamint a Kormány határo-
zatai és a miniszterelnök további feladatokat ha-
tároznak meg a miniszterek számára.
1/15/17:Határozza meg miben mutatkozik meg a

Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinet-
iroda különös jogállása!
A Miniszterelnökség jogállása különös. A vonat-

kozó törvényi definíció szerint elsősorban a kor-
mányzati koordinációt ellátó minisztérium. Kö-
vetkezésképpen a Miniszterelnökséget vezető mi-
niszter elsősorban a kormányzati munkát, más
szóval az ágazati munkamegosztásnak megfele-
lően tagolt központi államigazgatási szervek te-
vékenységét hangolja össze, és érvényesíti az
összkormányzati érdeket a Kormány döntései-
ben. E feladatköre az alábbiakban foglalható ösz-
sze:
• felel a kormányzati munka tervezéséért,

• felel a Kormány Országgyűléssel való kapcsolat-
tartásáért,
• felel a miniszterelnöki döntésekkel kapcsolatos
igazgatási feladatok ellátásáért,
• koordinálja az alkotmányos szervek, az önálló
szabályozó szervek és az autonóm államigazgatási
szervek vezetőivel való kapcsolattartást.
A koordinációs feladatkör mellett a Miniszterel-
nökséget vezető miniszternek szakpolitikai fel-
adatai is vannak. Ezek tekintetében feladatai azo-
nosak a szakpolitikai minisztériumoknál meghatá-
rozott általános feladattípusokkal. A Miniszterel-
nökséget vezető miniszter szakpolitikai feladat-
köre az elmúlt években folyamatosan bővül és az
alábbiakban foglalható össze:
• közigazgatási minőségpolitika és személyzetpo-

litika,
• közigazgatás-fejlesztés,
• közigazgatás-szervezés,
• a helyi önkormányzatok törvényességi felügye-
lete,
• az európai uniós ügyek koordinációja,
• az európai uniós források felhasználása,
• agrár-vidékfejlesztés,
• közbeszerzések,
• építésügy,
• kulturális örökség védelme,
• településfejlesztés és -rendezés,
• területrendezés,
• polgári hírszerzési tevékenység irányítása,
• postaügy.
A Miniszterelnökségen található a miniszterelnök
munkáját közvetlenül segítő miniszterelnöki kabi-
net, valamint a Miniszterelnökséget vezető mi-
niszter, a kormánybiztosok és a miniszterelnöki
biztosok hivatali apparátusa. Tekintettel arra,
hogy a Miniszterelnökség is minisztériumnak mi-
nősül, struktúrája a minisztériumokhoz hason-
lóan, a szervezeti és működési szabályzatában
meghatározottaknak megfelelően épül fel. Koor-
dinációs és szakpolitikai funkciója mellett a Mi-
niszterelnökségnek kiemelt feladata a miniszter-
elnök, a miniszterelnök-helyettes és a Kormány
munkájának adminisztratív támogatása, tehát a
titkársági típusú, mindennapi adminisztratív fel-
adatok.
A miniszterelnök munkáját – a jogállásukat te-

kintve minisztériumnak minősülő – Miniszterel-
nökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda segíti.
A Miniszterelnökség elsősorban az állam tevé-
kenységének kormányzati, valamint a Kormány
társadalompolitikai tevékenységének összehan-
golását ellátó minisztérium, a Miniszterelnöki Ka-
binetiroda pedig elsősorban általános politikai ko-
ordinációt ellátó minisztérium.
1/15/18: Mutassa be mi a különbség a kormány-

hivatal valamint a fővárosi és megyei kormányhi-
vatal között!
A kormányhivatal törvény által létrehozott, a

Kormány irányítása alatt működő központi ál-
lamigazgatási szerv, amelynek felügyeletét a
Kormány által kijelölt miniszter látja el. A kor-
mányhivatal törvényben meghatározott feladat-
körében nem utasítható. A kormányhivatal ren-
delkezhet területi – dekoncentrált – szervekkel,
amennyiben a létesítéséről rendelkező törvény
így rendelkezik. A kormányhivatalt hierarchikus
szervezeti felépítés jellemzi. A kormányhivatalok
egyszemélyi vezetés alatt állnak, azonban a tör-
vény fenntartja a lehetőségét a testületi vezetés
alatt álló kormányhivatalnak is. A belső szervezeti
felépítés és munkamegosztás rendjét a szervezeti
és működési szabályzat határozza meg, amelyet a
kormányhivatal vezetője készít elő, és a kormány-
hivatalt felügyelő miniszter – a Miniszterelnöksé-
get vezető miniszter – jóváhagyásával ad ki.
A kormányhivatalokat a 2010. évi XLIII. törvény so-

rolja fel az alábbiak szerint:
• Központi Statisztikai Hivatal,
• Országos Atomenergia Hivatal,
• Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala,
• Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hi-
vatal.
A dekoncentrált szervek első csoportját a fővá-
rosi és megyei kormányhivatalok alkotják, ame-
lyeket a 2010. évi CXXVI. törvény, a Khtv. hozott
létre. A fővárosi és megyei kormányhivatal alkot-
mányos jogállását az Alaptörvény határozza
meg, amely rögzíti, hogy a fővárosi és megyei
kormányhivatal a Kormány általános hatáskörű
területi államigazgatási szerve.
A fővárosi és megyei kormányhivatalokat a Kor-

mány a Miniszterelnökséget vezető miniszter út-
ján irányítja azzal, hogy egyes szakigazgatási fel-
adatok tekintetében bizonyos irányítási hatáskö-
röket az adott szakpolitikai feladatokért felelős
ágazati miniszter – ebben az esetben az ún. szak-
mai irányító miniszter – gyakorol. A fővárosi és
megyei kormányhivatalok egyszemélyi vezetés,
a kormány területi képviseletét ellátó kormány-
megbízott vezetése alatt állnak. A kormánymeg-
bízott gyakorolja a fővárosi és megyei kormányhi-
vatal feladat- és hatásköreit. A kormánymegbí-
zottat a miniszterelnök nevezi ki határozott időre,
a miniszterelnök megbízatásának időtartamára. A
kormánymegbízott feladat- és hatáskörének gya-
korlásáért a miniszterelnöknek politikai, a szak-
mai irányító miniszternek szakmai felelősséggel
tartozik.
A fővárosi és megyei kormányhivatal a jogszabá-
lyoknak és a Kormány döntéseinek megfelelően
összehangolja és elősegíti a kormányzati felada-
tok területi végrehajtását.
A fővárosi és megyei kormányhivatal feladat- és

hatásköre az alábbiakban foglalható össze:
• koordináció,
• ellenőrzés,
• véleményezési jogkör,
• hatósági feladatok,
• informatikai tevékenység,
• közigazgatási szakemberek képzése, továbbkép-
zése,
• ügyfélszolgálati feladatok, integrált ügyfélszol-
gálat (kormányablakok) működtetése a járások-
ban,
• törvényességi felügyelet a helyi önkormányza-
tok felett.
A fővárosi és megyei kormányhivatal a kormány-
megbízott által közvetlenül vezetett szervezeti
egységekből és járási, illetve a fővárosban fővá-
rosi kerületi hivatalokból áll.
1/15/19: Mutassa be a helyi önkormányzatok ál-

tal ellátott feladatok rendszerét és röviden jelle-
mezze a különböző feladatcsoportokat! (Lásd 91.
dia)
A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét el-

sősorban az Alaptörvény, valamint az Mötv. hatá-
rozza meg. Maga az önkormányzati törvény nem
sorol fel minden önkormányzati feladatot, hanem
példálózó jelleggel azt határozza meg, hogy mi-
lyen jellegű feladatok tartoznak a helyi közügyek
körébe, de törvény további, konkrét önkormány-
zati feladatokat is megállapíthat a helyi közügyek,
valamint a helyben biztosítható közfeladatok kö-
rében.
Az Alaptörvény szerint a helyi önkormányzat a he-

lyi közügyek intézése körében törvény keretei kö-
zött:
• rendeletet alkot;
• határozatot hoz;
• önállóan igazgat;
• meghatározza szervezeti és működési rendjét;
• gyakorolja az önkormányzati tulajdon eseté-
ben a tulajdonost megillető jogokat;
• meghatározza költségvetését, annak alapján
önállóan gazdálkodik;
• e célra felhasználható vagyonával és bevételei-
vel, kötelező feladatai ellátásának veszélyeztetése
nélkül vállalkozást folytathat;
• dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről;
• önkormányzati jelképeket alkothat, helyi ki-
tüntetéseket és elismerő címeket alapíthat;
• a feladat- és hatáskörrel rendelkező szervtől tá-
jékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet, vé-
leményt nyilváníthat;
• szabadon társulhat más helyi önkormányzattal,
érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre, fel-
adat- és hatáskörében együttműködhet más or-
szágok helyi önkormányzatával, tagja lehet nem-
zetközi önkormányzati szervezetnek;
• törvényben meghatározott további feladat- és
hatásköröket gyakorol.
A helyi önkormányzatok kétféle feladatot látnak
el: önkormányzati feladatokat – és azon belül a
helyi közbiztonsággal kapcsolatos feladatokat –,
valamint államigazgatási feladatokat. Az önkor-
mányzati feladatok helyi közügyek. Ezek ellátását
a képviselő-testület és szervei biztosítják.
Az önkormányzati törvény szerinti helyi közügyek

és önkormányzati feladatok például az alábbiak:
• településfejlesztés, településrendezés;
• településüzemeltetés (köztemetők kialakítása

és fenntartása, a közvilágításról való gondosko-
dás, kéményseprő-ipari szolgáltatás biztosítása,
a helyi közutak és tartozékainak kialakítása és
fenntartása, közparkok és egyéb közterületek ki-
alakítása és fenntartása, gépjárművek parkolásá-
nak biztosítása);
• a közterületek, valamint az önkormányzat tulaj-
donában álló közintézmény elnevezése;
• egészségügyi alapellátás, az egészséges élet-
mód segítését célzó szolgáltatások;
• környezet-egészségügy (köztisztaság, települési
környezet tisztaságának biztosítása, rovar-és rág-
csálóirtás);
• óvodai ellátás;
• kulturális szolgáltatás, különösen a nyilvános
könyvtári ellátás biztosítása, filmszínház, előadó-
művészeti szervezet támogatása, a kulturális
örökség helyi védelme, a helyi közművelődési te-
vékenység támogatása;
• gyermekjóléti szolgáltatások és ellátások;
• szociális szolgáltatások és ellátások, amelyek
keretében települési támogatás állapítható meg;
• lakás- és helyiséggazdálkodás;
• a területén hajléktalanná vált személyek ellátá-
sának és rehabilitációjának, valamint a hajlékta-
lanná
válás megelőzésének biztosítása;
• helyi környezet- és természetvédelem, vízgaz-
dálkodás, vízkárelhárítás, ivóvízellátás, szennyvíz
elvezetése, kezelése és ártalmatlanítása (csator-
naszolgáltatás);
• honvédelem, polgári védelem, katasztrófavé-
delem, helyi közfoglalkoztatás;
• helyi adóval, gazdaságszervezéssel és turizmus-
sal kapcsolatos feladatok;
• a kistermelők, őstermelők számára a jogszabály-
ban meghatározott termékeik értékesítési lehető-
ségeinek biztosítása, ideértve a hétvégi árusítás
lehetőségét is;
• sport-, ifjúsági ügyek;
• nemzetiségi ügyek;
• közreműködés a település közbiztonságának
biztosításában;
• helyi közösségi közlekedés biztosítása;
• hulladékgazdálkodás;
• távhőszolgáltatás;
• víziközmű-szolgáltatás, amennyiben a
víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény így ren-
delkezik;
• közfoglalkoztatási jogviszonyban lévő személy
feladatellátásba történő bevonása;
• közúti járművel történő várakozási (parkolási)
közszolgáltatás.
Az önkormányzati feladatoknak két típusa van:
törvényben meghatározott kötelező és a helyi
önkormányzat által önként vállalt feladat- és ha-
táskörök. A kötelező önkormányzati feladatokat a
helyi önkormányzat köteles ellátni. Kötelező fel-
adatot meghatározni kizárólag törvényben lehet
az önkormányzatok számára.
Önként vállalt önkormányzati feladat lehet min-

den olyan helyi közügy, amelyet jogszabály nem
utal más szerv kizárólagos hatáskörébe. Az ön-
ként vállalt feladatok ellátása nem lehet jogsza-
bállyal ellentétes, valamint az önként vállalt fel-
adat megoldása nem veszélyeztetheti a törvény
által kötelezően előírt önkormányzati feladat- és
hatáskörök ellátását.
Az önkormányzati feladatokkal szemben az állam-

igazgatási feladatok nem helyi jelentőségű ügyek,
hanem állami feladatok. Ezek ellátása nemzeti ér-
dek, azonban végrehajtásuk sok esetben csak a la-
kossághoz közel, helyi szinten oldható meg haté-
konyan.
Mivel költséges volna minden településen állami

hivatalokat működtetni, ezért bizonyos államigaz-
gatási feladatok végrehajtását az állam a jellem-
zően minden településen jelen lévő helyi önkor-
mányzatra, pontosabban annak bizonyos szerve-
ire bízza. A helyi önkormányzatokra bízott állam-
igazgatási feladatokat delegált feladatoknak is
nevezik.
Államigazgatási feladat- és hatáskört látnak el a

helyi önkormányzatok törvényben megnevezett
szervei, így a polgármester, a főpolgármester, a
megyei közgyűlés elnöke, a polgármesteri hiva-
tal, továbbá a jegyző.
A helyi önkormányzat fent említett szervei által el-

látott államigazgatási feladatok körét törvény
vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormány-
rendelet, illetve a helyi önkormányzat és az állam
külön megállapodása határozza meg.
Modul1/10p Fb
1/10/1: Ismertesse az alkotmány fogalmát, és

végezze el az alkotmányok csoportosítását!
Az alkotmány egy állam jogrendszerének alapja.

Mint ilyen, a jogrendszer csúcsán helyezkedik el
(tartalmazza a legmagasabb szintű jogi előíráso-
kat), sajátos eljárás keretében alkotják meg és
módosítják. Alkotmány alatt egy olyan alaptör-
vényt értünk, amely kifejezésre juttatja a nemzeti
egységet, az egyik legnagyobb értéke pedig az
egyéni szabadság, az államhatalom korlátozottsá-
gának elismerése.
Formális értelemben az alkotmány egy sajátos el-
járás keretében (alkotmányozás) elfogadott doku-
mentum. Az alkotmány formai értelemben a ren-
des törvény felett, a jogrendszer csúcsán helyez-
kedik el. Formai értelemben
1. merevnek tekintjük azokat az alkotmányokat,
amelyeknek módosítása csak bonyolult és eseten-
ként politikai kockázatot is hordozó eljárási szabá-
lyok betartásával történhet. Ezzel szemben
2.rugalmas alkotmánynak tekintendő az, amikor
az alkotmány felülvizsgálata, módosítása a minő-
sített többségen túl nincs további eljárási szabá-
lyokkal körülbástyázva. A merev alkotmány elő-
nye, hogy biztosítja a stabilitást, ugyanakkor a tár-
sadalmi fejlődésre, a világ változására csak nehe-
zebben tud reagálni. A rugalmas alkotmány pedig
az új kihívásokra könnyebben adhat ugyan választ,
viszont nem képes védelmet nyújtani az alkot-
mány indokolatlan módosításaival szemben.
Tartalmi értelemben az alkotmány meghatározza

az állam legfontosabb szerveit, a rájuk vonatkozó
legfontosabb szabályokat és a közöttük lévő vi-
szonyrendszert (feladat- és hatáskör, hatásköri
korlátok), az állami szervek vezetőinek kinevezési,
ill. megválasztási rendszerét és ezzel biztosítja az
államszervezet legitimációját. Felsorolja azokat az
elveket, amelyek áthatják az alkotmányos rendet
(pl. szuverenitás elve, a képviseleti elv, az állam-
hatalmi ágak elválasztása). Az alkotmánynak poli-
tikai tartalma is van, amikor a hatalom megszer-
vezésére és gyakorlására vonatkozó legfontosabb
szabályokat meghatározza. Az alkotmányok az
adott állam nemzeti identitásából fakadó ideoló-
giai és értéktartalommal is bírnak.
A történeti alkotmány szerves fejlődés eredmé-

nyeként jön létre. Chartális alkotmányról akkor
beszélünk, amikor egy adott ország meghatározó
jelentőségű, lényeges alkotmányjogi szabályait a
többi törvénytől elnevezésében és megalkotási
módjában is megkülönböztetett norma, a jogfor-
rási rendszer csúcsán álló, önmagát elnevezésé-
ben is megkülönböztető alaptörvény foglalja ma-
gában, de emellett a további alkotmányjogi szabá-
lyokat más törvények, jogszabályok, ill.a szokásjog
szabályai tartalmazzák.
1/10/2: Sorolja fel az alkotmányosság elveit, és
fejtse ki, mit értünk jogállamiság alatt!
Az alkotmányosság elveinek az alkotmányban is

meg kell jelenniük, és a gyakorlatban is érvényre
kell jutniuk. Csak a népszuverenitás elvén alapuló,
a plurális demokrácia elvei szerint működő jogál-
lamot tekinthetjük alkotmányosnak, amelyben ér-
vényesül az államhatalmi ágak elválasztása, és
megfelelő garanciákkal is biztosítják az alkot-
mányban biztosított alapvető jogokat.
Az alkotmányosság elvei:
- A népszuverenitás
- A hatalommegosztás
- Jogállamiság
- Az alapvető jogok biztosítása
- A demokrácia elve
- A pluralizmus elve.
A jogállamiság: A jogállam fogalmi elemi a követ-
kezők:
- a jog uralma, a törvényesség biztosítása,
- a jogbiztonság követelménye,
- az önkényesség tilalma,
- a független bírói szervekhez való fordulása joga,
- az emberi jogok védelme,
- a diszkrimináció tilalma, a törvény előtti egyen-
lőség elve.
Az Alaptörvény értelmében Magyarország füg-
getlen, demokratikus jogállam. A jogállamiság a
köztársaság alapértéke. Az Alkotmánybíróság sze-
rint a jogállamiság elve „nem kisegítő, másodlagos
szabály, s nem pusztán deklaráció, hanem önálló
alkotmányjogi norma, aminek sérelme önmagá-
ban is megalapozza valamely jogszabály alkot-
mányellenességét”. Nem csak a jogszabályoknak
és az állami szervek működésének kell összhang-
ban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkot-
mány fogalmi kultúrájának és értékrendjének is át
kell hatnia az egész társadalmat. A jogbiztonság a
formális jogállamiság egyik alappillére.
Az Alkotmánybíróság szerint a jogbiztonság meg-
követeli
- a normavilágosság elvének érvényesülését,
- a „kellő felkészülési időt” a jogszabályok hatály-
balépése előtt,
- a jogalkotás során a jogalkotásra vonatkozó sza-
bályok betartását, ennek súlyos megsértése
ugyanis közjogi érvénytelenséget eredményezhet.
A materiális jogállam-fogalom megköveteli az
alapjogok tiszteletben tartását is.
1/10/3: Mutassa be az Alaptörvény módosítá-
sait!
Az Alaptörvény 2012. január 1-ei hatályba lépését

követően azt az Országgyűlés hat alkalommal
módosította.
Az Alaptörvény első és második módosításnak ak-
tualitása nincs, mert azok az Átmeneti Rendelke-
zésekkel függtek össze. Az Alaptörvény harmadik
módosítása a sarkalatos törvények körét bőví-
tette ki a termőföld és az erdők, valamint a fenn-
tartható mezőgazdasági termelés védelmének
biztosítása érdekében a P) cikk kiegészítésével. Az
új rendelkezés a természeti erőforrások védelme
között kiemelt kötelességként megfogalmazott
termőföld- és erdővédelem vonatkozásában
konkrét jogalkotói feladatokat is meghatározott.
A negyedik volt a legterjedelmesebb és a legna-
gyobb érdeklődést kiváltó alaptörvény-módosí-
tás. Az Alkotmánybíróság 45/2012. (XII. 29.)
számú határozata az Átmeneti Rendelkezések
túlnyomó részét – a valóban átmenetinek minősí-
tett rendelkezések kivételével – megsemmisí-
tette. Az Alkotmánybíróság szerint „az Alaptör-
vény normaszövegét kiegészítő vagy azt módosító
rendelkezéseknek be kell épülniük az Alaptörvény
normaszövegébe (»beépülési parancs«)”. A hatá-
rozat szerint az Országgyűlés jogosult dönteni ab-
ban, hogy a megsemmisített rendelkezéseket be-
emeli-e az Alaptörvénybe vagy törvényi szintű – az
Alaptörvénnyel konform – szabályozást választ. Az
Országgyűlés e határozatra figyelemmel nem-
csak a megsemmisített rendelkezéseket, hanem
a meg nem semmisített rendelkezéseket is a ma-
guk egészében beillesztette az Alaptörvénybe,
így formálisan is megteremtve az Alaptörvény
egységét. A negyedik módosítással – új tartalom-
mal – olyan tárgykörök is bekerültek az Alaptör-
vénybe, amelyekkel kapcsolatban az Alkotmány-
bíróság korábban állást foglalt. Az Alaptörvény
ötödik módosítása alapvetően az Alaptörvényt
ért nemzetközi, illetve európai kritikákra adott
választ.
A negyedik módosítással összefüggésben felme-

rült a kérdés, hogy egy alkotmányellenesnek mi-
nősített rendelkezést az alkotmányozó hatalom
beépíthet-e az alkotmányba. Az alkotmányozónak
joga van arra, hogy esetenként az Alkotmánybíró-
ság korábbi gyakorlatával szembemenjen, azon-
ban, ha az alkotmányozó túl gyakran helyezkedik
szembe az Alkotmánybíróság határozatával, az
felveti az alkotmányjogi kultúra kérdését, az Al-
kotmánybíróság autoritása is megkérdőjeleződik.
Az Alaptörvény hatodik módosítására 2016 nya-

rán került sor, amikor az Országgyűlés a terrorve-
szély-helyzettel bővítette a különleges jogrend
eseteit.
1/10/4: Ismertesse a Nemzeti Hitvallást, és an-

nak jelentőségét!
A preambulumokat egyfajta értelmezési segéd-

letnek kell tekinteni. A Nemzeti hitvallás tartal-
mát tekintve az ünnepélyes deklarációkhoz is ha-
sonlít, ennyiben több, mint a nemzeti alkotmá-
nyoknál szokásos preambulum. Annak ellenére
sem tekinthető vallásos dokumentumnak, hogy
elnevezése, valamint a kereszténységre történő
hangsúlyos utalás vagy Isten nevének említése mi-
att az Alaptörvény kritikusai erre is hivatkoztak. Az
Alaptörvény első sorát nemzeti imádságunk első
sorától kölcsönözte az alkotmányozó. A Nemzeti
hitvallás a Himnuszhoz hasonlóan hitet tesz azon
értékek mellett, amelyek a magyar nemzet tagjait
összekötik. Az alkotmányozó a Nemzeti hitvallást
az Alaptörvénynek „a nemzet akaratának megnyil-
vánulásaként meghatározó és az emberek által
személyesen leginkább megélhető” részének
szánta, vagyis a „nemzeti meggyőződést” kívánta
ünnepélyes és közérthető formában kifejezésre
juttatni. Egy alkotmány sem lehet független attól
a történelmi, kulturális és politikai közegtől,
amelyben keletkezett. Ha ezeket a hatásokat mes-
terségesen megpróbálnánk mindenáron kiegyen-
líteni, azzal nem az értéksemlegességet vagy a kü-
lönböző értékek kiegyensúlyozottságát érnénk el,
hanem az értéknélküliséget.
Szembetűnő a Nemzeti hitvallás első mondatának

az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának nyi-
tómondatával való hasonlósága. A Nemzeti hitval-
lás a „Mi, a magyar nemzet tagjai…” fordulattal, az
amerikai alkotmány pedig a „Mi, az Egyesült Álla-
mok népe…” fordulattal kezdődik. Az alkotmá-
nyozó ezzel a dokumentum ünnepélyességet
akarja hangsúlyozni. Az Alaptörvény zárómondata
– amely keretet alkot a nyitómondattal – a német
alaptörvény preambulumának nyitó mondatára
reflektál.
A Nemzeti hitvallás első része meghatározza a

magyar nemzet helyét, szerepét Európában,
megemlékezik államalapító Szent István király
történelmi szerepéről, valamint arról, hogy ha-
zánkat a keresztény Európa részévé tette. Hang-
súlyozza, hogy a magyar nemzet évszázadokon ke-
resztül harcokban védte Európát. Utal arra is,
hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai
közösség részei és államalkotó tényezők. Hitet
tesz amellett is, hogy a nemzeti kultúra hozzá tud
járulni az európai egység sokszínűségéhez.
A Nemzeti hitvallás második része az állam, a tár-

sadalom és az egyén viszonyának alapjait fekteti
le. Ennek értelmében az emberi lét alapja az em-
beri méltóság, továbbá megjelenik, hogy a közös-
ségeknek kiemelkedő értékteremtő szerepe van.
Azzal, hogy kimondja: az egyéni szabadság csak
másokkal együttműködve bontakozhat ki, a kö-
zösségek szerepét emeli ki. A harmadik rész a ma-
gyar alkotmányosság folytonosságának – a törté-
neti alkotmány vívmányainak, valamint Magyar-
ország alkotmányos állami folytonossága és a
nemzet egységét megtestesítő Szent Korona –
tiszteletét fejezi ki. Tagadja a magyar nemzet és
polgárai ellen a nemzetiszocialista és a kommu-
nista diktatúra uralma alatt elkövetett emberte-
len bűnök elévülését. Kimondja, hogy Magyaror-
szág 1944. március tizenkilencedikén elveszített
állami önrendelkezésének visszaállítását 1990.
május másodikától, az első szabadon választott
népképviselet megalakulásától számítjuk. Az
1949. évi kommunista alkotmány egy zsarnoki
uralom alapja volt, ezért az Alaptörvény kijelenti
annak érvénytelenségét.
A Nemzeti hitvallás záró része az alkotmányozó

Alaptörvényről vallott nézeteit foglalja össze, ki-
mondva: „Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szö-
vetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.
Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a
formát, amelyben élni szeretnénk.”
Az Alaptörvény rendelkezésit azok céljával, a

benne foglalt Nemzeti hitvallással és a történeti
alkotmányunk vívmányaival összhangban kell ér-
telmezni. Megkerülhetetlen, hogy a jogalkalma-
zók a Nemzeti hitvallás rendelkezéseit is bevonják
az értelmezés tárgykörébe.
1/10/5: Vázlatosan ismertesse az Alaptörvény

Alapvetés című részét!
Az Alapvetés az Alaptörvény javaslatának indoko-

lása szerint a hazánkra, Magyarországra, mint ál-
lamra vonatkozó alapvető rendelkezéseket, az
alapértékeket és alkotmányos alapelveket, ál-
lamcélokat, valamint az Alaptörvényre és az
egyéb jogszabályokra vonatkozó alapvető ren-
delkezéseket tartalmazza. Először jelenik meg
alaptörvényi szinten a hatalommegosztás, vala-
mint az állami erőszak-monopólium elvének rög-
zítése, az állampolgárság keletkezése, a magyar
nyelv védelme, nemzeti és állami ünnepeink, a
gyermekvállalás támogatása, az értékteremtő
munkára alapuló gazdaság deklarációja, a ki-
egyensúlyozott, átlátható és fenntartható költ-
ségvetési gazdálkodás, valamint az egészséges
környezet fenntartásának, megőrzésének elve.
Az Alapvetés az Alaptörvény legfontosabb általá-

nos jellegű alkotmányi alapelveit tartalmazza, a
magyar alkotmányos berendezkedés legfonto-
sabb politikai-hatalmi, illetve gazdasági-társa-
dalmi viszonyaira vonatkozó előírásokat foglalja
össze. Az alkotmányi alapelvek értéktartalmat
hordozó, absztrakt normatív előírások. Szerepük
többrétű: egyszerre szolgálnak önálló alkotmá-
nyos mérceként és jelentenek értelmezési segéd-
letet.
A) A magyar állam neve – mind a hazai használat

során, mind a külkapcsolatokban – Magyarország.
B) „Az Alapvetés elején kerül sor azon alkotmá-
nyos alapelvek meghatározására, amelyek az
Alaptörvény egészét áthatják, rendezőelvként
szolgálnak mind az alapjogi, mind az államszerve-
zeti rész tekintetében. Ilyen alkotmányos elv az ál-
lam szuverenitásának külső oldalát megtestesítő
függetlenség, a többpártrendszerre épülő demok-
rácia, valamint a jogállamiság.”
D) Magyarország a magyar nemzetet egységesnek

tekinti, és a határain kívül élő magyarok sorsáért
ezért felelősséget visel. Cselekvő felelősséget ír
elő, vagyis Magyarország elősegíti közösségeik
fennmaradását és fejlődését, támogatja magyar-
ságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni
és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi ön-
kormányzataik létrehozását, a szülőföldön való
boldogulásukat, valamint előmozdítja együttmű-
ködésüket egymással és az anyaországgal.
E) Magyarország közreműködik az európai népek

szabadságának, jólétének és biztonságának kitel-
jesedését szolgáló európai egység megteremtésé-
ben, és nevesítve is utal az európai egység megte-
remtésének legfontosabb intézményesült fóru-
mára, az Európai Unióra.
F) Az állam területe városokból és községekből áll,
a több várost és községet magában foglaló területi
egység pedig a megye. A főváros jogi helyzete sa-
játos: egyrészt város, annak minden jellemzőjével
együtt, másrészt azonban a megyével egy területi
szinten áll, tehát nem tartozik egyetlen megyéhez
sem. Az állampolgárság sajátos jogviszony, mely-
ben az államot és polgárát jogok és kötelezettsé-
gek terhelik. Az Alaptörvény kimondja, hogy az ál-
lampolgárság megszerzésének főszabálya a le-
származási elv, születésével a magyar állampolgár
gyermeke magyar állampolgár lesz, emellett rög-
zíti azt is, hogy az állampolgársági törvény meg-
szerzési jogcímeket is megállapíthat. Magyaror-
szág védelmezi állampolgárait: e védelem a haza-
térés joga és a konzuli védelemhez való jog mel-
lett arra is kiterjed, hogy a születéssel keletkezett
és a jogszerűen szerzett állampolgárságtól senkit
nem lehet megfosztani.
H) Magyarország hivatalos nyelve a magyar. Mi-

vel ez nemzeti összetartozásunk elsődleges kifeje-
zője és kultúránk része, ezért különös védelem il-
leti meg a magyar nyelvet és jelnyelvet.
I) cikk tartalmazza Magyarország címerének és

zászlajának leírását és képi megjelenítését, ame-
lyek a magyar államiság mellett – a magyar nem-
zet szimbólumaként – a nemzethez tartozást is ki-
fejezik. Az Alaptörvény ugyanitt határozza meg
Magyarország himnuszát is.
A J) cikk sorolja fel Magyarország nemzeti ünne-
peit (március 15., augusztus 20. és október 23),
egyúttal augusztus 20-át hivatalos állami ünneppé
is nyilvánítja.
A K) cikk rögzíti, hogy Magyarország hivatalos

pénzneme a forint.
Az alkotmányozó társadalom-szervezési meggyő-

ződését az M) cikk jeleníti meg. Kimondja, hogy a
gazdaság az értékteremtő munkán és a vállalko-
zás szabadságán alapszik. Emellett alkotmányos
tétellé tette a tisztességes gazdasági verseny fel-
tételeinek biztosítását és az erőfölénnyel való
visszaéléssel szembeni fellépést, valamint a fo-
gyasztók jogainak védelmét.
N) cikk rögzíti a költségvetési gazdálkodás leg-
főbb elveit (a kiegyensúlyozottság, az átlátható-
ság és a fenntarthatóság), amelyek megvalósítá-
sáért az Országgyűlést és a Kormányt teszi fele-
lőssé.
Az O) cikk deklarálja: „Mindenki felelős önmagá-

ért, képességei és lehetőségei szerint köteles az
állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájá-
rulni.” Az alkotmányozó szerint az állam nem min-
denható, feladatait csak a polgárokkal karöltve,
közreműködésükkel tudja ellátni. Nemcsak, hogy
nem képes, de nem is törekedhet helyettük
egyéni, családi és közösségi boldogulásuk előmoz-
dítására.
A Q) cikk deklarálja Magyarország törekvését a vi-
lág valamennyi népével és országával való együtt-
működésre a béke és biztonság megteremtéséért
és megőrzéséért, valamint az emberiség fenntart-
ható fejlődése érdekében. E cikk rendezi a nem-
zetközi jog és a belső jog viszonyát. Ennek értel-
mében Magyarország nemzetközi jogi kötelezett-
ségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nem-
zetközi jog és a magyar jog összhangját, továbbá
elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert
szabályait.
R) cikk rögzíti, hogy az Alaptörvény a jogrendszer

alapja. E rendelkezésből következik, hogy az Alap-
törvény: alkotmány, a jogforrási hierarchia csú-
csán helyezkedik el, azzal semmilyen más jogsza-
bály nem lehet ellentétes
Az S) cikk rögzíti, hogy az Alaptörvény elfogadá-

sához és módosításához az országgyűlési képvi-
selők kétharmadának szavazata szükséges. Ren-
delkezik továbbá az Alaptörvény elfogadása vagy
módosítása aláírásáról és kihirdetéséről, valamint
az Alkotmánybíróság előtti eljárási okokra hivat-
kozható megtámadhatóságára vonatkozó eljárási
szabályokról.
T) cikke meghatározza azt, hogy mely szervek, mi-

lyen elnevezéssel adhatnak ki jogszabályokat.
R) cikk kimondja, hogy az Alaptörvény rendelkezé-
seit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitval-
lással és történeti alkotmányunk vívmányaival
összhangban kell értelmezni.
Az U) cikk – a kommunista diktatúrával kapcsola-

tos emlékezet állami megőrzése érdekében – lét-
rehozza a Nemzeti Emlékezet Bizottságot, mely-
nek feladata, hogy feltárja a kommunista dikta-
túra hatalmi működését.
1/10/6: Ismertesse az alapvető jogok korlátozá-

sának tartalmi kritériumait, és az alapjogi teszte-
ket!

Az alapjogok korlátozhatóságának szabályai talán
az alapjogokra vonatkozó legfontosabb alkotmá-
nyos szabályok. Az alapjogok korlátozásáról az al-
kotmányoknak is rendelkezniük kell.
Az alapjogot korlátozni csak törvényben és előre

meghatározott eljárás szerint szabad (formai kö-
vetelmények). Önmagában az a körülmény, hogy
egy alapjog-korlátozás a formai követelmények-
nek megfelel, nem jelentheti azt, hogy a korláto-
zás egyébként alkotmányos. Az alapjog-korlátozás
tartalmi kérdései arra vonatkoznak, hogy egyes
alapjogok milyen esetekben, milyen okok alapján
és milyen mértékben korlátozhatók.
A korlátozhatatlan (ún. abszolút) jogok azok,
amelyekkel szemben más alapjog vagy alkotmá-
nyos cél, egyéb alkotmányos előírás nem mérle-
gelhető. Azokból nem lehet visszavenni más
szempontok érvényesülése érdekében, nincs
olyan jog vagy érdek, amely miatt engedniük kell
(amely miatt korlátozhatók).
Korlátozhatatlan:
- Az ember jogi státuszát megalapozó jogcsoport

(az élethez és emberi méltósághoz, valamint a jog-
alanyisághoz való jog), valamint ehhez kapcsoló-
dóan abszolút tilalomként a kínzás, kegyetlen
vagy megalázó bánásmód tilalma, a hozzájárulás
nélküli orvosi kísérlet tilalma, a szolgaság, rabszol-
gaság és kényszermunka tilalma, illetve az emberi
lényekkel való kereskedés, továbbá a halálbünte-
tés tilalma.
- A lelkiismereti és vallásszabadság azon része,

amely a vallásos meggyőződés megválasztására és
esetleges megváltoztatására vonatkozik. Ebben az
esetben az abszolút tartomány az „intim jog”.
- A büntetőjogi garanciákhoz, illetve különböző el-

járási elvekhez kapcsolódó jogok (ártatlanság vé-
lelme, a nullum crimen sine lege és a nulla poena
sine lege elve, a tisztességes eljáráshoz való jog –
„fair trial”).
Tartalmi szempontból akkor elfogadható az alap-

jog-korlátozás, ha:
- az egy demokratikus társadalomban szükséges

- az alapjogok lényeges tartalmát nem korlátozza.
A lényeges tartalomtól különbözik az alapjogok

érinthetetlen lényege, amely minden más alapjog
központi magja, vagyis az emberi minőség (élet-
hez való jog és az emberi méltóság). Biztosan al-
kotmányellenes az az alapjog-korlátozás, amely az
érinthetetlen lényegig hatol. Az érinthetetlen lé-
nyeget nem érintő, de a lényeges tartalmon belüli
korlátozás is alkotmányellenes, azonban ennek el-
döntéséhez különféle teszteket kell elvégezni. E
próbák lehetnek az ún. viszonyításon alapuló tesz-
tek, vagy alapulhatnak az alapjog saját tartalmi jel-
lemzőinek vizsgálatán.
Az Alkotmánybíróság a szükségesség, alkalmas-

ság és arányosság tesztjét dolgozta ki, amelyet az
Alaptörvény alkotmányos szintre emelt. A szüksé-
gesség vizsgálata arra ad választ, hogy a korláto-
zás oka alkotmányosan – elsősorban más alapjog
biztosítása érdekében – elfogadható-e. Az alkal-
masság azt vizsgálja, hogy csak alapjog-korláto-
zással lehet-e elérni a kívánt célt, és nincs-e eny-
hébb eszköz. Az arányosság pedig azt mutatja
meg, hogy a korlátozás mértéke arányban áll-e az
elérni kívánt céllal.
Az alapjogokat korlátozó törvényeket nem lehet a

korlátozhatóság tekintetében kiterjesztően értel-
mezni (megszorító értelmezés elve).
Az általános alapjogi teszthez képest vannak más,

viszonyításon alapuló, de az általános alapjogi
teszttől eltérő különmércék. A tulajdonhoz való
jog mint alapjog korlátozásának tesztje az általá-
nos alapjogi teszttől abban különbözik, hogy szük-
ségességi okként elfogadható a közérdek, nincs
szükség indokra. A diszkrimináció tilalma eseté-
ben az ún. észszerűségi (általános racionalitási)
tesztet kell alkalmazni. E próba két elemből – ösz-
szehasonlíthatósági, valamint indokolhatósági
próba – áll. Először az vizsgálandó, hogy akik kö-
zött a megkülönböztetést állították, összehason-
lítható helyzetben vannak-e. Ha igen, akkor azt is
meg kell vizsgálni, hogy a különbségtétel észszerű
(alkotmányosan alátámasztható) indokokon
nyugszik-e.
1/10/7: Ismertesse az élethez való jog és az em-
beri méltóság viszonyát!
Az Alaptörvény II. cikke kimondja, hogy minden

embernek joga van az élethez és az emberi méltó-
sághoz.
Az emberi méltósághoz való jog
Az emberi méltósághoz való jogot egyfelől az

emberi lét egészét védő, az alapjogi rendszert
megalapozó abszolút jogként, másrészt a szemé-
lyiség fejlődését védő relatív jogként is értelmez-
hetjük.
Az emberi méltósághoz való jog az Alkotmánybí-

róság gyakorlatában anyajog, vagyis a legtöbb
alapvető jog az emberi méltósághoz való jogból
származik, az egyes alapjogokat az emberi méltó-
sággal összefüggésben, azzal együtt, arra tekintet-
tel kell értelmezni.
Az Alkotmánybíróság szerint: „Az emberi méltó-

sághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén au-
tonómiájának, önrendelkezésének egy olyan,
mindenki más rendelkezése alól kivont magja,
amelynél fogva – a klasszikus megfogalmazás sze-
rint – az ember alany marad, s nem válhat esz-
közzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez
a felfogása különbözteti meg az embert a jogi sze-
mélyektől, amelyek teljesen szabályozás alá von-
hatók, nincs érinthetetlen lényegük.” Az Alaptör-
vény II. cikke megalapozza a magánszféra alakí-
tása érinthetetlen területének védelmét, ami tel-
jesen ki van zárva minden állami beavatkozás alól,
mivel ez az emberi méltóság alapja.
Az emberi méltósághoz való jog a személyek

egyenlő méltóságát is biztosítja, mert az egyenlő-
ség végső alapja az emberi méltóság. Az Alkot-
mánybíróság a megélhetéshez szükséges ellátás
biztosításának kötelezettségét ugyancsak az em-
beri méltóságra alapozza. Az Alaptörvény III. cikke
az emberi méltósághoz való joggal összefüggés-
ben abszolút tilalmakat fogalmaz meg. Ezek értel-
mében senkit nem lehet kínzásnak, embertelen,
megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alá-
vetni, valamint szolgaságban tartani. Rögzíti emel-
lett az emberkereskedelem tilalmát is. Tilos to-
vábbá emberen hozzájárulása nélkül orvosi vagy
tudományos kísérletet végezni, valamint – a bio-
lógia és az orvostudomány fejlődésére is reagálva
– az Alapjogi Charta (Alapvető Jogok Charta) min-
tájára az alapvető jogok között rögzíti az emberi
egyedmásolás tilalmát. Tiltja továbbá az emberi
fajnemesítésre irányuló eljárásokat, valamint az
emberi test és az emberi test részeinek haszon-
szerzési célú felhasználását.
Az élethez való jog
Az élethez való alanyi jog, az ember életének biz-

tosítására szolgál. Az a kötelezettség fakad belőle,
hogy az állami intézmények, illetve a közhatalmat
gyakorló személyek nem foszthatnak meg senkit
az életétől.
Biológiai szempontból az élet a fogantatástól a ha-

lálig tartó egységes folyamat. Az Alaptörvény nem
terjesztette ki az ember jogalanyiságát a megszü-
letés előtti időre, a II. cikk szövegébe a magzati
élet intézményes védelmére vonatkozó alkot-
mánybírósági gyakorlat épült be, amikor ki-
mondja, hogy a magzat életét a fogantatástól
kezdve védelem illeti meg. Az ember jogalanyi-
sága a halállal megszűnik.
Az Alkotmánybíróság a halálbüntetés alkotmá-

nyosságának vizsgálata során megállapította,
hogy az az élethez és az emberi méltósághoz való
jog lényeges tartalmát korlátozza, sőt annak tel-
jes és helyrehozhatatlan megsemmisítését ered-
ményezi, ezért alkotmányellenes. Rámutatott,
hogy az élethez és az emberi méltósághoz való jog
oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely
számos egyéb alapjognak forrása és feltétele,
amely korlátot jelent az állam büntetőhatalmával
szemben.
Az élettől való megfosztástól meg kell különböz-

tetni az élet kockáztatását, veszélyeztetését.
Az állam objektív életvédelmi kötelezettségének

tartalmát az Alkotmánybíróság az első abortusz-
határozatban bontotta ki.
Az Alkotmánybíróság az ún. eutanáziahatározatá-

ban kifejtette, hogy az emberi méltósághoz való
jog az élettel együtt fennálló egységben korlátoz-
hatatlan, csak az olyan helyzetre vonatkozik,
amikor az életet és az attól elválaszthatatlan em-
beri méltóságot mások korlátoznák. Az emberi
méltósághoz való jog nem az élethez való joggal
elválaszthatatlan egységben jelentkezik, hanem
fordítva: az egyik érvényesülésével együtt járhat
a másik háttérbe szorulása. A gyógyíthatatlan be-
teg döntése arról, hogy életének a rá váró szenve-
désekkel teli hátralévő részét nem akarja végig-
élni, a beteg önrendelkezési jogának része. A gyó-
gyíthatatlan beteg arra vonatkozó elhatározása,
hogy életét fájdalmainak, szenvedésének megrö-
vidítése érdekében vagy akár más meggondolás-
ból nem kívánja végigélni, ezért visszautasítja az
életben tartásához feltétlenül szükséges orvosi
beavatkozást, az önrendelkezési jogának olyan ré-
sze, melynek gyakorlását a törvény más alapjog
védelméhez elkerülhetetlenül szükséges mérték-
ben korlátozhatja ugyan, de nem vonhatja el. A
gyógyíthatatlan betegnek az a kívánsága azonban,
hogy életének nem pusztán az életfenntartó, élet-
mentő orvosi beavatkozás visszautasításával, ha-
nem az orvos tevőleges segítségével vessen véget,
alkotmányossági megítélés szempontjából már
nem tekinthető az életével, illetőleg halálával kap-
csolatos önrendelkezési joga olyan részének, me-
lyet a törvény más alapjog védelme érdekében
akár teljes egészében is ne vonhatna el.
Az Alkotmánybíróság szerint a környezetvédelem-
mel kapcsolatos állami kötelezettségek az egész-
séges környezethez való jog deklarálásának hiá-
nyában az élethez való jogból is levezethetők.
1/10/8: Ismertesse az emberi méltóságot, mint

anyajogot!
Az emberi méltósághoz való jogot egyfelől az

emberi lét egészét védő, az alapjogi rendszert
megalapozó abszolút jogként, másrészt – az álta-
lános személyiségi jogként – a személyiség fejlő-
dését védő relatív jogként is értelmezhetjük.
Az emberi méltósághoz való jog az Alkotmánybí-

róság gyakorlatában anyajog, vagyis a legtöbb
alapvető jog az emberi méltósághoz való jogból
származik, az egyes alapjogokat az emberi méltó-
sággal összefüggésben, azzal együtt, arra tekintet-
tel kell értelmezni. Ugyanakkor az emberi méltó-
sághoz való jog az alkotmányban nem nevesített
jogok forrásaként is megjelenik az Alkotmánybíró-
ság gyakorlatában.
Az Alkotmánybíróság szerint: „Az emberi méltó-

sághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén au-
tonómiájának, önrendelkezésének egy olyan,
mindenki más rendelkezése alól kivont magja,
amelynél fogva – a klasszikus megfogalmazás sze-
rint – az ember alany marad, s nem válhat esz-
közzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez
a felfogása különbözteti meg az embert a jogi sze-
mélyektől, amelyek teljesen szabályozás alá von-
hatók, nincs érinthetetlen lényegük.” Az Alaptör-
vény II. cikke megalapozza a magánszféra alakí-
tása érinthetetlen területének védelmét, ami tel-
jesen ki van zárva minden állami beavatkozás alól,
mivel ez az emberi méltóság alapja.
Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való

jog személyiségvédelmi funkciójának megjeleníté-
sekor az emberi méltósághoz való jogot azonosí-
totta az általános személyiségi joggal. Az általános
személyiségi jogból levezett jogoknak azonban
csak az emberi minőséget garantáló emberi mél-
tóság magja korlátozhatatlan. Az általános szemé-
lyiségi jog olyan szubszidiárius alapjog, amely min-
den esetben felhívható az egyén autonómiájának
védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, ne-
vesített alapjogok egyike sem alkalmazható. Az Al-
kotmánybírósági gyakorlat szerint az általános
személyiségi jog magában foglalja a személyiség
szabad kibontakoztatásának jogát, az önrendelke-
zési jogot, az általános cselekvési szabadságot és
a magánszférához való jogot, az önazonossághoz,
a testi és lelki integritáshoz való jogot. Az általá-
nos személyiségi jog ezen elemeiből ún. különös
személyiségi jogok vezethetőek le, amelyek nem
tekinthetőek alapjognak, azok az általános szemé-
lyiségi jog olyan megnyilvánulásai, amelyek az em-
beri méltóság által védettek.
Az emberi méltósághoz való jog a személyek
egyenlő méltóságát is biztosítja, mert az egyenlő-
ség végső alapja az emberi méltóság. Az Alkot-
mánybíróság a megélhetéshez szükséges ellátás
biztosításának kötelezettségét ugyancsak az em-
beri méltóságra alapozza.
Az Alaptörvény III. cikke az emberi méltósághoz

való joggal összefüggésben abszolút tilalmakat
fogalmaz meg. Ezek értelmében senkit nem lehet
kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak
vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaság-
ban tartani. Rögzíti emellett az emberkereskede-
lem tilalmát is. Tilos továbbá emberen hozzájáru-
lása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet vé-
gezni, valamint – a biológia és az orvostudomány
fejlődésére is reagálva – az Alapjogi Charta (Alap-
vető Jogok Charta) mintájára az alapvető jogok kö-
zött rögzíti az emberi egyedmásolás tilalmát. Tiltja
továbbá az emberi fajnemesítésre irányuló eljárá-
sokat, valamint az emberi test és az emberi test
részeinek haszonszerzési célú felhasználását.
1/10/9: Mutassa be a véleménynyilvánítás sza-

badságának alkotmányos korlátait, határterüle-
teit!
A véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett

szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tu-
lajdonképpen „anyajoga” többféle szabadságjog-
nak, az ún. „kommunikációs” alapjogoknak. Ez a
jogegyüttes teszi lehetővé az egyén megalapozott
részvételét a társadalmi és politikai folyamatok-
ban.
A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véle-

ményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet
nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságá-
nak csak külső korlátai (pl. becsület, emberi mél-
tóság) vannak; amíg egy ilyen alkotmányosan
meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a vé-
leménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, an-
nak tartalmára tekintet nélkül. A véleménynyilvá-
nítás szabadsága nem terjed ki a becsületsér-
tésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor,
ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában
van a közlés valótlanságának.
Az Alaptörvény deklarálja, hogy Magyarország
elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínű-
ségét. A sajtószabadság is a véleményszabadság
körében kap alkotmányos védelmet. A sajtósza-
badság érvényesülése az államtól elsősorban tar-
tózkodást követel meg. Ennek két vetülete van: a
cenzúra tilalma és a szabad lapalapítás lehető-
sége.
A mások alanyi jogait (életét, testi épségét) köz-

vetlenül veszélyeztető gyűlöletre uszító beszéd
büntetőjogi üldözése alkotmányossági szempont-
ból elfogadható. Akkor azonban, ha a beszéd
pusztán gyalázkodó, becsmérlő, s nem jár az ala-
nyi jogok közvetlen veszélyeztetésével, a büntető-
jogi szankcionálás alkotmányjogilag elfogadhatat-
lan. Az ilyeneket állító személy önmagát minősíti,
kiírja magát a demokratikus diskurzusból, azon-
ban az állam büntetőhatalmának „bevetése” az
ilyen beszéd ellen a véleményszabadság szükség-
telen korlátozásával jár. A véleménynyilvánítási
szabadság gyakorlása nem irányulhat a magyar
nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási kö-
zösségek méltóságának a megsértésére.
A közszereplőknek többet kell tűrniük, mint a

magányszemélyeknek.
A véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggés-

ben indokolt a médiaszabályozás alkotmányossá-
gáról is szólni. A médiának plurálisnak és függet-
lennek kell lennie az államtól és a pártoktól egy-
aránt, a tájékoztatásnak kiegyensúlyozottnak kell
lennie, a sajtó alkotmányos feladata a közérdekű
adatok nyilvánosságra hozása, a társadalomban
jelen lévő vélemények arányos bemutatása stb.
1/10/10: Mutassa be vázlatosan a közérdekű

adatok megismerésére vonatkozó szabályokat!
Az Infotv. információszabadságra vonatkozó sza-

bályozásának célja a közügyek átláthatóságának
biztosítása. Közérdekű adat az állami vagy helyi
önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban
meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv
vagy személy kezelésében lévő és tevékenységére
vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával össze-
függésben keletkezett, a személyes adat fogalma
alá nem eső adat. Közérdekből nyilvános adat a
közérdekű adat fogalma alá nem tartozó minden
olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát,
megismerhetőségét vagy hozzáférhetővé tételét
törvény közérdekből elrendeli.
Az adatkezelő szervnek, személynek köteles-

sége, hogy a kezelésében lévő közérdekű vagy
közérdekből nyilvános adatot erre irányuló igény
alapján bárki megismerhesse. A szervezeti, sze-
mélyzeti, a szerv tevékenységére, működésére,
továbbá a gazdálkodásra vonatkozó részletes ada-
tokat a Köztársasági Elnök Hivatala, az Országgyű-
lés Hivatala, az Alkotmánybíróság Hivatala, az
Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, az Állami
Számvevőszék, a Magyar Tudományos Akadémia,
a Magyar Művészeti Akadémia, az Országos Bíró-
sági Hivatal, a Legfőbb Ügyészség, a központi ál-
lamigazgatási szervek a kormánybizottság kivéte-
lével, továbbá az országos kamara, valamint a fő-
városi és megyei kormányhivatal köteles a honlap-
ján bárki számára ingyenesen és korlátozás nélkül
elérhetővé tenni. A közzétett adatok megisme-
rése személyes adatok közléséhez nem köthető. A
közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat meg-
ismerése igényének az adatot kezelő közfelada-
tot ellátó szerv a lehető legrövidebb idő alatt, de
legfeljebb tizenöt napon belül eleget tesz. A köz-
érdekű vagy közérdekből nyilvános adat nem is-
merhető meg, ha az a minősített adat védelmé-
ről szóló törvény szerinti minősített adat. A meg-
ismeréséhez való jogot törvény honvédelmi ér-
dekből, nemzetbiztonsági érdekből, bűnüldözési,
vagy - megelőzési érdekből, környezet- vagy ter-
mészetvédelmi érdekből, központi pénzügyi vagy
devizapolitikai érdekből, külügyi kapcsolatokra,
nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra te-
kintettel, bírósági vagy közigazgatási hatósági el-
járásra tekintettel, a szellemi tulajdonhoz fűződő
jogra tekintettel korlátozhatja. A döntés megho-
zatalára irányuló eljárás során készített vagy rög-
zített, a döntés megalapozását szolgáló adat a ke-
letkezésétől számított tíz évig nem nyilvános. Az
elutasítás ebben az esetben sem automatikus, a
döntés meghozatalát követően csak akkor utasít-
ható el igény teljesítése, ha az adat megismerése
a további jövőbeli döntés megalapozását is szol-
gálja, vagy az adat megismerése a közfeladatot el-
látó szerv törvényes működési rendjét vagy fel-
adat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyás-
tól mentes ellátását, így különösen az adatot ke-
letkeztető álláspontjának a döntések előkészítése
során történő szabad kifejtését veszélyeztetné.
Az igénylő a közérdekű adat megismerésével kap-

csolatban akkor fordulhat bírósághoz, ha a kérel-
mét az adatkezelő elutasította vagy annak a tör-
vényi határidőben nem tett eleget.
1/10/11: Röviden mutassa be az Alaptörvény

szociális jogokkal kapcsolatos rendelkezéseit!
A szociális jogok második generációs jogok.
A gazdasági, szociális és kulturális jogok érvénye-

sülése alapvetően az állam gazdasági teljesítőké-
pességétől függhet. A szociális jogok sajátossága,
hogy többségüknek fogalmilag nincs az államtól
csak tartózkodást követelő (negatív) oldala. Az ál-
lamnak létre kell hoznia azt az intézményrend-
szert, amely a szociális jogok érvényesülését biz-
tosítja, és az intézményrendszer igénybevételével
kapcsolatos jogosultságokat törvényi szinten kell
meghatározni. A szociális jogok között az alkotmá-
nyos védelem mértéke szerint az alábbi három
csoportot különböztethetjük meg: vannak köz-
tük alapjogok (valamely klasszikus szabadságjog-
ból fakadnak), másrészt alapjognak nem minő-
sülő alkotmányos jogok (az alkotmányból közvet-
len alanyi jogosultság nem fakad, más jogszabály
közbejötte nélkül nem lehet érvényesíteni), har-
madrészt államcélok (ezekből sem alaptörvényi
szinten, sem pedig törvényhozási szintjen nem kö-
vetkeznek alanyi jogosultságok).
Az Alaptörvény a munkához való jogot, a foglal-
kozás szabad megválasztásához és a vállalkozás-
hoz való jogot együtt szabályozza. Az Alaptör-
vény a munkának, a munkavégzésnek sajátos ér-
téktartalmat ad, a – fizikai és szellemi – munka-
végzés, a vállalkozás lehetősége kiemelt jelentő-
séggel bír. A pihenéshez, a szabadidőhöz és a
rendszeres fizetett szabadsághoz való jog alap-
jognak nem minősülő alkotmányos jog, amelyek
érvényesülése érdekében törvényben kell szabá-
lyozni a napi munkaidőt, a heti pihenőidőt, a túl-
munkát és a fizetett szabadságot. A szakszerve-
zeti szervezkedés szabadságát az egyesülési jog
által védett körben tekinthetjük alapjognak. A
sztrájkjog a munkaharc végső eszközeként első-
sorban a munkavállalók részére jelent biztosíté-
kot, alapjogi jellege nem egyértelmű.
Az egészséghez való jogról az Alaptörvény ki-

mondja, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki
egészséghez, és ennek érvényesülését Magyaror-
szág genetikailag módosított élőlényektől men-
tes mezőgazdasággal, az egészséges élelmisze-
rekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosítá-
sával, a munkavédelem és az egészségügyi ellá-
tás megszervezésével, a sportolás és a rendsze-
res testedzés támogatásával, valamint a környe-
zet védelmének biztosításával segíti elő. Az
egészséghez való jog alaptörvényi szabályából
közvetlen alanyi jogi jogosultság nem vezethető
le.
A szociális biztonságot az Alaptörvény államcél-

ként tételezi, amikor rögzíti: Magyarország arra
törekszik, hogy minden állampolgárának szociális
biztonságot nyújtson. A megélhetési minimum-
hoz való jog, ill. az életfeltételek biztosítása az
élethez való jogból és az emberi méltóságból fa-
kad. Az Alaptörvény szerint az egyén anyaság, be-
tegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, ár-
vaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanél-
küliség esetén „törvényben meghatározott támo-
gatásra” jogosult. Az Alaptörvény államcélként
határozza meg az emberhez méltó lakhatás és a
közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítá-
sát, valamint a hajlék nélkül élők számára a szállás
biztosításának kötelezettségét.
Az Alaptörvény szerint minden magyar állampol-

gárnak joga van a művelődéshez. Magyarország
ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és ál-
talánossá tételével, az ingyenes és kötelező alap-
fokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáfér-
hető középfokú, valamint a képességei alapján
mindenki számára hozzáférhető felsőfokú okta-
tással, továbbá az oktatásban részesülők törvény-
ben meghatározottak szerinti anyagi támogatásá-
val biztosítja. Törvény a felsőfokú oktatásban való
részesülés anyagi támogatását meghatározott
időtartamú foglalkoztatásban való részvételhez,
ill. vállalkozási tevékenység gyakorlásához köt-
heti.
1/10/12: Mutassa be, miként változott az Alap-

törvény elfogadásával az egészséges környezet-
hez való jog alkotmányos szabályozása!

Az Alkotmánybíróság 1994-ben fektette le az
egészséges környezethez való jog alapjait. „A
környezethez való jog jelenlegi formájában nem
alanyi alapjog, de nem is pusztán alkotmányos
feladat vagy államcél, amelynek megvalósítási
eszközeit az állam szabadon választhatja meg. […]
A környezetvédelemhez való jog mindezekkel
szemben elsősorban önállósult és önmagában
vett intézményvédelem, azaz olyan sajátos alap-
jog, amelynek az objektív, intézményvédelmi ol-
dala túlnyomó és meghatározó. A környezethez
való jog az állam környezetvédelemre vonatkozó
kötelességei teljesítésének garanciáit emeli az
alapjogok szintjére, beleértve a környezet elért
védelme korlátozhatatlanságának feltételeit is. E
jog sajátosságai folytán mindazokat a feladatokat,
amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít
az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyúj-
tásával kell ellátnia.”
A környezethez való jog érvényesítése alkotmá-

nyosan megköveteli azt, hogy az állam – amíg jogi
védelem egyáltalán szükséges – az elért védelmi
szinttől csakis olyan feltételekkel léphessen vissza,
amikor alanyi alapjog korlátozásának is helye
lenne. A környezethez való jog érvényesítése a vé-
delem elért szintjének fenntartásán belül azt is
megkívánja, hogy az állam a preventív védelmi
szabályoktól ne lépjen vissza a szankciókkal bizto-
sított védelem felé. Ettől a követelménytől is csak
elkerülhetetlen szükségesség esetén és csak ará-
nyosan lehet eltérni.
Az Alaptörvényben az Alkotmányhoz képest sok-
kal hangsúlyosabban jelennek meg a környezet-
védelemhez kapcsolódó tételek. Ezek egyértel-
műen előrelépésként jellemezhetőek.
A Nemzeti hitvallás több eleme is környezetvé-

delmi elkötelezettséget tükröz, amikor kimondja:
„Vállaljuk, hogy örökségünket […], a Kárpát-me-
dence természet adta és ember alkotta értékeit
ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utóda-
inkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőfor-
rásaink gondos használatával védelmezzük az utá-
nunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”
Az Alapvetés P) cikke nyomatékosítja, hogy a ter-

mészeti erőforrások, különösen a termőföld, az
erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, kü-
lönösen a honos növény- és állatfajok, valamint
a kulturális értékek a nemzet közös örökségét ké-
pezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő
nemzedékek számára való megőrzése az állam és
mindenki kötelessége.
Az Alaptörvény XXI. cikke azzal, hogy kimondja:

Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki
jogát az egészséges környezethez, tartalmilag a
korábbi alkotmányos szabály megismétlésének
tekinthető. Újdonság viszont a környezeti károk
megtérítésének alaptörvényben kimondott kö-
telezettsége és a szennyező hulladék elhelyezési
célú behozatali tilalma.
1/10/13: Határozza meg, hogy mely állami szer-
veknek mi a funkciója a helyi önkormányzatok
törvényességi ellenőrzésében!.
A Kormány a Miniszterelnökséget vezető minisz-

ter irányításával, a fővárosi és megyei kormány-
hivatal útján biztosítja a helyi önkormányzatok
törvényességi felügyeletét. A helyi önkormányzat
a rendeletét a kihirdetését követően haladéktala-
nul köteles megküldeni a fővárosi és megyei kor-
mányhivatalnak. A fővárosi és megyei kormány-
hivatal bíróságnál kezdeményezheti az önkor-
mányzati rendelet felülvizsgálatát, ha azt vagy
annak valamely rendelkezését jogszabálysértő-
nek találja. A fővárosi és a megyei kormányhivatal
a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalko-
tási kötelezettsége elmulasztásának megállapí-
tását is kezdeményezheti a bíróságnál.
A helyi önkormányzatok törvényességi felügye-

letéért felelős miniszter a Miniszterelnökséget
vezető miniszter. A Miniszterelnökséget vezető
miniszter a belügyminiszterrel egyetértésben:
 - irányítja a helyi önkormányzatok törvé-
nyességi felügyeletét;
 - kezdeményezi a Kormánynál az Alaptör-
vénnyel ellentétesen működő helyi képvi-
selő-testület feloszlatására vonatkozó or-
szággyűlési előterjesztés benyújtását;
 - előkészíti az Országgyűlés és a köztársa-
sági elnök hatáskörébe tartozó területszer-
vezési döntéseket;
 - a kormányhivatal javaslatának megvizsgá-
lását követően – a feltételek fennállása
esetén – kezdeményezi a Kormánynál an-
nak indítványozását, hogy az Alkotmány-
bíróság vizsgálja felül az önkormányzati
rendelet Alaptörvénnyel való összhangját.
A törvényességi felügyelet eszközei az aláb-
biak:
 - információkérés,
 - törvényességi felhívás,
 - a képviselő-testület és a társulási tanács
ülésének összehívása,
 - önkormányzati rendelet Alaptörvénybe
ütközése esetére alkotmánybírósági felül-
vizsgálat kezdeményezése,
 - önkormányzati rendelet jogszabállyal való
összhangja bírósági felülvizsgálatának kez-
deményezése,
 - az önkormányzati határozat elleni bíró-
sági eljárás kezdeményezése,
 - a helyi önkormányzat jogalkotási kötele-
zettsége elmulasztásának megállapítása,
 - a helyi önkormányzat törvényen alapuló
jogalkotási kötelezettsége pótlása,
 - az önkormányzati határozathozatali és
feladat-ellátási kötelezettség elmulasztásá-
nak megállapítása,
 - törvényességi felügyeleti bírság megálla-
pítása.
A többi, ágazati vagy szakpolitikai miniszter sza-
bályozza az irányítása alatt álló ágazat működé-
sét, ennek során meghatározza az adott ágazat
szakmai szabályait. A miniszterek rendeletben
szabályozzák, hogy ezek az önkormányzati szer-
vek milyen szakmai szabályok szerint kötelesek
ellátni államigazgatási feladataikat és jogosultak
ellenőrizni e szabályok betartását. Az ellenőrzése-
ket jellemzően a miniszter alárendeltségében mű-
ködő ágazati államigazgatási szervek végzik a mi-
niszter nevében.
A közszolgáltatások biztosítására a helyi önkor-

mányzatok intézményeket hoznak létre és mű-
ködtetnek. Az önkormányzat által fenntartott in-
tézményekben folyó munkavégzésnek szigorú
szakmai szabályai vannak. Ezeket a szakmai sza-
bályokat az államigazgatás megfelelő szakérte-
lemmel rendelkező ágazati szervei határozzák
meg. Az ágazat felelős irányítását a miniszter
látja el, ezért az önkormányzati intézmények mű-
ködésének szakmai követelményeit, továbbá az
intézményekben dolgozók képesítési előírásait
miniszteri rendeletben a szakminiszter szabá-
lyozza. Az ágazati szabályozás mellett a miniszter
felelőssége a szabályok ellenőrzése.
A helyi önkormányzatok gazdálkodását, annak

törvényességét, célszerűségét és eredményessé-
gét az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Az Állami
Számvevőszék ellenőrzi a helyi önkormányzatok
adóztatási tevékenységét, továbbá az állami költ-
ségvetésből juttatott támogatás felhasználását.
Ellenőrzése során figyelemmel kíséri az állami
számviteli rend betartását, az állami költségvetés
szerkezeti rendjébe tartozó fejezetek gazdálkodá-
sát.
Az alapvető jogok biztosa hivatalból vagy panasz
alapján vizsgálatot folytathat az alkotmányos jo-
gokkal kapcsolatos visszásságok ügyében az ön-
kormányzatoknál is.
Az Alkotmánybíróság a közigazgatási eljárási tör-

vény hatálya alá tartozó hatósági ügyek kivételé-
vel megszünteti az önkormányzat és – a bírósá-
gok kivételével – más állami szervek, illetve az
önkormányzatok között felmerült hatásköri ösz-
szeütközéseket.
1/10/14: Milyen hatásköröket (jogokat) biztosít

az Alaptörvény a helyi önkormányzatoknak? So-
roljon fel legalább tízet!
Főmenü
A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét el-
sősorban az Alaptörvény, valamint az Mötv. hatá-
rozza meg. Az Alaptörvény szerint a helyi önkor-
mányzat a helyi közügyek intézése körében tör-
vény keretei között:
• rendeletet alkot;
• határozatot hoz;
• önállóan igazgat;
• meghatározza szervezeti és működési rend-
jét;
•gyakorolja az önkormányzati tulajdon eseté-
ben a tulajdonost megillető jogokat;
•meghatározza költségvetését, annak alapján
önállóan gazdálkodik;
• e célra felhasználható vagyonával és bevéte-
leivel, kötelező feladatai ellátásának veszélyez-
tetése nélkül vállalkozást folytathat;
• dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről;
• önkormányzati jelképeket alkothat, helyi ki-
tüntetéseket és elismerő címeket alapíthat;a
feladat- és hatáskörrel rendelkező szervtől tá-
jékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet,
véleményt nyilváníthat;
• szabadon társulhat más helyi önkormányzat-
tal, érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre,
• feladat- és hatáskörében együttműködhet
más országok helyi önkormányzatával, tagja le-
het nemzetközi önkormányzati szervezetnek;
• törvényben meghatározott további feladat-
és hatásköröket gyakorol
1/10/15: Mutassa be a helyi önkormányzatok és

a közhatalom gyakorlásában résztvevő más szer-
vek kapcsolatrendszerét!

A helyi önkormányzat és az állami szervek a kö-
zösségi célok érdekében együttműködnek. Tör-
vény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kor-
mányrendelet a polgármester, a főpolgármester,
a megyei közgyűlés elnöke számára kivételesen ál-
lamigazgatási feladat- és hatáskört is megállapít-
hat. A törvény elrendelheti a helyi önkormányzat
kötelező feladatának társulásban történő ellátá-
sát.
A helyi önkormányzatok jogállásának, önkor-

mányzati jogainak, kötelező ellátandó feladatai-
nak, alapvető szervezeti kérdéseinek, gazdálko-
dásuk anyagi eszközeinek rendezését, valamint
az önkormányzati képviselő-választás és polgár-
mester-választás rendjét az Országgyűlés tör-
vényben szabályozza. Az Országgyűlés hatáskö-
rébe tartozik – alkotmányellenes működés esetén
– az önkormányzatokkal szemben alkalmazható
legsúlyosabb állami intézkedés, a képviselő-tes-
tület feloszlatása. Ezt az Országgyűlés a Kormány
indítványára és az Alkotmánybíróság véleményé-
nek kikérését követően teheti meg. A feloszlás
(amikor a képv.testület sarkalatos tv. alapján fel-
oszlatja magát.) és a feloszlatás a polgármester
megbízatását is megszünteti. Az Alaptörvény a
legfontosabb állami területszervezési döntéseket
az Országgyűlés hatáskörébe utalja. Az Országgyű-
lés dönt a megyékről – ideértve összevonásukat,
szétválasztásukat, a megyehatárok megváltozta-
tását, elnevezésüket, székhelyüket –, a megyei
jogú várossá nyilvánításról, továbbá fővárosi kerü-
letek kialakításáról. Minthogy az önkormányzatok
működési területéhez, közigazgatási határaik ki-
alakításához az önkormányzatoknak jelentős poli-
tikai, gazdasági, ellátási, infrastrukturális érdekei
fűződnek, az említett területszervezési dönté-
sekre csak az érintett önkormányzatokkal történő
egyeztetés után kerülhet sor.
A köztársasági elnök tűzi ki az önkormányzati ál-

talános választásokat, az érintett önkormányza-
tok kezdeményezésére dönt a városi cím adomá-
nyozásáról, község alakításáról, egyesítéséről, a
községegyesítés megszüntetéséről, a város, köz-
ség elnevezéséről.
A Kormány kezdeményezi az alkotmányellenesen
működő önkormányzat feloszlatását, közreműkö-
dik a helyi önkormányzatok feladatát és hatáskö-
rét, a polgármester tevékenységét érintő jogsza-
bályok előkészítésében, valamint összehangolja
az önkormányzatok működésével összefüggő kor-
mányzati feladatokat. A Kormány a fővárosi és
megyei kormányhivatalok útján biztosítja a helyi
önkormányzatok törvényességi ellenőrzését.
Az Állami Számvevőszék ellenőrzi a helyi önkor-

mányzatok adóztatási tevékenységét, továbbá az
állami költségvetésből juttatott támogatás fel-
használását. Ellenőrzése során figyelemmel kíséri
az állami számviteli rend betartását, az állami költ-
ségvetés szerkezeti rendjébe tartozó fejezetek
gazdálkodását.
Az alapvető jogok biztosa hivatalból vagy panasz

alapján vizsgálatot folytathat az alkotmányos jo-
gokkal kapcsolatos visszásságok ügyében az ön-
kormányzatoknál is.
Az Alkotmánybíróság a közigazgatási eljárási tör-

vény hatálya alá tartozó hatósági ügyek kivételé-
vel megszünteti az önkormányzat és – a bíróságok
kivételével – más állami szervek, illetve az önkor-
mányzatok között felmerült hatásköri összeütkö-
zéseket.
1/10/16: Ismertesse a közpénzek felhasználásá-
nak alkotmányos elveit és a megvalósításukra
szolgáló intézményrendszert!
A közpénzek többféle funkcióját egységbe fog-

lalva az Alaptörvény rögzíti a központi költségve-
tésre vonatkozó alkotmányos szabályokat. Az
Alaptörvény fokozott védelmet biztosít a közpén-
zeknek és a nemzeti vagyonnak, és garanciákat ír
elő az ezekkel való felelős és átlátható gazdálko-
dás érdekében. A közpénzeket és a nemzeti va-
gyont az átláthatóság és a közéleti tisztaságának
elve szerint kell kezelni. A közpénzekkel gazdál-
kodó minden szervezet köteles a nyilvánosság
előtt elszámolni a közpénzek felhasználásáról. A
közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó
adatok közérdekű adatok.
Az Alaptörvény a pénzügyi rendszert irányító és

ellenőrző szervezetként határozza meg a Magyar
Nemzeti Bankot, az Állami Számvevőszéket és a
Költségvetési Tanácsot. Mindegyik független
szervezet. A három intézmény szervezetéről és
működéséről sarkalatos törvény rendelkezik.
1.A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Magyarország

központi bankja, amely felelős a monetáris poli-
tikáért. A személyi függetlenség és a stabilitás biz-
tosítékaként a MNB elnökét és alelnökeit a mi-
niszterelnök javaslatára a köztársasági elnök ne-
vezi ki 6 évre. Az MNB elnöke évenként beszámol
az Országgyűlésnek az MNB tevékenységéről. Az
Alaptörvény rendeletalkotási jogkörrel ruházza
fel feladatkörében az MNB elnökét. A rendelet
nem lehet ellentétes a törvénnyel. Az MNB füg-
getlenségének fontos eleme, hogy nem kötelez-
hető az államháztartás finanszírozására vagy arra,
hogy a Kormánynak hitelt nyújtson. Az MNB el-
sődleges feladata az árstabilitás elérése és fenn-
tartása. E feladatának veszélyeztetése nélkül a
rendelkezésére álló monetáris politika eszközei-
vel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját. Az
MNB legfőbb monetáris döntéshozó szerve a Mo-
netáris Tanács. Szerve még a Pénzügyi és Stabili-
tási Tanács, az Igazgatóság, amely az operatív
ügyeket koordinálja, ill. a Felügyelőbizottság,
amely a monetáris politikán kívüli gazdálkodási fo-
lyamatokat ellenőrizheti.
2.A Költségvetési Tanács az Országgyűlés tájéko-
zott hozzájárulását segíti a költségvetési törvény
elfogadásához. A Költségvetési Tanács az Ország-
gyűlés törvényhozó tevékenységét támogató
szerv, amely a költségvetés megalapozottságát
vizsgálja. Közreműködése elengedhetetlen a költ-
ségvetés megalkotásának folyamatában. A Költ-
ségvetési Tanács a törvényben meghatározott
módon közreműködik a központi költségvetésről
szóló törvény előkészítésében. A testület a köz-
ponti költségvetésről szóló törvényre vonatkozó
vétójoggal rendelkezik. A Költségvetési Tanács
tagja a Költségvetési Tanács elnöke, az MNB el-
nöke és az Állami Számvevőszék elnöke. A Ta-
nács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki hat
évre. A Költségvetési Tanács működésének rész-
letes szabályait sarkalatos törvény határozza
meg.
3.Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénz-

ügyi és gazdasági ellenőrző szerve. Tevékenységé-
vel az Országgyűlést segíti abban, hogy a végre-
hajtó hatalom ellenőrzésére vonatkozó feladatait
teljesíthesse. Különleges gazdasági-pénzügyi szak-
értelemmel rendelkező személyekből áll, a tör-
vényhozó hatalomnak alárendelt, de minden más
hatalmi ágtól Az Országgyűlés 2011-ben a közpén-
zek felhasználása, a nemzeti vagyon kezelése és
hasznosításának ellenőrzése érdekében alkotta
meg az Állami Számvevőszékről szóló, ma hatályos
sarkalatos törvényt. A törvényhozó hatalom meg-
bízásából végzett pénzügyi-gazdasági ellenőrzés
nélkülözhetetlen egy jogállamban azért, hogy a
végrehajtó hatalom gazdálkodása a törvényesség,
a célszerűség, a gazdaságosság és a takarékosság
elvei szerint valósuljon meg, s a törvényektől és az
alkotmányos elvektől való eltérés jelzése, a fele-
lősség megállapíthatósága intézményesen biztosí-
tott legyen.
1/10/17: Jellemezze a kvázi-államigazgatási szer-

veket!

san két nagy alrendszerre osztjuk. Ennek megfele-
lően megkülönböztetjük az államigazgatási szer-
veket és a helyi önkormányzati szerveket. E két,
hagyományosnak tekinthető alrendszerhez tar-
tozó szervek mellett később jelentek meg az új tí-
pusú, más néven egyéb (atipikus) közigazgatási
szervek. Ezek többnyire központi szinten működ-
nek, és közfeladatot, közigazgatási feladatot lát-
nak el. Egységes jogi szabályozás ezeket a szerve-
ket sem jellemzi, az e szervtípusokba tartozó
egyes szervekről külön törvények rendelkeznek.
Modul1/5p csop.
1/5/1: Mutassa be az Alaptörvény megalkotásá-

nak folyamatát!
1989-ben a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain szü-

letett kompromisszumok határozták meg az át-
fogó alkotmánymódosítás tartalmi kereteit. Az
utolsó pártállami országgyűlés által elfogadott át-
fogó alkotmánymódosítás eredményeként egy, a
rendszerváltozás közjogi kereteit biztosítani hiva-
tott „technológiai” alkotmány jött létre: a nem-
zeti hagyományok vagy a nemzeti alkotmányos
identitás nem kaphattak helyet ebben a kilúgo-
zott, ideológiamentes és értéksemleges, az alap-
jogi katalógus meghatározása mellett a jogállami-
ság elvének megfelelő államszervezet alapjait le-
fektető alkotmányban. Fontos megjegyezni, hogy
az átfogó alkotmányreform eredményeként létre-
jövő Alkotmányt vállaltan ideiglenesnek szánták.
Nem véletlen, hogy a rendszerváltozást követően
– bevallva vagy bevallatlanul – csaknem vala-
mennyi kormány alatt történtek az alkotmányo-
zásra irányuló lépések.
Az 1989-es átfogó módosítás és a huszonkét év

alatt elfogadott újabb módosítások eredménye-
ként az Alkotmány kodifikációs szempontból is
olyannyira felülvizsgálatra szorult, hogy egyre ne-
hezebben lehetett megállapítani az alkotmány ha-
tályos szövegét.
Az Országgyűlés 2010. június 29-i határozatával
eseti bizottságot (Alkotmány-előkészítő Eseti Bi-
zottság) hozott létre az új alkotmány kidolgozása
érdekében. A negyvenöt tagú eseti bizottságban
eredetileg minden párt képviseltette magát, a ké-
sőbbiekben – az Alkotmánybíróság adótörvények
ellenőrzésével kapcsolatos hatáskörének csök-
kentésére hivatkozva – az ellenzéki pártok kivo-
nultak a munkából. Magánszemélyek, egyete-
mek, önkormányzatok, egyházak és a civil társa-
dalom más szervezetei is kifejthették az alkotmá-
nyozással kapcsolatos nézeteiket, számos szak-
mai alkotmányjogi konferenciát rendeztek az al-
kotmányozás időszakában. A bizottság munkája
alapján az Országgyűlés – „szabadon felhasznál-
ható orientációs anyag[ként]”19 – elfogadta az új
alkotmány szabályozási elveit. Az Alaptörvény szö-
vegét a kormánypárti képviselők 2011. március
14-én terjesztették be az Országgyűlésnek, majd 9
vitanapot követően 2011. április 18-án a Parla-
ment elfogadta az új Alaptörvényt.
Az Alaptörvény elfogadását – ilyen tételes jogi

előírás hiányában, de számos európai példa elle-
nére – nem követte népszavazás.
Az Alaptörvény elfogadását számos támadás érte

arra hivatkozva, hogy erre túl gyorsan került sor.
Igaz ugyan, hogy Alaptörvény tervezete csak az
Országgyűlésnek történt benyújtással vált publi-
kussá, de a közel egy éves előkészítés során a kon-
ferenciák, tudományos közlemények, kiadványok
és (politikai) publikációk sora biztosította, hogy
mindenki kifejthesse álláspontját, megfogalmazza
javaslatait. Tény ugyanakkor, hogy egy olyan
Alaptörvényt fogadtak el, amelynek előkészíté-
sében az ellenzéki pártok nem kívántak részt
venni. Az Alaptörvény elfogadására azonban jo-
gilag legitim keretek között került sor.
Magyarország megmaradt egy olyan parlamentá-

ris köztársaságnak, ahol a miniszterelnök, illetve a
kormány kiemelt szereppel bír. Az ellenőrző szer-
vek részben vesztettek, ugyanakkor nyertek is ha-
tásköröket, emellett pedig a pénzügyi, költségve-
tési fegyelem követelménye alkotmányos szintű
megerősítést kapott. A Nemzeti Hitvallás erősíti a
nemzeti összetartozást, az alapjogok területén a
klasszikus egyéni alapjogokon túl a közösségi fele-
lősség szempontjai is megjelentek.
1/5/2: Sorolja fel az Alaptörvény szerkezeti egy-

ségeit! Ügyeljen a helyes sorrendre is!
Az Alaptörvénynek – kifejezve annak jogforrási

rendszerben elfoglalt kitüntetett szerepét – nincs
törvényi számozása. A Himnusz első sorát a Nem-
zeti hitvallás mint preambulum követi. Az Alap-
vetés az államcélokat és önmeghatározó normá-
kat tételezi, a Szabadság és felelősség az alapvető
jogokat és kötelezettségeket határozza meg, vé-
gül az Állam című, államszervezeti rész valamint a
Záró és vegyes rendelkezések következnek. Az
egyes részeket az alkotmányozó eltérően szaka-
szolta: az Alapvetést betűkkel – A–U) cikk –, a Sza-
badság és felelősséget római számokkal – I–XXXI.
cikk –, az Államot arab számokkal – 1–54. cikk –
cikkekre tagolta, a Záró és vegyes rendelkezéseket
azonban csak pontokba szedte. Nem véletlen,
hogy az Alaptörvény szerkezete alapvetően eltér
a jogszabályok megszokott formai tagolásától: az
alkotmányozó ezzel is nyomatékosította szimbo-
likus jelentőségét.
Az Alaptörvény az R) cikkben önmagát Magyaror-

szág jogrendszerének alapjaként határozza meg.
Rögzíti, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok
mindenkire kötelezőek. Az Alaptörvény két cikk-
ben is ad az értelmezésével kapcsolatban fogó-
dzót. Egyfelől előírja, hogy rendelkezéseit azok
céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és
történeti alkotmányunk vívmányaival összhang-
ban kell értelmezni. Másfelől – a bíróságokról
szóló 28. cikkben – kimondja, hogy az Alaptörvény
és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltéte-
lezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő,
erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
Az Alaptörvény elfogadásához vagy módosításá-

hoz az országgyűlési képviselők kétharmadának
szavazata szükséges.
1/5/3: Nevezze meg a hatályos magyar alkot-
mányt és mutasson rá annak alkotmányi vonása-
ira!
Az Alaptörvénynek – kifejezve annak jogforrási

rendszerben elfoglalt kitüntetett szerepét – nincs
törvényi számozása. A Himnusz első sorát a Nem-
zeti hitvallás mint preambulum követi. Az Alap-
vetés az államcélokat és önmeghatározó normá-
kat tételezi, a Szabadság és felelősség az alapvető
jogokat és kötelezettségeket határozza meg, vé-
gül az Állam című, államszervezeti rész valamint a
Záró és vegyes rendelkezések következnek. Az
egyes részeket az alkotmányozó eltérően szaka-
szolta: az Alapvetést betűkkel – A–U) cikk –, a Sza-
badság és felelősséget római számokkal – I–XXXI.
cikk –, az Államot arab számokkal – 1–54. cikk –
cikkekre tagolta, a Záró és vegyes rendelkezéseket
azonban csak pontokba szedte. Nem véletlen,
hogy az Alaptörvény szerkezete alapvetően eltér
a jogszabályok megszokott formai tagolásától: az
alkotmányozó ezzel is nyomatékosította szimbo-
likus jelentőségét.
Az Alaptörvény az R) cikkben önmagát Magyaror-

szág jogrendszerének alapjaként határozza meg.
Rögzíti, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok
mindenkire kötelezőek. Az Alaptörvény két cikk-
ben is ad az értelmezésével kapcsolatban fogó-
dzót. Egyfelől előírja, hogy rendelkezéseit azok
céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és
történeti alkotmányunk vívmányaival összhang-
ban kell értelmezni. Másfelől – a bíróságokról
szóló 28. cikkben – kimondja, hogy az Alaptörvény
és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltéte-
lezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő,
erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
Az Alaptörvény elfogadásához vagy módosításá-

hoz az országgyűlési képviselők kétharmadának
szavazata szükséges.
1/5/4: Milyen, az alapvető jogok eredetére vo-

natkozó elméleteket ismer? Mutassa is be ezeket
egy-egy mondatban!

A természetjogi felfogás szerint az emberi jogok
az ember veleszületett, elidegeníthetetlen jogai,
ezek már a szervezett társadalom előtt léteztek. E
jogok a jogrendszer számára adottak, e jogok ak-
kor is az emberhez tartoznak és az emberi minő-
ség részét képezik, ha a tételes jogban nem jelen-
nek meg. A moralista felfogás szerint a jogok for-
rása erkölcsi igazolhatóságukban rejlik. E felfogás
az alapjogok kifejezést használja. A jogpozitivista
felfogás szerint a jogok az alkotmányból erednek,
vagyis ha az alkotmány rögzíti, akkor biztosítani
kell, ha pedig nem, akkor nem. A jogok eredetét
illetően ez a felfogás uralkodott a kommunista
diktatúra idején. A jogpozitivista felfogás elősze-
retettel használja az állampolgári jogok kifejezést.
Ismert olyan nézet, amely e jogokat a nemzetközi
jogból eredezteti. Az egyes államok alkotmányo-
zásuk során – inspirációként vagy kútfőként – me-
ríthetnek a nemzetközi és regionális emberi jogi
dokumentumokból és a hozzá kapcsolódó gyakor-
latból is. A nemzetközi jogból eredeztető felfogás
– a természetjogi gyökerekre utalással – az emberi
jogok kifejezést használja.
1/5/5: Kiket terhel az alapvető jogok biztosításá-

nak kötelezettsége, és kik az alapjogok jogosult-
jai?
1989 óta az állam alkotmányos szinten biztosítja

az alapvető jogokat. Nem tekinthető puszta dek-
larációnak az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése,
amely szerint „az ember sérthetetlen és elidege-
níthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tar-
tani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezett-
sége.” Ez a rendelkezés teremti meg az állam ob-
jektív alapjogvédelmi kötelezettségét, amely egy-
részről – az egyes, az alapjogok biztosítását szol-
gáló törvények megalkotása mellett – az alapvető
jogok védelmére hivatott intézményrendszer fel-
állítását és működtetését, esetenként pedig a
konkrét jogalkalmazói tevékenységet is magában
foglalja.
Az alapjogok alanya – függetlenül állampolgársá-

gától vagy annak hiányától, vagyis a külföldieket
vagy a hontalanokat is ideértve – bármely termé-
szetes személy lehet. Egyes politikai alapjogok
(választójog, népszavazáshoz való jog) vagy egyes
szociális jogok alanyi köre lehet szűkebb, és csak
az állampolgárokra is korlátozódhat.
1/5/6: Írja le az alapvető jogok korlátozásának

formai kritériumait és a szabályozás indokait!
Az alapjogok korlátozhatóságának szabályai talán

az alapjogokra vonatkozó legfontosabb alkotmá-
nyos szabályok. Garanciális jelentősége van, hogy
mindenki tisztában lehessen azzal: az alapjogok
milyen szempontok szerint korlátozhatók, és
mely, az alkotmány védelmére hivatott szervezet
bírálhatja el a korlátozás alkotmányosságát. Emi-
att az alapjogok korlátozásáról az alkotmányoknak
is rendelkezniük kell.
Az alapjogot korlátozni csak törvényben és előre
meghatározott eljárás szerint szabad (formai kö-
vetelmények). A törvényi szint előírása garanciális
jellegű, az alapjog-korlátozás fontosságára utal az-
zal, hogy csak azt a korlátozást tekinti legitimnek,
amely társadalmi konszenzuson nyugszik. Az alap-
vető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó sza-
bályokat törvény állapítja meg. Az Alaptörvény az
Alkotmányhoz képest szűkítette az ún. „alapjogi
kétharmad” körét. A törvényi szabályozás azért is
garanciális jellegű, mert a korlátozás így lesz min-
denki által megismerhető. Csak az előre megha-
tározott eljárás szerint történő alapjog-korláto-
zás lehet alkotmányos.
Önmagában az a körülmény, hogy egy alapjog-
korlátozás a formai követelményeknek megfelel,
nem jelentheti azt, hogy a korlátozás egyébként
alkotmányos. Az alapjog-korlátozás tartalmi kér-
dései arra vonatkoznak, hogy egyes alapjogok mi-
lyen esetekben, milyen okok alapján és milyen
mértékben korlátozhatók.
A korlátozhatatlan (ún. abszolút) jogok azok,

amelyekkel szemben más alapjog vagy alkotmá-
nyos cél, egyéb alkotmányos előírás nem mérle-
gelhető. Azokból nem lehet visszavenni más
szempontok érvényesülése érdekében, nincs
olyan jog vagy érdek, amely miatt engedniük kell
(amely miatt korlátozhatók).
Korlátozhatatlan:
Az ember jogi státuszát megalapozó jogcsoport
(az élethez és emberi méltósághoz, valamint a
jogalanyisághoz való jog), valamint ehhez kapcso-
lódóan abszolút tilalomként a kínzás, kegyetlen
vagy megalázó bánásmód tilalma, a hozzájárulás
nélküli orvosi kísérlet tilalma, a szolgaság, rab-
szolgaság és kényszermunka tilalma, illetve az
emberi lényekkel való kereskedés, továbbá a ha-
lálbüntetés tilalma.
1/5/7: Az alaptörvény alapján ismertesse az ál-

lam és a vallási közösségek egymáshoz való vi-
szonyát!

Az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésében együtt
rendelkezik a gondolat, a lelkiismeret és a vallás
szabadságáról. Az Alaptörvény a vallásszabadság-
hoz tartozó egyes alapjogokat – a vallás vagy más
meggyőződés szabad megválasztására vagy meg-
változtatására való jogot, valamint szabadságot
arra, hogy az egyén a vallását vagy más meggyő-
ződését vallásos cselekmények, szertartások vég-
zése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg,
akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a ma-
gánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mel-
lőzze, gyakorolja vagy tanítsa – is nevesíti. A gon-
dolat, a hit, az egyén belső meggyőződése a jog
számára érinthetetlen: a gondolat közlése, a hit
megvallása, a meggyőződés megnyilvánulása az,
ami szabályozás tárgya lehet.
A gondolat, a vallás és a lelkiismeret szabadságá-
nak egyéni jogként minden természetes személy
alanya, állampolgárságra, a személyi szabadság
esetleges korlátaira való tekintet nélkül. A vallás-
szabadság közösségi oldala, a vallási meggyőződés
másokkal együttesen történő kinyilvánítása, gya-
korlása és tanítása az Alaptörvény VII. cikk (1)-–(2)
bekezdéseinek védelmét élvezi. A vallásszabadság
közösségi alanyai a vallási közösségek, valamint
mindazon közösségek – jogi formájuktól függetle-
nül –, melyek rendeltetése valamely vallás vagy vi-
lágnézet gyakorlása, támogatása.
A vallásszabadság jogába a meggyőződés szabad

megválasztásának (pozitív vallásszabadság),
megváltoztatásának és a tőle való elhatárolódás-
nak szabadságán (negatív vallásszabadság) túl
beleértjük a vallásgyakorlás szabadságát is,
védve mind az egyéni meggyőződés szerinti élet-
vezetést, mind a vallási közösségek önállóságát.
Az Alaptörvény az állam és egyház viszonyában az

eddig kialakult kapcsolatot rögzíti. Az alaptörvényi
szóhasználat értelmében az állam és az egyházak
„különváltan” (nem pedig az Alkotmány szerint
„elválasztva”) léteznek. Az Alaptörvény értelmé-
ben a vallási közösségek önállóak, az állam és a
vallási közösségek pedig a közösségi célok elérése
érdekében együttműködhetnek. E rendelkezés
teremti meg az alkotmányos alapját az egyházak
által is ellátott oktatási, karitatív, szociális stb. fel-
adatok állami elismerésének és támogatásának.
Az államnak a vallási és a lelkiismereti meggyőző-

désre tartozó más kérdésekben semlegesnek kell
lennie, vagyis nem azonosulhat semmilyen val-
lással vagy világnézettel, és intézményesen nem
fonódhat össze vallás vagy más világnézeti vonat-
kozásában elkötelezett szervezetekkel. A semle-
gesség azonban nem jelent közömbösséget: a
semleges állam nem értékmentes állam.
Az állam és a vallási közösségek különválasztásá-

nak elve a vallási közösségek belső ügyeibe való
állami beavatkozást is tiltja.
1/5/8: Határozza meg a spontán gyűlés és a sür-

gős gyülekezés fogalmait?
A gyakorlatban rendszeresen felvetődő kérdés,

hogy miként minősülhet az adott, bejelentés nél-
kül vagy elkésett bejelentés után megtartott ren-
dezvény.
1. A spontán gyűlés olyan nem szervezett, ennek

megfelelően sem szervezőkkel, sem belső struk-
túrával nem rendelkező rendezvény, amelyet –
szervező hiányában – nem jelentenek be.
2. Sürgős gyülekezésről akkor lehet szó, ha a
szervezett rendezvény határidőben történő be-
jelentésére – a szervezőkön kívül álló okból –
már nincs mód, azonban a gyülekezési jog lénye-
ges tartalmának korlátozásához vezethetne, ha
a rendezvényt nem lehetne megtartani.
3. Egyéb, be nem jelentett gyülekezésekről csak
az előbbiekben nem érintett, szervezett, szerve-
zővel, napirenddel rendelkező és be nem jelen-
tett vagy gyors reagálást nem igénylő téma köré
szervezett rendezvények esetén beszélhetünk.
1/5/9: Az egyesülési jog gyakorlásának milyen

részjogosultságait ismeri?
Az egyesülési jog részjogosultságai igazodnak a

szervezet „életciklusához”, illetve a szervezet
mindennapi működéséhez. Az egyesülési jog tar-
talmi elemei közül az Alaptörvény a szervezet lét-
rehozását és a szervezethez való csatlakozást
emeli ki. Az egyesülési jogról, a közhasznú jogál-
lásról, valamint a civil szervezetek működéséről és
támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a
továbbiakban: Civil tv.) ezek mellett a szervezet
működtetéséhez való jogot is rögzíti, azonban az
egyesülési jog részének kell tekinteni az egyesü-
let céljának szabad megválasztásához való jogot,
valamint a szervezet tevékenységében való rész-
vételhez való jogot is. Így az egyesülési jog által
védett az egyesület megalapítását megelőző elő-
készítés-szervezés, amely – jogállami körülmé-
nyek között – előzetes engedélyhez, hatósági hoz-
zájáruláshoz vagy bejelentési kötelezettséghez
sem köthető. Ugyanígy védett a szervezet létre-
hozásának joga, azonban az alapítók döntését kö-
vetően a szervezet jogi személyisége elnyerésé-
nek feltétele egy állami aktus (nyilvántartásba vé-
tel), amely önmagában nem tekinthető az egyesü-
lési jog korlátjának. Az egyesületi élet velejárója,
hogy a szervezet tevékenységében a tagok egyen-
ként – akár tisztségviselőként – és együttesen (pl.
a szervezet legfőbb szervének működésében)
részt vesznek, ennek során tagi jogaikat és kötele-
zettségeiket is gyakorolják, tisztségekre választók
és választhatók. Végül, de nem utolsósorban a
szervezethez való csatlakozás, az abból való kilé-
pés vagy éppen a távolmaradás jogát hagyomá-
nyosan ugyancsak az egyesülési jog védi.
1/5/10: Sorolja fel és röviden ismertesse az infor-

mációs önrendelkezési jog alapelveit!

Az információs önrendelkezéshez való jog alapel-
vei:
 A célhoz kötött adatkezelés követelménye.

Személyes adat kizárólag meghatározott cél-
ból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése
érdekében kezelhető. Az adatkezelésnek min-
den szakaszában meg kell felelnie az adatkeze-
lés céljának, az adatok felvételének és kezelé-
sének tisztességesnek és törvényesnek kell
lennie. Ebből következik az is, hogy ha az adat-
kezelés célja megváltozik, új adatkezelésről
van szó. A meghatározott cél nélküli, „készle-
tező” adatgyűjtés és adattárolás sérti az infor-
mációs önrendelkezéshez való jogot.
 Az adatminimalizálás elve. Csak olyan szemé-
lyes adat kezelhető, amely az adatkezelés cél-
jának megvalósulásához elengedhetetlen, a
cél elérésére alkalmas. A személyes adat csak
a cél megvalósulásához szükséges mértékben
és ideig kezelhető.
 Az adatminőség elve. Az adatkezelés során
biztosítani kell az adatok pontosságát, teljes-
ségét és – ha ez az adatkezelés céljára tekin-
tettel szükséges – naprakészségét, valamint
azt, hogy az érintettet csak az adatkezelés cél-
jához szükséges ideig lehessen azonosítani.
 Az adatbiztonság követelménye. Az adatke-
zelő köteles az adatkezelési műveleteket úgy
megtervezni és végrehajtani, hogy az az e tör-
vény és az adatkezelésre vonatkozó más sza-
bályok alkalmazása során biztosítsa az érintet-
tek magánszférájának védelmét.
1/5/11: Mutassa be az adóztatás korlátaira és a

közteherviselési kötelezettségre vonatkozó al-
kotmányos szabályokat!
A XXX. cikk a társadalmi igazságosság elvének

megfelelően általános jelleggel, valamennyi sze-
mélyre és szervezetre kiterjedően állapítja meg a
közteherviselési kötelezettséget, amelynek célja,
hogy a zavartalan társadalmi működéshez, a kö-
zösség által ellátandó feladatokhoz szükséges
anyagi fedezetet biztosítsa. E kötelezettség a te-
herbíró képességen alapul, azaz mindenki olyan
részben köteles részt vállalni a közös szükségle-
tek fedezéséből, amennyire ezt körülményei le-
hetővé teszik. A közteherviselés ezen elvének az
egyes hozzájárulás-típusokra és jogalanyokra
való konkretizálása a törvényi szabályozás fel-
adata. Ez a természetes személyeknél a teherbíró
képesség általános elvét részletezve kifejezetten
előírja, hogy a közteherviselés körében az ará-
nyosság mellett is hangsúlyozottan tekintetbe
kell venni a gyermekvállalással együtt járó ter-
heket, és a konkrét kötelezettséget ennek meg-
felelően kell megállapítani.
Az Alaptörvény nem határozza meg a közteher
fogalmát, de kétségtelenül ide tartoznak az ál-
lami pénzügyekről szóló törvény szerinti mind-
azon, az állam javára előírható „közbefizetések”,
amelyek az állam gazdasági tevékenységének, in-
tézményi működtetésének fedezetét szolgálják,
vagyis az állam bevételi forrását jelentik. Az Al-
kotmánybíróság korai határozatai szerint az ál-
lam nagy szabadsággal rendelkezik arról, hogy a
közteher meghatározásánál milyen gazdasági for-
rást választ, de a szabályozásnak meg kell felel-
nie az arányosság mércéjének. Az arányosság
követelményéből azonban nem következik az a
jogalkotói kötelezettség, hogy „minden egyes
adó megállapítása során az adó mértékét, az adó
tárgyaként megjelölt jövedelem vagy vagyon
nagyságából, illetőleg értékétől függően, diffe-
renciáltan, azzal arányosan kell szabályoznia”.
A törvényhozó alkotmányos mozgástere az adó
mértékében sem korlátlan. Alaptörvény-elle-
nessé abban az esetben válhat az adó mértéke,
ha azt diszkriminatív módon állapítják meg vagy
pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan
eltúlzott mérték már minőségi kategóriává;
aránytalanná és indokolatlanná válik. Így alaptör-
vény-ellenessé válik az adó, ha az elkobzó jel-
legű: vagyis ha egy norma adó címén olyan elvo-
nást alkalmaz, amely az adóalany lehetetlenülé-
sét eredményezi, az már nem adó.
Fogalmi elemek a jövedelmi és vagyoni adóknál:
- „– az adó (közteher) alanyi kötelezettek jöve-
delmi és vagyoni viszonyainak való megfelelése;
- az adó és az alanyi kötelezettek adófizetési kö-
telezettség alá vont jövedelme, illetve vagyona
között fennálló közvetlen kapcsolat;
- az alanyi kötelezettek által ténylegesen meg-
szerzett jövedelem, illetve vagyon adóztatása;
- az adó alanyi kötelezettek teherviselő képessé-
gével való arányossága.”
1/5/12: Mi a közszolgáltatások szerepe a közigaz-

gatás fogalmának meghatározásában?
Az igazgatástudományban ismert egyik meghatá-

rozás szerint a közigazgatás a közügyek vitelének,
intézésének azon működési kerete, amelyet a
legtágabb értelemben vett közszolgáltatások
együttese alkot, és amelyek megfelelő biztosí-
tása egyúttal a politikai vezetés által meghatáro-
zott – voltaképpen állami – célok megvalósítását
is jelenti. A közigazgatás fogalmának központi
tartalmi elemét a közszolgáltatások alkotják,
amelyeket – szintén a közigazgatás fogalmi eleme-
ként meghatározható – sajátos apparátus, vagyis
szervezet és az abban foglalkoztatott sajátos ka-
rakterű személyi állomány, mint speciális tevé-
kenységet lát el. Itt meg kell jegyezni, hogy a köz-
szolgáltatás legtágabban értelmezett fogalmába
beletartozik az állam olyan közhatalmi tevékeny-
sége is, mint például a közbiztonság megterem-
tése, a jogszabályok érvényesülésének biztosítása
vagy akár az ország biztonságának védelme is.
1/5/13: Fejtse ki a közérdekűség jelentőségét és
közigazgatásban betöltött szerepét!
A jogtudomány és azon belül a közigazgatási jog-

tudomány a közigazgatás fogalmát jellemzően a
közhatalmi szervek, de kivételesen magánjog által
létrehozott jogalanyok olyan közhatalmi eszkö-
zök igénybevételével végzett tevékenységeként
határozza meg, amelynek célja a közérdekű szük-
ségletek kielégítése.
A közigazgatás fogalmának egyik központi eleme

a közérdek. A közigazgatás működésének kizáró-
lag egyetlen célja lehet: a közérdek érvényre jut-
tatása, amelynek filozófiai alapja a közjó megte-
remtésének a szükségessége. A közérdekűség ki-
zárólagossága választja el a közigazgatást más tár-
sadalmi tevékenységektől.
A közigazgatás közérdekűsége az egész közösség

érdekének szolgálatát jelenti, vagyis a közigazga-
tás tevékenysége nem szolgálhatja kizárólag a tár-
sadalom egy csoportjának az érdekét, különösen
nem szolgálhat egyéni érdekeket.
1/5/14: Határolja el egymástól a „végrehajtó ha-

talom – közigazgatás – államigazgatás” fogalma-
kat és határozza meg, milyen viszonyban állnak
egymással!

Az Alaptörvény rögzíti, hogy a magyar állam mű-
ködése a hatalom megosztásának elvén alapszik.
A végrehajtó hatalom letéteményese Magyaror-
szágon a Kormány. Az Alaptörvény a Kormányt –
a parlamentáris kormányformára tekintettel – a
végrehajtó hatalom általános és az Országgyűlés-
nek felelős szerveként határozza meg. A végre-
hajtó hatalom feladat- és hatásköre olyan össze-
tett és átfogó, hogy a Kormány hatásköri jogosít-
ványainak kimerítő felsorolása lehetetlen. Ezért az
Alaptörvény mondja ki, hogy a Kormány feladat-
és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptör-
vény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más
szerv feladat- és hatáskörébe.
államigazgatási feladatok ellátásáért felelős. A
feladatok ellátásához elengedhetetlen a hatékony
és racionális szervezetrendszer kialakítása. A Kor-
mány törvényben meghatározottak szerint állam-
igazgatási szerveket hozhat létre.

együttese alkot, és amelyek megfelelő biztosítása
egyúttal a politikai vezetés által meghatározott –
voltaképpen állami – célok megvalósítását is je-
lenti.
A Kormány szervezetrendszerét és működését
törvény határozza meg. A Kormány politikai súlya
ellenére sem teljesen szabad szervezetének és
működésének alakításában. Lehetőségeinek kere-
teit az Országgyűlés állapítja meg. A Kormány
szervezetének és működésének szabályozása
úgy történik, hogy a törvény meghatározza a köz-
ponti államigazgatási szerveket, valamint a Kor-
mány tagjainak és az államtitkároknak a jogállá-
sát. A minisztériumok és a Kormány alá rendelt
szervek alkalmazottainak jogállását, díjazását, to-
vábbá felelősségre vonásuk módját ugyancsak
törvény szabályozza.
1/5/15: Határolja el egymástól a „kormányzás –
közigazgatás” fogalmakat és határozza meg,
hogy milyen viszonyban állnak egymással!
A kormányzás kifejezés tágabb értelemben a kor-

mányzati tevékenység gyakorlását jelenti. A kor-
mányzati tevékenység a törvényhozás szervének,
az államfőnek és a végrehajtó hatalmat megtes-
tesítő kormánynak összehangolt tevékenysége,
egymáshoz való viszonya, valamint kapcsolat-
rendszere. A kormányzati tevékenység szervezeti
elemeit és eljárási szabályait az Alaptörvény álla-
pítja meg. A kormányzás az állam legfőbb szervei-
nek azonos cél érdekében való együttes tevékeny-
ségét foglalja magában. A kormányzás elvei politi-
kai elvek, ezért jóllehet az igazságszolgáltatás leg-
felső szintje és az alkotmánybíráskodást végző
szerv is legfőbb állami szervnek minősül, politika-
formáló tevékenységük hiánya miatt kormányzati
tevékenységet végző intézményeknek nem tekint-
hetőek. Szűkebb értelemben kormányzásnak a
Kormány munkáját, vállalt és adott feladatainak
megvalósítását, hatásköreinek gyakorlását vehet-
jük.

államigazgatási feladatok ellátásáért felelős. A
feladatok ellátásához elengedhetetlen a hatékony
és racionális szervezetrendszer kialakítása. A Kor-
mány törvényben meghatározottak szerint állam-
igazgatási szerveket hozhat létre.

együttese alkot, és amelyek megfelelő biztosítása
egyúttal a politikai vezetés által meghatározott –
voltaképpen állami – célok megvalósítását is je-
lenti.
1/5/16: Határozza meg a közigazgatás szervezeti

jog részterületeit!

A közigazgatás szervezeti jogának több részterü-
lete van. Ezek többek között meghatározzák azt,
hogy milyen közigazgatási szervek vannak, illetve
melyek a közigazgatási szervek és azok milyen el-
vek szerint szerveződnek, hozhatók létre (a köz-
igazgatási szervek típusaira vonatkozó jog), to-
vábbá ki jogosult azokat létrehozni (a területszer-
vezés joga). A szervezeti jog rendezi a közigazga-
tási szervek külső kapcsolatrendszerét, vagyis
azt, hogy az egyes közigazgatási szervek milyen vi-
szonyban vannak egymással (irányítás, felügyelet
vagy ellenőrzés), valamint azt, hogy milyen a köz-
igazgatási szervek vezetési rendje és belső struk-
túrája.
1/5/17: Határolja el a központi államigazgatási
szerveket a területi és helyi államigazgatási szer-
vektől!

san két nagy alrendszerre osztjuk. Ennek megfe-
lelően megkülönböztetjük az államigazgatási
szerveket és a helyi önkormányzati szerveket.
Külön törvény, a Ksztv.121 rendelkezik a központi

államigazgatási szervekről, amely az alábbiakban
határozza meg azok típusait:
 a Kormány,
 a kormánybizottság,
 a minisztérium,
 az autonóm államigazgatási szerv,
 a kormányhivatal,
 a központi hivatal,
 a rendvédelmi szerv és a Katonai Nemzet-
biztonsági Szolgálat,
 az önálló szabályozó szerv.
Főbb jellemzőik alapján ezeket a központi állam-
igazgatási szerveket három nagy csoportba lehet
sorolni, nevezetesen a hagyományos vagy szűk ér-
telemben vett központi államigazgatási szervek,
az új típusú központi államigazgatási szervek és a
rendvédelmi szervek.
Az államigazgatás egyik sajátossága, hogy köz-

ponti, valamint területi és helyi szinten egyaránt
működnek szervei, szemben például a helyi ön-
kormányzatokkal, amelyek – ahogyan a nevük is
mutatja – kizárólag területi-helyi szinten szerve-
ződnek. A területi és a helyi államigazgatási szer-
vekre vonatkozó jogi szabályozás az utóbbi évek
reformjainak következtében egységesebbé vált. A
Khtv. létrehozta a területi államigazgatás legfon-
tosabb szerveit, a fővárosi és megyei kormányhi-
vatalokat, továbbá e törvény 2012. évi módosí-
tása 2013. január 1-től a járási hivatalokat. A fővá-
rosi és megyei kormányhivatalok, valamint a járási
hivatalok szervezetének részletes szabályait kor-
mányrendelet szabályozza.
A közigazgatási szervezetrendszer másik nagy al-

rendszerét a helyi önkormányzatok alkotják. A
helyi önkormányzat földrajzi alapon szerveződő
önkormányzati közigazgatási szerv. A helyi önkor-
mányzatok alkotmányos jogállását az Alaptörvény
alapozza meg. Ennek a közigazgatási alrendszer-
nek egységes a jogi szabályozása. A helyi önkor-
mányzatokra vonatkozó szabályokat sarkalatos
törvény határozza meg.
1/5/18: Sorolja fel a Kormány működését közvet-

lenül segítő államigazgatási szerveket!
A Ksztv. felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy

úgynevezett segédszerveket hozzon létre, ame-
lyek elsősorban döntést előkészítő és javaslat-
tevő funkcióval, kivételesen döntéshozatali joggal
is felruházva közvetlenül segítik a Kormányt fel-
adatai ellátásában. A törvényi szabályozás külön-
böző szervtípusokat határoz meg, és ezt a törvényi
keretet a Kormány tölti meg tartalommal, amikor
létrehozza a különböző típusokon belül az egyes
szerveket és meghatározza feladataikat. A Kor-
mány működését közvetlenül segítő államigazga-
tási szervek a kabinet, a kormánybizottság, to-
vábbá a Kormány által létrehozott egyéb javaslat-
tevő, véleményező vagy tanácsadói tevékenysé-
get végző testületek, valamint a kormánybiztos.
A kabinet
A kormánybizottság
A kormánybiztos
A miniszterelnöki biztos
1/5/19: Sorolja fel a miniszter munkáját segítő

minisztériumi vezetőket!
A minisztérium szervezete a hierarchia elve alap-

ján épül fel. A miniszter munkáját államtitkárok,
minisztériumonként egy közigazgatási államtit-
kár, helyettes államtitkárok, miniszteri biztos és
különböző miniszteri segédszervek segítik. Az ál-
lamtitkár, a közigazgatási államtitkár és a minisz-
teri biztos tevékenységét a miniszter irányítja. Az
államtitkárok és a közigazgatási államtitkár a he-
lyettes államtitkárok munkáját irányítják.
1/5/20: Sorolja fel a települési önkormányzat

képviselő testületének szerveit!

A helyi önkormányzatok szervezete a képviselő-
testületből és szerveiből áll. A képviselő-testület
és szervei biztosítják az önkormányzati feladatok
ellátását. A képviselő-testület szervei a polgár-
mester (a fővárosban főpolgármester, a megyei
önkormányzat esetében a közgyűlés elnöke), a
képviselő-testület bizottságai, a részönkormány-
zat testülete, a polgármesteri hivatal (a fővárosi
önkormányzatnál főpolgármesteri hivatal, megyei
önkormányzatoknál megyei önkormányzat hiva-
tala), a közös önkormányzati hivatal, a jegyző, va-
lamint a társulás.
1/5/21: Sorolja fel az Mötv. Szerinti a települési

és területi önkormányzatokat!
A helyi önkormányzati rendszer kétszintű, a két

szint ugyanakkor nincs alá-fölérendeltségi vi-
szonyban. Megkülönböztetünk települési és terü-
leti önkormányzatokat. Valamennyi település jo-
gosult arra, hogy saját helyi önkormányzattal
rendelkezzen. Települési önkormányzata van a
községnek és a városnak, a fővárosi kerületnek
és a fővárosnak. A város kategórián belül külön tí-
pus a járásszékhely város és a megyei jogú város.
A főváros önkormányzati rendszere kétszintű, a
fővárosi és a kerületi szintű önkormányzatokból
áll. A fővárosi önkormányzat kettős karakterű,
települési és területi önkormányzat is egyben.
Területi önkormányzatok – a főváros önkormány-
zata mellett – a megyei önkormányzatok.
Modul2 15p csop
2/15/1: JELLEMEZZE HATÓSÁGI ELJÁRÁS BIZO-

NYÍTÁSI RENDSZERÉT!
A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges

tényállást tisztázni. Dönt a rendelkezésére álló
adatok alapján vagy szükség esetén bizonyítási el-
járást folytat le.
Jellemzői:
 hivatalból vagy kérelemre indul;

 szabad bizonyítás elve (és korlátai);
 lefoglalás jogintézménye.
 a döntéseknek mindig megalapozottaknak
kell lennie.
 köztudomású tényeket nem kell bizonyí-
tani (vagy pl. fizetési könnyítés iránti kérel-
meknél).
Bizonyítékok különösen:
 az ügyfél nyilatkozata
 az irat, a leggyakrabban használt bizonyí-
tási eszköz;
 a tanú vallomása;
 a szakértő véleménye,
 a szemléről készült jegyzőkönyv;
 a hatósági ellenőrzésen készült jegyző-
könyv;
 a tárgyi bizonyíték.
2/15/2: FEJTSE KI A SZAKHATÓSÁG SZEREPÉT AZ

ELJÁRÁSBAN!

Szakhatósági közreműködés
 A szakhatósági állásfoglaláshoz (hozzájáru-

lás megadása, illetve megtagadása) való
kötöttség, kivéve, ha nem áll fenn a beszer-
zési kötelezettség.
 A szakhatóság „hallgatása” nem jelenti a
hozzájárulás megadását, az állásfoglalást ki
kell kényszeríteni (ennek módja a mulasz-
tás következményeinek alkalmazása a szak-
hatóság felügyeleti szerve útján), „jogszerű
hallgatás” – csak jogszabály külön felhatal-
mazása alapján lehetséges.
 Egyeztetési kötelezettség az eljáró hatóság
és a szakhatóság(ok) között.
 A szakhatósági állásfoglalás figyelmen kívül
hagyásának következményei vannak (sem-
misség, a szakhatóság felügyeleti eljárást
kezdeményezhet).
A Ket. általános joghatósági szabályként ki-
mondja, hogy Magyarország területén
 a magyar ügyfél, illetőleg

 a Magyarországon nyilvántartásba vett
jogi személy vagy jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezet hatósági ügyében a
magyar hatóság jár el.
további, speciális szabályokat is meghatároz:
A magyar hatóság jár el továbbá
• nem magyar ügyfél, illetőleg

• külföldön nyilvántartásba vett jogi személy
vagy szervezet hatósági ügyében Magyaror-
szág területén, ha – uniós (általános hatályú,
közvetlenül alkalmazandó) vagy – magyar jog-
szabályt kell alkalmazni.
A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását
más hatóságra nem ruházhatja át, kivéve, ha tör-
vény a hatáskör törvényben meghatározott eset-
ben, az ott meghatározott másik hatóságra való
átruházását kivételesen lehetővé teszi. Törvény-
ben vagy kormányrendeletben meghatározott
ügyekben az integrált ügyfélszolgálat (kormány-
ablak) az ügyre vonatkozó külön jogszabályban
meghatározott, az eljárásra hatáskörrel és illeté-
kességgel rendelkező hatóság mellett az elsőfokú
eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékesség-
gel rendelkező hatóságnak minősül. Önkormány-
zati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testü-
let jár el, de a képviselő-testület önkormányzati
rendeletben ezt a hatáskörét a polgármesterre, a
bizottságára, a társulására vagy a jegyzőre átru-
házhatja. Nem minősül azonban a hatáskör átru-
házásának, ha a hatáskör gyakorlója kiadmányo-
zási jogát jogszerűen átengedte.
A jogszabályban meghatározott hatáskör elvo-

nása a hatóságtól egy másik hatóság által tilos, de
nem minősül annak, ha
 kijelölt hatóság jár el, vagy

 több hatóság a hatáskörét megosztva gya-
korolja.
A hatóságot eljárási kötelezettség terheli, vagyis

a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékes-
ségi területén vagy kijelölés alapján köteles el-
járni. Amennyiben a hatóság az eljárási kötelezett-
ségének nem tesz eleget, a hatóság jogellenes
hallgatásáról beszélünk. Ebben az esetben a fel-
ügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérke-
zésétől vagy a hivatalos tudomásszerzéstől számí-
tott 8 napon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és
a mulasztó hatóságot az eljárás soron kívüli lefoly-
tatására utasítja. Amennyiben a megállapított
újabb határidő eredménytelenül telt el, a felügye-
leti szerv az eljárásra haladéktalanul a mulasztóval
azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki, és egy-
idejűleg a mulasztó hatóság vezetője ellen fe-
gyelmi eljárást kezdeményez.
A kezdeményezés alapján a fegyelmi eljárás meg-
indítása kötelező, és a kijelölt hatóságnak soron
kívül döntést kell hoznia.
A felügyeleti szerv eljárásának azonban vannak bi-

zonyos korlátai. Az ismételten mulasztó hatóság-
tól az ügy nem vonható el, és az eljárásra más ha-
tóság nem jelölhető ki, ha
 a hatóság hatásköre hatósági igazolvány

vagy hatósági bizonyítvány kiadására,
 hatósági nyilvántartás vezetésére terjed ki,
 hatásköre kizárólagos.
A hatóság ilyen esetekben legkésőbb a felhívástól
számított tizenöt napon belül köteles eleget tenni
elmulasztott kötelezettségének. Fontos szabály,
hogy a felügyeleti szerv ilyenkor is kezdeményezi
a fegyelmi eljárást, melyet az előzőekben kifejtet-
tekhez hasonlóan kötelező megindítani.
Ha a képviselő-testület, a polgármester, a bizott-

ság, a társulás (vagyis önkormányzati hatóság) el-
mulasztotta önkormányzati hatósági ügyben eljá-
rási kötelezettségét, a fővárosi és megyei kor-
mányhivatal felhívja a mulasztó tisztségviselőt
vagy testületet, hogy soron kívül, de legkésőbb
harminc napon belül folytassa le az eljárást.
Ilyenkor az önkormányzati hatósághoz intézett

felhívás eredménytelensége esetén az ügyfél vagy
a fővárosi és megyei kormányhivatal, továbbá ha
az adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a fel-
ügyeleti szerv az intézkedési, eljárási kötelezettsé-
gének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a köz-
igazgatási ügyekben eljáró bíróság kötelezi a ható-
ságot az eljárás lefolytatására.
A hatóság hallgatását orvosló másik szabályként

jelenik meg az ügyészi felhívás arra vonatkozó
szabálya is, mely szerint a mulasztás megszünte-
tésére irányuló ügyészi felhívásban megállapított
határidő eredménytelen elteltét követően az
ügyész a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz
fordulhat a hatóság eljárásra kötelezése érdeké-
ben.
A törvényben nevesített ún. illetékességi okok,

melyeknek két fajtáját különböztetjük meg:
 általános és
 speciális illetékességi okok.
Az általános illetékességi okok az alábbiak:
Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azo-

nos hatáskörű hatóságok közül az a hatóság jár el,
amelynek illetékességi területén
• az ügyfél lakóhelye/tartózkodási helye, ennek

hiányában értesítési címe, illetve nem termé-
szetes személy ügyfél esetében székhelye, te-
lephelye, fióktelepe van (ha az ügyfél lakcíme
ismeretlen. Ilyenkor a lakcímet az ügyfél utolsó
ismert hazai lakcíme alapján kell megállapí-
tani);
• az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik;
• az ügy tárgyát képező tevékenységet gyakorol-

ják vagy gyakorolni kívánják, vagy
• a jogellenes magatartást elkövették.
Az általános illetékességi okok mellett ún. speciá-

lis illetékességi szabály, hogy például amennyi-
ben az ügyfélnek nincs ismert lakóhelye, az eljá-
rásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra
jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügy-
ben pedig a fővárosi főjegyző az illetékes.
Amennyiben egy ügy egyszerre több hatóság előtt

is elkezdődik, az ún. megelőzés elve alapján az
ügyben illetékességgel rendelkező azonos hatás-
körű hatóságok közül az ügyfél kérelmének hiá-
nyában az jár el, amelynél az eljárás előbb indult
meg.
Amennyiben a hatóság megállapítja, hogy az ügy-

ben más hatóság a megelőzés alapján már eljárt,
vagy más hatóság előtt eljárás van folyamatban, a
saját eljárást le kell zárnia, és az addig hozott dön-
téseit is negligálnia kell. Ez akként történhet, hogy
a saját eljárását megszünteti, illetve szükség ese-
tén a döntést visszavonja, és természetesen mind-
ezt a korábban eljárt, illetve a folyamatban lévő
ügyben eljáró hatósággal és az ügyféllel közli.
Ettől lényegesen eltér azonban az olyan eset, ami-

kor a hatóság megállapítja, hogy az adott ügyben
nincs hatásköre vagy illetékessége. Ilyenkor a ké-
relmet és az ügyben keletkezett iratokat haladék-
talanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől,
folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékes-
ség hiányának megállapításától számított nyolc
napon belül átteszi a hatáskörrel és illetékesség-
gel rendelkező hatósághoz.
Ez alól kivételt képez az az eset, amikor a hatóság

nem lehet tekintettel arra, hogy van-e jogható-
sága, valamint hatásköre és illetékessége, ugyanis
elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel, a személyi-
ségi jogok elháríthatatlan sérelmével járna a kése-
delem. Ilyenkor a hatóság ún. ideiglenes intézke-
dés keretében jár el. Ebben az esetben hatóság
közli az ideiglenes intézkedést elrendelő végzését
az ügyféllel és azzal a hatósággal, amely egyéb-
ként hatáskörrel, illetve illetékességgel rendel-
kezne az adott ügyben. Az a hatóság, amelyik
egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendel-
kezett volna, megvizsgálja, hogy az ideiglenes in-
tézkedés szükségszerű volt-e, és amennyiben úgy
ítéli meg, megteszi a szükséges intézkedéseket.
Az ideiglenes intézkedés felülvizsgálata során
nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett és gyako-
rolt jogok védelme.
Minden más esetben a hatóság az illetékességi te-

rületén kívül csak akkor végezhet eljárási cselek-
ményt, ha ezt törvény vagy kormányrendelet le-
hetővé teszi.
A Ket. meghatározza azokat a szabályokat is, ame-

lyek eljáró közigazgatási hatóságok közötti ún. ha-
tásköri, illetékességi vitára vonatkoznak, vagyis
azokra az esetkörökre, amelyek során ugyanab-
ban az ügyben több hatóság állapítja meg hatás-
körét és illetékességét (ez esetben pozitív össze-
ütközésről beszélünk), vagy éppen hatáskörének
és illetékességének hiányát (negatív összeütkö-
zés), és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy
nincs folyamatban, továbbá a megelőzés elve
alapján sem állapítható meg, mely hatóságnak kell
eljárnia.
A vita eldöntéséhez először az érdekelt hatóságok

kötelesek a vita rendezésének a megkísérlésére.
Ha az egyeztetés nem vezetett eredményre, az el-

járó hatóságot a következő szerv jelöli ki:
• Illetékességi összeütközés esetén a legköze-

lebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában
a vita eldöntését kérő hatóság működési terü-
lete szerint illetékes megyei, fővárosi kor-
mányhivatal. Az illetékességi vitában hozott
végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
• Hatásköri összeütközés esetén a Fővárosi Köz-

igazgatási és Munkaügyi Bíróság a hatásköri vi-
tában az ügyfél vagy a hatóság kérelmére so-
ron kívül nem peres eljárásban dönt. A Fővá-
rosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hatá-
rozata ellen fellebbezésnek nincs helye.
Ha az egyeztetés sikerrel járt, az a hatóság, amely

a továbbiakban nem jár el, az előtte folyamatban
lévő eljárást megszünteti, az eljárás során hozott
döntését visszavonja, egyúttal az ügy iratait és bi-
zonyítékait átteszi az eljárást lefolytató hatóság-
hoz.
2/15/3: ISMERTESSE A FELLEBBEZÉSI ELJÁRÁS

LEGFONTOSABB SZABÁLYAIT! TÉRJEN KI A FEL-
LEBBEZÉSRE JOGOSULTAK KÖRÉRE, A FELLEBBE-
ZÉS JOGCÍMÉRE, HATÁRIDEJÉRE, A FELLEBBEZÉS-
SEL MEGTÁMADHATÓ DÖNTÉSEK KÖRÉRE!
A fellebbezés (alkotmányos alapjog!)
 Fellebbezésre, mint jogorvoslatra csak a

közigazgatási hatóság első fokon hozott
döntései (határozatai, végzései) ellen ke-
rülhet sor a döntés közlésétől számított 15
napon belül, rendszerint az ügyfél felleb-
bez/az eljárás egyéb résztvevője.
 Fellebbezni bármilyen okból lehet, nincs
jogcímhez kötve.
 A fellebbezést annál a hatóságnál kell elő-
terjeszteni, amely a megtámadott döntést
hozta.
 A fellebbezésben új tények és bizonyítékok
is előterjeszthetők.
 A fellebbezésnek a végrehajtásra halasztó
hatálya van.
 Ket. szabályozza, hogy mely esetekben van
helye önálló fellebbezésnek, megszüntető
végzésnek eljárási bírság esetén!
Az önállóan megfellebbezhető végzések köre az
alábbi:
 az ideiglenes biztosítási intézkedésről

szóló;
 a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül eluta-
sító;
 az eljárást megszüntető;
 az eljárás felfüggesztését kimondó vagy a
felfüggesztésre irányuló kérelmet eluta-
sító;
 az ügyintézési határidő túllépésével kap-
csolatos;
 az eljárási bírságot kiszabó;
 a fellebbezési határidő elmulasztása miatt
benyújtott igazolási kérelmet elutasító;
 az iratbetekintési jog korlátozására irá-
nyuló kérelem tárgyában hozott és
 a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, az
eljárási költség megállapításával és viselé-
sével kapcsolatos, a költségmentesség
iránti kérelmet elutasító, a költségmentes-
ség módosításáról vagy visszavonásáról
szóló első fokú végzés.
Fellebbezési eljárás:
 bizonyítási eljárás,
 szakhatóságok szerepe.
A másodfokú hatóság döntései:
 a fellebbezés elutasítása;
 az elsőfokú határozat módosítása;
 az elsőfokú határozat megsemmisítése;
 az elsőfokú határozat megsemmisítése és
az elsőfokú hatóság új eljárásra való köte-
lezése.
Jogorvoslat a végrehajtásban
• A végrehajtást megindító hatóságnak a végre-
hajtási eljárásban hozott fellebbezéssel meg-
támadható döntése ellen is van helye fellebbe-
zésnek.
• A végrehajtást foganatosító szerv törvénysértő

döntése, intézkedése ellen vagy az intézkedés
elmulasztása esetén a végrehajtást foganato-
sító szervnél végrehajtási kifogást terjeszthető
elő.
• A fellebbezést és a kifogást a fellebbezés elbí-

rálására jogosult hatóság 15 napon belül bí-
rálja el.
• A végrehajtási kifogást a végrehajtást megin-
dító hatóság döntései elleni fellebbezés elbírá-
lására jogosult hatóság bírálja el, ha a végre-
hajtást bírósági végrehajtó foganatosítja.
2/15/4: ISMERTESSE AZ ÜGYÉSZI FELLÉPÉSRE VO-

NATKOZÓ SZABÁLYOKAT!
Az ügyészi fellépés (Ütv. IV. fejezet)
• Az ügyész ellenőrzi a törvényesség betartását.
• Az ügyész felhívással élhet törvénysértés és

mulasztás esetén.
• A felhívást az ügyész a felügyeleti szervhez
nyújtja be, ennek hiányában az eljáró szerv-
hez.
• Ha a felhívott szerv nem ért egyet, az ügyész a

bírósághoz fordulhat.
A Ket. szerint, ha az ügyész a Ket. hatálya alá tar-

tozó ügyben lép fel a törvénysértés orvoslása ér-
dekében, annak elbírálására az Ütv.-nek az
ügyészség közérdekvédelmi feladatairól szóló fe-
jezetében foglaltak az irányadók.
Az ügyészi eszközöknek, intézkedéseknek az Ütv.

különböző típusait ismeri:
• A törvénysértésnek nem minősülő hiányos-

ságra és az olyan, csekély jelentőségű tör-
vénysértésre, amely fellépést nem tesz indo-
kolttá, az ügyész jelzésben hívja fel az illeté-
kes szerv vezetőjének figyelmét. Ha az ügyész
ezt kéri, az illetékes szerv vezetője a jelzéssel
kapcsolatos álláspontjáról az ügyészt harminc
napon belül értesíti.
• Ha törvény másképp nem rendelkezik, az

ügyész a közigazgatási hatósági döntés érde-
mére kiható törvénysértés esetén a jogerőre
emelkedéstől vagy a végrehajtás elrendelésé-
től számított legfeljebb egy éven belül, kötele-
zettséget megállapító, jogot elvonó vagy korlá-
tozó döntés esetén a végrehajtáshoz való jog
elévüléséig, illetve követelés biztosítását vagy
dolog zárlatát elrendelő döntéssel szemben
mindaddig, amíg ez az állapot fennáll, felhívás-
sal él a törvénysértés megszüntetése érdeké-
ben. Az ügyész a felhívásban indítványozhatja
a törvénysértő döntés végrehajtásának felfüg-
gesztését. A felhívás címzettje a végrehajtást a
döntéséig köteles azonnal felfüggeszteni, és
erről az ügyészt egyidejűleg tájékoztatni.
• Az ügyész a felhívását az ügyben eljáró szerv

felügyeleti szervéhez nyújtja be. Ha a döntést
hozó szervnek nincs felügyeleti szerve, vagy
felügyeleti szerve a Kormány, vagy ha az ügy-
ben felügyeleti intézkedés jogszabály alapján
kizárt, a felhívást az ügyész a döntést hozó
szervhez nyújtja be.
 A felhívás eredménytelensége esetén az ügyész
az alapügyben hozott jogerős döntést megtá-
madhatja bíróság előtt.
2/15/5: ISMERTESSE A KIZÁRÁS SZABÁLYAIT!
Kizárás esetén ún. kizárási okoknak kell fennáll-

niuk. Ezeknek két nagy csoportját különböztetjük
meg: abszolút és relatív okokat.
Abszolút kizárási ok esetén ki kell zárni az adott

személyt, vagyis nem vehet részt az ügy elintézé-
sében:
• az a személy vagy hatóság, akinek jogát vagy

jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti;
• az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve ha-
tósági közvetítőként, az ügyfél képviselője-
ként, hatósági tanúként vagy szakértőként járt
el, valamint a szemletárgy birtokosa és a támo-
gató;
• az ügy másodfokú elintézésében az, aki az ügy

elintézésében első fokon részt vett;
• a jegyző az önkormányzatát érintő ügyekben;
• az a hatóság, amelyik hatóság vezetőjével

szemben kizárási ok merül fel.
Relatív kizárási ok esetén ki lehet zárni az adott

személyt
• Ha nem várható el az ügy tárgyilagos megíté-

lése.
A kizárás egy másik válfaja a hatóság kizárása az
eljárásból.
Ennek megfelelően:
• Az ügy elintézésében nem vehet részt az a

hatóság, amelynek jogát vagy jogos érde-
két az ügy közvetlenül érinti.
• A jegyző, mint hatóság nem vehet részt

annak a hatósági ügynek az elintézésében,
amelyben az őt foglalkoztató önkormány-
zat/a foglalkoztató önkormányzat társu-
lása/az egyéb munkáltatói jogokat gya-
korló polgármester ellenérdekű ügyfél, il-
letve a határozattal az önkormányzat/a tár-
sulás/a polgármester jogosulttá vagy köte-
lezetté válhat, vagy az eljárás tárgyával ösz-
szefüggő kötelezettséget vállal.
• Az ügy elintézésében nem vehet részt az a

hatóság, amely hatóság vezetőjével szem-
ben kizárási ok merül fel.
• Amennyiben a kizárási ok a hatáskör gya-

korlójával vagy a hatósággal szemben me-
rül fel, a kizárási okot a felügyeleti szerv ve-
zetőjének kell bejelenteni, aki dönt egy má-
sik, azonos hatáskörű hatóság kijelöléséről.
Amennyiben nincs ilyen hatóság, az a szerv
jár el, amelyikkel szemben a kizárási ok fel-
merült, azzal, hogy haladéktalanul, de leg-
később a kizárási ok felmerülésétől számí-
tott 8 napon belül értesíti az ügyfelet a ki-
zárás fennállásáról, illetve az irányadó eljá-
rási rendről. Emellett a hatóság a határoza-
tát és önálló fellebbezéssel megtámadható
végzését a felügyeleti szerv vezetőjével is
közli.
2/15/6: ISMERTESSE A KÖZIGAZGATÁSI HATÁ-

ROZATOK BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLATÁRA VO-
A bírósági felülvizsgálat-ra
 akkor kerül sor, amikor valamely jogerős
közigazgatási határozattal van valamilyen
probléma.
 Felperes lehet: ügyfél, illetve olyan sze-
mély, akit döntés alapján valamely jog/kötele-
zettség illet meg.
 Alperes: az a közigazgatási szerv, aki ellen
a per indul.
A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehaj-

tására nincs halasztó hatálya.
• Végrehajtásra nézve nem halasztó hatályú

– bíróság felfüggesztő határozata szüksé-
ges.
• Jogszabálysértésre hivatkozással a közlés-
től számított 30 napon belül bármelyik
ügyfél kérheti.
Előfeltétele:
• A fellebbezési jog kimerítése.
• A fellebbezés kizártsága.
A felülvizsgálati eljárás szabályait a Pp. XX. feje-

zete határozza meg.
A bíróság döntései:
• az ügyfél (felperes) keresetét elutasítja;
• a közigazgatási döntést hatályon kívül he-

lyezi;
• a közigazgatási döntést hatályon kívül he-

lyezi és új eljárás lefolytatására kötelez;
• a közigazgatási döntést megváltoztatja, ha
törvény megengedi.
A jogerős ítélet jogkövetkezményei:
• nincs helye új eljárásnak;
• megismételt eljárás során a hatóságot köti

a bíróság ítélete.
2/15/7: ISMERTESSE A TANÚVALLOMÁSRA VO-

A tanúvallomás és a szemle
A tanúként megidézett személyt:
• megjelenési,
• vallomástételi,
• igazmondási kötelezettség terheli.
A tanúvallomás tételnek lehet abszolút illetve re-

latív akadálya.
A vallomástétel történhet:
 szóban (ilyenkor jegyzőkönyvet kell felvenni

róla)
 írásban,
 elektronikus aláírással, hitelesítéssel.
A szemle fajtái:
• szemletárgy bemutatása (ingó),

• helyszíni szemle lefolytatása (ingatlan),
• személy
- megtekintése, illetve
- megfigyelése.
2/15/8: ISMERTESSE MAGYARORSZÁG BELSŐ

JOGFORRÁSI RENDSZERÉNEK ELEMEIT AZ ALAP-
TÖRVÉNY ÉS A JOGALKOTÁSI TÖRVÉNY RENDEL-
KEZÉSEI ALAPJÁN!
A belső jogforrási rendszer felépítése
1. Alaptörvény (2012. évi I. tv.)
Ha valamely jogszabály az Alaptörvénnyel el-

lentétes, akkor azt az Alkotmánybíróság felül-
vizsgálja, ha szükséges megsemmisíti.
Alaptörvény elfogadásához, módosításához
minősített többség szükséges.
2. AB határozatok
Negatív jogalkotás, a meglévő jogszabályokból
levesz egyet (-1)
3. Sarkalatos tv. ----------- JEH + törvényerejű
rendeletek
Bizonyos törvényeket csak sarkalatos tv.-

ekben lehet megfogalmazni, és 2/3-os több-
séggel elfogadni.
4. „Feles” tv. ------------- JEH

5. Korm. rend. ---- MNB E. rend. --------- JEH
6. Kormány tagjainak rendelete -------- JEH
7. Önálló szabályozó szervek rendelete -----
JEH
8. Kúria önkormányzati határozatai
9. Helyi önkormányzat rendeletei ---------- JEH
Közjogi szervezetszabályozó eszközök
Belső (anyagi) jogforrás Külső

(alaki) jogforrás
 Országgyűlés Magyaror-
szág Alaptörvénye,
valamint törvény
 NET (1989. október 23-án megszűnt)

törvényerejű rendelet
 Kormány rendelet
 Magyar Nemzeti Bank elnöke ren-

delet
 Kormány tagjai rendelet

(a miniszterelnök és a miniszterek)
 önálló szabályozó szerv vezetője

rendelet
 helyi önkormányzat képviselő-testülete

rendelet
Rendeletalkotás különleges jogrendben
 Honvédelmi Tanács
 köztársasági elnök
 Kormány rendelet, amely

törvény erejével bír
2/15/9: HATÁROZZA MEG A TÁRSADALMI

NORMA ÁLTALÁNOS SAJÁTOSSÁGAIT! HATÁ-
ROZZA MEG A JOGI NORMA – MINT A TÁRSA-
DALMI NORMÁK EGY CSOPORTJA – CSAK RÁJUK
JELLEMZŐ SAJÁTOSSÁGAIT!
A társadalmi norma fogalma:
A társadalmi normák olyan magatartási szabá-

lyok, amelyek a lehetséges magatartások kö-
zül előírják a helyeset és a követendőt, és az
előírás be nem tartása esetére hátrányos kö-
vetkezményt (szankciót) helyeznek kilátásba.
A társadalmi norma sajátosságai:
 magatartásmintát tartalmaz,
 tartós időbeli érvényesség,
 általánosság,
 formai elemük a jogkövetkezmény (szank-
ció).
A jogi norma olyan magatartási szabályok összes-
sége:
 amelyek keletkezése állami, közhatalmi

szervekhez kötődik,
 amelyek általánosan, mindenkire nézve
kötelezőek,
 amelyek érvényesülését az állami szervek
végső soron kényszerrel ténylegesen bizto-
sítják.
2/15/10: ISMERTESSE A RENDELETALKOTÁS

FŐBB SZABÁLYAIT BÉKEIDŐBEN!
Jogalkotási eljárás
 jogalkotási metodika: a jogi szabályozás tar-
talma a jogalkotásban résztvevők által kialakí-
tásra kerül, és külső jogalkotási eljárásba ágya-
zódva zajlik.
 jogalkotási taktika: külső eljárási mechaniz-
mus, amelynek rendjében és fázisain keresztül
az érvényes jogi szabályozás megszülethet.
1/ Tervezése, rendelet-tervezet elkészítése
 minisztériumok évente, a Kormány félévente

munkatervet készítenek
 előkészítéséért felelős miniszternek jogalko-
tási tájékoztatót kell közzétennie az erre kije-
lölt honlapon,
- akinek feladata a jogszabály szakmai tartal-
mának kialakítása. A tartalom kialakítása so-
rán neki kell gondoskodnia a jogalkotással
szembeni alapvető követelmények teljesü-
léséről is.
- a jogszabály előkészítője a jogszabály norma-
szövegének tervezetéhez indokolást készít.
2/ Tervezetek véleményezése
 az előterjesztéseket a Miniszterelnökség szá-

mára meg kell küldeni
 a Közigazgatási államtitkár dönt, hogy közigaz-
gatási egyeztetésre bocsátható-e.
 az engedély megadását követően a tervezetet
egyeztetés céljából meg kell küldeni minden
érintettnek.
 a közigazgatási egyeztetés keretében megkül-
dött észrevételeket a jogszabálytervezet elő-
terjesztője köteles egyeztetni, amelynek során
a véleményeltéréseket lehetőség szerint fel
kell oldani és egyetértésre kell jutni.
 társadalmi egyeztetésre is sor kerülhet,
melynek két formája az általános egyezte-
tés és a közvetlen egyeztetés. Az előbbi tár-
sadalmi egyeztetéskor kötelező (nyilvános-
ságra hozatal, véleményt nyilváníthat bárki).
Majd az előkészítésért felelős miniszter ösz-
szefoglalót készít, majd honlapon közzétesz.
3/ Jogalkotó elé terjesztése és elfogadása
 Miniszteri rendeletek esetén miniszter dönt a

rendelet kiadásáról.
 Kormány döntését igénylő jogszabálytervetek
esetén előterjesztést kell készíteni a Kormány
számára (nagyobb jogszabály esetén kétszaka-
szos eljárás).
 Előterjesztés 3 fő részből áll: egyeztetési
lap, vezetői összefoglaló, döntési javaslat.
 A Kormány döntés-előkészítő testülete a köz-
igazgatási államtitkári értekezlet. Ülésén dönt
a tervezetről. A miniszterelnök korm. rendele-
tet és korm. határozatot adhat ki.
 Ha a Kormány a tervezetet elfogadja, az kihir-
detésre, közzétételre kerülhet, illetve benyújt-
ható az Országgyűlésnek.
 zárószavazással döntés
4/ Kihirdetése (Magyar Közlöny)

 A kormányrendeletet a miniszterelnök írja alá,
de e tekintetben őt az általa rendeletben kije-
lölt miniszterelnök-helyettes helyettesítheti.
 A miniszterelnöki rendeletet a miniszterelnök,
 A miniszteri rendeletet pedig a miniszter írja
alá, e jogkörűkben ők nem helyettesíthetők.
 Az önkormányzati rendelet elfogadott szöve-
gét a polgármester és a jegyző írja alá.
 A jogszabályokat a Magyar Közlönyben kell ki-
hirdetni. (Az önkormányzati rendeleteket a
képviselő-testület hivatalos lapjában vagy a
helyben szokásos az SZMSZ-ben meghatáro-
zott módon kell kihirdetni.)
 Kormány rendelet
 Magyar Nemzeti Bank elnöke ren-
delet
 Kormány tagjai rendelet
(a miniszterelnök és a miniszterek)
 önálló szabályozó szerv vezetője

rendelet
 helyi önkormányzat képviselő-testülete

rendelet
2/15/11: MUTASSA BE A JOGALKOTÁS EGYES

SZAKASZAINAK LÉNYEGI TARTALMÁT!
A jogalkotás szakaszai
1/ Előkészítés
1. Tervezés (jogalkotási terv) - ½ évente mun-

katervet kell készíteni a minisztériumoknak és
a kormánynak is (milyen cél?)
2. Tervezet elkészítése
3. Tervezetek véleményezése (közigazgatási,

társadalmi egyeztetés) – Miniszterelnökségre
véleményezésre megküldik (Közig. Államtit-
kár)
4. Jogalkotó elé terjesztés – Igazságügyi Mi-

nisztériummal együtt Kormány elé terjesztik (+
indokolást is)
2/ Elfogadás
A jogalkotó aktusa
3/ Kihirdetés
Jogilag szabályozott módon, helyen, formában

történő nyilvánosságra hozatal, az érvényes-
ség feltétele.
4/ Hatályosulás vizsgálata
1. Utólagos hatásvizsgálat – hogy alkalmazása

során beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket?
2. Jogszabályok tartalmi felülvizsgálata:
a) módosítások
b) dereguláció
2/15/12: MELYEK A JOGSZABÁLY TERVEZETÉNEK

MEGSZÖVEGEZÉSÉRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS
ÉS A JOGSZABÁLY MEGJELÖLÉSÉRE, VALAMINT A
HIVATKOZÁSOKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉ-
NYEK?
A jogszabálytervezetek szövegezésének alapvető

követelményei
 a magyar nyelv szabályainak megfelelő, vilá-

gos, közérthető és ellentmondásmentes szö-
vegezés
 normatartalom
 kijelentő mondat, egyes szám harmadik sze-
mély
 következetes fogalomhasználat
 rövid megjelölések megfelelő használata
 felsorolások elemei közötti kapcsolat egyér-
telmű kifejezése (valamennyinek, egyiknek
sem, legalább egynek teljesülnie kell)
 egyedi cím, utolsó szóhoz -ról, -ről rag
 hivatkozások helyes alkalmazása – rugalmas
vagy merev hivatkozás
2/15/13 Ismertesse a hatósági ügyintézőre, il-
letve az eljáró hatóságra és vezetőjére vonatkozó
kizárás szabályait (célja, alanyai, okok, eljárási
események)!
Főmenü
A Ket. olvasatában a kizárás azt jelenti, hogy a ha-
tóság vagy valamely képviselője, illetve az eljárás
valamely egyéb résztvevője (például tanú, tol-
mács) valamilyen okból nem vehet részt az eljá-
rásban, mert vele szemben fennáll valamilyen
olyan, a Ket.-ben nevesített ok, amely megkérdő-
jelezi a szóban forgó személy pártatlanságát.1
Kizárás esetén ún. kizárási okoknak kell fennáll-
niuk. Ezeknek két nagy csoportját különböztetjük
meg: abszolút és relatív okokat.
Az ún. abszolút okok fennállása esetén ki kell, míg
relatív okok fennállása esetén ki lehet zárni az
adott személyt.
Az ügyintézőt ki kell zárni az eljárásból (abszolút
kizárási okok), tehát az ügy elintézésében nem
vehet részt az a személy,
• akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvet-
lenül érinti;
• az ügy másodfokú elintézésében nem vehet
részt az, aki az ügy elintézésben első fokon részt
vett;
• az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve ha-
tósági közvetítőként, az ügyfél képviselőjeként,
hatósági tanúként vagy szakértőként járt el, va-
lamint a szemletárgy birtokosa és a támogató;
• az a hatóság, amelynek jogát vagy jogos érde-
két az ügy közvetlenül érinti (a hatóság nem vá-
lik kizárttá amiatt, mert a határozatban megálla-
pított fizetési kötelezettség teljesítése az általa
megjelölt számlára történik);
• a jegyző mint hatóság annak a hatósági ügynek
az intézésében, amelyben az illetékességi terü-
letének az önkormányzata, az önkormányzat
szerve vagy a polgármester ellenérdekű fél, il-
letve a határozattal az illetékességi területének
az önkormányzata, az önkormányzat szerve
vagy a polgármester jogosulttá vagy kötelezetté
válhat, vagy az eljárás tárgyával összefüggő kö-
telezettséget vállal;
• az a hatóság, amelyik hatóság vezetőjével
szemben kizárási ok merül fel.
Relatív kizárási okként nevesíti a Ket. az olyan ese-
teket, amikor az ügy elintézésében nem vehet
részt az a személy, akitől nem várható el az ügy
tárgyilagos megítélése.
A kizárási ok felmerülését be kell jelenteni: az ügy-
intéző a hatóság vezetőjének haladéktalanul, de
legkésőbb az ok felmerülésétől számított 5 napon
belül bejelenti, ha vele szemben kizárási ok áll
fenn.
Az ügyfél a kizárási okot a kizárási okról való tudo-
másszerzéstől számított 8 napon belül jelentheti
be. Viszont, ha az ügyfél alaptalanul tesz kizárásra
irányuló bejelentést, a hatóság a kizárást megta-
gadó végzésben eljárási bírsággal sújthatja.
A kizárás kérdésében mindig a hatóság vezetője
dönt:
• Szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki, ha nincs
másik, megfelelő szakképzettséggel rendelkező
ügyintéző, a felügyeleti szerv vezetője másik
azonos hatáskörű hatóságot jelöl ki.
• Meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselek-
ményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt
el.
A kizárás tárgyában végzést kell hozni, és azt kö-
zölni kell az ügyféllel, de az eljárás megindításáról
szóló értesítést megelőzően a hatóság vezetője
végzés kibocsátása nélkül dönthet.
A kizárás egy másik válfaja a hatóság kizárása az
eljárásból. Ennek megfelelően:
• Az ügy elintézésében nem vehet részt az a ható-
ság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy
közvetlenül érinti.
• A jegyző mint hatóság nem vehet részt annak a
hatósági ügynek az elintézésében, amelyben az
őt foglalkoztató önkormányzat/a foglalkoztató
önkormányzat társulása/az egyéb munkáltatói
jogokat gyakorló polgármester ellenérdekű ügy-
fél, illetve a határozattal az önkormányzat/a tár-
sulás/a polgármester jogosulttá vagy kötele-
zetté válhat, vagy az eljárás tárgyával össze-
függő kötelezettséget vállal.
• Az ügy elintézésében nem vehet részt az a ható-
ság, amely hatóság vezetőjével szemben kizárási
ok merül fel.
• Amennyiben a kizárási ok a hatáskör gyakorlójá-
val vagy a hatósággal szemben merül fel, a kizá-
rási okot a felügyeleti szerv vezetőjének kell be-
jelenteni, aki dönt egy másik, azonos hatáskörű
hatóság kijelöléséről. Amennyiben nincs ilyen
hatóság, az a szerv jár el, amelyikkel szemben
a kizárási ok felmerült, azzal, hogy haladéktala-
nul, de legkésőbb a kizárási ok felmerülésétől
számított 8 napon belül értesíti az ügyfelet a ki-
zárás fennállásáról, illetve az irányadó eljárási
rendről. Emellett a hatóság a határozatát és ön-
álló fellebbezéssel megtámadható végzését a
felügyeleti szerv vezetőjével is közli.
Modul2 10p csop
2/10/1: Ismertesse az újrafelvételi eljárásra vo-

natkozó legfontosabb szabályokat! (134.old)
Ügyféli kérelemre csak jogerős közigazgatási ha-

tározattal lezárt ügyben van helye.
Feltételei:
• a döntés jogerőre emelkedése; (Ügyféli kére-

lemre csak jogerős közigazgatási határozattal
lezárt ügyben van helye.)
• a határozat meghozatala előtt meglevő, el

nem bírált lényeges tény, adat vagy bizonyíték
alapján;
• kedvezőbb tartalmú határozatot eredménye-
zett volna;
• és ez utólag jutott az ügyfél tudomására
A kérelem benyújtásának határideje: (Az ügyfél

tudomására jutásától számított 15 napon belül,
de legfeljebb a határozat jogerőre emelkedésétől
számított 6 hónapon belül. )
objektív határideje: a jogerőre emelkedéstől szá-

mított 6 hónap (jogvesztő);
szubjektív határideje: a tudomásszerzéstől számí-

tott 15 nap.
Kérelem elbírálása: az első fokon eljárt közigaz-

gatási hatóság bírálja el az alábbi döntési lehető-
ségekkel.
• kérelmet elutasítja (ha a fenti feltételek nem
állnak fenn):
1. ügyben bírósági felülvizsgálat van folya-
matban vagy már van bírósági felülvizsgá-
lati határozat
2. a kérelem a jogerős határozat meghoza-
tala után bekövetkezett tényen alapul
3. eltelt a határozat jogerőre emelkedésé-
től számított hat hónap
4. törvény, kormányrendelet vagy önkor-
mányzati hatósági ügyben önkormányzati
rendelet kizárja a kérelem lehetőségét
• jogerős határozatot módosítja;
• jogerős határozatot visszavonja;
• új határozatot hoz.
2/10/2: Mutassa be a jogorvoslás rendszerét a
hatósági eljárásban! (127.old)
Ez a szakasz nem automatikusan bekövetkező, ha-

nem lehetséges szakasza a közigazgatási eljárás-
nak. A jogorvoslathoz való jog alkotmányos alap-
jog (Az Alaptörvény XXVIII . cikkének (7) bekez-
dése szerint).
Jogorvoslati formák:
Kérelem alapján:
• fellebbezés,
• bírósági felülvizsgálat,
• újrafelvételi kérelem,
• Alkotmánybíróság határozata alapján indít-
ható eljárás
Hivatalból induló (Ex offitio) döntés-felülvizsgá-

lati módok:
• saját döntés felülvizsgálata saját hatáskörben

(a döntés módosítása, visszavonása);
• felügyeleti eljárás;
• ügyészi fellépés.
2/10/3: Sorolja fel a semmisségi okokat és ismer-

tesse azok következményét! (138.old)
Vannak olyan súlyos jogszabálysértések, amelye-

ket nem lehet másként orvosolni, csak úgy, hogy
a döntést az arra jogosult megsemmisíti. Erre való
figyelemmel a Ket. taxatíve felsorolja az ún. sem-
misségi okokat, amelyek fennállása esetén a dön-
tést meg kell semmisíteni.
A döntést meg kell semmisíteni, ha:
• magyar hatóság joghatósága kizárt (Pl. EU-s

vagy más nemzetközi szerződés vagy törvény
miatt);
• nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe
vagy illetékességébe (kivéve:ideiglenes intéz-
kedés);
• szakhatóság megkeresése nélkül vagy állás-
foglalásának figyelmen kívül hozott döntés;
• a döntést bűncselekmény befolyásolta fel-
téve, hogy a bűncselekmény elkövetését jog-
erős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet
meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya
zárja ki. – ilyenkor a döntés időkorlátozás nél-
kül megsemmisíthető, ha az jóhiszeműen
szerzett és gyakorolt jogot nem érint
• a döntést hozó testületi szerv nem volt hatá-
rozatképes, vagy nem volt meg a döntéshez
szükséges szavazati arány;
• res iudicata ellenére, vagy a közigazgatási bí-
róság döntésének figyelembevétele nélkül
született döntés;
• törvény valamely meghatározott forma mellő-
zését, illetve valamely súlyos eljárási jogsza-
bálysértést is semmisségi okká minősíthet.
Nagyon fontos szabály, hogy a fenti semmisségi
ok valamelyikének fennállta esetén sem semmi-
síthető meg a döntés, ha:
• Nem semmisíthető meg 3 éven túl a hatósági

döntés, ha jóhiszeműen szerzett és gyakorolt
jogot sért;
• 5 év eltelte után nincs helye a kötelezettséget
megállapító döntés megsemmisítésének.
De! időbeli korlátozás nélkül megsemmisít-
hető, ha bűncselekmény befolyásolta.
2/10/4: Ismertesse, hogy a fellebbezés elbírálása
során mi jellemző a másodfokú eljárásra és mi-
lyen döntést hozhat a másodfokú hatóság? (131.
old)
A másodfokú hatósági eljárás során a másodfokú

döntést hozó hatóság a sérelmezett döntést, vala-
mint az azt megelőző eljárást megvizsgálja. Ennek
során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz.
A másodfokú döntést hozó hatóság beszerzi a má-

sodfokú eljárásban kijelölt szakhatóság állásfogla-
lását. Ha a fellebbezés nem érinti az elsőfokú szak-
hatóság állásfoglalását, a másodfokú döntést
hozó hatóság mellőzi a szakhatóság megkeresé-
sét. Ha törvény vagy kormányrendelet a másod-
fokú eljárásban szakhatóságot nem jelöl ki, a ha-
tóság maga dönt a fellebbezésnek a szakhatósági
állásfoglalás ellen irányuló részében is.
A másodfokú hatóság, miután megvizsgálta az

első fokú döntést és az alapeljárást, különböző-
képpen dönthet:
• Az eredeti első fokú döntést helybenhagyja,

megváltoztatja vagy megsemmisíti.
• A jogszabályban meghatározott esetben a
mérlegelési jogkörben hozott első fokú dön-
tésben meghatározott kötelezettségnél súlyo-
sabb kötelezettséget nem állapíthat meg.
• Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs
elég adat, az első fokú döntés meghozatalát
követően új tény merül fel, egyébként a tény-
állás további tisztázása szükséges, a döntés
megsemmisítése mellett az ügyben első fokú
döntést hozó hatóságot végzésben új eljárásra
utasíthatja, vagy a kiegészítő bizonyítási eljá-
rás lefolytatását maga végzi el, és ennek alap-
ján dönt.
• Ha megállapítja, hogy az eljárásba további ügy-
fél bevonása szükséges, az első fokú döntést
végzésben megsemmisíti, és az ügyben első
fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra uta-
sítja.
2/10/5: Sorolja fel mely szervnek minősülnek ha-
tósági jogkört gyakorló közigazgatási hatóságnak
(példákkal)! (72. old)
A Ket. személyi és szervi hatályát tekintve a ható-

ságra, az ügyfélre és az eljárásban közreműködő
egyéb személyekre vonatkozó eljárásjogi jogvi-
szonyt szabályozza. A szervi hatály azokat a szabá-
lyokat takarja, amelyek meghatározzák, milyen
közigazgatási szervek lehetnek közigazgatási ható-
ságok az eljárásban. A törvény alkalmazása szem-
pontjából közigazgatási hatóság a hatósági ügy in-
tézésére hatáskörrel rendelkező
• államigazgatási szerv (Miniszter, miniszternek

alárendelt, de nem minisztériumi jogállású,
központi államigazgatási szervek, fővárosi,
megyei kormányhivatalok, területi államigaz-
gatási szervek, járási hivatalok, helyi államigaz-
gatási szervek.);
• helyi önkormányzat képviselő-testülete, ide-
értve a megyei önkormányzat közgyűlését is,
valamint átruházott hatáskörben annak szer-
vei és társulása;
• a polgármester, főpolgármester, megyei köz-
gyűlés elnöke;
• főjegyző, jegyző, körjegyző, a képviselő-testü-
let hivatalának ügyintézője, a hatósági igazga-
tási társulás;
• törvény vagy kormányrendelet által közigaz-
gatási hatósági jogkör gyakorlására feljogosí-
tott egyéb szervezet, köztestület vagy sze-
mély Pl.: vállalkozó állatorvos (hatósági teen-
dők ellátása); különböző kamarák
2/10/6: Ismertesse az ügyintézési határidőre vo-

natkozó általános szabályokat! (83. old)
Határidő kezdete:
• kérelem beérkezését követő nap;

• hivatalból indítandó eljárásnál az első eljárási
cselekmény elvégzésének a napja;
• felügyeleti szervhez az iratok megérkezésének
napja
Általános ügyintézési határidő 21 nap:

• határozatot, illetve
• az eljárást megszüntető végzést, valamint
• a másodfokú döntést hozó hatóságnak az első
fokú döntést megsemmisítő és új eljárásra uta-
sító végzését 21 napon belül kell meghozni és
gondoskodni a döntés közléséről
Kivételes ügyintézési határidők (rövidebb határ-

időt bármely jogszabály, hosszabbat pedig csak
törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg):
• veszélyhelyzet elhárítása, kár megelőzése ese-

tén
• ügy bonyolultsági foka (külön jogszabály alap-
ján)
• soronkívüliség
Határidő meghosszabbítása: indokolt esetben,
legfeljebb 21 nappal (soron kívüliség esetén 15
nappal)
További szabályok:
• Naptári napokban, és nem munkanapokban

kell megállapítani a közigazgatósági hatósági
eljárásokban a határidőket, ugyanakkor az
ügyintézés kezdetét a hatóságoz való beérke-
zést követő munkanaptól számolják.
• Ügyintézési határidőbe nem számító időtarta-
mok:
pl. szakhatósági közreműködés, szakvélemény
elkészítése, hiánypótlás időtartama, eljárás
felfüggesztése - ettől jogszabály eltérhet (a
„bruttó” és a „nettó” ügyintézési határidő kö-
zeledhet).
• A határidő elmulasztása esetén: illeték- és díj-
visszafizetési kötelezettség.
2/10/7: Ismertesse az eljárási kötelezettség tar-

talmát és vesse össze e kötelezettség megsérté-
sekor irányadó szabályokat az államigazgatási és
az önkormányzati hatóságok mulasztása esetén!
(76. old) – „a második részre vonatkozó válasz-
ban nem vagyok biztos” Ez kiegészítve a Fb kidol-
gozással

hallgatásáról beszélünk. Ebben az esetben a fel-
ügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérke-
zésétől vagy a hivatalos tudomásszerzéstől szá-
mított 8 napon belül kivizsgálja a mulasztás okát,
és a mulasztó hatóságot az eljárás soron kívüli le-
folytatására utasítja. Amennyiben a megállapí-
tott újabb határidő eredménytelenül telt el, a fel-
ügyeleti szerv az eljárásra haladéktalanul a mu-
lasztóval azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl
ki, és egyidejűleg a mulasztó hatóság vezetője el-
len fegyelmi eljárást kezdeményez. A kezdemé-
nyezés alapján a fegyelmi eljárás megindítása kö-
telező, és a kijelölt hatóságnak soron kívül döntést
kell hoznia.
Az ismételten mulasztó hatóságtól az ügy nem

vonható el, és az eljárásra más hatóság nem
jelölhetőki, ha a hatóság hatásköre hatósági iga-
zolvány vagy hatósági bizonyítvány kiadására, ha-
tósági nyilvántartás vezetésére terjed ki, vagy ha-
tásköre kizárólagos.
Ha a képviselő-testület, a polgármester, a bizott-

ság, a társulás (vagyis önkormányzati hatóság) el-
mulasztotta önkormányzati hatósági ügyben eljá-
mányhivatal felhívja a mulasztó tisztségviselőt
vagy testületet, hogy soron kívül, de legkésőbb
harminc napon belül folytassa le az eljárást. Ilyen-
kor az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás
eredménytelensége esetén az ügyfél vagy a fővá-
rosi és megyei kormányhivatal, továbbá ha az
adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a fel-
ügyeleti szerv az intézkedési, eljárási kötelezettsé-
gének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a köz-
igazgatási ügyekben eljáró bíróság kötelezi a ható-
ságot az eljárás lefolytatására.

jelenik meg az ügyészi felhívás arra vonatkozó
szabálya is, mely szerint a mulasztás megszünte-
tésére irányuló ügyészi felhívásban megállapított
határidő eredménytelen elteltét követően az
ügyész a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság-
hoz fordulhat a hatóság eljárásra kötelezése érde-
kében.
Fb.kidolgozás:

a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi terüle-
tén v. kijelölés alapján köteles eljárni.
Ha a hatóság az elj. kötelezettségének nem tesz

eleget: a hatóság jogellenes hallgatásáról beszé-
lünk. Ez esetben a felügyeleti szerv az erre irá-
nyuló kérelem megérkezésétől v. a hivatalos tudo-
másszerzéstől számított 8 napon belül kivizsgálja
a mulasztás okát, és a mulasztó hatóságot az eljá-
rás soron kívüli lefolytatására utasítja. Ha a meg-
állapított újabb határidő eredménytelenül telt el:
a felügyeleti szerv a mulasztóval azonos hatás-
körű másik hatóságot jelöl ki és a mulasztó ható-
ság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezdemé-
nyez.
Ha a mulasztó képviselő-testület, a polgármes-

ter, a bizottság, a társulás (vagyis önkormányzati
hatóság) elmulasztotta önk. hatósági ügyben eljá-
mányhivatal felhívja a mulasztó tisztségviselőt v.
testületet, hogy soron kívül, de legkésőbb 30 na-
pon belül folytassa le az elj-t.
Amennyiben felhívás nem jár eredménnyel: a

kormányhivatal a közig. ügyekben eljáró bíróság
útján, nemperes elj-ban kötelezi a hatóságot az el-
járás lefolytatására. Ugyanez történik akkor, ha az
adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a fel-
ügyeleti szerv nem tesz eleget az intézkedési, eljá-
rási kötelezettségének; mindezen esetekben az
ügyfél kérelme alapján kerül sor a bírósági kötele-
zés kibocsátására.

jelenik meg az ügyészi felhívás: a mulasztás meg-
szüntetésére irányuló ügyészi felhívásban megál-
lapított határidő eredménytelen elteltét követően
az ügyész a közig. ügyekben eljáró bírósághoz for-
dulhat a hatóság elj-ra kötelezése érdekében.
2/10/8: Milyen bizonyítékok használhatóak fel a

hatósági eljárás során? Sorolja fel a Ket-ben ne-
vesített bizonyítékokat! (100. old)
A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használ-

ható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának
megkönnyítésére. A hatóság szabadon választja
meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt, de ága-
zati törvény előírhatja azt is, hogy a hatóság a ha-
tározatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre
alapozza. Sőt törvény vagy kormányrendelet meg-
határozott ügyekben kötelezővé teheti valamely
bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja
valamely szerv véleményének a kikérését is.
A Ket.-ben nevesített bizonyítékok az alábbiak (a

felsoroltakon kívül még bármilyen egyéb bizonyí-
ték is felhasználható, amely alkalmas lehet a bizo-
nyításra):
 az ügyfél nyilatkozata;
 az irat;
 a tanú vallomása;
 a szakértő véleménye,
 a szemléről készült jegyzőkönyv;
 a hatósági ellenőrzésen készült jegyző-
könyv;
 a tárgyi bizonyíték.
2/10/9: Ismertesse a közigazgatási hatósági ügy

fogalmát és annak tartalmát!
A Ket. tárgyi hatálya megmutatja, hogy a Ket.-et

milyen közigazgatási hatósági ügyek esetében
kell alkalmazni.
Közigazgatási hatósági ügy:
a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási ha-

tóság
• az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet ál-

lapít meg;
• adatot, tényt vagy jogosultságot igazol;
• hatósági nyilvántartást vezet vagy
• hatósági ellenőrzést végez,
b) tevékenység gyakorlásához szükséges nyilván-

tartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés
• a fegyelmi és etikai ügyek kivételével;

• ha törvény valamely tevékenység végzését
vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztes-
tületi vagy más szervezeti tagsághoz köti.
2/10/10: Milyen típusait különböztethetjük meg
a hatósági döntéseknek? (117. old)
Az ügy érdemében hozott döntések: hatósági ha-

tározat
Eljárás során felmerült minden más kérdésben ho-

zott döntések: hatósági végzés
A fentiekben említett két döntéstípus mellett lé-

teznek ún. speciális döntések is, amelyek jellegü-
ket vagy tartalmukat tekintve különböznek a ha-
tározattól vagy a végzéstől.
Ebbe a csoportba az alábbiakat soroljuk:
• a jogszerű hallgatás útján létrejött döntés;

• az egyezség jóváhagyása;
• a hatósági szerződés;
• az egybefoglalt döntés;
• a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés,
a hatósági igazolvány, a hatósági bizonyítvány
2/10/11: Ismertesse a szakértőre vonatkozó sza-

bályokat a hatósági eljárás bizonyítási szakaszát
illetően! (113.old)
Ket. szerint szakértőt kell meghallgatni vagy szak-

értői véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóság
nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel, és az
ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény meg-
állapításához különleges szakértelem szükséges,
vagy jogszabály írja elő a szakértő igénybevételét.
Szakértő kötelezettségei, jogai:
• Megjelenési, véleményadási (szakvélemény)

kötelezettség, tartózkodás a hamis vélemény-
adástól.
• Iratbetekintés, jelenlét egyes eljárási cselek-
ményeknél, kérdezés joga.
Szakértőként nem járhat el
 akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó

kizárási ok áll fenn,
 aki tanúként nem hallgatható meg, vagy
 a tanúvallomást megtagadhatja.
Nincs helye szakértő kirendelésének, ha törvény
vagy kormányrendelet szakhatósági állásfoglalás
beszerzését írja elő.
2/10/12: Határozza meg a hatáskör fogalmát és

szabályait! (75. old)
Hatáskör: azt mutatja meg, hogy a konkrét ügy-

ben milyen típusú közigazgatási szerv járhat el, il-
letve melyik szint jogosult eljárni
Azt, hogy az országon belül a közigazgatási szervek

közül melyik típusú hatóság jár el, a hatásköri sza-
bályok állapítják meg, míg az illetékesség azt mu-
tatja meg, hogy az azonos hatáskörű szervek közül
melyik szerv jár el a konkrét közigazgatási hatósági
ügyben.
A hatáskör szabályai azt mutatják meg, hogy vala-

mely ügycsoportban milyen típusú és milyen
szintű államigazgatási szerv jár el. A hatóság ha-
táskörét mindig jogszabály állapítja meg, melyben
meg kell határozni az első fokon eljáró, továbbá a
fellebbezést elbíráló hatóságot is.
A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását

más hatóságra nem ruházhatja át, kivéve, ha tör-
vény, a hatáskör törvényben meghatározott eset-
ben, az ott meghatározott másik hatóságra való
átruházását kivételesen lehetővé teszi. Törvény-
ben vagy kormányrendeletben meghatározott
ügyekben az integrált ügyfélszolgálat (kormány-
ablak) az ügyre vonatkozó külön jogszabályban
meghatározott, az eljárásra hatáskörrel és illeté-
kességgel rendelkező hatóság mellett az elsőfokú
eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékesség-
gel rendelkező hatóságnak minősül. Önkormány-
zati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testü-
let jár el, de a képviselő-testület önkormányzati
rendeletben ezt a hatáskörét a polgármesterre, a
bizottságára, a társulására vagy a jegyzőre átru-
házhatja. Nem minősül azonban a hatáskör átru-
házásának, ha a hatáskör gyakorlója kiadmányo-
zási jogát jogszerűen átengedte.
A jogszabályban meghatározott hatáskör elvo-
nása a hatóságtól egy másik hatóság által tilos, de
nem minősül annak, ha
• kijelölt hatóság jár el, vagy

• több hatóság a hatáskörét megosztva gyako-
rolja

hallgatásáról beszélünk.
2/10/13: Határozza meg az illetékesség fogalmát
és szabályait! (77. oldal)
Illetékesség: arra ad választ, hogy több azonos ha-

táskörű szerv közül területi alapon melyik az az
egy hatóság, amely a konkrét ügyben eljárhat.
Amennyiben megállapítottuk, hogy a hatóságnak

van joghatósága és hatásköre, meg kell vizsgál-
nunk az illetékesség szabályait is. Ehhez nyújtanak
segítséget a törvényben nevesített ún. illetékes-
ségi okok is, melyeknek két fajtáját különböztetjük
meg:
• általános és
• speciális illetékességi okok.
Az általános illetékességi okok az alábbiak:
Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azo-

nos hatáskörű hatóságok közül az a hatóság jár el,
amelynek illetékességi területén
• az ügyfél lakóhelye/tartózkodási helye, en-

nek hiányában értesítési címe, illetve nem
természetes személy ügyfél esetében székhe-
lye, telephelye, fióktelepe van (ha az ügyfél
lakcíme ismeretlen. Ilyenkor a lakcímet az ügy-
fél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell
megállapítani);
• az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik;
• az ügy tárgyát képező tevékenységet gyako-
rolják vagy gyakorolni kívánják, vagy
• a jogellenes magatartást elkövették.
Az általános illetékességi okok mellett ún. speciá-

lis illetékességi szabály, hogy például amennyi-
ben az ügyfélnek nincs ismert lakóhelye, az eljá-
rásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra
jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügy-
ben pedig a fővárosi főjegyző az illetékes.
Amennyiben egy ügy egyszerre több hatóság előtt

is elkezdődik az ún. megelőzés elve alapján az
ügyben illetékességgel rendelkező azonos hatás-
körű hatóságok közül az ügyfél kérelmének hiá-
nyában az jár el, amelynél az eljárás előbb indult
meg.
2/10/14: Határozza meg, hogy hatósági ügyben
ki lehet ügyfél! (73. oldal)
Az ügyfél a Ket. szerint
az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi

személyiséggel nem rendelkező szervezet;
• akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti;

• akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve
• akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tar-
talmaz
• ügyféli jogokkal felruházott szervezet,
• hatóságként vagy szakhatóságként részt nem
vevő, de feladatkörében érintett szerv.
Törvény vagy kormányrendelet meghatározott
ügyfajtában megállapíthatja azoknak a szemé-
lyeknek a körét, akik az előző bekezdésben foglal-
tak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősülnek. Őket
ex lege ügyfélnek nevezzük. Ilyennek minősül kü-
lön jogszabály rendelkezése esetén az abban meg-
határozott hatásterületen lévő ingatlan tulajdo-
nosa (ilyenek például a sok ügyfeles eljárások is)
és az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az in-
gatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
2/10/15: Sorolja fel a hatóság döntésének közlési

módjait és a közlés általános szabályait! (124.
old)
A közigazgatási hatósági döntést mindig közölni

kell azzal, akire nézve az valamilyen jogot vagy kö-
telezettséget állapít meg, illetve azokkal a szer-
vekkel, amelyek tájékoztatását a Ket. előírja,
ugyanis a döntés csak abban az esetben tudja ki-
váltani a hozzá fűzött joghatást, ha azt közölték.
A címzettek tekintetében a Ket. különbséget tesz

a határozat és a végzés közlése között.
A határozatot közölni kell:
• az ügyféllel;
• azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettsé-
get állapít meg;
• az ügyben eljárt szakhatósággal;
• a jogszabályban meghatározott más hatóság-
gal vagy állami szervvel.
Ezzel szemben a végzést azzal kell közölni:
• akire nézve rendelkezést tartalmaz;

• akinek a jogát vagy jogos érdekét érinti;
• a jogszabályban meghatározott más szervvel
vagy személlyel.
A közlés módjai
 postai úton,
 elektronikus úton, ideértve a telefaxot (a
határozat és az önállóan fellebbezhető vég-
zés kivételével),
 kézbesítési meghatalmazott útján,
 kézbesítési ügygondnok útján,
 személyesen,
 szóban,
 hirdetmény úton,
 nyilvános közzététel útján.
A jogorvoslati határidők számítása tekintetében
nagyon fontos, hogy mikor tekintjük a döntést kö-
zöltnek:
• a döntés közlésének napja az a nap, amelyen

azt írásban vagy szóban közölték vagy átadták.
• A hirdetmény útján közölt döntést a hirdet-
mény kifüggesztését követő 15. napon kell kö-
zöltnek tekinteni.
2/10/16: Ismertesse a törvényes, a meghatalma-
zotti és az ügygondnoki képviselet jellemzőit!
(91. old)
Vannak olyan esetek, amikor az ügyfél személye-

sen nem tud vagy nem akar eljárni. Ilyenkor az
ügyfél mellett vagy helyett képviselő járhat el, aki
a képviselt személy részére szerez jogokat, illetve
vállal kötelezettségeket. A Ket. a képviselet három
fajtáját különbözteti meg az alábbiak szerint
• törvényes;
• meghatalmazotti és
• ügygondnoki képviselet.
A törvényes képviselet valamilyen törvényi ren-

delkezésen alapul, vagyis a törvény erejénél fogva
(ex lege) keletkezik, ahhoz nem szükséges megha-
talmazás vagy más akaratnyilatkozat az ügyféltől.
Természetes személyek esetében törvényes kép-
viselője lehet kiskorú és nagykorú személynek is:
a kiskorúak esetében a törvényes képviselő a szü-
lői felügyeleti jogokat gyakorló személy, többnyire
a szülő, illetve a gyám. A törvényes képviselet
nemcsak kiskorú, hanem nagykorú személyek ese-
tében is felmerülhet: például, ha a nagykorú sze-
mély a Ptk. alapján cselekvőképességet kizáró
vagy korlátozó gondnokság alá kerül.
A természetes személyek mellett a gazdasági tár-

saságoknak is van törvényes képviselője. Azt,
hogy az egyes gazdasági társaság típusoknak ki a
törvényes képviselője – így például a kft.-nek az
ügyvezető igazgató – az adott szervezetre vonat-
kozó jogszabály határozza meg.
A képviseleti jog tartalmát tekintve a törvényes

képviselet a legszélesebb körű, vagyis a másik két
képviseleti forma a törvényes képviselethez ké-
pest korlátozottabb részjogosítványokat foglalnak
magukban.
Képviseleti jog nyilatkozati úton is létrejöhet. Az

ilyen nyilatkozatot nevezzük meghatalmazásnak.
Meghatalmazást tartalmilag többféleképp lehet
adni: ennek megfelelően a meghatalmazás lehet
általános vagy részleges. Az általános meghatal-
mazás a közigazgatási eljárásjogban azt jelenti,
hogy a meghatalmazó ügyfél olyan jellegű megha-
talmazást ad a meghatalmazottnak, amely lehe-
tővé teszi számára, hogy a szóban forgó ügyben
minden egyes eljárási cselekményt megtegyen.
Ezzel szemben a részleges meghatalmazás azt je-

lenti, hogy a meghatalmazott csak egy vagy csak
bizonyos eljárási cselekményeket foganatosíthat
az eljárás során (így például megtehet egy nyilat-
kozatot az ügyfél helyett).
A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegy-

zőkönyvbe kell mondani.
A hatóság jogosult visszautasítani a meghatalma-

zott eljárását, ha
• az nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátá-

sára, vagy
• képviseleti jogosultságát az erre irányuló hi-
ánypótlási felhívás ellenére sem igazolja.
A képviselet harmadik formája az ügygondnoki

képviselet. Ebben az esetben az ügygondnok lé-
nyegében az ügyfél helyébe lép az eljárásban, de
csak természetes személy ügyfél részére rendel-
hető ki, és csak akkor, ha az ismeretlen helyen tar-
tózkodik, vagy nem tud az ügyben eljárni, és nincs
törvényes képviselője vagy meghatalmazottja. Eb-
ben az esetben az eljáró hatóság kezdeményezé-
sére a gyámhatóság rendeli ki az ügygondnokot,
vagy ha törvény vagy kormányrendelet lehetővé
teszi, a hatóság maga gondoskodik ügygondnok
kirendeléséről.
2/10/17: Ismertesse a jogszabályi hierarchiát!
(10. old)
A jogszabályok hierarchiája csak a jogalkotó szer-

vek által alkotott jogszabályok közötti viszonyt
rendezi. A jogszabályi hierarchia lényege, hogy a
hierarchia alacsonyabb szintjén álló jogszabály
nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogsza-
bállyal. A jogalkotás számára ez azért fontos, mert
egy adott jogszabály megalkotásánál tartalmi
szempontból figyelembe kell venni az éppen szü-
lető jogszabálynál magasabb szintű normák tar-
talmát, mert az alacsonyabb rendű szabály nem
lehet azzal ellentétes tartalmú. Amennyiben ilyen
eset előfordul, az a jogszabály érvénytelenségé-
hez vezet.
A jogforrások közül a jogszabályok hierarchikus

viszonyát az Alaptörvény állapítja meg, amikor
rögzíti, hogy mely jogszabály nem lehet ellentétes
egyes más jogszabályokkal.
Ennek alapján a magyar jogszabályok között a kö-

vetkező hierarchia érvényesül (felülről lefelé ha-
ladva):
• Alaptörvény
• törvények,
• a Kormány rendelete, a Magyar Nemzeti Bank
elnökének rendelete,
• a Kormány tagjainak rendelete,
• az önálló szabályozó szerv vezetőjének rende-
letei,
• a helyi önkormányzat rendelete.
2/10/18: Ismertesse a jogszabály érvényességé-

nek fogalmát és a jogszabály létrejöttéhez szük-
séges feltételeket! 17. old)
A magyar jogi nyelvben a jogszabály érvényessége

alatt a jogszabály „bizonyos súlyos hibáktól men-
tesen létezését”, „jogi hatás kifejtésére való alkal-
masságát” értjük. Az érvényességnek nincs mér-
téke vagy kiterjedése: egy jogszabály vagy érvé-
nyes (azaz létezik, bizonyos súlyos hibáktól men-
tes és alkalmas jogi hatás kifejtésére), vagy nem.
A jogszabály érvényes létrejöttéhez négy feltétel

együttes megvalósulása szükséges:
• a vonatkozó eljárási szabályok betartása a jog-

alkotási eljárás során,
• a jogszabályi hierarchiának való megfelelőség,
• az arra jogosult személy vagy szerv által tör-
tént megalkotás (a jogalkotó hatáskörrel ren-
delkező szerveket kizárólag az Alaptörvény ha-
tározhatja meg, tekintve, hogy a jogszabályok
kötelező erejének jogi forrása az alkotmány)
• a jogszabály kihirdetése a megfelelő formában
megtörténjen(a jogszabályokat – az önkor-
mányzati rendelet kivételével – Magyarország
hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben kell
kihirdetni)
2/10/19: Ismertesse a jogszabályok hatályát (a

hatály fogalma, fajtái)!
A jogszabály (Ket.) hatálya mutatja meg azt, hogy

egy adott jogszabály milyen személyekre, szerve-
zetekre vonatkozóan állapít meg jogokat és köte-
lezettségeket (személyi hatály), milyen életviszo-
nyokra vonatkozó szabályokat tartalmaz (tárgyi
hatály), milyen területen (területi hatály) és mi-
lyen időben (időbeli hatály) érvényesek a rendel-
kezései, illetve ezeken a területeken, illetve
ezekre a személyekre és ügycsoportokra vonat-
koztatva kötelező a rendelkezéseit mindenkinek
betartani.
A hatály fajtái:
 tárgyi;
 személyi és szervi;
 területi;
 időbeli.
A Ket. tárgyi hatálya megmutatja, hogy a Ket.-et
milyen közigazgatási hatósági ügyek esetében
kell alkalmazni.
2/10/20 Ismertesse a jogszabályalkotás alapvető
követelményeit az Alkotmánybíróság gyakorlata
és a jogalkotási törvény alapján!
A jogszabály szakmai tartalmának kialakítása a

jogszabály előkészítőjének feladata. A tartalom ki-
alakítása során neki kell gondoskodnia a jogalko-
tással szembeni alábbi alapvető követelmények
teljesüléséről:
1. az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai kö-

vetelményeknek való megfelelés,
2. a jogrendszer egységébe való illeszkedés,

3. a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból
eredő kötelezettségeknek való megfelelés és
4. a jogalkotás szakmai követelményeinek való

megfelelés.
E követelmények hatékony érvényesítése érdeké-

ben a kormányzati jogszabály-előkészítő tevé-
kenység során a jogszabály előkészítéséért fele-
lős miniszter a törvény és a kormányrendelet ter-
vezetét az igazságügyért felelős miniszterrel
egyetértésben terjeszti a Kormány elé, a minisz-
teri rendeletet pedig az igazságügyért felelős mi-
niszter véleményének kikérését követően adja ki.
Ha a miniszteri rendelet tervezetével az igazság-
ügyért felelős miniszter alkotmányossági vagy eu-
rópai uniós jogi szempontból nem ért egyet, a vi-
tás kérdésben a Kormány dönt. Szintén az igazság-
ügyért felelős miniszter véleménye szükséges az
önálló szabályozó szerv vezetője rendeletének ki-
adásához.
A tervezett szabályozás várható következményeit

a jogszabály előkészítőjének előzetes hatásvizsgá-
lat elvégzése útján kell felmérnie. A hatásvizsgálat
a jogalkotói döntés megalapozása, a jogszabályok
hatékonyságának növelése, valamint a minőségi
jogalkotás elősegítése céljával végzett elemzés,
amely a becsült költségek és következmények, va-
lamint az egyedi, váratlan következmények kocká-
zata tekintetében nyújt tájékoztatást a döntésho-
zónak.
A hatásvizsgálatnak ki kell terjednie a tervezett
jogszabály valamennyi jelentősnek ítélt hatására,
a jogszabály megalkotásának szükségességére és
a jogalkotás elmaradásának várható következmé-
nyeire, valamint a jogszabály alkalmazásához
szükséges személyi, szervezeti és pénzügyi felté-
telekre. A hatásvizsgálat során kifejezetten vizs-
gálni kell a tervezett szabályozás társadalmi, gaz-
dasági, költségvetési, környezeti és egészségi, va-
lamint adminisztratív terheket befolyásoló hatá-
sait.
A jogszabály előkészítője a jogszabály normaszö-

vegének tervezetéhez indokolást készít, amely-
ben be kell mutatnia azokat a társadalmi, gazda-
sági, szakmai okokat és célokat, amelyek a terve-
zett szabályozást szükségessé teszik, valamint is-
mertetnie kell annak várható hatásait, továbbá az
európai uniós jog által érintett szabályozás esetén
tájékoztatást kell adnia a tervezett szabályozás-
nak az európai uniós joggal való összhangjáról.
Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének

legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróság megvizsgálja
és határozatával megsemmisíti az alaptörvény-el-
lenesnek talált jogszabályokat és közjogi szerve-
zetszabályozó eszközöket. Az Alkotmánybíróság
formálisan tehát nem jogalkotó szerv, ugyanakkor
jogszabály-megsemmisítő hatásköre miatt egy-
fajta „negatív jogalkotást” végez. Az Alaptörvény
szabályainak értelmezésére Magyarországon
végső soron az Alkotmánybíróság jogosult, ezért
az alkotmányi rendelkezések tartalmának megál-
lapításakor igen jelentős az Alkotmánybíróság sze-
repe.
Az Alkotmánybíróság határozatai tehát nem te-

kinthetők jogalkotói jogforrásnak, viszont olyan
kitüntetett jogalkalmazói döntésnek, amely alap-
ján az általános magatartási szabályokat hordozó
jogforrások közé sorolandók. Az Alkotmánybíró-
ság határozatai az alaptörvény-ellenes jogi nor-
mát megsemmisítik, azaz mindenkire kötelező
erővel (erga omnes) törlik a jogrendből.
Az Alkotmánybíróság határozatai ezen túlmenően

alkotmányos követelményeket, a jogalkotókat és
a jogalkalmazókat is kötelező értelmezési tarto-
mányokat és alapelveket is meghatároznak, ame-
lyek figyelmen kívül hagyása az így alkotott jogi
norma vagy meghozott bírói döntés megsemmisí-
tésével jár.
Ezen túl azonban az Alkotmánybíróság bizonyos

állami szervek indítványára absztrakt módon és
hivatalosan is értelmezheti az Alaptörvényt. Ezek
az alkotmányértelmező határozatok formálisan
is mindenkire kötelezők.
2/10/21 Ismertesse a közjogi szervezetszabá-

lyozó eszközöket! (jellemzői, fajtái, tárgyköre, ki-
bocsátóik)

A jogforrások csoportosításának részeként említ-
hetjük a közjogi szervezetszabályozó eszközöket.
A közjogi szervezet szabályzó eszközök sajátos

normák (a jogszabályok mellett).
A jogszabályok mellett az állami szervek kapcsola-

tában jelentősek a közjogi szervezetszabályozó
eszközök. Ezen jogforrásoknál alapvető követel-
mény, hogy az állampolgárok számára jogokat és
kötelezettségeket nem állapíthatnak meg, de a
szervezeti rendszeren belüli szervekre nézve nor-
matív jellegű irányítási eszközök, s ez különbözteti
meg őket a jogszabályoktól.
A hatályos szabályozás a közjogi szervezetszabá-

lyozó eszközök két csoportját ismeri, a normatív
határozatot és a normatív utasítást.
Normatív határozatok olyan határozatok, melyek
az állami és önkormányzati tevékenység végzésé-
nek, munkavitelének hosszabb távra szóló megha-
tározását adják. E határozatok a kibocsátó szerv
működési rendjét, a kibocsátó szerv által irányí-
tott szervek feladatait, a feladatkörükbe tartozó
terveket állapítják meg, és a határozatok kiadása
valamely testületi szerv illetékességébe tartozik.
Jelentőségénél fogva kiemelkedik közülük az Or-

szággyűlés Házszabálya - amely formailag az Or-
szággyűlés normatív határozata -, és amelynek el-
fogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadá-
nak szavazata szükséges.
Normatív utasításban szabályozhatja a köztársa-

sági elnök, a miniszterelnök, a testületi központi
államigazgatási szerv kivételével a központi állam-
igazgatási szerv vezetője, az Országos Bírósági Hi-
vatal elnöke, a legfőbb ügyész, az alapvető jogok
biztosa, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az Állami
Számvevőszék elnöke, a fővárosi és megyei kor-
mányhivatal vezetője, valamint a polgármester, a
főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke és a
jegyző a vezetése, az irányítása vagy a felügyelete
alá tartozó szervek szervezetét és működését, va-
lamint tevékenységét.
Emellett törvényben meghatározott tárgykörben

normatív utasítást adhat ki az Országgyűlés, a
köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az alap-
vető jogok biztosa, az önálló szabályozó szerv, va-
lamint a Miniszterelnökség és a minisztérium hi-
vatali szervezetének vezetője, amely a szerv állo-
mányába tartozó személyekre kötelező.
2/10/22 Ismertesse a jogi normák szerkezeti ele-

meit!
A jogi normák szerkezetükre nézve három elem-

ből állnak, hipotézisből, diszpozícióból és szankci-
óból.
Az első szerkezeti elem a hipotézis vagy feltétel.

Ez az elem jelöl egy olyan tényállást, amely bekö-
vetkezése esetén a jogalkotó egy meghatározott
magatartást ír elő vagy tilt el. A magatartás pon-
tos, részletes körbeírása fontos feladata a hipoté-
zisnek.
A jogi norma második szerkezeti eleme a diszpo-

zíció, a rendelkezés, amely tartalmazza azt a ma-
gatartást, amelyet a jogalkotó a hipotézisben kö-
rülírt tényállás megvalósulása esetére ír elő.
Amennyiben tehát megvalósul a hipotézis, úgy a
diszpozícióban előírtakat kell, illetőleg lehet vagy
akár tilos alkalmazni – ezen megkülönböztetésnél
fogva három típusú diszpozíciót különíthetünk el:
a parancsoló, a megengedő és a tiltó diszpozíciót,
rendelkezést.
A harmadik elem a jogkövetkezmény, a szankció,
amely alapvetően a hipotézisben és a diszpozíció-
ban körülírt magatartáshoz rendelt állami maga-
tartást jelöli.
Megkülönböztethetünk pozitív vagy negatív jog-

következményt aszerint, hogy a jogalkotó a disz-
pozíciószerű magatartáshoz kedvező vagy hátrá-
nyos jogkövetkezményt fűz-e – de ezek is tovább
csoportosíthatóak aszerint, hogy a diszpozíció-
szerű magatartás követése vagy éppen az attól
való tartózkodás esetére írja-e elő a jogalkotó a
jogkövetkezmény alkalmazását.
A jogi normának, így végső soron a jognak:
 általánosnak;
 közzétettnek;
 jövőbeni cselekvésre irányulónak;
 világosnak;
 ellentmondásmentesnek;
 lehetségest követelőnek;
 bizonyos stabilitással rendelkezőnek;
 a kinyilvánított szabály és a hivatalos cse-
lekvés közt egyezést mutatónak kell lennie.
2/10/23: Ismertesse a jogforrás fogalmát és fő tí-

pusait!
Fogalma: A jogforrások egyrészt azt határozzák

meg, hogy a jogi rendelkezések honnan erednek,
mely testületek és szervek alkotják meg ezeket
(pl. az Országgyűlés vagy a Kormány), másrészt
hogy honnan ismerhetők meg ezek a rendelkezé-
sek. Azaz a jogforrások egyrészt normákat kibo-
csátó döntési formák, másrészt a jogalkotó hatás-
kört és annak gyakorlását, a jogalkotási eljárást, a
jogalkotó tényt is jelentik. Ez alapján megkülön-
böztethetünk belső (anyagi) jogforrást, amely a
normát létrehozó jogalkotó szervet jelenti, és
külső (alaki) jogforrást, vagyis az alkotott norma
megjelenési formáját.
A belső jogforrás tehát azt a személyt vagy szer-

vezetet jelenti, aki/amely egy meghatározott for-
mát öltő jogi normát jogosult kiadni. (Így például
Magyarországon belső jogforrásnak tekintjük az
állampolgárokra kötelező magatartási szabályt
előíró szerveket, úgymint az Országgyűlés, a Kor-
mány, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Kormány
tagjai, az önálló szabályozó szerv vezetője és a he-
lyi önkormányzat képviselő-testülete.)
A külső jogforrás az a tárgyiasult forma, amely ér-

zékelhetővé, ezáltal felfoghatóvá teszi a magatar-
tási szabályokat (normákat).
2/10/24: Ismertesse az Országgyűlés törvény-

hozó hatáskörének fő jellegzetességeit! (Milyen
tárgykörökben és milyen szótöbbséggel alkothat
törvényt az Országgyűlés? Hozzon példákat a le-
hetséges esetekre!

A jogszabályok hierarchiájának élén a törvények
találhatók. Törvény nem lehet ellentétes az Alap-
törvénnyel, az abba ütköző törvényt az Alkot-
mánybíróság – a jogosult indítványára – megsem-
misíti, vagy olyan alkotmányos követelményt ír
elő, amelynek a későbbi törvényalkotás során tör-
ténő negligálása a törvényi rendelkezés megsem-
misítését vonja maga után.
Az Országgyűlés univerzális törvényhozó hatás-

körrel rendelkezik. Ennek értelmében törvénnyel
bármilyen tárgykört, bármilyen tartalommal, bár-
milyen részletességgel lehet szabályozni.
Normatív tartalom nélkül, szimbolikus tartalmat is

törvénybe foglalhat. Az Országgyűlés jogalkotó
hatásköre más jogalkotók irányába nyitott: szabá-
lyozási tárgyakat vonhat el más szervektől, tör-
vénybe emelhet korábban rendeleti szintű szabá-
lyozást.
A törvény rendelkezései nem ütközhetnek az

Alaptörvénybe, az Alaptörvény I. cikk (3) bekez-
dése alapján pedig törvény alapvető jogot csak
más alapvető jog érvényesülése vagy valamely al-
kotmányos érték védelme érdekében, a feltétle-
nül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal
arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának
tiszteletben tartásával korlátozhat.
Az Alaptörvény szerint az alapvető jogokra és kö-

telezettségekre vonatkozó szabályokat törvény ál-
lapítja meg. Az alapvető jogok alkotmányos szint
alatti szabályozása tehát több más tárgykör mel-
lett kifejezett (fenntartott) törvényhozási tárgy-
kör, azaz olyan tárgykör, amelynek szabályozása –
legalább a legmagasabb szinten – az Országgyűlés
számára van fenntartva, de a törvények végrehaj-
tására rendelet is kiadható.
A kifejezett törvényhozási tárgykörök mellett lé-

teznek ún. kizárólagos törvényhozási tárgykörök
is, vagyis azok a tárgykörök, amelyeket minden
részletükben törvénnyel kell szabályozni. A kizáró-
lagos törvényhozási tárgykörben alkotott törvé-
nyekhez végrehajtási rendelet nem kapcsolódhat.
A magyar jogban kizárólagos törvényhozási tárgy-
kör például a bűncselekményeknek és azok bün-
tetésének meghatározása.
Az Országgyűlés törvényt – határozatképesség
esetén – a jelen lévő képviselők többségének, az
Alaptörvényben meghatározott tárgykörökben
pedig a jelen lévő képviselők kétharmadának sza-
vazatával alkothat. Ez utóbbiakat nevezi az Alap-
törvény sarkalatos törvénynek. A sarkalatos tör-
vény olyan törvény, amelynek elfogadásához és
módosításához a – határozatképes számban – je-
len lévő országgyűlési képviselők kétharmadának
szavazata szükséges. Azt kizárólag az Alaptörvény
határozza meg, hogy mely tárgykörökben kell a je-
len lévő országgyűlési képviselők kétharmadának
szavazatával törvényt alkotni. Egy törvény magá-
ban foglalhat sarkalatos és nem sarkalatos szabá-
lyozási tárgykört is. Ezért az egyes törvények ún.
sarkalatossági záradékban deklarálják, hogy a
törvény vagy egyes rendelkezései az Alaptörvény
mely rendelkezése alapján minősülnek sarkalatos-
nak.
A sarkalatos törvények csupán eljárási szempont-

ból különböznek az egyéb törvényektől, a sarkala-
tos törvény a jogszabályi hierarchiában nem áll a
többi törvény felett, minden törvény egyenrangú.
Ugyanakkor sarkalatos törvényt nem lehet módo-

sítani vagy hatályon kívül helyezni egyszerű tör-
vénnyel.
2/10/25: Ismertesse a dereguláció fogalmát, faj-

táit, valamint a Jat.-nak a deregulációval kapcso-
latos rendelkezéseit!
Az adott jogrendszer áttekinthetőségéhez nagy-

mértékben hozzájárul, hogy mennyi abban a tény-
legesen hatályosuló jogi norma, illetőleg milyen
súlyt képviselnek abban a felesleges, idejétmúlt
szabályozások. Ez utóbbiak kiszűrésére szolgálnak
a különböző deregulációs szervezetek és módsze-
rek.
A deregulációnak két szintjét különböztetjük

meg:
 technikai dereguláció a már végrehajtott, ki-

ürült jogszabályok kiszűrését jelenti,
 tartalmi dereguláció, amely tevékenység a
jogi beavatkozás mérséklésére, a bürokrati-
kus terhek csökkentésére és a piacgazdaság
kialakítását gátló túlzott állami beavatkozás
mérséklésére koncentrál, érdemi jogtisztí-
tást céloz meg.
A jogalkalmazás és az utólagos hatásvizsgálat ta-

pasztalatait figyelembe véve a miniszter köteles
gondoskodni arról, hogy a tárgykört érintő új jogi
szabályozás vagy módosítás megalkotása során,
ennek hiányában e célból kiadott jogszabály kere-
tében
 az elavult, szükségtelenné vált,
 a jogrendszer egységébe nem illeszkedő,

 a szabályozási cél sérelme nélkül egyszerűsít-
hető, a jogszabály címzettjei számára gyor-
sabb, kevésbé költséges eljárásokat eredmé-
nyező szabályozással felváltható,
 a normatív tartalom nélküli, tartalmilag kiüre-

sedett vagy egyébként alkalmazhatatlan, vagy
 az indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű

szabályozást megvalósító,
a feladatkörébe tartozó jogszabályi rendelkezések

hatályon kívül helyezésére, illetve megfelelő mó-
dosítására kerüljön sor.
E felülvizsgálat lefolytatásáról az általa alkotott

rendelet esetén a Magyar Nemzeti Bank elnöke,
az önálló szabályozó szerv vezetője, az önkor-
mányzati rendelet esetén a jegyző gondoskodik.
2/10/26: Mikor kell átmeneti rendelkezést al-

kotni, és mit lehet abban előírni?
Átmeneti rendelkezéseket akkor kell alkotni, ha

az új szabályozás szükségessé teszi, hogy előre
meghatározott vagy előre meg nem határozható
átmeneti időszakban, a jogszabály hatálya alá tar-
tozó meghatározott esetekben a jogszabály alkal-
mazandó rendelkezéseitől eltérő szabályokat kell-
jen alkalmazni. Átmeneti rendelkezéseket kell al-
kotni akkor is, ha a szabályozás bevezetéséhez
szükséges konkrét teendőkről kell intézkedni. Fő-
szabály szerint az átmeneti rendelkezéseket an-
nak a jogszabálynak kell tartalmaznia, amelynek
alkalmazására vonatkozó rendelkezést tartalmaz
(alapjogszabály)
Az átmeneti rendelkezésekben pontosan meg kell

határozni, hogy azok a jogszabály hatálya alá tar-
tozó mely esetekre vonatkoznak.
Átmeneti rendelkezésben lehet előírni, hogy az

átmeneti időszakban
 már a jogszabály hatálybalépését megelőzően

bekövetkezett jogi tények értékelése során is
az új szabályozást kell a joghatás kiváltása
szempontjából figyelembe venni;
 az adott jogszabály rendelkezéseit nem kell al-
kalmazni;
 az adott jogszabály rendelkezéseit az átmeneti

rendelkezések között meghatározott eltéré-
sekkel kell alkalmazni;
 az adott jogszabály rendelkezései helyett a

jogszabály hatálybalépése előtt hatályos sza-
bályozást kell alkalmazni; vagy
 az adott jogszabály rendelkezései helyett az át-

meneti rendelkezések között meghatározott
átmeneti szabályokat kell alkalmazni.
Törvény esetén utalni kell annak sarkalatos vol-

tára is: ha a törvény vagy annak valamely rendel-
kezése az Alaptörvény valamely rendelkezésének
végrehajtását biztosítja, és az alapján sarkalatos-
nak minősül, ezt az Alaptörvény vonatkozó ren-
delkezésére hivatkozást tartalmazó sarkalatossági
záradékban meg kell állapítani. A sarkalatossági
záradékot önálló szakaszban kell elhelyezni, és at-
tól függően kell szerkeszteni, hogy az egész tör-
vény vagy csupán annak valamely része szolgál az
Alaptörvény valamely rendelkezésének végrehaj-
tására.
Modul 5p csop.
2/5/1: A hatósági eljárás hányadik szakasza a

végrehajtási szakasz? Melyek a hatósági végre-
hajtás előfeltételei, melyeknek együttesen kell
fennállni ahhoz, hogy a végrehajtásra sor kerül-
hessen?
A hatósági eljárás harmadik eshetőleges szakasza.

(első szakasz: I. fokú eljárás (alapeljárás); második
szakasz: jogorvoslati szakasz)
Bekövetkezésének konjunktív feltételei a Ket. sze-
rint:
• önkéntes teljesítés hiánya;
• jogerős (kötelezettséget megállapító) döntés;

• igény el nem évülése.
2/5/2: Ismertesse az eljárási költség megelőlege-

zésével kapcsolatos szabályokat!
Az eljárási költség előlegezése függ attól, hogy ké-

relemre vagy hivatalból indult az eljárás.
 Kérelemre indult eljárás: főszabály szerint az

ügyfél előlegezi meg az eljárási költséget (kiv.
ha jogszabály másképp nem rendeli)
o több azonos érdekű ügyfél: egyetemlege-
sen felelnek az eljárási költség előlegezésé-
ért (kiv. eltérő megállapodás esete)
o az ügyfél az előleget letétbe helyezi a ható-
ságnál
o támogatóval kapcsolatos költségeket a tá-
mogatott előlegezi és viseli
 Hivatalból indult eljárás:
o Ügyfél előlegezi:
 ügyfél megjelenésével kapcsolatos költ-
séget
 ügyfél képviseletében eljáró személy
költségét
 fordítási költséget (bizonyos esetek-
ben)
o Hatóság előlegezi:
 az eljárás egyéb résztvevője részéről
felmerült levelezési, dokumentumto-
vábbítási költséget
Főszabály szerint az előlegezésről a hatóság a
költségek felmerülésekor dönt.
Kivétel:
o várhatóan magas költségek fognak felmerülni

o egyéb körülmény indokolja
 Hatóság elrendelheti a várható költségek
fedezetének letétbe helyezését az ügyféltől. A
letétet a hatóságnál kell elhelyezni.
A bizonyítási eljárás költségeit a bizonyítást indít-

ványozó fél előlegezi (ez nem mindig merül fel az
eljárás során).
2/5/3: Határozza meg a joghatóság szabályait!

A joghatóság szabályai azt határozzák meg, hogy
a közigazgatási hatósági ügyben mely ország köz-
igazgatási hatósága jár el.
A Ket. általános joghatósági szabálya kimondja,

hogy Magyarország területén a magyar hatóság
jár el
- a magyar ügyfél, illetőleg
- a Magyarországon nyilvántartásba vett jogi sze-

mély vagy jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezet hatósági ügyében.
A Ket. által említett speciális szabályok: a magyar

hatóság jár el továbbá
- nem magyar ügyfél, illetőleg

- külföldön nyilvántartásba vett jogi személy
vagy szervezet hatósági ügyében Magyarország
területén, ha uniós (általános hatályú, közvetlenül
alkalmazandó) vagy magyar jogszabályt kell alkal-
mazni.
Törvény vagy kormányrendelet alapján az ügyfél

hatósági ügyében külföldön a külpolitikáért fele-
lős miniszter vagy a konzuli tisztviselő jár el.
2/5/4: Mikor kell a döntést megelőzően az ügy-

féllel a bizonyítékokat ismertetni?

Amennyiben a hatóság az eljárás megindításáról
nem értesítette az ügyfelet, és az ügyben bizonyí-
tási eljárást folytatott le.
Ebben az esetben az eljárás befejezésétől számí-

tott 8 napon belül értesíti az ügyfelet, hogy az
megismerhesse a bizonyítékokat, azokra 8 napon
belül észrevételt tehessen, élni tudjon nyilatko-
zattételi jogával, és további bizonyításra irányuló
indítványt terjeszthessen elő.
Annak ugyanis garanciális jelentősége van, hogy

az ügyfél – még a határozat meghozatala előtt
megismerhesse a bizonyítékokat.
2/5/5: Sorolja fel, hogy a hatóság mely esetek-
ben köteles hivatalból (ex offitio) eljárást indí-
tani és ismertesse, hogy mi az ex offitio eljárás
tipikus esete!
A Ket. alapján a hatóság köteles a hatáskörébe tar-

tozó ügyben illetékességi területén hivatalból
megindítani az eljárást, ha:
 jogszabály előírja
 felügyeleti szerve utasította
 bíróság kötelezte
 életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető
helyzetről szerez tudomást
A közigazgatási hatóság hivatalból (ex offitio)

 eljárást indíthat, kivéve, ha az eljárás kizárólag
kérelemre indítható
 kérelemre indult eljárást folytathat akkor is,
ha az ügyfél időközben visszavonta a kérelmét,
de a hatóság tudomására jutott olyan körül-
mény, ami miatt az eljárást folytatja
 megállapítja a tényállást
 meghatározza a bizonyítás módját és terjedel-
mét (nincs kötve az ügyfél bizonyítási indítvá-
nyához, de a tényállás tisztázása szempontjá-
ból minden fontos körülményt figyelembe
vesz)
 felülvizsgálhatja a saját/felügyeleti jogkörébe
tartozó hatóság döntését
 kijavíthatja, kiegészítheti, módosíthatja és
visszavonhatja saját döntését
2/5/6: Ismertesse a közigazgatási határozatok al-

kotmánybírósági felülvizsgálatával kapcsolatos
legfontosabb szabályokat!
A 2011. évi CLI. törvény szerint az Alaptörvény 24.

cikk (2) bekezdés c) pontja szerint az Alkotmány-
bírósághoz alkotmányjogi panasszal fordulhat
egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha:
 ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban

alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása
folytán az alaptörvényben biztosított jogának
sérelme következett be és
 jogorvoslati lehetőségeit kimerítette vagy
 nincs számára jogorvoslati lehetőség biztosítva
A Ket. úgy rendelkezik, hogy
 ha az ügyfelek között létrejött egyezséget jó-

váhagyó határozat meghozatala során alkal-
mazott alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve
jogszabályi rendelkezés ellen az ügyfél alkot-
mányjogi panaszt nyújt be
· és ez alapján az Alkotmánybíróság a jogsza-
bályt, illetve jogszabályi rendelkezést meg-
semmisíti, de
· az Alkotmánybíróság nem mondja ki a meg-
semmisített jogszabálynak vagy jogszabályi
rendelkezésnek az Alkotmánybíróság eljá-
rására okot adó ügyben való alkalmazható-
ságát,
· az ügyfél az alkotmánybírósági határozat
kézbesítésétől számított harminc napon
belül kérelmet nyújthat be az egyezséget
jóváhagyó hatósághoz a határozat módosí-
tása, illetve visszavonása iránt.
 Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi pa-
nasz alapján csak valamely jogszabályi rendel-
kezés lehetséges értelmezését nyilvánítja alap-
törvény-ellenessé, a fentieket kell alkalmazni
az alaptörvény-ellenes értelmezés eredmé-
nyeképpen hozott határozat tekintetében is.
2/5/7: Ismertesse a hiánypótlásra vonatkozó sza-
bályokat, megjelölve a hiánypótlás elmulasztásá-
nak esetleges jogkövetkezményét is!
Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, az

eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított
8 napon belül – megfelelő határidő megjelölése és
a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyel-
meztetés mellett – hiánypótlásra hívja fel. Hiány-
pótlás azonban később is szükségessé válhat:
amennyiben ugyan a kérelem nem volt hiányos,
de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra
tekintettel az szükséges, a hatóság szintén kibo-
csáthatja a hiánypótlási felhívást.
Fontos szabály, hogy nem bocsátható ki hiány-
pótlási felhívás olyan adat igazolására vagy mel-
léklet csatolására, amelyet a hatóságnak kell be-
szereznie, vagy ha az ügyfél a tartalmilag hiányta-
lan kérelmet azért nem formanyomtatványon
vagy elektronikus űrlapon nyújtja be, mert a for-
manyomtatvány kitölthető és letölthető változa-
tát a hatóság az elektronikus tájékoztatás szabá-
lyai szerint nem tette közzé.
Ha az ügyfél a hiánypótlási felhívásnak nem tesz

eleget, a szakhatóság a hiánypótlás elmulasztásá-
ról értesíti a hatóságot, amely a hiánypótlás elmu-
lasztásának jogkövetkezményeként – ha az eljá-
rás hivatalbóli folytatásának nincs helye – az eljá-
rást megszünteti.
2/5/8 Ismertesse a sommás eljárásra vonatkozó
rendelkezéseket!
Főmenü
A kérelemre induló eljárás sommás eljárás, ha
• a kérelem és mellékletei, valamint a hatóság

rendelkezésére álló adatok (ideértve az olyan
adatokat is, amelyek szolgáltatására a kérel-
mező nem kötelezhető) alapján a tényállás tisz-
tázott,
• nincs ellenérdekű ügyfél és
• az eljárásra irányadó ügyintézési határidő nem

éri el a két hónapot vagy a hatvan napot.
Ha a hatóság megállapítja, hogy a fentiekben
meghatározott bármely feltétel nem áll fenn, a
sommás eljárás szabályait mellőzi, és függő hatá-
lyú döntést vagy a Ket. alapján meghatározott
egyéb döntést hoz (pl. az eljárást megszünteti).
2/5/9: Határozza meg a jogszabály fogalmát!
Adott államban a jogrendszert az adott időpont-

ban adott területen hatályban lévő jogi normák
összessége adja, melyek egy alcsoportját alkotják
a jogszabályok:
 Olyan általánosan kötelező magatartási

szabályok, amelyeket az arra kifejezetten
feljogosított közhatalmi szervek azzal a céllal
alkotnak meg vagy adnak ki, hogy a jövőre nézve
absztrakt jelleggel szabályozzák a társadalmi
viszonyokat.
 Formálisan is mindenkire nézve kötelezőek, és

érvényesülésüket végső soron a közhatalom
kényszerítő ereje is biztosítja.
 Az Alaptörvény kimondja, hogy általánosan

kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és
az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó
hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott,
a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály
állapíthat meg.
 Az Alaptörvény szerint a jogszabályok nem

lehetnek ellentétesek az Alaptörvénnyel.
 Az Alaptörvény nem jogszabály!
2/5/10: Sorolja fel, hogy mely szervek alkothat-

nak rendeletet békeidőben!
I. Központi rendeletek
a) Kormány  Kormányrendelet: a kormányren-

deleteket bocsát ki, autonóm és végrehajtási tí-
pusú rendeleteket is, amelyek törvénnyel nem le-
hetnek ellentétesek. A kormányrendeletet a mi-
niszterelnök írja alá vagy az általa a rendeletben
kijelölt miniszterelnök-helyettes, és azt a hivatalos
lapban (Magyar Közlöny) kell kihirdetni.
b) MNB elnöke  MNB elnökének rend.: egyen-
rangú a Korm. rendelettel. Az MNB elnöke fel-
adatkörében tv-ben meghatározott felhatalmazás
alapján, sarkalatos tv-ben meghatározott feladat-
körében rendeletet ad ki, a törvénnyel nem lehet
ellentétes. Az MNB elnökét a rendelet kiadásban
az általa a rendeletben kijelölt alelnök helyettesíti.
A Magyar Közlönyben ki kell hirdetni
c) Miniszterelnök, miniszter  Miniszterelnöki

rendelet, miniszteri rendelet: A Kormány tagjai
(miniszterelnök+miniszterek) feladatuk ellátása
körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek csak vég-
rehajtási rendeletek lehetnek. A miniszterelnök
rendeletét a miniszterelnök, a miniszteri rendele-
tet a jogforrás kibocsátására hatáskörrel rendel-
kező miniszter írja alá. E tekintetben nem helyet-
tesíthetőek. Törvénnyel, kormányrendelettel és
az MNB elnökének rendeletével nem lehet ellen-
tétes. A Magyar Közlönyben kell kihirdetni.
d) Önálló szabályozó szervek vezetői  Önálló

szabályozó szervek rendelete: vezetője törvény-
ben meghatározott felhatalmazás alapján, sarka-
latos törvényben meghatározott feladatkörében
rendeletet ad ki. Jogalkotó feladatkörrel rendel-
kező önálló szabályozó szerv jelenleg: Nemzeti
Média- és Hírközlési Hatóság és a Magyar Energe-
tikai és Közmű-szabályozási Hivatal. Törvénnyel,
kormányrendelettel, MNB elnökének rendeleté-
vel, miniszterelnöki és miniszteri rendelettel nem
lehet ellentétes. A Magyar Közlönyben kell kihir-
detni.
II. Helyi rendeletek
e) Önkormányzati képviselőtestület  Helyi ön-

kormányzat rendelete.: A helyi önkormányzat
testülete feladatkörében eljárva törvény által
nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok ren-
dezésére, ill. törvényben kapott felhatalmazás
alapján alkotja. A polgármester és a jegyző írja alá.
A képviselőtestület hivatalos lapjában vagy a hely-
ben szokásos módon – az SZMSZ-ben meghatáro-
zottak szerint – kell kihirdetni. Autonóm és végre-
hajtási rendeletet is alkothat. Csak a helyi önkor-
mányzat közigazgatási területén belül érvényes.
2/5/11: Sorolja fel az Alaptörvény szerint a kü-
lönleges jogrend típusait, és írja mindegyik
mellé, hogy melyik szerv és milyen jogi normát
alkothat!
5 típusát különböztetjük meg: rendkívüli állapot,

szükségállapot, megelőző védelmi helyzet,
váratlan támadás és veszélyhelyzet.
- Rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács

rendeletet adhat ki, melyek egyes törvények
alkalmazását felfüggesztheti, törvényi
rendelkezésektől eltérhet és egyéb rendkívüli
intézkedéseket hozhat.
- Szükségállapot idején a köztársasági elnök

rendeletet adhat ki.
- A Kormány veszélyhelyzet, megelőző védelmi
helyzet, valamint váratlan támadás idején rende-
letet alkothat. Sarkalatos törvényben meghatáro-
zottak szerint egyes törvények alkalmazását fel-
függesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet
és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.
2/5/12: Jellemezze a tényállás tisztázásának sza-

bályait!
A döntéshozatalt megelőzően a hatóságnak meg

kell vizsgálnia minden lényeges körülményt. Ah-
hoz, hogy a hatóság megalapozott és valós ténye-
ken alapuló döntést hozhasson, meg kell győződ-
nie az ügyfél által a kérelmében leírt tények való-
diságáról, illetve az általa feltárt bizonyítékok va-
lóságtartamáról.
A tényállásoknak két fajtáját különböztethetjük

meg:
- a törvényi tényállást (amelyet a jogszabályban

találunk);
- a történeti tényállást (amely a valóságban meg-

történik).
A tényállás tisztázása során mindig a törvényi

tényállás tényeinek a párját kell megtalálnunk a
történeti tényállás tényei között.
A hivatalbóliság alapelvének megfelelően a ható-
ság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényál-
lást tisztázni. Ha ehhez nem elegendők a rendel-
kezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le.
2/5/13: Ismertesse, hogy hol kell benyújtani a

fellebbezési kérelmet, továbbá hogy mi történ-
het a fellebbezési kérelem előterjesztését köve-
tően a hatósági eljárásban?
A fellebbezési kérelmet annál a hatóságnál kell

előterjeszteni, amely a megtámadott döntést
hozta. A döntés közlésétől számított 15 napon
belül lehet fellebbezést előterjeszteni. A fellebbe-
zési kérelem először az I. fokú hatóságra kerül.
Az I. fokú döntést hozó hatóság érdemi vizsgálat
nélkül elutasítja:
• elkésett fellebbezést;
• fellebbezésre nem jogosulttól származó felleb-

bezést;
• önálló fellebbezéssel meg nem támadható vég-

zés ellen irányuló fellebbezést;
• Ket. 98. § (1a) bekezdése megsértésével benyúj-

tott fellebbezést, valamint
• ha az ügyfél a fellebbezési elj-ért fizetendő ille-

ték/díjfizetési kötelezettségének az I. fokú ható-
ság erre irányuló felhívása ellenére az erre tűzött
határidő alatt nem tesz eleget, és ktg. mentesség-
ben sem részesül.
Ha a hatóság megállapítja, hogy döntése jsz-t
sért: a döntését módosítja vagy visszavonja.
Ugyanez igaz a szakhatósági állásfoglalásra és
döntésre.
Ha a hatóság döntése nem jogszabálysértő, de

egyetért a fellebbezésben foglaltakkal és nincs el-
lenérdekű ügyfél, akkor visszavonhatja, illetve
módosíthatja a döntését. Ugyanez igaz a szakha-
tósági állásfoglalásra és döntésre.
Ha a fellebbezési kérelem megfelelő, és az I. fokú

hatóság azt nem kívánja saját hatáskörben mó-
dosítani v. visszavonni, a fellebbezést a fellebbe-
zési határidő leteltétől számított 8, szakhatóság
közreműködése esetén 15 napon belül terjeszti
fel a fellebbezés elbírálására jogosult, II. fokú ha-
tósághoz.
A felterjesztésre abban az esetben nem kerül sor,

ha
• a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezés-

ben foglaltaknak megfelelően kijavítja, kiegészíti,
módosítja, visszavonja;
• a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja;
• a fellebbezést a felterjesztést megelőzően visz-

szavonták.
A másodfokú hatósági eljárás során a másodfokú

döntést hozó hatóság a sérelmezett döntést, vala-
mint az azt megelőző eljárást megvizsgálja.
A másodfokú hatóság, miután megvizsgálta az
első fokú döntést és az alapeljárást, különböző-
képp dönthet:
• Az eredeti első fokú döntést helybenhagyja,

megváltoztatja vagy megsemmisíti.
• A jogszabályban meghatározott esetben a mér-

legelési jogkörben hozott első fokú döntésben
meghatározott kötelezettségnél súlyosabb köte-
lezettséget nem állapíthat meg.
• Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs

elég adat, az első fokú döntés meghozatalát köve-
tően új tény merül fel, egyébként a tényállás to-
vábbi tisztázása szükséges, a döntés megsemmisí-
tése mellett az ügyben első fokú döntést hozó ha-
tóságot végzésben új eljárásra utasíthatja, vagy a
kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga
végzi el, és ennek alapján dönt.
• Ha megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél

bevonása szükséges, az első fokú döntést végzés-
ben megsemmisíti, és az ügyben első fokú döntést
hozó hatóságot új eljárásra utasítja.
2/5/14: Sorolja fel a kérelem kötelező tartalmi

elemeit!
A kérelemnek tartalmaznia kell:
• ügyfélnek/szervezetnek és képviselőjének a ne-

vét, lakcímét vagy székhelyét;
• ügyfélnek a hatóság döntésére való kifejezett
kérelmét, továbbá
• ha jsz. előírja, a kérelemben az ügyfél azonosít-

hatósága érdekében fel kell tüntetni az ügyfélnek
az ügy jellege szerinti azonosítóját is.
(Opcionális: • meg lehet adni az elektronikus le-

vélcímet, a telefax számát v. telefonos elérhetősé-
get)
A kérelemhez mindig csatolni kell azokat a mel-

lékleteket, amelyeket jogszabály előír.
2/5/15: Fejtse ki részletesen az ügyfél nyilatkoza-

tára vonatkozó szabályokat!

Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy bármikor nyi-
latkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt meg-
tagadja, illetve bizonyos korlátok között vissza-
vonja.
- Kérelmére indult elj-ban ha a hatóság felhívására

nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésére álló
adatok alapján érdemben dönt, v. megszünteti az
elj-t. Erről a felhívásban tájékoztatást kell adni.
Ha jogszabály lehetővé teszi, az ügyfél a nyilatko-

zatot az ügyfél elektronikus azonosítását köve-
tően, az információ megőrzését biztosító módon
történő rögzítése mellett telefonon is megteheti,
illetve a nyilatkozattételt telefonon is megtagad-
hatja.
Ha az ügyfél cselekvőképtelen, személyes nyilat-
kozattételre csak akkor hívható fel, ha a nyilatko-
zatától várható bizonyíték más módon nem pótol-
ható. A nyilatkozat megtételére cselekvőképtelen
vagy korlátozottan cselekvőképes ügyfél esetén
csak a törvényes képviselő jelenlétében kerülhet
sor, írásbeli nyilatkozat esetén a törvényes képvi-
selő a nyilatkozatot aláírja.
Eltérő szabályok vonatkoznak az ügyfél adatszol-

gáltatási kötelezettségére, ami szintén ügyfél nyi-
latkozatnak tekinthető. Hivatalból folytatott elj-
ban az ügyfél, kérelemre indított eljárásban az el-
lenérdekű ügyfél köteles közölni az eljáró hatóság-
gal az érdemi döntéshez szükséges adatokat.
Ha az ügyfél nem tesz eleget adatszolgáltatási kö-
telezettségének, akkor eljárási bírsággal sújtható.
A törvényen vagy kormányrendeleten alapuló

adatszolgáltatást hivatalból folytatott eljárásban
az ügyfél, illetve kérelemre indult eljárásban az el-
lenérdekű ügyfél akkor tagadhatja meg, ha
 az ügyfél nem kapott felmentést az államti-

toknak vagy szolgálati titoknak minősített
adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség
alól;
 nyilatkozatával saját magát vagy hozzátar-
tozóját bűncselekmény elkövetésével vá-
dolná.
- Az ügyfelet igazmondási kötelezettség terheli.
Ha valótlan tényt/adatot állít, tényt jogellenesen
elhallgat, eljárási bírsággal sújtható.
- Írásban és szóban is nyilatkozatot tehet (utóbbit
jkv-be kell foglalni).
2/5/16: Soroljon fel legalább öt végzéstípust,

amellyel szemben önállóan nyújtható be felleb-
bezés!
 az ideiglenes biztosítási intézkedésről

szóló;
 a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül eluta-
sító;
 eljárást megszüntető;
 eljárás felfüggesztését kimondó vagy a fel-
függesztésre irányuló kérelmet elutasító;
 ügyintézési határidő túllépésével kapcsola-
tos;
 eljárási bírságot kiszabó;
 fellebbezési határidő elmulasztása miatt
benyújtott igazolási kérelmet elutasító;
 iratbetekintési jog korlátozására irányuló
kérelem tárgyában hozott és
 fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, az elj.
ktg. megállapításával és viselésével kapcso-
latos, a ktg-mentesség iránti kérelmet el-
utasító, a ktg-mentesség módosításáról v.
visszavonásáról szóló I. fokú végzés.
2/5/17: Sorolja fel a hatósági ellenőrzés tárgyát

és eszközeit!

A hatósági ell. egy speciális elj-típusnak tekin-
tendő, melyre a Ket. rendelkezéseit a hatósági el-
lenőrzésre vonatkozó speciális szabályok figye-
lembe vételével kell alkalmazni.
Tárgya: A hatóság – hatáskörének keretei között

– ellenőrzi
• a jogszabályban foglalt rendelkezések betartá-

sát,
• a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítését.
Eszközei:
• adatszolgáltatás, iratbemutatás és egyéb tájé-

koztatás kérésével megvalósuló ellenőrzés;
• helyszíni ellenőrzés; vagy

• ha jsz. lehetővé teszi, a helyszínre v. a hatósági
nyilvántartáshoz telepített, ill. a folyamatba be-
épített ellenőrző rendszerből történő táv-adat-
szolgáltatás útján történő ellenőrzés.
2/5/18: Sorolja fel és ismertesse az iratok fajtáit!
Az iratokat az alábbi csoportokba soroljuk:
- okirat;
- közokirat;
- magánokirat;
- egyéb irat.
 Az okirat: különféle adatokat, tényeket, jogo-
kat, kötelezettségeket, körülményeket igazol-
nak, de más írás is fontos lehet a tényállás tisz-
tázásában (pl. levél). Okirat is rendelkezhet tel-
jes bizonyító erővel, ha jogszabály közokirat-
nak nyilvánítja.
 A közokirat olyan papír alapú vagy elektroni-
kus okirat, amelyet
- bíróság, közjegyző vagy más hatóság, il-

letve közigazgatási szerv;
- ügykörén belül és
- a jogszabályban megszabott alakban állít

ki.
A közokirat teljes bizonyító erővel rendelke-
zik, az ellenkező bebizonyításáig valódinak kell
tekinteni, a bíróság vagy a hatóság azonban –
ha szükségesnek találja – az okirat kiállítóját hi-
vatalból is megkeresheti, hogy az okirat valódi-
sága tekintetében nyilatkozzék. A közokirat
teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést
vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsí-
tott adatok és tények valóságát, úgyszintén az
okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, vala-
mint annak idejét és módját. Az elektronikus
közokiratnak az eredeti papír alapú közokira-
téval azonos bizonyító ereje van és fordítva.
 Magánokirat:
o Teljes bizonyító erejű magánokirat, ha
 a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és
aláírta
 ha a kiállító nem saját kezűleg írta, ak-
kor 2 tanú igazolja, hogy a kiállító saját
kezűleg írta alá
 a kiállító aláírása bíróilag vagy közjegy-
zőileg hitelesített
 gazdálkodó szervezet esetében üzlet-
szerűen alá van írva
 ügyvéd/jogtanácsos által szabálysze-
rűen ellen van jegyezve
o Közönséges magánokirat (kiállító által sza-
bályszerűen aláírt, de a teljes bizonyító erő-
höz szükséges alaki feltételek egyikével
sem rendelkezik).
Magánokirat valódiságát csak akkor kell bizo-
nyítani, ha az ellenérdekű fél azt kétségbe
vonja/a bíróság szükségesnek tartja.
 Külföldi irat: akár magánokirat, akár közokirat,
a magyar külképviseleti hatóságnak diplomá-
ciai felülhitelesítéssel kell ellátnia ahhoz, hogy
a magyar törvények szerint bizonyító erejűnek
lehessen tekinteni. Mellékelni kell a hiteles
magyar fordítást.
2/5/19: Ismertesse, hogy a Ket. mely esetekre ál-

lapít meg speciális eljárási határidőket!
Vannak olyan eljárási cselekmények is, amelyek

tekintetében a Ket. nem határoz meg semmilyen
határidőt, hanem egy ún. belső eljárási határidőt
kell alkalmazni. Ilyen esetekben valamely eljárási
cselekmény teljesítésének vagy végzés meghoza-
talának határidejéről nem rendelkezik, a hatóság
haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül gon-
doskodik arról, hogy az eljárási cselekményt telje-
sítse, vagy a végzést meghozza.
Speciális eljárási határidőket állapít meg a tör-

vény arra az esetre, amennyiben
 kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetett-

sége áll fenn, továbbá

helyzet elhárítása indokolja,
 a hatóság ideiglenes biztosítási intézkedést
rendelt el, vagy ha a közbiztonság érdekében
egyébként szükséges, a határozatot vagy az el-
járást megszüntető végzést soron kívül kell
meghozni.
2/5/20. Sorolja fel a kormány előterjesztések fő

részeit és mellékleteit!
Valamennyi előterjesztésnek – a rendelkezésre

álló információk alapján – már a közigazgatási
egyeztetésre bocsátás engedélyezésekor rendel-
keznie kell a Kormány ügyrendjében megállapított
tartalmi elemekkel.
Az előterjesztés három fő részből és a mellékle-
tekből áll:
1. egyeztetési lap,
2. vezetői összefoglaló,
3. döntési javaslat.
Az előterjesztés melléklete tartalmazza a jogsza-

bálytervezet szövegét, indokolását, indokolt eset-
ben pedig a végrehajtási jogszabály tervezetét is.
Az előterjesztéshez hatásvizsgálati lapot kell csa-

tolni, amelyen ki kell mutatni a jogszabálytervezet
várható versenyképességi, foglalkoztatási, admi-
nisztratív terhekre gyakorolt, társadalmi, költ-
ségvetési, környezeti és természeti, egészségügyi
és egyéb hatásait.
2/5/21. Ismertesse a fellebbezés és a döntés

végrehajthatóságának kapcsolatát!
Fellebbezésre csak a közigazgatási hatóság 1.

fokon hozott döntései ellen kerülhet sor. Hatósági
határozat esetén önállóan és általánosan, kivéve:
törvény kizárja, egyezséget jóváhagyó határozat,
hatósági nyilvántartásba hivatalból történő
bejegyzés esetén, ha az első fokú döntést
miniszter autonóm államigazgatási szerv,
kormányhivatal vezetője vagy központi
államigazgatási szerv vezetője hozta.
Végzés ellen főszabályként járulékosan, kivételek:

pl. eljárást felfüggesztő végzés, eljárási bírságot
kiszabó végzés. Közléstől számított 15 napon
belül, az ügyfélnek nincs indokolási
kötelezettsége, csak arra kell hivatkoznia, hogy a
döntés jogát v jogos érdekét sérti.
Fellebbezésnek a határozat végrehajtására

halasztó hatálya van, nem emelkedik jogerőre,
kivéve fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható
hat, és a részjogerő megengedése (kifejezetten
nem támadott részek esetében).
A fellebbezési kérelmet elsőfokú döntést hozó

közig hatóságnál kell előterjeszteni. Ha a
fellebbezés nem érinti a szakhatóság
állásfoglalását, az elsőfokú döntést hozó hatóság
mellőzi a fellebbezés szakhatóságnak való
megküldését megvizsgálja:
 a fellebbezést alaposnak vagy egyébként mél-

tányolhatónak tartja, saját hatáskörében mó-
dosítja vagy visszavonja az elsőfokú döntést.
 a fellebbezésben leírtakat nem látja elfogadha-

tónak, akkor a fellebbezést az ügy iratával 8 na-
pon belül köteles a fellebbezés elbírálására jo-
gosult szervhez felterjeszteni.
Amennyiben az arra jogosult fellebbezéssel él, fel-

lebbezéssel megtámadott határozatban foglalt jo-
gok nem gyakorolhatók, és a fellebbezésnek a ha-
tározat végrehajtására halasztó hatálya van, ki-
véve, ha a döntés fellebbezésre tekintet nélkül
azonnal végrehajtható, illetve ha a hatóság nyilvá-
nította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának
kizárásával végrehajthatóvá.
Vannak azonban olyan típusú döntések, amelyek

tekintetében a végrehajtás halasztó hatálya nem
érvényesül, így például az ideiglenes biztosítási in-
tézkedésről szóló végzés elleni fellebbezésnek
nincs halasztó hatálya, hiszen annak éppen az a
rendeltetése, hogy azonnal lehetőséget biztosít-
son bizonyos eljárási cselekmények foganatosítá-
sára.
A Ket. azt is meghatározza, mikor nyilvánítható fel-
lebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá a
döntés. Így többek között akkor, ha

helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros kö-
vetkezményeinek enyhítése miatt szükséges,
 a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyre-

hozhatatlan kárral járna, vagy
 például a döntés valakinek a tartásáról vagy

gondozásáról rendelkezik.
A hatóság a döntésében ilyenkor a fellebbezésre

tekintet nélküli végrehajthatóságról külön rendel-
kezik, és azt meg is indokolja, valamint rendelkezik
a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról. Ha az
ilyen döntésben a hatóság teljesítési határidőt ál-
lapított meg, a végrehajtás megindítására csak e
határidő eredménytelen eltelte után kerülhet sor.
2/5/22. Soroljon fel legalább 5 olyan határidőt,

amelyek időtartama az ügyintézési határidőbe
nem számít be!
Vannak olyan határidők is, amelyeknek időtar-

tama az ügyintézési határidőbe nem számít be.
Ezek az alábbiak:
 a hatásköri vagy illetékességi vita egyezte-

tésének, valamint az eljáró hatóság kijelö-
lésének időtartama;
 a jogsegélyeljárás időtartama;
 további adatnak a nyilvántartásból történő
beszerzéséhez szükséges idő;
 a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázá-
sához szükséges adatok közlésére irányuló
felhívástól az annak teljesítéséig terjedő
idő;
 a szakhatóság eljárásának időtartama;
 az eljárás felfüggesztésének időtartama;
 a bizonyítékok ügyféllel történő ismerteté-
sének az időtartama;
 a hatóság működését legalább egy teljes
napra ellehetetlenítő üzemzavar vagy más
elháríthatatlan esemény időtartama;
 a kérelem, a döntés és egyéb irat fordítá-
sához szükséges idő;
 a szakértői vélemény elkészítésének idő-
tartama;
 a hatósági megkeresés vagy a döntés pos-
tára adásának napjától annak kézbesítéséig
terjedő időtartam, valamint a hirdetményi,
továbbá a kézbesítési meghatalmazott és a
kézbesítési ügygondnok útján történő köz-
lés időtartama.
2/5/23 Ismertesse a Központi Ügyfél-regisztrá-

ciós Nyilvántartásra vonatkozó szabályokat!
Főmenü
Az állam által kötelezően nyújtandó azonosítási

szolgáltatások igénybevevőiről a személyazonos-
ság hiteles igazolása érdekében az ügyfél-regiszt-
rációs nyilvántartást kezelő szerv egységes ügyfél-
regisztrációs nyilvántartást, ún. Központi Ügyfél-
regisztrációs Nyilvántartást vezet.
A szolgáltatást igénybevevő kérelme esetén díj-

mentesen jogosult egy, a Kormány rendeletében
meghatározott, valamennyi, a Kormány által köte-
lezően nyújtandó azonosítási szolgáltatáshoz egy-
ségesen kapcsolódó biztonságos kézbesítési szol-
gáltatás és az ahhoz kapcsolódó tárhely használa-
tára.
A Központi Ügyfél-regisztrációs Nyilvántartás célja

a Kormány által kötelezően nyújtandó azonosítási
szolgáltatások kapcsán az érintett személy azono-
sításához szükséges adatok és technikai azonosí-
tók közhiteles kezelése az elektronikus azonosí-
tási szolgáltatások hiteles biztosításához kapcso-
lódóan és mások jogának vagy jogos érdekének
védelme érdekében.
Modul3/15p csop.
3/15/1: Definiálja az államháztartás fogalmát az

újjászervezett Magyar Állam működési rendszer-
tanában! Vázolja a rendszertani ábrát!
Az államháztartást az állam és a helyi

önkormányzatok közfeladatot ellátó és
finanszírozó gazdálkodásának technikai
rendszereként definiálhatjuk. Az államháztartás
a tágan értelmezett kormányzat
gazdálkodásának rendszerét, másképpen
fogalmazva az állampénzügyek technikai
összességét jelenti. Az ennek keretében
megvalósuló közigazgatási tevékenység az
államháztartás folyamat (flow) dimenzióját (az
éves költségvetésekkel összefüggő közigazgatási
tevékenységet) és az államháztartás állományi
(stock) vetületét (a vagyongazdálkodást) adja.
Az államháztartási törvényben meghatározott

alapegységeit az államháztartás alrendszereinek
nevezzük. Az államháztartási alrendszerek száma
és szerepe országonként eltérhet. Az államháztar-
tásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiak-
ban: Áht.) az államháztartást két alrendszerre
bontja, a központi és az önkormányzati alrend-
szerre. Ez lényegében megfeleltethető a nemzet-
közi statisztikai rendszerekben (pl. az IMF GFS
rendszerében és az ENSZ ESA rendszerében) hasz-
nált tagolásnak.
Az Áht. alapján az államháztartás központi al-
rendszerébe tartozik az állam, a központi költség-
vetési szerv, a törvény által az államháztartás
központi alrendszerébe sorolt köztestület és az
ilyen köztestület által irányított köztestületi költ-
ségvetési szerv. Az Áht. egyéb rendelkezéseiből
következően a társadalombiztosítás pénzügyi
alapjai és az elkülönített állami pénzalapok bevé-
telei és kiadásai is az államháztartás központi al-
rendszerébe tartoznak. A társadalombiztosítás
két biztosítási ága: a Nyugdíjbiztosítási Alap és az
Egészségbiztosítási Alap, amelyek legfontosabb
bevételi forrását a munkaadók és a munkavállalók
által fizetett járulékok és hozzájárulások jelentik.
Az elkülönített állami pénzalap az állam egyes

feladatait részben államháztartáson kívüli
forrásból biztosító olyan finanszírozási forma,
amely működésének jellege az államháztartáson
belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé.
Az elkülönített állami pénzalapok súlya
napjainkban már csekély, bevételeik és kiadásaik
mindössze 2-3%-ot képviselnek az
államháztartáson belül. Az államháztartás
önkormányzati alrendszerébe tartozik a helyi
önkormányzat, a helyi nemzetiségi önkormányzat
és az országos nemzetiségi önkormányzat, a
társulás, a térségi fejlesztési tanács, továbbá az
ezek által alapított (irányított) költségvetési
szervek. A helyi önkormányzatok részben az
államháztartáson kívülről (saját bevételek),
részben az államháztartáson belülről (állami
támogatások, átengedett, megosztott bevételek,
átvett pénzeszközök) származó bevételekből
önállóan gazdálkodnak és látják el a törvényekben
meghatározott feladataikat. Az önkormányzati
alrendszernek a 2002–2008-as időszakban
kialakult adósságállománya 2011 és 2014 között
konszolidálásra került3. Az önkormányzatok a
kigazdálkodhatatlan adósságállománytól
megszabadultak. Egyidejűleg jelentős
feladatredukcióra is sor került. Az
önkormányzatoknak 2014-től a korábbi
intézményfenntartói szerepük helyett egyre
inkább térségi gazdaságfejlesztői szerepkört kell
betölteniük.
3/15/2: Fejtse ki, hogy Magyarországon az állam,

illetve az államháztartás szerepének felértékelő-
dését milyen nemzetközi és hazai körülmények
indokolták? Milyen lehetőségei és konkrét cse-
lekvései voltak a magyar kormánynak?

Magyarország a tervgazdasági rendszer ellent-
mondásai, fenntarthatatlanná vált fejlődési pá-
lyája miatt külföldi hitelekre szorult, majd az
1970-es évektől fokozatosan adósságspirálba ke-
rült. Az 1980-as évek végétől felerősödő piacgaz-
dasági átalakítás, majd annak az első szabad vá-
lasztásoktól megnyilvánuló extrém formája azon-
ban nem illeszkedett a magyar gazdasági és társa-
dalmi viszonyokhoz, a nemzeti érdekekhez. A
rendszerváltozás gazdaságpolitikája számos prob-
lémát hordozott, ráadásul beteljesületlen is ma-
radt. A 21. század elején ránk tört válság, amely a
reálszféra és az egyre kevésbé szabályozott és el-
lenőrzött spekulatív pénzügyi piacok egymástól
való ésszerűtlen elszakadásának következménye,
Magyarországot már legyengült gazdasági álla-
potban találta. A neoliberális piacgazdasági mo-
dell (a washingtoni konszenzus) elhúzódó válságát
éli. Beigazolódott, hogy a piaci szereplők túlzott
önállósága, tevékenységük ellenőrizetlenül ha-
gyása nem vezethet a tartós piaci egyensúly kiala-
kulásához, sőt válságba torkollott. A gondoskodó
állam képes arra, hogy a válság hatásainak mér-
séklése után a további piaci kudarcok elkerülése
érdekében szabályozza a piacokat. A gondoskodó
állam képes arra, hogy piactökéletesítő funkcióin
keresztül oldja a piaci szereplők egymás közötti,
továbbá a piaci szereplők és az állam közötti
aszimmetriákat. A gondoskodó állam kijelöli a ha-
zai kis- és középvállalkozások, nemzetközi vállala-
tok, pénz- és tőkepiaci szereplők mozgásterét
2010 nyaráig a magyar kormány részére is adott
volt a fizetőképes kereslet mesterséges növelésé-
nek lehetősége, akár a költségvetési hiány terhére
történő finanszírozással is. 2010 nyarára a költ-
ségvetési hiány terhére történő állami beavatko-
zás, a fiskális expanzió felelevenítése az Európai
Unió elutasítása végett nem válhatott valóra.
2010 nyarától az új kormány a költségvetés bevé-
teli oldalának megerősítésével, válságadók kiveté-
sével, a közteherviselés alapjainak, körének és
mértékének kiszélesítésével igyekezett növelni a
magyar gazdaság védekező erejét. Aktív állami
gazdaságpolitikai befolyáson keresztül egyidejű-
leg kellett megteremteni az ország 2002–2010-es
években megroppant pénzügyi stabilitását és a
gazdasági növekedési pályát. Tetézi a problémá-
kat, hogy az Európai Unió mediterrán térségében
kialakult egy krónikus válság, amely tovagyűrűző
hatásként 2012-re már az EU hagyományosan fej-
lett térségét (eurózóna) is meggyengítette. Az
Európai Unió tehát már nincs abban a helyzetben,
hogy újabb, esetleg kelet-közép-európai térsége-
ket is rendkívüli segélyekkel támogasson. Így Ma-
gyarországnak elemi érdeke, hogy önálló, saját jo-
gon vitt gazdaságpolitikát folytasson, vagyis szük-
ségessé vált, hogy felerősítsük saját nemzeti gaz-
daságpolitikai mozgásterünket, külgazdasági kap-
csolatainkat az EU-n kívüli térségekre is diverzifi-
káljuk, tőkeszerzési kapcsolatainkat kiszélesítsük,
a keleti és déli nyitás politikai szükségszerűségét
felismerve kapcsolatainkat e térségek irányába te-
reljük, úgy, hogy időközben nyugati fő szövetsé-
gesi orientációnk nem változik.
Strukturális reformok szükségesek.
Ad 1.
Strukturális reformok nélkül középtávon nem

érhető el fenntartható GDP-növekedés, magas
foglalkoztatási szint és pénzügyi egyensúly.
Ráadásul: a reformok az első években többet
visznek, mint hoznak, ezért
vagy hitelből (nem lehet – a magyar példa is

igazolja a 70-es évektől –, mert eladósodást ered-
ményez),
vagy
megszorító programok –> kudarc
vagy.
Unortodox válságkezelés (a magyar modell fis-

kális lényegi eleme):
strukturális reformok + tehermegosztás = SI-

KER
A tehermegosztásra épülő magyar közpénzügyi

modell, pótlólagos állami bevételekre szert téve,
egyidejűleg a belső fizetőképes kereslet
növelésével az államháztartás költségvetési
deficitjének növekedését, ezzel együtt
eladósodását is meggátolta.
A magyar állam újjászervezése az állam gazdaság-

szervező szerepeinek kiterjesztésén keresztül
több területen, több fázisban zajlott és zajlik ma
is. Az Új Széchenyi Terv hazánk fejlesztéséhez
nyújt stratégiát és biztosít anyagi forrásokat. A
Széll Kálmán Terv az ésszerűtlen és adósságnö-
velő, éppen ezért fenntarthatatlan tercier ágazati
rendszert formálja át. A Magyary Zoltán Közigaz-
gatás-fejlesztési Program a közigazgatás megújí-
tásának ad keretet, meghatározza a célokat, a cé-
lok eléréséhez szükséges beavatkozási területeket
és intézkedéseket. A Magyary Program eredmé-
nyes végrehajtása szempontjából fontos, hogy il-
leszkedjen az új alaptörvényhez.
A 2010 nyarától rosszabbodó európai uniós és

nemzetközi pénzügyi helyzet a Kormány gazda-
ságpolitikáját a növekedésorientáltság mellett a
pénzügyi egyensúly helyreállítása felé terelte. Így
a Széll Kálmán Terv bürokráciacsökkentő intézke-
désein keresztül jelentősen kívánta csökkenteni a
vállalkozások bürokratikus terheit. 2011-re az ex-
tenzív fejlesztés tartalékai a felsőoktatás irányába
kimerültek. 2012-ben, 2013-ban napirendre ke-
rült a végzett hallgatók magyar munkaerő-piaci in-
tegrációjának beszabályozása. A felsőoktatást di-
namizáló tényezőket számba véve: az államház-
tartás mozgástere egyre korlátozottabb, a tudás-
alapú szektorok kicsik és távoliak, a régiók igényei
kevéssé fogalmazódnak meg, a demográfiai folya-
matok lehangolóak, a középiskolák expanziója
utánpótlás hiányában megtorpant, a hallgatók és
családtagjaik fizetőképessége pedig erősen korlá-
tozott. Ugyanakkor egyre erősödő tendencia,
hogy az állami költségvetés terhére – tandíjmen-
tesen – kiképzett diplomások külföldön, előnyö-
sebb személyi jövedelmet kínáló pozíciókért vál-
lalnak munkát. Magyarországon viszont a szerve-
zés alatt álló bővített újratermelési folyamatok-
hoz, emelkedő színvonalú közszolgáltatásokhoz
egyre kevesebb felkészült szakember áll rendelke-
zésre.
3/15/3: Ismertesse az összehangolt magyar fis-

kális és monetáris politika lényegét, működési
mechanizmusait! Vázolja fel a rendszerábrát is!
A magyar nemzetgazdaság új típusú közpénzügyi

rendszerében a fiskális és a monetáris politika
célkitűzései szervesen illeszkednek egymáshoz. A
2010-től elindított fiskális intézkedésekhez 2013
márciusától társultak azok a jegybanki eszközök,
amelyek a gazdasági növekedést, a foglalkoztatás
bővítését, pénzügyi stabilitást és az inflációs cél-
kitűzést együttesen szolgálják. Új tartalmi elem,
hogy az államháztartáson túl a háztartások, a vál-
lalkozások és a pénzintézetek területére is össze-
hangoltabb eszközrendszert, hatásmechanizmust
jelenít meg a fiskális és a monetáris kormányzóság
együttes, egy irányba tartó működése.
A fiskális politika a Kormány alapvető pénzügyi

eszköze, a költségvetési stimulusokkal történő
gazdaságbefolyásolás módszere. A gazdaságban
keletkező vállalati és lakossági jövedelmek centra-
lizálását, majd újraelosztását végzi. A fiskális poli-
tika operatív végrehajtó szervezete a Nemzeti
Adó- és Vámhivatal, amely a Kormány által prefe-
rált, Országgyűlés által alkotott törvények alapján
az adóerő képességhez igazodó, forgalom- és jö-
vedelembázisra épülő adóztatási folyamatokkal
biztosítja az állam működéséhez szükséges forrá-
sokat.
Lényeges, hogy a fiskális politika – a fiskális intéz-

ményrendszeren keresztül – közvetlen gazdaság-
politikai hatásokat tud elérni mind az államháztar-
tás, mind az adózók vonatkozásában, viszonylag
rövid időtávon belül. Időszerű példaként emlí-
tésre méltó a munkahelyvédelmi akcióterv, amely
alapvetően a munkavállalókra és a munkáltatókra
vonatkozó szabályok korrekciójával gazdasági nö-
vekedést, a foglalkoztatás bővítését célzó eszköz-
rendszer.
A költségvetés fenntarthatósága a gazdaságpoliti-

kai szereplők, fiskális és monetáris hatóságok ak-
tív, együttes közreműködését igényli. Az állam-
háztartási hiány és az adósság szintje ugyanis az
egyik legfontosabb makrogazdasági jellemző. Kö-
vetelmény, hogy az állam fizetőképes maradjon,
kötelezettségeit rendezni tudja. A költségvetési
mérleg deficitje tartósan a maastrichti kritériu-
mok által elvárt 3 százalékos szint alatt maradjon,
azonban a hiány pótlására az Államadósság Kezelő
Központ hivatott, állampapír-piaci műveletekkel.
A pénzügyi stabilitás olyan állapot, amelyben a
pénzügyi rendszer, azaz a kulcsfontosságú
pénzügyi piacok és a pénzügyi intézményrendszer
ellenálló a gazdasági sokkokkal szemben, és
képes zökkenőmentesen ellátni alapvető
funkcióit: a pénzügyi források közvetítését, a
kockázatok kezelését és a fizetési forgalom
lebonyolítását. A 2007-es angolszász
jelzálogpiaci, majd világgazdasági válsággá
terebélyesedő krízis kiváltó okaiból az a
következtetés adódik, hogy a 2007-ig regnáló
rendszer eleve nem állt stabil, fenntartható
lábakon. A 2007 utáni időszak pedig azt igazolja,
hogy mind a fiskális politikában, de különösen a
monetáris politika területén új eszközrendszer
alkalmazása indokolt.
A közpénzügyi rendszer másik meghatározó ága
tehát a központi bank, amely alapfeladatai ellátá-
sán keresztül támogatja a nemzetgazdaság, és az
elsődleges jövedelemtulajdonosok gazdálkodá-
sát. A korábban kizárólagos célkitűzésnek tekin-
tett inflációellenes (inflációt kezelő) politika ma
már nem végcél, hanem eszköz a társadalmi jólét
szolgálatában. A válság során a hagyományos mo-
netáris politikai eszközök váltak gyenge hatékony-
ságúvá (0 százalékos nominális kamatkorlát).
Ezért vetettek be a jegybankok más eszközöket az
inflációs cél alá eső árnövekedés (áralakulás) kor-
rekciójára és a gazdasági visszaesés mérséklésére.
A munka alapú társadalom modellje.

Ha tartalmi, szakpolitikai oldalról közelítünk a köz-
pénzügyekhez, annak két területe definiálható, a
fiskális és a monetáris politika. A fiskális politikai
folyamatokat Magyarországon egy hármas vetü-
letű ellenőrzési rendszer segíti transzparens és ha-
tékony keretbe. Az Állami Számvevőszék (a továb-
biakban ÁSZ), a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (a
továbbiakban KEHI), továbbá a költségvetési rend
szerint gazdálkodók teljes körénél kötelező jelleg-
gel működő belső ellenőrzés erősíti a közpénzek
felhasználásának törvényességét és eredményes-
ségét, a jegybanki monetáris terület ellenőrzését
kerülve.
Összehangolt fiskális és monetáris mechanizmu-

sok rendszerábra:
3/15/4: Írja le az Alaptörvény közpénzekkel és
önkormányzatokkal foglalkozó részeinek sarka-
latos pontjait! Utaljon a stabilitási törvény szabá-
lyaira, az államadósság nominális értékére és az
államadósság csökkentésének szabályaira!
Az Alaptörvény közpénzekkel és
önkormányzatokkal foglalkozó részeinek
sarkalatos pontjai:
Az Országgyűlés nem fogadhat el olyan köz-
ponti költségvetésről szóló törvényt, amelynek
eredményeképpen az államadósság meghaladná
a teljes hazai össztermék felét. Mindaddig, amíg
az államadósság a teljes hazai össztermék felét
meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi
költségvetésről szóló törvényt fogadhat el,
amely az államadósság teljes hazai össztermék-
hez viszonyított arányának csökkentését tartal-
mazza. Ezektől a szabályoktól csak különleges jog-
rend idején, az azt kiváltó körülmények okozta kö-
vetkezmények enyhítéséhez szükséges mérték-
ben, vagy a nemzetgazdaság tartós és jelentős
visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly
helyreállításához szükséges mértékben lehet el-
térni.
A Kormány a központi költségvetést törvénye-
sen és célszerűen, a közpénzek eredményes keze-
lésével és az átláthatóság biztosításával köteles
végrehajtani.
A központi költségvetés végrehajtása során – a

különleges jogrend esetére meghatározott kivéte-
lekkel – nem vehető fel olyan kölcsön és nem vál-
lalható olyan pénzügyi kötelezettség, amely azt
eredményezné, hogy az államadósság meghaladja
a teljes hazai össztermék felét.
Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai

össztermék felét meghaladja – a különleges jog-
rend esetére meghatározott kivételekkel –, a köz-
ponti költségvetés végrehajtása során nem ve-
hető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan
pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében
az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez
viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz
képest növekedne.
Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai

össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíró-
ság a központi költségvetésről, a központi költség-
vetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az
illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint
a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények
Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élet-
hez és az emberi méltósághoz való joggal, a sze-
mélyes adatok védelméhez való joggal, a gondo-
lat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való
joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcso-
lódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és
ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az Alkot-
mánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket
is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a
törvény megalkotására és kihirdetésére vonat-
kozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követel-
mények nem teljesültek.
A törvény a költségvetési egyensúly megőr-

zése érdekében a helyi önkormányzat törvény-
ben meghatározott mértékű kölcsönfelvételét
vagy más kötelezettségvállalását feltételhez, il-
letve a Kormány hozzájárulásához kötheti.
Az Országgyűlés az ország pénzügyi stabilitása és
költségvetési fenntarthatóságának biztosítása ér-
dekében a központi költségvetésről szóló tör-
vény megalapozottságának független vizsgálata,
valamint az államadósság csökkentésének előse-
gítése céljából az Alaptörvény rendelkezéseinek
végrehajtására megalkotta a stabilitási törvényt
(2011. évi CXCIV. törvény).
Az államháztartás egyensúlyának és a közpén-

zekkel történő áttekinthető, hatékony, ellenőriz-
hető gazdálkodás garanciáit az államháztartásról
szóló 2011. évi CXCV. törvény szabályozza. Az ön-
kormányzati hagyományokat megőrizve, és a He-
lyi Önkormányzatok Európai Chartájában foglalt
alapelveket érvényesítve Magyarország helyi ön-
kormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. tör-
vény garantálja a helyi választópolgárok önkor-
mányzáshoz való jogát, az önkormányzatok állam-
célok megvalósításához történő hozzájárulását,
egyidejűleg a települések és helyi közösségek ön-
gondoskodásra való képességének erősítését, a
helyi önkormányzáshoz szükséges feltételek meg-
teremtését.
Az Alaptörvény megfogalmazásában „az állam

és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti va-
gyon.
A 100%-os önkormányzati tulajdonban lévő
gazdasági társaságok 2015- től kizárólag a Kor-
mány hozzájárulásával köthetnek adósságot ke-
letkeztető ügyletet. (10/E. §)
3/15/5: Határozza meg a Költségvetési Tanács

jogállását, és főbb feladatköreit! Részletesen írja
le a költségvetési törvényjavaslat és költségve-
tési törvénymódosítás KT-t érintő feladatait is!
A stabilitási törvény az alábbi kérdésköröket

szabályozza:
a Költségvetési Tanács (tagjai, feladata, hatás-

köre, működésének szabályai, szerepe az állam-
adósság mértékének vizsgálatában),
A Költségvetési Tanács
A Költségvetési Tanács az Országgyűlés tör-

vényhozó tevékenységét támogató szerv,
amely a központi költségvetés megalapozott-
ságát vizsgálja. A Költségvetési Tanács tör-
vényben meghatározott módon közreműködik
a központi költségvetésről szóló törvény elő-
készítésében. A központi költségvetésről szóló
törvény elfogadásához a Költségvetési Tanács
előzetes hozzájárulása szükséges. A Költségve-
tési Tanács tagja a Költségvetési Tanács el-
nöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az Ál-
lami Számvevőszék elnöke. A Költségvetési Ta-
nács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki hat
évre. A Költségvetési Tanács elnökének bün-
tetlen előéletű, magyar állampolgárságú, ki-
emelkedő szakmai ismeretekkel, illetve ta-
pasztalattal rendelkező közgazdász nevezhető
ki.
A Tanács feladatai a stabilitási törvény alapján az

alábbiak:
 véleményt nyilvánít a központi költségvetésről

szóló törvény tervezetéről;
 dönt a központi költségvetési törvény elfoga-

dásának feltételeként az Alaptörvényben meg-
határozott előzetes hozzájárulásról;
 véleményt nyilváníthat a költségvetés tervezé-
sével, végrehajtásával, a közpénzek felhaszná-
lásával, továbbá az államháztartás helyzetével
kapcsolatos bármely kérdésről;
 félévente véleményt nyilvánít a költségvetés

tervezésével, végrehajtásával, a közpénzek fel-
használásával kapcsolatos vagy azzal össze-
függő bármely kérdésről;
 megállapítja a Tanács ügyrendjét.
A Kormány a központi költségvetésről szóló

törvény tervezetét részletes számításokkal
alátámasztva és a jogszabályváltozások
költségvetési hatását bemutatva
véleménynyilvánítás céljából köteles megküldeni
a Tanácsnak, amely a tervezet kézhezvételét
követő tíz napon belül a tervezetre vonatkozó
véleményét megküldi a Kormány részére. A
Tanács véleményében a tervezetre észrevételeket
tehet, valamint – ha a tervezettel kapcsolatban
annak hitelességére vagy végrehajthatóságára
vonatkozóan alapvető ellenvetései vannak – a
tervezettel való egyet nem értését jelzi. A
Kormány a tervezetet a Tanács véleményének
kézhezvételét vagy – költségvetési tanácsi
vélemény hiányában – az említett határidő
eredménytelen elteltét követően nyújthatja be az
Országgyűlésnek. A Tanácsnak a költségvetési
törvény tervezetével kapcsolatban vétójoga van.
Ez azt jelenti, hogy a Tanács egyet nem értése
esetén – amennyiben ezt az említett határidőig
jelezte – a Kormány a tervezetet ismételten
köteles megtárgyalni, és azt követően nyújtja be
az Országgyűlésnek.
A Tanács megvizsgálja, hogy az egységes javaslat

megfelel-e az államadósság mértékére az
Alaptörvényben foglalt követelményeknek. A
Tanács véleményéről az egységes javaslat
kézhezvételét követő három napon belül írásban
tájékoztatja az Országgyűlés elnökét. Ha a Tanács
véleményében azt állapítja meg, hogy az egységes
javaslat elfogadása az államadósság-szabály
megsértését eredményezné, abban az esetben
véleményét részletesen indokolja. A Kormány e
vélemény alapján zárószavazás előtti módosító
javaslatot nyújt be annak érdekében, hogy a
költségvetési törvényjavaslat megfeleljen az
államadósság-szabálynak. A módosító indítvány a
költségvetési törvényjavaslat korábban már
megszavazott módosító indítvánnyal érintett
részének megváltoztatását, újbóli megállapítását
is tartalmazhatja. Magyarország gazdasági
stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (Gst.)
új szabálya, hogy az államadósság nominális
értéke az infláció és a reál GDP növekedési
ütemének fele közötti különbségnek megfelelő
mértékben nőhet egy adott költségvetési évben. A
100%-os önkormányzati tulajdonban lévő
gazdasági társaságok 2015- től kizárólag a
Kormány hozzájárulásával köthetnek adósságot
keletkeztető ügyletet. (10/E. §)
A költségvetési törvényjavaslat záróvitája során a
Tanács a zárószavazás előtti módosító javaslatok-
ról véleményt nyilvánít, hogy azok megfelelnek-e
az államadósság-szabálynak. A Tanács az Alaptör-
vényben előírt előzetes hozzájárulásáról a költ-
ségvetési törvényjavaslat zárószavazása előtt nyi-
latkozik. Amennyiben a Tanács az előzetes hozzá-
járulását megtagadja, a törvényjavaslat zárósza-
vazását el kell halasztani. A Kormány ebben az
esetben haladéktalanul köteles olyan zárószava-
zás előtti módosító javaslatot benyújtani, amely
alapján a törvényjavaslat megfelel az államadós-
ság-szabálynak. Ezen eljárásban más módosító in-
dítvány nem nyújtható be. Ezt az eljárást mindad-
dig kell folytatni, amíg a Tanács – a zárószavazás
előtti módosító javaslat megfelelőségének kinyil-
vánításával – meg nem adja előzetes hozzájárulá-
sát a költségvetési törvényjavaslat elfogadásához.
Hasonló szabályok vonatkoznak a költségvetési

törvénymódosítás egyes eseteire is. A központi
költségvetésről szóló törvény módosítását tartal-
mazó olyan törvényjavaslat, amely – a megszava-
zott módosító indítványokra, zárószavazás előtti
módosító javaslatokra is tekintettel – megváltoz-
tatná a központi költségvetés bevételeinek és ki-
adásainak főösszegét, növelné a költségvetési hi-
ány mértékét, a Tanács előzetes hozzájárulása
alapján bocsátható zárószavazásra. Az Országgyű-
lés elnöke a törvényjavaslatot és az ahhoz kapcso-
lódóan elfogadott módosító indítványok, zárósza-
vazás előtti módosító javaslatok szövegét az elő-
zetes hozzájárulás megadása céljából haladéktala-
nul megküldi a Tanács részére. A Tanács döntését
a záró vita lezárását követően három napon belül
közli az Országgyűlés elnökével. A Tanács az elő-
zetes hozzájárulás megtagadásáról hozott dönté-
sét részletesen indokolja. Ha a Tanács az előzetes
hozzájárulás megadását megtagadja, a Kormány a
Tanács döntését megalapozó indokolásban foglal-
tak alapján zárószavazás előtti módosító javasla-
tot készít, amely – a Tanács döntésében meghatá-
rozott követelményeknek történő megfelelés cél-
jából – a törvényjavaslat bármely rendelkezését
módosíthatja. Ezen eljárásban más módosító in-
dítvány nem nyújtható be. A törvényjavaslat záró-
szavazása azt követően tartható meg, hogy a Ta-
nács az annak elfogadásához szükséges előzetes
hozzájárulását az ismertetett eljárás szerint meg-
adta.
3/15/6: Fejtse ki az Alaptörvény nemzeti vagyon

gazdálkodással kapcsolatos alapelveit fejtse ki,
és részletezze a nemzeti vagyon körébe tartozó
vagyonelemeket!
Az Alaptörvény a nemzeti vagyonnal való

gazdálkodáshoz kapcsolódóan az alábbi
alapelveket fogalmazza meg:
 Nemzeti vagyont csak törvényben meghatá-

rozott célból lehet átruházni, törvényben
meghatározott kivételekkel az értékarányos-
ság követelményének figyelembevétele mel-
lett.
 Nemzeti vagyon átruházására vagy hasznosítá-

sára vonatkozó szerződés csak olyan szerve-
zettel köthető, amelynek tulajdonosi szerke-
zete, felépítése, valamint az átruházott vagy
hasznosításra átengedett nemzeti vagyon ke-
zelésére vonatkozó tevékenysége átlátható.
 Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdoná-

ban álló gazdálkodó szervezetek törvényben
meghatározott módon, önállóan és felelősen
gazdálkodnak a törvényesség, a célszerűség
és az eredményesség követelményei szerint.
A közfeladatok megvalósításához nemcsak pénz-
eszközök, hanem más vagyonelemek is szüksége-
sek (épületek, építmények, járművek, gépek, be-
rendezések, szellemi termékek, vagyoni értékű jo-
gok, készletek stb.).
A nemzeti vagyon körébe tartozik:
 az állam vagy a helyi önkormányzat kizáróla-

gos tulajdonában álló dolgok;
 az előző pontba nem tartozó, az állam vagy a

helyi önkormányzat tulajdonában lévő dolog;
 az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdoná-

ban lévő pénzügyi eszközök, továbbá az álla-
mot vagy a helyi önkormányzatot megillető
társasági részesedések;
 az államot vagy a helyi önkormányzatot megil-
lető bármely vagyoni értékkel rendelkező jo-
gosultság, amelyet jogszabály vagyoni értékű
jogként nevesít;
 Magyarország határa által körbezárt terület

feletti légtér;
 az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei-

nek kereskedelméről szóló törvény szerinti ki-
bocsátási egység és légi közlekedési kibocsá-
tási egység, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási
Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyző-
könyve végrehajtási keretrendszeréről szóló
törvény szerinti kiotói egység;
 az állami vagy helyi önkormányzati (tv. szerint)
fenntartású közgyűjtemények (muzeális intéz-
mények, levéltárak, közgyűjteményként mű-
ködő kép- és hangarchívumok, valamint
könyvtárak) saját gyűjteményeiben nyilvántar-
tott kulturális javak;
 a régészeti leletek;
 a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami

nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló
törvény szerinti nemzeti adatvagyon.
3/15/7: Vázolja a kincstári rendszer lényegét, a

Kincstár feladatköreit!

A Magyar Államkincstár jogi személyiséggel
rendelkező országos hatáskörű, önállóan
működő és gazdálkodó központi költségvetési
szerv, amely az államháztartásért felelős
miniszter szakmai törvényességi és költségvetési
irányítása alatt áll. Az Államkincstár nettó
finanszírozást végez, melynek eredményeként
jelentős államháztartási megtakarítás keletkezik,
és hatékonyabbá válik a készpénzgazdálkodás. Az
államháztartási bevételek célszerű elosztására
törekedve centralizált és teljesítést követő.
Jogszabályi előírásoknak nem megfelelő kiadási
tételeket nem teljesíthet.
A kincstári elszámolások körébe az államház-
tartás központi alrendszerébe tartozó jogi szemé-
lyek és előirányzatok pénzforgalma tartozik. E
szervezetek és előirányzatok összessége alkotja a
kincstári kört. A kincstári kör fizetési számlái – né-
hány kivételtől eltekintve – kizárólag a kincstárnál
vezethetők. A kincstári körbe tartozók pénzeszkö-
zei a Magyar Nemzeti Banknál vezetett kamatozó
Kincstári Egységes Számlán (KESZ) központosul-
nak, amely felett a MÁK kizárólagos joggal rendel-
kezik.
A kincstári körbe tartozók saját bankszámlákkal és

azon nyilvántartott pénzeszközökkel nem rendel-
keznek, előirányzat-felhasználási keretekkel gaz-
dálkodnak. A kincstári körön belül fizetési műve-
letek a kincstári egységes számla pénzállományát
nem érintik, mivel e tranzakciókat az egyes kincs-
tári körbe tartozók előirányzat-felhasználási kere-
tei közötti átvezetéssel bonyolítják le. A kincstári
körön kívül eső szervezetekkel kapcsolatos fizetési
műveletek esetében azonban tényleges a pénz-
mozgás.
A Kincstár – igazoló hatósági feladatkörében – a

közvetlen pénzügyi kapcsolattartó az Európai Bi-
zottsággal, amely felé elszámolási kötelezettség-
gel tartozik a beérkezett és továbbutalt uniós fej-
lesztési források felhasználásáért.
A Kincstár feladatkörei:
 a Kincstár felel az állami költségvetés végre-
hajtása során a pénzforgalom lebonyolításá-
ért és az elszámolásokért, a költségvetési po-
zíció előrejelzéséért és a likviditásmenedzse-
lésért, illetve az államháztartással összefüggő
adatszolgáltatásért;
 nyilvántartja az állam által vállalt garanciákat

és viszontgaranciákat;
 a központi költségvetésből folyósítja a család-

és szociális támogatásokat (családi pótlék,
gyes, gyermeknevelési támogatás, anyasági
támogatás, életkezdési támogatás, energiaár-
támogatás és lakástámogatások), valamint el-
lenőrzi az igénybevétel jogosságát;
 ellátja közel hétszázezer közszférában foglal-
koztatott illetményének számfejtését, az eh-
hez kapcsolódó adó- és járulék elszámolását és
bevallását;
 vezeti a költségvetési szervek törzskönyvi

nyilvántartását – a cégnyilvántartáshoz ha-
sonlóan – az alapító okiratok alapján;
 nettó módon biztosítja a központi költségve-

tésből juttatott támogatásokat a helyi önkor-
mányzatok, a többcélú kistérségi társulások
és az egészségügyi intézmények részére, ezzel
egyidejűleg ellenőrzi azok felhasználását;
 fogadja és összesíti a költségvetési beszámo-

lókat, így ágazati információs rendszert te-
remt, folyósítja és ellenőrzi az EU-s és hazai tá-
mogatásokat, visszaköveteli a jogosulatlanul
kiutalt támogatásokat;
 számlát vezet a kincstári kör és a pénzfor-

galmi számlatulajdonosok részére, ellátja a ki-
adások teljesítéséhez, a bevételek beszedésé-
hez kapcsolódó pénzügyi feladatokat, vala-
mint a kiadásokhoz kötődően likviditási és elő-
irányzati fedezetvizsgálatot végez;
 állampénztári irodáiban értékpapír-forgalma-

zást és ahhoz kapcsolódó számlavezetést bo-
nyolít,
 a közpénzek elköltésének résztvevője és egy-

ben felügyelője, feladata a közpénzek útjának
nyomon követése, a jogosulatlan kifizetések
megakadályozása.
3/15/8: Ismertesse, hogy melyek az államadós-

ság kezelés jogszabályi alapjai, jogforrásai, az ál-
lamadósság kezelés stratégiai törekvései, az ÁKK
feladatkörei?
Az államadósság-kezelés jogi alapját több jogfor-

rás alkotja, melyek közül kiemelkedő a Magyaror-
szág gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV.
törvény (stabilitási tv.), az államháztartásról szóló
2011. évi CXCV. törvény (Áht.), az adott évre vo-
natkozó költségvetési törvények és a tőkepiacról
szóló 2001. évi CXX. törvény (tőkepiaci törvény).
E törvényi rendelkezések egyfelől meghatározzák
az államadósság fogalmát, illetve keletkezésének
és finanszírozásának szabályait, másfelől az e te-
vékenység végzésére jogosult és egyben köteles
közigazgatási és szervezeti szereplőket szabályoz-
zák. A felhalmozódott államadósságot a kincstári
rendszer másik szervezeti pillére, az Államadós-
ság Kezelő Központ (ÁKK) Zrt. kezeli. Az ÁKK Zrt.
jogállásáról, feladatairól részletesen a stabilitási
törvény rendelkezik. Az ÁKK Zrt. kizárólagos ál-
lami tulajdonban lévő egyszemélyes részvénytár-
saságként működik, felette az alapítói jogokat az
államháztartásért felelős miniszter gyakorolja.
Az államadósság-kezelés legfontosabb stratégiai

törekvése az államadósság és a költségvetési
hiány hosszú távon alacsony költségek és
elfogadható kockázatok melletti finanszírozása.
Az optimális költség–kockázat összetétel elérése
érdekében az Államadósság Kezelő Zrt. az
államadósság összetételére vonatkozóan
benchmarkokat (teljesítménymutatókat)
határoz meg. Ezek az államadósság forint–deviza
szerkezetét, a devizaadósság deviza-összetételét
(100% euró), a forint- és a devizaadósság fix–
változó kamatozás szerinti arányát, és a
forintadósság durációját (általában 2-3 év közötti
futamidő) határozzák meg. Az alacsony
költségszinten történő finanszírozás érdekében az
ÁKK Zrt. egyszerű, nyilvános kibocsátási politika,
valamint átlátható és likvid másodpiac kiala-
kítására törekszik, mely utóbbi a finanszírozási
kockázat csökkentésének hatékony módszere.
Az Államadósság Kezelő Központ feladatkörei:
 az államadósság-kezelési stratégia kidolgo-

zása;
 az állami költségvetés fizetőképességének

fenntartása;
 az államadósság és az államháztartási hiány

finanszírozása;
 az állam átmenetileg szabad pénzeszközeinek

kezelése.
3/15/9: Fejtse ki, hogy melyek a költségvetési
ciklus fázisai, feladatkörei, és melyek a Kormány
költségvetési törvényjavaslat indoklásába fogla-
landó tartalmi részei, illetve az Országgyűlés ré-
szére a törvényjavaslat benyújtásakor esedékes
tájékoztató főbb elemei?
A költségvetési törvény előkészítésének, elfoga-

dásának és végrehajtásának folyamata, az úgyne-
vezett költségvetési ciklus négy fázisra tagolódik:
 a döntés-előkészítő szakasz, amely a költség-

vetési évet megelőző évben zajlik le;
 a döntési szakasz, amely normál esetben szin-
tén a költségvetési évet megelőző év produk-
tuma;
 a döntés-végrehajtási szakasz, amelynek idő-

tartama egybeesik a költségvetési évvel;
 a döntés-végrehajtás ellenőrzésének szaka-

sza, amelynek ideje a költségvetési évet kö-
vető esztendőre tevődik.
A döntés-előkészítő szakaszában az
államháztartásért felelős miniszter június 30-áig
kidolgozza és a kormányzati portálon közzéteszi a
központi költségvetési tervezés részletes
ütemtervét, kereteit, tartalmi követelményeit. A
fejezetet irányító szervek a közzétett
tájékoztatóban rögzített elvek és paraméterek
alapján elkészítik összevont költségvetési
tervüket, és ezt követően megküldik az
államháztartásért felelős miniszter részére, majd
az államháztartásért felelős miniszter egyeztető
értekezleteket tart, melyekre külön ütemezés
szerint meghívja a fejezeteket. Az egyeztető
tárgyalások lezárása után az NGM megszerkeszti
a költségvetés-tervezetét. A Kormány
szeptemberben átadja a költségvetési
törvényjavaslat tervezetét a Költségvetési
Tanácsnak, a fejezetek pedig megküldik a fejezeti
szöveges indokolásukat. A Kormány az Áht.
szerinti határidőig, október 15-ig benyújtja a
költségvetési törvényt a Parlamentnek.
A Kormány a központi költségvetésről szóló tör-
vényjavaslatot külön törvény (a stabilitási tör-
vény) által meghatározott eljárás szerint egyezteti
a Költségvetési Tanáccsal.
A Kormány a központi költségvetésről szóló

törvényjavaslat indokolásában
 tájékoztatást ad a több év előirányzatait ter-

helő programok, beruházások és más fejlesz-
tések későbbi évekre vonatkozó hatásairól;
 bemutatja a költségvetési évet követő három

év várható előirányzatainak keretszámait főbb
csoportokban;
 mellékeli a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeire
és kiadásaira vonatkozóan három évre, a de-
mográfiai folyamatokra és azok hatásaira vo-
natkozóan ötven évre szóló előrejelzését.
Az Országgyűlés részére a központi

költségvetésről szóló törvényjavaslat
benyújtásakor tájékoztatásul be kell mutatni
 az államháztartás bevételeit és kiadásait mér-

legszerűen (költségvetési mérleg) alrendsze-
renként és összevontan, közgazdasági és funk-
cionális tagolásban;
 az államháztartás alrendszerei költségvetési

egyenlegének összefüggését és kapcsolatát a
479/2009/EK rendelet szerinti kormányzati
szektor hiányával és az ugyanott meghatáro-
zott kamatkiadásokat figyelmen kívül hagyó
elsődleges egyenlegmutatóval;
 a központi költségvetésről szóló törvényjavas-

lat adóbevételeiben érvényesülő közvetett tá-
mogatásokat, így különösen az adóelengedé-
seket, adókedvezményeket tartalmazó kimu-
tatást adónemenként.
A Kormány a központi költségvetésről szóló tör-

vényjavaslat szerkezetéhez igazodó részletező
táblázatokat és ezek szöveges indokolásait, vala-
mint a központi költségvetésről szóló törvényja-
vaslatban foglaltak megalapozásához szükséges
törvénymódosításokat tartalmazó törvényjavasla-
tot a központi költségvetésről szóló törvényjavas-
lattal egyidejűleg nyújtja be az Országgyűlésnek.
3/15/10: Határozza meg mi a társadalombiztosí-

tás lényege, jogviszony köre, melyek az állami
szerepvállalás aspektusai; gazdálkodásának, mű-
ködtetésének főbb jellemzői?
A társadalombiztosítás a társadalom közös koc-

kázatvállalásán alapuló kötelező biztosítási rend-
szere. A kötelező társadalombiztosítási rendszer-
ben a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a
tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek
közötti korlátozása együttesen érvényesül. Ha-
sonlóan a többi (bár más elveken nyugvó) biztosí-
tási szisztémához, a társadalombiztosítás is koc-
kázatközösséget hoz létre, amely azonban –
szemben a magánbiztosítási rendszerekkel – a tár-
sadalom egészére kiterjed.
A társadalombiztosítási jogviszony kiterjed:
a biztosítottak a társadalombiztosítás
rendszerében való részvételi kötelezettségére
és jogosultságára;
 a foglalkoztatók – közteherviselés elvén

nyugvó – fizetési kötelezettségére (járulék- és
hozzájárulás-fizetési kötelezettség);
 a biztosítottak – közteherviselés elvén nyugvó
– fizetési kötelezettségére (járulékfizetési
kötelezettség);
 a biztosítottaknak a társadalombiztosítás
ellátásaira való jogosultságára (e jogosultságot
a biztosított fizetési kötelezettségének
teljesítése alapozza meg).
A társadalombiztosítással összefüggésben az
állami szerepvállalásnak két kiemelendő aspek-
tusa van:
a társadalombiztosítási rendszer
működtetése és fejlesztése – nyilvánvalóan a
nemzetgazdasági lehetőségek korlátain belül –
állami feladat;
 az állam a társadalombiztosítási ellátások
pénzügyi fedezete tekintetében mögöttes
felelősséggel tartozik, azaz amennyiben a
társadalombiztosítási alrendszer bevételei
elmaradnak a kiadások mögött, az állam – a
központi kormányzati költségvetés útján –
biztosítja a bevétellel nem fedezett ellátások
pénzügyi fedezetét.
A Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási

Alap kezelése, továbbá a társadalombiztosítás
igazgatási szerveinek (az Országos
Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, illetve az
Országos Egészségbiztosítási Pénztár) irányítása
állami feladat. A nyugdíjbiztosítási és az
egészségbiztosítási költségvetési szervek
működésére, gazdálkodására a központi
költségvetési szervekre vonatkozó rendelkezések
az irányadók.
A jelenlegi nyugdíjrendszer egyrészt a felosztó-ki-

rovó állami rendszerből, másrészt az öngondosko-
dást biztosító önkéntes nyugdíjrendszerből áll.
2010–2011-ben a kötelező befizetésekre épülő
magánnyugdíj-pénztári rendszer döntő mérték-
ben megszűnt, tekintettel arra, hogy a hozzá fű-
zött reményeket nem váltotta be.
3/15/11: Fejtse ki melyek az elkülönített állami

pénzalapok működésének főbb jellemzői? So-
rolja fel az alapokat!

Az elkülönített állami pénzalapok a központi al-
rendszeren belül működnek, ami a rendszer haté-
konyságát és átláthatóságát biztosítja. Elkülöní-
tett állami pénzalapot adott közfeladat részben ál-
lamháztartáson kívüli forrásból történő ellátásá-
nak biztosítása céljából törvény hozhat létre. Az
elkülönített állami pénzalapok a közfeladat ellá-
tása során az állam nevében beszedendő költség-
vetési bevételek és teljesítendő költségvetési ki-
adások alapszerű elszámolására szolgálnak.
Elkülönített állami pénzalapot csak törvény hoz-

hat létre, amelyben meg kell határozni
 az alap rendeltetését,
 az alap bevételi forrásait,

 az alap terhére teljesíthető kiadások körét,
valamint az alap tekintetében rendelkezésre
feljogosított, az alap pénzeszközeinek
felhasználásáért felelős minisztert, illetve
testületet.
Az elkülönített állami pénzalap költségvetési be-

vételeit és költségvetési kiadásait tartalmazó feje-
zet az elkülönített állami pénzalap működéséről
szóló törvényben meghatározott tartalmú bevé-
teli és kiadási előirányzatokat cím, alcím szerinti
bontásban tartalmazza.
Az alap gazdálkodásáról az alappal rendelkező mi-

niszter (testület) éves költségvetési beszámolót és
mérleget készít. A beszámolót és a mérleget
könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell. A beszámoló
ellenőrzését az Állami Számvevőszék által kidolgo-
zott módszertan szerint kell végrehajtani. A beszá-
molót és a mérleget meg kell küldeni az Állami
Számvevőszéknek. Az ellenőrzés eredményéről a
Kormány a zárszámadás keretében tájékoztatja az
Országgyűlést.
A rendszerváltást követően rendkívül sok alap

működött. A kézirat leadásakor működő elkülöní-
tett állami pénzalapok a következők:
 Nemzeti Földalap,
 Nemzeti Foglalkoztatási Alap (korábban:

Munkaerő-piaci Alap)
 Bethlen Gábor Alap (a korábbi Szülőföld Alap

helyébe lépő alap 2011. január 1-jétől),
 Központi Nukleáris Pénzügyi Alap,
 Nemzeti Kulturális Alap,
 Kutatási és Technológiai Innovációs Alap.
3/15/12: Ismertesse, hogy a központi költségve-

tési zárszámadási folyamat kapcsán melyek a
főbb ellenőrzési feladatok, azok módja, és az ÁSZ
konkrét tevékenysége?
A központi költségvetési alrendszerben a költség-

vetési törvény végrehajtása a zárszámadásban, a
zárszámadási törvényjavaslatban, illetve annak el-
fogadásában ölt testet. A zárszámadási törvényja-
vaslatot az Országgyűlés emeli törvényi rangra. A
törvényjavaslatot azonban az Állami Számvevő-
szék – ezt megelőzően – behatóan megvizsgálja.
Az Országgyűlés a zárszámadási törvényjavaslattal
egyidejűleg megtárgyalja az Állami Számvevőszék
törvényjavaslatról készített véleményét is.
Végső soron a költségvetési törvény végrehajtásá-

ért a kormány a felelős. A Számvevőszék a benyúj-
tott törvényjavaslaton szabályszerűségi és telje-
sítmény-ellenőrzést végez. A zárszámadási tör-
vényjavaslat részeit, az egyes költségvetési beszá-
molók és elszámolások megbízhatóságát az Állami
Számvevőszék a következő területeken ellenőrzi:
a kormánytól független költségvetési

fejezeteknél,
 valamennyi fejezeti jogosítvánnyal rendelkező
költségvetési címnél (például Kormányzati
Ellenőrzési Hivatalnál, Polgári
Nemzetbiztonsági Szolgálatoknál),
 valamennyi igazgatási címnél/alcímnél,

valamennyi fejezeti kezelésű előirányzatnál,
valamennyi nemzetgazdasági elszámolásnál.
A zárszámadási ellenőrzés lefolytatásának jogi

alapját az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi
LXVI. törvény 5. § (7) bekezdése, továbbá az állam-
háztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 90. §
(1) bekezdése együttesen képezik.
A jelentés két fő részre tagolódik. Az első lénye-

gében egy vezetői összefoglaló, amelyben az el-
lenőrzés tárgya, módszertana, következtetései és
javaslatai kerültek rögzítésre. A második, részle-
tekbe menő fejezet leírja a zárszámadási törvény-
javaslat törvényességi ellenőrzésének főbb ta-
pasztalatait, és a központi államháztartási alrend-
szer alá tartozó intézmények, fejezetek, az elkülö-
nített állami pénzalapok és a társadalombiztosí-
tási pénzügyi alapjainak főbb ellenőrzési tapaszta-
latait.
Az ÁSZ ellenőrzi az egyes központi költségvetési

szervek és a fejezeti kezelésű előirányzatok elemi
beszámolóinak, valamint a központi költségvetés
közvetlen bevételeinek és kiadásainak megbízha-
tóságát, az elszámolások szabályszerűségét. A zár-
számadási ellenőrzés általános céljaival összhang-
ban, figyelemmel a terület sajátosságaira, ellenőr-
zésre kerül a költségvetési törvényben megterve-
zett uniós és kapcsolódó költségvetési támogatá-
sok felhasználása.
3/15/13: Fejtse ki az önkormányzati költségve-

tési gazdálkodás kiadási előirányzatai teljesítésé-
nek folyamatát, és a folyamat lényegi követel-
ményeit!
A költségvetési év kiadási előirányzatai teljesíté-

sének folyamatának az államháztartásról szóló
2011. évi CXCV. törvényben meghatározottak
szerint kell megvalósulnia. Ezen folyamat a kö-
vetkező:
• kötelezettségvállalás és pénzügyi
ellenjegyzés;
• szakmai teljesítés és annak igazolása;
• érvényesítés;
• utalványozás;
• pénzügyi teljesítés.
A kötelezettségvállalás a költségvetési év kiadási

előirányzatok terhére fizetési kötelezettség válla-
lásáról szóló, szabályszerűen megtett jognyilatko-
zat.
Kötelezettséget a költségvetési szerv vezetője,

vagy az általa írásban felhatalmazott, a költségve-
tési szerv alkalmazásában lévő személy vállalhat.
Kötelezettséget csak a szabad előirányzatok ter-
hére lehet vállalni. A szabad előirányzat meglétét
a pénzügyi ellenjegyző ellenőrzi, ezért a kötele-
zettségvállalást meg kell előznie az előzetes pénz-
ügyi ellenjegyzésnek. Az éven belüli kötelezett-
ségvállalás esetén a pénzügyi teljesítésnek legké-
sőbb a költségvetési év december 31-éig meg kell
történnie. A pénzügyi ellenjegyzőnek a kötelezett-
ségvállalót írásban tájékoztatnia kell, amennyiben
a kötelezettségvállalásra nem áll rendelkezésre
szabad előirányzat, a kifizetéshez a fedezete nem
biztosított vagy az sérti a gazdálkodásra vonat-
kozó szabályokat.
A teljesítés megtörténtét (termék beszerzését,

szolgáltatás igénybevételét) követően a teljesítést
szakmailag igazolni kell. A szakmai teljesítésiga-
zoló személyét és feladatait a költségvetési szerv
vezetője írásban jelöli ki.
Az érvényesítőnek ellenőrizni kell az összegszerű-

séget, a fedezet meglétét és azt, hogy a megelőző
ügymenetben a költségvetési gazdálkodási és
számviteli előírásokat, a belső szabályzatok előírá-
sait betartották-e. Amennyiben az érvényesítő a
vizsgálat során szabálytalanságot tapasztal, akkor
azt az utalványozónak jeleznie kell.
A kiadások utalványozása az érvényesített ok-

mány alapján történik.
A bevételek utalványozására a teljesítés igazolását

követően kerülhet sor. Utalványozni csak írásban
lehet, és az írásbeli rendelkezésen fel kell tüntetni
• az „utalvány” szót,
• a költségvetési évet,
• a befizető, kedvezményezett megnevezését,
címét,
•a fizetés időpontját, módját, összegét,
devizanemét.
A költségvetési szerv a Kormány rendeletében

meghatározott korlátokkal folytathat vállalkozási
tevékenységet és az ebből származó vállalkozási
maradványnak a társasági adó általános mértéké-
vel megegyező hányadát köteles az irányító szerv
költségvetésébe befizetni.
mányzati éves beszámolással szemben támasz-
tott főbb követelmények, készítendő kimutatá-
sok! Utaljon a jogszabályi háttérre is!
Az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I.

11.) kormányrendelet beszámolásra vonatkozó
szabályait kell 2014. január 1-jétől alkalmazni. Az
új jogszabály kiemelt figyelmet fordít az átlátható-
ságra, az ellenőrizhetőségre és a kockázatok csök-
kentésére a működés valamint az éves beszámoló
elkészítése, jóváhagyása, ezzel együtt a közpénzek
jogszabályban előírt felhasználásának nyomon kö-
vetése érdekében.
A vagyonról és a költségvetés végrehajtásáról a
számviteli jogszabályok szerint éves költségvetési
beszámolót kell készíteni, amelynek az elfogadott
költségvetéssel összehasonlítható módon, az év
utolsó napján érvényes szervezeti, besorolási
rendnek megfelelőnek kell lennie. Az éves
költségvetés teljesítéséről a helyi önkormányzatok
rendeletet (zárszámadási) alkotnak.
Az éves költségvetési beszámolót a költségvetési

év kezdetétől a mérleg fordulónapjáig terjedő
időtartamra kell készíteni, amelynek részei:
1 a költségvetés végrehajtásának
ellenőrzését és a zárszámadás elkészítését
a költségvetési számvitellel biztosító
2–– költségvetési jelentés,
3–– maradványkimutatás,
4–– adatszolgáltatás a személyi juttatások és
a foglalkoztatottak, választott
tisztségviselők összetételéről,
5–– az önkormányzati alrendszer sajátos
gazdálkodásához kapcsolódó
elszámolások,
6– a vagyoni helyzet és az
eredményszemléletű bevételek, költségek,
ráfordítások alakulását, valamint a
zárszámadás kiegészítő információinak
elkészítését a pénzügyi számvitellel
biztosító– mérleg,
7–– eredménykimutatás,
8–– költségekről és megtérült költségekről
szóló kimutatás, és
9– kiegészítő melléklet.
Az önkormányzatnak az éves költségvetési beszá-
molóban a költségvetési szervek elemi költségve-
tésének teljesítését költségvetési szervenként kell
bemutatnia.
3/15/15: Vázolja a költségvetési intézmények

tervezési gyakorlatát! Térjen ki a tervezés céljára
és a tervezés módszertanára, EU-s irányelvére is!
A költségvetési gazdálkodási folyamat, illetve

ciklus a tervezés szakaszával kezdődik. Ahogy az
Áht. is alapelvként rögzíti, a költségvetési
tervezés célja annak biztosítása, hogy tervezett
bevételek közgazdaságilag megalapozottan, a
tervezett kiadások kizárólag a közfeladatok
megfelelő ellátásához szükséges mértékben
kerüljenek jóváhagyásra. A tervezés
módszertanaként kiemelendő a bázis alapú, a
nullaalapú vagy nullbázisú költségvetési tervezés,
a programalapú, illetve a teljesítményalapú
tervezés.
A nullaalapú költségvetési tervezés nem veszi

figyelembe a korábbi időszak tervezési adatait,
hanem az adott közfeladatra vonatkozóan
megadott szakmai teljesítési szempontok alapján,
egy átfogó elemzés végeredményeként („üres
papírra írva”) megállapítja az adott közfeladat
tervadatait.
A programalapú vagy programozásos

költségvetési tervezés az egyes ágazati-szakmai
célok közötti, adott gazdasági körülmények
közötti elosztás optimális arányait határozza meg.
Ennél a tervezési módszernél meg kell határozni az
elérni kívánt szakmai-ágazati célokat,
programokat, és az ehhez szükséges
részprogramokat, feladatokat, módszereket és
eszközöket.
A teljesítményalapú költségvetési tervezés arra

keresi a választ, hogy melyik közfeladat ellátása,
melyik szervezetnél mennyibe kerül, de nemcsak a
bemeneti adatokra figyel, hanem méri a megva-
lósítás eredményességét (output, illetve
outcome).
A magyar államháztartási szabályozás jelenleg a

bázis alapú tervezési módszerhez hasonló terve-
zési metodikát ír elő. Ennek lényege, hogy a
tervévre vonatkozó tervezett kiadási főösszegnél a
Kormány által a középtávú tervezés során a
tervévre megállapított kiadási előirányzat,
valamint a megelőző évi teljesített kiadások
jelentik a kiindulási pontot, melyet az alábbiaknak
megfelelően az ún. szerkezeti változásokkal és
szintre hozásokkal kell korrigálni. Szerkezeti
változásként kell szerepeltetni
 a tervévet megelőző évben tartós jelleggel

átcsoportosított előirányzatok összegét,
 a kiadási előirányzatoknak a közfeladatok

megszűnéséből, intézmény átszervezéséből,
belső szerkezeti korszerűsítésből, vagy más
hasonló okból adódó módosításait, és
 a bevételi előirányzatok tartós változásait.

E körben szükséges még megemlíteni, hogy 2014-
től módosításokat eredményezett a szabályozási
környezetben egy bizonyos európai uniós joghar-
monizációs kötelezettség teljesítése. Eszerint a
tagállamok költségvetési keretrendszerére vonat-
kozó követelményekről szóló 2011/85/EU tanácsi
irányelv (a továbbiakban: Irányelv) hazai jogrend-
szerbe történő átültetése miatt a következő főbb
változások történtek a költségvetési tervezésben
(az Irányelv átültetése az Áht. és az Ávr. módosí-
tásával valósult meg 2013 decemberében)
 a kormányzati szektor egészére kiterjedően

rendszeres időközönként költségvetési
adatokat kell előállítani és közzétenni
a makrogazdasági és költségvetési
előrejelzéseket és azok készítésének
módszertanát nyilvánosságra kell hozni
 számszerű költségvetési szabályok kerültek
bevezetésre, amelyek biztosítják az uniós
szabályrendszernek, a Stabilitási és
Növekedési Egyezménynek való megfelelést
 a költségvetést középtávon kell tervezni, a
középtávú központi költségvetési kereteket
kormányhatározatban kell rögzíteni, és az éves
költségvetéseket ez alapján kell elkészíteni.
3/15/16: Ismertesse az államháztartási kontrol-

lok rendszerét, főbb követelményeit és a kont-
rollokra vonatkozó főbb nemzetközi normákat!
Áttekinthető, hatékony, ellenőrizhető

gazdálkodás garanciáit teremti meg, szervesen
illeszkedve az Alaptörvény Közpénzek fejezetéhez.
A törvény értelmében az államháztartási
kontrollok alapvető célja az államháztartási
pénzeszközökkel, vagyonnal történő
szabályszerű, szabályozott, gazdaságos,
hatékony és eredményes gazdálkodás
kialakítása. Az államháztartási kontroll kiterjed
az államháztartás valamennyi alrendszerére.
Az államháztartási rendszer kontrolljával össze-

függésben néhány kiinduló, általános jellegű meg-
állapítás:
- az ellenőrzési tevékenység az államháztartási
rendszer egészére vonatkozik
- egyaránt érinti az államháztartási rendszer

egészének, valamennyi költségvetési szervnek
a folyó költségvetési évhez tartozó
pénzgazdálkodását, illetve a
vagyongazdálkodását;
- felöleli az állami ellenőrzések mindkét

alaptípusát, azaz mind a törvényességi–
jogszerűségi-szabályszerűségi ellenőrzést,
mind pedig a célszerűségi–gazdaságossági-
hatékonysági ellenőrzést.
Az államháztartási kontroll alaphelyzetben há-

rom pillérre épül
- külső ellenőrzésre,
- kormányzati szintű ellenőrzésre és
- az államháztartási belső
kontrollrendszerekre.
Döntő fontosságú elem az átláthatóság.
Négy évtizede, 1977 októberében a perui Limában

az INTOSAI85 IX. kongresszusán elfogadták az el-
lenőrzés alapelveiről szóló limai nyilatkozatot. A
limai nyilatkozat célja, hogy felhívja a figyelmet a
számvevőszéki ellenőrzés függetlenségének szük-
ségességére. Magyarország az Alaptörvényéből
kiindulóan, konkrét sarkalatos törvényben szabá-
lyozza az Állami Számvevőszék működését, füg-
getlenségének garanciáit, hiszen a jogállamiság és
a demokrácia e fontos feltétele az igazán függet-
len számvevőszéki ellenőrzéssel így válhat teljes
értékűvé.
A számvevőszéki kontrollrendszerünk egyik fő

nemzetközi alapjának tekintett limai nyilatkozat a
legfelsőbb szintű ellenőrzés alapvető feladatai-
ként jelöli:
•a törvények, szabályok betartásának

biztosítását,
•a gondoskodást a közpénzek célszerű,

gazdaságos és hatékony felhasználásáról,
• a parlament tájékoztatását a költségvetési

források jogszerű felhasználásáról, és a
kormány gazdálkodásáról,
• és a közpénzekre vonatkozó szabályok
alkalmazásának figyelemmel kísérését,
továbbá a szabályozás korszerűsítésének
előmozdítását.
3/15/17: Ismertesse az Állami Számvevőszék

működésére vonatkozó normákat és a számve-
vőszéki főbb feladatköröket!
Az államháztartás külső ellenőrzésével kapcsola-

tos feladatokat az Állami Számvevőszék látja el,
melyet az Alaptörvény az Országgyűlés pénzügyi
és gazdasági ellenőrző szerveként definiál.
Az államháztartás külső ellenőrzésének legfonto-
sabb sajátossága az ellenőrzést végző szervnek az
ellenőrzött szervtől (szervektől) való teljes függet-
lensége.
Az Állami Számvevőszék szervezetére, működé-

sére, vezetőire vonatkozó függetlenséget garan-
táló jogi normák
 az Állami Számvevőszék általános hatáskörrel

végzi a közpénzekkel és az állami és
önkormányzati vagyonnal való felelős
gazdálkodás ellenőrzését
 az Állami Számvevőszék az ellenőrzési
tapasztalatain alapuló megállapításaival,
javaslataival, tanácsaival segíti az
Országgyűlést, annak bizottságait, és az
ellenőrzött szervezetek munkáját, amivel
elősegíti a jól irányított állam működését
 az Állami Számvevőszék megállapításai alapján
az ellenőrzött szervezetekkel és a felelős
személyekkel szemben az illetékes
szervezetnél eljárást kezdeményezhet
 jelentései, az abban foglalt megállapításai,
következtetései bíróság vagy más hatóság
előtt nem támadhatók meg
 a központi költségvetés szerkezetében az ÁSZ
önálló fejezet, a fejezet felügyeletét ellátó
szerv vezetőjének jogosítványait az elnök
gyakorolja
 a költségvetésére vonatkozó javaslatát és a
költségvetésének végrehajtásáról szóló
beszámolóját maga állítja össze, és azt a
Kormány változtatás nélkül terjeszti be a
központi költségvetésről, illetve az annak
végrehajtásáról szóló törvényjavaslat
részeként az Országgyűlésnek
 költségvetését úgy kell megállapítani, hogy ne
legyen kevesebb az előző évi központi
költségvetésben megállapított összegnél
 alapfeladatain túlmenően további feladatot
törvény csak úgy állapíthat meg az ÁSZ részére,
hogy a feladatellátáshoz szükséges pénzügyi
fedezetet egyidejűleg biztosítja;
• gazdálkodását az Országgyűlés elnöke által
közbeszerzési eljárás útján kiválasztott és
megbízott
 független, költségvetési minősítésű
könyvvizsgáló ellenőrzi.
Törvényességi szempontok szerint ellenőrzi
• a pártok gazdálkodását
• a pártok országgyűlési képviselőcsoportjai
számára az Országgyűlés által folyósított
hozzájárulás felhasználását
• az egyházak részére, továbbá az általuk
fenntartott, illetve működtetett intézmények
és szervezetek részére az államháztartásból
juttatott normatív és meghatározott célra
biztosított támogatás felhasználását
• a nemzetbiztonsági szolgálatok speciális
működési költségkeret felhasználására
vonatkozó adatait.
Az Állami Számvevőszék elnöke részt vesz
• az Állami Számvevőszék jogállását,

feladatkörét érintő
• az államháztartás működési rendjéről, és a
költségvetési szervek belső ellenőrzéséről
szóló
• az államháztartás számviteli rendjével
kapcsolatos jogszabályok előkészítésében.
Modul3/10p csop.
3/10/1: Határozza meg az elkülönített állami

pénzalapok küldetését, államháztartáson belüli
helyét, továbbá sorolja fel az elkülönített állami
pénzalapokat! Határozza meg főbb feladatkörü-
ket!
Az elkülönített állami pénzalapok a központi al-

rendszeren belül működnek, ami a rendszer haté-
konyságát és átláthatóságát biztosítja. Elkülöní-
tett állami pénzalapot adott közfeladat részben
államháztartáson kívüli forrásból történő ellátá-
sának biztosítása céljából törvény hozhat létre.
Az elkülönített állami pénzalapok a közfeladat el-
látása során az állam nevében beszedendő költ-
ségvetési bevételek és teljesítendő költségvetési
kiadások alapszerű elszámolására szolgálnak.
Elkülönített állami pénzalapot csak törvény

hozhat létre, amelyben meg kell határozni
 az alap rendeltetését,
 az alap bevételi forrásait,
 az alap terhére teljesíthető kiadások körét, va-

lamint az alap tekintetében rendelkezésre fel-
jogosított, az alap pénzeszközeinek felhaszná-
lásáért felelős minisztert, illetve testületet.
Az elkülönített állami pénzalap létrehozásának

további fontos feltétele, hogy az alap célja szerint
meghatározott feladatok finanszírozásához rész-
ben államháztartáson kívülről származó források
(járulékok, hozzájárulások vagy egyéb befizetések
formájában) legyenek közvetlenül hozzárendel-
hetők.
Az elkülönített állami pénzalap költségvetési be-

vételeit és költségvetési kiadásait tartalmazó feje-
zet az elkülönített állami pénzalap működéséről
szóló törvényben meghatározott tartalmú bevé-
teli és kiadási előirányzatokat cím, alcím szerinti
bontásban tartalmazza.
Az alap gazdálkodásáról az alappal rendelkező mi-

niszter (testület) éves költségvetési beszámolót
és mérleget készít. A beszámolót és a mérleget
meg kell küldeni az Állami Számvevőszéknek. Az
ellenőrzés eredményéről a Kormány a zárszám-
adás keretében tájékoztatja az Országgyűlést.
Elkülönített állami pénzalapok a következők:
 Nemzeti Földalap,
 Nemzeti Foglalkoztatási Alap
 Bethlen Gábor Alap
 Központi Nukleáris Pénzügyi Alap
 Nemzeti Kulturális Alap
 Kutatási és Technológiai Innovációs Alap

3/10/2: Ismertesse, hogy milyen okok indokolták
az államháztartás felértékelődését nemzetközi
vetületben?

rült. Az akkori politikai rendszer hatalmának fenn-
tartása érdekében az egyre növekvő külföldi hite-
lek velejárójaként fokozatosan befogadta a nem-
zetközi pénzügyi intézmények ránk erőltetett
neoliberális gazdaságpolitikáját. A neoliberális
gazdasági rendszer a piaci szereplőknek korlátlan
mozgásteret hirdetett. Az állam nem befolyá-
solta, nem ellenőrizte, nem szabályozta kellő mó-
don a vállalkozások – tipikus elemük a részvény-
társaságok – működését. Így a részvénytársasági
forma kizárólagosságára felépített neoliberális
termelési mód állami ráhatás nélkül kudarcba ful-
ladt. Kívülről szemlélve a folyamatokat, a nem sza-
bályozott, nem koordinált, autonóm piaci szerep-
lők lehetetlenültek el első körben, majd pedig az
e szereplőkből „összeálló” rendszer került krí-
zisbe, vagyis a szervezetlen gazdasági alapok ösz-
szeomlása a nem szabályozó államot is csődbe so-
dorta. A 2007-től elindult válság ennek következ-
tében államrendszer-szervezési válságként defini-
álható.
A 21. század elején a gazdasági válságok és kon-
szolidációk, népvándorlások és katasztrófák idő-
szakában nyilvánvalóvá vált, hogy az állam a pol-
gárait csak úgy tudja megvédeni, ha erős állami
szerepeket vindikál magának, és hatékony állam-
háztartási rendszert működtet.
3/10/3: Fejtse ki, hogy 2010 után a Magyar Állam

újjászervezése milyen programok és értékelvek
mentén történt?
A magyar állam újjászervezése az állam gazda-

ságszervező szerepeinek kiterjesztésén keresztül
több területen, több fázisban zajlott és zajlik ma
is. A Kormány a jó állam megteremtése érdekében
három jelentős igazgatási programot indított el
2011-ben.
- Új Széchenyi Terv: hazánk fejlesztéséhez

nyújt stratégiát és biztosít anyagi forrásokat.
- Széll Kálmán Terv: az ésszerűtlen és adós-
ságnövelő, éppen ezért fenntarthatatlan ter-
cier ágazati rendszert formálja át.
- Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési
Program: a közigazgatás megújításának ad
keretet, meghatározza a célokat, a célok el-
éréséhez szükséges beavatkozási területeket
és intézkedéseket. A Magyary Program ered-
ményes végrehajtása szempontjából fontos,
hogy illeszkedjen az új alaptörvényhez.
A magyar állam gazdasági újjászervezésének al-
kotmányos háttere a Közpénzek és a Helyi önkor-
mányzatok fejezetek. Az igazságügyi reform első-
sorban az új alaptörvény nyomán megszülető, szá-
mos esetben sarkalatos törvények által három ha-
talmi ág érdemi együttműködésével valósul meg
2011 szeptemberétől.
3/10/4: Határozza meg a fizetési mérleg nemzet-
gazdasági jelentőségét, részeit és egyenleg pozí-
ciói (hiány, többlet) jelentőségét, finanszírozá-
sát.
Fizetési mérleg: Magyarország nyitott gazdaságú,

ezért a jövedelemtulajdonosok közötti jövede-
lem-megosztásban a külföld szerepe hazánkban
jelentős. Nálunk a legnagyobb jelentősége a kül-
gazdasági egyensúly alakulásának van. A külgaz-
dasági egyensúly pénzügyi helyzetét a fizetési
mérleg mutatja be. A fizetési mérleg nem más,
mint a nemzetgazdaság külfölddel lebonyolított
pénzügyi műveleteit összesítő mérlegszerű ki-
mutatás. A mérleg a nemzetgazdaság összes sze-
replőjének (vállalkozások, magánszemélyek, ál-
lam) a nemzetközi kapcsolatokból az adott évben
keletkező valamennyi befolyt bevételét és vala-
mennyi külföldre teljesített kiadását tartalmazza.
A fizetési mérleg két részből áll:
 -folyó fizetési mérleg

 -tőke- és pénzügyi mérleg
Említést kell még tenni a fizetési mérleg – napjaink
válságában egyre inkább előtérbe kerülő – harma-
dik részéről is, a jegybanki tartalékról, mint egyen-
legező tételről is, amely egyfajta végső stabilizáló
hatás, illetve lehetőség kiváltására hivatott.
A folyó fizetési mérleg ugyan a nemzetgazdaság
valamennyi szereplőjének külfölddel való pénz-
áramait tükrözi, az államháztartás azonban több-
féle módon befolyásolja a folyó fizetési mérleg
alakulását.
-Fiskális újraelosztás: túlzottan növeli a belföldi

fogyasztást  import nő  kereskedelmi mérleg
romlása lehet
-Fiskális újraelosztás: hazai vállalkozások erősítése

 csökken az importigény/nő az exportbevétel
-Túlzott államháztartási hiányt az állam külföldi hi-

telfelvétellel állampapírok külföldi értékesítésével
fedezi  nőnek az állam külföldi adósságához
kapcsolódó kamatfizetések terhei  romlik a jö-
vedelemmérleg
A folyó fizetési mérleg hiánya azt jelenti, hogy
több pénz áramlik ki az országból, mint amennyi
beérkezik (a külkereskedelem, a szolgáltatások, il-
letve a jövedelmek áramlása révén). Ezt a hiányzó
pénzmennyiséget kell valamilyen módon előte-
remteni. A hiány finanszírozását szolgálják a
tőke- és pénzügyi mérleg tételei, amelyek adós-
ságot generáló és nem generáló tételekből állnak.
Az adósságot nem generáló tételek közül a leg-
fontosabb a közvetlen tőkebefektetések egyen-
lege, azaz a külföldi működőtőke beáramlása és a
hazai működőtőke kiáramlása közötti különbség.
Az adósságot nem generáló tételek levonása után
„megmaradt” külső finanszírozási igényt a nem-
zetgazdaság szereplői azonban csak adósságot ge-
neráló tételekkel, azaz külföldről való hitelfelvé-
tellel – az államháztartás esetén gyakran állampa-
pírok külföldi értékesítésével – tudják finanszí-
rozni.
3/10/5: Határozza meg a jövedelemcentralizáció

és az újraelosztás tartalmát, jelentőségét, ma-
gyar sajátosságait!
Jövedelemcentralizáció és újraelosztás
A közfeladatok ellátásához az államnak szüksége

van bizonyos mennyiségű jövedelemre. Az állam
különleges gazdasági szereplő. Közhatalma van,
jogszabályalkotással, mindenkire kötelező
jogalkotással, és végrehajtási kikényszerítési
eszközrendszerével képes a nemzetgazdaság
minden szereplőjétől, magánszemélyektől és
vállalkozásoktól a náluk keletkezett jövedelmet
elvonni adók és járulékok, valamint más
közhatalmi bevételek formájában. Az állam által
elvont jövedelmek összértékét nevezzük
jövedelemcentralizációnak. Ez az elvonás a
közfeladatok ellátását szolgálja, nem piaci
szempontú, és jövedelmeinek felhasználásában
elsődlegesen nem piaci szempontok vezérlik az
államot. Nemzetközi gyakorlatban a
jövedelemcentralizációt az összehasonlíthatóság
miatt mindig a GDP százalékában határozzák
meg. A túlzott, illetve magas mértékű
jövedelemcentralizáció a többi nemzetgazdasági
szereplő önálló mozgásterét szűkíti. Téves
gazdaságfilozófiának bizonyult az elmúlt két
évtized alacsony jövedelemcentralizációt
szorgalmazó felfogása és az erre irányuló
gyakorlat. Az állami újraelosztás csökkentése,
legalábbis Magyarországon, az állam
gazdaságpolitikai mozgásterét, gazdasági és
társadalmi reorganizációra vonatkozó
képességét jelentősen csökkentette.
Természetesen nem állítható, hogy az állam célja
a minél több adó beszedése lenne, illetve lett
volna, azonban nyilvánvaló, hogy az állam
jelentős mértékű és szelektív kivonása a
jövedelmek megadóztatásából (adómentesség a
külföldi cégeknek, kedvezmény a bankoknak)
káros hatásokat szült, és a közteherviselés
intézménye sérült. A magyar gazdaság
költségvetésének fő szerkezeti problémája ebből
adódóan nem elsősorban a túlméretezett
közszolgáltatásokból, hanem az arányos
közteherviselés hiányából fakadt.
A befolyt jövedelmek az állami feladatellátás

finanszírozásának a forrásai. Ezt nevezzük a
jövedelmek újraelosztásának. A közfeladatok
körét és az állami szerepvállalás súlyát azonban
elsősorban nem a rendelkezésre álló és elvonható
jövedelmek szabják meg. A hosszú távú
feladatokat elsősorban a történelmi
hagyományok, valamint társadalmi és politikai
tényezők, a rövid távú feladatokat pedig a
gazdaságpolitikai prioritások határozzák meg. A
közfeladatok finanszírozási igénye így általában
meghaladja az államháztartási bevételeket. Az
állam ezért általában többet oszt újra, mint
amennyi jövedelmet centralizál.
A jövedelmek centralizálása területén

érvényesült neoliberális álláspont, vagyis az
állam gazdasági erejének mérséklése, ugyan
elérte az önös céljait, de a tönkrement vállalatok
és a munkajövedelem nélkül maradók tömegei,
illetve növekvő kompenzációs igényük nem tette
lehetővé a kiadások hasonló arányú GDP-arányos
csökkentését. Így óhatatlanul megnőtt a
költségvetés hiánya, amelynek állandósulása,
sőt növekvő mértéke a magyarországi
piacgazdasági átmenet rendszerspecifikus
jellemzőjévé vált. A hiány csökkentése, a szociális
kiadások mérséklése révén állandó társadalmi
konfliktusokat generál. Egyidejűleg a neoliberális
magyar gazdaságpolitikai modell jellemzőjévé
vált a Magyarországon működő vállalatok állami
támogatása. A Magyarországon letelepülő
vállalkozások és a hazaiak is jelentős mértékben
formálnak igényt állami támogatásra. Sok
esetben a vállalkozás megindításának alapja az
állami támogatás elnyerése.
3/10/6: Definiálja az államháztartás fogalmát

közgazdasági értelemben, feladat megközelítés-
ben, az Európai Unió államháztartási felfogásá-
ban, és szervezeti megközelítésben! Határozza
meg az államháztartás helyét az állampénzügyi
rendszerben!
Az államháztartás meghatározható közgazdasági

értelemben, emellett feladat-megközelítésben,
valamint szervezeti megközelítésben is definiál-
ható.
Az államháztartás közgazdasági értelemben köz-

feladatok ellátását finanszírozó gazdálkodási
rendszer. A közgazdasági értelmezés nem pontos,
nem ad felvilágosítást arról, hogy mit tekintünk
közfeladatnak, illetve milyen szervezetek tartoz-
nak az államháztartási körbe. Általában egy adott
ország államháztartási rendszerét kétféle megkö-
zelítésmód segítségével tudjuk definiálni.
Feladat-megközelítésben az államháztartás egé-

sze a társadalmi–gazdasági életben való állami
szerepkörvállalás gazdálkodási–pénzügyi oldala.
Az államháztartási gazdálkodás részét képezi
minden olyan tevékenység, amely az államház-
tartás vagyonát hasznosítja, vagy amelyet folyó
államháztartási bevételekből finanszíroznak. Az
állami, illetve önkormányzati feladatok (együtt:
közfeladatok) tartalmát és követelményeit külön
törvények írják elő. Az államháztartás alrendszerei
a közfeladatok ellátásához a költségvetésükben
meghatározott módon és mértékben járulnak
hozzá.
Az államháztartás körébe tartozó feladatokat nem

csupán költségvetési szervek, hanem egyéb szer-
vezetek, pl. vállalkozások, nonprofit szervezetek,
alapítványok, társadalmi szerveződések működte-
tésével is el lehet látni. Az Európai Unió államház-
tartási felfogása ehhez a megközelítéshez áll kö-
zel, a „kormányzati szektor” részének azokat a
vállalkozásokat, nonprofit szervezeteket tekinti,
amelyek többségi állami tulajdonban vannak,
vagy amelyek működését többségében állami-
önkormányzati támogatásból finanszírozzák. Az
európai támogatások felhasználása kapcsán az
uniós szabályozás még ennél is továbbmegy, hi-
szen szigorú szabályokat érvényesít minden szer-
vezettel szemben, amely európai „közpénzeket”
használ, függetlenül attól, hogy az adott szervezet
alapvetően közfeladatot lát-e el.
Szervezeti megközelítésben az államháztartás

azon szervezetek köre, amelyek az államháztar-
tás részét képezik, és amelyekre az államháztar-
tási gazdálkodás szigorú szabályait alkalmazni
kell. Az államháztartás gazdálkodási szabályainak
többsége nem terjed ki minden olyan szervezetre,
amely az államháztartás körébe tartozó feladato-
kat lát el, hanem csupán azokra, amelyek jogi ér-
telemben az államháztartás részének tekinten-
dők. E szervezeti kör felöleli a közhatalmi és köz-
igazgatási szerveket (Országgyűlés, ügyészségek,
bíróságok, minisztériumok, kormányhivatalok,
központi hivatalok, az államigazgatás területi szer-
vei, önkormányzatok, polgármesteri hivatalok
stb.), illetőleg az e szervekhez tulajdonjogilag és
irányítás szempontjából egyaránt kapcsolódó
közintézményeket (egyetemek, általános és kö-
zépiskolák, kórházak, szociális otthonok stb.), egy-
szóval a költségvetési rend szerint gazdálkodó-
kat.
Az államháztartást az állam és a helyi önkormány-
zatok közfeladatot ellátó és finanszírozó gazdálko-
dásának technikai rendszereként definiálhatjuk.
Az államháztartás a tágan értelmezett kormány-
zat gazdálkodásának rendszerét, másképpen fo-
galmazva az állampénzügyek technikai összessé-
gét jelenti.
3/10/7: Ismertesse, hogy az államháztartás, il-

letve a közpénzügyi rendszer reformját milyen
tényezők váltották ki Magyarországon?

rült. Az akkori politikai rendszer hatalmának fenn-
tartása érdekében az egyre növekvő külföldi hite-
lek velejárójaként fokozatosan befogadta a nem-
zetközi pénzügyi intézmények ránk erőltetett
neoliberális gazdaságpolitikáját. Az 1980-as évek
végétől felerősödő piacgazdasági átalakítás, majd
annak az első szabad választásoktól megnyilvá-
nuló extrém formája azonban nem illeszkedett a
magyar gazdasági és társadalmi viszonyokhoz, a
nemzeti érdekekhez, a történelmi hagyományok-
hoz.
A rendszerváltozás gazdaságpolitikája számos

problémát hordozott, ráadásul beteljesületlen is
maradt. A 21. század elején ránk tört válság,
amely a reálszféra és az egyre kevésbé szabályo-
zott és ellenőrzött spekulatív pénzügyi piacok egy-
mástól való ésszerűtlen elszakadásának következ-
ménye, Magyarországot már legyengült gazdasági
állapotban találta. A követett minta, a kellő körül-
tekintés nélkül érvényesített gazdaságpolitikai
modell, vagyis a II. világháborút követő békés
helyreállítási ciklust követő, az 1970-es évektől ki-
alakuló neoliberális piacgazdasági modell (a wa-
shingtoni konszenzus) elhúzódó válságát éli. Be-
igazolódott, hogy a piaci szereplők túlzott önálló-
sága, tevékenységük ellenőrizetlenül hagyása
nem vezethet a tartós piaci egyensúly kialakulásá-
hoz, sőt válságba torkollott. Az önállósult, auto-
nóm piaci szereplők nem képesek arra sem, hogy
önszabályozónak vélt mechanizmusaik révén a
válságból kivezető utat megtalálják.
Hazánkban az elmúlt 20 évben a rendszerváltást

követően az államszocialista rendszert leépítet-
ték, a gazdaságot „államtalanították”, de a köz-
pénzügyi rendszerben nem fordítottak kellő fi-
gyelmet a közszektor eredményességét és átlát-
hatóságát szolgáló mechanizmusok kiépítésére.
Létrejöttek a modern piacgazdaság államháztartá-
sának fontos intézményei, de nem volt konszen-
zus az államháztartási reformok utáni állami cél-
modellről. Az újonnan létrehozott intézmények
egy része súlyos belső ellentmondásokkal műkö-
dött.
Magyarországnak 2010-ig nem sikerült olyan gaz-
daságfejlődési pályára állnia, amely megfelel a
fenntartható fejlődés pénzügyi feltételeinek.
Nem tudták megvalósítani a fenntartható költség-
vetést, amely közép- és hosszú távon úgy éri el a
pénzügyi stabilitást, hogy nem ró túl nagy terhet a
jövő generációira.
Magyarországnak (is) hosszú távon szembe kell

néznie a népesség elöregedéséből, a világgazda-
ság globális átrendeződéséből és a környezeti
változásokból eredő súlyos kihívásokkal.
Kétségtelen azonban, hogy a 2002 nyarától meg-

induló, elsősorban politikai motivációjú közkia-
dás-növelés meghaladta a költségvetés teherbíró
képességét. Növekvő államháztartási deficit ala-
kult ki. A 2010 előtti kormányok átmenet nélküli
hiánycsökkentő intézkedései azonban a társa-
dalmi hatásokkal és reakciókkal nem számoltak,
így eleve kudarcra voltak ítélve. Az elégtelen kor-
mányzati politika és a gyengén szabályozott hitel-
folyósítási gyakorlat hozzájárult a lakosság mér-
téktelen eladósodásához. Az államháztartási és
lakossági eladósodás fő problémája az adórend-
szer aránytalanságaiból, közteherviselést nélkü-
löző jellegéből és az alacsony foglalkoztatási
szintből illetve jövedelmekből fakadt, amelyen a
polgári kormány sokat javított, sőt végrehajtotta a
költségvetési trendfordulót, a magyar lakosság és
államháztartás kikerült az adósságcsapdából.
A közszféra közvetlenül és közvetetten is hozzájá-
rul az ország versenyképességének alakulásához.
Ám a rendszer működésének hatékonyságát ron-
totta, hogy szabályozásunk gyakran változott. A
magyar államháztartási reformok paradoxonja,
hogy az állam kiüresedéséhez és teljesítményé-
nek a csökkenéséhez képest jelentős maradt az
államháztartás terjedelme, így szükségessé vált
az államháztartás reformja. Reformon olyan
strukturális változásokat értünk, melyek után
megváltozik a költségvetési rendszer működése,
az egyes szereplők viselkedése, melynek során az
állami feladatok ellátásának intézményrendszere
tartósan hatékonyabbá, gazdaságosabbá válik.
3/10/8: Határozza meg, hogy a közpénzügyi
rendszer reformjának melyek a céljai, illetve te-
rületei? Hogyan függnek össze a fenntartható
fejlődéssel?
A magyar államháztartási reformok parado-

xonja, hogy az állam kiüresedéséhez és teljesít-
ményének a csökkenéséhez képest jelentős ma-
radt az államháztartás terjedelme, így szüksé-
gessé vált az államháztartás reformja. Reformon
olyan strukturális változásokat értünk, melyek
után megváltozik a költségvetési rendszer műkö-
dése, az egyes szereplők viselkedése, melynek so-
rán az állami feladatok ellátásának intézmény-
rendszere tartósan hatékonyabbá, gazdaságo-
sabbá válik.
A fentiek alapján szükségessé vált a közpénzügyek

reformja, amelynek céljai:
 az államháztartás méretének makrogazdasági

szempontból szükséges kijelölése;
 az állami feladatok ellátási módjának megvál-

toztatása;
 a költségvetési rendszer működését, a szerep-

lők viselkedését meghatározó hatékony és át-
látható intézményrendszer kialakítása.
A tartalommal összefüggésben a reform területei:

 feladat-ellátási reform (privatizáció – amely
megtörtént, sőt, már az állam gazdaságbefo-
lyásoló szerepének erősítéséhez bizonyos ál-
lami és önkormányzati vagyonelemek állami
visszavásárlását kellett megtenni);
 finanszírozási reform (adóreform, köztehervi-

selés kiszélesítése, a kincstár hatékony működ-
tetése, biztonságos államháztartás-finanszíro-
zási csatornák megtalálása, MNB önfinanszíro-
zási programja);
 menedzsmentreform (controlling, internal au-

dit, stratégiai tervezés, állami vagyon haté-
kony működtetése, állami szabályozás kiszéle-
sítése banki és vállalati szereplőkre).
A fenntartható fejlődés (=közép- és hosszú távon
úgy éri el a pénzügyi stabilitást, hogy nem ró túl
nagy terhet a jövő generációira) követelményei-
nek való megfelelés szükségessé teszi, hogy a már
megkezdett reformfolyamatok – oktatás, egész-
ségügy, közigazgatás, önkormányzati rendszer
stb. – ne torpanjanak meg, hanem az elfogadott
programok alapján kiteljesedjenek. A reformok
célja a költségvetési szféra, az államháztartási
rendszer megszilárdítása és stabilizálása, a köz-
pénzek felhasználásában az átláthatóság, tudatos-
ság, rendszerszerűség és ezzel is a takarékosság
biztosítása, a közszolgáltatások nyújtásának haté-
konyabbá tétele, az eddigi negatív tendenciák ki-
küszöbölése, megelőzése, mindezzel az államház-
tartási rendszer korszerűsítésének sajátos eszkö-
zökkel történő segítése.
3/10/9: Ismertesse, hogy az Alaptörvényen túl

milyen jogszabályok garantálják a magyar állam-
pénzügyi, államháztartási rendszer működését?
Sorolja fel e jogszabályokat, röviden utaljon a
tartalmukra!
-Alaptörvény: közpénzekkel és önkormányzatok-

kal foglalkozó részeinek sarkalatos pontjai.
-Központi költségvetésről szóló törvény: Magyar
Országgyűlés, költségvetési jogával élve, évente
költségvetési tervet hagy jóvá, a Kormány előter-
jesztésére.
-Zárszámadási törvény: költségvetési év végén a

Kormány összeállítja a zárszámadási törvényja-
vaslatot, amelyet az Állami Számvevőszék ellen-
őriz, majd az Országgyűlés megtárgyalja és megal-
kotja a törvényt.
-Stabilitási törvény: központi költségvetésről

szóló törvény megalapozottságának független
vizsgálata, valamint az államadósság csökkentésé-
nek elősegítése céljából az Alaptörvény rendelke-
zéseinek végrehajtására.
-Államháztartásról szóló törvény: az államháztar-
tás egyensúlya és a közpénzekkel történő átte-
kinthető, hatékony, ellenőrizhető gazdálkodás ga-
ranciái.
-Helyi önkormányzatairól szóló törvény: Az ön-

kormányzati hagyományok megőrzése, és a Helyi
Önkormányzatok Európai Chartájában foglalt
alapelvek érvényesítése.
-Nemzeti vagyonról szóló törvény: a nemzeti va-

gyonra vonatkozó alapvető szabályokat az Alap-
törvény és a rendelkezéseinek végrehajtására al-
kotott törvény.
-Az adózás rendjéről szóló törvény: az eljárás tör-

vényessége és eredményessége érdekében az
adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezett-
ségeinek egységes szabályozása.
-Adónem törvények: az egyes adónemekre vonat-

kozóan pedig az (szja, áfa, tánya stb.) közölnek
részletes szabályokat.
-Állami Számvevőszékről alkotott törvény: az ál-

lami vagyon és a közpénzek feletti ellenőrzés az
Alaptörvényből eredeztetve e törvényben jelenik
meg.
-Jegybanktörvány: az Alaptörvény kimondja,

hogy a Magyar Nemzeti Bank Magyarország köz-
ponti bankja, amely külön sarkalatos törvényben
(jegybanktörvény) meghatározott módon felelős
a monetáris politikáért.
3/10/10: Pozícionálja a Magyar Nemzeti Bank ál-
lampénzügyi rendszerben és európai uniós tér-
ben elfoglalt helyét, szerepét!
Az Alaptörvény 41. cikke kimondja, hogy a Ma-

gyar Nemzeti Bank Magyarország központi bank-
ja, amely külön sarkalatos törvényben (2011-es
jegybanktörvény) meghatározott módon felelős
a monetáris politikáért. Az MNB elsődleges célja
az árstabilitás elérése és fenntartása. Elsődleges
céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésére
álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a
Kormány gazdaságpolitikáját. Az MNB elnöke
évente beszámol a jegybank tevékenységéről az
Országgyűlésnek.
A Magyar Nemzeti Bank sarkalatos törvény sze-
rinti szervei a Monetáris Tanács, amely a legfőbb
monetáris politikai döntéshozó szerv, a Pénzügyi
Stabilitási Tanács, amely a Monetáris Tanácsnak
az MNB mikro- és makroprudenciális feladataival
kapcsolatos döntése végrehajtását irányítja, az
igazgatóság, amely az operatív ügyeket koordi-
nálja, illetve a felügyelőbizottság, amely a mone-
táris politikán kívüli gazdálkodási folyamatokat
(bér-, anyaggazdálkodás, műszaki fejlesztés) el-
lenőrizheti.
A Magyar Nemzeti Bank a Központi Bankok Euró-

pai Rendszerének (KBER) tagja. Az MNB, valamint
szerveinek tagjai függetlenek, nem kérhetnek, és
nem fogadhatnak el utasításokat a Kormánytól, az
Európai Központi Bank (EKB) kivételével az Euró-
pai Unió intézményeitől, szerveitől és hivatalaitól,
a tagállamok kormányaitól vagy bármilyen más
szervezettől, illetve politikai párttól.
2013-tól hármas mandátumrendszere van. Az ár-

stabilitáson túl törekszik a pénzügyi egyensúly és
a gazdaságpolitika támogatására. Hagyományo-
san jogosult bankjegy- és érmekibocsátásra. Az
MNB által kibocsátott bankjegy és érme Magyar-
ország törvényes fizetőeszköze. A magyar gazda-
ság külső stabilitásának megőrzése érdekében hi-
vatalos deviza- és aranytartalékot34 képez, és
kezeli azt. A devizatartalék kezelésével és az árfo-
lyam-politika végrehajtásával kapcsolatban devi-
zaműveleteket végez. A korábban működő Pénz-
ügyi Szervezetek Állami Felügyeletének pénz-,
tőke- és biztosítási piac felügyeletével kapcsola-
tos funkcióit, továbbá a fogyasztóvédelmi és pi-
acfelügyeleti funkcióit is a Magyar Nemzeti Bank
látja el 2013. október 1-jétől.
3/10/11: Csoportosítsa az államháztartási kiadá-

sokat funkcióik szerint! Határozza meg a csoport
elemek rövid tartalmát!
Az államháztartási kiadások funkciók szerinti

csoportosítása
Az államháztartási kiadásokat a leggyakrabban
abból a szempontból csoportosítják, hogy a
közfeladatok mely körének – azaz milyen állami
funkcióknak – az ellátását biztosítják.
Az államháztartási kiadások alapvetően négy

funkció (funkciócsoport) valamelyikének ellátásá-
hoz kapcsolódnak. Ezek a következők:
 állami működési funkciók,

 jóléti funkciók,
 gazdasági funkciók,
 az államadósság kezeléséhez kapcsolódó
funkciók.
A kiadások közül az államadósság kezeléséhez
kapcsolódó kiadások (tőketörlesztés, kamatfize-
tés, a kettő együtt adósságszolgálat) a hitelfelvé-
tel feltételei szerint meghatározottak, és jelentő-
sen befolyásolják a többi közfunkcióra fordítható
kiadás mértékét.
Az állami működési funkciók csoportjába a jogal-

kotási és igazgatási, a külügyi, a honvédelmi, a
rend- és jogvédelmi és az igazságszolgáltatási fel-
adatok tartoznak. E funkciókört gyakran hagyo-
mányos funkcióknak is nevezik, mivel ezeket a fel-
adatokat az állam a társadalom állami típusú meg-
szervezésének kezdeteitől valamilyen formában
ellátja.
Az állam jóléti funkciója történetileg jóval ké-
sőbb, az állami gondoskodó szerep megjelenésé-
vel párhuzamosan alakult ki. E funkció esetében
az újraelosztás egyszerre célként és eszközként is
megjelenik.
A szoros értelemben vett jóléti funkció egyes

fontosabb részterületei az alábbiak:
 az állami–önkormányzati szociális ellátó rend-

szer működtetése (szociális otthonok, pénz-
beli segélyezési formák, természetbeni jutta-
tások, hajléktalanokról való gondoskodás
stb.);
 az állami–önkormányzati egészségügyi ellátó
rendszer működtetése (egészségügyi alapellá-
tás, járó- és fekvőbeteg-szakellátás, egyéb
egészségügyi szolgáltatások stb.);
 az állami nyugdíjrendszer és egészségbiztosí-

tási rendszer fenntartása (közös kockázatvál-
laláson és a szolidaritás elvén nyugvó kötelező
társadalombiztosítás működtetésével);
 a munkanélküliség kezelése (segélyezés, pasz-

szív és aktív foglalkoztatáspolitika stb.);
 az állami–önkormányzati oktatási rendszer

működtetése (óvodai ellátás, alapfokú, közép-
fokú közoktatás, felsőoktatás stb.);
 az állami gyermek- és ifjúságvédelem intéz-
ményrendszerének fenntartása (nevelési se-
gélyek, gyámhatósági eszközök, ifjúságpolitika
stb.).
Az állami funkciók mondhatni „legfiatalabbika” a

gazdasági funkció. E kiadások a kormányzat által
szervezett vagy támogatott gazdasági tevékenysé-
gekhez kötődnek. Általában e körbe sorolható a
műszaki infrastruktúra fejlesztése (közlekedés,
energiaellátás, vízellátás, szennyvízelvezetés és
tisztítás stb.), közművek üzemeltetése vagy/és a
közművállalatok támogatása, valamint mindazok
a vállalkozásoknak juttatott támogatások, me-
lyek a gazdaságfejlesztést vagy a gazdasági erőfor-
rások újraelosztását szolgálják (pl. agrártámogatá-
sok, kis- és középvállalatok támogatása, K+F tá-
mogatása, regionális támogatások).
3/10/12: Csoportosítsa a közhatalmai bevétele-

ket! Röviden utaljon a tartalmukra!
Főmenü
A közhatalmi bevételeket (mint az államháztartás

javára előírt fizetési kötelezettségeket) három al-
csoportra indokolt felosztani:
• adójellegű bevételekre,
• díjjellegű bevételekre,
• szankciójellegű bevételekre.
Az adójellegű bevételek tisztán fiskális pénzforrá-
sok, e bevételek ellenében nem áll semmilyen
közvetlen ellenszolgáltatás.
Adójellegű bevételek megjelennek a központi al-

rendszerben (pl. általános forgalmi adó, személyi
jövedelemadó, pénzügyi szervezetek külön-
adója, társasági adó, vagyonszerzési illeték,
pénzügyi tranzakciós illeték), a társadalombizto-
sítási alapok bevételeiben (szociális hozzájárulási
adó, járulékok), az elkülönített állami pénzalapok-
nál (pl. munkaerő-piaci alapba fizetett járulékok,
szakképzési hozzájárulás, innovációs járulék), il-
letve a helyi önkormányzati alrendszerben is (he-
lyi adók bevételei).
A díjjellegű fizetésre kötelezett személyek befize-
tésük fejében közvetlen ellenszolgáltatásban ré-
szesülnek.
A legfontosabb díjjellegű fizetési kötelezettségek

a különböző államigazgatási és bírósági eljárási il-
letékek, az igazgatási szolgáltatási díjak, a bíró-
sági szolgáltatási díjak, továbbá egyes költségve-
tési szervek intézményi térítési díjai.
A közigazgatás által alkalmazott különféle jellegű

szankciók közül a direkt pénzbeli formát öltő és
költségvetési bevételt jelentő bírságok (pl. az
egyenlő bánásmód követelményének megsértése
miatt kiszabott bírság, szabálysértési bírság, kör-
nyezetvédelmi bírság) képeznek közbevételt.
3/10/13: Foglalja össze az eredményszemléletű
államháztartási számvitel főbb jellemzőit!
Az európai uniós elvárásoknak való megfelelés

jegyében került kiadásra Magyarországon a
4/2013. (I. 11.) kormányrendelet az állam-
háztartás új számviteli rendszeréről. Az új
számviteli rendszer jellemzője, hogy a beszámolót
alátámasztó könyvvezetés módja kettős
könyvvitel, azonban a különböző információk
kielégítésére két részre különül el a számvitel:
Ad 1. költségvetési számvitelre, amely a

klasszikus költségvetési adatokat (előirányzatok,
pénzforgalom, kötelezettségvállalások, bevételi
előírások) szolgáltatja,
Ad 2. pénzügyi számvitelre, amely a vagyonra, ön-
költségre, jövedelmezőségre vonatkozó informá-
ciókat méri.
Az eredményszemléletű, elhatárolás alapú, új,

követendő államszámvitel főbb jellemzői:
 A gazdálkodást érintő minden eseményt rög-

zít, és ezek hatását is bemutatja.
 Az értékcsökkenés mint költségelem jelenik

meg, és beépül az egyes feladatok ellátásának
összköltségébe, tehát így az amortizáció már
valós gazdasági tartalommal bír.
 Az eszközök használati költségének ismereté-

ben a vagyongazdálkodás mozgástere kibővül.
 Nem lehetséges a tranzakciók időbeli csúszta-
tása, mert a nyilvántartás a tranzakcióról szóló
döntés pillanatában megtörténik az analitikus
vagy szintetikus nyilvántartásokban.
 A gazdálkodás minden területéről gyűjti az in-

formációkat és a gazdasági teljesítmény mé-
rését tekinti elsődleges céljának. A gazdasági
teljesítmény magában foglalja a pénzügyi, jö-
vedelmi és vagyoni eredményt.
 Jellemzője a kiadás és költség fogalma közötti

különbségtétel. Előbbi egy pénzforgalmi,
utóbbi számviteli.
 A költségek ismeretében a forrásallokáció ha-
tékonysága javítható. A költségviszonyok is-
merete alapján racionális finanszírozási dön-
tések hozhatók.
 Az elhatárolás alapú számvitel több informá-

ciót hordoz magában, mint a pénzforgalmi
szemléletű számvitel, ami az éves beszámoló
tartalmában is megjelenik.
 Egyszerre input és output szemléletű. A költ-

ségvetési kontroll és teljesítménymérés köve-
telményeire jobban tud koncentrálni.
Az eredményszemléletű számvitel a vagyonmér-

leg tekintetében teljes képet ad, többéves rálá-
tást biztosít a pénzügyi kimutatásaiból faka-
dóan, és biztosítja a számviteli tételek analitikus
személetét. Hatékonyabb gazdálkodás és dön-
téshozatali rendszer keletkezik, a pénzügyi el-
lenőrzés világosabbá és egységesebbé válik, szi-
gorúbb ellenőrzést biztosít a politikumnak, mér-
sékli a hibalehetőségek kockázatát, illetve job-
ban kiszűri a keletkezésüket.
3/10/14: Sorolja fel a nemzeti vagyongazdálko-

dás és a nemzeti vagyonról szóló törvény gazdál-
kodási alapelveit!
A nemzeti vagyon alapvető rendeltetése a

közfeladat ellátásának biztosítása.
A nemzeti vagyonnal felelős módon,
rendeltetésszerűen kell gazdálkodni. A nemzeti
vagyongazdálkodás feladata a nemzeti vagyon
 rendeltetésének megfelelő;
 az állam, az önkormányzat mindenkori teher-

bíró képességéhez igazodó;
 elsődlegesen a közfeladatok ellátásához (a

közfeladatok ellátása infrastrukturális hátteré-
nek biztosításához) és a mindenkori társadalmi
szükségletek kielégítéséhez szükséges;
 egységes elveken alapuló;
 átlátható, tervszerű, hatékony és költségta-

karékos működtetése.
További vagyongazdálkodási feladat a nemzeti
vagyon
 értékének megőrzése;
 állagának védelme;
 értéknövelő használata, hasznosítása, gyara-

pítása;
 az állam vagy a helyi önkormányzat feladatá-

nak ellátása szempontjából feleslegessé váló
vagyontárgyak elidegenítése.
A nemzeti vagyonról szóló törvény a vagyongaz-

dálkodási alapelvek között részletesen szabályoz-
za az állam, illetve a helyi önkormányzatok gaz-
dasági társaságokkal való tulajdonosi kapcsola-
tait. Kiemelt hangsúlyt helyez e tulajdonosi (része-
sedési) viszonyok átláthatóságára.
A helyi önkormányzat
 közép- és hosszú távú vagyongazdálkodási

tervet köteles készíteni
 vállalkozási tevékenysége a kötelező feladata-

inak ellátását nem veszélyeztetheti
 csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet

részt, amelyben felelőssége nem haladja meg
vagyoni hozzájárulásának mértékét.
A nemzeti vagyont, annak értékét és változásait a

tulajdonosi joggyakorló nyilvántartja. Az érték
nyilvántartásától el lehet tekinteni, ha az adott va-
gyontárgy értéke természeténél, jellegénél fogva
nem állapítható meg, ugyanakkor a vagyon natu-
rális adatainak rögzítésével kell nyilvántartani a
vagyont.
A nemzeti vagyonról szóló törvény rögzíti a va-

gyonkezelői jog létrejöttének szabályait. Vagyon-
kezelési szerződés kizárólag a törvényben megha-
tározott személyi körrel köthető, vagy kivételes
esetben törvényben kerülhet sor vagyonkezelő ki-
jelölésére.
A törvény előírja, hogy a nemzeti vagyon haszno-

sítására vonatkozó szerződés csak természetes
személlyel vagy átlátható szervezettel köthető.
Az átláthatóság további érvényesítését szolgálja,
hogy meghatározza az átengedett nemzeti vagyon
kezelésére vonatkozó, szerződésben rögzítendő
kötelezettségeket: transzparens és ellenőrizhető
tevékenység.
A tulajdonosi joggyakorló rendszeresen ellenőrzi

a nemzeti vagyon használójának a nemzeti va-
gyonnal való gazdálkodását, megállapításairól ér-
tesíti a nemzeti vagyon használóját, továbbá –
amennyiben megállapításai az Állami Számvevő-
szék hatáskörét érintik – az Állami Számvevőszé-
ket is.
3/10/15: Fejtse ki, hogy melyek a központi költ-

ségvetés főbb kiadási előirányzatai, kiadáscso-
portjai?
A központi költségvetés kiadásai
A központi költségvetésben kiadást előirányozni

lehet:
 a központi költségvetési szervek feladatainak

ellátására;
 az állam európai uniós tagságból származó és

más nemzetközi jogszabályi és szerződéses kö-
telezettségeinek teljesítésére;
 az államháztartás más alrendszere, továbbá

jogi személy, jogi személyiséggel nem rendel-
kező szervezet, illetőleg természetes személy
részére.
A központi költségvetés kiadásainak fő
kategóriáit az alábbi kiadáscsoportok képezik:
• támogatások, melyek az államháztartás

rendszerén kívülre irányulnak (például
lakástámogatások, fogyasztói árkiegészítés,
családtámogatások, szociális támogatások,
politikai pártok vagy a nonprofit szervezetek
támogatása)
• a költségvetési szervek kiadásai, ezen belül:
– közhatalmi-közigazgatási kiadások (az
állami szerveknél, valamint az állam
központi, illetve területi közigazgatási
szerveinél felmerülő kiadások);
– közszolgáltatási kiadások (a központi
költségvetési szervként működő állami
intézmények – pl. egyetemek, főiskolák,
egészségügyi országos intézetek –
kiadásai);
– beruházások kiadásai
• szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok

kiadásai, támogatások, pl. gazdálkodó szerveze-
tek támogatásai, civil szervezetek támogatásai, le-
hetnek transzferek, pl. önkormányzatok támoga-
tásai, vagy megvalósulhatnak a közigazgatáson
belül (e kiadáskör igen heterogén, mert tartalmu-
kat tekintve ezek a kiadások történhetnek a költ-
ségvetési szerveken keresztül)
• transzferek, azaz más államháztartási al-

rendszer – így különösen a helyi önkormányzati al-
rendszer támogatása
• adósságszolgálat
• egyéb kiadások (pl. befizetés az EU-ba,

állami kezesség érvényesítése)
• EU társfinanszírozás;
• tartalékok (rendkívüli kormányzati intéz-

kedésekre szolgáló és céltartalékok.
A legnagyobb kiadási tételt jelenleg a költségve-

tési szervek közhatalmi és közszolgáltatási kiadá-
sai, valamint a szakmai fejezeti kezelésű előirány-
zatok kiadásai jelentik (kb. 20-20%). A tb-alapok
és az önkormányzatoknak juttatott források jelen-
tős tételek (kb. 9 és 10%, azaz összesen 19%). Az
utóbbi években egyre növekvő arányú tétel az
adósságszolgálat.
3/10/16: Mutassa be, hogy mi a központi költ-
ségvetési tartalékok célja, szabályozása?
A központi költségvetés tartalékai
A központi költségvetésről szóló törvényben

rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló
tartalékot kell képezni az előre nem
valószínűsíthető, nem tervezhető költségvetési
kiadásokra és az előirányzott, de elháríthatatlan
ok miatt elmaradó költségvetési bevételek
pótlására.
A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló
tartalék előirányzata nem lehet több a központi
költségvetésről szóló törvény kiadási
főösszegének 2%-ánál, és nem lehet kevesebb
0,5%-ánál. A rendkívüli kormányzati
intézkedésekre szolgáló tartalék terhére annak
legfeljebb 40%-os mértékéig vállalható
kötelezettség az első félévben. Ennél nagyobb
kötelezettségvállaláshoz az Országgyűlés
jóváhagyása szükséges.
A céltartalék olyan, a központi költségvetésről

szóló törvényben meghatározott kiadási
előirányzat, amely évközi kormányzati
intézkedés fedezetéül szolgál, és amelynek célját
és rendeltetését egyidejűleg meghatározták,
azonban az előirányzat felhasználásának fejezet,
cím, alcím szerinti megoszlása a központi
költségvetésről szóló törvény elfogadásakor még
nem ismert.
Az éves költségvetési törvények úgynevezett

Országvédelmi Alap előirányzatot is tartalmaz-
nak, melyek biztonsági tartalékként szolgálnak,
amennyiben a makrogazdasági folyamatokból le-
vezetve kevesebb bevétel folyna be, és így a hi-
ánycél veszélybe kerülne. A központi költségve-
tésről szóló törvény eltérő rendelkezése hiányá-
ban a tartalékok felhasználásáról a Kormány
egyedi határozatban rendelkezik.
3/10/17: Ismertesse a költségvetési törvény
szerkezetét, az önálló költségvetési fejezetet al-
kotók körét, és előirányzat csoportokra vonat-
kozó szabályokat!
A költségvetési törvény alapvetően négy

szerkezeti egységre tagozódik, amelyek a
következők:
 költségvetési fejezet,
 cím, alcím (fejezeti kezelésű előirányzatok
esetén jogcímcsoport és jogcím),
 előirányzat-csoport,
 kiemelt előirányzat.
A felsorolt szerkezeti elemek közül a költségvetési
fejezet, cím, alcím, jogcímcsoport és jogcím a költ-
ségvetési bevételeket és kiadásokat adminisztra-
tív szempont szerint – az állami szervezetrendszer
felépítéséhez igazodóan – rendszerezi. Az admi-
nisztratív besoroláson belül az előirányzat-csopor-
tok és azon belül a kiemelt előirányzatok közgaz-
dasági tartalom szerint jelenítik meg a költségve-
tési előirányzatokat.
A költségvetési fejezetek – néhány kivételtől
(funkcionális fejezetek, pl. a helyi önkormányzatok
támogatásai vagy az EU-integráció) eltekintve –
jellemzően valamely szervezethez kapcsolódnak.
Így önálló költségvetési fejezetet képeznek:
 a legfontosabb állami közhatalmi szervek – az

Országgyűlés, a Köztársasági Elnökség, az Al-
kotmánybíróság, az Alapvető Jogok Biztosának
Hivatala, az Állami Számvevőszék, a bíróságok,
az ügyészség stb.;
 valamennyi minisztérium (tehát a minisztéri-

umi jogállás mintegy automatikusan eredmé-
nyez önálló költségvetési fejezetet);
 kivételes jelleggel egyéb központi államigaz-

gatási szerv (jelenleg: a Központi Statisztikai
Hivatal, a Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti
Adó- és Vámhivatal), illetőleg köztestület (a
Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar
Művészeti Akadémia).
A központi költségvetési címeken (fejezeti

kezelésű előirányzatoknál a jogcímcsoportokon,
jogcímeken) belül az alábbi előirányzat-
csoportokat kell elkülöníteni:
 működési költségvetés,
 felhalmozási költségvetés.
A működési költségvetés kiemelt kiadási
előirányzatai:
 személyi juttatások,
 a munkaadókat terhelő járulékok és szoci-
ális hozzájárulási adó,
 dologi kiadások,
 az ellátottak pénzbeli juttatásai,
 egyéb működési célú kiadások.
A felhalmozási kiemelt előirányzatai:
 beruházások,
 a felújítások,
 a lakástámogatás, lakásépítés,
 az egyéb felhalmozási kiadások.
3/10/18: Határozza meg, hogy a nemzetgazda-

sági-központi költségvetési tervezésnek mi a je-
lentősége, milyen főbb szempontokra épül! Is-
mertesse, hogy hogyan történik a tervezés ellen-
őrzése!
Az állam működése a nemzetgazdasági tervezés

mechanizmusrendszerén keresztül valósul meg,
az állam által befolyásolt piaci folyamatok telje-
sebb körű érvényesülését kívánja elősegíteni
úgy, hogy a társadalmi-gazdasági kohézió és a
fenntartható fejlődés egyike se szenvedjen kró-
nikus hiányt.
A tervezés a hatékony állam megvalósításának

eszköze, mely nemcsak a célok kitűzését, és az
ehhez kapcsolódó eszközök meghatározását je-
lenti, hanem a közpolitikai döntések érintettjei kö-
zötti érdekegyeztetést és alkuk színterét is.
A tervezési folyamat irányítása, a terv elfogadása,
a végrehajtás ellenőrzése az állami testületek
kompetenciája. A tervezési folyamat lényegében
az állam allokációs, újraelosztási és stabilizációs
funkciójára irányul.
A nemzetgazdasági tervezés, amelynek közép-

pontja, egyidejűleg végterméke a Kormány által
összeállított, az Országgyűlés által „szentesített”
költségvetési terv/törvény, alapvetően a gazda-
sági növekedés, a fogyasztói árindex, a munkater-
melékenység, a beruházási hányad, a háztartások
fogyasztása, a közösségi fogyasztás, a bruttó álló-
eszköz-felhalmozás, belföldi felhasználás, termé-
kek és szolgáltatások exportja, illetve importja, a
fizetési mérleg alakulásának várható/tervezett
számbavételéből indul ki.
Felértékelődik a költségvetési tervezési gyakorlat-

ban a fő partnerünk (EU) közös költségvetési és
növekedési kilátása, Felértékelődik a jegybank fis-
kális politikát segítő tevékenysége, amely nem
csak mint inflációellenes politikát folytató, hanem
mint makrogazdaságot komplexen támogató in-
tézmény jön számításba.
A költségvetés tervezésének ellenőrzését az Ál-

lami Számvevőszék végzi. Emellett a Költségve-
tési Tanács is folyamatos kontrollt biztosít a költ-
ségvetés tervezése során. Az Állami Számvevő-
szék – az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi
LXVI. törvény (ÁSZ tv.) alapján meghatározott –
feladata, hogy ellenőrzi az államháztartás gazdál-
kodását, ennek keretében a központi költségve-
tési törvényjavaslat megalapozottságát, a bevé-
teli előirányzatok teljesíthetőségét, emellett
elemzéseket, tanulmányokat készíthet és ezek
rendelkezésre bocsátásával segíti a Költségvetési
Tanácsot a feladatai ellátásában.
Az Országgyűlés a központi költségvetésről szóló

törvényjavaslatot az Állami Számvevőszék és a
Költségvetési Tanács véleményével együtt tár-
gyalja meg.
3/10/19. Fejte ki, hogy az alaptörvény és a Helyi
Önkormányzatok Európai Chartája milyen jogo-
kat biztosít a helyi közügyek intézése körében?
Az Alaptörvény 32. cikke szerint a helyi önkor-

mányzat a helyi közügyek intézése körében a tör-
vény keretei között
 gyakorolja az önkormányzati tulajdon te-

kintetében a tulajdonost megillető jogo-
kat;
 meghatározza költségvetését, annak alap-
ján önállóan gazdálkodik;
 e célra felhasználható vagyonával és bevé-
teleivel kötelező feladatai ellátásának ve-
szélyeztetése nélkül vállalkozási tevékeny-
séget folytathat;
 dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről.
Az Alaptörvény 32. cikkének (6) bekezdése alap-
ján a helyi önkormányzatok tulajdona köztulaj-
don, amely feladataik ellátását szolgálja.
A települési önkormányzatok részei az állami köz-

feladat-végrehajtási rendszernek, de miközben
feladataikat törvényi szintű szabályok határozzák
meg, a végrehajtás módjában, a feladat ellátása
szervezésének módjában és számos más kérdés-
ben relatív gazdasági autonómiával rendelkeznek.
A Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját kihir-
dető 1997. évi XV. törvény a helyi önkormányza-
tok terjedelméről a következőképpen rendelkezik
(4. cikk): A közfeladatokat általában elsősorban az
állampolgárokhoz legközelebb álló közigazgatási
szervnek kell megvalósítania. A feladatoknak más
közigazgatási szervre történő átruházása a feladat
természetétől és nagyságától, valamint hatékony-
sági és gazdasági követelményektől függ. Adódik
tehát a Chartából, hogy ahol nem biztosított,
nem oldható meg a településen történő közfel-
adat-ellátás, azt az állampolgárhoz legközelebb
álló közigazgatási szervnél kell megvalósítani. Te-
hát a közös önkormányzati hivatalok létrehozása
(új önkormányzati törvény - Mötv 2011. évi
CLXXXIX. tv.) az európai önkormányzati elvekkel
szinkronban áll.
3/10/20. Ismertesse, hogy 2010 után milyen
főbb szabályozási körülmények keletkeztek, me-
lyek az önkormányzati gazdálkodás stabilitását
adják?
A helyi önkormányzat költségvetése az államház-

tartás része. Az önkormányzati alrendszer költ-
ségvetése a központi költségvetéstől elkülönül, de
ahhoz a központi költségvetési támogatásokon
keresztül kapcsolódik. 2010 után erősödtek az ál-
lamigazgatási korlátok az önkormányzati gazdál-
kodási önállóság tekintetében. A költségvetési
tervezés jogszabályi hátterét az új önkormányzati,
államháztartási törvények, valamint az államház-
tartás végrehajtásáról szóló kormányrendelet
adja60. A költségvetési tervezéssel kapcsolatos
alapelvek, az önkormányzati gazdálkodás szabá-
lyozása (átmeneti gazdálkodás, bevételek és ki-
adások számbavétele, intézményi egyeztetések,
rendeletalkotás) az önkormányzati gazdálkodás
sarkalatos pontjai.
A költségvetés készítését megelőzően az önkor-

mányzatoknak a következő évre vonatkozó költ-
ségvetési koncepciót kell készíteniük, amelyet a
polgármester (a közgyűlés elnöke) október 31-ig
nyújt be a képviselő-testületnek (a közgyűlésnek).
A helyi önkormányzat gazdálkodásának alapja az

éves költségvetése. Ebből finanszírozza és látja el
a törvényben meghatározott kötelező, valamint a
kötelező feladatai ellátását nem veszélyeztető ön-
ként vállalt feladatait. Az önként vállalt feladatok
ellátásának forrásait és kiadásait a költségvetési
rendeletben elkülönítetten kell kimutatni. Az új
önkormányzati törvény alapján a költségvetési
rendeletben működési hiányt a korábbiaktól el-
térően nem lehet tervezni. Az éves költségvetés
tervezésének alapvető kereteit az államháztartás-
ról szóló 2011. évi CXCV. törvény és a végrehajtá-
sáról szóló 368/2011. (XII. 31) Kormányrendelet
határozza meg.
3/10/21. Fejtse ki a helyi önkormányzat költség-

vetési rendeletének tartalmát!

Az önkormányzatok az éves költségvetésükről
rendeletet alkotnak. A helyi önkormányzat költ-
ségvetése tartalmazza:
• a helyi önkormányzat költségvetési bevételeit

és költségvetési kiadásait előirányzat-csoportok,
kiemelt előirányzatok, és kötelező feladatok, ön-
ként vállalt feladatok, állami (államigazgatási) fel-
adatok szerinti bontásban;
• a helyi önkormányzat által irányított költségve-

tési szervek engedélyezett létszámát, valamint
költségvetési bevételeit és költségvetési kiadásait
előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok, és
kötelező feladatok, önként vállalt feladatok, ál-
lami (államigazgatási) feladatok szerinti bontás-
ban;
• a költségvetési egyenleg összegét működési és
felhalmozási cél szerinti bontásban;
• a költségvetési hiány belső finanszírozására szol-

gáló előző évek költségvetési maradványának,
vállalkozási maradványának igénybevételét, a be-
tét visszavonását működési és felhalmozási cél
szerinti tagolásban;
• a költségvetési hiány külső finanszírozására vagy

a költségvetési többlet felhasználására szolgáló fi-
nanszírozási bevételeket és kiadásokat működési
és felhalmozási cél szerinti tagolásban;
• a költségvetési év azon fejlesztési céljait, össze-

geit és futamidejét, amelyek megvalósításához
adósságot keletkeztető ügylet megkötése válik
vagy válhat szükségessé, valamint az adósságot
keletkeztető ügyletekből és kezességvállalásokból
fennálló kötelezettségeit61, amelyhez előzetes
kormányzati hozzájárulás szükséges62;
• a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos ha-

tásköröket, polgármester (közgyűlési elnök) által
vállalható kötelezettség értékhatárát63, a finanszí-
rozási bevételekkel és kiadásokkal kapcsolatos ha-
tásköröket, valamint a polgármester (közgyűlési
elnök) a helyi önkormányzat bevételeinek és ki-
adásainak módosítását és a kiadási előirányzatok
közötti átcsoportosításra a felhatalmazást64;
• A költségvetési rendeletben elkülönítetten sze-

repel az évközi többletigények, valamint az elma-
radt bevételek pótlására szolgáló általános tarta-
lék és céltartalék.
3/10/22. Mutassa be, hogy az önkormányzati
költségvetés előterjesztésekor szöveges indok-
lással bemutatandó tételeket, illetve az átmeneti
gazdálkodásra vonatkozó szabályokat írja le!
A költségvetés előterjesztésekor a képviselő-tes-

tület (közgyűlés) részére szöveges indoklással
együtt be kell mutatni
• a helyi önkormányzat költségvetési mérlegét

közgazdasági tagolásban, előirányzat-felhaszná-
lási tervét;
• a többéves kihatással járó döntések számszerű-

sítését évenkénti bontásban és összesítve;
• a közvetett támogatásokat - így különösen az
adóelengedéseket, adókedvezményeket - tartal-
mazó kimutatást;
• a tervszámoknak megfelelően a költségvetési

évet követő három év tervezett előirányzatainak
keretszámait főbb csoportokban, és a tervszá-
moktól történő esetleges eltérés indokait.
Az előkészített költségvetési rendelettervezetet a

polgármesternek (a közgyűlés elnöke) a központi
költségvetésről szóló törvény hatálybalépését kö-
vető negyvenötödik napig be kell nyújtania a kép-
viselő-testületnek (közgyűlésnek). Ha a költségve-
tési rendeletet a képviselő-testület (közgyűlés) a
költségvetési évben legkésőbb március 15-ig nem
fogadta el, az önkormányzatnak rendeletet kell
alkotnia az átmeneti gazdálkodásról, amelyben
felhatalmazást ad a költségvetési szerveinek a be-
vételeik folytatólagos beszedésére, kiadásaik tel-
jesítésére, illetve meghatározza a felhatalmazás
időtartamát. A felhatalmazás az új költségvetési
rendelet hatálybalépésének napján megszűnik.
3/10/23. Határozza meg az önkormányzati költ-

ségvetési bevételek, kiadások körét, csoportjait
határozza meg, és a helyi adókra vonatkozó leg-
fontosabb szabályokat! (84. old.)
Költségvetési bevételek:
 a közhatalmi - adók, hozzájárulások, bírsá-
gok, díjak és más fizetési kötelezettségek -
bevételek;
 központi támogatások és átengedett köz-
ponti adók;
 a közfeladatok ellátása során nyújtott köz-
szolgáltatások ellenértékei;
 az európai uniós forrásokból és az állam-
háztartáson kívülről érkező támogatások-
ból származó bevételek;
 a vagyonnal kapcsolatos bevételek;
 a kapott kamatok.
Költségvetési kiadások:
 a költségvetési szervek működési és felhal-

mozási kiadásai;
 az államháztartáson kívül ellátott közfel-
adatok finanszírozásával kapcsolatos ki-
adások;
 a vagyonnal kapcsolatos kiadások;
 az önkormányzatok adósságával kapcsola-
tos kiadások.
Helyi adók
A települési önkormányzatok saját bevételeinek

meghatározó részei a helyi adók. A képviselő-tes-
tületek maguk döntenek a bevezetendő adóne-
mekről és az adó mértékéről (a helyi adókról szóló
1990. évi C. törvény maximum korlátjának figye-
lembevételével). Ennek során a törvény szerinti
kötelező előírásokat és a diszkrimináció tilalmára
vonatkozó alkotmányos előírásokat szintén figye-
lembe kell venniük. A települések adottságai (az
ipar fejlettsége, a települési szerkezet, valamint a
foglalkoztatási, szociális, vagyoni helyzet) megha-
tározóak a helyi adópolitika kialakításában, de
nem elhanyagolható az önkormányzati testüle-
tekben képviselt különböző helyi érdekek megje-
lenése sem66.
3/10/24. Ismertesse, hogy melyek az önkor-

mányzati költségvetés végrehajtásának, és az
előirányzatok módosításának, átcsoportosításá-
nak főbb szabályai? (43. és 86. old. vmint a tanári
diasor 125. dia)
A költségvetés végrehajtásának jogszabályi hát-

tere (Áht, Ávr., Szt.) folyamatos változásokon
megy keresztül, amelynek célja a gazdálkodás ha-
tékonyságának és átláthatóságának fokozása. A
kötelezettségvállalás, ellenjegyzés, teljesítésiga-
zolás, utalványozás, illetve az előirányzatok fel-
használásának szabályai - a finanszírozás módja
mellett - a gazdálkodás alapvető részei.
Az önkormányzatok a feladataikat a költségve-

tési szerveiken keresztül látják el. Ebben az érte-
lemben az önkormányzati hivatal is egy költségve-
tési szerv. A költségvetési szerv az irányító szerv
(önkormányzati hivatal) döntése alapján gazda-
sági szervezettel rendelkezik. A gazdasági szerve-
zet feladatait, ha a költségvetési szerv éves átla-
gos statisztikai állományi létszáma a 100 főt nem
éri el, az irányító szerv irányítása alá tartozó más
költségvetési szerv látja el. Ez nem vonatkozik az
önkormányzati hivatalra, illetve az alaptevékeny-
ségként költségvetési szerv gazdálkodási feladata-
inak ellátására létrehozott költségvetési szervre és
az olyan költségvetési szervre, amely törvény, kor-
mányrendelet alapján vagy az állam nemzetközi
kötelezettségére tekintettel gazdasági szervezet-
tel rendelkezik. Az irányító szerv (önkormányzati
hivatal) dönthet a 100 fő éves átlagos statisztikai
állományi létszámot elérő költségvetési szerv ese-
tében is úgy, hogy gazdálkodási feladatait más
költségvetési szerv gazdasági szervezete lássa el.
A gazdasági szervezettel nem rendelkező költség-
vetési szerv és a kijelölt költségvetési szerv a mun-
kamegosztás és felelősség rendjét munkamegosz-
tási megállapodásban rögzíti67.
Az azonos fenntartó alá tartozó költségvetési szer-
vek esetén a munkamegosztási megállapodást az
irányító szerv hagyja jóvá. Más irányító szerv irá-
nyítása alá tartozó költségvetési szerv kijelölése
esetén a megállapodásban rögzíteni kell az ellá-
tandó feladatokat, valamint a munkamegosztási
megállapodás jóváhagyásának rendjét. A munka-
megosztási megállapodásnak tartalmaznia kell,
hogy a költségvetés tervezési, az előirányzat-mó-
dosítási, - átcsoportosítási és felhasználási
(együtt: gazdálkodás), végrehajtási, finanszíro-
zási, adatszolgáltatási, beszámolási feladatai, és a
vagyon használatával, védelmével összefüggő fel-
adatok közül melyiket melyik költségvetési szerv
látja el.
Az előirányzatok módosítása, átcsoportosítása
lehet csak az adott költségvetési évben érvénye-
sülő (egyszeri) vagy a költségvetési éven túl tar-
tósan érvényesülő (tartós jellegű). A költségve-
tési bevételek a bevételi előirányzatokon felül is
teljesíthetők és kizárólag azok túlteljesítése ese-
tén növelhetők, de a költségvetési bevételek ter-
vezettől történő elmaradása esetén azokat csök-
kenteni kell. A helyi önkormányzat költségvetési
rendeletében megjelenő bevételek és kiadások
módosításáról, a kiadási előirányzatok közötti át-
csoportosításról a polgármester (a közgyűlés el-
nöke), valamint a költségvetési szerv részére biz-
tosított előirányzat-módosítás és - átcsoportosí-
tás kivételével a képviselő-testület (a közgyűlés)
dönt. A polgármester (a közgyűlés elnöke) az ön-
kormányzat bevételeinek és kiadásainak módosí-
tási és a kiadási előirányzatok közötti átcsoporto-
sítási lehetőségét a helyi önkormányzat költség-
vetési rendelete tartalmazza.
+Kieg.
A helyi önkormányzati költségvetési szerv bevételi

és kiadási előirányzatai – a Kormány rendeletében
– meghatározott esetben a helyi önkormányzati
költségvetési szerv saját hatáskörében módosít-
hatóak. A kiadási előirányzatok egymás között át-
csoportosíthatók. Ha a helyi önkormányzat év
közben a költségvetési rendelet készítésekor nem
ismert többletbevételhez jut, vagy bevételei a ter-
vezettől elmaradnak, e tényről a polgármester (a
közgyűlés elnöke) a képviselő-testületet (a köz-
gyűlést) tájékoztatja. Az előirányzat-módosítás,
előirányzat-átcsoportosítás – az első negyedév ki-
vételével – negyedévenként, illetve a képviselő-
testület (közgyűlés) döntése szerinti időpontok-
ban, de legkésőbb az éves költségvetési beszá-
moló elkészítésének határidejéig, december 31-ei
hatállyal módosíthatók, amit az önkormányzat
költségvetési rendeletén is át kell vezetni.
A költségvetési év kiadási előirányzatai teljesíté-

sének folyamatának az államháztartásról szóló
2011. évi CXCV. törvényben meghatározottak
szerint kell megvalósulnia. Ezen folyamat a kö-
vetkező:
kötelezettségvállalás és pénzügyi ellenjegyzés;

szakmai teljesítés és annak igazolása;
érvényesítés;
utalványozás;
pénzügyi teljesítés.
3/10/25. Határozza meg, hogy milyen szabályai
vannak a költségvetési szerv vállalkozási tevé-
kenység végzésének?(98. old.)
A költségvetési szerv ezenkívül jogosult lehet vál-

lalkozási tevékenységet végezni, amely rendsze-
res haszonszerzés céljából (azaz nyereségérdekelt
módon), államháztartáson kívüli forrásból, nem
kötelezően végzett termelő, szolgáltató, értéke-
sítő tevékenység.
Fontos jogszabályi előírás azonban, hogy ezen vál-

lalkozási tevékenység
• végzése nem veszélyeztetheti az alaptevékeny-
ség ellátását,
• felső határát a kiadási előirányzatok arányában

meg kell határozni,
• bevételének fedeznie kell legalább az adott te-

vékenységgel összefüggő valamennyi közvetlen
kiadást, valamint az ahhoz hozzárendelhető köz-
vetett kiadásokat, továbbá az amortizációt,
• a költségvetési szerv vállalkozási tevékenységei-

nek összesített maradványa (azaz a költségvetési
év során a bevételek és kiadások különbözete)
nem lehet negatív, azaz veszteséges.
Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásá-

ról szóló 368/2011. (XII. 31.) kormányrendelet
(Ávr.) módosítása szerint a vállalkozási tevékeny-
ség feltételei szigorodtak: a veszteséges tevékeny-
séget azonnal meg kell szüntetni. (3. §)
3/10/26. Ismertesse, hogy milyen előírásokat

tartalmaz, mi a kötelező tartalma a költségvetési
szerv szervezeti és működési szabályzata az Ávr.
alapján? (99. old.)
Az Ávr. alapján a költségvetési szerv szervezeti és

működési szabályzata tartalmazza
• a költségvetési szerv alapításáról szóló jogsza-

bály teljes megjelölését, ha a költségvetési szerv
alapításáról jogszabály rendelkezett;
• a költségvetési szerv alapító okiratának - ha azt
az alapítás óta módosították, a hatályos, egységes
szerkezetbe foglalt alapító okiratának - keltét,
számát, az alapítás időpontját;
• az ellátandó és a kormányzati funkció szerint be-

sorolt alaptevékenységek, rendszeresen ellátott
vállalkozási tevékenységek megjelölését;
• azon gazdálkodó szervezetek részletes felsoro-

lását, amelyek tekintetében a költségvetési szerv
alapítói, tulajdonosi (tagsági, részvényesi) jogo-
kat gyakorol;
• a szervezeti felépítést és a működés rendjét, a

szervezeti egységek - ezen belül a gazdasági szer-
vezet - megnevezését, feladatait, a költségvetési
szerv szervezeti ábráját;
• azon ügyköröket, amelyek során a szervezeti
egységek vezetői a költségvetési szerv képviselő-
jeként járhatnak el;
• a szervezeti és működési szabályzatban nevesí-

tett munkakörökhöz tartozó feladat- és hatáskö-
röket, a hatáskörök gyakorlásának módját, a he-
lyettesítés rendjét, az ezekhez kapcsolódó fele-
lősségi szabályokat;
• jogszabályban meghatározott kivétellel a mun-

káltatói jogok gyakorlásának - ideértve az átruhá-
zott munkáltatói jogokat is - rendjét, és
• az irányító szerv által az alább leírtak szerint a

költségvetési szervhez gazdálkodási tekintetben
hozzárendelt más költségvetési szervek felsoro-
lását.
3/10/27. Vázolja a költségvetési szervek gazdál-
kodásának folyamatszerű gazdálkodási ciklusát
(felsorolásszerűen)!(98. old.)
A költségvetési szervek gazdálkodása folyamat-

szerűen írható le a legáttekinthetőbben. A folya-
matszerű gazdálkodás tulajdonképpen egy folya-
matosan zajló és ismétlődő gazdálkodási ciklus-
ként ábrázolható. Az ilyen értelemben vett gaz-
dálkodási tevékenységi ciklus a következő:
 költségvetési tervezés;
 költségvetési döntés (az előirányzatok és
az ahhoz kapcsolódó teljesítménykövetel-
mények megállapítása)
 a költségvetési előirányzatok módosításá-
nak, átcsoportosításának és felhasználá-
sának végrehajtása;
 a költségvetési szerv működtetése, a va-
gyongazdálkodás;
 az információs szolgáltatások (adatszolgál-
tatások) és finanszírozási műveletek vég-
zése, a pénzügyi, számviteli rend betartása;
 a számadások, a beszámolás.
3/10/28. Fejtse ki, hogy milyen feladatai vannak

a költségvetési fejezetet irányító szervnek a feje-
zet (bevételek és kiadások) meghatározásához!
Az Áht. alapján a központi költségvetésről szóló

törvényben foglaltak figyelembevételével az ál-
lamháztartás központi alrendszerébe tartozó költ-
ségvetési szerv kiemelt előirányzatairól, valamint
finanszírozási bevételeiről és kiadásairól kincstári
költségvetést kell készíteni. A kincstári költségve-
tés kiemelt kiadási előirányzatainak meg kell
egyezniük az Országgyűlés által jóváhagyott költ-
ségvetési törvényben meghatározott kiemelt ki-
adási előirányzatokkal.
A központi költségvetési szerv a költségvetési évet

megelőző év december 20-áig az elfogadott köz-
ponti költségvetésről szóló törvény – ha annak el-
fogadására e határidőt megelőző tizedik napig
nem került sor, akkor a költségvetési törvényja-
vaslathoz benyújtott összegző módosító javaslat –
alapján előzetes kincstári költségvetést kell a
végleges kincstári költségvetésre meghatározott
formátumban készítenie, és azt a Magyar Állam-
kincstár (a továbbiakban röviden: Kincstár) ré-
szére megküldeni. A végleges kincstári költségve-
tést a költségvetési évben január 10-éig kell elké-
szíteni és megküldeni a Kincstárnak. A költségve-
tési szerv év közben történő alapítása esetén a
költségvetési szerv közhiteles kincstári (törzs-
könyvi) nyilvántartásba történő bejegyzését kö-
vető nyolc napon belül kell a kincstári költségve-
tést megállapítani és megküldeni a Kincstárnak. A
kincstári költségvetés elkészítése a fejezetet irá-
nyító szerv feladata. Azért kiemelten fontos az
előzetes és végleges kincstári költségvetés határ-
időben történő elkészítése, mivel ez alapján tudja
a Kincstár előkészíteni, majd végrehajtani a költ-
ségvetési szervek megfelelően ütemezett finan-
szírozását. A kincstári költségvetés képezi tehát az
alapját, hogy a Kincstár vizsgálni tudja a költség-
vetés végrehajtási folyamatában az előirányzat-
fedezetet. Ennek pedig különösen nagy jelentő-
sége van a költségvetési évet megelőző év végén,
illetve a költségvetési év elején.
A központi költségvetési szerv központi költségve-

tésről szóló törvényben megállapított kiemelt elő-
irányzatait és a finanszírozási bevételeket és ki-
adásokat közgazdasági jogcímekre (rovat) kell
bontani. A költségvetési szerv kincstári költségve-
tésben megállapított bevételei és kiadásai egysé-
ges rovatrend szerinti részletezéséről elemi költ-
ségvetést kell készíteni. Ez az elemi költségvetés
az államháztartás számviteléről szóló kormány-
rendelet szerinti költségvetési jelentésnek megfe-
lelően tartalmazza az eredeti és módosított elő-
irányzatokat, illetve a személyi juttatások és a fog-
lalkoztatottak, választott tisztségviselők összeté-
telét tartalmazó adatszolgáltatás tervértékeit. A
kincstári költségvetésnek és az elemi költségve-
tésnek kiemelt előirányzati, finanszírozási bevé-
teli és kiadási előirányzati szinten meg kell egyez-
niük, azaz számszakilag összhangban kell állniuk
egymással.
3/10/29. Sorolja fel az államháztartási törvény

szerinti, költségvetési szervekre vonatkozó irá-
nyítási jogokat, továbbá az irányítási jogok tel-
jességére vonatkozó szabályokat, a felügyeleti-
jogkör és a törvényességi- jogkör kettősségét!
(106. old.)
Az Áht. általános jelleggel felsorolja az irányítási

jogokat, ezek:
• az alapítói jogok, azaz a költségvetési szerv ala-

pító okiratának kiadása, szervezeti és működési
szabályzatának jóváhagyása, a szerv átalakítása és
megszüntetése;
• a vezetési jogok, azaz a költségvetési szerv veze-

tője tekintetében a kinevezés és felmentés, vagy
a vezetői megbízás adása, visszavonása, és az
egyéb munkáltatói jogok gyakorlása;
• a gazdasági vezetési jogok, vagyis a költségve-

tési szerv gazdasági vezetőjének kinevezése és fel-
mentése, vagy a megbízása, megbízásának vissza-
vonása;
• a bevételi és kiadási előirányzatokkal való gaz-

dálkodás rendszeres figyelemmel kísérése, a vég-
rehajtás, illetve a költségvetési szerv által ellá-
tandó közfeladatok meg nem valósításának veszé-
lye esetén a jogszabályban meghatározott szüksé-
ges intézkedések megtétele;
• a költségvetési szerv által ellátandó közfelada-

tok ellátására vonatkozó, és az erőforrásokkal
való szabályszerű és hatékony gazdálkodáshoz
szükséges szakmai és gazdálkodási követelmé-
nyek érvényesítése, betartásának számonké-
rése, ellenőrzése;
• jogszabályban meghatározott esetekben a költ-

ségvetési szerv döntéseinek előzetes vagy utó-
lagos jóváhagyása, vagy a szerv döntésének
megsemmisítése, szükség szerint új eljárás le-
folytatására való utasítása;
• egyedi utasítás kiadása feladat elvégzésére vagy

mulasztás pótlására;
• a költségvetési szerv jelentéstételre vagy beszá-

molóra való kötelezése;
• a költségvetési szerv kezelésében lévő közér-

dekű adatok és közérdekből nyilvános adatok,
valamint a felsorolt egyes irányítási jogkörök
gyakorlásához szükséges, törvényben meghatá-
rozott személyes adatok kezelése.
A költségvetési szervek felett általában nem egy-

szerűen felügyelet és különösen nem törvényes-
ségi felügyelet érvényesül, hanem az irányítási jo-
gok teljessége. Ennek megfelelően a költségvetési
szerv általában csak viszonylagos szakmai és gaz-
dasági önállósággal rendelkezik. A kormányzati
szervezetrendszerben általánosak a korlátozás
nélküli irányítási viszonyok, de az Alaptörvény és
más törvények korlátozhatják a felettes szerv irá-
nyítási jogait. Az egyik korlátozott irányítási jog-
kört külön is nevesíti az Áht: ez a felügyeleti jog-
kör. A felügyeleti szerv kategóriája azon szerveket
jelenti, melyek nem rendelkeznek az irányítási jo-
gok teljességével, hanem csak korlátozott irányí-
tási jogkörrel. A felügyeleti jogkör lehet szakmai
felügyelet, vagy a még annál is korlátozottabb jo-
gokat jelentő törvényességi felügyelet. Ez a fel-
ügyeleti típusú jogkör jellemzően azon körben ér-
vényesül, ahol nagyobb a közfeladat-ellátás önál-
lósága, ebből következően az intézményi önálló-
ság, és az állam regulatív, piacszabályozó, vagy az
adott közszolgáltatás ellátására nézve megren-
delő funkcióban képviseli a köz érdekeit. Az Áht.
szerinti felügyeleti hatáskörbe a fent felsorolt irá-
nyítási jogok közül a költségvetési szerv döntései-
nek előzetes vagy utólagos jóváhagyása, és az
egyedi utasítás kiadása feladat elvégzésére vagy
mulasztás pótlására nem tartozik bele
3/10/30. Vázolja, hogy a központi államigazga-
tási szervek irányítására, felügyeletére vonat-
kozó főbb szabályokat vázolja! (107. old.)Szá-
momra is zavaros, úhogy ezt ha-
gyom??????????????
A költségvetési szerv gazdasági szervezetének

irányításáért és ellenőrzéséért, valamint a gaz-
dálkodási tevékenységgel kapcsolatos feladatok
elvégzéséért alapvetően a költségvetési szerv
gazdasági vezetője felelős.
A költségvetési szerv, így a központi költségvetési

szerv is az állam igazgatásának részeként tipikusan
alá-fölérendeltségi (hierarchikus) viszonyok kö-
zött működő, azaz irányítás alatt álló szerv.
Az Áht. általános jelleggel felsorolja az irányítási

jogokat, ezek:
 az alapítói jogok, azaz a költségvetési szerv

alapító okiratának kiadása, szervezeti és
működési szabályzatának jóváhagyása, a
szerv átalakítása és megszüntetése;
 a vezetési jogok, azaz a költségvetési szerv
vezetője tekintetében a kinevezés és fel-
mentés, vagy a vezetői megbízás adása,
visszavonása, és az egyéb munkáltatói jo-
gok gyakorlása;
 a gazdasági vezetési jogok, vagyis a költ-
ségvetési szerv gazdasági vezetőjének kine-
vezése és felmentése, vagy a megbízása,
megbízásának visszavonása;
 a bevételi és kiadási előirányzatokkal való
gazdálkodás rendszeres figyelemmel kísé-
rése, a végrehajtás, illetve a költségvetési
szerv által ellátandó közfeladatok meg nem
valósításának veszélye esetén a jogszabály-
ban meghatározott szükséges intézkedé-
sek megtétele;
 a költségvetési szerv által ellátandó közfel-
adatok ellátására vonatkozó, és az erőfor-
rásokkal való szabályszerű és hatékony gaz-
dálkodáshoz szükséges szakmai és gazdál-
kodási követelmények érvényesítése, be-
tartásának számonkérése, ellenőrzése;
 jogszabályban meghatározott esetekben a
költségvetési szerv döntéseinek előzetes
vagy utólagos jóváhagyása, vagy a szerv
döntésének megsemmisítése, szükség sze-
rint új eljárás lefolytatására való utasítása;
 egyedi utasítás kiadása feladat elvégzésére
vagy mulasztás pótlására;
 a költségvetési szerv jelentéstételre vagy
beszámolóra való kötelezése;
 a költségvetési szerv kezelésében lévő köz-
érdekű adatok és közérdekből nyilvános
adatok, valamint a felsorolt egyes irányítási
jogkörök gyakorlásához szükséges, tör-
vényben meghatározott személyes adatok
kezelése.
A költségvetési szervek felett általában nem egy-
szerűen felügyelet és különösen nem törvényes-
ségi felügyelet érvényesül, hanem az irányítási jo-
gok teljessége. Ennek megfelelően a költségvetési
szerv általában csak viszonylagos szakmai és gaz-
dasági önállósággal rendelkezik. A kormányzati
szervezetrendszerben általánosak a korlátozás
nélküli irányítási viszonyok, de az Alaptörvény és
más törvények korlátozhatják a felettes szerv irá-
nyítási jogait. Az egyik korlátozott irányítási jog-
kört külön is nevesíti az Áht.: ez a felügyeleti jog-
kör. A felügyeleti szerv kategóriája azon szerveket
jelenti, melyek nem rendelkeznek az irányítási jo-
gok teljességével, hanem csak korlátozott irányí-
tási jogkörrel. A felügyeleti jogkör lehet szakmai
felügyelet, vagy a még annál is korlátozottabb jo-
gokat jelentő törvényességi felügyelet. Ez a fel-
ügyeleti típusú jogkör jellemzően azon körben ér-
vényesül, ahol nagyobb a közfeladat-ellátás önál-
lósága, ebből következően az intézményi önálló-
ság, és az állam regulatív, piacszabályozó, vagy az
adott közszolgáltatás ellátására nézve megren-
delő funkcióban képviseli a köz érdekeit.
Az Áht. a költségvetési szervek irányítására, fel-
ügyeletére vonatkozó általános szabályokat álla-
pítja meg. Ehhez képest szűkebb kört jelentenek
a központi államigazgatási szervek, melyek alapí-
tására, irányítására, felügyeletére vonatkozóan a
központi államigazgatási szervekről, valamint a
Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról
szóló 2010. évi XLIII. törvény, illetve az adott
szervre vonatkozó törvények rendelkezései a
meghatározók.
A központi államigazgatási szerveken belül speci-

ális szervet alkotnak a fővárosi és megyei kor-
mányhivatalok. Ezen szervek jogállásának, irányí-
tásának törvényi szintű szabályait a 2010. évi
CXXVI. törvény mint külön törvény tartalmazza
Ha tisztázni szeretnénk a fővárosi és megyei kor-
mányhivatallal (röviden: kormányhivatal) kap-
csolatos irányítási jogokat, először is tisztázni
szükséges ezen szervek felépítését. A törvényben
foglaltak szerint a kormányhivatal belső felépíté-
sét tekintve törzshivatalból, ágazati szakigazgatási
szervekből és járási, illetve a fővárosban fővárosi
kerületi hivatalokból (a továbbiakban együtt: já-
rási hivatal) áll. A törzshivatal, a szakigazgatási
szervek és a járási hivatalok mint szervezeti egy-
ségek együtt, összességükben jelentik tehát a kor-
mányhivatalt, azaz az Áht. szerinti költségvetési
szervet. A kormányhivatal vezetője a kormány-
megbízott.
Ezen összetett belső felépítés oka, hogy a szerven

belül az egyes részek részben eltérő feladatokat
látnak el, részben más hatáskörben és illetékes-
ségi körben járnak el. Mindezekkel összefüggés-
ben pedig a kormányhivatallal összefüggő irányí-
tási jogok részben megosztottak.
Ezek alapján a törzshivatal hatáskörébe tartozó ál-

lamigazgatási ügyek tekintetében az általános
igazgatási irányítási jogokat, így: a döntések meg-
semmisítését, szükség szerint új eljárás lefolytatá-
sára való utasítás jogát, a döntések előzetes vagy
utólagos jóváhagyását, egyedi utasítás kiadását
feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására, va-
lamint jelentéstételre vagy beszámolóra való kö-
telezést azon központi államigazgatási szerv veze-
tője gyakorolja, melyet a kormányrendelet az
adott államigazgatási feladatért felelős központi
szervként meghatároz.
A szakigazgatási szervek ágazati típusú, meghatá-

rozott szakmai-ágazati államigazgatási feladatot
végeznek, a járási hivatalok pedig a fővárosi és
megyei kormányhivatal területi illetékességű ki-
rendeltségeit képezik. A fővárosi és megyei kor-
mányhivatalt a törvény szerinti kivételekkel köz-
vetlenül a közigazgatás-szervezésért felelős mi-
niszter irányítja. A szakigazgatási szerv tekinteté-
ben bizonyos irányítási jogokat, így a döntések
megsemmisítését, szükség szerint új eljárás lefoly-
tatására való utasítás jogát, a döntések előzetes
vagy utólagos jóváhagyását, egyedi utasítás kiadá-
sát feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására,
valamint a törvényességi és a szakszerűségi ellen-
őrzési hatásköröket a Kormány által rendeletben
meghatározott központi államigazgatási szerv ve-
zetője (a továbbiakban: szakmai irányító szerv ve-
zetője) gyakorolja.
3/10/31. Ismertesse a költségvetési szervekre

vonatkozó nyilvántartás vezetés rendszerét és
főbb követelményeit! (110. old.)
A költségvetési szervekről a Magyar Államkincs-

tár nyilvános és közhiteles nyilvántartást vezet,
amelynek külön jogszabályban meghatározott
adatait interneten keresztül is elérhetővé és ke-
reshetővé teszi. Az úgynevezett „egyablakos”
rendszer bevezetésével tehát a törzskönyvi szerv
a Kincstár felé teljesíti bejelentkezési és
változásbejelentési kötelezettségét, a Kincstár pe-
dig továbbítja az állami adóhatóság számára azo-
kat az adatokat, amelyeket a törvény vonatkozó
rendelkezései szerint az állami adóhatósághoz is
be kell jelenteni. Ezzel a rendszerrel az adminiszt-
rációs terhek csökkennek, és az adateltérés lehe-
tőségét is kiküszöbölik.
A költségvetési szerv a Kincstárnál vezetett törzs-

könyvi nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön
létre. A költségvetési szerv alapító okiratának a
költségvetési szerv átalakítását, megszüntetését
nem eredményező módosítása a bejegyzés napjá-
val válik hatályossá, kivéve, ha a törvény más idő-
pontot, vagy az alapító okirat módosítására irá-
nyuló kérelem későbbi időpontot állapít meg.
Egyéb törzskönyvi jogi személyre vonatkozó be-
jegyzések módosítása a bejegyzés napjával válik
hatályossá, kivéve, ha a törvény más időpontot,
vagy az adatmódosításra irányuló kérelem ké-
sőbbi időpontot állapít meg.
A törzskönyvi nyilvántartás közhiteles, ami azt je-

lenti, hogy az ellenkező bizonyításáig vélelmezni
kell annak a jóhiszeműségét, aki a törzskönyvi jogi
személlyel szemben a nyilvántartásban szereplő
adatokban bízva szerez jogot. Az ellenkező bizo-
nyításáig a nyilvántartásba bejegyzett adatról vé-
lelmezni kell, hogy az fennáll, és a nyilvántartás
szerinti jogosultat illeti meg. A nyilvántartás fenn-
álló és törölt adatai és az alapító okirat nyilváno-
sak, azokat bárki megtekintheti, azokról feljegy-
zést készíthet, továbbá azok adatai elektronikus
úton is hozzáférhetők. A bejegyzés ügyében az
alapító szerv köteles intézkedni, törvényben meg-
határozott határidőn belül.
Az alapítás szabályozott körülményeinek figye-

lembevételével a tartalmi követelményeknek való
megfelelés a nyilvántartásba vétel kérelmezőjét
terheli, de az alapító okirat kötelező tartalmi ele-
meinek meglétét, továbbá az alapító okirat vagy
létrehozó jogszabálynak (határozatnak) való meg-
felelését, azzal egyező tartalmát a nyilvántartó
szerv ellenőrzi, és beleegyezést elutasító joga van.
A Kincstár döntése ellen fellebbezésnek nincs he-
lye. Az alapító szerv a döntés közlésétől számított
tizenöt napon belül a határozat vagy az önálló fel-
lebbezéssel megtámadható végzés felülvizsgála-
tát kérheti az alapító szerv székhelye szerint illeté-
kes megyei bíróságtól.
3/10/32. Ismertesse a szakfeladatok rendjével

kapcsolatos főbb követelményeket, vállalkozási
tevékenységre, adósságot keletkeztető tevé-
kenységre vonatkozó szabályokat! (98. 110. ol-
dal)
A költségvetési szerv alap- és vállalkozási tevé-

kenységét az államháztartási szakfeladatok
rendje (szakfeladatrend) szerint – szakfeladat
számmal és megnevezéssel – kell meghatározni. A
költségvetési szerv által ellátott feladatoknak,
ezen belül a végzett tevékenységeknek az Áht.
szerinti elkülönítését, besorolását az ott meghatá-
rozott kritériumok alapján kell elvégezni. Az alap-
és vállalkozási tevékenységéből származó bevéte-
leit és kiadásait elkülönítetten kell megtervezni és
elszámolni. A költségvetési szerv alapító okiratá-
ban önállóan nem kell alaptevékenységként meg-
jelölni, ugyanakkor alaptevékenységként kell el-
számolni azokat az önálló szakfeladatot képező
kiadási és bevételi elemeket, amelyek a szerv
alapító okirat szerinti alaptevékenységének ellá-
tásához kapcsolódnak.
A költségvetési szerv ezenkívül jogosult lehet vál-
lalkozási tevékenységet végezni, amely rendsze-
res haszonszerzés céljából (azaz nyereségérdekelt
módon), államháztartáson kívüli forrásból, nem
kötelezően végzett termelő, szolgáltató, értéke-
sítő tevékenység.
Fontos jogszabályi előírás azonban, hogy ezen vál-

lalkozási tevékenység
• végzése nem veszélyeztetheti az alaptevékeny-

ség ellátását,
• felső határát a kiadási előirányzatok arányában

meg kell határozni,
• bevételének fedeznie kell legalább az adott te-

vékenységgel összefüggő valamennyi közvetlen
kiadást, valamint az ahhoz hozzárendelhető köz-
vetett kiadásokat, továbbá az amortizációt,
• a költségvetési szerv vállalkozási tevékenysége-

inek összesített maradványa (azaz a költségve-
tési év során a bevételek és kiadások különbö-
zete) nem lehet negatív, azaz veszteséges. Az ál-
lamháztartásról szóló törvény végrehajtásáról
szóló 368/2011. (XII. 31.) kormányrendelet (Ávr.)
módosítása szerint a vállalkozási tevékenység fel-
tételei szigorodtak: a veszteséges tevékenységet
azonnal meg kell szüntetni. (3. §)
Az alapító okirat, valamint a szervezeti és műkö-

dési szabályzat tartalmának előírása kismérték-
ben változott. Megszűnt a költségvetési koncep-
ció készítésére vonatkozó kötelező előírás, to-
vábbá a költségvetés féléves és háromnegyed
éves gazdálkodásának helyzetéről szóló tájékoz-
tató (beszámoló) készítésére vonatkozó kötele-
zettség.
Támogatásból nem finanszírozható a vállalkozási

tevékenység. A költségvetési szerv e tevékenysé-
geiből származó bevételének fedeznie kell a vég-
zett tevékenységgel összefüggő valamennyi köz-
vetlen kiadást, az ahhoz hozzárendelhető közve-
tett kiadásokat, valamint az amortizációt is.
A költségvetési szerv saját nevében a stabilitási tv.

3. § (1) bekezdése szerinti adósságot keletkeztető
ügyletet érvényesen nem köthet, továbbá
• törvényben meghatározott kivétellel értékpapírt
nem bocsáthat ki, nem szerezhet meg;
• pénzügyi lízinget vagy faktoringot magában fog-

laló szerződést nem köthet;
• garanciát és kezességet nem vállalhat.
3/10/33. Határozza meg, hogy mi a költségvetés

végrehajtásának állami számvevőszéki törvényi
háttere, területei, csoportjai, és a zárszámadás
ellenőrzésének célja? (118. 78. old.)
A költségvetés végrehajtásának szabályait az Áht,

valamint az államháztartásról szóló törvény végre-
hajtásáról készült, 368/2011. (XII. 31.) kormány-
rendelet (Ávr.) vonatkozó jogszabályhelyei tartal-
mazzák. A központi költségvetési alrendszerben a
költségvetési törvény végrehajtása a zárszám-
adásban, a zárszámadási törvényjavaslatban, il-
letve annak elfogadásában ölt testet.
A zárszámadási ellenőrzés lefolytatásának jogi

alapját az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi
LXVI. törvény 5. § (7) bekezdése, továbbá az állam-
háztartásról szóló 2011. évi CXCV törvény 90.
A központi költségvetés végrehajtásának ellenőr-

zése a jogszabály alapján kiterjed még:
 a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai

költségvetésének végrehajtásáról készített
zárszámadásra és a társadalombiztosítás
pénzügyi alapjainak a pénzügyi beszámoló-
jára;
 az elkülönített állami pénzalapok költség-
vetésének végrehajtásáról készített zár-
számadásra is.
A költségvetés végrehajtásának (zárszámadásnak)
ellenőrzési típusa alapvetően pénzügyi-szabály-
szerűségi ellenőrzés96. Ez azt jelenti, hogy az ellen-
őrzés során az ÁSZ a beszámolók, illetve az elszá-
molások megbízhatóságát, a költségvetés végre-
hajtásának szabályszerűségét értékeli és minősíti.
A zárszámadási ellenőrzés hatókörén belül - a

teljes ellenőrzési területet lefedő - három csoport
határozható meg:
• A tb-alapok esetében jogszabály írja elő a pénz-

ügyi beszámoló készítését és az ÁSZ által történő
ellenőrzését. Ebben az esetben a pénzügyi beszá-
moló minősítő véleménnyel záruló pénzügyi és
megfelelőségi ellenőrzését végzi az ÁSZ.
• A költségvetési szervek (intézmények), a fejezeti

kezelésű előirányzatok, valamint az ELKA (Elkülö-
nített Állami Pénzalapok) esetében jogszabály írja
elő a pénzügyi beszámoló készítését, de nincs kö-
telezettség a beszámoló ÁSZ általi ellenőrzésére.
Az ellenőrzött fejezetek igazgatási címei, az ellen-
őrzési programban meghatározott költségvetési
szervek, a fejezeti kezelésű előirányzatok és az
ELKA esetében a pénzügyi beszámoló minősítő
véleménnyel záruló pénzügyi és megfelelőségi el-
lenőrzését végzi az ÁSZ. A többi ellenőrzött költ-
ségvetési szerv esetében az adott költségvetési cí-
mek97 minősítése történik meg.
• A nemzetgazdasági elszámolások (központi ke-

zelésű bevételek és kiadások köre), valamint az
EU-val való elszámolások98 (továbbiakban: pénz-
ügyi elszámolások) esetében a minősítést az adott
pénzügyi elszámolás teljesítési adatairól adja ki az
ÁSZ.
A zárszámadás ellenőrzésének célja annak meg-

állapítása, illetve értékelése, hogy
 az ellenőrzött szervezeteknél a gazdálko-

dás szabályszerűen történt-e;
 a költségvetés végrehajtásáról készített
(zárszámadási) törvényjavaslatot megala-
pozó pénzügyi beszámolók/elszámolások
egésze nem tartalmaz a megbízhatóságot
befolyásoló lényeges hibát;
 a törvényjavaslat egésze megbízható-e;
 a kormányprogramokban - a zárszámadás-
sal érintett évre - kitűzött célok, feladatok
teljesültek-e, végrehajtásuk megtörtént-e;
 a költségvetés végrehajtásában jog- és ha-
táskörrel rendelkezők a kapott felhatalma-
zások keretei között a kötelezettségeiknek
megfelelően gazdálkodtak-e a közpénzek-
kel.
3/10/34. Fejtse ki a kormányzati szintű ellenőr-

zés jogszabályi hátterét, jogkörét, területeit
fejtse ki! (120. old.)

Az államháztartás kormányzati szintű ellenőrzését
a 2011. évi CXCV. törvény 63-67. §-ai rögzítik. A
kormányzati szintű ellenőrzés a kormányzati el-
lenőrzési szerv, az európai támogatásokat ellen-
őrző szerv ellenőrzését, valamint a kincstári ellen-
őrzési tevékenységet foglalja magában. A kor-
mányzati ellenőrzési szerv (jelenleg a Kormány-
zati Ellenőrzési Hivatal) ellenőrzési jogköre kiter-
jed
• a kormánydöntések végrehajtásának ellenőr-

zésére;
• a központi költségvetés, az elkülönített állami

pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi
alapjai és a központi költségvetési szervek kor-
mányzati ellenőrzésére;
• a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítvá-
nyoknak, a köztestületeknek, az alapítványoknak,
a térségi fejlesztési tanácsoknak és az egyesüle-
teknek nyújtott költségvetési támogatások és az
államháztartás központi alrendszeréből nyújtott
más támogatások és az említett szervezetek ré-
szére meghatározott célra ingyenesen juttatott ál-
lami vagyon felhasználásának ellenőrzésére;
• egyéb, az államháztartásról szóló törvényben

meghatározott szervezetek és gazdálkodási folya-
matok ellenőrzésére.
Az európai támogatásokat ellenőrző szerv ellenőr-

zési jogköre kiterjed a kormányrendeletben meg-
határozott forrásokból nyújtott költségvetési tá-
mogatásokkal kapcsolatos ellenőrzésekre
 a lebonyolításban érintett szervezeteknél,
 a kedvezményezetteknél,
 a költségvetési támogatásokkal összefüg-
gésben megvalósított beszerzésekre, az
ezekre kötött szerződések teljesítésének
vizsgálatára, ebben a vonatkozásban azon
szerződő felekre is, amelyek a szerződés
teljesítéséért felelősek, vagy abban közre-
működnek.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) elnöke
évente beszámol a Miniszterelnökségen működő
jogi ügyekért felelős államtitkár útján a Kormány-
nak. A Hivatal elnöke a kormányzati ellenőrzési te-
vékenység összehangolása keretében gyakorolja
az egyes miniszter, valamint a Miniszterelnöksé-
get vezető államtitkár feladat- és hatásköréről
szóló 2012/2010. (VII. 1.) kormányrendelet 10/A §
(2) bekezdésében rögzített jogokat.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal még részlete-
sebb feladatkörét a működéséről szóló 355/2011.
(XII. 30.) kormányrendelet rögzíti, amely a 2011.
évi CXCV. törvény 109. § (2) bekezdésében kapott
felhatalmazásra épül.
3/10/35. Ismertesse a belső kontrollrendszer és

a belső ellenőrzés célját! (122.)
Az államháztartási ellenőrzésnek kiemelt és fon-

tos területe az adott költségvetési szerv belső
kont-rollrendszere is. A belső kontrollrendszer
végső soron a kockázatok kezelése érdekében ki-
alakított folyamatrendszer. A magyar államház-
tartás belső kontrollrendszere nemzetközi, hazai
standardokon, törvényeken, továbbá kormány- és
miniszteri rendeleteken nyugszik. A belső kont-
rollrendszer célja a szabályszerű és hatékony gaz-
dálkodás elősegítése, a belső ellenőrzés eszköze-
ivel való elősegítése, szükség esetén kikényszerí-
tése. A belső kontrollrendszer részét képező belső
ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot
adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja,
hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlesz-
sze és eredményességét növelje. A belső ellenőr-
zés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdeké-
ben rendszerszemléletű megközelítéssel és mód-
szeresen értékeli, illetve fejleszti a szervezetirá-
nyítási, belső kontroll- és ellenőrzési eljárásainak
hatékonyságát.
3/10/36. Ismertesse a támogatások ellenőrzésé-
nek főbb szabályait! (125. old.)
A költségvetési és európai uniós forrásokból szár-

mazó támogatást nyújtó szervezet kötelessége a
támogatások lebonyolításában részt vevő szerve-
zetekkel és a kedvezményezettekkel kötött szer-
ződésben kikötni, hogy a támogatások lebonyolí-
tásában részt vevő szervezet és a kedvezménye-
zett köteles az ellenőrzés érdekében közremű-
ködni.
Az Európai Számvevőszék és az Európai Bizottság

illetékes szervezetei, az Állami Számvevőszék, a
Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv, a
fejezetek ellenőrzési szervezetei, a Kincstár, il-
letve az európai uniós támogatásokkal kapcsolat-
ban az irányító hatóságok, a kifizető, az igazoló és
az ellenőrzési hatóság képviselőit ellenőrzési
munkájukban a helyszínen is - a megfelelő doku-
mentumok, számlák, a program megvalósítását
igazoló okmányok, bizonylatok rendelkezésre bo-
csátásával, valamint a fizikai teljesítés vizsgálatá-
ban - kötelesek segíteni.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény

4. (1) bekezdés b) pontja alapján a központi költ-
ségvetés az elkülönített állami pénzalap terhére
törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri
rendeletben meghatározott feltételek alapján jut-
tatott támogatás is az Art. hatálya alá tartozik. A
törvény hatálya kiterjed a befizetésekkel és költ-
ségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárá-
sokra, ha annak megállapítása, beszedése, kiuta-
lása, vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe
tartozik. Vagyis a támogatás technikai juttatására,
hiszen e törvény nemcsak az adóbevételeket, ha-
nem az államháztartás terhére kiutalt támogatá-
sok egyes szabályait is magába foglalja. A jogosu-
latlanul igénybe vett támogatás pedig adók mód-
jára fog viselkedni abban a tekintetben, hogy adók
módjára beszedhető az adóhatóság által.
Modul3/5p csop
3/5/1: Definiálja a közszféra fogalmát,

feladatkörét! (5. old.) 1.1.
A közszféra a nemzetgazdaság meghatározó, or-

ganizáló része, a közjavak előállításának, védel-
mének és újraelosztásának színtere. A közjavak
keletkeztetését és szétosztását a demokratikus
választásokon győztes, kormányt alakító politikai
párt végzi – a választásokon megmérettetett – po-
litikai elképzelései, választási, majd kormányzati
programja mentén. A Kormány az állami jövede-
lem keletkeztetését adókon és állami vagyon-
hasznosításon keresztül biztosítja. A kiadási ol-
dalt tekintve, az így előálló közpénzek társadalmi,
vállalati és más állami intézmények, feladatok kö-
zötti szétosztását, azok mértékét, arányait a köz-
pénzügyi politikai koncepciójában juttatja kifeje-
zésre, amelyet az államháztartás technikai rend-
szerén keresztül, a költségvetési törvények szabá-
lyaiba és arányaiba iktatva legalizál, éves elszámo-
lását pedig a zárszámadási törvények benyújtásá-
val, országgyűlés általi szentesítésével rendezi. A
közpénzügy átfogóbb, a politikum elveit is ma-
gába foglaló rendszer, míg az államháztartás a
regnáló, közpénzügyi politikát hajtja végre.
3/5/2: Utaljon a strukturális reformok
szükségességére, módozataira! (10. old.)
A magyar gazdaságpolitika, amely nem a megszo-

rításokra, nem a külső hitelek felvételére, hanem
a belső fizetőképes kereslet fiskális és monetáris
eszközökkel történő bővítésére épül, az adórend-
szer további ésszerű „üzemeltetése” esetén képes
a belső politikai stabilitást fenntartani, amely a
„nyugodt” kormányzást, a strukturális reformok
végigvitelét biztosítja. Strukturális reformok
szükségesek, hiszen a belső gazdasági, társadalmi
igényeket kielégíteni, továbbá a folyamatosan vál-
tozó nemzetközi körülményekhez, kihívásokhoz
igazodni a flexibilis, vagyis változásokra reagáló ál-
lampénzügyi rendszeren keresztül lehet. Tézissze-
rűen levezetve, vö. a szokványos - nem szokvá-
nyos eszközrendszert:
Strukturális reformok nélkül középtávon nem ér-

hető el fenntartható GDP-növekedés, magas fog-
lalkoztatási szint és pénzügyi egyensúly. Ráadásul:
a reformok az első években többet visznek, mint
hoznak, ezért
• vagy hitelből (nem lehet - a magyar példa is

igazolja a 70-es évektől -, mert eladósodást
eredményez),
• vagy megszorító programokból (belső
ellenállást váltanak ki, lásd az 1995. évi
gazdaságpolitikai intézkedéseket [Bokros-
csomag] vagy a 2006. évi konvergenciapálya-
kiigazító csomagot),
• vagy tehermegosztással (külső ellentétet vált

ki, lásd Magyarországon a válságadók,
bankadó bevezetése 2010-től) kell/lehet a
reformokhoz pénzügyi forrást biztosítani. A
fiskális válságkezelés módja lehet
konvencionális és nem konvencionális.
3/5/3: Mutassa be a hagyományos, ortodox

válságkezelés lényegét! (11. old.)
A hagyományos, ortodox válságkezelési módszer

alkalmazása esetén (lásd mediterrán térség és
más, Valutaalap-programot igénybe vevő orszá-
gok, ahol IMF, WB, EKB által „sugallt” válságkeze-
lési metodológia szerint történnek az intézkedé-
sek):
strukturális reformok + megszorító programok =

KUDARC.
A megszorító programok belső politikai instabili-

tást okoznak, meggyengülnek és/vagy megbuk-
nak a kormányok, ezért lassulnak és/vagy leállnak
a strukturális reformok.
3/5/4: Mutassa be a nem hagyományos,

unortodox válságkezelés lényegét! (11. old.)
Unortodox válságkezelés (a magyar modell fiskális

lényegi eleme):
strukturális reformok + tehermegosztás = SIKER
A tehermegosztás megőrzi a belső politikai stabi-

litást, így a kormányok időt nyernek a strukturális
reformokra, majd hosszú távon fenntartható
pénzügyi egyensúly teremtődik. A belső reziden-
sek a terhek megosztása, a nemzetközi vállalatok
megadóztatása ellen nem emelnek politikai kifo-
gást (sztrájkok elmaradnak). A tehermegosztásra
épülő magyar közpénzügyi modell, pótlólagos ál-
lami bevételekre szert téve, egyidejűleg a belső fi-
zetőképes kereslet növelésével az államháztartás
költségvetési deficitjének növekedését, ezzel
együtt eladósodását is meggátolta.
3/5/5: Határozza meg a gazdasági növekedés

fogalmát, mutatóját, jelentőségét! (19. old)
Gazdasági növekedésen általában a gazdaság

hosszú távú fejlődését értjük. Más megközelítés-
ből a gazdasági növekedés az újratermelés bővü-
lésének mértékét jelenti. A növekedést nem kizá-
rólag a fejlődés szóval kell magyarázni, mert a nö-
vekedés szigorúan véve mennyiségi kategória, a
fejlődés pedig minőségi. Ugyanakkor az optimális,
tartós növekedés gazdasági, sőt társadalmi fejlő-
dést is eredményez. A gazdasági növekedés méré-
sére leggyakrabban a GDP (esetleg a GNP) muta-
tóját alkalmazzák. Az államháztartás szempontjá-
ból az a legfontosabb, hogy az éves GDP az előző
évhez képest milyen irányban mozdult el, illetve
mennyivel nőtt vagy csökkent. Első körben ettől
függ az elosztható jövedelem nagysága, másod-
sorban az alkalmazott adórendszertől. A gazda-
sági növekedés ütemének jellemzésére nem a leg-
megfelelőbb mutató az éves GDP folyó áron szá-
mított tömegének változása. A gazdasági növeke-
dés szemléltetésére az éves gazdasági növekedés
mutatójának olyan idősorát alkalmazzák, melyben
több egymást követő év GDP-jét változatlan áron
viszonyítják az azt megelőző év GDP-jéhez.
3/5/6: Határozza meg az infláció és a defláció fo-

galmát, kezelésük eszközrendszerét, veszélyeit!
Az infláció azért veszélyes a nemzetgazdaságban,

mert egy felgyorsult infláció bizonytalanná teszi és
félreinformálja a nemzetgazdaság valamennyi
szereplőjét. Az infláció önmagát erősítő (kumula-
tív) gazdasági folyamat. Lehetetlen a reális terve-
zés, a kiegyensúlyozott gazdálkodás, hiszen nem
lehet tudni, hogy az elért jövedelem valójában
mennyit ér a piacon. A magas infláció növeli a vál-
lalkozások, illetve a lakossági megtakarítások koc-
kázatát, csökkenti a beruházási kedvet és forráso-
kat, közvetve pedig a gazdasági növekedést. Az
infláció megfékezéséhez a monetáris politika
(pénzmennyiség, kamatszint, forintárfolyam sza-
bályozása) és a fiskális politika (a költségvetés be-
vételeinek és kiadásainak meghatározása) össze-
hangolt működésére van szükség. Az infláció faj-
tái az elnevezésükből fakadó mértékükre utalva:
kúszó, vágtató és hiperinfláció. Termékcsoporton-
ként más és más indexeket alakíthatunk ki (terme-
lői, fogyasztói, export, beruházási stb.). A leggyak-
rabban használt inflációs mérőszám az ún. fo-
gyasztói árindex, amelyet a lakosság egészének
fogyasztását jelentő termékcsoportokra, átlagos
fogyasztási arányokkal (ún. vásárlói kosárra vo-
natkozóan) számítanak ki.
Az árszínvonal csökkenése a defláció, vagyis ne-

gatív infláció, mely – ugyancsak – visszafogja a
gazdasági növekedést, esetleg gazdasági vissza-
esést is előidézhet, ami az államháztartás vitelére
is negatívan hat. Az inflációval kapcsolatos fő kö-
vetelménnyé a moderálható, kezelhető infláció
vált. Az infláció egészséges, „mértéktartó” alaku-
lása a költségvetést többletbevételekhez juttatja,
a jövedelemtulajdonosokat pedig fogyasztásra,
beruházások tételére ösztönzi.
3/5/7: Határozza meg és értelmezze az

államháztartási hiány fogalmát! (22. old.)
Az elvont és az újra elosztott jövedelem közötti kü-

lönbség nem más, mint az államháztartási hiány.
Ezt is a GDP százalékában szokták megadni. A
maastrichti kritériumok alapján az államháztartási
hiány mértékét – az Európai Unió számítási mód-
szerét alkalmazva – hosszabb távon 3% alatt kell
tartani. A hiány alapvetően a magyar gazdaság ed-
digi torz közteherviselési szerkezetéből adódott,
így a 3% körüli hiánycél elérése csak az utóbbi évek-
ben valósult meg. Önmagában az államháztartási
hiány nem negatív jelenség. A deficit finanszírozása
többnyire nem okoz gondot, ha a lakosság nettó
megtakarítása fedezi a hiányt. Ám ha az államház-
tartás hiánya nagyobb a lakosság nettó megtakarí-
tásainál, a hiányt csak külföldi erőforrások bevoná-
sával lehet fedezni. Ebben az esetben a vállalkozá-
sok forrásszükségletét is nemzetközi hitelek fede-
zik, hiszen a túlköltekező állam „elszívja” a vállalko-
zások elől a lakossági megtakarításokat.
3/5/8: Ismertesse, hogy mi a túlzott deficit

eljárás lényege? Mikor, milyen körülmények
hatására került be és ki Magyarország az EDP
hatálya alá, illetve alól? (22. old.)

Amennyiben egy tagállamban a költségvetési hi-
ány a megengedett küszöbértékét meghaladja,
uniós szinten úgynevezett túlzotthiány-eljárás in-
dulhat (Excessive Deficit Procedure, EDP). Magyar-
ország az Európai Unióba történő felvételét köve-
tően (2004) rögtön a túlzottdeficit-eljárás alá került.
Az Európai Bizottság 2013. május 29-i ülésén Ma-
gyarország kikerülését javasolta a túlzottdeficit-el-
járás alól. A pénzügyminiszterek tanácsa (ECOFIN)
június 21-i ülésén döntött a Magyarország elleni
túlzottdeficit-eljárás megszüntetéséről, amely pozi-
tív jelzés a befektetők felé, illetve az ország külső fi-
nanszírozhatóságára kedvező hatást gyakorol. Sőt,
a nemzeti önbecsülés erősítése, amely az új alapo-
kon nyugvó gazdaságpolitika eredményességét
igazolja.
3/5/9: Fejtse ki az államadósság fogalmi körét,
magyar sajátosságait, alakulását! (22-23. old.)
Az állami deficit finanszírozása más szereplőktől

való hitelfelvétellel, illetve állami kötvények kibo-
csátásával történik. Az államháztartás korábbiak-
ban ily módon felhalmozott tartozásait, melyek-
kel belföldieknek vagy külföldieknek tartozik, ál-
lamadósságnak hívjuk.
Magyarország legújabb kori eladósodása az 1970-

es évektől vette kezdetét. A rendszerváltozás ide-
jére a magyar államadósság 21 milliárd dollárt tett
ki. 2010-re hozzávetőleg az államháztartás tarto-
zása 140 milliárd USD lett, amelynek növekedését
sikerült megállítani, sőt csökkenteni. Szükséges
megemlíteni, hogy az 1990-es évek végén, az új év-
ezred legelején az adósságállomány azonban je-
lentősen mérséklődött, konszolidált szintet ért el.
Magyarország nemzetközi pénzügyi szervezetekre
való ráutaltsága jelentős mértékben visszaszorult.
2002 őszétől azonban a magyar államadósság gya-
rapodása hihetetlen mértéket öltött. 2008 őszén a
Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Európai
Központi Bank 25 milliárd dolláros konzorciális ké-
szenléti hitelével sikerült elkerülni a nyilvánvaló ál-
lamcsődöt. 2010 nyarától az államadósság mér-
séklését az új kormány kiemelt feladatának tekinti.
Az Országgyűlés 2011-ben megalkotta a „Magyar-
ország gazdasági stabilitásáról” szóló törvényt,
melynek egyik sarkalatos pontja az államadósság
mérséklése (2011. évi CXCIV. törvény). A nemzet-
közi pénzügyi intézmények hiteleitől és a vele
együtt járó gazdaságpolitikai konzultációktól, elvá-
rásoktól mentesülni szándékozva az államadósság
finanszírozását piaci csatornákra terelte át.
3/5/10: Határozza meg az államháztartási

gazdálkodási alapelvek érvényesítésének jogi
garanciáit! (45. old.)
Az alapelvek szerepe az, hogy követendő elvként

működjenek. Az alapelvek érvényesítésének van-
nak jogi garanciái. Az alapelvek érvényesítését
szolgáló joganyag
• egyrészt a költségvetés készítésével és az

elszámolással kapcsolatos eljárási
szabályokat rögzít,
• másrészt a költségvetés végrehajtásával és a

gazdálkodással kapcsolatos magatartási
szabályokat ír elő,
• harmadrészt pedig a pénzügyi folyamatok

számbavételi módját határozza meg.
Az alapelvek érvényesítését alapvetően az állam-

háztartási törvény, az államháztartási törvény
végrehajtására hozott rendeletek, valamint a
számviteli törvény biztosítja.
3/5/11: Definiálja az államháztartási

gazdálkodásra vonatkozó nyilvánosság
alapelvét! (45. old.)

A nyilvánosság elve a közpénzekkel való gazdálko-
dás egyfajta „társadalmi” ellenőrizhetőségét biz-
tosítja. Érvényre jutását számos jogi norma szol-
gálja. Magyarország Alaptörvénye a következő-
képpen fogalmazza meg a nyilvánosság elvét: „A
közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köte-
les a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre
vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a
nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisz-
taságának elve szerint kell kezelni.
A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó

adatok közérdekű adatok.”
Olyan kontroll mechanizmusok működésére van

szükség, amelyek megakadályozzák a közpénzek
nem célirányos és nem gazdaságos elköltését.
3/5/12: A költségvetési források felhasználása
vonatkozásában definiálja a felhasználási kötött-
ség elvét! Az EU-hoz történt csatlakozás követ-
keztében milyen új alapelvek jelentek meg a
költségvetési gazdálkodásban?(47. old.)
Az egyes - az államháztartási rendszerből szár-

mazó - támogatások előre meghatározott célhoz
való kötöttségét és a felhasználással kapcsolatos
számadási kötelezettséget foglalja magában. A
felhasználási kötöttségnek két vonatkozása van.
Egyfelől az EU-s források, adományok, segélyek
elkülönített elszámolás mellett és kizárólag a
meghatározott célra használhatók fel. Másfelől
az államháztartásból finanszírozott vagy támoga-
tott természetes személyeknek, jogi személyek-
nek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezeteknek számadási kötelezettségük van a
részükre céljelleggel juttatott összegek rendelte-
tésszerű felhasználásáról. A nem rendeltetéssze-
rűen használt összegek adók módjára behajtha-
tók.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk követ-

keztében olyan új alapelvek érvényesítésére volt
szükség a magyar államháztartás szabályozásá-
ban, melyek nem csupán a tervezésre, elszámo-
lásra, hanem az államháztartási források felhasz-
nálásának módjára is vonatkoznak. Ezen alapel-
vek érvényesítése ma már nemcsak az uniós tá-
mogatásokhoz kapcsolódik, hanem kiterjed a ha-
zai költségvetési források felhasználására is. Az
Európai Unió tagjaként - az uniós bevételek köve-
telményeinek teljesíthetősége érdekében - kor-
szerűsíteni kellett a pénzügyi igazgatási szerveze-
tet. Az unió külső határaként a nem uniós államok
irányából áll fenn a vámfizetési kötelezettség. Az
uniós támogatások és elszámolások új szervezeti
rend kialakítását igényelték. A programozás elvé-
vel kapcsolatban lényeges, hogy ebbe az elvbe az
EU követelményeinek való megfelelőség mellett
az előrelátás követelményét is beleértjük. Ez a
stratégiai szemlélet érvényesítését követeli meg
az államháztartási gazdálkodási területek mind-
egyikén.
3/5/13: Fejtse ki mit jelent az állami
támogatások korlátozásának elve? (47. old.)
Az EK Szerződés 87. cikk (1) bekezdése szerint

„összeegyeztethetetlenek a közös piaccal azok a
bármilyen formájú állami vagy állami forrásból
biztosított támogatások - amelyek meghatáro-
zott vállalatoknak vagy egyes meghatározott
áruféleségek termeléséhez, szolgáltatások nyúj-
tásához biztosítanak kedvezményeket, és ezáltal
a versenyt torzítják, vagy annak torzításával fe-
nyegetnek -, amennyiben a tagállamok közötti ke-
reskedelmet befolyásolják.”
3/5/14: Sorolja fel a Stabilitási törvény által

szabályozott területeket. (51. old.)
A stabilitási törvény az alábbi területeket szabá-

lyozza:
• az államadósság csökkentése (az államadósság

fogalma, számítása, adósságcsökkentés, az álla-
madósság keletkezését és növekedését
korlátozó szabályok),
• Államadósság Kezelő Központ (az

Államadósság Kezelő Központ jogállása,
feladatai),
• a Költségvetési Tanács (tagjai, feladata,

hatásköre, működésének szabályai, szerepe az
államadósság mértékének vizsgálatában),
• a közteherviselés alapvető szabályai,

• szabályozza a települési önkormányzatok
adósságot keletkeztető ügyleteit.
3/5/15: Határozza meg a forgalomképtelen

nemzeti vagyon definícióját! (58. old.)
Forgalomképtelen nemzeti vagyon az, amely az e

törvényben meghatározott kivétellel nem idege-
níthető el, vagyonkezelői jog, jogszabályon ala-
puló, továbbá az ingatlanra közérdekből külön
jogszabályban feljogosított szervek javára alapí-
tott használati jog, vezetékjog vagy ugyanezen
okokból alapított szolgalom, továbbá a helyi ön-
kormányzat javára alapított vezetékjog kivételé-
vel nem terhelhető meg, biztosítékul nem ad-
ható, azon osztott tulajdon nem létesíthető.
3/5/16. Határozza meg a kincstári vagyon fogal-
mát!
Kincstári vagyon: a kizárólagos állami tulajdonba

tartozó vagyon és a nemzetgazdasági szempont-
ból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonba tar-
tozó forgalomképtelen állami vagyon, valamint a
korlátozottan forgalomképes állami vagyon.
3/5/17: Határozza meg az elemi költségvetés kö-

telezettségére vonatkozó szabályozást!
Főmenü
A költségvetési szerv gazdálkodásának alapdo-

kumentuma: az irányító szerv által jóváhagyott
elemi költségvetés.
Tartalma:
• kiadások, bevételek és támogatások ki-

emelt előirányzatokon belül tételenként és
tevékenységenként részletezve,
• személyi juttatásainak és létszámának

összetételét,
• a feladat-ellátási mutatók állománya és

értékei,
• beruházások, felújítások részletezve

Modul4/15p csop (1-17)
4/15/1: Mutassa be a klasszikus vezetési iskola

képviselői közül Max Weber munkásságát és
jelentőségét a közigazgatás-szervezés
szempontjából!
Max Weber (1864–1920) formális szervezet-

felfogásával, azon belül konkrétan a bürokratikus
szervezet elemzésével hatott a tudomány
fejlődésére. Szociológusként a társadalmi
jelenségek és azok mozgatórugói érdekelték. Így
jutott el a gyakorlatban egyre kirajzolódó
bürokratikus igazgatási forma felismeréséig és
elméleti modelljének kidolgozásig. Webernél a
bürokrácia az általa racionálisnak nevezett
hatalom eszköze, de egyben előfeltétele is. A
racionális hatalom forrása az érvényben lévő
jogrend, az elfogadott törvények – ebben a
tekintetben meghaladja az általa definiált másik
két uralomtípust, vagyis a tradíciókból fakadó,
illetve egy vezető különleges képességeiből eredő
hatalmat, amelyek a feudalista és azt megelőző
társadalmakat jellemezték. Weber a bürokrácia fő
előnyeinek a szakszerűséget, a
kiszámíthatóságot, és a személytelenséget (sine
ira et studio – harag és részrehajlás nélküli
ügyintézés) tekintette.
Weber a bürokrácia ideáltípusa alatt olyan mintát

értett, amely tiszta formában nem mutatkozik
meg a gyakorlatban. Gazdaság és társadalom c.
művében az ideáltipikus bürokratikus szervezet
következő jellemzőit fejti ki: egyértelmű
munkamegosztás, szabályalapú működés, a
hierarchia (szolgálati út) követése, szakmai
hozzáértés, a hivatali állások kisajátíthatatlansága,
az alkalmazottak hivatali és magánvagyonának
szétválasztása, aktaszerűség (írásbeli ügyintézés).
Miközben a modern állam leghatékonyabb,
valójában nélkülözhetetlen szervezeti formájának
tekintette a bürokráciát, Weber látta az egyre
terjedő, de általa is feltartóztatatlannak ítélt
racionalizálás árnyoldalait, így pl. a
dehumanizálódás veszélyét is. A koncepció
kritikusai később a bürokratikus szervezet további
problémait fogalmazták meg, többek között a
lassúságot, a rugalmatlanságot, a feladatok és
előírások öncélú növelését, a különböző
szervezeti egységek és vezetőik részcélokkal való
azonosulását, a közöttük kialakuló hatalmi
harcokat, illetve az előmeneteli rendszer
diszfunkcióját, amely a szolgálatban eltöltött időt
(és a végzettséget) többre értékeli a nyújtott
teljesítménynél.
Weber a bürokratikus szervezetek alkalmazását a

gazdaságban is észlelte, és kívánatosnak
tekintette, különösen a nagyobb szervezetnél.
Ezzel együtt legnagyobb hatása a közigazgatás
fejlődésére volt: a klasszikus, hierarchikusan
szervezett, erősen szabályozott közigazgatást a
mai napig szerte a világon weberi rendszernek
nevezik. Weber megközelítése újabban több
helyen reneszánszát éli ún. neoweberiánus
közigazgatás (vagy Új Weberizmus) néven, amely
a klasszikus közigazgatás korábban kritizált gyenge
pontjait más irányzatok részleges integrálásával
igyekszik orvosolni.
Véleménye szerint a bürokrácia, mint ideális

szervezettségi alakiság, a lehető legjobb
szervezeti forma, amely stabilitásban,
fegyelemben és megbízhatóságban felülmúlja a
többit. E nélkül a tömegméretű igazgatás
megoldhatatlan.
Legnagyobb hatása a közigazgatás fejlődésében

volt.
Weber határozta meg először a bürokratikus

szervezet jellemzőit:
 a munkamegosztás, a szabályozottság,
 a hierarchia,
 az aktaszerűség (írásbeliség),
 a szakmai hozzáértés, a tárgyilagosság.
4/15/2: Sorolja fel a vezetés- és

szervezéstudomány emberközpontú
irányzatainak képviselőit és mutassa be
legfontosabb megállapításaikat!
Az emberközpontú irányzatok a munkacsoportok,

a vezető és beosztottak magatartása, vezetési
stílusa, valamint az alkalmazottak emberi és
társadalmi szükségleteinek (emberi kapcsolatok)
fontosságát hangsúlyozták.
Magatartási menedzsment
 Elton Mayo kísérleteiben azt vizsgálta, hogy a

munkakörülmények (mint pl. a megvilágítás
erőssége, munkanap és pihenőidő hossza,
fizetési rendszer) milyen hatással vannak a
munkateljesítményre. Kísérletei vezettek az
„emberi kapcsolatok” munkában betöltött
jelentőségének igazolásához és a
szervezetpszichológia kibontakozásához. Az
alkalmazottak munkahelyi magatartása, a
lélektani és szociológiai tényezők alapvetően
befolyásolják a munkateljesítményt.
 A legismertebb motivációs modell: Abraham

Maslow szükségletek hierarchiája elmélet,
amely szerint az ember egyre többet akar, és
igyekszik meglévő szükségleteit kielégíteni.
Ezek az emberi szükségletek hierarchikus
formában, öt szinten (fiziológiai szükségletek,
biztonság, társas tevékenység, megbecsülés,
státusz és önmegvalósítás) szerveződnek.
Amikor egy szükségletszint kielégítést nyer,
elveszti motiváló erejét, és a magasabb szinten
lévő szükséglet kap motivációs szerepet.
A szervezeti magatartástudomány
 Kurt Lewin csoportdinamikai vizsgálatai során

arra kereste a választ, hogy az egyes emberek
konkrét szituációkban megfigyelhető
magatartását milyen egyéni, csoport- és
kulturális tényezők határozzák meg.
Kimutatta, hogy a magatartásváltozás annál
valószínűbb, minél inkább csoportnormákra,
csoportelkötelezettségre és nem az egyén
belátására, felvilágosítására alapul.
 McGregor az ”X” és ”Y” elméletében

tulajdonképpen a hagyományos és a
Emberközpontú irányzatok 'vezetési modell'
alapjellemzőit, a két modell munkavégző
emberrel kapcsolatos feltételezéseit hasonlítja
össze.
o X beállítottságú ember
1. Az átlagos alkalmazott nem szereti a

munkát, s amennyire csak lehet, kerüli.
2. A legtöbb alkalmazottat kényszeríteni,

dirigálni, és szorosan ellenőrizni kell, hogy
erőfeszítést tegyen a szervezeti célért.
3. A legtöbb alkalmazott messze elkerüli a

felelősségvállalást.
4. A legtöbb alkalmazottban kevés az

ambíció, állásuk biztonsága fontosabb,
mint bármi más. (Az X típusú ember is
kreatív, főként a munkakerülés
megoldásaiban.)
o Y beállítottságú ember
1. Az embernek a fizikai és szellemi

erőfeszítés olyan természetes, mint a
játék vagy a pihenés.
2. A legtöbb ember előnyben részesíti az

önirányítást és az önkontrollt.
3. Az emberek megtanulják elfogadni, sőt
keresni a felelősséget, ha bátorítják őket
erre.
4. Az emberek szívesen vesznek részt a

problémamegoldásokban, találékonyak,
kreatívak.
McGregor következtetése, hogy a

munkahelyeken az Y típusú munkatársakat
kell alkalmazni, mert így nagyobb lesz a
hatékonyság.
4/15/3: Mutassa be a vezetés- és

szervezéstudomány integrációs törekvéseit
képviselő elméletei közül a
kontingenciaelméletet és populációs
ökológiát!
Kontingencia-elmélet szerint: a kívánatos vezetési

és szervezési megoldásokat az adott szituáció
körülményei határozzák meg. Az elmélet alapján
egy szervezet teljesítménye annak függvénye,
hogy mennyire tudja stratégiáját, szervezeti
struktúráját, a szervezeti tagok magatartását a
külső-belső feltételrendszernek megfelelően
kialakítani. A siker titka az alkalmazkodás, a
környezet megismerése, előnyeinek kihasználása.
A kontingencia-elmélet szerint nincs „egyetlen

legjobb út”, kérdés melyik külső tényezőnek vagy
belső adottságnak van domináns szerepe a
szervezetek alakításában.
Helytálló megközelítésnek az látszik, hogy a

szervezetek egyszerre különböző mértékben bár,
de a szituáció több jellemzőihez is
alkalmazkodnak. Emellett maga a domináns
befolyásoló tényező is gyakran szituációfüggő
A kontingencia elmélet alapmodellje:
Populációs ökológia
Miért jönnek létre, miért alakulnak át, és miért

szűnnek meg bizonyos típusú szervezetek.
Az elmélet a biológiai evolúció kulcsfogalmaival
operál, melyek a következők:
• Populáció: egyedei rendelkeznek egy közös

génkészlettel, ennek révén reprodukcióra
képesek (azonos fajhoz tartoznak); közös
élőhely jellemzi őket.
• Variáció: a reprodukció során az egyedek

génkészletei összekeverednek (rekombináció),
illetve egyes gének véletlenszerűen
módosulhatnak (mutáció).
• szelekció: a környezethez való alkalmazkodás

szempontjából sikeres génkészlettel rendelkező
egyedek elszaporodnak, mások akár ki is
pusztulhatnak.
• genetikus izoláció: különböző környezetekbe

kerülve eltérő génkészlettel rendelkező egyedek
szaporodnak el; egyes csoportok génkészlete
annyira megváltozik, hogy egyedeik között
többé már nem lehetséges reprodukció; új fajok
keletkeznek.
Mindezek alapján a populációs ökológia a

következő megállapításokat teszi:
• a környezet szelektál, s nem a szervezet

alkalmazkodik (szemben a kontingencia-
elmélet állításával). a szervezeti vezetők
adaptációs erőfeszítéseinek lehetősége
korlátozott.
• az elemzési egység a szervezetek populációja,

amelyre közös génkészlet (azonos vagy hasonló
működési mód, szervezeti felépítés, vezetési
rendszer stb.) jellemző.
• a sikeres szervezetek „leányokat” hoznak létre,

illetve más szervezetek is a sikeresek mintáit
utánozzák. eközben a sikertelen szervezeti fajták
felszámolódnak (szelekció).
• a reprodukció sohasem tökéletes: mutációk,

genetikai változatok jönnek létre (variáció).
• a variációk esetenként annyira eltérnek, hogy

inkompatibilisek lesznek a korábbi szervezettel;
ezért leválnak, önállósodnak.
• a szervezetek ezzel együtt is jellemzően lassan

változnak. az alapvonásaik megváltoztatása
magas költségekkel vagy akár a szervezet
halálával is járhat.
• a „génkészlet” megőrzését az alkalmazott
technológia, az eljárások intézményesülése, a
rutinok kialakulása biztosítja.
• az izolációt a környezet és munkavállalók

kiszámíthatóságot, stabilitást preferáló
magatartása erősíti.
A populációs ökológia érdekes kísérlet többek

között olyan jelenségek magyarázatára, hogy pl.
miért jön létre, virágzik fel, majd esetleg szűnik
meg szinte ugyanolyan hirtelen adott helyen és
időben számos hasonló típusú szervezet (pl.
bizonyos típusú kisvállalkozások vagy éppen
kistérségi társulások), vagy éppen miért váltanak
esetenként csoportosan telephelyet mások (pl.
offshoring, nearshoring és hazatelepülési opciók
közötti választás).
4/15/4. Mutassa be röviden az autokratikus, a

laissez fair és a demokratikus vezetési stílusokat.
Ismertesse, hogy a fenti vezetési stílusok milyen
közigazgatási szituációkban lehetnek sikeresek!
Kurt Lewin alapján
- Az autokratikus típusú vezető a pozícióból fa-

kadó hatalmat maximálisan kihasználja. Jellem-
zője, hogy szinte mindenben egyedül dönt, és a
végrehajtást rendszeresen ellenőrzi. Kategorikus
utasításai vannak; elvárja, hogy a beosztottak fel-
tétlenül engedelmeskedjenek, utasításainak ma-
radéktalanul tegyenek eleget. Az autokratikus ve-
zetésnek előnye a gyors, határozott döntés, és a
felelősség sem vitatható. Vannak olyan vezetési
szituációk, amelyekben helye van az autokratikus
vezetésnek, a parancsolás és engedelmesség egy-
értelmű érvényesülésének (pl. rendkívüli körül-
mények esetén vagy a fegyveres testületeknél).
Nem adekvát helyzetben alkalmazva ugyanakkor
az autokratikus vezetésnek számos hátránya van.
Éles határvonal alakul ki a vezető és a beosztottak
között, az aktív vezető és a passzív alárendeltek
között minimális a kommunikáció, csökken a be-
osztottak alkotókészsége, nem vagy csak részben
azonosulnak a vezetői célokkal (bár az autokrata
vezető erre gyakran nem is tart igényt). Romlik a
munkahelyi légkör, a beosztottak közérzete, de a
vezetőben is személyiségtorzulások keletkezhet-
nek (önkényesség, hatalommal való visszaélés,
hatalmi féltékenység, bizalomhiány stb.).
- A laissez-faire (magyarul: tenni hagyni) típusú

vezetés abból indul ki, hogy a szervezetben a célok
a maguk rendjén, rendszeres külső beavatkozás
nélkül is megvalósulnak. Az önkorlátozáson ala-
puló, visszafogott vezetői magatartás, amelyet
nem szabad összetéveszteni a szervezet magára
hagyásával, a beosztottak önállóságának növeke-
dését eredményezi. Ennek előnye lehet a kreativi-
tás kibontakozása, s olyan munkahelyi légkör ki-
alakulása, amelyben mindenki igyekszik a tőle tel-
hető legtöbbet nyújtani. A laissez-faire típusú ve-
zető alapelve, hogy tartózkodni kell az indokolat-
lanul gyakori vagy szükségtelenül részletekbe
menő beavatkozástól; a vezető csak akkor lépjen,
ha valami fogyatékosságot észlel, illetőleg, ha
megítélése szerint változásra van szükség. Jól be-
szabályozott, megfelelően strukturált szervezet-
ben, egyenletes terhelés és átlagon felüli kép-
zettségű és elkötelezett személyi állomány ese-
tén ez a típusú vezetés hosszú távon is sikeres le-
het. Ha azonban ezek a feltételek hiányoznak, ak-
kor potens vezetés hiányában már rövid távon
megjelenik a szervezetlenség, a munka hatékony-
sága erőteljesen csökken. A „felhatalmazott” be-
osztottak gyakran maguk is túl óvatosak, és félnek
a döntéshozataltól, a felelősség elkerülésének
szándéka vezérli őket, emiatt a döntések folyama-
tosan halasztódhatnak. További kockázat, hogy ha
a vezető az elvárt szerepeit nem teljesíti, akkor be-
olvad a kollektívába, így teret nyit az informális és
már nem kontrollálható vezetői szerepek kialaku-
lásának.
- A demokratikus vezetési stílus esetében a ve-

zető tudatosan épít a szervezet kollektívájára. Bár
a döntéseket végül ő is maga hozza, de a célok ki-
tűzésébe és a problémák megoldásába a munka-
társakat bevonja, azok véleményét, javaslatait a
döntések előtt kikéri, sőt ösztönzi, hogy a szerve-
zet iránti érdeklődésük mind erősebb legyen. En-
nek következtében a beosztottak jobban azono-
sulnak a szervezeti célokkal, azokat belső meggyő-
ződés alapján követik. Erősödik az együttműkö-
dési készség és a közösségi tudat. A demokratikus
vezetés alapját a vezető személyes tekintélye és
együttműködési készsége együttesen alapozza
meg. Az ilyen vezetéshez sokoldalú felkészültség,
tárgy-, hely- és emberismeret, igényesség, hiva-
tástudat, munkabírás és munkaszeretet szüksé-
ges, amelyhez általában szilárd jellemvonásoknak,
erős akaratnak és önellenőrzési képességnek is
párosulni kell. A demokratikus vezetői munkastí-
lus kialakítása a legnehezebb, ez igényli a legtöbb
energiát. A szervezet munkatársai számára is
gyakran idő szükséges ahhoz, hogy ráhangolódja-
nak erre az együttműködő vezetői munkakapcso-
latra, amelyben a részvételi lehetőségek mellé fe-
lelősségek is társulnak.
4/15/5: Határozza meg a vezetési stílus fogalmát

és ismertesse a döntésközpontú vezetési
stílusokat Lewin vagy Likert modellje alapján!
A vezetői stílus a vezető mások által érzékelt

viselkedésmintája, amely szavakban és tettekben
nyilvánul meg.
A vezetési stílus
 egyrészt a vezető és beosztottak közötti

viszonyként is értelmezhető,
 másrészt felfogható a vezető személyiségén

alapuló viselkedésnek, reagálásnak, az
emberekkel való bánásmódnak.
A létrejött elméletek két nagy csoportba

sorolhatóak:
 döntésközpontú vezetési stílusok: hogy a

vezetők milyen beleszólást engednek meg a
munkatársaiknak
 személyiségközpontú vezetési stílusok:

aszerint tipizálnak, hogy a vezető mire fordítja
az elsődleges figyelmét – jellemzően az
elvégzendő feladatra vagy a beosztottakkal
való kapcsolat alakítására
Rensis Likert modellje a vezetési stílusokat 4

csoportba sorolta.
A keménykezű parancsoló általában a

fenyegetést, a büntetést és ritkán a jutalmazást
használja, hogy elérje a célját. Beosztottjai
iránt bizalmatlan, a döntéshozatal és az
ellenőrzés erősen központosított.
 A jóakaratú parancsoló már némi bizalommal

van a beosztottak iránt, rendszerint
jutalmazással, ritkábban fenyegetéssel,
büntetéssel ösztönöz, néha igényli beosztottai
véleményét, ötleteit, a döntések bizonyos
körét alárendeltjei hatáskörébe utalja, de
szorosan ellenőrzi őket.
 A konzultatív stílusú vezető alapvetően bízik

beosztottjaiban, véleményüket, ötleteiket
felhasználja. Motivációs eszköze a részvétel
mellett a jutalmazás, ritkán alkalmazza a
büntetést. Átfogó döntéseknél érvényesíti a
testületi elvet, míg a speciális döntések
lehetősége széleskörűen eloszlik a
szervezetben, a szervezetet sokszínű
konzultációs gyakorlat jellemzi.
 A részvételi csoportnak nevezett rendszerben

minden tekintetben teljes a bizalom a
beosztottak iránt, a vezető állandóan igényli
véleményüket, ötleteiket, és azokat
konstruktívan felhasználja, a motiválás módja
az anyagi jellegű elismerés mellett főleg a
csoport tagjainak bekapcsolódása például a
célkitűzésbe.
Az Fb.kidolgozásban Lewint vette elő, azért
beteszem ide is
A vezetési stílus annak a módja, ahogy a vezető

beosztottjai irányítását végzi, különös tekintettel
a problémák megoldására, a döntések meghoza-
talára és a feladatok kiadására. A döntésköz-
pontú vezetési főként aszerint térnek el, hogy a
vezetők milyen beleszólást engednek meg a
munkatársaiknak.
A vezetési stílus egyéniséget tükröző magatartás,

gyakran nem tudatos, és nyilván nehezen is sza-
bályozható.
Kurt Lewin az alábbi vezetői stílusokat különböz-

tette meg:
- Az autokratikus típusú vezető a pozícióból fa-
kadó hatalmat maximálisan kihasználja. Jellem-
zője, hogy szinte mindenben egyedül dönt, és a
végrehajtást rendszeresen ellenőrzi. Kategorikus
utasításai vannak; elvárja, hogy a beosztottak fel-
tétlenül engedelmeskedjenek, utasításainak ma-
radéktalanul tegyenek eleget. Az autokratikus ve-
zetésnek előnye a gyors, határozott döntés, és a
felelősség sem vitatható. Az autokratikus veze-
tésnek számos hátránya van. Éles határvonal ala-
kul ki a vezető és a beosztottak között, az aktív
vezető és a passzív alárendeltek között minimális
a kommunikáció, csökken a beosztottak alkotó-
készsége, nem vagy csak részben azonosulnak a
vezetői célokkal. Romlik a munkahelyi légkör, a
beosztottak közérzete, de a vezetőben is szemé-
lyiségtorzulások keletkezhetnek (önkényesség,
hatalommal való visszaélés, hatalmi féltékeny-
ség, bizalomhiány stb.).
- A laissez-faire (magyarul: tenni hagyni) típusú

vezetés abból indul ki, hogy a szervezetben a cé-
lok a maguk rendjén, rendszeres külső beavatko-
zás nélkül is megvalósulnak. Az önkorlátozáson
alapuló, visszafogott vezetői magatartás, amelyet
nem szabad összetéveszteni a szervezet magára
hagyásával, a beosztottak önállóságának növeke-
dését eredményezi. Ennek előnye lehet a kreati-
vitás kibontakozása, s olyan munkahelyi légkör
kialakulása, amelyben mindenki igyekszik a tőle
telhető legtöbbet nyújtani. A laissez-faire típusú
vezető alapelve, hogy tartózkodni kell az indoko-
latlanul gyakori vagy szükségtelenül részletekbe
menő beavatkozástól; a vezető csak akkor lépjen,
ha valami fogyatékosságot észlel, illetőleg, ha
megítélése szerint változásra van szükség. Jól be-
szabályozott, megfelelően strukturált szervezet-
ben, egyenletes terhelés és átlagon felüli kép-
zettségű és elkötelezett személyi állomány ese-
tén ez a típusú vezetés hosszú távon is sikeres le-
het. Ha azonban ezek a feltételek hiányoznak, ak-
kor potens vezetés hiányában már rövid távon
megjelenik a szervezetlenség, a munka hatékony-
sága erőteljesen csökken. A „felhatalmazott” be-
osztottak gyakran maguk is túl óvatosak, és fél-
nek a döntéshozataltól, a felelősség elkerülésé-
nek szándéka vezérli őket, emiatt a döntések fo-
lyamatosan halasztódhatnak. További kockázat,
hogy ha a vezető az elvárt szerepeit nem teljesíti,
akkor beolvad a kollektívába, így teret nyit az in-
formális és már nem kontrollálható vezetői szere-
pek kialakulásának.
- A demokratikus vezetési stílus esetében a ve-

zető tudatosan épít a szervezet kollektívájára.
Bár a döntéseket végül ő is maga hozza, de a cé-
lok kitűzésébe és a problémák megoldásába a
munkatársakat bevonja, azok véleményét, javas-
latait a döntések előtt kikéri, sőt ösztönzi, hogy a
szervezet iránti érdeklődésük mind erősebb le-
gyen. Ennek következtében a beosztottak jobban
azonosulnak a szervezeti célokkal, azokat belső
meggyőződés alapján követik. Erősödik az
együttműködési készség és a közösségi tudat. A
demokratikus vezetés alapját a vezető személyes
tekintélye és együttműködési készsége együtte-
sen alapozza meg. Az ilyen vezetéshez sokoldalú
felkészültség, tárgy-, hely- és emberismeret, igé-
nyesség, hivatástudat, munkabírás és munkasze-
retet szükséges, amelyhez általában szilárd jel-
lemvonásoknak, erős akaratnak és önellenőrzési
képességnek is párosulni kell.
Bár nagy a késztetés, hogy „egyetlen legjobb út-

nak” tekintsük a demokratikus vezetési stílust, az
előbbiekben láttuk, hogy bizonyos szituációkban
a másik két vezetési stílus valamelyikének alkal-
mazása mégis eredményesebb vagy legalábbis
jobban elfogadtatható lehet.
4/15/6: Ismertesse a személyiségközpontú

vezetési stílusokat és mutasson példát a
vezetési stílusok szituációnak megfelelő
megválasztására!
A személyiségközpontú vezetési stílusok aszerint

tipizálnak, hogy a vezető mire fordítja az
elsődleges figyelmét – jellemzően az elvégzendő
feladatra vagy a beosztottakkal való kapcsolat
alakítására.
Személyiségközpontú vezetési stílusok:
 Michigeni Egyetem modelljében a
- feladat-centrikus magatartást tanúsító vezető

szigorúan figyeli beosztottjai munkáját, előírja
számukra, hogyan dolgozzanak, és elsősorban
a teljesítmény érdekli. Szoros felügyeletre
törekszik, hogy nyomon tudja követni a
feladatok megoldását, és ellenőrizni tudja a
teljesítményt. Alapvetően a legális, a
jutalmazó és a kényszerítő hatalomformákat
tartalmazza.
- beosztott-centrikus vezetői magatartás fő

jellemzője az összetartó csoport kialakítására
való törekvés. Az ilyen típusú vezető számára
fontos, hogy beosztottjai munkájukkal
elégedettek legyenek, jól érezzék magukat.
Vezetői munkájának központi eleme a
megfelelő csoporttevékenység megtalálása, a
beosztottak részvételének és fejlődésének
biztosítása. A döntési hatáskörök megoszlanak
a csoporton belül, az ellenőrzés kevésbé
szoros.
 Ohioi Egyetem modellje szerint
- az a vezető, akire a „kezdeményezés-

strukturálás” részletekbe menően szervezi a
beosztottak munkatevékenységét, előírja
számukra, mit és hogyan tegyenek.
-A „odafigyeles” megjelöléssel jellemzett

vezető érdeklődést mutat a beosztottak iránt.
Baráti, bizalmon alapuló, támogató légkör
kialakítására törekszik, fogékony a beosztottak
érzéseire, személyes problémáira.
4/15/7.Mutassa be a vezetés, mint döntés pers-

pektíváját! Ennek során térjen ki a döntések típu-
saira és a delegálás témakörére is!
A vezetői feladatok központi eleme a döntés,

amely az alternatívák közötti választást jelenti –
még akkor is, ha a vezető követett vezetési stílu-
sából fakadóan a döntéshozatal előkészítésébe
valamilyen mértékben bevonja munkatársait. A
vezető döntések sorozatával határozza meg a cé-
lokat, és biztosítja a szervezet működéséhez szük-
séges feltételeket. A döntés előfeltétele annak fel-
ismerése, hogy konkrét helyzetben van-e válasz-
tási lehetőségünk.
A szervezetekben egyszemélyi és testületi (cso-

portos) döntéshozatali formák figyelhetők meg.
- Egyszemélyi döntések a vezető egyénileg hozott

rendelkezései. Az egyéni döntéshozatalt akkor ér-
demes alkalmaznunk, ha rövid idő áll rendelkezé-
sünkre, a vezető rendelkezik a döntéshez szüksé-
ges összes adattal, a döntés adatai bizalmasak,
nem oszthatók meg a csoportok tagjaival, illetve a
csoportok nem képesek a döntések meghozata-
lára.
- Elterjedtebbek a csoportos döntéshozatali eljá-

rások, s ennek tudományos magyarázatát az adja,
hogy kutatások igazolták: a csoportok gyakran
megalapozottabb döntésekre képesek. A csopor-
tos döntéshozatalt akkor alkalmazzuk, ha kreativi-
tás szükséges a döntéshez, és a csoport tagjai ké-
pesek lehetséges megoldási módokkal szolgálni. A
csoportos döntéshozatal akkor is előnyös, ha a
probléma komplex, ezért sokféle tudás kell a meg-
oldásához. Csoportos döntés esetében a döntés
elfogadtathatósága javul, könnyebb a kommuni-
kációja, és egyszerűbb a megvalósítás koordináci-
ója is. Hátránya, hogy hosszabb ideig tart, mint az
egyéni döntés, sőt az is előfordulhat, hogy csopor-
tok nem tudnak dönteni vagy kompromisszumra
jutni.
A delegálás szó szerinti jelentése megbízni, feljo-
gosítani, meghatalmazni, feladatokat kiosztani. A
delegálás a vezetési eszköztár része, olyan tevé-
kenység, amely egyedi feladatok vagy komplex
feladatcsoportok átadását jelenti olyan munkatár-
sainknak, akiket fejlesztettünk, arra alkalmassá
tettünk. A delegálás leginkább a feladatokkal
gyakran „együtt utazó” vezetői hatáskörök át-
adása miatt kritikus. A legfontosabb hatáskör a
döntés, de a hatáskörök közé nemcsak döntési jo-
gosultságok tartoznak, hanem pl. a döntések elő-
készítésének (a javaslattételnek), valamint a dön-
tések véleményezésének a lehetősége is. Delegá-
láskor a vezetőnek ált. meg kell engednie, hogy
beosztottja saját módján végezze el a munkát, el
kell viselnie az ebből adódó eltéréseket. Ugyanak-
kor a beosztottnak a vezetőtől kapott mandátuma
korlátozásokat tartalmazhat arra, hogy milyen ál-
láspontot képviseljen, illetve hogyan döntsön bi-
zonyos helyzetekben. A delegálásra mind a dolgo-
zónak, mind a vezetőnek szüksége van. Előbbi ese-
tében motivációs eszköz, utóbbinál a tehermente-
sítés eszköze. A delegálást nem könnyű megvaló-
sítani. A leggyakrabban előforduló gátló tényező a
félelem. A vezető fél, hogy a beosztottja nem ké-
pes megfelelően elvégezni a munkát, esetleg ép-
pen attól fél, hogy túl jó munkát fog végezni, ami
a vezetőre esetleg rossz fényt vet.
Vannak feladatok, amelyek nem delegálhatók.

Ezek közé tartoznak:
- a túlságosan kockázatos feladatok, esetleg a bi-
zalmas, biztonsági kérdések, amelyek kizárólag a
vezető számára fenntartottak;
- az olyan feladatok, amelyek meghaladják a be-

osztottak szakértelmét és tapasztalatát;
- azok a feladatok, amelyek a beosztottak ellenőr-

zésével és fegyelmezésével kapcsolatosak.
4/15/8.Egy tetszőleges választott közigazgatási

vezetői munkakör esetében jellemezze a munka-
kör tartalmát a Jegyzetben kifejtett négy veze-
tési funkció mentén! Mutassa be, hogy az egyes
vezetési funkciókon belül az adott vezetőnek mi-
lyen konkrét feladatai vannak! Külön térjen ki
arra (és indokolja meg), hogy megítélése szerint
melyek a legfajsúlyosabb vezetési funkciók és
konkrét vezetői feladatok az adott munkakör-
ben!
A vezetés vezetési funkciók szerinti felfogása azt

jelenti, hogy meghatározzuk: milyen vezetői tevé-
kenységek végzése kívánatos ahhoz, hogy a ve-
zető sikeresen töltse be szerepét. Fayol volt az, aki
az első kísérletet tette a vezetési funkciók megha-
tározására. Fayol szerint vezetni annyit jelent,
mint tervezni, szervezni, közvetlenül irányítani,
koordinálni és ellenőrizni.
A vezetési funkciók:
1. Célkitűzés és tervezés: Bár az elérendő legfon-
tosabb célok esetenként kívülről adottak a szerve-
zet tulajdonosa, ill. - közigazgatási környezetben –
felügyeleti szerve vagy jogszabályi előírások ré-
vén, a szervezet vezetőinek általában szabad ke-
zük van a célok lebontásában, ill. a célelérés mód-
jának meghatározásában. Ez utóbbihoz kapcsoló-
dik a tervezés fogalma. A tervezés olyan tudatos
szakmai–szellemi tevékenység, amely a múlt és a
jelen adataira (elemzéseire) építve, valamint a jö-
vőben várható feltételrendszer figyelembevételé-
vel gondoskodik a célok megvalósítását szolgáló
cselekvési program összeállításáról. A célkitűzés
és a tervezés funkcióján belül a vezető kidolgozza
és lebontja a szervezet célkitűzéseit, elkészíti a cé-
lok elérését biztosító terveket, valamint gondos-
kodik a különféle tervek összehangolásáról. A
szervezeti szintű és a „szervezetközi” stratégiák,
tervek összehangolása a közigazgatási vezetők
egyik komoly kihívása.
KSH elnöke: Stratégia 2020 – 7 stratégia cél meg-

határozása, valamint vízió 2020-ig.
2. Szervezés: A szervezés az a vezetési funkció,

amely a célok elérése és a tervek szerinti műkö-
dés érdekében felsorakoztatja a szervezet sze-
mélyi és tárgyi erőforrásait. Ennek keretében a
szervezet vezetőinek gondoskodniuk kell:
- a szervezeti struktúra ki- és szükség szerinti át-
alakításáról, azon belül is elsősorban a munka-
megosztás és hatáskörmegosztás módjáról (szer-
vezettervezés – leginkább felső vezetői feladat);
- a működési folyamatok hatékonyságának és

eredményességének megőrzéséről és javításáról
(folyamatszervezés – leginkább középvezetői fel-
adat);
- az egyes munkafázisok, műveletek optimális

megszervezéséről és a kapcsolódó munkakörök
tartalmának meghatározásáról (munkaszervezés
– leginkább közvetlen irányítói feladat).
A jól szervezett munkahelyre az jellemző, hogy

minden személy, minden szervezeti egység ismeri
feladatát, és a vezető gyakori, operatív beavatko-
zásai nélkül is eredményesen működik. Létezhet-
nek azonban olyan helyzetek, amikor a vezetői be-
avatkozás nem kerülhető el. Ilyen eset, amikor a
szervezet működésének akár belső, akár külső kö-
rülményei jelentősen megváltoznak, vagy amikor
új feladatok jelennek meg a szervezet életében. A
vezető szervezési jellegű közreműködése tehát a
folyamatosan megjelenő újabb feladatokhoz, a
döntést igénylő helyzetekhez kötődik. Mindezek
azt igénylik, hogy a vezető az adott szervezet belső
viszonyait és külső kapcsolatait állandóan figye-
lemmel kísérje, és szükség esetén aktívan avatkoz-
zon be.
KSH elnök: meghatározza a KSH SZMSZ-ét, rende-
leteket, határozatokat és előírásokat hoz. Adatvé-
delmi, Tájékoztatási, Revíziós politika meghatáro-
zása
3. Személyes vezetés: a személyes vezetés követ-

kező részterületeit lehet megkülönböztetni:
- motiválás;
- kommunikálás, különböző vezetési stílusok mel-

lett történő irányítás;
- csoportok létrehozása és vezetése.
KSH elnök: pl. ruhapénz juttatása, munkacsopor-

tok létrehozása, pl.a végrehajtandó fejlesztéseket
támogató projektek optimális tervezésének és a
fejlesztési célok összehangolásnak, javításának
céljából Projektkoordinációs és Fejlesztési Mun-
kacsoport (PRO).
4. Ellenőrzés: Az ellenőrzés az a vezetési funkció,

amely a szervezeti működés megfelelőségének
megállapítására vonatkozik. A vezetési ciklus be-
fejező lépése. Az ellenőrzés, mint tevékenység ér-
telemszerűen jelen van a többi vezetési funkció
gyakorlása során is. Az ellenőrzés tárgya Ouchi ta-
xonómiáját követve lehet maga a működés, pon-
tosabban annak szabályszerűsége (bürokratikus
kontroll), az elért teljesítmény („piaci” kontroll) és
a szervezeti tagok magatartása (klán kontroll). Az
ellenőrzési tevékenység magában foglalja az érté-
kelést is és a következtetések levonását is. A veze-
tés ellenőrzési funkciójának megfelelő gyakorlásá-
hoz ki kell alakítani az ellenőrzés rendszerét, szer-
vezeti megoldásait és eljárási szabályait. Időbeli-
ség alapján előzetes, menet közbeni, valamint
utólagos ellenőrzést különböztetünk meg. Előze-
tes ellenőrzési formának számít pl. a potenciális
szállítók előminősítése, a vásárlandó termékekkel
kapcsolatos tanúsítványok megkövetelése, illetve
alkalmassági kritériumok vizsgálata potenciális
munkavállalóknál. A menet közbeni ellenőrzés
operatív beavatkozásra ad lehetőséget, az ellen-
őrzés korrigáló és fejlesztő szerepe azonnal érvé-
nyesülhet. Az utólagos ellenőrzés már az elvég-
zett, lezárt munkafolyamatokra vagy időszakokra
vonatkozik. Alaposabb, sokoldalúbb lehet, mint az
előzőek, de a hibás működésből bekövetkezett
esetleges károkat csak korlátozott mértékben
tudja enyhíteni. Az ellenőrzés gyakorisága alapján
rendszeres és eseti ellenőrzési formákkal találko-
zunk. Rendszeres ellenőrzésnek számít a tervidő-
szakok végén esedékes beszámolók elkészíttetése
és kiértékelése, esetinek pedig pl. egy nagyberu-
házás eredményességének elemzése vagy egy
szokatlan, aggályosnak tűnő jelenség hátterének
megvilágítása. Az ellenőrzési funkció gyakorlása a
vezető számára egyszerre jogosultság és kötele-
zettség, amely nem hanyagolható el anélkül, hogy
annak a szervezet működésére ne lenne negatív
hatása.
KSH elnök: közvetlenül az elnök alá rendelt Ellen-

őrzési osztály végzi.
4/15/9.Mutassa be a vezetési funkciók közül a
célkitűzési és tervezési tevékenységet! Térjen ki
a szervezetekben (ezen belül a közigazgatásban)
használatos tervek típusaira is!
A célok adják a szervezetek létezésének értelmét.

Bár az elérendő legfontosabb célok esetenként kí-
vülről adottak a szervezet tulajdonosa, ill. - köz-
igazgatási környezetben – felügyeleti szerve vagy
jogszabályi előírások révén, a szervezet vezetői-
nek általában szabad kezük van a célok lebontá-
sában, illetve a célelérés módjának meghatáro-
zásában. Ez utóbbihoz kapcsolódik a tervezés fo-
galma. A tervezés olyan tudatos szakmai–szel-
lemi tevékenység, amely a múlt és a jelen adata-
ira (elemzéseire) építve, valamint a jövőben vár-
ható feltételrendszer figyelembevételével gon-
doskodik a célok megvalósítását szolgáló cselek-
vési program összeállításáról. A nagyobb szerve-
zeteket és azok alrendszereit különféle tartalmú
és távlatú tervek szövik át. Optimális esetben ezek
egymással rendezett kapcsolatban vannak, hori-
zontálisan és vertikálisan egymásra épülnek. A
célkitűzés és a tervezés funkcióján belül a vezető
kidolgozza és lebontja a szervezet célkitűzéseit, el-
készíti a célok elérését biztosító terveket, vala-
mint gondoskodik a különféle tervek összehango-
lásáról.
Szerepük, tárgyuk, specifikusságuk, hatókörük és
időtartamuk szerint sokféle terv létezik. A legtöbb
nagyobb szervezetben a tervek három szintjét kü-
lönböztetik meg: hosszabb távú, koncepcionális
jellegű, inkább csak sarokszámokat rögzítő straté-
giákat; középtávú, gyakran fejlesztési vonatko-
zású terveket, programokat; ill. jellemzően éves
szintű operatív (keret)terveket, amelyeket gyak-
ran rövidebb időszakokra (pl. negyedév, de akár
hónap, hét) is lebontanak.
Közigazgatási környezetben ugyanakkor nemcsak

egyes szervezetre születnek tervek, hanem komp-
lett ágazatokra (közoktatás) és átfogó probléma-
körökre (pl. munkanélküliség kezelése) is – ezek-
nek legmagasabb szintjét az ún. szakpolitikai stra-
tégiák jelentik. Tervezés emellett közigazgatási te-
rületekre is történik (pl. EU szintű, országos, regi-
onális vagy települési fejlesztési tervek). A szerve-
zeti szintű és az előbb említett „szervezetközi”
stratégiák, tervek összehangolása a közigazgatási
vezetők egyik komoly kihívása.
4/15/10.Mutassa be a vezetési funkciók közül az

ellenőrzési tevékenységet, külön kitérve az ellen-
őrzés lehetséges tárgyára és az ellenőrzési típu-
sokra!

Az ellenőrzés az a vezetési funkció, amely a szer-
vezeti működés megfelelőségének megállapítá-
sára vonatkozik. Ebben az értelemben a vezetési
ciklus befejező lépése. Az ellenőrzés, mint tevé-
kenység értelemszerűen jelen van a többi vezetési
funkció gyakorlása során is.
Az ellenőrzés vagy más néven kontroll tárgya

Ouchi taxonómiáját követve lehet maga a műkö-
dés, pontosabban annak szabályszerűsége (bü-
rokratikus kontroll), az elért teljesítmény („piaci”
kontroll) és a szervezeti tagok magatartása (klán
kontroll).
- A működés szabályszerűsége alapján történő

kontroll (bürokratikus kontroll) ma is indokolt, hi-
szen közpénzekből finanszírozott, jogszabályok ál-
tal gyakran szorosan behatárolt intézményekről
van szó, amelyek esetében az átláthatóságnak és
elszámoltathatóságnak, illetve az eljárások szak-
szerűségének és jogszerűségének messzemenően
érvényesülnie kell.
- Az Új Közmenedzsment térnyerésével a „piaci”

típusú kontrollmechanizmusok felerősödését
hozta magával, miközben a bürokratikus kontroll
alkalmazásának lehetősége a deregulációs ten-
denciák hatására részben vissza is szorult. Olyan
teljesítménymutatók váltak ismertté és kerültek
alkalmazásra, mint a gazdaságosság (inputok ta-
karékos felhasználása), a hatékonyság (egységnyi
output minél kevesebb inputtal való előállítása) és
az eredményesség (a megfelelő célok követése, il-
letve a célok elérése).
A klánkontroll szerint a „megfelelő” működést a

közigazgatásban résztvevők egyéni értékrendsze-
rének és közösségi kultúrájának formálása bizto-
sítja. Kizárólagos kontrollmechanizmusként való
alkalmazása aggályos lehet, különösen, ha egyéb-
ként valós jogi és költségvetési korlátok határoz-
zák meg a működést. Ugyanakkor hasznosan se-
gíthet rá a másik két kontrolltípus működésére.
Az ellenőrzési tevékenység magában foglalja az

értékelést is és a következtetések levonását is. A
vezetés ellenőrzési funkciójának megfelelő gya-
korlásához ki kell alakítani az ellenőrzés rendsze-
rét, szervezeti megoldásait és eljárási szabályait.
Időbeliség alapján előzetes, menet közbeni, vala-
mint utólagos ellenőrzést különböztetünk meg.
Előzetes ellenőrzési formának számít pl. a poten-
ciális szállítók előminősítése, a vásárlandó termé-
kekkel kapcsolatos tanúsítványok megkövetelése,
ill. alkalmassági kritériumok vizsgálata potenciális
munkavállalóknál. A menet közbeni ellenőrzés
operatív beavatkozásra ad lehetőséget, az ellen-
őrzés korrigáló és fejlesztő szerepe azonnal érvé-
nyesülhet. Az utólagos ellenőrzés már az elvég-
zett, lezárt munkafolyamatokra vagy időszakokra
vonatkozik. Alaposabb, sokoldalúbb lehet, mint az
előzőek, de a hibás működésből bekövetkezett
esetleges károkat csak korlátozott mértékben
tudja enyhíteni.
Az ellenőrzés gyakorisága alapján rendszeres és
eseti ellenőrzési formákkal találkozunk. Rendsze-
res ellenőrzésnek számít a tervidőszakok végén
esedékes beszámolók elkészíttetése és kiértéke-
lése, esetinek pedig pl. egy nagyberuházás ered-
ményességének elemzése vagy egy szokatlan, ag-
gályosnak tűnő jelenség hátterének megvilágí-
tása.
Az ellenőrzési funkció gyakorlása a vezető szá-

mára egyszerre jogosultság és kötelezettség,
amely nem hanyagolható el anélkül, hogy annak a
szervezet működésére ne lenne negatív hatása.
4/15/11.Egy tetszőleges választott közigazgatási
szervezet esetében mutassa be a tágan értelme-
zett „szituáció” (kontextuális tényezők) befolyá-
soló hatását a szervezet stratégiájára, a szerve-
zeti struktúrájára, illetve a szervezeti tagok ma-
gatartására! Válaszait indokolja! Van-e lehető-
sége a szervezetnek: számára kedvező irányban
megváltoztatni a környezetét; új, számára ked-
vezőbb környezetet választani?
A szervezetek hatékonysága azon múlik, hogy mi-

lyen a struktúrájuk, milyen vezetési elveket és
módszereket alkalmaznak. Ezek azonban nagy-
mértékben függenek a környezeti feltételektől, a
szervezet hosszabb távon is változatlan adottsá-
gaitól, valamint a szervezet tevékenységi körétől.
A szervezetek kialakítását, működését és meg-

változtatását befolyásoló tényezők:
- A környezet mint befolyásoló tényező: A piaci

környezet körébe a piaci partnerek (vevők, szállí-
tók) változásának gyakoriságát, intenzitását, sza-
bálytalanságát, a vevői (közigazgatásban gyakran:
ügyfél- vagy állampolgári) igények alakulását, a
termékekkel, szolgáltatásokkal szembeni követel-
mények módosulását sorolhatjuk, de beletartoz-
nak a munkaerő-piaci és pénzpiaci mozgások, vál-
tozások is. A szervezet életét, működését nagy-
mértékben befolyásolhatja az új tudományos
eredmények megjelenése, azok alkalmazásának
üteme. De a szervezetek nem függetleníthetik
magukat a tágabb társadalmi, kulturális és politi-
kai környezet sajátosságaitól, és ezek változásaitól
sem. Közigazgatási szervezeteknél jelentős befo-
lyásoló tényező a szabályozási környezet és a fölé-
rendelt intézmények köre.
KSH: központi kormányhivatal, a Miniszterelnök-

ség irányítása alatt, független, de elnökét a Mi-
niszterelnök nevezi ki 6 évre.
- Az adottságok befolyásoló szerepe: A szervezeti

méret fogalmának tisztázása nem okoz nehézsé-
get, mivel leggyakrabban a létszámmal azonosít-
juk. Emellett azonban egyéb tulajdonságok is ké-
pezhetik a méret alapját, pl. bevétel, ügyiratforga-
lom, ügyfélforgalom. A kutatások szerint a méret
összefügg a szervezeten belüli munkamegosztás
mértékével és a tevékenységek írásbeli szabályo-
zottságával. Minél nagyobb egy szervezet, annál
nagyobb mértékű a specializáció, egy-egy szerve-
zeti egység a szervezet feladatainak egyre kisebb
részével foglalkozik. Az elmélyült munkamegosz-
tás azonban azzal a következménnyel jár, hogy a
szervezet egy-egy tagja a rendszer
összfeladatainak csak a töredéke felett rendelke-
zik áttekintéssel. A nagy szervezetekben ezért fo-
kozottan jelentkezik az összehangolás követelmé-
nye. A szervezet alaptechnológiája szintén erős
befolyásoló tényező lehet.
Az alaptechnológia jellemző típusai a következők:

 - tömegszerű, rutinizált (útlevél, személyi
igazolvány ügyintézés, népesség-nyilván-
tartás);
 - rendszeres, standard eljárás szerinti (I.
fokú határozatok meghozatala);
 - műhelyrendszerű, egyedi (városépítészeti
ügyek);
 - projekt rendszerű ügyek (építési beruhá-
zás);
 - komplex folyamatok (önkormányzati va-
gyon hasznosítása).
A közigazgatási szervezetrendszeren belül például
egy nagy önkormányzati hivatal hatósági nyilván-
tartásokkal foglalkozó részlegét a technológia tö-
megszerűsége és magas fokú rutinizáltsága jel-
lemzi. Ez azt jelenti, hogy hasonló típusú ügyek
nagy mennyiségét kell azonos módon, jól leírható,
programozható résztevékenységek útján elin-
tézni, amelyek eredeti problémaértelmezést és
megoldást ritkán igényelnek.
A szervezet eredetét meghatározzák, hogy melyek

voltak a létrejöttének körülményei (pl. több ko-
rábbi szervezet összevonása), milyen korú a szer-
vezet, és milyen történelmi változások jellemez-
ték a működését. Egy szervezet felépítésének szá-
mos mintája, sajátossága gyakran csak a szervezet
múltjának ismeretében nyer értelmet. A szerveze-
tekre vonatkozó döntések meghozatalakor indo-
kolt figyelembe venni a telepítési helyzet sajátos-
ságait is – pl. a telephelyek számát, azok földrajzi
elhelyezkedését, távolságát, a régióbeli, a város–
falu különbségeket, az infrastrukturális ellátottsá-
got.
KSH: A Központi Statisztikai Hivatal nagy múltú,

szakmailag önálló kormányhivatal. 1869-ben ala-
pították. Központi szervezeti egység , vidéki fő-
osztályok, koordinálni kell, különböző funkciókat
is ellátnak a vidéki főosztályok (pl. szállítási adat-
gyűjtések Pécsen)
- A szervezet tevékenységi körének hatása: Tevé-

kenységi körön azt értjük, hogy a szervezet milyen
ágazatban, milyen termékek előállításával és/vagy
szolgáltatások nyújtásával foglalkozik; továbbá
mennyire széles, kiterjedt (diverzifikált) a tevé-
kenysége; illetve a termékek és a szolgáltatások
mennyire épülnek egymásra (vertikalitás). A tevé-
kenységi kört az üzleti szektorban profilnak is ne-
vezik. A tevékenységi kör egyrészt egyes szerve-
zeti adottságok meghatározásán keresztül fejti ki
a hatását: pl. gépjármű-összeszerelő üzem csak bi-
zonyos szervezeti méret (kibocsátási darabszám)
felett működtethető gazdaságosan (a luxusautó-
kategóriától eltekintve), illetve az alkalmazható
technológiai opciók száma is korlátozott. Más-
részt a tevékenységi kör közvetlenül is befolyásol:
a polgármesteri hivatalaink (függetlenül attól,
hogy kicsik vagy nagyok) felépítésük, munkafolya-
mataik és szervezeti kultúrájuk tekintetében na-
gyon sok hasonló mintát követnek.
KSH: Az ország társadalmi és gazdasági helyze-
tére, népességének alakulására vonatkozó hiva-
talos adatokat a KSH teszi közzé. KSH felügyelete,
irányítása alatt: KSH Könyvtár, STATEK, Népes-
ségtudományi Kutató Intézet,
4/15/12.Mutassa be Mintzberg szervezeti for-

máit: nevezze meg az öt modellt (1); határozza
meg sikeres alkalmazásának feltételét (környe-
zeti feltétel vagy belső adottság) (2); mindegyik-
nél azonosítsa a legfontosabb alkotóelemét (3)!
Mintzberg öt szervezettípust különböztetett meg.

Mindegyik szervezettípus ugyanazon szervezeti
alkotóelemekből építkezik, csak egymáshoz viszo-
nyított arányuk és jelentőségük tér el. Ezek az al-
kotóelemek a következők:
- stratégiai csúcs: a felsővezetőket jelenti, mind-

egyik szervezeti modellnek része;
- technostruktúra: a napi munka megtervezésével

és megszervezésével foglalkozó szakemberek
köre;
- kiszolgáló törzskar: széles értelemben vett tá-

mogató szolgáltatásokat nyújtanak, a főkönyvelő-
től a büfésig;
- középvezetés: ők közvetítenek a stratégiai csúcs

és az operatív mag között azokban a modellekben,
ahol erre szükség van;
- operatív mag: a közvetlen értékteremtők köre,
akik a szervezet profiljától függően lehetnek se-
gédmunkások, de akár nemzetközileg jegyzett
szakértők is.
Az öt szervezettípus mindezek alapján a követ-

kező:
1. Egyszerű struktúra: Legfontosabb eleme az el-

sőszámú vezető. Kis, átlátható szervezet gyors
döntéshozatallal, amely fogékony az újdonságok
iránt. A szervezet centralizált, ennek ellenére ké-
pes gyorsan alkalmazkodni. Tevékenysége nem
túl bonyolult, csak néhány feladatra vállalkozik,
egyes szolgáltatásokat nem maga lát el, hanem
megvásárol.
2. Gépi vagy ipari bürokrácia (technokrácia): Au-

tomatizált, tömegszerű működést folytató szer-
vezetek célszerű formája. A szervezet legfonto-
sabb szereplői a folyamatos üzemszerű működést
biztosító logisztikusok és termelésirányítók. Irá-
nyítási rendszere központosított, a működés jól
szabályozott. Csak stabil környezetben életképes.
3. Szakértői bürokrácia: A szervezetben a maga-

san kvalifikált szakemberek (pl. mérnökök, orvo-
sok, tanárok, ügyvédek) a meghatározók, akik
nagy autonómiát igényelnek ahhoz, hogy ered-
ményesek lehessenek. Ez a forma pl. kórházak,
egyetemek, könyvvizsgáló cégek számára alkal-
mas működési keret. A szervezetben a hatáskörök
decentralizáltak, a működés kevésbé formalizált.
A szakértők önállóan dolgoznak, ezért a vezetők
és a vezetői szintek száma kevés. Mellettük nagy
létszámú kiszolgáló apparátus áll rendelkezésükre
olyan rutinmunkák elvégzésére, amelyeket nem
éri meg a szakértőknek maguknak végezniük, il-
letve olyan funkcionális részfeladatok teljesítésé-
hez, amelyekhez nem is értenek (pl. műszaki–gaz-
dasági adminisztráció ellátása). A változásokra, az
új igényekre a tagok magas fokú autonómiája mi-
att nehezen reagál.
4. Divizionális szervezetek: Olyan esetekben al-
kalmazzák, amikor a szervezet termékskálája di-
verzifikált, és a környezet dinamikus. Ez arra
készteti a szervezeteket, hogy egyes termékcso-
portjaik, üzletágaik számára „kvázi” autonóm diví-
ziókat hozzanak létre. A divíziók a saját tevékeny-
ségükkel kapcsolatos operatív döntési jogkörök
jelentős részét megkapják (decentralizáció). A
markáns pénzügyi ösztönzők (pl. árbevétel, ered-
mény, megtérülés elvárások) következtében erős
a teljesítményorientáció. Képesek a mennyiségi és
minőségi alkalmazkodásra a környezet változásai
esetén, de radikálisan új innovációkat kevésbé
tudnak kitermelni. Maguk az egyes divíziók ugyan-
akkor gyakran kis gépi bürokráciaként írhatók le.
5. Adhocrácia: Az ideiglenes, nem stabil, állandó
mozgásban lévő szervezet struktúrája. Olyan
szervezetet jelent, amelyet egy feladat megoldá-
sára, elvégzésére hoztak létre, a feladat elvégzé-
sével a szervezet is megszűnik. Az ilyen struktúrák
gyorsan felállíthatók a pillanatnyi szükségleteknek
megfelelően. Kevésbé alkalmasak hétköznapi fel-
adatokra, sokkal inkább alkalmazhatók újszerű,
szokatlan problémák megoldására.
4/15/13: Sorolja fel a Mintzberg által használt

szervezeti alkotóelemeket, a belőlük képzett
szervezettípusokat, és röviden jellemezze azo-
kat!

Mintzberg öt szervezettípust különböztetett meg.
Mindegyik szervezettípus ugyanazon szervezeti
alkotóelemekből építkezik, csak egymáshoz viszo-
nyított arányuk és jelentőségük tér el. Ezek az al-
kotóelemek a következők:
- stratégiai csúcs: a felsővezetőket jelenti, mind-

egyik szervezeti modellnek része;
- technostruktúra: a napi munka megtervezésével

és megszervezésével foglalkozó szakemberek
köre;
- kiszolgáló törzskar: széles értelemben vett tá-

mogató szolgáltatásokat nyújtanak, a főkönyvelő-
től a büfésig;
- középvezetés: ők közvetítenek a stratégiai csúcs
és az operatív mag között azokban a modellekben,
ahol erre szükség van;
- operatív mag: a közvetlen értékteremtők köre,

akik a szervezet profiljától függően lehetnek se-
gédmunkások, de akár nemzetközileg jegyzett
szakértők is.
Az öt szervezettípus mindezek alapján a követ-

kező:
1. Egyszerű struktúra: Legfontosabb eleme az el-
sőszámú vezető. Kis, átlátható szervezet gyors
döntéshozatallal, amely fogékony az újdonságok
iránt. A szervezet centralizált, ennek ellenére ké-
pes gyorsan alkalmazkodni. Tevékenysége nem
túl bonyolult, csak néhány feladatra vállalkozik,
egyes szolgáltatásokat nem maga lát el, hanem
megvásárol.
2. Gépi vagy ipari bürokrácia (technokrácia): Au-

tomatizált, tömegszerű működést folytató szerve-
zetek célszerű formája. A szervezet legfontosabb
szereplői a folyamatos üzemszerű működést biz-
tosító logisztikusok és termelésirányítók. Irányí-
tási rendszere központosított, a működés jól sza-
bályozott. Csak stabil környezetben életképes.
3. Szakértői bürokrácia: A szervezetben a maga-
san kvalifikált szakemberek (pl. mérnökök, orvo-
sok, tanárok, ügyvédek) a meghatározók, akik
nagy autonómiát igényelnek ahhoz, hogy eredmé-
nyesek lehessenek. Ez a forma pl. kórházak, egye-
temek, könyvvizsgáló cégek számára alkalmas
működési keret. A szervezetben a hatáskörök de-
centralizáltak, a működés kevésbé formalizált. A
szakértők önállóan dolgoznak, ezért a vezetők és
a vezetői szintek száma kevés. Mellettük nagy lét-
számú kiszolgáló apparátus áll rendelkezésükre
olyan rutinmunkák elvégzésére, amelyeket nem
éri meg a szakértőknek maguknak végezniük, il-
letve olyan funkcionális részfeladatok teljesítésé-
hez, amelyekhez nem is értenek (pl. műszaki–gaz-
dasági adminisztráció ellátása). A változásokra, az
új igényekre a tagok magas fokú autonómiája mi-
att nehezen reagál.
4. Divizionális szervezetek: Olyan esetekben al-

kalmazzák, amikor a szervezet termékskálája di-
verzifikált, és a környezet dinamikus. Ez arra kész-
teti a szervezeteket, hogy egyes termékcsoport-
jaik, üzletágaik számára „kvázi” autonóm divízió-
kat hozzanak létre. A divíziók a saját tevékenysé-
gükkel kapcsolatos operatív döntési jogkörök je-
lentős részét megkapják (decentralizáció). A mar-
káns pénzügyi ösztönzők (pl. árbevétel, ered-
mény, megtérülés elvárások) következtében erős
a teljesítményorientáció. Képesek a mennyiségi és
minőségi alkalmazkodásra a környezet változásai
esetén, de radikálisan új innovációkat kevésbé
tudnak kitermelni. Maguk az egyes divíziók ugyan-
akkor gyakran kis gépi bürokráciaként írhatók le.
5. Adhocrácia: Az ideiglenes, nem stabil, állandó

mozgásban lévő szervezet struktúrája. Olyan szer-
vezetet jelent, amelyet egy feladat megoldására,
elvégzésére hoztak létre, a feladat elvégzésével a
szervezet is megszűnik. Az ilyen struktúrák gyor-
san felállíthatók a pillanatnyi szükségleteknek
megfelelően. Kevésbé alkalmasak hétköznapi fel-
adatokra, sokkal inkább alkalmazhatók újszerű,
szokatlan problémák megoldására.
4/15/14: Jellemezze a hazai közigazgatás (vagy

az Ön által ismert konkrét közigazgatási szerve-
zet) kultúráját a kultúratipológiák valamelyiké-
nek felhasználásával! Lewin háromlépéses mo-
delljét felhasználva hogyan tenne kísérletet a
domináns kultúratípus megváltoztatására? A
szervezeti ellenállás megelőzésére, illetve keze-
lésére milyen változtatási stratégiát alkal-
mazna? Válaszát indokolja!
A szervezeti kultúra a szervezet tagjai által köve-

tett, ill. vallott, tudatos vagy öntudatlan előfelté-
telezések, ítéletalkotási és gondolkozási sémák,
látható és láthatatlan formában megjelenő érték-
és szokásrendek összessége. Jellemzője, hogy
alapvetően rejtett, s aki nem tud alkalmazkodni
hozzá, azt bünteti. A hasznos és káros változások-
kal szemben egyaránt korlátot jelent.
A szervezeti kultúra és a vezetési magatartás vi-

szonyában Charles Handy végzett kutatásokat,
melyek eredményeként az egyes szervezeti kultú-
rák négy alaptípusát különböztette meg:
1. Hatalom típusú kultúra: Tekintélyelvű szerve-

zet, amely energikus vezetéssel gyorsan reagálhat
a környezet változásaira. A központ az ellenőrzést
többnyire a kulcspozíciók betöltésével és időn-
kénti nagy ellenőrzésekkel gyakorolja. Ennek a tí-
pusnak a kritikus pontja a méret: kisebb, vállal-
kozó szellemű, innovatív gondolkodású szerveze-
tekben hatékony lehet, mivel itt kevés a szabály,
az előírás, csekély a bürokrácia, inkább az egyénre
alapítanak. Nagyobb szervezetekben az erősen
centralizált, hierarchikus felépítés az általános, a
munkatársak bevonása nem jellemző.
2. Szerep típusú kultúra(KSH ilyen) A racionalitás

a központi érték. Az ilyen szervezetet szabályok
irányítják, amelyek fontosabbak a személyeknél.
Nem elvárt a többletteljesítmény. Lassan észleli a
változásokat, lassan mozdul és változtat, ezért
csak stabil vagy alig változó környezetben lehet
eredményes. Olyan szervezetekben lehet előnyös,
ahol az elvégzendő műveletek rutinjellegűek,
előre programozhatók, költséges a technológia, és
sokba kerülne egy esetleges üzemzavar, illetve,
amikor a szorosan összefonódó feladatok mód-
szeres összehangolást igényelnek.
3. Feladat típusú kultúra: A projektekre és a mát-
rixszervezetre jellemző kultúra. A csoportmunká-
ban rejlő erőket használja ki, eredmény-centrikus,
inkább a szakmai tudás számít, nem a hatáskör
vagy a hierarchiában elfoglalt hely. A hatalom
megosztott, s az egyéni különbségeket, a célokat
és státuszokat háttérbe szorítja a csoportkultúra.
Viszonylagos szabadságot enged meg a szervezet
tagjainak, mivel ez a típus nagyon rugalmas, ezért
változó környezetben, erős piaci versenyben lehet
eredményes. Ugyanakkor nem kedvez a speciali-
zálódásnak, elmélyülésnek. Ha pedig a források
korlátozottak, vagy a szervezet egésze rosszul mű-
ködik, e kultúra könnyen átalakul szerep-vagy ha-
talomkultúrává, mivel az erőforrások szűkössége
konfliktusokhoz, versengéshez vezethet.
- Személyre alapozó kultúra: A csoport helyett az
egyénre épít. A szervezetben kisebb-nagyobb
szervezeti szigetek vannak, amelyekhez az egyé-
nek szabadon társulhatnak elképzeléseik megva-
lósítására, közös céljuk azonban kevés van. Mivel
nincsen felülről érkező utasítás, ezért a feladatok
megoldásának egyetlen módja a munkatársak
megegyezése. E kultúra akkor hasznos, ha maga-
san kvalifikált emberek innovatív feladatok meg-
oldására társulnak. Az emberek azzal foglalkoz-
nak, amihez értenek. Az ilyen kultúrával rendel-
kező szervezetek csak addig virágoznak, amíg ki
nem alakulnak a formális csoportok. A szakértői
munkát végző szervezetek jellegzetes felépítése,
melynek központi alakjai kiemelkedő tudással
rendelkező személyek, akik szabadon döntöttek,
hogy közös irodát, céget alapítanak. Kevés szerve-
zet viseli el ezt a kultúrát.
A szervezeti kultúra kialakulása, megváltozása

mindig valamilyen hosszabb folyamat, fejlődés
eredménye. A kultúraváltás folyamatát többek
között az új kultúra alapelemeinek szisztematikus
megjelenítése, láthatóvá és érzékelhetővé tétele
gyorsíthatja fel. A vezetők által meghozott dönté-
sek megvalósítása három egymást követő lépés-
ben történik (Lewin, 1951):
1. Felengedés (kifagyasztás) – megteremtjük a

régi állapottól való elszakadás motivációs feltét-
eleit.
2. Mozgatás (átalakítás) – előmozdítjuk a szüksé-

ges változások létrejöttét.
3. Megszilárdítás (visszafagyasztás) – gondosko-
dunk a változás tartóssá válásának motivációs fel-
tételeiről.
Zaltmann és Duncan a szervezeti változással kap-

csolatban – a változás szervezeti és környezeti fel-
tételeitől függően – négyféle változtatási straté-
giát ajánl:
1. A rásegítő taktika az alulról jövő, azaz már meg-

lévő változtatási szándéknak „segít alá”. E taktika
feltételezi, hogy a változtatás szükséglete és a célt
leíró jövőkép már kialakult az érintettekben, to-
vábbá létezik az a kölcsönös bizalom, amely a fe-
lülről jövő támogatás nyújtásához és elfogadásá-
hoz egyaránt szükséges. Jutalmak kilátásba helye-
zésével, vonzóbb munkakörülményekkel teszi
könnyebbé a változás megvalósítását.
2. A felvilágosító-oktató (KSH-nál ez lenne a cél-

ravezető) taktika az érintettek racionalitására
épít; arra a feltételezésre, hogy a szóban forgó vál-
toztatások szükséges és hasznos voltát demonst-
ráló tények és összefüggések súlya alatt belátják,
elfogadják és támogatják az adott változtatás vég-
rehajtására irányuló vezetői szándékot. Az embe-
rek értékrendjét, gondolkodásmódját, viselkedé-
sét igyekszik megváltoztatni a kialakult rutin visz-
szatérése ellen.
3. A manipulatív taktika – a felvilágosító-oktató
taktikával szemben – nem az érintettek racionali-
tására kíván hatni, hanem elsősorban érzelmeik,
attitűdjeik révén. Az információk önkényes szelek-
tálása, csoportosítása és tálalása révén igyekszik
hatását kifejteni. Használata a lelepleződés veszé-
lye miatt kockázatos, ugyanakkor a változáshoz
szükséges támogatás és egyéb erőforrások hiánya
esetén szükséges lehet. Érveket, indoklásokat,
konkrétumokat szándékosan eltorzítva mutat be,
így fogadtatja el a változás hasznosságát.
4. A hatalmi taktika alapvetően a kényszer és a

szankciók–büntetések eszközeivel operál. Akkor
alkalmazható, ha a hatalom gyakorlásához szüksé-
ges erőforrások ténylegesen rendelkezésre állnak,
és ha gyors és áttörésszerű eredményt kell elérni.
Ezt a módszert már csak akkor vessük be, ha min-
den más eszközünk (pl. jutalom megvonása, elbo-
csátással fenyegetés) kudarcot vallott. A változást
kezdeményező magasabb beosztását, a befolyása
alatt állók függő helyzetét használják ki; utasíta-
nak, kényszert alkalmaznak.
Kiegészíthetjük a fenti módszereket a képzéssel,

kommunikációval, hogy az érintettek megértsék,
befogadják az új gondolatokat, munkamódszere-
ket. A nagymértékű változásokat követően segít-
hetjük, támogathatjuk munkatársainkat, pl. rend-
kívüli szabadsággal, empatikus viselkedéssel. Az
ellenérdekelt felekkel vagy csoportokkal a tárgya-
lásos, megegyezéses formát is alkalmazhatjuk.
4/15/15: Ismertesse a vezetés, mint koordináció
perspektíváját! Nevezze meg és jellemezze a
koordinációs eszközöket!
A vezetés mint koordináció: az egyes szervezeti

tagok és szervezeti egységek munkájának
összehangolása az egyik legfontosabb és
legáltalánosabb vezetői feladat.
A vezetők koordinációs tevékenységét az általuk

alkalmazott koordinációs eszközökön keresztül
tudjuk megragadni. A szakirodalom Khandwalla
(1977) alapján általában technokratikus,
strukturális és személyorientált koordinációs
eszközöket különböztet meg.
1. Technokratikus koordinációs eszközök: A
technokratikus eszközök jellemzően formalizált
(dokumentumokban rögzített) előírások,
amelyek a munkavégzés tárgyára, kívánatos
módjára vagy elvárt eredményére vonatkoznak.
A vezetők azért alkalmazzák, hogy elvárásaik
személyes jelenlétük és közreműködésük
hiánya esetén is teljesüljenek. További előnyei
az egyértelműség, a kiszámíthatóság és a
konzisztencia.
Leggyakoribb megjelenési formáik:
 alapító okirat, szervezeti és működési sza-

bályzat (SZMSZ);
 egyéb szakmai szabályzatok és eljárásren-
dek;
 stratégiák, fejlesztési programok, operatív
tervek;
 költségvetések, pénzügyi elvárások;
 írásos vezetői utasítások, rendelkezések;
 belső tájékoztató anyagok.
2. Strukturális koordinációs eszközök: A
szervezeti struktúra azzal, hogy a hasonló
feladatokat végző munkatársakat jellemzően
egy szervezeti egységbe foglalja, a hierarchia
révén pedig a feladatok kiadásának és a
teljesítményről való visszacsatolásnak az útját
rögzíti (szolgálati út), önmagában jelentős
koordinációs erővel bír. A strukturális
koordinációs eszközöket általában ezen felül
értelmezik, tehát olyan rásegítő
megoldásokként, amelyek a meglévő szervezeti
struktúra esetleges koordinációs hiányosságait
pótolják. A strukturális koordinációs
mechanizmusok kiegészítő szakértelemmel, a
szervezetből egyébként hiányzó nézőpontok
becsatornázásával, hatékony és inspiráló
munkavégzési keretekkel segítik a szervezetek
mindennapi működését.
Legjellemzőbb típusai közé az alábbiak tartoznak

az alábbiak:
• törzskari egységek, termék- és

folyamatfelelősök (illetve más, az
alapstruktúrát kiegészítő munkakörök és
felelősségek);
• értekezletek és tájékoztató fórumok;

• bizottságok, projektek, team-munka.
3. Személyorientált koordinációs eszközök: Ezek

a koordinációs mechanizmusok szorosan
kötődnek a vezető személyéhez, elsősorban a
leadership szerepfelfogás követése, illetve a
személyes vezetés gyakorlása révén
érvényesülnek. „Puha” eszközökkel operálnak,
a szervezeti tagok felfogását, magatartását
igyekeznek úgy alakítani, hogy az a kohézió
irányába hasson.
Tipikus formái a következők:
 az összetartozást erősítő szervezeti kul-

túra fejlesztése;
 személyes ráhangolás és konfliktusfelol-
dás;
 lojális munkatársak preferálása a vezető-
kiválasztásnál;
 identitáserősítés belső képzés révén.
4/15/16: Mutassa be a változási stratégiákat,

illetve azok jellemzőit, kitérve eredményes
alkalmazásuk feltételeire!
Négyféle változtatási stratégia van:
• a rásegítő taktika az alulról jövő, azaz már

meglévő változtatási szándéknak „segít alá”. e
taktika feltételezi, hogy a változtatás
szükséglete és a célt leíró jövőkép már kialakult
az érintettekben, továbbá létezik az a kölcsönös
bizalom, amely a felülről jövő támogatás
nyújtásához és elfogadásához egyaránt
szükséges.
• a felvilágosító-oktató taktika az érintettek

racionalitására épít; arra a feltételezésre, hogy a
szóban forgó változtatások szükséges és hasznos
voltát demonstráló tények és összefüggések
súlya alatt belátják, elfogadják és támogatják az
adott változtatás végrehajtására irányuló
vezetői szándékot.
• a manipulatív taktika – a felvilágosító-oktató

taktikával szemben – nem az érintettek
racionalitására kíván hatni, hanem elsősorban
érzelmeik, attitűdjeik révén. mindeközben
eszközeit tekintve is kívül lép az „objektív
tények” világán, mivel – elnevezésével
összhangban – az információk önkényes
szelektálása, csoportosítása és tálalása révén
igyekszik hatását kifejteni. Használata a
lelepleződés veszélye miatt kockázatos,
ugyanakkor a változáshoz szükséges támogatás
és egyéb erőforrások hiánya esetén szükséges
lehet.
• a hatalmi taktika végezetül alapvetően a

kényszer és a szankciók–büntetések eszközeivel
operál. Akkor alkalmazható, ha a hatalom
gyakorlásához szükséges erőforrások
ténylegesen rendelkezésre állnak, és ha gyors és
áttörésszerű eredményt kell elérni. ezt a
módszert már csak akkor vessük be, ha minden
más eszközünk (pl. jutalom megvonása,
elbocsátással fenyegetés) kudarcot vallott.
Kiegészíthetjük a fenti módszereket a képzéssel,

kommunikációval, hogy az érintettek megértsék,
befogadják az új gondolatokat,
munkamódszereket. A nagymértékű változásokat
követően segíthetjük, támogathatjuk
munkatársainkat, pl. rendkívüli szabadsággal,
empatikus viselkedéssel. Az ellenérdekelt felekkel
vagy csoportokkal a tárgyalásos, megegyezéses
formát is alkalmazhatjuk.
Változtatá Jellemzői
si
stratégia
Rásegítő Jutalmak kilátásba helyezésével,
vonzóbb munkakörülményekkel
teszi könnyebbé a változás
megvalósítását
Felvilágosí Az emberek értékrendjét,

tó-oktató gondolkodásmódját, viselkedését
igyekszik megváltoztatni a
kialakult rutin visszatanulása ellen
Manipulat Érveket, indoklásokat,

ív konkrétumokat korrekt módon
vagy szándékosan eltorzítva mutat
be, így fogadtatja el a változás
hasznosságát.
hatalmi A változást kezdeményező

magasabb beosztását, a befolyása
alatt állók függő helyzetét
használják ki. Utasítanak,
kényszert alkalmaznak.

kritikáját és az ennek eredményeképpen
született további elméleteket, kiegészítéseket!
Az Új Közmenedzsment egyértelmű
hatékonyságát és eredményességét nem sikerült
bizonyítani. A bevezethetősége is erősen
szituációfüggő, az angolszász országoktól
jelentősen eltérő tradíciókkal és társadalmi
kultúrával jellemezhető országokban nem vagy
csak nagyon nehezen valósítható meg.
• túlzott teret biztosít a magánszektornak, amely

esetenként opportunista módon használja ki az
ebből fakadó lehetőségeket. Az egyes
közszervezetek túlságosan nagy autonómiája, a
rendszeren belüli erős decentralizáció rontja a
méretgazdaságosságot, és a több szempontú
döntések visszaszorulásával jár.
• A nagyobb szervezeti szabadság erősebb

regulációs és koordinációs erőfeszítéseket
igényel, ami végső soron a bürokrácia
gyarapodását is előidézheti.
• A bürokratizálódás felszámolását nem igazán

szolgálja, inkább arról van szó, hogy az „eljárási
szabály” kultúrát felváltja a „tervezz, jelents,
értékelj” kultúra, hasonlóan sok és gyakran
feleslegesnek tűnő adminisztratív
kötelezettséggel. A közigazgatás szereplői
között a kooperáció és bizalom helyett a
versengés és bizalmatlanság kultúráját hozza
magával; a szakmakultúra háttérbe szorul a
menedzseri kultúrával szemben.
• A „köz” tagjait, az egyéneket és közösségeket

esetenként passzív fogyasztóvá degradálja,
nem igazán számít az alkotó közreműködésükre,
önálló hozzájárulásukra a közösségi
szolgáltatások biztosításában.
A kritikák hatására a New Public Management

mellett megjelentek egyéb közigazgatási
reformirányzatok is, amelyek az állam
szervezésével és működtetésével kapcsolatban
részben más prioritásokat javasoltak.
• A Good Governance (Jó Kormányzás) irányzata

szerint az államnak ösztönöznie kell az
állampolgárokat és civil, társadalmi
szerveződéseiket arra, hogy nagyobb szerepet
vállaljanak a társadalmi folyamatokban, a
közösségi döntések meghozatalában. Ezzel
biztosított a nyilvánosság és a közvetlen
állampolgári részvétel a közügyek intézésében,
amivel megvalósítható a jó kormányzás.
• A Neoinstitucionalizmus (Új Intézményelmélet)

szerint egy közösségi intézmény működését
nem csupán gazdasági számításokkal lehet
jellemezni, illetve befolyásolni. Legalább
ugyanilyen fontosságot tulajdonít az
intézményekben dolgozók személyes
viszonyainak, kapcsolatainak, értékrendjeiknek,
a szervezethez való lojalitásuknak. Az elmélet
szerint a közintézmények kialakításánál,
működtetésénél ezeket a szempontokat is
figyelembe kell venni.
• Az Új Weberizmus szerint az államot meg kell

erősíteni, helyre kell állítani a közigazgatásban a
jogszerűséget, emelni kell a szolgáltatások
színvonalát, ügyfélbaráttá és hatékonnyá kell
tenni a közigazgatást. A köztisztviselők esetében
ez azt jelenti, hogy a jogszerűség talaján álló
szakértő szerepüket ki kell egészíteniük az
ügyfelek jobb kiszolgálásáért felelős
menedzseri szereppel (utóbbi az „új" elem a
hagyományos weberi modellhez képest).
"Weberi" elemek:
 Az állam megerősítése, hiszen az állam a

globalizáció által támasztott kihívások
megoldásának egyetlen közösségi eszköze.
 A képviseleti demokrácia megerősítése
mind központi, mind regionális, mind he-
lyi szinten.
 A közigazgatási jog szerepének megerősí-
tése. Szakmai szempontok alapján szerve-
zett közigazgatási kar, sajátos ethosszal és
alkalmazási feltételekkel.
"Új" elemek:
 A közigazgatásnak ki kell szolgálnia az ál-
lampolgárok szükségleteit, igényeit, aka-
ratát. Ezt a sajátos szakmai kultúra teszi le-
hetővé.
 A képviseleti demokrácia kiegészítése
többlet konzultációs lehetőségekkel és az
állampolgárok állami döntésekbe való be-
vonásával.
 A közpénzek felhasználása során a tényle-
ges eredmények elérésére kell törekedni,
nem pedig csupán a szabályok betartására.
 A közszolgálatot olyan módon kell tovább-
fejleszteni, hogy az egyén képes legyen a
saját szűk szakterületénél tágabb össze-
függésben döntéseket hozni, javasolni a
köz érdekében.
4/15/18.Mutassa be az Új Közmenedzsment
(NPM) eszköztárát és fogalmazza meg a mozga-
lommal szembeni legfontosabb kritikákat!
Az NPM által javasolt megoldások nem értékkö-

töttek, lényegében minden, intézményi szinten
érvényesíthető hatékonysági forrás feltárását ja-
vasolja. A főbb megoldások:
- autonóm, ügynökségi elven működő szerveze-

tek az állami hierarchiában – különösen a terület-
fejlesztési feladatok ellátásában (public choice-tól
átvett eszköz);
- szervezeti és döntési decentralizáció: azaz az

operatív jogosítványok alacsonyabb szintre való
delegálása és a nagy, vertikálisan integrált szerve-
zetrendszerek szétdarabolása (public choice-tól
átvett eszköz);
- közigazgatási–közszolgáltatási tevékenységek
kiszerződése magánvállalatok részére;
- piaci típusú mechanizmusok alkalmazása, pl. a

szolgáltatók kötelező versenyeztetése, közbe-
szerzés;
- „ingyenes” szolgáltatások helyett az igénybeve-

vők részleges pénzügyi hozzájárulása;
- a szervezeti és egyéni teljesítmények mérése,

esetenként teljesítményfüggő finanszírozás;
- a vállalati szektorból átvett vezetési–szervezési

elvek és technikák fokozott alkalmazása (pl. BPR,
TQM);
- a fogyasztó- és ügyfél-orientáció, a fogyasztói
megelégedettség és a minőségi kiszolgálás javítá-
sa, a közigazgatás mint szolgáltató tevékenység
hangsúlyozása.
Az Új Közmenedzsment egyértelmű hatékonysá-

gát és eredményességét a hagyományos közigaz-
gatás-szervezési modellekkel szemben tudomá-
nyos igényességgel nem sikerült bizonyítani az
elmúlt években, évtizedekben. Ugyanakkor
eléggé erőteljes jelek mutatnak arra, hogy nem-
csak az NPM sikere, de maga a bevezethetősége is
erősen szituációfüggő, az angolszász országoktól
jelentősen eltérő tradíciókkal és társadalmi kultú-
rával jellemezhető országokban nem vagy csak
nagyon nehezen valósítható meg. Emellett szá-
mos olyan kritika is megfogalmazást nyert, amely
az NPM elveit, de még inkább a megvalósult gya-
korlatát önmagában, a földrajzi–kulturális kontex-
tustól függetlenül is aggályosnak tartja. Ezek közé
tartoznak a következők:
- Túlzott teret biztosít a magánszektornak, amely

esetenként opportunista módon használja ki az
ebből fakadó lehetőségeket. Az egyes közszerve-
zetek túlságosan nagy autonómiája, a rendszeren
belüli erős decentralizáció rontja a méretgazdasá-
gosságot, és a több szempontú döntések vissza-
szorulásával jár.
- A nagyobb szervezeti szabadság erősebb regulá-

ciós és koordinációs erőfeszítéseket igényel, ami
végső soron a bürokrácia gyarapodását is elő-
idézheti.
- A bürokratizálódás felszámolását nem igazán

szolgálja, inkább arról van szó, hogy az „eljárási
szabály” kultúrát felváltja a „tervezz, jelents, ér-
tékelj” kultúra, hasonlóan sok és gyakran felesle-
gesnek tűnő adminisztratív kötelezettséggel. A
közigazgatás szereplői között a kooperáció és bi-
zalom helyett a versengés és bizalmatlanság kul-
túráját hozza magával; a szakmakultúra háttérbe
szorul a menedzseri kultúrával szemben.
- A „köz” tagjait, az egyéneket és közösségeket

esetenként passzív fogyasztóvá degradálja, nem
igazán számít az alkotó közreműködésükre, önálló
hozzájárulásukra a közösségi szolgáltatások bizto-
sításában.

lényegét és az ennek eredményeképpen a
közigazgatásban alkalmazott főbb fejlesztési
eszközöket!
Új közmenedzsment – New Public Management:

a közigazgatás lényegi fejlesztését célként kitűző
mozgalom.
Egyrészt előtérbe kerül az állami szerepvállalás

további növekedésének megakadályozása,
illetve mértékének visszaszorítása, az állam
leépítése, a deregulációs folyamatok
felgyorsítása.
Másrészt a teljesítményszempont (hatékonyság,

eredményesség, költségtakarékosság) nagy
hangsúllyal jelenik meg az állami szférában
maradó tevékenységekkel, funkciókkal,
szervezetekkel kapcsolatban, jellemző a piaci
mechanizmusok átvétele, kiterjesztése, az ott
bevált gyakorlatok alkalmazása a közszférában.
Harmadrészt előtérbe kerülnek a közigazgatás, az

állami szféra hatékonyságának, működési
színvonalának, a nyújtott szolgáltatások
minőségének a követelményei, valamint a
rendszer kinyitása a civil szféra irányába (Public
Privat Partnership) a köz- és a magánszféra
kapcsolatfelvétele és az erőforrásaik összevonása
közcélok megvalósítása érdekében.
A közigazgatás fejlesztésének főbb megoldásai:
 az ún. piaci típusú mechanizmusok: pl. a

szolgáltatók kötelező versenyeztetése,
közbeszerzés;
 a piacok működését szimuláló szervezet- és

szabályrendszerek létrehozása;
 közigazgatási-közszolgáltatási tevékenységek
kiszerződése magánvállalatok részére;
 ügynökségi elven működő szervezetek az

állami hierarchiában – különösen a
területfejlesztési feladatokban
a közigazgatási szervezetek hatékony

működését és vezetését támogató, a vállalati
szektorból átvett vezetési-szervezési
(menedzsment) elvek és technikák fokozott
alkalmazása, TQM;
 szervezeti és döntési decentralizáció: azaz az

operatív jogosítványok alacsonyabb szintre
való delegálása és a nagy, vertikálisan integrált
szervezetrendszerek szétdarabolása
a fogyasztó- és ügyfél-orientáció, a fogyasztói

megelégedettség és a minőségi kiszolgálás szem-
pontjainak, a közigazgatás, mint szolgáltató tevé-
kenység hangsúlyozása.
4/15/20: Mutassa be az e-közigazgatási

szolgáltatások szintjeit és két hazai e-
közigazgatási szolgáltatást soroljon be a
modell segítségével!
1. szint – Jelenlét: Itt pusztán statikus információk

érhetők el az e-kormányzati szolgáltatásokkal
kapcsolatban, egy vagy több online felületen.
2. szint – Interakció: Megjelennek az elemi

funkciók az e-kormányzati webkikötőkön,
elsősorban keresőmotorok, letölthető űrlapok,
keresztcsatolások, e-mail címek formájában.
3. szint – Tranzakció: Jellemzője az első

önkiszolgáló alkalmazások elkülönült
megjelenése, melyek egy része a háttérben
különböző közigazgatási szervek csapatmunkáját
igényli. Fejlett tranzakciós portálok: az online
tranzakciók integrált szolgáltatáscsomagban
jelennek meg „egyablakos” módszerrel.
4. szint – Transzformáció: Egyetlen központi

online felületen keresztül megvalósuló komplex
szolgáltatásegyüttes, mely átlátható kormányzati
rendszert biztosít az állampolgárok számára,
amelyben egy további fontos szempont is
megjelenik: ki kell szélesíteni a szolgáltatások
elérését lehetővé tevő csatornák számát.
5. szint – Targetizáció: Proaktív, automatizált,

ügyfélközpontú, célzott szolgáltatások
megjelenése, az ügyfél maximális bevonásával.
Besorolt szolgáltatások
Általános Nyomtatványkitöltő (ÁNYK) – 3. szintű

szolgáltatás
Magyar Államkincstár: WebKincstár /
MobilKincstár – 5. szintű szolgáltatás
4/15/21.Határozza meg a projekt fogalmát, sza-

kaszait és a projektciklus egyes lépéseit! Röviden
ismertesse, hogy a projektciklus egyes szakaszai-
ban milyen fontos tevékenységeket kell elvé-
gezni!
A projekt a tervezés legkisebb eleme, amely:
- egyedi szervezeti környezetben megtervezett és

végrehajtott lépéssorozat;
- konkrét célokat meghatározott idő alatt kíván
elérni;
- a célok eléréséhez meghatározott (humán és

anyagi) erőforrásokat rendel.
A projekt három szakaszra bontható, melyekre

gyakran a projektháromszög kifejezéssel utalunk:
1. Létrehozás – a tervezés és programozás szaka-

sza
2. Megvalósítás – a projekt végrehajtásának és

nyomon követésének, monitoringjának szakasza
3. Lezárás – utólagos értékelés és tapasztalatok le-

szűrésének szakasza
Ha a projektháromszög létrehozás elemét további
szakaszokra bontjuk, megkapjuk az úgynevezett
projektciklust.
A projekt létrehozása (projektciklusok):
1. A projekt meghatározása – a helyzetelemzést,

a projekttel megvalósítható elképzelések megha-
tározását és feltérképezését, a problémák, lehető-
ségek feltárását tartalmazza. Ezt követően dön-
tést lehet hozni, hogy mely ötleteket érdemes to-
vábbvinni a kidolgozás szakaszába. Az elemzések
alapján operatív projekttervek készülnek. A pro-
jektterv részletes kidolgozása a kedvezményezet-
tek és az egyéb érdekcsoportok bevonásával tör-
ténik.
2. A projekt kidolgozása, tervezése – a projekt

alapgondolatának kifejtését, részletes kidolgozá-
sát jelenti.
3. A projekt előzetes értékelése – Ez a lépés bizto-

sítja a javasolt projekt szigorú értékelését és a
szükséges módosítások elvégzését. Az elkészült
projekttervek esetén szükség van azok megvaló-
síthatóságának és fenntarthatóságának értékelé-
sére.
4.A projekttel kapcsolatos tárgyalások és dönté-
sek – a finanszírozó intézmények megvizsgálják a
projektjavaslatokat, és döntést hoznak arról, hogy
finanszírozzák-e a projektet vagy sem. Ebben a fá-
zisban kötik meg az érdekeltek azokat a szerződé-
seket, amelyek a projekt megszervezésére, meg-
valósítására vonatkoznak, beszerzik a szükséges
engedélyeket stb.
5. A projekt megvalósítása: a projekt végrehajtá-

sát jelenti az előzőleg elfogadott módon, valamint
rendszeres időközönként végzett ellenőrzések an-
nak megállapítására, hogy a projekt az előre meg-
határozott ütemterv szerint halad-e.
6.A projekt lezárása: ebben a fázisban a projekt

befejeződik, amelynek eredményeit értékelni kell.
Ilyenkor új projektek alapgondolatai születhetnek
meg.
4/15/22: Mutassa be közigazgatás

minőségfejlesztésének domináns módszereit
(ISO és EFQMCAF)!
A minőségfejlesztés különböző minőségügyi

rendszerek alkalmazásával valósítható meg.
 ISO – szabványba foglalt tanúsításos rendszer
Általános követelményeket fogalmaz meg a

szervezetek minőségbiztosítási rendszerére. A
szabványt alkalmazó szervezetek e
követelmények mentén felkészíthetők, a
kialakított szabványos működés pedig
független, akkreditált tanúsító szervezetek
révén tanúsítható. az ISO tanúsítás
önmagában nem garantálja a relatíve kiváló
minőséget, csak az előre kialakított
standardoknak való megfelelést, tehát inkább
a betervezett minőségi szint megvalósításának
állandóságáért felel
 Európai Minőségirányítási Alapítvány (EFQM)

- európai nagyvállalatok által alapított
szervezet, ez hozta létre az önértékelésen
alapuló modellt.
 CAF – lehetőséget ad az unió területén

működő közigazgatási szervek
minőségjegyeinek és azok mérésének
egységesítésére, illetve az adatok
összehasonlíthatóságára.
Általános Értékelési Keretrendszer - CAF.
 Az EU által elfogadott és kidolgozott CAF

önértékelési modell az EFQM modellen
alapszik, ugyanakkor a TQM minden támogató
eleme megjelenik a CAF modell leírásában,
strukturált formában. (Európában az
önértékelés közös alapja az EFQM modell.)
 Ez az eszköz a szervezetet egyidejűleg több,

eltérő szemszögből vizsgálja, a szervezeti
teljesítmény elemzését a teljesség
figyelembevételével, ún. holisztikus
megközelítésből kiindulva végzi.
A CAF-ot elsősorban azért ajánlják az Európai

Unióban, mert elősegíti a közigazgatási
szerveknél a teljesítmény- és a
hatékonyságorientált minőségfejlesztést a
korszerű minőségmenedzsment technikák
alkalmazásával. Ezen kívül egyszerű, könnyen
használható módszertani keretet kínál a
közszektor önértékeléséhez.
 Arra tervezték, hogy a közszektor minden

részében használható legyen,
nemzeti/szövetségi, regionális és helyi
szinteken egyaránt.
 Egyes esetekben – különösen a nagyon

nagyméretű szervezetekben – az önértékelést
a szervezet egy részén belül is el lehet végezni,
pl. egy kiválasztott igazgatóságon vagy
kirendeltségen belül.
A közszektor szervezeteinek önértékelése és

fejlesztése nagyon nehéz a szervezet különböző
funkcióira vonatkozó megbízható információ
nélkül. A CAF arra ösztönzi a szervezeteket, hogy
gyűjtsék össze és használják fel az információt, de
nagyon gyakran ez az információ nem áll
rendelkezésre az első önértékeléskor. Ezért a CAF-
ot gyakran ún. zéró-bázisú mérésnek tekintik,
mivel jelzi azokat a területeket, ahol alapvetően
fontos a mérés elkezdése.
A CAF-nak négy fő célkitűzése van:

 Kezeli a közigazgatást jellemző egyedi
sajátosságokat.
 A közigazgatási szervek számára a teljesítmény

fokozására alkalmas eszközként szolgál.
 Híd szerepet tölt be a különféle

minőségmenedzsment modellek között.
 Megkönnyíti a minőségi összehasonlító

értékeléseket a közigazgatási szervezetek
között.
Fb. erre a kérdésre (4/15/13) kidolgozott válasza:
A minőségbiztosítás szemléletében a jó eljárások

szabványokba foglalhatók, így a működés tanúsít-
ható.
A legismertebb ilyen szabályrendszer az ISO. Az
ISO az International Organization for
Standardization rövidítése, amely több mint 100
nemzet szabványosítási tagszervezeteinek szövet-
sége és jó néhány nemzetközi szabványért felel.
Ezek közül a legismertebb az ISO 9001-es szab-
vány, amely általános követelményeket fogalmaz
meg a szervezetek minőségbiztosítási rendsze-
rére. A szabvány alkalmazására aspiráló szerveze-
tek e követelmények (mint egy ellenőrző lista)
mentén felkészíthetők, a kialakított szabványos
működés pedig független, akkreditált tanúsító
szervezetek révén tanúsítható. Az ISO tanúsítás
önmagában nem garantálja a relatíve kiváló minő-
séget, csak az előre kialakított standardoknak való
megfelelést, tehát inkább a betervezett minőségi
szint megvalósításának állandóságáért felel. En-
nek ellenére meglehetősen elterjedt az üzleti és
közszolgálati szervezetek között egyaránt. Rangját
jelzi, hogy a különböző ISO tanúsítványok meglé-
tét gyakran előfeltételként írják elő pályázatoknál,
szerződéses kapcsolatokban.
Az EFQM modellt az európai nagyvállalatok által

alapított szervezet, az Európai Minőségirányítási
Alapítvány hozta létre, és főként piaci szervezetek
alkalmazzák.
A CAF (Common Assessment Framework, magya-

rul: Közös Értékelési Keretrendszer) az EFQM ön-
értékelési modell közigazgatásra adaptált válto-
zata. Az önértékelési modellek alapvetően abból
indulnak ki, hogy nézzük meg, mi az, amivel egy
szervezet egy adott pillanatban rendelkezik, majd
végezzünk helyzetfelmérést, tekintsük át adottsá-
gainkat és értékeljük, hogy ezekkel az adottságok-
kal milyen eredményeket értünk el. Az önértéke-
lés a szervezet átfogó, szisztematikus és rendsze-
res felülvizsgálatát jelenti, amelyben a szervezet
azonosítja erősségeit és fejlesztendő területeit,
és kijelöli azokat a fejlesztési tevékenységeket,
amelyek megvalósulását folyamatosan nyomon
követi.
A minőségügyi rendszerek és önértékelési model-

lek közös alapja a PDCA ciklus, amelynek logikája
a jól működő szervezet mindennapi munkáját át-
hatja. Tevékenységeinket az alábbi lépések során
valósítjuk meg:
1. Plan – tervezés;
2. Do – megvalósítás;
3. Check – ellenőrzés, értékelés;
4. Act – beavatkozás, korrekció.
A folyamat ezzel azonban nem áll meg, hanem egy

magasabb szinten működik tovább. A következő
tervezésbe beépülnek a korábbi korrekciók, így
egyre magasabb szinten valósul meg a folyamat.
Ezért a ciklust a folyamatos fejlesztés ciklusának is
nevezzük.
Az (Közös) Általános Értékelési Keretrendszer

(CAF) az önértékelési modellek kategóriájába tar-
tozó EFQM alapú, teljes körű minőségirányítási
eszköz. Ez az eszköz a szervezetet egyidejűleg
több, eltérő szemszögből vizsgálja, a szervezeti
teljesítmény elemzését a teljesség figyelembevé-
telével, ún. holisztikus megközelítésből kiindulva
végzi. A CAF alkalmazása hozzásegíti a közigazga-
tási szervezeteket egy állandó fejlesztési folya-
mat elindításához. A CAF lehetőséget ad az unió
területén működő közigazgatási szervek minőség-
jegyeinek és azok mérésének egységesítésére, il-
letve az adatok összehasonlíthatóságára. A CAF
rendszernek számos előnyét tudjuk megnevezni.
Alkalmazása egyszerű, lehetővé teszi a szervezet
számára az előrehaladás lehetőségeinek megálla-
pítását, a fejlesztési gyakorlatok más közigazgatási
szervekkel történő összehasonlítását és az egy-
mástól tanulást, híd szerepet tölt be az egyes mi-
nőségmenedzsment eszközök között, azaz segíti
más, komplexebb minőségirányítási eszközök be-
vezetését is. Megfontolandó ugyanakkor, hogy
csak az a szervezet tud fejlődést elérni általa,
amely vezetősége elkötelezett, és komolyan veszi
a minőségmenedzsment szempontjait.
4/15/23 Határozza meg a tudásmenedzsment fo-

galmát, és mutassa be a kilenc lépésből álló in-
tegrált tudásmenedzsment modell folyamatát,
illetve hogyan jön létre a tudáskörforgás!
Főmenü
A TUDÁSMENEDZSMENT FOGALMA:
A tudásmenedzsment nem más, mint az intézmé-

nyi szellemi tőke növelését célzó törekvések ösz-
szessége.
Integrált tudásmenedzsment modell – 9 lépés:
 a szükséges tudás meghatározása

 a szervezet számára elérhető tudás
 a hiányzó tudás megállapítása
 tudásfejlesztés a szervezeten belül
 a tudás megszerzése szervezeten kívülről
 a tudás rögzítése
 a tudás megosztása
 a tudás felhasználása
 a felhasznált, kipróbált tudás értékelése
Így jön létre a tudáskörforgás.
A tudásmenedzsment megvalósítása: tudásaudit
4/15/24: Határozza meg a szervezeti változás

fogalmát! Mutassa be, hogy a szervezet tagjai
hogyan fogadhatják a változásokat és röviden
jellemezze a változtatás fogadtatásának
eseteit, különös tekintettel a közigazgatásra!
Szervezeti változás: a szervezet egy vagy több

alapvető jellemzőjében (alaptevékenység és -
technológia, struktúra, kultúra, környezet stb.)
jelentős mértékben megváltozik.
A változásnak két alapvető fajtáját különböztetjük

meg. Első fokú változásról beszélünk, ha pl. egy
szervezeten belül az egyik vezető nyugdíjba vonul.
Ilyenkor a változás kezelése viszonylag egyszerű, a
rendszer keretén belül megoldható. Ha viszont
szervezeteket vonnak össze, mert hatásköreik
megszűnnek, esetleg illetékességi területeik is
változnak, akkor itt kilépünk a rendszer kereteiből,
átszervezünk, új egységek jönnek létre. Ez már
másodfokú változást jelent, ami megváltoztatja a
változásvezetés kívánatos módját is.
A közigazgatásban is számos példát találunk –

hasonlóan bármely szervezethez – olyan
változásokra, amelyeket nem könnyű
megvalósítani. Ilyenek pl. a létszámleépítések, a
különböző szervezetek összevonása, hivatalok
bezárása, a munkavégzés rendjének alapvető
megváltozása stb.
A közszolgálati tisztviselőkből e változások egyéni

ellenállást váltanak ki, mert bizonytalanságot
éreznek, félnek az ismeretlentől, illetve, mert
anyagi és/vagy személyes érdekük ezt kívánja,
féltik a munkahelyüket stb. Ugyanakkor
megfigyelhetjük a szervezeti szintű ellenállást is,
amelynek oka lehet egy szervezet vagy egy
szervezeti egység fenyegetett hatalmi pozíciója, a
megváltozó erőforrás-elosztás, a szervezet puszta
létezésének veszélybe kerülése, a berögzült
rutinok stb.
A változás fogadtatása különféle lehet. A szervezet

tagjai kedvezően reagálhatnak, aminek három
fajtáját ismerjük (Aronson 1992):
• A szervezet tagjai lehetnek engedelmesek - de

csak kizárólag valamilyen jutalom ígérete vagy
reménye, illetve büntetés veszélye miatt.
• Lehetséges reakció az azonosulás - amikor az

érintett személy vonzónak, fontosnak tart
valamely személyt vagy csoportot, és ezért
képes elfogadni az értékeiket és alávetnie magát
a csoportnak.
• Beépítés esetén a befolyásoló személyt

megbízhatónak, hozzáértőnek ítéljük meg, ezért
elfogadjuk magyarázatait, azokat beépítjük saját
értékrendünkbe.
Változásvezetés esetén a három lehetőség

megfelelő arányú keverékét érdemes
alkalmaznunk.
A szervezet tagjai ellenállhatnak. Lehetséges okok:

ellenérdekeltek a változással szemben, nem
ismerik, vagy félreértelmezik a változást.
A szervezeti változtatásokkal kapcsolatos célszerű

vezetői megközelítés számos vizsgálat
célkeresztjében megjelent. Zaltmann és Duncan a
szervezeti változással kapcsolatban – a változás
szervezeti és környezeti feltételeitől függően –
négyféle változtatási stratégiát ajánl:
Változtatá Jellemzői
si
stratégia
rásegítő Jutalmak kilátásba

helyezésével, vonzóbb
munkakörülményekkel teszi
könnyebbé a változás
megvalósítását
felvilágosí Az emberek értékrendjét,
tó-oktató gondolkodásmódját,
viselkedését igyekszik
megváltoztatni a kialakult rutin
visszatanulása ellen
manipulat Érveket, indoklásokat,

ív konkrétumokat korrekt módon
vagy szándékosan eltorzítva
mutat be, így fogadtatja el a
változás hasznosságát.
hatalmi A változást kezdeményező

magasabb beosztását, a
befolyása alatt állók függő
helyzetét használják ki.
Utasítanak, kényszert
alkalmaznak.
4/15/25: Mutassa be a szervezet átvilágítását

támogató technikák közül a kérdőívezés és
dokumentumelemzés legfontosabb ismérveit!
A kérdőívek használatával nagy mennyiségű

választ és információt kapunk rövid idő alatt.
 Előnye, hogy könnyen feldolgozható,
 hátránya, hogy csak a feltett kérdésekre

érkeznek válaszok, új ötletek, gondolatok nem
jelennek meg.
Típusai:
 nyílt kérdőív: (kérdés-felelet) nehezen fel-
dolgozható, de személyre szabott válaszok
születnek.
 zárt kérdőívek: megfogalmazzuk a kérdést
és választást engedünk a megadott felele-
tek közül, ez könnyen feldolgozható, de
uniformizált válaszok születnek
 vegyes típus: a kettő kombinációja
A kérdőíves adatgyűjtés lehet önkitöltő,

csoportos önkitöltő és személyes kitöltésű
(megszólításos interjú, telefonos interjú) kérdőív.
Kérdőív mintavételi módszere lehet
 önkényes – ez a legolcsóbb.
 Alkalmazhatunk paneleket, ezt folyamato-
san vizsgálhatjuk,
 dolgozhatunk kvóta szerinti mintákkal és
 valószínűségi mintavétellel – ez a legjobb,
de a legköltségesebb is.
Dokumentumelemzés: az empirikus adatgyűjtés

egyik jól hasznosítható forrása, a szervezeti
dokumentumok vizsgálata. A szervezeti
problémák visszatükröződnek a szervezeti
dokumentumokban, ezek összegyűjtése és
tanulmányozása lehetővé teszi, hogy az egész
szervezetről és a vizsgált kérdéskörről alapvető
információval rendelkezzünk anélkül, hogy a
szervezeti munkát zavarnánk. Legegyszerűbben
alkalmazható résztechnika.
Ezt a formát más résztechnikákkal együtt célszerű

alkalmazni.. A tartalmi vizsgálat és értékelés
mellett formai vizsgálatot is kell végeznünk. A
formai dokumentumelemzés eredménye lehet az
egyes feladatok átszervezése, az alkalmazott
technika korszerűsítése.
A szervezeti dokumentumok típusai:
 szervezési és működési szabályzat, ügyrend,

egyéb szabályzat
 belső utasítások, rendelkezések, előírások,
 nyilvántartási adatok, nyilvántartás alapját

képező egyéb dokumentumok,
 beszámolók, jelentések, szerven belüli

levelezések,
 ügyfelekkel kapcsolatos dokumentumok,

közérdekű panasz, bejelentés
 értekezletek, gyűlések jegyzőkönyvei
 munkaköri leírások
4/15/26.Mutassa be a munkanap fényképezés

menetét!
A munkanap-fényképezés egy személy, csoport

vagy az egész szervezet hasznos munkaidőalap-
ját vizsgáló résztechnika. Annak megállapítására
szolgál, hogy a dolgozók a rendelkezésükre álló
munkaidőt hogyan használják ki és osztják meg a
különböző tevékenységek között. A megfigyelés
tárgya tehát a dolgozó által végzett munka és az
egyes munkaelemek időtartama. A munkanap-
fényképezés során a dolgozó napi tevékenységét
– a munkaelemek elvégzéséhez szükséges idő
megjelölésével – folyamatosan feljegyzi a munka-
felvételi lapra.
A munkaidőalap és a végzett tevékenységek mun-

kaidejének összehasonlításával megállapítható,
hogy a dolgozó:
- mennyi időt fordít az egyes tevékenységfajtákra;
- a munkavégzést folyamatosan vagy megszakítá-

sokkal végzi – tehát a tevékenységek mennyire
szervezetten követik egymást a dolgozók egyéni
munkavégzésében;
- az egyes tevékenységfajtákra az összmunkaidő-

alapból mekkora hányadot fordít.
A munkanap-fényképezés többféle módon végez-
hető el:
- A megfigyelést végezheti a dolgozó maga (ön-

fényképezés) vagy más személy. A mérés lehet
csoportos vagy egy dolgozóra vonatkozó.
- A mérés során többféle eszközt is igénybe vehe-

tünk (fényképezőgépet, filmfelvevőt, stopperórát,
egyéb speciális rögzítő eszközt).
- A munkafajtákat előre meghatározhatjuk (tevé-

kenységjegyzék), rendszerezhetjük, és a dolgozók-
nak csak a megfelelő kódszámot kell rögzíteni
vagy minősíthetjük a tevékenységfajtákat utólag,
a feldolgozás folyamatában is. Ténylegesen mért
idővel számolhatunk, vagy előre meghatározott
normaidővel.
A közigazgatási gyakorlatban elterjedt a csopor-
tos önfényképezés. A vizsgálat előkészítő szaka-
szában a dolgozók számára megfelelő mennyiség-
ben sokszorosítjuk a munkafelvételi lapokat, ame-
lyekre a dolgozók a napi tevékenységeket rögzítik.
Elkészítjük a vizsgálat eredményét számszerűen
összesítő feldolgozó táblákat is. A munkanapfel-
vétel céljáról valamint a felvételi lapok kitöltésé-
nek módjáról a dolgozókat tájékoztatnunk kell. A
munkanapfelvétel elvégzésére kb. 2 hetes, átla-
gos terhelésű időszakot célszerű kiválasztanunk,
kivéve azt az esetet, ha meghatározott feladat el-
végzésének körülményeire vagy átlagon felüli
leterheltségű időszakra vagyunk kíváncsiak. A fel-
vétel adatfelvételi szakaszában a dolgozóknak a
napi tevékenységét a munkafelvételi lapra részle-
tesen fel kell vezetni, és mérni kell a tevékenysé-
gek elvégzéséhez szükséges időt is. A kitöltött
adatfelvételi lapokat a vezető naponként látta-
mozza, majd azokat hetenként kell átadni a feldol-
gozást végző munkacsoport tagjainak. A feldolgo-
zás és értékelés szakaszában a szervezők a mun-
kafelvételi lapok bejegyzéseit a tevékenységjegy-
zék alapján kódszámmal látják el, majd a feldol-
gozó táblázatokat osztályonként, csoportonként,
vezetőnként, ügyintézőnként és az ügyvitelt ellátó
dolgozónként összesítik.
4/15/27: Válaszolja meg röviden a csoportokkal

kapcsolatos alábbi kérdéseket: Melyek a
csoportok jellemzői? Közigazgatási
környezetben milyen feladatok elvégzésére
hozna létre problémamegoldó ideiglenes
munkacsoportot (team-et)? Hogyan állítaná
össze a munkacsoportot? Milyen
csoportszerepek megléte vezethet
eredményes működéshez? Milyen technikákat
alkalmazna a csoportmunka kreatív részeinek
megtámogatására?
A csoport minden mástól jól

megkülönböztethető egység, amely két vagy
több személyből áll, s közös célok és érdekek,
normarendszer és szabályok alapján működik.
A csoport fogalmát Kurt Lewin a következőképpen

határozta meg: a csoport lényege nem a tagok
hasonlósága vagy különbözősége, hanem
kölcsönhatása, egymástól való függése. Egy
csoportot dinamikus egészként jellemezhetünk,
ami azt jelenti, hogy bármely részletének
állapotváltozása valamennyi többi részlet
állapotát is megváltoztatja. A tagok
kölcsönhatásának fokát tekintve a kis
csoportokban a laza tömegszerű állapottól a sűrű
összetartozásig minden változat megtalálható.
Attól függően, hogy a csoportok milyen
tevékenységeket látnak el, valamint milyen egyedi
jellemzőkkel rendelkeznek, több típust is
megkülönböztethetünk.
A csoport Feladatai / Jellemzői

típusa,
a
megkülönb
öztetés
alapja
döntéshozó feladata a probléma és a

nézeteltérések megoldása, új
ötletek kigondolása → előnye,
hogy az érintettek által
elfogadható döntések
születnek
problémam információk gyűjtése,

egoldó jelentések tanulmányozása,
megoldások elemzése → pl.: ad
hoc munkabizottságok
alkotó új gondolatok születése –

tudományos kutatók,
reklámszakemberek,
filmproducerek stb.
formális hierarchiája,
munkamegosztása,
célrendszere és
szabályozottsága van
informális az egyéni szükségletek alapján

jön létre, önkéntes tagsággal,
közös érdekek, értékek és
szükségletek alapján
állandó szervezetekben osztályok,

vagy szervezeti egységek vagy
ideiglenes ideiglenes bizottságok,
testületek, projekt teamek
elsődleges/ Attól függően, hogy az egyén

másodlago társadalmi lénnyé válása
s szempontjából hogyan van
jelen. Elsődleges csoport a
család azok számára, akik
családban nőnek fel. A
másodlagos csoportok az
embert abban segítik, hogy
társadalmi lénnyé váljon.
Az eredményes működést segítő szerepek a

csoportban: vállalatépítő, elnök, serkentő,
ötletgyártó, forrásfeltáró, helyzetértékelő,
csapatjátékos, megvalósító.
A csoportok fontos jellemzője azok nagysága. A

csoport nagysága meghatározza azt, hogy a tagok
hogyan dolgoznak bennük, milyen gyakran
kerülnek konfliktushelyzetbe, képesek-e és milyen
gyorsasággal konszenzust kötni, vagy mennyire
tudnak hatékonyan együtt dolgozni. Ismerünk
kétfős csoportokat (diádok), háromfős
csoportokat (triádok), valamint ennél nagyobb
kiscsoportokat 5-7 fővel, illetve nagycsoportokat.
A 20 fő feletti nagycsoport nehezen koordinálható,
a munka megszervezése is bonyolultabb ilyen
méreteknél. A kutatások révén kiderült, hogy van
olyan team-szerep, mely minden sikeres
csapatban felbukkan. Ilyenek a vállalatépítő,
elnök, serkentő, ötletgyártó, forrásfeltáró,
helyzetértékelő, csapatjátékos, megvalósító.
Amennyiben a csoportban ezek a szerepek
megtalálhatók, úgy a csoport valószínűleg
eredményes működést produkál.
A kollektív szellemi alkotómunka lehetővé teszi,

hogy több jó ötlet szülessen, mint az egyéni
problémamegoldók elgondolásainak összege. Az
igazgatásszervezésben is nagy szükségünk van a
szervezetek munkakollektíváiban felhalmozódott
szakmai tudás, gyakorlati tapasztalat minél
szélesebb körű hasznosítására. A szellemi
alkotótechnikák gyakorlati alkalmazása a
közigazgatásban dolgozóktól a kidolgozott
módszerek részletes ismeretét várja, és bizonyos
gyakorlati tapasztalatokat is feltételez. Az
alkotástechnikai módszerek alkalmazásának
feltétele: a csoportos (team) munka alkalmazása.
A csoportmunka alkalmazásának célja, hogy a
csoporttagok kreativitása fejlődjön. A kreatív
gondolkodás a képzelőerőre, intuícióra épít,
szerteágazó gondolkodási mód jellemzi, az
eredményt ugrásszerűen haladva keresi, nem
ragaszkodik a kitaposott, bevált úthoz, szokatlan
megoldásokat is elfogad, nem garantál
használható eredményt, de magában hordozza a
rendkívüli eredmény lehetőségét.
4/15/28.Határozza meg az ötletroham (brain
storming) fogalmát, célját, valamint ismertesse a
módszer alkalmazásának előnyeit és hátrányait!
A brain storming (ötletroham) csoportos kreatív

eljárás, amelynek lényege, hogy az előre kidolgo-
zott egy, esetleg néhány kérdéssel, problémával
kapcsolatban a résztvevők különböző ötleteket, az
általuk helyesnek vélt megoldási változatokat rö-
vid, lényegre törő fogalmazással a csoport tagjai
előtt elmondják.
Az ötletroham célja, hogy egy csoportnyi alkotó

fantáziájú ember gondolkodását a felvetett prob-
léma megoldására irányítsuk, így minél több ötle-
tet összegyűjtsünk.
A brain storming alkalmazásának előnyei:
 - az írásbeliségnél leírt problémákat a szó-

beli módszer javarészt kiküszöböli
 - nagyszámú javaslat begyűjtési lehetősége
rövid idő alatt
 - a fantázia, a képzelet szabad csapongása,
a gondolatok társítása (asszociáció) szokat-
lanul eredeti gondolatokat is felszínre hoz-
hat - egyik ötlet szüli a másikat
 - a moderátor végig fenntarthatja a motivá-
ciót
 - a résztvevők véleményük megformálásá-
ban nincsenek korlátozva
Hátrányai:
 - alá- és fölérendeltségi viszonyban állók

esetében a vélemények szabad kifejtése
akadályozott
 - az esetleges hangadók jelenléte, esetleg
rossz vezetés miatt a csoport széteshet
 - elterelődhet az ötletelés iránya az eredeti
problémától
 - előfordulhat, hogy egyes részterületekre
túl sok figyelmet fordítanak
 - ha az ötletelés lelassul, az ötletek nem
"sziporkáznak"
 - a csoport tagjai rossz irányba befolyásol-
ják egymást, s ez anomáliákhoz vezet
4/15/29: Ismertesse a brain storming módszerét

és menetét, valamint a módszer
alkalmazásának előnyeit és hátrányait!
A brain storming (ötletroham) csoportos kreatív

eljárás, amelynek lényege, hogy az előre
kidolgozott egy, esetleg néhány kérdéssel,
problémával kapcsolatban a résztvevők
különböző ötleteket, az általuk helyesnek vélt
megoldási változatokat rövid, lényegre törő
fogalmazással a csoport tagjai előtt elmondják.
Az ötletroham célja, hogy egy csoportnyi alkotó

fantáziájú ember gondolkodását a felvetett
probléma megoldására irányítsuk, így minél több
ötletet összegyűjtsünk. A tapasztalatok szerint az
ötletek kb. 10%-a hasznosítható, és sokszor éppen
az első hallásra rossznak, megvalósíthatatlannak
vagy képtelenek tűnő ötletekből születnek a
legjobb megoldások. A véleményeket, ötleteket
jól látható módon táblán, fali íven rögzítjük,
esetleg cédulázzuk. Minden ötletet rögzítünk, de
egyet sem értékelünk, bírálunk, kritizálunk. Ilyen
körülmények között azt érhetjük el, hogy az egyik
csoporttag ötlete a másik gondolatainak
bővülését, gazdagodását eredményezi. A
vélemények, öltetek megalkotása az
értékelésüktől elkülönül. A módszer alkalmazása
során minél több ötlet felvetésére kell
törekednünk, hiszen az ötletek „születése”
csoportban hatékonyabb, mint egyénileg.
A módszer alkalmazásának alapvető szabályai:
A résztvevők csak a megadott témával

foglalkozzanak úgy, ahogy éppen eszükbe jut.
Kerülni kell bármilyen személyes bírálatot vagy
dicséretet. Előnyben kell részesíteni a gondolatok
kötetlen, szabad csoportosítását. Minél
fantasztikusabb egy ötlet, javaslat, annál jobb. A
résztvevőknek törekedniük kell arra, hogy
ötleteiket kombinálják és tökéletesítsék anélkül,
hogy kritikával, helyreigazítással, vitával fékeznék
az alkotó ötletek születését, hiszen az ötletroham
nem a vita és tagadás, hanem az ötletkeltés ideje.
Ha valaki nem ért egyet a másik személy által
javasolt ötlettel, javasolhat mást vagy jobbat.
Alkalmazhatjuk a módszert adott probléma több
megoldási változatának ötletszintű (nem
végleges) kidolgozására, egy régebbi probléma
megoldásának új, kreatív megközelítésére,
összetett, bonyolult probléma lehetséges okainak
feltárása, értekezlet vagy rendezvény lehetséges
témáinak meghatározására, esetleg
helyzetfeltáráshoz, koncepcióalkotáshoz. Az
ötletroham lebonyolítása három lépésben
történhet. Az előkészítés során megfogalmazzuk a
problémát, amelyre választ, megoldást várunk,
előkészítjük a lebonyolítás helyét, eszközeit, majd
következik a kollektív ötletelés, végül az ötletek
ellenőrzése és kiválasztása.
Az ötletelő csoportba elegendő 8–10, a

problémához értő, de különböző végzettségű,
szakterületen dolgozó személy. Ekkora létszám a
moderátor számára is viszonylag egyszerűen
kezelhető. A moderátor az ülés megkezdésekor
röviden ismerteti a célt, valamint a brain storming
lefolytatásának szabályait. A résztvevők már a
meghívóból ismerik a megoldani kívánt
problémát, így nincs akadálya annak, hogy a
bevezető után egymást követően elmondják
javaslataikat. Az ötleteket a korábban ismertetett
módon rögzítjük. A felvetett javaslatok
mennyisége időközönként lanyhul, ilyenkor a
moderátor beavatkozik, hogy továbblendítse a
csoportot. A brain storming ülések ötletgyűjtő
részének időtartamát 30–40 percnél hosszabb
időben nem érdemes meghatározni, mert a
résztvevők kifáradnak, s emiatt valószínűleg már
nem születnek újabb ötletek. A brain storming
alkalmazása akkor javasolható, ha nem törekszünk
teljes megoldásra, mivel nem helyettesíti az
elmélyült egyéni munkát.
Előnyei:
 az írásbeliségnél leírt problémákat a szóbeli

módszer javarészt kiküszöböli
 nagyszámú javaslat begyűjtési lehetősége
rövididő alatt
 a fantázia, a képzelet szabad csapongása, a
gondolatok társítása (asszociáció) szokatla-
nul eredeti gondolatokat is felszínre hozhat
- egyik ötlet szüli a másikat
 a moderátor végig fenntarthatja a motivá-
ciót
 a résztvevők véleményük megformálásá-
ban nincsenek korlátozva
Hátrányai:
 alá- és fölérendeltségi viszonyban állók

esetében a vélemények szabad kifejtése
akadályozott
 az esetleges hangadók jelenléte, esetleg
rossz vezetés miatt a csoport széteshet
 elterelődhet az ötletelés iránya az eredeti
problémától
 előfordulhat, hogy egyes részterületekre
túl sok figyelmet fordítanak
 ha az ötletelés lelassul, az ötletek nem „szi-
porkáznak”
 a csoport tagjai rossz irányba befolyásolják
egymást, s ez anomáliákhoz vezet
4/15/30: Mutassa be a csoportos szellemi

alkotótechnikák közül a Delphi-módszer
lényegét, továbbá ismertesse a módszer
alkalmazásának előnyeit és hátrányait!
Delphi-módszer: ötletek összegyűjtése a cél.
 Kérdőíves formában, írásban történik. A

csoport tagjai formálisan, személyesen nem
találkoznak, ez kizárja a szakértők közötti
közvetlen vitát, de a „többfordulós”
kérdőívrendszer (mintegy „visszacsatolással”)
lehetőséget ad arra, hogy saját véleményüket
időnként összehasonlítsák a többiek
véleményével és érveivel.
 Akkor kerül sor alkalmazására, ha a problémát

olyan személyekkel kívánjuk megoldani, akik
valamilyen okból nem tudnak egy időben
azonos helyen összegyűlni, és van elég időnk
a megoldás kidolgozására.
A módszer lehetőség szerint a teljességre

törekszik. Az önálló gondolkodást ötvözi a kollektív
munka előnyeivel. Elsősorban
koncepcióalkotáskor, részletes terv készítésekor,
problémamegoldás céljára használható.
A módszer alkalmazásának több munkafázisát

ismerjük.
 Először meg kell határozni, hogy mire kívánunk
választ kapni, majd
 összeállítunk egy szakértő csoportot, akinek az

lesz a feladata, hogy a probléma megoldására
vonatkozóan kérdéseket tegyen fel.
 A kérdéslistát (kérdőívet) kiküldik a csoport

tagjainak, akik válaszaikat megadott időre
visszaküldik.
 A beérkezett válaszok alapján a kérdező

csoport, moderátor értékel, és újabb
kérdéseket fogalmaz meg, majd ezeket újra
elküldi a résztvevőknek.
 A megkérdezettek vagy egyetértenek a

válaszok átlagával, vagy ismét közlik ettől
eltérő véleményüket.
 A Delphi-módszer folytatása (újabb és újabb

kérdőív kiegészítéssel a korábbiak szerint)
mindaddig megtörténik (kb. 3-5 fordulóig),
amíg a szakértők meg nem egyeznek.
A tartósan eltérő véleményeket külön

elemezzük.
 Végül elvégezzük a teljes eljárás számszerű és

szöveges értékelését.
Az eljárás eredményes alkalmazását

nagymértékben befolyásolja, hogy megfelelő
szakembereket választottunk-e ki a feladatra, hogy
a kérdőíveket jól szerkesztettük-e meg, továbbá
hogy a kérdezési fordulók száma és a válaszok
időintervallumai milyen mértékben húzódnak el.
Előnyei
 a csoport tagjai között nincs közvetlen

kapcsolat, a résztvevők névtelenek maradnak
 alkalmas egymással nem összeférő emberek

bekapcsolására
 egyes személyek nem válhatnak dominánssá,

kizárja a versengést, egymás elnyomását
 kellő idő van a probléma átgondolására és

megválaszolására
Hátrányai
 3 hónapnál rövidebb idő alatt nem fejezhető

be
 az érintettek érdekeltségét, motiváltságát
nehezebb megnyerni, mint a közvetlen
csoportmunka során
 nagyon alapos előkészítést igényel
 mivel nincs személyes jelenlét, a

véleménycsere lehetősége is kizárt
4/15/31: Mutassa be a csoportos szellemi

alkotótechnikák közül a nominál csoportok
módszer lényegét, továbbá ismertesse a
módszer alkalmazásának előnyeit és
hátrányait!
A nominál csoportok módszere (NCM módszer) a

modern szociálpszichológia legújabb
eredményeire építve ötvözi a korábbi szellemi
alkotási technikák előnyeit.
Az NCM módszer alkalmazásakor a részt vevő

csoporttagok megismerkednek a szabályokkal, és
írásban megkapják az NCM kérdést. Erre azért van
szükség, hogy kizárható legyen magának a
kérdésnek a vitatása.
Ezt követően a résztvevők kidolgozzák saját

probléma-megoldási elképzeléseiket.
A következő szakaszban a résztvevők egymást

követő sorrendben, szóban megteszik a probléma
megoldásával kapcsolatos javaslataikat. (írásban
kidolgozott vélemények, másik csoporttárs által
fölvetett javaslat továbbfejlesztése, új ötletek).
Ebben a szakaszban tilos a vélemények értékelése,
kritizálása.
A javaslatokat falitáblára feljegyzik. Ezután az

elgondolások megbeszélése következik. A vitát
valamennyi ötlettel kapcsolatban lefolytatják. A
kérdések megtárgyalását követi a szavazás. Ezt
követően az általuk kiválasztott javaslatokat
fontossági sorrendben rangsorolják.
A rangsor alapján kialakulnak azok a témakörök,

amelyekhez hozzárendelhetők a felmerült
javaslatok. Így egy strukturált ötletjegyzék jön
létre, mely megalapozza a probléma végleges
megoldását.
Előnyei
 mindenki elmondhatja javaslatát, véleményét,

nem lehet senki sem „megfigyelő”, aktív
viselkedést vár el
 mód van kifejteni a vitában az egyéni

véleményeket
 a vitában újabb ötletek születhetnek, amelyek

felkerülhetnek a javaslatok közé
Hátrányai
 előfordulhat, hogy kevés javaslat születik

 a javaslatokat csak egy fordulóban lehet to-
vábbfejleszteni
 nem ösztönöz kellően a kreativitásra
4/15/32. Határozza meg a stratégiai alapú, integ-

rált emberi erőforrás gazdálkodás közszolgálati
rendszermodelljének folyamatábrája alapján a
modell alkotóelemeit és jellemezze ezek megha-
tározó összefüggéseit!
A stratégiai alapú, integrált emberierőforrás-gaz-

dálkodás közszolgálati rendszermodellje, megfe-
lelő alapot, ill. elméleti hátteret biztosít a közszol-
gálaton belül folyó emberierőforrás-gazdálkodás
megújításához.
A rendszermodell felsorakoztatja mindazon – leg-
fontosabbnak ítélt – külső (hazai, ill. nemzetközi)
kihívásokat, belső (a közszolgálatra jellemző) kör-
nyezeti hatásokat és az adott szervezet versenyké-
pességét befolyásoló tényezőket, amelyek ke-
retbe foglalják a közszolgálat működésének egé-
szét, így a területen folyó emberierőforrás-gazdál-
kodást is.
Az emberierőforrás-gazdálkodás alapfeladata,
célja, összhangot teremtsen egyrészről az elvég-
zendő feladatok, az ezekhez rendelt elvárások,
követelmények, a teljesített munkáért járó ellen-
szolgáltatások (ösztönzés), másrészről a jelzett ki-
hívásoknak leginkább megfelelni képes, felké-
szült, az elvárt kompetenciakészlettel rendelkező,
magas teljesítmény nyújtására kész, kellően moti-
vált és elkötelezett személyi állomány biztosítása
között.
A rendszermodell gerincét hat humán folyamat

(stratégiai tervezés és rendszerfejlesztés, mun-
kavégzési rendszerek, emberierőforrás-áramlás
és -fejlesztés, teljesítménymenedzsment, ösz-
tönzésmenedzsment, személyügyi szolgáltatá-
sok és tevékenységek és az ezekhez tartozó ösz-
szesen közel száz humán funkció) alkotja. Az
egyes humán folyamatokhoz azokat a humán
funkciókat lehet besorolni, amelyek tartalmukat,
feladatellátásukat, szabályozási környezetüket,
belső szakmai logikájukat és a működtetésük ré-
vén remélt eredményeket alapul véve összekap-
csolhatók. Amíg a humán folyamatok állandónak
tekinthetők, addig az azokat felépítő humán folya-
matosan változhatnak, megszűnhetnek vagy új-
ként a rendszer részévé válhatnak. A humán folya-
matok olyan integrált rendszert alkotnak, ahol a
kérdéses elemek mátrixszerű, dinamikus kapcso-
latban vannak egymással, a szervezeten belüli
szakmai és egyéb funkcionális szakterületekkel,
továbbá a közszolgálati menedzsmenthez tartozó
átfogó menedzsmenttevékenységekkel. Az integ-
rált rendszerműködés megvalósítása azért szüksé-
ges, mert a jelenlegi helyzetre jellemző túlbürok-
ratizált, túladminisztrált, túlszabályozott, „sziget-
szerűen” végzett feladatteljesítésből általában
alacsony hatásfokú munkavégzésre lehet számí-
tani. Ezért kiemelt cél, hogy a közszolgálat át tud-
jon lépni abba a – kormányzati stratégiai tervek-
ben meghatározott – állapotba, amikor az egyes
humán folyamatok és humán funkciók egymás ha-
tását felerősítve képesek a köz szolgálata érdeké-
ben az adott szervezet feladatellátásának támoga-
tására, stratégiai alapú, törvényes, eredményes,
költséghatékony és egyben megfelelő hatásfokot
elérő, hozzáadott értéket biztosító, proaktívan
végzett, a versenyképességet növelő
emberierőforrás-gazdálkodásra.
A rendszermodell következetes alkalmazásával,

valamint az ehhez igazodó jogi környezet kialakí-
tásával a végső eredmény akkor valósul meg, ha az
érintett szervezetek úgy érik el azt a szintű szerve-
zeti teljesítményt, amelyet elvárnak tőlük, hogy
mindeközben a személyi állomány is sikeresnek,
elégedettnek érezheti magát. Magyarán mondva
a szervezeti és az egyéni érdekek összhangját, a
szervezeten belüli bizalmat sikerül folyamatosan
fenntartani, illetve ‒ ha lehet ‒ tovább javítani.
Ehhez
 - összehangolt belső tevékenységre, szoros

együttműködésre,
 - nyitott kommunikációra és információ-
áramlásra,
 - valamennyi (külső és belső) érintett
(stakeholder) hatékony kapcsolatára,
 - a szervezeti tanulás megvalósítására,
 - a változások elfogadására,
 - a szervezeti kultúra fejlesztésére,
 - a mindenkori helyzethez igazodó veze-
tésre,
 - a felhatalmazás (empowerment) széle-
sebb körű alkalmazására van minimálisan
szükség.
dálkodás közszolgálati rendszermodelljének foko-
zatos kiépítése a közigazgatás (államigazgatás, ön-
kormányzati igazgatás), a rendvédelem és a hon-
védelem területén – az egyes életpályamodellek
bevezetésével egyetemben – valósul meg.
4/15/33.Mutassa be a közigazgatási létszámgaz-

dálkodás és kiválasztás főbb eszközeit, jelle-
mezve a jogintézmények meghatározó összefüg-
géseit!
A közigazgatási szerv a munkaerő-szükségletét a

belső humán erőforrások átcsoportosításával, egy
másik közigazgatási szervtől történő kirendeléssel
és áthelyezéssel, valamint a közszolgálaton kívül-
ről érkezőket érintő új kinevezéssel tudja biztosí-
tani.
1. Belső humán erőforrások átcsoportosítása
A belső humán erőforrások átcsoportosítása tör-

ténhet véglegesen másik munkakörbe helyezés-
sel (belső áthelyezés), valamint átirányítással és
ideiglenes áthelyezéssel. A másik munkakörbe
helyezés a kinevezés végleges módosítását felté-
telezi, mivel a kinevezés kötelező tartalmi eleme a
munkakör. A módosításhoz viszont nem szüksé-
ges a közszolgálati tisztviselő beleegyezése. Az át-
irányítás a kinevezéstől eltérő ideiglenes foglal-
koztatást jelent. A hangsúly az ideiglenességen
van, mivel ez különbözteti meg a munkakör végle-
ges módosításától, vagyis a végleges belső áthe-
lyezéstől. Az átirányítás egy olyan munkáltatói in-
tézkedés, amely alapján a közszolgálati tisztviselő-
nek eredeti munkaköre helyett vagy mellett más
munkakörbe tartozó feladatokat kell ideiglenesen
ellátnia. Az átirányítás tehát kétféle módosulást
eredményezhet. Egyrészt egyfajta többletfeladat-
ként a kinevezésben szereplő munkakör mellett
egy másik munkakörnek az ellátását, másrészt az
eredeti munkakör helyett egy új munkakörnek a
betöltését. Egyikhez sincs szükség a kinevezés mó-
dosítására.
Szintén az ideiglenesség jellemző arra az esetre,

amikor egy nőt a várandóssága megállapításától
gyermeke egyéves koráig az állapotának egész-
ségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell
ideiglenesen áthelyezni, vagy meglévő munkakö-
rében a munkafeltételeket kell megfelelően mó-
dosítani, ha munkaköri alkalmasságára vonatkozó
orvosi vélemény bemutatása alapján az eredeti
munkakörében nem foglalkoztatható.
2. Másik közigazgatási szervtől történő kirende-

léssel és áthelyezéssel
A másik közigazgatási szervtől történő kirende-
lésre a két munkáltató közötti megállapodás alap-
ján kerül sor. A közszolgálati tisztviselő hozzájáru-
lására nincs szükség. A kirendelés folytán megvál-
tozik a munkavégzés helye, sőt ez a változás akár
azzal is járhat, hogy a munkát másik településen
kell végeznie a közszolgálati tisztviselőnek.
Az áthelyezés három fél, a két munkáltató és a

közszolgálati tisztviselő között létrejövő megálla-
podáson alapul. A közszolgálati tisztviselő „hozzá-
járulása” nélkül tehát nem módosulhat a munkál-
tató személye és a munkavégzés helye. Az áthe-
lyezés történhet határozott időre vagy véglege-
sen. A határozott idejű áthelyezés esetén az ere-
deti kormányzati szolgálati jogviszony nem szűnik
meg, hanem – a kormánytisztviselővel egyetértés-
ben – módosul arra az időtartamra, amelyre szól
az áthelyezés. A határozott idő elteltével a köz-
szolgálati tisztviselőt az előmeneteli szabályok fi-
gyelembevételével vissza kell helyezni ahhoz a
közigazgatási szervhez, ahonnan áthelyezték. Ez-
zel szemben a végleges áthelyezés megszünteti az
eredeti jogviszonyt, és a közszolgálati tisztviselő
másik kinevezést kap új munkáltatójától. Ennek
ellenére a közszolgálati tisztviselő kormányzati
szolgálati jogviszonyát folyamatosnak kell tekin-
teni. Áthelyezés útján kerül sor a munkaerő átvé-
telére akkor is, ha tartalékállományból választ a
munkáltató. A tartalékállomány célja, hogy irányí-
tottá tegye a közigazgatás, illetve bizonyos köz-
szolgálati szervek közötti munkaerő-áramlást, elő-
segítse az átjárhatóságot. Ez egy olyan nyilvántar-
tás, amely egyszerre tartalmazza a szervezeti
okokból, pl. átszervezés miatt felmentett és fel-
mentési idejüket töltő közszolgálati tisztviselők
adatait (szakmai tapasztalata, beosztása, besoro-
lása, feladatköre, munkaköre), ill. a betölthető
üres álláshelyeket, hogy „kiközvetítse” a tartalék-
állomány tagjait a közigazgatási szervek felé.
3. Munkaerő utánpótlása kinevezéssel
Amennyiben nincs lehetőség a munkáltató szerve-

zetén belüli vagy a közigazgatási szervek, illetve
közszolgálati szervek közötti mobilitással megol-
dást találni a szükséges munkaerő pótlására, a
munkáltató új kinevezéssel bővítheti létszámát,
kívülről toborozva a jelölteket.
4. Jogutódlás, jogviszonyváltás
Lényegében mindkét esetben jogutódlás történik

azzal a különbséggel, hogy jogviszonyváltás ese-
tén nemcsak a munkáltató személye változik meg,
hanem a jogviszony típusa is, pl. kormánytisztvise-
lőből közalkalmazott lesz, vagy fordítva. Különb-
ség az is, hogy a jogutódlás következtében a köz-
szolgálati tisztviselő feladatköre, munkaköre, illet-
ménye vagy munkavégzésének helye ‒ az adott
településen belül – megváltozhat.
Modul4/10p csop.
4/10/1: Mutassa be és kritikusan értékelje a

„Management by….” vezetési rendszereket! Vá-
lasszon egyet közülük és röviden ismertesse an-
nak lényegét!
A vezetés- és szervezéstudomány szakirodalma

különösen a múlt század ’60-as, ’70-es éveiben
számos olyan vezetési módszert ajánlott a gya-
korló vezetők figyelmébe, amelyek egy kiválasz-
tott tényezőre alapozva a vezetési tevékenység
egészében ígértek átütő sikert. Ezek az ún. „mana-
gement by…”-ok, amelyek esetében a kipontozott
részbe illeszthető kifejezések száma folyamatosan
bővült – divatjuk vége felé több legalább egy tucat
létezett belőlük. A magyar nyelvben vezetési kon-
cepcióként vagy vezetési rendszerként meghono-
sodott „management by” megközelítéseket (a
„rendszer” szó használatát a koncepciók holiszti-
kus szándéka indokolja) később sokan támadták
amiatt, hogy aránylag egyszerű recepteket aján-
lottak valójában nagyon is komplex helyzetekre.
Jellemzően előírásokat fogalmaztak meg a veze-
tők számára úgy, hogy nem igazolták hitelt érdem-
lően azok érvényességét, és nem határozzák meg
sikeres alkalmazásuk feltételrendszerét. A heves
kritika ellenére néhány „management by” mégis
kiállta az idők próbáját, és a vezetők máig elősze-
retettel alkalmazzák őket – igaz, jellemzően rész-
technikaként, nem pedig vezetői felfogásuk egé-
szét azoknak alárendelve.
Megegyezéses eredménycélokkal történő veze-
tés (Management by Objectives) Az MbO, ame-
lyet magyarul Megegyezéses eredménycélokkal
történő vezetésnek (MEV) neveznek, a célkitűzés
vezetői funkciót helyezi előtérbe. Lényege, hogy
a munkatársak szervezetük vagy szervezeti egysé-
gük céljaiból kiindulva egyénileg meghatározzák
saját részcéljukat, majd egyeztetik azokat vezető-
ikkel, és megállapodnak a célok eléréséhez szük-
séges feladatokról. A felek a célelérés mutatóit és
konkrét célértékeit is meghatározzák. Különösen
az egyéni sajátosságok figyelembevétele, vala-
mint az irreális célok revíziója szempontjából fon-
tos a közös célmegegyezés. A kiértékelés szintén
közösen történik (általában legalább féléves gya-
korisággal), ennek során van lehetőség a célérté-
kektől való eltérések okainak közös átbeszélésére
és korrekciós akciók kidolgozására is. E vezetési
koncepció fő jellemzője az, hogy a munkatársak
olyan célok megvalósításán munkálkodnak,
amelyeknek a kidolgozásában maguk is részt vet-
tek, így azokkal jobban tudnak azonosulni. A vál-
lalások kiértékelésének célja általában inkább az
önfejlesztés és kevésbé a teljesítménymérés.
Delegáláson alapuló vezetés (Management by

Delegation) Lényege a feladatátadás és a döntési
jogok széles körű átadása. Ez az elv azt hangsú-
lyozza, hogy a vezető mentesíthető bizonyos ve-
zetési funkciók alól. Ehhez azonban az szükséges,
hogy a feladatokat minél szélesebb körben átadja,
felhatalmazva a munkatársakat az önálló dön-
tésre, valamint a felelősségvállalásra. Ugyanakkor
fontos megjegyezni, hogy a vezetői ellenőrzés fel-
adata nem ruházható át, az kizárólagos vezetői
tevékenységnek minősül.
Kivételeken alapuló vezetés (Management by

Exceptions) Lényege, hogy a munkatársak a szá-
mukra pontosan meghúzott működési sávban tel-
jesen önállóan, vezetői beavatkozástól mente-
sen tevékenykedhetnek. A munkatársaknak csak
a munkafolyamatban fellépő kivételekről kell in-
formálniuk a vezetőiket. A munkatársak, szerve-
zeti egységek elvárt teljesítményére vonatkozóan
nemcsak tervértékeket fogalmaznak meg, hanem
megjelölik a még elfogadható eltérés-tartományt
is. Amennyiben ezt átlépik, kivételes eset áll fenn,
és a vezető automatikusan bevonásra kerül. Ez a
vezetési koncepció újabban a számítógépes veze-
tői információrendszerek kialakításánál is nagy je-
lentőséget kap.
Részvételi vezetés (Management by

Participation) A munkatársak részvétele a veze-
tésben a szervezet egészére kedvező hatással jár-
hat. Részvételi vezetés alatt az alárendeltek job-
ban megértik és elfogadják a döntéseket, a dön-
tésekkel jobban azonosulnak, és a megvalósítás
iránt elkötelezettebbekké válnak. A részvételi ve-
zetésnek további pozitív hatása, hogy javítja a
motiváltságot, a teljesítményt és az elégedettsé-
get.
4/10/2: Hasonlítsa össze a lineáris-funkcionális
és a divizionális szervezetet a három fő struktú-
rajellemző (munkamegosztás, hatáskörmegosz-
tás, koordináció) mentén! Melyik az előnyösebb
választás akkor, ha a szervezet tevékenysége di-
verzifikálódik (több termék/szolgáltatás), ezzel
párhuzamosan mérete növekedik és a környezet
is dinamikusabbá válik és miért?
Lineáris-funkcionális szervezetek A koordinációs

problémák feloldásának másik útja a lineáris szer-
vezet módosított formája, a lineáris-funkcionális
szervezet (újabban gyakran csak funkcionális szer-
vezetnek nevezik). E szervezeti formánál egy-
szerre jelennek meg (az ábrán vastag vonallal je-
lölt) függelmi kapcsolatok, és a (hagyományosan
szaggatott vonallal jelölt) szakmai felügyeleti és
irányítási kapcsolatok. A lineáris-funkcionális szer-
vezetek egydimenziósak, az elsődleges munka-
megosztási elv a funkcionális. A szervezet növe-
kedésével erősen specializált szervezeti egységek
és munkakörök alakulhatnak ki. Hatáskörmegosz-
tás szempontjából továbbra is centralizált, bár
kevésbé, mint a tisztán lineáris forma. Fontos el-
térés továbbá, hogy e többvonalas szervezetben a
függelmi és a szakmai irányítás szétválik. A koor-
dinációt elsősorban technokratikus (pl. szabály-
zatok, tervek) és strukturális (pl. értekezletek, bi-
zottságok) eszközök biztosítják.
Vezetés
F1 F2 F3 F4
Végrehajtás Végrehajtás Végrehajtás
A lineáris-funkcionális szervezeti
modell alkalmazásának
előnyei Hátrányai
A szakmai irányí- A vezető túlter-

tás biztosított heltsége
Ha a folyamato- A megváltozott
kat standardizál- környezethez
ják, csökkenhet- nem tud mindig
nek a koordiná- időben alkalmaz-
ciós költségek kodni
A stabil környe- A funkcionális

zet miatt egysze- szervezeti egysé-
rűbb a stratégia gek nem mindig
kialakítása mutatnak ön-
mérsékletet
Enyhíti a lineáris Felesleges meny-

struktúra növe- nyiségi és minő-
kedési korlátait ségi tartalékok
keletkezhetnek
Több szempontú Nagy koordiná-
döntések ciós igény
Divizionális szervezetek A lineáris-funkcionális

modell a szervezeti méret további növekedése és
a környezet dinamikájának erősödése esetén álta-
lában egyre kevésbé bizonyul eredményesnek.
A megoldást a nagy monolit szervezet kvázi auto-
nóm kisebb egységekre (divíziókra) való bontása
jelentheti, egy létszámában kisebb, de a fő irá-
nyok kijelölését és betartatását illetően továbbra
is erős központ megtartása mellett. A divizionális
szervezetek egydimenziósak, az elsődleges mun-
kamegosztási elv regionális vagy tárgyi (pl. ter-
mék- vagy vevőcsoport szerinti). Hatáskörmeg-
osztás szempontjából egyvonalasak: a központi
funkcionális vezetők szakmai irányítási hatáskö-
rei jellemzően korlátozottabbak, mint a lineáris-
funkcionális modellben, inkább csak az elsőszámú
vezetőn keresztül érvényesülnek. A szervezetben
a stratégiai döntések továbbra is a központban
születnek, de az egyes termékekkel, piacokkal, ve-
vőkkel kapcsolatos operatív döntések decentrali-
záltak, a divízióvezetőkhöz tartoznak. Koordiná-
ciós mechanizmusai közül a technokratikus és a
személyorientált eszközök alkalmazásának van
elsődlegessége. Az előbbi kategórián belül meg-
határozóak a teljesítményre vonatkozó (gyakran
pénzügyi) elvárások, szemben a folyamatok, eljá-
rások részletes szabályozásával. Személyorientált
koordinációra a divízióegoizmus kockázata miatt
van szükség. A szervezet jellemzően új divíziók
létrehozásával növekszik, amelyek egy-egy ter-
mékcsoportra, vevőcsoportra vagy régióra fóku-
szálnak, így az adott részpiacon általában sikere-
sebbek lehetnek. Ráadásul egy-egy termék vagy
piac problémái nem a szervezet egészét veszé-
lyeztetik, hanem csak a felelős divíziót, így azok
nem fertőzik meg az egészséges divíziókat (reke-
szelő hatás).
Központi vezetés
A divízió B divízió C divízió
F1 F2 F3 F1 F2 F3 F1 F2 F3
A divizionális modell alkalmazásá-

nak
előnyei hátrányai
A felső vezetés Egészségtelen

tehermentesí- belső verseny
tése
Rekeszelő hatás A lineáris-funkcio-
nális szervezte
problémái divízió
szinten újraterme-
lődnek
Erős teljesít- Divizióegoizmus,

ménymotiváció tartalékolás divízió
szinten
Alacsony hori- Komplex látásmód

zontális koordi- csökkenése
nációs igény
4/10/3: Csoportosítsa a Mintzberg által megha-
tározott vezetői szerepeket! Egy szabadon vá-
lasztott vezetői szerepet fejtsen ki röviden!
A vezetői szerepek bemutatását Mintzberg meg-

figyelésére és csoportosítására alapozzuk, aki öt
vezetőt figyelt meg egy-egy héten keresztül.
A vizsgálat időszakában a telefonbeszélgetésektől
kezdve a levelezésig valamennyi tevékenységüket
lejegyezte. A vizsgálatok eredményeit kategori-
zálta, feldolgozta, kiértékelte, és ez alapján hatá-
rozta meg a vezetői munka tartalmát, jellemzőit.
Eredményei szerint a vezetői munka tartalmát tíz
vezetői szerepben lehet összefoglalni.
A protokolláris szerepben a vezető hivatalos, nyil-
vános szereplésével kapcsolatos elvárások talál-
hatók, vagyis a vezetőnek meg kell jelennie külön-
böző rendezvényeken, fogadásokon, értekezlete-
ken, konferenciákon, a médiában, látogatókat fo-
gad, elismeréseket ad át, vitafórumokat vezet le
vagy hozzászól egy-egy vitatott kérdéshez.
A „főnöki” szerep a személyes vezetés gyakorlá-

sát jelenti: hogyan tudja motiválni beosztottjait,
hogyan kezeli a kéréseket, mond-e igent vagy ne-
met, hogyan dicsér és büntet, veszi fel, illetve bo-
csátja el a beosztottakat.
A kapcsolatteremtő szerepet viszonylag könnyen

teljesíthető elvárásnak tartják. Valóban, egy nyi-
tott, extrovertált személyiség könnyen köt barát-
ságot, szerez új ismerősöket, épít szakmai kapcso-
latokat. A kapcsolattartással már egészen más a
helyzet. Ahhoz, hogy a kapcsolatok fennmaradja-
nak, ápolásra szorulnak. Ez időt, figyelmet, ener-
giát, sokszor költséget, azaz munkát, ráfordítást
jelent. Általában jobbak vagyunk a kapcsolatte-
remtésben, mint a fenntartásban.
Az információs szerepek között az információ-

gyűjtő tűnik a könnyebb feladatnak, mert az infor-
máció gyakran keresi a vezetőt. A külső informá-
ció a vezetőn keresztül igyekszik bejutni a szerve-
zetbe, a belső információ pedig a szervezeti hie-
rarchiából adódóan leginkább a felső vezetés irá-
nyába, alulról felfelé koncentrálódik. Gyakran
azonban pont az a külső információ bizonyul kriti-
kusnak, amelynek tartalma látszólag irreleváns, il-
letve elkerüli a szokásos információs csatornákat.
A belső információk közül is gyakran azok a leg-
fontosabbak, amelyeket a beosztottak nem igazán
akarnának megosztani a vezetőjükkel.
Az információgyűjtés mellett szükség van az infor-

máció szétosztására, terjesztésére is. A szervezet
sikeres vezetéséhez, a működtetés eredményes-
ségéhez elengedhetetlen, hogy a vezető a rendel-
kezésre álló fontos információkat időben tovább-
adja a szervezet szakterületileg érintett tagjainak.
Másrészt az információ terjesztése különös gon-
dosságot igényel az üzleti titkok megőrzése, a ter-
vezett (vagy éppen csak lehetséges) vezetői ak-
ciók részleteinek idő előtt történő kiszivárgásának
megakadályozása vagy éppen a munkatársak in-
formációs túlterhelésének elkerülése érdekében.
A szóvivői szerepben szintén információ-megosz-

tásról van szó, azzal, hogy ebben az esetben a ve-
zető a gondosan szelektált és csomagolt szerve-
zeti információkat a szervezeten kívülre továb-
bítja. Tájékoztat, informál, beszédet mond, inter-
jút ad, képviseli a szervezetet, természetesen a
szervezet céljainak szem előtt tartásával.
A döntési szerepek közül a vállalkozói került az

első helyre. Elsősorban strukturált gondolkodás,
gyors információfeldolgozási képesség, eseten-
ként kockázatvállalás kell hozzá. A döntési felada-
tokat a szakirodalom az egyik legfontosabb veze-
tői feladatként definiálja. Az a vezető jeleníti meg
jól ezt a szerepet, aki figyelemmel kíséri a környe-
zet és a belső működés változásait, új lehetősége-
ket és alternatív megoldásokat keres, miközben a
negatív következmények lehetősége sem riasztja
vissza.
A zavarelhárító szerepen a szervezet működésé-

ben bekövetkező emberi, technikai, technológiai,
szervezeti, vezetési problémák megoldását értjük.
Ezek lehetnek konfliktushelyzetek, az irányítás és
a vezetés területén jelentkező napi működési za-
varok, de lehetnek koncepcionális, strukturális és
esetleg stratégiai jellegű kérdések is.
Erőforrás-elosztó szerepében a vezető gyakorlati-
lag pótolhatatlan. Az alapvető erőforrások, mint a
pénz, termelőeszköz, munkaerő, alapanyag általá-
ban korlátozott mértékben állnak rendelkezésre.
Ezeknek az erőforrásoknak az allokálására az alá-
rendelt szervezeti egységek képtelenek, mert
nem láthatják át a szervezet egészének működé-
sét, lehetőségeit, ráadásul nem tudnak elvonat-
koztatni saját egységük érdekeitől sem. Az erőfor-
rás-elosztás így mindig a szervezeti hierarchia egy
magasabb szintjén lévő vezető feladata.
A tárgyaló–megegyező szerep sikeres betöltésén

a határozott érdekérvényesítést értjük, amikor a
vezető képes a tárgyalások során érvényesíteni
saját, illetve szervezete érdekeit. A „tárgyaló” sze-
représzhez asszertív, esetenként kényszerítő sze-
repelvárás kapcsolódik. A szerep „megegyező” ol-
dala az értelmes kompromisszumkötés képessé-
gét jelenti. Néha a vezetés valóban nem más, mint
a jó kompromisszumok sorozata. A megfogalma-
zott szerepelvárások sikeres teljesítése nagyon
sokféle vezetői készség és képesség meglétét igé-
nyeli. Aligha van olyan vezető, aki mind a tíz veze-
tői szerep sikeres megvalósításához szükséges
összes tulajdonsággal rendelkezik, és képes lenne
mindegyiket ugyanolyan magas szinten ellátni. De
olyan se nagyon található, aki ebből a sok vezetői
szerepből legalább néhányat ne tudná megfelelő
szinten megvalósítani.
4/10/4: Mutassa be a Handy által meghatározott
szervezeti kultúra típusokat és jellemezze azokat
röviden!
A szervezeti kultúra és a vezetési magatartás vi-

szonyában Charles Handy29 végzett kutatásokat,
melyek eredményeként az egyes szervezeti kultú-
rák négy alaptípusát különböztette meg.
Hatalom típusú kultúra: Tekintélyelvű szervezet,

amely energikus vezetéssel gyorsan reagálhat a
környezet változásaira. A központ az ellenőrzést
többnyire a kulcspozíciók betöltésével és időn-
kénti nagy ellenőrzésekkel gyakorolja. Ennek a tí-
pusnak a kritikus pontja a méret: kisebb, vállal-
kozó szellemű, innovatív gondolkodású szerveze-
tekben hatékony lehet, mivel itt kevés a szabály,
az előírás, csekély a bürokrácia, inkább az egyénre
alapítanak. Nagyobb szervezetekben az erősen
centralizált, hierarchikus felépítés az általános, a
munkatársak bevonása nem jellemző.
Szerep típusú kultúra: A racionalitás a központi

érték. Az ilyen szervezetet szabályok irányítják,
amelyek fontosabbak a személyeknél. Nem elvárt
a többletteljesítmény. Lassan észleli a változáso-
kat, lassan mozdul és változtat, ezért csak stabil
vagy alig változó környezetben lehet eredményes.
Olyan szervezetekben lehet előnyös, ahol az el-
végzendő műveletek rutinjellegűek, előre progra-
mozhatók, költséges a technológia, és sokba ke-
rülne egy esetleges üzemzavar, illetve, amikor a
szorosan összefonódó feladatok módszeres össze-
hangolást igényelnek.
Feladat típusú kultúra: A projektekre és a mátrix-

szervezetre jellemző kultúra. A csoportmunkában
rejlő erőket használja ki, eredménycentrikus, in-
kább a szakmai tudás számít, nem a hatáskör vagy
a hierarchiában elfoglalt hely. A hatalom megosz-
tott, s az egyéni különbségeket, a célokat és státu-
szokat háttérbe szorítja a csoportkultúra. Viszony-
lagos szabadságot enged meg a szervezet tagjai-
nak, mivel ez a típus nagyon rugalmas, ezért vál-
tozó környezetben, erős piaci versenyben lehet
eredményes. Ugyanakkor nem kedvez a speciali-
zálódásnak, elmélyülésnek. Ha pedig a források
korlátozottak, vagy a szervezet egésze rosszul mű-
ködik, e kultúra könnyen átalakul szerep vagy ha-
talomkultúrává, mivel az erőforrások szűkössége
konfliktusokhoz, versengéshez vezethet.
Személyre alapozó kultúra: A csoport helyett az

egyénre épít. A szervezetben kisebb-nagyobb
szervezeti szigetek vannak, amelyekhez az egyé-
nek szabadon társulhatnak elképzeléseik megva-
lósítására, közös céljuk azonban kevés van. Mivel
nincsen felülről érkező utasítás, ezért a feladatok
megoldásának egyetlen módja a munkatársak
megegyezése. E kultúra akkor hasznos, ha maga-
san kvalifikált emberek innovatív feladatok meg-
oldására társulnak. Az emberek azzal foglalkoz-
nak, amihez értenek. Az ilyen kultúrával rendel-
kező szervezetek csak addig virágoznak, amíg ki
nem alakulnak a formális csoportok. A szakértői
munkát végző szervezetek jellegzetes felépítése,
melynek központi alakjai kiemelkedő tudással
rendelkező személyek, akik szabadon döntöttek,
hogy közös irodát, céget alapítanak. Kevés szerve-
zet viseli el ezt a kultúrát.
4/10/5: Mutassa be a változás szereplőit és jelle-

mezze azokat röviden!
Daryl R. Conner amerikai változásmenedzsment

tanácsadó szerint a változtatásnak négyfajta tipi-
kus szereplője különböztethető meg. Ez eltér a ha-
gyományos felfogástól, amely csak két szerepet, a
változtatás ügynökeit és célpontjait különböztette
meg.
Védnökök (szponzorok) – azok a személyek vagy

csoportok, akiknek megvan a hatalmuk a változ-
tatás legitimálására, jóváhagyására, szankcioná-
lására (jutalmazására, büntetésére). Ők döntik el,
milyen változtatások történjenek, tudatják a szer-
vezettel az új célokat, és megfelelő támogatást
nyújtanak a sikerhez. A védnökök felelősek a vál-
toztatás megvalósításához szükséges feltételek
megteremtéséért, majd pedig a határidő és a költ-
ségvetés betartatásáért. Olyan magas beosztás-
ban kell lenniük, hogy hatáskörük kiterjedjen a
változtatás teljes színterére, máskülönben nem
hozhatnák meg az összes szükséges döntést, és így
nem lennének alkalmasak a védnöki szerepre.
Ügynökök (operatív vezetők) – azok a személyek

vagy csoportok, akik a változtatás gyakorlati kivi-
telezéséért felelősek. Az ügynökök sikeressége
problémaelemző, tervező és megvalósító képes-
ségükön múlik. Nem szabad olyan változás ügy-
nöki teendőit felvállalni, amelynek védnökei nem
tudnak vagy nem akarnak kellő támogatást nyúj-
tani. Az ilyen változtatási kísérletek esetében nem
az a kérdés, hogy kudarcba fulladnak-e, hanem
csak az, hogy mikor. A kudarcért pedig mindig az
ügynököt hibáztatják.
Célpont – azok az emberek vagy csoportok, akik-

nek meg kell változniuk. Ők állnak a változtatási
erőfeszítések fókuszában, és kulcsszerepük van a
rövid és hosszú távú sikerben. Képezni kell őket,
hogy megértsék a változást, amit be kell fogad-
niuk, és be kell vonni őket a megvalósítás folyama-
tába.
Szószóló – olyan személyek vagy csoportok, akik

változást szeretnének, de nincs meg hozzá a ha-
talmuk. A költségmegtakarításokra vagy a terme-
lékenység növelésére tett javaslatok korai halálra
vannak ítélve, ha a szószólóknak nem sikerül meg-
szerezniük a szükséges hatalommal rendelkező
védnökök egyetértését és támogatását. Számos
változtatás esetén egyszerre többfajta szerepet
kell viselnünk. Teljesen természetes dolog, ha pár-
huzamosan vagyunk főnökünk ügynökei és beosz-
tottaink védnökei.
4/10/6: Ismertesse az ügymenetvizsgálat mene-

tét!
Az ügymenetvizsgálat az igazgatásszervezésben
igen elterjedt elemzési és tervezési módszer.
A közigazgatási ügyintézési technológia kidolgo-
zása azt jelenti, hogy logikus, ideális és egyben
szakszerű munkafolyamattá rendezzük az adott
ügyben alkalmazandó anyagi jogi, eljárásjogi, ügy-
viteli és technikai szabályokat. A vizsgálat a folya-
mat három elemére koncentrál:
• Az ügyintézési folyamat egyes elemeit kik, mely

szervezetek, szervezeti egységek, illetve szemé-
lyek végzik?
• Az ügyintézési folyamat elemei milyen sorrend-

ben jelennek meg egymást követően?
• Milyen szabályozás alapján végzik az ügyme-

net/ügyintézés egyes lépéseit?
Az ügymenetvizsgálat előkészítő szakaszában ki-

választjuk az igazgatási munkafolyamatot, vala-
mint az ügycsoportot jól jellemző konkrét ügye-
ket.
Ezt követően a rendelkezésre álló iratanyag, az
ügyintézők kikérdezése és más dokumentumok
alapján rekonstruáljuk azt az ügyintézési folya-
matot, amelyet így feltártunk, majd ezek alapján
elkészítjük az ügymenet grafikus ábráját. A grafi-
kus folyamatábra tartalmazza az ügyintézést meg-
előző lépéseit, az eljárás összes ügyintézési ele-
mét a cselekvések időrendi sorrendjében: tevé-
kenységek, a munkafolyamatban részt vevő sze-
mélyek vagy szervezeti egységek, valamint az ügy-
menet adott szakaszát meghatározó szabályozás
megjelölésével. Hasznos, ha a folyamatábra tar-
talmazza az egyes eljárási cselekmények között el-
telt időtartamot is. A tevékenységek jelölésekor
más-más módon tüntetjük fel az érdemi (pl. hatá-
rozathozatal), illetve az ügyviteli (pl. iktatás) ele-
meket (pl. az érdemi lépéseket kockával, az ügyvi-
teli teendőket körrel jelölve). A feldolgozás és
elemzés során ugyanis jelentősége van annak,
hogy a folyamatban hány érdemi, illetőleg hány
ügyviteli tevékenységet végeztek.
A folyamatábrák elkészítése után, az értékelés

szakaszában a kiválasztott ügykör szakértőinek
bevonásával elvégezzük az ügymenet kritikai
elemzését. Ebben a szakaszban az azonos ügycso-
portba tartozó ügyek folyamatábráit összehason-
lítjuk, megvizsgáljuk, hogy ezek mennyiben illesz-
kednek a jogszabályok által előírt lépésekhez,
majd a tapasztalatokat általánosítjuk, szöveges ér-
tékelést készítünk, amely után sor kerülhet a fen-
tiek szerint módosított, javított munkafolyamat
ábrázolására. Ez fogja az alapját képezni a folya-
matra vonatkozó, immár optimálisnak mondható
ügymenetmodell kialakításának. A módosított
munkafolyamat modelljéhez szöveges indoklást is
fűzhetünk, amely a javasolt változás előnyeit ma-
gyarázza. Az ügymenetvizsgálat eredményei
egyéb szervezési következtetések levonására is ki-
válóan alkalmasak. Például ráirányíthatják a fi-
gyelmünket a szervezeti kapcsolatok neuralgikus
pontjaira (házon belüli levelezgetés, külső szer-
vekkel való nem kielégítő kapcsolat). Lehetőséget
nyújt az összegyűjtött információ mennyisége
arra is, hogy az érdemi lépéseket lassító ügyviteli
tevékenységeket ésszerűbben szervezzék meg.
(Pl. a front office és a back office feladatokat ket-
téválasztjuk, ezzel tehermentesítjük az érdemi
ügyintézőket, és segítjük az ügyfelek jobb, gyor-
sabb kiszolgálását.) Az ügyintézési folyamatot to-
vább ésszerűsíthetjük a munkafolyamatba beépí-
tett segédletekkel; iratmintákkal, illetőleg techni-
kai fejlesztéssel, elektronikus ügyintézéssel, az
ügyintézést támogató szoftverek alkalmazásával.
4/10/7: Sorolja fel az e-szolgáltatások öt szintjét

és jellemezze azokat röviden!
A közigazgatási szolgáltatások öt szintjét külön-

böztetjük meg. 2007-től bevezettek az eddig is-
mert 4 szolgáltatási szint mellé egy ötödiket is,
melyet – alkalmas magyar szakkifejezés hiányá-
ban – egyelőre targetizációnak nevezünk. A foga-
lom a szolgáltató által nyújtott, automatizált ügy-
félkényelmi szolgáltatásokat jelenti.
1. szint – Jelenlét: Itt pusztán statikus információk

érhetők el az e-kormányzati szolgáltatásokkal
kapcsolatban, egy vagy több online felületen.
2. szint – Interakció: Megjelennek az elemi

funkciók az e-kormányzati webkikötőkön,
elsősorban keresőmotorok, letölthető űrlapok,
keresztcsatolások, e-mail címek formájában.
3. szint – Tranzakció: Jellemzője az első

önkiszolgáló alkalmazások elkülönült
megjelenése, melyek egy része a háttérben
különböző közigazgatási szervek csapatmunkáját
igényli. Fejlett tranzakciós portálok: az online
tranzakciók integrált szolgáltatáscsomagban
jelennek meg „egyablakos” módszerrel.
4. szint – Transzformáció: Egyetlen központi

online felületen keresztül megvalósuló komplex
szolgáltatásegyüttes, mely átlátható kormányzati
rendszert biztosít az állampolgárok számára,
amelyben egy további fontos szempont is
megjelenik: ki kell szélesíteni a szolgáltatások
elérését lehetővé tevő csatornák számát.
5. szint – Targetizáció: Proaktív, automatizált,

ügyfélközpontú, célzott szolgáltatások
megjelenése, az ügyfél maximális bevonásával.
Besorolt szolgáltatások
Általános Nyomtatványkitöltő (ÁNYK) – 3. szintű

szolgáltatás
Magyar Államkincstár: WebKincstár /

MobilKincstár – 5. szintű szolgáltatás
4/10/8: Mutassa be az elektronikus közigazgatás

Az e-közigazgatás előnyei Az e-közigazgatási szol-

gáltatások megteremtéséből származó előnyök
felsorolásakor a szolgáltató oldaláról jelentkező
hasznokat, a felhasználóknál tetten érhető pénz-
ügyi hasznot, az össztársadalmi szinten jelentkező
hasznot és a kormányzat átfogó céljainak támoga-
tásából származó hasznosságot szokás említeni.
Ezek alapján az e-közigazgatás előnye, hogy
 csökkenti a működési költségeket a köz-

igazgatásban;
 hatékonyabb munkavégzést tesz lehetővé
a közigazgatás oldalán;
 költségmegtakarítást jelent mindkét fél
részéről;
 kényelmesen, gyorsabban igénybe vehető
szolgáltatásokat nyújt;
 non-stop rendelkezésre állást biztosít
(7/24);
 az információk jobb kezelhetőségét teszi
lehetővé;
 megteremti az önkiszolgálás lehetőségét;
 jobb információellátást nyújt;
 javítja a kommunikációt a vidéki és távoli
közösségekkel;
 csökkenti a bonyolultságot a kormányzat–
állampolgár kapcsolatban;
 átláthatóbbá teszi a kormányzati munkát.
Az e-közigazgatás szóba jöhető hátrányai:
 Elvész a személyes kapcsolat az ügyfelek

és az ügyintézők között. Az emberek egy
része ma még ezt fontosnak tartja.
 Az információkat néha nehéz megtalálni.
Fontos a portálok felépítésekor a jó, átte-
kinthető szervezés
4/10/9: Sorolja fel és értelmezze a minőségme-

nedzsment alapkategóriáit (minőségellenőrzés,
szabályozás, biztosítás, TQM)!

A XX. sz. első felében – a kapitalista nagyüzem ki-
alakulásának kezdetén a végtermék ellenőrzésé-
ről volt csupán szó, ez volt a minőségellenőrzés
kora, előtte azonban a termelés és az ellenőrzés
nem vált el egymástól. A két tevékenység szétvá-
lasztása Taylor nevéhez fűződik.
A második szint a minőségszabályozás, amikor az

ellenőrzés mellett megjelent a szabályozás. Ezen a
szinten nem volt elég csupán az ellenőrzés, vissza-
csatolásra is szükség volt, amely lehetővé tette a
folyamatokba való beavatkozást még a hibás ter-
mék keletkezése előtt. Ennek a rendszernek az
volt a lényege, hogy a gyártási folyamatok megha-
tározott részein beiktatták a minőség-ellenőrzési
pontokat, kiszűrve ezzel a selejtes termékek gyár-
tását. Ez a megoldás a huszadik század második fe-
lében terjed el, elsősorban költségcsökkentési cé-
lok miatt.
A minőségszabályozást követő szint a minőség-

biztosítás, amely olyan tevékenység, amellyel a
minőséget a termékbe/szolgáltatásba tervezzük
és építjük. A minőségbiztosítás a rendszerre, a
szervezetre vonatkozik. A minőségügyi rendszer
magában foglalja azokat a folyamatokat, eljáráso-
kat, tevékenységeket, eszközöket, felelősségeket
és hatásköröket, amelyek a minőség megvalósítá-
sához és biztosításához szükségesek. A termelő
folyamatok mellett megjelennek a kiszolgáló, tá-
mogató folyamatok is, mint pl. a vevő elégedett-
ségének elérése a vevővel egyeztetett igények ki-
elégítése révén (lásd szerződés átvizsgálás, meg-
rendelés stb.), de a munkatársak elégedettsége
nem feltétlenül hangsúlyos szempont. A minő-
ségbiztosítás szemléletében a jó eljárások szabvá-
nyokba foglalhatók, így a működés tanúsítható.
A legismertebb ilyen szabályrendszer az ISO.
Az ISO az International Organization for
Standardization rövidítése, amely több mint 100
nemzet szabványosítási tagszervezeteinek szövet-
sége és jó néhány nemzetközi szabványért felel.
Ezek közül a legismertebb az ISO 9001-es szab-
vány, amely általános követelményeket fogalmaz
meg a szervezetek minőségbiztosítási rendsze-
rére. A szabvány alkalmazására aspiráló szerveze-
tek e követelmények (mint egy ellenőrző lista)
mentén felkészíthetők, a kialakított szabványos
működés pedig független, akkreditált tanúsító
szervezetek révén tanúsítható. Az ISO tanúsítás
önmagában nem garantálja a relatíve kiváló minő-
séget, csak az előre kialakított standardoknak való
megfelelést, tehát inkább a betervezett minőségi
szint megvalósításának állandóságáért felel. En-
nek ellenére meglehetősen elterjedt az üzleti és
közszolgálati szervezetek között egyaránt. Rangját
jelzi, hogy a különböző ISO tanúsítványok meglé-
tét (ezen belül is elsősorban a már említett ISO
9001-et) gyakran előfeltételként írják elő pályáza-
toknál, szerződéses kapcsolatokban.
A Teljes Körű Minőségirányítás (Total Quality
Management, TQM) vezetési filozófia a múlt szá-
zad utolsó negyedében alakult ki, és az összes fo-
lyamatot (gyártás, termelés, pénzügy, könyvelés,
oktatás stb.) integrálja. Célja, hogy mindenki a ve-
vői megelégedettség eléréséért dolgozzon, a vevő
fogalmát kiterjesztve a belső vevőkre, azaz a mun-
katársakra is. A TQM nem foglalható szabványba
és ezért nem is tanúsíttatható. A TQM-nek nincs
követelményrendszere, vannak azonban fontos
alapelvei, mint pl. az ügyfél- és partnerközpontú-
ság, a folyamatos fejlesztés és a munkatársak, al-
kalmazottak bevonása. Negyedik alapelvként
szokták megjeleníteni a társadalmi méretű tanu-
lásban való részvételt, ami tulajdonképpen a
benchmarking tevékenységet jelenti. A TQM filo-
zófián alapszik két szervezeti önértékelési mo-
dell, az EFQM és a CAF. Az EFQM modellt az euró-
pai nagyvállalatok által alapított szervezet, az Eu-
rópai Minőségirányítási Alapítvány hozta létre, és
főként piaci szervezetek alkalmazzák. A CAF
(Common Assessment Framework, magyarul:
Közös Értékelési Keretrendszer) az EFQM önérté-
kelési modell közigazgatásra adaptált változata.
4/10/10: Mire ad választ a SWOT analízis és mi-

lyen esetekben alkalmazhatjuk sikerrel?

A helyzetelemzés egyik eszköze a SWOT analízis,
amely jellemzően a stratégiaalkotás megalapozá-
sához, egy szervezet elemzéséhez használatos
nyitott értékelési eszköz. A helyzetelemzés egyik
legegyszerűbb, de – talán éppen ezért – legközis-
mertebb és egyre szélesebb területen alkalmazott
technikája az ún. SWOT-elemzés. (SWOT:
strenghts – erősségek, weaknesses – gyengesé-
gek, opportunities – lehetőségek, threats – veszé-
lyek.) A SWOT-elemzés segítségével csoportos
munkában összegyűjthetők egy eljárás, egy mód-
szer vagy egy szervezet, esetleg projekt vagy más
folyamat legfontosabb jellemzői. Ugyancsak jól al-
kalmazható valamely rendszer kiépítése során az
egyes kulcsterületek kiinduló helyzetének feltárá-
sához és rögzítéséhez, illetve helyzetelemezésé-
hez a változtatások, fejlesztések végrehajtása
előtt.
A módszer alkalmazása világos képet adhat, hogy

az érdekeltek hogyan vélekednek az értékelendő
területről, kiindulási alapot nyújt a fejlesztések
irányának meghatározásához, de alkalmas arra is,
hogy az érdekeltek valós vagy feltételezett véle-
ményeit összegyűjtsük, az elvárásokat megismer-
jük.
Az elemzésben részt vevők egy négy ablakra osz-

tott táblázatot töltenek ki, amelyben az egyes ab-
lakok az erősségek, a gyengeségek – (belső tulaj-
donságok), – valamint a lehetőségek és a veszé-
lyek – (külső környezeti elemzés) – felsorolását
teszik lehetővé. A résztvevők által kitöltött táblá-
zatok összesítése után súlyozással kiválasztják az
egyes mezőkben szereplő tényezők közül a legfon-
tosabbakat. Ezt követően az egyes mezők közötti
kapcsolatok feltárása következik, melynek során
kiderül az, hogy az erősségek milyen további lehe-
tőségek kiaknázását segítik, mely területeken te-
szik lehetővé a veszélyek elhárítását, illetve a
gyengeségek közül melyek azok, amelyek akadá-
lyozzák az egyes lehetőségek kiaknázását, vala-
mint a tényleges veszélyek elhárítását.
A SWOT-elemzés előnye, hogy a kijelölt területre

könnyen és viszonylag gyorsan elvégezhető, vég-
rehajtása nem igényel előképzettséget. A mód-
szer további előnye, hogy az elemzés során olyan
elemek is felbukkanhatnak, amelyek eddig nem
tartoztak a szervezet által deklarált és/vagy vállalt
célok és értékek közé, mégis fontos szerepük le-
het a továbbiakban. Fontos az ilyen módon tuda-
tosult értékek, elemek, eljárások összevetése a te-
rület által kitűzött célokkal, értékekkel, eljárások-
kal, dokumentumokkal.
Ugyanakkor nagy létszámú csoportban a teljes

elemzés elvégzése időigényes tevékenység lehet,
amelynek teljes ideje alatt nehéz fenntartani az
érdeklődést és a koncentrációt. Nehézséget je-
lenthet, hogy a belső elemzés során – különösen
a gyengeségek számbavételekor – nemcsak a te-
rület ilyen jellemzőit gyűjtik össze, hanem a terü-
let belső világából kilépve az egész szervezet prob-
lémáit fogalmazzák meg a résztvevők. Az elemzés
kezdeti szakaszában gyakran kételkednek a részt-
vevők az eljárás hasznosságában, úgy vélik, hogy
amúgy is elegendő, általuk már ismert informáci-
óval rendelkeznek, amelyekhez ilyen módon nem
csatlakoznak újak. Fontos hangsúlyozni, ha alapos
SWOT-elemzést kívánunk készíteni, a módszer
legfontosabb erőforrás-szükséglete az, hogy ele-
gendő idő álljon rendelkezésünkre. A munka
megszervezéséhez, a csoport irányításához, az
elemzés vezetéséhez és különösen az összegzés
elkészítéséhez olyan emberre van szükség, aki fel-
készült a szervezetből, továbbá aki az elemzésben
gyakorlattal rendelkezik.
Önmagában az analízis elkészítése a szervezetek-
ben nem visz közelebb egy-egy döntés meghoza-
talához, ezért érdemes más kiegészítő módsze-
rekkel kombinálni, együtt alkalmazni.
Erősségek Gyengeségek
(Strengths) (Weaknesses)
Pozitív dolgok,
Olyan dolgok,
Belső amelyek jól
amelyek nem
működnek, és
ténye- jól működ-
lehet rá befo-
zők nek, de lehet
lyásunk, hogy
rájuk befolyá-
még jobban
sunk, hogy
működjenek.
jobb legyen a
helyzet.
Lehetőségek
Veszélyek
(Threats)
(Opportunities)
Olyan korlá-
Külső Olyan pozitív
tok, negatív
körül- adottságok,
tényezők,
amelyeket
mények amelyeket
nem tudunk
nem tudunk
befolyásolni,
befolyásolni,
de kedvezőek
és csökkentik
és rájuk építve
a sikerünk
kihasználhat- esélyeit, koc-
juk az erőssé- kázatot je-
geinket. lenthetnek,
ezért tartóz-
kodni kell tő-
lük.
4/10/11: Mutassa be és jellemezze az interjúké-

szítés szakaszait az előkészítéstől az összefoglaló
készítéséig!

Olyan időigényes, nehezen feldolgozható, mégis
elkerülhetetlen és hasznos adatgyűjtési mód-
szer, amelyben a rendszerek átalakítása előtt be-
szélgetés során teszünk szert a céljainknak megfe-
lelő ismeretekre, elsődleges és másodlagos infor-
mációkra. Rendszertervezések kezdetén elenged-
hetetlen, de alkalmas megfigyelések ellenőrzé-
sére vagy más technikákkal végzett vizsgálatok ki-
egészítésére is. A munkatársak személyes meg-
kérdezése a szervezési tevékenység egész folya-
matát végigkíséri, a szervezők ezáltal nagy meny-
nyiségű, hasznos és tartalmas információkat kap-
hatnak a szervezetről, mivel az interjúalanyok azt
jól ismerik.
A vizsgálat előkészítő szakaszában el kell dönteni,
hogy kik azok a személyek, akik adatokkal, isme-
retekkel, információkkal rendelkeznek a megvála-
szolandó kérdéskörben. Beszélgetőpartnerként
szóba jöhetnek a szervezet tagjai, de szervezeten
kívülálló személyek is. Tisztázni kell az időpontot
és a helyszínt (lehetőleg nyugodt, beszélgetésre
alkalmas helyet válasszunk), tegyünk bemutat-
kozó látogatást, készítsünk vázlatot. Az előkészítő
szakasz része annak eldöntése is, hogy az interjú
melyik fajtáját alkalmazzuk.
Az interjú menete: kezdjük rövid bevezető be-

szélgetéssel, majd a problémák tisztázása követ-
kezik. A beszélgetés során ragaszkodjunk a témá-
hoz, ne engedjük elkalandozni az interjúalanyt, de
szánjunk elegendő időt a kérdések megválaszolá-
sára. A kérdésekre adott válaszokat kritika nélkül
fogadjuk, és kerüljük az eldöntendő kérdéseket.
Adjunk lehetőséget a kérdésekre, időnként a be-
szélgetés közben és a végén foglaljuk össze a hal-
lottakat, és kérdezzük meg, van-e valami hozzá-
tenni való az addig elhangzottakhoz. Interjú köz-
ben feltétlenül rögzíteni kell az elhangzottakat,
közben csak a vázlatos jegyzetelés javasolt. Nem
szerencsés azonban a magnós vagy videós adat-
rögzítés használata, mert ez az interjú őszintesé-
gét, az alany nyíltságát gátolhatja.
Az interjúkészítés formái
 Nyílt interjúnak azt a módszert nevezzük, ami-

kor a vizsgált személyek ismerik a beszélgetés
célját, azzal egyetértenek. Ez lehetővé teszi a
beszélgetés folyamatos rögzítését.
 A rejtett interjú során kötetlen beszélgetés
benyomását kell kelteni a kérdezettben olyan
irányított kérdésekkel, hogy a kérdező az őt ér-
deklő lehető legtöbb információhoz jusson.
 A strukturált interjúnál a kérdező előre rögzí-
tett kérdéseket tesz fel. A módszer előnye a
könnyebb feldolgozhatóság, hátránya viszont,
hogy a kérdések körén kívül eső információk
rejtve maradnak. Annak érdekében, hogy ezt a
merevséget feloldják a szervezésben, gyakran
strukturálatlan vagy csak részben strukturált
interjúkat készítenek.
 Csoportos interjút akkor készítünk, amikor
arra vagyunk kíváncsiak, hogy az emberek ab-
ban a körben, amelybe tartoznak, hogyan nyil-
vánítanak véleményt. A csoportos interjúnak
fontos eleme a megkérdezettek közt kibonta-
kozó vita, a különböző szempontok, vélemé-
nyek érvényre jutása.
 Ezzel szemben az egyéni interjú során egy em-
berrel beszélgetünk.
Az interjú optimális időtartama kb. 1 óra, amely

elegendő a bonyolultabb összefüggések felderíté-
sére is, és ennyi idő alatt még nem fáradnak el a
résztvevők sem.
Az interjúk felvétele után a beszámolók elkészí-

tése, majd a kapott eredmények értelmezése és
értékelése következik. Az interjúkészítés sikere
nagymértékben függ a kérdező személyiségétől.
Fontos tulajdonságok a jó kapcsolatteremtő ké-
pesség, a megfelelő tájékozottság, a szakmai
nyelv ismerete, a türelem és az empátia. Az inter-
júkészítés alkalmazásának előnye, hogy az inter-
júalany ismeri a szervezetet, a munkatársakat,
így tartalmas válaszokat tud adni. Hátránya,
hogy a megkérdezett személy érzelmei, szemé-
lyes kapcsolatai befolyásolhatják a válaszokat, és
torzíthatják a kérdezőben kialakuló képet.
4/10/12: Ismertesse az interjú típusait, valamint

az alkalmazás előnyeit és hátrányait!

Nyílt interjúnak azt a módszert nevezzük, amikor
a vizsgált személyek ismerik a beszélgetés célját,
azzal egyetértenek. Ez lehetővé teszi a beszélge-
tés folyamatos rögzítését.
A rejtett interjú során kötetlen beszélgetés be-

nyomását kell kelteni a kérdezettben olyan irányí-
tott kérdésekkel, hogy a kérdező az őt érdeklő le-
hető legtöbb információhoz jusson.
A strukturált interjúnál a kérdező előre rögzített

kérdéseket tesz fel. A módszer előnye a könnyebb
feldolgozhatóság, hátránya viszont, hogy a kérdé-
sek körén kívül eső információk rejtve maradnak.
Annak érdekében, hogy ezt a merevséget felold-
ják a szervezésben, gyakran strukturálatlan vagy
csak részben strukturált interjúkat készítenek.
Csoportos interjút akkor készítünk, amikor arra
vagyunk kíváncsiak, hogy az emberek abban a kör-
ben, amelybe tartoznak, hogyan nyilvánítanak vé-
leményt. A csoportos interjúnak fontos eleme a
megkérdezettek közt kibontakozó vita, a külön-
böző szempontok, vélemények érvényre jutása.
Ezzel szemben az egyéni interjú során egy ember-
rel beszélgetünk. Az interjú optimális időtartama
kb. 1 óra, amely elegendő a bonyolultabb össze-
függések felderítésére is, és ennyi idő alatt még
nem fáradnak el a résztvevők sem. Az interjúk fel-
vétele után a beszámolók elkészítése, majd a ka-
pott eredmények értelmezése és értékelése kö-
vetkezik. Az interjúkészítés sikere nagymértékben
függ a kérdező személyiségétől. Fontos tulajdon-
ságok a jó kapcsolatteremtő képesség, a megfe-
lelő tájékozottság, a szakmai nyelv ismerete, a tü-
relem és az empátia.
Az interjúkészítés alkalmazásának előnye, hogy az

interjúalany ismeri a szervezetet, a munkatársa-
kat, így tartalmas válaszokat tud adni.
Hátránya, hogy a megkérdezett személy érzelmei,

személyes kapcsolatai befolyásolhatják a válaszo-
kat, és torzíthatják a kérdezőben kialakuló képet.
4/10/13: Ismertesse a csoport fogalmát és a cso-

portfejlődés lépeseit!

A csoport minden mástól jól megkülönböztet-
hető egység, amely két vagy több személyből áll,
s közös célok és érdekek, normarendszer és sza-
bályok alapján működik. A csoport fogalmát Kurt
Lewin a következőképpen határozta meg: a cso-
port lényege nem a tagok hasonlósága vagy külön-
bözősége, hanem kölcsönhatása, egymástól való
függése. Egy csoportot dinamikus egészként jelle-
mezhetünk, ami azt jelenti, hogy bármely részle-
tének állapotváltozása valamennyi többi részlet
állapotát is megváltoztatja. A tagok kölcsönhatá-
sának fokát tekintve a kis csoportokban a laza tö-
megszerű állapottól a sűrű összetartozásig min-
den változat megtalálható. Attól függően, hogy a
csoportok milyen tevékenységeket látnak el, vala-
mint milyen egyedi jellemzőkkel rendelkeznek,
több típust is megkülönböztethetünk. Tuckman
(1965) modellje szerint a csoportok négy fejlő-
dési szakaszon mennek keresztül:
Alakulás – erre a szakaszra leginkább a bizonyta-

lanság jellemző. A csoporttagok még nem ismerik
egymást, nincs tisztázva a csoport célja, működé-
sének szabályai, a csoportszerepek, köztük a ve-
zető szerepe kialakulatlan. A legfontosabb kérdés:
ki vagyok én, kivel kerültem egy csoportba, mi a
csoport célja? A szakasz végére kialakul a „mi” ér-
zés, a tagok kezdik magukat a csoport részének te-
kinteni.
Viharzás – ennek jellemzője a konfliktusok kiala-

kulása. A csoporttagok keresik helyüket a cso-
portban, ellenállnak a mások által rájuk erőltetett
szerepelvárásoknak, és versengenek azokért a
szerepekért, amelyeket maguknak elképzeltek, s
amelyek tetszenek nekik. Ebben a fázisban válasz-
tódik ki a csoport formális és informális vezetője.
A legfontosabb kérdés: hol van a helyem a cso-
portban? A szakasz végére többé-kevésbé kiala-
kulnak a csoportszerepek és ennek következtében
a csoport struktúrája is.
Normázás – jellemzője a személyközi kapcsolatok

szorosabbá válása, valamint az, hogy kialakul a kö-
zösen elfogadott normarendszer. Egyeztetésre
kerül a csoportot alkotó egyének értékrendje, ki-
alakul a közös valóságkép, az összetartozás ér-
zése. A központi kérdés: hogyan működjünk?
A szakasz végére mindenki érzékeli a tőle elvárt
magatartást és teljesítményt.
Működés – jellemzője, hogy mindenki a csoport

céljának elérésére, a feladatra koncentrál. Ebben
a szakaszban valósul meg az igazi csapatmunka.
A közösen elért eredmények tovább mélyítik a
személyközi kapcsolatokat és az összetartozás ér-
zését. A központi kérdés: mit csináljunk? A műkö-
dés szakasza egy szervezetben hosszú ideig fenn-
maradhat, azonban gyakran a csoporttagok össze-
tételének változásával vagy a csoport feladatának
változása következtében újra visszaléphet a cso-
portfejlődés egy alacsonyabb lépcsőfokára. Egy
csoportnak a csoportfejlődés szakaszain végig kell
menni, és a csoporttagok energiája az első három
szakaszban a társas kapcsolatokra, viszonyokra
irányul, csak ezt követően tudnak a feladatra kon-
centrálni. A csoport céljainak elérését követően,
– amikor befejezte feladatát, amely életre hívta –
, elhal, felbomlik. A megszűnés esetén – sikeres
csoportműködésnél – az elhalás utóhatásai észlel-
hetők a csoporttagok viselkedésében (hiányérzet,
további barátság igényének megjelenése).
4/10/14: Ismertesse a csoport méretére vonat-

kozó megfontolásokat és a jellemző csoportsze-
repeket!

A csoportok fontos jellemzője azok nagysága. Er-
ről azért fontos beszélnünk, mert a csoport nagy-
sága meghatározza azt, hogy a tagok hogyan dol-
goznak bennük, milyen gyakran kerülnek konflik-
tushelyzetbe, képesek-e és milyen gyorsasággal
konszenzust kötni, vagy mennyire tudnak hatéko-
nyan együtt dolgozni. Ismerünk kétfős csoporto-
kat (diádok), háromfős csoportokat (triádok), va-
lamint ennél nagyobb kiscsoportokat 5-7 fővel,
illetve nagycsoportokat. A 20 fő feletti nagycso-
port nehezen koordinálható, a munka megszer-
vezése is bonyolultabb ilyen méreteknél. A cso-
portok kialakulásával és működésével, valamint a
csoporttagok csoporton belül ellátott szerepeivel
több kutató is foglalkozott. Meredith Belbin töb-
bek között arra vonatkozóan végzett vizsgálato-
kat, hogyan kell összeállítani egy csoportot. Egy
vállalatvezetési játékban, valamint ún. teamopoly
játékban mint szimulációs kísérletben versenyez-
tetett csoportokat. Létrehozott ún. vegyes cso-
portokat, eltérő karakterekkel, valamint egy, kizá-
rólag kiváló képességű személyekből álló intelli-
gens csoportot, amelyet Apolló csoportnak neve-
zett el. Az Apolló csoportba csak olyanok kerülhet-
tek bele, akik magas pontszámot értek el az intel-
ligenciateszten. Sőt, a csoportkísérlet irányítói
szerették volna, ha ez a csoport győz. Mindennek
ellenére a csoport az utolsó helyen végzett. Kide-
rült, hogy a nagyon intelligens tagokból álló cso-
port nehezen irányítható, hajlamos a meddő vi-
tára, a döntéshozatalban pedig nehézkes domi-
nancia jellemezte a tagokat, akik nem voltak képe-
sek az együttműködésre. Az ilyen csoport tagjai-
nak ideje azzal telt, hogy egymást próbálták meg-
győzni saját igazukról, számos feladatot nem haj-
tottak végre, végül aztán utolsónak kerültek ki a
játékból, amiért természetesen egymást hibáztat-
ták. A szupercsapat a kísérletet végzők számára
csalódást okozott. Az Apolló team tagjai fejlett kri-
tikai érzékkel rendelkeznek, magas intellektussal
bírnak, de destruktívak, ezért csökkentik a csoport
hatékonyságát. Hiába rendelkeznek fejlett elemző
képességgel, mégsem feltétlenül kreatívak. Ha
mégis vannak jó ötleteik, a megvalósításig már
nem jutnak el. A jelenséget Apolló szindrómaként
határozta meg. A homogén csoportok sem értek
el jó eredményeket, ugyanakkor az eltérő karak-
tereket tartalmazó vegyes csoportok jól teljesítet-
tek, mozgalmasak voltak a feladatok ellátásában,
a szerepmegosztásban és a megoldásokban sok-
színűséget mutattak.
Belbin tulajdonképpeni munkája ezt követően

kezdődött. Olyan személyiségtípusokat keresett,
akik kiegészítik egymást, irányíthatók, és ezáltal si-
keresebbek a többieknél. Receptet akart alkotni
az eredményes csoportépítés érdekében. A kuta-
tások révén kiderült, hogy van olyan team-szerep,
mely minden sikeres csapatban felbukkan. Ilye-
nek a vállalatépítő, elnök, serkentő, ötletgyártó,
forrásfeltáró, helyzetértékelő, csapatjátékos,
megvalósító. Amennyiben a csoportban ezek a
szerepek megtalálhatók, úgy a csoport valószínű-
leg eredményes működést produkál. A követke-
zőkben a csoportos alkotótechnikák ismertetése
során gyakran speciális, csak egy-egy probléma
megoldására létrehozott alkalmi csoportokat fel-
tételezünk, így a fenti csoportjellemzők közül nem
mindegyik alkalmazható.
4/10/15: Sorolja fel milyen csoporttípusokat is-

mer, határozza meg egy-egy mondatban azok jel-
lemzőit!

Döntéshozó: feladata a probléma és a nézetelté-
rések megoldása, új ötletek kigondolása → elő-
nye, hogy az érintettek által elfogadható döntések
születnek
Problémamegoldó: információk gyűjtése, jelenté-

sek tanulmányozása, megoldások elemzése → pl.:
ad hoc munkabizottságok
Alkotó: új gondolatok születése – tudományos ku-

tatók, reklámszakemberek, filmproducerek stb.
Formális: hierarchiája, munkamegosztása, cél-

rendszere és szabályozottsága van
Informális: az egyéni szükségletek alapján jön

létre, önkéntes tagsággal, közös érdekek, értékek
és szükségletek alapján
Állandó vagy ideiglenes: szervezetekben osztá-
lyok, szervezeti egységek vagy ideiglenes bizottsá-
gok, testületek, projekt teamek
Elsődleges/másodlagos: Attól függően, hogy az

egyén társadalmi lénnyé válása szempontjából
hogyan van jelen. Elsődleges csoport a család azok
számára, akik családban nőnek fel. A másodlagos
csoportok az embert abban segítik, hogy társa-
dalmi lénnyé váljon.

tótechnikák közül a 635 módszer lényegét, is-
mertesse az alkalmazásának előnyeit, hátrá-
nyait!

A 635 módszer alkalmazásakor a probléma be-
mutatása és elemzése után létrehozunk egy 6 fős
csoportot (innen az elnevezés 6-os száma), akik
kézhez kapják a kérdéseket. Minden résztvevő
ugyanarra a kérdésre – ötletgyűjtő lapon – há-
rom-három ötletet vagy megoldási javaslatot ír
rövid, szabatos fogalmazással (innen a 3-as
szám). Az első forduló lebonyolításának időszük-
séglete általában öt perc. A következő fordulók-
ban ezeket a papírlapokat a felírt ötletekkel együtt
továbbadják a csoport többi résztvevőjének. Egy-
egy fordulóban a kapott ötletek, megoldási javas-
latok továbbfejlesztésére, kiegészítésére vagy
újak leírására fordulónként maximum 1-2 perc
időtöbblet szükséges. A munka akkor fejeződik
be, amikor valamennyi csoporttag valamennyi
papírlapja eljutott a másik öthöz (innen az 5-ös
szám), illetve visszajutott mindenkihez az általa
megkezdett papírlap. Ezzel a módszerrel 90
(6x3x5) ötlethez, megoldási javaslathoz jutha-
tunk viszonylag rövid idő, maximum 35 perc
alatt.
A 635 módszer alkalmazásának
A szóbeliségnél Az írásbeliség
leírt problémá- csökkentheti az
kat az írásbeli ötletek eredetisé-
módszer java- gét
részt kiküszöböli
A team követke- Nem mindenki
zetesen fejleszti tudja magát írás-
tovább az ötlete- ban jól kifejezni
ket
Aktív részvételre Írásbeliségnél ala-

ösztönöz csonyabb a moti-
váltság
Szabatos, tömör
megfogalmazás
Megőrzi az
egyéni hozzájá-
rulást
4/10/17: Ismertesse a csoportos szellemi alkotó-
technikák közül a 635 módszer és a Philips 66
módszer előnyeit és hátrányait!
A 635 módszer alkalmazásának
A szóbeliségnél Az írásbeliség
leírt problémá- csökkentheti az
kat az írásbeli ötletek eredetisé-
módszer java- gét
részt kiküszöböli
A team követke- Nem mindenki
zetesen fejleszti tudja magát írás-
tovább az ötlete- ban jól kifejezni
ket
Aktív részvételre Írásbeliségnél ala-

ösztönöz csonyabb a moti-
váltság
Szabatos, tömör
megfogalmazás
Megőrzi az
egyéni hozzájá-
rulást
A 635 módszer alkalmazásakor a probléma be-
mutatása és elemzése után létrehozunk egy 6 fős
csoportot (innen az elnevezés 6-os száma), akik
kézhez kapják a kérdéseket. Minden résztvevő
ugyanarra a kérdésre – ötletgyűjtő lapon – há-
rom-három ötletet vagy megoldási javaslatot ír
rövid, szabatos fogalmazással (innen a 3-as
szám). Az első forduló lebonyolításának időszük-
séglete általában öt perc. A következő fordulók-
ban ezeket a papírlapokat a felírt ötletekkel együtt
továbbadják a csoport többi résztvevőjének. Egy-
egy fordulóban a kapott ötletek, megoldási javas-
latok továbbfejlesztésére, kiegészítésére vagy
újak leírására fordulónként maximum 1-2 perc
időtöbblet szükséges. A munka akkor fejeződik
be, amikor valamennyi csoporttag valamennyi
papírlapja eljutott a másik öthöz (innen az 5-ös
szám), illetve visszajutott mindenkihez az általa
megkezdett papírlap. Ezzel a módszerrel 90
(6x3x5) ötlethez, megoldási javaslathoz jutha-
tunk viszonylag rövid idő, maximum 35 perc
alatt.
A Philips 66 módszer alkalmazásá-

nak
A szóbeli és írás- Egyes személyek

beli alkotás kom- dominánssá vál-
binálása hatnak
Átgondoltabb, Ha egyes tagok
megalapozot- nem kedvelik egy-
tabb javaslatok mást, az negatívan
hat a munkára
Kiküszöböli az el- Egyes csendes kre-

hamarkodott vé- atív tagok vissza-
leményt húzódhatnak
A csoportok ösz- Unalmassá válhat

szetételének vál- egy idő után
toztatása is ser- ugyanannak a
kentő hatású problémakörnek
az újabb és újabb
megvitatása
A rövid idő és a
párhuzamosan
több csoport ser-
kenti a kreativi-
tást
Az ötlet és a
megoldáskere-
sés összekapcso-
lódik
A Philips 66 módszer: A módszert – ahogyan azt a

neve is mutatja – a Philips cégnél vezették be,
melynek a végrehajtása a következő: Több hatfős
munkacsoportra bontunk egy nagycsoportot.
A munkacsoportok ugyanarra a pontosan meg-
határozott kérdésre keresnek 6 perces beszélge-
tés után megoldást. A 6-os csoportban – szemben
a korábbi módszerekkel – az ötleteket megvitat-
ják, tehát az ötletkeresést és az ötletértékelést
összekötik. Ezt követően a csoport egyik tagja a
vita eredményét tömör, rövid címsorokba foglal-
tan egy papírlapra írja, és átadja kiértékelésre a
moderátornak. A következő lépésben a kiértékelt
gondolatokat és elképzeléseket a csoportokkal
egyidejűleg ismertetik. A csoportok egymás kö-
zötti ötletcseréje után az eredeti csoportok tagja-
itól eltérő, új összetételű csoportok alakulnak
ugyanabból a nagycsoportból, és újból 6 percre
hatan (innen a 66 módszer elnevezés) összeül-
nek, és továbbfejlesztik az ismertetett gondola-
tokat, vagy újakat vetnek fel és vitatnak meg.
A folyamat további lépései az előzőek szerint is-
métlődnek. A csoportok tevékenysége valameny-
nyi megoldási tényező (változat) felszínre hozásá-
val ér véget, illetve akkor fejeződik be, ha a cso-
portok az új gondolatokból kifogytak.
4/10/18: Határozza meg, hogy mely tényezők ér-

vényre juttatásától válik a közszolgálaton belül
folyó emberi erőforrás gazdálkodás is stratégiai
alapúvá és ezek milyen jellemzőkkel írhatók le!

A „Közszolgálati humán tükör 2013” című kutatás
eredményei alapján megállapítható, hogy a ma-
gyar közszolgálatra általánosságban jellemző
emberierőforrás-gazdálkodás a személyzeti admi-
nisztráció és az emberierőforrás-menedzsment
„határvidékén” helyezkedik el. A Magyary Zoltán
Közigazgatás-fejlesztési Program, valamint az en-
nek folytatására életre hívott, Közigazgatás- és
Közszolgáltatás Fejlesztési Stratégia (2014‒2020),
a stratégiai emberierőforrás-menedzsmentre jel-
lemző állapotot kívánja a közszektorban fokozato-
san kiépíteni. A megvalósítás jogi keretét, a végre-
hajtás feladat- és ütemtervét, az új életpálya be-
vezetéséről szóló 1846/2014. (XII. 30.) Korm. ha-
tározattal hirdették ki. Ennek a jelentős minőségi
előrelépést feltételező hosszú távú célnak az el-
érése érdekében dolgozták ki a stratégiai alapú,
integrált emberierőforrás-gazdálkodás közszolgá-
lati rendszermodelljét, amely megfelelő alapot, il-
letve elméleti hátteret biztosít a közszolgálaton
belül folyó emberierőforrás-gazdálkodás megújí-
tásához (a rendszermodell folyamatábráját lásd az
1. ábrán). A rendszermodell felsorakoztatja mind-
azon – legfontosabbnak ítélt – külső (hazai, illetve
nemzetközi) kihívásokat, belső (a közszolgálatra
jellemző) környezeti hatásokat és az adott szerve-
zet versenyképességét befolyásoló tényezőket,
amelyek keretbe foglalják a közszolgálat működé-
sének egészét, így a területen folyó
emberierőforrás-gazdálkodást is. A kiemelt ele-
mekkel egyaránt számolni kell a szervezeti szintű
stratégia tervezésénél, az ehhez igazodó humán-
stratégia, humánpolitika kialakításánál, az
emberierőforrás-gazdálkodás alapfeladatának el-
látásánál, a stratégiai, az operatív és az adminiszt-
ratív jellegű tevékenységek humán folyamatokba
szervezett megoldásánál.
Az emberierőforrás-gazdálkodás alapfeladata,
célja, hogy – a munkáltatói jogkört gyakorló veze-
tők irányításával, hathatós közreműködésével –
összhangot teremtsen egyrészről az elvégzendő
feladatok, az ezekhez rendelt elvárások, követel-
mények, a teljesített munkáért járó ellenszolgálta-
tások (ösztönzés), másrészről a jelzett kihívások-
nak leginkább megfelelni képes, felkészült, az el-
várt kompetenciakészlettel rendelkező, magas
teljesítmény nyújtására kész, kellően motivált és
elkötelezett személyi állomány biztosítása között.
Ezt a személyi állományt a kérdéses szervezet ál-
tal igényelt számban, összetételben, helyen és
időben kell folyamatosan biztosítani, a felvettek
közszolgálati életpályáját a leghatékonyabban
menedzselni (előmenetel, utánpótlás, karrier, fej-
lesztés, ösztönzés, sokrétű szolgáltatások, megfe-
lelő munkakörülmények stb.), és ezek eredmé-
nyeként az arra érdemeseket a rendszerben meg-
tartani. A vázolt alapfeladatnak akkor lehet eleget
tenni, ha egyértelműen meghatározottak a mun-
kakörök (munkaköri leírások, munkaköri specifi-
kációk által), az érintett szervezeteknél rendszere-
sített munkakörökből összeáll a közszolgálat mun-
kaköri katasztere, és az itt szereplő – közel egyező
tartalmú – munkakörökből olyan „munkakörcsa-
ládok” épülnek fel, amelyek a közszolgálaton be-
lüli életpályáknak tartalmat, célt adó (szakértői,
specialista, vezetői) karrierutakba rendezhetők.
Ezek a karrierutak – az egyéb szükséges feltételek
megteremtése esetén – a vertikális és a horizon-
tális mozgások, a mobilitás, az átjárás lehetőségét
is biztosítani tudják a személyi állomány számára.
A rendszermodell gerincét hat humán folyamat
(stratégiai tervezés és rendszerfejlesztés,
emberierőforrás-áramlás és -fejlesztés [közszol-
gálati életpálya-menedzsment], teljesítményme-
nedzsment, ösztönzésmenedzsment [kompenzá-
ció, javadalmazás], személyügyi szolgáltatások és
tevékenységek [személyügyi, munkaügyi, humán-
igazgatási]) és az ezekhez tartozó összesen közel
száz humán funkció alkotja. Az egyes humán fo-
lyamatokhoz azokat a humán funkciókat lehet be-
sorolni, amelyek tartalmukat, feladatellátásukat,
szabályozási környezetüket, belső szakmai logiká-
jukat és a működtetésük révén remélt eredmé-
nyeket alapul véve összekapcsolhatók. Amíg a hu-
mán folyamatok állandónak tekinthetők, addig az
azokat felépítő humán funkciók ‒ attól függően,
hogy hol, mikor, milyen jogi, gazdasági, politikai,
társadalmi stb. kontextusban, milyen jövőkép és
stratégiai elképzelések megvalósítása céljából al-
kalmazzák azokat ‒ folyamatosan változhatnak,
megszűnhetnek vagy újként a rendszer részévé
válhatnak. A humán folyamatok – teljes körű ki-
építésüket és optimális működtetésüket feltéte-
lezve – olyan integrált rendszert alkotnak, ahol a
kérdéses elemek mátrixszerű, dinamikus kapcso-
latban vannak egymással, a szervezeten belüli
szakmai és egyéb funkcionális szakterületekkel,
továbbá a közszolgálati menedzsmenthez tartozó
– korábban bemutatott – átfogó menedzsmentte-
vékenységekkel. Az integrált rendszerműködés
megvalósítása azért szükséges, mert a jelenlegi
helyzetre jellemző túlbürokratizált, túladminiszt-
rált, túlszabályozott, „szigetszerűen” végzett fel-
adatteljesítésből általában alacsony hatásfokú
munkavégzésre lehet számítani.
Ezért kiemelt cél, hogy a közszolgálat át tudjon

lépni abba a – kormányzati stratégiai tervekben
meghatározott – állapotba, amikor az egyes hu-
mán folyamatok és humán funkciók egymás hatá-
sát felerősítve képesek a köz szolgálata érdekében
az adott szervezet feladatellátásának támogatá-
sára, stratégiai alapú, törvényes, eredményes,
költséghatékony és egyben megfelelő hatásfo-
kot elérő, hozzáadott értéket biztosító, proaktí-
van végzett, a versenyképességet növelő
emberierőforrás-gazdálkodásra. A rendszermo-
dell következetes alkalmazásával, valamint az eh-
hez igazodó jogi környezet kialakításával a végső
eredmény akkor valósul meg, ha – egyebek mel-
lett az emberierőforrás-gazdálkodásnak is köszön-
hetően – az érintett szervezetek úgy érik el azt a
szintű szervezeti teljesítményt, amelyet elvárnak
tőlük, hogy mindeközben a személyi állomány is
sikeresnek, elégedettnek érezheti magát. Magya-
rán mondva a szervezeti és az egyéni érdekek
összhangját, a szervezeten belüli bizalmat sikerül
folyamatosan fenntartani, illetve ‒ ha lehet ‒ to-
vább javítani.
Ehhez:
 összehangolt belső tevékenységre, szoros

együttműködésre,
 nyitott kommunikációra és információ-
áramlásra,
 valamennyi (külső és belső) érintett
(stakeholder) hatékony kapcsolatára,
 a szervezeti tanulás megvalósítására,
 a változások elfogadására,
 a szervezeti kultúra fejlesztésére,
 a mindenkori helyzethez igazodó veze-
tésre,
 a felhatalmazás (empowerment) szélesebb
körű alkalmazására van minimálisan szük-
ség.
dálkodás közszolgálati rendszermodelljének fo-
kozatos kiépítése a közigazgatás (államigazgatás,
önkormányzati igazgatás), a rendvédelem és a
honvédelem területén – az egyes életpályamo-
dellek bevezetésével egyetemben – valósul meg.
A fejezetben tárgyalt kérdéseket elsődlegesen a
közigazgatás szemszögéből vizsgáljuk.
A stratégiai alapú, integrált emberi erőforrás gazdálkodás
közszolgálati rendszermodellje
A KÜLSŐ KÖRNYEZETI KIHÍVÁSOK
Globalizáció, válság,
Társadalom, politika, Jogrend és A külső érintettek, Külső érdekegyeztetés,
makrogazdaság,
kultúra, technológia szabályozás stakeholder egyensúlya munkaügyi kapcsolatok
munkaerőpiac
Szervezeti stratégia
Munkafeladatok, elvárások, H
követelmények, U Szervezeti
ellenszolgáltatások, M teljesítmény
A E
Á 1. Stratégiai tervezés és rendszerfejlesztés
L ösztönzés
N (humánstratégia, stratégiai választások) R
A E
2. Munkavégzési rendszerek
P D
F 3. Emberi erőforrás áramlás és fejlesztés
F Munkakörök
O M
+
E Munkaköri kataszter (közszolgálati életpálya-menedzsment)
L 4. Teljesítménymenedzsment É
L Munkakörcsaládok N
Y 5. Ösztönzésmenedzsment (kompenzáció és
A Karrierutak
A Y
D javadalmazás) Az egyén
M E
A 6. Személyügyi szolgáltatások és tevékenységek sikeressége
Személyi állomány A K
T (személyzeti, munkaügyi, humánigazgatási)
motivációja, T
kompetenciakészlete, O
lojalitása K
A szervezet működési A személyi állomány A szervezet belüli bizalom

A szervezet struktúrája, kultúrája,
folyamatai, feladatai, összetétele,
irányítási rendszere, költséghatékony információáramlás, kommunikáció,
eljárásrendje, belső elkötelezettsége, kapcsolatrendszer és érdekegyeztetés
működése, szervezeti tanulás
szabályozása lojalitása
A BELSŐ KÖRNYEZET HATÁSAI, A SZEVEZET VERSENYKÉPESSÉGEI
4/10/19: Mutassa be a közszolgálatból való ter-

vezhető kiáramlás jogi eszköztárát!
A közszolgálatból való kiáramlás kezelése alapve-

tően kétféle követelményt támaszt a közigazga-
tási szervvel szemben. Egyrészt terveznie, előre
jeleznie és értékelnie kell személyi állományának
várható kiáramlási folyamatát, például, hogy mi-
ként alakulnak a nyugdíjazások, milyen irányt vesz
a fluktuáció, különösen, ha olyan jogszabályok
lépnek életbe, amelyek megváltoztatják a jöve-
delmi viszonyokat. Másrészt el kell látnia a jogvi-
szony megszűnésével, megszüntetésével kapcso-
latos feladatokat, amelyeknek csak egy része a
munkáltatói intézkedések meghozatala, idetar-
toznak még egyéb, jogon kívüli HR-feladatok is,
például a gondoskodó elbocsátással, a kilépési
(exit) interjúkkal és a nyugdíjasgondozással kap-
csolatos teendők.
A munkaerő kiáramlását, elvándorlását leginkább
a személyi állomány korösszetétele, illetve a köz-
igazgatás és a közigazgatási szerv munkaerőpiaci
versenyképessége határozza meg. A magyar köz-
igazgatás ‒ hasonlóan más európai országokéhoz
– már évek óta küzd a személyi állomány elörege-
désének problémájával, de nehézséget okoz a kö-
zépgeneráció pótlása is. Mindkét probléma orvos-
lása nagymértékben függ attól, hogy a közigazga-
tás mennyire képes vonzóvá válni a fiatalok szá-
mára. Ebben döntő szerepet játszik, hogy a köz-
igazgatásnak miként alakul a munkaerőpiaci ver-
senyképessége, tud-e olyan munkavégzési felté-
teleket nyújtani, amelyek alapján a tehetséges,
magasan képzett szakemberek a közszolgálatot
választják élethivatásuknak. A kiáramlás tervezé-
sének ezért össze kell kapcsolódnia az utánpótlás
tervezésével, hogy a felkészült és elkötelezett
munkaerő a szükséges helyen, kellő időben és ele-
gendő mennyiségben álljon a közigazgatási szerv
rendelkezésére. A hosszú távú tervezést azonban
esetenként központilag elrendelt létszámleépíté-
sek, feladatátrendeződések, szervezeti átalakítá-
sok akadályozhatják. A kiáramlás csak bizonyos
jogviszony megszűnési, -megszüntetési esetekben
tervezhető. Ezek egy része a munkáltató szerveze-
tének, feladatrendszerének változásaival, másik
része a közszolgálati tisztviselő személyével függ
össze.
Kiáramlás a közszolgálatból,
a kiáramlás jogi eszközei
Eljárás jogviszony megszűnés és megszűntetés esetén
HR menedzsment technikák: gondoskodó elbocsátás, exit interjú,

után-követés, fluktuációelemzés, nyugdíjas gondozás
A) A közigazgatási szerv szervezetével, feladatai-

val összefüggő jogviszony megszűnési, -meg-
szüntetési esetek A közigazgatás szervezetrend-
szerének átalakítása során gyakran szűnnek meg,
jönnek létre vagy alakulnak át szervek. A szerve-
zetrendszer átalakításának következtében csak-
nem húsz év alatt egyharmadára csökkent az ál-
lamigazgatási szervek száma, s a folyamat intenzi-
tása inkább erősödött az utóbbi években, mint-
sem gyengült volna, ezért a jövőben is reálisan
számolni kell a szervezeti változásokkal. A szerve-
zeti változásokkal összefüggésben törvény erejé-
nél fogva szűnhet meg a jogviszony, vagy a köz-
igazgatási szerv felmentéssel szüntetheti meg azt.
Törvény erejénél fogva szűnik meg a jogviszony a

kinevezésben foglalt határozott idő lejártával,
valamint a közigazgatási szerv jogutód nélküli
megszűnésével. Bár fő szabályként – összhangban
az életpályamodell „élethosszig tartó hivatás” el-
vével – a kinevezés határozatlan időre szól, a tör-
vény bizonyos esetekben lehetővé teszi a rugal-
mas, határozott ideig tartó foglalkoztatást. Ennek
megfelelően tartósan távol lévő kormánytisztvi-
selő helyettesítése céljából vagy esetenként szük-
ségessé váló feladat elvégzésére, illetve tartós kül-
szolgálat ellátására határozott időre is létesíthető
kormányzati, illetve közszolgálati jogviszony. En-
nek köszönhetően a határozott idejű kinevezés a
tervszerű munkaerő-gazdálkodás lényeges esz-
köze, s szorosan összekapcsolódik az időszakos
munkaerő-utánpótlás, valamint a feladatarányos
létszámgazdálkodás tervezésével. A határozott
idejű kormányzati szolgálati jogviszony időtarta-
mát naptárilag vagy más alkalmas módon ‒ így kü-
lönösen meghatározott munka elvégzéséhez, fel-
adat ellátásához vagy esemény bekövetkeztéhez
kötődően ‒ kell meghatározni. Az időtartam eltel-
tével, illetve a munka elvégzésével, az esemény
bekövetkeztével a jogviszony törvény erejénél
fogva megszűnik. Fontos garanciális szabály, hogy
a kormányzati szolgálati jogviszonyt határozatlan
idejűnek kell tekinteni, ha a határozott időre tör-
ténő kinevezés nem felel meg a törvényi feltéte-
leknek. A határozott időre kinevezett kormány-
tisztviselőt be kell sorolni, illetményét ez alapján
meg kell állapítani, de ha a kinevezés időtartama
az egy évet nem haladja meg, a közszolgálati tiszt-
viselő előmenetelére törvényi rendelkezéseket
nem kell alkalmazni.
Törvény erejénél fogva szűnik meg a kormány-

zati, illetve közszolgálati jogviszony akkor is, ha a
közigazgatási szerv jogutód nélkül megszűnik.
Bár nincs szükség külön munkáltatói intézkedésre
a jogviszony megszüntetéséhez, a járandóság
szempontjából ezt az esetet mégis kvázi felmen-
tésnek tekinti a törvény, mivel a közszolgálati
tisztviselő részére annak megfelelő összeget kell
kifizetni, amely a felmentése esetén a munkavég-
zési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó il-
letményének felel meg, kivéve, ha felmentés ese-
tén a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára
a kormánytisztviselő illetményre nem lenne jogo-
sult. A közszolgálati tisztviselőt ugyanúgy végki-
elégítés illeti meg, mintha felmentették volna, s a
felmentéshez hasonlóan a jogutód nélkül meg-
szüntetett szerv közszolgálati tisztviselőit – ide
nem értve a vezetőket – tartalékállományba kell
helyezni a felmentési idővel azonos időtartamra.
Ezzel kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket a
szervet felügyelő államigazgatási szerv hoz.
A szervezeti változások azonban csak igen ritkán

vezetnek jogutód nélküli megszűnéshez. Ha meg
is szűnik a közigazgatási szerv, ez leggyakrabban
jogutódlással történik. Ha a szervezeti változások
nem érintik a szerv önállóságát, akkor a személyi
állomány esetleges kiáramlásának jogi formája a
felmentés. Erre akkor kerülhet sor, ha
 az Országgyűlés, a kormány, a költségve-

tési fejezetet irányító szerv vagy a közigaz-
gatási szerv vezetőjének döntése alapján a
hivatali szervezetben létszámcsökkentést
kellett végrehajtani, és emiatt a közszolgá-
lati tisztviselő munkaköre megszűnt;
 megszűnt a közigazgatási szerv azon tevé-
kenysége, amelynek körében a közszolgá-
lati tisztviselőt foglalkoztatták;
 átszervezés következtében a közszolgálati
tisztviselő munkaköre megszűnt.
Az említetett esetekben nem kötelező a felmen-
tés, mivel más munkakörben még elképzelhető a
közszolgálati tisztviselő továbbfoglalkoztatása a
rendelkezésre álló üres álláshelyektől, illetve a
tisztviselő képzettségétől, gyakorlatától, tapaszta-
latától függően. Nincs ugyan állásfelajánlási köte-
lezettsége a közigazgatási szervnek, de a tervszerű
létszám- és erőforrás-gazdálkodás megköveteli,
hogy ezekben az esetekben feltétlenül vizsgálják
meg, van-e lehetőség a nem egyszer komoly költ-
ségvetési ráfordítással kiképzett munkaerő más
területen vagy másik munkakörben történő meg-
tartására. Amennyiben ez sikerrel jár, a kinevezés
módosításával – a belső erőforrások átcsoportosí-
tásának részeként ‒ másik munkakörbe helyez-
hető a közszolgálati tisztviselő a már ismertetett
szabályok szerint. A munkáltató a felmentést kö-
teles megindokolni. Az indokolásból a felmentés
okának világosan ki kell tűnnie, és a munkáltató-
nak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka va-
lós és okszerű.
B) A közszolgálati tisztviselő személyével össze-

függő jogviszony megszűnési, illetve -megszünte-
tési okok A közszolgálati tisztviselő személyével
összefüggésben leginkább az életkor és az egész-
ségügyi alkalmatlanság miatti jogviszonymegszű-
nés tervezhető, a munkaerő-utánpótlással
együtt. Egy bizonyos életkor betöltése vagy auto-
matikusan vezet a jogviszony megszűnéséhez,
vagy felmentési jogcímet teremt. Az előző eset-
ben a kormányzati, illetve közszolgálati jogviszony
törvény erejénél fogva szűnik meg, az utóbbi eset-
ben a munkáltató felmentéssel köteles megszün-
tetni a jogviszonyt.
A törvény erejénél fogva történő megszűnéshez

vezető okoknak két esetét különböztetjük meg.
Az első esetben a törvény által meghatározott
életkor betöltése mindenképpen a jogviszony
megszűnéséhez vezet. Ez a hetvenedik életév el-
érésével következik be. Kivételesen azonban az
életkori korlát alól a miniszterelnök felmentést
adhat, ha a kormánytisztviselői kinevezés a kül-
szolgálathoz kapcsolódó képviselet-vezetői meg-
bízáshoz szükséges. A második esetben a tör-
vényben meghatározott életkor betöltése nem
feltétlenül eredményezi valamennyi közszolgá-
lati tisztviselői munkakör tekintetében a jogvi-
szony megszűnését, hanem szabályozott eljárás
keretében lehetőség van a jogviszony fenntartá-
sára. Ez azt jelenti, hogy bár a törvény alapján be-
következhet a kormányzati, illetve közszolgálati
jogviszony megszűnése, ha a közszolgálati tisztvi-
selő a társadalombiztosítási szabályok alapján az
öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és az öreg-
ségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt
megszerezte, de erre csak abban az esetben kerül
sor, ha hivatali érdek alapján a munkáltató a jog-
viszonyt nem tartja fenn. Ehhez arra van szükség,
hogy a közszolgálati tisztviselő írásbeli kérelmet
nyújtson be munkáltatójához jogviszonyának
fenntartása iránt a rá irányadó öregségi nyugdíj-
korhatár betöltésének napját megelőző harmadik
hónap utolsó napjáig. Ha ezt elmulasztja, igazolás
benyújtásának nincs helye, s ebben az esetben
jogviszonya annak a hónapnak az utolsó napján
szűnik meg, amikor a kormánytisztviselő a rá
irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és
az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati
időt megszerezte. Kormánytisztviselők esetében a
jogviszony fenntartásához szükség van még a kor-
mány egyetértésére is. A felmentéssel történő
megszüntetés alapulhat az öregségi nyugdíjra való
jogosultság, illetve – nők esetében ‒ a negyven év
nyugdíjjogosultsági idő megszerzésén. A kettő kö-
zötti lényeges különbség – a jogviszony megszün-
tetése és a munkaerő-utánpótlás tervezése szem-
pontjából ‒, hogy az előző esetben nem kötelező
a felmentés, bár a munkáltató a határozatlan idő-
tartamú jogviszonyt felmentéssel bármikor meg-
szüntetheti indokolás nélkül, mivel a közszolgálati
tisztviselő nyugdíjasnak minősül, míg az utóbbi
esetben a közszolgálati tisztviselő kérelmére a jog-
viszonyt felmentéssel meg kell szüntetni. Az öreg-
ségi nyugdíjra való jogosultság nemcsak jogvi-
szony megszűnési és -megszüntetési ok, hanem a
jogviszony létesítését kizáró ok is egyben. Tudatos
és tervezett belső munkaerő-gazdálkodást felté-
telez az egészségügyi okból bekövetkezett alkal-
matlanság kezelése is. Ebben az esetben ugyanis a
munkáltatónak felmentéssel meg kell szüntetnie a
kormányzati, illetve közszolgálati jogviszonyt, de
ezt csak azzal a feltétellel teheti meg, ha a közszol-
gálati tisztviselő továbbfoglalkoztatása a hivatali
szervezetben egy olyan másik munkakörben sem
oldható meg, amely a közszolgálati tisztviselő kép-
zettségének, besorolásának és egészségi állapotá-
nak megfelelő lenne. Ez azt feltételezi, hogy a
munkáltató megvizsgálja a betöltetlen munkakö-
röket, s ha ezek között van felajánlható, akkor a
munkakör módosítását javasolja a közszolgálati
tisztviselőnek. Ha a felajánlott munkakört a tiszt-
viselő nem fogadja el, a jogviszonyt felmentéssel
meg kell szüntetni.
C) A felmentés, végkielégítés szabályai Bizonyos
esetekben a törvény felmentési védelemben ré-
szesíti a közszolgálati tisztviselőt. A védelemnek
két fajtája különböztethető meg. Az egyik szigo-
rúbb, mivel a védelmi időszak alatt még a felmen-
tés közlését is kizárja, míg a másik esetben a fel-
mentés közölhető, de a felmentési idő legkoráb-
ban a védett időszak lejártát követő napon kezdő-
dik.
A szigorúbb védelem alapján a munkáltató fel-

mentéssel nem szüntetheti meg a jogviszonyt
 a várandósság (amennyiben erről a köz-

szolgálati tisztviselő a munkáltatót tájékoz-
tatta);
 a szülési szabadság;
 a gyermek gondozása céljából igénybe vett
fizetés nélküli szabadság, illetve ‒ a fizetés
nélküli szabadság igénybevétele nélkül is ‒
a gyermek hároméves koráig terjedő, a be-
teg gyermek ápolása címén fennálló kere-
sőképtelenség;
 a tényleges önkéntes tartalékos katonai
szolgálatteljesítés;
 a nő jogszabály szerinti, az emberi repro-
dukciós eljárással összefüggő kezelésének,
de legfeljebb ennek megkezdésétől számí-
tott hat hónap (amennyiben erről a köz-
szolgálati tisztviselő a munkáltatót tájékoz-
tatta);
 a hozzátartozó otthoni gondozása céljából
kapott fizetés nélküli szabadság időtartama
alatt. Fizetés nélküli szabadság igénybevé-
tele nélkül a védelem azt a szülőt illeti meg,
aki a fizetés nélküli szabadságot utoljára
igénybe vette. A védelem az anyát illeti
meg, ha a fizetés nélküli szabadságot mind-
két szülő igénybe veszi. A védelem alkalma-
zása szempontjából a felmentés közlésé-
nek időpontja az irányadó.
A felmentés közölhető, de a felmentési idő leg-
korábban az alábbiakban meghatározott időtar-
tam lejártát követő napon kezdődik:
 betegség miatti keresőképtelenség, legfel-

jebb azonban a betegszabadság lejártát kö-
vető egy év;
kapott fizetés nélküli szabadság.
Ez a védelem nem vonatkozik a közszolgálati tiszt-
viselő jogviszonyának felmentéssel történő meg-
szüntetésére, ha a kormánytisztviselő nyugdíjas-
nak minősül.
A felmentési idő két hónap. A felmentési idő a fel-
mentési okiratban megjelölt napon kezdődik, leg-
korábban a felmentés közlését követő napon. Ha-
tározott idejű kormányzati, illetve közszolgálati
szolgálati jogviszony megszüntetése esetén a fel-
mentési idő nem terjedhet túl azon az időponton,
amikor a kormányzati szolgálati jogviszony a kine-
vezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt
volna. A közszolgálati tisztviselőt a felmentés idő-
tartamának legalább a felére ‒ a közszolgálati
tisztviselő kívánságának megfelelően ‒, legfeljebb
két részletben mentesíteni kell a munkavégzési
kötelezettség alól. Erre az időtartamra illet-
ményre jogosult. A minél gyorsabb ismételt elhe-
lyezkedést szolgálja, hogy a munkavégzés alóli
mentesítés időszaka alatt engedély nélkül létesít-
het munkavégzésre irányuló további jogviszonyt,
illetve végezhet szabadon gyakorolható tevékeny-
séget akkor is, ha a munkavégzés időtartama rész-
ben azonos a beosztás szerinti munkaidejével. A
közszolgálati tisztviselő a munkavégzési kötele-
zettség alóli mentesítés idejére járó illetményre
havonta egyenlő részletekben jogosult. A kifize-
tett illetményt visszakövetelni nem lehet, ha a
közszolgálati tisztviselőt végleg mentesítették a
munkavégzés alól, és az illetmény fizetését kizáró
körülmény a munkavégzés alóli mentesítés után
következett be. Ha harminc napon belül a foglal-
koztatott közszolgálati tisztviselők létszámától
függően egyszerre több közszolgálati tisztviselő
felmentésére kerül sor létszámcsökkentés, fel-
adatmegszűnés és átszervezés miatt, a munkál-
tató legkésőbb a felmentés közlésekor írásban tá-
jékoztatja az állami foglalkoztatási szervet a fel-
mentéssel érintett közszolgálati tisztviselők sze-
mélyes adatairól, utolsó munkaköréről, szakkép-
zettségéről és illetményéről. A tájékoztatási köte-
lezettség ‒ ha jogszabály eltérően nem rendelke-
zik ‒ a jogutód nélkül megszűnő államigazgatási
szerv felügyeleti szervét terheli. A tájékoztatási
kötelezettség fennállása szempontjából a kor-
mányzati, illetve közszolgálati jogviszonyban és a
munkaviszonyban állók létszámát össze kell adni.
A közszolgálati tisztviselőt felmentése esetén –
törvényben meghatározott kivétellel ‒ végkielégí-
tés illeti meg. A végkielégítés összege kormány-
zati, illetve közszolgálati jogviszonyban töltött
időtől függően változik. Három év után egyhavi,
öt év után kéthavi, nyolc év után háromhavi, tíz
év után négyhavi, tizenhárom év után öt havi, ti-
zenhat év után hat havi, húsz év után nyolc havi
illetmény jár. A végkielégítésre jogosító szolgálati
időbe a jogviszonyt megszüntető munkáltatónál
folyamatosan eltöltött időn túlmenően még be
kell számítani:
 a jogelőd munkáltatónál (ideértve jogvi-

szonyváltás esetén az átadó munkáltató-
nál);
 áthelyezés esetén a költségvetési szervnél
kormányzati szolgálati, közszolgálati, köz-
alkalmazotti jogviszonyban, hivatásos
szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. jú-
lius 1-jéig bármely munkáltatónál munka-
viszonyban;
 átminősítés esetén a hivatásos szolgálati
viszonyban eltöltött időt is.
A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény össze-
gével emelkedik, ha a közszolgálati tisztviselő kor-
mányzati, illetve közszolgálati jogviszonya az öreg-
ségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését meg-
előző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az
emelt összegű végkielégítés a kormánytisztvise-
lőt, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt
összegű végkielégítésben részesült. A kifizetett
végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszol-
gálati igazoláson. A végkielégítést a felmentési idő
utolsó napján kell kifizetni.
A végkielégítés összegének a felére jogosult a köz-
szolgálati tisztviselő, ha felmentésére azért került
sor, mert nem járult hozzá az egészségügyi alkal-
matlanság vagy tartalékállományba helyezés mi-
att felajánlott másik munkakörbe történő áthelye-
zéséhez. Ez alól kivételt képez, ha a hozzájárulását
alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha:
 a felajánlott illetmény összege kevesebb a

korábbi illetménye 80 százalékánál;
 a korábbi kötelező heti munkaidejéhez ké-
pest rövidebb vagy hosszabb heti kötelező
munkaidővel együtt járó munkakört aján-
lanak fel számára;
 a korábbi határozatlan idejű alkalmazás
helyett határozott idejűt ajánlanak fel
neki;
 az új munkahely és a lakóhely között ‒ tö-
megközlekedési eszközzel ‒ történő oda-
és visszautazás ideje meghaladja a napi
két órát, illetve tíz éven aluli gyermeket ne-
velő kormánytisztviselő esetében a másfél
órát.
Bizonyos esetekben végkielégítésre egyáltalán
nem jogosult a közszolgálati tisztviselő.
Ezek a következő esetek:
 a felmentés a gyakornoki idő alatt történt;
 legkésőbb a kormányzati, illetve közszolgá-
lati jogviszony megszűnésének időpontjá-
ban a közszolgálati tisztviselő nyugdíjasnak
minősül;
 a felmentésre azért kerül sor, mert a köz-
szolgálati tisztviselő munkavégzése nem
megfelelő;
 a kormányzati, illetve közszolgálati jogvi-
szony jogviszonyváltás folytán alakult át;
 a közszolgálati tisztviselőt méltatlanság
vagy bizalomvesztés címén mentették fel.
Ha a közszolgálati tisztviselő a munkavégzési kö-
telezettség alóli mentesítés ideje alatt bármely
költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv
legalább többségi befolyása alatt álló bármely
gazdálkodó szervezettel teljes vagy részmunka-
idős jogviszonyt létesít, ezt a tényt korábbi mun-
káltatójának haladéktalanul köteles írásban beje-
lenteni. Ebben az esetben a felmentési időből hát-
ralévő idő tekintetében illetményre, s egyébként
végkielégítésre nem jogosult, azonban új jogviszo-
nyában a végkielégítés alapjául szolgáló időszak
számítása során a felmentéssel megszüntetett
jogviszony alapján végkielégítésre jogosító idejét
is számításba kell venni.
D) Eljárás jogviszonymegszűnés és -megszünte-
tés esetén A törvény meghatározza azokat az ese-
teket, amikor a felmentéssel együtt a közszolgá-
lati tisztviselőt – ide nem értve a vezetőket ‒ tar-
talékállományba kell helyezni felmentési idejére,
illetve a felmentési idővel azonos időtartamra, ab-
ból a célból, hogy számára másik közigazgatási
szervnél képzettségének, besorolásának megfe-
lelő állást ajánljanak fel.
Ezek az esetek a következők:
 létszámcsökkentés, feladatmegszűnés és
átszervezés;
 a közszolgálati tisztviselő munkavégzése
nem megfelelő;
 a munkakör megváltoztatása vagy jogutód-
lás indokolta a kinevezés módosítását,
amelyet a közszolgálati tisztviselő nem fo-
gadott el, és felmentését kérte;
 a munkáltató jogutód nélkül szűnt meg.
Ha a közszolgálati tisztviselőt kérésére a tartalék-
állományból törlik, a rá irányadó végkielégítés fe-
lére jogosult, kivéve, ha munkaviszony létesítése
miatt kéri a törlését. A közszolgálati tisztviselő jog-
viszonya megszüntetésekor (megszűnésekor)
munkakörét az előírt rendben köteles átadni, és a
munkáltatóval elszámolni. A munkakörátadás és
az elszámolás feltételeit a munkáltató köteles biz-
tosítani. A jogviszony megszüntetésekor, illetve
megszűnésekor az utolsó munkában töltött na-
pon, de legkésőbb tizenöt napon belül a közszol-
gálati tisztviselő részére ki kell fizetni az illetmé-
nyét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a
jogviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jog-
szabályokban előírt igazolásokat.
Modul4/5p Fb
4/5/1: A munkavégzési rendszerek humánfolya-

matához tartozó egyik meghatározó jelentőségű
humán funkció, a munkakörelemzés melyik
egyéb humánfolyamatokat felépítő humán funk-
ciók működésének képezi az alapját? Nevezzen
meg egy – egy humán funkciót, amelyek a mun-
kavégzési rendszerek, az emberi erőforrás áram-
lás és fejlesztés, a teljesítménymenedzsment, az
ösztönzésmenedzsment, valamint a személyügyi
szolgáltatások és tevékenységek humánfolyama-
taihoz tartozik!

A munkaköralapú rendszer alkalmazása esetén a
munkakörelemzéshez kapcsolódó munkakör-ér-
tékelés elkészítése és rendszeres felülvizsgálata
számít az egyik legfontosabb humán funkciónak.
A munkakör-értékeléssel a munkakörelemzés ér-
tékelési tényezői alapján meg tudják állapítani a
vizsgált munkakör szervezeten belüli relatív érté-
két az egyéb munkakörökhöz képest.
A munkavégzési rendszerek humán folyamata - a

munkaköri rendszer megtervezése,
Az emberierőforrás-áramlás és -fejlesztés humán

folyamata - munkaerő- vagy létszámtervezés
A teljesítménymenedzsment humán folyamata-

a szervezeti teljesítménymérés
Az ösztönzésmenedzsment (kompenzáció, java-
dalmazás) humán folyamata- Az alkalmazott
munkaköri rendszerhez illeszkedő ösztönzéspoli-
tika (kompenzációs és javadalmazási elvek) kiala-
kítása, változásokhoz igazítása és fejlesztése.
A személyzeti szolgáltatások és tevékenységek

humán folyamata - a személyügyi, a munkaügyi és
a humánigazgatási kérdésekhez kapcsolódó jogi
képviselet
4/5/2: Mutassa be a felmentési védelemre vo-

natkozó jogi szabályokat!

Bizonyos esetekben a törvény felmentési véde-
lemben részesíti a közszolgálati tisztviselőt. A vé-
delemnek két fajtája különböztethető meg. Az
egyik szigorúbb, mivel a védelmi időszak alatt
még a felmentés közlését is kizárja, míg a másik
esetben a felmentés közölhető, de a felmentési
idő legkorábban a védett időszak lejártát követő
napon kezdődik.
A szigorúbb védelem alapján a munkáltató fel-

mentéssel nem szüntetheti meg a jogviszonyt
- a várandósság (amennyiben erről a közszolgálati

tisztviselő a munkáltatót tájékoztatta);
- a szülési szabadság;
- a gyermek gondozása céljából igénybe vett fize-
tés nélküli szabadság, ill. ‒ a fizetés nélküli szabad-
ság igénybevétele nélkül is ‒ a gyermek három-
éves koráig terjedő, a beteg gyermek ápolása cí-
mén fennálló keresőképtelenség;
- a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgá-

latteljesítés;
- a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós

eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb
ennek megkezdésétől számított hat hónap
(amennyiben erről a közszolgálati tisztviselő a
munkáltatót tájékoztatta);
- a hozzátartozó otthoni gondozása céljából ka-

pott fizetés nélküli szabadság időtartama alatt.
Fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül a
védelem azt a szülőt illeti meg, aki a fizetés nélküli
szabadságot utoljára igénybe vette. A védelem az
anyát illeti meg, ha a fizetés nélküli szabadságot
mindkét szülő igénybe veszi. A védelem alkalma-
zása szempontjából a felmentés közlésének idő-
pontja az irányadó.
A felmentés közölhető, de a felmentési idő leg-

korábban az alábbiakban meghatározott időtar-
tam lejártát követő napon kezdődik:
 betegség miatti keresőképtelenség, legfel-

jebb azonban a betegszabadság lejártát kö-
vető egy év;
kapott fizetés nélküli szabadság.
4/5/3.A teljesítménymenedzsment konzisztens
folyamatszabályozását milyen elemek rend-
szerbe építésével és alkalmazásával lehet elérni?
Sorolja fel ezeket az elemeket!
A teljesítménymenedzsment azt a konzisztens fo-

lyamatszabályozást biztosítja valamennyi felhasz-
náló szervezet számára, amelynek keretében a
stratégiai célok teljesítése, a szervezet által igé-
nyelt teljesítmények kiváltása érdekében történik
meg:
- a teljesítmény és a teljesítménymenedzsment
megtervezése (mit, miért, hogyan);
- a szervezet és a szervezeti egység követelmé-
nyeinek, valamint az egyéni teljesítményelvárá-
soknak, teljesítménycéloknak a fentről lefelé irá-
nyuló, összehangolt meghatározása (az egyéni
erőfeszítéseknek a szervezeti prioritások irányába
történő „terelése” miatt);
- az elvárt teljesítmény kifejtéséhez szükséges tá-

mogatás biztosítása, a teljesítmény folyamatos
„edzése”, nyomon követése (fejlesztési tervek,
coaching, monitoring, egyéb szükséges erőforrá-
sok rendelkezésre bocsátása);
- a teljesítmény mérése (a szervezet és a szerve-

zeti egységek szintjén), értékelése (az egyén szint-
jén, ahol a mérési és az értékelési megoldások is
megtalálhatók), visszajelzése (a szervezetben al-
kalmazott formális, szabályozott rendszeralkal-
mazás szerint, valamint az értékelő vezető év köz-
ben adott informális, kötetlen jelzései alapján), az
elvártnál magasabb teljesítmény elismerése, ju-
talmazása, vagy az elvárt szint alatti teljesít-
mény szankcionálása;
- a teljesítménymenedzsment-rendszer működé-
sének értékelése, fejlesztése.
4/5/4.Mutassa be a közszolgálati tisztviselő be-

sorolásban való előmenetelére vonatkozó jogi
szabályokat!

Fő szabály szerint a közszolgálati tisztviselőt isko-
lai végzettségének és kormányzati, illetve közszol-
gálati jogviszonyban eltöltött idejének megfele-
lően kell besorolni. Ezt követően szolgálati idejé-
től függően magasabb besorolási fokozatba kell
sorolni, ha
- a feladatainak ellátására ‒ a rá irányadó öregségi

nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivéte-
lével ‒ megfelelt fokozatú minősítést kap, és
- a következő besorolási fokozathoz jogszabályban

előírt feltételeket vagy
- a közigazgatási szerv által írásban meghatározott

feltételeket teljesítette.
A törvény ugyanakkor egyaránt lehetőséget nyújt

az előmenetel gyorsítására és lassítására. Ha a
közszolgálati tisztviselő a meghatározott feltétele-
ket a következő besorolási fokozathoz előírt vára-
kozási idő lejárta előtt teljesíti, a magasabb beso-
rolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába
kell sorolni. A kiemelkedő tanulmányi eredményt
ismeri el az a szabály, amely kimondja, hogy azt a
pályakezdő közszolgálati tisztviselőt, aki bizonyít-
ványát, oklevelét kiváló vagy annak megfelelő mi-
nősítéssel szerezte meg, a fogalmazó besorolási
fokozat 2-es fizetési fokozatába, illetve előadó be-
sorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell so-
rolni.
Az előmenetel lassítására akkor kerülhet sor, ha a

közszolgálati tisztviselő a megfeleltnél alacso-
nyabb fokozatú minősítést kap. Ebben az esetben
a következő besorolási fokozathoz előírt várako-
zási ideje legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.
Az előmenetel lassítását, esetenként visszatartá-
sát eredményezi, ha a közszolgálati tisztviselő köz-
igazgatási szakvizsgára vonatkozó kötelezettségét
nem teljesíti.
4/5/5.A vezetés és szervezés tudományos igényű

(vagy legalábbis arra kísérletet tevő) vizsgálatá-
nak milyen közvetlen előfeltételei voltak?
A modern szervezetek meghatározóvá válásán túl

a szervezeti méretek erőteljes növekedése jelen-
tette azt a hajtóerőt, amely – a vezetési és szerve-
zési feladatok komplexitásának növekedésén ke-
resztül – végül a professzionális vezetők, illetve a
vezetés- és szervezéstudománnyal szisztematiku-
san foglalkozó kutatók megjelenését eredmé-
nyezte. Ez az időszak a XIX. század vége és XX. szá-
zad eleje, amely a gazdaságban a jelentős infra-
strukturális fejlesztésekkel (pl. közlekedés) és a
tömegtermelés beindulásával, a közszférában
pedig az igazgatási, illetve népjóléti feladatok so-
kasodásával volt jellemezhető, melyekből termé-
szetes módon következett a nagy szervezetek tér-
nyerése. A vezetés- és szervezéstudomány szüle-
tését a legtöbben ezen időszakhoz kötik, vagyis
egy aránylag fiatal, alig valamivel több, mint egy
évszázados tudományterületről van szó. Ezen be-
lül is leginkább csak az elmúlt néhány évtized ve-
zetett olyan mértékű differenciálódáshoz és kuta-
tás-módszertani fejlődéshez a tudományterüle-
ten belül, hogy annak elért eredményei valóban
megérdemlik a „tudományos” jelzőt.
4/5/6.Melyek a bürokrácia ideáltípusának jel-

lemzői?

következő jellemzőit fejti ki: egyértelmű munka-
megosztás, szabályalapú működés, a hierarchia
(szolgálati út) követése, szakmai hozzáértés, a hi-
vatali állások kisajátíthatatlansága, az alkalma-
zottak hivatali és magánvagyonának szétválasz-
tása, aktaszerűség (írásbeli ügyintézés).
4/5/7.Melyik tényezők befolyásolják a teljesít-

ményt leginkább a Human Relations (emberi vi-
szonyok) iskola szerint?
A klasszikus iskolák a szervezetek formális jellem-

zőire helyezték a hangsúlyt. Ezzel szemben az em-
berközpontú irányzatok a szervezeti tagokra, a
szervezetekben tevékenykedő emberekre fóku-
száltak.
Elton Mayo az informális csoport és a szociológiai
tényezők munkateljesítményre gyakorolt hatásai-
nak elemzésében tett különösen érdekes megálla-
pításokat. Hozzá kapcsolódik a Human Relations
(HR) iskola megjelenése és gyors népszerűvé vá-
lása a vezetés- és szervezéstudományban. Mayo
kísérleteiben azt vizsgálta, hogy a munkakörülmé-
nyek – mint pl. a megvilágítás erőssége, a pihe-
nőidő hossza, a bérezési rendszer – milyen hatás-
sal vannak a munkateljesítményre. Mayo kísérle-
tei vezettek az „emberi kapcsolatok” munkában
betöltött jelentőségének igazolásához és a szerve-
zetpszichológia kibontakozásához. Kutatásaiból
egyértelművé vált, hogy a termelékenység növe-
kedését – a fizikai munkafeltételek helyett – első-
sorban olyan tényezők határozták meg, mint a
munkacsoport jó légköre, a kutatást végzők ki-
emelt odafigyelése, a dolgozókkal való foglalko-
zás, a munkacsoport informális vezetője és a for-
mális munkahelyi vezetők közötti kapcsolatok ja-
vulása, a munkacsoport tagjai által „elfogadott”
csoportnormához való igazodás. Az ember társas
lény, aki jobb szociális légkörben egyértelműen
jobb teljesítményt nyújt, s természetével a merev
hierarchikus alárendeltség nem fér össze. Az
irányzat kutatói felismerték, hogy a csoportszintű
kérdések mellett az egyéni megelégedés is fon-
tos, mert az alkalmazottak részvételének bátorí-
tása, javaslataik kérése és felhasználása, bevoná-
suk a problémamegoldásba, érzelmeik számbavé-
tele csökkentheti a szükséges változtatással szem-
beni ellenállásukat, erősíti együttműködésüket,
szervezeti lojalitásukat, így többek között pozití-
van hat vissza az informális csoportokhoz való
kapcsolódásukra is.
4/5/8.Mi a törzskar jellemzője?
A törzskarok többnyire döntés-előkészítést vé-

geznek pl. stratégiai, szervezetalakítási, innová-
ciós és jogi kérdésekben, közvetlenül a felső veze-
tőnek alárendelten. Több szempontból is fontos
koordináló szerepet töltenek be:
- Áttekintik az alsóbb szinteken folyó, de a törzs-

kar szakmai körébe tartozó munkákat.
- Állandó kapcsolatban állnak a felső vezetéssel,
így sajátos közvetítői lefelé a stratégiai elképzelé-
seknek, felfelé a lehetőségeknek.
- Szélesebb látókörüknél fogva a törzskarok által

megfogalmazott javaslatokban érvényre jut a
több szempontúság.
A törzskar a szervezet végrehajtó egységeit érin-

tően nem rendelkezik függelmi vagy szakmai irá-
nyítási jogkörrel, szándékait csak a szervezet ve-
zetőjén keresztül tudja érvényesíteni. A törzska-
rok létrehozása az adott szervezet hatásköri és fe-
lelősségi rendszerét formálisan nem változtatja
meg.
4/5/9.Max Weber milyen jegyekkel írta le a bü-
rokrácia elvei szerint működő szervezeteket?
Max Weber formális szervezet-felfogásával, azon

belül konkrétan a bürokratikus szervezet elemzé-
sével hatott a tudomány fejlődésére. Weber a bü-
rokrácia fő előnyeinek a szakszerűséget, a kiszá-
míthatóságot, és a személytelenséget tekintette.
következő jellemzőit fejti ki: egyértelmű munka-
megosztás, szabályalapú működés, a hierarchia
(szolgálati út) követése, szakmai hozzáértés, a hi-
vatali állások kisajátíthatatlansága, az alkalma-
zottak hivatali és magánvagyonának szétválasz-
tása, aktaszerűség (írásbeli ügyintézés).
4/5/10.Melyek azok a tulajdonságok, amelyek

csak az emberi erőforrásra jellemzők?
Az emberi erőforrás az alábbiak tekintetében kü-

lönbözik az egyéb erőforrásoktól:
 - olyan tartós erőforrás, amely nem kopik

használat közben, sőt a fejlesztések ered-
ményeként és a megszerzett tapasztalatok
révén inkább folyamatosan javul, értékte-
remtővé válik;
 - hosszú munkaciklusú (40‒45 év), teljesí-
tőképessége fokozható;
 - ez az erőforrás nem raktározható;
 - az ember nem utánozható;
 - innovatív, megújuló, értékteremtő, dön-
téshozó;
 - nem tulajdona a közszolgálati szervezet-
nek;
 - az emberi erőforrás mobil, ugyanakkor
nehezen lecserélhető és helyettesíthető;
 - az ember tudástőkével rendelkezik.
4/5/11.A munkavégzési rendszerek kialakításá-

nál a szakemberek melyik fő tényezőkre építe-
nek?

A munkavégzési rendszer kialakításánál alapve-
tően öt fő tényezőt vesznek figyelembe a szakem-
berek:
1. a jórészt munkakörökbe szervezett elvégzendő

munkafeladatokat,
2. a munkavégzés technológiáját,
3. a munkavállalói készségeket és kompetenciá-

kat,
4. az emberierőforrás-gazdálkodási rendszereket
és gyakorlatokat, valamint
5. a szervezet vezetésének filozófiáját, stílusát.

A közszolgálat vonatkozásában a felsoroltakat ki
kell egészíteni az uralkodó politikai szándékok-
kal, a költségvetési lehetőségekkel és a jogi kör-
nyezettel.
4/5/12.A közszolgálatban alkalmazott munkakör

elemzési megoldásnál milyen tényezők vizsgála-
tát veszik figyelembe?
A munkakörelemzés célja a munkakör tartalmi

elemeire irányul. A munkakörelemzésnél azt vizs-
gáljuk, hogy a dolgozó tevékenysége megfelel-e
az adott munkakörre előírt, megkívánt tevékeny-
ségnek. Minden munkakör számtalan sajátosság-
gal rendelkezik. Ezek feltárását lehet elvégezni a
munkakörelemzéssel. Az elemzés során célszerű
azokat a munkatartalmi tényezőket kiemelni,
amelyek egy adott munkakört meghatároznak,
megkülönböztetnek más munkakörtől.
Az elemzés során megvizsgáljuk az adott munka-

körre vonatkozó szabályozás dokumentumait,
majd szabályzatokból, valamint a dolgozó és a
vezető tárgyra vonatkozó információiból összeál-
líthatjuk az aktualizált munkakörelemzést. A vizs-
gálat elemző, értékelő szakaszában összehasonlít-
juk a ténylegesen végzett munkaköri tevékenysé-
geket a szervezeti cél által megkívánt, aktualizált
munkakörrel. A munkakör elemzése során az
alábbi kérdéskörök is tisztázhatók: a feladatok
nehézségi foka, bonyolultsága, kikkel szükséges
együttműködni a munkakör végzése során, mi-
lyen az együttműködők kapcsolata, milyen mó-
don lehetne tökéletesíteni a munkakört. A vizs-
gálat eredményeként javítható a szervezeten be-
lül az egyes munkakörök telepítése, a munkakört
végzőkkel szemben támasztott általános és speci-
ális követelmények egyszerűbben meghatározha-
tók, változtatható a szerven belüli és a szervek kö-
zötti kapcsolatrendszer.
4/5/13.Melyek a belső humán erőforrás átcso-

portosítás jogi eszközei a közigazgatásban?

A belső humán erőforrások átcsoportosítása tör-
ténhet véglegesen másik munkakörbe helyezés-
sel (belső áthelyezés), valamint átirányítással és
ideiglenes áthelyezéssel.
A másik munkakörbe helyezés a kinevezés végle-

ges módosítását feltételezi. A módosításhoz vi-
szont nem szükséges a közszolgálati tisztviselő
beleegyezése. Ugyanakkor feltétele a módosítás-
nak, hogy az új munkakör is megfeleljen a közszol-
gálati tisztviselő iskolai végzettségének, szakkép-
zettségének vagy szakképesítésének, szakmai ta-
pasztalatának.
Az átirányítás a kinevezéstől eltérő ideiglenes

foglalkoztatást jelent. A hangsúly az ideiglenessé-
gen van, mivel ez különbözteti meg a munkakör
végleges módosításától, vagyis a végleges belső
áthelyezéstől. Az átirányítás egy olyan munkálta-
tói intézkedés, amely alapján a közszolgálati tiszt-
viselőnek eredeti munkaköre helyett vagy mellett
más munkakörbe tartozó feladatokat kell ideigle-
nesen ellátnia.
Szintén az ideiglenesség jellemző arra az esetre,

amikor egy nőt a várandóssága megállapításától
gyermeke egyéves koráig az állapotának egész-
ségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell
ideiglenesen áthelyezni, vagy meglévő munkakö-
rében a munkafeltételeket kell megfelelően mó-
dosítani, ha munkaköri alkalmasságára vonatkozó
orvosi vélemény bemutatása alapján az eredeti
munkakörében nem foglalkoztatható.
4/5/14.Az emberi erőforrás áramlás és fejlesztés
humánfolyamata, milyen részfolyamatokra oszt-
ható?
Az emberierőforrás-áramlás részfolyamatai:
 bekerülés a közszolgálatba,
 a közszolgálati életpályán történő előreha-
ladás,
 emberierőforrás-fejlesztés, kiáramlás
4/5/15.Jelenlegi tudásunk alapján milyen ténye-

zőkből tevődik össze a munkát végző ember tel-
jesítménye?

A teljesítményt – mai tudásunk szerint – az alábbi
tényezők befolyásolják:
 a tudás, a képességek, a készségek (általá-

nos műveltség, szaktudás, kommunikációs
készségek, nyelvtudás, IT-ismeretek, prob-
lémamegoldás, analitikus készségek, társas
készségek, fizikai, pszichikai és egészségi
adottságok);
 a motiváció, az erőfeszítés (célok, elvárá-
sok, karriervágy, az erőfeszítés megléte és
mértéke, a kitartás, a feladat megértése, a
követett értékrend, az elégedettség vagy
annak hiánya);
 a környezet és a lehetőségek (gazdasági,
társadalmi, politikai viszonyok és esemé-
nyek, jogi környezet, munkafeltételek és -
körülmények, a munkakör meghatározott-
sága, a munkahelyi szabályok, normák, a
vezetői támogatás, a munkatársi csapat, a
munkahely atmoszférája stb.).
4/5/16.A béren kívüli ösztönző eszközök körébe
tartozik a céljuttatás, melyek a jogintézmény jel-
lemzői?
A szervezet működése során felmerülhetnek

rendkívüli, célhoz köthető feladatok, amelyek tel-
jesítése jelentősen meghaladja a munkakör ellátá-
sából adódó általános munkaterhet. Az ilyen tí-
pusú feladatok végzésének ösztönzését szolgálja a
célfeladat-megállapodás és a megállapodás
alapján fizetendő céljuttatás. Célfeladat megálla-
pítása másik közigazgatási szerv tisztviselője szá-
mára is lehetséges az érintett hivatali szervezet
vezetőjének egyetértésével.
***************************************
15 PONTOS KÉRDÉSEK
5/15/1. Mutassa be a Lisszaboni Szerződés elfo-

gadásának okait és az általa hozott változásokat!
Főmenü
A kétezres években megvalósult Európa „újra-

egyesítése”, a keleti bővítés és lezárult az Alkot-
mányos Szerződés fiaskóját követő bizonytalan-
ság is. A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-
jei hatályba lépése mintegy egy évtizedes meg-
torpanás, tanácstalanság és tétlenség időszaká-
nak jelentette a végét.
Az Amerika Egyesült Államokból 2006-ban indult
jelzálog-hitelpiaci válságból globális pénzügyi és
gazdasági válsággá fejlődött krízis 2008-ban elérte
az öreg kontinenst. Az Európai Unióban is számta-
lan bank, biztosítótársaság, vállalat ment csődbe.
A válságkezelés, néhány összehangolt uniós kez-
deményezéstől eltekintve hasonló recept szerint,
de főleg tagállami hatáskörben zajlott. Az Európai
Unió összehangolt lépésként elfogadta, hogy a
tagállamok a kisbetétesek számára ötvenezer eu-
róig (amely százezer euróig volt emelhető) betét-
garanciát nyújtson. Majdnem minden tagállam-
ban a nemzeti kormányok döntései alapján feltő-
késítették a bankokat, biztosítókat, pénzintézete-
ket, de egyes bankok államosítása is bekerült a
válságkezelés eszköztárába. A gyárbezárások, és a
tömeges elbocsátások az európaiak széles rétegét
érintették. 2009-ben a gazdasági növekedés a ne-
gatív tartományba került. Az európai gazdaság a
tartós, mély recesszió állapotába sodródott.
Ezzel párhuzamosan az euró-zóna is súlyos vál-
ságtüneteket produkált. Számos euró-zóna tag
olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely
már veszélyeztetni kezdte az euró-zóna stabilitá-
sát. A görög helyzet bizonyult a legsúlyosabbnak.
A görög államadósság a kilencvenes évektől folya-
matosan növekedett, 2004-től gyorsuló ütemben,
és görög kormányok által sorozatosan alkalmazott
korrekciós technikák ellenére a válság európai be-
gyűrűzése után átlépte görög bruttó nemzeti
össztermék 100 %-át. Ezután kimentések, meg-
szorítások következtek több hullámban is, és Gö-
rögország Unióból való kilépése is felmerült.
Az euró-zóna válsága nyilvánvalóvá tette a GMU

diszfunkcionalitását, és azt a korábban is ismert
tényt, hogy a Maastrichti Szerződés valójában egy
féloldalas rendszert hozott létre.
Ennek orvoslására az Európai Unió intézményei
kezdeményezték a gazdasági kormányzás meg-
teremtését, és a valódi GMU létrehozását. 2013-
tól számtalan olyan új pénzügyi eszközt és me-
chanizmust hoztak létre, amely ennek megvaló-
sítása irányába mutatott.
A súlyos gazdasági és pénzügyi válság kezelése a

második Barroso Bizottságra és a Lisszaboni Szer-
ződéssel átalakított intézményrendszerre várt.
A megsokasodott feladatok közepette tehát

nemcsak a gazdasági és politikai döntéshozatal
tartalmi elemeire kellett koncentrálni, hanem
arra is, hogy megváltozott az Európai Unió intéz-
ményei közötti munkamegosztás jellege, új sze-
replők léptek be az intézményi játéktérbe és ez-
zel újraíródott az integrációs intézményrendszer
történetét végigkísérő kormányköziség /
szupranacionalizmus kettőssége. A Lisszaboni
szerződés új szabályai papíron az Európai Parla-
mentet, ezzel a nemzetek feletti jelleget erősí-
tették. Az Európai Parlament hatásköre kibővült
- a korábbi 44 terület helyett 90 szabályozási te-
rületre terjed ki. A válság gyors döntéshozatalt
követelő eseményei azonban a tagállami befo-
lyást, a Tanács szerepét húzták alá. Az 1974 óta
folyamatosan működő, az EU politikai irányítá-
sért felelős, tagállami állam-és kormányfőkből
álló Európai Tanács (EiT) vezetője a Lisszaboni
Szerződés értelmében már nem az elnökséget
adó tagállam vezetője, hanem az állandó elnök.
A pozíciót elsőként betöltő volt belga miniszter-
elnököt, Herman van Rompuy-t két és fél évre
választották, jelenlegi elnöke a lengyel Donald
Tusk. Személyével először került kelet-közép-eu-
rópai politikus az uniós intézmények vezetői po-
zíciójába. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépé-
sével az új külügyi és biztonságpolitikai főképvi-
selő a brit Catherine Ashton lett, jelenleg az olasz
Frederica Mogherini tölti be e tisztséget. A pozí-
ció több korábbi feladatkört egyesített: az EU kö-
zös kül- és biztonságpolitikájának koordinálása
mellett a Bizottság alelnöki és a Külügyek Taná-
csa vezetői szerepét is betölti a külügyi és bizton-
ságpolitikai főképviselő, aki az Európai Külügyi
Szolgálat kiépítéséért és működtetéséért is fele-
lős.
A Lisszaboni szerződés, teljes nevén a „Lissza-

boni Szerződés az Európai Unióról szóló szerző-
dés és az Európai Közösséget létrehozó szerző-
dés módosításáról”, amelyet Lisszabonban,
2007. december 13-án írtak alá, az Európai Unió
(EU) működését tette hatékonyabbá az alap-
szerződések korábbi változatai módosításával. A
szerződés kinyilvánított célja volt, hogy „lezárják
az amszterdami szerződéssel és a nizzai szerző-
déssel megkezdett folyamatot, amely arra irá-
nyul, hogy megerősítse az Unió hatékonyságát
és demokratikus legitimitását, valamint javítsa
egységes fellépését”.
A Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló
szerződés (EUSZ) és az Európai Közösséget létre-
hozó szerződés módosításáról (HL C 306.,
2007.12.17.), mely 2009. december 1-jén lépett
hatályba.
A Lisszaboni Szerződés elfogadásával megma-
radt a minősített többségi döntések kiterjesz-
tése a Tanácsban, melyet 2014-től már az ún.
kettős többség módszere (a tanácsi szavazás so-
rán a tagállamok és a lakosság aránya is számít)
váltotta fel, az Európai Parlament teljes körű
társjogalkotóvá lépett elő (normál eljárássá vált
– új néven: rendes jogalkotási eljárásként –a ko-
rábbi együttdöntési eljárás), az Európai Tanács
állandó elnököt kapott (elsőként a volt belga mi-
niszterelnök, Herman van Rompuy töltötte be a
pozíciót), kibővült a kül- és biztonságpolitikai
főképviselő hatásköre, új tisztséggé vált a kül-
ügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztja,
javult az intézményrendszer demokratikus jel-
lege. Ekkor került bele a szerződésbe egy tagál-
lam esetleges kilépési folyamatának szabályo-
zása is.
A Lisszaboni Szerződés hatása
A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt a

többéves pénzügyi keret intézményközi megál-
lapodás eredményeként jött létre. Az Európai
Unió működéséről szóló szerződés 312. cikke
azonban jogilag kötelező erővel ruházza fel a
többéves pénzügyi keretet, miszerint az „kiadási
kategóriánként meghatározza a kötelezettség-
vállalási és a kifizetési előirányzatok éves felső
határát”. Emellett az új Szerződés értelmében a
többéves pénzügyi keretről a Parlament egyet-
értését követően a Tanács egyhangúlag dönt.
5/15/2. Mutassa be az uniós jog elsődleges for-
rásait, ismertesse jellemzőit!
Főmenü
Az elsődleges jogforrások központi eleme az Eu-

rópai Unióról szóló szerződés (EUSZ), illetve az
Európai Unió működéséről szóló szerződés
(EUMSZ). E két szerződés (összefoglaló néven a
Szerződések), egy rendszert alkot, jelenlegi for-
májukban a Lisszaboni Szerződés módosításai
hozták létre.
Az elsődleges jogforrások, azaz az alapító szerző-
dések és módosításaik a következők (zárójel-
ben előbb az aláírás, majd a hatályba lépés idő-
pontja):
- az ESZAK-ot (más néven Montánuniót) létre-
hozó Párizsi Szerződés (1951. április 18.,
1952. július 25.);
- az EGK-t létrehozó Római Szerződés (1957.
március 25., 1958. január 1.);
- az Euratomot létrehozó Római Szerződés
(1957. március 25., 1958. január 1.);
- az EGK, az ESZAK és az Euratom intézményeit
összevonó Egyesülési Szerződés (1965. április
8., 1967. július 1.);
- az Egységes Európai Okmány (1986. február
18., 1987. július 1.);
- az Európai Uniót létrehozó (az Európai Unió-
ról szóló szerződés) és a közösségi szerződé-
seket módosító (többek között az EGK-t EK-ra
átnevező) Maastrichti Szerződés (1992. feb-
ruár 7., 1993. november 1.);
- az Amszterdami Szerződés (1997. október 2.,
1999. május 1.);

- a Nizzai Szerződés (2001. február 26., 2003.
február 1.); -
- a Lisszaboni Szerződés (2007. december 13.,
2009. december 1.);

Az alapító szerződéseken kívül az elsődleges
jogba sorolandók:
- A Szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvek;
- az EU költségvetési rendszerét szabályozó, az
alapító Szerződéseket kiegészítő 1970- ben

és 1975-ben elfogadott ún. költségvetési
szerződések;
- az új tagállamok belépésekor kötött csatlako-
zási szerződések
- 1972: Dánia, Egyesült Királyság, Írország;
- 1979: Görögország;
- 1985: Portugália, Spanyolország;

- 1994: Ausztria, Finnország, Svédország;
- 2003: Ciprus, Csehország, Észtország, Len-
gyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Ma-

gyarország, Szlovákia, Szlovénia; 2005: Bulgá-
ria, Románia; 2011: Horvátország),
- az Európai Unió Alapjogi Chartája;
- az általános jogelvek
Az alábbiakban röviden áttekintjük az egyes elsőd-

leges jogforrások jellemzőit.
A Szerződések
A két szerződés között a bennük foglalt rendelke-
zések alapján lehet különbséget tenni. Eszerint:
- Az Európai Unióról szóló szerződés tartal-
mazza az Unió értékeit, céljait, a hatáskör-

gyakorlás alapelveit, az alapvető jogokra vo-
natkozó rendelkezéseket (így a kapcsolatot
az Alapjogi Chartával), a demokratikus el-
vekre vonatkozó rendelkezéseket, az EU in-
tézményeire vonatkozó általános rendelke-
zéseket, az EU külső tevékenységére és a kül-
és biztonságpolitikára vonatkozó rendelke-
zéseket, a szerződés felülvizsgálatára vonat-
kozó rendelkezéseket, illetve az Unióba tör-
ténő belépés és kilépés szabályait. (Ez utóbbi
elsőként a Lisszaboni Szerződésben került
szabályozásra.)
- Az Európai Unió működéséről szóló szerző-
dés tartalmazza az EU hatáskörei gyakorlá-

sára vonatkozó rendelkezéseket, az EU belső
és külső politikáit, az intézmények működé-
sére vonatkozó részletes szabályokat (dön-
téshozatal), a költségvetésre vonatkozó ren-
delkezéseket és a megerősített együttműkö-
désre vonatkozó részletes szabályokat.
A Szerződések módosítására általában két ok-
ból kerül sor:
 tartalmi változtatás céljából (például hatás-
körök bővítése, új feladatok, tevékenységek,
meghatározása, korábbiak módosítása),
 új tagállam csatlakozásakor (utóbbi esetben
változik a Szerződések területi hatálya és az
uniós intézmények összetétele)
A módosítások előkészítése kormányközi konfe-
rencia keretében történik, amelyen az első eset-
ben a tagállamok, a második esetben (a csatla-
kozási szerződést előkészítő csatlakozási tárgya-
lásokon) a tagállamok, illetve a csatlakozó állam
vesznek részt. A módosító szerződéseket létre-
hozó kormányközi konferenciák jogi értelemben
az EU intézményi keretein kívül folynak, mivel
egyrészt arról szólnak, hogy szuverén államok
hogyan ruházzák át szuverenitásuk egy részét az
EU-ra, másrészt a tagállamok, mint szerződő fe-
lek arról tárgyalnak, hogyan működjön a jövőben
az Unió, amelynek szuverenitásuk egy részét át-
engedik.
A Szerződések jelenlegi tartalmát és szerkezetét
nagyrészt meghatározzák a korábbi alapító szer-
ződések és azok módosításai. Már az EGK-t lét-
rehozó Római Szerződés fő célja az áruk, a szol-
gáltatások, a munkaerő és a tőke szabad mozgá-
sának és ezek közös piacának megteremtése
volt, ami az ESZAK-szerződésben lefektetett
szektorális integrációnak a gazdaság átfogó
rendszerére történő kiterjesztését jelentette. Az
EGK elsődleges célja a közös piac létrehozása
volt, ugyanakkor maga a szerződés nem csak ez-
zel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazott.
A Római Szerződés közös politikák és tevékeny-
ségek létrehozásáról is döntött, s gazdasági és
szociális célkitűzéseket is megfogalmazott; jel-
legzetessége, hogy nem pontos intézkedéseket,
hanem feladatokat és célkitűzéseket határozott
meg, amelyek megvalósítását és így a konkrét in-
tézkedések meghozatalát a Közösség intézmé-
nyeire bízta.
A Római Szerződés, majd annak módosított vál-
tozatai sem tartalmaznak teljesen és véglegesen
az aláírók által kidolgozott és elfogadott kötele-
zettségeket. Inkább egy programköteget fektet-
nek le, amelyek magukba foglalják politikák ké-
sőbbi kidolgozásának, az együttműködés elmé-
lyítésének, a harmonizációnak a lehetőségét.
A programok meghatározása igen változó, né-
mely esetben nagyon konkrét célokat, határidő-
ket jelöl meg, más esetekben meglepően általá-
nos. Ezért a Római Szerződést, illetve annak mó-
dosított változatait egyszerűen ún. keretszerző-
désnek lehet tekinteni, ami azt jelenti, hogy a
szerződő felek – tehát a tagállamok – a megfo-
galmazott elvek megvalósítását az uniós, illetve
korábban közösségi intézmények jogalkotó tevé-
kenységére bízzák.
A Szerződések így egyfajta jogi hivatkozási alapot
biztosítanak a későbbi uniós intézmények által
folytatandó jogalkotáshoz, amely már a célok
konkrét megvalósítását szolgálja. Annak elle-
nére, hogy a Lisszaboni Szerződés számos kér-
désben az egységesítés irányába hatott, az Euró-
pai Atomenergia-közösséget (Euratom) meg-
hagyta független szervezetként, így nem integ-
rálja az Euratom Szerződést sem. A Lisszaboni
Szerződés után tehát két integrációs nemzetközi
szervezet működik: az Európai Unió és az Eura-
tom.
Az Alapjogi Charta
A Lisszaboni Szerződés úgy hivatkozik az Alapjogi
Chartára, mint az Unió jogilag kötelező erejű ga-
ranciáinak, illetve azoknak a jogoknak a gyűjte-
ményére, melyekkel az Európai Unió megítélése
szerint valamennyi európai polgárnak rendelkez-
nie kell. Bár a Lisszaboni Szerződés nem emeli be
a Szerződésekbe a Charta szövegét, vagyis nem
képezi azok integráns részét, a Charta az elsőd-
leges jogforrásokhoz hasonló jogi kötőerővel
rendelkezik.
A Charta részletesen felsorolja az uniós polgárok
alapvető emberi, politikai és szociális jogait,
ugyanakkor elismeri az uniós polgárok körét
meghaladó, univerzális jellegű alapvető jogokat
is. Az alapvető jogokat hierarchikus rendszerben
helyezi el, külön nevesíti az egyes speciális sze-
mélyeket (például a gyermekek vagy a fogyaték-
kal élő személyek) megillető jogokat, valamint a
kifejezetten uniós polgárokat megillető jogokat
is. A Chartába foglalt jogoknak érvényre kell jut-
niuk az uniós jogalkotásban, értelmezésük pedig
az Európai Unió Bírósága és a tagállamok bírósá-
gainak a feladata. Fontos megjegyezni, hogy a
Chartára csak akkor lehet közvetlenül hivat-
kozni, ha az adott ügyben közvetlenül uniós in-
tézmények, uniós jogszabályok, vagy az utóbbi-
akból származtatott tagállami szabályok érintet-
tek. Önmagában a Charta nem ruházza fel új ha-
táskörökkel az Uniót és nem módosítja annak
jogköreit. A Charta hatálya kiterjed az uniós in-
tézményekre, szervekre és hivatalokra valamint
a tagállamokra, ha azok az uniós jog végrehaj-
tása céljából járnak el.
Az általános jogelvek, amelyek a tagállamok kö-
zös alkotmányos hagyományainak a része, tehát
valamennyi nemzeti jogrendszerben megtalálha-
tók. Ezen elvek egy része a
Szerződésekben valamint az Alapjogi Chartában
megtalálható, de általában az Európai Unió Bíró-
sága mondja ki egy jogelvről, hogy az általános
jogelvi erővel bír. A legfontosabb általános jogel-
vek a következők:
- A meghallgatáshoz való jog: lehetőséget
kell biztosítani az egyének számára, hogy ál-

láspontjukat kifejtsék a jogszabály megalko-
tása és alkalmazása során;
- A hatékony felülvizsgálat elve: minden sze-
mélynek joga van jogorvoslatra (a hatáskör-

rel rendelkező bíróságok előtt) azon tagál-
lam intézkedésével szemben, amelyik sérti
az uniós jogot;
- A méltányosság elve: ha a jogértelmezés
több eredményre is vezethetne, azt kell al-
kalmazni, amelyik az eljárásban érdekelt
összes fél szempontjából igazságos. Ezen elv
kiegészül azzal, hogy az uniós intézmények a
működésük során kötelesek jóhiszeműen el-
járni;
- A jogbiztonság elve: a jog kiszámíthatóságát
jelenti, mely több elemből adódik össze.
A jogszabályoknak egyértelműnek és ért-
hetőknek kell lenni, ahhoz hogy alkalmasak
legyenek a polgárok részéről a jogkövető
magatartás kiváltására. Az elv szerves részét
képezi a visszaható hatály tilalma, mely
szintén a jog kiszámíthatóságát garantálja,
valamint a szerzett jogok védelme, mely azt
jelenti, hogy egy jogszerűen szerzett jogcím-
től utólag nem fosztható meg az érintett jog-
alany (szorosan összefügg a visszaható hatá-
lyú intézkedés tilalmával);
- Az arányosság elve: olyan általános jogelv,
amely mind a jogalkotásban, mind pedig a
jogalkalmazásban kiemelkedő jelentőségű.
A jogalkotás során az uniós jogalkotónak tö-
rekednie kell arra, hogy mind formailag,
mind pedig tartalmilag a lehető legkisebb
korlátozással érje el a legitim jogalkotási
célt. Formai szempontból ez azt jelenti, hogy
elsősorban irányelvvel kell szabályozni, ki-
véve, ha az elérendő cél megkívánja a ren-
delet útján történő szabályozást. Tartalmi
szempontból a jogalkotó kizárólag az elérni
kívánt cél mértékéig (és csak közérdekből)
róhat ki kötelezettségeket, korlátozásokat a
tagállamok polgáraira, vagyis a korlátozás
vagy beavatkozás nem lehet túlzott mér-
tékű. Ellenkező esetben a tagállamok jogal-
kotási jogkörét, az a polgárok rendelkezési
szabadságát korlátozná. A jogalkalmazásban
azt jelenti, hogy a jogkövetkezménynek min-
dig az alapul szolgáló cselekményhez kell
igazodni.
5/15/3. Ismertesse az uniós alapjogvédelem in-

dokoltságát, az alapjogvédelmi rendszer kialaku-
lását és elemeit!
Főmenü
Az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai
Gazdasági Közösség és az Euratom működésé-
nek kezdeti évtizedeiben nem volt prioritás az
alapvető jogok védelmére szolgáló közösségi
mechanizmusok kialakítása. Mivel a közösségek
– a távlati politikai cél ellenére – szűk körű funk-
cionális együttműködést jelentettek, nem tűnt
valószínűnek, hogy belátható időn belül jelentős,
az alapvető jogokat érintő jogkérdésekkel kel-
lene szembesülniük.
Másrészt a közösségek tagállamai valamennyien
részt vettek az Európa Tanács égisze alatt zajló
párhuzamos integrációs folyamatban, amelynek
egyik központi eleme az alapvető jogok védel-
mének európai regionális rendszerének kialakí-
tása volt. Így nem tartották szükségesnek, hogy
ezt a keretrendszert megkettőzzék. Az Európai
Védelmi Közösség és az Európai Politikai Közös-
ség korábbi kudarca is arra ösztönözte az alapító
atyákat, hogy az EGK működését a lehető legtá-
volabb tartsák a politikailag érzékeny területek-
től.
Az 1960-as évek végére azonban nyilvánvalóvá

vált, hogy a közösségek működése önmagában is
komoly alapjogi kérdéseket vet fel, amelyek
megválaszolásához a Bíróságnak a közösségi jog-
forrásokat igen rugalmasan és találékonyan kel-
lett felhasználnia. Másrészt a Bíróság a közösségi
jog elsőbbségének és egyes esetekben közvetlen
hatályának kimondásával azt az elvárást fogal-
mazta meg a tagállamokkal szemben, hogy a kö-
zösségi jognak a tagállami joggal szemben is sze-
rezzen érvényt.
Ugyanakkor a tagállamok jogrendszerében az
alapvető jogok védelmét kivétel nélkül a legma-
gasabb szintű belső jogforrások garantálják, és
mindenütt összetett intézményrendszer bizto-
sítja azok érvényesülését a végrehajtó és tör-
vényhozó hatalmi ággal szemben, illetve bizo-
nyos körben magánszemélyek egymás közötti vi-
szonyaiban is. Joggal merült fel a kérdés, hogy
milyen alapon várható el hasonló közösségi me-
chanizmusok hiányában a közösségi jog elsőbb-
ségének érvényre juttatása, különösen akkor, ha
a közösségi jog alapjogvédelmi szintje alacso-
nyabbnak tűnik a tagállami jogvédelmi szintnél.
Ez a probléma a közösségi jog egységét és el-
sőbbségét fenyegető közvetlen veszéllyé vált.
A kialakult helyzetre a Bíróság reagált elsőként,
és mintegy két évtizedes jogfejlesztő gyakorlatá-
val kialakította az alapjogvédelem közösségi ke-
reteit. Koncepciójának lényege az, hogy az alap-
jogok védelme az írott elsődleges jogforrások ki-
fejezett rendelkezése hiányában is a közösségi
jog általános jogelveinek részét képezi. A véde-
lemben részesítendő alapjogok körét és tartal-
mát a Bíróságnak a tagállamok közös alkotmá-
nyos hagyományaira, illetve a tagállamok által
aláírt nemzetközi emberi jogi egyezményekre
tekintettel kell meghatároznia. A Bíróság ebből a
szempontból kiemelt jelentőséget tulajdonított
az Emberi Jogok Európai Egyezményének, amit
referencia pontnak tekintett az alapjogok tartal-
mának, illetve az alapjogok korlátozhatóságának
megállapítása során. A Bíróság azonban nem-
csak ebből az egyezményből, hanem például a
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség-
okmányából is vezetett már le védendő alapjo-
gokat. A Bíróság esetjogának másik fontos terü-
lete a közösségi alapjogvédelmi rendszer ható-
körének kijelölése volt. A Bíróság természete-
sen vizsgálta alapjogvédelmi szempontból a kö-
zösségi jogi aktusokat és a közösségi intézmé-
nyek tevékenységét, azonban emellett a tagál-
lami szervek tevékenységét is ellenőrzése alá
vonta, amennyiben azok a közösségi jogot haj-
tották végre.
A Bíróság esetjogának fejlődését az alábbi ábra
szemlélteti.
A Bíróság esetjoga messze megelőzte a Szerző-
dések és a másodlagos jogforrások fejlődését.
Már a Római Szerződés és a korai irányelvi jogal-
kotás is tartalmazott olyan rendelkezéseket,
amelyek – különösen a diszkrimináció tilalmával
összefüggésben – akár bizonyos alapjogok védel-
meként is felfoghatóak, ez a rendszer azonban
sem céljában, sem tartalmában nem volt általá-
nos alapjogvédelmi rendszernek tekinthető.
Az első közvetlen utalás az alapjogok védel-
mére az Egységes Európai Okmány preambulu-
mában található, ami az alapjogok forrásaként a
tagállamok alkotmányait, az Emberi Jogok Euró-
pai Egyezményét és az Európai Szociális Kartát
nevesíti, az alapjogok közül pedig a szabadságot,
egyenlőséget és szociális igazságosságot emeli
ki. Az alapjogok védelme mint a közösségi jog
egyik alapelve a Maastrichti Szerződéssel került
be az EUSZ főszövegébe. Ezt a megoldást a hatá-
lyos EUSZ 6. cikk (3) bekezdése is fenntartja, ami-
kor kimondja, hogy az Unió a közösségi jog álta-
lános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jo-
gokat, ahogyan azokat az Emberi Jogok Európai
Egyezménye biztosítja, és ahogyan azok a tagál-
lamok közös alkotmányos hagyományaiból ered-
nek. Az uniós alapjogvédelmi rendszer legna-
gyobb dilemmája továbbra is az, hogy az alapjo-
gok védelmét önálló rendszerben vagy már lé-
tező alapjogvédelmi rendszerekhez való csatla-
kozással biztosítsa. A Lisszaboni Szerződés mind-
két utat lehetővé teszi: egyrészt az Alapjogi
Chartát a Szerződésekkel azonos jogi kötőerő-
vel ruházza fel, másrészt előírja, hogy az Unió
csatlakozzon az Emberi Jogok Európai Egyezmé-
nyéhez. A Lisszaboni Szerződés emellett jelentő-
sen kibővíti az Unió diszkriminációval szembeni
fellépési lehetőségeit. Az Unió önálló hatáskör-
rel rendelkezik rendes jogalkotási eljárás kereté-
ben a Szerződések alkalmazási körében az állam-
polgárságon alapuló diszkrimináció, illetve a fog-
lalkoztatás és munka területén a nemek közötti
diszkrimináció elleni fellépésre. Ezen túlmenően
azonban különleges jogalkotási eljárás kereté-
ben (a Tanács egyhangú döntésével az Európai
Parlament egyetértését követően) bármilyen
nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson
vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron
vagy szexuális irányultságon alapuló megkülön-
böztetés leküzdésére intézkedéseket tehet.
Az alapjogvédelem fejlődésével párhuzamosan
az alapjogokkal foglalkozó uniós intézmények
köre is bővült. Ennek legismertebb példája a bé-
csi székhelyű Alapjogi Ügynökség, aminek célja,
hogy megfelelő szakértelmet biztosítson egy
egységes uniós alapjogi mérce kialakításához és
biztosításához. Az Alapjogi Ügynökség panaszo-
kat nem fogad, egyedi jogsértéseket nem vizsgál
és kötelező szabályokat nem alkot. Feladata
lsősorban a szabványosítás, adatgyűjtés, adatfel-
dolgozás és közzététel tudományos kutatások,
felmérések, jelentések és konferenciák útján. Az
Alapjogi Ügynökség tevékenységét adott idősza-
kokra meghatározott prioritások alapján végzi. A
2013-2017. közötti prioritások közé tartoznak
például az áldozatvédelem, a gyermekek jogai, a
romák társadalmi integrációja, a bevándorlás és
migráció, illetve a rasszizmus és idegengyűlölet
kérdései.
Az alapjogvédelem körében kell említést tenni
arról az eszközről is, amely az Unió számára le-
hetővé teszi a tagállamokkal szembeni fellépést
abban az esetben, ha az emberi jogok tisztelet-
ben tartásának értékével ellentétes magatartást
tanúsítanak. Ennek elvi alapja az EUSZ 2. cikke,
aminek értelmében az Unió az emberi méltóság
tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia,
az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az em-
beri jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó
személyek jogait – tiszteletben tartásának érté-
kein alapul. Az EUSZ 7. cikke olyan eljárást sza-
bályoz, amely keretében a Tanács megállapít-
hatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye an-
nak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti ezeket
az értékeket, illetve az értékek súlyos és tartós
megsértése fennáll. Ez utóbbi esetben a Tanács
dönthet úgy, hogy a kérdéses tagállamnak a
Szerződésekből származó egyes jogait (például a
tagállamot a Tanácsban megillető szavazati jogo-
kat) felfüggeszti. Ez az eljárás sajátos eljárás, ami
különbözik a kötelezettségszegési eljárástól és
az egyéni alapjogvédelem uniós eljárásaitól is,
mert nem feltétlenül a tagállamnak az uniós jog
hatókörébe tartozó kötelezettségeinek megsér-
tését szankcionálja, és nem az egyéni alapjogsé-
relmek orvoslása a célja. Az EUSZ 7. cikkének al-
kalmazására – elsősorban a döntés megbélyegző
jellege és nagy politikai súlya miatt – mindeddig
nem került sor, ami jól mutatja egy ilyen „nukle-
áris opció” korlátait. A rugalmasabb és arányo-
sabb fellépés lehetőségét a Bizottság által 2014
tavaszán kezdeményezett, 14 a jogállamiság
megerősítésére irányuló új uniós keret terem-
tette meg, ami alapján a Bizottság a jogállamisá-
got érintő rendszerszintű fenyegetések esetén
az érintett tagállammal folytatott konzultáció
alapján ajánlásokat fogalmazhat meg, és azok
végrehajtását figyelemmel kísérheti. A Tanács
2014 decemberében szintén létrehozott egy tag-
államok közötti párbeszédre épülő rendszert,
aminek célja a jogállamiság védelme és előmoz-
dítása.
5/15/4. Ismertesse az Európai Unió intézményeit

és azok funkcióit! Mutassa be, hogy az egyes
uniós intézmények inkább a kormányközi együtt-
működés, vagy a szupranacionális működés je-
gyeit viselik-e magukon!
Főmenü
I. Európai Tanács: Az Európai Unió legfőbb po-

litikai döntéshozó szerve, amely megadja az
Uniónak a fejlődéshez szükséges ösztönzést,
és meghatározza annak általános politikai
irányait és prioritásait. de az Európai Tanács
nem lát el közvetlenül jogalkotási feladatot.
II. Európai Bizottság: „Az integráció motorja”,
illetve a Szerződések „őre”. A döntéshoza-
tali-jogalkotási eljárásban a fő funkciója a ja-
vaslatok kidolgozása, amelyeket megküld a
Tanács és az Európai Parlament számára.
Emellett önállóan is rendelkezik jogalkotási
jogkörökkel, és ellenőrzi a jogszabályok tag-
állami végrehajtását.
III. Tanács: Az Európai Unió legfőbb jogalkotó

szerve, mivel amellett, hogy az Európai
Parlamenttel közösen fogad el jogszabályo-
kat, számos esetben gyakorlatilag önállóan,
bár ekkor is az Európai Parlament közremű-
ködésével teheti ezt meg (utóbbi egyetérté-
sével vagy a vele folytatott konzultációt kö-
vetően).
IV. Európai Parlament: A demokratikus legiti-

máció szerve az Európai Unióban.
Funkciója, hogy a közvetlenül megválasztott
képviselők megjelenítsék a polgárok érdekeit
az uniós döntéshozatal során. A jogalkotási
eljárásokban a Tanács mellett betöltött sze-
repe az elmúlt évtizedekben fokozatosan
nőtt, a Lisszaboni Szerződés által főszabállyá
tett ún.
rendes jogalkotási eljárásban a Tanács társ-
jogalkotójának minősül.
V. Európai Unió Bírósága: tevékenysége bizto-

sítja az uniós jog tiszteletben tartását, vala-
mint azt, hogy annak alkalmazása és értel-
mezése az Unió egésze tekintetében egysé-
ges módon történjen meg. A tevékenysége
során kidolgozott esetjogi megállapítások
rendkívül lényeges szereppel bírnak az integ-
ráció egészét illetően, számos alapvető je-
lentőségű jogtétel és elv kimondása bírói
esetjogi alapon történt meg. Székhelye Lu-
xembourg. Struktúrája az integráció fejlődé-
sével párhuzamosan átalakult, kibővült. A Bí-
róság mellett idővel az intézményi kereteken
belül újabb fórumok jelentek meg
VI. Európai Számvevőszék: Az Európai Számve-

vőszék szerepe az Unió pénzügyi ellenőrzése
keretében kiterjed mindazon területekre,
ahol uniós költségvetési források felhaszná-
lása történik meg. Vizsgálata mind jogszerű-
ségi, célszerűségi és eredményességi szem-
pontokat felölel.
VII. Központi Bankok Európai Rendszere és az

Európai Központi Bank: A monetáris politika
kialakításának központi szereplője az EKB,
amely önálló jogi személy.
Az Európai Unió intézményei sajátos rendszer-

ben működnek, amely egyszerre viseli magán a
kormányközi együttműködésnek és az egyes
tagállamok feletti szupranacionális működés-
nek is a jegyeit
Kormányközi - kormányok közötti kapcsolat -

együttműködés: így az Európai Tanács és a Ta-
nács amelyek az egyes tagállamok állam- és
kormányfőit, valamint miniszteri szintű képvi-
selőit tömörítik, érvényre juttatva a tagállami
érdekeket.
Szupranacionális - tagállamok feletti - műkö-

dési jegyek: az Unió érdekeit érvényre juttató
Európai Bizottság, a közvetlenül az uniós pol-
gárok által választott Európai Parlament, a
pénzügyi ellenőrzésért felelős Európai Szám-
vevőszék, valamint az uniós jog egységes alkal-
mazásáért és értelmezéséért felelős Európai
Unió Bírósága esetén.
5/15/5. Ismertesse az uniós jogalkotás folyama-
tát, valamint az uniós intézmények és szervek, il-
letve a tagállami parlamentek szerepét a jogalko-
tási eljárásokban!
Főmenü
A döntéshozatal és a jogalkotás az Európai Unió-

ban az ún. többszintű kormányzás fogalmával ír-
ható le. A többszintű kormányzás az uniónak, a
tagállamoknak, valamint a regionális és helyi ön-
kormányzatoknak a szubszidiaritás és arányos-
ság elvein és a partnerségen alapuló olyan össze-
hangolt cselekvéseként értelmezhető, amely
funkcionális és intézményesített együttműködés-
ben valósul meg, célja az Európai Unió politikái-
nak kidolgozása és végrehajtása.
A Lisszaboni Szerződés jelentősen leegyszerűsí-
tette a döntéshozatali rendszert azzal, hogy csök-
kentette az eljárások számát, a rendes jogalkotási
eljárások jelentősége mellett létrehozta a jogi ak-
tusok (melyeket csak jogalkotók fogadhatnak el,
ilyenek pl. rendeletek, iránylevek, határozatok,)
hierarchiáját.
A LSZ az együttdöntést általánossá tette, és csu-
pán egyes kivételes esetekben (konzultáció, hoz-
zájárulás) teszi lehetővé, hogy a Tanács az Európai
Parlament beleegyezése nélkül döntsön.
Jogalkotási eljárások
1. Különleges jogalkotási eljárások:
Négy lehetséges módja van a különleges jogalko-
tási eljárás alkalmazásának:
− Konzultációs eljárás: A LSZ szerint húsz terület
marad, ahol a Tanács a döntéshozó az Európai
Parlamenttel történő konzultáció mellett. (pl. a
szociális biztonság, családjogi kérdések)
− Hozzájárulási eljárás: Néhány területen a Ta-
nács végső döntése előtt szükséges az Európai
Parlament egyetértése. (Pl. többéves pénzügyi ke-
ret elfogadása.)
− A Tanács hozzájárulása: A LSZ néhány területen
„fordított hozzájárulási eljárást” alkalmaz, vagyis
az Európai Parlament kezdeményez, illetve a
végső döntést is az EP hozza – a Tanács hozzájáru-
lása után. (pl. a választási szabályokra vonatkozó
rendelkezések.)
− Költségvetési eljárás: kizárólag az éves költség-
vetés elfogadására alkalmazható speciális eljárás.
Arról, hogy mely esetben melyiket alkalmazzák, a
Szerződés szövege minden egyes területen ponto-
san rendelkezik.
2. A rendes jogalkotási eljárás
A Parlament a Tanáccsal egyenrangú döntés-
hozó. Az együttdöntési eljárást olyan területeken
vezették be, amelyek közvetlenül érintik az állam-
polgárok érdekeit (pl. munkaerő szabad áramlása,
szociálpolitika, egészségügy).
Folyamata:
A Bizottság eljuttatja javaslatát a Tanácshoz és a
Parlamenthez. A Parlament a véleményét meg-
küldi a Tanácsnak, ha egyetért, az eljárás be is fe-
jeződik. Ha a Tanács nem ért egyet a Parlamenttel,
akkor saját javaslatot, ún. közös álláspontot ad ki,
amiről a Parlamentnek három hónapos határidőn
belül négy választási lehetősége van:
 nem ad ki véleményt – jogszabály elfogadva,
az eljárás véget ér;
 elfogadja a Tanács álláspontját – jogsz. elfo-
gadva;
 abszolút többséggel elutasítja a Tanács állás-
pontját – nem születik meg a jogszabály;
 módosításokat javasol a Tanács álláspontjá-
hoz – tovább egyeztetnek.
Az uniós döntéshozatal és jogalkotás fenti mo-
dellje tehát az Európai Unió intézményei és az
egyes tagállami szereplők részvételével zajlik. E
téren a legjelentősebb feladatot ellátó ún. „jogal-
kotói háromszög” tagjai: az Európai Bizottság, az
Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament.
Az egyes szereplők által betöltött funkcióik az
alábbiakban foglalhatók össze:
• Európai Tanács: Az Európai Unió legfőbb politi-
kai döntéshozó szerve, amely megadja az unió-

nak a fejlődéshez szükséges ösztönzést, és meg-
határozza annak általános politikai irányait és
prioritásait. de az Európai Tanács nem lát el köz-
vetlenül jogalkotási feladatot.
• Európai Bizottság: Az integráció „motorja”, il-
letve a Szerződések „őre”. A döntéshozatali-jog-

alkotási eljárásban fő funkciója a javaslatok ki-
dolgozása, amelyeket megküld a Tanács és az
Európai Parlament számára. Emellett önállóan is
rendelkezik jogalkotási jogkörökkel, és ellenőrzi
a jogszabályok tagállami végrehajtását.
• Tanács: Az Európai Unió legfőbb jogalkotó
szerve, mivel amellett, hogy az Európai Parla-
menttel közösen fogad el jogszabályokat, szá-
mos esetben gyakorlatilag önállóan, bár ekkor is
az Európai Parlament közreműködésével teheti
ezt meg (az utóbbi egyetértésével vagy a vele
folytatott konzultációt követően).
• Európai Parlament: A demokratikus legitimáció
szerve az Európai Unióban. Funkciója, hogy a
közvetlenül megválasztott képviselők megjele-
nítsék a polgárok érdekeit az uniós döntéshoza-
tal során. A jogalkotási eljárásokban a Tanács
mellett betöltött szerepe az elmúlt évtizedek-
ben fokozatosan nőtt, a Lisszaboni Szerződés ál-
tal főszabállyá tett ún. rendes jogalkotási eljá-
rásban a Tanács társjogalkotójának minősül.
• Tanácsadó szervek: Két testület tartozik ide. Az
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a mun-
kaadói és munkavállalói szervezeteket, valamint
a civil társadalom képviselőit tömöríti. A Régiók
Bizottsága a regionális és helyi érdekeket hiva-
tott képviselni. A testületektől a Bizottság, a Ta-
nács és a Parlament bizonyos esetekben köteles
véleményt kérni, amely azonban nem bír kötő-
erővel a fenti három fő intézménnyel szemben.
• Nemzeti parlamentek: A nemzeti parlamentek
az uniós intézményektől megkapják a jogalko-
tási aktusok tervezeteit. Ha a szubszidiaritás el-
vének sérelmét kellő számban tapasztalják, jel-
zik az uniós intézmények felé, amelyek – leg-
gyakrabban a Bizottság – kötelesek azt felülvizs-
gálni.
5/15/6. Ismertesse az uniós többéves pénzügyi

keret, illetve éves költségvetés rendszerét (fo-
galma, funkciója, elfogadása, végrehajtása)!
Főmenü
Az uniós költségvetés meglepően kicsi ahhoz
képest, milyen sok feladat elvégzését szolgálja.
Jelenleg az EU bruttó nemzeti jövedelmének
(gross national income, GNI) hozzávetőleg 1%-
át teszi ki, szemben a tagállamok nemzeti költ-
ségvetésével, melyek esetében ugyanez az
arány hozzávetőleg 49%.
Az uniós költségvetés döntően beruházási
költségvetés. Összevonja a tagállami forráso-
kat, és ezáltal méretgazdaságosságot eredmé-
nyez. Olyan intézkedéseket finanszíroz – pl. az
energiaügy, a közlekedés, az információs és
kommunikációs technológiák, az
éghajlatpolitika és a kutatás terén –, melyeket
a tagállamok közös erővel hatékonyabban tud-
nak megvalósítani, mint külön-külön.
A költségvetés elvei (8 darab)
1. A teljesség és pénzügyi pontosság elve: az
EU-nak csak egyetlen költségvetése lehet,
amelyben valamennyi a közös költségve-
tést érintő kiadást és bevételt fel kell tün-
tetni.
2. Az éves jelleg elve: a kiadásokat és bevéte-
leket évente kell tervezni és elfogadni.
3. Az egyensúly elve: a bevételeknek mindig
fedezniük kell a kiadásokat. Hiány nem ter-
vezhető; a bevételeknek és kiadásoknak
egyensúlyban kell lenniük.
4. Az elszámolási egység elve: az uniós költ-
ségvetés tervezésének és végrehajtásának
elszámolási egysége az euró.
5. A globális fedezet elve: meghatározott
költségvetési bevételeket nem lehet meg-
határozott kiadások fedezésére fordítani.
Valamennyi bevétel finanszírozza az összes
kiadást.
6. A specifikáció elve: valamennyi kiadási té-
telnek mellé kell rendelni egy meghatáro-
zott célt.
7. A megbízható pénzügyi menedzsment
elve: a pénzügyi menedzsmentnek gazda-
ságosnak, hatékonynak és hatásosnak kell
lennie. Az európai intézményeknek – a Bi-
zottság útmutatásainak megfelelően – ex
ante és ex post értékeléseket kell elvégez-
niük.
8. Az átláthatóság elve: a költségvetés meg-
tervezésének és végrehajtásának, csakúgy,
mint az elszámolásnak átláthatónak kell
lennie. Az átláthatóság biztosításának egyik
mozzanataként az EU minden évben közzé-
teszi a költségvetését az EU Hivatalos Lap-
jában (Official Journal).
A költségvetést mindig egyensúlyban kell tar-

tani. Ez azt jelenti, hogy az uniós költségvetés-
ben sohasem jelentkezhet hiány, és nem hal-
mozódhat fel adósság, azaz a kiadások nem
haladhatják meg a bevételeket. Az éves költ-
ségvetésnek összhangban kell lennie a hosszú
távra szóló költségvetési tervvel, az ún. több-
éves pénzügyi kerettel.
A többéves pénzügyi keret

A többéves pénzügyi keret 1988 óta része az
Európai Unió működésének, öt- illetve hétéves
időszakokat ölelt fel.
• Az első pénzügyi keret, az úgynevezett I.
Delors-csomag az 1988-1992 közötti időszakra
vonatkozott és a belső piac megteremtésére,
valamint a többéves kutatási és fejlesztési ke-
retprogram konszolidálására összpontosított.
• A második keret, a II. Delors-csomag (1993-
1999) a szociális és a kohéziós politikát, vala-
mint az euró bevezetését kezelte kiemelt terü-
letként.
• Az Agenda 2000 a 2000-2006 közötti időszakot
fedte le és az Unió bővítésére összpontosított.
• A 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó
többéves pénzügyi keret a munkahelyterem-
tés érdekében a fenntartható növekedésre és
a versenyképességre helyezte a hangsúlyt.
• 2014-2020 közötti időszak a 2007-2013-as pe-
riódus céljait folytatva a szintén munkahelyte-
remtést és a fenntartható növekedést he-
lyezte középpontba.
A többéves pénzügyi keret (korábban „pénz-

ügyi terv”) nem az EU hétéves költségvetése,
hanem olyan mechanizmus, amely biztosítja,
hogy az uniós kiadások tervezhetőek legye-
nek, és egyúttal szigorú költségvetési normák-
nak feleljenek meg. Az Európai Parlament és a
Tanács – amelyek együttesen alkotják az Euró-
pai Unió „költségvetési hatóságát” – minden
évben e kereten belül döntenek a soron követ-
kező év költségvetéséről. A többéves pénzügyi
keret meghatározza a következő évek tényle-
ges politikai prioritásait, azaz nemcsak költ-
ségvetési, hanem politikai keretet is alkot. Az
Európai Unió működéséről szóló szerződés
312. cikke szerint a legalább 5 éves időszakra
meghatározott többéves pénzügyi keret ki-
adási kategóriánként meghatározza a kötele-
zettségvállalási és a kifizetési előirányzatok
éves felső határát és így biztosítja, hogy az
Unió kiadásai rendezett módon, saját forrásai
határain belül alakuljanak.
A többéves pénzügyi keret maximális összege-

ket (felső korlátokat) határoz meg az uniós ki-
adások egészére és a főbb kiadási kategóriákra
(fejezetekre) vonatkozóan. A többéves pénz-
ügyi keret nem olyan részletes, mint az éves
költségvetés.
A jelenleg érvényben lévő többéves pénzügyi

keret a 2014-től 2020-ig terjedő időszakra szól.
A többéves pénzügyi keretről szóló rendelet
célja, hogy:
- a politikai prioritásokat számadatokban fe-
jezze ki a 2014–2020-as költségvetési ciklusra

vonatkozóan;
- biztosítsa a költségvetési fegyelmet az EU-
ban;
- a többéves pénzügyi keret révén megköny-
nyítse az EU éves költségvetésének elfogadá-

sát.
A többéves pénzügyi keret teremti meg az éves
költségvetési eljárás sarokköveit. Jelentősen
megkönnyíti az éves költségvetésről való meg-
állapodást az Unió költségvetési hatóságának
két ága, az Európai Parlament és a Tanács kö-
zött. Ezzel egyidejűleg folyamatosságot biztosít
az Európa javát szolgáló prioritások megvalósí-
tása terén. A pénzügyi keret továbbá meghatá-
roz minden, az éves költségvetési eljárás zavar-
talan lefolytatásához szükséges egyéb rendel-
kezést is.
A 2014-2020-as költségvetési keret kiadásai-
nak fejezetei:
Az 1. Intelligens és inkluzív növekedés című fe-
jezet a versenyképesség növelésére szánt ösz-
szegeket és a kohéziós támogatásokat tartal-
mazza. A kohéziós támogatásokat (1b. alfeje-
zet) három célkitűzés mentén osztják ki.
A 2. Fenntartható növekedés: természeti erő-
források című fejezet tartalmazza a KAP kiadá-
sait.
A 3. Biztonság és uniós polgárság című fejezet
a menekültüggyel, a bevándorlással és a hatá-
rok ellenőrzésével kapcsolatos közös politikák,
a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni
közös küzdelem, illetve a bírósági együttmű-
ködésének kiadásait tartalmazza. Ide tartozik
továbbá a közegészségügy, fogyasztóvéde-
lem, a kultúra és az ifjúsági ügyek is. A 4. Glo-
bális Európa című fejezet a közös kül- és biz-
tonságpolitika kiadásait tartalmazza.
Fő céljai az előcsatlakozási politika új eszközei-
nek megteremtése (IPA), Európai Szomszéd-
ságpolitika finanszírozása (ENI), illetve külön-
böző segélyezési eszközök (humanitárius vala-
mint makropénzügyi) működtetése.
Az 5. Igazgatás című fejezet tartalmazza az Eu-
rópai Unió intézményeinek működési költsé-
geit.
2016-ra kiigazított többéves pénzügyi keret

(EU-28) (millió EUR, 2011-es árakon)
Az Európai Unió legfontosabb politikai – követ-

kezésképp költségvetési – célkitűzéseit leg-
alább 5 év (általában 7 év) távlatában előre
meg kell tervezni. A többéves pénzügyi keret:
- éves szinten felső határt szab meg azt ille-
tően, mekkora kiadások eszközölhetők;
- a felső határokat pedig az egyes szakpolitikai
területekre, az ún. fejezetekre vonatkozóan
külön-külön határozza meg.
Az egyes költségvetési fejezeteken belül a fi-
nanszírozás javarészt programokon (pl. az
Erasmus+ oktatási programon, illetve a LIFE
környezetvédelmi programon) keresztül vagy
pedig pénzalapok (pl. a szegényebb tagállamok
és régiók felzárkóztatását célzó Kohéziós Alap)
révén valósul meg.
A többéves pénzügyi keret az EU és a tagálla-
mok által célul kitűzött politikai prioritásokat
pénzügyi és jogi nyelvre fordítja le. A többéves
pénzügyi keret más, mint az uniós költségve-
tés. Tervezési eszköz, mely egyúttal az uniós ki-
adások kiszámíthatóságát is biztosítja. Az Unió
által elfogadott éves költségvetések a több-
éves pénzügyi keretbe illeszkednek, és a ben-
nük tervezett kiadások általában a többéves
pénzügyi keretben meghatározott felső hatá-
rok alatt maradnak, hogy rendelkezésre álljon
némi tartalék az előre nem látható szükségle-
tek kezelésére.
Ki kezeli a pénzt?
A költségvetés végrehajtásáért legmagasabb
szinten az Európai Bizottság tartozik felelős-
séggel. A gyakorlatban az Európai Bizottság a
költségvetés legnagyobb részét (az uniós forrá-
sok mintegy 80%-át) a tagállamokkal közösen
hajtja végre az ún. megosztott irányítás kereté-
ben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem
maga a Bizottság kezeli a kiadásokat, hanem a
tagállami hatóságok (pl. a regionális fejleszté-
sért felelős minisztériumok), melyek ez irányú
tevékenységüket a Bizottság felügyelete alatt
végzik.
A kiadásra vonatkozó szabályok
Az uniós pénzekből eszközölt tényleges kiadá-
sokra vonatkozó legfontosabb szabályokat az
EU költségvetési rendelete rögzíti. Az ún. alkal-
mazási szabályok pedig azt határozzák meg
részletesen, hogyan kell a költségvetési rende-
letet a gyakorlatban alkalmazni. Az EU a szabá-
lyokat rendszeres időközönként felülvizsgálja
és egyszerűsíti annak érdekében, hogy az érin-
tettek, különösen a kisebb kedvezményezettek
dolgát megkönnyítse.
5/15/7. Ismertesse a hatáskör-átruházás elvét

és az uniós hatáskörök rendszerét!
Főmenü
Az Európai Unió nem általános hatáskörű szerve-
zet, kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben
ráruházott hatáskörök határain belül és a Szerző-
désekben meghatározott célok érdekében járhat
el. Minden olyan hatáskör, amit nem ruháztak át
az Unióra, a tagállamoknál marad, a Szerződések
ezért kifejezetten nem is nevesítenek kizárólagos
tagállami hatásköröket. Ez az elv a hatáskör-átru-
házás elve, amit az EUSZ 5. cikk (2) bekezdése fo-
galmaz meg. Azokon a területeken, ahol az EU
rendelkezik hatáskörrel, az intézmények csak a
Szerződésekben meghatározott eljárások, feltéte-
lek és célok szerint járhatnak el (EUSZ 13. cikk (2)
bekezdés), vagyis az egyes intézmények eljárásá-
hoz az EU általában vett hatáskörének fennállása
nem elegendő: csak a megszabott eljárási rend-
ben, és csak olyan intézkedést hozhatnak, ame-
lyekre konkrét hatáskörük megállapítható.
Az uniós és tagállami hatáskörök elhatárolása ál-

landó viták tárgya, és erre vonatkozóan csak a
Lisszaboni Szerződés óta adnak többé-kevésbé
koherens rendszert a Szerződések. Az EU egyes
területeken kizárólagos hatáskörrel rendelkezik,
ami azt jelenti, hogy csak az Unió alkothat köte-
lező erejű jogi aktust, a tagállamok csak annyiban,
amennyiben azokat erre az Unió kifejezetten fel-
hatalmazza, amennyiben a tagállami jogalkotás
célja az uniós jogi aktusok végrehajtása. A kizáró-
lagos uniós hatásköröket az EUMSZ kimerítő jel-
leggel felsorolja. Ezek:
- a vámunió,
- a belső piac működéséhez szükséges ver-
senyszabályok,
- monetáris politika azon tagállamok tekinte-
tében, amelyek pénzneme az euró,
- a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a
közös halászati politika keretében,
- közös kereskedelempolitika.
Az EU-ra ruházott megosztott hatáskörök ese-
tében mind az Unió, mind a tagállamok alkot-
hatnak kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok
azonban e jogukkal csak annyiban élhetnek,
amennyiben az Unió hatáskörét nem gyako-
rolta. A Szerződések szabályozási struktúrájá-
ban az EU-ra ruházott hatáskör eltérő rendelke-
zés hiányában megosztott hatáskörnek minő-
sül. Megosztott hatáskör alkalmazandó például
- a belső piac,
- a mezőgazdaság,
- a gazdasági, társadalmi, területi kohézió,
- a környezetvédelem,
- a fogyasztóvédelem,
- energiaügy,
- a szabadságon, a biztonságon és a jog érvé-
nyesülésén alapuló térség területén.
A megosztott hatáskörök lehetnek egymás mel-

lett fekvő, ún. szomszédos hatáskörök, ha nem
átfedik egymást, hanem egyes részterületeken az
Uniónak, más részterületeken a tagállamoknak
van hatásköre. A megosztás ilyen esetekben lehet
horizontális, azonos szintű részterületek között
(pl. a fejlesztési együttműködés vagy a humanitá-
rius segítségnyújtás területén), illetve lehet verti-
kális, amikor a tagállamok egy uniós szabadságot
valamilyen nevesített indok alapján korlátozhat-
nak (pl. a letelepedés szabadsága a közrend, köz-
biztonság közegészségügy érdekében korlátoz-
ható). A megosztott hatáskörök lehetnek egymást
átfedő, ún. versengő hatáskörök, ahol a tagálla-
mok a kérdést mindaddig szabadon szabályozhat-
ják, amíg uniós szabályozás nem születik. Azt a fo-
lyamatot, amellyel az EU a versengő hatásköröket
magában foglaló területeket szabályalkotással el-
foglalja, onnan a tagállami szabályozást kiszorítja
és a jövőbeli tagállami szabályozás lehetőségét
megszünteti, előfoglalásnak nevezzük.
A tagállamok az Európai Unióra egyes területeken
a tagállami intézkedéseket támogató, összehan-
goló vagy kiegészítő hatásköröket ruháztak. Itt az
Unió a tagállami hatásköröket nem vonhatja el, és
kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik
a tagállami rendelkezések harmonizációját. Ilyen
területek például:
- az emberi egészség védelme és javítása,
- ipar,
- kultúra,
- idegenforgalom,
- oktatás, szakképzés, ifjúság, sport,
- polgári védelem,
- igazgatási együttműködés.
A Szerződések emellett külön is nevesítenek bizo-

nyos uniós hatásköröket, amelyek nem illeszked-
nek a fenti kategóriákba, például a közös kül- és
biztonságpolitikát, illetve a tagállami gazdaság-
és foglalkoztatáspolitikák összehangolását.
Az EU-nak a tagállamok egymás közötti és az Uni-
óhoz fűződő viszonyainak szabályozására irányuló
hatásköreit nevezzük belső hatásköröknek. Az
Unió kifelé irányuló kapcsolatainak szabályozá-
sára – tipikusan nemzetközi szerződések megkö-
tésére – irányuló hatáskörök a külső hatáskörök.
A Lisszaboni Szerződés óta a külső hatáskörök egy-
értelműen a belső hatáskörök járulékainak tekint-
hetők: az Unió kizárólagos külső hatáskörrel ren-
delkezik, ha az hatásköreinek belső gyakorlásához
szükséges.
Az EUMSZ 352. cikk (1) bekezdése a tulajdonkép-

peni átruházott hatáskörök rendszerét egy általá-
nos uniós hatáskörrel egészíti ki. Ennek alapján
amennyiben a Szerződésekben meghatározott
politikák keretében a Szerződésekben meghatáro-
zott célkitűzések megvalósításához az Unió fellé-
pése bizonyul szükségesnek, de a Szerződések
nem biztosítják a megfelelő hatáskört, a Tanács a
Bizottság javaslata alapján és az Európai Parla-
ment egyetértését követően egyhangúlag elfo-
gadja a megfelelő rendelkezéseket. Ez az általános
uniós hatáskör célhoz kötött (csak a Szerződések-
ben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében
hívható fel) és szubszidiárius (csak akkor alkalmaz-
ható, ha a Szerződések más rendelkezései egyál-
talán nem biztosítanak hatáskört az uniós intéz-
mények számára).
A Szerződésekben kifejezetten biztosított hatás-

körök határainak értelmezése során a Bíróság ki-
dolgozta a beleértett uniós hatáskörök doktríná-
ját. A doktrína eredetileg a belső hatáskörök haté-
kony gyakorlásához szükséges külső hatáskörök
megalapozását szolgálta, de ennek a Lisszaboni
Szerződés óta kifejezett jogalapja található a
Szerződésekben. A beleértett uniós hatáskörök-
nek legnagyobb jelentősége ma azokban az ese-
tekben van, amikor a Szerződések valamely uniós
intézményt konkrét feladattal bíznak meg, de nem
egyértelmű, hogy e feladatok teljesítéséhez mi-
lyen hatáskörökkel ruházzák fel az intézményt. A
bíróság joggyakorlata értelmében ilyenkor úgy
kell tekinteni, hogy a szerződéses rendelkezések
egyúttal önmagukban a feladat teljesítéséhez nél-
külözhetetlen hatáskörökkel is felruházzák az in-
tézményt.
A Szerződések értelmében az uniós hatáskörök

gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság el-
vei irányadóak, amelyeket a Szerződésekhez csa-
tolt 2. számú jegyzőkönyv részletez. A szubszidia-
ritás elve azokon a területeken érvényesül, ame-
lyek nem tartoznak az Unió kizárólagos hatáskö-
rébe. Az elv lényege, hogy az Unió csak akkor és
annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett
intézkedés célját a tagállamok (központi, regioná-
lis vagy helyi szinten) nem tudják kielégítően meg-
valósítani, így azok a tervezett intézkedés terje-
delme vagy hatásai miatt uniós szinten jobban
megvalósíthatóak. Az arányosság elvének értel-
mében az uniós intézkedések sem formailag, sem
tartalmilag nem terjeszkedhetnek túl azon, ami a
Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szüksé-
ges.
A Szerződésekhez csatolt 2. számú jegyzőkönyv

értelmében az uniós jogalkotási aktusok terveze-
teit a szubszidiaritás és az arányosság tekinteté-
ben külön indokolni kell, és azokat meg kell kül-
deni a tagállami parlamenteknek. A tagállami par-
lamentek (vagy azok kamarái) a megküldéstől szá-
mított nyolc héten belül indokolt véleményt küld-
hetnek az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bi-
zottság elnökének, amelyben kifejtik, hogy a ter-
vezetet miért nem tartják összeegyeztethetőnek a
szubszidiaritás elvével. Ha a tagállami parlamen-
tek legalább egyharmada – a szabadság, biztonság
és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonat-
kozó tervezet esetén egynegyede – úgy ítéli meg,
hogy a tervezet nem összeegyeztethető a szubszi-
diaritás elvével, a tervezetet felül kell vizsgálni, és
a tervezet előterjesztője indokolt döntéssel a ter-
vezetet visszavonja, módosítja vagy fenntartja
(sárga lapos eljárás). Ha a tagállami parlamentek
legalább egyszerű többsége úgy ítéli meg, hogy a
rendes jogalkotási eljárásban benyújtott javaslat
nem összeegyeztethető a szubszidiaritás elvével,
a javaslatot felül kell vizsgálni, és a Bizottság ezzel
kapcsolatos indokolt véleményét a jogalkotó elé
kell tárni (narancssárga lapos eljárás). A Tanács és
az Európai Parlament a rendes jogalkotási eljárás
első olvasatában megvizsgálja a javaslat össze-
egyeztethetőségét a szubszidiaritás elvével, és
amennyiben a Tanács tagjainak 55%-a vagy az Eu-
rópai Parlament a leadott szavazatok többsége
alapján úgy ítéli meg, hogy a javaslat a szubszidia-
ritás követelményeinek nem felel meg, a javaslat
tovább nem tárgyalható. Mindeddig három sárga
lapos eljárás indult az EU történetében (2012-ben,
2013-ban és 2016-ban), de a Bizottság mindhá-
rom esetben úgy foglalt állást, hogy javaslata
megfelel a szubszidiaritás elvének.
A szubszidiaritás elvének megsértésével elfoga-

dott uniós jogalkotási aktusok az Európai Unió Bí-
rósága előtt megsemmisítési eljárás keretében
megtámadhatóak. Ilyen keresetet benyújthatnak
a tagállamok, illetve a Régiók Bizottsága olyan jog-
alkotási aktusok tekintetében, amelynek elfoga-
dása során vele konzultálni kell.
5/15/8. Mutassa be az EU regionális politikáinak

rendszerét!
Főmenü
Az Unió regionális politikájának célja: az elmara-
dottabb régiók felzárkóztatásával csökkentse az
EU egyes régiói közötti fejlettségi különbségeket.
Már az 1972- es párizsi csúcstalálkozón kiemelt
prioritást kap a téma és a tagállamok csúcsvezetői
elhatározták, hogy létrehozzák az Európai Regio-
nális Fejlesztési Alapot (ERFA). Az ERFA-hoz ren-
delt nagy büdzsé miatti hosszas csatározások
után végül 1975-re hozták létre az ERFÁ-t.
Kezdetekben a forrásokat még közvetlenül a tag-
államok számára biztosították, akik az elosztásról
szinte szabadon rendelkezhettek. Spanyolország,
Portugália és Görögország csatlakozásával olyan
kevésbé fejlett országok kerültek a Közösségekbe,
amelyek komoly fejlesztési támogatásokra szorul-
tak annak érdekében, hogy a közös piacban meg-
felelő módon részt tudjanak venni. Az 1986-ban
elfogadott Egységes Európai Okmány kitért a tá-
mogatási rendszerre. Eszközeiként az EMOGA-t és
az ERFA-t jelölte meg, amelyek célja az EK-n belüli
gazdasági és területi kohézió kialakítása volt. Az
Okmány elfogadását követően került beterjesz-
tésre a Bizottság elnökének nevével fémjelzett I.
Delors csomag, amely a regionális és strukturális
politikák forrásait növelte és a KAP költségeit
csökkentette. Mivel a kohéziós büdzsé a duplájára
emelkedett, így a forráselosztás rendszerét is felül
kellett vizsgálni. Az egységes elszámolási és ellen-
őrzési rendszer kialakítása érdekében létrehozták
a NUTS rendszert, ami a különböző földrajzi egy-
ségeket kategorizálta. A ma is alkalmazásban lévő
rendszeren keresztül megállapítható, hogy mely
területek jogosultak a támogatásokra, illetve ösz-
szehasonlíthatóvá és ellenőrizhetővé válnak a tá-
mogatások. A kohéziós alapokból azon régiók ré-
szesedhetnek, amelyek a közösségi – ma már
uniós – GDP átlag 75% alatt teljesítenek. Ezek az
ún. konvergencia régiók, amelyek a támogatások
fő címzettjei. A másik jelentős újítás, hogy kialakí-
tották a partnerség alapelvét, miszerint a források
felhasználásába be kell vonni az adott régiókat is.
A regionális politika eszközei 1993ban tovább bő-
vültek. A Maastrichti Szerződés aláírásával, vala-
mint a halászati politika fejlődésével létrejött a
Kohéziós Alap, továbbá a Halászati Orientációs
Pénzügyi Eszköz (HOPE). A Kohéziós Alap fő célja
ugyancsak az elmaradottabb területek felzárkóz-
tatása, azonban a támogatásokat főként környe-
zetvédelmi, közlekedési és szállítási infrastruk-
túra-fejlesztésre lehetett fordítani. A fejlesztési
politikákat komolyan érintette a keleti bővítés.
Mivel minden 2004-ben és azután csatlakozó or-
szág az EU GDP 75% alatt teljesített támogatási
plafont kellett alkotni, ami a GDP 4%-ban került
meghatározásra. A keleti bővítések után, a KAP re-
formjával párhuzamosan a regionális és strukturá-
lis politikák is átalakításra kerültek. 2007 óta már
csak két strukturális alap működik, az ERFA, illetve
a szintén ide sorolható ESZA, valamint a Kohéziós
Alap. A mezőgazdasági és halászati politikához
tartozó EMOGA és HOPE ellenben átalakításra ke-
rült: létrejött az Európai Mezőgazdasági és Vidék-
fejlesztési Alap (EMVA), amely mindkét, illetve az
Európai Halászati Alap (EHA), amely csak a halá-
szati szakpolitikai területen lát el feladatokat. A
gazdasági és területi kohéziót célzó szakpolitika
azért is tekinthető különös területnek, mert az ál-
tala megfogalmazott célokat általános jelleggel fi-
gyelembe kell venni az összes uniós hatáskörben.
Ez azt jelenti, hogy a gazdasági koordináció vagy a
közlekedéspolitika fejlesztése és végrehajtása so-
rán az adott szektor preferenciáival párhuzamo-
san a regionális politika céljait is érvényesíteni
kell. A Lisszaboni Szerződés ezt a területet a meg-
osztott hatáskörök közé sorolja, továbbá jelen-
tős újítást hoz a regionális politikák címzettjei-
nek körében is. Az elmaradott területek mellett
ugyanis olyanok számára is elérhetővé teszi a for-
rásokat, amelyek valamely földrajzi vagy demo-
gráfiai okból kerülnek veszélybe. Az EUMSZ a tá-
mogathatók körébe sorolja a szigeteket, a hegyvi-
déki településeket, illetve a gyéren lakott északi
területeket is, amelyek gazdasági teljesítményük
alapján erre nem lennének jogosultak. Látható te-
hát, hogy a politika célrendszere differenciálódik,
ami egy igazságosabb elosztást tesz lehetővé. A
regionális politika az uniós költségvetésben egyre
nagyobb részt tett ki. Végül az 1990-es évek má-
sodik felére a kiadások harmadát tette ki és a mai
napig is hasonló mértéket képvisel. Ez a terület a
legnagyobb el- és újraelosztó politika. Az uniós tá-
mogatások azért is kiemelten fontosak, mert ez
alapján sorolhatjuk be a tagállamokat a nettó be-
fizető és nettó haszonélvező országok közé. Azon
államok, amelyek többet fizetnek be, mint ameny-
nyit kapnak, a nettó befizetőkhöz, míg akik keve-
sebbet fizetnek be, mint amennyit kapnak, a nettó
haszonélvező országok közé tartoznak. Magyaror-
szág csatlakozása óta az utóbbi csoportba tarto-
zik. Felmerül a kérdés, hogy a nettó befizető or-
szágok számára miért előnyös az uniós tagság? Az
egységes belső piacból származó kereskedelmi
előnyök megfelelően kompenzálják a befizető or-
szágokat. A fejletlenebb régiók támogatása azért
is érdekük, mivel így ezen területek vásárlóereje
növekszik, piacnövekedést és így gazdasági növe-
kedési potenciált jelent. Látható tehát, hogy a re-
gionális politikák minden tagállam érdekét szol-
gálják, hiszen míg a konvergencia régiók direkt tá-
mogatásokat kapnak, addig a befizető országok
indirekt előnyökre tesznek szert.
Magyar vonatkozása: 2004. május 1-jei belépé-
sünktől a Barroso-Bizottság novemberi felállásig
terjedő átmeneti időszakban a magyar csatlako-
zási folyamatban is jelentős szerepet betöltő Ba-
lázs Péter ún. társbiztos pozíciót töltött be a regi-
onális politikáért felelős francia biztos, Michel
Barnier mellett.
5/15/9. Ismertesse az EU közös kül- és bizton-

ságpolitikáját!
Főmenü
A második világháború utáni sikertelen föderatív

kezdeményezéseket (Európai Védelmi Közösség,
Európai Politikai Közösség) követően egyértel-
műen eldőlt, hogy a hagyományos diplomácia és
külpolitika tagállami hatáskörben marad, az integ-
ráció a gazdasági szempontokat előtérbe helyezve
kezdett kiépülni. Ezzel összefüggésben az első in-
tegrációs szervezetek (ESZAK, EGK, majd EK) még
nem kaptak hagyományos külpolitikai kompeten-
ciákat. Az integráció történetében a hetvenes
években az Európai Politikai Együttműködés
(EPC) kialakulásával jelent meg a külpolitikai kér-
dések egyeztetésének igénye, ettől kezdve beszél-
hetünk a külpolitikai együttműködés alapjainak ki-
alakulásáról. Az alapító szerződések módosításá-
val lépésről lépésre intézményesült az EU közös
kül- és biztonságpolitikája (KKBP), illetve bizton-
ság- és védelempolitikája. Az EGK létrejöttével
megkezdődött az a folyamat, amikor a külkapcso-
latok gazdaságiasodása révén a világgazdasági
rendszerben meghatározó szerepet játszó EK egy-
fajta civil vagy puha hatalomként (soft power)
egyre jelentősebb befolyást kezdett gyakorolni
külső környezetére.
Az Európai Unió külkapcsolatainak alakításakor az
általa kötött szerződésekben rögzítette, hogy az
Unión kívül is nagy hangsúlyt fektet (valójában
azonban több-kevesebb sikerrel) a demokratikus
intézményrendszer, jogállamiság kiépítésének tá-
mogatására és az egyetemes emberi jogok védel-
mére (normatív hatalom). A közös kül- és bizton-
ságpolitika célja napjainkban, hogy az EU lehető-
leg „egyetlen hangon” megszólaló egységes poli-
tikai szereplővé alakuljon, és ezáltal politikailag is
nagyobb befolyással bíró, a nemzetközi kapcsola-
tokban aktív szerepet játsszon.
1992-től a Maastrichti Szerződéssel létrejövő pil-
léres struktúrában a „közös” jelző ellenére e te-
rületen továbbra is a kormányközi megközelítés
maradt a meghatározó. Ezen a struktúrán később,
a pilléres szerkezet megszüntetése ellenére a Lisz-
szaboni Szerződés sem változtatott, az EUSZ 24.
cikk (1) bekezdése értelmében a „közös kül- és biz-
tonságpolitika külön szabályok és eljárások hatá-
lya alá tartozik. Ha a Szerződések eltérően nem
rendelkeznek, a közös kül- és biztonságpolitikát az
Európai Tanács és a Tanács egyhangúlag hatá-
rozza meg és hajtja végre. Jogalkotási aktusok el-
fogadása kizárt. A közös kül- és biztonságpolitikát
az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője
és a tagállamok hajtják végre a Szerződésekkel
összhangban.” Mindebből következően, elsősor-
ban a kormányköziség jellemzi a KKBP-re vonat-
kozó döntéshozatali folyamatokat.
Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának céljai
és alapelvei az EUSZ 21. cikk (2) bekezdés alapján,
hogy
a) megvédje értékeit, alapvető érdekeit, biz-
tonságát, függetlenséget es integritását;
b) megszilárdítsa es erősítse a demokráciát, a
jogállamiságot, az emberi jogokat es a nem-
zetközi jog elveit;
c) összhangban az Egyesült Nemzetek Alapok-
mányának céljaival es elveivel, valamint a Hel-
sinki Záróokmány elveivel es a Párizsi Charta
céljaival – beleértve a külső határokhoz kap-
csolódókat is – megőrizze a békét, megelőzze
a konfliktusok kialakulását, és erősítse a
nemzetközi biztonságot;
d) elősegítse a fejlődő országok fenntartható
gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődé-
sét, elsődlegesen a szegénység felszámolása
céljából;
e)előmozdítsa valamennyi ország bekapcsoló-
dását a világgazdaságba, egyebek mellett a
nemzetközi kereskedelemben érvényesülő
korlátozások fokozatos megszűntetése révén;
f) hozzájáruljon olyan nemzetközi intézkedé-
sek kidolgozásához, amelyek a fenntartható
fejlődés biztosítása érdekében a környezet
minőségének és a világ természeti erőforrása-
ival való fenntartható gazdálkodásnak a meg-
őrzésére és javítására irányulnak;
g) segítséget nyújtson a természeti vagy ember
által okozott katasztrófákkal sújtott ember-
csoportoknak, országoknak vagy régióknak; és
h) előmozdítsa egy erősebb többoldalú együtt-
működésen es a világ felelős kormányzásán
alapuló nemzetközi rendszer létrejöttét.
A Lisszaboni Szerződés ugyan megszüntette a pil-

léres rendszert, de ez nem jelentette, hogy a kö-
zös kül- és biztonságpolitika közösségi hatáskörbe
került volna. Ezen a területen továbbra is a kor-
mányközi döntéshozatal maradt a meghatározó.
Az EUSZ 24. cikke alapján a KKBP önálló hatásköri
kategóriaként „külön szabályok és eljárások hatá-
lya alá tartozik”. „A közös kül- és biztonságpoliti-
kát az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképvi-
selője és a tagállamok hajtják végre a Szerződé-
sekkel összhangban”. A Szerződések jogalkotási
aktusok elfogadását nem teszik lehetővé. A tagál-
lamok „a lojalitás, kölcsönös szolidaritás jegyében
tevékenyen és fenntartások nélkül” támogatják a
KKBP-t, „tartózkodnak minden olyan cselekvéstől,
ami ellentétes az EU érdekeivel vagy ronthatja az
Unió mint kohéziós erő eredményességét a nem-
zetközi kapcsolatokban”. A Tanácson belül a tag-
államok kölcsönösen tájékoztatják egymást és ta-
nácskoznak minden kül- és biztonságpolitikai kér-
désről.
A döntéshozatalban és a KKBP irányításában a tag-
államok kormányai, illetve a Tanács intézményei
játszanak meghatározó szerepet. Az Európai Ta-
nács hatásköreit jobban elkülönítették a Tanácsé-
tól, az EP azonban továbbra is alapvetően kimarad
a kül- és biztonságpolitikai döntési folyamatokból.
A KKBP területén alkalmazandó, az általánostól el-
térő jogforrási rendben a korábbi döntéshozatali
eszközök (közös álláspontok – common position,
közös akciók – joint actions, közös stratégiák –
common strategies) számát e területen a Lissza-
boni Szerződés csökkentette, a KKBP legfőbb esz-
közeként az Európai Tanács általános iránymuta-
tásokat, a Tanács határozatokat fogad el. Ezek a
határozatok meghatározzák 1) az Unió által végre-
hajtandó fellépéseket, 2) az Unió által képvise-
lendő álláspontokat, és 3) ezek végrehajtásának
szabályait. Mindezen túl az Európai Unió erősíti a
tagállamok közötti rendszeres együttműködést
politikájuk folytatásában (EUSZ 25. cikk).
Az Amszterdami Szerződés által bevezetett közös
stratégiák helyett az EUSZ 22. cikke szerint az Eu-
rópai Tanács határozatával meghatározza az Unió
stratégiai érdekeit és célkitűzéseit, amelyek a kö-
zös kül- és biztonságpolitikára és az Unió külső te-
vékenységének egyéb területeire vonatkoznak.
A napjainkra a közpolitikák szinte minden terüle-

tére kiterjedő uniós hatásköröknek köszönhetően
az EU külkapcsolati rendszere, külső politikái leg-
alább öt terület (a kereskedelempolitika, a fejlesz-
téspolitika, a bővítési folyamat, a szomszédságpo-
litika és a közös kül- és biztonságpolitika) fejlődése
és folyamatos egymásra-hatásaként írható le.
Mindez alapvetően a különböző nemzetközi szer-
vezetekhez, illetve az unión kívüli országokhoz fű-
ződő diplomáciai, gazdasági és kereskedelmi kap-
csolatain, megállapodásain keresztül intézménye-
sült.
A pilléres rendszer felszámolásával a kül- és biz-
tonságpolitika már nem válik el olyan egyértel-
műen a külgazdasági és kereskedelmi kapcsola-
toktól. A két terület közötti kapcsolat az Európai
Tanács, a Külügyek Tanácsa, és az Európai Kül-
ügyi Szolgálat, illetve egyetlen személyben az
Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője
(aki egyben az Európai Bizottság alelnöke is,
HR/VP) által biztosított.
A KKBP területén a Lisszaboni Szerződés legna-

gyobb újítása az Unió külügyi és biztonságpoliti-
kai főképviselője pozíció és az Európai Külügyi
Szolgálat létrehozása volt.
Az új főképviselői tisztség a korábbi bizottsági és
tanácsi feladatokat is ellátva, az Amszterdami
szerződéssel bevezetett közös kül- és biztonság-
politikai főképviselői tisztséghez képest közössé-
gibb irányba mozdult el, „kvázi külügyminiszter”
lett. Ezzel összefüggésben a főképviselő irányítása
alatt működő külügyi szolgálat pedig „kvázi kül-
ügyminisztériumként” értelmezhető. A főképvi-
selő, aki egyben az EB alelnöke és a Külügyek Ta-
nácsának elnöke, tisztség létrehozásának legfőbb
célja volt, hogy az EU ezáltal következetesebben
lépjen föl és határozottabb szerepet tudjon ját-
szani a nemzetközi politikában. A főképviselő elő-
készíti és elnököli a Külügyek Tanácsát (FAC), il-
letve az EB alelnökeként felelős az Európai Bizott-
ság külkapcsolatokkal összefüggő feladatainak
összehangolásáért is.
A főképviselő feladata, hogy segítse a kompro-

misszumkeresés folyamatát, majd a bilaterális és
multilaterális fórumokon egységesen képviselje a
megtárgyalt és elfogadott külpolitikai döntéseket,
az Unió tagállamai által több lépcsőben kialku-
dott, és többnyire egyhangúlag elfogadott határo-
zatait. A főképviselő kiegészíti a tagállami diplo-
máciát, de nem lép annak helyébe.
A „kettős kalap” következtében a főképviselő fel-
adata a hagyományos diplomáciai tevékenységek
mellett a különböző külpolitikai eszközök, pl. se-
gélyezés, kereskedelem, humanitárius segítség-
nyújtás és válságreagálás, koordinálása; az EU 28
tagállama közötti konszenzuskeresés, az EU képvi-
selete nemzetközi fórumokon (pl. ENSZ), az Euró-
pai Védelmi Ügynökség és az EU Biztonságpolitikai
Kutatóintézetének irányítása. A főképviselő a kül-
és biztonságpolitika felügyelete és képviselete te-
rületén gyakorlatilag átvette a soros elnökséget
betöltő ország szerepét is, elnökli a Külügyek Ta-
nácsát.
Az Európai Külügyi Szolgálat (European External

Action Service, EEAS) feladata az EU külügyi poli-
tikájának végrehajtása és a főképviselő támoga-
tása. Az EEAS az EU külső tevékenységei közötti
összhang biztosítása érdekében alapvetően há-
rom fő területen támogatja az EU külügyi és biz-
tonságpolitikai főképviselőjét: egyrészt az Európai
Unió közös kül- és biztonságpolitikájának – bele-
értve a közös biztonság- és védelempolitikát
(KBVP) is – irányítása és kidolgozása; másrészt a
Külügyek Tanácsa elnöki tisztének az ellátása; il-
letve harmadrészt a Bizottságban betöltött alel-
nöki tiszte ellátása külügyi kapcsolatok területén.
A főképviselő irányítása alatt álló és a Tanács Fő-

titkárságától és a Bizottságtól is függetlenül mű-
ködő, önálló szerv, az „EEAS hozzájárul továbbá a
Tanács Főtitkárságának, a Bizottságnak és a tagál-
lami diplomáciai szolgálatoknak a munkájához az
európai külső tevékenységek koherenciájának biz-
tosítása érdekében. Támogatja a Bizottságot az
EU külső tevékenysége pénzügyi programjainak és
eszközeinek kidolgozásában és végrehajtásában.”
A Tanács és a Bizottság között elhelyezkedő EEAS

sokrétű feladatai egyértelműen visszatükrözik a
HR/VP két-kalapos feladatrendszerét. Az új intéz-
mény uniós és kormányközi struktúrákat egyaránt
megtestesít.
A Lisszaboni Szerződés az európai biztonság- és

védelempolitika területén is számos újítást veze-
tett be: többek között az állandó strukturált
együttműködést, a kölcsönös segítségnyújtási kla-
uzulát, a szolidaritási klauzulát és a start-up pénz-
ügyi alapot. A változtatások között fontos megem-
líteni, hogy az európai biztonsági és védelempoli-
tika új elnevezése a közös biztonság- és védelem-
politika lett. Az elnevezésben a korábbi ”európai”
helyett a „közös” jelző megjelenése nem e politi-
kának a közösségi hatáskörbe kerülését jelen-
tette, hanem a Szerződésekben megfogalmazott
közös uniós védelempolitika kialakítását magában
foglaló távlati célra és annak fontosságára utalt. A
KKBP szerves részét képező KBVP jövőjével kap-
csolatban már ekkor világossá vált, hogy ezen a te-
rületen a hangsúly a polgári válságkezelésre kerül.
Az EU tagállamait védelmi területen szolidaritási
és védelmi záradék köti.
2016. június 26-án Federica Mogherini, az EU kül-
ügyi és biztonságpolitikai főképviselője bejelen-
tette, majd június 28-án az Európai Tanács ülésén
bemutatta a felügyelete alatt készített, Közös jö-
vőkép, közös cselekvés: erősebb Európa; Az EU
globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája című,
összesen hatvanoldalas új globális kül- és bizton-
ságpolitikai stratégiát. A Mogherini által benyúj-
tott stratégiát a 2016. június 28-ai Európai Tanács
elfogadta (üdvözölte), így megkezdődhet annak
végrehajtási folyamata.
5/15/10. Mutassa be az uniós és a magyar köz-
igazgatás kapcsolatát!
Főmenü
A közvetett és a közvetlen végrehajtás viszony-
rendszere
Az integrációtörténet kezdeti évtizedeiben az Eu-

rópai Gazdasági Közösségnek az integráció elő-
mozdítására hozott döntései alapvetően olyan ak-
tusok formájában jelentek meg, amelyek elsősor-
ban az integráció magját képező belső piaci alap-
szabadságok érvényesítéséhez kötődtek. Ebben a
rendszerben a közösségi szinten történt meg a
stratégiai döntés-előkészítés, a szakpolitikai célok
és eszközök meghatározása, és az azokat rögzítő
közösségi normák elfogadása. Bár a végrehajtási
rendelkezések kidolgozása is megerősödött idővel
a komitológia keretében. Míg a közösségi elvárá-
sok és jogi normák – közösségi szintű végrehajtá-
sért felelős szervek hiánya miatti – közvetett jel-
legű végrehajtása a tagállami jogalkalmazók fel-
adata volt (közvetett végrehajtás). Ebben az idő-
szakban kellett azt tisztázni, hogy a közösségi jog-
rend elvárásainak megvalósításakor, a közvetett
végrehajtás során mennyiben és konkrétan miben
marad meg a tagállamok szabályozási joga a kö-
zösségi rendelkezésekhez képest. Az uniós jog
végrehajtásáért közvetlenül felelős uniós szervek
hiányában máig elsősorban a tagállami közigazga-
tási szervek felelnek.
Az 1980-as évektől a tagállami és a közösségi ha-

táskörök viszonyában a közösségi hatáskörök je-
lentős bővülése figyelhető meg. Ennek ellensú-
lyozása képpen a tagállamok kísérletet tettek
arra, hogy az integráció csak olyan területekre ter-
jedjen ki, ahol az egyes feladatok ellátása szükség-
szerűen hatékonyabban látható el a közösségi fel-
lépés révén, így jelenik meg a szubszidiaritás elve
és az arányosság követelménye (ld. 4.1.2. részt).
Egyértelművé vált, hogy jelentős a végrehajtási
deficit a közösségi elvárások tagállami közvetett
végrehajtása során. Ugyanakkor érvényesül a
nemzeti kormányok szervezetalakítási szabad-
sága, valamint a közigazgatási (hatósági) eljárás-
jogi és perjogi szabályozásban a tagállami autonó-
mia elve. Ezen elv miatt az Európai Bíróság csak
alapelvi szinten fogalmazhatott meg követelmé-
nyeket a közvetett végrehajtás során eljáró tagál-
lami szervekkel szemben, amelyek idővel kiegé-
szültek egyéb követelményekkel is.
Az utóbbi két évtizedben a közvetett végrehajtás

egyre inkább veszít meghatározó jelentőségéből.
Egyértelműen erősödik az uniós szervek szerepe,
amikor az Unió közvetlenül hajtja végre az uniós
jogot (közvetlen végrehajtás). Ennek egyik egyér-
telmű jele, hogy az EU ügynökségeinek száma nö-
vekszik, valamint a decentralizált ügynökségeket
egyre jelentősebb hatáskörökkel ruházzák fel (ld.
4.1.1 részt). Összességében az uniós, valamint a
tagállami szervek egyre több területen egymással
együttműködve látják el az uniós normák végre-
hajtásának feladatát, és ehhez megosztják az
egyes végrehajtással kapcsolatos hatásköröket is.
Ziller „az együttes igazgatás” fogalmát használja,
amely idővel meghatározóvá vált, hiszen döntően
az egyes közigazgatási ágazatokban az uniós és a
tagállami igazgatás együttműködése révén való-
sul meg az uniós normák végrehajtása.
A tagállami közigazgatási szervezetrendszert

érintő uniós követelmények Az Európai Közigaz-
gatási Térség (EKT) jelenti azt a keretet, amelyen
belül az Unió egyes intézményei és szervei, vala-
mint a tagállamok közigazgatási szervezetrend-
szere egymással összekapcsolódva és együttmű-
ködve gondoskodik az uniós normák végrehajtá-
sáról. Ez az integráció előrehaladásával párhuza-
mosan fejlődött ki. Ennek keretében már külön-
böző követelményeket fogalmaztak meg a 2004-
ben csatlakozott tagállamokkal, így Magyaror-
szággal szemben is. Ez a szervezetrendszer tekin-
tetében általános követelményeket fektetett le,
amely vonatkozott a demokratikus jogállamiság,
a szolidaritás eszméjét érvényre juttató szociális
piacgazdaság kiépítésére, a tagállami képviseleti
szervek súlyának csökkentésére. Utóbbit kiegészí-
tette a megbízható, átlátható és demokratikus
közigazgatás fenntartása, amelynek végrehajtá-
sáért professzionális, pártatlan és kellően szak-
képzett köztisztviselői kar felel. E követelmények
megfogalmazása túllépte a szigorú értelemben
vett uniós jogi kereteket, így jelentős befolyásolta
e követelmények kidolgozását az Európa Tanács
tevékenysége, valamint az EU-val együttműködve
az OECD SIGMA programja.
Máig fennáll a tagállami kormányok szervezetala-

kítási szabadsága a közigazgatási szervezetrend-
szer, pontosabban a központi államigazgatás te-
kintetében. Megfigyelhetőek azonban olyan terü-
letek is, ahol az Unió egyértelmű elvárásokat fo-
galmazott meg az adott közigazgatási szervek mű-
ködésével kapcsolatban. Ilyenek a tagállami sza-
bályozó hatóságok, ahol az uniós jog megköveteli
a tagállami kormányzattól független szabályozó
hatóságok létét, hiszen a belső piac (adott tagál-
lami „részpiacainak”) optimális felügyeletéért és
szabályozásáért olyan tagállami szerveknek kell
felelniük, amelyek függetlenek az esetleges állami
piaci szereplőktől. Ez tipikusan olyan ágazatok sza-
bályozására és felügyeletére vonatkozik, ahol az
állam maga is megjelenhet szolgáltatóként, így a
médiafelügyeletre, hírközlésre, energiaszolgálta-
tásra. Elsősorban az adott szakpolitikai ágazatok-
hoz kapcsolódó decentralizált ügynökségek létre-
jötte és azok hatásköreinek bővülése együtt jár az
ügynökségek koordinációs szerepének bővülésé-
vel, valamint az egyes tagállami (szabályozó) ható-
ságok közötti együttműködés erősödésével.
A területi, illetve helyi önkormányzatok szervezet-

alakítási szabadsága tekintetében is érvényesül a
tagállamok autonómiája, az ezzel kapcsolatos kö-
vetelmények túlmutatnak az uniós jog keretein. A
helyi önkormányzatokkal kapcsolatos elvárások
legátfogóbb rendszerét a Helyi Önkormányzatok
Európai Chartája adja, amelyet az Európa Tanács
keretei között 1985-ben fogadtak el, és amelynek
magyarországi kihirdetése 1997-ben történt meg.
E Charta tartalmazza, hogy az általános jellegű
jogszabályok sérelme nélkül az egyes önkormány-
zatok (helyhatóságok) szabadon alakíthatják ki
saját belső szervezetüket, valamint a helyhatósá-
gok személyzetének szolgálati feltételeinek lehe-
tővé kell tenniük jól képzett személyzet felvételét
érdem és alkalmasság alapján. Ez a Charta révén
kiegészül a helyhatóságok tevékenysége feletti ál-
lami felügyelet, pénzügyi forrásaik biztosítása, tár-
sulási joguk gyakorlása legalapvetőbb követelmé-
nyeivel, valamint azzal, hogy jogaik védelmét biz-
tosító intézményrendszert megfelelő módon kell
szabályozni.
Az Unió regionális politikájának alapvető célja,

hogy az elmaradottabb régiók felzárkóztatásával
csökkentse az EU egyes régiói közötti fejlettségi
különbségeket. E politika megvalósítása adott sta-
tisztikai- tervezési egységek révén valósul meg, de
ez nem feltétlenül esik egybe az adott tagállam te-
rületi közigazgatási beosztásával. A brüsszeli szék-
helyű Régiók Bizottsága által pedig a regionális és
helyi szervezetek bevonása történik meg az uniós
döntéshozatali folyamatokba és a jogalkotásba,
bár véleményét nem kötelező figyelembe vennie
a „jogalkotói háromszög” tagjainak. A Régiók Bi-
zottsága regionális és helyi testületek olyan képvi-
selőiből áll, akik valamely regionális vagy helyi tes-
tületben választással nyert képviselői megbízatás-
sal rendelkeznek, vagy valamely választott testü-
letnek politikai felelősséggel tartoznak.
A tagállami közigazgatás működésével, minősé-

gével kapcsolatos uniós követelmények A tagál-
lami közigazgatás működésével és minőségével
kapcsolatos uniós követelmények több forrásból
táplálkoznak, tárgykörüket tekintve leginkább a
hatósági eljárásjogi tevékenységre és a közigazga-
tási bíráskodásra vonatkoznak. A tagállami ható-
sági eljárásjogi és perjogi szabályozásban máig ér-
vényesül a tagállami autonómia elve. Ugyanakkor
erősödik az uniós és az európai jog hatása is. Így e
követelmények alapja egyrészt az uniós normák
tagállami szervek általi közvetett végrehajtásával
kapcsolatosak: Ebben a tekintetben a leglényege-
sebb a hatékony és egyenértékű jogvédelem elve
érdemel említést, amely az Európai Bíróság gya-
korlatában jelent meg. Eszerint a közvetett végre-
hajtás során a tagállami szabályok nem lehetnek
kedvezőtlenebbek az uniós jogrend által biztosí-
tott jogok érvényesítésekor, mint azok, amelyek a
hasonló tagállami jogi esetekre vonatkoznak.
Másrészt nem tehetik a gyakorlatban lehetet-
lenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend ál-
tal biztosított jogok érvényesítését.
Az Európai Bíróság ezt azzal egészítette ki, hogy a
közigazgatási döntések bíróság előtti megtáma-
dásának lehetősége a hatékony jogvédelem lé-
nyeges előfeltétele.
Ezt gazdagítják az európai jog követelményei,

amelyek túlmutatnak a szűkebb értelemben vett
uniós jog keretein. Így a tagállami közigazgatás
működésével és minőségével kapcsolatos köve-
telmények egyik meghatározó forrása az Emberi
Jogok Európai Egyezménye (EJEE), valamint az Eu-
rópa Tanács egyes ajánlásai. Ezek képezték az
Alapjogi Charta megfelelő ügyintézés való jogának
alapját:
Az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága több
közigazgatási eljárásjogi tárgyú ajánlást fogadott
el: 2007. június 20-án elfogadott (2007) 7. számú
ajánlása és annak függeléke a jó közigazgatásról;
(77) 31. számú határozata az egyének közigazga-
tási hatóságok határozataival szembeni védelmé-
ről; (80) 2.számú ajánlása, a közigazgatási hatósá-
gok mérlegelési jogkörének gyakorlásáról; (81)
19.számú ajánlása a közigazgatási hatóságok által
kezelt információkhoz való hozzáférésről; (91) 10.
számú ajánlása a hatóságok által kezelt személyes
adatok harmadik személyeknek történő kiadásá-
ról; (2002) 2.számú ajánlása a hivatalos iratok hoz-
záférhetőségéről; (2003) 16.számú ajánlása köz-
igazgatási és bírói döntések végrehajtásáról a köz-
igazgatási jog területén; (2004) 20.számú ajánlása
a közigazgatási aktusok bírói felülvizsgálatáról
Az Alapjogi Charta 41. cikke szerinti „megfe-
lelő ügyintézéshez való jog” alapján minden sze-
mély ügyét részrehajlás nélkül, tisztességesen,
ésszerű időn belül kell elintézni. Ez a jog magában
foglalja a meghallgatás, az iratbetekintés, a nyelv-
használat jogát, az eljáró szervek indokolási köte-
lezettségét döntéseik meghozatala során, és jóvá-
tételi kötelezettségüket a feladatuk teljesítése so-
rán okozott károkért. Következésképpen ez a jo-
gosultság a modern közigazgatási eljárás mini-
mumkövetelményeit foglalja egybe, azonban
egyes elemei további kidolgozást igényelnek. Eb-
ben a tekintetben e jog nem kényszeríthető ki
egyénileg. Emellett az Alapjogi Charta magán vi-
seli az Európai Bíróság esetjogában megfogalma-
zott egyéb követelményeket is, így annak 47. cikke
alapján biztosítani kell a hatékony jogorvoslatot
és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az Alap-
jogi Chartának az alkalmazási körét meghatározó
51. cikke szerint annak követelményeire az Euró-
pai Unió intézményeivel, szerveivel, hivatalaival
szemben lehet hivatkozni. Ugyanakkor az alkal-
mazási kör szabályozása alapján a tagállamok is
címzettjei a Charta rendelkezéseinek, amennyi-
ben az uniós jogot hajtják végre (közvetett végre-
hajtás). Bár az európai jog, az EJEB esetjogi meg-
állapításai egyértelműen visszahatnak az Alapjogi
Chartára, valamint ennek révén az uniós alapjog-
védelemre, formálisan az Európai Uniónak az
EJEE-hez történő csatlakozására még nem tör-
tént meg.
10 PONTOS KÉRDÉSEK
5/10/1. Mutassa be az „üres székek politikáját”
és az azt lezáró luxemburgi kompromisszumot!
Főmenü
AZ 1960-AS ÉVEK az európai integráció történeté-

nek egy olyan időszaka, amelyben a gazdasági cél-
kitűzések: sikeresek, de vannak súlyos politikai
válságok is
De Gaulle egy olyan integrációt akart,
 amely a szuverenitás átruházásának erős kor-

látokat szab,
 konföderatív, kormányközi alapokon
nyugvó, európai szövetséget jelent.
 Ezért az európai bizottsági elnök, Walter
Hallstein (szupranacionális elvű) és De Gaulle
között viták voltak!
 intézményi válságot robbantott ki: De Gaulle
nem értett egyet a minősített többségi dön-
téshozatallal sem, nehogy más tagállamok
rákényszerítsék akaratukat Frao-ra. 1965
nyarán arra utasította a minisztereit, hogy
maradjanak távol a Tanács üléseitől. A mint-
egy hét hónapig tartó időszak neve az „üres
székek” időszaka A franciák távolmaradása
súlyos válságot idézett elő, amely
 1966 elején az ún. Luxemburgi kompromisz-
szummal ért végét.( Miniszterek Tanácsában,
többségi döntéshozatal esetén, ha egy tagál-
lam alapvető nemzeti érdekét sérelmezni
véli, a vétó jogával élhet.)
5/10/2. Mi a kormányköziség és a
szupranacionalizmus?
Főmenü
Az Európai Unió költségvetésének mérete, a kiala-

kított uniós jogrendszer, a döntéshozatali mód-
szerek sajátosságai mesze túlmutatnak egy „átla-
gos” nemzetközi szervezeten.
A döntéshozatali módszerek vonatkozásában
ugyanis alapvetően két típust különböztethetünk
meg egy nemzetközi együttműködés esetén:
 a kormányközi és
 a szupranacionális (nemzetek feletti) mód-
szert.
A kormányközi jellegű együttműködés feltéte-

lezi, hogy a résztvevő tagállamok szuverenitásu-
kat teljes mértékben megőrzik. Úgy fogadhatnak
el a szervezet tagjaira nézve kötelező döntéseket,
hogy a tagállamoknak lehetőségük van azokat
utólag megerősíteni, magukra nézve kötelező jel-
leggel vállalni, vagyis ratifikálni, de megtehetik,
hogy ezekből kimaradnak. Az ilyen együttműkö-
dés azt is feltételezi, hogy a döntéshozatal az ösz-
szes résztvevő egyhangú szavazatával történik, te-
hát a többségi döntés kizárt. A kormányközi mód-
szerrel működő szervezetek a nemzetközi jog
alapján tevékenykednek, nemzetközi szerződése-
ket és egyéb nemzetközi jogi aktusokat alkalmaz-
nak, nem hoznak létre önálló közösségi jogrend-
szert.
A szupranacionális, vagyis nemzetek feletti
együttműködés a kormányközi módszernél jóval
szorosabb, a szuverenitás egy részének feladását
(vagy közösen történő gyakorlását) feltételező
módszer.
A nemzetek feletti együttműködésnek hét fontos
jellemzője van.
• A szervezet tagjaira nézve kötelező erejű
döntéseket hoz, vagyis amennyiben a döntés

megszületik, a tagállam nem mérlegelheti
annak végrehajtását.
• A szupranacionális jellegű szervezet legalább
részben a tagállamoktól független intézmé-
nyekkel működik, vagyis maguk az intézmé-
nyek, illetve vezető tisztségviselőik kinevezé-
sük illetve megválasztásuk után nem vissza-
hívhatók.
• Az ilyen szervezetnek jogában áll az egyéne-
ket (vagyis a tagállamok állampolgárait) köz-
vetlenül érintő, s rájuk kötelező jogszabályo-
kat alkotni.
• A nemzetek feletti szervezet képes arra, hogy
döntéseinek a tagállamok kormányainak el-
lenében is érvényt szerezzen, például bíróság
útján.
• Pénzügyi autonómiával rendelkezik, vagyis
nem, vagy nemcsak tagállami tagdíjakból fi-
nanszírozódik, amelyet kiélezett konfliktus-
helyzetben a tagállam akár vissza is tarthat,
ezzel veszélyeztetve a szervezet működőké-
pességét.
• A szupranacionális jellegű nemzetközi szer-
vezet esetében egy tagállam kilépése vagy a
szervezet feloszlatása csak a létrehozott in-
tézményrendszer egyetértésével történhet.
• Az ilyen működési elveken alapuló szervezet
új jogrendet alakít ki, amelynek a tagállamok
és polgáraik alá vannak vetve.
Az Európai Unió azért sajátos entitás, mert a

szupranacionalizmus és a kormányköziség jegyeit
egyaránt viseli. Kormányközi jellegzetesség pél-
dául, hogy az alapító szerződéseket egyhangúlag
fogadják el a tagállamok, s azokat ratifikálni köte-
lesek, egyébként nem lép hatályba az adott szer-
ződés – ahogy az az Alkotmányszerződés eseté-
ben történt 2005-ben. Szupranacionális jegy
ugyanakkor az uniós jogrend létezése, az Európai
Bíróság működése, valamint a Biztosok függet-
lensége. A szupranacionalizmus és a
kormányköziség az Európai Unió esetében dina-
mikus fogalmak: mindkettő előtérbe kerülése, il-
letve háttérbe szorulása folyamatosan változik az
integráció történetében.
5/10/3. Mutassa be a Római Szerződések aláírá-

sának okait és eredményeit!
Főmenü
A)) A L Á Í R ÁS O K A I :
1. A II. vh.-ban gazdaságilag, katonailag és politika-
ilag meggyöngült európai államok csak régi el-
lentéteiket félretéve, erőiket egyesítve tehettek
kísérletet arra, hogy az USA hegemóniáját ellen-
súlyozzák és világgazdasági pozícióikat részben
visszaszerezzék.
2. A hidegháború évtizedeiben a szovjet katonai fe-
nyegetéssel szemben az USA is támogatta a nyu-
gat-európai integrációs szándékot.
3. A gyarmatbirodalmak felbomlása miatt az Euró-
pán belüli gazdasági és politikai kapcsolatok erő-
sen felértékelődtek.
4. A tudományos-technikai forr. számos iparágban
szükségszerűvé tette a koncentrációt, a nagy vál-
lalatok és üzemek kialakulását. A szűk nemzeti
piacok már nem voltak elegendőek.
5. A műszaki fejlődés nyomán elkerülhetetlenné
vált a nemzeti energetikai, közlekedési, távköz-
lési és informatikai rendszerek szorosabb össze-
kapcsolódása, valamint a szolgáltatások szférájá-
nak integrációja is.
A II. világháború utáni újrakezdés: európai egy-
ség gondolata mivel -meggyöngült Nyugat-Eu-
rópa az Egyesült Államok számára fontos tér-
séggé vált a Szovjetunióval szembeni politiká-
ban. Amerikai támogatás mellett a nyugat-euró-
pai országok maguk is igyekeztek az egymás kö-
zötti szálakat szorosabbra fűzni, hogy USA hege-
móniáját ellensúlyozzák.
-1947 Marshall-terv koordinálására születtek meg
az európai integráció első intézményes formái:
-1948-ben jött létre az Európai Gazdasági Együtt-
működés Szervezete (OEEC)
-1949 Európai Tanács megalakulása (mivel USA-
tól és a Szovjetuniótól is független Európát kíván-
tak vmilyen formában létrehozni)
-1950-ben létrejött az Európai Fizetési Unió (EPU)
-1950. május 9. Schumann-nyilatkozat (május 9.
ma: Európa Nap)
• II. világháború lezárásának 5. évfordulója, Eu-
rópai Közösség napja azóta is.

• Robert Schumann(fr. külgymin.) francia-né-
met megbékélést akar, politikát és gazdasá-

got összekapcsolja, a szén és acéltermelést
közös felügyelet alá kell venni (közös hivatal
létrehozása).
• Ez a háború megakadályozása miatt, a szén-
és acéltermelés a két ország határán műkö-

dik, kevés vállalatot érint ez a termelés, köny-
nyű az összehangolás, azonosak a termelési
feltételek és technológiák, azonosan képzett
a munkaerő, nem függ az ágazat az időjárás-
tól.
• A koordinált felhasználás gazdaságilag is in-
dokolt
• Előkészítője: Jean Monnet, a francia kor-
mány tervezési részlegének vezetője, a szén-

és acélközösség közgazdasági és szervezeti
szülőatyja.
• Távolabbi cél: európai föderáció megterem-
tésének gondolata.
• Szakított a francia külpolitikai tétellel, misze-
rint gyenge Németország kell.

1950. június 20.: Franciaország, Németország,
Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg:
elfogadták a Schuman Nyilatkozat elveit → 9
hónap múlva eredmény:
Európai Szén és Acélközösség megalapításáról
szóló Szerződés (ESZAK azaz Montánunió/
* 1951. április 18. aláír-
ják Párizsban
* 1952. július 25. ha-
tályba lépett Élen a
Főhatóság áll.
 A tagállamok szakminisztereiből létre-
jött a Tanács, mely ellenőrzi a Főhatósá-

got, és jogalkotó szervként működik.
 Felállították a Közgyűlést (konzultatív
funkció), valamint a Montánunió Bíró-

ságát a vitás kérdések eldöntésére. Fő-
hatóság elnöke Jean Monnet lett.
1954, Párizs - Nyugat-európai Unió (WEU):
ESZAK-tagállamok + Nagy-Britannia: A szerve-
zet azonban a NATO árnyékában maradt, ér-
demi tevékenységet nem folytatott.
Az ESZAK-tagállamok külügyminiszterei Mes-
sina-i Konferenciájukon (1955) megállapodtak
egy szövegező bizottság felállításától, amely-
nek:
• az egységes gazdasági térségről (Kö-
zös Piac) és
• a közös atompolitikáról (atomenergia
békés célú felhasználása) szóló két

szerződéstervezet kidolgozása lett a
feladata.
1956-ban Paul-Henri Spaak vezetésével dol-
gozó bizottság terjesztette elő jelentését
(Spaak-jelentés): A jelentés szerint egységes
gazdasági térség (Közös Piac) csak akkor létez-
het, ha:
megvalósul a nemzeti
piacok fúziója és sor ke-
rül egy átfogó vámunió
felállítására.
B)) R Ó M A I S Z E R Z Ő D É S E K: 1957. március
25- én Róma - Fr.o, NSZK, Olaszo., Benelux-ál-
lamok (ESZAK tagállam) kül.min. és min. írták
alá
1958. jan. 1. hatályba léptek (alapszerződés, az
Európai Unió elsődleges jogforrása (mintegy al-
kotmánya)
1)EGK-t (Európai Gazdasági Közösség) ALAPÍTÓ

SZERZŐDÉS (elsődleges jogforrásként működik)
(más néven Római szerződés)
Áll: -248 cikk
-technikai szabályozás (főként vám-
csökkentést érintő) -jegyzőkönyvek
(tagállamok preferenciáiról)
2)EURATOM (Európai Atomenergia Közösség)

ALAPÍTÓ SZERZŐDÉS
C)) A L Á Í R Á S E R E D M É N Y E I : EURÓPAI
INTEGRÁCIÓ-KÖZÖS BELSŐ
PIAC LÉTREJÖTTE
Integráció fokozatai
1) Preferenciális övezet: a kereskedelemben kü-
lönböző kedvezményeket nyújtanak egymás-
nak a kapcsolatban álló országok (pl.: legna-
gyobb kedvezmény elve).
2) Szabadkereskedelmi terület: a terület orszá-
gain belül a külkereskedelem liberalizált, de a
kívülállókkal szemben minden tagállam önálló
vámpolitikát folytat.
3) Vámunió: a terület országain belül a külkeres-
kedelem liberalizált (áruk és szolgáltatások sza-
badon mozognak), de a kívülállókkal szemben
már közös külső vámokat és külkereskedelmi
politikát alkalmaznak.
4) Közös piac: a vámuniónál annyival több, hogy
az áruk és szolgáltatások szabad mozgásán túl
a termelési tényezők (tőke és munkaerő)
áramlását is liberalizálják.
5) Egységes (belső) piac: a közös piacnál annyi-
ban több, hogy a nem vámjellegű korlátozáso-
kat is felszámolják.
6) Gazdasági unió: a közös piacon túl a gazdaság-
és pénzügypolitikák integrációját is megvaló-

sítják, végcélként annak közös szintű egysége-
sítését tekintik. Fontos eleme a közös valuta is.
7) Politikai unió: a kormányzat és a törvényhozás
fokozatos átvitele közösségi szintre, gyakorla-

tilag egy államként való működés. E folyamat
fontos eleme közös külpolitika kialakítása és a
bel- és igazságügyek közösségi szintre eme-
lése. Az európai integráció fejlődése
Integ-
Megvaló-
rációs Jogi alap Célkitűzés
sítás
szint
Vám- Római Vámunió 1968
unió Szerző- 1970-ig
dés
Aláírás:
1957. 03.
25. Ha-
tályba lé-
pés:
1958.
01. 01.
Közös Római Közös piac Folyama-
piac Szerző- – tosan
dés konkrét
Aláírás: időpont
1957. 03. nélkül
25. Ha-
tályba lé-
pés:
1958.
01. 01.
Egysé- Egységes Egységes 1993. 01.
ges piac Okmány piac 1993. 01.:
Aláírás: 01. 01-re konkrét
1986. 02. program
18. Ha- végrehaj-
tályba lé- tása Tel-
pés: jes meg-
1987. valósítás
01. 01. folyama-
tosan
Gazda- és Maast- Monetáris 1999. 01.
sági richti unió max. 01.
mone- Szerző- 1999. 01.
táris dés Alá- 01. Megvaló-
unió írás: Gazdasági sítás fo-
1992. 02. unió: lyamatos
07. Ha- konkrét an
tályba lé- határidő
pés: nélkül
1993.
11. 01.
Amszter- Foglalkoz- Megvaló-
dami tatáspoliti sítás fo-
Szerző- kai lyamatos
dés Alá- harmonizá- an
írás: ció: végső
1997. 10. határidő
02. Ha- nélkül
tályba lé-
pés:
1999.
05. 01.
Politi- Maast- - Uniós ál- 1993. 11.
kai unió richti lampolgá 01. Meg-
Szerző- rság valósítás
dés Alá- - Közös folyama-
írás: kül- tosan
1992. 02. és biz-
07. Ha- tonságpo
tályba lé-
litika
pés:
- Bel- és
1993.
igazság-
11. 01.
ügyi
együtt-
működés
Amszter- Közös
- Megvaló-
dami kül- sítás fo-
Szerző- és biz- lyamatos
dés Alá- tonságpo an
írás: litika erő-
1997. 10. sítése 1999. 05.
02. Ha- Bel- és
-
01-től
tályba lé-igazság- (2004.
pés: ügyi 05. 01-ig)
1999. együtt-
05. 01. működés
nagy ré-
szének
közösségi-
esítése 5
év
alatt
1960-as évek integrációs fejleményei, De Gaulle
Európája
• 1962. július 30. a Közös Agrárpolitika (KAP)
hatálybalépése (Charles de Gaulle fr. elnök
érdeke miatt)
• 1967. Az Európai Közösség létrejötte a há-
rom szervezet - az Európai Szén-és Acélkö-
zösség, az Európai Atomenergia Közösség és
az Európai Gazdasági Közösség - végrehajtó
testületeinek (Tanács és Bizottság) összeol-
vadásával.
Megalakul az EK 14 tagú új Bizottsága.
• 1968. július 1. A hat ország közötti mennyi-
ségi korlátozástól mentes vámunió betelje-
sedése.
• 1969. GMU (gazdasági és monetáris unió) lét-
rehozása
1970-es években: megtorpanás és kiútkeresés
• 1972. okt.: Döntés az Európai Regionális Alap
felállításáról (1975-ben indult).
• 1973. január 1. Dánia, Nagy-Britannia és Ír-
ország felvétele.
• 1974. Az Európai Tanács felállítása (államfők
és kormányfők értekezlete). 1979. június
7-10. Az Európai Parlament első választása az
általános választójog alapján.
1980-as évek Európai Közössége: Az európai in-
tegráció új lendülete - a Delors-korszak
• 1981.január 1. Görögország csatlakozása.
• 1986. január 1. Spanyolország és Portugália
felvétele.
• 1986. Az Egységes Európai Okmány aláírása,
az egységes piac előkészítése, a szociális di-
menzió a közösségi politika szerves részévé
válik.
1990-es évek ÚJ KORSZAK
• 1992. február 7. Az Európai Unióról szóló
(Maastrichti) Szerződés aláírása.
• 1993. november 1. Az Európai Unió és az
egységes belső piac létrejötte, miután a 12
tagállam ratifikálta a Maastrichti Szerző-
dést.
• 1995. január 1. Finnország, Svédország és
Ausztria belépése.
• 1995. március 26. A Schengeni Egyezmény
hatályba lépése.
• 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszter-
dami Szerződés
• 1999. Európai Monetáris Unió, az egységes
valuta bevezetése. 2000-es évek-sikertelen
alkotmányozó folyamat
• 2003. február 1. Nizzai Megállapodás ha-
tályba lépése
• 2004. máj. 1.: Málta, Ciprus, Észtország,
Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehor-
szág, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia
csatlakozása. 2004. okt. 29. Alkotmányos
Szerződés (ASZ) 25 tagállam aláírta- Róma
2007. jan. 1.: Románia és Bulgária belépése.
• 2009. december 1. Lisszaboni Szerződés
2010-es évek
• 2013. Horvátország is csatlakozott.
5/10/4. Mutassa be a belső piac megvalósításá-

ról szóló Fehér Könyvet és az Egységes Európai
Okmányt!
Főmenü
A „Fehér könyv a belső piac megvalósításáról”

című dokumentumabból indult ki, hogy az egy-
séges belső piac kialakításának érdekében mi-
lyen akadályokat kell felszámolni az Európai
Közösségben 1992-ig. Három kategóriát állí-
tott fel: a fizikai, a technikai és a pénzügyi aka-
dályok csoportját. Ezek között - a politikai viták
megelőzése érdekében - nem alakított ki pre-
ferencia-sorrendet.
A fizikai akadályok között elsősorban a határ-
ellenőrzések megszüntetése szerepelt, s ez
volt a program közvélemény számára legin-
kább látványos eleme. Ez az egyszerű lépés
ugyanakkor lavinaként indított el további kö-
zösségi politikákat: ha ugyanis nincsenek belső
határok, akkor a külsőt kell megerősíteni.
A Fehér Könyv által meghatározott második
csoport, a technikai akadályok köre tartal-
mazta a legtöbb tennivalót. Ezen belül is a leg-
több feladatot a közös szabványok kialakítása
jelentette.A technikai akadályok csoportja
azonban nemcsak a szabványokat érintette. Az
egységes piac működését torzító tényezők kö-
zött szerepelt az állami támogatások rend-
szere, valamint a közbeszerzés szabályai. Itt is
közösségi szintű szabályozásra volt szükség. A
szolgáltatások szabad áramlása, a tőkeáram-
lás szabadságának biztosítása szintén közös-
ségi jogszabályok megalkotását igényelte. A
munkaerő szabad áramlása mindaddig nem
volt biztosítható, ameddig a tagállamok meg
nem egyeztek a diplomák és szakképesítések
kölcsönös elismerésében.
A pénzügyi akadályok elsősorban az adózást
érintették. Nem nehéz belátni, hogy a forgalmi
adó különbözősége egyértelműen összefüg-
gésben van a fogyasztói árszinttel, így a ver-
sennyel is. Az ÁFA szabályok harmonizálása
azonban rendkívül nehéz ügynek bizonyult.
Más adófajták kérdésében a Fehér Könyv nem
is foglalt állást.
Az 1986-ben elfogadott (és 1987-től hatályos)
ún. Egységes Európai Okmány harminc év
után először frissítette az együttműködés jogi
kereteit. A szerződés számos intézményi válto-
zást rögzített. Mivel a szerződés alapvető célja
az egységes piac program végrehajtásának elő-
segítése, az ezzel kapcsolatos döntéshozatal-
ban az egyhangúság helyett a minősített
többségi szavazást írta elő. Ugyanakkor, az
olyan érzékeny területeken, mint az adózás, a
személyek szabad mozgása, valamint a mun-
kavállalók jogai, megmaradt az egyhangú sza-
vazás követelménye.
A szerződés kodifikálta az egyébként már a het-
venes évek óta működő Európai Tanács intéz-
ményét. Sajátos módon azonban - ez a testület
politikai szerepéből következik - kompetenciái
nem kerültek rögzítésre, s formális jogalkotó
hatásköre nincsen.
5/10/5. Mutassa be az EU aktuális válságterüle-

teit!
Főmenü
Az Amerika Egyesült Államokból 2006-ban indult

jelzálog-hitelpiaci válságból globális pénzügyi és
gazdasági válsággá fejlődött krízis 2008-ban elérte
az öreg kontinenst. Az Európai Unióban is számta-
lan bank, biztosítótársaság, vállalat ment csődbe.
A válságkezelés, néhány összehangolt uniós kez-
deményezéstől (tagállamok a kisbetétesek szá-
mára ötvenezer euróig - amely százezer euróig
volt emelhető - betétgaranciát nyújtson) elte-
kintve hasonló recept szerint, de főleg tagállami
hatáskörben zajlott. Majdnem minden tagállam-
ban a nemzeti kormányok döntései alapján feltő-
késítették a bankokat, biztosítókat, pénzintézete-
ket, de egyes bankok államosítása is bekerült a
válságkezelés eszköztárába. A gyárbezárások, és a
tömeges elbocsátások az európaiak széles rétegét
érintették. 2009-ben a gazdasági növekedés a ne-
gatív tartományba került. Az európai gazdaság a
tartós, mély recesszió állapotába sodródott.
Ezzel párhuzamosan az euró-zóna is súlyos vál-
ságtüneteket produkált. Számos eurózóna tag
olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely
már veszélyeztetni kezdte az euró-zóna stabilitá-
sát. A görög helyzet bizonyult a legsúlyosabbnak.
A görög államadósság a kilencvenes évektől folya-
matosan növekedett, és a görög kormányok által
sorozatosan alkalmazott korrekciós technikák el-
lenére a válság európai begyűrűzése után átlépte
a görög bruttó nemzeti össztermék 100 %-át. Ez-
után kimentések, megszorítások következtek
több hullámban is, és Görögország Unióból való
kilépése is felmerült.
Az euró-zóna válsága nyilvánvalóvá tette a GMU

diszfunkcionalitását, és azt a korábban is ismert
tényt, hogy a Maastrichti Szerződés valójában egy
féloldalas rendszert hozott létre. Ennek orvoslá-
sára az Európai Unió intézményei kezdeményez-
ték a gazdasági kormányzás megteremtését, és a
valódi GMU létrehozását. 2013-tól számtalan
olyan új pénzügyi eszközt és mechanizmust hoz-
tak létre, amely ennek megvalósítása irányába
mutatott.
A válság európai begyűrűzése korszakhatár az eu-

rópai integráció történetében: hatásai és kezelé-
sének módszerei átalakították Európát. Az Euró-
pai Unió intézményrendszerét és működését az
ötvenes évek óta évtizedekig meghatározó tech-
nokrata logika megváltozott: az egységes Európa
átpolitizálódott. A megsokasodott feladatok kö-
zepette nemcsak a gazdasági és politikai döntés-
hozatal tartalmi elemeire kellett koncentrálni,
hanem arra is, hogy megváltozott az Európai Unió
intézményei közötti munkamegosztás jellege, új
szereplők léptek be az intézményi játéktérbe és
ezzel újraíródott az integrációs intézményrend-
szer történetét végig kísérő
kormányköziségszupranacionalizmus kettős-
sége. A Lisszaboni szerződés új szabályai papíron
az Európai Parlamentet, ezzel a nemzetek feletti
jelleget erősítették. Az Európai Parlament hatás-
köre kibővült - a korábbi 44 terület helyett 90 sza-
bályozási területre terjed ki. A válság gyors dön-
téshozatalt követelő eseményei azonban a tagál-
lami befolyást, a Tanács szerepét húzták alá.
Az 1974 óta folyamatosan működő, az EU politikai
irányításért felelős, tagállami állam - és kormány-
főkből álló Európai Tanács (EiT) vezetője a Lissza-
boni Szerződés értelmében már nem az elnöksé-
get adó tagállam vezetője, hanem az állandó el-
nök. (Herman van Rompuy, jelenleg Donald Tusk.)
A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével új tiszt-
ség, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő
jött létre. A pozíció több korábbi feladatkört egye-
sített: az EU közös kül-és biztonságpolitikájának
koordinálása mellett a Bizottság alelnöki és a Kül-
ügyek Tanácsa vezetői szerepét is betölti, vala-
mint az Európai Külügyi Szolgálat kiépítéséért és
működtetéséért is felelős.
Mivel Barroso kitöltötte két lehetséges ciklusát, új
bizottsági elnök jelölése vált szükségessé.
Ebben az évben a szokásos politikai vitákat intéz-
ményi viták is tarkították. Az Európai Parlament
(EP) ugyanis a Lisszaboni Szerződés azon rendel-
kezését (17. cikk (7) bekezdés), miszerint az Euró-
pai Tanácsnak figyelembe kell vennie a Bizottság
elnöki tisztére vonatkozó jelöléskor az európai
parlamenti választások eredményét, úgy értel-
mezte, hogy az EP pártjai elnökjelölteket nevez-
nek meg, a tagállami választások miniszterelnök -
jelöltjeihez hasonlóan, s a választásokon győztes
párt jelöltjét nevezi majd meg az állam-és kor-
mányfőkből álló Európai Tanács. A megoldást
egyébként az Európai Bizottság vetette fel, melyet
az Európai Parlament határozatban rögzített.
Több európai kormányfő is kritizálta ezt az intéz-
ményi megoldást, többek között a német kancel-
lár, Angela Merkel és a magyar miniszterelnök, Or-
bán Viktor is. Az európai pártok azonban azonnal
léptek és megnevezték jelöltjeiket. Az ún. Csúcs-
jelölt-rendszer (Spitzenkandidat-rendszer) to-
vábbi újítása a televíziós megjelenés volt: 2014.
április 9. és május 20. között kilenc tévévitára ke-
rült sor, angol, német és francia nyelveken. A vitá-
kat közvetítette az Euronews és különböző nem-
zeti televíziós csatornák. Jean-Claude Junckert vé-
gül jelölte az Európai Tanács és az Európai Parla-
ment 422 szavazattal választotta meg. Szervezeti
újítás a Juncker-Bizottság szerkezete: Frans
Timmermans általános helyettesként került
megnevezésre és rajta kívül még öt „tematikus”
alelnök került kinevezésre. Így – a Bizottság törté-
netében először – kétszintű a Bizottság: ezzel ta-
lán sikerül azt az évtizedes problémát orvosolni,
hogy a Bizottság „túl nagy” ahhoz, hogy az egyes
szakpolitikai területeken eredményesen működ-
jön.
A többsebességesség tovább erősödött az intéz-
ményrendszerben is. A válság időszakában az
euró-zóna működéséért felelős Euró-csoport –
ami az euró-övezet gazdasági és pénzügyminiszte-
reinek találkozója, tehát nem az összes tagállam,
csak azok egy csoportja vesz benne részt – ki-
emelt szerepet játszott.
A válság kitörése óta az Európai Unió vezetői kö-

zött kiéleződött a vita az Európai Unió természe-
téről, jövőjéről. Ez nem elméleti vita, és nem is
távoli víziókról szóló diskurzus: az Európai Unió és
az euró-zóna működőképességéről van szó. Úgy
tűnik, két markáns álláspont van kirajzolódóban.
Az egyik azt szorgalmazza, hogy szorosabb
együttműködésre lépjenek a tagállamok, a másik
pedig éppen ellenkezőleg, visszabontaná az ed-
digi építményt az egységes piac szintjéig. Ennek
az álláspontnak a vezéralakja Nagy-Britannia. Da-
vid Cameron brit miniszterelnök 2012-ben projek-
tet indított „Az Egyesült Királyság és az Európai
Unió közötti kompetencia-egyensúly felülvizsgá-
lata” címmel, melynek keretében a brit kormány-
zati szervek 32 szakpolitikai területen vizsgálták
meg az EU és Nagy-Britannia közötti munkameg-
osztás természetét. David Cameron 2013. januári
beszédében kezdeményezte – az egyébként az
Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) ál-
tal hangoztatott követeléssel összhangban – a
népszavazást az ország EU-tagságának fenntartá-
sáról. A 2016. június 23-án megtartott népszava-
záson a kilépést támogatók kerültek többségbe,
Cameron pedig bejelentette lemondását. A brit
kilépés azonnali negatív hatással volt a tőzsdékre
és a font árfolyamára is, de valószínűsíthetően ha-
tással lesz az Európai Unió globális státusára, poli-
tikai rendszerére, költségvetésére, és más tagálla-
mokban tapasztalt elfogadottságára is.
Az Európai Unió külső környezte gyökeresen meg-

változott: nyugaton, keleten és délen is új jelensé-
gek késztetik reagálásra az Európai Uniót.
Nyugaton az Amerikai Egyesült Államokkal való
kapcsolatrendszer tekintetében a terítéken lévő
Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partner-
ség (Transatlantic Trade and Investment
Partnership, TTIP) a világ eddigi legnagyobb kiter-
jedésű szabadkereskedelmi térségének létrejöt-
tét eredményezheti. A tagállamok egy része a vi-
ták következtében elbizonytalanodott a megálla-
podás szükségességében.
Az Egyesült Államokkal való kapcsolatrendszer
azonban nem merül ki a kereskedelempolitikai
megállapodás tárgyalásában: az USA és az Euró-
pai Unió közös problémával, Vlagyimir Putyin új
Oroszországával néz szembe a 2010-es évek eleje
óta. Putyin elnök 2012-es, harmadik újraválasztá-
sát követően Oroszország fellépése az Európai
Unió közvetlen szomszédjára, Ukrajnára is kiter-
jed. 2014 folyamán a nemzetközi felháborodást
kiváltó népszavazást követően Oroszország an-
nektálta a Krímet. Az ukrán konfliktus kirobban-
tója az önmagán túlmutató EU-Ukrajna társulási
megállapodás lett. Míg az Európai Unió nem gon-
dolta ezt az ukrán EU tagság előszobájának, addig
Oroszország a nyugat térnyerését látta a saját ér-
dekszférájában. A bonyolult kül- és biztonságpo-
litikai helyzetet az energiapolitikai problémák is
súlyosbítják. (Az Európai Unió gázfelhasználásá-
nak mintegy 40%-a származik Oroszországból.)
Az Európai Unió dél-délkeleti irányból érkező ki-

hívásainak elsődleges forrása a KözelKelet, mely
az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment
keresztül. Átrendeződtek a térség országai közötti
belső hatalmi viszonyok: megváltoztak az arab és
nem-arab országok egymás közötti kapcsolatai.
Változás továbbá a népesség-robbanás is. A jelen-
tős társadalmi, gazdasági és politikai változások
vezettek a 2011-ben elkezdődött, a térség több
országát érintő fordulathoz, az ún. arab tavasz-
hoz. Békésnek indult, alulról szerveződő demonst-
rációk következtében elűzték számos ország veze-
tőjét (Egyiptom, Tunézia, Líbia, stb.), civil felkelé-
sek (Szíria, Bahrein), illetve jelentős tiltakozások
törtek ki (pl. Algéria, Irak, Marokkó, stb.) Szíriában
az átalakulás polgárháborút eredményezett.
Az Európai Unió közös menekültügyi rendszerét
1999-ben kezdte kiépíteni, szoros összefüggés-
ben a Schengen-rendszerrel. A menekültekkel
való humánus bánásmód biztosítása nem (csak)
uniós jogi követelmény: az 1951-es Genfi Egyez-
mény is tartalmazza. Menedékjogot az üldözte-
téstől vagy súlyos sérelemtől menekülő emberek
számára lehet megadni. Az Európai Unióban a
menedékjog eljárását az ún. dublini rendeletek
rögzítik. Az Európai Bizottság 2015 májusa óta
több intézkedéscsomagot állított össze a mene-
kültkérdés kezelésére. Mindezek ellenére a vál-
ság nem látszik enyhülni és kérdéses az intézkedé-
sek hatékonysága is. 2015-ben tanácsi határozat
is született menekültek áthelyezéséről
(2015/1523), a vita azonban tovább folytatódott.
Több tagállam, köztük Magyarország is megkér-
dőjelezi ezt a jogszabályt. Kerítések épülnek az
Európai Unió külső határain, és uniós tagállamok
között is. Úgy tűnik Európa kettős szorításba ke-
rült a menekültügy kérdésének megoldásában:
egyrészt szeretne az emberi jogi elvek maradék-
talan betartásával segítséget nyújtani a bajba ju-
tott menekülteknek. A menekültek számának tö-
meges volta következtében azonban azzal szem-
besül, hogy elérte befogadási kapacitásának ha-
tárait. Nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben sincs
szolidaritás a tagállamok között: a tagállamok
többsége sürgető közös európai problémának te-
kinti a menekültkérdést, de saját megoldásokat
alkalmaz. Ennek következtében nincs közös euró-
pai megoldás. Európa ebben a válsághelyzetben
cselekvőképtelennek látszik.
5/10/6. Ismertesse az uniós jog másodlagos for-

rásainak rendszerét!
Főmenü
A teljes uniós joganyag magába foglalja az elsőd-

leges- és másodlagos joganyagotvalamint az Eu-
rópai Unió Bírósága teljes joganyagát.
Másodlagos jogforrásoknak: tekintjük a Szerző-

désekben lefektetett alapelvek, célok, feladatok
megvalósulását elősegítő, biztosító jogi eszközö-
ket, amelyek az uniós intézmények jogalkotó te-
vékenysége nyomán születnek.
A Lisszaboni szerződés megkülönböztet:
 Jogalkotási aktusok:rendeletek, irányelvek,

határozatok. Csak kötelező jogszabályok le-
hetnek
 Nem jogalkotási aktusok: : a Szerződés két

formáját különíti el.
o felhatalmazáson alapuló jogi aktus: a Bi-
zottság kiegészíthesse vagy módosíthassa

a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető
rendelkezéseit.
o végrehajtási aktus: valamely kötelező jogi

aktus végrehajtását nem a tagállamok
végzik saját nemzeti jogukban, hanem ezt
uniós döntéssel kell megtenni.
Az uniós jogi aktusokat fel lehet osztani kötelező,

illetve nem kötelező jellegük alapján is:
Kötelező jogi aktusok: rendeletek, irányelvek, ha-
tározatok. Csak kötelező jogszabályok lehetnek.
• Rendelet: olyan általános hatályú uniós jogi
norma, teljes egészében, minden tagállam-

ban kötelező és közvetlenül alkalmazandó. A
tagállamoktól nem igényli külön jogszabály
kibocsátását, hatályba lépésével további ak-
tus nélkül a belső jogrend részévé válik. A
jogegységesítés hatékony eszköze, mert min-
den tagállamban ugyanazzal a tartalommal
érvényesül. A tagállamoknak feltétlen jogal-
kalmazási kötelezettsége van. A rendelet fe-
lülírja a tagállami szabályozás esetleges el-
lentétes rendelkezéseit is. A rend-el adott
kérdés pontos és részletes szabályozására
törekszenek.
• Irányelv: uniós jogszabály, az elérendő célo-
kat illetően kötelezi a tagállamokat, de a cél

megvalósításának formáját( az eljárások és
eszközök megválasztását ) átengedi a tagálla-
moknak. A nemzeti jogrendbe illesztés mód-
ját atagállamok maguk döntik el, hogy új
jogsz-t hoznak, vagy meglévőt módosítanak.(
az új lehet: tv, rendelet,stb.) Az irányelvek a
rendeletekhez képest nagyobb mozgásteret
biztosítanak a tagállamoknak, de az azokban
foglalt szabályoknak a nemzeti jogban való
megjelenítésére kötelesek.
• Határozat: teljes egészében kötelező. A Lisz-

szaboni Szerződés úgy fogalmaz, hogy
amennyiben a határozatnak vannak címzett-
jei,( tagállam, természetes személy, vagy jogi
személy ) akkor az kizárólag azokra nézve kö-
telező. Általában igazgatási jellegűek, konk-
rét ügyre vonatkoznak.
Nem kötelező jogi aktusok: az ajánlás és a véle-

mény. ( a nemzeti bíróságoknak, ha uniós joggal
kapcsolatos ügyekben járnak el figyelembe kell
venniük )
• Az ajánlás: általában egyfajta cselekvési és
magatartási elvárásokat fogalmaz meg ( se-

gíti az uniós jog értelmezését )
• A vélemény: egy álláspontot ad meg, gyak-
ran valakinek a kérésére.
5/10/7. Ismertesse az uniós jog és a tagállami

belső jogrendszerek viszonyát!
Főmenü
Az uniós jog különbözik mind a nemzetközi jog-

tól, mind az államok belső jogrendjétől. Az EGK-
Szerződés egy saját jogrendszert hozott létre.
(Eredetileg államok közötti szerződések eredmé-
nyeként született meg az uniós jog, mely a tag-
államokra, valamint magán,- illetve jogi szemé-
lyekre egyaránt vonatkozó jogok és kötelezett-
ségek összessége. Egyedi jogrend, amelynek sa-
ját intézményei, jogalkotási eljárásai és jogforrá-
sai vannak.) Nemzetközi jog: nemzetközi szerző-
désekre épül.
Azt a tételt, mely szerint az uniós jog elsőbbsé-
get élvez a tagállamok belső nemzeti jogrend-
szerének szabályaival szemben, az Európai Unió
Bírósága dolgozta ki több lépésben:
1. Costa v. ENEL ügyben alkalmazták először: új
jogrend létrehozása, mely egyaránt kötelezi
a tagországokat, illetve az állampolgárokat.
2. 1971. Bizottság v. Ffanciaország ügy kapcsán:
kiegészítés:az egyszer már a Közösségre átru-
házott hatáskört egyoldalúan visszavonni
nem lehet.
3. 1978. Simmenthal II. ügyben: a Bíróság kije-
lentette a közösségi jog elsőbbségét, a tagál-
lami bíróságoknak a közösségi jogot teljes
egészében alkalmazni kell, és figyelmen kívül
kell hagyniuk bármilyen, azzal összeütközés-
ben álló nemzetközi jogi rendelkezést.
4. Lisszaboni Szerződés 17. sz. nyilatkozata
egyértelműsíti az uniós jog elsőbbségének el-
vét. (Amennyiben az uniós jog összeütközés-
ben áll a tagállamok egyes jogszabályaival,
akkor az uniós jogot kell alkalmazni. A tagál-
lamoknak nincs arra lehetőségük, hogy egy
uniós jsz.-t később módosítsák, illetve felülír-
ják. A nemzeti jogalkotó az uniós jsz.-t egyol-
dalúan nem változtathatja meg, nem érvény-
telenítheti, és nem hatálytalaníthatja.)
Előfoglalás elve (pre-emption): Az uniós jogal-
kotás elfoglalja a teljes szabályozási területet. A
tagállami jogalkotásnak nem marad tere.
Közvetlen hatály- Közvetlen alkalmazhatóság
kérdése: Az uniós jog egy része közvetlenül al-
kalmazandó a tagállamok nemzeti jogában (nem
igényel további tagállami jogalkotási feladato-
kat), a másodlagos jogforrások közül a rendele-
tek közvetlenül alkalmazandóak.
Közvetlen hatály: a természetes, illetve jogi sze-
mélyek nemzeti bíróságaik előtt hivatkozhatnak
az uniós jogra, és kérhetik, hogy a nemzeti bíró-
ság ítéletét az uniós jogra alapozza. (pl. 1963.
Van Gend en Loos-ügy). Kétféleképpen érvénye-
sülhet a közvetlen hatály:
1.Vertikális közvetlen hatály: Egy természetes
vagy jogi személy valamely tagállammal
szemben hivatkozik az uniós jogra nemzeti
bíróság előtt.
2.Horizontális közvetlen hatály: természetes
és jogi személyek egymás közti pereikben ké-
rik, hogy a nemzeti bíróság ítéletét az uniós
jogra alapozza.
5/10/8. Mutassa be az uniós jog és a nemzetközi

jog viszonyát!
Főmenü
Az uniós jog viszonya a nem-

zetközi joghoz
Az Európai Unió jogrendje:
új, sajátos, a hagyományos értelemben
vett nemzetközi jogtól elkülönült,
nemzetek feletti jogrend-
szer(szupranacionális jog),
mélyen meghatározza a tagállamok jog-
rendszerét.
Az uniós jog t különbözik mind a nemzetközi
jogtól, mind az államok belső jogrendjétől.
Európai Unió Bíróságának az 1964-es Costa v.
ENEL ügyben hozott döntésében került sor, mely
szerint a hagyományos nemzetközi szerződések-
től eltérően az EGK-Szerződés egy saját jogrend-
szert hozott létre, amely a Szerződés hatálybalé-
pésétől a tagállamok jogrendszerébe illeszkedik,
és amely azok bíróságaira nézve kötelező.
Az uniós jog eredetileg a nemzetközi joghoz ha-
sonlatosan államok közötti szerződések ered-
ményeként született, de mégis attól számos te-
kintetben eltér.
Nemzetközi joggal: az állam- , és ennek meg-
közi viszonyokat szabályozza felelően
jogalanyai az álla-.
mok,nemzetközi
Uniós jog a tag-
szerződésekreépül
államokra, vala-
mint magán-, illetve jogi személyekre egyaránt
vonatkozó jogok és kötelezettségek összessége.
Az uniós jog forrásai között a Szerződések mel-
lett döntő szereppel bírnak az EU saját jogi ak-
tusai, az uniós intézmények által alkotott má-
sodlagos jogforrások. Az uniós jog:
• egyedi jogrend,
• saját intézményei, jogalkotási eljárásai és
jogforrásai vannak,
• a tagállamok jogrendjének integráns részét
képezi,
• tagállamok bíróságai is alkalmazni kötele-
sek.
Az uniós jogot a nemzetközi jog releváns szabálya-
ira tekintettel kell értelmezni, mivel a nemzetközi
jog részét képezi az uniós jogrendnek, és köte-
lező az Unió intézményeire, ahogyan azt az Euró-
pai Unió Bírósága többször is kiemelte.
Az Unió önálló jogalanyként (a tagállamok he-

lyett) jelenik meg a nemzetközi kapcsolatokban,
ami azt jelenti, hogy korábban a Közösség, illetve
az Unió által kötött nemzetközi szerződések ren-
delkezései kötelezőek az Unióra nézve. Az EUMSZ
216. cikk (2) bekezdése alapján pedig az Unióra
nézve kötelező nemzetközi szerződéseknek el-
sőbbsége van a másodlagos uniós jogi aktusokkal
szemben.
Az Európai Unió Bírósága joggyakorlatából kitű-
nően a nemzetközi jog általános szabályai (nem-
zetközi szokásjog) kötelezik az Uniót és az uniós
jog részét képezik.
5/10/9. Ismertesse az EU demokratikus működé-

sének alapelveit!
Főmenü
Lisszaboni Szerződés→ külön cím kialakításával

jobban láthatóvá tette a demokratikus elvekre
vonatkozó rendelkezéseket, mely megfogal-
mazza a demokratikus egyenlőség, a képviseleti
demokrácia és a részvételi demokrácia elveit.
1, demokratikus egyenlőség → polgárok közötti

egyenlőség elve
Jogi háttér: EUSZ 9. cikke, EUMSZ 20-24. cikkei,
Alapjogi Charta
• uniós polgárok közötti megkülönböztetés ti-
lalma
• helyhatósági választójog
• minden uniós polgárnak joga van petíciót be-
nyújtani
• minden uniós polgárnak joga van panasszal
fordulni az európai ombudsmanhoz

• megfelelő ügyintézéshez való jog
• bármely uniós polgár jogosult az Unió intéz-
ményeinek, szerveinek és hivatalainak doku-

mentumaihoz hozzáférni
• minden uniós polgárnak joga van ahhoz,
hogy az Uniós hivatalos nyelveinek bármelyi-

kén írásban forduljon az Unió EUSZ 13. cikké-
ben említett 7 intézményhez, és
a megkeresés nyelvén választ kapjon
• jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy
konzuli hatóságainak védelmét igénybe
venni
• az Unió tevékenységéről véleményt nyilvání-
tani, és azt nyilvánosan megvitatni
• tagállamok területén való szabad mozgás és
tartózkodás
2, képviseleti demokrácia
EUSZ 10. cikke nem keletkeztet új jogokat, pusz-
tán megerősíti a Szerződések szelleméből követ-
kező alapelveket. Az uniós polgárok közvetlen
képviselete az Európai Parlamentben valósul
meg. Az európai parlamenti választásokon a vá-
lasztójog gyakorlásának szabályait az EU irány-
elvi szinten határozza meg.
• általános
• közvetlen
• titkos
• egy vagy több választási kerületben

• arányos (listás) választási rendszer
A képviseleti demokrácia elve az EU-ban nem-
csak az Európai Parlamenten keresztül, hanem
az Európai Tanács munkájában részt vevő állam-
és kormányfőkön, illetve a Tanácsban képvise-
lettel rendelkező kormányokon keresztül is érvé-
nyesül. Az EUSZ 10. cikke a nyilvános és a polgá-
rokhoz lehető legközelebb eső szinten történő
döntéshozatal elvét is deklarálja.
3, részvételi demokrácia
Lisszaboni Szerződés→az uniós polgári kezde-
ményezés bevezetése
Polgári kezdeményezést olyan ügyben lehet
tenni, amely az Európai Bizottság hatáskörébe
tartozik, és ahol a Szerződések végrehajtásához
uniós jogi aktus elfogadására van szükség. → az
EU tagállamainak legalább egynegyedéből szár-
mazó 1 millió uniós polgárnak kell támogatnia.
• legalább 7 tagú polgári bizottság kezdemé-
nyezheti
• a kezdeményezést nyilvántartásba kell venni
az Európai Bizottságnál
• 12 hónap áll rendelkezésre a kívánt számú
aláírások összegyűjtésére
• az aláírások összegyűjtése utána, a Bizottság-
nak 3 hónapja van arra, hogy a kezdeménye-

zést mérlegelje
• Bizottság dönt arról, hogy kíván-e jogalkotást
kezdeményezni az ügyben, de jogi kötelezett-

sége nincsen
A részvételi demokrácia további fontos alkotó-
eleme az érdek-képviseleti szervezetekkel és a
civil társadalommal folytatott nyílt, átlátható
és rendszeres párbeszéd, illetve a szabályozás-
ban érintett felekkel folytatott széles körű elő-
zetes konzultáció.
Érdekképviselet szempontjából az EU:

• plurális rendszer jellemzi
• számos érdekcsoport versenyez a döntésho-
zók figyelméért
• a döntéshozókhoz a hozzáférés viszonylag
könnyű
• korporatív elemek
• a Bizottság maga is aktívan részt vesz az eu-
rópai szintű civiltársadalom fejlesztésében
• Zöld Könyv → konzultáció fontossága
• Fehér Könyv → jogalkotási kezdeményezé-
sek összefoglalása
Demokratikus deficit fogalma:

 utalhat arra a tényre, hogy az egyetlen köz-
vetlenül választott uniós intézmény, az Eu-
rópai Parlament, összetételének változása
nem feltétlenül eredményezi az uniós politi-
kák változását, mert az Európai Parlament
csak társjogalkotó, és nincsenek egyértelmű
politikai felelősségi viszonyok közte és a vég-
rehajtó funkciót ellátó uniós szervek között
 utalhat arra is, hogy az uniós hatáskörök bő-
vülésével párhuzamosan egyre csökken a
nemzeti parlamentek ellenőrző szerepe,
amelyet az Európai Parlament hatásközeinek
kiterjesztése nem tud megfelelően ellensú-
lyozni.
 Az uniós döntések jelentős része az ún.
komitológia révén a demokratikus ellenőr-
zési mechanizmusokon kívül eső, technok-
raták és érdekcsoportok által uralt eljárási
rendben születik.
 Az uniós döntéseket a polgároktól távol, szá-
mukra átláthatatlan módon hozzák.
 A tagállami alkotmányos berendezkedések-
ben megszokott széles bírósági és alkot-
mánybírósági kontroll az uniós intézmény-
rendszerben lényegében szűkebb körben ér-
vényesül.
5/10/10. Ismertesse az EU Alapjogi Chartájának
jogi természetét, struktúráját és alkalmazási kö-
rét!
Főmenü
Az Európai Tanács 1999-ben kezdeményezte,

hogy egy testület készítse el az Európai Unió Alap-
jogi Chartájának tervezetét. A testület, amely Eu-
rópai Konventnek nevezte magát és később az Al-
kotmányos Szerződés tervezetét elkészítő testület
mintájául szolgált, 2000 októberére készítette el a
tervezetet. Az Alapjogi Charta szövegét az Európai
Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökei hirdet-
ték ki ünnepélyesen 2000. december 7-én. Az
Alapjogi Charta Preambulumból és hét címből
áll.
A Preambulum összefoglalja azon jogokat és el-
veket, amelyekre a Charta kiterjed, és ugyanitt
fogalmazza meg az elérni kívánt célokat is.
E szerint az Európai Unió hosszú távú célja a sza-
badságon, biztonságon és a jog érvényesülésén
alapuló térség felépítése, mely a következő kö-
zös – nemzetközi- és tagállami alkotmányos ha-
gyományokon nyugvó – értékeken alapul: em-
beri méltóság, szabadság, egyenlőség és a szoli-
daritás.
• Méltóság: az emberi méltóság sérthetetlen-

sége, az élethez való jog, személyi sértetlen-
ség;
• Szabadságok: szabadsághoz és a személyi
biztonsághoz való jog, családi- és magánélet
tiszteletben tartásának a joga, személyes
adatok védelme, házasságkötéshez és csa-
ládalapításhoz való jog, gondolat-, lelkiisme-
ret- és vallásszabadság, véleménynyilvánítás
és a tájékozódás szabadsága, a gyülekezés és
az egyesülés szabadsága, a művészet és a tu-
domány szabadsága, oktatáshoz-, munká-
hoz-, vállalkozás szabadságához-, tulajdon-
hoz való jog, menedékjog.
• Egyenlőség: a törvény előtti egyenlőség; a
megkülönböztetés tilalma mellett kiemeli a
gyermekek, az idősek és a fogyatékosok jo-
gait;
• Szolidaritás: ide tartoznak a gazdasági és szo-
ciális jogok (a munkával, családdal, egész-
ség-, környezet- és fogyasztóvédelemmel
összefüggésben);
• Az uniós polgárságból fakadó jogok: az aktív
és passzív választójog az európai parlamenti
és a helyhatósági választásokon, a megfelelő
ügyintézéshez való jog, ennek keretei között
a meghallgatás, illetve az iratokhoz való hoz-
záférés joga, bármely tagállam hivatalos
nyelve használatához való jog, az ombuds-
manhoz illetve az Európai Parlamenthez való
fordulás joga, a mozgás és a letelepedés sza-
badsága;
• Az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó alap-
vető jogok: a hatékony jogorvoslathoz és
tisztességes eljáráshoz való jog, az ártatlan-
ság vélelme és a védelemhez való jog, a bűn-
cselekmények és büntetések törvényességé-
nek és arányosságának elve, a kétszeres
büntetés tilalma.
Alapjogi Charta rendelkezéseinek természete igen

eltérő. Az emberi méltósághoz kapcsolódó jogo-
kat és a szabadságjogokat a szó szoros értelmében
vett jogként fogalmazza meg, más területeken
(például az idősek jogainak védelme vagy a ma-
gas szintű fogyasztóvédelem biztosítása) inkább
politikai célkitűzésekről van szó.
Az Alapjogi Charta jogi helyzete a Lisszaboni Szer-
ződésig vitatott volt.
A Charta rendelkezéseinek címzettjei az Unió
szervei, illetve a tagállamok, amennyiben az
Unió jogát hajtják végre. A Charta 53. cikke azt a
szándékot próbálta megfogalmazni, hogy a
Charta nem eredményezheti az uniós jog, a nem-
zetközi jog és a tagállami jog által biztosított
alapjogvédelmi szint csökkenését. Azonban a
megfogalmazás nem egyértelmű, és a cikket a Bí-
róság úgy értelmezte, hogy a tagállamok saját
jogrendszerük magasabb szintű védelmet bizto-
sító rendelkezéseire csak akkor hivatkozhatnak,
ha az nem kérdőjelezi meg az alapjogvédelem
egységes szintjét és nem veszélyezteti az uniós
jog elsőbbségét, egységességét és hatékonysá-
gát.
5/10/11. Ismertesse az EU és az Emberi Jogok Eu-

rópai Egyezménye kapcsolatrendszerét!
Főmenü
1960-as években a tagállamok jogrendszerében

az alapvető jogok védelmét kivétel nélkül a legma-
gasabb szintű belső jogforrások garantálták, és
mindenütt összetett intézményrendszer biztosí-
totta azok érvényesülését, így joggal merült fel a
kérdés, hogy milyen alapon várható el hasonló kö-
zösségi mechanizmusok hiányában a közösségi
jog elsőbbségének érvényre juttatása. A kialakult
helyzetre a Bíróság reagált elsőként, és mintegy
két évtizedes jogfejlesztő gyakorlatával kialakí-
totta az alapjogvédelem közösségi kereteit.
- tagállamok közös alkotmányos hagyományai
- tagállamok által aláírt Emberi Jogok Európai
Egyezmények
Az Európai Tanács 1999-ben kezdeményezte,
hogy egy, a tagállamok állam- és kormányfőinek
és a Bizottság elnökének, illetve az Európai Parla-
ment és a tagállami parlamentek képviselőiből
álló testület készítse el az Európai Unió Alapjogi
Chartájának tervezetét. (2000. december 7-én hir-
dették ki.) A Lisszaboni szerződésben a Charta szö-
vegét 2012-ben kiigazították, szerződéssel egyen-
értékűvé tették. Csak az intézményei, tagállamai
esetén lehet alkalmazni. Így hajlottak az Egyez-
mény felé. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye,
mint nemzetközi szerződés azonban nem tételes
uniós jog, hanem mint annak általános elvei vált
az uniós jog részévé. Tehát amennyiben a tagálla-
mok azt kívánják elérni, hogy az EJEB (Emberi jo-
gok Európai Bírósága) ítélhesse meg az uniós in-
tézmények tevékenységét vagy egyáltalán az
uniós intézmények tevékenysége az Egyezmény
alapján megítélhető legyen, akkor az Európai Uni-
ónak csatlakoznia kell az Egyezményhez. Végül az
EU Bírósága 2014-ben nem támogatta a csatlako-
zást, mivel Unión kívüli szervet jogosítana fel az
uniós jog alkalmazásának felülvizsgálatára.
Ugyanakkor az Egyezménynek és az EJEB-nek
meghatározó szerepe van az UNIÓ joggyakorlatá-
ban, a Bíróság - bár az EJEB határozatait nem te-
kinti magára nézve kötelezőnek - szorosan követi
az Egyezmény EJEB által kialakított értelmezését
és annak változásait, és tartózkodik olyan jogértel-
mezéstől, amelyik nyilvánvalóan ellentétes lenne
azzal.
5/10/12. Hasonlítsa össze az Európai Tanács és a

Tanács szervezeti felépítését és funkcióit!
Főmenü
I. Az Európai Ta-
nács 1. Feladat-
és hatáskörei:
1.1. Dönt:
1.1.1. a szerződésmódosítási kormányközi
konferenciák összehívásáról
1.1.2. az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás-
ban a Szerződések módosításáról
1.1.3. az intézményi változásokról, létszám-
keretekről és adott uniós tisztviselők kine-
vezéséről
1.1.4. az új tagállamok felvételéről, valamint
a kilépését az Európai Tanácsnak jelző tag-
állammal
1.1.5. annak megállapításáról, ha egy tagál-
lam az Unió alapértékeit súlyosan és tartó-
san megsérti.
1.2. Következtetéseket fogad el az Unió foglal-
koztatottsági helyzetéről, kialakítja a tagálla-
mok és az Unió gazdaságpolitikájára vonat-
kozó iránymutatásokról következtetését.
1.3. Meghatározza a közös kül- és biztonságpo-
litika stratégiai célkitűzéseit és annak irány-
vonalait.
2. Szerepe: az Unió legmaga-
sabb szintű politikai döntés-
hozó szerve
3. Unió intézménye: a Lissza-
boni Szerződéssel lett
4. Tagállami tagjai:
4.1.állam- és kormányfők
4.2.a Bizottság elnöke
4.3.az Európai Tanács állandó elnöke
4.3.1. választása: minősített többséggel,

egyszer ismételhetően 2,5 évre 4.3.2.
Feladatai:
a) az Európai Tanács üléseinek előkészítése,
összehívása, vezetése,
b) gondoskodik az Európai Tanács munkájá-
nak előkészítéséről és folyamatosságáról,
c) biztosítja a konszenzus megteremtését az
Európai Tanácson belül,
d) a közös kül- és biztonságpolitikához tar-
tozó ügyekben ellátja az EU formális külső

képviseletét,
e) ülést követően az Állandó Ügyek Tanácsa
segítségével együtt nyújt be jelentést az

Európai Parlamentnek.
5. Segítők:
5.1.EU külügyi és biztonságpolitikai főképvise-
lője
5.2.tagonként 1 miniszter
5.3.Bizottság elnöke esetében: 1 biztos
6. Ülésezés:
6.1.félévente rendesen kétszer, az elnök hívja
össze
6.2.rendkívüli esetben, az elnök hívja össze
II. A Tanács
1. FELADAT- ÉS HATÁSKÖREI:
1.1.jogalkotás: társ-jogalkotóként az Európai
Parlamenttel, de delegálhatja a Bizottságra.
1.2.Unió éves költségvetésének elfogadása: kö-
zösen az Európai Parlamenttel

1.3.nemzetközi szerződések megkötéséről dön-
tés az Unió nevében más államokkal, nem-

zetközi szervezetekkel.
1.4.politikai koordinációs feladatok ellátása:
gazdaságpolitika, rendészeti együttműkö-
dés, külpolitikai kérdések
1.5.a közös kül- és biztonságpolitika területén a
végrehajtásért felel az Európai Tanács által

meghatározott stratégiai keretek között.
1.6.kinevezési jogokat gyakorol Uniós szervei, hi-
vatalai vezetői és legmagasabb rangú tiszt-

ségviselői esetén (pl. Számvevőszék tagjai,
Közszolgálati Törvényszék bírái, meghatá-
rozza egyes tisztviselők illetményeit és jutta-
tásait.
2. SZEREPE: az Európai Parlament mellett az Unió
jogalkotásának fontos szerve
3. SZÉKHELYE: Brüsszel (meghatározott időkö-
zönként Luxembourgban ül össze)
4. SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE: tagállamok miniszteri
szintű képviselői (kötelezettségvállaló és sza-
vazó)
5. SZERVEZETI EGYSÉGEI:
5.1.Elnökség (rotációs rendszerben, félévente
váltva) - felelős az ügyek prioritását figye-

lembe véve az adott időszakban meghirde-
tett programokért
5.2.Főtitkárság:
- felelős a tanácsi ülések

előkészítéséért - koordi-
nálja a Tanács hivatali appa-
rátusát 5.3. COREPER (Ál-
landó Képviselők Bizott-
sága)
5.3.1. COREPER I.
- tagjai: tagállamok állandó képviselőinek he-
lyettesei
- segítőik: „Mertens-csoport”, Politikai és Biz-
tonsági Bizottság, Koordináló Bizottság,
Gazdasági és Pénzügyi Bizottság,
Foglalkoztatási Bizottság 5.3.2.
COREPER II.
- tagjai: állandó képviselők
- segítőik: „Antici-csoport”, Politikai és Bizton-
sági Bizottság, Koordináló Bizottság, Gazda-
sági és Pénzügyi Bizottság, Foglalkoztatási Bi-
zottság
6. ÜLÉSEZÉS különböző formációkban, szakpoliti-

kai tárgyától függően:
6.1.Általános Ügyek Tanácsa
- felelős a formációk összhangjáért
- az EU Tanácsának elnökével előkészíti az
EU Tanácsának ülését
Külügyek Tanácsa - az Európai Tanács által
6.2.
kidolgozott iránymutatásokat követve dol-

gozza ki az Unió külső tevékenységét.
7. DÖNTÉSHOZATAL RENDJE:
- egyszerű szótöbbségi döntéshozatal
- egyhangú döntéshozatal
- minősített többségi döntéshozatal
5/10/13. Ismertesse az Európai Bizottság szerve-

zeti felépítését!
Főmenü
Az Európai Bizottság az Unió szupranacionális

(nemzetek fölötti) intézménye, az „integráció mo-
torja”. Az intézményi szervezetrendszerben ér-
vényre juttatja az Európai Unió érdekeit és ellen-
őrzi a jogszabályok tagállami végrehajtását a Szer-
ződések „őreként”. Székhelye Brüsszel, ám a tag-
államokban képviseletekkel, valamint a világ több
részén is delegációkkal rendelkezik. Összetétel:
Az intézmény politikai vezetéséről a biztosok tes-

tülete (biztosok kollégiuma) gondoskodik, me-
lyet tagállamonként egy biztos alkot. A feladatok
a tagok között szakterületenként felosztottak. A
testület vezetője, a Bizottság elnöke dönt arról,
hogy melyik biztos melyik szakpolitikai területért
legyen felelős.
A Bizottság elnökének irányítása alatt tevékeny-
kedő, különböző tárcákkal (portfóliókkal) megbí-
zott európai biztosok közül hét emellett alelnöki
tisztséget is betölt a testületben.
A Bizottság napi működtetéséről az intézmény
dolgozói (ügyvédek, közgazdászok stb.) gondos-
kodnak, akik főigazgatóságnak nevezett szerve-
zeti egységekben végzik munkájukat. A főigaz-
gatóságok mindegyike meghatározott szakpoli-
tikai területért felelős.
A főigazgatóságokhoz különböző igazgatóságok,
azon belül pedig osztályok, valamint egyéb szol-
gálatok is tartozhatnak. . A Bizottság legfőbb ko-
ordinációs szerve a Főtitkársága, amelyet annak
főtitkára vezet. A biztosok mellett kabinetvezető
által vezetett kabinetek működnek tanácsadó tes-
tületként.
Az elnök kinevezése
Az európai bizottsági elnöki posztra az Európai
Tanácsban ülésező állam- és kormányfők állíta-
nak jelöltet az európai parlamenti választások
eredményének figyelembevételével. A jelöltnek
az európai parlamenti képviselők többségének
támogatását el kell nyernie ahhoz, hogy megvá-
lasszák.
A biztosi testület tagjainak kiválasztása
Az elnök – az uniós országok indítványai alapján –
kiválasztja, kiket javasol az alelnöki és a biztosi
tisztségekre. Az alelnök- és biztosjelöltek listáját
jóvá kell hagyniuk az Európai Tanács tagjainak.
Mindegyik jelölt meghallgatáson vesz részt az Eu-
rópai Parlament előtt, hogy ismertesse a pozíció-
val kapcsolatos elképzeléseit, és megválaszolja a
képviselők kérdéseit. Ezt követően a Parlament
tagjai szavaznak arról, hogy jóváhagyják-e a biz-
tosi testület egészét. Végezetül az Európai Tanács
minősített többséggel kinevezi a hivatalba lépő Bi-
zottságot. A biztosok megbízatása 5 év hosszú. Az
Európai Parlamentnek lehetősége van, hogy a Bi-
zottsággal szembeni bizalmatlansági indítványt
fogadjon el, melynek eredményeként (leadott
szavazatok kétharmadával és az Európai Parla-
ment tagjainak többségével) a Bizottság tagjainak
testületileg le kell mondaniuk. A biztosok megbí-
zatása emellett halálukkal, a megbízatási idő lejár-
tával, a Bizottság elnöke általi felmentésükkel,
vagy lemondásukkal szűnik meg.
Speciális a helyzete az EU külügyi és biztonság-
politikai főképviselőjének, akit az Európai Ta-
nács a Bizottság elnökének hozzájárulásával, mi-
nősített többséggel meghozott döntés révén ne-
vezi ki. A főképviselő betölti a Bizottság egyik al-
elnöki tisztét, másrészt a Külügyek Tanácsának
elnöki tisztségét is. Ennek okán szerepe megha-
tározó az Európai Tanács munkájában is, hiszen
a kül- és biztonságpolitikai esetében máig meg-
határozó az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak a
vezető szerepe.
5/10/14. Ismertesse, hogy a politikai elszámol-

tathatóság tekintetében az Európai Parlament
milyen jogosultságokkal rendelkezik a Bizottság-
gal szemben!
Főmenü
Az ellenőrzés és a politikai elszámoltathatósági

mechanizmusok keretében:
• a Bizottság elnökét az Európai Parlament vá-
lasztja meg, valamint jóváhagyja a Bizottság
egészét, mint testületet,
• bizalmatlansági indítványt tehet a Bizottság-
gal szemben.
• Konzultálni kell az Európai Parlamenttel az
Európai Számvevőszék tagjainak kinevezése
előtt.
• A Szerződések által említett számos esetben
köteles a Bizottság jelentést benyújtani az
Európai Parlament számára, amelyet az meg-
tárgyal. Adott uniós tisztviselőket meghall-
gat.
Az egymással összekapcsolódó funkciók okán az
integráció előrehaladtával változott az intézmé-
nyek erőviszonyainak rendszere is. Ennek egyik
legszembetűnőbb változása a közvetlenül válasz-
tott Európai Parlament jogköreinek bővülése, va-
lamint az politikai elszámoltathatósági mecha-
nizmusok megerősítése. Így az európai parla-
menti választások eredményének figyelembevé-
telével az Európai Tanács tesz javaslatot az Euró-
pai Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt sze-
mélyre, amely jelöltet az Európai Parlament tagja-
inak többségével választja meg. Külön javaslatté-
teli eljárást követően szavaz az Európai Parlament
a Bizottság elnöknek, az Unió külügyi és biztonság-
politikai főképviselőjének és a Bizottság többi tag-
jának, mint testületnek a jóváhagyásáról. E jóvá-
hagyás alapján a Bizottságot az Európai Tanács ne-
vezi ki minősített többséggel. A Bizottság pedig
testületileg az Európai Parlamentnek tartozik fele-
lősséggel, így az Európai Parlament a Bizottsággal
szembeni bizalmatlansági indítványt fogadhat el,
amelynek elfogadása esetén a Bizottság tagjainak
testületileg le kell mondaniuk. Egyéb uniós szer-
vek létrehozása és ellenőrzése kapcsán is jelentős
az európai Parlament szerepe. Az Unió napi tevé-
kenysége esetében pedig ellenőrző funkciójának
keretében kötelesek az intézmények jelentést be-
nyújtani az Európai Parlament számára, amelyet
az megtárgyal.
5/10/15. Ismertesse az Európai Unió Bíróságának

szerepét az integráció előmozdításában, vala-
mint szervezeti felépítését, a bírák kiválasztásá-
nak és kinevezésének fő szabályait!
Főmenü
1. Az Európai Unió Bíróságának szerepe az integ-
ráció előmozdításában:
Az uniós intézmények közé tartozó Európai Unió
Bírósága az integráció fejlődéstörténetét egyik
legerősebben befolyásolta bírói jogfejlesztő te-
vékenysége révén. Szupranacionális intézmény-
ként egyértelműen az Unió érdekeit juttatja ér-
vényre tevékenysége során, amely során őrködik
az uniós jog tiszteletben tartása, egységes alkal-
mazása, valamint egységes értelmezése felett.
Az uniós normák többszintű végrehajtása egyér-

telműen abban mutatkozik meg, hogy az Európai
Unió Bírósága előtt eljárásokban fél lehet egy-
aránt az egyén, az egyes tagállamok is, valamint
az Unió intézményei, egyéb szervei és hivatalai.
Az Európai Unió Bírósága dönt kötelezettség-
szegés megállapítása iránti perben a tagállamok-
kal szemben, ha az uniós jogból fakadó kötele-
zettségüknek nem tettek eleget.
Tagállami szinten az uniós jog egységes alkalma-

zása olyan formában biztosított, hogy a tagál-
lami bírák egyben az uniós jog bírái is. Ezt egészíti
ki az előzetes döntéshozatali eljárások kezdemé-
nyezésének lehetősége, amelynek révén az Eu-
rópai Unió Bírósága a tagállami bíróság előtt fo-
lyamatban lévő ügyben az ügy tagállami felfüg-
gesztése mellett előzetesen dönt az ügyben fel-
merült uniós jogi rendelkezések értelmezéséről,
valamint a másodlagos jogforrások érvényessé-
géről.
Annak lehetősége is biztosított, hogy az Európai
Unió Bírósága közvetlenül döntsön egyének
ügyében a megsemmisítés iránti perekben uniós
jogi aktusok megsemmisítéséről, az uniós intéz-
mények, szervek általi szerződésen kívül okozott
károk megtérítéséről, valamint kötelező döntés-
hozataluk elmulasztásáról mulasztási perben.
Az Európai Unió Bírósága biztosítja az uniós jog

egységes értelmezését és alkalmazását. A teljes
joganyag - francia eredetű szóval acquis
communautaire - magába foglalja az elsődleges-
és másodlagos joganyagot valamint az Európai
Unió Bírósága joggyakorlatát is.
1.1. Az Európai Unió jogának értelmezése:
A közösségi jog betartatásának, egységes értel-
mezésének és alkalmazásának az igénye már a
kezdetektől felmerült, mely cél megvalósítása
érdekében került sor az Európai Közösségek Bí-
róságának a felállítására.
A Lisszaboni Szerződés előtt a Bíróság hatásköre
főként az első pillérre terjedt ki, melynek keretei
között döntéseivel kiemelkedő szerepet játszott
az integráció megerősödésében.
A Lisszaboni Szerződés átnevezte és átalakította
az Unió bírósági szervezetrendszerét, melynek
legmagasabb bírói fóruma a Bíróság, a Törvény-
szék(korábbi nevén az Elsőfokú Bíróság, melyet
eredetileg az Európai Közösségek Bírósága te-
hermentesítésére hoztak létre), valamint a
2004-ben felállított „különös hatáskörű törvény-
szék” a Közszolgálati Törvényszék
Az Európai Unió Bírósága hatásköre sokrétű, de

nincsen általános hatásköre: olyan ügyekben jár-
hat el melyek tekintetében az alapító szerződé-
sek biztosítják az eljárás lehetőségét. A három
igazságszolgáltatási fórum gondosodik az EU el-
sődleges és másodlagos jogának Unión belüli he-
lyes értelmezéséről és alkalmazásáról. A Bíróság
felülvizsgálja az uniós intézmények jogi aktusai-
nak jogszerűségét, és megállapítja, hogy a tagál-
lamok teljesítik-e az elsődleges és a másodlagos
jog szerinti kötelezettségeiket, továbbá, a nem-
zeti bírák kérésére értelmezi az uniós jogot.
2. Az Európai Unió Bírósága
Az Európai Unió Bíróságának (korábban az Euró-

pai Közösségek Bírósága) tevékenysége bizto-
sítja az uniós jog tiszteletben tartását, valamint
azt, hogy annak alkalmazása és értelmezése az
Unió egésze tekintetében egységes módon tör-
ténjen meg. A tevékenysége során kidolgozott
esetjogi megállapítások rendkívül lényeges sze-
reppel bírnak az integráció egészét illetően, szá-
mos alapvető jelentőségű jogtétel és elv kimon-
dása bírói esetjogi alapon történt meg.
Székhelye Luxembourg. Struktúrája az integrá-
ció fejlődésével párhuzamosan átalakult, kibő-
vült. A Bíróság mellett idővel az intézményi kere-
teken belül újabb fórumok jelentek meg.
2.1. Szervezeti felépítése:

Az Európai Unió Bírósága az alábbi ítélkező fóru-
mokból áll
(1) A legmagasabb szintű ítélkező fórum az Eu-
rópai Unió Bíróságán a Bíróság. Tagjait az

„egy tagállam-egy bíró” elv alapján annyi
bíró adja, ahány tagállammal az EU rendelke-
zik. A bírák kinevezése a tagállami kormá-
nyok által közös megegyezéssel történik 6
éves időtartamra, amely megújítható. Tevé-
kenységük ellátása során függetlenek. A Bí-
róságon főtanácsnokok tevékenykednek,
akik a Bíróság előtti ügyekben nyújtják be
részletesen indokolt indítványukat. Ez bár
nem köti a Bíróságot, de számos esetben
döntő kihatással van a végül meghozott dön-
tésre.
(2) A Törvényszéket1989-től a Bíróság teher-
mentesítése érdekében szervezték meg a
(akkori elnevezése szerint Elsőfokú Bíróság
elnevezéssel). Eredetileg az „egy tagállam-
egy bíró” elvét követve kerülnek a Törvény-
szék bírái is a tagállami kormányok által kö-
zös megegyezéssel kinevezésre 6 éves idő-
tartamra, amely megújítható. Az esetleges
főtanácsnoki feladatokat erre kijelölt bíró
látja el. Az Európai Unió jelenleg folyó szer-
vezeti reformja keretében 2019-ig három
lépcsőben a törvényszék bíráinak létszáma
megduplázódik, és a Közszolgálati Törvény-
szék álláshelyei is átkerülnek e bírói testü-
lethez.
(3) 2005-től egyfajta szakosított bírói fórumként
(„különös hatáskörű törvényszék”) működik
a Közszolgálati Törvényszék, amely az uniós
közszolgálattal kapcsolatos jogviták elbírálá-
sára rendelkezik hatáskörrel. A Közszolgálati
Törvényszék a Tanács által kinevezett 7 bíró-
ból áll.
Összetételét tekintve az említett ítélkező fóru-
mok több formációban ülésezhetnek az ügy ter-
mészetétől, nehézségétől, sürgősségi jellegétől
függően. így egyesbíróként, háromtagú, öttagú
tanácsban, nagytanácsban, teljes ülésként jár-
hatnak el, illetve ezt egészítik ki egyéb formá-
ciók. Nem mindegyik fórumnál található meg
mindegyik formáció. Mind a Törvényszék, mind
a Bíróság elnököt választ 3 éves mandátummal
tagjai közül.
5/10/16. Mutassa be az Európai Unió Bíróságá-

nak eljárástípusait! Ezen belül ismertesse részle-
tesen az előzetes döntéshozatali eljárás jellem-
zőit!
Főmenü
Eljárástípusok:
- Kötelezettségszegés megállapítása iránti per:
a Bizottság, másik tagállam, EKB Igazgatótaná-

csa indíthat pert tagállam ellen, uniós jogból
fakadó kötelezettségszegése miatt. A per egy-
fokú.
- Semmisségi eljárás: tagállam, uniós intéz-
mény, szerv, magánszemély indíthatja, ha
uniós intézmény, szerv jogi aktusa uniós jogba
ütközik (pl. nincs hatásköre, eljárási szabályt
sértett). Ilyenkor a jogi aktust, vagy rendelke-
zését semmisnek nyilvánítják. Ha magánsze-
mély a felperes, első fokon a Törvényszék,
amúgy a Bíróság jár el.
- Mulasztási per: uniós intézmény vagy szerv el-
mulasztotta kötelező döntéshozatalát. Kezde-
ményezheti: ugyanazok akik a semmisségi el-
járást. Ha magánszemély a felperes, első fokon
a Törvényszék, amúgy a Bíróság jár el.
- Szerződésen kívül okozott károk megtérítése:
első fokon Törvényszék, másodfokon Bíróság
dönt.
- Közszolgálati perek: Közszolgálati Törvény-
szék előtt folynak. Határozatai ellen felleb-
bezni csak jogkérdésre vonatkozóan lehet, ez-
után a Bíróság előtt felülvizsgálati eljárás le-
hetséges.
- Előzetes döntéshozatali eljárások: nemperes
eljárás, a Bíróság előtt folyik. Jogfejlesztés
szempontjából fontos. Uniós jog bírájaként el-
járó tagállami bírák, tagállami bíróság előtt fo-
lyamatban levő ügyet felfüggesztenek és kez-
deményezik ezt az eljárást. A Bíróság előzete-
sen értelmezi az uniós jogi rendelkezést, a má-
sodlagos jogforrások érvényességét. Ez alap-
ján az értelmezés, válasz alapján hozza meg a
tagállami bíró az ő saját végső döntését.
5/10/17. Hasonlítsa össze a Gazdasági és Szociá-

lis Bizottság és a Régiók Bizottsága szervezeti fel-
építését, működését és funkcióit!
Főmenü
Gazdasági és Szo- Régiók Bizottsága

ciális Bizottság
(GSZB)
Szer- 1. tagjainak 1. tagjainak száma
ve- száma nem hanem haladhatja

zeti ladhatja meg a meg a 350-et
fel- 350-et 2. regionális és
2. a Tanács a Bi- helyi testü-
épí-
tése zottság javas- letek képviselői
lata alapján, 3. a Tanács a Bizott-
egyhangúlag ság javaslata
elfogadott ha- alapján, egyhan-
tározatban gúlag elfogadott
állapítja meg az határozatban ál-
összetételét lapítja meg az
3. tagjait öt évre
összetételét
nevezik ki,
4. tagjait (és azo-
amely megújít- nos számú pót-
ható tagjait) öt évre
4.részt vesznek a nevezik ki, amely
munkaadói, a megújítható
munkavállalói 5. a Tanács fogadja
oldal szerveze- el a tagok (és
tei, valamint a póttagok) tagál-
civil társada- lamok javaslatai
lom szerveze-
teinek
képviselői
5. elnök: saját alapján összeál-
tagjai közül, lított listáját
6. két és fél éves elnök: saját tag-
időtartamra jai közül, két és
7.
választja meg
6. fél éves időtar-
tisztviselők:
tamra választja
saját tagjai kö-
zül választja 7. meg tisztvise-
lők: saját
saját eljárási
tagjai közül
szabályzatot 8.
választja
fogad el
saját eljárási
szabályzatot fo-
gad el
Fel- 1. Szerződések- 1. Az Európai Par-
adat- ben meghatá- lament, a Ta-
és rozott esetek- nács vagy a Bi-
ha- 2.
ben az zottság a Szer-
tásk 3. Európai Parla- 2. ződésekben
öre ment, a Ta- meghatározott
nács vagy a Bi- esetekben kö-
zottság kon- telezően kon-
zultálni köte- zultál a Régiók
les Bizottságával. A
Egyes esetek- Szerződések ezt
ben indokolt annyival egészí-
lehet tik ki, hogy ez
a konzultálás különösen ki-
(nem köte- terjed a határo-
lező) kon átnyúló
Saját kezde-
ményezésére
is adhat véle- együttműkö-
ményt olyan dést érintő kér-
esetekben, désekre
amikor ezt Saját kezdemé-
indokoltnak nyezésére is
tartja adhat véle-
ményt olyan
esetekben, ami-
kor ezt indo-
koltnak tartja.
3. Ha konzultálni
kell a GSZB-vel,
az Európai Par-
lament, a Ta-
nács vagy a Bi-
zottság tájékoz-
tatja a Régiók
Bizottságát a
véleményadás
iránti megkere-
sésről. Ha a Ré-
giók Bizottsága
úgy ítéli meg,
hogy sajátos re-
gionális érde-
kekről van szó,
véleményt ad-
hat az ügyről.
Gazdasági és Szociá- Régiók Bizottsága

lis Bizottság
Ha szükséges, a véle- Ha szükséges, a véle-
mény benyújtásának mény benyújtásának
határideje: az értesí- határideje: az értesí-
tés elnök általi átvé- tés elnök általi átvéte-
telétől számított 30 létől számított 30 nap
nap Határidő lejártát köve-
Határidő lejártát kö- tően a vélemény hiá-
vetően a vélemény hi- nya nem akadálya az
ánya nem akadálya eljárásnak
az eljárásnak
Véleménye nem bír Véleménye nem bír
kötelező erővel kötelező erővel
Gazdasági és Szociális Bizottság:

A GSZB 1957 óta létezik, így igen nagy múltra te-
kinthet vissza. Korábban is az egyes szociális és
gazdasági érdekcsoportok, valamint a civil társa-
dalmi részvétel bevonásában játszott szerepet.
Ebben a tekintetben szerepe és jelentősége az
uniós jogalkotási folyamatokra való ráhatáson is
túlmutat, hiszen működése biztosítja a fokozot-
tabb társadalmi részvételt, a demokratikus deficit
leküzdését, az ágazati szakpolitikákon túlmutató
társadalmi párbeszéd kialakulását. Székhelye
Brüsszelben van.
Szervezeti felépítése:
A GSZB tagjainak száma nem haladhatja meg a
350-et. A Tanács a Bizottság javaslata alapján egy-
hangúlag elfogadott határozatban megállapítja a
bizottság összetételét. Tagjait öt évre nevezik ki,
megbízatásuk megújítható. Összetételében részt
vesznek a munkaadói és a munkavállalói oldal
szervezetei, valamint a civil társadalom szereplőit
tömörítő szervezetek képviselői. Saját tagjai közül
két és fél éves időtartamra megválasztja elnökét
és tisztségviselőit, elfogadja saját eljárási sza-
bályzatát.
Feladat- és hatáskörei:
(1) Szerződésekben meghatározott esetekben az
Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság

konzultál a GSZB-vel (kötelező).
(2) Olyan esetben konzultálhat az Európai Parla-
ment, a Tanács vagy a Bizottság a GSZB- vel,

amikor azt indokoltnak tartják (nem kötelező).
(3) Saját kezdeményezésére is adhat véleményt
olyan esetekben, amikor ezt indokoltnak tartj

a.
Ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizott-
ság szükségesnek tartja, a GSZB számára vélemé-
nyének benyújtására határidőt tűzhet ki, amely
az erről szóló értesítésnek az elnök általi kézhez-
vételétől számított legalább egy hónap. Ennek le-
jártát követően a vélemény hiánya nem képezheti
akadályát a további eljárásnak. Tevékenységének
és politikai súlyának legmeghatározóbb ténye-
zője, hogy a GSZB által kibocsátott vélemény nem
bír kötelező erővel
A Régiók Bizottsága
A Régiók Bizottságát a Maastrichti Szerződés hívta
életre, amelynek révén a regionális és helyi szer-
vezetek számára biztosított az döntéshozatali fo-
lyamatokra és a jogalkotásra való ráhatás.
Székhelye Brüsszelben található.
Szervezeti felépítése:
A Régiók Bizottsága tagjainak száma sem halad-
hatja meg a 350-et. Olyan regionális és helyi tes-
tületek olyan képviselőiből áll, akik valamely regi-
onális vagy helyi testületben választással nyert
képviselői megbízatással rendelkeznek, vagy vala-
mely választott testületnek politikai felelősséggel
tartoznak. A Tanács a Bizottság javaslata alapján
egyhangúlag elfogadott határozatban megálla-
pítja a Régiók Bizottsága összetételét. A megújít-
ható tagsággal rendelkező tagok (és azonos számú
póttagokat) öt évre nevezik ki. A Tanács elfogadja
a bizottság tagjainak és póttagjainak az egyes tag-
államok javaslatai alapján összeállított listáját. A
Régiók Bizottsága, ahogyan a GSZB is saját tagjai
közül két és fél éves időtartamra megválasztja el-
nökét és tisztségviselőit, elfogadja saját eljárási
szabályzatát.
A GSZB-hez hasonló ennek szabályozása. A Régiók
Bizottságának véleményt ad.
(1)Az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizott-
ság a Szerződésekben meghatározott esetekben
kötelezően konzultál a Régiók Bizottságával. A
Szerződések ezt annyival egészítik ki, hogy ez kü-
lönösen kiterjed a határokon átnyúló együttmű-
ködést érintő kérdésekre. (2)Saját kezdeménye-
zésére is adhat véleményt olyan esetekben,
amikor ezt indokoltnak tartj a.
(3)A GSZB-vel való kapcsolatot illetően ki kell
emelni, ha konzultálni kell a GSZB-vel, az Euró-
pai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság tájé-
koztatja a Régiók Bizottságát a véleményadás
iránti megkeresésről. Ha a Régiók Bizottsága úgy
ítéli meg, hogy sajátos regionális érdekekről van
szó, véleményt adhat az ügyről.
A Régiók Bizottságának véleményei jogi kötőerő-
vel nem bírnak. Akárcsak a GSZB esetében a Ré-
giók Bizottságánál is lehetőség van határidő meg-
kötésére, ameddig véleményét előterjesztheti.
5/10/18. Mutassa be az Európai Unió ügynöksé-

geinek definícióját, egyes típusait, valamint leg-
fontosabb funkcióit!
Főmenü
Az ügynökség szakirodalmi fogalom, mint ilyen
több bizonyos szempontból különböző szervet so-
rolnak ide, egyben rendkívül szerteágazó tevé-
kenységet folytatnak és elnevezésükben sem tű-
nik fel egyértelműen az „ügynökség” elnevezés. A
szakirodalmi definíció szerint az ügynökségeket
relatív önállósággal, állandó jelleggel, önálló jogi
személyiséggel rendelkező szervként, az uniós
jog által, speciális feladatok ellátására hozzák
létre.
Kategorizálása is többféleképpen történhet meg:
- létrejöttük ideje szerinti generációs felosztás,
- a funkciójuk szerinti felosztás,
- a Szerződések rendszere szerinti osztályozás
alapján.
Generációs felosztás :
- Az 1975-ig felállított ügynökségek alkotják az
első generációt,
- a második generációt az 1975 és a végrehajtási
ügynökségek jogi alapját adó 58/2003/EK ren-
delet kibocsátása között felállítottak,
- a harmadik generációt pedig az utóbbi rende-
let kibocsátását követően felállított ügynöksé-
gek.
Funkciójukat tekintve a kezdeti időszak koordiná-

ciós és információgyűjtési feladata után az 1990-
es években felállított ügynökségek egyre gyakrab-
ban kaptak átruházott döntéshozatali jogokat,
ami mára elvezetett az egyre kiterjedtebb piac-
szabályozási és piacfelügyeleti hatáskör átruházá-
sának problémájához, főképp az ún, decentralizált
ügynökségeknél. Ennek egyik akadálya, hogy az
ügynökségek bizonyos jól körülhatárolható kivé-
telektől eltekintve máig nem rendelkeznek a Szer-
ződésekben elsődleges jogi alapokkal („szerző-
désidegen” szervek). Ez jelentős akadálya, hogy
hatékonyabb uniós fellépést biztosító hatáskörö-
ket ruházzanak rájuk. Ez a hatáskör-bővülés alap-
vetően az ún. decentralizált ügynökségeknél fo-
lyik le.
A Szerződések rendszere alapján beszélhetünk

- EURATOM-ügynökségekről,
- valamint a korábbi pillérszerkezetnek megfele-
lően létrehozott egyéb ügynökségekről.
Az ügynökségek típusai - Az említett ügynökségi

kategorizálás alapján az alábbi főbb ügynökségi tí-
pusokról beszélhetünk:
- A Szerződések és a korábbi pillérszerkezet sze-

rinti működés jegyeit viseli magán
az egyes Euratom-ügynökségek, így a békés
célú nukleáris energia felhasználásához szük-
séges tagállami kutatások összehangolása, a
szükséges ismeretek és infrastruktúra biztosí-
tása, és a biztonságos és megfelelő atomener-
gia felhasználásáról gondoskodnak e szervek
révén. Ide sorolható a Fúziósenergiafejlesztési
és ITER Európai Közös Vállalkozás, az Euratom
Ellátási Ügynökség.
- A szervezett bűnözés ellenei együttműködés
kereteit szolgálják egyes ügynökségek, amely-
nek kereteit a bel- és igazságügyi együttműkö-
dés adja. Ennek része az Európai Unió Igazság-
ügyi Együttműködési Egysége, az Európai
Rendőrakadémia, az Európai Rendőrségi Hi-
vatal.
- A közös kül- és biztonságpolitikai együttműkö-
dés kereteiben működik az Európai Védelmi
Ügynökség, az Európai Unió Biztonsági Kuta-
tóintézete.
A végrehajtási ügynökségek jogi alapjaként az

58/2003/EK rendelet szolgál. Ez a Bizottság adott
uniós programok végrehajtására alapított ügy-
nökségek alapszabályának jogi alapjaként szolgál.
Ezeket a Bizottság határozata hozta létre határo-
zott időre, önálló jogi személyiség nélkül, ebben a
tekintetben a szakirodalmi definíció nem minden
elemét teljesítik.
Ide tartozik
- a Transzeurópai Közlekedési Hálózat végre-
ható Hivatala,
- Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó
Ügynökség,
- Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynök-
sége, KutatásiVégrehajtó Ügynökség, -Egész-
ség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség,
- Európai Oktatási Audiovizuális és Kulturális
Ügynökség.
Végül az említett hatáskör-bővülés elsődlegesen

az ún. decentralizált ügynökségek esetében zajlik
le. Ezek az adott szakpolitikai ágazatban meglévő
speciális szaktudásuk és szakismereteik révén se-
gítik az uniós intézményeket, valamint az egyes
tagállamokat is. Egyre több esetben kapnak a
belső piac egészére vonatkozó egyre kiterjedtebb
piacfelügyeleti és piacszabályozási hatásköröket.
Így említhetők az alábbi ágazatok és az ahhoz kap-
csolódó ügynökségek:
- az élelmiszer-biztonság (Európai Élelmiszer-

biztonsági Hatóság),
- gyógyszerfelügyelet (Európai Gyógyszerügy-
nökség),
- a vegyi anyagok felhasználása (Európai
Vegyianyag-ügynökség),
- környezetvédelem (Európai Környezetvé-
delmi Ügynökség),
- védjegyek területén (Belső Piaci Harmonizá-
ciós Hivatal),
- repülésbiztonsági területen (Európai Repülés-
biztonsági Ügynökség),
- tengerbiztonsági területen (Európai Tenger-
biztonsági Ügynökség),
- vasúti területen (Európai Vasúti Ügynökség).
- Az uniós pénzügyi felügyelet területén tevé-
kenykedik az Európai Bankhatóság, az Euró-
pai Értékpapírpiaci Hatóság, az Európai Bizto-
sítási- és Foglalkoztatóinyugdíjhatóság.
5/10/19. Ismertesse a Szerződések felülvizsgálati

eljárásainak legfontosabb típusait!
Főmenü
Felülvizsgálati eljárások
- rendes felülvizsgálati eljárás: a Szerződések
módosítását bármely tagállam kormánya, az
Európai Parlament vagy az Európai Bizottság
kezdeményezheti, irányulhat a hatáskörök bő-
vítésére vagy szűkítésére
• a javaslatot a Tanácsnak kell benyújtani,
amely továbbítja azt az Európai Tanácsnak,

és értesíti a nemzeti parlamenteket is
• Európai Tanács megvitatás mellett dönt –
konventet hív össze (tagjai a nemzeti par-

lamenteknek, a tagállamok állam- illetve
kormányfőinek, valamint az Európai Parla-
mentnek és a Bizottságnak a képviselői)
megvizsgálja a javaslatokat, és konszenzus-
sal ajánlásokat fogad el
• Európai Tanács - az Európai Parlament
egyetértésével - dönthet a konvent össze-

hívásának mellőzéséről, ha a javasolt mó-
dosítások terjedelme nem indokolja, és
meghatározza a tagállami kormányok kép-
viselőinek részvételével tartandó konfe-
rencia mandátumát.
• A Tanács elnöke hívja össze a tagállami kor-
mányok képviselőinek konferenciáját,
amelynek célja, hogy közös megegyezéssel
meghatározzák a Szerződések módosítá-
sát.
• Az elfogadott módosítások akkor lépnek
hatályba, ha azokat valamennyi tagállam

az alkotmányos követelményeivel össz-
hangban megerősítette. Ha ez a módosítás
aláírását követő két éven belül nem sikerül,
az ügyet az Európai Tanács elé kell utalni.
- az egyszerűsített felülvizsgálati eljárások -
több típusát lehet egymástól elhatárolni
• Az EUMSZ-nek az EU belső politikáira és
tevékenységeire vonatkozó rendelkezései

felülvizsgálatára - Európai Tanácshoz nyújt-
hat be javaslatot bármely tagállam kormá-
nya, az Európai Parlament vagy a Bizottság.
Az Európai Tanács - az Európai Parlament-
tel és a Bizottsággal folytatott konzultációt
követően - egyhangúlag határoz. Lényeges
korlátozás- Európai Unióra ruházott hatás-
köröket nem bővítheti. A módosítás akkor
lép hatályba, hogyha a tagállamok azt jóvá-
hagyták.
• Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárások
másik kategóriája az ún. általános átvezető
záradékok (más néven „passerelle” zára-
dékok), amelyek alkalmazása lehetővé te-
szi, hogy a Szerződések által előírt jogalko-
tási eljárást megváltoztassák.
Az első ilyen záradék gyakorlatilag vala-
mennyi uniós szakpolitika esetén alkalmaz-
ható. A szabály lényege, hogy ha az alap-
szerződési rendelkezés a Tanács számára
egyhangú döntéshozatalt ír elő, akkor az
Európai Tanács határozhat a minősített
többségi szavazásra való áttérésről. Az Eu-
rópai Tanács ezt a határozatot egyhangú-
lag fogadhatja el.
A második záradék az EUMSZ. olyan rendel-
kezései esetén alkalmazhatók, amelyeket
különleges jogalkotási eljárás keretében
lehet elfogadni. Az Európai Tanács dönt-
het úgy, hogy ilyen jogalkotási aktusok
rendes jogalkotási eljárás keretében is el-
fogadhatók. Az előbbi záradékkal meg-
egyező módon, az Európai Tanács ezt a
határozatot egyhangúlag - az Európai Par-
lamentnek a tagjai többségével elfoga-
dott egyetértését követően - fogadhatja
el.
Garanciális szabálynak minősül, hogy az
Európai Tanács az említett kezdeményezé-
sek mindkét típusánál értesíteni köteles a
nemzeti parlamenteket. Ha az értesítés
időpontjától számított hat hónapon belül
bármely nemzeti parlament kifogással él az
ellen, a határozatot nem lehet elfogadni.
• Az általános átvezető záradékok mellett
ún. különleges átvezető záradékok is talál-
hatók egyes tárgyköröknél a Szerződések-
ben. Céljuk ugyanúgy a minősített többségi
szavazás és a rendes jogalkotási eljárás ki-
terjesztése. A módosításokról az Európai
Tanács vagy a Tanács egyhangúlag dönt,
ezen intézményeknek az Európai Parla-
menttel csak konzultálni kötelesek. Eltérés
az általános átvezető záradékokhoz képest,
hogy - a családjogi rendelkezések kivételé-
vel - a nemzeti parlamenteket nem illeti
meg a fent említett kifogás joga.
A különleges átvezető záradékokat a követ-
kező területeken találhatók:
 közös kül- és biztonságpolitika;
 több államra kiterjedő vonatkozású csa-
ládjogi kérdésekkel összefüggő intézke-

dések;
 a szociálpolitika egyes területei (a mun-
kavállalók védelme munkaviszonyuk

jogellenes megszüntetése esetén, a
munkavállalók és munkaadók érdekei-
nek képviselete és kollektív védelme, az
Unió területén jogszerűen tartózkodó
harmadik országbeli állampolgárok fog-
lalkoztatásnak feltételei);
 a környezetpolitika egyes területei (pl.
területrendezés,
vízkészletgazdálkodás);
 a többéves pénzügyi keret elfogadása.
- A vészfékzáradékok: rendes jogalkotási eljárás
alkalmazását felfüggesszék irányelvtervezetek

elfogadása során
• migráns munkavállalók szociális biztonsági
rendszerét összehangoló intézkedések (pl. jut-
tatások kifizetése a tagállamok területén lakók
számára);
• igazságügyi együttműködés büntetőügyekben
(pl. bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös

elfogadhatósága);
• egyes bűncselekményekre vonatkozó közös
szabályok létrehozása (pl. terrorizmus, ember-

kereskedelem).
Ha a Tanács valamely tagjának megítélése szerint
az irányelvtervezet a szociális illetve a büntető
igazságügyi rendszerének alapvető vonatkozásait
érintené, kérheti a tervezetnek az Európai Tanács
elé terjesztését. Az Európai Tanács a kérdés meg-
tárgyalását követően - konszenzus esetén - észre-
vételeivel visszaküldi a Tanácsnak a tervezetet,
amely ezek figyelembevételével köteles a rendes
jogalkotási eljárást folytatni; vagy új javaslatot kér
a Bizottságtól.
5/10/20. Ismertesse, hogy milyen jogosítványok-

kal rendelkezik az Európai Parlament a rendes
jogalkotási eljárásban!
Főmenü
A rendes jogalkotási eljárás:a Bizottság által java-

solt rendeletek, irányelvek, határozatok Európai
Parlament és Tanács által történő közös elfoga-
dása. A Bizottság javaslatának előterjesztésével
indul, majd három ún. olvasatból áll, amelyek so-
rán a Tanács és a Parlament előterjeszthetik a sa-
ját álláspontjukat és reagálhatnak a Bizottság és a
másik intézmény álláspontjára.
Az első olvasat során a Parlament elfogadja saját
álláspontját, majd továbbítja azt a Tanácsnak. A
Tanács:
• Ha egyetért a Parlament álláspontjával, akkor
a javasolt aktust a Parlament által megküldött

szöveggel elfogadottnak kell tekinteni, és a
jogalkotási eljárás lezárul.
• Ha nem ért egyet az Európai Parlament állás-
pontjával, elfogadja saját álláspontját, és azt

közli az Európai Parlamenttel. Ebben az eset-
ben kerül sor a második olvasatra.
A második olvasat lefolytatásában a Parlament-
nek az első három hónapos időszak alatt három
lehetősége van:
• Ha egyetért a Tanács első olvasatban elfoga-
dott álláspontjával, vagy ha nem foglal állást,

a szóban forgó jogi aktust a Tanács álláspont-
jának megfelelő szövegezéssel elfogadottnak
kell tekinteni, és a jogalkotási eljárás lezárul.
• Ha elutasítja a Tanács első olvasatban elfoga-
dott álláspontját, a javasolt jogi aktust el nem

fogadottnak kell tekinteni, és a jogalkotási el-
járás lezárul.
• Ha tagjainak többségével módosításokat java-
sol a Tanács első olvasatban elfogadott állás-

pontjához, a módosított szöveget továbbítja a
Tanácsnak és a Bizottságnak; a Bizottság véle-
ményt nyilvánít ezekről a módosításokról.
A Tanács számára szintén három hónap áll rendel-
kezésre, hogy a Parlament által előterjesztett mó-
dosítási javaslatokkal kapcsolatban kialakítsa ál-
láspontját:
• Ha valamennyi módosítással egyetért, a java-
solt jogi aktust elfogadottnak kell tekinteni.
• Ha Tanács nem fogadja el valamennyi módo-
sítást, a Tanács elnöke az Európai Parlament
elnökével egyetértésben hat héten belül ösz-
szehívja az egyeztetőbizottságot.
Az egyeztetőbizottság feladata, hogy a Tanács
tagjainak minősített többségével és az Európai
Parlament képviselőinek többségével az Európai
Parlament és a Tanács második olvasatban elfoga-
dott álláspontjai alapján megállapodásra jusson
egy közös szövegtervezetről. Ha közös szövegter-
vezet nem születik, a jogi aktust el nem fogadott-
nak kell tekinteni.
A harmadik olvasat abból áll, hogy a jóváhagyott
közös szövegtervezetet a Tanács és az Európai
Parlament hat hét alatt elfogadja. Ha ez nem tel-
jesül, a jogi aktust el nem fogadottnak kell tekin-
teni.
5/10/21. Ismertesse az EU költségvetési és pénz-

ügyi alapelveit!
Főmenü
1. A teljesség és pénzügyi pontosság elve: az EU-

nak csak egyetlen költségvetése lehet, amely-
ben valamennyi a közös költségvetést érintő ki-
adást és bevételt fel kell tüntetni.
2. Az éves jelleg elve: a kiadásokat és bevételeket
évente kell tervezni és elfogadni.
3. Az egyensúly elve: a bevételeknek mindig fe-
dezniük kell a kiadásokat. Hiány nem tervez-
hető; a bevételeknek és kiadásoknak egyen-
súlyban kell lenniük.
4. Az elszámolási egység elve: az uniós költségve-
tés tervezésének és végrehajtásának elszámo-
lási egysége az euró.
5. A globális fedezet elve: meghatározott költség-
vetési bevételeket nem lehet meghatározott
kiadások fedezésére fordítani. Valamennyi be-
vétel finanszírozza az összes kiadást.
6. A specifikáció elve: valamennyi kiadási tételnek
mellé kell rendelni egy meghatározott célt.
7. A megbízható pénzügyi menedzsment elve: a
pénzügyi menedzsmentnek, gazdaságosnak,
hatékonynak és hatásosnak kell lennie. Az eu-
rópai intézményeknek – a Bizottság útmutatá-
sainak megfelelően – ex ante (előzetes) és ex
post (utólagos) értékeléseket kell elvégezniük.
8. Az átláthatóság elve: a költségvetés megterve-
zésének és végrehajtásának, csakúgy, mint az
elszámolásnak átláthatónak kell lennie. Az át-
láthatóság biztosításának egyik mozzanataként
az EU minden évben közzéteszi a költségveté-
sét az EU Hivatalos Lapjában (Official Journal)
5/10/22. Ismertesse a többéves pénzügyi keret

fogalmát, jelentőségét és gyakorlati megvalósu-
lását!
Főmenü
Az Európai Unió legfontosabb politikai - követke-
zésképp költségvetési - célkitűzéseit legalább 5
évre (általában 7 évre) előre meg kell tervezni.
(De nem az EU 7 éves költségvetési terve hanem
olyan mechanizmus, amely biztosítja, hogy az
uniós kiadások tervezhetőek legyenek A többéves
pénzügyi keret:
• éves szinten felső határt szab meg azt ille-
tően, mekkora kiadások eszközölhetők;

• a felső határokat pedig az egyes szakpolitikai
területekre, az ún. fejezetekre vonatkozóan

külön-külön határozza meg. (A többéves
pénzügyi keret maximális összegeket (felső
korlátokat) határoz meg az uniós kiadások
egészére és a főbb kiadási kategóriákra (feje-
zetekre) vonatkozóan.)
Célja:
- a politikai prioritásokat számadatokban fe-
jezze ki a 2014-2020-as költségvetési ciklusra
vonatkozóan;
- biztosítsa a költségvetési fegyelmet az EU-ban;
- a többéves pénzügyi keret révén megköny-
nyítse az EU éves költségvetésének elfogadá-
sát.
A finanszírozás:
- programokon (pl. Erasmus) keresztül
- pénzalapok (Kohéziós Alap) révén valósul meg.
Felelőse: Európai Bizottság. A gyakorlatban az Eu-

rópai Bizottság a költségvetés legnagyobb részét
(az uniós források mintegy 80%-át) a tagállamok-
kal közösen hajtja végre az ún. megosztott irányí-
tás keretében.
A kiadásokra vonatkozó szabályokat az EU költ-
ségvetési rendelete határozza meg.+ alkalmazási
szabályok-azt határozzák meg, hogy hogy kell a
költségvetési rendeletet a gyakorlatban alkal-
mazni.
A jelenlegi hét év tekintetében az a döntés szüle-
tett, hogy a közös erőfeszítések és az EU költség-
vetésének jelentős részét a nagyobb gazdasági
növekedést elérésére és több munkahelyet te-
remtésére fordítja az EU
5/10/23. Ismertesse az EU éves költségvetésé-

nek elfogadására és végrehajtására vonatkozó
szabályokat!
Főmenü
A költségvetési eljárás
A többéves pénzügyi keret elfogadásával kapcso-
latos fontos tényező, hogy a Lisszaboni Szerződés
hatályba lépését követően az Európai Parlament-
nek - a tagjai többségével elfogadott - egyetértési
joga van, tehát igent vagy nemet mondhat. A Ta-
nács az EP egyhangúan határoz. Ez fontos, mert a
többéves pénzügyi keret felhasználását meghatá-
rozó jogalkotási kérdéseknél az EP együttdöntési
joggal bír.
Az EUMSZ alapján ha az előző pénzügyi keret idő-

szakának végéig a Tanács nem fogadta el az új
pénzügyi keretet meghatározó rendeletet, az új
jogi aktus elfogadásáig az előző keret meghosz-
szabbodik.
A költségvetés elfogadására vonatkozó eljárást az

Európai Unió működéséről szóló szerződés 314.
cikke határozza meg.
A költségvetés módosítása
A Tanács az Európai Parlamenttel közösen módo-
síthatja az elfogadott éves költségvetést. Ehhez a
Bizottság benyújt egy költségvetés-módosítási
tervezetet, amelyet ugyanazon eljárás keretében
kell elfogadni, mint az éves költségvetést.
A költségvetés-módosítás indokai
Az éves költségvetés akkor módosítható, ha to-
vábbi forrásokra van szükség a váratlanul felme-
rült igények fedezésére, például valamely tagál-
lamban bekövetkezett természeti katasztrófa kö-
vetkezményeinek enyhítésére.
- hogy a költségvetésbe beépítsék az előző évi
költségvetési többletet,
- vagy hogy kiigazítsák a különböző saját forrá-
sokból származó bevételek prognosztizált ará-
nyát
A költségvetés végrehajtása
A Bizottság a költségvetés bevételeit és kiadásait
a szerződésekkel, valamint a költségvetési rende-
letben rögzített rendelkezésekkel és utasításokkal
összhangban, saját felelősségére és az engedélye-
zett előirányzatok keretein belül hajtja végre.
Alapvető mechanizmus
A költségvetés végrehajtása két fő műveletből, a

kötelezettségvállalásokból és a kifizetésekből te-
vődik össze.
Végrehajtási szabályok
Horizontális jellegű, azaz minden kiadási területre
és minden bevételre alkalmazandó.
A Bizottság fő eszköze a költségvetés végrehajtá-
sára és végrehajtásának ellenőrzésére számítógé-
pesített elszámolási rendszere, az ABAC (ered-
ményszemléletű elszámolás). A Bizottság intézke-
dést hozott a legmagasabb szintű nemzetközi
számviteli normák teljesítése érdekében, létre-
hozta a Könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetsége
(IFAC) nemzetközi költségvetési számviteli stan-
dardokat. 59. cikke szigorította.
Végrehajtási módszerek
A költségvetési rendelet 58. cikk értelmében a Bi-

zottság a költségvetést az alábbi módok valame-
lyikén hajthatja végre:
•közvetlenül („közvetlen irányítás”),
• a tagállamokkal megosztott irányítás kereté-
ben („megosztott irányítás”);

• közvetve („közvetett irányítás”), másokat -
megbízva.
A gyakorlatban a költségvetés mintegy 76%-át
„megosztott irányítás” keretében költik el, amely-
nek során a pénzeszközök elosztását és a kiadások
kezelését a tagállamok végzik, 22%- át „közvetlen
irányítással” a Bizottság hajtja végre, és a fennma-
radó 2% tartozik „közvetett irányítás” alá.
A tagállamok felelősek az általuk közvetlen vagy

közvetett irányítással kezelt pénzeszközök ked-
vezményezettjeire vonatkozó adatok közzétételé-
ért. megállapításáról szóló, 2011. február 16-i
182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi ren-
delet. A költségvetés tagállamok általi helytelen
végrehajtását a záróelszámolási eljárás és a támo-
gathatósági ellenőrzések keretében szankcionál-
ják, melyek során a jogtalanul kifizetett pénzesz-
közök visszavonása révén kiigazítják.
5/10/24. Ismertesse az uniós közpénzügyi ellen-

őrzés intézményrendszerét és eljárásait!
Főmenü
A költségvetési műveletek és a pénzügyi ellenőrző
rendszerek jogszerűségének, pontosságának és
pénzügyi hatékonyságának, valamint az európai
költségvetést érintő pénzgazdálkodás gazdasá-
gosságának, hatékonyságának és eredményessé-
gének biztosítása; e célok megvalósulását a Szám-
vevőszék és az Európai Parlament felügyeli.
Nemzeti szintű ellenőrzés
A bevételek és a kiadások első ellenőrzését nagy-
részt a nemzeti hatóságok végzik. A tradicionális
saját források 25%-át a tagállamok beszedési költ-
ségek címén megtartják. A költségvetési ellenőr-
zés a csalás elleni küzdelem keretében is zajlik. Az
Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA), az
Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap
(EMVA) és a strukturális alapok alá tartozó opera-
tív kiadásokat első fokon szintén a tagállami ható-
ságok ellenőrzik.
Uniós szintű ellenőrzés
a) Belső ellenőrzés: Az ellenőrzést az egyes intéz-
ményekben az engedélyezésre jogosult tisztvi-
selők és a számvitelért felelős tisztviselők,
majd az egyes intézmények belső ellenőre
végzik.
b) Külső ellenőrzés: Számvevőszék: A külső ellen-

őrzést a nemzeti számvevőszékek és az Euró-
pai Számvevőszék végzik. Minden évben rész-
letes jelentéseket nyújt be a költségvetési ha-
tóság számára:
• az elszámolás megbízhatóságát, valamint az
alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és
szabályszerűségét igazoló megbízhatósági nyi-
latkozat; éves beszámoló az általános költség-
vetés végrehajtására vonatkozóan, ideértve
valamennyi intézmény és kapcsolt szerv költ-
ségvetését; különjelentések egyes konkrét
kérdésekről; ellenőrzési jelentések és vélemé-
nyek; egyedi jelentések és állásfoglalások; az
Európai Unió ügynökségeire és szerveire vo-
natkozó külön éves jelentések. Az Európai
Számvevőszék jelentést tesz a hitelezési és köl-
csönműveletekről és az Európai Fejlesztési
Alapról is.
c) Politikai szintű ellenőrzés: Európai Parlament
Az Európai Parlamenten belül a Költségvetési El-
lenőrző Bizottság feladata a Parlament álláspont-
jának elkészítése, valamint:
Az Európai Unió és az Európai Fejlesztési Alap
(EFA) költségvetésének végrehajtása feletti el-
lenőrzés. Az Unió, annak intézményei és az Unió
által finanszírozott minden szervezet elszámolá-
sainak és mérlegének lezárása és ellenőrzése; az
Európai Beruházási Bank pénzügyi tevékenysé-
geinek ellenőrzése; az Unió szakpolitikáinak vég-
rehajtása során az uniós finanszírozás különféle
formái költséghatékonyságának figyelemmel kí-
sérése; az Unió költségvetésének végrehajtása
során előforduló csalások és szabálytalanságok
vizsgálata, az ilyen esetek megelőzését és a ve-
lük szemben történő fellépést célzó intézkedé-
sek elfogadása, valamint általánosságban az
Unió pénzügyi érdekeinek védelme.
A mentesítési eljárás:
A Költségvetési Ellenőrző Bizottság készíti elő a
mentesítési határozatokat is. A Tanács ajánlá-
sára a Parlament- évente egyszer mentesítést
ad a Bizottság számára az n-2. évi költségvetés
végrehajtására vonatkozóan. A Költségvetési El-
lenőrző Bizottság tagjai előkészítik a Parlament
számvevőszéki különjelentésekre adandó vála-
szát. A Bizottság és a többi intézmény köteles
intézkedéseket tenni a Parlament mentesítési
állásfoglalásaiban szereplő észrevételek nyo-
mán. A Parlament a többi intézmény és az ügy-
nökségek számára is évente ad mentesítést. Az
Európai Fejlesztési Alappal kapcsolatos intézke-
dések végrehajtása tekintetében külön ad men-
tesítést a Bizottságnak, A Parlament az Unió ál-
talános költségvetése I. szakaszának (Európai
Parlament) végrehajtásáról szóló mentesítési
határozatát és állásfoglalását a Parlament elnö-
kének címzi.
A Parlament általában május 15. előtt plenáris

ülésen tárgyalja a mentesítési jelentéseket, elna-
polás esetén pedig az októberi ülés folyamán ke-
rül sor. Ha a mentesítés megadására vonatkozó
javaslat nem kap többségi támogatást, vagy ha a
Parlament a mentesítési határozat elhalasztása
mellett dönt, tájékoztatja az érintett intézménye-
ket vagy ügynökségeket a mentesítés elhalasztá-
sának okairól. Ezt követően a Költségvetési Ellen-
őrző Bizottság hat hónapon belül új jelentést nyújt
be, amelyben a mentesítés megadására vagy
megtagadására vonatkozó új javaslata szerepel.
5/10/25. Ismertesse az EUMSZ közbeszerzésekre
vonatkozó szabályait, illetve a közbeszerzési
irányelveket és a kapcsolódó hazai szabályozást!
Főmenü
Az európai uniós Szerződések tiltják a tagálla-

mok olyan magatartását, amely hátrányosan kü-
lönbözteti meg a más tagállamban letelepedett
gazdasági szereplőket. A közbeszerzésekre külö-
nösen irányadóak az Unió belső piaci szabályai,
ideértve az áruk szabad mozgására (EUMSZ 34–
37. cikk), a letelepedés szabadságára (EUMSZ
49–55. cikk) és a szolgáltatás-nyújtás szabadsá-
gára (EUMSZ 56–62. cikk) vonatkozó rendelkezé-
seket. Ezenkívül releváns még az diszkrimináció
tilalmára vonatkozó EUMSZ 18. cikk is.
Tekintettel arra, hogy a közbeszerzési eljárások
során hozott döntések az államnak betudhatók, a
belső piaci szabályokat és a diszkrimináció tilal-
mára vonatkozó szabályokat az egyes közbeszer-
zési eljárások során is be kell tartani. Például nem
írható elő egy eljárásban, hogy csak Magyarorszá-
gon letelepedett cégek vehetnek részt egy eljárás-
ban, illetve nem határozhatók meg olyan feltéte-
lek, amelyek más uniós tagállam vállalkozásait
hátrányosan érintik.
Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy az
EUMSZ vonatkozó rendelkezéseit azokra a közbe-
szerzési eljárásokra is alkalmazni kell, amelyek
nem tartoznak a közbeszerzési irányelvek hatálya
alá (lásd alább). Ezeknél a beszerzéseknél a tagál-
lamoknak olyan nyilvánosságot kell biztosíta-
niuk, amely lehetővé teszi a piac megnyitását a
verseny előtt és a közbeszerzési eljárás pártat-
lanságának ellenőrzését. E kötelezettségnek való
megfelelés érdekében a magyar jogalkotó a Kbt.-
ben rendelkezett az uniós irányelvek értékhatá-
rait el nem érő közbeszerzések szabályairól.
A közbeszerzési szabályok elsődleges célja, hogy
az állami intézmények beszerzései transzparens
módon, az egyenlő bánásmód és a verseny tisz-
taságának biztosítása mellett történjenek, bizto-
sítva ezzel a közpénzek lehető leghatékonyabb el-
költését és ennek ellenőrizhetőségét.
Az uniós tagállamokban a közbeszerzési szabályok
legfőbb forrásai a tagállami jogba átültetett köz-
beszerzési irányelvek, az EUMSZ belső piacra vo-
natkozó rendelkezései és a tagállamok által alko-
tott, az uniós szabályokat kiegészítő nemzeti sza-
bályok. Magyarországon az uniós és az ezt kiegé-
szítő hazai közbeszerzési szabályokat a jogalkotó
egy jogszabályban, a közbeszerzésekről szóló
2015. évi CXLIII. törvényben (a továbbiakban:
Kbt.) foglalta össze. A törvényt kiegészítő részlet-
szabályokat kormányrendeletek, illetve miniszteri
rendeletek tartalmazzák.
A közbeszerzések tárgya árubeszerzés, szolgálta-
tás-megrendelés és építési beruházás lehet. A
közbeszerzési eljárásban beszerzést végző intéz-
ményeket vagy szerveket ajánlatkérőknek, az el-
járás során ajánlatot adó gazdasági szereplőket
pedig ajánlattevőknek nevezzük.
Az uniós közbeszerzési eljárások egységes szabá-
lyait három fő uniós irányelv tartalmazza. Az ún.
klasszikus ajánlatkérők (pl. központi kormányzati
szervek, helyi önkormányzatok, egyéb költségve-
tési szervek, állami vállalatok) beszerzéseit a
2014/24/EU irányelv szabályozza. A közszolgálta-
tókra (vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai
szolgáltatási ágazatban működő vállalatok) vonat-
kozó speciális szabályokat a 2014/25/EU irányelv,
a koncessziókra vonatkozó szabályokat pedig a
2014/23/EU irányelv tartalmazza.
Az uniós irányelvek részletes szabályait csak az
ezekben meghatározott értékhatárok felett kell
alkalmazni. Ezek az értékhatárok klasszikus aján-
latkérők vonatkozásában (2016. január 1-jétől) a
következők.
• Árubeszerzés és szolgáltatás megrendelése
esetén: központi kormányzati szervek beszer-
zéseinél 135 000 euró (41 427 450 forint),
• Építési beruházás esetén: 5 225 000 euró (1 603
395 750 forint).
A 2014/24/EU irányelv és az azt nemzeti jogba át-

ültető Kbt. megállapít bizonyos kivételeket.
Az uniós értékhatárt el nem érő beszerzések sza-
bályait a Kbt. harmadik része tartalmazza. A Kbt.
harmadik részét árubeszerzés és szolgáltatás
megrendelése esetén 8 millió forintos becsült
érték felett, építési beruházás esetén pedig 15
millió forintos becsült érték felett kell alkal-
mazni. Ezen értékhatárokat el nem érő beszerzé-
sek esetén nem kell közbeszerzési eljárást lefoly-
tatni.
Az uniós irányelvek meghatározzák az ajánlatké-
rők által alkalmazható eljárásfajtákat, amelyek
segítségével megvalósíthatják beszerzéseiket.
Ezeket a magyar jogalkotó a Kbt. második részé-
ben ültette át a hazai jogrendszerbe. A leggyak-
rabban alkalmazott eljárásfajták és jellemzőik a
következők.
• Nyílt eljárás: egyszakaszos eljárás, amelyben
bármely érdekelt gazdasági szereplő nyújthat be

ajánlatot. Az ajánlatkérő a benyújtott ajánlatok
alapján választja ki a nyertes ajánlattevőt.
Bármely beszerzéshez alkalmazható.
• Meghívásos eljárás: kétszakaszos eljárás,
amelyben az érdekelt gazdasági szereplők elő-
ször részvételi jelentkezést nyújtanak be, majd
az ajánlatkérő csak az általa alkalmasnak minő-
sített gazdasági szereplőket hívja fel ajánlatté-
telre. Bármely beszerzéshez alkalmazható.
• Tárgyalásos eljárás: kétszakaszos eljárás,
amelyben az érdekelt gazdasági szereplők elő-
ször részvételi jelentkezést nyújtanak be. Az
ajánlatkérő ezt követően az általa a részvételi
szakaszban alkalmasnak minősített gazdasági
szereplőket hívja fel ajánlattételre, majd velük
tárgyal a megkötendő szerződés feltételeiről.
Csak a Kbt.-ben meghatározott feltételek telje-
sülése esetén alkalmazható.
• Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás: egysza-
kaszos eljárás, amelyben az ajánlatkérő az általa
kiválasztott, ajánlattételre felhívott ajánlatte-
vőkkel tárgyal a megkötendő szerződés feltét-
eleiről. Csak a Kbt.-ben meghatározott szigorú
feltételek teljesülése esetén alkalmazható.
További, ritkán alkalmazott eljárásfajták a ver-
senypárbeszéd és az innovációs partnerség.
5/10/26. Ismertesse az EU belső és külső hatás-

köreinek kapcsolatát, az EUMSZ 352. cikk (1) be-
kezdése szerinti szubszidiárius általános hatás-
körét, illetve a beleértett uniós hatáskörök dokt-
rínáját!
Főmenü
Az EU-nak a tagállamok egymás közötti és az

Unióhoz fűződő viszonyainak szabályozására
irányuló hatásköreit nevezzük belső hatáskö-
röknek. Az Unió kifelé irányuló kapcsolatainak
szabályozására - tipikusan nemzetközi szerződé-
sek megkötésére - irányuló hatáskörök a külső
hatáskörök. A Lisszaboni Szerződés óta a külső
hatáskörök egyértelműen a belső hatáskörök já-
rulékainak tekinthetők: az Unió kizárólagos
külső hatáskörrel rendelkezik, ha az hatáskörei-
nek belső gyakorlásához szükséges.
Az EUMSZ 352. cikk (1) bekezdése a tulajdon-
képpeni átruházott hatáskörök rendszerét egy
általános uniós hatáskörrel egészíti ki. Ennek
alapján amennyiben a Szerződésekben megha-
tározott politikák keretében a Szerződésekben
meghatározott célkitűzések megvalósításához
az Unió fellépése bizonyul szükségesnek, de a
Szerződések nem biztosítják a megfelelő hatás-
kört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az
Európai Parlament egyetértését követően egy-
hangúlag elfogadja a megfelelő rendelkezése-
ket. Ez az általános uniós hatáskör célhoz kötött
(csak a Szerződésekben foglalt célkitűzések
megvalósítása érdekében hívható fel) és
szubszidiárius (csak akkor alkalmazható, ha a
Szerződések más rendelkezései egyáltalán nem
biztosítanak hatáskört az uniós intézmények
számára).
A Szerződésekben kifejezetten biztosított hatás-

körök határainak értelmezése során a Bíróság ki-
dolgozta a beleértett uniós hatáskörök doktrí-
náját. A doktrína eredetileg a belső hatáskörök
hatékony gyakorlásához szükséges külső hatás-
körök megalapozását szolgálta, de ennek a Lisz-
szaboni Szerződés óta kifejezett jogalapja talál-
ható a Szerződésekben. A beleértett uniós ha-
tásköröknek legnagyobb jelentősége ma azok-
ban az esetekben van, amikor a Szerződések va-
lamely uniós intézményt konkrét feladattal bíz-
nak meg, de nem egyértelmű, hogy e feladatok
teljesítéséhez milyen hatáskörökkel ruházzák fel
az intézményt. A bíróság joggyakorlata értelmé-
ben ilyenkor úgy kell tekinteni, hogy a szerződé-
ses rendelkezések egyúttal önmagukban a fel-
adat teljesítéséhez nélkülözhetetlen hatáskö-
rökkel is felruházzák az intézményt.
5/10/27. Mutassa be a közös agrárpolitika re-
formfolyamatát kialakulásától kezdve napjain-
kig, különös tekintettel a támogatási rendszer át-
alakítására!
Főmenü
A Közös Agrárpolitika (KAP): az integráció 1957-

es kialakulásakor az együttműködés egyik sarok-
köve.
Az agrárium: az államilag támogatott területek
közé tartozik, ennek okai:
- a termelés erősen kitett a természeti viszo-
nyoknak,;
- a megtérülés jóval alacsonyabb,
- a dolgozók életszínvonala alacsonyabb; ezzel
egyszerre - a terület működése stratégiai
fontosságú az adott állam részére.
A Római Szerződések aláírásakor (1957) az agrár-
politika kialakítása elsődleges francia érdek volt,
amelyet a vámunióért cserébe a többi tagállam is
elfogadott. Az agrárpolitika fő céljai voltak:
- termelékenység növelése,
- szektorban élők megélhetésének biztosítása,
- piacok stabilizálása,
- az ellátás biztosítása
- a fogyasztók számára elfogadható ár biztosí-
tása
Az 1962-re kialakuló rendszert az Európai Mező-

gazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA)
működtette, és fő eszközei a közös ár, az interven-
ciós felvásárlások, az exporttámogatások és az ag-
rárlefölözések voltak.
A rendszer három alapelv mentén működött;
- az egységes piac elve, amely szerint a közössé-
gen belül az agrártermékek szabad mozgását
és egységes versenyszabályait kell kialakítani.
- A közösségi preferencia elvét, amely azt je-

lenti, hogy a közösségi terméket és piacot vé-
delemben kell részesíteni a külső versennyel
és a világpiaci árhullámzásokkal szemben.
- A harmadik alapelv pedig a pénzügyi szolidari-
tás elve, ami a finanszírozást az európai szintre
helyezi.
Az 5 fő célt sikerült megvalósítani, azonban a

rendszer drága volt, túltermelést hozott.
KAP reform 1992-ben. Főbb cselekvések:

- csökkentették a garantált közös árakat
- bevezették a termelésfüggetlen jövedelem-
kompenzációt.
- A kifizetéseket sok esetben a földterületek
termelés alóli kivonásához, illetve minden
esetben környezetvédelmi előírásokhoz kö-
tötték.
- Megteremtették a szektorban dolgozók kor-
kedvezményes nyugdíjba vonulásának lehető-
ségét is.
Az 1992-es reform sikeresnek tekinthető, de to-

vábbi fejlesztésre szorult, oka: keleti bővítések, vi-
lágpiaci változások.
A KAP legjelentősebb átalakítása: 2003-as re-

form. Ennek keretén belül:
- jelentősen csökkentették a garantált közös ára-
kat
- növelték a jövedelemtámogatásokat,
- a kifizetéseket szigorú környezetvédelmi, állat-
egészségügyi és higiéniai szabályokhoz kötötték,
- új gazdaság-támogatási rendszer: termelés és tá-
mogatás szétválasztása,
- csökkentették a közvetlen kifizetéseket, valamint
a
- vidékfejlesztés nagy hangsúlyt kapott
5/10/28. Ismertesse a szabadságon, biztonságon

és a jog érvényesülésén alapuló térséget a Lissza-
boni Szerződés hatályba lépését követő időszak-
ban!
Főmenü
Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jai ha-
tályba lépése mintegy egy évtizedes megtorpa-
nás, tanácstalanság és tétlenség időszakának je-
lentette a végét.
A Lisszaboni Szerződés intézményi, bel- és kül-
politikai újítások mellett megreformálta a jog-
források rendszerét is, hiszen felszámolta a ko-
rábbi struktúrát és létrehozta az Európai Unió
jelenlegi egységes jogi kereteit. Deklarálta az
Unió elsődleges jogában a tagállamok egyenjo-
gúságát.
A Lisszaboni Szerződés legfontosabb újítása az
uniós polgári kezdeményezés bevezetése olyan
ügyben, amely az Európai Bizottság hatásközébe
tartozik. Kibővítette az Unió diszkriminációval
szembeni fellépési lehetőségeit.
A Lisszaboni Szerződés a szabadságon, bizton-

ságon és a jog érvényesülésén alapuló térség
létrehozását tűzte ki céljául, mint - a külső ha-
tárok ellenőrzésének támogatásától,
- a bevándorlási és menekültügyi politikákon,
- a határokon átlépő bűnözés elleni küzdelmen
keresztül a polgári és büntetőügyekben folyta-
tott igazságügyi, illetve rendőrségi együttműkö-
déseket foglalja magába.
A Lisszaboni Szerződés a szabadságon, a bizton-

ságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen
belül a személyek szabad mozgása és a haté-
kony jogvédelem érdekében négy kategóriába
sorolta a térséggel összefüggő kérdéseket, ahol
ezt követően az Unió is beavatkozhat, és döntés-
hozatalában főszabályként a rendes jogalkotási
eljárás érvényesül. Ezek:
 a határok ellenőrzésével, a menekültüggyel
és a bevándorlással kapcsolatos politikák;
 az igazságügyi együttműködés polgári
ügyekben (pl. családjogi, öröklési ügyek);
 az igazságügyi együttműködés büntető-
ügyekben (pl. szervezett bűnözés elleni
küzdelem, számítógépes bűncselekmé-
nyek, gyermekek szexuális kizsákmányo-
lása elleni küzdelem, büntetőeljárási ga-
ranciák, áldozatvédelem, európai elfogató-
parancs stb.);
 rendőrségi együttműködés (pl. közös nyo-
mozócsoportok).
A Lisszaboni Szerződés ezzel kapcsolatban több

újítást is tartalmaz:
• a hatékonyabb és demokratikusabb döntési el-
járást a fokozottabb elszámoltathatóság és jog-

biztonság érdekében (főszabály a rendes jogal-
kotási eljárás);
• az Európai Unió Bíróságának megnövekedett
hatáskörét;
• a nemzeti parlamentek szerepének megerősí-
tését (szubszidiaritás vizsgálat, illetve az

Eurojust és az Europol értékelésében való rész-
vétel) (az EUMSZ 85. és 88. cikke).;
• a kötelező erejű Alapjogi Chartával és az emberi
jogok és alapvető szabadságjogok védelméről
szóló egyezményhez való csatlakozás kimondá-
sával az alapjogok megerősítését.
A szakpolitikai feladatok kezelésére uniós ügy-

nökségek jöttek létre, mint pl. a nemzeti rendőr-
ségi hatóságok közötti együttműködést segítő
EUROPOL.
5/10/29. Ismertesse a monetáris politika “kon-

centrikus köreit” és értelmezze azokat az euró
bevezetési kötelezettsége, illetve a túlzott deficit
eljárás alkalmazhatósága szempontjából!
Főmenü
Az EU közös monetáris politikája a Gazdasági és
Monetáris Unió kialakítása óta létezik, amely a
gazdasági integráció legmagasabb együttműkö-
dési fokozata. A GMU tökéletes működése ese-
tén, az abban résztvevő tagállamok közös valutát
használnak és a résztvevők költségvetéseinek fő-
összegeit is közösségi szinten határozzák meg. Je-
lenleg az Európai Unióban ez a tökéletes működés
még nem alakult ki.
A politika tartalma és koncentrikus körei, az

euró-zóna
A közös pénz használatának kialakítása szinte köz-

vetlenül a Római Szerződések aláírását és az EGK
elindulását követően felmerült, mint elérendő cél,
hiszen a belső kereskedelem egy komoly költségét
és kockázati tényezőjét, az árfolyam-ingadozást
és az átváltást szüntette volna meg. A monetáris
politika azonban a tagállamok szuverenitásának
egy komoly eleme volt, amelyet a politikai elitek
nem szívesen adtak volna fel. Így hiába alakítottak
meg 1958-ban a Monetáris Bizottságot, és hiába
dolgozta ki Pierre Werner 1969-71 között a GMU
első tervét, illetve hozták létre 1979-ben az Euró-
pai Monetáris Rendszert, a közös fizetőeszközre a
Maastrichti Szerződésig várni kellett, az euró fizi-
kai bevezetése pedig csak 2002 január 1-jén tör-
tént meg.
Ma a monetáris politikát a Lisszaboni Szerződés,
azon országok viszonylatában, amelyek pénz-
neme az euró, a kizárólagos uniós hatáskörök
közé sorolja. Már ebből a megfogalmazásból is
látszik, hogy nemcsak a rendszer kialakítása, ha-
nem a működése is összetettebb, mint más szak-
politikák. A közös pénz esetén ugyanis nemcsak
egy plusz intézményrendszer jött létre az Európai
Központi Bank, a Központi Bankok Európai Rend-
szere, illetve az Euró Csoport formájában, de a
tagállamokat is három különböző csoportba so-
rolhatjuk a szakpolitikabeli részvételük alapján. A
Gazdasági és Monetáris Uniót három szakaszban
vezették be:
• Az első szakasz a tőkeáramlás liberalizálását, a
központi bankok függetlenségének megte-

remtését, valamint a kezdeti gazdasági harmo-
nizációt tartalmazta.
• A második szakasz a nemzeti központi bankok
közötti együttműködés kialakítását, valamint

az 1979-ben kialakított Európai Monetáris
Rendszer elemeinek felügyeletét tartalmazta.
Ez ma az új árfolyam-mechanizmus, az ERM II-
n belüli megmaradást jelenti.
• A harmadik szakasz, a maastrichti konvergen-
cia kritériumok két éves betartását követően

az euró tényleges bevezetése jelenti.
A második, illetve a harmadik szakaszbeli részvé-
telük alapján a tagállamokat három csoportba so-
rolhatjuk:
• Azon tagállamok, amelyek elérték a harmadik
szakaszt – jelenleg 19 tagállam – alkotják az
euró-zónát. Ők azon államok, amelyek fizető-
eszköze a közös valuta és amelyek jogosultak
eurót kibocsátani. Az ő esetükben a monetáris
politika kizárólagos uniós hatáskörben kerül ki-
alakításra, valamint alanyai lehetnek a túlzott
deficit eljárás szankciós részének is.
• A második csoport azon tagállamok körét je-
lenti, akik eljutottak az euró előszobájaként is
nevezett második szakaszig, azonban a rend-
szer kialakításakor úgy döntöttek, hogy nem
kívánnak részt venni a szorosabb gazdasági
együttműködésben és opt-outoltak a harma-
dik szakasz alól; ide csak két ország, Dánia és
az Egyesült Királyság tartozik. Ezen országok-
kal szemben a túlzott deficit eljárás csak kor-
látozásokkal alkalmazható.
• Végül a harmadik csoportba azon tagállamok
tartoznak, akik a Maastrichti Szerződés után
léptek be az EU-ba, vagyis számukra az euró
bevezetése nem választás kérdése, azonban
eddig nem voltak képesek teljesíteni a máso-
dik szakasz és az ERM II előírásait, vagyis nem
tudták két évig betartani a konvergencia krité-
riumokat saját valutájukat használva. Ezen or-
szágokkal szemben a túlzott deficit eljárás
szankciós szakasza addig nem alkalmazható,
amíg nem vezették be a közös valutát.
Amint az látható, egy differenciálódás alakult ki a
tagállamok között, amely koncentrikus körökkel
ábrázolható. Míg a legnagyobb kör az EU tagálla-
mait tömöríti, addig a kisebb azokat, akik a GMU
tagjai, míg a legkisebben az euró-zóna államait ta-
lálhatjuk. Ennek és más differenciált együttműkö-
déseknek köszönhetően, az európai integrációt
többen egy hagymához hasonlították Európai
Hagymaként leírva az együttműködést.
Stabilitási és Növekedési Paktum

A Maastrichti Szerződés kidolgozta a konvergen-
cia kritériumokat, amelyek ahhoz szükségesek,
hogy a tagállamok gazdaságai egymás felé és
együtt mozogjanak. Ezek gyakorlatilag egy negatív
szabályozásként határokat próbálnak szabni a tag-
állami gazdálkodás számára, biztosítván a mone-
táris unió stabilitását.
A konvergencia kritériumok a következők:
● az árstabilitás kritériuma; miszerint a tagállam
inflációja nem lehet 1,5%-kal magasabb, mint a

három legalacsonyabb inflációval rendelkező or-
szág átlaga, ● a költségvetési hiány éves összege
nem lehet magasabb a GDP 3%-nál,
● az ország államadóssága nem lehet magasabb,
mint a GDP 60%-a,

● az ERM II árfolyam-mechanizmuson belül a tag-
állam nem értékeli le valutáját,

● az állam által kibocsátott értékpapírok nominális
hosszúlejáratú kamatlába nem haladja meg 2%-

nál többel a három legalacsonyabb inflációjú or-
szág kamatának átlagát.
A Maastrichti Szerződés ezt a keretrendszert az

euró bevezetésének céljából alakította ki, viszont
a zóna tagállamainak ezeket az értékeket azután
is be kell tartaniuk a közös pénz stabilitása érde-
kében. Ennek biztosítására az Amszterdami Szer-
ződéshez jegyzőkönyvként csatolták a Stabilitási
és Növekedési Paktumot (SNP), amely egy pre-
venciós és egy korrekciós ággal rendelkezett. Az
Unió összes tagországának minden évben jelen-
tést kell benyújtania az állam költségvetéséről, il-
letve a középtávú fiskális céljairól. Ezeket az
eurózóna tagállamai estében Stabilitási-, míg a
még nem belépett országoknál
Konvergenciaprogramoknak nevezik. A SNP kor-
rekciós ága az ún. túlzottdeficit- vagy
túlzotthiányeljárást jelenti, ami a kötelezettség-
szegési eljárások egy speciális fajtája, és amely
második szakasza már gazdasági szankciókkal is
járhat.
Költségvetési Paktum és Európai Szemeszter
Ezek valójában nem hoznak létre új intézménye-

ket, hanem az addigiakat – az SNP rendszerét –
erősítik meg. Egyrészt a túlzottdeficit-eljárás
szankciós szakaszát kváziautomatikussá teszi, míg
a 60% feletti államadósság rész eltüntetésére 20
éves futamidőt dolgoz ki, valamint a 3%-os hiány-
célt igyekszik a legmagasabb jogforrási szinten be-
illesztetni a tagállami jogrendekbe.
Bankunió
Amíg a többi válságkezelő lépés túlnyomórészt az

állami gazdálkodásnak igyekezett határokat
szabni, addig ez a magánszférában elhelyezkedő
kereskedelmi bankok uniós felügyeletét és közös
szabályozását igyekszik kialakítani. A Bankunió
gyakorlatilag egy olyan európai ellenőrzési kör-
nyezetet, valamint bankfinanszírozási szabályo-
zást alakítana ki, amely azonos szabályokat és kör-
nyezetet teremtene Európa egészében, ezzel lét-
rehozva egy közös európai pénzügyi teret.
Láthatjuk tehát, hogy a monetáris politika az egyik
legösszetettebb ágazat az Unión belül, amelynek
fejlődése még koránt sem fejeződött be, sem
résztvevői, sem eszközei tekintetében.
5/10/30. Ismertesse a tagállami gazdaságpoliti-

kák uniós koordinációjának céljait és eszközeit!
Főmenü
A gazdaság kivételes helyet foglal el a Lisszaboni
Szerződés hatásköri rendszerében. Feladatai,
bár uniós szinten jelentkeznek ugyan, de itt a 28
tagállam gazdaságpolitikáinak összhangját pró-
bálják megteremteni.
A gazdaságpolitika összehangolásának egyik oka
a monetáris stabilitás kialakítása és a gazdasági
és monetáris unió (GMU) működésének biztosí-
tása. A gazdaságpolitikai koordináció egyik első
eszköze a Stabilitási és Növekedési Paktum
(SNP), illetve az így kidolgozott eszközrendszer.
Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások
azok, amelyek ezen területen domináns eszkö-
zeként jelennek meg. Ezek a versenyképesség
javítása érdekében kialakítandó tagállami re-
formokat tartalmazzák. Mindezek megvalósí-
tása egy-egy tagállam feladata, azonban a több-
oldalú felügyeleti eljárás keretében a Tanács és
a Bizottság is nyomon követi a végrehajtásukat
és ezekről értékelést készít.
A Lisszaboni Szerződés szerint, ha a tagállam
gazdaságpolitikája nem megfelelően alakul, ak-
kor a Bizottság közvetlenül figyelmezteti a tagál-
lamot. Ha ez sikertelen, akkor a tagállam szava-
zata nélkül a Bizottság javaslatáról szavazva,
ajánlásokat fogalmazhat meg a kiigazítás érde-
kében. Amennyiben ez sem ér célt, akkor az SNP
eszközei, a túlzottdeficit-eljárással együtt alkal-
mazhatóvá válnak az országgal szemben.
Az integrált útmutatások három éves ciklusokra
készülnek és illeszkednek az EU aktuális gazda-
sági programjához; amely 2000-2010 között a
Lisszaboni Stratégia volt, ma pedig a 2010-2020
közötti időszakra az EU2020 program. Ezek
olyan hosszú távú tervezési ciklusok, amely az
európai gazdaságot a globális kihívásokra akar-
ják felkészíteni.
A gazdasági unió a közös piacra épülő olyan
együttműködés, amely feltételezi az együttmű-
ködő tagállamok között az egységes valuta be-
vezetését, valamint a gazdaságpolitikai koordi-
nációt. A gazdasági és monetáris unió fogalma
magában foglalja értelemszerűen a közös jegy-
bank létrehozását is. Az egységes valuta beveze-
tése megszünteti az árfolyamkockázatot a tagál-
lamok közötti kereskedelemben, s pénzügyi
szempontból „belkereskedelemmé” változtatja
a tagállamok közötti kereskedelmet. A közös va-
luta stabilitásának megteremtéséhez elenged-
hetetlenül szükséges a tagállamok közötti gaz-
daságpolitikai egyeztetés. Ennek leghangsúlyo-
sabb része a költségvetési politikák egyezte-
tése, hiszen a tagállamok közös valutával ren-
delkeznek. Így a tagállami költségvetés hangsú-
lya megmarad ám a tagállamok esetlegesen be-
következő felelőtlen költségvetési politikája ve-
szélyezteti a közös monetáris politikát, az egysé-
ges valuta stabilitását.
Az Európai Unió esetében a gazdasági és pénz-
ügyi unió bevezetésének rögzítése az
1992-ben
aláírt Maastrichti Szerződésben történt meg. A
szerződés pontosan szabályozta az egységes va-
luta bevezetésének feltételeit és szakaszait. Az
eurót 2002. január elsején vezették be készpénz
formájában az EU 12 tagállamában, 2016-ban az
Eurózóna 19 tagállammal rendelkezik. A gazda-
ságpolitikai koordináció feladatait a Gazdasági
és Pénzügyminiszterek Tanácsa (ECOFIN) látja
el.
Bár a gazdaságpolitika irányítása továbbra is
tagállami kompetencia, a 2001-es portugál el-
nökség javaslata alapján az Európai Bizottság
átfogó gazdaságfejlesztési programot - az ún.
Lisszaboni Stratégiát – terjesztett elő. A prog-
ram azt tűzte ki célul a tagállamok elé, hogy Eu-
rópa 2010-re a világ legversenyképesebb és leg-
dinamikusabb, tudásalapú gazdaságává válik. A
program tartalmazta az innováció és a K+F fej-
lesztését, a digitális infrastruktúra és írástudás
fejlesztését, a foglalkoztatás bővítését, a szociá-
lis befogadás és a környezetvédelem erősítését.
A program koncepciójával kapcsolatban azon-
ban számos kérdés felmerült, így már a prog-
ramidőszak közepén sejteni lehetett, hogy nem
sikerül majd elérni az eredetileg kitűzött célokat.
5/10/31. Ismertesse az EU fogyasztóvédelmi jog-

alkotásának főbb jellemzőit és területeit!
Főmenü
Az első fogyasztóvédelmi cselekvési progra-
mot1975-ben fogadta el a Tanács a Bizottság ja-
vaslatára, mint a fogyasztóvédelmi politika alapel-
veit.
Az Unió fogyasztóvédelmi fellépésének céljai: a
fogyasztói érdekek érvényesülésének előmozdí-
tása és a fogyasztók magas szintű védelmének
biztosítása. Az Unió e célok elérése érdekében:
- egyrészt az egységes belső piac megvalósítása
során hozhat jogharmonizációs célú fogyasztóvé-
delmi intézkedéseket,
-másrészt a tagállami fogyasztóvédelmi politiká-
kat támogató, kiegészítő és figyelemmel kísérő
intézkedéseket tehet.
A fogyasztóvédelmi követelményeket az egyéb
uniós politikák és tevékenységek meghatározása-
kor és végrehajtásakor is figyelembe kell venni
(mainstreaming). Az elsődleges uniós jog fogyasz-
tóvédelmi rendelkezéseit az Alapjogi Charta 38.
cikke egészíti ki, aminek értelmében az uniós po-
litikáknak magas szintű fogyasztóvédelmet kell
biztosítaniuk.
Az uniós fogyasztóvédelmi politika hatályos alap-
dokumentuma: a 2012-ben közzétett európai fo-
gyasztóügyi stratégia (European Consumer
Agenda), amelynek központi célkitűzései:
- a fogyasztó biztonságának és tájékozottságának
biztosítása (kozmetikumok biztonsága, élelmi-
szerlánc biztonság)
- igazodás a gazdasági és társadalmi változásokhoz
(digitális technológiák, lakossági pénzügyi szol-
gáltatások),
- a fogyasztóvédelmi szabályozások betartásának
erősítése.
A fogyasztóügyi stratégia megvalósítását a
2014-2020. közötti időszakban fogyasztó-
védelmi program támogatja. A program négy
kulcsterületre összpontosít:
- a biztonságos fogyasztói termékek egységes
belső piacának megteremtése;
- fogyasztói szakmai szervezetek támogatása;
- a fogyasztói tájékozottság növelése;
- a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok közötti
hatékony együttműködés kialakítása.
Az uniós fogyasztóvédelmi politika megvalósítása
komplex intézményi keretek között történik. A
fogyasztóvédelmi program végrehajtását a Bizott-
ság által létrehozott luxemburgi székhelyű Fo-
gyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi- és Mezőgaz-
dasági Végrehajtó Ügynökség CHAFEA) végzi. A
hatékony fogyasztóvédelmi együttműködés háló-
zatok kialakítását is szükségessé teszi. Ilyen pél-
dául a veszélyes termékeket közzétevő RAPEX há-
lózat, a fogyasztói tájékoztatást szolgáló Európai
Fogyasztói Központok Hálózata (ECC- Net) vagy a
fogyasztóvédelmi hatóságok együttműködését
elősegítő Fogyasztóvédelmi Együttműködés
(CPC). Az online vásárló fogyasztó és a kereskedő
közötti jogviták bíróságon kívüli rendezésére az
EU internetes platformot2 is létrehozott.
Az EU fogyasztóvédelmi jogalkotása főleg irány-
elvi szinten történik és rendszerint a minimum
jogharmonizáció elvét követi, vagyis lehetővé te-
szi a tagállamok számára szigorúbb fogyasztóvé-
delmi szabályok fenntartását.
A fogyasztóvédelmi irányelvek főbb szabályozási
területei:
- A fogyasztó tájékoztatása
o Megtévesztő és agresz-
szív kereskedelmi gya-
korlatok tilalma
o Csomagolás és címkézés
o Információs hálózatok
- A fogyasztó biztonsága
 Egészségvédelem
 Génkezelt élelmiszerek
 Termékbiztonság
 Általános termékfelelősség
 Gyermekjátékok biztonsági követelményei
 Termékminőség
 Kozmetikumok
- A fogyasztó gazdasági és
jogi érdekei
 Fogyasztói szerződések
 Tisztességtelen általános szerződési felté-
telek
 Üzlethelyiségen kívül és távollévők között
kötött szerződések
- Vitarendezés
 Online vitarendezés
 Alternatív vitarendezés
 Csoportos perlés
 Fogyasztói képviselet
- Szektorális szabályozások
■ Pénzügyi szolgáltatások
■ Személyszállítás
■ Energiaszolgáltatás
Az uniós
fogyasztóvédelmipoltika mér-
lege vegyes.
Sikerek:a roaming díjak jelentős csökkentése, az
online értékesítők és szolgáltatók jogszabályköve-
tésének komoly javulása, vagy a fogyasztóvédelmi
hatósági együttműködés folyamatos fejlődése.
Ugyanakkor továbbra is jelentős különbségek lé-
teznek a tagállami fogyasztóvédelmi szabályok
között, amelyek mind a fogyasztókat, mind a szol-
gáltatókat elriaszthatják a határon átnyúló ügyle-
tektől. Felmérések szerint a problémákkal szem-
besülő fogyasztóknak csak kis hányada keresi meg
segítségért a hatóságokat vagy a fogyasztóvé-
delmi szervezeteket, és a rendelkezésre álló jog-
orvoslati eszközök sem optimálisak. Úgy tűnik,
hogy a Bizottság által 2011-ben azonosított hár-
mas hiány (információhiány, az uniós fogyasztó-
védelmi szabályok átültetésének hiánya és uniós
jogalkotási hiányosságok)345 a mai napig fennáll.
3 The Single Market throughthelens of thepeople: A snapshot of citizens’ and businesses’ 20 main concerns, Európai Bizottság SEC (2011) 1003,
3.
4 Jelen esetben az energia is árunak tekintendő.
5 Jelen esetben elsősorban a távközlési szolgáltatásra és a közlekedési szolgáltatásokra gondolunk.
5/10/32. Mutassa be az EU2020 stratégia ener-
giapolitikára vonatkozó elképzeléseit! Térjen ki
az energiabiztonság és a környezetvédelem kér-
désköreire!
Főmenü
Az integrált útmutatások három éves ciklusokra

készülnek és illeszkednek az EU aktuális gazdasági
programjához; amely 2000-2010 között a Lissza-
boni Stratégia volt, ma pedig a 2010-2020 közötti
időszakra az EU2020 program. Ezek olyan hosszú
távú tervezési ciklusok, amely az európai gazdasá-
got a globális kihívásokra akarják felkészíteni.
1986-ban születtek meg az energiapolitikai célki-
tűzések. A Maastrichti Szerződést követően 1995-
ben az ágazatot három fontos cél köré építették:
a versenyképesség, az energiabiztonság és a kör-
nyezetvédelem köré. Ezek lényege az volt, hogy a
fogyasztók állandó, biztonságos és megfizethető
energiához jussanak, valamint az energiaterme-
lést a lehető legkörnyezetkímélőbb módon foly-
tassák, ideértve a nukleáris energiára vonatkozó
biztonság növelését is.
Az energiapolitikát a Lisszaboni Szerződés meg-
osztott hatáskörként határozza meg. Fontos
azonban kiemelni, hogy az ágazaton belüli tagál-
lami hatásköröket a szerződés külön biztosítja és
kiemeli, megmutatván ezzel a szektor stratégiai
fontosságát. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor
megjelenik a szolidaritás eleme is a szabályozás-
ban, miszerint ha egy tagállam ezen ágazaton be-
lül bajba kerül, akkor számíthat a többi uniós or-
szág segítségnyújtására. Ezen kölcsönösség az
energiabiztonság nemzetközi kihívásaira adott vá-
laszként került be az uniós jogba, főként a közép-
európai és balti régió országainak kérésére. A
Szerződések a szektor célkitűzéseit az 1995-ös cé-
lokra alapozzák, azonban beépítik a jelenkor kihí-
vásait és az eltelt évek tapasztalatait, amely egy
differenciáltabb célrendszerhez vezetnek. Ennek
megfelelően az energiaellátás uniós biztonságá-
nak garantálása mellett megjelenik a már liberali-
zált energiapiac működésének a biztosítása.
A környezetvédelmi célokat pontosítják, az ener-
giahatékonyság, az energiatakarékosság és az új
és megújuló energiaforrások kifejlesztésének elő-
mozdítása és az energiahálózatok összekapcso-
lása célkitűzések megfogalmazásaival.
Az energiapolitika mai legfontosabb kérdései az
energiabiztonsághoz, illetve a terület környezet-
védelemmel szorosan összefüggő kérdéseihez
kapcsolódnak.
Az energiabiztonságon már nem csak azt értjük,
hogy a fogyasztók biztonságos, fenntartható, ver-
senyképes és megfizethető energiához jussanak -
ami a liberalizáción, illetve a fenntarthatósági
szempontokon keresztül megvalósítható -, hanem
a tagállamok energiaforrásának biztosítását. An-
nak érdekében, hogy az orosz befolyást, illetve a
kockázati tényezőket csökkenteni lehessen, az EU
nagyobb mozgásteret igyekszik kialakítani a szek-
torban és végcélként az energiaunió kialakítását
szorgalmazza.
Az EU 2020 célkitűzései között az szerepel, hogy
az évtized végére az Unió energiaforrásain belül
20%-ot tegyenek ki az alternatív energiatermelési
módszerek. Ennek megvalósítására komoly esély
is van, hiszen 2012-ben ez az arány már 14% fölött
állt. Az EU környezetpolitikájának alapvető ke-
rete a többéves cselekvési program. Jelenleg a
2020-ig terjedő időszakra vonatkozó hetedik kör-
nyezetvédelmi cselekvési program van érvény-
ben, ami a „Jólét bolygónk felélése nélkül” címet
viseli.
2001-ben elfogadott és 2006-ban megújított
fenntartható fejlődési stratégiája: az életmi-
nőség javítását a gazdasági növekedés, a társa-
dalmi kohézió erősítése és a környezetvéde-
lem elősegítése révén képzeli megvalósítani
Az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezde-
ményezése az erőforrás-hatékony Európa
megteremtése
EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos straté-
giája: 2020-ig megállítja a biológiai sokféleség
és az ökoszisztéma-szolgáltatások elvesztését
Az Európai Unió környezetpolitikája az elővigyáza-
tosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk
forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint
a „szennyező fizet” elven alapul.
5/10/33. Ismertesse az EU környezetvédelmi po-

litikájának célkitűzéseit, alapelveit, kereteit és
eszközeit!
Főmenü
Az EU környezetvédelmi politikája:
- 1972-ben született, amikor az Európai Tanács
párizsi ülésén megfogalmazódott a közösségi

környezetpolitika szükségessége
- Az első kifejezett jogalap az Unió környe-
zetvédelmi fellépésére az Egységes Európai
Okmányban jelent meg, egyre szélesebb terü-
letre terjedt ki, az Európai Parlament jogosít-
ványai folyamatosan bővültek, és a Tanácsban
minpsített többségi döntéshozatal vált fősza-
bállyá
- Jelenlegi szabályozás alapja: EUMSZ 191-193.
cikkei
Fő célkitűzései:
- a környezet minőségének védelme és javítása
- az emberi egészség védelme

- a természeti erőforrások észszerű hasznosí-
tása
- regionális és globális környezetvédelmi prob-
lémák – különösen éghajlatváltozás – elleni
közdelemre irányuló törekvések ösztönzése
nemzetközi szinten
Kerete:
- többéves cselekvési program
- jelenleg érvényben lévő 7. környezetvédelmi
cselekvési program 2020-ig: „Jólét bolygónk

felélése nélkül” –kilenc elsődleges céllal,
pl:természet védelme, alacsony szén-dioxid ki-
bocsátáson alapuló növekedés, környezettel
kapcsolatos, egészséget fenyegető veszélyek-
kel szembeni küzdelem
- Fenntartható fejlődési stratégia: 2001-ben el-
fogadták, 2006-ban megújult – életminőség ja-

vítása, gazdasági növekedés elérése a társa-
dalmi kohézió erősítése és a környezetvéde-
lem elősegítése révén
- EURÓPA 2020: kiemelt kezdeményezése az
erőforrás-hatékony Európa megteremtése
- EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos straté-
giája: 2020-ig megállítja a biológiai sokféleség
ls az ökoszisztéma-szolgáltatások elvesztését
Alapelvei:
- Elővigyázatosság és megelőzés elve: kocká-
zatkezelési eszköz, akkor lehet alkalmazni, ha

a tudomány bizonytalan egy adott intézkedés-
ből vagy politikából fakadó, az emberi egész-
ségre vagy környezetre gyaníthatóan káros
kockázat tekintetében
- Környezeti károk forrásuknál történő elhárí-
tásának elve
- „Szennyező fizet” elv: a környezetvédelmi fe-
lelősségről szóló irányelv hajtja végre, célja a

védett fajok és a természetes élőhelyek, a víz
és a talaj környezeti károsodásának elkerü-
lése, orvoslása. Bizonyos foglalkozásokat
űzőknek megelőző intézkedéseket kell tenniük
a környezetet érintő közvetlen veszély esetén,
a kár bekövetkezését követően kötelesek in-
tézkedni a helyreállításról, fedezni a költsége-
ket. (hatálya kiterjed: nyersanyag kitermelés-
ből származó hulladék kezelésére, geológiai
tárolóhelyek működtetésére, tengeri olaj- és
gázipari tevékenység biztonságára.
Eszközei:
- Környezetvédelmi hatásvizsgálat: tárgya ma-
gán- vagy közszférabeli projektek, melyek va-

lószínűleg jelentős hatással lesznek a környe-
zetre. Pl. autópálya-, repülőtér-építés
- Stratégiai környezeti vizsgálat: vonatkozik a
földhasználatot, közlekedést, energiát, hulla-

dékot vagy mezőgazdaságot érintő közszféra-
beli tervre és programra.
- Fontos a nyilvánossággal folytatott konzultá-
ció, a nyilvánosságnak biztosított 3 jog a kör-
nyezetvédelem terén: nyilvánosság részvé-
tele a döntéshozatalban; környezeti informá-
ciókhoz való hozzáférés joga; igazságszolgál-
tatáshoz való jog.
5/10/34. Ismertesse az EU közös kereskedelem-

politikáját a Lisszaboni Szerződés hatályba lépé-
sét követő időszakban!
Főmenü
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

207. cikke szerint a közös kereskedelempolitika
az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tarto-
zik.
A 2009. december 1-én hatályba lépett Lisszaboni
Szerződés értelmében az Unió két szerződésen
alapszik (Európai Unióról szóló és az Európai Unió
működéséről szóló szerződés).
A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével az Eu-
rópai Közösséget az Európai Unió váltotta fel. Jog-
utódlás csak 2009.dec.1.
A közös kereskedelempolitikáért és annak végre-
hajtásáért az Európai Bizottság és a Tanács a fe-
lelős.
Közös kereskedelempolitika főbb elemei:
- közössé vált vámtételek módosítása a közös
vámtarifa segítségével; a vámpolitikai intéz-
kedések alapjául szolgáló közös vámrendszer,
illetve vámjogszabályok
- egységes külső importrendszer fokozatos ki-
alakítása (mennyiségi szabályozások,
védintézkedések)
- exporttal kapcsolatos egységes intézkedések
kidolgozása (exporttámogatás és ösztönzés)
- vám-és kereskedelmi tárgyú nemzetközi szer-
ződések létrehozása és megkötése. Nemzet-
közi szervezetekben való fellépés az Unió ne-
vében.
Az EU kereskedelempoltikájának 3 dimenziója:
- Multilaterális vagy sokoldalú kereskedelmi
kapcsolatok terén kiemelkedő fontosságú a Vi-
lágkereskedelmi Szervezet (WTO) szerepe. A
WTO célja, hogy a nemzetközi kereskedelem-
nek bizonyos mértékű jogbiztonságot és átlát-
hatóságot biztosítson, meghatározza a világ-
kereskedelem általános szabályait.
- Bilaterális kereskedelmi kapcsolatok: az EU
kétoldalú magállapodásokat köt harmadik or-
szágokkal. Az EU nem köt egyedi kereskedelmi
megállapodásokat fejlett országokkal. –
- Unilaterális ker.kapcsolataiban egyoldalú kez-
deményekkel segíti a fejlődő országok keres-
kedelmét. Fel kíván lépni a legelmaradottabb
és fejlődő országok érdekében.
A WTO-szabályok szerinti megállapodások tárgya-
lásain az Európai Uniót a Bizottság képviseli, aki
szorosan együttműködik a tagállami kormányok-
kal és az Európai Parlamenttel. Az EU kereske-
delmi partnerekkel köt egyezséget, elsősorban
szabad kereskedelmi megállapodásokon keresz-
tül. A partneri kapcsolatok kiépítésének célja: új-
piacok nyíljanak meg az EU előtt=növekedés, új
munkahelyteremtés.
Az EU további törekvése: politikájával visszaszo-
rítsa a gyermekmunkát, a kényszermunkát, a
környezetkárosítást és az árak ingadozását. Ezért
születtek azok a rendszerek, melyek az ellátási
láncok átláthatóságát és nyomon követhetőségét
biztosítják. A közös kereskedelempolitika az
Unión kívüli országokkal folytatott kereskede-
lemre vonatkozik. A közös kereskedelempolitikát
a vámunió célkitűzései hívták létre. A vámunión
belül a tagállamok a Harmadik országokkal folyta-
tott kereskedelmük szabályozását közösségi
szintre emelték. A vámunió lényege: a tagállamok
közti kereskedelemben eltörlik a vámokat, külső
országokkal szemben közös, egységes tarifarend-
szert alkalmaznak (tagállamok így nem szerezhet-
nek versenyelőnyt)
Általános preferenciarendszer (GSP) alapján:
vámmentes, csökkentett rátájú, kedvezményes
hozzáférést kínál piacaihoz fejlődő országból vagy
átalakuló gazdaságból származó import esetén.
Ezen országok teljes exportja- a fegyverek kivéte-
lével- vámmentesen kerülhet az EU piacára.
Európai Kereskedelmi Kamarák Szövetsége
(Eurochambres): számos tevékenységgel támo-
gatja a kis-és középvállalkozásokat a harmadik or-
szágokkal való kereskedelemben. Ázsiai kezdemé-
nyezések: Indiában terjeszkedni kívánó európai
vállalatok részére tanácsot ad. Képzési program-
jai: üzleti szervezetek képviselőinek támogatása
az üzleti kultúrák megismerésében.
5/10/35. Ismertesse a nemzetközi fejlesztési

együttműködés jelentőségét!
Főmenü
Annak ellenére, hogy a fejlesztéspolitika, vagy

ahogyan napjainkban hívjuk a nemzetközi fej-
lesztési együttműködés az integrációs folyamat
kezdetétől kiemelt fontossággal bír, a Római
Szerződésekben még nem jelent meg szövegsze-
rűen. Fokozatosan az EU külkapcsolati rendsze-
rének és külpolitikájának egyik legfontosabb
eszközévé vált. A fejlesztési típusú együttmű-
ködéseket kezdetben az Európai Közösség tag-
jainak függetlenné váló, volt gyarmataihoz fű-
ződő kapcsolatai ösztönözték. Mindebből követ-
kezően az Európai Közösség bővülése hozzájá-
rult a kapcsolatrendszer fokozatos kiterjedésé-
hez is. Napjainkra a fejlesztési együttműködés-
sel összefüggő közös politika jelentős mérték-
ben átalakult, és az EU kb. 160 országban támo-
gat különböző fejlesztési típusú feladatokat. A
szerteágazó kapcsolatrendszer kiépülésének
hátterében mind gazdasági, történelmi, bizton-
ságpolitikai érdekek, mind pedig erkölcsi vagy
normatív okok meghúzódtak. Az EU és tagálla-
mai által nyújtott támogatások alapját az uniós
Szerződések és joganyag valamint az ENSZ által
meghatározott célok határozzák meg.
Az EU legrégebbi és legnagyobb fejlesztési
együttműködést segítő eszköze, az Európai Fej-
lesztési Alap (EFA) nem része az uniós költség-
vetésnek.
A közös fejlesztéspolitika szempontjából mind
az egyik legfontosabb dokumentum a 2005-ben
az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Par-
lament által közösen elfogadott, az EU fejlesz-
tési politikájáról szóló intézményközi nyilatko-
zat, az európai konszenzus. A dokumentum egy-
értelműen hangsúlyozza, hogy elsősorban a fej-
lődő országok felelősek saját fejlődésükért, de
az Európai Unió is elkötelezett a folyamat meg-
valósításában.
Az EU által saját maga számára meghatározott
arányt ugyan mindeddig nem sikerült elérni, de
a célok továbbra is érvényesek. Az EU fejlesztési
együttműködési politikájának tervezése és a
megvalósított programok végrehajtásának nyo-
mon követése az Európai Bizottság feladata. Az
EU külkapcsolatai és a fejlesztési együttműkö-
dési politika közötti összhang megerősítéséért
az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) felel. A Lisz-
szaboni Szerződést követően a fejlődő országok-
ban, a helyszínen az EU küldöttségek felelnek a
fejlesztési együttműködési programok megvaló-
sításáért.
Az EU és tagállamai nem csupán a fejlesztési tá-
mogatások, hanem a humanitárius sürgősségi
segélyek terén is a legnagyobb donor a világon.
A humanitárius segítségnyújtás a Lisszaboni
Szerződés óta a hosszú távú támogatást jelentő
fejlesztési együttműködéstől elkülönülve önálló
szakpolitikának minősül. A nemzetközi humani-
tárius segítségnyújtás a nemzetközi humanitá-
rius jog alapelveire (az emberiesség, a semle-
gesség, a pártatlanság és a függetlenség) épül.
Ezekkel összhangban a humanitárius válság ese-
tén az embereken vallástól, politikai pártállástól
stb. függetlenül egyformán és a lehető leggyor-
sabban kell segíteni.
5/10/36. Mutassa be az EU jogi személyiségét!
Főmenü
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével

(2009.12.01.) az Európai Unió (EU) jogi személyi-
séget szerzett. Így nemzetközi jogalannyá vált,
azaz saját nevében tárgyalhat és köthet nemzet-
közi szerződéseket.
A Lisszaboni Szerződéshez csatolt 24. jegyzőkönyv
azonban kimondja, hogy mindez
„semmilyen módon nem jogosítja fel az Uniót
arra, hogy a tagállamok által a Szerződésekben
ráruházott hatáskörökön kívül jogot alkosson
vagy intézkedéseket tegyen.” Ennek értelmében
az EU a rá ruházott hatáskörökön belül kötelező
erejű szerződéseket és megállapodásokat köthet.
A Lisszaboni Szerződés alapján:
- „A közös kül- és biztonságpolitikára vonat-
kozó ügyekben az Uniót a Főképviselő képvi-
seli. Az Unió nevében politikai párbeszédet
folytat harmadik felekkel, és képviseli az Unió
álláspontját a nemzetközi szervezetekben és
nemzetközi konferenciákon.” (EUSZ 27. cikk
(2) bekezdés).
- „Az Európai Tanács elnöke ellátja az Unió
külső képviseletéta közös kül-
ésbiztonságpolitikához tartozó ügyekben.”
(EUSZ 15. cikk (6) bekezdés).
- A Bizottság (...) a közös kül- és biztonságpoli-
tika, valamint a Szerződések által meghatáro-
zott más esetek kivételével ellátja az Unió
külső képviseletét. Az intézmények közötti
megállapodások létrehozása céljából indít-
ványt tesz az Unió tevékenységének éves és
többéves programjára.
Lisszaboni Szerződés értelmében az EU jogi sze-
mélyiséget kapott, az EK jogutódja és egyben a
nemzetközi jog alanya lett. Az EU saját nevében
részt vehet tárgyalásokon és az alapító szerződé-
sek alapján egyedül vagy a tagállamokkal együtt
nemzetközi szerződéseket is köthet. Az Unió által
megkötött megállapodások kötelezőek az EU in-
tézményeire és a tagállamokra egyaránt. Az EU
nemzetközi megállapodásokat köthet, az alábbi
4 esetben:
1) ha a Szerződések ilyen megállapodás megköté-

sét írják elő,
2) ha az a Szerződésekben meghatározott célkitű-
zések elérése érdekében szükséges,
3) ha valamelyik kötelező erejű jogi aktus ilyen ren-
delkezést tartalmaz,
4) vagy ha az a közös szabályokat érintheti, illetve
azok alkalmazási körét megváltoztathatja. „Ha
tehát az Unió közös szabályokat fogadott el egy
politika végrehajtása terén, akkor a tagállamok-
nak nem áll jogukban megállapodást kötni har-
madik országokkal az e szabályokat érintő köte-
lezettségekről.”6
• A nemzetközi megállapodások megkötéséhez

szükséges tárgyalások elindítását a Bizottság
vagy az Unió Külügyi és biztonságpolitikai fő-
képviselője kezdeményezi.
• Ezt követően a Tanács felhatalmazása alapján
kezdődhetnek el a tárgyalások (kijelölve a fő-
tárgyalót és a tárgyalási irányelveket).
• A Tanács végül a főtárgyaló javaslata alapján
adja meg a felhatalmazást a megállapodás alá-
írására és ezáltal a Tanács köti meg a megálla-
podást.
Mindemellett a Szerződések rögzítik az EP szere-
pét a megállapodások megkötésében (egyeztetés,
konzultáció, illetve tájékoztatási kötelezettség). A
tanácsi döntés esetében főszabály a minősített
többség, kivéve, ha a szerződés egyhangúságot ír
elő.
Az EU és a tagállamok közötti hatáskörök megosz-

tása a nemzetközi ügyekben is érvényesül. Az
Unió nemzetközi megállapodást abban az eset-
ben köthet, ha vagy kizárólagos, vagy a tagálla-
mokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik.
-A kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken
az EU egyedül jogosult tárgyalni és megállapodást
kötni.
- A megosztott hatáskörök esetén a megállapo-
dást az Unió és a tagállamok egyidejűleg kötik
meg, tehát a tagállamok hozzájárulásával.
A közös kül- és biztonságpolitika a Lisszaboni Szer-

ződésen belül is külön szabályozás alá tartozik.
A Lisszaboni Szerződés az EU-t jogi személyiséggel
ruházta föl, de a tagállamok továbbra is a nemzet-
közi kapcsolatok fontos szereplői maradtak, az EU
származékos, korlátozott nemzetközi hatáskörrel
rendelkezik. Az EU hatásköre a nemzetközi jogban
a következőképpen alakul:
• kizárólagos hatáskörbe tartozó területeken
(pl. kereskedelempolitika) - az EU köthet

megállapodásokat
• a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tar-
tozó területeken (pl. kultúra) - a tagállamok

járhatnak el
• társulási megállapodások, csatlakozási szer-
ződések esetében az EU és tagállamai közö-
sen járnak el. Általánosságban elmondható,
hogy a megosztott hatáskörbe tartozó kér-
désekben az EU nemzetközi szerződések
megkötésére vonatkozó hatáskörét a tagál-
lamokkal közösen gyakorolja, a megállapo-
dást az Unió és a tagállamok egyidejűleg kö-
tik meg. Ekkor olyan vegyes megállapodásról
van szó, amelyhez a tagállamoknak is hozzá
kell járulniuk.
5/10/37. Mutassa be Magyarország és az Európai

Közösség/Európai Unió kapcsolatát az 1960-as
évektől a csatlakozásig!
Főmenü
Mo és az Európai közösségek 1988.augusztus 8 án
vették föl a diplomáciai kapcsolatokat. Konszen-
zus uralkodott: a demokrácia és a jogállamiság ki-
építését, valamint a piacgazdaságra való áttérést
az ország európai integrációjának kell kísérnie. En-
nek megfelelően hazánk először a társult tagság,
majd pár évvel később a teljes jogú tagság kérel-
mével fordult az EU hoz. A társult tagságról
1990.dec.ben kezdődtek meg a tárgyalások Mo.
és az EK között, s egy évvel később, 1991.12.16 án
az Európai Megállapodások aláírásával fejeződ-
tek be. Az 1994. évi törvénnyel kihirdetett Európai
Megállapodás kereskedelmi rendelkezései (Ideig-
lenes Megállapodás) a szerződés a következő cé-
lokat foglalta magába: - az ipari termékek szabad
kereskedelmének megteremtése; - kölcsönös
kedvezmények nyújtása a mezőgazdasági termé-
kek kereskedelmét illetően; - a tőke, a szolgáltatá-
sok és a munkaerő szabad áramlásának fokozatos
liberalizálása; - az együttműködés elmélyítése a
különböző ágazatokban (közlekedés, környezet-
védelem, transz-európai hálózatok, kutatás, kul-
túra, oktatás stb.); - szorosabb politikai párbeszéd
kialakítása.
1992.03.01-én, míg a törzsdokumentum
1994.02.01 jén lépett hatályba, s Mo. uniós csat-
lakozásának pillanatáig az EU magyar kapcsolatok
jogi alapját és keretét képezte.
1994.04.01-én a magyar kormány benyújtotta
Mo. teljes jogú tagság iránti kérelmét az EU Taná-
csához. Az erre vonatkozó fölhatalmazást az or-
szággyűlés egyhangúlag adta meg. Az EB
országvéleményt készített az alkalmasságról,
melynek alapján a Tanács dönt a kérelem elfoga-
dásáról. A Bizottság a válaszokat az ún. koppen-
hágai kritériumok tükrében értékelte, mely ösz-
szességében jól sikerült. A demokráciára, az em-
beri és kisebbségi jogok tiszteletben tartására, va-
lamint a jogállamiságra vonatkozó kérdéseket tel-
jesítettnek minősítette. A piacgazdaságra vonat-
kozó gazdasági, valamint a közösségi joganyag át-
vételére és alkalmazására vonatkozó jogharmoni-
zációs és adminisztratív kritériumokra jó értéke-
lést kapott. A Bizottság javasolta a csatlakozási
tárgyalások megkezdését: 2003.04.16 án a Csatla-
kozási Szerződés aláírásával ért véget Athénban.
A Csatlakozási Szerződés 2004.01.01-én lépett
hatályba, 05.01-től tagok vagyunk. Néhány fon-
tosabb eleme: Mo. a csatlakozástól számított öt
éven keresztül fönntarthatja a külföldiek másod-
lagos lakóhely vásárlását érintő korlátozásait.
Fönntarthatja a csatlakozástól számított hét éven
keresztül – a külföldiek termőföldvásárlására vo-
natkozó korlátozásait. Amennyiben a termőföld-
piacon súlyos zavarok jelentkeznek, az átmeneti
mentesség időtartama még három évvel meg-
hosszabbítható. Az önfoglalkoztató európai gaz-
dák ugyanakkor, akik már legalább 3 éve élnek és
tevékenykednek Mo. on, ez idő alatt is vásárolhat-
nak termőföldet.
5/10/38. Mutassa be az Európai Koordinációs

Tárcaközi Bizottság struktúráját és feladatait!
Főmenü
- Magyarországnak új kormányzati koordinációs

rendszert kellett kialakítania az
EUpolitikájának zökkenőmentes bonyolítása
érdekében az EU-hoz csatlakozáskor.
- Egy tagállam kettős szintű kormányzásban
vesz részt: kormányozza országát és részt vesz
az Európai Unió kormányzásában - utóbbi a
hazai kormányzati szerkezetben horizontális
és vertikális koordinációval valósul meg.
Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság:
- Az európai kormányzás hazai központja
- a csatlakozás óta biztosítja Magyarország rész-
vételét az EU kormányzásában
Feladatai:
o az Európai Unió intézményeiben, elsősor-
ban a Tanács különböző fórumain és az Eu-
rópai Bíróság elé kerülő ügyekben képvise-
lendő magyar álláspont kialakítása, vala-
mint az Országgyűléssel folytatott egyezte-
tési eljárás tárgyalási álláspontjainak elő-
készítése. Ezeken kívül a testület megtár-
gyal minden olyan releváns, a hazai EU-
tagsággal és az EU kormányzásával kapcso-
latos témát, amelyben magyar álláspont
kialakítása szükséges: a kötelezettségsze-
gési eljárásokkal kapcsolatos kérdéseket,
az egyes EU ügynökségek, szakmai intéze-
tek vezetői
kinevezéseire vonatkozó javaslatokat, azok
elhelyezésével, a vonatkozó magyar pályá-
zatokkal kapcsolatos előterjesztéseket stb.
Struktúrája: - Üléseit 53 szakértői csoport ké-

szíti elő, melyeket az adott területért felelős tár-
cák vezetik.
- Résztvevői helyettes államtitkárok, akik a
közigazgatási államtitkári értekezlethez, s

végső soron a Kormányhoz terjesztik fel javas-
lataikat.
- Folyamatos kapcsolatban állnak a brüsszeli
magyar Állandó Képviselettel (ÁK), amely ki-
emelt szerepet játszik a magyar érdekek meg-
jelenítésében.
- Az európai ügyek koordinációja a tagállamok-
ban két megközelítés szerint szerveződik: az
egyik modellben a Külügyminisztérium, a má-
sik modellben a Miniszterelnökség vezeti a
tagállami szintű részvételt az európai kor-
mányzásban.
- Főszabály szerint hetente egyszer ülésezik, de
ettől indokolt esetben el lehet térni, azonnali
írásbeli döntés is lehetséges.
- Az egyértelműen egy-egy szaktárcához tartozó
ügyekben viszonylag egyszerű a hazai kor-
mányzati álláspont kialakítása, átfogó témák
esetében, mint pl. a többéves pénzügyi keret
kialakítása - ami 7 évre előre meghatározza az
Európai Unió költségvetésének a sarokszámait
- a felelős minisztérium vezetése mellett a tár-
cák között hosszadalmas egyeztetés zajlik.
- Az EU ügyekért felelős államtitkárság, az EKTB,
az összes minisztérium uniós ügyekkel foglal-
kozó szervezeti egységei és a Magyar Állandó
Képviselet kulcsszerepet játszott a 2011 első
félévében lezajlott magyar EU elnökség lebo-
nyolításában is.
5/10/39. Mutassa be a Bizottság magyar tagjai-
nak (biztosok) pozícióját és teljesítményét a csat-
lakozást megelőző időszaktól napjainkig!
Főmenü
• Juhász Endre a Magyar Köztársaság Európa

Unióhoz akkreditált rendkívüli és meghatal-
mazott nagykövete (1995 januárjától 2003
májusáig); a Magyar Köztársaság Európai Uni-
óhoz való csatlakozása érdekében folytatott
tárgyalásokat főtárgyalóként vezeti (1998 júli-
usától 2003 áprilisáig); az európai uniós koor-
dinációért felelős tárca nélküli miniszter (2003
májusától); 2004. május 11-től a Bíróság bí-
rája. (ez a rész nincs benne a könyvben!)
Csatlakozásunk óta eddig négy személy töltött be
biztosi pozíciót az Európai Bizottságban.
Portfóliójuk alapján, egyikük sem tartozott, és tar-
tozik az igazán befolyásos biztosok közé.
• 2004. május 1-jei belépésünktől a Barroso-Bi-
zottság novemberi felállásig terjedő átmeneti

időszakban a magyar csatlakozási folyamatban
is jelentős szerepet betöltő Balázs Péter ún.
társbiztos pozíciót töltött be a regionális poli-
tikáért felelős francia biztos, Michel Barnier
mellett. Balázs ezután is esélyes jelöltnek szá-
mított a biztosi pozícióra, azonban Medgyessy
Péter nem őt, hanem Kovács Lászlót jelölte a
posztra.
• Kovács Lászlónak Barroso eredetileg az ener-
giaügyeket szánta, ezt a pozíciót azonban vé-

gül mégsem kapta meg, s az adóügyeknek lett
a biztosa. Mivel az adózás legtöbb területe
tagállami kompetencia, így Kovács biztosi
munkássága sem kapott igazán nagy figyel-
met. Kovács érdemei között megemlíthető a
kedvezményes áfa-kulcsú termékek uniós
szintű meghatározása.
• A második Barroso-Bizottságban 2010-től
2014-ig Andor László a szociális ügyekért és a
társadalmi összetartozásért felelős biztos
lett. Bár Andor elődjéhez hasonlóan szintén
olyan terület irányításáéért volt felelős, amely-
nek megvalósítása a tagállami hatáskör miatt
csak velük szoros együttműködésben lehetsé-
ges, tevékeny biztosnak bizonyult. Andor ne-
véhez köthető többek között az ún. Ifjúsági
Garancia Program kidolgozása, a 2014-20-as
pénzügyi időszakra vonatkozóan a szociális
dimenzió hangsúlyosabb megjelenítése a
szakpolitikai célkitűzésekben. Andor két
hosszabb jelentésben is összegezte tevékeny-
ségét, és eredményeit, amelyek mind hozzá-
járultak ahhoz, hogy az EU jövőjéről történő
tervezésben a szociális ügyek előtérben ma-
radhassanak.
• A 2014 őszén felállt Jean-Claude Juncker által
vezetett Európai Bizottságban Navracsics Ti-
bor a kultúra, az oktatásügy, az ifjúságpolitika
és sport ügyekért felelős biztosa lett.
Navracsics portfóliójának kialakítása nem ment
könnyen, ugyanis az európai parlamenti meg-
hallgatása politikai okokból igen „hangosra” si-
keredett – főként a korábban betöltött minisz-
terelnök-helyettesi pozíciója miatt. Bár szakmai
hozzáértését nem vonták kétségbe, számos kri-
tika érte személyét az európai értékek irányá-
ban történő elkötelezettsége megkérdőjele-
zése miatt. Végül Juncker változtatott ez ere-
deti portfólión: kivette belőle az uniós polgár-
ság ügyét és helyette a semlegesebb sport-
ügyekkel egészítette ki a kultúra, az oktatás-
ügy és az ifjúságpolitika portfóliót
5/10/40. Mutassa be a tagállami parlamentek

szerepeinek modelljeit a tagállami
Európapolitikák alakításában! Milyen szerepet
játszik az Országgyűlés a magyar Európapolitika
alakításában?
Főmenü
A tagállami parlamentek szerepeinek modelljei a

tagállami Európa-politikák alakításában:
1. Parlamentek, melyek országuk EU-politiká-
ját irányítják: A dán Folketing mandátumot
ad a kormány Brüsszelben tárgyaló tagjának,
hasonlóan erős a brit parlament, a német
Bundesrat
2. Parlamentek, melyek szorosan ellenőrzik
kormányuk EU-politikáját: középerős befo-
lyás jellemzi, ragaszkodnak az álláspontok
előzetes kontrolljához (Finnország, Hollan-
dia)
3. Parlamentek, melyek minimális szerepet ját-
szanak a kormány EUpolitikájának alakítá-
sában(Magyarország)
Az Országgyűlésszerepe az Európai Unió vonatko-
zásában:
- szerepe van a magyar, az Európai Unió döntés-
hozatali rendszere szerint alapvetően a kor-

mány által meghatározott Európa-politika ala-
kulásában, mivel közreműködik az uniós jog-
szabályokkal kapcsolatos kormányzati állás-
pont kialakításában (egyeztetési eljárás),
melynek célja: néhány EU előterjesztés eseté-
ben az Országgyűlés ellenőrizhesse a Kor-
mányt.
- mivel a hatályos Lisszaboni Szerződés szerepet
ad a nemzeti parlamenteknek közvetlenül az
EU döntéshozatali folyamatában - saját jogon
is vizsgálhatja az Európai Bizottság előterjesz-
téseit, befolyásolhatja az EU döntéshozata-
lát.
A magyar Országgyűlés a harmadik, minimális
szerepet betöltő országgyűlési ellenőrzési mo-
dellhez sorolható.
A közösségi jogalkotás nemzeti parlamentek ál-
tali ellenőrzésének hatékonysága függ attól:
- a parlamentek hogyan jutnak hozzá az uniós
előterjesztésekhez,
- a parlamentek mennyire alapos vizsgálódás-
nak vetik ezeket alá,
- a parlamenteknek milyen jogosítványai van-
nak az előterjesztésekkel kapcsolatban,
- a parlamenti szakbizottságokat mennyire kap-
csolják be az uniós szakkérdések tárgyalásába,
- a parlamenti állásfoglalások mennyire kötele-
zőek a kormányra nézve. A fentiek alapján
megállapítható hogy a hazai modell szerint a
parlamenti EUelőterjesztés ellenőrzésében
voltaképpen a Kormányé a főszerep
5 PONTOS KÉRDÉSEK
5/5/1. Ismertesse a koppenhágai kritériumokat!
Főmenü
Csatlakozási feltételek:
- a csatlakozó országoknak stabil, demokra-
tikus intézményrendszerrel, működő piac-
gazdasággal kell bírnia, valamint képesnek
kell lennie eleget tenni a tagságból adódó
követelményeknek. - Az Európai Bizottság e
feltételek teljesülését folyamatosan vizsgálja.
5/5/2. Mutassa be az északi (1973-as) bővítési

kört!
Főmenü
Az európai integráció jó úton haladt, olyannyira,
hogy több állam jelezte csatlakozási szándékát a
Közösséghez. Az Egyesült Királyság már a hatva-
nas évek elején kérte felvételét, azonban Francia-
ország rendre megvétózta a szigetország csatlako-
zását. Fordulat csak De Gaulle elnök visszavonu-
lása után, a hetvenes évek elején történt, amikor
három új tagállam felvételére került sor:
1973-ban az Egyesült Királyság, Írország, és Dánia
a Közösség tagja lett.
Ez a csatlakozás a Közösség lakosságának számát
60 millió fővel növelte, elérve ezzel a 250 milliót.
A kibővült Közösség bonyolította a világkereske-
delem egyötödét, s ez megváltoztatta Európa gaz-
daságpolitikai súlyát a világban.
A bővítés hatására kilenc tagúra nőtt - Belgium,
Luxemburg, Hollandia, Franciaország, NSZK,
Olaszország és az újak Nagy-Britannia, Írország és
Dánia - a Közösség tagállamainak a száma.
Norvégia referendumon döntött úgy, hogy még-
sem lép be a Közösségbe.
5/5/3. Mutassa be röviden a mediterrán bővítési

kört!
Főmenü
1981. január 1. Görögország

1986. január 1. Spanyolország, Portugália
2004. május 1. Ciprus, Málta
5/5/4. Mutassa be az EU 1995-ös bővítési körét!
Főmenü
Ausztria,Finnország, Svédország
5/5/5. Ismertesse az uniós acquis fogalmát!
Főmenü
A francia eredetű kifejezés magyar jelentése:

uniós jogi vívmányok (szó szerinti jelentése: kö-
zösen elért dolgok)
Valójában az EU teljes joganyagát jelenti, füg-
getlenül attól, hogy jogilag kötelező-e vagy
sem. Magában foglal minden olyan jogszabályt,
alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határoza-
tot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot (az Eu-
rópai Unió Bírósága gyakorlatát), amely az Uni-
óra vonatkozik.
Az acquis-t az EU-hoz csatlakozó államoknak is
el kell fogadniuk, amelynek elismerése és adap-
tálása a taggá válás feltétele
5/5/6. Mi az uniós jogharmonizáció fogalma és
mi a jogharmonizáció célkitűzése?
Főmenü
Jogharmonizáció
Római Szerződés intézményesítette a jogharmo-
nizációt, mint a tagállamok jogközelítésének fő
formáját.
Az EU jogharmonizációra és nem jogegységesíté-
sére törekszik.
A jogharmonizáció célja: nem az egységes uniós
jog kialakítása, hanem a nemzeti jogrendszerek
belső jogszabályainak közelítése és a nagyobb kü-
lönbségek megszüntetése.
Az Unió oly mértékben kívánja meg a nemzeti jog-

szabályok közelítését, amennyire adott kérdésben
az a belső piac megfelelő működése megköveteli.
---- >
Az EU jogharmonizációja végső soron az egységes
( belső) piac, illetve az azt megtestesítő négy alap-
szabadság ( 1. áruk szabad mozgása, 2. tőke sza-
bad mozgása, 3. szolgáltatások szabad nyújtása, 4.
személyek szabad mozgása ) érvényesüléséből
adódik.
A belső piac kialakításához alkalmazott jogharmo-

nizációs technika ma már az uniós tevékenységek
több területére is kiterjed, mint pld. : büntető,
vagy a polgári igazságügyi együttműködés.
5/5/7. Ismertesse az uniós polgári kezdeménye-

zés intézményét!
Főmenü
A részvételi demokrácia körében a Lisszaboni
Szerződés legfontosabb újítása az uniós polgári
kezdeményezés bevezetése, aminek részletsza-
bályait az EU rendeleti úton határozta meg.
Polgári kezdeményezést olyan ügyben lehet
tenni:
- amely az Európai Bizottság hatáskörébe tarto-
zik,
- és ahol a Szerződések végrehajtásához uniós
jogi aktus elfogadására van szükség.

-A polgári kezdeményezést az EU tagállamainak
legalább egynegyedéből származó 1 millió
uniós polgárnak kell támogatnia a tagállamon-
ként megállapított alsó korlátnak megfelelően
(Magyarország esetében ez legalább 16 500 fő).
- Az aláírásgyűjtést egy legalább hét tagú „pol-
gári bizottság” kezdeményezheti, amelynek
minden tagja más-más tagállam állampolgára.
A kezdeményezést nyilvántartásba kell venni az
Európai Bizottságnál, és a nyilvántartásba vétel
megerősítését követően a szervezőknek 12 hó-
nap áll rendelkezésre a kívánt számú aláírások
összegyűjtésére. A megfelelő számú aláírás ösz-
szegyűjtését követően a Bizottságnak három
hónapja van arra, hogy a kezdeményezést mér-
legelje. Ebben az időszakban a kezdeményezők
találkozhatnak a Bizottság képviselőivel és ja-
vaslataikat az Európai Parlamentben nyilvános
meghallgatáson mutathatják be. A Bizottság in-
dokolt döntésben határoz arról, hogy kíván-e a
jogalkotást kezdeményezni az ügyben, de ilyen
irányú jogi kötelezettsége nincsen. Mindeddig
három sikeres (megfelelő számú aláírást össze-
gyűjtő) kezdeményezésre került sor, amelyek
alapján a Bizottság több válaszlépésre is ígére-
tet tett, de kifejezett jogalkotási lépéseket
egyik sem eredményezett.
5/5/8. Ismertesse az EUSZ 7. cikke szerinti eljá-
rást az emberi jogok tiszteletben tartásának ér-
tékével ellentétes magatartást tanúsító tagálla-
mokkal szemben!
Főmenü
Tanács dönthet úgy, - a kérdéses tagállamnak

a Szerződésekből származó egyes jogait (pél-
dául a tagállamot a Tanácsban megillető sza-
vazati jogokat) felfüggeszti. Ez az eljárás sajá-
tos eljárás, ami különbözik a kötelezettségsze-
gési eljárástól és az egyéni alapjogvédelem
uniós eljárásaitól is, mert nem feltétlenül a
tagállamnak az uniós jog hatókörébe tartozó
kötelezettségeinek megsértését szankcio-
nálja, és nem az egyéni alapjogsérelmek or-
voslása a célja. Az EUSZ 7. cikkének alkalmazá-
sára – elsősorban a döntés megbélyegző jel-
lege és nagy politikai súlya miatt – mindeddig
nem került sor, ami jól mutatja egy ilyen „nuk-
leáris opció” korlátait.
5/5/9. Mutassa be röviden az Európai Bizottság

szerepét az Unió külkapcsolatainak alakításá-
ban!
Főmenü
Speciális a helyzete az EU külügyi és biztonságpo-

litikai főképviselőjének, akit az Európai Tanács a
Bizottság elnökének hozzájárulásával, minősített
többséggel meghozott döntés révén nevezi ki. A
főképviselő betölti a Bizottság alelnöki tisztét,
másrészt a Külügyek Tanácsának elnöki tisztségét
is. Ennek okán szerepe meghatározó az Európai
Tanács munkájában is, hiszen a kül-és biztonság-
politikai esetében máig meghatározó az Európai
Tanácsnak és a Tanácsnak a vezető szerepe.
Az Unió külkapcsolatai terén kiemelkedő az EU
külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének sze-
repe, aki részt vesz az Európai Tanács munkájá-
ban is a Külügyek Tanácsának elnökeként. Emel-
lett tevékenysége az Unió által megkötendő nem-
zetközi szerződések előkészítését megelőző tár-
gyalások vitelét, a nemzetközi kereskedelmi kap-
csolatokban az Unió képviseletét, a nemzetközi
szervezetekkel való kapcsolatok fenntartását
öleli fel.
5/5/10. Ismertesse röviden, hogy mi az Európai

Bizottság szerepe a „Szerződések őreként” és „az
integráció motorjaként”!
Főmenü
Szerződések „őreként”.
- érvényre juttatja az EU érdekeit
- ellenőrzi a jogszabályok tagállami végrehaj-
tását
Az „integráció motorja”
- folyamat ösztönzőjeként, így az uniós jogal-
kotási folyamatokban a legfőbb javaslattevő
szerv,
- bizonyos esetekben pedig jogalkotói jogkö-
rökkel is bír.
5/5/11. Vázolja fel röviden a petíciós jog gyakor-

lásának feltételeit!
Főmenü
A petíciós jog révén bármely uniós polgár, vala-
mint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve
létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező
bármely természetes vagy jogi személy jogosult
petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez
olyan ügyben, ami az EU tevékenységi területé-
hez tartozik, és amelyben a benyújtó közvetle-
nül érintett.
- Alaki követelmény: A petíciókat az Unió vala-
mely hivatalos nyelvén kell megírni, az egyes
benyújtók nevének, állampolgárságának és cí-
mének megjelölésével.
- Tartalmi követelmény: elfogadhatóság, amely-
ről a Petíciós Bizottság dönt.
A benyújtott petíciók lehetnek egyéni vagy kol-
lektív jellegűek, és panasz mellett tartalmaz-
hatnak politikai jellegű kezdeményezéseket
vagy nyomásgyakorlást is. A Petíciós Bizottság
jelentést készíthet, kezdeményezheti az Európai
Parlament állásfoglalását, illetve a petíciót to-
vábbíthatja az illetékes uniós vagy tagállami ha-
tósághoz. A benyújtott petíciók száma évente
több ezer.
5/5/12. Ismertesse tömören az EKB feladat-és

hatásköreit!
Főmenü
A Maastrichti Szerződés fektette le a Gazdasági és

Monetáris Unió alapjait, amelynek révén 2002-
ben közös pénznemként bevezetették az euro. En-
nek végrehajtásaképpen jött létre a Központi Ban-
kok Európai Rendszere (KBER), amelynek része az
Európai Központi Bank (EKB) és a tagállamok
jegybankjai.
A KBER felel az árstabilitás fenntartásáért. Ennek
veszélyeztetése nélkül a KBER emellett támogatja
az Unión belüli általános gazdaságpolitika megva-
lósítását is.
A KBER szervezeti keretein belül az EKB:
(1) A KBER-re bízott feladatok teljesítése érdeké-
ben az EKB jogosult euróbankjegyek kibocsátá-

sának engedélyezésre, valamint az
euroövezeti tagállami jegybankok
euroérméket bocsáthatnak ki az EKB által jóvá-
hagyott mennyiségben.
(2) A KBER feladatainak teljesítése érdekében az
EKB rendeleteket fogadhat el, meghozza a

KBER-re ruházott feladatok végrehajtásához
szükséges határozatokat, valamint ajánlásokat
tesz és véleményeket ad ki.
(3) Az EKB pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot
szabhat ki azokra a vállalkozásokra, amelyek

nem tesznek eleget a rendeleteiből és határo-
zataiból fakadó kötelezettségeknek.
(4)2014 vége óta az EKB keretein belül, de szer-
vezetileg elkülönült apparátus felel az egysé-
ges felügyeleti mechanizmus működtetéséért,
amely a rendszerkockázatot a jelentő hitelin-
tézetek uniós szintű, közvetlen felügyeletét
végzi el.
A KBER felel az árstabilitás fenntartásáért. Ennek
veszélyeztetése nélkül a KBER emellett támogatja
az Unión belüli általános gazdaságpolitika megva-
lósítását is
5/5/13. Jellemezze röviden a különleges jogalko-

tási eljárásokat a rendes jogalkotási eljárásokkal
összehasonlítva!
Főmenü
I. Rendes jogalkotási eljárás: „Rendeleteknek,

irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság
javaslata alapján, az Európai Parlament és a Ta-
nács által történő közös elfogadásából áll.”
I. Bizottsági javaslat előterjesztése A Tanács

+ Parlament előterjeszthet saját álláspontot,
reagálhat a Bizottság és a másik intézmény
álláspontjára.
o 1. olvasat a Parlament külön elfogadja ön-
maga álláspontját, továbbítja a Tanácsnak.
 A Tanács egyetért a Parlament javasla-
tával: a javasolt aktust elfogadottnak
kell tekinteni, a jogalkotási eljárás lezá-
rul.
 A Tanács nem ért egyet a Parlament ja-
vaslatával: saját álláspontját elfogadja,
majd – az álláspont elfogadásához ve-
zető okokkal együtt – közli a Parlament-
tel. Ebben az esetben kerül sor a máso-
dik olvasatra.
o 2. olvasat (lefolytatása: 2 x
3 hónap alatt)
Első 3 hónapos időszak:
• Parlament egyetért/nem foglal ál-
lást a Tanács első olvasatban elfoga-

dott álláspontjával kapcsolatban: a
szóban forgó jogi aktust a Tanács ál-
láspontjának megfelelő szövegezés-
sel elfogadottnak kell tekinteni, és a
• Parlament többsége elutasítja a Ta-
nács első olvasatban elfogadott ál-

láspontját, a javasolt jogi aktust el
nem fogadottnak kell tekinteni, és a
• Parlament többsége módosításo-
kat javasol a Tanács első olvasatban

elfogadott álláspontjához, az így
módosított szöveget továbbítja a
Tanácsnak és a Bizottságnak; a Bi-
zottság véleményt nyilvánít ezekről
a módosításokról.
Második 3 hónap: Parlament előter-
jesztett módosítási javaslatainak tár-
gyalása:
Tanács valamennyi parlamenti mó-
dosítással egyetért a javasolt jogi
aktus elfogadottá válik.
 Tanács nem fogad el minden parla-
menti módosítást a Tanács elnöke
az Európai Parlament elnökével
egyetértésben 6 héten belül össze-
hívja az egyeztetőbizottságot az
összehívásától számított 6 héten
belül megállapodásra kell jutniuk
egy közös szövegtervezetről.
A Bizottság részt vesz egyeztetőbizott-
ság munkájában, célja az álláspontok
közelítése. Ha a hathetes időszak ered-
ménytelenül zárul, közös szövegterve-
zet nem születik, a jogi aktust el nem fo-
gadottnak kell tekinteni.
o 3. olvasat: a jóváhagyott közös szövegter-

vezetet a Tanács és az Európai Parlament 6
hét alatt elfogadja. Ha nem a jogi aktus el
nem fogadott.
Rendes jogalkotási eljárásokra példa:

a) megkülönböztetés tilalma (pl. állampolgárság)
b) a munkavállalók szabad mozgásának megvaló-
sítását elősegítő intézkedések;

c) az oklevelek, bizonyítványok, egyéb tanúsítvá-
nyok kölcsönös elismerésének irányelvei

d) szolgáltatás liberalizáció irányelvei
e) a határellenőrzés, menekültügy, bevándorlás
(vízumkérdés)
II. Különleges jogalkotási eljárások „A szerződé-
sek által külön meghatározott esetekben rende-
leteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a
Tanács közreműködésével az Európai Parlament
által történő, vagy az Európai Parlament közre-
működésével a Tanács által történő elfogadása
különleges jogalkotási eljárásnak minősül.”
1. Egyetértési/hozzájárulási eljárás: másik in-
tézmény egyetértése (vétójoga van!) is szüksé-
ges egy jogszabálynak a Tanács vagy a Parla-
ment általi elfogadásához.
Módosító javaslat nem nyújtható be.
a. Európai Parlament fogad el jogszabályt a
Tanács közreműködésével.
i. az európai parlamenti képviselők fel-
adatainak ellátására vonatkozó szabá-

lyok és általános feltételek;
ii. az uniós jog végrehajtása során felme-
rülő állítólagos jogsértések és visszás-

ságok kapcsán felállítandó vizsgálóbi-
zottság vizsgálati jogaira vonatkozó
szabályok;
iii. az európai ombudsman feladatainak
ellátásra vonatkozó részletes szabályok

és feltételek.
b. A Tanács fogad el jogszabályt az Európai
Parlament egyetértésével.
i. a nemen, faji vagy etnikai származáson,
valláson vagy meggyőződésen, fogya-

tékosságon, koron vagy szexuális irá-
nyultságon alapuló diszkrimináció le-
küzdésére vonatkozó intézkedések; ii.
az európai parlamenti választások rész-
letes szabályai;
iii. új tagállam csatlakozási kérelméről
hozandó határozat; iv. az Unió saját
forrásainak rendszerére vonatkozó
rendelkezések;
v. a többéves pénzügyi keret meghatáro-
zása.
2. Konzultációs eljárás: a Tanács alkotja meg a

jogszabályt az Európai Parlamenttel folytatott
konzultációt követően. Az Európai Parlament
véleménye ilyenkor nem köti a Tanácsot! Ese-
tei:
a. az uniós polgárok szabad mozgásához és
tartózkodásához kapcsolódó, a szociális

biztonságra és a szociális védelemre vonat-
kozó intézkedések;
b. a harmadik országokba irányuló vagy on-
nan érkező tőkemozgások korlátozása;

c. a belső piac működéséhez szükséges adó-
harmonizációs rendelkezések;
d. a belső piac működését közvetlenül érintő
irányelvek;
e. az európai oltalmi jogcímekre vonatkozó
nyelvhasználati rend.
Különleges jogalkotási eljárásokra példa:
a. Az Unió éves költségvetésének elfoga-
dása: hasonlít a rendes jogalkotási eljá-
rásra és a többéves (5 vagy 7) pénzügyi ke-
rettel összhangban kell megállapítani. Elfo-
gadása a tárgyévet megelőző évben esedé-
kes.
Július 1-je előtt: intézményi kiadás-terve-
zés időszaka az Európai Bizottság költség-
vetési tervezetbe foglal javaslatát szept-
ember 1-jéig az Európai Parlament és a Ta-
nács elé terjeszti. A Tanács elfogadja saját
álláspontját október 1-ig az Európai Parla-
ment elé terjeszti. Ha ettől számított 42 na-
pon belül a Parlament:
i. egyetért a Tanács álláspontjával, a költ-
ségvetés elfogadásra kerül;
ii. nem foglal állást, a költségvetést elfo-
gadottnak kell tekinteni;
iii. többségük módosításokat fogad el, a
módosított tervezetet továbbítja a Ta-
nácsnak és a Bizottságnak. Az Európai
Parlament elnöke a Tanács elnökével
egyetértésben összehívja az egyeztető-
bizottságot (kivéve, ha a Tanács 10 na-
pon belül úgy nyilatkozik, hogy egyet-
ért a Parlament módosítási javaslatai-
val). 21 napon belül megállapodásra
kell, hogy jusson. A megállapodás elfo-
gadásától számított 14 napon belül kell
a Parlamentnek a közös szövegterveze-
tet jóváhagyni. Ha az egyeztetőbizott-
ságban közös szövegtervezet elfogadá-
sára nem kerül sor, a Bizottság új költ-
ségvetési tervezetet nyújt be.
5/5/14. Jellemezze röviden az Európai Bizottság
delegált döntéshozatali szerepkörét
(komitológia)!
Főmenü
A komitológia lényege, hogy a Tanács a döntési

jogot átruházza a kezdeményezőre, vagyis a Bi-
zottságra. Erre abban az esetben van szükség, ha
a döntést gyorsan kell meghozni, és a Bizottság
közelebb áll az adott témához. Az EUMSZ. előírá-
sainak megfelelően, ezen aktusok nevében fel kell
tüntetni a „végrehajtási” kifejezést.
Az eljárás lényege, hogy a Bizottság munkáját egy,
a tagállamok képviselőiből álló bizottság segíti il-
letve ellenőrzi, amelynek elnöke a Bizottság kép-
viselője, aki azonban nem vehet részt a bizottság
szavazásában. A komitológiát a 182/2011/EU ren-
delet szabályozza.
E rendelet által az ún. alap jogi aktusok tárgykö-
reinek megfelelően a bizottság vizsgálóbizottság-
ként vagy tanácsadó bizottságként jár el.
Vizsgálóbizottsági eljárást kell a követ-
kező esetekben alkalmazni:
 általános hatályú végrehajtási aktusok;
 egyéb végrehajtási aktusok:
 jelentős következményekkel járó progra-
mok,
 közös mezőgazdasági és halászati politika,
 környezetvédelem, biztonság és védelem,
vagy az emberek, állatok, illetve növények
egészségének és biztonságának védelme,
 közös kereskedelempolitika,
 adózás.
Vizsgálóbizottsági eljárás esetén véleményt nyil-
vánít a bizottság. A szavazási szabályok a tanácsi
döntéshozatalhoz hasonlatosak: a bizottság tagjai
legalább 55 %-ának (adott esetben, a Bizottság ja-
vaslata alapján elfogadandó jogi aktusokkal kap-
csolatban 72 %ának) a szavazata szükséges, akik
egyben az Unió népességének legalább 65 %-át
képviselik. A bizottság döntésének eredménye a
következő lehet:
• Ha vizsgálóbizottság véleménye kedvező, a Bi-
zottság elfogadja a végrehajtási jogi aktus ter-
vezetét.
• Elutasító vélemény esetén a Bizottság nem fo-
gadhatja el a végrehajtási aktust. Amennyiben
szükség van az aktusra, a vizsgálóbizottság el-
nöke a véleménynyilvánítás időpontjától szá-
mított két hónapon belül a végrehajtási aktus
tervezetének módosított változatát ugyan-
azon bizottság elé terjesztheti, vagy egy hóna-
pon belül a fellebbviteli bizottság elé terjeszt-
heti a tervezetet.
• Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bi-
zottság elfogadhatja a végrehajtási aktust. Ez
alól kivételt képez például az adózásra, a pénz-
ügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogi aktusok,
vagy ha a bizottság véleményét az alap jogi ak-
tus kötelezővé teszi. Ezekben az esetekben az
elnök előző pontban szereplő megoldások
egyikét alkalmazhatja.
Az utolsó két pontban lévő esetek alóli kivétel-

ként, a Bizottság mégis elfogadhatja a végrehaj-
tási jogi aktus tervezetét, amennyiben haladékta-
lan elfogadásának elmaradása jelentős piaci zava-
rokat okozna a mezőgazdaság terén, vagy ez ve-
szélyeztetné az Unió pénzügyi érdekeit.
A tanácsadó bizottsági eljárást a fentiek alá nem

sorolandó, minden más esetben kell alkalmazni.
Tanácsadó bizottsági eljárás esetén a bizottság
véleményt nyilvánít; ha ennek megfogalmazásá-
hoz szavazást kell tartani, a vélemény elfogadásá-
hoz a tagok egyszerű többségének szavazata szük-
séges. A Bizottság e vélemény lehető legteljesebb
figyelembevételével határoz az elfogadandó vég-
rehajtási jogi aktus tervezetéről.
Mindkét bizottsági forma közös szabálya, hogy az

elnök a bizottság elé terjeszti a Bizottság által el-
fogadandó végrehajtási aktus tervezetét, majd
ettől számítva legkorábban a 14. napra hívja ösz-
sze a bizottsági ülést. Az elnöknek törekedni kell
arra, hogy megtalálja a bizottságon belül a lehető
legnagyobb támogatottságot élvező megoldást. A
bizottság az elnök által az ügy sürgősségének
megfelelően megállapított határidőn belül véle-
ményt nyilvánít a végrehajtási jogi aktus terveze-
téről. A bizottság véleményéről a tagoknak meg-
küldendő jegyzőkönyv készül, amelybe kérés
alapján fel lehet venni egyes tagok álláspontját.
Lehetséges ún. fellebbviteli bizottság összehí-
vása, amely – a „rendes” bizottsággal megegyező
módon – a tagállamok képviselőiből áll, és a Bi-
zottság képviselője az elnöke. A végrehajtási ak-
tustervezetről a beterjesztéstől számított 14. nap
és hat hét közötti időszakban tart ülést, szintén a
beterjesztéstől számított két hónapon belül nyil-
vánít véleményt.
A fellebbviteli bizottságon belüli szavazásra a

vizsgálóbizottságnál írtak alkalmazandóak. A fel-
lebbviteli bizottság a következő döntéseket hoz-
hatja:
• Kedvező vélemény esetén a Bizottság
elfogadhatja a végrehajtási jogi aktusok
tervezetét.
• Véleménynyilvánítás hiányában a Bi-
zottság megteheti ugyanezt. Kedve-
zőtlen vélemény esetén a Bizottság nem
fogadja el a tervezetet.
5/5/15. Mutassa be röviden az intézményi dön-
téshozatalt az Európai Tanácsban, a Tanácsban,
az Európai Parlamentben és az Európai Bizottság-
ban!
Főmenü
 Döntéshozatal az Európai Tanácsban

Az Európai Tanács az Európai Unió politikai csúcs-
szerve, amely megadja az Uniónak a fejlődéséhez
szükséges ösztönzést, és meghatározza annak ál-
talános politikai irányait és prioritásait. Ugyanak-
kor itt is lényeges kiemelni, hogy az Európai Ta-
nács nem lát el jogalkotási feladatokat.
• Az Európai Tanács, elnökének összehívására,
félévente kétszer ülésezik. Amikor a napirend

úgy kívánja, tagjai úgy határozhatnak, hogy
munkájukat tagonként egy miniszter, illetve a
Bizottság elnökének esetében egy biztos se-
gítse. Ha a helyzet úgy kívánja, az elnök az Eu-
rópai Tanácsot rendkívüli ülésre hívja össze.
• A Szerződések főszabályként a konszenzuson

alapuló döntéshozatalt határozzák meg az Eu-
rópai Tanács esetén.
• Ha az Európai Tanács szavazással dönt, az Eu-

rópai Tanács elnöke és a Bizottság elnöke nem
szavaz. Szavazás esetén az Európai Tanács bár-
mely tagja legfeljebb még egy másik tag képvi-
seletében is eljárhat.
Az Európai Tanács egyhangúságot igénylő jogi ak-

tusai elfogadásának a jelen lévő vagy képviselt ta-
gok tartózkodása nem akadálya.
Ha az Európai Tanács minősített többséggel jár el,
az EUMSZ. a tanácsi döntéshozatalra előírt szabá-
lyok alkalmazásáról rendelkezik:
• A minősített többséghez az Európai Tanács
tagjai legalább 55 %-ának a szavazata szüksé-
ges, akik egyben az Unió népességének leg-
alább 65 %-át képviselik.
• Ha az Európai Tanács nem a Bizottságnak vagy
az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképvise-
lőjének a javaslata alapján jár el, a minősített
többséghez az Európai Tanács tagjai legalább
72 %-ának a szavazata szükséges, akik egyben
az Unió népességének legalább 65 %-át kitevő
tagállamokat képviselik.
Az Európai Tanács egyszerű többséggel határoz
eljárási kérdésekben, valamint eljárási szabályza-
tának elfogadásakor.
 Döntés-előkészítés és döntéshozatal az Euró-

pai Bizottságban
Az Európai Unió intézményeinek döntéshozatali
eljárásait alapjában határozza meg az EUSZ. azon
szabálya, amely szerint „[h]a a Szerződések elté-
rően nem rendelkeznek, az Unió jogalkotási aktu-
sait kizárólag a Bizottság javaslata alapján lehet el-
fogadni. Az egyéb jogi aktusokat akkor kell a Bi-
zottság javaslata alapján elfogadni, ha a Szerződé-
sek úgy rendelkeznek.”
A Bizottság javaslattételi joga azonban mégsem
teljesen diszkrecionális, ugyanis a testületet erre
más intézmények is felkérhetik:
• Az Európai Tanács is felkérheti a Bizottságot
jogalkotási aktusok javaslatának kidolgozá-
sára.
• A Tanács egyszerű többséggel felkérheti a Bi-
zottságot, hogy végezze el a Tanács által a kö-
zös célkitűzések eléréséhez szükségesnek tar-
tott vizsgálatokat, és terjesszen be hozzá meg-
felelő javaslatokat. Ha a Bizottság nem terjeszt
elő javaslatot, ennek okairól tájékoztatja a Ta-
nácsot.
• Az Európai Parlament tagjainak többségével
felkérheti a Bizottságot olyan kérdésre vonat-
kozó megfelelő javaslat előterjesztésére,
amely az Európai Parlament megítélése szerint
a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi
aktus kidolgozását teszi szükségessé. Ha a Bi-
zottság nem terjeszt elő javaslatot, ennek oka-
iról tájékoztatja az Európai Parlamentet.
• Az előzőek mellett megjegyzendő, hogy leg-
alább egymillió uniós polgár, akik egyben a
tagállamok egy jelentős számának állampolgá-
rai, kezdeményezheti, hogy a Bizottság - hatás-
körén belül - terjesszen elő megfelelő javasla-
tot azokban az ügyekben, amelyekben a polgá-
rok megítélése szerint a Szerződések végrehaj-
tásához uniós jogi aktus elfogadására van
szükség.
A Bizottság az elnök által megállapított politikai
iránymutatásoknak megfelelően meghatározza
prioritásait, és azokat belefoglalja évente elfoga-
dandó munkaprogramjába. Az elnök a Bizottság
tagjai számára külön tevékenységi területeket
(„portfoliók”) jelöl ki, amelyek vonatkozásában
különösen felelősek a Bizottság munkájának elő-
készítéséért és a Bizottság határozatainak végre-
hajtásáért. Felkérheti a Bizottság tagjait, hogy az
általa meghatározott politikai iránymutatások és
a Bizottság által rögzített prioritások végrehajtása
érdekében tegyenek konkrét intézkedéseket.
E területekhez kapcsolódóan a biztosok által be-
nyújtott javaslatokról szóbeli eljárás útján - ülé-
sen - vagy írásbeli eljárás során dönt.
Szóbeli eljárás során a Bizottság akkor határozat-
képes, ha tagjainak többsége jelen van. A Bizott-
ság egy vagy több tagjának javaslata alapján hatá-
roz. Amennyiben bármely tag kéri, szavazást tar-
tanak. A szavazást tarthatják akár az eredeti javas-
latról, akár a felelős tag vagy tagok, illetve az elnök
által módosított javaslatról.
A Bizottság határozatait a tagjai többségének sza-
vazatával fogadja el.
Írásbeli eljárás útján is megszerezhető a Bizottság
egyetértése az egy vagy több tagja által benyúj-
tott tervezettel kapcsolatban, feltéve, hogy a ja-
vaslatot a Jogi Szolgálat is jóváhagyta, illetve ha a
kapcsolódó szervezeti egységek is beleegyezésü-
ket adták. A kedvező véleményt és/vagy bele-
egyezéseket a Bizottság tagjainak megállapodása
is helyettesítheti, amennyiben a testület ülésén -
az elnök javaslatára - a végrehajtási szabályoknak
megfelelően az írásbeli „véglegesítési” eljárás
megindításáról határoznak. E célból a tervezet
szövegét írásban, a Bizottság által a végrehajtási
szabályoknak megfelelően meghatározott feltéte-
lekkel eljuttatják a Bizottság valamennyi tagjának
egy határidő megjelölésével, amelyen belül a ta-
goknak közölniük kell a tervezettel kapcsolatos
esetleges fenntartásaikat, illetve módosító indít-
ványaikat. A Bizottság bármely tagja kérheti az
írásbeli eljárás során, hogy a tervezetet az ülésen
vitassák meg. Az olyan tervezet, amellyel kapcso-
latban az írásbeli eljárásra előírt határidő lejártáig
a Bizottság egyik tagja sem nyújtott be vagy tar-
tott fenn felfüggesztés iránti kérelmet, a Bizottság
által elfogadottnak tekintendő.
Az ún. felhatalmazási eljárás keretében a Bizott-
ság egy vagy több tagját azzal is megbízhatja, hogy
az elnök egyetértésével fogadja el, illetve fogad-
ják el bármely jogi aktus vagy az egyéb intézmé-
nyek elé terjesztendő javaslat végleges szövegét,
amelynek lényeges tartalmát tanácskozásai során
a Bizottság már meghatározta. Az így átruházott
hatásköröket tovább lehet ruházni a főigazga-
tókra és a szolgálatok vezetőire, kivéve, ha a fel-
hatalmazó határozat ezt kifejezetten megtiltja.
 Döntéshozatal a Tanácsban
Az Európai Unió Tanácsában zajló döntéshoza-
talra több tényező gyakorol jelentős hatást. Az
egyes formációk elé kerülő ügyek természetét a
tanácsi soros elnökséget állátó tagállam, illetve a
csoportos elnökséget ellátó trió által megfogal-
mazott program befolyásolja, valamint a soros el-
nökséget ellátó tagállamnak meghatározó sze-
repe van a napirend kialakításában és a szavazás
előkészítésében.
Ugyanakkor a tanácsi döntések előkészítése nem
miniszteri szinten zajlik. A tagállamok brüsszeli
képviseleteinek munkatársaiból álló Állandó Kép-
viselők Bizottsága (COREPER) végzi ezt a tevé-
kenységet. Utóbbi a már ismertetett módon két
szinten jelenik meg:
• COREPER I: a tagállamok állandó képviselőinek
helyetteseiből áll.
• COREPER II: tagjai a tagállamok állandó képvi-
selői.
A Szerződések határozzák meg, hogy adott kér-
désben milyen szavazati rendet kell követni. Az in-
tegráció fejlődésével a minősített többségi dön-
téshozatal egyre több területen és kérdésben vált
általánossá, így a tanácsi döntéshozatal fősza-
bályként a minősített többségi döntéshozatal
szerint történik. A minősített többségi döntésho-
zatal esetén három időszak határolható el:
2014. október 31-ig: a szavazati súlyokon alapuló

ún. nizzai szavazati rendszer volt alkalmazandó. A
tagállamok összesen 352 szavazati súllyal rendel-
keztek, 260 kellett az eredményes szavazáshoz
(pl. Magyarország 12 szavazati súllyal rendelke-
zett.) Bármely tagállam kérhette, hogy a minősí-
tett többséget adó tagállamok képviselik-e az
Unió lakosságának 62 %-át.
2014. november 1. — 2017. március 31-ig: fősza-
bályként már az ún. kettős többség elve érvénye-
sül, de bármely tagállam kérheti, hogy a jogik ak-
tusról a fenti szavazati súlyok alkalmazásával
döntsön a Tanács. A kettős többség elve azt je-
lenti, hogy:
• a minősített többséghez a Tanács tagjai leg-
alább 55 %-ának a szavazata szükséges, akik az
Unió népességének legalább 65 %-át kiteszik;
• ha a Tanács nem a Bizottságnak vagy az Unió
külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének
a javaslata alapján jár el, a minősített többség-
hez a Tanács tagjai legalább 72 %-ának a sza-
vazata szükséges, akik egyben az Unió népes-
ségének legalább 65 %-át kitevő tagállamokat
képviselik.
2017. április 1-jétől: kizárólag a kettős többség
elve érvényesülhet a szavazás során. Az egyszerű
többséget igénylő jogi aktusok elfogadásakor a
Tanács tagjainak többségével jár el (főként eljá-
rási kérdésekben).
A Tanács egyhangúságot igénylő jogi aktusai elfo-
gadásának nem akadálya a jelen lévő vagy képvi-
selt tagok tartózkodása.
 Döntéshozatal az Európai Parlamentben

Az Európai Parlament évente egy ülésszakot tart.
Minden március második keddjén külön összehí-
vás nélkül ül össze.
Az Európai Parlament a tagjai többségének kérel-
mére, valamint a Tanács vagy a Bizottság kérel-
mére rendkívüli ülésszakot tarthat. A rendes ülés-
szakokon belül legalább havi rendszerességgel
tart (négynapos) plenáris ülést Strasbourgban, ezt
egészítik ki további rövidebb plenáris ülések és
rész-, valamint szakbizottsági ülések.
A Parlament akkor határozatképes, ha az üléste-
remben a képviselők egyharmada jelen van. A
Szerződések főszabályként azt írják elő, hogy az
Európai Parlament a leadott szavazatok többsé-
gével határoz.
5/5/16. Ismertesse a közpénzügyek fenntartha-

tóságának és átláthatóságának fogalmait!
Főmenü
1. A közpénzügyek fenntarthatóságának követel-
ménye kiemelt jelentőségű napjainkban.
Az közpénzügyi gazdálkodás addig fenntartható,
amíg a közfeladatokból fakadó pénzügyi kötele-
zettségek forrása rendelkezésre áll. A fenntartha-
tóságot azonban a jövő szempontjából kell vizs-
gálni, így a meghatározást át kell fogalmazni: a
közpénzügyek fenntarthatók, ha a belőlük fakadó
jövőbeli kötelezettségeket a hozzájuk rendelt,
várt jövőbeli források finanszírozni tudják.
Lehetőség nyílik persze arra is, hogy egyes célokat
közpolitikai vagy egyéb szempontok mentén fon-
tossági sorrendbe állítsuk és bizonyos funkciók
folytatódó finanszírozását (fenntartását) más fel-
adatok rovására - mennyiségének, elérhetőségé-
nek, minőségének rontása, csökkentése révén -
biztosítsuk.
A fentiek fényében a közpénzügyi fenntartható-

ság egy kellően óvatos meghatározása a követ-
kező lehet: fenntartható az a rendszer vagy funk-
ció, amely a reá vonatkozó fő szabályok változat-
lansága esetén, konzervatív (óvatos) demográfiai
és gazdasági feltételezések mellett, váratlan sok-
kok hiányában előre láthatólag képes eredeti cél-
jainak eleget tenni a jelenlegi szolgáltatási színvo-
nalon bármilyen hosszú időtávon anélkül, hogy
más rendszerek átalakítását vagy az adóterhek
növelését szükségessé tenné, illetve a jövő gene-
rációkat az államháztartás működésére vonatkozó
döntéseikben a jelenleginél nagyobb mértékben
korlátozná.
2. A "fenntarthatóság" mellett az "átláthatóság"

az a másik elvárás, ami a leggyakrabban megfogal-
mazódik a közpénzügyek működésével szemben.
Az átláthatóság részben tartalmi, részben formai,

részben eljárási követelményeket támaszt, amely
követelmények szorosan kapcsolódnak az elszá-
moltathatósághoz és a szabad
informácóáramláshoz.
Az átlátható működés azt jelenti, hogy minden

gazdasági eseményről, folyamatról, feladatról
hozzáférhetővé kell válnia minden olyan informá-
ciónak, ami lehetővé teszi annak megítélését,
hogy a közpénzügyi szabályokat megalkotó és
végrehajtó intézmények és személyek tevékeny-
sége megfelel-e a jogszerűség, célszerűség, haté-
konyság feltételeinek. E célt csak olyan informá-
ciók szolgálják megfelelően, amelyek
teljeskörűek, relevánsak, összevethetőek és a vá-
lasztópolgárok közössége számára értelmezhe-
tőek.
Eljárási szempontból további követelmény, hogy

az információk jelentős pénz- és időráfordítás nél-
kül elérhetők legyenek.
Az átláthatóság további fontos összetevője, hogy

a megvalósult eseményeket, döntéseket össze
lehessen vetni a meghirdetett szándékokkal, ter-
vekkel.
Az átláthatóság elve: a költségvetés megtervezé-
sének és végrehajtásának, csakúgy, mint az elszá-
molásnak átláthatónak kell lennie. Az átlátható-
ság biztosításának egyik mozzanataként az EU
minden évben közzéteszi a költségvetését az EU
Hivatalos Lapjában (Official Journal).
5/5/17. Ismertesse az EU saját forrásait!
Főmenü
 - valamennyi uniós tagállam befizeti bruttó

nemzeti jövedelmének egy meghatározott
hányadát (általában 0,7% körüli részét) az
uniós költségvetésbe – ezek a hozzájárulá-
sok jelentik a költségvetés legnagyobb for-
rását. A tagállami hozzájárulások a szolida-
ritás és a fizetőképesség elvén alapulnak –
lehetőség van azonban az összeg kiigazítá-
sára, amennyiben az túl nagy terhet jelent
valamely tagállam számára;
 - az uniós tagállamok ezenkívül az egységes
hozzáadottérték-adóból befolyó bevéte-
leik kis részével, körülbelül 0,3%-ával is tá-
mogatják az uniós költségvetést;
 - a nem uniós termékekre kivetett import-
vámok nagyobb része is az EU-hoz kerül (ki-
sebb részben a vámot beszedő tagállam ré-
szesül belőlük).
5/5/18. Ismertesse az EU költségvetésének vég-

rehajtására vonatkozó mentesítési eljárást!
Főmenü
A költségvetési műveletek és a pénzügyi ellenőrző

rendszerek jogszerűségének, pontosságának és
pénzügyi hatékonyságának, valamint az európai
költségvetést érintő pénzgazdálkodás gazdasá-
gosságának, hatékonyságának és eredményessé-
gének biztosítása; e célok megvalósulását a Szám-
vevőszék és az Európai Parlament felügyeli.
A mentesítési eljárás a közpénzügyi ellenőrzés
része.
A Tanács ajánlására a Parlament különböző je-
lentések vizsgálatát követően évente egyszer
mentesítést ad a Bizottság számára az n−2. évi
költségvetés végrehajtására vonatkozóan. A
Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjai előké-
szítik a Parlament számvevőszéki különjelenté-
sekre adandó válaszát, általában munkadoku-
mentumok formájában, amelyek eligazításként
szolgálnak a mentesítéssel foglalkozó általános
előadó számára.
A Bizottság és a többi intézmény köteles intéz-

kedéseket tenni a Parlament mentesítési állás-
foglalásaiban szereplő észrevételek nyomán.
A Parlament a többi intézmény és az ügynök-

ségek számára is évente ad mentesítést. Az
Európai Fejlesztési Alappal kapcsolatos intéz-
kedések végrehajtása tekintetében külön ad
mentesítést a Bizottságnak, mivel ezeket egy-
előre még nem építették be az általános költ-
ségvetésbe.
A Parlament az Unió általános költségvetése I.
szakaszának (Európai Parlament) végrehajtásá-
ról szóló mentesítési határozatát és állásfogla-
lását a Parlament elnökének címzi.
A Parlament általában május 15. előtt plenáris

ülésen tárgyalja a mentesítési jelentéseket. Így
a mentesítés megadásáról szóló szavazásra – ki-
vételes helyzetektől eltekintve – a májusi ülé-
sen, elnapolás esetén pedig az októberi ülés fo-
lyamán kerül sor.
Ha a mentesítés megadására vonatkozó javaslat
nem kap többségi támogatást, vagy ha a Parla-
ment a mentesítési határozat elhalasztása mel-
lett dönt, tájékoztatja az érintett intézményeket
vagy ügynökségeket a mentesítés elhalasztásá-
nak okairól. Utóbbiak haladéktalanul kötelesek
megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy el-
hárítsák a mentesítési határozat meghozatalá-
nak akadályait.
Ezt követően a Költségvetési Ellenőrző Bizottság
hat hónapon belül új jelentést nyújt be, amely-
ben a mentesítés megadására vagy megtagadá-
sára vonatkozó új javaslata szerepel.
5/5/19. Ismertesse az uniós hatáskörök gyakor-

lására vonatkozó szubszidiaritás és arányosság
elveit!
Főmenü
Az uniós döntéshozatal általános jellemzői
A döntéshozatal és a jogalkotás az Európai Unió-
ban az ún. többszintű kormányzás fogalmával ír-
ható le. A többszintű kormányzás az Uniónak, a
tagállamoknak, valamint a regionális és helyi ön-
kormányzatoknak a szubszidiaritás és arányosság
elvein és a partnerségen alapuló olyan összehan-
golt cselekvéseként értelmezhető, amely funkcio-
nális és intézményesített együttműködésben va-
lósul meg, és amelynek célja az Európai Unió poli-
tikáinak kidolgozása és végrehajtása.
A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy azokon a
területeken, amelyek nem tartoznak az Unió kizá-
rólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyi-
ban jár el, amikor és amennyiben a tervezett in-
tézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem
regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégí-
tően megvalósítani, így azok a tervezett intézke-
dés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén
jobban megvalósíthatók.
Az arányosság elvének megfelelően pedig az Unió
intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem
terjeszkedhet túl azon, ami a Szerződések célkitű-
zéseinek eléréséhez szükséges.
Az Európai Bizottság a 2001. évi, az európai kor-
mányzásról szóló fehér könyvében meghatározta
a jó kormányzás öt alapelvét, amelyek a követke-
zők:
• nyitottság: az európai intézményeknek na-
gyobb figyelmet kell fordítaniuk a döntéshoza-

tal átláthatóságára és kommunikációjára;
• részvétel: a polgárokat intézményesített eljá-
rásokon keresztül hatékonyabban be kell

vonni a szakpolitikák tervezésébe és végrehaj-
tásába;
• felelősség: a döntéshozatali eljárásban részt-
vevő valamennyi szereplő pozícióját tisztázni
kell - feladatuk megfelelő ellátásáért ők fele-
lősséggel tartoznak;
• hatékonyság: a döntéseket a megfelelő szin-
ten és időben kell hozni;
• összhang: az EU a legkülönfélébb szakpoliti-
kákkal foglalkozik, amelyek összhangjára töre-

kedni kell.
Az uniós döntéshozatal és jogalkotás fenti mo-
dellje tehát az Európai Unió intézményei és az
egyes tagállami szereplők részvételével zajlik. E
téren a legjelentősebb feladatot ellátó ún. „jogal-
kotói háromszög” tagjai: az Európai Bizottság, az
Európai Unió Tanácsa és az
Európai Parlament. Az egyes szereplők által betöl-
tött funkcióik az alábbiakban foglalhatók össze:
• Európai Tanács: Az Európai Unió legfőbb poli-
tikai döntéshozó szerve, amely megadja az
Uniónak a fejlődéshez szükséges ösztönzést,
és meghatározza annak általános politikai irá-
nyait és prioritásait. de az Európai Tanács nem
lát el közvetlenül jogalkotási feladatot.
• Európai Bizottság: „Az integráció motorja”, il-
letve a Szerződések „őre”. A döntéshozatali-
jogalkotási eljárásban a fő funkciója a javasla-
tok kidolgozása, amelyeket megküld a Tanács
és az Európai Parlament számára. Emellett ön-
állóan is rendelkezik jogalkotási jogkörökkel,
és ellenőrzi a jogszabályok tagállami végrehaj-
tását.
• Tanács: Az Európai Unió legfőbb jogalkotó
szerve, mivel amellett, hogy az Európai Parla-
menttel közösen fogad el jogszabályokat, szá-
mos esetben gyakorlatilag önállóan, bár ekkor
is az Európai Parlament közreműködésével te-
heti ezt meg (utóbbi egyetértésével vagy a
vele folytatott konzultációt követően).
• Európai Parlament: A demokratikus legitimá-
ció szerve az Európai Unióban. Funkciója, hogy
a közvetlenül megválasztott képviselők megje-
lenítsék a polgárok érdekeit az uniós döntés-
hozatal során. A jogalkotási eljárásokban a Ta-
nács mellett betöltött szerepe az elmúlt évti-
zedekben fokozatosan nőtt, a Lisszaboni Szer-
ződés által főszabállyá tett ún. rendes jogalko-
tási eljárásban a Tanács társjogalkotójának
minősül.
• Tanácsadó szervek: Két testület tartozik ide.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a
munkaadói és munkavállalói szervezeteket,
valamint a civil társadalom képviselőit tömö-
ríti. A Régiók Bizottsága a regionális és helyi ér-
dekeket hivatott képviselni. A testületektől a
Bizottság, a Tanács és a Parlament bizonyos
esetekben köteles véleményt kérni, amely
azonban nem bír kötőerővel a fenti három fő
intézménnyel szemben.
• Nemzeti parlamentek: A nemzeti parlamen-
tek az uniós intézményektől megkapják a jog-
alkotási aktusok tervezeteit. Ha kellő számban
a szubszidiaritás elvének sérelmét tapasztal-
ják, akkor ezt jelzik az uniós intézmények felé,
amelyek - leggyakrabban a Bizottság - kötele-
sek azt felülvizsgálni.
Az Európai Unió döntéshozatali eljárásai a követ-
kezők szerint csoportosíthatók:
• Jogalkotási eljárások: Ide tartozik egyrészt a
rendes jogalkotási eljárás, amelyben a Tanács

és a Parlament egyenrangú félként vesz részt.
Az előbbitől megkülönböztethetők az ún. kü-
lönleges jogalkotási eljárások, amelyek során
a Tanács vagy a Parlament önállóan alkot jog-
szabályt a másik intézmény közreműködésé-
vel.
• Nem jogalkotási eljárások: A nem jogalkotási
eljárások lefolytatása a Bizottsághoz köthető.

E körbe sorolandó a felhatalmazáson alapuló
jogi aktusok elfogadása; ezen aktusok a jogal-
kotási aktusok egyes nem alapvető rendelke-
zéseit egészítik ki, illetve módosítják. Emellett
a végrehajtási aktusok elfogadására akkor ke-
rül sor, ha valamely kötelező erejű uniós jogi
aktus végrehajtásának egységes feltételek sze-
rint kell történnie. A végrehajtási aktusok elfo-
gadására irányuló eljárás (komitológia),
amelynek során tehát nem a tagállamok, ha-
nem a Bizottság fogadja el a kötelező erejű
uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
intézkedéseket.
5/5/20. Ismertesse röviden a gazdasági integrá-

ció fokozatait!
Főmenü
Az egységes belső piac nem más, mint a gazdasági

integráció - vagyis a tagállamok közötti gazdasági
területen kialakított együttműködés - egyik foko-
zata.
A gazdasági integráció szakaszolása, s a szakaszok-
hoz kötődő fogalmak meghatározása Balassa Béla
nevéhez fűződik, aki megkülönböztette a szabad-
kereskedelmi övezet, a vámunió, a közös piac és a
gazdasági és pénzügyi unió fogalmait.
- preferenciális megállapodások: két állam kö-

zött valamely áru, termék vagy szolgáltatás kö-
rére kiterjedően (vámok eltörlése)
- szabadkereskedelmi övezet: a tagállamok kö-
zötti vagy belső vámok teljeskörűen leépítésre
kerülnek, azonban harmadik országokkal
szemben eltérő vámpolitikát alkalmaznak
- vámunió: a részes országok között ez a szak-
politika is közössé válik
- közös piac: négy szabadság - áru, tőke, munka,
szolgáltatás - szabad áramlásának a biztosí-
tása, ez egyrészt deregulációval (negatív jogal-
kotás) párosul, amikor lebontják az ezek áram-
lását korlátozó akadályokat, másrészt jogalko-
tással (EU intézményein keresztül) kell, hogy
párosuljon, amely megteremti a közös piaci
szabályozást
- Gazdasági és Monetáris Unió: közös valutát
használnak és a résztvevők költségvetéseinek
főösszegeit is közösségi szinten határozzák
meg (EU-ban ez még nem alakult ki tökélete-
sen)
A gazdasági integráció megvalósítás a legtöbb el-

mélet szerint elvezet a politikai unió kialakulásá-
hoz. A fogalom tartalma vitatott - általában egy
egységes politikai entitást, az integráció elérhető
legmagasabb szintjét jelenti, melyben a tagálla-
mok szuverenitásuk jelentős részét közös intéz-
ményekre ruházzák, és a törvényhozás, végrehaj-
tás és igazságszolgáltatás is uniós szinten valósul
meg. Az EU esetében a politikai unió a közös kül-,
és biztonságpolitika létrehozását is magában fog-
lalja.
5/5/21. Mit jelent a kabotázs tilalmának eltör-
lése?
Főmenü
Ez azt jelentette, hogy bármely európai fuva-

rozó vagy szállító végezhetett úgy belföldi fu-
varozást egy tagállam területén, hogy az adott
országban nem rendelkezett sem székhellyel,
sem fiókteleppel vagy leányvállalattal. Ennek
lehetővé tételéhez szükséges volt egy európai
szinten elismert engedélyezési rendszer kialakí-
tása, amely a korábbi szakasz harmonizációs
alapjaiból fejlődött ki.
5/5/22. Milyen hatáskörökkel rendelkezik az EU

az adózás területén?
Főmenü
Az EUMSZ 110-113. cikkei biztosítanak bizonyos
hatásköröket, Azonban ezek a hatáskörök nem
jelentenek valódi adópolitikai jogköröket, ha-
nem elsősorban a diszkriminatív adók tilalmát, a
belső piac működésének elősegítését, illetve a
verseny torzulásának megakadályozását szolgál-
ják. Az Unió harmonizációs hatáskörrel e célok
megvalósítása érdekében is csak a forgalmi
adók, jövedéki adók és egyéb közvetett adók
esetében rendelkezik, és e körben speciális jog-
alkotási eljárásban dönt, ahol a Tanács egyhan-
gúan határoz. A közvetlen adók körében a tagál-
lamok a sztenderdek összehangolása, illetve a
kettős adóztatás elkerülése és az adóelkerülés
megakadályozása érdekében működnek együtt.
5/5/23. Ismertesse, melyik három szektort fog-
ják át a transzeurópai hálózatok, és röviden indo-
kolja meg, ezek miért szükségesek!
Főmenü
A három szektor: a közlekedési, távközlési és
energia hálózatok
Alapvető célja, hogy a személyek, az áruk és a
szabad áramlása elől elháruljanak bizonyos fizi-
kai akadályok.
A távközlés és az energetikai hálózatok eseté-
ben: korlátos erőforrásról beszélünk. Fontos a
működésükhöz szükséges vezeték kiépítése.
A környezetvédelmi célokat pontosítják, az
energiahatékonyság, az energiatakarékosság
és az új és megújuló energiaforrások kifejlesz-
tésének előmozdítása és az energiahálózatok
összekapcsolása célkitűzések megfogalmazásai-
val.
5/5/24. Ismertesse az EU kezdeményezéseit az

oktatás, szakképzés, ifjúság és sport területén!
Főmenü
Minőségi oktatás, szakképzés létrehozása, amely-
nek a tartalmi és szervezeti meghatározása to-
vábbra is tagállami hatáskörbe tartozik. EU fő célja
oktatás:
- a tagállamokban a másik tagállam nyelvé-
nek oktatása, -
- diákok és tanárok mobilitásának ösztön-
zése,
- oktatási intézmények közötti együttműkö-
dés támogatása
- távoktatásra való ösztönzés szakképzés:
- munka-erő piaci beilleszkedés megkönnyí-
tése
- szakképző intézmények és a vállalkozások
közötti együttműküdés megkönnyítése - fi-
atalok mobilitásának ösztönzése ifjúság -
sport:
- sportversenyek nyitottságának tisztaságá-
nak előmozdítása
- sportólók fizikai és szellemi védelme
5/5/25. Ismertesse az EU polgári védelmi mecha-

nizmusát!
Főmenü
Az EUMSZ 6. cikke hatáskörrel ruházza fel az Uniót

arra, hogy a tagállamok intézkedéseit támogató,
összehangoló vagy kiegészítő intézkedéseket te-
gyen a polgári védelem területén. Az EUMSZ 222.
cikke - az ún. szolidaritási klauzula - a tagállamot
ért terrortámadás, illetve természeti vagy ember
okozta katasztrófa esetén a tagállamok és az Unió
együttes fellépését irányozza elő a szolidaritás
szellemében. A szolidaritási klauzula értelmében
az Unió az érintett tagállam kérésére valamennyi
saját és a tagállamok által rendelkezésére bocsá-
tott erőforrást mozgósít segítségnyújtás céljából
és a többi tagállamot is segítségnyújtási kötele-
zettség terheli.
Európai együttműködés a polgári védelem terüle-
tén először 1985-ben került napirendre a Tanács-
ban, és annak közösségi szintű fejlesztését az
1999-2006 közötti időszakban akciótervek hatá-
rozták meg. Érdemi előrelépést 2001-ben az EU
polgári védelmi mechanizmusának létrehozása
jelentett, amit a 2004-es ázsiai cunami tapasztala-
tai alapján 2007-ben, majd 2013-ban jelentősen
átalakítottak. Az EU polgári védelmi mechanizmu-
sához 2007 óta pénzügyi eszköz is tartozik, ami
egyrészt a mechanizmus működését, másrészt a
mechanizmusban részt vevő tagállamok kiadásai-
nak egy részét finanszírozza.
Az EU polgári védelmi mechanizmusában vala-
mennyi tagállam, továbbá Izland, Norvégia, Szer-
bia, Macedónia, Montenegró és Törökország vesz
részt. A mechanizmus műveleti központja a Ve-
szélyhelyzet-kezelési Koordinációs Központ
(ERCC), ami folyamatosan működő ügyeleti szol-
gálatként kapcsolatban van a résztvevő országok,
illetve több nemzetközi szervezet ügyeleti szolgá-
latával. A Központ állandó jelleggel elemzéseket,
előrejelzéseket készít, megosztja a rendelkezé-
sére álló információkat, uniós szintű fellépés ese-
tén pedig operatív üzemmódban koordinálja a
tagállamok segítségnyújtását.
Az uniós szabályozás Európai Veszélyhelyzet-ke-
zelési Képesség létrehozását írja elő, ami a tagál-
lamok önkéntesen az EU rendelkezésére bocsá-
tott reagálási képességeiből álló eszköztár.
A mechanizmus nemcsak a reagálásra, hanem a
megelőzésre és a kockázatkezelésre is hangsúlyt
fektet. A résztvevő államok rendszeres időközön-
ként benyújtják kockázatelemzéseiket, kockázat-
kezelési terveiket a Bizottságnak, és értékelik koc-
kázat-kezelési képességeiket.
5/5/26. Milyen esetekben köthet az EU nemzet-
közi megállapodásokat?
Főmenü
1) ha a Szerződések ilyen megállapodás megköté-

sét írják elő,
2) ha az a Szerződésekben meghatározott célkitű-
zések elérése érdekében szükséges,
3) ha valamelyik kötelező erejű jogi aktus ilyen
rendelkezést tartalmaz,
4) vagy ha az a közös szabályokat érintheti, illetve
azok alkalmazási körét megváltoztathatja. „
5/5/27. Mutassa be röviden az EU humanitárius

segítségnyújtással összefüggő tevékenyégét!
Főmenü
A humanitárius segítségnyújtás a Lisszaboni Szer-
ződés óta a hosszú távú támogatást jelentő fej-
lesztési együttműködéstől elkülönülve önálló
szakpolitikának minősül. A nemzetközi humanitá-
rius segítségnyújtás a nemzetközi humanitárius
jog alapelveire (az emberiesség, a semlegesség, a
pártatlanság és a függetlenség) épül. Ezekkel össz-
hangban a humanitárius válság esetén az embere-
ken vallástól, politikai pártállástól stb. függetlenül
egyformán és a lehető leggyorsabban kell
- fejlődő országokban
- természeti katasztrófák
- és ez emberek által előidézett válságok
5/5/28. Mutassa be a tagállami parlamentek

„sárgalapos eljárását” és az eddigi magyar
érintettségű eljárásokat!
Főmenü
A nemzeti parlamentek állást foglalhatnak a
szubszidiaritás és arányosság elvének érvénye-
süléséről. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a
nemzeti parlamentek meghatározott arányban
elutasítják az Európai Bizottság által előterjesz-
tett javaslatot, azt felül kell vizsgálni. Ilyen, ún.
„sárgalapos eljárás” 2009 óta háromszor for-
dult elő:
- 2012-ben a kollektív fellépéshez való jognak a
letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyúj-
tás szabadságával összefüggésben való gyakor-
lásáról szóló, ún. „Monti II.” javaslat,
- 2013-ban az Európai Ügyészségről szóló javas-
lat,
- 2016. májusában a kihelyezett munkavállalók
jogállásáról szóló irányelv előterjesztése eseté-

ben. A magyar Országgyűlés az Európai Ügyész-
ségről és a kihelyezett munkavállalókról szóló
tervezet sárgalapos eljárásában volt aktív.
5/5/29. Mit jelent a „Big Bang” bővítés?
Főmenü
Nagy létszámú bővítés. Európai Bizottság és a

Tanács a differenciálás elvét hangoztatva sugal-
mazta, hogy csak a legfelkészültebb országok ér-
hetik el a tagságot, a tagjelöltek között érezhető
volt egyfajta versengés a „befutó” helyekért.
2001-ben született meg a döntés a „Big Bang”-
ről – a differenciálás elvét csak a tárgyalásokat
időben lezárni nem tudó Románia és Bulgária
esetében alkalmazták.
5/5/30. Milyen hatást gyakorolt a magyar EU-

csatlakozás a hazai igazságszolgáltatásra?
Főmenü
2004. május 1-jén az EU csatlakozást követően a
régi tagállamokhoz hasonlóan, Magyarországon is
megkezdődött az uniós jog alkalmazása. Az uniós
jog alkalmazása azonban – bár tagságunkból fa-
kadó, magától értetődő jelenség – nem mechani-
kus folyamat. Szakértők szerint egyenesen olyan
új európai jogi kultúráról beszélhetünk, amelyet
úgy sző át az uniós jog, hogy az nem is elválaszt-
ható a nemzeti jogtól, voltaképpen a magánjog
európaizációjának lehetünk tanúi. Éppen ezért
fontos, hogy röviden kitérjünk az uniós jog hazai
érvényesülésére és annak szervezeti kereteire. A
következőben három tényezőt vizsgálunk:
• az előzetes döntéshozatalt,
• az európai jog hazai bírósági ítéletek indoklá-
sában való felbukkanását, valamint a bírósági

szervezetben bekövetkezett változásokat.
Az előzetes döntéshozatal a tagállami bíróságok
azon lehetősége, hogy az Európai Bírósághoz for-
duljanak az uniós jog érvényességével és értel-
mezésével kapcsolatos kérdésekben. Ennek gya-
korisága számos tényezőtől függ. Befolyásolják
olyan strukturális tényezők, mint a lakosságszám,
a perlési gyakoriság, valamint az uniós jognak való
megfelelés. Szerepet játszanak benne azonban
olyan, speciális tényezők is, mint a bírák nyelvtu-
dása, képzése-képzettsége, uniós jogi jártassága,
valamint az uniós jog befogadása is. Magyaror-
szág az összes kelet-közép-európai EU tagállam
közül a legtöbb esetben használta az előzetes
döntéshozatali eljárást, 2004 és 2012 között ösz-
szesen 64 esetben. Az előzetes döntéshozatalt
azonban a bírák, illetve a felek jogi képviselői csak
akkor kezdeményezik, ha jogértelmezési problé-
mába ütköznek.
Az ítéletek uniós jogi hivatkozásainak gyakori-
sága: a Kúria adatbázisa mintegy háromszázezer
jogerős ítéletet tartalmaz 1992 óta, az adatbázis
az „európai” keresőszóra 6817 találatot ad ki,
melyből 6367 a 2004 utáni ítéletből származik. A
2012 óta született mintegy 18 ezer kúriai ítéletből
ezer hivatkozik a közösségi (uniós) jogra. Az Euró-
pai Unió jogára elsősorban adóügyi, versenyjogi,
környezeti jogi, fogyasztóvédelmi ügyekben hivat-
koznak, de erősödik az uniós jog hatása a bünte-
tőjogban is. Arra a kérdésre, hogy ezek a számok
mennyire jelentik a hazai jogalkalmazás
„európaizáltságát”, nehéz választ adni.
Bár az uniós jog hatályba lépése egyetlen naphoz
köthető, a magyar bíróságok évekkel a csatlako-
zás előtt megkezdték a felkészülést. Ebben jelen-
tős szerepet játszott az 1990-es évek végén ala-
kult Tréner Bírák Egyesülete és a Közigazgatási Bí-
rák egyesülete, melyek már a csatlakozás idősza-
kában kezdeményezték a bírák közösségi jogi fel-
készítését, képzését. Ezt a feladatot átvette a Ma-
gyar Igazságügyi Akadémia. A magyar bírósági
rendszerben szervezetileg is megjelenik az uniós
jog alkalmazásának támogatása. Több hazai bíró-
ságon dolgozik európai joggal foglalkozó európai
szaktanácsadó bíró, aki támogatja kollégáit uniós
jogi kérdésekben. Ez a szervezeti jellemző két
szempontból is értelmezhető: egyszerre mutatja
a hazai bírósági szervezet felkészültségét az uniós
jog alkalmazására (helyben van lehetőség szakmai
segítség kérésére) és felkészületlenségét (ha min-
den bíró megfelelően tájékozódik az uniós jog vi-
lágában, nem lesz szükség ilyen belső szakmai tá-
mogatói hálózatra). A magyar bírói kar tagjai szá-
mos európai együttműködésnek tagjai – ilyenek
a tematikus hálózatok (pl. European Forum for
Environmental Judges), valamint az intézményi
együttműködések (pl. European Network for the
Councils of the Judiciary, ENCJ ).

Szakvizsga2016 Írásbeli Nagy TothG

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Szakvizsga2016 Írásbeli Nagy TothG

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

(Főmenü)

A központi állami szervek rendszere

01-modul 15p írásbeli

01-modul 10p írásbeli

02-modul 15p írásbeli

02-modul 10p írásbeli

03-modul 15p írásbeli

03-modul 10p írásbeli

04-modul 15p írásbeli

04-modul 10p írásbeli

05-modul 15p írásbeli

05-modul 10p írásbeli

1/15/1Mutassa be vázlatosan a magyar alkot-

1/15/2:Ismertesse, milyen szempontok alapján

1/15/3Mutassa be, hogy az államot az alapvető

1/15/4Ismertesse a házasság és a család alkot-

1/15/7Ismertesse a köztársasági elnök feladat-

1/15/8Sorolja fel a köztársasági elnöki és a mi-

1/15/9Határozza meg a „miniszterelnöki kor-

1/15/10Határozza meg az Alkotmánybíróság al-

1/15/11Mutassa be a Magyarország bírósági

1/15/12Ismertesse az ügyészség feladatköreit a

1/15/13Fejtse ki mennyiben korlátozott a helyi

1/15/14Hasonlítsa össze, hogyan határozza meg

1/15/16Határozza meg általánosságban a szak-

1/15/17Határozza meg miben mutatkozik meg a

1/15/18Mutassa be mi a különbség a kormány-

1/15/19Mutassa be a helyi önkormányzatok ál-

Modul1 / 10 PONTOS KÉRDÉSEK Főmenü

1/10/1Ismertesse az alkotmány fogalmát, és vé-

1/10/2Sorolja fel az alkotmányosság elveit, és

1/10/3Mutassa be az Alaptörvény módosításait!

1/10/4Ismertesse a Nemzeti Hitvallást, és annak

1/10/5Vázlatosan ismertesse az Alaptörvény

1/10/7Ismertesse az élethez való jog és az em-

1/10/8Ismertesse az emberi méltóságot, mint

1/10/9Mutassa be a véleménynyilvánítás sza-

1/10/10Mutassa be vázlatosan a közérdekű ada-

1/10/11Röviden mutassa be az Alaptörvény szo-

1/10/13Határozza meg, hogy mely állami szer-

1/10/14Milyen hatásköröket (jogokat) biztosít

1/10/15Mutassa be a helyi önkormányzatok és a

1/10/16Ismertesse a közpénzek felhasználásá-

Modul1 / 5 PONTOS KÉRDÉSEK Főmenü

1/5/1Mutassa be az Alaptörvény megalkotásá-

1/5/2Sorolja fel az Alaptörvény szerkezeti egysé-

1/5/3Nevezze meg a hatályos magyar alkot-

1/5/5Ki(ke)t terhel az alapvető jogok biztosításá-

1/5/6Írja le az alapvető jogok korlátozásának

1/5/7Az Alaptörvény alapján ismertesse az állam

1/5/8Határozza meg a spontán gyűlés és a sürgős

1/5/9Az egyesülési jog gyakorlásának milyen

1/5/11Mutassa be az adóztatás korlátaira és a

1/5/12Mi a közszolgáltatások szerepe a közigaz-

1/5/13Fejtse ki a közérdekűség jelentőségét és

1/5/14Határolja el egymástól a „végrehajtó ha-

1/5/16Határozza meg a közigazgatás szervezeti

1/5/17Határolja el a központi államigazgatási

1/5/18Sorolja fel a Kormány működését közvet-

1/5/19Sorolja fel a miniszter munkáját segítő mi-

1/5/20Sorolja fel a települési önkormányzat kép-

2/15/1Jellemezze hatósági eljárás bizonyítási

2/15/2Fejtse ki a szakhatóság szerepét az eljá-