Szakvizsga2016 Írásbeli TothG

KÖZIGAZGATÁSI SZAKVIZSGA
2016.08.15-I ÍRÁSBELI KÉRDÉSEK KIDOLGOZVA

I – V. MODUL
2017.01.05.
KÉRDÉSCSOPORTOK
(Főmenü)
A központi állami szervek rendszere
01-modul 15p írásbeli
****************************
Jogalkotási és jogalkalmazási ismeretek
*****************************
Általános államháztartási ismeretek
*****************************
Közigazgatás-szervezési vezetési ismeretek

*****************************
Az EU szervezete, működése és jogrendszere
Modul1 / 15 PONTOS KÉRDÉSEK Főmenü
1/15/1Mutassa be vázlatosan a magyar alkotmányfejlődést (2010-ig)!
1/15/2:Ismertesse, milyen szempontok alapján csoportosíthatóak az alapvető jogok, és végezze el azok

csoportosítását!
1/15/3Mutassa be, hogy az államot az alapvető jogok biztosításával összefüggésben milyen kötelezettsé-
gek terhelik!
1/15/4Ismertesse a házasság és a család alkotmányjogi fogalmát!
1/15/5Mutassa be diszkriminációtilalom és az esélyegyenlőség biztosításának konfliktusát!
1/15/6Ismertesse az Országgyűlés legfontosabb funkcióit, valamint feladat- és hatásköreit!
1/15/7Ismertesse a köztársasági elnök feladat- és hatásköreit! Mit jelent az államfő döntéseinél a végre-
hajtó hatalom ellenjegyzése és melyek a köztársasági elnök ellenjegyzéshez kötött hatáskörei?
1/15/8Sorolja fel a köztársasági elnöki és a miniszterelnöki tisztség megszűnésének eseteit!
1/15/9Határozza meg a „miniszterelnöki kormányzás” fogalmát! Ismertesse a Kormány megalakulására

és megszűnésére vonatkozó szabályokat!
1/15/10Határozza meg az Alkotmánybíróság alkotmányos funkcióját és ismertesse feladat- és hatásköreit!

Térjen ki az indítványozással és az alkotmánybírósági vizsgálat szempontjaival kapcsolatos korlátokra is!
1/15/11Mutassa be a Magyarország bírósági szervezetét, a bíróságok fő feladat- és hatásköreit!
1/15/12Ismertesse az ügyészség feladatköreit a büntető eljárás során!
1/15/13Fejtse ki mennyiben korlátozott a helyi önkormányzatok autonómiája!
1/15/14Hasonlítsa össze, hogyan határozza meg a közigazgatás funkcióit az igazgatástudomány és a jog-

tudomány!
1/15/15Hasonlítsa össze a közigazgatás három nagy alrendszerének szervezeti jogi szabályozását!
1/15/16Határozza meg általánosságban a szakpolitikai feladatot ellátó miniszterek feladatait!

1/15/17Határozza meg miben mutatkozik meg a Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda kü-
lönös jogállása!
1/15/18Mutassa be mi a különbség a kormányhivatal valamint a fővárosi és megyei kormányhivatal kö-

zött!
1/15/19Mutassa be a helyi önkormányzatok által ellátott feladatok rendszerét és röviden jellemezze a

különböző feladatcsoportokat!
***
1/10/1Ismertesse az alkotmány fogalmát, és végezze el az alkotmányok csoportosítását!
1/10/2Sorolja fel az alkotmányosság elveit, és fejtse ki, mit értünk jogállamiság alatt!
1/10/3Mutassa be az Alaptörvény módosításait!
1/10/4Ismertesse a Nemzeti Hitvallást, és annak jelentőségét!
1/10/5Vázlatosan ismertesse az Alaptörvény Alapvetés című részét!
1/10/6Ismertesse az alapvető jogok korlátozásának tartalmi kritériumait, és az alapjogi teszteket!
1/10/7Ismertesse az élethez való jog és az emberi méltóság viszonyát!
1/10/8Ismertesse az emberi méltóságot, mint anyajogot!
1/10/9Mutassa be a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátait, határterületeit!
1/10/10Mutassa be vázlatosan a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó szabályokat!
1/10/11Röviden mutassa be az Alaptörvény szociális jogokkal kapcsolatos rendelkezéseit!
1/10/12Mutassa be, miként változott az Alaptörvény elfogadásával az egészséges környezethez való jog
alkotmányos szabályozása!
1/10/13Határozza meg, hogy mely állami szerveknek mi a funkciója a helyi önkormányzatok törvényességi
ellenőrzésében!
1/10/14Milyen hatásköröket (jogokat) biztosít az Alaptörvény a helyi önkormányzatoknak? Soroljon fel
legalább tízet!
1/10/15Mutassa be a helyi önkormányzatok és a közhatalom gyakorlásában résztvevő más szervek kap-

csolatrendszerét!
1/10/16Ismertesse a közpénzek felhasználásának alkotmányos elveit és a megvalósításukra szolgáló in-

tézményrendszert!
1/10/17Jellemezze a kvázi-államigazgatási szerveket!
***
1/5/1Mutassa be az Alaptörvény megalkotásának folyamatát!
1/5/2Sorolja fel az Alaptörvény szerkezeti egységeit! Ügyeljen a helyes sorrendre is!
1/5/3Nevezze meg a hatályos magyar alkotmányt és mutasson rá annak alkotmányi vonásaira!
1/5/4Milyen, az alapvető jogok eredetére vonatkozó elméleteket ismer? Mutassa is be ezeket egy-egy
mondatban!
1/5/5Ki(ke)t terhel az alapvető jogok biztosításának kötelezettsége, és ki(k) az alapjogok jogosultja(i)?
1/5/6Írja le az alapvető jogok korlátozásának formai kritériumait és a szabályozás indokait!
1/5/7Az Alaptörvény alapján ismertesse az állam a vallási közösségek egymáshoz való viszonyát!
1/5/8Határozza meg a spontán gyűlés és a sürgős gyülekezés fogalmait?
1/5/9Az egyesülési jog gyakorlásának milyen részjogosultságait ismeri?
1/5/10Sorolja fel és röviden ismertesse az információs önrendelkezési jog alapelveit!
1/5/11Mutassa be az adóztatás korlátaira és a közteherviselési kötelezettségre vonatkozó alkotmányos

szabályokat!
1/5/12Mi a közszolgáltatások szerepe a közigazgatás fogalmának meghatározásában?

1/5/13Fejtse ki a közérdekűség jelentőségét és közigazgatásban betöltött szerepét!
1/5/14Határolja el egymástól a „végrehajtó hatalom – közigazgatás – államigazgatás” fogalmakat és ha-

tározza meg, hogy milyen viszonyban állnak egymással!
1/5/15Határolja el egymástól a „kormányzás – közigazgatás” fogalmakat és határozza meg, hogy milyen

viszonyban állnak egymással!
1/5/16Határozza meg a közigazgatás szervezeti jog részterületeit!
1/5/17Határolja el a központi államigazgatási szerveket a területi és helyi államigazgatási szervektől!
1/5/18Sorolja fel a Kormány működését közvetlenül segítő államigazgatási szerveket!
1/5/19Sorolja fel a miniszter munkáját segítő minisztériumi vezetőket!
1/5/20Sorolja fel a települési önkormányzat képviselő testületének szerveit!
1/5/21Sorolja fel az Mötv. szerinti a települési és területi önkormányzatokat!
***
2/15/1Jellemezze hatósági eljárás bizonyítási rendszerét!
2/15/2Fejtse ki a szakhatóság szerepét az eljárásban!
2/15/3Ismertesse a fellebbezési eljárás legfontosabb szabályait! Térjen ki a fellebbezésre jogosultak kö-

rére, a fellebbezés jogcímére, határidejére, a fellebbezéssel megtámadható döntések körére!
2/15/4Ismertesse az ügyészi fellépésre vonatkozó szabályokat!
2/15/5Ismertesse a kizárás szabályait!
2/15/6Ismertesse a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat!
2/15/7Ismertesse a tanúvallomásra vonatkozó szabályokat!
2/15/8Ismertesse Magyarország belső jogforrási rendszerének elemeit az Alaptörvény és a jogalkotási tör-

vény rendelkezései alapján!
2/15/9Határozza meg a társadalmi norma általános sajátosságait! Határozza meg a jogi norma – mint a
társadalmi normák egy csoportja – csak rájuk jellemző sajátosságait!
2/15/10Ismertesse a rendeletalkotás főbb szabályait békeidőben!
2/15/11Mutassa be a jogalkotás egyes szakaszainak lényegi tartalmát!
2/15/12Melyek a jogszabály tervezetének megszövegezésére vonatkozó általános és a jogszabály megje-

lölésére, valamint a hivatkozásokra vonatkozó követelmények?
2/15/13Ismertesse a hatósági ügyintézőre, illetve az eljáró hatóságra és vezetőjére vonatkozó kizárás sza-
bályait (célja, alanyai, okok, eljárási események)!
***
2/10/1Ismertesse az újrafelvételi eljárásra vonatkozó legfontosabb szabályokat!

2/10/2Mutassa be a jogorvoslás rendszerét a hatósági eljárásban!
2/10/3Sorolja fel a semmisségi okokat és ismertesse azok következményét!
2/10/4Ismertesse, hogy a fellebbezés elbírálása során mi jellemző a másodfokú eljárásra és milyen dön-
tést hozhat a másodfokú hatóság?
2/10/5Sorolja fel mely szervnek minősülnek hatósági jogkört gyakorló közigazgatási hatóságnak (példák-
kal)!
2/10/6Ismertesse az ügyintézési határidőre vonatkozó általános szabályokat!
2/10/7Ismertesse az eljárási kötelezettség tartalmát és vesse össze e kötelezettség megsértésekor irány-

adó szabályokat az államigazgatási és az önkormányzati hatóságok mulasztása esetén!
2/10/8Milyen bizonyítékok használhatóak fel a hatósági eljárás során? Sorolja fel a Ket-ben nevesített
bizonyítékokat!
2/10/9Ismertesse a közigazgatási hatósági ügy fogalmát és annak tartalmát!
2/10/10Milyen típusait különböztethetjük meg a hatósági döntéseknek?
2/10/11Ismertesse a szakértőre vonatkozó szabályokat a hatósági eljárás bizonyítási szakaszát illetően!
2/10/12Határozza meg a hatáskör fogalmát és szabályait!
2/10/13Határozza meg az illetékesség fogalmát és szabályait!
2/10/14Határozza meg, hogy hatósági ügyben ki lehet ügyfél!
2/10/15Sorolja fel a hatóság döntésének közlési módjait és a közlés általános szabályait!
2/10/16Ismertesse a törvényes, a meghatalmazotti és az ügygondnoki képviselet jellemzőit!
2/10/17Ismertesse a jogszabályi hierarchiát!
2/10/18Ismertesse a jogszabály érvényességének fogalmát és a jogszabály létrejöttéhez szükséges felté-

teleket!
2/10/19Ismertesse a jogszabályok hatályát (a hatály fogalma, fajtái)!

2/10/20Ismertesse a jogszabályalkotás alapvető követelményeit az Alkotmánybíróság gyakorlata és a jog-
alkotási törvény alapján!
2/10/21Ismertesse a közjogi szervezetszabályozó eszközöket! (jellemzői, fajtái, tárgyköre, kibocsátóik)
2/10/22Ismertesse a jogi normák szerkezeti elemeit!
2/10/23Ismertesse a jogforrás fogalmát és fő típusait!
2/10/24Ismertesse az Országgyűlés törvényhozó hatáskörének fő jellegzetességeit! (Milyen tárgykörök-

ben és milyen szótöbbséggel alkothat törvényt az Országgyűlés? Hozzon fel példákat a lehetséges ese-
tekre!
2/10/25Ismertesse a dereguláció fogalmát, fajtáit, valamint a Jat.-nak a deregulációval kapcsolatos ren-

delkezéseit!
2/10/26Mikor kell átmeneti rendelkezést alkotni, és mit lehet abban előírni?
***
2/5/1A hatósági eljárás hányadik szakasza a végrehajtási szakasz? Melyek a hatósági végrehajtás előfelté-
telei, melyeknek együttesen kell fennállni ahhoz, hogy a végrehajtásra sor kerülhessen?
2/5/2Ismertesse az eljárási költség megelőlegezésével kapcsolatos szabályokat!
2/5/3Határozza meg a joghatóság szabályait!
2/5/4Mikor kell a döntést megelőzően az ügyféllel a bizonyítékokat ismertetni?
2/5/5Sorolja fel, hogy a hatóság mely esetekben köteles hivatalból (ex offitio) eljárást indítani és ismer-
tesse, hogy mi az ex offitio eljárás tipikus esete!
2/5/6Ismertesse a közigazgatási határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálatával kapcsolatos legfonto-

sabb szabályokat!
2/5/7Ismertesse a hiánypótlásra vonatkozó szabályokat, megjelölve a hiánypótlás elmulasztásának eset-

leges jogkövetkezményét is!
2/5/8Ismertesse a sommás eljárásra vonatkozó rendelkezéseket!
2/5/9Határozza meg a jogszabály fogalmát!
2/5/10Sorolja fel, hogy mely szervek alkothatnak rendeletet békeidőben!
2/5/11Sorolja fel az Alaptörvény szerint a különleges jogrend típusait, és írja mindegyik mellé, hogy melyik
szerv és milyen jogi normát alkothat!
2/5/12Jellemezze a tényállás tisztázásának szabályait!
2/5/13Ismertesse, hogy hol kell benyújtani a fellebbezési kérelmet, továbbá hogy mi történhet a felleb-
bezési kérelem előterjesztését követően a hatósági eljárásban?
2/5/14Sorolja fel a kérelem kötelező tartalmi elemeit!
2/5/15Fejtse ki részletesen az ügyfél nyilatkozatára vonatkozó szabályokat!
2/5/16Soroljon fel legalább öt végzéstípust, amellyel szemben önállóan nyújtható be fellebbezés!

2/5/17Sorolja fel a hatósági ellenőrzés tárgyát és eszközeit!
2/5/18Sorolja fel és ismertesse az iratok fajtáit!
2/5/19Ismertesse, hogy a Ket. mely esetekre állapít meg speciális eljárási határidőket!
2/5/20Sorolja fel a kormányelőterjesztések fő részeit és mellékleteit!
2/5/21Ismertesse a fellebbezés és a döntés végrehajthatóságának kapcsolatát!
2/5/22Soroljon fel legalább 5 olyan határidőt, amelyek időtartama az ügyintézési határidőbe nem számít
be!
2/5/23Ismertesse a Központi Ügyfél-regisztrációs Nyilvántartásra vonatkozó szabályokat!
***
Modul3 / 15 PONTOS ESSZÉKÉRDÉSEK Főmenü
3/15/1: Definiálja az államháztartás fogalmát az újjászervezett Magyar Állam működési rendszertanában!

Vázolja a rendszertani ábrát!
3/15/2: Fejtse ki, hogy Magyarországon az állam, illetve az államháztartás szerepének felértékelődését
milyen nemzetközi és hazai körülmények indokolták? Milyen lehetőségei és konkrét cselekvései voltak a
magyar kormánynak?
3/15/3: Ismertesse az összehangolt magyar fiskális és monetáris politika lényegét, működési mechaniz-
musait! Vázolja fel a rendszerábrát is!
3/15/4: Írja le az Alaptörvény közpénzekkel és önkormányzatokkal foglalkozó részeinek sarkalatos pont-

jait! Utaljon a stabilitási törvény szabályaira, az államadósság nominális értékére és az államadósság csök-
kentésének szabályaira!
3/15/5: Határozza meg a Költségvetési Tanács jogállását, és főbb feladatköreit! Részletesen írja le a költ-
ségvetési törvényjavaslat és költségvetési törvénymódosítás KT-t érintő feladatait is!
3/15/6: Fejtse ki az Alaptörvény nemzeti vagyon gazdálkodással kapcsolatos alapelveit fejtse ki, és részle-
tezze a nemzeti vagyon körébe tartozó vagyonelemeket!
3/15/7: Vázolja a kincstári rendszer lényegét, a Kincstár feladatköreit!
3/15/8: Ismertesse, hogy melyek az államadósság kezelés jogszabályi alapjai, jogforrásai, az államadósság
kezelés stratégiai törekvései, az ÁKK feladatkörei?
3/15/9: Fejtse ki, hogy melyek a költségvetési ciklus fázisai, feladatkörei, és melyek a Kormány költségve-
tési törvényjavaslat indoklásába foglalandó tartalmi részei, illetve az Országgyűlés részére a törvényjavas-
lat benyújtásakor esedékes tájékoztató főbb elemei?
3/15/10: Határozza meg mi a társadalombiztosítás lényege, jogviszony köre, melyek az állami szerepvál-
lalás aspektusai; gazdálkodásának, működtetésének főbb jellemzői?
3/15/11: Fejtse ki melyek az elkülönített állami pénzalapok működésének főbb jellemzői? Sorolja fel az
alapokat!
3/15/12: Ismertesse, hogy a központi költségvetési zárszámadási folyamat kapcsán melyek a főbb ellen-
őrzési feladatok, azok módja, és az ÁSZ konkrét tevékenysége?
3/15/13: Fejtse ki az önkormányzati költségvetési gazdálkodás kiadási előirányzatai teljesítésének folya-

matát, és a folyamat lényegi követelményeit!
3/15/14: Ismertesse, hogy melyek az önkormányzati éves beszámolással szemben támasztott főbb köve-
telmények, készítendő kimutatások? Utaljon a jogszabályi háttérre is!
3/15/15: Vázolja a költségvetési intézmények tervezési gyakorlatát! Térjen ki a tervezés céljára és a ter-
vezés módszertanára, EU-s irányelvére is!
3/15/16: Ismertesse az államháztartási kontrollok rendszerét, főbb követelményeit és a kontrollokra vo-

natkozó főbb nemzetközi normákat!
3/15/17: Ismertesse az Állami Számvevőszék működésére vonatkozó normákat és a számvevőszéki főbb

feladatköröket!
***
3/10/1: Határozza meg az elkülönített állami pénzalapok küldetését, államháztartáson belüli helyét, to-
vábbá sorolja fel az elkülönített állami pénzalapokat! Határozza meg főbb feladatkörüket!
3/10/2: Ismertesse, hogy milyen okok indokolták az államháztartás felértékelődését nemzetközi vetület-
ben?
3/10/3: Fejtse ki, hogy 2010 után a Magyar Állam újjászervezése milyen programok és értékelvek mentén
történt?
3/10/4: Határozza meg a fizetési mérleg nemzetgazdasági jelentőségét, részeit és egyenleg pozíciói (hiány,
többlet) jelentőségét, finanszírozását.
3/10/5: Határozza meg a jövedelemcentralizáció és az újraelosztás tartalmát, jelentőségét, magyar sajá-

tosságait!
3/10/6: Definiálja az államháztartás fogalmát közgazdasági értelemben, feladat megközelítésben, az Eu-
rópai Unió államháztartási felfogásában, és szervezeti megközelítésben! Határozza meg az államháztartás
helyét az állampénzügyi rendszerben!
3/10/7: Ismertesse, hogy az államháztartás, illetve a közpénzügyi rendszer reformját milyen tényezők vál-
tották ki Magyarországon?
3/10/8: Határozza meg, hogy a közpénzügyi rendszer reformjának melyek a céljai, illetve területei? Ho-
gyan függnek össze a fenntartható fejlődéssel?
3/10/9: Ismertesse, hogy az Alaptörvényen túl milyen jogszabályok garantálják a magyar állampénzügyi,
államháztartási rendszer működését? Sorolja fel e jogszabályokat, röviden utaljon a tartalmukra!
3/10/10: Pozícionálja a Magyar Nemzeti Bank állampénzügyi rendszerben és európai uniós térben elfoglalt
helyét, szerepét!
3/10/11: Csoportosítsa az államháztartási kiadásokat funkcióik szerint! Határozza meg a csoport elemek
rövid tartalmát!
3/10/12: Csoportosítsa a közhatalmai bevételeket! Röviden utaljon a tartalmukra!
3/10/13: Foglalja össze az eredményszemléletű államháztartási számvitel főbb jellemzőit!
3/10/14: Sorolja fel a nemzeti vagyongazdálkodás és a nemzeti vagyonról szóló törvény gazdálkodási alap-
elveit!
3/10/15: Fejtse ki, hogy melyek a központi költségvetés főbb kiadási előirányzatai, kiadáscsoportjai?
3/10/16: Mutassa be, hogy mi a központi költségvetési tartalékok célja, szabályozása?
3/10/17: Ismertesse a költségvetési törvény szerkezetét, az önálló költségvetési fejezetet alkotók körét,
és előirányzat csoportokra vonatkozó szabályokat!
3/10/18: Határozza meg, hogy a nemzetgazdasági-központi költségvetési tervezésnek mi a jelentősége,

milyen főbb szempontokra épül! Ismertesse, hogy hogyan történik a tervezés ellenőrzése!
3/10/19: Fejtse ki, hogy az Alaptörvény és a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája milyen jogokat biz-
tosít a helyi közügyek intézése körében?
3/10/20: Ismertesse, hogy 2010 után milyen főbb szabályozási körülmények keletkeztek, melyek az ön-
kormányzati gazdálkodás stabilitását adják?
3/10/21: Fejtse ki a helyi önkormányzat költségvetési rendeletének tartalmát!
3/10/22: Mutassa be, hogy az önkormányzati költségvetés előterjesztésekor szöveges indoklással bemu-
tatandó tételeket, illetve az átmeneti gazdálkodásra vonatkozó szabályokat írja le!
3/10/23: Határozza meg az önkormányzati költségvetési bevételek, kiadások körét, csoportjait határozza
meg, és a helyi adókra vonatkozó legfontosabb szabályokat!
3/10/24: Ismertesse, hogy melyek az önkormányzati költségvetés végrehajtásának, és az előirányzatok

módosításának, átcsoportosításának főbb szabályai?
3/10/25: Határozza meg, hogy milyen szabályai vannak a költségvetési szerv vállalkozási tevékenység
végzésének?
3/10/26: Ismertesse, hogy milyen előírásokat tartalmaz, mi a kötelező tartalma a költségvetési szerv szer-
vezeti és működési szabályzata az Ávr. alapján?
3/10/27: Vázolja a költségvetési szervek gazdálkodásának folyamatszerű gazdálkodási ciklusát ( felsoro-

lásszerűen)!
3/10/28: Fejtse ki, hogy milyen feladatai vannak a költségvetési fejezetet irányító szervnek a fejezet (be-
vételek és kiadások) meghatározásához!
3/10/29: Sorolja fel az államháztartási törvény szerinti, költségvetési szervekre vonatkozó irányítási jogo-
kat, továbbá az irányítási jogok teljességére vonatkozó szabályokat, a felügyeleti jogkör és a törvényességi
jogkör kettősségét!
3/10/30: Vázolja fel a központi államigazgatási szervek irányítására, felügyeletére vonatkozó főbb szabá-
lyokat!
3/10/31: Ismertesse a költségvetési szervekre vonatkozó nyilvántartás vezetés rendszerét és főbb köve-
telményeit!
3/10/32: Ismertesse a szakfeladatok rendjével kapcsolatos főbb követelményeket, vállalkozási tevékeny-

ségre, adósságot keletkeztető tevékenységre vonatkozó szabályokat!
3/10/33: Határozza meg, hogy mi a költségvetés végrehajtásának állami számvevőszéki törvényi háttere,
területei, csoportjai, és a zárszámadás ellenőrzésének célja?
3/10/34: Fejtse ki a kormányzati szintű ellenőrzés jogszabályi hátterét, jogkörét, területeit fejtse ki!
3/10/35: Ismertesse a belső kontrollrendszer és a belső ellenőrzés célját!
3/10/36: Ismertesse a támogatások ellenőrzésének főbb szabályait!
***
3/5/1:Definiálja a közszféra fogalmát, feladatkörét!
3/5/2:Utaljon a strukturális reformok szükségességére, módozataira!
3/5/3:Mutassa be a hagyományos, ortodox válságkezelés lényegét!
3/5/4:Mutassa be a nem hagyományos, unortodox válságkezelés lényegét!
3/5/5:Határozza meg a gazdasági növekedés fogalmát, mutatóját, jelentőségét!
3/5/6:Határozza meg az infláció és a defláció fogalmát, kezelésük eszközrendszerét, veszélyeit!
3/5/7:Határozza meg és értelmezze az államháztartási hiány fogalmát!
3/5/8:Ismertesse, hogy mi a túlzott deficit eljárás lényege? Mikor, milyen körülmények hatására került be
és ki Magyarország az EDP hatálya alá, illetve alól?
3/5/9:Fejtse ki az államadósság fogalmi körét magyar sajátosságait, alakulását!
3/5/10:Határozza meg az államháztartási gazdálkodási alapelvek érvényesítésének jogi garanciáit!
3/5/11:Definiálja az államháztartási gazdálkodásra vonatkozó nyilvánosság alapelvét!
3/5/12:Definiálja a felhasználási kötöttség elvét költségvetési források felhasználása vonatkozásában! Mi-

lyen új alapelvek jelentek meg a költségvetési gazdálkodásban az EU-hoz történt csatlakozás következté-
ben!
3/5/13:Fejtse ki mit jelent az állami támogatások korlátozásának elve?

3/5/14:Sorolja fel a Stabilitási törvény által szabályozott területeket!
3/5/15:Határozza meg a forgalomképtelen nemzeti vagyon definícióját!
3/5/16:Határozza meg a kincstári vagyon fogalmát!
3/5/17:Határozza meg az elemi költségvetés kötelezettségére vonatkozó szabályozást!
***
4/15/1: Mutassa be a klasszikus vezetési iskola képviselői közül Max Weber munkásságát és jelentőségét
a közigazgatás-szervezés szempontjából!
4/15/2: Sorolja fel a vezetés- és szervezéstudomány emberközpontú irányzatainak képviselőit és mutassa

be legfontosabb megállapításaikat!
4/15/3: Mutassa be a vezetés- és szervezéstudomány integrációs törekvéseit képviselő elméletei közül a

kontingenciaelméletet és populációs ökológiát!
4/15/4: Mutassa be röveden az autokratikus, a laissez fair és a demokratikus vezetési stílusokat. Ismer-
tesse, hogy a fenti vezetési stílusok milyen közigazgatási szituációkban lehetnek sikeresek!
4/15/5: Határozza meg a vezetési stílus fogalmát és ismertesse a döntésközpontú vezetési stílusokat Lewin
vagy Likert modellje alapján!
4/15/6: Ismertesse a személyiségközpontú vezetési stílusokat és mutasson példát a vezetési stílusok szi-
tuációnak megfelelő megválasztására!
4/15/7: Mutassa be a vezetés, mint döntés perspektíváját! Ennek során térjen ki a döntések típusaira és a
delegálás témakörére is!
4/15/8: Egy tetszőleges választott közigazgatási vezetői munkakör esetében jellemezze a munkakör tar-
talmát a Jegyzetben kifejtett négy vezetési funkció mentén! Mutassa be, hogy az egyes vezetési funkció-
kon belül az adott vezetőnek milyen konkrét feladatai vannak! Külön térjen ki arra (és indokolja meg),
hogy megítélése szerint melyek a legfajsúlyosabb vezetési funkciók és konkrét vezetői feladatok az adott
munkakörben!
4/15/9: Mutassa be a vezetési funkciók közül a célkitűzési és tervezési tevékenységet! Térjen ki a szerve-
zetekben (ezen belül a közigazgatásban) használatos tervek típusaira is!
4/15/10: Mutassa be a vezetési funkciók közül az ellenőrzési tevékenységet, külön kitérve az ellenőrzés
lehetséges tárgyára és az ellenőrzési típusokra!
4/15/11: Egy tetszőleges választott közigazgatási szervezet esetében mutassa be a tágan értelmezett „szi-
tuáció” (kontextuális tényezők) befolyásoló hatását a szervezet stratégiájára, a szervezeti struktúrájára,
illetve a szervezeti tagok magatartására! Válaszait indokolja! Van-e lehetősége a szervezetnek: számára
kedvező irányban megváltoztatni a környezetét; új, számára kedvezőbb környezetet választani?
4/15/12: Mutassa be Mintzberg szervezeti formáit: nevezze meg az öt modellt (1); határozza meg sikeres
alkalmazásának feltételét (környezeti feltétel vagy belső adottság) (2); mindegyiknél azonosítsa a legfon-
tosabb alkotóelemét (3)!
4/15/13: Sorolja fel a Mintzberg által használt szervezeti alkotóelemeket, a belőlük képzett szervezettípu-
sokat, és röviden jellemezze azokat!
4/15/14: Jellemezze a hazai közigazgatás (vagy az Ön által ismert konkrét közigazgatási szervezet) kultú-
ráját a kultúratipológiák valamelyikének felhasználásával! Lewin háromlépéses modelljét felhasználva ho-
gyan tenne kísérletet a domináns kultúratípus megváltoztatására? A szervezeti ellenállás megelőzésére,
illetve kezelésére milyen változtatási stratégiát alkalmazna? Válaszát indokolja!
4/15/15: Ismertesse a vezetés, mint koordináció perspektíváját! Nevezze meg és jellemezze a koordinációs
eszközöket!
4/15/16: Mutassa be a változási stratégiákat, illetve azok jellemzőit, kitérve eredményes alkalmazásuk
feltételeire!
4/15/17: Mutassa be a New Public Management kritikáját és az ennek eredményeképpen született to-
vábbi elméleteket, kiegészítéseket!
4/15/18: Mutassa be az Új Közmenedzsment (NPM) eszköztárát és fogalmazza meg a mozgalommal szem-

beni legfontosabb kritikákat!
4/15/19: Mutassa be a New Public Management lényegét és az ennek eredményeképpen a közigazgatás-

ban alkalmazott főbb fejlesztési eszközöket!
4/15/20: Mutassa be az e-közigazgatási szolgáltatások szintjeit és két hazai e-közigazgatási szolgáltatást

soroljon be a modell segítségével!
4/15/21: Határozza meg a projekt fogalmát, szakaszait és a projektciklus egyes lépéseit! Röviden ismer-
tesse, hogy a projektciklus egyes szakaszaiban milyen fontos tevékenységeket kell elvégezni!
4/15/22: Mutassa be közigazgatás minőségfejlesztésének domináns módszereit (ISO és EFQMCAF)!

4/15/23: Határozza meg a tudásmenedzsment fogalmát, és mutassa be a kilenc lépésből álló integrált tu-
dásmenedzsment modell folyamatát, illetve hogyan jön létre a tudáskörforgás!
4/15/24: Határozza meg a szervezeti változás fogalmát! Mutassa be, hogy a szervezet tagjai hogyan fogad-
hatják a változásokat és röviden jellemezze a változtatás fogadtatásának eseteit, különös tekintettel a
közigazgatásra!
4/15/25: Mutassa be a szervezet átvilágítását támogató technikák közül a kérdőívezés és dokumentum-

elemzés legfontosabb ismérveit!
4/15/26: Mutassa be a munkanap fényképezés menetét!
4/15/27: Válaszolja meg röviden a csoportokkal kapcsolatos alábbi kérdéseket: Melyek a csoportok jel-
lemzői? Közigazgatási környezetben milyen feladatok elvégzésére hozna létre problémamegoldó ideigle-
nes munkacsoportot (team-et)? Hogyan állítaná össze a munkacsoportot? Milyen csoportszerepek meg-
léte vezethet eredményes működéshez? Milyen technikákat alkalmazna a csoportmunka kreatív részeinek
megtámogatására?
4/15/28: Határozza meg az ötletroham (brain storming) fogalmát, célját, valamint ismertesse a módszer
alkalmazásának előnyeit és hátrányait!
4/15/29: Ismertesse a brain storming módszerét és menetét, valamint a módszer alkalmazásának előnyeit
és hátrányait!
4/15/30: Mutassa be a csoportos szellemi alkotótechnikák közül a Delphi-módszer lényegét, továbbá is-
mertesse a módszer alkalmazásának előnyeit és hátrányait!
4/15/31: Mutassa be a csoportos szellemi alkotótechnikák közül a nominál csoportok módszer lényegét,
továbbá ismertesse a módszer alkalmazásának előnyeit és hátrányait!
4/15/32: Határozza meg a stratégiai alapú, integrált emberi erőforrás gazdálkodás közszolgálati rendszer-
modelljének folyamatábrája alapján a modell alkotóelemeit és jellemezze ezek meghatározó összefüggé-
seit!
4/15/33: Mutassa be a közigazgatási létszámgazdálkodás és kiválasztás főbb eszközeit, jellemezve a jog-

intézmények meghatározó összefüggéseit!
***
4/10/1: Mutassa be és kritikusan értékelje a „Management by….” vezetési rendszereket! Válasszon egyet
közülük és röviden ismertesse annak lényegét!
4/10/2: Hasonlítsa össze a lineáris-funkcionális és a divizionális szervezetet a három fő struktúrajellemző

(munkamegosztás, hatáskörmegosztás, koordináció) mentén! Melyik az előnyösebb választás akkor, ha a
szervezet tevékenysége diverzifikálódik (több termék/szolgáltatás), ezzel párhuzamosan mérete növeke-
dik és a környezet is dinamikusabbá válik és miért?
4/10/3: Csoportosítsa a Mintzberg által meghatározott vezetői szerepeket! Egy szabadon választott veze-
tői szerepet fejtsen ki röviden!
4/10/4: Mutassa be a Handy által meghatározott szervezeti kultúra típusokat és jellemezze azokat rövi-
den!
4/10/5: Mutassa be a változás szereplőit és jellemezze azokat röviden!
4/10/6: Ismertesse az ügymenetvizsgálat menetét!
4/10/7: Sorolja fel az e-szolgáltatások öt szintjét és jellemezze azokat röviden!
4/10/8: Mutassa be az elektronikus közigazgatás előnyeit és hátrányait!
4/10/9: Sorolja fel és értelmezze a minőségmenedzsment alapkategóriáit (minőségellenőrzés, szabályo-

zás, biztosítás, TQM)!
4/10/10: Mire ad választ a SWOT analízis és milyen esetekben alkalmazhatjuk sikerrel?
4/10/11: Mutassa be és jellemezze az interjúkészítés szakaszait az előkészítéstől az összefoglaló készíté-

séig!
4/10/12: Ismertesse az interjú típusait, valamint az alkalmazás előnyeit és hátrányait!
4/10/13: Ismertesse a csoport fogalmát és a csoportfejlődés lépeseit!
4/10/14: Ismertesse a csoport méretére vonatkozó megfontolásokat és a jellemző csoportszerepeket!
4/10/15: Sorolja fel milyen csoporttípusokat ismer, határozza meg egy-egy mondatban azok jellemzőit!
4/10/16: Mutassa be a csoportos szellemi alkotótechnikák közül a 635 módszer lényegét, ismertesse az
alkalmazásának előnyeit, hátrányait!
4/10/17: Ismertesse a csoportos szellemi alkotótechnikák közül a 635 módszer és a Philips 66 módszer
előnyeit és hátrányait!
4/10/18: Határozza meg, hogy mely tényezők érvényre juttatásától válik a közszolgálaton belül folyó em-
beri erőforrás gazdálkodás is stratégiai alapúvá és ezek milyen jellemzőkkel írhatók le!
4/10/19: Mutassa be a közszolgálatból való tervezhető kiáramlás jogi eszköztárát!
***
4/5/1:A munkavégzési rendszerek humánfolyamatához tartozó egyik meghatározó jelentőségű humán

funkció, a munkakörelemzés melyik egyéb humánfolyamatokat felépítő humán funkciók működésének
képezi az alapját? Nevezzen meg egy – egy humán funkciót, amelyek a munkavégzési rendszerek, az em-
beri erőforrás áramlás és fejlesztés, a teljesítménymenedzsment, az ösztönzésmenedzsment, valamint a
személyügyi szolgáltatások és tevékenységek humánfolyamataihoz tartozik!
4/5/2:Mutassa be a felmentési védelemre vonatkozó jogi szabályokat!
4/5/3:A teljesítménymenedzsment konzisztens folyamatszabályozását milyen elemek rendszerbe építésé-

vel és alkalmazásával lehet elérni? Sorolja fel ezeket az elemeket!
4/5/4:Mutassa be a közszolgálati tisztviselő besorolásban való előmenetelére vonatkozó jogi szabályokat!
4/5/5:A vezetés és szervezés tudományos igényű (vagy legalábbis arra kísérletet tevő) vizsgálatának mi-
lyen közvetlen előfeltételei voltak?
4/5/6:Melyek a bürokrácia ideáltípusának jellemzői?
4/5/7:Melyek tényezők befolyásolják a teljesítményt leginkább a Human Relations (emberi viszonyok) is-
kola szerint?
4/5/8:Mi a törzskar jellemzője?
4/5/9:Max Weber milyen jegyekkel írta le a bürokrácia elvei szerint működő szervezeteket?
4/5/10:Melyek az a tulajdonságok, amelyek csak az emberi erőforrásra jellemzők?
4/5/11:A munkavégzési rendszerek kialakításánál a szakemberek melyik fő tényezőkre építenek?
4/5/12:A közszolgálatban alkalmazott munkakör elemzési megoldásnál milyen tényezők vizsgálatát veszik
figyelembe?
4/5/13:Melyek a belső humán erőforrás átcsoportosítás jogi eszközei a közigazgatásban?
4/5/14:Az emberi erőforrás áramlás és fejlesztés humánfolyamata, milyen részfolyamatokra osztható?
4/5/15:Jelenlegi tudásunk alapján milyen tényezőkből tevődik össze a munkát végző ember teljesítmé-
nye?
4/5/16:A béren kívüli ösztönző eszközök körébe tartozik a céljuttatás, melyek a jogintézmény jellemzői?
***
5/15/1:Mutassa be a Lisszaboni Szerződés elfogadásának okait és az általa hozott változásokat!
5/15/2:Mutassa be az uniós jog elsődleges forrásait, ismertesse jellemzőit!
5/15/3:Ismertesse az uniós alapjogvédelem indokoltságát, az alapjogvédelmi rendszer kialakulását és ele-

meit!
5/15/4:Ismertesse az Európai Unió intézményeit és azok funkcióit! Mutassa be, hogy az egyes uniós intéz-
mények inkább a kormányközi együttműködés, vagy a szupranacionális működés jegyeit viselik-e magu-
kon!
5/15/5:Ismertesse az uniós jogalkotás folyamatát, valamint az uniós intézmények és szervek, illetve a tag-
állami parlamentek szerepét a jogalkotási eljárásokban!
5/15/6:Ismertesse az uniós többéves pénzügyi keret, illetve éves költségvetés rendszerét (fogalma, funk-
ciója, elfogadása, végrehajtása)!
5/15/7:Ismertesse a hatáskör-átruházás elvét és az uniós hatáskörök rendszerét!
5/15/8:Mutassa be az EU regionális politikáinak rendszerét!
5/15/9:Ismertesse az EU közös kül- és biztonságpolitikáját!
5/15/10:Mutassa be az uniós és a magyar közigazgatás kapcsolatát!
***
5/10/1:Mutassa be az „üres székek politikáját” és az azt lezáró luxemburgi kompromisszumot!
5/10/2:Mi a kormányköziség és a szupranacio-nalizmus?
5/10/3:Mutassa be a Római Szerződések aláírásának okait és eredményeit!
5/10/4:Mutassa be a belső piac megvalósításáról szóló Fehér Könyvet és az Egységes Európai Okmányt!
5/10/5:Mutassa be az EU aktuális válságterületeit!
5/10/6:Ismertesse az uniós jog másodlagos forrásainak rendszerét!
5/10/7:Ismertesse az uniós jog és a tagállami belső jogrendszerek viszonyát!
5/10/8:Mutassa be az uniós jog és a nemzetközi jog viszonyát!
5/10/9:Ismertesse az EU demokratikus működésének alapelveit!
5/10/10:Ismertesse az EU Alapjogi Chartájának jogi természetét, struktúráját és alkalmazási körét!
5/10/11:Ismertesse az EU és az Emberi Jogok Európai Egyezménye kapcsolatrendszerét!

5/10/12:Hasonlítsa össze az Európai Tanács és a Tanács szervezeti felépítését és funkcióit!
5/10/13:Ismertesse az Európai Bizottság szervezeti felépítését!
5/10/14:Ismertesse, hogy a politikai elszámoltathatóság tekintetében az Európai Parlament milyen jogo-

sultságokkal rendelkezik a Bizottsággal szemben!
5/10/15:Ismertesse az Európai Unió Bíróságának szerepét az integráció előmozdításában, valamint szer-

vezeti felépítését, a bírák kiválasztásának és kinevezésének fő szabályait!
5/10/16:Mutassa be az Európai Unió Bíróságának eljárástípusait! Ezen belül ismertesse részletesen az elő-
zetes döntéshozatali eljárás jellemzőit!
5/10/17:Hasonlítsa össze a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága szervezeti felépítését,

működését és funkcióit!
5/10/18:Mutassa be az Európai Unió ügynökségeinek definícióját, egyes típusait, valamint legfontosabb

funkcióit!
5/10/19:Ismertesse a Szerződések felülvizsgálati eljárásainak legfontosabb típusait!
5/10/20:Ismertesse, hogy milyen jogosítványokkal rendelkezik az Európai Parlament a rendes jogalkotási

eljárásban!
5/10/21:Ismertesse az EU költségvetési és pénzügyi alapelveit!
5/10/22:Ismertesse a többéves pénzügyi keret fogalmát, jelentőségét és gyakorlati megvalósulását!
5/10/23:Ismertesse az EU éves költségvetésének elfogadására és végrehajtására vonatkozó szabályokat!
5/10/24:Ismertesse az uniós közpénzügyi ellenőrzés intézményrendszerét és eljárásait!
5/10/25:Ismertesse az EUMSZ közbeszerzésekre vonatkozó szabályait, illetve a közbeszerzési irányelveket

és a kapcsolódó hazai szabályozást!
5/10/26:Ismertesse az EU belső és külső hatásköreinek kapcsolatát, az EUMSZ 352. cikk (1) bekezdése
szerinti szubszidiárius általános hatáskörét, illetve a beleértett uniós hatáskörök doktrínáját!
5/10/27:Mutassa be a közös agrárpolitika reformfolyamatát kialakulásától kezdve napjainkig, különös te-

kintettel a támogatási rendszer átalakítására!
5/10/28:Ismertesse a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget a Lisszaboni

Szerződés hatályba lépését követő időszakban!
5/10/29:Ismertesse a monetáris politika “koncentrikus köreit” és értelmezze azokat az euró bevezetési

kötelezettsége, illetve a túlzott deficit eljárás alkalmazhatósága szempontjából!
5/10/30:Ismertesse a tagállami gazdaságpolitikák uniós koordinációjának céljait és eszközeit!
5/10/31:Ismertesse az EU fogyasztóvédelmi jogalkotásának főbb jellemzőit és területeit!
5/10/32:Mutassa be az EU2020 stratégia energiapolitikára vonatkozó elképzeléseit! Térjen ki az energia-

biztonság és a környezetvédelem kérdésköreire!
5/10/33:Ismertesse az EU környezetvédelmi politikájának célkitűzéseit, alapelveit, kereteit és eszközeit!

5/10/34:Ismertesse az EU közös kereskedelempolitikáját a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követő
időszakban!
5/10/35:Ismertesse a nemzetközi fejlesztési együttműködés jelentőségét!
5/10/36:Mutassa be az EU jogi személyiségét!
5/10/37:Mutassa be Magyarország és az Európai Közösség/Európai Unió kapcsolatát az 1960-as évektől a

csatlakozásig!
5/10/38:Mutassa be az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság struktúráját és feladatait!
5/10/39:Mutassa be a Bizottság magyar tagjainak (biztosok) pozícióját és teljesítményét a csatlakozást

megelőző időszaktól napjainkig!
5/10/40:Mutassa be a tagállami parlamentek szerepeinek modelljeit a tagállami Európa-politikák alakítá-

sában! Milyen szerepet játszik az Országgyűlés a magyar Európapolitika alakításában?
***
5/5/1:Ismertesse a koppenhágai kritériumokat!
5/5/2:Mutassa be az északi (1973-as) bővítési kört!
5/5/3:Mutassa be röviden a mediterrán bővítési kört!
5/5/4:Mutassa be az EU 1995-ös bővítési körét!
5/5/5:Ismertesse az uniós acquis fogalmát!
5/5/6:Mi az uniós jogharmonizáció fogalma és mi a jogharmonizáció célkitűzése?
5/5/7:Ismertesse az uniós polgári kezdeményezés intézményét!
5/5/8:Ismertesse az EUSZ 7. cikke szerinti eljárást az emberi jogok tiszteletben tartásának értékével ellen-
tétes magatartást tanúsító tagállamokkal szemben!
5/5/9:Mutassa be röviden az Európai Bizottság szerepét az Unió külkapcsolatainak alakításában!
5/5/10:Ismertesse röviden, hogy mi az Európai Bizottság szerepe a „Szerződések őreként” és „az integráció
motorjaként”!
5/5/11:Vázolja fel röviden a petíciós jog gyakorlásának feltételeit!
5/5/12:Ismertesse tömören az EKB feladat-és hatásköreit!
5/5/13:Jellemezze röviden a különleges jogalkotási eljárásokat a rendes jogalkotási eljárásokkal összeha-

sonlítva!
5/5/14:Jellemezze röviden az Európai Bizottság delegált döntéshozatali szerepkörét (komitológia)!

5/5/15:Mutassa be röviden az intézményi döntéshozatalt az Európai Tanácsban, a Tanácsban, az Európai
Parlamentben és az Európai Bizottságban!
5/5/16:Ismertesse a közpénzügyek fenntarthatóságának és átláthatóságának fogalmait!
5/5/17:Ismertesse az EU saját forrásait!
5/5/18:Ismertesse az EU költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítési eljárást!
5/5/19:Ismertesse az uniós hatáskörök gyakorlására vonatkozó szubszidiaritás és arányosság elveit!
5/5/20:Ismertesse röviden a gazdasági integráció fokozatait!
5/5/21:Mit jelent a kabotázs tilalmának eltörlése?
5/5/22:Milyen hatáskörökkel rendelkezik az EU az adózás területén?
5/5/23:Ismertesse, melyik három szektort fogják át a transzeurópai hálózatok, és röviden indokolja meg,
ezek miért szükségesek!
5/5/24:Ismertesse az EU kezdeményezéseit az oktatás, szakképzés, ifjúság és sport területén!
5/5/25:Ismertesse az EU polgári védelmi mechanizmusát!
5/5/26:Milyen esetekben köthet az EU nemzetközi megállapodásokat?
5/5/27:Mutassa be röviden az EU humanitárius segítségnyújtással összefüggő tevékenyégét!
5/5/28:Mutassa be a tagállami parlamentek „sárgalapos eljárását” és az eddigi magyar érintettségű eljá-

rásokat!
5/5/29:Mit jelent a „Big Bang” bővítés?
5/5/30:Milyen hatást gyakorolt a magyar EU-csatlakozás a hazai igazságszolgáltatásra?
***
Modul1/15p csop. (saját)
1/15/1: Mutassa be vázlatosan a magyar alkotmányfejlődést (2010-ig)!
Előző - Főmenü - Következő
Az alkotmány és az alkotmányosság fogalma mindvégig az önálló magyar államisághoz kapcsolódott, a ma-

gyar történeti alkotmányra a hagyományok és a szabadságok garanciájaként tekintettek. Magyarországnak
1949-ig történeti alkotmánya volt.
A kiegyezés idején valódi alkotmányozás folyt Magyarországon, a történeti alkotmány keretein belül épült ki
a parlamentáris monarchia rendszere. (A Deák-féle kompromisszum alapját az áprilisi törvények jelentették.)
Az első világháború után – az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását, az őszirózsás forradalmat és a Tanács-
köztársaságot követően –elengedhetetlenné vált az alkotmányrevízió. Az alkotmány megváltoztatása a tör-
téneti alkotmány keretein belül szükségszerűen a jogfolytonosságra épült. A történeti alkotmány a második
világháború idején a szabadságjogok védelmét már nem tudta biztosítani, az ország önrendelkezési joga a
német megszállás következtében 1944. március 19-én évtizedekre megszűnt.
1944. december 21-én összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos válasz-
tójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés fogadta el a köztársaság kikiáltásáról szóló – tartalma alapján
gyakran ideiglenes alkotmánynak is nevezett – 1946. évi I. törvényt, melynek preambuluma meghatározta a
Magyarország függetlensége szempontjából fontos momentumokat, a legfontosabb emberi jogokat.
Az 1949-ben megválasztott Országgyűlés az 1949. évi XX. törvénnyel elfogadta a Magyar Népköztársaság
Alkotmányát, amely rögzítette a népköztársasági államformát, amely „a munkások és dolgozó parasztok ál-
lama”. Az alkotmányosság tartalmi követelményei nem érvényesültek.
Magyarország volt az egyetlen olyan ország a térségben, amely az 1989-es rendszerváltozáskor, vagy azt
követően nem fogadott el új alkotmányt. 1989-ben a nemzeti kerekasztal-tárgyalások keretében született a
régi és az új politikai elit közötti megállapodás az ország új államszervezetéről, valamint azon törvényekről,
amelyek szükségesek voltak a közjogi rendszerváltozáshoz. Az 1989. évi XXXI. törvénnyel elfogadott alkot-
mánymódosítás tartalmilag alapjaiban változtatta meg az Alkotmányt, amely immár a hatalommegosztásra
épült. A rendszerváltozás a szabad választásokban, a szabad pártalapításban és az Alkotmánybíróság létre-
jöttében öltött testet. 1989- ben az alkotmány módosításakor valamennyi politikai erő úgy vélte, hogy csak
az 1990-ben, a szabad parlamenti választásokon megválasztott parlament fogja az új alkotmányt elfogadni,
erre azonban a konszenzus hiánya miatt a szabad választások után már nem kerülhetett sor. Az új Ország-
gyűlés 1990. június 19-én jelentősen írta át az alkotmányt.
Az új alkotmány elfogadása 1990 és 1994 között érdemben fel sem merült. Hiányzott a szükséges parlamenti
többség. Az Alkotmánybíróság azonban meghatározó jelentőségű döntéseivel valójában a rendszerváltozás
őre és az alkotmányos játékszabályokat lefektető szerve lett.
1994 és 1998 között az MSZP–SZDSZ-kormány a parlamentben alkotmányozó többséggel rendelkezett.

Ugyan felállították az Országgyűlésben az alkotmány-előkészítő bizottságot, és az új alkotmány koncepcióját
is elfogadta a parlament, de az új alkotmány javaslatának benyújtására már nem került sor.
Az első Orbán-kormány (1998–2002) alatt – az alkotmány elfogadásához szükséges kétharmados többség

hiányában – valódi alkotmányozási kísérletre nem került sor. A Szent István államalapításának emlékéről és
a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvény tette a történeti alkotmány szimbólumát, a Szent Korona emlé-
kezetét a hatályos jog részévé. 2002 és 2010 között voltak ugyan óvatos alkotmányozási kísérletek, de kellő
parlamenti felhatalmazás hiányában továbbra sem volt semmi esély egy új alkotmány elfogadására.
1/15/2: Ismertesse, milyen szempontok alapján csoportosíthatóak az alapvető jogok, és végezze el azok
csoportosítását!
Főmenü - Következő
Generációk szerint
 Az első generációs jogok a XVIII. század végén, a polgári átalakulás kezdetén fogalmazódtak meg
mint oszthatatlan és elidegeníthetetlen jogok. Ezek lehetnek ún. polgári jogok, amelyek az ember
személyéhez kapcsolódnak (az élethez, szabadsághoz, tulajdonhoz való jog, valamint a szólás, a
gondolat- és vélemény-, illetve vallásszabadság). Ezek a jogok – legalábbis kialakulásuk idején – az
államtól alapvetően tartózkodást, be nem avatkozást igényeltek. Ilyen, eredendően tartózkodást
igénylő jog továbbá a gyülekezési vagy az az egyesülési jog is. Az első generációs jogok másik cso-
portjába a politikai részvételi jogok – ideértve a választójogot, a népszavazáshoz valójogot, a köz-
hivatal viselésének jogát is – tartoznak. Ugyancsak első generációs jogok az eljárási jogok (büntető-
eljárással kapcsolatos garanciák, úgymint a mihamarabbi bíró elé állítás kötelezettsége, az ártat-
lanság vélelme, valamint a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elve), amelyek a sza-
badságjogok érvényesítésének biztosítékai.
 A második generációs jogok a XX. század elején, a szociáldemokrácia és a szakszervezeti mozgalmak
hatására fogalmazódtak meg. Ezeket gazdasági-szociális és kulturális jogoknak (összefoglalóan „szo-
ciális jogoknak”) nevezik. Ilyenek különösen a gazdasági élettel kapcsolatos jogok, mint a munkához
való jog, a kényszer-, illetve rabszolgamunka tilalma, a munka mennyiségének és minőségének
megfelelő díjazás, az emberhez méltó munkafeltételekhez való jog, a pihenéshez való jog, a szak-
szervezeti szervezkedés szabadsága, a kollektív alku joga és a sztrájkjog. A szociális ellátással össze-
függő jogok (a tulajdonképpeni szociális jogok) pedig a szociális biztonsághoz való jog, a társadalom-
biztosításhoz való jog, az egészségügyi ellátás egy bizonyos szintjének garantálása, hajlékhoz vagy
lakáshoz való jog, de a gyermekek, anyák és a család védelmére vonatkozó alkotmányi rendelke-
zések és az időskorúakról való gondoskodás is e körbe tartozik.
 A XX. század vége felé jelentek meg a harmadik generációs jogok, amelyek a világ globális kihívásaira
próbálnak meg válaszolni. Ilyen az információs önrendelkezés szabadsága, az egészséges környezet-
hez való jog. Ide sorolhatjuk a csoportjogokat is (menekültek jogai, nemzetiségek védelme, betegjo-
gok, a fogyatékosok jogai stb.). A harmadik generációs jogok többsége – pl. a békéhez való jog, a
fejlődéshez való jog, a természeti javak emberi öröksége arányos hasznosításához való jog, humani-
tárius segélyhez való jog – azonban kívánságokat fogalmaz meg. Ezeket tehát nem tekinthetjük „va-
lódi jognak”, mert e jogoknak az alanyai, a kötelezettjei, de gyakran tartalmuk sem határozható
meg.
Tárgyuk szerint (alapjogi katalógus)
Az alapvető jogok tárgyuk szerint is csoportosíthatóak:
(1) Az ember jogi státuszát megalapozó jogok:
a) élethez való jog (Alaptörvény II. cikk),
b) emberi méltósághoz való jog (II. cikk) és az ehhez kapcsolódó tilalmak (III. cikk),
c) jogalanyisághoz való jog (XV. cikk [1] bekezdés).
(2) A személy identitását védő jogok:
a) megkülönböztetés tilalma (XV. cikk [2] bekezdés),
b) lelkiismereti és vallásszabadság (VII. cikk),
c) állampolgársághoz való jog (G) cikk),
d) személyiségi jogok – testi épséghez való jog (IV. cikk).
(3) Személyes szabadság biztosítékai:

a) büntetőjogi alapelvek,
i) nullum crimen sine lege - nincs bűncselekmény törvény nélkül (XXVIII. cikk [4] bekezdés),
ii) nulla poena sine lege - nincs büntetés törvény nélkül (XXVIII. cikk [4] bekezdés),
iii) ne bis in idem – a kétszeres eljárás tilalma (XXVIII. cikk [6] bekezdés),
b) ártatlanság vélelme (XXVIII. cikk [2] bekezdés),
c) védelemhez való jog (XXVIII. cikk [3] bekezdés),
d) tisztességes eljáráshoz való jog (XXVIII. cikk),
e) mozgás és tartózkodási hely megválasztásának szabadsága (XXVII. cikk),
f) magánélet védelme (VI. cikk [1] bekezdés)
g) információs önrendelkezési jog (VI. cikk [2] bekezdés),
h) levéltitok, magánlakás sérthetetlensége (VI. cikk [1] bekezdés).
(4) Politikai szabadságjogok:
a) véleménynyilvánítás szabadsága (IX. cikk),
b) információszabadság (közérdekű adatok megismeréséhez való jog VI. cikk [2] bekezdés),
c) sajtószabadság (IX. cikk),
d) gyülekezési jog (VIII. cikk [1] bekezdés),
e) egyesülési jog (VIII. cikk [2])–[4] bekezdés).
(5) Politikai részvételi jogok:
a) választójog (XXIII. cikk [1]–[6] bekezdés),
b) népszavazáshoz való jog (XXIII. cikk [7] bekezdés),
c) petíciós jog (panaszjog XXV. cikk),
d) közhivatal-viselés joga (XXIII. [8] bekezdés).
(6) Társadalomi pozíciót meghatározó jogok:
a) tulajdonjog (XIII. cikk),
b) öröklés joga (XIII. cikk),
c) szerződési szabadság,
d) munka és foglalkozás szabad megválasztása (XII. cikk),
e) vállalkozáshoz való jog (XII. cikk),

f) család, házasság védelme (L) cikk),
g) tanuláshoz való jog (XI. cikk [2] bekezdés),
h) nemzetiségek jogai (XXIX. cikk).
(7) Szociális, gazdasági és kulturális jogok:
a) szakszervezeti szervezkedés szabadsága (VIII. cikk [5] bekezdés),
b) sztrájkjog (XVII. cikk [2] bekezdés),
c) szociális biztonság (XIX. cikk),
d) egészséghez való jog (XX. cikk),
e) pihenéshez való jog (XVII. cikk [4] bekezdés),
f) művelődéshez való jog (XI. cikk [1] bekezdés),
g) tanszabadság (X. cikk),
h) tudomány és művészeti élet szabadsága (X. cikk).
(8) A világ globális problémáival kapcsolatos jogok:
a) egészséges környezethez való jog (XXI. cikk),
b) a természeti erőforrások arányos hasznosításhoz való jog (P) cikk).
1/15/3: Mutassa be, hogy az államot az alapvető jogok biztosításával összefüggésben milyen kötelezett-
ségek terhelik!
Az objektív intézményvédelmi kötelezettség
Az alapjogok szubjektív oldala az alanyi jogi jogosultságot (a jog gyakorlásának lehetőségét), objektív oldala
pedig az állami kötelezettségeket jelenti.
Az állam kötelessége az alapvető jogok »tiszteletben tartására és védelmére« a szubjektív alapjogokkal

kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magában foglalja azt is,
hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről.
Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből eredő intézményvédelmi kötelezettség egy összetett követelmény-
rendszert támaszt az állammal szemben az alapjogok érvényesülésére.
Magában foglalja a szabályozási kötelezettséget (a szervezeti és eljárási biztosítékok megteremtését), adott
esetben az anyagi támogatási kötelezettséget, a meglévő vagy az alapjog-érvényesülés szempontjából az
Alaptörvény által megkívánt intézményes formák védelmét (s egyben tartózkodást a működés tartalmi be-
folyásolásától).
Része e követelménynek azon fórumok védelme, ahol az alapjogsérelem orvosolható, de az államnak álta-
lában is kötelezettsége az alapjogi rendszer egészének (mint értékrendszernek) a védelme. Ki kell emelni
azt, hogy az objektív alapjogvédelmi kötelezettség eleve feltételezi a szubjektív jog meglétét, tipikusan nem
keletkeztet az egyén oldalán alanyi jogokat, így az egyén részéről közvetlenül nem is kényszeríthető ki.
Az állam objektív intézményvédelmi kötelezettségének része az alapjogvédelmi „intézmények” felállítása

és működtetése is. Ezeknek az intézményeknek rendelkezniük kell olyan hatékony eszközökkel (hatáskörök-
kel), amelyek nemcsak elvileg alkalmasak erre, hanem gyakorlásuk során az alapjogsérelmet valóban orvo-
solni tudják (Alkotmánybíróság, bíróságok, ombudsman). Az államnak e szervek létrehozásán túl, azok mű-
ködési feltételeit is – mindenekelőtt költségvetését – anélkül kell biztosítania, hogy működésük tartalmára
befolyást gyakorolna.
1/15/4: Ismertesse a házasság és a család alkotmányjogi fogalmát!
Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött
életközösséget, vagyis:
• A házasság életközösség, azaz természetes személyek kapcsolata. A 4/1990. (III. 4.) AB határozat szerint
a házasság a társadalmat alkotó polgárok legalapvetőbb és legtermészetesebb közössége. A házasság jog-
kérdés is, ahhoz különféle magánjogi és közjogi hatások is fűződnek. A házasság azzal jön létre, hogy a felek
egybehangzó és feltétlen nyilatkozatukkal kijelentik, hogy házasságot kívánnak kötni. Az életközösség meg-
szakadása nem eredményezi a házasság megszűnését.
• A házasság két személy kapcsolata, vagyis az Alaptörvény kizárja a poligámia bevezetését.
• Az Alaptörvény szövegszerűen is tartalmazza, hogy a házasság csak különnemű személyek között jöhet
létre.
A házasság intézményének védelme nem jelenti az életközösség állami elismerésének kizárólagosságát, a
magyar jogrendszer az élettársi kapcsolatot, és a bejegyzett élettársi kapcsolatot is elismeri. Az említett
életközösségeket az Alaptörvény nem nevesíti, azok tehát nem is állnak alaptörvényi védelem alatt, hanem
a (bejegyzett) élettársak önrendelkezési joga alapján jönnek létre.
Az élettársi kapcsolat két olyan személy kapcsolata, akik közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közös-
ségben élnek együtt. A házasság és az ahhoz hasonló bejegyzett élettársi kapcsolat, valamint az élettársi
kapcsolat közötti leglényegesebb különbség, hogy amíg az előbbiek léte jogkérdés, addig az utóbbi kizárólag
ténykérdés, vagyis hogy ténylegesen is fennáll-e az érzelmi és gazdasági életközösség a felek között.
Az Alaptörvény L) cikkének második fordulata szerint: „Magyarország védi […] a családot mint a nemzet
fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.” A család
alkotmányjogi fogalmának legfontosabb elemei az alkotmánybírósági gyakorlatra figyelemmel jól körülhatá-
rolhatóak. Családnak tekinthető az olyan szabad akaraton alapuló életközösség, amelynek legalább két
tagja van, akiket tényleges kapcsolat, kötődés és függőségi helyzet tart össze, és amelynek viszonyrend-
szerében minden félnek meghatározott jogai és kötelezettségei vannak.
A családi jogviszony tartási kötelezettséget alapoz meg. Az Alaptörvény XVI. cikk (3)–(4) bekezdései szerint
egyfelől a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni, másfelől a nagykorú gyermekek kötelesek
rászoruló szüleikről gondoskodni.
1/15/5: Mutassa be diszkriminációtilalom és az esélyegyenlőség biztosításának konfliktusát!
Az Alaptörvény egyszerre deklarálja a törvény előtti egyenlőséget és tiltja a hátrányos megkülönböztetést.

Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése értelmében a törvény előtt mindenki egyenlő. A törvény előtti
egyenlőség alatt egy jogalkalmazásra vonatkozó fogalmat értettünk, mára ez a követelmény a jogalkotás-
sal szemben is érvényesül.
Pozitív diszkriminációról akkor van szó – nagyon leegyszerűsítve –, amikor a jogosultság „senkinek nem jár,
de valakinek mégis”, míg negatív diszkriminációról, amikor „mindenkinek jár, de valakinek mégse”.
A „pozitív diszkrimináció” abból a felismerésből eredően jelent meg az alkotmányjogi gondolkodásban, hogy
az eleve hátrányosabb helyzetben lévőket segíteni kell (pozitív intézkedésekkel). A segítség célja, hogy az
alapjoggal és egyéb jogokkal élés tekintetében ugyan olyan szintre jussanak, mint mások.
A pozitív diszkrimináció esetén az „előnyben részesítés” nem sértheti az emberi méltóságot.
A pozitív diszkrimináció egyik esete a kvóta-esélyegyenlőség, amikor a hátrányban lévő csoportot úgy része-
sítik előnyben, hogy jogszabály kötelezően előírja, hogy alulreprezentáltságuk csökkenjen.
Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése rögzíti, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a
gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.
Megkülönböztetünk közvetlen és közvetett diszkriminációt. Közvetlen hátrányos megkülönböztetés az,

amelynek eredményeként egy személyt vagy csoportot valós vagy vélt védett tulajdonsága miatt ér hátrány.
Közvetett hátrányos megkülönböztetés az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, lát-
szólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely valamely védett tulajdonsággal
rendelkezőket lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehason-
lítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.
A diszkrimináció tilalma az alapjogok rendszerében sajátos helyet tölt be. Egyrészt az alapjogok kiegészí-
tője, amennyiben az alapjogokban eleve benne rejlő tulajdonság az egyenlő érvényesülés követelménye. A
diszkrimináció tilalmának érvényesülése azonban túlmutat magukon az alapjogokon, s áthatja az egész jog-
rendszert, immár önálló minőségben. A diszkrimináció tilalma nem azt jelenti, hogy a jog által nem szabad
különbséget tenni, mert a nem egyenlők egyenlőként való kezelése még nagyobb egyenlőtlenségre vezet.
A diszkrimináció tilalmának sajátos az alanyi és a kötelezetti köre is. Nemcsak a természetes személyeket,
hanem a jogi személyeket is megilleti, az alanyi kör tehát teljes. A diszkriminációtilalom címzettje elsősor-
ban – de nem kizárólagosan – az állam.
1/15/6: Ismertesse az Országgyűlés legfontosabb funkcióit, valamint feladat- és hatásköreit!
Az Országgyűlés három legfontosabb funkciója: a törvényalkotás, a végrehajtó hatalom ellenőrzése és az

ún. szervezeti-személyi döntések meghozatala. E funkcióit az Alaptörvényben rögzített hatáskörei gyakor-
lásával, az ott meghatározott eljárási szabályok szerint látja el.
Az Országgyűlés
- megalkotja és módosítja Magyarország Alaptörvényét;
- törvényeket alkot;
- elfogadja a központi költségvetést és jóváhagyja annak végrehajtását;
- felhatalmazást ad a feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződések kötelező hatályának elisme-
résére;
- megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, az Országos
Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit, valamint az Állami
Számvevőszék elnökét;
- megválasztja a miniszterelnököt, dönt a Kormánnyal kapcsolatos bizalmi kérdésekről;
- feloszlatja az alaptörvény-ellenesen működő képviselő-testületet;
- határoz hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötésről;
- különleges jogrendet érintő, valamint katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos döntéseket hoz;
- közkegyelmet gyakorol;
- az Alaptörvényben és törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.
Az Országgyűlés „további” feladat- és hatáskörei sokrétűek, és a szükséghez képest bővíthetőek vagy szűkít-
hetőek. Pl.:
- országos népszavazást rendelhet el;
- megindítja a köztársasági elnök tisztségétől való megfosztásának eljárását;
- dönt a megyék területéről, nevéről, székhelyéről, megyei jogú várossá nyilvánításról és fővárosi kerület
létesítéséről;
- törvényben felsorolja a minisztériumokat (ez egy új funkció, ill. feladat);
- megválasztja egyes intézmények vezetőit, így például a Nemzeti Választási Bizottság elnökét és tagjait, a
Nemzeti Választási Iroda elnökét és elnökhelyettesét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a Médiatanács -
elnökét és tagjait;
- az európai uniós ügyek egyeztetési eljárásában állást foglal a szubszidiaritás és az arányosság elvének érvé-
nyesüléséről.
1/15/7: Ismertesse a köztársasági elnök feladat- és hatásköreit! Mit jelent az államfő döntéseinél a végre-
hajtó hatalom ellenjegyzése és melyek a köztársasági elnök ellenjegyzéshez kötött hatáskörei?
Az államfőre vonatkozó magyar alkotmányos szabályozásból megállapítható, hogy aktusainak döntő több-
sége a végrehajtó hatalom ellenjegyzéséhez kötött. Ellenjegyzést a miniszterelnök, illetve a miniszter te-
het. Az ellenjegyzés az aktusok érvényességi kelléke, amellyel a végrehajtó hatalom átvállalja a politikai
felelősséget az államfőtől, és biztosítja a végrehajtó hatalom cselekvési egységét. Van néhány olyan hatás-
kör, amelyeket az elnök a végrehajtó hatalom ellenjegyzése nélkül gyakorol. Az Alaptörvény elkülöníti az
államfő meghatározott hatáskörein belül az ellenjegyzést nem igénylő döntéseket a Kormány tagjának el-
lenjegyzéséhez kötött hatásköröktől.
A köztársasági elnök ellenjegyzéshez kötött hatáskörei:
• az Országgyűlés felhatalmazása alapján elismeri a nemzetközi szerződések kötelező hatályát, és Magyar-

ország nevében nemzetközi szerződéseket köt;
• megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket;
• kinevezi a minisztereket;
• törvényben meghatározott személy vagy szervek javaslatára kinevezi a Magyar Nemzeti Bank elnökét,
alelnökeit és az egyetemi tanárokat; megbízza az egyetemek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornoko-
kat; kinevezi az önálló szabályozó szerv vezetőjét;
• adományozza a törvényben meghatározott címeket, kitüntetéseket és díjakat, valamint engedélyezi kül-

földi állami kitüntetések viselését;
• gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát, amely az állam büntetőigényéről, illetőleg a büntetőjogi felelős-
ség jogerős megállapítása után a kiszabott büntetés vagy a helyére lépő intézkedés végrehajtásáról való le-
mondást vagy a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítést jelenti;
• dönt a feladat- és hatáskörébe tartozó területszervezési ügyekben;
• dönt az állampolgárság megszerzésével és megszűnésével kapcsolatos ügyekben;
• dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény ellenjegyzés előírása mellett a hatáskörébe utal.
A köztársasági elnök tartalmi okból akkor utasíthatja el a kinevezési javaslatot, ha a jogszabályi feltételek
hiányoznak, valamint ha alapos okkal arra következtet, hogy a javaslat teljesítése az államszervezet demok-
ratikus működésének súlyos zavarát eredményezné.
A köztársasági elnöknek meg kell tagadnia a kinevezést, ha azt észleli, hogy a teljesítéséhez megkívánt jogi
előfeltételek nem állnak fenn.
A köztársasági elnök a kitüntetések, díjak és címek adományozását, valamint a külföldi állami kitüntetések
viselését megtagadhatja, ha ez az Alaptörvény értékrendjét sértené.
A köztársasági elnök alkotmányos jogállásának része, hogy ő a Magyar Honvédség főparancsnoka. A köztár-
sasági elnök a honvédséget nem vezeti, nincsenek szolgálati elöljárói jogai, hanem a testülettel kapcsolat-
ban csak irányítói jogokkal rendelkezik.
Hadiállapot vagy háborús veszély esetén az Országgyűlés által létrehozott Honvédelmi Tanács – amelynek
a köztársasági elnök az elnöke – dönt a Magyar Honvédség alkalmazásáról.
A köztársasági elnök ellenjegyzést nem igénylő hatáskörei:
 képviseli a magyar államot;
 kitűzi az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek álta-

lános választását, valamint az európai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás
időpontját;
 részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein;
 törvényt kezdeményezhet;
 országos népszavazást kezdeményezhet;

 a különleges jogrendet érintő döntéseket hozhat;
 összehívja az Országgyűlés alakuló ülését;
 feloszlathatja az Országgyűlést;
 az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Al-

kotmánybíróságnak vagy megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek;
 javaslatot tesz a miniszterelnök, a Kúria elnöke, az Országos Bírói Hivatal elnöke, a legfőbb
ügyész és az alapvető jogok biztosa személyére;
 kinevezi a hivatásos bírákat és a Költségvetési Tanács elnökét;
 megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia

elnökét;
 kialakítja és szabályozza hivatala szervezetét.
1/15/8: Sorolja fel a köztársasági elnöki és a miniszterelnöki tisztség megszűnésének eseteit!
A köztársasági elnök megbízatása megszűnik:
• a megbízatás idejének lejártával;
• halálával;
• lemondással;
• ha 90 napot meghaladó időn át képtelen feladatköreinek ellátására;
• ha a választásához szükséges feltételek már nem állnak fenn;
• az összeférhetetlenség kimondásával;
• az elnöki tisztségtől történő megfosztással.
A Miniszterelnök megbízatása megszűnik:
 az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával
 lemondással, halálával, összeférhetetlenség kimondásával,
 a megválasztásához szükséges feltételek hiánya miatt
 az Országgyűlés bizalmi szavazáson a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezte ki.

 ha az Országgyűlés a miniszterelnök által kezdeményezett bizalmi szavazáson a miniszterelnökkel
szemben bizalmatlanságát fejezi ki.
Ha a miniszterelnök megbízatása lemondással vagy az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával

szűnik meg, a miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezető miniszterelnökként gyakorolja
hatáskörét; miniszter felmentésére vagy új miniszter kinevezésére azonban javaslatot nem tehet, rende-
letet csak törvény felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat.
Ha a miniszterelnök megbízatása a halálával, a vele szembeni összeférhetetlenség megállapításával, a meg-

választásához szükséges feltételek hiánya miatt vagy azért szűnt meg, mert az Országgyűlés bizalmi szavazá-
son a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezte ki, az új miniszterelnök megválasztásáig a minisz-
terelnök hatáskörét az előbbiekben meghatározott korlátozásokkal a miniszterelnök-helyettes vagy több mi-
niszterelnök-helyettes esetén az első helyen kijelölt miniszterelnök- helyettes gyakorolja.
A miniszterelnök megbízatásának megszűnésével a Kormány megbízatása megszűnik.
1/15/9: Határozza meg a „miniszterelnöki kormányzás” fogalmát! Ismertesse a Kormány megalakulására

és megszűnésére vonatkozó szabályokat!
A kormányzás kifejezés tágabb értelemben a kormányzati tevékenység gyakorlását jelenti. A kormányzati

tevékenység a törvényhozás szervének, az államfőnek és a végrehajtó hatalmat megtestesítő kormánynak
összehangolt tevékenysége, egymáshoz való viszonya, valamint kapcsolatrendszere.
A kormányzás az állam legfőbb szerveinek azonos cél érdekében való együttes tevékenységét foglalja magá-
ban.
A Kormány a közigazgatás legfőbb szerveként az államigazgatási feladatok ellátásáért felelős.
A Kormány testületi szerv, önálló döntéshozatali fórum, amely döntéseit az ülésein hozza. Élén a minisz-
terelnök áll, tagjai a miniszterek. Magyarország Alaptörvénye a korábbi alkotmányhoz hasonlóan minisz-
terelnöki típusú kormányt intézményesített. A miniszterelnöki típusú kormányt német modellje nyomán
kancellári típusú kormánynak is szokták nevezni. E kormánytípus lényege, hogy a miniszterelnök nem első
az egyenlők között, minisztereivel nem kollegiális testületet alkot. A Kormány politikai irányvonalát nem a
testület, hanem a miniszterelnök határozza meg. A miniszterek tevékenysége más vonatkozásokban is a
miniszterelnöktől függ. Az ő javaslatára nevezi ki, illetve menti fel a köztársasági elnök a minisztereket. A
miniszterelnök tisztségének megszűnésével megszűnik a Kormány megbízatása is.
Az Alaptörvény kiemeli a miniszterelnököt a Kormány tagjai közül. A miniszterelnök a Kormány tényleges

stratégiai vezetője, ezért az Alaptörvény rögzíti, hogy a Kormány általános politikáját ő határozza meg. A
miniszter e politikai keretek között önállóan irányítja az államigazgatásnak a feladatkörébe tartozó ágazatait
és az alárendelt szerveket, illetve ellátja a Kormány vagy a miniszterelnök által meghatározott feladatokat.
A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés a képviselőinek több mint felének

szavazatával választja. A miniszterelnök a megválasztásával hivatalba lép.
A köztársasági elnök javaslatát
• az új Országgyűlés alakuló ülésén teszi meg, ha a miniszterelnök megbízatása az újonnan megválasztott

Országgyűlés megalakulásával szűnt meg;
• a miniszterelnök megbízatása megszűnésétől számított 15 napon belül teszi meg, ha a miniszterelnök

megbízatása lemondással, halálával, összeférhetetlenség kimondásával, a megválasztásához szükséges fel-
tételek hiánya miatt vagy azért szűnt meg, mert az Országgyűlés bizalmi szavazáson a miniszterelnökkel
szemben bizalmatlanságát fejezte ki.
A Kormány miniszterelnökből és miniszterekből áll. A miniszterelnök a miniszterek közül egy vagy több mi-
niszterelnök-helyettest jelöl ki. A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki
és menti fel. A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg. A Kormány tagjai a Kormány megalakulása
után az Országgyűlés előtt esküt tesznek.
A miniszterek megbízatása megszűnik:
• a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével;
• a miniszter lemondásával;
• felmentésével;
• halálával.
A miniszter a miniszterelnök megbízatásának megszűnésétől az új miniszter kinevezéséig vagy az új Kormány

más tagjának a miniszteri feladatok ideiglenes ellátásával való megbízásáig ügyvezető miniszterként gyako-
rolja a hatáskörét, azzal a korlátozással, hogy rendeletet csak halaszthatatlan esetben alkothat.
A miniszterelnök megbízatásának megszűnésével a Kormány megbízatása megszűnik. A Kormány megbíza-

tása legfeljebb egy parlamenti ciklusra szól, s megszűnik
 az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával;
 a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával (a lemondás a köztársasági elnök útján az

Országgyűlés elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozattal történhet; a lemondás érvényességé-
hez az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata nem szükséges);
 a miniszterelnök halálával;
 a megválasztásához szükséges feltétel hiánya miatt;
 ha az Országgyűlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki, és új miniszterel-

nököt választ;
 ha az Országgyűlés a miniszterelnök által kezdeményezett bizalmi szavazáson a miniszterel-

nökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki.
1/15/10: Határozza meg az Alkotmánybíróság alkotmányos funkcióját és ismertesse feladat- és hatáskö-

reit! Térjen ki az indítványozással és az alkotmánybírósági vizsgálat szempontjaival kapcsolatos korlátokra
is!
Magyarország Alaptörvényének külön fejezete rendelkezik az Alkotmánybíróságról. Az Alkotmánybíróság

hatáskörének, szervezetének, működésének részletes szabályait pedig sarkalatos törvény állapítja meg.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény preambuluma alapján az Alkotmánybíróság a demokratikus jogál-

lam, az alkotmányos rend és az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, a jogrendszer belső összhang-
jának megőrzése, valamint a hatalommegosztás elvének érvényre juttatása érdekében az Alaptörvény vé-
delmének legfőbb szerveként működik. Az Alkotmánybíróság önálló szerv, függetlenségét számos szerve-
zeti és személyi garancia biztosítja.
Az alkotmánybíráskodás a jogállamiság fontos garanciája, amely biztosítja, hogy az alkotmányosság meg-

tartása felett független bíróság őrködjön. Az Alaptörvény olyan hatásköröket állapít meg az Alkotmánybíró-
ság számára, amelyek lehetővé teszik egyrészt az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésének megelő-
zését, másrészt a tényleges jogsérelmet okozó, alaptörvény-ellenes jogszabály által okozott jogsérelem kikü-
szöbölését.
Az Alkotmánybíróság hatásköre számos tárgykörre kiterjed,
 két meghatározó hatáskör a jogszabályok alkotmányosságának ellenőrzése: a normakontroll
 és a jogalkalmazás alkotmányosságának ellenőrzése: az alkotmányjogi panasz.

 Az Alaptörvénnyel való összhang előzetes vizsgálata – előzetes normakontroll - Az előzetes norma-
kontrollt a törvény kezdeményezője, a Kormány, az Országgyűlés elnöke javaslatára az Országgyűlés,
vagy a köztársasági elnök indítványozhatja.
 Az Alaptörvénnyel való összhang utólagos vizsgálata - jogszabály, valamint közjogi szervezetszabá-

lyozó eszköz utólagos vizsgálatának kezdeményezésére a korábbi szabályok alapján bárki jogosult
volt, az Alaptörvény szabályozása alapján az állampolgárok utólagos vizsgálatot az alapvető jogok
biztosánál kezdeményezhetnek. A populáris akció lehetősége tehát megszűnt. Az Alkotmánybíróság
a jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját az alapvető jogok biztosának határozott kérelmet tar-
talmazó indítványa alapján akkor vizsgálhatja, ha az alapvető jogok biztosának álláspontja szerint a
jogszabály alaptörvény-ellenessége fennáll. Az alapvető jogok biztosát állampolgári kezdeményezés
nélkül is megilleti az utólagos normakontrollra vonatkozó indítványozás joga.
 Bírói kezdeményezés egyedi normakontroll eljárás iránt
 A nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata
 Alkotmányjogi panasz elbírálása
 Az Országgyűlés népszavazás elrendelésével összefüggő határozatának vizsgálata
 Az Alaptörvény-ellenesen működő képviselő-testület feloszlatásával összefüggő vélemény
 A köztársasági elnöki tisztségtől való megfosztás
 A hatásköri összeütközés feloldása
 Az Alaptörvény értelmezése
 Egyéb hatáskörök
Az Alkotmánybíróság eljár mindazokban az ügyekben, amelyeket az Alaptörvény, illetve sarkalatos törvény

utal feladat- és hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva mulasztást állapíthat meg. Az Alkot-
mánybíróság hatásköre nyitott, további hatáskörökkel bővülhet. E körben említhető, hogy a választási el-
járásról szóló törvény is telepít hatásköröket az Alkotmánybíróságra.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény alapján számos, az alkotmánybírákat érintő személyi kérdésben is az

Alkotmánybíróság dönt.
1/15/11: Mutassa be a Magyarország bírósági szervezetét, a bíróságok fő feladat- és hatásköreit!
A bíróságok alkotmányjogi szabályozása Magyarországon több szintből és több elemből áll. Az alapvető
meghatározást az Alaptörvény adja. Ehhez csatlakozik két sarkalatos törvény, amelyek közül az egyik a
bíróságok szervezetével és igazgatásával, a másik a bírák jogállásával és javadalmazásával foglalkozik.
Az igazságszolgáltatás a jogviták eldöntésének szervezett formája. Lényegéhez tartozik, hogy a jogvitát
kontradiktórius eljárásban rendezik, amelyben a bíró két ellenérdekű fél – felperes–alperes, vádló–vádlott
– jogvitájának külső, pártatlan szemlélője. A bíró ilyen szerepe megköveteli, hogy független legyen, azaz
képes legyen az előtte folyó jogvitában pártatlan, elfogulatlan döntést hozni.
A bíróságok Magyarországon egységes rendszert alkotnak. Az egységes bírósági rendszeren belül működő
rendes bíróságok jellemzője, hogy hatáskörükbe tartozik minden olyan igazságszolgáltatási jellegű ügy,
amelyre nézve jogszabály nem írja elő más szervek eljárását.
Ezektől eltér a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatásköre, hiszen speciális igazságszolgáltatási feladat
ellátására rendszeresítették, tehát külön bíróságként működik. E különbírósági forma alkotmányos alapja
az Alaptörvény azon rendelkezése, hogy az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesíthetők.
Magyarország bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi szemé-
lyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselek-
mények elkövetőit.
A bíróság dönt büntetőügyben, magánjogi jogvitában, törvényben meghatározott egyéb ügyben; a közigaz-
gatási határozatok törvényességéről; az önkormányzati rendeletek más jogszabályba ütközéséről és meg-
semmisítéséről; a helyi önkormányzatok törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának meg-
állapításáról.
A közigazgatási bíráskodás körében a bíróság felülvizsgálja a közigazgatási határozatok törvényességét, az

egyedi közigazgatási határozatok felülvizsgálata során a végrehajtó hatalom egyedi aktusain keresztül annak
működése kerül bírósági kontroll alá. A közigazgatási bíráskodással az állampolgárok jogainak védelme erő-
södik azzal, hogy a közigazgatási szervek hatósági tevékenysége kerül bírói törvényességi ellenőrzésre. A
közigazgatási per a polgári perrendtartás szabályai szerint a rendes bíróságok előtt zajló különleges eljárás.
Az igazságszolgáltatást a Kúria, az ítélőtáblák, a fővárosi és megyei törvényszékek, a járásbíróság, a köz-

igazgatási és munkaügyi bíróság gyakorolják, de törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíró-
ságok létesítését is elrendelheti.
A bírósági szervezet többszintű.
A közigazgatási határok megváltozása következtében a bíróság illetékességi területét – az Országos Bírósági

Hivatal elnökének javaslatára – a köztársasági elnök határozatban módosítja. A bíróságok függetlenek, köz-
tük szervezeti alá-fölérendeltség nincsen, a többi, hatalmi tevékenységet megvalósító közhatalmi szervvel
pedig mellérendeltségi kapcsolatban állna.
A bíróság – ha törvény másként nem rendelkezik – tanácsban ítélkezik. A törvény által meghatározott
ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben. Egyes bíróként és a tanács elnöke-
ként csak hivatásos bíró járhat el. Törvény által meghatározott ügyekben egyes bíró hatáskörében bírósági
titkár is eljárhat.
A bírósági szervezet alsó szintjén a járásbíróságok állnak, melyek általános hatáskörű elsőfokú bíróságként
működnek. A közigazgatási és munkaügyi bíróság első fokon jár el. A járásbíróságot, a közigazgatási és mun-
kaügyi bíróságot elnök vezeti.
Magyarországon 19 törvényszék és a Fővárosi Törvényszék alkotja a megyei bírósági szintet. A törvényszé-

kek törvényben meghatározott ügyekben első fokon járnak el, és másodfokon elbírálják az illetékességi te-
rületükön működő járásbíróságok, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok határozatai ellen beje-
lentett fellebbezéseket. A törvényszékeken büntető, polgári, gazdasági és közigazgatási-munkaügyi kollégi-
umok működnek. A törvényben meghatározott törvényszékeken és illetékességi területtel első fokon katonai
tanácsok működnek. A törvényszékeket elnök vezeti.
Ma Magyarországon öt ítélőtábla működik, Budapest, Szeged, Pécs, Debrecen és Győr székhellyel. Az íté-
lőtáblák elbírálják – a törvényben meghatározott ügyekben – a járásbíróság és a törvényszék határozata ellen
előterjesztett jogorvoslatot, illetve eljárnak a hatáskörükbe utalt egyéb ügyekben. Az ítélőtáblákat az elnök
vezeti, szervezetükben tanácsok, büntető, polgári kollégiumok – a Fővárosi Ítélőtáblán közigazgatási kollé-
gium is –, továbbá a bírák fegyelmi ügyeiben eljáró elsőfokú fegyelmi bíróságok működnek.
A kijelölt megyei bíróságokon működő katonai tanácsok által elsőfokon elbírált ügyekben a Fővárosi Íté-
lőtábla katonai tanácsa jár el.
A bírói szervezet csúcsán a Kúria helyezkedik el. A Kúria elnökét a bírák közül 9 évre a köztársasági elnök
javaslatára az Országgyűlés választja. A Kúria elnökének megválasztásához az országgyűlési képviselők két-
harmadának szavazata szükséges. A Kúria elnökhelyetteseit a köztársasági elnök nevezi ki a Kúria elnöké-
nek javaslatára.
A Kúria:
 • elbírálja – törvényben meghatározott ügyekben – a törvényszékek vagy az ítélőtáblák hatá-

rozata
 ellen előterjesztett jogorvoslatokat;
 • elbírálja a felülvizsgálati kérelmeket;
 • a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokat hoz;

 • eljár a hatáskörébe tartozó egyéb ügyekben.
Kúria elnöke az Alkotmánybírósághoz fordulhat, utólagos normakontrollt kérve kezdeményezheti a jogsza-

bályoknak az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát.
A Kúrián a bírák fegyelmi ügyeiben első- és másodfokon eljáró fegyelmi bíróság működik. A Kúrián, az íté-
lőtáblákon és a törvényszékeken a bíróságok igazgatásában részt vevő testületi szervek (bírói önkormány-
zatok) működnek.
Az ítélkezés, a bírósági jogalkalmazás egységességének biztosítása a Kúria feladata.
A Kúria a megyei kormányhivatal indítványára hatályon kívül helyezi a helyi önkormányzatok jogszabályelle-
nes rendeleteit.
A bíróságok szervezetének és igazgatásának, a bírák jogállásának részletes szabályait, valamint a bírák java-
dalmazását sarkalatos törvény határozza meg.
1/15/12: Ismertesse az ügyészség feladatköreit a büntető eljárás során!
Az Alaptörvény hatalommegosztási rendjében az ügyészség nem önálló hatalmi ág. Az Alaptörvény rendel-
kezéseinek megfelelően az igazságszolgáltatás közreműködője, amely az Országgyűlésnek felelős.
Az Alaptörvény alapján a legfőbb ügyész és az ügyészség a független igazságszolgáltatás közreműködőjeként

– mint közvádló – az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a bűncselek-
ményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogelle-
nes cselekmények megelőzését.
Ennek érdekében az ügyészség
• a törvényben meghatározottak szerint jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben: meghatá-

rozott ügyekben nyomozást végez, valamint felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége felett;
• a bírósági eljárásban képviseli a közvádat;
• felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett;
• a közérdek védelmezőjeként az Alaptörvény vagy a törvény által meghatározott feladat- és hatás-

köröket gyakorol.
Nyomozati tevékenység és felügyelet a nyomozás törvényessége felett

A nyomozás törvényessége feletti felügyelet során az ügyészségre kettős feladat hárul: egyrészt biztosítania
kell a bűncselekmények következetes üldözését, másrészt az eljárás alá vont személyek személyes szabad-
ságjogainak védelmét.
A törvényben meghatározott bűncselekmények nyomozása kizárólag az ügyészség hatáskörébe tartozik.

Ilyenek például a képviselők, az Országgyűlés által választott tisztségviselők, bírák, ügyészek által vagy ellen
elkövetett bűncselekmények vagy a hamis vád, hamis tanúzás, zugírászat, a katona által elkövetett katonai
bűntett.
Az ügyész a nyomozás törvényessége feletti felügyelete keretében
 a törvényesség szempontjából felülvizsgálhatja a nyomozó szerveknek a feljelentések tárgyá-

ban és a nyomozások során tett intézkedéseit;
 felülvizsgálhatja az őrizetbe vétel elrendelésének törvényességét;
 elbírálja a nyomozás során hozott határozatok ellen, intézkedések és intézkedések elmulasz-

tása miatt előterjesztett panaszokat és ellenvetéseket;
 nyomozást vagy feljelentés-kiegészítést rendelhet el, annak lefolytatására a nyomozó ható-

ságot utasíthatja;
 törvényben meghatározott feltételek esetén gondoskodik a feljelentés elutasításáról vagy a
 nyomozás megszüntetéséről, illetőleg az ügyet közvetítői eljárásra utalja, a vádemelést elha-

lasztja, részben mellőzi vagy az ügyben vádat emel;
 egyes nyomozási cselekmények lefolytatására a nyomozó szerveket utasíthatja, egyes bűn-

ügyeket a nyomozást folytató szervtől magához vonhat;
 a bűnözés elleni küzdelem érdekében összehangolt intézkedéseket kezdeményezhet a nyo-

mozó vagy más érdekelt szerveknél.
A vád képviselete és részvétel a bíróság előtti eljárásban
Az ügyész a bírósági eljárásban, a büntetőügyekben vádat emel, képviseli a vádat és indítványt tesz. Annak
megvizsgálása céljából, hogy az adott ügyben az eljárás és a határozat, valamint a végrehajtás megfelel-e a
törvényeknek, bármely büntetőügy iratait magához kérheti. A büntetőeljárásban az ügyész a vád ura, a bí-
róság a vádon túl nem terjeszkedhet. Az ügyész egyrészt módosíthatja a vádat, amely esetben a bíróság csak
a módosított vád szerint folytathatja az eljárást és szabhat ki ítéletet. Másrészt az ügyész el is ejtheti a vádat,
amely esetben a bíróság megszünteti az eljárást.
Az ügyész büntetés-végrehajtással kapcsolatos szerepe

Az ügyész felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett. Felügyelete kiterjed a bíróság
által kiszabható valamennyi büntetés és intézkedés végrehajtásának törvényességére, függetlenül attól,
hogy a végrehajtást melyik állami szerv foganatosítja. Ennek keretében ellenőrzést folytathat a büntetés-
végrehajtási intézményekben és a nyomozó hatóságoknál a személyes szabadságot korlátozó intézkedések
foganatosítása, valamint a fogva tartás körülményei törvényességének vizsgálata céljából, megtekintheti a
fogva tartás körülményeit és rendjét szabályozó utasításokat és a fogva tartási iratokat.
Az ügyész köteles azonnal szabadlábra helyezni azokat, akiket törvényes határozat nélkül vagy a határozat-
ban megjelölt időponton túl tartanak fogva, ellenőrizheti az illetékes szerveknél a büntetések és intézkedé-
sek végrehajtására vonatkozó jogszabályok megtartását, meghallgathatja a fogvatartottakat, illetőleg felül-
vizsgálhatja a büntetőügyben hozott határozatok végrehajtásával kapcsolatos panaszokat.
1/15/13: Fejtse ki mennyiben korlátozott a helyi önkormányzatok autonómiája!
A helyi önkormányzatoknak az egységes közigazgatási szervezeten belül autonómiája van, ami a központi
államhatalomtól való viszonylagos függetlenségként, bizonyos cselekvési szabadságként értelmezhető. Ez
az önállóság azonban viszonylagos és a központi szervek által irányított államigazgatási szervek alárendelt-
ségéhez képest értendő.
A helyi önkormányzatok autonómiáját az Alaptörvény biztosítja. Az Alaptörvény rögzíti, hogy helyi önkor-
mányzatok működnek és a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza
meg. Számos államigazgatási szervvel ellentétben tehát törvénnyel vagy kormányrendelettel az önkormány-
zatok jogállása, szervezete és működése nem módosítható.
A helyi önkormányzatok relatív önállósága a törvény keretei között értelmezhető. Szervezetüket és mű-
ködésüket, feladat- és hatáskörüket, gazdálkodásuk forrásait és rendjét a központi államhatalom erre jogo-
sult szervei által megalkotott jogszabályok határozzák meg. Az államigazgatás központi szervei nem gyako-
rolnak irányítást az önkormányzatok felett. Az államigazgatási szervekkel ellentétben tehát a helyi önkor-
mányzatoknak nincs központi szervük.
Ugyanakkor az erre feljogosított állami szervek ellenőrzik, hogy a helyi önkormányzatok működése összhang-
ban van-e a jogszabályok előírásaival, és törvénysértő működésük esetén az erre feljogosított államigazgatási
szervek intézkedhetnek, beavatkozhatnak a jogszerű működés helyreállítása érdekében. Ezt a mechanizmust
nevezzük törvényességi felügyeletnek, amelynek keretében a Kormány nevében hozott intézkedések ellen
az érintett helyi önkormányzat jogorvoslattal élhet egy független fórum, a bíróság előtt.
A helyi önkormányzatok az állami szervezetrendszer részét képezik. Autonómiájuk az államszervezeten be-

lül érvényesülhet. Kötelesek az Alaptörvényben megfogalmazott államcélok megvalósításához hozzájá-
rulni, elősegíteni a jogszabályi kötelezettségek teljesítését, valamint együttműködni az állami szervekkel
a közösségi célok elérése érdekében.
A helyi önkormányzatok részére kötelező feladat- és hatáskört kizárólag az Országgyűlés állapíthat meg
törvényben, és törvény rendelheti el bizonyos kötelező feladatok társulásban történő ellátását. Törvény-
ben kell szabályozni továbbá a helyi önkormányzatok jogállását, kötelező szervtípusait, működésének garan-
ciáit, anyagi eszközeit, valamint gazdálkodásának alapvető szabályait.
Az állam részéről a legdrasztikusabb beavatkozás a helyi önkormányzati működésbe a helyi önkormányzat

képviselő-testületének feloszlatása. Az Országgyűlés akkor oszlathatja fel a képviselő-testületet, ha az
alaptörvény-ellenesen működik. Ennek feltétele a Kormány ezt célzó indítványa, amelyet az Alkotmánybí-
róság véleményének kikérését követően terjeszthet az Országgyűlés elé. A képviselő-testület feloszlatása a
polgármester megbízatását is megszünteti, ezért a köztársasági elnök megbízást ad az illetékes fővárosi, me-
gyei kormányhivatal vezetőjének azon feladatok és hatáskörök gyakorlására, amelyeket a jogszabály a pol-
gármesternek állapít meg, az új képviselő-testület és polgármester megválasztásáig.
A Kormány a Miniszterelnökséget vezető miniszter irányításával, a fővárosi és megyei kormányhivatal út-

ján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét. A helyi önkormányzat a rendeletét a ki-
hirdetését követően haladéktalanul köteles megküldeni a fővárosi és megyei kormányhivatalnak. A fővárosi
és megyei kormányhivatal bíróságnál kezdeményezheti az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát, ha azt
vagy annak valamely rendelkezését jogszabálysértőnek találja.
1/15/14: Hasonlítsa össze, hogyan határozza meg a közigazgatás funkcióit az igazgatástudomány és a jog-
tudomány!
Igazgatástudomány szerint:
A közigazgatás funkcióinak meghatározásakor kiindulhatunk az igazgatás mint tevékenység

funkcióiból. Az igazgatás funkcióinak egyik legismertebb meghatározása egy mozaikszó, amely az igazgatás
funkcióit alkotó elemek angol elnevezésének kezdőbetűiből áll össze: POSDCORB. Az igazgatás funkciói en-
nek megfelelően a tervezés, a szervezés, a személyzeti ügyek, a parancsolás, a koordináció, az ellenőrzés
és a pénzügyek. Lényeges, hogy ez az amerikai igazgatástudomány által kidolgozott definíció kifejezetten az
igazgatás funkcióit jelöli, függetlenül attól, hogy milyen szervezeti keretek között – vagyis hogy közigazgatási
szervek – végzik és milyen – jelesül közhatalmi – eszközökkel.
Jogtudomány szerint:
A közigazgatás funkciója egy másik lehetséges megközelítés szerint egy szóban foglalható össze, ami a vég-
rehajtás. A jogtudomány számára a közigazgatás funkciója a végrehajtás, ezt jogalkotó, jogalkalmazó és szer-
vezői tevékenysége révén valósítja meg. A jogalkotás részben azt jelenti, hogy egyes közigazgatás szervek
jogalkotási jogosultsággal rendelkeznek, következésképpen maguk alkotnak mindenkire vagy egy szigorúan
korlátozott alanyi körre nézve kötelező magatartási szabályokat. Másrészt a közigazgatási szervek részt vesz-
nek a jogalkotásban oly módon, hogy a képviseleti szervek, így elsősorban a törvényhozás döntéseit előké-
szítik. A jogalkalmazás a jogszabályok és alacsonyabb szintű jogforrások normáinak egyedi esetben, konkrét
jogalanyokra vonatkozó érvényesítését jelenti. Ennek legismertebb formája a közigazgatás hatósági tevé-
kenysége. Mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás a közigazgatás közhatalmi eszközökkel végzett tevékeny-
sége. Ezzel szemben a szervezés és azon belül is a közszolgáltatások megszervezése során kevésbé vagy egy-
általán nem kerül sor közhatalmi eszközök alkalmazására.
1/15/15: Hasonlítsa össze a közigazgatás három nagy alrendszerének szervezeti jogi szabályozását!
(lásd.75. dia)
A közigazgatás működésének jogállami alapelve a joghoz kötöttség, ami érvényesül a közigazgatási szerve-
zeteknél is. A jogi szabályozásnak ezt a közigazgatási jogon belül található részterületét nevezzük a közigaz-
gatás szervezeti jogának. A közigazgatási szervezeti jog szervezeti keretet ad a közigazgatási tevékenység
ellátásának, kiszámíthatóvá és áttekinthetővé teszi a közigazgatási szervek rendszerét és működését.
A közigazgatási szervek rendszerét hagyományosan két nagy alrendszerre osztjuk. Ennek megfelelően meg-
különböztetjük az államigazgatási szerveket és a helyi önkormányzati szerveket. E két, hagyományosnak
tekinthető alrendszerhez tartozó szervek mellett később jelentek meg az új típusú, más néven egyéb (ati-
pikus) közigazgatási szervek. Valamennyi közigazgatási szervtípusra vonatkozó, átfogó, minden lényeges
kérdést rendező jogszabály, tehát egységes közigazgatási szervezeti törvénykönyv nincs. Következésképpen
a közigazgatás szervezeti jogát több, különböző szintű jogszabály alkotja.
A közigazgatás szervezetének jogi szabályozását legmagasabb szinten az Alaptörvény adja.
A közigazgatáson belül önálló alrendszert képező államigazgatási szervezetrendszer jogi szabályozása nem
egységes. Külön törvény, a Ksztv.121 rendelkezik a központi államigazgatási szervekről, amely az alábbiak-
ban határozza meg azok típusait:
a) a Kormány,
b) a kormánybizottság,
c) a minisztérium,
d) az autonóm államigazgatási szerv,
e) a kormányhivatal,
f) a központi hivatal,
g) a rendvédelmi szerv és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat,
h) az önálló szabályozó szerv.
Főbb jellemzőik alapján ezeket a központi államigazgatási szerveket három nagy csoportba lehet sorolni,
nevezetesen a hagyományos vagy szűk értelemben vett központi államigazgatási szervek, az új típusú köz-
ponti államigazgatási szervek és a rendvédelmi szervek.
A központi államigazgatási szervek egyes típusain belül a további szabályokat külön törvények vagy rende-
letek határozzák meg. Így például sarkalatos törvények hozzák létre az önálló szabályozó szerveket, törvé-
nyek az autonóm államigazgatási szerveket, a rendvédelmi szerveket és a kormányhivatalokat. A rendeleti
jogalkotásra a Kormányt az Alaptörvény hatalmazza fel, amely törvényben meghatározottak szerint állam-
igazgatási szerveket hozhat létre. Ennek következtében a Kormány hozza létre a központi hivatalokat és
egyes, a saját munkáját segítő szerveket.
Az államigazgatás egyik sajátossága, hogy központi, valamint területi és helyi szinten egyaránt működnek
szervei, szemben például a helyi önkormányzatokkal, amelyek – ahogyan a nevük is mutatja – kizárólag te-
rületi-helyi szinten szerveződnek. A Khtv. létrehozta a területi államigazgatás legfontosabb szerveit, a fővá-
rosi és megyei kormányhivatalokat, továbbá e törvény 2012. évi módosítása 2013. január 1-től a járási hiva-
talokat.
A közigazgatási szervezetrendszer másik nagy alrendszerét a helyi önkormányzatok alkotják. A helyi önkor-
mányzat földrajzi alapon szerveződő önkormányzati közigazgatási szerv. A helyi önkormányzatok alkotmá-
nyos jogállását az Alaptörvény alapozza meg. Ennek a közigazgatási alrendszernek egységes a jogi szabályo-
zása. A helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
A hagyományos közigazgatási szerveken, vagyis az államigazgatás hierarchikusan felépülő és a Kormány irá-
nyítása alatt álló szervein, valamint a helyi önkormányzatokon kívül beszélhetünk még egyéb (atipikus) köz-
igazgatási szervekről. Ezek többnyire központi szinten működnek, és közfeladatot, közigazgatási feladatot
látnak el. Egységes jogi szabályozás ezeket a szerveket sem jellemzi, az e szervtípusokba tartozó egyes
szervekről külön törvények rendelkeznek.
1/15/16: Határozza meg általánosságban a szakpolitikai feladatot ellátó miniszterek feladatait!
A Miniszterelnökség mellett a minisztériumok másik típusa a szakpolitikai feladatokat ellátó minisztériumok.

A kétféle miniszter viszonyára vonatkozó általános szabály, hogy a szakpolitikai feladatot ellátó miniszterek
a feladat- és hatáskörük gyakorlása során együttműködnek a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel.
Az egyes miniszterek közötti munkamegosztás azt eredményezi, hogy minden miniszternek jogszabályban
meghatározott feladat- és hatásköre van, amelyben önállóan dönt és döntéséért viseli a felelősséget a Kor-
mány általános politikájának keretei között. Ezt nevezzük reszort elvnek, amely érvényesülésének feltétele,
hogy magában az államigazgatásban is érvényesüljön a feladatok szakmai alapú megosztása.
Minden egyes ágazatot irányító szakpolitikai miniszter feladat- és hatáskörét jogszabályok rögzítik.
A miniszterek feladat- és hatáskörét meghatározó legjelentősebb jogszabály egy kormányrendelet. Ez a kor-

mányrendelet határozza meg a valamennyi ágazatban megjelenő és valamennyi szakpolitikai miniszter által
a saját ágazatán belül ellátott feladatokat. Ezek az alábbiakban foglalhatók össze:
• javaslatot készít a Kormány általános politikájáról,
• előkészíti a stratégiai dokumentumokat és az ezek végrehajtására vonatkozó programokat,
koordinálja azok megvalósítását,
• előkészíti a törvények és a kormányrendeletek tervezeteit,
• előkészíti a Kormány, a miniszterelnök és a köztársasági elnök határozatait,
• törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján miniszteri rendeletet ad ki,
• különleges jogrend időszakára vonatkozó jogszabálytervezeteket dolgoz ki,
• irányítást vagy felügyeletet gyakorol jogszabályban meghatározott intézmények felett,
• kezdeményezi és előkészíti a feladatkörébe tartozó nemzetközi szerződéseket,

• megköti a nemzetközi szerződésnek nem minősülő tárcaközi megállapodásokat,
• az Európai Unió intézményeinél, a külkapcsolatokban és a nemzetközi szervezetekben felhatalmazás alap-

ján képviseli a Kormányt,
• gondoskodik az európai integrációból eredő feladatok végrehajtásáról,
• közreműködik az európai uniós források felhasználásában,
• jogszabály vagy szerződés alapján tulajdonosi jogot vagy vagyonkezelői jogot gyakorol gazdasági társaság
felett, illetve alapítói jogot gyakorol alapítvány felett,
• gondoskodik – a statisztikáról szóló törvényben meghatározottak szerint – a feladat- és hatáskörével kap-

csolatos statisztikai információrendszer kialakításáról, működtetéséről és fejlesztéséről.
A fenti, az általánosan meghatározott feladatokon belül minden egyes miniszter részletes feladat- és hatás-
körét ágazati bontásban szintén a fenti kormányrendelet állapítja meg.
További jogszabályok, elsősorban törvények és kormányrendeletek, valamint a Kormány határozatai és a

miniszterelnök további feladatokat határoznak meg a miniszterek számára.
1/15/17:Határozza meg miben mutatkozik meg a Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda kü-

lönös jogállása!
A Miniszterelnökség jogállása különös. A vonatkozó törvényi definíció szerint elsősorban a kormányzati ko-
ordinációt ellátó minisztérium. Következésképpen a Miniszterelnökséget vezető miniszter elsősorban a kor-
mányzati munkát, más szóval az ágazati munkamegosztásnak megfelelően tagolt központi államigazgatási
szervek tevékenységét hangolja össze, és érvényesíti az összkormányzati érdeket a Kormány döntéseiben.
E feladatköre az alábbiakban foglalható össze:
• felel a kormányzati munka tervezéséért,
• felel a Kormány Országgyűléssel való kapcsolattartásáért,
• felel a miniszterelnöki döntésekkel kapcsolatos igazgatási feladatok ellátásáért,
• koordinálja az alkotmányos szervek, az önálló szabályozó szervek és az autonóm államigazgatási szervek

vezetőivel való kapcsolattartást.
A koordinációs feladatkör mellett a Miniszterelnökséget vezető miniszternek szakpolitikai feladatai is van-
nak. Ezek tekintetében feladatai azonosak a szakpolitikai minisztériumoknál meghatározott általános fel-
adattípusokkal. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szakpolitikai feladatköre az elmúlt években folyama-
tosan bővül és az alábbiakban foglalható össze:
• közigazgatási minőségpolitika és személyzetpolitika,
• közigazgatás-fejlesztés,
• közigazgatás-szervezés,
• a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete,
• az európai uniós ügyek koordinációja,
• az európai uniós források felhasználása,
• agrár-vidékfejlesztés,
• közbeszerzések,
• építésügy,
• kulturális örökség védelme,
• településfejlesztés és -rendezés,
• területrendezés,
• polgári hírszerzési tevékenység irányítása,
• postaügy.
A Miniszterelnökségen található a miniszterelnök munkáját közvetlenül segítő miniszterelnöki kabinet, vala-

mint a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a kormánybiztosok és a miniszterelnöki biztosok hivatali appa-
rátusa. Tekintettel arra, hogy a Miniszterelnökség is minisztériumnak minősül, struktúrája a minisztériu-
mokhoz hasonlóan, a szervezeti és működési szabályzatában meghatározottaknak megfelelően épül fel. Ko-
ordinációs és szakpolitikai funkciója mellett a Miniszterelnökségnek kiemelt feladata a miniszterelnök, a
miniszterelnök-helyettes és a Kormány munkájának adminisztratív támogatása, tehát a titkársági típusú,
mindennapi adminisztratív feladatok.
A miniszterelnök munkáját – a jogállásukat tekintve minisztériumnak minősülő – Miniszterelnökség és a Mi-

niszterelnöki Kabinetiroda segíti. A Miniszterelnökség elsősorban az állam tevékenységének kormányzati,
valamint a Kormány társadalompolitikai tevékenységének összehangolását ellátó minisztérium, a Miniszter-
elnöki Kabinetiroda pedig elsősorban általános politikai koordinációt ellátó minisztérium.
1/15/18: Mutassa be mi a különbség a kormányhivatal valamint a fővárosi és megyei kormányhivatal kö-
zött!
A kormányhivatal törvény által létrehozott, a Kormány irányítása alatt működő központi államigazgatási
szerv, amelynek felügyeletét a Kormány által kijelölt miniszter látja el. A kormányhivatal törvényben meg-
határozott feladatkörében nem utasítható. A kormányhivatal rendelkezhet területi – dekoncentrált – szer-
vekkel, amennyiben a létesítéséről rendelkező törvény így rendelkezik. A kormányhivatalt hierarchikus szer-
vezeti felépítés jellemzi. A kormányhivatalok egyszemélyi vezetés alatt állnak, azonban a törvény fenntartja
a lehetőségét a testületi vezetés alatt álló kormányhivatalnak is. A belső szervezeti felépítés és munkameg-
osztás rendjét a szervezeti és működési szabályzat határozza meg, amelyet a kormányhivatal vezetője készít
elő, és a kormányhivatalt felügyelő miniszter – a Miniszterelnökséget vezető miniszter – jóváhagyásával ad
ki.
A kormányhivatalokat a 2010. évi XLIII. törvény sorolja fel az alábbiak szerint:
• Központi Statisztikai Hivatal,
• Országos Atomenergia Hivatal,
• Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala,
• Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal.
A dekoncentrált szervek első csoportját a fővárosi és megyei kormányhivatalok alkotják, amelyeket a 2010.
évi CXXVI. törvény, a Khtv. hozott létre. A fővárosi és megyei kormányhivatal alkotmányos jogállását az
Alaptörvény határozza meg, amely rögzíti, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal a Kormány általános
hatáskörű területi államigazgatási szerve.
A fővárosi és megyei kormányhivatalokat a Kormány a Miniszterelnökséget vezető miniszter útján irányítja

azzal, hogy egyes szakigazgatási feladatok tekintetében bizonyos irányítási hatásköröket az adott szakpoliti-
kai feladatokért felelős ágazati miniszter – ebben az esetben az ún. szakmai irányító miniszter – gyakorol. A
fővárosi és megyei kormányhivatalok egyszemélyi vezetés, a kormány területi képviseletét ellátó kor-
mánymegbízott vezetése alatt állnak. A kormánymegbízott gyakorolja a fővárosi és megyei kormányhivatal
feladat- és hatásköreit. A kormánymegbízottat a miniszterelnök nevezi ki határozott időre, a miniszterelnök
megbízatásának időtartamára. A kormánymegbízott feladat- és hatáskörének gyakorlásáért a miniszterel-
nöknek politikai, a szakmai irányító miniszternek szakmai felelősséggel tartozik.
A fővárosi és megyei kormányhivatal a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek megfelelően összehan-
golja és elősegíti a kormányzati feladatok területi végrehajtását.
A fővárosi és megyei kormányhivatal feladat- és hatásköre az alábbiakban foglalható össze:
• koordináció,
• ellenőrzés,
• véleményezési jogkör,
• hatósági feladatok,
• informatikai tevékenység,
• közigazgatási szakemberek képzése, továbbképzése,
• ügyfélszolgálati feladatok, integrált ügyfélszolgálat (kormányablakok) működtetése a járásokban,
• törvényességi felügyelet a helyi önkormányzatok felett.
A fővárosi és megyei kormányhivatal a kormánymegbízott által közvetlenül vezetett szervezeti egységek-

ből és járási, illetve a fővárosban fővárosi kerületi hivatalokból áll.
1/15/19: Mutassa be a helyi önkormányzatok által ellátott feladatok rendszerét és röviden jellemezze a
különböző feladatcsoportokat! (Lásd 91. dia)
A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét elsősorban az Alaptörvény, valamint az Mötv. határozza meg.
Maga az önkormányzati törvény nem sorol fel minden önkormányzati feladatot, hanem példálózó jelleggel
azt határozza meg, hogy milyen jellegű feladatok tartoznak a helyi közügyek körébe, de törvény további,
konkrét önkormányzati feladatokat is megállapíthat a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható köz-
feladatok körében.
Az Alaptörvény szerint a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között:
• rendeletet alkot;
• határozatot hoz;
• önállóan igazgat;
• meghatározza szervezeti és működési rendjét;

• gyakorolja az önkormányzati tulajdon esetében a tulajdonost megillető jogokat;
• meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan gazdálkodik;
• e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel, kötelező feladatai ellátásának veszélyeztetése nélkül

vállalkozást folytathat;
• dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről;
• önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat;
• a feladat- és hatáskörrel rendelkező szervtől tájékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet, véleményt

nyilváníthat;
• szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre, feladat- és
hatáskörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, tagja lehet nemzetközi önkormány-
zati szervezetnek;
• törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.
A helyi önkormányzatok kétféle feladatot látnak el: önkormányzati feladatokat – és azon belül a helyi
közbiztonsággal kapcsolatos feladatokat –, valamint államigazgatási feladatokat. Az önkormányzati felada-
tok helyi közügyek. Ezek ellátását a képviselő-testület és szervei biztosítják.
Az önkormányzati törvény szerinti helyi közügyek és önkormányzati feladatok például az alábbiak:
• településfejlesztés, településrendezés;
• településüzemeltetés (köztemetők kialakítása és fenntartása, a közvilágításról való gondoskodás, ké-

ményseprő-ipari szolgáltatás biztosítása, a helyi közutak és tartozékainak kialakítása és fenntartása, köz-
parkok és egyéb közterületek kialakítása és fenntartása, gépjárművek parkolásának biztosítása);
• a közterületek, valamint az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény elnevezése;
• egészségügyi alapellátás, az egészséges életmód segítését célzó szolgáltatások;
• környezet-egészségügy (köztisztaság, települési környezet tisztaságának biztosítása, rovar-és rágcsálóir-

tás);
• óvodai ellátás;
• kulturális szolgáltatás, különösen a nyilvános könyvtári ellátás biztosítása, filmszínház, előadó-művészeti

szervezet támogatása, a kulturális örökség helyi védelme, a helyi közművelődési tevékenység támogatása;
• gyermekjóléti szolgáltatások és ellátások;
• szociális szolgáltatások és ellátások, amelyek keretében települési támogatás állapítható meg;
• lakás- és helyiséggazdálkodás;
• a területén hajléktalanná vált személyek ellátásának és rehabilitációjának, valamint a hajléktalanná
válás megelőzésének biztosítása;
• helyi környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás, ivóvízellátás, szennyvíz elvezetése,

kezelése és ártalmatlanítása (csatornaszolgáltatás);
• honvédelem, polgári védelem, katasztrófavédelem, helyi közfoglalkoztatás;
• helyi adóval, gazdaságszervezéssel és turizmussal kapcsolatos feladatok;
• a kistermelők, őstermelők számára a jogszabályban meghatározott termékeik értékesítési lehetőségeinek

biztosítása, ideértve a hétvégi árusítás lehetőségét is;
• sport-, ifjúsági ügyek;
• nemzetiségi ügyek;
• közreműködés a település közbiztonságának biztosításában;
• helyi közösségi közlekedés biztosítása;
• hulladékgazdálkodás;
• távhőszolgáltatás;
• víziközmű-szolgáltatás, amennyiben a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény így rendelkezik;
• közfoglalkoztatási jogviszonyban lévő személy feladatellátásba történő bevonása;
• közúti járművel történő várakozási (parkolási) közszolgáltatás.
Az önkormányzati feladatoknak két típusa van: törvényben meghatározott kötelező és a helyi önkormány-
zat által önként vállalt feladat- és hatáskörök. A kötelező önkormányzati feladatokat a helyi önkormányzat
köteles ellátni. Kötelező feladatot meghatározni kizárólag törvényben lehet az önkormányzatok számára.
Önként vállalt önkormányzati feladat lehet minden olyan helyi közügy, amelyet jogszabály nem utal más
szerv kizárólagos hatáskörébe. Az önként vállalt feladatok ellátása nem lehet jogszabállyal ellentétes, va-
lamint az önként vállalt feladat megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezően előírt önkor-
mányzati feladat- és hatáskörök ellátását.
Az önkormányzati feladatokkal szemben az államigazgatási feladatok nem helyi jelentőségű ügyek, hanem
állami feladatok. Ezek ellátása nemzeti érdek, azonban végrehajtásuk sok esetben csak a lakossághoz közel,
helyi szinten oldható meg hatékonyan.
Mivel költséges volna minden településen állami hivatalokat működtetni, ezért bizonyos államigazgatási fel-
adatok végrehajtását az állam a jellemzően minden településen jelen lévő helyi önkormányzatra, pontosab-
ban annak bizonyos szerveire bízza. A helyi önkormányzatokra bízott államigazgatási feladatokat delegált
feladatoknak is nevezik.
Államigazgatási feladat- és hatáskört látnak el a helyi önkormányzatok törvényben megnevezett szervei,

így a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, a polgármesteri hivatal, továbbá a
jegyző.
A helyi önkormányzat fent említett szervei által ellátott államigazgatási feladatok körét törvény vagy tör-
vényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet, illetve a helyi önkormányzat és az állam külön megálla-
podása határozza meg.
Modul1/10p Fb
1/10/1: Ismertesse az alkotmány fogalmát, és végezze el az alkotmányok csoportosítását!
Az alkotmány egy állam jogrendszerének alapja. Mint ilyen, a jogrendszer csúcsán helyezkedik el (tartal-
mazza a legmagasabb szintű jogi előírásokat), sajátos eljárás keretében alkotják meg és módosítják. Alkot-
mány alatt egy olyan alaptörvényt értünk, amely kifejezésre juttatja a nemzeti egységet, az egyik legnagyobb
értéke pedig az egyéni szabadság, az államhatalom korlátozottságának elismerése.
Formális értelemben az alkotmány egy sajátos eljárás keretében (alkotmányozás) elfogadott dokumentum.
Az alkotmány formai értelemben a rendes törvény felett, a jogrendszer csúcsán helyezkedik el. Formai érte-
lemben
1. merevnek tekintjük azokat az alkotmányokat, amelyeknek módosítása csak bonyolult és esetenként poli-
tikai kockázatot is hordozó eljárási szabályok betartásával történhet. Ezzel szemben
2.rugalmas alkotmánynak tekintendő az, amikor az alkotmány felülvizsgálata, módosítása a minősített több-
ségen túl nincs további eljárási szabályokkal körülbástyázva. A merev alkotmány előnye, hogy biztosítja a
stabilitást, ugyanakkor a társadalmi fejlődésre, a világ változására csak nehezebben tud reagálni. A rugalmas
alkotmány pedig az új kihívásokra könnyebben adhat ugyan választ, viszont nem képes védelmet nyújtani az
alkotmány indokolatlan módosításaival szemben.
Tartalmi értelemben az alkotmány meghatározza az állam legfontosabb szerveit, a rájuk vonatkozó legfon-
tosabb szabályokat és a közöttük lévő viszonyrendszert (feladat- és hatáskör, hatásköri korlátok), az állami
szervek vezetőinek kinevezési, ill. megválasztási rendszerét és ezzel biztosítja az államszervezet legitimáció-
ját. Felsorolja azokat az elveket, amelyek áthatják az alkotmányos rendet (pl. szuverenitás elve, a képviseleti
elv, az államhatalmi ágak elválasztása). Az alkotmánynak politikai tartalma is van, amikor a hatalom meg-
szervezésére és gyakorlására vonatkozó legfontosabb szabályokat meghatározza. Az alkotmányok az adott
állam nemzeti identitásából fakadó ideológiai és értéktartalommal is bírnak.
A történeti alkotmány szerves fejlődés eredményeként jön létre. Chartális alkotmányról akkor beszélünk,
amikor egy adott ország meghatározó jelentőségű, lényeges alkotmányjogi szabályait a többi törvénytől el-
nevezésében és megalkotási módjában is megkülönböztetett norma, a jogforrási rendszer csúcsán álló, ön-
magát elnevezésében is megkülönböztető alaptörvény foglalja magában, de emellett a további alkotmány-
jogi szabályokat más törvények, jogszabályok, ill.a szokásjog szabályai tartalmazzák.
1/10/2: Sorolja fel az alkotmányosság elveit, és fejtse ki, mit értünk jogállamiság alatt!
Az alkotmányosság elveinek az alkotmányban is meg kell jelenniük, és a gyakorlatban is érvényre kell jutniuk.
Csak a népszuverenitás elvén alapuló, a plurális demokrácia elvei szerint működő jogállamot tekinthetjük
alkotmányosnak, amelyben érvényesül az államhatalmi ágak elválasztása, és megfelelő garanciákkal is bizto-
sítják az alkotmányban biztosított alapvető jogokat.
Az alkotmányosság elvei:
- A népszuverenitás
- A hatalommegosztás
- Jogállamiság
- Az alapvető jogok biztosítása
- A demokrácia elve
- A pluralizmus elve.
A jogállamiság: A jogállam fogalmi elemi a következők:
- a jog uralma, a törvényesség biztosítása,
- a jogbiztonság követelménye,
- az önkényesség tilalma,
- a független bírói szervekhez való fordulása joga,
- az emberi jogok védelme,
- a diszkrimináció tilalma, a törvény előtti egyenlőség elve.
Az Alaptörvény értelmében Magyarország független, demokratikus jogállam. A jogállamiság a köztársaság

alapértéke. Az Alkotmánybíróság szerint a jogállamiság elve „nem kisegítő, másodlagos szabály, s nem pusz-
tán deklaráció, hanem önálló alkotmányjogi norma, aminek sérelme önmagában is megalapozza valamely
jogszabály alkotmányellenességét”. Nem csak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell össz-
hangban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének is át kell
hatnia az egész társadalmat. A jogbiztonság a formális jogállamiság egyik alappillére.
Az Alkotmánybíróság szerint a jogbiztonság megköveteli
- a normavilágosság elvének érvényesülését,
- a „kellő felkészülési időt” a jogszabályok hatálybalépése előtt,
- a jogalkotás során a jogalkotásra vonatkozó szabályok betartását, ennek súlyos megsértése ugyanis közjogi
érvénytelenséget eredményezhet.
A materiális jogállam-fogalom megköveteli az alapjogok tiszteletben tartását is.

1/10/3: Mutassa be az Alaptörvény módosításait!
Az Alaptörvény 2012. január 1-ei hatályba lépését követően azt az Országgyűlés hat alkalommal módosí-
totta.
Az Alaptörvény első és második módosításnak aktualitása nincs, mert azok az Átmeneti Rendelkezésekkel
függtek össze. Az Alaptörvény harmadik módosítása a sarkalatos törvények körét bővítette ki a termőföld
és az erdők, valamint a fenntartható mezőgazdasági termelés védelmének biztosítása érdekében a P) cikk
kiegészítésével. Az új rendelkezés a természeti erőforrások védelme között kiemelt kötelességként megfo-
galmazott termőföld- és erdővédelem vonatkozásában konkrét jogalkotói feladatokat is meghatározott. A
negyedik volt a legterjedelmesebb és a legnagyobb érdeklődést kiváltó alaptörvény-módosítás. Az Alkot-
mánybíróság 45/2012. (XII. 29.) számú határozata az Átmeneti Rendelkezések túlnyomó részét – a valóban
átmenetinek minősített rendelkezések kivételével – megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság szerint „az
Alaptörvény normaszövegét kiegészítő vagy azt módosító rendelkezéseknek be kell épülniük az Alaptörvény
normaszövegébe (»beépülési parancs«)”. A határozat szerint az Országgyűlés jogosult dönteni abban, hogy
a megsemmisített rendelkezéseket beemeli-e az Alaptörvénybe vagy törvényi szintű – az Alaptörvénnyel
konform – szabályozást választ. Az Országgyűlés e határozatra figyelemmel nemcsak a megsemmisített
rendelkezéseket, hanem a meg nem semmisített rendelkezéseket is a maguk egészében beillesztette az
Alaptörvénybe, így formálisan is megteremtve az Alaptörvény egységét. A negyedik módosítással – új tar-
talommal – olyan tárgykörök is bekerültek az Alaptörvénybe, amelyekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság
korábban állást foglalt. Az Alaptörvény ötödik módosítása alapvetően az Alaptörvényt ért nemzetközi, il-
letve európai kritikákra adott választ.
A negyedik módosítással összefüggésben felmerült a kérdés, hogy egy alkotmányellenesnek minősített ren-
delkezést az alkotmányozó hatalom beépíthet-e az alkotmányba. Az alkotmányozónak joga van arra, hogy
esetenként az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatával szembemenjen, azonban, ha az alkotmányozó túl
gyakran helyezkedik szembe az Alkotmánybíróság határozatával, az felveti az alkotmányjogi kultúra kérdé-
sét, az Alkotmánybíróság autoritása is megkérdőjeleződik.
Az Alaptörvény hatodik módosítására 2016 nyarán került sor, amikor az Országgyűlés a terrorveszély-hely-
zettel bővítette a különleges jogrend eseteit.
1/10/4: Ismertesse a Nemzeti Hitvallást, és annak jelentőségét!

A preambulumokat egyfajta értelmezési segédletnek kell tekinteni. A Nemzeti hitvallás tartalmát tekintve
az ünnepélyes deklarációkhoz is hasonlít, ennyiben több, mint a nemzeti alkotmányoknál szokásos pream-
bulum. Annak ellenére sem tekinthető vallásos dokumentumnak, hogy elnevezése, valamint a keresztény-
ségre történő hangsúlyos utalás vagy Isten nevének említése miatt az Alaptörvény kritikusai erre is hivatkoz-
tak. Az Alaptörvény első sorát nemzeti imádságunk első sorától kölcsönözte az alkotmányozó. A Nemzeti
hitvallás a Himnuszhoz hasonlóan hitet tesz azon értékek mellett, amelyek a magyar nemzet tagjait összekö-
tik. Az alkotmányozó a Nemzeti hitvallást az Alaptörvénynek „a nemzet akaratának megnyilvánulásaként
meghatározó és az emberek által személyesen leginkább megélhető” részének szánta, vagyis a „nemzeti
meggyőződést” kívánta ünnepélyes és közérthető formában kifejezésre juttatni. Egy alkotmány sem lehet
független attól a történelmi, kulturális és politikai közegtől, amelyben keletkezett. Ha ezeket a hatásokat
mesterségesen megpróbálnánk mindenáron kiegyenlíteni, azzal nem az értéksemlegességet vagy a külön-
böző értékek kiegyensúlyozottságát érnénk el, hanem az értéknélküliséget.
Szembetűnő a Nemzeti hitvallás első mondatának az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának nyitómon-
datával való hasonlósága. A Nemzeti hitvallás a „Mi, a magyar nemzet tagjai…” fordulattal, az amerikai al-
kotmány pedig a „Mi, az Egyesült Államok népe…” fordulattal kezdődik. Az alkotmányozó ezzel a dokumen-
tum ünnepélyességet akarja hangsúlyozni. Az Alaptörvény zárómondata – amely keretet alkot a nyitómon-
dattal – a német alaptörvény preambulumának nyitó mondatára reflektál.
A Nemzeti hitvallás első része meghatározza a magyar nemzet helyét, szerepét Európában, megemlékezik
államalapító Szent István király történelmi szerepéről, valamint arról, hogy hazánkat a keresztény Európa
részévé tette. Hangsúlyozza, hogy a magyar nemzet évszázadokon keresztül harcokban védte Európát. Utal
arra is, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. Hitet tesz
amellett is, hogy a nemzeti kultúra hozzá tud járulni az európai egység sokszínűségéhez.
A Nemzeti hitvallás második része az állam, a társadalom és az egyén viszonyának alapjait fekteti le. Ennek
értelmében az emberi lét alapja az emberi méltóság, továbbá megjelenik, hogy a közösségeknek kiemelkedő
értékteremtő szerepe van. Azzal, hogy kimondja: az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bonta-
kozhat ki, a közösségek szerepét emeli ki. A harmadik rész a magyar alkotmányosság folytonosságának – a
történeti alkotmány vívmányainak, valamint Magyarország alkotmányos állami folytonossága és a nemzet
egységét megtestesítő Szent Korona – tiszteletét fejezi ki. Tagadja a magyar nemzet és polgárai ellen a nem-
zetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését. Kimondja,
hogy Magyarország 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaállítását
1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Az 1949. évi
kommunista alkotmány egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért az Alaptörvény kijelenti annak érvénytelensé-
gét.
A Nemzeti hitvallás záró része az alkotmányozó Alaptörvényről vallott nézeteit foglalja össze, kimondva:
„Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely
kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.”
Az Alaptörvény rendelkezésit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és a történeti alkotmányunk
vívmányaival összhangban kell értelmezni. Megkerülhetetlen, hogy a jogalkalmazók a Nemzeti hitvallás ren-
delkezéseit is bevonják az értelmezés tárgykörébe.
1/10/5: Vázlatosan ismertesse az Alaptörvény Alapvetés című részét!
Az Alapvetés az Alaptörvény javaslatának indokolása szerint a hazánkra, Magyarországra, mint államra vo-
natkozó alapvető rendelkezéseket, az alapértékeket és alkotmányos alapelveket, államcélokat, valamint
az Alaptörvényre és az egyéb jogszabályokra vonatkozó alapvető rendelkezéseket tartalmazza. Először je-
lenik meg alaptörvényi szinten a hatalommegosztás, valamint az állami erőszak-monopólium elvének rög-
zítése, az állampolgárság keletkezése, a magyar nyelv védelme, nemzeti és állami ünnepeink, a gyermek-
vállalás támogatása, az értékteremtő munkára alapuló gazdaság deklarációja, a kiegyensúlyozott, átlátható
és fenntartható költségvetési gazdálkodás, valamint az egészséges környezet fenntartásának, megőrzésének
elve.
Az Alapvetés az Alaptörvény legfontosabb általános jellegű alkotmányi alapelveit tartalmazza, a magyar al-
kotmányos berendezkedés legfontosabb politikai-hatalmi, illetve gazdasági-társadalmi viszonyaira vonat-
kozó előírásokat foglalja össze. Az alkotmányi alapelvek értéktartalmat hordozó, absztrakt normatív előírá-
sok. Szerepük többrétű: egyszerre szolgálnak önálló alkotmányos mérceként és jelentenek értelmezési se-
gédletet.
A) A magyar állam neve – mind a hazai használat során, mind a külkapcsolatokban – Magyarország.
B) „Az Alapvetés elején kerül sor azon alkotmányos alapelvek meghatározására, amelyek az Alaptörvény
egészét áthatják, rendezőelvként szolgálnak mind az alapjogi, mind az államszervezeti rész tekintetében.
Ilyen alkotmányos elv az állam szuverenitásának külső oldalát megtestesítő függetlenség, a többpártrend-
szerre épülő demokrácia, valamint a jogállamiság.”
D) Magyarország a magyar nemzetet egységesnek tekinti, és a határain kívül élő magyarok sorsáért ezért
felelősséget visel. Cselekvő felelősséget ír elő, vagyis Magyarország elősegíti közösségeik fennmaradását és
fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvénye-
sítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja
együttműködésüket egymással és az anyaországgal.
E) Magyarország közreműködik az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedését

szolgáló európai egység megteremtésében, és nevesítve is utal az európai egység megteremtésének legfon-
tosabb intézményesült fórumára, az Európai Unióra.
F) Az állam területe városokból és községekből áll, a több várost és községet magában foglaló területi egység
pedig a megye. A főváros jogi helyzete sajátos: egyrészt város, annak minden jellemzőjével együtt, másrészt
azonban a megyével egy területi szinten áll, tehát nem tartozik egyetlen megyéhez sem. Az állampolgárság
sajátos jogviszony, melyben az államot és polgárát jogok és kötelezettségek terhelik. Az Alaptörvény ki-
mondja, hogy az állampolgárság megszerzésének főszabálya a leszármazási elv, születésével a magyar állam-
polgár gyermeke magyar állampolgár lesz, emellett rögzíti azt is, hogy az állampolgársági törvény megszer-
zési jogcímeket is megállapíthat. Magyarország védelmezi állampolgárait: e védelem a hazatérés joga és a
konzuli védelemhez való jog mellett arra is kiterjed, hogy a születéssel keletkezett és a jogszerűen szerzett
állampolgárságtól senkit nem lehet megfosztani.
H) Magyarország hivatalos nyelve a magyar. Mivel ez nemzeti összetartozásunk elsődleges kifejezője és kul-
túránk része, ezért különös védelem illeti meg a magyar nyelvet és jelnyelvet.
I) cikk tartalmazza Magyarország címerének és zászlajának leírását és képi megjelenítését, amelyek a ma-
gyar államiság mellett – a magyar nemzet szimbólumaként – a nemzethez tartozást is kifejezik. Az Alaptör-
vény ugyanitt határozza meg Magyarország himnuszát is.
A J) cikk sorolja fel Magyarország nemzeti ünnepeit (március 15., augusztus 20. és október 23), egyúttal
augusztus 20-át hivatalos állami ünneppé is nyilvánítja.
A K) cikk rögzíti, hogy Magyarország hivatalos pénzneme a forint.
Az alkotmányozó társadalom-szervezési meggyőződését az M) cikk jeleníti meg. Kimondja, hogy a gazdaság

az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik. Emellett alkotmányos tétellé tette a tisz-
tességes gazdasági verseny feltételeinek biztosítását és az erőfölénnyel való visszaéléssel szembeni fellépést,
valamint a fogyasztók jogainak védelmét.
N) cikk rögzíti a költségvetési gazdálkodás legfőbb elveit (a kiegyensúlyozottság, az átláthatóság és a fenn-

tarthatóság), amelyek megvalósításáért az Országgyűlést és a Kormányt teszi felelőssé.
Az O) cikk deklarálja: „Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és
közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.” Az alkotmányozó szerint az állam nem mindenható, feladatait
csak a polgárokkal karöltve, közreműködésükkel tudja ellátni. Nemcsak, hogy nem képes, de nem is töreked-
het helyettük egyéni, családi és közösségi boldogulásuk előmozdítására.
A Q) cikk deklarálja Magyarország törekvését a világ valamennyi népével és országával való együttműködésre
a béke és biztonság megteremtéséért és megőrzéséért, valamint az emberiség fenntartható fejlődése ér-
dekében. E cikk rendezi a nemzetközi jog és a belső jog viszonyát. Ennek értelmében Magyarország nemzet-
közi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját,
továbbá elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait.
R) cikk rögzíti, hogy az Alaptörvény a jogrendszer alapja. E rendelkezésből következik, hogy az Alaptörvény:
alkotmány, a jogforrási hierarchia csúcsán helyezkedik el, azzal semmilyen más jogszabály nem lehet ellen-
tétes
Az S) cikk rögzíti, hogy az Alaptörvény elfogadásához és módosításához az országgyűlési képviselők kéthar-

madának szavazata szükséges. Rendelkezik továbbá az Alaptörvény elfogadása vagy módosítása aláírásáról
és kihirdetéséről, valamint az Alkotmánybíróság előtti eljárási okokra hivatkozható megtámadhatóságára
vonatkozó eljárási szabályokról.
T) cikke meghatározza azt, hogy mely szervek, milyen elnevezéssel adhatnak ki jogszabályokat.
R) cikk kimondja, hogy az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és
történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.
Az U) cikk – a kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése érdekében – létrehozza a

Nemzeti Emlékezet Bizottságot, melynek feladata, hogy feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működé-
sét.
1/10/6: Ismertesse az alapvető jogok korlátozásának tartalmi kritériumait, és az alapjogi teszteket!
Az alapjogok korlátozhatóságának szabályai talán az alapjogokra vonatkozó legfontosabb alkotmányos sza-

bályok. Az alapjogok korlátozásáról az alkotmányoknak is rendelkezniük kell.
Az alapjogot korlátozni csak törvényben és előre meghatározott eljárás szerint szabad (formai követelmé-
nyek). Önmagában az a körülmény, hogy egy alapjog-korlátozás a formai követelményeknek megfelel, nem
jelentheti azt, hogy a korlátozás egyébként alkotmányos. Az alapjog-korlátozás tartalmi kérdései arra vonat-
koznak, hogy egyes alapjogok milyen esetekben, milyen okok alapján és milyen mértékben korlátozhatók.
A korlátozhatatlan (ún. abszolút) jogok azok, amelyekkel szemben más alapjog vagy alkotmányos cél,
egyéb alkotmányos előírás nem mérlegelhető. Azokból nem lehet visszavenni más szempontok érvénye-
sülése érdekében, nincs olyan jog vagy érdek, amely miatt engedniük kell (amely miatt korlátozhatók).
Korlátozhatatlan:
- Az ember jogi státuszát megalapozó jogcsoport (az élethez és emberi méltósághoz, valamint a jogalanyi-
sághoz való jog), valamint ehhez kapcsolódóan abszolút tilalomként a kínzás, kegyetlen vagy megalázó bá-
násmód tilalma, a hozzájárulás nélküli orvosi kísérlet tilalma, a szolgaság, rabszolgaság és kényszermunka
tilalma, illetve az emberi lényekkel való kereskedés, továbbá a halálbüntetés tilalma.
- A lelkiismereti és vallásszabadság azon része, amely a vallásos meggyőződés megválasztására és esetleges

megváltoztatására vonatkozik. Ebben az esetben az abszolút tartomány az „intim jog”.
- A büntetőjogi garanciákhoz, illetve különböző eljárási elvekhez kapcsolódó jogok (ártatlanság vélelme, a
nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elve, a tisztességes eljáráshoz való jog – „fair trial”).
Tartalmi szempontból akkor elfogadható az alapjog-korlátozás, ha:
- az egy demokratikus társadalomban szükséges
- az alapjogok lényeges tartalmát nem korlátozza.
A lényeges tartalomtól különbözik az alapjogok érinthetetlen lényege, amely minden más alapjog központi
magja, vagyis az emberi minőség (élethez való jog és az emberi méltóság). Biztosan alkotmányellenes az az
alapjog-korlátozás, amely az érinthetetlen lényegig hatol. Az érinthetetlen lényeget nem érintő, de a lénye-
ges tartalmon belüli korlátozás is alkotmányellenes, azonban ennek eldöntéséhez különféle teszteket kell
elvégezni. E próbák lehetnek az ún. viszonyításon alapuló tesztek, vagy alapulhatnak az alapjog saját tartalmi
jellemzőinek vizsgálatán.
Az Alkotmánybíróság a szükségesség, alkalmasság és arányosság tesztjét dolgozta ki, amelyet az Alaptör-

vény alkotmányos szintre emelt. A szükségesség vizsgálata arra ad választ, hogy a korlátozás oka alkotmá-
nyosan – elsősorban más alapjog biztosítása érdekében – elfogadható-e. Az alkalmasság azt vizsgálja, hogy
csak alapjog-korlátozással lehet-e elérni a kívánt célt, és nincs-e enyhébb eszköz. Az arányosság pedig azt
mutatja meg, hogy a korlátozás mértéke arányban áll-e az elérni kívánt céllal.
Az alapjogokat korlátozó törvényeket nem lehet a korlátozhatóság tekintetében kiterjesztően értelmezni
(megszorító értelmezés elve).
Az általános alapjogi teszthez képest vannak más, viszonyításon alapuló, de az általános alapjogi teszttől el-
térő különmércék. A tulajdonhoz való jog mint alapjog korlátozásának tesztje az általános alapjogi teszttől
abban különbözik, hogy szükségességi okként elfogadható a közérdek, nincs szükség indokra. A diszkriminá-
ció tilalma esetében az ún. észszerűségi (általános racionalitási) tesztet kell alkalmazni. E próba két elemből
– összehasonlíthatósági, valamint indokolhatósági próba – áll. Először az vizsgálandó, hogy akik között a meg-
különböztetést állították, összehasonlítható helyzetben vannak-e. Ha igen, akkor azt is meg kell vizsgálni,
hogy a különbségtétel észszerű (alkotmányosan alátámasztható) indokokon nyugszik-e.
1/10/7: Ismertesse az élethez való jog és az emberi méltóság viszonyát!
Az Alaptörvény II. cikke kimondja, hogy minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz.
Az emberi méltósághoz való jog
Az emberi méltósághoz való jogot egyfelől az emberi lét egészét védő, az alapjogi rendszert megalapozó
abszolút jogként, másrészt a személyiség fejlődését védő relatív jogként is értelmezhetjük.
Az emberi méltósághoz való jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában anyajog, vagyis a legtöbb alapvető jog
az emberi méltósághoz való jogból származik, az egyes alapjogokat az emberi méltósággal összefüggésben,
azzal együtt, arra tekintettel kell értelmezni.
Az Alkotmánybíróság szerint: „Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájá-
nak, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva – a klasz-
szikus megfogalmazás szerint – az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz
való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, amelyek teljesen szabályozás alá
vonhatók, nincs érinthetetlen lényegük.” Az Alaptörvény II. cikke megalapozza a magánszféra alakítása érint-
hetetlen területének védelmét, ami teljesen ki van zárva minden állami beavatkozás alól, mivel ez az emberi
méltóság alapja.
Az emberi méltósághoz való jog a személyek egyenlő méltóságát is biztosítja, mert az egyenlőség végső
alapja az emberi méltóság. Az Alkotmánybíróság a megélhetéshez szükséges ellátás biztosításának kötele-
zettségét ugyancsak az emberi méltóságra alapozza. Az Alaptörvény III. cikke az emberi méltósághoz való
joggal összefüggésben abszolút tilalmakat fogalmaz meg. Ezek értelmében senkit nem lehet kínzásnak, em-
bertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Rögzíti emellett
az emberkereskedelem tilalmát is. Tilos továbbá emberen hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kí-
sérletet végezni, valamint – a biológia és az orvostudomány fejlődésére is reagálva – az Alapjogi Charta (Alap-
vető Jogok Charta) mintájára az alapvető jogok között rögzíti az emberi egyedmásolás tilalmát. Tiltja továbbá
az emberi fajnemesítésre irányuló eljárásokat, valamint az emberi test és az emberi test részeinek haszon-
szerzési célú felhasználását.
Az élethez való jog
Az élethez való alanyi jog, az ember életének biztosítására szolgál. Az a kötelezettség fakad belőle, hogy az
állami intézmények, illetve a közhatalmat gyakorló személyek nem foszthatnak meg senkit az életétől.
Biológiai szempontból az élet a fogantatástól a halálig tartó egységes folyamat. Az Alaptörvény nem terjesz-
tette ki az ember jogalanyiságát a megszületés előtti időre, a II. cikk szövegébe a magzati élet intézményes
védelmére vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat épült be, amikor kimondja, hogy a magzat életét a fogan-
tatástól kezdve védelem illeti meg. Az ember jogalanyisága a halállal megszűnik.
Az Alkotmánybíróság a halálbüntetés alkotmányosságának vizsgálata során megállapította, hogy az az

élethez és az emberi méltósághoz való jog lényeges tartalmát korlátozza, sőt annak teljes és helyrehozha-
tatlan megsemmisítését eredményezi, ezért alkotmányellenes. Rámutatott, hogy az élethez és az emberi
méltósághoz való jog oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjognak forrása és
feltétele, amely korlátot jelent az állam büntetőhatalmával szemben.
Az élettől való megfosztástól meg kell különböztetni az élet kockáztatását, veszélyeztetését.
Az állam objektív életvédelmi kötelezettségének tartalmát az Alkotmánybíróság az első abortuszhatározat-

ban bontotta ki.
Az Alkotmánybíróság az ún. eutanáziahatározatában kifejtette, hogy az emberi méltósághoz való jog az

élettel együtt fennálló egységben korlátozhatatlan, csak az olyan helyzetre vonatkozik, amikor az életet
és az attól elválaszthatatlan emberi méltóságot mások korlátoznák. Az emberi méltósághoz való jog nem
az élethez való joggal elválaszthatatlan egységben jelentkezik, hanem fordítva: az egyik érvényesülésével
együtt járhat a másik háttérbe szorulása. A gyógyíthatatlan beteg döntése arról, hogy életének a rá váró
szenvedésekkel teli hátralévő részét nem akarja végigélni, a beteg önrendelkezési jogának része. A gyógyít-
hatatlan beteg arra vonatkozó elhatározása, hogy életét fájdalmainak, szenvedésének megrövidítése érde-
kében vagy akár más meggondolásból nem kívánja végigélni, ezért visszautasítja az életben tartásához fel-
tétlenül szükséges orvosi beavatkozást, az önrendelkezési jogának olyan része, melynek gyakorlását a tör-
vény más alapjog védelméhez elkerülhetetlenül szükséges mértékben korlátozhatja ugyan, de nem vonhatja
el. A gyógyíthatatlan betegnek az a kívánsága azonban, hogy életének nem pusztán az életfenntartó, élet-
mentő orvosi beavatkozás visszautasításával, hanem az orvos tevőleges segítségével vessen véget, alkotmá-
nyossági megítélés szempontjából már nem tekinthető az életével, illetőleg halálával kapcsolatos önrendel-
kezési joga olyan részének, melyet a törvény más alapjog védelme érdekében akár teljes egészében is ne
vonhatna el.
Az Alkotmánybíróság szerint a környezetvédelemmel kapcsolatos állami kötelezettségek az egészséges kör-

nyezethez való jog deklarálásának hiányában az élethez való jogból is levezethetők.
1/10/8: Ismertesse az emberi méltóságot, mint anyajogot!
Az emberi méltósághoz való jogot egyfelől az emberi lét egészét védő, az alapjogi rendszert megalapozó
abszolút jogként, másrészt – az általános személyiségi jogként – a személyiség fejlődését védő relatív jog-
ként is értelmezhetjük.
Az emberi méltósághoz való jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában anyajog, vagyis a legtöbb alapvető jog
az emberi méltósághoz való jogból származik, az egyes alapjogokat az emberi méltósággal összefüggésben,
azzal együtt, arra tekintettel kell értelmezni. Ugyanakkor az emberi méltósághoz való jog az alkotmányban
nem nevesített jogok forrásaként is megjelenik az Alkotmánybíróság gyakorlatában.
Az Alkotmánybíróság szerint: „Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájá-
nak, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva – a klasz-
szikus megfogalmazás szerint – az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz
való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, amelyek teljesen szabályozás alá
vonhatók, nincs érinthetetlen lényegük.” Az Alaptörvény II. cikke megalapozza a magánszféra alakítása érint-
hetetlen területének védelmét, ami teljesen ki van zárva minden állami beavatkozás alól, mivel ez az emberi
méltóság alapja.
Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jog személyiségvédelmi funkciójának megjelenítésekor az

emberi méltósághoz való jogot azonosította az általános személyiségi joggal. Az általános személyiségi jogból
levezett jogoknak azonban csak az emberi minőséget garantáló emberi méltóság magja korlátozhatatlan. Az
általános személyiségi jog olyan szubszidiárius alapjog, amely minden esetben felhívható az egyén autonó-
miájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. Az
Alkotmánybírósági gyakorlat szerint az általános személyiségi jog magában foglalja a személyiség szabad ki-
bontakoztatásának jogát, az önrendelkezési jogot, az általános cselekvési szabadságot és a magánszférához
való jogot, az önazonossághoz, a testi és lelki integritáshoz való jogot. Az általános személyiségi jog ezen
elemeiből ún. különös személyiségi jogok vezethetőek le, amelyek nem tekinthetőek alapjognak, azok az
általános személyiségi jog olyan megnyilvánulásai, amelyek az emberi méltóság által védettek.
Az emberi méltósághoz való jog a személyek egyenlő méltóságát is biztosítja, mert az egyenlőség végső
alapja az emberi méltóság. Az Alkotmánybíróság a megélhetéshez szükséges ellátás biztosításának kötele-
zettségét ugyancsak az emberi méltóságra alapozza.
Az Alaptörvény III. cikke az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben abszolút tilalmakat fogalmaz
meg. Ezek értelmében senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek
alávetni, valamint szolgaságban tartani. Rögzíti emellett az emberkereskedelem tilalmát is. Tilos továbbá
emberen hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni, valamint – a biológia és az orvos-
tudomány fejlődésére is reagálva – az Alapjogi Charta (Alapvető Jogok Charta) mintájára az alapvető jogok
között rögzíti az emberi egyedmásolás tilalmát. Tiltja továbbá az emberi fajnemesítésre irányuló eljárásokat,
valamint az emberi test és az emberi test részeinek haszonszerzési célú felhasználását.
1/10/9: Mutassa be a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátait, határterületeit!
A véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdon-

képpen „anyajoga” többféle szabadságjognak, az ún. „kommunikációs” alapjogoknak. Ez a jogegyüttes teszi
lehetővé az egyén megalapozott részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban.
A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül
védi. A véleménynyilvánítás szabadságának csak külső korlátai (pl. becsület, emberi méltóság) vannak; amíg
egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és
ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. A véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsü-
letsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van
a közlés valótlanságának.
Az Alaptörvény deklarálja, hogy Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. A
sajtószabadság is a véleményszabadság körében kap alkotmányos védelmet. A sajtószabadság érvényesülése
az államtól elsősorban tartózkodást követel meg. Ennek két vetülete van: a cenzúra tilalma és a szabad
lapalapítás lehetősége.
A mások alanyi jogait (életét, testi épségét) közvetlenül veszélyeztető gyűlöletre uszító beszéd büntetőjogi
üldözése alkotmányossági szempontból elfogadható. Akkor azonban, ha a beszéd pusztán gyalázkodó, becs-
mérlő, s nem jár az alanyi jogok közvetlen veszélyeztetésével, a büntetőjogi szankcionálás alkotmányjogilag
elfogadhatatlan. Az ilyeneket állító személy önmagát minősíti, kiírja magát a demokratikus diskurzusból,
azonban az állam büntetőhatalmának „bevetése” az ilyen beszéd ellen a véleményszabadság szükségtelen
korlátozásával jár. A véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nem-
zeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére.
A közszereplőknek többet kell tűrniük, mint a magányszemélyeknek.
A véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggésben indokolt a médiaszabályozás alkotmányosságáról is

szólni. A médiának plurálisnak és függetlennek kell lennie az államtól és a pártoktól egyaránt, a tájékozta-
tásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, a sajtó alkotmányos feladata a közérdekű adatok nyilvánosságra
hozása, a társadalomban jelen lévő vélemények arányos bemutatása stb.
1/10/10: Mutassa be vázlatosan a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó szabályokat!
Az Infotv. információszabadságra vonatkozó szabályozásának célja a közügyek átláthatóságának biztosí-

tása. Közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott
egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfelada-
tának ellátásával összefüggésben keletkezett, a személyes adat fogalma alá nem eső adat. Közérdekből nyil-
vános adat a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozata-
lát, megismerhetőségét vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli.
Az adatkezelő szervnek, személynek kötelessége, hogy a kezelésében lévő közérdekű vagy közérdekből
nyilvános adatot erre irányuló igény alapján bárki megismerhesse. A szervezeti, személyzeti, a szerv tevé-
kenységére, működésére, továbbá a gazdálkodásra vonatkozó részletes adatokat a Köztársasági Elnök Hiva-
tala, az Országgyűlés Hivatala, az Alkotmánybíróság Hivatala, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, az Ál-
lami Számvevőszék, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia, az Országos Bírósági
Hivatal, a Legfőbb Ügyészség, a központi államigazgatási szervek a kormánybizottság kivételével, továbbá az
országos kamara, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatal köteles a honlapján bárki számára ingyene-
sen és korlátozás nélkül elérhetővé tenni. A közzétett adatok megismerése személyes adatok közléséhez
nem köthető. A közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat megismerése igényének az adatot kezelő köz-
feladatot ellátó szerv a lehető legrövidebb idő alatt, de legfeljebb tizenöt napon belül eleget tesz. A köz-
érdekű vagy közérdekből nyilvános adat nem ismerhető meg, ha az a minősített adat védelméről szóló
törvény szerinti minősített adat. A megismeréséhez való jogot törvény honvédelmi érdekből, nemzetbiz-
tonsági érdekből, bűnüldözési, vagy - megelőzési érdekből, környezet- vagy természetvédelmi érdekből, köz-
ponti pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből, külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcso-
latokra tekintettel, bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel, a szellemi tulajdonhoz fűződő
jogra tekintettel korlátozhatja. A döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a dön-
tés megalapozását szolgáló adat a keletkezésétől számított tíz évig nem nyilvános. Az elutasítás ebben az
esetben sem automatikus, a döntés meghozatalát követően csak akkor utasítható el igény teljesítése, ha az
adat megismerése a további jövőbeli döntés megalapozását is szolgálja, vagy az adat megismerése a közfel-
adatot ellátó szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól
mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő
szabad kifejtését veszélyeztetné.
Az igénylő a közérdekű adat megismerésével kapcsolatban akkor fordulhat bírósághoz, ha a kérelmét az

adatkezelő elutasította vagy annak a törvényi határidőben nem tett eleget.
1/10/11: Röviden mutassa be az Alaptörvény szociális jogokkal kapcsolatos rendelkezéseit!
A szociális jogok második generációs jogok.
A gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesülése alapvetően az állam gazdasági teljesítőképességétől

függhet. A szociális jogok sajátossága, hogy többségüknek fogalmilag nincs az államtól csak tartózkodást kö-
vetelő (negatív) oldala. Az államnak létre kell hoznia azt az intézményrendszert, amely a szociális jogok érvé-
nyesülését biztosítja, és az intézményrendszer igénybevételével kapcsolatos jogosultságokat törvényi szin-
ten kell meghatározni. A szociális jogok között az alkotmányos védelem mértéke szerint az alábbi három
csoportot különböztethetjük meg: vannak köztük alapjogok (valamely klasszikus szabadságjogból fakad-
nak), másrészt alapjognak nem minősülő alkotmányos jogok (az alkotmányból közvetlen alanyi jogosultság
nem fakad, más jogszabály közbejötte nélkül nem lehet érvényesíteni), harmadrészt államcélok (ezekből
sem alaptörvényi szinten, sem pedig törvényhozási szintjen nem következnek alanyi jogosultságok).
Az Alaptörvény a munkához való jogot, a foglalkozás szabad megválasztásához és a vállalkozáshoz való
jogot együtt szabályozza. Az Alaptörvény a munkának, a munkavégzésnek sajátos értéktartalmat ad, a –
fizikai és szellemi – munkavégzés, a vállalkozás lehetősége kiemelt jelentőséggel bír. A pihenéshez, a sza-
badidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való jog alapjognak nem minősülő alkotmányos jog, ame-
lyek érvényesülése érdekében törvényben kell szabályozni a napi munkaidőt, a heti pihenőidőt, a túlmunkát
és a fizetett szabadságot. A szakszervezeti szervezkedés szabadságát az egyesülési jog által védett körben
tekinthetjük alapjognak. A sztrájkjog a munkaharc végső eszközeként elsősorban a munkavállalók részére
jelent biztosítékot, alapjogi jellege nem egyértelmű.
Az egészséghez való jogról az Alaptörvény kimondja, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez,
és ennek érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az
egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egész-
ségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a kör-
nyezet védelmének biztosításával segíti elő. Az egészséghez való jog alaptörvényi szabályából közvetlen
alanyi jogi jogosultság nem vezethető le.
A szociális biztonságot az Alaptörvény államcélként tételezi, amikor rögzíti: Magyarország arra törekszik,
hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. A megélhetési minimumhoz való jog, ill. az
életfeltételek biztosítása az élethez való jogból és az emberi méltóságból fakad. Az Alaptörvény szerint az
egyén anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett
munkanélküliség esetén „törvényben meghatározott támogatásra” jogosult. Az Alaptörvény államcélként
határozza meg az emberhez méltó lakhatás és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítását, vala-
mint a hajlék nélkül élők számára a szállás biztosításának kötelezettségét.
Az Alaptörvény szerint minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. Magyarország ezt a jogot
a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és
mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáfér-
hető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi
támogatásával biztosítja. Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott
időtartamú foglalkoztatásban való részvételhez, ill. vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti.
1/10/12: Mutassa be, miként változott az Alaptörvény elfogadásával az egészséges környezethez való jog
alkotmányos szabályozása!

Az Alkotmánybíróság 1994-ben fektette le az egészséges környezethez való jog alapjait. „A környezethez
való jog jelenlegi formájában nem alanyi alapjog, de nem is pusztán alkotmányos feladat vagy államcél,
amelynek megvalósítási eszközeit az állam szabadon választhatja meg. […] A környezetvédelemhez való jog
mindezekkel szemben elsősorban önállósult és önmagában vett intézményvédelem, azaz olyan sajátos alap-
jog, amelynek az objektív, intézményvédelmi oldala túlnyomó és meghatározó. A környezethez való jog az
állam környezetvédelemre vonatkozó kötelességei teljesítésének garanciáit emeli az alapjogok szintjére, be-
leértve a környezet elért védelme korlátozhatatlanságának feltételeit is. E jog sajátosságai folytán mindazo-
kat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti ga-
ranciák nyújtásával kell ellátnia.”
A környezethez való jog érvényesítése alkotmányosan megköveteli azt, hogy az állam – amíg jogi védelem
egyáltalán szükséges – az elért védelmi szinttől csakis olyan feltételekkel léphessen vissza, amikor alanyi
alapjog korlátozásának is helye lenne. A környezethez való jog érvényesítése a védelem elért szintjének fenn-
tartásán belül azt is megkívánja, hogy az állam a preventív védelmi szabályoktól ne lépjen vissza a szankciók-
kal biztosított védelem felé. Ettől a követelménytől is csak elkerülhetetlen szükségesség esetén és csak ará-
nyosan lehet eltérni.
Az Alaptörvényben az Alkotmányhoz képest sokkal hangsúlyosabban jelennek meg a környezetvédelem-

hez kapcsolódó tételek. Ezek egyértelműen előrelépésként jellemezhetőek.
A Nemzeti hitvallás több eleme is környezetvédelmi elkötelezettséget tükröz, amikor kimondja: „Vállaljuk,
hogy örökségünket […], a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk.
Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával
védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”
Az Alapvetés P) cikke nyomatékosítja, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és

a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek
a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való
megőrzése az állam és mindenki kötelessége.
Az Alaptörvény XXI. cikke azzal, hogy kimondja: Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az
egészséges környezethez, tartalmilag a korábbi alkotmányos szabály megismétlésének tekinthető. Újdon-
ság viszont a környezeti károk megtérítésének alaptörvényben kimondott kötelezettsége és a szennyező
hulladék elhelyezési célú behozatali tilalma.
1/10/13: Határozza meg, hogy mely állami szerveknek mi a funkciója a helyi önkormányzatok törvényes-
ségi ellenőrzésében!.
A Kormány a Miniszterelnökséget vezető miniszter irányításával, a fővárosi és megyei kormányhivatal út-

ján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét. A helyi önkormányzat a rendeletét a ki-
hirdetését követően haladéktalanul köteles megküldeni a fővárosi és megyei kormányhivatalnak. A fővárosi
és megyei kormányhivatal bíróságnál kezdeményezheti az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát, ha azt
vagy annak valamely rendelkezését jogszabálysértőnek találja. A fővárosi és a megyei kormányhivatal a
helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítását is kezde-
ményezheti a bíróságnál.
A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter a Miniszterelnökséget vezető mi-

niszter. A Miniszterelnökséget vezető miniszter a belügyminiszterrel egyetértésben:
 - irányítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét;
 - kezdeményezi a Kormánynál az Alaptörvénnyel ellentétesen működő helyi képviselő-tes-

tület feloszlatására vonatkozó országgyűlési előterjesztés benyújtását;
 - előkészíti az Országgyűlés és a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó területszervezési dön-

téseket;
 - a kormányhivatal javaslatának megvizsgálását követően – a feltételek fennállása esetén –

kezdeményezi a Kormánynál annak indítványozását, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja fe-
lül az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangját.
A törvényességi felügyelet eszközei az alábbiak:
 - információkérés,
 - törvényességi felhívás,
 - a képviselő-testület és a társulási tanács ülésének összehívása,
 - önkormányzati rendelet Alaptörvénybe ütközése esetére alkotmánybírósági felülvizsgálat

kezdeményezése,
 - önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangja bírósági felülvizsgálatának kezdemé-

nyezése,
 - az önkormányzati határozat elleni bírósági eljárás kezdeményezése,
 - a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítása,

 - a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége pótlása,
 - az önkormányzati határozathozatali és feladat-ellátási kötelezettség elmulasztásának meg-

állapítása,
 - törvényességi felügyeleti bírság megállapítása.
A többi, ágazati vagy szakpolitikai miniszter szabályozza az irányítása alatt álló ágazat működését, ennek
során meghatározza az adott ágazat szakmai szabályait. A miniszterek rendeletben szabályozzák, hogy ezek
az önkormányzati szervek milyen szakmai szabályok szerint kötelesek ellátni államigazgatási feladataikat
és jogosultak ellenőrizni e szabályok betartását. Az ellenőrzéseket jellemzően a miniszter alárendeltségében
működő ágazati államigazgatási szervek végzik a miniszter nevében.
A közszolgáltatások biztosítására a helyi önkormányzatok intézményeket hoznak létre és működtetnek. Az

önkormányzat által fenntartott intézményekben folyó munkavégzésnek szigorú szakmai szabályai vannak.
Ezeket a szakmai szabályokat az államigazgatás megfelelő szakértelemmel rendelkező ágazati szervei ha-
tározzák meg. Az ágazat felelős irányítását a miniszter látja el, ezért az önkormányzati intézmények műkö-
désének szakmai követelményeit, továbbá az intézményekben dolgozók képesítési előírásait miniszteri ren-
deletben a szakminiszter szabályozza. Az ágazati szabályozás mellett a miniszter felelőssége a szabályok el-
lenőrzése.
A helyi önkormányzatok gazdálkodását, annak törvényességét, célszerűségét és eredményességét az Ál-

lami Számvevőszék ellenőrzi. Az Állami Számvevőszék ellenőrzi a helyi önkormányzatok adóztatási tevé-
kenységét, továbbá az állami költségvetésből juttatott támogatás felhasználását. Ellenőrzése során figyelem-
mel kíséri az állami számviteli rend betartását, az állami költségvetés szerkezeti rendjébe tartozó fejezetek
gazdálkodását.
Az alapvető jogok biztosa hivatalból vagy panasz alapján vizsgálatot folytathat az alkotmányos jogokkal
kapcsolatos visszásságok ügyében az önkormányzatoknál is.
Az Alkotmánybíróság a közigazgatási eljárási törvény hatálya alá tartozó hatósági ügyek kivételével meg-
szünteti az önkormányzat és – a bíróságok kivételével – más állami szervek, illetve az önkormányzatok
között felmerült hatásköri összeütközéseket.
1/10/14: Milyen hatásköröket (jogokat) biztosít az Alaptörvény a helyi önkormányzatoknak? Soroljon fel
legalább tízet!
Főmenü
A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét elsősorban az Alaptörvény, valamint az Mötv. határozza meg.
Az Alaptörvény szerint a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között:
• rendeletet alkot;
• határozatot hoz;
• önállóan igazgat;
• meghatározza szervezeti és működési rendjét;
• gyakorolja az önkormányzati tulajdon esetében a tulajdonost megillető jogokat;
• meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan gazdálkodik;
• e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel, kötelező feladatai ellátásának veszélyeztetése

nélkül vállalkozást folytathat;
• dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről;
• önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat;a feladat-

és hatáskörrel rendelkező szervtől tájékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet, véleményt nyilvá-
níthat;
• szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre,
• feladat- és hatáskörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, tagja lehet nem-
zetközi önkormányzati szervezetnek;
• törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol
1/10/15: Mutassa be a helyi önkormányzatok és a közhatalom gyakorlásában résztvevő más szervek kap-
csolatrendszerét!
A helyi önkormányzat és az állami szervek a közösségi célok érdekében együttműködnek. Törvény vagy
törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés
elnöke számára kivételesen államigazgatási feladat- és hatáskört is megállapíthat. A törvény elrendelheti a
helyi önkormányzat kötelező feladatának társulásban történő ellátását.
A helyi önkormányzatok jogállásának, önkormányzati jogainak, kötelező ellátandó feladatainak, alapvető

szervezeti kérdéseinek, gazdálkodásuk anyagi eszközeinek rendezését, valamint az önkormányzati képvi-
selő-választás és polgármester-választás rendjét az Országgyűlés törvényben szabályozza. Az Országgyűlés
hatáskörébe tartozik – alkotmányellenes működés esetén – az önkormányzatokkal szemben alkalmazható
legsúlyosabb állami intézkedés, a képviselő-testület feloszlatása. Ezt az Országgyűlés a Kormány indítvá-
nyára és az Alkotmánybíróság véleményének kikérését követően teheti meg. A feloszlás (amikor a képv.tes-
tület sarkalatos tv. alapján feloszlatja magát.) és a feloszlatás a polgármester megbízatását is megszünteti.
Az Alaptörvény a legfontosabb állami területszervezési döntéseket az Országgyűlés hatáskörébe utalja. Az
Országgyűlés dönt a megyékről – ideértve összevonásukat, szétválasztásukat, a megyehatárok megváltozta-
tását, elnevezésüket, székhelyüket –, a megyei jogú várossá nyilvánításról, továbbá fővárosi kerületek kiala-
kításáról. Minthogy az önkormányzatok működési területéhez, közigazgatási határaik kialakításához az ön-
kormányzatoknak jelentős politikai, gazdasági, ellátási, infrastrukturális érdekei fűződnek, az említett terü-
letszervezési döntésekre csak az érintett önkormányzatokkal történő egyeztetés után kerülhet sor.
A köztársasági elnök tűzi ki az önkormányzati általános választásokat, az érintett önkormányzatok kezde-

ményezésére dönt a városi cím adományozásáról, község alakításáról, egyesítéséről, a községegyesítés meg-
szüntetéséről, a város, község elnevezéséről.
A Kormány kezdeményezi az alkotmányellenesen működő önkormányzat feloszlatását, közreműködik a he-

lyi önkormányzatok feladatát és hatáskörét, a polgármester tevékenységét érintő jogszabályok előkészítésé-
ben, valamint összehangolja az önkormányzatok működésével összefüggő kormányzati feladatokat. A Kor-
mány a fővárosi és megyei kormányhivatalok útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőr-
zését.
Az Állami Számvevőszék ellenőrzi a helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységét, továbbá az állami költ-
ségvetésből juttatott támogatás felhasználását. Ellenőrzése során figyelemmel kíséri az állami számviteli
rend betartását, az állami költségvetés szerkezeti rendjébe tartozó fejezetek gazdálkodását.
Az alapvető jogok biztosa hivatalból vagy panasz alapján vizsgálatot folytathat az alkotmányos jogokkal kap-
csolatos visszásságok ügyében az önkormányzatoknál is.
Az Alkotmánybíróság a közigazgatási eljárási törvény hatálya alá tartozó hatósági ügyek kivételével meg-
szünteti az önkormányzat és – a bíróságok kivételével – más állami szervek, illetve az önkormányzatok kö-
zött felmerült hatásköri összeütközéseket.
1/10/16: Ismertesse a közpénzek felhasználásának alkotmányos elveit és a megvalósításukra szolgáló in-

tézményrendszert!

A közpénzek többféle funkcióját egységbe foglalva az Alaptörvény rögzíti a központi költségvetésre vonat-
kozó alkotmányos szabályokat. Az Alaptörvény fokozott védelmet biztosít a közpénzeknek és a nemzeti va-
gyonnak, és garanciákat ír elő az ezekkel való felelős és átlátható gazdálkodás érdekében. A közpénzeket és
a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közéleti tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekkel gaz-
dálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzek felhasználásáról. A közpén-
zekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.
Az Alaptörvény a pénzügyi rendszert irányító és ellenőrző szervezetként határozza meg a Magyar Nemzeti
Bankot, az Állami Számvevőszéket és a Költségvetési Tanácsot. Mindegyik független szervezet. A három
intézmény szervezetéről és működéséről sarkalatos törvény rendelkezik.
1.A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Magyarország központi bankja, amely felelős a monetáris politikáért. A
személyi függetlenség és a stabilitás biztosítékaként a MNB elnökét és alelnökeit a miniszterelnök javasla-
tára a köztársasági elnök nevezi ki 6 évre. Az MNB elnöke évenként beszámol az Országgyűlésnek az MNB
tevékenységéről. Az Alaptörvény rendeletalkotási jogkörrel ruházza fel feladatkörében az MNB elnökét. A
rendelet nem lehet ellentétes a törvénnyel. Az MNB függetlenségének fontos eleme, hogy nem kötelezhető
az államháztartás finanszírozására vagy arra, hogy a Kormánynak hitelt nyújtson. Az MNB elsődleges feladata
az árstabilitás elérése és fenntartása. E feladatának veszélyeztetése nélkül a rendelkezésére álló monetáris
politika eszközeivel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját. Az MNB legfőbb monetáris döntéshozó szerve
a Monetáris Tanács. Szerve még a Pénzügyi és Stabilitási Tanács, az Igazgatóság, amely az operatív ügyeket
koordinálja, ill. a Felügyelőbizottság, amely a monetáris politikán kívüli gazdálkodási folyamatokat ellenőriz-
heti.
2.A Költségvetési Tanács az Országgyűlés tájékozott hozzájárulását segíti a költségvetési törvény elfogadá-
sához. A Költségvetési Tanács az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét támogató szerv, amely a költség-
vetés megalapozottságát vizsgálja. Közreműködése elengedhetetlen a költségvetés megalkotásának folya-
matában. A Költségvetési Tanács a törvényben meghatározott módon közreműködik a központi költségve-
tésről szóló törvény előkészítésében. A testület a központi költségvetésről szóló törvényre vonatkozó vétó-
joggal rendelkezik. A Költségvetési Tanács tagja a Költségvetési Tanács elnöke, az MNB elnöke és az Állami
Számvevőszék elnöke. A Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki hat évre. A Költségvetési Tanács
működésének részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.
3.Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve. Tevékenységével az Or-
szággyűlést segíti abban, hogy a végrehajtó hatalom ellenőrzésére vonatkozó feladatait teljesíthesse. Külön-
leges gazdasági-pénzügyi szakértelemmel rendelkező személyekből áll, a törvényhozó hatalomnak aláren-
delt, de minden más hatalmi ágtól Az Országgyűlés 2011-ben a közpénzek felhasználása, a nemzeti vagyon
kezelése és hasznosításának ellenőrzése érdekében alkotta meg az Állami Számvevőszékről szóló, ma hatá-
lyos sarkalatos törvényt. A törvényhozó hatalom megbízásából végzett pénzügyi-gazdasági ellenőrzés nélkü-
lözhetetlen egy jogállamban azért, hogy a végrehajtó hatalom gazdálkodása a törvényesség, a célszerűség,
a gazdaságosság és a takarékosság elvei szerint valósuljon meg, s a törvényektől és az alkotmányos elvektől
való eltérés jelzése, a felelősség megállapíthatósága intézményesen biztosított legyen.
1/10/17: Jellemezze a kvázi-államigazgatási szerveket!
különböztetjük az államigazgatási szerveket és a helyi önkormányzati szerveket. E két, hagyományosnak
tekinthető alrendszerhez tartozó szervek mellett később jelentek meg az új típusú, más néven egyéb (ati-
pikus) közigazgatási szervek. Ezek többnyire központi szinten működnek, és közfeladatot, közigazgatási
feladatot látnak el. Egységes jogi szabályozás ezeket a szerveket sem jellemzi, az e szervtípusokba tartozó
egyes szervekről külön törvények rendelkeznek.
Modul1/5p csop.
1/5/1: Mutassa be az Alaptörvény megalkotásának folyamatát!
1989-ben a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain született kompromisszumok határozták meg az átfogó alkot-
mánymódosítás tartalmi kereteit. Az utolsó pártállami országgyűlés által elfogadott átfogó alkotmánymódo-
sítás eredményeként egy, a rendszerváltozás közjogi kereteit biztosítani hivatott „technológiai” alkotmány
jött létre: a nemzeti hagyományok vagy a nemzeti alkotmányos identitás nem kaphattak helyet ebben a
kilúgozott, ideológiamentes és értéksemleges, az alapjogi katalógus meghatározása mellett a jogállamiság
elvének megfelelő államszervezet alapjait lefektető alkotmányban. Fontos megjegyezni, hogy az átfogó al-
kotmányreform eredményeként létrejövő Alkotmányt vállaltan ideiglenesnek szánták. Nem véletlen, hogy
a rendszerváltozást követően – bevallva vagy bevallatlanul – csaknem valamennyi kormány alatt történtek
az alkotmányozásra irányuló lépések.
Az 1989-es átfogó módosítás és a huszonkét év alatt elfogadott újabb módosítások eredményeként az Alkot-
mány kodifikációs szempontból is olyannyira felülvizsgálatra szorult, hogy egyre nehezebben lehetett meg-
állapítani az alkotmány hatályos szövegét.
Az Országgyűlés 2010. június 29-i határozatával eseti bizottságot (Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottság) ho-
zott létre az új alkotmány kidolgozása érdekében. A negyvenöt tagú eseti bizottságban eredetileg minden
párt képviseltette magát, a későbbiekben – az Alkotmánybíróság adótörvények ellenőrzésével kapcsolatos
hatáskörének csökkentésére hivatkozva – az ellenzéki pártok kivonultak a munkából. Magánszemélyek,
egyetemek, önkormányzatok, egyházak és a civil társadalom más szervezetei is kifejthették az alkotmá-
nyozással kapcsolatos nézeteiket, számos szakmai alkotmányjogi konferenciát rendeztek az alkotmányozás
időszakában. A bizottság munkája alapján az Országgyűlés – „szabadon felhasználható orientációs
anyag[ként]”19 – elfogadta az új alkotmány szabályozási elveit. Az Alaptörvény szövegét a kormánypárti kép-
viselők 2011. március 14-én terjesztették be az Országgyűlésnek, majd 9 vitanapot követően 2011. április
18-án a Parlament elfogadta az új Alaptörvényt.
Az Alaptörvény elfogadását – ilyen tételes jogi előírás hiányában, de számos európai példa ellenére – nem
követte népszavazás.
Az Alaptörvény elfogadását számos támadás érte arra hivatkozva, hogy erre túl gyorsan került sor. Igaz
ugyan, hogy Alaptörvény tervezete csak az Országgyűlésnek történt benyújtással vált publikussá, de a közel
egy éves előkészítés során a konferenciák, tudományos közlemények, kiadványok és (politikai) publikációk
sora biztosította, hogy mindenki kifejthesse álláspontját, megfogalmazza javaslatait. Tény ugyanakkor, hogy
egy olyan Alaptörvényt fogadtak el, amelynek előkészítésében az ellenzéki pártok nem kívántak részt
venni. Az Alaptörvény elfogadására azonban jogilag legitim keretek között került sor.
Magyarország megmaradt egy olyan parlamentáris köztársaságnak, ahol a miniszterelnök, illetve a kormány
kiemelt szereppel bír. Az ellenőrző szervek részben vesztettek, ugyanakkor nyertek is hatásköröket, emellett
pedig a pénzügyi, költségvetési fegyelem követelménye alkotmányos szintű megerősítést kapott. A Nemzeti
Hitvallás erősíti a nemzeti összetartozást, az alapjogok területén a klasszikus egyéni alapjogokon túl a közös-
ségi felelősség szempontjai is megjelentek.
1/5/2: Sorolja fel az Alaptörvény szerkezeti egységeit! Ügyeljen a helyes sorrendre is!
Az Alaptörvénynek – kifejezve annak jogforrási rendszerben elfoglalt kitüntetett szerepét – nincs törvényi
számozása. A Himnusz első sorát a Nemzeti hitvallás mint preambulum követi. Az Alapvetés az államcélokat
és önmeghatározó normákat tételezi, a Szabadság és felelősség az alapvető jogokat és kötelezettségeket
határozza meg, végül az Állam című, államszervezeti rész valamint a Záró és vegyes rendelkezések követ-
keznek. Az egyes részeket az alkotmányozó eltérően szakaszolta: az Alapvetést betűkkel – A–U) cikk –, a
Szabadság és felelősséget római számokkal – I–XXXI. cikk –, az Államot arab számokkal – 1–54. cikk – cikkekre
tagolta, a Záró és vegyes rendelkezéseket azonban csak pontokba szedte. Nem véletlen, hogy az Alaptörvény
szerkezete alapvetően eltér a jogszabályok megszokott formai tagolásától: az alkotmányozó ezzel is nyo-
matékosította szimbolikus jelentőségét.
Az Alaptörvény az R) cikkben önmagát Magyarország jogrendszerének alapjaként határozza meg. Rögzíti,

hogy az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Az Alaptörvény két cikkben is ad az értelme-
zésével kapcsolatban fogódzót. Egyfelől előírja, hogy rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti
hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Másfelől – a bíróságokról
szóló 28. cikkben – kimondja, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni,
hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
Az Alaptörvény elfogadásához vagy módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata

szükséges.
1/5/3: Nevezze meg a hatályos magyar alkotmányt és mutasson rá annak alkotmányi vonásaira!
Az Alaptörvénynek – kifejezve annak jogforrási rendszerben elfoglalt kitüntetett szerepét – nincs törvényi
számozása. A Himnusz első sorát a Nemzeti hitvallás mint preambulum követi. Az Alapvetés az államcélokat
és önmeghatározó normákat tételezi, a Szabadság és felelősség az alapvető jogokat és kötelezettségeket
határozza meg, végül az Állam című, államszervezeti rész valamint a Záró és vegyes rendelkezések követ-
keznek. Az egyes részeket az alkotmányozó eltérően szakaszolta: az Alapvetést betűkkel – A–U) cikk –, a
Szabadság és felelősséget római számokkal – I–XXXI. cikk –, az Államot arab számokkal – 1–54. cikk – cikkekre
tagolta, a Záró és vegyes rendelkezéseket azonban csak pontokba szedte. Nem véletlen, hogy az Alaptörvény
szerkezete alapvetően eltér a jogszabályok megszokott formai tagolásától: az alkotmányozó ezzel is nyo-
matékosította szimbolikus jelentőségét.
Az Alaptörvény az R) cikkben önmagát Magyarország jogrendszerének alapjaként határozza meg. Rögzíti,

hogy az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Az Alaptörvény két cikkben is ad az értelme-
zésével kapcsolatban fogódzót. Egyfelől előírja, hogy rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti
hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Másfelől – a bíróságokról
szóló 28. cikkben – kimondja, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni,
hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
Az Alaptörvény elfogadásához vagy módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata

szükséges.
1/5/4: Milyen, az alapvető jogok eredetére vonatkozó elméleteket ismer? Mutassa is be ezeket egy-egy
mondatban!
A természetjogi felfogás szerint az emberi jogok az ember veleszületett, elidegeníthetetlen jogai, ezek már
a szervezett társadalom előtt léteztek. E jogok a jogrendszer számára adottak, e jogok akkor is az emberhez
tartoznak és az emberi minőség részét képezik, ha a tételes jogban nem jelennek meg. A moralista felfogás
szerint a jogok forrása erkölcsi igazolhatóságukban rejlik. E felfogás az alapjogok kifejezést használja. A jog-
pozitivista felfogás szerint a jogok az alkotmányból erednek, vagyis ha az alkotmány rögzíti, akkor biztosítani
kell, ha pedig nem, akkor nem. A jogok eredetét illetően ez a felfogás uralkodott a kommunista diktatúra
idején. A jogpozitivista felfogás előszeretettel használja az állampolgári jogok kifejezést. Ismert olyan nézet,
amely e jogokat a nemzetközi jogból eredezteti. Az egyes államok alkotmányozásuk során – inspirációként
vagy kútfőként – meríthetnek a nemzetközi és regionális emberi jogi dokumentumokból és a hozzá kapcso-
lódó gyakorlatból is. A nemzetközi jogból eredeztető felfogás – a természetjogi gyökerekre utalással – az
emberi jogok kifejezést használja.
1/5/5: Kiket terhel az alapvető jogok biztosításának kötelezettsége, és kik az alapjogok jogosultjai?
1989 óta az állam alkotmányos szinten biztosítja az alapvető jogokat. Nem tekinthető puszta deklarációnak
az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése, amely szerint „az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető
jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.” Ez a rendelkezés teremti meg
az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettségét, amely egyrészről – az egyes, az alapjogok biztosítását szol-
gáló törvények megalkotása mellett – az alapvető jogok védelmére hivatott intézményrendszer felállítását
és működtetését, esetenként pedig a konkrét jogalkalmazói tevékenységet is magában foglalja.
Az alapjogok alanya – függetlenül állampolgárságától vagy annak hiányától, vagyis a külföldieket vagy a hon-
talanokat is ideértve – bármely természetes személy lehet. Egyes politikai alapjogok (választójog, népsza-
vazáshoz való jog) vagy egyes szociális jogok alanyi köre lehet szűkebb, és csak az állampolgárokra is korlá-
tozódhat.
1/5/6: Írja le az alapvető jogok korlátozásának formai kritériumait és a szabályozás indokait!
Az alapjogok korlátozhatóságának szabályai talán az alapjogokra vonatkozó legfontosabb alkotmányos sza-

bályok. Garanciális jelentősége van, hogy mindenki tisztában lehessen azzal: az alapjogok milyen szem-
pontok szerint korlátozhatók, és mely, az alkotmány védelmére hivatott szervezet bírálhatja el a korlátozás
alkotmányosságát. Emiatt az alapjogok korlátozásáról az alkotmányoknak is rendelkezniük kell.
Az alapjogot korlátozni csak törvényben és előre meghatározott eljárás szerint szabad (formai követelmé-
nyek). A törvényi szint előírása garanciális jellegű, az alapjog-korlátozás fontosságára utal azzal, hogy csak azt
a korlátozást tekinti legitimnek, amely társadalmi konszenzuson nyugszik. Az alapvető jogokra és kötelezett-
ségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Az Alaptörvény az Alkotmányhoz képest szűkítette az
ún. „alapjogi kétharmad” körét. A törvényi szabályozás azért is garanciális jellegű, mert a korlátozás így
lesz mindenki által megismerhető. Csak az előre meghatározott eljárás szerint történő alapjog-korlátozás
lehet alkotmányos.
Önmagában az a körülmény, hogy egy alapjog-korlátozás a formai követelményeknek megfelel, nem jelent-
heti azt, hogy a korlátozás egyébként alkotmányos. Az alapjog-korlátozás tartalmi kérdései arra vonatkoznak,
hogy egyes alapjogok milyen esetekben, milyen okok alapján és milyen mértékben korlátozhatók.
A korlátozhatatlan (ún. abszolút) jogok azok, amelyekkel szemben más alapjog vagy alkotmányos cél,
egyéb alkotmányos előírás nem mérlegelhető. Azokból nem lehet visszavenni más szempontok érvényesü-
lése érdekében, nincs olyan jog vagy érdek, amely miatt engedniük kell (amely miatt korlátozhatók).
Korlátozhatatlan:
Az ember jogi státuszát megalapozó jogcsoport (az élethez és emberi méltósághoz, valamint a jogalanyiság-
hoz való jog), valamint ehhez kapcsolódóan abszolút tilalomként a kínzás, kegyetlen vagy megalázó bánás-
mód tilalma, a hozzájárulás nélküli orvosi kísérlet tilalma, a szolgaság, rabszolgaság és kényszermunka ti-
lalma, illetve az emberi lényekkel való kereskedés, továbbá a halálbüntetés tilalma.
1/5/7: Az alaptörvény alapján ismertesse az állam és a vallási közösségek egymáshoz való viszonyát!
Az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésében együtt rendelkezik a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsá-
gáról. Az Alaptörvény a vallásszabadsághoz tartozó egyes alapjogokat – a vallás vagy más meggyőződés sza-
bad megválasztására vagy megváltoztatására való jogot, valamint szabadságot arra, hogy az egyén a vallását
vagy más meggyőződését vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyé-
nileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mel-
lőzze, gyakorolja vagy tanítsa – is nevesíti. A gondolat, a hit, az egyén belső meggyőződése a jog számára
érinthetetlen: a gondolat közlése, a hit megvallása, a meggyőződés megnyilvánulása az, ami szabályozás tár-
gya lehet.
A gondolat, a vallás és a lelkiismeret szabadságának egyéni jogként minden természetes személy alanya,
állampolgárságra, a személyi szabadság esetleges korlátaira való tekintet nélkül. A vallásszabadság közös-
ségi oldala, a vallási meggyőződés másokkal együttesen történő kinyilvánítása, gyakorlása és tanítása az Alap-
törvény VII. cikk (1)-–(2) bekezdéseinek védelmét élvezi. A vallásszabadság közösségi alanyai a vallási közös-
ségek, valamint mindazon közösségek – jogi formájuktól függetlenül –, melyek rendeltetése valamely vallás
vagy világnézet gyakorlása, támogatása.
A vallásszabadság jogába a meggyőződés szabad megválasztásának (pozitív vallásszabadság), megváltozta-
tásának és a tőle való elhatárolódásnak szabadságán (negatív vallásszabadság) túl beleértjük a vallásgya-
korlás szabadságát is, védve mind az egyéni meggyőződés szerinti életvezetést, mind a vallási közösségek
önállóságát.
Az Alaptörvény az állam és egyház viszonyában az eddig kialakult kapcsolatot rögzíti. Az alaptörvényi szó-
használat értelmében az állam és az egyházak „különváltan” (nem pedig az Alkotmány szerint „elválasztva”)
léteznek. Az Alaptörvény értelmében a vallási közösségek önállóak, az állam és a vallási közösségek pedig a
közösségi célok elérése érdekében együttműködhetnek. E rendelkezés teremti meg az alkotmányos alapját
az egyházak által is ellátott oktatási, karitatív, szociális stb. feladatok állami elismerésének és támogatásának.
Az államnak a vallási és a lelkiismereti meggyőződésre tartozó más kérdésekben semlegesnek kell lennie,
vagyis nem azonosulhat semmilyen vallással vagy világnézettel, és intézményesen nem fonódhat össze val-
lás vagy más világnézeti vonatkozásában elkötelezett szervezetekkel. A semlegesség azonban nem jelent kö-
zömbösséget: a semleges állam nem értékmentes állam.
Az állam és a vallási közösségek különválasztásának elve a vallási közösségek belső ügyeibe való állami be-
avatkozást is tiltja.
1/5/8: Határozza meg a spontán gyűlés és a sürgős gyülekezés fogalmait?
A gyakorlatban rendszeresen felvetődő kérdés, hogy miként minősülhet az adott, bejelentés nélkül vagy el-
késett bejelentés után megtartott rendezvény.
1. A spontán gyűlés olyan nem szervezett, ennek megfelelően sem szervezőkkel, sem belső struktúrával
nem rendelkező rendezvény, amelyet – szervező hiányában – nem jelentenek be.
2. Sürgős gyülekezésről akkor lehet szó, ha a szervezett rendezvény határidőben történő bejelentésére – a
szervezőkön kívül álló okból – már nincs mód, azonban a gyülekezési jog lényeges tartalmának korlátozá-
sához vezethetne, ha a rendezvényt nem lehetne megtartani.
3. Egyéb, be nem jelentett gyülekezésekről csak az előbbiekben nem érintett, szervezett, szervezővel, na-
pirenddel rendelkező és be nem jelentett vagy gyors reagálást nem igénylő téma köré szervezett rendez-
vények esetén beszélhetünk.
1/5/9: Az egyesülési jog gyakorlásának milyen részjogosultságait ismeri?

Az egyesülési jog részjogosultságai igazodnak a szervezet „életciklusához”, illetve a szervezet mindennapi
működéséhez. Az egyesülési jog tartalmi elemei közül az Alaptörvény a szervezet létrehozását és a szerve-
zethez való csatlakozást emeli ki. Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek
működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) ezek mellett a szer-
vezet működtetéséhez való jogot is rögzíti, azonban az egyesülési jog részének kell tekinteni az egyesület
céljának szabad megválasztásához való jogot, valamint a szervezet tevékenységében való részvételhez való
jogot is. Így az egyesülési jog által védett az egyesület megalapítását megelőző előkészítés-szervezés, amely
– jogállami körülmények között – előzetes engedélyhez, hatósági hozzájáruláshoz vagy bejelentési kötele-
zettséghez sem köthető. Ugyanígy védett a szervezet létrehozásának joga, azonban az alapítók döntését
követően a szervezet jogi személyisége elnyerésének feltétele egy állami aktus (nyilvántartásba vétel), amely
önmagában nem tekinthető az egyesülési jog korlátjának. Az egyesületi élet velejárója, hogy a szervezet te-
vékenységében a tagok egyenként – akár tisztségviselőként – és együttesen (pl. a szervezet legfőbb szervé-
nek működésében) részt vesznek, ennek során tagi jogaikat és kötelezettségeiket is gyakorolják, tisztségekre
választók és választhatók. Végül, de nem utolsósorban a szervezethez való csatlakozás, az abból való kilépés
vagy éppen a távolmaradás jogát hagyományosan ugyancsak az egyesülési jog védi.
1/5/10: Sorolja fel és röviden ismertesse az információs önrendelkezési jog alapelveit!
Az információs önrendelkezéshez való jog alapelvei:
 A célhoz kötött adatkezelés követelménye. Személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gya-
korlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Az adatkezelésnek minden szakaszában
meg kell felelnie az adatkezelés céljának, az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és
törvényesnek kell lennie. Ebből következik az is, hogy ha az adatkezelés célja megváltozik, új adatke-
zelésről van szó. A meghatározott cél nélküli, „készletező” adatgyűjtés és adattárolás sérti az infor-
mációs önrendelkezéshez való jogot.
 Az adatminimalizálás elve. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának meg-
valósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. A személyes adat csak a cél megvalósulásá-
hoz szükséges mértékben és ideig kezelhető.
 Az adatminőség elve. Az adatkezelés során biztosítani kell az adatok pontosságát, teljességét és – ha
ez az adatkezelés céljára tekintettel szükséges – naprakészségét, valamint azt, hogy az érintettet csak
az adatkezelés céljához szükséges ideig lehessen azonosítani.
 Az adatbiztonság követelménye. Az adatkezelő köteles az adatkezelési műveleteket úgy megtervezni
és végrehajtani, hogy az az e törvény és az adatkezelésre vonatkozó más szabályok alkalmazása során
biztosítsa az érintettek magánszférájának védelmét.
1/5/11: Mutassa be az adóztatás korlátaira és a közteherviselési kötelezettségre vonatkozó alkotmányos

szabályokat!
A XXX. cikk a társadalmi igazságosság elvének megfelelően általános jelleggel, valamennyi személyre és
szervezetre kiterjedően állapítja meg a közteherviselési kötelezettséget, amelynek célja, hogy a zavartalan
társadalmi működéshez, a közösség által ellátandó feladatokhoz szükséges anyagi fedezetet biztosítsa. E
kötelezettség a teherbíró képességen alapul, azaz mindenki olyan részben köteles részt vállalni a közös
szükségletek fedezéséből, amennyire ezt körülményei lehetővé teszik. A közteherviselés ezen elvének az
egyes hozzájárulás-típusokra és jogalanyokra való konkretizálása a törvényi szabályozás feladata. Ez a ter-
mészetes személyeknél a teherbíró képesség általános elvét részletezve kifejezetten előírja, hogy a közte-
herviselés körében az arányosság mellett is hangsúlyozottan tekintetbe kell venni a gyermekvállalással
együtt járó terheket, és a konkrét kötelezettséget ennek megfelelően kell megállapítani.
Az Alaptörvény nem határozza meg a közteher fogalmát, de kétségtelenül ide tartoznak az állami pénz-
ügyekről szóló törvény szerinti mindazon, az állam javára előírható „közbefizetések”, amelyek az állam gaz-
dasági tevékenységének, intézményi működtetésének fedezetét szolgálják, vagyis az állam bevételi forrását
jelentik. Az Alkotmánybíróság korai határozatai szerint az állam nagy szabadsággal rendelkezik arról, hogy a
közteher meghatározásánál milyen gazdasági forrást választ, de a szabályozásnak meg kell felelnie az ará-
nyosság mércéjének. Az arányosság követelményéből azonban nem következik az a jogalkotói kötelezett-
ség, hogy „minden egyes adó megállapítása során az adó mértékét, az adó tárgyaként megjelölt jövedelem
vagy vagyon nagyságából, illetőleg értékétől függően, differenciáltan, azzal arányosan kell szabályoznia”.
A törvényhozó alkotmányos mozgástere az adó mértékében sem korlátlan. Alaptörvény-ellenessé abban
az esetben válhat az adó mértéke, ha azt diszkriminatív módon állapítják meg vagy pedig olyan nagyságot
ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már minőségi kategóriává; aránytalanná és indokolatlanná vá-
lik. Így alaptörvény-ellenessé válik az adó, ha az elkobzó jellegű: vagyis ha egy norma adó címén olyan elvo-
nást alkalmaz, amely az adóalany lehetetlenülését eredményezi, az már nem adó.
Fogalmi elemek a jövedelmi és vagyoni adóknál:
- „– az adó (közteher) alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyainak való megfelelése;
- az adó és az alanyi kötelezettek adófizetési kötelezettség alá vont jövedelme, illetve vagyona között fenn-
álló közvetlen kapcsolat;
- az alanyi kötelezettek által ténylegesen megszerzett jövedelem, illetve vagyon adóztatása;
- az adó alanyi kötelezettek teherviselő képességével való arányossága.”
1/5/12: Mi a közszolgáltatások szerepe a közigazgatás fogalmának meghatározásában?
Az igazgatástudományban ismert egyik meghatározás szerint a közigazgatás a közügyek vitelének, intézé-

sének azon működési kerete, amelyet a legtágabb értelemben vett közszolgáltatások együttese alkot, és
amelyek megfelelő biztosítása egyúttal a politikai vezetés által meghatározott – voltaképpen állami – célok
megvalósítását is jelenti. A közigazgatás fogalmának központi tartalmi elemét a közszolgáltatások alkotják,
amelyeket – szintén a közigazgatás fogalmi elemeként meghatározható – sajátos apparátus, vagyis szerve-
zet és az abban foglalkoztatott sajátos karakterű személyi állomány, mint speciális tevékenységet lát el.
Itt meg kell jegyezni, hogy a közszolgáltatás legtágabban értelmezett fogalmába beletartozik az állam olyan
közhatalmi tevékenysége is, mint például a közbiztonság megteremtése, a jogszabályok érvényesülésének
biztosítása vagy akár az ország biztonságának védelme is.
1/5/13: Fejtse ki a közérdekűség jelentőségét és közigazgatásban betöltött szerepét!
A jogtudomány és azon belül a közigazgatási jogtudomány a közigazgatás fogalmát jellemzően a közhatalmi

szervek, de kivételesen magánjog által létrehozott jogalanyok olyan közhatalmi eszközök igénybevételével
végzett tevékenységeként határozza meg, amelynek célja a közérdekű szükségletek kielégítése.
A közigazgatás fogalmának egyik központi eleme a közérdek. A közigazgatás működésének kizárólag egyet-
len célja lehet: a közérdek érvényre juttatása, amelynek filozófiai alapja a közjó megteremtésének a szük-
ségessége. A közérdekűség kizárólagossága választja el a közigazgatást más társadalmi tevékenységektől.
A közigazgatás közérdekűsége az egész közösség érdekének szolgálatát jelenti, vagyis a közigazgatás tevé-
kenysége nem szolgálhatja kizárólag a társadalom egy csoportjának az érdekét, különösen nem szolgálhat
egyéni érdekeket.
1/5/14: Határolja el egymástól a „végrehajtó hatalom – közigazgatás – államigazgatás” fogalmakat és ha-
tározza meg, milyen viszonyban állnak egymással!
Az Alaptörvény rögzíti, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. A végre-
hajtó hatalom letéteményese Magyarországon a Kormány. Az Alaptörvény a Kormányt – a parlamentáris
kormányformára tekintettel – a végrehajtó hatalom általános és az Országgyűlésnek felelős szerveként ha-
tározza meg. A végrehajtó hatalom feladat- és hatásköre olyan összetett és átfogó, hogy a Kormány hatásköri
jogosítványainak kimerítő felsorolása lehetetlen. Ezért az Alaptörvény mondja ki, hogy a Kormány feladat- és
hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és
hatáskörébe.
A Kormány a közigazgatás legfőbb szerveként az államigazgatási feladatok ellátásáért felelős. A feladatok

ellátásához elengedhetetlen a hatékony és racionális szervezetrendszer kialakítása. A Kormány törvényben
meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre.
Az igazgatástudományban ismert egyik meghatározás szerint a közigazgatás a közügyek vitelének, intézésé-

nek azon működési kerete, amelyet a legtágabb értelemben vett közszolgáltatások együttese alkot, és
megvalósítását is jelenti.
A Kormány szervezetrendszerét és működését törvény határozza meg. A Kormány politikai súlya ellenére
sem teljesen szabad szervezetének és működésének alakításában. Lehetőségeinek kereteit az Országgyűlés
állapítja meg. A Kormány szervezetének és működésének szabályozása úgy történik, hogy a törvény meg-
határozza a központi államigazgatási szerveket, valamint a Kormány tagjainak és az államtitkároknak a jog-
állását. A minisztériumok és a Kormány alá rendelt szervek alkalmazottainak jogállását, díjazását, továbbá
felelősségre vonásuk módját ugyancsak törvény szabályozza.
1/5/15: Határolja el egymástól a „kormányzás – közigazgatás” fogalmakat és határozza meg, hogy milyen
viszonyban állnak egymással!
A kormányzás kifejezés tágabb értelemben a kormányzati tevékenység gyakorlását jelenti. A kormányzati

tevékenység a törvényhozás szervének, az államfőnek és a végrehajtó hatalmat megtestesítő kormánynak
összehangolt tevékenysége, egymáshoz való viszonya, valamint kapcsolatrendszere. A kormányzati tevé-
kenység szervezeti elemeit és eljárási szabályait az Alaptörvény állapítja meg. A kormányzás az állam leg-
főbb szerveinek azonos cél érdekében való együttes tevékenységét foglalja magában. A kormányzás elvei
politikai elvek, ezért jóllehet az igazságszolgáltatás legfelső szintje és az alkotmánybíráskodást végző szerv is
legfőbb állami szervnek minősül, politikaformáló tevékenységük hiánya miatt kormányzati tevékenységet
végző intézményeknek nem tekinthetőek. Szűkebb értelemben kormányzásnak a Kormány munkáját, vállalt
és adott feladatainak megvalósítását, hatásköreinek gyakorlását vehetjük.
A Kormány a közigazgatás legfőbb szerveként az államigazgatási feladatok ellátásáért felelős. A feladatok

ellátásához elengedhetetlen a hatékony és racionális szervezetrendszer kialakítása. A Kormány törvényben
meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre.
Az igazgatástudományban ismert egyik meghatározás szerint a közigazgatás a közügyek vitelének, intézésé-

nek azon működési kerete, amelyet a legtágabb értelemben vett közszolgáltatások együttese alkot, és
megvalósítását is jelenti.
1/5/16: Határozza meg a közigazgatás szervezeti jog részterületeit!
A közigazgatás szervezeti jogának több részterülete van. Ezek többek között meghatározzák azt, hogy milyen
közigazgatási szervek vannak, illetve melyek a közigazgatási szervek és azok milyen elvek szerint szerveződ-
nek, hozhatók létre (a közigazgatási szervek típusaira vonatkozó jog), továbbá ki jogosult azokat létrehozni
(a területszervezés joga). A szervezeti jog rendezi a közigazgatási szervek külső kapcsolatrendszerét, vagyis
azt, hogy az egyes közigazgatási szervek milyen viszonyban vannak egymással (irányítás, felügyelet vagy el-
lenőrzés), valamint azt, hogy milyen a közigazgatási szervek vezetési rendje és belső struktúrája.
1/5/17: Határolja el a központi államigazgatási szerveket a területi és helyi államigazgatási szervektől!
különböztetjük az államigazgatási szerveket és a helyi önkormányzati szerveket.
Külön törvény, a Ksztv.121 rendelkezik a központi államigazgatási szervekről, amely az alábbiakban hatá-
rozza meg azok típusait:
 a Kormány,
 a kormánybizottság,
 a minisztérium,
 az autonóm államigazgatási szerv,
 a kormányhivatal,
 a központi hivatal,
 a rendvédelmi szerv és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat,
 az önálló szabályozó szerv.
Főbb jellemzőik alapján ezeket a központi államigazgatási szerveket három nagy csoportba lehet sorolni, ne-
vezetesen a hagyományos vagy szűk értelemben vett központi államigazgatási szervek, az új típusú központi
államigazgatási szervek és a rendvédelmi szervek.
Az államigazgatás egyik sajátossága, hogy központi, valamint területi és helyi szinten egyaránt működnek
szervei, szemben például a helyi önkormányzatokkal, amelyek – ahogyan a nevük is mutatja – kizárólag
területi-helyi szinten szerveződnek. A területi és a helyi államigazgatási szervekre vonatkozó jogi szabályo-
zás az utóbbi évek reformjainak következtében egységesebbé vált. A Khtv. létrehozta a területi államigazga-
tás legfontosabb szerveit, a fővárosi és megyei kormányhivatalokat, továbbá e törvény 2012. évi módosítása
2013. január 1-től a járási hivatalokat. A fővárosi és megyei kormányhivatalok, valamint a járási hivatalok
szervezetének részletes szabályait kormányrendelet szabályozza.
A közigazgatási szervezetrendszer másik nagy alrendszerét a helyi önkormányzatok alkotják. A helyi ön-
kormányzat földrajzi alapon szerveződő önkormányzati közigazgatási szerv. A helyi önkormányzatok alkot-
mányos jogállását az Alaptörvény alapozza meg. Ennek a közigazgatási alrendszernek egységes a jogi szabá-
lyozása. A helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
1/5/18: Sorolja fel a Kormány működését közvetlenül segítő államigazgatási szerveket!

A Ksztv. felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy úgynevezett segédszerveket hozzon létre, amelyek elsősor-
ban döntést előkészítő és javaslattevő funkcióval, kivételesen döntéshozatali joggal is felruházva közvetle-
nül segítik a Kormányt feladatai ellátásában. A törvényi szabályozás különböző szervtípusokat határoz meg,
és ezt a törvényi keretet a Kormány tölti meg tartalommal, amikor létrehozza a különböző típusokon belül
az egyes szerveket és meghatározza feladataikat. A Kormány működését közvetlenül segítő államigazgatási
szervek a kabinet, a kormánybizottság, továbbá a Kormány által létrehozott egyéb javaslattevő, vélemé-
nyező vagy tanácsadói tevékenységet végző testületek, valamint a kormánybiztos.
A kabinet
A kormánybizottság
A kormánybiztos
A miniszterelnöki biztos
1/5/19: Sorolja fel a miniszter munkáját segítő minisztériumi vezetőket!
A minisztérium szervezete a hierarchia elve alapján épül fel. A miniszter munkáját államtitkárok, miniszté-
riumonként egy közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkárok, miniszteri biztos és különböző miniszteri
segédszervek segítik. Az államtitkár, a közigazgatási államtitkár és a miniszteri biztos tevékenységét a mi-
niszter irányítja. Az államtitkárok és a közigazgatási államtitkár a helyettes államtitkárok munkáját irányítják.
1/5/20: Sorolja fel a települési önkormányzat képviselő testületének szerveit!
A helyi önkormányzatok szervezete a képviselő-testületből és szerveiből áll. A képviselő-testület és szervei

biztosítják az önkormányzati feladatok ellátását. A képviselő-testület szervei a polgármester (a fővárosban
főpolgármester, a megyei önkormányzat esetében a közgyűlés elnöke), a képviselő-testület bizottságai, a
részönkormányzat testülete, a polgármesteri hivatal (a fővárosi önkormányzatnál főpolgármesteri hivatal,
megyei önkormányzatoknál megyei önkormányzat hivatala), a közös önkormányzati hivatal, a jegyző, vala-
mint a társulás.
1/5/21: Sorolja fel az Mötv. Szerinti a települési és területi önkormányzatokat!
A helyi önkormányzati rendszer kétszintű, a két szint ugyanakkor nincs alá-fölérendeltségi viszonyban. Meg-
különböztetünk települési és területi önkormányzatokat. Valamennyi település jogosult arra, hogy saját
helyi önkormányzattal rendelkezzen. Települési önkormányzata van a községnek és a városnak, a fővárosi
kerületnek és a fővárosnak. A város kategórián belül külön típus a járásszékhely város és a megyei jogú
város. A főváros önkormányzati rendszere kétszintű, a fővárosi és a kerületi szintű önkormányzatokból áll. A
fővárosi önkormányzat kettős karakterű, települési és területi önkormányzat is egyben. Területi önkor-
mányzatok – a főváros önkormányzata mellett – a megyei önkormányzatok.
Modul2 15p csop
2/15/1: JELLEMEZZE HATÓSÁGI ELJÁRÁS BIZONYÍTÁSI RENDSZERÉT!
A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Dönt a rendelkezésére álló adatok alap-
ján vagy szükség esetén bizonyítási eljárást folytat le.
Jellemzői:
 hivatalból vagy kérelemre indul;
 szabad bizonyítás elve (és korlátai);
 lefoglalás jogintézménye.
 a döntéseknek mindig megalapozottaknak kell lennie.
 köztudomású tényeket nem kell bizonyítani (vagy pl. fizetési könnyítés iránti kérelmeknél).
Bizonyítékok különösen:
 az ügyfél nyilatkozata
 az irat, a leggyakrabban használt bizonyítási eszköz;
 a tanú vallomása;
 a szakértő véleménye,
 a szemléről készült jegyzőkönyv;
 a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv;
 a tárgyi bizonyíték.
2/15/2: FEJTSE KI A SZAKHATÓSÁG SZEREPÉT AZ ELJÁRÁSBAN!
Szakhatósági közreműködés
 A szakhatósági állásfoglaláshoz (hozzájárulás megadása, illetve megtagadása) való kötöttség,
kivéve, ha nem áll fenn a beszerzési kötelezettség.
 A szakhatóság „hallgatása” nem jelenti a hozzájárulás megadását, az állásfoglalást ki kell kény-

szeríteni (ennek módja a mulasztás következményeinek alkalmazása a szakhatóság felügyeleti
szerve útján), „jogszerű hallgatás” – csak jogszabály külön felhatalmazása alapján lehetséges.
 Egyeztetési kötelezettség az eljáró hatóság és a szakhatóság(ok) között.
 A szakhatósági állásfoglalás figyelmen kívül hagyásának következményei vannak (semmisség,

a szakhatóság felügyeleti eljárást kezdeményezhet).
A Ket. általános joghatósági szabályként kimondja, hogy Magyarország területén
 a magyar ügyfél, illetőleg
 a Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendel-
kező szervezet hatósági ügyében a magyar hatóság jár el.
további, speciális szabályokat is meghatároz:
A magyar hatóság jár el továbbá
• nem magyar ügyfél, illetőleg
• külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy szervezet hatósági ügyében Magyarország
területén, ha – uniós (általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó) vagy – magyar jogszabályt kell
alkalmazni.
A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását más hatóságra nem ruházhatja át, kivéve, ha törvény a ha-
táskör törvényben meghatározott esetben, az ott meghatározott másik hatóságra való átruházását kivétele-
sen lehetővé teszi. Törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott ügyekben az integrált ügyfélszol-
gálat (kormányablak) az ügyre vonatkozó külön jogszabályban meghatározott, az eljárásra hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező hatóság mellett az elsőfokú eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező hatóságnak minősül. Önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület jár el, de a
képviselő-testület önkormányzati rendeletben ezt a hatáskörét a polgármesterre, a bizottságára, a társulá-
sára vagy a jegyzőre átruházhatja. Nem minősül azonban a hatáskör átruházásának, ha a hatáskör gyakorlója
kiadmányozási jogát jogszerűen átengedte.
A jogszabályban meghatározott hatáskör elvonása a hatóságtól egy másik hatóság által tilos, de nem minő-
sül annak, ha
 kijelölt hatóság jár el, vagy
 több hatóság a hatáskörét megosztva gyakorolja.
A hatóságot eljárási kötelezettség terheli, vagyis a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi terü-
letén vagy kijelölés alapján köteles eljárni. Amennyiben a hatóság az eljárási kötelezettségének nem tesz
eleget, a hatóság jogellenes hallgatásáról beszélünk. Ebben az esetben a felügyeleti szerv az erre irányuló
kérelem megérkezésétől vagy a hivatalos tudomásszerzéstől számított 8 napon belül kivizsgálja a mulasztás
okát, és a mulasztó hatóságot az eljárás soron kívüli lefolytatására utasítja. Amennyiben a megállapított
újabb határidő eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv az eljárásra haladéktalanul a mulasztóval azonos
hatáskörű másik hatóságot jelöl ki, és egyidejűleg a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezde-
ményez.
A kezdeményezés alapján a fegyelmi eljárás megindítása kötelező, és a kijelölt hatóságnak soron kívül dön-
tést kell hoznia.
A felügyeleti szerv eljárásának azonban vannak bizonyos korlátai. Az ismételten mulasztó hatóságtól az ügy
nem vonható el, és az eljárásra más hatóság nem jelölhető ki, ha
 a hatóság hatásköre hatósági igazolvány vagy hatósági bizonyítvány kiadására,
 hatósági nyilvántartás vezetésére terjed ki,
 hatásköre kizárólagos.
A hatóság ilyen esetekben legkésőbb a felhívástól számított tizenöt napon belül köteles eleget tenni elmu-
lasztott kötelezettségének. Fontos szabály, hogy a felügyeleti szerv ilyenkor is kezdeményezi a fegyelmi eljá-
rást, melyet az előzőekben kifejtettekhez hasonlóan kötelező megindítani.
Ha a képviselő-testület, a polgármester, a bizottság, a társulás (vagyis önkormányzati hatóság) elmulasztotta

önkormányzati hatósági ügyben eljárási kötelezettségét, a fővárosi és megyei kormányhivatal felhívja a mu-
lasztó tisztségviselőt vagy testületet, hogy soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül folytassa le az el-
járást.
Ilyenkor az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás eredménytelensége esetén az ügyfél vagy a fővárosi
és megyei kormányhivatal, továbbá ha az adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti szerv az
intézkedési, eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a közigazgatási ügyekben eljáró
bíróság kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására.
A hatóság hallgatását orvosló másik szabályként jelenik meg az ügyészi felhívás arra vonatkozó szabálya is,
mely szerint a mulasztás megszüntetésére irányuló ügyészi felhívásban megállapított határidő eredményte-
len elteltét követően az ügyész a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat a hatóság eljárásra kö-
telezése érdekében.
A törvényben nevesített ún. illetékességi okok, melyeknek két fajtáját különböztetjük meg:
 általános és
 speciális illetékességi okok.
Az általános illetékességi okok az alábbiak:
Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az a hatóság jár el, amelynek
illetékességi területén
• az ügyfél lakóhelye/tartózkodási helye, ennek hiányában értesítési címe, illetve nem természetes sze-
mély ügyfél esetében székhelye, telephelye, fióktelepe van (ha az ügyfél lakcíme ismeretlen. Ilyenkor
a lakcímet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani);
• az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik;
• az ügy tárgyát képező tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, vagy
• a jogellenes magatartást elkövették.
Az általános illetékességi okok mellett ún. speciális illetékességi szabály, hogy például amennyiben az ügy-
félnek nincs ismert lakóhelye, az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság,
jegyző hatáskörébe tartozó ügyben pedig a fővárosi főjegyző az illetékes.
Amennyiben egy ügy egyszerre több hatóság előtt is elkezdődik, az ún. megelőzés elve alapján az ügyben
illetékességgel rendelkező azonos hatáskörű hatóságok közül az ügyfél kérelmének hiányában az jár el,
amelynél az eljárás előbb indult meg.
Amennyiben a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelőzés alapján már eljárt, vagy más
hatóság előtt eljárás van folyamatban, a saját eljárást le kell zárnia, és az addig hozott döntéseit is negligálnia
kell. Ez akként történhet, hogy a saját eljárását megszünteti, illetve szükség esetén a döntést visszavonja, és
természetesen mindezt a korábban eljárt, illetve a folyamatban lévő ügyben eljáró hatósággal és az ügyféllel
közli.
Ettől lényegesen eltér azonban az olyan eset, amikor a hatóság megállapítja, hogy az adott ügyben nincs
hatásköre vagy illetékessége. Ilyenkor a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat haladéktalanul, de leg-
később a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megál-
lapításától számított nyolc napon belül átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz.
Ez alól kivételt képez az az eset, amikor a hatóság nem lehet tekintettel arra, hogy van-e joghatósága, vala-
mint hatásköre és illetékessége, ugyanis elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel, a személyiségi jogok elhárít-
hatatlan sérelmével járna a késedelem. Ilyenkor a hatóság ún. ideiglenes intézkedés keretében jár el. Ebben
az esetben hatóság közli az ideiglenes intézkedést elrendelő végzését az ügyféllel és azzal a hatósággal, amely
egyébként hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkezne az adott ügyben. Az a hatóság, amelyik egyébként
hatáskörrel és illetékességgel rendelkezett volna, megvizsgálja, hogy az ideiglenes intézkedés szükségszerű
volt-e, és amennyiben úgy ítéli meg, megteszi a szükséges intézkedéseket. Az ideiglenes intézkedés felülvizs-
gálata során nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme.
Minden más esetben a hatóság az illetékességi területén kívül csak akkor végezhet eljárási cselekményt, ha
ezt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi.
A Ket. meghatározza azokat a szabályokat is, amelyek eljáró közigazgatási hatóságok közötti ún. hatásköri,
illetékességi vitára vonatkoznak, vagyis azokra az esetkörökre, amelyek során ugyanabban az ügyben több
hatóság állapítja meg hatáskörét és illetékességét (ez esetben pozitív összeütközésről beszélünk), vagy ép-
pen hatáskörének és illetékességének hiányát (negatív összeütközés), és emiatt az eljárás nem indulhat meg
vagy nincs folyamatban, továbbá a megelőzés elve alapján sem állapítható meg, mely hatóságnak kell eljár-
nia.
A vita eldöntéséhez először az érdekelt hatóságok kötelesek a vita rendezésének a megkísérlésére.
Ha az egyeztetés nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot a következő szerv jelöli ki:
• Illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita el-
döntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes megyei, fővárosi kormányhivatal. Az illeté-
kességi vitában hozott végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
• Hatásköri összeütközés esetén a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a hatásköri vitában az

ügyfél vagy a hatóság kérelmére soron kívül nem peres eljárásban dönt. A Fővárosi Közigazgatási és
Munkaügyi Bíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.
Ha az egyeztetés sikerrel járt, az a hatóság, amely a továbbiakban nem jár el, az előtte folyamatban lévő
eljárást megszünteti, az eljárás során hozott döntését visszavonja, egyúttal az ügy iratait és bizonyítékait
átteszi az eljárást lefolytató hatósághoz.
2/15/3: ISMERTESSE A FELLEBBEZÉSI ELJÁRÁS LEGFONTOSABB SZABÁLYAIT! TÉRJEN KI A FELLEBBEZÉSRE

JOGOSULTAK KÖRÉRE, A FELLEBBEZÉS JOGCÍMÉRE, HATÁRIDEJÉRE, A FELLEBBEZÉSSEL MEGTÁMADHATÓ
DÖNTÉSEK KÖRÉRE!
A fellebbezés (alkotmányos alapjog!)
 Fellebbezésre, mint jogorvoslatra csak a közigazgatási hatóság első fokon hozott döntései (ha-
tározatai, végzései) ellen kerülhet sor a döntés közlésétől számított 15 napon belül, rendsze-
rint az ügyfél fellebbez/az eljárás egyéb résztvevője.
 Fellebbezni bármilyen okból lehet, nincs jogcímhez kötve.
 A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta.
 A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is előterjeszthetők.
 A fellebbezésnek a végrehajtásra halasztó hatálya van.
 Ket. szabályozza, hogy mely esetekben van helye önálló fellebbezésnek, megszüntető végzés-
nek eljárási bírság esetén!
Az önállóan megfellebbezhető végzések köre az alábbi:
 az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló;
 a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító;
 az eljárást megszüntető;
 az eljárás felfüggesztését kimondó vagy a felfüggesztésre irányuló kérelmet elutasító;
 az ügyintézési határidő túllépésével kapcsolatos;
 az eljárási bírságot kiszabó;
 a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító;
 az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott és

 a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, az eljárási költség megállapításával és viselésével kap-
csolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról
vagy visszavonásáról szóló első fokú végzés.
Fellebbezési eljárás:
 bizonyítási eljárás,
 szakhatóságok szerepe.
A másodfokú hatóság döntései:
 a fellebbezés elutasítása;
 az elsőfokú határozat módosítása;
 az elsőfokú határozat megsemmisítése;
 az elsőfokú határozat megsemmisítése és az elsőfokú hatóság új eljárásra való kötelezése.
Jogorvoslat a végrehajtásban
• A végrehajtást megindító hatóságnak a végrehajtási eljárásban hozott fellebbezéssel megtámadható

döntése ellen is van helye fellebbezésnek.
• A végrehajtást foganatosító szerv törvénysértő döntése, intézkedése ellen vagy az intézkedés elmu-
lasztása esetén a végrehajtást foganatosító szervnél végrehajtási kifogást terjeszthető elő.
• A fellebbezést és a kifogást a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság 15 napon belül bírálja el.
• A végrehajtási kifogást a végrehajtást megindító hatóság döntései elleni fellebbezés elbírálására jo-
gosult hatóság bírálja el, ha a végrehajtást bírósági végrehajtó foganatosítja.
2/15/4: ISMERTESSE AZ ÜGYÉSZI FELLÉPÉSRE VONATKOZÓ SZABÁLYOKAT!
Az ügyészi fellépés (Ütv. IV. fejezet)

• Az ügyész ellenőrzi a törvényesség betartását.
• Az ügyész felhívással élhet törvénysértés és mulasztás esetén.
• A felhívást az ügyész a felügyeleti szervhez nyújtja be, ennek hiányában az eljáró szervhez.
• Ha a felhívott szerv nem ért egyet, az ügyész a bírósághoz fordulhat.
A Ket. szerint, ha az ügyész a Ket. hatálya alá tartozó ügyben lép fel a törvénysértés orvoslása érdekében,
annak elbírálására az Ütv.-nek az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól szóló fejezetében foglaltak az
irányadók.
Az ügyészi eszközöknek, intézkedéseknek az Ütv. különböző típusait ismeri:
• A törvénysértésnek nem minősülő hiányosságra és az olyan, csekély jelentőségű törvénysértésre,

amely fellépést nem tesz indokolttá, az ügyész jelzésben hívja fel az illetékes szerv vezetőjének fi-
gyelmét. Ha az ügyész ezt kéri, az illetékes szerv vezetője a jelzéssel kapcsolatos álláspontjáról az
ügyészt harminc napon belül értesíti.
• Ha törvény másképp nem rendelkezik, az ügyész a közigazgatási hatósági döntés érdemére kiható
törvénysértés esetén a jogerőre emelkedéstől vagy a végrehajtás elrendelésétől számított legfeljebb
egy éven belül, kötelezettséget megállapító, jogot elvonó vagy korlátozó döntés esetén a végrehaj-
táshoz való jog elévüléséig, illetve követelés biztosítását vagy dolog zárlatát elrendelő döntéssel
szemben mindaddig, amíg ez az állapot fennáll, felhívással él a törvénysértés megszüntetése érde-
kében. Az ügyész a felhívásban indítványozhatja a törvénysértő döntés végrehajtásának felfüggesz-
tését. A felhívás címzettje a végrehajtást a döntéséig köteles azonnal felfüggeszteni, és erről az
ügyészt egyidejűleg tájékoztatni.
• Az ügyész a felhívását az ügyben eljáró szerv felügyeleti szervéhez nyújtja be. Ha a döntést hozó
szervnek nincs felügyeleti szerve, vagy felügyeleti szerve a Kormány, vagy ha az ügyben felügyeleti
intézkedés jogszabály alapján kizárt, a felhívást az ügyész a döntést hozó szervhez nyújtja be.
 A felhívás eredménytelensége esetén az ügyész az alapügyben hozott jogerős döntést megtámadhatja

bíróság előtt.
2/15/5: ISMERTESSE A KIZÁRÁS SZABÁLYAIT!

Kizárás esetén ún. kizárási okoknak kell fennállniuk. Ezeknek két nagy csoportját különböztetjük meg: ab-
szolút és relatív okokat.
Abszolút kizárási ok esetén ki kell zárni az adott személyt, vagyis nem vehet részt az ügy elintézésében:
• az a személy vagy hatóság, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti;
• az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítőként, az ügyfél képviselőjeként, ható-
sági tanúként vagy szakértőként járt el, valamint a szemletárgy birtokosa és a támogató;
• az ügy másodfokú elintézésében az, aki az ügy elintézésében első fokon részt vett;
• a jegyző az önkormányzatát érintő ügyekben;
• az a hatóság, amelyik hatóság vezetőjével szemben kizárási ok merül fel.
Relatív kizárási ok esetén ki lehet zárni az adott személyt
• Ha nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése.
A kizárás egy másik válfaja a hatóság kizárása az eljárásból.
Ennek megfelelően:
• Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az
ügy közvetlenül érinti.
• A jegyző, mint hatóság nem vehet részt annak a hatósági ügynek az elintézésében, amelyben
az őt foglalkoztató önkormányzat/a foglalkoztató önkormányzat társulása/az egyéb mun-
káltatói jogokat gyakorló polgármester ellenérdekű ügyfél, illetve a határozattal az önkor-
mányzat/a társulás/a polgármester jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás tárgyá-
val összefüggő kötelezettséget vállal.
• Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amely hatóság vezetőjével szemben ki-
zárási ok merül fel.
• Amennyiben a kizárási ok a hatáskör gyakorlójával vagy a hatósággal szemben merül fel, a

kizárási okot a felügyeleti szerv vezetőjének kell bejelenteni, aki dönt egy másik, azonos ha-
táskörű hatóság kijelöléséről. Amennyiben nincs ilyen hatóság, az a szerv jár el, amelyikkel
szemben a kizárási ok felmerült, azzal, hogy haladéktalanul, de legkésőbb a kizárási ok felme-
rülésétől számított 8 napon belül értesíti az ügyfelet a kizárás fennállásáról, illetve az irányadó
eljárási rendről. Emellett a hatóság a határozatát és önálló fellebbezéssel megtámadható vég-
zését a felügyeleti szerv vezetőjével is közli.
2/15/6: ISMERTESSE A KÖZIGAZGATÁSI HATÁROZATOK BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ SZA-

BÁLYOKAT!
A bírósági felülvizsgálat-ra
 akkor kerül sor, amikor valamely jogerős közigazgatási határozattal van valamilyen probléma.
 Felperes lehet: ügyfél, illetve olyan személy, akit döntés alapján valamely jog/kötelezettség illet meg.
 Alperes: az a közigazgatási szerv, aki ellen a per indul.
A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
• Végrehajtásra nézve nem halasztó hatályú – bíróság felfüggesztő határozata szükséges.
• Jogszabálysértésre hivatkozással a közléstől számított 30 napon belül bármelyik ügyfél kér-

heti.
Előfeltétele:
• A fellebbezési jog kimerítése.
• A fellebbezés kizártsága.
A felülvizsgálati eljárás szabályait a Pp. XX. fejezete határozza meg.
A bíróság döntései:
• az ügyfél (felperes) keresetét elutasítja;
• a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi;
• a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi és új eljárás lefolytatására kötelez;
• a közigazgatási döntést megváltoztatja, ha törvény megengedi.

A jogerős ítélet jogkövetkezményei:
• nincs helye új eljárásnak;
• megismételt eljárás során a hatóságot köti a bíróság ítélete.
2/15/7: ISMERTESSE A TANÚVALLOMÁSRA VONATKOZÓ SZABÁLYOKAT!
A tanúvallomás és a szemle
A tanúként megidézett személyt:
• megjelenési,
• vallomástételi,
• igazmondási kötelezettség terheli.
A tanúvallomás tételnek lehet abszolút illetve relatív akadálya.
A vallomástétel történhet:
 szóban (ilyenkor jegyzőkönyvet kell felvenni róla)
 írásban,
 elektronikus aláírással, hitelesítéssel.
A szemle fajtái:
• szemletárgy bemutatása (ingó),
• helyszíni szemle lefolytatása (ingatlan),
• személy
- megtekintése, illetve
- megfigyelése.
2/15/8: ISMERTESSE MAGYARORSZÁG BELSŐ JOGFORRÁSI RENDSZERÉNEK ELEMEIT AZ ALAPTÖRVÉNY ÉS
A JOGALKOTÁSI TÖRVÉNY RENDELKEZÉSEI ALAPJÁN!
A belső jogforrási rendszer felépítése
1. Alaptörvény (2012. évi I. tv.)
Ha valamely jogszabály az Alaptörvénnyel ellentétes, akkor azt az Alkotmánybíróság felülvizsgálja, ha

szükséges megsemmisíti.
Alaptörvény elfogadásához, módosításához minősített többség szükséges.
2. AB határozatok
Negatív jogalkotás, a meglévő jogszabályokból levesz egyet (-1)
3. Sarkalatos tv. ----------- JEH + törvényerejű rendeletek
Bizonyos törvényeket csak sarkalatos tv.-ekben lehet megfogalmazni, és 2/3-os többséggel elfogadni.
4. „Feles” tv. ------------- JEH

5. Korm. rend. ---- MNB E. rend. --------- JEH
6. Kormány tagjainak rendelete -------- JEH
7. Önálló szabályozó szervek rendelete ----- JEH
8. Kúria önkormányzati határozatai
9. Helyi önkormányzat rendeletei ---------- JEH
Közjogi szervezetszabályozó eszközök
Belső (anyagi) jogforrás Külső (alaki) jogforrás
 Országgyűlés Magyarország Alaptörvénye,

valamint törvény
 NET (1989. október 23-án megszűnt) törvényerejű rendelet
 Kormány rendelet
 Magyar Nemzeti Bank elnöke rendelet

 Kormány tagjai rendelet
(a miniszterelnök és a miniszterek)
 önálló szabályozó szerv vezetője rendelet
 helyi önkormányzat képviselő-testülete rendelet
Rendeletalkotás különleges jogrendben
 Honvédelmi Tanács
 köztársasági elnök
 Kormány rendelet, amely törvény erejével bír
2/15/9: HATÁROZZA MEG A TÁRSADALMI NORMA ÁLTALÁNOS SAJÁTOSSÁGAIT! HATÁROZZA MEG A JOGI
NORMA – MINT A TÁRSADALMI NORMÁK EGY CSOPORTJA – CSAK RÁJUK JELLEMZŐ SAJÁTOSSÁGAIT!
A társadalmi norma fogalma:
A társadalmi normák olyan magatartási szabályok, amelyek a lehetséges magatartások közül előír-
ják a helyeset és a követendőt, és az előírás be nem tartása esetére hátrányos következményt
(szankciót) helyeznek kilátásba.
A társadalmi norma sajátosságai:
 magatartásmintát tartalmaz,
 tartós időbeli érvényesség,
 általánosság,
 formai elemük a jogkövetkezmény (szankció).
A jogi norma olyan magatartási szabályok összessége:
 amelyek keletkezése állami, közhatalmi szervekhez kötődik,
 amelyek általánosan, mindenkire nézve kötelezőek,
 amelyek érvényesülését az állami szervek végső soron kényszerrel ténylegesen biztosítják.

2/15/10: ISMERTESSE A RENDELETALKOTÁS FŐBB SZABÁLYAIT BÉKEIDŐBEN!
Jogalkotási eljárás
 jogalkotási metodika: a jogi szabályozás tartalma a jogalkotásban résztvevők által kialakításra kerül,
és külső jogalkotási eljárásba ágyazódva zajlik.
 jogalkotási taktika: külső eljárási mechanizmus, amelynek rendjében és fázisain keresztül az érvé-
nyes jogi szabályozás megszülethet.
1/ Tervezése, rendelet-tervezet elkészítése
 minisztériumok évente, a Kormány félévente munkatervet készítenek

 előkészítéséért felelős miniszternek jogalkotási tájékoztatót kell közzétennie az erre kijelölt honla-
pon,
- akinek feladata a jogszabály szakmai tartalmának kialakítása. A tartalom kialakítása során neki
kell gondoskodnia a jogalkotással szembeni alapvető követelmények teljesüléséről is.
- a jogszabály előkészítője a jogszabály normaszövegének tervezetéhez indokolást készít.
2/ Tervezetek véleményezése
 az előterjesztéseket a Miniszterelnökség számára meg kell küldeni

 a Közigazgatási államtitkár dönt, hogy közigazgatási egyeztetésre bocsátható-e.
 az engedély megadását követően a tervezetet egyeztetés céljából meg kell küldeni minden érintett-
nek.
 a közigazgatási egyeztetés keretében megküldött észrevételeket a jogszabálytervezet előterjesztője
köteles egyeztetni, amelynek során a véleményeltéréseket lehetőség szerint fel kell oldani és egyet-
értésre kell jutni.
 társadalmi egyeztetésre is sor kerülhet, melynek két formája az általános egyeztetés és a köz-
vetlen egyeztetés. Az előbbi társadalmi egyeztetéskor kötelező (nyilvánosságra hozatal, véle-
ményt nyilváníthat bárki). Majd az előkészítésért felelős miniszter összefoglalót készít, majd hon-
lapon közzétesz.
3/ Jogalkotó elé terjesztése és elfogadása
 Miniszteri rendeletek esetén miniszter dönt a rendelet kiadásáról.

 Kormány döntését igénylő jogszabálytervetek esetén előterjesztést kell készíteni a Kormány számára
(nagyobb jogszabály esetén kétszakaszos eljárás).
 Előterjesztés 3 fő részből áll: egyeztetési lap, vezetői összefoglaló, döntési javaslat.
 A Kormány döntés-előkészítő testülete a közigazgatási államtitkári értekezlet. Ülésén dönt a terve-
zetről. A miniszterelnök korm. rendeletet és korm. határozatot adhat ki.
 Ha a Kormány a tervezetet elfogadja, az kihirdetésre, közzétételre kerülhet, illetve benyújtható az
Országgyűlésnek.
 zárószavazással döntés
4/ Kihirdetése (Magyar Közlöny)
 A kormányrendeletet a miniszterelnök írja alá, de e tekintetben őt az általa rendeletben kijelölt mi-

niszterelnök-helyettes helyettesítheti.
 A miniszterelnöki rendeletet a miniszterelnök,
 A miniszteri rendeletet pedig a miniszter írja alá, e jogkörűkben ők nem helyettesíthetők.
 Az önkormányzati rendelet elfogadott szövegét a polgármester és a jegyző írja alá.
 A jogszabályokat a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. (Az önkormányzati rendeleteket a képviselő-
testület hivatalos lapjában vagy a helyben szokásos az SZMSZ-ben meghatározott módon kell kihir-
detni.)
 Kormány rendelet
 Magyar Nemzeti Bank elnöke rendelet
 Kormány tagjai rendelet
(a miniszterelnök és a miniszterek)
 önálló szabályozó szerv vezetője rendelet
 helyi önkormányzat képviselő-testülete rendelet
2/15/11: MUTASSA BE A JOGALKOTÁS EGYES SZAKASZAINAK LÉNYEGI TARTALMÁT!
A jogalkotás szakaszai
1/ Előkészítés
1. Tervezés (jogalkotási terv) - ½ évente munkatervet kell készíteni a minisztériumoknak és a kormány-

nak is (milyen cél?)
2. Tervezet elkészítése
3. Tervezetek véleményezése (közigazgatási, társadalmi egyeztetés) – Miniszterelnökségre véleménye-

zésre megküldik (Közig. Államtitkár)
4. Jogalkotó elé terjesztés – Igazságügyi Minisztériummal együtt Kormány elé terjesztik (+ indokolást is)
2/ Elfogadás
A jogalkotó aktusa
3/ Kihirdetés
Jogilag szabályozott módon, helyen, formában történő nyilvánosságra hozatal, az érvényesség felté-
tele.
4/ Hatályosulás vizsgálata
1. Utólagos hatásvizsgálat – hogy alkalmazása során beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket?
2. Jogszabályok tartalmi felülvizsgálata:
a) módosítások
b) dereguláció
2/15/12: MELYEK A JOGSZABÁLY TERVEZETÉNEK MEGSZÖVEGEZÉSÉRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS ÉS A JOG-

SZABÁLY MEGJELÖLÉSÉRE, VALAMINT A HIVATKOZÁSOKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK?
A jogszabálytervezetek szövegezésének alapvető követelményei
 a magyar nyelv szabályainak megfelelő, világos, közérthető és ellentmondásmentes szövegezés
 normatartalom
 kijelentő mondat, egyes szám harmadik személy
 következetes fogalomhasználat
 rövid megjelölések megfelelő használata
 felsorolások elemei közötti kapcsolat egyértelmű kifejezése (valamennyinek, egyiknek sem, legalább
egynek teljesülnie kell)
 egyedi cím, utolsó szóhoz -ról, -ről rag
 hivatkozások helyes alkalmazása – rugalmas vagy merev hivatkozás
2/15/13 Ismertesse a hatósági ügyintézőre, illetve az eljáró hatóságra és vezetőjére vonatkozó kizárás sza-
bályait (célja, alanyai, okok, eljárási események)!
Főmenü
A Ket. olvasatában a kizárás azt jelenti, hogy a hatóság vagy valamely képviselője, illetve az eljárás valamely
egyéb résztvevője (például tanú, tolmács) valamilyen okból nem vehet részt az eljárásban, mert vele szem-
ben fennáll valamilyen olyan, a Ket.-ben nevesített ok, amely megkérdőjelezi a szóban forgó személy pár-
tatlanságát.1
Kizárás esetén ún. kizárási okoknak kell fennállniuk. Ezeknek két nagy csoportját különböztetjük meg: ab-
szolút és relatív okokat.
Az ún. abszolút okok fennállása esetén ki kell, míg relatív okok fennállása esetén ki lehet zárni az adott
személyt.
Az ügyintézőt ki kell zárni az eljárásból (abszolút kizárási okok), tehát az ügy elintézésében nem vehet részt
az a személy,
• akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti;

• az ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésben első fokon részt vett;
• az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítőként, az ügyfél képviselőjeként, hatósági
tanúként vagy szakértőként járt el, valamint a szemletárgy birtokosa és a támogató;
• az a hatóság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti (a hatóság nem válik kizárttá
amiatt, mert a határozatban megállapított fizetési kötelezettség teljesítése az általa megjelölt számlára
történik);
• a jegyző mint hatóság annak a hatósági ügynek az intézésében, amelyben az illetékességi területének
az önkormányzata, az önkormányzat szerve vagy a polgármester ellenérdekű fél, illetve a határozattal
az illetékességi területének az önkormányzata, az önkormányzat szerve vagy a polgármester jogosulttá
vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal;
• az a hatóság, amelyik hatóság vezetőjével szemben kizárási ok merül fel.
Relatív kizárási okként nevesíti a Ket. az olyan eseteket, amikor az ügy elintézésében nem vehet részt az a
személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése.
A kizárási ok felmerülését be kell jelenteni: az ügyintéző a hatóság vezetőjének haladéktalanul, de legkésőbb

az ok felmerülésétől számított 5 napon belül bejelenti, ha vele szemben kizárási ok áll fenn.
Az ügyfél a kizárási okot a kizárási okról való tudomásszerzéstől számított 8 napon belül jelentheti be. Vi-
szont, ha az ügyfél alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, a hatóság a kizárást megtagadó végzésben
eljárási bírsággal sújthatja.
A kizárás kérdésében mindig a hatóság vezetője dönt:
• Szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki, ha nincs másik, megfelelő szakképzettséggel rendelkező ügyin-
téző, a felügyeleti szerv vezetője másik azonos hatáskörű hatóságot jelöl ki.
• Meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt el.
A kizárás tárgyában végzést kell hozni, és azt közölni kell az ügyféllel, de az eljárás megindításáról szóló
értesítést megelőzően a hatóság vezetője végzés kibocsátása nélkül dönthet.
A kizárás egy másik válfaja a hatóság kizárása az eljárásból. Ennek megfelelően:
• Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül
érinti.
• A jegyző mint hatóság nem vehet részt annak a hatósági ügynek az elintézésében, amelyben az őt foglal-
koztató önkormányzat/a foglalkoztató önkormányzat társulása/az egyéb munkáltatói jogokat gyakorló
polgármester ellenérdekű ügyfél, illetve a határozattal az önkormányzat/a társulás/a polgármester jogo-
sulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal.
• Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amely hatóság vezetőjével szemben kizárási ok merül
fel.
• Amennyiben a kizárási ok a hatáskör gyakorlójával vagy a hatósággal szemben merül fel, a kizárási okot
a felügyeleti szerv vezetőjének kell bejelenteni, aki dönt egy másik, azonos hatáskörű hatóság kijelölésé-
ről. Amennyiben nincs ilyen hatóság, az a szerv jár el, amelyikkel szemben
a kizárási ok felmerült, azzal, hogy haladéktalanul, de legkésőbb a kizárási ok felmerülésétől számított 8
napon belül értesíti az ügyfelet a kizárás fennállásáról, illetve az irányadó eljárási rendről. Emellett a
hatóság a határozatát és önálló fellebbezéssel megtámadható végzését a felügyeleti szerv vezetőjével is
közli.
Modul2 10p csop
2/10/1: Ismertesse az újrafelvételi eljárásra vonatkozó legfontosabb szabályokat! (134.old)
Ügyféli kérelemre csak jogerős közigazgatási határozattal lezárt ügyben van helye.
Feltételei:
• a döntés jogerőre emelkedése; (Ügyféli kérelemre csak jogerős közigazgatási határozattal lezárt ügy-
ben van helye.)
• a határozat meghozatala előtt meglevő, el nem bírált lényeges tény, adat vagy bizonyíték alapján;
• kedvezőbb tartalmú határozatot eredményezett volna;
• és ez utólag jutott az ügyfél tudomására
A kérelem benyújtásának határideje: (Az ügyfél tudomására jutásától számított 15 napon belül, de legfel-
jebb a határozat jogerőre emelkedésétől számított 6 hónapon belül. )
objektív határideje: a jogerőre emelkedéstől számított 6 hónap (jogvesztő);
szubjektív határideje: a tudomásszerzéstől számított 15 nap.
Kérelem elbírálása: az első fokon eljárt közigazgatási hatóság bírálja el az alábbi döntési lehetőségekkel.
• kérelmet elutasítja (ha a fenti feltételek nem állnak fenn):

1. ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban vagy már van bírósági felülvizsgálati határozat
2. a kérelem a jogerős határozat meghozatala után bekövetkezett tényen alapul
3. eltelt a határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónap
4. törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet ki-
zárja a kérelem lehetőségét
• jogerős határozatot módosítja;
• jogerős határozatot visszavonja;
• új határozatot hoz.
2/10/2: Mutassa be a jogorvoslás rendszerét a hatósági eljárásban! (127.old)
Ez a szakasz nem automatikusan bekövetkező, hanem lehetséges szakasza a közigazgatási eljárásnak. A jog-
orvoslathoz való jog alkotmányos alapjog (Az Alaptörvény XXVIII . cikkének (7) bekezdése szerint).
Jogorvoslati formák:
Kérelem alapján:
• fellebbezés,
• bírósági felülvizsgálat,
• újrafelvételi kérelem,
• Alkotmánybíróság határozata alapján indítható eljárás
Hivatalból induló (Ex offitio) döntés-felülvizsgálati módok:
• saját döntés felülvizsgálata saját hatáskörben (a döntés módosítása, visszavonása);
• felügyeleti eljárás;
• ügyészi fellépés.
2/10/3: Sorolja fel a semmisségi okokat és ismertesse azok következményét! (138.old)
Vannak olyan súlyos jogszabálysértések, amelyeket nem lehet másként orvosolni, csak úgy, hogy a döntést
az arra jogosult megsemmisíti. Erre való figyelemmel a Ket. taxatíve felsorolja az ún. semmisségi okokat,
amelyek fennállása esetén a döntést meg kell semmisíteni.
A döntést meg kell semmisíteni, ha:
• magyar hatóság joghatósága kizárt (Pl. EU-s vagy más nemzetközi szerződés vagy törvény miatt);
• nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe (kivéve:ideiglenes intézkedés);
• szakhatóság megkeresése nélkül vagy állásfoglalásának figyelmen kívül hozott döntés;
• a döntést bűncselekmény befolyásolta feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet
megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki. – ilyenkor a dön-
tés időkorlátozás nélkül megsemmisíthető, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem érint
• a döntést hozó testületi szerv nem volt határozatképes, vagy nem volt meg a döntéshez szükséges
szavazati arány;
• res iudicata ellenére, vagy a közigazgatási bíróság döntésének figyelembevétele nélkül született dön-
tés;
• törvény valamely meghatározott forma mellőzését, illetve valamely súlyos eljárási jogszabálysértést
is semmisségi okká minősíthet.
Nagyon fontos szabály, hogy a fenti semmisségi ok valamelyikének fennállta esetén sem semmisíthető
meg a döntés, ha:
• Nem semmisíthető meg 3 éven túl a hatósági döntés, ha jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sért;
• 5 év eltelte után nincs helye a kötelezettséget megállapító döntés megsemmisítésének.
De! időbeli korlátozás nélkül megsemmisíthető, ha bűncselekmény befolyásolta.
2/10/4: Ismertesse, hogy a fellebbezés elbírálása során mi jellemző a másodfokú eljárásra és milyen dön-
tést hozhat a másodfokú hatóság? (131. old)
A másodfokú hatósági eljárás során a másodfokú döntést hozó hatóság a sérelmezett döntést, valamint az
azt megelőző eljárást megvizsgálja. Ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz.
A másodfokú döntést hozó hatóság beszerzi a másodfokú eljárásban kijelölt szakhatóság állásfoglalását. Ha
a fellebbezés nem érinti az elsőfokú szakhatóság állásfoglalását, a másodfokú döntést hozó hatóság mellőzi
a szakhatóság megkeresését. Ha törvény vagy kormányrendelet a másodfokú eljárásban szakhatóságot nem
jelöl ki, a hatóság maga dönt a fellebbezésnek a szakhatósági állásfoglalás ellen irányuló részében is.
A másodfokú hatóság, miután megvizsgálta az első fokú döntést és az alapeljárást, különbözőképpen dönt-
het:
• Az eredeti első fokú döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti.

• A jogszabályban meghatározott esetben a mérlegelési jogkörben hozott első fokú döntésben megha-
tározott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat meg.
• Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, az első fokú döntés meghozatalát követően
új tény merül fel, egyébként a tényállás további tisztázása szükséges, a döntés megsemmisítése mel-
lett az ügyben első fokú döntést hozó hatóságot végzésben új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítő
bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt.
• Ha megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél bevonása szükséges, az első fokú döntést végzésben
megsemmisíti, és az ügyben első fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja.
2/10/5: Sorolja fel mely szervnek minősülnek hatósági jogkört gyakorló közigazgatási hatóságnak (példák-
kal)! (72. old)
A Ket. személyi és szervi hatályát tekintve a hatóságra, az ügyfélre és az eljárásban közreműködő egyéb
személyekre vonatkozó eljárásjogi jogviszonyt szabályozza. A szervi hatály azokat a szabályokat takarja, ame-
lyek meghatározzák, milyen közigazgatási szervek lehetnek közigazgatási hatóságok az eljárásban. A törvény
alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező
• államigazgatási szerv (Miniszter, miniszternek alárendelt, de nem minisztériumi jogállású, központi

államigazgatási szervek, fővárosi, megyei kormányhivatalok, területi államigazgatási szervek, járási
hivatalok, helyi államigazgatási szervek.);
• helyi önkormányzat képviselő-testülete, ideértve a megyei önkormányzat közgyűlését is, valamint
átruházott hatáskörben annak szervei és társulása;
• a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke;
• főjegyző, jegyző, körjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a hatósági igazgatási társu-
lás;
• törvény vagy kormányrendelet által közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására feljogosított egyéb
szervezet, köztestület vagy személy Pl.: vállalkozó állatorvos (hatósági teendők ellátása); különböző
kamarák
2/10/6: Ismertesse az ügyintézési határidőre vonatkozó általános szabályokat! (83. old)

Határidő kezdete:
• kérelem beérkezését követő nap;

• hivatalból indítandó eljárásnál az első eljárási cselekmény elvégzésének a napja;
• felügyeleti szervhez az iratok megérkezésének napja
Általános ügyintézési határidő 21 nap:
• határozatot, illetve
• az eljárást megszüntető végzést, valamint
• a másodfokú döntést hozó hatóságnak az első fokú döntést megsemmisítő és új eljárásra utasító vég-
zését 21 napon belül kell meghozni és gondoskodni a döntés közléséről
Kivételes ügyintézési határidők (rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig csak törvény
vagy kormányrendelet állapíthat meg):
• veszélyhelyzet elhárítása, kár megelőzése esetén

• ügy bonyolultsági foka (külön jogszabály alapján)
• soronkívüliség
Határidő meghosszabbítása: indokolt esetben, legfeljebb 21 nappal (soron kívüliség esetén 15 nappal)
További szabályok:
• Naptári napokban, és nem munkanapokban kell megállapítani a közigazgatósági hatósági eljárások-

ban a határidőket, ugyanakkor az ügyintézés kezdetét a hatóságoz való beérkezést követő munka-
naptól számolják.
• Ügyintézési határidőbe nem számító időtartamok:
pl. szakhatósági közreműködés, szakvélemény elkészítése, hiánypótlás időtartama, eljárás felfüggesz-
tése - ettől jogszabály eltérhet (a „bruttó” és a „nettó” ügyintézési határidő közeledhet).
• A határidő elmulasztása esetén: illeték- és díj-visszafizetési kötelezettség.
2/10/7: Ismertesse az eljárási kötelezettség tartalmát és vesse össze e kötelezettség megsértésekor irány-
adó szabályokat az államigazgatási és az önkormányzati hatóságok mulasztása esetén! (76. old) – „a má-
sodik részre vonatkozó válaszban nem vagyok biztos” Ez kiegészítve a Fb kidolgozással

eleget, a hatóság jogellenes hallgatásáról beszélünk. Ebben az esetben a felügyeleti szerv az erre irányuló
kérelem megérkezésétől vagy a hivatalos tudomásszerzéstől számított 8 napon belül kivizsgálja a mulasztás
okát, és a mulasztó hatóságot az eljárás soron kívüli lefolytatására utasítja. Amennyiben a megállapított
újabb határidő eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv az eljárásra haladéktalanul a mulasztóval azonos
hatáskörű másik hatóságot jelöl ki, és egyidejűleg a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kez-
deményez. A kezdeményezés alapján a fegyelmi eljárás megindítása kötelező, és a kijelölt hatóságnak soron
kívül döntést kell hoznia.
Az ismételten mulasztó hatóságtól az ügy nem vonható el, és az eljárásra más hatóság nem jelölhetőki, ha
a hatóság hatásköre hatósági igazolvány vagy hatósági bizonyítvány kiadására, hatósági nyilvántartás veze-
tésére terjed ki, vagy hatásköre kizárólagos.
Ha a képviselő-testület, a polgármester, a bizottság, a társulás (vagyis önkormányzati hatóság) elmulasztotta

önkormányzati hatósági ügyben eljárási kötelezettségét, a fővárosi és megyei kormányhivatal felhívja a mu-
lasztó tisztségviselőt vagy testületet, hogy soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül folytassa le az
eljárást. Ilyenkor az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás eredménytelensége esetén az ügyfél vagy a
fővárosi és megyei kormányhivatal, továbbá ha az adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti
szerv az intézkedési, eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a közigazgatási ügyek-
ben eljáró bíróság kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására.
A hatóság hallgatását orvosló másik szabályként jelenik meg az ügyészi felhívás arra vonatkozó szabálya is,
mely szerint a mulasztás megszüntetésére irányuló ügyészi felhívásban megállapított határidő eredményte-
len elteltét követően az ügyész a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat a hatóság eljárásra
kötelezése érdekében.
Fb.kidolgozás:
A hatóságot eljárási kötelezettség terheli, vagyis a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén v.
kijelölés alapján köteles eljárni.
Ha a hatóság az elj. kötelezettségének nem tesz eleget: a hatóság jogellenes hallgatásáról beszélünk. Ez
esetben a felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérkezésétől v. a hivatalos tudomásszerzéstől számí-
tott 8 napon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és a mulasztó hatóságot az eljárás soron kívüli lefolytatására
utasítja. Ha a megállapított újabb határidő eredménytelenül telt el: a felügyeleti szerv a mulasztóval azonos
hatáskörű másik hatóságot jelöl ki és a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezdeményez.
Ha a mulasztó képviselő-testület, a polgármester, a bizottság, a társulás (vagyis önkormányzati hatóság)
elmulasztotta önk. hatósági ügyben eljárási kötelezettségét, a fővárosi és megyei kormányhivatal felhívja a
mulasztó tisztségviselőt v. testületet, hogy soron kívül, de legkésőbb 30 napon belül folytassa le az elj-t.
Amennyiben felhívás nem jár eredménnyel: a kormányhivatal a közig. ügyekben eljáró bíróság útján,
nemperes elj-ban kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására. Ugyanez történik akkor, ha az adott ügyben
nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti szerv nem tesz eleget az intézkedési, eljárási kötelezettségének;
mindezen esetekben az ügyfél kérelme alapján kerül sor a bírósági kötelezés kibocsátására.
A hatóság hallgatását orvosló másik szabályként jelenik meg az ügyészi felhívás: a mulasztás megszünte-
tésére irányuló ügyészi felhívásban megállapított határidő eredménytelen elteltét követően az ügyész a kö-
zig. ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat a hatóság elj-ra kötelezése érdekében.
2/10/8: Milyen bizonyítékok használhatóak fel a hatósági eljárás során? Sorolja fel a Ket-ben nevesített
bizonyítékokat! (100. old)
A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyí-
tésére. A hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt, de ágazati törvény előírhatja
azt is, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza. Sőt törvény vagy kor-
mányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve
előírhatja valamely szerv véleményének a kikérését is.
A Ket.-ben nevesített bizonyítékok az alábbiak (a felsoroltakon kívül még bármilyen egyéb bizonyíték is fel-
használható, amely alkalmas lehet a bizonyításra):
 az ügyfél nyilatkozata;
 az irat;
 a tanú vallomása;
 a szakértő véleménye,
 a szemléről készült jegyzőkönyv;
 a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv;
 a tárgyi bizonyíték.
2/10/9: Ismertesse a közigazgatási hatósági ügy fogalmát és annak tartalmát!
A Ket. tárgyi hatálya megmutatja, hogy a Ket.-et milyen közigazgatási hatósági ügyek esetében kell alkal-
mazni.
Közigazgatási hatósági ügy:
a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság
• az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg;

• adatot, tényt vagy jogosultságot igazol;
• hatósági nyilvántartást vezet vagy
• hatósági ellenőrzést végez,
b) tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés
• a fegyelmi és etikai ügyek kivételével;

• ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy
más szervezeti tagsághoz köti.
2/10/10: Milyen típusait különböztethetjük meg a hatósági döntéseknek? (117. old)
Az ügy érdemében hozott döntések: hatósági határozat
Eljárás során felmerült minden más kérdésben hozott döntések: hatósági végzés
A fentiekben említett két döntéstípus mellett léteznek ún. speciális döntések is, amelyek jellegüket vagy
tartalmukat tekintve különböznek a határozattól vagy a végzéstől.
Ebbe a csoportba az alábbiakat soroljuk:
• a jogszerű hallgatás útján létrejött döntés;

• az egyezség jóváhagyása;
• a hatósági szerződés;
• az egybefoglalt döntés;
• a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés, a hatósági igazolvány, a hatósági bizonyítvány
2/10/11: Ismertesse a szakértőre vonatkozó szabályokat a hatósági eljárás bizonyítási szakaszát illetően!
(113.old)
Ket. szerint szakértőt kell meghallgatni vagy szakértői véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóság nem rendel-
kezik megfelelő szakértelemmel, és az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához külön-
leges szakértelem szükséges, vagy jogszabály írja elő a szakértő igénybevételét.
Szakértő kötelezettségei, jogai:
• Megjelenési, véleményadási (szakvélemény) kötelezettség, tartózkodás a hamis véleményadástól.

• Iratbetekintés, jelenlét egyes eljárási cselekményeknél, kérdezés joga.
Szakértőként nem járhat el
 akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll fenn,
 aki tanúként nem hallgatható meg, vagy
 a tanúvallomást megtagadhatja.
Nincs helye szakértő kirendelésének, ha törvény vagy kormányrendelet szakhatósági állásfoglalás beszerzé-
sét írja elő.
2/10/12: Határozza meg a hatáskör fogalmát és szabályait! (75. old)
Hatáskör: azt mutatja meg, hogy a konkrét ügyben milyen típusú közigazgatási szerv járhat el, illetve melyik
szint jogosult eljárni
Azt, hogy az országon belül a közigazgatási szervek közül melyik típusú hatóság jár el, a hatásköri szabályok
állapítják meg, míg az illetékesség azt mutatja meg, hogy az azonos hatáskörű szervek közül melyik szerv jár
el a konkrét közigazgatási hatósági ügyben.
A hatáskör szabályai azt mutatják meg, hogy valamely ügycsoportban milyen típusú és milyen szintű állam-
igazgatási szerv jár el. A hatóság hatáskörét mindig jogszabály állapítja meg, melyben meg kell határozni az
első fokon eljáró, továbbá a fellebbezést elbíráló hatóságot is.
A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását más hatóságra nem ruházhatja át, kivéve, ha törvény, a ha-
táskör törvényben meghatározott esetben, az ott meghatározott másik hatóságra való átruházását kivétele-
sen lehetővé teszi. Törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott ügyekben az integrált ügyfélszol-
gálat (kormányablak) az ügyre vonatkozó külön jogszabályban meghatározott, az eljárásra hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező hatóság mellett az elsőfokú eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező hatóságnak minősül. Önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület jár el, de a
képviselő-testület önkormányzati rendeletben ezt a hatáskörét a polgármesterre, a bizottságára, a társulá-
sára vagy a jegyzőre átruházhatja. Nem minősül azonban a hatáskör átruházásának, ha a hatáskör gyakorlója
kiadmányozási jogát jogszerűen átengedte.
A jogszabályban meghatározott hatáskör elvonása a hatóságtól egy másik hatóság által tilos, de nem minő-
sül annak, ha
• kijelölt hatóság jár el, vagy

• több hatóság a hatáskörét megosztva gyakorolja
eleget, a hatóság jogellenes hallgatásáról beszélünk.
2/10/13: Határozza meg az illetékesség fogalmát és szabályait! (77. oldal)
Illetékesség: arra ad választ, hogy több azonos hatáskörű szerv közül területi alapon melyik az az egy ható-
ság, amely a konkrét ügyben eljárhat.
Amennyiben megállapítottuk, hogy a hatóságnak van joghatósága és hatásköre, meg kell vizsgálnunk az ille-
tékesség szabályait is. Ehhez nyújtanak segítséget a törvényben nevesített ún. illetékességi okok is, melyek-
nek két fajtáját különböztetjük meg:
• általános és
• speciális illetékességi okok.
Az általános illetékességi okok az alábbiak:
Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az a hatóság jár el, amelynek
illetékességi területén
• az ügyfél lakóhelye/tartózkodási helye, ennek hiányában értesítési címe, illetve nem természetes
személy ügyfél esetében székhelye, telephelye, fióktelepe van (ha az ügyfél lakcíme ismeretlen.
Ilyenkor a lakcímet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani);
• az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik;
• az ügy tárgyát képező tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, vagy
• a jogellenes magatartást elkövették.
Az általános illetékességi okok mellett ún. speciális illetékességi szabály, hogy például amennyiben az ügy-
félnek nincs ismert lakóhelye, az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság,
jegyző hatáskörébe tartozó ügyben pedig a fővárosi főjegyző az illetékes.
Amennyiben egy ügy egyszerre több hatóság előtt is elkezdődik az ún. megelőzés elve alapján az ügyben
illetékességgel rendelkező azonos hatáskörű hatóságok közül az ügyfél kérelmének hiányában az jár el,
amelynél az eljárás előbb indult meg.
2/10/14: Határozza meg, hogy hatósági ügyben ki lehet ügyfél! (73. oldal)
Az ügyfél a Ket. szerint
az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet;
• akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti;
• akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve
• akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz
• ügyféli jogokkal felruházott szervezet,
• hatóságként vagy szakhatóságként részt nem vevő, de feladatkörében érintett szerv.
Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azoknak a személyeknek a körét,

akik az előző bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősülnek. Őket ex lege ügyfélnek nevez-
zük. Ilyennek minősül külön jogszabály rendelkezése esetén az abban meghatározott hatásterületen lévő
ingatlan tulajdonosa (ilyenek például a sok ügyfeles eljárások is) és az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát
az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
2/10/15: Sorolja fel a hatóság döntésének közlési módjait és a közlés általános szabályait! (124. old)
A közigazgatási hatósági döntést mindig közölni kell azzal, akire nézve az valamilyen jogot vagy kötelezett-
séget állapít meg, illetve azokkal a szervekkel, amelyek tájékoztatását a Ket. előírja, ugyanis a döntés csak
abban az esetben tudja kiváltani a hozzá fűzött joghatást, ha azt közölték.
A címzettek tekintetében a Ket. különbséget tesz a határozat és a végzés közlése között.
A határozatot közölni kell:
• az ügyféllel;
• azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg;
• az ügyben eljárt szakhatósággal;
• a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel.
Ezzel szemben a végzést azzal kell közölni:
• akire nézve rendelkezést tartalmaz;

• akinek a jogát vagy jogos érdekét érinti;
• a jogszabályban meghatározott más szervvel vagy személlyel.
A közlés módjai
 postai úton,
 elektronikus úton, ideértve a telefaxot (a határozat és az önállóan fellebbezhető végzés kivé-

telével),
 kézbesítési meghatalmazott útján,
 kézbesítési ügygondnok útján,
 személyesen,
 szóban,
 hirdetmény úton,
 nyilvános közzététel útján.
A jogorvoslati határidők számítása tekintetében nagyon fontos, hogy mikor tekintjük a döntést közöltnek:
• a döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték vagy átadták.
• A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követő 15. napon kell közöltnek te-
kinteni.
2/10/16: Ismertesse a törvényes, a meghatalmazotti és az ügygondnoki képviselet jellemzőit! (91. old)
Vannak olyan esetek, amikor az ügyfél személyesen nem tud vagy nem akar eljárni. Ilyenkor az ügyfél mellett
vagy helyett képviselő járhat el, aki a képviselt személy részére szerez jogokat, illetve vállal kötelezettsége-
ket. A Ket. a képviselet három fajtáját különbözteti meg az alábbiak szerint
• törvényes;
• meghatalmazotti és
• ügygondnoki képviselet.
A törvényes képviselet valamilyen törvényi rendelkezésen alapul, vagyis a törvény erejénél fogva (ex lege)
keletkezik, ahhoz nem szükséges meghatalmazás vagy más akaratnyilatkozat az ügyféltől. Természetes sze-
mélyek esetében törvényes képviselője lehet kiskorú és nagykorú személynek is: a kiskorúak esetében a
törvényes képviselő a szülői felügyeleti jogokat gyakorló személy, többnyire a szülő, illetve a gyám. A törvé-
nyes képviselet nemcsak kiskorú, hanem nagykorú személyek esetében is felmerülhet: például, ha a nagy-
korú személy a Ptk. alapján cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá kerül.
A természetes személyek mellett a gazdasági társaságoknak is van törvényes képviselője. Azt, hogy az egyes
gazdasági társaság típusoknak ki a törvényes képviselője – így például a kft.-nek az ügyvezető igazgató – az
adott szervezetre vonatkozó jogszabály határozza meg.
A képviseleti jog tartalmát tekintve a törvényes képviselet a legszélesebb körű, vagyis a másik két képviseleti
forma a törvényes képviselethez képest korlátozottabb részjogosítványokat foglalnak magukban.
Képviseleti jog nyilatkozati úton is létrejöhet. Az ilyen nyilatkozatot nevezzük meghatalmazásnak. Megha-
talmazást tartalmilag többféleképp lehet adni: ennek megfelelően a meghatalmazás lehet általános vagy
részleges. Az általános meghatalmazás a közigazgatási eljárásjogban azt jelenti, hogy a meghatalmazó ügyfél
olyan jellegű meghatalmazást ad a meghatalmazottnak, amely lehetővé teszi számára, hogy a szóban forgó
ügyben minden egyes eljárási cselekményt megtegyen.
Ezzel szemben a részleges meghatalmazás azt jelenti, hogy a meghatalmazott csak egy vagy csak bizonyos
eljárási cselekményeket foganatosíthat az eljárás során (így például megtehet egy nyilatkozatot az ügyfél
helyett).
A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani.
A hatóság jogosult visszautasítani a meghatalmazott eljárását, ha
• az nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy

• képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja.
A képviselet harmadik formája az ügygondnoki képviselet. Ebben az esetben az ügygondnok lényegében az

ügyfél helyébe lép az eljárásban, de csak természetes személy ügyfél részére rendelhető ki, és csak akkor, ha
az ismeretlen helyen tartózkodik, vagy nem tud az ügyben eljárni, és nincs törvényes képviselője vagy meg-
hatalmazottja. Ebben az esetben az eljáró hatóság kezdeményezésére a gyámhatóság rendeli ki az ügygond-
nokot, vagy ha törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi, a hatóság maga gondoskodik ügygondnok ki-
rendeléséről.
2/10/17: Ismertesse a jogszabályi hierarchiát! (10. old)

A jogszabályok hierarchiája csak a jogalkotó szervek által alkotott jogszabályok közötti viszonyt rendezi. A
jogszabályi hierarchia lényege, hogy a hierarchia alacsonyabb szintjén álló jogszabály nem lehet ellentétes a
magasabb szintű jogszabállyal. A jogalkotás számára ez azért fontos, mert egy adott jogszabály megalkotá-
sánál tartalmi szempontból figyelembe kell venni az éppen születő jogszabálynál magasabb szintű normák
tartalmát, mert az alacsonyabb rendű szabály nem lehet azzal ellentétes tartalmú. Amennyiben ilyen eset
előfordul, az a jogszabály érvénytelenségéhez vezet.
A jogforrások közül a jogszabályok hierarchikus viszonyát az Alaptörvény állapítja meg, amikor rögzíti, hogy
mely jogszabály nem lehet ellentétes egyes más jogszabályokkal.
Ennek alapján a magyar jogszabályok között a következő hierarchia érvényesül (felülről lefelé haladva):
• Alaptörvény
• törvények,
• a Kormány rendelete, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete,
• a Kormány tagjainak rendelete,
• az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendeletei,
• a helyi önkormányzat rendelete.
2/10/18: Ismertesse a jogszabály érvényességének fogalmát és a jogszabály létrejöttéhez szükséges felté-

teleket! 17. old)
A magyar jogi nyelvben a jogszabály érvényessége alatt a jogszabály „bizonyos súlyos hibáktól mentesen
létezését”, „jogi hatás kifejtésére való alkalmasságát” értjük. Az érvényességnek nincs mértéke vagy kiterje-
dése: egy jogszabály vagy érvényes (azaz létezik, bizonyos súlyos hibáktól mentes és alkalmas jogi hatás ki-
fejtésére), vagy nem.
A jogszabály érvényes létrejöttéhez négy feltétel együttes megvalósulása szükséges:
• a vonatkozó eljárási szabályok betartása a jogalkotási eljárás során,

• a jogszabályi hierarchiának való megfelelőség,
• az arra jogosult személy vagy szerv által történt megalkotás (a jogalkotó hatáskörrel rendelkező szer-
veket kizárólag az Alaptörvény határozhatja meg, tekintve, hogy a jogszabályok kötelező erejének
jogi forrása az alkotmány)
• a jogszabály kihirdetése a megfelelő formában megtörténjen(a jogszabályokat – az önkormányzati
rendelet kivételével – Magyarország hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben kell kihirdetni)
2/10/19: Ismertesse a jogszabályok hatályát (a hatály fogalma, fajtái)!
A jogszabály (Ket.) hatálya mutatja meg azt, hogy egy adott jogszabály milyen személyekre, szervezetekre
vonatkozóan állapít meg jogokat és kötelezettségeket (személyi hatály), milyen életviszonyokra vonatkozó
szabályokat tartalmaz (tárgyi hatály), milyen területen (területi hatály) és milyen időben (időbeli hatály) ér-
vényesek a rendelkezései, illetve ezeken a területeken, illetve ezekre a személyekre és ügycsoportokra vo-
natkoztatva kötelező a rendelkezéseit mindenkinek betartani.
A hatály fajtái:
 tárgyi;
 személyi és szervi;
 területi;
 időbeli.
A Ket. tárgyi hatálya megmutatja, hogy a Ket.-et milyen közigazgatási hatósági ügyek esetében kell alkal-
mazni.
2/10/20 Ismertesse a jogszabályalkotás alapvető követelményeit az Alkotmánybíróság gyakorlata és a jog-

alkotási törvény alapján!
A jogszabály szakmai tartalmának kialakítása a jogszabály előkészítőjének feladata. A tartalom kialakítása

során neki kell gondoskodnia a jogalkotással szembeni alábbi alapvető követelmények teljesüléséről:
1. az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek való megfelelés,
2. a jogrendszer egységébe való illeszkedés,
3. a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek való megfelelés és
4. a jogalkotás szakmai követelményeinek való megfelelés.
E követelmények hatékony érvényesítése érdekében a kormányzati jogszabály-előkészítő tevékenység során

a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter a törvény és a kormányrendelet tervezetét az igazságügyért
felelős miniszterrel egyetértésben terjeszti a Kormány elé, a miniszteri rendeletet pedig az igazságügyért
felelős miniszter véleményének kikérését követően adja ki. Ha a miniszteri rendelet tervezetével az igazság-
ügyért felelős miniszter alkotmányossági vagy európai uniós jogi szempontból nem ért egyet, a vitás kérdés-
ben a Kormány dönt. Szintén az igazságügyért felelős miniszter véleménye szükséges az önálló szabályozó
szerv vezetője rendeletének kiadásához.
A tervezett szabályozás várható következményeit a jogszabály előkészítőjének előzetes hatásvizsgálat elvég-

zése útján kell felmérnie. A hatásvizsgálat a jogalkotói döntés megalapozása, a jogszabályok hatékonyságá-
nak növelése, valamint a minőségi jogalkotás elősegítése céljával végzett elemzés, amely a becsült költségek
és következmények, valamint az egyedi, váratlan következmények kockázata tekintetében nyújt tájékozta-
tást a döntéshozónak.
A hatásvizsgálatnak ki kell terjednie a tervezett jogszabály valamennyi jelentősnek ítélt hatására, a jogszabály
megalkotásának szükségességére és a jogalkotás elmaradásának várható következményeire, valamint a jog-
szabály alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti és pénzügyi feltételekre. A hatásvizsgálat során kife-
jezetten vizsgálni kell a tervezett szabályozás társadalmi, gazdasági, költségvetési, környezeti és egészségi,
valamint adminisztratív terheket befolyásoló hatásait.
A jogszabály előkészítője a jogszabály normaszövegének tervezetéhez indokolást készít, amelyben be kell

mutatnia azokat a társadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a tervezett szabályozást szük-
ségessé teszik, valamint ismertetnie kell annak várható hatásait, továbbá az európai uniós jog által érintett
szabályozás esetén tájékoztatást kell adnia a tervezett szabályozásnak az európai uniós joggal való összhang-
járól.
Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróság megvizsgálja és ha-

tározatával megsemmisíti az alaptörvény-ellenesnek talált jogszabályokat és közjogi szervezetszabályozó
eszközöket. Az Alkotmánybíróság formálisan tehát nem jogalkotó szerv, ugyanakkor jogszabály-megsemmi-
sítő hatásköre miatt egyfajta „negatív jogalkotást” végez. Az Alaptörvény szabályainak értelmezésére Ma-
gyarországon végső soron az Alkotmánybíróság jogosult, ezért az alkotmányi rendelkezések tartalmának
megállapításakor igen jelentős az Alkotmánybíróság szerepe.
Az Alkotmánybíróság határozatai tehát nem tekinthetők jogalkotói jogforrásnak, viszont olyan kitüntetett
jogalkalmazói döntésnek, amely alapján az általános magatartási szabályokat hordozó jogforrások közé
sorolandók. Az Alkotmánybíróság határozatai az alaptörvény-ellenes jogi normát megsemmisítik, azaz min-
denkire kötelező erővel (erga omnes) törlik a jogrendből.
Az Alkotmánybíróság határozatai ezen túlmenően alkotmányos követelményeket, a jogalkotókat és a jogal-

kalmazókat is kötelező értelmezési tartományokat és alapelveket is meghatároznak, amelyek figyelmen kívül
hagyása az így alkotott jogi norma vagy meghozott bírói döntés megsemmisítésével jár.
Ezen túl azonban az Alkotmánybíróság bizonyos állami szervek indítványára absztrakt módon és hivatalosan
is értelmezheti az Alaptörvényt. Ezek az alkotmányértelmező határozatok formálisan is mindenkire kötele-
zők.
2/10/21 Ismertesse a közjogi szervezetszabályozó eszközöket! (jellemzői, fajtái, tárgyköre, kibocsátóik)
A jogforrások csoportosításának részeként említhetjük a közjogi szervezetszabályozó eszközöket.
A közjogi szervezet szabályzó eszközök sajátos normák (a jogszabályok mellett).
A jogszabályok mellett az állami szervek kapcsolatában jelentősek a közjogi szervezetszabályozó eszközök.

Ezen jogforrásoknál alapvető követelmény, hogy az állampolgárok számára jogokat és kötelezettségeket
nem állapíthatnak meg, de a szervezeti rendszeren belüli szervekre nézve normatív jellegű irányítási eszkö-
zök, s ez különbözteti meg őket a jogszabályoktól.
A hatályos szabályozás a közjogi szervezetszabályozó eszközök két csoportját ismeri, a normatív határoza-
tot és a normatív utasítást.
Normatív határozatok olyan határozatok, melyek az állami és önkormányzati tevékenység végzésének, mun-
kavitelének hosszabb távra szóló meghatározását adják. E határozatok a kibocsátó szerv működési rendjét, a
kibocsátó szerv által irányított szervek feladatait, a feladatkörükbe tartozó terveket állapítják meg, és a ha-
tározatok kiadása valamely testületi szerv illetékességébe tartozik.
Jelentőségénél fogva kiemelkedik közülük az Országgyűlés Házszabálya - amely formailag az Országgyűlés nor-
matív határozata -, és amelynek elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Normatív utasításban szabályozhatja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a testületi központi államigaz-

gatási szerv kivételével a központi államigazgatási szerv vezetője, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a leg-
főbb ügyész, az alapvető jogok biztosa, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az Állami Számvevőszék elnöke, a
fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője, valamint a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés
elnöke és a jegyző a vezetése, az irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését,
valamint tevékenységét.
Emellett törvényben meghatározott tárgykörben normatív utasítást adhat ki az Országgyűlés, a köztársa-

sági elnök, az Alkotmánybíróság, az alapvető jogok biztosa, az önálló szabályozó szerv, valamint a Miniszter-
elnökség és a minisztérium hivatali szervezetének vezetője, amely a szerv állományába tartozó személyekre
kötelező.
2/10/22 Ismertesse a jogi normák szerkezeti elemeit!
A jogi normák szerkezetükre nézve három elemből állnak, hipotézisből, diszpozícióból és szankcióból.
Az első szerkezeti elem a hipotézis vagy feltétel. Ez az elem jelöl egy olyan tényállást, amely bekövetkezése
esetén a jogalkotó egy meghatározott magatartást ír elő vagy tilt el. A magatartás pontos, részletes körbe-
írása fontos feladata a hipotézisnek.
A jogi norma második szerkezeti eleme a diszpozíció, a rendelkezés, amely tartalmazza azt a magatartást,
amelyet a jogalkotó a hipotézisben körülírt tényállás megvalósulása esetére ír elő. Amennyiben tehát meg-
valósul a hipotézis, úgy a diszpozícióban előírtakat kell, illetőleg lehet vagy akár tilos alkalmazni – ezen meg-
különböztetésnél fogva három típusú diszpozíciót különíthetünk el: a parancsoló, a megengedő és a tiltó
diszpozíciót, rendelkezést.
A harmadik elem a jogkövetkezmény, a szankció, amely alapvetően a hipotézisben és a diszpozícióban kö-

rülírt magatartáshoz rendelt állami magatartást jelöli.
Megkülönböztethetünk pozitív vagy negatív jogkövetkezményt aszerint, hogy a jogalkotó a diszpozíciószerű
magatartáshoz kedvező vagy hátrányos jogkövetkezményt fűz-e – de ezek is tovább csoportosíthatóak asze-
rint, hogy a diszpozíciószerű magatartás követése vagy éppen az attól való tartózkodás esetére írja-e elő a
jogalkotó a jogkövetkezmény alkalmazását.
A jogi normának, így végső soron a jognak:
 általánosnak;
 közzétettnek;
 jövőbeni cselekvésre irányulónak;
 világosnak;
 ellentmondásmentesnek;
 lehetségest követelőnek;
 bizonyos stabilitással rendelkezőnek;
 a kinyilvánított szabály és a hivatalos cselekvés közt egyezést mutatónak kell lennie.
2/10/23: Ismertesse a jogforrás fogalmát és fő típusait!
Fogalma: A jogforrások egyrészt azt határozzák meg, hogy a jogi rendelkezések honnan erednek, mely tes-
tületek és szervek alkotják meg ezeket (pl. az Országgyűlés vagy a Kormány), másrészt hogy honnan ismer-
hetők meg ezek a rendelkezések. Azaz a jogforrások egyrészt normákat kibocsátó döntési formák, másrészt
a jogalkotó hatáskört és annak gyakorlását, a jogalkotási eljárást, a jogalkotó tényt is jelentik. Ez alapján
megkülönböztethetünk belső (anyagi) jogforrást, amely a normát létrehozó jogalkotó szervet jelenti, és
külső (alaki) jogforrást, vagyis az alkotott norma megjelenési formáját.
A belső jogforrás tehát azt a személyt vagy szervezetet jelenti, aki/amely egy meghatározott formát öltő jogi
normát jogosult kiadni. (Így például Magyarországon belső jogforrásnak tekintjük az állampolgárokra köte-
lező magatartási szabályt előíró szerveket, úgymint az Országgyűlés, a Kormány, a Magyar Nemzeti Bank
elnöke, a Kormány tagjai, az önálló szabályozó szerv vezetője és a helyi önkormányzat képviselő-testülete.)
A külső jogforrás az a tárgyiasult forma, amely érzékelhetővé, ezáltal felfoghatóvá teszi a magatartási sza-
bályokat (normákat).
2/10/24: Ismertesse az Országgyűlés törvényhozó hatáskörének fő jellegzetességeit! (Milyen tárgykörök-
ben és milyen szótöbbséggel alkothat törvényt az Országgyűlés? Hozzon példákat a lehetséges esetekre!
A jogszabályok hierarchiájának élén a törvények találhatók. Törvény nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel,
az abba ütköző törvényt az Alkotmánybíróság – a jogosult indítványára – megsemmisíti, vagy olyan alkotmá-
nyos követelményt ír elő, amelynek a későbbi törvényalkotás során történő negligálása a törvényi rendelke-
zés megsemmisítését vonja maga után.
Az Országgyűlés univerzális törvényhozó hatáskörrel rendelkezik. Ennek értelmében törvénnyel bármilyen

tárgykört, bármilyen tartalommal, bármilyen részletességgel lehet szabályozni.
Normatív tartalom nélkül, szimbolikus tartalmat is törvénybe foglalhat. Az Országgyűlés jogalkotó hatásköre
más jogalkotók irányába nyitott: szabályozási tárgyakat vonhat el más szervektől, törvénybe emelhet koráb-
ban rendeleti szintű szabályozást.
A törvény rendelkezései nem ütközhetnek az Alaptörvénybe, az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján
pedig törvény alapvető jogot csak más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme
érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges
tartalmának tiszteletben tartásával korlátozhat.
Az Alaptörvény szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja

meg. Az alapvető jogok alkotmányos szint alatti szabályozása tehát több más tárgykör mellett kifejezett
(fenntartott) törvényhozási tárgykör, azaz olyan tárgykör, amelynek szabályozása – legalább a legmagasabb
szinten – az Országgyűlés számára van fenntartva, de a törvények végrehajtására rendelet is kiadható.
A kifejezett törvényhozási tárgykörök mellett léteznek ún. kizárólagos törvényhozási tárgykörök is, vagyis
azok a tárgykörök, amelyeket minden részletükben törvénnyel kell szabályozni. A kizárólagos törvényhozási
tárgykörben alkotott törvényekhez végrehajtási rendelet nem kapcsolódhat. A magyar jogban kizárólagos
törvényhozási tárgykör például a bűncselekményeknek és azok büntetésének meghatározása.
Az Országgyűlés törvényt – határozatképesség esetén – a jelen lévő képviselők többségének, az Alaptörvény-

ben meghatározott tárgykörökben pedig a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával alkothat. Ez
utóbbiakat nevezi az Alaptörvény sarkalatos törvénynek. A sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek el-
fogadásához és módosításához a – határozatképes számban – jelen lévő országgyűlési képviselők kétharma-
dának szavazata szükséges. Azt kizárólag az Alaptörvény határozza meg, hogy mely tárgykörökben kell a
jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával törvényt alkotni. Egy törvény magában fog-
lalhat sarkalatos és nem sarkalatos szabályozási tárgykört is. Ezért az egyes törvények ún. sarkalatossági
záradékban deklarálják, hogy a törvény vagy egyes rendelkezései az Alaptörvény mely rendelkezése alapján
minősülnek sarkalatosnak.
A sarkalatos törvények csupán eljárási szempontból különböznek az egyéb törvényektől, a sarkalatos törvény
a jogszabályi hierarchiában nem áll a többi törvény felett, minden törvény egyenrangú.
Ugyanakkor sarkalatos törvényt nem lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni egyszerű törvénnyel.
2/10/25: Ismertesse a dereguláció fogalmát, fajtáit, valamint a Jat.-nak a deregulációval kapcsolatos ren-
delkezéseit!
Az adott jogrendszer áttekinthetőségéhez nagymértékben hozzájárul, hogy mennyi abban a ténylegesen

hatályosuló jogi norma, illetőleg milyen súlyt képviselnek abban a felesleges, idejétmúlt szabályozások. Ez
utóbbiak kiszűrésére szolgálnak a különböző deregulációs szervezetek és módszerek.
A deregulációnak két szintjét különböztetjük meg:
 technikai dereguláció a már végrehajtott, kiürült jogszabályok kiszűrését jelenti,
 tartalmi dereguláció, amely tevékenység a jogi beavatkozás mérséklésére, a bürokratikus terhek

csökkentésére és a piacgazdaság kialakítását gátló túlzott állami beavatkozás mérséklésére kon-
centrál, érdemi jogtisztítást céloz meg.
A jogalkalmazás és az utólagos hatásvizsgálat tapasztalatait figyelembe véve a miniszter köteles gondoskodni

arról, hogy a tárgykört érintő új jogi szabályozás vagy módosítás megalkotása során, ennek hiányában e cél-
ból kiadott jogszabály keretében
 az elavult, szükségtelenné vált,
 a jogrendszer egységébe nem illeszkedő,

 a szabályozási cél sérelme nélkül egyszerűsíthető, a jogszabály címzettjei számára gyorsabb, kevésbé
költséges eljárásokat eredményező szabályozással felváltható,
 a normatív tartalom nélküli, tartalmilag kiüresedett vagy egyébként alkalmazhatatlan, vagy
 az indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű szabályozást megvalósító,
a feladatkörébe tartozó jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezésére, illetve megfelelő módosítá-
sára kerüljön sor.
E felülvizsgálat lefolytatásáról az általa alkotott rendelet esetén a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az önálló
szabályozó szerv vezetője, az önkormányzati rendelet esetén a jegyző gondoskodik.
2/10/26: Mikor kell átmeneti rendelkezést alkotni, és mit lehet abban előírni?
Átmeneti rendelkezéseket akkor kell alkotni, ha az új szabályozás szükségessé teszi, hogy előre meghatáro-
zott vagy előre meg nem határozható átmeneti időszakban, a jogszabály hatálya alá tartozó meghatározott
esetekben a jogszabály alkalmazandó rendelkezéseitől eltérő szabályokat kelljen alkalmazni. Átmeneti ren-
delkezéseket kell alkotni akkor is, ha a szabályozás bevezetéséhez szükséges konkrét teendőkről kell intéz-
kedni. Főszabály szerint az átmeneti rendelkezéseket annak a jogszabálynak kell tartalmaznia, amelynek al-
kalmazására vonatkozó rendelkezést tartalmaz (alapjogszabály)
Az átmeneti rendelkezésekben pontosan meg kell határozni, hogy azok a jogszabály hatálya alá tartozó mely
esetekre vonatkoznak.
Átmeneti rendelkezésben lehet előírni, hogy az átmeneti időszakban
 már a jogszabály hatálybalépését megelőzően bekövetkezett jogi tények értékelése során is az új sza-
bályozást kell a joghatás kiváltása szempontjából figyelembe venni;
 az adott jogszabály rendelkezéseit nem kell alkalmazni;
 az adott jogszabály rendelkezéseit az átmeneti rendelkezések között meghatározott eltérésekkel kell

alkalmazni;
 az adott jogszabály rendelkezései helyett a jogszabály hatálybalépése előtt hatályos szabályozást kell
alkalmazni; vagy
 az adott jogszabály rendelkezései helyett az átmeneti rendelkezések között meghatározott átmeneti

szabályokat kell alkalmazni.
Törvény esetén utalni kell annak sarkalatos voltára is: ha a törvény vagy annak valamely rendelkezése az
Alaptörvény valamely rendelkezésének végrehajtását biztosítja, és az alapján sarkalatosnak minősül, ezt az
Alaptörvény vonatkozó rendelkezésére hivatkozást tartalmazó sarkalatossági záradékban meg kell állapítani.
A sarkalatossági záradékot önálló szakaszban kell elhelyezni, és attól függően kell szerkeszteni, hogy az egész
törvény vagy csupán annak valamely része szolgál az Alaptörvény valamely rendelkezésének végrehajtására.
Modul 5p csop.
2/5/1: A hatósági eljárás hányadik szakasza a végrehajtási szakasz? Melyek a hatósági végrehajtás előfel-
tételei, melyeknek együttesen kell fennállni ahhoz, hogy a végrehajtásra sor kerülhessen?
A hatósági eljárás harmadik eshetőleges szakasza. (első szakasz: I. fokú eljárás (alapeljárás); második szakasz:
jogorvoslati szakasz)
Bekövetkezésének konjunktív feltételei a Ket. szerint:
• önkéntes teljesítés hiánya;
• jogerős (kötelezettséget megállapító) döntés;
• igény el nem évülése.
2/5/2: Ismertesse az eljárási költség megelőlegezésével kapcsolatos szabályokat!
Az eljárási költség előlegezése függ attól, hogy kérelemre vagy hivatalból indult az eljárás.
 Kérelemre indult eljárás: főszabály szerint az ügyfél előlegezi meg az eljárási költséget (kiv. ha jogsza-
bály másképp nem rendeli)
o több azonos érdekű ügyfél: egyetemlegesen felelnek az eljárási költség előlegezéséért (kiv.
eltérő megállapodás esete)
o az ügyfél az előleget letétbe helyezi a hatóságnál
o támogatóval kapcsolatos költségeket a támogatott előlegezi és viseli
 Hivatalból indult eljárás:
o Ügyfél előlegezi:
 ügyfél megjelenésével kapcsolatos költséget
 ügyfél képviseletében eljáró személy költségét
 fordítási költséget (bizonyos esetekben)
o Hatóság előlegezi:
 az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási
költséget
Főszabály szerint az előlegezésről a hatóság a költségek felmerülésekor dönt.
Kivétel:
o várhatóan magas költségek fognak felmerülni

o egyéb körülmény indokolja
 Hatóság elrendelheti a várható költségek fedezetének letétbe helyezését az ügyféltől. A letétet a ha-
tóságnál kell elhelyezni.
A bizonyítási eljárás költségeit a bizonyítást indítványozó fél előlegezi (ez nem mindig merül fel az eljárás
során).
2/5/3: Határozza meg a joghatóság szabályait!
A joghatóság szabályai azt határozzák meg, hogy a közigazgatási hatósági ügyben mely ország közigazgatási
hatósága jár el.
A Ket. általános joghatósági szabálya kimondja, hogy Magyarország területén a magyar hatóság jár el
- a magyar ügyfél, illetőleg
- a Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet
hatósági ügyében.
A Ket. által említett speciális szabályok: a magyar hatóság jár el továbbá
- nem magyar ügyfél, illetőleg
- külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy szervezet hatósági ügyében Magyarország területén, ha
uniós (általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó) vagy magyar jogszabályt kell alkalmazni.
Törvény vagy kormányrendelet alapján az ügyfél hatósági ügyében külföldön a külpolitikáért felelős minisz-
ter vagy a konzuli tisztviselő jár el.
2/5/4: Mikor kell a döntést megelőzően az ügyféllel a bizonyítékokat ismertetni?
Amennyiben a hatóság az eljárás megindításáról nem értesítette az ügyfelet, és az ügyben bizonyítási eljárást
folytatott le.
Ebben az esetben az eljárás befejezésétől számított 8 napon belül értesíti az ügyfelet, hogy az megismer-
hesse a bizonyítékokat, azokra 8 napon belül észrevételt tehessen, élni tudjon nyilatkozattételi jogával, és
további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő.
Annak ugyanis garanciális jelentősége van, hogy az ügyfél – még a határozat meghozatala előtt megismer-
hesse a bizonyítékokat.
2/5/5: Sorolja fel, hogy a hatóság mely esetekben köteles hivatalból (ex offitio) eljárást indítani és ismer-
tesse, hogy mi az ex offitio eljárás tipikus esete!
A Ket. alapján a hatóság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból megindítani
az eljárást, ha:
 jogszabály előírja
 felügyeleti szerve utasította
 bíróság kötelezte
 életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást
A közigazgatási hatóság hivatalból (ex offitio)

 eljárást indíthat, kivéve, ha az eljárás kizárólag kérelemre indítható
 kérelemre indult eljárást folytathat akkor is, ha az ügyfél időközben visszavonta a kérelmét, de a ha-
tóság tudomására jutott olyan körülmény, ami miatt az eljárást folytatja
 megállapítja a tényállást
 meghatározza a bizonyítás módját és terjedelmét (nincs kötve az ügyfél bizonyítási indítványához, de
a tényállás tisztázása szempontjából minden fontos körülményt figyelembe vesz)
 felülvizsgálhatja a saját/felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság döntését
 kijavíthatja, kiegészítheti, módosíthatja és visszavonhatja saját döntését
2/5/6: Ismertesse a közigazgatási határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálatával kapcsolatos legfonto-
sabb szabályokat!
A 2011. évi CLI. törvény szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja szerint az Alkotmánybírósághoz
alkotmányjogi panasszal fordulhat egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha:
 ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az

alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be és
 jogorvoslati lehetőségeit kimerítette vagy
 nincs számára jogorvoslati lehetőség biztosítva
A Ket. úgy rendelkezik, hogy
 ha az ügyfelek között létrejött egyezséget jóváhagyó határozat meghozatala során alkalmazott alap-
törvény-ellenes jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés ellen az ügyfél alkotmányjogi panaszt nyújt
be
· és ez alapján az Alkotmánybíróság a jogszabályt, illetve jogszabályi rendelkezést megsemmi-
síti, de
· az Alkotmánybíróság nem mondja ki a megsemmisített jogszabálynak vagy jogszabályi rendel-
kezésnek az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben való alkalmazhatóságát,
· az ügyfél az alkotmánybírósági határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül kérel-
met nyújthat be az egyezséget jóváhagyó hatósághoz a határozat módosítása, illetve vissza-
vonása iránt.
 Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján csak valamely jogszabályi rendelkezés le-
hetséges értelmezését nyilvánítja alaptörvény-ellenessé, a fentieket kell alkalmazni az alaptörvény-
ellenes értelmezés eredményeképpen hozott határozat tekintetében is.
2/5/7: Ismertesse a hiánypótlásra vonatkozó szabályokat, megjelölve a hiánypótlás elmulasztásának eset-

leges jogkövetkezményét is!

Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított 8 napon
belül – megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett
– hiánypótlásra hívja fel. Hiánypótlás azonban később is szükségessé válhat: amennyiben ugyan a kérelem
nem volt hiányos, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges, a hatóság szin-
tén kibocsáthatja a hiánypótlási felhívást.
Fontos szabály, hogy nem bocsátható ki hiánypótlási felhívás olyan adat igazolására vagy melléklet csato-
lására, amelyet a hatóságnak kell beszereznie, vagy ha az ügyfél a tartalmilag hiánytalan kérelmet azért nem
formanyomtatványon vagy elektronikus űrlapon nyújtja be, mert a formanyomtatvány kitölthető és letölt-
hető változatát a hatóság az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint nem tette közzé.
Ha az ügyfél a hiánypótlási felhívásnak nem tesz eleget, a szakhatóság a hiánypótlás elmulasztásáról értesíti
a hatóságot, amely a hiánypótlás elmulasztásának jogkövetkezményeként – ha az eljárás hivatalbóli folyta-
tásának nincs helye – az eljárást megszünteti.
2/5/8 Ismertesse a sommás eljárásra vonatkozó rendelkezéseket!
Főmenü
A kérelemre induló eljárás sommás eljárás, ha
• a kérelem és mellékletei, valamint a hatóság rendelkezésére álló adatok (ideértve az olyan adatokat
is, amelyek szolgáltatására a kérelmező nem kötelezhető) alapján a tényállás tisztázott,
• nincs ellenérdekű ügyfél és
• az eljárásra irányadó ügyintézési határidő nem éri el a két hónapot vagy a hatvan napot.
Ha a hatóság megállapítja, hogy a fentiekben meghatározott bármely feltétel nem áll fenn, a sommás eljárás
szabályait mellőzi, és függő hatályú döntést vagy a Ket. alapján meghatározott egyéb döntést hoz (pl. az
eljárást megszünteti).
2/5/9: Határozza meg a jogszabály fogalmát!

Adott államban a jogrendszert az adott időpontban adott területen hatályban lévő jogi normák összessége
adja, melyek egy alcsoportját alkotják a jogszabályok:
 Olyan általánosan kötelező magatartási szabályok, amelyeket az arra kifejezetten feljogosított

közhatalmi szervek azzal a céllal alkotnak meg vagy adnak ki, hogy a jövőre nézve absztrakt jelleggel
szabályozzák a társadalmi viszonyokat.
 Formálisan is mindenkire nézve kötelezőek, és érvényesülésüket végső soron a közhatalom kényszerítő

ereje is biztosítja.
 Az Alaptörvény kimondja, hogy általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az

Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban
kihirdetett jogszabály állapíthat meg.
 Az Alaptörvény szerint a jogszabályok nem lehetnek ellentétesek az Alaptörvénnyel.
 Az Alaptörvény nem jogszabály!
2/5/10: Sorolja fel, hogy mely szervek alkothatnak rendeletet békeidőben!
I. Központi rendeletek
a) Kormány  Kormányrendelet: a kormányrendeleteket bocsát ki, autonóm és végrehajtási típusú rende-

leteket is, amelyek törvénnyel nem lehetnek ellentétesek. A kormányrendeletet a miniszterelnök írja alá vagy
az általa a rendeletben kijelölt miniszterelnök-helyettes, és azt a hivatalos lapban (Magyar Közlöny) kell ki-
hirdetni.
b) MNB elnöke  MNB elnökének rend.: egyenrangú a Korm. rendelettel. Az MNB elnöke feladatkörében
tv-ben meghatározott felhatalmazás alapján, sarkalatos tv-ben meghatározott feladatkörében rendeletet ad
ki, a törvénnyel nem lehet ellentétes. Az MNB elnökét a rendelet kiadásban az általa a rendeletben kijelölt
alelnök helyettesíti. A Magyar Közlönyben ki kell hirdetni
c) Miniszterelnök, miniszter  Miniszterelnöki rendelet, miniszteri rendelet: A Kormány tagjai (miniszter-

elnök+miniszterek) feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek csak végrehajtási rendeletek
lehetnek. A miniszterelnök rendeletét a miniszterelnök, a miniszteri rendeletet a jogforrás kibocsátására ha-
táskörrel rendelkező miniszter írja alá. E tekintetben nem helyettesíthetőek. Törvénnyel, kormányrendelet-
tel és az MNB elnökének rendeletével nem lehet ellentétes. A Magyar Közlönyben kell kihirdetni.
d) Önálló szabályozó szervek vezetői  Önálló szabályozó szervek rendelete: vezetője törvényben megha-
tározott felhatalmazás alapján, sarkalatos törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet ad ki. Jog-
alkotó feladatkörrel rendelkező önálló szabályozó szerv jelenleg: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a
Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal. Törvénnyel, kormányrendelettel, MNB elnökének ren-
deletével, miniszterelnöki és miniszteri rendelettel nem lehet ellentétes. A Magyar Közlönyben kell kihir-
detni.
II. Helyi rendeletek
e) Önkormányzati képviselőtestület  Helyi önkormányzat rendelete.: A helyi önkormányzat testülete fel-

adatkörében eljárva törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, ill. törvényben
kapott felhatalmazás alapján alkotja. A polgármester és a jegyző írja alá. A képviselőtestület hivatalos lapjá-
ban vagy a helyben szokásos módon – az SZMSZ-ben meghatározottak szerint – kell kihirdetni. Autonóm és
végrehajtási rendeletet is alkothat. Csak a helyi önkormányzat közigazgatási területén belül érvényes.
2/5/11: Sorolja fel az Alaptörvény szerint a különleges jogrend típusait, és írja mindegyik mellé, hogy me-
lyik szerv és milyen jogi normát alkothat!
5 típusát különböztetjük meg: rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, váratlan
támadás és veszélyhelyzet.
- Rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács rendeletet adhat ki, melyek egyes törvények alkalmazását
felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.
- Szükségállapot idején a köztársasági elnök rendeletet adhat ki.
- A Kormány veszélyhelyzet, megelőző védelmi helyzet, valamint váratlan támadás idején rendeletet alkot-
hat. Sarkalatos törvényben meghatározottak szerint egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi
rendelkezésektől eltérhet és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.
2/5/12: Jellemezze a tényállás tisztázásának szabályait!
A döntéshozatalt megelőzően a hatóságnak meg kell vizsgálnia minden lényeges körülményt. Ahhoz, hogy a
hatóság megalapozott és valós tényeken alapuló döntést hozhasson, meg kell győződnie az ügyfél által a
kérelmében leírt tények valódiságáról, illetve az általa feltárt bizonyítékok valóságtartamáról.
A tényállásoknak két fajtáját különböztethetjük meg:
- a törvényi tényállást (amelyet a jogszabályban találunk);
- a történeti tényállást (amely a valóságban megtörténik).
A tényállás tisztázása során mindig a törvényi tényállás tényeinek a párját kell megtalálnunk a történeti tény-
állás tényei között.
A hivatalbóliság alapelvének megfelelően a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisz-

tázni. Ha ehhez nem elegendők a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le.
2/5/13: Ismertesse, hogy hol kell benyújtani a fellebbezési kérelmet, továbbá hogy mi történhet a felleb-
bezési kérelem előterjesztését követően a hatósági eljárásban?
A fellebbezési kérelmet annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta. A
döntés közlésétől számított 15 napon belül lehet fellebbezést előterjeszteni. A fellebbezési kérelem először
az I. fokú hatóságra kerül.
Az I. fokú döntést hozó hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja:
• elkésett fellebbezést;
• fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést;
• önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést;
• Ket. 98. § (1a) bekezdése megsértésével benyújtott fellebbezést, valamint

• ha az ügyfél a fellebbezési elj-ért fizetendő illeték/díjfizetési kötelezettségének az I. fokú hatóság erre irá-
nyuló felhívása ellenére az erre tűzött határidő alatt nem tesz eleget, és ktg. mentességben sem részesül.
Ha a hatóság megállapítja, hogy döntése jsz-t sért: a döntését módosítja vagy visszavonja. Ugyanez igaz a
szakhatósági állásfoglalásra és döntésre.
Ha a hatóság döntése nem jogszabálysértő, de egyetért a fellebbezésben foglaltakkal és nincs ellenérdekű

ügyfél, akkor visszavonhatja, illetve módosíthatja a döntését. Ugyanez igaz a szakhatósági állásfoglalásra és
döntésre.
Ha a fellebbezési kérelem megfelelő, és az I. fokú hatóság azt nem kívánja saját hatáskörben módosítani
v. visszavonni, a fellebbezést a fellebbezési határidő leteltétől számított 8, szakhatóság közreműködése ese-
tén 15 napon belül terjeszti fel a fellebbezés elbírálására jogosult, II. fokú hatósághoz.
A felterjesztésre abban az esetben nem kerül sor, ha
• a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően kijavítja, kiegészíti, módo-

sítja, visszavonja;
• a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja;
• a fellebbezést a felterjesztést megelőzően visszavonták.
A másodfokú hatósági eljárás során a másodfokú döntést hozó hatóság a sérelmezett döntést, valamint az
azt megelőző eljárást megvizsgálja.
A másodfokú hatóság, miután megvizsgálta az első fokú döntést és az alapeljárást, különbözőképp dönthet:
• Az eredeti első fokú döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti.
• A jogszabályban meghatározott esetben a mérlegelési jogkörben hozott első fokú döntésben meghatáro-
zott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat meg.
• Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, az első fokú döntés meghozatalát követően új
tény merül fel, egyébként a tényállás további tisztázása szükséges, a döntés megsemmisítése mellett az ügy-
ben első fokú döntést hozó hatóságot végzésben új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás
lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt.
• Ha megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél bevonása szükséges, az első fokú döntést végzésben meg-
semmisíti, és az ügyben első fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja.
2/5/14: Sorolja fel a kérelem kötelező tartalmi elemeit!
A kérelemnek tartalmaznia kell:
• ügyfélnek/szervezetnek és képviselőjének a nevét, lakcímét vagy székhelyét;
• ügyfélnek a hatóság döntésére való kifejezett kérelmét, továbbá
• ha jsz. előírja, a kérelemben az ügyfél azonosíthatósága érdekében fel kell tüntetni az ügyfélnek az ügy
jellege szerinti azonosítóját is.
(Opcionális: • meg lehet adni az elektronikus levélcímet, a telefax számát v. telefonos elérhetőséget)
A kérelemhez mindig csatolni kell azokat a mellékleteket, amelyeket jogszabály előír.
2/5/15: Fejtse ki részletesen az ügyfél nyilatkozatára vonatkozó szabályokat!
Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy bármikor nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja,
illetve bizonyos korlátok között visszavonja.
- Kérelmére indult elj-ban ha a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésére álló adatok
alapján érdemben dönt, v. megszünteti az elj-t. Erről a felhívásban tájékoztatást kell adni.
Ha jogszabály lehetővé teszi, az ügyfél a nyilatkozatot az ügyfél elektronikus azonosítását követően, az infor-
máció megőrzését biztosító módon történő rögzítése mellett telefonon is megteheti, illetve a nyilatkozatté-
telt telefonon is megtagadhatja.
Ha az ügyfél cselekvőképtelen, személyes nyilatkozattételre csak akkor hívható fel, ha a nyilatkozatától vár-
ható bizonyíték más módon nem pótolható. A nyilatkozat megtételére cselekvőképtelen vagy korlátozottan
cselekvőképes ügyfél esetén csak a törvényes képviselő jelenlétében kerülhet sor, írásbeli nyilatkozat esetén
a törvényes képviselő a nyilatkozatot aláírja.
Eltérő szabályok vonatkoznak az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettségére, ami szintén ügyfél nyilatkozatnak
tekinthető. Hivatalból folytatott elj-ban az ügyfél, kérelemre indított eljárásban az ellenérdekű ügyfél köteles
közölni az eljáró hatósággal az érdemi döntéshez szükséges adatokat.
Ha az ügyfél nem tesz eleget adatszolgáltatási kötelezettségének, akkor eljárási bírsággal sújtható.
A törvényen vagy kormányrendeleten alapuló adatszolgáltatást hivatalból folytatott eljárásban az ügyfél, il-
letve kérelemre indult eljárásban az ellenérdekű ügyfél akkor tagadhatja meg, ha
 az ügyfél nem kapott felmentést az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősített adatra
vonatkozó titoktartási kötelezettség alól;
 nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.
- Az ügyfelet igazmondási kötelezettség terheli. Ha valótlan tényt/adatot állít, tényt jogellenesen elhallgat,
eljárási bírsággal sújtható.
- Írásban és szóban is nyilatkozatot tehet (utóbbit jkv-be kell foglalni).
2/5/16: Soroljon fel legalább öt végzéstípust, amellyel szemben önállóan nyújtható be fellebbezés!
 az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló;
 a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító;
 eljárást megszüntető;
 eljárás felfüggesztését kimondó vagy a felfüggesztésre irányuló kérelmet elutasító;
 ügyintézési határidő túllépésével kapcsolatos;
 eljárási bírságot kiszabó;
 fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító;
 iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott és
 fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, az elj. ktg. megállapításával és viselésével kapcsolatos, a

ktg-mentesség iránti kérelmet elutasító, a ktg-mentesség módosításáról v. visszavonásáról
szóló I. fokú végzés.
2/5/17: Sorolja fel a hatósági ellenőrzés tárgyát és eszközeit!

A hatósági ell. egy speciális elj-típusnak tekintendő, melyre a Ket. rendelkezéseit a hatósági ellenőrzésre vo-
natkozó speciális szabályok figyelembe vételével kell alkalmazni.
Tárgya: A hatóság – hatáskörének keretei között – ellenőrzi
• a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását,
• a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítését.
Eszközei:
• adatszolgáltatás, iratbemutatás és egyéb tájékoztatás kérésével megvalósuló ellenőrzés;
• helyszíni ellenőrzés; vagy
• ha jsz. lehetővé teszi, a helyszínre v. a hatósági nyilvántartáshoz telepített, ill. a folyamatba beépített el-
lenőrző rendszerből történő táv-adatszolgáltatás útján történő ellenőrzés.
2/5/18: Sorolja fel és ismertesse az iratok fajtáit!
Az iratokat az alábbi csoportokba soroljuk:
- okirat;
- közokirat;
- magánokirat;
- egyéb irat.
 Az okirat: különféle adatokat, tényeket, jogokat, kötelezettségeket, körülményeket igazolnak, de más

írás is fontos lehet a tényállás tisztázásában (pl. levél). Okirat is rendelkezhet teljes bizonyító erővel,
ha jogszabály közokiratnak nyilvánítja.
 A közokirat olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet
- bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv;
- ügykörén belül és
- a jogszabályban megszabott alakban állít ki.
A közokirat teljes bizonyító erővel rendelkezik, az ellenkező bebizonyításáig valódinak kell tekinteni,
a bíróság vagy a hatóság azonban – ha szükségesnek találja – az okirat kiállítóját hivatalból is megke-
resheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzék. A közokirat teljesen bizonyítja a benne
foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgy-
szintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Az elektronikus
közokiratnak az eredeti papír alapú közokiratéval azonos bizonyító ereje van és fordítva.
 Magánokirat:
o Teljes bizonyító erejű magánokirat, ha
 a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta
 ha a kiállító nem saját kezűleg írta, akkor 2 tanú igazolja, hogy a kiállító saját kezűleg
írta alá
 a kiállító aláírása bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesített
 gazdálkodó szervezet esetében üzletszerűen alá van írva
 ügyvéd/jogtanácsos által szabályszerűen ellen van jegyezve
o Közönséges magánokirat (kiállító által szabályszerűen aláírt, de a teljes bizonyító erőhöz szük-
séges alaki feltételek egyikével sem rendelkezik).
Magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha az ellenérdekű fél azt kétségbe vonja/a bíró-
ság szükségesnek tartja.
 Külföldi irat: akár magánokirat, akár közokirat, a magyar külképviseleti hatóságnak diplomáciai felül-
hitelesítéssel kell ellátnia ahhoz, hogy a magyar törvények szerint bizonyító erejűnek lehessen tekin-
teni. Mellékelni kell a hiteles magyar fordítást.
2/5/19: Ismertesse, hogy a Ket. mely esetekre állapít meg speciális eljárási határidőket!
Vannak olyan eljárási cselekmények is, amelyek tekintetében a Ket. nem határoz meg semmilyen határidőt,
hanem egy ún. belső eljárási határidőt kell alkalmazni. Ilyen esetekben valamely eljárási cselekmény telje-
sítésének vagy végzés meghozatalának határidejéről nem rendelkezik, a hatóság haladéktalanul, de legké-
sőbb 8 napon belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse, vagy a végzést meghozza.
Speciális eljárási határidőket állapít meg a törvény arra az esetre, amennyiben
 kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége áll fenn, továbbá
 életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja,
 a hatóság ideiglenes biztosítási intézkedést rendelt el, vagy ha a közbiztonság érdekében egyébként
szükséges, a határozatot vagy az eljárást megszüntető végzést soron kívül kell meghozni.
2/5/20. Sorolja fel a kormány előterjesztések fő részeit és mellékleteit!
Valamennyi előterjesztésnek – a rendelkezésre álló információk alapján – már a közigazgatási egyeztetésre

bocsátás engedélyezésekor rendelkeznie kell a Kormány ügyrendjében megállapított tartalmi elemekkel.
Az előterjesztés három fő részből és a mellékletekből áll:
1. egyeztetési lap,
2. vezetői összefoglaló,
3. döntési javaslat.
Az előterjesztés melléklete tartalmazza a jogszabálytervezet szövegét, indokolását, indokolt esetben pedig

a végrehajtási jogszabály tervezetét is.
Az előterjesztéshez hatásvizsgálati lapot kell csatolni, amelyen ki kell mutatni a jogszabálytervezet várható
versenyképességi, foglalkoztatási, adminisztratív terhekre gyakorolt, társadalmi, költségvetési, környe-
zeti és természeti, egészségügyi és egyéb hatásait.
2/5/21. Ismertesse a fellebbezés és a döntés végrehajthatóságának kapcsolatát!

Fellebbezésre csak a közigazgatási hatóság 1. fokon hozott döntései ellen kerülhet sor. Hatósági határozat
esetén önállóan és általánosan, kivéve: törvény kizárja, egyezséget jóváhagyó határozat, hatósági
nyilvántartásba hivatalból történő bejegyzés esetén, ha az első fokú döntést miniszter autonóm
államigazgatási szerv, kormányhivatal vezetője vagy központi államigazgatási szerv vezetője hozta.
Végzés ellen főszabályként járulékosan, kivételek: pl. eljárást felfüggesztő végzés, eljárási bírságot kiszabó
végzés. Közléstől számított 15 napon belül, az ügyfélnek nincs indokolási kötelezettsége, csak arra kell
hivatkoznia, hogy a döntés jogát v jogos érdekét sérti.
Fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, nem emelkedik jogerőre, kivéve
fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható hat, és a részjogerő megengedése (kifejezetten nem támadott
részek esetében).
A fellebbezési kérelmet elsőfokú döntést hozó közig hatóságnál kell előterjeszteni. Ha a fellebbezés nem
érinti a szakhatóság állásfoglalását, az elsőfokú döntést hozó hatóság mellőzi a fellebbezés szakhatóságnak
való megküldését megvizsgálja:
 a fellebbezést alaposnak vagy egyébként méltányolhatónak tartja, saját hatáskörében módosítja vagy
visszavonja az elsőfokú döntést.
 a fellebbezésben leírtakat nem látja elfogadhatónak, akkor a fellebbezést az ügy iratával 8 napon belül
köteles a fellebbezés elbírálására jogosult szervhez felterjeszteni.
Amennyiben az arra jogosult fellebbezéssel él, fellebbezéssel megtámadott határozatban foglalt jogok nem
gyakorolhatók, és a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a döntés fel-
lebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható, illetve ha a hatóság nyilvánította a döntést a fellebbezés
halasztó hatályának kizárásával végrehajthatóvá.
Vannak azonban olyan típusú döntések, amelyek tekintetében a végrehajtás halasztó hatálya nem érvénye-
sül, így például az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatá-
lya, hiszen annak éppen az a rendeltetése, hogy azonnal lehetőséget biztosítson bizonyos eljárási cselekmé-
nyek foganatosítására.
A Ket. azt is meghatározza, mikor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá a döntés. Így
többek között akkor, ha
 életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következmé-
nyeinek enyhítése miatt szükséges,
 a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy
 például a döntés valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik.
A hatóság a döntésében ilyenkor a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságról külön rendelkezik, és

azt meg is indokolja, valamint rendelkezik a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról. Ha az ilyen döntésben
a hatóság teljesítési határidőt állapított meg, a végrehajtás megindítására csak e határidő eredménytelen
eltelte után kerülhet sor.
2/5/22. Soroljon fel legalább 5 olyan határidőt, amelyek időtartama az ügyintézési határidőbe nem számít
be!
Vannak olyan határidők is, amelyeknek időtartama az ügyintézési határidőbe nem számít be.
Ezek az alábbiak:
 a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, valamint az eljáró hatóság kijelölésének

időtartama;
 a jogsegélyeljárás időtartama;
 további adatnak a nyilvántartásból történő beszerzéséhez szükséges idő;
 a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívás-

tól az annak teljesítéséig terjedő idő;
 a szakhatóság eljárásának időtartama;
 az eljárás felfüggesztésének időtartama;
 a bizonyítékok ügyféllel történő ismertetésének az időtartama;
 a hatóság működését legalább egy teljes napra ellehetetlenítő üzemzavar vagy más elhárítha-
tatlan esemény időtartama;
 a kérelem, a döntés és egyéb irat fordításához szükséges idő;
 a szakértői vélemény elkészítésének időtartama;
 a hatósági megkeresés vagy a döntés postára adásának napjától annak kézbesítéséig terjedő
időtartam, valamint a hirdetményi, továbbá a kézbesítési meghatalmazott és a kézbesítési
ügygondnok útján történő közlés időtartama.
2/5/23 Ismertesse a Központi Ügyfél-regisztrációs Nyilvántartásra vonatkozó szabályokat!
Főmenü
Az állam által kötelezően nyújtandó azonosítási szolgáltatások igénybevevőiről a személyazonosság hiteles

igazolása érdekében az ügyfél-regisztrációs nyilvántartást kezelő szerv egységes ügyfél-regisztrációs nyilván-
tartást, ún. Központi Ügyfél-regisztrációs Nyilvántartást vezet.
A szolgáltatást igénybevevő kérelme esetén díjmentesen jogosult egy, a Kormány rendeletében meghatá-
rozott, valamennyi, a Kormány által kötelezően nyújtandó azonosítási szolgáltatáshoz egységesen kapcso-
lódó biztonságos kézbesítési szolgáltatás és az ahhoz kapcsolódó tárhely használatára.
A Központi Ügyfél-regisztrációs Nyilvántartás célja a Kormány által kötelezően nyújtandó azonosítási szolgál-
tatások kapcsán az érintett személy azonosításához szükséges adatok és technikai azonosítók közhiteles
kezelése az elektronikus azonosítási szolgáltatások hiteles biztosításához kapcsolódóan és mások jogának
vagy jogos érdekének védelme érdekében.
Modul3/15p csop.
3/15/1: Definiálja az államháztartás fogalmát az újjászervezett Magyar Állam működési rendszertanában!

Vázolja a rendszertani ábrát!
Az államháztartást az állam és a helyi önkormányzatok közfeladatot ellátó és finanszírozó gazdál-

kodásának technikai rendszereként definiálhatjuk. Az államháztartás a tágan értelmezett kormányzat
gazdálkodásának rendszerét, másképpen fogalmazva az állampénzügyek technikai összességét jelenti. Az
ennek keretében megvalósuló közigazgatási tevékenység az államháztartás folyamat (flow) dimenzióját (az
éves költségvetésekkel összefüggő közigazgatási tevékenységet) és az államháztartás állományi (stock)
vetületét (a vagyongazdálkodást) adja.
Az államháztartási törvényben meghatározott alapegységeit az államháztartás alrendszereinek nevezzük. Az

államháztartási alrendszerek száma és szerepe országonként eltérhet. Az államháztartásról szóló 2011. évi
CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) az államháztartást két alrendszerre bontja, a központi és az önkor-
mányzati alrendszerre. Ez lényegében megfeleltethető a nemzetközi statisztikai rendszerekben (pl. az IMF
GFS rendszerében és az ENSZ ESA rendszerében) használt tagolásnak.
Az Áht. alapján az államháztartás központi alrendszerébe tartozik az állam, a központi költségvetési szerv,
a törvény által az államháztartás központi alrendszerébe sorolt köztestület és az ilyen köztestület által
irányított köztestületi költségvetési szerv. Az Áht. egyéb rendelkezéseiből következően a társadalombizto-
sítás pénzügyi alapjai és az elkülönített állami pénzalapok bevételei és kiadásai is az államháztartás központi
alrendszerébe tartoznak. A társadalombiztosítás két biztosítási ága: a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egész-
ségbiztosítási Alap, amelyek legfontosabb bevételi forrását a munkaadók és a munkavállalók által fizetett
járulékok és hozzájárulások jelentik.
Az elkülönített állami pénzalap az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásból biztosító
olyan finanszírozási forma, amely működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást
tesz szükségessé. Az elkülönített állami pénzalapok súlya napjainkban már csekély, bevételeik és kiadásaik
mindössze 2-3%-ot képviselnek az államháztartáson belül. Az államháztartás önkormányzati alrendszerébe
tartozik a helyi önkormányzat, a helyi nemzetiségi önkormányzat és az országos nemzetiségi önkormányzat,
a társulás, a térségi fejlesztési tanács, továbbá az ezek által alapított (irányított) költségvetési szervek. A helyi
önkormányzatok részben az államháztartáson kívülről (saját bevételek), részben az államháztartáson
belülről (állami támogatások, átengedett, megosztott bevételek, átvett pénzeszközök) származó
bevételekből önállóan gazdálkodnak és látják el a törvényekben meghatározott feladataikat. Az
önkormányzati alrendszernek a 2002–2008-as időszakban kialakult adósságállománya 2011 és 2014 között
konszolidálásra került3. Az önkormányzatok a kigazdálkodhatatlan adósságállománytól megszabadultak.
Egyidejűleg jelentős feladatredukcióra is sor került. Az önkormányzatoknak 2014-től a korábbi
intézményfenntartói szerepük helyett egyre inkább térségi gazdaságfejlesztői szerepkört kell betölteniük.
3/15/2: Fejtse ki, hogy Magyarországon az állam, illetve az államháztartás szerepének felértékelődését
milyen nemzetközi és hazai körülmények indokolták? Milyen lehetőségei és konkrét cselekvései voltak a
magyar kormánynak?
Magyarország a tervgazdasági rendszer ellentmondásai, fenntarthatatlanná vált fejlődési pályája miatt kül-
földi hitelekre szorult, majd az 1970-es évektől fokozatosan adósságspirálba került. Az 1980-as évek végétől
felerősödő piacgazdasági átalakítás, majd annak az első szabad választásoktól megnyilvánuló extrém for-
mája azonban nem illeszkedett a magyar gazdasági és társadalmi viszonyokhoz, a nemzeti érdekekhez. A
rendszerváltozás gazdaságpolitikája számos problémát hordozott, ráadásul beteljesületlen is maradt. A 21.
század elején ránk tört válság, amely a reálszféra és az egyre kevésbé szabályozott és ellenőrzött spekulatív
pénzügyi piacok egymástól való ésszerűtlen elszakadásának következménye, Magyarországot már legyen-
gült gazdasági állapotban találta. A neoliberális piacgazdasági modell (a washingtoni konszenzus) elhúzódó
válságát éli. Beigazolódott, hogy a piaci szereplők túlzott önállósága, tevékenységük ellenőrizetlenül hagyása
nem vezethet a tartós piaci egyensúly kialakulásához, sőt válságba torkollott. A gondoskodó állam képes
arra, hogy a válság hatásainak mérséklése után a további piaci kudarcok elkerülése érdekében szabályozza a
piacokat. A gondoskodó állam képes arra, hogy piactökéletesítő funkcióin keresztül oldja a piaci szereplők
egymás közötti, továbbá a piaci szereplők és az állam közötti aszimmetriákat. A gondoskodó állam kijelöli a
hazai kis- és középvállalkozások, nemzetközi vállalatok, pénz- és tőkepiaci szereplők mozgásterét
2010 nyaráig a magyar kormány részére is adott volt a fizetőképes kereslet mesterséges növelésének lehe-
tősége, akár a költségvetési hiány terhére történő finanszírozással is. 2010 nyarára a költségvetési hiány
terhére történő állami beavatkozás, a fiskális expanzió felelevenítése az Európai Unió elutasítása végett nem
válhatott valóra. 2010 nyarától az új kormány a költségvetés bevételi oldalának megerősítésével, válságadók
kivetésével, a közteherviselés alapjainak, körének és mértékének kiszélesítésével igyekezett növelni a ma-
gyar gazdaság védekező erejét. Aktív állami gazdaságpolitikai befolyáson keresztül egyidejűleg kellett meg-
teremteni az ország 2002–2010-es években megroppant pénzügyi stabilitását és a gazdasági növekedési pá-
lyát. Tetézi a problémákat, hogy az Európai Unió mediterrán térségében kialakult egy krónikus válság, amely
tovagyűrűző hatásként 2012-re már az EU hagyományosan fejlett térségét (eurózóna) is meggyengítette.
Az Európai Unió tehát már nincs abban a helyzetben, hogy újabb, esetleg kelet-közép-európai térségeket is
rendkívüli segélyekkel támogasson. Így Magyarországnak elemi érdeke, hogy önálló, saját jogon vitt gazda-
ságpolitikát folytasson, vagyis szükségessé vált, hogy felerősítsük saját nemzeti gazdaságpolitikai mozgáste-
rünket, külgazdasági kapcsolatainkat az EU-n kívüli térségekre is diverzifikáljuk, tőkeszerzési kapcsolatainkat
kiszélesítsük, a keleti és déli nyitás politikai szükségszerűségét felismerve kapcsolatainkat e térségek irá-
nyába tereljük, úgy, hogy időközben nyugati fő szövetségesi orientációnk nem változik.
Strukturális reformok szükségesek.
Ad 1.
Strukturális reformok nélkül középtávon nem érhető el fenntartható GDP-növekedés, magas foglalkoztatási
szint és pénzügyi egyensúly. Ráadásul: a reformok az első években többet visznek, mint hoznak, ezért
vagy hitelből (nem lehet – a magyar példa is igazolja a 70-es évektől –, mert eladósodást eredmé-
nyez),
vagy
megszorító programok –> kudarc
vagy.
Unortodox válságkezelés (a magyar modell fiskális lényegi eleme):
strukturális reformok + tehermegosztás = SIKER
A tehermegosztásra épülő magyar közpénzügyi modell, pótlólagos állami bevételekre szert téve,
egyidejűleg a belső fizetőképes kereslet növelésével az államháztartás költségvetési deficitjének
növekedését, ezzel együtt eladósodását is meggátolta.
A magyar állam újjászervezése az állam gazdaságszervező szerepeinek kiterjesztésén keresztül több terüle-
ten, több fázisban zajlott és zajlik ma is. Az Új Széchenyi Terv hazánk fejlesztéséhez nyújt stratégiát és biztosít
anyagi forrásokat. A Széll Kálmán Terv az ésszerűtlen és adósságnövelő, éppen ezért fenntarthatatlan tercier
ágazati rendszert formálja át. A Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program a közigazgatás megújítá-
sának ad keretet, meghatározza a célokat, a célok eléréséhez szükséges beavatkozási területeket és intézke-
déseket. A Magyary Program eredményes végrehajtása szempontjából fontos, hogy illeszkedjen az új alap-
törvényhez.
A 2010 nyarától rosszabbodó európai uniós és nemzetközi pénzügyi helyzet a Kormány gazdaságpolitikáját
a növekedésorientáltság mellett a pénzügyi egyensúly helyreállítása felé terelte. Így a Széll Kálmán Terv bü-
rokráciacsökkentő intézkedésein keresztül jelentősen kívánta csökkenteni a vállalkozások bürokratikus ter-
heit. 2011-re az extenzív fejlesztés tartalékai a felsőoktatás irányába kimerültek. 2012-ben, 2013-ban napi-
rendre került a végzett hallgatók magyar munkaerő-piaci integrációjának beszabályozása. A felsőoktatást
dinamizáló tényezőket számba véve: az államháztartás mozgástere egyre korlátozottabb, a tudásalapú szek-
torok kicsik és távoliak, a régiók igényei kevéssé fogalmazódnak meg, a demográfiai folyamatok lehangolóak,
a középiskolák expanziója utánpótlás hiányában megtorpant, a hallgatók és családtagjaik fizetőképessége
pedig erősen korlátozott. Ugyanakkor egyre erősödő tendencia, hogy az állami költségvetés terhére – tan-
díjmentesen – kiképzett diplomások külföldön, előnyösebb személyi jövedelmet kínáló pozíciókért vállalnak
munkát. Magyarországon viszont a szervezés alatt álló bővített újratermelési folyamatokhoz, emelkedő szín-
vonalú közszolgáltatásokhoz egyre kevesebb felkészült szakember áll rendelkezésre.
3/15/3: Ismertesse az összehangolt magyar fiskális és monetáris politika lényegét, működési mechaniz-
musait! Vázolja fel a rendszerábrát is!
A magyar nemzetgazdaság új típusú közpénzügyi rendszerében a fiskális és a monetáris politika célkitűzései

szervesen illeszkednek egymáshoz. A 2010-től elindított fiskális intézkedésekhez 2013 márciusától társultak
azok a jegybanki eszközök, amelyek a gazdasági növekedést, a foglalkoztatás bővítését, pénzügyi stabilitást
és az inflációs célkitűzést együttesen szolgálják. Új tartalmi elem, hogy az államháztartáson túl a háztartá-
sok, a vállalkozások és a pénzintézetek területére is összehangoltabb eszközrendszert, hatásmechanizmust
jelenít meg a fiskális és a monetáris kormányzóság együttes, egy irányba tartó működése.
A fiskális politika a Kormány alapvető pénzügyi eszköze, a költségvetési stimulusokkal történő gazdaságbe-
folyásolás módszere. A gazdaságban keletkező vállalati és lakossági jövedelmek centralizálását, majd újrael-
osztását végzi. A fiskális politika operatív végrehajtó szervezete a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, amely a Kor-
mány által preferált, Országgyűlés által alkotott törvények alapján az adóerő képességhez igazodó, forgalom-
és jövedelembázisra épülő adóztatási folyamatokkal biztosítja az állam működéséhez szükséges forrásokat.
Lényeges, hogy a fiskális politika – a fiskális intézményrendszeren keresztül – közvetlen gazdaságpolitikai

hatásokat tud elérni mind az államháztartás, mind az adózók vonatkozásában, viszonylag rövid időtávon be-
lül. Időszerű példaként említésre méltó a munkahelyvédelmi akcióterv, amely alapvetően a munkavállalókra
és a munkáltatókra vonatkozó szabályok korrekciójával gazdasági növekedést, a foglalkoztatás bővítését
célzó eszközrendszer.
A költségvetés fenntarthatósága a gazdaságpolitikai szereplők, fiskális és monetáris hatóságok aktív, együt-

tes közreműködését igényli. Az államháztartási hiány és az adósság szintje ugyanis az egyik legfontosabb
makrogazdasági jellemző. Követelmény, hogy az állam fizetőképes maradjon, kötelezettségeit rendezni
tudja. A költségvetési mérleg deficitje tartósan a maastrichti kritériumok által elvárt 3 százalékos szint alatt
maradjon, azonban a hiány pótlására az Államadósság Kezelő Központ hivatott, állampapír-piaci műveletek-
kel.
A pénzügyi stabilitás olyan állapot, amelyben a pénzügyi rendszer, azaz a kulcsfontosságú pénzügyi piacok
és a pénzügyi intézményrendszer ellenálló a gazdasági sokkokkal szemben, és képes zökkenőmentesen
ellátni alapvető funkcióit: a pénzügyi források közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom
lebonyolítását. A 2007-es angolszász jelzálogpiaci, majd világgazdasági válsággá terebélyesedő krízis kiváltó
okaiból az a következtetés adódik, hogy a 2007-ig regnáló rendszer eleve nem állt stabil, fenntartható
lábakon. A 2007 utáni időszak pedig azt igazolja, hogy mind a fiskális politikában, de különösen a monetáris
politika területén új eszközrendszer alkalmazása indokolt.
A közpénzügyi rendszer másik meghatározó ága tehát a központi bank, amely alapfeladatai ellátásán keresz-
tül támogatja a nemzetgazdaság, és az elsődleges jövedelemtulajdonosok gazdálkodását. A korábban kizá-
rólagos célkitűzésnek tekintett inflációellenes (inflációt kezelő) politika ma már nem végcél, hanem eszköz a
társadalmi jólét szolgálatában. A válság során a hagyományos monetáris politikai eszközök váltak gyenge
hatékonyságúvá (0 százalékos nominális kamatkorlát). Ezért vetettek be a jegybankok más eszközöket az
inflációs cél alá eső árnövekedés (áralakulás) korrekciójára és a gazdasági visszaesés mérséklésére.
A munka alapú társadalom modellje.
Ha tartalmi, szakpolitikai oldalról közelítünk a közpénzügyekhez, annak két területe definiálható, a fiskális
és a monetáris politika. A fiskális politikai folyamatokat Magyarországon egy hármas vetületű ellenőrzési
rendszer segíti transzparens és hatékony keretbe. Az Állami Számvevőszék (a továbbiakban ÁSZ), a Kormány-
zati Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban KEHI), továbbá a költségvetési rend szerint gazdálkodók teljes köré-
nél kötelező jelleggel működő belső ellenőrzés erősíti a közpénzek felhasználásának törvényességét és ered-
ményességét, a jegybanki monetáris terület ellenőrzését kerülve.
Összehangolt fiskális és monetáris mechanizmusok rendszerábra:
3/15/4: Írja le az Alaptörvény közpénzekkel és önkormányzatokkal foglalkozó részeinek sarkalatos pont-

jait! Utaljon a stabilitási törvény szabályaira, az államadósság nominális értékére és az államadósság csök-
kentésének szabályaira!
Az Alaptörvény közpénzekkel és önkormányzatokkal foglalkozó részeinek sarkalatos pontjai:
Az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt, amelynek eredmé-
nyeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét. Mindaddig, amíg az államadósság
a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló tör-
vényt fogadhat el, amely az államadósság teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését
tartalmazza. Ezektől a szabályoktól csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta követ-
kezmények enyhítéséhez szükséges mértékben, vagy a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése ese-
tén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni.
A Kormány a központi költségvetést törvényesen és célszerűen, a közpénzek eredményes kezelésével

és az átláthatóság biztosításával köteles végrehajtani.
A központi költségvetés végrehajtása során – a különleges jogrend esetére meghatározott kivételek-

kel – nem vehető fel olyan kölcsön és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amely azt eredményezné,
hogy az államadósság meghaladja a teljes hazai össztermék felét.
Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja – a különleges jogrend
esetére meghatározott kivételekkel –, a központi költségvetés végrehajtása során nem vehető fel olyan köl-
csön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes
hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz képest növekedne.
Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a

központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről
és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való
összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való
joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz
kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az Alkot-
mánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a törvény
megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesül-
tek.
A törvény a költségvetési egyensúly megőrzése érdekében a helyi önkormányzat törvényben meg-

határozott mértékű kölcsönfelvételét vagy más kötelezettségvállalását feltételhez, illetve a Kormány hoz-
zájárulásához kötheti.
Az Országgyűlés az ország pénzügyi stabilitása és költségvetési fenntarthatóságának biztosítása érdekében a

központi költségvetésről szóló törvény megalapozottságának független vizsgálata, valamint az államadós-
ság csökkentésének elősegítése céljából az Alaptörvény rendelkezéseinek végrehajtására megalkotta a sta-
bilitási törvényt (2011. évi CXCIV. törvény).
Az államháztartás egyensúlyának és a közpénzekkel történő áttekinthető, hatékony, ellenőrizhető

gazdálkodás garanciáit az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény szabályozza. Az önkormányzati
hagyományokat megőrizve, és a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában foglalt alapelveket érvényesítve
Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény garantálja a helyi választópolgárok
önkormányzáshoz való jogát, az önkormányzatok államcélok megvalósításához történő hozzájárulását, egy-
idejűleg a települések és helyi közösségek öngondoskodásra való képességének erősítését, a helyi önkor-
mányzáshoz szükséges feltételek megteremtését.
Az Alaptörvény megfogalmazásában „az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon.
A 100%-os önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok 2015- től kizárólag a Kormány
hozzájárulásával köthetnek adósságot keletkeztető ügyletet. (10/E. §)
3/15/5: Határozza meg a Költségvetési Tanács jogállását, és főbb feladatköreit! Részletesen írja le a költ-
ségvetési törvényjavaslat és költségvetési törvénymódosítás KT-t érintő feladatait is!
A stabilitási törvény az alábbi kérdésköröket szabályozza:
a Költségvetési Tanács (tagjai, feladata, hatásköre, működésének szabályai, szerepe az államadósság

mértékének vizsgálatában),
A Költségvetési Tanács
A Költségvetési Tanács az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét támogató szerv, amely a köz-

ponti költségvetés megalapozottságát vizsgálja. A Költségvetési Tanács törvényben meghatározott
módon közreműködik a központi költségvetésről szóló törvény előkészítésében. A központi költség-
vetésről szóló törvény elfogadásához a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása szükséges. A Költ-
ségvetési Tanács tagja a Költségvetési Tanács elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az Állami
Számvevőszék elnöke. A Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki hat évre. A Költ-
ségvetési Tanács elnökének büntetlen előéletű, magyar állampolgárságú, kiemelkedő szakmai isme-
retekkel, illetve tapasztalattal rendelkező közgazdász nevezhető ki.
A Tanács feladatai a stabilitási törvény alapján az alábbiak:
 véleményt nyilvánít a központi költségvetésről szóló törvény tervezetéről;

 dönt a központi költségvetési törvény elfogadásának feltételeként az Alaptörvényben meghatározott
előzetes hozzájárulásról;
 véleményt nyilváníthat a költségvetés tervezésével, végrehajtásával, a közpénzek felhasználásával,

továbbá az államháztartás helyzetével kapcsolatos bármely kérdésről;
 félévente véleményt nyilvánít a költségvetés tervezésével, végrehajtásával, a közpénzek felhasználá-

sával kapcsolatos vagy azzal összefüggő bármely kérdésről;
 megállapítja a Tanács ügyrendjét.
A Kormány a központi költségvetésről szóló törvény tervezetét részletes számításokkal alátámasztva és a

jogszabályváltozások költségvetési hatását bemutatva véleménynyilvánítás céljából köteles megküldeni a
Tanácsnak, amely a tervezet kézhezvételét követő tíz napon belül a tervezetre vonatkozó véleményét
megküldi a Kormány részére. A Tanács véleményében a tervezetre észrevételeket tehet, valamint – ha a
tervezettel kapcsolatban annak hitelességére vagy végrehajthatóságára vonatkozóan alapvető ellenvetései
vannak – a tervezettel való egyet nem értését jelzi. A Kormány a tervezetet a Tanács véleményének kézhezvé-
telét vagy – költségvetési tanácsi vélemény hiányában – az említett határidő eredménytelen elteltét követően
nyújthatja be az Országgyűlésnek. A Tanácsnak a költségvetési törvény tervezetével kapcsolatban vétójoga
van. Ez azt jelenti, hogy a Tanács egyet nem értése esetén – amennyiben ezt az említett határidőig jelezte –
a Kormány a tervezetet ismételten köteles megtárgyalni, és azt követően nyújtja be az Országgyűlésnek.
A Tanács megvizsgálja, hogy az egységes javaslat megfelel-e az államadósság mértékére az Alaptörvényben

foglalt követelményeknek. A Tanács véleményéről az egységes javaslat kézhezvételét követő három napon
belül írásban tájékoztatja az Országgyűlés elnökét. Ha a Tanács véleményében azt állapítja meg, hogy az
egységes javaslat elfogadása az államadósság-szabály megsértését eredményezné, abban az esetben
véleményét részletesen indokolja. A Kormány e vélemény alapján zárószavazás előtti módosító javaslatot
nyújt be annak érdekében, hogy a költségvetési törvényjavaslat megfeleljen az államadósság-szabálynak. A
módosító indítvány a költségvetési törvényjavaslat korábban már megszavazott módosító indítvánnyal
érintett részének megváltoztatását, újbóli megállapítását is tartalmazhatja. Magyarország gazdasági
stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (Gst.) új szabálya, hogy az államadósság nominális értéke az
infláció és a reál GDP növekedési ütemének fele közötti különbségnek megfelelő mértékben nőhet egy adott
költségvetési évben. A 100%-os önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok 2015- től kizárólag a
Kormány hozzájárulásával köthetnek adósságot keletkeztető ügyletet. (10/E. §)
A költségvetési törvényjavaslat záróvitája során a Tanács a zárószavazás előtti módosító javaslatokról véle-
ményt nyilvánít, hogy azok megfelelnek-e az államadósság-szabálynak. A Tanács az Alaptörvényben előírt
előzetes hozzájárulásáról a költségvetési törvényjavaslat zárószavazása előtt nyilatkozik. Amennyiben a Ta-
nács az előzetes hozzájárulását megtagadja, a törvényjavaslat zárószavazását el kell halasztani. A Kormány
ebben az esetben haladéktalanul köteles olyan zárószavazás előtti módosító javaslatot benyújtani, amely
alapján a törvényjavaslat megfelel az államadósság-szabálynak. Ezen eljárásban más módosító indítvány nem
nyújtható be. Ezt az eljárást mindaddig kell folytatni, amíg a Tanács – a zárószavazás előtti módosító javaslat
megfelelőségének kinyilvánításával – meg nem adja előzetes hozzájárulását a költségvetési törvényjavaslat
elfogadásához.
Hasonló szabályok vonatkoznak a költségvetési törvénymódosítás egyes eseteire is. A központi költségvetés-
ről szóló törvény módosítását tartalmazó olyan törvényjavaslat, amely – a megszavazott módosító indítvá-
nyokra, zárószavazás előtti módosító javaslatokra is tekintettel – megváltoztatná a központi költségvetés
bevételeinek és kiadásainak főösszegét, növelné a költségvetési hiány mértékét, a Tanács előzetes hozzájá-
rulása alapján bocsátható zárószavazásra. Az Országgyűlés elnöke a törvényjavaslatot és az ahhoz kapcsoló-
dóan elfogadott módosító indítványok, zárószavazás előtti módosító javaslatok szövegét az előzetes hozzá-
járulás megadása céljából haladéktalanul megküldi a Tanács részére. A Tanács döntését a záró vita lezárását
követően három napon belül közli az Országgyűlés elnökével. A Tanács az előzetes hozzájárulás megtagadá-
sáról hozott döntését részletesen indokolja. Ha a Tanács az előzetes hozzájárulás megadását megtagadja, a
Kormány a Tanács döntését megalapozó indokolásban foglaltak alapján zárószavazás előtti módosító javas-
latot készít, amely – a Tanács döntésében meghatározott követelményeknek történő megfelelés céljából – a
törvényjavaslat bármely rendelkezését módosíthatja. Ezen eljárásban más módosító indítvány nem nyújt-
ható be. A törvényjavaslat zárószavazása azt követően tartható meg, hogy a Tanács az annak elfogadásához
szükséges előzetes hozzájárulását az ismertetett eljárás szerint megadta.
3/15/6: Fejtse ki az Alaptörvény nemzeti vagyon gazdálkodással kapcsolatos alapelveit fejtse ki, és részle-
tezze a nemzeti vagyon körébe tartozó vagyonelemeket!
Az Alaptörvény a nemzeti vagyonnal való gazdálkodáshoz kapcsolódóan az alábbi alapelveket fogalmazza

meg:
 Nemzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni, törvényben meghatározott
kivételekkel az értékarányosság követelményének figyelembevétele mellett.
 Nemzeti vagyon átruházására vagy hasznosítására vonatkozó szerződés csak olyan szervezettel köt-
hető, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint az átruházott vagy hasznosításra átenge-
dett nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó tevékenysége átlátható.
 Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek törvényben meghatá-
rozott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak a törvényesség, a célszerűség és az eredményes-
ség követelményei szerint.
A közfeladatok megvalósításához nemcsak pénzeszközök, hanem más vagyonelemek is szükségesek (épüle-

tek, építmények, járművek, gépek, berendezések, szellemi termékek, vagyoni értékű jogok, készletek stb.).
A nemzeti vagyon körébe tartozik:
 az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló dolgok;
 az előző pontba nem tartozó, az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő dolog;
 az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő pénzügyi eszközök, továbbá az államot vagy a
helyi önkormányzatot megillető társasági részesedések;
 az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető bármely vagyoni értékkel rendelkező jogosultság,
amelyet jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít;
 Magyarország határa által körbezárt terület feletti légtér;
 az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvény szerinti kibocsátási

egység és légi közlekedési kibocsátási egység, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye
és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló törvény szerinti kiotói egység;
 az állami vagy helyi önkormányzati (tv. szerint) fenntartású közgyűjtemények (muzeális intézmények,
levéltárak, közgyűjteményként működő kép- és hangarchívumok, valamint könyvtárak) saját gyűjte-
ményeiben nyilvántartott kulturális javak;
 a régészeti leletek;
 a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló törvény
szerinti nemzeti adatvagyon.
3/15/7: Vázolja a kincstári rendszer lényegét, a Kincstár feladatköreit!

A Magyar Államkincstár jogi személyiséggel rendelkező országos hatáskörű, önállóan működő és
gazdálkodó központi költségvetési szerv, amely az államháztartásért felelős miniszter szakmai
törvényességi és költségvetési irányítása alatt áll. Az Államkincstár nettó finanszírozást végez, melynek
eredményeként jelentős államháztartási megtakarítás keletkezik, és hatékonyabbá válik a
készpénzgazdálkodás. Az államháztartási bevételek célszerű elosztására törekedve centralizált és teljesítést
követő. Jogszabályi előírásoknak nem megfelelő kiadási tételeket nem teljesíthet.
A kincstári elszámolások körébe az államháztartás központi alrendszerébe tartozó jogi személyek és

előirányzatok pénzforgalma tartozik. E szervezetek és előirányzatok összessége alkotja a kincstári kört. A
kincstári kör fizetési számlái – néhány kivételtől eltekintve – kizárólag a kincstárnál vezethetők. A kincstári
körbe tartozók pénzeszközei a Magyar Nemzeti Banknál vezetett kamatozó Kincstári Egységes Számlán
(KESZ) központosulnak, amely felett a MÁK kizárólagos joggal rendelkezik.
A kincstári körbe tartozók saját bankszámlákkal és azon nyilvántartott pénzeszközökkel nem rendelkeznek,
előirányzat-felhasználási keretekkel gazdálkodnak. A kincstári körön belül fizetési műveletek a kincstári egy-
séges számla pénzállományát nem érintik, mivel e tranzakciókat az egyes kincstári körbe tartozók előirány-
zat-felhasználási keretei közötti átvezetéssel bonyolítják le. A kincstári körön kívül eső szervezetekkel kap-
csolatos fizetési műveletek esetében azonban tényleges a pénzmozgás.
A Kincstár – igazoló hatósági feladatkörében – a közvetlen pénzügyi kapcsolattartó az Európai Bizottsággal,

amely felé elszámolási kötelezettséggel tartozik a beérkezett és továbbutalt uniós fejlesztési források fel-
használásáért.
A Kincstár feladatkörei:
 a Kincstár felel az állami költségvetés végrehajtása során a pénzforgalom lebonyolításáért és az

elszámolásokért, a költségvetési pozíció előrejelzéséért és a likviditásmenedzselésért, illetve az ál-
lamháztartással összefüggő adatszolgáltatásért;
 nyilvántartja az állam által vállalt garanciákat és viszontgaranciákat;
 a központi költségvetésből folyósítja a család- és szociális támogatásokat (családi pótlék, gyes, gyer-
meknevelési támogatás, anyasági támogatás, életkezdési támogatás, energiaár-támogatás és lakás-
támogatások), valamint ellenőrzi az igénybevétel jogosságát;
 ellátja közel hétszázezer közszférában foglalkoztatott illetményének számfejtését, az ehhez kapcso-
lódó adó- és járulék elszámolását és bevallását;
 vezeti a költségvetési szervek törzskönyvi nyilvántartását – a cégnyilvántartáshoz hasonlóan – az

alapító okiratok alapján;
 nettó módon biztosítja a központi költségvetésből juttatott támogatásokat a helyi önkormányzatok,

a többcélú kistérségi társulások és az egészségügyi intézmények részére, ezzel egyidejűleg ellenőrzi
azok felhasználását;
 fogadja és összesíti a költségvetési beszámolókat, így ágazati információs rendszert teremt, folyósítja
és ellenőrzi az EU-s és hazai támogatásokat, visszaköveteli a jogosulatlanul kiutalt támogatásokat;
 számlát vezet a kincstári kör és a pénzforgalmi számlatulajdonosok részére, ellátja a kiadások telje-
sítéséhez, a bevételek beszedéséhez kapcsolódó pénzügyi feladatokat, valamint a kiadásokhoz kötő-
dően likviditási és előirányzati fedezetvizsgálatot végez;
 állampénztári irodáiban értékpapír-forgalmazást és ahhoz kapcsolódó számlavezetést bonyolít,
 a közpénzek elköltésének résztvevője és egyben felügyelője, feladata a közpénzek útjának nyomon

követése, a jogosulatlan kifizetések megakadályozása.
3/15/8: Ismertesse, hogy melyek az államadósság kezelés jogszabályi alapjai, jogforrásai, az államadósság
kezelés stratégiai törekvései, az ÁKK feladatkörei?
Az államadósság-kezelés jogi alapját több jogforrás alkotja, melyek közül kiemelkedő a Magyarország gazda-
sági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (stabilitási tv.), az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV.
törvény (Áht.), az adott évre vonatkozó költségvetési törvények és a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény
(tőkepiaci törvény). E törvényi rendelkezések egyfelől meghatározzák az államadósság fogalmát, illetve ke-
letkezésének és finanszírozásának szabályait, másfelől az e tevékenység végzésére jogosult és egyben köteles
közigazgatási és szervezeti szereplőket szabályozzák. A felhalmozódott államadósságot a kincstári rendszer
másik szervezeti pillére, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) Zrt. kezeli. Az ÁKK Zrt. jogállásáról, felada-
tairól részletesen a stabilitási törvény rendelkezik. Az ÁKK Zrt. kizárólagos állami tulajdonban lévő egysze-
mélyes részvénytársaságként működik, felette az alapítói jogokat az államháztartásért felelős miniszter
gyakorolja.
Az államadósság-kezelés legfontosabb stratégiai törekvése az államadósság és a költségvetési hiány

hosszú távon alacsony költségek és elfogadható kockázatok melletti finanszírozása. Az optimális költség–
kockázat összetétel elérése érdekében az Államadósság Kezelő Zrt. az államadósság összetételére
vonatkozóan benchmarkokat (teljesítménymutatókat) határoz meg. Ezek az államadósság forint–deviza
szerkezetét, a devizaadósság deviza-összetételét (100% euró), a forint- és a devizaadósság fix–változó
kamatozás szerinti arányát, és a forintadósság durációját (általában 2-3 év közötti futamidő) határozzák
meg. Az alacsony költségszinten történő finanszírozás érdekében az ÁKK Zrt. egyszerű, nyilvános kibocsátási
politika, valamint átlátható és likvid másodpiac kialakítására törekszik, mely utóbbi a finanszírozási kockázat
csökkentésének hatékony módszere.
Az Államadósság Kezelő Központ feladatkörei:
 az államadósság-kezelési stratégia kidolgozása;
 az állami költségvetés fizetőképességének fenntartása;
 az államadósság és az államháztartási hiány finanszírozása;
 az állam átmenetileg szabad pénzeszközeinek kezelése.
3/15/9: Fejtse ki, hogy melyek a költségvetési ciklus fázisai, feladatkörei, és melyek a Kormány költségve-
tési törvényjavaslat indoklásába foglalandó tartalmi részei, illetve az Országgyűlés részére a törvényjavas-
lat benyújtásakor esedékes tájékoztató főbb elemei?
A költségvetési törvény előkészítésének, elfogadásának és végrehajtásának folyamata, az úgynevezett költ-

ségvetési ciklus négy fázisra tagolódik:
 a döntés-előkészítő szakasz, amely a költségvetési évet megelőző évben zajlik le;
 a döntési szakasz, amely normál esetben szintén a költségvetési évet megelőző év produktuma;
 a döntés-végrehajtási szakasz, amelynek időtartama egybeesik a költségvetési évvel;

 a döntés-végrehajtás ellenőrzésének szakasza, amelynek ideje a költségvetési évet követő eszten-
dőre tevődik.
A döntés-előkészítő szakaszában az államháztartásért felelős miniszter június 30-áig kidolgozza és a

kormányzati portálon közzéteszi a központi költségvetési tervezés részletes ütemtervét, kereteit, tartalmi
követelményeit. A fejezetet irányító szervek a közzétett tájékoztatóban rögzített elvek és paraméterek
alapján elkészítik összevont költségvetési tervüket, és ezt követően megküldik az államháztartásért felelős
miniszter részére, majd az államháztartásért felelős miniszter egyeztető értekezleteket tart, melyekre külön
ütemezés szerint meghívja a fejezeteket. Az egyeztető tárgyalások lezárása után az NGM megszerkeszti a
költségvetés-tervezetét. A Kormány szeptemberben átadja a költségvetési törvényjavaslat tervezetét a
Költségvetési Tanácsnak, a fejezetek pedig megküldik a fejezeti szöveges indokolásukat. A Kormány az Áht.
szerinti határidőig, október 15-ig benyújtja a költségvetési törvényt a Parlamentnek.
A Kormány a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatot külön törvény (a stabilitási törvény) által meg-
határozott eljárás szerint egyezteti a Költségvetési Tanáccsal.
A Kormány a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat indokolásában
 tájékoztatást ad a több év előirányzatait terhelő programok, beruházások és más fejlesztések későbbi

évekre vonatkozó hatásairól;
 bemutatja a költségvetési évet követő három év várható előirányzatainak keretszámait főbb csopor-
tokban;
 mellékeli a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeire és kiadásaira vonatkozóan három évre, a demográfiai

folyamatokra és azok hatásaira vonatkozóan ötven évre szóló előrejelzését.
Az Országgyűlés részére a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat benyújtásakor tájékoztatásul be

kell mutatni
 az államháztartás bevételeit és kiadásait mérlegszerűen (költségvetési mérleg) alrendszerenként és

összevontan, közgazdasági és funkcionális tagolásban;
 az államháztartás alrendszerei költségvetési egyenlegének összefüggését és kapcsolatát a

479/2009/EK rendelet szerinti kormányzati szektor hiányával és az ugyanott meghatározott kamatki-
adásokat figyelmen kívül hagyó elsődleges egyenlegmutatóval;
 a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat adóbevételeiben érvényesülő közvetett támogatá-
sokat, így különösen az adóelengedéseket, adókedvezményeket tartalmazó kimutatást adónemen-
ként.
A Kormány a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat szerkezetéhez igazodó részletező táblázatokat

és ezek szöveges indokolásait, valamint a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatban foglaltak meg-
alapozásához szükséges törvénymódosításokat tartalmazó törvényjavaslatot a központi költségvetésről
szóló törvényjavaslattal egyidejűleg nyújtja be az Országgyűlésnek.
3/15/10: Határozza meg mi a társadalombiztosítás lényege, jogviszony köre, melyek az állami szerepvál-
lalás aspektusai; gazdálkodásának, működtetésének főbb jellemzői?
A társadalombiztosítás a társadalom közös kockázatvállalásán alapuló kötelező biztosítási rendszere. A

kötelező társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a tulajdonhoz fűződő
jogok alkotmányos keretek közötti korlátozása együttesen érvényesül. Hasonlóan a többi (bár más elveken
nyugvó) biztosítási szisztémához, a társadalombiztosítás is kockázatközösséget hoz létre, amely azonban –
szemben a magánbiztosítási rendszerekkel – a társadalom egészére kiterjed.
A társadalombiztosítási jogviszony kiterjed:
 a biztosítottak a társadalombiztosítás rendszerében való részvételi kötelezettségére és

jogosultságára;
 a foglalkoztatók – közteherviselés elvén nyugvó – fizetési kötelezettségére (járulék- és hozzájárulás-

fizetési kötelezettség);
 a biztosítottak – közteherviselés elvén nyugvó – fizetési kötelezettségére (járulékfizetési

kötelezettség);
 a biztosítottaknak a társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultságára (e jogosultságot a biztosított

fizetési kötelezettségének teljesítése alapozza meg).
A társadalombiztosítással összefüggésben az állami szerepvállalásnak két kiemelendő aspektusa van:
 a társadalombiztosítási rendszer működtetése és fejlesztése – nyilvánvalóan a nemzetgazdasági

lehetőségek korlátain belül – állami feladat;
 az állam a társadalombiztosítási ellátások pénzügyi fedezete tekintetében mögöttes felelősséggel
tartozik, azaz amennyiben a társadalombiztosítási alrendszer bevételei elmaradnak a kiadások
mögött, az állam – a központi kormányzati költségvetés útján – biztosítja a bevétellel nem fedezett
ellátások pénzügyi fedezetét.
A Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap kezelése, továbbá a társadalombiztosítás igazgatási

szerveinek (az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
irányítása állami feladat. A nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási költségvetési szervek működésére,
gazdálkodására a központi költségvetési szervekre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
A jelenlegi nyugdíjrendszer egyrészt a felosztó-kirovó állami rendszerből, másrészt az öngondoskodást biz-

tosító önkéntes nyugdíjrendszerből áll. 2010–2011-ben a kötelező befizetésekre épülő magánnyugdíj-pénz-
tári rendszer döntő mértékben megszűnt, tekintettel arra, hogy a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be.
3/15/11: Fejtse ki melyek az elkülönített állami pénzalapok működésének főbb jellemzői? Sorolja fel az
alapokat!
Az elkülönített állami pénzalapok a központi alrendszeren belül működnek, ami a rendszer hatékonyságát és
átláthatóságát biztosítja. Elkülönített állami pénzalapot adott közfeladat részben államháztartáson kívüli for-
rásból történő ellátásának biztosítása céljából törvény hozhat létre. Az elkülönített állami pénzalapok a köz-
feladat ellátása során az állam nevében beszedendő költségvetési bevételek és teljesítendő költségvetési
kiadások alapszerű elszámolására szolgálnak.
Elkülönített állami pénzalapot csak törvény hozhat létre, amelyben meg kell határozni
 az alap rendeltetését,
 az alap bevételi forrásait,
 az alap terhére teljesíthető kiadások körét, valamint az alap tekintetében rendelkezésre feljogosított,
az alap pénzeszközeinek felhasználásáért felelős minisztert, illetve testületet.
Az elkülönített állami pénzalap költségvetési bevételeit és költségvetési kiadásait tartalmazó fejezet az elkü-
lönített állami pénzalap működéséről szóló törvényben meghatározott tartalmú bevételi és kiadási előirány-
zatokat cím, alcím szerinti bontásban tartalmazza.
Az alap gazdálkodásáról az alappal rendelkező miniszter (testület) éves költségvetési beszámolót és mérleget
készít. A beszámolót és a mérleget könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell. A beszámoló ellenőrzését az Állami
Számvevőszék által kidolgozott módszertan szerint kell végrehajtani. A beszámolót és a mérleget meg kell
küldeni az Állami Számvevőszéknek. Az ellenőrzés eredményéről a Kormány a zárszámadás keretében tájé-
koztatja az Országgyűlést.
A rendszerváltást követően rendkívül sok alap működött. A kézirat leadásakor működő elkülönített állami
pénzalapok a következők:
 Nemzeti Földalap,
 Nemzeti Foglalkoztatási Alap (korábban: Munkaerő-piaci Alap)
 Bethlen Gábor Alap (a korábbi Szülőföld Alap helyébe lépő alap 2011. január 1-jétől),
 Központi Nukleáris Pénzügyi Alap,
 Nemzeti Kulturális Alap,
 Kutatási és Technológiai Innovációs Alap.
3/15/12: Ismertesse, hogy a központi költségvetési zárszámadási folyamat kapcsán melyek a főbb ellen-
őrzési feladatok, azok módja, és az ÁSZ konkrét tevékenysége?
A központi költségvetési alrendszerben a költségvetési törvény végrehajtása a zárszámadásban, a zárszám-

adási törvényjavaslatban, illetve annak elfogadásában ölt testet. A zárszámadási törvényjavaslatot az Ország-
gyűlés emeli törvényi rangra. A törvényjavaslatot azonban az Állami Számvevőszék – ezt megelőzően – be-
hatóan megvizsgálja. Az Országgyűlés a zárszámadási törvényjavaslattal egyidejűleg megtárgyalja az Állami
Számvevőszék törvényjavaslatról készített véleményét is.
Végső soron a költségvetési törvény végrehajtásáért a kormány a felelős. A Számvevőszék a benyújtott tör-
vényjavaslaton szabályszerűségi és teljesítmény-ellenőrzést végez. A zárszámadási törvényjavaslat részeit,
az egyes költségvetési beszámolók és elszámolások megbízhatóságát az Állami Számvevőszék a következő
területeken ellenőrzi:
 a kormánytól független költségvetési fejezeteknél,

 valamennyi fejezeti jogosítvánnyal rendelkező költségvetési címnél (például Kormányzati Ellenőrzési
Hivatalnál, Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatoknál),
 valamennyi igazgatási címnél/alcímnél, valamennyi fejezeti kezelésű előirányzatnál, valamennyi

nemzetgazdasági elszámolásnál.
A zárszámadási ellenőrzés lefolytatásának jogi alapját az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. tör-
vény 5. § (7) bekezdése, továbbá az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 90. § (1) bekezdése
együttesen képezik.
A jelentés két fő részre tagolódik. Az első lényegében egy vezetői összefoglaló, amelyben az ellenőrzés
tárgya, módszertana, következtetései és javaslatai kerültek rögzítésre. A második, részletekbe menő fejezet
leírja a zárszámadási törvényjavaslat törvényességi ellenőrzésének főbb tapasztalatait, és a központi állam-
háztartási alrendszer alá tartozó intézmények, fejezetek, az elkülönített állami pénzalapok és a társadalom-
biztosítási pénzügyi alapjainak főbb ellenőrzési tapasztalatait.
Az ÁSZ ellenőrzi az egyes központi költségvetési szervek és a fejezeti kezelésű előirányzatok elemi beszámo-
lóinak, valamint a központi költségvetés közvetlen bevételeinek és kiadásainak megbízhatóságát, az elszá-
molások szabályszerűségét. A zárszámadási ellenőrzés általános céljaival összhangban, figyelemmel a terület
sajátosságaira, ellenőrzésre kerül a költségvetési törvényben megtervezett uniós és kapcsolódó költségve-
tési támogatások felhasználása.
3/15/13: Fejtse ki az önkormányzati költségvetési gazdálkodás kiadási előirányzatai teljesítésének folya-

matát, és a folyamat lényegi követelményeit!
A költségvetési év kiadási előirányzatai teljesítésének folyamatának az államháztartásról szóló 2011. évi

CXCV. törvényben meghatározottak szerint kell megvalósulnia. Ezen folyamat a következő:
• kötelezettségvállalás és pénzügyi ellenjegyzés;
• szakmai teljesítés és annak igazolása;
• érvényesítés;
• utalványozás;
• pénzügyi teljesítés.
A kötelezettségvállalás a költségvetési év kiadási előirányzatok terhére fizetési kötelezettség vállalásáról

szóló, szabályszerűen megtett jognyilatkozat.
Kötelezettséget a költségvetési szerv vezetője, vagy az általa írásban felhatalmazott, a költségvetési szerv
alkalmazásában lévő személy vállalhat. Kötelezettséget csak a szabad előirányzatok terhére lehet vállalni. A
szabad előirányzat meglétét a pénzügyi ellenjegyző ellenőrzi, ezért a kötelezettségvállalást meg kell előznie
az előzetes pénzügyi ellenjegyzésnek. Az éven belüli kötelezettségvállalás esetén a pénzügyi teljesítésnek
legkésőbb a költségvetési év december 31-éig meg kell történnie. A pénzügyi ellenjegyzőnek a kötelezett-
ségvállalót írásban tájékoztatnia kell, amennyiben a kötelezettségvállalásra nem áll rendelkezésre szabad
előirányzat, a kifizetéshez a fedezete nem biztosított vagy az sérti a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat.
A teljesítés megtörténtét (termék beszerzését, szolgáltatás igénybevételét) követően a teljesítést szakmailag

igazolni kell. A szakmai teljesítésigazoló személyét és feladatait a költségvetési szerv vezetője írásban jelöli
ki.
Az érvényesítőnek ellenőrizni kell az összegszerűséget, a fedezet meglétét és azt, hogy a megelőző ügyme-
netben a költségvetési gazdálkodási és számviteli előírásokat, a belső szabályzatok előírásait betartották-e.
Amennyiben az érvényesítő a vizsgálat során szabálytalanságot tapasztal, akkor azt az utalványozónak jelez-
nie kell.
A kiadások utalványozása az érvényesített okmány alapján történik.
A bevételek utalványozására a teljesítés igazolását követően kerülhet sor. Utalványozni csak írásban lehet,
és az írásbeli rendelkezésen fel kell tüntetni
• az „utalvány” szót,
• a költségvetési évet,
• a befizető, kedvezményezett megnevezését, címét,
• a fizetés időpontját, módját, összegét, devizanemét.
A költségvetési szerv a Kormány rendeletében meghatározott korlátokkal folytathat vállalkozási tevékeny-

séget és az ebből származó vállalkozási maradványnak a társasági adó általános mértékével megegyező há-
nyadát köteles az irányító szerv költségvetésébe befizetni.
3/15/14: Ismertesse, hogy melyek az önkormányzati éves beszámolással szemben támasztott főbb köve-
telmények, készítendő kimutatások! Utaljon a jogszabályi háttérre is!
Az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) kormányrendelet beszámolásra vonatkozó szabályait
kell 2014. január 1-jétől alkalmazni. Az új jogszabály kiemelt figyelmet fordít az átláthatóságra, az ellenőriz-
hetőségre és a kockázatok csökkentésére a működés valamint az éves beszámoló elkészítése, jóváhagyása,
ezzel együtt a közpénzek jogszabályban előírt felhasználásának nyomon követése érdekében.
A vagyonról és a költségvetés végrehajtásáról a számviteli jogszabályok szerint éves költségvetési

beszámolót kell készíteni, amelynek az elfogadott költségvetéssel összehasonlítható módon, az év utolsó
napján érvényes szervezeti, besorolási rendnek megfelelőnek kell lennie. Az éves költségvetés teljesítéséről
a helyi önkormányzatok rendeletet (zárszámadási) alkotnak.
Az éves költségvetési beszámolót a költségvetési év kezdetétől a mérleg fordulónapjáig terjedő

időtartamra kell készíteni, amelynek részei:
1 a költségvetés végrehajtásának ellenőrzését és a zárszámadás elkészítését a költségvetési

számvitellel biztosító
2–– költségvetési jelentés,
3–– maradványkimutatás,
4–– adatszolgáltatás a személyi juttatások és a foglalkoztatottak, választott tisztségviselők

összetételéről,
5–– az önkormányzati alrendszer sajátos gazdálkodásához kapcsolódó elszámolások,
6 – a vagyoni helyzet és az eredményszemléletű bevételek, költségek, ráfordítások alakulását,

valamint a zárszámadás kiegészítő információinak elkészítését a pénzügyi számvitellel
biztosító– mérleg,
7–– eredménykimutatás,
8–– költségekről és megtérült költségekről szóló kimutatás, és
9– kiegészítő melléklet.
Az önkormányzatnak az éves költségvetési beszámolóban a költségvetési szervek elemi költségvetésének

teljesítését költségvetési szervenként kell bemutatnia.
3/15/15: Vázolja a költségvetési intézmények tervezési gyakorlatát! Térjen ki a tervezés céljára és a ter-
vezés módszertanára, EU-s irányelvére is!
A költségvetési gazdálkodási folyamat, illetve ciklus a tervezés szakaszával kezdődik. Ahogy az Áht. is
alapelvként rögzíti, a költségvetési tervezés célja annak biztosítása, hogy tervezett bevételek
közgazdaságilag megalapozottan, a tervezett kiadások kizárólag a közfeladatok megfelelő ellátásához
szükséges mértékben kerüljenek jóváhagyásra. A tervezés módszertanaként kiemelendő a bázis alapú, a
nullaalapú vagy nullbázisú költségvetési tervezés, a programalapú, illetve a teljesítményalapú tervezés.
A nullaalapú költségvetési tervezés nem veszi figyelembe a korábbi időszak tervezési adatait, hanem az
adott közfeladatra vonatkozóan megadott szakmai teljesítési szempontok alapján, egy átfogó elemzés
végeredményeként („üres papírra írva”) megállapítja az adott közfeladat tervadatait.
A programalapú vagy programozásos költségvetési tervezés az egyes ágazati-szakmai célok közötti, adott
gazdasági körülmények közötti elosztás optimális arányait határozza meg. Ennél a tervezési módszernél meg
kell határozni az elérni kívánt szakmai-ágazati célokat, programokat, és az ehhez szükséges
részprogramokat, feladatokat, módszereket és eszközöket.
A teljesítményalapú költségvetési tervezés arra keresi a választ, hogy melyik közfeladat ellátása, melyik
szervezetnél mennyibe kerül, de nemcsak a bemeneti adatokra figyel, hanem méri a megvalósítás
eredményességét (output, illetve outcome).
A magyar államháztartási szabályozás jelenleg a bázis alapú tervezési módszerhez hasonló tervezési
metodikát ír elő. Ennek lényege, hogy a tervévre vonatkozó tervezett kiadási főösszegnél a Kormány által a
középtávú tervezés során a tervévre megállapított kiadási előirányzat, valamint a megelőző évi teljesített
kiadások jelentik a kiindulási pontot, melyet az alábbiaknak megfelelően az ún. szerkezeti változásokkal és
szintre hozásokkal kell korrigálni. Szerkezeti változásként kell szerepeltetni
 a tervévet megelőző évben tartós jelleggel átcsoportosított előirányzatok összegét,
 a kiadási előirányzatoknak a közfeladatok megszűnéséből, intézmény átszervezéséből, belső

szerkezeti korszerűsítésből, vagy más hasonló okból adódó módosításait, és
 a bevételi előirányzatok tartós változásait.

E körben szükséges még megemlíteni, hogy 2014-től módosításokat eredményezett a szabályozási környe-
zetben egy bizonyos európai uniós jogharmonizációs kötelezettség teljesítése. Eszerint a tagállamok költ-
ségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló 2011/85/EU tanácsi irányelv (a továbbiak-
ban: Irányelv) hazai jogrendszerbe történő átültetése miatt a következő főbb változások történtek a költség-
vetési tervezésben (az Irányelv átültetése az Áht. és az Ávr. módosításával valósult meg 2013 decemberében)
 a kormányzati szektor egészére kiterjedően rendszeres időközönként költségvetési adatokat kell

előállítani és közzétenni
 a makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseket és azok készítésének módszertanát nyilvánosságra
kell hozni
 számszerű költségvetési szabályok kerültek bevezetésre, amelyek biztosítják az uniós
szabályrendszernek, a Stabilitási és Növekedési Egyezménynek való megfelelést
 a költségvetést középtávon kell tervezni, a középtávú központi költségvetési kereteket
kormányhatározatban kell rögzíteni, és az éves költségvetéseket ez alapján kell elkészíteni.
3/15/16: Ismertesse az államháztartási kontrollok rendszerét, főbb követelményeit és a kontrollokra vo-

natkozó főbb nemzetközi normákat!
Áttekinthető, hatékony, ellenőrizhető gazdálkodás garanciáit teremti meg, szervesen illeszkedve az

Alaptörvény Közpénzek fejezetéhez. A törvény értelmében az államháztartási kontrollok alapvető célja az
államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal történő szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és
eredményes gazdálkodás kialakítása. Az államháztartási kontroll kiterjed az államháztartás valamennyi
alrendszerére.
Az államháztartási rendszer kontrolljával összefüggésben néhány kiinduló, általános jellegű megállapítás:
- az ellenőrzési tevékenység az államháztartási rendszer egészére vonatkozik
- egyaránt érinti az államháztartási rendszer egészének, valamennyi költségvetési szervnek a folyó

költségvetési évhez tartozó pénzgazdálkodását, illetve a vagyongazdálkodását;
- felöleli az állami ellenőrzések mindkét alaptípusát, azaz mind a törvényességi–jogszerűségi-
szabályszerűségi ellenőrzést, mind pedig a célszerűségi–gazdaságossági-hatékonysági ellenőrzést.
Az államháztartási kontroll alaphelyzetben három pillérre épül
- külső ellenőrzésre,
- kormányzati szintű ellenőrzésre és
- az államháztartási belső kontrollrendszerekre.
Döntő fontosságú elem az átláthatóság.
Négy évtizede, 1977 októberében a perui Limában az INTOSAI85 IX. kongresszusán elfogadták az ellenőrzés
alapelveiről szóló limai nyilatkozatot. A limai nyilatkozat célja, hogy felhívja a figyelmet a számvevőszéki
ellenőrzés függetlenségének szükségességére. Magyarország az Alaptörvényéből kiindulóan, konkrét sarka-
latos törvényben szabályozza az Állami Számvevőszék működését, függetlenségének garanciáit, hiszen a jog-
államiság és a demokrácia e fontos feltétele az igazán független számvevőszéki ellenőrzéssel így válhat teljes
értékűvé.
A számvevőszéki kontrollrendszerünk egyik fő nemzetközi alapjának tekintett limai nyilatkozat a legfelsőbb

szintű ellenőrzés alapvető feladataiként jelöli:
• a törvények, szabályok betartásának biztosítását,
• a gondoskodást a közpénzek célszerű, gazdaságos és hatékony felhasználásáról,
• a parlament tájékoztatását a költségvetési források jogszerű felhasználásáról, és a kormány

gazdálkodásáról,
• és a közpénzekre vonatkozó szabályok alkalmazásának figyelemmel kísérését, továbbá a szabályozás

korszerűsítésének előmozdítását.
3/15/17: Ismertesse az Állami Számvevőszék működésére vonatkozó normákat és a számvevőszéki főbb

feladatköröket!

Az államháztartás külső ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat az Állami Számvevőszék látja el, melyet az
Alaptörvény az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerveként definiál.
Az államháztartás külső ellenőrzésének legfontosabb sajátossága az ellenőrzést végző szervnek az ellenőr-

zött szervtől (szervektől) való teljes függetlensége.
Az Állami Számvevőszék szervezetére, működésére, vezetőire vonatkozó függetlenséget garantáló jogi

normák
 az Állami Számvevőszék általános hatáskörrel végzi a közpénzekkel és az állami és önkormányzati

vagyonnal való felelős gazdálkodás ellenőrzését
 az Állami Számvevőszék az ellenőrzési tapasztalatain alapuló megállapításaival, javaslataival,
tanácsaival segíti az Országgyűlést, annak bizottságait, és az ellenőrzött szervezetek munkáját,
amivel elősegíti a jól irányított állam működését
 az Állami Számvevőszék megállapításai alapján az ellenőrzött szervezetekkel és a felelős személyekkel
szemben az illetékes szervezetnél eljárást kezdeményezhet
 jelentései, az abban foglalt megállapításai, következtetései bíróság vagy más hatóság előtt nem
támadhatók meg
 a központi költségvetés szerkezetében az ÁSZ önálló fejezet, a fejezet felügyeletét ellátó szerv
vezetőjének jogosítványait az elnök gyakorolja
 a költségvetésére vonatkozó javaslatát és a költségvetésének végrehajtásáról szóló beszámolóját
maga állítja össze, és azt a Kormány változtatás nélkül terjeszti be a központi költségvetésről, illetve
az annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részeként az Országgyűlésnek
 költségvetését úgy kell megállapítani, hogy ne legyen kevesebb az előző évi központi költségvetésben
megállapított összegnél
 alapfeladatain túlmenően további feladatot törvény csak úgy állapíthat meg az ÁSZ részére, hogy a
feladatellátáshoz szükséges pénzügyi fedezetet egyidejűleg biztosítja;
• gazdálkodását az Országgyűlés elnöke által közbeszerzési eljárás útján kiválasztott és megbízott
 független, költségvetési minősítésű könyvvizsgáló ellenőrzi.
Törvényességi szempontok szerint ellenőrzi
• a pártok gazdálkodását
• a pártok országgyűlési képviselőcsoportjai számára az Országgyűlés által folyósított hozzájárulás
felhasználását
• az egyházak részére, továbbá az általuk fenntartott, illetve működtetett intézmények és szervezetek
részére az államháztartásból juttatott normatív és meghatározott célra biztosított támogatás
felhasználását
• a nemzetbiztonsági szolgálatok speciális működési költségkeret felhasználására vonatkozó adatait.
Az Állami Számvevőszék elnöke részt vesz
• az Állami Számvevőszék jogállását, feladatkörét érintő

• az államháztartás működési rendjéről, és a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szóló
• az államháztartás számviteli rendjével kapcsolatos jogszabályok előkészítésében.
Modul3/10p csop.
3/10/1: Határozza meg az elkülönített állami pénzalapok küldetését, államháztartáson belüli helyét, to-
vábbá sorolja fel az elkülönített állami pénzalapokat! Határozza meg főbb feladatkörüket!
Az elkülönített állami pénzalapok a központi alrendszeren belül működnek, ami a rendszer hatékonyságát
és átláthatóságát biztosítja. Elkülönített állami pénzalapot adott közfeladat részben államháztartáson kívüli
forrásból történő ellátásának biztosítása céljából törvény hozhat létre. Az elkülönített állami pénzalapok a
közfeladat ellátása során az állam nevében beszedendő költségvetési bevételek és teljesítendő költségvetési
kiadások alapszerű elszámolására szolgálnak.
Elkülönített állami pénzalapot csak törvény hozhat létre, amelyben meg kell határozni
 az alap rendeltetését,
 az alap bevételi forrásait,
 az alap terhére teljesíthető kiadások körét, valamint az alap tekintetében rendelkezésre feljogosított,
az alap pénzeszközeinek felhasználásáért felelős minisztert, illetve testületet.
Az elkülönített állami pénzalap létrehozásának további fontos feltétele, hogy az alap célja szerint meghatá-
rozott feladatok finanszírozásához részben államháztartáson kívülről származó források (járulékok, hozzá-
járulások vagy egyéb befizetések formájában) legyenek közvetlenül hozzárendelhetők.
Az elkülönített állami pénzalap költségvetési bevételeit és költségvetési kiadásait tartalmazó fejezet az elkü-
lönített állami pénzalap működéséről szóló törvényben meghatározott tartalmú bevételi és kiadási előirány-
zatokat cím, alcím szerinti bontásban tartalmazza.
Az alap gazdálkodásáról az alappal rendelkező miniszter (testület) éves költségvetési beszámolót és mérle-
get készít. A beszámolót és a mérleget meg kell küldeni az Állami Számvevőszéknek. Az ellenőrzés eredmé-
nyéről a Kormány a zárszámadás keretében tájékoztatja az Országgyűlést.
Elkülönített állami pénzalapok a következők:
 Nemzeti Földalap,
 Nemzeti Foglalkoztatási Alap
 Bethlen Gábor Alap
 Központi Nukleáris Pénzügyi Alap
 Nemzeti Kulturális Alap
 Kutatási és Technológiai Innovációs Alap
3/10/2: Ismertesse, hogy milyen okok indokolták az államháztartás felértékelődését nemzetközi vetület-
ben?
Magyarország a tervgazdasági rendszer ellentmondásai, fenntarthatatlanná vált fejlődési pályája miatt

külföldi hitelekre szorult, majd az 1970-es évektől fokozatosan adósságspirálba került. Az akkori politikai
rendszer hatalmának fenntartása érdekében az egyre növekvő külföldi hitelek velejárójaként fokozatosan
befogadta a nemzetközi pénzügyi intézmények ránk erőltetett neoliberális gazdaságpolitikáját. A neolibe-
rális gazdasági rendszer a piaci szereplőknek korlátlan mozgásteret hirdetett. Az állam nem befolyásolta,
nem ellenőrizte, nem szabályozta kellő módon a vállalkozások – tipikus elemük a részvénytársaságok – mű-
ködését. Így a részvénytársasági forma kizárólagosságára felépített neoliberális termelési mód állami ráhatás
nélkül kudarcba fulladt. Kívülről szemlélve a folyamatokat, a nem szabályozott, nem koordinált, autonóm
piaci szereplők lehetetlenültek el első körben, majd pedig az e szereplőkből „összeálló” rendszer került krí-
zisbe, vagyis a szervezetlen gazdasági alapok összeomlása a nem szabályozó államot is csődbe sodorta. A
2007-től elindult válság ennek következtében államrendszer-szervezési válságként definiálható.
A 21. század elején a gazdasági válságok és konszolidációk, népvándorlások és katasztrófák időszakában

nyilvánvalóvá vált, hogy az állam a polgárait csak úgy tudja megvédeni, ha erős állami szerepeket vindikál
magának, és hatékony államháztartási rendszert működtet.
3/10/3: Fejtse ki, hogy 2010 után a Magyar Állam újjászervezése milyen programok és értékelvek mentén
történt?
A magyar állam újjászervezése az állam gazdaságszervező szerepeinek kiterjesztésén keresztül több te-
rületen, több fázisban zajlott és zajlik ma is. A Kormány a jó állam megteremtése érdekében három jelentős
igazgatási programot indított el 2011-ben.
- Új Széchenyi Terv: hazánk fejlesztéséhez nyújt stratégiát és biztosít anyagi forrásokat.

- Széll Kálmán Terv: az ésszerűtlen és adósságnövelő, éppen ezért fenntarthatatlan tercier ágazati
rendszert formálja át.
- Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program: a közigazgatás megújításának ad keretet,
meghatározza a célokat, a célok eléréséhez szükséges beavatkozási területeket és intézkedése-
ket. A Magyary Program eredményes végrehajtása szempontjából fontos, hogy illeszkedjen az új
alaptörvényhez.
A magyar állam gazdasági újjászervezésének alkotmányos háttere a Közpénzek és a Helyi önkormányza-

tok fejezetek. Az igazságügyi reform elsősorban az új alaptörvény nyomán megszülető, számos esetben sar-
kalatos törvények által három hatalmi ág érdemi együttműködésével valósul meg 2011 szeptemberétől.
3/10/4: Határozza meg a fizetési mérleg nemzetgazdasági jelentőségét, részeit és egyenleg pozíciói (hiány,
többlet) jelentőségét, finanszírozását.
Fizetési mérleg: Magyarország nyitott gazdaságú, ezért a jövedelemtulajdonosok közötti jövedelem-meg-

osztásban a külföld szerepe hazánkban jelentős. Nálunk a legnagyobb jelentősége a külgazdasági egyensúly
alakulásának van. A külgazdasági egyensúly pénzügyi helyzetét a fizetési mérleg mutatja be. A fizetési mérleg
nem más, mint a nemzetgazdaság külfölddel lebonyolított pénzügyi műveleteit összesítő mérlegszerű ki-
mutatás. A mérleg a nemzetgazdaság összes szereplőjének (vállalkozások, magánszemélyek, állam) a nem-
zetközi kapcsolatokból az adott évben keletkező valamennyi befolyt bevételét és valamennyi külföldre
teljesített kiadását tartalmazza.
A fizetési mérleg két részből áll:
 -folyó fizetési mérleg
 -tőke- és pénzügyi mérleg
Említést kell még tenni a fizetési mérleg – napjaink válságában egyre inkább előtérbe kerülő – harmadik
részéről is, a jegybanki tartalékról, mint egyenlegező tételről is, amely egyfajta végső stabilizáló hatás, illetve
lehetőség kiváltására hivatott.
A folyó fizetési mérleg ugyan a nemzetgazdaság valamennyi szereplőjének külfölddel való pénzáramait tük-
rözi, az államháztartás azonban többféle módon befolyásolja a folyó fizetési mérleg alakulását.
-Fiskális újraelosztás: túlzottan növeli a belföldi fogyasztást  import nő  kereskedelmi mérleg romlása
lehet
-Fiskális újraelosztás: hazai vállalkozások erősítése  csökken az importigény/nő az exportbevétel
-Túlzott államháztartási hiányt az állam külföldi hitelfelvétellel állampapírok külföldi értékesítésével fedezi
 nőnek az állam külföldi adósságához kapcsolódó kamatfizetések terhei  romlik a jövedelemmérleg
A folyó fizetési mérleg hiánya azt jelenti, hogy több pénz áramlik ki az országból, mint amennyi beérkezik
(a külkereskedelem, a szolgáltatások, illetve a jövedelmek áramlása révén). Ezt a hiányzó pénzmennyiséget
kell valamilyen módon előteremteni. A hiány finanszírozását szolgálják a tőke- és pénzügyi mérleg tételei,
amelyek adósságot generáló és nem generáló tételekből állnak. Az adósságot nem generáló tételek közül a
legfontosabb a közvetlen tőkebefektetések egyenlege, azaz a külföldi működőtőke beáramlása és a hazai
működőtőke kiáramlása közötti különbség. Az adósságot nem generáló tételek levonása után „megmaradt”
külső finanszírozási igényt a nemzetgazdaság szereplői azonban csak adósságot generáló tételekkel, azaz
külföldről való hitelfelvétellel – az államháztartás esetén gyakran állampapírok külföldi értékesítésével – tud-
ják finanszírozni.
3/10/5: Határozza meg a jövedelemcentralizáció és az újraelosztás tartalmát, jelentőségét, magyar sajá-

tosságait!
Jövedelemcentralizáció és újraelosztás
A közfeladatok ellátásához az államnak szüksége van bizonyos mennyiségű jövedelemre. Az állam

különleges gazdasági szereplő. Közhatalma van, jogszabályalkotással, mindenkire kötelező jogalkotással, és
végrehajtási kikényszerítési eszközrendszerével képes a nemzetgazdaság minden szereplőjétől,
magánszemélyektől és vállalkozásoktól a náluk keletkezett jövedelmet elvonni adók és járulékok, valamint
más közhatalmi bevételek formájában. Az állam által elvont jövedelmek összértékét nevezzük
jövedelemcentralizációnak. Ez az elvonás a közfeladatok ellátását szolgálja, nem piaci szempontú, és
jövedelmeinek felhasználásában elsődlegesen nem piaci szempontok vezérlik az államot. Nemzetközi
gyakorlatban a jövedelemcentralizációt az összehasonlíthatóság miatt mindig a GDP százalékában
határozzák meg. A túlzott, illetve magas mértékű jövedelemcentralizáció a többi nemzetgazdasági szereplő
önálló mozgásterét szűkíti. Téves gazdaságfilozófiának bizonyult az elmúlt két évtized alacsony
jövedelemcentralizációt szorgalmazó felfogása és az erre irányuló gyakorlat. Az állami újraelosztás
csökkentése, legalábbis Magyarországon, az állam gazdaságpolitikai mozgásterét, gazdasági és
társadalmi reorganizációra vonatkozó képességét jelentősen csökkentette. Természetesen nem állítható,
hogy az állam célja a minél több adó beszedése lenne, illetve lett volna, azonban nyilvánvaló, hogy az állam
jelentős mértékű és szelektív kivonása a jövedelmek megadóztatásából (adómentesség a külföldi cégeknek,
kedvezmény a bankoknak) káros hatásokat szült, és a közteherviselés intézménye sérült. A magyar gazdaság
költségvetésének fő szerkezeti problémája ebből adódóan nem elsősorban a túlméretezett
közszolgáltatásokból, hanem az arányos közteherviselés hiányából fakadt.
A befolyt jövedelmek az állami feladatellátás finanszírozásának a forrásai. Ezt nevezzük a jövedelmek

újraelosztásának. A közfeladatok körét és az állami szerepvállalás súlyát azonban elsősorban nem a
rendelkezésre álló és elvonható jövedelmek szabják meg. A hosszú távú feladatokat elsősorban a történelmi
hagyományok, valamint társadalmi és politikai tényezők, a rövid távú feladatokat pedig a gazdaságpolitikai
prioritások határozzák meg. A közfeladatok finanszírozási igénye így általában meghaladja az
államháztartási bevételeket. Az állam ezért általában többet oszt újra, mint amennyi jövedelmet
centralizál.
A jövedelmek centralizálása területén érvényesült neoliberális álláspont, vagyis az állam gazdasági

erejének mérséklése, ugyan elérte az önös céljait, de a tönkrement vállalatok és a munkajövedelem nélkül
maradók tömegei, illetve növekvő kompenzációs igényük nem tette lehetővé a kiadások hasonló arányú
GDP-arányos csökkentését. Így óhatatlanul megnőtt a költségvetés hiánya, amelynek állandósulása, sőt
növekvő mértéke a magyarországi piacgazdasági átmenet rendszerspecifikus jellemzőjévé vált. A hiány
csökkentése, a szociális kiadások mérséklése révén állandó társadalmi konfliktusokat generál. Egyidejűleg a
neoliberális magyar gazdaságpolitikai modell jellemzőjévé vált a Magyarországon működő vállalatok állami
támogatása. A Magyarországon letelepülő vállalkozások és a hazaiak is jelentős mértékben formálnak igényt
állami támogatásra. Sok esetben a vállalkozás megindításának alapja az állami támogatás elnyerése.
3/10/6: Definiálja az államháztartás fogalmát közgazdasági értelemben, feladat megközelítésben, az Eu-

rópai Unió államháztartási felfogásában, és szervezeti megközelítésben! Határozza meg az államháztartás
helyét az állampénzügyi rendszerben!
Az államháztartás meghatározható közgazdasági értelemben, emellett feladat-megközelítésben, valamint

szervezeti megközelítésben is definiálható.
Az államháztartás közgazdasági értelemben közfeladatok ellátását finanszírozó gazdálkodási rendszer. A

közgazdasági értelmezés nem pontos, nem ad felvilágosítást arról, hogy mit tekintünk közfeladatnak, illetve
milyen szervezetek tartoznak az államháztartási körbe. Általában egy adott ország államháztartási rendsze-
rét kétféle megközelítésmód segítségével tudjuk definiálni.
Feladat-megközelítésben az államháztartás egésze a társadalmi–gazdasági életben való állami szerepkörvál-

lalás gazdálkodási–pénzügyi oldala. Az államháztartási gazdálkodás részét képezi minden olyan tevékeny-
ség, amely az államháztartás vagyonát hasznosítja, vagy amelyet folyó államháztartási bevételekből finan-
szíroznak. Az állami, illetve önkormányzati feladatok (együtt: közfeladatok) tartalmát és követelményeit kü-
lön törvények írják elő. Az államháztartás alrendszerei a közfeladatok ellátásához a költségvetésükben meg-
határozott módon és mértékben járulnak hozzá.
Az államháztartás körébe tartozó feladatokat nem csupán költségvetési szervek, hanem egyéb szervezetek,
pl. vállalkozások, nonprofit szervezetek, alapítványok, társadalmi szerveződések működtetésével is el lehet
látni. Az Európai Unió államháztartási felfogása ehhez a megközelítéshez áll közel, a „kormányzati szektor”
részének azokat a vállalkozásokat, nonprofit szervezeteket tekinti, amelyek többségi állami tulajdonban
vannak, vagy amelyek működését többségében állami-önkormányzati támogatásból finanszírozzák. Az eu-
rópai támogatások felhasználása kapcsán az uniós szabályozás még ennél is továbbmegy, hiszen szigorú sza-
bályokat érvényesít minden szervezettel szemben, amely európai „közpénzeket” használ, függetlenül attól,
hogy az adott szervezet alapvetően közfeladatot lát-e el.
Szervezeti megközelítésben az államháztartás azon szervezetek köre, amelyek az államháztartás részét ké-
pezik, és amelyekre az államháztartási gazdálkodás szigorú szabályait alkalmazni kell. Az államháztartás
gazdálkodási szabályainak többsége nem terjed ki minden olyan szervezetre, amely az államháztartás körébe
tartozó feladatokat lát el, hanem csupán azokra, amelyek jogi értelemben az államháztartás részének tekin-
tendők. E szervezeti kör felöleli a közhatalmi és közigazgatási szerveket (Országgyűlés, ügyészségek, bírósá-
gok, minisztériumok, kormányhivatalok, központi hivatalok, az államigazgatás területi szervei, önkormány-
zatok, polgármesteri hivatalok stb.), illetőleg az e szervekhez tulajdonjogilag és irányítás szempontjából egy-
aránt kapcsolódó közintézményeket (egyetemek, általános és középiskolák, kórházak, szociális otthonok
stb.), egyszóval a költségvetési rend szerint gazdálkodókat.
Az államháztartást az állam és a helyi önkormányzatok közfeladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának

technikai rendszereként definiálhatjuk. Az államháztartás a tágan értelmezett kormányzat gazdálkodásának
rendszerét, másképpen fogalmazva az állampénzügyek technikai összességét jelenti.
3/10/7: Ismertesse, hogy az államháztartás, illetve a közpénzügyi rendszer reformját milyen tényezők vál-
tották ki Magyarországon?
Magyarország a tervgazdasági rendszer ellentmondásai, fenntarthatatlanná vált fejlődési pályája miatt kül-
földi hitelekre szorult, majd az 1970-es évektől fokozatosan adósságspirálba került. Az akkori politikai rend-
szer hatalmának fenntartása érdekében az egyre növekvő külföldi hitelek velejárójaként fokozatosan befo-
gadta a nemzetközi pénzügyi intézmények ránk erőltetett neoliberális gazdaságpolitikáját. Az 1980-as évek
végétől felerősödő piacgazdasági átalakítás, majd annak az első szabad választásoktól megnyilvánuló extrém
formája azonban nem illeszkedett a magyar gazdasági és társadalmi viszonyokhoz, a nemzeti érdekekhez, a
történelmi hagyományokhoz.
A rendszerváltozás gazdaságpolitikája számos problémát hordozott, ráadásul beteljesületlen is maradt. A

21. század elején ránk tört válság, amely a reálszféra és az egyre kevésbé szabályozott és ellenőrzött speku-
latív pénzügyi piacok egymástól való ésszerűtlen elszakadásának következménye, Magyarországot már le-
gyengült gazdasági állapotban találta. A követett minta, a kellő körültekintés nélkül érvényesített gazdaság-
politikai modell, vagyis a II. világháborút követő békés helyreállítási ciklust követő, az 1970-es évektől kiala-
kuló neoliberális piacgazdasági modell (a washingtoni konszenzus) elhúzódó válságát éli. Beigazolódott, hogy
a piaci szereplők túlzott önállósága, tevékenységük ellenőrizetlenül hagyása nem vezethet a tartós piaci
egyensúly kialakulásához, sőt válságba torkollott. Az önállósult, autonóm piaci szereplők nem képesek arra
sem, hogy önszabályozónak vélt mechanizmusaik révén a válságból kivezető utat megtalálják.
Hazánkban az elmúlt 20 évben a rendszerváltást követően az államszocialista rendszert leépítették, a gaz-

daságot „államtalanították”, de a közpénzügyi rendszerben nem fordítottak kellő figyelmet a közszektor
eredményességét és átláthatóságát szolgáló mechanizmusok kiépítésére. Létrejöttek a modern piacgazda-
ság államháztartásának fontos intézményei, de nem volt konszenzus az államháztartási reformok utáni ál-
lami célmodellről. Az újonnan létrehozott intézmények egy része súlyos belső ellentmondásokkal műkö-
dött.
Magyarországnak 2010-ig nem sikerült olyan gazdaságfejlődési pályára állnia, amely megfelel a fenntart-
ható fejlődés pénzügyi feltételeinek. Nem tudták megvalósítani a fenntartható költségvetést, amely közép-
és hosszú távon úgy éri el a pénzügyi stabilitást, hogy nem ró túl nagy terhet a jövő generációira.
Magyarországnak (is) hosszú távon szembe kell néznie a népesség elöregedéséből, a világgazdaság globális
átrendeződéséből és a környezeti változásokból eredő súlyos kihívásokkal.
Kétségtelen azonban, hogy a 2002 nyarától meginduló, elsősorban politikai motivációjú közkiadás-növelés
meghaladta a költségvetés teherbíró képességét. Növekvő államháztartási deficit alakult ki. A 2010 előtti
kormányok átmenet nélküli hiánycsökkentő intézkedései azonban a társadalmi hatásokkal és reakciókkal
nem számoltak, így eleve kudarcra voltak ítélve. Az elégtelen kormányzati politika és a gyengén szabályozott
hitelfolyósítási gyakorlat hozzájárult a lakosság mértéktelen eladósodásához. Az államháztartási és lakos-
sági eladósodás fő problémája az adórendszer aránytalanságaiból, közteherviselést nélkülöző jellegéből
és az alacsony foglalkoztatási szintből illetve jövedelmekből fakadt, amelyen a polgári kormány sokat javí-
tott, sőt végrehajtotta a költségvetési trendfordulót, a magyar lakosság és államháztartás kikerült az adós-
ságcsapdából.
A közszféra közvetlenül és közvetetten is hozzájárul az ország versenyképességének alakulásához. Ám a

rendszer működésének hatékonyságát rontotta, hogy szabályozásunk gyakran változott. A magyar állam-
háztartási reformok paradoxonja, hogy az állam kiüresedéséhez és teljesítményének a csökkenéséhez ké-
pest jelentős maradt az államháztartás terjedelme, így szükségessé vált az államháztartás reformja. Refor-
mon olyan strukturális változásokat értünk, melyek után megváltozik a költségvetési rendszer működése,
az egyes szereplők viselkedése, melynek során az állami feladatok ellátásának intézményrendszere tartósan
hatékonyabbá, gazdaságosabbá válik.
3/10/8: Határozza meg, hogy a közpénzügyi rendszer reformjának melyek a céljai, illetve területei? Ho-
gyan függnek össze a fenntartható fejlődéssel?
A magyar államháztartási reformok paradoxonja, hogy az állam kiüresedéséhez és teljesítményének a

csökkenéséhez képest jelentős maradt az államháztartás terjedelme, így szükségessé vált az államháztar-
tás reformja. Reformon olyan strukturális változásokat értünk, melyek után megváltozik a költségvetési
rendszer működése, az egyes szereplők viselkedése, melynek során az állami feladatok ellátásának intéz-
ményrendszere tartósan hatékonyabbá, gazdaságosabbá válik.
A fentiek alapján szükségessé vált a közpénzügyek reformja, amelynek céljai:
 az államháztartás méretének makrogazdasági szempontból szükséges kijelölése;
 az állami feladatok ellátási módjának megváltoztatása;

 a költségvetési rendszer működését, a szereplők viselkedését meghatározó hatékony és átlátható
intézményrendszer kialakítása.
A tartalommal összefüggésben a reform területei:
 feladat-ellátási reform (privatizáció – amely megtörtént, sőt, már az állam gazdaságbefolyásoló sze-
repének erősítéséhez bizonyos állami és önkormányzati vagyonelemek állami visszavásárlását kellett
megtenni);
 finanszírozási reform (adóreform, közteherviselés kiszélesítése, a kincstár hatékony működtetése,

biztonságos államháztartás-finanszírozási csatornák megtalálása, MNB önfinanszírozási programja);
 menedzsmentreform (controlling, internal audit, stratégiai tervezés, állami vagyon hatékony működ-
tetése, állami szabályozás kiszélesítése banki és vállalati szereplőkre).
A fenntartható fejlődés (=közép- és hosszú távon úgy éri el a pénzügyi stabilitást, hogy nem ró túl nagy
terhet a jövő generációira) követelményeinek való megfelelés szükségessé teszi, hogy a már megkezdett
reformfolyamatok – oktatás, egészségügy, közigazgatás, önkormányzati rendszer stb. – ne torpanjanak
meg, hanem az elfogadott programok alapján kiteljesedjenek. A reformok célja a költségvetési szféra, az
államháztartási rendszer megszilárdítása és stabilizálása, a közpénzek felhasználásában az átláthatóság, tu-
datosság, rendszerszerűség és ezzel is a takarékosság biztosítása, a közszolgáltatások nyújtásának hatéko-
nyabbá tétele, az eddigi negatív tendenciák kiküszöbölése, megelőzése, mindezzel az államháztartási rend-
szer korszerűsítésének sajátos eszközökkel történő segítése.
3/10/9: Ismertesse, hogy az Alaptörvényen túl milyen jogszabályok garantálják a magyar állampénzügyi,
államháztartási rendszer működését? Sorolja fel e jogszabályokat, röviden utaljon a tartalmukra!
-Alaptörvény: közpénzekkel és önkormányzatokkal foglalkozó részeinek sarkalatos pontjai.
-Központi költségvetésről szóló törvény: Magyar Országgyűlés, költségvetési jogával élve, évente költség-
vetési tervet hagy jóvá, a Kormány előterjesztésére.
-Zárszámadási törvény: költségvetési év végén a Kormány összeállítja a zárszámadási törvényjavaslatot,
amelyet az Állami Számvevőszék ellenőriz, majd az Országgyűlés megtárgyalja és megalkotja a törvényt.
-Stabilitási törvény: központi költségvetésről szóló törvény megalapozottságának független vizsgálata, vala-
mint az államadósság csökkentésének elősegítése céljából az Alaptörvény rendelkezéseinek végrehajtására.
-Államháztartásról szóló törvény: az államháztartás egyensúlya és a közpénzekkel történő áttekinthető, ha-

tékony, ellenőrizhető gazdálkodás garanciái.
-Helyi önkormányzatairól szóló törvény: Az önkormányzati hagyományok megőrzése, és a Helyi Önkor-

mányzatok Európai Chartájában foglalt alapelvek érvényesítése.
-Nemzeti vagyonról szóló törvény: a nemzeti vagyonra vonatkozó alapvető szabályokat az Alaptörvény és a
rendelkezéseinek végrehajtására alkotott törvény.
-Az adózás rendjéről szóló törvény: az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az
adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása.
-Adónem törvények: az egyes adónemekre vonatkozóan pedig az (szja, áfa, tánya stb.) közölnek részletes
szabályokat.
-Állami Számvevőszékről alkotott törvény: az állami vagyon és a közpénzek feletti ellenőrzés az Alaptör-
vényből eredeztetve e törvényben jelenik meg.
-Jegybanktörvány: az Alaptörvény kimondja, hogy a Magyar Nemzeti Bank Magyarország központi bankja,
amely külön sarkalatos törvényben (jegybanktörvény) meghatározott módon felelős a monetáris politikáért.
3/10/10: Pozícionálja a Magyar Nemzeti Bank állampénzügyi rendszerben és európai uniós térben elfoglalt
helyét, szerepét!
Az Alaptörvény 41. cikke kimondja, hogy a Magyar Nemzeti Bank Magyarország központi bankja, amely
külön sarkalatos törvényben (2011-es jegybanktörvény) meghatározott módon felelős a monetáris politi-
káért. Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Elsődleges céljának veszélyeztetése
nélkül, a rendelkezésére álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját. Az
MNB elnöke évente beszámol a jegybank tevékenységéről az Országgyűlésnek.
A Magyar Nemzeti Bank sarkalatos törvény szerinti szervei a Monetáris Tanács, amely a legfőbb monetáris
politikai döntéshozó szerv, a Pénzügyi Stabilitási Tanács, amely a Monetáris Tanácsnak az MNB mikro- és
makroprudenciális feladataival kapcsolatos döntése végrehajtását irányítja, az igazgatóság, amely az opera-
tív ügyeket koordinálja, illetve a felügyelőbizottság, amely a monetáris politikán kívüli gazdálkodási folya-
matokat (bér-, anyaggazdálkodás, műszaki fejlesztés) ellenőrizheti.
A Magyar Nemzeti Bank a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagja. Az MNB, valamint szervei-
nek tagjai függetlenek, nem kérhetnek, és nem fogadhatnak el utasításokat a Kormánytól, az Európai Köz-
ponti Bank (EKB) kivételével az Európai Unió intézményeitől, szerveitől és hivatalaitól, a tagállamok kormá-
nyaitól vagy bármilyen más szervezettől, illetve politikai párttól.
2013-tól hármas mandátumrendszere van. Az árstabilitáson túl törekszik a pénzügyi egyensúly és a gazda-
ságpolitika támogatására. Hagyományosan jogosult bankjegy- és érmekibocsátásra. Az MNB által kibocsá-
tott bankjegy és érme Magyarország törvényes fizetőeszköze. A magyar gazdaság külső stabilitásának meg-
őrzése érdekében hivatalos deviza- és aranytartalékot34 képez, és kezeli azt. A devizatartalék kezelésével
és az árfolyam-politika végrehajtásával kapcsolatban devizaműveleteket végez. A korábban működő Pénz-
ügyi Szervezetek Állami Felügyeletének pénz-, tőke- és biztosítási piac felügyeletével kapcsolatos funkcióit,
továbbá a fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti funkcióit is a Magyar Nemzeti Bank látja el 2013. október 1-
jétől.
3/10/11: Csoportosítsa az államháztartási kiadásokat funkcióik szerint! Határozza meg a csoport elemek
rövid tartalmát!
Az államháztartási kiadások funkciók szerinti csoportosítása
Az államháztartási kiadásokat a leggyakrabban abból a szempontból csoportosítják, hogy a közfeladatok

mely körének – azaz milyen állami funkcióknak – az ellátását biztosítják.
Az államháztartási kiadások alapvetően négy funkció (funkciócsoport) valamelyikének ellátásához
kapcsolódnak. Ezek a következők:
 állami működési funkciók,
 jóléti funkciók,
 gazdasági funkciók,
 az államadósság kezeléséhez kapcsolódó funkciók.
A kiadások közül az államadósság kezeléséhez kapcsolódó kiadások (tőketörlesztés, kamatfizetés, a kettő

együtt adósságszolgálat) a hitelfelvétel feltételei szerint meghatározottak, és jelentősen befolyásolják a
többi közfunkcióra fordítható kiadás mértékét.
Az állami működési funkciók csoportjába a jogalkotási és igazgatási, a külügyi, a honvédelmi, a rend- és

jogvédelmi és az igazságszolgáltatási feladatok tartoznak. E funkciókört gyakran hagyományos funkcióknak
is nevezik, mivel ezeket a feladatokat az állam a társadalom állami típusú megszervezésének kezdeteitől va-
lamilyen formában ellátja.
Az állam jóléti funkciója történetileg jóval később, az állami gondoskodó szerep megjelenésével párhuza-
mosan alakult ki. E funkció esetében az újraelosztás egyszerre célként és eszközként is megjelenik.
A szoros értelemben vett jóléti funkció egyes fontosabb részterületei az alábbiak:
 az állami–önkormányzati szociális ellátó rendszer működtetése (szociális otthonok, pénzbeli segé-

lyezési formák, természetbeni juttatások, hajléktalanokról való gondoskodás stb.);
 az állami–önkormányzati egészségügyi ellátó rendszer működtetése (egészségügyi alapellátás, járó-

és fekvőbeteg-szakellátás, egyéb egészségügyi szolgáltatások stb.);
 az állami nyugdíjrendszer és egészségbiztosítási rendszer fenntartása (közös kockázatvállaláson és

a szolidaritás elvén nyugvó kötelező társadalombiztosítás működtetésével);
 a munkanélküliség kezelése (segélyezés, passzív és aktív foglalkoztatáspolitika stb.);
 az állami–önkormányzati oktatási rendszer működtetése (óvodai ellátás, alapfokú, középfokú köz-

oktatás, felsőoktatás stb.);
 az állami gyermek- és ifjúságvédelem intézményrendszerének fenntartása (nevelési segélyek,
gyámhatósági eszközök, ifjúságpolitika stb.).
Az állami funkciók mondhatni „legfiatalabbika” a gazdasági funkció. E kiadások a kormányzat által szervezett
vagy támogatott gazdasági tevékenységekhez kötődnek. Általában e körbe sorolható a műszaki infrastruk-
túra fejlesztése (közlekedés, energiaellátás, vízellátás, szennyvízelvezetés és tisztítás stb.), közművek üze-
meltetése vagy/és a közművállalatok támogatása, valamint mindazok a vállalkozásoknak juttatott támoga-
tások, melyek a gazdaságfejlesztést vagy a gazdasági erőforrások újraelosztását szolgálják (pl. agrártámoga-
tások, kis- és középvállalatok támogatása, K+F támogatása, regionális támogatások).
3/10/12: Csoportosítsa a közhatalmai bevételeket! Röviden utaljon a tartalmukra!
Főmenü
A közhatalmi bevételeket (mint az államháztartás javára előírt fizetési kötelezettségeket) három alcsoportra
indokolt felosztani:
• adójellegű bevételekre,
• díjjellegű bevételekre,
• szankciójellegű bevételekre.
Az adójellegű bevételek tisztán fiskális pénzforrások, e bevételek ellenében nem áll semmilyen közvetlen
ellenszolgáltatás.
Adójellegű bevételek megjelennek a központi alrendszerben (pl. általános forgalmi adó, személyi jövede-
lemadó, pénzügyi szervezetek különadója, társasági adó, vagyonszerzési illeték, pénzügyi tranzakciós ille-
ték), a társadalombiztosítási alapok bevételeiben (szociális hozzájárulási adó, járulékok), az elkülönített ál-
lami pénzalapoknál (pl. munkaerő-piaci alapba fizetett járulékok, szakképzési hozzájárulás, innovációs já-
rulék), illetve a helyi önkormányzati alrendszerben is (helyi adók bevételei).
A díjjellegű fizetésre kötelezett személyek befizetésük fejében közvetlen ellenszolgáltatásban részesülnek.
A legfontosabb díjjellegű fizetési kötelezettségek a különböző államigazgatási és bírósági eljárási illetékek,

az igazgatási szolgáltatási díjak, a bírósági szolgáltatási díjak, továbbá egyes költségvetési szervek intéz-
ményi térítési díjai.
A közigazgatás által alkalmazott különféle jellegű szankciók közül a direkt pénzbeli formát öltő és költségve-
tési bevételt jelentő bírságok (pl. az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kiszabott bírság,
szabálysértési bírság, környezetvédelmi bírság) képeznek közbevételt.
3/10/13: Foglalja össze az eredményszemléletű államháztartási számvitel főbb jellemzőit!
Az európai uniós elvárásoknak való megfelelés jegyében került kiadásra Magyarországon a 4/2013. (I. 11.)
kormányrendelet az államháztartás új számviteli rendszeréről. Az új számviteli rendszer jellemzője, hogy a
beszámolót alátámasztó könyvvezetés módja kettős könyvvitel, azonban a különböző információk
kielégítésére két részre különül el a számvitel:
Ad 1. költségvetési számvitelre, amely a klasszikus költségvetési adatokat (előirányzatok, pénzforgalom,

kötelezettségvállalások, bevételi előírások) szolgáltatja,
Ad 2. pénzügyi számvitelre, amely a vagyonra, önköltségre, jövedelmezőségre vonatkozó információkat

méri.
Az eredményszemléletű, elhatárolás alapú, új, követendő államszámvitel főbb jellemzői:
 A gazdálkodást érintő minden eseményt rögzít, és ezek hatását is bemutatja.
 Az értékcsökkenés mint költségelem jelenik meg, és beépül az egyes feladatok ellátásának összkölt-
ségébe, tehát így az amortizáció már valós gazdasági tartalommal bír.
 Az eszközök használati költségének ismeretében a vagyongazdálkodás mozgástere kibővül.
 Nem lehetséges a tranzakciók időbeli csúsztatása, mert a nyilvántartás a tranzakcióról szóló döntés
pillanatában megtörténik az analitikus vagy szintetikus nyilvántartásokban.
 A gazdálkodás minden területéről gyűjti az információkat és a gazdasági teljesítmény mérését te-

kinti elsődleges céljának. A gazdasági teljesítmény magában foglalja a pénzügyi, jövedelmi és vagyoni
eredményt.
 Jellemzője a kiadás és költség fogalma közötti különbségtétel. Előbbi egy pénzforgalmi, utóbbi szám-
viteli.
 A költségek ismeretében a forrásallokáció hatékonysága javítható. A költségviszonyok ismerete alap-

ján racionális finanszírozási döntések hozhatók.
 Az elhatárolás alapú számvitel több információt hordoz magában, mint a pénzforgalmi szemléletű
számvitel, ami az éves beszámoló tartalmában is megjelenik.
 Egyszerre input és output szemléletű. A költségvetési kontroll és teljesítménymérés követelménye-

ire jobban tud koncentrálni.
Az eredményszemléletű számvitel a vagyonmérleg tekintetében teljes képet ad, többéves rálátást bizto-
sít a pénzügyi kimutatásaiból fakadóan, és biztosítja a számviteli tételek analitikus személetét. Hatéko-
nyabb gazdálkodás és döntéshozatali rendszer keletkezik, a pénzügyi ellenőrzés világosabbá és egysé-
gesebbé válik, szigorúbb ellenőrzést biztosít a politikumnak, mérsékli a hibalehetőségek kockázatát, il-
letve jobban kiszűri a keletkezésüket.
3/10/14: Sorolja fel a nemzeti vagyongazdálkodás és a nemzeti vagyonról szóló törvény gazdálkodási alap-
elveit!
A nemzeti vagyon alapvető rendeltetése a közfeladat ellátásának biztosítása.
A nemzeti vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni. A nemzeti vagyongazdálkodás

feladata a nemzeti vagyon
 rendeltetésének megfelelő;
 az állam, az önkormányzat mindenkori teherbíró képességéhez igazodó;
 elsődlegesen a közfeladatok ellátásához (a közfeladatok ellátása infrastrukturális hátterének bizto-

sításához) és a mindenkori társadalmi szükségletek kielégítéséhez szükséges;
 egységes elveken alapuló;
 átlátható, tervszerű, hatékony és költségtakarékos működtetése.

További vagyongazdálkodási feladat a nemzeti vagyon
 értékének megőrzése;
 állagának védelme;
 értéknövelő használata, hasznosítása, gyarapítása;
 az állam vagy a helyi önkormányzat feladatának ellátása szempontjából feleslegessé váló vagyontár-
gyak elidegenítése.
A nemzeti vagyonról szóló törvény a vagyongazdálkodási alapelvek között részletesen szabályozza az állam,
illetve a helyi önkormányzatok gazdasági társaságokkal való tulajdonosi kapcsolatait. Kiemelt hangsúlyt
helyez e tulajdonosi (részesedési) viszonyok átláthatóságára.
A helyi önkormányzat
 közép- és hosszú távú vagyongazdálkodási tervet köteles készíteni
 vállalkozási tevékenysége a kötelező feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti
 csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni
hozzájárulásának mértékét.
A nemzeti vagyont, annak értékét és változásait a tulajdonosi joggyakorló nyilvántartja. Az érték nyilván-
tartásától el lehet tekinteni, ha az adott vagyontárgy értéke természeténél, jellegénél fogva nem állapítható
meg, ugyanakkor a vagyon naturális adatainak rögzítésével kell nyilvántartani a vagyont.
A nemzeti vagyonról szóló törvény rögzíti a vagyonkezelői jog létrejöttének szabályait. Vagyonkezelési szer-
ződés kizárólag a törvényben meghatározott személyi körrel köthető, vagy kivételes esetben törvényben
kerülhet sor vagyonkezelő kijelölésére.
A törvény előírja, hogy a nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés csak természetes személlyel
vagy átlátható szervezettel köthető. Az átláthatóság további érvényesítését szolgálja, hogy meghatározza
az átengedett nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó, szerződésben rögzítendő kötelezettségeket: transzpa-
rens és ellenőrizhető tevékenység.
A tulajdonosi joggyakorló rendszeresen ellenőrzi a nemzeti vagyon használójának a nemzeti vagyonnal való
gazdálkodását, megállapításairól értesíti a nemzeti vagyon használóját, továbbá – amennyiben megállapítá-
sai az Állami Számvevőszék hatáskörét érintik – az Állami Számvevőszéket is.
3/10/15: Fejtse ki, hogy melyek a központi költségvetés főbb kiadási előirányzatai, kiadáscsoportjai?
A központi költségvetés kiadásai
A központi költségvetésben kiadást előirányozni lehet:
 a központi költségvetési szervek feladatainak ellátására;
 az állam európai uniós tagságból származó és más nemzetközi jogszabályi és szerződéses kötelezett-
ségeinek teljesítésére;
 az államháztartás más alrendszere, továbbá jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szer-
vezet, illetőleg természetes személy részére.
A központi költségvetés kiadásainak fő kategóriáit az alábbi kiadáscsoportok képezik:
• támogatások, melyek az államháztartás rendszerén kívülre irányulnak (például lakástámogatások,

fogyasztói árkiegészítés, családtámogatások, szociális támogatások, politikai pártok vagy a nonprofit
szervezetek támogatása)
• a költségvetési szervek kiadásai, ezen belül:
– közhatalmi-közigazgatási kiadások (az állami szerveknél, valamint az állam központi, illetve
területi közigazgatási szerveinél felmerülő kiadások);
– közszolgáltatási kiadások (a központi költségvetési szervként működő állami intézmények –
pl. egyetemek, főiskolák, egészségügyi országos intézetek – kiadásai);
– beruházások kiadásai
• szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai, támogatások, pl. gazdálkodó szervezetek támo-
gatásai, civil szervezetek támogatásai, lehetnek transzferek, pl. önkormányzatok támogatásai, vagy megva-
lósulhatnak a közigazgatáson belül (e kiadáskör igen heterogén, mert tartalmukat tekintve ezek a kiadások
történhetnek a költségvetési szerveken keresztül)
• transzferek, azaz más államháztartási alrendszer – így különösen a helyi önkormányzati alrendszer
támogatása
• adósságszolgálat
• egyéb kiadások (pl. befizetés az EU-ba, állami kezesség érvényesítése)
• EU társfinanszírozás;
• tartalékok (rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló és céltartalékok.
A legnagyobb kiadási tételt jelenleg a költségvetési szervek közhatalmi és közszolgáltatási kiadásai, vala-
mint a szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai jelentik (kb. 20-20%). A tb-alapok és az önkormány-
zatoknak juttatott források jelentős tételek (kb. 9 és 10%, azaz összesen 19%). Az utóbbi években egyre nö-
vekvő arányú tétel az adósságszolgálat.
3/10/16: Mutassa be, hogy mi a központi költségvetési tartalékok célja, szabályozása?
A központi költségvetés tartalékai
A központi költségvetésről szóló törvényben rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékot kell
képezni az előre nem valószínűsíthető, nem tervezhető költségvetési kiadásokra és az előirányzott, de
elháríthatatlan ok miatt elmaradó költségvetési bevételek pótlására.
A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék előirányzata nem lehet több a központi költségve-
tésről szóló törvény kiadási főösszegének 2%-ánál, és nem lehet kevesebb 0,5%-ánál. A rendkívüli
kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék terhére annak legfeljebb 40%-os mértékéig vállalható
kötelezettség az első félévben. Ennél nagyobb kötelezettségvállaláshoz az Országgyűlés jóváhagyása
szükséges.
A céltartalék olyan, a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott kiadási előirányzat, amely
évközi kormányzati intézkedés fedezetéül szolgál, és amelynek célját és rendeltetését egyidejűleg
meghatározták, azonban az előirányzat felhasználásának fejezet, cím, alcím szerinti megoszlása a központi
költségvetésről szóló törvény elfogadásakor még nem ismert.
Az éves költségvetési törvények úgynevezett Országvédelmi Alap előirányzatot is tartalmaznak, melyek biz-
tonsági tartalékként szolgálnak, amennyiben a makrogazdasági folyamatokból levezetve kevesebb bevétel
folyna be, és így a hiánycél veszélybe kerülne. A központi költségvetésről szóló törvény eltérő rendelkezése
hiányában a tartalékok felhasználásáról a Kormány egyedi határozatban rendelkezik.
3/10/17: Ismertesse a költségvetési törvény szerkezetét, az önálló költségvetési fejezetet alkotók körét,
és előirányzat csoportokra vonatkozó szabályokat!
A költségvetési törvény alapvetően négy szerkezeti egységre tagozódik, amelyek a következők:
 költségvetési fejezet,
 cím, alcím (fejezeti kezelésű előirányzatok esetén jogcímcsoport és jogcím),
 előirányzat-csoport,
 kiemelt előirányzat.
A felsorolt szerkezeti elemek közül a költségvetési fejezet, cím, alcím, jogcímcsoport és jogcím a költségvetési
bevételeket és kiadásokat adminisztratív szempont szerint – az állami szervezetrendszer felépítéséhez iga-
zodóan – rendszerezi. Az adminisztratív besoroláson belül az előirányzat-csoportok és azon belül a kiemelt
előirányzatok közgazdasági tartalom szerint jelenítik meg a költségvetési előirányzatokat.
A költségvetési fejezetek – néhány kivételtől (funkcionális fejezetek, pl. a helyi önkormányzatok támogatásai
vagy az EU-integráció) eltekintve – jellemzően valamely szervezethez kapcsolódnak. Így önálló költségvetési
fejezetet képeznek:
 a legfontosabb állami közhatalmi szervek – az Országgyűlés, a Köztársasági Elnökség, az Alkotmány-

bíróság, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, az Állami Számvevőszék, a bíróságok, az ügyészség
stb.;
 valamennyi minisztérium (tehát a minisztériumi jogállás mintegy automatikusan eredményez önálló

költségvetési fejezetet);
 kivételes jelleggel egyéb központi államigazgatási szerv (jelenleg: a Központi Statisztikai Hivatal, a
Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal), illetőleg köztestület (a Magyar Tudomá-
nyos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia).
A központi költségvetési címeken (fejezeti kezelésű előirányzatoknál a jogcímcsoportokon, jogcímeken) belül

az alábbi előirányzat-csoportokat kell elkülöníteni:
 működési költségvetés,
 felhalmozási költségvetés.
A működési költségvetés kiemelt kiadási előirányzatai:
 személyi juttatások,
 a munkaadókat terhelő járulékok és szociális hozzájárulási adó,
 dologi kiadások,
 az ellátottak pénzbeli juttatásai,
 egyéb működési célú kiadások.
A felhalmozási kiemelt előirányzatai:
 beruházások,
 a felújítások,
 a lakástámogatás, lakásépítés,
 az egyéb felhalmozási kiadások.

3/10/18: Határozza meg, hogy a nemzetgazdasági-központi költségvetési tervezésnek mi a jelentősége,
milyen főbb szempontokra épül! Ismertesse, hogy hogyan történik a tervezés ellenőrzése!
Az állam működése a nemzetgazdasági tervezés mechanizmusrendszerén keresztül valósul meg, az állam

által befolyásolt piaci folyamatok teljesebb körű érvényesülését kívánja elősegíteni úgy, hogy a társa-
dalmi-gazdasági kohézió és a fenntartható fejlődés egyike se szenvedjen krónikus hiányt.
A tervezés a hatékony állam megvalósításának eszköze, mely nemcsak a célok kitűzését, és az ehhez kap-
csolódó eszközök meghatározását jelenti, hanem a közpolitikai döntések érintettjei közötti érdekegyezte-
tést és alkuk színterét is.
A tervezési folyamat irányítása, a terv elfogadása, a végrehajtás ellenőrzése az állami testületek kompeten-
ciája. A tervezési folyamat lényegében az állam allokációs, újraelosztási és stabilizációs funkciójára irányul.
A nemzetgazdasági tervezés, amelynek középpontja, egyidejűleg végterméke a Kormány által összeállított,

az Országgyűlés által „szentesített” költségvetési terv/törvény, alapvetően a gazdasági növekedés, a fo-
gyasztói árindex, a munkatermelékenység, a beruházási hányad, a háztartások fogyasztása, a közösségi fo-
gyasztás, a bruttó állóeszköz-felhalmozás, belföldi felhasználás, termékek és szolgáltatások exportja, illetve
importja, a fizetési mérleg alakulásának várható/tervezett számbavételéből indul ki.
Felértékelődik a költségvetési tervezési gyakorlatban a fő partnerünk (EU) közös költségvetési és növekedési

kilátása, Felértékelődik a jegybank fiskális politikát segítő tevékenysége, amely nem csak mint inflációellenes
politikát folytató, hanem mint makrogazdaságot komplexen támogató intézmény jön számításba.
A költségvetés tervezésének ellenőrzését az Állami Számvevőszék végzi. Emellett a Költségvetési Tanács is
folyamatos kontrollt biztosít a költségvetés tervezése során. Az Állami Számvevőszék – az Állami Számvevő-
székről szóló 2011. évi LXVI. törvény (ÁSZ tv.) alapján meghatározott – feladata, hogy ellenőrzi az államház-
tartás gazdálkodását, ennek keretében a központi költségvetési törvényjavaslat megalapozottságát, a be-
vételi előirányzatok teljesíthetőségét, emellett elemzéseket, tanulmányokat készíthet és ezek rendelke-
zésre bocsátásával segíti a Költségvetési Tanácsot a feladatai ellátásában.
Az Országgyűlés a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatot az Állami Számvevőszék és a Költségve-

tési Tanács véleményével együtt tárgyalja meg.
3/10/19. Fejte ki, hogy az alaptörvény és a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája milyen jogokat biztosít
a helyi közügyek intézése körében?
Az Alaptörvény 32. cikke szerint a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében a törvény keretei
között
 gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat;
 meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan gazdálkodik;
 e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel kötelező feladatai ellátásának veszélyezte-

tése nélkül vállalkozási tevékenységet folytathat;
 dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről.
Az Alaptörvény 32. cikkének (6) bekezdése alapján a helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely
feladataik ellátását szolgálja.
A települési önkormányzatok részei az állami közfeladat-végrehajtási rendszernek, de miközben feladataikat

törvényi szintű szabályok határozzák meg, a végrehajtás módjában, a feladat ellátása szervezésének módjá-
ban és számos más kérdésben relatív gazdasági autonómiával rendelkeznek. A Helyi Önkormányzatok Euró-
pai Chartáját kihirdető 1997. évi XV. törvény a helyi önkormányzatok terjedelméről a következőképpen ren-
delkezik (4. cikk): A közfeladatokat általában elsősorban az állampolgárokhoz legközelebb álló közigazgatási
szervnek kell megvalósítania. A feladatoknak más közigazgatási szervre történő átruházása a feladat termé-
szetétől és nagyságától, valamint hatékonysági és gazdasági követelményektől függ. Adódik tehát a Chartá-
ból, hogy ahol nem biztosított, nem oldható meg a településen történő közfeladat-ellátás, azt az állampol-
gárhoz legközelebb álló közigazgatási szervnél kell megvalósítani. Tehát a közös önkormányzati hivatalok
létrehozása (új önkormányzati törvény - Mötv 2011. évi CLXXXIX. tv.) az európai önkormányzati elvekkel
szinkronban áll.
3/10/20. Ismertesse, hogy 2010 után milyen főbb szabályozási körülmények keletkeztek, melyek az ön-
kormányzati gazdálkodás stabilitását adják?
A helyi önkormányzat költségvetése az államháztartás része. Az önkormányzati alrendszer költségvetése a

központi költségvetéstől elkülönül, de ahhoz a központi költségvetési támogatásokon keresztül kapcsolódik.
2010 után erősödtek az államigazgatási korlátok az önkormányzati gazdálkodási önállóság tekintetében. A
költségvetési tervezés jogszabályi hátterét az új önkormányzati, államháztartási törvények, valamint az ál-
lamháztartás végrehajtásáról szóló kormányrendelet adja60. A költségvetési tervezéssel kapcsolatos alapel-
vek, az önkormányzati gazdálkodás szabályozása (átmeneti gazdálkodás, bevételek és kiadások számbavé-
tele, intézményi egyeztetések, rendeletalkotás) az önkormányzati gazdálkodás sarkalatos pontjai.
A költségvetés készítését megelőzően az önkormányzatoknak a következő évre vonatkozó költségvetési

koncepciót kell készíteniük, amelyet a polgármester (a közgyűlés elnöke) október 31-ig nyújt be a képviselő-
testületnek (a közgyűlésnek).
A helyi önkormányzat gazdálkodásának alapja az éves költségvetése. Ebből finanszírozza és látja el a tör-
vényben meghatározott kötelező, valamint a kötelező feladatai ellátását nem veszélyeztető önként vállalt
feladatait. Az önként vállalt feladatok ellátásának forrásait és kiadásait a költségvetési rendeletben elkülöní-
tetten kell kimutatni. Az új önkormányzati törvény alapján a költségvetési rendeletben működési hiányt a
korábbiaktól eltérően nem lehet tervezni. Az éves költségvetés tervezésének alapvető kereteit az államház-
tartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény és a végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31) Kormányrendelet hatá-
rozza meg.
3/10/21. Fejtse ki a helyi önkormányzat költségvetési rendeletének tartalmát!
Az önkormányzatok az éves költségvetésükről rendeletet alkotnak. A helyi önkormányzat költségvetése

tartalmazza:
• a helyi önkormányzat költségvetési bevételeit és költségvetési kiadásait előirányzat-csoportok, kiemelt

előirányzatok, és kötelező feladatok, önként vállalt feladatok, állami (államigazgatási) feladatok szerinti bon-
tásban;
• a helyi önkormányzat által irányított költségvetési szervek engedélyezett létszámát, valamint költségve-
tési bevételeit és költségvetési kiadásait előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok, és kötelező feladatok,
önként vállalt feladatok, állami (államigazgatási) feladatok szerinti bontásban;
• a költségvetési egyenleg összegét működési és felhalmozási cél szerinti bontásban;
• a költségvetési hiány belső finanszírozására szolgáló előző évek költségvetési maradványának, vállalko-
zási maradványának igénybevételét, a betét visszavonását működési és felhalmozási cél szerinti tagolásban;
• a költségvetési hiány külső finanszírozására vagy a költségvetési többlet felhasználására szolgáló finan-
szírozási bevételeket és kiadásokat működési és felhalmozási cél szerinti tagolásban;
• a költségvetési év azon fejlesztési céljait, összegeit és futamidejét, amelyek megvalósításához adósságot

keletkeztető ügylet megkötése válik vagy válhat szükségessé, valamint az adósságot keletkeztető ügyletek-
ből és kezességvállalásokból fennálló kötelezettségeit61, amelyhez előzetes kormányzati hozzájárulás szük-
séges62;
• a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos hatásköröket, polgármester (közgyűlési elnök) által vállalható

kötelezettség értékhatárát63, a finanszírozási bevételekkel és kiadásokkal kapcsolatos hatásköröket, vala-
mint a polgármester (közgyűlési elnök) a helyi önkormányzat bevételeinek és kiadásainak módosítását és a
kiadási előirányzatok közötti átcsoportosításra a felhatalmazást64;
• A költségvetési rendeletben elkülönítetten szerepel az évközi többletigények, valamint az elmaradt be-

vételek pótlására szolgáló általános tartalék és céltartalék.
3/10/22. Mutassa be, hogy az önkormányzati költségvetés előterjesztésekor szöveges indoklással bemu-
tatandó tételeket, illetve az átmeneti gazdálkodásra vonatkozó szabályokat írja le!
A költségvetés előterjesztésekor a képviselő-testület (közgyűlés) részére szöveges indoklással együtt be

kell mutatni
• a helyi önkormányzat költségvetési mérlegét közgazdasági tagolásban, előirányzat-felhasználási tervét;

• a többéves kihatással járó döntések számszerűsítését évenkénti bontásban és összesítve;
• a közvetett támogatásokat - így különösen az adóelengedéseket, adókedvezményeket - tartalmazó kimu-

tatást;
• a tervszámoknak megfelelően a költségvetési évet követő három év tervezett előirányzatainak keretszá-

mait főbb csoportokban, és a tervszámoktól történő esetleges eltérés indokait.
Az előkészített költségvetési rendelettervezetet a polgármesternek (a közgyűlés elnöke) a központi költség-

vetésről szóló törvény hatálybalépését követő negyvenötödik napig be kell nyújtania a képviselő-testületnek
(közgyűlésnek). Ha a költségvetési rendeletet a képviselő-testület (közgyűlés) a költségvetési évben legké-
sőbb március 15-ig nem fogadta el, az önkormányzatnak rendeletet kell alkotnia az átmeneti gazdálkodás-
ról, amelyben felhatalmazást ad a költségvetési szerveinek a bevételeik folytatólagos beszedésére, kiadásaik
teljesítésére, illetve meghatározza a felhatalmazás időtartamát. A felhatalmazás az új költségvetési rendelet
hatálybalépésének napján megszűnik.
3/10/23. Határozza meg az önkormányzati költségvetési bevételek, kiadások körét, csoportjait határozza
meg, és a helyi adókra vonatkozó legfontosabb szabályokat! (84. old.)
Költségvetési bevételek:
 a közhatalmi - adók, hozzájárulások, bírságok, díjak és más fizetési kötelezettségek - bevéte-

lek;
 központi támogatások és átengedett központi adók;
 a közfeladatok ellátása során nyújtott közszolgáltatások ellenértékei;
 az európai uniós forrásokból és az államháztartáson kívülről érkező támogatásokból származó

bevételek;
 a vagyonnal kapcsolatos bevételek;
 a kapott kamatok.
Költségvetési kiadások:
 a költségvetési szervek működési és felhalmozási kiadásai;
 az államháztartáson kívül ellátott közfeladatok finanszírozásával kapcsolatos kiadások;

 a vagyonnal kapcsolatos kiadások;
 az önkormányzatok adósságával kapcsolatos kiadások.
Helyi adók
A települési önkormányzatok saját bevételeinek meghatározó részei a helyi adók. A képviselő-testületek ma-
guk döntenek a bevezetendő adónemekről és az adó mértékéről (a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény
maximum korlátjának figyelembevételével). Ennek során a törvény szerinti kötelező előírásokat és a diszkri-
mináció tilalmára vonatkozó alkotmányos előírásokat szintén figyelembe kell venniük. A települések adott-
ságai (az ipar fejlettsége, a települési szerkezet, valamint a foglalkoztatási, szociális, vagyoni helyzet) megha-
tározóak a helyi adópolitika kialakításában, de nem elhanyagolható az önkormányzati testületekben képvi-
selt különböző helyi érdekek megjelenése sem66.
3/10/24. Ismertesse, hogy melyek az önkormányzati költségvetés végrehajtásának, és az előirányzatok

módosításának, átcsoportosításának főbb szabályai? (43. és 86. old. vmint a tanári diasor 125. dia)
A költségvetés végrehajtásának jogszabályi háttere (Áht, Ávr., Szt.) folyamatos változásokon megy keresztül,
amelynek célja a gazdálkodás hatékonyságának és átláthatóságának fokozása. A kötelezettségvállalás, ellen-
jegyzés, teljesítésigazolás, utalványozás, illetve az előirányzatok felhasználásának szabályai - a finanszírozás
módja mellett - a gazdálkodás alapvető részei.
Az önkormányzatok a feladataikat a költségvetési szerveiken keresztül látják el. Ebben az értelemben az

önkormányzati hivatal is egy költségvetési szerv. A költségvetési szerv az irányító szerv (önkormányzati hi-
vatal) döntése alapján gazdasági szervezettel rendelkezik. A gazdasági szervezet feladatait, ha a költségvetési
szerv éves átlagos statisztikai állományi létszáma a 100 főt nem éri el, az irányító szerv irányítása alá tartozó
más költségvetési szerv látja el. Ez nem vonatkozik az önkormányzati hivatalra, illetve az alaptevékenység-
ként költségvetési szerv gazdálkodási feladatainak ellátására létrehozott költségvetési szervre és az olyan
költségvetési szervre, amely törvény, kormányrendelet alapján vagy az állam nemzetközi kötelezettségére
tekintettel gazdasági szervezettel rendelkezik. Az irányító szerv (önkormányzati hivatal) dönthet a 100 fő
éves átlagos statisztikai állományi létszámot elérő költségvetési szerv esetében is úgy, hogy gazdálkodási
feladatait más költségvetési szerv gazdasági szervezete lássa el. A gazdasági szervezettel nem rendelkező
költségvetési szerv és a kijelölt költségvetési szerv a munkamegosztás és felelősség rendjét munkamegosz-
tási megállapodásban rögzíti67.
Az azonos fenntartó alá tartozó költségvetési szervek esetén a munkamegosztási megállapodást az irányító
szerv hagyja jóvá. Más irányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szerv kijelölése esetén a megállapo-
dásban rögzíteni kell az ellátandó feladatokat, valamint a munkamegosztási megállapodás jóváhagyásának
rendjét. A munkamegosztási megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy a költségvetés tervezési, az előirány-
zat-módosítási, - átcsoportosítási és felhasználási (együtt: gazdálkodás), végrehajtási, finanszírozási, adat-
szolgáltatási, beszámolási feladatai, és a vagyon használatával, védelmével összefüggő feladatok közül me-
lyiket melyik költségvetési szerv látja el.
Az előirányzatok módosítása, átcsoportosítása lehet csak az adott költségvetési évben érvényesülő (egy-
szeri) vagy a költségvetési éven túl tartósan érvényesülő (tartós jellegű). A költségvetési bevételek a bevé-
teli előirányzatokon felül is teljesíthetők és kizárólag azok túlteljesítése esetén növelhetők, de a költségve-
tési bevételek tervezettől történő elmaradása esetén azokat csökkenteni kell. A helyi önkormányzat költség-
vetési rendeletében megjelenő bevételek és kiadások módosításáról, a kiadási előirányzatok közötti átcso-
portosításról a polgármester (a közgyűlés elnöke), valamint a költségvetési szerv részére biztosított előirány-
zat-módosítás és - átcsoportosítás kivételével a képviselő-testület (a közgyűlés) dönt. A polgármester (a köz-
gyűlés elnöke) az önkormányzat bevételeinek és kiadásainak módosítási és a kiadási előirányzatok közötti
átcsoportosítási lehetőségét a helyi önkormányzat költségvetési rendelete tartalmazza.
+Kieg.
A helyi önkormányzati költségvetési szerv bevételi és kiadási előirányzatai – a Kormány rendeletében – meg-
határozott esetben a helyi önkormányzati költségvetési szerv saját hatáskörében módosíthatóak. A kiadási
előirányzatok egymás között átcsoportosíthatók. Ha a helyi önkormányzat év közben a költségvetési rende-
let készítésekor nem ismert többletbevételhez jut, vagy bevételei a tervezettől elmaradnak, e tényről a pol-
gármester (a közgyűlés elnöke) a képviselő-testületet (a közgyűlést) tájékoztatja. Az előirányzat-módosítás,
előirányzat-átcsoportosítás – az első negyedév kivételével – negyedévenként, illetve a képviselő-testület
(közgyűlés) döntése szerinti időpontokban, de legkésőbb az éves költségvetési beszámoló elkészítésének ha-
táridejéig, december 31-ei hatállyal módosíthatók, amit az önkormányzat költségvetési rendeletén is át kell
vezetni.
A költségvetési év kiadási előirányzatai teljesítésének folyamatának az államháztartásról szóló 2011. évi

CXCV. törvényben meghatározottak szerint kell megvalósulnia. Ezen folyamat a következő:
kötelezettségvállalás és pénzügyi ellenjegyzés;
szakmai teljesítés és annak igazolása;

érvényesítés;
utalványozás;
pénzügyi teljesítés.
3/10/25. Határozza meg, hogy milyen szabályai vannak a költségvetési szerv vállalkozási tevékenység vég-
zésének?(98. old.)
A költségvetési szerv ezenkívül jogosult lehet vállalkozási tevékenységet végezni, amely rendszeres haszon-
szerzés céljából (azaz nyereségérdekelt módon), államháztartáson kívüli forrásból, nem kötelezően végzett
termelő, szolgáltató, értékesítő tevékenység.
Fontos jogszabályi előírás azonban, hogy ezen vállalkozási tevékenység
• végzése nem veszélyeztetheti az alaptevékenység ellátását,
• felső határát a kiadási előirányzatok arányában meg kell határozni,
• bevételének fedeznie kell legalább az adott tevékenységgel összefüggő valamennyi közvetlen kiadást,
valamint az ahhoz hozzárendelhető közvetett kiadásokat, továbbá az amortizációt,
• a költségvetési szerv vállalkozási tevékenységeinek összesített maradványa (azaz a költségvetési év során

a bevételek és kiadások különbözete) nem lehet negatív, azaz veszteséges.
Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) kormányrendelet (Ávr.) módo-
sítása szerint a vállalkozási tevékenység feltételei szigorodtak: a veszteséges tevékenységet azonnal meg kell
szüntetni. (3. §)
3/10/26. Ismertesse, hogy milyen előírásokat tartalmaz, mi a kötelező tartalma a költségvetési szerv szer-
vezeti és működési szabályzata az Ávr. alapján? (99. old.)
Az Ávr. alapján a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzata tartalmazza
• a költségvetési szerv alapításáról szóló jogszabály teljes megjelölését, ha a költségvetési szerv alapítá-
sáról jogszabály rendelkezett;
• a költségvetési szerv alapító okiratának - ha azt az alapítás óta módosították, a hatályos, egységes szer-
kezetbe foglalt alapító okiratának - keltét, számát, az alapítás időpontját;
• az ellátandó és a kormányzati funkció szerint besorolt alaptevékenységek, rendszeresen ellátott vállal-

kozási tevékenységek megjelölését;
• azon gazdálkodó szervezetek részletes felsorolását, amelyek tekintetében a költségvetési szerv alapí-
tói, tulajdonosi (tagsági, részvényesi) jogokat gyakorol;
• a szervezeti felépítést és a működés rendjét, a szervezeti egységek - ezen belül a gazdasági szervezet -
megnevezését, feladatait, a költségvetési szerv szervezeti ábráját;
• azon ügyköröket, amelyek során a szervezeti egységek vezetői a költségvetési szerv képviselőjeként jár-
hatnak el;
• a szervezeti és működési szabályzatban nevesített munkakörökhöz tartozó feladat- és hatásköröket, a

hatáskörök gyakorlásának módját, a helyettesítés rendjét, az ezekhez kapcsolódó felelősségi szabályokat;
• jogszabályban meghatározott kivétellel a munkáltatói jogok gyakorlásának - ideértve az átruházott mun-
káltatói jogokat is - rendjét, és
• az irányító szerv által az alább leírtak szerint a költségvetési szervhez gazdálkodási tekintetben hozzá-
rendelt más költségvetési szervek felsorolását.
3/10/27. Vázolja a költségvetési szervek gazdálkodásának folyamatszerű gazdálkodási ciklusát (felsorolás-

szerűen)!(98. old.)
A költségvetési szervek gazdálkodása folyamatszerűen írható le a legáttekinthetőbben. A folyamatszerű

gazdálkodás tulajdonképpen egy folyamatosan zajló és ismétlődő gazdálkodási ciklusként ábrázolható. Az
ilyen értelemben vett gazdálkodási tevékenységi ciklus a következő:
 költségvetési tervezés;
 költségvetési döntés (az előirányzatok és az ahhoz kapcsolódó teljesítménykövetelmények

megállapítása)
 a költségvetési előirányzatok módosításának, átcsoportosításának és felhasználásának vég-

rehajtása;
 a költségvetési szerv működtetése, a vagyongazdálkodás;
 az információs szolgáltatások (adatszolgáltatások) és finanszírozási műveletek végzése, a

pénzügyi, számviteli rend betartása;
 a számadások, a beszámolás.
3/10/28. Fejtse ki, hogy milyen feladatai vannak a költségvetési fejezetet irányító szervnek a fejezet (be-
vételek és kiadások) meghatározásához!
Az Áht. alapján a központi költségvetésről szóló törvényben foglaltak figyelembevételével az államháztartás

központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv kiemelt előirányzatairól, valamint finanszírozási bevéte-
leiről és kiadásairól kincstári költségvetést kell készíteni. A kincstári költségvetés kiemelt kiadási előirányza-
tainak meg kell egyezniük az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetési törvényben meghatározott kiemelt
kiadási előirányzatokkal.
A központi költségvetési szerv a költségvetési évet megelőző év december 20-áig az elfogadott központi
költségvetésről szóló törvény – ha annak elfogadására e határidőt megelőző tizedik napig nem került sor,
akkor a költségvetési törvényjavaslathoz benyújtott összegző módosító javaslat – alapján előzetes kincstári
költségvetést kell a végleges kincstári költségvetésre meghatározott formátumban készítenie, és azt a Ma-
gyar Államkincstár (a továbbiakban röviden: Kincstár) részére megküldeni. A végleges kincstári költségvetést
a költségvetési évben január 10-éig kell elkészíteni és megküldeni a Kincstárnak. A költségvetési szerv év
közben történő alapítása esetén a költségvetési szerv közhiteles kincstári (törzskönyvi) nyilvántartásba tör-
ténő bejegyzését követő nyolc napon belül kell a kincstári költségvetést megállapítani és megküldeni a Kincs-
tárnak. A kincstári költségvetés elkészítése a fejezetet irányító szerv feladata. Azért kiemelten fontos az
előzetes és végleges kincstári költségvetés határidőben történő elkészítése, mivel ez alapján tudja a Kincstár
előkészíteni, majd végrehajtani a költségvetési szervek megfelelően ütemezett finanszírozását. A kincstári
költségvetés képezi tehát az alapját, hogy a Kincstár vizsgálni tudja a költségvetés végrehajtási folyamatában
az előirányzat-fedezetet. Ennek pedig különösen nagy jelentősége van a költségvetési évet megelőző év vé-
gén, illetve a költségvetési év elején.
A központi költségvetési szerv központi költségvetésről szóló törvényben megállapított kiemelt előirányza-
tait és a finanszírozási bevételeket és kiadásokat közgazdasági jogcímekre (rovat) kell bontani. A költség-
vetési szerv kincstári költségvetésben megállapított bevételei és kiadásai egységes rovatrend szerinti rész-
letezéséről elemi költségvetést kell készíteni. Ez az elemi költségvetés az államháztartás számviteléről szóló
kormányrendelet szerinti költségvetési jelentésnek megfelelően tartalmazza az eredeti és módosított elő-
irányzatokat, illetve a személyi juttatások és a foglalkoztatottak, választott tisztségviselők összetételét tar-
talmazó adatszolgáltatás tervértékeit. A kincstári költségvetésnek és az elemi költségvetésnek kiemelt elő-
irányzati, finanszírozási bevételi és kiadási előirányzati szinten meg kell egyezniük, azaz számszakilag össz-
hangban kell állniuk egymással.
3/10/29. Sorolja fel az államháztartási törvény szerinti, költségvetési szervekre vonatkozó irányítási jogo-
kat, továbbá az irányítási jogok teljességére vonatkozó szabályokat, a felügyeleti- jogkör és a törvényes-
ségi- jogkör kettősségét! (106. old.)
Az Áht. általános jelleggel felsorolja az irányítási jogokat, ezek:

• az alapítói jogok, azaz a költségvetési szerv alapító okiratának kiadása, szervezeti és működési szabály-
zatának jóváhagyása, a szerv átalakítása és megszüntetése;
• a vezetési jogok, azaz a költségvetési szerv vezetője tekintetében a kinevezés és felmentés, vagy a vezetői
megbízás adása, visszavonása, és az egyéb munkáltatói jogok gyakorlása;
• a gazdasági vezetési jogok, vagyis a költségvetési szerv gazdasági vezetőjének kinevezése és felmentése,
vagy a megbízása, megbízásának visszavonása;
• a bevételi és kiadási előirányzatokkal való gazdálkodás rendszeres figyelemmel kísérése, a végrehajtás,

illetve a költségvetési szerv által ellátandó közfeladatok meg nem valósításának veszélye esetén a jogsza-
bályban meghatározott szükséges intézkedések megtétele;
• a költségvetési szerv által ellátandó közfeladatok ellátására vonatkozó, és az erőforrásokkal való szabály-
szerű és hatékony gazdálkodáshoz szükséges szakmai és gazdálkodási követelmények érvényesítése, be-
tartásának számonkérése, ellenőrzése;
• jogszabályban meghatározott esetekben a költségvetési szerv döntéseinek előzetes vagy utólagos jóvá-
hagyása, vagy a szerv döntésének megsemmisítése, szükség szerint új eljárás lefolytatására való utasí-
tása;
• egyedi utasítás kiadása feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására;
• a költségvetési szerv jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezése;
• a költségvetési szerv kezelésében lévő közérdekű adatok és közérdekből nyilvános adatok, valamint a
felsorolt egyes irányítási jogkörök gyakorlásához szükséges, törvényben meghatározott személyes ada-
tok kezelése.
A költségvetési szervek felett általában nem egyszerűen felügyelet és különösen nem törvényességi felügye-
let érvényesül, hanem az irányítási jogok teljessége. Ennek megfelelően a költségvetési szerv általában csak
viszonylagos szakmai és gazdasági önállósággal rendelkezik. A kormányzati szervezetrendszerben általáno-
sak a korlátozás nélküli irányítási viszonyok, de az Alaptörvény és más törvények korlátozhatják a felettes
szerv irányítási jogait. Az egyik korlátozott irányítási jogkört külön is nevesíti az Áht: ez a felügyeleti jogkör.
A felügyeleti szerv kategóriája azon szerveket jelenti, melyek nem rendelkeznek az irányítási jogok teljessé-
gével, hanem csak korlátozott irányítási jogkörrel. A felügyeleti jogkör lehet szakmai felügyelet, vagy a még
annál is korlátozottabb jogokat jelentő törvényességi felügyelet. Ez a felügyeleti típusú jogkör jellemzően
azon körben érvényesül, ahol nagyobb a közfeladat-ellátás önállósága, ebből következően az intézményi ön-
állóság, és az állam regulatív, piacszabályozó, vagy az adott közszolgáltatás ellátására nézve megrendelő
funkcióban képviseli a köz érdekeit. Az Áht. szerinti felügyeleti hatáskörbe a fent felsorolt irányítási jogok
közül a költségvetési szerv döntéseinek előzetes vagy utólagos jóváhagyása, és az egyedi utasítás kiadása
feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására nem tartozik bele
3/10/30. Vázolja, hogy a központi államigazgatási szervek irányítására, felügyeletére vonatkozó főbb sza-
bályokat vázolja! (107. old.)Számomra is zavaros, úhogy ezt hagyom??????????????
A költségvetési szerv gazdasági szervezetének irányításáért és ellenőrzéséért, valamint a gazdálkodási te-

vékenységgel kapcsolatos feladatok elvégzéséért alapvetően a költségvetési szerv gazdasági vezetője fe-
lelős.
A költségvetési szerv, így a központi költségvetési szerv is az állam igazgatásának részeként tipikusan alá-
fölérendeltségi (hierarchikus) viszonyok között működő, azaz irányítás alatt álló szerv.
Az Áht. általános jelleggel felsorolja az irányítási jogokat, ezek:
 az alapítói jogok, azaz a költségvetési szerv alapító okiratának kiadása, szervezeti és működési
szabályzatának jóváhagyása, a szerv átalakítása és megszüntetése;
 a vezetési jogok, azaz a költségvetési szerv vezetője tekintetében a kinevezés és felmentés,

vagy a vezetői megbízás adása, visszavonása, és az egyéb munkáltatói jogok gyakorlása;
 a gazdasági vezetési jogok, vagyis a költségvetési szerv gazdasági vezetőjének kinevezése és

felmentése, vagy a megbízása, megbízásának visszavonása;
 a bevételi és kiadási előirányzatokkal való gazdálkodás rendszeres figyelemmel kísérése, a

végrehajtás, illetve a költségvetési szerv által ellátandó közfeladatok meg nem valósításának
veszélye esetén a jogszabályban meghatározott szükséges intézkedések megtétele;
 a költségvetési szerv által ellátandó közfeladatok ellátására vonatkozó, és az erőforrásokkal

való szabályszerű és hatékony gazdálkodáshoz szükséges szakmai és gazdálkodási követelmé-
nyek érvényesítése, betartásának számonkérése, ellenőrzése;
 jogszabályban meghatározott esetekben a költségvetési szerv döntéseinek előzetes vagy utó-

lagos jóváhagyása, vagy a szerv döntésének megsemmisítése, szükség szerint új eljárás le-
folytatására való utasítása;
 egyedi utasítás kiadása feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására;

 a költségvetési szerv jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezése;
 a költségvetési szerv kezelésében lévő közérdekű adatok és közérdekből nyilvános adatok,

valamint a felsorolt egyes irányítási jogkörök gyakorlásához szükséges, törvényben meghatá-
rozott személyes adatok kezelése.
A költségvetési szervek felett általában nem egyszerűen felügyelet és különösen nem törvényességi felügye-
let érvényesül, hanem az irányítási jogok teljessége. Ennek megfelelően a költségvetési szerv általában csak
viszonylagos szakmai és gazdasági önállósággal rendelkezik. A kormányzati szervezetrendszerben általáno-
sak a korlátozás nélküli irányítási viszonyok, de az Alaptörvény és más törvények korlátozhatják a felettes
szerv irányítási jogait. Az egyik korlátozott irányítási jogkört külön is nevesíti az Áht.: ez a felügyeleti jog-
kör. A felügyeleti szerv kategóriája azon szerveket jelenti, melyek nem rendelkeznek az irányítási jogok tel-
jességével, hanem csak korlátozott irányítási jogkörrel. A felügyeleti jogkör lehet szakmai felügyelet, vagy
a még annál is korlátozottabb jogokat jelentő törvényességi felügyelet. Ez a felügyeleti típusú jogkör jel-
lemzően azon körben érvényesül, ahol nagyobb a közfeladat-ellátás önállósága, ebből következően az intéz-
ményi önállóság, és az állam regulatív, piacszabályozó, vagy az adott közszolgáltatás ellátására nézve meg-
rendelő funkcióban képviseli a köz érdekeit.
Az Áht. a költségvetési szervek irányítására, felügyeletére vonatkozó általános szabályokat állapítja meg.
Ehhez képest szűkebb kört jelentenek a központi államigazgatási szervek, melyek alapítására, irányítására,
felügyeletére vonatkozóan a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitká-
rok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény, illetve az adott szervre vonatkozó törvények rendelkezései a
meghatározók.
A központi államigazgatási szerveken belül speciális szervet alkotnak a fővárosi és megyei kormányhivata-
lok. Ezen szervek jogállásának, irányításának törvényi szintű szabályait a 2010. évi CXXVI. törvény mint külön
törvény tartalmazza
Ha tisztázni szeretnénk a fővárosi és megyei kormányhivatallal (röviden: kormányhivatal) kapcsolatos irá-

nyítási jogokat, először is tisztázni szükséges ezen szervek felépítését. A törvényben foglaltak szerint a kor-
mányhivatal belső felépítését tekintve törzshivatalból, ágazati szakigazgatási szervekből és járási, illetve a
fővárosban fővárosi kerületi hivatalokból (a továbbiakban együtt: járási hivatal) áll. A törzshivatal, a szakigaz-
gatási szervek és a járási hivatalok mint szervezeti egységek együtt, összességükben jelentik tehát a kor-
mányhivatalt, azaz az Áht. szerinti költségvetési szervet. A kormányhivatal vezetője a kormánymegbízott.
Ezen összetett belső felépítés oka, hogy a szerven belül az egyes részek részben eltérő feladatokat látnak el,
részben más hatáskörben és illetékességi körben járnak el. Mindezekkel összefüggésben pedig a kormányhi-
vatallal összefüggő irányítási jogok részben megosztottak.
Ezek alapján a törzshivatal hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyek tekintetében az általános igazgatási
irányítási jogokat, így: a döntések megsemmisítését, szükség szerint új eljárás lefolytatására való utasítás
jogát, a döntések előzetes vagy utólagos jóváhagyását, egyedi utasítás kiadását feladat elvégzésére vagy mu-
lasztás pótlására, valamint jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezést azon központi államigazgatási
szerv vezetője gyakorolja, melyet a kormányrendelet az adott államigazgatási feladatért felelős központi
szervként meghatároz.
A szakigazgatási szervek ágazati típusú, meghatározott szakmai-ágazati államigazgatási feladatot végeznek,

a járási hivatalok pedig a fővárosi és megyei kormányhivatal területi illetékességű kirendeltségeit képezik. A
fővárosi és megyei kormányhivatalt a törvény szerinti kivételekkel közvetlenül a közigazgatás-szervezésért
felelős miniszter irányítja. A szakigazgatási szerv tekintetében bizonyos irányítási jogokat, így a döntések
megsemmisítését, szükség szerint új eljárás lefolytatására való utasítás jogát, a döntések előzetes vagy utó-
lagos jóváhagyását, egyedi utasítás kiadását feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására, valamint a törvé-
nyességi és a szakszerűségi ellenőrzési hatásköröket a Kormány által rendeletben meghatározott központi
államigazgatási szerv vezetője (a továbbiakban: szakmai irányító szerv vezetője) gyakorolja.
3/10/31. Ismertesse a költségvetési szervekre vonatkozó nyilvántartás vezetés rendszerét és főbb köve-
telményeit! (110. old.)
A költségvetési szervekről a Magyar Államkincstár nyilvános és közhiteles nyilvántartást vezet, amelynek

külön jogszabályban meghatározott adatait interneten keresztül is elérhetővé és kereshetővé teszi. Az úgy-
nevezett „egyablakos” rendszer bevezetésével tehát a törzskönyvi szerv a Kincstár felé teljesíti bejelentke-
zési és változásbejelentési kötelezettségét, a Kincstár pedig továbbítja az állami adóhatóság számára azokat
az adatokat, amelyeket a törvény vonatkozó rendelkezései szerint az állami adóhatósághoz is be kell jelen-
teni. Ezzel a rendszerrel az adminisztrációs terhek csökkennek, és az adateltérés lehetőségét is kiküszöbölik.
A költségvetési szerv a Kincstárnál vezetett törzskönyvi nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. A
költségvetési szerv alapító okiratának a költségvetési szerv átalakítását, megszüntetését nem eredményező
módosítása a bejegyzés napjával válik hatályossá, kivéve, ha a törvény más időpontot, vagy az alapító okirat
módosítására irányuló kérelem későbbi időpontot állapít meg. Egyéb törzskönyvi jogi személyre vonatkozó
bejegyzések módosítása a bejegyzés napjával válik hatályossá, kivéve, ha a törvény más időpontot, vagy az
adatmódosításra irányuló kérelem későbbi időpontot állapít meg.
A törzskönyvi nyilvántartás közhiteles, ami azt jelenti, hogy az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak
a jóhiszeműségét, aki a törzskönyvi jogi személlyel szemben a nyilvántartásban szereplő adatokban bízva
szerez jogot. Az ellenkező bizonyításáig a nyilvántartásba bejegyzett adatról vélelmezni kell, hogy az fennáll,
és a nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. A nyilvántartás fennálló és törölt adatai és az alapító okirat
nyilvánosak, azokat bárki megtekintheti, azokról feljegyzést készíthet, továbbá azok adatai elektronikus úton
is hozzáférhetők. A bejegyzés ügyében az alapító szerv köteles intézkedni, törvényben meghatározott határ-
időn belül.
Az alapítás szabályozott körülményeinek figyelembevételével a tartalmi követelményeknek való megfelelés

a nyilvántartásba vétel kérelmezőjét terheli, de az alapító okirat kötelező tartalmi elemeinek meglétét, to-
vábbá az alapító okirat vagy létrehozó jogszabálynak (határozatnak) való megfelelését, azzal egyező tartal-
mát a nyilvántartó szerv ellenőrzi, és beleegyezést elutasító joga van. A Kincstár döntése ellen fellebbezésnek
nincs helye. Az alapító szerv a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül a határozat vagy az önálló
fellebbezéssel megtámadható végzés felülvizsgálatát kérheti az alapító szerv székhelye szerint illetékes me-
gyei bíróságtól.
3/10/32. Ismertesse a szakfeladatok rendjével kapcsolatos főbb követelményeket, vállalkozási tevékeny-

ségre, adósságot keletkeztető tevékenységre vonatkozó szabályokat! (98. 110. oldal)
A költségvetési szerv alap- és vállalkozási tevékenységét az államháztartási szakfeladatok rendje

(szakfeladatrend) szerint – szakfeladat számmal és megnevezéssel – kell meghatározni. A költségvetési szerv
által ellátott feladatoknak, ezen belül a végzett tevékenységeknek az Áht. szerinti elkülönítését, besorolását
az ott meghatározott kritériumok alapján kell elvégezni. Az alap- és vállalkozási tevékenységéből származó
bevételeit és kiadásait elkülönítetten kell megtervezni és elszámolni. A költségvetési szerv alapító okiratában
önállóan nem kell alaptevékenységként megjelölni, ugyanakkor alaptevékenységként kell elszámolni azokat
az önálló szakfeladatot képező kiadási és bevételi elemeket, amelyek a szerv alapító okirat szerinti alap-
tevékenységének ellátásához kapcsolódnak.
A költségvetési szerv ezenkívül jogosult lehet vállalkozási tevékenységet végezni, amely rendszeres haszon-
szerzés céljából (azaz nyereségérdekelt módon), államháztartáson kívüli forrásból, nem kötelezően végzett
termelő, szolgáltató, értékesítő tevékenység.
Fontos jogszabályi előírás azonban, hogy ezen vállalkozási tevékenység
• végzése nem veszélyeztetheti az alaptevékenység ellátását,

• felső határát a kiadási előirányzatok arányában meg kell határozni,
• bevételének fedeznie kell legalább az adott tevékenységgel összefüggő valamennyi közvetlen kiadást,
valamint az ahhoz hozzárendelhető közvetett kiadásokat, továbbá az amortizációt,
• a költségvetési szerv vállalkozási tevékenységeinek összesített maradványa (azaz a költségvetési év so-

rán a bevételek és kiadások különbözete) nem lehet negatív, azaz veszteséges. Az államháztartásról szóló
törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) kormányrendelet (Ávr.) módosítása szerint a vállalkozási
tevékenység feltételei szigorodtak: a veszteséges tevékenységet azonnal meg kell szüntetni. (3. §)
Az alapító okirat, valamint a szervezeti és működési szabályzat tartalmának előírása kismértékben változott.
Megszűnt a költségvetési koncepció készítésére vonatkozó kötelező előírás, továbbá a költségvetés féléves
és háromnegyed éves gazdálkodásának helyzetéről szóló tájékoztató (beszámoló) készítésére vonatkozó kö-
telezettség.
Támogatásból nem finanszírozható a vállalkozási tevékenység. A költségvetési szerv e tevékenységeiből szár-

mazó bevételének fedeznie kell a végzett tevékenységgel összefüggő valamennyi közvetlen kiadást, az ahhoz
hozzárendelhető közvetett kiadásokat, valamint az amortizációt is.
A költségvetési szerv saját nevében a stabilitási tv. 3. § (1) bekezdése szerinti adósságot keletkeztető ügyle-
tet érvényesen nem köthet, továbbá
• törvényben meghatározott kivétellel értékpapírt nem bocsáthat ki, nem szerezhet meg;
• pénzügyi lízinget vagy faktoringot magában foglaló szerződést nem köthet;
• garanciát és kezességet nem vállalhat.
3/10/33. Határozza meg, hogy mi a költségvetés végrehajtásának állami számvevőszéki törvényi háttere,
területei, csoportjai, és a zárszámadás ellenőrzésének célja? (118. 78. old.)
A költségvetés végrehajtásának szabályait az Áht, valamint az államháztartásról szóló törvény végrehajtásá-

ról készült, 368/2011. (XII. 31.) kormányrendelet (Ávr.) vonatkozó jogszabályhelyei tartalmazzák. A központi
költségvetési alrendszerben a költségvetési törvény végrehajtása a zárszámadásban, a zárszámadási tör-
vényjavaslatban, illetve annak elfogadásában ölt testet.
A zárszámadási ellenőrzés lefolytatásának jogi alapját az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. tör-
vény 5. § (7) bekezdése, továbbá az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV törvény 90.
A központi költségvetés végrehajtásának ellenőrzése a jogszabály alapján kiterjed még:
 a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásáról készített zárszám-

adásra és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak a pénzügyi beszámolójára;
 az elkülönített állami pénzalapok költségvetésének végrehajtásáról készített zárszámadásra

is.
A költségvetés végrehajtásának (zárszámadásnak) ellenőrzési típusa alapvetően pénzügyi-szabályszerűségi

ellenőrzés96. Ez azt jelenti, hogy az ellenőrzés során az ÁSZ a beszámolók, illetve az elszámolások megbízha-
tóságát, a költségvetés végrehajtásának szabályszerűségét értékeli és minősíti.
A zárszámadási ellenőrzés hatókörén belül - a teljes ellenőrzési területet lefedő - három csoport határoz-
ható meg:
• A tb-alapok esetében jogszabály írja elő a pénzügyi beszámoló készítését és az ÁSZ által történő ellen-
őrzését. Ebben az esetben a pénzügyi beszámoló minősítő véleménnyel záruló pénzügyi és megfelelőségi
ellenőrzését végzi az ÁSZ.
• A költségvetési szervek (intézmények), a fejezeti kezelésű előirányzatok, valamint az ELKA (Elkülönített

Állami Pénzalapok) esetében jogszabály írja elő a pénzügyi beszámoló készítését, de nincs kötelezettség a
beszámoló ÁSZ általi ellenőrzésére. Az ellenőrzött fejezetek igazgatási címei, az ellenőrzési programban meg-
határozott költségvetési szervek, a fejezeti kezelésű előirányzatok és az ELKA esetében a pénzügyi beszá-
moló minősítő véleménnyel záruló pénzügyi és megfelelőségi ellenőrzését végzi az ÁSZ. A többi ellenőrzött
költségvetési szerv esetében az adott költségvetési címek97 minősítése történik meg.
• A nemzetgazdasági elszámolások (központi kezelésű bevételek és kiadások köre), valamint az EU-val való
elszámolások98 (továbbiakban: pénzügyi elszámolások) esetében a minősítést az adott pénzügyi elszámolás
teljesítési adatairól adja ki az ÁSZ.
A zárszámadás ellenőrzésének célja annak megállapítása, illetve értékelése, hogy
 az ellenőrzött szervezeteknél a gazdálkodás szabályszerűen történt-e;
 a költségvetés végrehajtásáról készített (zárszámadási) törvényjavaslatot megalapozó pénz-

ügyi beszámolók/elszámolások egésze nem tartalmaz a megbízhatóságot befolyásoló lénye-
ges hibát;
 a törvényjavaslat egésze megbízható-e;

 a kormányprogramokban - a zárszámadással érintett évre - kitűzött célok, feladatok teljesül-
tek-e, végrehajtásuk megtörtént-e;
 a költségvetés végrehajtásában jog- és hatáskörrel rendelkezők a kapott felhatalmazások ke-

retei között a kötelezettségeiknek megfelelően gazdálkodtak-e a közpénzekkel.
3/10/34. Fejtse ki a kormányzati szintű ellenőrzés jogszabályi hátterét, jogkörét, területeit fejtse ki! (120.
old.)
Az államháztartás kormányzati szintű ellenőrzését a 2011. évi CXCV. törvény 63-67. §-ai rögzítik. A kormány-
zati szintű ellenőrzés a kormányzati ellenőrzési szerv, az európai támogatásokat ellenőrző szerv ellenőrzését,
valamint a kincstári ellenőrzési tevékenységet foglalja magában. A kormányzati ellenőrzési szerv (jelenleg a
Kormányzati Ellenőrzési Hivatal) ellenőrzési jogköre kiterjed
• a kormánydöntések végrehajtásának ellenőrzésére;
• a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és

a központi költségvetési szervek kormányzati ellenőrzésére;
• a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítványoknak, a köztestületeknek, az alapítványoknak, a térségi

fejlesztési tanácsoknak és az egyesületeknek nyújtott költségvetési támogatások és az államháztartás köz-
ponti alrendszeréből nyújtott más támogatások és az említett szervezetek részére meghatározott célra in-
gyenesen juttatott állami vagyon felhasználásának ellenőrzésére;
• egyéb, az államháztartásról szóló törvényben meghatározott szervezetek és gazdálkodási folyamatok el-

lenőrzésére.
Az európai támogatásokat ellenőrző szerv ellenőrzési jogköre kiterjed a kormányrendeletben meghatározott

forrásokból nyújtott költségvetési támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzésekre
 a lebonyolításban érintett szervezeteknél,
 a kedvezményezetteknél,
 a költségvetési támogatásokkal összefüggésben megvalósított beszerzésekre, az ezekre kö-

tött szerződések teljesítésének vizsgálatára, ebben a vonatkozásban azon szerződő felekre is,
amelyek a szerződés teljesítéséért felelősek, vagy abban közreműködnek.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) elnöke évente beszámol a Miniszterelnökségen működő jogi ügye-
kért felelős államtitkár útján a Kormánynak. A Hivatal elnöke a kormányzati ellenőrzési tevékenység össze-
hangolása keretében gyakorolja az egyes miniszter, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár fel-
adat- és hatásköréről szóló 2012/2010. (VII. 1.) kormányrendelet 10/A § (2) bekezdésében rögzített jogokat.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal még részletesebb feladatkörét a működéséről szóló 355/2011. (XII. 30.)
kormányrendelet rögzíti, amely a 2011. évi CXCV. törvény 109. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazásra
épül.
3/10/35. Ismertesse a belső kontrollrendszer és a belső ellenőrzés célját! (122.)
Az államháztartási ellenőrzésnek kiemelt és fontos területe az adott költségvetési szerv belső kont-
rollrendszere is. A belső kontrollrendszer végső soron a kockázatok kezelése érdekében kialakított folyamat-
rendszer. A magyar államháztartás belső kontrollrendszere nemzetközi, hazai standardokon, törvényeken,
továbbá kormány- és miniszteri rendeleteken nyugszik. A belső kontrollrendszer célja a szabályszerű és ha-
tékony gazdálkodás elősegítése, a belső ellenőrzés eszközeivel való elősegítése, szükség esetén kikénysze-
rítése. A belső kontrollrendszer részét képező belső ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és
tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményes-
ségét növelje. A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében rendszerszemléletű meg-
közelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti a szervezetirányítási, belső kontroll- és ellenőrzési eljá-
rásainak hatékonyságát.
3/10/36. Ismertesse a támogatások ellenőrzésének főbb szabályait! (125. old.)
A költségvetési és európai uniós forrásokból származó támogatást nyújtó szervezet kötelessége a támoga-
tások lebonyolításában részt vevő szervezetekkel és a kedvezményezettekkel kötött szerződésben kikötni,
hogy a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezet és a kedvezményezett köteles az ellenőrzés ér-
dekében közreműködni.
Az Európai Számvevőszék és az Európai Bizottság illetékes szervezetei, az Állami Számvevőszék, a Kormány
által kijelölt belső ellenőrzési szerv, a fejezetek ellenőrzési szervezetei, a Kincstár, illetve az európai uniós
támogatásokkal kapcsolatban az irányító hatóságok, a kifizető, az igazoló és az ellenőrzési hatóság képvise-
lőit ellenőrzési munkájukban a helyszínen is - a megfelelő dokumentumok, számlák, a program megvalósítá-
sát igazoló okmányok, bizonylatok rendelkezésre bocsátásával, valamint a fizikai teljesítés vizsgálatában -
kötelesek segíteni.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 4. (1) bekezdés b) pontja alapján a központi költségvetés az
elkülönített állami pénzalap terhére törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben megha-
tározott feltételek alapján juttatott támogatás is az Art. hatálya alá tartozik. A törvény hatálya kiterjed a
befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásokra, ha annak megállapítása, beszedése,
kiutalása, vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Vagyis a támogatás technikai juttatására,
hiszen e törvény nemcsak az adóbevételeket, hanem az államháztartás terhére kiutalt támogatások egyes
szabályait is magába foglalja. A jogosulatlanul igénybe vett támogatás pedig adók módjára fog viselkedni
abban a tekintetben, hogy adók módjára beszedhető az adóhatóság által.
Modul3/5p csop
3/5/1: Definiálja a közszféra fogalmát, feladatkörét! (5. old.) 1.1.
A közszféra a nemzetgazdaság meghatározó, organizáló része, a közjavak előállításának, védelmének és

újraelosztásának színtere. A közjavak keletkeztetését és szétosztását a demokratikus választásokon győztes,
kormányt alakító politikai párt végzi – a választásokon megmérettetett – politikai elképzelései, választási,
majd kormányzati programja mentén. A Kormány az állami jövedelem keletkeztetését adókon és állami
vagyonhasznosításon keresztül biztosítja. A kiadási oldalt tekintve, az így előálló közpénzek társadalmi, vál-
lalati és más állami intézmények, feladatok közötti szétosztását, azok mértékét, arányait a közpénzügyi poli-
tikai koncepciójában juttatja kifejezésre, amelyet az államháztartás technikai rendszerén keresztül, a költ-
ségvetési törvények szabályaiba és arányaiba iktatva legalizál, éves elszámolását pedig a zárszámadási tör-
vények benyújtásával, országgyűlés általi szentesítésével rendezi. A közpénzügy átfogóbb, a politikum elveit
is magába foglaló rendszer, míg az államháztartás a regnáló, közpénzügyi politikát hajtja végre.
3/5/2: Utaljon a strukturális reformok szükségességére, módozataira! (10. old.)
A magyar gazdaságpolitika, amely nem a megszorításokra, nem a külső hitelek felvételére, hanem a belső
fizetőképes kereslet fiskális és monetáris eszközökkel történő bővítésére épül, az adórendszer további ész-
szerű „üzemeltetése” esetén képes a belső politikai stabilitást fenntartani, amely a „nyugodt” kormányzást,
a strukturális reformok végigvitelét biztosítja. Strukturális reformok szükségesek, hiszen a belső gazdasági,
társadalmi igényeket kielégíteni, továbbá a folyamatosan változó nemzetközi körülményekhez, kihívásokhoz
igazodni a flexibilis, vagyis változásokra reagáló állampénzügyi rendszeren keresztül lehet. Tézisszerűen le-
vezetve, vö. a szokványos - nem szokványos eszközrendszert:
Strukturális reformok nélkül középtávon nem érhető el fenntartható GDP-növekedés, magas foglalkoztatási
szint és pénzügyi egyensúly. Ráadásul: a reformok az első években többet visznek, mint hoznak, ezért
• vagy hitelből (nem lehet - a magyar példa is igazolja a 70-es évektől -, mert eladósodást eredményez),
• vagy megszorító programokból (belső ellenállást váltanak ki, lásd az 1995. évi gazdaságpolitikai
intézkedéseket [Bokros-csomag] vagy a 2006. évi konvergenciapálya-kiigazító csomagot),
• vagy tehermegosztással (külső ellentétet vált ki, lásd Magyarországon a válságadók, bankadó
bevezetése 2010-től) kell/lehet a reformokhoz pénzügyi forrást biztosítani. A fiskális válságkezelés
módja lehet konvencionális és nem konvencionális.
3/5/3: Mutassa be a hagyományos, ortodox válságkezelés lényegét! (11. old.)
A hagyományos, ortodox válságkezelési módszer alkalmazása esetén (lásd mediterrán térség és más, Valu-
taalap-programot igénybe vevő országok, ahol IMF, WB, EKB által „sugallt” válságkezelési metodológia sze-
rint történnek az intézkedések):
strukturális reformok + megszorító programok = KUDARC.
A megszorító programok belső politikai instabilitást okoznak, meggyengülnek és/vagy megbuknak a kormá-
nyok, ezért lassulnak és/vagy leállnak a strukturális reformok.
3/5/4: Mutassa be a nem hagyományos, unortodox válságkezelés lényegét! (11. old.)
Unortodox válságkezelés (a magyar modell fiskális lényegi eleme):
strukturális reformok + tehermegosztás = SIKER
A tehermegosztás megőrzi a belső politikai stabilitást, így a kormányok időt nyernek a strukturális refor-
mokra, majd hosszú távon fenntartható pénzügyi egyensúly teremtődik. A belső rezidensek a terhek meg-
osztása, a nemzetközi vállalatok megadóztatása ellen nem emelnek politikai kifogást (sztrájkok elmaradnak).
A tehermegosztásra épülő magyar közpénzügyi modell, pótlólagos állami bevételekre szert téve, egyidejűleg
a belső fizetőképes kereslet növelésével az államháztartás költségvetési deficitjének növekedését, ezzel
együtt eladósodását is meggátolta.
3/5/5: Határozza meg a gazdasági növekedés fogalmát, mutatóját, jelentőségét! (19. old)

Gazdasági növekedésen általában a gazdaság hosszú távú fejlődését értjük. Más megközelítésből a gazda-
sági növekedés az újratermelés bővülésének mértékét jelenti. A növekedést nem kizárólag a fejlődés szóval
kell magyarázni, mert a növekedés szigorúan véve mennyiségi kategória, a fejlődés pedig minőségi. Ugyan-
akkor az optimális, tartós növekedés gazdasági, sőt társadalmi fejlődést is eredményez. A gazdasági növeke-
dés mérésére leggyakrabban a GDP (esetleg a GNP) mutatóját alkalmazzák. Az államháztartás szempontjából
az a legfontosabb, hogy az éves GDP az előző évhez képest milyen irányban mozdult el, illetve mennyivel
nőtt vagy csökkent. Első körben ettől függ az elosztható jövedelem nagysága, másodsorban az alkalmazott
adórendszertől. A gazdasági növekedés ütemének jellemzésére nem a legmegfelelőbb mutató az éves GDP
folyó áron számított tömegének változása. A gazdasági növekedés szemléltetésére az éves gazdasági növe-
kedés mutatójának olyan idősorát alkalmazzák, melyben több egymást követő év GDP-jét változatlan áron
viszonyítják az azt megelőző év GDP-jéhez.
3/5/6: Határozza meg az infláció és a defláció fogalmát, kezelésük eszközrendszerét, veszélyeit!
Az infláció azért veszélyes a nemzetgazdaságban, mert egy felgyorsult infláció bizonytalanná teszi és félre-
informálja a nemzetgazdaság valamennyi szereplőjét. Az infláció önmagát erősítő (kumulatív) gazdasági fo-
lyamat. Lehetetlen a reális tervezés, a kiegyensúlyozott gazdálkodás, hiszen nem lehet tudni, hogy az elért
jövedelem valójában mennyit ér a piacon. A magas infláció növeli a vállalkozások, illetve a lakossági megta-
karítások kockázatát, csökkenti a beruházási kedvet és forrásokat, közvetve pedig a gazdasági növekedést.
Az infláció megfékezéséhez a monetáris politika (pénzmennyiség, kamatszint, forintárfolyam szabályozása)
és a fiskális politika (a költségvetés bevételeinek és kiadásainak meghatározása) összehangolt működésére
van szükség. Az infláció fajtái az elnevezésükből fakadó mértékükre utalva: kúszó, vágtató és hiperinfláció.
Termékcsoportonként más és más indexeket alakíthatunk ki (termelői, fogyasztói, export, beruházási stb.).
A leggyakrabban használt inflációs mérőszám az ún. fogyasztói árindex, amelyet a lakosság egészének fo-
gyasztását jelentő termékcsoportokra, átlagos fogyasztási arányokkal (ún. vásárlói kosárra vonatkozóan) szá-
mítanak ki.
Az árszínvonal csökkenése a defláció, vagyis negatív infláció, mely – ugyancsak – visszafogja a gazdasági
növekedést, esetleg gazdasági visszaesést is előidézhet, ami az államháztartás vitelére is negatívan hat. Az
inflációval kapcsolatos fő követelménnyé a moderálható, kezelhető infláció vált. Az infláció egészséges,
„mértéktartó” alakulása a költségvetést többletbevételekhez juttatja, a jövedelemtulajdonosokat pedig fo-
gyasztásra, beruházások tételére ösztönzi.
3/5/7: Határozza meg és értelmezze az államháztartási hiány fogalmát! (22. old.)

Az elvont és az újra elosztott jövedelem közötti különbség nem más, mint az államháztartási hiány. Ezt is a GDP
százalékában szokták megadni. A maastrichti kritériumok alapján az államháztartási hiány mértékét – az Euró-
pai Unió számítási módszerét alkalmazva – hosszabb távon 3% alatt kell tartani. A hiány alapvetően a magyar
gazdaság eddigi torz közteherviselési szerkezetéből adódott, így a 3% körüli hiánycél elérése csak az utóbbi évek-
ben valósult meg. Önmagában az államháztartási hiány nem negatív jelenség. A deficit finanszírozása többnyire
nem okoz gondot, ha a lakosság nettó megtakarítása fedezi a hiányt. Ám ha az államháztartás hiánya nagyobb
a lakosság nettó megtakarításainál, a hiányt csak külföldi erőforrások bevonásával lehet fedezni. Ebben az eset-
ben a vállalkozások forrásszükségletét is nemzetközi hitelek fedezik, hiszen a túlköltekező állam „elszívja” a vállal-
kozások elől a lakossági megtakarításokat.
3/5/8: Ismertesse, hogy mi a túlzott deficit eljárás lényege? Mikor, milyen körülmények hatására került
be és ki Magyarország az EDP hatálya alá, illetve alól? (22. old.)
Amennyiben egy tagállamban a költségvetési hiány a megengedett küszöbértékét meghaladja, uniós szinten
úgynevezett túlzotthiány-eljárás indulhat (Excessive Deficit Procedure, EDP). Magyarország az Európai Unióba
történő felvételét követően (2004) rögtön a túlzottdeficit-eljárás alá került. Az Európai Bizottság 2013. május 29-i
ülésén Magyarország kikerülését javasolta a túlzottdeficit-eljárás alól. A pénzügyminiszterek tanácsa (ECOFIN) jú-
nius 21-i ülésén döntött a Magyarország elleni túlzottdeficit-eljárás megszüntetéséről, amely pozitív jelzés a befek-
tetők felé, illetve az ország külső finanszírozhatóságára kedvező hatást gyakorol. Sőt, a nemzeti önbecsülés erősí-
tése, amely az új alapokon nyugvó gazdaságpolitika eredményességét igazolja.
3/5/9: Fejtse ki az államadósság fogalmi körét, magyar sajátosságait, alakulását! (22-23. old.)
Az állami deficit finanszírozása más szereplőktől való hitelfelvétellel, illetve állami kötvények kibocsátásával
történik. Az államháztartás korábbiakban ily módon felhalmozott tartozásait, melyekkel belföldieknek vagy
külföldieknek tartozik, államadósságnak hívjuk.
Magyarország legújabb kori eladósodása az 1970-es évektől vette kezdetét. A rendszerváltozás idejére a ma-
gyar államadósság 21 milliárd dollárt tett ki. 2010-re hozzávetőleg az államháztartás tartozása 140 milliárd USD
lett, amelynek növekedését sikerült megállítani, sőt csökkenteni. Szükséges megemlíteni, hogy az 1990-es évek
végén, az új évezred legelején az adósságállomány azonban jelentősen mérséklődött, konszolidált szintet ért
el. Magyarország nemzetközi pénzügyi szervezetekre való ráutaltsága jelentős mértékben visszaszorult. 2002
őszétől azonban a magyar államadósság gyarapodása hihetetlen mértéket öltött. 2008 őszén a Nemzetközi
Valutaalap, a Világbank és az Európai Központi Bank 25 milliárd dolláros konzorciális készenléti hitelével sike-
rült elkerülni a nyilvánvaló államcsődöt. 2010 nyarától az államadósság mérséklését az új kormány kiemelt
feladatának tekinti. Az Országgyűlés 2011-ben megalkotta a „Magyarország gazdasági stabilitásáról” szóló tör-
vényt, melynek egyik sarkalatos pontja az államadósság mérséklése (2011. évi CXCIV. törvény). A nemzetközi
pénzügyi intézmények hiteleitől és a vele együtt járó gazdaságpolitikai konzultációktól, elvárásoktól mentesülni
szándékozva az államadósság finanszírozását piaci csatornákra terelte át.
3/5/10: Határozza meg az államháztartási gazdálkodási alapelvek érvényesítésének jogi garanciáit! (45.
old.)
Az alapelvek szerepe az, hogy követendő elvként működjenek. Az alapelvek érvényesítésének vannak jogi
garanciái. Az alapelvek érvényesítését szolgáló joganyag
• egyrészt a költségvetés készítésével és az elszámolással kapcsolatos eljárási szabályokat rögzít,
• másrészt a költségvetés végrehajtásával és a gazdálkodással kapcsolatos magatartási szabályokat

ír elő,
• harmadrészt pedig a pénzügyi folyamatok számbavételi módját határozza meg.
Az alapelvek érvényesítését alapvetően az államháztartási törvény, az államháztartási törvény végrehajtá-

sára hozott rendeletek, valamint a számviteli törvény biztosítja.
3/5/11: Definiálja az államháztartási gazdálkodásra vonatkozó nyilvánosság alapelvét! (45. old.)
A nyilvánosság elve a közpénzekkel való gazdálkodás egyfajta „társadalmi” ellenőrizhetőségét biztosítja.

Érvényre jutását számos jogi norma szolgálja. Magyarország Alaptörvénye a következőképpen fogalmazza
meg a nyilvánosság elvét: „A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszá-
molni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és
a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni.
A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.”

Olyan kontroll mechanizmusok működésére van szükség, amelyek megakadályozzák a közpénzek nem cél-
irányos és nem gazdaságos elköltését.
3/5/12: A költségvetési források felhasználása vonatkozásában definiálja a felhasználási kötöttség elvét!

Az EU-hoz történt csatlakozás következtében milyen új alapelvek jelentek meg a költségvetési gazdálko-
dásban?(47. old.)
Az egyes - az államháztartási rendszerből származó - támogatások előre meghatározott célhoz való kötött-
ségét és a felhasználással kapcsolatos számadási kötelezettséget foglalja magában. A felhasználási kötött-
ségnek két vonatkozása van. Egyfelől az EU-s források, adományok, segélyek elkülönített elszámolás mel-
lett és kizárólag a meghatározott célra használhatók fel. Másfelől az államháztartásból finanszírozott vagy
támogatott természetes személyeknek, jogi személyeknek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szer-
vezeteknek számadási kötelezettségük van a részükre céljelleggel juttatott összegek rendeltetésszerű fel-
használásáról. A nem rendeltetésszerűen használt összegek adók módjára behajthatók.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk következtében olyan új alapelvek érvényesítésére volt szükség a
magyar államháztartás szabályozásában, melyek nem csupán a tervezésre, elszámolásra, hanem az állam-
háztartási források felhasználásának módjára is vonatkoznak. Ezen alapelvek érvényesítése ma már nem-
csak az uniós támogatásokhoz kapcsolódik, hanem kiterjed a hazai költségvetési források felhasználására
is. Az Európai Unió tagjaként - az uniós bevételek követelményeinek teljesíthetősége érdekében - korszerű-
síteni kellett a pénzügyi igazgatási szervezetet. Az unió külső határaként a nem uniós államok irányából áll
fenn a vámfizetési kötelezettség. Az uniós támogatások és elszámolások új szervezeti rend kialakítását igé-
nyelték. A programozás elvével kapcsolatban lényeges, hogy ebbe az elvbe az EU követelményeinek való
megfelelőség mellett az előrelátás követelményét is beleértjük. Ez a stratégiai szemlélet érvényesítését
követeli meg az államháztartási gazdálkodási területek mindegyikén.
3/5/13: Fejtse ki mit jelent az állami támogatások korlátozásának elve? (47. old.)
Az EK Szerződés 87. cikk (1) bekezdése szerint „összeegyeztethetetlenek a közös piaccal azok a bármilyen
formájú állami vagy állami forrásból biztosított támogatások - amelyek meghatározott vállalatoknak vagy
egyes meghatározott áruféleségek termeléséhez, szolgáltatások nyújtásához biztosítanak kedvezménye-
ket, és ezáltal a versenyt torzítják, vagy annak torzításával fenyegetnek -, amennyiben a tagállamok közötti
kereskedelmet befolyásolják.”
3/5/14: Sorolja fel a Stabilitási törvény által szabályozott területeket. (51. old.)
A stabilitási törvény az alábbi területeket szabályozza:
• az államadósság csökkentése (az államadósság fogalma, számítása, adósságcsökkentés, az államadósság

keletkezését és növekedését korlátozó szabályok),
• Államadósság Kezelő Központ (az Államadósság Kezelő Központ jogállása, feladatai),
• a Költségvetési Tanács (tagjai, feladata, hatásköre, működésének szabályai, szerepe az államadósság

mértékének vizsgálatában),
• a közteherviselés alapvető szabályai,
• szabályozza a települési önkormányzatok adósságot keletkeztető ügyleteit.
3/5/15: Határozza meg a forgalomképtelen nemzeti vagyon definícióját! (58. old.)
Forgalomképtelen nemzeti vagyon az, amely az e törvényben meghatározott kivétellel nem idegeníthető
el, vagyonkezelői jog, jogszabályon alapuló, továbbá az ingatlanra közérdekből külön jogszabályban feljogo-
sított szervek javára alapított használati jog, vezetékjog vagy ugyanezen okokból alapított szolgalom, to-
vábbá a helyi önkormányzat javára alapított vezetékjog kivételével nem terhelhető meg, biztosítékul nem
adható, azon osztott tulajdon nem létesíthető.
3/5/16. Határozza meg a kincstári vagyon fogalmát!
Kincstári vagyon: a kizárólagos állami tulajdonba tartozó vagyon és a nemzetgazdasági szempontból ki-
emelt jelentőségű nemzeti vagyonba tartozó forgalomképtelen állami vagyon, valamint a korlátozottan
forgalomképes állami vagyon.
3/5/17: Határozza meg az elemi költségvetés kötelezettségére vonatkozó szabályozást!
Főmenü
A költségvetési szerv gazdálkodásának alapdokumentuma: az irányító szerv által jóváhagyott elemi költ-
ségvetés.
Tartalma:
• kiadások, bevételek és támogatások kiemelt előirányzatokon belül tételenként és tevékeny-

ségenként részletezve,
• személyi juttatásainak és létszámának összetételét,
• a feladat-ellátási mutatók állománya és értékei,
• beruházások, felújítások részletezve

Modul4/15p csop (1-17)
4/15/1: Mutassa be a klasszikus vezetési iskola képviselői közül Max Weber munkásságát és jelentőségét
a közigazgatás-szervezés szempontjából!
Max Weber (1864–1920) formális szervezet-felfogásával, azon belül konkrétan a bürokratikus szervezet
elemzésével hatott a tudomány fejlődésére. Szociológusként a társadalmi jelenségek és azok mozgatórugói
érdekelték. Így jutott el a gyakorlatban egyre kirajzolódó bürokratikus igazgatási forma felismeréséig és
elméleti modelljének kidolgozásig. Webernél a bürokrácia az általa racionálisnak nevezett hatalom eszköze,
de egyben előfeltétele is. A racionális hatalom forrása az érvényben lévő jogrend, az elfogadott törvények –
ebben a tekintetben meghaladja az általa definiált másik két uralomtípust, vagyis a tradíciókból fakadó, illetve
egy vezető különleges képességeiből eredő hatalmat, amelyek a feudalista és azt megelőző társadalmakat
jellemezték. Weber a bürokrácia fő előnyeinek a szakszerűséget, a kiszámíthatóságot, és a
személytelenséget (sine ira et studio – harag és részrehajlás nélküli ügyintézés) tekintette.
Weber a bürokrácia ideáltípusa alatt olyan mintát értett, amely tiszta formában nem mutatkozik meg a
gyakorlatban. Gazdaság és társadalom c. művében az ideáltipikus bürokratikus szervezet következő jellemzőit
fejti ki: egyértelmű munkamegosztás, szabályalapú működés, a hierarchia (szolgálati út) követése, szakmai
hozzáértés, a hivatali állások kisajátíthatatlansága, az alkalmazottak hivatali és magánvagyonának
szétválasztása, aktaszerűség (írásbeli ügyintézés). Miközben a modern állam leghatékonyabb, valójában
nélkülözhetetlen szervezeti formájának tekintette a bürokráciát, Weber látta az egyre terjedő, de általa is
feltartóztatatlannak ítélt racionalizálás árnyoldalait, így pl. a dehumanizálódás veszélyét is. A koncepció
kritikusai később a bürokratikus szervezet további problémait fogalmazták meg, többek között a lassúságot,
a rugalmatlanságot, a feladatok és előírások öncélú növelését, a különböző szervezeti egységek és vezetőik
részcélokkal való azonosulását, a közöttük kialakuló hatalmi harcokat, illetve az előmeneteli rendszer
diszfunkcióját, amely a szolgálatban eltöltött időt (és a végzettséget) többre értékeli a nyújtott
teljesítménynél.
Weber a bürokratikus szervezetek alkalmazását a gazdaságban is észlelte, és kívánatosnak tekintette,

különösen a nagyobb szervezetnél. Ezzel együtt legnagyobb hatása a közigazgatás fejlődésére volt: a
klasszikus, hierarchikusan szervezett, erősen szabályozott közigazgatást a mai napig szerte a világon weberi
rendszernek nevezik. Weber megközelítése újabban több helyen reneszánszát éli ún. neoweberiánus
közigazgatás (vagy Új Weberizmus) néven, amely a klasszikus közigazgatás korábban kritizált gyenge pontjait
más irányzatok részleges integrálásával igyekszik orvosolni.
Véleménye szerint a bürokrácia, mint ideális szervezettségi alakiság, a lehető legjobb szervezeti forma,
amely stabilitásban, fegyelemben és megbízhatóságban felülmúlja a többit. E nélkül a tömegméretű igazgatás
megoldhatatlan.
Legnagyobb hatása a közigazgatás fejlődésében volt.
Weber határozta meg először a bürokratikus szervezet jellemzőit:
 a munkamegosztás, a szabályozottság,
 a hierarchia,
 az aktaszerűség (írásbeliség),
 a szakmai hozzáértés, a tárgyilagosság.
4/15/2: Sorolja fel a vezetés- és szervezéstudomány emberközpontú irányzatainak képviselőit és mutassa

be legfontosabb megállapításaikat!
Az emberközpontú irányzatok a munkacsoportok, a vezető és beosztottak magatartása, vezetési stílusa,

valamint az alkalmazottak emberi és társadalmi szükségleteinek (emberi kapcsolatok) fontosságát
hangsúlyozták.
Magatartási menedzsment
 Elton Mayo kísérleteiben azt vizsgálta, hogy a munkakörülmények (mint pl. a megvilágítás erőssége,
munkanap és pihenőidő hossza, fizetési rendszer) milyen hatással vannak a munkateljesítményre.
Kísérletei vezettek az „emberi kapcsolatok” munkában betöltött jelentőségének igazolásához és a
szervezetpszichológia kibontakozásához. Az alkalmazottak munkahelyi magatartása, a lélektani és
szociológiai tényezők alapvetően befolyásolják a munkateljesítményt.
 A legismertebb motivációs modell: Abraham Maslow szükségletek hierarchiája elmélet, amely

szerint az ember egyre többet akar, és igyekszik meglévő szükségleteit kielégíteni. Ezek az emberi
szükségletek hierarchikus formában, öt szinten (fiziológiai szükségletek, biztonság, társas
tevékenység, megbecsülés, státusz és önmegvalósítás) szerveződnek. Amikor egy szükségletszint
kielégítést nyer, elveszti motiváló erejét, és a magasabb szinten lévő szükséglet kap motivációs
szerepet.
A szervezeti magatartástudomány
 Kurt Lewin csoportdinamikai vizsgálatai során arra kereste a választ, hogy az egyes emberek konkrét
szituációkban megfigyelhető magatartását milyen egyéni, csoport- és kulturális tényezők határozzák
meg. Kimutatta, hogy a magatartásváltozás annál valószínűbb, minél inkább csoportnormákra,
csoportelkötelezettségre és nem az egyén belátására, felvilágosítására alapul.
 McGregor az ”X” és ”Y” elméletében tulajdonképpen a hagyományos és a Emberközpontú irányzatok

'vezetési modell' alapjellemzőit, a két modell munkavégző emberrel kapcsolatos feltételezéseit
hasonlítja össze.
o X beállítottságú ember
1. Az átlagos alkalmazott nem szereti a munkát, s amennyire csak lehet, kerüli.
2. A legtöbb alkalmazottat kényszeríteni, dirigálni, és szorosan ellenőrizni kell, hogy

erőfeszítést tegyen a szervezeti célért.
3. A legtöbb alkalmazott messze elkerüli a felelősségvállalást.
4. A legtöbb alkalmazottban kevés az ambíció, állásuk biztonsága fontosabb, mint bármi más.
(Az X típusú ember is kreatív, főként a munkakerülés megoldásaiban.)
o Y beállítottságú ember
1. Az embernek a fizikai és szellemi erőfeszítés olyan természetes, mint a játék vagy a

pihenés.
2. A legtöbb ember előnyben részesíti az önirányítást és az önkontrollt.
3. Az emberek megtanulják elfogadni, sőt keresni a felelősséget, ha bátorítják őket erre.
4. Az emberek szívesen vesznek részt a problémamegoldásokban, találékonyak, kreatívak.
McGregor következtetése, hogy a munkahelyeken az Y típusú munkatársakat kell alkalmazni, mert

így nagyobb lesz a hatékonyság.
4/15/3: Mutassa be a vezetés- és szervezéstudomány integrációs törekvéseit képviselő elméletei közül a
kontingenciaelméletet és populációs ökológiát!
Kontingencia-elmélet szerint: a kívánatos vezetési és szervezési megoldásokat az adott szituáció

körülményei határozzák meg. Az elmélet alapján egy szervezet teljesítménye annak függvénye, hogy
mennyire tudja stratégiáját, szervezeti struktúráját, a szervezeti tagok magatartását a külső-belső
feltételrendszernek megfelelően kialakítani. A siker titka az alkalmazkodás, a környezet megismerése,
előnyeinek kihasználása.
A kontingencia-elmélet szerint nincs „egyetlen legjobb út”, kérdés melyik külső tényezőnek vagy belső
adottságnak van domináns szerepe a szervezetek alakításában.
Helytálló megközelítésnek az látszik, hogy a szervezetek egyszerre különböző mértékben bár, de a szituáció
több jellemzőihez is alkalmazkodnak. Emellett maga a domináns befolyásoló tényező is gyakran
szituációfüggő
A kontingencia elmélet alapmodellje:
Populációs ökológia
Miért jönnek létre, miért alakulnak át, és miért szűnnek meg bizonyos típusú szervezetek.
Az elmélet a biológiai evolúció kulcsfogalmaival operál, melyek a következők:
• Populáció: egyedei rendelkeznek egy közös génkészlettel, ennek révén reprodukcióra képesek (azonos
fajhoz tartoznak); közös élőhely jellemzi őket.
• Variáció: a reprodukció során az egyedek génkészletei összekeverednek (rekombináció), illetve egyes

gének véletlenszerűen módosulhatnak (mutáció).
• szelekció: a környezethez való alkalmazkodás szempontjából sikeres génkészlettel rendelkező egyedek
elszaporodnak, mások akár ki is pusztulhatnak.
• genetikus izoláció: különböző környezetekbe kerülve eltérő génkészlettel rendelkező egyedek

szaporodnak el; egyes csoportok génkészlete annyira megváltozik, hogy egyedeik között többé már nem
lehetséges reprodukció; új fajok keletkeznek.
Mindezek alapján a populációs ökológia a következő megállapításokat teszi:
• a környezet szelektál, s nem a szervezet alkalmazkodik (szemben a kontingencia-elmélet állításával). a

szervezeti vezetők adaptációs erőfeszítéseinek lehetősége korlátozott.
• az elemzési egység a szervezetek populációja, amelyre közös génkészlet (azonos vagy hasonló működési
mód, szervezeti felépítés, vezetési rendszer stb.) jellemző.
• a sikeres szervezetek „leányokat” hoznak létre, illetve más szervezetek is a sikeresek mintáit utánozzák.
eközben a sikertelen szervezeti fajták felszámolódnak (szelekció).
• a reprodukció sohasem tökéletes: mutációk, genetikai változatok jönnek létre (variáció).
• a variációk esetenként annyira eltérnek, hogy inkompatibilisek lesznek a korábbi szervezettel; ezért
leválnak, önállósodnak.
• a szervezetek ezzel együtt is jellemzően lassan változnak. az alapvonásaik megváltoztatása magas

költségekkel vagy akár a szervezet halálával is járhat.
• a „génkészlet” megőrzését az alkalmazott technológia, az eljárások intézményesülése, a rutinok

kialakulása biztosítja.
• az izolációt a környezet és munkavállalók kiszámíthatóságot, stabilitást preferáló magatartása erősíti.
A populációs ökológia érdekes kísérlet többek között olyan jelenségek magyarázatára, hogy pl. miért jön létre,
virágzik fel, majd esetleg szűnik meg szinte ugyanolyan hirtelen adott helyen és időben számos hasonló típusú
szervezet (pl. bizonyos típusú kisvállalkozások vagy éppen kistérségi társulások), vagy éppen miért váltanak
esetenként csoportosan telephelyet mások (pl. offshoring, nearshoring és hazatelepülési opciók közötti
választás).
4/15/4. Mutassa be röviden az autokratikus, a laissez fair és a demokratikus vezetési stílusokat. Ismer-
tesse, hogy a fenti vezetési stílusok milyen közigazgatási szituációkban lehetnek sikeresek!
Kurt Lewin alapján
- Az autokratikus típusú vezető a pozícióból fakadó hatalmat maximálisan kihasználja. Jellemzője, hogy
szinte mindenben egyedül dönt, és a végrehajtást rendszeresen ellenőrzi. Kategorikus utasításai vannak; el-
várja, hogy a beosztottak feltétlenül engedelmeskedjenek, utasításainak maradéktalanul tegyenek eleget.
Az autokratikus vezetésnek előnye a gyors, határozott döntés, és a felelősség sem vitatható. Vannak olyan
vezetési szituációk, amelyekben helye van az autokratikus vezetésnek, a parancsolás és engedelmesség egy-
értelmű érvényesülésének (pl. rendkívüli körülmények esetén vagy a fegyveres testületeknél). Nem adek-
vát helyzetben alkalmazva ugyanakkor az autokratikus vezetésnek számos hátránya van. Éles határvonal ala-
kul ki a vezető és a beosztottak között, az aktív vezető és a passzív alárendeltek között minimális a kommu-
nikáció, csökken a beosztottak alkotókészsége, nem vagy csak részben azonosulnak a vezetői célokkal (bár
az autokrata vezető erre gyakran nem is tart igényt). Romlik a munkahelyi légkör, a beosztottak közérzete,
de a vezetőben is személyiségtorzulások keletkezhetnek (önkényesség, hatalommal való visszaélés, hatalmi
féltékenység, bizalomhiány stb.).
- A laissez-faire (magyarul: tenni hagyni) típusú vezetés abból indul ki, hogy a szervezetben a célok a maguk
rendjén, rendszeres külső beavatkozás nélkül is megvalósulnak. Az önkorlátozáson alapuló, visszafogott ve-
zetői magatartás, amelyet nem szabad összetéveszteni a szervezet magára hagyásával, a beosztottak önál-
lóságának növekedését eredményezi. Ennek előnye lehet a kreativitás kibontakozása, s olyan munkahelyi
légkör kialakulása, amelyben mindenki igyekszik a tőle telhető legtöbbet nyújtani. A laissez-faire típusú ve-
zető alapelve, hogy tartózkodni kell az indokolatlanul gyakori vagy szükségtelenül részletekbe menő beavat-
kozástól; a vezető csak akkor lépjen, ha valami fogyatékosságot észlel, illetőleg, ha megítélése szerint válto-
zásra van szükség. Jól beszabályozott, megfelelően strukturált szervezetben, egyenletes terhelés és átla-
gon felüli képzettségű és elkötelezett személyi állomány esetén ez a típusú vezetés hosszú távon is sikeres
lehet. Ha azonban ezek a feltételek hiányoznak, akkor potens vezetés hiányában már rövid távon megjelenik
a szervezetlenség, a munka hatékonysága erőteljesen csökken. A „felhatalmazott” beosztottak gyakran ma-
guk is túl óvatosak, és félnek a döntéshozataltól, a felelősség elkerülésének szándéka vezérli őket, emiatt a
döntések folyamatosan halasztódhatnak. További kockázat, hogy ha a vezető az elvárt szerepeit nem telje-
síti, akkor beolvad a kollektívába, így teret nyit az informális és már nem kontrollálható vezetői szerepek
kialakulásának.
- A demokratikus vezetési stílus esetében a vezető tudatosan épít a szervezet kollektívájára. Bár a döntése-
ket végül ő is maga hozza, de a célok kitűzésébe és a problémák megoldásába a munkatársakat bevonja, azok
véleményét, javaslatait a döntések előtt kikéri, sőt ösztönzi, hogy a szervezet iránti érdeklődésük mind erő-
sebb legyen. Ennek következtében a beosztottak jobban azonosulnak a szervezeti célokkal, azokat belső
meggyőződés alapján követik. Erősödik az együttműködési készség és a közösségi tudat. A demokratikus
vezetés alapját a vezető személyes tekintélye és együttműködési készsége együttesen alapozza meg. Az ilyen
vezetéshez sokoldalú felkészültség, tárgy-, hely- és emberismeret, igényesség, hivatástudat, munkabírás és
munkaszeretet szükséges, amelyhez általában szilárd jellemvonásoknak, erős akaratnak és önellenőrzési ké-
pességnek is párosulni kell. A demokratikus vezetői munkastílus kialakítása a legnehezebb, ez igényli a leg-
több energiát. A szervezet munkatársai számára is gyakran idő szükséges ahhoz, hogy ráhangolódjanak erre
az együttműködő vezetői munkakapcsolatra, amelyben a részvételi lehetőségek mellé felelősségek is társul-
nak.
4/15/5: Határozza meg a vezetési stílus fogalmát és ismertesse a döntésközpontú vezetési stílusokat Lewin
vagy Likert modellje alapján!
A vezetői stílus a vezető mások által érzékelt viselkedésmintája, amely szavakban és tettekben nyilvánul meg.
A vezetési stílus
 egyrészt a vezető és beosztottak közötti viszonyként is értelmezhető,
 másrészt felfogható a vezető személyiségén alapuló viselkedésnek, reagálásnak, az emberekkel való

bánásmódnak.
A létrejött elméletek két nagy csoportba sorolhatóak:
 döntésközpontú vezetési stílusok: hogy a vezetők milyen beleszólást engednek meg a

munkatársaiknak
 személyiségközpontú vezetési stílusok: aszerint tipizálnak, hogy a vezető mire fordítja az elsődleges
figyelmét – jellemzően az elvégzendő feladatra vagy a beosztottakkal való kapcsolat alakítására
Rensis Likert modellje a vezetési stílusokat 4 csoportba sorolta.
 A keménykezű parancsoló általában a fenyegetést, a büntetést és ritkán a jutalmazást használja, hogy

elérje a célját. Beosztottjai iránt bizalmatlan, a döntéshozatal és az ellenőrzés erősen központosított.
 A jóakaratú parancsoló már némi bizalommal van a beosztottak iránt, rendszerint jutalmazással,
ritkábban fenyegetéssel, büntetéssel ösztönöz, néha igényli beosztottai véleményét, ötleteit, a
döntések bizonyos körét alárendeltjei hatáskörébe utalja, de szorosan ellenőrzi őket.
 A konzultatív stílusú vezető alapvetően bízik beosztottjaiban, véleményüket, ötleteiket felhasználja.

Motivációs eszköze a részvétel mellett a jutalmazás, ritkán alkalmazza a büntetést. Átfogó döntéseknél
érvényesíti a testületi elvet, míg a speciális döntések lehetősége széleskörűen eloszlik a szervezetben,
a szervezetet sokszínű konzultációs gyakorlat jellemzi.
 A részvételi csoportnak nevezett rendszerben minden tekintetben teljes a bizalom a beosztottak

iránt, a vezető állandóan igényli véleményüket, ötleteiket, és azokat konstruktívan felhasználja, a
motiválás módja az anyagi jellegű elismerés mellett főleg a csoport tagjainak bekapcsolódása például
a célkitűzésbe.
Az Fb.kidolgozásban Lewint vette elő, azért beteszem ide is
A vezetési stílus annak a módja, ahogy a vezető beosztottjai irányítását végzi, különös tekintettel a problé-
mák megoldására, a döntések meghozatalára és a feladatok kiadására. A döntésközpontú vezetési főként
aszerint térnek el, hogy a vezetők milyen beleszólást engednek meg a munkatársaiknak.
A vezetési stílus egyéniséget tükröző magatartás, gyakran nem tudatos, és nyilván nehezen is szabályoz-
ható.
Kurt Lewin az alábbi vezetői stílusokat különböztette meg:
- Az autokratikus típusú vezető a pozícióból fakadó hatalmat maximálisan kihasználja. Jellemzője, hogy
szinte mindenben egyedül dönt, és a végrehajtást rendszeresen ellenőrzi. Kategorikus utasításai vannak;
elvárja, hogy a beosztottak feltétlenül engedelmeskedjenek, utasításainak maradéktalanul tegyenek eleget.
Az autokratikus vezetésnek előnye a gyors, határozott döntés, és a felelősség sem vitatható. Az autokrati-
kus vezetésnek számos hátránya van. Éles határvonal alakul ki a vezető és a beosztottak között, az aktív
vezető és a passzív alárendeltek között minimális a kommunikáció, csökken a beosztottak alkotókészsége,
nem vagy csak részben azonosulnak a vezetői célokkal. Romlik a munkahelyi légkör, a beosztottak közér-
zete, de a vezetőben is személyiségtorzulások keletkezhetnek (önkényesség, hatalommal való visszaélés,
hatalmi féltékenység, bizalomhiány stb.).
- A laissez-faire (magyarul: tenni hagyni) típusú vezetés abból indul ki, hogy a szervezetben a célok a ma-
guk rendjén, rendszeres külső beavatkozás nélkül is megvalósulnak. Az önkorlátozáson alapuló, visszafo-
gott vezetői magatartás, amelyet nem szabad összetéveszteni a szervezet magára hagyásával, a beosztot-
tak önállóságának növekedését eredményezi. Ennek előnye lehet a kreativitás kibontakozása, s olyan mun-
kahelyi légkör kialakulása, amelyben mindenki igyekszik a tőle telhető legtöbbet nyújtani. A laissez-faire
típusú vezető alapelve, hogy tartózkodni kell az indokolatlanul gyakori vagy szükségtelenül részletekbe
menő beavatkozástól; a vezető csak akkor lépjen, ha valami fogyatékosságot észlel, illetőleg, ha megítélése
szerint változásra van szükség. Jól beszabályozott, megfelelően strukturált szervezetben, egyenletes terhe-
lés és átlagon felüli képzettségű és elkötelezett személyi állomány esetén ez a típusú vezetés hosszú távon
is sikeres lehet. Ha azonban ezek a feltételek hiányoznak, akkor potens vezetés hiányában már rövid távon
megjelenik a szervezetlenség, a munka hatékonysága erőteljesen csökken. A „felhatalmazott” beosztottak
gyakran maguk is túl óvatosak, és félnek a döntéshozataltól, a felelősség elkerülésének szándéka vezérli
őket, emiatt a döntések folyamatosan halasztódhatnak. További kockázat, hogy ha a vezető az elvárt szere-
peit nem teljesíti, akkor beolvad a kollektívába, így teret nyit az informális és már nem kontrollálható veze-
tői szerepek kialakulásának.
- A demokratikus vezetési stílus esetében a vezető tudatosan épít a szervezet kollektívájára. Bár a döntése-
ket végül ő is maga hozza, de a célok kitűzésébe és a problémák megoldásába a munkatársakat bevonja,
azok véleményét, javaslatait a döntések előtt kikéri, sőt ösztönzi, hogy a szervezet iránti érdeklődésük mind
erősebb legyen. Ennek következtében a beosztottak jobban azonosulnak a szervezeti célokkal, azokat belső
meggyőződés alapján követik. Erősödik az együttműködési készség és a közösségi tudat. A demokratikus
vezetés alapját a vezető személyes tekintélye és együttműködési készsége együttesen alapozza meg. Az
ilyen vezetéshez sokoldalú felkészültség, tárgy-, hely- és emberismeret, igényesség, hivatástudat, munkabí-
rás és munkaszeretet szükséges, amelyhez általában szilárd jellemvonásoknak, erős akaratnak és önellen-
őrzési képességnek is párosulni kell.
Bár nagy a késztetés, hogy „egyetlen legjobb útnak” tekintsük a demokratikus vezetési stílust, az előbbiek-
ben láttuk, hogy bizonyos szituációkban a másik két vezetési stílus valamelyikének alkalmazása mégis ered-
ményesebb vagy legalábbis jobban elfogadtatható lehet.
4/15/6: Ismertesse a személyiségközpontú vezetési stílusokat és mutasson példát a vezetési stílusok
szituációnak megfelelő megválasztására!
A személyiségközpontú vezetési stílusok aszerint tipizálnak, hogy a vezető mire fordítja az elsődleges
figyelmét – jellemzően az elvégzendő feladatra vagy a beosztottakkal való kapcsolat alakítására.
Személyiségközpontú vezetési stílusok:
 Michigeni Egyetem modelljében a
- feladat-centrikus magatartást tanúsító vezető szigorúan figyeli beosztottjai munkáját, előírja

számukra, hogyan dolgozzanak, és elsősorban a teljesítmény érdekli. Szoros felügyeletre törekszik,
hogy nyomon tudja követni a feladatok megoldását, és ellenőrizni tudja a teljesítményt. Alapvetően
a legális, a jutalmazó és a kényszerítő hatalomformákat tartalmazza.
- beosztott-centrikus vezetői magatartás fő jellemzője az összetartó csoport kialakítására való

törekvés. Az ilyen típusú vezető számára fontos, hogy beosztottjai munkájukkal elégedettek legyenek,
jól érezzék magukat. Vezetői munkájának központi eleme a megfelelő csoporttevékenység
megtalálása, a beosztottak részvételének és fejlődésének biztosítása. A döntési hatáskörök
megoszlanak a csoporton belül, az ellenőrzés kevésbé szoros.
 Ohioi Egyetem modellje szerint
- az a vezető, akire a „kezdeményezés-strukturálás” részletekbe menően szervezi a beosztottak

munkatevékenységét, előírja számukra, mit és hogyan tegyenek.
- A „odafigyeles” megjelöléssel jellemzett vezető érdeklődést mutat a beosztottak iránt. Baráti,

bizalmon alapuló, támogató légkör kialakítására törekszik, fogékony a beosztottak érzéseire,
személyes problémáira.
4/15/7.Mutassa be a vezetés, mint döntés perspektíváját! Ennek során térjen ki a döntések típusaira és a
delegálás témakörére is!

A vezetői feladatok központi eleme a döntés, amely az alternatívák közötti választást jelenti –még akkor is,
ha a vezető követett vezetési stílusából fakadóan a döntéshozatal előkészítésébe valamilyen mértékben be-
vonja munkatársait. A vezető döntések sorozatával határozza meg a célokat, és biztosítja a szervezet műkö-
déséhez szükséges feltételeket. A döntés előfeltétele annak felismerése, hogy konkrét helyzetben van-e vá-
lasztási lehetőségünk.
A szervezetekben egyszemélyi és testületi (csoportos) döntéshozatali formák figyelhetők meg.
- Egyszemélyi döntések a vezető egyénileg hozott rendelkezései. Az egyéni döntéshozatalt akkor érdemes
alkalmaznunk, ha rövid idő áll rendelkezésünkre, a vezető rendelkezik a döntéshez szükséges összes adattal,
a döntés adatai bizalmasak, nem oszthatók meg a csoportok tagjaival, illetve a csoportok nem képesek a
döntések meghozatalára.
- Elterjedtebbek a csoportos döntéshozatali eljárások, s ennek tudományos magyarázatát az adja, hogy ku-
tatások igazolták: a csoportok gyakran megalapozottabb döntésekre képesek. A csoportos döntéshozatalt
akkor alkalmazzuk, ha kreativitás szükséges a döntéshez, és a csoport tagjai képesek lehetséges megoldási
módokkal szolgálni. A csoportos döntéshozatal akkor is előnyös, ha a probléma komplex, ezért sokféle tudás
kell a megoldásához. Csoportos döntés esetében a döntés elfogadtathatósága javul, könnyebb a kommuni-
kációja, és egyszerűbb a megvalósítás koordinációja is. Hátránya, hogy hosszabb ideig tart, mint az egyéni
döntés, sőt az is előfordulhat, hogy csoportok nem tudnak dönteni vagy kompromisszumra jutni.
A delegálás szó szerinti jelentése megbízni, feljogosítani, meghatalmazni, feladatokat kiosztani. A delegálás
a vezetési eszköztár része, olyan tevékenység, amely egyedi feladatok vagy komplex feladatcsoportok átadá-
sát jelenti olyan munkatársainknak, akiket fejlesztettünk, arra alkalmassá tettünk. A delegálás leginkább a
feladatokkal gyakran „együtt utazó” vezetői hatáskörök átadása miatt kritikus. A legfontosabb hatáskör a
döntés, de a hatáskörök közé nemcsak döntési jogosultságok tartoznak, hanem pl. a döntések előkészítésé-
nek (a javaslattételnek), valamint a döntések véleményezésének a lehetősége is. Delegáláskor a vezetőnek
ált. meg kell engednie, hogy beosztottja saját módján végezze el a munkát, el kell viselnie az ebből adódó
eltéréseket. Ugyanakkor a beosztottnak a vezetőtől kapott mandátuma korlátozásokat tartalmazhat arra,
hogy milyen álláspontot képviseljen, illetve hogyan döntsön bizonyos helyzetekben. A delegálásra mind a
dolgozónak, mind a vezetőnek szüksége van. Előbbi esetében motivációs eszköz, utóbbinál a tehermentesí-
tés eszköze. A delegálást nem könnyű megvalósítani. A leggyakrabban előforduló gátló tényező a félelem. A
vezető fél, hogy a beosztottja nem képes megfelelően elvégezni a munkát, esetleg éppen attól fél, hogy túl
jó munkát fog végezni, ami a vezetőre esetleg rossz fényt vet.
Vannak feladatok, amelyek nem delegálhatók. Ezek közé tartoznak:

- a túlságosan kockázatos feladatok, esetleg a bizalmas, biztonsági kérdések, amelyek kizárólag a vezető
számára fenntartottak;
- az olyan feladatok, amelyek meghaladják a beosztottak szakértelmét és tapasztalatát;
- azok a feladatok, amelyek a beosztottak ellenőrzésével és fegyelmezésével kapcsolatosak.
4/15/8.Egy tetszőleges választott közigazgatási vezetői munkakör esetében jellemezze a munkakör tartal-
mát a Jegyzetben kifejtett négy vezetési funkció mentén! Mutassa be, hogy az egyes vezetési funkciókon
belül az adott vezetőnek milyen konkrét feladatai vannak! Külön térjen ki arra (és indokolja meg), hogy
megítélése szerint melyek a legfajsúlyosabb vezetési funkciók és konkrét vezetői feladatok az adott mun-
kakörben!
A vezetés vezetési funkciók szerinti felfogása azt jelenti, hogy meghatározzuk: milyen vezetői tevékenységek
végzése kívánatos ahhoz, hogy a vezető sikeresen töltse be szerepét. Fayol volt az, aki az első kísérletet tette
a vezetési funkciók meghatározására. Fayol szerint vezetni annyit jelent, mint tervezni, szervezni, közvetlenül
irányítani, koordinálni és ellenőrizni.
A vezetési funkciók:
1. Célkitűzés és tervezés: Bár az elérendő legfontosabb célok esetenként kívülről adottak a szervezet tulaj-
donosa, ill. - közigazgatási környezetben – felügyeleti szerve vagy jogszabályi előírások révén, a szervezet
vezetőinek általában szabad kezük van a célok lebontásában, ill. a célelérés módjának meghatározásában.
Ez utóbbihoz kapcsolódik a tervezés fogalma. A tervezés olyan tudatos szakmai–szellemi tevékenység, amely
a múlt és a jelen adataira (elemzéseire) építve, valamint a jövőben várható feltételrendszer figyelembevéte-
lével gondoskodik a célok megvalósítását szolgáló cselekvési program összeállításáról. A célkitűzés és a ter-
vezés funkcióján belül a vezető kidolgozza és lebontja a szervezet célkitűzéseit, elkészíti a célok elérését biz-
tosító terveket, valamint gondoskodik a különféle tervek összehangolásáról. A szervezeti szintű és a „szerve-
zetközi” stratégiák, tervek összehangolása a közigazgatási vezetők egyik komoly kihívása.
KSH elnöke: Stratégia 2020 – 7 stratégia cél meghatározása, valamint vízió 2020-ig.
2. Szervezés: A szervezés az a vezetési funkció, amely a célok elérése és a tervek szerinti működés érdeké-
ben felsorakoztatja a szervezet személyi és tárgyi erőforrásait. Ennek keretében a szervezet vezetőinek
gondoskodniuk kell:
- a szervezeti struktúra ki- és szükség szerinti átalakításáról, azon belül is elsősorban a munkamegosztás és
hatáskörmegosztás módjáról (szervezettervezés – leginkább felső vezetői feladat);
- a működési folyamatok hatékonyságának és eredményességének megőrzéséről és javításáról (folyamat-

szervezés – leginkább középvezetői feladat);
- az egyes munkafázisok, műveletek optimális megszervezéséről és a kapcsolódó munkakörök tartalmának

meghatározásáról (munkaszervezés – leginkább közvetlen irányítói feladat).
A jól szervezett munkahelyre az jellemző, hogy minden személy, minden szervezeti egység ismeri feladatát,
és a vezető gyakori, operatív beavatkozásai nélkül is eredményesen működik. Létezhetnek azonban olyan
helyzetek, amikor a vezetői beavatkozás nem kerülhető el. Ilyen eset, amikor a szervezet működésének akár
belső, akár külső körülményei jelentősen megváltoznak, vagy amikor új feladatok jelennek meg a szervezet
életében. A vezető szervezési jellegű közreműködése tehát a folyamatosan megjelenő újabb feladatokhoz, a
döntést igénylő helyzetekhez kötődik. Mindezek azt igénylik, hogy a vezető az adott szervezet belső viszo-
nyait és külső kapcsolatait állandóan figyelemmel kísérje, és szükség esetén aktívan avatkozzon be.
KSH elnök: meghatározza a KSH SZMSZ-ét, rendeleteket, határozatokat és előírásokat hoz. Adatvédelmi, Tá-
jékoztatási, Revíziós politika meghatározása
3. Személyes vezetés: a személyes vezetés következő részterületeit lehet megkülönböztetni:
- motiválás;
- kommunikálás, különböző vezetési stílusok mellett történő irányítás;
- csoportok létrehozása és vezetése.
KSH elnök: pl. ruhapénz juttatása, munkacsoportok létrehozása, pl.a végrehajtandó fejlesztéseket támo-
gató projektek optimális tervezésének és a fejlesztési célok összehangolásnak, javításának céljából Projekt-
koordinációs és Fejlesztési Munkacsoport (PRO).
4. Ellenőrzés: Az ellenőrzés az a vezetési funkció, amely a szervezeti működés megfelelőségének megálla-

pítására vonatkozik. A vezetési ciklus befejező lépése. Az ellenőrzés, mint tevékenység értelemszerűen je-
len van a többi vezetési funkció gyakorlása során is. Az ellenőrzés tárgya Ouchi taxonómiáját követve lehet
maga a működés, pontosabban annak szabályszerűsége (bürokratikus kontroll), az elért teljesítmény („piaci”
kontroll) és a szervezeti tagok magatartása (klán kontroll). Az ellenőrzési tevékenység magában foglalja az
értékelést is és a következtetések levonását is. A vezetés ellenőrzési funkciójának megfelelő gyakorlásához
ki kell alakítani az ellenőrzés rendszerét, szervezeti megoldásait és eljárási szabályait. Időbeliség alapján elő-
zetes, menet közbeni, valamint utólagos ellenőrzést különböztetünk meg. Előzetes ellenőrzési formának szá-
mít pl. a potenciális szállítók előminősítése, a vásárlandó termékekkel kapcsolatos tanúsítványok megköve-
telése, illetve alkalmassági kritériumok vizsgálata potenciális munkavállalóknál. A menet közbeni ellenőrzés
operatív beavatkozásra ad lehetőséget, az ellenőrzés korrigáló és fejlesztő szerepe azonnal érvényesülhet.
Az utólagos ellenőrzés már az elvégzett, lezárt munkafolyamatokra vagy időszakokra vonatkozik. Alaposabb,
sokoldalúbb lehet, mint az előzőek, de a hibás működésből bekövetkezett esetleges károkat csak korlátozott
mértékben tudja enyhíteni. Az ellenőrzés gyakorisága alapján rendszeres és eseti ellenőrzési formákkal ta-
lálkozunk. Rendszeres ellenőrzésnek számít a tervidőszakok végén esedékes beszámolók elkészíttetése és
kiértékelése, esetinek pedig pl. egy nagyberuházás eredményességének elemzése vagy egy szokatlan, aggá-
lyosnak tűnő jelenség hátterének megvilágítása. Az ellenőrzési funkció gyakorlása a vezető számára egy-
szerre jogosultság és kötelezettség, amely nem hanyagolható el anélkül, hogy annak a szervezet működésére
ne lenne negatív hatása.
KSH elnök: közvetlenül az elnök alá rendelt Ellenőrzési osztály végzi.
4/15/9.Mutassa be a vezetési funkciók közül a célkitűzési és tervezési tevékenységet! Térjen ki a szerve-

zetekben (ezen belül a közigazgatásban) használatos tervek típusaira is!
A célok adják a szervezetek létezésének értelmét. Bár az elérendő legfontosabb célok esetenként kívülről
adottak a szervezet tulajdonosa, ill. - közigazgatási környezetben – felügyeleti szerve vagy jogszabályi előírá-
sok révén, a szervezet vezetőinek általában szabad kezük van a célok lebontásában, illetve a célelérés
módjának meghatározásában. Ez utóbbihoz kapcsolódik a tervezés fogalma. A tervezés olyan tudatos szak-
mai–szellemi tevékenység, amely a múlt és a jelen adataira (elemzéseire) építve, valamint a jövőben vár-
ható feltételrendszer figyelembevételével gondoskodik a célok megvalósítását szolgáló cselekvési program
összeállításáról. A nagyobb szervezeteket és azok alrendszereit különféle tartalmú és távlatú tervek szövik
át. Optimális esetben ezek egymással rendezett kapcsolatban vannak, horizontálisan és vertikálisan egy-
másra épülnek. A célkitűzés és a tervezés funkcióján belül a vezető kidolgozza és lebontja a szervezet célki-
tűzéseit, elkészíti a célok elérését biztosító terveket, valamint gondoskodik a különféle tervek összehangolá-
sáról.
Szerepük, tárgyuk, specifikusságuk, hatókörük és időtartamuk szerint sokféle terv létezik. A legtöbb nagyobb
szervezetben a tervek három szintjét különböztetik meg: hosszabb távú, koncepcionális jellegű, inkább csak
sarokszámokat rögzítő stratégiákat; középtávú, gyakran fejlesztési vonatkozású terveket, programokat; ill.
jellemzően éves szintű operatív (keret)terveket, amelyeket gyakran rövidebb időszakokra (pl. negyedév, de
akár hónap, hét) is lebontanak.
Közigazgatási környezetben ugyanakkor nemcsak egyes szervezetre születnek tervek, hanem komplett ága-
zatokra (közoktatás) és átfogó problémakörökre (pl. munkanélküliség kezelése) is – ezeknek legmagasabb
szintjét az ún. szakpolitikai stratégiák jelentik. Tervezés emellett közigazgatási területekre is történik (pl. EU
szintű, országos, regionális vagy települési fejlesztési tervek). A szervezeti szintű és az előbb említett „szer-
vezetközi” stratégiák, tervek összehangolása a közigazgatási vezetők egyik komoly kihívása.
4/15/10.Mutassa be a vezetési funkciók közül az ellenőrzési tevékenységet, külön kitérve az ellenőrzés

lehetséges tárgyára és az ellenőrzési típusokra!
Az ellenőrzés az a vezetési funkció, amely a szervezeti működés megfelelőségének megállapítására vonatko-

zik. Ebben az értelemben a vezetési ciklus befejező lépése. Az ellenőrzés, mint tevékenység értelemszerűen
jelen van a többi vezetési funkció gyakorlása során is.
Az ellenőrzés vagy más néven kontroll tárgya Ouchi taxonómiáját követve lehet maga a működés, pontosab-
ban annak szabályszerűsége (bürokratikus kontroll), az elért teljesítmény („piaci” kontroll) és a szervezeti
tagok magatartása (klán kontroll).
- A működés szabályszerűsége alapján történő kontroll (bürokratikus kontroll) ma is indokolt, hiszen közpén-
zekből finanszírozott, jogszabályok által gyakran szorosan behatárolt intézményekről van szó, amelyek ese-
tében az átláthatóságnak és elszámoltathatóságnak, illetve az eljárások szakszerűségének és jogszerűségé-
nek messzemenően érvényesülnie kell.
- Az Új Közmenedzsment térnyerésével a „piaci” típusú kontrollmechanizmusok felerősödését hozta magá-
val, miközben a bürokratikus kontroll alkalmazásának lehetősége a deregulációs tendenciák hatására rész-
ben vissza is szorult. Olyan teljesítménymutatók váltak ismertté és kerültek alkalmazásra, mint a gazdasá-
gosság (inputok takarékos felhasználása), a hatékonyság (egységnyi output minél kevesebb inputtal való elő-
állítása) és az eredményesség (a megfelelő célok követése, illetve a célok elérése).
A klánkontroll szerint a „megfelelő” működést a közigazgatásban résztvevők egyéni értékrendszerének és

közösségi kultúrájának formálása biztosítja. Kizárólagos kontrollmechanizmusként való alkalmazása aggályos
lehet, különösen, ha egyébként valós jogi és költségvetési korlátok határozzák meg a működést. Ugyanakkor
hasznosan segíthet rá a másik két kontrolltípus működésére.
Az ellenőrzési tevékenység magában foglalja az értékelést is és a következtetések levonását is. A vezetés

ellenőrzési funkciójának megfelelő gyakorlásához ki kell alakítani az ellenőrzés rendszerét, szervezeti meg-
oldásait és eljárási szabályait.
Időbeliség alapján előzetes, menet közbeni, valamint utólagos ellenőrzést különböztetünk meg. Előzetes
ellenőrzési formának számít pl. a potenciális szállítók előminősítése, a vásárlandó termékekkel kapcsolatos
tanúsítványok megkövetelése, ill. alkalmassági kritériumok vizsgálata potenciális munkavállalóknál. A menet
közbeni ellenőrzés operatív beavatkozásra ad lehetőséget, az ellenőrzés korrigáló és fejlesztő szerepe azon-
nal érvényesülhet. Az utólagos ellenőrzés már az elvégzett, lezárt munkafolyamatokra vagy időszakokra vo-
natkozik. Alaposabb, sokoldalúbb lehet, mint az előzőek, de a hibás működésből bekövetkezett esetleges
károkat csak korlátozott mértékben tudja enyhíteni.
Az ellenőrzés gyakorisága alapján rendszeres és eseti ellenőrzési formákkal találkozunk. Rendszeres ellenőr-
zésnek számít a tervidőszakok végén esedékes beszámolók elkészíttetése és kiértékelése, esetinek pedig pl.
egy nagyberuházás eredményességének elemzése vagy egy szokatlan, aggályosnak tűnő jelenség hátterének
megvilágítása.
Az ellenőrzési funkció gyakorlása a vezető számára egyszerre jogosultság és kötelezettség, amely nem ha-
nyagolható el anélkül, hogy annak a szervezet működésére ne lenne negatív hatása.
4/15/11.Egy tetszőleges választott közigazgatási szervezet esetében mutassa be a tágan értelmezett „szi-
tuáció” (kontextuális tényezők) befolyásoló hatását a szervezet stratégiájára, a szervezeti struktúrájára,
illetve a szervezeti tagok magatartására! Válaszait indokolja! Van-e lehetősége a szervezetnek: számára
kedvező irányban megváltoztatni a környezetét; új, számára kedvezőbb környezetet választani?
A szervezetek hatékonysága azon múlik, hogy milyen a struktúrájuk, milyen vezetési elveket és módszereket
alkalmaznak. Ezek azonban nagymértékben függenek a környezeti feltételektől, a szervezet hosszabb távon
is változatlan adottságaitól, valamint a szervezet tevékenységi körétől.
A szervezetek kialakítását, működését és megváltoztatását befolyásoló tényezők:
- A környezet mint befolyásoló tényező: A piaci környezet körébe a piaci partnerek (vevők, szállítók) válto-
zásának gyakoriságát, intenzitását, szabálytalanságát, a vevői (közigazgatásban gyakran: ügyfél- vagy állam-
polgári) igények alakulását, a termékekkel, szolgáltatásokkal szembeni követelmények módosulását sorol-
hatjuk, de beletartoznak a munkaerő-piaci és pénzpiaci mozgások, változások is. A szervezet életét, műkö-
dését nagymértékben befolyásolhatja az új tudományos eredmények megjelenése, azok alkalmazásának
üteme. De a szervezetek nem függetleníthetik magukat a tágabb társadalmi, kulturális és politikai környezet
sajátosságaitól, és ezek változásaitól sem. Közigazgatási szervezeteknél jelentős befolyásoló tényező a sza-
bályozási környezet és a fölérendelt intézmények köre.
KSH: központi kormányhivatal, a Miniszterelnökség irányítása alatt, független, de elnökét a Miniszterel-

nök nevezi ki 6 évre.
- Az adottságok befolyásoló szerepe: A szervezeti méret fogalmának tisztázása nem okoz nehézséget, mivel
leggyakrabban a létszámmal azonosítjuk. Emellett azonban egyéb tulajdonságok is képezhetik a méret alap-
ját, pl. bevétel, ügyiratforgalom, ügyfélforgalom. A kutatások szerint a méret összefügg a szervezeten belüli
munkamegosztás mértékével és a tevékenységek írásbeli szabályozottságával. Minél nagyobb egy szervezet,
annál nagyobb mértékű a specializáció, egy-egy szervezeti egység a szervezet feladatainak egyre kisebb ré-
szével foglalkozik. Az elmélyült munkamegosztás azonban azzal a következménnyel jár, hogy a szervezet egy-
egy tagja a rendszer összfeladatainak csak a töredéke felett rendelkezik áttekintéssel. A nagy szervezetekben
ezért fokozottan jelentkezik az összehangolás követelménye. A szervezet alaptechnológiája szintén erős be-
folyásoló tényező lehet.
Az alaptechnológia jellemző típusai a következők:
 - tömegszerű, rutinizált (útlevél, személyi igazolvány ügyintézés, népesség-nyilvántartás);
 - rendszeres, standard eljárás szerinti (I. fokú határozatok meghozatala);

 - műhelyrendszerű, egyedi (városépítészeti ügyek);
 - projekt rendszerű ügyek (építési beruházás);
 - komplex folyamatok (önkormányzati vagyon hasznosítása).
A közigazgatási szervezetrendszeren belül például egy nagy önkormányzati hivatal hatósági nyilvántartások-
kal foglalkozó részlegét a technológia tömegszerűsége és magas fokú rutinizáltsága jellemzi. Ez azt jelenti,
hogy hasonló típusú ügyek nagy mennyiségét kell azonos módon, jól leírható, programozható résztevékeny-
ségek útján elintézni, amelyek eredeti problémaértelmezést és megoldást ritkán igényelnek.
A szervezet eredetét meghatározzák, hogy melyek voltak a létrejöttének körülményei (pl. több korábbi szer-
vezet összevonása), milyen korú a szervezet, és milyen történelmi változások jellemezték a működését. Egy
szervezet felépítésének számos mintája, sajátossága gyakran csak a szervezet múltjának ismeretében nyer
értelmet. A szervezetekre vonatkozó döntések meghozatalakor indokolt figyelembe venni a telepítési hely-
zet sajátosságait is – pl. a telephelyek számát, azok földrajzi elhelyezkedését, távolságát, a régióbeli, a város–
falu különbségeket, az infrastrukturális ellátottságot.
KSH: A Központi Statisztikai Hivatal nagy múltú, szakmailag önálló kormányhivatal. 1869-ben alapították.
Központi szervezeti egység , vidéki főosztályok, koordinálni kell, különböző funkciókat is ellátnak a vidéki
főosztályok (pl. szállítási adatgyűjtések Pécsen)
- A szervezet tevékenységi körének hatása: Tevékenységi körön azt értjük, hogy a szervezet milyen ágazat-
ban, milyen termékek előállításával és/vagy szolgáltatások nyújtásával foglalkozik; továbbá mennyire széles,
kiterjedt (diverzifikált) a tevékenysége; illetve a termékek és a szolgáltatások mennyire épülnek egymásra
(vertikalitás). A tevékenységi kört az üzleti szektorban profilnak is nevezik. A tevékenységi kör egyrészt egyes
szervezeti adottságok meghatározásán keresztül fejti ki a hatását: pl. gépjármű-összeszerelő üzem csak bi-
zonyos szervezeti méret (kibocsátási darabszám) felett működtethető gazdaságosan (a luxusautó-kategóriá-
tól eltekintve), illetve az alkalmazható technológiai opciók száma is korlátozott. Másrészt a tevékenységi kör
közvetlenül is befolyásol: a polgármesteri hivatalaink (függetlenül attól, hogy kicsik vagy nagyok) felépítésük,
munkafolyamataik és szervezeti kultúrájuk tekintetében nagyon sok hasonló mintát követnek.
KSH: Az ország társadalmi és gazdasági helyzetére, népességének alakulására vonatkozó hivatalos adato-
kat a KSH teszi közzé. KSH felügyelete, irányítása alatt: KSH Könyvtár, STATEK, Népességtudományi Kutató
Intézet,
4/15/12.Mutassa be Mintzberg szervezeti formáit: nevezze meg az öt modellt (1); határozza meg sikeres
alkalmazásának feltételét (környezeti feltétel vagy belső adottság) (2); mindegyiknél azonosítsa a legfon-
tosabb alkotóelemét (3)!
Mintzberg öt szervezettípust különböztetett meg. Mindegyik szervezettípus ugyanazon szervezeti alkotóele-

mekből építkezik, csak egymáshoz viszonyított arányuk és jelentőségük tér el. Ezek az alkotóelemek a kö-
vetkezők:
- stratégiai csúcs: a felsővezetőket jelenti, mindegyik szervezeti modellnek része;
- technostruktúra: a napi munka megtervezésével és megszervezésével foglalkozó szakemberek köre;
- kiszolgáló törzskar: széles értelemben vett támogató szolgáltatásokat nyújtanak, a főkönyvelőtől a büfésig;
- középvezetés: ők közvetítenek a stratégiai csúcs és az operatív mag között azokban a modellekben, ahol
erre szükség van;
- operatív mag: a közvetlen értékteremtők köre, akik a szervezet profiljától függően lehetnek segédmunká-
sok, de akár nemzetközileg jegyzett szakértők is.
Az öt szervezettípus mindezek alapján a következő:
1. Egyszerű struktúra: Legfontosabb eleme az elsőszámú vezető. Kis, átlátható szervezet gyors döntéshoza-
tallal, amely fogékony az újdonságok iránt. A szervezet centralizált, ennek ellenére képes gyorsan alkalmaz-
kodni. Tevékenysége nem túl bonyolult, csak néhány feladatra vállalkozik, egyes szolgáltatásokat nem maga
lát el, hanem megvásárol.
2. Gépi vagy ipari bürokrácia (technokrácia): Automatizált, tömegszerű működést folytató szervezetek cél-
szerű formája. A szervezet legfontosabb szereplői a folyamatos üzemszerű működést biztosító logisztikusok
és termelésirányítók. Irányítási rendszere központosított, a működés jól szabályozott. Csak stabil környezet-
ben életképes.
3. Szakértői bürokrácia: A szervezetben a magasan kvalifikált szakemberek (pl. mérnökök, orvosok, tanárok,
ügyvédek) a meghatározók, akik nagy autonómiát igényelnek ahhoz, hogy eredményesek lehessenek. Ez a
forma pl. kórházak, egyetemek, könyvvizsgáló cégek számára alkalmas működési keret. A szervezetben a
hatáskörök decentralizáltak, a működés kevésbé formalizált. A szakértők önállóan dolgoznak, ezért a vezetők
és a vezetői szintek száma kevés. Mellettük nagy létszámú kiszolgáló apparátus áll rendelkezésükre olyan
rutinmunkák elvégzésére, amelyeket nem éri meg a szakértőknek maguknak végezniük, illetve olyan funkci-
onális részfeladatok teljesítéséhez, amelyekhez nem is értenek (pl. műszaki–gazdasági adminisztráció ellá-
tása). A változásokra, az új igényekre a tagok magas fokú autonómiája miatt nehezen reagál.
4. Divizionális szervezetek: Olyan esetekben alkalmazzák, amikor a szervezet termékskálája diverzifikált, és

a környezet dinamikus. Ez arra készteti a szervezeteket, hogy egyes termékcsoportjaik, üzletágaik számára
„kvázi” autonóm divíziókat hozzanak létre. A divíziók a saját tevékenységükkel kapcsolatos operatív döntési
jogkörök jelentős részét megkapják (decentralizáció). A markáns pénzügyi ösztönzők (pl. árbevétel, ered-
mény, megtérülés elvárások) következtében erős a teljesítményorientáció. Képesek a mennyiségi és minő-
ségi alkalmazkodásra a környezet változásai esetén, de radikálisan új innovációkat kevésbé tudnak kiter-
melni. Maguk az egyes divíziók ugyanakkor gyakran kis gépi bürokráciaként írhatók le.
5. Adhocrácia: Az ideiglenes, nem stabil, állandó mozgásban lévő szervezet struktúrája. Olyan szervezetet
jelent, amelyet egy feladat megoldására, elvégzésére hoztak létre, a feladat elvégzésével a szervezet is meg-
szűnik. Az ilyen struktúrák gyorsan felállíthatók a pillanatnyi szükségleteknek megfelelően. Kevésbé alkalma-
sak hétköznapi feladatokra, sokkal inkább alkalmazhatók újszerű, szokatlan problémák megoldására.
4/15/13: Sorolja fel a Mintzberg által használt szervezeti alkotóelemeket, a belőlük képzett szervezettípu-
sokat, és röviden jellemezze azokat!
Mintzberg öt szervezettípust különböztetett meg. Mindegyik szervezettípus ugyanazon szervezeti alkotóele-

mekből építkezik, csak egymáshoz viszonyított arányuk és jelentőségük tér el. Ezek az alkotóelemek a kö-
vetkezők:
- stratégiai csúcs: a felsővezetőket jelenti, mindegyik szervezeti modellnek része;
- technostruktúra: a napi munka megtervezésével és megszervezésével foglalkozó szakemberek köre;
- kiszolgáló törzskar: széles értelemben vett támogató szolgáltatásokat nyújtanak, a főkönyvelőtől a büfésig;
- középvezetés: ők közvetítenek a stratégiai csúcs és az operatív mag között azokban a modellekben, ahol
erre szükség van;
- operatív mag: a közvetlen értékteremtők köre, akik a szervezet profiljától függően lehetnek segédmunká-
sok, de akár nemzetközileg jegyzett szakértők is.
Az öt szervezettípus mindezek alapján a következő:
1. Egyszerű struktúra: Legfontosabb eleme az elsőszámú vezető. Kis, átlátható szervezet gyors döntéshoza-
tallal, amely fogékony az újdonságok iránt. A szervezet centralizált, ennek ellenére képes gyorsan alkalmaz-
kodni. Tevékenysége nem túl bonyolult, csak néhány feladatra vállalkozik, egyes szolgáltatásokat nem maga
lát el, hanem megvásárol.
2. Gépi vagy ipari bürokrácia (technokrácia): Automatizált, tömegszerű működést folytató szervezetek cél-
szerű formája. A szervezet legfontosabb szereplői a folyamatos üzemszerű működést biztosító logisztikusok
és termelésirányítók. Irányítási rendszere központosított, a működés jól szabályozott. Csak stabil környezet-
ben életképes.
3. Szakértői bürokrácia: A szervezetben a magasan kvalifikált szakemberek (pl. mérnökök, orvosok, tanárok,
ügyvédek) a meghatározók, akik nagy autonómiát igényelnek ahhoz, hogy eredményesek lehessenek. Ez a
forma pl. kórházak, egyetemek, könyvvizsgáló cégek számára alkalmas működési keret. A szervezetben a
hatáskörök decentralizáltak, a működés kevésbé formalizált. A szakértők önállóan dolgoznak, ezért a vezetők
és a vezetői szintek száma kevés. Mellettük nagy létszámú kiszolgáló apparátus áll rendelkezésükre olyan
rutinmunkák elvégzésére, amelyeket nem éri meg a szakértőknek maguknak végezniük, illetve olyan funkci-
onális részfeladatok teljesítéséhez, amelyekhez nem is értenek (pl. műszaki–gazdasági adminisztráció ellá-
tása). A változásokra, az új igényekre a tagok magas fokú autonómiája miatt nehezen reagál.
4. Divizionális szervezetek: Olyan esetekben alkalmazzák, amikor a szervezet termékskálája diverzifikált, és

a környezet dinamikus. Ez arra készteti a szervezeteket, hogy egyes termékcsoportjaik, üzletágaik számára
„kvázi” autonóm divíziókat hozzanak létre. A divíziók a saját tevékenységükkel kapcsolatos operatív döntési
jogkörök jelentős részét megkapják (decentralizáció). A markáns pénzügyi ösztönzők (pl. árbevétel, ered-
mény, megtérülés elvárások) következtében erős a teljesítményorientáció. Képesek a mennyiségi és minő-
ségi alkalmazkodásra a környezet változásai esetén, de radikálisan új innovációkat kevésbé tudnak kiter-
melni. Maguk az egyes divíziók ugyanakkor gyakran kis gépi bürokráciaként írhatók le.
5. Adhocrácia: Az ideiglenes, nem stabil, állandó mozgásban lévő szervezet struktúrája. Olyan szervezetet
jelent, amelyet egy feladat megoldására, elvégzésére hoztak létre, a feladat elvégzésével a szervezet is meg-
szűnik. Az ilyen struktúrák gyorsan felállíthatók a pillanatnyi szükségleteknek megfelelően. Kevésbé alkalma-
sak hétköznapi feladatokra, sokkal inkább alkalmazhatók újszerű, szokatlan problémák megoldására.
4/15/14: Jellemezze a hazai közigazgatás (vagy az Ön által ismert konkrét közigazgatási szervezet) kultú-
ráját a kultúratipológiák valamelyikének felhasználásával! Lewin háromlépéses modelljét felhasználva
hogyan tenne kísérletet a domináns kultúratípus megváltoztatására? A szervezeti ellenállás megelőzé-
sére, illetve kezelésére milyen változtatási stratégiát alkalmazna? Válaszát indokolja!
A szervezeti kultúra a szervezet tagjai által követett, ill. vallott, tudatos vagy öntudatlan előfeltételezések,
ítéletalkotási és gondolkozási sémák, látható és láthatatlan formában megjelenő érték- és szokásrendek ösz-
szessége. Jellemzője, hogy alapvetően rejtett, s aki nem tud alkalmazkodni hozzá, azt bünteti. A hasznos és
káros változásokkal szemben egyaránt korlátot jelent.
A szervezeti kultúra és a vezetési magatartás viszonyában Charles Handy végzett kutatásokat, melyek ered-
ményeként az egyes szervezeti kultúrák négy alaptípusát különböztette meg:
1. Hatalom típusú kultúra: Tekintélyelvű szervezet, amely energikus vezetéssel gyorsan reagálhat a környe-
zet változásaira. A központ az ellenőrzést többnyire a kulcspozíciók betöltésével és időnkénti nagy ellenőr-
zésekkel gyakorolja. Ennek a típusnak a kritikus pontja a méret: kisebb, vállalkozó szellemű, innovatív gon-
dolkodású szervezetekben hatékony lehet, mivel itt kevés a szabály, az előírás, csekély a bürokrácia, inkább
az egyénre alapítanak. Nagyobb szervezetekben az erősen centralizált, hierarchikus felépítés az általános, a
munkatársak bevonása nem jellemző.
2. Szerep típusú kultúra(KSH ilyen) A racionalitás a központi érték. Az ilyen szervezetet szabályok irányítják,
amelyek fontosabbak a személyeknél. Nem elvárt a többletteljesítmény. Lassan észleli a változásokat, lassan
mozdul és változtat, ezért csak stabil vagy alig változó környezetben lehet eredményes. Olyan szervezetek-
ben lehet előnyös, ahol az elvégzendő műveletek rutinjellegűek, előre programozhatók, költséges a techno-
lógia, és sokba kerülne egy esetleges üzemzavar, illetve, amikor a szorosan összefonódó feladatok módszeres
összehangolást igényelnek.
3. Feladat típusú kultúra: A projektekre és a mátrixszervezetre jellemző kultúra. A csoportmunkában rejlő

erőket használja ki, eredmény-centrikus, inkább a szakmai tudás számít, nem a hatáskör vagy a hierarchiában
elfoglalt hely. A hatalom megosztott, s az egyéni különbségeket, a célokat és státuszokat háttérbe szorítja a
csoportkultúra. Viszonylagos szabadságot enged meg a szervezet tagjainak, mivel ez a típus nagyon rugal-
mas, ezért változó környezetben, erős piaci versenyben lehet eredményes. Ugyanakkor nem kedvez a speci-
alizálódásnak, elmélyülésnek. Ha pedig a források korlátozottak, vagy a szervezet egésze rosszul működik, e
kultúra könnyen átalakul szerep-vagy hatalomkultúrává, mivel az erőforrások szűkössége konfliktusokhoz,
versengéshez vezethet.
- Személyre alapozó kultúra: A csoport helyett az egyénre épít. A szervezetben kisebb-nagyobb szervezeti
szigetek vannak, amelyekhez az egyének szabadon társulhatnak elképzeléseik megvalósítására, közös céljuk
azonban kevés van. Mivel nincsen felülről érkező utasítás, ezért a feladatok megoldásának egyetlen módja a
munkatársak megegyezése. E kultúra akkor hasznos, ha magasan kvalifikált emberek innovatív feladatok
megoldására társulnak. Az emberek azzal foglalkoznak, amihez értenek. Az ilyen kultúrával rendelkező szer-
vezetek csak addig virágoznak, amíg ki nem alakulnak a formális csoportok. A szakértői munkát végző szer-
vezetek jellegzetes felépítése, melynek központi alakjai kiemelkedő tudással rendelkező személyek, akik sza-
badon döntöttek, hogy közös irodát, céget alapítanak. Kevés szervezet viseli el ezt a kultúrát.
A szervezeti kultúra kialakulása, megváltozása mindig valamilyen hosszabb folyamat, fejlődés eredmé-
nye. A kultúraváltás folyamatát többek között az új kultúra alapelemeinek szisztematikus megjelenítése,
láthatóvá és érzékelhetővé tétele gyorsíthatja fel. A vezetők által meghozott döntések megvalósítása há-
rom egymást követő lépésben történik (Lewin, 1951):
1. Felengedés (kifagyasztás) – megteremtjük a régi állapottól való elszakadás motivációs feltételeit.
2. Mozgatás (átalakítás) – előmozdítjuk a szükséges változások létrejöttét.
3. Megszilárdítás (visszafagyasztás) – gondoskodunk a változás tartóssá válásának motivációs feltételeiről.
Zaltmann és Duncan a szervezeti változással kapcsolatban – a változás szervezeti és környezeti feltételeitől

függően – négyféle változtatási stratégiát ajánl:
1. A rásegítő taktika az alulról jövő, azaz már meglévő változtatási szándéknak „segít alá”. E taktika feltéte-
lezi, hogy a változtatás szükséglete és a célt leíró jövőkép már kialakult az érintettekben, továbbá létezik az
a kölcsönös bizalom, amely a felülről jövő támogatás nyújtásához és elfogadásához egyaránt szükséges. Ju-
talmak kilátásba helyezésével, vonzóbb munkakörülményekkel teszi könnyebbé a változás megvalósítását.
2. A felvilágosító-oktató (KSH-nál ez lenne a célravezető) taktika az érintettek racionalitására épít; arra a

feltételezésre, hogy a szóban forgó változtatások szükséges és hasznos voltát demonstráló tények és össze-
függések súlya alatt belátják, elfogadják és támogatják az adott változtatás végrehajtására irányuló vezetői
szándékot. Az emberek értékrendjét, gondolkodásmódját, viselkedését igyekszik megváltoztatni a kialakult
rutin visszatérése ellen.
3. A manipulatív taktika – a felvilágosító-oktató taktikával szemben – nem az érintettek racionalitására kíván

hatni, hanem elsősorban érzelmeik, attitűdjeik révén. Az információk önkényes szelektálása, csoportosítása
és tálalása révén igyekszik hatását kifejteni. Használata a lelepleződés veszélye miatt kockázatos, ugyanakkor
a változáshoz szükséges támogatás és egyéb erőforrások hiánya esetén szükséges lehet. Érveket, indokláso-
kat, konkrétumokat szándékosan eltorzítva mutat be, így fogadtatja el a változás hasznosságát.
4. A hatalmi taktika alapvetően a kényszer és a szankciók–büntetések eszközeivel operál. Akkor alkalmaz-

ható, ha a hatalom gyakorlásához szükséges erőforrások ténylegesen rendelkezésre állnak, és ha gyors és
áttörésszerű eredményt kell elérni. Ezt a módszert már csak akkor vessük be, ha minden más eszközünk (pl.
jutalom megvonása, elbocsátással fenyegetés) kudarcot vallott. A változást kezdeményező magasabb beosz-
tását, a befolyása alatt állók függő helyzetét használják ki; utasítanak, kényszert alkalmaznak.
Kiegészíthetjük a fenti módszereket a képzéssel, kommunikációval, hogy az érintettek megértsék, befogadják

az új gondolatokat, munkamódszereket. A nagymértékű változásokat követően segíthetjük, támogathatjuk
munkatársainkat, pl. rendkívüli szabadsággal, empatikus viselkedéssel. Az ellenérdekelt felekkel vagy cso-
portokkal a tárgyalásos, megegyezéses formát is alkalmazhatjuk.
4/15/15: Ismertesse a vezetés, mint koordináció perspektíváját! Nevezze meg és jellemezze a koordinációs
eszközöket!
A vezetés mint koordináció: az egyes szervezeti tagok és szervezeti egységek munkájának összehangolása az
egyik legfontosabb és legáltalánosabb vezetői feladat.
A vezetők koordinációs tevékenységét az általuk alkalmazott koordinációs eszközökön keresztül tudjuk

megragadni. A szakirodalom Khandwalla (1977) alapján általában technokratikus, strukturális és
személyorientált koordinációs eszközöket különböztet meg.
1. Technokratikus koordinációs eszközök: A technokratikus eszközök jellemzően formalizált

(dokumentumokban rögzített) előírások, amelyek a munkavégzés tárgyára, kívánatos módjára vagy
elvárt eredményére vonatkoznak. A vezetők azért alkalmazzák, hogy elvárásaik személyes jelenlétük és
közreműködésük hiánya esetén is teljesüljenek. További előnyei az egyértelműség, a kiszámíthatóság és
a konzisztencia.
Leggyakoribb megjelenési formáik:
 alapító okirat, szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ);
 egyéb szakmai szabályzatok és eljárásrendek;
 stratégiák, fejlesztési programok, operatív tervek;
 költségvetések, pénzügyi elvárások;
 írásos vezetői utasítások, rendelkezések;
 belső tájékoztató anyagok.
2. Strukturális koordinációs eszközök: A szervezeti struktúra azzal, hogy a hasonló feladatokat végző
munkatársakat jellemzően egy szervezeti egységbe foglalja, a hierarchia révén pedig a feladatok
kiadásának és a teljesítményről való visszacsatolásnak az útját rögzíti (szolgálati út), önmagában jelentős
koordinációs erővel bír. A strukturális koordinációs eszközöket általában ezen felül értelmezik, tehát
olyan rásegítő megoldásokként, amelyek a meglévő szervezeti struktúra esetleges koordinációs
hiányosságait pótolják. A strukturális koordinációs mechanizmusok kiegészítő szakértelemmel, a
szervezetből egyébként hiányzó nézőpontok becsatornázásával, hatékony és inspiráló munkavégzési
keretekkel segítik a szervezetek mindennapi működését.
Legjellemzőbb típusai közé az alábbiak tartoznak az alábbiak:

• törzskari egységek, termék- és folyamatfelelősök (illetve más, az alapstruktúrát kiegészítő
munkakörök és felelősségek);
• értekezletek és tájékoztató fórumok;
• bizottságok, projektek, team-munka.
3. Személyorientált koordinációs eszközök: Ezek a koordinációs mechanizmusok szorosan kötődnek a

vezető személyéhez, elsősorban a leadership szerepfelfogás követése, illetve a személyes vezetés
gyakorlása révén érvényesülnek. „Puha” eszközökkel operálnak, a szervezeti tagok felfogását,
magatartását igyekeznek úgy alakítani, hogy az a kohézió irányába hasson.
Tipikus formái a következők:
 az összetartozást erősítő szervezeti kultúra fejlesztése;
 személyes ráhangolás és konfliktusfeloldás;
 lojális munkatársak preferálása a vezető-kiválasztásnál;
 identitáserősítés belső képzés révén.
4/15/16: Mutassa be a változási stratégiákat, illetve azok jellemzőit, kitérve eredményes alkalmazásuk
feltételeire!
Négyféle változtatási stratégia van:
• a rásegítő taktika az alulról jövő, azaz már meglévő változtatási szándéknak „segít alá”. e taktika
feltételezi, hogy a változtatás szükséglete és a célt leíró jövőkép már kialakult az érintettekben, továbbá
létezik az a kölcsönös bizalom, amely a felülről jövő támogatás nyújtásához és elfogadásához egyaránt
szükséges.
• a felvilágosító-oktató taktika az érintettek racionalitására épít; arra a feltételezésre, hogy a szóban forgó
változtatások szükséges és hasznos voltát demonstráló tények és összefüggések súlya alatt belátják,
elfogadják és támogatják az adott változtatás végrehajtására irányuló vezetői szándékot.
• a manipulatív taktika – a felvilágosító-oktató taktikával szemben – nem az érintettek racionalitására

kíván hatni, hanem elsősorban érzelmeik, attitűdjeik révén. mindeközben eszközeit tekintve is kívül lép
az „objektív tények” világán, mivel – elnevezésével összhangban – az információk önkényes szelektálása,
csoportosítása és tálalása révén igyekszik hatását kifejteni. Használata a lelepleződés veszélye miatt
kockázatos, ugyanakkor a változáshoz szükséges támogatás és egyéb erőforrások hiánya esetén
szükséges lehet.
• a hatalmi taktika végezetül alapvetően a kényszer és a szankciók–büntetések eszközeivel operál. Akkor

alkalmazható, ha a hatalom gyakorlásához szükséges erőforrások ténylegesen rendelkezésre állnak, és
ha gyors és áttörésszerű eredményt kell elérni. ezt a módszert már csak akkor vessük be, ha minden más
eszközünk (pl. jutalom megvonása, elbocsátással fenyegetés) kudarcot vallott.
Kiegészíthetjük a fenti módszereket a képzéssel, kommunikációval, hogy az érintettek megértsék, befogadják

az új gondolatokat, munkamódszereket. A nagymértékű változásokat követően segíthetjük, támogathatjuk
munkatársainkat, pl. rendkívüli szabadsággal, empatikus viselkedéssel. Az ellenérdekelt felekkel vagy
csoportokkal a tárgyalásos, megegyezéses formát is alkalmazhatjuk.
Változtatási stratégia Jellemzői
Rásegítő Jutalmak kilátásba helyezésével, vonzóbb munkakörülményekkel teszi

könnyebbé a változás megvalósítását
Felvilágosító-oktató Az emberek értékrendjét, gondolkodásmódját, viselkedését igyekszik

megváltoztatni a kialakult rutin visszatanulása ellen
Manipulatív Érveket, indoklásokat, konkrétumokat korrekt módon vagy szándékosan

eltorzítva mutat be, így fogadtatja el a változás hasznosságát.
hatalmi A változást kezdeményező magasabb beosztását, a befolyása alatt állók

függő helyzetét használják ki. Utasítanak, kényszert alkalmaznak.
4/15/17: Mutassa be a New Public Management kritikáját és az ennek eredményeképpen született

további elméleteket, kiegészítéseket!

Az Új Közmenedzsment egyértelmű hatékonyságát és eredményességét nem sikerült bizonyítani. A
bevezethetősége is erősen szituációfüggő, az angolszász országoktól jelentősen eltérő tradíciókkal és
társadalmi kultúrával jellemezhető országokban nem vagy csak nagyon nehezen valósítható meg.
• túlzott teret biztosít a magánszektornak, amely esetenként opportunista módon használja ki az ebből
fakadó lehetőségeket. Az egyes közszervezetek túlságosan nagy autonómiája, a rendszeren belüli erős
decentralizáció rontja a méretgazdaságosságot, és a több szempontú döntések visszaszorulásával jár.
• A nagyobb szervezeti szabadság erősebb regulációs és koordinációs erőfeszítéseket igényel, ami végső
soron a bürokrácia gyarapodását is előidézheti.
• A bürokratizálódás felszámolását nem igazán szolgálja, inkább arról van szó, hogy az „eljárási szabály”
kultúrát felváltja a „tervezz, jelents, értékelj” kultúra, hasonlóan sok és gyakran feleslegesnek tűnő
adminisztratív kötelezettséggel. A közigazgatás szereplői között a kooperáció és bizalom helyett a
versengés és bizalmatlanság kultúráját hozza magával; a szakmakultúra háttérbe szorul a menedzseri
kultúrával szemben.
• A „köz” tagjait, az egyéneket és közösségeket esetenként passzív fogyasztóvá degradálja, nem igazán
számít az alkotó közreműködésükre, önálló hozzájárulásukra a közösségi szolgáltatások biztosításában.
A kritikák hatására a New Public Management mellett megjelentek egyéb közigazgatási reformirányzatok is,
amelyek az állam szervezésével és működtetésével kapcsolatban részben más prioritásokat javasoltak.
• A Good Governance (Jó Kormányzás) irányzata szerint az államnak ösztönöznie kell az állampolgárokat
és civil, társadalmi szerveződéseiket arra, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a társadalmi folyamatokban,
a közösségi döntések meghozatalában. Ezzel biztosított a nyilvánosság és a közvetlen állampolgári
részvétel a közügyek intézésében, amivel megvalósítható a jó kormányzás.
• A Neoinstitucionalizmus (Új Intézményelmélet) szerint egy közösségi intézmény működését nem csupán
gazdasági számításokkal lehet jellemezni, illetve befolyásolni. Legalább ugyanilyen fontosságot tulajdonít
az intézményekben dolgozók személyes viszonyainak, kapcsolatainak, értékrendjeiknek, a szervezethez
való lojalitásuknak. Az elmélet szerint a közintézmények kialakításánál, működtetésénél ezeket a
szempontokat is figyelembe kell venni.
• Az Új Weberizmus szerint az államot meg kell erősíteni, helyre kell állítani a közigazgatásban a
jogszerűséget, emelni kell a szolgáltatások színvonalát, ügyfélbaráttá és hatékonnyá kell tenni a
közigazgatást. A köztisztviselők esetében ez azt jelenti, hogy a jogszerűség talaján álló szakértő
szerepüket ki kell egészíteniük az ügyfelek jobb kiszolgálásáért felelős menedzseri szereppel (utóbbi az
„új" elem a hagyományos weberi modellhez képest).
"Weberi" elemek:
 Az állam megerősítése, hiszen az állam a globalizáció által támasztott kihívások megoldásának

egyetlen közösségi eszköze.
 A képviseleti demokrácia megerősítése mind központi, mind regionális, mind helyi szinten.
 A közigazgatási jog szerepének megerősítése. Szakmai szempontok alapján szervezett köz-

igazgatási kar, sajátos ethosszal és alkalmazási feltételekkel.
"Új" elemek:
 A közigazgatásnak ki kell szolgálnia az állampolgárok szükségleteit, igényeit, akaratát. Ezt a

sajátos szakmai kultúra teszi lehetővé.
 A képviseleti demokrácia kiegészítése többlet konzultációs lehetőségekkel és az állampolgá-

rok állami döntésekbe való bevonásával.
 A közpénzek felhasználása során a tényleges eredmények elérésére kell törekedni, nem pe-
dig csupán a szabályok betartására.
 A közszolgálatot olyan módon kell továbbfejleszteni, hogy az egyén képes legyen a saját szűk
szakterületénél tágabb összefüggésben döntéseket hozni, javasolni a köz érdekében.
4/15/18.Mutassa be az Új Közmenedzsment (NPM) eszköztárát és fogalmazza meg a mozgalommal szem-

beni legfontosabb kritikákat!
Az NPM által javasolt megoldások nem értékkötöttek, lényegében minden, intézményi szinten érvényesít-
hető hatékonysági forrás feltárását javasolja. A főbb megoldások:
- autonóm, ügynökségi elven működő szervezetek az állami hierarchiában – különösen a területfejlesztési

feladatok ellátásában (public choice-tól átvett eszköz);
- szervezeti és döntési decentralizáció: azaz az operatív jogosítványok alacsonyabb szintre való delegálása
és a nagy, vertikálisan integrált szervezetrendszerek szétdarabolása (public choice-tól átvett eszköz);
- közigazgatási–közszolgáltatási tevékenységek kiszerződése magánvállalatok részére;
- piaci típusú mechanizmusok alkalmazása, pl. a szolgáltatók kötelező versenyeztetése, közbeszerzés;
- „ingyenes” szolgáltatások helyett az igénybevevők részleges pénzügyi hozzájárulása;
- a szervezeti és egyéni teljesítmények mérése, esetenként teljesítményfüggő finanszírozás;
- a vállalati szektorból átvett vezetési–szervezési elvek és technikák fokozott alkalmazása (pl. BPR, TQM);
- a fogyasztó- és ügyfél-orientáció, a fogyasztói megelégedettség és a minőségi kiszolgálás javítása, a köz-

igazgatás mint szolgáltató tevékenység hangsúlyozása.
Az Új Közmenedzsment egyértelmű hatékonyságát és eredményességét a hagyományos közigazgatás-

szervezési modellekkel szemben tudományos igényességgel nem sikerült bizonyítani az elmúlt években,
évtizedekben. Ugyanakkor eléggé erőteljes jelek mutatnak arra, hogy nemcsak az NPM sikere, de maga a
bevezethetősége is erősen szituációfüggő, az angolszász országoktól jelentősen eltérő tradíciókkal és társa-
dalmi kultúrával jellemezhető országokban nem vagy csak nagyon nehezen valósítható meg. Emellett számos
olyan kritika is megfogalmazást nyert, amely az NPM elveit, de még inkább a megvalósult gyakorlatát önma-
gában, a földrajzi–kulturális kontextustól függetlenül is aggályosnak tartja. Ezek közé tartoznak a következők:
- Túlzott teret biztosít a magánszektornak, amely esetenként opportunista módon használja ki az ebből fa-
kadó lehetőségeket. Az egyes közszervezetek túlságosan nagy autonómiája, a rendszeren belüli erős decent-
ralizáció rontja a méretgazdaságosságot, és a több szempontú döntések visszaszorulásával jár.
- A nagyobb szervezeti szabadság erősebb regulációs és koordinációs erőfeszítéseket igényel, ami végső so-
ron a bürokrácia gyarapodását is előidézheti.
- A bürokratizálódás felszámolását nem igazán szolgálja, inkább arról van szó, hogy az „eljárási szabály” kul-
túrát felváltja a „tervezz, jelents, értékelj” kultúra, hasonlóan sok és gyakran feleslegesnek tűnő adminiszt-
ratív kötelezettséggel. A közigazgatás szereplői között a kooperáció és bizalom helyett a versengés és bizal-
matlanság kultúráját hozza magával; a szakmakultúra háttérbe szorul a menedzseri kultúrával szemben.
- A „köz” tagjait, az egyéneket és közösségeket esetenként passzív fogyasztóvá degradálja, nem igazán szá-
mít az alkotó közreműködésükre, önálló hozzájárulásukra a közösségi szolgáltatások biztosításában.
4/15/19: Mutassa be a New Public Management lényegét és az ennek eredményeképpen a
közigazgatásban alkalmazott főbb fejlesztési eszközöket!
Új közmenedzsment – New Public Management: a közigazgatás lényegi fejlesztését célként kitűző

mozgalom.
Egyrészt előtérbe kerül az állami szerepvállalás további növekedésének megakadályozása, illetve

mértékének visszaszorítása, az állam leépítése, a deregulációs folyamatok felgyorsítása.
Másrészt a teljesítményszempont (hatékonyság, eredményesség, költségtakarékosság) nagy hangsúllyal

jelenik meg az állami szférában maradó tevékenységekkel, funkciókkal, szervezetekkel kapcsolatban, jellemző
a piaci mechanizmusok átvétele, kiterjesztése, az ott bevált gyakorlatok alkalmazása a közszférában.
Harmadrészt előtérbe kerülnek a közigazgatás, az állami szféra hatékonyságának, működési színvonalának, a

nyújtott szolgáltatások minőségének a követelményei, valamint a rendszer kinyitása a civil szféra irányába
(Public Privat Partnership) a köz- és a magánszféra kapcsolatfelvétele és az erőforrásaik összevonása közcélok
megvalósítása érdekében.
A közigazgatás fejlesztésének főbb megoldásai:
 az ún. piaci típusú mechanizmusok: pl. a szolgáltatók kötelező versenyeztetése, közbeszerzés;
 a piacok működését szimuláló szervezet- és szabályrendszerek létrehozása;
 közigazgatási-közszolgáltatási tevékenységek kiszerződése magánvállalatok részére;
 ügynökségi elven működő szervezetek az állami hierarchiában – különösen a területfejlesztési

feladatokban
 a közigazgatási szervezetek hatékony működését és vezetését támogató, a vállalati szektorból átvett

vezetési-szervezési (menedzsment) elvek és technikák fokozott alkalmazása, TQM;
 szervezeti és döntési decentralizáció: azaz az operatív jogosítványok alacsonyabb szintre való

delegálása és a nagy, vertikálisan integrált szervezetrendszerek szétdarabolása
a fogyasztó- és ügyfél-orientáció, a fogyasztói megelégedettség és a minőségi kiszolgálás szempontjainak, a
közigazgatás, mint szolgáltató tevékenység hangsúlyozása.
4/15/20: Mutassa be az e-közigazgatási szolgáltatások szintjeit és két hazai e-közigazgatási szolgáltatást

soroljon be a modell segítségével!
1. szint – Jelenlét: Itt pusztán statikus információk érhetők el az e-kormányzati szolgáltatásokkal

kapcsolatban, egy vagy több online felületen.
2. szint – Interakció: Megjelennek az elemi funkciók az e-kormányzati webkikötőkön, elsősorban

keresőmotorok, letölthető űrlapok, keresztcsatolások, e-mail címek formájában.
3. szint – Tranzakció: Jellemzője az első önkiszolgáló alkalmazások elkülönült megjelenése, melyek egy része
a háttérben különböző közigazgatási szervek csapatmunkáját igényli. Fejlett tranzakciós portálok: az online
tranzakciók integrált szolgáltatáscsomagban jelennek meg „egyablakos” módszerrel.
4. szint – Transzformáció: Egyetlen központi online felületen keresztül megvalósuló komplex

szolgáltatásegyüttes, mely átlátható kormányzati rendszert biztosít az állampolgárok számára, amelyben egy
további fontos szempont is megjelenik: ki kell szélesíteni a szolgáltatások elérését lehetővé tevő csatornák
számát.
5. szint – Targetizáció: Proaktív, automatizált, ügyfélközpontú, célzott szolgáltatások megjelenése, az ügyfél

maximális bevonásával.
Besorolt szolgáltatások
Általános Nyomtatványkitöltő (ÁNYK) – 3. szintű szolgáltatás
Magyar Államkincstár: WebKincstár / MobilKincstár – 5. szintű szolgáltatás
4/15/21.Határozza meg a projekt fogalmát, szakaszait és a projektciklus egyes lépéseit! Röviden ismer-
tesse, hogy a projektciklus egyes szakaszaiban milyen fontos tevékenységeket kell elvégezni!

A projekt a tervezés legkisebb eleme, amely:
- egyedi szervezeti környezetben megtervezett és végrehajtott lépéssorozat;
- konkrét célokat meghatározott idő alatt kíván elérni;
- a célok eléréséhez meghatározott (humán és anyagi) erőforrásokat rendel.
A projekt három szakaszra bontható, melyekre gyakran a projektháromszög kifejezéssel utalunk:
1. Létrehozás – a tervezés és programozás szakasza
2. Megvalósítás – a projekt végrehajtásának és nyomon követésének, monitoringjának szakasza
3. Lezárás – utólagos értékelés és tapasztalatok leszűrésének szakasza
Ha a projektháromszög létrehozás elemét további szakaszokra bontjuk, megkapjuk az úgynevezett projekt-

ciklust.
A projekt létrehozása (projektciklusok):
1. A projekt meghatározása – a helyzetelemzést, a projekttel megvalósítható elképzelések meghatározását

és feltérképezését, a problémák, lehetőségek feltárását tartalmazza. Ezt követően döntést lehet hozni, hogy
mely ötleteket érdemes továbbvinni a kidolgozás szakaszába. Az elemzések alapján operatív projekttervek
készülnek. A projektterv részletes kidolgozása a kedvezményezettek és az egyéb érdekcsoportok bevonásá-
val történik.
2. A projekt kidolgozása, tervezése – a projekt alapgondolatának kifejtését, részletes kidolgozását jelenti.
3. A projekt előzetes értékelése – Ez a lépés biztosítja a javasolt projekt szigorú értékelését és a szükséges
módosítások elvégzését. Az elkészült projekttervek esetén szükség van azok megvalósíthatóságának és fenn-
tarthatóságának értékelésére.
4.A projekttel kapcsolatos tárgyalások és döntések – a finanszírozó intézmények megvizsgálják a projektja-

vaslatokat, és döntést hoznak arról, hogy finanszírozzák-e a projektet vagy sem. Ebben a fázisban kötik meg
az érdekeltek azokat a szerződéseket, amelyek a projekt megszervezésére, megvalósítására vonatkoznak,
beszerzik a szükséges engedélyeket stb.
5. A projekt megvalósítása: a projekt végrehajtását jelenti az előzőleg elfogadott módon, valamint rendsze-
res időközönként végzett ellenőrzések annak megállapítására, hogy a projekt az előre meghatározott ütem-
terv szerint halad-e.
6.A projekt lezárása: ebben a fázisban a projekt befejeződik, amelynek eredményeit értékelni kell. Ilyenkor
új projektek alapgondolatai születhetnek meg.
4/15/22: Mutassa be közigazgatás minőségfejlesztésének domináns módszereit (ISO és EFQMCAF)!
A minőségfejlesztés különböző minőségügyi rendszerek alkalmazásával valósítható meg.
 ISO – szabványba foglalt tanúsításos rendszer
Általános követelményeket fogalmaz meg a szervezetek minőségbiztosítási rendszerére. A szabványt

alkalmazó szervezetek e követelmények mentén felkészíthetők, a kialakított szabványos működés
pedig független, akkreditált tanúsító szervezetek révén tanúsítható. az ISO tanúsítás önmagában nem
garantálja a relatíve kiváló minőséget, csak az előre kialakított standardoknak való megfelelést, tehát
inkább a betervezett minőségi szint megvalósításának állandóságáért felel
 Európai Minőségirányítási Alapítvány (EFQM) - európai nagyvállalatok által alapított szervezet, ez

hozta létre az önértékelésen alapuló modellt.
 CAF – lehetőséget ad az unió területén működő közigazgatási szervek minőségjegyeinek és azok
mérésének egységesítésére, illetve az adatok összehasonlíthatóságára.
Általános Értékelési Keretrendszer - CAF.
 Az EU által elfogadott és kidolgozott CAF önértékelési modell az EFQM modellen alapszik, ugyanakkor
a TQM minden támogató eleme megjelenik a CAF modell leírásában, strukturált formában.
(Európában az önértékelés közös alapja az EFQM modell.)
 Ez az eszköz a szervezetet egyidejűleg több, eltérő szemszögből vizsgálja, a szervezeti teljesítmény

elemzését a teljesség figyelembevételével, ún. holisztikus megközelítésből kiindulva végzi.
A CAF-ot elsősorban azért ajánlják az Európai Unióban, mert elősegíti a közigazgatási szerveknél a
teljesítmény- és a hatékonyságorientált minőségfejlesztést a korszerű minőségmenedzsment technikák
alkalmazásával. Ezen kívül egyszerű, könnyen használható módszertani keretet kínál a közszektor
önértékeléséhez.
 Arra tervezték, hogy a közszektor minden részében használható legyen, nemzeti/szövetségi,

regionális és helyi szinteken egyaránt.
 Egyes esetekben – különösen a nagyon nagyméretű szervezetekben – az önértékelést a szervezet egy

részén belül is el lehet végezni, pl. egy kiválasztott igazgatóságon vagy kirendeltségen belül.
A közszektor szervezeteinek önértékelése és fejlesztése nagyon nehéz a szervezet különböző funkcióira

vonatkozó megbízható információ nélkül. A CAF arra ösztönzi a szervezeteket, hogy gyűjtsék össze és
használják fel az információt, de nagyon gyakran ez az információ nem áll rendelkezésre az első
önértékeléskor. Ezért a CAF-ot gyakran ún. zéró-bázisú mérésnek tekintik, mivel jelzi azokat a területeket,
ahol alapvetően fontos a mérés elkezdése.
A CAF-nak négy fő célkitűzése van:
 Kezeli a közigazgatást jellemző egyedi sajátosságokat.
 A közigazgatási szervek számára a teljesítmény fokozására alkalmas eszközként szolgál.
 Híd szerepet tölt be a különféle minőségmenedzsment modellek között.

 Megkönnyíti a minőségi összehasonlító értékeléseket a közigazgatási szervezetek között.
Fb. erre a kérdésre (4/15/13) kidolgozott válasza:
A minőségbiztosítás szemléletében a jó eljárások szabványokba foglalhatók, így a működés tanúsítható.
A legismertebb ilyen szabályrendszer az ISO. Az ISO az International Organization for Standardization rövi-
dítése, amely több mint 100 nemzet szabványosítási tagszervezeteinek szövetsége és jó néhány nemzetközi
szabványért felel. Ezek közül a legismertebb az ISO 9001-es szabvány, amely általános követelményeket fo-
galmaz meg a szervezetek minőségbiztosítási rendszerére. A szabvány alkalmazására aspiráló szervezetek e
követelmények (mint egy ellenőrző lista) mentén felkészíthetők, a kialakított szabványos működés pedig füg-
getlen, akkreditált tanúsító szervezetek révén tanúsítható. Az ISO tanúsítás önmagában nem garantálja a
relatíve kiváló minőséget, csak az előre kialakított standardoknak való megfelelést, tehát inkább a beterve-
zett minőségi szint megvalósításának állandóságáért felel. Ennek ellenére meglehetősen elterjedt az üzleti
és közszolgálati szervezetek között egyaránt. Rangját jelzi, hogy a különböző ISO tanúsítványok meglétét
gyakran előfeltételként írják elő pályázatoknál, szerződéses kapcsolatokban.
Az EFQM modellt az európai nagyvállalatok által alapított szervezet, az Európai Minőségirányítási Alapítvány
hozta létre, és főként piaci szervezetek alkalmazzák.
A CAF (Common Assessment Framework, magyarul: Közös Értékelési Keretrendszer) az EFQM önértékelési
modell közigazgatásra adaptált változata. Az önértékelési modellek alapvetően abból indulnak ki, hogy néz-
zük meg, mi az, amivel egy szervezet egy adott pillanatban rendelkezik, majd végezzünk helyzetfelmérést,
tekintsük át adottságainkat és értékeljük, hogy ezekkel az adottságokkal milyen eredményeket értünk el. Az
önértékelés a szervezet átfogó, szisztematikus és rendszeres felülvizsgálatát jelenti, amelyben a szervezet
azonosítja erősségeit és fejlesztendő területeit, és kijelöli azokat a fejlesztési tevékenységeket, amelyek
megvalósulását folyamatosan nyomon követi.
A minőségügyi rendszerek és önértékelési modellek közös alapja a PDCA ciklus, amelynek logikája a jól mű-
ködő szervezet mindennapi munkáját áthatja. Tevékenységeinket az alábbi lépések során valósítjuk meg:
1. Plan – tervezés;
2. Do – megvalósítás;
3. Check – ellenőrzés, értékelés;

4. Act – beavatkozás, korrekció.
A folyamat ezzel azonban nem áll meg, hanem egy magasabb szinten működik tovább. A következő terve-
zésbe beépülnek a korábbi korrekciók, így egyre magasabb szinten valósul meg a folyamat. Ezért a ciklust a
folyamatos fejlesztés ciklusának is nevezzük.
Az (Közös) Általános Értékelési Keretrendszer (CAF) az önértékelési modellek kategóriájába tartozó EFQM
alapú, teljes körű minőségirányítási eszköz. Ez az eszköz a szervezetet egyidejűleg több, eltérő szemszögből
vizsgálja, a szervezeti teljesítmény elemzését a teljesség figyelembevételével, ún. holisztikus megközelítés-
ből kiindulva végzi. A CAF alkalmazása hozzásegíti a közigazgatási szervezeteket egy állandó fejlesztési fo-
lyamat elindításához. A CAF lehetőséget ad az unió területén működő közigazgatási szervek minőségjegyei-
nek és azok mérésének egységesítésére, illetve az adatok összehasonlíthatóságára. A CAF rendszernek szá-
mos előnyét tudjuk megnevezni. Alkalmazása egyszerű, lehetővé teszi a szervezet számára az előrehaladás
lehetőségeinek megállapítását, a fejlesztési gyakorlatok más közigazgatási szervekkel történő összehasonlí-
tását és az egymástól tanulást, híd szerepet tölt be az egyes minőségmenedzsment eszközök között, azaz
segíti más, komplexebb minőségirányítási eszközök bevezetését is. Megfontolandó ugyanakkor, hogy csak
az a szervezet tud fejlődést elérni általa, amely vezetősége elkötelezett, és komolyan veszi a minőségme-
nedzsment szempontjait.
4/15/23 Határozza meg a tudásmenedzsment fogalmát, és mutassa be a kilenc lépésből álló integrált tu-
dásmenedzsment modell folyamatát, illetve hogyan jön létre a tudáskörforgás!
Főmenü
A TUDÁSMENEDZSMENT FOGALMA:
A tudásmenedzsment nem más, mint az intézményi szellemi tőke növelését célzó törekvések összessége.
Integrált tudásmenedzsment modell – 9 lépés:
 a szükséges tudás meghatározása
 a szervezet számára elérhető tudás
 a hiányzó tudás megállapítása
 tudásfejlesztés a szervezeten belül
 a tudás megszerzése szervezeten kívülről

 a tudás rögzítése
 a tudás megosztása
 a tudás felhasználása
 a felhasznált, kipróbált tudás értékelése
Így jön létre a tudáskörforgás.
A tudásmenedzsment megvalósítása: tudásaudit
4/15/24: Határozza meg a szervezeti változás fogalmát! Mutassa be, hogy a szervezet tagjai hogyan
fogadhatják a változásokat és röviden jellemezze a változtatás fogadtatásának eseteit, különös
tekintettel a közigazgatásra!
Szervezeti változás: a szervezet egy vagy több alapvető jellemzőjében (alaptevékenység és -technológia,
struktúra, kultúra, környezet stb.) jelentős mértékben megváltozik.
A változásnak két alapvető fajtáját különböztetjük meg. Első fokú változásról beszélünk, ha pl. egy
szervezeten belül az egyik vezető nyugdíjba vonul. Ilyenkor a változás kezelése viszonylag egyszerű, a rendszer
keretén belül megoldható. Ha viszont szervezeteket vonnak össze, mert hatásköreik megszűnnek, esetleg
illetékességi területeik is változnak, akkor itt kilépünk a rendszer kereteiből, átszervezünk, új egységek jönnek
létre. Ez már másodfokú változást jelent, ami megváltoztatja a változásvezetés kívánatos módját is.
A közigazgatásban is számos példát találunk – hasonlóan bármely szervezethez – olyan változásokra,

amelyeket nem könnyű megvalósítani. Ilyenek pl. a létszámleépítések, a különböző szervezetek összevonása,
hivatalok bezárása, a munkavégzés rendjének alapvető megváltozása stb.
A közszolgálati tisztviselőkből e változások egyéni ellenállást váltanak ki, mert bizonytalanságot éreznek,
félnek az ismeretlentől, illetve, mert anyagi és/vagy személyes érdekük ezt kívánja, féltik a munkahelyüket
stb. Ugyanakkor megfigyelhetjük a szervezeti szintű ellenállást is, amelynek oka lehet egy szervezet vagy egy
szervezeti egység fenyegetett hatalmi pozíciója, a megváltozó erőforrás-elosztás, a szervezet puszta
létezésének veszélybe kerülése, a berögzült rutinok stb.
A változás fogadtatása különféle lehet. A szervezet tagjai kedvezően reagálhatnak, aminek három fajtáját
ismerjük (Aronson 1992):
• A szervezet tagjai lehetnek engedelmesek - de csak kizárólag valamilyen jutalom ígérete vagy reménye,
illetve büntetés veszélye miatt.
• Lehetséges reakció az azonosulás - amikor az érintett személy vonzónak, fontosnak tart valamely személyt
vagy csoportot, és ezért képes elfogadni az értékeiket és alávetnie magát a csoportnak.
• Beépítés esetén a befolyásoló személyt megbízhatónak, hozzáértőnek ítéljük meg, ezért elfogadjuk
magyarázatait, azokat beépítjük saját értékrendünkbe.
Változásvezetés esetén a három lehetőség megfelelő arányú keverékét érdemes alkalmaznunk.
A szervezet tagjai ellenállhatnak. Lehetséges okok: ellenérdekeltek a változással szemben, nem ismerik, vagy
félreértelmezik a változást.
A szervezeti változtatásokkal kapcsolatos célszerű vezetői megközelítés számos vizsgálat célkeresztjében

megjelent. Zaltmann és Duncan a szervezeti változással kapcsolatban – a változás szervezeti és környezeti
feltételeitől függően – négyféle változtatási stratégiát ajánl:
Változtatási stratégia Jellemzői
rásegítő Jutalmak kilátásba helyezésével, vonzóbb munkakörülményekkel

teszi könnyebbé a változás megvalósítását
felvilágosító-oktató Az emberek értékrendjét, gondolkodásmódját, viselkedését igyekszik

megváltoztatni a kialakult rutin visszatanulása ellen
manipulatív Érveket, indoklásokat, konkrétumokat korrekt módon vagy

szándékosan eltorzítva mutat be, így fogadtatja el a változás
hasznosságát.
hatalmi A változást kezdeményező magasabb beosztását, a befolyása alatt

állók függő helyzetét használják ki. Utasítanak, kényszert
alkalmaznak.
4/15/25: Mutassa be a szervezet átvilágítását támogató technikák közül a kérdőívezés és
dokumentumelemzés legfontosabb ismérveit!
A kérdőívek használatával nagy mennyiségű választ és információt kapunk rövid idő alatt.
 Előnye, hogy könnyen feldolgozható,
 hátránya, hogy csak a feltett kérdésekre érkeznek válaszok, új ötletek, gondolatok nem jelennek meg.
Típusai:
 nyílt kérdőív: (kérdés-felelet) nehezen feldolgozható, de személyre szabott válaszok szület-

nek.
 zárt kérdőívek: megfogalmazzuk a kérdést és választást engedünk a megadott feleletek közül,

ez könnyen feldolgozható, de uniformizált válaszok születnek
 vegyes típus: a kettő kombinációja
A kérdőíves adatgyűjtés lehet önkitöltő, csoportos önkitöltő és személyes kitöltésű (megszólításos interjú,
telefonos interjú) kérdőív.
Kérdőív mintavételi módszere lehet
 önkényes – ez a legolcsóbb.
 Alkalmazhatunk paneleket, ezt folyamatosan vizsgálhatjuk,
 dolgozhatunk kvóta szerinti mintákkal és
 valószínűségi mintavétellel – ez a legjobb, de a legköltségesebb is.
Dokumentumelemzés: az empirikus adatgyűjtés egyik jól hasznosítható forrása, a szervezeti dokumentumok

vizsgálata. A szervezeti problémák visszatükröződnek a szervezeti dokumentumokban, ezek összegyűjtése és
tanulmányozása lehetővé teszi, hogy az egész szervezetről és a vizsgált kérdéskörről alapvető információval
rendelkezzünk anélkül, hogy a szervezeti munkát zavarnánk. Legegyszerűbben alkalmazható résztechnika.
Ezt a formát más résztechnikákkal együtt célszerű alkalmazni.. A tartalmi vizsgálat és értékelés mellett
formai vizsgálatot is kell végeznünk. A formai dokumentumelemzés eredménye lehet az egyes feladatok
átszervezése, az alkalmazott technika korszerűsítése.
A szervezeti dokumentumok típusai:
 szervezési és működési szabályzat, ügyrend, egyéb szabályzat
 belső utasítások, rendelkezések, előírások,
 nyilvántartási adatok, nyilvántartás alapját képező egyéb dokumentumok,
 beszámolók, jelentések, szerven belüli levelezések,
 ügyfelekkel kapcsolatos dokumentumok, közérdekű panasz, bejelentés
 értekezletek, gyűlések jegyzőkönyvei
 munkaköri leírások
4/15/26.Mutassa be a munkanap fényképezés menetét!
A munkanap-fényképezés egy személy, csoport vagy az egész szervezet hasznos munkaidőalapját vizsgáló
résztechnika. Annak megállapítására szolgál, hogy a dolgozók a rendelkezésükre álló munkaidőt hogyan
használják ki és osztják meg a különböző tevékenységek között. A megfigyelés tárgya tehát a dolgozó által
végzett munka és az egyes munkaelemek időtartama. A munkanap-fényképezés során a dolgozó napi tevé-
kenységét – a munkaelemek elvégzéséhez szükséges idő megjelölésével – folyamatosan feljegyzi a munka-
felvételi lapra.
A munkaidőalap és a végzett tevékenységek munkaidejének összehasonlításával megállapítható, hogy a

dolgozó:
- mennyi időt fordít az egyes tevékenységfajtákra;
- a munkavégzést folyamatosan vagy megszakításokkal végzi – tehát a tevékenységek mennyire szervezetten

követik egymást a dolgozók egyéni munkavégzésében;
- az egyes tevékenységfajtákra az összmunkaidő-alapból mekkora hányadot fordít.
A munkanap-fényképezés többféle módon végezhető el:

- A megfigyelést végezheti a dolgozó maga (önfényképezés) vagy más személy. A mérés lehet csoportos vagy
egy dolgozóra vonatkozó.
- A mérés során többféle eszközt is igénybe vehetünk (fényképezőgépet, filmfelvevőt, stopperórát, egyéb
speciális rögzítő eszközt).
- A munkafajtákat előre meghatározhatjuk (tevékenységjegyzék), rendszerezhetjük, és a dolgozóknak csak a

megfelelő kódszámot kell rögzíteni vagy minősíthetjük a tevékenységfajtákat utólag, a feldolgozás folyama-
tában is. Ténylegesen mért idővel számolhatunk, vagy előre meghatározott normaidővel.
A közigazgatási gyakorlatban elterjedt a csoportos önfényképezés. A vizsgálat előkészítő szakaszában a dol-

gozók számára megfelelő mennyiségben sokszorosítjuk a munkafelvételi lapokat, amelyekre a dolgozók a
napi tevékenységeket rögzítik. Elkészítjük a vizsgálat eredményét számszerűen összesítő feldolgozó táblákat
is. A munkanapfelvétel céljáról valamint a felvételi lapok kitöltésének módjáról a dolgozókat tájékoztatnunk
kell. A munkanapfelvétel elvégzésére kb. 2 hetes, átlagos terhelésű időszakot célszerű kiválasztanunk, ki-
véve azt az esetet, ha meghatározott feladat elvégzésének körülményeire vagy átlagon felüli leterheltségű
időszakra vagyunk kíváncsiak. A felvétel adatfelvételi szakaszában a dolgozóknak a napi tevékenységét a
munkafelvételi lapra részletesen fel kell vezetni, és mérni kell a tevékenységek elvégzéséhez szükséges időt
is. A kitöltött adatfelvételi lapokat a vezető naponként láttamozza, majd azokat hetenként kell átadni a fel-
dolgozást végző munkacsoport tagjainak. A feldolgozás és értékelés szakaszában a szervezők a munkafelvé-
teli lapok bejegyzéseit a tevékenységjegyzék alapján kódszámmal látják el, majd a feldolgozó táblázatokat
osztályonként, csoportonként, vezetőnként, ügyintézőnként és az ügyvitelt ellátó dolgozónként összesítik.
4/15/27: Válaszolja meg röviden a csoportokkal kapcsolatos alábbi kérdéseket: Melyek a csoportok
jellemzői? Közigazgatási környezetben milyen feladatok elvégzésére hozna létre problémamegoldó
ideiglenes munkacsoportot (team-et)? Hogyan állítaná össze a munkacsoportot? Milyen
csoportszerepek megléte vezethet eredményes működéshez? Milyen technikákat alkalmazna a
csoportmunka kreatív részeinek megtámogatására?
A csoport minden mástól jól megkülönböztethető egység, amely két vagy több személyből áll, s közös célok
és érdekek, normarendszer és szabályok alapján működik.
A csoport fogalmát Kurt Lewin a következőképpen határozta meg: a csoport lényege nem a tagok hasonlósága
vagy különbözősége, hanem kölcsönhatása, egymástól való függése. Egy csoportot dinamikus egészként
jellemezhetünk, ami azt jelenti, hogy bármely részletének állapotváltozása valamennyi többi részlet állapotát
is megváltoztatja. A tagok kölcsönhatásának fokát tekintve a kis csoportokban a laza tömegszerű állapottól a
sűrű összetartozásig minden változat megtalálható. Attól függően, hogy a csoportok milyen tevékenységeket
látnak el, valamint milyen egyedi jellemzőkkel rendelkeznek, több típust is megkülönböztethetünk.
A csoport típusa, Feladatai / Jellemzői

a megkülönböztetés
alapja
döntéshozó feladata a probléma és a nézeteltérések megoldása, új ötletek

kigondolása → előnye, hogy az érintettek által elfogadható döntések
születnek
problémamegoldó információk gyűjtése, jelentések tanulmányozása, megoldások

elemzése → pl.: ad hoc munkabizottságok
alkotó új gondolatok születése – tudományos kutatók, reklámszakemberek,

filmproducerek stb.
formális hierarchiája, munkamegosztása, célrendszere és szabályozottsága

van
informális az egyéni szükségletek alapján jön létre, önkéntes tagsággal, közös

érdekek, értékek és szükségletek alapján
állandó vagy ideiglenes szervezetekben osztályok, szervezeti egységek vagy ideiglenes

bizottságok, testületek, projekt teamek
elsődleges/másodlagos Attól függően, hogy az egyén társadalmi lénnyé válása

szempontjából hogyan van jelen. Elsődleges csoport a család azok
számára, akik családban nőnek fel. A másodlagos csoportok az
embert abban segítik, hogy társadalmi lénnyé váljon.
Az eredményes működést segítő szerepek a csoportban: vállalatépítő, elnök, serkentő, ötletgyártó,

forrásfeltáró, helyzetértékelő, csapatjátékos, megvalósító.
A csoportok fontos jellemzője azok nagysága. A csoport nagysága meghatározza azt, hogy a tagok hogyan
dolgoznak bennük, milyen gyakran kerülnek konfliktushelyzetbe, képesek-e és milyen gyorsasággal
konszenzust kötni, vagy mennyire tudnak hatékonyan együtt dolgozni. Ismerünk kétfős csoportokat (diádok),
háromfős csoportokat (triádok), valamint ennél nagyobb kiscsoportokat 5-7 fővel, illetve nagycsoportokat. A
20 fő feletti nagycsoport nehezen koordinálható, a munka megszervezése is bonyolultabb ilyen méreteknél.
A kutatások révén kiderült, hogy van olyan team-szerep, mely minden sikeres csapatban felbukkan. Ilyenek
a vállalatépítő, elnök, serkentő, ötletgyártó, forrásfeltáró, helyzetértékelő, csapatjátékos, megvalósító.
Amennyiben a csoportban ezek a szerepek megtalálhatók, úgy a csoport valószínűleg eredményes működést
produkál.
A kollektív szellemi alkotómunka lehetővé teszi, hogy több jó ötlet szülessen, mint az egyéni
problémamegoldók elgondolásainak összege. Az igazgatásszervezésben is nagy szükségünk van a szervezetek
munkakollektíváiban felhalmozódott szakmai tudás, gyakorlati tapasztalat minél szélesebb körű
hasznosítására. A szellemi alkotótechnikák gyakorlati alkalmazása a közigazgatásban dolgozóktól a
kidolgozott módszerek részletes ismeretét várja, és bizonyos gyakorlati tapasztalatokat is feltételez. Az
alkotástechnikai módszerek alkalmazásának feltétele: a csoportos (team) munka alkalmazása. A
csoportmunka alkalmazásának célja, hogy a csoporttagok kreativitása fejlődjön. A kreatív gondolkodás a
képzelőerőre, intuícióra épít, szerteágazó gondolkodási mód jellemzi, az eredményt ugrásszerűen haladva
keresi, nem ragaszkodik a kitaposott, bevált úthoz, szokatlan megoldásokat is elfogad, nem garantál
használható eredményt, de magában hordozza a rendkívüli eredmény lehetőségét.
4/15/28.Határozza meg az ötletroham (brain storming) fogalmát, célját, valamint ismertesse a módszer
alkalmazásának előnyeit és hátrányait!
A brain storming (ötletroham) csoportos kreatív eljárás, amelynek lényege, hogy az előre kidolgozott egy,
esetleg néhány kérdéssel, problémával kapcsolatban a résztvevők különböző ötleteket, az általuk helyesnek
vélt megoldási változatokat rövid, lényegre törő fogalmazással a csoport tagjai előtt elmondják.
Az ötletroham célja, hogy egy csoportnyi alkotó fantáziájú ember gondolkodását a felvetett probléma meg-
oldására irányítsuk, így minél több ötletet összegyűjtsünk.
A brain storming alkalmazásának előnyei:
 - az írásbeliségnél leírt problémákat a szóbeli módszer javarészt kiküszöböli
 - nagyszámú javaslat begyűjtési lehetősége rövid idő alatt

 - a fantázia, a képzelet szabad csapongása, a gondolatok társítása (asszociáció) szokatlanul
eredeti gondolatokat is felszínre hozhat - egyik ötlet szüli a másikat
 - a moderátor végig fenntarthatja a motivációt
 - a résztvevők véleményük megformálásában nincsenek korlátozva
Hátrányai:
 - alá- és fölérendeltségi viszonyban állók esetében a vélemények szabad kifejtése akadályo-

zott
 - az esetleges hangadók jelenléte, esetleg rossz vezetés miatt a csoport széteshet
 - elterelődhet az ötletelés iránya az eredeti problémától
 - előfordulhat, hogy egyes részterületekre túl sok figyelmet fordítanak
 - ha az ötletelés lelassul, az ötletek nem "sziporkáznak"
 - a csoport tagjai rossz irányba befolyásolják egymást, s ez anomáliákhoz vezet
4/15/29: Ismertesse a brain storming módszerét és menetét, valamint a módszer alkalmazásának előnyeit
és hátrányait!
A brain storming (ötletroham) csoportos kreatív eljárás, amelynek lényege, hogy az előre kidolgozott egy,
esetleg néhány kérdéssel, problémával kapcsolatban a résztvevők különböző ötleteket, az általuk
helyesnek vélt megoldási változatokat rövid, lényegre törő fogalmazással a csoport tagjai előtt elmondják.
Az ötletroham célja, hogy egy csoportnyi alkotó fantáziájú ember gondolkodását a felvetett probléma
megoldására irányítsuk, így minél több ötletet összegyűjtsünk. A tapasztalatok szerint az ötletek kb. 10%-a
hasznosítható, és sokszor éppen az első hallásra rossznak, megvalósíthatatlannak vagy képtelenek tűnő
ötletekből születnek a legjobb megoldások. A véleményeket, ötleteket jól látható módon táblán, fali íven
rögzítjük, esetleg cédulázzuk. Minden ötletet rögzítünk, de egyet sem értékelünk, bírálunk, kritizálunk. Ilyen
körülmények között azt érhetjük el, hogy az egyik csoporttag ötlete a másik gondolatainak bővülését,
gazdagodását eredményezi. A vélemények, öltetek megalkotása az értékelésüktől elkülönül. A módszer
alkalmazása során minél több ötlet felvetésére kell törekednünk, hiszen az ötletek „születése” csoportban
hatékonyabb, mint egyénileg.
A módszer alkalmazásának alapvető szabályai:

A résztvevők csak a megadott témával foglalkozzanak úgy, ahogy éppen eszükbe jut. Kerülni kell bármilyen
személyes bírálatot vagy dicséretet. Előnyben kell részesíteni a gondolatok kötetlen, szabad csoportosítását.
Minél fantasztikusabb egy ötlet, javaslat, annál jobb. A résztvevőknek törekedniük kell arra, hogy ötleteiket
kombinálják és tökéletesítsék anélkül, hogy kritikával, helyreigazítással, vitával fékeznék az alkotó ötletek
születését, hiszen az ötletroham nem a vita és tagadás, hanem az ötletkeltés ideje. Ha valaki nem ért egyet a
másik személy által javasolt ötlettel, javasolhat mást vagy jobbat. Alkalmazhatjuk a módszert adott probléma
több megoldási változatának ötletszintű (nem végleges) kidolgozására, egy régebbi probléma megoldásának
új, kreatív megközelítésére, összetett, bonyolult probléma lehetséges okainak feltárása, értekezlet vagy
rendezvény lehetséges témáinak meghatározására, esetleg helyzetfeltáráshoz, koncepcióalkotáshoz. Az
ötletroham lebonyolítása három lépésben történhet. Az előkészítés során megfogalmazzuk a problémát,
amelyre választ, megoldást várunk, előkészítjük a lebonyolítás helyét, eszközeit, majd következik a kollektív
ötletelés, végül az ötletek ellenőrzése és kiválasztása.
Az ötletelő csoportba elegendő 8–10, a problémához értő, de különböző végzettségű, szakterületen dolgozó
személy. Ekkora létszám a moderátor számára is viszonylag egyszerűen kezelhető. A moderátor az ülés
megkezdésekor röviden ismerteti a célt, valamint a brain storming lefolytatásának szabályait. A résztvevők
már a meghívóból ismerik a megoldani kívánt problémát, így nincs akadálya annak, hogy a bevezető után
egymást követően elmondják javaslataikat. Az ötleteket a korábban ismertetett módon rögzítjük. A felvetett
javaslatok mennyisége időközönként lanyhul, ilyenkor a moderátor beavatkozik, hogy továbblendítse a
csoportot. A brain storming ülések ötletgyűjtő részének időtartamát 30–40 percnél hosszabb időben nem
érdemes meghatározni, mert a résztvevők kifáradnak, s emiatt valószínűleg már nem születnek újabb ötletek.
A brain storming alkalmazása akkor javasolható, ha nem törekszünk teljes megoldásra, mivel nem helyettesíti
az elmélyült egyéni munkát.
Előnyei:
 az írásbeliségnél leírt problémákat a szóbeli módszer javarészt kiküszöböli
 nagyszámú javaslat begyűjtési lehetősége rövididő alatt
 a fantázia, a képzelet szabad csapongása, a gondolatok társítása (asszociáció) szokatlanul ere-

deti gondolatokat is felszínre hozhat - egyik ötlet szüli a másikat
 a moderátor végig fenntarthatja a motivációt
 a résztvevők véleményük megformálásában nincsenek korlátozva
Hátrányai:
 alá- és fölérendeltségi viszonyban állók esetében a vélemények szabad kifejtése akadályozott

 az esetleges hangadók jelenléte, esetleg rossz vezetés miatt a csoport széteshet
 elterelődhet az ötletelés iránya az eredeti problémától
 előfordulhat, hogy egyes részterületekre túl sok figyelmet fordítanak
 ha az ötletelés lelassul, az ötletek nem „sziporkáznak”
 a csoport tagjai rossz irányba befolyásolják egymást, s ez anomáliákhoz vezet
4/15/30: Mutassa be a csoportos szellemi alkotótechnikák közül a Delphi-módszer lényegét, továbbá

ismertesse a módszer alkalmazásának előnyeit és hátrányait!
Delphi-módszer: ötletek összegyűjtése a cél.
 Kérdőíves formában, írásban történik. A csoport tagjai formálisan, személyesen nem találkoznak, ez
kizárja a szakértők közötti közvetlen vitát, de a „többfordulós” kérdőívrendszer (mintegy
„visszacsatolással”) lehetőséget ad arra, hogy saját véleményüket időnként összehasonlítsák a többiek
véleményével és érveivel.
 Akkor kerül sor alkalmazására, ha a problémát olyan személyekkel kívánjuk megoldani, akik
valamilyen okból nem tudnak egy időben azonos helyen összegyűlni, és van elég időnk a megoldás
kidolgozására.
A módszer lehetőség szerint a teljességre törekszik. Az önálló gondolkodást ötvözi a kollektív munka
előnyeivel. Elsősorban koncepcióalkotáskor, részletes terv készítésekor, problémamegoldás céljára
használható.
A módszer alkalmazásának több munkafázisát ismerjük.
 Először meg kell határozni, hogy mire kívánunk választ kapni, majd
 összeállítunk egy szakértő csoportot, akinek az lesz a feladata, hogy a probléma megoldására
vonatkozóan kérdéseket tegyen fel.
 A kérdéslistát (kérdőívet) kiküldik a csoport tagjainak, akik válaszaikat megadott időre visszaküldik.
 A beérkezett válaszok alapján a kérdező csoport, moderátor értékel, és újabb kérdéseket fogalmaz
meg, majd ezeket újra elküldi a résztvevőknek.
 A megkérdezettek vagy egyetértenek a válaszok átlagával, vagy ismét közlik ettől eltérő
véleményüket.
 A Delphi-módszer folytatása (újabb és újabb kérdőív kiegészítéssel a korábbiak szerint) mindaddig

megtörténik (kb. 3-5 fordulóig), amíg a szakértők meg nem egyeznek.
 A tartósan eltérő véleményeket külön elemezzük.
 Végül elvégezzük a teljes eljárás számszerű és szöveges értékelését.
Az eljárás eredményes alkalmazását nagymértékben befolyásolja, hogy megfelelő szakembereket

választottunk-e ki a feladatra, hogy a kérdőíveket jól szerkesztettük-e meg, továbbá hogy a kérdezési fordulók
száma és a válaszok időintervallumai milyen mértékben húzódnak el.
Előnyei
 a csoport tagjai között nincs közvetlen kapcsolat, a résztvevők névtelenek maradnak
 alkalmas egymással nem összeférő emberek bekapcsolására
 egyes személyek nem válhatnak dominánssá, kizárja a versengést, egymás elnyomását
 kellő idő van a probléma átgondolására és megválaszolására
Hátrányai
 3 hónapnál rövidebb idő alatt nem fejezhető be
 az érintettek érdekeltségét, motiváltságát nehezebb megnyerni, mint a közvetlen csoportmunka

során
 nagyon alapos előkészítést igényel
 mivel nincs személyes jelenlét, a véleménycsere lehetősége is kizárt
4/15/31: Mutassa be a csoportos szellemi alkotótechnikák közül a nominál csoportok módszer lényegét,
továbbá ismertesse a módszer alkalmazásának előnyeit és hátrányait!

A nominál csoportok módszere (NCM módszer) a modern szociálpszichológia legújabb eredményeire építve
ötvözi a korábbi szellemi alkotási technikák előnyeit.
Az NCM módszer alkalmazásakor a részt vevő csoporttagok megismerkednek a szabályokkal, és írásban

megkapják az NCM kérdést. Erre azért van szükség, hogy kizárható legyen magának a kérdésnek a vitatása.
Ezt követően a résztvevők kidolgozzák saját probléma-megoldási elképzeléseiket.
A következő szakaszban a résztvevők egymást követő sorrendben, szóban megteszik a probléma

megoldásával kapcsolatos javaslataikat. (írásban kidolgozott vélemények, másik csoporttárs által fölvetett
javaslat továbbfejlesztése, új ötletek). Ebben a szakaszban tilos a vélemények értékelése, kritizálása.
A javaslatokat falitáblára feljegyzik. Ezután az elgondolások megbeszélése következik. A vitát valamennyi

ötlettel kapcsolatban lefolytatják. A kérdések megtárgyalását követi a szavazás. Ezt követően az általuk
kiválasztott javaslatokat fontossági sorrendben rangsorolják.
A rangsor alapján kialakulnak azok a témakörök, amelyekhez hozzárendelhetők a felmerült javaslatok. Így egy
strukturált ötletjegyzék jön létre, mely megalapozza a probléma végleges megoldását.
Előnyei
 mindenki elmondhatja javaslatát, véleményét, nem lehet senki sem „megfigyelő”, aktív viselkedést
vár el
 mód van kifejteni a vitában az egyéni véleményeket
 a vitában újabb ötletek születhetnek, amelyek felkerülhetnek a javaslatok közé
Hátrányai
 előfordulhat, hogy kevés javaslat születik
 a javaslatokat csak egy fordulóban lehet továbbfejleszteni
 nem ösztönöz kellően a kreativitásra
4/15/32. Határozza meg a stratégiai alapú, integrált emberi erőforrás gazdálkodás közszolgálati rendszer-
modelljének folyamatábrája alapján a modell alkotóelemeit és jellemezze ezek meghatározó összefüggé-
seit!
A stratégiai alapú, integrált emberierőforrás-gazdálkodás közszolgálati rendszermodellje, megfelelő alapot,

ill. elméleti hátteret biztosít a közszolgálaton belül folyó emberierőforrás-gazdálkodás megújításához.
A rendszermodell felsorakoztatja mindazon – legfontosabbnak ítélt – külső (hazai, ill. nemzetközi) kihíváso-
kat, belső (a közszolgálatra jellemző) környezeti hatásokat és az adott szervezet versenyképességét befolyá-
soló tényezőket, amelyek keretbe foglalják a közszolgálat működésének egészét, így a területen folyó
emberierőforrás-gazdálkodást is.
Az emberierőforrás-gazdálkodás alapfeladata, célja, összhangot teremtsen egyrészről az elvégzendő fel-

adatok, az ezekhez rendelt elvárások, követelmények, a teljesített munkáért járó ellenszolgáltatások (ösz-
tönzés), másrészről a jelzett kihívásoknak leginkább megfelelni képes, felkészült, az elvárt kompetenciakész-
lettel rendelkező, magas teljesítmény nyújtására kész, kellően motivált és elkötelezett személyi állomány
biztosítása között.
A rendszermodell gerincét hat humán folyamat (stratégiai tervezés és rendszerfejlesztés, munkavégzési

rendszerek, emberierőforrás-áramlás és -fejlesztés, teljesítménymenedzsment, ösztönzésmenedzsment,
személyügyi szolgáltatások és tevékenységek és az ezekhez tartozó összesen közel száz humán funkció) al-
kotja. Az egyes humán folyamatokhoz azokat a humán funkciókat lehet besorolni, amelyek tartalmukat, fel-
adatellátásukat, szabályozási környezetüket, belső szakmai logikájukat és a működtetésük révén remélt
eredményeket alapul véve összekapcsolhatók. Amíg a humán folyamatok állandónak tekinthetők, addig az
azokat felépítő humán folyamatosan változhatnak, megszűnhetnek vagy újként a rendszer részévé válhat-
nak. A humán folyamatok olyan integrált rendszert alkotnak, ahol a kérdéses elemek mátrixszerű, dinamikus
kapcsolatban vannak egymással, a szervezeten belüli szakmai és egyéb funkcionális szakterületekkel, to-
vábbá a közszolgálati menedzsmenthez tartozó átfogó menedzsmenttevékenységekkel. Az integrált rend-
szerműködés megvalósítása azért szükséges, mert a jelenlegi helyzetre jellemző túlbürokratizált, túladmi-
nisztrált, túlszabályozott, „szigetszerűen” végzett feladatteljesítésből általában alacsony hatásfokú munka-
végzésre lehet számítani. Ezért kiemelt cél, hogy a közszolgálat át tudjon lépni abba a – kormányzati straté-
giai tervekben meghatározott – állapotba, amikor az egyes humán folyamatok és humán funkciók egymás
hatását felerősítve képesek a köz szolgálata érdekében az adott szervezet feladatellátásának támogatására,
stratégiai alapú, törvényes, eredményes, költséghatékony és egyben megfelelő hatásfokot elérő, hozzáadott
értéket biztosító, proaktívan végzett, a versenyképességet növelő emberierőforrás-gazdálkodásra.
A rendszermodell következetes alkalmazásával, valamint az ehhez igazodó jogi környezet kialakításával a

végső eredmény akkor valósul meg, ha az érintett szervezetek úgy érik el azt a szintű szervezeti teljesítményt,
amelyet elvárnak tőlük, hogy mindeközben a személyi állomány is sikeresnek, elégedettnek érezheti magát.
Magyarán mondva a szervezeti és az egyéni érdekek összhangját, a szervezeten belüli bizalmat sikerül folya-
matosan fenntartani, illetve ‒ ha lehet ‒ tovább javítani. Ehhez
 - összehangolt belső tevékenységre, szoros együttműködésre,
 - nyitott kommunikációra és információáramlásra,
 - valamennyi (külső és belső) érintett (stakeholder) hatékony kapcsolatára,
 - a szervezeti tanulás megvalósítására,
 - a változások elfogadására,
 - a szervezeti kultúra fejlesztésére,
 - a mindenkori helyzethez igazodó vezetésre,
 - a felhatalmazás (empowerment) szélesebb körű alkalmazására van minimálisan szükség.
A stratégiai alapú, integrált emberierőforrás-gazdálkodás közszolgálati rendszermodelljének fokozatos kiépí-

tése a közigazgatás (államigazgatás, önkormányzati igazgatás), a rendvédelem és a honvédelem területén –
az egyes életpályamodellek bevezetésével egyetemben – valósul meg.
4/15/33.Mutassa be a közigazgatási létszámgazdálkodás és kiválasztás főbb eszközeit, jellemezve a jogin-
tézmények meghatározó összefüggéseit!
A közigazgatási szerv a munkaerő-szükségletét a belső humán erőforrások átcsoportosításával, egy másik

közigazgatási szervtől történő kirendeléssel és áthelyezéssel, valamint a közszolgálaton kívülről érkezőket
érintő új kinevezéssel tudja biztosítani.
1. Belső humán erőforrások átcsoportosítása
A belső humán erőforrások átcsoportosítása történhet véglegesen másik munkakörbe helyezéssel (belső
áthelyezés), valamint átirányítással és ideiglenes áthelyezéssel. A másik munkakörbe helyezés a kinevezés
végleges módosítását feltételezi, mivel a kinevezés kötelező tartalmi eleme a munkakör. A módosításhoz
viszont nem szükséges a közszolgálati tisztviselő beleegyezése. Az átirányítás a kinevezéstől eltérő ideiglenes
foglalkoztatást jelent. A hangsúly az ideiglenességen van, mivel ez különbözteti meg a munkakör végleges
módosításától, vagyis a végleges belső áthelyezéstől. Az átirányítás egy olyan munkáltatói intézkedés, amely
alapján a közszolgálati tisztviselőnek eredeti munkaköre helyett vagy mellett más munkakörbe tartozó fel-
adatokat kell ideiglenesen ellátnia. Az átirányítás tehát kétféle módosulást eredményezhet. Egyrészt egyfajta
többletfeladatként a kinevezésben szereplő munkakör mellett egy másik munkakörnek az ellátását, másrészt
az eredeti munkakör helyett egy új munkakörnek a betöltését. Egyikhez sincs szükség a kinevezés módosítá-
sára.
Szintén az ideiglenesség jellemző arra az esetre, amikor egy nőt a várandóssága megállapításától gyermeke
egyéves koráig az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthe-
lyezni, vagy meglévő munkakörében a munkafeltételeket kell megfelelően módosítani, ha munkaköri alkal-
masságára vonatkozó orvosi vélemény bemutatása alapján az eredeti munkakörében nem foglalkoztatható.
2. Másik közigazgatási szervtől történő kirendeléssel és áthelyezéssel
A másik közigazgatási szervtől történő kirendelésre a két munkáltató közötti megállapodás alapján kerül sor.
A közszolgálati tisztviselő hozzájárulására nincs szükség. A kirendelés folytán megváltozik a munkavégzés
helye, sőt ez a változás akár azzal is járhat, hogy a munkát másik településen kell végeznie a közszolgálati
tisztviselőnek.
Az áthelyezés három fél, a két munkáltató és a közszolgálati tisztviselő között létrejövő megállapodáson ala-
pul. A közszolgálati tisztviselő „hozzájárulása” nélkül tehát nem módosulhat a munkáltató személye és a
munkavégzés helye. Az áthelyezés történhet határozott időre vagy véglegesen. A határozott idejű áthelyezés
esetén az eredeti kormányzati szolgálati jogviszony nem szűnik meg, hanem – a kormánytisztviselővel egyet-
értésben – módosul arra az időtartamra, amelyre szól az áthelyezés. A határozott idő elteltével a közszolgá-
lati tisztviselőt az előmeneteli szabályok figyelembevételével vissza kell helyezni ahhoz a közigazgatási szerv-
hez, ahonnan áthelyezték. Ezzel szemben a végleges áthelyezés megszünteti az eredeti jogviszonyt, és a köz-
szolgálati tisztviselő másik kinevezést kap új munkáltatójától. Ennek ellenére a közszolgálati tisztviselő kor-
mányzati szolgálati jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni. Áthelyezés útján kerül sor a munkaerő átvéte-
lére akkor is, ha tartalékállományból választ a munkáltató. A tartalékállomány célja, hogy irányítottá tegye
a közigazgatás, illetve bizonyos közszolgálati szervek közötti munkaerő-áramlást, elősegítse az átjárhatósá-
got. Ez egy olyan nyilvántartás, amely egyszerre tartalmazza a szervezeti okokból, pl. átszervezés miatt fel-
mentett és felmentési idejüket töltő közszolgálati tisztviselők adatait (szakmai tapasztalata, beosztása, be-
sorolása, feladatköre, munkaköre), ill. a betölthető üres álláshelyeket, hogy „kiközvetítse” a tartalékállo-
mány tagjait a közigazgatási szervek felé.
3. Munkaerő utánpótlása kinevezéssel
Amennyiben nincs lehetőség a munkáltató szervezetén belüli vagy a közigazgatási szervek, illetve közszolgá-
lati szervek közötti mobilitással megoldást találni a szükséges munkaerő pótlására, a munkáltató új kineve-
zéssel bővítheti létszámát, kívülről toborozva a jelölteket.
4. Jogutódlás, jogviszonyváltás
Lényegében mindkét esetben jogutódlás történik azzal a különbséggel, hogy jogviszonyváltás esetén nem-
csak a munkáltató személye változik meg, hanem a jogviszony típusa is, pl. kormánytisztviselőből közalkal-
mazott lesz, vagy fordítva. Különbség az is, hogy a jogutódlás következtében a közszolgálati tisztviselő fel-
adatköre, munkaköre, illetménye vagy munkavégzésének helye ‒ az adott településen belül – megváltozhat.
Modul4/10p csop.
4/10/1: Mutassa be és kritikusan értékelje a „Management by….” vezetési rendszereket! Válasszon egyet
közülük és röviden ismertesse annak lényegét!
A vezetés- és szervezéstudomány szakirodalma különösen a múlt század ’60-as, ’70-es éveiben számos olyan
vezetési módszert ajánlott a gyakorló vezetők figyelmébe, amelyek egy kiválasztott tényezőre alapozva a
vezetési tevékenység egészében ígértek átütő sikert. Ezek az ún. „management by…”-ok, amelyek esetében
a kipontozott részbe illeszthető kifejezések száma folyamatosan bővült – divatjuk vége felé több legalább
egy tucat létezett belőlük. A magyar nyelvben vezetési koncepcióként vagy vezetési rendszerként meghono-
sodott „management by” megközelítéseket (a „rendszer” szó használatát a koncepciók holisztikus szándéka
indokolja) később sokan támadták amiatt, hogy aránylag egyszerű recepteket ajánlottak valójában nagyon is
komplex helyzetekre. Jellemzően előírásokat fogalmaztak meg a vezetők számára úgy, hogy nem igazolták
hitelt érdemlően azok érvényességét, és nem határozzák meg sikeres alkalmazásuk feltételrendszerét. A he-
ves kritika ellenére néhány „management by” mégis kiállta az idők próbáját, és a vezetők máig előszeretettel
alkalmazzák őket – igaz, jellemzően résztechnikaként, nem pedig vezetői felfogásuk egészét azoknak aláren-
delve.
Megegyezéses eredménycélokkal történő vezetés (Management by Objectives) Az MbO, amelyet magya-

rul Megegyezéses eredménycélokkal történő vezetésnek (MEV) neveznek, a célkitűzés vezetői funkciót he-
lyezi előtérbe. Lényege, hogy a munkatársak szervezetük vagy szervezeti egységük céljaiból kiindulva egyé-
nileg meghatározzák saját részcéljukat, majd egyeztetik azokat vezetőikkel, és megállapodnak a célok eléré-
séhez szükséges feladatokról. A felek a célelérés mutatóit és konkrét célértékeit is meghatározzák. Különö-
sen az egyéni sajátosságok figyelembevétele, valamint az irreális célok revíziója szempontjából fontos a kö-
zös célmegegyezés. A kiértékelés szintén közösen történik (általában legalább féléves gyakorisággal), ennek
során van lehetőség a célértékektől való eltérések okainak közös átbeszélésére és korrekciós akciók kidolgo-
zására is. E vezetési koncepció fő jellemzője az, hogy a munkatársak olyan célok megvalósításán munkál-
kodnak, amelyeknek a kidolgozásában maguk is részt vettek, így azokkal jobban tudnak azonosulni. A vál-
lalások kiértékelésének célja általában inkább az önfejlesztés és kevésbé a teljesítménymérés.
Delegáláson alapuló vezetés (Management by Delegation) Lényege a feladatátadás és a döntési jogok szé-
les körű átadása. Ez az elv azt hangsúlyozza, hogy a vezető mentesíthető bizonyos vezetési funkciók alól.
Ehhez azonban az szükséges, hogy a feladatokat minél szélesebb körben átadja, felhatalmazva a munkatár-
sakat az önálló döntésre, valamint a felelősségvállalásra. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a vezetői
ellenőrzés feladata nem ruházható át, az kizárólagos vezetői tevékenységnek minősül.
Kivételeken alapuló vezetés (Management by Exceptions) Lényege, hogy a munkatársak a számukra pon-
tosan meghúzott működési sávban teljesen önállóan, vezetői beavatkozástól mentesen tevékenykedhet-
nek. A munkatársaknak csak a munkafolyamatban fellépő kivételekről kell informálniuk a vezetőiket.
A munkatársak, szervezeti egységek elvárt teljesítményére vonatkozóan nemcsak tervértékeket fogalmaz-
nak meg, hanem megjelölik a még elfogadható eltérés-tartományt is. Amennyiben ezt átlépik, kivételes eset
áll fenn, és a vezető automatikusan bevonásra kerül. Ez a vezetési koncepció újabban a számítógépes vezetői
információrendszerek kialakításánál is nagy jelentőséget kap.
Részvételi vezetés (Management by Participation) A munkatársak részvétele a vezetésben a szervezet egé-

szére kedvező hatással járhat. Részvételi vezetés alatt az alárendeltek jobban megértik és elfogadják a dön-
téseket, a döntésekkel jobban azonosulnak, és a megvalósítás iránt elkötelezettebbekké válnak. A részvé-
teli vezetésnek további pozitív hatása, hogy javítja a motiváltságot, a teljesítményt és az elégedettséget.
4/10/2: Hasonlítsa össze a lineáris-funkcionális és a divizionális szervezetet a három fő struktúrajellemző

(munkamegosztás, hatáskörmegosztás, koordináció) mentén! Melyik az előnyösebb választás akkor, ha a
szervezet tevékenysége diverzifikálódik (több termék/szolgáltatás), ezzel párhuzamosan mérete növeke-
dik és a környezet is dinamikusabbá válik és miért?
Lineáris-funkcionális szervezetek A koordinációs problémák feloldásának másik útja a lineáris szervezet mó-
dosított formája, a lineáris-funkcionális szervezet (újabban gyakran csak funkcionális szervezetnek nevezik).
E szervezeti formánál egyszerre jelennek meg (az ábrán vastag vonallal jelölt) függelmi kapcsolatok, és a
(hagyományosan szaggatott vonallal jelölt) szakmai felügyeleti és irányítási kapcsolatok. A lineáris-funkcio-
nális szervezetek egydimenziósak, az elsődleges munkamegosztási elv a funkcionális. A szervezet növeke-
désével erősen specializált szervezeti egységek és munkakörök alakulhatnak ki. Hatáskörmegosztás szem-
pontjából továbbra is centralizált, bár kevésbé, mint a tisztán lineáris forma. Fontos eltérés továbbá, hogy
e többvonalas szervezetben a függelmi és a szakmai irányítás szétválik. A koordinációt elsősorban
technokratikus (pl. szabályzatok, tervek) és strukturális (pl. értekezletek, bizottságok) eszközök biztosít-
ják.
Vezetés
F1 F2 F3 F4
Végrehajtás Végrehajtás Végrehajtás
A lineáris-funkcionális szervezeti modell alkalmazásának
előnyei Hátrányai
A szakmai irányítás biztosított A vezető túlterheltsége
Ha a folyamatokat standardizálják, A megváltozott környezethez nem tud

csökkenhetnek a koordinációs költsé- mindig időben alkalmazkodni
gek
A stabil környezet miatt egyszerűbb a A funkcionális szervezeti egységek

stratégia kialakítása nem mindig mutatnak önmérsékletet
Enyhíti a lineáris struktúra növekedési Felesleges mennyiségi és minőségi

korlátait tartalékok keletkezhetnek
Több szempontú döntések Nagy koordinációs igény
Divizionális szervezetek A lineáris-funkcionális modell a szervezeti méret további növekedése és a környezet

dinamikájának erősödése esetén általában egyre kevésbé bizonyul eredményesnek. A megoldást a nagy mo-
nolit szervezet kvázi autonóm kisebb egységekre (divíziókra) való bontása jelentheti, egy létszámában ki-
sebb, de a fő irányok kijelölését és betartatását illetően továbbra is erős központ megtartása mellett.
A divizionális szervezetek egydimenziósak, az elsődleges munkamegosztási elv regionális vagy tárgyi (pl.
termék- vagy vevőcsoport szerinti). Hatáskörmegosztás szempontjából egyvonalasak: a központi funkcio-
nális vezetők szakmai irányítási hatáskörei jellemzően korlátozottabbak, mint a lineáris-funkcionális mo-
dellben, inkább csak az elsőszámú vezetőn keresztül érvényesülnek. A szervezetben a stratégiai döntések
továbbra is a központban születnek, de az egyes termékekkel, piacokkal, vevőkkel kapcsolatos operatív dön-
tések decentralizáltak, a divízióvezetőkhöz tartoznak. Koordinációs mechanizmusai közül a technokratikus
és a személyorientált eszközök alkalmazásának van elsődlegessége. Az előbbi kategórián belül meghatá-
rozóak a teljesítményre vonatkozó (gyakran pénzügyi) elvárások, szemben a folyamatok, eljárások részletes
szabályozásával. Személyorientált koordinációra a divízióegoizmus kockázata miatt van szükség. A szervezet
jellemzően új divíziók létrehozásával növekszik, amelyek egy-egy termékcsoportra, vevőcsoportra vagy
régióra fókuszálnak, így az adott részpiacon általában sikeresebbek lehetnek. Ráadásul egy-egy termék
vagy piac problémái nem a szervezet egészét veszélyeztetik, hanem csak a felelős divíziót, így azok nem
fertőzik meg az egészséges divíziókat (rekeszelő hatás).
Központi vezetés
A divízió B divízió C divízió
F1 F2 F3 F1 F2 F3 F1 F2 F3
A divizionális modell alkalmazásának
előnyei hátrányai
A felső vezetés tehermentesítése Egészségtelen belső verseny
Rekeszelő hatás A lineáris-funkcionális szervezte problé-

mái divízió szinten újratermelődnek
Erős teljesítménymotiváció Divizióegoizmus, tartalékolás divízió szin-
ten
Alacsony horizontális koordinációs Komplex látásmód csökkenése

igény
4/10/3: Csoportosítsa a Mintzberg által meghatározott vezetői szerepeket! Egy szabadon választott veze-
tői szerepet fejtsen ki röviden!
A vezetői szerepek bemutatását Mintzberg megfigyelésére és csoportosítására alapozzuk, aki öt vezetőt fi-
gyelt meg egy-egy héten keresztül. A vizsgálat időszakában a telefonbeszélgetésektől kezdve a levelezésig
valamennyi tevékenységüket lejegyezte. A vizsgálatok eredményeit kategorizálta, feldolgozta, kiértékelte, és
ez alapján határozta meg a vezetői munka tartalmát, jellemzőit. Eredményei szerint a vezetői munka tartal-
mát tíz vezetői szerepben lehet összefoglalni.
A protokolláris szerepben a vezető hivatalos, nyilvános szereplésével kapcsolatos elvárások találhatók,

vagyis a vezetőnek meg kell jelennie különböző rendezvényeken, fogadásokon, értekezleteken, konferenci-
ákon, a médiában, látogatókat fogad, elismeréseket ad át, vitafórumokat vezet le vagy hozzászól egy-egy
vitatott kérdéshez.
A „főnöki” szerep a személyes vezetés gyakorlását jelenti: hogyan tudja motiválni beosztottjait, hogyan ke-
zeli a kéréseket, mond-e igent vagy nemet, hogyan dicsér és büntet, veszi fel, illetve bocsátja el a beosztot-
takat.
A kapcsolatteremtő szerepet viszonylag könnyen teljesíthető elvárásnak tartják. Valóban, egy nyitott, ext-
rovertált személyiség könnyen köt barátságot, szerez új ismerősöket, épít szakmai kapcsolatokat. A kapcso-
lattartással már egészen más a helyzet. Ahhoz, hogy a kapcsolatok fennmaradjanak, ápolásra szorulnak. Ez
időt, figyelmet, energiát, sokszor költséget, azaz munkát, ráfordítást jelent. Általában jobbak vagyunk a kap-
csolatteremtésben, mint a fenntartásban.
Az információs szerepek között az információgyűjtő tűnik a könnyebb feladatnak, mert az információ gyak-
ran keresi a vezetőt. A külső információ a vezetőn keresztül igyekszik bejutni a szervezetbe, a belső informá-
ció pedig a szervezeti hierarchiából adódóan leginkább a felső vezetés irányába, alulról felfelé koncentráló-
dik. Gyakran azonban pont az a külső információ bizonyul kritikusnak, amelynek tartalma látszólag irreleváns,
illetve elkerüli a szokásos információs csatornákat. A belső információk közül is gyakran azok a legfontosab-
bak, amelyeket a beosztottak nem igazán akarnának megosztani a vezetőjükkel.
Az információgyűjtés mellett szükség van az információ szétosztására, terjesztésére is. A szervezet sikeres
vezetéséhez, a működtetés eredményességéhez elengedhetetlen, hogy a vezető a rendelkezésre álló fontos
információkat időben továbbadja a szervezet szakterületileg érintett tagjainak. Másrészt az információ ter-
jesztése különös gondosságot igényel az üzleti titkok megőrzése, a tervezett (vagy éppen csak lehetséges)
vezetői akciók részleteinek idő előtt történő kiszivárgásának megakadályozása vagy éppen a munkatársak
információs túlterhelésének elkerülése érdekében.
A szóvivői szerepben szintén információ-megosztásról van szó, azzal, hogy ebben az esetben a vezető a gon-
dosan szelektált és csomagolt szervezeti információkat a szervezeten kívülre továbbítja. Tájékoztat, informál,
beszédet mond, interjút ad, képviseli a szervezetet, természetesen a szervezet céljainak szem előtt tartásá-
val.
A döntési szerepek közül a vállalkozói került az első helyre. Elsősorban strukturált gondolkodás, gyors infor-
mációfeldolgozási képesség, esetenként kockázatvállalás kell hozzá. A döntési feladatokat a szakirodalom az
egyik legfontosabb vezetői feladatként definiálja. Az a vezető jeleníti meg jól ezt a szerepet, aki figyelemmel
kíséri a környezet és a belső működés változásait, új lehetőségeket és alternatív megoldásokat keres, miköz-
ben a negatív következmények lehetősége sem riasztja vissza.
A zavarelhárító szerepen a szervezet működésében bekövetkező emberi, technikai, technológiai, szervezeti,

vezetési problémák megoldását értjük. Ezek lehetnek konfliktushelyzetek, az irányítás és a vezetés területén
jelentkező napi működési zavarok, de lehetnek koncepcionális, strukturális és esetleg stratégiai jellegű kér-
dések is.
Erőforrás-elosztó szerepében a vezető gyakorlatilag pótolhatatlan. Az alapvető erőforrások, mint a pénz,

termelőeszköz, munkaerő, alapanyag általában korlátozott mértékben állnak rendelkezésre. Ezeknek az erő-
forrásoknak az allokálására az alárendelt szervezeti egységek képtelenek, mert nem láthatják át a szervezet
egészének működését, lehetőségeit, ráadásul nem tudnak elvonatkoztatni saját egységük érdekeitől sem.
Az erőforrás-elosztás így mindig a szervezeti hierarchia egy magasabb szintjén lévő vezető feladata.
A tárgyaló–megegyező szerep sikeres betöltésén a határozott érdekérvényesítést értjük, amikor a vezető
képes a tárgyalások során érvényesíteni saját, illetve szervezete érdekeit. A „tárgyaló” szereprészhez asszer-
tív, esetenként kényszerítő szerepelvárás kapcsolódik. A szerep „megegyező” oldala az értelmes kompro-
misszumkötés képességét jelenti. Néha a vezetés valóban nem más, mint a jó kompromisszumok sorozata.
A megfogalmazott szerepelvárások sikeres teljesítése nagyon sokféle vezetői készség és képesség meglétét
igényeli. Aligha van olyan vezető, aki mind a tíz vezetői szerep sikeres megvalósításához szükséges összes
tulajdonsággal rendelkezik, és képes lenne mindegyiket ugyanolyan magas szinten ellátni. De olyan se na-
gyon található, aki ebből a sok vezetői szerepből legalább néhányat ne tudná megfelelő szinten megvalósí-
tani.
4/10/4: Mutassa be a Handy által meghatározott szervezeti kultúra típusokat és jellemezze azokat rövi-
den!
A szervezeti kultúra és a vezetési magatartás viszonyában Charles Handy29 végzett kutatásokat, melyek
eredményeként az egyes szervezeti kultúrák négy alaptípusát különböztette meg.
Hatalom típusú kultúra: Tekintélyelvű szervezet, amely energikus vezetéssel gyorsan reagálhat a környezet
változásaira. A központ az ellenőrzést többnyire a kulcspozíciók betöltésével és időnkénti nagy ellenőrzések-
kel gyakorolja. Ennek a típusnak a kritikus pontja a méret: kisebb, vállalkozó szellemű, innovatív gondolko-
dású szervezetekben hatékony lehet, mivel itt kevés a szabály, az előírás, csekély a bürokrácia, inkább az
egyénre alapítanak. Nagyobb szervezetekben az erősen centralizált, hierarchikus felépítés az általános, a
munkatársak bevonása nem jellemző.
Szerep típusú kultúra: A racionalitás a központi érték. Az ilyen szervezetet szabályok irányítják, amelyek fon-
tosabbak a személyeknél. Nem elvárt a többletteljesítmény. Lassan észleli a változásokat, lassan mozdul és
változtat, ezért csak stabil vagy alig változó környezetben lehet eredményes. Olyan szervezetekben lehet
előnyös, ahol az elvégzendő műveletek rutinjellegűek, előre programozhatók, költséges a technológia, és
sokba kerülne egy esetleges üzemzavar, illetve, amikor a szorosan összefonódó feladatok módszeres össze-
hangolást igényelnek.
Feladat típusú kultúra: A projektekre és a mátrixszervezetre jellemző kultúra. A csoportmunkában rejlő erő-
ket használja ki, eredménycentrikus, inkább a szakmai tudás számít, nem a hatáskör vagy a hierarchiában
elfoglalt hely. A hatalom megosztott, s az egyéni különbségeket, a célokat és státuszokat háttérbe szorítja a
csoportkultúra. Viszonylagos szabadságot enged meg a szervezet tagjainak, mivel ez a típus nagyon rugal-
mas, ezért változó környezetben, erős piaci versenyben lehet eredményes. Ugyanakkor nem kedvez a speci-
alizálódásnak, elmélyülésnek. Ha pedig a források korlátozottak, vagy a szervezet egésze rosszul működik, e
kultúra könnyen átalakul szerep vagy hatalomkultúrává, mivel az erőforrások szűkössége konfliktusokhoz,
versengéshez vezethet.
Személyre alapozó kultúra: A csoport helyett az egyénre épít. A szervezetben kisebb-nagyobb szervezeti
szigetek vannak, amelyekhez az egyének szabadon társulhatnak elképzeléseik megvalósítására, közös céljuk
azonban kevés van. Mivel nincsen felülről érkező utasítás, ezért a feladatok megoldásának egyetlen módja a
munkatársak megegyezése. E kultúra akkor hasznos, ha magasan kvalifikált emberek innovatív feladatok
megoldására társulnak. Az emberek azzal foglalkoznak, amihez értenek. Az ilyen kultúrával rendelkező szer-
vezetek csak addig virágoznak, amíg ki nem alakulnak a formális csoportok. A szakértői munkát végző szer-
vezetek jellegzetes felépítése, melynek központi alakjai kiemelkedő tudással rendelkező személyek, akik sza-
badon döntöttek, hogy közös irodát, céget alapítanak. Kevés szervezet viseli el ezt a kultúrát.
4/10/5: Mutassa be a változás szereplőit és jellemezze azokat röviden!
Daryl R. Conner amerikai változásmenedzsment tanácsadó szerint a változtatásnak négyfajta tipikus szerep-
lője különböztethető meg. Ez eltér a hagyományos felfogástól, amely csak két szerepet, a változtatás ügynö-
keit és célpontjait különböztette meg.
Védnökök (szponzorok) – azok a személyek vagy csoportok, akiknek megvan a hatalmuk a változtatás le-
gitimálására, jóváhagyására, szankcionálására (jutalmazására, büntetésére). Ők döntik el, milyen változta-
tások történjenek, tudatják a szervezettel az új célokat, és megfelelő támogatást nyújtanak a sikerhez. A véd-
nökök felelősek a változtatás megvalósításához szükséges feltételek megteremtéséért, majd pedig a határ-
idő és a költségvetés betartatásáért. Olyan magas beosztásban kell lenniük, hogy hatáskörük kiterjedjen a
változtatás teljes színterére, máskülönben nem hozhatnák meg az összes szükséges döntést, és így nem len-
nének alkalmasak a védnöki szerepre.
Ügynökök (operatív vezetők) – azok a személyek vagy csoportok, akik a változtatás gyakorlati kivitelezésé-
ért felelősek. Az ügynökök sikeressége problémaelemző, tervező és megvalósító képességükön múlik. Nem
szabad olyan változás ügynöki teendőit felvállalni, amelynek védnökei nem tudnak vagy nem akarnak kellő
támogatást nyújtani. Az ilyen változtatási kísérletek esetében nem az a kérdés, hogy kudarcba fulladnak-e,
hanem csak az, hogy mikor. A kudarcért pedig mindig az ügynököt hibáztatják.
Célpont – azok az emberek vagy csoportok, akiknek meg kell változniuk. Ők állnak a változtatási erőfeszíté-
sek fókuszában, és kulcsszerepük van a rövid és hosszú távú sikerben. Képezni kell őket, hogy megértsék a
változást, amit be kell fogadniuk, és be kell vonni őket a megvalósítás folyamatába.
Szószóló – olyan személyek vagy csoportok, akik változást szeretnének, de nincs meg hozzá a hatalmuk.
A költségmegtakarításokra vagy a termelékenység növelésére tett javaslatok korai halálra vannak ítélve, ha
a szószólóknak nem sikerül megszerezniük a szükséges hatalommal rendelkező védnökök egyetértését és
támogatását. Számos változtatás esetén egyszerre többfajta szerepet kell viselnünk. Teljesen természetes
dolog, ha párhuzamosan vagyunk főnökünk ügynökei és beosztottaink védnökei.
4/10/6: Ismertesse az ügymenetvizsgálat menetét!
Az ügymenetvizsgálat az igazgatásszervezésben igen elterjedt elemzési és tervezési módszer. A közigazga-

tási ügyintézési technológia kidolgozása azt jelenti, hogy logikus, ideális és egyben szakszerű munkafolya-
mattá rendezzük az adott ügyben alkalmazandó anyagi jogi, eljárásjogi, ügyviteli és technikai szabályokat.
A vizsgálat a folyamat három elemére koncentrál:
• Az ügyintézési folyamat egyes elemeit kik, mely szervezetek, szervezeti egységek, illetve személyek végzik?
• Az ügyintézési folyamat elemei milyen sorrendben jelennek meg egymást követően?
• Milyen szabályozás alapján végzik az ügymenet/ügyintézés egyes lépéseit?

Az ügymenetvizsgálat előkészítő szakaszában kiválasztjuk az igazgatási munkafolyamatot, valamint az ügy-
csoportot jól jellemző konkrét ügyeket.
Ezt követően a rendelkezésre álló iratanyag, az ügyintézők kikérdezése és más dokumentumok alapján re-
konstruáljuk azt az ügyintézési folyamatot, amelyet így feltártunk, majd ezek alapján elkészítjük az ügyme-
net grafikus ábráját. A grafikus folyamatábra tartalmazza az ügyintézést megelőző lépéseit, az eljárás összes
ügyintézési elemét a cselekvések időrendi sorrendjében: tevékenységek, a munkafolyamatban részt vevő
személyek vagy szervezeti egységek, valamint az ügymenet adott szakaszát meghatározó szabályozás meg-
jelölésével. Hasznos, ha a folyamatábra tartalmazza az egyes eljárási cselekmények között eltelt időtartamot
is. A tevékenységek jelölésekor más-más módon tüntetjük fel az érdemi (pl. határozathozatal), illetve az ügy-
viteli (pl. iktatás) elemeket (pl. az érdemi lépéseket kockával, az ügyviteli teendőket körrel jelölve). A feldol-
gozás és elemzés során ugyanis jelentősége van annak, hogy a folyamatban hány érdemi, illetőleg hány ügy-
viteli tevékenységet végeztek.
A folyamatábrák elkészítése után, az értékelés szakaszában a kiválasztott ügykör szakértőinek bevonásával

elvégezzük az ügymenet kritikai elemzését. Ebben a szakaszban az azonos ügycsoportba tartozó ügyek folya-
matábráit összehasonlítjuk, megvizsgáljuk, hogy ezek mennyiben illeszkednek a jogszabályok által előírt lé-
pésekhez, majd a tapasztalatokat általánosítjuk, szöveges értékelést készítünk, amely után sor kerülhet a
fentiek szerint módosított, javított munkafolyamat ábrázolására. Ez fogja az alapját képezni a folyamatra
vonatkozó, immár optimálisnak mondható ügymenetmodell kialakításának. A módosított munkafolyamat
modelljéhez szöveges indoklást is fűzhetünk, amely a javasolt változás előnyeit magyarázza. Az ügymenet-
vizsgálat eredményei egyéb szervezési következtetések levonására is kiválóan alkalmasak. Például ráirányít-
hatják a figyelmünket a szervezeti kapcsolatok neuralgikus pontjaira (házon belüli levelezgetés, külső szer-
vekkel való nem kielégítő kapcsolat). Lehetőséget nyújt az összegyűjtött információ mennyisége arra is, hogy
az érdemi lépéseket lassító ügyviteli tevékenységeket ésszerűbben szervezzék meg. (Pl. a front office és a
back office feladatokat kettéválasztjuk, ezzel tehermentesítjük az érdemi ügyintézőket, és segítjük az ügyfe-
lek jobb, gyorsabb kiszolgálását.) Az ügyintézési folyamatot tovább ésszerűsíthetjük a munkafolyamatba be-
épített segédletekkel; iratmintákkal, illetőleg technikai fejlesztéssel, elektronikus ügyintézéssel, az ügyinté-
zést támogató szoftverek alkalmazásával.
4/10/7: Sorolja fel az e-szolgáltatások öt szintjét és jellemezze azokat röviden!

A közigazgatási szolgáltatások öt szintjét különböztetjük meg. 2007-től bevezettek az eddig ismert 4 szolgál-
tatási szint mellé egy ötödiket is, melyet – alkalmas magyar szakkifejezés hiányában – egyelőre
targetizációnak nevezünk. A fogalom a szolgáltató által nyújtott, automatizált ügyfélkényelmi szolgáltatáso-
kat jelenti.
1. szint – Jelenlét: Itt pusztán statikus információk érhetők el az e-kormányzati szolgáltatásokkal

kapcsolatban, egy vagy több online felületen.
2. szint – Interakció: Megjelennek az elemi funkciók az e-kormányzati webkikötőkön, elsősorban

keresőmotorok, letölthető űrlapok, keresztcsatolások, e-mail címek formájában.
3. szint – Tranzakció: Jellemzője az első önkiszolgáló alkalmazások elkülönült megjelenése, melyek egy része
a háttérben különböző közigazgatási szervek csapatmunkáját igényli. Fejlett tranzakciós portálok: az online
tranzakciók integrált szolgáltatáscsomagban jelennek meg „egyablakos” módszerrel.
4. szint – Transzformáció: Egyetlen központi online felületen keresztül megvalósuló komplex

szolgáltatásegyüttes, mely átlátható kormányzati rendszert biztosít az állampolgárok számára, amelyben egy
további fontos szempont is megjelenik: ki kell szélesíteni a szolgáltatások elérését lehetővé tevő csatornák
számát.
5. szint – Targetizáció: Proaktív, automatizált, ügyfélközpontú, célzott szolgáltatások megjelenése, az ügyfél

maximális bevonásával.
Besorolt szolgáltatások
Általános Nyomtatványkitöltő (ÁNYK) – 3. szintű szolgáltatás
Magyar Államkincstár: WebKincstár / MobilKincstár – 5. szintű szolgáltatás
4/10/8: Mutassa be az elektronikus közigazgatás előnyeit és hátrányait!
Az e-közigazgatás előnyei Az e-közigazgatási szolgáltatások megteremtéséből származó előnyök felsorolá-

sakor a szolgáltató oldaláról jelentkező hasznokat, a felhasználóknál tetten érhető pénzügyi hasznot, az össz-
társadalmi szinten jelentkező hasznot és a kormányzat átfogó céljainak támogatásából származó hasznossá-
got szokás említeni. Ezek alapján az e-közigazgatás előnye, hogy
 csökkenti a működési költségeket a közigazgatásban;
 hatékonyabb munkavégzést tesz lehetővé a közigazgatás oldalán;
 költségmegtakarítást jelent mindkét fél részéről;
 kényelmesen, gyorsabban igénybe vehető szolgáltatásokat nyújt;
 non-stop rendelkezésre állást biztosít (7/24);
 az információk jobb kezelhetőségét teszi lehetővé;
 megteremti az önkiszolgálás lehetőségét;
 jobb információellátást nyújt;
 javítja a kommunikációt a vidéki és távoli közösségekkel;
 csökkenti a bonyolultságot a kormányzat–állampolgár kapcsolatban;
 átláthatóbbá teszi a kormányzati munkát.
Az e-közigazgatás szóba jöhető hátrányai:
 Elvész a személyes kapcsolat az ügyfelek és az ügyintézők között. Az emberek egy része ma

még ezt fontosnak tartja.
 Az információkat néha nehéz megtalálni. Fontos a portálok felépítésekor a jó, áttekinthető

szervezés
4/10/9: Sorolja fel és értelmezze a minőségmenedzsment alapkategóriáit (minőségellenőrzés, szabályo-

zás, biztosítás, TQM)!
A XX. sz. első felében – a kapitalista nagyüzem kialakulásának kezdetén a végtermék ellenőrzéséről volt csu-
pán szó, ez volt a minőségellenőrzés kora, előtte azonban a termelés és az ellenőrzés nem vált el egymástól.
A két tevékenység szétválasztása Taylor nevéhez fűződik.
A második szint a minőségszabályozás, amikor az ellenőrzés mellett megjelent a szabályozás. Ezen a szinten
nem volt elég csupán az ellenőrzés, visszacsatolásra is szükség volt, amely lehetővé tette a folyamatokba
való beavatkozást még a hibás termék keletkezése előtt. Ennek a rendszernek az volt a lényege, hogy a gyár-
tási folyamatok meghatározott részein beiktatták a minőség-ellenőrzési pontokat, kiszűrve ezzel a selejtes
termékek gyártását. Ez a megoldás a huszadik század második felében terjed el, elsősorban költségcsökken-
tési célok miatt.
A minőségszabályozást követő szint a minőségbiztosítás, amely olyan tevékenység, amellyel a minőséget a
termékbe/szolgáltatásba tervezzük és építjük. A minőségbiztosítás a rendszerre, a szervezetre vonatkozik.
A minőségügyi rendszer magában foglalja azokat a folyamatokat, eljárásokat, tevékenységeket, eszközöket,
felelősségeket és hatásköröket, amelyek a minőség megvalósításához és biztosításához szükségesek. A ter-
melő folyamatok mellett megjelennek a kiszolgáló, támogató folyamatok is, mint pl. a vevő elégedettségé-
nek elérése a vevővel egyeztetett igények kielégítése révén (lásd szerződés átvizsgálás, megrendelés stb.),
de a munkatársak elégedettsége nem feltétlenül hangsúlyos szempont. A minőségbiztosítás szemléletében
a jó eljárások szabványokba foglalhatók, így a működés tanúsítható. A legismertebb ilyen szabályrendszer
az ISO. Az ISO az International Organization for Standardization rövidítése, amely több mint 100 nemzet
szabványosítási tagszervezeteinek szövetsége és jó néhány nemzetközi szabványért felel. Ezek közül a legis-
mertebb az ISO 9001-es szabvány, amely általános követelményeket fogalmaz meg a szervezetek minőség-
biztosítási rendszerére. A szabvány alkalmazására aspiráló szervezetek e követelmények (mint egy ellenőrző
lista) mentén felkészíthetők, a kialakított szabványos működés pedig független, akkreditált tanúsító szerve-
zetek révén tanúsítható. Az ISO tanúsítás önmagában nem garantálja a relatíve kiváló minőséget, csak az
előre kialakított standardoknak való megfelelést, tehát inkább a betervezett minőségi szint megvalósításá-
nak állandóságáért felel. Ennek ellenére meglehetősen elterjedt az üzleti és közszolgálati szervezetek között
egyaránt. Rangját jelzi, hogy a különböző ISO tanúsítványok meglétét (ezen belül is elsősorban a már említett
ISO 9001-et) gyakran előfeltételként írják elő pályázatoknál, szerződéses kapcsolatokban.
A Teljes Körű Minőségirányítás (Total Quality Management, TQM) vezetési filozófia a múlt század utolsó
negyedében alakult ki, és az összes folyamatot (gyártás, termelés, pénzügy, könyvelés, oktatás stb.) integ-
rálja. Célja, hogy mindenki a vevői megelégedettség eléréséért dolgozzon, a vevő fogalmát kiterjesztve a
belső vevőkre, azaz a munkatársakra is. A TQM nem foglalható szabványba és ezért nem is tanúsíttatható.
A TQM-nek nincs követelményrendszere, vannak azonban fontos alapelvei, mint pl. az ügyfél- és partnerköz-
pontúság, a folyamatos fejlesztés és a munkatársak, alkalmazottak bevonása. Negyedik alapelvként szokták
megjeleníteni a társadalmi méretű tanulásban való részvételt, ami tulajdonképpen a benchmarking tevé-
kenységet jelenti. A TQM filozófián alapszik két szervezeti önértékelési modell, az EFQM és a CAF. Az EFQM
modellt az európai nagyvállalatok által alapított szervezet, az Európai Minőségirányítási Alapítvány hozta
létre, és főként piaci szervezetek alkalmazzák. A CAF (Common Assessment Framework, magyarul: Közös
Értékelési Keretrendszer) az EFQM önértékelési modell közigazgatásra adaptált változata.
4/10/10: Mire ad választ a SWOT analízis és milyen esetekben alkalmazhatjuk sikerrel?

A helyzetelemzés egyik eszköze a SWOT analízis, amely jellemzően a stratégiaalkotás megalapozásához, egy
szervezet elemzéséhez használatos nyitott értékelési eszköz. A helyzetelemzés egyik legegyszerűbb, de – ta-
lán éppen ezért – legközismertebb és egyre szélesebb területen alkalmazott technikája az ún. SWOT-elem-
zés. (SWOT: strenghts – erősségek, weaknesses – gyengeségek, opportunities – lehetőségek, threats – ve-
szélyek.) A SWOT-elemzés segítségével csoportos munkában összegyűjthetők egy eljárás, egy módszer vagy
egy szervezet, esetleg projekt vagy más folyamat legfontosabb jellemzői. Ugyancsak jól alkalmazható vala-
mely rendszer kiépítése során az egyes kulcsterületek kiinduló helyzetének feltárásához és rögzítéséhez, il-
letve helyzetelemezéséhez a változtatások, fejlesztések végrehajtása előtt.
A módszer alkalmazása világos képet adhat, hogy az érdekeltek hogyan vélekednek az értékelendő terület-
ről, kiindulási alapot nyújt a fejlesztések irányának meghatározásához, de alkalmas arra is, hogy az érdekeltek
valós vagy feltételezett véleményeit összegyűjtsük, az elvárásokat megismerjük.
Az elemzésben részt vevők egy négy ablakra osztott táblázatot töltenek ki, amelyben az egyes ablakok az
erősségek, a gyengeségek – (belső tulajdonságok), – valamint a lehetőségek és a veszélyek – (külső kör-
nyezeti elemzés) – felsorolását teszik lehetővé. A résztvevők által kitöltött táblázatok összesítése után sú-
lyozással kiválasztják az egyes mezőkben szereplő tényezők közül a legfontosabbakat. Ezt követően az egyes
mezők közötti kapcsolatok feltárása következik, melynek során kiderül az, hogy az erősségek milyen további
lehetőségek kiaknázását segítik, mely területeken teszik lehetővé a veszélyek elhárítását, illetve a gyengesé-
gek közül melyek azok, amelyek akadályozzák az egyes lehetőségek kiaknázását, valamint a tényleges veszé-
lyek elhárítását.
A SWOT-elemzés előnye, hogy a kijelölt területre könnyen és viszonylag gyorsan elvégezhető, végrehaj-
tása nem igényel előképzettséget. A módszer további előnye, hogy az elemzés során olyan elemek is felbuk-
kanhatnak, amelyek eddig nem tartoztak a szervezet által deklarált és/vagy vállalt célok és értékek közé,
mégis fontos szerepük lehet a továbbiakban. Fontos az ilyen módon tudatosult értékek, elemek, eljárások
összevetése a terület által kitűzött célokkal, értékekkel, eljárásokkal, dokumentumokkal.
Ugyanakkor nagy létszámú csoportban a teljes elemzés elvégzése időigényes tevékenység lehet, amelynek
teljes ideje alatt nehéz fenntartani az érdeklődést és a koncentrációt. Nehézséget jelenthet, hogy a belső
elemzés során – különösen a gyengeségek számbavételekor – nemcsak a terület ilyen jellemzőit gyűjtik ösz-
sze, hanem a terület belső világából kilépve az egész szervezet problémáit fogalmazzák meg a résztvevők.
Az elemzés kezdeti szakaszában gyakran kételkednek a résztvevők az eljárás hasznosságában, úgy vélik, hogy
amúgy is elegendő, általuk már ismert információval rendelkeznek, amelyekhez ilyen módon nem csatlakoz-
nak újak. Fontos hangsúlyozni, ha alapos SWOT-elemzést kívánunk készíteni, a módszer legfontosabb erő-
forrás-szükséglete az, hogy elegendő idő álljon rendelkezésünkre. A munka megszervezéséhez, a csoport
irányításához, az elemzés vezetéséhez és különösen az összegzés elkészítéséhez olyan emberre van szükség,
aki felkészült a szervezetből, továbbá aki az elemzésben gyakorlattal rendelkezik.
Önmagában az analízis elkészítése a szervezetekben nem visz közelebb egy-egy döntés meghozatalához,
ezért érdemes más kiegészítő módszerekkel kombinálni, együtt alkalmazni.
Erősségek Gyengeségek
(Strengths) (Weaknesses)
Belső Olyan dolgok, amelyek nem jól

Pozitív dolgok, amelyek jól mű-
működnek, de lehet rájuk befo-
tényezők ködnek, és lehet rá befolyásunk,
lyásunk, hogy jobb legyen a hely-
hogy még jobban működjenek.
zet.
Lehetőségek Veszélyek
(Opportunities) (Threats)
Külső
Olyan korlátok, negatív tényezők,

körül- Olyan pozitív adottságok, ame-
amelyeket nem tudunk befolyá-
lyeket nem tudunk befolyásolni,
mények solni, és csökkentik a sikerünk
de kedvezőek és rájuk építve ki-
esélyeit, kockázatot jelenthetnek,
használhatjuk az erősségeinket.
ezért tartózkodni kell tőlük.
4/10/11: Mutassa be és jellemezze az interjúkészítés szakaszait az előkészítéstől az összefoglaló készíté-

séig!
Olyan időigényes, nehezen feldolgozható, mégis elkerülhetetlen és hasznos adatgyűjtési módszer, amely-
ben a rendszerek átalakítása előtt beszélgetés során teszünk szert a céljainknak megfelelő ismeretekre, el-
sődleges és másodlagos információkra. Rendszertervezések kezdetén elengedhetetlen, de alkalmas megfi-
gyelések ellenőrzésére vagy más technikákkal végzett vizsgálatok kiegészítésére is. A munkatársak személyes
megkérdezése a szervezési tevékenység egész folyamatát végigkíséri, a szervezők ezáltal nagy mennyiségű,
hasznos és tartalmas információkat kaphatnak a szervezetről, mivel az interjúalanyok azt jól ismerik.
A vizsgálat előkészítő szakaszában el kell dönteni, hogy kik azok a személyek, akik adatokkal, ismeretekkel,
információkkal rendelkeznek a megválaszolandó kérdéskörben. Beszélgetőpartnerként szóba jöhetnek a
szervezet tagjai, de szervezeten kívülálló személyek is. Tisztázni kell az időpontot és a helyszínt (lehetőleg
nyugodt, beszélgetésre alkalmas helyet válasszunk), tegyünk bemutatkozó látogatást, készítsünk vázlatot.
Az előkészítő szakasz része annak eldöntése is, hogy az interjú melyik fajtáját alkalmazzuk.
Az interjú menete: kezdjük rövid bevezető beszélgetéssel, majd a problémák tisztázása következik. A be-
szélgetés során ragaszkodjunk a témához, ne engedjük elkalandozni az interjúalanyt, de szánjunk elegendő
időt a kérdések megválaszolására. A kérdésekre adott válaszokat kritika nélkül fogadjuk, és kerüljük az el-
döntendő kérdéseket. Adjunk lehetőséget a kérdésekre, időnként a beszélgetés közben és a végén foglaljuk
össze a hallottakat, és kérdezzük meg, van-e valami hozzátenni való az addig elhangzottakhoz. Interjú közben
feltétlenül rögzíteni kell az elhangzottakat, közben csak a vázlatos jegyzetelés javasolt. Nem szerencsés azon-
ban a magnós vagy videós adatrögzítés használata, mert ez az interjú őszinteségét, az alany nyíltságát gátol-
hatja.
Az interjúkészítés formái
 Nyílt interjúnak azt a módszert nevezzük, amikor a vizsgált személyek ismerik a beszélgetés célját,
azzal egyetértenek. Ez lehetővé teszi a beszélgetés folyamatos rögzítését.
 A rejtett interjú során kötetlen beszélgetés benyomását kell kelteni a kérdezettben olyan irányított
kérdésekkel, hogy a kérdező az őt érdeklő lehető legtöbb információhoz jusson.
 A strukturált interjúnál a kérdező előre rögzített kérdéseket tesz fel. A módszer előnye a könnyebb
feldolgozhatóság, hátránya viszont, hogy a kérdések körén kívül eső információk rejtve maradnak.
Annak érdekében, hogy ezt a merevséget feloldják a szervezésben, gyakran strukturálatlan vagy csak
részben strukturált interjúkat készítenek.
 Csoportos interjút akkor készítünk, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy az emberek abban a kör-
ben, amelybe tartoznak, hogyan nyilvánítanak véleményt. A csoportos interjúnak fontos eleme a
megkérdezettek közt kibontakozó vita, a különböző szempontok, vélemények érvényre jutása.
 Ezzel szemben az egyéni interjú során egy emberrel beszélgetünk.
Az interjú optimális időtartama kb. 1 óra, amely elegendő a bonyolultabb összefüggések felderítésére is, és
ennyi idő alatt még nem fáradnak el a résztvevők sem.
Az interjúk felvétele után a beszámolók elkészítése, majd a kapott eredmények értelmezése és értékelése
következik. Az interjúkészítés sikere nagymértékben függ a kérdező személyiségétől. Fontos tulajdonságok
a jó kapcsolatteremtő képesség, a megfelelő tájékozottság, a szakmai nyelv ismerete, a türelem és az empá-
tia. Az interjúkészítés alkalmazásának előnye, hogy az interjúalany ismeri a szervezetet, a munkatársakat,
így tartalmas válaszokat tud adni. Hátránya, hogy a megkérdezett személy érzelmei, személyes kapcsolatai
befolyásolhatják a válaszokat, és torzíthatják a kérdezőben kialakuló képet.
4/10/12: Ismertesse az interjú típusait, valamint az alkalmazás előnyeit és hátrányait!
Nyílt interjúnak azt a módszert nevezzük, amikor a vizsgált személyek ismerik a beszélgetés célját, azzal
egyetértenek. Ez lehetővé teszi a beszélgetés folyamatos rögzítését.
A rejtett interjú során kötetlen beszélgetés benyomását kell kelteni a kérdezettben olyan irányított kérdé-
sekkel, hogy a kérdező az őt érdeklő lehető legtöbb információhoz jusson.
A strukturált interjúnál a kérdező előre rögzített kérdéseket tesz fel. A módszer előnye a könnyebb feldol-
gozhatóság, hátránya viszont, hogy a kérdések körén kívül eső információk rejtve maradnak. Annak érdeké-
ben, hogy ezt a merevséget feloldják a szervezésben, gyakran strukturálatlan vagy csak részben strukturált
interjúkat készítenek.
Csoportos interjút akkor készítünk, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy az emberek abban a körben,
amelybe tartoznak, hogyan nyilvánítanak véleményt. A csoportos interjúnak fontos eleme a megkérdezettek
közt kibontakozó vita, a különböző szempontok, vélemények érvényre jutása. Ezzel szemben az egyéni in-
terjú során egy emberrel beszélgetünk. Az interjú optimális időtartama kb. 1 óra, amely elegendő a bonyo-
lultabb összefüggések felderítésére is, és ennyi idő alatt még nem fáradnak el a résztvevők sem. Az interjúk
felvétele után a beszámolók elkészítése, majd a kapott eredmények értelmezése és értékelése következik.
Az interjúkészítés sikere nagymértékben függ a kérdező személyiségétől. Fontos tulajdonságok a jó kapcso-
latteremtő képesség, a megfelelő tájékozottság, a szakmai nyelv ismerete, a türelem és az empátia.
Az interjúkészítés alkalmazásának előnye, hogy az interjúalany ismeri a szervezetet, a munkatársakat, így

tartalmas válaszokat tud adni.
Hátránya, hogy a megkérdezett személy érzelmei, személyes kapcsolatai befolyásolhatják a válaszokat, és
torzíthatják a kérdezőben kialakuló képet.
4/10/13: Ismertesse a csoport fogalmát és a csoportfejlődés lépeseit!
A csoport minden mástól jól megkülönböztethető egység, amely két vagy több személyből áll, s közös cé-
lok és érdekek, normarendszer és szabályok alapján működik. A csoport fogalmát Kurt Lewin a következő-
képpen határozta meg: a csoport lényege nem a tagok hasonlósága vagy különbözősége, hanem kölcsönha-
tása, egymástól való függése. Egy csoportot dinamikus egészként jellemezhetünk, ami azt jelenti, hogy bár-
mely részletének állapotváltozása valamennyi többi részlet állapotát is megváltoztatja. A tagok kölcsönhatá-
sának fokát tekintve a kis csoportokban a laza tömegszerű állapottól a sűrű összetartozásig minden változat
megtalálható. Attól függően, hogy a csoportok milyen tevékenységeket látnak el, valamint milyen egyedi
jellemzőkkel rendelkeznek, több típust is megkülönböztethetünk. Tuckman (1965) modellje szerint a cso-
portok négy fejlődési szakaszon mennek keresztül:
Alakulás – erre a szakaszra leginkább a bizonytalanság jellemző. A csoporttagok még nem ismerik egymást,
nincs tisztázva a csoport célja, működésének szabályai, a csoportszerepek, köztük a vezető szerepe kialaku-
latlan. A legfontosabb kérdés: ki vagyok én, kivel kerültem egy csoportba, mi a csoport célja? A szakasz vé-
gére kialakul a „mi” érzés, a tagok kezdik magukat a csoport részének tekinteni.
Viharzás – ennek jellemzője a konfliktusok kialakulása. A csoporttagok keresik helyüket a csoportban, ellen-
állnak a mások által rájuk erőltetett szerepelvárásoknak, és versengenek azokért a szerepekért, amelyeket
maguknak elképzeltek, s amelyek tetszenek nekik. Ebben a fázisban választódik ki a csoport formális és in-
formális vezetője. A legfontosabb kérdés: hol van a helyem a csoportban? A szakasz végére többé-kevésbé
kialakulnak a csoportszerepek és ennek következtében a csoport struktúrája is.
Normázás – jellemzője a személyközi kapcsolatok szorosabbá válása, valamint az, hogy kialakul a közösen
elfogadott normarendszer. Egyeztetésre kerül a csoportot alkotó egyének értékrendje, kialakul a közös
valóságkép, az összetartozás érzése. A központi kérdés: hogyan működjünk? A szakasz végére mindenki ér-
zékeli a tőle elvárt magatartást és teljesítményt.
Működés – jellemzője, hogy mindenki a csoport céljának elérésére, a feladatra koncentrál. Ebben a sza-
kaszban valósul meg az igazi csapatmunka. A közösen elért eredmények tovább mélyítik a személyközi kap-
csolatokat és az összetartozás érzését. A központi kérdés: mit csináljunk? A működés szakasza egy szerve-
zetben hosszú ideig fennmaradhat, azonban gyakran a csoporttagok összetételének változásával vagy a cso-
port feladatának változása következtében újra visszaléphet a csoportfejlődés egy alacsonyabb lépcsőfokára.
Egy csoportnak a csoportfejlődés szakaszain végig kell menni, és a csoporttagok energiája az első három
szakaszban a társas kapcsolatokra, viszonyokra irányul, csak ezt követően tudnak a feladatra koncentrálni.
A csoport céljainak elérését követően, – amikor befejezte feladatát, amely életre hívta –, elhal, felbomlik.
A megszűnés esetén – sikeres csoportműködésnél – az elhalás utóhatásai észlelhetők a csoporttagok visel-
kedésében (hiányérzet, további barátság igényének megjelenése).
4/10/14: Ismertesse a csoport méretére vonatkozó megfontolásokat és a jellemző csoportszerepeket!
A csoportok fontos jellemzője azok nagysága. Erről azért fontos beszélnünk, mert a csoport nagysága meg-
határozza azt, hogy a tagok hogyan dolgoznak bennük, milyen gyakran kerülnek konfliktushelyzetbe, képe-
sek-e és milyen gyorsasággal konszenzust kötni, vagy mennyire tudnak hatékonyan együtt dolgozni. Isme-
rünk kétfős csoportokat (diádok), háromfős csoportokat (triádok), valamint ennél nagyobb kiscsoportokat
5-7 fővel, illetve nagycsoportokat. A 20 fő feletti nagycsoport nehezen koordinálható, a munka megszer-
vezése is bonyolultabb ilyen méreteknél. A csoportok kialakulásával és működésével, valamint a csoportta-
gok csoporton belül ellátott szerepeivel több kutató is foglalkozott. Meredith Belbin többek között arra vo-
natkozóan végzett vizsgálatokat, hogyan kell összeállítani egy csoportot. Egy vállalatvezetési játékban, vala-
mint ún. teamopoly játékban mint szimulációs kísérletben versenyeztetett csoportokat. Létrehozott ún. ve-
gyes csoportokat, eltérő karakterekkel, valamint egy, kizárólag kiváló képességű személyekből álló intelligens
csoportot, amelyet Apolló csoportnak nevezett el. Az Apolló csoportba csak olyanok kerülhettek bele, akik
magas pontszámot értek el az intelligenciateszten. Sőt, a csoportkísérlet irányítói szerették volna, ha ez a
csoport győz. Mindennek ellenére a csoport az utolsó helyen végzett. Kiderült, hogy a nagyon intelligens
tagokból álló csoport nehezen irányítható, hajlamos a meddő vitára, a döntéshozatalban pedig nehézkes
dominancia jellemezte a tagokat, akik nem voltak képesek az együttműködésre. Az ilyen csoport tagjainak
ideje azzal telt, hogy egymást próbálták meggyőzni saját igazukról, számos feladatot nem hajtottak végre,
végül aztán utolsónak kerültek ki a játékból, amiért természetesen egymást hibáztatták. A szupercsapat a
kísérletet végzők számára csalódást okozott. Az Apolló team tagjai fejlett kritikai érzékkel rendelkeznek, ma-
gas intellektussal bírnak, de destruktívak, ezért csökkentik a csoport hatékonyságát. Hiába rendelkeznek fej-
lett elemző képességgel, mégsem feltétlenül kreatívak. Ha mégis vannak jó ötleteik, a megvalósításig már
nem jutnak el. A jelenséget Apolló szindrómaként határozta meg. A homogén csoportok sem értek el jó ered-
ményeket, ugyanakkor az eltérő karaktereket tartalmazó vegyes csoportok jól teljesítettek, mozgalmasak
voltak a feladatok ellátásában, a szerepmegosztásban és a megoldásokban sokszínűséget mutattak.
Belbin tulajdonképpeni munkája ezt követően kezdődött. Olyan személyiségtípusokat keresett, akik kiegé-
szítik egymást, irányíthatók, és ezáltal sikeresebbek a többieknél. Receptet akart alkotni az eredményes cso-
portépítés érdekében. A kutatások révén kiderült, hogy van olyan team-szerep, mely minden sikeres csa-
patban felbukkan. Ilyenek a vállalatépítő, elnök, serkentő, ötletgyártó, forrásfeltáró, helyzetértékelő, csa-
patjátékos, megvalósító. Amennyiben a csoportban ezek a szerepek megtalálhatók, úgy a csoport valószí-
nűleg eredményes működést produkál. A következőkben a csoportos alkotótechnikák ismertetése során
gyakran speciális, csak egy-egy probléma megoldására létrehozott alkalmi csoportokat feltételezünk, így a
fenti csoportjellemzők közül nem mindegyik alkalmazható.
4/10/15: Sorolja fel milyen csoporttípusokat ismer, határozza meg egy-egy mondatban azok jellemzőit!
Döntéshozó: feladata a probléma és a nézeteltérések megoldása, új ötletek kigondolása → előnye, hogy az

érintettek által elfogadható döntések születnek
Problémamegoldó: információk gyűjtése, jelentések tanulmányozása, megoldások elemzése → pl.: ad hoc

munkabizottságok
Alkotó: új gondolatok születése – tudományos kutatók, reklámszakemberek, filmproducerek stb.
Formális: hierarchiája, munkamegosztása, célrendszere és szabályozottsága van
Informális: az egyéni szükségletek alapján jön létre, önkéntes tagsággal, közös érdekek, értékek és szükség-
letek alapján
Állandó vagy ideiglenes: szervezetekben osztályok, szervezeti egységek vagy ideiglenes bizottságok, testü-
letek, projekt teamek
Elsődleges/másodlagos: Attól függően, hogy az egyén társadalmi lénnyé válása szempontjából hogyan van
jelen. Elsődleges csoport a család azok számára, akik családban nőnek fel. A másodlagos csoportok az embert
abban segítik, hogy társadalmi lénnyé váljon.
4/10/16: Mutassa be a csoportos szellemi alkotótechnikák közül a 635 módszer lényegét, ismertesse az
alkalmazásának előnyeit, hátrányait!
A 635 módszer alkalmazásakor a probléma bemutatása és elemzése után létrehozunk egy 6 fős csoportot
(innen az elnevezés 6-os száma), akik kézhez kapják a kérdéseket. Minden résztvevő ugyanarra a kérdésre –
ötletgyűjtő lapon – három-három ötletet vagy megoldási javaslatot ír rövid, szabatos fogalmazással (innen
a 3-as szám). Az első forduló lebonyolításának időszükséglete általában öt perc. A következő fordulókban
ezeket a papírlapokat a felírt ötletekkel együtt továbbadják a csoport többi résztvevőjének. Egy-egy forduló-
ban a kapott ötletek, megoldási javaslatok továbbfejlesztésére, kiegészítésére vagy újak leírására fordulón-
ként maximum 1-2 perc időtöbblet szükséges. A munka akkor fejeződik be, amikor valamennyi csoporttag
valamennyi papírlapja eljutott a másik öthöz (innen az 5-ös szám), illetve visszajutott mindenkihez az általa
megkezdett papírlap. Ezzel a módszerrel 90 (6x3x5) ötlethez, megoldási javaslathoz juthatunk viszonylag
rövid idő, maximum 35 perc alatt.
A 635 módszer alkalmazásának
A szóbeliségnél leírt problémákat az Az írásbeliség csökkentheti az ötletek

írásbeli módszer javarészt kiküszö- eredetiségét
böli
A team következetesen fejleszti to- Nem mindenki tudja magát írásban jól
vább az ötleteket kifejezni
Aktív részvételre ösztönöz Írásbeliségnél alacsonyabb a motiváltság
Szabatos, tömör megfogalmazás
Megőrzi az egyéni hozzájárulást
4/10/17: Ismertesse a csoportos szellemi alkotótechnikák közül a 635 módszer és a Philips 66 módszer
előnyeit és hátrányait!
A 635 módszer alkalmazásának
A szóbeliségnél leírt problémákat az Az írásbeliség csökkentheti az ötletek

írásbeli módszer javarészt kiküszö- eredetiségét
böli
A team következetesen fejleszti to- Nem mindenki tudja magát írásban jól
vább az ötleteket kifejezni
Aktív részvételre ösztönöz Írásbeliségnél alacsonyabb a motiváltság
Szabatos, tömör megfogalmazás
Megőrzi az egyéni hozzájárulást
A 635 módszer alkalmazásakor a probléma bemutatása és elemzése után létrehozunk egy 6 fős csoportot
(innen az elnevezés 6-os száma), akik kézhez kapják a kérdéseket. Minden résztvevő ugyanarra a kérdésre –
ötletgyűjtő lapon – három-három ötletet vagy megoldási javaslatot ír rövid, szabatos fogalmazással (innen
a 3-as szám). Az első forduló lebonyolításának időszükséglete általában öt perc. A következő fordulókban
ezeket a papírlapokat a felírt ötletekkel együtt továbbadják a csoport többi résztvevőjének. Egy-egy forduló-
ban a kapott ötletek, megoldási javaslatok továbbfejlesztésére, kiegészítésére vagy újak leírására fordulón-
ként maximum 1-2 perc időtöbblet szükséges. A munka akkor fejeződik be, amikor valamennyi csoporttag
valamennyi papírlapja eljutott a másik öthöz (innen az 5-ös szám), illetve visszajutott mindenkihez az általa
megkezdett papírlap. Ezzel a módszerrel 90 (6x3x5) ötlethez, megoldási javaslathoz juthatunk viszonylag
rövid idő, maximum 35 perc alatt.
A Philips 66 módszer alkalmazásának

A szóbeli és írásbeli alkotás kombiná- Egyes személyek dominánssá válhatnak

lása
Átgondoltabb, megalapozottabb ja- Ha egyes tagok nem kedvelik egymást,

vaslatok az negatívan hat a munkára
Kiküszöböli az elhamarkodott véle- Egyes csendes kreatív tagok visszahú-

ményt zódhatnak
A csoportok összetételének változta- Unalmassá válhat egy idő után ugyanan-

tása is serkentő hatású nak a problémakörnek az újabb és újabb
megvitatása
A rövid idő és a párhuzamosan több

csoport serkenti a kreativitást
Az ötlet és a megoldáskeresés össze-

kapcsolódik
A Philips 66 módszer: A módszert – ahogyan azt a neve is mutatja – a Philips cégnél vezették be, melynek a
végrehajtása a következő: Több hatfős munkacsoportra bontunk egy nagycsoportot. A munkacsoportok
ugyanarra a pontosan meghatározott kérdésre keresnek 6 perces beszélgetés után megoldást. A 6-os cso-
portban – szemben a korábbi módszerekkel – az ötleteket megvitatják, tehát az ötletkeresést és az ötletér-
tékelést összekötik. Ezt követően a csoport egyik tagja a vita eredményét tömör, rövid címsorokba foglaltan
egy papírlapra írja, és átadja kiértékelésre a moderátornak. A következő lépésben a kiértékelt gondolatokat
és elképzeléseket a csoportokkal egyidejűleg ismertetik. A csoportok egymás közötti ötletcseréje után az
eredeti csoportok tagjaitól eltérő, új összetételű csoportok alakulnak ugyanabból a nagycsoportból, és új-
ból 6 percre hatan (innen a 66 módszer elnevezés) összeülnek, és továbbfejlesztik az ismertetett gondola-
tokat, vagy újakat vetnek fel és vitatnak meg. A folyamat további lépései az előzőek szerint ismétlődnek.
A csoportok tevékenysége valamennyi megoldási tényező (változat) felszínre hozásával ér véget, illetve ak-
kor fejeződik be, ha a csoportok az új gondolatokból kifogytak.
4/10/18: Határozza meg, hogy mely tényezők érvényre juttatásától válik a közszolgálaton belül folyó em-
beri erőforrás gazdálkodás is stratégiai alapúvá és ezek milyen jellemzőkkel írhatók le!
A „Közszolgálati humán tükör 2013” című kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a magyar köz-
szolgálatra általánosságban jellemző emberierőforrás-gazdálkodás a személyzeti adminisztráció és az
emberierőforrás-menedzsment „határvidékén” helyezkedik el. A Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési
Program, valamint az ennek folytatására életre hívott, Közigazgatás- és Közszolgáltatás Fejlesztési Stratégia
(2014‒2020), a stratégiai emberierőforrás-menedzsmentre jellemző állapotot kívánja a közszektorban foko-
zatosan kiépíteni. A megvalósítás jogi keretét, a végrehajtás feladat- és ütemtervét, az új életpálya beveze-
téséről szóló 1846/2014. (XII. 30.) Korm. határozattal hirdették ki. Ennek a jelentős minőségi előrelépést
feltételező hosszú távú célnak az elérése érdekében dolgozták ki a stratégiai alapú, integrált
emberierőforrás-gazdálkodás közszolgálati rendszermodelljét, amely megfelelő alapot, illetve elméleti hát-
teret biztosít a közszolgálaton belül folyó emberierőforrás-gazdálkodás megújításához (a rendszermodell fo-
lyamatábráját lásd az 1. ábrán). A rendszermodell felsorakoztatja mindazon – legfontosabbnak ítélt – külső
(hazai, illetve nemzetközi) kihívásokat, belső (a közszolgálatra jellemző) környezeti hatásokat és az adott
szervezet versenyképességét befolyásoló tényezőket, amelyek keretbe foglalják a közszolgálat működésének
egészét, így a területen folyó emberierőforrás-gazdálkodást is. A kiemelt elemekkel egyaránt számolni kell a
szervezeti szintű stratégia tervezésénél, az ehhez igazodó humánstratégia, humánpolitika kialakításánál, az
emberierőforrás-gazdálkodás alapfeladatának ellátásánál, a stratégiai, az operatív és az adminisztratív jel-
legű tevékenységek humán folyamatokba szervezett megoldásánál.
Az emberierőforrás-gazdálkodás alapfeladata, célja, hogy – a munkáltatói jogkört gyakorló vezetők irányítá-

sával, hathatós közreműködésével – összhangot teremtsen egyrészről az elvégzendő feladatok, az ezekhez
rendelt elvárások, követelmények, a teljesített munkáért járó ellenszolgáltatások (ösztönzés), másrészről a
jelzett kihívásoknak leginkább megfelelni képes, felkészült, az elvárt kompetenciakészlettel rendelkező, ma-
gas teljesítmény nyújtására kész, kellően motivált és elkötelezett személyi állomány biztosítása között. Ezt a
személyi állományt a kérdéses szervezet által igényelt számban, összetételben, helyen és időben kell fo-
lyamatosan biztosítani, a felvettek közszolgálati életpályáját a leghatékonyabban menedzselni (előmenetel,
utánpótlás, karrier, fejlesztés, ösztönzés, sokrétű szolgáltatások, megfelelő munkakörülmények stb.), és ezek
eredményeként az arra érdemeseket a rendszerben megtartani. A vázolt alapfeladatnak akkor lehet eleget
tenni, ha egyértelműen meghatározottak a munkakörök (munkaköri leírások, munkaköri specifikációk által),
az érintett szervezeteknél rendszeresített munkakörökből összeáll a közszolgálat munkaköri katasztere, és
az itt szereplő – közel egyező tartalmú – munkakörökből olyan „munkakörcsaládok” épülnek fel, amelyek a
közszolgálaton belüli életpályáknak tartalmat, célt adó (szakértői, specialista, vezetői) karrierutakba rendez-
hetők. Ezek a karrierutak – az egyéb szükséges feltételek megteremtése esetén – a vertikális és a horizontális
mozgások, a mobilitás, az átjárás lehetőségét is biztosítani tudják a személyi állomány számára. A rendszer-
modell gerincét hat humán folyamat (stratégiai tervezés és rendszerfejlesztés, emberierőforrás-áramlás és -
fejlesztés [közszolgálati életpálya-menedzsment], teljesítménymenedzsment, ösztönzésmenedzsment
[kompenzáció, javadalmazás], személyügyi szolgáltatások és tevékenységek [személyügyi, munkaügyi, hu-
mánigazgatási]) és az ezekhez tartozó összesen közel száz humán funkció alkotja. Az egyes humán folyama-
tokhoz azokat a humán funkciókat lehet besorolni, amelyek tartalmukat, feladatellátásukat, szabályozási
környezetüket, belső szakmai logikájukat és a működtetésük révén remélt eredményeket alapul véve össze-
kapcsolhatók. Amíg a humán folyamatok állandónak tekinthetők, addig az azokat felépítő humán funkciók ‒
attól függően, hogy hol, mikor, milyen jogi, gazdasági, politikai, társadalmi stb. kontextusban, milyen jövőkép
és stratégiai elképzelések megvalósítása céljából alkalmazzák azokat ‒ folyamatosan változhatnak, megszűn-
hetnek vagy újként a rendszer részévé válhatnak. A humán folyamatok – teljes körű kiépítésüket és optimális
működtetésüket feltételezve – olyan integrált rendszert alkotnak, ahol a kérdéses elemek mátrixszerű, dina-
mikus kapcsolatban vannak egymással, a szervezeten belüli szakmai és egyéb funkcionális szakterületekkel,
továbbá a közszolgálati menedzsmenthez tartozó – korábban bemutatott – átfogó menedzsmenttevékeny-
ségekkel. Az integrált rendszerműködés megvalósítása azért szükséges, mert a jelenlegi helyzetre jellemző
túlbürokratizált, túladminisztrált, túlszabályozott, „szigetszerűen” végzett feladatteljesítésből általában ala-
csony hatásfokú munkavégzésre lehet számítani.
Ezért kiemelt cél, hogy a közszolgálat át tudjon lépni abba a – kormányzati stratégiai tervekben meghatáro-
zott – állapotba, amikor az egyes humán folyamatok és humán funkciók egymás hatását felerősítve képesek
a köz szolgálata érdekében az adott szervezet feladatellátásának támogatására, stratégiai alapú, törvényes,
eredményes, költséghatékony és egyben megfelelő hatásfokot elérő, hozzáadott értéket biztosító, proak-
tívan végzett, a versenyképességet növelő emberierőforrás-gazdálkodásra. A rendszermodell következetes
alkalmazásával, valamint az ehhez igazodó jogi környezet kialakításával a végső eredmény akkor valósul meg,
ha – egyebek mellett az emberierőforrás-gazdálkodásnak is köszönhetően – az érintett szervezetek úgy érik
el azt a szintű szervezeti teljesítményt, amelyet elvárnak tőlük, hogy mindeközben a személyi állomány is
sikeresnek, elégedettnek érezheti magát. Magyarán mondva a szervezeti és az egyéni érdekek összhangját,
a szervezeten belüli bizalmat sikerül folyamatosan fenntartani, illetve ‒ ha lehet ‒ tovább javítani.
Ehhez:
 összehangolt belső tevékenységre, szoros együttműködésre,
 nyitott kommunikációra és információáramlásra,

 valamennyi (külső és belső) érintett (stakeholder) hatékony kapcsolatára,
 a szervezeti tanulás megvalósítására,
 a változások elfogadására,
 a szervezeti kultúra fejlesztésére,
 a mindenkori helyzethez igazodó vezetésre,
 a felhatalmazás (empowerment) szélesebb körű alkalmazására van minimálisan szükség.
A stratégiai alapú, integrált emberierőforrás-gazdálkodás közszolgálati rendszermodelljének fokozatos ki-

építése a közigazgatás (államigazgatás, önkormányzati igazgatás), a rendvédelem és a honvédelem terü-
letén – az egyes életpályamodellek bevezetésével egyetemben – valósul meg. A fejezetben tárgyalt kérdé-
seket elsődlegesen a közigazgatás szemszögéből vizsgáljuk.
A stratégiai alapú, integrált emberi erőforrás gazdálkodás

közszolgálati rendszermodellje
A KÜLSŐ KÖRNYEZETI KIHÍVÁSOK
Globalizáció, válság,
Társadalom, politika, Jogrend és A külső érintettek, Külső érdekegyeztetés,
makrogazdaság,
kultúra, technológia szabályozás stakeholder egyensúlya munkaügyi kapcsolatok
munkaerőpiac
Szervezeti stratégia
Munkafeladatok, elvárások, H
követelmények, U Szervezeti
ellenszolgáltatások, M teljesítmény
A E
Á 1. Stratégiai tervezés és rendszerfejlesztés
L ösztönzés
N (humánstratégia, stratégiai választások) R
A E
2. Munkavégzési rendszerek
P D
F 3. Emberi erőforrás áramlás és fejlesztés
F Munkakörök
O M
+
E Munkaköri kataszter (közszolgálati életpálya-menedzsment)
L 4. Teljesítménymenedzsment É
L Munkakörcsaládok N
Y 5. Ösztönzésmenedzsment (kompenzáció és
A Karrierutak
A Y
D javadalmazás) Az egyén
M E
A 6. Személyügyi szolgáltatások és tevékenységek sikeressége
Személyi állomány A K
T (személyzeti, munkaügyi, humánigazgatási)
motivációja, T
kompetenciakészlete, O
lojalitása K
A szervezet működési A személyi állomány A szervezet belüli bizalom

A szervezet struktúrája, kultúrája,
folyamatai, feladatai, összetétele,
irányítási rendszere, költséghatékony információáramlás, kommunikáció,
eljárásrendje, belső elkötelezettsége, kapcsolatrendszer és érdekegyeztetés
működése, szervezeti tanulás
szabályozása lojalitása
A BELSŐ KÖRNYEZET HATÁSAI, A SZEVEZET VERSENYKÉPESSÉGEI
4/10/19: Mutassa be a közszolgálatból való tervezhető kiáramlás jogi eszköztárát!

A közszolgálatból való kiáramlás kezelése alapvetően kétféle követelményt támaszt a közigazgatási szervvel
szemben. Egyrészt terveznie, előre jeleznie és értékelnie kell személyi állományának várható kiáramlási
folyamatát, például, hogy miként alakulnak a nyugdíjazások, milyen irányt vesz a fluktuáció, különösen, ha
olyan jogszabályok lépnek életbe, amelyek megváltoztatják a jövedelmi viszonyokat. Másrészt el kell látnia
a jogviszony megszűnésével, megszüntetésével kapcsolatos feladatokat, amelyeknek csak egy része a
munkáltatói intézkedések meghozatala, idetartoznak még egyéb, jogon kívüli HR-feladatok is, például a
gondoskodó elbocsátással, a kilépési (exit) interjúkkal és a nyugdíjasgondozással kapcsolatos teendők.
A munkaerő kiáramlását, elvándorlását leginkább a személyi állomány korösszetétele, illetve a közigazgatás

és a közigazgatási szerv munkaerőpiaci versenyképessége határozza meg. A magyar közigazgatás ‒ hason-
lóan más európai országokéhoz – már évek óta küzd a személyi állomány elöregedésének problémájával, de
nehézséget okoz a középgeneráció pótlása is. Mindkét probléma orvoslása nagymértékben függ attól, hogy
a közigazgatás mennyire képes vonzóvá válni a fiatalok számára. Ebben döntő szerepet játszik, hogy a köz-
igazgatásnak miként alakul a munkaerőpiaci versenyképessége, tud-e olyan munkavégzési feltételeket nyúj-
tani, amelyek alapján a tehetséges, magasan képzett szakemberek a közszolgálatot választják élethivatásuk-
nak. A kiáramlás tervezésének ezért össze kell kapcsolódnia az utánpótlás tervezésével, hogy a felkészült és
elkötelezett munkaerő a szükséges helyen, kellő időben és elegendő mennyiségben álljon a közigazgatási
szerv rendelkezésére. A hosszú távú tervezést azonban esetenként központilag elrendelt létszámleépítések,
feladatátrendeződések, szervezeti átalakítások akadályozhatják. A kiáramlás csak bizonyos jogviszony meg-
szűnési, -megszüntetési esetekben tervezhető. Ezek egy része a munkáltató szervezetének, feladatrendsze-
rének változásaival, másik része a közszolgálati tisztviselő személyével függ össze.
Kiáramlás a közszolgálatból,
a kiáramlás jogi eszközei
Eljárás jogviszony megszűnés és megszűntetés esetén
HR menedzsment technikák: gondoskodó elbocsátás, exit interjú,

után-követés, fluktuációelemzés, nyugdíjas gondozás
A) A közigazgatási szerv szervezetével, feladataival összefüggő jogviszony megszűnési, -megszüntetési ese-

tek A közigazgatás szervezetrendszerének átalakítása során gyakran szűnnek meg, jönnek létre vagy alakul-
nak át szervek. A szervezetrendszer átalakításának következtében csaknem húsz év alatt egyharmadára csök-
kent az államigazgatási szervek száma, s a folyamat intenzitása inkább erősödött az utóbbi években, mintsem
gyengült volna, ezért a jövőben is reálisan számolni kell a szervezeti változásokkal. A szervezeti változásokkal
összefüggésben törvény erejénél fogva szűnhet meg a jogviszony, vagy a közigazgatási szerv felmentéssel
szüntetheti meg azt.
Törvény erejénél fogva szűnik meg a jogviszony a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával, valamint a
közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnésével. Bár fő szabályként – összhangban az életpályamodell
„élethosszig tartó hivatás” elvével – a kinevezés határozatlan időre szól, a törvény bizonyos esetekben lehe-
tővé teszi a rugalmas, határozott ideig tartó foglalkoztatást. Ennek megfelelően tartósan távol lévő kormány-
tisztviselő helyettesítése céljából vagy esetenként szükségessé váló feladat elvégzésére, illetve tartós kül-
szolgálat ellátására határozott időre is létesíthető kormányzati, illetve közszolgálati jogviszony. Ennek kö-
szönhetően a határozott idejű kinevezés a tervszerű munkaerő-gazdálkodás lényeges eszköze, s szorosan
összekapcsolódik az időszakos munkaerő-utánpótlás, valamint a feladatarányos létszámgazdálkodás terve-
zésével. A határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony időtartamát naptárilag vagy más alkalmas mó-
don ‒ így különösen meghatározott munka elvégzéséhez, feladat ellátásához vagy esemény bekövetkeztéhez
kötődően ‒ kell meghatározni. Az időtartam elteltével, illetve a munka elvégzésével, az esemény bekövet-
keztével a jogviszony törvény erejénél fogva megszűnik. Fontos garanciális szabály, hogy a kormányzati
szolgálati jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni, ha a határozott időre történő kinevezés nem felel
meg a törvényi feltételeknek. A határozott időre kinevezett kormánytisztviselőt be kell sorolni, illetményét
ez alapján meg kell állapítani, de ha a kinevezés időtartama az egy évet nem haladja meg, a közszolgálati
tisztviselő előmenetelére törvényi rendelkezéseket nem kell alkalmazni.
Törvény erejénél fogva szűnik meg a kormányzati, illetve közszolgálati jogviszony akkor is, ha a közigazga-
tási szerv jogutód nélkül megszűnik. Bár nincs szükség külön munkáltatói intézkedésre a jogviszony meg-
szüntetéséhez, a járandóság szempontjából ezt az esetet mégis kvázi felmentésnek tekinti a törvény, mivel
a közszolgálati tisztviselő részére annak megfelelő összeget kell kifizetni, amely a felmentése esetén a mun-
kavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó illetményének felel meg, kivéve, ha felmentés esetén a
munkavégzés alóli mentesítés időtartamára a kormánytisztviselő illetményre nem lenne jogosult. A közszol-
gálati tisztviselőt ugyanúgy végkielégítés illeti meg, mintha felmentették volna, s a felmentéshez hasonlóan
a jogutód nélkül megszüntetett szerv közszolgálati tisztviselőit – ide nem értve a vezetőket – tartalékállo-
mányba kell helyezni a felmentési idővel azonos időtartamra. Ezzel kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket
a szervet felügyelő államigazgatási szerv hoz.
A szervezeti változások azonban csak igen ritkán vezetnek jogutód nélküli megszűnéshez. Ha meg is szűnik a
közigazgatási szerv, ez leggyakrabban jogutódlással történik. Ha a szervezeti változások nem érintik a szerv
önállóságát, akkor a személyi állomány esetleges kiáramlásának jogi formája a felmentés. Erre akkor kerül-
het sor, ha
 az Országgyűlés, a kormány, a költségvetési fejezetet irányító szerv vagy a közigazgatási szerv

vezetőjének döntése alapján a hivatali szervezetben létszámcsökkentést kellett végrehajtani,
és emiatt a közszolgálati tisztviselő munkaköre megszűnt;
 megszűnt a közigazgatási szerv azon tevékenysége, amelynek körében a közszolgálati tiszt-

viselőt foglalkoztatták;
 átszervezés következtében a közszolgálati tisztviselő munkaköre megszűnt.
Az említetett esetekben nem kötelező a felmentés, mivel más munkakörben még elképzelhető a közszolgá-
lati tisztviselő továbbfoglalkoztatása a rendelkezésre álló üres álláshelyektől, illetve a tisztviselő képzettsé-
gétől, gyakorlatától, tapasztalatától függően. Nincs ugyan állásfelajánlási kötelezettsége a közigazgatási
szervnek, de a tervszerű létszám- és erőforrás-gazdálkodás megköveteli, hogy ezekben az esetekben feltét-
lenül vizsgálják meg, van-e lehetőség a nem egyszer komoly költségvetési ráfordítással kiképzett munkaerő
más területen vagy másik munkakörben történő megtartására. Amennyiben ez sikerrel jár, a kinevezés mó-
dosításával – a belső erőforrások átcsoportosításának részeként ‒ másik munkakörbe helyezhető a közszol-
gálati tisztviselő a már ismertetett szabályok szerint. A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az
indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie, és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a fel-
mentés indoka valós és okszerű.
B) A közszolgálati tisztviselő személyével összefüggő jogviszony megszűnési, illetve -megszüntetési okok

A közszolgálati tisztviselő személyével összefüggésben leginkább az életkor és az egészségügyi alkalmatlan-
ság miatti jogviszonymegszűnés tervezhető, a munkaerő-utánpótlással együtt. Egy bizonyos életkor betöl-
tése vagy automatikusan vezet a jogviszony megszűnéséhez, vagy felmentési jogcímet teremt. Az előző
esetben a kormányzati, illetve közszolgálati jogviszony törvény erejénél fogva szűnik meg, az utóbbi esetben
a munkáltató felmentéssel köteles megszüntetni a jogviszonyt.
A törvény erejénél fogva történő megszűnéshez vezető okoknak két esetét különböztetjük meg. Az első
esetben a törvény által meghatározott életkor betöltése mindenképpen a jogviszony megszűnéséhez ve-
zet. Ez a hetvenedik életév elérésével következik be. Kivételesen azonban az életkori korlát alól a minisz-
terelnök felmentést adhat, ha a kormánytisztviselői kinevezés a külszolgálathoz kapcsolódó képviselet-ve-
zetői megbízáshoz szükséges. A második esetben a törvényben meghatározott életkor betöltése nem fel-
tétlenül eredményezi valamennyi közszolgálati tisztviselői munkakör tekintetében a jogviszony megszű-
nését, hanem szabályozott eljárás keretében lehetőség van a jogviszony fenntartására. Ez azt jelenti, hogy
bár a törvény alapján bekövetkezhet a kormányzati, illetve közszolgálati jogviszony megszűnése, ha a köz-
szolgálati tisztviselő a társadalombiztosítási szabályok alapján az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és az
öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, de erre csak abban az esetben kerül sor, ha
hivatali érdek alapján a munkáltató a jogviszonyt nem tartja fenn. Ehhez arra van szükség, hogy a közszolgá-
lati tisztviselő írásbeli kérelmet nyújtson be munkáltatójához jogviszonyának fenntartása iránt a rá irányadó
öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének napját megelőző harmadik hónap utolsó napjáig. Ha ezt elmulasztja,
igazolás benyújtásának nincs helye, s ebben az esetben jogviszonya annak a hónapnak az utolsó napján szű-
nik meg, amikor a kormánytisztviselő a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és az öregségi teljes
nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte. Kormánytisztviselők esetében a jogviszony fenntartásához
szükség van még a kormány egyetértésére is. A felmentéssel történő megszüntetés alapulhat az öregségi
nyugdíjra való jogosultság, illetve – nők esetében ‒ a negyven év nyugdíjjogosultsági idő megszerzésén. A
kettő közötti lényeges különbség – a jogviszony megszüntetése és a munkaerő-utánpótlás tervezése szem-
pontjából ‒, hogy az előző esetben nem kötelező a felmentés, bár a munkáltató a határozatlan időtartamú
jogviszonyt felmentéssel bármikor megszüntetheti indokolás nélkül, mivel a közszolgálati tisztviselő nyugdí-
jasnak minősül, míg az utóbbi esetben a közszolgálati tisztviselő kérelmére a jogviszonyt felmentéssel meg
kell szüntetni. Az öregségi nyugdíjra való jogosultság nemcsak jogviszony megszűnési és -megszüntetési ok,
hanem a jogviszony létesítését kizáró ok is egyben. Tudatos és tervezett belső munkaerő-gazdálkodást fel-
tételez az egészségügyi okból bekövetkezett alkalmatlanság kezelése is. Ebben az esetben ugyanis a munkál-
tatónak felmentéssel meg kell szüntetnie a kormányzati, illetve közszolgálati jogviszonyt, de ezt csak azzal a
feltétellel teheti meg, ha a közszolgálati tisztviselő továbbfoglalkoztatása a hivatali szervezetben egy olyan
másik munkakörben sem oldható meg, amely a közszolgálati tisztviselő képzettségének, besorolásának és
egészségi állapotának megfelelő lenne. Ez azt feltételezi, hogy a munkáltató megvizsgálja a betöltetlen mun-
kaköröket, s ha ezek között van felajánlható, akkor a munkakör módosítását javasolja a közszolgálati tisztvi-
selőnek. Ha a felajánlott munkakört a tisztviselő nem fogadja el, a jogviszonyt felmentéssel meg kell szün-
tetni.
C) A felmentés, végkielégítés szabályai Bizonyos esetekben a törvény felmentési védelemben részesíti a

közszolgálati tisztviselőt. A védelemnek két fajtája különböztethető meg. Az egyik szigorúbb, mivel a vé-
delmi időszak alatt még a felmentés közlését is kizárja, míg a másik esetben a felmentés közölhető, de a
felmentési idő legkorábban a védett időszak lejártát követő napon kezdődik.
A szigorúbb védelem alapján a munkáltató felmentéssel nem szüntetheti meg a jogviszonyt
 a várandósság (amennyiben erről a közszolgálati tisztviselő a munkáltatót tájékoztatta);
 a szülési szabadság;
 a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, illetve ‒ a fizetés nélküli
szabadság igénybevétele nélkül is ‒ a gyermek hároméves koráig terjedő, a beteg gyermek
ápolása címén fennálló keresőképtelenség;
 a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés;
 a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfel-

jebb ennek megkezdésétől számított hat hónap (amennyiben erről a közszolgálati tisztviselő
a munkáltatót tájékoztatta);
 a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság időtartama alatt.
Fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül a védelem azt a szülőt illeti meg, aki a fizetés
nélküli szabadságot utoljára igénybe vette. A védelem az anyát illeti meg, ha a fizetés nélküli
szabadságot mindkét szülő igénybe veszi. A védelem alkalmazása szempontjából a felmentés
közlésének időpontja az irányadó.
A felmentés közölhető, de a felmentési idő legkorábban az alábbiakban meghatározott időtartam lejártát

követő napon kezdődik:
 betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy

év;
 a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.

Ez a védelem nem vonatkozik a közszolgálati tisztviselő jogviszonyának felmentéssel történő megszünteté-
sére, ha a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősül.
A felmentési idő két hónap. A felmentési idő a felmentési okiratban megjelölt napon kezdődik, legkorábban
a felmentés közlését követő napon. Határozott idejű kormányzati, illetve közszolgálati szolgálati jogviszony
megszüntetése esetén a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a kormányzati szolgálati
jogviszony a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna. A közszolgálati tisztviselőt a felmen-
tés időtartamának legalább a felére ‒ a közszolgálati tisztviselő kívánságának megfelelően ‒, legfeljebb két
részletben mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól. Erre az időtartamra illetményre jogosult. A
minél gyorsabb ismételt elhelyezkedést szolgálja, hogy a munkavégzés alóli mentesítés időszaka alatt enge-
dély nélkül létesíthet munkavégzésre irányuló további jogviszonyt, illetve végezhet szabadon gyakorolható
tevékenységet akkor is, ha a munkavégzés időtartama részben azonos a beosztás szerinti munkaidejével. A
közszolgálati tisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó illetményre havonta
egyenlő részletekben jogosult. A kifizetett illetményt visszakövetelni nem lehet, ha a közszolgálati tisztviselőt
végleg mentesítették a munkavégzés alól, és az illetmény fizetését kizáró körülmény a munkavégzés alóli
mentesítés után következett be. Ha harminc napon belül a foglalkoztatott közszolgálati tisztviselők létszá-
mától függően egyszerre több közszolgálati tisztviselő felmentésére kerül sor létszámcsökkentés, feladat-
megszűnés és átszervezés miatt, a munkáltató legkésőbb a felmentés közlésekor írásban tájékoztatja az ál-
lami foglalkoztatási szervet a felmentéssel érintett közszolgálati tisztviselők személyes adatairól, utolsó mun-
kaköréről, szakképzettségéről és illetményéről. A tájékoztatási kötelezettség ‒ ha jogszabály eltérően nem
rendelkezik ‒ a jogutód nélkül megszűnő államigazgatási szerv felügyeleti szervét terheli. A tájékoztatási kö-
telezettség fennállása szempontjából a kormányzati, illetve közszolgálati jogviszonyban és a munkaviszony-
ban állók létszámát össze kell adni. A közszolgálati tisztviselőt felmentése esetén – törvényben meghatáro-
zott kivétellel ‒ végkielégítés illeti meg. A végkielégítés összege kormányzati, illetve közszolgálati jogvi-
szonyban töltött időtől függően változik. Három év után egyhavi, öt év után kéthavi, nyolc év után három-
havi, tíz év után négyhavi, tizenhárom év után öt havi, tizenhat év után hat havi, húsz év után nyolc havi
illetmény jár. A végkielégítésre jogosító szolgálati időbe a jogviszonyt megszüntető munkáltatónál folyama-
tosan eltöltött időn túlmenően még be kell számítani:
 a jogelőd munkáltatónál (ideértve jogviszonyváltás esetén az átadó munkáltatónál);
 áthelyezés esetén a költségvetési szervnél kormányzati szolgálati, közszolgálati, közalkalma-

zotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig bármely
munkáltatónál munkaviszonyban;
 átminősítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött időt is.

A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a közszolgálati tisztviselő kormányzati,
illetve közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül
szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a kormánytisztviselőt, ha valamelyik jogcímen
korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a
közszolgálati igazoláson. A végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni.
A végkielégítés összegének a felére jogosult a közszolgálati tisztviselő, ha felmentésére azért került sor, mert
nem járult hozzá az egészségügyi alkalmatlanság vagy tartalékállományba helyezés miatt felajánlott másik
munkakörbe történő áthelyezéséhez. Ez alól kivételt képez, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg,
így különösen, ha:
 a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetménye 80 százalékánál;
 a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelező munka-
idővel együtt járó munkakört ajánlanak fel számára;
 a korábbi határozatlan idejű alkalmazás helyett határozott idejűt ajánlanak fel neki;
 az új munkahely és a lakóhely között ‒ tömegközlekedési eszközzel ‒ történő oda- és vissza-

utazás ideje meghaladja a napi két órát, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő kormánytiszt-
viselő esetében a másfél órát.
Bizonyos esetekben végkielégítésre egyáltalán nem jogosult a közszolgálati tisztviselő.
Ezek a következő esetek:
 a felmentés a gyakornoki idő alatt történt;
 legkésőbb a kormányzati, illetve közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában a köz-

szolgálati tisztviselő nyugdíjasnak minősül;
 a felmentésre azért kerül sor, mert a közszolgálati tisztviselő munkavégzése nem megfelelő;
 a kormányzati, illetve közszolgálati jogviszony jogviszonyváltás folytán alakult át;
 a közszolgálati tisztviselőt méltatlanság vagy bizalomvesztés címén mentették fel.
Ha a közszolgálati tisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt bármely költségvetési
szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló bármely gazdálkodó szervezettel tel-
jes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesít, ezt a tényt korábbi munkáltatójának haladéktalanul köteles írás-
ban bejelenteni. Ebben az esetben a felmentési időből hátralévő idő tekintetében illetményre, s egyébként
végkielégítésre nem jogosult, azonban új jogviszonyában a végkielégítés alapjául szolgáló időszak számítása
során a felmentéssel megszüntetett jogviszony alapján végkielégítésre jogosító idejét is számításba kell
venni.
D) Eljárás jogviszonymegszűnés és -megszüntetés esetén A törvény meghatározza azokat az eseteket, ami-

kor a felmentéssel együtt a közszolgálati tisztviselőt – ide nem értve a vezetőket ‒ tartalékállományba kell
helyezni felmentési idejére, illetve a felmentési idővel azonos időtartamra, abból a célból, hogy számára
másik közigazgatási szervnél képzettségének, besorolásának megfelelő állást ajánljanak fel.
Ezek az esetek a következők:
 létszámcsökkentés, feladatmegszűnés és átszervezés;
 a közszolgálati tisztviselő munkavégzése nem megfelelő;
 a munkakör megváltoztatása vagy jogutódlás indokolta a kinevezés módosítását, amelyet a

közszolgálati tisztviselő nem fogadott el, és felmentését kérte;
 a munkáltató jogutód nélkül szűnt meg.
Ha a közszolgálati tisztviselőt kérésére a tartalékállományból törlik, a rá irányadó végkielégítés felére jogo-

sult, kivéve, ha munkaviszony létesítése miatt kéri a törlését. A közszolgálati tisztviselő jogviszonya megszün-
tetésekor (megszűnésekor) munkakörét az előírt rendben köteles átadni, és a munkáltatóval elszámolni. A
munkakörátadás és az elszámolás feltételeit a munkáltató köteles biztosítani. A jogviszony megszüntetése-
kor, illetve megszűnésekor az utolsó munkában töltött napon, de legkésőbb tizenöt napon belül a közszol-
gálati tisztviselő részére ki kell fizetni az illetményét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a jogviszonyra
vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.
Modul4/5p Fb
4/5/1: A munkavégzési rendszerek humánfolyamatához tartozó egyik meghatározó jelentőségű humán

funkció, a munkakörelemzés melyik egyéb humánfolyamatokat felépítő humán funkciók működésének
képezi az alapját? Nevezzen meg egy – egy humán funkciót, amelyek a munkavégzési rendszerek, az em-
beri erőforrás áramlás és fejlesztés, a teljesítménymenedzsment, az ösztönzésmenedzsment, valamint a
személyügyi szolgáltatások és tevékenységek humánfolyamataihoz tartozik!
A munkaköralapú rendszer alkalmazása esetén a munkakörelemzéshez kapcsolódó munkakör-értékelés el-

készítése és rendszeres felülvizsgálata számít az egyik legfontosabb humán funkciónak. A munkakör-értéke-
léssel a munkakörelemzés értékelési tényezői alapján meg tudják állapítani a vizsgált munkakör szervezeten
belüli relatív értékét az egyéb munkakörökhöz képest.
A munkavégzési rendszerek humán folyamata - a munkaköri rendszer megtervezése,
Az emberierőforrás-áramlás és -fejlesztés humán folyamata - munkaerő- vagy létszámtervezés
A teljesítménymenedzsment humán folyamata- a szervezeti teljesítménymérés
Az ösztönzésmenedzsment (kompenzáció, javadalmazás) humán folyamata- Az alkalmazott munkaköri

rendszerhez illeszkedő ösztönzéspolitika (kompenzációs és javadalmazási elvek) kialakítása, változásokhoz
igazítása és fejlesztése.
A személyzeti szolgáltatások és tevékenységek humán folyamata - a személyügyi, a munkaügyi és a humán-

igazgatási kérdésekhez kapcsolódó jogi képviselet
4/5/2: Mutassa be a felmentési védelemre vonatkozó jogi szabályokat!
Bizonyos esetekben a törvény felmentési védelemben részesíti a közszolgálati tisztviselőt. A védelemnek két
fajtája különböztethető meg. Az egyik szigorúbb, mivel a védelmi időszak alatt még a felmentés közlését is
kizárja, míg a másik esetben a felmentés közölhető, de a felmentési idő legkorábban a védett időszak lejár-
tát követő napon kezdődik.
A szigorúbb védelem alapján a munkáltató felmentéssel nem szüntetheti meg a jogviszonyt

- a várandósság (amennyiben erről a közszolgálati tisztviselő a munkáltatót tájékoztatta);
- a szülési szabadság;
- a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, ill. ‒ a fizetés nélküli szabadság igény-
bevétele nélkül is ‒ a gyermek hároméves koráig terjedő, a beteg gyermek ápolása címén fennálló kereső-
képtelenség;
- a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés;
- a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek

megkezdésétől számított hat hónap (amennyiben erről a közszolgálati tisztviselő a munkáltatót tájékoz-
tatta);
- a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság időtartama alatt.
Fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül a védelem azt a szülőt illeti meg, aki a fizetés nélküli szabad-
ságot utoljára igénybe vette. A védelem az anyát illeti meg, ha a fizetés nélküli szabadságot mindkét szülő
igénybe veszi. A védelem alkalmazása szempontjából a felmentés közlésének időpontja az irányadó.
A felmentés közölhető, de a felmentési idő legkorábban az alábbiakban meghatározott időtartam lejártát

követő napon kezdődik:
 betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy

év;
 a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.
4/5/3.A teljesítménymenedzsment konzisztens folyamatszabályozását milyen elemek rendszerbe építé-

sével és alkalmazásával lehet elérni? Sorolja fel ezeket az elemeket!
A teljesítménymenedzsment azt a konzisztens folyamatszabályozást biztosítja valamennyi felhasználó szer-

vezet számára, amelynek keretében a stratégiai célok teljesítése, a szervezet által igényelt teljesítmények
kiváltása érdekében történik meg:
- a teljesítmény és a teljesítménymenedzsment megtervezése (mit, miért, hogyan);

- a szervezet és a szervezeti egység követelményeinek, valamint az egyéni teljesítményelvárásoknak, tel-
jesítménycéloknak a fentről lefelé irányuló, összehangolt meghatározása (az egyéni erőfeszítéseknek a
szervezeti prioritások irányába történő „terelése” miatt);
- az elvárt teljesítmény kifejtéséhez szükséges támogatás biztosítása, a teljesítmény folyamatos „edzése”,

nyomon követése (fejlesztési tervek, coaching, monitoring, egyéb szükséges erőforrások rendelkezésre bo-
csátása);
- a teljesítmény mérése (a szervezet és a szervezeti egységek szintjén), értékelése (az egyén szintjén, ahol a
mérési és az értékelési megoldások is megtalálhatók), visszajelzése (a szervezetben alkalmazott formális,
szabályozott rendszeralkalmazás szerint, valamint az értékelő vezető év közben adott informális, kötetlen
jelzései alapján), az elvártnál magasabb teljesítmény elismerése, jutalmazása, vagy az elvárt szint alatti
teljesítmény szankcionálása;
- a teljesítménymenedzsment-rendszer működésének értékelése, fejlesztése.
4/5/4.Mutassa be a közszolgálati tisztviselő besorolásban való előmenetelére vonatkozó jogi szabályokat!
Fő szabály szerint a közszolgálati tisztviselőt iskolai végzettségének és kormányzati, illetve közszolgálati jog-
viszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni. Ezt követően szolgálati idejétől függően magasabb
besorolási fokozatba kell sorolni, ha
- a feladatainak ellátására ‒ a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivételével ‒

megfelelt fokozatú minősítést kap, és
- a következő besorolási fokozathoz jogszabályban előírt feltételeket vagy
- a közigazgatási szerv által írásban meghatározott feltételeket teljesítette.
A törvény ugyanakkor egyaránt lehetőséget nyújt az előmenetel gyorsítására és lassítására. Ha a közszol-

gálati tisztviselő a meghatározott feltételeket a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási idő lejárta
előtt teljesíti, a magasabb besorolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába kell sorolni. A kiemelkedő
tanulmányi eredményt ismeri el az a szabály, amely kimondja, hogy azt a pályakezdő közszolgálati tisztvise-
lőt, aki bizonyítványát, oklevelét kiváló vagy annak megfelelő minősítéssel szerezte meg, a fogalmazó beso-
rolási fokozat 2-es fizetési fokozatába, illetve előadó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell sorolni.
Az előmenetel lassítására akkor kerülhet sor, ha a közszolgálati tisztviselő a megfeleltnél alacsonyabb foko-
zatú minősítést kap. Ebben az esetben a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási ideje legfeljebb
egy évvel meghosszabbítható. Az előmenetel lassítását, esetenként visszatartását eredményezi, ha a köz-
szolgálati tisztviselő közigazgatási szakvizsgára vonatkozó kötelezettségét nem teljesíti.
4/5/5.A vezetés és szervezés tudományos igényű (vagy legalábbis arra kísérletet tevő) vizsgálatának mi-
lyen közvetlen előfeltételei voltak?
A modern szervezetek meghatározóvá válásán túl a szervezeti méretek erőteljes növekedése jelentette azt
a hajtóerőt, amely – a vezetési és szervezési feladatok komplexitásának növekedésén keresztül – végül a
professzionális vezetők, illetve a vezetés- és szervezéstudománnyal szisztematikusan foglalkozó kutatók
megjelenését eredményezte. Ez az időszak a XIX. század vége és XX. század eleje, amely a gazdaságban a
jelentős infrastrukturális fejlesztésekkel (pl. közlekedés) és a tömegtermelés beindulásával, a közszférában
pedig az igazgatási, illetve népjóléti feladatok sokasodásával volt jellemezhető, melyekből természetes mó-
don következett a nagy szervezetek térnyerése. A vezetés- és szervezéstudomány születését a legtöbben
ezen időszakhoz kötik, vagyis egy aránylag fiatal, alig valamivel több, mint egy évszázados tudományterület-
ről van szó. Ezen belül is leginkább csak az elmúlt néhány évtized vezetett olyan mértékű differenciálódáshoz
és kutatás-módszertani fejlődéshez a tudományterületen belül, hogy annak elért eredményei valóban meg-
érdemlik a „tudományos” jelzőt.
4/5/6.Melyek a bürokrácia ideáltípusának jellemzői?
Weber a bürokrácia ideáltípusa alatt olyan mintát értett, amely tiszta formában nem mutatkozik meg a gya-
korlatban. Gazdaság és társadalom c. művében az ideáltipikus bürokratikus szervezet következő jellemzőit
fejti ki: egyértelmű munkamegosztás, szabályalapú működés, a hierarchia (szolgálati út) követése, szakmai
hozzáértés, a hivatali állások kisajátíthatatlansága, az alkalmazottak hivatali és magánvagyonának szétvá-
lasztása, aktaszerűség (írásbeli ügyintézés).
4/5/7.Melyik tényezők befolyásolják a teljesítményt leginkább a Human Relations (emberi viszonyok) is-
kola szerint?
A klasszikus iskolák a szervezetek formális jellemzőire helyezték a hangsúlyt. Ezzel szemben az emberköz-
pontú irányzatok a szervezeti tagokra, a szervezetekben tevékenykedő emberekre fókuszáltak.
Elton Mayo az informális csoport és a szociológiai tényezők munkateljesítményre gyakorolt hatásainak elem-
zésében tett különösen érdekes megállapításokat. Hozzá kapcsolódik a Human Relations (HR) iskola megje-
lenése és gyors népszerűvé válása a vezetés- és szervezéstudományban. Mayo kísérleteiben azt vizsgálta,
hogy a munkakörülmények – mint pl. a megvilágítás erőssége, a pihenőidő hossza, a bérezési rendszer –
milyen hatással vannak a munkateljesítményre. Mayo kísérletei vezettek az „emberi kapcsolatok” munká-
ban betöltött jelentőségének igazolásához és a szervezetpszichológia kibontakozásához. Kutatásaiból egyér-
telművé vált, hogy a termelékenység növekedését – a fizikai munkafeltételek helyett – elsősorban olyan
tényezők határozták meg, mint a munkacsoport jó légköre, a kutatást végzők kiemelt odafigyelése, a dol-
gozókkal való foglalkozás, a munkacsoport informális vezetője és a formális munkahelyi vezetők közötti
kapcsolatok javulása, a munkacsoport tagjai által „elfogadott” csoportnormához való igazodás. Az ember
társas lény, aki jobb szociális légkörben egyértelműen jobb teljesítményt nyújt, s természetével a merev hi-
erarchikus alárendeltség nem fér össze. Az irányzat kutatói felismerték, hogy a csoportszintű kérdések mel-
lett az egyéni megelégedés is fontos, mert az alkalmazottak részvételének bátorítása, javaslataik kérése és
felhasználása, bevonásuk a problémamegoldásba, érzelmeik számbavétele csökkentheti a szükséges változ-
tatással szembeni ellenállásukat, erősíti együttműködésüket, szervezeti lojalitásukat, így többek között po-
zitívan hat vissza az informális csoportokhoz való kapcsolódásukra is.
4/5/8.Mi a törzskar jellemzője?
A törzskarok többnyire döntés-előkészítést végeznek pl. stratégiai, szervezetalakítási, innovációs és jogi kér-
désekben, közvetlenül a felső vezetőnek alárendelten. Több szempontból is fontos koordináló szerepet töl-
tenek be:
- Áttekintik az alsóbb szinteken folyó, de a törzskar szakmai körébe tartozó munkákat.

- Állandó kapcsolatban állnak a felső vezetéssel, így sajátos közvetítői lefelé a stratégiai elképzeléseknek,
felfelé a lehetőségeknek.
- Szélesebb látókörüknél fogva a törzskarok által megfogalmazott javaslatokban érvényre jut a több szem-
pontúság.
A törzskar a szervezet végrehajtó egységeit érintően nem rendelkezik függelmi vagy szakmai irányítási jog-
körrel, szándékait csak a szervezet vezetőjén keresztül tudja érvényesíteni. A törzskarok létrehozása az adott
szervezet hatásköri és felelősségi rendszerét formálisan nem változtatja meg.
4/5/9.Max Weber milyen jegyekkel írta le a bürokrácia elvei szerint működő szervezeteket?
Max Weber formális szervezet-felfogásával, azon belül konkrétan a bürokratikus szervezet elemzésével ha-
tott a tudomány fejlődésére. Weber a bürokrácia fő előnyeinek a szakszerűséget, a kiszámíthatóságot, és a
személytelenséget tekintette. Weber a bürokrácia ideáltípusa alatt olyan mintát értett, amely tiszta formá-
ban nem mutatkozik meg a gyakorlatban. Gazdaság és társadalom c. művében az ideáltipikus bürokratikus
szervezet következő jellemzőit fejti ki: egyértelmű munkamegosztás, szabályalapú működés, a hierarchia
(szolgálati út) követése, szakmai hozzáértés, a hivatali állások kisajátíthatatlansága, az alkalmazottak hi-
vatali és magánvagyonának szétválasztása, aktaszerűség (írásbeli ügyintézés).
4/5/10.Melyek azok a tulajdonságok, amelyek csak az emberi erőforrásra jellemzők?
Az emberi erőforrás az alábbiak tekintetében különbözik az egyéb erőforrásoktól:
 - olyan tartós erőforrás, amely nem kopik használat közben, sőt a fejlesztések eredményeként
és a megszerzett tapasztalatok révén inkább folyamatosan javul, értékteremtővé válik;
 - hosszú munkaciklusú (40‒45 év), teljesítőképessége fokozható;
 - ez az erőforrás nem raktározható;
 - az ember nem utánozható;

 - innovatív, megújuló, értékteremtő, döntéshozó;
 - nem tulajdona a közszolgálati szervezetnek;
 - az emberi erőforrás mobil, ugyanakkor nehezen lecserélhető és helyettesíthető;
 - az ember tudástőkével rendelkezik.
4/5/11.A munkavégzési rendszerek kialakításánál a szakemberek melyik fő tényezőkre építenek?
A munkavégzési rendszer kialakításánál alapvetően öt fő tényezőt vesznek figyelembe a szakemberek:
1. a jórészt munkakörökbe szervezett elvégzendő munkafeladatokat,
2. a munkavégzés technológiáját,
3. a munkavállalói készségeket és kompetenciákat,
4. az emberierőforrás-gazdálkodási rendszereket és gyakorlatokat, valamint
5. a szervezet vezetésének filozófiáját, stílusát.
A közszolgálat vonatkozásában a felsoroltakat ki kell egészíteni az uralkodó politikai szándékokkal, a költ-

ségvetési lehetőségekkel és a jogi környezettel.
4/5/12.A közszolgálatban alkalmazott munkakör elemzési megoldásnál milyen tényezők vizsgálatát veszik
figyelembe?
A munkakörelemzés célja a munkakör tartalmi elemeire irányul. A munkakörelemzésnél azt vizsgáljuk, hogy
a dolgozó tevékenysége megfelel-e az adott munkakörre előírt, megkívánt tevékenységnek. Minden mun-
kakör számtalan sajátossággal rendelkezik. Ezek feltárását lehet elvégezni a munkakörelemzéssel. Az elem-
zés során célszerű azokat a munkatartalmi tényezőket kiemelni, amelyek egy adott munkakört meghatároz-
nak, megkülönböztetnek más munkakörtől.
Az elemzés során megvizsgáljuk az adott munkakörre vonatkozó szabályozás dokumentumait, majd sza-
bályzatokból, valamint a dolgozó és a vezető tárgyra vonatkozó információiból összeállíthatjuk az aktuali-
zált munkakörelemzést. A vizsgálat elemző, értékelő szakaszában összehasonlítjuk a ténylegesen végzett
munkaköri tevékenységeket a szervezeti cél által megkívánt, aktualizált munkakörrel. A munkakör elemzése
során az alábbi kérdéskörök is tisztázhatók: a feladatok nehézségi foka, bonyolultsága, kikkel szükséges
együttműködni a munkakör végzése során, milyen az együttműködők kapcsolata, milyen módon lehetne
tökéletesíteni a munkakört. A vizsgálat eredményeként javítható a szervezeten belül az egyes munkakörök
telepítése, a munkakört végzőkkel szemben támasztott általános és speciális követelmények egyszerűbben
meghatározhatók, változtatható a szerven belüli és a szervek közötti kapcsolatrendszer.
4/5/13.Melyek a belső humán erőforrás átcsoportosítás jogi eszközei a közigazgatásban?
A belső humán erőforrások átcsoportosítása történhet véglegesen másik munkakörbe helyezéssel (belső
áthelyezés), valamint átirányítással és ideiglenes áthelyezéssel.
A másik munkakörbe helyezés a kinevezés végleges módosítását feltételezi. A módosításhoz viszont nem
szükséges a közszolgálati tisztviselő beleegyezése. Ugyanakkor feltétele a módosításnak, hogy az új munka-
kör is megfeleljen a közszolgálati tisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesíté-
sének, szakmai tapasztalatának.
Az átirányítás a kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatást jelent. A hangsúly az ideiglenességen van,

mivel ez különbözteti meg a munkakör végleges módosításától, vagyis a végleges belső áthelyezéstől. Az
átirányítás egy olyan munkáltatói intézkedés, amely alapján a közszolgálati tisztviselőnek eredeti munkaköre
helyett vagy mellett más munkakörbe tartozó feladatokat kell ideiglenesen ellátnia.
Szintén az ideiglenesség jellemző arra az esetre, amikor egy nőt a várandóssága megállapításától gyermeke
egyéves koráig az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthe-
lyezni, vagy meglévő munkakörében a munkafeltételeket kell megfelelően módosítani, ha munkaköri alkal-
masságára vonatkozó orvosi vélemény bemutatása alapján az eredeti munkakörében nem foglalkoztatható.
4/5/14.Az emberi erőforrás áramlás és fejlesztés humánfolyamata, milyen részfolyamatokra osztható?

Az emberierőforrás-áramlás részfolyamatai:
 bekerülés a közszolgálatba,
 a közszolgálati életpályán történő előrehaladás,
 emberierőforrás-fejlesztés, kiáramlás
4/5/15.Jelenlegi tudásunk alapján milyen tényezőkből tevődik össze a munkát végző ember teljesítmé-
nye?
A teljesítményt – mai tudásunk szerint – az alábbi tényezők befolyásolják:
 a tudás, a képességek, a készségek (általános műveltség, szaktudás, kommunikációs készsé-

gek, nyelvtudás, IT-ismeretek, problémamegoldás, analitikus készségek, társas készségek, fi-
zikai, pszichikai és egészségi adottságok);
 a motiváció, az erőfeszítés (célok, elvárások, karriervágy, az erőfeszítés megléte és mértéke,

a kitartás, a feladat megértése, a követett értékrend, az elégedettség vagy annak hiánya);
 a környezet és a lehetőségek (gazdasági, társadalmi, politikai viszonyok és események, jogi

környezet, munkafeltételek és -körülmények, a munkakör meghatározottsága, a munkahelyi
szabályok, normák, a vezetői támogatás, a munkatársi csapat, a munkahely atmoszférája stb.).
4/5/16.A béren kívüli ösztönző eszközök körébe tartozik a céljuttatás, melyek a jogintézmény jellemzői?
A szervezet működése során felmerülhetnek rendkívüli, célhoz köthető feladatok, amelyek teljesítése jelen-
tősen meghaladja a munkakör ellátásából adódó általános munkaterhet. Az ilyen típusú feladatok végzésé-
nek ösztönzését szolgálja a célfeladat-megállapodás és a megállapodás alapján fizetendő céljuttatás. Cél-
feladat megállapítása másik közigazgatási szerv tisztviselője számára is lehetséges az érintett hivatali szerve-
zet vezetőjének egyetértésével.
***************************************
15 PONTOS KÉRDÉSEK
5/15/1. Mutassa be a Lisszaboni Szerződés elfogadásának okait és az általa hozott változásokat!
Főmenü
A kétezres években megvalósult Európa „újraegyesítése”, a keleti bővítés és lezárult az Alkotmányos Szerző-
dés fiaskóját követő bizonytalanság is. A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatályba lépése mintegy
egy évtizedes megtorpanás, tanácstalanság és tétlenség időszakának jelentette a végét.
Az Amerika Egyesült Államokból 2006-ban indult jelzálog-hitelpiaci válságból globális pénzügyi és gazda-
sági válsággá fejlődött krízis 2008-ban elérte az öreg kontinenst. Az Európai Unióban is számtalan bank, biz-
tosítótársaság, vállalat ment csődbe. A válságkezelés, néhány összehangolt uniós kezdeményezéstől elte-
kintve hasonló recept szerint, de főleg tagállami hatáskörben zajlott. Az Európai Unió összehangolt lépésként
elfogadta, hogy a tagállamok a kisbetétesek számára ötvenezer euróig (amely százezer euróig volt emelhető)
betétgaranciát nyújtson. Majdnem minden tagállamban a nemzeti kormányok döntései alapján feltőkésítet-
ték a bankokat, biztosítókat, pénzintézeteket, de egyes bankok államosítása is bekerült a válságkezelés esz-
köztárába. A gyárbezárások, és a tömeges elbocsátások az európaiak széles rétegét érintették. 2009-ben a
gazdasági növekedés a negatív tartományba került. Az európai gazdaság a tartós, mély recesszió állapotába
sodródott.
Ezzel párhuzamosan az euró-zóna is súlyos válságtüneteket produkált. Számos euró-zóna tag olyan mér-
tékű adósságot halmozott fel, amely már veszélyeztetni kezdte az euró-zóna stabilitását. A görög helyzet
bizonyult a legsúlyosabbnak. A görög államadósság a kilencvenes évektől folyamatosan növekedett, 2004-
től gyorsuló ütemben, és görög kormányok által sorozatosan alkalmazott korrekciós technikák ellenére a
válság európai begyűrűzése után átlépte görög bruttó nemzeti össztermék 100 %-át. Ezután kimentések,
megszorítások következtek több hullámban is, és Görögország Unióból való kilépése is felmerült.
Az euró-zóna válsága nyilvánvalóvá tette a GMU diszfunkcionalitását, és azt a korábban is ismert tényt,
hogy a Maastrichti Szerződés valójában egy féloldalas rendszert hozott létre.
Ennek orvoslására az Európai Unió intézményei kezdeményezték a gazdasági kormányzás megterem-

tését, és a valódi GMU létrehozását. 2013-tól számtalan olyan új pénzügyi eszközt és mechanizmust hoz-
tak létre, amely ennek megvalósítása irányába mutatott.
A súlyos gazdasági és pénzügyi válság kezelése a második Barroso Bizottságra és a Lisszaboni Szerződéssel
átalakított intézményrendszerre várt.
A megsokasodott feladatok közepette tehát nemcsak a gazdasági és politikai döntéshozatal tartalmi ele-
meire kellett koncentrálni, hanem arra is, hogy megváltozott az Európai Unió intézményei közötti mun-
kamegosztás jellege, új szereplők léptek be az intézményi játéktérbe és ezzel újraíródott az integrációs
intézményrendszer történetét végigkísérő kormányköziség / szupranacionalizmus kettőssége. A Lissza-
boni szerződés új szabályai papíron az Európai Parlamentet, ezzel a nemzetek feletti jelleget erősítették.
Az Európai Parlament hatásköre kibővült - a korábbi 44 terület helyett 90 szabályozási területre terjed ki.
A válság gyors döntéshozatalt követelő eseményei azonban a tagállami befolyást, a Tanács szerepét húz-
ták alá. Az 1974 óta folyamatosan működő, az EU politikai irányításért felelős, tagállami állam-és kor-
mányfőkből álló Európai Tanács (EiT) vezetője a Lisszaboni Szerződés értelmében már nem az elnökséget
adó tagállam vezetője, hanem az állandó elnök. A pozíciót elsőként betöltő volt belga miniszterelnököt,
Herman van Rompuy-t két és fél évre választották, jelenlegi elnöke a lengyel Donald Tusk. Személyével
először került kelet-közép-európai politikus az uniós intézmények vezetői pozíciójába. A Lisszaboni Szer-
ződés hatályba lépésével az új külügyi és biztonságpolitikai főképviselő a brit Catherine Ashton lett, jelen-
leg az olasz Frederica Mogherini tölti be e tisztséget. A pozíció több korábbi feladatkört egyesített: az EU
közös kül- és biztonságpolitikájának koordinálása mellett a Bizottság alelnöki és a Külügyek Tanácsa ve-
zetői szerepét is betölti a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, aki az Európai Külügyi Szolgálat kiépí-
téséért és működtetéséért is felelős.
A Lisszaboni szerződés, teljes nevén a „Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Eu-
rópai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról”, amelyet Lisszabonban, 2007. december 13-án írtak
alá, az Európai Unió (EU) működését tette hatékonyabbá az alapszerződések korábbi változatai módosí-
tásával. A szerződés kinyilvánított célja volt, hogy „lezárják az amszterdami szerződéssel és a nizzai szer-
ződéssel megkezdett folyamatot, amely arra irányul, hogy megerősítse az Unió hatékonyságát és de-
mokratikus legitimitását, valamint javítsa egységes fellépését”.
A Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Közösséget létrehozó szer-
ződés módosításáról (HL C 306., 2007.12.17.), mely 2009. december 1-jén lépett hatályba.
A Lisszaboni Szerződés elfogadásával megmaradt a minősített többségi döntések kiterjesztése a Tanács-

ban, melyet 2014-től már az ún. kettős többség módszere (a tanácsi szavazás során a tagállamok és a
lakosság aránya is számít) váltotta fel, az Európai Parlament teljes körű társjogalkotóvá lépett elő (nor-
mál eljárássá vált – új néven: rendes jogalkotási eljárásként –a korábbi együttdöntési eljárás), az Európai
Tanács állandó elnököt kapott (elsőként a volt belga miniszterelnök, Herman van Rompuy töltötte be a
pozíciót), kibővült a kül- és biztonságpolitikai főképviselő hatásköre, új tisztséggé vált a külügyi és biz-
tonságpolitikai főképviselő posztja, javult az intézményrendszer demokratikus jellege. Ekkor került bele
a szerződésbe egy tagállam esetleges kilépési folyamatának szabályozása is.
A Lisszaboni Szerződés hatása
A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt a többéves pénzügyi keret intézményközi megállapodás
eredményeként jött létre. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikke azonban jogilag köte-
lező erővel ruházza fel a többéves pénzügyi keretet, miszerint az „kiadási kategóriánként meghatározza
a kötelezettségvállalási és a kifizetési előirányzatok éves felső határát”. Emellett az új Szerződés értelmé-
ben a többéves pénzügyi keretről a Parlament egyetértését követően a Tanács egyhangúlag dönt.
5/15/2. Mutassa be az uniós jog elsődleges forrásait, ismertesse jellemzőit!
Főmenü
Az elsődleges jogforrások központi eleme az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ), illetve az Európai
Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ). E két szerződés (összefoglaló néven a Szerződések), egy
rendszert alkot, jelenlegi formájukban a Lisszaboni Szerződés módosításai hozták létre.
Az elsődleges jogforrások, azaz az alapító szerződések és módosításaik a következők (zárójelben előbb az

aláírás, majd a hatályba lépés időpontja):
- az ESZAK-ot (más néven Montánuniót) létrehozó Párizsi Szerződés (1951. április 18., 1952. július
25.);
- az EGK-t létrehozó Római Szerződés (1957. március 25., 1958. január 1.);
- az Euratomot létrehozó Római Szerződés (1957. március 25., 1958. január 1.);
- az EGK, az ESZAK és az Euratom intézményeit összevonó Egyesülési Szerződés (1965. április 8.,
1967. július 1.);
- az Egységes Európai Okmány (1986. február 18., 1987. július 1.);
- az Európai Uniót létrehozó (az Európai Unióról szóló szerződés) és a közösségi szerződéseket mó-
dosító (többek között az EGK-t EK-ra átnevező) Maastrichti Szerződés (1992. február 7., 1993. nov-
ember 1.);
- az Amszterdami Szerződés (1997. október 2., 1999. május 1.);
- a Nizzai Szerződés (2001. február 26., 2003. február 1.); -
- a Lisszaboni Szerződés (2007. december 13., 2009. december 1.);
Az alapító szerződéseken kívül az elsődleges jogba sorolandók:
- A Szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvek;
- az EU költségvetési rendszerét szabályozó, az alapító Szerződéseket kiegészítő 1970- ben és 1975-
ben elfogadott ún. költségvetési szerződések;
- az új tagállamok belépésekor kötött csatlakozási szerződések
- 1972: Dánia, Egyesült Királyság, Írország;
- 1979: Görögország;
- 1985: Portugália, Spanyolország;
- 1994: Ausztria, Finnország, Svédország;
- 2003: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Magyaror-
szág, Szlovákia, Szlovénia; 2005: Bulgária, Románia; 2011: Horvátország),
- az Európai Unió Alapjogi Chartája;
- az általános jogelvek
Az alábbiakban röviden áttekintjük az egyes elsődleges jogforrások jellemzőit.
A Szerződések
A két szerződés között a bennük foglalt rendelkezések alapján lehet különbséget tenni. Eszerint:
- Az Európai Unióról szóló szerződés tartalmazza az Unió értékeit, céljait, a hatáskör- gyakorlás
alapelveit, az alapvető jogokra vonatkozó rendelkezéseket (így a kapcsolatot az Alapjogi Chartá-
val), a demokratikus elvekre vonatkozó rendelkezéseket, az EU intézményeire vonatkozó általá-
nos rendelkezéseket, az EU külső tevékenységére és a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó ren-
delkezéseket, a szerződés felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket, illetve az Unióba történő
belépés és kilépés szabályait. (Ez utóbbi elsőként a Lisszaboni Szerződésben került szabályozásra.)
- Az Európai Unió működéséről szóló szerződés tartalmazza az EU hatáskörei gyakorlására vonat-
kozó rendelkezéseket, az EU belső és külső politikáit, az intézmények működésére vonatkozó rész-
letes szabályokat (döntéshozatal), a költségvetésre vonatkozó rendelkezéseket és a megerősített
együttműködésre vonatkozó részletes szabályokat.
A Szerződések módosítására általában két okból kerül sor:
 tartalmi változtatás céljából (például hatáskörök bővítése, új feladatok, tevékenységek, meghatáro-

zása, korábbiak módosítása),
 új tagállam csatlakozásakor (utóbbi esetben változik a Szerződések területi hatálya és az uniós intéz-
mények összetétele)
A módosítások előkészítése kormányközi konferencia keretében történik, amelyen az első esetben a tag-
államok, a második esetben (a csatlakozási szerződést előkészítő csatlakozási tárgyalásokon) a tagálla-
mok, illetve a csatlakozó állam vesznek részt. A módosító szerződéseket létrehozó kormányközi konfe-
renciák jogi értelemben az EU intézményi keretein kívül folynak, mivel egyrészt arról szólnak, hogy szu-
verén államok hogyan ruházzák át szuverenitásuk egy részét az EU-ra, másrészt a tagállamok, mint szer-
ződő felek arról tárgyalnak, hogyan működjön a jövőben az Unió, amelynek szuverenitásuk egy részét
átengedik.
A Szerződések jelenlegi tartalmát és szerkezetét nagyrészt meghatározzák a korábbi alapító szerződések

és azok módosításai. Már az EGK-t létrehozó Római Szerződés fő célja az áruk, a szolgáltatások, a munka-
erő és a tőke szabad mozgásának és ezek közös piacának megteremtése volt, ami az ESZAK-szerződésben
lefektetett szektorális integrációnak a gazdaság átfogó rendszerére történő kiterjesztését jelentette. Az
EGK elsődleges célja a közös piac létrehozása volt, ugyanakkor maga a szerződés nem csak ezzel kapcso-
latos rendelkezéseket tartalmazott.
A Római Szerződés közös politikák és tevékenységek létrehozásáról is döntött, s gazdasági és szociális

célkitűzéseket is megfogalmazott; jellegzetessége, hogy nem pontos intézkedéseket, hanem feladatokat
és célkitűzéseket határozott meg, amelyek megvalósítását és így a konkrét intézkedések meghozatalát a
Közösség intézményeire bízta.
A Római Szerződés, majd annak módosított változatai sem tartalmaznak teljesen és véglegesen az aláírók
által kidolgozott és elfogadott kötelezettségeket. Inkább egy programköteget fektetnek le, amelyek ma-
gukba foglalják politikák későbbi kidolgozásának, az együttműködés elmélyítésének, a harmonizációnak
a lehetőségét.
A programok meghatározása igen változó, némely esetben nagyon konkrét célokat, határidőket jelöl meg,
más esetekben meglepően általános. Ezért a Római Szerződést, illetve annak módosított változatait egy-
szerűen ún. keretszerződésnek lehet tekinteni, ami azt jelenti, hogy a szerződő felek – tehát a tagállamok
– a megfogalmazott elvek megvalósítását az uniós, illetve korábban közösségi intézmények jogalkotó te-
vékenységére bízzák.
A Szerződések így egyfajta jogi hivatkozási alapot biztosítanak a későbbi uniós intézmények által folyta-
tandó jogalkotáshoz, amely már a célok konkrét megvalósítását szolgálja. Annak ellenére, hogy a Lissza-
boni Szerződés számos kérdésben az egységesítés irányába hatott, az Európai Atomenergia-közösséget
(Euratom) meghagyta független szervezetként, így nem integrálja az Euratom Szerződést sem. A Lissza-
boni Szerződés után tehát két integrációs nemzetközi szervezet működik: az Európai Unió és az Euratom.
Az Alapjogi Charta
A Lisszaboni Szerződés úgy hivatkozik az Alapjogi Chartára, mint az Unió jogilag kötelező erejű garanciái-
nak, illetve azoknak a jogoknak a gyűjteményére, melyekkel az Európai Unió megítélése szerint valameny-
nyi európai polgárnak rendelkeznie kell. Bár a Lisszaboni Szerződés nem emeli be a Szerződésekbe a
Charta szövegét, vagyis nem képezi azok integráns részét, a Charta az elsődleges jogforrásokhoz hasonló
jogi kötőerővel rendelkezik.
A Charta részletesen felsorolja az uniós polgárok alapvető emberi, politikai és szociális jogait, ugyanakkor
elismeri az uniós polgárok körét meghaladó, univerzális jellegű alapvető jogokat is. Az alapvető jogokat
hierarchikus rendszerben helyezi el, külön nevesíti az egyes speciális személyeket (például a gyermekek
vagy a fogyatékkal élő személyek) megillető jogokat, valamint a kifejezetten uniós polgárokat megillető
jogokat is. A Chartába foglalt jogoknak érvényre kell jutniuk az uniós jogalkotásban, értelmezésük pedig
az Európai Unió Bírósága és a tagállamok bíróságainak a feladata. Fontos megjegyezni, hogy a Chartára
csak akkor lehet közvetlenül hivatkozni, ha az adott ügyben közvetlenül uniós intézmények, uniós jogsza-
bályok, vagy az utóbbiakból származtatott tagállami szabályok érintettek. Önmagában a Charta nem ru-
házza fel új hatáskörökkel az Uniót és nem módosítja annak jogköreit. A Charta hatálya kiterjed az uniós
intézményekre, szervekre és hivatalokra valamint a tagállamokra, ha azok az uniós jog végrehajtása cél-
jából járnak el.
Az általános jogelvek, amelyek a tagállamok közös alkotmányos hagyományainak a része, tehát valamennyi
nemzeti jogrendszerben megtalálhatók. Ezen elvek egy része a
Szerződésekben valamint az Alapjogi Chartában megtalálható, de általában az Európai Unió Bírósága

mondja ki egy jogelvről, hogy az általános jogelvi erővel bír. A legfontosabb általános jogelvek a követke-
zők:
- A meghallgatáshoz való jog: lehetőséget kell biztosítani az egyének számára, hogy álláspontju-
kat kifejtsék a jogszabály megalkotása és alkalmazása során;
- A hatékony felülvizsgálat elve: minden személynek joga van jogorvoslatra (a hatáskörrel ren-
delkező bíróságok előtt) azon tagállam intézkedésével szemben, amelyik sérti az uniós jogot;
- A méltányosság elve: ha a jogértelmezés több eredményre is vezethetne, azt kell alkalmazni,
amelyik az eljárásban érdekelt összes fél szempontjából igazságos. Ezen elv kiegészül azzal, hogy
az uniós intézmények a működésük során kötelesek jóhiszeműen eljárni;
- A jogbiztonság elve: a jog kiszámíthatóságát jelenti, mely több elemből adódik össze.
A jogszabályoknak egyértelműnek és érthetőknek kell lenni, ahhoz hogy alkalmasak legyenek
a polgárok részéről a jogkövető magatartás kiváltására. Az elv szerves részét képezi a visszaható
hatály tilalma, mely szintén a jog kiszámíthatóságát garantálja, valamint a szerzett jogok vé-
delme, mely azt jelenti, hogy egy jogszerűen szerzett jogcímtől utólag nem fosztható meg az
érintett jogalany (szorosan összefügg a visszaható hatályú intézkedés tilalmával);
- Az arányosság elve: olyan általános jogelv, amely mind a jogalkotásban, mind pedig a jogalkal-
mazásban kiemelkedő jelentőségű. A jogalkotás során az uniós jogalkotónak törekednie kell
arra, hogy mind formailag, mind pedig tartalmilag a lehető legkisebb korlátozással érje el a legi-
tim jogalkotási célt. Formai szempontból ez azt jelenti, hogy elsősorban irányelvvel kell szabá-
lyozni, kivéve, ha az elérendő cél megkívánja a rendelet útján történő szabályozást. Tartalmi
szempontból a jogalkotó kizárólag az elérni kívánt cél mértékéig (és csak közérdekből) róhat ki
kötelezettségeket, korlátozásokat a tagállamok polgáraira, vagyis a korlátozás vagy beavatkozás
nem lehet túlzott mértékű. Ellenkező esetben a tagállamok jogalkotási jogkörét, az a polgárok
rendelkezési szabadságát korlátozná. A jogalkalmazásban azt jelenti, hogy a jogkövetkezmény-
nek mindig az alapul szolgáló cselekményhez kell igazodni.
5/15/3. Ismertesse az uniós alapjogvédelem indokoltságát, az alapjogvédelmi rendszer kialakulását és ele-

meit!
Főmenü
Az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom működésének kezdeti

évtizedeiben nem volt prioritás az alapvető jogok védelmére szolgáló közösségi mechanizmusok kialakí-
tása. Mivel a közösségek – a távlati politikai cél ellenére – szűk körű funkcionális együttműködést jelen-
tettek, nem tűnt valószínűnek, hogy belátható időn belül jelentős, az alapvető jogokat érintő jogkérdé-
sekkel kellene szembesülniük.
Másrészt a közösségek tagállamai valamennyien részt vettek az Európa Tanács égisze alatt zajló párhuza-
mos integrációs folyamatban, amelynek egyik központi eleme az alapvető jogok védelmének európai re-
gionális rendszerének kialakítása volt. Így nem tartották szükségesnek, hogy ezt a keretrendszert megket-
tőzzék. Az Európai Védelmi Közösség és az Európai Politikai Közösség korábbi kudarca is arra ösztönözte
az alapító atyákat, hogy az EGK működését a lehető legtávolabb tartsák a politikailag érzékeny területek-
től.
Az 1960-as évek végére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a közösségek működése önmagában is komoly
alapjogi kérdéseket vet fel, amelyek megválaszolásához a Bíróságnak a közösségi jogforrásokat igen ru-
galmasan és találékonyan kellett felhasználnia. Másrészt a Bíróság a közösségi jog elsőbbségének és egyes
esetekben közvetlen hatályának kimondásával azt az elvárást fogalmazta meg a tagállamokkal szemben,
hogy a közösségi jognak a tagállami joggal szemben is szerezzen érvényt.
Ugyanakkor a tagállamok jogrendszerében az alapvető jogok védelmét kivétel nélkül a legmagasabb
szintű belső jogforrások garantálják, és mindenütt összetett intézményrendszer biztosítja azok érvénye-
sülését a végrehajtó és törvényhozó hatalmi ággal szemben, illetve bizonyos körben magánszemélyek
egymás közötti viszonyaiban is. Joggal merült fel a kérdés, hogy milyen alapon várható el hasonló közös-
ségi mechanizmusok hiányában a közösségi jog elsőbbségének érvényre juttatása, különösen akkor, ha a
közösségi jog alapjogvédelmi szintje alacsonyabbnak tűnik a tagállami jogvédelmi szintnél. Ez a probléma
a közösségi jog egységét és elsőbbségét fenyegető közvetlen veszéllyé vált.
A kialakult helyzetre a Bíróság reagált elsőként, és mintegy két évtizedes jogfejlesztő gyakorlatával kiala-
kította az alapjogvédelem közösségi kereteit. Koncepciójának lényege az, hogy az alapjogok védelme az
írott elsődleges jogforrások kifejezett rendelkezése hiányában is a közösségi jog általános jogelveinek
részét képezi. A védelemben részesítendő alapjogok körét és tartalmát a Bíróságnak a tagállamok közös
alkotmányos hagyományaira, illetve a tagállamok által aláírt nemzetközi emberi jogi egyezményekre
tekintettel kell meghatároznia. A Bíróság ebből a szempontból kiemelt jelentőséget tulajdonított az Em-
beri Jogok Európai Egyezményének, amit referencia pontnak tekintett az alapjogok tartalmának, illetve
az alapjogok korlátozhatóságának megállapítása során. A Bíróság azonban nemcsak ebből az egyezmény-
ből, hanem például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából is vezetett már le vé-
dendő alapjogokat. A Bíróság esetjogának másik fontos területe a közösségi alapjogvédelmi rendszer
hatókörének kijelölése volt. A Bíróság természetesen vizsgálta alapjogvédelmi szempontból a közösségi
jogi aktusokat és a közösségi intézmények tevékenységét, azonban emellett a tagállami szervek tevékeny-
ségét is ellenőrzése alá vonta, amennyiben azok a közösségi jogot hajtották végre.
A Bíróság esetjogának fejlődését az alábbi ábra szemlélteti.
A Bíróság esetjoga messze megelőzte a Szerződések és a másodlagos jogforrások fejlődését.
Már a Római Szerződés és a korai irányelvi jogalkotás is tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek –
különösen a diszkrimináció tilalmával összefüggésben – akár bizonyos alapjogok védelmeként is felfogha-
tóak, ez a rendszer azonban sem céljában, sem tartalmában nem volt általános alapjogvédelmi
rendszernek tekinthető. Az első közvetlen utalás az alapjogok védelmére az Egységes Európai Ok-
mány preambulumában található, ami az alapjogok forrásaként a tagállamok alkotmányait, az Emberi
Jogok Európai Egyezményét és az Európai Szociális Kartát nevesíti, az alapjogok közül pedig a szabadságot,
egyenlőséget és szociális igazságosságot emeli ki. Az alapjogok védelme mint a közösségi jog egyik alap-
elve a Maastrichti Szerződéssel került be az EUSZ főszövegébe. Ezt a megoldást a hatályos EUSZ 6. cikk (3)
bekezdése is fenntartja, amikor kimondja, hogy az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszte-
letben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az Emberi Jogok Európai Egyezménye biztosítja, és ahogyan
azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek. Az uniós alapjogvédelmi rendszer legna-
gyobb dilemmája továbbra is az, hogy az alapjogok védelmét önálló rendszerben vagy már létező alapjog-
védelmi rendszerekhez való csatlakozással biztosítsa. A Lisszaboni Szerződés mindkét utat lehetővé teszi:
egyrészt az Alapjogi Chartát a Szerződésekkel azonos jogi kötőerővel ruházza fel, másrészt előírja, hogy
az Unió csatlakozzon az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez. A Lisszaboni Szerződés emellett jelentő-
sen kibővíti az Unió diszkriminációval szembeni fellépési lehetőségeit. Az Unió önálló hatáskörrel rendel-
kezik rendes jogalkotási eljárás keretében a Szerződések alkalmazási körében az állampolgárságon ala-
puló diszkrimináció, illetve a foglalkoztatás és munka területén a nemek közötti diszkrimináció elleni fel-
lépésre. Ezen túlmenően azonban különleges jogalkotási eljárás keretében (a Tanács egyhangú döntésé-
vel az Európai Parlament egyetértését követően) bármilyen nemen, faji vagy etnikai származáson, vallá-
son vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönbözte-
tés leküzdésére intézkedéseket tehet.
Az alapjogvédelem fejlődésével párhuzamosan az alapjogokkal foglalkozó uniós intézmények köre is bő-
vült. Ennek legismertebb példája a bécsi székhelyű Alapjogi Ügynökség, aminek célja, hogy megfelelő
szakértelmet biztosítson egy egységes uniós alapjogi mérce kialakításához és biztosításához. Az Alapjogi
Ügynökség panaszokat nem fogad, egyedi jogsértéseket nem vizsgál és kötelező szabályokat nem alkot.
Feladata lsősorban a szabványosítás, adatgyűjtés, adatfeldolgozás és közzététel tudományos kutatások,
felmérések, jelentések és konferenciák útján. Az Alapjogi Ügynökség tevékenységét adott időszakokra
meghatározott prioritások alapján végzi. A 2013-2017. közötti prioritások közé tartoznak például az áldo-
zatvédelem, a gyermekek jogai, a romák társadalmi integrációja, a bevándorlás és migráció, illetve a rassz-
izmus és idegengyűlölet kérdései.
Az alapjogvédelem körében kell említést tenni arról az eszközről is, amely az Unió számára lehetővé teszi
a tagállamokkal szembeni fellépést abban az esetben, ha az emberi jogok tiszteletben tartásának értéké-
vel ellentétes magatartást tanúsítanak. Ennek elvi alapja az EUSZ 2. cikke, aminek értelmében az Unió az
emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint
az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein
alapul. Az EUSZ 7. cikke olyan eljárást szabályoz, amely keretében a Tanács megállapíthatja, hogy fennáll
az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti ezeket az értékeket, illetve az értékek
súlyos és tartós megsértése fennáll. Ez utóbbi esetben a Tanács dönthet úgy, hogy a kérdéses tagállamnak
a Szerződésekből származó egyes jogait (például a tagállamot a Tanácsban megillető szavazati jogokat)
felfüggeszti. Ez az eljárás sajátos eljárás, ami különbözik a kötelezettségszegési eljárástól és az egyéni
alapjogvédelem uniós eljárásaitól is, mert nem feltétlenül a tagállamnak az uniós jog hatókörébe tartozó
kötelezettségeinek megsértését szankcionálja, és nem az egyéni alapjogsérelmek orvoslása a célja. Az
EUSZ 7. cikkének alkalmazására – elsősorban a döntés megbélyegző jellege és nagy politikai súlya miatt –
mindeddig nem került sor, ami jól mutatja egy ilyen „nukleáris opció” korlátait. A rugalmasabb és arányo-
sabb fellépés lehetőségét a Bizottság által 2014 tavaszán kezdeményezett, 14 a jogállamiság megerősí-
tésére irányuló új uniós keret teremtette meg, ami alapján a Bizottság a jogállamiságot érintő rendszer-
szintű fenyegetések esetén az érintett tagállammal folytatott konzultáció alapján ajánlásokat fogalmazhat
meg, és azok végrehajtását figyelemmel kísérheti. A Tanács 2014 decemberében szintén létrehozott egy
tagállamok közötti párbeszédre épülő rendszert, aminek célja a jogállamiság védelme és előmozdítása.
5/15/4. Ismertesse az Európai Unió intézményeit és azok funkcióit! Mutassa be, hogy az egyes uniós in-
tézmények inkább a kormányközi együttműködés, vagy a szupranacionális működés jegyeit viselik-e ma-
gukon!
Főmenü
I. Európai Tanács: Az Európai Unió legfőbb politikai döntéshozó szerve, amely megadja az Uniónak
a fejlődéshez szükséges ösztönzést, és meghatározza annak általános politikai irányait és priori-
tásait. de az Európai Tanács nem lát el közvetlenül jogalkotási feladatot.
II. Európai Bizottság: „Az integráció motorja”, illetve a Szerződések „őre”. A döntéshozatali-jogal-
kotási eljárásban a fő funkciója a javaslatok kidolgozása, amelyeket megküld a Tanács és az Eu-
rópai Parlament számára. Emellett önállóan is rendelkezik jogalkotási jogkörökkel, és ellenőrzi a
jogszabályok tagállami végrehajtását.
III. Tanács: Az Európai Unió legfőbb jogalkotó szerve, mivel amellett, hogy az Európai
Parlamenttel közösen fogad el jogszabályokat, számos esetben gyakorlatilag önállóan, bár ekkor
is az Európai Parlament közreműködésével teheti ezt meg (utóbbi egyetértésével vagy a vele foly-
tatott konzultációt követően).
IV. Európai Parlament: A demokratikus legitimáció szerve az Európai Unióban.

Funkciója, hogy a közvetlenül megválasztott képviselők megjelenítsék a polgárok érdekeit az uniós
döntéshozatal során. A jogalkotási eljárásokban a Tanács mellett betöltött szerepe az elmúlt évti-
zedekben fokozatosan nőtt, a Lisszaboni Szerződés által főszabállyá tett ún.
rendes jogalkotási eljárásban a Tanács társ-jogalkotójának minősül.
V. Európai Unió Bírósága: tevékenysége biztosítja az uniós jog tiszteletben tartását, valamint azt,
hogy annak alkalmazása és értelmezése az Unió egésze tekintetében egységes módon történjen
meg. A tevékenysége során kidolgozott esetjogi megállapítások rendkívül lényeges szereppel bír-
nak az integráció egészét illetően, számos alapvető jelentőségű jogtétel és elv kimondása bírói
esetjogi alapon történt meg. Székhelye Luxembourg. Struktúrája az integráció fejlődésével pár-
huzamosan átalakult, kibővült. A Bíróság mellett idővel az intézményi kereteken belül újabb fó-
rumok jelentek meg
VI. Európai Számvevőszék: Az Európai Számvevőszék szerepe az Unió pénzügyi ellenőrzése kereté-
ben kiterjed mindazon területekre, ahol uniós költségvetési források felhasználása történik meg.
Vizsgálata mind jogszerűségi, célszerűségi és eredményességi szempontokat felölel.
VII. Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank: A monetáris politika kiala-
kításának központi szereplője az EKB, amely önálló jogi személy.
Az Európai Unió intézményei sajátos rendszerben működnek, amely egyszerre viseli magán a kor-
mányközi együttműködésnek és az egyes tagállamok feletti szupranacionális működésnek is a je-
gyeit
Kormányközi - kormányok közötti kapcsolat - együttműködés: így az Európai Tanács és a Tanács

amelyek az egyes tagállamok állam- és kormányfőit, valamint miniszteri szintű képviselőit tömörítik,
érvényre juttatva a tagállami érdekeket.
Szupranacionális - tagállamok feletti - működési jegyek: az Unió érdekeit érvényre juttató Európai
Bizottság, a közvetlenül az uniós polgárok által választott Európai Parlament, a pénzügyi ellenőrzésért
felelős Európai Számvevőszék, valamint az uniós jog egységes alkalmazásáért és értelmezéséért fele-
lős Európai Unió Bírósága esetén.
5/15/5. Ismertesse az uniós jogalkotás folyamatát, valamint az uniós intézmények és szervek, illetve a
tagállami parlamentek szerepét a jogalkotási eljárásokban!
Főmenü
A döntéshozatal és a jogalkotás az Európai Unióban az ún. többszintű kormányzás fogalmával írható le. A
többszintű kormányzás az uniónak, a tagállamoknak, valamint a regionális és helyi önkormányzatoknak a
szubszidiaritás és arányosság elvein és a partnerségen alapuló olyan összehangolt cselekvéseként értelmez-
hető, amely funkcionális és intézményesített együttműködésben valósul meg, célja az Európai Unió politi-
káinak kidolgozása és végrehajtása.
A Lisszaboni Szerződés jelentősen leegyszerűsítette a döntéshozatali rendszert azzal, hogy csökkentette az

eljárások számát, a rendes jogalkotási eljárások jelentősége mellett létrehozta a jogi aktusok (melyeket csak
jogalkotók fogadhatnak el, ilyenek pl. rendeletek, iránylevek, határozatok,) hierarchiáját.
A LSZ az együttdöntést általánossá tette, és csupán egyes kivételes esetekben (konzultáció, hozzájárulás)
teszi lehetővé, hogy a Tanács az Európai Parlament beleegyezése nélkül döntsön.
Jogalkotási eljárások
1. Különleges jogalkotási eljárások:
Négy lehetséges módja van a különleges jogalkotási eljárás alkalmazásának:
− Konzultációs eljárás: A LSZ szerint húsz terület marad, ahol a Tanács a döntéshozó az Európai Parlamenttel
történő konzultáció mellett. (pl. a szociális biztonság, családjogi kérdések)
− Hozzájárulási eljárás: Néhány területen a Tanács végső döntése előtt szükséges az Európai Parlament
egyetértése. (Pl. többéves pénzügyi keret elfogadása.)
− A Tanács hozzájárulása: A LSZ néhány területen „fordított hozzájárulási eljárást” alkalmaz, vagyis az Euró-
pai Parlament kezdeményez, illetve a végső döntést is az EP hozza – a Tanács hozzájárulása után. (pl. a vá-
lasztási szabályokra vonatkozó rendelkezések.)
− Költségvetési eljárás: kizárólag az éves költségvetés elfogadására alkalmazható speciális eljárás.
Arról, hogy mely esetben melyiket alkalmazzák, a Szerződés szövege minden egyes területen pontosan ren-
delkezik.
2. A rendes jogalkotási eljárás
A Parlament a Tanáccsal egyenrangú döntéshozó. Az együttdöntési eljárást olyan területeken vezették be,
amelyek közvetlenül érintik az állampolgárok érdekeit (pl. munkaerő szabad áramlása, szociálpolitika, egész-
ségügy).
Folyamata:
A Bizottság eljuttatja javaslatát a Tanácshoz és a Parlamenthez. A Parlament a véleményét megküldi a Ta-

nácsnak, ha egyetért, az eljárás be is fejeződik. Ha a Tanács nem ért egyet a Parlamenttel, akkor saját javas-
latot, ún. közös álláspontot ad ki, amiről a Parlamentnek három hónapos határidőn belül négy választási
lehetősége van:
 nem ad ki véleményt – jogszabály elfogadva, az eljárás véget ér;

 elfogadja a Tanács álláspontját – jogsz. elfogadva;
 abszolút többséggel elutasítja a Tanács álláspontját – nem születik meg a jogszabály;
 módosításokat javasol a Tanács álláspontjához – tovább egyeztetnek.
Az uniós döntéshozatal és jogalkotás fenti modellje tehát az Európai Unió intézményei és az egyes tagállami
szereplők részvételével zajlik. E téren a legjelentősebb feladatot ellátó ún. „jogalkotói háromszög” tagjai:
az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament. Az egyes szereplők által betöltött
funkcióik az alábbiakban foglalhatók össze:
• Európai Tanács: Az Európai Unió legfőbb politikai döntéshozó szerve, amely megadja az uniónak a fejlő-
déshez szükséges ösztönzést, és meghatározza annak általános politikai irányait és prioritásait. de az Eu-
rópai Tanács nem lát el közvetlenül jogalkotási feladatot.
• Európai Bizottság: Az integráció „motorja”, illetve a Szerződések „őre”. A döntéshozatali-jogalkotási el-
járásban fő funkciója a javaslatok kidolgozása, amelyeket megküld a Tanács és az Európai Parlament szá-
mára. Emellett önállóan is rendelkezik jogalkotási jogkörökkel, és ellenőrzi a jogszabályok tagállami vég-
rehajtását.
• Tanács: Az Európai Unió legfőbb jogalkotó szerve, mivel amellett, hogy az Európai Parlamenttel közösen
fogad el jogszabályokat, számos esetben gyakorlatilag önállóan, bár ekkor is az Európai Parlament köz-
reműködésével teheti ezt meg (az utóbbi egyetértésével vagy a vele folytatott konzultációt követően).
• Európai Parlament: A demokratikus legitimáció szerve az Európai Unióban. Funkciója, hogy a közvetlenül
megválasztott képviselők megjelenítsék a polgárok érdekeit az uniós döntéshozatal során. A jogalkotási
eljárásokban a Tanács mellett betöltött szerepe az elmúlt évtizedekben fokozatosan nőtt, a Lisszaboni
Szerződés által főszabállyá tett ún. rendes jogalkotási eljárásban a Tanács társjogalkotójának minősül.
• Tanácsadó szervek: Két testület tartozik ide. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a munkaadói
és munkavállalói szervezeteket, valamint a civil társadalom képviselőit tömöríti. A Régiók Bizottsága a
regionális és helyi érdekeket hivatott képviselni. A testületektől a Bizottság, a Tanács és a Parlament
bizonyos esetekben köteles véleményt kérni, amely azonban nem bír kötőerővel a fenti három fő intéz-
ménnyel szemben.
• Nemzeti parlamentek: A nemzeti parlamentek az uniós intézményektől megkapják a jogalkotási aktusok
tervezeteit. Ha a szubszidiaritás elvének sérelmét kellő számban tapasztalják, jelzik az uniós intézmények
felé, amelyek – leggyakrabban a Bizottság – kötelesek azt felülvizsgálni.
5/15/6. Ismertesse az uniós többéves pénzügyi keret, illetve éves költségvetés rendszerét (fogalma, funk-
ciója, elfogadása, végrehajtása)!
Főmenü
Az uniós költségvetés meglepően kicsi ahhoz képest, milyen sok feladat elvégzését szolgálja. Jelenleg
az EU bruttó nemzeti jövedelmének (gross national income, GNI) hozzávetőleg 1%- át teszi ki, szem-
ben a tagállamok nemzeti költségvetésével, melyek esetében ugyanez az arány hozzávetőleg 49%.
Az uniós költségvetés döntően beruházási költségvetés. Összevonja a tagállami forrásokat, és ezáltal

méretgazdaságosságot eredményez. Olyan intézkedéseket finanszíroz – pl. az energiaügy, a közleke-
dés, az információs és kommunikációs technológiák, az éghajlatpolitika és a kutatás terén –, melyeket
a tagállamok közös erővel hatékonyabban tudnak megvalósítani, mint külön-külön.
A költségvetés elvei (8 darab)
1. A teljesség és pénzügyi pontosság elve: az EU-nak csak egyetlen költségvetése lehet, amely-
ben valamennyi a közös költségvetést érintő kiadást és bevételt fel kell tüntetni.
2. Az éves jelleg elve: a kiadásokat és bevételeket évente kell tervezni és elfogadni.
3. Az egyensúly elve: a bevételeknek mindig fedezniük kell a kiadásokat. Hiány nem tervezhető;
a bevételeknek és kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük.
4. Az elszámolási egység elve: az uniós költségvetés tervezésének és végrehajtásának elszámo-
lási egysége az euró.
5. A globális fedezet elve: meghatározott költségvetési bevételeket nem lehet meghatározott
kiadások fedezésére fordítani. Valamennyi bevétel finanszírozza az összes kiadást.
6. A specifikáció elve: valamennyi kiadási tételnek mellé kell rendelni egy meghatározott célt.
7. A megbízható pénzügyi menedzsment elve: a pénzügyi menedzsmentnek gazdaságosnak, ha-
tékonynak és hatásosnak kell lennie. Az európai intézményeknek – a Bizottság útmutatásainak
megfelelően – ex ante és ex post értékeléseket kell elvégezniük.
8. Az átláthatóság elve: a költségvetés megtervezésének és végrehajtásának, csakúgy, mint az
elszámolásnak átláthatónak kell lennie. Az átláthatóság biztosításának egyik mozzanataként
az EU minden évben közzéteszi a költségvetését az EU Hivatalos Lapjában (Official Journal).
A költségvetést mindig egyensúlyban kell tartani. Ez azt jelenti, hogy az uniós költségvetésben soha-
sem jelentkezhet hiány, és nem halmozódhat fel adósság, azaz a kiadások nem haladhatják meg a
bevételeket. Az éves költségvetésnek összhangban kell lennie a hosszú távra szóló költségvetési terv-
vel, az ún. többéves pénzügyi kerettel.
A többéves pénzügyi keret

A többéves pénzügyi keret 1988 óta része az Európai Unió működésének, öt- illetve hétéves idősza-
kokat ölelt fel.
• Az első pénzügyi keret, az úgynevezett I. Delors-csomag az 1988-1992 közötti időszakra vonatkozott

és a belső piac megteremtésére, valamint a többéves kutatási és fejlesztési keretprogram konszolidá-
lására összpontosított.
• A második keret, a II. Delors-csomag (1993-1999) a szociális és a kohéziós politikát, valamint az euró
bevezetését kezelte kiemelt területként.
• Az Agenda 2000 a 2000-2006 közötti időszakot fedte le és az Unió bővítésére összpontosított.
• A 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret a munkahelyteremtés érdekében

a fenntartható növekedésre és a versenyképességre helyezte a hangsúlyt.
• 2014-2020 közötti időszak a 2007-2013-as periódus céljait folytatva a szintén munkahelyteremtést

és a fenntartható növekedést helyezte középpontba.
A többéves pénzügyi keret (korábban „pénzügyi terv”) nem az EU hétéves költségvetése, hanem
olyan mechanizmus, amely biztosítja, hogy az uniós kiadások tervezhetőek legyenek, és egyúttal
szigorú költségvetési normáknak feleljenek meg. Az Európai Parlament és a Tanács – amelyek együt-
tesen alkotják az Európai Unió „költségvetési hatóságát” – minden évben e kereten belül döntenek
a soron következő év költségvetéséről. A többéves pénzügyi keret meghatározza a következő évek
tényleges politikai prioritásait, azaz nemcsak költségvetési, hanem politikai keretet is alkot. Az Euró-
pai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikke szerint a legalább 5 éves időszakra meghatározott
többéves pénzügyi keret kiadási kategóriánként meghatározza a kötelezettségvállalási és a kifizetési
előirányzatok éves felső határát és így biztosítja, hogy az Unió kiadásai rendezett módon, saját for-
rásai határain belül alakuljanak.
A többéves pénzügyi keret maximális összegeket (felső korlátokat) határoz meg az uniós kiadások egé-
szére és a főbb kiadási kategóriákra (fejezetekre) vonatkozóan. A többéves pénzügyi keret nem olyan
részletes, mint az éves költségvetés.
A jelenleg érvényben lévő többéves pénzügyi keret a 2014-től 2020-ig terjedő időszakra szól.
A többéves pénzügyi keretről szóló rendelet célja, hogy:
- a politikai prioritásokat számadatokban fejezze ki a 2014–2020-as költségvetési ciklusra vonatko-
zóan;
- biztosítsa a költségvetési fegyelmet az EU-ban;
- a többéves pénzügyi keret révén megkönnyítse az EU éves költségvetésének elfogadását.
A többéves pénzügyi keret teremti meg az éves költségvetési eljárás sarokköveit. Jelentősen meg-
könnyíti az éves költségvetésről való megállapodást az Unió költségvetési hatóságának két ága, az
Európai Parlament és a Tanács között. Ezzel egyidejűleg folyamatosságot biztosít az Európa javát szol-
gáló prioritások megvalósítása terén. A pénzügyi keret továbbá meghatároz minden, az éves költség-
vetési eljárás zavartalan lefolytatásához szükséges egyéb rendelkezést is.
A 2014-2020-as költségvetési keret kiadásainak fejezetei:

Az 1. Intelligens és inkluzív növekedés című fejezet a versenyképesség növelésére szánt összegeket és
a kohéziós támogatásokat tartalmazza. A kohéziós támogatásokat (1b. alfejezet) három célkitűzés
mentén osztják ki.
A 2. Fenntartható növekedés: természeti erőforrások című fejezet tartalmazza a KAP kiadásait.
A 3. Biztonság és uniós polgárság című fejezet a menekültüggyel, a bevándorlással és a határok el-

lenőrzésével kapcsolatos közös politikák, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni közös küzde-
lem, illetve a bírósági együttműködésének kiadásait tartalmazza. Ide tartozik továbbá a közegész-
ségügy, fogyasztóvédelem, a kultúra és az ifjúsági ügyek is. A 4. Globális Európa című fejezet a közös
kül- és biztonságpolitika kiadásait tartalmazza.
Fő céljai az előcsatlakozási politika új eszközeinek megteremtése (IPA), Európai Szomszédságpolitika

finanszírozása (ENI), illetve különböző segélyezési eszközök (humanitárius valamint makropénzügyi)
működtetése.
Az 5. Igazgatás című fejezet tartalmazza az Európai Unió intézményeinek működési költségeit.
2016-ra kiigazított többéves pénzügyi keret (EU-28) (millió EUR, 2011-es árakon)
Az Európai Unió legfontosabb politikai – következésképp költségvetési – célkitűzéseit legalább 5 év

(általában 7 év) távlatában előre meg kell tervezni. A többéves pénzügyi keret:
- éves szinten felső határt szab meg azt illetően, mekkora kiadások eszközölhetők;
- a felső határokat pedig az egyes szakpolitikai területekre, az ún. fejezetekre vonatkozóan külön-
külön határozza meg.
Az egyes költségvetési fejezeteken belül a finanszírozás javarészt programokon (pl. az Erasmus+ okta-
tási programon, illetve a LIFE környezetvédelmi programon) keresztül vagy pedig pénzalapok (pl. a
szegényebb tagállamok és régiók felzárkóztatását célzó Kohéziós Alap) révén valósul meg.
A többéves pénzügyi keret az EU és a tagállamok által célul kitűzött politikai prioritásokat pénzügyi és
jogi nyelvre fordítja le. A többéves pénzügyi keret más, mint az uniós költségvetés. Tervezési eszköz,
mely egyúttal az uniós kiadások kiszámíthatóságát is biztosítja. Az Unió által elfogadott éves költség-
vetések a többéves pénzügyi keretbe illeszkednek, és a bennük tervezett kiadások általában a több-
éves pénzügyi keretben meghatározott felső határok alatt maradnak, hogy rendelkezésre álljon némi
tartalék az előre nem látható szükségletek kezelésére.
Ki kezeli a pénzt?
A költségvetés végrehajtásáért legmagasabb szinten az Európai Bizottság tartozik felelősséggel. A gya-
korlatban az Európai Bizottság a költségvetés legnagyobb részét (az uniós források mintegy 80%-át) a
tagállamokkal közösen hajtja végre az ún. megosztott irányítás keretében. Ez a gyakorlatban azt je-
lenti, hogy nem maga a Bizottság kezeli a kiadásokat, hanem a tagállami hatóságok (pl. a regionális
fejlesztésért felelős minisztériumok), melyek ez irányú tevékenységüket a Bizottság felügyelete alatt
végzik.
A kiadásra vonatkozó szabályok

Az uniós pénzekből eszközölt tényleges kiadásokra vonatkozó legfontosabb szabályokat az EU költség-
vetési rendelete rögzíti. Az ún. alkalmazási szabályok pedig azt határozzák meg részletesen, hogyan
kell a költségvetési rendeletet a gyakorlatban alkalmazni. Az EU a szabályokat rendszeres időközön-
ként felülvizsgálja és egyszerűsíti annak érdekében, hogy az érintettek, különösen a kisebb kedvezmé-
nyezettek dolgát megkönnyítse.
5/15/7. Ismertesse a hatáskör-átruházás elvét és az uniós hatáskörök rendszerét!
Főmenü
Az Európai Unió nem általános hatáskörű szervezet, kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruhá-
zott hatáskörök határain belül és a Szerződésekben meghatározott célok érdekében járhat el. Minden olyan
hatáskör, amit nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad, a Szerződések ezért kifejezetten nem is
nevesítenek kizárólagos tagállami hatásköröket. Ez az elv a hatáskör-átruházás elve, amit az EUSZ 5. cikk (2)
bekezdése fogalmaz meg. Azokon a területeken, ahol az EU rendelkezik hatáskörrel, az intézmények csak a
Szerződésekben meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járhatnak el (EUSZ 13. cikk (2) bekezdés),
vagyis az egyes intézmények eljárásához az EU általában vett hatáskörének fennállása nem elegendő: csak a
megszabott eljárási rendben, és csak olyan intézkedést hozhatnak, amelyekre konkrét hatáskörük megálla-
pítható.
Az uniós és tagállami hatáskörök elhatárolása állandó viták tárgya, és erre vonatkozóan csak a Lisszaboni
Szerződés óta adnak többé-kevésbé koherens rendszert a Szerződések. Az EU egyes területeken kizárólagos
hatáskörrel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy csak az Unió alkothat kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok
csak annyiban, amennyiben azokat erre az Unió kifejezetten felhatalmazza, amennyiben a tagállami jogal-
kotás célja az uniós jogi aktusok végrehajtása. A kizárólagos uniós hatásköröket az EUMSZ kimerítő jelleggel
felsorolja. Ezek:
- a vámunió,
- a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok,
- monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek pénzneme az euró,
- a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében,
- közös kereskedelempolitika.
Az EU-ra ruházott megosztott hatáskörök esetében mind az Unió, mind a tagállamok alkothatnak köte-
lező erejű jogi aktust, a tagállamok azonban e jogukkal csak annyiban élhetnek, amennyiben az Unió
hatáskörét nem gyakorolta. A Szerződések szabályozási struktúrájában az EU-ra ruházott hatáskör eltérő
rendelkezés hiányában megosztott hatáskörnek minősül. Megosztott hatáskör alkalmazandó például
- a belső piac,
- a mezőgazdaság,
- a gazdasági, társadalmi, területi kohézió,
- a környezetvédelem,
- a fogyasztóvédelem,
- energiaügy,
- a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség területén.
A megosztott hatáskörök lehetnek egymás mellett fekvő, ún. szomszédos hatáskörök, ha nem átfedik egy-
mást, hanem egyes részterületeken az Uniónak, más részterületeken a tagállamoknak van hatásköre. A meg-
osztás ilyen esetekben lehet horizontális, azonos szintű részterületek között (pl. a fejlesztési együttműködés
vagy a humanitárius segítségnyújtás területén), illetve lehet vertikális, amikor a tagállamok egy uniós sza-
badságot valamilyen nevesített indok alapján korlátozhatnak (pl. a letelepedés szabadsága a közrend, köz-
biztonság közegészségügy érdekében korlátozható). A megosztott hatáskörök lehetnek egymást átfedő, ún.
versengő hatáskörök, ahol a tagállamok a kérdést mindaddig szabadon szabályozhatják, amíg uniós szabá-
lyozás nem születik. Azt a folyamatot, amellyel az EU a versengő hatásköröket magában foglaló területeket
szabályalkotással elfoglalja, onnan a tagállami szabályozást kiszorítja és a jövőbeli tagállami szabályozás le-
hetőségét megszünteti, előfoglalásnak nevezzük.
A tagállamok az Európai Unióra egyes területeken a tagállami intézkedéseket támogató, összehangoló vagy
kiegészítő hatásköröket ruháztak. Itt az Unió a tagállami hatásköröket nem vonhatja el, és kötelező erejű
jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállami rendelkezések harmonizációját. Ilyen területek például:
- az emberi egészség védelme és javítása,

- ipar,
- kultúra,
- idegenforgalom,
- oktatás, szakképzés, ifjúság, sport,
- polgári védelem,
- igazgatási együttműködés.
A Szerződések emellett külön is nevesítenek bizonyos uniós hatásköröket, amelyek nem illeszkednek a fenti
kategóriákba, például a közös kül- és biztonságpolitikát, illetve a tagállami gazdaság- és foglalkoztatáspoli-
tikák összehangolását.
Az EU-nak a tagállamok egymás közötti és az Unióhoz fűződő viszonyainak szabályozására irányuló hatáskö-
reit nevezzük belső hatásköröknek. Az Unió kifelé irányuló kapcsolatainak szabályozására – tipikusan nem-
zetközi szerződések megkötésére – irányuló hatáskörök a külső hatáskörök. A Lisszaboni Szerződés óta a
külső hatáskörök egyértelműen a belső hatáskörök járulékainak tekinthetők: az Unió kizárólagos külső ha-
táskörrel rendelkezik, ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges.
Az EUMSZ 352. cikk (1) bekezdése a tulajdonképpeni átruházott hatáskörök rendszerét egy általános uniós
hatáskörrel egészíti ki. Ennek alapján amennyiben a Szerződésekben meghatározott politikák keretében a
Szerződésekben meghatározott célkitűzések megvalósításához az Unió fellépése bizonyul szükségesnek, de
a Szerződések nem biztosítják a megfelelő hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai
Parlament egyetértését követően egyhangúlag elfogadja a megfelelő rendelkezéseket. Ez az általános uniós
hatáskör célhoz kötött (csak a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében hívható fel) és
szubszidiárius (csak akkor alkalmazható, ha a Szerződések más rendelkezései egyáltalán nem biztosítanak
hatáskört az uniós intézmények számára).
A Szerződésekben kifejezetten biztosított hatáskörök határainak értelmezése során a Bíróság kidolgozta a

beleértett uniós hatáskörök doktrínáját. A doktrína eredetileg a belső hatáskörök hatékony gyakorlásához
szükséges külső hatáskörök megalapozását szolgálta, de ennek a Lisszaboni Szerződés óta kifejezett jogalapja
található a
Szerződésekben. A beleértett uniós hatásköröknek legnagyobb jelentősége ma azokban az esetekben van,

amikor a Szerződések valamely uniós intézményt konkrét feladattal bíznak meg, de nem egyértelmű, hogy e
feladatok teljesítéséhez milyen hatáskörökkel ruházzák fel az intézményt. A bíróság joggyakorlata értelmé-
ben ilyenkor úgy kell tekinteni, hogy a szerződéses rendelkezések egyúttal önmagukban a feladat teljesíté-
séhez nélkülözhetetlen hatáskörökkel is felruházzák az intézményt.
A Szerződések értelmében az uniós hatáskörök gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság elvei irány-

adóak, amelyeket a Szerződésekhez csatolt 2. számú jegyzőkönyv részletez. A szubszidiaritás elve azokon a
területeken érvényesül, amelyek nem tartoznak az Unió kizárólagos hatáskörébe. Az elv lényege, hogy az
Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés célját a tagállamok (köz-
ponti, regionális vagy helyi szinten) nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés
terjedelme vagy hatásai miatt uniós szinten jobban megvalósíthatóak. Az arányosság elvének értelmében az
uniós intézkedések sem formailag, sem tartalmilag nem terjeszkedhetnek túl azon, ami a Szerződések célki-
tűzéseinek eléréséhez szükséges.
A Szerződésekhez csatolt 2. számú jegyzőkönyv értelmében az uniós jogalkotási aktusok tervezeteit a szub-
szidiaritás és az arányosság tekintetében külön indokolni kell, és azokat meg kell küldeni a tagállami parla-
menteknek. A tagállami parlamentek (vagy azok kamarái) a megküldéstől számított nyolc héten belül indo-
kolt véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság elnökének, amelyben kifejtik,
hogy a tervezetet miért nem tartják összeegyeztethetőnek a szubszidiaritás elvével. Ha a tagállami parla-
mentek legalább egyharmada – a szabadság, biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó
tervezet esetén egynegyede – úgy ítéli meg, hogy a tervezet nem összeegyeztethető a szubszidiaritás elvével,
a tervezetet felül kell vizsgálni, és a tervezet előterjesztője indokolt döntéssel a tervezetet visszavonja, mó-
dosítja vagy fenntartja (sárga lapos eljárás). Ha a tagállami parlamentek legalább egyszerű többsége úgy ítéli
meg, hogy a rendes jogalkotási eljárásban benyújtott javaslat nem összeegyeztethető a szubszidiaritás elvé-
vel, a javaslatot felül kell vizsgálni, és a Bizottság ezzel kapcsolatos indokolt véleményét a jogalkotó elé kell
tárni (narancssárga lapos eljárás). A Tanács és az Európai Parlament a rendes jogalkotási eljárás első olvasa-
tában megvizsgálja a javaslat összeegyeztethetőségét a szubszidiaritás elvével, és amennyiben a Tanács tag-
jainak 55%-a vagy az Európai Parlament a leadott szavazatok többsége alapján úgy ítéli meg, hogy a javaslat
a szubszidiaritás követelményeinek nem felel meg, a javaslat tovább nem tárgyalható. Mindeddig három
sárga lapos eljárás indult az EU történetében (2012-ben, 2013-ban és 2016-ban), de a Bizottság mindhárom
esetben úgy foglalt állást, hogy javaslata megfelel a szubszidiaritás elvének.
A szubszidiaritás elvének megsértésével elfogadott uniós jogalkotási aktusok az Európai Unió Bírósága előtt
megsemmisítési eljárás keretében megtámadhatóak. Ilyen keresetet benyújthatnak a tagállamok, illetve a
Régiók Bizottsága olyan jogalkotási aktusok tekintetében, amelynek elfogadása során vele konzultálni kell.
5/15/8. Mutassa be az EU regionális politikáinak rendszerét!
Főmenü
Az Unió regionális politikájának célja: az elmaradottabb régiók felzárkóztatásával csökkentse az EU egyes

régiói közötti fejlettségi különbségeket.
Már az 1972- es párizsi csúcstalálkozón kiemelt prioritást kap a téma és a tagállamok csúcsvezetői elhatároz-
ták, hogy létrehozzák az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA). Az ERFA-hoz rendelt nagy büdzsé
miatti hosszas csatározások után végül 1975-re hozták létre az ERFÁ-t.
Kezdetekben a forrásokat még közvetlenül a tagállamok számára biztosították, akik az elosztásról szinte sza-
badon rendelkezhettek. Spanyolország, Portugália és Görögország csatlakozásával olyan kevésbé fejlett or-
szágok kerültek a Közösségekbe, amelyek komoly fejlesztési támogatásokra szorultak annak érdekében,
hogy a közös piacban megfelelő módon részt tudjanak venni. Az 1986-ban elfogadott Egységes Európai Ok-
mány kitért a támogatási rendszerre. Eszközeiként az EMOGA-t és az ERFA-t jelölte meg, amelyek célja az
EK-n belüli gazdasági és területi kohézió kialakítása volt. Az Okmány elfogadását követően került beterjesz-
tésre a Bizottság elnökének nevével fémjelzett I. Delors csomag, amely a regionális és strukturális politikák
forrásait növelte és a KAP költségeit csökkentette. Mivel a kohéziós büdzsé a duplájára emelkedett, így a
forráselosztás rendszerét is felül kellett vizsgálni. Az egységes elszámolási és ellenőrzési rendszer kialakítása
érdekében létrehozták a NUTS rendszert, ami a különböző földrajzi egységeket kategorizálta. A ma is alkal-
mazásban lévő rendszeren keresztül megállapítható, hogy mely területek jogosultak a támogatásokra, illetve
összehasonlíthatóvá és ellenőrizhetővé válnak a támogatások. A kohéziós alapokból azon régiók részesed-
hetnek, amelyek a közösségi – ma már uniós – GDP átlag 75% alatt teljesítenek. Ezek az ún. konvergencia
régiók, amelyek a támogatások fő címzettjei. A másik jelentős újítás, hogy kialakították a partnerség alapel-
vét, miszerint a források felhasználásába be kell vonni az adott régiókat is. A regionális politika eszközei
1993ban tovább bővültek. A Maastrichti Szerződés aláírásával, valamint a halászati politika fejlődésével
létrejött a Kohéziós Alap, továbbá a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE). A Kohéziós Alap fő
célja ugyancsak az elmaradottabb területek felzárkóztatása, azonban a támogatásokat főként környezetvé-
delmi, közlekedési és szállítási infrastruktúra-fejlesztésre lehetett fordítani. A fejlesztési politikákat komo-
lyan érintette a keleti bővítés. Mivel minden 2004-ben és azután csatlakozó ország az EU GDP 75% alatt
teljesített támogatási plafont kellett alkotni, ami a GDP 4%-ban került meghatározásra. A keleti bővítések
után, a KAP reformjával párhuzamosan a regionális és strukturális politikák is átalakításra kerültek. 2007 óta
már csak két strukturális alap működik, az ERFA, illetve a szintén ide sorolható ESZA, valamint a Kohéziós
Alap. A mezőgazdasági és halászati politikához tartozó EMOGA és HOPE ellenben átalakításra került: létrejött
az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA), amely mindkét, illetve az Európai Halászati Alap
(EHA), amely csak a halászati szakpolitikai területen lát el feladatokat. A gazdasági és területi kohéziót célzó
szakpolitika azért is tekinthető különös területnek, mert az általa megfogalmazott célokat általános jelleggel
figyelembe kell venni az összes uniós hatáskörben. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági koordináció vagy a közle-
kedéspolitika fejlesztése és végrehajtása során az adott szektor preferenciáival párhuzamosan a regionális
politika céljait is érvényesíteni kell. A Lisszaboni Szerződés ezt a területet a megosztott hatáskörök közé
sorolja, továbbá jelentős újítást hoz a regionális politikák címzettjeinek körében is. Az elmaradott területek
mellett ugyanis olyanok számára is elérhetővé teszi a forrásokat, amelyek valamely földrajzi vagy demográ-
fiai okból kerülnek veszélybe. Az EUMSZ a támogathatók körébe sorolja a szigeteket, a hegyvidéki települé-
seket, illetve a gyéren lakott északi területeket is, amelyek gazdasági teljesítményük alapján erre nem len-
nének jogosultak. Látható tehát, hogy a politika célrendszere differenciálódik, ami egy igazságosabb elosz-
tást tesz lehetővé. A regionális politika az uniós költségvetésben egyre nagyobb részt tett ki. Végül az 1990-
es évek második felére a kiadások harmadát tette ki és a mai napig is hasonló mértéket képvisel. Ez a
terület a legnagyobb el- és újraelosztó politika. Az uniós támogatások azért is kiemelten fontosak, mert ez
alapján sorolhatjuk be a tagállamokat a nettó befizető és nettó haszonélvező országok közé. Azon államok,
amelyek többet fizetnek be, mint amennyit kapnak, a nettó befizetőkhöz, míg akik kevesebbet fizetnek be,
mint amennyit kapnak, a nettó haszonélvező országok közé tartoznak. Magyarország csatlakozása óta az
utóbbi csoportba tartozik. Felmerül a kérdés, hogy a nettó befizető országok számára miért előnyös az uniós
tagság? Az egységes belső piacból származó kereskedelmi előnyök megfelelően kompenzálják a befizető or-
szágokat. A fejletlenebb régiók támogatása azért is érdekük, mivel így ezen területek vásárlóereje növekszik,
piacnövekedést és így gazdasági növekedési potenciált jelent. Látható tehát, hogy a regionális politikák min-
den tagállam érdekét szolgálják, hiszen míg a konvergencia régiók direkt támogatásokat kapnak, addig a be-
fizető országok indirekt előnyökre tesznek szert.
Magyar vonatkozása: 2004. május 1-jei belépésünktől a Barroso-Bizottság novemberi felállásig terjedő át-
meneti időszakban a magyar csatlakozási folyamatban is jelentős szerepet betöltő Balázs Péter ún.
társbiztos pozíciót töltött be a regionális politikáért felelős francia biztos, Michel Barnier mellett.
5/15/9. Ismertesse az EU közös kül- és biztonságpolitikáját!
Főmenü
A második világháború utáni sikertelen föderatív kezdeményezéseket (Európai Védelmi Közösség, Európai
Politikai Közösség) követően egyértelműen eldőlt, hogy a hagyományos diplomácia és külpolitika tagállami
hatáskörben marad, az integráció a gazdasági szempontokat előtérbe helyezve kezdett kiépülni. Ezzel össze-
függésben az első integrációs szervezetek (ESZAK, EGK, majd EK) még nem kaptak hagyományos külpolitikai
kompetenciákat. Az integráció történetében a hetvenes években az Európai Politikai Együttműködés (EPC)
kialakulásával jelent meg a külpolitikai kérdések egyeztetésének igénye, ettől kezdve beszélhetünk a külpo-
litikai együttműködés alapjainak kialakulásáról. Az alapító szerződések módosításával lépésről lépésre intéz-
ményesült az EU közös kül- és biztonságpolitikája (KKBP), illetve biztonság- és védelempolitikája. Az EGK lét-
rejöttével megkezdődött az a folyamat, amikor a külkapcsolatok gazdaságiasodása révén a világgazdasági
rendszerben meghatározó szerepet játszó EK egyfajta civil vagy puha hatalomként (soft power) egyre jelen-
tősebb befolyást kezdett gyakorolni külső környezetére.
Az Európai Unió külkapcsolatainak alakításakor az általa kötött szerződésekben rögzítette, hogy az Unión
kívül is nagy hangsúlyt fektet (valójában azonban több-kevesebb sikerrel) a demokratikus intézményrend-
szer, jogállamiság kiépítésének támogatására és az egyetemes emberi jogok védelmére (normatív hatalom).
A közös kül- és biztonságpolitika célja napjainkban, hogy az EU lehetőleg „egyetlen hangon” megszólaló egy-
séges politikai szereplővé alakuljon, és ezáltal politikailag is nagyobb befolyással bíró, a nemzetközi kapcso-
latokban aktív szerepet játsszon.
1992-től a Maastrichti Szerződéssel létrejövő pilléres struktúrában a „közös” jelző ellenére e területen
továbbra is a kormányközi megközelítés maradt a meghatározó. Ezen a struktúrán később, a pilléres szer-
kezet megszüntetése ellenére a Lisszaboni Szerződés sem változtatott, az EUSZ 24. cikk (1) bekezdése értel-
mében a „közös kül- és biztonságpolitika külön szabályok és eljárások hatálya alá tartozik. Ha a Szerződések
eltérően nem rendelkeznek, a közös kül- és biztonságpolitikát az Európai Tanács és a Tanács egyhangúlag
határozza meg és hajtja végre. Jogalkotási aktusok elfogadása kizárt. A közös kül- és biztonságpolitikát az
Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a tagállamok hajtják végre a Szerződésekkel összhang-
ban.” Mindebből következően, elsősorban a kormányköziség jellemzi a KKBP-re vonatkozó döntéshozatali
folyamatokat.
Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának céljai és alapelvei az EUSZ 21. cikk (2) bekezdés alapján, hogy
a) megvédje értékeit, alapvető érdekeit, biztonságát, függetlenséget es integritását;

b) megszilárdítsa es erősítse a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat es a nemzetközi jog
elveit;
c) összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaival es elveivel, valamint a Helsinki Záró-
okmány elveivel es a Párizsi Charta céljaival – beleértve a külső határokhoz kapcsolódókat is – meg-
őrizze a békét, megelőzze a konfliktusok kialakulását, és erősítse a nemzetközi biztonságot;
d) elősegítse a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését, elsődle-
gesen a szegénység felszámolása céljából;
e) előmozdítsa valamennyi ország bekapcsolódását a világgazdaságba, egyebek mellett a nemzet-
közi kereskedelemben érvényesülő korlátozások fokozatos megszűntetése révén; f) hozzájáruljon
olyan nemzetközi intézkedések kidolgozásához, amelyek a fenntartható fejlődés biztosítása érde-
kében a környezet minőségének és a világ természeti erőforrásaival való fenntartható gazdálkodás-
nak a megőrzésére és javítására irányulnak;
g) segítséget nyújtson a természeti vagy ember által okozott katasztrófákkal sújtott embercsoportok-
nak, országoknak vagy régióknak; és
h) előmozdítsa egy erősebb többoldalú együttműködésen es a világ felelős kormányzásán alapuló nem-
zetközi rendszer létrejöttét.
A Lisszaboni Szerződés ugyan megszüntette a pilléres rendszert, de ez nem jelentette, hogy a közös kül- és
biztonságpolitika közösségi hatáskörbe került volna. Ezen a területen továbbra is a kormányközi döntésho-
zatal maradt a meghatározó. Az EUSZ 24. cikke alapján a KKBP önálló hatásköri kategóriaként „külön szabá-
lyok és eljárások hatálya alá tartozik”. „A közös kül- és biztonságpolitikát az Unió külügyi és biztonságpolitikai
főképviselője és a tagállamok hajtják végre a Szerződésekkel összhangban”. A Szerződések jogalkotási aktu-
sok elfogadását nem teszik lehetővé. A tagállamok „a lojalitás, kölcsönös szolidaritás jegyében tevékenyen
és fenntartások nélkül” támogatják a KKBP-t, „tartózkodnak minden olyan cselekvéstől, ami ellentétes az EU
érdekeivel vagy ronthatja az Unió mint kohéziós erő eredményességét a nemzetközi kapcsolatokban”. A Ta-
nácson belül a tagállamok kölcsönösen tájékoztatják egymást és tanácskoznak minden kül- és biztonságpo-
litikai kérdésről.
A döntéshozatalban és a KKBP irányításában a tagállamok kormányai, illetve a Tanács intézményei játszanak

meghatározó szerepet. Az Európai Tanács hatásköreit jobban elkülönítették a Tanácsétól, az EP azonban to-
vábbra is alapvetően kimarad a kül- és biztonságpolitikai döntési folyamatokból. A KKBP területén alkalma-
zandó, az általánostól eltérő jogforrási rendben a korábbi döntéshozatali eszközök (közös álláspontok –
common position, közös akciók – joint actions, közös stratégiák – common strategies) számát e területen a
Lisszaboni Szerződés csökkentette, a KKBP legfőbb eszközeként az Európai Tanács általános iránymutatáso-
kat, a Tanács határozatokat fogad el. Ezek a határozatok meghatározzák 1) az Unió által végrehajtandó fel-
lépéseket, 2) az Unió által képviselendő álláspontokat, és 3) ezek végrehajtásának szabályait. Mindezen túl
az Európai Unió erősíti a tagállamok közötti rendszeres együttműködést politikájuk folytatásában (EUSZ 25.
cikk).
Az Amszterdami Szerződés által bevezetett közös stratégiák helyett az EUSZ 22. cikke szerint az Európai
Tanács határozatával meghatározza az Unió stratégiai érdekeit és célkitűzéseit, amelyek a közös kül- és
biztonságpolitikára és az Unió külső tevékenységének egyéb területeire vonatkoznak.
A napjainkra a közpolitikák szinte minden területére kiterjedő uniós hatásköröknek köszönhetően az EU kül-
kapcsolati rendszere, külső politikái legalább öt terület (a kereskedelempolitika, a fejlesztéspolitika, a bőví-
tési folyamat, a szomszédságpolitika és a közös kül- és biztonságpolitika) fejlődése és folyamatos egymásra-
hatásaként írható le. Mindez alapvetően a különböző nemzetközi szervezetekhez, illetve az unión kívüli or-
szágokhoz fűződő diplomáciai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatain, megállapodásain keresztül intézmé-
nyesült.
A pilléres rendszer felszámolásával a kül- és biztonságpolitika már nem válik el olyan egyértelműen a külgaz-
dasági és kereskedelmi kapcsolatoktól. A két terület közötti kapcsolat az Európai Tanács, a Külügyek Taná-
csa, és az Európai Külügyi Szolgálat, illetve egyetlen személyben az Unió külügyi és biztonságpolitikai fő-
képviselője (aki egyben az Európai Bizottság alelnöke is, HR/VP) által biztosított.
A KKBP területén a Lisszaboni Szerződés legnagyobb újítása az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképvi-
selője pozíció és az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása volt.
Az új főképviselői tisztség a korábbi bizottsági és tanácsi feladatokat is ellátva, az Amszterdami szerződéssel

bevezetett közös kül- és biztonságpolitikai főképviselői tisztséghez képest közösségibb irányba mozdult el,
„kvázi külügyminiszter” lett. Ezzel összefüggésben a főképviselő irányítása alatt működő külügyi szolgálat
pedig „kvázi külügyminisztériumként” értelmezhető. A főképviselő, aki egyben az EB alelnöke és a Külügyek
Tanácsának elnöke, tisztség létrehozásának legfőbb célja volt, hogy az EU ezáltal következetesebben lépjen
föl és határozottabb szerepet tudjon játszani a nemzetközi politikában. A főképviselő előkészíti és elnököli a
Külügyek Tanácsát (FAC), illetve az EB alelnökeként felelős az Európai Bizottság külkapcsolatokkal összefüggő
feladatainak összehangolásáért is.
A főképviselő feladata, hogy segítse a kompromisszumkeresés folyamatát, majd a bilaterális és multilaterális

fórumokon egységesen képviselje a megtárgyalt és elfogadott külpolitikai döntéseket, az Unió tagállamai
által több lépcsőben kialkudott, és többnyire egyhangúlag elfogadott határozatait. A főképviselő kiegészíti a
tagállami diplomáciát, de nem lép annak helyébe.
A „kettős kalap” következtében a főképviselő feladata a hagyományos diplomáciai tevékenységek mellett a

különböző külpolitikai eszközök, pl. segélyezés, kereskedelem, humanitárius segítségnyújtás és válságreagá-
lás, koordinálása; az EU 28 tagállama közötti konszenzuskeresés, az EU képviselete nemzetközi fórumokon
(pl. ENSZ), az Európai Védelmi Ügynökség és az EU Biztonságpolitikai Kutatóintézetének irányítása. A főkép-
viselő a kül- és biztonságpolitika felügyelete és képviselete területén gyakorlatilag átvette a soros elnökséget
betöltő ország szerepét is, elnökli a Külügyek Tanácsát.
Az Európai Külügyi Szolgálat (European External Action Service, EEAS) feladata az EU külügyi politikájának
végrehajtása és a főképviselő támogatása. Az EEAS az EU külső tevékenységei közötti összhang biztosítása
érdekében alapvetően három fő területen támogatja az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét: egy-
részt az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának – beleértve a közös biztonság- és védelempolitikát
(KBVP) is – irányítása és kidolgozása; másrészt a Külügyek Tanácsa elnöki tisztének az ellátása; illetve har-
madrészt a Bizottságban betöltött alelnöki tiszte ellátása külügyi kapcsolatok területén.
A főképviselő irányítása alatt álló és a Tanács Főtitkárságától és a Bizottságtól is függetlenül működő, önálló
szerv, az „EEAS hozzájárul továbbá a Tanács Főtitkárságának, a Bizottságnak és a tagállami diplomáciai szol-
gálatoknak a munkájához az európai külső tevékenységek koherenciájának biztosítása érdekében. Támo-
gatja a Bizottságot az EU külső tevékenysége pénzügyi programjainak és eszközeinek kidolgozásában és vég-
rehajtásában.”
A Tanács és a Bizottság között elhelyezkedő EEAS sokrétű feladatai egyértelműen visszatükrözik a HR/VP két-
kalapos feladatrendszerét. Az új intézmény uniós és kormányközi struktúrákat egyaránt megtestesít.
A Lisszaboni Szerződés az európai biztonság- és védelempolitika területén is számos újítást vezetett be: töb-
bek között az állandó strukturált együttműködést, a kölcsönös segítségnyújtási klauzulát, a szolidaritási kla-
uzulát és a start-up pénzügyi alapot. A változtatások között fontos megemlíteni, hogy az európai biztonsági
és védelempolitika új elnevezése a közös biztonság- és védelempolitika lett. Az elnevezésben a korábbi ”eu-
rópai” helyett a „közös” jelző megjelenése nem e politikának a közösségi hatáskörbe kerülését jelentette,
hanem a Szerződésekben megfogalmazott közös uniós védelempolitika kialakítását magában foglaló távlati
célra és annak fontosságára utalt. A KKBP szerves részét képező KBVP jövőjével kapcsolatban már ekkor vi-
lágossá vált, hogy ezen a területen a hangsúly a polgári válságkezelésre kerül. Az EU tagállamait védelmi
területen szolidaritási és védelmi záradék köti.
2016. június 26-án Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője bejelentette, majd
június 28-án az Európai Tanács ülésén bemutatta a felügyelete alatt készített, Közös jövőkép, közös cselek-
vés: erősebb Európa; Az EU globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája című, összesen hatvanoldalas új
globális kül- és biztonságpolitikai stratégiát. A Mogherini által benyújtott stratégiát a 2016. június 28-ai Eu-
rópai Tanács elfogadta (üdvözölte), így megkezdődhet annak végrehajtási folyamata.
5/15/10. Mutassa be az uniós és a magyar közigazgatás kapcsolatát!
Főmenü
A közvetett és a közvetlen végrehajtás viszonyrendszere
Az integrációtörténet kezdeti évtizedeiben az Európai Gazdasági Közösségnek az integráció előmozdítására

hozott döntései alapvetően olyan aktusok formájában jelentek meg, amelyek elsősorban az integráció mag-
ját képező belső piaci alapszabadságok érvényesítéséhez kötődtek. Ebben a rendszerben a közösségi szinten
történt meg a stratégiai döntés-előkészítés, a szakpolitikai célok és eszközök meghatározása, és az azokat
rögzítő közösségi normák elfogadása. Bár a végrehajtási rendelkezések kidolgozása is megerősödött idővel
a komitológia keretében. Míg a közösségi elvárások és jogi normák – közösségi szintű végrehajtásért felelős
szervek hiánya miatti – közvetett jellegű végrehajtása a tagállami jogalkalmazók feladata volt (közvetett
végrehajtás). Ebben az időszakban kellett azt tisztázni, hogy a közösségi jogrend elvárásainak megvalósítá-
sakor, a közvetett végrehajtás során mennyiben és konkrétan miben marad meg a tagállamok szabályozási
joga a közösségi rendelkezésekhez képest. Az uniós jog végrehajtásáért közvetlenül felelős uniós szervek
hiányában máig elsősorban a tagállami közigazgatási szervek felelnek.
Az 1980-as évektől a tagállami és a közösségi hatáskörök viszonyában a közösségi hatáskörök jelentős bő-
vülése figyelhető meg. Ennek ellensúlyozása képpen a tagállamok kísérletet tettek arra, hogy az integráció
csak olyan területekre terjedjen ki, ahol az egyes feladatok ellátása szükségszerűen hatékonyabban látható
el a közösségi fellépés révén, így jelenik meg a szubszidiaritás elve és az arányosság követelménye (ld. 4.1.2.
részt).
Egyértelművé vált, hogy jelentős a végrehajtási deficit a közösségi elvárások tagállami közvetett végrehajtása
során. Ugyanakkor érvényesül a nemzeti kormányok szervezetalakítási szabadsága, valamint a közigazgatási
(hatósági) eljárásjogi és perjogi szabályozásban a tagállami autonómia elve. Ezen elv miatt az Európai Bíró-
ság csak alapelvi szinten fogalmazhatott meg követelményeket a közvetett végrehajtás során eljáró tagállami
szervekkel szemben, amelyek idővel kiegészültek egyéb követelményekkel is.
Az utóbbi két évtizedben a közvetett végrehajtás egyre inkább veszít meghatározó jelentőségéből. Egyér-
telműen erősödik az uniós szervek szerepe, amikor az Unió közvetlenül hajtja végre az uniós jogot (köz-
vetlen végrehajtás). Ennek egyik egyértelmű jele, hogy az EU ügynökségeinek száma növekszik, valamint a
decentralizált ügynökségeket egyre jelentősebb hatáskörökkel ruházzák fel (ld. 4.1.1 részt). Összességében
az uniós, valamint a tagállami szervek egyre több területen egymással együttműködve látják el az uniós nor-
mák végrehajtásának feladatát, és ehhez megosztják az egyes végrehajtással kapcsolatos hatásköröket is.
Ziller „az együttes igazgatás” fogalmát használja, amely idővel meghatározóvá vált, hiszen döntően az egyes
közigazgatási ágazatokban az uniós és a tagállami igazgatás együttműködése révén valósul meg az uniós
normák végrehajtása.
A tagállami közigazgatási szervezetrendszert érintő uniós követelmények Az Európai Közigazgatási Térség

(EKT) jelenti azt a keretet, amelyen belül az Unió egyes intézményei és szervei, valamint a tagállamok köz-
igazgatási szervezetrendszere egymással összekapcsolódva és együttműködve gondoskodik az uniós normák
végrehajtásáról. Ez az integráció előrehaladásával párhuzamosan fejlődött ki. Ennek keretében már külön-
böző követelményeket fogalmaztak meg a 2004-ben csatlakozott tagállamokkal, így Magyarországgal szem-
ben is. Ez a szervezetrendszer tekintetében általános követelményeket fektetett le, amely vonatkozott a
demokratikus jogállamiság, a szolidaritás eszméjét érvényre juttató szociális piacgazdaság kiépítésére, a
tagállami képviseleti szervek súlyának csökkentésére. Utóbbit kiegészítette a megbízható, átlátható és de-
mokratikus közigazgatás fenntartása, amelynek végrehajtásáért professzionális, pártatlan és kellően szak-
képzett köztisztviselői kar felel. E követelmények megfogalmazása túllépte a szigorú értelemben vett uniós
jogi kereteket, így jelentős befolyásolta e követelmények kidolgozását az Európa Tanács tevékenysége, vala-
mint az EU-val együttműködve az OECD SIGMA programja.
Máig fennáll a tagállami kormányok szervezetalakítási szabadsága a közigazgatási szervezetrendszer, pon-

tosabban a központi államigazgatás tekintetében. Megfigyelhetőek azonban olyan területek is, ahol az Unió
egyértelmű elvárásokat fogalmazott meg az adott közigazgatási szervek működésével kapcsolatban. Ilyenek
a tagállami szabályozó hatóságok, ahol az uniós jog megköveteli a tagállami kormányzattól független szabá-
lyozó hatóságok létét, hiszen a belső piac (adott tagállami „részpiacainak”) optimális felügyeletéért és sza-
bályozásáért olyan tagállami szerveknek kell felelniük, amelyek függetlenek az esetleges állami piaci szerep-
lőktől. Ez tipikusan olyan ágazatok szabályozására és felügyeletére vonatkozik, ahol az állam maga is megje-
lenhet szolgáltatóként, így a médiafelügyeletre, hírközlésre, energiaszolgáltatásra. Elsősorban az adott szak-
politikai ágazatokhoz kapcsolódó decentralizált ügynökségek létrejötte és azok hatásköreinek bővülése
együtt jár az ügynökségek koordinációs szerepének bővülésével, valamint az egyes tagállami (szabályozó)
hatóságok közötti együttműködés erősödésével.
A területi, illetve helyi önkormányzatok szervezetalakítási szabadsága tekintetében is érvényesül a tagálla-

mok autonómiája, az ezzel kapcsolatos követelmények túlmutatnak az uniós jog keretein. A helyi önkor-
mányzatokkal kapcsolatos elvárások legátfogóbb rendszerét a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája adja,
amelyet az Európa Tanács keretei között 1985-ben fogadtak el, és amelynek magyarországi kihirdetése
1997-ben történt meg. E Charta tartalmazza, hogy az általános jellegű jogszabályok sérelme nélkül az egyes
önkormányzatok (helyhatóságok) szabadon alakíthatják ki saját belső szervezetüket, valamint a helyható-
ságok személyzetének szolgálati feltételeinek lehetővé kell tenniük jól képzett személyzet felvételét érdem
és alkalmasság alapján. Ez a Charta révén kiegészül a helyhatóságok tevékenysége feletti állami felügyelet,
pénzügyi forrásaik biztosítása, társulási joguk gyakorlása legalapvetőbb követelményeivel, valamint azzal,
hogy jogaik védelmét biztosító intézményrendszert megfelelő módon kell szabályozni.
Az Unió regionális politikájának alapvető célja, hogy az elmaradottabb régiók felzárkóztatásával csökkentse
az EU egyes régiói közötti fejlettségi különbségeket. E politika megvalósítása adott statisztikai- tervezési egy-
ségek révén valósul meg, de ez nem feltétlenül esik egybe az adott tagállam területi közigazgatási beosztá-
sával. A brüsszeli székhelyű Régiók Bizottsága által pedig a regionális és helyi szervezetek bevonása történik
meg az uniós döntéshozatali folyamatokba és a jogalkotásba, bár véleményét nem kötelező figyelembe ven-
nie a „jogalkotói háromszög” tagjainak. A Régiók Bizottsága regionális és helyi testületek olyan képviselőiből
áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert képviselői megbízatással rendelkeznek,
vagy valamely választott testületnek politikai felelősséggel tartoznak.
A tagállami közigazgatás működésével, minőségével kapcsolatos uniós követelmények A tagállami közigaz-

gatás működésével és minőségével kapcsolatos uniós követelmények több forrásból táplálkoznak, tárgykö-
rüket tekintve leginkább a hatósági eljárásjogi tevékenységre és a közigazgatási bíráskodásra vonatkoznak.
A tagállami hatósági eljárásjogi és perjogi szabályozásban máig érvényesül a tagállami autonómia elve.
Ugyanakkor erősödik az uniós és az európai jog hatása is. Így e követelmények alapja egyrészt az uniós nor-
mák tagállami szervek általi közvetett végrehajtásával kapcsolatosak: Ebben a tekintetben a leglényegesebb
a hatékony és egyenértékű jogvédelem elve érdemel említést, amely az Európai Bíróság gyakorlatában je-
lent meg. Eszerint a közvetett végrehajtás során a tagállami szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek az
uniós jogrend által biztosított jogok érvényesítésekor, mint azok, amelyek a hasonló tagállami jogi esetekre
vonatkoznak. Másrészt nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend
által biztosított jogok érvényesítését.
Az Európai Bíróság ezt azzal egészítette ki, hogy a közigazgatási döntések bíróság előtti megtámadásának
lehetősége a hatékony jogvédelem lényeges előfeltétele.
Ezt gazdagítják az európai jog követelményei, amelyek túlmutatnak a szűkebb értelemben vett uniós jog
keretein. Így a tagállami közigazgatás működésével és minőségével kapcsolatos követelmények egyik meg-
határozó forrása az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE), valamint az Európa Tanács egyes ajánlásai.
Ezek képezték az Alapjogi Charta megfelelő ügyintézés való jogának alapját:
Az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága több közigazgatási eljárásjogi tárgyú ajánlást fogadott el: 2007.
június 20-án elfogadott (2007) 7. számú ajánlása és annak függeléke a jó közigazgatásról; (77) 31. számú
határozata az egyének közigazgatási hatóságok határozataival szembeni védelméről; (80) 2.számú ajánlása,
a közigazgatási hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlásáról; (81) 19.számú ajánlása a közigazgatási ha-
tóságok által kezelt információkhoz való hozzáférésről; (91) 10. számú ajánlása a hatóságok által kezelt sze-
mélyes adatok harmadik személyeknek történő kiadásáról; (2002) 2.számú ajánlása a hivatalos iratok hozzá-
férhetőségéről; (2003) 16.számú ajánlása közigazgatási és bírói döntések végrehajtásáról a közigazgatási jog
területén; (2004) 20.számú ajánlása a közigazgatási aktusok bírói felülvizsgálatáról
Az Alapjogi Charta 41. cikke szerinti „megfelelő ügyintézéshez való jog” alapján minden személy
ügyét részrehajlás nélkül, tisztességesen, ésszerű időn belül kell elintézni. Ez a jog magában foglalja a meg-
hallgatás, az iratbetekintés, a nyelvhasználat jogát, az eljáró szervek indokolási kötelezettségét döntéseik
meghozatala során, és jóvátételi kötelezettségüket a feladatuk teljesítése során okozott károkért. Követke-
zésképpen ez a jogosultság a modern közigazgatási eljárás minimumkövetelményeit foglalja egybe, azonban
egyes elemei további kidolgozást igényelnek. Ebben a tekintetben e jog nem kényszeríthető ki egyénileg.
Emellett az Alapjogi Charta magán viseli az Európai Bíróság esetjogában megfogalmazott egyéb követelmé-
nyeket is, így annak 47. cikke alapján biztosítani kell a hatékony jogorvoslatot és a tisztességes eljáráshoz
való jogot. Az Alapjogi Chartának az alkalmazási körét meghatározó 51. cikke szerint annak követelményeire
az Európai Unió intézményeivel, szerveivel, hivatalaival szemben lehet hivatkozni. Ugyanakkor az alkalmazási
kör szabályozása alapján a tagállamok is címzettjei a Charta rendelkezéseinek, amennyiben az uniós jogot
hajtják végre (közvetett végrehajtás). Bár az európai jog, az EJEB esetjogi megállapításai egyértelműen visz-
szahatnak az Alapjogi Chartára, valamint ennek révén az uniós alapjogvédelemre, formálisan az Európai Uni-
ónak az EJEE-hez történő csatlakozására még nem történt meg.
10 PONTOS KÉRDÉSEK
5/10/1. Mutassa be az „üres székek politikáját” és az azt lezáró luxemburgi kompromisszumot!
Főmenü
AZ 1960-AS ÉVEK az európai integráció történetének egy olyan időszaka, amelyben a gazdasági célkitűzések:
sikeresek, de vannak súlyos politikai válságok is
De Gaulle egy olyan integrációt akart,
 amely a szuverenitás átruházásának erős korlátokat szab,
 konföderatív, kormányközi alapokon nyugvó, európai szövetséget jelent.
 Ezért az európai bizottsági elnök, Walter Hallstein (szupranacionális elvű) és De Gaulle között viták
voltak!
 intézményi válságot robbantott ki: De Gaulle nem értett egyet a minősített többségi döntésho-
zatallal sem, nehogy más tagállamok rákényszerítsék akaratukat Frao-ra. 1965 nyarán arra utasí-
totta a minisztereit, hogy maradjanak távol a Tanács üléseitől. A mintegy hét hónapig tartó időszak
neve az „üres székek” időszaka A franciák távolmaradása súlyos válságot idézett elő, amely
 1966 elején az ún. Luxemburgi kompromisszummal ért végét.( Miniszterek Tanácsában, többségi
döntéshozatal esetén, ha egy tagállam alapvető nemzeti érdekét sérelmezni véli, a vétó jogával
élhet.)
5/10/2. Mi a kormányköziség és a szupranacionalizmus?

Főmenü
Az Európai Unió költségvetésének mérete, a kialakított uniós jogrendszer, a döntéshozatali módszerek sajá-
tosságai mesze túlmutatnak egy „átlagos” nemzetközi szervezeten.
A döntéshozatali módszerek vonatkozásában ugyanis alapvetően két típust különböztethetünk meg egy
nemzetközi együttműködés esetén:
 a kormányközi és
 a szupranacionális (nemzetek feletti) módszert.
A kormányközi jellegű együttműködés feltételezi, hogy a résztvevő tagállamok szuverenitásukat teljes

mértékben megőrzik. Úgy fogadhatnak el a szervezet tagjaira nézve kötelező döntéseket, hogy a tagálla-
moknak lehetőségük van azokat utólag megerősíteni, magukra nézve kötelező jelleggel vállalni, vagyis ratifi-
kálni, de megtehetik, hogy ezekből kimaradnak. Az ilyen együttműködés azt is feltételezi, hogy a döntésho-
zatal az összes résztvevő egyhangú szavazatával történik, tehát a többségi döntés kizárt. A kormányközi mód-
szerrel működő szervezetek a nemzetközi jog alapján tevékenykednek, nemzetközi szerződéseket és egyéb
nemzetközi jogi aktusokat alkalmaznak, nem hoznak létre önálló közösségi jogrendszert.
A szupranacionális, vagyis nemzetek feletti együttműködés a kormányközi módszernél jóval szorosabb, a

szuverenitás egy részének feladását (vagy közösen történő gyakorlását) feltételező módszer.
A nemzetek feletti együttműködésnek hét fontos jellemzője van.

• A szervezet tagjaira nézve kötelező erejű döntéseket hoz, vagyis amennyiben a döntés megszü-
letik, a tagállam nem mérlegelheti annak végrehajtását.
• A szupranacionális jellegű szervezet legalább részben a tagállamoktól független intézményekkel
működik, vagyis maguk az intézmények, illetve vezető tisztségviselőik kinevezésük illetve megvá-
lasztásuk után nem visszahívhatók.
• Az ilyen szervezetnek jogában áll az egyéneket (vagyis a tagállamok állampolgárait) közvetlenül
érintő, s rájuk kötelező jogszabályokat alkotni.
• A nemzetek feletti szervezet képes arra, hogy döntéseinek a tagállamok kormányainak ellenében
is érvényt szerezzen, például bíróság útján.
• Pénzügyi autonómiával rendelkezik, vagyis nem, vagy nemcsak tagállami tagdíjakból finanszíro-
zódik, amelyet kiélezett konfliktushelyzetben a tagállam akár vissza is tarthat, ezzel veszélyeztetve
a szervezet működőképességét.
• A szupranacionális jellegű nemzetközi szervezet esetében egy tagállam kilépése vagy a szervezet
feloszlatása csak a létrehozott intézményrendszer egyetértésével történhet.
• Az ilyen működési elveken alapuló szervezet új jogrendet alakít ki, amelynek a tagállamok és pol-
gáraik alá vannak vetve.
Az Európai Unió azért sajátos entitás, mert a szupranacionalizmus és a kormányköziség jegyeit egyaránt vi-
seli. Kormányközi jellegzetesség például, hogy az alapító szerződéseket egyhangúlag fogadják el a tagálla-
mok, s azokat ratifikálni kötelesek, egyébként nem lép hatályba az adott szerződés – ahogy az az Alkotmány-
szerződés esetében történt 2005-ben. Szupranacionális jegy ugyanakkor az uniós jogrend létezése, az Eu-
rópai Bíróság működése, valamint a Biztosok függetlensége. A szupranacionalizmus és a kormányköziség
az Európai Unió esetében dinamikus fogalmak: mindkettő előtérbe kerülése, illetve háttérbe szorulása fo-
lyamatosan változik az integráció történetében.
5/10/3. Mutassa be a Római Szerződések aláírásának okait és eredményeit!
Főmenü
A)) A L Á Í R ÁS O K A I :
1. A II. vh.-ban gazdaságilag, katonailag és politikailag meggyöngült európai államok csak régi ellentéteiket
félretéve, erőiket egyesítve tehettek kísérletet arra, hogy az USA hegemóniáját ellensúlyozzák és világ-
gazdasági pozícióikat részben visszaszerezzék.
2. A hidegháború évtizedeiben a szovjet katonai fenyegetéssel szemben az USA is támogatta a nyugat-eu-
rópai integrációs szándékot.
3. A gyarmatbirodalmak felbomlása miatt az Európán belüli gazdasági és politikai kapcsolatok erősen felér-
tékelődtek.
4. A tudományos-technikai forr. számos iparágban szükségszerűvé tette a koncentrációt, a nagy vállalatok
és üzemek kialakulását. A szűk nemzeti piacok már nem voltak elegendőek.
5. A műszaki fejlődés nyomán elkerülhetetlenné vált a nemzeti energetikai, közlekedési, távközlési és infor-
matikai rendszerek szorosabb összekapcsolódása, valamint a szolgáltatások szférájának integrációja is.
A II. világháború utáni újrakezdés: európai egység gondolata mivel -meggyöngült Nyugat-Európa az
Egyesült Államok számára fontos térséggé vált a Szovjetunióval szembeni politikában. Amerikai támoga-
tás mellett a nyugat-európai országok maguk is igyekeztek az egymás közötti szálakat szorosabbra fűzni,
hogy USA hegemóniáját ellensúlyozzák.
-1947 Marshall-terv koordinálására születtek meg az európai integráció első intézményes formái:
-1948-ben jött létre az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (OEEC)
-1949 Európai Tanács megalakulása (mivel USA-tól és a Szovjetuniótól is független Európát kívántak vmilyen
formában létrehozni)
-1950-ben létrejött az Európai Fizetési Unió (EPU)
-1950. május 9. Schumann-nyilatkozat (május 9. ma: Európa Nap)

• II. világháború lezárásának 5. évfordulója, Európai Közösség napja azóta is.
• Robert Schumann(fr. külgymin.) francia-német megbékélést akar, politikát és gazdaságot össze-
kapcsolja, a szén és acéltermelést közös felügyelet alá kell venni (közös hivatal létrehozása).
• Ez a háború megakadályozása miatt, a szén- és acéltermelés a két ország határán működik, kevés
vállalatot érint ez a termelés, könnyű az összehangolás, azonosak a termelési feltételek és tech-
nológiák, azonosan képzett a munkaerő, nem függ az ágazat az időjárástól.
• A koordinált felhasználás gazdaságilag is indokolt
• Előkészítője: Jean Monnet, a francia kormány tervezési részlegének vezetője, a szén- és acélkö-
zösség közgazdasági és szervezeti szülőatyja.
• Távolabbi cél: európai föderáció megteremtésének gondolata.
• Szakított a francia külpolitikai tétellel, miszerint gyenge Németország kell.
1950. június 20.: Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg: elfogad-
ták a Schuman Nyilatkozat elveit → 9 hónap múlva eredmény:
Európai Szén és Acélközösség megalapításáról szóló Szerződés (ESZAK azaz Montánunió/

* 1951. április 18. aláírják Párizsban
* 1952. július 25. hatályba lépett Élen a Főhatóság
áll.
 A tagállamok szakminisztereiből létrejött a Tanács, mely ellenőrzi a Főhatóságot, és
jogalkotó szervként működik.
 Felállították a Közgyűlést (konzultatív funkció), valamint a Montánunió Bíróságát a vi-
tás kérdések eldöntésére. Főhatóság elnöke Jean Monnet lett.
1954, Párizs - Nyugat-európai Unió (WEU): ESZAK-tagállamok + Nagy-Britannia: A szervezet azonban
a NATO árnyékában maradt, érdemi tevékenységet nem folytatott.
Az ESZAK-tagállamok külügyminiszterei Messina-i Konferenciájukon (1955) megállapodtak egy szö-
vegező bizottság felállításától, amelynek:
• az egységes gazdasági térségről (Közös Piac) és
• a közös atompolitikáról (atomenergia békés célú felhasználása) szóló két szerző-
déstervezet kidolgozása lett a feladata.
1956-ban Paul-Henri Spaak vezetésével dolgozó bizottság terjesztette elő jelentését (Spaak-jelen-
tés): A jelentés szerint egységes gazdasági térség (Közös Piac) csak akkor létezhet, ha:
megvalósul a nemzeti piacok fúziója és sor kerül egy
átfogó vámunió felállítására.
B)) R Ó M A I S Z E R Z Ő D É S E K: 1957. március 25- én Róma - Fr.o, NSZK, Olaszo., Benelux-államok

(ESZAK tagállam) kül.min. és min. írták alá
1958. jan. 1. hatályba léptek (alapszerződés, az Európai Unió elsődleges jogforrása (mintegy alkotmánya)
1) EGK-t (Európai Gazdasági Közösség) ALAPÍTÓ SZERZŐDÉS (elsődleges jogforrásként működik)

(más néven Római szerződés)
Áll: -248 cikk
-technikai szabályozás (főként vámcsökkentést érintő) -jegyzőkönyvek (tagálla-

mok preferenciáiról)
2) EURATOM (Európai Atomenergia Közösség) ALAPÍTÓ SZERZŐDÉS

C)) A L Á Í R Á S E R E D M É N Y E I : EURÓPAI INTEGRÁCIÓ-KÖZÖS BELSŐ
PIAC LÉTREJÖTTE
Integráció fokozatai
1) Preferenciális övezet: a kereskedelemben különböző kedvezményeket nyújtanak egymásnak a kap-

csolatban álló országok (pl.: legnagyobb kedvezmény elve).
2) Szabadkereskedelmi terület: a terület országain belül a külkereskedelem liberalizált, de a kívülállók-
kal szemben minden tagállam önálló vámpolitikát folytat.
3) Vámunió: a terület országain belül a külkereskedelem liberalizált (áruk és szolgáltatások szabadon
mozognak), de a kívülállókkal szemben már közös külső vámokat és külkereskedelmi politikát alkal-
maznak.
4) Közös piac: a vámuniónál annyival több, hogy az áruk és szolgáltatások szabad mozgásán túl a terme-
lési tényezők (tőke és munkaerő) áramlását is liberalizálják.
5) Egységes (belső) piac: a közös piacnál annyiban több, hogy a nem vámjellegű korlátozásokat is felszá-
molják.
6) Gazdasági unió: a közös piacon túl a gazdaság- és pénzügypolitikák integrációját is megvalósítják, vég-
célként annak közös szintű egységesítését tekintik. Fontos eleme a közös valuta is.
7) Politikai unió: a kormányzat és a törvényhozás fokozatos átvitele közösségi szintre, gyakorlatilag egy
államként való működés. E folyamat fontos eleme közös külpolitika kialakítása és a bel- és igazság-
ügyek közösségi szintre emelése. Az európai integráció fejlődése
Integrációs szint Jogi alap Célkitűzés Megvalósítás
Vámunió Római Szerződés Vámunió 1970-ig 1968
Aláírás: 1957. 03. 25.
Hatályba lépés: 1958.
01. 01.
Közös piac Római Szerződés Közös piac – konkrét Folyamatosan
Aláírás: 1957. 03. 25. időpont nélkül
Hatályba lépés: 1958.
01. 01.
Egységes piac Egységes Okmány Egységes piac 1993. 01. 1993. 01. 01.: konk-
Aláírás: 1986. 02. 18.
01-re rét program végre-
Hatályba lépés: 1987. hajtása Teljes megva-
01. 01. lósítás
folyamatosan
Gazdasági mone- és Maastrichti Szerző- Monetáris unió max. 1999. 01. 01.
táris unió dés Aláírás: 1992. 02. 1999. 01. 01.
07. Hatályba lépés: Gazdasági unió: konk- Megvalósítás folya-
1993. rét matosan
11. 01. határidő nélkül
Amszterdami Szerző- Foglalkoztatáspolitikai Megvalósítás folya-
dés Aláírás: 1997. harmonizáció: végső matosan
10. 02. Hatályba lé- határidő nélkül
pés: 1999.
05. 01.
Politikai unió Maastrichti Szerző- - Uniós állampolgárság 1993. 11. 01. Megva-
dés Aláírás: 1992. 02. - Közös kül- és lósítás folyamatosan
07. Hatályba lépés: biztonságpolitika
1993. - Bel- és
11. 01. igazságügyi
együttműködés
Amszterdami Szerző- Közös
- kül- és Megvalósítás folya-
dés Aláírás: 1997. biztonságpolitika matosan
10. 02. Hatályba lé- erősítése
pés: 1999. - Bel- és igazságügyi 1999. 05. 01-től
05. 01. együttműködés nagy (2004. 05. 01-ig)
részének
közösségiesítése 5 év
alatt
1960-as évek integrációs fejleményei, De Gaulle Európája
• 1962. július 30. a Közös Agrárpolitika (KAP) hatálybalépése (Charles de Gaulle fr. elnök érdeke
miatt)
• 1967. Az Európai Közösség létrejötte a három szervezet - az Európai Szén-és Acélközösség, az
Európai Atomenergia Közösség és az Európai Gazdasági Közösség - végrehajtó testületeinek (Ta-
nács és Bizottság) összeolvadásával.
Megalakul az EK 14 tagú új Bizottsága.
• 1968. július 1. A hat ország közötti mennyiségi korlátozástól mentes vámunió beteljesedése.
• 1969. GMU (gazdasági és monetáris unió) létrehozása
1970-es években: megtorpanás és kiútkeresés

• 1972. okt.: Döntés az Európai Regionális Alap felállításáról (1975-ben indult).
• 1973. január 1. Dánia, Nagy-Britannia és Írország felvétele.
• 1974. Az Európai Tanács felállítása (államfők és kormányfők értekezlete). 1979. június 7-10.
Az Európai Parlament első választása az általános választójog alapján.
1980-as évek Európai Közössége: Az európai integráció új lendülete - a Delors-korszak

• 1981.január 1. Görögország csatlakozása.
• 1986. január 1. Spanyolország és Portugália felvétele.
• 1986. Az Egységes Európai Okmány aláírása, az egységes piac előkészítése, a szociális dimenzió
a közösségi politika szerves részévé válik.
1990-es évek ÚJ KORSZAK

• 1992. február 7. Az Európai Unióról szóló (Maastrichti) Szerződés aláírása.
• 1993. november 1. Az Európai Unió és az egységes belső piac létrejötte, miután a 12 tagállam
ratifikálta a Maastrichti Szerződést.
• 1995. január 1. Finnország, Svédország és Ausztria belépése.
• 1995. március 26. A Schengeni Egyezmény hatályba lépése.

• 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszterdami Szerződés
• 1999. Európai Monetáris Unió, az egységes valuta bevezetése. 2000-es évek-sikertelen alkotmá-
nyozó folyamat
• 2003. február 1. Nizzai Megállapodás hatályba lépése
• 2004. máj. 1.: Málta, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlová-
kia, Magyarország, Szlovénia csatlakozása. 2004. okt. 29. Alkotmányos Szerződés (ASZ) 25 tag-
állam aláírta- Róma 2007. jan. 1.: Románia és Bulgária belépése.
• 2009. december 1. Lisszaboni Szerződés
2010-es évek
• 2013. Horvátország is csatlakozott.
5/10/4. Mutassa be a belső piac megvalósításáról szóló Fehér Könyvet és az Egységes Európai Okmányt!
Főmenü
A „Fehér könyv a belső piac megvalósításáról” című dokumentumabból indult ki, hogy az egységes
belső piac kialakításának érdekében milyen akadályokat kell felszámolni az Európai Közösségben
1992-ig. Három kategóriát állított fel: a fizikai, a technikai és a pénzügyi akadályok csoportját. Ezek
között - a politikai viták megelőzése érdekében - nem alakított ki preferencia-sorrendet.
A fizikai akadályok között elsősorban a határellenőrzések megszüntetése szerepelt, s ez volt a prog-

ram közvélemény számára leginkább látványos eleme. Ez az egyszerű lépés ugyanakkor lavinaként
indított el további közösségi politikákat: ha ugyanis nincsenek belső határok, akkor a külsőt kell meg-
erősíteni.
A Fehér Könyv által meghatározott második csoport, a technikai akadályok köre tartalmazta a legtöbb
tennivalót. Ezen belül is a legtöbb feladatot a közös szabványok kialakítása jelentette.A technikai aka-
dályok csoportja azonban nemcsak a szabványokat érintette. Az egységes piac működését torzító té-
nyezők között szerepelt az állami támogatások rendszere, valamint a közbeszerzés szabályai. Itt is
közösségi szintű szabályozásra volt szükség. A szolgáltatások szabad áramlása, a tőkeáramlás sza-
badságának biztosítása szintén közösségi jogszabályok megalkotását igényelte. A munkaerő szabad
áramlása mindaddig nem volt biztosítható, ameddig a tagállamok meg nem egyeztek a diplomák és
szakképesítések kölcsönös elismerésében.
A pénzügyi akadályok elsősorban az adózást érintették. Nem nehéz belátni, hogy a forgalmi adó kü-
lönbözősége egyértelműen összefüggésben van a fogyasztói árszinttel, így a versennyel is. Az ÁFA sza-
bályok harmonizálása azonban rendkívül nehéz ügynek bizonyult. Más adófajták kérdésében a Fehér
Könyv nem is foglalt állást.
Az 1986-ben elfogadott (és 1987-től hatályos) ún. Egységes Európai Okmány harminc év után először
frissítette az együttműködés jogi kereteit. A szerződés számos intézményi változást rögzített. Mivel a
szerződés alapvető célja az egységes piac program végrehajtásának elősegítése, az ezzel kapcsolatos
döntéshozatalban az egyhangúság helyett a minősített többségi szavazást írta elő. Ugyanakkor, az
olyan érzékeny területeken, mint az adózás, a személyek szabad mozgása, valamint a munkavállalók
jogai, megmaradt az egyhangú szavazás követelménye.
A szerződés kodifikálta az egyébként már a hetvenes évek óta működő Európai Tanács intézményét.
Sajátos módon azonban - ez a testület politikai szerepéből következik - kompetenciái nem kerültek
rögzítésre, s formális jogalkotó hatásköre nincsen.
5/10/5. Mutassa be az EU aktuális válságterületeit!
Főmenü
Az Amerika Egyesült Államokból 2006-ban indult jelzálog-hitelpiaci válságból globális pénzügyi és gazdasági
válsággá fejlődött krízis 2008-ban elérte az öreg kontinenst. Az Európai Unióban is számtalan bank, biztosí-
tótársaság, vállalat ment csődbe. A válságkezelés, néhány összehangolt uniós kezdeményezéstől (tagálla-
mok a kisbetétesek számára ötvenezer euróig - amely százezer euróig volt emelhető - betétgaranciát nyújt-
son) eltekintve hasonló recept szerint, de főleg tagállami hatáskörben zajlott. Majdnem minden tagállam-
ban a nemzeti kormányok döntései alapján feltőkésítették a bankokat, biztosítókat, pénzintézeteket, de
egyes bankok államosítása is bekerült a válságkezelés eszköztárába. A gyárbezárások, és a tömeges elbocsá-
tások az európaiak széles rétegét érintették. 2009-ben a gazdasági növekedés a negatív tartományba ke-
rült. Az európai gazdaság a tartós, mély recesszió állapotába sodródott.
Ezzel párhuzamosan az euró-zóna is súlyos válságtüneteket produkált. Számos eurózóna tag olyan mértékű
adósságot halmozott fel, amely már veszélyeztetni kezdte az euró-zóna stabilitását. A görög helyzet bizo-
nyult a legsúlyosabbnak. A görög államadósság a kilencvenes évektől folyamatosan növekedett, és a görög
kormányok által sorozatosan alkalmazott korrekciós technikák ellenére a válság európai begyűrűzése után
átlépte a görög bruttó nemzeti össztermék 100 %-át. Ezután kimentések, megszorítások következtek több
hullámban is, és Görögország Unióból való kilépése is felmerült.
Az euró-zóna válsága nyilvánvalóvá tette a GMU diszfunkcionalitását, és azt a korábban is ismert tényt, hogy
a Maastrichti Szerződés valójában egy féloldalas rendszert hozott létre. Ennek orvoslására az Európai Unió
intézményei kezdeményezték a gazdasági kormányzás megteremtését, és a valódi GMU létrehozását.
2013-tól számtalan olyan új pénzügyi eszközt és mechanizmust hoztak létre, amely ennek megvalósítása irá-
nyába mutatott.
A válság európai begyűrűzése korszakhatár az európai integráció történetében: hatásai és kezelésének mód-
szerei átalakították Európát. Az Európai Unió intézményrendszerét és működését az ötvenes évek óta évti-
zedekig meghatározó technokrata logika megváltozott: az egységes Európa átpolitizálódott. A megsokaso-
dott feladatok közepette nemcsak a gazdasági és politikai döntéshozatal tartalmi elemeire kellett koncent-
rálni, hanem arra is, hogy megváltozott az Európai Unió intézményei közötti munkamegosztás jellege, új
szereplők léptek be az intézményi játéktérbe és ezzel újraíródott az integrációs intézményrendszer törté-
netét végig kísérő kormányköziségszupranacionalizmus kettőssége. A Lisszaboni szerződés új szabályai pa-
píron az Európai Parlamentet, ezzel a nemzetek feletti jelleget erősítették. Az Európai Parlament hatásköre
kibővült - a korábbi 44 terület helyett 90 szabályozási területre terjed ki. A válság gyors döntéshozatalt kö-
vetelő eseményei azonban a tagállami befolyást, a Tanács szerepét húzták alá.
Az 1974 óta folyamatosan működő, az EU politikai irányításért felelős, tagállami állam - és kormányfőkből
álló Európai Tanács (EiT) vezetője a Lisszaboni Szerződés értelmében már nem az elnökséget adó tagállam
vezetője, hanem az állandó elnök. (Herman van Rompuy, jelenleg Donald Tusk.)
A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével új tisztség, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő jött létre.
A pozíció több korábbi feladatkört egyesített: az EU közös kül-és biztonságpolitikájának koordinálása mel-
lett a Bizottság alelnöki és a Külügyek Tanácsa vezetői szerepét is betölti, valamint az Európai Külügyi Szol-
gálat kiépítéséért és működtetéséért is felelős.
Mivel Barroso kitöltötte két lehetséges ciklusát, új bizottsági elnök jelölése vált szükségessé.
Ebben az évben a szokásos politikai vitákat intézményi viták is tarkították. Az Európai Parlament (EP) ugyanis
a Lisszaboni Szerződés azon rendelkezését (17. cikk (7) bekezdés), miszerint az Európai Tanácsnak figye-
lembe kell vennie a Bizottság elnöki tisztére vonatkozó jelöléskor az európai parlamenti választások ered-
ményét, úgy értelmezte, hogy az EP pártjai elnökjelölteket neveznek meg, a tagállami választások minisz-
terelnök - jelöltjeihez hasonlóan, s a választásokon győztes párt jelöltjét nevezi majd meg az állam-és kor-
mányfőkből álló Európai Tanács. A megoldást egyébként az Európai Bizottság vetette fel, melyet az Európai
Parlament határozatban rögzített. Több európai kormányfő is kritizálta ezt az intézményi megoldást, többek
között a német kancellár, Angela Merkel és a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is. Az európai pártok
azonban azonnal léptek és megnevezték jelöltjeiket. Az ún. Csúcsjelölt-rendszer (Spitzenkandidat-rendszer)
további újítása a televíziós megjelenés volt: 2014. április 9. és május 20. között kilenc tévévitára került sor,
angol, német és francia nyelveken. A vitákat közvetítette az Euronews és különböző nemzeti televíziós csa-
tornák. Jean-Claude Junckert végül jelölte az Európai Tanács és az Európai Parlament 422 szavazattal válasz-
totta meg. Szervezeti újítás a Juncker-Bizottság szerkezete: Frans Timmermans általános helyettesként ke-
rült megnevezésre és rajta kívül még öt „tematikus” alelnök került kinevezésre. Így – a Bizottság történeté-
ben először – kétszintű a Bizottság: ezzel talán sikerül azt az évtizedes problémát orvosolni, hogy a Bizottság
„túl nagy” ahhoz, hogy az egyes szakpolitikai területeken eredményesen működjön.
A többsebességesség tovább erősödött az intézményrendszerben is. A válság időszakában az euró-zóna mű-

ködéséért felelős Euró-csoport – ami az euró-övezet gazdasági és pénzügyminisztereinek találkozója, tehát
nem az összes tagállam, csak azok egy csoportja vesz benne részt – kiemelt szerepet játszott.
A válság kitörése óta az Európai Unió vezetői között kiéleződött a vita az Európai Unió természetéről, jö-
vőjéről. Ez nem elméleti vita, és nem is távoli víziókról szóló diskurzus: az Európai Unió és az euró-zóna
működőképességéről van szó. Úgy tűnik, két markáns álláspont van kirajzolódóban. Az egyik azt szorgal-
mazza, hogy szorosabb együttműködésre lépjenek a tagállamok, a másik pedig éppen ellenkezőleg, vissza-
bontaná az eddigi építményt az egységes piac szintjéig. Ennek az álláspontnak a vezéralakja Nagy-Britannia.
David Cameron brit miniszterelnök 2012-ben projektet indított „Az Egyesült Királyság és az Európai Unió
közötti kompetencia-egyensúly felülvizsgálata” címmel, melynek keretében a brit kormányzati szervek 32
szakpolitikai területen vizsgálták meg az EU és Nagy-Britannia közötti munkamegosztás természetét. David
Cameron 2013. januári beszédében kezdeményezte – az egyébként az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja
(UKIP) által hangoztatott követeléssel összhangban – a népszavazást az ország EU-tagságának fenntartásáról.
A 2016. június 23-án megtartott népszavazáson a kilépést támogatók kerültek többségbe, Cameron pedig
bejelentette lemondását. A brit kilépés azonnali negatív hatással volt a tőzsdékre és a font árfolyamára is,
de valószínűsíthetően hatással lesz az Európai Unió globális státusára, politikai rendszerére, költségvetésére,
és más tagállamokban tapasztalt elfogadottságára is.
Az Európai Unió külső környezte gyökeresen megváltozott: nyugaton, keleten és délen is új jelenségek kész-
tetik reagálásra az Európai Uniót.
Nyugaton az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolatrendszer tekintetében a terítéken lévő Transzat-
lanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (Transatlantic Trade and Investment Partnership, TTIP) a világ
eddigi legnagyobb kiterjedésű szabadkereskedelmi térségének létrejöttét eredményezheti. A tagállamok
egy része a viták következtében elbizonytalanodott a megállapodás szükségességében.
Az Egyesült Államokkal való kapcsolatrendszer azonban nem merül ki a kereskedelempolitikai megállapodás

tárgyalásában: az USA és az Európai Unió közös problémával, Vlagyimir Putyin új Oroszországával néz
szembe a 2010-es évek eleje óta. Putyin elnök 2012-es, harmadik újraválasztását követően Oroszország fel-
lépése az Európai Unió közvetlen szomszédjára, Ukrajnára is kiterjed. 2014 folyamán a nemzetközi felhábo-
rodást kiváltó népszavazást követően Oroszország annektálta a Krímet. Az ukrán konfliktus kirobbantója
az önmagán túlmutató EU-Ukrajna társulási megállapodás lett. Míg az Európai Unió nem gondolta ezt az
ukrán EU tagság előszobájának, addig Oroszország a nyugat térnyerését látta a saját érdekszférájában. A
bonyolult kül- és biztonságpolitikai helyzetet az energiapolitikai problémák is súlyosbítják. (Az Európai
Unió gázfelhasználásának mintegy 40%-a származik Oroszországból.)
Az Európai Unió dél-délkeleti irányból érkező kihívásainak elsődleges forrása a KözelKelet, mely az elmúlt
évtizedekben jelentős változáson ment keresztül. Átrendeződtek a térség országai közötti belső hatalmi vi-
szonyok: megváltoztak az arab és nem-arab országok egymás közötti kapcsolatai. Változás továbbá a né-
pesség-robbanás is. A jelentős társadalmi, gazdasági és politikai változások vezettek a 2011-ben elkezdődött,
a térség több országát érintő fordulathoz, az ún. arab tavaszhoz. Békésnek indult, alulról szerveződő de-
monstrációk következtében elűzték számos ország vezetőjét (Egyiptom, Tunézia, Líbia, stb.), civil felkelések
(Szíria, Bahrein), illetve jelentős tiltakozások törtek ki (pl. Algéria, Irak, Marokkó, stb.) Szíriában az átalakulás
polgárháborút eredményezett.
Az Európai Unió közös menekültügyi rendszerét 1999-ben kezdte kiépíteni, szoros összefüggésben a
Schengen-rendszerrel. A menekültekkel való humánus bánásmód biztosítása nem (csak) uniós jogi követel-
mény: az 1951-es Genfi Egyezmény is tartalmazza. Menedékjogot az üldöztetéstől vagy súlyos sérelemtől
menekülő emberek számára lehet megadni. Az Európai Unióban a menedékjog eljárását az ún. dublini ren-
deletek rögzítik. Az Európai Bizottság 2015 májusa óta több intézkedéscsomagot állított össze a menekült-
kérdés kezelésére. Mindezek ellenére a válság nem látszik enyhülni és kérdéses az intézkedések hatékony-
sága is. 2015-ben tanácsi határozat is született menekültek áthelyezéséről (2015/1523), a vita azonban
tovább folytatódott. Több tagállam, köztük Magyarország is megkérdőjelezi ezt a jogszabályt. Kerítések
épülnek az Európai Unió külső határain, és uniós tagállamok között is. Úgy tűnik Európa kettős szorításba
került a menekültügy kérdésének megoldásában: egyrészt szeretne az emberi jogi elvek maradéktalan be-
tartásával segítséget nyújtani a bajba jutott menekülteknek. A menekültek számának tömeges volta követ-
keztében azonban azzal szembesül, hogy elérte befogadási kapacitásának határait. Nyilvánvaló, hogy ebben
a kérdésben sincs szolidaritás a tagállamok között: a tagállamok többsége sürgető közös európai problémá-
nak tekinti a menekültkérdést, de saját megoldásokat alkalmaz. Ennek következtében nincs közös európai
megoldás. Európa ebben a válsághelyzetben cselekvőképtelennek látszik.
5/10/6. Ismertesse az uniós jog másodlagos forrásainak rendszerét!
Főmenü
A teljes uniós joganyag magába foglalja az elsődleges- és másodlagos joganyagotvalamint az Európai Unió
Bírósága teljes joganyagát.
Másodlagos jogforrásoknak: tekintjük a Szerződésekben lefektetett alapelvek, célok, feladatok megvalósu-

lását elősegítő, biztosító jogi eszközöket, amelyek az uniós intézmények jogalkotó tevékenysége nyomán
születnek.
A Lisszaboni szerződés megkülönböztet:
 Jogalkotási aktusok:rendeletek, irányelvek, határozatok. Csak kötelező jogszabályok lehetnek
 Nem jogalkotási aktusok: : a Szerződés két formáját különíti el.

o felhatalmazáson alapuló jogi aktus: a Bizottság kiegészíthesse vagy módosíthassa a jogal-
kotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit.
o végrehajtási aktus: valamely kötelező jogi aktus végrehajtását nem a tagállamok végzik sa-
ját nemzeti jogukban, hanem ezt uniós döntéssel kell megtenni.
Az uniós jogi aktusokat fel lehet osztani kötelező, illetve nem kötelező jellegük alapján is:
Kötelező jogi aktusok: rendeletek, irányelvek, határozatok. Csak kötelező jogszabályok lehetnek.
• Rendelet: olyan általános hatályú uniós jogi norma, teljes egészében, minden tagállamban köte-
lező és közvetlenül alkalmazandó. A tagállamoktól nem igényli külön jogszabály kibocsátását,
hatályba lépésével további aktus nélkül a belső jogrend részévé válik. A jogegységesítés hatékony
eszköze, mert minden tagállamban ugyanazzal a tartalommal érvényesül. A tagállamoknak fel-
tétlen jogalkalmazási kötelezettsége van. A rendelet felülírja a tagállami szabályozás esetleges
ellentétes rendelkezéseit is. A rend-el adott kérdés pontos és részletes szabályozására töreksze-
nek.
• Irányelv: uniós jogszabály, az elérendő célokat illetően kötelezi a tagállamokat, de a cél megva-
lósításának formáját( az eljárások és eszközök megválasztását ) átengedi a tagállamoknak. A nem-
zeti jogrendbe illesztés módját atagállamok maguk döntik el, hogy új jogsz-t hoznak, vagy meg-
lévőt módosítanak.( az új lehet: tv, rendelet,stb.) Az irányelvek a rendeletekhez képest nagyobb
mozgásteret biztosítanak a tagállamoknak, de az azokban foglalt szabályoknak a nemzeti jogban
való megjelenítésére kötelesek.
• Határozat: teljes egészében kötelező. A Lisszaboni Szerződés úgy fogalmaz, hogy amennyiben a
határozatnak vannak címzettjei,( tagállam, természetes személy, vagy jogi személy ) akkor az ki-
zárólag azokra nézve kötelező. Általában igazgatási jellegűek, konkrét ügyre vonatkoznak.
Nem kötelező jogi aktusok: az ajánlás és a vélemény. ( a nemzeti bíróságoknak, ha uniós joggal kapcso-
latos ügyekben járnak el figyelembe kell venniük )
• Az ajánlás: általában egyfajta cselekvési és magatartási elvárásokat fogalmaz meg ( segíti az uniós
jog értelmezését )
• A vélemény: egy álláspontot ad meg, gyakran valakinek a kérésére.
5/10/7. Ismertesse az uniós jog és a tagállami belső jogrendszerek viszonyát!
Főmenü
Az uniós jog különbözik mind a nemzetközi jogtól, mind az államok belső jogrendjétől. Az EGK-Szerződés
egy saját jogrendszert hozott létre. (Eredetileg államok közötti szerződések eredményeként született meg
az uniós jog, mely a tagállamokra, valamint magán,- illetve jogi személyekre egyaránt vonatkozó jogok és
kötelezettségek összessége. Egyedi jogrend, amelynek saját intézményei, jogalkotási eljárásai és jogfor-
rásai vannak.) Nemzetközi jog: nemzetközi szerződésekre épül.
Azt a tételt, mely szerint az uniós jog elsőbbséget élvez a tagállamok belső nemzeti jogrendszerének sza-
bályaival szemben, az Európai Unió Bírósága dolgozta ki több lépésben:
1. Costa v. ENEL ügyben alkalmazták először: új jogrend létrehozása, mely egyaránt kötelezi a tagor-
szágokat, illetve az állampolgárokat.
2. 1971. Bizottság v. Ffanciaország ügy kapcsán: kiegészítés:az egyszer már a Közösségre átruházott
hatáskört egyoldalúan visszavonni nem lehet.
3. 1978. Simmenthal II. ügyben: a Bíróság kijelentette a közösségi jog elsőbbségét, a tagállami bíró-
ságoknak a közösségi jogot teljes egészében alkalmazni kell, és figyelmen kívül kell hagyniuk bár-
milyen, azzal összeütközésben álló nemzetközi jogi rendelkezést.
4. Lisszaboni Szerződés 17. sz. nyilatkozata egyértelműsíti az uniós jog elsőbbségének elvét. (Ameny-
nyiben az uniós jog összeütközésben áll a tagállamok egyes jogszabályaival, akkor az uniós jogot
kell alkalmazni. A tagállamoknak nincs arra lehetőségük, hogy egy uniós jsz.-t később módosítsák,
illetve felülírják. A nemzeti jogalkotó az uniós jsz.-t egyoldalúan nem változtathatja meg, nem ér-
vénytelenítheti, és nem hatálytalaníthatja.)
Előfoglalás elve (pre-emption): Az uniós jogalkotás elfoglalja a teljes szabályozási területet. A tagállami
jogalkotásnak nem marad tere.
Közvetlen hatály- Közvetlen alkalmazhatóság kérdése: Az uniós jog egy része közvetlenül alkalmazandó
a tagállamok nemzeti jogában (nem igényel további tagállami jogalkotási feladatokat), a másodlagos jog-
források közül a rendeletek közvetlenül alkalmazandóak.
Közvetlen hatály: a természetes, illetve jogi személyek nemzeti bíróságaik előtt hivatkozhatnak az uniós
jogra, és kérhetik, hogy a nemzeti bíróság ítéletét az uniós jogra alapozza. (pl. 1963. Van Gend en Loos-
ügy). Kétféleképpen érvényesülhet a közvetlen hatály:
1. Vertikális közvetlen hatály: Egy természetes vagy jogi személy valamely tagállammal szemben
hivatkozik az uniós jogra nemzeti bíróság előtt.
2. Horizontális közvetlen hatály: természetes és jogi személyek egymás közti pereikben kérik, hogy
a nemzeti bíróság ítéletét az uniós jogra alapozza.
5/10/8. Mutassa be az uniós jog és a nemzetközi jog viszonyát!
Főmenü
Az uniós jog viszonya a nemzetközi joghoz

Az Európai Unió jogrendje:
új, sajátos, a hagyományos értelemben vett nemzetközi jogtól elkülönült,
nemzetek feletti jogrendszer(szupranacionális jog),
mélyen meghatározza a tagállamok jogrendszerét.
Az uniós jog t különbözik mind a nemzetközi jogtól, mind az államok belső jogrendjétől.
Európai Unió Bíróságának az 1964-es Costa v. ENEL ügyben hozott döntésében került sor, mely szerint a
hagyományos nemzetközi szerződésektől eltérően az EGK-Szerződés egy saját jogrendszert hozott létre,
amely a Szerződés hatálybalépésétől a tagállamok jogrendszerébe illeszkedik, és amely azok bíróságaira
nézve kötelező.
Az uniós jog eredetileg a nemzetközi joghoz hasonlatosan államok közötti szerződések ered-ményeként
született, de mégis attól számos tekintetben eltér.
Nemzetközi joggal: az államközi viszonyokat szabályozza , és ennek megfelelően

jogalanyai az államok,nemzetközi szerződésekreépül .
Uniós jog a tagállamokra, valamint magán-, illetve jogi személyekre egyaránt vonatkozó jogok és köte-
lezettségek összessége.
Az uniós jog forrásai között a Szerződések mellett döntő szereppel bírnak az EU saját jogi aktusai, az
uniós intézmények által alkotott másodlagos jogforrások. Az uniós jog:
• egyedi jogrend,
• saját intézményei, jogalkotási eljárásai és jogforrásai vannak,
• a tagállamok jogrendjének integráns részét képezi,
• tagállamok bíróságai is alkalmazni kötelesek.
Az uniós jogot a nemzetközi jog releváns szabályaira tekintettel kell értelmezni, mivel a nemzetközi jog ré-
szét képezi az uniós jogrendnek, és kötelező az Unió intézményeire, ahogyan azt az Európai Unió Bírósága
többször is kiemelte.
Az Unió önálló jogalanyként (a tagállamok helyett) jelenik meg a nemzetközi kapcsolatokban, ami azt je-
lenti, hogy korábban a Közösség, illetve az Unió által kötött nemzetközi szerződések rendelkezései kötele-
zőek az Unióra nézve. Az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdése alapján pedig az Unióra nézve kötelező nemzetközi
szerződéseknek elsőbbsége van a másodlagos uniós jogi aktusokkal szemben.
Az Európai Unió Bírósága joggyakorlatából kitűnően a nemzetközi jog általános szabályai (nemzetközi szo-
kásjog) kötelezik az Uniót és az uniós jog részét képezik.
5/10/9. Ismertesse az EU demokratikus működésének alapelveit!
Főmenü
Lisszaboni Szerződés→ külön cím kialakításával jobban láthatóvá tette a demokratikus elvekre vonatkozó
rendelkezéseket, mely megfogalmazza a demokratikus egyenlőség, a képviseleti demokrácia és a rész-
vételi demokrácia elveit.
1, demokratikus egyenlőség → polgárok közötti egyenlőség elve
Jogi háttér: EUSZ 9. cikke, EUMSZ 20-24. cikkei, Alapjogi Charta

• uniós polgárok közötti megkülönböztetés tilalma
• helyhatósági választójog
• minden uniós polgárnak joga van petíciót benyújtani
• minden uniós polgárnak joga van panasszal fordulni az európai ombudsmanhoz
• megfelelő ügyintézéshez való jog
• bármely uniós polgár jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentuma-
ihoz hozzáférni
• minden uniós polgárnak joga van ahhoz, hogy az Uniós hivatalos nyelveinek bármelyikén írásban
forduljon az Unió EUSZ 13. cikkében említett 7 intézményhez, és
a megkeresés nyelvén választ kapjon
• jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni
• az Unió tevékenységéről véleményt nyilvánítani, és azt nyilvánosan megvitatni
• tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás
2, képviseleti demokrácia
EUSZ 10. cikke nem keletkeztet új jogokat, pusztán megerősíti a Szerződések szelleméből következő alap-
elveket. Az uniós polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg. Az európai par-
lamenti választásokon a választójog gyakorlásának szabályait az EU irányelvi szinten határozza meg.
• általános
• közvetlen
• titkos
• egy vagy több választási kerületben
• arányos (listás) választási rendszer
A képviseleti demokrácia elve az EU-ban nemcsak az Európai Parlamenten keresztül, hanem az Európai
Tanács munkájában részt vevő állam- és kormányfőkön, illetve a Tanácsban képviselettel rendelkező kor-
mányokon keresztül is érvényesül. Az EUSZ 10. cikke a nyilvános és a polgárokhoz lehető legközelebb
eső szinten történő döntéshozatal elvét is deklarálja.
3, részvételi demokrácia
Lisszaboni Szerződés→az uniós polgári kezdeményezés bevezetése
Polgári kezdeményezést olyan ügyben lehet tenni, amely az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik, és
ahol a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség. → az EU tagállamainak
legalább egynegyedéből származó 1 millió uniós polgárnak kell támogatnia.
• legalább 7 tagú polgári bizottság kezdeményezheti
• a kezdeményezést nyilvántartásba kell venni az Európai Bizottságnál
• 12 hónap áll rendelkezésre a kívánt számú aláírások összegyűjtésére
• az aláírások összegyűjtése utána, a Bizottságnak 3 hónapja van arra, hogy a kezdeményezést mér-
legelje
• Bizottság dönt arról, hogy kíván-e jogalkotást kezdeményezni az ügyben, de jogi kötelezettsége
nincsen
A részvételi demokrácia további fontos alkotóeleme az érdek-képviseleti szervezetekkel és a civil társa-
dalommal folytatott nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd, illetve a szabályozásban érintett felekkel
folytatott széles körű előzetes konzultáció.
Érdekképviselet szempontjából az EU:

• plurális rendszer jellemzi
• számos érdekcsoport versenyez a döntéshozók figyelméért
• a döntéshozókhoz a hozzáférés viszonylag könnyű
• korporatív elemek
• a Bizottság maga is aktívan részt vesz az európai szintű civiltársadalom fejlesztésében
• Zöld Könyv → konzultáció fontossága
• Fehér Könyv → jogalkotási kezdeményezések összefoglalása
Demokratikus deficit fogalma:
 utalhat arra a tényre, hogy az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény, az Európai Parla-
ment, összetételének változása nem feltétlenül eredményezi az uniós politikák változását, mert az
Európai Parlament csak társjogalkotó, és nincsenek egyértelmű politikai felelősségi viszonyok
közte és a végrehajtó funkciót ellátó uniós szervek között
 utalhat arra is, hogy az uniós hatáskörök bővülésével párhuzamosan egyre csökken a nemzeti
parlamentek ellenőrző szerepe, amelyet az Európai Parlament hatásközeinek kiterjesztése nem
tud megfelelően ellensúlyozni.
 Az uniós döntések jelentős része az ún. komitológia révén a demokratikus ellenőrzési mechaniz-
musokon kívül eső, technokraták és érdekcsoportok által uralt eljárási rendben születik.
 Az uniós döntéseket a polgároktól távol, számukra átláthatatlan módon hozzák.
 A tagállami alkotmányos berendezkedésekben megszokott széles bírósági és alkotmánybírósági
kontroll az uniós intézményrendszerben lényegében szűkebb körben érvényesül.
5/10/10. Ismertesse az EU Alapjogi Chartájának jogi természetét, struktúráját és alkalmazási körét!

Főmenü
Az Európai Tanács 1999-ben kezdeményezte, hogy egy testület készítse el az Európai Unió Alapjogi Chartá-
jának tervezetét. A testület, amely Európai Konventnek nevezte magát és később az Alkotmányos Szerződés
tervezetét elkészítő testület mintájául szolgált, 2000 októberére készítette el a tervezetet. Az Alapjogi Charta
szövegét az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökei hirdették ki ünnepélyesen 2000. december
7-én. Az Alapjogi Charta Preambulumból és hét címből áll.
A Preambulum összefoglalja azon jogokat és elveket, amelyekre a Charta kiterjed, és ugyanitt fogalmazza
meg az elérni kívánt célokat is.
E szerint az Európai Unió hosszú távú célja a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló
térség felépítése, mely a következő közös – nemzetközi- és tagállami alkotmányos hagyományokon
nyugvó – értékeken alapul: emberi méltóság, szabadság, egyenlőség és a szolidaritás.
• Méltóság: az emberi méltóság sérthetetlensége, az élethez való jog, személyi sértetlenség;

• Szabadságok: szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog, családi- és magánélet tisztelet-
ben tartásának a joga, személyes adatok védelme, házasságkötéshez és családalapításhoz való
jog, gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság, véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabad-
sága, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága, a művészet és a tudomány szabadsága, oktatás-
hoz-, munkához-, vállalkozás szabadságához-, tulajdonhoz való jog, menedékjog.
• Egyenlőség: a törvény előtti egyenlőség; a megkülönböztetés tilalma mellett kiemeli a gyerme-
kek, az idősek és a fogyatékosok jogait;
• Szolidaritás: ide tartoznak a gazdasági és szociális jogok (a munkával, családdal, egészség-, kör-
nyezet- és fogyasztóvédelemmel összefüggésben);
• Az uniós polgárságból fakadó jogok: az aktív és passzív választójog az európai parlamenti és a
helyhatósági választásokon, a megfelelő ügyintézéshez való jog, ennek keretei között a meghall-
gatás, illetve az iratokhoz való hozzáférés joga, bármely tagállam hivatalos nyelve használatához
való jog, az ombudsmanhoz illetve az Európai Parlamenthez való fordulás joga, a mozgás és a
letelepedés szabadsága;
• Az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó alapvető jogok: a hatékony jogorvoslathoz és tisztességes
eljáráshoz való jog, az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog, a bűncselekmények és bün-
tetések törvényességének és arányosságának elve, a kétszeres büntetés tilalma.
Alapjogi Charta rendelkezéseinek természete igen eltérő. Az emberi méltósághoz kapcsolódó jogokat és a
szabadságjogokat a szó szoros értelmében vett jogként fogalmazza meg, más területeken (például az idősek
jogainak védelme vagy a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása) inkább politikai célkitűzésekről van
szó.
Az Alapjogi Charta jogi helyzete a Lisszaboni Szerződésig vitatott volt.
A Charta rendelkezéseinek címzettjei az Unió szervei, illetve a tagállamok, amennyiben az Unió jogát hajt-
ják végre. A Charta 53. cikke azt a szándékot próbálta megfogalmazni, hogy a Charta nem eredményezheti
az uniós jog, a nemzetközi jog és a tagállami jog által biztosított alapjogvédelmi szint csökkenését. Azon-
ban a megfogalmazás nem egyértelmű, és a cikket a Bíróság úgy értelmezte, hogy a tagállamok saját jog-
rendszerük magasabb szintű védelmet biztosító rendelkezéseire csak akkor hivatkozhatnak, ha az nem
kérdőjelezi meg az alapjogvédelem egységes szintjét és nem veszélyezteti az uniós jog elsőbbségét, egy-
ségességét és hatékonyságát.
5/10/11. Ismertesse az EU és az Emberi Jogok Európai Egyezménye kapcsolatrendszerét!
Főmenü
1960-as években a tagállamok jogrendszerében az alapvető jogok védelmét kivétel nélkül a legmagasabb
szintű belső jogforrások garantálták, és mindenütt összetett intézményrendszer biztosította azok érvénye-
sülését, így joggal merült fel a kérdés, hogy milyen alapon várható el hasonló közösségi mechanizmusok
hiányában a közösségi jog elsőbbségének érvényre juttatása. A kialakult helyzetre a Bíróság reagált elsőként,
és mintegy két évtizedes jogfejlesztő gyakorlatával kialakította az alapjogvédelem közösségi kereteit.
- tagállamok közös alkotmányos hagyományai
- tagállamok által aláírt Emberi Jogok Európai Egyezmények
Az Európai Tanács 1999-ben kezdeményezte, hogy egy, a tagállamok állam- és kormányfőinek és a Bizottság
elnökének, illetve az Európai Parlament és a tagállami parlamentek képviselőiből álló testület készítse el az
Európai Unió Alapjogi Chartájának tervezetét. (2000. december 7-én hirdették ki.) A Lisszaboni szerződésben
a Charta szövegét 2012-ben kiigazították, szerződéssel egyenértékűvé tették. Csak az intézményei, tagálla-
mai esetén lehet alkalmazni. Így hajlottak az Egyezmény felé. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye, mint
nemzetközi szerződés azonban nem tételes uniós jog, hanem mint annak általános elvei vált az uniós jog
részévé. Tehát amennyiben a tagállamok azt kívánják elérni, hogy az EJEB (Emberi jogok Európai Bírósága)
ítélhesse meg az uniós intézmények tevékenységét vagy egyáltalán az uniós intézmények tevékenysége az
Egyezmény alapján megítélhető legyen, akkor az Európai Uniónak csatlakoznia kell az Egyezményhez. Végül
az EU Bírósága 2014-ben nem támogatta a csatlakozást, mivel Unión kívüli szervet jogosítana fel az uniós
jog alkalmazásának felülvizsgálatára. Ugyanakkor az Egyezménynek és az EJEB-nek meghatározó szerepe
van az UNIÓ joggyakorlatában, a Bíróság - bár az EJEB határozatait nem tekinti magára nézve kötelezőnek -
szorosan követi az Egyezmény EJEB által kialakított értelmezését és annak változásait, és tartózkodik olyan
jogértelmezéstől, amelyik nyilvánvalóan ellentétes lenne azzal.
5/10/12. Hasonlítsa össze az Európai Tanács és a Tanács szervezeti felépítését és funkcióit!
Főmenü
I. Az Európai Tanács 1. Feladat- és ha-

táskörei:
1.1. Dönt:
1.1.1. a szerződésmódosítási kormányközi konferenciák összehívásáról
1.1.2. az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a Szerződések módosításáról

1.1.3. az intézményi változásokról, létszámkeretekről és adott uniós tisztviselők kinevezéséről
1.1.4. az új tagállamok felvételéről, valamint a kilépését az Európai Tanácsnak jelző tagállammal
1.1.5. annak megállapításáról, ha egy tagállam az Unió alapértékeit súlyosan és tartósan megsérti.
1.2. Következtetéseket fogad el az Unió foglalkoztatottsági helyzetéről, kialakítja a tagállamok és az

Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó iránymutatásokról következtetését.
1.3. Meghatározza a közös kül- és biztonságpolitika stratégiai célkitűzéseit és annak irányvonalait.
2. Szerepe: az Unió legmagasabb szintű politikai döntéshozó

szerve
3. Unió intézménye: a Lisszaboni Szerződéssel lett
4. Tagállami tagjai:
4.1.állam- és kormányfők
4.2.a Bizottság elnöke
4.3.az Európai Tanács állandó elnöke
4.3.1. választása: minősített többséggel, egyszer ismételhetően 2,5 évre 4.3.2. Feladatai:
a) az Európai Tanács üléseinek előkészítése, összehívása, vezetése,

b) gondoskodik az Európai Tanács munkájának előkészítéséről és folyamatosságáról,
c) biztosítja a konszenzus megteremtését az Európai Tanácson belül,
d) a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben ellátja az EU formális külső képvise-
letét,
e) ülést követően az Állandó Ügyek Tanácsa segítségével együtt nyújt be jelentést az Európai
Parlamentnek.
5. Segítők:
5.1.EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője
5.2.tagonként 1 miniszter
5.3.Bizottság elnöke esetében: 1 biztos
6. Ülésezés:
6.1.félévente rendesen kétszer, az elnök hívja össze
6.2.rendkívüli esetben, az elnök hívja össze
II. A Tanács
1. FELADAT- ÉS HATÁSKÖREI:
1.1.jogalkotás: társ-jogalkotóként az Európai Parlamenttel, de delegálhatja a Bizottságra.
1.2.Unió éves költségvetésének elfogadása: közösen az Európai Parlamenttel
1.3.nemzetközi szerződések megkötéséről döntés az Unió nevében más államokkal, nemzetközi szer-
vezetekkel.
1.4.politikai koordinációs feladatok ellátása: gazdaságpolitika, rendészeti együttműködés, külpoliti-
kai kérdések
1.5.a közös kül- és biztonságpolitika területén a végrehajtásért felel az Európai Tanács által meghatá-
rozott stratégiai keretek között.
1.6.kinevezési jogokat gyakorol Uniós szervei, hivatalai vezetői és legmagasabb rangú tisztségviselői
esetén (pl. Számvevőszék tagjai, Közszolgálati Törvényszék bírái, meghatározza egyes tisztviselők
illetményeit és juttatásait.
2. SZEREPE: az Európai Parlament mellett az Unió jogalkotásának fontos szerve

3. SZÉKHELYE: Brüsszel (meghatározott időközönként Luxembourgban ül össze)
4. SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE: tagállamok miniszteri szintű képviselői (kötelezettségvállaló és szavazó)
5. SZERVEZETI EGYSÉGEI:
5.1.Elnökség (rotációs rendszerben, félévente váltva) - felelős az ügyek prioritását figyelembe véve
az adott időszakban meghirdetett programokért
5.2.Főtitkárság:
- felelős a tanácsi ülések előkészítéséért - koordi-
nálja a Tanács hivatali apparátusát 5.3. COREPER (Állandó
Képviselők Bizottsága)
5.3.1. COREPER I.
- tagjai: tagállamok állandó képviselőinek helyettesei

- segítőik: „Mertens-csoport”, Politikai és Biztonsági Bizottság, Koordináló Bizottság,
Gazdasági és Pénzügyi Bizottság, Foglalkoztatási Bizottság 5.3.2. COREPER II.
- tagjai: állandó képviselők

- segítőik: „Antici-csoport”, Politikai és Biztonsági Bizottság, Koordináló Bizottság, Gazdasági és
Pénzügyi Bizottság, Foglalkoztatási Bizottság
6. ÜLÉSEZÉS különböző formációkban, szakpolitikai tárgyától függően:

6.1.Általános Ügyek Tanácsa
- felelős a formációk összhangjáért
- az EU Tanácsának elnökével előkészíti az EU Tanácsának ülését
6.2.Külügyek Tanácsa - az Európai Tanács által kidolgozott iránymutatásokat követve dolgozza ki az
Unió külső tevékenységét.
7. DÖNTÉSHOZATAL RENDJE:
- egyszerű szótöbbségi döntéshozatal
- egyhangú döntéshozatal
- minősített többségi döntéshozatal
5/10/13. Ismertesse az Európai Bizottság szervezeti felépítését!
Főmenü
Az Európai Bizottság az Unió szupranacionális (nemzetek fölötti) intézménye, az „integráció motorja”. Az
intézményi szervezetrendszerben érvényre juttatja az Európai Unió érdekeit és ellenőrzi a jogszabályok tag-
állami végrehajtását a Szerződések „őreként”. Székhelye Brüsszel, ám a tagállamokban képviseletekkel, va-
lamint a világ több részén is delegációkkal rendelkezik. Összetétel:
Az intézmény politikai vezetéséről a biztosok testülete (biztosok kollégiuma) gondoskodik, melyet tagálla-
monként egy biztos alkot. A feladatok a tagok között szakterületenként felosztottak. A testület vezetője, a
Bizottság elnöke dönt arról, hogy melyik biztos melyik szakpolitikai területért legyen felelős.
A Bizottság elnökének irányítása alatt tevékenykedő, különböző tárcákkal (portfóliókkal) megbízott európai
biztosok közül hét emellett alelnöki tisztséget is betölt a testületben.
A Bizottság napi működtetéséről az intézmény dolgozói (ügyvédek, közgazdászok stb.) gondoskodnak,

akik főigazgatóságnak nevezett szervezeti egységekben végzik munkájukat. A főigazgatóságok mind-
egyike meghatározott szakpolitikai területért felelős.
A főigazgatóságokhoz különböző igazgatóságok, azon belül pedig osztályok, valamint egyéb szolgálatok is
tartozhatnak. . A Bizottság legfőbb koordinációs szerve a Főtitkársága, amelyet annak főtitkára vezet. A biz-
tosok mellett kabinetvezető által vezetett kabinetek működnek tanácsadó testületként.
Az elnök kinevezése
Az európai bizottsági elnöki posztra az Európai Tanácsban ülésező állam- és kormányfők állítanak jelöl-
tet az európai parlamenti választások eredményének figyelembevételével. A jelöltnek az európai parla-
menti képviselők többségének támogatását el kell nyernie ahhoz, hogy megválasszák.
A biztosi testület tagjainak kiválasztása

Az elnök – az uniós országok indítványai alapján – kiválasztja, kiket javasol az alelnöki és a biztosi tisztségekre.
Az alelnök- és biztosjelöltek listáját jóvá kell hagyniuk az Európai Tanács tagjainak. Mindegyik jelölt meghall-
gatáson vesz részt az Európai Parlament előtt, hogy ismertesse a pozícióval kapcsolatos elképzeléseit, és
megválaszolja a képviselők kérdéseit. Ezt követően a Parlament tagjai szavaznak arról, hogy jóváhagyják-e a
biztosi testület egészét. Végezetül az Európai Tanács minősített többséggel kinevezi a hivatalba lépő Bizott-
ságot. A biztosok megbízatása 5 év hosszú. Az Európai Parlamentnek lehetősége van, hogy a Bizottsággal
szembeni bizalmatlansági indítványt fogadjon el, melynek eredményeként (leadott szavazatok kétharmadá-
val és az Európai Parlament tagjainak többségével) a Bizottság tagjainak testületileg le kell mondaniuk. A
biztosok megbízatása emellett halálukkal, a megbízatási idő lejártával, a Bizottság elnöke általi felmentésük-
kel, vagy lemondásukkal szűnik meg.
Speciális a helyzete az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, akit az Európai Tanács a Bizott-

ság elnökének hozzájárulásával, minősített többséggel meghozott döntés révén nevezi ki. A főképviselő
betölti a Bizottság egyik alelnöki tisztét, másrészt a Külügyek Tanácsának elnöki tisztségét is. Ennek okán
szerepe meghatározó az Európai Tanács munkájában is, hiszen a kül- és biztonságpolitikai esetében máig
meghatározó az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak a vezető szerepe.
5/10/14. Ismertesse, hogy a politikai elszámoltathatóság tekintetében az Európai Parlament milyen jogo-
sultságokkal rendelkezik a Bizottsággal szemben!
Főmenü
Az ellenőrzés és a politikai elszámoltathatósági mechanizmusok keretében:

• a Bizottság elnökét az Európai Parlament választja meg, valamint jóváhagyja a Bizottság egészét,
mint testületet,
• bizalmatlansági indítványt tehet a Bizottsággal szemben.
• Konzultálni kell az Európai Parlamenttel az Európai Számvevőszék tagjainak kinevezése előtt.
• A Szerződések által említett számos esetben köteles a Bizottság jelentést benyújtani az Európai
Parlament számára, amelyet az megtárgyal. Adott uniós tisztviselőket meghallgat.
Az egymással összekapcsolódó funkciók okán az integráció előrehaladtával változott az intézmények erővi-

szonyainak rendszere is. Ennek egyik legszembetűnőbb változása a közvetlenül választott Európai Parlament
jogköreinek bővülése, valamint az politikai elszámoltathatósági mechanizmusok megerősítése. Így az euró-
pai parlamenti választások eredményének figyelembevételével az Európai Tanács tesz javaslatot az Európai
Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt személyre, amely jelöltet az Európai Parlament tagjainak többsé-
gével választja meg. Külön javaslattételi eljárást követően szavaz az Európai Parlament a Bizottság elnöknek,
az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottság többi tagjának, mint testületnek a jóvá-
hagyásáról. E jóváhagyás alapján a Bizottságot az Európai Tanács nevezi ki minősített többséggel. A Bizottság
pedig testületileg az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel, így az Európai Parlament a Bizottsággal
szembeni bizalmatlansági indítványt fogadhat el, amelynek elfogadása esetén a Bizottság tagjainak testüle-
tileg le kell mondaniuk. Egyéb uniós szervek létrehozása és ellenőrzése kapcsán is jelentős az európai Parla-
ment szerepe. Az Unió napi tevékenysége esetében pedig ellenőrző funkciójának keretében kötelesek az
intézmények jelentést benyújtani az Európai Parlament számára, amelyet az megtárgyal.
5/10/15. Ismertesse az Európai Unió Bíróságának szerepét az integráció előmozdításában, valamint szer-
vezeti felépítését, a bírák kiválasztásának és kinevezésének fő szabályait!
Főmenü
1. Az Európai Unió Bíróságának szerepe az integráció előmozdításában:

Az uniós intézmények közé tartozó Európai Unió Bírósága az integráció fejlődéstörténetét egyik legerő-
sebben befolyásolta bírói jogfejlesztő tevékenysége révén. Szupranacionális intézményként egyértel-
műen az Unió érdekeit juttatja érvényre tevékenysége során, amely során őrködik az uniós jog tisztelet-
ben tartása, egységes alkalmazása, valamint egységes értelmezése felett.
Az uniós normák többszintű végrehajtása egyértelműen abban mutatkozik meg, hogy az Európai Unió
Bírósága előtt eljárásokban fél lehet egyaránt az egyén, az egyes tagállamok is, valamint az Unió intézmé-
nyei, egyéb szervei és hivatalai.
Az Európai Unió Bírósága dönt kötelezettségszegés megállapítása iránti perben a tagállamokkal szemben,
ha az uniós jogból fakadó kötelezettségüknek nem tettek eleget.
Tagállami szinten az uniós jog egységes alkalmazása olyan formában biztosított, hogy a tagállami bírák
egyben az uniós jog bírái is. Ezt egészíti ki az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének lehe-
tősége, amelynek révén az Európai Unió Bírósága a tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügyben az
ügy tagállami felfüggesztése mellett előzetesen dönt az ügyben felmerült uniós jogi rendelkezések értel-
mezéséről, valamint a másodlagos jogforrások érvényességéről.
Annak lehetősége is biztosított, hogy az Európai Unió Bírósága közvetlenül döntsön egyének ügyében a
megsemmisítés iránti perekben uniós jogi aktusok megsemmisítéséről, az uniós intézmények, szervek ál-
tali szerződésen kívül okozott károk megtérítéséről, valamint kötelező döntéshozataluk elmulasztásáról
mulasztási perben.
Az Európai Unió Bírósága biztosítja az uniós jog egységes értelmezését és alkalmazását. A teljes joganyag
- francia eredetű szóval acquis communautaire - magába foglalja az elsődleges- és másodlagos joganya-
got valamint az Európai Unió Bírósága joggyakorlatát is.
1.1. Az Európai Unió jogának értelmezése:
A közösségi jog betartatásának, egységes értelmezésének és alkalmazásának az igénye már a kezdetektől

felmerült, mely cél megvalósítása érdekében került sor az Európai Közösségek Bíróságának a felállítására.
A Lisszaboni Szerződés előtt a Bíróság hatásköre főként az első pillérre terjedt ki, melynek keretei között
döntéseivel kiemelkedő szerepet játszott az integráció megerősödésében.
A Lisszaboni Szerződés átnevezte és átalakította az Unió bírósági szervezetrendszerét, melynek legmaga-

sabb bírói fóruma a Bíróság, a Törvényszék(korábbi nevén az Elsőfokú Bíróság, melyet eredetileg az Eu-
rópai Közösségek Bírósága tehermentesítésére hoztak létre), valamint a 2004-ben felállított „különös ha-
táskörű törvényszék” a Közszolgálati Törvényszék
Az Európai Unió Bírósága hatásköre sokrétű, de nincsen általános hatásköre: olyan ügyekben járhat el
melyek tekintetében az alapító szerződések biztosítják az eljárás lehetőségét. A három igazságszolgálta-
tási fórum gondosodik az EU elsődleges és másodlagos jogának Unión belüli helyes értelmezéséről és
alkalmazásáról. A Bíróság felülvizsgálja az uniós intézmények jogi aktusainak jogszerűségét, és megálla-
pítja, hogy a tagállamok teljesítik-e az elsődleges és a másodlagos jog szerinti kötelezettségeiket, továbbá,
a nemzeti bírák kérésére értelmezi az uniós jogot.
2. Az Európai Unió Bírósága
Az Európai Unió Bíróságának (korábban az Európai Közösségek Bírósága) tevékenysége biztosítja az uniós
jog tiszteletben tartását, valamint azt, hogy annak alkalmazása és értelmezése az Unió egésze tekinteté-
ben egységes módon történjen meg. A tevékenysége során kidolgozott esetjogi megállapítások rendkívül
lényeges szereppel bírnak az integráció egészét illetően, számos alapvető jelentőségű jogtétel és elv ki-
mondása bírói esetjogi alapon történt meg.
Székhelye Luxembourg. Struktúrája az integráció fejlődésével párhuzamosan átalakult, kibővült. A Bíró-

ság mellett idővel az intézményi kereteken belül újabb fórumok jelentek meg.
2.1. Szervezeti felépítése:

Az Európai Unió Bírósága az alábbi ítélkező fórumokból áll
(1) A legmagasabb szintű ítélkező fórum az Európai Unió Bíróságán a Bíróság. Tagjait az „egy tagál-
lam-egy bíró” elv alapján annyi bíró adja, ahány tagállammal az EU rendelkezik. A bírák kineve-
zése a tagállami kormányok által közös megegyezéssel történik 6 éves időtartamra, amely meg-
újítható. Tevékenységük ellátása során függetlenek. A Bíróságon főtanácsnokok tevékenykednek,
akik a Bíróság előtti ügyekben nyújtják be részletesen indokolt indítványukat. Ez bár nem köti a
Bíróságot, de számos esetben döntő kihatással van a végül meghozott döntésre.
(2) A Törvényszéket1989-től a Bíróság tehermentesítése érdekében szervezték meg a (akkori elne-
vezése szerint Elsőfokú Bíróság elnevezéssel). Eredetileg az „egy tagállam-egy bíró” elvét követve
kerülnek a Törvényszék bírái is a tagállami kormányok által közös megegyezéssel kinevezésre 6
éves időtartamra, amely megújítható. Az esetleges főtanácsnoki feladatokat erre kijelölt bíró látja
el. Az Európai Unió jelenleg folyó szervezeti reformja keretében 2019-ig három lépcsőben a tör-
vényszék bíráinak létszáma megduplázódik, és a Közszolgálati Törvényszék álláshelyei is átke-
rülnek e bírói testülethez.
(3) 2005-től egyfajta szakosított bírói fórumként („különös hatáskörű törvényszék”) működik a Köz-
szolgálati Törvényszék, amely az uniós közszolgálattal kapcsolatos jogviták elbírálására rendel-
kezik hatáskörrel. A Közszolgálati Törvényszék a Tanács által kinevezett 7 bíróból áll.
Összetételét tekintve az említett ítélkező fórumok több formációban ülésezhetnek az ügy természetétől,
nehézségétől, sürgősségi jellegétől függően. így egyesbíróként, háromtagú, öttagú tanácsban, nagyta-
nácsban, teljes ülésként járhatnak el, illetve ezt egészítik ki egyéb formációk. Nem mindegyik fórumnál
található meg mindegyik formáció. Mind a Törvényszék, mind a Bíróság elnököt választ 3 éves mandá-
tummal tagjai közül.
5/10/16. Mutassa be az Európai Unió Bíróságának eljárástípusait! Ezen belül ismertesse részletesen az
előzetes döntéshozatali eljárás jellemzőit!
Főmenü
Eljárástípusok:
- Kötelezettségszegés megállapítása iránti per: a Bizottság, másik tagállam, EKB Igazgatótanácsa in-
díthat pert tagállam ellen, uniós jogból fakadó kötelezettségszegése miatt. A per egyfokú.
- Semmisségi eljárás: tagállam, uniós intézmény, szerv, magánszemély indíthatja, ha uniós intézmény,
szerv jogi aktusa uniós jogba ütközik (pl. nincs hatásköre, eljárási szabályt sértett). Ilyenkor a jogi
aktust, vagy rendelkezését semmisnek nyilvánítják. Ha magánszemély a felperes, első fokon a Tör-
vényszék, amúgy a Bíróság jár el.
- Mulasztási per: uniós intézmény vagy szerv elmulasztotta kötelező döntéshozatalát. Kezdeményez-
heti: ugyanazok akik a semmisségi eljárást. Ha magánszemély a felperes, első fokon a Törvényszék,
amúgy a Bíróság jár el.
- Szerződésen kívül okozott károk megtérítése: első fokon Törvényszék, másodfokon Bíróság dönt.
- Közszolgálati perek: Közszolgálati Törvényszék előtt folynak. Határozatai ellen fellebbezni csak jog-
kérdésre vonatkozóan lehet, ezután a Bíróság előtt felülvizsgálati eljárás lehetséges.
- Előzetes döntéshozatali eljárások: nemperes eljárás, a Bíróság előtt folyik. Jogfejlesztés szempont-
jából fontos. Uniós jog bírájaként eljáró tagállami bírák, tagállami bíróság előtt folyamatban levő
ügyet felfüggesztenek és kezdeményezik ezt az eljárást. A Bíróság előzetesen értelmezi az uniós jogi
rendelkezést, a másodlagos jogforrások érvényességét. Ez alapján az értelmezés, válasz alapján hozza
meg a tagállami bíró az ő saját végső döntését.
5/10/17. Hasonlítsa össze a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága szervezeti felépítését,
működését és funkcióit!
Főmenü
Gazdasági és Szociális Bizottság Régiók Bizottsága

(GSZB)
Szervezeti 1. tagjainak száma nem haladhatja 1. tagjainak száma nem haladhatja meg
felépítése meg a 350-et a 350-et
2. a Tanács a Bizottság javaslata 2. regionális és helyi testüle-
alapján, egyhangúlag elfogadott tek képviselői
határozatban 3. a Tanács a Bizottság javaslata alapján,
állapítja meg az összetételét egyhangúlag elfogadott határozat-
3. tagjait öt évre nevezik ki, amely ban állapítja meg az összetételét
megújítható 4. tagjait (és azonos számú póttagjait)
4. részt vesznek a munkaadói, a öt évre nevezik ki, amely megújítható
munkavállalói oldal szervezetei, 5. a Tanács fogadja el a tagok (és pótta-
valamint a civil társadalom szer- gok) tagállamok javaslatai
vezeteinek
képviselői
5. elnök: saját tagjai közül, két és alapján összeállított listáját
fél éves időtartamra választja 6. elnök: saját tagjai közül, két és fél
meg éves időtartamra választja meg
6. tisztviselők: saját tagjai közül vá-
7. tisztviselők: saját tagjai közül
lasztja választja
7.
saját eljárási szabályzatot
8. saját eljárási szabályzatot fogad el
fogad el
Feladat- és 1. Szerződésekben meghatározott 1. Az Európai Parlament, a Tanács

hatásköre esetekben az vagy a Bizottság a Szerződésekben
Európai Parlament, a Tanács meghatározott esetekben kötele-
vagy a Bizottság konzultálni kö- zően konzultál a Régiók Bizottságá-
teles val. A Szerződések ezt annyival egé-
2.
Egyes esetekben indokolt lehet szítik ki, hogy ez különösen kiterjed
3. a konzultálás (nem kötelező) a határokon átnyúló együttműkö-
Saját kezdeményezésére is ad- dést érintő kérdésekre
hat véleményt olyan esetekben, 2. Saját kezdeményezésére is adhat
amikor ezt véleményt olyan esetekben, amikor
indokoltnak tartja ezt indokoltnak tartja.
3. Ha konzultálni kell a GSZB-vel, az
Európai Parlament, a Tanács vagy a
Bizottság tájékoztatja a Régiók Bi-
zottságát a véleményadás iránti
megkeresésről. Ha a Régiók Bizott-
sága úgy ítéli meg, hogy sajátos re-
gionális érdekekről van szó, véle-
ményt adhat az ügyről.
Gazdasági és Szociális Bizottság Régiók Bizottsága

Ha szükséges, a vélemény benyújtásának ha- Ha szükséges, a vélemény benyújtásának határ-
tárideje: az értesítés elnök általi átvételétől ideje: az értesítés elnök általi átvételétől számí-
számított 30 nap tott 30 nap
Határidő lejártát követően a vélemény hiánya Határidő lejártát követően a vélemény hiánya
nem akadálya az eljárásnak nem akadálya az eljárásnak
Véleménye nem bír kötelező erővel Véleménye nem bír kötelező erővel
Gazdasági és Szociális Bizottság:

A GSZB 1957 óta létezik, így igen nagy múltra tekinthet vissza. Korábban is az egyes szociális és gazdasági
érdekcsoportok, valamint a civil társadalmi részvétel bevonásában játszott szerepet. Ebben a tekintetben
szerepe és jelentősége az uniós jogalkotási folyamatokra való ráhatáson is túlmutat, hiszen működése biz-
tosítja a fokozottabb társadalmi részvételt, a demokratikus deficit leküzdését, az ágazati szakpolitikákon túl-
mutató társadalmi párbeszéd kialakulását. Székhelye Brüsszelben van.
Szervezeti felépítése:
A GSZB tagjainak száma nem haladhatja meg a 350-et. A Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag
elfogadott határozatban megállapítja a bizottság összetételét. Tagjait öt évre nevezik ki, megbízatásuk meg-
újítható. Összetételében részt vesznek a munkaadói és a munkavállalói oldal szervezetei, valamint a civil
társadalom szereplőit tömörítő szervezetek képviselői. Saját tagjai közül két és fél éves időtartamra megvá-
lasztja elnökét és tisztségviselőit, elfogadja saját eljárási szabályzatát.
Feladat- és hatáskörei:
(1) Szerződésekben meghatározott esetekben az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság konzultál
a GSZB-vel (kötelező).
(2) Olyan esetben konzultálhat az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság a GSZB- vel, amikor azt
indokoltnak tartják (nem kötelező).
(3) Saját kezdeményezésére is adhat véleményt olyan esetekben, amikor ezt indokoltnak tartj a.
Ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság szükségesnek tartja, a GSZB számára véleményének be-
nyújtására határidőt tűzhet ki, amely az erről szóló értesítésnek az elnök általi kézhezvételétől számított
legalább egy hónap. Ennek lejártát követően a vélemény hiánya nem képezheti akadályát a további eljárás-
nak. Tevékenységének és politikai súlyának legmeghatározóbb tényezője, hogy a GSZB által kibocsátott vé-
lemény nem bír kötelező erővel
A Régiók Bizottsága
A Régiók Bizottságát a Maastrichti Szerződés hívta életre, amelynek révén a regionális és helyi szervezetek
számára biztosított az döntéshozatali folyamatokra és a jogalkotásra való ráhatás.
Székhelye Brüsszelben található.
Szervezeti felépítése:
A Régiók Bizottsága tagjainak száma sem haladhatja meg a 350-et. Olyan regionális és helyi testületek olyan
képviselőiből áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert képviselői megbízatással
rendelkeznek, vagy valamely választott testületnek politikai felelősséggel tartoznak. A Tanács a Bizottság
javaslata alapján egyhangúlag elfogadott határozatban megállapítja a Régiók Bizottsága összetételét. A
megújítható tagsággal rendelkező tagok (és azonos számú póttagokat) öt évre nevezik ki. A Tanács elfogadja
a bizottság tagjainak és póttagjainak az egyes tagállamok javaslatai alapján összeállított listáját. A Régiók
Bizottsága, ahogyan a GSZB is saját tagjai közül két és fél éves időtartamra megválasztja elnökét és tisztség-
viselőit, elfogadja saját eljárási szabályzatát.
A GSZB-hez hasonló ennek szabályozása. A Régiók Bizottságának véleményt ad.
(1)Az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság a Szerződésekben meghatározott esetekben kötele-
zően konzultál a Régiók Bizottságával. A Szerződések ezt annyival egészítik ki, hogy ez különösen kiterjed
a határokon átnyúló együttműködést érintő kérdésekre. (2)Saját kezdeményezésére is adhat véleményt
olyan esetekben, amikor ezt indokoltnak tartj a.
(3)A GSZB-vel való kapcsolatot illetően ki kell emelni, ha konzultálni kell a GSZB-vel, az Európai Parla-
ment, a Tanács vagy a Bizottság tájékoztatja a Régiók Bizottságát a véleményadás iránti megkeresésről.
Ha a Régiók Bizottsága úgy ítéli meg, hogy sajátos regionális érdekekről van szó, véleményt adhat az
ügyről.
A Régiók Bizottságának véleményei jogi kötőerővel nem bírnak. Akárcsak a GSZB esetében a Régiók Bizott-
ságánál is lehetőség van határidő megkötésére, ameddig véleményét előterjesztheti.
5/10/18. Mutassa be az Európai Unió ügynökségeinek definícióját, egyes típusait, valamint legfontosabb
funkcióit!
Főmenü
Az ügynökség szakirodalmi fogalom, mint ilyen több bizonyos szempontból különböző szervet sorolnak ide,
egyben rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatnak és elnevezésükben sem tűnik fel egyértelműen az
„ügynökség” elnevezés. A szakirodalmi definíció szerint az ügynökségeket relatív önállósággal, állandó jel-
leggel, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervként, az uniós jog által, speciális feladatok ellátására
hozzák létre.
Kategorizálása is többféleképpen történhet meg:
- létrejöttük ideje szerinti generációs felosztás,

- a funkciójuk szerinti felosztás,
- a Szerződések rendszere szerinti osztályozás alapján.
Generációs felosztás :
- Az 1975-ig felállított ügynökségek alkotják az első generációt,

- a második generációt az 1975 és a végrehajtási ügynökségek jogi alapját adó 58/2003/EK rendelet
kibocsátása között felállítottak,
- a harmadik generációt pedig az utóbbi rendelet kibocsátását követően felállított ügynökségek.
Funkciójukat tekintve a kezdeti időszak koordinációs és információgyűjtési feladata után az 1990-es évek-
ben felállított ügynökségek egyre gyakrabban kaptak átruházott döntéshozatali jogokat, ami mára elvezetett
az egyre kiterjedtebb piacszabályozási és piacfelügyeleti hatáskör átruházásának problémájához, főképp az
ún, decentralizált ügynökségeknél. Ennek egyik akadálya, hogy az ügynökségek bizonyos jól körülhatárolható
kivételektől eltekintve máig nem rendelkeznek a Szerződésekben elsődleges jogi alapokkal („szerződéside-
gen” szervek). Ez jelentős akadálya, hogy hatékonyabb uniós fellépést biztosító hatásköröket ruházzanak
rájuk. Ez a hatáskör-bővülés alapvetően az ún. decentralizált ügynökségeknél folyik le.
A Szerződések rendszere alapján beszélhetünk

- EURATOM-ügynökségekről,
- valamint a korábbi pillérszerkezetnek megfelelően létrehozott egyéb ügynökségekről.
Az ügynökségek típusai - Az említett ügynökségi kategorizálás alapján az alábbi főbb ügynökségi típusokról
beszélhetünk:
- A Szerződések és a korábbi pillérszerkezet szerinti működés jegyeit viseli magán

az egyes Euratom-ügynökségek, így a békés célú nukleáris energia felhasználásához szükséges tag-
állami kutatások összehangolása, a szükséges ismeretek és infrastruktúra biztosítása, és a biztonsá-
gos és megfelelő atomenergia felhasználásáról gondoskodnak e szervek révén. Ide sorolható a
Fúziósenergiafejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás, az Euratom Ellátási Ügynökség.
- A szervezett bűnözés ellenei együttműködés kereteit szolgálják egyes ügynökségek, amelynek kere-
teit a bel- és igazságügyi együttműködés adja. Ennek része az Európai Unió Igazságügyi Együttműkö-
dési Egysége, az Európai Rendőrakadémia, az Európai Rendőrségi Hivatal.
- A közös kül- és biztonságpolitikai együttműködés kereteiben működik az Európai Védelmi Ügynök-
ség, az Európai Unió Biztonsági Kutatóintézete.
A végrehajtási ügynökségek jogi alapjaként az 58/2003/EK rendelet szolgál. Ez a Bizottság adott uniós prog-
ramok végrehajtására alapított ügynökségek alapszabályának jogi alapjaként szolgál. Ezeket a Bizottság ha-
tározata hozta létre határozott időre, önálló jogi személyiség nélkül, ebben a tekintetben a szakirodalmi
definíció nem minden elemét teljesítik.
Ide tartozik
- a Transzeurópai Közlekedési Hálózat végreható Hivatala,
- Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Ügynökség,
- Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége, KutatásiVégrehajtó Ügynökség, -Egészség- és Fo-
gyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség,
- Európai Oktatási Audiovizuális és Kulturális Ügynökség.
Végül az említett hatáskör-bővülés elsődlegesen az ún. decentralizált ügynökségek esetében zajlik le. Ezek
az adott szakpolitikai ágazatban meglévő speciális szaktudásuk és szakismereteik révén segítik az uniós in-
tézményeket, valamint az egyes tagállamokat is. Egyre több esetben kapnak a belső piac egészére vonatkozó
egyre kiterjedtebb piacfelügyeleti és piacszabályozási hatásköröket. Így említhetők az alábbi ágazatok és az
ahhoz kapcsolódó ügynökségek:
- az élelmiszer-biztonság (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság),

- gyógyszerfelügyelet (Európai Gyógyszerügynökség),
- a vegyi anyagok felhasználása (Európai Vegyianyag-ügynökség),
- környezetvédelem (Európai Környezetvédelmi Ügynökség),
- védjegyek területén (Belső Piaci Harmonizációs Hivatal),
- repülésbiztonsági területen (Európai Repülésbiztonsági Ügynökség),
- tengerbiztonsági területen (Európai Tengerbiztonsági Ügynökség),
- vasúti területen (Európai Vasúti Ügynökség).
- Az uniós pénzügyi felügyelet területén tevékenykedik az Európai Bankhatóság, az Európai
Értékpapírpiaci Hatóság, az Európai Biztosítási- és Foglalkoztatóinyugdíjhatóság.
5/10/19. Ismertesse a Szerződések felülvizsgálati eljárásainak legfontosabb típusait!

Főmenü
Felülvizsgálati eljárások
- rendes felülvizsgálati eljárás: a Szerződések módosítását bármely tagállam kormánya, az Európai

Parlament vagy az Európai Bizottság kezdeményezheti, irányulhat a hatáskörök bővítésére vagy szű-
kítésére
• a javaslatot a Tanácsnak kell benyújtani, amely továbbítja azt az Európai Tanácsnak, és érte-
síti a nemzeti parlamenteket is
• Európai Tanács megvitatás mellett dönt – konventet hív össze (tagjai a nemzeti parlamentek-
nek, a tagállamok állam- illetve kormányfőinek, valamint az Európai Parlamentnek és a Bizott-
ságnak a képviselői) megvizsgálja a javaslatokat, és konszenzussal ajánlásokat fogad el
• Európai Tanács - az Európai Parlament egyetértésével - dönthet a konvent összehívásának
mellőzéséről, ha a javasolt módosítások terjedelme nem indokolja, és meghatározza a tagál-
lami kormányok képviselőinek részvételével tartandó konferencia mandátumát.
• A Tanács elnöke hívja össze a tagállami kormányok képviselőinek konferenciáját, amelynek
célja, hogy közös megegyezéssel meghatározzák a Szerződések módosítását.
• Az elfogadott módosítások akkor lépnek hatályba, ha azokat valamennyi tagállam az alkot-
mányos követelményeivel összhangban megerősítette. Ha ez a módosítás aláírását követő
két éven belül nem sikerül, az ügyet az Európai Tanács elé kell utalni.
- az egyszerűsített felülvizsgálati eljárások - több típusát lehet egymástól elhatárolni
• Az EUMSZ-nek az EU belső politikáira és tevékenységeire vonatkozó rendelkezései felülvizs-
gálatára - Európai Tanácshoz nyújthat be javaslatot bármely tagállam kormánya, az Európai
Parlament vagy a Bizottság. Az Európai Tanács - az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal
folytatott konzultációt követően - egyhangúlag határoz. Lényeges korlátozás- Európai Unióra
ruházott hatásköröket nem bővítheti. A módosítás akkor lép hatályba, hogyha a tagállamok
azt jóváhagyták.
• Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárások másik kategóriája az ún. általános átvezető záradé-
kok (más néven „passerelle” záradékok), amelyek alkalmazása lehetővé teszi, hogy a Szerző-
dések által előírt jogalkotási eljárást megváltoztassák.
Az első ilyen záradék gyakorlatilag valamennyi uniós szakpolitika esetén alkalmazható. A sza-
bály lényege, hogy ha az alapszerződési rendelkezés a Tanács számára egyhangú döntésho-
zatalt ír elő, akkor az Európai Tanács határozhat a minősített többségi szavazásra való átté-
résről. Az Európai Tanács ezt a határozatot egyhangúlag fogadhatja el.
A második záradék az EUMSZ. olyan rendelkezései esetén alkalmazhatók, amelyeket külön-

leges jogalkotási eljárás keretében lehet elfogadni. Az Európai Tanács dönthet úgy, hogy
ilyen jogalkotási aktusok rendes jogalkotási eljárás keretében is elfogadhatók. Az előbbi
záradékkal megegyező módon, az Európai Tanács ezt a határozatot egyhangúlag - az Euró-
pai Parlamentnek a tagjai többségével elfogadott egyetértését követően - fogadhatja el.
Garanciális szabálynak minősül, hogy az Európai Tanács az említett kezdeményezések mind-
két típusánál értesíteni köteles a nemzeti parlamenteket. Ha az értesítés időpontjától számí-
tott hat hónapon belül bármely nemzeti parlament kifogással él az ellen, a határozatot nem
lehet elfogadni.
• Az általános átvezető záradékok mellett ún. különleges átvezető záradékok is találhatók
egyes tárgyköröknél a Szerződésekben. Céljuk ugyanúgy a minősített többségi szavazás és a
rendes jogalkotási eljárás kiterjesztése. A módosításokról az Európai Tanács vagy a Tanács
egyhangúlag dönt, ezen intézményeknek az Európai Parlamenttel csak konzultálni kötelesek.
Eltérés
az általános átvezető záradékokhoz képest, hogy - a családjogi rendelkezések kivételével - a
nemzeti parlamenteket nem illeti meg a fent említett kifogás joga.
A különleges átvezető záradékokat a következő területeken találhatók:

 közös kül- és biztonságpolitika;
 több államra kiterjedő vonatkozású családjogi kérdésekkel összefüggő intézkedések;
 a szociálpolitika egyes területei (a munkavállalók védelme munkaviszonyuk jogellenes
megszüntetése esetén, a munkavállalók és munkaadók érdekeinek képviselete és kol-
lektív védelme, az Unió területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állam-
polgárok foglalkoztatásnak feltételei);
 a környezetpolitika egyes területei (pl. területrendezés, vízkészletgazdálkodás);
 a többéves pénzügyi keret elfogadása.
- A vészfékzáradékok: rendes jogalkotási eljárás alkalmazását felfüggesszék irányelvtervezetek elfoga-
dása során
• migráns munkavállalók szociális biztonsági rendszerét összehangoló intézkedések (pl. juttatások kifi-
zetése a tagállamok területén lakók számára);
• igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (pl. bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös elfogad-
hatósága);
• egyes bűncselekményekre vonatkozó közös szabályok létrehozása (pl. terrorizmus, emberkereskede-
lem).
Ha a Tanács valamely tagjának megítélése szerint az irányelvtervezet a szociális illetve a büntető igazságügyi
rendszerének alapvető vonatkozásait érintené, kérheti a tervezetnek az Európai Tanács elé terjesztését. Az
Európai Tanács a kérdés megtárgyalását követően - konszenzus esetén - észrevételeivel visszaküldi a Tanács-
nak a tervezetet, amely ezek figyelembevételével köteles a rendes jogalkotási eljárást folytatni; vagy új ja-
vaslatot kér a Bizottságtól.
5/10/20. Ismertesse, hogy milyen jogosítványokkal rendelkezik az Európai Parlament a rendes jogalkotási
eljárásban!
Főmenü
A rendes jogalkotási eljárás:a Bizottság által javasolt rendeletek, irányelvek, határozatok Európai Parlament
és Tanács által történő közös elfogadása. A Bizottság javaslatának előterjesztésével indul, majd három ún.
olvasatból áll, amelyek során a Tanács és a Parlament előterjeszthetik a saját álláspontjukat és reagálhatnak
a Bizottság és a másik intézmény álláspontjára.
Az első olvasat során a Parlament elfogadja saját álláspontját, majd továbbítja azt a Tanácsnak. A Tanács:
• Ha egyetért a Parlament álláspontjával, akkor a javasolt aktust a Parlament által megküldött szöveg-
gel elfogadottnak kell tekinteni, és a jogalkotási eljárás lezárul.
• Ha nem ért egyet az Európai Parlament álláspontjával, elfogadja saját álláspontját, és azt közli az
Európai Parlamenttel. Ebben az esetben kerül sor a második olvasatra.
A második olvasat lefolytatásában a Parlamentnek az első három hónapos időszak alatt három lehetősége
van:
• Ha egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával, vagy ha nem foglal állást, a szóban
forgó jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelő szövegezéssel elfogadottnak kell tekinteni, és a
jogalkotási eljárás lezárul.
• Ha elutasítja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját, a javasolt jogi aktust el nem fogadott-
nak kell tekinteni, és a jogalkotási eljárás lezárul.
• Ha tagjainak többségével módosításokat javasol a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjához,
a módosított szöveget továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak; a Bizottság véleményt nyilvánít ezek-
ről a módosításokról.
A Tanács számára szintén három hónap áll rendelkezésre, hogy a Parlament által előterjesztett módosítási
javaslatokkal kapcsolatban kialakítsa álláspontját:
• Ha valamennyi módosítással egyetért, a javasolt jogi aktust elfogadottnak kell tekinteni.

• Ha Tanács nem fogadja el valamennyi módosítást, a Tanács elnöke az Európai Parlament elnökével
egyetértésben hat héten belül összehívja az egyeztetőbizottságot.
Az egyeztetőbizottság feladata, hogy a Tanács tagjainak minősített többségével és az Európai Parlament
képviselőinek többségével az Európai Parlament és a Tanács második olvasatban elfogadott álláspontjai
alapján megállapodásra jusson egy közös szövegtervezetről. Ha közös szövegtervezet nem születik, a jogi
aktust el nem fogadottnak kell tekinteni.
A harmadik olvasat abból áll, hogy a jóváhagyott közös szövegtervezetet a Tanács és az Európai Parlament
hat hét alatt elfogadja. Ha ez nem teljesül, a jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni.
5/10/21. Ismertesse az EU költségvetési és pénzügyi alapelveit!
Főmenü
1. A teljesség és pénzügyi pontosság elve: az EU-nak csak egyetlen költségvetése lehet, amelyben vala-
mennyi a közös költségvetést érintő kiadást és bevételt fel kell tüntetni.
2. Az éves jelleg elve: a kiadásokat és bevételeket évente kell tervezni és elfogadni.
3. Az egyensúly elve: a bevételeknek mindig fedezniük kell a kiadásokat. Hiány nem tervezhető; a bevé-
teleknek és kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük.
4. Az elszámolási egység elve: az uniós költségvetés tervezésének és végrehajtásának elszámolási egy-
sége az euró.
5. A globális fedezet elve: meghatározott költségvetési bevételeket nem lehet meghatározott kiadások
fedezésére fordítani. Valamennyi bevétel finanszírozza az összes kiadást.
6. A specifikáció elve: valamennyi kiadási tételnek mellé kell rendelni egy meghatározott célt.
7. A megbízható pénzügyi menedzsment elve: a pénzügyi menedzsmentnek, gazdaságosnak, hatékony-
nak és hatásosnak kell lennie. Az európai intézményeknek – a Bizottság útmutatásainak megfelelően
– ex ante (előzetes) és ex post (utólagos) értékeléseket kell elvégezniük.
8. Az átláthatóság elve: a költségvetés megtervezésének és végrehajtásának, csakúgy, mint az elszámo-
lásnak átláthatónak kell lennie. Az átláthatóság biztosításának egyik mozzanataként az EU minden év-
ben közzéteszi a költségvetését az EU Hivatalos Lapjában (Official Journal)
5/10/22. Ismertesse a többéves pénzügyi keret fogalmát, jelentőségét és gyakorlati megvalósulását!
Főmenü
Az Európai Unió legfontosabb politikai - következésképp költségvetési - célkitűzéseit legalább 5 évre (álta-
lában 7 évre) előre meg kell tervezni. (De nem az EU 7 éves költségvetési terve hanem olyan mechanizmus,
amely biztosítja, hogy az uniós kiadások tervezhetőek legyenek A többéves pénzügyi keret:
• éves szinten felső határt szab meg azt illetően, mekkora kiadások eszközölhetők;
• a felső határokat pedig az egyes szakpolitikai területekre, az ún. fejezetekre vonatkozóan külön-
külön határozza meg. (A többéves pénzügyi keret maximális összegeket (felső korlátokat) határoz
meg az uniós kiadások egészére és a főbb kiadási kategóriákra (fejezetekre) vonatkozóan.)
Célja:
- a politikai prioritásokat számadatokban fejezze ki a 2014-2020-as költségvetési ciklusra vonatkozóan;
- biztosítsa a költségvetési fegyelmet az EU-ban;
- a többéves pénzügyi keret révén megkönnyítse az EU éves költségvetésének elfogadását.
A finanszírozás:
- programokon (pl. Erasmus) keresztül
- pénzalapok (Kohéziós Alap) révén valósul meg.
Felelőse: Európai Bizottság. A gyakorlatban az Európai Bizottság a költségvetés legnagyobb részét (az uniós
források mintegy 80%-át) a tagállamokkal közösen hajtja végre az ún. megosztott irányítás keretében.
A kiadásokra vonatkozó szabályokat az EU költségvetési rendelete határozza meg.+ alkalmazási szabályok-

azt határozzák meg, hogy hogy kell a költségvetési rendeletet a gyakorlatban alkalmazni.
A jelenlegi hét év tekintetében az a döntés született, hogy a közös erőfeszítések és az EU költségvetésének

jelentős részét a nagyobb gazdasági növekedést elérésére és több munkahelyet teremtésére fordítja az EU
5/10/23. Ismertesse az EU éves költségvetésének elfogadására és végrehajtására vonatkozó szabályokat!
Főmenü
A költségvetési eljárás
A többéves pénzügyi keret elfogadásával kapcsolatos fontos tényező, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba
lépését követően az Európai Parlamentnek - a tagjai többségével elfogadott - egyetértési joga van, tehát
igent vagy nemet mondhat. A Tanács az EP egyhangúan határoz. Ez fontos, mert a többéves pénzügyi keret
felhasználását meghatározó jogalkotási kérdéseknél az EP együttdöntési joggal bír.
Az EUMSZ alapján ha az előző pénzügyi keret időszakának végéig a Tanács nem fogadta el az új pénzügyi
keretet meghatározó rendeletet, az új jogi aktus elfogadásáig az előző keret meghosszabbodik.
A költségvetés elfogadására vonatkozó eljárást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikke ha-
tározza meg.
A költségvetés módosítása
A Tanács az Európai Parlamenttel közösen módosíthatja az elfogadott éves költségvetést. Ehhez a Bizottság
benyújt egy költségvetés-módosítási tervezetet, amelyet ugyanazon eljárás keretében kell elfogadni, mint
az éves költségvetést.
A költségvetés-módosítás indokai
Az éves költségvetés akkor módosítható, ha további forrásokra van szükség a váratlanul felmerült igények
fedezésére, például valamely tagállamban bekövetkezett természeti katasztrófa következményeinek enyhí-
tésére.
- hogy a költségvetésbe beépítsék az előző évi költségvetési többletet,
- vagy hogy kiigazítsák a különböző saját forrásokból származó bevételek prognosztizált arányát
A költségvetés végrehajtása
A Bizottság a költségvetés bevételeit és kiadásait a szerződésekkel, valamint a költségvetési rendeletben
rögzített rendelkezésekkel és utasításokkal összhangban, saját felelősségére és az engedélyezett előirányza-
tok keretein belül hajtja végre.
Alapvető mechanizmus
A költségvetés végrehajtása két fő műveletből, a kötelezettségvállalásokból és a kifizetésekből tevődik össze.
Végrehajtási szabályok
Horizontális jellegű, azaz minden kiadási területre és minden bevételre alkalmazandó.
A Bizottság fő eszköze a költségvetés végrehajtására és végrehajtásának ellenőrzésére számítógépesített el-
számolási rendszere, az ABAC (eredményszemléletű elszámolás). A Bizottság intézkedést hozott a legmaga-
sabb szintű nemzetközi számviteli normák teljesítése érdekében, létrehozta a Könyvvizsgálók Nemzetközi
Szövetsége (IFAC) nemzetközi költségvetési számviteli standardokat. 59. cikke szigorította.
Végrehajtási módszerek
A költségvetési rendelet 58. cikk értelmében a Bizottság a költségvetést az alábbi módok valamelyikén hajt-
hatja végre:
• közvetlenül („közvetlen irányítás”),
• a tagállamokkal megosztott irányítás keretében („megosztott irányítás”);
• közvetve („közvetett irányítás”), másokat - megbízva.
A gyakorlatban a költségvetés mintegy 76%-át „megosztott irányítás” keretében költik el, amelynek során a
pénzeszközök elosztását és a kiadások kezelését a tagállamok végzik, 22%- át „közvetlen irányítással” a Bi-
zottság hajtja végre, és a fennmaradó 2% tartozik „közvetett irányítás” alá.
A tagállamok felelősek az általuk közvetlen vagy közvetett irányítással kezelt pénzeszközök kedvezménye-
zettjeire vonatkozó adatok közzétételéért. megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai
parlamenti és tanácsi rendelet. A költségvetés tagállamok általi helytelen végrehajtását a záróelszámolási
eljárás és a támogathatósági ellenőrzések keretében szankcionálják, melyek során a jogtalanul kifizetett
pénzeszközök visszavonása révén kiigazítják.
5/10/24. Ismertesse az uniós közpénzügyi ellenőrzés intézményrendszerét és eljárásait!
Főmenü
A költségvetési műveletek és a pénzügyi ellenőrző rendszerek jogszerűségének, pontosságának és pénzügyi

hatékonyságának, valamint az európai költségvetést érintő pénzgazdálkodás gazdaságosságának, hatékony-
ságának és eredményességének biztosítása; e célok megvalósulását a Számvevőszék és az Európai Parlament
felügyeli.
Nemzeti szintű ellenőrzés

A bevételek és a kiadások első ellenőrzését nagyrészt a nemzeti hatóságok végzik. A tradicionális saját
források 25%-át a tagállamok beszedési költségek címén megtartják. A költségvetési ellenőrzés a csalás elleni
küzdelem keretében is zajlik. Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA), az Európai Mezőgazdasági
Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és a strukturális alapok alá tartozó operatív kiadásokat első fokon szintén a
tagállami hatóságok ellenőrzik.
Uniós szintű ellenőrzés
a) Belső ellenőrzés: Az ellenőrzést az egyes intézményekben az engedélyezésre jogosult tisztviselők és

a számvitelért felelős tisztviselők, majd az egyes intézmények belső ellenőre végzik.
b) Külső ellenőrzés: Számvevőszék: A külső ellenőrzést a nemzeti számvevőszékek és az Európai Szám-

vevőszék végzik. Minden évben részletes jelentéseket nyújt be a költségvetési hatóság számára:
• az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabálysze-

rűségét igazoló megbízhatósági nyilatkozat; éves beszámoló az általános költségvetés végrehajtására
vonatkozóan, ideértve valamennyi intézmény és kapcsolt szerv költségvetését; különjelentések egyes
konkrét kérdésekről; ellenőrzési jelentések és vélemények; egyedi jelentések és állásfoglalások; az
Európai Unió ügynökségeire és szerveire vonatkozó külön éves jelentések. Az Európai Számvevőszék
jelentést tesz a hitelezési és kölcsönműveletekről és az Európai Fejlesztési Alapról is.
c) Politikai szintű ellenőrzés: Európai Parlament
Az Európai Parlamenten belül a Költségvetési Ellenőrző Bizottság feladata a Parlament álláspontjának elké-
szítése, valamint:
Az Európai Unió és az Európai Fejlesztési Alap (EFA) költségvetésének végrehajtása feletti ellenőrzés. Az
Unió, annak intézményei és az Unió által finanszírozott minden szervezet elszámolásainak és mérlegének
lezárása és ellenőrzése; az Európai Beruházási Bank pénzügyi tevékenységeinek ellenőrzése; az Unió
szakpolitikáinak végrehajtása során az uniós finanszírozás különféle formái költséghatékonyságának fi-
gyelemmel kísérése; az Unió költségvetésének végrehajtása során előforduló csalások és szabálytalansá-
gok vizsgálata, az ilyen esetek megelőzését és a velük szemben történő fellépést célzó intézkedések el-
fogadása, valamint általánosságban az Unió pénzügyi érdekeinek védelme.
A mentesítési eljárás:
A Költségvetési Ellenőrző Bizottság készíti elő a mentesítési határozatokat is. A Tanács ajánlására a Par-
lament- évente egyszer mentesítést ad a Bizottság számára az n-2. évi költségvetés végrehajtására vo-
natkozóan. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjai előkészítik a Parlament számvevőszéki különjelen-
tésekre adandó válaszát. A Bizottság és a többi intézmény köteles intézkedéseket tenni a Parlament
mentesítési állásfoglalásaiban szereplő észrevételek nyomán. A Parlament a többi intézmény és az ügy-
nökségek számára is évente ad mentesítést. Az Európai Fejlesztési Alappal kapcsolatos intézkedések
végrehajtása tekintetében külön ad mentesítést a Bizottságnak, A Parlament az Unió általános költség-
vetése I. szakaszának (Európai Parlament) végrehajtásáról szóló mentesítési határozatát és állásfoglalá-
sát a Parlament elnökének címzi.
A Parlament általában május 15. előtt plenáris ülésen tárgyalja a mentesítési jelentéseket, elnapolás esetén
pedig az októberi ülés folyamán kerül sor. Ha a mentesítés megadására vonatkozó javaslat nem kap többségi
támogatást, vagy ha a Parlament a mentesítési határozat elhalasztása mellett dönt, tájékoztatja az érintett
intézményeket vagy ügynökségeket a mentesítés elhalasztásának okairól. Ezt követően a Költségvetési El-
lenőrző Bizottság hat hónapon belül új jelentést nyújt be, amelyben a mentesítés megadására vagy megta-
gadására vonatkozó új javaslata szerepel.
5/10/25. Ismertesse az EUMSZ közbeszerzésekre vonatkozó szabályait, illetve a közbeszerzési irányelveket

és a kapcsolódó hazai szabályozást!
Főmenü
Az európai uniós Szerződések tiltják a tagállamok olyan magatartását, amely hátrányosan különbözteti meg a más
tagállamban letelepedett gazdasági szereplőket. A közbeszerzésekre különösen irányadóak az Unió belső piaci sza-
bályai, ideértve az áruk szabad mozgására (EUMSZ 34–37. cikk), a letelepedés szabadságára (EUMSZ 49–55. cikk) és
a szolgáltatás-nyújtás szabadságára (EUMSZ 56–62. cikk) vonatkozó rendelkezéseket. Ezenkívül releváns még az
diszkrimináció tilalmára vonatkozó EUMSZ 18. cikk is.
Tekintettel arra, hogy a közbeszerzési eljárások során hozott döntések az államnak betudhatók, a belső piaci szabá-
lyokat és a diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályokat az egyes közbeszerzési eljárások során is be kell tartani.
Például nem írható elő egy eljárásban, hogy csak Magyarországon letelepedett cégek vehetnek részt egy eljárásban,
illetve nem határozhatók meg olyan feltételek, amelyek más uniós tagállam vállalkozásait hátrányosan érintik.
Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy az EUMSZ vonatkozó rendelkezéseit azokra a közbeszerzési eljárásokra is
alkalmazni kell, amelyek nem tartoznak a közbeszerzési irányelvek hatálya alá (lásd alább). Ezeknél a beszerzéseknél
a tagállamoknak olyan nyilvánosságot kell biztosítaniuk, amely lehetővé teszi a piac megnyitását a verseny előtt és
a közbeszerzési eljárás pártatlanságának ellenőrzését. E kötelezettségnek való megfelelés érdekében a magyar jog-
alkotó a Kbt.-ben rendelkezett az uniós irányelvek értékhatárait el nem érő közbeszerzések szabályairól.
A közbeszerzési szabályok elsődleges célja, hogy az állami intézmények beszerzései transzparens módon, az egyenlő
bánásmód és a verseny tisztaságának biztosítása mellett történjenek, biztosítva ezzel a közpénzek lehető leghatéko-
nyabb elköltését és ennek ellenőrizhetőségét.
Az uniós tagállamokban a közbeszerzési szabályok legfőbb forrásai a tagállami jogba átültetett közbeszerzési irányel-
vek, az EUMSZ belső piacra vonatkozó rendelkezései és a tagállamok által alkotott, az uniós szabályokat kiegészítő
nemzeti szabályok. Magyarországon az uniós és az ezt kiegészítő hazai közbeszerzési szabályokat a jogalkotó egy jog-
szabályban, a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvényben (a továbbiakban: Kbt.) foglalta össze. A törvényt
kiegészítő részletszabályokat kormányrendeletek, illetve miniszteri rendeletek tartalmazzák.
A közbeszerzések tárgya árubeszerzés, szolgáltatás-megrendelés és építési beruházás lehet. A közbeszerzési eljárás-

ban beszerzést végző intézményeket vagy szerveket ajánlatkérőknek, az eljárás során ajánlatot adó gazdasági sze-
replőket pedig ajánlattevőknek nevezzük.
Az uniós közbeszerzési eljárások egységes szabályait három fő uniós irányelv tartalmazza. Az ún. klasszikus ajánlat-
kérők (pl. központi kormányzati szervek, helyi önkormányzatok, egyéb költségvetési szervek, állami vállalatok) beszer-
zéseit a 2014/24/EU irányelv szabályozza. A közszolgáltatókra (vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgálta-
tási ágazatban működő vállalatok) vonatkozó speciális szabályokat a 2014/25/EU irányelv, a koncessziókra vonatkozó
szabályokat pedig a 2014/23/EU irányelv tartalmazza.
Az uniós irányelvek részletes szabályait csak az ezekben meghatározott értékhatárok felett kell alkalmazni. Ezek az
értékhatárok klasszikus ajánlatkérők vonatkozásában (2016. január 1-jétől) a következők.
• Árubeszerzés és szolgáltatás megrendelése esetén: központi kormányzati szervek beszerzéseinél 135 000 euró
(41 427 450 forint),
• Építési beruházás esetén: 5 225 000 euró (1 603 395 750 forint).
A 2014/24/EU irányelv és az azt nemzeti jogba átültető Kbt. megállapít bizonyos kivételeket.
Az uniós értékhatárt el nem érő beszerzések szabályait a Kbt. harmadik része tartalmazza. A Kbt. harmadik részét
árubeszerzés és szolgáltatás megrendelése esetén 8 millió forintos becsült érték felett, építési beruházás esetén
pedig 15 millió forintos becsült érték felett kell alkalmazni. Ezen értékhatárokat el nem érő beszerzések esetén
nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni.
Az uniós irányelvek meghatározzák az ajánlatkérők által alkalmazható eljárásfajtákat, amelyek segítségével megva-
lósíthatják beszerzéseiket. Ezeket a magyar jogalkotó a Kbt. második részében ültette át a hazai jogrendszerbe. A leg-
gyakrabban alkalmazott eljárásfajták és jellemzőik a következők.
• Nyílt eljárás: egyszakaszos eljárás, amelyben bármely érdekelt gazdasági szereplő nyújthat be ajánlatot. Az aján-
latkérő a benyújtott ajánlatok alapján választja ki a nyertes ajánlattevőt.
Bármely beszerzéshez alkalmazható.
• Meghívásos eljárás: kétszakaszos eljárás, amelyben az érdekelt gazdasági szereplők először részvételi jelentkezést
nyújtanak be, majd az ajánlatkérő csak az általa alkalmasnak minősített gazdasági szereplőket hívja fel ajánlatté-
telre. Bármely beszerzéshez alkalmazható.
• Tárgyalásos eljárás: kétszakaszos eljárás, amelyben az érdekelt gazdasági szereplők először részvételi jelentkezést
nyújtanak be. Az ajánlatkérő ezt követően az általa a részvételi szakaszban alkalmasnak minősített gazdasági sze-
replőket hívja fel ajánlattételre, majd velük tárgyal a megkötendő szerződés feltételeiről. Csak a Kbt.-ben megha-
tározott feltételek teljesülése esetén alkalmazható.
• Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás: egyszakaszos eljárás, amelyben az ajánlatkérő az általa kiválasztott, aján-
lattételre felhívott ajánlattevőkkel tárgyal a megkötendő szerződés feltételeiről. Csak a Kbt.-ben meghatározott
szigorú feltételek teljesülése esetén alkalmazható.
További, ritkán alkalmazott eljárásfajták a versenypárbeszéd és az innovációs partnerség.
5/10/26. Ismertesse az EU belső és külső hatásköreinek kapcsolatát, az EUMSZ 352. cikk (1) bekezdése
szerinti szubszidiárius általános hatáskörét, illetve a beleértett uniós hatáskörök doktrínáját!
Főmenü
Az EU-nak a tagállamok egymás közötti és az Unióhoz fűződő viszonyainak szabályozására irányuló ha-
tásköreit nevezzük belső hatásköröknek. Az Unió kifelé irányuló kapcsolatainak szabályozására - tipiku-
san nemzetközi szerződések megkötésére - irányuló hatáskörök a külső hatáskörök. A Lisszaboni Szer-
ződés óta a külső hatáskörök egyértelműen a belső hatáskörök járulékainak tekinthetők: az Unió kizáró-
lagos külső hatáskörrel rendelkezik, ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges.
Az EUMSZ 352. cikk (1) bekezdése a tulajdonképpeni átruházott hatáskörök rendszerét egy általános
uniós hatáskörrel egészíti ki. Ennek alapján amennyiben a Szerződésekben meghatározott politikák ke-
retében a Szerződésekben meghatározott célkitűzések megvalósításához az Unió fellépése bizonyul
szükségesnek, de a Szerződések nem biztosítják a megfelelő hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata
alapján és az Európai Parlament egyetértését követően egyhangúlag elfogadja a megfelelő rendelkezé-
seket. Ez az általános uniós hatáskör célhoz kötött (csak a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvaló-
sítása érdekében hívható fel) és szubszidiárius (csak akkor alkalmazható, ha a Szerződések más rendel-
kezései egyáltalán nem biztosítanak hatáskört az uniós intézmények számára).
A Szerződésekben kifejezetten biztosított hatáskörök határainak értelmezése során a Bíróság kidolgozta

a beleértett uniós hatáskörök doktrínáját. A doktrína eredetileg a belső hatáskörök hatékony gyakorlá-
sához szükséges külső hatáskörök megalapozását szolgálta, de ennek a Lisszaboni Szerződés óta kifeje-
zett jogalapja található a Szerződésekben. A beleértett uniós hatásköröknek legnagyobb jelentősége ma
azokban az esetekben van, amikor a Szerződések valamely uniós intézményt konkrét feladattal bíznak
meg, de nem egyértelmű, hogy e feladatok teljesítéséhez milyen hatáskörökkel ruházzák fel az intéz-
ményt. A bíróság joggyakorlata értelmében ilyenkor úgy kell tekinteni, hogy a szerződéses rendelkezések
egyúttal önmagukban a feladat teljesítéséhez nélkülözhetetlen hatáskörökkel is felruházzák az intéz-
ményt.
5/10/27. Mutassa be a közös agrárpolitika reformfolyamatát kialakulásától kezdve napjainkig, különös

tekintettel a támogatási rendszer átalakítására!
Főmenü
A Közös Agrárpolitika (KAP): az integráció 1957-es kialakulásakor az együttműködés egyik sarokköve.

Az agrárium: az államilag támogatott területek közé tartozik, ennek okai:
- a termelés erősen kitett a természeti viszonyoknak,;
- a megtérülés jóval alacsonyabb,
- a dolgozók életszínvonala alacsonyabb; ezzel egyszerre - a terület működése stratégiai fontosságú
az adott állam részére.
A Római Szerződések aláírásakor (1957) az agrárpolitika kialakítása elsődleges francia érdek volt, amelyet a
vámunióért cserébe a többi tagállam is elfogadott. Az agrárpolitika fő céljai voltak:
- termelékenység növelése,
- szektorban élők megélhetésének biztosítása,
- piacok stabilizálása,
- az ellátás biztosítása
- a fogyasztók számára elfogadható ár biztosítása
Az 1962-re kialakuló rendszert az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) működ-

tette, és fő eszközei a közös ár, az intervenciós felvásárlások, az exporttámogatások és az agrárlefölözések
voltak.
A rendszer három alapelv mentén működött;
- az egységes piac elve, amely szerint a közösségen belül az agrártermékek szabad mozgását és egy-
séges versenyszabályait kell kialakítani.
- A közösségi preferencia elvét, amely azt jelenti, hogy a közösségi terméket és piacot védelemben
kell részesíteni a külső versennyel és a világpiaci árhullámzásokkal szemben.
- A harmadik alapelv pedig a pénzügyi szolidaritás elve, ami a finanszírozást az európai szintre helyezi.
Az 5 fő célt sikerült megvalósítani, azonban a rendszer drága volt, túltermelést hozott.
KAP reform 1992-ben. Főbb cselekvések:

- csökkentették a garantált közös árakat
- bevezették a termelésfüggetlen jövedelemkompenzációt.
- A kifizetéseket sok esetben a földterületek termelés alóli kivonásához, illetve minden esetben kör-
nyezetvédelmi előírásokhoz kötötték.
- Megteremtették a szektorban dolgozók korkedvezményes nyugdíjba vonulásának lehetőségét is.
Az 1992-es reform sikeresnek tekinthető, de további fejlesztésre szorult, oka: keleti bővítések, világpiaci vál-
tozások.
A KAP legjelentősebb átalakítása: 2003-as reform. Ennek keretén belül:

- jelentősen csökkentették a garantált közös árakat
- növelték a jövedelemtámogatásokat,
- a kifizetéseket szigorú környezetvédelmi, állategészségügyi és higiéniai szabályokhoz kötötték,
- új gazdaság-támogatási rendszer: termelés és támogatás szétválasztása,
- csökkentették a közvetlen kifizetéseket, valamint a
- vidékfejlesztés nagy hangsúlyt kapott
5/10/28. Ismertesse a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget a Lisszaboni

Szerződés hatályba lépését követő időszakban!
Főmenü
Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jai hatályba lépése mintegy egy évtizedes megtorpanás, tanács-
talanság és tétlenség időszakának jelentette a végét.
A Lisszaboni Szerződés intézményi, bel- és külpolitikai újítások mellett megreformálta a jogforrások

rendszerét is, hiszen felszámolta a korábbi struktúrát és létrehozta az Európai Unió jelenlegi egységes
jogi kereteit. Deklarálta az Unió elsődleges jogában a tagállamok egyenjogúságát.
A Lisszaboni Szerződés legfontosabb újítása az uniós polgári kezdeményezés bevezetése olyan ügyben,
amely az Európai Bizottság hatásközébe tartozik. Kibővítette az Unió diszkriminációval szembeni fellépési
lehetőségeit.
A Lisszaboni Szerződés a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozását

tűzte ki céljául, mint - a külső határok ellenőrzésének támogatásától,
- a bevándorlási és menekültügyi politikákon,

- a határokon átlépő bűnözés elleni küzdelmen keresztül a polgári és büntetőügyekben folytatott igaz-
ságügyi, illetve rendőrségi együttműködéseket foglalja magába.
A Lisszaboni Szerződés a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belül a
személyek szabad mozgása és a hatékony jogvédelem érdekében négy kategóriába sorolta a térséggel
összefüggő kérdéseket, ahol ezt követően az Unió is beavatkozhat, és döntéshozatalában főszabályként
a rendes jogalkotási eljárás érvényesül. Ezek:
 a határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos politikák;
 az igazságügyi együttműködés polgári ügyekben (pl. családjogi, öröklési ügyek);
 az igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (pl. szervezett bűnözés elleni küzdelem, szá-

mítógépes bűncselekmények, gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelem, bünte-
tőeljárási garanciák, áldozatvédelem, európai elfogatóparancs stb.);
 rendőrségi együttműködés (pl. közös nyomozócsoportok).
A Lisszaboni Szerződés ezzel kapcsolatban több újítást is tartalmaz:

• a hatékonyabb és demokratikusabb döntési eljárást a fokozottabb elszámoltathatóság és jogbiztonság
érdekében (főszabály a rendes jogalkotási eljárás);
• az Európai Unió Bíróságának megnövekedett hatáskörét;
• a nemzeti parlamentek szerepének megerősítését (szubszidiaritás vizsgálat, illetve az Eurojust és az
Europol értékelésében való részvétel) (az EUMSZ 85. és 88. cikke).;
• a kötelező erejű Alapjogi Chartával és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló
egyezményhez való csatlakozás kimondásával az alapjogok megerősítését.
A szakpolitikai feladatok kezelésére uniós ügynökségek jöttek létre, mint pl. a nemzeti rendőrségi ható-
ságok közötti együttműködést segítő EUROPOL.
5/10/29. Ismertesse a monetáris politika “koncentrikus köreit” és értelmezze azokat az euró bevezetési
kötelezettsége, illetve a túlzott deficit eljárás alkalmazhatósága szempontjából!
Főmenü
Az EU közös monetáris politikája a Gazdasági és Monetáris Unió kialakítása óta létezik, amely a gazdasági
integráció legmagasabb együttműködési fokozata. A GMU tökéletes működése esetén, az abban résztvevő
tagállamok közös valutát használnak és a résztvevők költségvetéseinek főösszegeit is közösségi szinten ha-
tározzák meg. Jelenleg az Európai Unióban ez a tökéletes működés még nem alakult ki.
A politika tartalma és koncentrikus körei, az euró-zóna
A közös pénz használatának kialakítása szinte közvetlenül a Római Szerződések aláírását és az EGK elindulá-
sát követően felmerült, mint elérendő cél, hiszen a belső kereskedelem egy komoly költségét és kockázati
tényezőjét, az árfolyam-ingadozást és az átváltást szüntette volna meg. A monetáris politika azonban a tag-
államok szuverenitásának egy komoly eleme volt, amelyet a politikai elitek nem szívesen adtak volna fel. Így
hiába alakítottak meg 1958-ban a Monetáris Bizottságot, és hiába dolgozta ki Pierre Werner 1969-71 között
a GMU első tervét, illetve hozták létre 1979-ben az Európai Monetáris Rendszert, a közös fizetőeszközre a
Maastrichti Szerződésig várni kellett, az euró fizikai bevezetése pedig csak 2002 január 1-jén történt meg.
Ma a monetáris politikát a Lisszaboni Szerződés, azon országok viszonylatában, amelyek pénzneme az euró,
a kizárólagos uniós hatáskörök közé sorolja. Már ebből a megfogalmazásból is látszik, hogy nemcsak a rend-
szer kialakítása, hanem a működése is összetettebb, mint más szakpolitikák. A közös pénz esetén ugyanis
nemcsak egy plusz intézményrendszer jött létre az Európai Központi Bank, a Központi Bankok Európai Rend-
szere, illetve az Euró Csoport formájában, de a tagállamokat is három különböző csoportba sorolhatjuk a
szakpolitikabeli részvételük alapján. A Gazdasági és Monetáris Uniót három szakaszban vezették be:
• Az első szakasz a tőkeáramlás liberalizálását, a központi bankok függetlenségének megteremtését,
valamint a kezdeti gazdasági harmonizációt tartalmazta.
• A második szakasz a nemzeti központi bankok közötti együttműködés kialakítását, valamint az 1979-
ben kialakított Európai Monetáris Rendszer elemeinek felügyeletét tartalmazta. Ez ma az új árfolyam-
mechanizmus, az ERM II-n belüli megmaradást jelenti.
• A harmadik szakasz, a maastrichti konvergencia kritériumok két éves betartását követően az euró
tényleges bevezetése jelenti.
A második, illetve a harmadik szakaszbeli részvételük alapján a tagállamokat három csoportba sorolhatjuk:
• Azon tagállamok, amelyek elérték a harmadik szakaszt – jelenleg 19 tagállam – alkotják az euró-zó-
nát. Ők azon államok, amelyek fizetőeszköze a közös valuta és amelyek jogosultak eurót kibocsátani.
Az ő esetükben a monetáris politika kizárólagos uniós hatáskörben kerül kialakításra, valamint alanyai
lehetnek a túlzott deficit eljárás szankciós részének is.
• A második csoport azon tagállamok körét jelenti, akik eljutottak az euró előszobájaként is nevezett
második szakaszig, azonban a rendszer kialakításakor úgy döntöttek, hogy nem kívánnak részt venni
a szorosabb gazdasági együttműködésben és opt-outoltak a harmadik szakasz alól; ide csak két or-
szág, Dánia és az Egyesült Királyság tartozik. Ezen országokkal szemben a túlzott deficit eljárás csak
korlátozásokkal alkalmazható.
• Végül a harmadik csoportba azon tagállamok tartoznak, akik a Maastrichti Szerződés után léptek be
az EU-ba, vagyis számukra az euró bevezetése nem választás kérdése, azonban eddig nem voltak
képesek teljesíteni a második szakasz és az ERM II előírásait, vagyis nem tudták két évig betartani a
konvergencia kritériumokat saját valutájukat használva. Ezen országokkal szemben a túlzott deficit
eljárás szankciós szakasza addig nem alkalmazható, amíg nem vezették be a közös valutát.
Amint az látható, egy differenciálódás alakult ki a tagállamok között, amely koncentrikus körökkel ábrázol-
ható. Míg a legnagyobb kör az EU tagállamait tömöríti, addig a kisebb azokat, akik a GMU tagjai, míg a leg-
kisebben az euró-zóna államait találhatjuk. Ennek és más differenciált együttműködéseknek köszönhetően,
az európai integrációt többen egy hagymához hasonlították Európai Hagymaként leírva az együttműködést.
Stabilitási és Növekedési Paktum

A Maastrichti Szerződés kidolgozta a konvergencia kritériumokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a tag-
államok gazdaságai egymás felé és együtt mozogjanak. Ezek gyakorlatilag egy negatív szabályozásként hatá-
rokat próbálnak szabni a tagállami gazdálkodás számára, biztosítván a monetáris unió stabilitását.
A konvergencia kritériumok a következők:

● az árstabilitás kritériuma; miszerint a tagállam inflációja nem lehet 1,5%-kal magasabb, mint a három leg-
alacsonyabb inflációval rendelkező ország átlaga, ● a költségvetési hiány éves összege nem lehet maga-
sabb a GDP 3%-nál,
● az ország államadóssága nem lehet magasabb, mint a GDP 60%-a,
● az ERM II árfolyam-mechanizmuson belül a tagállam nem értékeli le valutáját,
● az állam által kibocsátott értékpapírok nominális hosszúlejáratú kamatlába nem haladja meg 2%-nál töb-
bel a három legalacsonyabb inflációjú ország kamatának átlagát.
A Maastrichti Szerződés ezt a keretrendszert az euró bevezetésének céljából alakította ki, viszont a zóna
tagállamainak ezeket az értékeket azután is be kell tartaniuk a közös pénz stabilitása érdekében. Ennek biz-
tosítására az Amszterdami Szerződéshez jegyzőkönyvként csatolták a Stabilitási és Növekedési Paktumot
(SNP), amely egy prevenciós és egy korrekciós ággal rendelkezett. Az Unió összes tagországának minden
évben jelentést kell benyújtania az állam költségvetéséről, illetve a középtávú fiskális céljairól. Ezeket az
eurózóna tagállamai estében Stabilitási-, míg a még nem belépett országoknál Konvergenciaprogramoknak
nevezik. A SNP korrekciós ága az ún. túlzottdeficit- vagy túlzotthiányeljárást jelenti, ami a kötelezettség-
szegési eljárások egy speciális fajtája, és amely második szakasza már gazdasági szankciókkal is járhat.
Költségvetési Paktum és Európai Szemeszter
Ezek valójában nem hoznak létre új intézményeket, hanem az addigiakat – az SNP rendszerét – erősítik meg.
Egyrészt a túlzottdeficit-eljárás szankciós szakaszát kváziautomatikussá teszi, míg a 60% feletti államadósság
rész eltüntetésére 20 éves futamidőt dolgoz ki, valamint a 3%-os hiánycélt igyekszik a legmagasabb jogforrási
szinten beillesztetni a tagállami jogrendekbe.
Bankunió
Amíg a többi válságkezelő lépés túlnyomórészt az állami gazdálkodásnak igyekezett határokat szabni, addig
ez a magánszférában elhelyezkedő kereskedelmi bankok uniós felügyeletét és közös szabályozását igyekszik
kialakítani. A Bankunió gyakorlatilag egy olyan európai ellenőrzési környezetet, valamint bankfinanszírozási
szabályozást alakítana ki, amely azonos szabályokat és környezetet teremtene Európa egészében, ezzel lét-
rehozva egy közös európai pénzügyi teret.
Láthatjuk tehát, hogy a monetáris politika az egyik legösszetettebb ágazat az Unión belül, amelynek fejlődése
még koránt sem fejeződött be, sem résztvevői, sem eszközei tekintetében.
5/10/30. Ismertesse a tagállami gazdaságpolitikák uniós koordinációjának céljait és eszközeit!

Főmenü
A gazdaság kivételes helyet foglal el a Lisszaboni Szerződés hatásköri rendszerében. Feladatai, bár uniós
szinten jelentkeznek ugyan, de itt a 28 tagállam gazdaságpolitikáinak összhangját próbálják megterem-
teni.
A gazdaságpolitika összehangolásának egyik oka a monetáris stabilitás kialakítása és a gazdasági és mo-

netáris unió (GMU) működésének biztosítása. A gazdaságpolitikai koordináció egyik első eszköze a Sta-
bilitási és Növekedési Paktum (SNP), illetve az így kidolgozott eszközrendszer.
Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások azok, amelyek ezen területen domináns eszközeként jelen-
nek meg. Ezek a versenyképesség javítása érdekében kialakítandó tagállami reformokat tartalmazzák.
Mindezek megvalósítása egy-egy tagállam feladata, azonban a többoldalú felügyeleti eljárás keretében
a Tanács és a Bizottság is nyomon követi a végrehajtásukat és ezekről értékelést készít.
A Lisszaboni Szerződés szerint, ha a tagállam gazdaságpolitikája nem megfelelően alakul, akkor a Bizott-
ság közvetlenül figyelmezteti a tagállamot. Ha ez sikertelen, akkor a tagállam szavazata nélkül a Bizottság
javaslatáról szavazva, ajánlásokat fogalmazhat meg a kiigazítás érdekében. Amennyiben ez sem ér célt,
akkor az SNP eszközei, a túlzottdeficit-eljárással együtt alkalmazhatóvá válnak az országgal szemben.
Az integrált útmutatások három éves ciklusokra készülnek és illeszkednek az EU aktuális gazdasági prog-
ramjához; amely 2000-2010 között a Lisszaboni Stratégia volt, ma pedig a 2010-2020 közötti időszakra
az EU2020 program. Ezek olyan hosszú távú tervezési ciklusok, amely az európai gazdaságot a globális
kihívásokra akarják felkészíteni.
A gazdasági unió a közös piacra épülő olyan együttműködés, amely feltételezi az együttműködő tagálla-
mok között az egységes valuta bevezetését, valamint a gazdaságpolitikai koordinációt. A gazdasági és
monetáris unió fogalma magában foglalja értelemszerűen a közös jegybank létrehozását is. Az egységes
valuta bevezetése megszünteti az árfolyamkockázatot a tagállamok közötti kereskedelemben, s pénzügyi
szempontból „belkereskedelemmé” változtatja a tagállamok közötti kereskedelmet. A közös valuta sta-
bilitásának megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges a tagállamok közötti gazdaságpolitikai egyez-
tetés. Ennek leghangsúlyosabb része a költségvetési politikák egyeztetése, hiszen a tagállamok közös
valutával rendelkeznek. Így a tagállami költségvetés hangsúlya megmarad ám a tagállamok esetlegesen
bekövetkező felelőtlen költségvetési politikája veszélyezteti a közös monetáris politikát, az egységes va-
luta stabilitását.
Az Európai Unió esetében a gazdasági és pénzügyi unió bevezetésének rögzítése az
1992-ben
aláírt Maastrichti Szerződésben történt meg. A szerződés pontosan szabályozta az egységes valuta beve-
zetésének feltételeit és szakaszait. Az eurót 2002. január elsején vezették be készpénz formájában az EU
12 tagállamában, 2016-ban az Eurózóna 19 tagállammal rendelkezik. A gazdaságpolitikai koordináció
feladatait a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa (ECOFIN) látja el.
Bár a gazdaságpolitika irányítása továbbra is tagállami kompetencia, a 2001-es portugál elnökség javas-
lata alapján az Európai Bizottság átfogó gazdaságfejlesztési programot - az ún. Lisszaboni Stratégiát –
terjesztett elő. A program azt tűzte ki célul a tagállamok elé, hogy Európa 2010-re a világ legversenyké-
pesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává válik. A program tartalmazta az innováció és a K+F
fejlesztését, a digitális infrastruktúra és írástudás fejlesztését, a foglalkoztatás bővítését, a szociális be-
fogadás és a környezetvédelem erősítését.
A program koncepciójával kapcsolatban azonban számos kérdés felmerült, így már a programidőszak
közepén sejteni lehetett, hogy nem sikerül majd elérni az eredetileg kitűzött célokat.
5/10/31. Ismertesse az EU fogyasztóvédelmi jogalkotásának főbb jellemzőit és területeit!
Főmenü
Az első fogyasztóvédelmi cselekvési programot1975-ben fogadta el a Tanács a Bizottság javaslatára, mint a

fogyasztóvédelmi politika alapelveit.
Az Unió fogyasztóvédelmi fellépésének céljai: a fogyasztói érdekek érvényesülésének előmozdítása és a

fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása. Az Unió e célok elérése érdekében:
- egyrészt az egységes belső piac megvalósítása során hozhat jogharmonizációs célú fogyasztóvédelmi in-
tézkedéseket,
-másrészt a tagállami fogyasztóvédelmi politikákat támogató, kiegészítő és figyelemmel kísérő intézkedé-
seket tehet.
A fogyasztóvédelmi követelményeket az egyéb uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és vég-
rehajtásakor is figyelembe kell venni (mainstreaming). Az elsődleges uniós jog fogyasztóvédelmi rendelke-
zéseit az Alapjogi Charta 38. cikke egészíti ki, aminek értelmében az uniós politikáknak magas szintű fogyasz-
tóvédelmet kell biztosítaniuk.
Az uniós fogyasztóvédelmi politika hatályos alapdokumentuma: a 2012-ben közzétett európai fogyasztó-

ügyi stratégia (European Consumer Agenda), amelynek központi célkitűzései:
- a fogyasztó biztonságának és tájékozottságának biztosítása (kozmetikumok biztonsága, élelmiszerlánc biz-
tonság)
- igazodás a gazdasági és társadalmi változásokhoz (digitális technológiák, lakossági pénzügyi szolgáltatások),
- a fogyasztóvédelmi szabályozások betartásának erősítése.
A fogyasztóügyi stratégia megvalósítását a 2014-2020. közötti időszakban

fogyasztóvédelmi program támogatja. A program négy kulcsterületre összpontosít:
- a biztonságos fogyasztói termékek egységes belső piacának megteremtése;
- fogyasztói szakmai szervezetek támogatása;
- a fogyasztói tájékozottság növelése;
- a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok közötti hatékony együttműködés kialakítása.

Az uniós fogyasztóvédelmi politika megvalósítása komplex intézményi keretek között történik. A fogyasztó-
védelmi program végrehajtását a Bizottság által létrehozott luxemburgi székhelyű Fogyasztó-, Egészség-,
Élelmiszerügyi- és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség CHAFEA) végzi. A hatékony fogyasztóvédelmi
együttműködés hálózatok kialakítását is szükségessé teszi. Ilyen például a veszélyes termékeket közzétevő
RAPEX hálózat, a fogyasztói tájékoztatást szolgáló Európai Fogyasztói Központok Hálózata (ECC- Net) vagy a
fogyasztóvédelmi hatóságok együttműködését elősegítő Fogyasztóvédelmi Együttműködés (CPC). Az online
vásárló fogyasztó és a kereskedő közötti jogviták bíróságon kívüli rendezésére az EU internetes platformot 2
is létrehozott.
Az EU fogyasztóvédelmi jogalkotása főleg irányelvi szinten történik és rendszerint a minimum jogharmoni-

záció elvét követi, vagyis lehetővé teszi a tagállamok számára szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályok fenn-
tartását.
A fogyasztóvédelmi irányelvek főbb szabályozási területei:
- A fogyasztó tájékoztatása
o Megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatok
tilalma
o Csomagolás és címkézés
o Információs hálózatok
- A fogyasztó biztonsága
 Egészségvédelem
 Génkezelt élelmiszerek
 Termékbiztonság
 Általános termékfelelősség
 Gyermekjátékok biztonsági követelményei
 Termékminőség
 Kozmetikumok
- A fogyasztó gazdasági és jogi érdekei

 Fogyasztói szerződések
 Tisztességtelen általános szerződési feltételek
 Üzlethelyiségen kívül és távollévők között kötött szerződések
- Vitarendezés
 Online vitarendezés
 Alternatív vitarendezés
 Csoportos perlés
 Fogyasztói képviselet
- Szektorális szabályozások
■ Pénzügyi szolgáltatások
■ Személyszállítás
■ Energiaszolgáltatás
Az uniós fogyasztóvédelmipoltika mérlege vegyes.
Sikerek:a roaming díjak jelentős csökkentése, az online értékesítők és szolgáltatók jogszabálykövetésének

komoly javulása, vagy a fogyasztóvédelmi hatósági együttműködés folyamatos fejlődése.
Ugyanakkor továbbra is jelentős különbségek léteznek a tagállami fogyasztóvédelmi szabályok között, ame-
lyek mind a fogyasztókat, mind a szolgáltatókat elriaszthatják a határon átnyúló ügyletektől. Felmérések
szerint a problémákkal szembesülő fogyasztóknak csak kis hányada keresi meg segítségért a hatóságokat
vagy a fogyasztóvédelmi szervezeteket, és a rendelkezésre álló jogorvoslati eszközök sem optimálisak. Úgy
tűnik, hogy a Bizottság által 2011-ben azonosított hármas hiány (információhiány, az uniós fogyasztóvédelmi
szabályok átültetésének hiánya és uniós jogalkotási hiányosságok)345 a mai napig fennáll.
5/10/32. Mutassa be az EU2020 stratégia energiapolitikára vonatkozó elképzeléseit! Térjen ki az energia-

biztonság és a környezetvédelem kérdésköreire!
Főmenü
Az integrált útmutatások három éves ciklusokra készülnek és illeszkednek az EU aktuális gazdasági program-
jához; amely 2000-2010 között a Lisszaboni Stratégia volt, ma pedig a 2010-2020 közötti időszakra az
EU2020 program. Ezek olyan hosszú távú tervezési ciklusok, amely az európai gazdaságot a globális kihívá-
sokra akarják felkészíteni. 1986-ban születtek meg az energiapolitikai célkitűzések. A Maastrichti Szerződést
követően 1995-ben az ágazatot három fontos cél köré építették: a versenyképesség, az energiabiztonság és
a környezetvédelem köré. Ezek lényege az volt, hogy a fogyasztók állandó, biztonságos és megfizethető
energiához jussanak, valamint az energiatermelést a lehető legkörnyezetkímélőbb módon folytassák, ide-
értve a nukleáris energiára vonatkozó biztonság növelését is.
3 The Single Market throughthelens of thepeople: A snapshot of citizens’ and businesses’ 20 main concerns, Európai Bizottság SEC (2011) 1003,
3.
4 Jelen esetben az energia is árunak tekintendő.
5 Jelen esetben elsősorban a távközlési szolgáltatásra és a közlekedési szolgáltatásokra gondolunk.
Az energiapolitikát a Lisszaboni Szerződés megosztott hatáskörként határozza meg. Fontos azonban ki-
emelni, hogy az ágazaton belüli tagállami hatásköröket a szerződés külön biztosítja és kiemeli, megmutatván
ezzel a szektor stratégiai fontosságát. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor megjelenik a szolidaritás eleme is a
szabályozásban, miszerint ha egy tagállam ezen ágazaton belül bajba kerül, akkor számíthat a többi uniós
ország segítségnyújtására. Ezen kölcsönösség az energiabiztonság nemzetközi kihívásaira adott válaszként
került be az uniós jogba, főként a közép-európai és balti régió országainak kérésére. A Szerződések a szektor
célkitűzéseit az 1995-ös célokra alapozzák, azonban beépítik a jelenkor kihívásait és az eltelt évek tapaszta-
latait, amely egy differenciáltabb célrendszerhez vezetnek. Ennek megfelelően az energiaellátás uniós biz-
tonságának garantálása mellett megjelenik a már liberalizált energiapiac működésének a biztosítása.
A környezetvédelmi célokat pontosítják, az energiahatékonyság, az energiatakarékosság és az új és meg-

újuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása és az energiahálózatok összekapcsolása célkitűzések
megfogalmazásaival.
Az energiapolitika mai legfontosabb kérdései az energiabiztonsághoz, illetve a terület környezetvédelem-
mel szorosan összefüggő kérdéseihez kapcsolódnak.
Az energiabiztonságon már nem csak azt értjük, hogy a fogyasztók biztonságos, fenntartható, versenyképes
és megfizethető energiához jussanak - ami a liberalizáción, illetve a fenntarthatósági szempontokon keresz-
tül megvalósítható -, hanem a tagállamok energiaforrásának biztosítását. Annak érdekében, hogy az orosz
befolyást, illetve a kockázati tényezőket csökkenteni lehessen, az EU nagyobb mozgásteret igyekszik kialakí-
tani a szektorban és végcélként az energiaunió kialakítását szorgalmazza.
Az EU 2020 célkitűzései között az szerepel, hogy az évtized végére az Unió energiaforrásain belül 20%-ot
tegyenek ki az alternatív energiatermelési módszerek. Ennek megvalósítására komoly esély is van, hiszen
2012-ben ez az arány már 14% fölött állt. Az EU környezetpolitikájának alapvető kerete a többéves cselek-
vési program. Jelenleg a 2020-ig terjedő időszakra vonatkozó hetedik környezetvédelmi cselekvési program
van érvényben, ami a „Jólét bolygónk felélése nélkül” címet viseli.
2001-ben elfogadott és 2006-ban megújított fenntartható fejlődési stratégiája: az életminőség javí-
tását a gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió erősítése és a környezetvédelem elősegítése révén
képzeli megvalósítani
Az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése az erőforrás-hatékony Európa megterem-
tése
EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiája: 2020-ig megállítja a biológiai sokféleség és az
ökoszisztéma-szolgáltatások elvesztését
Az Európai Unió környezetpolitikája az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk forrásuknál
történő elhárításának elvén, valamint a „szennyező fizet” elven alapul.
5/10/33. Ismertesse az EU környezetvédelmi politikájának célkitűzéseit, alapelveit, kereteit és eszközeit!
Főmenü
Az EU környezetvédelmi politikája:
- 1972-ben született, amikor az Európai Tanács párizsi ülésén megfogalmazódott a közösségi környe-
zetpolitika szükségessége
- Az első kifejezett jogalap az Unió környezetvédelmi fellépésére az Egységes Európai Okmány-
ban jelent meg, egyre szélesebb területre terjedt ki, az Európai Parlament jogosítványai folyamato-
san bővültek, és a Tanácsban minpsített többségi döntéshozatal vált főszabállyá
- Jelenlegi szabályozás alapja: EUMSZ 191-193. cikkei
Fő célkitűzései:
- a környezet minőségének védelme és javítása
- az emberi egészség védelme
- a természeti erőforrások észszerű hasznosítása
- regionális és globális környezetvédelmi problémák – különösen éghajlatváltozás – elleni közdelemre
irányuló törekvések ösztönzése nemzetközi szinten
Kerete:
- többéves cselekvési program
- jelenleg érvényben lévő 7. környezetvédelmi cselekvési program 2020-ig: „Jólét bolygónk felélése
nélkül” –kilenc elsődleges céllal, pl:természet védelme, alacsony szén-dioxid kibocsátáson alapuló
növekedés, környezettel kapcsolatos, egészséget fenyegető veszélyekkel szembeni küzdelem
- Fenntartható fejlődési stratégia: 2001-ben elfogadták, 2006-ban megújult – életminőség javítása,
gazdasági növekedés elérése a társadalmi kohézió erősítése és a környezetvédelem elősegítése ré-
vén
- EURÓPA 2020: kiemelt kezdeményezése az erőforrás-hatékony Európa megteremtése
- EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiája: 2020-ig megállítja a biológiai sokféleség ls az öko-
szisztéma-szolgáltatások elvesztését
Alapelvei:
- Elővigyázatosság és megelőzés elve: kockázatkezelési eszköz, akkor lehet alkalmazni, ha a tudomány
bizonytalan egy adott intézkedésből vagy politikából fakadó, az emberi egészségre vagy környezetre
gyaníthatóan káros kockázat tekintetében
- Környezeti károk forrásuknál történő elhárításának elve
- „Szennyező fizet” elv: a környezetvédelmi felelősségről szóló irányelv hajtja végre, célja a védett
fajok és a természetes élőhelyek, a víz és a talaj környezeti károsodásának elkerülése, orvoslása. Bi-
zonyos foglalkozásokat űzőknek megelőző intézkedéseket kell tenniük a környezetet érintő közvetlen
veszély esetén, a kár bekövetkezését követően kötelesek intézkedni a helyreállításról, fedezni a költ-
ségeket. (hatálya kiterjed: nyersanyag kitermelésből származó hulladék kezelésére, geológiai
tárolóhelyek működtetésére, tengeri olaj- és gázipari tevékenység biztonságára.
Eszközei:
- Környezetvédelmi hatásvizsgálat: tárgya magán- vagy közszférabeli projektek, melyek valószínűleg
jelentős hatással lesznek a környezetre. Pl. autópálya-, repülőtér-építés
- Stratégiai környezeti vizsgálat: vonatkozik a földhasználatot, közlekedést, energiát, hulladékot vagy
mezőgazdaságot érintő közszférabeli tervre és programra.
- Fontos a nyilvánossággal folytatott konzultáció, a nyilvánosságnak biztosított 3 jog a környezetvéde-
lem terén: nyilvánosság részvétele a döntéshozatalban; környezeti információkhoz való hozzáférés
joga; igazságszolgáltatáshoz való jog.
5/10/34. Ismertesse az EU közös kereskedelempolitikáját a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követő
időszakban!
Főmenü
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke szerint a közös kereskedelempolitika az Európai
Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.
A 2009. december 1-én hatályba lépett Lisszaboni Szerződés értelmében az Unió két szerződésen alapszik
(Európai Unióról szóló és az Európai Unió működéséről szóló szerződés).
A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével az Európai Közösséget az Európai Unió váltotta fel. Jogutódlás
csak 2009.dec.1.
A közös kereskedelempolitikáért és annak végrehajtásáért az Európai Bizottság és a Tanács a felelős.
Közös kereskedelempolitika főbb elemei:
- közössé vált vámtételek módosítása a közös vámtarifa segítségével; a vámpolitikai intézkedések

alapjául szolgáló közös vámrendszer, illetve vámjogszabályok
- egységes külső importrendszer fokozatos kialakítása (mennyiségi szabályozások, védintézkedések)
- exporttal kapcsolatos egységes intézkedések kidolgozása (exporttámogatás és ösztönzés)
- vám-és kereskedelmi tárgyú nemzetközi szerződések létrehozása és megkötése. Nemzetközi szer-
vezetekben való fellépés az Unió nevében.
Az EU kereskedelempoltikájának 3 dimenziója:
- Multilaterális vagy sokoldalú kereskedelmi kapcsolatok terén kiemelkedő fontosságú a Világkereske-

delmi Szervezet (WTO) szerepe. A WTO célja, hogy a nemzetközi kereskedelemnek bizonyos mértékű
jogbiztonságot és átláthatóságot biztosítson, meghatározza a világkereskedelem általános szabályait.
- Bilaterális kereskedelmi kapcsolatok: az EU kétoldalú magállapodásokat köt harmadik országokkal.
Az EU nem köt egyedi kereskedelmi megállapodásokat fejlett országokkal. –
- Unilaterális ker.kapcsolataiban egyoldalú kezdeményekkel segíti a fejlődő országok kereskedelmét.
Fel kíván lépni a legelmaradottabb és fejlődő országok érdekében.
A WTO-szabályok szerinti megállapodások tárgyalásain az Európai Uniót a Bizottság képviseli, aki szorosan
együttműködik a tagállami kormányokkal és az Európai Parlamenttel. Az EU kereskedelmi partnerekkel köt
egyezséget, elsősorban szabad kereskedelmi megállapodásokon keresztül. A partneri kapcsolatok kiépítésé-
nek célja: újpiacok nyíljanak meg az EU előtt=növekedés, új munkahelyteremtés.
Az EU további törekvése: politikájával visszaszorítsa a gyermekmunkát, a kényszermunkát, a környezetká-

rosítást és az árak ingadozását. Ezért születtek azok a rendszerek, melyek az ellátási láncok átláthatóságát
és nyomon követhetőségét biztosítják. A közös kereskedelempolitika az Unión kívüli országokkal folytatott
kereskedelemre vonatkozik. A közös kereskedelempolitikát a vámunió célkitűzései hívták létre. A vámunión
belül a tagállamok a Harmadik országokkal folytatott kereskedelmük szabályozását közösségi szintre emel-
ték. A vámunió lényege: a tagállamok közti kereskedelemben eltörlik a vámokat, külső országokkal szemben
közös, egységes tarifarendszert alkalmaznak (tagállamok így nem szerezhetnek versenyelőnyt)
Általános preferenciarendszer (GSP) alapján: vámmentes, csökkentett rátájú, kedvezményes hozzáférést

kínál piacaihoz fejlődő országból vagy átalakuló gazdaságból származó import esetén. Ezen országok teljes
exportja- a fegyverek kivételével- vámmentesen kerülhet az EU piacára.
Európai Kereskedelmi Kamarák Szövetsége (Eurochambres): számos tevékenységgel támogatja a kis-és kö-
zépvállalkozásokat a harmadik országokkal való kereskedelemben. Ázsiai kezdeményezések: Indiában ter-
jeszkedni kívánó európai vállalatok részére tanácsot ad. Képzési programjai: üzleti szervezetek képviselőinek
támogatása az üzleti kultúrák megismerésében.
5/10/35. Ismertesse a nemzetközi fejlesztési együttműködés jelentőségét!
Főmenü
Annak ellenére, hogy a fejlesztéspolitika, vagy ahogyan napjainkban hívjuk a nemzetközi fejlesztési
együttműködés az integrációs folyamat kezdetétől kiemelt fontossággal bír, a Római Szerződésekben
még nem jelent meg szövegszerűen. Fokozatosan az EU külkapcsolati rendszerének és külpolitikájának
egyik legfontosabb eszközévé vált. A fejlesztési típusú együttműködéseket kezdetben az Európai Kö-
zösség tagjainak függetlenné váló, volt gyarmataihoz fűződő kapcsolatai ösztönözték. Mindebből követ-
kezően az Európai Közösség bővülése hozzájárult a kapcsolatrendszer fokozatos kiterjedéséhez is. Nap-
jainkra a fejlesztési együttműködéssel összefüggő közös politika jelentős mértékben átalakult, és az EU
kb. 160 országban támogat különböző fejlesztési típusú feladatokat. A szerteágazó kapcsolatrendszer
kiépülésének hátterében mind gazdasági, történelmi, biztonságpolitikai érdekek, mind pedig erkölcsi
vagy normatív okok meghúzódtak. Az EU és tagállamai által nyújtott támogatások alapját az uniós Szer-
ződések és joganyag valamint az ENSZ által meghatározott célok határozzák meg.
Az EU legrégebbi és legnagyobb fejlesztési együttműködést segítő eszköze, az Európai Fejlesztési Alap

(EFA) nem része az uniós költségvetésnek.
A közös fejlesztéspolitika szempontjából mind az egyik legfontosabb dokumentum a 2005-ben az Európai

Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament által közösen elfogadott, az EU fejlesztési politikájáról szóló
intézményközi nyilatkozat, az európai konszenzus. A dokumentum egyértelműen hangsúlyozza, hogy
elsősorban a fejlődő országok felelősek saját fejlődésükért, de az Európai Unió is elkötelezett a folya-
mat megvalósításában.
Az EU által saját maga számára meghatározott arányt ugyan mindeddig nem sikerült elérni, de a célok
továbbra is érvényesek. Az EU fejlesztési együttműködési politikájának tervezése és a megvalósított
programok végrehajtásának nyomon követése az Európai Bizottság feladata. Az EU külkapcsolatai és a
fejlesztési együttműködési politika közötti összhang megerősítéséért az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ)
felel. A Lisszaboni Szerződést követően a fejlődő országokban, a helyszínen az EU küldöttségek felelnek
a fejlesztési együttműködési programok megvalósításáért.
Az EU és tagállamai nem csupán a fejlesztési támogatások, hanem a humanitárius sürgősségi segélyek
terén is a legnagyobb donor a világon. A humanitárius segítségnyújtás a Lisszaboni Szerződés óta a hosz-
szú távú támogatást jelentő fejlesztési együttműködéstől elkülönülve önálló szakpolitikának minősül. A
nemzetközi humanitárius segítségnyújtás a nemzetközi humanitárius jog alapelveire (az emberiesség, a
semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség) épül. Ezekkel összhangban a humanitárius válság esetén
az embereken vallástól, politikai pártállástól stb. függetlenül egyformán és a lehető leggyorsabban kell
segíteni.
5/10/36. Mutassa be az EU jogi személyiségét!
Főmenü
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével (2009.12.01.) az Európai Unió (EU) jogi személyiséget szerzett.
Így nemzetközi jogalannyá vált, azaz saját nevében tárgyalhat és köthet nemzetközi szerződéseket.
A Lisszaboni Szerződéshez csatolt 24. jegyzőkönyv azonban kimondja, hogy mindez
„semmilyen módon nem jogosítja fel az Uniót arra, hogy a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott
hatáskörökön kívül jogot alkosson vagy intézkedéseket tegyen.” Ennek értelmében az EU a rá ruházott ha-
táskörökön belül kötelező erejű szerződéseket és megállapodásokat köthet.
A Lisszaboni Szerződés alapján:
- „A közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó ügyekben az Uniót a Főképviselő képviseli. Az Unió

nevében politikai párbeszédet folytat harmadik felekkel, és képviseli az Unió álláspontját a nemzet-
közi szervezetekben és nemzetközi konferenciákon.” (EUSZ 27. cikk (2) bekezdés).
- „Az Európai Tanács elnöke ellátja az Unió külső képviseletéta közös kül- ésbiztonságpolitikához tar-
tozó ügyekben.” (EUSZ 15. cikk (6) bekezdés).
- A Bizottság (...) a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a Szerződések által meghatározott más
esetek kivételével ellátja az Unió külső képviseletét. Az intézmények közötti megállapodások létre-
hozása céljából indítványt tesz az Unió tevékenységének éves és többéves programjára.
Lisszaboni Szerződés értelmében az EU jogi személyiséget kapott, az EK jogutódja és egyben a nemzetközi

jog alanya lett. Az EU saját nevében részt vehet tárgyalásokon és az alapító szerződések alapján egyedül
vagy a tagállamokkal együtt nemzetközi szerződéseket is köthet. Az Unió által megkötött megállapodások
kötelezőek az EU intézményeire és a tagállamokra egyaránt. Az EU nemzetközi megállapodásokat köthet,
az alábbi 4 esetben:
1) ha a Szerződések ilyen megállapodás megkötését írják elő,

2) ha az a Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérése érdekében szükséges,
3) ha valamelyik kötelező erejű jogi aktus ilyen rendelkezést tartalmaz,
4) vagy ha az a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja. „Ha tehát az
Unió közös szabályokat fogadott el egy politika végrehajtása terén, akkor a tagállamoknak nem áll joguk-
ban megállapodást kötni harmadik országokkal az e szabályokat érintő kötelezettségekről.” 6
• A nemzetközi megállapodások megkötéséhez szükséges tárgyalások elindítását a Bizottság vagy az

Unió Külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kezdeményezi.
• Ezt követően a Tanács felhatalmazása alapján kezdődhetnek el a tárgyalások (kijelölve a főtárgyalót
és a tárgyalási irányelveket).
• A Tanács végül a főtárgyaló javaslata alapján adja meg a felhatalmazást a megállapodás aláírására és
ezáltal a Tanács köti meg a megállapodást.
Mindemellett a Szerződések rögzítik az EP szerepét a megállapodások megkötésében (egyeztetés, konzul-
táció, illetve tájékoztatási kötelezettség). A tanácsi döntés esetében főszabály a minősített többség, kivéve,
ha a szerződés egyhangúságot ír elő.
Az EU és a tagállamok közötti hatáskörök megosztása a nemzetközi ügyekben is érvényesül. Az Unió nem-

zetközi megállapodást abban az esetben köthet, ha vagy kizárólagos, vagy a tagállamokkal megosztott
hatáskörrel rendelkezik.
-A kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken az EU egyedül jogosult tárgyalni és megállapodást kötni.
- A megosztott hatáskörök esetén a megállapodást az Unió és a tagállamok egyidejűleg kötik meg, tehát a
tagállamok hozzájárulásával.
A közös kül- és biztonságpolitika a Lisszaboni Szerződésen belül is külön szabályozás alá tartozik.
A Lisszaboni Szerződés az EU-t jogi személyiséggel ruházta föl, de a tagállamok továbbra is a nemzetközi
kapcsolatok fontos szereplői maradtak, az EU származékos, korlátozott nemzetközi hatáskörrel rendelkezik.
Az EU hatásköre a nemzetközi jogban a következőképpen alakul:
• kizárólagos hatáskörbe tartozó területeken (pl. kereskedelempolitika) - az EU köthet megállapo-
dásokat
• a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken (pl. kultúra) - a tagállamok járhatnak
el
• társulási megállapodások, csatlakozási szerződések esetében az EU és tagállamai közösen járnak
el. Általánosságban elmondható, hogy a megosztott hatáskörbe tartozó kérdésekben az EU nem-
zetközi szerződések megkötésére vonatkozó hatáskörét a tagállamokkal közösen gyakorolja, a
megállapodást az Unió és a tagállamok egyidejűleg kötik meg. Ekkor olyan vegyes megállapodás-
ról van szó, amelyhez a tagállamoknak is hozzá kell járulniuk.
5/10/37. Mutassa be Magyarország és az Európai Közösség/Európai Unió kapcsolatát az 1960-as évektől
a csatlakozásig!
Főmenü
Mo és az Európai közösségek 1988.augusztus 8 án vették föl a diplomáciai kapcsolatokat. Konszenzus ural-

kodott: a demokrácia és a jogállamiság kiépítését, valamint a piacgazdaságra való áttérést az ország európai
integrációjának kell kísérnie. Ennek megfelelően hazánk először a társult tagság, majd pár évvel később a
teljes jogú tagság kérelmével fordult az EU hoz. A társult tagságról 1990.dec.ben kezdődtek meg a tárgyalá-
sok Mo. és az EK között, s egy évvel később, 1991.12.16 án az Európai Megállapodások aláírásával fejeződ-
tek be. Az 1994. évi törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás kereskedelmi rendelkezései (Ideiglenes
Megállapodás) a szerződés a következő célokat foglalta magába: - az ipari termékek szabad kereskedelmé-
nek megteremtése; - kölcsönös kedvezmények nyújtása a mezőgazdasági termékek kereskedelmét illetően;
- a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásának fokozatos liberalizálása; - az együttműködés
elmélyítése a különböző ágazatokban (közlekedés, környezetvédelem, transz-európai hálózatok, kutatás,
kultúra, oktatás stb.); - szorosabb politikai párbeszéd kialakítása.
1992.03.01-én, míg a törzsdokumentum 1994.02.01 jén lépett hatályba, s Mo. uniós csatlakozásának pilla-
natáig az EU magyar kapcsolatok jogi alapját és keretét képezte.
1994.04.01-én a magyar kormány benyújtotta Mo. teljes jogú tagság iránti kérelmét az EU Tanácsához. Az
erre vonatkozó fölhatalmazást az országgyűlés egyhangúlag adta meg. Az EB országvéleményt készített az
alkalmasságról, melynek alapján a Tanács dönt a kérelem elfogadásáról. A Bizottság a válaszokat az ún. kop-
penhágai kritériumok tükrében értékelte, mely összességében jól sikerült. A demokráciára, az emberi és
kisebbségi jogok tiszteletben tartására, valamint a jogállamiságra vonatkozó kérdéseket teljesítettnek minő-
sítette. A piacgazdaságra vonatkozó gazdasági, valamint a közösségi joganyag átvételére és alkalmazására
vonatkozó jogharmonizációs és adminisztratív kritériumokra jó értékelést kapott. A Bizottság javasolta a
csatlakozási tárgyalások megkezdését: 2003.04.16 án a Csatlakozási Szerződés aláírásával ért véget Athén-
ban. A Csatlakozási Szerződés 2004.01.01-én lépett hatályba, 05.01-től tagok vagyunk. Néhány fontosabb
eleme: Mo. a csatlakozástól számított öt éven keresztül fönntarthatja a külföldiek másodlagos lakóhely vá-
sárlását érintő korlátozásait. Fönntarthatja a csatlakozástól számított hét éven keresztül – a külföldiek ter-
mőföldvásárlására vonatkozó korlátozásait. Amennyiben a termőföldpiacon súlyos zavarok jelentkeznek, az
átmeneti mentesség időtartama még három évvel meghosszabbítható. Az önfoglalkoztató európai gazdák
ugyanakkor, akik már legalább 3 éve élnek és tevékenykednek Mo. on, ez idő alatt is vásárolhatnak termő-
földet.
5/10/38. Mutassa be az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság struktúráját és feladatait!
Főmenü
- Magyarországnak új kormányzati koordinációs rendszert kellett kialakítania az EUpolitikájának zök-

kenőmentes bonyolítása érdekében az EU-hoz csatlakozáskor.
- Egy tagállam kettős szintű kormányzásban vesz részt: kormányozza országát és részt vesz az Európai
Unió kormányzásában - utóbbi a hazai kormányzati szerkezetben horizontális és vertikális koordiná-
cióval valósul meg.
Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság:

- Az európai kormányzás hazai központja
- a csatlakozás óta biztosítja Magyarország részvételét az EU kormányzásában
Feladatai:
o az Európai Unió intézményeiben, elsősorban a Tanács különböző fórumain és az Európai Bíróság
elé kerülő ügyekben képviselendő magyar álláspont kialakítása, valamint az Országgyűléssel
folytatott egyeztetési eljárás tárgyalási álláspontjainak előkészítése. Ezeken kívül a testület
megtárgyal minden olyan releváns, a hazai EU-tagsággal és az EU kormányzásával kapcsola-
tos témát, amelyben magyar álláspont kialakítása szükséges: a kötelezettségszegési eljárá-
sokkal kapcsolatos kérdéseket, az egyes EU ügynökségek, szakmai intézetek vezetői
kinevezéseire vonatkozó javaslatokat, azok elhelyezésével, a vonatkozó magyar pályázatokkal

kapcsolatos előterjesztéseket stb.
Struktúrája: - Üléseit 53 szakértői csoport készíti elő, melyeket az adott területért felelős tárcák ve-
zetik.
- Résztvevői helyettes államtitkárok, akik a közigazgatási államtitkári értekezlethez, s végső soron a
Kormányhoz terjesztik fel javaslataikat.
- Folyamatos kapcsolatban állnak a brüsszeli magyar Állandó Képviselettel (ÁK), amely kiemelt sze-
repet játszik a magyar érdekek megjelenítésében.
- Az európai ügyek koordinációja a tagállamokban két megközelítés szerint szerveződik: az egyik mo-
dellben a Külügyminisztérium, a másik modellben a Miniszterelnökség vezeti a tagállami szintű rész-
vételt az európai kormányzásban.
- Főszabály szerint hetente egyszer ülésezik, de ettől indokolt esetben el lehet térni, azonnali írásbeli
döntés is lehetséges.
- Az egyértelműen egy-egy szaktárcához tartozó ügyekben viszonylag egyszerű a hazai kormányzati
álláspont kialakítása, átfogó témák esetében, mint pl. a többéves pénzügyi keret kialakítása - ami 7
évre előre meghatározza az Európai Unió költségvetésének a sarokszámait - a felelős minisztérium
vezetése mellett a tárcák között hosszadalmas egyeztetés zajlik.
- Az EU ügyekért felelős államtitkárság, az EKTB, az összes minisztérium uniós ügyekkel foglalkozó szer-
vezeti egységei és a Magyar Állandó Képviselet kulcsszerepet játszott a 2011 első félévében lezajlott
magyar EU elnökség lebonyolításában is.
5/10/39. Mutassa be a Bizottság magyar tagjainak (biztosok) pozícióját és teljesítményét a csatlakozást

megelőző időszaktól napjainkig!
Főmenü
• Juhász Endre a Magyar Köztársaság Európa Unióhoz akkreditált rendkívüli és meghatalmazott
nagykövete (1995 januárjától 2003 májusáig); a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz való csatla-
kozása érdekében folytatott tárgyalásokat főtárgyalóként vezeti (1998 júliusától 2003 áprilisáig); az
európai uniós koordinációért felelős tárca nélküli miniszter (2003 májusától); 2004. május 11-től a
Bíróság bírája. (ez a rész nincs benne a könyvben!)
Csatlakozásunk óta eddig négy személy töltött be biztosi pozíciót az Európai Bizottságban.
Portfóliójuk alapján, egyikük sem tartozott, és tartozik az igazán befolyásos biztosok közé.
• 2004. május 1-jei belépésünktől a Barroso-Bizottság novemberi felállásig terjedő átmeneti időszak-
ban a magyar csatlakozási folyamatban is jelentős szerepet betöltő Balázs Péter ún. társbiztos pozí-
ciót töltött be a regionális politikáért felelős francia biztos, Michel Barnier mellett. Balázs ezután is
esélyes jelöltnek számított a biztosi pozícióra, azonban Medgyessy Péter nem őt, hanem Kovács Lász-
lót jelölte a posztra.
• Kovács Lászlónak Barroso eredetileg az energiaügyeket szánta, ezt a pozíciót azonban végül mégsem
kapta meg, s az adóügyeknek lett a biztosa. Mivel az adózás legtöbb területe tagállami kompetencia,
így Kovács biztosi munkássága sem kapott igazán nagy figyelmet. Kovács érdemei között megemlít-
hető a kedvezményes áfa-kulcsú termékek uniós szintű meghatározása.
• A második Barroso-Bizottságban 2010-től 2014-ig Andor László a szociális ügyekért és a társadalmi
összetartozásért felelős biztos lett. Bár Andor elődjéhez hasonlóan szintén olyan terület irányításá-
éért volt felelős, amelynek megvalósítása a tagállami hatáskör miatt csak velük szoros együttműkö-
désben lehetséges, tevékeny biztosnak bizonyult. Andor nevéhez köthető többek között az ún. Ifjú-
sági Garancia Program kidolgozása, a 2014-20-as pénzügyi időszakra vonatkozóan a szociális di-
menzió hangsúlyosabb megjelenítése a szakpolitikai célkitűzésekben. Andor két hosszabb jelen-
tésben is összegezte tevékenységét, és eredményeit, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az
EU jövőjéről történő tervezésben a szociális ügyek előtérben maradhassanak.
• A 2014 őszén felállt Jean-Claude Juncker által vezetett Európai Bizottságban Navracsics Tibor a kul-
túra, az oktatásügy, az ifjúságpolitika és sport ügyekért felelős biztosa lett. Navracsics portfóliójának
kialakítása nem ment könnyen, ugyanis az európai parlamenti meghallgatása politikai okokból igen
„hangosra” sikeredett – főként a korábban betöltött miniszterelnök-helyettesi pozíciója miatt. Bár
szakmai hozzáértését nem vonták kétségbe, számos kritika érte személyét az európai értékek irányá-
ban történő elkötelezettsége megkérdőjelezése miatt. Végül Juncker változtatott ez eredeti portfó-
lión: kivette belőle az uniós polgárság ügyét és helyette a semlegesebb sportügyekkel egészítette ki
a kultúra, az oktatásügy és az ifjúságpolitika portfóliót
5/10/40. Mutassa be a tagállami parlamentek szerepeinek modelljeit a tagállami Európapolitikák alakítá-

sában! Milyen szerepet játszik az Országgyűlés a magyar Európapolitika alakításában?
Főmenü
A tagállami parlamentek szerepeinek modelljei a tagállami Európa-politikák alakításában:

1. Parlamentek, melyek országuk EU-politikáját irányítják: A dán Folketing mandátumot ad a kor-
mány Brüsszelben tárgyaló tagjának, hasonlóan erős a brit parlament, a német Bundesrat
2. Parlamentek, melyek szorosan ellenőrzik kormányuk EU-politikáját: középerős befolyás jel-

lemzi, ragaszkodnak az álláspontok előzetes kontrolljához (Finnország, Hollandia)
3. Parlamentek, melyek minimális szerepet játszanak a kormány EUpolitikájának alakításá-

ban(Magyarország)
Az Országgyűlésszerepe az Európai Unió vonatkozásában:

- szerepe van a magyar, az Európai Unió döntéshozatali rendszere szerint alapvetően a kormány által
meghatározott Európa-politika alakulásában, mivel közreműködik az uniós jogszabályokkal kapcso-
latos kormányzati álláspont kialakításában (egyeztetési eljárás), melynek célja: néhány EU előter-
jesztés esetében az Országgyűlés ellenőrizhesse a Kormányt.
- mivel a hatályos Lisszaboni Szerződés szerepet ad a nemzeti parlamenteknek közvetlenül az EU dön-

téshozatali folyamatában - saját jogon is vizsgálhatja az Európai Bizottság előterjesztéseit, befolyá-
solhatja az EU döntéshozatalát.
A magyar Országgyűlés a harmadik, minimális szerepet betöltő országgyűlési ellenőrzési modellhez sorol-
ható.
A közösségi jogalkotás nemzeti parlamentek általi ellenőrzésének hatékonysága függ attól:
- a parlamentek hogyan jutnak hozzá az uniós előterjesztésekhez,

- a parlamentek mennyire alapos vizsgálódásnak vetik ezeket alá,
- a parlamenteknek milyen jogosítványai vannak az előterjesztésekkel kapcsolatban,
- a parlamenti szakbizottságokat mennyire kapcsolják be az uniós szakkérdések tárgyalásába,
- a parlamenti állásfoglalások mennyire kötelezőek a kormányra nézve. A fentiek alapján megállapít-
ható hogy a hazai modell szerint a parlamenti EUelőterjesztés ellenőrzésében voltaképpen a Kormá-
nyé a főszerep
5 PONTOS KÉRDÉSEK
5/5/1. Ismertesse a koppenhágai kritériumokat!
Főmenü
Csatlakozási feltételek:
- a csatlakozó országoknak stabil, demokratikus intézményrendszerrel, működő piacgazdasággal

kell bírnia, valamint képesnek kell lennie eleget tenni a tagságból adódó követelményeknek. -
Az Európai Bizottság e feltételek teljesülését folyamatosan vizsgálja.
5/5/2. Mutassa be az északi (1973-as) bővítési kört!
Főmenü
Az európai integráció jó úton haladt, olyannyira, hogy több állam jelezte csatlakozási szándékát a Közösség-
hez. Az Egyesült Királyság már a hatvanas évek elején kérte felvételét, azonban Franciaország rendre meg-
vétózta a szigetország csatlakozását. Fordulat csak De Gaulle elnök visszavonulása után, a hetvenes évek
elején történt, amikor három új tagállam felvételére került sor:
1973-ban az Egyesült Királyság, Írország, és Dánia a Közösség tagja lett.
Ez a csatlakozás a Közösség lakosságának számát 60 millió fővel növelte, elérve ezzel a 250 milliót. A kibővült
Közösség bonyolította a világkereskedelem egyötödét, s ez megváltoztatta Európa gazdaságpolitikai súlyát
a világban.
A bővítés hatására kilenc tagúra nőtt - Belgium, Luxemburg, Hollandia, Franciaország, NSZK, Olaszország és
az újak Nagy-Britannia, Írország és Dánia - a Közösség tagállamainak a száma.
Norvégia referendumon döntött úgy, hogy mégsem lép be a Közösségbe.
5/5/3. Mutassa be röviden a mediterrán bővítési kört!
Főmenü
1981. január 1. Görögország
1986. január 1. Spanyolország, Portugália
2004. május 1. Ciprus, Málta
5/5/4. Mutassa be az EU 1995-ös bővítési körét!

Főmenü
Ausztria,Finnország, Svédország
5/5/5. Ismertesse az uniós acquis fogalmát!
Főmenü
A francia eredetű kifejezés magyar jelentése: uniós jogi vívmányok (szó szerinti jelentése: közösen elért
dolgok)
Valójában az EU teljes joganyagát jelenti, függetlenül attól, hogy jogilag kötelező-e vagy sem. Magában
foglal minden olyan jogszabályt, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitű-
zést és gyakorlatot (az Európai Unió Bírósága gyakorlatát), amely az Unióra vonatkozik.
Az acquis-t az EU-hoz csatlakozó államoknak is el kell fogadniuk, amelynek elismerése és adaptálása a

taggá válás feltétele
5/5/6. Mi az uniós jogharmonizáció fogalma és mi a jogharmonizáció célkitűzése?
Főmenü
Jogharmonizáció
Római Szerződés intézményesítette a jogharmonizációt, mint a tagállamok jogközelítésének fő formáját.
Az EU jogharmonizációra és nem jogegységesítésére törekszik.
A jogharmonizáció célja: nem az egységes uniós jog kialakítása, hanem a nemzeti jogrendszerek belső jog-
szabályainak közelítése és a nagyobb különbségek megszüntetése.
Az Unió oly mértékben kívánja meg a nemzeti jogszabályok közelítését, amennyire adott kérdésben az a
belső piac megfelelő működése megköveteli. ---- >
Az EU jogharmonizációja végső soron az egységes ( belső) piac, illetve az azt megtestesítő négy alapszabad-
ság ( 1. áruk szabad mozgása, 2. tőke szabad mozgása, 3. szolgáltatások szabad nyújtása, 4. személyek szabad
mozgása ) érvényesüléséből adódik.
A belső piac kialakításához alkalmazott jogharmonizációs technika ma már az uniós tevékenységek több
területére is kiterjed, mint pld. : büntető, vagy a polgári igazságügyi együttműködés.
5/5/7. Ismertesse az uniós polgári kezdeményezés intézményét!
Főmenü
A részvételi demokrácia körében a Lisszaboni Szerződés legfontosabb újítása az uniós polgári kezdemé-
nyezés bevezetése, aminek részletszabályait az EU rendeleti úton határozta meg.
Polgári kezdeményezést olyan ügyben lehet tenni:
- amely az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik,

- és ahol a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.
-A polgári kezdeményezést az EU tagállamainak legalább egynegyedéből származó 1 millió uniós pol-
gárnak kell támogatnia a tagállamonként megállapított alsó korlátnak megfelelően (Magyarország ese-
tében ez legalább 16 500 fő).
- Az aláírásgyűjtést egy legalább hét tagú „polgári bizottság” kezdeményezheti, amelynek minden tagja
más-más tagállam állampolgára. A kezdeményezést nyilvántartásba kell venni az Európai Bizottságnál,
és a nyilvántartásba vétel megerősítését követően a szervezőknek 12 hónap áll rendelkezésre a kívánt
számú aláírások összegyűjtésére. A megfelelő számú aláírás összegyűjtését követően a Bizottságnak
három hónapja van arra, hogy a kezdeményezést mérlegelje. Ebben az időszakban a kezdeményezők
találkozhatnak a Bizottság képviselőivel és javaslataikat az Európai Parlamentben nyilvános meghallga-
táson mutathatják be. A Bizottság indokolt döntésben határoz arról, hogy kíván-e a jogalkotást kezde-
ményezni az ügyben, de ilyen irányú jogi kötelezettsége nincsen. Mindeddig három sikeres (megfelelő
számú aláírást összegyűjtő) kezdeményezésre került sor, amelyek alapján a Bizottság több válaszlé-
pésre is ígéretet tett, de kifejezett jogalkotási lépéseket egyik sem eredményezett.
5/5/8. Ismertesse az EUSZ 7. cikke szerinti eljárást az emberi jogok tiszteletben tartásának értékével el-
lentétes magatartást tanúsító tagállamokkal szemben!
Főmenü
Tanács dönthet úgy, - a kérdéses tagállamnak a Szerződésekből származó egyes jogait (például a
tagállamot a Tanácsban megillető szavazati jogokat) felfüggeszti. Ez az eljárás sajátos eljárás, ami
különbözik a kötelezettségszegési eljárástól és az egyéni alapjogvédelem uniós eljárásaitól is, mert
nem feltétlenül a tagállamnak az uniós jog hatókörébe tartozó kötelezettségeinek megsértését
szankcionálja, és nem az egyéni alapjogsérelmek orvoslása a célja. Az EUSZ 7. cikkének alkalmazására
– elsősorban a döntés megbélyegző jellege és nagy politikai súlya miatt – mindeddig nem került sor,
ami jól mutatja egy ilyen „nukleáris opció” korlátait.
5/5/9. Mutassa be röviden az Európai Bizottság szerepét az Unió külkapcsolatainak alakításában!

Főmenü
Speciális a helyzete az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, akit az Európai Tanács a Bizottság

elnökének hozzájárulásával, minősített többséggel meghozott döntés révén nevezi ki. A főképviselő betölti
a Bizottság alelnöki tisztét, másrészt a Külügyek Tanácsának elnöki tisztségét is. Ennek okán szerepe megha-
tározó az Európai Tanács munkájában is, hiszen a kül-és biztonságpolitikai esetében máig meghatározó az
Európai Tanácsnak és a Tanácsnak a vezető szerepe.
Az Unió külkapcsolatai terén kiemelkedő az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szerepe, aki

részt vesz az Európai Tanács munkájában is a Külügyek Tanácsának elnökeként. Emellett tevékenysége az
Unió által megkötendő nemzetközi szerződések előkészítését megelőző tárgyalások vitelét, a nemzetközi
kereskedelmi kapcsolatokban az Unió képviseletét, a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatok fenn-
tartását öleli fel.
5/5/10. Ismertesse röviden, hogy mi az Európai Bizottság szerepe a „Szerződések őreként” és „az integrá-
ció motorjaként”!
Főmenü
Szerződések „őreként”.
- érvényre juttatja az EU érdekeit
- ellenőrzi a jogszabályok tagállami végrehajtását
Az „integráció motorja”
- folyamat ösztönzőjeként, így az uniós jogalkotási folyamatokban a legfőbb javaslattevő szerv,
- bizonyos esetekben pedig jogalkotói jogkörökkel is bír.
5/5/11. Vázolja fel röviden a petíciós jog gyakorlásának feltételeit!
Főmenü
A petíciós jog révén bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő
okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult petíciót benyújtani
az Európai Parlamenthez olyan ügyben, ami az EU tevékenységi területéhez tartozik, és amelyben a
benyújtó közvetlenül érintett.
- Alaki követelmény: A petíciókat az Unió valamely hivatalos nyelvén kell megírni, az egyes benyújtók
nevének, állampolgárságának és címének megjelölésével.
- Tartalmi követelmény: elfogadhatóság, amelyről a Petíciós Bizottság dönt.
A benyújtott petíciók lehetnek egyéni vagy kollektív jellegűek, és panasz mellett tartalmazhatnak poli-
tikai jellegű kezdeményezéseket vagy nyomásgyakorlást is. A Petíciós Bizottság jelentést készíthet, kez-
deményezheti az Európai Parlament állásfoglalását, illetve a petíciót továbbíthatja az illetékes uniós vagy
tagállami hatósághoz. A benyújtott petíciók száma évente több ezer.
5/5/12. Ismertesse tömören az EKB feladat-és hatásköreit!
Főmenü
A Maastrichti Szerződés fektette le a Gazdasági és Monetáris Unió alapjait, amelynek révén 2002-ben közös
pénznemként bevezetették az euro. Ennek végrehajtásaképpen jött létre a Központi Bankok Európai Rend-
szere (KBER), amelynek része az Európai Központi Bank (EKB) és a tagállamok jegybankjai.
A KBER felel az árstabilitás fenntartásáért. Ennek veszélyeztetése nélkül a KBER emellett támogatja az Unión
belüli általános gazdaságpolitika megvalósítását is.
A KBER szervezeti keretein belül az EKB:
(1) A KBER-re bízott feladatok teljesítése érdekében az EKB jogosult euróbankjegyek kibocsátásának en-
gedélyezésre, valamint az euroövezeti tagállami jegybankok euroérméket bocsáthatnak ki az EKB ál-
tal jóváhagyott mennyiségben.
(2) A KBER feladatainak teljesítése érdekében az EKB rendeleteket fogadhat el, meghozza a KBER-re ru-
házott feladatok végrehajtásához szükséges határozatokat, valamint ajánlásokat tesz és véleménye-
ket ad ki.
(3) Az EKB pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabhat ki azokra a vállalkozásokra, amelyek nem tesz-
nek eleget a rendeleteiből és határozataiból fakadó kötelezettségeknek.
(4) 2014 vége óta az EKB keretein belül, de szervezetileg elkülönült apparátus felel az egységes felügye-
leti mechanizmus működtetéséért, amely a rendszerkockázatot a jelentő hitelintézetek uniós szintű,
közvetlen felügyeletét végzi el.
A KBER felel az árstabilitás fenntartásáért. Ennek veszélyeztetése nélkül a KBER emellett támogatja az Unión
belüli általános gazdaságpolitika megvalósítását is
5/5/13. Jellemezze röviden a különleges jogalkotási eljárásokat a rendes jogalkotási eljárásokkal összeha-
sonlítva!
Főmenü
I. Rendes jogalkotási eljárás: „Rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság javaslata
alapján, az Európai Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásából áll.”
I. Bizottsági javaslat előterjesztése A Tanács + Parlament előterjeszthet saját álláspontot, reagál-

hat a Bizottság és a másik intézmény álláspontjára.
o 1. olvasat a Parlament külön elfogadja önmaga álláspontját, továbbítja a Tanácsnak.
 A Tanács egyetért a Parlament javaslatával: a javasolt aktust elfogadottnak kell te-

kinteni, a jogalkotási eljárás lezárul.
 A Tanács nem ért egyet a Parlament javaslatával: saját álláspontját elfogadja, majd –
az álláspont elfogadásához vezető okokkal együtt – közli a Parlamenttel. Ebben az
esetben kerül sor a második olvasatra.
o 2. olvasat (lefolytatása: 2 x 3 hónap alatt)

Első 3 hónapos időszak:
• Parlament egyetért/nem foglal állást a Tanács első olvasatban elfogadott ál-
láspontjával kapcsolatban: a szóban forgó jogi aktust a Tanács álláspontjának
megfelelő szövegezéssel elfogadottnak kell tekinteni, és a jogalkotási eljárás
lezárul.
• Parlament többsége elutasítja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspont-
ját, a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni, és a jogalkotási el-
járás lezárul.
• Parlament többsége módosításokat javasol a Tanács első olvasatban elfoga-
dott álláspontjához, az így módosított szöveget továbbítja a Tanácsnak és a
Bizottságnak; a Bizottság véleményt nyilvánít ezekről a módosításokról.
Második 3 hónap: Parlament előterjesztett módosítási javaslatainak tárgyalása:
Tanács valamennyi parlamenti módosítással egyetért a javasolt jogi aktus el-
fogadottá válik.
 Tanács nem fogad el minden parlamenti módosítást a Tanács elnöke az Eu-

rópai Parlament elnökével egyetértésben 6 héten belül összehívja az egyezte-
tőbizottságot az összehívásától számított 6 héten belül megállapodásra kell
jutniuk egy közös szövegtervezetről.
A Bizottság részt vesz egyeztetőbizottság munkájában, célja az álláspontok közelítése.
Ha a hathetes időszak eredménytelenül zárul, közös szövegtervezet nem születik, a jogi
aktust el nem fogadottnak kell tekinteni.
o 3. olvasat: a jóváhagyott közös szövegtervezetet a Tanács és az Európai Parlament 6 hét alatt

elfogadja. Ha nem a jogi aktus el nem fogadott.
Rendes jogalkotási eljárásokra példa:
a) megkülönböztetés tilalma (pl. állampolgárság)

b) a munkavállalók szabad mozgásának megvalósítását elősegítő intézkedések;
c) az oklevelek, bizonyítványok, egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésének irányelvei
d) szolgáltatás liberalizáció irányelvei
e) a határellenőrzés, menekültügy, bevándorlás (vízumkérdés)
II. Különleges jogalkotási eljárások „A szerződések által külön meghatározott esetekben rendeleteknek,
irányelveknek vagy határozatoknak a Tanács közreműködésével az Európai Parlament által történő, vagy
az Európai Parlament közreműködésével a Tanács által történő elfogadása különleges jogalkotási eljárás-
nak minősül.”
1. Egyetértési/hozzájárulási eljárás: másik intézmény egyetértése (vétójoga van!) is szükséges egy jog-
szabálynak a Tanács vagy a Parlament általi elfogadásához.
Módosító javaslat nem nyújtható be.
a. Európai Parlament fogad el jogszabályt a Tanács közreműködésével.

i. az európai parlamenti képviselők feladatainak ellátására vonatkozó szabályok és ál-
talános feltételek;
ii. az uniós jog végrehajtása során felmerülő állítólagos jogsértések és visszásságok kap-
csán felállítandó vizsgálóbizottság vizsgálati jogaira vonatkozó szabályok;
iii. az európai ombudsman feladatainak ellátásra vonatkozó részletes szabályok és felté-
telek.
b. A Tanács fogad el jogszabályt az Európai Parlament egyetértésével.
i. a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékossá-
gon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció leküzdésére vonat-
kozó intézkedések; ii. az európai parlamenti választások részletes szabályai;
iii. új tagállam csatlakozási kérelméről hozandó határozat; iv. az Unió saját forrásai-
nak rendszerére vonatkozó rendelkezések;
v. a többéves pénzügyi keret meghatározása.
2. Konzultációs eljárás: a Tanács alkotja meg a jogszabályt az Európai Parlamenttel folytatott konzultá-
ciót követően. Az Európai Parlament véleménye ilyenkor nem köti a Tanácsot! Esetei:
a. az uniós polgárok szabad mozgásához és tartózkodásához kapcsolódó, a szociális biztonságra
és a szociális védelemre vonatkozó intézkedések;
b. a harmadik országokba irányuló vagy onnan érkező tőkemozgások korlátozása;
c. a belső piac működéséhez szükséges adóharmonizációs rendelkezések;
d. a belső piac működését közvetlenül érintő irányelvek;
e. az európai oltalmi jogcímekre vonatkozó nyelvhasználati rend.
Különleges jogalkotási eljárásokra példa:
a. Az Unió éves költségvetésének elfogadása: hasonlít a rendes jogalkotási eljárásra és a több-

éves (5 vagy 7) pénzügyi kerettel összhangban kell megállapítani. Elfogadása a tárgyévet meg-
előző évben esedékes.
Július 1-je előtt: intézményi kiadás-tervezés időszaka az Európai Bizottság költségvetési ter-
vezetbe foglal javaslatát szeptember 1-jéig az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti. A
Tanács elfogadja saját álláspontját október 1-ig az Európai Parlament elé terjeszti. Ha ettől
számított 42 napon belül a Parlament:
i. egyetért a Tanács álláspontjával, a költségvetés elfogadásra kerül;

ii. nem foglal állást, a költségvetést elfogadottnak kell tekinteni;
iii. többségük módosításokat fogad el, a módosított tervezetet továbbítja a Tanácsnak
és a Bizottságnak. Az Európai Parlament elnöke a Tanács elnökével egyetértésben
összehívja az egyeztetőbizottságot (kivéve, ha a Tanács 10 napon belül úgy nyilatko-
zik, hogy egyetért a Parlament módosítási javaslataival). 21 napon belül megállapo-
dásra kell, hogy jusson. A megállapodás elfogadásától számított 14 napon belül kell a
Parlamentnek a közös szövegtervezetet jóváhagyni. Ha az egyeztetőbizottságban kö-
zös szövegtervezet elfogadására nem kerül sor, a Bizottság új költségvetési tervezetet
nyújt be.
5/5/14. Jellemezze röviden az Európai Bizottság delegált döntéshozatali szerepkörét (komitológia)!
Főmenü
A komitológia lényege, hogy a Tanács a döntési jogot átruházza a kezdeményezőre, vagyis a Bizottságra.
Erre abban az esetben van szükség, ha a döntést gyorsan kell meghozni, és a Bizottság közelebb áll az adott
témához. Az EUMSZ. előírásainak megfelelően, ezen aktusok nevében fel kell tüntetni a „végrehajtási” kife-
jezést.
Az eljárás lényege, hogy a Bizottság munkáját egy, a tagállamok képviselőiből álló bizottság segíti illetve
ellenőrzi, amelynek elnöke a Bizottság képviselője, aki azonban nem vehet részt a bizottság szavazásában. A
komitológiát a 182/2011/EU rendelet szabályozza.
E rendelet által az ún. alap jogi aktusok tárgyköreinek megfelelően a bizottság vizsgálóbizottságként vagy
tanácsadó bizottságként jár el.
Vizsgálóbizottsági eljárást kell a következő esetekben alkalmazni:
 általános hatályú végrehajtási aktusok;
 egyéb végrehajtási aktusok:
 jelentős következményekkel járó programok,
 közös mezőgazdasági és halászati politika,
 környezetvédelem, biztonság és védelem, vagy az emberek, állatok, illetve növények egész-

ségének és biztonságának védelme,
 közös kereskedelempolitika,
 adózás.
Vizsgálóbizottsági eljárás esetén véleményt nyilvánít a bizottság. A szavazási szabályok a tanácsi döntésho-
zatalhoz hasonlatosak: a bizottság tagjai legalább 55 %-ának (adott esetben, a Bizottság javaslata alapján
elfogadandó jogi aktusokkal kapcsolatban 72 %ának) a szavazata szükséges, akik egyben az Unió népességé-
nek legalább 65 %-át képviselik. A bizottság döntésének eredménye a következő lehet:
• Ha vizsgálóbizottság véleménye kedvező, a Bizottság elfogadja a végrehajtási jogi aktus tervezetét.
• Elutasító vélemény esetén a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási aktust. Amennyiben szükség
van az aktusra, a vizsgálóbizottság elnöke a véleménynyilvánítás időpontjától számított két hónapon
belül a végrehajtási aktus tervezetének módosított változatát ugyanazon bizottság elé terjesztheti,
vagy egy hónapon belül a fellebbviteli bizottság elé terjesztheti a tervezetet.
• Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság elfogadhatja a végrehajtási aktust. Ez alól kivételt
képez például az adózásra, a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogi aktusok, vagy ha a bizottság
véleményét az alap jogi aktus kötelezővé teszi. Ezekben az esetekben az elnök előző pontban szereplő
megoldások egyikét alkalmazhatja.
Az utolsó két pontban lévő esetek alóli kivételként, a Bizottság mégis elfogadhatja a végrehajtási jogi aktus
tervezetét, amennyiben haladéktalan elfogadásának elmaradása jelentős piaci zavarokat okozna a mezőgaz-
daság terén, vagy ez veszélyeztetné az Unió pénzügyi érdekeit.
A tanácsadó bizottsági eljárást a fentiek alá nem sorolandó, minden más esetben kell alkalmazni. Tanácsadó
bizottsági eljárás esetén a bizottság véleményt nyilvánít; ha ennek megfogalmazásához szavazást kell tar-
tani, a vélemény elfogadásához a tagok egyszerű többségének szavazata szükséges. A Bizottság e vélemény
lehető legteljesebb figyelembevételével határoz az elfogadandó végrehajtási jogi aktus tervezetéről.
Mindkét bizottsági forma közös szabálya, hogy az elnök a bizottság elé terjeszti a Bizottság által elfoga-
dandó végrehajtási aktus tervezetét, majd ettől számítva legkorábban a 14. napra hívja össze a bizottsági
ülést. Az elnöknek törekedni kell arra, hogy megtalálja a bizottságon belül a lehető legnagyobb támogatott-
ságot élvező megoldást. A bizottság az elnök által az ügy sürgősségének megfelelően megállapított határidőn
belül véleményt nyilvánít a végrehajtási jogi aktus tervezetéről. A bizottság véleményéről a tagoknak meg-
küldendő jegyzőkönyv készül, amelybe kérés alapján fel lehet venni egyes tagok álláspontját.
Lehetséges ún. fellebbviteli bizottság összehívása, amely – a „rendes” bizottsággal megegyező módon – a
tagállamok képviselőiből áll, és a Bizottság képviselője az elnöke. A végrehajtási aktustervezetről a beter-
jesztéstől számított 14. nap és hat hét közötti időszakban tart ülést, szintén a beterjesztéstől számított két
hónapon belül nyilvánít véleményt.
A fellebbviteli bizottságon belüli szavazásra a vizsgálóbizottságnál írtak alkalmazandóak. A fellebbviteli bi-

zottság a következő döntéseket hozhatja:
• Kedvező vélemény esetén a Bizottság elfogadhatja a végrehajtási jogi aktusok terveze-
tét.
• Véleménynyilvánítás hiányában a Bizottság megteheti ugyanezt. Kedvezőtlen véle-
mény esetén a Bizottság nem fogadja el a tervezetet.
5/5/15. Mutassa be röviden az intézményi döntéshozatalt az Európai Tanácsban, a Tanácsban, az Európai
Parlamentben és az Európai Bizottságban!
Főmenü
 Döntéshozatal az Európai Tanácsban
Az Európai Tanács az Európai Unió politikai csúcsszerve, amely megadja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges
ösztönzést, és meghatározza annak általános politikai irányait és prioritásait. Ugyanakkor itt is lényeges ki-
emelni, hogy az Európai Tanács nem lát el jogalkotási feladatokat.
• Az Európai Tanács, elnökének összehívására, félévente kétszer ülésezik. Amikor a napirend úgy kí-
vánja, tagjai úgy határozhatnak, hogy munkájukat tagonként egy miniszter, illetve a Bizottság elnö-
kének esetében egy biztos segítse. Ha a helyzet úgy kívánja, az elnök az Európai Tanácsot rendkívüli
ülésre hívja össze.
• A Szerződések főszabályként a konszenzuson alapuló döntéshozatalt határozzák meg az Európai Ta-

nács esetén.
• Ha az Európai Tanács szavazással dönt, az Európai Tanács elnöke és a Bizottság elnöke nem szavaz.
Szavazás esetén az Európai Tanács bármely tagja legfeljebb még egy másik tag képviseletében is el-
járhat.
Az Európai Tanács egyhangúságot igénylő jogi aktusai elfogadásának a jelen lévő vagy képviselt tagok tar-
tózkodása nem akadálya.
Ha az Európai Tanács minősített többséggel jár el, az EUMSZ. a tanácsi döntéshozatalra előírt szabályok
alkalmazásáról rendelkezik:
• A minősített többséghez az Európai Tanács tagjai legalább 55 %-ának a szavazata szükséges, akik egy-
ben az Unió népességének legalább 65 %-át képviselik.
• Ha az Európai Tanács nem a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének
a javaslata alapján jár el, a minősített többséghez az Európai Tanács tagjai legalább 72 %-ának a sza-
vazata szükséges, akik egyben az Unió népességének legalább 65 %-át kitevő tagállamokat képviselik.
Az Európai Tanács egyszerű többséggel határoz eljárási kérdésekben, valamint eljárási szabályzatának elfo-
gadásakor.
 Döntés-előkészítés és döntéshozatal az Európai Bizottságban
Az Európai Unió intézményeinek döntéshozatali eljárásait alapjában határozza meg az EUSZ. azon szabálya,
amely szerint „[h]a a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, az Unió jogalkotási aktusait kizárólag a Bizott-
ság javaslata alapján lehet elfogadni. Az egyéb jogi aktusokat akkor kell a Bizottság javaslata alapján elfo-
gadni, ha a Szerződések úgy rendelkeznek.”
A Bizottság javaslattételi joga azonban mégsem teljesen diszkrecionális, ugyanis a testületet erre más intéz-
mények is felkérhetik:
• Az Európai Tanács is felkérheti a Bizottságot jogalkotási aktusok javaslatának kidolgozására.
• A Tanács egyszerű többséggel felkérheti a Bizottságot, hogy végezze el a Tanács által a közös célkitű-
zések eléréséhez szükségesnek tartott vizsgálatokat, és terjesszen be hozzá megfelelő javaslatokat.
Ha a Bizottság nem terjeszt elő javaslatot, ennek okairól tájékoztatja a Tanácsot.
• Az Európai Parlament tagjainak többségével felkérheti a Bizottságot olyan kérdésre vonatkozó meg-
felelő javaslat előterjesztésére, amely az Európai Parlament megítélése szerint a Szerződések végre-
hajtása céljából uniós jogi aktus kidolgozását teszi szükségessé. Ha a Bizottság nem terjeszt elő javas-
latot, ennek okairól tájékoztatja az Európai Parlamentet.
• Az előzőek mellett megjegyzendő, hogy legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok
egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy a Bizottság - hatáskörén belül - terjesz-
szen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szer-
ződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.
A Bizottság az elnök által megállapított politikai iránymutatásoknak megfelelően meghatározza prioritásait,

és azokat belefoglalja évente elfogadandó munkaprogramjába. Az elnök a Bizottság tagjai számára külön
tevékenységi területeket („portfoliók”) jelöl ki, amelyek vonatkozásában különösen felelősek a Bizottság
munkájának előkészítéséért és a Bizottság határozatainak végrehajtásáért. Felkérheti a Bizottság tagjait,
hogy az általa meghatározott politikai iránymutatások és a Bizottság által rögzített prioritások végrehajtása
érdekében tegyenek konkrét intézkedéseket.
E területekhez kapcsolódóan a biztosok által benyújtott javaslatokról szóbeli eljárás útján - ülésen - vagy
írásbeli eljárás során dönt.
Szóbeli eljárás során a Bizottság akkor határozatképes, ha tagjainak többsége jelen van. A Bizottság egy vagy
több tagjának javaslata alapján határoz. Amennyiben bármely tag kéri, szavazást tartanak. A szavazást tart-
hatják akár az eredeti javaslatról, akár a felelős tag vagy tagok, illetve az elnök által módosított javaslatról.
A Bizottság határozatait a tagjai többségének szavazatával fogadja el.
Írásbeli eljárás útján is megszerezhető a Bizottság egyetértése az egy vagy több tagja által benyújtott terve-
zettel kapcsolatban, feltéve, hogy a javaslatot a Jogi Szolgálat is jóváhagyta, illetve ha a kapcsolódó szervezeti
egységek is beleegyezésüket adták. A kedvező véleményt és/vagy beleegyezéseket a Bizottság tagjainak
megállapodása is helyettesítheti, amennyiben a testület ülésén - az elnök javaslatára - a végrehajtási szabá-
lyoknak megfelelően az írásbeli „véglegesítési” eljárás megindításáról határoznak. E célból a tervezet szöve-
gét írásban, a Bizottság által a végrehajtási szabályoknak megfelelően meghatározott feltételekkel eljuttat-
ják a Bizottság valamennyi tagjának egy határidő megjelölésével, amelyen belül a tagoknak közölniük kell a
tervezettel kapcsolatos esetleges fenntartásaikat, illetve módosító indítványaikat. A Bizottság bármely tagja
kérheti az írásbeli eljárás során, hogy a tervezetet az ülésen vitassák meg. Az olyan tervezet, amellyel kap-
csolatban az írásbeli eljárásra előírt határidő lejártáig a Bizottság egyik tagja sem nyújtott be vagy tartott
fenn felfüggesztés iránti kérelmet, a Bizottság által elfogadottnak tekintendő.
Az ún. felhatalmazási eljárás keretében a Bizottság egy vagy több tagját azzal is megbízhatja, hogy az elnök
egyetértésével fogadja el, illetve fogadják el bármely jogi aktus vagy az egyéb intézmények elé terjesztendő
javaslat végleges szövegét, amelynek lényeges tartalmát tanácskozásai során a Bizottság már meghatározta.
Az így átruházott hatásköröket tovább lehet ruházni a főigazgatókra és a szolgálatok vezetőire, kivéve, ha a
felhatalmazó határozat ezt kifejezetten megtiltja.
 Döntéshozatal a Tanácsban
Az Európai Unió Tanácsában zajló döntéshozatalra több tényező gyakorol jelentős hatást. Az egyes formá-
ciók elé kerülő ügyek természetét a tanácsi soros elnökséget állátó tagállam, illetve a csoportos elnökséget
ellátó trió által megfogalmazott program befolyásolja, valamint a soros elnökséget ellátó tagállamnak meg-
határozó szerepe van a napirend kialakításában és a szavazás előkészítésében.
Ugyanakkor a tanácsi döntések előkészítése nem miniszteri szinten zajlik. A tagállamok brüsszeli képvisele-
teinek munkatársaiból álló Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER) végzi ezt a tevékenységet. Utóbbi a
már ismertetett módon két szinten jelenik meg:
• COREPER I: a tagállamok állandó képviselőinek helyetteseiből áll.
• COREPER II: tagjai a tagállamok állandó képviselői.
A Szerződések határozzák meg, hogy adott kérdésben milyen szavazati rendet kell követni. Az integráció
fejlődésével a minősített többségi döntéshozatal egyre több területen és kérdésben vált általánossá, így a
tanácsi döntéshozatal főszabályként a minősített többségi döntéshozatal szerint történik. A minősített
többségi döntéshozatal esetén három időszak határolható el:
2014. október 31-ig: a szavazati súlyokon alapuló ún. nizzai szavazati rendszer volt alkalmazandó. A tagálla-
mok összesen 352 szavazati súllyal rendelkeztek, 260 kellett az eredményes szavazáshoz (pl. Magyarország
12 szavazati súllyal rendelkezett.) Bármely tagállam kérhette, hogy a minősített többséget adó tagállamok
képviselik-e az Unió lakosságának 62 %-át.
2014. november 1. — 2017. március 31-ig: főszabályként már az ún. kettős többség elve érvényesül, de
bármely tagállam kérheti, hogy a jogik aktusról a fenti szavazati súlyok alkalmazásával döntsön a Tanács. A
kettős többség elve azt jelenti, hogy:
• a minősített többséghez a Tanács tagjai legalább 55 %-ának a szavazata szükséges, akik az Unió né-
pességének legalább 65 %-át kiteszik;
• ha a Tanács nem a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata
alapján jár el, a minősített többséghez a Tanács tagjai legalább 72 %-ának a szavazata szükséges, akik
egyben az Unió népességének legalább 65 %-át kitevő tagállamokat képviselik.
2017. április 1-jétől: kizárólag a kettős többség elve érvényesülhet a szavazás során. Az egyszerű többséget
igénylő jogi aktusok elfogadásakor a Tanács tagjainak többségével jár el (főként eljárási kérdésekben).
A Tanács egyhangúságot igénylő jogi aktusai elfogadásának nem akadálya a jelen lévő vagy képviselt tagok
tartózkodása.
 Döntéshozatal az Európai Parlamentben
Az Európai Parlament évente egy ülésszakot tart. Minden március második keddjén külön összehívás nélkül
ül össze.
Az Európai Parlament a tagjai többségének kérelmére, valamint a Tanács vagy a Bizottság kérelmére rend-
kívüli ülésszakot tarthat. A rendes ülésszakokon belül legalább havi rendszerességgel tart (négynapos) ple-
náris ülést Strasbourgban, ezt egészítik ki további rövidebb plenáris ülések és rész-, valamint szakbizottsági
ülések.
A Parlament akkor határozatképes, ha az ülésteremben a képviselők egyharmada jelen van. A Szerződések

főszabályként azt írják elő, hogy az Európai Parlament a leadott szavazatok többségével határoz.
5/5/16. Ismertesse a közpénzügyek fenntarthatóságának és átláthatóságának fogalmait!
Főmenü
1. A közpénzügyek fenntarthatóságának követelménye kiemelt jelentőségű napjainkban.
Az közpénzügyi gazdálkodás addig fenntartható, amíg a közfeladatokból fakadó pénzügyi kötelezettségek

forrása rendelkezésre áll. A fenntarthatóságot azonban a jövő szempontjából kell vizsgálni, így a meghatá-
rozást át kell fogalmazni: a közpénzügyek fenntarthatók, ha a belőlük fakadó jövőbeli kötelezettségeket a
hozzájuk rendelt, várt jövőbeli források finanszírozni tudják.
Lehetőség nyílik persze arra is, hogy egyes célokat közpolitikai vagy egyéb szempontok mentén fontossági
sorrendbe állítsuk és bizonyos funkciók folytatódó finanszírozását (fenntartását) más feladatok rovására -
mennyiségének, elérhetőségének, minőségének rontása, csökkentése révén - biztosítsuk.
A fentiek fényében a közpénzügyi fenntarthatóság egy kellően óvatos meghatározása a következő lehet:
fenntartható az a rendszer vagy funkció, amely a reá vonatkozó fő szabályok változatlansága esetén, konzer-
vatív (óvatos) demográfiai és gazdasági feltételezések mellett, váratlan sokkok hiányában előre láthatólag
képes eredeti céljainak eleget tenni a jelenlegi szolgáltatási színvonalon bármilyen hosszú időtávon anélkül,
hogy más rendszerek átalakítását vagy az adóterhek növelését szükségessé tenné, illetve a jövő generációkat
az államháztartás működésére vonatkozó döntéseikben a jelenleginél nagyobb mértékben korlátozná.
2. A "fenntarthatóság" mellett az "átláthatóság" az a másik elvárás, ami a leggyakrabban megfogalmazódik

a közpénzügyek működésével szemben.
Az átláthatóság részben tartalmi, részben formai, részben eljárási követelményeket támaszt, amely követel-
mények szorosan kapcsolódnak az elszámoltathatósághoz és a szabad informácóáramláshoz.
Az átlátható működés azt jelenti, hogy minden gazdasági eseményről, folyamatról, feladatról hozzáférhe-
tővé kell válnia minden olyan információnak, ami lehetővé teszi annak megítélését, hogy a közpénzügyi sza-
bályokat megalkotó és végrehajtó intézmények és személyek tevékenysége megfelel-e a jogszerűség, cél-
szerűség, hatékonyság feltételeinek. E célt csak olyan információk szolgálják megfelelően, amelyek
teljeskörűek, relevánsak, összevethetőek és a választópolgárok közössége számára értelmezhetőek.
Eljárási szempontból további követelmény, hogy az információk jelentős pénz- és időráfordítás nélkül elér-
hetők legyenek.
Az átláthatóság további fontos összetevője, hogy a megvalósult eseményeket, döntéseket össze lehessen
vetni a meghirdetett szándékokkal, tervekkel.
Az átláthatóság elve: a költségvetés megtervezésének és végrehajtásának, csakúgy, mint az elszámolásnak

átláthatónak kell lennie. Az átláthatóság biztosításának egyik mozzanataként az EU minden évben közzéteszi
a költségvetését az EU Hivatalos Lapjában (Official Journal).
5/5/17. Ismertesse az EU saját forrásait!
Főmenü
 - valamennyi uniós tagállam befizeti bruttó nemzeti jövedelmének egy meghatározott hánya-
dát (általában 0,7% körüli részét) az uniós költségvetésbe – ezek a hozzájárulások jelentik a
költségvetés legnagyobb forrását. A tagállami hozzájárulások a szolidaritás és a fizetőképes-
ség elvén alapulnak – lehetőség van azonban az összeg kiigazítására, amennyiben az túl nagy
terhet jelent valamely tagállam számára;
 - az uniós tagállamok ezenkívül az egységes hozzáadottérték-adóból befolyó bevételeik kis

részével, körülbelül 0,3%-ával is támogatják az uniós költségvetést;
 - a nem uniós termékekre kivetett importvámok nagyobb része is az EU-hoz kerül (kisebb
részben a vámot beszedő tagállam részesül belőlük).
5/5/18. Ismertesse az EU költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítési eljárást!
Főmenü
A költségvetési műveletek és a pénzügyi ellenőrző rendszerek jogszerűségének, pontosságának és pénzügyi

hatékonyságának, valamint az európai költségvetést érintő pénzgazdálkodás gazdaságosságának, hatékony-
ságának és eredményességének biztosítása; e célok megvalósulását a Számvevőszék és az Európai Parlament
felügyeli.
A mentesítési eljárás a közpénzügyi ellenőrzés része.
A Tanács ajánlására a Parlament különböző jelentések vizsgálatát követően évente egyszer mentesítést
ad a Bizottság számára az n−2. évi költségvetés végrehajtására vonatkozóan. A Költségvetési Ellen-
őrző Bizottság tagjai előkészítik a Parlament számvevőszéki különjelentésekre adandó válaszát, általá-
ban munkadokumentumok formájában, amelyek eligazításként szolgálnak a mentesítéssel foglalkozó
általános előadó számára.
A Bizottság és a többi intézmény köteles intézkedéseket tenni a Parlament mentesítési állásfoglalásai-

ban szereplő észrevételek nyomán.
A Parlament a többi intézmény és az ügynökségek számára is évente ad mentesítést. Az Európai
Fejlesztési Alappal kapcsolatos intézkedések végrehajtása tekintetében külön ad mentesítést a Bizott-
ságnak, mivel ezeket egyelőre még nem építették be az általános költségvetésbe.
A Parlament az Unió általános költségvetése I. szakaszának (Európai Parlament) végrehajtásáról szóló
mentesítési határozatát és állásfoglalását a Parlament elnökének címzi.
A Parlament általában május 15. előtt plenáris ülésen tárgyalja a mentesítési jelentéseket. Így a men-
tesítés megadásáról szóló szavazásra – kivételes helyzetektől eltekintve – a májusi ülésen, elnapolás ese-
tén pedig az októberi ülés folyamán kerül sor.
Ha a mentesítés megadására vonatkozó javaslat nem kap többségi támogatást, vagy ha a Parlament a
mentesítési határozat elhalasztása mellett dönt, tájékoztatja az érintett intézményeket vagy ügynöksé-
geket a mentesítés elhalasztásának okairól. Utóbbiak haladéktalanul kötelesek megtenni a szükséges
intézkedéseket, hogy elhárítsák a mentesítési határozat meghozatalának akadályait.
Ezt követően a Költségvetési Ellenőrző Bizottság hat hónapon belül új jelentést nyújt be, amelyben a
mentesítés megadására vagy megtagadására vonatkozó új javaslata szerepel.
5/5/19. Ismertesse az uniós hatáskörök gyakorlására vonatkozó szubszidiaritás és arányosság elveit!
Főmenü
Az uniós döntéshozatal általános jellemzői

A döntéshozatal és a jogalkotás az Európai Unióban az ún. többszintű kormányzás fogalmával írható le. A
többszintű kormányzás az Uniónak, a tagállamoknak, valamint a regionális és helyi önkormányzatoknak a
szubszidiaritás és arányosság elvein és a partnerségen alapuló olyan összehangolt cselekvéseként értelmez-
hető, amely funkcionális és intézményesített együttműködésben valósul meg, és amelynek célja az Európai
Unió politikáinak kidolgozása és végrehajtása.
A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy azokon a területeken, amelyek nem tartoznak az Unió kizárólagos
hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a
tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a
tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók.
Az arányosság elvének megfelelően pedig az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjesz-
kedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.
Az Európai Bizottság a 2001. évi, az európai kormányzásról szóló fehér könyvében meghatározta a jó kor-
mányzás öt alapelvét, amelyek a következők:
• nyitottság: az európai intézményeknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a döntéshozatal átlátha-
tóságára és kommunikációjára;
• részvétel: a polgárokat intézményesített eljárásokon keresztül hatékonyabban be kell vonni a szak-
politikák tervezésébe és végrehajtásába;
• felelősség: a döntéshozatali eljárásban résztvevő valamennyi szereplő pozícióját tisztázni kell - fel-
adatuk megfelelő ellátásáért ők felelősséggel tartoznak;
• hatékonyság: a döntéseket a megfelelő szinten és időben kell hozni;
• összhang: az EU a legkülönfélébb szakpolitikákkal foglalkozik, amelyek összhangjára törekedni kell.
Az uniós döntéshozatal és jogalkotás fenti modellje tehát az Európai Unió intézményei és az egyes tagállami
szereplők részvételével zajlik. E téren a legjelentősebb feladatot ellátó ún. „jogalkotói háromszög” tagjai: az
Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa és az
Európai Parlament. Az egyes szereplők által betöltött funkcióik az alábbiakban foglalhatók össze:
• Európai Tanács: Az Európai Unió legfőbb politikai döntéshozó szerve, amely megadja az Uniónak a
fejlődéshez szükséges ösztönzést, és meghatározza annak általános politikai irányait és prioritásait.
de az Európai Tanács nem lát el közvetlenül jogalkotási feladatot.
• Európai Bizottság: „Az integráció motorja”, illetve a Szerződések „őre”. A döntéshozatali-jogalkotási
eljárásban a fő funkciója a javaslatok kidolgozása, amelyeket megküld a Tanács és az Európai Parla-
ment számára. Emellett önállóan is rendelkezik jogalkotási jogkörökkel, és ellenőrzi a jogszabályok
tagállami végrehajtását.
• Tanács: Az Európai Unió legfőbb jogalkotó szerve, mivel amellett, hogy az Európai Parlamenttel kö-
zösen fogad el jogszabályokat, számos esetben gyakorlatilag önállóan, bár ekkor is az Európai Parla-
ment közreműködésével teheti ezt meg (utóbbi egyetértésével vagy a vele folytatott konzultációt
követően).
• Európai Parlament: A demokratikus legitimáció szerve az Európai Unióban. Funkciója, hogy a köz-
vetlenül megválasztott képviselők megjelenítsék a polgárok érdekeit az uniós döntéshozatal során. A
jogalkotási eljárásokban a Tanács mellett betöltött szerepe az elmúlt évtizedekben fokozatosan nőtt,
a Lisszaboni Szerződés által főszabállyá tett ún. rendes jogalkotási eljárásban a Tanács
társjogalkotójának minősül.
• Tanácsadó szervek: Két testület tartozik ide. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a munkaadói
és munkavállalói szervezeteket, valamint a civil társadalom képviselőit tömöríti. A Régiók Bizottsága
a regionális és helyi érdekeket hivatott képviselni. A testületektől a Bizottság, a Tanács és a Parlament
bizonyos esetekben köteles véleményt kérni, amely azonban nem bír kötőerővel a fenti három fő
intézménnyel szemben.
• Nemzeti parlamentek: A nemzeti parlamentek az uniós intézményektől megkapják a jogalkotási ak-
tusok tervezeteit. Ha kellő számban a szubszidiaritás elvének sérelmét tapasztalják, akkor ezt jelzik
az uniós intézmények felé, amelyek - leggyakrabban a Bizottság - kötelesek azt felülvizsgálni.
Az Európai Unió döntéshozatali eljárásai a következők szerint csoportosíthatók:

• Jogalkotási eljárások: Ide tartozik egyrészt a rendes jogalkotási eljárás, amelyben a Tanács és a Par-
lament egyenrangú félként vesz részt. Az előbbitől megkülönböztethetők az ún. különleges jogalko-
tási eljárások, amelyek során a Tanács vagy a Parlament önállóan alkot jogszabályt a másik intézmény
közreműködésével.
• Nem jogalkotási eljárások: A nem jogalkotási eljárások lefolytatása a Bizottsághoz köthető. E körbe
sorolandó a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása; ezen aktusok a jogalkotási aktusok
egyes nem alapvető rendelkezéseit egészítik ki, illetve módosítják. Emellett a végrehajtási aktusok
elfogadására akkor kerül sor, ha valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes
feltételek szerint kell történnie. A végrehajtási aktusok elfogadására irányuló eljárás (komitológia),
amelynek során tehát nem a tagállamok, hanem a Bizottság fogadja el a kötelező erejű uniós jogi
aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket.
5/5/20. Ismertesse röviden a gazdasági integráció fokozatait!
Főmenü
Az egységes belső piac nem más, mint a gazdasági integráció - vagyis a tagállamok közötti gazdasági terüle-
ten kialakított együttműködés - egyik fokozata.
A gazdasági integráció szakaszolása, s a szakaszokhoz kötődő fogalmak meghatározása Balassa Béla nevéhez
fűződik, aki megkülönböztette a szabadkereskedelmi övezet, a vámunió, a közös piac és a gazdasági és pénz-
ügyi unió fogalmait.
- preferenciális megállapodások: két állam között valamely áru, termék vagy szolgáltatás körére kiter-
jedően (vámok eltörlése)
- szabadkereskedelmi övezet: a tagállamok közötti vagy belső vámok teljeskörűen leépítésre kerülnek,
azonban harmadik országokkal szemben eltérő vámpolitikát alkalmaznak
- vámunió: a részes országok között ez a szakpolitika is közössé válik
- közös piac: négy szabadság - áru, tőke, munka, szolgáltatás - szabad áramlásának a biztosítása, ez
egyrészt deregulációval (negatív jogalkotás) párosul, amikor lebontják az ezek áramlását korlátozó
akadályokat, másrészt jogalkotással (EU intézményein keresztül) kell, hogy párosuljon, amely megte-
remti a közös piaci szabályozást
- Gazdasági és Monetáris Unió: közös valutát használnak és a résztvevők költségvetéseinek főössze-
geit is közösségi szinten határozzák meg (EU-ban ez még nem alakult ki tökéletesen)
A gazdasági integráció megvalósítás a legtöbb elmélet szerint elvezet a politikai unió kialakulásához. A fo-
galom tartalma vitatott - általában egy egységes politikai entitást, az integráció elérhető legmagasabb szint-
jét jelenti, melyben a tagállamok szuverenitásuk jelentős részét közös intézményekre ruházzák, és a törvény-
hozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás is uniós szinten valósul meg. Az EU esetében a politikai unió a közös
kül-, és biztonságpolitika létrehozását is magában foglalja.
5/5/21. Mit jelent a kabotázs tilalmának eltörlése?
Főmenü
Ez azt jelentette, hogy bármely európai fuvarozó vagy szállító végezhetett úgy belföldi fuvarozást egy
tagállam területén, hogy az adott országban nem rendelkezett sem székhellyel, sem fiókteleppel vagy
leányvállalattal. Ennek lehetővé tételéhez szükséges volt egy európai szinten elismert engedélyezési
rendszer kialakítása, amely a korábbi szakasz harmonizációs alapjaiból fejlődött ki.
5/5/22. Milyen hatáskörökkel rendelkezik az EU az adózás területén?

Főmenü
Az EUMSZ 110-113. cikkei biztosítanak bizonyos hatásköröket, Azonban ezek a hatáskörök nem jelente-
nek valódi adópolitikai jogköröket, hanem elsősorban a diszkriminatív adók tilalmát, a belső piac műkö-
désének elősegítését, illetve a verseny torzulásának megakadályozását szolgálják. Az Unió harmonizá-
ciós hatáskörrel e célok megvalósítása érdekében is csak a forgalmi adók, jövedéki adók és egyéb köz-
vetett adók esetében rendelkezik, és e körben speciális jogalkotási eljárásban dönt, ahol a Tanács egy-
hangúan határoz. A közvetlen adók körében a tagállamok a sztenderdek összehangolása, illetve a kettős
adóztatás elkerülése és az adóelkerülés megakadályozása érdekében működnek együtt.
5/5/23. Ismertesse, melyik három szektort fogják át a transzeurópai hálózatok, és röviden indokolja meg,
ezek miért szükségesek!
Főmenü
A három szektor: a közlekedési, távközlési és energia hálózatok
Alapvető célja, hogy a személyek, az áruk és a szabad áramlása elől elháruljanak bizonyos fizikai akadá-
lyok.
A távközlés és az energetikai hálózatok esetében: korlátos erőforrásról beszélünk. Fontos a működésük-

höz szükséges vezeték kiépítése.
A környezetvédelmi célokat pontosítják, az energiahatékonyság, az energiatakarékosság és az új és

megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása és az energiahálózatok összekapcsolása cél-
kitűzések megfogalmazásaival.
5/5/24. Ismertesse az EU kezdeményezéseit az oktatás, szakképzés, ifjúság és sport területén!
Főmenü
Minőségi oktatás, szakképzés létrehozása, amelynek a tartalmi és szervezeti meghatározása továbbra is tag-
állami hatáskörbe tartozik. EU fő célja oktatás:
- a tagállamokban a másik tagállam nyelvének oktatása, -
- diákok és tanárok mobilitásának ösztönzése,
- oktatási intézmények közötti együttműködés támogatása
- távoktatásra való ösztönzés szakképzés:
- munka-erő piaci beilleszkedés megkönnyítése
- szakképző intézmények és a vállalkozások közötti együttműküdés megkönnyítése - fiatalok mo-

bilitásának ösztönzése ifjúság - sport:
- sportversenyek nyitottságának tisztaságának előmozdítása
- sportólók fizikai és szellemi védelme
5/5/25. Ismertesse az EU polgári védelmi mechanizmusát!
Főmenü
Az EUMSZ 6. cikke hatáskörrel ruházza fel az Uniót arra, hogy a tagállamok intézkedéseit támogató, össze-
hangoló vagy kiegészítő intézkedéseket tegyen a polgári védelem területén. Az EUMSZ 222. cikke - az ún.
szolidaritási klauzula - a tagállamot ért terrortámadás, illetve természeti vagy ember okozta katasztrófa ese-
tén a tagállamok és az Unió együttes fellépését irányozza elő a szolidaritás szellemében. A szolidaritási kla-
uzula értelmében az Unió az érintett tagállam kérésére valamennyi saját és a tagállamok által rendelkezé-
sére bocsátott erőforrást mozgósít segítségnyújtás céljából és a többi tagállamot is segítségnyújtási kötele-
zettség terheli.
Európai együttműködés a polgári védelem területén először 1985-ben került napirendre a Tanácsban, és
annak közösségi szintű fejlesztését az 1999-2006 közötti időszakban akciótervek határozták meg. Érdemi
előrelépést 2001-ben az EU polgári védelmi mechanizmusának létrehozása jelentett, amit a 2004-es ázsiai
cunami tapasztalatai alapján 2007-ben, majd 2013-ban jelentősen átalakítottak. Az EU polgári védelmi me-
chanizmusához 2007 óta pénzügyi eszköz is tartozik, ami egyrészt a mechanizmus működését, másrészt a
mechanizmusban részt vevő tagállamok kiadásainak egy részét finanszírozza.
Az EU polgári védelmi mechanizmusában valamennyi tagállam, továbbá Izland, Norvégia, Szerbia, Macedó-
nia, Montenegró és Törökország vesz részt. A mechanizmus műveleti központja a Veszélyhelyzet-kezelési
Koordinációs Központ (ERCC), ami folyamatosan működő ügyeleti szolgálatként kapcsolatban van a részt-
vevő országok, illetve több nemzetközi szervezet ügyeleti szolgálatával. A Központ állandó jelleggel elemzé-
seket, előrejelzéseket készít, megosztja a rendelkezésére álló információkat, uniós szintű fellépés esetén
pedig operatív üzemmódban koordinálja a tagállamok segítségnyújtását.
Az uniós szabályozás Európai Veszélyhelyzet-kezelési Képesség létrehozását írja elő, ami a tagállamok ön-
kéntesen az EU rendelkezésére bocsátott reagálási képességeiből álló eszköztár.
A mechanizmus nemcsak a reagálásra, hanem a megelőzésre és a kockázatkezelésre is hangsúlyt fektet. A
résztvevő államok rendszeres időközönként benyújtják kockázatelemzéseiket, kockázat-kezelési terveiket a
Bizottságnak, és értékelik kockázat-kezelési képességeiket.
5/5/26. Milyen esetekben köthet az EU nemzetközi megállapodásokat?
Főmenü
1) ha a Szerződések ilyen megállapodás megkötését írják elő,

2) ha az a Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérése érdekében szükséges,
3) ha valamelyik kötelező erejű jogi aktus ilyen rendelkezést tartalmaz,
4) vagy ha az a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja. „
5/5/27. Mutassa be röviden az EU humanitárius segítségnyújtással összefüggő tevékenyégét!

Főmenü
A humanitárius segítségnyújtás a Lisszaboni Szerződés óta a hosszú távú támogatást jelentő fejlesztési
együttműködéstől elkülönülve önálló szakpolitikának minősül. A nemzetközi humanitárius segítségnyújtás
a nemzetközi humanitárius jog alapelveire (az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség)
épül. Ezekkel összhangban a humanitárius válság esetén az embereken vallástól, politikai pártállástól stb.
függetlenül egyformán és a lehető leggyorsabban kell
- fejlődő országokban
- természeti katasztrófák
- és ez emberek által előidézett válságok
5/5/28. Mutassa be a tagállami parlamentek „sárgalapos eljárását” és az eddigi magyar érintettségű eljá-
rásokat!
Főmenü
A nemzeti parlamentek állást foglalhatnak a szubszidiaritás és arányosság elvének érvényesüléséről. Ez

azt jelenti, hogy amennyiben a nemzeti parlamentek meghatározott arányban elutasítják az Európai Bi-
zottság által előterjesztett javaslatot, azt felül kell vizsgálni. Ilyen, ún. „sárgalapos eljárás” 2009 óta há-
romszor fordult elő:
- 2012-ben a kollektív fellépéshez való jognak a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás sza-

badságával összefüggésben való gyakorlásáról szóló, ún. „Monti II.” javaslat,
- 2013-ban az Európai Ügyészségről szóló javaslat,
- 2016. májusában a kihelyezett munkavállalók jogállásáról szóló irányelv előterjesztése esetében. A ma-
gyar Országgyűlés az Európai Ügyészségről és a kihelyezett munkavállalókról szóló tervezet sárgalapos
eljárásában volt aktív.
5/5/29. Mit jelent a „Big Bang” bővítés?
Főmenü
Nagy létszámú bővítés. Európai Bizottság és a Tanács a differenciálás elvét hangoztatva sugalmazta,
hogy csak a legfelkészültebb országok érhetik el a tagságot, a tagjelöltek között érezhető volt egyfajta
versengés a „befutó” helyekért. 2001-ben született meg a döntés a „Big Bang”-ről – a differenciálás
elvét csak a tárgyalásokat időben lezárni nem tudó Románia és Bulgária esetében alkalmazták.
5/5/30. Milyen hatást gyakorolt a magyar EU-csatlakozás a hazai igazságszolgáltatásra?
Főmenü
2004. május 1-jén az EU csatlakozást követően a régi tagállamokhoz hasonlóan, Magyarországon is megkez-
dődött az uniós jog alkalmazása. Az uniós jog alkalmazása azonban – bár tagságunkból fakadó, magától ér-
tetődő jelenség – nem mechanikus folyamat. Szakértők szerint egyenesen olyan új európai jogi kultúráról
beszélhetünk, amelyet úgy sző át az uniós jog, hogy az nem is elválasztható a nemzeti jogtól, voltaképpen a
magánjog európaizációjának lehetünk tanúi. Éppen ezért fontos, hogy röviden kitérjünk az uniós jog hazai
érvényesülésére és annak szervezeti kereteire. A következőben három tényezőt vizsgálunk:
• az előzetes döntéshozatalt,
• az európai jog hazai bírósági ítéletek indoklásában való felbukkanását, valamint a bírósági szerve-
zetben bekövetkezett változásokat.
Az előzetes döntéshozatal a tagállami bíróságok azon lehetősége, hogy az Európai Bírósághoz forduljanak
az uniós jog érvényességével és értelmezésével kapcsolatos kérdésekben. Ennek gyakorisága számos té-
nyezőtől függ. Befolyásolják olyan strukturális tényezők, mint a lakosságszám, a perlési gyakoriság, valamint
az uniós jognak való megfelelés. Szerepet játszanak benne azonban olyan, speciális tényezők is, mint a bírák
nyelvtudása, képzése-képzettsége, uniós jogi jártassága, valamint az uniós jog befogadása is. Magyarország
az összes kelet-közép-európai EU tagállam közül a legtöbb esetben használta az előzetes döntéshozatali
eljárást, 2004 és 2012 között összesen 64 esetben. Az előzetes döntéshozatalt azonban a bírák, illetve a
felek jogi képviselői csak akkor kezdeményezik, ha jogértelmezési problémába ütköznek.
Az ítéletek uniós jogi hivatkozásainak gyakorisága: a Kúria adatbázisa mintegy háromszázezer jogerős íté-
letet tartalmaz 1992 óta, az adatbázis az „európai” keresőszóra 6817 találatot ad ki, melyből 6367 a 2004
utáni ítéletből származik. A 2012 óta született mintegy 18 ezer kúriai ítéletből ezer hivatkozik a közösségi
(uniós) jogra. Az Európai Unió jogára elsősorban adóügyi, versenyjogi, környezeti jogi, fogyasztóvédelmi
ügyekben hivatkoznak, de erősödik az uniós jog hatása a büntetőjogban is. Arra a kérdésre, hogy ezek a
számok mennyire jelentik a hazai jogalkalmazás „európaizáltságát”, nehéz választ adni.
Bár az uniós jog hatályba lépése egyetlen naphoz köthető, a magyar bíróságok évekkel a csatlakozás előtt
megkezdték a felkészülést. Ebben jelentős szerepet játszott az 1990-es évek végén alakult Tréner Bírák Egye-
sülete és a Közigazgatási Bírák egyesülete, melyek már a csatlakozás időszakában kezdeményezték a bírák
közösségi jogi felkészítését, képzését. Ezt a feladatot átvette a Magyar Igazságügyi Akadémia. A magyar
bírósági rendszerben szervezetileg is megjelenik az uniós jog alkalmazásának támogatása. Több hazai bíró-
ságon dolgozik európai joggal foglalkozó európai szaktanácsadó bíró, aki támogatja kollégáit uniós jogi kér-
désekben. Ez a szervezeti jellemző két szempontból is értelmezhető: egyszerre mutatja a hazai bírósági szer-
vezet felkészültségét az uniós jog alkalmazására (helyben van lehetőség szakmai segítség kérésére) és felké-
születlenségét (ha minden bíró megfelelően tájékozódik az uniós jog világában, nem lesz szükség ilyen belső
szakmai támogatói hálózatra). A magyar bírói kar tagjai számos európai együttműködésnek tagjai – ilyenek
a tematikus hálózatok (pl. European Forum for Environmental Judges), valamint az intézményi együttműkö-
dések (pl. European Network for the Councils of the Judiciary, ENCJ ).

Szakvizsga2016 Írásbeli TothG

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Szakvizsga2016 Írásbeli TothG

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

KÖZIGAZGATÁSI SZAKVIZSGA

2016.08.15-I ÍRÁSBELI KÉRDÉSEK KIDOLGOZVA

01-modul 15p írásbeli

01-modul 10p írásbeli

02-modul 15p írásbeli

02-modul 10p írásbeli

03-modul 15p írásbeli

03-modul 10p írásbeli

04-modul 15p írásbeli

05-modul 15p írásbeli

05-modul 10p írásbeli

1/15/1Mutassa be vázlatosan a magyar alkotmányfejlődést (2010-ig)!

1/15/2:Ismertesse, milyen szempontok alapján csoportosíthatóak az alapvető jogok, és végezze el azok

1/15/4Ismertesse a házasság és a család alkotmányjogi fogalmát!

1/15/5Mutassa be diszkriminációtilalom és az esélyegyenlőség biztosításának konfliktusát!

1/15/6Ismertesse az Országgyűlés legfontosabb funkcióit, valamint feladat- és hatásköreit!

1/15/8Sorolja fel a köztársasági elnöki és a miniszterelnöki tisztség megszűnésének eseteit!

1/15/9Határozza meg a „miniszterelnöki kormányzás” fogalmát! Ismertesse a Kormány megalakulására

1/15/10Határozza meg az Alkotmánybíróság alkotmányos funkcióját és ismertesse feladat- és hatásköreit!

1/15/11Mutassa be a Magyarország bírósági szervezetét, a bíróságok fő feladat- és hatásköreit!

1/15/12Ismertesse az ügyészség feladatköreit a büntető eljárás során!

1/15/13Fejtse ki mennyiben korlátozott a helyi önkormányzatok autonómiája!

1/15/14Hasonlítsa össze, hogyan határozza meg a közigazgatás funkcióit az igazgatástudomány és a jog-

1/15/15Hasonlítsa össze a közigazgatás három nagy alrendszerének szervezeti jogi szabályozását!

1/15/16Határozza meg általánosságban a szakpolitikai feladatot ellátó miniszterek feladatait!

1/15/18Mutassa be mi a különbség a kormányhivatal valamint a fővárosi és megyei kormányhivatal kö-

1/15/19Mutassa be a helyi önkormányzatok által ellátott feladatok rendszerét és röviden jellemezze a

Modul1 / 10 PONTOS KÉRDÉSEK Főmenü

1/10/1Ismertesse az alkotmány fogalmát, és végezze el az alkotmányok csoportosítását!

1/10/3Mutassa be az Alaptörvény módosításait!

1/10/4Ismertesse a Nemzeti Hitvallást, és annak jelentőségét!

1/10/5Vázlatosan ismertesse az Alaptörvény Alapvetés című részét!

1/10/6Ismertesse az alapvető jogok korlátozásának tartalmi kritériumait, és az alapjogi teszteket!

1/10/7Ismertesse az élethez való jog és az emberi méltóság viszonyát!

1/10/8Ismertesse az emberi méltóságot, mint anyajogot!

1/10/9Mutassa be a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátait, határterületeit!

1/10/10Mutassa be vázlatosan a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó szabályokat!

1/10/11Röviden mutassa be az Alaptörvény szociális jogokkal kapcsolatos rendelkezéseit!

1/10/15Mutassa be a helyi önkormányzatok és a közhatalom gyakorlásában résztvevő más szervek kap-

1/10/16Ismertesse a közpénzek felhasználásának alkotmányos elveit és a megvalósításukra szolgáló in-

1/10/17Jellemezze a kvázi-államigazgatási szerveket!

Modul1 / 5 PONTOS KÉRDÉSEK Főmenü

1/5/1Mutassa be az Alaptörvény megalkotásának folyamatát!

1/5/2Sorolja fel az Alaptörvény szerkezeti egységeit! Ügyeljen a helyes sorrendre is!

1/5/3Nevezze meg a hatályos magyar alkotmányt és mutasson rá annak alkotmányi vonásaira!

1/5/5Ki(ke)t terhel az alapvető jogok biztosításának kötelezettsége, és ki(k) az alapjogok jogosultja(i)?

1/5/6Írja le az alapvető jogok korlátozásának formai kritériumait és a szabályozás indokait!

1/5/8Határozza meg a spontán gyűlés és a sürgős gyülekezés fogalmait?

1/5/9Az egyesülési jog gyakorlásának milyen részjogosultságait ismeri?

1/5/10Sorolja fel és röviden ismertesse az információs önrendelkezési jog alapelveit!

1/5/11Mutassa be az adóztatás korlátaira és a közteherviselési kötelezettségre vonatkozó alkotmányos

1/5/12Mi a közszolgáltatások szerepe a közigazgatás fogalmának meghatározásában?

1/5/14Határolja el egymástól a „végrehajtó hatalom – közigazgatás – államigazgatás” fogalmakat és ha-

1/5/15Határolja el egymástól a „kormányzás – közigazgatás” fogalmakat és határozza meg, hogy milyen

1/5/16Határozza meg a közigazgatás szervezeti jog részterületeit!

1/5/17Határolja el a központi államigazgatási szerveket a területi és helyi államigazgatási szervektől!

1/5/18Sorolja fel a Kormány működését közvetlenül segítő államigazgatási szerveket!

1/5/19Sorolja fel a miniszter munkáját segítő minisztériumi vezetőket!

1/5/20Sorolja fel a települési önkormányzat képviselő testületének szerveit!

1/5/21Sorolja fel az Mötv. szerinti a települési és területi önkormányzatokat!

2/15/1Jellemezze hatósági eljárás bizonyítási rendszerét!

2/15/2Fejtse ki a szakhatóság szerepét az eljárásban!

2/15/3Ismertesse a fellebbezési eljárás legfontosabb szabályait! Térjen ki a fellebbezésre jogosultak kö-