VII.

téma

A jogi norma-jogtétel. A jogi norma szerkezete, a jogi norma csoportosítása.

Érvényesség, hatály. Közzététel.

1.1. A jogi norma és a jogtétel kapcsolata:

 tipikus jogelméleti kérdés, a jogalkalmazás során a gyakorlati életben nem

találkozunk ezzel a gondolattal,
 a mindennapi hatósági (bűnügyi nyomozati, vizsgálói, közlekedésrendészeti,
migrációs, vámigazgatási stb.) tevékenységünk során a jogi normát és a
jogtételt összefoglalóan
a „jogszabály”
kifejezéssel illetjük, de ugyanúgy fogalmaznak a bírók, ügyészek és egyéb
jogi hivatást gyakorlók,
 mi (és a jogi/igazgatási felsőoktatás) azért foglalkozunk ezzel (röviden), mert
a jog fogalmát, felépítését és használhatóságát érthetőbbé teszi;

1.1.a., - a jogtétel: - a jogi norma legkisebb egysége, egy olyan mondat, ami jogilag a jogi norma
része, egyik alkotó eleme

- általában egy bekezdése a jogi normának, de (ritkábban) lehet egy olyan

paragrafus, amelyhez még csatlakozik egy másik is és így együtt fejeznek ki egy adott jogi
normát

1.1.b., - a jogi norma: - a jogtételek logikai egysége, ami lefedi az adott magatartás jogilag
szabályozandó egészét

- másként: a jogtételek azon összessége, amely egy törvény vagy rendelet

egy-egy önálló szabályát jelenti

például: az 1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról az alábbiak szerint rendelkezik:

2. § (1) A gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és

tüntetések (…) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon
kinyilváníthatják.

(2) A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az

érdekeltek tudomására hozni.

(3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekmény elkövetésére

való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

A fenti (1), (2) és (3) bekezdések mint jogtételek adják ki azt a jogi normát, mely szerint a
gyülekezésen résztvevők joga véleményük kinyilvánítása, amelynek korlátja a bűncselekményre
felhívás tilalma és mások jogainak tiszteletben tartása.
 2

Összegzésként megállapítható, hogy a jogi norma nem azonos az adott jogszabály (például a
gyülekezési jogról szóló jogszabály) egy-egy bekezdésével. Általában több bekezdéssel (jogtétellel,
amit kifejezhetünk a „jogszabály szakaszai” elnevezéssel is) írja körül a jogalkotó az adott
magatartási szabályt.

1.2. A jogi normák szerkezete klasszikus értelmezésben

1.2.1. klasszikus, hagyományos értelmezésben a jogi norma három szerkezeti elemből áll:

 hipotézis (feltételezés)
 diszpozíció (rendelkezés)
 jogkövetkezmény

a) a hipotézis összefoglalja azokat a feltételeket, amelyek beállta, bekövetkezése esetére a

jogalkotó meghatározott magatartást ír elő,
másként: a hipotézis meghatározza, hogy mi az a feltétel, szituáció, amelynek esetére a
normába foglalt magatartást az embernek tanúsítania kell
b) a diszpozíció a konkrét tanúsítandó emberi magatartást írja le,
másként: a diszpozíció meghatározza azt a szabályt, amit kívánatos modellként
mindenkinek követni kell
két alaptípusa jogi tartalma szerint: lehet
- kötelező (kógens)
- megengedő (diszpozitív)
- előző esetben a hipotézis bekövetkezésekor az előírt magatartás betartása feltétlen, amit a
diszpozíció a norma szövegében a „kell”, „köteles” segédigékkel fejez ki, vagy egyszerűen
kijelentő módot használ, és bármelyik be nem tartása jogellenes magatartásnak minősül
például: „Főútvonalon 6 éven aluli gyermeket felügyelet nélkül hagyni tilos.”
A BTK különös része jellemzően kógens szabályokat tartalmaz!
- a diszpozíció másik alapeseténél, a megengedő diszpozíciónál a hipotézisben leírt
feltételek bekövetkezésekor a címzettnek választási lehetősége van arra, hogy több jogilag
engedett magatartás közül döntsön, amit a diszpozíció a norma szövegében a „lehet”
segédigével, esetleg a „-hat”, „-het” képzővel fejez ki
például: „Az építési engedély iránti kérelem benyújtása előtt elvi építési
engedély kérhető…”
A diszpozitív szabályok a Ptk-t jellemzik.

c) jogkövetkezmény: másként joghatásnak is nevezhetjük

- az az állapot, amely a diszpozícióban előírt magatartás nem
teljesítésekor vagy éppen a tiltó cselekmény kifejtése esetén
bekövetkezik
- gyakori esete a szankció, aminek típusai:
 3

a., személy elleni (BTK, Szabs.)

b., anyagi jellegű (Ptk.)
c., reparatív (a normasértés előtti helyzetet visszaállító)
d., represszív (megtorló, büntető)

1.2.2. A jogi normák szerkezete más értelmezésben

A fenti klasszikus felfogás 1949-ben vált a magyar jogelméletben elfogadottá, aminek előzménye
volt a tárgybeli orosz nyelvű elméleti mű Szabó Imre általi fordítása.
Ezt megelőzően Szladits Károly (1871-1956), Szászy-Schwanz Gusztáv (1858-1920) akadémikusok
és számos követőik álláspontja szerint a jogi norma szerkezete lényegében két részből áll,
nevezetesen: - tényállásból és a
- jogkövetkezményből

például: BTK. 160 § (1) bekezdés:

„Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.”

A hagyományos felfogás szerint a norma diszpozíciója úgy hangzana, hogy: „Tilos

más megölése”. Ez azonban hiányzik an ormából, miként a hipotézis is.
Helyettük egy tényállítás fogalmazódott meg a jogalkotó absztrakt módon,
elvonatkoztatva, amit az „aki” általános alannyal fejezett ki. Ehhez pedig
jogkövetkezményt csatolt a szabadságvesztés nevesítésével.

A mai magyar felsőoktatásban mindkét iskola jelen van.

1.3. A normák csoportosítása, fajtái

Többféle csoportosítást ismerünk.

a., funkciójuk szerint: kétfélék lehetnek

 anyagi jogi normák, amelyek gyakran a jogalanyok jogait, kötelességeit szabályozza vagy
szankciót állapítanak meg (pl.: közigazgatási, büntető, polgári anyagi jogi szabályok)
 alaki jogi normák az anyagi jogi normák érvényesítését szabályozzák és segítik elő
(jellemző a büntető-közigazgatási- és a polgári eljárási törvények)

b., tartalmuk szerint: jogosítóak vagy kötelezést tartalmaznak

c., érvényesülési módjuk szerint: közvetlenül vagy közvetve érvényesülhet a norma, vagyis a
címzett önként teljesíti, míg a másik esetben jogalkalmazással teljesül (a hatóság kérelemre
engedélyez)

A későbbi tanulmányok során (közigazgatási jogból) a fenti alapeseteket a tárgy tovább

csoportosítja és különféle alrendszerekre bontja!
 4

1.3. A jogszabály szerkezete

A törvények és a rendeletek felépítését tárgyaljuk (nem a jogi norma szerkezetét!)

Ismét hangsúlyozandó, hogy a jogi norma és a jogszabály elhatárolandó, előbbi összessége adja az
utóbbit, vagyis a jogi norma formalizált kerete a jogszabály. Különbség állapítható meg a
szerkezetük között is.
Az alábbiakban a törvényekre leginkább jellemző szerkezeti sajátosságokat mutatjuk be (esetenként
a rendeleti jellemzőre is rámutatva).

A jogszabály szerkezet áll:

a., jelölésből, címből

például: - 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól
rövidítve: Ket.
- 2013. évi V. törvény
a Polgári Törvénykönyvről
rövidítve: Ptk.
- 2012. évi C. törvény
a Büntető Törvénykönyvről
rövidítve: Btk.

Az Alaptörvényünknek nincs száma, csak címe, 2012. január 01-én lépett hatályba (2011. április
18-án fogadta el az Országgyűlés)
- mint látható (az AT kivételével) minden törvényt először évszámmal jelölünk, amit ponttal
zárunk, majd római számmal jelöljük azt, amit szintén ponttal zárunk, majd következik a „törvény”
szó használata, amit lehet „tv”-vel is rövidíteni.

A rendeleteket előbb arab számmal jelöljük (pont nélkül) és ezt a „/”-jel után az évszám ponttal
zárult számával folytatjuk, ezután zárójelben arab számmal az elfogadás hónapját és napját
pontokkal zárva kell kifejezni, majd a kiadó szerv nagybetűs rövidített megjelölése és a
„rendelet”kifejezés kerül rögzítésre, amit a tárgy (cím) követ
például: 165/2014. (VII.17.) Korm.rendelet
a fejlesztési adókedvezményről
25/2013. (VI.24.) BM rendelet
a Rendőrség nyomozó hatóságainak hatásköréről és illetékességéről

b., preambulumból
 ami fontosabb tv-ek bevezetője,
 nincs kötelező tartalma
 sokszor ünnepélyes jellegű
 5

c., általános rendelkezésekből

- ezek lehetnek – alapelvek (például Ket.)
- hatálybeli kérdések,
- értelmező rendelkezések, elvek (lehet a törvény végén is!),
- hatásköri, illetékességi szabályok,
- egyéb irányadó szabályok;

d., részletszabályok
 a törvény „különös”, az általános keretei közötti részletszabályai,
 ebben a részben kerülnek rögzítésre az egyes konkrét viszonyok;

e., záró rendelkezések

 hatálybaléptetés,
 hatályon kívül helyezett más jogszabályok felsorolása,
 felhatalmazó rendelkezés (például a Kormányra a törvény kapcsán a
rendeletalkotásra);

A rendelet is tartalmaz mindig:

- részletszabályokat,
- hatálybaléptető rendelkezéseket
(a jelölési cím mellett)
- és utalást arra a törvényre, amely alapján ki kellett adni (van kivétel!)

1.4. Érvényesség, hatály

NEM összekeverendő!
NEM szinonim fogalmak!

- érvényesség azt jelenti, hogy

- a jogszabály létezik, lehet – esetleg későbbi időponttól – alkalmazni
- azért létezik, mert:
1. a jogszabályt jogalkotásra feljogosított szerv hozta létre (és nem az FTC)
2. a létrehozására vonatkozó és jogszabályban rögzített eljárási rendet betartották
(például a törvényt nálunk CSAK: - országgyűlési képviselő,
- köztársasági elnök,
- a Kormány,
- és országgyűlési bizottság
terjeszthet elő, amit az AT (6. cikk (1) bekezdése) ír elő, vagyis érvénytelenségi ok,
ha például a miniszterelnök terjeszt be törvényt, (de hasonló eljárási rendet sértő
lenne az a helyzet, ha a törvényt a képviselőknek csak a 10 %-a szavazta volna
meg)
- a jogszabálynak be kell illeszkednie a jogforrási hierarchiába, például a miniszteri rendelet
nem sértheti a törvény,
- a jogszabályt ki kell hirdetni (nálunk a Magyar Közlönyben)
 6

- hatály: alkalmazást jelent

- szervi
- személyi
- tárgyi
- időbeli
- területi értelemben.

szervi hatály: azt mutatja, hogy milyen szervek alkalmazzák a törvényt (például
államigazgatási szervek)

személyi hatály: jelöli, hogy milyen jogalanyok szerezhetnek jogot, kötelezettséget (például
a menedékjogi törvény a menekültekre, migránsokra, menedékesekre)

tárgyi hatály: arra mutat rá, hogy az adott jogszabály milyen életviszonyokat fog át (például
a Btk. a társadalomra veszélyes cselekményeket)

időbeli hatály: azt jelöli, hogy mikortól (esetleg ritkán meddig) kell a jogszabályt alkalmazni

visszamenő hatály: az időbeli hatályhoz tartozó kérdés. Azt jelenti, hogy a jogszabályt a
hatálybalépés időpontja előtti viszonyokra is alkalmazni kell. Ha ez esetleg valamely
kötelezettségre vonatkozna, úgy az különösen aggályos lenne a jogállamiság szempontjából, de
hasonló gondolatok megfogalmazódhatnak a szerzett jog elvesztése okán is.

területi hatály: azt jelenti, hogy a jogszabályt hol, milyen földrajzi helyen kell alkalmazni

Közzététel
 az érvényesség feltétele,
 ha a jogszabály nincs közzétéve, akkor nem érvényes,
 a törvényt és a rendeleteket a Magyar Közlönyben kell közzétenni,
 helyi önkormányzati rendeletet a helyi hivatalos lapban, illetve a helyben szokásos módon
kell kihirdetni.