JOGI ISMERETEK TANANYAG

/LOGISZTIKAI ÉS SZÁLLÍTMÁNYOZÁSI ÜGYINTÉZŐ SZAKKÉPESÍTÉS/

Tartalom
Jogi ismeretek 15 óra
A jogszabályok hierarchiája
Az Alkotmány, mint alaptörvény

A polgári jog (PTK)

- A Ptk. szerkezete
- A jogi személy fogalma
- Gazdasági társaságok
- A polgári jogviszony fogalma, fajai
- Tulajdonjogviszony
- Kötelmi jog
- Kártérítési felelősség

Szerződések, a szerződési jog alapelvei

- A szerződések létrejötte
- Az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályai
- Semmisség és megtámadhatóság
- A szerződésszegés általános szabályai
- Termékszavatosság, jótállás
- Az adásvételi szerződés
- A vállalkozási szerződés
- A fuvarozási szerződés
- A megbízási szerződés
- A szállítmányozási szerződés
- A bérbeadási szerződés
- A biztosítási szerződés

A jog fogalma és funkciói

A jog fogalma

|Az emberek közötti társadalmi kapcsolatokat számos normarendszer - az erkölcsi,

vallási normák, az illem, vagy akár a divat mintái - szabályozza, mely szabályok
felállítják a követendő magatartási elveket. A jogi normák jogosultságokat és
kötelezettségeket állapítanak meg.
A jogszabályok, mint normák alig különböznek ezektől a társadalmi
szabályoktól, vagy az önkéntesen létrehozott magatartás- normáktól.
A közösség tagjait megillető szavazati jog elveit éppúgy meghatározza pl. egy klub vagy egy
sportkör belső szabályzata, mint az országgyűlési vagy az önkormányzati választásokról
szóló törvény, de rendelkeznek a szavazati jog tekintetében a gazdasági társaságokról,
vagy a szövetkezetekről szóló jogszabályok is. Vagy pl. egy másik ember élete kioltásának
tilalma ősi valláserkölcsi szabály, ugyanakkor jogi tilalom tárgya is.
A jogi norma, illetőleg a jogi kötelék azonban abban különbözik az egyéb
szabályoktól, hogy egyrészt nem mindenki jogosult ilyen norma kibocsátására,
másrészről kikényszeríthető annak végrehajtása.

Összefoglalva: a jog olyan magatartási szabály, illetőleg olyan rendezett

társadalmi kapcsolat, amelynek érvényesülését az állam vagy más olyan hatalom
biztosítja, mely rendelkezik a kikényszerítés eszközeivel.

A jog a társadalmi viszonyokra gyakorolt hatását az emberek cselekvését,

magatartását rendező és szabályozó tevékenységen keresztül fejti ki. E téren tehát
a jog önálló társadalmi szerepe mutatkozik meg, melyet másképpen úgy szokás
említeni, hogy a jog viszonylagos önállósággal rendelkezik. Ebből következően a jog
funkciója, társadalmi hatása többirányú: egyfelől a jogi szabályozás útján
védelmezi a fennálló hatalmi-politikai berendezkedést, másfelől a társadalomban
általános szabályozó szerepet is betölt, mivel a társadalmi együttélést, az emberi
kapcsolatokat rendezi, szabályozza. Az előbbit a jog politikai funkciójának, az
 2. A tulajdonjogviszony

utóbbit a jog normatív funkciójának nevezzük.

A társadalmi rendet szolgáló különböző normák közül a jog kiemelkedő

szerepet játszik, mert az alapvető társadalmi viszonyok szabályozásán
keresztül biztosítja a jogrend érvényesülését. A társadalmi szabályozatlanság,
a rendezetlen állapot ugyanis az egész társadalom létét alapjaiban fenyegeti.
Szabályozni kell ezért mindenekelőtt az anyagi javak megtermelésének és
elsajátításának folyamatát,biztosítani kell a mindennapi együttélés
rendezettségét, meg kell szervezni és szabályozni kell a közélet és a
magánélet védelmét. A társadalmi élet tehát olyan szabályokat követel meg,
amelyeknek segítségével az emberek össze tudják hangolni cselekedeteiket,
előre kiszámíthatják saját és mások magatartásának következményeit.
A jog éppen azáltal válik a társadalmi önszabályozás eszközévé, hogy
az emberi, társadalmi (tipikus) magatartásokat szabályozza. A társadalmi
magatartások ugyanis kívülről befolyásolható magatartások, vagyis
alkalmasak arra, hogy ezeket meghatározott céloknak megfelelő irányba
befolyásolják, biztosítva ezáltal a szükséges jogi rendezettséget.

A jogforrás és a jogszabály. A jogalkotás rendje

A jogforrás fogalma
A jogforrás fogalma a jogi normák keletkezésének két lényeges vo-
natkozását tartalmazza: egyrészt azt jelenti, hogy milyen szervtől erednek
a jogszabályok, másrészt pedig milyenek lehetnek a jog megjelenési
formái.

Anyagi jogforrás lehet egy abszolút hatalmú uralkodó akarata, a parlament,

vagy bármely jogalkotó szerv, aki, illetve amely felhatalmazással bír jogszabályok kibocsátás
Minden jogalkotó szerv csak olyan - alaki - jogforrást bocsáthat ki,
amelyre a felhatalmazása szól.
Ezek a jogforrások a kibocsátó szervek hierarchiájának megfelelően alá-
fölérendeltségi viszonyban állnak.
Az alaki jogforrás az a hivatalos formában való közzététel. amely
során a jogi normák nyilvánosságot kapnak. A közzététel alap-
dokumentuma hazánkban a Magyar Közlöny, a Magyarország
hivatalos lapja (szerkeszti a Miniszterelnöki Hivatal), valamint az
egyes tárcaközlönyök (pl. Pénzügyi Közlöny), amelyet az egyes
szakminisztériumok vagy országos hatáskörű szervek (mint pl. a Ma-
gyar Szabadalmi Hivatal) adnak közre.
Az elismert jogforrásokban megjelenő jogi normák összességét
tételes jognak, más néven tárgyi jognak nevezzük.
A tárgyi jog a forrása az alanyi (szubjektív) jogoknak, ami annyit
jelent, hogy a jogalanynak valamire vonatkozó jogosultsága akkor
keletkezik, ha erre vonatkozóan a jog elismerése megtalálható a
tárgyi jogban.

A jogforrások történelmileg változó formákat mutatnak, a jogi

tevékenység, a jogi kultúra fejlettségétől függően.

A jogfejlődés kezdetén a jog megjelenési formája a szokásjog volt,

amely a társadalmi együttélésben már kialakult szokásnormák egy
részének állami szervek által történő elismerésében állott. Ezt az
állami elismerést a jogfejlődésnek ebben a szakaszában a bírói dönté-
sek fejezték ki, a szokások állami szankcionálásával és kikényszeríté-
sével.
Így keletkezett az ún. esetjog vagy bírói jog, lévén, hogy az
államszervezet fejletlensége miatt a jogalkotás és a jogalkalmazás
ekkor még nem különült el egymástól. A bírói jog legismertebb for-
mája a bírói precedensek rendszere, ami azt jelenti, hogy a korábbi
konkrét esetekre vonatkozó bírói ítélet az elbírálandó ügyben a
döntés alapjául szolgál. A precedens-rendszer az angolszász
jogrendszerekben még ma is előtérben áll a törvényhozói jogforrással
szemben.
A jogszabályok keletkezésének másik, történetileg kialakult módja a
törvényi jogalkotás, amely kifejezetten jogalkotó hatáskörrel
felruházott állami szerveknek általános és elvont (absztrakt) magatar-
tásszabályok tudatos létrehozására irányuló tevékenységében nyilvá-
nul meg. A modern jogrendszerekben a törvényhozásnak elsődleges
szerepe van, s ez összhangban áll azzal a modem jogi
 követelménnyel, hogy az írott jogszabályok az emberek számára
hozzáférhetőek és mégis mérhetőek legyenek. Eszerint a magyar
jogrend elsődlegesen a törvényhozás útján keletkezett jogot ismeri

el, azzal a megjegyzéssel, hogy számos jogi norma tartalmát a

társadalmi értékítéletnek közvetlenül megfelelő szokások
adjákmeg (pl. szokásos mértékű ajándék).
A jogforrások hierarchiája

A jogforrások az azokat kibocsátó jogalkotó

szervek rangsorának, hierarchiájának
megfelelően alá- és fölérendeltségi viszonyban
állnak egymással(jogforrási hierarchia). Ennek
értelmében az alsóbb rangú jogforrások
rendelkezései a magasabb rendű
jogforrásokban foglalt rendelkezésekkel nem
ellenkezhetnek. Ugyanezen elv azonos szintű
jogszabályok között pedig úgy érvényesül, hogy
a később alkotott norma azonos tárgykörben
"lerontja", hatályon kívül helyezi a korábbi
szabályt.
A legtöbb jogrendszer tételesen felsorolja, hogy
mely állami szervek tevékenysége milyen
jogszabályt keletkeztet.

Magyarország Alaptörvénye szerint:

- az Országgyűlés törvényhozó tevékenysége,
- a Kormány, illetve
- az egyes miniszterek rendeletalkotó tevékenysége,
- valamint az önkormányzatok
rendeletalkotása elismert jogalkotói
tevékenység.
A jogalkotás rendjét törvény - a 2010. évi CXXX.
törvény a jogalkotásról
- szabályozza.
A jogforrások közül Magyarország Alaptörvénye
(2011. április 25.) az elsődleges. Az Alaptörvény
 határozza meg a társadalmi-politikai
berendezkedést, a tulajdoni- és az elosztási
viszonyokat, az állam szervezetét és
működésének alapelveit, valamint az ál-
lampolgárok alapvető jogait és kötelességeit.
Az Alaptörvény után a törvény a legfontosabb jogforrás, melyet
szintén az Országgyűlés alkot. Az Országgyűlés határozatait - így a
törvényeket is - a jelenlévő képviselők több mint felének igenlő
szavazatával (egyszerű többség) hozza. Vannak olyan kiemelkedő
jelentőségű, politikai szempontból favorizált törvények, amelynek
elfogadásához minősített többség, azaz az összes képviselő 2/3-
ának, ill. a jelenlévő képviselők 2/3-ának igenlő szavazata szükséges.

A törvény az ország politikai, gazdasági és kulturális életének kérdéseivel

kapcsolatos konkrét rendelkezéseket állapít meg, emellett a társadalmi együttélés
legjelentősebb kérdéseit szabályozza.
A törvényekkel kapcsolatban meg kell említeni a tudomány által külön kategóriaként
kezelt kódexeket (törvénykönyveket). A törvénykönyv kiemelkedő jelentőségű,
nagyobb terjedelmű törvény, amely meghatározott magatartástípusok rendezésére
vonatkozó összes, de legalábbis a legfőbb jogi előírásokat foglalja magában. Így pl. a
személyi és vagyoni viszonyok szabályozására alkották meg a Polgári
Törvénykönyvet, a munkaviszonyok szabályozására a Munka Törvénykönyvét, stb. A
kódex kiemelkedő jelentősége abban áll, hogy az adott jogterület más törvényeinek
a kódexben meghatározott jogelvektől eltérnie nem szabad.
Szűkebb értelemben a kódexek megalkotására irányuló tevékenységet
nevezzük kodifikációnak.
Általános értelemben az alkotmányos módon való minden szintű
jogalkotást kodifikációnak nevezünk.
A törvények sorszámát a kibocsátás évének megjelölése mellett római
számokkal jelöljük, pl. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről. Már
nem hatályos jogforrási forma, de még találunk néhány hatályban lévő
törvényerejű rendeletet Ezek sorszámát arab számokkal jelöljük, pl. 1989. évi
2. törvényerejű rendelet a takarékbetétről.A törvények alapján a végrehajtás
és a részletkérdések szabályozását. továbbá egy-egy ágazatra vonatkozó
viszonyokat a kormányrendeletek és miniszteri rendeletek, illetve egy-egy
régióra, megyére vagy településre vonatkozó normákat az önkormányzatok
által megalkotott alacsonyabb rendű jogszabályok, az önkormányzati
rendeletek szabályozzák.
A rendeletek jelölése a következő: 151/2003.
(IX.22.) Korm. rendelet az egyes tartós fogyasztási cikkekre
vonatkozó kötelező jótállásról, vagy a 29/2010. (XII. 31.) KIM
rendelet a hagyatéki eljárásról. A jelölés tartalmazza tehát a
rendelet sorszámát - arab számmal -, a kibocsátás évét, valamint
mellette zárójelben a hónap és a nap megjelölését, illetve a
kibocsátó rövidített megnevezését.

A jogszabályok alkotmányosságának védelmében kiemelkedő

szerepe van az Alkotmánybíróságnak.

Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik többek között a

törvényjavaslatok, a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvé-
nyek előzetes, de főként a jogszabályok utólagos vizsgálata az alkot-
mányosság szempontjából.
Az Alkotmánybíróság legfőbb feladata a megalkotott
jogszabályok tartalmi felülvizsgálata, az ún. normakontroll.
Alkotmányellenesség megállapítása esetén az Alkotmánybí-
róság hatályon kívül helyezi, azaz megsemmisíti az adott
jogszabályt.
Az Alkotmánybíróság új normákat nem alkothat.

Jogszabály

A jogszabály kifejezés alatt a jogforrási formák gyűjtőfogalmát

értjük.
Egy-egy jogszabály (pl. törvény vagy rendelet) általában
tartalmilag összefüggő társadalmi viszonyokat rendez.
A jogi norma a jog legkisebb önálló része, olyan önálló
rendelkezés, amely valamilyen magatartásra kötelez.
A jogszabályok egy vagy több jogi normából, formai
értelemben szakaszokból (paragrafusokból), azon belül
bekezdésekből állnak,
A jogi normában rendszerint a tipikus magatartások kerülnek
elvont (absztrakt) módon megfogalmazásra. Ha a jogalanyok nem
 az előírt magatartást tanúsítják, a jogi normát megszegik, és
ilyenkor életbe lépnek a szankciók (joghátrányok), vagy más
jogkövetkezmények.

A jogi norma szerkezete, tartalma

A jogszabályok tartalmi és szerkezeti elemzésére szolgál a

jogszabálytan, amely a jogszabály legkisebb önálló egységét, a
jogi normát is szerkezeti elemeire bontja.
A tipikus jogi normának általában három szerkezeti eleme van:
- a hipotézis (feltétel),
- a diszpozíció (rendelkezés) és
- a szankció (jogkövetkezmény).

A hipotézis absztrakt tényállás,a jogi norma által előírt

magatartás jogszabályi megfogalmazása, amelynek bekövetkezte
esetére meghatározott magatartást rendel el.

A diszpozíció a hipotézisben megjelölt magatartás megvalósítása esetére

szóló rendelkezés. A diszpozíció tartalma szerint lehet parancsoló, tiltó,
vagy engedő.
A különféle jogágazatokban a diszpozíció tartalma eltérő módon alakul. A
büntetőjogra például a parancsoló és tiltó diszpozíciók a jellemzőek, míg a
polgári jogban, annak is a szerződési jogi részében többnyire a
megengedő diszpozíciók a tipikusak. Például a Polgári Törvénykönyv
szerint: szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szó-
ban, akár írásban lehet kötni.

A szankció mindazokat a hátrányokat jelenti, amelyeket a jogszabály a jogi

norma megsértőiével szemben kilátásba helyez. Hangsúlyozni kell
azonban, hogy nem minden jogi norma szükségképpeni eleme a
joghátrány, ezért helyesebb, ha az általánosabb értelemben használt
jogkövetkezményről beszélünk. Annál is inkább, mert a modem jogokban
egyre jelentősebbé válnak a pozitív jogkövetkezmények, amelyek
ösztönzésként a jogszerű magatartásért jutalmat helyeznek kilátásba.
Például a környezetvédelmi beruházásokat végrehajtó vállalkozásoknak a
jogszabályok adókedvezményeket biztosítanak.
 A jogszabály érvényessége, hatálya

A jogszabály akkor érvényes, ha azt az arra jogosított szerv megfelelő

módon megalkotta és a hivatalos lapban (közlönyben) ki is
hirdették.
A jogszabály hatálya azt állapítja meg, hogy egy-egy érvényesen
létrejött jogi előírás:
- milyen területi vonatkozásban (hol),
- mely jogalanyokra (kikre) és
- milyen időpontban érvényesül (mikor).
a) A területi hatály
A területi hatály arra a kérdésre ad választ, hogy egy jogszabály
mely földrajzi területen - az ország egész területén, annak megha-
tározott részén, vagy pedig az ország határain túl is - érvényes.
A területi hatály attól is függ, hogy milyen hatásköre van a jogszabályt
létrehozó szervnek. Például egy helyi ön- kormányzat csak a saját
működési területére vonatkozó jogszabályt alkothat.
Országhatárt átlépő norma pl. a Büntető Törvény- könyv: ha egy magya
állampolgár külföldön követ el bűncselekményt, az attól még a magy
jog szerint (is) büntetendő.
b) A személyi hatály
A jogszabály személyi hatálya azt jelenti, hogy a jogszabály m
személyekre vonatkozik, azaz a személyek milyen körére ír elő kötele
magatartást.
Így vannak olyan jogszabályok, amelyek mindenkire kötelezőek - pl. a
Polgári Törvénykönyv - és vannak olyanok, amelynek hatálya csak a
személyek bizonyos körére, csoportjára terjed ki - pl. az országgyűlés
képviselők jogállásáról szóló törvény nyilvánvalóan csak a honatyákr
vonatkozik.
c) Az időbeli hatály
Végül a jogszabály időbeli hatálya azt fejezi ki, hogy a jogszabály csa
 bizonyos időbeli korlátok között érvényesülhet. Kérdés tehát, hog
mikortól és főként meddig alkalmazandó, ill. alkalmazható a törvén
A jogszabályok az esetek többségében határozatlan időre szólnak.

Az időbeli hatály kezdő időpontja, vagyis a hatálybalépés ideje -

eltérő rendelkezés hiányában - a jogszabály kihirdetésének a
napja. Lehetséges azonban, hogy a hatálybalépés időpontját maga
a jogszabály egy későbbi időpontra teszi, vagy azt egy másik,
leggyakrabban a végrehajtásról intézkedő jogszabály határozza
meg.
Az időbeli hatály végét általában külön jogszabály tartalmazza
olymódon, hogy meghatározza azt az időpontot, melyet követően
az adott jogszabályt nem lehet alkalmazni. Tipikusan akkor veszti
hatályát egy jogszabály, ha egy később alkotott - magasabb vagy
vele azonos rangú - jogszabály ellentétes tartalmú rendelkezést
mond ki (automatikus hatályvesztés).
Az időbeli hatállyal kapcsolatban felmerül a jogszabály visszaható
hatályának a kérdése. Főszabály szerint a jogszabály nem lehet
visszaható hatályú. Ez azt jelenti, hogy az adott jogszabályt nem
lehet olyan viszonyokra alkalmazni, amelyek a hatályba lépése
előtt keletkeztek és nem bírálhatók el a jogszabály alapján a
hatályba lépés előtti magatartások. Ezen alapelvtől eltérni csak
kivételes esetben lehet.

A jogrendszer

A jogrendszer fogalma

A jogrendszer fogalma alatt egy adott állam jogszabályainak rendezett

összességét értjük. A jog egésze, mint érvényes és hatályos joganyag a
jogrendszer kategóriájában lelhető fel.
A jogrendszer harmonikus rendjét elsősorban a jogalkotási tevékenységben
alakítják ki, a jogalkotással azonban a belső rend kialakítása még nem
teljesen következik be. A rendezettség megfelelő kialakítására irányuló,
átfogó tevékenység a jogdogmatika. A jogi dogmatika egy-egy jogrendszer
anyagát képező, különböző társadalmi viszonyok jogi szabályozásához
szükséges jogi formák következetes kidolgozását jelenti, amely a
jogtudomány, a jogalkotás és a jogalkalmazás eredményeként alakul ki.

A jogrendszer tagozódása

A jogrendszer tagozódása mindenekelőtt azt jelenti, hogy az egy

mással összefüggő és kapcsolódó különböző jogszabályok belső rend
jük alapján két nagy, viszonylagosan elkülönülő jogterületre, azo
belül jogágakra (jogszabály-csoportokra) tagozódnak. Ennek alapja
jogszabályok tartalmi és formai jellegének az azonossága.
Az egyes jogágak eltérő magatartás-fajták szabályozását ölelik fel és
különféle társadalmi viszonyokban jelentkező azonos jelleg
magatartásokat rendeznek. A szabályozott jogviszonyok jelleg
szerint a jogágak vagy alá-fölérendeltségi, más néven közjogi vag
mellérendeltségi, azaz magánjogi jellegűek, attól függően, hogy
jogviszony alanyai egymással uralmi (parancsolásra jogosító) vag
egyenrangú helyzetben vannak.
Az Európai Unió joga (közösségi jog) mind a közjog, mind pedig
magánjog területeit érinti.
Valamennyi jogrendszerben megtalálható jogágak: az alkotmányjo
a polgári jog, a büntetőjog, a közigazgatási jog, nemzetközi jog, és
különféle eljárásjogok. A jelenlegi magyar jogrendszerben
következő jogágakrólbeszélhetünk:
Alá-fölérendeltségi jogviszonyokat szabályzó, közjogi jogterülete
fellelhető jogágak:
- alkotmányjog;
- büntetőjog és büntető eljárásjog;
- közigazgatási jog és közigazgatási eljárásjog;
- pénzügyi jog;
- nemzetközi közjog.
Mellérendelt helyzetben lévő, egyenrangúalanyok jogviszonya
szabályozó, magánjogi jogágak:
- polgári jog (benne: a családjog);
- polgári eljárásjog;
- munkajog;
 - mezőgazdasági (agrár)jog;
- nemzetközi magánjog.

A polgári jog tagozódása

E jegyzetben a felsorolt jogágak közül döntően a polgári joggal foglalkozunk.

A polgári jog szabályai általánosságban a jogalanyok vagyoni viszonyaira és
ezzel összefüggő nem vagyoni ('személyi') viszonyaira vonatkoznak. Ehhez
képest a polgári jog anyaga két fő részre osztható: személyi jogra és
vagyonjogra.
A személyi jog négy részre tagozódik. Az egyik része a személyek mint
jogalanyok (emberek és jogi személyek) státuszával, vagyis létrejöttével,
szervezetével, megszűnésével foglalkozik. A másik része az ember, mint
személyiség érdekeinek jogi védelmét szabályozza (személyiségvédelem),
míg a harmadik része az alkotó ember szellemi alkotásainak védelmét
rendezi.
A szellemi alkotások jogának főbb területei: a szerzői jog és az
iparjogvédelem. Az iparjogvédelem gerincét alkotó szabályokat a
vagyonjog körében, a dologi jogi fejezet után tárgyaljuk.
Végül a negyedik rész, a családjog az emberek speciális személykap-
csolatait tárgyalja (házasság, rokonság, a gyermekjogai, örökbefoga-
dás, stb.)
A vagyonjog körébe az alábbi jogterületek tartoznak:
- a dologi jog, melynek keretében a tulajdonjog és a hozzá kapcso-
lódó használati és értékjogok szabályaival foglakozunk;
- az öröklési jog, mely a vagyon átszállását szabályozza a tulajdonos
halála esetére;
- a kötelmi jog, mely két nagy részből áll, nevezetesen a szerződések
jogából, illetve a kártérítési felelősség jogából.
A polgári jog a gazdaság szempontjából a legfontosabb jogág.
Alapvető jogforrása2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről,
mely a kapcsolódó jogszabályokkal együtt gyakorta a feleknek eltérő
megállapodást engedő (diszpozitív) normái révén nyújt eligazítást a
gazdaság szereplői részére.
A gazdasági életviszonyokat szabályozó polgári jogi
normákat szokás kereskedelmi jognak is nevezni. A kereske-
delmi jog ilyen értelemben a polgári jog része, amely a gaz-
dálkodó szervezetek, a gazdasági forgalom vagyoni és szemé-
lyi viszonyait tárgyalja a polgári jog normái szerint, melyeket
egyes területeken a közigazgatási normák is átszőnek.
A jogviszony
A jogviszony fogalma
dalmi, gazdasági és politikai berendezkedés határozza meg.
A jogviszony szerkezete
A jogszabály realizálódásának két módja van. Az egyik megvalósulási
mód alapján a jogalanyok különféle konkrét viszonyokba lépnek
egymással, (pl. a polgári jog szabályainak megfelelően két személy
egymással adásvételi szerződést köt). Az ilyen jogviszonyokat relatív
szerkezetű jogviszonyoknak nevezzük, mert a jogszabály által előírt
jogok és kötelezettségek csak a két vagy több, de mindenképpen meg-
határozott szerződő félre vonatkoznak, a jogviszony ezen felek kap-
csolatára konkretizálódik.
A jogszabályi rendelkezések megvalósulásának másik útja
nem igényli konkrét, egyedi jogviszonyok létrehozását, önmagában a
jogszabály rendelkezései már a jogalany meghatározott jogait és köte-
lességeit megállapítják és e megállapítás tényével abszolút szerkezetű
jogviszony keletkezik az egyes emberek között. Ilyen jellegű például a
polgári jogban a tulajdonjogviszony, valamint a személyiségvédelem.
Az abszolút jelleg ebben az esetben azt jelenti, hogy a jogszabály által
feljogosított személlyel szemben mindenki más kötelezve van arra,
hogy tartózkodjék a jogosult jogainak megsértésétől.
Amíg az abszolút szerkezetű jogviszonyok az elért célt és ezen
állapot megőrzését képezik le (statika), addig a relatív szerkezetű
jogviszonyok valaminek az elérését célozzák (pl. árucsere), illetve a
megbolygatott abszolút szerkezet helyreállítását szolgálják (pl. kártérí-
tés). Ez utóbbiakat nevezzük a jogviszony dinamikájának.
A jogviszony belső sajátosságainak megismerését jelenti a
jogviszony alkotórészeinek, elemeinek a vizsgálata.

A jogviszony fogalma nem más, mint jogilag szabályozott társadalmi

viszony.
A jogi szabályozás az emberek mindennapi kapcsolatainak
jogi kereteit építi ki, vagyis az életviszonyok (társadalmi viszonyok)
egyre szélesebb köre válik jogilag rendezetté. A jogi előírásoknak a
konkrét emberi kapcsolatokban való érvényesülését nevezzük tehát
jogviszonynak, ami azt a kapcsolatot jelenti, amelyben a jogalanyok a
jog szabályainak megfelelően tevékenykednek.
Nyilvánvaló, hogy a társadalmi együttélés rendezése során
nem minden emberi magatartást, társadalmi viszonyt kell és lehet jogi
14 29
eszközökkel szabályozni. Ennek a körét végső soron az adott társa-
A jogviszony elemei:
- a jogviszony alanyai,
- a jogviszony tárgya és
- a jogviszony tartalma.

A jogviszony alanyai

A jogviszony alanyai azok, akik jogok és kötelezettségek hordozói

lehetnek, vagyis akiknek megvan azon - jogszabály által elismert -
képességük, hogy meghatározott jogaik lehetnek és
kötelezettségek terhelhetik őket. A jogalanyoknak ezt a
sajátosságát jogképességnek nevezzük. A jogalanyok lehetnek
természetes személyek (emberek), jogi személyek (pl.
meghatározott gazdasági társasági formációk, de ide sorolható az
állam, az egyesületek, stb.) és a törvény által meghatározott
körben a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek is
(ilyenek jelenleg, pl. a társasházak).
A jogképesség

a) Az ember, mint jogalany

A Magyarországban minden ember jogképes: jogok illethetik
és kötelezettségei lehetnek.
A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy
felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő, és sem szerződéssel,
sem egyoldalú nyilatkozattal nem korlátozható. Az ilyen akaratnyi-
latkozatok semmisek.
A törvény rendelkezései szerint az élve született ember feltét-
lenül jogképes, jogképes továbbá a méhmagzat is, de jogképessége
attól a feltételtől függ, hogy élve születik-e.
A méhmagzat jogalanyisága szempontjából jelentősége lehet a
fogamzás időpontjának. A törvény felállít erre egy vélelmet: a
fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított 300. napot
kell tekinteni, ez a vélelem azonban megdönthető, vagyis bizonyítható
az, hogy a fogamzás a 300. napot megelőzően vagy azt követően
következett be.

3
0
 A jogképesség a halállal szűnik meg. Az eltűnt személyt bírósági
határozattal holtnak lehet nyilvánítani, ha eltűnésétől számítva 5 év
eltelt anélkül, hogy életben létére utaló bármely adat ismeretes volna.
Ezen túlmenően ismeretes a halál tényének bírói megállapítása.
Ha közveszély, köztudott baleset vagy más súlyos szerencsétlenség
esetén - a bizonyítékok alapján - a halál helye és a halál ténye is meg-
állapítható, de erről közokirat (halotti anyakönyv) nem áll
rendelkezésre (pl. a repülőgép lezuhan, és az utaslistán szereplő
áldozatokat nem lelik fel).

b) A jogi személyek
A jogi személyek azok az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi
és más egyéb szervezetek, melyeket a Polgári Törvénvkönvv normái
szerint az állam a vagyoni forgalomban való részvétel céljából vagy más
okból jogképességgel ruház fel. Ennek feltételei:
hogy az adott szervezet
1. legyen az alapítóktól független,
2. vamilyen mértékben megjelenjen a gazdasági forgalomban,
3. tartós működés érdekében jöjjön létre,
4. legyen állandó és megengedett célja,
5. a tagok vagyonától elkülönült vagyona,
6. rendelkezzen állandó ügyintéző és képviselő szervezettel,
7. és az állam elismerje.
A jogi személy jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és
kötelezettségekre, melyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez
fűződhetnek (abszolút jogképesség).
Megilleti tehát a névviselés vagy a jó hírnévhez való jog, örö-
kölhet, de érvényesen nem tehet olyan jognyilatkozatot,
amelykizárólag természetes személyekhez kötődhet, pl.
végrendelkezés, házasságkötés.
A jogi személy a szervezeti jogalanyiság polgári jogi megnyilvánulása.
 A jogi személyek lehetnek ún. közjogi jogalanyok(pl. állam,
önkormányzatok, központi és helyi költségvetési szervek),illetve
magánjogi szerveződések (gazdasági társaságok, szövetkezet,
alapítvány, egyesület, egyház, párt stb.), amelyek működhetnek
profitorientált céllal vagy nonprofit, illetve közhasznú szervezet formájában.

c) Az állam, mint jogalany

A magyar jogban az állam annyiban speciális jogalany, hogy a többi jogi személy
jogalanyiságát az államtól nyeri. Egyebekben az állam speciális jogalanyisága
közjogi hatalmában jelenik meg.
Az állam jogképes, jogképessége ugyancsak abszolút jellegű.
Az államot - ha polgári jogviszonyban közvetlenül vesz részt - az
államháztartásért felelős miniszter képviseli, aki ezt a jogkörét más állami
szerv útján is gyakorolhatja, illetve ilyen szervre átruház-; hatja (pl.
Államkincstár, minisztériumok, Magyar Nemzeti Vagyonkezelő
Részvénytársaság).

d) Jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek

Jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek a
közkereseti társaságok és a betéti társaságok, amelyek a cégbírósági
nyilvántartásba vétellel nyerik el jogalanyiságukat. Bár a törvény jogi
személyként nem ismeri el őket, a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján
lényegében ugyanolyan jogok illethetik és kötelezettségek terhelhetik őket, mint
a jogi személyiséggel felruházott egyéb gazdasági társaságokat. Saját nevük alatt
gazdasági tevékenységet folytathatnak, tulajdont szerezhetnek, perelhetnek és
perelhetők. Ezekre a társaságokra mind szervezeti felépítésüket, mind
működésüket tekintve jóval egyszerűbb szabályok vonatkoznak, mint a jogi
személyiséggel rendelkezőkre. Jellemzi őket az is, hogy tagjai (beltagjai)
mögöttes vagyoni felelőssége fennáll, ha a társaság eladósodik vagy megszűnik.
Ugyancsak rendhagyó jogalanyisággal rendelkeznek a társasházak,
amelyeknek vagyona van, szervezete lehet, a közös tulajdonnal kapcsolatos
ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettséget vállalhat, önállóan
perelhet és perelhető, vagyona végrehajtás alá vonható, tehát lényegében
minden feltétellel rendelkezik ahhoz, hogy jogi személyként elismerhető
lehessen. .;
A cselekvőképesség
Ahhoz, hogy a jogképességgel rendelkező jogalany saját akaratelhatározásával,
saját nevében jognyilatkozatokat tehessen - jogokat szerezhessen vagy
kötelezettségeket vállalhasson - cselekvőképességgel kell rendelkeznie. A
cselekvőképesség az emberre szabott kategória, melyet az adott ember belátási
képességének a milyensége határoz meg.

a) A teljes cselekvőképesség
Cselekvőképes minden nagykorú személy, akinek cselekvőképességét
törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. A cselekvőképesség egyébként sem
szerződéssel, sem egyoldalú jognyilatkozattalnem korlátozható. Az ilyen
megállapodás semmis.
A cselekvőképes személy így saját maga tehet jognyilatkozatot. maga
köthet szerződést.

b) Korlátozott cselekvőképesség
A Polgári Törvénykönyv alapján korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú
- vagyis a 18. életévét még be nem töltött - személy, aki 14. életévét betöltötte,
és nem cselekvőképtelen. Már 18. életévének betöltése előtt nagykorúvá válik
az, aki a gyámhatóság engedélyével (a 16. életéve betöltését követően) érvényes
házasságot kötött.A korlátozottan cselekvőképes kiskorú nyilatkozatának érvé-
nyességéhez általában törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos
jóváhagyása szükséges, de törvényes képviselőiének közreműködése nélkül is

a) önállóan tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre

jogszabály feljogosítja (pl. cselekvőképes személyt képviselhet,
személyhez fűződő jogai védelmében felléphet, házasságot köthet,
közvégrendeletet tehet, stb.);
b) megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése
körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket;
c) rendelkezik munkával szerzett keresményével; keresménye erejéig
erre kötelezettséget vállalhat;
d) megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez (pl.
megajándékozottként). A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes
kiskorúnak ígért vagy adott ajándékot azonban a gyámhatóság engedélyével
visszautasíthatja.
Ha a kiskorú jognyilatkozatot megtette, de ahhoz a törvényes képviselő az
előzetes beleegyezését, illetőleg az utólagos jóváhagyását nem adja meg, függő
jogi helyzet áll fenn, mert a korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozata
ugyan létrejött, de nem érvényes.
A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga
is tehet jognyilatkozatokat, kivéve azokat, amelyeknél a jogszabály a
korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg, illetve
amelyek a munkával szerzett keresményre vonatkoznak.
Korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú személy is, akit a bíróság
cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett.
Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú
személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a
pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt -
általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában - tartósan vagy
időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.
Ha a belátási képesség korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden
olyan ügyben önállóan érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport
tekintetében a bíróság a cselekvőképességet korlátozó ítéletben a gondnokolt
cselekvőképességét nem korlátozza.
A bíróság különösen a következő ügycsoportok tekintetében korlátozhatja a
gondnokság alá helyezett személy teljes cselekvőképességét:
társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátásból, munkavégzésre
irányuló jogviszonyból származó jövedelem 50 %-ával való rendelkezés; ingó és
ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog; családjogi jognyilatkozatok
megtétele; tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntés meghozatala; a
lakásbérlettel kapcsolatos jognyilatkozat megtétele; örökösödési ügyek;
bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos
jognyilatkozatok; az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása;
tartózkodási hely meghatározása.
A bíróságnak a cselekvőképesség korlátozását kimondó ítéletében
rendelkeznie kell a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárás
5 éven belüli megindításának időpontjáról is, amely eljárást a gyámhatóságnak
kell megindítania.
A korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozata általános jelleggel,
illetve a bíróság ítéletében meghatározott ügycsoportok tekintetében csak akkor
érvényes, ha azt a gondnoka beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával
tette, kivéve:
 a) tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre a jogszabály
feljogosítja;
b) megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe
tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket;
c) rendelkezik a munkaviszonyból, munkaviszony jellegű jogviszonyból,
társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátásból származó
jövedelme 50%-ával; annak erejéig kötelezettséget is vállalhat;
d) megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez.
A korlátozottan cselekvőképes gondnokolt közokiratban feljogosíthatja a
gondnokát arra, hogy helyette és nevében - általános jelleggel - eljárjon,
jognyilatkozatot tegyen, kivéve a fentebb említett, illetve a kizárólag
személyesen megtehető nyilatkozatokat.

c) A cselekvőképtelenség
Cselekvőképtelen:
ca) az a kiskorú személy, aki 14. életévét még nem töltötte be: illetve eb) az a 14.
életévét már betöltött kiskorú is, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró
gondnokság alá helyezett.
cc) Cselekvőképtelen az a nagykorú is, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró
gondnokság alá helyezett.
A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú, illetve azt
a 14. életévét betöltött kiskorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez
szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása
miatt – tartósan teljes mértékben hiányzik.

A TULAJDONJOG

I. A tulajdonjog alkotmányos szabályai

Az Alkotmány biztosítja a tulajdonhoz való jogot, mint alapvető emberi jogot, A

tulajdonformákat illetően kimondja, hogy Magyarország gazdasága olyan
piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenrangú és
egyenlő védelemben részesül.
 Ez az - 1989. évi - Alkotmány-módosítás alapvető jelentőségű volt a
tulajdoni reform szempontjából, hiszen felszámolta a tulajdonformák között a
társadalmi tulajdon prioritását és ezáltal két egymással teljesen egyenrangú
tulajdonformát nevesít.
A hatályos szabályozás a társadalmi tulajdon helyett a köztulajdon
kifejezést használja. A köztulajdon körébe tartozik - a korábbi társadalmi
tulajdon jelentős részét kitevő - egyre szűkülő körű állami tulajdon. Szintén
köztulajdonnak tekintendő az összes önkormányzati tulajdon,mert bár a
birtoklás-használat-rendelkezés triász döntő többségét egy kisebb-nagyobb
közösség gyakorolja, de mindez általában közérdekű, és többnyire bárki
által hozzáférhető módon történik. Röviden összefoglalva köztulajdon alatt
az állami és az önkormányzati tulajdont értjük.
A magántulajdon a korábban ismert személyi tulajdonmagántulajdon
kettősből állt össze, és ebbe a körbe tartozik a magánszemélyek tulajdona,
a társas vállalkozások magántulajdona,,valamint a jogi személyiséggel
rendelkező, nem gazdálkodó szervezetek (például az egyházak)
magántulajdona is. Eszerint a korábban társadalmi tulajdonként
számontartott szövetkezeti csoporttulajdon, ill. az egyesülésről szóló
törvény, a párttörvény alapján az ilyen közösségek tulajdonába került
vagyontárgyak szintén a magántulajdon körét bővítik.
2.1. A tulajdonjogviszony alanyai

A tulajdonjogviszonyok abszolút szerkezetéből adódóan csak a jogviszony

jogosulti oldalán találunk meghatározott személyt vagy személyeket, akik
jogosultak a tulajdonjogból eredő jogosítványok gyakorlására és kötelesek a
jogszabályok által rájuk rótt kötelezettségek tel- 1jesítésére. A kötelezetti
pozícióban - bármely, a tulajdonostól különböző személy - tartózkodni köteles
minden olyan magatartástól, amellyel a tulajdonost jogainak gyakorlásában
akadályozza.
A tulajdonjog alanya lehet minden személy, vagyis a természetes
személvek (emberek), a jogi személvek és a jogi személyiség nélküli
szervezetek is. Az állam megkülönböztetett jogalanyisága az Alkotmány és a
Ptk. módosítása nyomán lényegében megszűnt.
A tulajdonjogviszony alanyává válás feltétele a tulajdonosi képesség,
amely absztrakt jogi kategória, az általános jogképesség speciális
megnyilvánulása. Ebből következik, hogy tulajdonos lehet a
cselekvőképtelen személy éppúgy, mint egy kft. vagy akár az állam, sőt, már
a méhmagzat is feltételesen, amennyiben élve születik. De ugyanilyen
alapon nem lehet tulajdonos - és így örökös sem - pl. kedvenc kutyánk vagy
bármely más élőlény, amely nem rendelkezhet jogképességgel.
A tulajdonosi képesség is általános, egyenlő és feltétlen, a
tulajdonosi képességet korlátozó szerződés, vagy egyoldalú nyilatkozat is
semmis.
További feltétele a tulajdonossá válásnak a szerzőképesség, ami azt
jelenti, hogy a tulajdoni képességgel rendelkező jogalany adott vagyontárgy
vonatkozásában tulajdonjogot szerezhet. Szerzőké- pességi korlátozásokkal
ma már kevésbé találkozunk, általában a kizárólagos állami tulajdonú
dolgokra áll fenn a személyek vonatkozásában.
2.2. A tulajdonjogviszony tárgya

2.2.1. A tulajdonjogviszony tárgya általában

Ha egy jogviszony tárgyáról beszélünk, meg kell különböztetnünk a

jogviszony közvetlen tárgyát - amely jelen esetben azokat a magatar-
tásokat foglalja magában, amit a tulajdonos és a vele szemben álló
kötelezettek a jogviszony megvalósítása érdekében kifejtenek -, ill.
közvetett tárgyát.
Tulajdonjog közvetett tárgya elvileg minden birtokba vehető
testi tárgy, azaz dolog lehet. Tulajdonjog tárgyát képezhetik továbbá az
ún. rendhagyó dolgok, vagyis a pénz, az értékpapírok és a dolog
módjára hasznosítható természeti erők (pl. szélenergia).
A dolgok sokféle szempont szerint csoportosíthatók, ahogyan
azt az alapfogalmak között megismerhettük, ezért itt csak két speciális
tulajdoni tárggyal, a földdel és az épülettel foglakozunk részletesen.
2.2.2. A föld és az épület, mint a tulajdonjog tárgya

A föld mint a tulajdonjog tárgya, mindig is kiemelt helyet foglalt el a

tulajdonjogi szabályozásban. A polgári jog általános szabályait alkal-
mazva általánosságban érvényesül az, hogy a földre vonatkozó tulaj-
donjog kiterjed a föld felszínére, továbbá mindarra, ami a földdel al-
kotórészi kapcsolatban van, illetve kétség esetén a tartozékra is.
Nem terjed ki a föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a
természeti erőforrásokra, mivel ezek kizárólag az állam tulajdonában
állhatnak.
Az a szabály, hogy a fődolog tulajdonjoga kiterjed az alkotó-
részre is, a földre alkalmazva azt jelenti, hogy a föld tulajdonjoga
kiterjed az épületre is. tehát a föld tulajdonosa szükségképp az épület
tulajdonosa is egyben (aediflciumsolocedit). A főszabály alól azonban
kivételként az építkezőt illeti meg az épület tulajdonjoga, ha a törvény,
vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás így rendelkezik.
Ha a föld és a rajta levő épület tulajdonjoga nem ugyanazt a
személyt illeti meg, a földtulajdonost az épületre, az épület tulaj-
donosát pedig a földre kölcsönösen elővásárlási jog illeti meg.
 Az elővásárlási jog azt jelenti, hogy ha a tulajdonos a dolgát el
akarja adni, akkor azt vételre először az elővásárlási jog jogo-
sultjának köteles felajánlani, és ha az adott vételi feltételek mel-
lett annak nem kell, csak akkor adható el külső, harmadik sze-
mélynek.
2.3. A tulajdonjog tartalma

2.3.1. A tulajdonjog tartalma általában

A tulajdonjog tartalma alatt általában azokat az alanyi jogokat és

kötelezettségeket értjük, amelyek a feleket a tulajdonjog, mint jogvi-
szony alapján illetik, illetőleg terhelik.
A római jogi hagyomány alapján a tulajdonost megillető jo-
gosultságok a birtoklás, használat, valamint a rendelkezési
jogtriásza.
Ma már azonban a fejlődő piacgazdaság körülményei között
egyre bonyolultabb szerződési formák jelennek meg, és ezek újabb
konkrét jogosultságokat és kötelezettségeket hívnak életre. Eszerint a
tulajdonjog tartalmának elemei a Ptk. jelenlegi szabályai szerint a
jogosultságok körében:
- birtoklás és birtokvédelem joga;
- a használat, hasznok szedésének joga, valamint ezzel össze-
függésben a szomszédjog és a túlépítés szabályai;
- rendelkezési jog és az ezt esetleg korlátozó elidegenítési és
terhelési tilalom.
A tulajdonos jogi helyzetének a kötelezettségi oldalához tartozik - a
használat jogával összefüggésben - a terhek, a kárveszély és a szük-
séghelyzetben okozott kár viselésének ill. a közérdekű és a törvény által
időlegesen engedett használat eltűrésének kötelezettsége.
a) A birtoklás és birtokvédelem joga
A tulajdonost a Polgári Törvénykönyv alapján megilleti a
birtoklás joga és a birtokvédelem.
A birtok a dolog fölötti tényleges hatalmat jelent, tehát birto-
kos bárki lehet, aki a dolgot hatalmában tartja. A tulajdonjog alapján
elsősorban a tulajdonos jogosult a dolgot birtokolni. De lehet jogszerű
birtokos pl. a bérlő, és jogellenesen, de birtokosnak minősül - rosszhi-
szemű jogcím nélküli birtokosként - a tolvaj is, mindaddig, amíg a dolog
nála van.
Ha valakit a birtokától jogalap nélkül megfosztanak vagy
birtoklásában megzavarnak, megilleti a birtokvédelem. Megilleti a
birtokvédelem a tulajdonost akkor is, ha a dolog valamilyen jogcímen -
pl. bérleti jogviszony alapján - más személv birtokában van.
A birtokvédelem jogánál fogva a birtokos a birtoka ellen irá-
nyuló támadást - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben - akár
Önhatalommal is elháríthatja, a birtokvita eldöntése azonban általában
a jegyző hatáskörébe tartozik (possessorius birtokvédelem). Akit
birtokától megfosztanak vagy birtoklásában megzavarnak, - a háborítás
megtörténtétől számított 1 éven belül - kérheti a jegyzőtől, hogy
kötelezze a birtokháborító személyt a zavarás abbahagyására, ill. az
eredeti állapot helyreállítására.
Amennyiben a jegyző határozatát valamely érdekelt fél sérel-
mesnek tartja - a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül
vagy ha a birtokvédelmet egy éven túl kérik, továbbá ha a birtokláshoz
való jogosultság vitás, bírói út igénybevételére van lehetőség
(petitorius birtokvédelem).
b) A használat és a hasznok szedésének joga
A tulajdonos jogosult a dolog használatára és a dologból folyó
hasznok szedésére.
A használat jogánál fogva a tulajdonos a dolgot szükségletei-
nek kielégítése érdekében és árutermelés céljára egyaránt felhasznál-
hatja. Jogi személyek esetében a használat joga a tulajdonjog tárgyának
a jogi személy termelési célú vagy egyébirányú belső felhasználását is
jelentheti.
A tulajdonos jogosult a dologból folyó hasznokat szedni, tehát
mindaz a termék, termény, szaporulat, amely a dologból rendel-
tetésszerűen származik, a tulajdonost illeti.
A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni
minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait
szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné
(szomszédjogok).
A szomszédjognak ezen általános szabálya mellett a Ptk, né-
hány speciális szabályt is nevesít. Eszerint:
 - a tulajdonos nem foszthatja meg a szomszédos épületet a
szükséges földtámasztól anélkül, hogy más megfelelő rögzí-
tésről ne gondoskodna;
- közérdekű munkálatok elvégzése céljából vagy más fontos ok-
ból a tulajdonos - kártalanítás ellenében - köteles megengedni,
hogy a telkére belépjenek vagy azt építkezéshez, bontási vagy
átalakítási munkálatok elvégzéséhez használják;
- ha a telkeket kerítés, sövény vagy mezsgye választja el egy-
mástól, ennek használatára a szomszédok közösen jogosultak,
a fenntartás költségeit pedig olyan arányban viselik, amilyen
arányban őket jogszabály a kerítés létesítésére kötelezi;
A különös szabályok diszpozitív rendelkezéseket tartalmaznak,
vagyis a törvény ilyen tárgyú rendelkezéseitől a felek megállapo-
dással eltérhetnek.
Szintén a szomszédok tulajdonjogának sérelmét jelentheti az
az eset, amikor valaki saját földjének határain túl építkezik, vagyis az
épület egy része a tulajdonos saját telkén - vagy telke alatt - van, más
része pedig a szomszéd telekre - vagy telek alá - nyúlik át (túlépítés).
A túlépítés jogkövetkezményei szempontjából különbséget
kell tenni aszerint, hogy a túlépítő jóhiszemű vagy rosszhiszemű volt- e.
Jóhiszemű túlépítés esetében a szomszéd - választása szerint -
követelheti, hogy a túlépítő:
- a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott érték-
csökkenésért adjon természetben vagy pénzben kártérítést;
- a beépített részt vásárolja meg, ha a föld megosztható;
- vagy az egész földet vásárolja meg.
A szomszéd egész földjének a fölépítő általi megvásárlását
azonban nem minden esetben követelheti. Erre csak akkor van lehető-
ség, ha:
- a föld fennmaradó része a túlépítés következtében használha-
tatlanná válik;
- vagy a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás
gyakorlása (pl. átjárás stb.) a túlépítés következtében lehetet-
lenné vagy számottevően költségesebbé válik.
Lényegesen szigorúbbak a túlépítés következményei rosszhi-
szemű túlépítés esetén. Rosszhiszemű a túlépítő, ha tudja vagy tudnia
kellene, hogy immár saját földjének határain túl építkezik.
 A rosszhiszemű túlépítéssel esik egy tekintet alá az az eset,
amikor a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott,
amikor az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna
aránytalan károsodást,
Ilyenkor a jóhiszemű fölépítésnél említetteken kívül a szomszéd -
választása szerint - követelheti, hogy a fölépítő:
- a saját földjét és az épületet a gazdagodás megtérítése ellené-
ben bocsássa tulajdonába;
- vagy az épületet bontsa le.
Az épület lebontását csak akkor lehet követelni, ha az az ok-
szerű gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezik. A lebontás és az
eredeti állapot helyreállításának költségei a fölépítőt terhelik, megilleti
azonban a beépített anyag elvitelének joga.
A fölépítés miatt sérelmet szenvedett fél által választott jog a
bíróságot nem köti. A bíróság a fölépítés következményeit a szomszéd
kereseti kérelmétől eltérően is megállapíthatja, nem alkalmazhat
azonban olyan megoldást, amely ellen mindkét fél tiltakozik.

c) A tulajdonos használathoz kapcsolódó kötelezettségei

A használat és a hasznok szedése jogának mintegy ellentéte-
leképp a tulajdonos köteles viselni a dologgal járó terheket. A tu-
lajdonos ezen kötelezettsége kiterjed mindazokra a terhekre, amelyek-
nek viselésére jogszabály vagy érvényes megállapodás mást nem kö-
telez. E szabály alapján viseli pl. a dologgal kapcsolatos adókat és egyéb
közterheket.
A tulajdonost terheli a kárveszély viselésének kötelezettsége
is. A kárveszélyviselés kötelezettsége annyit jelent, hogy a tulajdonos
viseli a dologban beállott azon a károkat, amelynek megtérítésére
senkit sem lehet kötelezni (casusnocetdomino), vagy akit kötelezni
lehet, az nem képes teljesíteni, mert pl. vagyontalan.
A tulajdonos köteles tűrni azt is, hogy szükséghelyzetben a
dolgot a szükséghelyzet megszüntetése végett a szükséges mértékben
igénybe vegyék, felhasználják, illetőleg abban kárt okozzanak.
Szükséghelyzetről akkor van szó, ha másnak életét testi ép-
ségét vagy vagyonát közvetlen veszély fenyegeti, s e veszély más
módon nem hárítható el.
Ha a veszély másnak nem az életét vagy testi épségét, hanem a
vagyonát fenyegeti, az okozott kár viselésének kötelezettsége a tu-
lajdonost csak akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős
mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás követ -
keztében érheti (arányosság követelménye).
Ha a szükséghelyzet feltételei fennállnak, a dolog igénybevé-
tele, felhasználása, illetőleg a károkozás nem jogellenes, hanem jogos
magatartás. Ha a szükséghelyzet bármely feltétele hiányzik - nincs
veszély, az nem közvetlen, vagy más módon is elhárítható lett volna, a
vagyont fenyegető veszély esetében a fenyegető kár nem volt jelentő-
sen nagyobb, mint az okozott kár - a károkozás jogellenes, a károkozó
tehát a felelősség általános szabályai szerint tartozik helytállni.
A szükséghelyzetben okozott kár nem jogellenes ugyan, mégis
a tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást,
attól pedig, aki a szükséghelyzet megszüntetése során indokolat-
lan mértékű vagyoni kárt okozott, kártérítést követelhet. A klasz-
szikusan használatos példa szerint, ha a tűzoltóautó másképpen
nem tud bejutni a kapun a szomszéd ház oltása céljából, csak úgy,
ha kidönti az egyik oszlopot, akkor az a személy köteles a
jogszerűen okozott kárt megtéríteni a károsult számára, akinek a
házát oltani kellett. Ha viszont a vezető rosszul mérte ki a kor-
mányzási szöget, és emiatt döntötte ki az oszlopot, jogellenes
károkozás miatt, kártérítés jogcímén a tűzoltóság lesz köteles
helytállni a károsult irányában.
E szabályból az következik, hogy a szükséghelyzetben való
károkozás csak annyiban jogos, amennyiben a károkozás a szük-
séghelyzet megszüntetéséhez feltétlenül szükséges volt. Ha a
szükséghelyzet feltételei fennállnak ugyan, de a károkozás a
megszüntetéshez szükséges mértéket indokolatlanul meghaladta,
a tulajdonos a károkozótól kártérítést követelhet.
Az ingatlan tulajdonosa köteles eltűrni, hogy az erre külön
jogszabályban feljogosított - villamos energia-, gázszolgáltató, vízügyi,
távközlési, közegészségügyi és más közhasznú - szervezetek a
szakirányú feladataik ellátásához szükséges mértékben az ingatlant
időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a
tulajdonjogát egyébként korlátozzák.
Az erre feljogosított szervek tehát
- az ingatlant időlegesen használhatják (pl. az árvízvédelemhez
szükséges anyagok, gépek stb. tárolása végett);
- arra használati jogot szerezhetnek (pl. trafóállomás vagy
 höközpont működtetése céljából);
- a tulajdonjogot egyébként korlátozhatják (pl. építési tilalom
elrendelése, a földhasznosítás módjának meghatározása; ma-
gasfeszültségű távvezeték alatt és nyomvonalának közelében
bizonyos fajta növények telepítésének megtiltása).
Az időleges vagy tartósabb használatért az akadályoztatás
mértékének megfelelő kártalanítás iár. Ha a használat vagy egyéb
korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti vagy
jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvásárlá-
sát, illetőleg kisajátítását kérheti.
d) A rendelkezési jog
Rendelkezési jog - a szó legtágabb értelmében - a tulajdonos-
nak az a joga, hogy a dolog sorsáról szabadon döntsön. Közelebbről a
rendelkezési jog kiterjed:
- a dolog birtokának átengedésére:
- a dolog használatára vagy hasznai szedésére való jog átenge-
désére:
- a dolog biztosítékul adására vagy más módon való megterhe-
lésére:
- a tulajdonjog átruházására:
- a tulajdonjoggal való felhagyásra (meg kell azonban jegyezni,
hogy ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet).
Az átruházás és a megterhelés jogának speciális szabálya ér-
vényesül a föld és az épület együttes tulajdonjoga esetén. Ha
ugyanis az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg, az
épület tulajdonjogát csak a föld tulajdonjogával együtt lehet át-
ruházni.
Előfordulhat, hogy jogszabály, bírósági határozat vagy a felek
megállapodása a rendelkezés jogát kizárja vagy korlátozza (elidegení-
tési és terhelési tilalom)
 Ha az elidegenítési és terhelési tilalmat jogszabály vagy bíró-
sági határozat keletkezteti, az e tilalommal, illetve korlátozással el-
lentétes rendelkezés semmis.
Az elidegenítés és a terhelés jogát szerződéssel is lehet korlá-
tozni vagy kizárni, de csak a tulajdonjog átruházásával egyidejűleg, és
csak abból a célból, hogy a tilalom az átruházónak vagy más sze-
mélynek a dologra vonatkozó jogát biztosítsa.
Az így keletkezett elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-
nyilvántartásba nem kötelező - ám a tilalom jogosultja érdekében
célszerű - bejegyeztetni, de ha a bejegyzésre sor kerül, akkor azt a jogot
is fel kell tüntetni, aminek biztosítására szolgál A szerződéssel kikötött
elidegenítési és terhelési tilalomban ütköző rendelkezés akkor semmis,
ha:
- a tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték;
- a rendelkezésre jogot alapító személy egyébként rosszhiszemű
volt;
- vagy a rendelkezés ellenérték nélkül történt.

3. A tulajdonjog megszerzése
*
3.1. A tulajdonszerzésről általában

A tulajdonszerzés alatt a szó legtágabb értelmében mindazokat az

eseteket értjük, amikor valamely dologra nézve tulajdonjogi jogviszony
jön létre.
Ha az úi tulajdonos tulajdona az előző tulajdonos jogán alap -
szik. abból származik, származékos szerzésmódról beszélünk. Ilyenkor a
már létező tulajdonjog száll át a másik tulajdonosra, azaz alanyváltozás
következik be a tulajdonos személyében, de ez a tulajdonjog tartalmát
általában nem érinti. Ebből következően a tulajdonjogot terhelő
körülmények és tények továbbra is fennmaradnak, ezek jogosultjainak
igénye nem változik. (Pl. az ingatlant terhelő zálogjog vagy végrehajtási
jog az új tulajdonossal szemben is érvényesíthető lesz, hiszen ez a
dolgokhoz tapadóan fennmarad.)
Ha a dolgon szerzéskor nem áll fenn tulajdon, vagy ha fennállt
is, de a szerző tulajdonjoga nem abból származik, hanem arra tekintet
nélkül keletkezik, akkor eredeti szerzésmódról beszélünk.

126
 A tulajdonjog megszerzése tekintetében lényeges különbség
van az ingatlanok és az ingók szerzésmódjai között. Ennek oka, hogy
jogrendszerünkben az ingatlanok tulajdonjogának megszerzése - álta-
lában - egy közhitelű formai elem, az ingatlan-nyilvántartásba való,
konstitutív hatályú bejegyzés révén valósul meg.
Mind az ingók, mind az ingatlanok tulajdonának megszerzése
körében különbséget teszünk az eredeti és származékos
szerződésmódok között.

Szerzésmód: Ingók: Ingatlanok:

Eredeti: — hatósági határozat és — hatósági határozat
hatósági árverés és hatósági árverés
- elbirtoklás - elbirtoklás
- gazdátlan javak elsajátí- - x
tása
- találás - x
“X - kisajátítás
- szabadalmi igénybevétel - x
Származékos: - átruházás - átruházás
- termék, termények és - növedék
szaporulat elsajátítása
- vadak, halak és más - x
hasznos víziállatok
tulajdonjogának
megszerzése
- feldolgozás - beépítés
- egyesítés - ráépítés
- öröklés - öröklés
3.2. Egyes szerzésmódok

A továbbiakban a fenti szerzésmódok közül azokkal fogunk

megismerkedni, amelyek a gazdasági életben leggyakrabban
fordulnak elő, ennélfogva a tulajdonszerzés szempontjából
számunkra a legfontosabbak.
 3.2.1. Átruházás

A származékos szerzésmódok közül a legjelentősebb az átruházás, mellyel mind

ingók, mind ingatlanok tulajdonjoga megszerezhető.

a) Ingók átruházása
Az átruházás esetén a tulajdonjog átszállását nem közvetlenül a
megállapodás eredményezi, hanem a megállapodás alapján létrejött átadás (tradíció).
Ingó dolog tulajdonjogának átruházásához négy feltételnek kell teljesülnie:
- az átruházásra
irányuló szerződés vagy más érvényes jogcím;
- a dolog átadása;
- az átadás a
tulajdonátruházás szándékával történjen, és
- a dolog a korábbi
tulajdonostól származzék.
A dolgot tehát főszabályként csak a tulajdonos ruházhatja át (nemo plus iuris).
Ingó dolgok esetében azonban kivételesen - a forgalom biztonsága
érdekében - nem tulajdonostól is lehet tulajdonjogot szerezni. Ezek a következők:
- a kereskedelmi
forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot
szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos;
- a kereskedelmi
forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez, aki a dolgot jóhiszeműen és
ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire ezt a
tulajdonos bízta;
- akire pénzt vagy
bemutatóra szóló értékpapírt ruháztak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az
átruházó nem volt tulajdonos.
A kereskedelmi forgalomban történő eladást illetően kiemelést érdemel,
miszerint csak a bejegyzett, jogszerűen működő kereskedőtől vásárló
jóhiszemű személy érdekeit védi a megoldás, és nem általában a kereskedőt.
Ha ilyen, a forgalom biztonságát célzó védelem nem lenne, soha, semmilyen
boltban nem lehetnénk biztonságban a tekintetben, hogy vajon a vételár
fejében tulajdonjogot szerzünk-e; ugyanis, a vevőnek nem áll módjában annak
vizsgálata, hogy a dolog pl. nem lopott-e és ennélfogva a kereskedő nem
orgazda-e.

128
 Ha valaki bejegyzett kereskedőtől vesz autót - és nem
"ügynöktől", ÜL kereskedelmi jogosítvánnyal nem
rendelkező "neppertől" - akkor azt tőle abban az esetben
sem"vehetik el", ha kiderül, hogy lopott, hiszen
kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen szerző
tulajdonosnak minősül. Ha azonban kereskedelmi for-
galmon kívüli magánforgalomban történik mindez, akkor a
lopott dolgot a nyomozóhatóság a lefoglalás után a
tulajdonosának adja ki, vagyis annak a személynek, akitől
jogtalanul eltulajdonították. Ez esetben a nem
tulajdonostól szerző személy nem vált tulajdonossá (ő csak
időleges birtokos volt), és csak arra van esélye, hogy
kártérítés vagy jogalap nélküli gazdagodás címén a vé-
telárat visszakövetelje attól a személytől, akinek fizetett.
b) Ingatlan átruházása
Az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányu-
ló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozás
ingatlan-nyilvántartási bejegyzése is szükséges. Ehhez szükség
van a szerződés okirati írásba foglalására, valamint a szerződés
ügyvéd általi ellenjegyzésére - vagy közokiratba foglalására.
Az ingatlan-nyilvántartás a valóságos állapotnak
megfelelően, közhitelesen tartalmazza az ország összes
ingatlanának adatait, az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és
tényeket.
Az ingatlan-nyilvántartást az ingatlan fekvése szerinti
körzeti földhivatal vezeti.
Az ingatlan-nyilvántartásba - a törvényesség és a
jogbiztonság érdekében - csak közokirat, teljes
bizonyítóerejű' magánokirat vagy bírósági, hatósági
határozat alapján lehet jogot vagy tényt bejegyezni, illetve
törölni.
 Az ingatlanokkal kapcsolatos jogokat - pl. a tulajdonjog
megszerzése átruházással - általában az ingatlan-
nyilvántartásba való bejegyzés keletkezteti (konstitutív
hatály). A jogváltozások tehát csak kivételesen mehetnek
végbe az ingatlan-nyilvántartáson kívül - pl. elbirtoklás
vagy Öröklés útján. Ilyenkor az ingatlannyilvántartási
bejegyzés az ingatlanra vonatkozó jogot csak deklarálja
(rögzíti és kinyilvánítja).
Az ingatlan-nyilvántartás tulajdoni lapból, a tulajdoni
lapról messzünt bejegyzések adatainak jegyzékéből, térképből
és okirattárból áll.
A tulajdoni lap tartalmazza az ingatlan adatait - helyrajzi
szám, terület, fekvés, művelési ág, épület feltüntetése, stb.
-, az ingatlanhoz kapcsolódó jósokat és jozilaz jelentős
tényeket.továbbá azok jogosultjait és a jogosultak adatait (pl,
a tulajdonos vagy a haszonélvező adatait, valamint az
ingatlan terheit, pl. jelzálogjog, elidegenítési és terhelési
tilalom, építési tilalom stb.)
Az ingatlan-nyilvántartási térkép a földrészletek és
épületek felülnézeti rajzi ábrázolására szolgál.
Az okirattár a bejegyzések alapjául szolgáló okiratokat,
illetőleg ezek hitelesített másolatait, a bejegyzés iránti
kérelmeket, megkereséseket, valamint az ingatlan-
nyilvántartási ügyben keletkezett más iratokat tartalmazza.
A település ingatlan-nyilvántartásának számitógépes
rendszerében gépi adathordozón meg kell őrizni a tulajdoni
lapról törölt bejegyzéseket és adatokat, valamint a törlésre
vonatkozó határozat számát, amelynek alapján a törlés
alapjául szolgáló okirat az okirattárból visszakereshető
(törölt bejegyzések jegyzéke).
Az ingatlan-nyilvántartás nyilvános, abba bárki -
bizonyos kivételekkel - betekinthet, az ott nyilvántartott
 adatokról feljegyzést készíthet, és díj ellenében másolatot
kérhet.
3.2.2, Hatósági határozat vagy hatósági árverés

a) Ingók tulajdonjogának megszerzése

Aki az ingó dolgot hatósági határozat (pl. csereingatlan
juttatása) vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg,
tulajdonossá válik tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a
tulajdonos.
Hatósági határozattal való tulajdonba adásra csak az a
hatóság jogosult, amelynek jogszabályban megállapított
hatásköre erre a tevékenységre kiterjed.
A tulajdonszerzés feltétele a szerző fél jóhiszeműsége. Ha
tehát a szerző fél tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a
hatósági határozat vagy az árverés törvénysértő, a
tulajdonszerzés nem következik be.
Mind a hatósági határozat, mind a hatósági árverés
jogerőre emelkedése pillanatában, birtokbaadás nélkül is
tulajdonszerzést eredményez. Miután itt eredeti szerzésmódról
van szó, tehát a tulajdonjog újonnan, a korábbi tulajdonjogra
tekintet nélkül keletkezik, a dolgot korábban esetleg terhelő jogok
is megszűnnek (pl. haszonélvezet).

b) Ingatlanok tulajdonjogának megszerzése hatósági határozattal

vagy árveréssel
Hatósági határozat vagy árverés útján ingatlanok
tulajdonjogát is meg lehet szerezni, ha a jogszerző jóhiszemű,
de lényegesen szigorúbb szabályok érvényesülnek, mint ingók
esetén.
Árveréssel csak abban az esetben lehet az ingatlan
tulajdonjogát érvényesen megszerezni, ha a tulajdonos valóban
az adós - pontosabban az, aki ellen a végrehajtás e módjára
került sor (pl. kezes) - volt. Ingatlan tulajdonjogának árverésen
történő megszerzésére tehát nem vonatkozik az a szabály, hogy
a jóhiszemű szerző arra tekintet nélkül válik tulajdonossá, hogy
korábban ki volt a tulajdonos.
E kivételes szabály magyarázatát az ingatlan-
nyilvántartás intézménye és annak elvei adják: ingatlan
tulajdonjogának árverésen történő megszerzése esetén
mind az árverés kitűzőjének, mind az árverésen szerzőknek
módjában áll az ingatlan tulajdon- jogi állapotáról meggyőződni.
Amennyiben ezt elmulasztják, jóhiszeműségre nem
hivatkozhatnak.
Ugyanezen okból ingatlan tulajdonjogát nem
tulajdonostól sem végrehajtási árverésen kívül\ sem pedig
árverésen nem lehet érvényesen megszerezni.
Az árverési vevő általában tehermentesen szerzi meg az
ingatlant. Kivételesen az árverés útján megszerzett ingatlant
mégis terhelheti:
- telki szolgalom;
- törvényen alapuló, valamint a bejegyzett haszonélvezeti
jog.
Ha az állam bírósági vagy más hatósági határozattal
kártalanítás nélkül ingatlan tulajdonjogát szerzi meg, ennek értékéig
ugyanúgy felel a fennálló kötelezettségekért, ahogyan azt az
ingóknál láttuk. Az állam ilyen módon történő tulajdonszerzése
nem érinti az ingatlannyilvántartásba jóhiszemű harmadik személy
javára bejegyzett jogokat sem.

3.2.3. Elbirtoklás

a) Ingó dolgok elbirtoklása

Elbirtoklás útján megszerzi a tulajdonostól a dolog tulajdon-
jogát az, aki a dolgot sajátjaként, tíz éven át, szakadatlanul birto-
kolja.
Az elbirtoklás általában bármiféle - ingó és ingatlan - és
bárki tulajdonában álló dologra kiterjedhet. Aki azonban
bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton
jutott a dolog birtokához. elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.
Az elbirtoklás általános feltételei a következők:
- az elbirtokló a dolgot sajátjaként birtokolja.
A "sajátjakénti" jelleg azt jelenti, hogy a birtokosnak
nincs érvényes jogcíme a birtoklásra. Ezért pl. egy bérlő
vagy megbízott sosem válhat elbirtoklás útján
tulajdonossá, mert nem sajátjaként birtokol.
- az elbirtoklási idő letelte,
- valamint - negatív tartalmú kizáró feltételként - az, hogy
nem lehet bűncselekménnyel, valamint alattomos, ill.
csalárd módon szerzett dolgot elbirtokolni.
Az elbirtoklási idő ingók esetében a dolog birtokbavételétől
számítotttíz év. Az elbirtoklási idő alatt egyébként a birtoklásnak
szakadatlannak, tehát folyamatosnak, folytatólagosnak kell lennie.
Az új birtokos azonban hozzászámíthatja saját elbirtoklási ideiéhez
azt az időt, amely elődjének birtoklása ideién már elbirtoklási
időnek minősült, ha az elődje elbirtoklás útján még nem
szerezte meg a tulajdonjogot.
Jogutódlás esetében azt mondhatjuk, hogy a jogelőd
elbirtoklási ideje örökölhető, az elbirtoklás - mint
tulajdonszerzési mód - azonban nem. Ha az elbirtoklási idő
már a jogelődnél eltelt, azaz a dolgot már a jogelőd
elbirtoklással megszerezte, a jogutód nem elbirtoklással,
hanem öröklés címén szerez tulajdonjogot, ami abból a
szempontból, hogy a tulajdonszerzés származékos, vagy
eredeti tulajdonszerzésnek minősül-e, egyáltalán nem
közömbös (pl. a hagyatéki terhek viselése).
Amíg a tulajdonos menthető okból nincs abban a
helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolja - pl. mert nincs
törvényes képviselője vagy éppen szabadságvesztését tölti -, az
elbirtoklás nyugszik. Anyugvás következménye az, hogy a nyugvást
eredményező akadály megszűnésétől számított egy évig az
elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az
elbirtoklási idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb volna
hátra.
Vannak olyan körülmények, amelyek megszakítják az
elbirtoklást:
- a
tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban
felszólítja, vagy ez iránt bírósághoz fordul;
- a
tulajdonos a dologgal rendelkezik (pl. eladja, elcseréli,
bérbe, haszonbérbe vagy zálogba adja stb.);
- a
birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy
éven belül nem szerzi vissza, illetőleg egy éven belül
nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a
dolgot adja vissza.
Az elbirtoklás megszakadásának hatása az. hogy a
birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az
elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból
kezdődik.

b) Ingatlanok elbirtoklása
Elbirtoklás útján, ha annak az előbb felsorolt feltételei
fennállnak, ingatlan tulajdonjogát is meg lehet szerezni. Az ingatlan
elbirtoklására az ingók elbirtoklására vonatkozó szabályok
irányadók az alábbi eltérésekkel: ingatlanok esetén (2001 óta) az
elbirtoklási idő 15 év. Ingatlant nem lehet elbirtokolni, ha az
elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozóan állnak
fenn, és a föld nem osztható
meg.
Egy földterület megosztása (telekalakítás) csak építésüsvi
hatásáéi engedély alapján lehetséges. Az elbirtoklásra
hivatkozó fél köteles az építésügyi hatóság engedélyét
 beszerezni Az építésügyijogszabályoka mezosztás
feltételeként földrészlet esetén általában egy minimális
területnagyságot (külterületen 6000 m2, belterületen a
helyben szokásos teleknagyság, általában 800 m2'
vagy 200 / i-öl - 1 I höl&3,6m2 -) szabnak meg.
Megoszthatóság hiányában földrészlet nem birtokolható el.
A bírói gyakorlat alakította ki azt a szabályt is, hogy elbirtok-
lással egy ingatlan eszmei hányadrészére - a tulajdonostárs által
történő elbirtoklást kivéve - tulajdonjogot nem lehet szerezni,
azaz hogy elbirtoklás útján közös tulajdon általában nem
keletkezhet, az elbirtokló nem válhat társtulajdonossá.
Az elbirtoklás eredeti tulajdonszerzés, amely ingatlan-
nyilvántartáson kívül következik be. Az ingatlan-nyilvántartási be-
jegyzés hiánya mindamellett az elbirtokló jogi helyzetét hátrányosabbá
teszi. Ha az elbirtokló tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba
nem jegyezteti be, tulajdonszerzésére nem hivatkozhat azzal szemben.
aki az ingatlanon az ingatlan-nvilvántartásban bízva, ellenérték fejében
jogot szerzett.
Az elbirtoklónak eszerint érdeke, hogy tulajdonjogát az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztesse. A bejegyzés hiánya
egyébként nem akadálya, hogy az elbirtokló gyakorolja a
tulajdonosi jogokat.
A "bejegyeztetés" - írásbeli megállapodás hiányában - az
okirati elv miatt bíróság előtt, tulajdonjog megállapítása iránti
per útján történhet, amely pert az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzett valamennyi tulajdonos ellen meg kell indítani.
3.2.4. A kisajátítás

A kisajátítás az ingatlanok tulajdonszerzésének sajátos módja, melyre

csak kivételesen kerülhet sor.
Ingatlan tulajdonjogát közérdekű célra is - főszabályként - a
 "rendes" szerzésmódok valamelyikével (tipikusan átruházással,
adásvétel jogcímén) kell megszerezni, és ha ez nem megy, (a
tulajdonos akarata ennek útját állja), akkor kerülhet sor a
kisajátításra mint "rendkívüli"szerzésmódra.
A kisajátítás valójában egy speciálisközigazgatási határozattal
történő, közérdekből való köztulajdonba vétel. A közérdek ekkor a
köztulajdont kivételesen a magántulajdon elé helyezi, kisajátítás
révén ugyanis csak az állam vagy az egyes önkormányzatok válnak
tulajdonossá.
A kisajátított ingatlanért a volt tulajdonosnak teljes,
feltétlen és azonnali kártalanítás jár, amely pénzben,
csereingatlannal vagy a kettő kombinációjával nyújtható. Alapvető
jogelv, hogy a kártalanítás az okozott kárral egyenértékű, azaz
teljes kell, hogy legyen.
A kártalanítás mértékét konkrétan a forgalmi viszonyok, az
adott helyen és időben érvényes piaci tényezők határozzák meg.
A kártalanítás a tulajdonosnak jár. A szövetkezet akkor is
igényt tarthat a kártalanításra, ha nem Ő a tulajdonos, hanem csak
közös használatában álló ingatlanról van szó. Meg kell téríteni a
kisajátított ingatlanon más személyeket megillető jogok - pl. a
haszonélvezeti jog - megszűnése miatt keletkezett károkat is.
A részletes, részben közigazgatási jogi, részben pénzügyi
jogi, részben polgári jogi rendelkezéseket külön jogszabályok
tartalmazzák. A kártalanítást a kisajátítást elrendelő megyei
közigazgatási hivatal hatósági határozatba foglalja. Az a tulajdonos,
aki magát a kisajátítás elrendelésének tényét vagy a kártalanítás
mértékét sérelmesnek tartja, bírósághoz fordulhat, és a határozat
felülvizsgálatát kérheti. A bíróság az államigazgatást kisajátítási
határozatot - mind az elrendelés ténye, mind a kártalanítás mértéke
tekintetében - erre irányuló alapos kereseti kérelem esetén -
megváltoztathatja.
4, A közös tulajdon

A mindennapi életben gyakran előforduló jogi helyzet, hogy

egyazon dologra vonatkozóan, egy időben, osztatlanul több
személy tulajdonjoga áll fenn.
Amikor több személy (pl. két testvér) örököl egy
ingatlant, vagy a fiatalok házasságot kötnek, majd a szülők
házára „ emeletráépítéssel ” építkeznek, a törvény erejénél
fogva közös tulajdon keletkezik, de keletkeztethető ilyen
helyzet szerződéssel - pl. többen meg\>ásárolnak egy
ingatlant - vagy bírósági, hatósági határozattal is.