A magyar alkotmány:

Magyarország Alaptörvénye
Magyarország alkotmányjoga I.
II. fejezet
 A magyar alkotmány
meghatározása
A magyar alkotmány „Magyarország Alaptörvénye”: az Ogy. 2011.
április 18-án fogadta el, és a köztársasági elnök – ünnepélyes
keretek között – április 25-én, húsvéthétfőn írta alá, még aznap a
Magyar Közlönyben kihirdették, és 2012. január 1-jén lépett
hatályba.
Az Alaptörvény materiális, formális és processzuális értelemben is a
magyar állam alkotmánya:
+ materiális: a társadalmi és az állami berendezkedés legfontosabb és
leglényegesebb viszonyaira vonatkozó alapvető rendelkezéseket
tartalmazza;
+ formális:a korábbi Alkotmányra hivatkozással – saját magát minősíti
alkotmánynak, mivel elfogadásánál a korábbi Alkotmánynak az
alkotmányozásra megállapított szabályaira hivatkozik, és magát a
jogrendszer alapjának tekinti;
+ processzuális: elfogadására és módosítására, továbbá egyes
rendelkezései hatályon kívül helyezésére csak az Országgyűlés –
mégpedig különös, a törvények meghozatalától eltérő eljárási
szabályok szerint – jogosult.
 Az Alaptörvény előzménye
Magyarországon az első hatályba lépett chartális alkotmány a Magyar
Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény volt:
szovjet mintára készült és szabályozási megoldásai az autoriter
államszocialista rendszer diktatórikus berendezkedését szolgálták.
A nyolcvanas évek második felére ez a hatalmi berendezkedés mély
politikai-gazdasági válságba jutott, amely elkerülhetetlenné tette a
politikai rendszer és az alkotmányos berendezkedés
megváltoztatását.
Az átalakulás 1989-90-ben, a rendszerváltozás folyamatában zajlott le:
(1987 nyarán, őszén kezdődött, majd 1989 tavaszán gyorsult fel,] és
a rendszert átalakító változások 1990 őszéig tartottak).
A politikai rendszer forradalmi jelentőségű – de nem forradalmi úton
bekövetkezett – átalakulása teremtette meg a gazdasági és a
tágabb társadalmi rendszerváltozás feltételeit és kereteit.
Az átalakulás békés, tárgyalásos-megegyezéses formában, az
állami jogfolytonosság jegyében zajlott.
 A Magyar Köztársaság
Alkotmánya
A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon született megállapodásnak
megfelelően 1989. október 23-án – az 1956-os forradalom
tiszteletére – hirdették ki az új, köztársasági alkotmányt, és
kiáltották ki a köztársasági államformát.
A megszülető Alkotmány totális alkotmányrevízió eredménye volt,
mivel formailag az 1949. évi alkotmányt – az eredeti szerkezetet
megtartva – módosította, de a régi szerkezetben teljesen új
alkotmányos értékeken nyugvó normatartalmat alakított ki:
megteremtette a jogállam, a többpártrendszer és az államhatalmi
ágak elválasztása elvén alapuló parlamentáris demokráciát,
elismerte és garantálta az újraszabályozott emberi és
állampolgári jogokat, és deklarálta a piacgazdaság elvét.
Az Alkotmány 1989 és 2009 között számos alkalommal, kisebb-
nagyobb mértékben módosult, de a változtatások nem érintették
az Alkotmány alapszerkezetét
 A köztársasági alkotmány
átalakítása
A 2010. évi áprilisi országgyűlési képviselőválasztások eredményeként
a FIDESZ-KDNP pártszövetség kétharmadot meghaladó
többséget szerzett az Országgyűlésben.
A 2010. május 14-ével megalakult Országgyűlés 2011. december
végéig tizenkét alkalommal módosította az Alkotmányt, így gyors
ütemű és jelentős intézményi-jogi változtatást hajtott végre az addigi
alkotmányos berendezkedésben.
Az alkotmánymódosítások több esetben aktuálpolitikai, kormányzati
megfontolások miatt történtek, amelyek heves politikai és szakmai
vitákat váltottak ki.
A módosítássorozat előrevetítette az új alkotmány megalkotását,
amelynek előkészítése 2010 közepétől megkezdődött.
 Az Alaptörvény megszületése 1.
Ogy.: AEB-t hozott létre (2010 nyarán) – összetétele a
parlamenti erőviszonyokat tükrözte.
= az érdemi munka szeptemberben kezdődött (a különböző
társadalmi szervezetek, tudományos testületek,
egyetemi tanszékek véleményének bevárását követően);
= az ősz folyamán részkoncepciók készültek (hét
munkacsoport működött);
= novemberben két ellenzéki párt kilépett a bizottságból
(AB hatáskör-korlátozása miatt), decemberben a
harmadik ellenzéki párt is kilépett);
= az elkészült koncepciót decemberben tették közzé
(H/2057 sz. javaslatként) – számos szakmai
konferencián is foglalkoztak az alkotmányozással.
 Az Alaptörvény megszületése 2.
= DE: szövegtervezet (a koncepció alapján) nem került kidolgozásra,
mert döntés született, hogy minden frakció benyújthat saját
alkotmánytervezetet, amelyeket majd párhuzamosan tárgyalnak;
Az AEB koncepcióját „a képviselők alkotmányozó munkája
támogatásának” tekintették.
Az AEB 2011 március 7-én megszűnt.
A FIDESZ-KDNP frakció 2011. márc. 14-én benyújtotta a
„Magyarország Alaptörvénye” c. javaslatát. [Emellett még egy
javaslat volt – független képviselői indítványként, de nem tárgyalták.]
A benyújtást követően nemzeti konzultációt is kezdeményeztek (kérdőív
eljuttatása a vál.polgárokhoz)
2011. március és április során általános és részletes vita az Ogy.-ben
2011. április 18.: az Ogy. elfogadta az Alaptörvényt (az ellenzék nem
támogatta).
Az új Alaptörvény 2012. január 1-én lépett hatályba – addig a
sarkalatos tv.-eket is el kellett fogadnia az Ogy.-nek.
 Az Alaptörvény jellemzői
Az Alaptörvény sajátos szerkezeti felépítést alkalmaz: részben eltér
a korábbi Alkotmányétól, részben követi az európai mintát.
Alaptörvény elnevezés is karakteres: nem alkotmány megnevezést
alkalmaz.
Megjelölése is speciális, mivel nem a megszokott törvényi jelölést
használja (pl. 1949. évi XX. törvény az Alkotmányról), hanem a
címet – „Magyarország Alaptörvénye” – az elfogadás napja –
(2011. április 25.) – követi.
Az Alaptörvény öt fő szerkezeti részre tagolódik, amelyek önálló
címet kaptak, de nincsenek számozással elkülönítve: Nemzeti
hitvallás, Alapvetés, Szabadság és felelősség, Az állam, Záró
és vegyes rendelkezések.
Az egyes egységek megkülönböztetése a különálló címekhez tartozó
szövegek első szavai nagybetűvel vannak szedve.
Az Alaptörvény szövege sem egységes sorszámozású: az egyes
részeken belül a textus tagolása, ill. ennek jelzése eltérő.
 Nemzeti hitvallás
Ez az első szerkezeti egység, de előtte még szerepel a Himnusz első
sora: Isten, áldd meg a magyart! - Alaptörvény indító mondataként,
mintegy mottójaként helyezkedik el, de jogi relevanciája nincs,
integráló ereje van, a közösségi érzést és az összetartozást
szimbolizálja.
A Nemzeti hitvallás jogi értelemben az Alaptörvény preambulumának
(ünnepélyes bevezetőjének) tekinthető, amely hitet, vallomást tesz a
magyar nemzet tagjait összekötő értékek mellett, és kifejezetten
gazdag morális elemekben. A Nemzeti hitvallás jellemzői:
+ egyes belső egységei és tételei nincsenek külön megjelölve, de e
szövegen belül öt elkülönülő rész különböztethető meg.
+ meglehetősen hosszú preambulum, amelyben több olyan tétel is
szerepel, amelyet az Alaptörvény normaszövege is megismétel.
+ része az Alaptörvénynek, és nem pusztán politikai nyilatkozat, mert
tartalmának sajátos normatív jellege van, mégpedig kötelező
jellegű tartalma, amelyet az Alaptörvény értelmezésénél és
alkalmazásánál figyelembe kell venni.
 Alapvetés
Az Alaptörvény második önálló része, már kifejezetten
normaszövegnek minősül: lényeges, a magyar alkotmányos
berendezkedés legfontosabb politikai-hatalmi, illetve gazdasági-
társadalmi viszonyaira vonatkozó előírásokat – alkotmányi
alapelveket, értékmeghatározásokat, állami célokat és
feladatokat, valamint az Alaptörvényre és a jogszabályokra
vonatkozó alapvető rendelkezéseket – foglalja össze.
A normák jelölése latin nagybetűkkel, kerek zárójellel, és cikk – nem
pedig szakasz vagy paragrafus (§) – elnevezéssel történik, a
bekezdések jelölése viszont követi a korábbi hagyományos – két
kerek zárójel közötti arab sorszámozású – megoldást. E rész
huszonegy [ A)-tól U)-ig] cikkből áll.
 Szabadság és felelősség
Ez a harmadik szerkezeti egység, amely az alapvető jogok és
kötelességek katalógusának is nevezhető. Ez a rész – az Európai
Unió Alapjogi Chartája figyelembe vétele alapján – jelentős
mértékben újraszabályozta a korábbi Alkotmányba foglalt
alapvető jogokat és kötelezettségeket.
A cikkek jelölése római számokkal történik.
E rész harmincegy cikkből áll, az alapvető (emberi és állampolgári)
jogok katalógusát adva, nevesíti az egyes alapjogokat és
kötelességeket, ill. röviden meghatározza tartalmukat, gyakorlási
vagy teljesítési módjukat.
DE: nemcsak alapvető jogokat és kötelezettségeket tartalmaz,
hanem alkotmányi tilalmakat, egyes alapelveket, továbbá állami
célokat, feladatokat is megfogalmaz, amelyek nem alapoznak
meg alanyi jogot, ill. olyan normákat, amelyek formális
összefüggésben állnak az alapvető jogokkal, de nincs közvetlen
alapjogi vonatkozásuk.
 Az állam
Ez a negyedik rész, ötvenöt (1-től 54-ig, + 51/A. cikk, DE: 42. cikknél
nincs szöveg) cikket ölel fel, és amelyen belül a cikkek arab
sorszámozást viselnek –, több nagyobb, elkülöníthető egységre
tagolódik. E részben először az Alaptörvény államszervezeti joga
kerül összefoglalásra, amelyben az egyes állami szervek önálló
alcímmegjelöléssel szerepelnek.
Az Alaptörvény negyedik szerkezeti egységén belül elkülöníthető a
Különleges jogrend elnevezésű rész, amely számozása és
tagolása alapján nem minősül az Alaptörvény fő szerkezeti
részének, de a fő részekhez hasonlóan kiemelt címet kapott, és
mind az államszervezeti jogtól, mind a pénzügyi alkotmánynak
nevezhető – A közpénzek c. résztől – megkülönböztethető.
Záró és vegyes rendelkezések
Ez az ötödik szerkezeti egység, 28 pontból áll (DE: az utolsó két pontnál
nincs szöveg – közig. bíróság miatt).
E résznél az egyes pontok arab sorszámozással, de cikk megjelölés
nélkül szerepelnek, de a belső felosztás a szokásos bekezdések
szerinti tagolás.
Az 1. pont az Alaptörvény hatályba lépésének idejét állapítja meg, a 2.
pont pedig az elfogadására vonatkozó eljárási rendelkezést
tartalmazza, amely a korábbi Alkotmányra utal vissza.
A 3. pont rögzíti, hogy az Alaptörvény hatálybalépéséhez kapcsolódó
átmeneti rendelkezéseket a 8-26. pont tartalmazza.
A 4. pont a Kormány kötelességévé teszi, hogy az Alaptörvény
végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé
terjessze.
Az 5. pont mondja ki, hogy az Alaptörvény hatálybalépése előtt
meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik.
A 6. pont szerint „Április 25. napja – az Alaptörvény kihirdetésének
emlékére – az Alaptörvény napja.”
 Posztambulum
Az Alaptörvényt a posztambulum (ünnepélyes befejezés) zárja
(egyetlen mondatból áll, az alkotmányozó hatalom
megjelöléseként a 2010. április 25-én megválasztott
Országgyűlés képviselőit jelöli meg).
Az alkotmányozó hatalom gyakorlásánál az alkotmányozó Isten és
ember előtti felelősségének tudatára hivatkozik, amely – mintegy
sajátos fohász –markáns világnézeti elkötelezettségre vall, de
amelyhez hasonló rendelkezéseket más demokratikus alkotmányok
is tartalmaznak.
A posztambulum az Alaptörvényt Magyarország első egységes
Alaptörvényének minősíti: Magyarországnak – mint az Alaptörvény
A) cikk szerint elnevezett államnak – ez a dokumentuma tehát az
első egységes – vagyis nem különböző korban keletkezett
törvényekből álló – Alaptörvénye.
Az Alaptörvény legvégén az 1848. márciusi 12 pont – idézőjel nélküli –
mottója található: Legyen béke, szabadság és egyetértés.
(szintén szimbolikus jelentősége van).
 Az Alaptörvény értékelése
Az Alaptörvény – terjedelmét tekintve – a rövidebb és tömörebb
alkotmányok családjába sorolható, szabályozási tárgyköreinek
súlypontja az államszervezet, a kormányzati rendszer, az alapvető
jogok és kötelezettségek meghatározására irányul.
Az Alaptörvény szövege koherensebb és egységesebb a korábbi –
számos alkalommal módosított – Alkotmányéhoz képest.
A nyelvezete kerüli az idegen szavakat és kifejezéseket, továbbá sok
helyen archaizáló-historizáló nyelvhasználat jellemzi.
Az Alaptörvény – különösen elfogadásának módja, értéktartalma és
legitimitása – politikai és szakmai-jogi vitákat váltott ki, amelyek
mögött legtöbbször eltérő értékfelfogás, illetve jog- és
társadalomszemlélet húzódik meg:
+ elfogadás módja: hektikus, gyors, szakma nem vett részt stb.
+ értéktartalom: történelemszemlélet, nemzetfelfogás, emberkép
+ legitimitás: nem volt felhatalmazás, nem volt népszavazás.
+ Újabb kritika: gyakori módosítás.
 Az Alaptörvény jellege 1.
A Magyarország Alaptörvénye új alkotmánynak minősül: Ogy.
alkotmányozó hatalmát gyakorolva, a korábbi Alkotmány
rendelkezéseinek megfelelően, az ebben meghatározott hatásköri
és eljárási szabályoknak a betartásával – fogadott el.
+ nem forradalmi úton, hanem jogszerűen keletkezett;
+ megfelel az európai demokratikus alkotmányfejlődés által kialakított
klasszikus standardoknak (alapelveknek és értékeknek), bár
egyes szabályozási megoldásai vitathatóak;
+érvényesül a népszuverenitás elve, a népképviselet, a
többpártrendszer;
+ elismert a jogállamiság elve (bár a jogbiztonság fogyatékos);
+ érvényesülnek az alapvető jogok, de a jogvédelem szintje csökkent.
Az Alaptörvény értékelésének döntő szempontja: elvek, értékek és
intézményi megoldások az alkotmányos gyakorlatban milyen
mértékben valósulnak meg, ill. ezeknek mennyiben lehet érvényt
szerezni.
 Az Alaptörvény jellege 2.
Az Alaptörvény:
+ normatív alkotmánynak minősül, mert előírásai kötelező
jellegűek, és nagyrészt alkotmánybírósági védelemben
részesülnek, de nem minden rendelkezés élvez alkotmánybírósági
védelmet (AB korlátozott hatásköre miatt).
+ Mo. jogrendszerének alapja, és a jogforrási hierarchia csúcsán
helyezkedik el.
+ chartális alkotmány: egyetlen jogi dokumentumként tartalmazza a
formális értelemben felfogott alkotmányjogot, mert a magyar
történeti alkotmány nem része az Alaptörvények (az
értelmezésénél a történeti alkotmány vívmányait figyelembe venni).
+ formai és tartalmi szempontból is merev alkotmány;
+ legálisan elfogadott és legitim alkotmány, mivel elismertsége és
elfogadottsága – ha részben vitathatóan is, de – fennáll;
+ már nem tekinthető átmeneti jellegű alkotmánynak (de
módosítható és lehet helyette új alkotmány).
 Az alaptörvényi rendelkezések
sajátossága
Az Alaptörvény jogi normákból, jogtételekből áll, de vannak olyan
jogtételek, amelyeknek közvetlenül nincs normajellege.
Az Alaptörvényben tehát normatartalmat, alapelveket, célokat,
szimbolikus (deklaratív) jellegű megfogalmazásokat kifejező
jogtételek – előírások – találhatók.
A tárgykörük és címzettjeik különbözősége mellett, illetve ahhoz
igazodva jelentős eltérést mutatnak tartalmuk konkrétsága, a
rögzített jogosultságok és kötelezettségek kiterjedése és
tételezettsége, valamint ezáltal a címzettek mérlegelési lehetősége,
mozgástere szempontjából.
Az alkotmányi előírások különbözőképpen csoportosíthatók.
 Az alkotmányi rendelkezések
csoportosítása 1.
a) Az alkotmányi alapelveket megfogalmazó rendelkezések
egyetemes értékeket juttatnak kifejezésre, fő irányokat és
igényeket fogalmaznak meg, az Alaptörvény és az alkotmányos
berendezkedés lényegét, jellegét és struktúráját döntő módon
juttatják kifejezésre, ezért ezeket gyakran alkotmányi
princípiumként is jelölik (általános és bizonyos szervtípusra,
intézményre vonatkoznak).
b) Állami célokat és feladatokat meghatározó normák: az állam tartós,
hosszabb időre szóló, általában folyamatos kötelességét jelentik
(célok átfogóbbak, feladatok konkrétabbak).
c) A kreációs normák az alkotmányos, ill. az Alaptörvényben
szabályozott más állami szervek létrejöttének módját,
létrehozásuk feltételeit és eljárását állapítják meg.
d) A szervezeti normák az államszervezet felépítését, az állami
szervek közötti viszonyokat, ill. az egyes állami szervek
felépítését, megbízatásának időtartamát, a szerv belső
tagozódását, kapcsolódásukat rendezik.
 Az alkotmányi rendelkezések
csoportosítása 2.
e) A kompetencia-normák az Alaptörvénynek azokat a jogtételeit
jelentik, amelyek vagy meghatározott állami szerveknek a feladat-
és hatáskörét írják elő, vagy az állami szervek közötti hatáskört
határolják el.
f) Az eljárási normák az állami szervek működésére, feladat- és
hatáskör-gyakorlási, illetve döntéshozatali módjára vonatkozó
előírásokat jelentik.
g) A normatív meghatározásokat tartalmazó jogtételek legtöbbször
egy-egy állami szerv definíciójaként szerepelnek az Alaptörvényben.
h) Az alapjogi normák azok az egyértelműen materiális jogi előírások,
amelyek egyrészt az egyének (és közösségek) számára alanyi jogot
– jogosultságot – biztosítanak, másrészt az alkotmányos
berendezkedés objektív (tárgyi) jogi rendjének alapelemeit jelentik.
i) A garancia-normák az alapvető jogok tekintetében ezek intézményes,
állami biztosításának kötelességét tartalmazzák.
 Az alkotmányi rendelkezések
csoportosítása 3.
j) Az alkotmányi tilalmakat tartalmazó normák olyan kötelezést
foglalnak magukban, amelyek valaminek a mellőzésére,
elkerülésére, valamitől való tartózkodásra irányulnak.
k) Az alapvető kötelezettségeket megállapító normák alaptörvényi
szinten írják elő általában az állampolgárok számára azokat a
legfontosabb kötelezettségeket, amelyek teljesítése a társadalmi
együttélés szempontjából mellőzhetetlennek minősül.
l) Az Alaptörvény deklaratív jellegű rendelkezésének tekinthető a
preambulum, a posztambulum, ill. bizonyos programtételeket is.
m) Az alaptörvényi rendelkezések közül revíziós normának minősül
az Alaptörvény módosítására vonatkozó rendelkezés.
n) A jogtechnikailag speciális normák az Alaptörvény hatályba
lépését, illetve az átmeneti rendelkezéseket ölelik fel (Záró és
vegyes rendelkezések).
 Az alkotmányosság és az
Alaptörvény védelme
Az alkotmányosság az Alkotmány szabályainak az érvényesülését,
a gyakorlatban történő megvalósulását jelenti. Ennek biztosítékai:
+ Az Alaptörvény védelme: jogtételekből áll, és a jog ex definitione
kötöttséget, végrehajtást és alkalmazást követel.
+ A módosításának megnehezítése.
+ Az Alaptörvény – megsértése esetére – különböző felelősségi
alakzatokat, eljárási módokat és szankciókat állapít meg.
+ Az Alaptörvény fenntartotta az átfogó hatáskörű
alkotmánybíráskodás intézményét (Alkotmánybíróság – erga
omnes, ipso iure), de hatásköre korlátozott).
+ Sajátos jogvédelmi hálót hozott létre, amelynek legfontosabb
elemei a bíróságok, az ügyészség és az alapvető jogok biztosa.
+ A hatalommegosztás elve és az alapjogok elismerése, ill. védelme.
+ Alkotmányos rend védelme: represszív (Btk.), adminisztratív
(Alkotmányvédő Hivatal), ellenállási jog.