ADHD Es Figyelemkoncentracios Zavarok PDF

Gyermekpszichológiai konzulens
ADHD ÉS FIGYELEM-
KONCENTRÁCIÓS ZAVAROK,
ÉS TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEI
Best-Work
ADHD és figyelemkoncentrációs zavarok,
és terápiás lehetőségei
Szerkesztette:
Bujdosó Éva PhS. pszichológus
Tördelte:
Kovács Krisztián oktatásszervező
Kiadta:
Best-Work Kft., 2017.
Tartalomjegyzék
1. ADHD-ról általánosságban 5
2. Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) 13
3. Figyelemzavar (ADD: Attention Deficit Disorder) 15
4. Hiperaktivitás 17
5. Az ADHD tünetek felismerése 20
6. Hiperaktivitás egy életen át 25
7. Hiperaktivitás csökkentése 29
8. Az ADHD következményei 44
9. Misztikumok 45
Feladatok 51
Bibliográfia 52
Best-Work | ADHD és figyelemkoncentrációs zavarok, és terápiás lehetőségei 5
1. ADHD-ról általánosságban
25 jó dolog az ADHD/ADD- ban

 Rengeteg energia
 Cselekvési kedv, és kockázat vállalás
 Beszédhez való kedv, és sok szöveg
 Jól kijön a felnőttekkel
 Egyszerre több dolgot is tud csinálni
 Intelligens
 Okos
 Kevesebb alvásra van szüksége
 Jó humorú
 A fiatalabb gyerekek felé való törődés
 Spontaneitás
 Olyan részleteket is meglát, ami mások figyelmét elkerüli
 Megérti milyen kísértve lenni, vagy pácban így megértőbb más gyerekekkel
 Másként, újként képes nézni hogyan tegyük a dolgokat
 Önkéntes segítségnyújtás
 Boldog és lelkes
 Ötletes - Kreatív
 Érthető – Jól el tud magyarázni dolgokat
 Érzékeny - Könyörületes
 Buzgón barátkozik > Bátor
 Viccesebb társaság, mint a legtöbb gyerek
 Nagyszerű memória
 Édes
 Melegszívű,
 Szeretnivaló
 Nagyon szereti a családját
Forrás..... az(Ír) INCASS honlapjáról

Napjainkban gyakran hallunk, olvasunk a „hiperaktivitás”-ról. Sokan a „rossz gyerek” szinonimája-
ként használják ezt a jelzőt.
 Fokozott mozgás igény, mozgás késztetés a normál fejlődés sajátossága kisgyermek korban.
 Hiperaktivitás alatt olyan fokozott, túlzott motoros aktivitást értünk, mely az adott gyermek
fejlettségének nem megfelelő, mindennapi viselkedésének szembetűnő sajátossága.
 Hiperaktivitás lehet valamely gyermekpszichiátriai zavar (pl. depresszió, mánia, szorongás,
pszichózis) tünete.
 A hiperaktivitás a gyermekkorban induló figyelemzavar-hiperaktivitás (angolul: Attention De-
ficit and Hyperactivity Disorder, röv. ADHD, magyarul Hiperkinetikus zavar röv. HKZ) egyik
fő tünete a figyelemzavar és az impulzivitás mellett. Hazai nyelvhasználatban gyakran eze-
ket a fogalmakat szinonimaként is használják.
6 ADHD és figyelemkoncentrációs zavarok, és terápiás lehetőségei | Best-Work
A figyelemzavar-hiperaktivitás valóban létező jellegzetes tünetegyüttes. Olyan krónikus eltérés,

melynek bizonyos tünetei, részjelenségei már 7 éves kor előtt szembetűnőek. A diagnózis felállítá-
sához a figyelmetlenség, a hiperaktivitás-impulzivitás tünetei közül kellő számú tünet együttes
jelenléte szükséges az elmúlt 6 hónapban. A tünetek jelenléte kifejezett funkciókárosodást (nehéz-
ségeket, konfliktusokat) okoz a gyermek mindennapjaiban az iskolában, a kortárskapcsolatokban, a
családban. A diagnózis fontos pillére, hogy kizáró kritériumokat is alkalmaz: a tünetek nem magya-
rázhatók meg valamely más egészségi állapot, gyógyszerhatás, vagy egyéb gyermekpszichiátriai
zavar tüneteként, következményeként.
Figyelemzavar tünetei
 Nem figyel a részletekre, gondatlan hibákat vét
 Nehézsége van a figyelem megtartásában egy feladat-, vagy játékhelyzetben
 Úgy tűnik, nem figyel, ha hozzá szólnak
 Nem követi az instrukciókat, elmarad a kötelességek teljesítése
 Nehézsége van a tevékenységek szervezésében
 Elkerüli, nem szereti a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket
 Elveszít dolgokat
 Elvonják figyelmét külső ingerek
 Mindennapokban feledékeny
Hiperaktivitás tünetei
 Babrál, kézzel-lábbal fészkelődik
 Elhagyja a helyét, amikor ülve maradást várnak el
 Rohangál, ugrál olyankor, amikor az nem helyén való
 Nehézsége van az önálló, nyugodt játéktevékenységgel, vagy az abban való részvétellel
 Izeg-mozog, „mint akit felhúztak”
 Túl sokat beszél
Impulzivitás tünetei
 Kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna
 Nehézsége van a várakozással
 Félbeszakít másokat (beszélgetés, játék)
Mi okozza?
A figyelemzavar-hiperaktivitás hátterének tisztázása napjainkban is folyik. Nagyszámú vizsgálat
zajlik szerte a világban, melyek egyre közelebb visznek a probléma gyökereihez.
Család, iker és adopciós (örökbefogadási) vizsgálatok egyértelműen alátámasztják a genetikai
hajlam jelentőségét.
Molekuláris genetikai vizsgálatok a dopamin transzporter gén sajátosságaira irányították a fi-
gyelmet, de specifikus gén (allél) eltérést igazolni mindezidáig nem sikerült.
Ún. morfológiai vizsgálatok (képalkotó eljárások, funkcionális vizsgálatok) eltérő sajátosságokat
találtak a hiperaktivitással küzdő egyének agyában. Ezek a rendkívül költséges, számos módszerta-
ni problémát felvető vizsgálatok alátámasztják a sajátos fejlődés valószínűségét, azonban specifi-
kus, minden ilyen problémával küzdő egyénre jellemző eltérést igazolni nem sikerült.
Neuropszichológiai kutatások a prefrontális kéreg (homloklebeny elülső része) sajátos működé-
sére irányították a figyelmet, mely az ún. végrehajtó funkciók (tervezés, szervezés, gátlás, motoros
kivitelezés) gyengeségében, a motivációs rendszer (késleltetett jutalom) működési zavarában nyil-

vánul meg.
Számos vizsgálat felhívja a figyelmet a magzati, csecsemő-kisdedkori fejlődés jelentőségére. A
fejlődést megzavaró tényezők (pl. magzat fejlődési rendelleneségei, szülés körüli oxigén hiányos
állapot, intenzív ellátást igénylő állapotok, későbbi idegrendszert érintő betegségek, traumák, stb.)
nagymértékben hozzájárulhatnak a genetikai hajlam megjelenéséhez.
Későbbiekben egyre nagyobb szerepe van a pszichés, szociális tényezőknek (család működése,
veszteségek, válás, szülők mentális-fizikai egészsége, kortárskapcsolati nehézségek, iskolai prob-
lémák, konfliktusok, tanulási nehézségek, stb), melyek jelentősen befolyásolják a tünetek intenzi-
tását, az általuk okozott funkcióromlás mértékét.
A School of Medicine kutatása felfedte az első közvetlen genetikai kapcsolatot ADHD-hoz

A tanulmány, amelyet a The Lancet-ben publikáltak, megállapította, az ADHD-s gyerekeknél sokkal
valószínűbb, hogy a DNS-üknek van egy kisebb szegmense, amely duplázódott vagy hiányzik, mint
más gyerekeknél.
Megállapított egy jelentős átfedést a szegmensek között, amit úgy ismerünk, mint másolatszám
variációk (CNVs) és ezek olyan genetikai variációk, melyek érintettek az autizmusban és a skizofré-
niában, erős bizonyítékkal igazolva, hogy az ADHD egy idegrendszeri fejlődési zavar. Másképp fo-
galmazva, a zavarral élő gyerekek agya különbözik más gyerekekétől.
Az ADHD-s megbélyegzés ellen

„Reméljük, hogy ezek a megállapítások segíteni fognak leküzdeni azt a megbélyegzést, amely kö-
tődik az ADHD-hez” tette hozzá a vizsgálat vezető, Anita Thapar, aki az Orvosi Egyetemen a gyer-
mek és felnőtt pszichiátria professzora. „Túl gyakran előfordul, hogy az emberek elintézik annyival
az ADHD-t, hogy az oka a rossz nevelés vagy a szegényes étrend. Mint orvos, szakember, egyértel-
mű volt számomra, hogy valószínűleg nem ez a helyzet. Most meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az
ADHD egy genetikai betegség, és hogy a gyermek agya ezzel a fejlődési állapottal különbözik a
többi gyermekétől.”
Az ADHD az egyik leggyakoribb mentális betegség gyerekkorban. Az Egyesült Királyságban kb. min-
den 50 gyerek közül egyet érint. Az ADHD-s gyerekek túlságosan nyugtalanok, impulzívak, nehezen
lehet lekötni a figyelmüket, és sok nehézségbe ütköznek otthon és az iskolában egyaránt. Habár
nincs gyógymód erre az állapotra, a tüneteket lehet csökkenteni a gyógyszerek és a viselkedés te-
rápia kombinációjával.
A tanulmány
Az állapot nagyban örökölhető az ADHD-s gyerekeknél statisztikailag sokkal valószínűbb, hogy az
egyik szülő rendelkezik ezzel az állapottal. Egy olyan gyerek, akinek egy ADHD-ban szenvedő iker-
testvére van, 3 a 4-hez az esélye arra, hogy maga is ebben szenved.
Mostanáig nem volt egyértelmű bizonyíték arra, hogy az állapot genetikai, és sok ellentmondás
jellemezte az okokat, amit néhányan betudtak a szegényes nevelési képességeknek és a cukorban
gazdag étrendnek.
A genetikai bizonyíték
Az egyetemi csoport megvizsgálta 366 olyan gyerek génállományát, akiket ADHD-val diagnosztizál-
tak. Összehasonlították 1000 kontroll mintával, variációkat keresve az ő genetikai felépítésükben,
amelyek gyakoribbak az ilyen állapotú gyerekekben.
„Az ADHD-s gyerekeknek jelentősen több hiányzó vagy dupla DNS szegmense van, - összehasonlít-
va más gyerekekéhez képest. Látjuk az egyértelmű genetikai kapcsolatot ezen szegmensek és más
agyi rendellenességek között” magyarázza Dr. Nigel Williams az orvosi egyetemről.
Kapcsolat más rendellenességekkel

Jelentős átfedés van az ADHD-s gyerekekben azonosított CNV-k között és a génállomány azon te-
rületei között, amelyek köztudottan befolyásolják az autizmusra és a skizofréniára való hajlamot.
Amíg ezek a rendellenességek jelenleg teljesen külön vannak kezelve, mégis létezik átfedés az au-
tizmus és az ADHD között a tünetek és a tanulási nehézségek tekintetében. Ez az új kutatás arra
utal, hogy talán közös a biológiai alapja ennek a két állapotnak.
A legjelentősebb átfedést egy bizonyos területen, a 16-os kromoszómában találták, amelyet
már korábban összefüggésbe hoztak a skizofréniával és más jelentősebb pszichiátriai betegségek-
kel. Számos génre van hatással, beleértve egyet, melyről tudjuk, hogy szerepet játszik az agy fejlő-
désében.
Környezet és genetika
„Az ADHD-t nem egyetlen genetikai változás okozza, de valószínű, hogy több génmódosulás már
igen, beleértve a CNV-ket, kölcsönhatásban állva a gyermek környezetével” magyarázza Dr. Kate
Langley, az Orvosi Egyetemről.
„Gyerekeknél a CNV-k feltérképezése, amit mi azonosítottunk, nem fog segíteni diagnosztizálni az
állapotukat. Mi azonban már így is nagyon szigorú klinikai vizsgálatokat végzünk ahhoz, hogy an--
nyiban hagyjuk” tette hozzá.
A kutatás támogatása és finanszírozása

A kutatást a Wellcome Trust finanszírozta, támogatást kapva az Action Medical Research-től a Me-
dical Research Council-től és az Európai Uniótól.
Professzor Thapar munkáját 10 éve támogató Welcome Trust Mentál Higiénés és Ideg-
gyógyászati részlegének vezetője, Dr. John Williams mondta, ezek az eredmények Professzor
Thapar és kollégái kitartásának köszönhetőek, amely bizonyítja a gyakran idejét múlt elméletet,
hogy az ADHD egy agyi rendellenesség genetikai okokkal összefüggő kapcsolódásokkal.
„A csúcstechnológiát használva elkezdték megvilágítani az okait annak, ami egy összetett és gyak-
ran fájdalmas rendellenesség a gyermekek és családjuk számára egyaránt.”
Történeti áttekintés
A gyermekkori hiperaktivitás-figyelemzavarnak megfelelő tünetegyüttest elsőként Hoffman írta le
az 1840-es években, majd 1902-ben G. Still "moral dyscontrol" szindróma néven jegyezte le. Ké-
sőbbiekben terjedt el a MBD (= minimal brain damage), illetve az MBD (= minimal brain dysfunc-
tion) elnevezések. Ez utóbbiakat egyre több kritikával illették, egyrészt az esetek jelentős részében
ennek okát nem sikerült meghatározni, másrészt viszont számos esetben a klinikai tünetek mellett
súlyos agyi elváltozásokat találtak.
Az 1970-es években Svédországban vezetett, első ún. population-based vizsgálat során azt talál-
ták, hogy az MBD a figyelemzavar és a motoros percepciós diszfunkció együttes fennállásaként
értelmezhető (DAMP = Dysfunction of Attention and Motor-Perception). Az 1980-as évek elejétől
kezdve sok száz jól tervezett vizsgálat adatait közölték, amelyek kapcsán új diagnosztikai fogalmak
kerültek megalkotásra: AD (attention deficit) (DSM-III), ADHD (attention deficit and hyperactivity
disorder) (DSM-III-R), és AD/HD (attention deficit or/and hyperactivity disorder) (DSM-IV). A tüne-
tegyüttes hatékony pszichostimuláns kezeléséről elsőként Charles Bradley számolt be az Egyesült
Államokban 1936-ban.
Nehézségek a családban
A figyelemzavar-hiperaktivitás jelenléte a családban nagy erőpróba lehet. Gyakran a gyermek sajá-
tosságai más családtagokban is fellelhetők, valamelyik szülő, nagyszülő, vagy testvér hasonló tem-
peramentumú lehet.
A hasonló nehézségeket korábban átélt szülő együtt érzőbb lehet gyermekével, mely gyakran a
jogosan elvárható szabályok következetes betartatásában akadályozhatja őt. Máskor éppen saját
gyermekkori élményeik arra késztetik őket, hogy vasfegyelemmel igyekezzenek elejét venni a ké-
sőbbi gyötrelmeknek.
A családban a szülők nevelési attitűdje igen különböző lehet. A határaikat igen jól feltérképező
gyerekek egészen különbözően viszonyulhatnak a család felnőtt tagjaihoz: ugyanaz a gyermek fan-
tasztikusan együttműködő tud lenni az egyik, és szinte kezelhetetlenül öntörvényű a másik felnőtt
jelenlétében. Rendkívül ügyesen találják meg a kibúvókat, és ennek érdekében találékonyan
„használják” a felnőttek ügyetlenségeit.
Sajnos nem ritka, hogy a gyerekek nevelése körüli bonyodalmak előbb utóbb párkapcsolati
konfliktusokat eredményeznek. Gyakran valamelyik szülő „bűnbakká” válik.
A mindennapos problémák tengerében a felnőttek gyakran eszköztelenné válnak, elvesznek a
szinte folyamatos kritizálásban, korlátozásban, büntetésben.
A nehézségekkel küzdő kisgyermek pedig egyedül marad a problémáival, saját eszközeivel
igyekszik kicsikarni a szülők kizárólagos figyelmét. Ha szabadulni próbál egy számára kényelmetlen
helyzetből, feladatból, akkor helytelen viselkedéssel próbálja elterelni a figyelmet. Miközben meg-
fedik, azért mert csúnyán beszél, vagy veszekedik, megfeledkeznek az el nem készített házi fel-
adatról, az el nem pakolt játékokról.
Gyakori nehézség a testvérek közötti rivalizálás, feszült, konfliktusos kapcsolat. Ha mindegyik
gyermek a fenti eltéréssel küzd, akkor egymás problémáit mintegy felerősítik. Akaratlanul zavarják
egymást a játékban, bármely tevékenységben, állandóan versengésre késztetik egymást, nincs egy
perc nyugtuk sem egymástól. Gyakoriak a konfliktusok, melyeket adott esetben nagy indulat, he-
ves reakciók kísérnek.
Ha az egyik gyerek nyugodtabb vérmérsékletű, az sajnos nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy-
szerűbb feladat hárul a szülőkre. A kiegyensúlyozottabb gyerek több pozitív visszajelzést kap, me-
lyet a hiperaktív testvér „kivételezésként” értékelhet. A hiperaktív gyermek számára nélkülözhe-
tetlen több figyelem, visszajelzés viszont a másik, nem hiperaktív gyermek számára lehet bántó,
melytől akár mellőzöttnek érezheti magát.
Gyakori nehézség a szülők számára, hogy a hiperaktív gyerek felügyelete próbára tevő feladat,
jó fizikum, és türelem, néha kötélidegek szükségesek hozzá. Ezekkel a gyerekekkel mindig történik
valami, könnyen kerülnek bajba, gyakran éri őket baleset. A szülők sok esetben folyamatosan
„szolgálatban vannak”. Nem tudják a gyermek felügyeletét megoldani, nem tudnak időt szánni
kapcsolatuk ápolására.
Sok esetben a hiperaktív gyermek szabályozatlan, kirívó viselkedése a közös családi programo-
kat is élvezhetetlenné teszi. Gyakran nem szívesen fogadják őket vendégségben. Mind a gyerekek,
mind a szülők elszigetelődhetnek, magukra maradhatnak.
Problémák az iskolában
Napjainkban a gyerekeket körülvevő oktatási rendszer nem tudja megoldani a gyerekek egyéni
szükségleteinek a kielégítését. Az óvodai csoportok, illetve később az iskolai osztályok magas lét-
száma, a pedagógus asszisztensek, fejlesztő szakemberek hiánya eleve megnehezíti a gyermekek
számára a szabályok pontos elsajátítását, mivel az ehhez szükséges személyes figyelem, törődés
biztosítása ilyen nagy létszámú csoportban nem lehetséges. A teljesítmény centrikus, a gyerekek
fejlődési sajátosságait gyakran figyelmen kívül hagyó követelmény rendszer nem ad időt ezeknek
az alapvető készségeknek a begyakorlására. A gyerekek számára segítséget igényel, hogy megta-
nulják az órán nyugodtan kell ülni, nem lehet beszélgetni, enni, ha mondanivalójuk van, akkor je-
lentkezniük kell, óra közben nem lehet felállni, WC-re menni, a felnőtt kérését azonnal teljesíteni
kell, szünetben mit, hogyan lehet játszani, baj esetén kitől, hogyan lehet segítséget kérni, stb.
A kisiskolás korban feltűnő hiperaktív-impulziv viselkedés sajátosságok, valamint a figyelmet-
lenségből adódó nehézségek gyakran teszik próbára a pedagógusokat. A helytelen viselkedés vis--
szajelzésére gyakran alkalmazzák az adott tantárgyból adott elégtelen érdemjegyet. A pedagógus
eszköztelenné válását jól tükrözi a beírások, fekete pontok sokasága. A gyermekek zavaró viselke-
désükkel sok esetben kiprovokálják, hogy kizárják őket a tanításból, hátsó padba, külön ültetik,
vagy rosszabb esetben kiküldik őket az osztályból.
A fenti eltérésből adódó mindennapos nehézségekben a gyerekek nem kapnak segítséget, el-
várják tőlük, hogy fegyelmezetten együttműködően, problémamentesen viselkedjenek, tanulja-
nak, de ettől ez még nem fog sikerülni.
A sorozatos negatív visszajelzések, korlátozások következtében a gyermekek önértékelése, ön-
bizalma súlyosan sérül, mely további viselkedésben megmutatkozó zavarokban jelenik meg. A ké-
sőbbiekben komoly problémát okoz, ha a gyermek érvényesítési eszközévé válik a bármi áron való
ellenkezés, az ún. oppozíciós magatartászavar alakul ki, mely gyakorlatilag működésképtelenné
teszi őt a közösségben.
Tapasztalatunk szerint mindezek következtében negatív érzelmi, kommunikációs kör alakul ki,
melyben igen komoly konfliktusokkal, kölcsönös indulatokkal lehet számolni. A figyelemzavarral-
hiperaktivitással küzdő gyermek fokozatosan kirekesztődik a közösségből. Kezdetben még igyek-
szik megfelelni az elvárásoknak, később azonban ezt feladja, már nem akar helytállni, önmagát
alkalmatlannak tartja, a feladatok elvégzését esetleg nyíltan megtagadja.
Benyomásom szerint a mai oktatási környezetben minden sajátos nevelési igényű gyerek bajba
kerülhet, legyen a háttérben figyelemzavar-hiperaktivitás, diszlexia, diszgráfia, diszkalkúlia, vagy
alacsonyabb intellektus, bármely más jellegű speciális nehézség, autisztikus fejlődés, vagy akár
kimagasló tehetség, intellektuális képességek.
A jelenleg érvényben lévő közoktatási törvény igen korszerű szemlélete előtérbe helyezi az in-
tegráció fogalmát, azt az igényt, hogy a fejlődésükben specifikus sajátosságokat mutató gyermekek
a normál közoktatásban kapják meg helyben a fejlesztést, az ellátást. Sajnálatos módon azonban
ennek a nagy jelentőségű törvénynek a megvalósításához a legtöbb óvodában, iskolában nem áll-
nak rendelkezésre a szükséges személyi, tárgyi, eszközbeli feltételek.
Kivizsgálás módja
A gyermekek közösségben, családban jelentkező zavaró viselkedési megnyilvánulásai miatt a szü-
lők elsőként többnyire a területileg illetékes Nevelési Tanácsadók segítségét kérik. Iskolaérettség,
beiskolázási javaslat megítélése céljából sok esetben az ún. Tanulási Képességeket Vizsgáló Orszá-
gos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság vizsgálatára kerül sor, ahol többnyire gyermekgyógyász,
logopédus, gyógypedagógus, sok esetben gyermekpszichiáter alkotta szakmai team részletes ki-
vizsgálást követően javaslatot tesz a szükséges fejlesztésre, oktatási formára. Más esetekben a
területi Gyermekideggondozó keretében kérnek tanácsot. Végül gyakran közvetlenül, máskor elő-
zetes vizsgálatokat követően konkrét diagnosztikai kéréssel kerülnek a gyerekek kórházi ellátásba.
Az előzetes ambuláns problémafelmérést követően indokolt esetben osztályos kivizsgálásra kerül
sor. 6 éves kor alatt csak kivételes esetben, kizárólag a szülő, gyám jelenlétében vesznek fel kis-
gyermeket.
A kivizsgálás alatt a különböző helyzetekben mutatott viselkedés megfigyelését, a készségek
pontos felmérését, a figyelmi funkciók feltérképezését, neuropszichológiai funkciók vizsgálatát
értjük. Amennyiben az előzetes információk alapján indokolt elengedhetetlen az érzékszervi zava-
rok kizárása, esetleges neurológiai eltérések, anyagcserezavarok, egyéb gyermekgyógyászati elté-
rések feltérképezése. A másodlagosan kialakuló érzelmi, hangulati, gyakran szorongásos zavarok
tisztázása céljából sok esetben pszichológiai kivizsgálásra is sor kerül.
A vizsgálatok többnyire játékosak, feladathelyzeteket is magába foglaló, beszélgető helyzetek-
ben történnek, fájdalommal nem járnak.
A vizsgálatokat gyermekpszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus, logopédus, gyermekfoglal-
koztató-nővér alkotta szakmai team végzi. A vizsgálati eredmények birtokában a kezelőorvos a
szülőkkel és a gyermekkel történő konzultációt követően, a szülők beleegyezésével terápiás tervet
dolgoz ki, erre tesz javaslatot. Ennek megvalósításában a területileg illetékes Nevelési Tanácsadók,
Gyermekideggondozók szakmai felkészültségére támaszkodnak.
Diagnózis
A figyelemzavar-hiperaktivitás diagnózisának felállítása szigorúan felépített, szakmai egyetértésen
alapuló diagnosztikai rendszerek alapján történik. A két leggyakrabban alkalmazott diagnosztikai
kritériumrendszer a DSM-IV-R és a BNO10 egyaránt 3 fő tünetet különít el. Ezek a figyelemzavar, a
hiperaktivitás, impulzivitás. A DSM-IV-R 3 altípust különít el aszerint, hogy mely tünetek vannak
előtérben: elsősorban figyelmetlen, elsősorban hiperaktív-impulzív és kombinált altípust. Ez a di-
agnosztikai rendszer az együttesen fennálló eltérések jelölésére többszörös diagnózis megjelölésé-
re ad lehetőséget (pl: Figyelemzavar-hiperaktivitás, Viselkedészavar). A BNO 10 alapján mindhá-
rom fő tünet együttes fennállása szükséges az „Aktivitás és figyelem zavara” diagnózis felállításá-
hoz, altípusok elkülönítésére nem ad lehetőséget. Amennyiben ehhez viselkedészavar társul, akkor
„Hiperkinetikus magatartászavar” diagnózist állítja fel.
A figyelemzavar-hiperaktivitás krónikus eltérés, markáns sajátosság, melynek néhány tünete
már 7 éves kor előtt észlelhető.
Mindkét diagnosztikai rendszer hasonló amennyiben a fő tünetek meglétén túl kizáró kritériu-
mokkal is dolgozik: azaz a tünetek nem magyarázhatók meg semmilyen egyéb más egészségügyi,
vagy gyermekpszichiátriai eltéréssel, vagy nem hozhatók összefüggésbe semmilyen szer használa-
tával.
A diagnózis felállításának másik igen fontos alapfeltétele, hogy a fennálló tünetek jelentős funk-
cióromlással, működészavarral járjanak, súlyos problémákat okozva a mindennapokban, több
helyzetben.
Társuló eltérések, másodlagosan kialakuló gyermekpszichiátriai zavarok

A figyelemzavar-hiperakivitás gyakran más egyéb eltéréssel, betegséggel társul, melyek jelentős
mértékben befolyásolják a hosszútávú kilátásokat.
Gyakran találkozunk oppozíciós, vagy antiszociális viselkedés sajátosságokkal már kisgyermek
korban. Az oppozíciós magatartásmintázatot mutató gyermekek folyamatosan „harcban” állnak a
felnőttekkel, nyíltan szembefordulnak az elvárásokkal, folyamatosan ellenkeznek, öntörvényűek.

Az antiszociális viselkedés ezen túl olyan sajátosságokat jelent, amikor a gyermek nem egyszerűen
semmibe veszi a közösség szabályait, hanem provokálja környezetét, figyelmen kívül hagyja mások
igényeit, jogait, lehetetlenné téve a közös munkát.
A sorozatos, közösségben szerzett kudarcok, kirekesztettség érzése miatt gyakran alakul ki kö-
vetkezményesen depresszió, szorongásos állapotok. Ezen állapotok tünetei eltérnek a felnőttkori
jellegzetességektől. Leggyakrabban a gyerekek agresszív megnyilvánulásai, súlyos és gyakori konf-
liktusai hívják fel a bajra a figyelmet. Ezek a gyerekek folyamatos készenlétben vannak, hogy meg-
védjék magukat, sértődékenyek, ingerlékenyek, nyugtalanok.
Sok esetben ezen eltérés mellett a gyermek akaratlanul hangokat ad (köhécsel, krákog, kiabál,
vagy szavakat mond), vagy mozdulatokat tesz (pislog, grimaszol, vállát rángatja, stb), tikzavarral
küzd.
Jelentősen befolyásolják a prognózist a társuló részképesség-zavarok, tanulási nehézségek,
nyelv-, beszéd-fejlődés eltérései.
A társuló elérések feltérképezése elengedhetetlen, mivel ezek korrekt ellátása nélkül nem lehet
érdemben javítani a gyerekek életminőségén.
2. Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD)
A figyelemhiányos hiperaktivitászavar (ADHD) (figyelemzavar hiperaktivitással (AD/HD: Attention

Deficit with Hyperactivity Disorder) neurológiai természetű fejlődési rendellenesség, melynek ve-
zető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység, gyenge impulzuskont-
roll.
Ez ma az egyik leggyakrabban diagnosztizált gyermekkori pszichiátriai kórkép. Az óvodáskorban
megjelenő problémák általában a szülői nyomást növelik, így még nehezebbé téve a beiskolázással
és a neveléssel járó problémákat. A figyelemzavar tünetei nem kizárólagosak, időnként mindenki-
nél megfigyelhetők. A figyelemzavarban szenvedőknél ezek intenzívebbek, tartósak és egyszerre
több figyelhető meg.
Az okok között leginkább genetikai okokat említenek, de sokkal valószínűbb a genetikai és kör-
nyezeti hatások együttese. Más, nem-genetikai eredetű esetben a betegség oka az anya terhesség
alatti alkoholfogyasztása, aktív vagy passzív dohányzása, magas ólomszint a szervezetében, a kora-
szülöttség, alacsony testtömeg születéskor, az agy prefrontális (homloki) részének sérülése szüle-
téskor.
Figyelemzavar hiperaktivitással
A hiperaktivitás az esetek túlnyomó többségében a figyelemzavar egyik legszembetűnőbb tünete.
A felmérések szerint az iskoláskorú gyerekek 3-10 százalékánál fordul elő, és sokszor jár együtt
valamilyen részképesség-zavarral (diszlexia, diszkalkulia). Néhány szinonimát gyakran használnak a
hiperaktivitás meghatározására, ilyen például a hiperkinetikus szindróma, pszicho-organikus szind-
róma (POS). Mivel azonban hiperaktivitás nem létezik figyelemzavar nélkül (viszont figyelemzavar
létezik hiperaktivitás nélkül), ezért hivatalosan a probléma meghatározására, a fent említett „figye-
lemzavar hiperaktivitással” a helyes kifejezés. Ennek ellenére a köznyelvben, még a szakmai nyel-
vezetben is a hiperativitás a legelterjedtebb megnevezés. Ezt a tünetegyüttest a Közoktatási Tör-
vény: a sajátos nevelési igényű gyermek fogalmához sorolja.
A Hiperkinetikus zavar vagy ADHD egy olyan pszichiátriai kórkép, amely főként gyermekeket és
fiatalokat érint világszerte. A becslések szerint az iskoláskorú gyermekek
5 %-át érinti az ADHD, azon belül is kétszer-háromszor annyi fiút, mint lányt. Mivel a betegséget
még mindig nem ismerik el teljesen, az érintett gyermekek és serdülők kevesebb, mint a fele kapja
meg a diagnózist. Ennek eredményeképpen még ennél is kevesebben részesülnek a megfelelő ke-
zelésben.
Az ADHD diagnosztizálása
Az ADHD diagnosztizálása nehéz lehet, és számos forrásból származó információ szükséges hozzá,
mivel számos tünet előfordul. Az esetek többségében van egy kiugró tünet. Attól függően, hogy
melyek a legfeltűnőbb tünetek, az ADHD három altípusának valamelyikét határozzák meg, mint
diagnózist: túlnyomóan hiperaktív-impulzív, túlnyomóan figyelemhiányos, kevert ADHD.
A diagnózist egy gyermek/serdülő pszichiáter vagy ADHD-szakértő gyermekorvos által végzett
pontos és átfogó vizsgálat alapján kell felállítani. Ebben részt kell vennie a gyermeknek, a szüleinek
és a gondozóinak, és a gyermek iskolájának, valamint a gyermek környezetére jellemző kulturális
tényezőket is figyelembe kell venni. Az olyan gyermek esetében, aki egyéb betegség vagy rendel-
lenesség feltűnő jeleit is mutatja, ajánlott a több tudományágat átfogó állapotfelmérés, amelyben
részt vesznek pl. iskola vagy klinikai pszichológusok és szociális munkások is.
Nem mindenkinek van figyelemzavara, aki túlzottan hiperaktív, figyelmetlen vagy impulzív. A
szakembereknek és orvosoknak az ADHD diagnosztizálásához figyelembe kell venni, hogy a követ-
kező jellemzők jelen vannak-e:
 A jelek legalább fél éve olyan mértékben jelen vannak, hogy akadályozzák a gyermeket a fej-
lődésben.
 Egyértelmű bizonyítékok kellenek arra nézve, hogy klinikailag jelentős funkcionális károsodá-
sa van a gyermeknek társas vagy tanulmányi téren.
 Valamilyen károsodás van jelen az élet kettő vagy több színterén (általában otthon vagy az
iskolában).
 A károsodás némelyik oka már hét éves kor előtt jelen volt.
 A jelek nem kizárólag valamely pervazív (átfogó) fejlődési zavar, szkizofrénia vagy egyéb
pszichotikus zavar közben jelentkeznek, és nem magyarázhatók jobban más mentális zava-
rokkal, pl. depresszióval vagy szorongással.
Diagnosztikai altípusok
A legtöbb ADHD-s személyre a figyelmetlenség és a hiperaktivitás-impulzivitás keveredése jellem-
ző, de általában az egyik tünetmintázat erőteljesebb. Ezeknek a mintázatoknak a megkülönbözte-
tésére az orvosok az ADHD-t három különböző altípusba sorolják.
Főleg hiperaktív-impulzív altípus

A személy a főleg hiperaktív-impulzív altípus diagnózist kaphatja, ha:
 A hiperaktivitás-impulzivitás hat (vagy annál több) tüneteit mutatja.
 A figyelmetlenség hatnál kevesebb jelét mutatta az elmúlt legalább fél év során. Fontos meg-
jegyezni, hogy ez a tünet ettől még lehet alapvető jellemzője a személynek.
Főleg figyelemhiányos altípus

A személy megkaphatja a főleg figyelemhiányos altípus diagnózist, ha:
 A figyelmetlenség hat (vagy annál több) tünetét mutatja.
 A hiperaktivitás-impulzivitás hatnál kevesebb jelét mutatta az elmúlt legalább félév során.
Kombinált altípus
A személy megkaphatja a kombinált altípus diagnózisát, ha:
 A hiperaktivitás-impulzivitás hat (vagy több) tünetét produkálja.
 A figyelemhiány hat (vagy több) jelét mutatja legalább fél éven keresztül.
 Az ADHD altípusai közül a kombinált típus fordul elő leggyakrabban az ADHD-s gyerekek és
serdülők között.
 AZ ADHD-t egyes jellegzetes viselkedés-típusok alapján lehet azonosítani. A főbb típusok a
következők: figyelemzavar, hiperaktivitás, impulzivitás.
3. Figyelemzavar (ADD: Attention Deficit Disorder)
Létezik figyelemzavar hiperaktivitás nélkül (ADD), és figyelemzavar hiperaktivitással (AD/HD: At-

tention Deficit with Hyperactivity Disorder). Jelenleg ez a két elnevezés a legprecízebb, legkifeje-
zőbb a probléma meghatározására, és a szakmai berkeken kívül is egyre inkább kezd elterjedni, és
beépülni a köztudatba.
A figyelemhiányos személynek nehezére esik egyetlen dologra összpontosítani a figyelmét, és
könnyen ráun egy feladatra pár perc után. A személy képes automatikusan, erőfeszítés nélkül oda-
figyelni valamire, amit szeret csinálni, de nehéz számára szándékosan, tudatosan koncentrálni egy
feladat megszervezésére vagy elvégzésére, vagy egy új dolog megtanulására.
A betegség vezető tünete a figyelmi funkciók zavara. Az érintett gyerekek nem tudnak kitartóan
egy dologra koncentrálni, apró, lényegtelen dolgok is könnyen elterelik a figyelmüket. A csapongó
figyelem következménye, hogy cselekedeteik is szertelenebbek, célszerűtlenek, változékonyak
kortársaikhoz képest. Eredeti terveiktől, feladataiktól könnyen elterelhetőek, ezért egy idő után
már maguk is kerülik a jelentősebb koncentrációt igénylő feladatokat.
Nem kitartóak semmilyen tevékenységben sem, bár az is megfigyelhető, hogy egy-egy helyzet-
ben (pl.: orvosi, pszichológiai vizsgálatok során), tevékenységben önmagukhoz képest szokatlanul
hosszú ideig képesek figyelni, kitartani. Gyakori, hogy halványlilasejtésük sincs a korábbi informá-
cióról, amelyet meg kellett volna jegyezniük, képtelenek felidézni, mi volt a kérdés, mit kéne tenni,
mi a házi feladat stb. A részletekre nem képesek figyelni, felületesek, ugyanakkor gyakran egy tel-
jesen lényegtelennek tűnő dolognál ragadnak le, és terelődik más vágányra a gondolatmenetük.
Nagyon tipikus helyzet, mikor úgymond kéréseink, felszólításaink a figyelemzavaros gyermeknél
süket fülekre találnak: „Mintha a falnak beszélnék!”. Teljes káosz uralkodik körülötte: mindene
szanaszét, többnyire „elveszve”, képtelen a sorrendek betartására, a tevékenységek kivitelezésé-
hez szükséges ésszerű tervezésre.
A tartós szellemi erőfeszítést kerülik. Legkésőbb az iskoláskor idején már szembeötlő, hogy kép-
telenek koncentrálni, s nem csak emlékezeti problémáik vannak, de sokszor beszédük is összefüg-
géstelen. Írásképük az elvárások növekedésével egyre kuszább. Lehet, hogy lassabban olvasnak,
esetleg lassabban számolnak. Vagy ellenkezőleg: a túl gyors, kapkodó tempó állandó tévesztések
forrása. Figyelmük hamar elterelhető, gyorsan kifáradnak, feladattartásuk nem megbízható. A leg-
kisebb akadály is elveheti a kedvüket a feladat folytatásától. De egyébként is nyűgösek a napi ru-
tinfeladatok elvégzésétől, mint például az öltözködés, tisztálkodás. Nem képesek felmérni saját
képességeiket, ezért gyakran dühösek, vagy sírnak, ha korlátokba ütköznek. Másokkal szemben
nagyon kritikusak, éberen felfigyelnek a hibákra, nem úgy a sajátjaikra.
Figyelemzavar tünetei
9 tünetből legalább 6 kell teljesüljön 6 hónapon keresztül.

 A részletekre nem figyel, gondatlan hibákat vét.
 A figyelem megtartása gyenge.
 Úgy tűnik, nem figyel a beszédre.
 Nem követ instrukciókat, elmarad a befejezés (nem megértési zavar áll fenn).
 Tevékenység megszervezése nehéz a számára.
 Tartós mentális erőfeszítés kerülése.

 Elveszít tárgyakat.
 Külső ingerek elterelik a figyelmét.
 Feledékeny a napi tevékenységben.
Impulzivitás
A túlzottan impulzív személy sokszor képtelen azonnali reakcióit legátolni vagy gondolkodni, mie-
lőtt cselekedne. Ennek eredményeképp sokszor meggondolatlan megjegyzések szaladnak ki a szá-
ján, vagy esetleg átrohan az utcán, anélkül, hogy körülnézne. Valamit rögtön akar megszerezni
vagy megtenni.
Vannak, akik mindhárom viselkedéstípus tüneteit mutatják (kombinált típusú ADHD), míg má-
sok csak figyelemhiányos vagy hiperaktív/impulzív tüneteket mutatnak.
4. Hiperaktivitás
Másik fontos alaptünet a hiperaktivitás, túlmozgékonyság. A rendellenességeknek ezt a csoportját

olyan viselkedés jellemzi, mely szociálisan elfogadhatatlan és gyakran sokkal zavaróbb környezetük
számára, mint akiket érint. A rendellenesség jellemzője a fejlődésileg nem megfelelő fokú figyel-
metlenség, impulzivitás és hiperaktivitás. Általában különböző mértékben, de mindhárom terület
zavart mutat. Hiperaktivitás esetén, pl. a szenzoros területek nagyon aktívak, de az ingerszelekció-
ért felelős területek elégtelenül működnek. Ez az elégtelen működés idővel jelentősen normalizá-
lódhat spontán módon is, a nemi éréssel párhuzamosan. Az agyi struktúrák érése tehát nagy sze-
repet játszik a hiperaktivitás csökkenésében. Ez az érés elő is segíthető speciálisan erre kidolgozott
mozgásos fejlesztő terápiákkal.
A hiperaktivitás önmagában nem okoz zavarokat, csupán egy eltérő idegrendszeri működés,
melynek hátterében ép intellektus áll. Ez az eltérő idegrendszeri működés a korai és későbbi élet-
szakaszok környezeti hatásainak függvényében különböző szinten és - módon, de befolyásolják a
gyermekek fejlődését egész életükön át. Zavarrá akkor válik, ha dysharmonikus fejlődés miatt a
gyermek önértékelése már a korai szakaszban is sérül, önbizalma csökken, sem önmagát nem ké-
pes elfogadni, sem környezetével nem képes elfogadtatni önmagát, nem tanulja meg kontroll alatt
tartani impulzusait, nem tud eléggé önmagára és befelé figyelni, nem tudja optimálisan kifejezni
önmagát, ezért környezetével a konfliktusainak száma drasztikusan megnő. Az, hogy milyen mér-
tékű zavarrá vagy milyen korai életszakaszban alakulhat ki a zavar, nagymértékben függ attól, hogy
a gyermek frusztrációi milyen gyakoriságúak és milyen mértékűek, valamint az, hogy a felnőtt kör-
nyezete mikortól kap külső segítséget a tünetegyüttes azonosításához és a vele való bánásmód-
hoz.
A hiperaktivitás jellemzői
A hiperaktív gyermek nem tud a feladatnál maradni, elkalandozik, legtöbbször nem tudja befejezni
azt. Nehézséget okoz számára a munka megszervezése. Gyakran tűnik úgy, hogy nem figyel, vagy
nem hallotta, mit mondtak neki. Munkája általában rendetlen, hanyag. Képtelen megvárni, hogy
felszólítsák, nem tudja kivárni a sorát. Az instrukciót nem tudja végigkövetni, félbeszakítja a tanárt
az órán, bekiabál. Képtelen ülve maradni, mindig babrál, matat, leejt. Nehezére esik a szabályköve-
tés stb. A tünetek száma és mértéke életkorilag változhat. Másodlagos jellemzőkként dührohamo-
kat, alacsony tűrőképességet és önértékelést, valamint iskolai teljesítményzavart (alulteljesítést)
figyelhetünk meg.
A hiperaktív ember mintha mindig mozgásban lenne, nem tud nyugodtan ülve maradni. Esetleg
össze-vissza rohangál, folyamatosan beszél. A hiperaktív gyermek fészkelődik a székén, vagy mász-
kál a szobában, esetleg lóbálja a lábát, mindent megtapogat, vagy hangosan kopog a tollával. Fo-
lyamatosan nyüzsög, "izeg-mozog", túl mozgékonyság, nyugtalan, többnyire fegyelmezetlen, im-
pulzív, nem bír megülni, valamivel foglalatoskodik, babrál. Mozgása gyors, kapkodó, felületes, gya-
koriak a fölösleges mozdulatok. Egész lénye vibrál, figyelme szétszórt, nem képes koncentrálni
egyetlen dologra.
A szociális normákat képtelen betartani, nem tud várni, mások mondandójába vág, sokat beszél
spontán is, ilyenkor túl hangos, összességében nehezen kezelhető. Érzelmileg többnyire labilisak,
gyakoriak a dühkitörések, a beilleszkedési problémák miatt a közösség gyakran kirekeszti őket, ami
önértékelési problémákhoz vezethet, mely végül öngerjesztő folyamatként tovább rontja a tüne-
teket. Tanulási zavarok, hadarás esetén gyakori kísérőjelenség. A hiperaktivitáshoz társulhat speci-
fikus tanulási zavar (dyslexia, dysgraphia és dyscalculia).
Ellentéte a hipoaktivitás (Lassan mozdul, lusta a mozgásban, a beszédben. Kevés a mozgásigé-
nye, megfontol minden mozdulatot. Elüldögél akár naphosszat egy helyben).
Feltűnő viselkedésjegyek
Vannak olyan tipikus viselkedésjegyek, melyek csak a hiperaktív, figyelemzavaros, viselkedészava-
ros gyermekekre jellemző. Ezeknek a gyermekeknek a többsége nehezen alszik el, hosszas huzavo-
na után szinte nem is elalszanak, hanem álomba zuhannak. Vannak gyermekek, akiknél akár 1-2
órát is igényelhet az ágyban fekve az elalvás. A koraesti lefekvés, a nyugodt éjszaka nem létezik a
hiperkinetikus gyermekek környezetében. Szüleik esténként már kimerültek, pedig ilyenkor kezdő-
dik a késő esti „műsor”, kakaót szeretne még inni, utána megszomjazik, majd a pisilés lesz soron,
de egy utcai zajra felriadva gyorsan közli, hogy nem álmos és különben is valahol nagyon viszket és
a párnáját is meg kellene igazítani.
Közülük legtöbben már kora hajnalban megébrednek, élénkek és azonnal az új kalandokat és
akciókat keresik. A hiperaktív gyermek édesanyja nehezen viseli a sorozatos éjszakázást, az édes-
apa egész nap feszült a folyamatos készenléttől, meg amúgy sem érkezik haza rendezett lakásra és
nyugodt légkörre. Nagyon meglepő, de hiányzik náluk az álomemlék és fokozott náluk a szülői ágy
iránti vágyuk. Éjszakánként szoktak vándorolni, hamar rászokhatnak a szülők közötti alvásra, ami
maga után vonja az egyébként is kevés időt együtt töltő szülők esetében a házasélet drasztikus
lecsökkenését.
A hiperaktívakat a fokozott, szinte egész napos szomjúság jellemzi. Napközben is folyamatos az
iszogatásuk, persze mindezt fokozza az édes ízek szeretete és az édesség-éhségük. Az ilyen gyer-
mekek nem lesznek korán szobatiszták. Mindent megisznak, ami hideg, folyékony és persze édes,
na de leginkább sok. Többségüknél még jó pár éves korukban is előfordul éjszakánként az ágyba
pisilés, nem egyszer, pedig a kamaszkorban rövidebb-hosszabb időre visszatérő ágybavizelés. Fel-
tűnő az étkezésükben a zöldségfélék visszautasítása. Egyébként is az édességeket szeretik. Érde-
kes, hogy ami édes, az mindig lecsúszik náluk. Egy kis áhított édességért hajlandóak abbahagyni a
sírást, elpakolni a szobájukban. Mivel fokozott a cukorbevitel, ezért a hiperaktívak hasa a szó szo-
ros értelmében felfúvódik. Jellemezheti őket fokozott alhasi diszkomfort érzés.
Érzelmi életük teljesen kilóg abból a sorból, amit „normálisnak” nevezünk. Az első benyomás ró-
luk a legtöbb embernek szuper lehet. Mindaddig, amíg nem szembesül számára nem tetsző elvá-
rással, követelménnyel, feladattal. Az első találkozáskor testileg, egészségileg teljesen átlagosnak
tűnnek, udvariasak, viselkedésük teljesen normális. Csak az ismételt találkozáskor kezd el lassan
unatkozni, és megmutatni különleges tüneteit. Nagyon becsapó lehet a környezete számára az
érzelmi labilitása. A szerény, mindennapi követelményekre is túlzóan reagál, a vesztési helyzetet
semmilyen körülmények között nem viseli el, már a veszteség gyanújára is ingerlékennyé válik
Hiperaktivitás külső jegyei

Tipikus, csak a hiperaktivitásra jellemző külső, testi jelek csak nehezen találhatók. Felfedezhető,
látható sápadtság, karikás-beesett szemek, fehér-áttetsző bőr, néhány szárazabb bőrfolt, érzékeny
bőr. A törékeny, hosszan barázdált körmök is többüknél felfedezhetőek. Általában soványak, ko-
rukhoz képest alacsonyabbak. Ruházatukban az a közös, hogy a laza, kényelmes, kinn lógó inget,
pólót részesítik előnyben. Nem szeretik a derékszíjat, szívesen hordanak kertésznadrágot, csípő alá
lehúzott nadrágokat.
A hiperaktív lányok szülei arra panaszkodnak, hogy kislányuk imád fiúsan öltözködni, kisebb
otthoni tortúra, mire a szülő rábeszéli gyermekére a szoknyát, csajos rucikat, de pár percen belül
már azok is hanyagul állnak rajta. Szeretik a csinos ruhákat, de csak rövid ideig tudnak azokra vi-
gyázni, hamar maszatosak, foltosak, szakadtak lesznek. Az ünneplő ruhákba való felöltöztetés szin-
tén külön tortúra a szülő számára, mert derékrésszel, sliccel, gombokkal záródik, melyek használa-
tában elég ügyetlenek, de igazából nem kényelmesek a számukra, nagymértékben korlátozva érzik
a saját mozgásterüket
A hiperaktivitás ismertetőjegyei összefoglalva
• Külső jegyek, melyek csak nehezen észlelhetőek:

 sápadtság, karikás szemek
 száraz foltok a bőrön
 feltűnően jó fogazat a rengeteg elfogyasztott édesség ellenére is
 törékeny, gyakran lerágott körmök, rajtuk kis fehér foltokkal (cink és vas hiánya miatt)
 sovány testalkat, de felfúvódott has
• Viselkedési sajátosságok:
o Alvási zavarok:
 hosszú ceremóniát követően nehezen alszik el
 félelem egyedül a sötétben legapróbb neszre felriad, vagy önmagától felkel általában az éjjel
ugyanabban az órájában
 hiányzó álomemlékek
o Étkezési sajátosságok:
 állandó nagy szomjúság
 imádják a hideg és édes italokat
 ódzkodás a zöldségféléktől
 édességet minden mennyiségben képesek elfogyasztani
 gyakori gázkibocsátás, felfúvódás
 ásványi anyagok hiányára felerősödött hiperkinetikus szindrómával reagál
 paradox hatás: az altató- és nyugtatószerek felrázzák őket, míg az ajzószerek nyugtatóan
hatnak rájuk
o Különleges érzelmi megnyilvánulások:
 első benyomás mindig pozitív, a gondok ott kezdődnek, amikor a gyermek neki nem tetsző
körülménnyel találkozik
 érzelmi labilitás
 negatív frusztrációs tolerancia
o Teljesítmény tipikus eltérései:
 normál intelligenciaszint ellenére is komoly problémák az iskolában
 megfelelő motiváció ellenére is folyamatos sikertelenség
 nem tud eleget tenni az elvárásoknak
 zeretne jól viselkedni, csak nem tud.
5. Az ADHD tünetek felismerése
Az ADHD tünetei kezelhetőek, és együtt lehet velük élni, de ehhez szükség van a megfelelő diagnó-
zis felállítására. Az ADHD tüneteinek megértése segít a diagnosztizálásban.
A hiperaktivitás, a figyelemzavar és az impulzivitás különböző életkorokban más-más formában
nyilvánul meg. Mivel az ADHD tünetei korcsoportonként változóak, az orvosok különböző tünete-
ket vesznek figyelembe a diagnózis felállításakor: gyermekkori és serdülőkori ADHD.
Gyermekkori ADHD
„Egyetlen gyermek sem ébred azzal az elhatározással, hogy most a mamát vagy a papát előre meg-
fontolt szándékkal és tudatosan bosszantani fogja!” (Cordelia Neuhaus)
Az ADHD a becslések szerint az iskoláskorú gyermekek majdnem 5%-át érinti. Ugyanakkor, néha
nehéz megítélni, hogy a gyermek túlzott aktivitása vagy figyelmetlensége normális-e az életkorá-
hoz képest, vagy sem. Mivel az ADHD-s gyermek gyakran ugyanazt csinálja, amit a többi gyerek, az
ADHD tünetei nem mindig világosak vagy zavarbaejtőek. Az értékelése segíthet az egyéb magyará-
zatok kizárásában.
A gyermekkori ADHD diagnosztikai kritériuma

Az első lépés az ADHD-s gyermek segítésében a megfelelő diagnózis felállítása. A diagnózis felállí-
tását követően számos eltérő kezelési lehetőség adódik. A diagnózis segít az orvosnak a megfelelő
kezelési program kiválasztásában.
Az alábbi információk segítenek, hogy felismerjék az esetleges ADHD-ra utaló viselkedést és je-
leket. Beszélni kell a gyermek orvosával, ha a szülő bármelyiket felismeri ezek közül a tünetek kö-
zül.
A hiperaktív/figyelemzavaros gyermek jellegzetességeinek leírása meglehetősen nehéz feladat.
A jellegzetességek a DSM IV diagnosztikus skálában vannak felsorolva, mely lista egyébként na-
gyon általános, gyakori jellemzői szinte minden gyermeknek, azaz önmagukban is teljesen termé-
szetesek, nem kórosak. Ha azonban a felsorolt tünetek túlzott mértékben, és együttesen vannak
jelen, és már kezelhetetlennek tűnnek, akkor kell kérni szakemberek segítségét a diagnózisban, a
fennálló állapot azonosításában.
A hiperaktivitás két alapvető eleme a túlmozgás és az impulzivitás. A túlmozgás ebben az eset-
ben nem csupán azt jelenti, hogy a gyermek másoknál többet mozog, hanem azt, hogy rendezetle-
nül, nem a megfelelő időben, helyen és módon mozog, zavaró ennek kordában tartása. Az impulzi-
vitás azt jelenti, hogy a gyermek nem tudja megfékezni magát, az impulzusok, az azonnali reakciói
vezérlik. Előbb cselekszik, és utána (esetleg) gondolkodik. Ami szembetűnő: mindig mozgásban
van, ingerlékeny, impulzív, figyelmetlen, robbanékony- dinamikus érzelem kitörései is vannak, nem
tud várni és késleltetni, általában kiszámíthatatlan a környezete számára, a mentális erőfeszítése-
ket kerüli. A hiperaktivitás gyakran társul figyelemzavarral is.
Jellemzően még másodlagos tünetként jelentkezhetnek az alábbiak, melyek nehezítik és bonyo-
lítják az önmagában sem egyszerű hiperaktív alapállapotot: éretlen egyensúlyi rendszer, elhúzódó
pszichés érés, szófogadatlanság, renitencia (engedetlenség), figyelmet követelő magatartás, emo-
cionális problémák, a nyelv- beszédfejlődés zavarai, mozgáskoordinációs nehézségek, észlelési
zavar, sorozat megjegyzési gyengeség, iskolai nehézségek, tanulási zavarok.
A hiperaktív - figyelemzavaros gyermek hátrányai

 Figyelme könnyen elterelődik, információ hiánya keletkezik, lemarad a tevékenységekben.
 Nem tud kivárni, késleltetni, feszültséget, indulatot generál, a környezetében perifériára ke-
rül.
 Ok nélküli hangulati/érzelem kitörések, kiszámíthatatlanság.
 Baráti kapcsolatai meglazulnak, nincs tartós kortársi kötődése.
 Tartós mentális erőfeszítés kerülése, tananyag lemaradása egyre nő, kognitív hiányai foko-
zódnak.
 Fészkelődik-babrál, zavarja a környezetét, eltávolítják őt kortársaitól, a tanóráról.
 Túlzott mennyiségű beszéd, környezete nehezen követi gondolatfűzését, kommunikációja a
környezetével sérül.
 Hamar ráun tevékenységekre és félbehagy, a csapatmunka esetén nem stabilizálódik státu-
sza, nehezen lesz csapatjátékos.
 A részletekre nem figyel, nem jegyzi meg, nem lát meg összefüggéseket, információ hiánya
keletkezik.
A hiperaktív tünetegyüttes pozitív oldala

Az alábbi megállapítások közül több is fokozottan jellemzi a hiperkinetikus gyermekeket.
 Segítőkészség, gondoskodásra való hajlam. Számára jól áttekinthető helyzetekben szívesen
segít, pl.: bevásárlás, szerelési munkák stb.
 Erős igazságérzet (melyet mások érdekében, de akár a felnőttel szemben is működtet).
 Lelkesedése magával ragadó tud lenni.
 Kiemelkedő tájékozódási képesség.
 Átlagosnál jobb problémamegoldó képesség.
 Eredendő empátia és jóindulat jellemzi.
 Nagyfokú találékonyság, kreativitás.
 Gazdag fantázia.
 Jó humorérzék.
 Nem haragtartóak.
 Motiválhatóság, érdeklődés.
 Intuitivitás gyermek, vagy felnőtt olyannyira intuitív, hogy szinte félelmet kelt környezeté-
ben, hogy gyakran tudja előre, mi fog történni.
Ezekre a tulajdonságokra az osztálytanító, a szülők is bátran építhetnek, sőt érdemes kiemelni őket
a gyermek társai előtt is. Ezeket kiaknázva valóban sikeres felnőttek válhatnak a gyermekekből.
Serdülőkori ADHD
Az orvosok évekig azt gondolták, hogy a gyermekek serdülő korukra kinövik az ADHD-t. Ez azonban
nem mindig van így, valójában a gyerekek nagyjából 70%-ának impulzivitási, probléma megoldási,
döntéshozatali és figyelmetlenségi problémái vannak egész kamasz korában.
Serdülőkorban a betegség jellegzetességei megváltoznak és egyes tünetek már kevésbé szem-
betűnők. Habár a hiperaktivitás, figyelmetlenség és impulzuskontroll tünetei általában enyhülnek,

az impulzivitás sok ADHD-s fiatal számára az egyik fő probléma marad kamaszkorában. Ez aztán
nehézségeket okoz az iskolában, a munkahelyen, a családban és a társas kapcsolatok terén.
A serdülők számára gyakran küzdelmes dolog függetlenségük és kötelezettségeik növekedése.
Ennek aztán autós balesetek, alacsony önértékelés, drog- és alkoholfüggőség vagy törvénybe ütkö-
ző cselekedetek lehetnek a következményei. További stressz forrását képezhetik az identitás-
keresés problémái, a kortárs csoportnak való megfelelés nehézségei és a testi változások.
Az ADHD-s serdülők gyakran tagadják, hogy valami bajuk lenne, és nem hajlandók az iskolában
szedni a gyógyszereiket, mivel nem akarnak másnak tűnni, mint az osztálytársaik. Ugyanakkor az,
hogy az ember felnő és egyre önállóbbá válik, izgalmas kalandként is felfogható. Főleg a 16 éves
vagy idősebb ADHD-s serdülők számára megtanulni a célok kitűzését, jó döntések meghozatalát,
olyan feladat, ami segíthet nekik abban, hogy olyan irányba fejlődjenek, ami javukra válik. Ahhoz,
hogy ezt elérjék, azt is kulcsfontosságú megérteniük, hogy meg kell tanulniuk tüneteiket kezelni,
annak érdekében, hogy az életben szükséges készségeknek birtokába kerüljenek, hogy a minden-
napi helyzeteket megoldjanak.
A serdülőkori ADHD diagnosztizálása

Mivel az ADHD-t nem lehet egy egyszerű vérvizsgálattal vagy egyéb fizikai vizsgálattal kimutatni, a
diagnózist csak akkor lehet felállítani, ha a tünetek már jó ideje fennállnak, és valamilyen funkcio-
nális károsodással járnak a serdülőre nézve. Ilyenkor az ADHD terén jártas orvosnak fel kell mérnie
a tüneteket, és el kell döntenie, hogy szükség van-e kezelésre. Az orvos ezen kívül a nevelési ta-
nácsadó értékelését is igénybe veheti a betegséghez társuló tanulási zavarok vagy más betegségek
kizárása, illetve a serdülő erősségeinek és gyengéinek felmérése érdekében.
Serdülőkori hiperaktivitás/figyelemzavar jellemzői
Fejlődési változatok
Az iskolaévek alatt, illetve serdülőkorban, játékhelyzetben nagyon aktív lehet a fiatal, az impulzív
viselkedés megjelenése normálisnak tekinthető, főként a kortársak nyomásának hatására. A kifeje-
zett hiperaktív/impulzív viselkedés nem utal feltétlenül problémára vagy betegségre, addig a pon-
tig, amíg nem akadályozza a gyermeket a normális életvitelben.
Magatartásproblémák
A hiperaktív és impulzív viselkedés intenzívebb, és zavar másokat vagy nehézségeket okoz az isko-
lában és az iskolán kívül.
ADHD
Nyugtalan motoros és impulzív viselkedés figyelhető meg a legtöbb tevékenység közben; a serdü-
lőnek problémái vannak társas helyzetekben. A tizenéves serdülő gyakran kerül bajba. A hiperaktív
tünetek csökkennek, vagy nyugtalanságérzés váltja fel őket.
Serdülőkori figyelmetlenség, figyelemhiány probléma

Nehézségek figyelhetők meg az utasítások követésében, a feladatok elvégzésében, a játék végig-
játszásában más gyerekekkel vagy felnőttekkel. A serdülő nem érzékeli a mások által adott finom
társas jelzéseket. Megjelennek bizonyos nehézségek a tanulmányi és társas események terén. A
tizenéves serdülő figyelmetlenség és elterelhetőség tüneteit mutatja, amelyek jelentős mértékben
visszavetik a társas és tanulmányi teljesítményét.
Megjegyzés az ADHD-s serdülő lányokról

Az ADHD rejtett betegség lehet lányok és nők esetében. Az oktatási és orvosi közösségekben gyak-
ran figyelmen kívül hagyják, vagy félrediagnosztizáljak. Ennek következményeként sok lány és nő
csendben szenved. Ismerve a serdülő- és felnőttkori ADHD súlyos következményeit, sokkal jobban
oda kell figyelni a serdülő lányoknál erre a betegségre.
Az ADHD-s lányok tüneteire gyakran nem figyelnek fel, és így nem kapják meg a diagnózist egé-
szen addig, amíg iskolai rossz teljesítményük már nagyon problematikussá és krónikussá válik. En-
nek és a helyzet rosszabbodásának megelőzésében a korai diagnózis és kezelés alapvető fontossá-
gúak. Amikor az orvos felállítja a diagnózist, egyben a megfelelő kezelést is visszaállítja.
A serdülőkori ADHD-ra esetlegesen utaló leggyakoribb tünetek

 A személy általában véve rendetlen az iskolában és otthon.
 Rendszeresen lekési a határidőket.
 Folyton elveszít dolgokat, pl. a házi feladatot.
 Könnyen elterelhető a figyelme.
 Rendszeresen elkésik az iskolából.
 A határidős feladatokat mindig a legutolsó percre hagyja.
 Szokatlan igazságérzet.
 Kifogások tömegét hozza fel, ha nem csinál meg valamit.
 Olyan benyomást kelt, mintha nem figyelne oda, ha beszélnek hozzá.
Fontos megérteni, hogy az ADHD-s serdülők miben viselkednek másként, hiszen sok serdülőko-
rú fiatal is átesik olyan periódusokon, amikor magatartásproblémái vannak. Ezt megérteni nem
csak a szülők és tanárok számára, hanem a szóban forgó serdülők számára is fontos. Így könnyebb
megbirkózni a betegséggel, és jobbak a társas, családi és iskolai beilleszkedés esélyei is. Különböző
jellegzetes és beazonosítható viselkedési formákra, illetve tünetekre kell odafigyelni, amikor az
ember felteszi magának a kérdést: vajon a gyermek viselkedése normális, problémás vagy talán az
ADHD következménye.
Felnőtt hiperaktivitás
A hiperaktivitás magában hordoz számos olyan tényezőt, amely potenciális konfliktusforrás. Ezért
gyakoriak a hiperaktív egyéneknél az életvezetési problémák, magánéleti és munkahelyi konfliktu-
sok. Ezek nyomán gyakran sérülnek a kapcsolataik, aminek következménye a pszichés zavarok ki-
alakulása lehet.
Szervezetlenség
Figyelmetlenség, feledékenység, impulzivitás és az idő kezelésének nehézségei biztos recept a ká-
oszhoz. A hiperaktív egyén élete folyamatos közlekedési dugó, állandó forrongás és tűzoltás. Ez
lehetetlenné teszi a hatékony tevékenységet és a másokkal való együttműködést. Azok, akik sike-
resekké váltak, szinte kényszeresen ragaszkodnak a kialakított rendszerükhöz, mert tudják, hogyha
nem tartják be, akkor minden dől. Másoknak egy odaadó, gondoskodó partner vagy egy jó titkárnő
szervezi meg az életet, hogy elkerüljék a szervezetlenség miatt menetrendszerűen bekövetkező
konfliktusoknak legalább egy részét.
Társas kapcsolatok
A hiperaktív egyéneknek a társas kapcsolatok rendkívül fontosak. Mégis igen sok nehézséggel küz-
denek ezen a téren. Nehezen tudnak odafigyelni másokra. Ez megmutatkozik az úgynevezett cirku-
láris beszédben is. A legtöbben ugyanis jó beszédkészséggel rendelkeznek, de beszédükben nincs
rendszer. Körbe-körbejárják többször is a témát, hogy már alig lehet elviselni a beszédfolyamot, és
nem alakul ki a mondanivaló.
Gyakran belevágnak mások beszédébe, már előre válaszolnak, mielőtt a kérdés elhangzott vol-
na. A hiperaktív egyének gyakran mondanak ki olyasmit, ami adott helyzetben helytelen, és amivel
akaratlanul is igen sok nézeteltérést okoznak. Impulzivitásuk hirtelen kitörésekben is megjelenhet,
amit a környezet értetlenül fogad. Sokan elmenekülnek a kiszámíthatatlan természetű társuktól.
Magánélet
A hiperaktív felnőtt társkapcsolatai legtöbbször igen felületesek és viharosak. Jellemzően sok há-
zasság és válás tarkítja életüket, ami mutatja, hogy valahol nagyszerű partnerek lehetnének, hiszen
színes mellettük az élet, de huzamosabban igen nehéz elviselni a pörgésüket. A hiperaktív szemé-
lyek nem tudnak koncentrálni. Ez gyakran problémát okoz a szexuális életben is. Igazán örömteli
együttléthez odafigyelésre van szükség.
Tapasztalat szerint hiperaktív nőknek segítenek a hiperaktivitást kezelő stimulánsok, amelyek
koncentráltabbá tesznek. Férfiaknál viszont nem egyértelmű ez. Sok feszültséget okoz a családi
életben a hiperaktív egyének rendezetlen életvitele, a túlköltekezések, hirtelen rossz gazdasági
döntések és az idő szervezésének szinte teljes hiánya.
A hiperaktív felnőttek, mint szülők igen komoly tényezők lehetnek a gyermekek hiperaktivitása
vagy egyéb pszichés problémák kialakulásában. Nemcsak az átörökítésben, hanem mint környezeti
rizikó tényezők is jelentős szerepet játszanak gyemekeik életében. A kiszámíthatatlanság, a gyors
tempó, a tolakodó viselkedés a gyerekek számára sokkalta nagyobb veszélyt jelent, mint a felnőt-
teknek. Ezért a hiperaktív szülőnek kötelessége kontrollálni saját viselkedését, elkerülni a gyermek
elnyomását, elárasztását, túlóvását, a kiszámíthatatlanságot és főleg a kitöréseket.
Munkahely
A hiperaktív felnőtt életében a munkahely veszi át az iskola szerepét az alulteljesítés helyszíne-
ként. Ami korábban az iskolában probléma volt, hasonlóan probléma a munkahelyen. A szervezet-
lenség és figyelmetlenség miatt nem tudnak képességeiknek megfelelően teljesíteni.
Az alábbi szakmákban, foglalkozásokban kifejezetten sikeresek az impulzív (a hiperkinetikus
gyermekek 60-70%-a felnőttkorában impulzív felnőtt marad) felnőttek: egyéni vállalkozó, újságíró,
riporter, rendező, menedzser, koordinátor, ügynök, HR menedzser/ügyintéző, reklámszakember,
rendezvényszervező.
Néhány példa a hiperaktívnak tartott híres elődökből: Andersen, Beethoven, Churchill, Walt
Disney, Hemingway, Leonardo da Vinci, Abraham Lincoln, Newton, Roden vagy a színész Robin
Williams.
6. Hiperaktivitás egy életen át
Fontos, hogy a veleszületett hiperaktivitás élettüneteit, megjelenési formáit mindenki megismer-

hesse életkoronkénti bontásban is, mivel bár az alaptünetek nem változnak az életút során, és
mint minden más gyermeknél, náluk is kiegészülnek az egyéni személyiségjegyekkel, de a megjele-
nési forma kissé módosulhat.
Az édesanyák beszámolói alapján a hiperaktív gyermekek már az anyaméhben is sokat mozog-
nak, nyugtalanok. Azt, hogy gyakrabban adódnának terhességi és szülési komplikációk a klinikai
tapasztalatok nem támasztják alá. A terhesség inkább zavartalannak mondható, s a szülés folyama-
ta is többnyire komplikációmentes. Viszont a hiperaktívnak diagnosztizált gyerekek jó része a ter-
vezettnél két héttel később jött a világra és érdemes arra is odafigyelni, hogy több közülük indított
szülésen esett át. Időszakonként is változhatnak a tünetek, hol hiperaktív tüneteket produkál, hol
figyelmetlen és álmodozó. A hiperaktivitás, a figyelemzavar és az impulzivitás különböző életko-
rokban más-más formában nyilvánul meg.
Csecsemőkor
Kevesen gondolnák, hogy a hiperaktivitás kórképe már csecsemőkorban is észrevehető. Jellemző
tünete az alvászavar. A csecsemő nagyon keveset alszik, vagy csak nagyon rövid ideig. Gondok
vannak a táplálással, a gyermek alig szopik, és eközben is sokat sír. Ezeket a kicsinyeket igen gyak-
ran kell etetni. Általában „túl mozgékonyak", ingerlékenyek, nyugtalanok. Szinte simogatni sem
lehet őket, mert sírással reagálnak. Gyakori a hasi kólika. Arra emlékeznek vissza a szülők, hogy az
átlagos élettani funkciók terén már ekkor is másképp működnek.
Már korai csecsemőkortól feltűnően aktív a kicsi. Gyakran nehezen etethető, hasfájós, sokat sír,
későn és körülményesen alszik el, viszont gyakran, és korán felébred, vagy épp ellenkezőleg, na-
gyon mélyen alszik, és nehezen ébreszthető fel. Szeret mindig ölben lenni, ezt sokszor ki is kény-
szeríti a környezetétől. Alvászavarok jelentkeznek, nehezen alszik el, nem alussza át az éjszakát, a
napi ritmusa az etetés, alvás terén nem alakul ki. A kúszó fázis gyakran nagyon rövid, vagy ki is ma-
rad. Sokan közülük önállóan járnak már egy éves koruk előtt, néha már 7-8 hónaposan.
Kisdedkor
A gyermek állandóan nyugtalan, nyüzsög, rohan, sohasem sétál, szinte folyamatosan mozgásban
van, és mindez a tevékenység céltalan. Gyakori a sérülés a rosszul koordinált mozgás miatt. Ebben
az életkorban is jelentkeznek alvászavarok. A gyermek nyugtalanul pörög az ágyban, s ha alszik is,
csak rövid ideig. Ébredése nem mindig optimális, impulzivitászavarai vannak, azaz kiszámíthatatla-
nul viselkedik. Kirohan az úttestre, összetöri játékait, megveri játszótársait, minden provokatív
előzmény nélkül.
Jellemző a figyelemzavarra, hogy ezek a kicsinyek képtelenek egyedül belemélyedni a játékba.
Kitartásuk csekély, nem fejezik be, amit elkezdenek, bármilyen egyszerű dolog legyen is az. Mozgá-
sai dinamikusak, robbanékonyak, balesetveszélyesek. A cselekvéses aktivitása egyre fokozódik. A
gőgicsélés után, a gagyogással gyorsan elindul a folyamatos beszéd. Az elalvás, az éjszaka átalvása
nehézkes. A járásból gyorsan vált rohanásba, magas tárgyakra felmászik ahonnan le is ugrik. Állan-
dóan „akcióban” van, számára unalmas helyzetekben, mint például a pelenkázás tekereg, forgoló-
dik. A szülői odafigyelés ellenére előfordul, hogy lepottyan a pelenkázó asztalról. A tilalmakat alig
képes észlelni nagy lendületében. Nincs veszélyérzete. Sok és intenzív foglalkozást igényel, mivel
mindig matat, pakol, felmászik, ezért gyakran éri baleset.
Sokuknál a beszédfejlődés látványosan korán megindul, némelyiküknél azonban megkésik, és

szótorzításuk, hibás kiejtésük sokáig megmarad. Mindegyikőjükre jellemző, hogy a nyelv birtoká-
ban folyamatosan kérdeznek, gyakran beszélnek olyasmiről, ami az adott helyzetben teljességgel
oda nem illő. Állandóan közbeszól, belebeszél, vagy folyamatosan ugyanazt kérdezi.
Óvodáskor
Szeszélyes kitörései vannak, a beilleszkedés nehezített az óvodai közösségbe. Szereti a verseny-
helyzetet, türelmetlen, gyakorta ellentétbe kerül az ovis társakkal. A kudarctűrése gyenge, hamar
feladja a játékot. Egyik játékból a másikba kap, szobája rendetlen. Gyakran veri magát a földhöz,
sokat sír. Nem képes önmagát megfékezni. A versenyhelyzetet nagyon szereti, mindenképpen első
akar lenni, ezért mindent el is követ.
Azonban ha véletlenül nem ő kerül ki győztesen, egy világ omlik össze benne, akár tör-zúz. Ak-
kor tud egyedül játszani, ha valami újdonsággal találkozik, s az nagyon fellelkesíti. Bár az is előfor-
dul, hogy ha egy felnőtt teljes figyelmét élvezi, akár hosszú ideig is nyugalomban van, beszélget,
tevékenykedik. Minél nagyobb a társaság, s ez minél hosszabb ideig tart, annál nehezebb lekötni a
figyelmét, oda sem figyelve matat mindenfélével, eltör, szétszór dolgokat, a helyzet tényleg kínos-
sá és tarthatatlanná válik körülötte.
A szülők számára a gyermek kiszámíthatatlan, hangulata rendkívül változékony. Amikor egy ap-
róság miatt „kiakad”, a szavakkal való megnyugtatás teljességgel hatástalannak bizonyul, sőt még
inkább felhergeli. Villámgyorsan elragadják indulatai, nagyon impulzívak. Az együttélés legelemibb
szabályait sem képes figyelembe venni, társait zavarja a játékban, mindig előtérben akar lenni,
meg sem kérdezve, hogy csatlakozhat-e a játékhoz.
Más gyerekekkel gyakran agresszív: elveszi játékaikat, lökdösődik, bokszol, verekszik. Ez a maga-
tartás iskolás korra is gyakran megmarad. Imádja az édességet, bármikor, bármennyit képes befal-
ni. Ez gyakran szorulást, felpuffadást, heveny bélgáz képződést idézhet elő. Óriási a folyadékigé-
nye. A szoros öv, nadrág-derék nagyon irritálja, előnyben részesíti a gumis derekú, kényelmes nad-
rágokat.
Iskoláskor
A hiperaktív gyermek állandóan elhagyja helyét az osztályteremben, képtelen nyugodtan végigülni
az órát vagy az étkezést. Nem köti le igazán a játék sem, gyakran a tévéprogramot, mesefilmet is a
felénél otthagyja. Magatartási osztályzata rossz, cselekedetei, ténykedése sokszor romboló jelle-
gűek, és ez az a pont, amikor a szülő vagy a pedagógus segítséget kér a pszichológustól.
Jellemző a gyermek impulzivitászavarára, hogy képtelen házi feladatát lépésről lépésre elkészí-
teni. Az általában befejezetlen, külalakja csúnya, hibákkal túlzsúfolt, igazi „macskakaparás". A
gyermek viselkedése nemcsak önveszélyes, de társaira is bajt hozhat. Nem gondol a következmé-
nyekre: felmászik a magas fára vagy a háztetőre, kiül az erkély korlátjára, lehetőleg minél maga-
sabban, és ezzel „örvendezteti" meg szüleit, környezetét. Elveheti a másik gyermek játékát erő-
szakkal, akár verés árán is, vagy cukrot és csokit lop társaitól, bűntudat nélkül.
Figyelemzavarára jellemző, hogy a komplex feladatokat és helyzeteket képtelen megoldani, vi-
selkedése széthulló jellegű. Ficereg-mocorog, elhagyja a helyét, sokat beszél, mi több belebeszél
mások mondataiba. Nem képes a teljes tanórát végig dolgozni a padban ülve, figyelme gyakran
elkalandozik a feladatokról. Felszerelését nem tartja rendben, a padjában, táskájában rendetlen-
ség van, könnyen elhagy tárgyakat, nem emlékszik a házi feladataira. Társaival gyakran kerül össze-
tűzésbe. Sorozatos iskolai kudarcai után el is utasítja a tantárgyi feladatokat. A tanítók és tanárok a
szokványos és hagyományos pedagógiájuk csődjét jelzik a szülőknek gyermekük esetében. Ekkora
már kialakulhat az alacsony önértékelése. Állandóan fészkelődik, képtelen megülni a padban, fel-
pattan, rohangál. Mivel a finommozgása nem elég kifinomult, ceruzafogása görcsös, nagyon inten-
zíven nyomja a ceruzát a papírra.
A figyelemzavar miatt írásban sokat hibázik, olvasástanulása is problematikus. Elkedvetleníti a
vele szembeni követelmény, mely ráadásul az idő előre haladtával egyre nő. Ekkor megváltoznak
alvási szokásai is, egyre nehezebben alszik el esténként. Igaz, hogy mélyen, de nyugtalanul alszik,
gyakran előfordul, hogy beszél álmában, időnként rémálmok gyötrik, esetleg felriad, kiabál. Reggel
pedig alig tud felkelni. Sok hiperaktív gyermek még iskolás korában is bepisil. Azonnali, meggondo-
latlan válaszok, állandó közbekotyogás, hangoskodás (sikítás, fütyülés stb.) kíséri az órai munkáját.
Legszívesebben egésznap beszélne. Feledékenysége súlyos gondot okoz, a számára fontos dolgo-
kat is elfelejti. Ceruzái, tornazsákja, minden holmija örökös pótlásra szorul. Aktivitásából követke-
zően jó pár nadrág, cipő is idő előtt tönkremegy.
Serdülőkor
A hiperaktív mozgás a nagyizmokról áttevődik a kisizmokra. A gyermek képtelen nyugodtan ülni,
viselkedni, izeg-mozog a széken, lábát lóbálja, ujját tekergeti, mindig kell valamit csinálnia. Ezek az
ifjak gyakran az osztály „bohócai" vagy vezéregyéniségei, kiszólásaikkal, durva tréfáikkal romboló
hálást keltenek. Figyelemzavarukra jellemző, hogy csak rövid ideig képesek koncentrálni, a hos--
szabb, bonyolultabb feladatokat félbehagyják, nem fejezik be. Sok mindenbe belekezdenek, kap-
kodnak, belátható eredmény nélkül. A mozgásos aktivitásuk csökken, a kisizmokra tevődik át,
vagyis kopog, rázza a lábát nyugalmi helyzetben, pl. mikor ül. A figyelem gyengesége, a figyelem
gyors kifáradása továbbra is megmarad. Impulzivitás csökken.
Ebben a korban nagy a veszélye a deviáns csoportokhoz csapódásának. Hangulatváltozásai még
feltűnőbbek, ahogyan az amúgy is jellemző a pubertáskorra. Felfokozott mozgásigénye enyhül,
később el is tűnik. Belső nyugtalansága azonban folyamatosan jelen van, emiatt gyakran firkálgat,
zavarja az órákat, társait is hecceli. Hamar kijön a sodrából. Az önszervezés még mindig nagyon
nehéz feladat számára. Gyakran kapkod, több dolgot csinál egyszerre. Gondolatai csapongóak, ha
beszélgetőtársa nem tudja követni, türelmetlenné válik. Képes egyszerre több dologra figyelni:
beszélget, tévézik, újságot lapozgat. Céljai folyamatosan változnak. Mindenről és mindenkiről
azonnal, kérés nélkül, hangosan elmondja véleményét, gyakran provokatív, mégis rettenetesen
sebezhető.
A serdülő magatartása kortársainál fiatalabbnak és éretlenebbnek tűnik. Pubertáskorra erősen
elutasító és agresszív viselkedésmódok léphetnek fel. Jellemzően 15 éves kora táján van egy idő-
szak, amikor szinte megközelíthetetlen. Erős indulatai veszélyes és szociálisan kóros formában is
megnyilvánulhatnak, könnyen előfordulhat, hogy valamilyen deviáns csoportban (drogos, bűnöző
fiatalok) talál társakra. Gyakori kudarc esetén, hajlamos eltussoló jellegű hazugságokra, amelyek
meglehetősen átlátszóak.
Felnőttkor
Általános belső feszültség, fokozott aktivitás jellemzi. Gyorsan hoz jó döntéseket, kommunikatív, jó
dumája van. Gyakori munkaváltások, munkahelykeresések jellemzik. Keresi az aktivitást igénylő és
kihasználó munkalehetőségeket. A figyelemzavara még mindig befolyásolhatja az elmélyült mun-
kavégzését. Sok haverja, barátja van, szeretik őt a környezetében, mert segítőkész, szolidáris má-
sokkal. Aztán hirtelen fordulat következik be, figyelmessé, barátságossá válik. Érdeklődési körébe
tartozó tevékenységekben kitartó, de többnyire csak fiatal felnőttként képes ismereteit hasznosí-
tani.
A probléma felnőttkorban is megmarad: rengeteget töpreng, nekilásson-e feladatának, ha igen

melyiknek, még azokkal a feladatokkal is hadilábon áll, amiknek szükségszerűségét maga is belátja.
Mindent az utolsó pillanatra hagy. Rendkívüli érzékenysége túlzásokba viszi, mindent magára vo-
natkoztat, főleg a negatív dolgokkal azonosítja magát. A látható megnyilvánulások helyett egyre
inkább a belső feszültség jellemzi. Gyenge pontja, hogy nem tud nemet mondani, pedig szeretne.
Túlzottan jóindulatú és ezt környezetétől is elvárja
7. Hiperaktivitás csökkentése
Egy-két ötlet a hiperaktivitás csökkentésére

 Erős nyomás a testre (pl.: óriáslabdát áthengeríteni rajta, vagy ráfeküdni, persze úgy, hogy
ne sérüljön).
 Fárasztó testmozgás.
 Egyenletes ritmusú, lassú hintázás, vagy lassú, ritmusos mozgás.
 Hideg vizet itatni a gyermekkel, vagy a kezeire engedni, mivel a hideg nyugtatóan fog rá hat-
ni.
 Az ismerős, megszokott környezet (pl.: a szobája), ahová egyedül „vonuljon vissza”.
A rágózás, a csiklandozás, a gyors hintázás, a ritmusos zene viszont kerülendő, mivel nagyon fel-
pörgeti.
Lehetséges gyógymódok, teendők
Kognitív viselkedés terápia, felvilágosítás

A hiperkinetikus zavarral küzdő gyerekek számára a szociális készségek tanulása, a konfliktusok
kezelése, az indulatok kontrollálása, gyakran az akadémiai készségek gyakorlása is jelentős nehéz-
ségekbe ütközik. Amennyiben sikerül megfelelően segítő, fejlesztő környezetet biztosítani számuk-
ra, viselkedésük jelentősen rendezettebbé, harmonikusabbá válik.
A kognitív viselkedés terápia során a gyerekek konzekvens, világos elvárásokra támaszkodhat-
nak, viselkedésükről folyamatos visszajelzést kapnak. A módszer nagy hangsúlyt fektet a fejlődés-
re, lépésről lépésre tanítja a gyermekeket azokra a készségekre, melyekkel hatékonyan javul ön-
kontrolljuk, épül önértékelésük, erősödik önbizalmuk.
A helyes viselkedésre adott konzekvens pozitív megerősítők, valamint a helytelen viselkedést
követő negatív konzekvenciák tudatos alkalmazása nagymértékben elősegíti a kívánt viselkedés
gyakorlását, szokássá való megerősödését.
A terápia fontos eleme a gyerekek felvilágosítása, önértékelésének, önkontrolljának fejlesztése,
az eredményes kortárskapcsolatokhoz szükséges készségek erősítése.
A terápia csoportos jellege igen fontos tényező. A gyerekek a helyes viselkedés, az új megküzdő
készségek gyakorlásában folyamatosan visszajelzéseket kapnak, melyek révén egymással jó érte-
lemben versengő helyzetbe kerülnek, egymásnak mintát adnak, egyre inkább segítik társaikat a
haladásban, a fejlődésben. Megtapasztalják, hogy képesek együttműködni a felnőttekkel, társaik-
kal, és kivívni elismerésüket. A tudatosan alkalmazott pozitív megerősítők segítségével átélt siker-
élmény sok nehézségen segítik át őket, jelentősen fokozza a gyerekek motivációját a viselkedés
korrekciójában.
Szülő tájékoztatása, szülőtréning

A kognitív-viselkedés terápia során elért eredmények megőrzése, növelése érdekében elengedhe-
tetlen a szülők bevonása a terápia folyamatába.
A felvilágosítás során a szülők számára világossá válik, hogy a mindennapokban megjelenő ne-
hézségek hátterében egy alapvető, markáns nehézség áll. Ez a sajátosság a figyelemzavar-
hiperaktivitás. Megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül, gyermekük sajátos működése, viszonyu-

lása egy temperamentum sajátosság. Olyan szülők, szakemberek körében beszélhetnek gondjaik-
ról, akik megértik őket, segítségre számíthatnak.
Pontos képet kapnak a „bizonyítottan eredményes” kezelési lehetőségekről, ezek alkalmazásá-
nak kérdéseiről.
Olyan kérdéseket is feltehetnek, melyekről azt gondolják, csak saját helyzetükben jelentenek
problémát. A beszélgetés során megtapasztalják, hogy nehézségeik nem specifikusak, segítségre
számíthatnak szülőtársaik részéről.
A szülőtréning célja, hogy a szülőket felvértezzük a módszer eszközeivel, abból a célból, hogy a
terápiás munkát képesek legyenek folytatni. A program legfontosabb célja a szülők nevelési atti-
tűdjének átformálása. A konzekvens szülői környezet, a pozitív és negatív megerősítők tudatos
alkalmazása, a gyerekek fejlődésére, erőfeszítésére koncentráló attitűd jelentősen javítja a szülő-
gyerek kapcsolat minőségét. A szülők bevonásával a gyerekek új készségei tovább erősíthetők,
szokássá tehetők. Ezáltal viselkedésük tartósan rendezettebbé válik, kapcsolataik javulnak.
A gyerekek kognitív viselkedés terápiás programja, illetve a szülőtréning nemcsak a gyerekek,
hanem szüleik, illetve családjuk életminőségét is jelentősen javítja.
A program során, illetve azt követően a szülők arról számolnak be, hogy jóval több időt töltenek
gyerekeikkel, többet játszanak, s azt együtt töltött idő sokkal kellemesebb, harmonikusabb szá-
mukra.
A feszültséggel terhelt, indulatos, elutasításokkal és ellenállással, negatív visszajelzésekkel teli
kapcsolat nemcsak nem segít, hanem rengeteget árt ebben a helyzetben. A szülőnek igyekeznie
kell uralkodni az érzelmein: nem engedheti meg magának, hogy haragból, első indulatának enged-
ve, emelt hangon beszéljen a gyerekhez, mert azzal csak félelmet, dacot, ellenállást vált ki, és
menthetetlenül elfajul a helyzet. Helyette vegyen egy nagy levegőt, és nézzen a gyermekre, keres-
sen vele szemkontaktust, próbálja végiggondolni, mi történt, és halkan, rövidre fogott, lassan ej-
tett, egyszerű szavakkal fogalmazza meg a mondandóját. A tiltást és a szidást kerülje, helyette
igyekezzen alternatívát kínálni, magyarázatot adni a gyereknek: ne azt mondja neki, mit ne tegyen
(ha mégis, hangozzon el az is, miért ne, milyen következményekkel járhat), hanem azt, amit sze-
retne látni tőle. A jó szülő-gyerek kapcsolatban legalább ilyen döntő az, hogy ne csak saját állás-
pontját közvetítse, hanem figyeljen a gyerekre, hallgassa meg, próbálja meg az ő helyzetét megér-
teni. Mindig törekedjen a pozitív megfogalmazásokra, a megerősítésre, a szidás, a tiltás, a negatív
értékelés kerülésére. Az "Egyre jobban megy!" inspirál, a "Ne ügyetlenkedj!" lebénít!
Nehéz reggelek
A figyelemzavaros, hiperaktív gyerekek egyik legfárasztóbb tulajdonsága, hogy pokoli keveset al-
szanak: egy kétéves nem alszik többet, mint egy felnőtt. Korán, hajnalban ébred, és számára azon-
nal elkezdődik a nap: üvöltve kéri a kakaóját, mindenkit felébreszt maga körül, kialvatlanságot,
nyűgös rosszkedvet árasztva. A legkisebbekkel még nincs mit tenni, legszerencsésebb, ha lehető-
ség szerint a szülők tudomásul veszik és alkalmazkodnak ehhez, mondjuk egy ügyeleti rendszer
kialakításával: hol az apa, hol az anya kel fel hozzá (legjobb egy kicsit meg is előzve!), hogy a többi-
ek még tudjanak aludni. Így lehet legjobban elkerülni a nyűgös és fáradt reggeleket, amikor min-
denki haragszik mindenkire.
Idősebb korban nemegyszer megváltozik a helyzet: a hiperaktív gyerek nehezen ébred, könyö-
rög egy kis pótalvásért, aminek az eredménye persze kapkodás, ideges feszültség, rosszul bepakolt
táska stb. lesz. Tanácsos kidolgozni egy reggeli menetrendet, amelyben minden szükséges tevé-
kenységre van idő, és ezt rutinná téve begyakoroltatni, következetesen, sokat dicsérve betartatni.
A napirend lehet egy rajzos táblázat is, de fontos, hogy vele együtt alakítsák ki, megbeszélve vele
az értelmét, célját: hogy kényelmesen legyen ideje mindenre és jó hangulatban kezdődjék a nap.
Csak öltözködni ne kellene...

Legtöbb hiperaktív gyerek utál öltözni, nem egy heves családi veszekedés tört már ki amiatt, hogy
"bár tudná, de nem hajlandó önállóan felvenni a ruháját".
A szakértő erre a problémára a kis lépések politikáját ajánlja: öltöztessék fel a gyereket, és csak
a végén kérjék arra, hogy például a nadrágjába egyedül bújjon bele. Be kell gyakorolnia ezt a moz-
dulatsort, és amikor már rutinná válik, akkor jöhet egy újabb ruhadarab felvétele. Sose maradjon
el a dicséret, a pozitív megerősítés. Nyugodt beszélgetés közben, vita, veszekedés nélkül történjék
mindez. Ha általában nem célszerű egy gyerekre drága, féltenivaló ruhát adni, úgy ez fokozottan
érvényes a hiperaktív gyerekekre: kényelmes, könnyen mosható, olcsó ruhákba érdemes öltöztet-
ni, így nem kelt feszültséget, ha nem tud vigyázni rá. Ha mégis elegánsnak kell lennie, például egy
esküvőn, akkor gondoskodjanak váltóruháról is. Előfordul, hogy a hiperaktív gyerek bőre túlérzé-
keny: nem viseli el, ha a ruha túl nagy felületen érintkezik a bőrével, és irritálja a gyapjú vagy mű-
szálas ruha. Ha ez így van, okosabb elfogadni, és bővebb, pamutruhákba öltöztetni.
Rémálom a bevásárlás?
Szülők gyakori panasza a boltban vagy hipermarketben jelenetet rendező gyerek: rohangál a pol-
cok közt, mindenhez hozzányúl, mindent lepakol, a leglehetetlenebb dolgokért hisztizik. Hogyan
lehet ezt elkerülni? Legelőször is úgy, hogy ha nem muszáj, nem viszik el magukkal a bevásárlásra,
azt igyekeznek nélküle, tervszerűen elvégezni. Ha mégis együtt mennek el, beszéljék meg a gye-
rekkel, mit fognak venni, mire van szükség, és vonják be a döntésbe őt is, akár úgy, hogy ő választ-
hasson a hasonló termékek közül, akár úgy, hogy egyvalamit maga választhasson ki.
Kapjon feladatot: keressen meg és például az alsóbb polcokról vegye le ő a kiválasztott árut.
Mindenért, amit jól csinál, kapjon dicséretet. Természetesen előfordulhat, hogy a legjobban előké-
szített bevásárlás során egyszer csak mégis hisztizni kell: ilyenkor a legteljesebb higgadtsággal várja
meg, amíg abbahagyja, vagy a kisebb gyereket fogja meg és határozottan vigye ki, és szeretettel
próbálja meg megsimogatni, megnyugtatni. Legszerencsésebb ilyenkor azonnal hazamenni, vesze-
kedés nélkül, higgadtan szembesíteni a gyereket a viselkedése következményével: például, hogy
"Ez a bevásárlás most sajnos nem sikerült, nem vettünk szalámit a vajas kenyérhez vacsorára."
Tanárok tájékoztatása, tanári tréning

Miért az iskolában sűrűsödnek a gondok? Az iskolában a hagyományos oktatási körülmények kö-
zött ritkán adódik olyan helyzet, amelyben a figyelemzavaros gyerekek jól teljesíthetnének. Az al-
ternatív iskolákban azonban (ahol a betegség terápiájához értő pedagógusok segítik a fejlődésü-
ket) kimagasló teljesítményekre képesek az ADHD-s gyermekek is. Számukra ugyanis az lenne az
ideális, ha kétszemélyes helyzetekben tevékenykedhetnének, ha egyszerű, világos, rövid utasításo-
kat kaphatnánk, amelyek begyakorolására is van lehetőségük, idejük, és a sikeres teljesítményük
után sosem maradna el a megerősítés, pozitív visszajelzés.
Ehhez képest a gyerekek az idejük nagy részét az osztályteremben töltik, egy csoport tagjaként,
ahol szabályoknak és előírásoknak kell megfelelniük, nem ritkán egyszerre több utasítást kapnak,
ami el se jut a fülükig. Gyakran kell önállóan megoldaniuk számukra unalmas, ismétlődő feladato-
kat, amelyek nem járnak sem megerősítéssel, sem helyreigazító visszajelzéssel. Nem követik az
utasításokat, nem képesek csendben, önállóan dolgozni, alkalmazkodni az iskolai követelmények-
hez, rendetlenek, nem teljesítik a feladataikat.
Törvényszerűen alakulnak ki konfliktushelyzetek, és sajnos, ha a figyelemhiányos hiperaktivitási

zavart (ADHD-t) nem diagnosztizálják, és nem kezdik el kezelni idejében, ez egy önmagát erősítő
folyamattá válik: a gyerek folyton negatív visszajelzést, elutasítást kap, amely óhatatlanul dacot,
dühöt, negatív önértékelést vált ki belőle.
Ráadásul a pedagógusok egy része nem tesz különbséget a hiperaktív tünetek és az egyéb, pél-
dául oppozíciós, antiszociális magatartászavarok között, nem is beszélve arról, hogy több olyan
betegség, állapot is van, amelynek tünetei közé a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar megnyilvá-
nulási formái is beletartoznak. Szakszerű diagnózis híján az ADHD jelei összetéveszthetők a POS, a
pervazív fejlődési zavar, hangulatzavar, mentális retardáció velejáróival.
A figyelem-, mozgás- és tanulási zavartól szenvedő apróságoknak nemcsak a családjukkal és a
tanáraikkal gyűlik meg a bajuk, hanem az iskolatársaikkal, kortársaikkal is. Általában meglehetősen
népszerűtlenek, mert harsányságukat, kirobbanó energiájukat, szertelenségüket, amivel meggon-
dolatlanul, látszólag gátlástalanul tesznek meg bármit, ami csak az eszükbe jut, a kiötlés pillanatá-
ban, nehezen viselik a többiek. Ezzel a kiszámíthatatlansággal, nyomasztó robbanékonysággal
nemegyszer megzavarják, tönkreteszik a társaik játékát.
Mivel a hiperaktív gyerekek a jelenben élnek, képtelenek várni, türelmet tanúsítani, azt akarják,
hogy ott és akkor az történjen, amit ők kitaláltak. Ha a társaik ellenállnak nekik, meggondolatlanul
válaszolnak, könnyen megsértenek másokat, vagy akár oda is csapnak, miközben nem is értik, mi
lehet a baj, ami miatt megsértődhet, megharagudhat a másik. Hamar rájuk sütik az uralkodni vá-
gyás, az agresszivitás, az összeférhetetlenség bélyegét, pedig alapjában jó szándékú, szeretetre
éhes, érdeklődő gyerekek.
A gyerekek viselkedési sajátosságai különösen zavaróak lehetnek az oktatásban, az óvodai cso-
portban, vagy az osztályteremben. Saját vizsgálataink is alátámasztják azt a mindennapi tapaszta-
latunkat, hogy ezen gyerekek tanítása nagy kihívás a pedagógusok számára. Számtalan esetben
nagyszerű, felkészült pedagógusok segítik a gyerekek fejlődését. Az eltérés ismerete, illetve a be-
avatkozás lehetőségeinek alkalmazása azonban esetleges a mai oktatási rendszerben. Ezért rend-
kívül fontosnak tarjuk, a konzultációs lehetőségek biztosítását a pedagógusok számára. Ennek vál-
tozatos formái léteznek, mint az egyedi esetkonzultáció, a csoportos tanári tréningek, akkreditált
továbbképzések.
Az egyedi esetkonzultáció során egy adott, bajba került gyermek szülei, pedagógusai, esetleg az
iskola igazgatója, iskolapszichológus, némely esetben az iskola gyermekvédelmi felelőse, valamint
gyermekpszichiáter vesz részt. Célja a gyermek speciális szükségleteinek feltérképezése, a tenniva-
lók megbeszélése, közös „terápiás” stratégia megalkotása.
Csoportos tanári tréningeken egy adott terápiás csoportba beválasztott gyermekek pedagógu-
sai vesznek részt. Jelenleg ez nyitott szülőkonzultáció formájában működik. Nagy előnye, hogy a
gyermek nehézségei miatt gyakran egymásnak feszülő, szülőknek és pedagógusoknak alkalmuk
van a másik szemszögéből látni a problémát, megérteni azt. Közösen gondolkodnak a gyermek
gondjairól, az előrelépés, a megoldás lehetőségeiről, egyenrangú félként képesek beszélgetni a
felmerülő nehézségekről.
Egyre több akkreditált továbbképzés foglalkozik a sajátos nevelési igényű (talán helyesebb vol-
na sajátos nevelési szükségletű) gyerekek oktatási szükségleteivel, így természetesen a hiperaktivi-
tással is. Ezek egy része stratégiai eszközöket is nyújt, tanít a nehéz helyzetek kezelésére. A cso-
portban is alkalmazható világos, konzekvens szabályok tanítása, a tudatosan alkalmazott pozitív és
negatív megerősítők alkalmazása, az önkontroll készségek gyakorlása, az indulat-, konfliktus-
kezelés eszközeinek ismerete nagy segítséget jelentenek a mindennapi pedagógiai munkában.

Meggyőződésem azonban, hogy az oktatási rendszer megújítása elengedhetetlen feladat. Az
osztályok túl magas létszáma, a szigorú, a gyerekek fejlődési sajátosságait figyelmen kívül hagyó
követelmény rendszer, az integráció feltételeinek (anyagi, tárgyi, személyi) hiánya rendkívül nehéz
helyzetben sodorja a gyerekeket és az őket tanító pedagógusokat egyaránt.
ADHD-s gyerekek pszichoterápiás kezelése

A pszichiáter felbecsülhetetlen segítséget nyújthat a hiperaktív gyerekek szüleinek: nemcsak a di-
agnózist állíthatja fel, de figyelemmel kísérheti a gyerek fejlődését, tanácsokat adhat és gyógysze-
res kezeléssel is támogathatja a családot.
A szakmai ajánlások szerint a hiperaktív gyermekek kezelését 6 és 12 éves kor között minden-
képpen érdemes elkezdeni (tehát amikor iskolába kerül, és ott komoly problémákat okozhat a fi-
gyelem, a koncentrálás képességének hiánya), megfelelő diagnózis és ADHD-s besorolás után.
Természetesen, ki kell deríteni, hogy a hiperaktivitás mellé társul-e valamilyen más betegség vagy
zavar, illetve ki kell zárni, hogy nem-e valamilyen más élmény vagy rendellenesség okozza a figye-
lem hiányát vagy a tanulási nehézségeket. Ehhez a szülők, gondviselők és a tanárok, tanítók
együttműködése szükséges.
Kutatások bizonyítják, hogy a kombinált terápiák - azaz a szülői tanácsadás, a pszichoterápia, a
megfelelő oktatási és nevelési módszerek, valamint a gyógyszeres kezelés - sokkal hatásosabbak,
mint ha csak gyógyszerrel vagy csak nem-gyógyszeres terápiával kezelnék a gyereket. Ehhez pedig
elengedhetetlen a pszichiáter és pszichológus szakértő.
A pszichiáter segíthet a hiperaktív gyermeknek és családjának a betegség diagnosztizálásában
és a gyógyszeres kezelés megtervezésében, beállításában és követésében. Adhat tanácsot közvet-
lenül a szülőknek, a tanároknak, sőt a gyereknek magának is, de családterápiával is támogatást
nyújthat.
Terápia: ne önmagában!
Pszichoterápiára elsősorban azoknak a hiperaktív gyerekeknek lehet szüksége, akiknél az eltérés
súlyossága nem teszi szükségessé a gyógyszeres figyelem-serkentést (ilyen a diagnosztizált gyere-
kek közel egyötöde), illetve, akiknek a viselkedése megnehezíti, hogy jól működő társas kapcsola-
tokat alakítson ki.
Egy hiperaktív gyerek nem mindig van tudatában a cselekedeteinek, és nehezen tudja "kívülál-
lóként" megfigyelni saját magát, mint ahogy az sem mindig sikerül neki, hogy a másokkal való in-
terakcióit megítélje. Gyakran felelőtlen, nem képes szembenézni a cselekedete következményeivel
és hajlamos lehet arra, hogy másokat (vagy a körülményeket) hibáztasson. Emiatt nehezen tudja
kifejezni, illetve elemezni az érzéseket, és az is nehéz lehet a számára, hogy meglássa az összefüg-
géseket a viselkedése és a következmények között. A pszichoterápiának abban lehet szerepe, hogy
a gyerek önértékelésén, önbecsülésén, illetve negatív hozzáállásán változtasson. Szintén jótékony
hatású lehet az ADHD-t gyakran kísérő zavarok (mint amilyen a depresszió, az idegesség, a félénk-
ség) kezelésében.
Pszichoterápia az egész családnak?

A családterápia nemcsak az érintett gyermeknek tesz jót, abból a szülők és a testvérek is profitál-
hatnak. Egy hiperaktív gyerek ugyanis rengeteg figyelmet igényel, a családtagok könnyen azt érez-
hetik, hogy csak körülötte forog a világ, sok mindent fel kell áldozni a napirend érdekében. Emiatt
a szülők könnyen konfliktusba keveredhetnek egymással, a testvérek pedig féltékenységet érez-
hetnek, amiért a másikkal sokkal többet foglalkoznak.

A szülők közötti kapcsolatban is lehetnek időnként hullámvölgyek az ADHD-s gyerek miatt: az
egyik fél könnyen érezheti magát elhanyagolva, mellőzve, míg a másik kimerültségre, "feloldódás-
ra", a saját igényeinek háttérbe szorítására panaszkodhat. A párterápia, családterápia segíthet
megoldani a konfliktusokat és feloldhatja a frusztrációkat, így a szülők, sőt az egész család erősebb
egységként tudja a hétköznapi problémákat kezelni.
Gyógyszeres kezelés lehetőségei

A gyógyszeres kezelés fontos része a multimodális ellátásnak. Jelentőségét az adja, hogy lehetősé-
get biztosít a következményes eltérések megelőzésére.
A hiperaktivitás-figyelemzavar olyan krónikus, élethosszig tartó eltérés, mely ugyan a fejlődés
révén spontán jelentősen mérséklődhet, jellegében változhat, azonban igen súlyos gyermekpszi-
chiátriai rizikótényező, számos rendellenesség kialakulásának esélyét jelentősen megnöveli.
S bár nem oki, hanem tüneti kezelést nyújt, azaz nem gyógyítja meg a figyelemzavart, hanem
időlegesen segíti a figyelem fókuszálását, javítja annak tartósságát, mégis számos esetben igen
komoly érvek szólnak az alkalmazása mellett:
 Sürgős segítségre van szükség, a gyermek helyzete tarthatatlan, mentőövre van szüksége.
 Figyelemzavara lehetetlenné teszi fejlesztését, fejlődését, tanulását.
 A gyermek eltéréséből adódóan súlyosan alulteljesít, mely másodlagosan jelentős mértékű
teljesítményhelyzetben fellépő szorongást, az iskolai magatartás jellegzetes zavarát idézi
elő.
A gyógyszeres kezelés tekintetében a nemzetközi szakmai protokoll első választásként

pszichostimulánsok alkalmazását javasolja. Hazánkban forgalomban lévő pszichostimuláns készít-
mény a Ritalin, mely fehér színű tablettánként 10mg methylphendiate-t tartalmaz. Gyorsan felszí-
vódó hatóanyag, hatása 30-45 perc múlva már észlelhető, egyéni különbségektől függően 3-5 óra
hosszat tart.
Az ADHD-s gyermekek hozzávetőlegesen ¾ -e jól reagál alkalmazására.
Hatására a gyermekek (felnőttek) figyelme tartósabban igénybe vehető, feladatokban sokkal

együttműködőbbek, motiválhatóbbak, munkájuk minősége, terjedelme szinte ugrásszerűen javul.
A készítmény hatása elsősorban a figyelemzavar enyhítésében mutatkozik meg, de gyakran tapasz-
taljuk a viselkedés következményes rendeződését is. A hiperaktív gyermek sokkal tartósabban tud
figyelni a szabályokra, elvárásokra, a kommunikációs helyzeteket pontosabban érti, marad ideje
konfliktus helyzetben mérlegelni, hogyan reagáljon, együttműködőbb, figyelmesebb, könnyebben
motiválható.
A készítmény alkalmazása körültekintést igényel. Minden esetben előzetesen a gyermek nehéz-
ségeinek hátterében lévő eltéréseket fel kell térképezni. A vizsgálati eredményekre támaszkodva
alkotják meg a kezelési stratégiát, melyet a szülőkkel és a gyermekkel részletesen megbeszélnek.
Bármilyen gyógyszeres beavatkozást megelőzően elengedhetetlen a gyermek és a szülő tájékoz-
tatása, felvilágosítása, ezt követően a szülő írásos beleegyezését adja a gyógyszeres kezelés beállí-
tásába.
A Ritalin adagolásakor figyelembe kell venni a gyerekek egyéni különbségeit. Adagja 0,6-1,2
mg/testsúly kg/nap, 2-3 részletben, étkezést követően. Lehetőség szerint hosszabb-rövidebb
gyógyszer mentes szüneteket (ún. drug holiday) iktatunk közbe. A terápiát elsősorban a gyermek
iskolában, fejlesztésben töltött idejére javasoljuk. A készítmény biztonságos, a szokványos, gyer-

mekgyógyászatban alkalmazott szerekkel mindezidáig váratlan gyógyszerkölcsönhatás nem alakult
ki. Természetesen minden egyéb gyógyszer párhuzamos alkalmazása előtt indokolt kikérni a keze-
lőorvos véleményét, illetve fontos jelezni ennek használatát a gyermek számára elengedhetetlen
műtéti beavatkozás előtt.
Hozzászokás, függőség kialakulásával az orvosi javaslat korrekt betartása mellett nem kell szá-
molni.
A mellékhatások átmeneti jellegűek, addig észlelhetőek, míg a készítmény terápiás hatása tart.
Leggyakrabban étvágytalanság, ritkábban hasfájás, fejfájás, émelygés, hányás fordulhat elő, elvét-
ve találkoznak kiütés megjelenésével, alvászavarral, a szívfrekvencia fokozódásával, vérnyomás
emelkedéssel. Az alkalmazásai előiratban szerepel a testi fejlődés megtorpanása, mely azonban a
fenti adagolási javaslat mellett gyakorlatilag nem fordul elő.
Az esetek kis részében a gyógyszer kiürülésekor átmeneti 30-40 percig tartó ún. „rebound” idő-
szak fellépésével lehet számolni, mely a mozgásos aktivitás fokozódásával, nyugtalansággal járhat.
Ennek kiküszöbölésére a napi adagot több kisebb részletre osztjuk, így a kiürülési időszak elnyújt-
ható.
A probléma megoldásában nagy segítséget jelentenének a sok helyen már régóta elérhető „ún.
lassan felszívódó formulák”.
Gyakran felmerül, hogy a methyphenidate kezelés hosszú távon fokozza a későbbi viselkedés-
zavar, veszélyt kereső magatartás, esetleges alkohol, drog abúzus kockázatát. Nemzetközi, ún.
multicentrikus, placebo kontrollált, egészséges kontroll csoportot alkalmazó utánkövetéses vizsgá-
lat alátámasztotta, hogy az adekvát gyógyszeres kezelés védő hatású a későbbi következményes
gyermekpszichiátriai eltérések kialakulása szempontjából.
A pszichostimuláns kezelés rendszeres gondozást igényel, melynek kapcsán elengedhetetlen a
gyermekek állapotának követése, az esetleges mellékhatások monitorozása. A betegek gondozása
a területileg illetékes gyermekpszichiátriai, mentálhigiénés gondozóban, vagy a fekvőbeteg osztá-
lyok szakambulanciáján történik.
Az esetek kb.1/4-ben azonban a gyógyszeres kezelés nem eredményes, máskor elvétve a mel-
lékhatások jelentkezése miatt nem javasolható a pszichostimuláns kezelés. Második választásként
egy antidepresszáns, a Melipramin (imipramine) adható, mely szintén szoros orvosi felügyeletet
igényel az esetleges szívre gyakorolt mellékhatásai miatt. Olyan esetekben, amikor a figyelemzavar
mellett hangulati érintettség észlelhető, vagy éjszakai bevizelés is szerepel a panaszok között, kü-
lönösen indokolt lehet alkalmazása.
Használatakor folyamatos adagolásra van szükség, a kezdő dózistól fokozatosan emelik a men--
nyiséget a terápiás dózisig. Elhagyása is fokozatosan történik.
Azokban az esetekben, amikor a fenti készítmények nem hoznak megfelelő terápiás eredményt,
illetve ha az ADHD mellett a hangulati élet is érintett, vagy jelentős mértékű szorongásos tünetek,
vagy akaratlan mozgások, hangadás (tik) is megfigyelhetők javasolható a Strattera (atomoxetine)
alkalmazása. Magyarországon már törzskönyvezett készítmény, forgalomba hozatala folyamatban
van, jelenleg még patikai forgalomban nincs. Egyedi importra beszerezhető. Számos esetben, ami-
kor a kombinált gyógyszeres kezeléssel sem tudtunk megfelelő segítséget nyújtani, az atomoxetine
a tünetek jelentős mértékű csökkenését eredményezte. Alkalmazása gondozást igényel a ritkán
fellépő esetleges mellékhatások miatt, javasolt a májfunkciók, EKG félévenkénti ellenőrzése.
A gyermekpszichiátriában alkalmazott gyógyszeres kezelést minden esetben megelőzi a beteg
és a szülők megfelelő felvilágosítása, gyógyszeres kezeléshez a szülők beleegyezését, hozzájárulá-
sát kérik.
Társuló eltérése kezelése

Az esetek kisebb részében az ADHD mellett egyéb eltérést is találunk, pl. tanulási nehézségeket, a
beszédfejlődés érintettségét, hangulatzavart, szorongásos tüneteket, akaratlan mozgásokat, hang-
adásokat (tik zavar, Tourette sy), viselkedés különböző nehézségeit stb.
Ezen eltérések párhuzamos kezelése elengedhetetlen a betegek életminőségének javítása
szempontjából. Az esetek egy részében ez gyógypedagógiai, logopédiai fejlesztést, pszichoterápiát
jelent, számos esetben nem elkerülhető a kombinált gyógyszeres kezelés. Mindez körültekintő
mérlegelést kíván, a beteg, a szülők együttműködése, belegyezése elengedhetetlen. A betegek
gondozása, utánkövetése a kezelés fontos részét képezi.
Másodlagosan kialakult zavarok kezelése

Amennyiben a figyelemzavar-hiperaktivitás nem kerül időben diagnosztizálásra, az eltéréssel, mint
igen jelentős rizikó tényezővel kell számolni. Kezeletlen esetben (a multimodális kezelés hiányá-
ban) a gyerekekben igen kifejezett önértékelési zavar, önbizalom hiány, gyakran drámai depresszív
állapot, szorongásos tünetek, változó súlyosságú szociális, beilleszkedési nehézségek, kortárskap-
csolati problémák, viselkedés zavar, serdülő, fiatal felnőtt korban jellegzetes kockázat kereső ma-
gatartás kialakulásával lehet számolni.
Ezen következményes eltérések kezelése gyakran indokolt lehet. A halmozódó, egymásra rakó-
dó pszichés, és egyéb problémák súlyosságuk miatt jelentős szenvedést okozhatnak a beteg és
környezete számára.
Prognózis, ADHD felnőttkorban

A figyelemzavar-hiperaktivitás nem egy múló állapot, hanem markáns temperamentum mintázat,
krónikus, élethosszig fennálló nehézség, sajátos viszonylás. Ez az eltérés a fejlődés során változó
képet mutat. Kisgyermekkorban a hiperaktivitás, az impulzivitás a legzavaróbb, különösen közös-
ségben jelent kifejezett hátrányt a gyermekek számára. A figyelemzavar miatt a gyerekek gyakran
képességeikhez mérten alulteljesítenek. A serdülő-, felnőttkor felé a szokványos fejlődés során a
tünetek spontán jelentős fokú regressziót, csökkenést mutatnak.
Kezelés hiányában a következményes pszichés problémák miatt az ADHD-s serdülők nagyobb
számban hagyják félbe tanulmányaikat, gyakran keverednek bajba, szegik meg a szabályokat. Köz-
lekedésben, életvezetésben kockázatkereső magatartás jellemzi őket. Gyakrabban éri őket baleset.
Jellegzetesen többször váltanak partnert, nehezebben találnak munkát, gyakrabban váltanak mun-
kahelyet. A volt ADHD-s lányok körében gyakoribb a serdülőkorban vállalt terhesség, illetve ter-
hesség megszakítás.
Felnőtt korban bár markáns maradvány tünetek meglétével kell számolni, korábbi kezelés hiá-
nyában az egyének életvezetését, személyes életük sikerességét alapvetően meghatározzák a kö-
vetkezményesen kialakult karakter sajátosságok, pszichiátriai zavarok.
Az eltérés korai felismerésével van lehetőség a multimodális kezelésre, mely jelentősen csök-
kenti a fenti nehézségek kialakulásának kockázatát.
A gyermekkorban változó mértékű nehézségeket okozó ADHD-vel kapcsolatos ismeretek széles
körben való ismertetése alapvető jelentőségű a gyermekek és a jövő felnőtt nemzedék lelki
egészségének megőrzése szempontjából.
A sport nélkülözhetetlen esetükben. Fejlődik mozgáskészségük, figyelmük, kitartásuk, megküz-
dő képességük. Nehéz elviselni a gyerek állandó ellenállását a szabályokkal szemben, de ki kell
tartani mellettük. Helytelen megoldani a feladatot helyette, de magára hagyni sem szabad addig,
amíg meg nem értette, mi a feladat. Egyszerűen, röviden és érthetően mondjuk el, mit várunk tőle,
a hosszú magyarázat összezavarja. Konfliktus esetén, ha nagyon izgatottá vált, nem érdemes ele-
mezni a történteket, inkább célszerű olyan környezetbe áthelyezni, ahol könnyebben megnyugszik
(pl. szobájába, egyedül). A betegség általában megmarad felnőttkorban is.
A terápia a betegség súlyosságától, a gyermek életkorától, a környezet toleranciájától is függ.
Enyhébb esetekben elegendő lehet a szülők, pedagógusok felkészítése, esetleg speciális képzést
nyújtó iskola választása, illetve a gyermek viselkedés-tréningje, szociális készségeinek fejlesztése.
Súlyos esetekben, szakember által elsőként választandó szerek a pszichostimulánsok (metilfenidát,
dextroamfetamin). Erre a kezelésre a beteg körülbelül kétharmada jól reagál, hatásuk a figyelmi
funkciók javításának köszönhető. Egy tanulmány szerint a tartósítószer- és színezékmentes étrend
része lehetne a hiperaktív gyermekek kezelésének. A világon nagyon sokféle módszer létezik a hi-
peraktivitás lehetséges kezelésére. Létezik azonban más „gyógyszer” is. A homeopátia teljesen
más aspektusból közelíti meg ezt a problémakört: nem a tünetet, hanem a gyermeket kezeli. A
homeopaták álláspontja szerint a hiperaktivitás, mint jelenség a szervezet egyensúlyának meg-
bomlásáról tanúskodik, és ezt a belső egyensúlyt kell helyrebillenteni.
A pozitív hatást mindenkinél a saját fizikai, lelki, temperamentumbeli sajátosságai alapján meg-
állapított szerrel – ami teljesen természetes, növényi alapú, pici cukros golyócska – érik el. Első
alkalommal a homeopata orvos alaposan – több órán át – kikérdezi a szülőt gyermekéről: viselke-
déséről, személyiségéről, tevékenységeiről, szokásairól, és ő is megfigyeli a gyermeket. Ekkor már
valószínűsíthető, melyik szer a legmegfelelőbb. Sokszor a szülők is kaphatnak számukra megfelelő
készítményt. Így még szélesebb körű, még esélyesebb a javulás. Előnyei: a homeopátiás szer nem
adagolható túl, a nap bármely szakaszában bevehető, édes íze miatt a gyerekek szívesen veszik be,
és a szakemberrel az első alkalom után telefonon vagy interneten is lehet tartani a kapcsolatot,
nem kell visszajárni a rendelésre.
Ez az alternatív gyógymód tehát a figyelemzavar esetén is szép eredményeket tud felmutatni.
Akár a homeopátia, a kineziológia is alternatív tudomány, amely szintén nem a tüneteket kezeli,
hanem az izommozgás segítségével, illetve a test különböző pontjainak ingerlésével a szervezet
felborult egyensúlyát kívánja helyrehozni. Célja az agy érését, kapacitását, a két agyfélteke össze-
hangolását, a test és a lélek együttműködését segíteni. Létezik olyan válfaja, ami nagyon egyszerű,
játékos, élvezetes formában otthon is folytatható tevékenység, a szakember instrukciói alapján.
Nálunk még újdonságnak számít, de nyugaton már elterjedt, elfogadott, és eredményes módszer.
Javasolt terápiák: Viselkedésterápia (személyre szabott, családdal együtt), mozgásfejlesztés és
terápia, pszichodráma.
Lelki terápia: Elsődleges fontosságú a pszichoterápia, amelyet gyógyszerek szedésével is ki lehet
egészíteni. A gyermek kezelésébe a szülőt és a pedagógust is be kell vonni. A hiperkinetikus gyer-
mek viselkedésterápiája ún. kontingenciaprogramból és kognitív terápiából áll. Lássuk, mit fednek
ezek a bűvös szavak, és mi a kezelés lényege.
A kontingenciaprogram keretén belül a koncentrálóképességet, a célirányos munkát és a visel-
kedés kormányzását erősítjük a hiperkinetikus gyermekben, optimális beteg-szülő-pszichiáter kap-
csolat nélkül a program veszélybe kerülhet. Elengedhetetlen a szakember operátori szerepe a ke-
zelésben. Nagyon fontos, hogy a kisebb (sőt még a nagyobb) gyermek esetében is a komplex fel-
adatok megoldásához elérhető, apróbb, de sikereket eredményező lépésenként vezessen az út. A
cselekvéssor legyen célorientált.
A kognitív terápia azon alapul, hogy az iskoláskorú gyermek olyan pszichiátriai tréningen vesz
részt, amelynek során szakorvosi segítséggel eljut lelki és szociális problémáinak megoldásához,
széteső viselkedésének megváltoztatásához.
Gyógyszeres kezelés
Sok szülő szeretné, ha gyermekének napi problémái egyetlen tabletta bevételével megoldódná-
nak. Kétségtelen, hogy a gyógyszerek hathatós segítőtársai a pszichoterápiának, de önmagukban
általában nem elégségesek, sőt, nem kívánt mellékhatásokat is okozhatnak, pl. fejfájást, fáradé-
konyságot, elalvási zavarokat. Az arcizomzat és a szemizmok rángása gyakoribbá válhat, erősöd-
het. Ötéves kor alatt a gyógyszer adagolása mérlegelendő. A hiperaktív mozgás megszűnhet, de
felerősödnek a sztereotípiák.
Különbözőek vagyunk, és nem is olyan könnyű dolog eldönteni azt, hogy a viselkedés meddig
normális és mikortól kóros. Igen sok eleven, izgága gyermek nőtt fel pszichiátriai segítség nélkül, és
lett értékes, építő tagja a társadalomnak. Észre kell azonban venni azt, hogy mikor szorul segítség-
re a gyermek vagy serdülő, mikor válik önmaga vagy társai számára veszélyessé. Ezekben az ese-
tekben forduljunk bizalommal szakemberhez. Beivódott tévhit, hogy akit pszichiáter kezel, az ga-
rantáltan elmebeteg, dilis vagy lökött – hosszan sorolhatnánk a szinonimákat. Az embereknek még
mindig csekély a bizodalma a pszichiáterek iránt, de a „középkorhoz" képest gyökeresen megválto-
zott a helyzet. Sokszor a célirányos irányítás, a jó tréning, gyógyszerek nélkül is átlendíti a beteget
a holtponton, kedvező irányba.
A kezelési módszereknek köszönhetően, amelyek gyógyszeres kezelést is tartalmaznak, vala-
mint építenek a szülők, rokonok, tanárok és barátok támogatására, sok ADHD-s gyerek és serdülő
sikeres felnőtté válik, aki képes a normális élet élvezetére.
Jutalom és rendszer: ADHD-s gyerekek pedagógiai kezelése
A gyógyszeres terápián túl is vannak teendőink

Egy ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitási zavaros) gyerek kezelésének gerincét a fejlesztő terá-
piák és a pszichoterápia adja, ugyanakkor vannak esetek, amikor gyógyszeres kezelésre is szükség
van.
A hiperaktív gyermekek pedagógiai kezelése egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy olyan jól
követhető, elsősorban a jutalmazáson alapuló szabályrendszert állítunk fel, melyben a megfelelő
viselkedést értékeljük. Ennek a pszichológiai hátterében az áll, hogy a jutalmazott viselkedést egy-
re többször és egyre könnyebben teszi meg a gyerek.
A legfontosabb a szülők számára tehát az, hogy minél többet dicsérjék, és minél kevesebbet
büntessék a gyermeküket: használjanak pozitív kifejezéseket és kerüljék a tiltó szavakat! A meg-
erősítésekkel ugyanakkor nem szabad fukarkodniuk!
Sok türelem, és némi szigorúság

Az ADHD-s gyermekeknél a jutalmazáson alapuló terápia azért lehet különösen hatékony, mert jól
átlátható és - megfelelő technikák alkalmazásával - érdekes, sőt élvezetes kereteket ad, ahol az
elvárások pontosan megfogalmazottak és egyértelműek, az eredményeket pedig jól lehet követni.
Ennek köszönhetően a gyerekek megtudják, hogy a viselkedésüknek milyen következményei lesz-
nek, meddig mehetnek el egy-egy vitában.
Szabályokra, rendszerre és struktúrára mindenkinek szüksége van, ám az ADHD-s gyerekekre ez
fokozottan igaz. Ők ugyanis sokszor feledékenyebbek, nem jegyzik meg a másoknak természetes
tennivalókat, vagy éppen ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy megszegjék a szabályokat
(ez még akkor is igaz lehet rájuk, ha nem is tudják pontosan felidézni a szabályt magát). Szintén
gyengébbek lehetnek annak megítélésében, hogy egy-egy tettük mennyire elfogadható (azaz,
mennyire felel meg az udvariassági szabályoknak). Mivel az előírások általánosítása sem megy ne-
kik könnyen, ezért azokat minden helyzetben újra el kell nekik mondani.
A megfogalmazott napi beosztásnak jól érthetőnek kell lennie és gyakran ellenőrizni kell a gye-
reket abban, hogy megérti és be is tartja ezeket a szabályokat. A család egy-egy napja így átlátható
lesz, és könnyebben ki tudják szűrni azokat az eseményeket, melyek a hiperaktív gyerek állapotá-
nak "fellángolását" okozzák. A pontos napirend segíthet abban is, hogy a gyerek nehogy elfelejtsen
dolgokat és megtanulja jobban beosztani az idejét.
Célok és szabályok
A szabályokat azok a célok határozzák meg, melyeket a gyerekkel közösen el szeretnénk érni - az-
az, azok a jellemzők, melyekben pozitív változást szeretnénk elérni. Ezek lehetnek egyszerűek, egy-
szeri cselekvést igénylőek (például, hogy minden reggel ágyazzon meg, vagy mindig tegye a cipőjét
a szekrénybe, miután megérkezett az iskolából) vagy bonyolultabbak és egész napon átívelők (pél-
dául beszéljen udvariasan másokkal). Fogalmazzunk pontosan: minél általánosabb egy cél, annál
több vitát generálhat annak teljesítése vagy nem teljesítése.
A célkitűzés után következhet annak követése: siker esetén ne csak szóban dicsérjük meg a gye-
reket, a helyes viselkedésnek legyen valamilyen jól látható nyoma is! A legpraktikusabb, ha egy
nagy táblára felírjuk az elvégzendő feladatokat és matricákkal, színes pipákkal vagy hasonló látvá-
nyos módon jelöljük, ha ez sikerült. Az ADHD-s gyerekeket különösen motiválja a jól mérhető
eredmény és a látható fejlődés, például az, hogy hány csillagot gyűjt össze egy héten; másoknál
inkább az válik be, ha a pontjait apróbb ajándékokra vagy élvezetes tevékenységekre válthatja be.
Minél jobban ismeri egy szülő a gyerekét, annál jobban tudja, hogy milyen jutalommal, illetve
büntetéssel lehet rá a legnagyobb hatást gyakorolni - és persze azt is, hogy melyek azok a viselke-
dési minták, melyeket felesleges erőltetnie. A szülőnek el kell fogadnia, hogy néhány viselkedésre
nincs hatása: bárhogyan is próbálkozik, a gyereke nem fog nyugodtan ülni, nem fogja abbahagyni a
sírást vagy nem lesz egyik pillanatról a másikra jó alvó, és más gyerekekkel sem fog nyugodtan és
csendesen játszani. Ezekről inkább jobb lemondani: sok kellemetlen pillanattól, frusztrációtól kí-
mélhetjük meg magunkat és a családtagjainkat.
Felnőttkori ADHD kezelési lehetőségei
A figyelemzavaros felnőtteknek nemcsak a betegséggel kell megküzdeniük nap, mint nap, hanem
azokkal a kihívásokkal is, melyekkel a munkahelyükön vagy a párkapcsolatukban találkoznak. A
gyógyszerek segítenek vagy a pontosan megtervezett napirend?
A gyermekként ADHD-s személyek közel egyharmada felnőttként is megtapasztalhatja a figye-
lemzavaros tüneteket: nehezen tudnak koncentrálni, nem mindig találják a helyüket, a gyakran
elkalandozó figyelem miatt rosszul alakulhatnak a társas kapcsolataik, sokszor veszítik el a fontos
irataikat, kulcsaikat.
Gyógyszeres kezelési lehetőségek

A felnőtteknek azért ajánlják elsősorban a betegség gyógyszeres kezelését, mert a leglátványosabb
- és egyben legtöbb problémát okozó - tüneteket nagyon jól lehet csökkenteni. Ugyanakkor, ezek
önmagukban általában kevésnek bizonyulnak, sokkal hatékonyabb, ha a gyógyszerelést pszichote-
rápiával és viselkedésterápiával is kiegészítik. A gyógyszerek nagy előnye, hogy a beteget együtt-
működőbbé teszik, így a pszichológus segítsége is látványosabb.
A pszichológus által nyújtott segítség egyrészt jelentheti a gyermekkori traumák feldolgozását, a

másság-érzésének feloldását. A hiperaktív felnőttek gyermekkorára sokszor az állandó stressz, az
önbizalomhiány, a barátoktól vagy rokonoktól való eltérés érzése a jellemző. Sokan folyamatosan
azt hallották, hogy lusták, ostobák vagy kezelhetetlenül rosszak - ez pedig még akkor is alááshatta
az önértékelésüket, ha egyébként mások tehetségesnek vagy kreatívnak tartották őket.
Több ADHD-s számolt be leküzdhetetlen dühről vagy csalódottságról, amit a szülei, tanárai iránt
érez még évtizedekkel később is. A munkahelyi vagy párkapcsolati problémák is folytonos frusztrá-
ció forrásának tekinthetőek: nehéz azt megérteni egy kollégának vagy egy házastársnak, hogy a
figyelmetlenség vagy impulzivitás nem direkt van.
A szakemberek emellett segíthetnek abban is, hogy a hiperaktivitással küzdő személy jobban
megértse saját magát és azt, hogy milyen lépésekre lehet szüksége a mindennapi életben való
megfeleléshez. A pszichológus támogatásával egyértelművé válhat, hogy mely területeken kell
fejlődnie, mely események miatt lángolhat fel a betegség, hogyan használhatja ki a személyisége
pozitív oldalát és a tehetségét.
A legjobb barát: a notesz

A figyelemzavarból nem lehet meggyógyulni, viszont a tüneteket lehet csökkenteni és az életet is
könnyebbé lehet tenni némi szervezéssel. Erre mindenképpen szükség van, akár gyógyszerrel, akár
pszichoterápiával, akár a kettő kombinációjával próbálkozik valaki.
A gyógyszereket ugyanis rendszeresen szedni kell (és a felíratásukról sem szabad elfeledkezni),
a pszichoterápiás időpontokon meg kell jelenni, és a viselkedés megváltoztatásának is az a módja,
hogy az érintett igyekszik megfelelni a társadalmi elvárásoknak - például betartja a munkahelyi
határidőket és rendszeresen befizeti a számláit.
Ehhez pedig rendszerezettségre, elhivatottságra és következetességre van szükség. A legjobb
barát a határidőnapló és a notesz: a szakemberek javaslatai szerint mindent érdemes felírni, hogy
ne felejtődjenek el az egyébként igen fontos események, tennivalók. Akárcsak a gyermekeknél, a
felnőtteknél is érdemes használni különböző jutalmakat (igaz, ezek általában már felnőttesebbek),
jól mérhető célokat kitűzni, és olyan személyek társaságát keresni, akik hasonló betegséggel küz-
denek.
Alternatív módszerek
A Capoeira gyerekeknek
A capoeira, vagyis a brazil népi kultúra egyik legkifejezőbb jelensége, olyan komplex mozgásforma,
amelyben a tánc- és harcművészeti mozdulatok akrobatikus elemekkel keverednek. A capoeira
révén a gyerekek olyan komplex mozgásformával ismerkedhetnek meg, amely egyszerre fejleszti a
mozgáskoordinációs készséget, az egyensúlyt és a ritmusérzéket. A játékos elemek, illetve a tánc-
és harcművészeti mozdulatok kombinációja fejlesztik a gyerekek kreativitását, koncentrációs és
reakciókészségét, vizuális érzékelési képességét és memóriáját, a csoportos foglalkozások pedig
hozzájárulnak a közösségben való gondolkodás kialakulásához.
Az alapmozdulatok elsajátításával párhuzamosan a gyerekek egyben egy izgalmas, non-verbális
kommunikációs játék részeseivé válnak, hiszen a capoeirában a játék nem más, mint mozgás for-
májában kialakuló beszélgetés, aminek a ritmusát és alaphangulatát az órákon használt hangsze-
rek játéka határoz meg. Végül a gyerekek a capoeira révén belekóstolhatnak egy idegen kultúrába
és annak zenei világába, és még azok is könnyedén megtanulhatnak egy-egy autentikus hangsze-
ren játszani, akik esetleg nem is kifejezett zenei tehetségek. A capoeira eredete a gyarmatosítás és
a rabszolgaság idejére vezethető vissza. A telepesek és gyarmatosítók eleinte a helyi (indián) lakos-
ságot fogták kétkezi munkára, de mivel a bennszülöttek nem hozták a tőlük elvárt teljesítményt, az
urak újabb munkaerő után néztek, és az afrikai gyarmatokról, Angolából, Mozambikból és Guineá-
ból fekete rabszolgákat hurcoltak be Brazíliába.
A rabszolgák sajátságos mozgás- és táncvilágot hoztak magukkal, melynek egyik alapvető jelleg-
zetessége a ringó mozgás volt. Az elnyomás és méltatlan bánásmód hatására azonban idővel egyre
erősebb lett a behurcoltak rétegének szabadságvágya, ami végül az emberi jogaikért és méltósá-
gukért folytatott harcban csúcsosodott ki. A kezdetekben, ha lehetőségük volt rá, megszöktek a
senzalákból (sötét, ablaktalan kunyhó, amelyben a rabszolgák éltek), elrejtőztek, ahogy tudtak az
őserdőben, majd quilombókat (településeket) alapítottak. Kevés volt a fegyverük, ezért szükségük
volt arra, hogy kialakítsanak egy önvédelmi formát, amely segítségével ellen tudtak állni az ültet-
vényesek hatalmának. A túlélésükért küzdöttek és rákényszerültek, hogy valamiféleképpen felve-
gyék a harcot a gyarmati hadsereggel, ezért a tánc egyszerű mozdulatait harcművészetté alakítot-
ták át, ami később az ellenállás és az emberi méltóság szimbólumává vált.
A capoeira a népi tudás egyik megtestesítője, amit sokáig alulértékeltek és a története homá-
lyos volt, egyrészt, mert nagyon kevés írásos dokumentum létezett vele kapcsolatban, másrészt az
elit rétegek politikai nyomást gyakoroltak ellene. A capoeira - más hagyományokhoz hasonlóan
(samba, candomblé, kézművesség, stb.) - mára a közös emlékezet fontos részét képezi és ezáltal a
népi ideológia kialakulásában is fontos szerepet kapott.
Bio-, Neurofeedback
A neurofeedback, vagy EEG-biofeedback a legújabb módszer a hiperaktív és figyelemzavaros
gyermekek terápiájában.
A módszer az Egyesült Államokban indult, és most már ideért Magyarországra is. Segítségével
olyan gyermekek állapotán is sikerült lényegesen javítani, akiknek a gyógyszerek nem használtak,
vagy nem bírták a mellékhatásokat, ill. a szüleik nem járultak hozzá a gyógyszeres terápiához. Ta-
pasztalatok szerint a gyermekek 80 %-nál jelentős javulást lehet elérni a neurofeedback segítségé-
vel.
A hiperaktív gyerekeknek az agyhullámain is „látszik” hiperaktivitásuk, bizonyos frekvenciák el-
tolódnak, az átlagtól eltér a mintázatuk, összetételük és az intenzitásuk. Ezek az agyhullámok tanu-
lás révén bizonyos mértékig normalizálhatóak, ezáltal a viselkedés is normalizálódik.
De mi is az a neurofeedback? Lefordítva a „neuro” idegrendszeri, a „feedback” pedig visszacsa-
tolást jelent. Vagyis a terápia folyamán a gyermek folyamatosan visszajelzést kap az idegrendszer
állapotáról, és ezáltal megtanulja szabályozni azt. A valóságban ez egy tanulási folyamat, és hason-
lít ahhoz, amikor valaki zongorázni tanul. A helyzet annyival nehezebb, hogy a zongorát halljuk,
ezért nyomban feltűnik, ha rossz billentyűt nyomunk meg, de az agyhullámokat nem látjuk, ezért
nem is tudunk rajta változtatni. Azonban a neurofeedback készülék felfogja ezeket a hullámokat,
és lefordítja a gyerek számára érthető jelzéssé: hanggá, képpé.
A gyakorlatban a tréning általában úgy történik, hogy az EEG jeleket mesefilm nézésével kötünk
össze. Ha a gyermek „jól” állítja be az agyhullámait, nézheti, ha nem, hát jutalom sincs… A mérés
és a jutalmazás beállítása a terapeuta feladata. A tréning nem egy alkalomból áll, mint minden
tanulásnál, a siker sok gyakorlás gyümölcse. A gyerekek általában szeretni szokták ezt a tréninget.
Tomatis tréning
A tréning minden esetben a probléma megbeszélésével, többféle teszt elvégzésével, állapotfelmé-
réssel kezdődik. Ez szolgál a munkánk alapjául, mely mindig egyénre szabott, ezért a tréningek
hossza, lefolyása között különbözőség van.
A tréninget egy speciális berendezéssel az „elektromos füllel” végezzük, mely egyszerre több
irányból és több formában stimulálja a központi idegrendszert egy speciális fejhallgatón, illetve a
testre (általában gerincre) tett „vibrátoron” keresztül. A hanghullámokat a készülék egyénre sza-
bottan alakítja át: bizonyos magas, vagy alacsony hangokat kiszűri, míg az éppen kívánatos hango-
kat felerősítve küldi tovább a tréning résztvevőjéhez. A hangok származhatnak emberi beszédből,
énekkari énekből vagy zenekari muzsikából.
Munkánk elején a tréningen résztvevő általában passzív, majd a második részben ő is aktívan
bekapcsolódik: hangosan felolvas, hallott szöveget ismétel, énekel.
Gyerekek esetében tapasztalataink szerint nagyon hatékony, ha a szülő is részt vesz a „zene-
hallgatásban” (a tréning elején az anya, majd a végén az apa). A sokszor fáradt, hajszolt szülők ki-
pihenhetik magukat, relaxálhatnak, feltöltődhetnek, néhány órát kapnak, ami csak az övék. Így
könnyebben, türelmesebben bírják a hétköznapi hajszát, kiegyensúlyozottabbak gyerekeikkel. A
szülők külön szobában foglalhatnak helyet, míg a gyerekek egy másik helyiségben egymással vagy
szakemberrel játszanak.
A résztvevők a zene hallgatása közben mozoghatnak, hintázhatnak, tekerhetik a szobabiciklit,
kártyázhatnak, vagy társasjátékot játszhatnak, illetve olyan tevékenységeket végezhetnek, ame-
lyek megmozgatják a kreativitást: rajz, festés, puzzle kirakása, kézimunka, de lehet közben aludni
is. Továbbá a probléma jellegétől függően kiegészítheti a tréninget egyénre szabott mozgásfejlesz-
tés is.
Tréningünkkel összességében a fület, a központi idegrendszert, az agyat eddzük, azaz tanítjuk. A
célirányosan végzett „edzés”, stimuláció hatására az agyban a gyengébb képességek megerősöd-
nek. Így a későbbiekben majd bármikor használható készség alakul ki, mely egyúttal egy harmoni-
kusabb személyiséget is eredménye.
Bemer terápia, Bio-Elektro-Mágneses-Energia-Reguláció, mint a jövő gyógymódja

Az egészséget többek között a testi- és szellemi teljesítőképességgel lehet meghatározni, mely az
egyes sejtek teljesítőképességén alapszik.
Ennek megfelelően a betegséget bizonyos sejtek teljesítőképességének csökkenésével, vagy hi-
ányával lehetne jellemezni. Az érintett sejtfajtától és a teljesítőképesség csökkenésének mértéké-
től függően több, vagy kevesebb tünet lép fel, melyek egy bizonyos betegségre utalnak.
Az élet az embert „tökéletesre” teremtette, az egészséghez szükséges valamennyi elemmel.
Miért leszünk mégis betegek?
Az egyik lényeges aspektus az ember energiastátusa.
A szervezetben történő valamennyi folyamathoz, a minden egyes sejtben önállóan termelődő, a
rendeltetésszerű működést biztosító energiára van szükség.
Lehet, hogy az energiahiány felelős azért, hogy az önszabályzó és öngyógyító mechanizmusok
már nem működnek megfelelően, s ezért csökken az ember teljesítménye, regeneráló képessége
és kialakulnak a betegségek?
A krónikus oxigénhiány okai mindenekelőtt a civilizált ember életmódjában keresendőek. Kiala-
kulásának kedvez, illetve előidézőjének oka többek között a mozgáshiány, a fizikai stressz, felületes
és gyors légzés, alultápláltság, fokozódó környezetszennyezés.
Ezen kíván segíteni az elektromágneses mező terápia, mely vezérlő szerepet tölt be, de nem
szállítja szükségszerűen az élet és egészség fenntartásához szükséges energiát.

Eltekintve a strukturális tulajdonságoktól az effajta, alapvető fizikai törvényszerűségek alapján
történő aktivizálások hatékonysága nagymértékben függ a töltések nagyságától, az abban részt
vevő tömegek mozgásától, ezzel együtt pedig a beható elektromágneses mező intenzitásának idő-
beli menetétől.
A hagyományos mágneses mezőn alapuló terápiás eljárások a statikus (permanens mágnesek),
ill. szinusz-, négyszög-, trapéz- és fűrészfog-formájú pulzáló mezők alkalmazására támaszkodnak. A
fent említett alapvető igény egy a fiziológiás rendszer molekuláris adottságaira hangolódó, a döntő
jelentőségű kölcsönhatások aktivizálásához szükséges jelforma azonban mindeközben messzeme-
nőkig figyelmen kívül maradt, vagy a fizikailag-pszichikailag alig megvalósítható elképzelésekre
korlátozódik. Az e probléma megoldásához vezető úton 1998-ban tettünk egy fontos lépést. Kifej-
lesztettük a különböző molekularendszereket a lehető legszelésesebb sávban aktivizáló, azaz a Bio-
Elektro-Mágneses-Energia-Reguláció-ra irányuló speciális stimulációs jelet -BEMER-, melynél min-
den egyes impulzus az ingerlési lehetőségek széles spektrumát tartalmazza.
Ezen forradalmi – időközben szabadalmaztatott – ötlet megvalósításával létrejött egy rendkívül
egyszerűen kezelhető, ergonomikusan kialakított BEMER terápiás rendszer.
Ez a rendszer napjainkban vitathatatlanul éllovas szerepet tölt be az orvosi és klinikai gyakorlat-
ban használt elektromágneses mezőterápiák között csakúgy, mint a rehabilitációban, az élsportban
és az otthoni gyógyításban, ideértve a megelőző és a hagyományosan alkalmazott orvosi kezelési
eljárásokat is.
8. Az ADHD következményei
Az ADHD következményei gyerekekre, családjukra és a társadalomra nézve igen súlyosak lehetnek.

A gyerekeknél alacsony önértékeléshez, érzelmi és szociális problémákhoz vezethet, iskolai előme-
netelüket gyakran komolyan hátráltatja, és a családokra nehezedő nyomás esetenként igen szélső-
séges lehet.
Annak ellenére, hogy az ADHD jelentős problémát okoz a gyereknek és környezetének egyaránt,
számos különböző kezelési módot kidolgoztak a kórkép kezelésére, amelyek elősegítik a gyerek
beilleszkedését a normális mindennapi életbe. A terápiába pszichoszociális és oktatási programok,
valamint egyes esetekben gyógyszeres kezelés is tartoznak.
Ha egy szülő arra gyanakszik, hogy gyermeke ADHD-ban szenved, először is konzultáljon orvo-
sával és a gyerek tanárával (vagy tanáraival). Az orvos elegendő többlet információt tud nyújtani,
és ajánlani tud egy megfelelő egészségügyi szakembert, a gyermek tanárával történő beszélgetés,
pedig segíthet a gyerek problémájának felmérésében és a megfelelő diagnózis felállításában. Minél
korábban diagnosztizálják az ADHD-t, annál jobbak a gyerek esélyei.
Sok szülőnek komoly problémát okoz, hogy gyermeke ADHD-val él, ezért igyekeznek eltitkolni
gyermekük állapotát. Holott ha tudnak beszélni a betegségről a családdal és barátokkal, esélyt
teremtenek arra, hogy támogatást és megértést kapjanak, ami az ADHD terhei alól felszabadíthatja
őket. Az ADHD-t gyakran félreértelmezik, és a gyereket "rossz gyereknek" címkézik, amit a nem
megfelelő nevelés és oktatás következményének látnak. Ez azonban a legkevésbé sem igaz; az
ADHD egy mentális-magatartási zavar, amivel ha a gyerek szerettei, barátai és tanárai tisztában
vannak, nem csak javíthatják kapcsolatukat a gyerekkel, de a családi élet, támogatás és megértés
terén is fejlődhetnek.
9. Misztikumok
5 misztikum a veleszületett hiperaktivitás egyes kérdéseiről, melyek a köztudatban, nem ritkán

szakmai körökben is igen elterjedtek.
A hiperaktivitás nem is igazi probléma

A hiperaktivitás/figyelemzavarnak van a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában kódja: F90. Igaz,
a mai napig nem tisztázta az orvostudomány egyértelműen, hogy mi a kiváltó ok. A tudomány je-
len állása szerint a kutatások kimutatták, hogy kémiai üzenetközvetítő anyag egyensúlyhiánya áll
fenn az agyban. A fő tünetek a figyelemzavar, az impulzivitás és az aktivitászavar, ezért a hiperaktív
embereknek tipikus nehézségeik vannak a mindennapokban az időmenedzsmentjük és a terve-
ző/szervezőkészségük terén.
A hiperaktivitás kinőhető
A hiperaktív tüneteket mutató gyermekek 70 %-a kamaszkorban is hiperaktív marad, több mint
50%-uk hiperaktív felnőttként éli életét. A felnőtt emberek kb. 5 %-a hiperaktív/figyelemzavaros és
nagyrészük nem is diagnosztizált, közülük is 1-2% gyógyszeresen kezelt. Az esetleges felnőttkori
karrier nehézségeiket, a jogi- és pénzügyi problémáikat, a partnerkapcsolati válságokat azzal lehet
megelőzni, ha a hiperaktivitást már gyermekkorban felismeri a család; a komplex fejlesztés mellett
a gyermek „vivő tulajdonságainak”, sikeres teljesítményeinek tovább fejlesztésére is hangsúlyt
fektetnek a szakemberek.
A hiperaktív emberek buták, lusták és neveletlenek

A hiperaktív embereknek átlagosan jó az intelligenciájuk, persze, hogy nem buták. Valójában, az
eddig élt világhírességek közül is többen hiperaktívak voltak: Mozart, Abraham Lincoln, Salvador
Dali, hogy csak a külföldieket említsük. A híres hiperaktívak listája bő, manapság sokan a művé-
szek, politikusok, médiaszereplők és sztárok közül, de a hétköznapi emberek közül is azok. Kiváló-
ak, sikeresen megállják a helyüket az életben, elsősorban a koordinátori, menedzseri, ügynöki,
egyéni vállalkozói, művészi képességet igénylő szakmákban, vagyis a probléma megoldást, kreati-
vitást, azonnali jó döntéseket igénylő élethelyzetekben.
A hiperaktivitás valójában csak a fiúkra jellemző

A lányoknak is annyi az esélyük a hiperaktivitásra, mint a fiúknak. Valószínűleg csak többen vannak
a diagnózissal rendelkező fiúk. Maga a nemiség nem jelent különösebb okot a hiperaktivitásra. A
lányok esetében talán annyi a különbség, hogy lányosabbak a tünetek, fokozottabb a beszédük,
talán nem annyira látványosak az agresszióik, ingerlékenységük, ők inkább a hiszti faktorban „job-
bak.”
A hiperaktivitást az alkalmatlan, rossz szülő, a rossz családi nevelés okozza

Amikor egy hiperaktív gyermek örökké belebeszél mások szavába, izeg-mozog, ingerlékeny, zajos a
tanteremben, az nem azért van, mert a családja nem tanítja neki, hogy ez zavaró viselkedés. Ezek
azért vannak, mert ő képtelen jól kontrollálni az impulzivitását. Nos, a probléma alapja elsősorban
biológiai és nem fegyelmezési. Valójában a túlságosan szigorú szülői nevelés – amivel a gyermek
önkontroll hiányát büntetik – oka lesz a gyermek egyre rosszabb hiperaktív tüneteinek.
A jó megoldás a professzionális beavatkozások együttese; a homeopátiás kezelés, a viselkedést
módosító tréningek, az adaptív coach módszer, a következetesség és a stabilitás azok, amik a hi-
peraktív gyermekek igényeit, optimális fejlődését szolgálják.
Esetek
Peti (egy hiperaktív kisfiú) érzései
„Sokszor úgy érzem, hogy az iskolában igazságtalanul kiabálnak velem, pedig nagyon próbálok
odafigyelni arra, amit a tanár néni kér, de hiába igyekszem, csak a rosszat veszi észre, pedig a
múltkori matek órán is 3 feladatból egyet teljesen hibátlanul megcsináltam, mégis fekete pontot
kaptam érte.”
„Persze előfordul, hogy nem azt teszem, amit kellene, ha unalmas az óra inkább kibámulok az ab-
lakon, vagy volt már olyan is hogy meghúztam a Julcsi haját, aki előttem ül a padban. Ő sírva fa-
kadt, pedig én nem akartam bántani. Amúgy az osztálytársaim is mindig árulkodnak rám, ha pél-
dául lóbálom a lábam a pad alatt, vagy dobolok az asztalon a ceruzámmal.”
„Az anyu is nagyon szomorú miattam, mert nagyon sok a beírás a füzetembe, a hiányos felszerelé-
sem miatt, meg a magatartásom miatt. Az igaz hogy szoktam verekedni, de legutóbb is csak a ba-
rátomat, Gábort akartam megvédeni, mert csúfolták a nagyobbak, de a tanár nénit ez nem érde-
kelte.”
„A suliban a tornaórát szeretem a legjobban, mert én vagyok a leggyorsabb, aki felmászom a má-
szókötél tetejére, vagy aki a leghamarabb lefutja az udvaron az 5 kört. Gyula bácsi a tornatanár
sokszor megdicsér, és ez nagyon jól esik nekem. Kár, hogy nem csak tornaórából áll az iskola.”
„Minden nap megígérem, hogy jó leszek, de az, az érzésem hogy hiába akarom, a tanár néni már
úgy sem szeret, pedig én tényleg jó szeretnék lenni, hogy anyu is büszke lehessen rám!
Izgulok, hogy minden jól menjen, de mégsem sikerül, ezért nagyon el vagyok keseredve, és butának
érzem magamat!”
Peti szülei nagyon szomorúak voltak, mert a tanár néni többször behívta őket az iskolába. El-
mondta nekik, hogy a kisfiú viselkedésével nagyon sok baj van, és a tanulás is nagyon nehezen
megy neki. Sőt egyszer azt is megemlítette, hogyha nem sikerül változtatni Peti magatartásán, más
iskolát kell keresniük. A tanár néni javasolta, azt is, hogy menjenek el a Nevelési Tanácsadóba.
A Nevelési Tanácsadóban Peti szüleinek kellett először beszélniük a Gyógypedagógus nénivel.
Itt sok érdekes dolog kiderült Petiről, például, hogy már egész csecsemőkorától nagyon izgő-
mozgó, nyugtalan kisfiú volt.
Ezután Petinek sokféle tesztes-játékos feladatott kellett megoldania, amelyből kiderült, hogy
nagyon figyelmetlen, nehezen tud koncentrálni. A feladatok megoldása alatt, pedig sokat mozgo-
lódik.
A feladatok elvégzése után a Nevelési Tanácsadóban elmondták Petinek és a szüleinek, hogy a
kisfiúnak hyperkinetikus zavara van. Ezért van az, hogy Peti állandóan mozgolódik, fészkelődik, és
nyugtalan, és ezért van, hogy tanulásnál nem figyel a részletekre, nehezen tudja követni az iskolai,
és egyéb utasításokat. A napi tevékenységekben feledékeny.
Ezután Peti eljárt a Vadaskert viselkedésterápiás csoportjába, ahol rengeteg segítséget kapott
ahhoz, hogy megtanuljon változtatni a magatartásán, és új tanulási módszereket szerzett hogy
ügyesebb legyen az iskolában. Tudja kezelni indulatait, könnyebben eligazodjon a világban. A szülei
ez alatt szülőtréningre jártak, ahol abban segítették őket, hogy jobban megértsék Peti viselkedé-
sét, jobban segíteni tudják minden téren.
Petinek sok erőfeszítésébe került, de a csoporton szerzett tanácsok betartásával sokkal ügye-
sebb lett az iskolában, és a tanár néni is meg volt elégedve vele. A szülei büszkék voltak a kisfiúkra,
és ezért Peti is nagyon boldog volt.
Aminek nem volna szabad megtörténnie…
Kristóf 8éves, 2. osztályos. Óvodás kora óta észlelhető volt sajátos hirtelen temperamentuma, ha-
mar kiakadt, nyugtalanná vált. Nem viselte a kudarcot. Öntörvényű volt, gyakran alkudozott. A
játékszabályokat gyakran megszegte, ami számtalan esetben komoly konfliktusok forrásává vált.
Iskolaérettségi vizsgálaton intellektuálisan érettnek véleményezték, megjegyezték, hogy sza-
bálytartása, feladattudata gyengébb, szociálisan kissé éretlen. Nyelvi tagozatos normál iskolába
íratták, ez volt a legközelebbi iskola.
Iskolai pályafutása rémálommá vált szinte az első naptól fogva. Vágott az esze, de ha nem őt
szólították fel, vagy nem az ő füzetét nézték meg először, indulatossá vált, durcás lett. Képtelen
volt a tanítási órákat nyugton végig ülni. Folyton izgett-mozgott, babrált, valamije mindig lepot--
tyant, kidőlt, vagy éppen a társa holmiját borította le. Állandóan minden mozdulatát hangosan
kommentálta. Minden mellékes eseményt azonnal észrevételezett, mindenből viccet csinált, imá-
dott showmen lenni.
Az iskola kezdetben toleránsnak tűnt, noha jelezték a nehézségeket, de bíztatták a szülőket,
hogy majd csak belerázódik Kiki az iskolás életbe. 1 osztály végén váratlanul érte a családot a
gyermekről kapott gyenge bizonyítvány, s a javaslat, hogy viselkedése, éretlensége miatt ne men-
jen felsőbb osztályba. Szülők kérésére folytatta tanulmányait az osztályában. Következő tanévtől
azonban problémák súlyosbodtak. Kiki nyíltan megtagadta a tanulást, állandóan zavarta a tanítást,
provokálta a tanítóját. A tanító egyre eszköztelenebbé vált, míg végül „büntetésből kiküldte az
osztályból”. Ezután Kiki szinte már kiprovokálta a „büntetést”, s szinte az egész napját a folyosón
töltötte, a hivatalsegédnek segédkezve, vagy kertészkedve.
Kikit a szülők gyermekpszichiáterhez vitték, kivizsgálás történt, figyelemzavar-hiperaktivitás iga-
zolódott. Gyógyszeres kezelés mellett kognitív viselkedésterápiában részesült. A szülők együttmű-
ködően, igen kreatívan, lelkesen vettek részt a szülőtréningen. Mindeközben azonban az osztály-
társak szüleinek, a tanítóknak elfogyott a türelme. Kristófot a tanév közepén „szülői kérésre” ma-
gántanulói státuszba tették, és kérték a szülőket, hogy másik intézményt keressenek a gyermekük
számára. Kristóf 2 hónapja nem járhat iskolába. Nem akar máshova menni, csak ebbe az iskolába
visszamenni. Minden reggel fogadkozik, hogy jó lesz, szót fogad. Anyukája GYES-re ment, feladta
az állását. Az apa súlyos beteg, rokkant nyugdíjas, időnként ismerőstől alkalmi munkát kap. A csa-
lád egzisztenciálisan igen súlyos helyzetbe került.
Az iskola, az önkormányzat, az Oktatási Minisztérium, és a TKVSZRB között élénk levelezés fo-
lyik, s egyik hét telik a másik után.
KRISTÓF ISKOLÁBA SZERETNE JÁRNI!
Csilla 5 éves, középső csoportos ovis, de csak 8-tól 10-ig lehet a csoportban „kezelhetetlen” agres--
szivitása, nyugtalansága miatt. Társai nem szívesen játszanak vele. Gyakran bosszantja a gyereke-
ket, úgy próbál kapcsolatot teremteni, hogy megzavarja játékukat, lerombolja a többiek által épí-
tett várat, tornyot stb. Nagy mozgásigénye van, gyakran szaladgálva közlekedik. Önállótlan. Nem
tud nyugodtan étkezni, mert nem tud elég ideig ülni az asztalnál. Szinte soha nem tudták hossza-
sabban feladathelyzetben tartani.

Édesanyja GYES mellett otthoni munkát vállal, ruhákat javít. Egy percre sem hagyhatja Csillát
magára. Mindenhova felmászik, leugrik. Mindenre kíváncsi. Semmivel nem tudja magát lefoglalni,
gyakran segítséggel sem. Nem lehet mesét olvasni neki, esténként apa fejből mesél neki, azt 3-4
percig képes hallgatni. Mindig mást csinál, mintha nem is hallaná, amit mondanak neki.
Rendkívül nyugtalan csecsemő volt, anya szinte 2 évig nem aludt. Csilla állandóan sírt, rosszul
evett. Anyuka egy idő után már nem is tudta mivel tudná megnyugtatni. Úgy érezte, nem tud jó
anyja lenni a kislányának, talán nem szereti őt a gyermeke. Apai nagymama nem is rejtette véka
alá lesújtó véleményét, az anyukát okolta a kislány nyugtalan természetéért. Az anyuka szinte lop-
va járt a gyermekéért az óvodába, minden alkalommal történt valami galiba. A szülők úgy érezték,
elveszítették minden kapcsolatukat, elmaradtak a barátaik. Kislányuk felügyeletét már egyetlen
nagyszülő sem vállalta.
Ismerősük ajánlására fordultak szakemberhez. A kivizsgálást követően figyelemzavar-
hiperaktivitás mellett súlyos beszédértésbeli zavart állapítottak meg. Gyógyszeres kezelés mellett
megfelelő gyógypedagógiai-logopédiai fejlesztésben részesül. A szülők képzésben, tréningen vet-
tek részt, hozzáállásuk változott, felszabadultabban, határozottabban, pozitívan igyekeznek szabá-
lyozni kislányuk viselkedését.
ADHD-gyerekszemmel
Ma fél tizenegykor előadást fogok tartani

El akarok mondani nektek valamit magamról
Ez valami, amim van, és ami foglalkoztat
Itt van: ADHD
Megtudtam egy orvostól, hogy ez egy rendellenesség

Ezzel születtem, ez egy anyag, ami hiányzik belőlem
És azért mert gyakran túl vad és aktív vagyok
Mindent szétdobálok, de nem direkt csinálom
Mindennapi fiú vagyok

Nem vagyok őrült, nem vagyok hülye,
Csak túl aktív vagyok
Nem értem miért
Ez nagyon idegesítő
De egyáltalán nem szégyellem
Csak egy mindennapi fiú vagyok
ADHD-vel
Gondjaim vannak az iskolában, egy másodepercig sem tudok nyugodtan ülni

Ezért írt fel nekem az orvos minden napra egy tablettát
Már nem vagyok olyan izgő-mozgó, nem dobálózom a tollammal
De néha úgy tűnik, valaki más vagyok
De mikor délután hazamegyek, a tabletták már nem hatnak

Már biztosan az összes barátom is észrevette ezt
Ilyenkor muszáj tombolnom, kiengednem az összes féket

Anyukám ilyenkor azt szokta mondani: 'Menj, és fuss egyet az erdőben'

Nem vagyok őrült, nem vagyok hülye
Nem értem miért
ADHD-vel
Ha egyszer elfelejtem bevenni a tablettát, az egész megint rosszra fordul

Ilyenkor a tanár azt mondja: 'Fiú, te nem koncentrálsz'
ezer dologra gondolok, a gondolataim vadul száguldanak
Nem tudok nyugodt maradni, mert túlságosan is tele van a fejem
Csoszogok, forgok, őrült hangokat adok

Ki akarok menni a wc-re, mert muszáj kimennem egy pillanatra
A tanár azt mondja: 'Maradj nyugton, figyelj egy kicsit'
Megragadom a könyvemet, de a szavak áttáncolnak a fejemen
Muszáj koncentrálnom, de nem tudom, azt hogy kell

És ha most megfordulok, az egész biztos tönkremegy
Rossz választ adok a rossz órán
Megint elrontottam, de nem direkt volt

Nem vagyok őrült, nem vagyok hülye
Nem értem miért
ADHD-vel
Ez volt az előadásom
Van kérdésetek?
Nincs
Ok
Az ADHD egész életre szóló kihívás

A figyelemzavar-hiperaktivitás mind a gyerekek, mind a szülők számára nagy kihívás. Ez az eltérés,
az ebből adódó sajátosságok bár gyermekkorban gyakran jelentős hátrányt jelentenek, felnőttkor-
ban kifejezetten előnyösen kamatoztathatók. Az egyének kiemelkedő kreativitása, újszerű problé-
ma megközelítése, rugalmassága, vezetői intuíciói a későbbiekben nem ritkán különleges pozíció
elérését teszik lehetővé.
Ha a gyerekek nevelésében közreműködő, együttműködő felnőttek tisztában vannak azzal,
hogy milyen nehézségek állnak a markáns, zavaró viselkedés hátterében, akkor van lehetőség a
nevelői környezet, attitűd átformálásával olyan helyzetet teremteni, amelyben az egyén a nyilván-
való hiányosságaival együtt képessé válik a tanulásra, a fejlődésre.
Rendkívül nagy hangsúlyt kell fektetni a gyerekek speciális érdeklődésének, tehetségének gon-
dozására. Az ezekben elért sikerek megvédik a gyerekek önértékelését, önbecsülését, gyakran ön-
kontrollra, önfegyelemre, kitartásra tanítják őket.
A szülőn múlik, hogy milyen nevelési módszerrel, jutalmazással, büntetéssel, megbeszéléssel él
az adott helyzetben.
Statisztikai adatok hiányában a hazai szakértők tapasztalati adataira alapozva kiderül, hogy a hi-
peraktivitás gyermekkorban kezdődő tünetegyüttes, amely különböző súlyossággal a gyermekek 6-
10%-át érinti. Közülük is 4-6%-ra tehető azon gyermekek aránya, akik hiperaktívnak születtek, és
nem később, különböző okok által kiváltott hiperaktív tüneteket produkálnak. Ezekből az adatok-
ból egyértelműen látszik, hogy a hiperaktív tüneteket mutató gyermekeknek 2 alapvetően elkülö-
nülő csoportja van: vannak gyermekek, akik hiperaktívnak születnek és vannak gyermekek, akiknél
szerzett vagy tüneti hiperaktivitásról beszélhetünk. Nagyjából minden 10. gyermek mutatja a hi-
peraktivitás tüneteit. Vagyis ha egy átlagos hazai csoportlétszámú, 20 fős gyermekközösséget né-
zünk, akkor a pedagógus jó eséllyel számíthat arra, hogy csoportjában min. 2 gyermek az átlagostól
eltérő, impulzív, túlmozgásos és koncentrációs nehézségekkel küzd. Már ez önmagában is indokol-
ja azt, hogy a hazai óvodapedagógusokra, pedagógusokra a feltárás, felismerés-azonosítás felada-
tán túl a profi szakmai felkészültség és módszertani sokszínűség elengedhetetlen elvárás ahhoz,
hogy a csoportjukban a hiperaktív gyermekek is jól érezzék magukat, beilleszkedésük megvalósul-
hasson.
A vidéki iskolák és pedagógusaik nem tudják megfelelően kezelni a hiperaktív gyerekeket. Az is-
kolák emelt normatív támogatást kapnak a hiperaktív gyerekek után, ugyanakkor a gyakorlatban
sajnos ezt nem fordítják a gyerekek foglalkoztatására, ami elszomorító tény.
Feladatok
Kérjük, hogy a feladatokat külön lapon dolgozd ki kézzel írottan, vagy gépelve nyomtasd ki, vagy az
alábbi e-mail címre, elektronikusan továbbítsd. Minden esetben tüntesd fel a neved, a csoport-
számod és a tantárgy nevét! (E-mail esetén a tantárgy megnevezését a „Tárgy” mezőben is tün-
tesd fel!)
E-mail cím: lecke@pszichologuskepzo.hu
1. Melyek a hiperaktivitás jellemzői?
2. Milyen terápiák léteznek a hiperaktivitás csökkentésére? Fejtsd ki részletesen!
3. Mi a Tomatis-tréning lényege?
4. Sorold fel az impulzivitás tüneteit!
5. Válassz ki hármat a hiperaktivitás kérdéseit érintő misztikumok közül, és fejtsd ki őket!

Bibliográfia
Atkinson & Hilgard: Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest 2005.

Cordelia Nauhaus: Hiper- és hipoaktivitás, figyelemzavar. Kairosz Kiadó, 2007.
Molnár Sándor - Spiller Mariann: Pszichológusi asszisztencia, pszichiátriai alapismeretek, pszicho-
lógiai statisztika. Jegyzet, Budapest 2009.
Paul H. Wender: A hiperaktív gyermek, serdülő és felnőtt figyelemzavar egy egész életen át. Medi-
cina Kiadó, Budapest 1999.
Silvia Franz: A hiperaktív gyerek – Miről lehet felismerni és milyen módszerek segítenek a pozitív
fejlődésben? Trivium Kiadó, 2004.
Zaja Roland: Gyermekpszichiátria. Jegyzet, Budapest 2009.
http://www.e-paciens.hu
http://www.pszichoszerviz.hu
http://www.pszichiatria24x7.hu
Beszélgetés egy hiperaktív fiú édesanyjával
Mellékletek
1. számú melléklet: Zárójelentés

2. számú melléklet: Szakértői vélemény

3. számú melléklet: Kontroll vizsgálati szakjavaslat

4. számú melléklet: Szakvélemény


ADHD Es Figyelemkoncentracios Zavarok PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

ADHD Es Figyelemkoncentracios Zavarok PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Gyermekpszichológiai konzulens

2. Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) 13

3. Figyelemzavar (ADD: Attention Deficit Disorder) 15

5. Az ADHD tünetek felismerése 20

6. Hiperaktivitás egy életen át 25

25 jó dolog az ADHD/ADD- ban

Forrás..... az(Ír) INCASS honlapjáról

A figyelemzavar-hiperaktivitás valóban létező jellegzetes tünetegyüttes. Olyan krónikus eltérés,

kivitelezés) gyengeségében, a motivációs rendszer (késleltetett jutalom) működési zavarában nyil-

A School of Medicine kutatása felfedte az első közvetlen genetikai kapcsolatot ADHD-hoz

Az ADHD-s megbélyegzés ellen

amelyek gyakoribbak az ilyen állapotú gyerekekben.

Kapcsolat más rendellenességekkel

A kutatás támogatása és finanszírozása

Társuló eltérések, másodlagosan kialakuló gyermekpszichiátriai zavarok

felnőttekkel, nyíltan szembefordulnak az elvárásokkal, folyamatosan ellenkeznek, öntörvényűek.

2. Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD)

A figyelemhiányos hiperaktivitászavar (ADHD) (figyelemzavar hiperaktivitással (AD/HD: Attention

Főleg hiperaktív-impulzív altípus

Főleg figyelemhiányos altípus

3. Figyelemzavar (ADD: Attention Deficit Disorder)

Létezik figyelemzavar hiperaktivitás nélkül (ADD), és figyelemzavar hiperaktivitással (AD/HD: At-

9 tünetből legalább 6 kell teljesüljön 6 hónapon keresztül.

 Tartós mentális erőfeszítés kerülése.

Másik fontos alaptünet a hiperaktivitás, túlmozgékonyság. A rendellenességeknek ezt a csoportját

Hiperaktivitás külső jegyei

A hiperaktivitás ismertetőjegyei összefoglalva

• Külső jegyek, melyek csak nehezen észlelhetőek:

5. Az ADHD tünetek felismerése

A gyermekkori ADHD diagnosztikai kritériuma

zavar, sorozat megjegyzési gyengeség, iskolai nehézségek, tanulási zavarok.

A hiperaktív - figyelemzavaros gyermek hátrányai

A hiperaktív tünetegyüttes pozitív oldala

betűnők. Habár a hiperaktivitás, figyelmetlenség és impulzuskontroll tünetei általában enyhülnek,

A serdülőkori ADHD diagnosztizálása

Serdülőkori hiperaktivitás/figyelemzavar jellemzői

Serdülőkori figyelmetlenség, figyelemhiány probléma

visszavetik a társas és tanulmányi teljesítményét.

Megjegyzés az ADHD-s serdülő lányokról

A serdülőkori ADHD-ra esetlegesen utaló leggyakoribb tünetek

konfliktusoknak legalább egy részét.

6. Hiperaktivitás egy életen át

Fontos, hogy a veleszületett hiperaktivitás élettüneteit, megjelenési formáit mindenki megismer-

Sokuknál a beszédfejlődés látványosan korán megindul, némelyiküknél azonban megkésik, és

A probléma felnőttkorban is megmarad: rengeteget töpreng, nekilásson-e feladatának, ha igen

Egy-két ötlet a hiperaktivitás csökkentésére

Lehetséges gyógymódok, teendők

Kognitív viselkedés terápia, felvilágosítás

Szülő tájékoztatása, szülőtréning

hiperaktivitás. Megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül, gyermekük sajátos működése, viszonyu-

Csak öltözködni ne kellene...

Tanárok tájékoztatása, tanári tréning

Törvényszerűen alakulnak ki konfliktushelyzetek, és sajnos, ha a figyelemhiányos hiperaktivitási

kezelés eszközeinek ismerete nagy segítséget jelentenek a mindennapi pedagógiai munkában.

ADHD-s gyerekek pszichoterápiás kezelése

Pszichoterápia az egész családnak?

hetnek, amiért a másikkal sokkal többet foglalkoznak.

Gyógyszeres kezelés lehetőségei

A gyógyszeres kezelés tekintetében a nemzetközi szakmai protokoll első választásként

Az ADHD-s gyermekek hozzávetőlegesen ¾ -e jól reagál alkalmazására.

Hatására a gyermekek (felnőttek) figyelme tartósabban igénybe vehető, feladatokban sokkal

iskolában, fejlesztésben töltött idejére javasoljuk. A készítmény biztonságos, a szokványos, gyer-

Társuló eltérése kezelése