Kármel 1

Mitől kármelita
a kármelita?

Az otthonosságtól
az idegenségig

Teljes odaadással,
mégis szabadon

Kármel
A m a g ya r k á r m e l i ta c s a l á d l e l k i s é g i l a p j a
XXVII. évfolyam 2. szám
 „Jézus nem annyira
a cselekedetek nagyságát nézi,
sem a nehézségüket,
mint inkább azt a szeretetet,
amely ezekre a tettekre késztetett.”

(Kis Szent Teréz)

 Kármel 3

Beköszöntő
Az ősz a gyümölcstermés és a szüret ideje. A hosszú, közel egyéves fáradozást végre
siker koronázza – ha a természet viszontagságai ezt meg nem akadályozzák. A lelki,
kegyelmi életben is beszélhetünk gyümölcsökről. Jézus tanítása révén tudjuk, hogy
gyümölcsöt kell hoznunk, ez Isten ránk vonatkozó terve. Gyümölcsöt hozni csak
úgy tudunk, ha beleoltódunk a szőlőtőbe, ami maga Jézus. „Maradjatok bennem,
és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem
marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig
a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül
semmit sem tehettek.” (Jn 15,4–6)
Jézusba oltódni és Jézusban maradni, és így gyümölcsöt hozni nem kön�-
nyű dolog. A lelki életben is van fagy, van jégeső, szárazság, mely akadályozza,
vagy veszélyezteti a gyümölcs kifejlődését. Épen megmaradni a szőlőtőn nem kis
feladat. Szerencsére nemcsak a fizikai valóságban, hanem a lelki életben is vannak
jó kertészek, akik tudnak segíteni. Ők jól ismerik a növények természetét, és a
kártevők kilétét is.
Oly sokszor imádkozzuk: „Áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus.” A lelki élet
legfőbb segítője, oltalmazója a Boldogságos Szűz Mária ismeri leginkább lelki gyü-
mölcsérést, hiszen az ő méhének gyümölcse nem más, mint maga Jézus. Ő nemcsak
Jézust hozta a világra, és engedte gyümölccsé érni, hanem mindnyájunknak segít ab-
ban, hogy Jézusban a szőlőtőben megmaradjunk és gyümölcsöt hozzunk.
Mária mellett a szentek is egy sikertörténetnek részesei. Nekik is sikerült gyü-
mölcsöt és sokszoros termést hozniuk. Ők nemcsak példát adnak nekünk, hanem köz-
benjárásukkal a Szűzanyával együtt segítik lelkünk gyümölcseinek a beérését.
A Kármel újság idei második száma is főként ezekkel a lelki élet kertjében jó
kertésznek bizonyult személyekre irányítja a figyelmét. A Boldogságos Szűz Mária
mellett újra két nagyobb kármelita szentre koncentrálunk. Avilai Szent Terézre
születési jubileuma (500), és Lisieux-i Szent Terézre szentté avatási évfordulója
(90) miatt.
A nagy példaértékű gyümölcsöt hozó, és egyben jó kertésznek bizonyuló
szentek mellett, még szót engedünk olyan személyeknek is, akik köztünk élnek és
tanúságot tesznek arról, hogy életükben hogyan érnek be a kegyelem gyümölcsei.
Ezt tesszük újra beszélgetések, interjúk formájában, és úgy is, hogy egy-egy részt-
vevő egy közösen végzett lelkigyakorlat, kirándulás, vagy nyári tábor keretében
megtapasztalt gyümölcsökről számol be.

P. Péceli Bence Imre OCD

tartalom
3 Beköszöntő 54 Testvérek között

5 Teljes odaadással, mégis szabadon 58 Marcell Atya nyomában

– interjú Horváth Zoltánnal
62 Szent Imre Herceg
10 Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?
68 Beöltözés
19 Élet Istennel a keszthelyi–pécsi VÉK közösségben
– interjú Adorján Andreával
69 Egy személyes lelkigyakorlat gyümölcseiből
24 Az örök Mária
76 A kármelita család napja
32 Az Attyapusztai VÉK közösség
lelkigyakorlata 78 Mitől kármelita a kármelita?

34 Arcképvázlat Lisieux-i Szent Terézről,1I. rész 84 „Ne menjünk haza!”

42 A hitből fakadó ima ereje
– interjú Tarnai Krisztinával
44 Missziós küldetés
Lisieux-i Szent Teréz szellemében
86 Címer és karizma
89 Az otthonosságtól az idegenségig
94 A Végtelen jött le közénk

50 A Szentlélek végül mindent elrendezett...

Kármel – A Magyar Kármelita Család lelkiségi lapja, megjelenik évente háromszor. XXVII. évfolyam 2. szám.
Kiadja: Kármelita Kispapok Neveléséért És P. Marton Marcell Boldoggá Avatásáért Alapítvány.
A kiadásért felel: P. Vörös Imre András OCD tartományfőnök. Felelős szerkesztő: P. Péceli Bence Imre OCD.
E-mail: karmelujsag@karmelitarend.hu, Tel.: +36 30 529 4950; Fax: 06 1 340 81 09
Grafikai tervezés: Tar Éva. Fotók: Shutterstock, Istockphoto.
Nyomdai munkálatok: Pauker Nyomdaipari Kft.
 Kármel 5

teljes odaadással, mégis szabadon

Az interjút készítette: P. Péceli Bence Imre OCD

„Teréz teljes odaadással, mégis szabadon szerette Jézust, az Egyházat. Valahogy

én is így szeretném szeretni” – interjú Horváth Zoltán atyával a budapesti
Avilai Nagy Szent Teréz Plébánia esperes-plébánosával.

Mióta vezeti Ön az Avilai Nagy Szent Teréz

Plébániát? Milyen szolgálati helyei voltak
ezt megelőzően?
2005 januárjában kerültem Terézvárosba.
Előtte szolgáltam újmisés káplánkánt hat
évig Kőbányán, a Szent László templom-
ban. Csodálatos évek voltak és nagyon
sokat köszönhetek első plébánosomnak,
Miksó Sándor atyának. Utána Esztergom-
ban, az Érseki Papnevelő Intézet prefek-
tusa lettem és tanár a főiskolán. Először
„megijedtem” a feladattól, de utána na-
gyon megszeretettem a kispapokat és há-
lás vagyok a jó Istennek, hogy láthattam
életükben, hogyan alakítja, formája őket
az, Aki meghívta őket. Sokukkal, most is
állandó, élő a kapcsolatom. 2001-től let-
tem Soroksáron plébános, ahol a hagyo-
mányok, a kis közösség kedves, befogadó
légköre fogadott. Ez után kerültem Avilai nem tudtam pontosan, hogy mi az, de vá-
Teréz templomába, akit még kispap ko- lasztottam. A könyvtárban nem tűnt túl
romban szerettem meg. vastagnak, meg hát egy apáca írta, akiket
szerettem, mert az egyik nagynéném is az
Mikor találkozott először Szent Teréz írásai- volt, tehát „A tökéletesség útját” választot-
val, mit olvasott el a művei közül? tam. Hát nem mondom, majdnem abba
A szemináriumban. Azt mondták, min- hagytam, de azután bele jöttem. Most is
denki válasszon egy lelki olvasmányt. Én szívesen olvasom.
6 Kármel
Vannak-e Szent Teréznek olyan gondolatai,
vagy életeseményei, amelyek sokat adnak,
mondanak Zoltán atyának?
Teréz hűsége az Úrhoz sok erőt ad számom-
ra. Ő a kolostorban nem igazán érezte jól
magát, de maradt, mert megígérte az Úr-
nak, hogy hűséges lesz. Azután szeretem a
humorát, amivel az élet dolgait, nehézségeit
áthidalta és nem „savanyodott be”. Aho-
gyan ő mondta: „egy zsák ördöggel elbírok,
de egy savanyú apácával nem tudok mit
kezdeni”. Teréz tudott élni a világ dolgaival,
de ugyanakkor mély lelki élményei voltak
az Úrral. És ami talán a legfontosabb üze-
nete számomra, ahogyan teljes odaadással,
mégis szabadon szerette Jézust, az Egyházat.
Valahogy én is így szeretném szeretni.
Az Avilai Nagy Szent Teréz plébánia eredeti-
leg nem ezt a nevet viselte, hogyan lett Teréz
végül védőszentté?
Eredetileg, amikor 1809-ben elkészült, a
Szentlélek nevet viselte, ahogyan az a kis
kezdetleges kis kápolna, ami a templom
elődje volt a Király utcában. Utána, mivel
a városrész, a Terézváros nevet viselte, Má-
ria Terézia császár és királynő miatt, ezért
úgy gondolták, hogy a császárnő védő-
szentje, Avilai Teréz nevét viselje a temp-
lom. Ekkor nevezték át Avilai Szent Teréz
templomnak.
A plébánia híveire milyen hatással van Nagy
Szent Teréz? Menyire ismerik őt, milyen mó-
don foglalkoznak vele a plébániai élet kere-
tében?
Óriási ajándék, hogy ha a szentmisén
együtt vannak a testvérek, akkor Schöfft
József oltárképét látják maguk előtt, mely

Szent Teréz extázisát ábrázolja. Éppen a lé-
nyeg, az a szeretet, amely egy egész életre
elragadta őt Krisztus iránt. Itt Magyaror-
szágon és Budapesten talán kevésbé ismert
volt Teréz élete, hiszen többen ismerik és
szeretik Lisieux-i Szent Terézt, de talán
ebben a jubileumi esztendőben sikerült
megismertetni az emberekkel Avilai Szent
Teréz életét is.
Az Avilai Nagy Szent Teréz plébánia fénye-
sen megünnepelte védőszentjének 500. szü-
letésnapját. A jubileumi év számos Szent
Terézzel kapcsolatos programot kínál a plé-
bánia szervezésében. Milyen programok vol-
tak eddig és milyenek várhatók még az év
hátralévő részében?
Már 2014 októberében elkezdtük, a bú-
csú alkalmával. Ahol akkor az imádságos
lelkülete került a középpontba. Utána ja-
nuárban és márciusban egy-egy három
napos lelkigyakorlaton vettünk részt egy
kolostorban, ahol az ő szentségét kutattuk
és próbáltuk mai életünkre vonatkoztat-
ni. Volt egy keresztény-zsidó konferencia,
mely a misztikáját és annak zsidó gyökere-
it tárta elénk. Megismerhettük a spanyol
irodalmat és zenét, különböző koncertek
kapcsán. Március 28-án, Erdő Péter bí-
boros úrral megünnepelhettük az ő 500.
születésnapját. Láthattuk és hallhattuk a
Szent Teréz misztérium játékot a mi va-
sárnapi nagymiséinken éneklő gyerekek,
Kármel 7
az énekes iskolások előadásában. A Ze-
neakadémián és a templomban egy közös
napunkon megemlékeztük róla zenemű-
vek és egy Szent Teréz korabeli vesperással.
Volt kiállítás az altemplomban Teréz szülő-
városáról, Aviláról, illetve júniusban elza-
rándokoltunk oda, meg a sírjához Alba de
Tormesben, ahol láthattuk a szív ereklyéjét,
melyen valóban ott van a seb, melyet Jézus
szeretetének a nyila okozott. Bejártunk
olyan helyeket is, ahol ő sarutlan kármelita
kolostorokat alapított. Majd lesz még iro-
dalmi, zenés est, vesperás és ünnepi mise
zárja a Szent Teréz évet idén októberben,
amikor a szabadkai Szent Teréz templom
plébánosa és hívei lesznek a vendégeink,
s ahol ugyan azaz oltárkép látható, ugyan
attól a festőtől, mint nálunk.
A Terézvárosi napok programjai között is
ott vannak a mi templomi programjaink;
az idén lesz kiállítás Aviláról és Szent Te-
rézről a művelődési házban, illetve irodal-
mi est a templomban, az önkormányzattal
közös szervezésben.
8 Kármel
Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz:
Tiéd vagyok, Neked születtem:
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?
1. Magasságos Fönség,
örök Bölcsesség,
Jóságos Jósága lelkemnek;
Isten, Magasságos, Lény, Jóság:
Nézd a nagy hitványságot
Ki ma neked a szeretetet így énekli meg:
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?
2. Tiéd vagyok, mivel megteremtettél,
Tiéd, mivel megváltottál engem,
Tiéd, mivel szenvedtél értem,
Tiéd, mivel meghívtál engem,
Tiéd, mivel vártál engem,
Tiéd, mert nem vesztem el:
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?
3. Mit parancsolsz, tehát, jó Uram,
hogy cselekedjen ily hitvány teremtmény?
Milyen feladatot adtál neki,
e bűnös rabszolgának?
Látsz engem itt, édes szerelmem,
édes szerelmem, látsz engem itt:
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?
4. Látod itt szívem,
tenyeredbe helyezem én:
testem, életem és lelkem,
bensőm és szeretetem,
Édes Jegyes és Megváltó,
neked magam felajánlottam
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?
5. Adj nekem halált, adj nekem életet;
adj egészséget vagy betegséget,
tiszteletet vagy megvetést adj nekem;
Adj nekem háborút vagy békét,
gyengeséget vagy bőséges erőt,
mindenre azt mondom, hogy igen:
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?
6. Adj nekem gazdagságot vagy szegénységet,
adj vigasztalást vagy vigasztalanságot
adj nekem örömet vagy szomorúságot
adj nekem poklot vagy adj nekem mennyet,
édes élet, fátyol nélküli nap:
egészen megadom magam.
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?
7. Ha akarod, adj nekem imádságot,
ha nem, adj nekem szárazságot,
ha bőséget és áhítatot,
és ha nem, terméketlenséget.
Magasságos Fönség,
csak itt találok békét:
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?
 Kármel 9
8. Adj nekem, tehát, bölcsességet,
vagy, szeretetből, tudatlanságot;
add nekem a bőség éveit,
vagy éhséget és nélkülözést,
adj sötétséget vagy világos napot
Forgass meg engem itt vagy ott:
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?

9. Ha akarod hogy megpihenjek

akarok pihenni szeretetből;
ha parancsolod nekem dolgozzam,
meghalni dolgozva akarok:
Mondd hol, hogyan és mikor;
Mondd, édes Szerelmem, mondd:
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?

10. Add nekem a Kálváriát vagy a Tábort,

sivatagot vagy termékeny földet;
legyek Jób a szenvedésben,
vagy János ki kebleden pihen;
legyek gyümölcsöző szőlő,
vagy terméketlen, ha beteljesül így:
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?

11. Legyek a bilincsekbe vert József,

vagy Egyiptom kormányzója,
vagy kínt szenvedő Dávid,
vagy a már felmagasztalt Dávid.
Legyek az elmerült Jónás,
vagy az ki onnan megszabadult:
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?

12. Hallgassak vagy beszéljek,

teremjek gyümölcsöt vagy ne teremjek,
mutassa nekem sebem a törvény,
élvezzem a gyengéd Evangéliumot;
legyek fájdalomban vagy élvezetben,
egyedül Te élj énbennem:
Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?

Tiéd vagyok, Számodra születtem:

Mit parancsolsz, hogy legyen belőlem?
10 Kármel

Mit parancsolsz,
hogy legyen
belőlem?
P. Péceli Bence Imre OCD írása

Avilai Szent Teréznek már az előző számokban is többször említésre került az a

verse, melynek refrénje az 500 éves születési évforduló jelmondatát is adta: „Ne-
ked születtem.” Ebben az írásban e verset elemezzük, bár nem irodalmi szem-
pontok szerint, hanem a versben szereplő egyes fontos kifejezéseket próbáljuk
értelmezni Teréz lelki tapasztalatainak fényében.

Ennek a versnek ilyen lelkiéleti megközelítéssel vett elemzése nyári lelkigyakor-

latok témája volt. Az itt kapott gyümölcsöket próbáljuk most mások számára is
elérhetővé tenni.
A vers az Istennek való önátadás vágyát, illetve megtételét fogalmazza meg.
Erre mindnyájan meghívást kapunk. Isten nem csak arra hív bennünket, hogy
valamit adjunk neki az életünkből, hanem, hogy önmagunkat ajándékozzuk egé-
szen oda válaszul az Ő szeretetére. Az általunk adott „önajándék” azonban nem
lehet akármi, nem az, amit mi választunk, hanem Isten akaratának, és az ő általa
adott életlehetőségek szabad szeretettel tett elfogadása, ahogy ezt Teréz versében
is látjuk. Sokan képesek az önátadásra, de kevesebben tudják azt megfogalmazni.
A szenteknek vannak ilyen imádságaik. Gondolhatunk Loyolai Szent Ignácnak
a „fogadd el Uram szabadságomat” kezdetű imádságára, vagy Lisieux-i Szent Te-
réznek az Isten irgalmas szeretetének való fölajánlására, vagy Szentháromságról
nevezett Boldog Erzsébetnek a Szentháromsághoz intézet önátadási imádságára,
– és hogy egy magyar szentet is szóba hozzunk–, gondolhatunk Boldog Salkaházi
Sára önfelajánló imádságára is. A szentek a felajánlást nemcsak megfogalmazták,
hanem meg is tették.
 Kármel 11

A verset tartalmilag nagyobb szaka-

szokra lehet osztani. Az első versszak az Isten
megszólítása, és az önátadásra készülő lélek
bemutatkozása. A második versszak annak tu-
datosítása, hogy a lélek Istenhez tartozik, vele
kapcsolatban van, és ennek hosszú előzmé-
nye, múltja van. A 3–4 versszakban történik
meg valójában az önátadás, a lélek kifejezi,
hogy Isten szolgálatára akarja szentelni ma-
gát, rendelkezésére áll minden tekintetben.
Az 5–9-ig. tartó versszakokban Teréz ellen-
tétpárokban fogalmazza meg azokat az élet-
lehetőségeket, amelyeket kivétel nélkül elfo-
gad Isten kezéből. Minden lehetőség között
a legfontosabb az, hogy Isten akarata valósul-
jon meg rajtuk keresztül. Az utolsó részben a
10–12. versszakban a szentírási eseményeken
és személyeken keresztül, – amelyekkel azo-
nosulni akar –, kívánja megtalálni és elfogad-
ni Isten akaratát.

Ki vagyok én és ki vagy Te?

Most belekezdünk a vers részletes elemzésébe.
Avilai Szent Teréz e versével nemcsak egy pél-
dát akar adni ahhoz, hogy mi is át tudjuk adni
magunkat Istennek, hanem versén keresztül
meg is magyarázza nekünk az önátadás folya-
matát. Amikor a másik személynek, akarom,
átadni magamat, – és ez lehet Istenre és em-
berre egyaránt érvényes, – akkor tudnom kell
azt, hogy ki a másik személy, és ki vagyok én.
E nélkül még egy felszínesebb kapcsolat is ne-
hezen működik, az önátadás pedig egyenesen
lehetetlen. Teréz tudatában van annak, hogy
a hatalmas Istennek, „Magasságos fönségnek,
Örök bölcsességnek”, akarja magát odaaján-
dékozni, aki az ő lelkének legjava, míg ezzel
12 Kármel

szemben ő maga egy hitványság, nyomorult teremtmény. Önéletrajzában, amikor

szomorú szívvel gondol vissza azokra az évekre, amikor hűtlenül távol járt az Úr-
tól, megvigasztalja őt az a tény, hogy ebből önismeretet, alázatot merített. „Mindez
pedig azért történt, ó én Jegyesem, hogy kitűnjék, ki vagy Te, és ki vagyok én? Mert
bizony igaz, nem egyszer csökkenti a bűneim fölött érzett fájdalmamat az a gondolat,
hogy legalább alkalmul szolgáltak végtelen irgalmad megnyilvánulására.” (Ö 4,3)
Az alázatnak ez a tudatossága nélkülözhetetlen azon személyek számára, akik
el akarnak köteleződni egymással. Az alázat terézi definícióját fontos újra idézni.
„Egy alkalommal azon gondolkoztam, hogy miért olyan nagy barátja a mi Urunk az
alázatosság erényének. Egyszerre csak – anélkül,
hogy következtetés útján jöttem volna rá – ott állt
„Az önmaga gyengeségét, az eszem előtt ez az igazság: azért szereti annyi-
ra, mert Isten az igazság, az alázatosság pedig az
hitványságát felismerő igazság útján való járás.” (6 BV 10, 7) Aki pedig
embernek nem szabad nem akar Isten igazságában részesülni, az ha-
zudik önmagának. „Mert nagy igazság az, hogy
emiatt megijednie.” mitőlünk semmi jó sem származik; hogy nyomo-
rultak, semmik vagyunk. Aki ezt nem vallja az
a hazugság útján jár. S minél jobban meg van valaki győződve saját semmiségéről,
annál inkább megegyezik a legfőbb igazsággal, mert az Ő útjain halad.” (Uo.) Is-
merni saját igazságunkat, hogy kik vagyunk, hol is állunk nagyon fontos, mert ha
rejtett hazugságokra alapozunk, az a kapcsolatot bizonytalanná, sőt tarthatatlanná
teszi, mert a hazugság kikezdi a bizalmat, amely nélkülözhetetlen a szeretetre való
eljutásban. Teréz nem hiába kapcsolja össze a felebaráti szeretet, a lelki szabadság
és az alázat erényét: aki ismeri önmagát, önmaga igazságát, az szabaddá válik, hi-
szen az igazság szabaddá tesz (Vö. Jn 8, 31–32). A szabad ember képes az önzetlen
szeretetre.
Az önmaga gyengeségét, hitványságát felismerő embernek nem szabad emi-
att megijednie. Éppen gyengeségének tudatában tudja felismerni Isten irgalmas
szeretetét, aki lehajol őhozzá. Teréz is biztat bennünket az Istennel való barátság-
ra. „Igaz, hogy két lény között a szeretet csak akkor lehet igazi és a barátság csak úgy
maradandó, ha mindkettőnek ugyanaz a természete; már pedig tudjuk azt, hogy a mi
Urunké hibátlan, míg ellenben a mienk bűnös, érzékies, hálátlan. De azért, ha mi
nem is szeretjük őt még igazán, s nem is vagyunk képesek Őt megfelelő módon szeretni,
mert hiszen az Ő természete egészen más, mint a miénk: látván azt, mennyire érde-
künkben van ez a barátság, s hogy ő mennyire szeret bennünket, hát csak szánjuk rá
magunkat, s szenvedjük el a gyakori együttlétet Azzal, aki annyira különbözik tőlünk.
 Kármel 13

Ó én Istenemnek végtelen jósága! Mennyire rád ismerek ezekben, s mennyire ráismerek

önmagamra! (…) Az az egy bizonyos, hogy Te képes vagy eltűrni magad mellett azt,
aki nem tudja elviselni, hogy Te vele légy! Ó milyen jó barát vagy Te Uram! Hogyan
kényezteted a lelket; mily türelmes vagy, s hogyan bevárod, hogy az ember hozzászokjék
a Te természetedhez, azalatt pedig Te elviseled az övét! Számon tartod, én jó Uram,
azokat az időközöket, amikor szeret téged, s egy pillanatnyi bűnbánat fejében elfelej-
ted mindazt, amivel megsértett. Mindezt világosan tapasztaltam önmagamon, s nem
értem, Teremtő Istenem, hogy miért nem igyekszik az egész világ veled ilyen bizalmas
barátságot kötni.” (Ö 8, 5–6)
Teréz amikor megszólítja a Fönséges Istent, akkor nemcsak azt a hitét vallja
meg, hogy ez a Személy egész más és különbözik tőle, hanem azt is meggyőződé-
sének tartja, hogy így is képes a Vele való barátságra. Teréz nagyon sokféleképpen
tudatosan különböző módokon szólítja meg Istent, ezek mind hitvallásának ele-
mei, melyek egész személyes életét átszövik. Mindenhatónak nevezi, amikor lelki
fohászaiban lehetetlent kér tőle (vö. LFI 4), szintén mindenhatóságának hitét vall-
ja, meg, amikor az ördögi kísértésekkel küzd (vö. Ö 26, 1). Atyának és Teremtő-
nek nevezi, amelyben a lelki gyermekség keresztségben kapott kegyelmére buzdít.
„Ne húzódozzék ettől a jóságos vendégtől, hanem beszéljen hozzá, mint édesatyjához;
adja elő kéréseit, mint tenné édesatyjával, mondja el neki bajait, kérje támogatását
azok közepette s értse meg jól, mennyire érdemetlen arra, hogy az Ő leánya legyen.”
(TU 28, 3) Kifejezi abbéli hitét is, hogy maga a te-
remtő Isten nem akar távol lenni tőlünk emberektől.
„Ó én Reménységem, Atyám és Teremtőm, én igazi Uram „Teréz szabadon mond
és Testvérem! Valahányszor eszembe jut az a mondásod, igent a pihenésre
hogy gyönyörűséged az emberek fiaival lenni; mindig ör-
vendez az én lelkem. Ó, Ura az égnek és a földnek, ezen és a munkára is
kijelentésed bizalmat önt még a legnagyobb bűnös lelké- egyaránt.”
be is! Hogyan is tudsz ennyire leereszkedni? Talán nincs
egyéb kellemes társaságod Uram, hogy ilyenforma hitvány földi férgét keresed? Hiszen
az a szózat, amely a keresztség alkalmával hallatszott azt mondta, hogy szerelmes Fi-
adban telik kedved. Vagy talán minket egy sorba helyezel Ővele Uram?! Ó mekkora
irgalom!” (LFI 7, 1)
Természetesen Jézus Krisztust is megszólítja, és különböző nevekkel illeti
meg. Nevezi őt Szerelmesnek, Báránynak, Keresztrefeszítettnek, Példaképnek, Je-
gyesnek, Vendégnek, Bírónak, Mesternek, Megváltónak, Királynak, Szabadítónak
és Pásztornak. Végezetül csak egy idézetet említünk még meg ezekkel a megszó-
lításokkal kapcsolatban, amely összefoglalja Teréz felfogását ezeknek fontosságát
14 Kármel

illetően. „Bánjatok Istennel úgy, mint édesatyátokkal, mint testvéretekkel, mint Ura-
tokkal, mint Jegyesetekkel; egyszer így, egyszer úgy: Ő majd megérteti veletek minden
egyes alkalommal, hogy miképpen járhattok leginkább a kedvében. Ne legyetek gyá-
moltalanok, hanem fogjátok szaván: hiszen Ő a ti Jegyesetek, tehát viselje is magát
veletek szemben úgy, amint Jegyeshez illik.” (TU 28,3) Ezekből kiderül, hogy Teréz
számára Isten nem csupán valami távoli hatalmas idegen lény, ahogy ez a versből
kitűnik, hanem nagyon is közel van hozzánk.
 Kármel 15

Tiéd vagyok, mert…

Visszatérve a versre, a második versszakban Teréz tudatosítja azt, hogy Istennel
való kapcsolatának „súlypontja”, és az önátadásra való lehetőségének alapja Isten-
ben van. Megérti azt, az igazságot, hogy Isten a kezdeményező, nem mi adunk
ötleteket Istennek, hanem, ő már előbb megtervezett, létrehozott bennünket, és
állandóan fenntart. A barátság alapja az ő hívása és kezdeményezése. „Nem ti vá-
lasztottatok engem, hanem én választottalak titeket.” (Jn 15, 16) – mondja maga
Jézus is. Tiéd vagyok, mivel…, te ezt meg azt tetted meg már velem és értem.
Arról már volt szó, hogy Teréz miképp vallja meg Istent teremtőnek. A következő
két sor a megváltásról és a szenvedésről, mint az emberrel való kapcsolat két újabb
bizonyítékáról szólnak. Teréz életében döntő fontosságú az érte szenvedő Istennel
való találkozás. A megsebzett Jézust ábrázoló kép, vagy szobor előtt tért, meg mert
az annyira kifejezően megjelenítette, hogy Jézus „mit szenvedett miérettünk.” (Ö 9,
1.) – Ez is bizonyítja, hogy Isten áldozatot hoz azért, mert velünk kapcsolatban
akar maradni. A következő sor: tiéd vagyok, mert hívtál engem, kulcsfontosságú.
Isten hívása miatt alakul ki Vele kapcsolat. Teréz egész lelkiségében jelen van Isten
hívásának hangsúlyozása, amely tulajdonképpen a misztika alapja is. Ez a hívás
az Istennel való minél mélyebb szeretetközösségre való eljutásra a Belső Várkastély
című művében mutatkozik meg a legvilágosabban. Az egyes lakások bemutatják a
Krisztus-követés fontos mozzanatait. A lélek először süketnéma, majd csak néma,
hallja ugyan a hívást, de még nem tud válaszolni, aztán egyre jobban hallja, sőt érti
is Isten hívását, míg végül a két legbelsőbb lakásban egészen tisztává csiszolódik az
Istennel való kommunikáció.
A következő két sorban Isten türelmében és irgalmában látja Teréz annak
alapját, hogy Istenhez tartozik. Ezt személyes életében is tapasztalja. „Ellenben Te,
ó én Uram, szívesen vállalkoztál arra, hogy körülbelül húsz éven át – mert ennyi ideig
éltem vissza ezzel a kegyelemmel – tűrjed sértegetéseimet, csak azért, hogy végül mégis
észre térjek.” (Ö 4, 3)

Látod itt vagyok, mi a terved velem?

Folytatva a vers menetét, a harmadik versszakban látjuk, hogy Teréz miután meg-
győződött arról, hogy Isten jóvoltából kapcsolatban él Vele, ő is tevékeny félnek
akar bizonyulni, vagyis válaszolni akar erre a szeretetre. Felteszi a kérdést, hogy mit
tegyen és önmagát rabszolgának nevezi. Ez a rabszolgaság önkéntes, teljesen szaba-
don vállalja ezt a lélek. „Tudjátok-e, mit jelent igazi lelki életet élni? Azt, hogy Isten
rabszolgái legyünk; hogy viseljük azt a bélyeget, melyet vasával, a kereszttel sütött ránk;
16 Kármel

hogy kegyelemnek tekintsük, nem pedig sérelemnek, ha Ő rabszolga gyanánt adna el

bennünket a világnak, aminthogy Őt odaadta Atyja a világért.” (7BV 4, 8)
A harmadik versszak végén Teréz kiteszi magát Isten szerető jelenlétébe:
„Látsz engem itt édes szerelmem, édes szerelmem látsz engem itt.” – Evvel kifejezi
rendelkezésére állását. Ez a mozzanat hasonlít ahhoz, mint, amikor Illés próféta
kilépett a barlang szája elé és Istennel találkozott (vö. 1 Kir 19).
A negyedik versszakban jelenti ki Teréz, hogy egészen magát Istennek fel-
ajánlotta. Isten jelenlétébe, helyezi számára odanyújtja a szívét, testét, életét, lelkét,
benső világát, érzéseit, tehát egész lényét. Az életben ott van a múlt, a jelen, a jövő,
a testben az utazások fáradalmai, a betegségek, stb. Ennek részleteit látjuk a követ-
kező versszakokban.

Mindenre azt mondom igen!

Itt következnek azok az ellentétpárok, amiben a jövő élet lehetőségei tűnnek fel.
Akár negatív, akár pozitív, fájdalmas, vagy örömteli lesz az élete, minden lehetősé-
get örömmel ragad magához, ha abban azt látja, hogy Isten akarata valósul meg.
A fizikai élet területén lehet egészség, vagy betegség. Tudjuk, hogy Teréz
sokat betegeskedett, és végül már egészen megszabadult a betegség félelmétől. „Ha
az Úr azt látja, hogy javunkra szolgál ad egészséget;
ellenkező esetben betegséget küld. Áldott legyen minde-
„Bánjatok Istennel úgy, nért.” (24. levél) Az élet vagy halál kérdésében tudja,
hogy akár ezer halált is elszenvedne azért, hogy egy
mint édesatyátokkal, lelket is megmentsen (vö. Ö 32, 6). Másrészt, a Bel-
mint testvéretekkel, ső Várkastély 7. lakásában úgy mutatja be a lelket,
mint, aki még nagyon sok évig szeretne élni, hogy
mint Uratokkal, Istennek szolgáljon (vö. 7BV 3, 6). Szívesen fogadja
mint Jegyesetekkel...” a szegénységet, és ebben akar élni (vö. TU 4), de a
pénzt is szívesen elfogadja, hogy Istennek szolgáljon
általa.
Az emberi kapcsolatokban elfogadja a tiszteletet és a megvettetést egyaránt,
többször hangsúlyozza, hogy nem szabad a becsületünk elvesztésétől félni, illetve
attól, hogy mit gondolnak rólunk, az emberek, mert ez félelem akadályoz bennün-
ket a lelki szabadságban és az igazi szeretetben. Arra is felhívja nővérei figyelmét,
hogy az emberi dicséretet ne vegyék komolyan, mert káros lehet lelkükre nézve, és
az emberi hízelgésben is sok aljasság van (vö. Ö 20, 25–29).
A lelki életben is megadással veszi mind a szárazságot, a terméketlenséget,
a vigasztalanságot, a szomorúságot, a sötétséget, és éppúgy az áhítatot, vigaszt,
 Kármel 17

örömöt, világosságot. Meg van arról győződve, hogy a lelki szárazság egyrészt az
Úr ajándéka, amellyel próbára teszi a lelket (vö. 2BV 1, 8), másrészt, a mi hibánk
következménye is, amikor nem válaszolunk a hívására, és nem vagyunk képesek
továbbmenni vele az úton (vö 3BV 1, 6).
Teréz elfogadja a háborút és a békét is. A helyes lelki béke megtalálására két
külön fejezetet szentel az Énekek-énekéhez írt kommentárjában. Az írás 2. fejeze-
tében bemutatja, hogy milyen sokféle hamis lelki béke létezik. A lelki béke milyen-
sége azonos azzal, hogy mi milyen szintű barátságban akarunk lenni az Úrral. Azaz
ember, aki egészen egyesül Vele, és akár szenvedések és üldöztetések között is az Úr
akaratát teszi, élvezi a legmélyebb, legbiztosabb lelki békét.
Teréz szabadon mond igent a pihenésre és a munkára is egyaránt. A Belső
Várkastély 7. lakásában magyarázza, hogy az Úr barátai életük végig akarnak dol-
gozni, hogy az Urat szolgálják.
Megfigyelhető, hogy az 5–9-ig tartó versszakok utolsó előtti, a refrént meg-
előző soraiban Teréz kifejezi azt, hogy mindenre igent mond: 5.: Mindenre azt
mondom igen. 6.: Egészen megadom magam. 7.: Csak itt találok békét. 8.: For-
gass meg engem itt, vagy ott. 9.: Mondd édes Szerelmem mond…! Ez Szűz Mária
gesztusa, aki kimondja igenjét: „Legyen nekem a Te igéd szerint!” Ez a magatartás
lett később a Tiszteletreméltó Marcell atya egyik életmottója is, amikor mindenre
azt mondta, hogy „Áldott légy!”

Otthonra lelni a Szentírásban

Az utolsó három versszakra már nem szentelünk túl nagy figyelmet. Az a lényeg,
hogy Teréz a Biblia egyes eseményén vagy szereplőjén keresztül próbálja felismerni
és elfogadni Isten akaratát. Ebben bizonyára segítette őt a szentignáci imádság
ismerete is. A versen kívül nagyon sok helyen sok bibliai helyszínt és személyt
nevez meg. Ezek a személyek és helyek vezetik őt lelki útján Isten akaratának meg-
értésében és elfogadásában. Ezért fontos számunkra is jól ismerni a Szentírást, és
imádságos lélekkel belehelyezkedni az ott olvasott eseményekbe, helyszínekbe, és
emberi sorsokba. Ezáltal könnyebb lesz megnyílni Isten akarata előtt, azt elfogadni
és élni, és ahogy tette Teréz is, életünk minden lehetőségére hittel és örömmel igent
mondani.
 Szeretettel felhívjuk figyelmüket
a kármelita nővéreket segítő alapítvány
támogatására!

Alapítványunk célja a női kármelita kolostor működésének

és fejlesztésének támogatása.
Ugyancsak Alapítványunk célkitűzése a lelkiségi központunk
működésének segítése, valamint a kármelita lelkiség népszerűsítése.

Kérjük, segítse Alapítványunk működését imádsággal,

s amennyiben teheti, anyagi támogatásával
a következő számlaszámon:

Mindenszentek Kármelért Alapítvány

Bankszámla száma:
10918001-00000069-06290006

Az adóbevallás készítésekor a befizetett adó

1% felajánlása esetén:
A kedvezményezett adószáma: 18177662-142

Kérjük, amennyiben lehetőségük engedi, hívják fel barátaik,

ismerőseik figyelmét is a segítségnyújtásra!

Nagylelkű támogatásukat,
segítségüket hálásan köszönjük,
támogatóinkért rendszeresen imádkozunk Kolostorunkban!

Isten jutalmazza meg gazdagon minden jótevőnket!

Imádságos szeretettel:
a kármelita nővérek és az alapítvány tagjai
 Kármel 19

Élet Istennel
Az interjút készítette Bodnár Zita

„Kis Szent Teréz realizmusa a Szűzanya alázatával válik teljessé”– beszélge-

tés Adorján Andreával, a Világban Élő Kármeliták (VÉK) budapesti, Keresztes
Szent Jánosról nevezett közösségének tagjával.

Mikor és hogyan érintett meg a karmelita

lelkiség?
Több állomás is volt életemben, mikor szép
lassan felfedeztem a karmelita hivatásomat.
Az első ilyen állomás nagyon régre nyúlik
vissza. Tíz-tizenkét éves lehettem, amikor
kaptam egy imafüzetet, amiben benne volt
a skapuláré ének szövege is. Megtetszett,
ezért sokszor ismételgettem magamban a
szövegét. Akkoriban még semmit se tud-
tam se a kármelitákról, se a skapuláréról,
számomra ez egy kedves Mária-ének volt,
ami csak úgy áradt bennem.
A következő állomás 2003-ban volt. Hit-
oktatóképzőbe jártam Székesfehérvárra,
ahol a záró dolgozatomat az imádságról
írtam. Miközben anyagokat gyűjtöttem,
kezembe kerültek Keresztes Szent János és
Avilai Szent Teréz művei is – többek között
A Belső várkastély –, Kis Szent Teréz önélet- Teréz, akitől olyan konkrét segítséget kap-
rajza, illetve olyan írások, amik az ő lelki- tam, ami az akkori nehézségeimre választ
ségükről szóltak. Akkoriban nem tudtam, adott. Úgy éreztem, hogy nagyon jól ismer
hogy ők mind kármeliták, egyszerűen csak engem. Megerősítő volt átélni, hogy mel-
éppen az ő lelkiségük érintett meg. Utólag lettem áll a nehézségekben.
visszatekintve, persze nem sok mindent ér- A harmadik állomás pedig tíz évvel ezelőtt
tettem meg ezekből az írásokból, de mégis történt, amikor hivatástisztázó kurzusra
szívemhez szóltak. Különösen is Kis Szent jártam. A kísérőm számára világossá vált,
20 Kármel
hogy Kis Szent Teréz lelkisége mennyire
fontos számomra, így bíztatott, hogy is-
merjem meg jobban a kármelt. A Vigilia
egyik száma foglalkozott több világban
élő, illetve harmadrendi közösség lelkisé-
gével. Ezek között szerepelt a Világban Élő
Kármelről szóló írás is. Keresve a megfele-
lő közösségi formát és lelkiséget, minden
cikket elolvastam, de ez utóbbi hatott rám
a legmélyebben. Ekkor ismertem fel a
kármelita lelkiségben azt, amit már régóta
kerestem.
Mi volt az, amit kerestél?
Nagyon sokáig nehezen tudtam megfogal-
mazni, hogy mi érintett meg a kármelita
lelkiségben. Visszatekintve az elmúlt évekre
azonban már tudom, hogy maga az Istennel
való kapcsolat, a kapcsolat központi szerepe.
Mindig úgy éreztem, hogy a kármel lelkisé-
ge a lényegről szól. Természetesen minden
lelkiség az Istennel való kapcsolatra épül,
de ahogy ismerkedtem a különböző lelkisé-
gekkel, úgy találtam, hogy a rendeknek van
valamilyen konkrét, gyakorlati apostoli fel-
adata, a kármelben ugyanakkor közvetlenül
az Istennel való kapcsolaton van a hangsúly.
És pont ez volt az, amire nagyon vágyott a
lelkem. Ahogy az évek során egyre jobban
megismertem a kármelita lelkiséget, meg-
értettem, hogy a lényege nem más, mint
a belső ima. Ahogy Avilai Szent Teréz is
mondja Önéletrajzában: „a belső ima nem
egyéb, mint benső barátság Istennel, amen�-
nyiben gyakran maradunk négyszemközt
ővele, tudván azt, hogy szeret bennünket”.
Arra vágytam és arra vágyom ma is, hogy ez
a kapcsolat álljon életem középpontjában.
Természetesen ebből tettek is születnek,
hiszen Teréz anyánk is azt tanítja nekünk,
hogy az imaélet lényege, hogy abból művek
és művek szülessenek, azaz hogy gyümöl-
csöt teremjünk. Éppen ott, ahol járunk.
Arra vágytam, hogy odavihessem Jézust,
azok közé az emberek közé, ahol éppen va-
gyok. Ezért lettem világban élő karmelita.
Hogyan tudod megélni a lelkiséget a világ-
ban?
Végleges ígéretemet 2014. december 14-
én tettem le a Világban Élő Kármeliták
budapesti Keresztes Szent Jánosról neve-
zett közösségében. Nagy örömet jelent
számomra, hogy hivatásom megélésében
társakra találhattam, akiknek ez a hivatás
ugyanolyan öröm. Közösséghez tartozni
nemcsak fontos, de jó is. Ahhoz, hogy meg
tudjunk élni egy mélyen rejlő hivatást vilá-
gi körülmények között, a közösség nagyon
sokat tud segíteni a tagok sok-sok tapasz-
talata által, amiből a rendi gyűléseken vagy
a közösségi találkozások egyéb alkalmain
mindig meg-megcsillan valami. A világban
élő kármelitává válást nem lehet könyvek-
ből tanulni, hanem csak úgy, ha elkezdjük
élni a hivatásunkat, és a saját helyzeteink-
ben kapunk segítséget. Ehhez pedig nagyon
nagy szükség van a közösség hosszú évek
során szerzett tapasztalataira, a kármelita
rend többi közösségének – a nővéreknek,
a szerzetestestvéreknek és más, világban élő
kármelita testvéreink – hiteles tanúságtéte-
lére. Azzal a tudatossággal igyekszem élni
a mindennapjaimat, hogy az Istennel való
22 Kármel
kapcsolat az elsődlegesen fontos számom-
ra. Minden élethelyzetet e kapcsolat szem-
pontjából igyekszem értelmezni. A közösség
mellett a hivatás megélését az is segíti, ha a
reggeli imával indulhat el a napom, így a
belső imában kapott kegyelmek átjárhatják
az egész napot. A rendszeresen végzett bel-
ső ima mindennapi erőforrásommá lett.
Ebben az imában a legfontosabb az, hogy
Istenre figyeljek, Vele legyek, és ennek ke-
retében szerepet kaphat a visszatekintés, a
számvetés – merre tart az utam –, vagy az
előretekintés is, amikor Isten kezébe he-
lyezem a következő órákat, a találkozáso-
kat és egész utamat.
Hogyan tudod megtartani a csendet a hét-
köznapokban?
A világban élve nincs, ami külsőleg biz-
tosítaná a csendes ima lehetőségét, ezért
tudatosan kell odafigyelni arra, hogy le-
gyen idő a csendre, az Istennel kettesben
töltött időre, vagyis az imára. Figyelembe
véve, hogy elég hosszú a munkaidőm, és
mint világban élő úgy gondolom, hogy
az emberi kapcsolatoknak is teret kell en-
gedni, időnként küzdelmet, munkát is je-
lent, hogy minden nap el tudjak csende-
sedni. A karmelita élet alapvető jellemzője
a vágy, hogy kettesben legyünk Istennel.
Azt, hogy ezt milyen formában, milyen
mértékben, a nap mely szakában tudjuk
megélni, az élethelyzetünktől függően na-
gyon különböző lehet. Bár Avilai Szent
Teréz anyánk klauzúrában élt, mégis
nagyon intenzív kapcsolatot tartott a vi-
lággal, rendkívül kiterjedt levelezést foly-
tatott. Ezért mindaz, amit könyveiben
leírt, nagyon jól alkalmazható a világban
élő karmeliták helyzetére is. Sokat emle-
getett gondolata, hogy a „fazekak között
is ott jár az Úr”, de azt is tanítja, hogy
amikor leülünk imádkozni, és valakinek
épp akkor nagy szüksége van ránk, ebben
az esetben a szeretet megköveteli, hogy
akár az imára szánt időben is menjünk
és tegyük azt, amit a szeretet gyakorlat-
ban kér. Tapasztalataim alapján ezt Isten
szándéka szerint megvalósítani igazi kihí-
vás számomra. Az ehhez szükséges belső
érzék kialakulásában is nagyon sokat tud
segíteni a közösség.
Említetted, hogy évekkel ezelőtt fedezted fel
Lisieux-i Kis Szent Terézt, aki mindvégig
vezetőd volt.
Kis Szent Terézre lelki testvéremként és
lelkivezetőmként tekintek. Ahogy írásai-
ból megismertem, Ő egy olyan lelkivezető
volt, aki megkapta azt a kegyelmet Isten-
től, hogy jól ismerte és megértette a lelke-
ket, ezért konkrét tanácsokat tudott adni
nekik az Istennel való kapcsolat megélésé-
re vonatkozóan. Azok a helyzetek, amiket
a kolostor falai között megélt, ahogy átél-
te azokat, nekem nagyon sokat segítenek
mai is a hétköznapi élethelyzetekben. Én
is gyakran találom magam az övéhez ha-
sonló helyzetben, és keresem a válaszokat:
hogyan kerülhetek általa közelebb Isten-

hez, hogy tekinthetek életem adott ese-
ményére Isten szeretetének szemüvegén át.
Sokáig számomra Kis Szent Teréz életében,
hivatásában az volt a legérthetetlenebb és
egyben a legérdekesebb is, hogy hogyan
találta meg a nehéz, fájdalmas helyzetek-
ben, a szenvedésben is az Istennel való
szeretetkapcsolatot. Azok közé tartozom,
akik az örömben fordulnak könnyebben
Istenhez. Kis Teréz abban tudott nekem
sokat segíteni, hogy megértsem: semmi
sincs Istenen kívül, még a szenvedés sem.
Fontos segítség a kármelitaságom meg-
élésében Victor Sion könyve Kis Szent
Teréz spirituális realizmusáról, amely azt
mutatja be, hogy Teréz hogyan tanította,
nevelte a novíciákat, és engem is tanít fel-
fedezni, hogyan van jelen a Jóisten min-
den egyes helyzetben, akár örömteli, akár
fájdalmas az, hogyan tudom Őt keresni,
hogyan nyílhatok meg szeretetére életem
realitásában. Teréz ma is tanít, vezet, kísér
utamon, és segíti az Isten feltétel nélküli
szeretetébe vetett bizalmam erősödését.
Mennyire élő a kapcsolatod a Szűzanyával?
Az ígéretünk szövegében is elhangzik: „ígé-
retemet gyermeki lélekkel rábízom Kármel
Ékességére és Királynéjára”. A Kármelben
töltött évek alatt tudatosult bennem, hogy
milyen fontos nekem a Szűzanya. Azt,
hogy ki is Ő számomra, jól összefoglalják
a Szűzanya Gábrielnek mondott szavai:
„íme, az Úrnak szolgálóleánya, legyen ne-
kem a te igéd szerint”. A Szűzanya feltétel
nélküli igenje, teljes bizalma, önátadása és
alázata jelenik meg ebben a mondatban,
Kármel 23
amivel a Kis Szent Teréz kapcsán emlí-
tett realizmust teljessé teszi: akkor tudom
ugyanis saját életem realitását karmelita-
ként mély Istenkapcsolatban megélni, ha
alázattal tekintek az egyes élethelyzetekre,
az élet misztériumára, mint a Szűzanya.
Szívemnek nagyon kedves János evangé-
liumának az a szakasza, amikor arról ír,
hogy a Kereszt tövében ott állt Mária és
a szeretett tanítvány. Nagyon szépnek ta-
lálom, ahogy az evangéliumok bemutatják
a Szűzanya és Jézus viszonyát. Számomra
a Szűzanya a Boldogságos Szűz, akinek az
élete mindenestől Istenről szól. Az Istennel
való kapcsolatra ad példát alázatával, örö-
mével, a Jézussal való „hétköznapi” életé-
vel, azzal, hogy Jézus szavait szívébe véste
és el-elgondolkodott rajtuk, valamint a
szenvedés vállalásával is. Kármelitaként
közös vágyunk és célunk: keresni Istent,
szemlélni Istent, élni Isten jelenlétében. Ez
az az élet, amit a lelkem keres, és amit Isten
kegyelméből és meghívására a kármelita
lelkiség útján – a Szűzanya és rendi szent-
jeink példája és tanítása által –, közösségi
életben elköteleződve, a világban törek-
szem megélni.
24 Kármel

Az örök Mária
Fr. Tavas Béla OCD írása

Valójában ki is Mária, mit mond róla a Biblia és a szent hagyomány? Hiszen Ő

minden korban, így a mi korunkban is időszerű. Mert Ő nemcsak Jézus, hanem az
Egyház és mindnyájunk Édesanyja. Örök Anya, aki nem hagyja elveszni gyermekeit,
mindenkit el akar vezetni szent Fiához. Mária a Krisztusban megigazultak mintaké-
pe, Ő az egyetlen, aki igazi példát tud adni Krisztus követésére. Asszony és Szűz,
boldog, szenved, közbenjár, és egyedüli, aki fogantatásától tiszta maradt.

I. Szeplőtelenül fogantatott
Sokan tévedésből a szeplőtelenfogantatást Jézus fogantatásával azonosítják, azonban
ez a dogma Mária fogantatását jelenti. Az angyali üdvözlet előtti életéről nem tu-
dunk, nincsenek róla írásos emlékek, amit tudunk Máriáról ebből az időből, azt az
Egyház Szent hagyományából tudjuk. Ezek szerint Joakim és Anna, Mária szülei
istenfélő emberek voltak azonban az Úr sokáig nem adta meg nekik a gyermeket.
Mária öregségükben természetes emberi nemzéssel fogantatott, melyet angyal jelzett
számukra. Születésének dátumát nem ismerjük, de tudjuk, hogy fogantatásától a
megszentelő kegyelem állapotában élt. Isten Fia ugyanis csak a legnagyobb tiszta-
ságban születhetett a világra. „Örülj te, kegyelemmel elhalmozott! Veled van az Úr!
Minden asszonynál áldottabb vagy”(Lk 1,28). Az angyal szavai is ezt bizonyítják, hogy
Máriában meg kellett lennie annak a tisztaságnak, amely megfelelt Isten Anyja mél-
tóságának. A kegyelem hatalmas ajándék, amely Isten életében részesít, aki maga a
szeretet. „Mária „kegyelemmel teljes”, mert az Ige megtestesülése, Isten Fiának az emberi
természettel való személyi egysége (unio hypostatica) benne valósult meg és teljesedett be.”
(II. János Pál pápa: Redemptoris Mater 9.)1 Ezért Máriát Fia kegyelmi gazdagsága
megőrizte az áteredő bűn örökségétől. „Így a Szentlélek erejéből, a kegyelem rendjében,
az isteni természetben való részesedéssel (vö. 2Pét 1,4), attól kapta az életet, kinek ő maga
a földi leszármazás rendjében, mint anya, életet adott. A liturgia ezért nem vonakodik
Máriát »isteni gyermeke leányának« nevezni.” (Redemptoris Mater 10) A keleti egyház-
ban már a 7. században ünnepelték Mária fogantatását, amely a nyugati egyházban
a 9. században terjedt el. Hosszú időn keresztül azonban nem volt ünnep, csak ja-
vasolták megünnepelni Mária fogantatását. Azonban üdvtörténeti jelentősége miatt
IX. Pius pápa 1854-ben ex cathedra döntéssel dogmaként hirdette ki, hogy Mária
 Kármel 25

élete első pillanatától mentes maradt, az áteredő bűntől.2 Ezt maga a Szűzanya is
megerősíti a lourdesi jelenésben (1858), Bernadettnek: „Én vagyok a Szeplőtelen
fogantatás.” A Szentírási alapot az Egyház az ősevangéliumban (Ter 3,15), a Napba
öltözött Asszonyban (Jel 12,1), és az angyali üdvözletben (Lk 1,28) találta meg. Va-
gyis az Asszony és az Ivadéka, aki széttiporja a kígyó fejét, a Napba öltözött Asszony
Fiút szül, akit Isten trónja elé helyeznek, és az angyali üdvözletben a „kegyelemmel
elhalmozott” kifejezés is Mária szeplőtelenségének bizonyítéka.

Segíts rajtunk!
Legyen áldott Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus atyja, aki eltöltött téged, a Názáreti Szü-
zet, minden szellemi áldással Krisztusban. Isten akaratából fogantál szeplőtelenül! Előre
kiválasztottak, hogy Te légy az anyja, üdvözültél Benne és Általa sokkal inkább, mint
bármely más emberi lény! Megkíméltetvén az eredeti bűn örökségétől, Te megfogantál és
a világra jöttél a szentséges kegyelem állapotában. Kegyelemmel teljes! Te, aki első vagy
a megváltottak között segíts rajtunk! Segíts nekünk, hogy megint megtaláljuk szerepün-
ket a Megváltás misztériumában. Segíts nekünk, hogy mélyebben megértsük az isteni
dimenziót, s ugyanakkor ennek a misztériumnak az emberi dimenzióját is. Segíts, hogy
tökéletesebben aknázzuk ki kiapadhatatlan forrásait. Segíts nekünk – akiket megváltott
Krisztus drága vére!
II. János Pál pápa.

II. Jézus és minden ember Édesanyja

Isten, üdvözítő terve Krisztus eljövetelével vált egyértelművé az ember számára,
melyben az „asszony” számára különleges helyet jelölt ki, hiszen Ő lesz az anyja
annak, akire az üdvösség tervét bízza. Mária kiválasztása egyedülálló és egyetlen az
emberiség történetében. Fogantatása pillanatától Krisztushoz tartozik és részesül
megváltói kegyelmében.
Krisztus megtestesülése beteljesül, mikor Mária kimondja: „Legyen nekem
a te igéd szerint.” (Lk 1,38) Ehhez azonban nagy hitre volt szüksége, melyben
teljesen átadja magát és egész életét Fia művének szenteli. De ez a hit folytonos
megerősítésre szorul, ezért azonnal Erzsébethez siet. A szeretettől hajtva segítségére
akar lenni idős nagynénjének, mert annak csodálatos anyasága révén az Ő anya-
ságának hitében is erősödik. Ebben erősítik meg Simeon szavai is mikor kezébe
veszi a gyermeket: „Ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz,
amelynek ellene mondanak,- a te lelkedet is tőr járja át, – hogy sokaknak kiderüljenek
a titkos gondolatai.” (Lk 2,34–35) Ez azonban nem csak hitének megerősítése,
hanem kinyilatkoztatás is, hogy a Megváltó mellett szenvedéseket is át kell élnie.
26 Kármel

Ezeket kell megtapasztalnia, mikor a gyermekkel Egyiptomba kell menekülnie

József gondoskodó oltalma alatt.
Mikor hazatérnek Názáretbe, élik a mindennapi csendes életüket. Ebbe a rej-
tettségben Mária boldogan öleli magához Jézust, akiről tudja, hogy szűzen szülve
Isten Fiát tartja karjaiban, annak ellenére, hogy az emberek az „ács fiának” tarják.
A názáreti házban Mária élete a hit által egyé válik Jézus életével és a Szent Fiával
megélt mindennapi szoros kapcsolatban összeköttetésben van Isten misztériu-
mával. Boldogan nézi gyermekét, annak minden munkáját és az engedelmes-
séget, amellyel Neki és Józsefnek engedelmeskedett. Ezért olyan fájdalmas szá-
mára és József számára mikor a tizenkét éves Jézust
elveszítik. „Amikor meglátták, megdöbbentek. Anyja
„Mária így szólt hozzá: „Gyermekem miért tetted ezt velünk?
mennybevitele után Lásd, apád és én szomorúan kerestünk”. Ezt felelte:
„De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám
sem szűnt meg dolgaiban kell fáradoznom?” Ám ők nem értették meg
betölteni ezeket a hozzájuk intézett szavakat.” (Lk 2,48–50)
üdvösséges feladatát.” Jézus itt nyilvánítja ki először istenségét, amikor Is-
tent Atyjának nevezi. Még Mária sem érti ezeket a
szavakat, annak ellenére, hogy olyan szoros kapcso-
latban él Fiával. Nem érti ugyan, de Jézus mellett halad tovább a hit útján, mert
tudja, hogy Isten nagy dolgok megélésére hívta.
Mikor Jézus elkezdi nyilvános működését Mária nem tart vele, hanem Ná-
záretben marad. Csak a hírhozóktól tud Fia működéséről, hogy tömegek követik
őt, hogy hirdeti az örömhírt és betegeket gyógyít. Mikor mégis elmegy hozzá
rokonaival nem várt dolog történik: „Eljöttek anyja és rokonai, de a tömegen nem
tudtak áthatolni. Ezért szóltak neki: „Kinn állnak anyád és rokonaid, látni szeret-
nének”. De elhárította őket: „Azok nekem az anyám és rokonaim, akik hallgatják
és tetté váltják az Isten tanítását.” (Lk 8,19–21) Azonban Jézus nem a rokoni
szálakat akarja ezzel megszakítani, hanem az istenkapcsolat fontosságára akar
figyelmeztetni, hiszen jól tudja, hogy Mária az első azok között, akik hallgatják
és meg is tartják Isten szavát. Ez a kijelentés pedig összefüggésben van a tizenkét
éves Jézus válaszával, amelyet Máriának és Józsefnek ad a jeruzsálemi templom-
ban. Ez úgy tűnhet, mintha el akarna távolodni Máriától és rejtettségben hagy-
ni. „Még ha a szavak hangzása szerint így is tűnne, hangsúlyoznunk kell, hogy az az
új és másfajta anyaság, amelyről Jézus tanítványainak beszél, különös módon pontosan
Máriára vonatkozik.” (Redemptoris Mater 20.) Erre példa a kánai menyegző, ahol
Mária Fiába vetet hite és az emberek iránti figyelmessége és anyai szeretete vezetett
 Kármel 27

Jézus első csodájához. De mind ez hozzájárul Jézus tanítványai hitének ébresztésé-

hez és elmélyítéséhez.
A Szentírás keveset beszél Máriáról, de a háttérben mindég érezni imáit, ag-
gódását és gondoskodó szeretetét. Ha nincs is jelen, imáival kíséri Szent Fia útját,
ám a legnehezebb órákban már mellette áll. Simeon jövendölése „a te lelkedet is tőr
járja át”. (Lk 2,35) Jézus keresztútján beteljesedik. Mária hatalmas lelki fájdalmak
között végigjárja Fiával ezt a borzalmas utat, melynek végén Jézus gondoskodik
anyjáról, mikor János gondjaira bízza, és ezzel minden ember anyjává teszi. „Amikor
Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: »Asszony, nézd
a fiad!« Aztán a tanítványhoz fordult: »nézd az anyád!« Attól az órától fogva házába
fogadta a tanítvány.” (Jn 19,25–27)
Jézusnak ez a végrendelete, amelyben
anyjáról gondoskodik, új kapcsolatot
teremt anya és fiú között. „Máriának
ez az új anyasága, amely a hitből szü-
letett, az „új” szeretet gyümölcse, amely
őbenne, a kereszt tövében, fiának üdvö-
zítő szeretetében való részvételével érett
be teljesen.” (Redemptoris Mater 23.)
Azonban Mária anyasága nem ér vé-
get, mert az Egyházban és az Egy-
ház által folytatódik. Mert ott van
pünkösd napján az utolsó vacsora
termében és állhatatosan imádko-
zik az apostolokkal. Tehát ott van az
Egyház születésénél, „mint Krisztus
misztériumának rendkívüli tanúja”,
mert elválaszthatatlanul hozzátar-
tozik az Egyház misztériumához
is, annak születésétől fogva. „Ettől
kezdve a várakozás idején, azzal a
hittel, mely őt boldoggá tette az an-
gyali üdvözlet percétől, Mária jelen
van az Egyház küldetésében, jelen van
az Egyház munkájában, amely az ő
Fiának országát terjeszti a világban.”
(Redemptoris Mater 28.)
28 Kármel

Anyára vágyott!

Az éj a régi megszokott
sötét és csenddel teli.
Mi hozta őt az éjszakába,
csupán az angyal hirdeti.
Sorsunkat nem zord végzet fonja,
mi itt hiába érvelünk.
Anyára vágyott Isten,
hogy egy legyen velünk.

Ha látná anyja az eget,

hogyan ujjong, csodálkozik?!
Nem ér rá szénát tereget
és pólyát kisdede körül.
Anyátlan zűrzavarnak,
hogy martaléka ne legyünk,
Anyát talált az Isten
és itt maradt velünk.

Nagy Miklós (1894–1973)

III. Közbenjáró
„Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki
váltságul adta magát mindenkiért és tanúságot tett a meghatározott időben.” (1Tim 2,5–6)
Az Egyház tanítása szerint Szűz Mária minden hatása az emberekre Krisztus túlára-
dó érdemeiből fakad és közvetítői szerepén alapul. Mária közvetítői szerepe tehát
minden esetben, Krisztusban történik. Mária közvetítői szerepe anyaságából ered,
mert mint édesanya folytonosan közbenjár gyermekeiért Szent Fiánál és Szent Fia
által. „Az Ur szolgálója vagyok, teljesedjenek be hát rajtam szavaid.” (Lk 1,33) Mária
szavai feltárják azt a nyitottságot, hogy mindent Istennek adva kész arra a szere-
tetre, amely a szüzesség és egyben az anyaság jellemzője. Ebből adódik, hogy nap-
ról napra egyre jobban eltöltötte a szeretet azok iránt, akiknek Krisztus küldetése
szolt. „Mivel Mária ennek az egyedüli közbenjárásnak a természetfeletti hatását első-
ként önmagában tapasztalta meg – hiszen már az üdvözletkor „kegyelemmel teljes”-
nek nevezte őt az angyal – ezért állíthatjuk, hogy a kegyelem és a természetfölötti élet
 Kármel 29

e teljessége különös módon készítette fel őt arra, hogy együttműködjék Krisztussal, az

emberi üdvösség egyedüli közvetítőjével. Ez az együttműködés nem más, mint Krisztus
közbenjárásának alárendelt közbenjárás.” (Redemptoris Mater 39.)
A feltámadás és a mennybemenetel után a pünkösdre várva Mária már úgy
van az apostolok között, mint a megdicsőült Úr édesanyja, mint aki már „a hit
zarándokútját végigjárta”, és akit Fia, mint Édesanyát hagyott a születendő Egy-
házra. Így egy különleges kapcsolat jöhetett létre az Édesanya és az Egyház között:
„Hiszen a születendő Egyház az ő Fia keresztjének és a feltámadásának gyümölcse.
Máriának ez az anyasága szüntelenül tart a kegyelem rendjében… amíg be nem telje-
sül örökre, mind a választottak sorsa.” (Redemptoris Mater 40.)
30 Kármel

Mária mennybevitele után sem szűnt meg betölteni ezt az üdvösséges fel-
adatát. Vagyis továbbra is anyai szeretetével gondoskodik Fia Egyházáról és a még
zarándokúton lévő testvéreiről. „Így tehát Mária anyasága – mint közbenjáró közve-
títés – szakadatlanul folytatódik az Egyházban. Eme igazságba vetett hitét az Egyház
pedig azzal fejezi ki, hogy Máriát „Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak és Közve-
títőnek” hívja”. (II. János Pál pápa: Redemptoris Mater 40.) Mária Fia érdemeiért
részesedett abban a kegyelemben, hogy a közbenjárás anyja legyen, és ez legyen
a feladata Krisztus utolsó eljövetelekor, amikor is a Krisztushoz tartozók életre
kelnek és „utolsó ellenségként megsemmisül a halál”. (Vö. 1kor. 15.26) Mária köz-
benjárása tehát alá van rendelve az egyetlen közvetítőnek Isten és emberek között
és addig tart, amíg be nem teljesül a választottak sorsa.

A te lelked is Mária

I
Miként az Úrnak szolgáló leánya,
a te lelked is örvendező Mária.

angyal-szóra figyel föl boldog csönded

s megnyílsz, sötétség, ím a Szentléleknek.

És fényes árnyék borul reád, ember,

a szó ki hordod szótlan szerelemmel.

Anya vagy te is, Istent termő élet:

Krisztust szül minden Krisztust fogant élet.

II
Miként az Úrnak szolgáló leánya,
a te lelked is hétfájdalmas Mária.
Keresztúton roskad le gyötrött tested,
de viszed tovább isteni kereszted.
A Golgotán ott vár a Megfeszített:
tanúság vagy te, melléje feszített.
 Kármel 31

Anya vagy te is, fájdalommal terhes,

Urával soros, Fiában keserves.

III
Miként az Úrnak szolgáló leánya,
a te lelked is felmagasztalt Mária.

Angyal-kéz törli könnyedet örökre:

fényes szemekkel lépsz be az Örömbe.

Jegyesed vár ott: boldog szenvedése

isteni titkát benned újra élte.

Anya vagy te is, Krisztusodban ékes,

Szerelmes mátka, örök-dicsőséges.

Békés Gellért (1915–1999)

Jegyzetek:
1
II. JÁNOS PÁL pápa: Redemptoris Mater – A Boldogságos Szűz Mária a zarándokló Egyház életében.
Szent István Társulat, Budapest, 1987.
2
Vö. LEO SCHEFFCZYK–ANTON ZIEGENAUS: Mária az üdvtörténetben. Mariológia. Szent István Tár-
sulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 2004. 238–250. o.
32 Kármel
Az Attyapusztai
VÉK közösség lelkigyakorlata
A január 27-én kezdődő lelkigyakorlatunkra Edith Stein gondolataival indultam:
„tudom, hogy van valaki a közelemben, akiben fenntartás nélkül megbízha-
tok. És ez olyan dolog, ami nyugalmat és erőt ad.”
Ezt a fenntartás nélküli bizalmat erősítet-
te meg bennünk idei lelkigyakorlatunk is.
Két atya, Péceli Bence Imre és Bakos Rafa-
el atya tanításai segítettek Marton Marcell
atya önéletrajzi írásának, a Szépszeretetnek,
feldolgozásában.
Imre atya tanítása két kérdés köré cso-
portosult az említett könyv kapcsán: mit
jelent az Egyházban Isten gyermekének
lenni? Hogyan válunk Isten gyermekeivé?
Beszélt arról, hogy Marcell atyának gyer-
mekként nem beszélt senki a Szűzanyáról,
sem édesapja, sem édesanyja és mégis ta-
lálkozott Vele később, mikor a szentsége-
ken keresztül isteni érintést kapott a szíve
mélyén. „Így, akkor lett Édesanyám, Má-
ria!” – A szentségek és az imádság teszik
alkalmassá az embert az új életre. Isten sze-
retetéből születünk újjá, születünk keresz-
ténnyé - mondta Imre atya.
Rafael atya Marcell atya máriás lelkületé-
re építette fel tanítását. Beszélt a Szépsze-
Mógorné Győrffy Anikó OCDS írása 
retet négyes tagozódásáról, arról, hogy a
négy rész címei; Fölragyog, Elhomályosul,
Jelentkezik, Tündöklik; mind a Csillagra
vonatkoznak, az pedig a Szűzanyára. Mar-
cell atya édesanyja szeretetében ismerte fel
Mária szeretetét, Mária szeretetén keresz-
tül pedig Jézusét, hiszen ők ketten anya és
fia elválaszthatatlanok. Márián keresztül
találta meg önmagában Istent. Rafael atya
beszélt arról is, hogy a megszentelődés esz-
közeivel mi, Világban Élő Kármeliták is el-
juthatunk az életszentségre. A magunk hi-
vatásában követhetjük Jézust, Szűzanyánk
közbenjáró segítségével. Az Istennel való
szövetséget pedig a házastársunkon ke-
resztül kapjuk meg. Nagy a felelősségünk
abban, hogy kapcsolatunkat egymással és
hitbeli testvéreinkkel hogyan ápoljuk, hi-
szen egy a célunk, Jézus Krisztust követni,
hogy Általa az Atyához érkezzünk. 
És ezt az áldott négy napot, Isten meglepe-
tésekkel szórta tele: Imre atya örömére fél
méteres hóval borított tájban sétálhatott.
 Kármel 33

A hóakadályok többünket megijesztettek,

aztán szétszórt a négy égtáj felé, el-elaka-
dozva értünk haza a hóakadályok miatt.
„Fehér volt minden. és tiszta meg ártatlan.
(...) Ki is mondhattam: Ó, Szent Fehér-
ség!” (Marcell atya) Elbúcsúztatott minket
a Hófehér Mária.
34 Kármel

Arcképvázlat
Lisieux-i Szent Terézről
2. rész

A Vigasztaló Szentlélekről nevezett Mirjam nővér OCD írása

Nappali csillagok
„Te fényről álmodsz, olyan hazáról, amely a leglágyabb illatokban fürdik, álmodsz
arról, hogy mindörökre bírod majd mindezeknek a csodáknak a Teremtőjét, te
hiszed, hogy egy napon kilépsz majd a ködből, amely most körülvesz! Rajta, rajta,
örvendj csak a halálnak, amely megadja majd neked, nem azt, amit remélsz, ha-
nem egy még mélységesebb éjszakát, a megsemmisülés éjszakáját.”
Ezeket a szavakat nem Sartre, nem Nietzsche, nem is egy ateizmusától is
megcsömörlött, mindenből kiábrándult, huszadik század végi „fölösleges ember”
írta, hanem egy huszonnégy éves kármelita apáca, akit 1997. október 19-én a
Szentatya egyházdoktorrá nyilvánított.
Mi történt Terézzel? Milyen harcot kellett megvívnia? Milyen próbatételt
kellett kiállnia? Mi ez a halálos tesztelése a „kis út” doktrinájának?
Malraux szavai szerint a halál sorssá alakítja az életet. Hogyan írható be Te-
réz sorsa a megígért „százannyi” boldogságába?
„Lisieux-i Teréz számára a »vallás« létének magától értetődő adottsága volt,
úgy élt vele, mint mi életünk megszokott és fogható valóságaival. De éppen ő, akit
látszólag veszélyeket kizáró biztonság elrejtettsége vett körül, hagyott hátra szen-
vedésének utolsó szakaszából olyan megrendítően rejtélyes vallomásokat, hogy
a megrémült nővérek irodalmi hagyatékában először tompították ezeket és csak
most, szöveghű új kiadásban kerültek nyilvánosságra. „A megrögzött materialisták
gondolatai tódulnak fel bennem.” „Értelmét a hit ellen felhozható érvek kínozzák,
mintha teljesen eltűnt volna a hit érzése, mintha „bűnösök bőrébe” került volna.
Azt jelenti ez, hogy a látszólag minden törés nélkül összeillesztett világban hirtelen
láthatóvá válik egy ember számára a mélység, amely a konvenciók sűrű hálózata
mögött leselkedik feléje is. Ebben a helyzetben nem részleges kérdésről van szó.
 Kármel 35

Az egész forog kockán, minden vagy

semmi.”1
Az ezerarcú ateizmus valami-
képpen mindannyiunkkal szembe-
néz. A próbatétel nem kerülhető ki.
Ez azonban misztérium marad még
annak számára is, aki átéli.
Teréz maga sem érti egészen, mi
történik vele, benne. Úgy fogalmaz,
hogy a lelki megpróbáltatást „nem le-
het érteni”, mindez „különös és zava-
ros”.2 Első spontán érzelmi megmoz-
dulásai a meglepődés és a döbbenet.
Nem érti. Sem Ő, sem a környezete.
Ezért nem is nagyon beszél róla. Nem
akar botránkoztatni és kísértésbe vin-
ni. Magányosan viszi terhét, a csüg-
gedéssel és kétségbeeséssel viaskodva.
Minden erejét megfeszíti, hogy a bizalom és a ráhagyatkozás lendületéből ki ne
essen. A végsőkig el kell mennie tanítása életté váltásában. A rászakadt éjszakában
egyetlen fénysugara maradt: a szeretet. Ez soha nem aludt ki, nem homályosult el,
nem remegett meg.
Teréz 1896 Húsvétjától egészen haláláig vívja ezt a hősies harcot, mintegy
prófétai módon elénk élve a huszadik századi ember hitének próbatételeit.
Ekkor fedezi fel igazán a Szent Arc titkát. Belemerül a passió és a compassio
misztériumába.
„Mindig vannak csillagok az égen, csak mi nem látjuk mindig, mert a nap
fényében ragyogásuk megfogyatkozik. A legenda úgy tudja, hogy a nappal csilla-
gait, melyek még tündöklőbben ragyognak, mint az éjszakáé, csak a mély és nyu-
godt-vizű kutakban lehet észrevenni. Ezeket a csillagokat, melyek az ég magasán
fénylenek és a szem számára láthatatlanok, csak a föld mélyei és a sugaruk által
megfényesített víz sötét tükre veri vissza. És ha a kút kávája fölé hajolva mégsem
látjuk őket, akkor vagy a víz nem elég nyugodt, vagy a kút nem elég mély. Bár az is
lehet, hogy a kút mélyére nem kívülről kell nézni, hanem a kút mélyéből.3
Milyen kutak mélyére szállt alá Teréz, és milyen csillagokat látott?
36 Kármel

A széttört tükör
„Amikor Rád gondolok, drága kis Apám, akkor önkéntelenül a Jóistenre gondolok”.4
A jóságos, mélyen hívő, szelíd és bölcs apáról szerzett tapasztalata alapvetően megha-
tározta Teréz istenképét. Apja élő ikonja volt a mennyei Atyának. Benne, mint egy
tükörben, az Atya szerető jóságát, biztonságot adó gondoskodását, feltétel nélküli
elfogadását látta Teréz. A Kármelbe lépése után pár hónappal azon-
ban édesapja viselkedése furcsán megváltozik. Ijesztő, érthetetlen,
„Mindig vannak addigi énjével összeegyeztethetetlen dolgokat művel. 1889. február
csillagok 12-én ideggyógyintézetbe kell szállítani: megőrült.
A tükör ezer darabra hullott. Isten egyszerre idegenné, ért-
az égen, hetetlenné, felismerhetetlenné válik. Teréz a Kármel magányában a
csak mi nem szenvedés szorításában az örök kérdésekkel viaskodik: Miért engedi
meg ezt Isten? (Ő, aki jó...) Igazságos-e ez azzal szemben, aki olyan
látjuk mindig...” hűségesen szolgálta? (A mindannyiunkban élő Jób gyötrelme...)
Hogyan lehetséges mindez, amikor Teréz olyan sokat, olyan buzgón
imádkozott édesapjáért? (Az imája tökéletes fiaskó lenne? Hogyan hallgat meg hát
minket Isten?) Mondják ugyan, hogy a szenvedés a kiváltságos lelkek privilégiuma,
akiket Isten különös módon szeret, s ők a mennyországban elnyerik majd jutalmu-
kat... De van-e mennyország? Teréz ebben a kohóban ég... és érik.
A cserepeire tört tükörben szétesett istenkép egy új arcon kezd felragyogni,
immár törhetetlenül. Teréz fölfedezi Isten valódi és egyetlen ikonját: Jézust, akit az
Atya küldött. S Jézus arca most a Szenvedő Szolga arcaként tekint rá.
Teréz ismergeti, tanulgatja az Úrnak ezt a rejtett „Arcát”, amelyből azt olvassa
ki, meddig mehet el a hűség és a szeretet. Fájdalmában, szenvedéseiben ‒ nemcsak
édesapja betegségét, hanem a Kármel keménységét és lelki életének kopárságát is föl
kellett dolgoznia ‒ feltárul előtte Jézus Arcának misztériuma. Rádöbben, hogy az
Atya szeretett Fiát sem mentette föl a szenvedés és a halál alól.
Jézus vállalta a szenvedést, és szeretete nem fogyatkozott meg. Az Atya pedig
éppen a halálban ragyogtatta fel az életet. Ettől kezdve Teréz számára a halál már nem
mindenestől abszurd esemény, és nem áll ellentétben az Atya jóságával. Mostantól
fogva már nem megérteni, hanem elfogadni akar, osztozva Jézus rejtett életében. Így
kapcsolódik a Megváltás művébe.

Támaszkodva támasz nélkül

Az 1895-ös esztendő Teréz legboldogabb éve, a kegyelmi áradások, a lelki kibonta-
kozás ideje. Huszonkét éves, hét éve él kolostorban, túl van a kezdeti nehézségeken.
Ekkor „fedezi fel” a kis utat, a bizalom és ráhagyatkozás evangéliumi életét, s június-
 Kármel 37

ban felajánlja magát az Irgalmas Szeretetnek. Kinevezik újoncmesternőnek, s Ágnes

anya, a perjelnő megbízza gyerekkori emlékei leírásával („A” kézirat).
Valóban, minden fényárban úszik. 1896 Nagypéntek éjjelén vért hány. Örül
a Vőlegény érkezésének. Nemsokára lehull hát a fátyol, és a „szívtől szívig” kiegé-
szül a „szemtől szembe” örömével.
S ekkor váratlanul ‒ Húsvét hetében ‒ elborítja őt a sötétség, melybe szinte
egy villanásnyi fénysugár sem ér el, s ez egészen haláláig tart. Teréz belső állapo-
tát a hónapokkal később írt „C” kéziratban ilyen képekkel próbálja érzékeltetni:
rászakadt az éjszaka, sűrű köd veszi körül, sötét alagútban botorkál előre, falba
ütközik, mely az égig ér. Csak elöljárójának, Gonzaga anyának és gyóntatójának
tárja föl szívét. Az atya azt javasolja, igyekezzék nem gondolni rá, mert mindez
olyan rettenetes. Egyéb tanácsot nem kap. Rajtuk kívül másnak nem beszél meg-
próbáltatásairól. Az „A” kézirat végén még ujjongva arról ír, hogy „a szeretet belém
hatol és körülkerít”, most pedig „Jézus megengedte, hogy lelkemet a legsűrűbb
sötétség árassza el és hogy a számomra oly édes Mennyország gondolata most már
csak küzdelem és kínszenvedés tárgya legyen...5 Ezt a rejtett passiót nővértársai
nagy része még csak nem is sejti, s akik tudnak róla, azok sem gyanítják mélységét
és intenzitását.
Egészségi állapota is rohamosan romlik. A tuberkulózis egyre jobban meg-
támadja mindkét tüdejét. Kezdetben nem mérték föl betegségének súlyosságát
­nővértársai közül sokan színlelésnek vélték rosszulléteit ‒, ezért nem részesült sem
alapos orvosi vizsgálatban, sem szakszerű kezelésben. (A vizsgálat a beszélő szoba
rácsán keresztül történt, s köptetőket, köhögéscsillapítókat és hólyaghúzó flast-
romokat írtak föl számára.) Később, mikor az állandó láztól,
köhögéstől, hányástól már annyira legyöngült, hogy a beteg-
szobába kellett vinni, a nővérek és a kezelőorvos még mindig „Számomra csak
tüdőgyulladásról beszéltek, a tuberkulózist még csak említeni
sem merték. a szeretet
Teréz az Utolsó Beszélgetésekben több ízben is megvallja, maradt meg.”
hogy üvölteni tudna fájdalmában. „Soha nem hittem, hogy
ilyen nagyon lehet szenvedni”6 Kéri, vigyék el mellőle a gyógy-
szereket, nehogy megkísértse az öngyilkosság gondolata. Lelki és testi gyötrelmei
egymást erősítik. Fuldoklik. Sem az Ég, sem a Föld levegője nem jut el hozzá.
„Kellett, hogy ez a megpróbáltatás ne csak néhány napig, néhány hétig tartson,
kellett, hogy csak a Jó Isten kijelölte órában érjen véget és ... nem jött még el ez
az óra…7
38 Kármel

Legfájdalmasabb kísértése a „kis út” igazságának megsemmisítésére irányult.

Testi szenvedései, megroppant hite és a bezárult Ég éppen a „kis út” alapját képező
feltétel nélküli bizalmát támadták meg.
„Tegnap este szörnyű szorongás fogott el, és a sötétség még sűrűbb lett körü-
löttem. Valamilyen átkozott hang azt mondogatta: Biztos vagy benne, hogy szeret
az Isten? Eljött hozzád, hogy ezt megmondja neked? Nem a teremtmények véle-
ménye fog téged igazolni.”8 Szent Ágostonról nevezett Teréz nővér pedig így vallott
a Boldoggáavatási perben: „Ha ön tudná ‒ mondta nekem a Gyermek Jézusról
nevezett Teréz nővér ‒, milyen sötétségbe merültem bele! Nem hiszek az örök élet-
ben, úgy tűnik számomra, ez után a halandó földi élet után nincs semmi, minden
eltűnt, csak a szeretet maradt meg számomra.”9
Teréz kételyei, kísértései többrétegűek, és a kísértés természetének megfele-
lőn sokszor egymással is ellentétben állnak. Lehet, hogy Isten nem szereti őt, s elveti
magától. Akkor pedig a kárhozatra jut. De a kárhozat föltételezi az örökkévalóságot,
márpedig Teréz kételkedni kezdett az öröklét tényében, a mennyország létezésében
is. Nem csak hite megtámadott, hanem reménye is. Kettős éjszaka borult rá. Isten
gyengéd szeretetének emléke, bizonyossága elhomályosul, az Ég létezésének tagadá-
sával pedig a haldokló Teréz reményének egyetlen
horizontja is bezárul. A hitetlenség és reményte-
lenség démonaival viaskodik. Ha nincs Ég, akkor
nem illúzió-e az Istennel való közösségünk? Ha
pedig nincs örök üdvösség, akkor van-e egyálta-
lán valaminek értelme? Ha Isten nem jó és nem
irgalmas, akkor hogyan lehet bízni Benne? Teréz
harcol, gyötrődik és kimondja a választ. „Az én
őrültségem az, hogy remélek.”10
„Mikor a Mennyország boldogságáról éne-
kelek, Isten örök birtoklásáról, semmiféle örömet
nem érzek, mert egészen egyszerűen arról éneke-
lek, amit HINNI AKAROK.”11
„Számomra csak a szeretet maradt meg.”12
Újra csak elmerül a Szent Arc szemlélésé-
ben. Máriával együtt odaáll a teljes önkiüresedés,
a végsőkig kitartó hűség, a racionalitás határain
túllépő bizalom helyére, a kereszt alá.
És ekkor, ebben az egyre átfogóbbá váló
kenózisban talál rá igazi hivatására: „Az Egyház
 Kármel 39

szívében a szeretet leszek”.13 Váratlan, zavarbaejtő és szinte érthetetlen kijelentés

ez attól a Teréztől, aki halálos betegen, egyre fogyatkozó erővel, hite és reménye
elsötétülésével birkózik. Milyen meglátás sejlett föl előtte ebben az egyre jobban
elszegényedő állapotban, hogy ezt ki tudta mondani?
Az ember „capax Dei” képes az Istenre, vagyis be tud-
ja fogadni szívébe a végtelen szeretetet. Ez az igazi hivatása. „Mondják, hogy
Ha hite és reménye fáklyája kialszik is, vagyis ha az intel-
lektus a vagy a vágyai megtorpannak is, a szeretet konkrét a szenvedés
tettein keresztül akkor is kapcsolatban tud maradni az Is- a kiváltságos
tennel, még ha ezt nem is érzi át, vagy nem tudatosítja.
„Jóllehet nincs részem Hitből eredő örömökben, lelkek privilégiuma,
megpróbálom, hogy legalább hitből eredő tetteim legyenek. akiket Isten
Azt hiszem, egy év óta többször indítottam fel magamban
a hitet, mint azelőtt egész életemben. Minden új küzdelem
különös módon
alkalmával... Jézus felé futok, megmondom neki, hogy kész szeret...”
vagyok arra, hogy az utolsó cseppig kiontsam a vérem s így
valljam meg: van Mennyország.”14
A hit kenózisa nem jelenti a hit összeomlását. Pontosan ott, ahol hite meg-
támadott ‒ a Mennyország léte ‒, Teréz hősiesen kitart, állja a küzdelmet. Lehet,
hogy pontosan az érezhető örömök és kézzelfogható bizonyosságok nélküli hit a
legtisztább hit…
A szeretet ellensúlyába kapaszkodva a keresztre feszített Jézussal együtt Teréz
megéli a maradéktalan és visszavonhatatlan önátadást, a gyermeki ráhagyatkozást,
a maradni tudó hűséget.

A bűnösök asztalánál
A hitét ért megpróbáltatás előtt Teréz számára elképzelhetetlen volt, hogy léteznek
olyan emberek, akik nem hisznek.
„Olyan eleven, olyan tiszta hitnek örvendtem, hogy az Ég eszméje volt min-
den boldogságom, nem tudtam hinni, hogy lehessenek egyáltalán olyan istente-
lenek, akiknek nincs hitük. Úgy hittem, hogy saját gondolatuk ellen beszélnek,
tagadva az Ég létezését.”15 Fájdalmas tapasztalata után meg kellett győződnie ennek
ellenkezőjéről.” Az annyira örömteli húsvéti napokban Jézus megéreztette velem,
hogy valóban vannak olyanok, akiknek nincs hitük.”16
Teréz ‒ buzgó kármelitaként ‒ mindig sokat imádkozott a „bűnösökért”.
Ezentúl azonban már nem értük imádkozik, hanem velük. Nem pusztán szoli-
dáris lesz irántuk, nemcsak a fájdalmas, de mégis kívülálló együttérzés tölti el,
40 Kármel

hanem, mint egy közülük, magára veszi terhüket, gyötrelmüket, a hitetlenség

minden súlyát. A „bűnösök asztalához” ül, vagyis a legszorosabb közösséget vállal-
ja velük. Ez az irgalmas szeretet mozdulata. Misericordia ‒ a szívére veszi a másik
nyomorúságát, és sajátjaként éli meg.
Teréz legmélyebb drámája abból fakad, hogy a hit fénye és a hitetlenség ho-
málya egyszerre van jelen lelkében. Megérti, hogy az Úr azt várja tőle, hogy ajánlja
föl szenvedéseit a hitetlenekért, akikkel „együtt eszi a fájdalom, a megpróbáltatás
kenyerét.”17 Tudatosan vállalja, hogy „nem akar fölkelni attól a keserűséggel meg-
rakott asztaltól, ahol a bűnösök esznek ‒ akiket testvéreinek mond, amíg csak el
nem jön a nap, amelyet te jelöltél meg... hogy ők is tündökölni lássák a Hit fényes
lángját.”18
Teréz hite és reménye kialudt, egyedül a szeretet tartja ennél az asztalnál. Sze-
retete Jézus és testvérei, a bűnösök iránt. És ez az egyetlen csatorna, melyen keresztül
az Isten irgalmas, üdvözítő szeretete ki tud áradni és életet tud hozni mindazok szá-
mára, akikkel „egy asztalnál ül”.

A tökéletes öröm
Szent Anzelm írja, hogy „a szenvedő Krisztus nem boldogtalan.”19 És Teréz? Ő
vajon boldog volt-e? A szenvedések, a sötétség, a kísér-
Jegyzetek: tések ellenére is. Mi jelentette számára az örömöt, a tö-
1
2
J. Ratzinger: A keresztény hit, p.16. kéletes örömöt?
Utolsó beszélgetések, május.26; július 3.
3
Olga Bergholtz, Les Étoiles du jour…
„A kismadár, ha néha meglepi a vihar, s úgy rém-
Plon, 1963, p.117. lik neki, mintha nem is hinné már, hogy az őt beburko-
4
58. levél ló felhőkön kívül még valami más is létezik, ez azután
5
„C” kézirat p.250. a tökéletes öröm pillanata a szegény, gyenge kis jószág
6
UB 8. 23.
7
„C” kézirat p 250. számára. Micsoda boldogságot jelent neki ott marad-
8
A Boldoggá avatási Per Aktái ni mégis, tágra nyílt szemmel nézni a láthatatlan fényt,
pp.114-115. amely elrejtőzik az ő hite elől!”20 Ott maradni mégis, ez
9
BPA p. 402
10
„B” kézirat p.236. Teréz öröme.
11
„C” kézirat p.254. A lelki gyermekség kis útja az igazság és a bátorság
12
BPA p.402. útja. Ha ezen haladunk ‒ futva, görnyedezve, botorkál-
13
„B” kézirat p.228.
14
„C” kézirat pp.252-253.
va, mindegy ‒, Isten igazi arcával találkozhatunk. Az új-
15
„C” kézirat p.250. játeremtő irgalom szelíd fényével, amely éppen törékeny-
16
17
„C” kézirat p.250. ségünk és bizalmunk hívó szavára ragyog fel válaszul.
„C” kézirat p.251.
18
„C” kézirat p.251.
„Nem bántam meg, hogy átadtam magam a Szere-
19
Cur Deus Homo II. 12. tetnek.”21 Ez Teréz végső vallomása.
20
„B” kézirat p.234.
21
UB 1887. szept.30.
Sarutlan Kármelita Nővérek Rendje

Ordinul Surorilor Carmelite Descaltate

Cím: Marosszentgyörgy (Erdély), Tófalvi út 170.
Levélcím: 547530 Sangeorgiu de Mures
Tofalau nr. 170. Romania
Telefon: 0040749065399
E-mail: kis.szent.terez.karmel@gmail.com
Weboldal címe: www.karmelitakolostor.hu

Bankszámlaszám:
RO33OTPV320000272988HU01
Pénzintézet: OTB BANK Romania SA
Pénzintézet címe: Targu Mures P-ta
Trandafirilor nr. 50.
SWIFT kód: OTPVROBU
42 Kármel
A hitből fakadó ima ereje
Az interjút készítette: Lonkay Márta
Tarnai Krisztina, a Farkasréti Mindenszentek plébánia irodavezetője, hitokta-
tója szerint ha hittel és szeretettel kérjük, valóban megtörténnek a csodák.
Magamról
Az ima mindig is jelen volt az életemben.
Tudni kell rólam, hogy 10 éve Parkinson
kórt diagnosztizáltak nálam. Ez még jobban
megváltoztatta az addig is vallásos életemet.
Átértékeltem, hogy mi az igazán fontos és
mi az, amit el kell engednem. Azóta rend-
szeresen járok szentmisére és mindennap
imádkozom a rózsafűzért. Próbálok az édes-
anyákért, magzatokért, családokért tenni, s
imában hordozni őket. Család-csoportveze-
tőként hiszek a közösségben való imádság
erejében. Mellette pedig hitoktatóként te-
vékenykedem a helyi általános iskolában.
A családról
A Patrona Hungariae Gimnáziumban
végeztem, férjem a piaristáknál tanult.
Harminc esztendeje élünk szentségi házas-
ságban. Öt gyermekünk született, s mind-
egyik egyházi iskolában tanult. Édesanya-
ként próbálom őket ösztönözni az imád-
ság fontosságára. A gyermekeim néha csak
annyit mondanak: anya, értem is mondj
egy imát! Erre én azt szoktam felelni: érted
tudok, de helyetted nem.
A Kiss Szent Teréz Misszióról
Amikor öt évvel ezelőtt Verőcei Gábor atya
Farkasrétre került, első dolga volt, hogy
meghirdesse a Teréz Missziót. Ő az atyákért
való imádkozásra buzdított minket. Kez-
detben nem volt túl nagy a lelkesedés, mert
az hitték az emberek, hogy ez egyfajta foga-
dalom, amit ha valaki nem teljesít, akkor az
már bűnnek számít. De erről szó sincs. Úgy
is mondhatnám, hogy ez egy szorgalmi fel-
adat, amit ha elvégzünk örülünk, ha pedig
elmulasztjuk akkor sajnáljuk, és próbáljuk
legközelebb bepótolni. A misszióban 150
tagunk van itt Farkasréten, s reméljük, ez a
szám folyamatosan emelkedik majd.
Az én kislányom is aktívan részt vesz
ebben. Amikor a Pannonia Sacra Katoli-
kus Általános Iskolába járt, a fél osztályát
beszervezte, hogy mondják közösen a Kiss
Szent Teréz imáját. A rendszeres ima és Te-
réz valóban segít, ha az ember hittel kéri a
közbenjárását.
A Farkasréti Mindenszentek plébánia életé-
ről, közösségeiről
Nagyon fontos számunkra Jézus Krisztus,
ezért minden hónap első péntekén Jézus
Szíve tiszteletet tartunk. Van egy Jézus ké-

pünk, amit minden hónapban más család
visz haza az otthonába. Továbbá, az édes-
anyáknak itt a plébánián van egy rózsafüzér
társasága, amit minden hónap harmadik
szerdáján tartunk. Ha gyermek születik a
közösségben, az édesanyákkal összefogunk
és „komatálat” készítünk, ami nagy segítség
az első időkben egy kismamának. Bizony
ebben is megmutatkozik a közösség ereje.
Ha szükséges összefogunk és segítünk egy-
másnak. Most van egy új kezdeményezé-
sünk, minden hónap 28-án az abortusz és
meddőség ellen, illetve a házastársak hűsé-
géért és tisztaságáért imádkozunk.
Nyáron családos táborokat szervezünk.
Az ideire, már most több mint százan je-
lentkeztek. Ilyenkor a nagyobb gyermekek
vigyáznak a kicsikre, így a felnőttek is részt
vehetnek a lelki programokon. Nagyböjt-
ben pedig a családokkal végig járjuk szabad-
téren a keresztutat. Minden stációnál más
család vállalja a szolgálatot, s mond imát.
Péntekenként keresztutat járunk a
templomunkban. Ezt is mindig más kö-
zösség vállalja: apák, karitász tagok, csalá-
dok, hittanosok tartják.
Az ima erejéről
Számomra nagyon fontos az ima, én teljes
szívemből hiszek az erejében. A saját történe-
tem a legjobb példa arra, hogy bizony van-
nak csodák, csak hinni kell bennük! Vártam
egy ötödik kisbabát, aki a betegségem miatt
végül nem születhetett meg. A közösség ös�-
szefogott, s imádkozott értünk, mert látták,
hogy nagyon szerettük volna ezt a gyerme-
ket. Az ima hatására megfogant az ötödik
Kármel 43
Tarnai Krisztina és családja
lányunk, Klári, akit a Szűzanya oltalmába
ajánlottam. Szeptember végére voltam kiír-
va és szeptember 12-én kértem a Szűzanyát,
hogy milyen szép is lenne, ha Mária napon
születne. Kijöttem az esti szentmiséről és
megindult a szülés. A Szűzanya napján szü-
letett, ezért a Klára Mária nevet kapta.
A másik ilyen imameghallgatásunk
története, egy 12 éves kisfiúhoz kötődik, aki
agyhártyagyulladást kapott, egy egyszerűnek
vélt fülgyulladás kapcsán. Az édesanyákkal
összefogtunk, s együtt imádkoztunk egész
éjszaka a Farkasréti templomban. A gyer-
mek váratlan módon jobban lett, s egyik
napról a másikra teljesen meggyógyult.
Azóta is egészséges, és hála Istennek semmi
baja. Az ő története igazi csoda, s ez nekem
is erőt ad, hogy érdemes imádkozni. Ha
hittel és szeretettel kérjük, valóban meg-
történnek a csodák.
Kis Szent Teréz azt mondta: „Nem
bánom, hogy odaadtam magam a Szeretet-
nek”. Mi is hisszük, hogy a szeretet mindig
győzedelmeskedik.
44 Kármel

Missziós küldetés
Lisieux-i Szent Teréz
szellemében
Fordította: Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Bernadett nővér OCD

Paul-Werner Scheele, würzburgi püspök homíliája, 1997. szeptember 28.

Missionarischer Einsatz im Geist der hl. Therese von Lisieux.

A világmissziók védőszentje
Röviddel halála előtt Teréz hallotta, amint két laikus nővér arról kérdezi egymást,
vajon a Tisztelendőanya mit fog majd írni róla a nekrológba. Teréz nővér valóban
kedves, de nincs semmi különös, amit érdemes volna vele kapcsolatban megemlí-
teni. Ma már tudjuk, mennyire tévedtek mindketten. Csak kevés emberről mond-
ható el, hogy olyan nagy hatással lett volna a világra, mint ez az egyszerű kármelita
nővér, aki nem volt még huszonöt éves sem. Harminc évvel halála után (1927.
december 14.) XI. Piusz a missziók egyetemes védőszentjévé emelte. Jól tesszük,
ha figyelünk rá. Teréz segíthet bennünket abban, hogy missziós küldetésünket az
igazság szellemében gyakoroljuk.

Missziós cselekedetek
(Missionsaktionen)
A kérdés tehát a következő: mit tett Teréz a missziókért? Mit tehetünk mi a mis�-
sziókért? Az elsődleges választ egy levelében találjuk, melyet Teréz a misszionárius
P. Roulland-nak írt. P. Roulland azzal a kérdéssel fordult a Kármelhez, volna-e egy
nővér, aki imáival és áldozataival segíti őt és missziós tevékenységét. Teréz szívesen
vállalkozott erre. Hogy mennyire átadta magát ennek a feladatnak, az világosan
kitűnik soraiból: „Valóban boldog leszek, hogy együtt dolgozhatom önnel a lel-
kek üdvösségéért; éppen ezért lettem kármelita: mivel nem lehettem misszionárius
tettekkel, szeretet és vezeklés által akartam azzá lenni… könyörgöm, tisztelendő
atyám, kérje számomra Jézustól…, kérje Őt, hogy gyullasszon föl szeretete tüzével,
 Kármel 45

hadd tudjak azután önnek segíteni, hogy felgyullassza azt a szívekben.”1 Teréz min-
den erejéből a szeretet és az áldozat misszionáriusává akar válni. Ezért keres lelki
közösséget azzal, aki a „tettek misszionáriusa”, akivel együtt akar dolgozni a „lelkek
üdvösségéért”. Röviden összefoglalva: számára ez Isten szeretetének befogadását és
továbbadását (Mitlieben), a misszionáriusokkal való közösségvállalást (Mitleben)
és együttműködést (Mitwirken) jelenti.

Isten szeretetének befogadása és továbbadása

(Mitlieben)
Az első és legfontosabb missziós segítség: engedni, hogy a Szeretet tüze magával ra-
gadjon, és általunk tovább terjedjen. A keresztény misszió azért létezik, mert Isten
szeret bennünket, és azt akarja, hogy mindnyájan üdvözüljünk. Szeretetének egy
különleges adománya, hogy üdvösségtervének megvalósításába bennünket is be
akar vonni. Nekünk ajándékozza azt a szeretetet, amely minden ember üdvösségét
kívánja. Teréz nyitott szívvel, örömmel és lelkesen fogadja be ezt az adományt.
Magával akar vinni mindenkit, akit szeret, Isten szeretetének legmélyébe. Ez így is
történt. Életének vége felé Teréz ezt a tapasztalatát így írja le: „Mint ahogy a hegyi
patak, miközben fékeveszetten veti magát a tengerbe, magával sodor mindent,
amivel csak útközben találkozott, ugyanúgy a lélek, aki elmerül a Te szereteted
parttalan tengerében, ó, Jézusom, magával viszi az összes kincset, amelyek csak a
birtokában vannak.”2 Ez jelenti mindazokat az embereket, akikkel kapcsolatban
van. Majd így folytatja: „Uram, Te tudod, hogy nincs más kincsem, mint a lelkek,
akiket a Te tetszésed egyesített az enyémmel.”3 Isten szeretetében elmerülve min-
denkit Hozzá akar vezetni. Legfontosabb missziós küldetése: „egész életét egyetlen
szeretetaktussá változtatni”. Az Úr szeretetének ez a befogadása és továbbadása
magába foglalja az Ő Egyházát is. Mélyen megragadta az a gondolat, hogy Krisztus
Egyháza az Ő szeretete által egy Test. Mindenekelőtt Teréznek az okozott nehézsé-
get, hogy a Szent Pál által bemutatott tagok egyikével azonosulni tudjon. Ezt írja:
„…mindegyikben magamra akartam ismerni…”4 Majd hirtelen világossá válik
előtte „hogy az Egyháznak van Szíve, s hogy ez a Szív lángol szeretetében”. Hogy
ez mit jelent reá és missziós szolgálatára nézve, azt így foglalja össze: „Megértettem,
hogy csupán a szeretet tarthatja mozgásban az Egyház tagjait, hogyha a Szeretet vé-
letlenül kihalna, az Apostolok nem hirdetnék többé az Evangéliumot, a Mártírok
sem akarnák vérüket ontani… Megértettem, hogy a Szeretet magában foglalja az
összes hivatásokat, hogy a Szeretet a Minden, hogy átfog minden időt és minden
teret.”5 Túláradó örömében így kiált fel: „végre megtaláltam a hivatásomat… az én
46 Kármel

hivatásom a SZERETET! (…) Az én Édesanyámnak, az Egyháznak a szívében én

leszek a Szeretet… így minden leszek.6

Lelki egységben a misszionáriusokkal

(Mitleben)
Teréz fogadalomtétele óta (1890. szeptember 8.) szíve fölött hordta azt az imát,
amit akkor mondott. Ebben kéri az Úrtól a „szeretetet, végtelen szeretetet, melynek
netovábbja te vagy, szeretetet, amely már nem én vagyok, hanem te vagy, én Jézu-
som… Jézus tedd, hogy sok lelket megmentsek.”7 Nyolc évvel később megrendül-
ve látja, hogy misszionárius testvérének hivatása pontosan azon a napon szilárdul
meg végleg, amelyen ő letette a fogadalmát.8 Ez az egybeesés villámcsapásszerűen
tudatosítja benne, milyen szoros a köztük lévő kötelék. Szeretete egy mindent
átfogó életben valósul meg. A misszionáriusokkal, akiket soha nem látott, mély
belső lelki közösségben él, saját szavaival, „apostoli és testvéri szeretetegységben
Jézus és Mária Legszentebb szívében”. Krisztus által, Ővele és Őbenne elválaszt-
hatatlanul összekötve érzi magát a misszionáriusokkal. Az Egy lélek története című
írásában ezt így fejezi ki: „Így egyesültem spirituális módon azokkal az apostolok-
kal, akiket Jézus testvéremül adott: minden, ami az enyém az övék is, külön-külön
mindegyiké…”9
 Kármel 47

A személyes kapcsolaton túl - ami a két misszionáriushoz fűzi ‒ Teréz kon-

taktust keres a teljes misszióval. Informálódik mindarról, ami a missziós területe-
ken történik. Jóllehet kevés ideje és ereje van olvasni, elolvassa „több misszionárius
életét”10 Különösen mély benyomást tesz rá P. Théophan Vénard misszionárius,
akit Vietnámban halálra ítéltek. Kivégzéséig Hanoiban, egy nyilvános téren lévő
ketrecben tartották fogva. Innen hirdette az örömhírt egészen a haláláig. Ezen felül
több levelet is sikerült írnia. Ezek az úgynevezett „Ketreclevelek” sok emberhez
eljutottak. A kivégzés helyéhez vezető úton a Magnificatot énekelte. Teréz még
a halálos ágyán is beszél erről a bátor vértanúságról. 1897 szeptemberének első
napjaiban így vall nővéreinek: „Théophan Vénard egy kis szent. Élete egészen köz-
napi. Gondolatai az enyémek, lelkem hasonlít az övéhez.”11 Búcsúleveleiben is idéz
mondatokat a Ketreclevelekből. Tudja, a misszionáriusokkal való szövetségében
nem csak adni, hanem elfogadni is szabad.
Ez a fajta egyesülés a misszionáriusokkal szükségképpen elvezet a velük való
együttműködéshez, „a lelkek üdvösségéért” 12 való közös munkálkodáshoz.

Együttműködni
(Mitwirken)
Teréz gondolkodása egyre inkább kitágul. Nem csupán egy keveset szeretne se-
gíteni, hanem meg akarja változtatni a világot. Meg van róla
győződve, hogy „egy kármelita buzgalmának át kell ölelnie a
világot.”13 Feljegyzéseinek utolsó soraiban Archimedes merész-
„Azért jöttem
szavaira emlékeztet: „Adjatok egy emelőt, egy szilárd pontot, a Kármelbe, hogy
és kifordítom sarkaiból a világot.”14 Teréz hitből tudja: Amit
lelkeket mentsek,
ez a pogány kívánt, azt a keresztény képes megtenni. Ezt írja:
„Ami nem adatott meg Archimedesnek, mivel kérésével nem s főként, hogy
Istenhez fordult, s mivel az csak anyagi természetű volt, egészen, a papokért
a maga teljességében adatott meg a Szenteknek. A mindenható
odaadta nekik szilárd pontnak: önmagát és egyedül csak őt ma- imádkozzam”
gát; emelőnek: a szeretet tüzétől lángoló Imát, s így van az, hogy
ők kiforgatják sarkaiból a világot; így van, hogy a még harcoló Szentek kiforgatják
s hogy az eljövendő Szentek is ki fogják forgatni a világ végezetéig.”15 Teréz közéjük
tartozik. Imádkozva harcol a világmisszióért. Mózes imájára gondol, amivel népét se-
gítette. Így ír P. Roullad-nak a kínai misszionáriusnak: „Mint Józsue, ön a síkságon
csatázik, én az ön kis Mózese vagyok, és szünet nélkül a menny felé emelem szívemet,
hogy elnyerjem a győzelmet.”16 Világos számára, hogy nem a maga erejéből teszi ezt,
hogy magának az Úrnak kell lehetségessé tennie. Éppen ezért így folytatja tovább: „Ó,
48 Kármel

Testvérem, mennyire kellene sajnálnom önt, ha nem maga Jézus tartaná fenn Mó-
zesének karját!”17. Az Ő erejében Teréz kész „mindenkiért imádkozni.”18 Teréz nem
becsüli túl, és nem bízza el magát. Mélyen átjárja a tudat, hogy önmagában csupán
egy „nulla”. Konklúziója így hangzik: A nullának a megfelelő oldalon kell állnia.
Erre vonatkozólag ezt írja kínai misszionáriusának: „Ami vigasztal, az az a gondolat,
hogy az ön oldalán valami hasznomat látják: valóban a zérónak önmagában nincs
értéke, de az egység mellé téve hatásos lesz, föltéve azonban, hogy a jó oldalra áll,
utána és nem előtte! Valóban oda helyezett engem Jézus, és remélem, hogy mindig
ott maradok, imával és áldozattal messziről követve önt.”19 Ilyen módon szeretett, élt
és működött Teréz. Most rajtunk a sor!

Saját missziós küldetésünk

Mindannyian meg vagyunk hívva arra, hogy szeressünk, éljünk és működjünk
együtt a missziókkal. Mindannyiunk számára ezerféle lehetőség kínálkozik erre.
Mi akadályoz bennünket, hogy észrevegyük ezeket? Nem valamikor, hanem most
azonnal, nem egyszer, ha éppen úgy adódik, hanem mindig, újra és újra. Ne mond-
juk: Mégis mit tudok én tenni? Mit segít az, hogy tájékozódom a missziókról, ha
kapcsolatban vagyok velük? Milyen hatása lehetne az én imáimnak, áldozataim-
nak? Mindez nem egyenlő-e a semmivel? De igen, ez így van! Tegyük ezt a „sem-
mit” Isten kezébe, aki azután ezzel a „semmivel” sokkal többre lesz képes, mint
ahogy mi azt el tudjuk képzelni. Tegyük nullánkat a megfelelő oldalra! Az Úr egy
„kis mustármagból” is tud fát növeszteni, sokak javára (vö. Mt 13,31), az élet fáját
„a nemzetek gyógyulására” (Jel 22,2). A missziók védőszentjével együtt mondjuk:
„Aki szeretetből él, az késlekedés nélkül vet.” (Lisieux-i Szt. Teréz Szeretetből élni
c. verséből) Ámen.

Jegyzetek:
1 9
Levelek paptestvéreimhez Ö „C” 305. o.
(LT) 189., fordította JAKUBINYI 10
LT 221.
GYÖRGY, Sarutlan Kármelita nővé- 11
Utolsó Beszélgetések (UB), Kármelita
rek, Magyarszék 2008. Rendtartomány, Budapest, é. n., 15. o.;
2
Lisieux-i Szent Teréz Önéletrajza Histoire d’une âme XII. fej.
(Ö) „C” kézirat, ford. KIS MÓNIKA, 12
LT 189.
Ecclesia, Budapest, 1995. 305. o. 13
Ö „C” 304. o.
3 14
Ö „C” 305. o. Ö „C” 310. o.
4
Ö „B” 228. o. 15
Ö „C” 310. o.
5 16
Ö „B” 228. o. LT 201.
6 17
Ö „B” 228. o. LT 201.
7 18
Ö 315.o. Ö „C” 304. o.
8 19
LT 201. LT 226.
50 Kármel
A Szentlélek
végül mindent elrendezett...
A győri Szépszeret Anyjáról nevezett VÉK közösség Attyapusztán tartotta lelki-
gyakorlatát, 2015. április 30-tól május 3-ig.
Hol volt, hol nem volt, elmaradt,
Változott, tolódott a lelkigyakorlat.
Ki mikor lesz szabad? Miről? – és ki tartja?
Indokkal kimarad le, s ki vesz részt rajta?
A Szentlélek végül mindent elrendezett,
S két autóval útnak indult a gyülekezet.
Másnap csatlakozott hozzánk még két
tagunk, így lett végleges kilencfős létszá-
munk.
Április 30-án, az esti mise homíliájában
Renátó atya azt mondta, hogy a lelkigya-
korlat akkor lesz sikeres, ha felkavaró, ha-
tására szárnyalunk, vagy felszakít egy sebet,
vagy elkeseredünk, tehát történik valami,
ami kizökkent a hétköznapok megszokott-
ságából. Bevállalom-e az újat, vagy megre-
kedek a régiben?
A lelkigyakorlat célja: nézzünk szembe
azokkal a félelmeinkkel, amelyek gátolják
fejlődésünket. A vezérfonal: kapcsolataink
Istennel, környezetünkkel, önmagunkkal.
Farkas Andrásné OCDS írása
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a
legnagyobb és az első parancs. A második
hozzá hasonló: Szeresd felebarátodat, mint
önmagadat. Tehát hozzá tartozik önma-
gunk szeretete is! Anélkül nem megy a má-
sik kettő sem! Keresztes Szt. János radikális
megfogalmazása szerint: szeresd önmagadat
helyesen!
A legfontosabb kapcsolati szálunk az Isten-
nel való kapcsolatunk. Az ember Istenre
van hangolva.
Isten a lelkünkben él – a bűn csak a vele való
kapcsolatunkat rombolja össze, de nincs
olyan körülmény, ami miatt Isten ben-
nünket elhagyna. Ő mindig szeret, mindig
bennem van, jelenléte mindig 100%-os, ezt
nem tudom csökkenteni vagy növelni.
Isten ingyenes szeretete, feltétel nélküli sze-
retete = irgalom. Ő úgy szeret, amilyenek
vagyunk, de ez a szeretet arra kell, hogy in-
dítson minket, hogy változzunk olyanná,
amilyenné kellene lennünk!
 Kármel 51

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek

én is benneteket” – ugyanazzal a szeretettel.
S ez a Szentlélek.

Ha valakinek nem sikerül jó istenkapcsola-

tot kiépíteni, annak helytelen az istenképe.

(Még a hitetleneknek is van istenképe. Leír-

ja azt az Istent, akiben nem hisz. S az általuk
leírt Isten-képet mi is elutasítanánk, Az az
istenkép nem a bibliai istenkép.)
Vizsgáljuk meg, milyen tényezők alakítják
érzelmi istenképünket (gyermekkorunk: sa-
ját szüleinkhez való kötődésünk módja;
környezetünk tanítása Istenről, hitoktatók,
papok, tanárok, barátok, ismerősök szavai,
tettei, egész életük).
Próbáljuk meg áttekinteni, milyen istenké-
pek vannak: Büntető bíró – jellemző rá a fé-
lelem és rettegéskeltés. Egyszerre kell szeretni
és félni tőle. Nem érdekli, mit miért tettünk,
mindennek meg van a büntetése. Állandóan
meg akarunk neki felelni, büntetjük magun-
kat, hogy elkerüljük az Ő büntetését. Nem
merem magam jól érezni, nehogy Isten meg-
sértődjék és lesújtson rám.
Vérszomjas, szadista. Az Atya csak azért
engesztelődik ki, mert brutálisan keresztre
feszített fiát meghalni látja. (Az Újszövet-
ségben ilyen Atya nincs!)
Lelkiismeret furdaló, empátia nélküli Isten.
Szégyelld magad, mert ezt mind te tetted
velem! – ezt sugallja a megfeszített Krisztus.
Érzelmi zsarolás: rossz vagy! – tehát változz!
(Feltámadása után vádolt valakit is?!)
Könyvelő, bürokratikus, behajtó. Rideg,
kérlelhetetlen ügynök. Bűneink = adóssá-
gok. Jócselekedetek = törlesztő részletek.
A keresztény élet = kényszer munkatábor.
„Pedig nem az ember van a szombatért, ha-
nem a szombat az emberért.”
Teljesítményt váró, feltételeket szabó Isten-
kép. Talán ez a legszimpatikusabb: nem ír
fel semmit, nem büntet, nem csap agyon…
S úgy kezdődik minden mondata: Szeret-
lek; de úgy folytatóik: ha…
…ha jó vagy,
…ha hiszel,
…ha jársz templomba,
…ha mindenkinek mindenben segítesz,
…ha megteszed stb. Mert ha nem teljesí-
tesz, nem szeretlek. A legalattomosabb is-
tenkép. Tükrözi a társadalmi elvárást, akkor
vagy valaki, ha teljesítesz, ha sikeres vagy, ha
gazdag vagy.
52 Kármel
Most vessük tekintetünket az evangéliumi
istenképre. Isten a Szeretet. A mindenható-
sága a szeretetén belül jelentkezik. Cseleke-
deteit a szeretete motiválja. Feltétel nélküli
szeretet. Ennek bizonyítéka Jézus keresztha-
lála és feltámadása. Isten számára nem a bű-
nös vagyok, hanem a szeretett teremtmény.
Bár tetteinket elítélheti, de soha nem vonja
meg a szeretetét.
(Ember-ember közti kapcsolatban: min-
denkit megérthetek, ha nem is értek vele
egyet. A személyt elfogadom, ha a tetteit,
illetve gondolatait nem is.)
A következő téma volt: kapcsolat önma-
gunkkal. Keresztes Szent János azt mond-
ja: tedd helyre magad Krisztushoz képest.
Ilyen volt az életem – ez vagyok, fogadjam
el önmagam. Önmagammal le kell élnem
egy életet! Éljünk békésen együtt önma-
gunkkal. Isten engem is akart! És jónak
teremtett! És adott célt, s van velem terve!
A görög filozófia szerint ami jó, az szép is,
igaz is és értékes is. Nem a múltam hatá-
rozza meg a jelenemet, hanem a jelenbe-
li hozzáállásom a múltamhoz, és ez fogja
meghatározni a jövőmet. Minden ember
különbözik másoktól, Isten egyedinek te-
remtett. Mérhetetlen érték vagy, nem egy
sorszámozott termék a gyártássorról. Ezért
ne akarj másokat utánozni! Még a szenteket
se, elég belőlük egy is! Az életszentség nem
egyenlő a szentté avatással. A szentek lehet-
nek inspiráló tényezők, de nem modellek.
Ne a szentekről olvassunk, hanem a szente-
ket! Adj hálát a létedért!
Lehet, hogy még nem vagy ott, ahol lenned
kellene, de már ott sem vagy, ahol valami-
kor voltál.
Jézus nem az út végén vár, hanem veled
megy az úton. Minden nap csak azt a kis
lépést tedd meg, amire képes vagy, de azt
tedd meg!
Sose félj a változás, fejlődés fájdalmától,
Lelki életed csak megtisztul, megújul.
Vizsgáld meg magad és kapcsolataidat,
Dogozz rajta s tedd jobbá önmagad.
Tiszta szívből kérjed ezután gyermekem:
A szerető Isten képét állítsd helyre bennem!
Hadd higgyem el teljesen, hogy szeretve va-
gyok! S ujjongjak szívből, akár az angyalok.
Említés illeti vendéglátóinkat: Ibolya és Já-
nos a tenyerükön hordtak. Munkájukért,
jókedvükért köszönet és hála, életüket kí-
sérje az Isten áldása!
Renátó, Néked is köszönjük ezt a szűk négy
napot! Próbáltál átadni egy más látásmódot.
Sok újat hallottunk és átelmélkedtünk,
A jövő zenéje: mint változtatja életünk.
54 Kármel

Testvérek között
P. Péceli Bence Imre OCD írása

Az előző számunkban egy kicsit közelebbről is megismerhettünk néhány olyan em-

bert, akik jó hatással lehettek Marton Boldizsárra a későbbi Marcell atyára. Nem
csupán jóbaráti tanácsokkal látták el őt, hanem az isteni gondviselés eszközei is
tudtak lenni akarva akaratlan Marcell atya megtérésében. Ebben a számban Marcell
testvér szerzetesnövendéki éveibe pillantunk bele, amely 1925–1930-ig tartott.

Marton Boldizsár a rendbe lépése előtt mindennel sza-

kított, az eddig tartó polgári életét illetően. Ezt Ön-
életrajzában a Szépszeretetben is megemlíti.1 Belépését
egy húsvéti eseményként mutatja be barátjának Péczely
Lászlónak írt levelében. „Édes jó Laci bátyám, nehéz
elkezdenem, még nehezebb megmagyaráznom, de talán
sokkal nehezebb egyszer s mindenkorra – végleg letennem
a levélíró tollat. Mire e sorokat olvasod, már bezárult
mögöttem egy kapu, amelyen vissza kifelé – ha Isten is
úgy akarja! – Talán soha többé nem lépek. – A jó Isten-
nek nagy kegyelméből és végtelen irgalmasságából előbbi
életemnek teljesen meghaltam s új életre támadtam. (…)
Én is meghaltam, mint a naimi ifjú; bűnökben. Nélküle
éltem, a tévelygő élet koporsójában vittek már a temetőbe,
de Ő jött és megállította a szomorú menetet: Mondom
neked, kelj föl! És felült, aki előbb még halott volt szólni
kezdett. – Halott voltam, s most élek, Benne, Általa, Érte, hogy örökké éljek.”2
Marcell atya első szerzetesi évei valóban nem voltak ismeretek a külvilág szá-
mára, és magától Marcell atyától sincs naplórészlet, vagy feljegyzés, így a rendtársai
visszaemlékezéseire kell hagyatkoznunk.
A legbővebb leírást Marcell atya volt novíciustársától, Szeverin atyától kap-
hatjuk meg. Ő egy életrajzott is írt szentéletű társáról, mely később kiadásra is
került. Így írja le az első találkozást. „Novíciusaink éppen hazajöttek a hétfői sétáról,
s ilyenkor kijárt egy kis uzsonna; letrappoltunk az ebédlőbe, Meglepetésemre ott ült a
pirosra lakkozott nagy ebédlőasztal sarkában Ernő atya, egy civil úriember társaságá-
 Kármel 55

ban; az Utolsó vacsora képe szelíden nézett le reájuk. Zömök, rendkívül izmos, telje-
sen kopaszra nyírt férfi volt az illető, rövid sasorral, nagy, de hibás szembogarakkal,
amelyekből csak úgy áradt a szeretet, a készség; állandó finom mosoly enyhítette az
arc mokány magyar jellegét. Keret nélküli szemüvege jobbra-balra villogott; új jelöl-
tünk volt ő. Marton Boldizsár, gimnáziumi tanár. Gondoltam, igen eltökélte magát,
hogy ennyire kopaszra nyiratkozott; csak aztán kibírja. Hát valóban eltökélte magát.
Szandálba bújtatták fehér úri lábát, szürke zakója helyett kapott durva barna csuhát
– avíttat és foltosat –, s a negyvenes ember mindenben követte a fiatal novíciusok pró-
batételeit. Igaz, kemény, katonaviselt ember volt, aki az első világháborúban ott har-
colt a déli fronton, Albániában, s mindenképpen tudta, mi az élet. Lassan megértettük
egész múltját; most már úgy hívtuk Marcell testvér. A Kármelhegyi Boldogasszonyról
nevezték el. Mint szenior, én avattam be Marcell testvért a hagyományos ceremóniák
rejtelmeibe.”3
Tudjuk, hogy Marcell testvér beöltözése, vagyis ennek az új névnek a meg-
születése 1925. július 15-én volt. A novíciusmester Szeghy Ernő atya volt koráb-
ban ciszterci szerzetes, aki első rendjében a rendi vezetésben is szolgált, prokurátor
generális [rendi ügyvivő] volt4. Novíciustársai a már idézett Szeverin testvér, vala-
mint Gábor és Tarziciusz testvérek voltak.5
Szeverin atya leírja Marcell testvér buzgóságát és nagy lelkesedését, amel�-
lyel átadja magát az újoncévnek, de beszámol nehézségeiről is. Vegyünk egy-két
példát. Az újoncnak nehezére estek a Kármel idegenszerű, már-már túlzásba vitt
szertartásai. „A Kármel préseit nem sokan bírták ki azok közül, akik odakint kiváló
embernek számítottak; jöttek, láttak és menekültek. Marcell testvér nem menekült,
legfeljebb nyögött. Nyögött, elsősorban idegzsábája miatt, amit a harctérről hozott s
nemigen tudták gyógyítani; hajladozott kínjában még térdeplés közben is. Nehézsé-
geket okoztak neki a Kármel apró-cseprő ceremóniái a közös zsolozsma idején, a sok
meghajlás, fordulás; a teljesen idegen szokások, amik kitöltötték napjainkat; de hát
azért ment minden, kívülről nem láttuk roppant erőfeszítéseit, a hősiességet a finoman
mosolygó emberen.”6 Ami ennél is nagyobb nehézséget okozott az a tanárból diákká
válás helyzete. „Marcell testvér oly intenzív belső életet hozott magával a világból,
hogy a napi hét és fél órai imádság nem esett nehezére. Bizonyára megvolt nála is a
lelki élet gyakori apálya és dagálya; de igazi erőfeszítést, maga-megtöretést a tanulás
okozott nála – ahogy kísértéseiben annak idején látta. Akkoriban régimódi latinul
megírt tankönyveink voltak. Marcell testvér nem tudta másképp megjegyezni az ide-
genszerű anyagot, betanulta hát szóról szóra a latin szöveget, s ezt valahogy levegő-
sebben, értelmesen adta le. Sokáig tette ezt, amíg elöljárói el nem tiltották a napról
napra ismétlődő, túlzott erőfeszítéstől. Szó nélkül bámultuk a teljesítményét, Ernő atya
56 Kármel

pedig szintén szó nélkül beírta a jelest. Látszott, hogy nagy lélek van közöttünk, aki
tökéleteset akar nyújtani.”7 Láthatjuk, hogy a noviciátusban nem a régi Kármelben
szokásos alázatossági gyakorlatok, mint például az önostorozás, a vezeklőöv vise-
lés, és más vezeklő gyakorlatok okoztak nehézséget, hanem a tanulás, amelyben
mindegyikünknek lehet része. Egy negyvenéves embernek ez természetesnek volt
mondható, de korábbi gimnáziumi tanárnak nagyon megalázó érzés lehetett.
Miklós atya is nagyon pozitív nyilatkozik erre az időre vonatkozóan. „1925-től
1930-ig együtt laktam Marcell testvérrel a győri kolostorban (Akkor még alighanem
mint a papnövendékek magisztere.) Mindig egyformán mosolygós, derűs kedélyű szer-
zetesnek láttam. Külsőleg maga volt a szerzetesi összeszedettség.”8
Marcell testvérnek azonban szerencsére nem kellett sokáig várnia arra, hogy a
korábban sokat gyakorolt képességeit használja. Ernő atya már a noviciátusi évben
megbízta őt azzal, hogy társait a prédikációra „tanítsa”. Emellett a rekreáción jól
tudta fiatalabb szerzetes testvéreit szórakoztatni azzal, hogy vicceket mesélt, vagy
utánozta a részeg embert.9
A noviciátust a fogadalomtétel zárja. 1926. július 16-án Marcell testvér is
letette első fogadalmát három évre, a következő tanulóévek tapasztalataiba már az
előbb láttunk betekintést. Ez az időszak az örökfogadalommal és a szentelések-
kel zárult. Marcell testvér 1929. július 16-án letette ünnepélyes örök fogadalmát.
1929. augusztus 4-én Grősz József győri segédpüspök alszerpappá, 1929. novem-
ber 24-én szerpappá szentelte. „Eljött a szentelések ideje Marcell testvér hosszú időkö-
zökben alszerpap, majd szerpap lett, 1930 Szentháromság vigíliáján, június 14-én pedig
harmadmagával pappá szentelték.”10
Marcell testvért még a papszentelése idején diakónusként megbízták avval,
hogy lelkigyakorlatot tartson a novíciusoknak.11
Hogy milyen volt Marcell testvér belső lelki élete ezekben az években arról
nincs sok tudomásunk, eddig csak néhány erre való utalást olvashattunk. Novíci-
ustársa Szeverin atya visszaemlékezésében szembeállítja Ernő atyát, Marcell atyá-
val. Az előbbi, az akkori novíciusmester foglalkozott más dolgokkal, hobbyjai is
voltak, és ennek gyümölcsét ma is élvezzük. Ma is az Ernő atya által festett, latin
idézetekkel ellátott kis fatáblák sorakoznak kolostorainkban a cellák ajtai felett.
Marcell testvér ezzel szemben csak a lelki élettel foglalkozott. „Marcell testvér el-
lenkezőleg, sohasem foglalkozott mással, mint a lelki élettel. Még csak halvány utalás
sem történt a régi műveltségére, később sem, a gyóntatások idején – csak a belső élet,
csak Jézus, csak a Szűzanya. Mintha mindig jóllakott volna, minta nem tudott volna
betelni velük. Nem akart ragyogni műveltségével; az csak áttételesen mutatkozott meg,
szónoklatainak és írásainak áttetsző tisztaságával, szilárd szerkesztésével, egyszerű és
 Kármel 57

mély gondolatival. Az ő lelki élete eredeti volt, újat hozott; Ernő atyáé szellemes, élmé-
nyeiből táplálkozó.”12 Még diakónusként egy cikket írt az akkori Kármel újságba,
a Szent Terézke Rózsakertje című folyóiratba, ahol Szent Imre herceg és Lisieux-i
Szent Teréz életszentségét magyarázza. Nyilvánvalóan saját belső élete, tapasztala-
tai is ihlették ezt a cikket, amelyet a következő oldalakon teljes egészében le fogunk
közölni. Most elöljáróban csak három rövid mondatot idézünk belőle. „Az isteni
akarat minden pillanatban irányít bennünket s épen azért minden pillanat-
ban alkalmazkodnunk kell hozzá. Ne legyen más akarat, mint Jézus akarata! Ne én él-
jek többé, hanem Jézus éljen énbennem!”13
– Ezzel a lelkülettel adhatta át önmagát
Marcell testvér Jézusnak, újoncévében,
tanulóéveiben, a fogadalmakon és a szen-
teléseken keresztül.

(A következő lapszámban folyatjuk

Marcell atya életének áttekintését, most már
mint novíciusmesterrel fogunk az ő szemé-
lyével találkozni. )

Jegyzetek:
1
Vö. Szépszeretet. Marton Marcell kármelita atya önéletrajzi írása. Sarutlan Kármelita Rendtartomány,
Budapest, 2014, 308–309.
2
PUSkELY MÁRIA: Marcell atya élete és lelkisége. Prug Verlag, Bécs 1986, 35–36.old.
3
P. SZEDŐ SZEVERIN: Egy boldog élettörténet. A novíciustárs visszaemlékezése Marcell atyára. Ma-
gyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány – Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 7.old.
4
Vö. P. SZEGHY ERNŐ O.C.D.: Emlékeim. Szent István Társulat. Az apostoli Szentszék könyvkiadója,
Budapest, 1982.
5
Vö. P. SZEDŐ SZEVERIN: i.m, 87. old.
6
Uo. 88. old.
7
Uo. 92. old.
8
Uo. 89. old.
9
Vö. Uo. 93-94. old.
10
Uo. 98. old.
11
Vö. Uo. 99. old.
12
Uo. 98. old.
13
FR. MARCELL kármelita diakónus: Szent Imre Herceg. In. Szent Terézke Rózsakertje, 1930. május.
58 Kármel
Marcell Atya nyomában
Kármel Ékességéről
A Világban Élő Kármel Keresztes Szent János Atyánkról nevezett soproni kö-
zössége, skapulárét viselő testvérekkel, hívekkel, 2015. július 4-én, zarándok-
útra indult Győr-Pápa- Attyapusztára.
Mottónk volt: „Marcell Atya nyomában”,
Győr-Pápa- Attyapuszta volt a kitűzött cél.
Győrtől velünk utazott Bakos Rafael győ-
ri perjel atya, VÉK asszisztensünk, akinek
tanítását hallgattuk a Kármel Máriás lel-
kiségéről, skapuláréról, Marcell atyáról. A
buszon énekeltünk, zsolozsmát végeztünk,
imádkoztunk.
nevezett Julianna OCDS írása
Utunk első állomása a győri Kármel volt,
ahol Rafael atya nagy szeretettel várt, foga-
dott bennünket. A résztvevők nagy része
már többször is járt a Kármelben, de most
újabb- és újabb ismeretekkel gazdagodhat-
tunk. A rendház, a kripta, Marcell atya sír-
jánál, Kármel atyák sírboltjában imádkoz-
tunk. Aztán a Loretói kápolna, a templom
főoltára, mellékoltárai, mennyezetfreskók-
ról hallhattunk ismertetést. A századfordu-
ló éveiben sok tehetséges fiatal lépett be a
győri rendházba. Ebben az időben lépett
be és lett kármelita P. Szeghy Ernő, ő for-
dította magyarra Avilai Szent Teréz és Ke-
resztes Szent János műveit. Gimnáziumi
tanárként 1925-ben lépett a kolostorba
Marton Marcell atya. Szépszeretet című
önéletrajzában azt írja: „A kapu, - súlyos,
nehéz kapu, amelynek kívülről nincs, csak
belülről van kilincse, - megnyílott és mind-
járt be is csukódott mögöttem. Elnyelt az
isteni cethal: a Kármel!” (Szépszeretet 118.
o.) Ezt a kaput úgy kell elképzelni, hogy az
utcáról egy ajtón át előtérbe jutott, és on-
nan nyílott az említett „kapu”, amelynek
csak belülről volt kilincse.

„1925. július 15-én, a Kármelhegyi Boldog-
asszony vigíliájának reggelén beöltöztettek.
Ott feküdtem a földön mezítláb, szandál-
lal, barna csuhában – olajfoltos szegényes
ruhában – fehér köpenyegbe burkoltan és
énekelték fölöttem a Veni Creator Spiritus
himnuszát. Mikor pedig a gyönyörű szer-
tartás végén végigöleltek valamennyien,
páterek és testvérek – kihirdették nevemet:
A Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett
Marcell testvér. A Szépszeretet Anyjáé let-
tem örökre!” (Szépszeretet 118. o.)
Marcell atya életében három korszakot kü-
lönböztethetünk meg:
–1887-ben született, gyermekkor, egyete-
mi évek, I. világháború, tanár.
1925- 1950-ig kármelita kolostorban
1950-től 1966. évi haláláig kint a világban.
Az 1950-es évi elhurcolásig sok szentéle-
tű szerzetes élt a győri kármelita rendház
megszentelt falai között. 1950. július 31-
re virradó éjjel az ÁVH Tihanyba hurcolta
a győri karmelitákat és csak 1989. június
30-án jöttek újra vissza.
Rafael atya vezetésével az udvaron át, a
szálloda portáján át, megnéztük a Klastrom
szálloda barokk könyvtár termét, amely az
egykori kolostor könyvtáraként működött.
A stukkós mennyezetű, kézi faragású, in-
tarziás oszlopokon álló polcokon, melye-
ket Richter Ferenc szerzetes faragott, közel
5000 kötet található. Felfedezhettünk két
ovális, tölgyfa keretben levő képet: Avilai
Szent Teréz a kármelita rend reformátorát,
és Aquinói Szent Tamás teológus-filozófus
Kármel 59
képét. A könyvtárszoba kicsi, de körbejár-
tuk, megcsodáltuk szépségeit. Marcell atya
nagy tudású magiszter, szabad idejében
szívesen időzött a könyvtárban. Gyakran
olvasta a Szentírást, különösen a Sirák fia
könyve egyik kedvelt elmélkedéseibe mé-
lyült el.
Nagy volt az örömünk, mikor kiderült, hogy
a volt novíciusok lakhelyén lévő szárnyban
járhattunk, megnézhettük Marcell atya
volt celláját. A Hotel Klastrom 40 szobája
három szárnyban helyezkedik el. A szobák
egyedi hangulata az 50 évvel ezelőtti győri
Kármel kolostorába kalauzolt bennünket.
A szálloda szobái egykori szerzetes cellákból
lettek kialakítva, ügyelve az eredeti han-
gulat megőrzésére. Marcell atya cellájában
járva, az egykori ajtón át beléphettünk a
szobába, az ablakon át az udvarra néztünk,
el-elgondolkoztunk az 1950. év előtt itt él
szerzetesek napirendjéről, életéről.
Ezután a Loretói kápolnában szentmisén
vettük részt, a győri VÉK Közösség jelenlé-
vő tagjaival együtt, melyet Rafael atya mu-
tatott be: Szépszeretet Anya miséje hangzott
el. Szentbeszédben kaptuk a lelki táplálé-
kot, a Szépszeretet Anyán, Marcell atyán
keresztül: hagyni, engedni, élni bennünk
Jézust!
60 Kármel
A lélek oly módon fedezheti fel a Szűz-
anyát saját életében, mint aki a leggyengé-
debb édesanyaként hajol feléje: múltban,
jelenben is, még akkor is, ha a lélek nem
törekedett tudatosan feléje. Marcell atya
mély vallomása érteti meg velünk ezt a lel-
ki tapasztalatot. „Elfeledtem, egészen elfe-
ledtem a Szűzanyát! De Ő nem felejtett el
engem. Járt a tékozló fiú után. Imádkozott
érte, sőt imádkozott helyette. Aztán szőtte,
fonta sorsát, jövőjét.” (Szépszeretet 19. o.)
Marcell atya élete azonban azt is jól szem-
lélteti, hogy a lelki tisztulás, vagy a hűtlen-
ség megalázó időszaka után – anélkül, hogy
tudatosan törekednénk Mária segítségül
hívására – váratlanul a Szűzanya jelenlét-
ének új, még gyengédebb bizonyossága je-
lentkezhet a lélek számára. Ez a tapasztalat
inkább sötét, mint világos: a lélek itt nem
annyira érzékekkel felfogható benyomások
vagy értelemmel elsajátítható igazságok út-
ján ismeri fel a Szent Szűz jelentkezését, ha-
nem egy belülről fakadó meggyőződés által.
Ez egy hihetetlennek tűnő üzenet, van neki
egy minden képzeletet felülmúló gyengéd
Édesanyja! Ez az örökség, a Kármel ideál-
ját élő lelkek, akik Máriának való tökéletes
önátadás szellemében élik életüket, küldeté-
süket. Mária által Jézushoz, hogy Krisztust
egyre jobban szeretve, hiteles lelki életet él-
jünk. Marcell atya szavaival: „A gyakorlat, a
megvalósítás? – A Szűzanya gondja!” (Szép-
szeretet 76. o.) Marcell atyát is Ő tanítot-
ta, a Virgo Carmeli. Jézus és a lelkek egyre
mélyebb szeretetére. A Szűzanya adja Szent
Fiát, Jézust, így teljesíti édesanyai küldetését
a kegyelmi életben. A Karmelnek a Szűz-
anyával megélt kapcsolata a mennyei Atya
minden gyermekének felkínált kegyelem.
Legyünk gyermekek, Isten fiai, a Szépsze-
reteté!
A szentmise végén, csoportunkban utazó két
fiatal, középiskolás, kérte, felvette a skapu-
lárét, öltötte magára a Szűzanya vállruháját.
Mária édesanyai szeretetének titka ez. Nagy
ajándék nekünk: Szent Szüzet megszólítani,
megtapasztalni… csak rajtunk múlik, hogy
engedjük munkálkodni… tanítson meg
bennünket az igazi boldogságra!
Az agapé, mellyel a győri VÉK Közösség
testvérei kedveskedtek, terülj- asztalkámat
rendeztek a hittanteremben. Ismerkedés,
kötetlen beszélgetés után, hálás szeretettel
mondtunk köszönetet mindazért, amiben
részünk lehetett.
Folytattuk utunkat, programunkat, meg-
néztük Pápán a nagytemplomot, és a fe-
rences templomot, kolostort, amelyet kör-
bejártunk. Marcell atyával kapcsolatban,
Rafael atya elmondta, a Ferences kolostor
kertjében egykor nagyon emlékezetes ese-
mény történt. Marcell atya, mint gimná-
ziumi tanár, meglátogatta egyik ismerősét,
egy ferences atyát, július 16-án. Tőle, itt,
ezen a helyen, ebben a kertben hallott elő-
ször a kármelita rendről, melybe 38 évesen
lépett be, tagja volt egészen haláláig.

Majd Attyapuszta, Kármel remeteség,
Kármelita rendház, Marton Marcell lel-
kiségi központ meglátogatása következett.
Attyapusztán a kármelita szerzetesek 1945
és 1950 között remeteséget építettek.
Berkes Bernát atya és szerzetes  társai két-
kezi munkával kezdték meg az építkezést,
amelybe a helyi lakosok is besegítettek.
A hívek számára az ideiglenes, szalmate-
tős kápolnát a kezdetleges kis kolostorral
1946. augusztus 11-én szentelte fel Dr.
Sárközi Pál bakonybéli apát. Kármelhegyi
Boldogasszony végleges szentélyét 1950.
szeptember 11-én szentelték fel. Itt helyez-
ték el a kegyképet, a Hauer grafikus által
1715-ben festett Madonnát.  Marton Mar-
cell kármelita atya ezüstmiséjére készülve,
töltötte itt lelkigyakorlatát. Ezüstmiséjét is itt
mutatta be, minden nyilvánosságot, feltűnő
ünneplés mellőzésével. Még fel sem épült a
remeteség, amikor a kommunisták rátették
kezüket az épületegyüttesre. Az akkori reme-
teségi kolostor az óta is, szociális otthonként
működik. 1990-ben kaphatták újból vissza a
kármeliták. Hosszú évtizedek óta -  beleértve
a diktatúra elnyomásának idejét is - minden
hónap 13-án engesztelő napot tartanak, ami
mai  napig is ünnepelve van Ezenkívül lel-
kigyakorlatok, VÉK összejövetelek, nyáron
kármelita atyával táborok vannak.
Imádkoztunk, énekeltünk. Kértük Mária
oltalmát, Marcell atya közbenjárását a
Kármel nagy családjáért. Imádkoztunk Mar-
cell atya boldoggá avatásáért:
Mennyei Atyánk, te elrejtetted országod
titkait a nagyok és okosok elől, de kinyi-
Kármel 61
latkoztattad azokat a kicsinyeknek; te cso-
dálatos dolgokat műveltél a Kármelhegyi
Boldogasszonyról nevezett Marcell atya
életében. Ő a Jézus Krisztusban kinyilvá-
nított szeretetedben szilárdan hitt, megta-
pasztalta azt a Szentlélek kiáradásában, s
teljesen Rád hagyatkozott a Boldogságos
Szűz Mária, a Szépszeretet Anyja által. Az
élet megpróbáltatásaiban így vált a remény-
ség tanújává és a Te szereteted hirdetőjévé,
aki mindenkit, kivétel nélkül, szeretett.
Kérünk, hogy dicsőítsd meg őt a földön is,
és nyilvánítsd ki benne szereteted hatalmát
és irgalmad nagyságát. Közbenjárására add
meg nekünk mindazokat a kegyelmeket,
amelyeket – a Te akaratod szerint – alázattal
kérünk. Ámen
Még egy személyes megosztásról is írok.
Többször olvastam már Marcell atya „Szép-
szeretet’ c. könyvét, mindig találok benne,
kapok újabb- és újabb „felfedezést”. Egyik
alkalommal eszembe jutott, hasonlítottam:
Lehár Ferenc: A mosoly országa operettjé-
hez, ami a legmostohább körülményekben
is siker. Miért? Mert a mosoly országa =
a Szépszeretettel. Vágyom egy nő, a Szép-
szeretet Anyja után! A leggyengédebb földi
szóval: ANYÁM!
Hazafelé énekkel, imával búcsúztunk ettől
a szép naptól! Fáradtan, hatalmas hálával a
szívemben gondolok erre a zarándokútra,
amely sokak szívében elmélyülést, tölteke-
zést hozott!
62 Kármel

Szent Imre Herceg

Fr. Marcell kármelita diakónus írása

Ecce odor filii mei, sicut odor agri pleni (Gen 27, 27).
Ezt írást a Szent Terézke Rózsakertje című folyóirat 1930. májusi szá-
mából közöljük. Ez a dátum azért is fontos, mert ekkor kezdődött meg
a Szent Imre-év. A Magyar Katolikus Lexikon így ír erről: „1930. máj.
18. – 1931. máj. 3.: Szent Imre herceg halála emlékének 900. évfordu-
lós ünnepségei. – Az ünnepségsorozatban a nemzeti és egyházi jelleg
egyaránt megnyilvánult, kifejezve a magyar állam és a katolikus egyház
történelmi összetartozását. Ezen ünnepségek kínálták az első alkalmat
arra, hogy a trianoni Csonka-Magyarország bemutassa összetartozását a
keresztény világgal.”

Mint Szent Terézke, „rövid időn vége lévén, sok időt töltött be, mert kedves volt Is-
tennek az ő lelke” (Bölcs. 4,13). Mint Szent Terézke, ő is 24 éves korában hal meg.
Az Ő sorsát is, mint Szent Terézkéét, a Boldogságos Szűz Mária irányítja. Mint
Szent Terézke, ő is meg volt áldva természetes adományokkal, szerencsés életkörül-
ményekkel, amelyek fényes jövőt biztosíthattak volna számára; de ő is, mint Szent
Terézke, menekült a világ elől, egészen Azé lehessen, akit szeretett teljes szívéből,
teljes lelkéből és minden erejéből.
Ezek azonban inkább csak külsőségek. Figyeljük meg, hogyan fest a szent
herceg Szent Terézke szellemének tükrében.
Imre herceg – szent volt.
Az életszentséget egy dolog teszi kétségtelenné: az isteni akarattal való tö-
kéletes megegyezés; nem látomások, nem csodák, nem mélységes áhítat, hanem
az emberi és az isteni akaratnak egybeolvadása. Minél tökéletesebb ez az összeol-
vadás, annál előbbre van az ember az életszentségben. Ezért volt mindegy Szent
Terézkének, meddig él, mit és hogyan szenved, a fő: hogy Isten akarata teljesedjék!
Ennek az akaratnak engedelmeskedett, az ő hívására hallgatott Szent Imre is. –
„És Jézus fölmenvén a hegyre magához hívá, kiket akart és hozzája menének.”
(Márk 3,13.) Meghívja egyszer a koldust, hogy királlyá koronázza egy egész
örökkévalóságra, másszor meg a hitvány embert, botrányok hősét, hogy jóformán
szempillantás alatt szentet formáljon belőle, de meghívta a királyi herceget is, hogy
 Kármel 63

itt a földön vezeklő-övet hordjon és szerzetesi szigorban, Őérte szűz-tisztán éljen ma-
gányos, zsoltározó életet. Minden attól függ, elfogadják-e a meghívást és hozzá men-
nek-e?!... Igen, de ez mégsem minden! Mert sokan elfogadják a meghívást, Hozzá
is mennek s mégsem szentek! A hiba ott van: nem veszik észre, hogy az isteni
akarat minden pillanatban irányít bennünket s épen azért minden pillanatban al-
kalmazkodnunk kell hozzá. Ne legyen más akarat, mint Jézus akarata! Ne én éljek
többé, hanem Jézus éljen énbennem! Ebben volt nagy mester Szent Terézke: tudta
összehangolni a két akaratot pillanatról-pillanatra, úgyhogy az egy akarat lett. Ezt
dícséri az Érdy-kodexnek ódon nyelve is Szent Imrében: „Az ő akaratját mindenben
Uristennek szent akaratja alá hajtá és ajánlá, kinek miatta felette hozja vonyá az ő
hatalmas teremtőnek szent tizes szeretetit és malasztját!” – Szüzességi fogadalom,
64 Kármel

házasság a lengyel királylánnyal, szüzesség a házasságban, engedelmes életének min-

den mozzanata ennek a szent, fölséges isteni akaratnak a szolgálatában állott.
Mint szent Terézke életének, az övének is egyetlen központja volt: Jézus. –
Hogy szent-e valaki, annak döntő jele az: minő viszonyban van Jézussal!... Ha nincs
más gondolata, mint Jézus, ha az ő szerelmének tüzében ég és lángol szüntelenül,
ha az Énekek Éneke jegyesének mámoros lelki életét éli bármily viszonyok között
is, ha minden Őrá vonatkoztat és ennek az isteni Napnak a tüzével hagyja ma-
gát egészen fölemésztetni, akkor szenttel, Jézusnak szent arájával van dolgunk.
A „névtelen Karthauzi azt mondja Szent Imréről: „Soha az ő szent Jézus királyának
színe elől el nem távozék.” Más szóval: mindig Isten jelenlétében volt, ambulavit in
dilectione (Szt. Pál), a szeretetben, Istenben, Jézusban járt, élt mindhalálig.
Ezek után már csak természetes, hogy oly szép gyönyörűséges volt az ő „tes-
ti-lelki tisztaságos ártatlansága.” – Mint Szent Terézke, „soha nem vétkezett halá-
losképpen és szent malasztos keresztségnek ruháját meg nem fertőztette”, – csoda-e
tehát, ha oly dúsan ontja a szép liliomvirágnak édes illatját, ha oly boldog volt a
szent apa, ha oly gyöngyőrűséggel szívta magába szent gyermekének liliomillatát,
úgyhogy újra valóságos életté fakadhattak az ő ajakán is Izsáknak boldogságos
szavai Jákobról:
„Íme az én fiam illata, mint a teljes mező illata, melyet az Úr megáldott.”
A magyar királyfi csakugyan szent volt a javából.
Mi már most a teendője a magyar ifjúságnak, amely őt eszményképül válasz-
totta? Más szóval, mire figyelmezteti őt Szent Terézke szelleme!
Először is nagyon kell vigyáznia, hogy a lelkesedés el ne homályosítsa sze-
meit. Az ünneplés mámorában, az állandó harangzúgásban, a szép szavak ünnepi
retorikájában, a szonettek, ódák, himnuszok, epikus
termékek zengő, majdnem káotikus koncertjében,
„Mint szent Terézke amelyben egekig csap fel a lelkesedés, – esetleg elvész
életének, az övének is szent Imre, aki itt élt valósággal a magyar földön s él
most is és örökké dicsőségesen az Égben… és kialakul
egyetlen központja valami mesebeli Herceg, akinek elmosódó ideális alak-
volt: Jézus.” ja csak a legföljebb halvány körvonalaiban hasonlít a
keresztény szenthez, aki pedig alázatos volt és „az ő
szent Jézus királyának színe elől soha el nem távozék.” Szóval ne a magyar ifjúság
idomítsa magához Imre herceget, hanem a magyar ifjúság idomuljon minél tökélete-
sebben a szent Imréhez!
Azután vigyáznia kell arra is, hogy a tisztaság érvényét ne hangsúlyozza túl-
zottan önmagában, azaz ne fossza meg „szent” jellegétől. A keresztény erényeknek
 Kármel 65

ugyanis az a sajátságuk, hogy mindig kapcsolatosak az összes többi erényekkel.

Olyanok együttvéve, mint valami lánc. Vegyünk ki csak egy láncszemet, a többi
azonnal széthull. De még vannak „tiszta” emberek, akik vallásos életet egyáltalán
nem élnek, sőt hitetlenek, akik a tisztaságot, mint sztoikus erényt gyakorolják (pl.
a tudomány kedvéért, vagy női büszkeségből). És
vannak okos és balga szüzek is. Nos mit használt ez
utóbbiaknál az ő szüzességük? Az ajtó nem nyílott „Mutassa meg
meg nekik: az örökkévalóság kapuja örökre bezárult a magyar ifjúság, hogy
előttük. Már pedig csak „egy a szükséges”. – Szent
Imrének nem követője az, aki a balga szüzek tisz-
nem gyáva, hanem van
taságáért lelkesedik és a tisztaságot, mint sztoikus bátorsága követni
erényt gyakorolja.
A szentet kell követni!
a szent herceget.”
Fölséges feladat! A magyar ifjúság úgy ünne-
pelné meg az ő Szent Imréjét, hogy kitűzné magának egyetlen megmásíthatatlan
programpontul az életszentséget!...
Talán lehetetlen? Talán csak a kolostorban lehet valaki szentté?
Micsoda hatalmas prédikáció ez ellen Szent Imre élete, de meg Szent István,
Szent László, Szent Erzsébet! Nem szól-e mindenkinek Isten figyelmeztető szava: Le-
gyetek tökéletesek! Éppen a mi napjainkban hirdeti oly fáradhatatlanul Anyaszentegy-
házunk, hogy nincs az az állapot, élethivatás, nincs oly körülmény, amelyben szentté
ne lehetne valaki. Károly király szent módjára halt meg és Neumann Teréz szerint már
rég a mennyországban élvezi buzgó katholikus életének gyümölcseit. Ferrini Contardo
páviai egyetemi tanárt, a modern kor híres jogtudósát, világi embert, az Egyház a bol-
dogok sorába készül iktatni. De Sonis Gaston lovassági tábornok a 80-as években halt
meg, kitűnő katona volt, csodálatos ember, de szentéletű és a kármelita harmadrend
tagja, koporsóját a múlt évben bontották föl s holttestét teljesen épen találták. Az Egy-
ház már be is vezette boldoggá avatási perét. – Francia s hozzá lovassági tábornok, aki
amputált lábbal is szolgálatban maradt s lóháton vizitálta csapatait!
Ah! ... Magyar huszártábornok … s szent? Nem lenne ez paradoxon?
Gyávaság és bátorság! Ezen fordul meg minden. Csak választani kell! A példa
ott van: Szent Imre! – Le kell másolni!
Szent Terézke azt mondja: Semmi lehetetlenség nincs abban, hogy szentekké
legyünk. – Fortitudo! Bátorság!
Ez a magyar ifjúság teendője. Nem elég csak ünnepelni – tenni kell!
Mutassa meg a magyar ifjúság, hogy nem gyáva, hanem van bátorsága kö-
vetni a szent herceget. A liliomos szent hívja – menjen utána!
66 Kármel

LISIEUX-I SZENT TERÉZ:

Énekem a mai naphoz
Fordította: egy kármelita nővér

Az én életem csak egy rövid pillanat, egy átvonuló óra

Az én életem csak egyetlen nap, amely megszökik és elfut
Te vagy a birtokom, ó Istenem! Szeretetedért a földön
Nincs semmim csak a mai nap.

Ó, szeretlek Jézus! A lelkem téged óhajt

Egy napnak csak maradj édes támasza
Gyere uralkodni a szívemben, add nekem mosolyodat
Csak a mai napra!

Mit bánom én, Uram, ha a jövő sötét?

A holnapért téged kérni, ó nem, nem bírom megtenni!...
Őrizd meg a szívemet tisztán, takarj be árnyékoddal
Csak a mai napra!

Ha a holnapra gondolok, félek az állhatatlanságtól

Érzem szívemben a szomorúságnak és az unalomnak a születését
De kész vagyok, Istenem, a próbára, a szenvedésre
Csak a mai napra!

Látni foglak téged nemsokára az örökkévaló parton

Ó, isteni Kormányosom! Kéz, aki engem vezet
A viharos hullámokon békében irányítja kis csónakom
Csak a mai napra!

Ah! Hagyd nekem, Uram, hogy elrejtőzzem a te Arcodban!

Ott nem hallom többé a világ üres zaját
Add nekem szereteted, őrizd nekem kegyelmed
Csak a mai napra!
 Kármel 67

A te isteni Szívedhez közel, elfelejtkezem mindenről, ami elmúlik

Az éjszaka félelmétől többé már nem félek
Ó, adj nekem, Jézus? Szívedben egy helyet,
Csak a mai napra.

Élő Kenyér, Mennyei Kenyér, isteni Eucharisztia

Ó, Szent Misztérium! Aki a Szeretet terméke vagy,…
Eljössz, hogy lakást vegyél a szívemben, Jézus, fehér Ostyám
Csak a mai napra.

Méltóztassál egyesíteni engem Veled, Szent és szentséges Szőlőtő

És gyenge kis ágam neked adja gyümölcsét
És én ezért felajánlok neked egy aranysárga fürtöt
Uram, már a mai napon.

Ez az aranysárga szeretet, lelkemnek szőlőszemei

Csak ez a múló mai nap van rendelkezésemre
Ó, add nekem, Jézus, egy apostol szenvedélyét
Csak a mai napra.

Ó, Szeplőtelen Szűz! Fényes Csillagom,

Aki Jézust adod nekem, és aki egyesít engem Vele
Ó, Anyám! Hagyj engem pihenni a te fátyolod alatt
Csak a mai napra.

Szent Őrzőangyalom, takarj be a szárnyaddal engem

Világítsd lámpáiddal az utat, amelyen járok
Jöjj el irányítani lépéseimet… Segíts nekem, hívlak téged
Csak a mai napra.

Uram, lepel nélkül, felhő nélkül akarlak téged látni

Még száműzetésben vagyok, tőled távol sóvárgok
Ne legyen nekem elrejtve a te kedves Arcod
Csak a mai napra.

Hamarosan repülni fogok, hogy mondjam

Mikor a vég nélküli nap lelkemben ragyogni fog
Akkor éneklem az Angyalok líráját
Örökkévaló mai nap!
68 Kármel

Beöltözés
a keszthelyi–pécsi VÉK közösségben
Nagyhatalmú Szűzről nevezett Kornélia OCDS írása

Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária és Jézusról nevezett Szent Terézia Keszt-

helyi VÉK közösség lelkigyakorlaton vett részt. Magyarszéki Sarutlan Kármelita
Nővérek június 12–14. között lehetőséget biztosítottak a lelkigyakorlat meg-
tartásához, melyet Imre atya vezetett.

A próbaidő /beöltözés/ megkezdéséhez a A lelkigyakorlat befejezésével három jelölt

jelöltek benyújtott kérelmét a tanács jóvá- a VÉK Szertartáskönyve szerint nyilatkoz-
hagyta s a lelkigyakorlat segítette a felké- tak szándékukról és próbaidejüket meg-
szülésüket. kezdték.

Rendi családunk alapítójának, Avilai Szent A szertartás igeliturgia keretében belsőséges

Teréz „Tied vagyok, érted születtem mit kí-
vánsz tenni velem?” versével foglalkoztunk,
elmélkedtük át. A kármelita lelkiségünk
mélyebb megélését, hivatásunk tisztulását
a közösségi együttlét, csend, elmélkedések
imák segítették.
légkörben a nővérek részvételével zajlott.
Megkapták a skapulárét, rendi jelvényt és
misztérium nevet.
– Krisztus szent testéről és véréről nevezett Ida.
– Urunk Színeváltozásáról nevezett Angéla.
– Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szí-
véről nevezett Tamara.

Kármelhegyi Szűzanya oltalmába ajánlva

kértük Isten által számukra kijelölt úton
való haladást a világban élő karmelita hi-
vatásuk megélését.

Csodálatos napokat éltünk meg Isten je-

lenlétében, imaháttérrel támogatva oszto-
zunk a beöltözöttek örömében és kegyel-
mekben.
 Kármel 69

Egy személyes lelkigyakorlat

gyümölcseiből
Az Istenszülő Oltalmáról nevezett Jozefa-Terézia nővér OCD írása

„Gondoljunk vissza a mi őseinkre, azokra a remetékre, akiknek nyom-

dokaiba akarunk lépni…” (Avilai Szent Teréz)

A Szerzetesek-évének felszólítása – amely részben egybe esik Szent Terézia anyánk

centenáriumi évével – arra ösztönzött, hogy hivatásomat tudatosabban töreked-
jem megélni, és mélyüljek el karizmánk ismeretében. Szent Terézia anyánknak az
a radikális lépése ragadta meg a figyelmemet, amellyel megreformálta a Kármelt.
Az eredethez, a gyökerekhez tért vissza. A szentéletű remeték példája lelkesítette
őt, ezért testvérei és nővérei figyelmét is arra hívta fel, hogy ha meg akarnak újulni
„tartsák mindig szemük előtt azt a törzset, amelyből mi is származunk: azokat a
szent prófétákat…”1
A keresztény szerzetesség kezdetén a sivatagi atyák példaképe: Remete Szent
Antal, aki Illés próféta szellemében, Krisztust követve lett szentté a puszta magá-
nyában. Erről egy alkalommal tanúságot is tett a szerzetesek atyja: „Jézus követőjé-
nek nem szabad a múltba néznie úgy, hogy önmagán tetszelegve pihenjen, miután
valamit elért. Mindig újra szembe kell nézni a nehéz kezdettel Illés próféta szavai
szerint: »él az Úr, aki előtt ma állok«.” (1 Kir 18,15) A próféta kármelhegyi sza-
vaiban ez a »ma« fontos lett Antalnak. Azt mondta egyszer, hogy »az aszkétának a
nagy Illés életútjában, mint tükörben kell szemlélnie kitartással a saját életét«.”2
Amint Szent Illés atyánk meghallotta és fölismerte a szelíd szellőben a kinyi-
latkoztató Isten jelenlétét (1Kir 19,12–13.), úgy Remete Szent Antal is fölismer-
te, hogy az evangélium szavain keresztül maga az újjáteremtő Isten szólítja meg,
vonzza magához a pusztába, hogy szívére beszéljen (Oz 3,16), hogy Isten barátjává
(1Kir 17,9; 16.21–24.18; 15.37–38; 45-46. 19,14.) és tanújává tegye3.

1
AK 29. f.
2
WALTER NIGG: A szerzetesek titkai, 35. o. SZIT, BP., 1984.
3
Vö. Mt 10,32., Szt. Athanasziosz: Szent Antal élete, 74. in. A III–IV. század szentjei, Ókeresztény örök-
ségünk sorozat.
70 Kármel

Illés prófétát jellemzi a magány szeretete, ahol az Úrnak embert formá-

ló jelenlétében találkozik igazi önmagával, megküzd árnyoldalával a szíve mélyén
(1Kir19,1–5) és engedelmesen követi az Úr irányítását (1Kir 17,2–10. 18,1–2.
19,5–8.). Nincs magánélete, amely különbözne a Szentlélekkel eltelt élettől. Ő arra
megy, amerre Isten Lelke vezeti, egészen az Úré, mindennap Isten jelenlétében él:
„él az Úr, akinek színe előtt ma állok.” (1Kir 18,15)
Remete Szent Antal is hasonló módon Isten jelenlétében élt és az ő színe
előtt küzdött a benne élő régi emberrel – miközben a környék aszkétáitól elta-
nulta erényeik legjavát4 –, majd a démonokkal harcolt, később pedig szavaival a
pogányok és ariánusok (saját korának „Baál-prófétái”) tévtanait cáfolta5. Az Igét
komolyan vette, és engedelmesen követte. Életét a Biblia tanításához igazította.
Az Ige elűzi a gonosz szellemeket, fölvértez a kísértések ellen, ahogy Szent
Pál apostol is tanúsítja: „Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét,
öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a
békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel el-
háríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és
ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát… Legyetek éberek és imád-
kozzatok kitartóan…” (Ef 6,14–18)

Kármelita hivatásomban
hogyan erősít a Remeték Atyjának példája?
1. A keresztény szemlélődő életcélja
Szemlélődő kármelita hivatásom életcélja, hogy megtisztult szívét ajánljak fel az
Úrnak és egyesüljek Vele. Az Úrral a krisztusi szeretet által egyesülhet a hozzá
vonzódó lélek, akinek vágya, hogy az Úr akarata valósuljon meg életének minden
területén. Erre buzdít Rendünk ősi kincse Az első monachusok nevelése című köny-
vünk is: „A mi célunk, hogy a szívünket Isten felé irányítsuk, és utat készítsünk neki,
hogy amikor eljön és zörget, azonnal ajtót nyissunk neki (vö. Lk 12,36)”6, továbbá,
„ennek az életmódnak kettős célja van. Az elsőt a saját erőinkkel érjük el, az erények
gyakorlásával és az isteni kegyelem segítségével: s abban áll, hogy szent és a bűn min-
den szennyétől megtisztított szívet ajánlunk fel az Úrnak… A második célt kizárólag
Isten ajándékaként érhetjük el: ez pedig abban áll, hogy a szívünkben kissé megíz-
leljük és lelkünkben megtapasztaljuk az isteni jelenlétet és a mennyei dicsőség édes-

4
SZT. ATHANASZIOSZ: Szent Antal élete, 4., in. A III–IV. század szentjei, Ókeresztény örökségünk sorozat.
5
Uo., 68–70.; 74–80. o.
6
Az első monachusok nevelése, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2006, 8. o.
 Kármel 71

ségét, nem csupán halálunk

után, hanem már ebben az
életben is.”7 A sivatagi atyák
tanításában a szerzetes életcélja
a Szentlélek elnyerése. „A szer-
zetesség születésekor, majd An-
talnak, a monachusok atyjának
korában is mindig úgy tartot-
ták, hogy a monasztikus élet lé-
nyege a Szentlélek jelenlétének
befogadása, az Isten hajlékává
válás, a szerzetesnek úgy kell
eltelnie a Szentlélekkel, hogy
maga is pneumatoforosszá, lé-
lekhordozóvá váljon. (…) An-
tal nyomatékosan figyelmez-
teti tanítványait a Szentlélek
befogadására, mert ezt tartja a
monasztikus élet lényegének.
A Szentlélek elnyerése főleg
az imádságban kért kegyelem
befogadását jelenti.”8 Ehhez
pedig tiszta szívre van szük-
ség, hiszen az Úr is boldognak
mondja a tiszta szívűeket, akik
meglátják Istent (vö. Mt 5,8).
Ha pedig képesek meglátni,
akkor bennük él a Szentlélek, aki erre folyamatosan képessé teszi őket.
Szent Antal így tanít: „őrizkedjünk a szennyes gondolatoktól, és mind, akik
letéteményt kaptak, őrizzük meg az Úrnak (2Tim 1,14) a lelkünket, hogy ő is
ráismerjen alkotására, mivel a lélek olyan, amilyennek ő teremtette.”9 Aki az Úr
kegyelméből tisztán őrzi a szívét, abban lángol az Isten- és embertárs szeretete,

7
Uo. 20–21. o.
8
ENZO BIANCHI: A Szentlélek a monasztikus életben, in. A Remeteélet Iskolájában, Szerk.: BAÁN IZSÁK
OSB ÉS XERAVITS GÉZA, Szt. Mauríciusz Monostor, Bakonybél, L’Harmattan, Bp., 2005, 63. o.
9
SZT. ATHANASZIOSZ: Szent Antal élete, 20. pont, in. A III–IV. század szentjei, Ókeresztény öröksé-
günk sorozat, 63.o.
72 Kármel

és elmondhatja a remeték atyjával: „többé nem félem az Istent, hanem szeretem

őt. A szeretet ugyanis elűzi a félelmet.” (1Jn 4,18)10 Krisztussal egyesült életünk
a missziós dimenzióban teljesedik ki. A kármeliták az Egyházat és a lelkek üdvét
szolgálják szemlélődő élethivatásukkal. Erre törekszünk mindnyájan.

2. A Cél felé vezető út: Krisztus

Az engedelmesség kulcsfontosságú fogalom és életvitel a szerzetességben, kezdetektől
napjainkig. Jézus engedelmességén alapul, aki „megalázta önmagát és engedelmes
lett értünk mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”. (Fil 2,8) A szeretetteljes enge-
delmesség által egyesülhetek Ővele: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s
Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)
„Antal, a szerzetesség úttörője is a másnak való
alávetettségben tanulta meg az engedelmességet”11,
„Az engedelmesség amely későbbi tapasztalataival együtt hozzásegítette
kulcsfontosságú a következő tanítás megfogalmazásához: „az önmeg-
tartóztatással párosult engedelmesség vadállatokat tesz
fogalom és életvitel engedelmessé.”12 Egész szívvel törekszem hát engedel-
a szerzetességben.” meskedni, amint Szent Terézia anyánk kéri: „nem új
dolgot kérek tőletek, leányaim, hanem, hogy tartsuk
meg fogadalmunkat, mert ez a mi hivatásunk, és köte-
lesek vagyunk rá, noha megtartás és megtartás között nagy a különbség.”13

3. Naponta haladni a jóról a még jobb felé!

Szent Terézia anyánk tanítja: „A mi Urunk szerelmére kérlek benneteket, tartsátok
mindig szemetek előtt azt a törzset, ahonnan származunk, a szent próféták nem-
zetségét (…) Mi most kezdjük. És azok, akik ezután jönnek, igyekezzenek mindig
újra kezdve haladni a jóról a még jobb felé.”14
Nem szabad belefáradnom a jótettekbe, mert Remete Szent Antal így buz-
dít: „mindeneket megelőzően a legfőbb dolog mindnyájatok törekvésében, hogy a
kezdet után nem szabad ellanyhulni, sem elbátortalanodni a fáradalmak közepette,

10
32. Apoftegma, A szent öregek könyve, Ford. BAÁN ISTVÁN, Jel Könyvkiadó, Bp., 2010.
11
BAÁN IZSÁK OSB: A remeteélet iskolája a szerzetesi életformák kölcsönhatásának tükrében, in.
A Remeteélet Iskolájában, Szerk. BAÁN IZSÁK OSB ÉS XERAVITS GÉZA, Szt. Mauríciusz Monostor,
Bakonybél, L’Harmattan, Bp., 2005.
12
36. Apoftegma, A szent öregek könyve, Ford. BAÁN ISTVÁN, Jel Könyvkiadó, Bp., 2010.
13
TÚ 5. 1. Ford. DR. SAJÓ TAMÁS és TEMPLOM KATA, Jel Könyvkiadó, Bp., 2014.
14
AK 29. f.
 Kármel 73

és azt mondani: Már hosszú ideje folytattam az aszkézist! Ellenkezőleg, a készséget

úgy növeljük, ha minden nap újra kezdjük. Mert az egész emberi élet is igencsak
rövidke a jövendő világkorszakhoz mérve, ezért az összes rendelkezésünkre álló idő
semmi az örök élethez képest.”15
Antal is „a tökéletesség megtartásáért küzd naponta. Az aszkézist minden áldott
nap újrakezdi, és nem egy már elért szellemi fokról emelkedik feljebb és feljebb. Időrendi
egymásutánban megvalósuló fejlődésről pedig már csak azért sem lehet beszélni, mert az
Életrajz szerzője szerint Antal bizonyos értelemben kilépett az időből: „(…) ugyanis mél-
tatlannak tartotta, hogy idővel, nem pedig vággyal és elhatározással mérjék az erény útját
és az erény miatt vállalt visszavonulást. Ezért ő maga sem emlékezett meg az elmúlt idő-
ről, hanem – mint aki az aszkézis elején tart – minden egyes nap nagyobb erőfeszítést tett
az előrehaladásért, miközben folyvást Pál apostol kijelentését mondogatta önmagának:
»Feledve mindazt, ami mögöttem van, és nekifeszülve
annak, ami előttem van.« (Fil 3,13) Megemlékezett Il- „az összes
lés próféta szaváról is, aki azt mondta: »Él az Úr, akinek
színe előtt állok ma« (1Kir 17,1; 18,15). Megfigyelte rendelkezésünkre
ugyanis, hogy amikor azt mondta »ma«, nem mérte az álló idő semmi az
elmúlt időt, hanem mintha mindig az alapot fektetné
le, minden nap azon fáradozott, hogy olyanná tegye örök élethez képest.”
magát, amilyennek Isten előtt mutatkozni kell, tiszta-
szívűvé és készségessé arra, hogy csak az ő akaratának engedelmeskedjék, senki
másnak.”16
Elődeinket nézve mi is új erőre kapunk Szent Terézia anyánk buzdítására:
„Gondoljunk vissza a mi őseinkre, azokra a remetékre, akiknek nyomdokaiba aka-
runk lépni. Mennyi fájdalmat tűrhettek el teljes egyedüllétben (…) Azt hiszitek
talán, hogy vasból volt a testük? Éppen olyan gyönge szervezetük volt bizony, mint
minekünk. S higgyétek el, leányaim, hogyha egyszer elkezdjük megfékezni ezt a
nyomorult testet, akkor már nem okoskodik annyit.”17
A helyes életmód kialakításához nélkülözhetetlen eszköz az aszkézis követ-
kezetes gyakorlása, amely nem cél, hanem eszköz. Ha a Krisztust szerető személy
alázattal gyakorolja, hite megerősödik, a hitből fakadó szeretet gyümölcseit fogja
teremni, és így hatalmas fegyvert tarthat a kezében, amellyel „elhárítja az ellenség
minden tüzes nyilát”. (Ef 6,16). Ezt olvassuk Szent Antal életrajzában: „Senki ne

15
SZT. ATHANASZIOSZ: Szent Antal élete, 16. pont, in. A III–IV. század szentjei, Ókeresztény öröksé-
günk sorozat, 59. o.
16
Remete Szt. Antal és a tökéletesség eszméje in. Heidl György: A keresztény és a szirének.
17
TÚ 2.4. P. (SZEGHY ERNŐ OCD fordítása szerint).
74 Kármel

gondolja, hogy könnyelműsködhet, sőt inkább gondolja azt, hogy az Úr szolgája

s kötelessége az Úr szolgálata.”18 Ebben a szolgálatban tehát haladnom kell a jóról
a még jobb felé. „Mi tehát elkezdtük és ráléptünk az erény útjára, haladjunk még
jobban előre, hogy a célt is elérjük (Fil 3,13.16). Főként azért, mert maga az Úr
mondta: »Aki kezét az eke szarvára tette, és hátranéz, az nem alkalmas a mennyek
országára (Lk 9,62; 17,32).« Megfordulni semmi mást nem jelent, mint meggon-
dolni, és ismét világi ügyekkel törődni. Ne ijedjetek meg, ha az erényről beszé-
lek nektek, ne ijedjetek meg ettől a szótól. Mert ez nincs messze tőlünk (MTörv
30,11), nem is rajtunk kívül jön létre, hanem bennünk levő valami és könnyű
megtenni, csak akarnunk kell.”19 Az aszkézist megkülönböztetéssel kell gyakorolni,
ahogy szintén Szent Antal mondja: „vannak némelyek, akik az aszkézisben ös�-
szetörik testüket, de mivel nem nyerték el a megkülönböztetést, távol maradnak
Istentől.”20 Az Isten iránti szeretetből gyakorolt aszkézis elengedhetetlenül szük-
séges, hogy a régi ember meghaljon bennünk és Krisztus éljen. „Mert jóllehet mi
minden nap meghalunk, ugyanúgy élünk is, ha nem vétkezünk” – tanítja Szent
Antal.21 Mindebből tanulság a számomra, hogy ne adjam meg magam sem külső
ellenségnek, nehéz körülményeknek, sem a bennem élő régi ember lázadásának,
hiszen bátorít Szent Terézia: „meghalni meghalhatunk, de le nem győzhetnek.”22

4. A jó harcot megharcolni, a pályát végigfutni

és a hitet megtartani! ( 2Tim 4,7)
A szerzeteseket a régiek nemcsak Isten barátainak nevezték, hanem Krisztus kato-
náinak is. Aki ugyanis radikális döntést hoz Jézus Krisztus követése mellett, annak
előbb-utóbb számolnia kell az ősellenséggel vívott harc realitásával. „A magány
pusztájában a remetét nem lepi meg az ördöggel való találkozás. Az isteni hívást
követve azt választotta, hogy felöltve Isten fegyverzetét elmenjen és megküzdjön
a démonnal, aki megpróbál felülkerekedni az Úr szolgáin ott, ahol az Isten Fiával
kudarcot vallott.”23 Mivel az emberi természeten túli szellemi lényekről van szó,

18
SZT. ATHANASZIOSZ: Szent Antal élete, 18. in. A III–IV. század szentjei, Ókeresztény örökségünk soro-
zat, 61.o.
19
Uo. 20., 62.o.
20
8. Apoftegma, A szent öregek könyve, Ford. BAÁN ISTVÁN, Jel Könyvkiadó, Bp., 2010.
21
SZT. ATHANASZIOSZ: Szent Antal élete, 19., in. A III–IV. század szentjei, Ókeresztény örökségünk soro-
zat, 61. o.
22
TÚ 3.1. FORD. DR. SAJÓ TAMÁS és TEMPLOM KATA, Jel Könyvkiadó, Bp., 2014.
23
ROLAND WALLS: A remeteélet bibliai háttere in. A Remeteélet Iskolájában, 50.o. Szerk.: Baán Izsák
OSB és XERAVITS GÉZA, Szt. Mauríciusz Monostor, Bakonybél, L’Harmattan, Bp., 2005.
 Kármel 75

hamar ráébred az aszkéta, hogy emberileg milyen gyönge, de az is tudatosul benne,

hogy nincs egyedül, mert vele, általa és benne küzd, Aki már legyőzte a sátánt.
Alázat nélkül minden küzdelem biztos vereséggel jár. Számtalan fortéllyal
támad a gonosz, akinek alapállása mindig a gőggel párosult hazugság: az Isten-
nel való szembehelyezkedés. Ennek a veszedelemnek az alázatosság az ellenszere,
amint Szent Antalnak is kinyilatkoztatta az Úr. Így szól a 7. apoftegma: „Antal abba
mondta: Láttam, hogy szerte a földön felállítva les ránk a gonosz ellenség összes csap-
dája. Sóhajtva kérdeztem: Ki fogja kikerülni őket? Egy hangot hallottam, amely azt
mondta nekem: az alázatosság.”24 Az Úr tekintete az alázatos emberen pihen, miként
a Boldogságos Szűzanya is vallja: „rátekintett szolgálója alázatosságára.” (Lk 1,48) Az
Úr betölti őt Szentlelkével, az Igazság fényével, így felismeri és beismeri bűneit. Meg-
kapja a Szentlélektől az igazi töredelem és bűnbánat ajándékát. Az ember részéről
szükséges az erőfeszítés, hogy együtt munkálkodjék a Szentlélekkel. Azt mondta egy
alkalommal Remete Szent Antal Poimén abbának, hogy „abban áll az ember nagy
munkája, hogy saját vétkét önmagára vegye Isten előtt, és utolsó leheletéig kísértésre
számítson.”25 Ezzel a szent remete arra tanít, hogy éber őszinteséggel reflektáljak lel-
kem benső megmozdulásaira, és mindent bizalommal adjak át az Úrnak.
Szent Antal életében számtalan példát látunk arra vonatkozóan, hogy mi-
lyen eszközökkel küzdött az ősellenség ellen: Krisztusra tekintett, állandóan ajkán
és szívében volt az Ige, az erényeket gyakorolta, alázattal és bátorsággal lemondott
önmagáról és Krisztust választotta. Hittel és a Szent Kereszt jelével győzedelmes-
kedett. Szent Antal élete komoly kérdést tesz fel: valóban hiszem-e, hogy Krisztus-
ban élek? Magamat választom vagy Krisztust? Ismerem-e Krisztust? Van-e bennem
vágy mélyebben megismerni, szeretni és követni Őt?

Segíts, Uram, hogy követni tudjalak,

hogy valóban te légy életem kormányosa!
Segíts, hogy megvalósuljon bennem legszentebb akaratod,
és tudatosan keressem örök Országodat!
Adj erőt mindig újra felállni!
Ha sárba estem, ott ne maradjak,
tisztíts meg és segíts újra kezdeni!
Bizalommal rád hagyatkozom,
vezess, míg Országod nem lesz örök otthonom!
Ámen.

24
A szent öregek könyve, Ford. BAÁN ISTVÁN, Jel Könyvkiadó, Bp., 2010.
25
4. Apoftegma, A szent öregek könyve, Ford. BAÁN ISTVÁN, Jel Könyvkiadó, Bp., 2010, 28. o.
76 Kármel
A kármelita család napja
Vörös András kármelita tartományfőnök hívására gyűltünk össze augusztus el-
sején Magyarszéken, hogy szeretetben és imában együtt legyünk: testvérek,
nővérek, a Világban Élő Kármel és a Skapuláré Társulat tagjai.
A program 11órakor kezdődött a kápol-
nában. Vendéglátóként a nővérközösség
nevében a perjelnő, Mirjam nővér köszön-
tött bennünket kedves szavakkal, majd
elkezdődött a szentmise. András atya volt
a főcelebráns, Imre atya és Marie-Didier
francia kármelita atya koncelebrált, Béla
testvér szolgált az oltárnál. A nővérek
csodálatos énekükkel segítettek felemelni
szívünket az Úrhoz. Imre atya tartotta a
szentbeszédet. Elmondta, hogy mi, akik
ma itt vagyunk, nagyon eltérő életállapo-
tokból jöttünk. Ám „Istennek az a szán-
déka, hogy mindenki szent legyen a maga
életállapotában” – idézte a nap szentjének,
Liguori Szent Alfonznak a szavait. Mi is
ezt követjük – hangsúlyozta Imre atya. Az
életszentség Keresztes Szent János tanítá-
sa szerint nem egyszerűen abban áll, hogy
elkerülünk bizonyos bűnöket és gyakoro-
lunk erényeket: a szentség elsősorban Isten
szeretetének a felfedezése és a mi erre adott
válaszunk. Isten a szeretet kötelékével akar
rabul ejteni minket. Az Atyának ez a sze-
retete nyilvánult meg a szenvedő Jézusban,
amely végül is megtörte Avilai Szent Terézt
és kiszabadította rossz szokásaiból. A mi
Ördögh Éva Mária OCDS írása
feladatunk tehát az, hogy felismerjük Isten
szeretetét és válaszoljunk rá. Fontos, hogy
hátvédül szolgáljunk egymásnak, előreha-
ladjunk a megszentelődés útján, építsük az
egységet, hogy közösen érkezzünk meg a
Szentháromság egységébe. Ehhez kérjük a
Kármelhegyi Boldogasszony és a kármelita
szentek közbenjárását – zárta homíliáját
Imre atya.
A szentmise után agapéra invitáltak
minket a nővérek. A sokféle finomsággal
megrakott asztalok mellett lehetőség nyílt
a kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre.
Délután két órakor folytatódott a
program. Didier-Marie atya – a generális
atya küldöttje, aki vizitáción tartózkodott
a nővéreknél – előadást tartott Lisieuxi
Szent Teréz szüleiről. Családi levelezésük
alapján mutatta be, hogyan élték meg a
kereszténységüket. Louis és Zélie Martin
szép példáját adták a házastársi szeretet-
nek. Minden időben, örömben és nehéz-
ségben támasz volt számukra az Eucharisz-
tia és a mély Mária tisztelet. Megszentelték
az Úr napját, még ha ebből anyagi káruk
is származott. A nevelésében azt tartották
fő szempontnak, hogy gyermekeik szentek

legyenek. A családban együtt imádkoz-
tak egy Mária szobor mellett. Nem csak a
jámborsági gyakorlatok, hanem a szeretet
konkrét tettei is kitágították a hitüket: ezzel
a fogékonysággal fordultak mindig a szük-
ségben szenvedők felé. Kilenc gyermekük
született, közülük négy kis gyermekként
meghalt. Az édesanya az életnek ezeket a
nagy gyötrelmeit hittel és reménnyel a szí-
vében élte meg. Még többet imádkozott,
mert „ha imádkozol, nem fog elnyelni az
áradat”, és növekedett benne a készség,
hogy ráhagyatkozzon Isten akaratára: „leg-
jobb, ha mindent a jó Istenre hagyunk és
az ő kezébe helyezünk”. Kisfia halálakor
mondja: „van egy közbenjáróm a menny-
ben”. Így tudta együtt érző szívvel vigasz-
talni a sógornőjét, aki elveszítette pár hetes
kisfiát: „Bárcsak rá tudnátok hagyatkozni
Isten akaratára! Kis gyermeketek már a
mennyben van”. Csodálatos látni, ahogy
Kármel 77
ez a házaspár a hétköznapi eseményeket
belekötötte a hit dimenziójába! Louis és
Zélie szentté avatására ez év októberében
kerül sor. Nem azért avatják őket szentté,
mert Kis Szent Teréz szülei voltak, hanem
inkább úgy tekinthetünk rájuk, akik nélkül
Kis Teréz bizonyára nem lett volna az, akivé
vált – fejezte be gondolatait a francia atya.
Az előadás után kimentünk a ká-
polna elé egy hangulatos „családi fotó-
zásra”. Alig fértünk bele a képbe, annyian
voltunk! Visszatérve a kápolnába egy órás
csendes szentségimádáson vettünk részt.
Az Úr előtt, az Úrban megéltük a testvéri
egység nagy ajándékát! Majd a nyári dél-
után fényeiben lassan búcsúzkodni kezd-
tünk. A szívünkben túlcsordult az öröm a
kapott kegyelmekért, így indultunk útnak
az ország különböző pontjaira. Köszönet
és hála az együttlétért!
78 Kármel

Mitől kármelita a kármelita?

Mária Magdolnáról nevezett Benedikta OCDS írása

Egy világban élő kármelita gondolatai a szerzetesek és Avilai Szent Te-

rézia centenáriumi évében.

Gondolkodván a hivatásunkról, a Kármelhez tartozásunkról, a következő gondola-

tok jutottak eszembe, nekem mint világban élőnek. Nem tudathasadásos állapot-e
ez, hiszen valamilyen módon egy szerzetesközösséghez tartozunk elköteleződés-
sel, miközben többen szentségi kötelékben élünk- házasságban, családban, fele-
lősséggel tartozván a ránk bízottakért... Hogy lehet egyszerre megélni mindezt?
Mitől kármelita a kármelita? Mitől kármelita egy világban élő közösség? Miért
nem ferences vagy domonkos, vagy „csak” egy terézi olvasóközösség?... Hol a határ
harmadrend és közösség között?
Mi a közös és mi ami más? Hogy lehet egyszerre szolgálni a családot, a
közösséget, szemlélődni és dolgozni a világban sokszor egészen világi kötelezett-
ségben, mint pl. bank, adósságbehajtás vagy színház... Annyi kérdés, ami válaszra
vár és tudom, megélem, hogy lehetséges... Ezeken a kérdéseken gondolkodván a
következőkre jutottam. (Személyes hangvétellel írom mindezt, mert semmikép-
pen nem kijelentéseket akarok írni, biztos tudásról árulkodó mondatokat, hanem
inkább csak hangosan gondolkozva osztom meg veletek a tapasztalataimat.)
Közösség (imacsoport): ahová önként és magam akaratából, a lelkem üd-
vösségéért, a fejlődésért, a szentté válás útján csatlakozom valahova... ahol építek
és építkezem, ahol fejlesztek és fejlődök; ahol növekszem a hitben, reményben,
szeretetben, ahol tanulok.
Rend: ahova meghív az Isten. Ahol elköteleződöm. Ahol Isten képessé tesz
fogadalmat tenni arra a valóságra, amit egy több százéves rend a mi esetünkben
elénk él(t). Én mindenekelőtt ezt alapvető különbségnek tartom. Meghívott va-
gyok. Nem a saját akaratomból, hanem kegyelemből. Nem azért mert alkalmas
vagyok, mert én jelentkezem, hanem mert Isten ezen keresztül akar alkalmassá
tenni. Ez nem egy kívülről jövő, rám szabott ruha, hanem észreveszem, hogy a
magam ruhája ott van ebben a rendben, amit öröktől fogva nekem készítettek!
És az senki másra nem jó, csak énrám. Színeiben, formájában ugyanaz, mint a
többi kármelitáé, de velem akarja megtölteni és engem akar felöltöztetni ebben
 Kármel 79

az Úr! És amikor felveszem, akkor leszel csak igazán az, aki én vagyok... Ez nem
valamiféle önmegvalósítás, mert a Kármelen keresztül magamra is találok Istenben
és felfedezem gyengeségeimet éppúgy, mint erősségeimet... És ha így van, akkor
mindenképpen a megtérés útján mehetek a renden keresztül. Akkor nem szét-
szakadást élek meg a világi, családi, munkahelyi feladatok között, hanem még
mélyebb elköteleződést a szolgálatra, ott ahová állapotomnál fogva helyezett az Úr.
Felfedezem ugyanakkor ebben a lelkiségben önmagamat - nem kívülről rám eről-
tetve, hanem észrevételezve, hogy VAN, létezik olyan közösség, ahol lelkileg ott-
hon vagyok, ahol már megfogalmaztak dolgokat, amit én csak éreztem, sejtettem
akár szavak nélkül, egy imádság alatt, egy lelki olvasmányban, egy kármelita szent
írásaiban például... (Ahogy többek között Terézia Benedikta pl. Avilai Szent Teréz
életét olvasva... vagy Kinga nővér a Hetedik szobával...) Valami olyan, ami a sze-
mélyiségem legmélyét érinti, ahova semmi és senki más nem jut el... És felfedezem
ezen keresztül önmagamat és nem kivon a világból, hanem önmagamat így, ebben
megtalálva, átalakítva, megújulva, felöltöztetve visszaküld az enyéimhez, a világ-
80 Kármel

ba, mert a világban élő kármelita vagyok. (...) És megélem, hogy ISTEN JELEN
VAN a körülményeimben, bármilyenek legyenek is azok –„Ha felszállok az égbe,
te ott vagy, ha leszállok az alvilágba, jelen vagy” (Zsolt. 138). (...) És kármelita
vagyok egyedül, kármelita az iskolában, kármelita a színpadon, a házasságban, a
feleség és anyai hivatásban, az utcán, a városban, a kórházban, a szalag mellett, a
buszon és templomban és azokban a közösségekben is ahová még tartozunk (kór-
házi betegápolás vagy plébánia, kisközösség, evangelizálós csoport...) Megélhetem,
hogy MINDEN FORRÁSOM BELŐLE(d) FAKAD! Belőle, azaz a Kármelből.
A Kármel tanításából, Belőle, azaz a Kármelhegyi Boldogasszonyból; a kármelita
közösség imáiból, sóhajaiból, örömeiből és bánataiból; mártírjaink és szentjeink
áldozataiból... és így a megfáradt és kevésbé fáradt tagjainak imáiból és minde-
nekelőtt hűségéből is! Hűség a hajnali hétköznapi közös miséikhez, rendi össze-
jöveteleikhez, a bizalomhoz, amellyel várták és imádkoztak az új hivatásokért...
és eközben emberi gyengeségek, meg nem értések kísértése és bűnei közepette a
mi gyengéden szerető Édesanyánk köténye takarja gyógyítva mindannyiunkat...
Összetartozunk. Mindegy hogy szórványtag vagy magyarszéki nővér; mindegy
hogy szabadságon van-e épp, vagy teljes aktív tagja a közösségnek; mindegy hogy
nyilvános bűnös szerzetes vagy családos, de meghívott, de olyan akit hordozunk
tudatosan vagy tudattalanul az imáinkban, a közössége-
inkben a rendhez kapcsolódó meghívásával... Kármelita
„Kármelitának lenni: a kolsotorban, a plébánián és a világban. EGY TEST va-
Isten JELENLÉTében gyunk. Talán olyan megmosolyogtató a példa, de mintha
ebben a Testben Krisztus lenne a szívünk közepe, az Oltá-
élni. JELEN lenni, OTT riszentség... a szívben ott vagyunk Mindannyian, de kü-
AHOL vagyok.” lönösképpen is a nővéreket érzem ott – bocsássatok meg
érte, ez nem megkülönböztetés, csak szemléltetni akarom,
a hivatásaink közötti különbséget ezzel. Ők akik együtt dobbannak az Úr szívé-
vel, az Oltáriszentség szüntelen jelenlétében. Ők akik erre kaptak meghívást, hogy
együtt legyenek Vele fizikai értelemben is, egy házban, hogy egy állandó élő víz
fakadjon a Kármelben. Csodálatos és felelősségteljes hivatás ez... Rátok vagyunk
hát szorulva kedves nővérek, akik szüntelen az Úr jelenlétében éltek fizikálisan is.
Szükségünk van Rátok, a ti hűségetekre! (...) A fej, valahogy nekem az atyáink és a
férfiszerzeteseink, akik értelmükkel, tanulmányaikkal, a lelkigyakorlatok tartásával
folyamatosan gondoskodnak arról, hogy ez a test, ne csak érzelem, de értelem is
legyen! S mi lenne a testtel fej nélkül? (...) Irányítják a szívet, a kezet, a lábat, s ez
utóbbiak úgy érzem mi vagyunk kedves VÉK tagok, mi vagyunk a kolostorban,
plébánián élő testvéreink kinyújtott keze, mi vagyunk a láb, akinek vinni kell az
 Kármel 81

élő vizet a világba, tanúskodni a Szív jelenlétéről, Isten végtelen szeretetéről, ott
ahová a Úr kívánkozik... S közben végső soron mind az Oltáriszentségből oltjuk
szomjunkat, ezen keresztül kapcsolódunk össze földdel és az éggel, előttünk el-
ment testvéreinkkel, szeretteinkkel, s egymással Soprontól Keszthelyen át Szegedig
és Miskolctól Pécsig...
Kármelitának lenni: Isten JELENLÉTében élni. JELEN lenni, OTT AHOL
vagyok. A konyhában a fazekak között is ott jár az Úr, ahogy Szent Teréz mondta
és mi ennek tanúi vagyunk és AKARUNK is tanúi lenni, mint a szerelmes aki ál-
landóan szerelmével akar lenni... És erre vagyunk meghívva. ÉLNI a JELENLÉT-
BEN és tanúskodni arról, hogy BENNE ÉLÜNK,
MOZGUNK és VAGYUNK – ahogy a katekizmus
tanítja! „Meghívott vagyok.
És barna-fehér vagyunk (magamtól sose vá- Nem a saját
lasztottam volna ezek alapján közösséget magamnak
:-) mert annyira nem tetszett lány koromban, s most akaratomból, hanem
annyira jó érzés felvenni ünnepnapokon...: az emberi kegyelemből.”
és isteni, a földi és égi, egyszerre jelenik meg az éle-
tünkben és hivatásunkban. És megfeszülünk ebben,
ráfeszülünk erre a meghívásra és ez sokszor fáj, sokszor értetlenül állunk az Úr
és egymás előtt és nem akarjuk ezt a feszültséget... de valahogy nem tudunk a
Szerelmestől elszakadni... ha másképp nem akkor a sötétség órájában az értelem-
mel kitartani és emlékezni az első szerelemre... Kármel.... A forrás... Kármel…
A hegy, ahol Istennel találkozunk, de szemtől szemben. Ahol egyedül vagyunk
Istennel a legbensőségesebb közösségben, tehát ez magányos hivatás még akkor
is, ha közösségben éljük is meg. (...) A Kármel, ahol elődeink élete és halála fa-
kasztja a virágokat és érleli a gyümölcsöket; ahol mindig fúj a szél – a Lélek! Ahol,
ha nem értem is, de tudom, hogy ott a helyem... Ahol tudom, hogy előbb vagy
utóbb de biztosan találkozom Istennel! Ha magamra hagyott is a hegyen, de ez a
hegy az övé, ez biztos... és ahol ha őrzöm a csendet a szívemben, akkor megszólít-
ható leszek és hallani fogom a csendes szellőben is az Ő szavát! (...) Csendes szellő
a Kármel hegyén... ez az, amiben megérzem és megtapasztalom az Úr jelenlétét...
a Rá való szüntelen várakozásban... az újra találkozás élő vágyakozásában. Sokszor
csak ez a vágyakozás van semmi más, de ez épp elég, hogy a Kármel-hegyén maradj
és várakozzál és mint ahogy a szerelmes nem adja fel, úgy a kármelita sem, hogy
várja, mert tudja, hogy megérkezik az akit annyira szeret, aki őt annyira szereti...
és ehhez nem sok a kilométerek amiket havonta teszünk meg, ehhez nem baj a
testvérek gyengesége, ehhez nem baj, hogy annyira mások a közösségi testvérek,
82 Kármel

mert tudom, hogy a Kármel az Istennel való találkozás, a bensőséges és vele való
egyesülés, a Benne való élet helye... Nagyon szép ez...(Én amikor énekelek, mindig
nagy csendeket hagyok az Úrnak, hogy Ő szóljon, a csenden keresztül... és az em-
bereket megérinti ez! Nem én a hangommal, hanem Ő! – akit ha hagyok szóhoz
jutni, akkor Ő az énekemen keresztül olyan mélységbe tud eljutni az emberek
szívében, amire soha senki nem képes, bármilyen orvos, pszichológus vagy művész
legyen is az!!) Tudom, hogy értitek és élitek Ti is a csendből fakadó életünk kegyel-
mét, kedves testvérek!
Elköteleződni is csak kegyelemből tudunk, az Ő segítségével… és ha Isten
még nem is érzékelhető, mert csak várakozunk, akkor még a Szűzanya, aki köpe-
nye alá von, nem csak mi hordjuk az ő vállruháját, de Ő is a ruhája alá rejt minket,
hogy óvjon fagytól hidegtől, hótól és ne lankadjunk el míg a Mi Urunkra várunk.
Csak a kezét kell, hogy megfogjuk kicsi gyermekként, ahogy Kis Teréz tette és
hagyni, hogy felmelegítsen bennünket anyai szívével...
Nem baj, hogy kételkedünk, nem baj, hogy keresgélünk, hogy kérdezünk,
nem baj, hogy vágyakozunk, hogy érteni akarunk, hogy mindenre választ akarunk!
Az sem baj, hogy olyan nehéz néha a másik! Ragaszkodni a megismert Jóhoz, és
menni felfelé a Hegyen!
Hiszem, hogy a szerzetesek éve és Avilai Szent Terézia anyánk centenáriumi
éve sok kegyelmet tartogat mindannyiunknak a hivatásunk történetében! Hordoz-
zuk egymást és bízzunk Isten gondviselő irgalmas szeretetében, hogy megújítja a
szívünket, ezen keresztül közösségeinket,
családjainkat!
„amikor énekelek,
mindig nagy
csendeket hagyok
az Úrnak, hogy Ő
szóljon, a csenden
keresztül...”
84 Kármel
„Ne menjünk haza!”
Élménybeszámoló az attyapusztai családos táborról, mely 2015. július 2-tól
5-ig tartott.
Három kisgyerekkel érkeztünk meg
Attyapusztára csütörtökön este. Kicsit
még kószáltunk a környéken, a térképen
meg is találtuk rajt ez a helyet. Többszö-
ri telefonálás után végre „Isten hozott
Benneteket” köszöntéssel üdvözöltek a
többiek.
A gyerekek is nagyon izgultak. Napokkal
korábban bepakolták a táskájukat. A há-
rom éves kislányunk – aki soha nem aludt
még máshol, csak otthon – úgy nyilatko-
zott: „Kérlek, maradjunk itt, ne menjünk
haza, kérlek!” Most ujjongott örömében,
hogy maradunk. Isten már a kapuban át-
ölelt bennünket. Kipakoltunk, majd a va-
csora után imával, rövid beszélgetéssel zár-
tuk a napot. Másnap kirándulni mentünk
a nagyteveli strandra. Szép, egyszerű, tisz-
ta víztározó, meghitt környezet fogadott
minket. Mindenki jól érezte magát.
Atya délután tartotta a misét. Gyerekeink
ministráltak, mi felnőttek felolvastunk.
Meghitt, családias mise volt. Még több
öröm költözött a szívünkbe.
Cserépné Partics Anasztázia írása
Az esti gyerekaltatás után (közben) egy jót
beszélgettünk, s atya kitett néhány imafü-
zetet. Allergiám miatt én keltem legkoráb-
ban a táborlakók közül. Így volt időm teát
főzni, elmélkedni, s imádkoztam a kápol-
nában. 15 perc Jézussal az Oltáriszentség
előtt. Maga a csoda. Azt kívántam, bárcsak
minden reggelt így kezdenénk…
A családos beszélgetéseken mélyrehatóan
ismertük meg egymást, s önmagunkba is
tisztábban pillanthattunk be. Hiszen ha
valaki látja saját és családja „jó és rossz” tu-
lajdonságait, könnyebben tud vele / velük
együtt élni.
A lelki beszélgetések persze vasárnap, az
utolsó napon teljesedtek ki jobban. Én –
részemről – szívesen maradtam volna még
legalább egy hétig… Így jobban várom
a mielőbbi találkozást a családokkal és a
jövő évi tábort. Egész családunk hatalmas
élményekkel tért haza. Vasárnap délután,
még vezetés közben is az örömkönnyeimet
törölgettem.
Boldog voltam, hogy újra átölelt az Isten.
Tudom, hogy Jézus vezet az úton, ha ha-

gyom. Tudom, hogy hív, hogy vár, hogy
segít, s nagyon jó volt kiszakadni a szürke
hétköznapokból s vele lenni.
Elmesélem, hogyan kerültünk a táborba.
Épp számlázni mentünk a templomba a
kislányommal, s érdeklődtem, hogy a ki-
írt Baba-Mama Klub hogy működik, mert
szívesen járnánk. Erre jött Tarziciusz atya,
s közölte, hogy épp ma este lesz a babás –
tábor megbeszélése, szeretettel vár. Vissza-
mentem. Így hívott Jézus.
Ezúton is köszönöm. Köszönöm, köszön-
jük atyának is ezt a pár meghatározó na-
pot. „Áldjon meg Téged az Úr!” Visszavá-
gyunk Attyapusztára, de ami még ennél is
fontosabb, hogy a szívünkben hordozzuk
Kármel 85
Jézust. A kicsi lánykám azt mondta: „Hi-
szen mi itt lakunk már, ne menjünk haza.”
A nagyobbik lányom (11 éves) azt mond-
ta: „Anya, ez a 3 nap olyan volt, mintha
legalább 6 nap lett volna.” A 7 éves fiam,
akinek még fiú kortárs sem jutott, azóta
is minden nap emlegeti Attyapusztát és az
ott tanult étkezési imát dalolja. A férjem
pedig úgy nyilatkozott, hogy ennél jobb,
különb helyre nem is mehettünk volna
nyaralni. Én? Legszívesebben odaköltöz-
nék… Köszönöm!
Rezi, 2015. július 15.
86 Kármel

Címer és karizma
M. Erzsébet nővér C.D.C.J írása

Jézus Isteni Szívéről nevezett Kármelita nővérek karizmája megismer-

hető a címerből.

„ A Kármel egy olyan hely, ahol az élet imává válik

és az ima életté válik” (boldog II. János Pál pápa).
A kármelita szív Jézus Krisztussal való ben-
sőséges barátsátra hív. Jézus isteni Szívében felis-
merhetjük a szeretet kimeríthetetlen kincsét, Isten
atyai szeretetét az emberek iránt. Az Ő isteni szere-
tete feltétel nélküli szeretet mindannyiunk számára,
a vele való barátság alapja. Ő hozzánk jön, és az
imán keresztül egy mélyebb együttlétre hív minket.
Avilai Szent Teréz tanít minket, hogy imádkozni azt
jelenti gyakran beszélgetni barátságosan nem csak
azokkal, akikről tudjuk, hogy szeretnek minket.
Isten jelenlétében imádkozni és élni a karme-
lita élet lényege. Az Úrral való barátság a minden-
napi életben változik: reggeltől estig és estétől reggelig- Ő jelen van és közeli társ
az úton. Isten szeret és szolgál.

CÍMERÜNK
Szerzetesi Közösségünk címere szimbolikus módon lehetővé teszi karizmánk
megértését és feltárja a karmelita karizma részét. Számos értelmezései vannak a
címer egyes elemeinek.
A KÁRMEL HEGYE: Központban van a Kármel hegye, amelynek kettős
jelentése van. Jelképezi a Kármel hegyét Izraelben, amelyen létrejött a kármelita
rend, és ami még fontosabb az „ÚR hegye” (zsoltárok 24,3) illetőleg az imán és
az elmélkedésen (kontempláción) keresztül a léleknek Istennel való egyesülése. Az
átalakulás folyamatát Krisztusban és Krisztust követve Keresztes Szent János úgy
mutatja be, mint felkapaszkodás a Karmel hegyén.
 Kármel 87

A címerpajzs barna és fehér mezőkből áll. A barna szín az alázatosság és a bűn-

bánat, a földi élet mulandósága, a fehér szín az ég, tisztaság a szentség és a tökéletesség.
KERESZT: A hegy csúcsán van a kereszt, Jézus Krisztus személyének és az
Ő megváltó halálának szimbóluma. A kereszt középen jelzi, hogy szükségünk van
arra, hogy minden gondolatunkat, tettünket Jézus Krisztus felé összpontosítsuk és
így lesz a mi életünk Krisztusközpontú.
CSILLAGOK: A fehér és barna mezőben a HIT, REMÉNY, SZERETET.
Az ezüst csillag a domb alján található, a karmelita rend tagjainak szimbóluma,
akik még úton vannak a Karmel hegy csúcsa felé, a két arany csillag a fehér mező-
ben az Ószövetség karmelita szentjei és a másik az Újszövetség karmelita szentjei.
Az ARANYKORONA jelenti: Isten országa Jézus Krisztus által jelen van a föl-
dön, hogy próbáljunk „szolgálni tiszta szívvel és jó lelkiismerettel” (karmelita szabályzat).
A korona és a tizenkét csillag másik jelentéséből kitűnik a rend Máriás ka-
raktere. Rámutat Máriára, a Karmel Anyjára és Királynőjére, a napba öltözött
asszonyra, a lába alatta hold és a fején tizenkét csillagból korona (Jel 12,1) Isten
Anyjának erényei- melyek úgy ragyognak, mint a csillagok-a rend tagjait követésre
indítják. Mária pedig közbenjárásával, a kegyelem közvetítésével segíti Krisztussá
alakulásukat. (Konstitúció 42)
KÉZ A TÜZES KARDDAL:
„Minden kármelita atyjának”, Illés prófétának keze a tüzes karddal és annak
mottójával:
„Zelo zelatus sum pro Domino Deo exercituum, „Buzgósággal buzgólkod-
tam Istenért a Seregek Uráért” (1Kir 19,10). a prófétai lelkiséget és az Úr iránti
tüzes buzgóságot fejezi ki.
TÖVISKOSZORÚ:
A címerpajzs körüli töviskoszorút Alapítóanyánk (Szent Józsefről Nevezett
Boldog Mária Terézia) adta. A tövisek a gyötrelmek, amelyet az isteni Üdvözítő ti-
tokzatos teste, a Szent Egyház keservesen szenved az igazságtalanságok, hitetlensé-
gek, tévhitek miatt. Ezen kívül szenved a tagjai elpártolása és lanyhasága miatt is.
A Jézus Isteni Szívéről Nevezett Karmelben új buzgóságot kell ébreszteniük,
hogy a Kármel Szentjeinek önfeláldozásával és hősies bátorságával – nem csupán a
Szent Egyház lanyha és hűtlen tagjaiért, hanem az Isteni Szívtől elszakított hitetlen
lelkekért is – engesztelő áldozatul adják magukat Istennek (direktórium 1).
„Nem akartam elhagyni sem a Karmelt, sem Jézus Szívét” (Boldog Mária Terézia).
Krisztus Szíve az Atyáért és a lelkekért dobog. Ezért ez a Kármel, megnyitja a
klauzúra ajtaját, hogy Jézus Szívének szeretetét konkrétan megmutassa a gyermekek-
nek, fiataloknak, akik az élet értelmét keresik, és az öregeknek, és magányosoknak.
 Kármel 89

Az otthonosságtól
az idegenségig
Mihályi Anikó írása

2014-ben, Egy zsidó család életéből címmel, egy olyan könyvet jelentettek meg
a magyarszéki kármelita nővérek, amelyet Edith Stein több részletben (1933-ban,
’35-ben, majd ’39-ben) írt meg családjának és saját felnőtté válásának történetéről.
Az Előszóban az írói szándékról a következőt olvassuk: „Egyszerűen arról kívánok
tudósítani, mit éltem és mit tudtam meg a zsidó emberségből; tanúságtételt kívá-
nok írni […]: annak kívánok ismeretet nyújtani, akit az a szándék vezérel, hogy
elfogulatlanul tájékozódjék a rendelkezésre álló forrásokból.”

A könyv első része az Anyám emlékeiből címet viseli, amelyből megismerhetjük Edith
Stein családját a déd- és nagyszülőkön át a szülők nemzedékéig: sok gyereket neve-
lő, szigorú, ám szeretetteljes, sokat dolgozó, az imát nemzedékről nemzedékre to-
vábbadó család képe bontakozik ki előttünk. A szegényebbek segítése, „a gyermeki
szeretet és a rokoni összetartozás érzésének a kifejezésére szokásosan megrendezett
nagy családi ünnepek”1 szervesen épültek be a felnövő generációk értékrendjébe.
Az emlékező Edith mély tisztelettel és szeretettel ír korán megözvegyült, hét gyer-
meket nevelő, a fatelepet egyedül vezető, mélyen vallásos édesanyjáról. „Sohasem
éheztünk, ám a legnagyobb egyszerűséghez és takarékossághoz szoktunk, s ennek
nyomai mindmáig megmaradtak bennünk” – írja. A testvérek jellemét, sorsuk ala-
kulását kísérhetjük végig a fejezet utolsó részében. „Ha ezeken a lapokon olyasmit
is le kellene írnom néha, ami szeretett testvéreim számára esetleg kritikának tűnik,
bocsássák meg ezt nekem. […] Amikor végül én magam is sorra kerülök, magammal
sem fogok kíméletesebben bánni, mint másokkal.”
Ez az őszinteség, a folyamatos önmagára reflektálás jellemzi a következő fejeze-
tek2 elbeszélői stílusát. Mert miközben Edith tanulmányi előmeneteléről olvashatunk,

1
Edith Stein: Egy zsidó család életéből, 32. o
2
Családunk történetéből: A két legfiatalabb lány; A családi gondokról és viszályokról; A két legfiata-
labb nővér pályájáról; A breslaui egyetemi évekről; Két lányszív naplójából; A göttingeni tanulóévekről;
A Mährisch-Weiβkirchen-i hadikórházból; Találkozásokról és belső döntésekről; A freiburgi szigorlatról;
90 Kármel

folyamatosan belső érésének is tanúivá válunk. Megtudjuk, hogy „saját, belső vilá-
gában él”3, hogy sokat olvas, és hogy „teljesen tudatosan és szabad elhatározásomból
leszoktam az imádkozásról,” és „abban a meggyőződésben éltem, hogy valami nagyra
rendeltettem.”4 Amikor a jövőjét eldöntő további tanulmányait kell meghatároznia,
„nem tudtam cselekedni mindaddig, amíg nem ösztökélt belső hajtórugó. A dönté-
sek számomra ismeretlen mélységből bukkantak felszínre. […] szinte sportot űztem
a lehetetlennek látszó valóra váltásából.”5 A gimnáziumi felvételire készülve fedezi
föl azt a szellemi-lelki erőfeszítést, amelynek hatására „az íróasztalnál ülve, egyáltalán
nem törődtem a világ többi részével”.6 Egyik tanára jellemszilárdságát emeli ki, ki-
váló eredményei miatt a család büszkesége lesz, amitől „még nagyobb volt bennem
az idegenkedés”,7 amikor osztályfőnöke kárörvendőnek nevezi őt, az igazságtalannak
érzett vád miatt kicsordulnak a könnyei. Érettségijekor így jellemzik őt társai humo-
ros versikében: „Legyen egyenlő a nő a férfival/ szólít fel a szüfrazsett./ Bizonyosan
egykor/ a minisztériumban látjuk őt.” Igazgatója a stein, azaz a kő jelentésére utalva
a következőt írja emlékbe Edithnek: „Üss rá a kőre, és kincsek fakadnak föl belőle.”
A legjobban azonban egyik tanárának a bejegyzése fogja meg a végzős hallgatót:
„Zengj, míg a végső vihar/ markomból ki nem csikar!” (Ibsen)8 Amikor eldönti,
hogy irodalmat és filozófiát akar tanulni, a családból többen is le akarják őt beszélni
erről a nem kenyérkereső pályáról. „Csakugyan a helyes döntést hoztam-e?” – teszi
föl Edith a kérdést. „Azért vagyunk a világon, hogy az emberiséget szolgáljuk. …
Márpedig erre akkor vagyunk leginkább képesek, ha azt csináljuk, amihez a megfe-
lelő hajlamokkal rendelkezünk. […] Elhessentettem a kétségeket.”9
Ezzel a belső biztonsággal kezdi el Edith egyetemi tanulmányait először
Breslauban, szülővárosában, majd Göttingenben. Egyik filozófiai szemináriumáról
a következőt írja: „A logikus gondolkodás elsajátításának kiváló iskoláját nyújtotta, s
ez akkoriban elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy boldognak érezzem magam.”10 Ek-
kor találkozik először a gót nyelvre fordított evangéliumokkal, amelyek „akkoriban
nem ragadtak meg vallásilag.”11 A 30-as években egyre erőteljesebbé váló fasiszta
ideológiával szemben fogalmazza meg: „Amennyire taszított a soviniszta nacionaliz-

3
i.m. 184. o.
4
i.m. 185. o.
5
i.m. 190. o.
6
i.m. 194. o.
7
i.m. 215. o.
8
i.m. 225. o.
9
i.m. 223. o.
10
i.m. 235. o.
11
i.m. 240. o.
 Kármel 91

mus, annyira szilárdan meg voltam győződve az egyes államok és a különböző fajta
népek és nemzetek létének értelméről, természeti és történeti szükségszerűségéről.
Ezért nem tudtak soha hatást gyakorolni rám sem szocialista elképzelések, sem más
nemzetközi törekvések.”12 Belép a nők szavazati jogáért létrehozott egyesületbe, kiáll
a nők teljes politikai egyenjogúsága mellett. Amikor filozófiai tanulmányai miatt a
göttingeni egyetemre készül, egyik tanára így búcsúzik tőle: „ – Nos, kívánom, talál-
kozzék olyanokkal Göttingenben, akik megfelelnek Önnek. Hiszen Ön itt igencsak
kritikus szemléletűvé lett. – E szavai szíven ütöttek. Mindenféle feddéstől elszoktam
már. […] Így abban a naiv öncsalásban éltem, hogy minden rendben van velem – ez
gyakori jelenség nem hívő, nagyfokú etikai idealizmussal bíró emberek esetében.
Ha a jóért lelkesedik valaki, akkor azt hiszi, ő maga is jó. Mindig is magától érte-
tődő jogomnak tekintettem mindenre, ami negatívként tűnt föl előttem – mások
gyengéire, tévedéseire, hibáira – kíméletlenül rámutatnom, gyakran gúnyos, iro-
nikus hangnemben. Akadtak, akik „lenyűgözően gonosznak” találtak.”13 A Husserl
mellett eltöltött évek, a kikerülés az otthoni közegből azonban megváltoztatják
Edithet. „Nem az volt már fontos számomra, hogy igazam legyen, és az ellenfelet
minden körülmények között legyűrjem. S ha még mindig éles szemmel kiszúrtam
is az emberek gyengéit, ezt a képességemet nem arra használtam ki immár, hogy
érzékeny pontjukra tapintsak, hanem arra, hogy hogy vigaszt adjak nekik. […]
Megtanultam, hogy ritkán javítunk meg másokat azzal, ha megmondjuk neki az
igazat: ez csak akkor segíthet, ha az érintett maga is őszintén vágyik jobbá válni,
s ha elfogadja, hogy másnak jogában áll bírálni őt.”14 És ebben az első göttingeni
korszakában érinti meg először a katolikus vallás Edithet. „Még nem vezetett el a
hithez,” […] de „leomlottak a racionalista előítéletek korlátai, […] és hirtelen fel-
tárult előttem a hit világa. Olyan emberek éltek benne, akikkel mindennapi érint-

12
i.m. 242. o.
13
i.m. 250. o.
14
i.m. 306. o.
92 Kármel

kezésben álltam, és akikre csodálattal felnéztem.”15 A beleérzés problematikájával

foglalkozva éli át először életében a „világosságért vívott küzdelmet”.16 „Olyas-
mi előtt álltam, amit nem tudtam az akaratommal kényszeríteni és irányítani.”17
A megértésért harcolva a legmélyebb kétségek közt hánykódik, meg akar halni.
Egyik tanára mondata – „Nos, a homályosságokról kaphatunk világos képet”18
– adja meg Edith számára azt a biztatást, amelynek hatására elindul a „ködben
tapogatózva.”19 Munkáját írva az újjászületést éli át, eltűnik életundora, „még
ma, több mint húsz évvel később is érzem, ahogyan megkönnyebbülten mélyet
sóhajtok.”20 – írja. Az egyetemista évek közepébe csapódik be bombaként a szer-
biai királygyilkosság híre. „Napról napra fokozódott az izgalom. Én azonban már
akkoriban úgy viselkedtem, mint később is tudatosan ilyen válságos napokban:
nyugodtan végeztem tovább a munkám, noha lélekben készen, hogy bármikor
megszakítsam. Ellenkezett a természetemmel ide-odafutkorászással és haszontalan
csevegéssel fokozni az általános nyugtalanságot.”21 Higgadtan dönt tanulmányai
megszakításáról, és hazautazik Breslauba, ahová a háború hírére összegyűlik az egész
család. Vizsgáit kiválóan megfelelt minősítéssel zárja.
A Mährisch-Weiβkirchen-i hadikórházban töltött időszakáról Edith ugyan-
olyan érzékenységgel ír, mint tanulmányairól. A tífuszos betegeknél végzett munkája
során megérinti őt a halállal vívott mindennapi küzdelem. A betegek között jól érzi
magát, segít nekik mindenben, mély emberséggel és szeretettel viszonyul hozzájuk
tehetetlenségükben. Érdekesek megfigyelései, amelyeket a különböző nemzetiségű
betegekről tesz. „A bátorságuk miatt a harctéren oly nevezetes és velünk annyira
lovagias-kedves magyarok voltak a legnyafogósabb betegek”22 – írja. Lelkileg egyedül
érzi magát, rászokik az erős kávéra és cigarettára. Sokat elárul Edith jelleméből, hogy
a hadikórházban töltött időszakából legszebb napként az marad meg emlékezetében,
amikor ezer sebesült érkezik a kórházba, és ez rendkívüli erőfeszítést igényel a nővé-
rektől. Az emlékezésből nagyon mélyen empatikus, figyelmes, együttérző arc rajzo-
lódik ki előttünk, aki azonban nem hallgatja el a nehézségeit sem, amelyeket napról
napra meg kell vívnia a kórházban. Feltűnő, hogy még majd húsz év távlatából is

15
i.m. 345. o.
16
i.m. 369. o.
17
i.m. 370. o.
18
i.m. 375. o.
19
i.m. 376. o.
20
i.m. 377. o.
21
i.m. 392. o.
22
i.m. 449. o.
 Kármel 93

mennyire pontosan emlékszik a nevekre, a súlyosabb esetekre.

Belső vívódásainak és teljes kimerültségének következtében
születik meg benne a döntés, hogy elhagyja a kórházi szolgá-
latot, és folytatja tanulmányait.
Breslauban tanári állást kap, ám a tanítás utáni doktori
értekezés írása, majd az éjszakába nyúló készülés a másnapi
órákra kiszívja minden erejét. „Arra a meggyőződésre jutot-
tam, hogy tartósan nem egyeztethető össze az iskolaszolgá-
lat és a megfeszített tudományos munka.” 23 Husserl igen
elismerő értékelése Edith Stein disszertációjáról meghozza a
döntést: mestere után ő is Freiburgba megy.
A ’39-ben folytatott munka első oldalán már mint a
hollandiai Echt kármelita kolostorában író Terezia Benedikta
nővért látjuk. Visszaemlékezéseit 1916-nál folytatva ekkor számol be az egész további éle-
tét meghatározó élményéről: Frankfurtban „néhány percre bementünk a dómba, és mi-
közben tiszteletteljes csöndben ott tartózkodtunk, bejött egy asszony a piaci kosarával, és
egy padban letérdelt imádkozni. Számomra ez valami teljesen új volt. Ahol eddig voltam
zsinagógákban és a protestáns templomokban, oda csak istentiszteletre jártak a hívek. Itt
pedig azt láthattam, hogy mint valami meghitt beszélgetésre, úgy jön be valaki a hétköz-
napi tennivalói közepette az üres templomba. Sohasem felejthettem el ezt az élményt.”24
Freiburgban bekerül a korabeli filozófiai élet középpontjába: Roman Ingardennel, Martin
Heideggerrel találkozik, Husserl asszisztense lesz. Doktori disszertációja summa cum laude
minősítést kap. Az Egy zsidó család életéből címmel írott feljegyzések itt megszakadnak.
A kötet utolsó fejezetében azt a szöveget olvashatjuk, amely már külön kis könyvben is
megjelent Utam a kölni Kármelba címmel.
Ebből tudjuk meg, hogy Edith Stein 1921 nyarán olvasta el Avilai Szent Teréz Önélet-
rajzát, ami „véget vetett az igazi hit utáni hosszas keresésemnek.”25 1922 újév napján megke-
resztelkedett, majd tizenkét évvel később belépett a Kármelba. A várakozásra édesanyja miatt
volt szükség, hiszen lányának kitérése nagyon megviselte az anyát. „Végül nagyon súlyos
teher lett számomra a várakozás. Idegenné váltam a világban” – írja Edith. A visszaemléke-
zés a kölni Kármelba lépésével ér véget: „…mélységes békében léptem át a küszöböt az Úr
házába.”26

23
i.m. 530. o.
24
i.m. 539. o.
25
i.m. 580.o.
26
i.m. 597.o.
94 Kármel
A Végtelen jött le közénk
A Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe Marosszentgyörgyön, helyiek által „Tó-
falvának” hívott településen, a kolostor udvarán.
Csak egy tenyérnyi felhőcske maradt az égen
a kisharang csengése után. Egyszerre egészen
csönd lett a hegyen és a völgyben. A levegő
is megállt felettünk. Egy kis levél odaha-
jolt az egyik fa tetején a társához és súgott
neki valamit titokzatosan. A fűszálak is
felfigyeltek.
Így kezdődött húsz évvel ezelőtt is
Budapesten a XV. kerületben az ünnepi
mise, akkor is csütörtök volt. akkor is tele
volt a lelkem egy nagy fájdalommal. A hét-
éves kisfiam életben maradásához volt
kevés esély. Bolyongtunk a kisfiammal,
kerestem egy templomot, hogy a fájdal-
mamat elmondjam a Szűzanyának. Hal-
lottam egy harangszót, s addig mentünk,
míg a templomot megtaláltuk. Nem tud-
tam, hogy a Kármelhegyi Boldogasszony
ünnepe volt. Énekelték a mise előtt a
„Máriához, drága Szűzanyánkhoz” kez-
detű éneket. Nem tudom kifejezni, hogy
mi történt velem. Sírni kezdtem és a mise
végéig sírtam. Mise végén a pap bácsi
megkérdezte, nem akarja-e valaki felven-
ni a skapulárét. Ketten jelentkeztünk és
felvettük. Addig nem ismert boldogság
Hagel Zsófia írása
töltött el, ami megmaradt a lelkemben.
(A fiam meggyógyult.)
Most is tele van a lelkem fájdalom-
mal –, de ez a fájdalom már része Jézus
szenvedésének.
Fájdalmas viharokat küld Isten a
léleknek. Kis Szent Teréz egy ilyen fájdal-
mas vihar alkalmával így ír: „Ó, milyen
mély és fájdalmas a seb! De érzem, bará-
ti kéz küldi, féltékenyen, szerető isteni
kéz... Igaz, hogy Jézus nem egy drága ék-
szert rakott menyasszonyi kosaramba, de
hiányzott belőle még egy, végtelen értékű
kincs, melynek szépsége fölülmúlja vala-
mennyit... Jézus intézte így ezt az ügyet,
igen, Ő volt, ráismertem szeretetére.”
A fájdalmas viharok is véget érnek.
Vihar után frissebb a levegő, tisztább a
lomb, zöldebb a fű, a virágok színeseb-
bek – így tisztul a lélek és kerül közelebb
Istenhez. Kis Szent Teréz így ír: „Nehezé-
re esik a jó Istennek, hogy keserű kelyhet
ránk bocsásson, de tudja, hogy az egyet-
len módja annak, hogy előkészítsen ben-
nünket arra, hogy szentekké legyünk!”

Köszönöm, Uram, hogy sokszor meg-
fürösztöttél a szenvedésben, mint harmatban
a porlepett virágot, hogy kinyúlt felém szelíd
kezed és így intézed ügyeimet. A Végtelen jött
le közénk erre az ünnepre, oly közel, hogy
éreztem, csak Ő van és én vagyok. Közel jött,
hogy szerelme örökre magához kössön.
Kármel 95
Hála a „lelkierőműért” a nővérkékért,
hogy meghívtak erre a nagy ünnepre, hogy
életük jelzés nekünk, hála a Szűzanyának,
hála Istennek és mindenkinek, aki jelen
volt, hogy együtt ünnepelhettünk.
Sepsiszentgyörgy, 2015. július 16.
96 Kármel

Szent Józsefről Nevezett Boldog Mária Teréziának

160. születésnapjának megünneplése

M. Erzsébet nővér C.D.C.J. írása

A Megszentelt Élet Éve és Avilai Szent Teréz 500. születésnapja nekünk
is alkalmat adott arra, hogy Alapítóanyánknak 160. születésnapjáról jú-
nius 19-én ünnepélyes Szentmisével emlékezzünk meg.

Avilai Szent Terézt megismerve gyúlt lángra szíve a Kármel iránt Boldog Mária
Terézia Anyánknak.
A Szentmisét Dr. Beer Miklós váci Püspök atya celebrálta. (Alapítóanyánk,
amikor Újpestre érkezett Újpest még a váci egyházmegyéhez tartozott. Itt kapott
engedélyt a letelepedésre és építkezésre 1907-ben.)
Az ünnepélyes Szentmisét három napos előadássorozat előzte meg Alapító-
anyánk életéről, lelkiségéről, amit Havasi József atya tartott. Ezekre az előadásokra és
Szentmisékre a szülők és ismerősök szép számmal eljöttek. A három estét a Kármel
Ifjúsági Közösségünk tagjai tették színesebbé énekekkel és egy kis előadással, amiben
a rend alapítását mutatta be.
Az ünnepélyre Horvátországból is jöttek nővérek és együtt adtunk hálát Ala-
pítóanyánkért.
Óvodásaink pénteken (június 19-én) a Szentmise után egy rövid kis énekes
műsorral kedveskedtek a híveknek.
Hálát adunk a jó Istennek ezért az ünnepért a sok-sok kegyelemért, amit ez
alatt a négy nap alatt kaptunk.
„Üdvözlégy!” – olvasód morzsolva így köszöntünk.
Október van, korán leáldozik a nap.
Tengernek csillaga, te tündökölj fölöttünk,
hogy el ne vétsük a homályban az utat.
Rónay György: Őszi himnusz - részlet
Szeretettel felhívjuk
Kedves Testvéreink
figyelmét arra,
hogy a Kármel újság megjelentetését mostantól fogva a Kármelita Kispapok Nevelé-
séért és P. Marton Marcell Boldoggá Avatásáért Alapítvány végzi, melynek alapcél-
kitűzése és feladata a kármelita lelkiség magyar nyelvű népszerűsítése a kárpát-me-
dencében.
A Kármel újság önköltségi ára 600 Ft, melyhez anyagi támogatást, felajánlásokat
köszönettel elfogadunk. Az erre szánt adományokat az újságban mellékelt csek-
ken legyenek szívesek befizetni.
Tiszteletreméltó Marcell atyánk gazdag lelki örökségének gondozását, újabb kiad-
ványok megjelentetését, kiállítások szervezését, s a boldoggá avatáshoz szükséges költ-
ségek előteremtését is alapítványunk munkálja.
Ugyancsak alapítványunk támogatja papnövendékeink képzését, tanulmányait is, hogy
jól felkészülve kezdhessék meg jövőbeli szolgálatukat az istenkereső lelkek javára.
Ezen feladatok mindennapi végzése jelentős anyagi teherrel jár.
Kérjük, segítse Alapítványunk működését imádsággal, s amennyiben teheti, anyagi
támogatásával a következő számlaszámon:

Kármelita Kispapok Neveléséért és P. Marton Marcell

Boldoggá Avatásáért Alapítvány
CIB Bank Zrt. Bankszámla száma: 11100104-18055359-10000001

Az adóbevallás készítésekor a befizetett adó

1% felajánlása esetén:
A kedvezményezett adószáma:18055359-1-41

Kérjük, amennyiben lehetőségük engedi, hívják fel barátaik, ismerőseik figyelmét is

a segítségnyújtásra!
Nagylelkű támogatásukat, segítségüket hálásan köszönjük,
támogatóinkért rendszeresen imádkozunk a Kármelben!
Isten jutalmazza meg gazdagon minden jótevőnket!

Imádságos szeretettel:
a kármelita testvérek és az alapítvány tagjai
 Kármel 99

legyen nagylelkű jutalmazójuk!

Mikor bűntől meggyötörten,

A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett
A terhem
Valaki értem imádkozott!

Valaki értem imádkozott.

Talán apám, anyám régen?
Isten

Talán más is, aki szeret,

Jóbarátom, vagy testvérem!
tagjainak mindennapi imáit!

Én nem tudom, de áldom az Istent,

Ki nekem megváltást hozott,
És azt, aki értem, csak
Egyszer is imádkozott!

(Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott…)

Teréz-Misszió
Köszönjük a
 Bibliai gyümölcsök
Gyümölcstermesztés
„Nem ti választottatok engem, hanem én
választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy
menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó
gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az
Atya, amit a nevemben kértek tőle.” (Jn 15,16)
Alma
„Aranyalma ezüsttálcán: ilyen a szó kellő időben
kimondva.” (Péld 25,11)
Dió, szőlő, gránátalma
„Lementem a dióskertbe
Nézni a völgyek rügyeit,
Nézni, kihajtott-e a szőlő,
Virágzik-e a gránátalma.
És váratlanul zavarba jött a lelkem
Aminadab négyesfogatai miatt.” (Én 6,11–12)
Eper
„Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag,
és ennek az eperfának azt mondjátok, szakadj
ki tövestől és verj gyökeret a tengerben,
engedelmeskedni fog nektek.” (Lk 17,6)
Körte
„Erre Dávid megkérdezte az Urat. »Felvonuljak-e
a filiszteusok ellen, s kezembe adod-e őket?« Ő
azt felelte: »Ne vonulj fel ellenük, hanem kerülj
a hátuk mögé, s a körtefák felől közelítsd meg
őket, s ha majd lépések neszét hallod a körtefák
teteje felől, akkor indulj hadba, mert akkor vonul
ki színed előtt az Úr, hogy megverje a filiszteusok
táborát«.” (2Sám 5,23–24)
Rossz gyümölcs, jó gyümölcs
„Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem;
és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt terem.
Mert minden fát gyümölcseiről ismerünk
meg. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a
csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.
A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a
gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő, mert a
szív bőségéből szól a száj.” (Lk 6,43–45)
Szőlő
„Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy
szőlőveszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon
elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből
is, a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a
szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak
onnan Izrael fiai.” (Szám 13,23–24)
Dal a szőlőskertről
„Hadd énekeljek kedvesemről,
szerelmesem énekét szőlőjéről!
Szőlője volt kedvesemnek
termékeny hegytetőn;
körülásta, és a kövektől megtisztította,
majd beültette nemes szőlővel;
közepén tornyot épített,
sajtót is vájt benne;
és várta, hogy szőlőfürtöt teremjen,
de vadszőlőt termett.
Most hát, Jeruzsálem lakói
és Júda férfiai,
tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
Mit kellett volna még tennem szőlőmmel,
amit nem tettem meg vele?
Amikor azt vártam, hogy szőlőfürtöt teremjen,
miért vadszőlőt termett?
Most pedig hadd adjam tudtotokra,
mit teszek szőlőmmel!
Eltávolítom sövényét,
hadd pusztítsák el;
lerombolom kerítését,
hadd tapossák össze.
Pusztává teszem:
nem metszik meg többé, és nem kapálják,
fölveri a tövis és a tüske;
és megparancsolom a felhőknek,
hogy esőt ne hullassanak rá.” (Iz 5,1–6)
Füge
„Natanael megkérdezte »Honnan ismersz engem?«
Jézus azt felelte: »Mielőtt Fülöp hívott volna téged,
láttalak, amikor a fügefa alatt voltál«.” (Jn 1,48)