A Sátoraljaújhelyi
Görög Katolikus Egyházközség
Rejtőzködő ünnep
Mindenki a szeretetről beszél,
nyilatkozik, de jóval kevesebben
gyakorolják azt. Ha van időm,
szinte minden nap megnézem a
híradót, néha többet is, s elképed-
ve nézem az utóbbi hetekben
megszaporodott népkonyhákat.
Gomba módra nőnek ki a földből,
s szaporodnak a gondoskodó em-
berek is, a műanyag tányérok és
kanalak, de az önkéntes szakácsok
és ételosztó brigádok is. Rendkí-
vül érdekes, hogy mindegyik a
kamerák kereszttűzében teszi a
jót, ellentétben azzal, amiről Jézus
beszél. Valószínű Jézus azt viselte
nehezen, amit ma hatványozott
mértékben látunk.
CZERKÓ
lapja
2018. Karácsony
Máté evangéliuma szerint a
következőket mondja: „Amikor
tehát alamizsnát adsz, ne kürtöl-
tess magad előtt, mint a képmuta-
tók teszik a zsinagógában és az
utcán, hogy dicsérjék őket… Te
úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja
a balkezed, mit cselekszik a
jobb… / Mt.6,2-3 /
Tisztességtelen lenne részem-
ről ellenkampányt folytatni, és
nem is ez a célom! De az hozott ki
a sodromból, hogy a mai híradó
anyagában, több szekértáborból is,
ismét elénk varázsolták a nagylel-
kű osztogatókat, akik szívrepest
nyilatkoztak a Híradónak. Nem
hogy a jobb keze, hanem a balke-
22. évfolyam
CZERKÓ
ze is, sőt még a lába is tudta az il-
letőnek, hogy ő most önzetlen és
jó! A kamerák által pedig az egész
világ értesülhetett karácsony előtti
jó szívéről. Az, hogy neves szí-
nésznőnk még görögdinnyét is
osztogatott ebben a téli időben, az
pedig több volt, mint jószívűség!
Ha a szegény ember nézegette
otthon a riportot, lehet, hogy azt
kívánta magában: de jó lenne, ha
én is szegényebb lennék, mert ak-
kor én is kaphatnék karácsonyra
görögdinnyét. De nem vagyok
elég szegény, tehát, kénytelen va-
gyok most megelégedni azzal,
hogy itthon a hársfateámat szopo-
gatnom, mert a gyógyszert már
nem tudom kiváltani.
Az emberi lélek katasztrófája
ez a kampány, mert hát az! Min-
denki jelzi valamilyen felirattal,
vagy emblémával, címerrel, hogy
ő kit képvisel, kinek a jóságából
osztja azt, ami osztogatható! De a
sajátjából? Tisztelet a kivételnek!
Olyan ez, mint amikor valaki ki-
kaparja magának a gesztenyét, a
másik pedig azonnal jelentkezik,
hogy én meg segítek összeszedni
és elosztani!
Ha Jézus tudta volna, hogy mi-
lyen cécót csap a világ az ő szüle-
tésnapján, akkor már csecsemő
korában tiltakozott volna ellene.
2. oldal
A szeretet valóban kihozza az
emberből a legjobbat is, de az esz-
tendő ötvenkét hétig tart! Az a
lendület pedig, amivel elindították
ezeket az akciókat ne tarthat ki
olyan sokáig. Mikulásgyár, miku-
lás futás, mikulás az akváriumban,
mikulás az óvodában és a kórház-
ban, mikulás nadrágban, szoknyá-
ban és gyerekkocsiban… Az el-
múlt hetekben jól kereshettek a pi-
ros ruhát kölcsönzők, vagy a piros
jelmezt áruló kereskedők. Pedig a
naptár szerint Mikulás napja de-
cember 6-án volt. Szegény nem
tudhatta előre, hogy ennyit kell tú-
lóráznia! Ha előre tudja, nem írja
alá a szerződést, vagy megy a TV
székházhoz tiltakozni!
Jézus józanságot, kiegyensú-
lyozottságot, és kitartás kér tő-
lünk! Mert ha ezek hiányzik belő-
lünk, akkor nem nőnének fel a
gyermekek, nem maradnának
életben az öregek és nem gyó-
gyulnának a betegek sem.
Ha októberben már feldíszítet-
ték a fenyőfákat, meg megindult a
karácsonyi reklámáradat, s a vá-
sárlási láztól kábán keringünk a
boltokban, akkor tessék mondani
mikor lesz időnk és erőnk ünne-
pelni?
Az ember, lelkének gazdagsá-
gát nem megvásárolja, hanem las-

san és szívósan felépíti, ha kell
még a világgal szemben is! Mi
abban a hitben élünk, hogy az erő-
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” (Zsolt23,1)
Krisztus születik! – Dicsőítsétek!
Martinek Zsolt vagyok (34),
szülővárosom Tiszavasvári. Első
gyerek vagyok, egy húgom van, aki
DOWN szindrómával született, és a
szüleim azóta is szeretettel nevelik
és gondozzák. Hetedikes koromban
egy Szent Liturgia közben kaptam
meg hivatásomat, melyet azóta is
követek. Ennek fényében jelentkez-
tem a Hajdúdorogi Gimnáziumba,
ahol nagyon szép négy évet töltöt-
tem el. Itt sokat mélyült hitem és
hivatásom. 2003-ban érettségiztem,
majd felvételt nyertem a nyíregyhá-
zi Görögkatolikus Papnevelő Inté-
zetbe. Első, vagyis pontosabban a
nulladik évünket Vácon kellett el-
töltenünk, ahol a római kispapokkal
is együtt voltunk. Megismertük
egymás szertartását, hagyományait,
és nagyon jó barátságok születek.
Nyíregyházán öt és fél évet tanul-
tam a szemináriumban, majd egy
fél év gyakorlat következett, melyet
Nyírcsaholyban töltöttem el. Ennek
a félévnek a lényege az volt, hogy
2018. Karácsony
sebb oldalán állunk, mert Velünk
az Isten!
Damjanovics József – parochus
az főiskolán megszerzett tudást ül-
tessük át a gyakorlatba, illetve
olyan dolgokat is elsajátíthatunk,
melyekre az iskolapadban nincs le-
hetőség. Mindez után tettem le az
államvizsgát 2010-ben.
2010. július 10-én kötöttük össze
életünket feleségemmel, Horváth
Bernadettel, aki Zemplénagárdra
való, és a Nyíregyházi Tanárképző
Főiskolán lett Hittan szakos tanár-
nő. Alig egy hónapra rá, augusztus
6-án, Úrszínváltozás ünnepén szen-
telt diakónussá Kocsis Fülöp püs-
pök atya Tiszaújvárosban, majd ki
is nevezett a Miskolc – Búza téri
egyházközség diakónusává. Ebben
a szolgálatban töltöttem el közel két
hónapot, majd, október 17-én, a
VII. egyetemes zsinat atyáinak em-
léknapján, Miskolcon kaptam meg
az áldozópapi rendet. 2011-ben,
már a Miskolci Apostoli Exarchátus
papjaként helyezett Atanáz püspök
Kenézlőre. Itt hét évet töltöttünk el.
2016-ban született meg Dániel nevű
fiúnk. 2018. augusztus 15-től Ata-
náz püspök kinevezett a Georgikon
Görögkatolikus Mezőgazdasági és
3. oldal
CZERKÓ
Élelmiszeripari Szakgimnázium,
Szakközépiskola iskolalelkészévé
és a kollégium lelki vezetőjévé.
Emellett pedig megkért, hogy segít-
sem a Sátoraljaújhelyi Parókia li-
turgikus ellátását, amíg nincs segéd-
lelkésze a közösségnek.
„Az Úr az én pásztorom, nem
szűkölködöm” (Zsolt23,1). Ez a
Szentírási idézet lett a papi jelmon-
datom, mert úgy érzem, hogy na-
gyon is ráillik az életemre. A jó és
legfőbb pásztor, Jézus Krisztus
mindig az ő irányába terelt, akár
Halász György vagyok. Tiszta-
berekről származom, ami az ország
legkeletibb csücskében található
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.
Nyíregyházi egyházmegyés vagyok,
de Atanáz püspök atya kölcsönkért
4 évre és az első helyezésem ide Sá-
toraljaújhelyre szólt.
2010-ben érettségiztem és utána
egyből jelentkeztem is a Szent Ata-
náz Görögkatolikus Hittudományi
Főiskolára. Sokaktól megkaptam
azt a kérdést, hogy miért is akarsz
te pap lenni? Röviden azt válaszol-
tam, hogy sosem készültem annak,
csak a gimnáziumi éveim alatt ala-
kult úgy az életem, hogy ezt a hiva-
tást válasszam: egy betegség volt
az, ami közelebb vitt Istenhez és
majd egy gyalogos zarándoklat tette
4. oldal
egy rokon, akár egy barát, akár egy
tanár által. Ha el is fordultam és
másfele indultam, mint azaz egy el-
tévedt bárány, az Isten mindig utá-
nam jött és a helyes irányba terelt
vissza. Neki köszönhetem a csalá-
domat, a hivatásomat, a felesége-
met, gyermekemet, és azt hogy
most már az ő megbízott pásztora-
ként nekem is az lett a feladatom,
hogy másokat, akik eltévelyedtek a
helyes úttól, vissza irányítsam
Krisztus és a mennyország felé.
fel az i-re a pontot (ugyanakkor
dédnagymamámtól és szüleimtől is
jó alapokat kaptam).
Nagyon nagy lelkesedéssel kezd-
tem meg az első évet, talán kicsit
naivan is. Amit érdemes megemlí-
tenem ezekből az évekből az a szo-
ciális év, ami a képzés felére van
beiktatva. Ennek keretében 2014.
szeptemberétől dolgoztam Mária-
pócson a II. János Pál Pápa Idősek
Otthonában, aztán élhettem Máltán
egy szűk évet, ahol sérült felnőttek-
kel foglalkoztam. Nagyon valláso-
sak voltak (nem csak papíron) és
annak ellenére, hogy nem beszéltem
angolul nagy szeretettel fogadtak.
Nem akartam a nyarat sem ellustál-
kodni, így a Vakok Batthány László
Római Katolikus Gyermekotthon-

ban is dolgoztam Budapesten, ahol
halmozottan sérült gyerekeknek
voltam gondozója. A legnagyobb
ajándékot ettől az intézménytől
kaptam, ugyanis itt ismerkedtem
meg a feleségemmel, akkor még
Csáti Máriával, aki gyógypedagógi-
ai asszisztensként dolgozott itt.
2015. Szeptemberben vissza kel-
lett mennem a szemináriumba. Nem
volt könnyű, de ha az ember el akar
valamit érni azért áldozatot kell
hozni. 2018 tavasza igen gyorsan
elérkezett, aztán már csak azt vet-
tem észre, hogy itt a nyakamon a
AZ ÖRÖK VÁROS
Nem minden esztendőben ren-
deznek Rómában nemzetközi mi-
nistráns találkozót. De ez az év a
kivételek közé tartozott. Hála Isten-
nek, egyházközségünkből eddig
minden alkalommal sikerült elkül-
deni egy-két ministránst ezekre a ta-
lálkozókra. Az idén, az egyházkö-
zség anyagi támogatásával Deák
Ádám /Georgikon/ Újhelyből, és
Szilágyi Zsolt /Kossuth Gimi/ Al-
sóbereckiből indult el Rómába,
hogy a pápával találkozhassanak. A
Miskolci Egyházmegyéből közel
ötven gyerek vállalkozott erre a za-
rándoklatra. A hosszú úton imád-
sággal és napi többszöri pihenéssel
törték meg a monoton utazást.
2018. Karácsony
nyelvvizsga, államvizsga időpontja.
Ezután már csak azon kaptam a fe-
jemet, hogy június 30-án összekö-
töttem az életemet a feleségemmel,
Halászné Csáti Máriával. Már nem
is lepődtem meg azon, hogy elérke-
zett augusztus 15-e is, amikor
Szocska Ábel püspök atya Miskol-
con diakónussá szentelt és a követ-
kező héten már kezembe is kaptam,
hogy hol lesz az első szolgálati he-
lyem. Olyan két hétre rá szeptember
2-án költöztünk ide Sátoraljaújhely-
re.
Ahogy elmondták a kis zarándokok,
bizony az autópályán is többször
kellett vesztegelni kisebb-nagyobb
balesetek miatt. Ami Rómában tör-
tént elmesélhető ugyan, de elég sok
időt venne igénybe. A közös litur-
giákat is felülmúlta talán a több
ezer ministráns pápával való talál-
kozása. Ez Deák Ádám számára,
amúgy is igen különleges nap és
ajándék volt, mert éppen az nap ün-
nepelte születésnapját. Erről ugyan
a pápa nem tudott, és ezért nem em-
lítette meg köszöntőjében, ehelyett
a társai köszöntötték fel, s énekelték
el neki a szokásos éltetést. Azt
mondja Ádám, hogy ennél szebb
ajándékot még nem kapott soha.
5. oldal
CZERKÓ
Természetesen a fiatalokra jellemző
vidám és néha túl virgonc magatar-
tás is együtt járt ezzel, az egyébként
feszült tempót követelő program-
mal. A sűrű és rendkívüli élménye-
ket nem lehet olyan gyorsan feldol-
gozni, vagyis évekig lehet erőt me-
ríteni ezekből a napokból. A ma-
gyar gyerekekkel utazott Pindroch
Csaba az ismert színész is, aki a
Miskolci Egyházmegye ministrán-
sait megvendégelte egy pizzára.
Persze nem csak a látnivalók ragad-
tak meg ezekben a fiatal emberek-
ben, hanem az esti beszélgetések is
mélyen érintették őket, melyek
nagyban elősegítették az önismeret
és a zarándoklat lelki hátterének
erősítését. A visszafelé út már olyan
fáradt diákokat hozott magával,
mintha egy igen hosszú szertartás
ért volna véget. Ezen az állapoton
egy kicsit enyhített az Assisi látoga-
tás, ahol nyilván Szent Ferenc élete
és emléke volt a fáradság elűzője.
Most itt ülnek velem szemben az
irodában mind a ketten, december
közepén, és még mindig csillog a
szemük, amikor rövid beszámoló-
jukat hallgatom, s élményeiket so-
rolják. Most már azt mondják, ami
az elmúlt hónapokban leülepedett
lelkükben. Nem játszottam riporter,
de kérésemre mégis azt válaszolták,
hogy természetesen még egyszer!
Hogy mi volt a kérdés, szerintem
ezt mindenki kitalálhatja!
DÉJÉ

Tudsz-e róla…? az év végi hálaadásra megtelt a

templom. Bár az is lehetséges, hogy
akiknek „gyengén” sikerült az esz-
tendő, az a jobb jövő reményében
kereste kapcsolatát a Feljebbvaló-
val! Talán az okok nem is igazán
fontosak, inkább a gesztus az, ami-
nek inspiráló ereje van.
 Az már olyan természetes, hogy
amikor hideg van, a templomi vil-
lanykályha is elkezd dideregni.
Mert az idén is éppen azokban a
 Azt hiszem, hogy lelkileg jól fe- napokban kezdett el rendetlenkedni,
jeztük be az elmúlt esztendőt, mert majd végképp elromlott, amikor a

6. oldal

legnagyobb szükség lett volna rá.
Minden bajnak van oka, és minden
bajt helyre lehet hozni, - legyen is
bármilyen rideg-hideg a helyzet.
Mintha tavaly is hasonló módon jár-
tunk volna. Nincs új a nap alatt!
 Hirtelen olyan jó idő kerekedett,
hogy Vízkeresztkor a szentelt víz-
nek sem volt kedve befagyni. A
plusz négy fok jókedvre derített
mindenkit, ezért aztán gyorsan elin-
dultunk házat szentelni. Voltunk a
Georgikon Kollégiumába épp úgy,
mint a Múzeumban és a Szt. Anna
Otthonban is. Minden családot fel-
kerestünk, akik az esztendő minden
napjára szerették volna maguk mel-
lett tudni Isten segítségét. Beszél-
gettünk és imádkoztunk mindenütt
ahová hívtak bennünket - két papo-
kat! Mivel az egyik fiatal, a másik
tapasztalt, talán ezért sikerültek jól
ezek a találkozások!
 A Múzeumról jut eszembe, hogy
ott előadás sorozatot szerveztek a
böjtről, annak jelentőségéről és
mindennapjairól, kultúrájáról. Így
csöppentem bele magam is, mert
mint parókust felkértek, hogy a böj-
ti eledelekről, étkezési szokásokról
tartsak előadást. Hát a jelenlévő fia-
talok nem voltak valami lelkesek,
amikor a Hamburgert nem vettem
2018. Karácsony
fel a böjti ételek sorába, Azzal sike-
rült csillapítanom csalódottságukat,
hogy az energia ital mértékletes fo-
gyasztását viszont nem bíráltam
olyan élesen. Sok mindent tisztáz-
tunk, különösen azt, hogy manap-
ság már alig akadt fiatal – legaláb-
bis a jelenlévők között, - aki böjttel
és imádsággal készülne a Húsvétra.
Az előadást a ZTV is rögzítette,
aminek azt lett a gyümölcse, hogy a
Szent István Rádióban is el kellett
ismételnem a Múzeumban elhang-
zottakat. A hosszú beszélgetésből
végül is egy bő húszperces riport
került adásba.
 A Georgikon Mezőgazdasági
s.t.b. Iskola, az idén is megtartotta
Alapítványi bálját. Jó mulatság volt,
és olyan sok tombolatárgy, hogy
kétszeri nekifutásra lehetett csak
megejteni a sorsolást. Mindenki jól
érezte magát. Mi papok, nem sokáig
éjszakáztunk, elég hamar takarodót
fújtunk, mert másnap könyörtelenül
vasárnap volt, ami tudvalevőleg a
papok „munkanapja”, vagyis a jó-
zanság és az imádság ideje. Bár az
éneklést másnap is folytattuk, csak
más stílusban és más szövegekkel.
Szerintem akkor kezdett el igazán
mulatni a társaság, amikor az „egy-
7. oldal
CZERKÓ
házi felügyelet” megszűnt, ami
ugyan addig sem volt…
 Január végén nagyobb izgalom
nélkül zajlott le az Ökumenikus
imahét. Kivételesen a mi templo-
munkban kezdtünk és a Ref. temp-
lomban fejeztük be az ima sorozatot.
Remélhető, hogy akik részt vettek
ezeken a közös imádságokon és el-
mélkedéseken, kaptak néhány élhető
ötletet az elkövetkezendő hetekre.
 Az idén elég korán, már február-
ban megtörtént a hittanversenyek el-
ső fordulója. Az idén Pálháza volt a
házigazdánk. A Kazinczy iskola ta-
nulóiból álló csapatunk, Papik Márk
és Seres Máté, második helyezést ér-
tek el. Gratulálunk a fiúknak és
Obráz Bélának a felkészítésért.
 Az országos felbuzdulást látva,
mi is megszerveztük a „Házasság
hete” c. rendezvény sorozat újhelyi
előadásait. A Georgikonban, az
órák átszervezésével sok gyereket
sikerült megnyernünk az előadások-
ra. Dr. Berzéki József szülész-
nőgyógyász, Dr. Hegedüs Jolán
gyermekorvos, három felnőtt fiú
édesanyja és Jászter Beáta rádióri-
porter, három gyermekes édesanyja
voltak az előadók. A keresztény
szemlélettel átitatott előadások, a
világ egy másik szeletét, oldalát vi-
8. oldal
lágították meg. A gyerekek szerint
érdemes a következő esztendőben is
csatlakozni ehhez a mozgalomhoz.
Egyrészt ismét rövidebbek lehetnek
a tanórák ezekben a napokban, más-
részt valóban tetszett nekik minden
előadás témája.
 A Miskolci Egyházmegyei Hit-
tanversenyen is részt vettünk. Tim-
kó Bence, Kurucz Balázs és Rodé
Martin; ill. Leskó Zsanett, Özel
Szamira és Szabó Gréta; ill.
Petercsák Botond, Lukács Levente;
valamint Seres Máté, Mondok Pál-
mai Elek Péter alkotta csapatok
küzdöttel jó hírünkért A református
Petőfi, ill. a Szt. Margit katolikus
ált. iskolából verbuvált csapatok
előzékenyen átadták az első helye-
ket másoknak. Begyűjtöttek viszont
egy X., egy VII. és két VI. helye-
zést. Az tény, hogy a pontszámítá-
sok alapján nem mi voltunk a leg-
rosszabbak. Az is igaz, hogy olyan
nagyságú anyagot kellett volna a
gyerekeknek megtanulniuk, ami
szerintem már túlzás! Ezt ugyan
egy párszor már elmondtuk a szer-
vezőknek, mert ez inkább kedvét
szegi a versenyzőknek, nem pedig
lelkesíti őket,- de úgy látszik a hit-
tanversenyen az idén is csak szak-
képezett teológusok indulhattak

volna nyugodt lelkiismerettel. Nem
csodálom, hogy évről évre csökken
a csapatok száma! Talán, ha az első
három helyért már csak egy csapat
fog önmagával vetélkedni, akkor
majd megértik, hogy mire gondo-
lok. Persze az is kérdés, miért azok
szervezik évről-évre a versenyt,
akik nem tudnak egy ált. iskolás
gyermek fejével gondolkodni! –
Csupán azért írtam le ezt az állan-
dóan visszatérő problémát, mert úgy
látszik, a fülükre nem hallanak, de
talán még olvasni tudnak – az ille-
tékesek!!
 Február 18-án vasárnap este tette
le esküjét / ígéretét/ az újonnan
megválasztott képviselő testület. A
jegyzőkönyvek felterjesztése alap-
ján a Püspök úr jóváhagyta a vá-
lasztás eredményét. Ezután a testü-
let tagjai, Juhász Géza elsőhelynök
úr előtt tettek ígéretet arra, hogy
munkájukkal, példájukkal és imád-
ságukkal segítik az egyházközség
életét. Kinevezésük öt esztendőre
szól. Az első alakuló ülésen a testü-
let tagjai megválasztották az egy-
házközség világi elöljáróit. / L. kü-
lön cikkben/
 Ezekben a napokban igencsak
próbára tett mindeket a tél. Rend-
szeresen mínusz 14 -15 fok hideg
2018. Karácsony
volt, ami még a nappali órákban is
tartotta magát. Egy ilyen, kicsit a
szibériai hidegekre emlékeztető es-
tén, 26-án emlékeztünk meg a
kommunizmus áldozatairól. Mivel
féltettük a fülünket, na meg a tor-
kunkat, ezért a római katolikus
nagytemplomból egyenesen a KERI
aulájába zarándokoltunk, s ott foly-
tattuk a közös megemlékezést.
Mindannyian tudtuk, hogy ennél
sokkal hidegebbet is ki kellett bírni
azoknak, akik ott a távoli pokolban
raboskodtak… Talán bennünk már
nincs annyi élni akarás, nem tanul-
tunk még eleget az élet iskolájában.
Vagy nagyon hozzá szoktunk a ké-
nyelmes élethez…
 Fügei Benjámin, - sokszorosan
kipróbált ministránsunk, - nagy
örömmel érkezett március 11-én a
templomba. Széles mosollyal az ar-
cán újságolta, hogy a templomba
jövet feltartóztatott egy szökevényt
az úton. Többen is rohantak utána
az úttesten, de ő éppen jókor volt jó
helyen, no és még a szíve is a he-
lyén volt. Minden erejét latba vetve
elállta az utat, és megfékezte a ro-
hanó veszedelmet! Már-már Toldi
Miklós képe rémlett fel előttem, és
boldogan indultam az oltárhoz,
hogy kezdjem a misét, amikor be-
9. oldal
CZERKÓ
vallotta, hogy egy póni lovat fogott
meg, melyet a gazdája képtelen volt
utolérni. Arra gondoltam, hogy lám
milyen jó az, ha az emberfia már
gimnazista, és vasárnaponként a
templomba is jár. Különben sose ta-
láltak volna egymásra! A gazda pe-
dig még mindig keresné kedvenc ál-
latkáját! Gratulálunk Benjamin!
 Március eleje mostanság gyak-
ran megtréfál bennünket. Az idén
Attila atya, a segédlelkészek lendü-
letével, elment autóval Budapestre.
Egy tavaszi jó Fradi meccs, még ha
az szombateste is van, megér egy
kis áldozatot. Este, a meccs vége fe-
lé elkezdtek gyülekezni a szurkolók
feje felett az felhők. Hó szagot
árasztottak magukból. Este kilenc-
kor elindult hazafelé, hogy másnap
reggel, a vasárnapi feladatait ellás-
sa. Szóval akkora hóvihar keletke-
zett, amely Pesttől egészen Miskol-
cig nyújtózkodott. Több órás vára-
kozás a sztrádán és többszöri eltere-
lés után, végül sikerült magát haza
kormányoznia. Még szerencse,
hogy volt elég benzin a kocsiban,
no és még egy jó pár sztrádán re-
kedt autós, hogy ne érezze annyira a
nyomasztó a magányt. Az éj sötét-
jében a rendőrség, katonaság és a
segélyszervezetek bátorították a ta-
10. oldal
vasz reményében útra kelőket. Ki-
merülten, álmosan és nagy meg-
könnyebbüléssel csúszkált be a ka-
pun, - reggel hétkor! Itt éppen mí-
nusz 10 fokot mutatott a hőmérő, de
a tízórás „merre menjek, hogyan
menjek?” c. verseny után, ez már
inkább csak ajándék volt. Éjszaka
magam is keveset aludtam. Tulaj-
donképpen nem a segédlelkészt fél-
tettem, attól sem tartottam, hogy
nekem kell egyedül helytállnom va-
sárnap. Ébrenlétem oka az volt,
hogy Attila mögött ott ült az autó-
ban a feleségem is, aki nem készült
fel kellőképpen erre a kalandra,
mert csupán éppen Pesten volt egy
kicsit unokázni! A vasárnapi magán
hálaadásom ettől a váratlan virrasz-
tástól, talán álmosabbra sikerül,
mint máskor!
 Ha tavasz, akkor eszünkbe jut-
hatnak a gyerekek, aki a hosszú téli
napok után már szeretnének kint ját-
szania természetben. Erre az időre
sikerült felújítani Alsóbereckiben a
község óvodáját. Hogy minden a he-
lyén legyen, - az anyagiak és a lelki-
ek is-, ezért meghívást kaptak a tör-
ténelmi egyházak képviselői is a
megnyitóra, - egy áldás erejéig, -
hogy ebben az intézményben, való-
ban áldásos munka folyjék az elkö-

vetkezendő időkben. A gyermekek
műsora, az ünnepi beszédek és az
áldások után, megtekintettük az új
óvodát. Kipróbálhattunk az ügyessé-
gi játékokat, s próbálkozhattunk az
építőkockákkal is. Nekem azonban a
sószoba tetszett a legjobban. Még
friss volt minden, s olyan szép volt a
só, hogy megkóstoltam, nem átve-
rés-e az egész. Tényleg só volt, s
még szerencse, hogy addig nem ját-
szottak benne a gyerekek. Vigaszta-
lásomra, - példámat többen követték,
de igyekeztünk mértékletesen fo-
gyasztani, és nem ettük ki a
„sótalajt” ebből a tüdőt tisztító szo-
bából. Ennyi hitetlen Tamást és Ta-
másnét már régen láttam egy cso-
móban, mert mindenki kóstolga-
tott… ott csodálkoztunk egymásra
nézve szótlanul, de már nem sótla-
nul…
 A Húsvét előtti böjti időszak,
nemcsak a böjt, hanem a lelki gya-
rapodás időszaka is egyben. Ennek
jegyében, a Szent Anna Otthonban,
Felsőbereckiben, és a szlovákiai
Pólyánban is részt vettem az ünnepi
előkészületeken. A közös imádság
és az elmélkedések, remélem előbb-
re vitték egy kicsit az ünnepre ké-
szülőket. Természetesen a nagyböjti
Előszenteltek Liturgiája központi
2018. Karácsony
szerepet kapott a felkészülésben.
Templomunkban, Virágvasárnap
előtt, a három napos előkészültet a
kárpátaljai Palágykomoróc parókusa,
Szkoropádszky Péter vezette. El-
mélkedései hűen tükrözték a kárpá-
taljai görögkatolikusok küzdelmét,
a megmaradás, és a fejlődés érde-
kében kifejtett erőfeszítéseiket.
Ahogy hallgattuk őt, egyre erőtel-
jesebben érezhettük, hogy mi bi-
zony sok szempontból elpuhult ke-
resztények vagyunk. Talán még ide-
jében érkezett ez a kis lelki figyel-
meztetés... kár, hogy nem többen
hallgatták! Böjti gyűjtésünket most
is oda ajándékoztuk egyházközség-
ének, s a Mária oltárnál összegyűj-
tött tartós élelmiszerekből is küld-
tünk az ő szegényeinek. Mi sem va-
gyunk gazdagok, de az ottani álla-
potokat azt hiszem, kevesen visel-
nék el közülünk. – Az Ő nevükben
köszönöm a pénzbeli adományokat
és a tartós élelmiszereket is! - min-
den eljutott a rászorulókhoz!
 Ha Nagyhét, akkor ez a lelki
megmozdulások ideje is. A Georgi-
konban a pedagógusokkal is tartot-
tunk lelki felkészülést az ünnepre.
Mivel nekik más gondjaik akadnak,
mint a gyerekeknek, ezért Tamás
Istvánt, a Nyíregyházi Görögka-
11. oldal
CZERKÓ
tolikus Gimnázium igazgatóját kér-
tem fel, hogy tartson nekünk elmél-
kedést. A Szentírás olvasást és az
imádságot, melyeket alapvető esz-
köznek tartunk egy egyházi intéz-
ményben, nagyon jól kiegészítette
az igazgató úr tanúságtevő beszá-
molója. Mondandóját saját életének
buktatóival és kisebb nagyobb meg-
téréseivel példázta. Mindenkit arra
biztatott, hogy ha valaki elindul va-
lamerre, akkor jó, ha ismeri a célt
is, és nem szabad attól eltántorod-
nia! Nem a megtérés gyorsasága a
fontos, hanem a mélysége! Kihang-
súlyozta azt is, hogy a diákok kö-
zött a legnagyobb nevelőerő maga a
példa! Ez alapozhatja meg a szak-
mai sikereket is egy ilyen intéz-
ményben. Az idén is közös ebéddel
zártuk ezt a tartalmas együttlétet.
 A Húsvét ünnepét még lelkünk-
ben hordva, április 6-án elkezdtük a
gyerekek elsőáldozási felkészítését.
Több, mint húsz gyerek jelentke-
zett, de végül tizenkilencen jutottak
el a vizsgáig, ill. az áldozásig. Igen
sok alsós gyerek tanul itt a város-
ban, mivel Újhely vonzáskörzeté-
ben laknak. Ezért összeszokott,
egymást ismerő gyerekek jelentkez-
tek. Azt lehet mondani, hogy pénte-
kenként „nemzetközi” társaság jött
12. oldal
össze Mikóházától Karosig. Dicsé-
retükre legyen mondva, régen volt
ennyire odaadó és figyelmes közös-
ség az elsőáldozásra készülők kö-
zött. Öröm volt velük foglalkozni.
Ez pedig az én munkámat tette
szebbé és könnyebbé. Persze nem
lehet letagadni, hogy ebben döntő
szerepe volt a szülőknek is, akik az
idén nem a kifogásokat keresték,
hanem a gyermekeiket, és elhozták
őket a parókiára. Akik még nem lát-
ták az elsőáldozásról készült fény-
képeket, megnézhetik az egyházkö-
zség Facebook lapján. Köszönöm a
közös élményt - s remélem mások
is maradandó emlékeket őriznek
ezekről a hetekről és magáról az
ünnepségről is! – Természetesen
köszönet jár az iskolai hitoktatók-
nak is, a felkészítés segítéséért!
 A tavasz mindig ad munkát a
kertben. Ez így volt az idén is. Eb-
ben a munkában azonban most nem
maradtunk magunkra, hanem a Ge-
orgikon diákjai segítettek abban,
hogy a templom környéke valóban
úgy nézzen ki, mint a kert, ha már
annak nevezzük! Köszönet a szor-
galmas és jókedvű segítségért. Ha
kell, jövőre is beszerzem az ehhez
szükséges italokat, a rágcsálni valót

és a „bugyborékos” vizet, de ener-
gia italt azért továbbra sem ígérek!
 Április 22-én szép vasárnapra
virradtunk. Erre a napra vártuk az
Ungvári Székesegyház Énekkarát,
hogy a 11- kor kezdődő szent litur-
gián énekeljenek. A megbeszélt
időpontban azonban nem érkeztek
meg. Még manapság sem egyszerű
az Ukrán határon való átkelés…
Pedig volt meghívó levelük is, de ez
sem segített felgyorsítani a bejöve-
telt. Már hajdanán Vereckénél is
voltak problémák, de ott inkább a
hegyek jelentettek akadályt, nem a
sorompók. Szóval Mobil telefonon
arra kértek bennünket, hogy ha le-
het, egy kicsit később kezdjük a li-
turgiát, hogy talán mégis idejében
érkezhessenek meg. Később kezd-
tünk tehát, és olyan hosszan prédi-
káltam, hogy attól még a pogány
magyarok is megtérhettek volna.
Ahogy akkor fogalmaztam, lega-
lább „tíz kilométeres prédikációt
mondtam”, mert kb. ennyi utat te-
hettek meg ez idő alatt. Sajnos, így
is csak a Kerub ének idejére érkez-
tek, ennek ellenére azonnal bekap-
csolódtak a liturgiába. A mise vé-
gén még koncertet is adtak a jelen-
lévők legnagyobb örömére. A talál-
kozót közös ebéddel zártuk a Csil-
2018. Karácsony
lagfény panzióban, ahol már felsza-
badultan értékelhettük ki az elmúlt
órákat. Egyházközségünk világi el-
nöke Szajkó Gábor, egy újabb lehe-
tőséget kínált fel az énekkarnak,
hogy a következő Pünkösd ünnepé-
nek második napján ismét találkoz-
hassunk. Addig törhetjük a fejünket
azon, hogy mit jelent „idejében in-
dulni” itthon, és mit jelent ugyanez
Kárpátalján!
 Széphalomban a Kazinczy kert-
ben megemlékezésen vettünk részt
abból az alkalomból, hogy tíz éve
működik szomszédságunkban a
Magyar Nyelv Múzeuma. Ahogy az
alapkő letételénél, majd az intéz-
mény megnyitásán, most ezen az
ünnepségen is imádkoztunk, mert
az imádság ereje abban rejlik töb-
bek között, hogy anyanyelvén
mondja az ember, tehát szívből
jön… Magam a Bibliát használtam
könnyítésként, arra hivatkozva,
hogy János szerint „Kezdetben volt
az Ige, és az Ige Istennél volt és Is-
ten volt az Ige”. Volt, aki értette, és
volt, aki tudomásul vette, hogy ezt
is lehet hinni és vallani. Bár el kell
ismerni, a történelmi egyházak
mindig szívesen látott vendégek
olyan városi rendezvényeken, me-
lyek nem csak a testet, hanem a lel-
13. oldal
CZERKÓ
ket is célba veszik… hát, szerintem
a magyar nyelv, és az irodalom épp
ez a kategória!
 Május elejét a középiskolai bal-
lagások uralták. Amennyire lehetett
együtt örültünk a végzős diákokkal,
de ők inkább azt szerették volna, ha
ők még bulizhatnak, mi meg tanu-
lunk helyettük! Mi felnőttek azért
inkább maradtunk a virágoknál, a
búcsúbeszédeknél és a drukkolás-
nál. Ahogy elnéztem néhány diák
esetében, a szülők jobban féltek a
megmérettetéstől, mint maguk az
érdekeltek, de még éretlen gyerek.
Mi már tudjuk, hogy egy tisztessé-
ges szintet csak akkor lehet elérni,
ha rendesen nekifut az ember, és bi-
zony ez néha csak többszöri nekiru-
gaszkodásra sikerül, - de hát később
ugyan kit érdekel már ez?...
 Ebben az esztendőben is részt
vettünk a sajópálfalai ministráns ta-
lálkozón. Nem csak azért mentünk,
mert szokás, hanem azért is, mert az
idén volt Rómában a nemzetközi
ministráns találkozó, amire több
ministráns ifjú is megérett egyház-
községünkben. A pálfalai találkozó
jó ismerkedési lehetőség volt arra
is, hogy amikor elindul a társaság
az örök városba pápa nézőbe, az if-
joncok ne idegenként üljenek egy-
14. oldal
más mellett a buszon.
 Május 12-én az egyházközség
vállalkozó kedvű tagjai, Kassára ki-
rándultak, Szajkó Gábor elnökünk
vezetésévelés irányításával. Aki
még nem tudta és eddig nem is lát-
ta, az most nyugodtan megállapít-
hatta, hogy Kassa nem ok nélkül
volt évszázadokon keresztül a fel-
vidék központja. A gyönyörű belvá-
ros, a Dóm Rákóczi hamvaival, a
Rodostói Ház, és a belvárost övező
paloták, tényleg megállásra készte-
tik a nézelődőt. A tartalmas belvá-
rosi séta után, és a jóízű éttermi
ebédet követően, felkerestük a
Görögkatolikus Püspöki Székes-
egyházát, ahol előre beszerzett en-
gedély birtokában, elvégezhettük a
szombati nagy vecsernyénket. Ettől
kezdve pedig ez a nap nem csupán
kirándulás lett, hanem zarándoklattá
is változott! Azt gondolom, hogy
azok a falak régen hallhattak ma-
gyar nyelvű vecsernyét az elmúlt
évtizedekben. Szegény sekrestyés
nővér, nem tudván csak szlovákul,
azon sopánkodott a vecsernye vé-
gén, hogy nem értett ugyan semmit
a szertartásból, de azt azért mégis
meg tudta állapítani, hogy nagyve-
csernyét végeztünk és sajnos ő nem
Folytatás a 19. oldalon.
 2018. Karácsony
KÉPES KRÓNIKA

15. oldal
CZERKÓ

16. oldal
2018. Karácsony

17. oldal
CZERKÓ

18. oldal

készített tömjénezőt. Amennyire
tudtam, kézzel - lábbal elmagyaráz-
tam, neki, hogy ez valóban az volt,
de tömjénfüst nélkül is jót énekel-
tünk és imádkoztunk! Nem sokkal
előbb, ott a színház előtt csobogó
szökőkútnál ülve merengem el
azon, hogy milyen igazságtalan az
élet: Rákóczi holtában is száműze-
tésben, értékeink idegen kézben, s
most még annak is örülnünk kell,
hogy mindezt megnézhetjük….
Máskülönben jól éreztük magunkat,
és ráadásul még a szombati vecser-
nye sem maradt el, s ehhez még a
saját templomunkat sem kellet ott-
honról magunkkal cipelni… Kö-
szönjük a szerevezőnek, kivitelező-
nek a jó programot, és a jelenlévők-
nek a jó hangulatot…
 Június 4-én, az időjárás szeszé-
lyeit elkerülendő, a református
templomban rendezték meg a Tria-
noni emlékünnepséget. Mára már
egy kicsit félénkek lettünk, talán
lustábbak is, ezért a könnyebbik
megoldást választották a szervezők.
Mit tett velünk ez a tragédia? Ma
már nem énekeljük a Himnuszt, ha-
nem hallgatjuk, a gyerekek angol
feliratú pólókban grasszálnak, és
nem divat a magyar almába harap-
ni, hanem ifjaink inkább banánt fo-
2018. Karácsony
gyasztanak. Energia itallal srófolják
magukat, de ezt a többlet energiát is
elpazarolják felesleges dolgokra.
Jövőjüket is csak a nyugati határon
túl tudják elképzelni, pedig itt szen-
vedett értük az elődök hosszú sora.
Nemzeti szempontból elcseszett
nemzedék, és sajnos ennek nagy-
részt mi felnőttek vagyunk az okai!
A nemzetköziséget, a hazátlanságot
ma már nem a kommunizmus, ha-
nem az internet táplálja. Pedig min-
den felnőtt tudja, hogy gyökér nél-
kül nincs élet, csak létezés! Jó len-
ne, ha tehát nem csak emlékeznek,
hanem tennénk is néha valamit…
 A tanév végleges befejezése sze-
rintünk éppen jún. 18-ra esett, hi-
szen ekkor jöttünk össze Sajópálfa-
lán a szokásos év végi hálaadásra.
Ima és szórakozás voltak a kulcs-
szavak. Mindkettő bejött. Mi meg
aztán haza!
 A Kossuth Gimiben 50 évvel
ezelőtt érettségizett öregdiákok láto-
gattak el templomunkba. Részt vet-
tek az esti szentmisén és megemlé-
keztünk elhunyt tanáraikról és el-
hunyt osztálytársaikról. Utána rövid
beszélgetés és az emlékek felidézése
készítette elő a vacsorát. Valami
olyat is emlegettek, hogy ötven év
alatt sokat változott Újhely, de…
19. oldal
CZERKÓ
nyílván a fiatalság, a nosztalgia és a
megszépülő emlékek takarják a múl-
tat, és az idő aztán, ahogy szokta,
szépen rózsaszínre festi azt. De talán
e nélkül nem is lehetne elviselni a je-
len gondjait, bajait… Tökéletesen
megértettem őket, hiszen hasonló ci-
pőben járok magam is, bár a lábbe-
lim még nincs ötven éves, - de a
múltba visszagyalogolni cipő nélkül,
már magam is próbáltam.
 Ahogy az elmúlt esztendőben az
idén is egyházközségünk irodájában
dolgozta le nyári gyakorlatát Fügei
Benjámin, a KERI 12. osztályos ta-
nulója. Amit az elmúlt nyáron nem
tudott befejezni, azt az idén megte-
hette. Vannak dolgok, amelyek mi-
att nem kell elsietni a döntéseket.
Az idén nagy hangsúlyt fektettünk a
nyilvántartás megújítására. Ezek
után, ha valakit nem találunk, akkor
Benjaminnál fogjuk keresni! Jó az
ilyen gyakornok, fiatal és mindent
kibír. Kár hogy ebben a tanévben
érettségizik, így majd mást kell ke-
resnünk, akire rá lehet fogni, hogy
nem is mi vagyunk hanyagok és
lusták. Egyébként köszönjük a se-
gítséget Bendzsi!
 Július 26-án Szent Anna napján
a máriapócsi nővérek Szeretet Ott-
honában, az idén is ünnepséget ren-
20. oldal
deztek az intézmény vezetői. Most
Püspökök nélkül ültük az ünnepet,
de nem hagytuk el sem az imádsá-
got, sem az elmélkedést, sőt még a
szórakozást sem! A nyári melegben,
a kápolnai elmélkedés és imádság
után, a kertben hatalmas fák árnyé-
kában, terített asztal várta a lakókat
és a vendégeket. A jó hangulatról a
Crystál együttes és a finom bor
gondoskodott. A félórás, jó hangu-
latú koncertet a szomszédok is in-
gyen élvezhették, de a finom sülte-
ket és a sütiket már nem osztottuk
meg velük! A jóból is megárt a sok!
Öröm volt nézni, ahogy a lakók las-
san elfeledkeznek a járókeretekről,
a naponta, marékszámra szedett
gyógyszerekről, s mosolyogva, jó-
kedvűen együtt töltötték a délutánt,
nem pedig szobáikban. A váratlan
események kivédésére jelen volt Dr.
Kemecsei Miklós háziorvosunk is,
aki az orvosi szobában gyakran
együtt szenved a betegekkel, de itt
meg együtt örült velük, mert az or-
voslás nem csak a testnek, hanem a
léleknek is jár. Jó volt ismét felsza-
badultan együtt lenni. A nővérek az
idén is felvonultatták „házi” cuk-
rász tudományuk legjobb darabjait!
– Köszönjük a cukorbetegek nevé-
ben is, hogy gyakorolhattuk az ön-

fegyelmet! Bár mindenki magára
vessen, - mert hiszen itt nem volt
kötelező fogyasztás, mint „rosz-
szabb” helyeken!
 Június végén nagy megrázkódta-
tás ért bennünket. „Rövid időre” le-
zárták utcánkat, mert elkezdődött az
út felújítása. Csak innen az Erzsébet
Kórháztól, a Kazinczy utca elejéig.
Mondjuk 450 méter. Most jelenleg
december 9. van, és még mindig
nem készültek el vele. Gondoltuk,
majd a Mikulás hozza, de ez sem
jött össze! Lehet, hogy meg kell
várnunk még a Nyuszit is, mert a
hidegben a tapsifülesek nem dol-
goznak! Úgy látszik én nem készül-
tem fel eléggé erre a munkára.
Azon voltam ugyanis, hogy minél
hamarabb járni lehessen ezen az
úton! Adtam hozzá vizet a kútból,
hogy a beton jól megkössön, köl-
csönöztem a munkásoknak vödröt,
slagot, és nem fogják elhinni, még
kőműves kanalat is!! Higgyék el,
rajtam nem múlott! A nagy meleg-
ben még egy zsugor ásványvízzel is
fel akartam gyorsítania munkát, de
ettől úgy elkezdtek izzadni a mun-
kások, hogy inkább az árnyékot vá-
lasztották… Látva a munka meg-
erőltető tempóját, a feleségem már
csípőből visszautasította azt a mun-
2018. Karácsony
kavédelmi kérést, hogy „főzzön mán
egy kávét, ojan jó esne”. Amikor
ezt írom, pár napja már lehet közle-
kedni az úttesten, de a biztonság
kedvéért azonban még jobb az ud-
varon tartózkodni! El kell ismerni,
szebb lesz, mint volt, de sajnos a
templom előtti szakaszon alig ma-
rad parkolóhely az autók számára.
Zöld sávot varázsoltak a járda és az
út közé! Arra nem gondoltak terve-
zők, hogy családos emberek, vagy
idős, nehezen mozgó emberek is el-
jönnek a templomba! Lehet, hogy a
liberalizmus, a tervező asztalon
ilyen formában küzd a klerikaliz-
mus ellen? Furcsán alakultak az el-
múlt évek: a római templom mellé
nem behajtani, a református temp-
lom mellet nem lehet megállni, ná-
lunk is elfogytak az eddigi lehető-
ségek….. senki sem gondolt a moz-
gáskorlátozottakra, az öregekre,
akiket kocsival hoznak a templom-
ba, mert segítség nélkül már nem
tudják legyőzni a távolságot. Nekik
„gyaloggal”, néha már 15 méter is
soknak tűnik. Ennek ellenére bizta-
tom az időseket, hogy imádkozza-
nak a tervezőkért… Mert, mire újra
fel fogják újítani ezt az utat, már
azok is öregek lesznek!
21. oldal
CZERKÓ
 A nyár folyamán elég gyakran
autókáztunk Bányácska felé, beteg
kollégánkat kisegítendő. Mivel itt-
hon se lett kevesebb a munkánk,
ezért aztán a bányácskai hívek, hol
reggel, hol este, hol meg délelőtt
tudtak csak misét hallgatni. Nem
szándékosan akartuk így, de mégis
ettől lett mozgalmas és izgalmas az
ottani hívek nyári élete. E nyüzsgés
közepette szép lassan meggyógyult
a papjuk, s most már élvezhetik a
kiegyensúlyozott parókiális életet.
Ősszel, télen ennek van itt az ideje!
Köszönöm a szép énekeket, dalla-
mokat! Ilyenkor látszik, hogy mégis
érdemes őrizni azt, amit apáinktól
és anyáinktól tanultunk.
 Egyházközségünket két minist-
ráns képviselte Rómában, a nem-
zetközi találkozón. Deák Ádám és
Szilágyi Zsolt. Újhely és Alsóbe-
recki nem kötöttek ugyan testvérvá-
rosi szerződést Rómával, de azért a
két ifjúnak hatott a lelkére ez az
összejövetel. Élményekben gazda-
gon térek haza az Örök városból.
 Augusztusban a gólyák rendsze-
resen költöznek. Ők, tudják ennek a
pontos idejét! Nálunk ezt irigyelhet-
ték meg a papok, mert Molnár Atti-
la segédlelkész is költözni kezdett.
S ezt tette Martinek Zsolt, az új is-
22. oldal
kola lelkész is, aki szintén Augusz-
tusban foglalta el új állomáshelyét
városunkban. Esperesi kerültünk
nagyon megtalálta az összhangot a
gólyákkal, mert Kenézlő, Sárospa-
tak, Vajdácska, Újhely, Dámóc és
Zemplénagárd is érintett volt a köl-
tözésekben. A gólyák legalább me-
legebb vidékre költöztek, de ahogy
elnézem, kerületünkben még csak
most kezdődik a téli zimankó! Re-
mélem addig mindenki rendbe te-
hette új „fészkét”, s nagyobb lelke-
sedéssel lát újra munkához. Re-
mény van arra is, hogy tavasszal
nem kell visszaköltözniük régi he-
lyükre, mint ezeknek a hosszúnyakú
vándormadaraknak.
 Templombúcsúnkat az idén jó
idő kísérte. Ezért a szokásos ünnepi
szertartást és a körmenetet zavarta-
lanul megtarthattuk. Az ünnepi
szentbeszédet Dudás László
abaújszántói esperes úr mondta.
Szathmáry Béla alsóregmeci espe-
res úr pedig a Szent Liturgia végzé-
sében működött közre.
 Augusztus 20-án, Szt. Istvánra
emlékezve, délután, a Szent István
Parkban ünnepi megemlékezés volt,
- mint minden esztendőben. Az idén
az a megtiszteltetés ért, hogy én
mondhattam az ünnepi beszédet.

Mondandóm lényege abban állt,
hogy a mai ember nem szereti sem
a királyokat, sem a szenteket. Az
egyikhez méltóság kell, a másikhoz
pedig alázatosság, s ez a kettő ma
nagyon sok emberből hiányzik.
Ezért jó példa számunkra Szent Ist-
ván, mert bebizonyította, hogy a
kettőt össze lehet egyeztetni, s ak-
kor tényleg tud maradandót alkotni
a gyarló ember is.
 Augusztus utolsó napjaiban, az
egyik reggel a templomba menet,
felfedeztem egy fekvő férfit a
meggyfa árnyékában a templom
udvaron. Nem a füvet vágta, hanem
a lóbőrt húzta, - vígan horkolva.
Fertőzött gondolataimmal úgy tá-
volról migránsnak néztem, mert a
feje is be volt takarva. Rövid töp-
rengés után, tétova léptekkel köze-
lebb araszolva, láttam, hogy csak a
józanság határát lépte át, más, na-
gyobb baja nincs. Felköltöttem, s
mondtam neki, hogy még csak most
kezdődik a mise, túl korán jött, - er-
re összeszedte cókmókját és elment.
Meg sem várta a harangszót! Ebből
arra következtettem, hogy továbbra
sem szenteltvízzel szerette volna
szomját oltani.
 A Város Önkormányzata ebben
az évben, a történelmi egyházakat
2018. Karácsony
céltámogatással segítette. 500.000
Ft-t kaptunk, az általunk meghatá-
rozott célra. Túl sok időnk nem volt
a töprengésre. Végül az a javaslat
született, hogy a Kazinczy úti régi
görögkatolikus iskolaépület föld-
szintjén, cseréltessük kis az ajtókat
és az ablakokat. Aki látja, tudja,
hogy ez eddig a főutca szégyene
volt! A hivatalos felmérés szerint 5
ablak és két, utcára nyíló ajtó cseré-
jére kerül sor. Mivel az emeleten
már beépítettek műanyag ablakokat,
úgy gondoltuk, hogy a földszintre is
megfelelnek, de azzal a változtatás-
sal kértük, hogy kívül barna szint
kapjanak a nyílászárók. Az adomá-
nyozott összeget pár ezer forinttal
túlléptük, de ez nem jelent gondot.
Mivel a pénzzel, ill. számlával zá-
ros határidőn belül el kell számol-
nunk, ezért a rendelést, ill. a szer-
ződést a Fischer Ablak Kft.-vel
megkötöttük.
 Egész nyáron szomorúan szem-
besültünk azzal, hogy a templom
kertben a buxus bokrok elkezdtek
sárgulni. Próbálkoztunk hernyósze-
déssel, permetezéssel, különböző
vegyszerezéssel, - mindhiába! Nyár
végére már csak a pusztulás nyomai
látszanak. Az egyik sort visszavág-
tuk majdnem tövig, aztán szép las-
23. oldal
CZERKÓ
san el kezdett kihajtani, de valószí-
nű, hogy az új hajtásokat sem tud-
juk majd megmenteni. Amerre jár-
tam a nyáron, minden ilyen bokor
pusztulásnak indult. Sajnálom eze-
ket a több évtizedes bokrokat. Aki-
nek a kivágáson kívül, van még va-
lami használható ötlete – hogy stí-
lusos legyek, - szívesen megveszem
egy pár Miatyánkért! /elvégre a
templom környezetéről van szó!/
 Szeptemberben az iskola tanítás-
sal együtt, elkezdődött az iskolai
hitoktatás is. Ilyenkor legalább két
hétig zajlik a Ki nevet a végén c.
társasjáték, Ki, hol, melyik terem-
ben keresse a nebulókat. Legna-
gyobb sikert akkor arattam, amikor
benyitottam az általam helyesnek
vélt terembe, mire a gyerekek
örömmel felkiáltottak: Nem is tud-
tuk, hogy az idén Jóska bácsi fogja
tanítani a fizikát! Felkészületlensé-
gem miatt kénytelen voltam másik
termet keresni. Az idei tanévben
Egyházközségünkben 188 görögka-
tolikus gyereket jár hittanórára, de
ebben a létszámban nem szerepel-
nek a Georgikon tanulói.
 Szeptember még jó időt ígért, s
erre az időre esett Halász György
diakónus újhelyi költözése is. M.
Attila segédlelkész hiányát pótolta
24. oldal
ezzel a Püspök úr! Innentől kezdve
szeptember a bolondokat járatta ve-
lünk. A beköltözés után pár nappal
váratlanul lehetőség nyílt arra, hogy
a segédlelkészi lakásban a fürdő-
szobát felújítsuk,- központi segít-
séggel. Éltünk a váratlan lehetőség-
gel. A diakónust tehát újra elköltöz-
tettük, Szajkó Gábor elnök úr segít-
ségével pedig napokon belül vízve-
zeték szerelő mesterek is születtek.
Romboltunk, bontottunk, szerel-
tünk, dühöngtünk, vásároltunk, utá-
na jártunk, beszereztük, átterveztük,
visszahívtuk, átvettük, újra vissza-
hívtuk, beburkoltuk, kifizettük, utá-
na rendeltünk, - amit itt leírtam, az
közel három hét munkája és ered-
ménye. Most a teljesen - alapjaitól -
felújított fürdőszoba várja azt, hogy
újra elkezdhessen kopni! Egyház-
községünk, a saját részt / 300 ezer
forintot / becsületesen állta. Köszö-
net a felújított fürdőszobáért Tóth
Ferenc ökonómus úrnak, hajdani
újhelyi segédlelkész úrnak, aki
szeptember elején benézett a fürdő-
szobába. Csodát látott, vagyis azt,
hogy ott még mindig az a régi és
fakó rózsaszínű fürdőkád kelleti
magát, fakó sárga csempével övez-
ve, amelyet már ő is utált húsz év-
vel ezelőtt. Persze ehhez a döntéshez

nem csak jó szem, hanem jó szívre is
szükség volt. Csak megjegyzem: az
ilyen anyagi megoldásokra a jövőben
is nyitottak vagyunk!
 Kisasszony napra meghívást
kaptam Palágykomorócra, hogy ott
a templombúcsún prédikáljak. El-
fogadva a meghívást, Nagyszel-
mencnél léptük át az Ukrán határt,
természetesen gyalog. A vámosok
udvariasak voltak, a farizeusokkal
pedig nem találkoztam. Onnan pár
kilométer van mindössze P.
komoróc, ahová kocsival jutottunk
el. Élményszámba ment a búcsú
ünnepe, amit képek formájában az
Facebbok oldalunkra fel is töltöt-
tünk. Este visszafelé – bár reveren-
dába jöttem át a határon, - igen ud-
variasak voltak a vámosok. Hoztam
ugyan két doboz cigarettát, de sze-
rencsére nem kérdezték meg, hogy
minek, amikor nem is cigarettázom.
Hála Istennek, maradandó emlék
lett ebből a templombúcsúból is!
 Ha szeptember és jó az idő, ak-
kor elkezdtük a templomudvarra
készült padok kihelyezését. Tisztes
mélységű beton alapzat, rászer-
kesztve a térkő. Ezt a térkövet az
Újhelyi Önkormányzattól kaptuk
ajándékba. Mi ugyan venni akar-
tunk tőlük, de sajnos -hála Istennek
2018. Karácsony
– csak gyártják, de nem keresked-
hetnek vele - ezért a Polgármester
úr úgy döntött, hogy megajándé-
kozza közösségünket a megfelelő
mennyiségű szürke térkővel. A
mérnöki pontossággal és alaposság-
gal megépített alapra – Szajkó Gá-
bornak van mérnöki diplomája –
Marincsák János, Simai Andor,
Gócs Miklós és Halász György dia-
kónus ellenállhatatlan közreműkö-
désének köszönhetően, biztos ala-
pokat vetettünk. Térkővel Mezősi
László csinosította. A padokat Gócs
Miklós és a diákonus úr festette,
Obráz Zsolt szerkesztette egybe,
majd Vajda Milánék cipelték fel a
helyszínre, és Feczkó Ágnes körítet-
te látványos sziklakerttel. A fűmag
is előkerült, csak esőt nem tudtunk
varázsolni. Azt kútvízzel pótoltuk.
Néha arra sem volt szükség, mert,
ahogy a diakónus úr megállapítot-
ta,”volt elég harmat reggel”. És én
hol vagyok ebben a történetben?
Nem fogják elhinni! Én találtam ki
az egészet! Néha így válnak valóra
az álmok! Sajnos nem mindegyik!
Pedig talán nem is kellene hozzá
ennyi közreműködő.
 Szeptemberben a gyerekek alig
várják már, hogy bele lendüljenek a
tanulásba. A második héten a gya-
25. oldal
CZERKÓ
korlottabbak már szeretnek egy ki-
csit lazítani. Ezt az alkalmat hasz-
náltuk fel arra, hogy egy jó bulit
szervezzünk a hirtelen elfáradt diá-
koknak. Szeptember közepén nagy
bográcsolást csaptunk a parókia ud-
varon. Huszonnyolcan hallották
meg hívásunkat, és ízlelték meg la-
kománkat. Volt foci, ének és játék,
üdítő, krumpli hámozás, kacagás és
jókedv. Rajzoltunk, festettünk és
természetesen ettünk! Obráz Béla
töltötte be a séf szerepét, és mivel a
gyerekek éppen akkor éheztek meg,
amire elkészült a pörkölt, ő kapta a
legtöbb dicséretet. Ez pedig nem
volt más, mint hogy alig marad va-
lami abból, amire órákon keresztül
vártunk! Ha lehet, majd repetáz-
nánk Béla!
 Felsőbereckiben mindig szent
Kereszt ünnepéhez kötődik a temp-
lombúcsú ünnepe. Mivel a templom
hatvan éves, azt tervezték a hívek,
hogy tegyük emlékezetessé ezt a
napot. Meghívtuk tehát az össze
felszentelt papot, akik valamikor
Felsőbereckibe jártak misézni. Az
időzítés nem sikerült tökéletesen,
 /a máriapócsi cigány búcsú mi-
att/, de ennek ellenére, Szabó Gá-
bor, Hülvely Zoltán, Kicsák Já-
nos, Molnár Attila, Melles Tiva-
26. oldal
dar, Martinek Zsolt és jómagam
álltuk körül az oltárt. A legidősebb
Vereczki András, aki a hatvanas
években volt itt segédlelkész, és
Rojkovich István betegsége miatt
nem tudott eljönni. Tóth Ferenc
atya és Kerezsi János atya elfog-
laltsága miatt nem lehetett jelen. A
szent liturgiára a hívek megtöltötték
a templomot, s a körmenet, a him-
nuszok és éltetések után, közös
ebéden vettünk részt a közösségi
házban. A finom falatokat megspé-
keltük a múlt emlékeivel és anekdo-
táival, s az ebből eredő jókedvvel, s
elmerengtünk azon, hogy milyen
gyorsan múlik az idő fölöttünk. Há-
lásan köszönjük a felsőberecki hí-
vek jóságát, és vendégszeretetét, hi-
szen nagyon szép és emlékezetes
órákat tölthettünk közöttük!
 Az októbert a máriapócsi zarán-
doklattal indítottuk. Telekocsi ment
Pócsra. Segédlelkész hiányában a
diakónus úr kísérte a híveket. Az
imádság valóra vált, hogy „szeren-
csésen megkezdjék, és szerencsésen
bevégezzék” a zarándoklatot.
 Ha október, akkor városunkban
Kazinczy verseny van. Az idén, a
városnéző program keretén belül,
templomunkat is meglátogatták a
magyar tanárok, amíg a diákok a

dolgozatokkal verejtékeztek az
írásbeli versenyen. Mivel kevés idő
jutott egy - egy látnivalóra, itt a
templomban „rövidített órát” tartot-
tunk. Igyekeztem elmondani min-
dazt, ami érdekelte őket, s és ilyen-
ből egészen sok akadt. A szerve-
zőknek szinte úgy kellet kituszkolni
őket a templomból, ami jól eső ér-
zés volt. Hátha jövőre is kedvet
kapnak a városnézéshez. Sajnos,
amióta megépült / más szempontból
hála Istennek!/ a kalandpark, azóta
erősen megcsappant a kirándulók
száma a templomban. Mindenki
kimegy, kilihegi magát, bekap né-
hány falatot és már megy is tovább.
Eszükbe sem jut, hogy valami szel-
lemi táplálékkal is gazdagodniuk
kellene. Többnyire azok térnek be a
templomba, akik tudatosan készül-
nek a városunkba. Megnézik az in-
terneten a lehetőségeket, látnivaló-
kat, s nem egy ember hivatkozik ar-
ra, hogy megnézte a NET-en, s ez
kíváncsivá tette. Szívesen várjuk
jövőre is azokat, akik szeretnének
betérni hozzánk!
 Az ősz kezdetét jelzi az, hogy ha
a fák elhagyják leveleiket. A ”72
óra kompromisszumok nélkül” c.
országos akció keretén belül, az
idén is meglátogattak bennünket
2018. Karácsony
szorgos diákok és a templomudvar
őszi takarítását felvállalták. Volt
avar, nincs avar - szinte úgy, mint a
honfoglaláskor! Csak ott nem volt
kompromisszum! Ja, és vezéreink-
nek sem hetvenkét óra alatt kellett
döntésre vinni a dolgot! Jövőre újra,
ugyanitt! És persze azért NAGY
KÖSZÖNET!- a segítségért!!
 Az idősek napja alkalmából ellá-
togattam a Hunyadi útra, az Idősek
Napközijébe. Megemlékeztünk az
elhunytakról és Szentírási alapon
elmélkedtünk egy kicsit a múltunk-
ról s a jövőnkről. Ebben a hónapban
a Szent Anna Otthonban is halotti
megemlékezést végeztünk. Mint a
csillagok, úgy világítottak a mécse-
sek a társalgóban. Elvégeztük a
Pannichidát, és imádkoztunk a hal-
hatatlanság útján előttünk járókról.
Tettük ezt azért is, hogy majd le-
gyenek olyanok később is, akik ér-
tünk is imádkoznak majd, amikor
már túl vagyunk a földi megpróbál-
tatásokon.
 Az Alsóberecki Önkormányzat
is szervezett a község nyugdíjasai-
nak őszi találkozót. A helybeli re-
formátus tiszteletes és jómagam
imádsággal járultunk hozzá az ün-
nepség lényegéhez. Utána közös
ebéden vettünk részt több, mint,
27. oldal
CZERKÓ
hatvan nyugdíjassal együtt. A jó
hangulatot csak fokozta a jó zene,
az ebéd után kezdődő jókedvű tánc,
melyet Emriné Bajnok Zita polgár-
mesterasszony nyitott meg lassú
léptekkel, partnere életkorára való
tekintettel.
 Szomorúságból mindenkinek ki-
jutott ezekben az őszi hónapokban.
Nem csak megemlékeztünk az idő-
sekről, hanem más is vitte az örö-
münket. A parókia előtt lévő fenyő-
fák egyik hétről a másikra kiszárad-
tak. Mintha egymást fertőzték volna
meg. Nem csak azért fájt ez, mert
hajdanán magam ültettem azokat,
hanem azért is, mert növekedésük-
kel mértem az idő múlását is. Az
udvarról nehezen lehetett volna
véghez vinni a fakivágást, ezért az
utcáról darus autó segítségével
szegték nyakukat, hogy semmiben
se tegyenek kárt. A műtét sikerült,
ezért mostantól a Mártírok útja felől
„meztelenek” vagyunk és mindenki
beláthat a szánkba. Az esti sötét-
ségben kanyarodó autók az irodát is
bevilágítják, de mire hozzákezde-
nék az olvasáshoz, már tovamen-
nek. Emiatt továbbra is az áram-
szolgáltató vállalat bevételeit va-
gyok kénytelen növelni.
28. oldal
 November 1.-én sokan voltunk a
templomba, amikor megemlékez-
tünk elhunyt szeretteinkről. A
Hramota olvasás /a holtak névsora
családok szerint/ egy órán keresztül
tartott. Szép őszi idő volt, azért min-
denki békességbe és emlékeibe te-
metkezve vett részt ezen a szertartá-
son, és az azt követő gyászliturgián.
 November harmadikán felemelő
szertartáson vehettünk részt a temp-
lomban. Lukács Ferenc és felesége
Zsuzsa asszony, az ötvenedik házas-
sági évfordulójukat ünnepelték. A
hálaadó szent mise után, a család je-
lenlétében megáldottam őket, és
imában kértem Istent, hogy tovább-
ra is őrizze meg őket szeretetben,
ahogy eddig is összetartotta őket.
Isten éltesse az aranylakodalmas
házaspárt és családját.
 A Televízió és más hírközlő esz-
közök világgá kürtölték, hogy Nov.
5-én átadták, és Orosz Atanáz püs-
pök úr megszentelte a felújított Ge-
orgikon Mezőgazdasági Szakközép-
iskolát és Kollégiumot. Az ünnep-
séget megtisztelte jelenlétével Sem-
jén Zsolt miniszterelnök helyettes
úr, Hörcsik Richárd országgyűlési
képviselő úr és Szamosvölgyi Péter
polgármester úr is. A szépen felújí-
tott és állagában modernizált épüle-

tet birtokba vették a diákok. Állító-
lag, elsősorban nem a körülmények
befolyásolják az embert, hanem az
ember alakítja környezetét. Remélni
lehet, hogy ebben az esetben a kettő
talán arányosan találkozik majd
egymással. Ebben biztos, hogy sok
munkája lesz Martinek Zsolt atyá-
nak, az iskola függetlenített lelké-
szének is. Isten áldása kísérje az is-
kola tanárait, nevelőit és diákjait.
 Az idén is szépre sikeredett a
Georgikon szalag avatója. A szín-
ház megtelt rokonokkal és barátok-
kal. A szalagok megáldása, az ün-
nepi köszöntők és a diákok vidám
műsora tette emlékezetessé ezt a dé-
lutánt. Sajnos az eddig megszokott
közös vacsora az idén elmaradt,
aminek egyetlen egy oka az volt,
hogy a kollégium ebédlője és kony-
hája felújítás miatt jelenleg nem
működik. Szerintem a tanárok jár-
tak legjobban: jövőre dupla adag
vacsorára tarthatnak igényt, a vég-
zősök meg hát most - hibájukon kí-
vül, de így jártak! A pezsgőt azon-
ban megihattuk volna, ahhoz nem
kell konyha!- sajnos ez csak most
jutott eszembe!
 November hónaphoz tartozik az
Alsóberecki könyvtár felújítása és
átadása is. A történelmi egyházak
2018. Karácsony
képviselői megáldották a felújított
és kibővített épületet, abban a re-
ményben, hogy ott a lélek nemesí-
tése is folyik majd. Bár minden ál-
dás csak akkor használ, ha annak
tudatában cselekszünk. Bízunk ab-
ban, hogy a ma a „könyvtelen” vi-
lágban akadnak még néhányan, aki
szeretik a könyv illatát, a lapok zize-
gését, és nem a Tablettek „simogatá-
sára” esküsznek. Mi támogatunk
minden olyan megmozdulást, mely
elősegíti, hogy a mai fiatalok olvasni
és írni is tudjanak, ne csak telefonál-
gatni! Ha látnák néhány középisko-
lás gyerek írását, bizonyára sírva fa-
kadnának nagyanyáink!
 Súlyos veszteség érte a Felsőbe-
recki egyházközséget. Hosszú be-
tegség és sok szenvedés után, el-
hunyt Oláh Józsefné, Jolánka néni.
Aki ismerte, - a faluban mindenki
ismerte, - tudta róla, hogy a temp-
lom volt a mindene. Nem csak az
éneket vezette a szertartásokon, ha-
nem részt vett minden imádságban,
de első volt akkor is, amikor temp-
lom takarításról volt szó, ha kellett
a terítőket cserélte, gondozta a virá-
gokat és elöl járt az imádságban.
Nagyon hiányozni fog segítőkész-
sége. Szóval ő volt az, akiben meg-
testesült, aki „házad ékességét sze-
29. oldal
CZERKÓ
reti” imádság. Adj Uram elhunyt
szolgálódnak boldog nyugalmat és
örök emléket.
 Az idén is megtartottuk a Szent
Miklós naphoz kötődő lelkigyakor-
latunkat. Az idén Martinek Zsolt
atya osztotta meg velünk gondolata-
it, Szűz Mária személyes adventjé-
ről elmélkedve. Szathmáry Béla
atya pedig a gyóntatásban segédke-
zett. Gyónok voltak és még lehettek
volna, de… És ilyen sem volt még!
Ötödikén nem jött a Mikulás a
templomba. A városban szinte min-
den intézmény és iskola, ötödikén
délután tartotta a Mikulás ünnepsé-
get. Azért a hitoktatók azt találták
ki, hogy vasárnap a délelőtti szent-
misére hívták meg a gyerekeket.
Ekkor a mikulás-csomag már ke-
lendő volt. Mivel a kicsik szülői kí-
sérettel érkeztek, a szentmise is lá-
togatottabb volt az átlagnál. Érde-
kes, hogy a mise végére minden
gyerek felébredt és örömmel vette
át a Mikulás bácsi kezéből az aján-
dékot. Lehet, hogy jövőre is így fog-
juk ezt megszervezni! Ha nem is
gyermekek altatását, de a Mikulás
ünnepséget mindenképpen.
 December közepén újfent össze-
jöttünk az Esze Tamás tornatermé-
ben, hogy nyugdíjas testvéreinkkel
együtt tölthessünk egy pár vidám
órát. Az iskola növendékei karácso-
30. oldal
nyi műsorral kedveskedtek a ven-
dégeknek. A beszélgetést karácso-
nyi énekekkel, Balogh Lajos szava-
latával és Simai Andor szellemes
pohárköszöntőjével is „lazítottuk.
Azt hiszem, minden esztendőben a
régi emlékek közül felbukkan egy-
egy szlovák karácsonyi ének is,
amelyeket hajdanán Mikóházán és
Regmecen is énekeltek. Hiába, van,
amit az idő sem tud kimosni az em-
berből. A szöveget néha korrigálni
kellett, ami egyáltalán nem baj,
mert ezek szerint mindenkiben
mély nyomot hagyott az ifjúkor, s
mindenki más képet őriz abból az
időből. A vége felé még a magyar
nóták is előkerültek, de azok már
nem a karácsonyi ünnepkört ölelték
fel. Köszönet a még nem nyugdíjas
asszonyoknak és fiataloknak is,
akik segítettek a terítésben, a fel-
szolgálásban és a szendvicsek és sü-
temények elkészítésében. Köszön-
jük az iskola vezetésének, hogy is-
mét ingyen kaptuk a lehetőséget er-
re a szép összejövetelre. Ebben az
esztendőben, az asszonyok között
Végsőné Juliska néni volt a korel-
nök, a maga 94 évével, akit a férfi-
ak közül Mészáros Bálint testvé-
rünk nem tudott utolérni a maga 80
évével. Természetesen a virágot és
az üveg pezsgőt, az idén is igazsá-

gosan osztottuk szét közöttük. Isten
éltesse őket sokáig!
 Minden jó, ha jó a vége, gondol-
tam magamban, - amikor december
második vasárnapján a mise után,
legnagyobb meglepetésemre átnyúj-
tottak nekem egy csomagot, amely-
ben egy szép fehér miseruhát talál-
tam. Az adakozót ismerem, de ő
nem akarta kilétét felfedni mások
előtt, ezért ezen az úton is - hálásan
köszönöm neki, ezt a szép ado-
mányt. Isten dicsőségére fogjuk
használni, s ebben a miseruhában
elmondott imádságok, remélem,
visszaszállnak a jószívű adakozóra.
Isten fizesse meg jóságát és önzet-
lenségét.
 Minden esztendőben karácsonyi
összejövetelt tartunk Felsőberecki-
ben, az ünnepet megelőző napok-
ban. Ebben az évben a mi templo-
munk és közösségünk volt a házi-
gazda. Minden felekezet képvisel-
tette magát, a községet pedig nem
csak a lakosok, hanem a Polgármes-
ter úr is személyesen képviselte. A
kezdő ének után, egy kislány, sza-
Az ÚJ KÉPVISELŐTESTÜLET
Világi elnök: Szajkó Gábor
Gondnok: Monok József
Pénztáros: Marincsák János
segítői: Majdanics Lászlóné és
Gócs Gábor
Számvizsg. Bizottság: Szakál Miklós,
2018. Karácsony
valattal köszöntötte a jelenlévőket,
majd a református tiszteletes úr,
Darvas Szilárd, ószövetségi igehir-
detése adta meg az ünnep alaphang-
ját. Az általánosan ismert karácso-
nyi énekek kántálása után Gubala
Róbert esperes úr mondott ünnepi
szavakat. Utána Ady Endre versét is
szívesen hallgatták a jelenlévők,
egy fiatalasszony előadásában. Ezt
követte a község énekkarának elő-
adása, mely egyben felhívás volt a
„keringőre”, hogy mindenki kap-
csolódjék be a közös éneklésbe. A
pár perc híján egy órás összejövetelt
a faluházban folytattuk, ahol meg-
hívott előadók, karácsonyi műsorral
kedveskedtek a jelenlévőknek. - Ez
utóbbi mondatot már csak a teljes-
ség kedvéért írtam ide, mert szemé-
lyesen már nem lehettem jelen az
ünnepség ezen részén, de amint hal-
lottam ez is igen tetszett a közön-
ségnek. A délután teljeségéhez ez a
szórakoztató műsor is hozzá tarto-
zott, akárcsak az idei első hóesés!
Igazi fehér karácsony készülődött
az nap délután Felsőbereckiben!
segítői: Koleszár Nándorné, Katona
Csaba.
Karitász Csoport: Jánosi Zoltánné,
segítői: Jászter Beáta, Kosláb
Zoiltánné, Monokné Büte Boglárka.
Kulturális bizottság: Büténé Gombos
31. oldal
CZERKÓ
Katalin,
segítői: Jászter Beáta Obráz Béla
Templom gondnok: Ignáth Istvánné,
segítői: Katona Csabáné, Terebesi
Istvánné
Műszaki Bizottság: Monok Géza,
segítői: Gamauf Géza és Gócs Gábor.

ANYAKÖNYVI ADATOK 2018-ban:

KERESZTELÉS:
Laczi Bianka, Majdanics Gábor, Weisz Andrea, Gamauf Viktor, Koleszár Dó-
ra, Fenyvesi Marcell, Nagy Soma, Tömör Aisa, Vilmányi Vivien, Kohut Jáz-
min, Szabó Petra, Kurej Leticia,Takács Fruzsina

ESKÜVŐK:
Szajkó Tamás – Weisz Andrea
Harsányi Bálint – Kol Zsuzsanna
Danyi Márton – Takács Alexandra

ELHUNYTJAINK 2018-ban:
Dunyák Mihály, Magyar Tibor, Koszti Anna, Szabó Jánosné, Dévényi Dániel,
Tóth Andrásné, Vrabely Veronika, Szőke Istvánné Vrabely Erzsébet, Orosz
Ernőné, Czók Ernőné, Gáspár István Táncos Éva, Gáspár Ferenc, Szalontai
József, Krajnyák Sándor, Koczák Jánosné, Vas Károlyné, Varga Viktor,
Laczkó Jánosné, Hegedüs Sándorné, Kalocsai Sándorné, Sztankó Istvánné,
Oláh Józsefné.
Adj Urunk, a tőlünk elköltözötteknek, boldog nyugalmat és örök emléket!

1% A Miklósy István Alapítvány az idén felajánlott 1%-ból -

301.919 Ft-t, s utólag, most decemberben még 3.339 Ft.-t kapott. Ez
összesen: 305.258 Ft. Hálásan köszönjük, hogy gondoltak Ránk, s
igyekszünk az egyházközség javára felhasználni az adományokat, mint
ahogy eddig is tettük.
A jövő esztendőben is szeretettel fogadjuk felajánlásaikat a Miklósy
István Alapítvány adószámára:18439669-1-05

ÁLDOTT SZENT KARÁCSI ÜNNEPEKET KIVÁNUNK ÉS SIKERES

ÚJ ESZTENDŐT MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK!
Készült: Kecskés és Társa Nyomdaipari Bt. Sátoraljaújhely, szerkesztette: Gamauf Géza

32. oldal