Nőszövetségi találkozóra, emberibb arca akkor sejlik fel előttünk, amikor arra gondolunk

hogy őt is egy asszony egy boldog édesanya ringatta karjaiban

az asszonyok pókhálója
Mk 15,40-41, Mt 28,8
Nem véletlen a textusválasztásom. Húsvét óta várom az alkalmat,
várom az anyák napját, hogy megosszam veletek ezeket a
gondolatokat. Kissé megtévesztő hogy a közismert húsvéti
történetből választottam az alapgondolatot, de ma semmiképp
nem az örökélet ünnepéről szeretnék beszélni.
Azonban gondolatom, mondandóm szorosan összefügg a
történettel. Ugyanis a húsvéti történetet olvasva, Jézus életének
utolsó hetét szinte napra pontosan felelevenítve, látom, és érzem
Jézus igazán emberi arcát. Amikor az evangéliumokat olvasva
szinte látom azt az emberi félelmet a szemében, amivel
megszólítja az Olajfák hegyén Istent. Amikor szinte átérződik a
félelem átjárta remegése, hogy a halállal szembe kell nézzen, s
mégsem futamodik meg, mégsem hátrál meg. Mikor
élettörténetét olvasva látjuk őt gyermeknek, embernek akit
próbára tettek, megkísértettek, aki éhezett, és szomjazott, aki ő
maga is elfáradt, és szüksége volt a pihenésre. De talán a leg
születésekor. Egy édesanya vigyázta álmát, egy édesanya
aggódott érte, akkor látjuk emberi mivoltát, mikor egy meghasadt
szívű édesanya siratta meg fiát a keresztfa alatt.
Mennyire különös, hogy milyen keveset beszélünk arról, hogy
Jézus életében milyen fontos szerepet játszottak a nők. Pedig a
nők, az asszonyok, az édesanyák ott voltak, a születésénél, a
tanítása, munkálkodása idején, és ott voltak a halála pillanatában,
akkor is amikor holt testét kellett gyolcsba csavarni, amikor meg
kellett siratni. Jézus nem diszkriminálja a nőket azt jelzi, hogy
Isten szolgálata nem egyetlen hithez tartozó közösséghez kötődik,
és nem korlátozódik egy sajátos csoportra. Vagyis egyformán
szól a férfiakhoz és a nőkhöz, egyformán szólítja meg a férfiakat
és a nőket, és egyformán tanít mind két nemhez tartozó
csoportnak.
Textus választásom oka , hogy anyák napján a bibliának azt a
részét olvassam fel, az egyetlen helyet ahol egyik evangélium
írója sem említ férfiakat, az a pillanat mikor a sírhoz érkeznek
az asszonyok, húsvét napján, és az örömüzenetet ők kapják meg
az angyaltól. Milyen érdekes, az evangéliumok 90 százalékban a amiben tovább él a mester. Mert ott él a tanításában és ott él
férfiakat emeli ki. A férfiak vannak elől, ők beszélnek Jézussal, abban a szeretetben amit ő maga érzetetett meg az őt szeretőkel.
ők fogadják be otthonaikba, a farizeusok is férfiak akik vitába
S ez pedig nem véletlen, mert hiszem, és az angyal e választása is
szálnak a igaz tanításért, és Jézus is a 12 közé férfiakat válogat
jól mutatja, hogy a nők, az asszonyok, az anyák, lelke hogyan is
be. Mégis, amikor mindenki elment a férfiak közül, kivéve egyet,
működik. Van bennük bennünk valami különös érzékelő, amivel
Márk akkor írja le, hogy az asszonyok azonban ott vannak. Ők
a világ láthatatlan csodáira rákapcsolódunk. Van valami különös
mindvégig hűséggel ott vannak az Jézus mellett. Akkor vállalták
amivel az anya megéli gyermekével a szimbiózist. Van valami
a Jézussal közösségét, amikor egyáltalán nem volt könnyű, sőt
különös erő az asszonyok, az anyák lelkében, amikor Máriához
kifejezetten életveszélyes. Akkor vállalták a Jézussal maradnak,
hasonlóan meg kell állni gyermeke sírjánál. Van valami különös
amikor már világosnak tűnt, hogy nincs az az Isten országa ahol
erő, mikor éjt nappallá téve, önmagáról is megfeledkezve képes
versengeni lehet a helyekért. Akkor vállalták, hogy Jézussal
küzdeni azért aki a legkedvesebb a számára. Van valami különös
maradnak, amikor már csak a könny, a szeretett személy
képessége az átváltozásra, ha kell anyaoroszlánná változik, hogy
elvesztésének fájdalma, az emlékezés és a legyőzhetetlen szeretet
védelmezzen, ha kell bástyává, erődítménnyé változik, hogy
köti össze őket, Jézussal. Abban a helyzetben, amikor minden
oltalmazzon. Ha kell szellővé változik, hogy szelíden
elveszettnek tűnik, a keresztfa alatt, és a sírnál, amikor a
simogasson, vagy sassá hogy az égen magasan repülve lássa
haláltátongó torkával kell szembe nézni nem a férfiakról regélnek
fiókái repülését, s az est közeledtével a fészekre szállva szárnya
az evangéliumok hanem a nőkről. A nők szívére bízzák az
alá ölelje őket. Van valami különös erő abban, hogy miután
örömüzenetet. A nők szívére bízzák, hogy szaladjanak és adják
felnevelte, ringatta, ápolta, az álmatlan éjszakákat végig
tovább a jó hírt, hogy Jézus nem halt meg, még él. A nőkre
virrasztotta, magához ölelte, lelkére szorította, mégis ereje kell
bízzák, hogy adják tovább azt, hogy itt nincs vége a történetnek,
legyen az elengedésre, hogy hagyja szabadon szállni, saját életét
hanem most kezdődik, és az a történet azóta is él és virul. A
járni, s csak nézni, az új kierősödő életet.
nőkre bízza az angyal az örömüzenetet, hogy adják tovább azt
Ez az erő, pedig nem más mint a szeretet ereje, az az emberi
szeretet amivel Jézus körülölelte a mellette élőket. Az a szeretet
amit megtapasztalt, az Atyától, amit hirdetett, és igyekezett
tovább adni a világnak. Az a szeretet ami mindent eltűr, ami
mindent remél, ami mindent elhisz. Az a szeretet ami nem
fuvalkodik fel, ami nem keresi a maga hasznát.
így hát az sem véletlen, hogy kit bíztak meg egy ilyen erő
átadásával, hát az asszonyt. Azt a teremtett lényt aki a
szeretetszálával átszövi a családi életet, de nem csak.
S milyen érdekes, mert az asszonyok ma is azt teszik, talán
tudattalanul, amire egykor kérte a történet szerint az angyal. Arra
hogy hirdessék, hogy Jézus nem halt meg. És addig, amíg azt a
szeretet adjuk tovább mindennapjainkban, azt az tiszta szeretet
amit megélnek a családban, a gyermekekkel szemben, a világban
egymással szemben addig minden nap azt hirdetjük, hogy él. Él
az amit megtanultunk tőle.
S mit várnak érte cserébe?
Egy közismer történetet szeretnék felolvasni, ami szerintem
érzékelteti.
Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a
konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos
arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte
kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 Ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft.
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult
fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az átvirrasztott éjszakákért, amit a betegágyad mellett töltöttem:
0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft
- reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
neked: 0 Ft
- az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft. azt hiszem, onnan, abból a forrásból amiről Jézus tanít, amire
Összesen: 0 Ft felhívja a figyelmet, hogy a szeretet megsokszorozza önmagát.
Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak..
Hát ne tegyetek mást, csak pont így szőjjék tovább a szeretet
A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a
szálakat, hálózzátok be szeretetetekkel a családot, a közösséget
szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt
ahol éltek, a világot. Hirdessétek a szeretetet mert ez a
írta: FIZETVE
legnagyobb szolgálat, állandó szolgálat. Ebben segítsen, és adjon
Hát tapasztalatom, szerint kedves édesaányák, ti is ezt a erőt a jó Isten. Ámen.
fizetséget várjátok gyermeketektől, mint a történetben az
édesanya.

Pedig csak ti tudják mit jelent, a munkahelyre elérni, a családnak

főzni, neveleni, felesége tárasa, bartája lenni társunknak. Csak ti
tudják, hogy milyen bravúrral teszitek meg hogy egyszerre
vagytok munkába járó kenyérkeresők, takarítónők, szakácsok
barátok, barátnők, designerek, pszichológusok, anyák, orvosok,
házvezetőnők, feleségek és ha ki nem felejtettem valamit akkor
önmagatok is.

Csak ti tudják, hogy ebből a 24 órából ami mindenkinek

megadatottt, hogyan tudtok ha kell 36-ot a gyermek mellet
aggódni ha beteg, s közben helyt állni az élet más területein is.