Cím

Textus: 1 Sam 1,27─28 „Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette a

kérésemet, amit kértem tőle. Én viszont felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére
felajánlva az Úrnak! És ott imádták az Urat.”
Kedves szülők, keresztszülők, nagyszülők és kedves ünneplő gyülekezet.
"Minden, amit valaha írtak, festettek vagy faragtak, bármilyen nagyszerű, remek,
tökéletes is legyen - rideg és otromba, ha összehasonlítod egy élő gyermekkel. Óriási
kincset tartasz a karodban, amely becsesebb és értékesebb bármi másnál a földön."
(Pamela Dugdale) Ma pedig ezért a kincsért, ezért a csillagért, kicsi Csilláért jöttünk e
szent hajlék falai közé, hogy e gyermekből áradó derűvel elsimítsuk az ódon falak
repedéseit és mosolyával mosolyt csaljunk szerető Atyánk orcájára, hogy találkozzon a
véges emberi lény a végtelennel, örökkévaló Istennel.
Ahogyan egykor Anna imádkozásánál is találkozott a véges a végtelennel, a véges
ember boldogsága, hálája szólalt meg és ezt az örök Isten meghallgatta. A felolvasott
bibliai versek Anna szavai, amint „sugárzó arccal, boldog szívvel áll azon a helyen, ahol
egykor összetörten állt”, Anna szavai, amint megfogalmazza Istennek lelke mélyéről
feltörő érzéseket. Hiszen mindanyian tudjuk hogy, Anna, Sámuel anyja nagyon sokáig
várt és imádkozott, hogy gyermeke születhessen. Aztán egy alkalommal, mikor Siloba
ment az évi áldozásra imájában ígéretet tette Istennek arra vonatkozóanhogy, ha
fiúgyermekkel megáldja őt az Úr, akkor ő gyermekét neki ajánlja egész életére. Isten
meghallgatta az ő kérését és valóban nemsokára fiúgyermeke született. Mivel Anna
kitartó volt és hosszú volt várakozásának ideje, mikor karjában tarthatta gyermekét annál
nagyobb volt öröme és boldofsága. Amint a fiu növekedett Anna ígérete szerint
cselekedett, elvitte a gyermeket a templomba lelkéből zsoltár fakadt, „ezért a gyermekért
imádkoztam ... legyen egész életére felajánlva az Úrnak!” Bár a biblia nem írja de én
hiszem, hogy ez a nap volt Anna életének legszebb és legszentebb napja.
Különleges és nem mindennapi ez a pillanat, mert egy egész család, egy
gyülekezet imádkozik, hálát mond ezért a gyermekért. Ahogyan egykor Anna keze, úgy
ma egyszerre több ember keze kulcsolódik össze, ma egyszerre kapnak szárnyra az itt
megjelentek szívében a hálaénekek, szállnak Isten felé, aki meghallgat, s megsimogat.
Ezért szent a mai nap, szép ez a pillanat, mert ti is kedves Zsuzsa és Gábor Annához
hasonlóan elhoztátok ebbe a szent hajlékba gyermeketeket, elhoztátok Isten színe elé,
hogy felajánljátok őt neki egész életére. Mert Isten a ti imáitokat is meghallgatta és
beteljesítette és most itt tarthatjátok karotokban ezt az áldott csöppséget. Felajánlottátok
és felajánlásotokat kereszteléssel fejezitek ki, ezzel az eszközzel, mert a keresztelés
unitárius értelmezésünkben nem cél, nem egy elérthető hegycsúcs ami után nincs tovább,
hanem egy eszköz ami elindít egy folyamatot. Mert hitünk szerint a keresztelés valóban
folyamatot indít, az Istennel való közösség folyamatát, önmagunk kiteljesedésének,
tökéletesedésének folyamatát. A kereszteléssel megkötődik az az örök kapocs, amely
Isten és ember között a lélek ezüstszálával kapcsolódik össze, és örökké tart. Sámuel és
Isten között is megkötett ez a kapcsolat, mely örökké tart. „Ugyanis a valakire való
hivatkozás, a valaki nevére való hivatkozás azt fejezi ki, hogy a megkeresztelt kapcsolatba
kerül, azzal akinek a nevében megkeresztelik.”(Rezi Elek) Ebben az esetben kicsi Csillát
az egy, örök, igaz Isten nevében kereszteljük, így e gyermek Istennel, az Ő szeretetével
kerül örök megszakíthatatlan kapcsolatba. Ez a folyamat ma, most elindult és „ennek a
kiteljesedése fölött maga Isten őrködik”.(Rezi Elek)1
Kedves Szülők, nagyszülők, keresztszülők ünneplő gyülekezet! Ez a kapcsolat
azonban nem csak két személyre vonatkozik, hanem rátok is. Mert Isten az ő áldásait
általatok és veletek tudja megéreztetni ezzel a kisgyermekkel. Azzal, hogy felajánlottátok
őt Neki azzal ti magatokat is elköteleztétek, hogy gondját viselitek. Ezzel már bennetek is
megszületik a mélyebb felelősségérzet, mint egy szent kötelességként, elhívatásként
óvjátok őt és ezzel már ti is az elindult folyamat részei vagytok. Tudatosítanunk kell hát
magunkban, és soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a keresztelés egy folyamat amellyel
a gyermek kapcsolatba kerül Istennel, és ennek a kapcsolatnak mi is részei vagyunk. Igen
rajtunk is áll szülőkként nagyszülőkként, keresztszülőkként és igen egész gyülekezetként,
hogy ez a most kialakult kapcsolat ne csak egyoldalú legyen, hogy ez az apróság majd
megérezze életében Isten közelségét, megtapasztalja gondviselő szeretetét, s majd
megérezze, hogy ő mint hajó vitorla nélkül, mint madár szárnyak nélkül, az ő élete Isten
szeretete nélkül nem ér semmit. Ti pedig ezért legyetek hát kis Csilla életében a nap

Rezi Elek: Néhány szempont a keresztség unitárius teológiai értelmezéséhez, KerMagv, 2006/1,
24-33
melyet a csillagok követik, legyetek só mely ízesít és legyetek az égígérő fa, amely
védelmet és biztonsagot nyujt.
Gyertek hát testvéreim, ahogyan egykor Anna öröme és imája után mindnyájan
dicsérték az urat, ma itt és most ugyan azt tegyük mi is, dicsérjük az Urat. Hiszen ma
megfogalmazódott bennetek is kedves Zsuzsa és Gábor, hogy „Ezért a gyermekért
imádkoztam, és az Úr teljesítette a kérésemet, amit kértem tőle. Én viszont felajánlom az
Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak!” És most itt imádjuk az Urat, és
szavakba öntjük önmagunkban íratlan fogadalmunkat, hogy míg élünk, míg szívünk
dobog ezért a gyermekért felelősséggel tartozunk.
Most kedves szülő nézzetek mélyen gyermeketek csillogó szemébe, és
hallgassátok ki nem mondott szavait: „ Azért, mert szerettek, jöttem a világra/ Lettem új
fény, csillag, szülők boldogsága./ Szeressetek mindig, igaz szeretettel/ A kincsetek
vagyok: kicsi kincs, de ember.” Ámen.

Cél: Tudatosítani szeretném, hogy a keresztelés egy folyamat, amellyel a gyermek

kapcsolatba kerül Istennel, és ennek a folyamatnak mi is részesei vagyunk.
Üzenet: „Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette a kérésemet, amit kértem
tőle. Én viszont felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak! És ott
imádták az Urat.”

Kolozsvár Györgyilyés Izolda

2013 április 15 III éves teológiai
hallgató.