Professional Documents
Culture Documents
személyes találkozások
fizikai találkozások
találkozón vettünk részt
Istennel való találkozás
Önmagunkal, belsőnkkel való találkozás
mikor van találkozás akkor ha nyitott szemmel s nyitott lélekkel járunk
lelki találkozások
találkozás a múlttal jelennel, jövővel
elszigetelődés, ezzel szemben a találkozás együttlét fontossága
cél részcél Jézus felhivásában hogy tökéletesedjetek, tökéletesedés összetett amultunk tudatában, a
jelen és a jövő tekintetében
tökéletesedés, ha meglátjuk istenarcunkat, tökéletesedünk ha látjuk a társunkat tökéletesedünk ha
szembenézünk hibáinkkal és erényeinkkel
találkozásokban benne v.an minden hiszen nap mint nap megtörténnek de vajon csak átsiklunk vagy
nyitott szivvel és nyitott szemmel értjük a kérdéseket s válaszolunk
olvassuk a könyveket amikor találkozunk a multtal vagy egy egy tanulságos mesehőssel értjük e a
lényeget szivünkbe zárjuke az elhangzott szavakat, a tanulságos helyzeteket, az intő mondatokat
nyitott szívvel járj találkozol rég nem látott családtagjaiddal s beszélsz velük de megtartode
szívedben a találkozás örömét igazi őszinte pillanatait
Időnként szembetalálod magad érzéseiddel reakcióiddal bizonyos élethelyzetekben elgondolkodsze
rajta, hogy miért viselkedtél így
s találkozol időnkény istennel de látode hallode amit ő mond amire felszólít
halljad, lássad, érezzed, nyittott szívvel járj
1 Kron 28,9-10
9Te pedig, fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges
lélekkel, mert megvizsgál az ÚR minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot. Ha
keresed, megtalálhatod. De ha elhagyod őt, akkor félreállít téged végleg.
sziv tisztasága uralkodók erénye emberek erénye ami pozitivum a törrténelem során,
Minap a lelkészi ház előtt találkozott – rövidre szabott beszédjükből ítélve – két régi ismerős. A
jól megszokott kérdés indított. Hogy vagy? – s másodpercek töredéke alatt érkezett is a válasz –
mintha csak erre várt volna a megkérdezett: Egyáltalán nem jól! Nem volt hosszú a beszélgetés,
hiszen a harmadik mondat lezárta eme gyakran tapasztalt találkozást: Az nem jó, de ne haragudj,
majd később még beszélgetünk.
Miért fontos, hogy találkozzunk időnként egymással? Talán azért, mert az elkötelezettségek a
találkozásokban születnek.
Jákób vándorútja során egy este lehajtja fejét egy kőre, hogy megpihenjen. A kő mellett a vándorok
útján sokan elmentek, rá sem néztek, semmit sem jelentett számukra. Jákób álmában azonban itt
találkozik Istennel, meggyőződik, hogy közel van hozzá az Úr. Ezért fogja a követ és oltárrá
változtatja, még a hely nevét is átformálja, mert ez az Isten, mert ez a szent lakóhelye.
Milyen sok utat bejárunk mi is életünk során! Milyen sok otthonba, házba, hajlékba belépünk!
Milyen sok emberrel találkozunk! Fel sem tudnánk sorolni, hiszen ezek közül nagyon sok semmit
sem jelentett számunkra.
De vannak kivételek: amikor egy ház, ugyanolyan, mint a többi, mégis egyedivé válik, mert ott
születtünk, ott növekedtünk, ott voltunk boldogok, azaz ott találkoztunk Istennel; amikor egy
ember, ugyanolyan, mint a többi, mégis egyedivé válik, mert hozzánk tartozik, mert társunk, mert
boldogok vagyunk mellette, azaz jelenlétében találkoztunk Istennel.
Ezek a kettős találkozások méltóak arra, hogy szentnek nevezzük, s ne féljünk kimondani: egy-egy
otthonban, egy-egy élményben, egy-egy emberben magát Istent sejthetjük meg. Ez a felismerés
változtatta a csaló Jákóbot Isten emberévé, s változtathat minket is ügyeskedőkből Isten
gyermekévé.
Figyelj, hogy ma hol találkozhatsz Istennel?(Szabó Előd)
Cél: Tudatosítanunk kell magunkban hogy Nap mint nap találkozunk Istennel, vegyük észre
Üzenet:Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene,
és Izsáknak Istene! 15Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre
a földre.
“Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -,
melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen
mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek
életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd.
Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú
hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és
közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj,
nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy a dolgokat meg kell várni)