Forrás: Keresztes Szent János összes versei és válogatott prózája.

Vál., ford. és az utószót írta: Takács Zsuzsa. Bp. 1992, Európa K, 205 p.

Keresztes Szent János

A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETÕ ÚT

(A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA)

A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETÕ ÚT

(A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA)

[Kommentár]

Fénytelen éjszakában,
szerelem vágyától lángokban égve,
én boldog, messze jártam!
Nem vette senki észre,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
biztosan a homályban,
a titkos lépcsõn át utamra térve,
én boldog, messze jártam!
Arcom elfödve, félve,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
sötét és boldog éjjel,
titokban jártam, senki meg se látott,
nem láttam senkit én sem,
más fény nem is világolt,
egyetlen a szívemben égõ láng volt.
Mutatta fényesebben
a délidõben csúcson járó napnál,
utamat hol keressem,
hol vár, kit ismerek már,
hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.
Ó, éj, utamra vittél,
ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel,
ó, éj, egyesitettél
Võlegényt kedvesével,
s lányt egyformává téve Võlegénnyel!
Neki õriztem eddig,
virágzó keblem neki odaadtam,
álomba szenderült itt,
én egyre simogattam,
cédruslomb hûsítette lankadatlan.
Csipkés oromra surrant
a szél, és sebzett gyönge kézzel engem,
játszott hajával ujjam,
csak õreá figyeltem,
aléltan már a sebre nem ügyeltem.
Feledtem azt, ki voltam,
fejem Szerelmesem vállára csuklott,
megszûnt, mi volt, mi voltam,
liliomágyra hullott,
elmúlt a gond, és minden vele múlott.

(ford. Takács Zsuzsa)

Kommentár

ELSÕ KÖNYV

AZ ÉRZÉKI RÉSZ SZENVEDÕ ÉJSZAKÁJA

Vaksötét éjszakában,
szerelem vágyától lángokban égve
én boldog, messze jártam!
Nem vette senki észre,
csöndes volt házam, elpihent a népe;

Ebben az elsõ szakaszban számot ad arról a lélek, hogyan s mi módon sikerült magát és az
összes dolgot hátrahagynia, maga és a világ számára valóságos halállal meghalnia, hogy
Istenben édes és élvezetes szerelemmel éljen. Elmondja, hogy önmagából és a teremtett
dolgokból kilépett egy sötét éjszakán, mely nem más, mint a megtisztító szemlélõdés, mely a
lélekben elvégzi az önmegtagadást és a dolgoktól való lemondást. Mind e szemlélõdéshez erõt
és melegséget a Jegyes szerelmébõl merített. Magasztalja szerencséjét, hogy Istenhez e sötét
éjszakában eljuthatott, hogy három ellensége: a világ, az ördög és a test - melynek útját állják
minden jóra igyekvõnek - nem vettek erõt rajta, hiszen a megtisztító szemlélõdés éjszakája
elaltatta és elfojtotta az érzékek házának minden rossz szenvedélyét és vágyát.

Vaksötét éjszakában...

Az elsõ verssor a kezdõk tökéletlenségeit fejtegeti. A sötét éjszakába akkor kerül a lélek,
mikor utánanyúl Isten, hogy a kezdõk közül, azaz a szellemi úton még elmélkedõk közül
kiemelje és a haladók, azaz a szemlélõdõ lelkek útjára helyezze óvatosan, hogy azután a
tökéletesek, vagyis az Istennel már egyesülõ lelkek között találhassa magát.

Ha a lélek már teljesen Isten szolgálatára rendeli magát, Isten gyöngéden, dédelgetve kezdi
meg nevelését; akár a jó anya kisded gyermekét, keblén melengeti, édes tejjel, lágy, ízletes
étellel táplálja, karjaiban hordozza, becézi. Mikor növekszik, e gyöngédség apad; megvonja
tõle mellét, keserû aloéval bekeni, hogy ne kívánj a többé mellét a gyermek. Karjaiból leteszi
a földre, hogy a saját lábán járjon, hogy gyerekességét levetkõzve a nagy és komoly dolgokra
ügyeljen. Gyöngéd anya az isteni kegyelem maga is.

A KEZDÕKRE JELLEMZÕ, A GÕG FÕBÛNÉBÕL EREDÕ

EGYNÉMELY TÖKÉLETLENSÉGRÕL
A lelkigyakorlatok és ájtatosságok terén tanúsított buzgalmuktól és szorgalmuktól ezek a
kezdõk annyira eltérnek, hogy - bár rendes körülmények között e szent dolgok alázatot
ébresztenek az emberben -, õbennük leplezett gõgöt idéz elõ elõrehaladásuk. Cselekedeteikkel
és önmagukkal általában igen elégedettek. Igencsak hiú kedvteléssel beszélnek mások elõtt a
lelki dolgokról, ahelyett hogy másoktól tanulnának, õk akarnak tanítani, megítélik azt, aki
nem olyan módon gyakorol ájtatosságot, mint õk maguk, nemegyszer hangot is adnak
elégedetlenségüknek, olyanná válnak, mint az a farizeus, aki Istennek saját buzgóságát
feldicsérte, és megszólta a publikánust.

Az ilyenekben az ördög megnöveli az egyre nagyobb gõgre vezetõ buzgalmat és az ájtatossági

gyakorlatokban talált kedvet. Tudván tudja az ördög, nemhogy hajítófát nem érnek,
egyenesen bûnre vezetõ alkalmat teremnek ezek a cselekedetek és erények.

Ha vannak, akik tökéletlenségeire ügyet sem vetnek, mások hibájukat felismerve azonnal
elkeserednek, azt hívén, hogy máris szentnek kellene lenniük, és önmagukkal szemben
türelmüket vesztik.

A KEZDÕKBEN ELÕFORDULÓ NÉHÁNY

TÖKÉLETLENSÉGRÕL,
AMELY A MÁSODIK FÕBÛNBÕL,
A LELKI ÉRTELEMBEN VETT FÖSVÉNYSÉGBÕL ERED

E kezdõk gyakran nagy lelki fösvénységben szenvednek, igen elégedetlenek az Isten által
nekik juttatott tudással. Zúgolódnak, panaszkodnak szüntelen, hogy nem találnak kellõ vigaszt
a lelki dolgokban. Tanácsot kérnek, lelki irányítást keresnek, ilyen témájú könyveket bújnak,
és mégsem telnek be velük. Hasznos cselekedetek, az önmegtagadás az annyira szükséges
lelki szegénység növelése helyett szentképeket, mutatós és becses olvasókat aggatnak
magukra. Egyeseknél annyi Agnus Dei-t és ereklyét találni, mint amennyi játékszert a
kisgyerekeknél.

Ismertem valakit, aki több tíz éven át beérte egy megszentelt faág két darabkájából ügyetlenül
összeillesztett kereszttel. Mindig magánál hordta, és meg nem vált volna tõle, ha én el nem
veszem, pedig nem volt csekély szellemû: értelmes ember volt.

A KEZDÕK TÖKÉLETLENSÉGEIRÕL,
MELY A HARMADIK FÕBÛNBÕL, A PARÁZNASÁGBÓL FAKAD

E fõbûn terén sok az olyan tökéletlenség, melyet szellemi paráznaságnak nevezhetnénk. Nem
valójában vett paráznaság ez, hanem csak hasonlít ahhoz, és szellemi dolgokból ered, ugyanis
nemegyszer e szellemi kegyelmek a testben alantas gerjedelmeket és tüneteket váltanak ki,
akár akkor, amikor az illetõ imádkozik vagy gyónáshoz, szentáldozáshoz járul.

Ezek nem õtõle függenek, hanem az alábbi három okra vezethetõk vissza. Az elsõ kiváltó ok
az a gyönyör, amelyet az ember természetétõl fogva a lelki dolgokban talál. Az ember felsõbb
része ugyanis megindul, gyönyörûséget és élvezetet lel Istenben, s eközben az alantasabb,
érzéki rész érzéki gyönyört és élvezetet érez - hiszen nem is képes másra. Gyakran
megtörténik ez a szentáldozáskor, hiszen a szeretet aktusakor a lélek felvidul a kapott
ajándékon, és az érzékisége ebbõl aztán kiveszi a maga részét. Jól mondja Arisztotelész, hogy
a befogadás a befogadó természetéhez igazodik. Az út elején, de még akkor is, amikor a lélek
már gazdagabb, megtörténhetik, hogy az érzékek Istent a maguk tökéletlen módján fogadják
be. Késõbb azonban, amikor e rész a sötét éjszaka tisztítótüzében megtisztult már, e
gyöngeségtõl mentesen nem õ fogadja be az Urat, hanem a Szellem fogadja magába Õt, és
mindez lelki úton megy végbe.

Máskor a második kiváltó ok, az ördög idézi elõ e felfordulást. Az imádságba merülõ lelket a
szervezetben keltett csúf érzéki indulatokkal nyugtalanítja és zavarja. Ha odafigyel ezekre a
lélek, kárára válhatik. Különösképp áll ez azokra, akik búskomorságra hajlanak. Olyan erõvel,
annyira hevesen lép fel bennük ez az állapot, hogy látni is szánalom õket.

Ezek az emberek nem is tudnak megszabadulni a gonosztól mindaddig, míg a rossz nedvektõl
meg nem szabadulnak; de ha a sötét éjszaka rájuk köszönt, az fokról fokra megtisztítja õket.

A harmadik kiváltó ok maga a félelem, melyet a parázna indulatok és képzelgések iránt érez
az ember, anélkül, hogy bûnös lenne ebben, ugyanis ha valamit lát vagy mond, azonnal arra
gondol, hogy újra kísértésbe eshet.

Van továbbá olyan ember is, aki annyira érzéki és forróvérû, hogy minden lelki gyönyörûség,
ima a tisztátlanság ösztönét képes felébreszteni benne. Ugyanez bekövetkezhet akkor is, ha
imádkozással vagy lelkigyakorlattal töltve az idõt túlzottan élénken és tetszelegve beszél arról
a személyrõl, akivel kapcsolatosak gondolatai. Ez a lelki paráznaság jele, melyet az akarat is
megerõsít.

Néha a lelki dolgokkal kapcsolatosan bizonyos személyek iránt a paráznaságból és nem a

szellembõl született vonzalom fejlõdik ki. Ezt az bizonyítja, hogy amikor magában az ember
ezt a vonzalmat felidézi, lelkiismeret-furdalást érez, és nem az Isten iránti szeretet és
vágyakozás növekedését. Ugyanis ha tisztán szellemi vonzalomról van szó, annak
növekedésével az Isten iránti is megnõ, és ha a szeretett személyt idézzük, Istent idézzük föl
vele, Õutána vágyunk, egyik érzelmünk a másikat növeli. Isten szelleme szerint a jó a jót
nagyítja, hiszen hasonló az egyik a másikához, egymással összhangban mûködik. Ha az
érzelem az érzékiség bûnébõl fakad, hatása ezzel ellentétes: az egyik érzelem növekedésével
csökken a másik emlékezete.

Ha a lélek a sötét éjszakába belépett már, eligazodik e fenti vonzalom: az Isten szerint való
megerõsödik és megtisztul, az azzal ellentétes elapad és kihuny. Kezdetben azonban mind e
kettõt szeme elõl veszti a lélek.

A HARAG FÕBÛNÉBEN SZENVEDÕ KEZDÕK

NÉMELY TÖKÉLETLENSÉGÉRÕL

Az a mohóság, amellyel a kezdõk a lelki örömökhöz kötõdnek, nemegyszer a harag fõbûnébe

sodorja õket. Ugyanis, ha a lelki dolgok nem ízletesek és kedvükre valók többé,
kedvetlenekké válnak. A lelki szárazság állapotában mindenrõl kedvetlenül szólnak,
kicsinységeken felindulnak, gyakorta elviselhetetlenek. Elmélyülten végzett imádkozásuk
után ez gyakran történik, amikor az imádság közben ébredõ kedv és gyönyörûség után az
ízetlen, kelletlen állapot beáll. Olyanok õk, akár a csecsemõ, akitõl anyja hirtelen elveszi
mellét a jóízû szopás közben.

AZ IRIGYSÉG ÉS JÓRA VALÓ RESTSÉG TERÉN

ELKÖVETETT GYARLÓSÁGOKRÓL

Gyakran esik kísértésbe a kezdõ, mikor a mások elõrehaladása láttán nehezményezi, hogy õt
megelõzik, zokon veszi, ha elõtte a másikat dicsérik. Elkeseredik a mások erénye láttán, meg
nem állja, hogy ellenük ne szóljon, dicséretüket le ne rontsa. Mindez ellentétes azzal a
szeretettel, amelyrõl Szent Pál beszél, mely "együtt örül az igazsággal." (1 Kor 13,6) Ha
irigység is az, szent irigység, amennyiben fájlalja, hogy nincsenek meg õbenne a mások
erényei, örömére szolgál azonban, hogy másokban megvannak ezek az erények, és
vigasztalására, hogy õt ebben is fölülmúlják. Ha õ ennek híjával van is, mások legalább Istent
szolgálják vele.

Legyen hát ennyi elég abból a sokféle tökéletlenségbõl, mely a kezdõket az elsõ fokon sújtja,
ebbõl is kitûnik, menynyire szükségük van arra, hogy Isten elõbbre segítse õket, sötét
éjszakájába fogadván, amikor is elválasztja õket a tápláló, kedvüket szolgáló anyamelltõl,
lelki szárazságot, belsõ homályt bocsát le rájuk, gyarló mivoltuktól, gyermekes szokásaiktól
megfosztja és különféle erényekkel felruházza õket. Bármennyire igyekezzék is indulatait,
tetteit és szenvedélyeit elfojtani a kezdõ, sem nagyjából, sem egészében el nem végezheti azt
egymaga, csak Isten beavatkozásával, sötét éjszakájának tisztító erejével. Adja meg az Úr
isteni világossága a mi javunkra, hogy e vaksötét éjszakában, e nehezen értelmezhetõ
tárgyban szólni és írni tudjak, mert ugyancsak szükségem van erre!

MEGMAGYARÁZZUK AZ ELSÕ SZAKASZ ELSÕ SORÁT;

A "VAKSÖTÉT ÉJSZAKA" JELENTÉSÉT KIFEJTJÜK

Ez az Éjszaka, mely a szemlélõdésé, mint mondottuk, kétfajta sötétet bocsát a tisztulásra

vágyó lélekre, mely az emberi természetnek megfelelõen érzéki és szellemi. Az éjszaka, azaz
a megtisztulás elõször az érzéki részt éri, megtisztítja a lelket ez érzékektõl és alkalmassá teszi
a szellemi befogadásra. Másodszorra a szellemi megtisztulással az éjszaka szellemétõl
lemezteleníti a lelket, és alkalmassá teszi az Istennel való szerelmes egyesülésre. Az érzéki
rész éjszakája mindennapos, sokakkal megesik, a kezdõk részesülnek benne, akikrõl az
elõbbiekben is szóltunk. A szellemi éjszakát kevesen élik meg, a haldoklók és jártasak
részesülnek benne, akikrõl a következõkben ejtünk majd szót.

Az elsõ megtisztulás, vagyis éjszaka az érzékek számára keserves és rettenetes. A második

semmihez sem fogható, a szellem számára borzalmas és rémületes, ahogyan majd látni
fogjuk. Mivel az elsõ helyen áll, elõször az érzéki rész éjszakája következik el, szólunk majd
hamarosan róla, de röviden csak, hiszen közönségesebb lévén, már sokan írtak róla. Inkább a
szellemi rész éjszakájára térünk ki, amirõl szóban vagy írásban alig esett szó, és róla
tapasztalás is kevés van.

Mivel az Istenhez vezetõ úton nagyon is alacsony módon vélekednek a kezdõk, és mint
ahogyan azt az elõbbiekben láttuk, inkább önszeretetük és öntetszésük vezeti õket, Isten ki
akarja emelni és elõbbre akarja vinni õket, hogy az alacsony szeretetbõl a magasabb szeretetre
eljuthassanak. Amikor már annyira jutottak, hogy Isten keresztjébõl és szárazságából át
tudnak venni egy keveset anélkül, hogy visszalépnének a megkezdett úton, épp amikor már
lelkigyakorlataikban kedvet és örömet találnak, és az isteni kegyelem napja eddig nem
tapasztalt fénnyel árasztja el õket, Isten a teljes fényt kioltja, és elzárja elõlük a szellem édes
vizének kapuját és forrását, melyet eleddig bármikor és bármeddig magukhoz vehettek.
Ameddig gyöngék voltak és kicsinyek, minden kapu nyitva állt elõttük, ahogyan ezt Szent
János a Jelenések Könyvében leírja. (3,8) Most azonban sötétben maradnak, nem tudván,
merre forduljanak képzeletükkel és gondolataikkal, mivel elmélkedni sem tudnak többé (belsõ
érzékeik belefulladtak már ebbe az éjszakába), teljesen kiszáradnak, a lelki dolgokban nem
találnak felüdülést.

JELEK, MELYEK MEGMUTATJÁK, HOGY A LÉLEK

AZ ÉJSZAKÁNAK, AZ ÉRZÉKI TISZTULÁSNAK ÚTJÁN
JÁR-E MÁR

Gyakran megesik, hogy a lelki szárazság nem az éjszaka, a lelki tisztulás folyománya, hanem
a bûnökbõl, tökéletlenségekbõl, hanyagságból, gyengeségbõl, valami rossz nedvbõl, a
szervezet mûködési zavarából származik. Három jelbõl következtethetünk arra, mirõl is van
szó.

Az elsõ az, amikor Isten dolgaiban és a teremtett világban többé nem találunk tetszést és
vigaszt. A lelket Isten azért helyezi e sötét éjszakába, hogy az érzéki örömöktõl kiszárítsa, és
ne hagyja, hogy lelkünk bármiben ízt és kedvet találjon. E szárazság és ízetlenségérzés nem
származhat a frissen elkövetett bûnökbõl és mulasztásokból, ebben az esetben ugyanis, ha így
volna, már elõzetesen kedvet és hajlandóságot kellett volna éreznie valami Istenen kívüli
dolog iránt.

A tisztulásra utaló második jel, hogy aggódva és fájdalommal gondolunk Istenre, mert úgy
érezzük, hogy nem szolgáljuk Õt, hátrafelé haladunk, hiszen nem találunk kedvet többé
dolgaiban. E szárazság és ízetlenség mégsem származhatik hanyagságból vagy langyosságból,
hiszen akkor nem aggódnánk, nem vennénk a lelkünkre az Isten dolgaival szembeni
mulasztást.

Akiket Isten a sivatag kietlenségében vezet, hasonlatosak Izráel fiaihoz, akiket Isten mennyei
mannával táplált a pusztában... "melynek bõségében is õk a húsos fazekak után jajgattak és
siránkoztak". Étvágyuk alacsony mivolta olyan fokú, hogy nyomorúságunkat kívánjuk vissza,
és undorodunk a kimondhatatlan mennyei eledeltõl.

Ám ha a szárazság az érzéki étvágytól való megtisztulásból ered, jóllehet a szellem eleinte, a

fentebb részletezett okok miatt nem érzi még ízét, megnõ a mennyei eledel tápláló ereje által a
lélek cselekvési kedve és ereje. Ez a sötétben és szárazságban való szemlélõdésnek kezdete.
Ez a szemlélõdõnek is titkos és rejtett rugójú szemlélõdés az érzéki rész szárazságával és
ürességével együtt arra indítja a lelket, hogy egymagában, nyugalomban idõzzön, nem
gondolva semmire, nem vágyva gondolatra. Ha nyugalomban vár, akivel megesik, belsõ vagy
külsõ cselekedetekkel nem köti le magát, e benti elengedettségben és tétlenségben hirtelen
saját erejére, eszére hallgatva megérzi majd elsõ újjáéledését. Ez azonban csak a lélek
tétlenségében és elengedettségében következik be, mivel olyan természetû, mint a levegõ,
melyet ha markunkba akarunk szorítani, elfogy. A szemlélõdés állapotába jutott és a haladók
közé került lélekben ugyanis már Isten mûködik.

Az érzékeléstõl megtisztult állapotra utaló harmadik jel, hogy a lélek nem képes úgy
elmélkedni és gondolkodni, ahogyan azelõtt, azaz a képzelõtehetséget híva segítségül és
annak hatása alatt állva. Isten ugyanis másképpen közli magát vele, nem az érzékek útján, a
hírek összefüggésével és széjjelválasztásával, hanem a tiszta szellem, a nem folyamatos
közlés, Isten egyszerû szemlélõdésbeli közlése révén. A külsõ vagy belsõ alsóbbrendû
érzékelés ennek felfogására nem képes. A képzelõerõ és a képzelet sem támaszként, sem
kiindulópontként ebben nem segíthet.

HOGYAN KELL VISELKEDNÜNK EBBEN

AZ ÉJSZAKÁBAN?

Az érzéki éjszaka szárazságának idején, mikor Isten az érzéki életbõl a szellemibe, azaz az
elmélkedésbõl a szemlélõdésbe áthelyezi a lelket, ahol az isteni dolgokon nem tudunk saját
erõnk és képességeink szerint töprengeni és cselekedni, sokat szenved a lelkünk. Nem is
annyira a kínzó szárazság, inkább a szorongás miatt, hogy utunkat eltévesztettük, lelkünk
jóérzése megszûnt, Isten elhagyott minket, sem támaszunk, sem örömünk semmi jóban nem
találjuk. Sokan igyekeznek ilyenkor támpontot, tetszést találni valamely elmélkedésre való
tárgyban, mivel úgy vélik, ha nem tesznek valamit, nem érzik, hogy cselekednek.
Erõlködésük kedvetlenséget és viszolygást vált ki bennük, lelkük nyugalmát épp lelkük
javának keresésekor veszítik el.

Az érzéki rész éjszakáján vezérlõ elvünk az legyen, hogy ne törõdjünk az elmélkedéssel és

töprengéssel, mivel annak ideje már elmúlt. Pihenjen, maradjon nyugalomban a lélek, ha úgy
érzi is, hogy tétlen, idejét vesztegeti. Elég, ha kitart, ha állhatatos az imában. Egyetlen, amit
tehetünk, hogy lelkünket szabaddá tesszük, minden ismerettõl és tudástól eloldozzuk és
kiüresítjük, megelégszünk az Istenben való szeretetteljes és nyugalmas elmélyüléssel, nem
törekszünk eredményekre, arra, hogy tetsszünk Neki, érezzük Õt, mivel mindeme szándék a
lelket felkorbácsolja, elvonja e szemlélõdés csendes nyugalmától, az édes tétlenségtõl.
Ugyanis, olyan ez, mintha egy festõ festene vagy lerajzolna valakit, aki azzal igyekezne
segíteni, hogy mozgatja a fejét, és ezáltal a mûvészt meggátolná a munkában, s az még azt is
elrontaná, amit addig csinált.

Szerelem vágyától lángokban égve

Olykor a tudatlan lélekben Istenre irányuló heves vágy ébred. Anélkül, hogy tudná, honnét,
hogyan támad benne ez a heves szerelem és vonzódás, csak azt érzi, hogy magasra csap e
láng, a tûz, mellyel Isten után eped. Dávid király a Zsoltárokban az éjszakáról szólván így
mondja: "Kigyulladt az én szívem" (azaz a szemlélõdõ szeretettõl), "az én ízlésem és vágyam
megváltozott" (azaz az érzékibõl szellemivé vált, mivel bekövetkezett a szárazság s az
érzékelés megszûnt). "Én" - hangzik a szöveg -, "megsemmisültem, semmivé váltam és nem
tudtam." Ugyanis a lélek anélkül, hogy útjáról tudna, elõrehaladtában a számára azelõtt tetszõ
fenti és lenti dolgok számára egyaránt megsemmisül, és csak megfoghatatlan szerelmet érez.
És mivel annyira megnõ benne a szerelem lángja, Isten iránt akkora vágyat érez, hogy
csontjait is szinte kiszárítja a szomjúság, teste fonnyadásnak indul, melege, ereje elfogy e
szerelem eleven szomjúságában. Ezt érezte Dávid király is, amikor így szólt "Szomjuhozik
lelkem Istenhez" (Zsolt 42,1), ami annyit jelent: élõ szomjúság töltötte be a lelkemet.

Messze jártam!
Nem vette senki észre...

Ezt úgy kell értenünk, hogy a lélek az érzékinek való alávetettségbõl kibontakozott. Az
ugyanis az alsóbb rész természetének megfelelõen, gyönge, korlátozott, kockázatos tettekre
késztette. Ezernyi tökéletlenségbe, tévedésbe botlott eleddig lépten-nyomon, ahogyan azt a
hét fõbûnrõl szólva kifejtettük. A lélek az éjszakában vonzalmait és cselekedeteit levetkõzve
kiválik az összes teremtmény közül és útját az örök dolgok felé veszi. Ezen a szûk kapun a
szenvedést vállalva és kitartóan nagyon kevesen haladnak át. Amint a Megváltó mondja
"szoros a kapu és keskeny az út, mely az életre viszen: és kevesen vannak kik ezt
megtalálják".

MILYEN ELÕNYÖKKEL JÁR

EZ AZ ÉJSZAKA A LÉLEKRE NÉZVE?

Ábrahám nagy ünnepet rendezett, amikor fiát, Izsákot elválasztották anyjának mellétõl; így
örvendeznek az égiek is, amikor Isten kiveszi pólyájából a lelket, járni a földre helyezi, a
gyermekek édes, lágy tápláléka, az anyatej helyett, kenyeret ad kezébe héjastul. Ez az elsõ és
legfõbb haszon, s a többi mind ebbõl származik.

Legfontosabb az önmaga és önmaga nyomorúságának megértése. Szép példáját látjuk ennek

Mózes II. könyvében, amikor is Isten meg akarta alázni Izráel fiait, és azt akarván, hogy
megismerjék önmagukat, megparancsolta, hogy vegyék le, tegyék félre az ünnepi ruhájukat,
díszeiket, melyet a sivatagban rendesen viseltek, így szólván: "Azért most vesd le a te
ékességeidet magadról, azután meglátom, mit cselekedjek veled." Ami annyit jelentett, mintha
ezt mondta volna: Mivel ünnepi, örömre méltó ruhát viseltek, nem érzitek át saját
alacsonyságotok tudatát, vessétek le hát, öltsetek hitványabb ruhát, hadd lássátok, kik
vagytok, mit érdemeltek. Így ismeri meg hát a lélek is nyomorúságát, melyrõl azelõtt nem volt
fogalma, mert ünneplõben járt, Istenben tetszést és vigaszt, támaszt talált önelégült és
megelégedett volt, azt hitte, Istennek szolgál.

Elõször is megtanulja a lélek, hogy Istennel illendõbben, udvariasabban érintkezzen. Ez

történt Mózessel, mikor Istent szólni hallotta, elvakult örömében és repesve, nagy merészen
közelebb lépett volna Hozzá, ha Õ megálljt nem parancsol, és le nem véteti vele saruját.
Engedelmeskedett Mózes, és visszanyerte ítélõképességét és óvatosságát, és az Írás szerint
nemcsak mozdulni nem mert, szemét az Úrra emelni sem (Ex 3, 6), így vágyát és saruit
levetve ébredt rá saját nyomorúságára az Úr elõtt, és így hallgatta a szavát. Mikor pedig
Jóbbal akart szólni az Úr, nem örömökkel és dicsõséggel halmozta el, melyeket Istenben
azelõtt birtokolt, hanem meztelenül a szemétdombra helyezte, védtelenül, barátai
bántalmazásának kitéve, szorongást, keserûséget bocsátott rá, hasonlatossá tette õt a földön
csúszó féreghez. Ebbõl az állapotból kegyeskedett aztán a trágyadombról magához emelni õt,
és megnyilatkozni neki bõségesen és nagy gyöngédséggel.
Itt kell megemlékeznünk ennek az éjszakának, ennek a szárazságnak másik nagy hasznáról. A
próféta szavai szerint ekkor: "föltámad a sötétségben világosságod".

Ebbõl az éjszakából, mint tudjuk, elsõsorban az önismeret származik, az önismeretbõl pedig

Isten megismerése, a másik ismeret. Ezért fordul Istenhez szent Ágoston ekképpen: "Add,
Uram, hogy megismerjem önmagamat, mert akkor szükségképpen megismerlek Téged. "
(Soliloquia)

AZ EGYÉB ÜDVÖS HATÁSOKRÓL,

MELYEKET AZ ÉRZÉKI RÉSZ ÉJSZAKÁJA
A LÉLEKRE GYAKOROL

Ha a törekvõképesség és a vágy kihuny, a lélek békében és szellemi nyugalomban él, ugyanis

ahol nem ezen törekvések és vágy uralkodnak, megszûnik a zûrzavar, a békesség, az isteni
vigasz foglalja el helyét.

A lélekre gyakorolt jótékony hatások e száraz szemlélõdés folyamán számtalan újabb

elõnnyel járnak. Ugyanis e szárazság és szorongás közepette, a legváratlanabb pillanatban
Isten a lélekre szellemi édességet, tiszta szeretetet, igen finom szellemi ismereteket bocsát,
ezek mindegyike több és nagyobb haszonnal jár, mint amekkora örömben azelõtt egyáltalán
része lehetett. Kezdetben a lélek ezt nem így gondolja, mert e lelki befolyás, melyben most
részesedik, azelõtt számára nem volt érzékelhetõ.

Végül, amennyiben az érzéki kedvteléseitõl, vágyaitól megtisztul a lélek, szellemi

szabadságát elnyeri és ezzel benne felhalmozódik a Szentlélek tizenkét gyümölcse. Bámulatos
módon megszabadul három ellensége, az ördög, a világ és a test karmaiból. Ugyanis, ha
kihuny benne a dolgokban lelt érzéki gyönyörködés, azok ízlelésének vágya, az ördögnek és a
világnak nincs fegyvere, sem ereje ellene.

Mivel a lélek eztán fölismeri, hogy e száraz tisztuláson átmenve számtalan, hatalmas elõnyre
tett szert, és ilyen szavakra fakad:

Én, boldog, messze jártam!

Nem vette senki észre.

Azaz, kimenekültem érzéki vágyaim, vonzalmaim kötelékét, azok rabbilincsét levetve,

anélkül, hogy a három ellenség észrevett volna.

AZ ELSÕ VERSSZAK UTOLSÓ SORÁNAK

MAGYARÁZATA

A lélek négy szenvedélye, a gyönyör, a fájdalom, a remény és a rettegés e folytonos

önmegtagadásban elcsitult, miután a szokásos szárazság következtében a természetes vágyak
kihunytak. A belsõ vágyak és képességek összehangzó mûködése megszüntette a
következtetõ, fontolgató mûködéseket. A lélek háza (népe) már elpihent, az érzéki ház már
elcsöndesült, az érzéki tisztulásnak e boldog éjszakáján a szenvedélyek kihunytak, a vágy az
önmegtagadás révén elszenderült, és a lélek felkerekedett, hogy a szellemi útján és a pályáján,
a haladókkal együtt járjon. Elindult tehát a megvilágosodás útján, másképpen azon az úton,
melyen maga az Isten közvetlenül, az Õbelõle való szemlélõdéstõl mintegy elöntve táplálja és
üdíti föl a lelket, anélkül, hogy a lélek elõsegítené, gondolataival erõsítené e mûködést. Ez
tehát az érzéki rész éjszakája és tisztulása. Azokban, akik majd belépnek az Istennel való
szerelemben történõ egyesüléshez vezetõ másik, ennél nehezebb szellemi éjszakába, mindez
keserves szenvedéseket és érzéki kísértéseket okoz. Ez persze nem mindenkivel történik meg,
csak nagyon kevesekkel, és sokáig eltart, bár nem egyforma hosszan. Egyeseket ugyanis
megszáll a Sátán (a paráznaság szelleme), és e bukott angyal érzékeiket utálatos és erõs
kísértéssel ostromolja, szellemüket rút eszmékkel s képzeletükben a halál kínjánál is nagyobb
gyötrelemmel járó eleven képekkel izgatja.

Máskor az Ésaiás próféta által Spiritum vertiginis-nek nevezett szellemmel (19,14) a szédülés
szellemével látogatja meg, és nem bukásra, hanem kínlódásra kárhoztatja õket. Az érzéki részt
elhomályosítja, ezer aggodalmat, gátat állit eléjük, melyeken aztán bonyolult és látszólag
indokolt mivoltuknál fogva könnyen fönnakadnak, sem tanács, sem gondolat nyugalmukra
nem szolgál. Ez az egyik legsúlyosabb, legrémítõbb akadály, nagyon közel áll már ahhoz, ami
a szellemi éjszakában vár rájuk.

Ugyanis, ha a lélek nem megy át ezeken a kísértéseken, a kínok, kétségek meg nem edzik,
meg nem próbálják, érzéki része nem lesz képes arra, hogy eljusson a Bölcsességre. Sirák
fiának könyve ezért mondja: "Ki nem kísértetett meg, mit tud az? Aki nem próbált, keveset
tud. " (31,18)

Hogy azonban a lélek e böjtre és bûnbánatra fogva meddig idõzik itt az érzéki részben azt
nem tudhatjuk, mivel nem mindegyiket egyformán éri, és nem ugyanazokat a kísértéseket kell
hogy kiállja. Ez Isten szándékától függ, attól, hogy mennyi a lélekben a gyarlóság, mitõl meg
kell szabadulnia, továbbá attól, mekkora a szeretet, melyre Isten õt felemelni akarja, melyek
szerint jobban vagy kevésbé, hosszan vagy rövidebben alázza meg. Akiben az erõs
szenvedésre nagyobb képesség és erõ lakozik, gyorsabban tisztítja meg. A gyöngéket viszont
enyhe, gyönge kísértéseknek teszi ki, hosszú ideig vezeti ezen az éjszakán, rendszeres
pihenõket iktat be, hogy érzéki részük felüdüljön, hogy vissza ne forduljanak. Az ilyenek
aztán lassan érnek a tökéletesség tisztaságára e földi életben, és vannak akik soha. Sem benne
sem kívüle nincsenek az éjszakában, mert jóllehet elõre nem lépnek, Isten olykor-olykor
próbára teszi õket kissé, a szárazságok és kísértések révén, máskor meg vigasztalja õket, hogy
csüggedten vissza ne forduljanak, és nehogy a világi örömökben keressenek felüdülést.

Ezzel el is értünk a második éjszaka bemutatásához.

-- Második könyv

© CopyLEFT ANdi, 1998. — Licensed under GPL

Forrás: Keresztes Szent János összes versei és válogatott prózája.
Vál., ford. és az utószót írta: Takács Zsuzsa. Bp. 1992, Európa K, 205 p.

Keresztes Szent János

A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETÕ ÚT

(A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA)
 Kommentár

MÁSODIK KÖNYV

A SÖTÉT ÉJSZAKÁRÓL. A MÁSODIK, LEGBENSÕBB

MEGTISZTULÁSRÓL, MELY A LÉLEK MÁSODIK,
SZENVEDÕ ÉJSZAKÁJÁNAK BEMUTATÁSA

A lélek, melyet Isten elõbbre akar vinni az érzéki éjszaka és elsõ tisztulás szárazságából és
kínlódásából Õ Szent Fölsége által kiemelve, nem helyeztetik azonnal a szeretõ egyesülés
állapotába, hanem hosszú ideig, évekig vár, hogy ily módon a kezdõk sorából kikerülve
gyakorolja magát a haladók útján. Ezen az úton aztán, akárcsak a szûk börtönbõl szabadultak,
Isten tágas dolgai közt nagyobb lelki örömmel, több belsõ megelégedettséggel halad, mint azt
kezdõként, még mielõtt ebbe az éjszakába belépett volna, valaha is tette. Képzeletét,
tehetségét nem béklyózza fontolgatás, a szellem szorongása. Szelleme nagy könnyûséggel
talál rá a nyugalmas, szeretõ szemlélõdésre, a szellemi ízre, anélkül hogy az elmélkedés
kifárasztaná. Való igaz azonban, hogy teljesen nem tisztult még meg, hátra van ugyanis a
fontosabb, a szellemi rész tisztulása. Szükségletei, szárazságai, homályai, szorongásai néha az
eddigieknél is jóval erõsebben meggyötrik. A késõbb bekövetkezõ szellemi éjszaka hírhozói
ezek, ha nem tartanak is oly sokáig, mint tart a reá váró éjszaka. Dávid szava az õ példájukon
így igazolódik, "kristályát, azaz a szemlélõdést falatonként küldi". (Zsolt 147,17) Igaz
azonban, hogy a sötét szemlélõdés fatatai sosem hatják át annyira a lelket, mint ahogyan a
szemlélõdés rettenetes éjszakája, melyet azért bocsát majd reá az Isten, hogy a Vele való
egyesülésre elvezesse.

Mivel az érzéki rész azonban gyönge és képtelen arra, hogy az erõs szellemi dolgokat
felfogja, a haladók, az érzéki részre áradó közlések miatt gyakran elgyöngülnek,
megbetegednek, gyomorpanaszaik támadnak, és ez a szellemi rész gyöngeségével jár. A
Bölcs szavai szerint "Mivel a test, mely romlandó, elnehezíti a lelket. " (Bölcs 9,15) Ebbõl
következik ezután, hogy az isteni közlések, melyekre az Istennel való egyesüléskor
szükségünk van, a közlésben résztvevõ érzéki rész gyöngesége és romlottsága miatt, nem
hatnak olyan erõsen és eredményesen, sem szellemi módon, ahogyan hatniuk kellene. Ebbõl
származnak az elragadtatások, a lehangoltságok, a csontig hatoló fájdalom. Hogy
megvilágosítsuk, hogy a haladóknak mekkora szükségük van e tisztulásra, ha a szellemi
éjszakába be akarnak lépni, felsorolok néhány hibát és rájuk leselkedõ veszélyt.

A HALADÓKRA JELLEMZÕ EGYNÉMELY

TÖKÉLETLENSÉGEK

Kétfajta tökéletlenségrõl beszélhetünk e haladók esetében: az egyik az állandó, a másik az

alkalmi hibák esete. Állandók a tökéletlenség azon vonzalmakban és szokásokban föllelhetõ
formái, melyek a lélekben mintegy gyökeret vertek, melyekig az érzékek tisztulása el nem
hatott. Az érzékek tisztulása ugyanis kapu, a szemlélõdés kezdete a lélek számára; az érzékit a
szellemibe mintegy átvezeti, hogy az Úrral egyesítse. A régi ember foltjai a szellemiben
megõrzõdnek, jóllehet nem látja, nem is tudja észrevenni azokat; és ha az éjszaka tisztító
szappana és erõs lúgja mindezt a szellembõl ki nem mossa, sosem ér el a lélek az Istennel
való egyesülés tisztaságára.

BEVEZETÉS AZ ELKÖVETKEZÕKHÖZ

Ebben az állapotban a haladók szüntelen édes közlésekben részesülnek. Az érzéki részt a

szellemibõl rá áradó élvezet elbûvöli és lebilincseli; a szellemi táplálékból részesül, egy
tányérból eszik az érzéki és szellemi, ki-ki a maga módján, de szövetségre és egyetértésre
lépve, készen arra, hogy elviselje a reá váró zord és kemény tisztulást. Ugyanis a lélek
szellemi és érzéki részének egyaránt tökéletesen meg kell tisztulnia, és egyik a másika nélkül
nem tisztulhat meg.

Ezeknek a haladóknak az Istennel való érintkezése, a Vele való együttmûködése még

alacsony és ösztönös, mivel szellemük aranya még tisztátalan és fénytelen. Istenrõl, mint
ahogyan Szent Pál mondja, úgy gondolkodnak, úgy beszélnek, mint a gyermek, mert nem
jutottak el a tökéletességnek arra a fokára, amely a lélek Istennel történõ egyesülése. Ebben az
egyesülésben már felnõttekként, felnõtt dolgokra képesek lelkükben, cselekedeteik és
képességeik már inkább isteniek, mintsem emberiek, ahogyan ezt a késõbbiekben el is
mondjuk. Isten azt akarja ugyanis, hogy levessék a régi embert, és újba öltözzenek.
Lemezteleníti képességeiket, vonzalmaikat és érzékeiket, a szellemit és testit egyaránt, a
belsõt és a külsõdlegeset, sötétséget bocsát az ételemre, szárazságot az akaratra, ürességet az
emlékezetre, a legnagyobb szomorúságot a lélek vonzalmaira, keserûséget, szorongást; a
szellemi javakból származó élvezetes érzést tõlünk megvonja. Ez a megfosztottság-érzés az
egyik feltétele annak, hogy a szellem szellemi alakban beléhatoljon a szellembe; ami a
szerelmi egyesülés. Mindezt az Úr a lélekben a tiszta és sötét szemlélõdés révén valósítja
meg, ahogyan a lélek ezt az elsõ versszakban ki is fejti. Jóllehet ezt mi az elsõ érzéki
éjszakáról mondtuk el, fõként a második szellemi éjszakára áll, mert fõ szerepet a lélek
megtisztulásában ez játszik.

Az elsõ versszakot a szemlélõdõ megtisztulás, azaz a lélek meztelensége és szegénysége

szempontjából a következõképpen magyarázhatjuk. A lélek ezt akarja mondani:
szegénységben, védtelenségben, képességeim támasza nélkül volt lelkem; értelmem sötétben,
akaratom szorongattatásban, emlékezetemre bánat és szûkösség borult, a tiszta hit
sötétségében maradtam, mely sötét éjjel a természetes képességek számára, csak akaratom
sajgott a fájdalomtól, szomorúságtól az Isten iránti szerelmes vágyakozásban, önmagamból,
tehát értelmem alacsony mivoltából, a langyos szeretetbõl kiléptem; az Istenbõl való
részesülés szegényes és elégtelen módját hátrahagytam, és ebben nem gátolt meg sem az
érzékiség, sem az ördög. Ezt így kell érteni: az emberi vélekedés és cselekvés körébõl az
istenibe jutottam. Értelmem kifordult magából, emberibõl és ösztönösbõl istenivé vált, mert a
megtisztulás révén Istennel egyesült, mely ezután már nem a régi értelemben és
megvilágításban ért, hanem az isteni Bölcsesség által, amellyel eggyé vált. Akaratom is
kifordult önmagából, az isteni szerelemmel egyesülve istenivé vált, nem alacsony ösztöneit
követve, hanem a Szentlélek erejével és tisztaságával szeret. Így istenült az emberi akarat.
Hasonlóképpen az emlékezet is alkalmassá vált az Isten dicsõségét hirdetõ örök gondolat
befogadására. És végül a lélek minden ereje és érzése megújul az éjszaka, azaz a régi ember
megtisztulása révén, isteni természetûvé és gyönyörûséggé válik.
 AZ ELSÕ SORT IDÉZZÜK,
KIFEJTJÜK, HOGY A LÉLEK SZÁMÁRA NEM PUSZTÁN
ÉJSZAKA, HANEM SZENVEDÉS
ÉS KÍN IS EZ A SZEMLÉLÕDÉS

Sötét éjszakát bocsát Isten a lélekre, mellyel szokásos tudatlanságától és tökéletlenségeitõl

megtisztítja. A szemlélõdõ ember ezt beléöntött szemlélõdésnek, azaz MISZTIKUS
TEOLÓGIÁNAK nevezi. Isten titokzatos módon tanítja és oktatja a lelket a tökéletes
szeretetre. A lélek semmit sem tesz, semmit sem ért. Ez a beléöntött szemlélõdés, ami az
isteni szeretet tudománya, két fõ dolgot visz végbe a lélekben: megtisztítja és bevilágítja,
hogy elõkészítse az Istennel való egyesülésre.

Van azonban valami, ami kétségeket ébreszt bennünk. Az isteni világosságot, mely bevilágítja
és tudatlanságától megtisztítja a lelket, hogyan nevezheti vaksötét éjszakának? Két okból is
éjszaka ez és vaksötét, fájdalom és kín. Elõször is, az isteni Bölcsesség magas és beláthatatlan
a lélek számára, azaz reá nézve sötétség; másodszor is, a lélek alacsony mivolta és
tisztátalansága miatt, kínnal és szomorúsággal, azaz sötétséggel teli az éjszaka. Elsõ állításunk
igazolására idézzük Arisztotelész tanítását, mely szerint minél világosabbak és érthetõbbek
önmagukban az isteni dolgok, a lélek számára annál sötétebbek és rejtélyesebbek általában.
Vagy vegyük az éjjeli baglyot, mely annál vaksibb, szembogara annál nagyobb sötétet lát,
minél nagyobb fény éri. Minél erõsebben nézünk a Napba, annál inkább elvakulunk; a túlzott
fény látásunkat kioltja.

Amikor a szemlélõdés isteni fénye a még nem megvilágosodott lélekre rásugárzik, nemcsak
túlzott fényével homályosítja el, eredeti fényétõl is megfosztja, sötétbe borítja. Szent Dénes és
más misztikus szerzõk a beléöntött szemlélõdést a sötétség sugarának nevezik — mármint a
nem megvilágosodott és meg nem tisztult lélek számára. Ezért mondta Dávid is "Felhõ és
homály van körülötte" (Zsolt 96,2), nem mintha ez valóban így lenne, csak a gyarló értelmünk
így fogadja be túlzott fényét; elhomályosodik és megszégyenül elõtte; ahogyan ezt a
késõbbiekben is megállapítja "a színe elõtti villogástól szakadoztak a felhõk", azaz az Isten és
a közöttünk lévõ felhõk.

Óriási a lélekben a tisztátalansága feletti fájdalom, amikor az isteni fény éri, annyira
piszkosnak és nyomorultnak érzi magát, mikor beléhatol a fény, hogy tisztátalanságát kiûzze;
úgy érzi, ellene van Isten, és õ is szembeszegül Vele. Szomorúság és gyötrelem támad benne,
mert úgy érzi elhajította magától az Úr. Ama sok szenvedés közepette, amit az Úr rábocsátott,
maga Jób is ezt panaszolta a leginkább: "Miért tettél ki céltáblául magadnak? Miért legyek
magamnak is terhére?"

A lélek szenvedésének második oka természetes erkölcsi és lelki gyöngesége. Az érzékelés és

a lélek ilyenkor, akárha valami hatalmas, sötét teher nehezedne rá, gyötrõdik, pusztul, a halált
szíves örömest fogadná. "Könyörüljetek rajtam, oh, ti barátaim" - mondja ugyancsak Jób -
"mert az Isten keze érintett engem!" (19,21) Mennyire bámulatos, mennyire szomorú, hogy
annyira gyönge és tisztátalan a lélek, hogy az Úr szelíd és lágy érintését súlyosnak érzi, bár
nem sújt le, nem nehezedik rá, csak illeti, és azt is könyörületesen, hogy kegyeivel halmozza
el, nem pedig büntetéssel.
 MÁS GYÖTRELMEKRÕL,
MELYEKET A LÉLEK EBBEN AZ ÉJSZAKÁBAN ÁTÉL

A kínok és gyötrelmek harmadik nemét a lélek a két ellentétes elem: az isteni és emberi
együttes elõfordulása miatt szenvedi el. Az isteni a megtisztító szemlélõdés, míg az emberi a
lélek, azaz az alany. Az isteni elem célja, hogy megérlelje, istenivé tegye a lelket,
kivetkõztesse szokásos vonzalmaiból, a régi ember jellegzetességeibõl, melyek vele nagyon is
összenõttek, beleivódtak, közössé lettek; széttöri, megsemmisíti, mély, feneketlen sötétbe
meríti a lelket, s az széttörik, szétesik, nyomorúsága láttán semmivé taposódik, kegyetlen
szellemi halált hal. Akárcsak egy fenevad nyelte volna el, gyomrának homályában
emésztõdne, akárha Jónást gyötörné a tengeri szörnyeteg gyomrában a szorongás. Akárha a
sötét halál sírkamrájában kellene a szellemi feltámadásra várakoznia.

Hogy mekkora gyötrõdés és fájdalom ez, el nem mondható valójában, de Dávid szavai
nagyjából így írják le: "Körülvettek engem a halál fájdalmai... a pokol fájdalmai
megkörnyékeztek engem... szorultságomban segítségül híttam az Urat, és az én Istenemhez
kiáltottam." (Zsolt 17,5,7) De a lélek leginkább azt fájlalja, hogy úgy tetszik neki, Isten
félredobta, megunta, a homályba hajította. Dávid is ezt érezte, és így szólt róla: "Mint a
sírokban alvó sebesültek, kikrõl többé meg nem emlékezel, és kik a te kezedbõl
kiszakasztattak. Mély verembe tettek engem, sötétségbe és a halál árnyékába. Rám nehezült a
te haragod, és rám hoztad minden hullámodat." (Zsolt 87,6) Mindezt ebben az állapotban így
érzi az ember, sõt, bizonyos benne, hogy ezentúl így is marad.

Minden teremtménytõl és fõként barátai részérõl való elhagyatottságát és megvetettségét érzi

a lélek, ezért szól a továbbiakban Dávid ekképpen: "Eltávolítottad tõlem ismerõseimet;
útálatosságul tettek engem önmaguknak." (Zsolt 86,9) A tengeri szörnyeteg hasában való testi
és szellemi értelemben átélt tapasztalatairól ekképpen számol be Jónás: "Mert mélységbe
vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind
átmentek rajtam. És én azt mondám: Elvettettem a Te szemeik elõl: vajha láthatnám még
szentséged templomát. Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár
szövõdött fejemre. A hegyek alapjáig süllyedtem alá, bezáródtak a föld závárjai felettem
örökre! Mindazonáltal kiemelted éltemet a múlásból, oh; Uram, Istenem. " (Zsolt 2, 4–7)
Závárokon itt a lélek tökéletlenségeit kell értenünk, melyek megakadályozzák, hogy az
élvezetes szemlélõdésben részesedjünk.

E sötétben való szemlélõdés másik elõnyébõl származik a lélek szenvedésének negyedik

formája, mármint az, hogy Isten nagysága és fenséges mivolta a lélekben az ellenkezõ véglet,
a teljes szegénység és nyomorúság érzetét kelti föl. Megtisztulásakor ez a legsajgóbb
fájdalmak egyike, mivel Isten a lélek érzéki és szellemi részét, belsõ és külsõ tehetségeit
tisztítja meg. A lélek mindezen részeiben üresen, kifosztva, védtelenül kell hogy várakozzon,
szárazon, üresen, homályban. Az érzéki rész ugyanis szárazságban, a képességek
benyomásaitól üresen, a szellemnek sûrû sötétjében tisztul. A szemlélõdés sötétjének a lélekre
való bocsátásával éri el célját Isten. Nemcsak attól szenved, hogy minden természetes
támaszától, érzékelésétõl megfosztatik (akárha valakit a levegõben fölfüggesztve tartanának
és lélegzetet sem tudna venni), hanem attól is, hogy Isten a lelket megtisztítja, az egész életén
át magába vett minden tisztátalan vonzalmát, szokását megsemmisíti, eltávolítja, elemészti
(ahogy a tûz is elemészti a fém rozsdáját és salakját). A lélekben ugyanis erõs gyökeret ver
mindez, és nemcsak elszegényíti, üressé teszi természeti és szellemi értelemben egyaránt,
hanem meg is rongálja, meg is kínozza legbelül. Erre tanúságul hadd idézzem Ezékiel szavait:
"Bõven rakd a fát, fõzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfõjenek." (24,10) E
szavak világítják meg a léleknek az érzéki és szellemi üressége és szegénysége miatti
szenvedését. A továbbiakban errõl így szól: "És állítsd üresen az õ szenére, hogy meghevüljön
s megtüzesedjék ércze, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék rozsdája."
(Uo. 11) E szavak jól fejezik ki, mekkora szenvedésen megy át a lélek a szemlélõdés
tisztítótüzében, ugyanis itt arról szól a próféta, hogy a lélekbe maródott vonzalmak rozsdájától
csak akkor tisztulunk és szabadulunk meg, ha maga a lélek is megsemmisül, kárt szenved
bizonyos értelemben, ugyanis annak e tökéletlenségek és szenvedélyek második természetévé
váltak.

AZ AKARATOT GYÖTRÕ EGYÉB SZENVEDÉSEKRÕL

ÉS SZORONGATTATÁSOKRÓL

Az akaratot gyötrõ egyéb szenvedések és szorongattatások ebben az állapotban szintúgy

mérhetetlenek, és olyan természetûek, hogy amikor az ész végigtekint rajtuk, és gyógyírt
rájuk nem talál, átjárják még a lelket is. A letûnt jólét emlékezete csak tetézi a kínt, mert ezek
a lelkek Istenben már elõzõleg sok gyönyörûséget találtak, sokféle módon szolgáltak Neki.

Most e javaktól és e javak visszanyerésének reményétõl megfosztva kínjuk csak fokozódik.

Errõl beszél Jób (tapasztalatai alapján) a következõ szavakkal: "Csendességben valék, de
szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, céltáblává tûzött ki magának.
Körülvettek engem az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kímél; epémet a földre kiontja.
Kést rés után tör rajtam, és rám rohan mint valami hõs. Zsák-ruhát varrék az én fekélyes
bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. Orcám a sírástól kivörösödött, szempilláimra
a halál árnyéka szállt." (16,12-17)

Jeremiás keservesen panaszkodik kínjai miatt, és a lélek tisztulásakor, a lelki éjszakájában

tapasztalt szenvedéseket nagyon érzékletesen festi le. Az iránt a lélek iránt, akit Isten
félelmetes és rettenetes éjszakájában helyezett el, nagy együttérzést kell tanúsítanunk.
Szerencsés ugyan, hiszen hasznára válnak kínjai; Jób szavai szerint ugyanis Isten "feltárja a
sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza" (12,22), és
Dávid szavai szerint "a sötétség olyan mint a világosság". (Zsolt 139,12) Így bánkódik,
tépelõdik, vajon kínjára talál-e gyógyírt, úgy érzi, ahogyan a próféta is mondja, kínjának nem
szakad vége, s úgy tûnik, ismét csak Dávid szavai szerint, hogy: "betaszít engem a sötétségbe,
a milyen a régen megholtaké. Elcsügged bennem a lelkem, fölháborodik bennem a szívem!"
(143, 3-4) Mindez nagy fájdalmat és bánkódást ébreszt a lélekben, sõt a sötét éjszaka
védtelenné és magányossá is teszi; sem vigaszt sem támaszt nem talál a hittételekben,
papjának szavaiban. Annyira átitatja, elönti a szenvedés, mely által csak nyomorúságát látja,
hogy úgy érzi, nem értik, mit tapasztal, mit érez, azért beszélnek így, hogy ahelyett
vigasztalnák, növelik szenvedését; nem ilyen orvosság kell neki, tudja, és ebben igaza is van.
Amíg az Úr lelkének tisztítását tetszése szerint be nem fejezi, semmi nem gyógyítja, semmi
hasznára nincs. Olyan a lélek akár a tömlöcbe vetett fogoly, akinek kezét és lábát
összekötözték, mozdulni sem tud, sem fentrõl sem lentrõl segítséget nem remélhet mindaddig,
míg meg nem alázódik, meg nem lágyítja és tisztítja szellemét, oly fenköltté, egyszerûvé és
szerénnyé nem válik, hogy Isten szellemével eggyé válhasson, a szeretetben történõ egyesülés
Isten által neki szánt fokán.

Hogy valóságos egyesülés legyen ez, még erõs késztetés esetén is, néhány évig el kell tartania
e folyamatnak.
 A LELKET SÚJTÓ EGYÉB SZENVEDÉSEKRÕL

Ebben az állapotban a lelket különösen elkeseríti és megtéveszti, hogy ez a sötét éjszaka

tehetségét és érzelmeit megbénítja, sem szeretetét sem elméjét nem tudja Istenhez felemelni,
fohászkodni sem tud Hozzá, mert úgy tûnik föl elõtte, mintha Isten–Jeremiás szavaival
szólva: "felhõt vont volna fölé, hogy imádsága ne tudjon rajta keresztül hatolni". Ez ugyanis
nem az a pillanat, amikor beszélnie kellene Istennel, hanem, hogy "a porba tegye a száját"
ahogyan Jeremiás mondja (Uo. 3,29), és reménykedjen, tisztulását türelemmel viselve.

Itt ugyanis nem pusztán az értelem tisztul meg fényétõl és az akarat vonzalmaitól, hanem az
emlékezet is; amit elsajátított és megismert, mindettõl meg kell szabadulnia. Így teljesednek
be a tisztulás során Dávid szavai: "Akkor én esztelennek tartanám magamat, ki mit se tud. "
(Zsolt 72, 22) E nem tudás az emlékezet kihagyására, a felejtésre vonatkozik; a feledékenység
és kihagyás a belsõ összeszedettség állapotából fakad, és a szemlélõdésbe való belemerülés
következménye. Ahhoz ugyanis, hogy a lélek minden erejét és készségét az Istennel való
szeretõ egyesülésre fordítsa, arra van szüksége, hogy mindenestül magába nyelje ez az isteni
fény, és a szemlélõdés lelkisége a teremtmények vonzalmaiból és megértésébõl szándéka
szerint elragadja. Szinte hihetetlennek tûnik, de a természetfölötti, isteni fény annál inkább
elsötétíti a lelket, minél fényesebb és tisztább; ha kevésbé fényes, kevésbé érzi a sötétet.
Arisztotelészt idézve, mint fentebb, azt mondhatjuk, hogy a természetfeletti dolgok annál
sötétebbek a számunkra, minél világosabbak és maguktól érthetõbbek.

ÁMBÁR EZ AZ ÉJSZAKA ELSÖTÉTÍTI A LELKET,

CSAKIS AZÉRT TESZI, HOGY MEGVILÁGÍTSA
ÉS FÉNYBE VONJA

Ahogyan Izráel fiai is képtelennek bizonyultak arra, hogy a pusztában az angyalok

kenyerében, a mannában élvezetüket találják, mivel Egyiptom húsos fazekaira és egyéb
eledeleire emlékeztek, ezt az egyetlen ínyükre való dolgot nem felejtették, jóllehet a manna a
Szentírás szerint minden ízek édességét magába foglalja, és ki-ki kedvenc ételének ízét találta
meg benne. (Bölcs 16,11) A szabadság szellemének gyönyörûségére mi sem juthatunk el,
akaratunk hiába törekedne rá, míg más esetleges, szokásos vonzalom, pillanat szülte
érdeklõdés vagy egyéb elvárás táplál minket.

Az említett egyesülés, melyre a sötét éjszaka készíti fel és teszi alkalmassá a lelket az Istennel
való érintkezés során, egyúttal bizonyos dicsõséget is belétölt és neki ajándékoz. A lélek
természetes állapotában jóval kevesebb gyönyörûséget és kincset zár magába, mint ezen
alkalommal, mivel szegényes és tisztátalan még akkor. Ésaiás próféta szavaival: "Szem nem
látta, fúl nem hallotta, és soha ember szívébe föl nem hatott, amit Isten azoknak készített, akik
õt szeretik. " (És 64, 4; Kor 2, 9)

Úgy tûnik föl, hogy a lélek e szenvedések közepette kilép önmagából ilyenkor, máskor meg
mintegy elvarázsolódik, megmámorosodik attól, amit lát vagy hall, annyira másnak,
múlékonynak, különösnek tetszik minden, jóllehet ugyanolyanok a dolgok, mint
közönségesen. Ennek kiváltó oka abban keresendõ, hogy a lélek eltávolodik, elidegenedik a
megszokott érzékeléstõl és értelmezéstõl, s tõlük megszabadulva az istenit fogadja magába, és
az inkább a túlvilág, mint a földi lét sajátossága már.

EGY HASONLAT RÉVÉN MEGMAGYARÁZZA

A TISZTULÁST

Hogy világossá váljék, az amit az elébb kifejtettünk és amit kifejtendõk vagyunk, alkalmas
volna e tisztító és szeretetteljes híradás, a lelket megtisztító és a tökéletes egyesülésre
elõkészítõ isteni fény mûködését ahhoz hasonlítanunk, amit a tûz a fával elvégez, amikor is
önmagához hasonítja azt. Az anyagi lényegû tûz, amikor megtámadja a fát, elõször is
kiszárítja, a nedvességet kiûzi belõle, a benne rejlõ víz könnyeit kisajtolja, megfeketíti,
megsötétíti, megcsúfítja, megbüdösíti. Száradása során egyre világosabb lesz a fa, a tûznek
ellenálló rossz tulajdonságok fekete foltjai kivesznek belõle, majd megtüzesedik, kívülrõl
átforrósodik, a tûzhöz hasonul és szépül. Akkor már nem szenved, nem cselekszik önállóan,
bár súlya és mennyisége nem ér fel tûz könnyedségével, mégis annak sajátosságaival
rendelkezik, úgy mûködik mint maga a tûz: száraz és szárít, forró és forrósít, fényes és
fényesít, és sokkal könnyebbé válik, mint annak elõtte volt. A tûz tulajdonságai hozzák ki
belõle ezeket a tulajdonságokat. A szemlélõdés szeretetének isteni tüzérõl ekképpen kell
gondolkodnunk: mielõtt magába olvasztaná és magához hasonítaná a lelket, megtisztítja a
vele nem egyezõ tulajdonságoktól. Napfényre hozza csúfságát, megfeketíti és elhomályosítja,
ezért visszataszítóbbá válik, csúfabbá mint valaha is volt.

Ebbõl a hasonlatból elõször is meg kell értenünk, hogy ugyanaz a fény és szeretetteljes
bölcsesség, amellyel a léleknek egyesülnie kell, amelyhez hasonulnia kell, az tisztítja meg és
készíti fel az elsõ pillanattól; ugyanaz a tûz is, mely magához hasonítja, bekebelezi a fát, az a
tûz készítette fel e folyamatra a fát a kezdet kezdetétõl.

Másodjára be kell látnunk, hogy a lélek kínjait nem a Bölcsesség váltja ki, hiszen arról a
Szentírás a következõket mondja: "S vele egyetemben jött minden jó nekem" (Bölcs 7,11).
Kínjainak oka a lélek gyöngesége és tökéletlensége; azaz a tisztulás nélkül az Isten fényét,
édességét és gyönyörûségét magába fogadni képtelen lélek gyöngesége és tökéletlensége.
Éppígy a fa sem képes lángra lobbanni azonnal, alkalmassá kell válnia a lángolásra, és ettõl
szenved. Sirák fiának könyve ugyanezt állítja, amikor elmondja, mennyit szenvedett míg Vele
egyesülve eljutott a gyönyörûségre: "Belsõ részem fölháborodott annak keresésében, ezért jó
örökséget fogok bírni." (51,29)

Harmadszorra, képet kaphatunk arról, mennyit szenvednek a tisztítóhelyen levõk. Mert nem
lenne rajtuk a tûznek hatalma, ha a tüzet tápláló tökéletlenségeknek bennük el nem kellene
égnie. Ha ez az anyag elfogy, nincs ami égjen. Ha elfogynak a gyarlóságok, a lélek kínjának
is vége szakad, és gyönyörködés lesz a része.

Negyedszerre arról értesülünk, hogy a szeretet e tüze által tisztulva és finomodva a lélek egyre
nagyobb szeretetre gyullad, ahogy a megfelelõ elõkészítés után egyre inkább áttüzesedõ fa.
Ha a láng már nem éri, akkor látni meg, hogy maga is merõ lángolássá vált már.

Ötödszörre levonhatjuk azt a következtetést az elõbb elhangzottakból, hogy a lélegzetvételnyi

szünetek után a lélek egyre jobban, egyre átéltebben szenved. Mélyebb, bensõbb és
szellemibb szenvedés ez, mint ahogyan mélyebb, titkosabb, szellemibb tökéletlenségeket
emészt, bensejében gyökeredzõ rétegeket ér a tûz.

Hatodszorra is megérthetjük, miért gondolja úgy a lélek, hogy minden ami jó volt, számára
elveszett, és miért telik meg bajokkal. Ebben az idõben csak a keserûség képes beléhatolni
ugyanis, hasonlatosan a tûz emésztette levegõ vagy egyéb által meg nem érintett égõ
hasábhoz.

Hetedszerre pedig megérthetjük, hogy a lélegzetvételnyi szünetekben miért tölti el hatalmas

öröm a lelket, miért hiszi, hogy kínjai többé nem is térnek vissza, holott hamarjában újra
elõveszik. Ha megfigyeli, márpedig jól meg kell figyelnie magát, megérzi a lélek, hogy köti
még egy-egy gyökér, és gyönyörûsége miatta nem teljes.

A hasonlat magyarázatából, az elsõ versszak elsõ soráról: a vaksötét éjszakáról mondottakból,

e szörnyû sötétség mibenlétérõl szólnunk legyen elég azonban ennyi. Lépjünk túl a lélek
gyötrelmein, beszéljünk könnyeinek gyümölcseirõl, azok boldogságos tulajdonságairól,
melyekrõl a második verssor énekel: szerelem vágyától lángokban égve.

AZ ELSÕ VERSSZAK MÁSODIK SORÁT

MAGYARÁZZUK, ELMONDVÁN, HOGY A LÉLEK
A SZÖRNYÛ GYÖTRELMEK GYÜMÖLCSEKÉNT
AZ ISTEN IRÁNTI HEVES SZERELEMRE GYULLADT

A szeretet elõbb említett tüzérõl beszél ebben a verssorban a lélek: akárcsak a valóságos tûz a
fát, a szemlélõdés gyötrelmes éjszakája lángba borítja a lelket. Ez a lángolás, bár bizonyos
értelemben hasonlatos az elõbb említetthez, mely a lélek érzéki részét éri, más részrõl
azonban éppen annyira el is tér tõle, ahogyan a test is különbözik a lélektõl, a szellemi rész az
érzékitõl. A szellem nagyon is érzi a szerelmes szenvedélyt, a szellemi fellángolás ugyanis a
szerelem szenvedélyét fellobbantja. Az õt elöntõ szerelemmel szemben a lélek
szenvedõlegesen viselkedik, maga nem tesz semmit, de érzi a benne megnövekedett
szenvedélyt. Ez a szerelem az Istennel való egyesülés érzésével rokon, jellegzetességeibõl
valamit már magába foglal, e sajátosságok Isten és nem a lélek cselekedetébõl származnak. A
lélek aláveti magát, tenni csak annyit tesz, hogy beleegyezését adja hozzá. A szerelem a
lélekben egyre alkalmasabb helyet és egyre nagyobb hajlandóságot talál; annál könnyebben
egyesül vele és ejt sebet rajta, minél inkább zárja, elidegeníti és minél alkalmatlanabbá teszi
vonzalmait, minél képtelenebbé teszi õt magát arra, hogy a földi dolgokban gyönyörûséget
találjon.

Ezek után fölmérhetjük, mennyire és milyen erõsnek kell lennie a lélekben égõ szerelem
lángjának, hiszen a lélek minden szellemi és érzéki erejét, tehetségét és vonzalmát arra
összpontosítja Isten, hogy e szeretetben minden képessége és ereje teljes összhangban
mûködjék. Így teljesítjük az elsõ parancsolatot, mely az egész és teljes emberre vonatkozik,
ebbõl az érzelembõl semmit ki nem zár: "Szeressed azért a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes
lelkedbõl és teljes erõdbõl." (5 Móz 6,5)
 ELMONDJA, HOGY EZ A RETTENETES ÉJSZAKA NEM
EGYÉB, MINT A TISZTÍTÓHELY,
AMELYBEN AZ ISTENI BÖLCSESSÉG UGYANAZZAL
A VILÁGOSSÁGGAL VILÁGÍTJA MEG A FÖLDI
EMBEREKET, MINT AMELLYEL AZ ÉGI ANGYALOKAT
TISZTÍTJA ÉS VILÁGOSÍTJA MEG

A lángolást és szeretõ epekedést a lélek nem szüntelen érzi. Kezdetben, a lelki tisztulás elején
az isteni tûz minden erejével a lélek fáját szántja és készíti elõ, de melegíteni alig melegíti.
Idõvel azonban melegséget érez a lélek, érzi a lángot, a szeretet hevét. Mivel az ész
fokozatosan tisztul e sötétség által, néha megesik, hogy a titkos és szeretetteljes
istentudomány az akaratot megsebezve a másik lelki tehetséget, az értelmet is megsebzi.
Élvezetes és gyöngéd módon bocsát rá isteni fényt és hírt, rá válaszul az akarat csodálatosan
fölbuzog, élõ lángra gyullad, és benne az isteni tûz (a lélek maga semmit nem tesz) eleven
tûzzé válik. Errõl beszél az egyik zsoltárában Dávid: "Szivem fölhevült bennem és
elmélkedésemben fölgyulladt a tûz. " (Zsolt 38, 4)

Az eddig elmondottakból következtethetünk arra, hogy a szellemi javak által, melyeket Isten
szenvedõlegesen árasztott a lélekbe, az akarat nagyon is jól tud szeretni anélkül, hogy az
értelem értene. Épp ahogyan az értelem is megteheti ezt anélkül, hogy az akarat szeretne.

A SZEMLÉLÕDÉS SÖTÉT ÉJSZAKÁJA ÁLTAL

A LÉLEKBEN KIVÁLTOTT EGYÉB ÉLVEZETES
HATÁSOKRÓL

Olykor, ahogyan említést tettünk róla, a sötétség közepette fény ömlik a lélekre, és a
világosság a sötétségben fénylik (Ján 1,5). Ez a lángra lobbanás és szerelmes szomjúság,
mivel már magától a Szentlélektõl származik, teljesen eltér attól, amirõl az érzéki rész
éjszakájával kapcsolatosan beszéltünk. Mert ugyan a szellemi örömbõl részesül, ahogyan
annak gyötrelmeibõl is részesült, ez a szerelmes szomjúság a lélek felsõ részében
gyökeredzik, és abban a legégetõbb.

Midõn a láng a lélekben fellobog és a régebbi Isten iránti elragadtatással egyesül, olyan
erõvel, olyan élénken, olyan vággyal fordul Istenhez és ad hírt szerelmérõl, hogy
merészségében nincs mi visszatartsa. Nem tekintve semmit, vágyakozásában és szerelmében
nagy erõvel, megrészegülten és féktelenül rendkívüli és szokatlan dolgokat mûvel, csak hogy
tûzön-vízen át lelkének szerelmesével találkozzon.

Így magyarázhatjuk azt, hogy Mária Magdolna, a farizeus lakomáján megjelent sok elõkelõ és
közemberrel mit sem törõdve, az illemet, de még az illem látszatát is sutba dobva,
könnyekben tört ki, és a vendégek szeme láttára ontotta könnyeit (Luk 7, 37–38). Nem
vesztegette idejét, nem várta ki az alkalmas órát, megjelent annak színe elõtt, aki megsebezte
és lángra lobbantotta lelkét. Ilyen mámorossá és merésszé tesz a szerelem. Jól tudta, hogy akit
szeret, koporsóba zárva nyugszik, nagy, lepecsételt kõ zárja el, s hogy tanítványai a holttestet
el ne lopják, katonák õrzik körös-körül (Mt 27, 60–66), de nem tartotta vissza mindez attól,
hogy hajnalban oda ne menjen a sírhoz, kenõcsökkel megkenni a halottat. És végül e részegítõ
és vágyakozó szerelem szólt belõle, amikor odafordult a férfihoz, akit kertésznek gondolt,
hogy megkérje, ha õ vitte volna el a holttestet, mondja meg neki, hová rejtette, hadd vegye
magához (Uo. 201,15). Nem fordult meg fejében, kérése mennyire ellentétes a józan ésszel és
vélekedéssel, hiszen ha az a másik ellopta a tetemet, nem fogja bevallani, és nem fogja
engedni, hogy elvigye. Ilyen erõs és féktelen a szeretet, mindent lehetségesnek tart, és azt
hiszi, hogy mindenkinek az a gondja ami az övé, nem törõdik mással, nem keres mást, csak
azt, amit õ keres, amivel õ törõdik. Az éjszaka sötétjében, a vonzalmaira boruló tisztulás
homályában fölkel a lélek, amint a nõstény oroszlán vagy nõstény medve, ha elrabolt
kölykeinek keresésére indul. Így indul a megsebzett lélek Isten keresésére, és mivel homály
borul rá, Istenét nem találja, halálosan eped utána. Olyan türelmetlen ez a szerelem, hogy soká
nem bírja a lélek, vagy meg kell halnia, vagy megkapja azt, ami után vágyik, akárcsak
Rákhel, aki Jákobhoz így szólt: "Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok." (1 Móz
30. 1)

AZ ELSÕ SZAKASZ UTOLSÓ HÁROM SORÁT IDÉZI ÉS

MAGYARÁZZA

A lelket ért boldogság nagyságát a harmadik sort követõ sorokban fejti ki. Én boldog, messze
jártam, mondja, nem vette senki észre, csöndes volt házam, elpihent a népe. Segítségül véve
egy hasonlatot elmondja, hogy éjjel és sötétben surrant ki a házból, hogy teendõjét elvégezze,
amikor a többiek aludtak már és nem kellett attól tartania, hogy megzavarják. A lélek ugyanis
arra a hõsies és ritka tettre vállalkozott, hogy isteni Võlegényével egyesüljön, kívül mindenen
ugyanis a Võlegény a magányban, minden máson kívül található meg.

Nagy szerencse a lélekre nézve, hogy Isten háza népét, azaz minden tehetségét, szenvedélyét,
hajlamát és vágyát, mely az érzéki és szellemi részben található, elaltatta ezen az éjszakán.
Így történhetett, hogy észrevétlen volt távozása, ugyanis mindezek elszenderültek, elfojtódtak
és nem tudják távozásában megakadályozni. Micsoda boldogság, hogy a lélek az érzékiség
házából kiszabadulhatott!

A MÁSODIK SZAKASZ IDÉZÉSE ÉS MAGYARÁZATA

KÖVETKEZIK

Biztosan a homályban,

a titkos lépcsõn át utamra térve,

én boldog, messze jártam!

Arcot, ruhát cserélve,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

Ebben a szakaszban a lélek folytatja az éjszaka sötétje egynémely jellegzetességének

felsorolását, és megismétli, mekkora szerencse érte általuk. E felsorolással arra a
hallgatólagos ellenvetésre válaszol, hogy netán az éjjel sötétje miatt szenvedett el annyi kínt,
szorongást, kétkedést, gyanakvást, borzalmat, és elveszésére miattuk volt nagyobb az esélye.
Az éjjel sötétjének köszönhetõen sikerült megszabadulnia és elmenekülnie nagy ügyesen
ellenségeitõl, akik lépten-nyomon akadályozták. Az éjjel sötétjében átöltözött, álruhát vett
magára. Háromféle színt, jelmezt öltött (a késõbbiekben részletezzük majd, milyet). Olyan
titkos lépcsõn át menekült, melynek létezésérõl más nem tudott (ezt is részletesen ismertetjük
majd). Ez a lépcsõ az eleven hit, rejtõzve és álruhásan azon menekült.

IDÉZI AZ ELSÕ VERSSORT ÉS MEGMAGYARÁZZA,

HOGY SÖTÉTBEN HALADVA A LÉLEK BIZTOSAN

HALAD

Biztosan a homályban...

Ha elhomályosulni látod törekvõképességedet, ó, szellem vezérelte lélek, ha elszáradni,

szorongattatni látod vonzalmaidat, ha a lelkigyakorlatok elvégzésére tehetségeid képtelenné
váltak, ne keseregj ezen, tartsd szerencsédnek, hiszen Isten önmagadtól így szabadít meg
téged. Kezedbõl kiveszi képességeidet, mert nem éltél velük lényegretörõen, kellõen és
biztosan, mert ámbár örömödre szolgáltak, tisztátalanok, tompák voltak, azonban Isten kézen
fog téged, akár a vakot, sötétben vezet nem tudod hová, nem tudod, hol; szemed és lábad
nélküle el nem találna ezen az úton.

Annak okát pedig, hogy a lélek miért halad biztosan elõre ebben a sötétben a már említett
fény és sötét tudás magyarázza. A szemlélõdés sötét éjszakája annyira magába meríti és
annyira átitatja a lelket, Istenéhez annyira közel viszi, hogy mindentõl elzárja és
megvédelmezi, ami nem Isten. A lélek gyógyulásáról van itt szó, arról hogy visszanyeri az
egészségét, azaz Istent. Minél inkább közelítene az ember a Naphoz, annál inkább elvakítaná,
annál inkább gyötrõdne fényessége miatt, hiszen látására gyönge és alkalmatlan a szem. A
tizenhetedik zsoltárban Dávid azt mondja, hogy Isten a sötétséget választotta rejtekül és maga
köré vonta felhõinek homályos vizeit. A levegõ felhõinek homályos vize a sötét szemlélõdés, a
lélekben meglevõ isteni bölcsesség, melyet a szentségtartó közelében, ahol Isten lakozik, a
lélek megérez.

Ha látni akarja azt az utat, ahol haladni akar, be kell hogy hunyja szemeit, és sötétben kell
elindulnia.

IDÉZI A MÁSODIK SZAKASZT ÉS MAGYARÁZATÁT

ADJA ANNAK, HOGY MIÉRT TITKOS EZ A SÖTÉT

SZEMLÉLÕDÉS:

A titkos lépcsõn át utamra térve

A lélek titkos lépcsõnek nevezi a szeretõ egyesülés felé vezetõ sötét szemlélõdést. Két
jellemzõ dologról van tehát szó: arról hogy titkos és arról hogy lépcsõ. Titkos a homályban
való szemlélõdés, melynek Szent Tamás szerint az ember a szeretet révén lesz részesévé; ez a
misztikus teológia. A lelket e tudás titokban, a megértés és egyéb képességek részvétele
nélkül homályban önti el.
 MEGMAGYARÁZZA, HOGY MIÉRT LÉPCSÕ EGYBEN EZ
A TITKOS BÖLCSESSÉG

Meg kell magyaráznunk azt a második kitételt is, mégpedig hogy miért lépcsõ ez a titkos
tudás. E titkos szemlélõdést sok okból is nevezhetjük lépcsõnek. Elõször is, mert akárcsak a
lépcsõn felfelé haladva, a lépcsõ segítségével lehet az erõdítmények javaihoz, kincseihez,
értékeihez elérni, és e titkos szemlélõdés fokain, maga sem tudja, miképpen, az ég javaihoz,
kincseihez ér a lélek, megismeri és magáévá teszi azokat. Szépen mondja ezt Dávid próféta:
"Boldog férfiú kinek tõled vagyon segítsége. Fölmenetekrõl gondolkodik szívében a
könnyhullatásoknak völgyén, ama helyre, melyet magának kitûzött. Mert áldást ad a
törvényszerzõ, erényrõl erényre mennek, míg meglátják az istenek Istenét Sionban." (Zsolt
83,6)

Lépcsõnek nevezhetjük éppígy, mert ahogy a lépcsõnek fokai fölmenetelre és lemenetelre

egyaránt szolgálnak, a titkos szemlélõdés a lelket Istenhez fölemeli, de önmaga számára
lesújtja. A valóban Istentõl származó közlések ilyen természetûek; egyszerre emelik föl és
alázzák meg a lelket. Ezen a lépcsõn haladva ugyanis a leszállás a fölemelkedéssel, és a
fölemelkedés a leszállással azonos. "Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik;
és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. " (Luk 14,11)

AZ ISTENI SZERETET TITKOS LÉPCSÕJE

TÍZ FOKÁNAK MAGYARÁZATÁBA KEZD
SZENT BERNÁT ÉS SZENT TAMÁS ALAPJÁN.
MEGMAGYARÁZZA AZ ELSÕ ÖTÖT

A szeretetnek elsõ foka hasznos betegséget hoz a lélekre. A menyasszony ezen a fokon áll,
amikor így szól: "Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, / ha megtaláljátok az én
szerelmesemet, / mit mondotok néki? / hogy én a szerelem betege vagyok!" (Én 5,8) Ez a
betegség azonban nem halálos, hanem Isten dicsõségére van, amennyiben a lélek a bûn
számára, és minden egyéb számára, ami nem Isten, Istenért meghal.

A második fokon a lélek szüntelenül Istent keresi. Ezért mondja a menyasszony, hogy éjjel
hiába kereste ágyában (amelyben a szeretet elsõ foka szerint: betegen feküdt) szólván: "Immár
felkelek, és eljárom a várost, / a tereket és utcákat / keresem azt, akit szeret az én lelkem: /
keresém õt és nem találóm. " (Én 3, 2)

A szeretet lépcsõjének harmadik fokán a lélek munkálkodni kezd, hogy mulasztást ne

kövessen el. Erre vonatkozóan mondja a királyi próféta: "Boldog az ember, aki féli az Urat, és
az õ parancsolataiban igen gyönyörködik." (Zsolt 112,1) Ha a félelem is fölkelti a
gyönyörködést, mely a szeretetnek gyermeke, mit tesz vajon a szeretet? A Szerelmesért
végzett nagy munka is kicsinynek tûnik számára, a szolgálatára szánt hosszú idõ rövidnek, a
benne égõ szeretet annyira heves. Úgy van vele, mint Jákob, akinek a hét leszolgált évet
követõ újabb hét év semmiségnek tûnik a benne lévõ szeretethez képest. (Móz 29,20)
"Szolgála tehát Jákob Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira
szereté vala õt. "
A szeretet lépcsõjének negyedik fokán a lélek Szerelmese miatt szüntelen szenved, de nem
fárad bele. Szent Ágoston azt írja ugyanis, hogy a szeretet az összes nagy, súlyos és terhes
dolgokat olyanokká teszi, mintha semmik és nagyon könnyûek volnának.

A szeretet lépcsõjének ötödik foka szüntelen szomjúságot és Isten iránti türelmetlen

vágyakozást ébreszt a lélekben. Olyan hevesen vágyik Szerelmesére, és egyesülni vele
annyira akar, hogy hosszú, terhes, fájdalmas neki a legkisebb halasztás is, és egyébre sem
gondol csak a Szerelmesével való találkozásra. "Kívánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak
tornácai után” – mondja a zsoltáros. (Zsolt 84,3)

A TOVÁBBI ÖT FOKOT SOROLJA ELÕ

A hatodik fokon a lelket Isten elragadja könnyedén és megérinti. A remény se torpan meg,
mert szeretete annyira megerõsítette, hogy könnyedén repül vele. Errõl a fokról beszél Ésaiás,
amikor a következõket mondja: "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek,
mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. " (És 40,31)

Ennek a lépcsõnek a hetedik foka olyan hevessé és vakmerõvé teszi a lelket, hogy sem a
türelemre intõ eszére, sem a visszavonulásra intõ tanácsra, sem az önmérsékletre buzdító
szeméremre nem hallgat, ugyanis Isten arra a kegyelemre méltatja, hogy hevesen elõre törjön.
Ebbõl következik az, amit az Apostol mond: "Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent
remél, mindent eltûr." (1. Kor. 13,17) Ezen a fokon a menyasszony annyira vakmerõ volt,
hogy így szólt: "Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival." (Én 1,2)

A nyolcadik fokon a szeretettõl átjárt lélek megragadja, magához szorítja és többé el nem
bocsátja Szerelmesét: "Megragadám õt, el sem bocsátám" (Én 3,4), de nem egyszer s
mindenkorra elégíti ki vágyát a lélek, ugyanis, a lelkek rálépnek, de rögtön vissza is lépnek
errõl a fokról, máskülönben örök dicsõséget élvezhetnének már ezen a földön.

A szeretetének kilencedik foka szelíd lángban füröszti a lelket. Ez a fok az Istenben édesen
égõ tökéleteseké. Az édes lángot a Szentlélek szítja bennük, amikor Istennel egyesülnek.
Ezért mondja Szent Gergely, hogy amikor a Szentlélek megmutatkozott rájuk ereszkedve,
bensejükben õk már édes lánggal égtek.

A tizedik, a szerelem titkos utolsó lépcsõfoka már Istennel tökéletesen eggyé teszi a lelket. A
lélek ugyanis, Isten világos látására azonnal eljut, ha már a kilencedik fokon, melyre földi
életében elérhet, elér, és ott öntestébõl kilép. Az ilyen lelkek (igen kevesen vannak),
megtisztultak a szeretet által, így nem kell átmenniük a tisztítóhelyen. Errõl beszél Szent
Máté, amikor azt mondja: "Boldogok akiknek szivök tiszta, mert õk az Istent meglátják." (5,8)
Mint mondottuk ez a látás teszi õket Istenhez teljesen hasonlatossá. János errõl szólva
mondja: "De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õhozzá, mert meg
fogjuk Õt látni, mint van." (1 Ján 3,2) Nem mintha a lélek Istennel felérne, ez ugyanis
lehetetlen, hanem azért, mert a benne Istenhez hasonló részesedés által lett és neveztetik
Istenhez.
Errõl a titkos lépcsõrõl beszél tehát a lélek itt, jóllehet a felsõbb fokok már nem annyira
titkosak a számára, ugyanis a szeretet a reá gyakorolt hatás révén elõtte megnyilatkozik.

A tizedik, utolsó lépcsõfokon, a színrõl színre való látás révén, elõtte Isten áll, és nem marad
semmi rejtve a lélek számára a tökéletes azonosulás következtében. Ezért mondja az
Üdvözítõ: "És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl." (Jöv 16,23) De annak a
napnak eljöttéig, ha mégolyan magasra jut is a lélek, rejtve marad elõtte annyi, amennyi az
isteni lényeghez való hasonulásból belõle hiányzik. Ily módon a misztikus istentudomány és a
titokzatos szeretet révén a lélek kilép minden dologból és önmagából is, fölmegy Istenhez.
Mert a szeretet a tûzhöz hasonlatos, fölfelé tör, körének középpontjára vágyva szüntelen.

© CopyLEFT ANdi, 1998. — Licensed under GPL

Forrás: Keresztes Szent János összes versei és válogatott prózája.

Vál., ford. és az utószót írta: Takács Zsuzsa. Szántó Piroska illusztrációival
Bp. 1992, Európa K, 205 p.

Keresztes Szent János

SZERELEM ÉLÕ LÁNGJA

[Kommentár]

Szerelem élõ-lángja,
lelkem legközepében,
milyen vigyázva, míly szelíden sebzel!
Nem fáj sebed marása,
fejezd be hát egészen,
találkozásunk hártyáját szakítsd el!

Ó, seb, gyönyörbe forgatsz!

Égetés édessége!
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Örök életrõl hírt adsz,
kárpótolsz mindenért te!
Megölsz, s halállal új életre keltesz.

Örökkön égõ mécses,

érzékeim homályos
üregeit világod beragyogja,
mi vak volt, íme, fényes,
tökéletes, világos,
melegét, fényét Kedvesének adja.

Mellemben lakva titkon

ébredsz lágy fuvalommal,
eszméltetsz nyugalomra, szerelemre.
Lélekzeted beszívom,
eltöltesz javaiddal.
 Ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe!

A LÉLEK AZ ISTENNEL VALÓ TELJES

EGYESÜLÉSKOR
ÍGY ÉNEKEL

Szerelem élõ lángja,

lelkem legközepében
milyen vigyázva, míly szelíden sebzel!
Nem fáj sebed marása,
fejezd be hát egészen,
találkozásunk hártyáját szakítsd el!

Érzi a lélek, hogy Istennel egyesülve merõ lángolás már, ínye

dicsõségében és szerelemben fürdik, lényege legmélyéig
megindul akár a dicsõség folyói és gyönyörrel eltelik.
Ahogyan az Isten Fia mondja, hogy amint az a benne hívõ
lelkekkel történni szokott "élõ víznek folyamai ömlenek annak
belsejébõl". (Ján 7,38) Úgy tetszik neki, ho gy oly erõvel válik Istenné maga is, általa oly
mértékben birtokolva, erényei és adományai kincseivel oly mértékben elárasztva, hogy az
örök boldogság közelébe érve attól már csak egy vékony réteg választja el. Azt tapasztalja,
hogy ahányszor a benne égõ gyöngéd tûz fellángol, gyöngéd és erõs dicsõséggel megdicsõíti.
Valahányszor föllobog és áthatja ez a tûz, az örök életben részelteti, és a halandó élet hártyáját
már-már elszakítja.

Érzi, hogy igen kevés hiányzik ehhez, alig valami tartja vissza a lényegi megdicsõüléstõl.
Vágyakozva kérleli tehát a Lángot — mely maga a szentlélek — , hogy ez édes találkozásban
szakítsa el földi életét, vagyis részeltesse ezentúl véglegesen abban, amiben találkozásukkor
minden esetben úgyis részeltetni akarja, azaz a tel jes és tökéletes megdicsõítésben. Így szól
tehát:

Szerelem élõ lángja

A míly, a milyen , az ó* szócskák sûrû használatával a lélek érzelmeit, elragadtatását akarja

kifejezni. Az ó, a mily gyöngéd és szeretetteljes hangsúlya ugyanis több dolgot árul el, mint
amennyit maga a nyelv ki tud fejezni. Az ó szócska különösen alkalmas a vágy, az esengõ
kérés kifejezésére. A lélek mindkét értelemben használja e szavakat: mély vágyakozást fejez
ki velük, eseng, hogy végre oldozza el a szerelem, a bilincset vegye le róla.

A szerelem lángja a Võlegény, azaz a Szentlélek szelleme, mely már benne megjelent édes
szeretetté formálja át a lelket. Nem lassan emésztõ tûz csak, lángokat vetõ lobogás is,
ahányszor fellobog, dicsõségben füröszti a lelket, az Istenben való élet ízének ízlelésével
üdíti.

Ha a lélek az isteni szerelemhez hasonul ebben a stádiumban, elmondhatjuk, hogy örökké

izzik, akár a fahasáb, és cselekedetei szeretet tüzébõl fölcsapó lángnyelvek, melyek annál
hevesebbek, minél nagyobb az egyesülésbõl fakadó tûz, és minél mélyebbre merül az akarat a
Szentlélek lángjában.
* A magyar fordításban a második szakaszban szerepel sûrûn az ó szócska.

Ilyen nyelven, ilyen szavakkal szól Isten a megtisztult, kitakarított lelkekkel; tüzes szavak
ezek, ahogyan Dávid mondja "Nagyon is tüzes a te beszéded. " (Zsolt 118, 140)

A lélek ilyenkor annyira közel van Istenhez, hogy a szeretet lángnyelvévé alakul át, s e
lángnyelven közli magát az Atya. a Fiú és a Szentlélek vele, nincs is mit csodálkoznunk tehá t
azon, hogy ilyenkor az az örök élet ízét érzi, bár természetesen nem egészében, mert az a földi
élet állapotával nem fér össze. Élõ-nek nem azért nevezi a lélek a lángot, mert lobogása
folyamatos, hanem azért, mert õt élteti, és Istenben való szellemi és valóságos életet él általa.
"Szívem és lelkem ujjongnak az éle Isten felé", ahogyan Dávid mondja. (Zsolt 84,3) Ezzel
nem azt akarja mondani, hogy Isten él, hiszen ezt mondani is felesleges volna, hanem azt,
hogy lelke és érzékei elevenen részesülnek Istenbõl, mivel Istenné válnak benne. Az élõ Isten
megtapasztalása: Istenben való élet és örök boldogság. Dávid sem azt mondja, hogy Isten élõ,
hanem azt, hogy elevenen éli át Istent, ha nem is maradéktalanul, csak mint az örök élet
látomását. Ebben a lángban Istent a lélek elevenen tapasztalja meg, ízét és édességét érzi és
fölkiált:

Szerelem élõ lángja

milyen vigyázva, míly szelíden sebzel!

Azaz milyen gyöngéden érintesz forróságoddal. Ez a láng az isteni élet lángja ugyanis, az
Istenben való élet gyöngédségével megsebzi a lelket: annyira, oly hevesen sebzi és indítja
meg, hogy a szeretettõl egészen megolvad. Beteljesedik rajta az Énekek Éneke
menyasszonyának sorsa, aki egészen elérzékenyült és megindult a szerelemtõl, és így szólt: " .
. . lelkem megindult az õ beszédén". (Én 5,6)

Hogyan mondhatjuk mégis, hogy megsebzi a lelket, hiszen nincs abban semmi sebzetlen, a
szerelem tüzében sínylõdik teljes egészében. Csodálatra méltó valóban, hogy sosem tétlen a
szerelem, örök mozgásban lángja, hol ide, hol oda lobban. A szerelem feladata az, hogy
szerelemre gyújtson és gyönyörûséget szerezzen, mivel szüntelen lánggal lobog és sebez a
gyöngéd szerelem édes lángjaival, a szerelem mûvészetét és játékait játssza vígan és
fenségesen.

Így teljesedik be a lelken az, amit a Példabeszédek könyvében olvashattunk: "Mellette valék. .
. és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben. Játszva az õ földjének
kerekségén, és gyönyörûségemet lelve az emberek fiaiban." (8,30-31) Gyönyörûségét abban
leli, hogy az emberek fiaínak átadja magát. E sebek, melyeket játszva ejt, a láng gyöngéd
érintése nyomán keletkeznek, ezekkel érinti a szeretet soha nem nyugvó lángja egy-egy
pillanatra a lelket, mély sebet ejtve, ahogy a szöveg mondja:

Lelkem legközepében . . .

Ünnepét a Szentlélek ugyanis a lélek állagában üli, mely fölött sem az érzékeknek sem az
ördögnek nincs hatalma. Az ünnep annál nagyobb, lényegibb és gyönyörûségesebb, minél
bensõségesebben megy végbe a lélekben. Minél bensõségesebb, annál tisztább; s minél
nagyobb a tisztasága, annál inkább, annál gyakrabban és teljesebben nyílik meg Istennek. A
lélek és a szellem egymásban nagy gyönyörûséget ízlel, mivel mindent Isten visz végbe a
lélekben, és annak semmit sem kell már tennie. A lélek természetébõl kö vetkezik, hogy saját
erejébõl csak a test érzékeinek segítségével volt képes mûködni, de mostanra már
megszabadult és messze kerül azoktól. Feladata az csupán, hogy elfogadja az Istentõl
kapottat, mert Isten az érzékek megkerülésével közvetlenül a lélekbenyúl, azt mozgatja,
igazgatja, és abban mûködik. Az ilyen léleknek cselekedetei már Istenéi - bár az övéi is
egyben -, mert Isten általa végzi el, amit akar, amivel maga is egyetért.

A lélek legközepében kifejezés azt sejteti mintha más kevésbé központi részei is volnának a
léleknek, és ezt meg kell magyaráznunk. Jegyezzük meg azonnal, hogy a léleknek, mivel
szellemi, sem felsõ, sem alsó, sem mélyebb vagy kevésbé mély részei nincsenek. Ez csak az
anyagi testeknél fordul elõ. Nincsenek kinti és benti megkülönböztethetõ részei, nincsen
mélyen vagy kevésbé mélyen fekvõ középpontja, nincsen egyiknek a másikánál világosabb
része, mint a fizikai anyag esetében, hanem egészében vett egy, egészében sötétebb vagy
világosabb, olyan akár a levegõ.

A lélek középpontja Isten. Ha lényének minden képessége, cselekedeteinek és hajlamainak

minden ereje által eljutott Hozzá, akkor az Istenben lévõ utolsó és legmélyebb középpontra
jutott.

Meg kell jegyeznünk, hogy a szeretet a lélek hajlandósága, az erõ és erény, mely õt Istenhez
viszi, a szeretet által egyesül Istennel. Minél mélyebb a lélek szerelme, annál inkább elmerül
Istenben, annál inkább eggyé válik Vele. Minél erõsebb a szeretet, annál inkább egyesít
Istennel. Így kell értenünk az Isten Fiának szavait: "Az én Atyám házában sok lakóhely van. "
(Ján 14, 2)

Így hát, amikor azt mondjuk, hogy a lelket a szerelem lángja a legközepében sebzi meg, úgy
kell értenünk, hogy amennyire azt a lélek állaga, erényei és ereje csak bírják, annyira.

Nem fáj sebed marása . . .

Mielõtt a szerelem isteni tüze a tökéletességig megtisztult, megtisztított lélekbe belehatolna és

lényegével egylényegûvé válna, a láng, azaz a Szentlélek megperzseli a lelket,
tökéletlenségeit, rossz szokásait lerontja és emészti. A lélekrõl írott elmélkedések ezt nevezik
a megtisztulás útjának. Ennek az útnak a során a lélek sokat sínylõdik, nagy kínokat áll ki, és
az érzékekre is átárad e kín. "A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba és hatalmaskodik
bennük" mondja Jeremiás. (1,13)

Semmi nem fogható a lélek szenvedéseihez ilyenkor, csaknem a tisztítóhely kínjaival

vetekszik e kín. Jeremiás így beszél errõl: "Én vagyok az az ember, aki nyomorúságot látott
az õ haragjának vesszeje miatt. Engem vezérelt és járatott sötétségben és nem világosságban.
Bizony ellenem fordítja kezét minden nap. Megfonnyasztotta testemet és bõrömet,
összeroncsolta csontjaimat. Erõsséget épített ellenem, és körülvett méreggel és fáradsággal.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. Körülkerített, hogy ki ne
mehessek, nehézzé tette láncomat. Sõt, ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg
imádságomat. Elkerítette az én utaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta. " (Sir 3,1-9)

A lélekben leülepedett, elrejtett, meg nem látott, nem érzett gyarlóságok é s nyomorúságok az
isteni tûz fényénél és melegénél láthatóvá, érzékelhetõvé válnak. A fában rejlõ nedvesség sem
vehetõ észre, csak ha tûzre vetik, és izzadni, füstölni, végül fényleni kezd már; s a tökéletlen
lélekkel e tûz ugyanezt cselekszi.
Nem minde n lélek megtisztítása megy végbe ekkora erõvel. Csak azoké, akiket az Úr az
egyesülés legmagasabb fokára akar emelni. Tudnunk kell, hogy Isten a szeretetben történõ
egyesülés és átformálás útján akar a lélekbe hatolni, de elõbb Ugyanõ tisztítja meg isteni
lángjának fényével és forróságával a lelket. Akár a tûz, mely mielõtt belehatolna a fába, utat
készít benne, hogy beléhatolhasson. Ami most bensõjében édesen égeti, kívülrõl perzselve
kínozta azelõtt, az, hogy nem fáj sebed marása, ezt jelenti.

Fejezd be hát egészen . . .

Boldogító látásoddal teljesítsd be a velem kötött lelki házasságodat! - kéri a lélek. Jóllehet a
tökéletességnek erre a magas fokára eljutott lélek annál nyugodtabb és elégedettebb, minél
inkább szeretté válik maga is. Magának semmit nem tud és nem akar kívánni, csak
Võlegényére gondol, ahogyan ezt Szent Pál mondja (I Kor 13,5) "nem keresi a maga hasznát,
csak a Kedveséét, reményében élve szüntelen ürességet érez, mégis édes és gyönyörtelt
epedéssel sóhajt, várván a fiúságot, a test megváltását" (Róm. 8,23), ahol dicsõsége betelik és
éhsége megszûnik. Mert ezt az utóbbit, bármennyire magába fogadja is Isten, teljesen ki nem
elégítheti, nem csitítja, csak akkor, "ha dicsõségében az Úr elõtte megjelenik". (Zsolt 16,15)
Ez az epekedés, ez a kérés már nem szenvedésbõl fakad, édes vágyteli epekedésbõl születik,
hiszen a lélek kínt már nem érezhet. A Szentlélek által a dicsõség elõérzetében részeltetett
lélek érti és érzi, hogy gyöngéd és édes láng hívogatja, hogy lépjen be ebbe a dicsõségbe. Erre
a hívogatásra válaszolva felel, mondván: Fejezd be hát egészen! nem ismétel meg egyebet
ezzel, mint az evangélium két kérését: "Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod!"
(Mt 6,10) Ahhoz pedig, hogy ez megtörténhessen:

Találkozásunk hártyáját szakítsd el!

— mondja. E hártya áll a megvalósulás útjában, ugyanis könnyû eljutni Istenhez, ha

elhárulnak az akadályok, ha elszakad a hártya, mely megakadályozza a Vele való egyesülést.
Háromszoros réteg áll a lélek útjába, s ezeknek el kell szakadniuk ahhoz, hogy végbe menjen
az egyesülés, és tökéletesen birtokoljuk Istent. E három réteg: az idõlegesség, mely magába
foglal minden teremtményt; a természet szerintinek való alávetettség, mely a természetes
mûködést és hajlamokat öleli magába; és végül az érzéki réteg, mely a lélek és a test
összetartozását biztosítja, azaz az érzéki, állati létet. Szent Pál ez utóbbiról a következõket
mondja: "Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem
kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. " (2 Kor 5,1)

A két elõzõ hártyának már elõbb el kellett szakadnia, mert csak így juthatott a lélek az
Istennel való egyesülés közelségére. Ekkorra már a világ minden javáról le kellett mondania,
azokat vissza kellett utasítania, természetes hajlamait, vágyait el kellett pusztítania, lelkének
természetes mûködése istenivé kellett hogy váljék. Az elõbb említett lelki tisztuláskor a két
réteg a láng kínzó forrósága közepette semmisült meg. Ennek köszönheti, hogy Istenhez
ennyire közel kerülhetett, most már csak a harmadik réteg, az érzéki élet hártyájának
elpusztítása van hátra. Egyetlen hártyáról beszél itt, mert már csak az van hátra, s mivel ez
annyira gyönge, vékony és az Istennel való egyesülés állapotában annyira átszellemült, hogy a
lángnyelv nem vált ki belõle fájdalmat, mint a másik kettõ esetében, hanem édes élvezetet.
Ezért nevezi édesnek a találkozást, mert annál édesebb és élvezetesebb, minél hamarább
elszakítja az élet hártyáját.

Az ilyen állapotba került lelkek természet es úton bekövetkezõ halála külsõdleges mivoltát
tekintve hasonlatos a többi ember haláláéhoz, okát és módját tekintve azonban a szeretet
milyensége miatt egészen más. Sokan ugyanis betegség vagy elõrehaladott életkoruk miatt
távoznak az élõk sorából, ezeket a lelkeket viszont betegen vagy öregen is a szeretettel való
találkozás türelmetlen vágya ragadja el, az szakítja el a réteget, viszi magával lelkük ékszerét.
Lágy és édes az ilyen teremtmények halála, édesebb mint egész életük során a lelki élet volt.
A szeretet lelkesült vágyával, a találkozás édességében halnak meg. "Az Úr szeme elõtt drága
az õ kegyeseinek halála" (Zsolt 116,15) — mondja Dávid.

Három okból mond a lélek hártyát. Elõször is a szellem és a test közötti válaszfalként ez
szolgál, másodszor Isten és a lélek között ez von határt, és harmadszorra nem sûrû és
átláthatatlan, a világosságot átengedi magán. Ebben az állapotban ez a válaszfal olyan gyönge
hártyának látszik, annyira átszellemült, olyan finom, hogy az Istenség fénye áttetszik rajta. A
túlvilági élet vonzása akkora, hogy a lélek hitványnak érzi a tõle elválasztó burkot, vékonynak
a hártyát, akár a pókháló vékonyságát, melyrõl Dávid is beszél, mondván, hogy "esztendeink
pókháló gyanánt tekinthetõk". (Zsolt. 89, 9)

Feltehetnénk a kérdést, miért azt kéri a lélek, hogy szakítsa el e hártyát, miért nem azt, hogy
vágja vagy tépje el? Az ilyen találkozás jellemzésére jobban ráillik az elszakítás kifejezés,
elõször is, ezért. Másodszor azért, mert az ilyen szeretet erõteljes, határozott, kérlelhetetlen,
inkább elszakít, mintsem elvág vagy eltép. Harmadszor a szerelem úgy kívánja, hogy hirtelen
menjen végbe, rövid idõ alatt, annál erõsebb, nagyobb a szerelem, minél hirtelenebb és
szellemibb. Az összeszedett erõ nagyobb, mint a szétszórt, akár mint az anyagba a forma, úgy
hatol belé a szerelem, egyetlen szempillantás alatt. A cselekményt az elõkészület így
elõlegezi. A szellem cselekménye egy pillanat alatt valósul meg a lélekben, Isten valósággal a
lélekbe önti azt. A lélek hozzájárulása mindehhez a vágy, az egymást követõ érzelmek általi
felkészülés, de ebbõl a szerelem, a szemlélõdés tökéletes aktusa sosem jöhet létre. A kellõen
felkészült lélekbe minden pillanatban bele kell hatolnia a szeretetnek, és akkor az, akár a
szikra a kellõen kiszáradt fában, minden érintésre fellobog.

Ezt akarja a szerelmes lélek, nem tûr késedelmet, nem várja ki élete végét, nem várja be míg
elszakad élete fonala, olyan nagy a szerelem ereje, a készenlét benne akkora, hogy
könyörögve kéri, a szerelemmel való találkozás, a természetfölötti szenvedély szakítsa meg
életét. Jól tudja a lélek, hogy Isten szokása, hogy idõnek elõtte magával vigye azokat a
lelkeket, melyeket különösképpen szeret, hiszen bennük rövid idõ alatt véghez viszi a
tökéletesség mûvét, míg mások esetében ehhez hosszú idõre van szüksége. Ezt mondja a
Bölcs is: "Istennek tetszvén kedvessé lett, és a bûnösök közt élvén, elvitetett. Elragadtatott,
hogy a gonoszság el ne változtassa értelmét, vagy hogy a tettetés meg ne csalja az õ lelkét.
Rövid idõn vége levén, sok idõt töltött be, mert kedves volt Istennek az õ lelke, azért sietett õt
kivinni a gonoszság közül . . . " (Bölcs 4, 10-14)

Összefoglalva, az egész szakaszt így értelmezhetnénk: "Ó, Szentlélek lángja, milyen

gyöngéden és bensõségesen járod át lelkem egészét és égeted dicsõséges lángoddal. Mivel
olyan jóságos vagy és hajlasz arra, hogy örök élet révén átadd nekem magadat, hallgasd meg
könyörgésemet! Füleidhez eddig nem jutottak el könyörgéseim, mikor a szerelem vágya és
gyötrelme átjárt, érzékeim és lelkem hiába nyögtek gyöngeségem, tisztátalanságom és
szeretetem elégtelensége miatt. Eddig hiába kértelek, hogy meghalnom engedj és végy
magadhoz, epekedve vágyott utánad a lelkem, a bennem égõ türelmetlen szeretet nem hagyott
megbékélni azzal a gondolattal, hogy tovább éljek, ámbár te úgy akartad. Nem volt elég a
szeretetem eddigi buzdulása, hiszen nem volt elég ahhoz, hogy véget vessen életemnek, de
szeretetem immár megerõsödött. Érzékelésem és szellemem immár nem alél el tõled, hanem
erõre kap, "szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé" (Zsolt 84, 3) és összes részeim
megindulnak velük. Azt kérem, amit te akarsz, hogy kérjem. Amit nem akarsz te, azt nem
kívánom, kívánni sem tudom. Szemeid elõtt már értékesebbek és becsesebbek kéréseim,
mivelhogy tõled származnak, te vezetsz rájuk engem. A Szentlélekben élvezettel és
gyönyörûséggel kérem: "A te orcádtól fõjön ki ítéletem." (Zsolt 17,2) Midõn mérlegre teszed
és meghallgatod e kérést, szakítsd el a földi élet gyönge hártyáját, ne hagyd, hogy kitartson
addig, amíg a kor, az évek természetes módon vágják ketté, engedd, hogy ettõl a pillanattól
teljes és kielégített szeretettel szerethesselek, lelkem vég és határ nélkül erre vágyik.

Ó, seb, gyönyörbe forgatsz!

Égetés édessége!
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Örök életrõl hírt adsz,
kárpótolsz mindenért te!
Megölsz, s halállal új életre keltesz.

Ebben a versszakban a lélek azt fejtegeti, hogy a három személy: az Atya, a Fiú és a
Szentlélek hozza benne létre az egyesülés isteni mûvét. A kéz, az égetés és az érintés
lényegében ugyanarra a dologra vonatkozik. Három különös szóval azért illeti õket, mert
ezzel az általuk kifejtett hatást különbözteti meg. Az égetés a Szentlélek, a kéz az Atya, az
érintés a Fiú. A lélek az Atyát, a Fiút és a Szentlelket dicsõíti hálát adván a három nagy
kegyelemért, azokért a javakért, mellyel elárasztják, amikor halálát életté változtatják és õt
önmagukká hasonítják. A Szentléleknek az édes sebet, azaz az égetést köszöni meg, a Fiúnak
az örök élet ízét, a gyöngéd érintést; az Atyának azt, hogy nyájas kezével önmagához
hasonlította, s ezzel minden szenvedésért bõségesen kárpótolta. Bár néven itt hármat nevez,
mert három különbözõ hatásról szól, eggyel társalog, mondván: megölsz, halállal új életre
keltesz. Mindhárman egyet cselekszenek, ugyanis joggal tulajdonít egynek és egyúttal
mindhármuknak mindent.

Égetés édessége!

Az égés — égetés —, ahogyan azt elõzõleg mondtuk, maga a Szentlélek. Mózes V.

könyvében azt mondja: "Az Úr, a te Istened emésztõ tûz, féltõn szeretõ Isten õ. " (4, 24)

Annál jobban gyógyít, minél inkább sebez. Annál jobban érzi magát a lélek, minél inkább
megsebezték.

Ó, seb, gyönyörbe forgatsz!

Az õt égetõ sebhez intézi a lélek a szavait. Mivel édes volt az égetés, a seb is hozzá
hasonlatos. Az édes égetésbõl kedves seb keletkezik. A szerelem okozta égési sebet, a
szerelem égetésével lehet csak gyógyítani, annál hamarabb és tartósabban gyógyul, minél
erõsebben sebezõdik. A lélek szellemi úton történõ megsebzése igen emelkedett állapotot
válthat ki. Megesik, hogy az Isten szeretetében lángoló lélek egy Szeráfot pillant meg, aki
nyilával és elõreszegzett, a szerelem tüzétõl fehéren izzó dárdájával döfi át a lelket, mely izzó
parázsként vagy lánggal lobogva ég, és megégeti õt hatalmasan. Ilyenkor fellobog és magasra
tör a lélekben a láng, akár a tüzes kemencében vagy kovácsmûhely kohójában, ha felszítják a
parazsat. A tüzes dárda döfésére a lelket kimondhatatlan gyönyörûség járja át. Édes
elragadtatásba esik a Szeráf mozgására, érezve annak heves felbuzdulását, lángol és olvadozik
a szeretettõl, érzi a gyöngéd sebzést, s mellyel a dárda be volt erõsen kenve, a szerelem
füvébõl fakadt nedvek csillapítását, szellemének állagában, akárha lelkének szívét járná
valami át, heves szúrást érez.

A seb legbensõbb pontján a szellem szívének közepén a legnagyobb gyönyört érzi. Ki is tudná
szavakba önteni mindezt? Úgy érzi a lélek, mintha egy kicsiny, de nagyon erõs és égetõ
mustármag gyújtana bensejében heves és eleven szerelmi lángot. Ez a lángolás az égõ pontból
és a fû nedvének állagából és erejébõl keletkezik, szétárad jótékonyan a lélek szellemi és
állagi ereiben, azoknak a tehetsége és ereje aránya szerint. Az egyre nagyobb hõben a szeretet
olyan tökéletes lesz, hogy lángoló tengerként valósággal elönti a lélek alsó és felsõ régióit, és
betölt mindent. Mintha a mindenség a szeretet egyetlen hatalmas óceánja volna, melybe
elmerülve nem látja határát, sem végét, és õ maga volna mindennek közepe. Leírhatatlan a
lélek gyönyöre ilyenkor, ráébred, mennyire találóan hasonlítja az evangélium a menyországot
a mustármaghoz, mely a bensejében lévõ forróság következtében magas fává növekszik. (Mt
13,31)

Az Istenben megtisztult és megerõsödött lelkek számára, ami a romlandó testnek kínt és

fájdalmat okoz, erõs és egészséges szellemük számára édes és élvezetes az. A fájdalommal
együtt növekvõ gyönyör csodáját kínjai során Jób is észlelte, mondván: "És ismételve
csodálatosan gyötresz engem. " (10,16)

A szeretet égési sebét mással nem lehet gyógyítani, c sak sebet ejtõ újabb égetéssel. Annál
jobban gyógyít, minél inkább sebez. A lélek gyönyöre annál nagyobb, minél tovább érintgeti
a sebet, ahogy a jó orvos, amikor a kezeléssel enyhíti a sebet. Ezért mondja a lélek
gyönyörködtetõnek a sebet.

Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!

Ez a kéz, ahogyan mondtuk, a jóságos és mindenható Atya. E kezet gyöngédnek nevezi, mert
azt fejezi ki ezzel, hogy: gyöngéd vagy lelkemmel szemben! Milyen gyöngéden illetsz, pedig
ha akarnád, súlyod alatt elsüllyedne a világ! "Hiszen szemed pillantásától megrendül a föld. "
(Zsolt 103,32) "A népek lerogynak és elalélnak, a hegyek porrá omlanak. " (Hab 3, 6)

Örök életrõl hírt adsz . . .

Ebben az állapotban Isten minden adományát, erejét, bölcsességét, szeretetét, szépségét,

kegyelmét és jóságát stb. megízleli a lélek. Isten mindezek együtt, Isten egyetlen érintése ezek
íze. Istenben a lélek tehetsége és állaga szerint gyönyörét leli. A Szentlélek kenete a testet is
bevonja, az egész érzéki rész élvezetét leli ebben, a tagok, a csont ok, a velõ, nem a szokásos
módon, hanem a nagy gyönyörûség és dicsõség érzetével; a láb, a kéz utolsó íze is élvezi
Istent. A test a lélek dicsõségét érzi, Istent dicsõíti, csontjai megszólalnak, ahogyan Dávid
mondja: "Összes csontjaim mondani fogják: Uram, ki hasonló hozzád?" (Zsolt 34-10) Mivel a
szavak mindezt nem tudják visszaadni, legyen elég csak aranyit szólni, hogy benne az örök
élet íze van.

Kárpótolsz mindenért te

Úgy érzi, a lélek, hogy az eddig elszenvedett kínokért elnyerte jutalmát, és az örök élet ízét
érezheti.
Akiket az Úr el akar juttatni erre a fokra, azoknak háromféle kínon kell átmenniük, a
szenvedések, a csüggedés, a világ fenyegetései és kísértései kínján. Ez utóbbi az érzéki
részben többféle formában jelenik meg, úgymint kísértések , szárazságok és letörtség. A
szellemi részben gyötrelmek, elborulások, szorongás, elhagyatottság és kísértés jelenik meg.
Az elsõ versszak negyedik sorát magyarázva említettem, hogy a szellemi és érzéki rész ilyen
módon tisztul meg.

Érdemes elmondani még, hogy miért olyan kicsiny azoknak a száma, akik az Istennel való
egyesülés ilyen magas fokára jutnak. Nem mintha Isten inkább így akarná, hiszen mindenkit
tökéletesnek akar látni, hanem azért, mert kevés választott edény képes a nagy és magasztos
megmunkálás elviselésére.

Megölsz, s halállal új életre keltesz.

A halál nem más mint az élet megszûnése: ha megjön az élet, a halál távozik. Szellemi
értelemben kétféle életet élhetünk, elõször is a megboldogultakét, akik Isten látására
eljutottak, és ez csak a testi és természetes úton bekövetkezõ halál útján érhetõ el. Szent Pál
így beszél errõl: "Mert tudjuk, ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem
kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. " (2 Kor. 5,1) Másodszor a teljességben való
lelki életet, Isten birtoklását a lelki egyesülés által. Ez utóbbi az összes rossz szokás, és
hajlamok, az emberi természet teljes tagadásával érhetõ el. Míg ezt meg nem valósítja az
ember, nem juthat el a lélek szerinti élet teljességére: az Istennel való egyesülésre. Errõl az
Apostol a következõképpen szól: "Mert ha test szerint éltek, meghaltok: de ha a test
cselekedeteit lélekkel megöldökölitek, éltek." (Róm 8,13)

Mindebbõl láthatjuk, hogy amit a lélek halálnak nevez, az a régi ember. Tehetségei az
emlékezet, az értelem és az akarat használata, a világ dolgaiban való elmerülés, az azokkal
való foglalkozás, a teremtmények iránti vonzalom, a bennük talált gyönyörûség. Ha nem hal
meg a régi ember bennünk, nem élhetünk tökéletesen. Az apostol így figyelmeztet minket:
"Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság
kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint. És felöltözzétek ama új
embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságban szentségben. " (Efez 4, 22-24)

HARMADIK VERSSZAK

Örökkön égõ mécses,

érzékeim homályos
üregeit világod beragyogja,
mi vak volt, íme, fényes,
tökéletes, világos,
melegét, fényét Kedvesének adja.

Ebben a versszakban a lélek Kedvesének a Vel e történõ egyesülés során nyert nagy
kegyelmeket magasztalva elõsorolja. Elmondja, hogy fontos és alapos ismereteket szerzett
róla, és ezek mind szerelmérõl beszélnek. Szeretet és világosság árasztja el képességeit és
érzékeit, melyek egyesülésüket megelõzõen pedig sötétnek és vaknak bizonyultak. Már
megvilágosodva és a szeretet melegétõl átjárva, fényt és meleget árasztanak az õket
megvilágosító és szeretetre gyújtó Võlegényre.
 Örökkön égõ mécses . . .

Belátja, hogy mennyire igaz, amit az Énekek Ének ében a Menyasszony mond, hogy a
szeretet lángja "tûznek lángjai". (8,6)

Érzékeim homályos üregeit

Ezek az üregek a lélek tehetségei: az emlékezet, az értelem és az akarat. Mélyek, mert nagy
adományok befogadására alkalmasak, ugyanis nem kevesebb, mint a végtelen fér beléjük.
Hogy mekkora kínt okoz számukra, ha üresek, leginkább akkor értjük meg, ha felfogjuk azt az
élvezetet és gyönyört, amit Isten befogadása jelent számukra. A tehetség befogadó barlangja
mindaddig nem érzi azt a kínzó ürességet, ameddi g meg nem szabadult, meg nem tisztult
véglegesen a teremtmények iránti vonzalomtól. Az elsõ üreg az értelem ürege, mely Istent
szomjazza. Ha már megtisztult mindentõl, olyan kínzó ez az érzés, hogy Dávid a szarvas
szomjúságához hasonlítja, mondván: "Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy
kívánkozik az én lelkem hozzád, óh, Isten." (Zsolt 42,2) Az értelem szomját oltó isteni
bölcsesség folyóvizeire szomjazik a lélek.

A második üreg az akaraté, mely az Isten utáni éhséget jelzi. Olyan éhséget érez a lélek, hogy
csaknem belehal. Dávid így szól errõl: "Kívánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornácai
után. " (Zsolt 84, 3)

A harmadik üreg az emlékezeté. Sóvárog és eped a lélek Isten birtoklására. Jeremiás így
beszél errõl: "Vissza-visszaemlékezik és megalázódik bennem az én lelkem" (Sir 83,20).

De bocsásson meg az Úr, ha megkérdezem, és Szent Gergelyt idézem, aki a Szent János
evangéliumához írott magyarázatban megkérdezi, miért kívánkozik a lélek Isten után akkor is,
amikor Istent bírja már: "Miért eped azután, ami már az övé?" (Hom 30 in Ev. )

Nagy különbség van Isten kegyelmi úton történõ birtoklása és az egyesülés útján való
birtoklása között. Az elsõ kölcsönös szeretet, a második a teljes odaadást jelenti. A különbség
akkora, amekkora az eljegyzés és a házasság között fennáll. Az elsõ esetében a kölcsönös igen
van meg, egyet akarnak mind a ketten, a võlegény ajándékai vannak jelen, ékszerek és a
menyasszonyi ruha; a második esetében a kettõjük közössége és egyesülése következik el. A
lelki eljegyzés a tökéletesség magas foka tehát a lélek és az Ige között, de nem fogható
mégsem a házassághoz. A házasságkötésre akkor kész a lélek, ha a teremtményekhez való
vonzalmától teljesen megtisztult már, ahhoz azonban, hogy a házasság magasztos állapotára
eljusson, másképpen kell felkészülnie.

A házasságkötést megelõzõ eljegyzési idõszakban az Istennel való egyesülést elõkészítendõ

magasztos keneteket alkalmaz a Szentlélek. A lélek üregeinek epekedése ilyenkor igen erõs és
gyöngéd.

A lelkiatya, a ki az ilyen állapotban lévõ lelkeket gondozza, vegye fontolóra, soha ne feledje,
hogy a dolgok mozgatója nem õ, hanem a lelken szüntelen õrködõ Szentlélek, hogy õ puszta
eszköz, hogy annak a tökéletességben, a hit és Isten törvényének útján való haladását
elõsegítse. Ne arra törekedjék, hogy az õ felfogásához és elveihez alkalmazkodjanak ezek a
lelkek, tûnõdjön el azon, vajon számára valóban ismerõs-e az út, amelyen Isten a lelkeket
vezeti, s ha nem, bízza a haladást rájuk, meg ne zavarja õket. A lelkiatya gyakran maga sem
érti a nyugodt és magányosan szemlélõdõ lelkeket, mert õ maga nem jutott el erre a fokra, és
nem tudja, mit jelent a bölcselkedés körébõl kilépni.

Ne aggódjon amiatt, ha ezek a lelkek mit sem tesznek, mert a lélek ilyenkor már tényleg n em
tesz semmit, Isten mûködik benne. Vezetõje inkább azon fáradozzon, hogy felszabadítsa a
lelket, magányra és tétlenségre vezesse, azaz hogy semmihez ne kötõdjön, legyen üres,
forduljon el minden teremtménytõl, kerüljön a szellemi szegénység állapotába. Egyenesen az
Atya tanácsára kell a léleknek így cselekednie, hiszen õ ezt mondta: "Aki nem mond le
minden tulajdonáról, nem lehet az én tanítványom." Ezt nem pusztán a testi, anyagi javakról
történõ lemondásra kell vonatkoztatnunk, hanem a szellemi javakról történõ lemondásra is,
akik eszerint élnek, azokra mondja Máté: "Boldogok a lelki szegények." (5,3) Ha ilyen módon
megszabadult tehát a lélek mindenétõl, megtett mindent, amit megtehetett, akkor lehetetlen,
hogy Isten meg ne tegye a magáét, és ne közölj magát vele.

Napként helyezkedik el Isten a lelkek fölött, hogy magát velük közölje. A lelkek gondozói
elégedjenek meg azzal, hogy az evangéliumi tökéletesség értelmében felkészítik azokat, azaz
követeljék meg a szellem lemeztelenítését és kiürítését, de ne törekedjenek építésre, ez a
világosság Atyjának munkája lesz, Tõle származik minden adomány és tökély. "Ha az Úr nem
építi a házát, hiába dolgoznak azon annak építõi." (Zsolt 127,1)

A természetfölötti adományokat, azoknak mûködését, milyenségét sem a lélek, sem a

lelkiatyák nem érthetik.

Ellene vethetné bárki ennek, hogy ha az értelem nem ért világosan, tétlen marad az akarat és
nem szeret majd. Isten egyetlen cselekedettel fényt és szeretetet közöl a lélekkel, ez a
természetfeletti szeretet-tudás, a melengetõ fény: melengetõ, mert szerelmet ébreszt. Az
értelem számára azonban homályos és sötét mindez. A szemlélõdés során nyert tudásból
fakadó ismeret ez, mely Szent Dénes szerint a sötétség sugara az értelem számára.

Gyakran megtörténik ily módon , hogy az akarat lángra lobban, elérzékenyül, szerelmet érez,
jóllehet nem ért, nem tud semmi többet, mint annak elõtte. Isten rendezi el benne ilyenkor a
szeretetet a Menyasszony szavai szerint a következõképpen: "Bevisz engem a borozó házba és
zászló felettem a szerelme. " (Én 2, 4)

A lelkiatyák gyakran nem értik azokat, akik nyugodt és magányos szemlélõdésbe merülve
haladnak, mert õk maguk sosem jutottak el erre a fokra, és nem tudják, mi is az, ha valaki az
elmélkedõ bölcselekedésbõl kilép. Az ilyen lélek szent tétlenségét, békés és nyugodt
összhangját szeretné megõrizni, és ebben nincsen helye az érzéki élvezeteknek. Az érzéki rész
nyugalmára, alvására vagy éppen eszméletvesztésére vonatkozóan igen fontos és világos
utalást találhatunk az Énekek Éne kében: "Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a
vadkecskékre és a mezõnek szarvasira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet,
valamíg õ nem akarja" (3,5).

Megesik néha, hogy szent kenetével bekenve Isten az egyes lelkeket arra a ne mes vágyra és
elhatározásra indítja, hogy elhagyják addigi világukat, életüket és életmódjukat
megváltoztassák, Isten szolgálatának szenteljék magukat, a földi javakat megvessék. A
lelkiatyák mindezt nemegyszer megpróbálják kiverni a fejükbõl. Ennek a magyarázata az
lehet, hogy nincsen meg bennük a kellõ vallásos gondolkodás, világiasan ítélnek, Krisztustól
keveset tanultak, az élet szûk kapuján nem mentek be, másokat nem hagynak bemenni. Ilyen
értelemben vak a lelkek gondozója, ha a lélek és a Szentlélek útját megpróbálja elállni.
A második vak, az ördög, aki a szemlélõdõ lelket megzavarhatja, mert maga vak, szeretné, ha
az lenne, a lélek is az maradna.

A harmadik vak maga a lélek. Ahogyan az elõbb mondtam, zavartságában nem érti önmagát,
és csak kárára van önnönmagának. Mivel csak érzékei, gondolatai segítségével képes
cselekedni; Isten viszont ürességbe és magányba helyezi, képességei révén immár semmire
sem jut, hiába igyekszik.

Megcsömörlik tehát, lelki szárazságba esik, hiába élvezte eddig az Isten ajándékozta szellemi
csönd és béke tétlenségét.

Térjünk most vissza a lélek képességeinek mély üregeihez, melyekrõl már elöljáróban
elmondtuk, hogy igen erõsen szenvednek Isten keneteitõl, melyekkel azokat az egyesülésre
elõkészíti. E gyöngéd és finom kenetek mélyen belehatolnak a lélekbe, illatossá teszik,
elõkészítik a kimondhatatlan vágytól, ürességtõl epekedõ barlangokat. Amekkora e barlangok
szomjúsága és éhsége volt, kielégülése, jóllakottsága és élvezete épp akkora lesz.

Mi vak volt, íme fényes . . .

Vak volt ugyanis a lélek, mielõtt Isten bevilágította, fényessé tette volna. A szem kétféle
okból nem Iát: vagy azért, mert sötétben van, vagy azért, mert vak. Isten a lélek fénye és
tárgya. Ha Õ nem fényeskedik nekik, sötétben marad, látása hiába éles. A bûn állapotában,
vagy ha figyelmét másra irányítja a lélek, vaknak nevezhetõ; Isten fénye ha rásütne is,
vaksága miatt nem látna.

Vak volt a lélek, mert más dolgokban is élvezetet talált. Az ész szerinti, felsõbb érzékelés
vakságát az érzéki vágy okozza, hályogként, ködként vonja be az értelem szemét és
megakadályozza ezzel annak látóképességét. Isten gazdagságának és szépségének
nagyszerûségét ez a hályog elõlük eltakarja.

A lélek érzékelõképessége, mely az isteni fény híján homályba borult, vágyaiban és

vonzalmaiban vak volt, mély üregeivel együtt immár fennen ragyog az Istennel való
egyesülés dicsfényében, a tehetségek üregei maguk is fényt hintenek szét.

Tökéletes, világos,
melegét, fényét Kedvesének adja.

A lélekben égõ lámpák csodálatos fényébe merülve ezek az üregek nemcsak hogy teljes
egészében átadják magukat Istennek, de Istenre e fénysugarakat vissza is ragyogtatják.

Különös, azaz minden közönséges gondolkodástól, szokásos túlzástól, módtól, viselkedéstõl

elütõ ez a fény. Az Isten nagyságában megismert tökéletességgel eggyéválva, tökéletes fényt
áraszt, a szeretet melegét hinti szét a lélek. Istennel egyesülve, a részesedés értelmében
Istenné válik maga is, ha nem is oly tökéletesen, mint a túlvilági életben majd, csak min tegy
Isten árnyéka gyanánt; ilyen értelemben, mivel ezzel az állagi átalakulással Isten árnyékává
lett, Istenben Istenért teszi azt, amit Isten önmagáért a lélekben véghez visz. Ilyen módon
Isten és a lélek mûködése egy. Ha Isten szabad és kegyes akarattal önmagát átadj a neki, õ is
szabadon és teljesen, az Istennel való egyesülés foka szerint, Istenben Istennek Istenként
magát valóságos és tökéletes ajándékként átadja. Ilyenkor tapasztalja csak igazán a lélek,
hogy Isten öröklés révén az övé, jogos tulajdona, hiszen Isten fogadott gyermeke õ. Önként
visszaadja most mindazt, amit Istentõl kapott, visszafizeti Istennek minden tartozását.

Nagy elégtételére szolgál a léleknek, hogy önmagánál többet ad Istennek: nagylelkûen

mintegy sajátját, Istent ajándékozza Istennek, ugyanazzal az isteni fénnyel és meleggel,
amelyet õ kapott. Ez a másvilágon a dicsõség fénye, a földön pedig a megvilágosodott hit
révén történik.

NEGYEDIK VERSSZAK

Mellemben lakva titkon

ébredsz lágy fuvalommal,
eszméltetsz nyugalomra, szerelemre.
Lélekzeted beszívom,
eltöltesz javaiddal.
Ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe!

Szerelemmel fordul a lélek Võlegényéhez. Neki tulajdonítja, neki köszöni azt a két csodálatos
dolgot, amelyet az ölelésével benne létrehoz. Az elsõ a szelídség és szeretet kiváltotta Istenre
történõ emlékezés. A második Isten megjelenése a lélekben, fuvallatának belélegzése által,
mely az Isten javaiban és dicsõségében való részesedést is jelenti. Eltelik vele a lélek, édes és
gyöngéd szerelem önti el.

Akárha ezt mondaná: Milyen gyöngéden, mennyi szerelemmel emlékeztetsz, isteni Ige, én
Võlegényem, lelkem közepén és mélyén, lelkem tiszta bensõ állagában, ahol annak uraként
titokban és hallgatva lakozol, akárha saját házadban, saját ágyadban, akárha az én ölemben
velem bensõleg és szorosan eggyéválva egyesülnél. Akárha álomból ébredne mély lélegzetet
véve így sóhajt, így ébred a lélek:

Mellemben lakva titkon

ébredsz lágy fuvalommal. . .

Az emlékezés mozdulatát az isteni Ige a lélek állagában végzi el. Olyan nagy, az Úrhoz méltó,
dicsõséges és bensõségesen gyöngéd mozdulat ez, hogy a lélek úgy érzi, hogy a világ minden
virága, fûszeres füve, balzsama benne nyílik és hinti illatát, hogy minden ország és birodalom,
az ég minden erõi és hatalma benne mozdul meg. Mi több, érzi, hogy az összes teremtmény,
azoknak minden ereje, állaga, tökéletessége, szépsége benne felragyog, és vele együtt végzi
ezt a mozdulatot, valamennyien együtt vele és egyszerre.

Valóban csodálatos, hogy bár Isten mozdulatlan, mo zdulatát érzi mégis a lélek. Isten ugyanis
fölébreszti és mozgásba hozza e lelket, hogy megpillantása a természetfölötti látványt. A lélek
újra világra ébred: feltárul elõtte a dolgok és teremtmények isteni élete, lénye és összhangja,
azok Istenben való mozgása.

Álmából a lélek a maga erejébõl sosem tudott volna felébredni. Egyedül Isten képes arra,
hogy fölnyissa szemét. Igen találóan Isten ébredésének nevezi azt, hogy bensejében Istenre
ébredt. Ébressz fel, világosíts meg, Uram, minket, hogy megismerjük és megszeressük a
számunkra rendelt javakat, és hogy megértsük, azért mozdulsz meg bennünk, hogy
kegyelmeddel elhalmozz, hogy megemlékezz rólunk!
Teljesen kifejezhetetlen, mit ismer meg, mit érez a lélek Isten fenségének megpillantásakor.
Ez a közlés a lélek állagában történik, annak szívében. Isten számba nem vehetõ erényeinek
ezernyi és ezernyi hangja végtelen erõvel zúg fel a lélek mélyén. A lélek ott állva elõtte,
rettenetes komolysággal szervezõdik meg, mint a zászlós tábor (Én 6,7), és magára ölti
minden teremtmény kedvességét és szépségét.

De hogyan képes elviselni a gyönge testben rejtõzõ lélek az ilyen közlést? Nincs ember, nincs
erõ, mely meg ne semmisülne tõle! A trónján ülõ, arannyal és drágakövekkel elborított
Ahasvérus királyt megpillantva Eszter királynõ annyira megrémült, hogy menten elájult. Õ
maga mondta, hogy olyan volt, mintha angyalt látott volna, arcának szépsége és a pompa
annyira megijesztette, hogy elvesztette az eszméletét. A lélek pedig nemhogy el nem ájul,
erõre és hatalomra kap megpillantván Istent!

Két okból nem semmisül meg, nem remeg a lélek Isten hatalmas és dicsõséges ébredésétõl.
Az egyik az, hogy eljutott már a tökéletességnek arra a fokára, amikor az alsó rész tökéletesen
megtisztult és a szellemi résszel összhangba került, nem érzi többé azt a megsemmisítõ,
gyötrelmes érzést, amit a szellemi közlések alkalmával az érzéki rész érezni szokott. A másik
ok pedig az, amire a verssor is utal, hogy nyugalomra és szerelemre ébreszti Isten. Mivel
nagyságát és dicsõségét azért mutatja meg a léleknek, hogy naggyá és boldoggá tegye, ügyel
arra, hogy kárt ne okozzon benne. Esetünkben az égi király az elsõ pillanattól fogva
barátságot mutat, akárha egyenlõ lehetne a lélekkel, a testvére lenne.

Isten titkon minden lélekb en ott lakik, annak mélyeiben rejtõzik, ha nem így volna ugyanis,
nem élhetnénk tovább. De ottlakása lelkenként más és más. Van, ahol egymaga lakik, míg
van, ahol mással együtt; van, akikben szívesen, van, akikben nem szívesen idõzik; az egyik
akárha a saját háza volna: parancsol és rendelkezik benne, a másikban idegen marad az idegen
házban, parancsolni, cselekedni nem hagyják.

Ó, mennyire boldog az a lélek, akinél ott pihen, bensejében nyugszik Isten! Mennyire fontos,
hogy mindentõl távol tartsa magát, ügyes-bajos dolgaitól fusson, mérhetetlen nyugalomban
éljen, Võlegényét ölébõl egyetlen moccanás vagy nesz fel ne zavarja, meg ne riassza!

A tökéletes lélekben a Võlegény mindent tökéletes módon visz végbe.

Lélekzeted beszívom,
eltöltesz javaiddal.
Ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe!

Isten leheletérõl nem szeretnék beszélni, nem is teszem, hiszen a szavak visszaadni úgysem
tudnák, mi is az valójában. Az Istenség magas fogalmát érteti meg a lélekkel az isteni lehelet.
Isten megértését és megismerését a Szentlélek ihletõ lehelete kíséri. A Szentlélek
mélységesen önmagába meríti a lelket, Isten fényével és gyöngédségével, az Istenben
tapasztaltaknak megfelelõ mértékben. Mivel jósággal és dicsõséggel teljes ez a lehelet,
jósággal és dicsõséggel tölti meg a lelket. Önmaga iránt Isten mélységeiben minden fogalmat,
képzeletet meghaladó módon ébreszt szerelmet. Istennek legyen hála és dicsõség
mindörökkön-örökké,

Amen.

© CopyLEFT ANdi, 1998. — Licensed under GPL