21./b.

Ismertesse Klímaterápiát és a Sóbarlang terápiáját

Klímaterápia

A klímaterápia már az ókor óta ismert. Napjainkban újra növekvő figyelem fordul a klimatikus
gyógyhelyek felé. A klímaterápia egy adott vidék speciális mikroklímáját használják ki
gyógyítási célokra. Valamely klíma gyógyító hatása függ a levegő tisztaságától,
páratartalmától, mozgásától és felmelegedésétől, függ a napsugárzás erősségétől és
tartamától, valamint az időjárástól és az évszaktól is.
A klimatikus gyógyhelyek gyógyító éghajlata (klímája), levegője legtöbbször a légzőszervi
problémák, az allergia, pajzsmirigybetegségek és a pszichés kimerültség gyógyítására és
megelőzésére alkalmas.
Közkeletű elvárás a klímaterápiával szemben, hogy már magának a klímának
életműködéseket befolyásoló hatása gyógyítsa kezelni kívánt betegséget, vagy legalábbis
enyhítse az azzal járó panaszokat. A klímaterápia alkalmazása során tekintetbe kell venni,
hogy adott betegség leküzdésére választott klíma serkentő, vagy kímélő elemeit kívánják
hasznosítani:

a.) A serkentő (stimuláló, ingerlő) tényezők (pl. a hideg légáramlatok, nagy napi hőingás,
erős szél, intenzív napsütés) mint ingerek adaptációt, alkalmazkodást váltanak ki, ami
által edzik a szervezetet.
b.) A kímélő tényezők (pl. kiegyensúlyozott hőmérsékleti viszonyok, enyhén növekvő
sugárzás, nagyfokú levegőtisztaság) a stresszmentességet, nyugalmat, pihenést,
regenerálódást biztosítják.

A klimatikus gyógyhelyek éghajlata hat bioklíma-típusba sorolható:

1. Tengerparti klíma
Erősen stimuláló, ingerklíma, ahol klímaterápiás szempontból főként a levegő tisztasága,
a mikroorgazmusok csekély száma, az állandó szél, a napsugárzás ereje, a
kiegyenlítettebb hőmérsékleti viszonyok, a levegő magas abszolút páratartalma és a
tengeri sókristályok vehetők számításba. Kedvezően hat a légúti megbetegedésekre, ill. a
bőrbetegségek gyógyulási folyamataira.

2. Tavi klíma
Nagyobb édesvíz felületek térségében figyelhető meg, ún. tavi klíma, ami sokban hasonlít
a tengerparti klímára, ám levegőjének sótartalma lényegesen kisebb, a klíma módosulás

1
 mértéke pedig kevésbé észlelhető. A tóparti klíma a gyógyítás helyett inkább a
prevencióra, az egészségesek edzésére, rekreációra, üdülésre alkalmas.

3. Magashegységi klíma
A magashegyi éghajlat erős ingerklíma, mely a mérsékelt övezetben általában az 1000
m-nél magasabb hegységeket jellemzi. Ilyen tengerszint feletti magasságban már nem
mutatható ki a légszennyezés hatása, s a pollenkoncentráció is minimális. Bevált
orvosság krónikus légzőszervi megbetegedésekre, és a városi, illetve ipari porártalom
által kiváltott panaszok enyhítésére. ugyancsak jelentős eredményeket lehet elérni vele a
vérszegénység, az idegkimerültség és a Basedow-kór (autoimmun pajzsmirigy-
túlműködés leggyakoribb formája) kezelésében is. Nem javasolt viszont szívkoszorúér-
betegség, vagy korai terhesség idején. A magassággal növekvő ultraibolya sugárzás
különböző bőrgyógyászati panaszok esetén hatásos.

4. Középhegységi klíma
A középhegységi bioklíma a mérsékelt övezetben a 300 és 1000 m közötti térszínekre
jellemző, s a magashegységinél kevésbé intenzív befolyása van. a léghőmérséklet
kiegyenlítettebb, a relatív páratartalom magasabb. A szél felőli lejtők borultabbak,
csapadékosabbak, míg a szélárnyékban lévők naposabbak, szárazabbak.

5. Alföldi klíma
A napsütéses órák száma magas, a levegő vízgőztartalma kicsi, a csapadék mennyisége
viszonylag alacsony. Az évi közepes hőingás nagy, csakúgy, mint a napi
hőmérsékletingadozás. Az alföldi klíma tehát ingerklíma, mely elősegíti a szervezet
regenerálódását, többek között a TBC-s megbetegedések és vérszegénységi tünetek
gyógyítását.

6. Barlangi klíma
A természetes és mesterséges eredetű földalatti üregek, vájatok csíramentes levegőjére
mindenekelőtt a légúti és mozgásszervi megbetegedésekben szenvedők tartanak igényt.
Minden barlang sajátos mikroklímával rendelkezik. A barlangok többnyire az évi
középhőmérséklettel megegyező, állandó hőmérséklet uralkodik, ám mindez függ a
barlang mélységétől, szellőzöttségétől, vizeinek hőmérsékletétől és mennyiségétől. Az
évi közepes hőingás nem éri el az 1 oC-ot. A 20oC feletti középhőmérsékletű meleg
barlangokban mozgásszervi betegségekkel küzdőket gyógyítanak, míg a hideg, 10-13 oC
közötti középhőmérsékletű barlangok a légzőszervi betegekre vannak kifejezetten jó
hatással. A barlangi levegőt többnyire nagyfokú tisztaság, magas relatív páratartalom,a
levegő kedvező kémiai összetétele és a levegő állandó hőmérséklete jellemzi.

2
Sóbarlang-terápia (haloterápia)

A sóbarlangok légúti tünetekre gyakorolt kedvező hatása több évszázados megfigyelés: a

sóbarlangban tartózkodó krónikus légúti betegségekben (arcüreggyulladás, asztma, krónikus
bronchitis,, hörgőtágulat, stb.) szenvedők tünetei jelentősen csökkentek, ill. elmúltak.

A sóbarlang-terápia elve

A belélegzett levegő magas NaCl-tartalma, ozmotikus hatása révén, magához vonzza a

medvességet a hörgők felszínén. Ennek következtében nyákoldás következik be, mely
elősegíti a köpet eltávolítását a hörgőrendszerből. A sóbarlang levegője bekteriosztatikus és
baktericid hatású.

Fajtái

1. Száraz sóbarlang-terápia: természetes kősó száraz, tehát nem vízhez kötött NaCl
részecskéinek légtérbe jutása.
2. Nedves sóbarlang-terápia: sót párologtatnak nedves közegben.
3. Természetes sóbarlang-terápia: földalatti üregek, melyek levegőjében sórészecskék
vannak. A bánya levegőjének nagyfokú a tisztasága, csíramentessége. A sóbányák
páratartalma mind a hideg, mind a meleg évszakban állandó.

Ma a leggyakoribb krónikus légúti betegségek alapja a légúti nyálkahártya krónikus

gyulladása.

Ellenjavallat

A sóbarlang-terápia a legkisebbeknek nem ajánlott. A csecsemők és kisdedek esetében a

sóbarlang.terápia eredményeként főleg a koncentráltabb mesterséges sóbarlangban a pár
mm-es hörgőkben létrejövő intenzív nyáktermelődés és váladékoldás akár előnytelen is lehet,
mivel a keletkezett bőséges nyák eltömheti a kis hörgőket, így köhögést, nehézlégzést,
esetleg zihálást is kiválthat.

További rizikótényező, hogy főként a mesterséges sóbarlangok légtere relatíve kicsi, a

terápián résztvevő csecsemők és kisdedek hurutos betegségei az intenzívebbé váló köhögés
során cseppfertőzéssel egyik gyermekről a másikra terjedhetnek. Csecsemő és kisdedkorban
ezért a sóbarlang-terápiák nem ajánlottak.

A nagyok mehetek sóbarlangba.

3
Nagyobb gyermekeknél – 5 éves kor felett – a sóbarlang-terápiák kiegészítő terápiaként
használhatók. A gyermekeknél a természetes sóbarlang-terápiák részesítendők előnyben. A
természetes sóbarlangokban általában egy-két hetes folyamatos, naponta több órán át tartó
kezelés folyik. A mesterséges sóbarlang a nyákosodást ugyan biztosítja, azonban az ott
eltöltött idő még az ismételt alkalmak ellenére sem elegendő a nyálkahártya
regenerálódására, ugyanis az általában napi egyórás terápiát követően a gyermek ismét a
nagyvárosi levegőt szívja.

Igen jó hatású a légzőszervi tünetekre az is, ha a barlangban eltöltött idő alatt nem csak
passzív légzés, hanem fizikai aktivitás, testmozgás, sport is történik, melyen keresztül a
sóbarlang- terápia hatásossága fokozható.