Jób Könyvének Magyarázata PDF

JÓB KÖNYVÉNEK
MAGYARÁZATA
Miért kell a z igazaknak

szenvedniük?
BENEDIKT PETERS
EVANGÉLIUMI KIADÓ
2 Jéb könyve
A könyv eredeti címe:

Das Buch Hiob
Warum müssen die Gerechten leiden?
© 2002 by Christliche Verlagsgesellschaft, Dillenburg

Magyar kiadás
© 2004 by Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
Az ószövetségi idézeteket az 1997. évi protestáns bibliafordításból,

míg az újszövetségi idézeteket a Ravasz László féle átdolgozott
Károli Gáspár fordításból vettük
ISBN 963 9434 67 1
A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az

Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
1066 Budapest, Ü utca 16.
Felelős szerkesztő: Vohmann Péter
Kés7.ü\t:Jöt0G01,1TNyomda, 2004/049, Gyál
Felelős vezető: Borvelő Béla
3
Tartalom
Előszó helyett................................................................................................ 15
Megjegyzések az új fordításhoz...................................................................17
Technikai megjegyzések.............................................................................. 18
B evezetés..........................................................................................................19
Ki volt a könyv írója?.................................................................................. 21

Jób és kora.................................................................................................... 21
A könyv témája.............................................................................................22
A könyv címe............................................................................ 23
A könyv magyarázata................................................................................... 24
1. Történeti magyarázat..........................................................................24
2. Erkölcsi magyarázat...........................................................................25
3. Prófétai magyarázat...................................... .................................... 25
Tartalmi áttekintés....................................................................................... 26
A könyv felosztása....................................................................................... 26
I. B evezetés: Jób szerencsétlensége (1. és 2. fejezet) .............. 28
1. fejezet............................................................................................................. 28
1. Jób és a f i a i - a földön (1,1-5)............................................................. 28
2. Isten és az Ő fiai - a mennyben (1,6-12)............................................ 32
Egy kis kitérés a gonosz problémájához.................................... 32
Milyen a gonosz?................................................ 34
Milyen célt szolgál a gonosz munkálkodása?..... .......................... ..35
Isten végleges győzelme a gonosz felett........................................... 37
A gonosz és következményei az Úr szenvedésének fényében....... 37
3. Jób és a fiai - a földön (1,13-22)......................................................... 41
a) Jóbtól minden elvétetik (1,13-19)......................................... 41
b) Jób leborul Isten előtt (1,20-22).......................................................44
Közbevetett elmélkedés az angyalokról............................................... 47
Nyelvi magyarázat az 1. fejezethez............................................................47
2. fejezet..............................................................................................................48
4. Isten és az Ő fiai - a mennyben (2,1-6)............................................... 48
4 Jób könyve
5, Jól) és η felesége 11 földön (2,7—10).................................................. 50

a) Félelmetes gyötrelem (2,7-8)............................................................ 50
b) íg y hflllen segítőtárs (2,9-10).........................................................51
Úgy közhevelett megjegyzés................................................................ 54
C) Telieletlen vigasztalók (2,11-13)......................................................55
II, IHCH/Íwk í;s VÁLASZBESZÉDEK (3-31. FEJEZET) ................................. 57
Jól) válaszai....................................................................................................58
Λ három barát tételei.............................................................................. 59
Jób ellentételei................................. 59
A beszédek és válaszbeszédek első köre: 3-11. fejezet........................ 61
3. fejezet.................................. ...........................................................................61
1. Jób elátkozza a napot, amelyen született (3,1-10)..............................64
2. Jób elátkozza azt a körülményt, hogy születése után megőriztetett
(3,11-19)................................................................................................. 66
3. Jób elátkozza azt a körülményt, hogy tovább kell élnie (3,20-26).... 67
Nyelvi megjegyzések a 3. fejezethez.......................................................... 69
4. fejezet.............................................................................................................. 69
Elifáz első beszéde (4. és 5. fejezet)........................................................... 69
1. Elifáz tétele (4,1-11).............................................................................. 70
2. Elifáz felismerésének eredete (4,12-21)...............................................74
5. fejezet.............................................................................................................. 77
3. A tétel Jóbra történő alkalmazása (5,1-7)............................................77
4. Elifáz megtérésre hívja fel Jóbot (5,8-16)............ 78
5. A bűnbánat biztos helyreállítást eredményez (5,17-27)...................... 80
Nyelvi megjegyzések az 5. fejezethez........................................................ 82
6. fejezet.............................................................................................................. 83
Jób második beszéde (6-7. fejezet)..............................................................83
1. Jób szenvedéseinek nagyságával mentegeti szavait (6,1-7)...............84
Tartalom 5
2. Jób panaszkodik, hogy Isten túl sokat kíván tőle (6,8-13)................. 85

3. Jób panaszkodik, hogy barátai csalódást okoztak neki (6,14-30)..... 87
7. fejezet............................. 91
4. Jób panaszkodik élete hiábavalósága miatt (7,1-6).............................91
5. Jób tiltakozik Isten vele való bánásmódja miatt (7,7-21).................. 92
8. fejezet..............................................................................................................96
Bildád első beszéde.......................................................................................96
1. Bildád tétele (8 ,1 -7 ).............................................................................. 97
2. Bildád felismerésének eredete (8,8-10)................................................98
3. A tétel Jóbra történő alkalmazása (8,11 -2 2 )....................................... 99
Nyelvi megjegyzések a 8. fejezethez.............................................. 101
9. fejezet............................................................................................................ 101
Jób harmadik beszéde (9-10. fejezet)....................................................... 101
1. ‫״‬Hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” (9,1 -10).. 102
2. ‫״‬Ki akadályozhatja meg?” (9,11-24)..................................................104
3. ‫״‬Nincs is köztünk döntőbíró” (9,25-35).............................................107
Nyelvi megjegyzések a 9. fejezethez ............ 109
10. fejezet................................................................... 109

4. ‫ ״‬Senki sem ment meg kezedből” (10,1-17)...................................... 109
5. ‫״‬Miért is hoztál ki anyám méhéből?” (10,18-22).............................112
Nyelvi megjegyzések a 10. fejezethez.....................................................112
11. fejezet.......................................................................................................... 113

Cófár első beszéde...................................................................................... 113
1. Cófár bőbeszédűnek nevezi Jóbot (11,1 -6 )........................................ 114
2. Mit akar egy ilyen álnok ember, mint Jób, a Mindenhatóval
szemben? (11,7-12)............................................................................ 115
6 Jób könyve
3. Távolítsd el az álnokságot kezedből! (11,13-20).............................116

Nyelvi megjegyzések a l l . fejezethez...................................................... 117
A beszédek és válaszbeszédek második köre: 12-20. fejezet ...........119
Jób visszautasítja mindazt, amit barátai mondtak (12-14. fejezet)........119
12. fejezet........................................................................................................ 119

1. Jób szarkazmusa (csípős gúnyolódása) (12,1-5).... .......................... 120
2. Jób bizonyságát adja, hogy jobban érti Istent és az Ő útjait,
mint a barátai (12,6-13,2).................................................................... 121
Nyelvi megjegyzések a 12. fejezethez.......................................................126
13. fejezet......................... 127

3. Jób Istent hívja bírónak (13,3-19)....................................................... 127
4. Jób kéri Istent, hogy hagyja őt békében (13,20-28)..........................130
Nyelvi megjegyzések a 13. fejezethez...................................................... 131
14. fejezet....................................................................................... 131

5. Milyen súlyos is a szenvedés, tekintettel az élet rövidségére
(14,1-6)................................................................................................. 131
6. Az embernek nincs reménysége (14,7-22)..........................................133
15. fejezet..........................................................................................................135
Elifáz második beszéde.............................................................................. 135
1. Elifáz gonoszsággal, ravaszsággal, elbizakodottsággal és
hálátlansággal vádolja Jóbot (15,1-13)............................................... 136
2. Isten igazságos és Jób igazságtalan (15,14-16).................................138
3. Az igaztalanok osztályrésze a pusztulás (15,17-35)..........................139
Jób visszautasítja Elifáz második beszédét (16. és 17. fejezet)............... 141

Tartalom 7
16. fejezet.................................................................... ................................... 141

1. Jób nyomorúságos vigasztalóknak nevezi barátait (16,1-5)............141
2. Jób elpanaszolja, hogy Isten az ellenségévé lett (16,6-17)..............142
3. Jób bírónak hívja Istent (16,8-17,10).................................................144
Nyelvi megjegyzések a 16. fejezethez.............................. 145
17. fejezet.......................................................................................................... 146

4. Jób nem lát már más reménységet, mint a sír (17,11-16)................147
18. fejezet..........................................................................................................148
Bildád második beszéde............................................................................. 148
1. Bildád megtámadja Jóbot (18,1—4)...................................................... 149
2. Az istentelen nem menekülhet el a büntetés elől (18,5-20)..............149
3. Ennek Jábra történő alkalmazása (18,21)............................................151
19. fejezet............................. 152

Jób visszautasítja Bildád második beszédét..............................................152
1. Jób panaszkodik az igazságtalanság miatt, amellyel barátai
illetik őt (19,1-4)...................................................................................152
2. Jób bizonygatja, hogy Isten alaptalanul bánik vele ellenségként
(19,5-20)............................................................................. 153
3. Jób megértésért könyörög barátaitól (19,21-22)................................155
4. Jób a következő nemzedék ítéletére hivatkozik (19,23-24)..............156
5. Jób egyedüli vigasztalását a feltámadás reménységében találja
(19,25-27)............................................................................................. 156
6. Jób figyelmezteti barátait (19,28-29).................................................. 157
20. fejezet.................................... 158

Cófár második beszéde.............................................................................. 158
1. Cófár megindokolja második válaszát (20,1-3)................................. 159
2. Cófár az elkerülhetetlen véget jövendöli meg Jób számára
(20,4-29)................................................................................................159
8 ___________ ______________________________________ _______ Jób könyve

A beszédek és válaszbeszédek harm adik köre: 21-31. fejezet...........162
21. fejezet.......................................................................................................... 162

1. Jób felszólítja barátait arra, hogy figyeljenek (21,1-5)..................... 163
2. Isten saját döntése szerint kíméli, vagy ítéli meg az istenteleneket
(21,6-26)............................................................................ 164
3. A gonoszok csak az örökkévalóság napján nyerik el büntetésüket
(21,27-34)............................................................................................. 166
22. fejezet.......................................................................................................... 168

Elifáz harmadik és utolsó beszéde.............................................................168
1. Elifáz azt feltételezi Jóbról, hogy pártoskodónak tartja Istent
(22,1-3)................................................. 170
2. Elifáz azt állítja, hogy Isten sok bűne miatt bünteti Jóbot
(22,4-11)................................................................................................170
3. Elifáz azt feltételezi Jóbról, hogy tudatlannak tartja Istent
(22,12-14)............................................................................................. 171
4. Elifáz az özönvíz előtti bűnösökhöz hasonlítja Jóbot (22,15-20).... 172
5. Elifáz utolsó alkalommal hívja fel Jóbot bűnbánatra (22,21-30)..... 172
Elifáz végső megítélése...............................................................................174
Jób válasza Elifáz utolsó beszédére (23. és 24. fejezet)...........................175
23. fejezet.......................................................................................................... 176

1. Jób sóhajtozik szenvedései nagysága miatt (23,1-2).........................176
2. Jób szemrehányást tesz Istennek egy igaz ember jogai miatt
(23,3-7)..................................................................................................176
3. Isten korlátlansága nem veszi figyelembe az ember igazságát
(23,8-17)................................................,.....r ......................................177
24. fejezet.......................................................................................................... 180

4. Az istentelenek sikerei ebben a világban (24,1-17)...........................180
5. ítélet az istentelenek felett a túlvilágon (24,18-25)............................182
Tartalom 9
Nyelvi megjegyzések a 24. fejezethez.....................................................183
25. fejezet........................................................................ ................................ 184

Bildád utolsó beszéde.................................................................................184
26. fejezet...................... .'.................................................................................. 185

Jób válasza Bildád utolsó beszédére........................................................ 185
1. Jób indulatos reakciója Bildád utolsó beszédére (26,1-4).................185
2. Jób bepillant Isten uralmába (26,5-14)...............................................186
Nyelvi megjegyzések a 26. fejezethez..................................................... 189
Jób záró monológja (27-31. fejezet).....................................................189
27. fejezet.......................................................................................................... 190

Jób ártatlansága és Isten igazságossága................................................... 190
1. Jób bizonygatja ártatlanságát (27,1-6)............................................... 190
2. Jób a bűnös emberhez hasonlítja vádlóit (27,7-10)...........................191
3. Isten meg fogja ítélni a bűnös embereket (27,11-23).........................192
Nyelvi megjegyzések a 27. fejezethez......................................................193
28. fejezet.......................................................................................................... 194

‫ ״‬De a bölcsesség hol található?” ......................................... .....................194
1. Az ember csodálatra méltó technikai tudása (28,1-11)..................... 194
2. ‫״‬De a bölcsesség hol található?” (28,12-28)...................................... 195
2'). fejezet........................ 197

Jób elfogyatkozott boldogsága............................................. 197
1. Isten Jobbal volt (29,1-6)..................................................................... 198
2. Jób élvezte polgártársai tiszteletét (29,7-11)..................................... 199
3. Jób a szegények gyámolítója volt (29,12-17).................................... 199
4. Jób hosszú életet és zavartalan boldogságot remélhetett (29,18-20)200
5. Jób kortársai tanácsadója és vezére volt (29,21-25)....... 201
10 Jób könyve
30. fejezet..........................................................................................................202
Jób jelenlegi szerencsétlensége................................................................. 202
1. Akit egykor mindenki tisztelt, azt most a legmegvetettebbek
gyalázzák (30,1-8).................................................. 203
2. Akit egykor boldogként dicsőítettek, az most gúnyolódás tárgya
lett (30,9-15).........................................................................................203
3. Aki egykor Isten jótetszését élvezte, most Isten által üldözést
szenved (30,16-23).......................... 204
4. Vajon egy váratlanul és ok nélkül szenvedőnek nem szabad-e
panaszkodnia? (30,24-31).............................. 205
31. fejezet............................................................. ...........................................207

Jób ártatlansága........................................ 207
1, Jób személyes feddhetetlensége (31,1-8)........................................... 208
2. Jób igazságos eljárása felebarátaival (31,9-23)................................. 209
3, J ób j ámbor kapcsolata Istenhez (31,24-34)...................................... 210
4. Jób utolsó alkalommal hívja tanújául Istent (31,35-40)................... 211
Nyelvi megjegyzések a 31. fejezethez.............................. 212
III. ELÍHÚ BESZÉDEI (32-37. FEJEZET)........................................................214

Elíhú közbenjáró szerepe...........................................................................214
Elíhú jellem e............................................................................ 215
Elíhú beszédei.............................................................................................215
32. fejezet............................ 216

1, Elíhú felindulása a terméketlen vita miatt (32,1-5)........................... 216
3, Elíhú megindokolja beavatkozását a vitába (32,6-22).....................218
1.1. f t j i i i l ‫ ״ ״ ״‬.... .................................... 220

Elíhú illő beszéde...................................................................................... 220
j, Biíhá felhívása jóbhoz (33,1-7)................ 221
2, Iliim visszautasítja Jób szavait (33,8-13).......................................... 222
3, lilén honánk intézett beszédének kétféle módja (33,14-33)........... 223
Tartalom 11
Isten beszédének első m ódja............................................. ................ 224

Isten beszédének második m ódja............t..........................................226
Isten beszédének harmadik módja.......................................................227
Nyelvi megjegyzések a 33. fejezethez........................................... 230
34. fejezet..........................................................................................................231
Elíhú második beszéde...............................................................................231
1. Elíhú felhívása Jóbhoz és három barátjához (34,1( 4 ‫־‬...................... 232
2. Elíhú visszautasítja Jób szavait (34,5-9)........................................... 232
3. Isten tökéletes igazságossággal uralkodik (34,10-12)....................... 233
4. Isten jót tesz velünk, anélkül, hogy tartozna ,vele nekünk
(34,13-15)..................................................... i..................................... 234
5. Isten tökéletes tudással uralkodik (34,16-30)....................................235
6. Jób súlyos következményekkel járó mulasztása (34,31-37)............ 238
35. fejezet.............................. 241

Elíhú harmadik beszéde....................................................... !................... 241
1. Elíhú Jób emlékezetébe idézi illetlen szavait (35,1( 4 ‫־‬.....................241
2. Mi nem adhatunk semmit Istennek, és nem vehetünk el tőle
semmit (35,5-8)................................................................................... 242
3. Isten nem engedi, hogy kívánságaink kiszolgálójává tegyük Őt
(35,9-16)...............................................................................................243
36. fejezet.............................................................. 245

Elíhú utolsó beszéde: Igazolja Istent.........................................................245
1. Isten mindenhatósága végtelen szeretettel párosul (36,1-7)........... 246
2. Isten fegyelmezése boldogulásunkat munkálja (36,8-15).................249
3. Figyelmeztetés Jóbnak, hogy ne dacoljon tovább Istennel
(36,16-21)..................................................................... 250
4. Elíhú beszédeinek összegzése: Isten fenséges, Isten hatalmas,
Isten bölcs - Kicsoda olyan tanítómester, mint Ő? (36,22-26)....... 252
5. A teremtett világ nyilvánvalóvá teszi Isten hatalmát és
bölcsességét (36,27-33).......................................................................254
Isten beszédének negyedik m ódja.......................................................254
12 Jób könyve
37. fejezet..........................................................................................................256
6. Boldogok a fülek, melyek hallanak, és a szemek, amelyek látnak
(37,1-14).......................................................... 256
7. Tudod? Érted? Képes vagy rá? (37,15-24)........................................258
IV. ISTEN BESZÉDEI (38-41. FEJEZET).........................................................261

Isten első beszéde: A Teremtő mindenhatósága és bölcsessége
(38. és 39. fejezet).... ...................................... 263
38. fejezet...................................................................................................... ...263

1. Az Örökkévaló beszél Jóbhoz ‫״‬a viharból” (38,1; 40,6).................. 263
2. ‫״‬Ki vagy te?” és: ‫״‬Hol voltál?” (38,2-7)........................................... 264
3. Jób ‫ ״‬ezer kérdés közül egyre sem tud válaszolni Istennek” (9,3)
(38,8-39,30)......................................................................................... 266
Isten hatalma: Ő alkotta és tartja meg a földet, a tengert és az eget
(38,8-38)........................................... 266
a) Isten zárja el a tengert...................................................................266
b) Isten elhozza minden reggel a világosságot............................... 267
c) Kikutattad-e a föld távolságait és a tenger mélységeit?............268
d) Honnan j ön a világosság?............................................................. 269
e) Ki az időj árás parancsolój a?............................................ 269
f) Ő igazgatja a csillagokat és tartja kezében a mindenséget....... 271
g) Isten hatalma igazgatja a felhőket, az esőt és a villámot...........272
Isten bölcsessége: Tekints az állatokra, amelyeket mind
Ő teremtett! (38,39-39,30)...................................................................273
a) Veszedelmes és tisztátalan állatok: az oroszlánok és hollók.... 273
39. fejezet........................................... ................ . '‫׳‬................. ........................274

b) A megfoghatatlan és vad állatok: a kőszáli zerge és
a Vftdizamár............... 274
e) A meg nem kötözött és ostoba állatok: a bivaly és
‫ ן‬Itruccmaclái‫ ׳‬...........275
d) Egy félelem nélküli és erős, de megkötött állat: a ló................. 276
a) Ilérhetetlen és értelmes állatok: az ölyv és a sas...................... 276
Tartalom _______ ________ 13
Nyelvi megjegyzések a 39. fejezethez....................................... .......... 277.‫״‬
40. fejezet................................................................ ....................................... 278

4. Jób a szájára teszi a kezét: ‫״‬Túl kicsi vagyok én” (40,1-5).............278
Isten második beszéde: Az Ő uralmának hatalma és igazságossága
(40,6-41. fejezet)........................................................................................279
5. ‫״‬Meg akarod-e alázni a törvény nélkül valót?” (40,6-14)...............279
6. A behemót, a víziló (40,15-24).......................................................... 280
7. A leviatán, a krokodil (40,20-41,26)...... ........................... J.............. 282
a) Mi nem tudjuk megkötözni a leviatánt ( 4 0 , 2 5 - 2 9 ) ..............282
b) Nem tudjuk megölni a leviatánt (40,30-32)...............................282
Nyelvi megjegyzések a 40. fejezethez.................................................... 283
41. fejezet......................................................................................................... 283

c) Mi nem tudjuk Isten segítségét kérni a leviatán ellen (41,2-3).284
d) A leviatán sebezhetetlen és legyőzhetetlen (41,4-26)...............284
Nyelvi megjegyzések a 41. fejezethez................................................ .....285
V. JÓB HELYREÁLLÍTÁSA (42. FEJEZET).............................. 287
42. fejezet................................................................................ 287

1. Jób aláveti magát Isten trónjának (42,1-6)........................................ 287
2. Jób barátai megbékülnek Istennel és Jobbal (42,7-10).................... 291
3. Jóbhoz visszatérnek hozzátartozói (42,11).......................................293
4. Jób visszanyeri javait (42,12).............................................................. 294
5. Jób gyermekei és azoknak gyermekei (42,13-17)............................. 295
Nyelvi megjegyzések a 42. fejezethez........................... 297
14 Jób könyve
A felhasznált bibliafordítások,
ill. -kiadások jegyzéke
A V (KJV.) Authorized Version (Jóváhagyott változat). A z I. Jakab angol király által
jóváhagyott 1611-es fordítás, 300 évig az angol nyelvű protestánsok
Bibliája, m elyet máig is gyakran használnak az angolszász országokban.
Gyakran a ‫״‬K ing James Version” (KJV.) elnevezéssel jelölik.
BH S B iblia Hebraica Stuttgartensia, Deutsche Bibelgesellschaft (N ém et Bib-
liatársulat), Stuttgart.
Buber D ie Schrift (A z írás). A német zsidó Martin Buber és Franz R osenzw eig
német fordítása. A Jób idézetek a ‫״‬D ie Schriftwerke” (A z írásművek),
K öln és Öltén 1962 kötetből.
Darby A Biblia. John N elson Darby angol fordítása, 1939.
Elberfelder D ie H eilige Schrift (A Szentírás). Fordítás az eredeti szöveg alapján, R.
Brockhaus Verlag, Wupperta! 68 1984.
Jerusalemer Arenhoevel, DeiCler, V ögtle (kiadó): D ie H eilige Schrift des Altén und
N euen Bundes (A z Ó- és Ú jszövetség Szentírása). Freiburg 4 1965.
JPS Hebrew-English
TA N A K H Hebráisch-Englische Bibelübersetzung dér Jewish Publication Society
(A JPS Héber-Angol Bibliafordítása), Philadelphia 1999
Luther Ί 2 D ie B ibéi oder die ganze H eilige Schrift des Altén und Neuen
Testaments (A Biblia vagy az Ó- és Ú jszövetség teljes Szentírása): fór-
dította Martin Luther, szöveg 1912, Ném et Bibliatársulat, Stuttgart 1982.
Luther '56 uaz, szöveg 1956/64. Ném et Bibliatársulat, Stuttgart 1982.
Luther ’84 D ie B ibéi nach dér Übersetzung Martin Luthers (A Biblia Martin Luther
fordítása szerint), szöveg 1984. Ném et Bibliatársulat, Stuttgart 1985.
LXX Septuaginta; az Ó szövetség görög fordítása.
M enge D ie H eilige Schrift des Altén und Neuen Testaments (A z Ó- és Újszövet-
ség Szentírása), Hermann M enge fordítása, Stuttgart 11 1984.
MT M asoretischer Text (Maszoréta, szövegkritikai megjegyzéseket tartalma-
zó szöveg)
Rév. Elberf D ie H eilige Schrift (A Szentírás). Fordítás az eredeti szöveg alapján.
Revideált Elberfeldi Biblia, R. Brockhaus-Verlag, Wuppertal 1986.
RV R evised Version. A z 1881/85-ben kiadott revideált A V (KJV.).
Schlachter D ie H eilige Schrift des Altén und Neuen Testaments (A z Ó- és Újszövet-
ség Szentírása), fordította Franz Eugen Schlachter, G enf 1981.
Zürcher D ie H eilige Schrift des Altén und Neuen Testaments (A z Ó- és Újszövet-
ség Szentírása): Verlag dér Zürcher Bibéi, Zürich 19 1987.
Zunz D ie vierundzwanzig Bücher dér H eiligen Schrift nach dem masore-
tischen Text (A Szentírás huszonnégy könyve a maszoréta szöveg alap-
ján). Frankfurt a. M. 1904. Leopold Zunz német zsidó volt, akinek szer-
kesztésével Arnheim, Fürst és Sachs végezte az Ószövetség fordítását.
Előszó helyett 15
Előszó helyett
Megnevezem a két legfontosabb dolgot, amelyeket a Jób könyve meg akar
tanítani nekünk. Először: Milyen magatartást tanúsítsunk, ha Isten szenvedést
bocsát ránk. Másodszor: Isten Isten, ami azt jelenti: Ő még mindig a féléi-
metes Isten, a zsidó próféták >El nora<-}&.
A z Ő kezében vagyunk, Ő soha nincs a mi kezünkben - azaz, egyszer az
ember kezében volt Isten, de csak egyszer - akkor, amikor az Isten Fia ön-
ként átadta magát az ember kezébe. Ő maga hangsúlyozta ennek a dolognak
az egyszeri voltát, amikor ezt mondta: ‫ ״‬Amikor nap mint nap veletek voltam
a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség ha-
talmának ideje” (Lk 22,53). Ez soha sem történt meg azelőtt, és sohasem
ismétlődik meg. Nem tehetjük Istennel, amit akarunk, de Ő azt teheti velünk,
amit akar. Neki joga és hatalma van ehhez. Nekünk nincs jogunk, és nincs is
hatalmunk rá.
Augustinus 397-ben választ írt különböző bibliai kérdésekre, melyeket filo-
zófiai műveltségű barátja, Simplicianus tett fel neki. Ebben a válaszban először
fejtegette írásban Hippo püspöke az időközben kifejlődött és most már meg-
szilárdult meggyőződését az isteni eleve elrendelésről. Ez az írás: De diversis
quaestionibus ad Simplicianum (Simplicianusnak, a különböző kérdésekkel
kapcsolatban) 1990-ben került először német fordításban kiadásra, amit Kurt
Flasch látott el egy igen részletes bevezetéssel1. Flasch az első oldalakon a
következő megállapítást teszi, amelynél hegyezni kezdjük a fülünket:
‫״‬Ha az ember ennek a szövegnek az alapján összehasonlító pillantást mer
vetni a jelenlegi keresztyénségre, igazolódik Nietzsche ítélete: A kérész-
tyénség elveszítette borzongató hatását” (Logik des Schreckens, p. 16).
Ezt egy olyan antikrisztusi embernek kell megmondania nekünk, mint Ni-
etzsche. Napjaink evangéliumi keresztyénsége, mely az apostolok tanításának
egyetlen hiteles hagyatéki gondnokának tudja magát, olyan Istenben hisz, aki
inkább egy jóindulatú nagybácsihoz hasonlít, mint egy korlátok nélküli te-
remtőre, egy szuverén megmentőre és megvesztegethetetlen bíróra. Az álta-
lünk dédelgetett úr inkább Heine ‫ ״‬filantrópocskájára, fecsegő fickójára”12
hasonlít, mint Mózesnek, Jeremiásnak, Pálnak és Jánosnak az Istenére. Ezért
1 Logik des Schreckens (A félelem logikája.) Augustinus von Hippo. A kegyelemtan 397-ből:
De diversis quaestionibus ad Simplicianum. Latin-német. Kiadta és magyarázta Kurt Flasch.
Dietrich’sche Verlagsbuchhandlung. (excerpta classica Bd. VIII) Mainz 1990.
2 Heinrich Heine ‫״‬Die Disputádon” (A vita) című verséből, mely a ‫״‬Hebraische
Lieder” c. gyűjteményben található.
16 Jób könyve
nyitottuk ki Jób könyvét. Benne nem az evangéliumi média termékeivel és

tömegrendezvényeivel találkozunk, hanem Istennel, úgy, amilyen Ő. Jézus
Krisztus Istene és Atyja, Ő ad halált és életet, és senki nincs, aki az Ő kezéből
megment (5Móz 32,39). Az apostolok meggyőződése és tanítása szerint fé-
lelmetes volt az élő Isten kezébe esni (Zsid 10,31), mert a mi Istenünk
emésztő tűz (Zsid 12,29). Az Ó- és Újszövetség Istene olyan Isten, aki meg-
tanít a borzongásra - bizonyára nem csak erre, de éppenséggel erre is. Meg
akarjuk-e ezt újra tanulni, vagy meddig kell még a világnak elmondania,
hogy a keresztyénség elveszítette borzongató hatását? Minden bizonnyal, az
az evangélium, amelyet a keresztyének hisznek és tanítanak, ‫ ״‬az Isten ke-
gyeimének evangéliuma” (Csel 20,24) is, és Isten hatalma és igazságossága
(Róm 1,16-17) mellett kinyilatkoztatja Isten megfoghatatlan szeretetét is.
Hogyan akarjuk azonban megismerni és méltányolni Isten kegyelmét, ha nem
ismertük meg és nem éreztük az Ő haragját is?
Jézus Krisztus ezt parancsolta tanítványainak:
‫ ״‬Attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyeken-
nában!” (Mt 10,28)
Jelent-e még valami mást is az Ő parancsa? Jóbtól megtanuljuk:
‫ ״‬Az Úrnak félelme a bölcsesség" (Jób 28,28).
Végül még valami: A Biblia Istene úgy beszél, hogy Igéje vág. Ilyen kijelen-
téseket bíz ránk: ‫״‬En vagyok az ÚR, nincs más, nincs Isten rajtam kívül!... Én
alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet,
én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt” (Ezs 45,5-7). Nem siet,
hogy ezeket az éles szavakat magyarázat által enyhítse, amiatt aggódva, hogy
rosszul érthetnénk. A zsidó próféták és az Úr apostolai nem hasonlítanak
kortársainkhoz, akik ilyeneket mondanak: ‫״‬Ez egy darabig bűn, miközben
nem akarok senkihez sem túl közel kerülni. Ez, mintegy csak az én egészen
privát véleményem, amelyet senkinek sem kell osztania velem.”
Aztán mindegyik kijelentését újra alaposan lekopaszítja az ember, és
olyan sikeresen teszi ezt, hogy a végén már nem is mondott semmit. Ezt a
Biblia szerzői nem teszik.
Nekem sincs ilyen szándékom, a Jób könyvének magyarázása során.
Pontosan ez a könyv az, amelyik ezt egyáltalán nem viseli el. Ennek megfe-
lelően megállapítom az első fejezetben: ‫״‬Minden esemény a földön a
mennytől függ”, és ehhez tartom magam. Ha valaki ezt rosszul akarja érteni,
mit számít? Legalább kihívást jelentett a számára a gondolkodásra, és ennél
jobbat nem is kívánhatok magamnak. Ha szavaink már nem jelentenek kihí-
vást, akkor jobb, ha hallgatunk.
Előszó helyett 17
Megjegyzések az új fordításhoz
‫״‬Aki szóról szóra fordít, az hamisító, aki hozzátesz valamit, az istenká-
romló.” (Rabbi Jehuda)
Ha csak egyetlen fordítást olvashatnék (németül), valószínűleg Luthert
(1912) választanám. Ha további két vagy három között választhatnék, az
Elberfeldit és Martin Búbért választanám másodiknak és harmadiknak. E há-
rommal a héber és a német szöveg olyan mértékben lefedett, ahogyan azt egy
fordítástól el lehet várni.
Az Elberfeldi túl kevéssé költői, és ha Luther túlságosan német, Buber túl-
ságosan héber. Ezért elhatároztam, hogy magyarázatomhoz újra fordítom Jób
könyvét. Nem vagyok mindig olyan pontos, mint az Elberfeldi, nem is va-
gyök olyan költői, mint Luther. Megpróbáltam átmenteni valamit a héber
tömörségéből a németbe - amit Luther nem tesz, mivel ő németül akar írni.
És megpróbáltam közvetíteni valamit a ‫״‬héber költőiség szelleméből”3 a
német olvasónak, amire az Elberfeldi soha nem törekedett, mivel az
Elberfeldi ugyanis egyszerűen lelkiismeretes akar lenni. Egyikőjüktől sem,
Luthertől és az Elberfelditől sem tagadhatom meg csodálatomat.
Tehát két elv irányításának engedtem át magam: hűség a tartalom és hűség
a forma tekintetében. A héber elragadóan szabatos nyelv. A modern nyelvek-
nek gazdagabb a szókincse, vagy helyesebben: szószátyárabb. Nem szeret-
nénk felhozni a szükséges fegyelmezést, amely a beszélőtől szabatos kifeje-
zési módot kíván. S rendszerint nincs meg a jó szándékunk, hogy egy olyan
nyelv megértésén fáradozzunk, amely tartózkodik minden felesleges szótól.
Ezért van ezeknek az úgynevezett fordításoknak konjunktúrája, melyek az
apostol és próféták erőteljes nyelvét először egy pasztellszínű péppé keverik,
és aztán laposra hengerelik.
A héber ‫״‬nominálisabb”, mint a német, azaz jobb héber stílust jelent a fő-
nevek használata, amikor a német szívesebben alkalmaz igéket. E téren gyak-
rabban illeszkedtem a némethez, mint az Elberfeldi vagy Buber.
Igen, az olvasóra is gondoltam. Természetesen tekintettel kellett lennem
képességeire és elvárásaira is. Azonban csak olyan messzire mentem e téren,
amennyire abszolút szükséges. Olvasás közben érzékelni kell, hogy Jób nem
egy modern közép-európai ember, és egyáltalán nem volt újságíró. Más sza-
vakkal: nem volt szándékom, hogy a kutat vigyem a szamárhoz, hanem a
szamár jöjjön a kúthoz. Túl sokat kívánok egy szamártól?
’ O lvasóim közül a hebraisták felismerik a célzást. Herder egyik neves írása ezt a
cím et viseli: ‫״‬Vöm Geiste dér ebráischen Poesie.” (A héber költészet szelleméről.)
18 Jób könyve
Technikai megjegyzések
Minden fejezet végén, a ’Nyelvi megjegyzések’ című szakaszban, szavak és
fordulatok találhatók a nyelvi érdeklődésűek számára. A megjegyzések a
nyelvtan és szóértelmezésre vonatkozó érdeklődés mellett, néha a héber
grammatika különleges terminológiájának bizonyos mértékű ismeretét is
feltételezik. Tudatában vagyok annak, hogy ezekkel a megjegyzésekkel nem
mindegyik olvasómat szólítom meg. A könyv magyarázatait ezek nélkül a
nyelvi magyarázatok nélkül is minden fáradság nélkül követni lehet.
A különleges jelek kiejtéséhez:

h a héber hét, amely a német ,Bach’ szóban előforduló ehmegfelelője
s a héber cáde, amely a német ’zeigen’szóban előforduló z megfele-
lője
S a héber sín, amely a német ’schön’ szóban előforduló sch megfele-
lője
C a héber alef, amely a német ’beenden’ szóban előforduló ’be’ előta-
got az ’enden’ igétől különválasztó hang
3 a héber aín, amely a torokban képzett kipréselt hang, a németben
nincs megfelelője
3 a héber sva, amely egy félig elnyelt hang, mint a német ’essen’ szó
második szótagjában, vagy a ’belohnen’ előtagjában
á hosszú á hang
é hosszú e hang
ΐ hosszú í hang
stb.
Bevezetés 19
JÓB KÖNYVE
Bevezetés
‫״‬Jób könyve ezzel a kérdéssel foglalkozik: Vajon éri-e a kegyeseket is

szerencsétlenség Isten részéről? Jób itt szilárdan áll, és azt tartja, hogy Is-
ten a kegyeseket is sújtja, minden ok nélkül, egyedül az Ő dicsősége miatt,
ahogyan arról Jézus Krisztus a vakon születettel kapcsolatban a János 9.
fejezet 3. versében tanúskodik. Ezzel szembehelyezkednek a barátai és
nagy lélegzetű, hosszadalmas beszédbe fognak, meg akarják őrizni Isten
igaz voltát, hogy egyetlen kegyest sem büntet. Ha mégis büntetne, vétkez-
nie kellett annak, akit büntetése ér, s így a maguk világi és emberi gondo-
latait táplálják Isten és az Ő igazságossága felől, mintha hasonló lenne az
emberekhez, és igazsága olyan lenne, mint a világ igazsága. Noha Jób is,
amikor halálos veszedelembe kerül, emberi gyengeségből túl sokat vá-
dolja Istent és szenvedései közben bűnt követ el, és vádolja mások előtt,
hogy ilyen szenvedésre nem szolgált rá, ahogy az igaz is... Végül is addig
folytatja ez a könyv a történetet, hogy egyedül Isten az igaz... Azonban a
mi vigasztalásunkra íratott, hogy Isten engedi az Ő szentjeit kisiklani is,
különösen, ami az ügy kellemetlen voltát illeti. Mert mielőtt Jób halálos
veszedelembe kerül, dicsőíti Istent, amikor javait elveszíti, és gyermekei
meghalnak. Amikor azonban a halál közelít hozzá, és Isten megtagadja
magát tőle, szavai jelét adják annak, milyen gondolatok laknak egy em-
berben (legyen bár olyan szent, amilyen csak akar) Istennel szemben; úgy
sejti, hogy Isten nem Isten, hanem öntelt bíró és haragos zsarnok, aki erő-
szakkal cselekszik, és nem törődik senki j óravaló életével, Ez ennek a
könyvnek a legfontosabb része. Ezt csak azok értik, bármilyen tapasztal-
tak is és érzik, mit jelent Isten haragja és ítélete miatt szenvedni, és ke-
gyeimétől elzáratni.” (Luther Márton)
Ez a könyv ugyan a Biblia ismertebb, de mégis, kevésbé tanulmányozott
könyvei közé tartozik. Ez annál is különösebb, mivel bizonyos tekintetben
egyedülálló. Egyrészt a Biblia legrégebbi könyve; másrészt a Biblia egyet-
len könyve, amelynek főszereplője nem tartozott Ábrahám családjához.
Ezért Franz Delitzsch, akit a bibliakritika vidékein tett alkalmi kiruccanásai
miatt mindig óvatosan kell olvasni, és csak fenntartásokkal lehet idézni, ezt
mondta Jóbról:
‫ ״‬Ő a Melkisédek az ószövetségi könyvek között.”
20 Jób könyve
Mint költői mű, Jób a Biblia könyveinek teljes gyűjteményét tekintve a lég-
nagyszerűbb könyv. Ami azonban a könyvet jelentőssé teszi, az az üzenete.
A Jób könyve üzenete nélkül nem tudnánk a megváltottak életét az időben
helyesen megérteni. A könyv ugyanis feleletet ad egy különös kérdésre,
amelyet az igazak és szentek régtől fogva feltettek:
Miért kell az igazaknak szenvedniük? És miért szabad a gonosznak gyö-
zedelmeskednie?
A feleletet a természeti ember nem tudja megtalálni; az Istennél van elrejtve.
A könyv vége felé egy teljes fejezet (28. fej.) mondja nekünk, hogy egyetlen
teremtett lény sem tudja megtalálni a bölcsességet; keresheti ugyan ebben a
teremtett világban a teremtmény eszközeivel bármennyire is, elrejtve marad
előle az a bölcsesség, amelyre szüksége van, hogy Istent és az Ő igaz útjait
megértse ebben a gonosz által megszállt világban.
Mivel a felelet a szenvedés honnan és mi célból kérdéseire el van rejtve, a
Jelenések könyve ‫ ״‬Isten titka” kifejezéssel illeti, amelyet Ő természetesen -
neki legyen érte hála! - ‫ ״‬hírül adta szolgáinak, a prófétáknak" (Jel 10,7).
Ezek közé a szolgák közé, akiknek Isten az igazak szenvedésének és a gonosz
időleges győzelmének titkát kinyilatkoztatta, tartozik Jób is. Könyvében
leírta azt az utat, amelyen Isten vezette, hogy ezt a titkot vele közölhesse.
Mindezt ‫ ״‬a mi tanításunkra írták meg, hogy az írásokból türelmet és vigasz-
tolást merítve reménykedjünk” (Róm 15,4).
Jakab az egyetlen újszövetségi író, aki megemlíti Jóbot (Jak 5,11). Abból,
amit róla mond, kiderül, hogy Jób által megtalálta a választ az igazak szenve-
désének titkára. Ezért kezdheti levelét egy olyan magyarázattal, ami az embe-
ri bölcsesség számára bolondság:
‫ ״‬Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe es-
tek” (Jak 1,2).
Jakab tehát levelének olvasóit is be akarja avatni ebbe a titokba. Azt azonban,
hogy a szenvedés örömre indítson, nem tudjuk minden további nélkül felfog-
ni; hiányzik a megfelelő értelem hozzá, amiért bátorítást nyerünk azért kö-
nyörögni, ami hiányzik nekünk: ‫ ״‬Hapedig valaki nem elég bölcs, kérjen böl-
esess éget Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek”
(Jak 1,5).
Jakab az első fejezetben egy sor indoklást ad nekünk, amiért a számunkra
kellemetlen dolgok miatt is örülhetünk. Levele végén pedig, Jób példájára
utal, akit a szenvedés hosszú iskoláját kijárva, Isten maga tanított bölcsesség-
re. Amit Jób megtanult, azt mi is meg akarjuk tanulni, hogy vele együtt böl-
esek legyünk.
Bevezetés 21
Ki volt a könyv írója?
Noha nem tudjuk teljes bizonyossággal megnevezni a szerzőt, mivel nem

mutatkozik be, mégis tudjuk, hogy ez egy az Isten Szelleme által ihletett
könyv, ugyanis Jakab néven nevezi Jóbot és utal az ő sorsára (Jak 5,11), Pál
apostol is idéz a könyvből, melynek során az idézetet azzal a megjegyzéssel
vezeti be, ami az idézet isteni tekintélyét bizonyítja: ‫ ״‬Mert meg van írva”
(lK or 3,19). Ezért a zsidók, akikre ‫״‬Isten rábízta Igéit” (Róm 3,2), Jób köny-
vét mindig az isteni kánon egyik részeként hagyományozták tovább. Egyesek
azt a véleményt képviselték, hogy a könyvet Mózes írta, negyven éves tartóz-
kodása alatt Midián országában, mások bizonyos, a salamoni bölcsesség
könyvekhez való nyelvi hasonlóságok alapján Salamonban látják az írót (pl.
Luther). Ezeket a hasonlóságokat azonban egészen másként, ahogy én vélem,
sokkal behatóbban is meg lehet magyarázni: Amennyiben Jób könyve a bib-
liai bölcsességirodalom kezdetén állt, akkor nyelvi és irodalmi példaképet
szolgáltatott, ami aztán minden későbbi bölcsességirodalomban lecsapódott -
Salamon tanult Jób nyelvezetéből. Az azonban, hogy Mózes keze is benne
volt valamiképpen a könyv keletkezésében, nagyon könnyen lehetséges.
Vegyük figyelembe a következőket: A könyv két első és utolsó öt fejezetében
gyakran megtalálható Jahve neve, amely a könyv középső részében, egy hely
kivételével (12,9), nem fordul elő. Emiatt elképzelhető, hogy Mózes a könyv
bevezető és befejező fejezeteihez hozzájárult.
Jób és kora
A Jób azonosságára és korára vonatkozó híradások bizonyos mértékig tanul-

ságosak. Bizonyára az ősatyák korában élt. A következő megfigyelésekből
lehet erre következtetni:
• Jób a helyreállítása után még ‫ ״‬száznegyven esztendeig élt és ... öregen halt
meg Jób, az élettel betelve ” (42,16-17). Ha Jób minden javainak kétszeresét
kapta vissza, akkor élete éveinek kétszeresét is megkaphatta, és így összesen
210 éves lehetett. Ábrahám 175 éves lett; és Jóbhoz hasonlóan ő is ‫ ״‬öregen
és betelve az élettér (lMóz 25,7.8) halt meg.
• A 22,15.16 versekben említésre kerül az özönvíz; Isten nagy művei, a te-
remtés, a szabadítás és az ítélet között azonban Izráel megmentése Egyip-
tómból nem kerül említésre. Ennek következtében Jób bizonyára az özönvíz
után, de még Mózes előtt élt.
22 Jób könyve
• Bizonyára éltek még őshüllők, hiszen a 40. és 41. fejezetben ilyenekről

beszél Isten, a ‫״‬behemótróF és a ‫״‬leviatánróF (mai fordításban a víziló és a
krokodil).
• Jób áldozatot mutat be, ami a törvénybe ütközött volna, ha már létezett vol-
na; ez azonban nem kerül említésre az egész könyvben.
• A könyvben megemlített áldozat neve oláh, ami az ‫״‬égőáldozaf héber
megfelelője. Mint az 1Mózesben, nincs különbségtétel a különböző áldozati
formák között, mint az égőáldozat, ételáldozat, békeáldozat, bűnáldozat és
vétekáldozat, mivel ez a különbségtétel csak a Sinai-hegyi törvényadással
kezdődött.
• Isten megnevezése ebben a könyvben ‫״‬a Mindenható”, Saddai, és az ős-
atyák korában inkább ezen a néven ismerték, mint a Jahve néven (2Móz
6,3).
• Jób olyan korban élt, amikor a Teremtő Istenbe vetett hittől való általános és
egyetemes elszakadás még nem következett be, amint azt Jóbnak és barátai-
nak beszédeiből meg lehet tudni. A bálványimádás még nem terjedt el a vi-
lágban; a bálványozás egyetlen formája, ami már létezett, az égitestek tisz-
telete volt (31,26-28). Ezt azonban még a bírák büntették.
• Használatos pénznemként a kezitát nevezik meg (42,11), ami ugyancsak az
ősatyák idejére utal (lMóz 33,19).
A könyv témája
‫״‬Jób könyvében látjuk, ahogyan Isten gondviselése szenvedést bocsát

egyik legtiszteltebb szolgájára, hogy hite megpróbáltassék, türelme gya-
koroltasson, öntudatos büszkesége megaláztasson, és kegyessége nőve-
kedjen; és látjuk az isteni hatalom megnyilvánulását, amely megőrzi a
bukástól. Ez által megtanuljuk, hogy Isten a szenvedést bölcs és jó célok
érdekében bocsátja népére és szabja ki rá; s hogy nem engedi őket el e
szenvedés alatt, és hogy a Sátánt lábaik alatt eltiporja.” (Alexander
Carson: The History of Providence, Az isteni gondviselés története.)
A könyv témáját Jakab árulja el:
‫ ״‬Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az
Úr: mert az Úr igen-igen irgalmas és könyörületes" (5,11)
Kijelentését csak a könyv végével érthetjük meg. Ez így hangzik: reménység
a szenvedésben - reménység azonban az újszövetségi értelemben, ami azt
jelenti: bizonyosság az eljövendő dicsőségben. Isten útjainak vége gyönyö-
Ikivezetés 23
rüségesebb, mint az eleje, és gyönyörűségesebb, mint minden, ami egyáltalán

uz út alatt történhet. A végét Isten jelöli ki, és minden, ami Jóbot éri - a Sátán
kísértése, javainak elrablása a káldeusok és a sábeusok által, a borzalmas
betegség, felesége és hozzátartozói hűtlensége, barátainak vádjai - mindé-
zeknek hozzá kell járulni, hogy ez a dicsőséges vég elérhető legyen. Minden-
nek össze kell munkálnia azok számára, akik Istent szeretik. Micsoda hatal-
más üzenet! Ez azonban csak annak a számára érvényes, aki aláveti magát
Isten uralmának:
‫״‬Az itt leírt történet megmutatja nekünk, mennyire Isten kezében va-
gyünk, és mennyire tőle függ, hogy életünket meghatározza, és jó tetszése
szerint rendelkezzen felette; s hogy a mi kötelességünk teljes alázatosság-
gal és teljes engedelmességgel Őneki alávetni magunkat; és jó oka van
annak, amiért neki teljességgel át kellene adnunk magukat, mind életünk,
mind halálunk tekintetében. És különösképpen, ha úgy tetszik neki, hogy
kezét reánk helyezi, noha nem értjük, milyen ok miatt teszi ezt, Őt kellene
állandóan dicsőítenünk, beismerve, hogy Ő igaz és feddhetetlen, és nem
lázadozunk ellene, sőt nem merészelünk vitába szállni vele.” (Kálvin Já-
nos: Prédikációk Jób könyvéről)
Λ könyv címe
Λ könyv címe megfelel a főszereplőnek, Jóbnak. Ez a név egyrészt egy újabb

bizonyíték a könyv korára vonatkozólag, másrészt a legpontosabb formában
fejezi ki a könyv problémáját, s ezzel együtt annak témáját.
Jób, héberül cijjob jelentése ‫״‬Hol van az atya?” Az ilyen fajta neveket a
nyelvtudományban ‫״‬mondatnév”-nek nevezik. Ilyeneket használtak az ókori
Keleten a korai 2. évezredben. Az ősatyák közül kettő éppen ilyen nevet
viselt:
• Izsák, héberül jisha, jelentése ‫״‬Ő nevet”.
• Jákob, héberül jacakob, jelentése ‫״‬Fogja a sarkát”.
Jób neve tehát pontosan beleillik abba az időbe, amelyet feltételeztünk.
Azonban illik a könyv témájához is. Hiszen a ‫״‬Hol van az atya?” kérdés
éppen az, amit Jób tesz fel, az a kérdés, amelyet a szorongatott megváltott,
nem pedig az istentelen ember tesz fel. Isten gyermeke megkérdezi, amikor
meg nem érdemelt nyomorúság teszi próbára, ugyan hol van Isten, az ő Aty-
Ja. vajon nem feledkezett-e meg róla, vajon szereti-e még egyáltalán. Az
24 Jób könyve
istentelen nyomorúságában az öklét rázza az ég felé, és kihívóan kérdezi:

‫״‬Hol van itt egy Isten?”
Az, hogy Isten, mindannak során, ami Jóbot éri, az ő Atyja, kiderül az olvasó
számára, aki tudja, Isten nem engedi meg, hogy a Sátán elnyelje, és hogy
végül hűséges szolgáját meg fogja áldani. Jób ugyan nem ismeri a véget, de
egész idő alatt tudja, hogy Isten mindenek felett áll és mindent irányít. Ezért
fordul Jób panaszai során újra meg újra Istenhez, mint az egyetlenhez, aki
neki válaszolni tud és őt nyomorúságából ki tudja menteni. Bármilyen sötét is
az éjszaka, amelyben magát Jób érzi, mégis újra meg újra áttör egy fénysu-
gár; minden kétségbeesése közben megmarad mégis a végső bizonyosság,
amivel csak Isten gyermeke bírhat, aki mindennek ellenére Atyjának tudja
Istent:
‫ ״‬Tudom, hogy az én Megváltóm él" (19,25).
És a végén Jób megtudja, hogy akkor, amikor felesége elesettségében egye-
dűl hagyta, testvérei elfelejtették, és barátai ellene fordultak, az ő Ura és
Istene mellette áll, egész idő alatt mellette állt:
‫ ״‬Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem" (Zsolt
27,10).
A könyv magyarázata
Amint az Ószövetség legtöbb könyvében, a magyarázat három szintjét

lehet megkülönböztetni a Jób könyvében is. Ezek nem zárják ki kölcsönösen
egymást; sokkal inkább, az által, hogy kiegészítik egymást, a Szentírás teljes-
ségének és kimeríthetetlen voltának szép bizonyítékát szolgáltatják.
1. Történeti magyarázat
A történeti szint az, amelyiket mindig legelőször kell figyelembe venni,
minthogy az az írás minden további megértésének alapvető szintje. Ez azt
jelenti, hogy ennek a könyvnek az életrajzi és földrajzi adatait meghatározó
értékűnek kell tekintenünk. Jób, a férfi élő személy volt, méghozzá abban az
országban, amelyet ez a könyv megnevez. Meghökkentő naivság azt hinni,
hogy Úc földje nem létezett, azon egyszerű oknál fogva, hogy a Biblián ki-
vüli történetírás nem tud róla semmit. Mintha csak azok a földrajzi nagysá-
gok léteztek volna valaha, amelyekről bizonyító irataink vannak! Mintha
tudósításokkal rendelkeznénk a Föld minden régiójából fennállásuk minden
Bevezetés 25
időszakából! Rájövünk, hogy az ilyen megítélés mögött az a régóta érvénye-

sülő vélemény áll, mely szerint a Biblia nem megbízható; ezzel szemben
megbízható mindaz, amit nem-bibliai források tanúsítanak.
Mint bibliaolvasók, és annak az Istennek a gyermekei, akit Jób is Istené-
nek és Atyjának nevezett, jól tudjuk, hogy a Biblia mint történeti forrás, min-
den könyv közül a legmegbízhatóbb. így teljes meggyőződéssel visszauta-
sítjuk ezt az alapjában véve arcátlan megállapítást, hogy Jobbal és korával
kapcsolatban nem léteztek történeti források.
Ezen kívül birtokunkban van két abszolút hiteles férfi tanúságtétele, hogy
Jób történeti személy: Ezékiel az Ószövetségben beszél róla, Jakab pedig az
Újszövetségben (Ez 14,14.20; Jak 5,11).
Az a meggyőződés, hogy könyvünk történetileg hiteles, képezi a magya-
rázat második szintjének alapját, ha ugyanis minden, ami a Jób könyvében
leírva található, csak egy vallásos reflexió terméke volna, nem tudna senkit
sem megvigasztalni. Hol találunk ugyanis vigasztalást, ha nem élő példáké-
pék sorsában, akik korábban hasonló szenvedést éltek át, mint mi? Nem utal-
e Jakab nyomatékosan egy hús-vér ember szenvedéseire, hogy levele olvasóit
szorongatott helyzetükben ez által bátorítsa (Jak 5,11)? Lássuk még az 1Péter
5,9-et, valamint a hitben és kitartásban példaképek hosszú listáját a Zsidók
11-ben.
2. Erkölcsi magyarázat
Mindaz, amit Jób a maga korában és a maga körülményei között megtapasz-
talt, minden későbbi idő és hely embereinek tanítására szolgál (Róm 15,4).
Ez érvényes minden az Ószövetségben leírt eseményre, kezdve a teremtés és
bűnbeesés történeti eseményétől, Ábrahám elhívásán és életén, meg Izráel
Egyiptomból való megmentésén át, egészen az izráeli királyság megalakuld-
sáig és bukásáig.
így Jób példáján keresztül minden korban érvényes igazságokat tanulunk
meg a szenvedés ’honnan’ és ’mi célból’ kérdéseivel kapcsolatban a meg-
váltottak életében, valamint a hitről és a reménységben kitartásról. Ezekben
azonban csak azért találunk vigasztalást, mivel tudjuk, hogy Jób élt és hogy
minden, ami le van írva róla, igaz.
3. Prófétai magyarázat
Jób sorsa burkolt jövendölés is azokra az utakra vonatkozóan, amelyeken
Isten Izraellel járni fog, azért, hogy eljuttassa őket a céljáig.
• Jób önigaz volta (29,14.15) megfelel Izráel önigaz voltának (Róm 2,19).
26 Jób könyve
Jób nyomorúsága, amely Isten és önmaga megismerése juttatta, megfelel

‫״‬Jákob nyomorúságának” (Jer 30,7), amely Izraelben ugyanezt a felisme-
rést fogja ébreszteni.
A Sátán veri Jóbot; a Sátán, rövid időre a földre lejőve, üldözni fogja Izraelt
(Jel 12,3-7.12-17).
Jób halálvágyának megfelelője megtalálható a zsidók halálvágyában (Jel
9,6).
Jób vágyát egy közbenjáró után (9,33), és hitét a feltámadásban (19,6) a
nyomorúság ébreszti; ugyanígy lesz ez Izráel esetében is.
A végén Jób meglátja szemeivel Istent; végül Izráel is látni fogja Teremtőjét
és Megváltóját (Ézs 40,9.10; Zak 12,10).
Amint Jóbnál, Izráel esetében is, csak az Úr látása fog önismeretet és bűnbá-
natot kiváltani (Zak 12,10).
Erre Isten, hasonlóan Jóbhoz, Izráel fogságát is meg fogja szüntetni (Zsolt
126), és élete végét jobban megáldja, mint a kezdetét (5Móz 30,5; Ézs 61,7;
Ez 36,11; Zak 9,12).
Ahogy annak idején Jób barátainak el kellett menniük hozzá és áldozatot
kellett bemutatniuk, minden nemzet Jeruzsálembe fog özönleni, hogy áldó-
zatot mutasson be Istennek, és ahogy Jób imádkozott barátaiért, úgy Izráel is,
mint papi nemzet oktatni fog minden nemzetet és áldássá lesz a számukra
(Ézs 2,2.3; 55,4.5; 60,7; 66,19).
Tartalmi áttekintés
A könyv egésze szervesen öt részre tagolódik. Történettel kezdődik, Jób és
szerencsétlensége taglalásával. Történettel is végződik, Jób sorsának jobbra-
fordulása taglalásával. Közben két hosszabb szakasz van beszédekkel: elő-
szőr Jób és barátainak beszédei és válaszbeszédei, azután Elíhú, végül pedig
Isten beszéde. A könyv eleje és vége leíró próza, a könyv három középső
része pedig költői beszéd.
A könyv felosztása
I. Bevezetés: Jób ellenségének, 1. és 2. fejezet
a Sátánnak a történeteI.
II. Első főrész: Párbeszédek 3-31. fejezet
Jób vádlói: a három barát
Bevezetés 27
III. Második főrész: Beszédek 32-37. fejezet

Jób közbenjárója: Elíhú
IV. Harmadik főrész: Beszédek 38-42,6 fejezet
Jób Teremtője
V. Záró rész: Történet 42,7-17
Jób Megváltója: Isten
Ez az öt rész egymás utáni sorrendjében teljesen egymástól függ, amint azt a

következő áttekintés ábrázolja:I.V
I. Jób megpróbáltatik, amelynek során Isten mindentől megfosztja.

II. Az ember tehetetlensége, amikor Isten útjainak megértéséről van
szó; a mélyben meghúzódó önigazság, még az igazak esetében is.
III. Egy közbenjáró elvezeti Jóbot Isten jelenlétébe.
IV. Isten beszéde porig alázza Jóbot.
V. Jób megismeri Istent és önmagát, és ennek következtében jobban
megáldatik, mint kezdetben.
28 Jób könyve
I. Bevezetés: Jób szerencsétlensége

(1. és 2. fejezet)
‫״‬Nekünk Istent kell félnünk és szeretnünk, és Ő belé kell helyeznünk
minden bizodalmunkat... Az iránt, aki oly nagy, hogy teljességgel Ő reá
bízom magam, egyúttal bizonyos félelmet is érzek. Félek olyat tenni, ami
neki ne szolgálna tetszésére. Mint keresztyén hiszem, hogy minden jó,
amint minden gonosz is Isten kezében van. Ő szabadjára bocsáthatja elle-
nem a gonoszt, ha akarja, és vissza is vonhatja, amikor akarja. Ha valami
jóban akar részesíteni, akkor az megtörténik. Ha viszont visszatartja,
semmiképpen nem tudom megszerezni magamnak. Ez a szilárd hit az
alapja mindkettőnek: az istenfélelemnek és az Istenbe vetett bizodalom-
nak. Látjuk tehát, hogy ez a két dolog mindig követi egymást” (Cári Olof
Rosenius: Guds hjarta).
Ebben és a következő fejezetben változik a jelenet föld és ég, Jób és fiai,
valamint Isten és fiai között. Ezzel kiábrázolódik számunkra, mennyire össze-
függ egymással ég és föld. Jóbról, a könyv főalakjáról először feddhetetlen-
ségére vonatkozóan kapunk képet gazdagsága idején (1. és 2. jelenet), aztán
feddhetetlenségére vonatkozóan szerencsétlensége idején (3-5. jelenet):
1. Jób és fiai - a földön (1,1-5)
2. Isten és fiai - a mennyben ( 1,6- 12)
4. Isten és fiai - a mennyben (2,1- 6)
5. Jób és felesége - a földön (2,7-10)
Ez a táblázat egy szabályszerűen váltakozó minta, amelyben felváltva van a

földről és a mennyről szó. Ennek tudatossá kell tennie bennünk, hogy minden
földi történés, mennyire a felettünk lévő mennytől függ. Amit a menny el-
dönt, az történik a földön, és ahogyan a földön cselekszünk, az a mennyben
észrevételezésre kerül.
1. fejezet
Az 1-3. versek Jóbot, a férfit írják le, azaz az ő jellemét és javait. Mindez
arra szolgál, hogy megértsük, milyen sok vétetett el tőle, és milyen magas-
ságból vettetett le, és ennek megfelelően, milyen nagy volt a fájdalma.
1-2. fejezet 29
• Az ő neve, azaz személye (vö. 29,7-25)

• Az ő becsületessége (vö. 1,5.8; Ez 14,14-20; Jak 5,11)
• Az ő fiai és leányai, azaz a családja
• Az ő javai
• Az ő rangja
Jób neve azt a végtelen érdeklődést jelzi, amivel a menny viseltetik iránta és
ezzel minden megváltott lélek iránt. Az Úr szereti az övéit, és ez a szeretet
többek között abban is megnyilvánul, hogy név szerint ismeri, és nevükön
szólítja őket (2Móz 1,1; Ézs 43,1). Jób neve kerül először említésre, mert egy
ember számára az önazonossága a legelső és a legfontosabb.
Ezután Jób jellemének leírását találjuk. Kifogástalan erkölcsiségű férfi
volt, ami abban mutatkozott meg, hogy félte az Istent és kerülte a gonoszt.
Egy ember jelleme fontosabb, mint a tulajdona; fontosabb az, ami az ember,
annál, ami a birtokában van.
Következőnek Jób családjáról van szó. Volt felesége és voltak fiai és leá-
nyai. Ez a harmadik legfontosabb dolog; mivel a tulajdonnál még fontosabb a
közösség, amelyben valaki benne van. Jób kapcsolata családjával szeretettel-
jes volt, ahogy a 4-5. vers mutatja. Szereti gyermekeit, ezért örül azoknak a
dolgoknak, amelyek őket megörvendeztetik. Miért ne legyenek együtt egy
barátságos étkezésnél? De nem akárhogy szereti őket, ugyanis törődik gyér-
mekei szellemi állapotával, és azt teszi, amit egy személye szerint igaz egye-
dűl tehet értük: papi módon foglalkozik velük.
Utolsóként javai kerülnek leírásra. Ez jelentős volt, de nem ez volt, ami
Jóbot naggyá tette, hanem az a tény, hogy először is tudta, élete nem abból
áll, amije van (Lk 12,15; és lásd még a Jób 1,21-hez fűzött magyarázatot),
valamint, hogy javait helyesen használta (Jób 29,12-16; lásd lTim 6,17).
1 Élt Úc földjén egy Jób nevű ember, aki feddhetetlen1 és becsületes ember volt, félte12 az
Istent3, és kerülte a rosszat4.
‫״‬egy ember Úc földjén”: A vidék neve egy korábbi telepestől, ott lakótól
származhat, amint az például Kánaán, Kús és Micraim (lM óz 10,6) esetében
történt. Háromszor találkozunk az Úc személynévvel: így hívták Sém egyik
unokáját (lM óz 10,23), Náhór egyik fiát (lM óz 22,21) és Ézsau egyik utód
1 Zsolt 18,24
2 Jób 28,28; 31,23
3 Itt ‫״‬Isten” neve az ÓSZ-ben leggyakrabb használt ’elohím néven található; a Jób könyvében
egyébként csak 11-szer fordul elő, mégpedig a következő helyeken: 1,1.5.8.9.16; 2,3.9; 5,8;
28,23; 34,9; 38,7. A következőkben mindig az elohím‫־‬ra kell gondolni, ha nincs más meg-
jegyzés.
4 Jób 23,11.17; 27,5.6
30 Jób könyve
ját (lM óz 36,28). Csak a két először említett jön Jób földje ősatyjaként szá-
mításba.
Ha Jób földjét Náhór, Ábrahám öccse (lM óz 22,21), nyolc fiainak egyike
után nevezték el, akkor Jób a patriarchák kortársa lenne. Ha Jób abba a korba
tartozna, amely még oly közel volt a bábeli toronyépítés miatti ítélethez, és
még közelebb a Sodorna és Gomora feletti ítélethez, és azon a földön lakott
volna, amelyen az ősatyák laktak, akkor nem csodálkozunk Jóbnak, a bará-
tainak és Elíhúnak Istenre és az Ő műveire vonatkozó ismeretein. Mindene-
setre vannak olyan jelek, melyek arra utalnak, hogy Jób még Ábrahám előtt
élhetett. Ábrahám és hozzátartozói már bálványképeknek szolgáltak (Józs
24,2). Az egyetlen bálványimádás, amelyről a Jób könyve beszél, a csillagok
tisztelete. Jób 200 évesnél idősebb lett, tehát idősebb, mint Ábrahám, a maga
175 esztendejével (lM óz 25,7). Az isteni ítéletek közül, amelyekről mind
Jób, mind pedig barátai beszélnek, az özönvizet nevezik meg, de nem szólnak
Sodorna és Gomora pusztulásáról.
‫״‬egy Jób nevű ember”: A földrajzi és személynevek történelmi ábrázolások

ismertetőjegyei. A szerző kezdettől fogva világossá teszi, hogy könyvét nem
példázatként, hanem történeti eseményként kezeli.5 Ennek értelmében beszél
Ezékiel próféta és Jakab apostol is Jóbról mint történeti alakról (Ez 14,14;
Jak 5,11).
A Jób név, héberül ijjobb, a Kr. e. 2. évezredben ismert volt a Közel-
Keleten; különböző kánaánita nemesembereket hívtak így. Ismerték a nevet a
régi Máriban is, az Eufrátesz felső folyásánál, és egy egyiptomi szöveg a
Kr.e. 19. századból, ugyancsak megemlít egy Jóbot6. Az észak-kánaánita
kikötővárosból, Ugaritból származó ékírásos szövegek a Kr.e. 14. századból
említenek egy Ajab nevet, éppen úgy, mint az azonos korból származó
Amama-levelek, amelyek a kánaánita királyok beszámolói III. és IV. Ameno-
phis egyiptomi fáraókhoz.7 Az ijjob név két szóból áll: ij = ‫״‬hol?”, és ob =
‫״‬atya”. Az egész jelentése ‫״‬Hol van az atya?”, melynek során meg kell gon-
dőlni, hogy az ilyen fajta héber mondatokban (ún. névszói mondatokban)
lemondanak a kopula (a ‫״‬van” szócska) használatáról. Az ilyen neveket az
ókortudományban ‫״‬mondatneveknek” hívják. A jelenlegi, emlékeztet külön-
böző más, a Bibliában előforduló mondatnévre, mint az ’ikabod’, ‫״‬Odavan
Izrael dicsősége” (lSám 4,21), vagy a jishák (Izsák), ‫״‬ő nevet”, vagy
jacakob (Jákob), ‫״‬fogja a sarkát”.8
5 Jób történetiségének értelmezéséhez lásd a Bevezetést.

6 ANET, 329 0.
7 ANET, 486 o.
8 A könyv datálásához lásd a mondatnevek fényében a Bevezetést.
1-2. fejezet 31
Azt tudjuk Jóbról, hogy ‫״‬feddhetetlen, becsületes” és ‫״‬félte az Istent, és

kerülte a rosszat”. Jób igaz voltát itt a történetíró bizonyítja; valamivel ké-
sőbb halljuk, hogy Isten ezt a bizonyságtételt megerősíti. A 29-31. fejezetek-
ben Jób maga beszél a maga becsületességéről. Félte az Istent, és ezért tulaj-
donította egész gazdagságát Istennek (29,2-6), és ezért kerülte a rosszat (31.
fejezet). Az, hogy a szenvedő igaz, fontos része az egész esemény dramatiká-
jának. Ha istentelen, vagy képmutató lett volna, szenvedése nem támasztott
volna kérdéseket.
‫״‬feddhetetlen”, tám, jelentése tulajdonképpen ‫״‬teljes, egész, osztatlan”.
Jób maradéktalanul hűséges volt Istenhez.
‫״‬becsületes”, jásar, jelentése még ‫ ״‬igaz, tisztességes”. Jób hátsó gondola-
tok nélküli ember volt, nem volt színész, aki kifelé másnak látszott, mint,
amit belsőleg gondolt.
‫״‬félte az Istent”: Említésre méltó, hogy a bölcsesség legelső könyvében
már a legelső versben ezt a kijelentést lehet találni minden bölcsesség lénye-
gét illetően: istenfélelem, amely megtanítja a bölcseknek, hogy kerüljék a
rosszat. A 28,28-ban Jób maga mondja: ‫״‬íme, az Úr félelme a bölcsesség, és
a rossz kerülése az értelem.” Aki valóban megismeri az Istent, annak félnie
kell Őt, és aki féli az Istent, tanúsítja ezzel, hogy valóban megismerte az
Istent. Jób ‫״‬kerülte a rosszat”. Ez az istenfélelem látható bizonyítéka (Péld
1,7; 8,13).
2 Hét fia és három leánya született.
3 Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz pár ökör és ötszáz szamár volt a jószága, és igen
sok szolgája9 volt. Ez az ember tekintélyesebb volt minden keleti embernél.
Jób javaihoz hozzá tartozott számtalan gyermeke is. A gyermekek a Zsoltár

127,3 szerint ‫״‬az Úr ajándéka” és ,jutalmazás”. Másodszor az Isten által
ajándékozott áldás hatalmas gazdagságában mutatkozott meg, amit az abban
az időben szokásos módon, nyájai nagyságán mértek le (mint az ősatyáknál;
lMóz 13,5.6; 24,35).
4 Fiai lakomát szoktak tartani odahaza, mindegyik a maga napján. Ilyenkor üzentek
három nőtestvérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek és igyanak.
5 Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte
őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak.
Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. így
szokott tenni Jób minden alkalommal.
‫״‬a maga napján”: Ez azt jelenthetné, a születésnapján. Akkor Jób gyerme-

kei egy évben tízszer tarthattak ilyen ünnepet. A 4. és 5. vers a következő
jelenetre akar előkészíteni bennünket, amikor a Sátán azt állítja, hogy Jób
Jób 19,15.16
32 Jób könyve
csak önző érdekből szolgál Istennek, tehát egész kegyessége csak színjáték.
Itt kiderül az olvasó számára, hogy ez nem igaz. Jób törődött azzal is, ami ‫״‬a
szívükben” volt. Tudta tehát, hogy egy külsőleg kegyes magatartásnak még
semmit sem kell jelentenie.
‫״‬Engesztelő áldozatot mutatott be gyermekeiért. Ha nem is tudott nyíl-
vánvaló bűnt rájuk bizonyítani, szívükben, gondolataikban elrejtve, teret
nyerhetett Isten káromlása, vagy akár Isten pillanatnyi tagadása. Ilyen fi-
nőm érzékenységet mutatott az apa lelkiismerete...” (Hans Brandenburg:
Jób, 5. o.).
Ő maga szívből félte Istent és ezért tudta, hogy a külsőleg jó magatartás nem
elég, és a gazdagság nem bizonyítéka Isten jó tetszésének. Tehát éppen nem
az a kalmárlélek volt, aminek a Sátán tartotta, tehát valaki, aki úgy gondolta,
hogy vallásossággal el lehet nyerni a Mindenható jóindulatát, és ezzel a jóié-
tét, ami miatt megérné mindig Istent emlegetni és kegyesnek mutatkozni.
2. Isten és az Ő fiai - a mennyben (1,6-12)

Ebben a szakaszban Isten és a Sátán párbeszéde kerül leírásra, ami nélkül
nem lehet megmagyarázni Jób sorsát. Ez az a pillantás a mennybe, amely
magyarázatot ad nekünk minden rejtélyes történéssel kapcsolatban a földön.
Ez a feltűnő váltás a földiről a mennyei színtérre meg akarja mutatni, honnan
származik minden jó és minden fájdalom az ember életében. A földi színteret
a mennyei határozza meg; a mennyben dől el, az ami a földön végső soron
történik. Boldog az az ember, aki hiszi ezt! Jób barátai és maga Jób is éppen
azért tévednek, mert nem ismerik a mennyei történéseket, tudatlanságukban
azonban megpróbálják megmagyarázni és megindokolni azt, ami e tudás
nélkül megmagyarázhatatlan.
Egy kis kitérés a gonosz problémájához
Jób könyvében bepillantást nyerhetünk a világjelenségei mögé, és látjuk azt,

ami állandóan a kísértő, a csábító és megrontó szándéka: a Sátán arra akarja
csábítani az embert, hogy végérvényesen elszakadjon Istentől, amikor fel-
hívja a figyelmét minden szenvedésre, minden rosszra, ami a világban törté-
nik. Arra természetesen nem emlékeztet, miként jött a fájdalom, a gond és a
halál (lM óz 3,16-19) a teremtett világba, tudniillik a Sátán felbujtása és az
ember beleegyezése által.
1-2. fejezet 33
Ilyen nagy az álnoksága: ő, a gonoszság előidézője, bebeszéli a gonosz-

Ságban társának, hogy mindennek Isten az oka. Felingerli, hogy Isten végzése
és rendelése ellen lázadjon: Ez lenne a szeretet Istene? Hol van itt az igazsá-
gosság? És az ember, mint tanulékony diák engedelmesen ismétli, amit a
fülébe suttogtak:
‫ ״‬Hogy létezhet gonoszság egy igaz Isten által terem tett és igazgatott
világban? És hogyan engedheti Isten a szenvedést, ha Ő a szeretet Is-
tene?”
Salamon elismerte a Példabeszédek könyvében, hogy ezeket a kérdéseket
nem tudja megválaszolni; azt mondja ugyanis, hogy ‫״‬a kígyó útja a kőszik-
Ián” túl csodálatos a számára ahhoz, hogy megérthetné (Péld 30,18.19).
Igen, melyik az az út, amelyet a kígyó választott, hogy behatoljon egy al-
kotásba, amit az igaz Isten, aki kőszikla és mentes minden hitszegéstől
(5Móz 32,4) teremtett? És melyik az az út, amelyen a kígyó állandóan mozog
Isten teremtett világában, sőt ahogyan éppen a Jób könyve megmutatja, Isten
jelenlétébe is léphet? Miként lehet, miként szabad annak megtörténnie, hogy
a gonosz állandóan vádolja a testvéreket Isten trónja előtt a mennyben (Jel
12, 10)?
W. Schulze röviden és világosan kimondta:

‫״‬A gonosznak nem szabad és nem volna szabad léteznie, de létezik.”101
Hogyan létezhet, miért szabad a gonosznak léteznie, amikor Isten igaz és jó?11
A teológusok és filozófusok itt a híres ‫״‬teodícea-problémáf ’ (Isten igazolása)
görgetik. Leibniz megkísérelte egy híres dolgozatban12, a világban található
10 W. Schulz: Philosophie in einer veránderten Weit, Pfullingen 1972

11 A probléma klasszikus (Epikuroszra visszanyúló) megfogalmazása a keresztyén Laktantius-
tói származik (ca. 250-317 Kr.u):
1. Vagy meg akarja Isten akadályozni a gonoszt, és nem tudja
2. vagy nem tudja, és nem is akarja
3. vagy nem akarja, és nem is tudja
4. vagy akarja és tudja is.
Az első esetben Isten nem lenne mindenható; a másodikban nem lenne jó; a harmadik eset-
ben nem lenne egyik sem; a negyedik esetben bebizonyította volna, hogy mindenható és jó is.
12 A teodícea (Isten igazolása) fogalmát Wilhclm Gottfried Leibniz alkotta. Az E ssa is de
v théodicée su r la b o n té d e D ieu, la lib erté de l ’h o m m e e t l'o rig in e d u m a i (1710) c. értekezé-
sének címében található ‫״‬teodícea” görög szó, amelyik a Róm 3,5-re megy vissza: ‫״‬Ha pe-
dig éppen a mi hamisságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mi mit mondjunk?
Emberi módon szólok: Igazságtalan az Isten, hogy kiönti ránk haragját?...”
Leibniz a következő tételt állítja fel iratában: ‫״‬Ha nem lenne a legjobb az összes lehetséges
világ között, akkor Isten egyáltalán nem is teremtette volna. (...) Ha betölti is az ember az
34 Jób könyve
szenvedést Isten jóságával összhangba hozni, ami köztudottan, Voltaire-böl

egy ellenirat készítését váltotta ki13. És azután Kant pontosan azt tette, amit
egy Kantnak a maga mértéktartó kételkedésében tennie kellett: megmutatta,
hogy a puszta értelem eszközeivel nem lehet feleletet találni a problémára14.
Nagyon helyesen mondta Paul Humburg:
‫״‬Hogyan került be a bűn Isten jó világába? Azt hiszem, a bűn lényegéhez
tartozik, hogy ezt nem tudjuk megmagyarázni. Mivel bűnben vagyunk,
értelmünket annyira elhomályosította, hogy erre a kérdésre nem tudunk
választ. Megmagyarázhatatlan és értelmünk számára érthetetlen tényállás,
hogy a bűn bejött Isten világába. Bizonyára magyarázat nélkül kell ma-
radnia, mert ha meg lehetne magyarázni, akkor nem lenne a bűn Isten vi-
lágának áttörése.” (Paul Humburg: Ewige Erwahlung - Örök kiválasztás)
Nem kapunk meg minden választ a gonoszra vonatkozó kérdéseinkre, de
Isten eleget mond ahhoz, hogy ebben a világban, ebben a korszakban neki
szolgáljunk és a gonoszt le tudjuk győzni.
Azért, hogy ne tévedjünk el a gonosz létezésével kapcsolatban ebben a
világban, a hívők életében és Isten népe körében, hanem mindenben biza-
lommal megalázzuk magunkat Isten hatalmas keze alatt, annyit mond el
nekünk Isten, amennyit tudnunk kell arról, ‫ ״‬milyen?” a gonosz, és ‫ ״‬mi cél-
ból?” van megmaradása.
Milyen a gonosz?
• Mint ‫״‬Isten fiai” egyikének ugyanolyan természete van, mint az angyalok-
nak, de megromlott a jelleme.
• Mint Isten teremtette angyalnak nagy hatalma és ereje van (Zsolt 103,20).
• Mint angyal, képes elváltoztatni magát (2K0r 11,14).
• Uralma alatt tartja a világ országait (Lk 4,5.6; Jn 12,31; 2K0r 4,4; Ef 2,2; Jel
13,2).
• Nagy a tudása.
• ‫״‬Sárkány” a neve, mert pusztító (Jel 12,3.4) és az emberek gyilkosa (Jn
8,44).
összes időt és helyet, mégis igaz marad, hogy végtelenül sok módon tehette volna meg, és
hogy végtelenül sok lehetséges világ van, amelyek közül Isten szükségszerűen a legjobbat
választotta ki.”
13 Voltaire a Candide ou l’optimisme (1759) c. szatirikus regényében Leibniz optimizmusa
ellen fordul, ahogyan azt a leg jo b b v ilá g megállapításában kinyilvánította.
14 A józan ész kritikájához hűen írta meg Kant 1791-ben az O ber d a s M ifilin g en a lle r
p h ilo so p h isc h e n Versuche in d ér Theodizee (A m in d e n filo z ó fia i kísé rle t sik e rte le n sé g e a
te o d ícea tekin tetéb en ) c. iratát
1—2. fejezet 35
• ‫״‬Ősi kígyó”-nak is hívják, mert hazug és csábító (lMóz 3; Jn 8,44; 2K0r

11,3.4; Jel 20,2).
• ‫״‬Ördög” a neve, mert rágalmazó és vádoló (Jób 1,9.10; Jel 12,10), össze-
vissza ‫״‬dobáló” (ez a görög diabolosz szó szerinti fordítása).
• ‫ ״‬Sátán” a neve, mert ellentétet keltő, aki dacol Isten akaratával és Isten szol-
gáinak útját akadályozza (ITesz 2,18).
Mindezzel kapcsolatban nem kell elfelejtenünk:

• Teremtmény ő, és mint ilyen alá van vetve a teremtmények korlátainak,
azaz:
Nem mindenható. Isten határokat szab neki (Jób 1,12; 2,6).
Nem mindentudó. Nem tudja, mi lakik az ember szívében; ezt csak Isten
tudja (lKir 8,39; IKrón 28,9; Zsolt 7,9; 17,3; Péld 17,3; Jer 17,9; Jn 2,25;
Csel 15,8). A Jób 1. és 2-ben látjuk mennyire csalódott Jób szívében.
Nem mindenütt jelenvaló. Ezért mondja Péter, hogy szertejár, mint egy or-
dító oroszlán (lPt 5,8).
• Minden hatalmát a cselekvésre Istentől kellett kapnia (Jel 13,5).
• Csak azt teheti, amit a Teremtő megenged neki. Mielőtt a Sátán Pétert meg-
rostálhatta volna, az Úr engedélyét kellett kérnie. Mindegyik tanítványt meg
akarta rostálni, de az Úr csak azt engedte meg, hogy Pétert rostálja meg,
amiért egyedül Péterért imádkozott (Lk 22,31).
• Csak addig fejtheti ki hatását, amíg Isten engedi (Jel 13,5; 20,2.7.10).
Milyen célt szolgál a gonosz munkálkodása?
Isten képes rá bölcsessége, teljhatalma és szeretete által, hogy a gonoszt és a

gonoszságot a maga céljai érdekében vesse be. Az ördögöt fenyítő vesszőnek
használja a kezében. A reformátorok ezért ‫ ״‬Isten haragja eszközének” nevez-
ték. És arra használja az ördögöt, hogy áldása és üdvözítése szándékait előse-
gítse. Minden gonosz terv és minden gonosz cselekedet közben más az ellen-
ség szándéka, mint Istené. Az ördög csak a maga céljait akarja elérni, az
eredmény azonban valami más. Számtalan példát találunk erre a Bibliában:
• Az !Királyok 22,19.20 megmutatja nekünk, miként használ fel egy hazug
szellemet, hogy Ahábot az Isten által rendelt ítélet alá taszítsa.
36 Jób könyve
• A 2Tesszalonika 2,9-ből megtudjuk, hogy Isten az, aki azokat a végidőkhöz

tartozó hitetéseket küldi, amelyek által az Antikrisztus el fogja csábítani az
embereket (lásd a Jel 13,11-18-at is15).
• A Jelenések 16,13.14-ben sátáni szellemekről olvasunk, akik szertejámak,
hogy a föld minden királyát háborúba gyűjtsék Isten ellen. Hogy ezt elérjék,
hazug és megtévesztő jeleket tesznek. Ugyanennek a fejezetnek a 16. versé-
ben ezt olvassuk: ‫ ״‬És ő (Isten) összegyűjtötte őket... Összegyűjtötte őket
ítéletre. A Jelenések 19,19-ben ott találjuk őket az Emberfia megjelenésénél
‫״‬gyülekeznek”, hogy ítélet szülessen felettük. Helyesen mondja tehát Jób:
‫ ״‬Hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő” (12,16).
A tévelygésbe vivő a csábító, a maga urának hiszi magát, de anélkül, hogy
akarná és tudná, Isten tartja kantárszáron, és ezért azt kell tennie, amit Isten
kíván tőle.
• Nyilván a Sátán volt, aki Júdás szívét eltöltötte és a föembereket az Úr elleni
tervükre indította (Lk 22,3); azonban az Úr elárulása, elítélése és kivégzése
‫״‬az Isten elhatározott döntése és terve szerint' (Csel 2,23) történt.
• A Jelenések 14,11; 19,3; 20,10 bemutatja, hogy a gonosz ítélet alá esik, és
hogy gyötrődésük füstje felszáll örökkön örökké. A felszálló füst Isten meg-
dicsőüléséről szól az ítéletben (Jel 15,8). így végül maga a gonosz Isten di-
csőségét növelni fogja, mert ‫״‬Még a haragvó emberek is magasztalni fognak
téged” (Zsolt 76,11).
• Golgota: A Sátán álnoksága és az ember gonoszsága sehol máshol nem
lepleződött le olyan tökéletesen, mint az Úr keresztre feszítésénél. Miközben
az Úr ellenségei nem tettek semmi mást, mint ‫״‬amiről kezed és akaratod
előre elrendelte, hogy megtörténjék!' (Csel 4,28). Ahol az ember gonoszsága
eléri csúcspontját, Isten egyidejűleg örök üdvözítést munkál, tehát a legfőbb
és legmagasabb rendű jót, ami létezik. Vö. még Máté 26,24!
• Az lKorintus 5 paráznája átadatik a Sátánnak a test pusztulására. Ez az Isten
által alkalmazott eszköz, az elbukott szent megmentésére: A Sátán kedve
szerint cselekszik és elpusztítja a keresztyént teste szerint, és szelleme éppen
ez által mentetik meg.
• Pál átadott két tévelygő keresztyént Efézusban a Sátánnak, aki gyötörhette
őket. Semmit sem tesz szívesebben a Sátán, mint ezt. Az eredménynek
azonban nem örülhetett: A két megpróbált ember nem folytatta tovább Isten
káromlását (lTim 1,20).
15 Figyeljük meg: A Jelenések 13,14.15-ben az áll, hogy a vadállat az, amelyik a jeleket és
csodákat előidézi. A 2Tesszalonika 2,9.10 ugyanerről az eseményről azt mondja, hogy Isten
az, aki a jeleket és csodákat küldi.
1-2. fejezet 37
• Isten elküldte a Sátán egyik angyalát, aki engedélyt kapott rá, hogy Pált
csapásaival gyötöije. így lesz az ördög eszközzé Isten kezében, Isten szol-
gájának alázatosságban tartására, hogy egyedül Isten irgalmában remény-
kedjen (2K0r 12,7-10).
• Jób nagyszerű példája annak, hogy a Sátán gonoszsága mennyire csak ahhoz
járulhat hozzá, hogy Jób eléljen a jó véghez, amelyet Isten a számára meg-
határozott.
Isten végleges győzelme a gonosz felett
Végül pedig, azt mondja nekünk Isten,

• hogy Fia, Krisztus által legyőzte a gonoszt (Jn 12,31; Zsid 2,14) és ez által
elvette és eltörölte a gonoszt, a bűnt (Jn 1,29; Zsid 9,26). Azaz a Jézus Krisz-
tusban hívő számára eltörölte a gonosznak, a bűnnek a következményeit.
• hogy egy napon teljesen ki fogja vetni a gonoszt teremtett világából (Jel
20, 10).
A gonosz és következményei az Úr szenvedésének fényében
Sehol nem tekinthetünk be olyan mélyen Isten szívébe, mint a Golgotán.

Odaadta szenvedésre Isten az Ő Fiát; ott a gonosz minden hatalma rázúdult
az Igazra. Azt látjuk itt, hogy Isten nem szívtelen hatalmasság, akit ne indíta-
na meg a világ szenvedése. Nem, Ö maga kész minden szenvedést saját maga
elviselni; a bűnt és a bűneset minden következményét magára venni. Ott
állhatunk-e mi a Golgotán és odavethetjük-e még neki, miért engedi a bűnt
ebben a világban? Nem kell-e itt a kérdésnek sokkal inkább így hangzani:
hogyan engedheted, hogy a bűntelen szenvedjen értünk, bűnösök miatt? Hogy
lehetsz ilyen felfoghatatlanul jó hozzánk, akik erre nem szolgáltunk rá?
Isten és az Ő Fiai - a mennyben (folytatás)

6 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az Úr előtt. Velük
együtt ment a Sátán“ is.
7 Az ŰR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az Úrnak: A földön
barangoltam, ott jártam-keltem.*
16
Zak 3,1; Jel 12,10
38 Jób könyve
8 Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevcttcd‫־‬e szolgámat17, Jóbot? Nincs hozzá

fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember18, féli az Istent, és kerüli a rosszat.
9 A Sátán így felelt az ÚRnak: Nem ok nélkül féli Jób az Istent!
10 Hiszen te oltalmazod öt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldot-
tad, és jószága elszaporodott a földön.
11 De nyújtsd csak ki a kezed19201, és tedd rá arra, amije van, majd káromol“ még téged!
12 Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe11 adom, csak rá magára nem vet-
hetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől.
6. vers. Kik ‫״‬az Isten fiai”, bane ha elohím? A 38,7-ben úgy kerülnek em-
ütésre, mint a világ teremtésének tanúi. Ők így szellemi lények, akik azelőtt
teremtettek, mielőtt az anyagi világmindenség létezett, tehát angyalok. Azt,
hogy angyalok veszik körül Isten trónját, az Ézsaiás 6,2.3 és a Jelenések 5,11
alapján tudjuk, egyebek mellett. A Zsoltár 103,20.21-böl megtudjuk, hogy az
angyalok, akik Istennek szolgálnak, az Ő ‫ ״‬seregei”‫־‬nek neveztetnek. Az
lKirályok 22,19 őket mind ‫״‬a mennyei sereg”-nek mondja. Továbbá az
1Mózes 6,2-re kell emlékezni, ahol az ‫״‬Isten fiai” alatt valószínűleg szintén
angyalokat kell érteni. Isten fiainak hívják őket, mert szellemi lények és Isten
a szellemek Atyja (vő. Zsid 12,9; Ef 3,14.15). Fiáknak is hívják őket, mert
Isten teremtményei. Egyiket sem hívják azonban Isten fiának (egyes szám-
bán). Az Isten Fia az Egyszülött, a mi Urunk és Szabadítónk Jézus Krisztus
(Zsid 1,5).
Minden angyalnak meg kell jelennie Isten előtt, ők általa ‫״‬küldöttek” (lásd
Lk 1,26) - aminek jelentése maiak, az ‫״‬angyal” szó héber alakja - és ezért
kell megjelenniük előtte, hogy számot adjanak neki, amikor hívja őket. Ő az
ÚR zebaót, minden mennyei seregnek Ura. Ők az Ő szolgái (Zsolt 103,20).
Az egész világmindenség Istennek szolgál, minden az Ő trónja alá van vetve,
a gonoszság és a gonosz is; mivel a Sátánnak is meg kell jelennie Isten előtt.
Ő is, mint Isten fiai, egy ‫״‬fia Istennek”, mert ugyanaz a természete, mint az
angyaloknak; de jelleme teljesen mássá vált.
7. vers. ‫״‬Az ÚR megkérdezte a Sátánt”: Az Úr az, aki először beszél a

Sátánnak, nem fordítva. így minden, ami Jobbal történik, Istentől indul ki; Ő
mindig előtte jár az ellenségnek; Ő minden időkben az Első; Ő minden dolog
elkezdője, előidézője és irányítója is. így mindaz, ami Jóbot éri, Isten által
előre elrendelt; semmi sem véletlen; semmi sem történik vele isteni szándék
nélkül; mindennek azt a célt és véget kell szolgálnia, amit Isten Jóbnak elké-
17 Jób 42,7.8
18 vö. Jób 8,6; 11,6; 23,12; 27,5.6
19 Jób 19,21
20 Jób 2,9
21 Jel 2,10
1-2. fejezet 39
szítéit. Jób útjára és kimenetelére gondolt, sokkal azelőtt, mielőtt a Sátán

kieszelte a Jób elleni csapását. Milyen nagyszerű ezt tudni! A gonosz nem
autonóm, nem teheti azt, ami eszébe jut; minden gonoszság, amit velem tenni
akar, Isten kezében van, Isten által ismert és előre ismert, Isten uralma alá
vetve és Isten szándékának alárendelve. Mit akar akkor a gonosz felhozni
ellenem? Isten gyermeke tudja, hogy Isten mellette van. Ki és mi lesz akkor
ellene? Tudja, hogy semmi sem szakíthatja el Isten szeretetétől a Jézus
Krisztusban (Róm 8,31-39).
9. vers. ‫״‬Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent?” Ezzel a kérdéssel megkér-
dőjelezi Isten igazságosságát és Jób becsületességét.
Ha Isten valami különösen jót tesz egy emberrel, az istentelen pontosan
ugyanazt mondja, mint a Sátán, hogy Isten igazságtalan. Ha az Úr bizonyos
embereknek érdemtelenül jót ad, akkor a bűnös szeme gonoszul néz (Mt
20,15). Most azonban arra tanít a Biblia: Isten nem fog egyetlen embert sem
ok nélkül megbüntetni, de sokakkal fog érdemtelenül jót cselekedni. Nem fog
senkit sem gonoszra csábítani, de sokakat meg fog abban akadályozni, hogy
gonoszt tegyenek. Nem fog senkinek egyetlen gonosz gondolatot sem sugall-
ni, de sokakban fogja felkelteni a vágyat és kívánságot, hogy a jót válasszák,
és azt keressék (Fii 2,13). Az, hogy Isten így jár el, bosszúságot jelent Isten
ellenségének és a bukott embernek.
A Sátán kérdése azt is akarja jelenteni, hogy Jób csak azért féli Istent,
mert az hasznára van. A francia Louis Segond így fordítja: ‫״‬Est-ce d’une
nmniere désintressée que Job craint Dieu? - Vajon érdek nélkül féli-e Jób
Istent?”
Mennyire jellemző Isten beszéde és a Sátán beszéde: Isten lát Jobban di-
cséretes vonást; A Sátán csak gonoszát, vagy pontosabban: Ha nem lát semmi
gonoszságot, akkor gonosz indítékokat kell feltételeznie Jóbról. A Sátán két
dolgot tesz ennél fogva:
• Megkérdőjelezi Jób becsületességét.

• Megkérdőjelezi Isten igazságosságát.
Mindkettő visszhangra talál e könyv főszereplőjében:

• Jób barátai biztosak benne, hogy Jób minden bizonnyal bűnt követett el
titokban, de nem akarja ezt beismerni.
• Jób, minthogy ok nélkül szenved, nem tudja megérteni, hogy engedheti ezt
meg Isten. Vitatja Isten igazságosságát.
40 Jób könyve
10. vers. ‫״‬Hiszen te oltalmazni őt és az ő házát,..”: Isten, mint egy védett

kertbe állította Jóbot. Csoda-eakkor, hogy Jób Istenbe veti bizalmát, amikor
olyan jól megy a sora. Igen, csoda, hiszen az eimer, ahogy azt a Sátán jól
tudja, egykor egy sokkal szebb kertben volt, és maradéktalan boldogságot
élvezett, és mégis elszakadt Istentől, nyíltan megszakította a kapcsolatot
Istennel. Az, hogy Jób szereti Istent, egy bár áldott, de mégis fáradsággal és
gonddal terhelt életben, az isteni kegyelem csodája. Mi azonban ezeknél még
nagyobbakat is fogunk látni.
11. vers. ‫ ״‬de nyújtsd csak ki a kezed...” : Amikor Ádám elbukott a Paradi-
csomban, aki ellen Isten nem nyújtotta ki a kezét, noha nem ismert szenve-
dést és fájdalmat, akkor Jób jogosan szakadna el Istentől, ha hirtelen rosszra
fordulna a sorsa. Ez a Sátán nigyon is logikus számítása. Az, hogy Jób kitart
Istene mellett - még ha nehéz;égek között is -, az az isteni kegyelem mérhe-
tetlen csodája, olyan csoda, amely felülmúl minden csodát, melyet Isten az
emberekkel tett. Milyen csodí, hogy bűnösöket úgy át tudott alakítani, hogy
ezután már ragaszkodnak Isteiükhöz, még ha minden ellenük munkál is! Ez
minden megváltott csodája; 01‫ ־‬valóban ‫״‬a csodát jelző férfiak” (Zak 3,8). Ha
ezen Földön és annak súlyos lörülményei között már annyira megváltoztunk,
hogy Istennek akarunk szolgálni és az Ő akaratának alávettetni, akkor meg-
értjük, hogy a megváltott bűnös biztosabban áll, mint egykor az ember az
ártatlanságban. Ádám nyomorúság nélkül szakadt el; a megváltott ember nem
szakad el, minden nyomorúság ellenére sem. Ez tudtunkra adja, hogy nem
lehet soha többé bűneset; ugyanis, ha a legsúlyosabb körülmények között
sem szakadtunk el Istentől, akkor a legcsodálatosabb körülmények között,
tehát a mennyben annál inkába nem fogjuk megtenni.
Itt halványan sejteni kezdjtk, miért engedte Isten, hogy a gonosz belépjen
a teremtett világba, és odalépjen az emberhez az Éden-kertben. Bizonyára
azzal a szándékával van összefüggésben, hogy legyőzze a gonoszt és az em-
bért Magához hasonlóvá tegye. Azonban nem akarjuk ezt a gondolatot tovább
folytatni.12
12. vers. ‫״‬a kezedbe adom” jelentése, ‫ ״‬a te hatalmadba”. Isten hatalmat ad a
Sátánnak Jób felett. Isten nélkül nem tudna semmit sem tenni; nem lenne
hatalma; nem tudna senkinek ártani. Minden tekintetben Isten uralma alatt
van. Isten szándéka, hogy Jób feddhetetlensége megpróbáltasson, és a Sátán
rágalmazásai ellen védekeznie kelljen. A próbák tüzén keresztül meg fog
mutatkozni, hogy Jób hite drígább, mint az arany, amely elvész, és ez Isten
dicsőségére és Jób üdvösségére szolgál majd (lP t 1,7).
1-2. fejezet 41
‫״‬csak rá m agára nem vethetsz kezet”: Isten a Sátán tevékenységének határt

szab, amit ez nem léphet túl, hiszen akkor magát Istent kellene legyőznie. Ez
azonban soha sem fog megtörténni, mert Isten mindenható, és mert Isten soha
és sehol sem szűnhet meg Isten lenni.
‫״‬és eltávozott a Sátán”: Itt a jasa’ szó áll, amelyik rendszerint egy hadsereg
hadba vonulására használatos (lásd 1Sám 8,20; Ézs 42,13; Zak 14,3). A Sátán
valóban kivonul Jób megtámadására. Az idők végezetéig hadat visel a szén-
tek ellen (Jel 13,7).
3. Jób és a fiai - a földön (1,13-22)

13 Egyszer, amikor Jób fiai és leányai lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük
házában,
14 hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhákkal szántottak, a szamarak pedig mellet-
tűk legelésztek.
15 De a sébaiak rájuk rontottak, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták.
Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked.
16 Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Istentől tűz22 hullott az égből,
amely megégette és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg,
hogy hírt adhassak neked.
17 Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: a káldeusok három csapatban
rajtaütöttek a tevéken, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én
menekültem meg, hogy hírt adhassak neked.
18 Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Fiaid és leányaid lakomáztak,
és borozgattak elsőszülött testvérük házában.
19 De hirtelen nagy szél23 támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rásza-
kadt24 a fiatalokra, és meghaltak25. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked.
a) Jóbíól m inden elvetetik (1,13-19)

A 13-19. versek leírják, hogy a Sátán négy röviden egymást követő csapása
miként fosztotta meg Jóbot minden javaitól és gyermekeitől. A Sátán azzal a
megállapítással provokálta Istent, hogy Jób csak azért szolgál neki, mert
olyan sok jóval ajándékozta meg; most mindez elvétetik tőle.
A tudósítás ismét egy váltakozó mintát követ. Kétszer emberek támadnak,
kétszer pedig természeti erők:
• A sébaiak betörnek és elrabolják a marhákat és a szamarakat (14-15. vers)

• Tűz hullik az égből és elpusztítja a kisebb állatokat (16. vers)
22 Jób 22,20
23 Jób 9,17; 30,22; 37,9
24 vö. Mt 7,27
25 Jób 16,7
42 Jób könyve
• Káldeusok törnek be és elrabolják a tevéket (17. vers)

• Egy vihar romba dönti a házat, melyben Jób gyermekei élnek (18-19. vers).
Az ilyen katasztrófák az élet részei a földön. A materialista és az ateista, az

agnosztikus és a misztikus az ilyen dolgokat fájdalmasnak és tragikusnak
találja, de nem csinálnak problémát belőle. Problémává annak számára válik,
aki féli az Istent, és hisz a mindenható és szerető Istenben. Ezt a Sátán jól
tudja, és arra számít, hogy Jób csalódni fog Istenben és a hitben, ha Isten
gondviselése ilyen dolgokat hoz rá.
Azok, akik Jób javait elrabolják, a sébaiak és a káldeusok; mégis azt mondja
Jób, hogy Isten vette el a javait és a gyermekeit (21. vers). Hogy kell ezt a
látszólagos ellentmondást érteni? Az emberek nem rabolhattak volna el sem-
mit Jóbtól, ha Isten megakadályozza. Minthogy azonban most szabad kezet
adott nekik e tekintetben, rögtön engedtek a birtoklás iránti bűnös szenvedé-
lyüknek, és ellopták szomszédjuktól azt, ami nem volt az övék. Ezzel gonosz-
ságot cselekedtek, amit Isten bűnükül fog felróni nekik, és amiért meg fogja
büntetni őket. A gonoszság mindig az embertől származik, soha sem Istentől.
Isten senkit sem indít a gonosz cselekvésére (Jak 1,13), sokkal inkább a bű-
nős cselekszik gonoszt, ahol arra alkalom és lehetőség nyílik. Ha nem tartaná
vissza Isten, sokkal több gonoszságot tenne. Ezt világosan leolvashatjuk a
gonoszság előidézőjén: Csak akkor áll el gonosz cselekedeteitől, amikor Isten
bezárja (Jel 20,1-3), és rögtön kihasználja a lehetőséget a gonosz cselekvésé-
re, ha szabad teret nyer, amint kiszabadul fogságából (Jel 20,7). Ahogyan az
ördög, úgy jár el a bűnös ember is. Mindig atyja, az ördög vágyai szerint
cselekszik (Jn 8,44).
A Példabeszédek 21,1-ben azt mondja nekünk Salamon, hogy Isten úgy
irányítja a királyok szívét, mint a patak vizét. Hogyan irányítja a keleti föld-
műves a vizet? Az által, hogy megnyitja és elzárja a gátakat a vízfolyásoknál.
A víz mindig magától fut le a legmélyebb pontig. Ha már nem kell tovább
lefelé folynia, a földművesnek meg kell ezt akadályoznia. Ha tovább kell
folynia, elveszi az akadályt. Éppen így irányítja Isten a bűnös szívét. Az
mindig a gonoszság felé törekszik; természete magától keresi az erkölcsileg
legmélyebb pontot. Isten most megakadályoz bennünket a gondolkodásban,
abban, hogy megtegyük mindazt a rosszat, ami a szívünkben lakik (Mk 7,21-
22). Ehhez igénybe veszi a szülők, az elöljárók, és hatóságok tekintélyét.
Felhasználja hozzá a nevelést is. Ha azonban Isten akarata szerint az ember
megtarthatja szabadságát arra, hogy valami rosszat tegyen, akkor Isten csak
meglazítja a bilincset, ami eddig megakadályozta abban, hogy szíve szenve-
délye szerint tegyen. A bűnösnek soha sincs szüksége kényszerítésre ahhoz,
hogy gonosz módon járjon el. Saját akaratából és kívánsága szerint cselek
1-2. fejezet 43
szik (Jak 1,14). Ezért a bűn elkövetője, noha közben eszköz lehet Isten kézé-
ben, bűnös cselekvéséért mindig egyedül maga a felelős.
Ennek az elvnek az üdvtörténeti bizonyítékát jelenti a bűn emberének
(törvénytiprónak) megjelenése (2Tesz 2,3). Régen fellépett volna, ha Isten
nem tartotta volna vissza. Csak amikor Isten kinyitja majd a bilincseket,
melyek visszatartják, fogja azt tenni, amit mindig is tenni akart (2Tesz 2,6.7).
A Sátán volt az, aki a sábaiakat és a káldeusokat arra ösztönözte, hogy Jób
javait elrabolják, és szolgáit megöljék. E gonoszságra ösztönzés miatt meg
fogja büntetni Isten, ahogy a kígyót is megbüntette, amiért arra csábította az
első embereket, hogy Isten ellen lázadjanak (lM óz 3,14). A Sátánnak termé-
szetesen nem kellett hosszan rábeszélnie az ő eszközeit, akik semmit sem
tettek olyan szívesen, mint azt, amit tőlük kívánt. Ezért nem hibáztathatja az
ember a Sátánt a maga bűneiért. O maga választja a bűnt és cselekszi a bűnt,
és ezért büntetést kell kapnia a bűn miatt. Ugyanígy kellett maguknak az első
embereknek lázadásuk következményeit viselni (lM óz 3,16-19).
Egy harmadik dolgot is meg kell tanulnunk ebből a leírásból: Isten hatal-
mában áll a csendes időknek és a jólétnek a biztosítása. Amint csak egy pilla-
natra is visszavonja őriző kezét, rátör az emberre a pusztításnak és halálnak a
hatalma. Tartozik-e Isten bármely embernek azzal, hogy a pusztítás erőitől
megoltalmazza? Ki tette ki az embert e hatalmaknak? Az ember maga volt az.
Ő követte el a bűnt, és ezzel kiszolgáltatta magát a halálnak. Istennek meg
lett volna rá minden joga, hogy átengedje az embert ezeknek a hatalmaknak,
amelyeket maga választott, amikor Istent elvetette. Az azonban, hogy megőr-
zi és óvja, hogy gondoskodik róla, hogy békében élhetünk, és jól el vagyunk
látva, az Ő hatalmas emberszeretetének kifejeződése (Tit 3,4; lásd Mt 5,43-48).16*
16. vers. ‫״‬Isten tüze” hull az égből és elpusztítja a juhokat és szolgákat, akik
őrzik azokat. Hogyan értsük ezt a közlést? Különböző helyeken olvasunk a
Szentírásban tűzről, amely a mennyből hullik alá, és az mindig Isten ítéleté-
nek kifejeződése. Első alkalommal a Sodorna és Gornora városai felett mon-
dott isteni ítélet alkalmával olvasunk az égből aláhullott tűzről a Bibliában
(lM óz 19,24). Tűz szállt alá az égből és elemésztette a férfiakat, akiket
Ahazjá küldött, hogy elfogják Illést (2Kir 1,10-14). Az a tűz is, amely a
Kárnrel hegyén történt isteni ítélet alkalmával a tűzáldozatra hullott, amelyet
Illés helyezett az oltárra, a bűn feletti isteni ítélet jele volt (lK ir 18,38). Ha-
sonló kifejezés fordul elő a 3Mózes 9,24-ben is: ‫ ״‬Tűz jött ki az ÚR színe elől
és megemésztette az oltáron lévő égőáldozatot. ” (Hasonlítsuk össze a 4Móz
16,35-tel.) Itt is az történik, mint annál az áldozatnál, Isten bűn miatti ítéleté-
nek kinyilatkoztatásánál (lásd még IKrón 21,26; 2Krón 7,1). További bizo-
nyítékok találhatók még 2Mózes 9,23; Lukács 9,54; Jelenések 20,9. Nagyon
is lehetséges, hogy a követ, aki ezt a félelmetes jelentést továbbítja, a villám-
44 Jób könyve
lásra gondol (lásd 2Móz 9,23). Ha a mennydörgés Isten hangját jelenti (Jób
37,2M), a villámlást minden bizonnyal Isten tüzének nevezhetjük. Ez azon-
bán nem oldja meg a problémát, amit egy ilyen csapás a hívő embernek je-
lent. Hogyan engedhet meg ilyesmit Isten? Hiszen Ő irányítja a villámokat,
hogy oda menjenek, ahová Ő küldi azokat (Jób 37,11-12).
18-19. vers. Az elbeszélő azért kezdi annak a napnak az ábrázolásával, ame-
lyen Jóbot a szerencsétlenség érte, hogy fiaira és leányaira utaljon (13. v.).
Azután azonban folytatja és nyájainak elrablásáról, és elpusztításáról beszél
(14.-17. v.). A bevezető szavak alapján azt vártuk, hogy megtudunk valamit
Jób fiairól és leányairól, elvárásunk azonban nem teljesül. Ezáltal feszültséget
kelt a szerző, és megmutatja vele, hogy a borzalmas híradások csúcspontját
csak Jób gyermekei tragikus halálának leírásával értük el. Ekkor következik
be az utolsó, a legsúlyosabb csapás.
‫״‬nagy szél” volt, amely a házra támadt, úgyhogy beomlott és maga alá
temette a fiatalokat. Mindennek, amit Isten Igéje a szélről és időjárásról
mond, arról kell meggyőznie bennünket, hogy ez a nagy szél Isten parancsára
támadt a vidékre. Számos hely szól arról az Ó- és Újszövetségben, hogy Isten
teremti a szelet (Ám 4,13), Ő tartja kezében (Péld 30,4), Ő bocsát ki szelet
kamráiból (Zsolt 135,7; Jer 51,16), oda fordítja őket, ahová akarja (2Móz
10,19), hogy Ő parancsol a szeleknek, és azoknak engedelmeskedniük kell
neki (Mt 8,27), és elcsendesednek, ameddig Ő akarja (Jel 7,1). Ismét azt
kérdezzük, hogyan irányíthatja úgy a szeleket a szeretet Istene, hogy hűséges
szolgájának gyermekeit elpusztítja. Nem kell-e ekkor Jóbnak csalódnia Isten-
ben? Éppen ez nem történik meg. Jób sem tudja megmagyarázni a magyaráz-
hatatlant, de bízik benne, hogy Isten tudja, m it tesz.
b) Jób leborul Isten előtt (1,20-22)

Három dolog teszi Jób fájdalmát olyan súlyossá:
• Anélkül szenved, hogy hibás lenne.
• Szenvedése váratlanul jön.
• Nagy magasságból zuhan le.
20 Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét26, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve
leborult,
21 és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el27. Az ÚR adta,
az UR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!
22 Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot
Isten ellen.
26 Jób 2,12
27 Préd 5,15; lTím 6,7
1-2. fejezet 45
20. vers. Jób ‫ ״‬megszaggatta köntösét” (mint egykor Jákob, lMóz 37,29.34,
és később Dávid, 2Sám 15,32), mivel nem sztoikus, nem egy érzéketlen
Buddha; nem, ő Isten szolgája, aki mélyen érző és ugyancsak szenved. Ezért
szaggatja meg köntösét és nyírja meg a fejét. Nem az a nagyszerű benne,
hogy felülemelkedik a fájdalmas veszteségeken, hanem hogy mélyen érző és
mégis imádja Istent.
Jób ‫ ״‬megnyírta a fejét” ahogy az Keleten szokás volt a fájdalom és gyász
kifejezésére (vő. Ézs 15,2; Jer 16,6; Ez 27,31).
21. vers. Meg kell csodálnunk Jób válaszát szerencsétlenségére: Megvallja,

hogy Istennek, aki mindezt a jót neki adta, joga van arra is, hogy visszave-
gye. Ahogyan minden tulajdon nélkül a Földre jött, így is fog eltávozni onnan
minden tulajdon nélkül (Préd 5,15; Ilim 6,7). Ez nem egy fajta puszta fata-
lizmus kifejezése, amint harmadik kijelentése mutatja: Az Úr neve dicsőíttes-
sék minden tekintetben! Jób nemcsak egyszerűen elfogadta az elkerülhetet-
lent, hanem dicsérte Istent az Ő rendelése miatt. Ez pedig nagy különbség.
Mezítelen feküdtem a földön,
amikor eljöttem,
amikor elvettem
első leheletemet,
amikor majd
mezítelen fogok eltávozni is,
a földről,
Mint egy árnyék menekülök el.
Gazdagság és vér, test, lélek és élet
egyik sem enyém;
Isten az egyedül,
aki adta mindezt,
ha ismét magához akarja venni,
akkor elveszi,
én pedig azután
örvendezéssel magasztalom.
(Paul Gerhardt, Christliches Freudenlied,

’Keresztyén örömóda’, 2. és 3. vers)
Nagyszerű vallástételével azt bizonyítja Jób, hogy nem azért szolgál Is-
tennek, mert ez előnyt jelent a számára. Ez megcáfolja a hazugságot, amelyet
a Sátán az összegyűlt mennyei tanács előtt kijelentett. És Jób még valamit
bizonyít: Tudja, hogy az ember élete nincs az ő birtokában (Lk 12,15), hanem
46 Jób könyve
valami végtelenül magasabban: az Istenhez fűződő helyes kapcsolatban (Jn

17,3).
Augustinus Jób szenvedéseire utal, amikor a pogányok a keresztyének
szenvedéseire hivatkoztak, mint a keresztyén hit megvetendő voltának bizo-
nyítékára.
‫ ״‬Végül van még egy ok, ami miatt a jókat is éri múló szenvedés, ugyanis
olyan, mint a Jóbé: az emberi szellemnek próbákon kell keresztülmennie,
és tisztáznia kell magában, hogy kegyes odaadásának ereje elég-e arra,
hogy Istent jutalmazás nélkül is szeresse.” (Augustinus, De civitate Dei,
’Isten Országa’ I, 9)
Jób megmutatja ezen felül, hogy a szelídekhez tartozik, akiket az Úr boldog-
nak mond (Mt 5,5). Szelíd az, aki nem háborodik fel, ha Isten nyomorúságot
küld, történjen ez úgy, hogy közvetlenül Ő maga, vagy egyes emberek által
hozza ránk. A szelíd nem lázadozik az igazságtalanság ellen, amit vele szem-
ben embertársai elkövetnének, mivel az emberek cselekedetei mögött felis-
meri Isten kezét. Jób éppen ezt a szelídséget tanúsítja, amikor minden fájdal-
más veszteségére ezt válaszolja: ‫־‬y4z ÚR adta, az ÚR vette el; áldott legyen az
ÚR n ever
Mi láttuk azt, amit Jób nem látott; mi tudjuk, hogy Isten egész idő alatt az
Ő szolgájával van, hogy Ő soha nem lesz ellenségévé; és mi ismerjük Jób
végét is. Neki magának azonban nem maradt más, mint hogy bízzon egy
olyan Istenben, akiről tudta, hogy igazságos. Ez a bizalom csapódott le Jób
imádatában. Csak akkor történt, amikor Jób átmenetileg elvetette ezt a bizo-
dalmat (vö. Zsid 10,35), hogy nem akarta Istent dicsőíteni, és magát Isten
mindenható keze alatt megalázni. Milyen megindító látványt nyújt azonban
az ősatya itt, amikor megnyírt fejjel és megszaggatott köntössel, imádattal
borul le Isten előtt! Mennyire megszégyenítette ez Isten ellenségét és gyalá-
zóját, s mennyire csodálták az angyalok a tágas mennyei teremben Isten böl-
csességét, aki véghezvitte, hogy egy valamikori bűnös és lázadó, amilyen Jób
is volt, olyan szolgává tegye, aki Istenhez minden körülmények között húsé-
ges maradt (Ef 3,10).
22. vers. Figyeljük meg, hogy Jób nem azt mondta: Az Úr adta, a Sátán el-
vette. Nem, az Úr vette el tőle. A Sátán gonoszsága volt ugyan, amely Jóbnak
rosszat akart, de mégis Isten keze volt, amelyik a Sátánt irányította. Jób és
mindene, amije volt, Isten kezében volt, nem a sajátjában, és nem a Sátáné-
bán. Nem tulajdonítunk Istennek semmi képtelenséget, amikor Jobbal együtt
megvalljuk, hogy a bajt és halált Isten küldi (Ám 3,6b). A Biblia valójában
arra tanít, hogy Isten a creator mali (rossz szerzője), a baj teremtője is (Ézs
1-2. fejezet 47
45,5-7). Ezzel szemben Istent gyalázzuk, ha azt mondjuk, hogy az ördög az,
aki a szentek tulajdonát és életét elveszi. Isten ezt mondja önmagáról:
‫ ״‬Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok
halált s életet, összezúzok és gyógyítok, nincs aki megmentsen kezemből"
(5Móz 32,39).
K özbevetett elm élkedés az angyalokról

Az angyalok aktívan részt vesznek Istennek az embereket érintő cselekvései-
ben és a megváltottak sorsában: Angyal adta hírül a Megváltó fogantatását
(Lk 1); és angyalok hirdették meg az Üdvözítő születését (Lk 2). Angyalok
voltak az Úr elfogatásának (Mt 26,53), halálának, feltámadásának és menny-
bemenetelének tanúi (Csel 1,10.11; lTim 3,16). Az angyaloknak része van
Istennek egy bűnös megtérése feletti örömében (Lk 15,10). A keresztyének
külsőképpen (lK or 4,9) és belsőképpen (lK or 11,10; lTim 5,21) is tanúi (Ef
3,10) az angyalok összesereglésének. Angyalok vágynak rá, hogy betekintést
nyerjenek Isten kegyelmének tanácsvégzéseibe a bűnösök iránt (lP t 1,12), és
angyalok azok, akik a kegyelmet nyert bűnöst halála után Ábrahám kebelébe
viszik (Lk 16,22). Angyalok sereglenek egybe a megváltott bűnösökkel Isten
trónja körül, hogy a trónon ülőt, és a Bárányt imádják (Zsid 1,6; Jel 5,11-14).
Nyelvi magyarázat az 1. fejezethez:
1. vers. ‫״‬feddhetetlen”, tám, így hangzik az itt található héber szó. Egy másik
helyen a hasonló jelentésű tamím áll. Isten neve tamím az 5Mózes 32,4-ben;
a páskabárányé ugyancsak (2Móz 12,5); a következő személyeket szintén
támím elnevezéssel illetik: Nőé (IMóz 6,9), Ábrahám (lM óz 17,1), Dávid
(Zsolt 18,24); azok, akik felmennek az Isten szent hegyére (Zsolt 15,2).
48 Jób könyve
2. fejezet
4. Isten és az Ő fiai - a mennyben (2 ,1 6 ‫) ־‬
1 Történt egy napon, hogy az istenflak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük
együtt megjelent a Sátán is, és megállt az Úr előtt
2 Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az Úrnak: A földön
barangoltam, ott jártam-keltem.
3 Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e a szolgámat28, Jóbot? Nincs hozzá
fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.
Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél29 ellene, hogy ok nélkül tönkrete-
gyem.
4 A Sátán azonban így válaszolt az Úrnak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért min-
dent odaad!
5 Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá a csontjaira és a húsára, majd káromol még téged!
6 Az UR ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életére vigyázz!”
Ismét megjelenik a Sátán Isten előtt, és Isten megint dicséri Jób hűségét,
miközben az ördög nem tud mást, mint hogy ezt megkérdőjelezze. Meg van
róla győződve, hogy Isten túl szoros határt szabott neki; csak ezért nem lett
nyilvánvaló Jób csalárd szíve. Az ellenség ezért megy még egy lépéssel to-
vább, és arra kéri Istent, hogy ne csak Jób javait, hanem őt magát is megtá-
madhassa. Hiszen jogtalanul védi Isten Jóbot, és ő csak azért szolgál neki,
mert ez által az indokolatlan pártfogás által Istennel és önmagával békesség-
ben van. Az, hogy Jób javainak elvesztését el tudta fogadni, nem bizonyíték a
valódi istenfélelemre. El kellene egyszer venni személyes jó közérzetét és
saját erejének tudatát. Ha a Sátán magát Jóbot támadhatná meg, akkor hama-
rosan megtagadná Istent.
Ez alkalommal nemcsak minden tulajdonát és gyermekeit, tehát a jót kell
elvenni Jóbtól, hanem neki magának kell fájdalmat okozni. Ez az eddigiekhez
képest súlyosabb szenvedés. Soha ne felejtsük el e történet olvasásakor, mit
írt az ihletett apostol a Korintusbelieknek:
‫ ״‬Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a ki-
sértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt
viselni" (lK or 10,13).
Valójában a Sátánnak nem sikerül, amit Jób ellen tervezett. Isten tudta ezt,
ezért engedett a Sátánnak ebben a dologban. Különben Ő, a minden ember-
nek szellemet adó Isten (4Móz 27,16) és minden ember, különösen a hívők
Megtartója (lTim 4,10), sohasem engedte volna meg, hogy a Sátán kinyújtsa
kezét Jób után. Igaz ugyan, hogy Jób újra meg újra rákérdez panaszaiban
28 Jób 1,7.8
29 Jób 9,17; 10,7
1—2. fejezet 49
Isten igazságosságára és szeretetére, de Isten előtt panaszkodik. Sohasem

kérdőjelezi meg Isten teljhatalmát és jogát, és ezzel Istent magát; sohasem tagadja
meg Istent, ahogy a Sátán feltételezte. Minden kétségbeesésében mégis tudja,
hogy csak Istenénél találhat világosságot, és azzal nyugalmat.
3. vers. ‫ ״‬ok nélkül”, hinnám. A Sátán feltételezte, hogy Jób nem ok nélkül
szolgál Istennek (lásd 1,9). Isten ennél a szónál folytatja és megmondja a
Sátánnak, hogy Jób éppen nem azt kapta, amit a Sátán feltételez: csupa jót,
mint kegyessége pontosan kiszámított hasznát. Sokkal inkább minden ‫״‬ok
nélkül” szenvedett veszteséget.
Ez az isteni ítélet fontos a történések további megértése szempontjából. Itt
Isten maga mondja, hogy Ő Jóbot ‫״‬ok nélkül”, tehát nem egy titkos gonosz-
tett miatt sújtotta. Mennyire jellemző azonban, hogy az emberek úgy vélik,
tudniuk kell azt, amit nem tudhatnak, és emiatt rögtön csalódnak is: Jób ba-
rátái feltételezik Jóbról, hogy bűnt követett el, ezért bünteti őt Isten.
‫״‬Ok nélkül”: Ez természetesen azt jelenti, minden közvetlen ok nélkül,
mert a nyomorúságnak, a szenvedésnek, a könnyeknek és halálnak természe-
tesen mindnek megvan az oka az ember bűnbeesésében. Ha az ember nem
szakadt volna el Istentől, mindez nem létezne. Jób azonban közvetlen ok
nélkül szenved.
Megütközünk azon, hogy Isten ok nélkül hagyja szenvedni Jóbot? Akkor
azon is meg kellene ütköznünk, hogy bennünket ok nélkül szeret. Ne legyünk
túl gyorsak a tiltakozásban; ugyanis ami először felháborít, mivel azt gon-
dőljük, hogy igazságtalan és ellenünk irányul, az jónak bizonyul, ami a ja-
vunkat szolgálja. Az az Isten, aki ok nélkül hagyja szenvedni Jóbot, azt is
munkálja, hogy Jób ok nélkül felemeltessen, és mindenkor áldásban legyen
része. Jób nyomorúsága az eszköz Isten kezében, hogy Jób nagyszerű végét
biztosítsa30.
4. vers. ‫״‬A Sátán azonban így válaszolt”: A Sátán nem adja fel; ő a gonosz,
a javíthatatlan gonosz. A szíve valóságosan kemény, mint az alsó malomkő
(Jób 41,16). Semmilyen érv, semmilyen tapasztalat nem tudja megváltoztatni.
O a gonosz, ő marad a gonosz, aki nem akar semmi mást, mint mindig csak a
gonoszt. Eközben minden gonosz miatt, amit tesz, további haragot gyűjt
30 Hasonlóképpen vagyunk Ádámhoz fűződő kapcsolatunkat tekintve is. Amikor elbukott, vele
buktunk el mi is; és azt gondolhatjuk, hogy ez igazságtalan, hiszen mi személyesen nem te-
hetünk Ádám bűnéről. Amikor azonban az utolsó Ádám győzött, vele együtt győztünk mi is.
így fordítja Isten azt, ami először nehéznek tűnik, tudniillik kapcsolatunk egyetlen egy em-
bér cselekedetével, a javunkra. Isten úgy akarta, hogy mi az ember Krisztussal is kapcsolat-
bán legyünk. A mi indíttatásunk nélkül, szabadon és anélkül, hogy rászolgáltunk volna, Krisztus-
bán örök életet és örök dicsőséget ad nekünk. Ilyenek Isten csodálatra méltó útjai.
50 Jób könyve
magára ama napra, amikor Isten ítélet fog tartani. Az ördög minden gonosz
tette, elviselhetetlenebbé teszi számára a tüzes és kénes tavat, amelybe Isten a
végén vetni fogja (Jel 20,10).
‫״‬az ember az életéért mindent odaad”: Eddig a Sátán csak Jób tulajdo-
nát és gyermekeit támadta meg. Biztos benne, hogy ha Jóbnak egyszer a saját
életéért kellene aggódnia (17,1.11; 30,23) nem beszélne már Istenről, és hit-
ről, és hasonlóról. Akkor mindent megtenne, csak hogy a maga drága bőrét
megmentse. Ezért kéri a Sátán Istentől, hogy Jób testét egyszer úgy megra-
gadhassa, hogy félnie kelljen, hogy meg fog halni.
6. vers. ‫״‬csak az életére vigyázz”: Megint csak meghatározza az Úr az ellen-

ség határait. Azt nem lépheti át; Jób életét nem veheti el.
5. Jób és a felesége - a Földön (2,7-10)
a) Félelmetes gyötrelem (2,7-8)

Jób a támadás hatására elveszíti személyes jó közérzetét és személyes méltó-
ságát; a porban ül, mint egy koldus, és egy cserépdarabbal vakarja fekélyeit.
Gazdagság, egészség és tekintély, ezek azok a javak, amelyeket az ember a
legmagasabbra értékel. Jób most rövid idő alatt elveszítette javait, tekintélyét
és egészségét. Milyen hatalmas volt a vagyona és milyen nagy volt a tekin-
télye! Milyen mélyre zuhant, milyen hatalmas lehetett a fájdalma! Jóbnak
most a létezés csak szenvedést jelent. Jól tudja, hogy az élet nem a javakból
áll, hanem az Istenhez fűződő helyes kapcsolatból. Azonban most nem csak,
mint egy teljességgel nincstelen áll ebben a kapcsolatban, hanem mint olyan
valaki, akinek egész léte csak szenvedés.
7 A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jőbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől

talpig.
8 Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült31.
‫״‬A Sátán eltávozott”: Ezután már nem hallunk többet a Sátánról. Már nem
jelenik meg, de azért nem tétlen. Tevékenységét először Jób feleségének
szavaiban észleljük, aztán Jób barátainak feltételezéseiben,
31
JSir 3,16; vö Jób 42,6
7-2. fejezet 51
b) Egy hűtlen segítőtárs (2,9-10)

S most elveszíti saját felesége elismerését, és ezzel támogatását, Az vétetik
így el tőle, amire nagyobb szüksége van, mint valaha, és ami házastársként is
megillette volna. Át kell azonban élnie, ahogy felesége megtagadja tulajdon-
képpeni hivatását: Az asszony azért teremtetett, hogy segítőtársa legyen a
férfinak (lM óz 2,18); és azért teremtetett, hogy őt fejeként tisztelje (lKor
11,3; Ef 5,33; lPt 3,6). Mit tesz azonban Jób felesége? Ahelyett, hogy férjét
tisztelné, megveti őt, és ahelyett, hogy bátorítaná és segítené, hogy még most
is bízzon Istenben, és e bizalom által tisztelje Őt, arra ösztönzi, hogy bizalmát
elvesse.
Bár meg tudjuk érteni Jób feleségét, mivel Jób gyermekei az ő gyermekei
is voltak, és Jób tulajdona az övé is volt. Amikor Jób mindent elveszített, ő is
mindent elveszített. Mégsem helyeselhetjük az ő szavait. Egy hűtlen segítő-
társ rosszabb, mint ha egyáltalán nincs segítőtárs. Mennyire becsapva, meny-
nyíre rászedettnek kellett Jóbnak éreznie magát! Milyen brutális tapasztalat,
hogy pontosan az a személy, akinek erősítenie kellett volna őt, az hátba tá-
madja! De ez is hozzátartozik Isten kormányzásához és egy része Isten Jóbot
érintő nevelési módjainak. Mint bűnösök csalódást okoztunk Istennek, ellen-
sége oldalára álltunk, és jótevőnk ellen szövetségre léptünk vele. Mennyire
fájhatott ez Istennek (vö. lMóz 6,6)! Nem jogos és üdvös-e akkor, hogy Isten
hasonló tapasztalatokban részesít bennünket?
9 A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg
Istent, és halj meg!
10 De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót
elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.32 Még ebben a helyzetben sem vétke-
zett Jób a szájával.
9. vers. Jób felesége szó szerint azt mondja férjének, amit a Sátán kísértései-
vei el akar érni: Jób átkozza meg Istent. Anélkül, hogy sejtené, az ellenség
szócsövévé vált, Az ő hangja a kísértő hangja.
10. vers. Jób válasza feleségének megmutatja, hogy nemcsak arra kész, hogy
panasz nélkül elveszítse a jót, hanem arra is, hogy elvegye a rosszat.
‫״‬Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni”: Meg kell
csodálnunk Jób tapintatát. Nem azt mondta a feleségének: ‫ ״‬Te bolond!”,
hiszen nem is volt azt. A felesége volt, és szerette őt. De megdorgálta, mert
úgy beszélt, mint egy bolond. Ezt meg kellett mondania neki, sőt tartozott is
neki ezzel a dorgálással.
32 Préd 7,14; JSir 3,38; Ruth 1,21.

52 Jób könyve
‫״‬a rosszat is el kell-e fogadnunk?” Ki engedte behatolni a rosszat a te-

remtett világba? Ugyan ki választotta a bűnt? Nem kell-e megéreznie akkor
az embernek is, kivel kezdett? Minden bizonnyal, Isten úgy igazságos, ha
engedi, hogy szenvedjünk a gonosz miatt és elszenvedjük a gonoszságot,
amit az Ő akarata ellen és figyelmeztetése ellenére magunknak szereztünk.
Sőt el kell ismernünk, hogy Isten irgalma túl nagy, mivel távolról sem azt
szenvedted el velünk, amire rászolgáltunk volna.
Paul Gerhardt a már idézett keresztyén örömóda 5. versében felteszi a
kérdést:
Jó napokban Isten
gyakran felvidított engem;
nem kell-e most
nekem is valamit elviselnem?
Milyen fontos ez az igazság; nagyobb a jelentősége, mint amit talán először

sejtenénk. Végül a mindent eldöntő kérdéshez vezet, vajon Isten olyan Isten-
e, akinek joga van rá, hogy övéivel úgy bánjon, ahogy akarja, Aki mindent
igazgat, akinek kezében van a jólét és a szerencsétlenség is:
‫ ״‬Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül,
én vagyok az Úr, nincs más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a
sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem
mindezt" (Ézs 45,6.7).
Mi emberek szívesebben vennénk, ha Isten minden nap csak azt küldené
ránk, amit szívesen fogadunk. Amikor az ember bűnt követett el, mindent
akart: olyan lenni, mint Isten, élvezni Isten minden adományát, és semmi
esetre sem viselni gonosztettei következményeit. Isten azonban kiszabja a
bűnösre a bűn minden igazságos következményét: fájdalmat, betegségeket,
gondot, csalódásokat, békétlenséget és a végén a halált. Ő küldi a szeren-
csétlenség és halál sötétségét, mert igazságos, mert az ember szerezte ezt
magának. Ő valójában, akár tetszik ez nekünk, akár nem a creator mali, a
gonoszság alkotója:
‫ ״‬Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e
az? Nem a Felséges szavától függ-e a rossz is, meg a jó is?” (JSir
3,37,38)
Ha Isten minden dolog teremtője, akkor nem tartozik nekünk számadással,
akkor mindennel, amit teremtett, képes és meg is tehet bármit, tetszése sze-
rint. Ez számunkra, embergyermekek számára egyáltalán nem szívesen foga
1-2. fejezet 53
dott valóság, ahogyan azt már egyszer C. H. Spurgeon a Máté 20,15 alapján
tartott prédikációjában megállapította:
‫״‬Nincs egyetlen tanítás, amelyet a világ embere jobban gyűlölne, egyetlen
igazság, amelyet, mint egy futball-labdát körbe rugdalna, mint a nagysze-
rű, csodálatot keltő, de végtelen ÚR szuverenitásáról szóló legbizonyosabb
tanítás. Az emberek megengedik Istennek, hogy mindenütt ott legyen -
csak nem a maga trónján. Engedik, hogy műhelyében nyugodtan formálja
a csillagokat és világokat; gazdag adományait is elosztogathatja a sze-
gényházban. Megengedik neki, hogy hordozza a földet, és oszlopait egye-
nesen tartsa, vagy uralkodjon a mindig mozgásban lévő tengerek hullámai
felett. Amikor azonban Isten trónjára ül, teremtményei fogukat csikorgat-
ják; és ha mi egy, a trónján ülő Istent hirdetünk, akinek joga van úgy el-
járni az övéivel, ahogy akar, aki teremtményeivel közölheti, mi az akara-
ta, hogyan és mi az, ami tetszését szolgálja, akkor elkezdődik a sziszegés,
és kiátkoznak bennünket; akkor már nem találunk hallgató fülekre üzene-
tünk számára, mert egy trónján ülő Isten nem az ő ízlésük szerinti Isten.”
Ha nem fogadjuk el, hogy Istennek hatalma és joga van úgy cselekedni,
ahogy akarja, ha ellenszenves dolgot tapasztalunk meg, hogyan akarunk
akkor Isten kedvességében hinni, amelynek során az övéivel ugyancsak tét-
szése szerint jár el (Mt 20,15)?
Felvetődik még egy kérdés, ha az ellen háborgunk, hogy Isten ellenszenves
dolgot is támaszthat: Vajon Isten az evangéliumot a boldogság vezérfonala-
ként küldte-e a világba? Vajon egy olyan kézikönyv-e a Biblia, amely arra
akar megtanítani, hogyan lehet jó dolgom? Vajon azért jött-e Jézus Krisztus a
világba, hogy a bűnösöket boldoggá tegye? Vagy még élesebben fogalmazva:
Vajon kívánságaink kiszolgálója-e Isten? Az egész üdvtörténet hívő embere-
itől mást tanulunk: Ábrahám Mózes, Dávid, Jeremiás, Ezékiel, Pál, Jób, és
mindenek előtt a tökéletes ember, Jézus Krisztus személyén át.
‫״‬Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával”: Nem vétkezünk,
ha Jobbal együtt azt valljuk, hogy Isten küldi a gonoszt, azaz a fájdalmas és
ellenszenves dolgot is az életünkbe. Ő az, aki betegségeket bocsát ránk
(2Sám 12,15), nem az ördög. Ő, az Úr az, aki öl és megelevenít, aki összezúz
és gyógyít (5Móz 32,39; lSám 2,6).
Ezzel a válasszal Jób másodszor is megcáfolja azokat a hazugságokat,
amelyeket a Sátán róla kijelentett. Jób nem azért szolgált Istennek, mert jól
ment a sora; azért szolgált Istennek, mert istenfélő volt.
Magasságokban és mélységekben, keserűségekben és drága dolgokban
gazdag életének végén így szólt Mózes:
54 Jób könyve
‫ ״‬Bizony, az ÚR nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla ő,

cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő,
igaz és egyenes 0 ” (5Móz 32,3.4).
így akarjuk mi is elismerni, hogy Isten nagy és az Ő uralma szuverén,
amennyiben bizonyságot teszünk arról, hogy az Ő útjai igazak. Nem csak
minden általa küldött nyomorúság boldog vége ad neki jogot erre. A puszta
szenvedés küldése, maga a puszta szenvedés, tekintet nélkül annak végére,
helyénvaló.
‫ ״‬Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyag-
bői az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?
(Róm 9,21).
Isten kettős értelemben is jogosult cselekvésére:
• Mint Teremtőnek abszolút szabadsága van arra, hogy mindennel, amit te-
remtett, tetszése szerint cselekedjék.
• Mi nem szolgáltunk rá Isten egyetlen jótéteményére sem; sokkal inkább arra
szolgáltunk rá, hogy Isten átengedjen a magunk által választott bűnnek és
minden következményének.
Az hogy most Isten velünk való cselekvése során jó véget készített nekünk,
az Ő szuverén, semmivel ki nem érdemelt kegyelmének kifejezése. Megbo-
csátással tartozik Ő a mi gonosz cselekedeteinkért? Az örök élet és dicsőség
ajándékával tartozik Ő nekünk? Természetesen nem. Ha azonban, anélkül,
hogy tartozna nekünk, nem csak jót, hanem a legjobbat adta nekünk, hogy
lehetne nekünk, még csak a legcsekélyebb követeléssel is Feléje fordulni?
Bűn az, ha ezt tesszük. Ha már egy ‫״‬miért” hagyja el ajkunkat, nem azért
tesszük, mintha elégedetlenek lennénk irántunk tanúsított bánásmódjával,
hanem csak azért, hogy megkérdezzük, miért mentett meg olyanokat, mint
amilyenek mi vagyunk. Megkérdezzük a moábita Ruthtal együtt:
‫ ״‬Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott
én idegen vagyok?” (Ruth 2,10).
Egy közbevetett megjegyzés

Hogyan lehet, vagy még inkább: Hogyan kell ellenállnunk az ördögnek? A
Jakab 4,7; lPéter 5,7-9 és 2K0rintus 12,7-9 arra tanít mindnyájunkat, hogy
akkor állunk ellen az ördögnek, amint Istennek vetjük alá magunkat, és ahogy
Pál is tette, imádságban Őhozzá fordulunk, s nem azáltal, hogy az ördöghöz
1-2. fejezet 55
fordulunk, és elkezdünk neki parancsolni. Jób beszédeiben és kéréseiben

sohasem fordul az ördöghöz, hanem csak Istenhez. S megszabadul minden
nyomorgatástól, amikor a végén Isten hatalmas keze alatt megalázza magát.
Feltűnő, hogy a 2,7 után a Sátán az egész Jób könyvében már nem kerül
említésre. Csak a végén, Isten beszédeiben találunk utalást a gonosz szerzőjé-
re (tudniillik a behemót, a víziló formájában) és a pusztítóra (tudniillik a
leviatán, a krokodil formájában), azonban a kijelentés ott is éppen az, hogy az
ember teljesen tehetetlen a gonosszal szemben és ezért arra van utalva, hogy
Isten megkötözze és legyőzze azt.
c) Tehetetlen vigasztalók (2,11-13)
11 Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhely-
ükről: a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár. Megállapodtak egymással,
hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt
12 Amint azonban messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek,
megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre.
13 És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem,
mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.
Miután Jób elvesztette házastársa támogatását, jön három barát, hogy vi-
gasztalja. S ez dicséretes is a részükről. Jób, jólétének napjaiban, a szegények
segítője volt, és gazdagságából sokaknak juttatott. Ezek közül nem jön senki,
hogy Jób után érdeklődjön. A három barát azzal bizonyítja barátságát, hogy a
nyomorúságban barátjuk mellett állnak (Péld 17,17). Először is magukra
vállalnak egy hosszú utazást, és a Jóbot ért rettenetes csapást látva, hét napon
át hallgatva ülnek ott, és ezzel őszinte együttérzésről, és tapintatról tesznek
bizonyságot. Mégis, csak ‫״‬távolról” képesek Jóbot látni; csak a külsejét
látják, és megpróbálnak abból a szívére következtetni. Természetesen téved-
nek közben. Ugyanis a mennyben történtek dolgok és szavak hangzottak el,
melyekről semmit sem tudnak. Bár tévednek Jóbról alkotott véleményük
tekintetében, de megmondják neki magának, amit róla gondolnak. Mindebből
arra következtetünk, hogy teljességgel őszinték és tanácsaikkal segíteni akar-
nak neki. Csakhogy ezek nagyon felületesek és csak súlyosabbá teszik Jób
nyomorúságát tudálékos beszédük által.
Noha sírnak, amikor megpillantják barátjukat, mégsem képesek rá, hogy
valóban Jobbal érezzenek. Csak egyvalaki tud együtt érezni vele, Jób Istene.
Jakab nyomatékosan mondja ezt nekünk (Jak 5,11). Ez is hozzátartozik a
szenvedés iskolájához: Jóbnak barátain keresztül kell megtanulnia, hogy az
emberi segítség végül is hiábavaló. S olyan férfiakon keresztül kell megta-
nulnia, akiket emberileg a legjobbak közé kell számítani. Több együttérzést
56 Jób könyve
mutatnak, mint mások. Azonban a legjobb is, amit emberek adni tudnak,
elégtelen. Hogy felfogjuk: Isten a mi igazi segítségünk és végül is az egyetlen
segítség:
‫ ״‬Adj nekünk mégis, segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség
mit sem ér! ” (Zsolt 60,13)
‫ ״‬Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtarta-
n i" ( Zsolt 146,3).
‫ ״‬Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet
hát becsülni? ” (Ézs 2,22)
‫״‬A témáni Elifáz”: Elifáz Ézsau, azaz Edém utódai közül egyiknek a neve
(lM óz 36,10). Témánnak hívták Elifáz egyik fiát (lM óz 36,11). Az Ámosz
1,12 és Abdiás 8,9 szerint Témán volt egy város neve is Edómban. Feltehető,
hogy onnan származott Elifáz. A Jeremiás 49,7 alapján feltételezhető, hogy
Témán különös bölcsesség hírében állt.
‫״‬A súahi Hildád”: A Súah név a Tigris felső folyásánál fekvő ősi városból,
Núciból származó szövegekből ismert. Súah volt a neve Ábrahám egyik
fiának, második feleségétől, Ketúrától (lM óz 25,2). Súah, egy ékírásos felirat
szerint, az Eufrátesz középső folyásánál fekvő egyik helység neve.
‫״‬A naámái Cófár”: A na’amah helynév jelentése ‫ ״‬szép, kedves”. Termé-
szetesen az ilyen helynevek bizonyára gyakran fordultak elő (Józs 15,4 sze-
rint volt Júdában is egy Na’amah), úgyhogy ebből semmi biztosra nem tu-
dunk következtetni. Cófár sem a Bibliában, sem a Biblián kívül nem fordul
elő máshol.
3-11. fejezet 57
II. Beszédek és válaszbeszédek

(3-31. fejezet)
‫״‬Látjuk, hogy Jób minden nyomorúságához, ami érte, most miként szén-
védi el barátai kínzását is... Barátai be akarták bizonyítani Jóbnak, hogy
Isten elhagyta őt... Miközben Jób egy jó dologért szállt síkra, barátai go-
nősz dolgot védelmeztek, csak Jób rosszul csinálja azt, ami jó, míg barátai
a gonosz dolgukat jól csinálják. Ha ezt figyelembe vesszük, megtaláljuk a
könyv megértésének kulcsát.” (Kálvin János: Prédikációk Jób könyvéről)
A könyvnek ez a második része a leghosszabb. Szinte végnélkülinek tűnő
hosszúságával hű ábrázolása a keresztyének tehetetlenségének a szenvedés
rejtélyeivel kapcsolatban. Az érintettek ezt is, azt is mondanak, de sem egye-
tértésre, sem megoldásra nem jutnak.
Jób Isten előtt panaszkodik nyomorúsága miatt, és közben megkérdőjelezi
Isten igazságos voltát. A barátok válaszolnak, és közben Jób igaz voltát te-
szik kérdésessé. Ezzel pedig ellentmondanak Isten Jóbra vonatkozó ítéleté-
nek, és a Sátán Jóbra vonatkozó ítéletét teszik magukévá.
A beszédek három körben folynak le1, melyek mindig Jób egy-egy beszé-
déből, valamint Jób három barátjának válaszaiból állnak.
A beszédek és válaszbeszédek első köre: 3-11. fejezet

Jób háromszor beszél: 3., 6-7.; 9-10. fejezet
Elifáz válaszol: 4-5. fejezet
Bildád válaszol: 8. fejezet
Cófár válaszol: 11. fejezet
A beszédek és válaszbeszédek második köre: 12-20. fejezet

Jób háromszor beszél: 12-14.; 16-17.; 19. fejezet
Elifáz válaszol: 15. fejezet
Cófár válaszol:* 20. fejezet
Mások másként osztják be az egyes köröket, mely szerint nem Jób, hanem Elifáz az, akivel a
szakaszokat kezdik.
58 Jób könyve
A beszédek és válaszbeszédek harmadik köre: 21-31. fejezet

Jób háromszor beszél: 21.; 23-24.; 26-31. fejezet
Elifáz válaszol: 22. fejezet
Cófár már nem válaszol.
A vita lefolyása egyértelmű: a beszélgetőtársak egyre jobban eltávolodnak

egymástól. Mielőtt ezt közelebbről is megvizsgáljuk, vegyünk figyelembe
egy példaszerű vonást: az ellentmondók nagyon fegyelmezettek, amint be-
szédeik rendszeres sorrendje mutatja. Nyilvánvaló, hogy mindenki kibeszél-
heti magát és udvariasan vár, amíg sorra kerül. Lemérhetjük ezen, milyen
keveset tudunk ebben a korban és azon a szélességi fokon, ahol lakunk, a
beszélgetés kultúrájáról.
Jób válaszai
Jób két válasza a beszélgetések első körében már sejteni engedi, mire irányul
a vita:
6 ‫ י‬. fejezet (Elifáznak): párosak igazán mérnék meg elkeseredésemet! ” Jób
szánalomra vágyik.
• 9. fejezet (Bildádnak): ‫ ״‬Igaz, tudom, hogy így van.‫ ״‬Jób kijelenti öntudatát.
A szánalom utáni vágy, és a fölényes tudás bizonygatása nem járul hozzá egy
sikeres beszélgetés menetéhez.
Ezen a nyomon haladnak tovább a második és harmadik körben.
• 12. fejezet (Cófámak): ‫״‬Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép.1” Jób becsmé-
reli beszélgetőtársait.
• 16. fejezet (Elifáznak): ,Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan.1‫״‬
Jób szidalmazza beszélgetőtársait.
• 19. fejezet (Bildádnak): ,Meddig kínozzátok még lelkemet? Már tízszer is
gyaláztatok engem!" Jób egyre inkább panaszolja szenvedése súlyosságát, és
fájlalja barátai alkalmatlan voltát.
• 21. fejezet (Cófámak): ‫ ״‬Hallgassatok meg figyelmesen... tűrjétek el, ha én
is beszélek." Jób közben abbahagyta barátai szidalmazását, de nem azért,
mert úgy gondolja, hogy belátóbbak lettek, vagy mert saját maga lett belá-
tóbb, hanem mivel tőlük már semmit sem vár. Egyre inkább már csak Isten
előtt panaszkodik.
3-11. fejezet 59
• 23. fejezet (Elifáznak): ,Most is csak lázongás, ha panaszkodom...‫ ״‬Most

első ízben nem fordul már egyetlen szóval sem barátaihoz. Most már leírta
őket.
• 26. fejezet (Bildádnak): ‫ ״‬Segítettél-e az erőtlennek... adtál-e tanácsot az
oktalannak? ’’ Ez az utolsó felháborodásból faragott, és maró gúnnyal átita-
tott nyíl, melyet Jób búcsúzásképpen barátaira kilő, aztán következik a hat
fejezet hosszú monológja.
A három barát tételei
Három körben állítják fel ugyanazt az alaptételt:

• Isten igazságos.
• Isten csak a bűnösöket bünteti.
‫י‬ Isten megáldja az igazakat.
Ezzel a barátok azt mondják, hogy Jób bűnt követett el; Jób nem őszinte; Jób
kegyessége nem igazi, sőt soha nem is volt az.
Jób ellentételei
• Isten igazságos.
• Az igazaknak is kell szenvedniük.
• Az istenteleneknek gyakran jobb sora van, mint az igazaknak.
Amikor Jób azt mondja, hogy az igazaknak is szenvedniük kell, a maga igaz
voltát védelmezi. Sőt éppen az által érzékelteti, hogy Isten vele való bánás-
módja igazságtalannak tűnik (1. 32,2).
Az első körben Jób barátai még tapintatosan tartózkodóak, miközben részben
elismerik Jób kegyes cselekedeteit és korábbi istenfélelmét, és felfogásukat
Isten uralmáról csak általános formában fejezik ki. A második körben na-
gyobb nyomatékkai állítják, istentelennek kell lennie annak, akit ilyen nagy
szerencsétlenség ér. A harmadik körben elhagynak minden barátságos lát-
szatot, és nyíltan kimondják, hogy Jób az az istentelen, akit Isten vétkei miatt
büntet.
A három barát magabiztos megállapításai arra kényszerítik Jóbot, hogy
egyre elkeseredettebben igazolja magát (13,18.19; 23,10 13; 27,5-7), míg
60 Jób könyve
arra a kijelentésre ragadtatja magát, hogy Isten megfosztotta igazától (27,2).

így az az ellentmondásos helyzet alakul ki, hogy Jób barátai hamis állításukat
jól képviselik, míg Jób, a maga jó ügyét rosszul képviseli. Ezért Jób bizonyá-
ra egyre önteltebbnek és makacsabbnak tűnik előttük.
Jób egyre élesebbé váló válaszai viszont egyre gorombább szavakra in-
dítják őket. Ezt már beszédeik kezdő szavai is megmutatják nekünk:
• 4. fejezet (Elifáz): ‫״‬Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e?”
• 8. fejezet (Bildad): ‫״‬Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél
szádnak beszéde?”
• 11. fejezet (Cófár): ‫״‬Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek
legyen igaza?”
• 15. fejezet (Elifáz): ‫״‬Vitatkozhat-e a bölcs a haszontalan beszéddel, meg-
csonkítod az áhítatot is Isten színe elő tt... a bűn tanítja erre szádat, és a ra-
vaszok nyelvét választottad.”
• 18. fejezet (Bildád): ‫״‬Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok,
és aztán beszéljünk! Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobá-
nak? Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és
elmozdul helyéről a kőszikla?”
• 20. fejezet (Cófár): ‫״‬Azért kényszerít ingerültségem feleletre, ...mert meg-
szégyenítő kioktatást hallok. De értelmes szellemem megadja a választ.”
• 22. fejezet (Elifáz): ‫״‬Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagá-
nak használ az okos. Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz
vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz? Talán azért fényit
téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled? Bizony sok gonoszságod van, és
bűneidnek se vége, se hossza!”
Utolsó beszédében Elifáz az ellenkezőjét jelenti ki annak, amit első beszédé-

ben Jóbról mondott (1. 4,3-4 és 22,6-9). Az egész vita így annak mintapél-
dájává lesz, miként válnak barátok és testvérek, Isten és az igazságosság
iránti vélt szent buzgalmukban egyre idegenebbé, míg a végén már nincs
semmi mondanivalójuk egymásnak, és mindegyik lemondóan feladja a mási-
kát (1.31,40; 32,1).
Jóbé az utolsó szó barátaival szemben; Cófár ugyanis a harmadik körben már
nem válaszol (ez a 27. fejezetben következett volna). Ez azonban nem segít
Jóbon. Még mindig a sötétségben ül, amíg jön valaki, aki kézen fogja, és
Istenhez vezeti, hogy végre abbahagyja a beszédet, és engedje, hogy Isten
beszéljen hozzá.
Mégis megállapíthatunk előrehaladást Jób beszédeiben. Azzal kezdi, hogy
tehetetlenül elátkozza a napot, amelyen született, és a vége felé felismeri,
3-11. fejezet 61
hogy hiányzik belőle a bölcsesség ahhoz, hogy sorsát megértse (28,12-28).

A 9. fejezetben egy közbenjáró utáni vágyáról beszél, a 14. fejezetben a fel-
támadás utáni vágya lesz nyilvánvalóvá, a 19. fejezetben a feltámadás bizo-
nyosságáról beszél, a 26. fejezetben Isten nagyságáról, a 28-ban Isten féléi-
mérői, mely minden bölcsesség kezdete. Az utolsó három fejezetben (29-31)
elveszett boldogságát és tekintélyét siratja, és még egyszer ártatlanságát bi-
zonygatja Isten előtt, s azután már nincs több mondanivalója. Ez mutatja,
hogy Isten útjainak és lényének minden ismerete sem segíti Jóbot tovább.
Nem tudja saját magára alkalmazni, nem tudja magát ismeretével megvi-
gasztalni. A segítő (Elíhú) azonban hamarosan be fog avatkozni.
Ez az előrehaladás, valamint az isteni vigasztalás itt-ott felragyogó pilla-
natai, vég nélküli panaszai közepette, azt bizonyítják, hogy a Sátán támadása
nem sikerült. Jób ugyan néhány alkalommal megkérdőjelezi Isten szeretetét,
igazságosságát és bölcsességét, azonban Isten előtt és IstewzeA: teszi ezt, tehát
nem tagadja meg Istent. Bár hite egy időre megtörik, de nem múlik el teljesen
(vö. Lk 22,32). Jób egész idő alatt tudja, hogy csak Isten segíthet neki nyo-
morúságában, még ha nem is tudja, hogyan fogja ezt megtenni. És végül: Jób
legnagyobb bánata nem vagyonának és egészségének elvesztése, hanem az az
érzés, hogy Isten ellene fordult (13,24; 16,9; 19,11; 30,21). Számára ez a
gondolat a legelviselhetetlenebb, és éppen ez bizonyítja a legbiztosabban,
hogy Jób szereti Istent, és tőle soha el nem fordul. Az hogy Isten már ne
lenne az ő barátja, csak annak a számára rettenetes, aki ragaszkodik Istenhez.
Ha Jób szíve szerint istentelen lett volna, ahogy a Sátán állította, régen elát-
kozta volna Istent, és örökre elszakadt volna tőle.
A beszédek és válaszbeszédek első köre:

3-11. fejezet
3. fejezet
‫״‬Eközben a búskomorság bűn, tulajdonképpen egy instar omnium (min-
dennel egyenértékű) bűn, ugyanis bűn, nem mélyen és belsőképpen akar-
ni, s ez minden bűn szülőanyja.” (Sörén Kierkegaard)
,Jób állhatatosságáról hallottatok’, mondja az apostol (Jak 5,11). Való-
bán hallottunk, és hallottunk a türelmetlenségéről is. Csodálkoztunk, ho-
gyan lehetett egy ember ilyen állhatatos, mint ő (1. és 2. fejezet), de azon
is csodálkoztunk, hogyan lehet egy szent ilyen türelmetlen, mint ő, ebben
a fejezetben.” (Matthew Henry)
62 Jób könyve
1. Jób megátkozza születésének napját (3,1-10)

2. Jób megátkozza azt a körülményt, hogy születése után megőriztetett
(3,11-19)
3. Jób megátkozza a körülményt, hogy tovább kell élnie (3,20-26)
Jób háromszor kezd hozzá, hogy megátkozza létezését: először megátkozza

azt a tényt, hogy nemzették és megszületett (3-10. vers); aztán megátkozza
azt a tényt, hogy születése után táplálták és életben maradt, ahelyett, hogy
Isten hagyta volna meghalni (11-19. vers); végül pedig megátkozza azt a
körülményt, hogy tovább kell élnie (20-26. v.).
A hitetlenség elveszi tőlünk Istennek, az Ő ígéreteinek, minden dolog
céljának látását, és sötétségbe dönt, és ott nem tudjuk, hol vagyunk egyálta-
Ián, és mit is mondunk. Jób az ellenkezőjét mondja most annak, amit talán
nyolc vagy tíz nappal azelőtt vallott:
• Az 1-10. versben megátkozza a napot, amelyen született, amikor röviddel
ezelőtt imádattal megvallotta, hogy mezítelen jött a világra és éppen úgy
mezítelen fogja el is hagyni, tudván, hogy ő és az élete Isten adománya.
Szenvedése közben azt gondolja, hogy nem lenni jobb, mint így lenni. A
Bibliában egyetlen emberről olvasunk, akiről az Úr Jézus azt mondja, jobb
lett volna, ha meg sem született volna, tudniillik Júdásról (Mt 26,24).
• A 11-19. versben megindokolja, hogy jelenlegi állapota miatt, miért jobb a
halál. Mennyire téved! A halál nem szabadító, hanem a neve ‫״‬a borzalmak
királya” (Jób 18,14). Az apostol megítélése szerint ő ‫״‬az utolsó ellenség”,
akit az Úr csak legvégül fog eltörölni (lKor 15,26).
• A 20-26. versben Istent vádolja, aki életben tartja, ahelyett hogy elvenné
életét. Ha még éppen csendben mindenbe beletörődött, amiben Isten része-
sítette, most háborog az ellen, hogy Isten világosságot és életet ad neki. Jób
halálvágya Isten előtt nagyon gonosz lázadás a Teremtő ellen, aki neki az
életet adta és annak idejét meghatározta (vö. Mt 6,27). Milyen boldog lett
volna, ha ezzel az ismerettel meg tudott volna elégedni, és abban nyugodni,
hogy sorsa Isten kezében van (Zsolt 31,16).
Megkérdezzük magunktól, hogyan tudott így megtörni ugyanaz az ember, aki

eddig Isten hatalmas keze alatt megalázkodott, és minden körülmény között
Őt tisztelte. Hogyan tudott ugyanaz a száj, amelyik az Urat magasztalta, és az
Ő tiszteletét felesége bolond támadásával szemben megvédelmezte, most
olyan hangosan Isten és az Ő rendelése ellen protestálni? Csak egy válasz
lehetséges: Jób hite megingott, összetört2. Azonban hit nélkül senki sem lehet
2 De nem adta fel, mert ez azokkal, akiket Isten szeret, soha nem történhet meg (Lk 22,32).
3-11, fejezet 63
kedves Istennek (Zsid 11,6). Hit nélkül nem tudjuk legyőzni a természetűn-
két, amely nem tudja magát alávetni Istennek. Jób fellázad (Róm 8,6-8). Az
ilyen fajta lázadásnak a kiváltása Isten és az Ő útjai ellen, az ördög szándéka,
amely ott van az ő minden támadása mögött, amelyet az Isten gyermekei
ellen intéz. így volt ez Jób esetében, és a megkísértett zsidókeresztyének
esetében is (Zsid 10,35; 12,5.6).
Mit jelent a hit? A bizalmat mind abban, amit Isten az Ő Igéjében nekünk
mondott:
• Az Isten világosság (ÍJn 1,5). Ő nem tesz semmi gonoszát, sohasem cselek-
szik szövetsége ellen, nem csal meg, nem tesz senkivel igazságtalanságot.
A gonoszság mindig a mienk, mi választottuk, a gonosz általunk jött a világ-
ba. Isten bölcsességének és szeretetének csodája, hogy a mi gonoszságunk-
ból végtelenül jót hoz ki (Lk 22,3; Jn 13,2; Csel 2,22.23).
• Isten szeretet (ÍJn 4,16). Ő csak jót tesz velünk, minden cselekvése a mi
javunkat tartja szem előtt. Mindennek, amit életünkbe küld, a legfőbb jót kell
szolgálnia: át kell alakulnunk, és Krisztushoz hasonlóvá kell lennünk (Róm
8,28.29).
• Isten senkit sem kísért gonoszra (Jak 1,13-15).
• Minden, amit ad nekünk, tökéletes (Jak 1,17.18).
• Nem kísért bennünket erőnkön felül (1 Kor 10,13).
Mindez jó indok arra, hogy engedelmeskedjünk az apostol felhívásának:

• Mindenért adjatok hálát Istennek (ITesz 5,18)!
• Alázzátok meg magatokat mindenben Isten hatalmas keze alatt (Jak 4,6; lPt
5,6)!
• Álljatok ellene az ördögnek (Jak 4,7; lPt 5,8-9).
Tejó t gondolsz, és jó t teszel velünk,

még ha gyakran nem is gondoljuk;
ahogy némely embert szomorúság gyötör
és szívét sérelmek rágják,
aggodalmaskodik és fé l éjjel-nappal,
hogy Isten teljességgel elhagyta,
és elfeledkezett róla.
Nem! Az övéit Isten soha nem felejti el,
O mindenben hű mihozzánk:
szíve csak arra figyel,
hogy végül megörvendeztessen minket.
64 Jób könyve
S ha kis időre rosszul megy sorunk,

O mégis szent és igaz
minden útja tekintetében.
(Paul Gerhardt: Dávid 145. zsoltára)
1. Jób elátkozza a napot, amelyen született (3,1-10)

1 Végre kinyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját3
2 Megszólalt Jób és ezt mondta:
3 Vesszen el a nap, amelyen születtem4, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
4 Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten56odafont, ne ragyogjon rajta napsugár!
5 Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka*, lakozzék rajta felhő, nappal is sötétség tegye
rémessé!
6 Azt az éjszakát vak sötétség ragadja el! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák
bele a hónapok7 számába!
7 Legyen az éjszaka meddő, ne legyen akkor ujjongás8*!
8 Rontsák meg, akik képesek megátkozni a nappalt, felingerelni a leviátánt.
9 Sötétüljenek el annak alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a
hajnal sugarait5,
10 mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorú-
ságot!
1. vers. ‫״‬Végre”: Miután a hét nap, amikor Jób barátai már ott ültek vele, az
előző napokkal együtt elmúlt. Amikor a csapások Jóbot érték, hittel reagált.
Miután több napon át ott ült és önmagáról, meg a helyzetéről elmélkedett, és
fájdalmai miatt sóhajtozott, nem képes többé hallgatni: ‫ ״‬Néma voltam, szó-
tálán, hallgattam, ... Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lob-
bantam” (Zsolt 39,3.4). Most túl sok lett neki. Azt mondják, hogy sorscsa-
pások esetén leggyakrabban így történik. Először kitartóan hordja az ember a
csapást, mert egy bizonyos időbe telik, míg a nyomorúság teljes súlya ráte-
lepszik a lélekre. Jób reakciója tehát egészen természetes; emberileg teljesen
normális10. És mégis:
3 Jer 20,1418‫־‬
4 Préd 4,3; Jer 15,10
5 Itt az Ószövetségben nem gyakran előforduló istennév ’aeloah szerepel, mely a Jób könyvé-
ben háromszor olyan gyakran használatos, mint a szokásos istennév az ’aelohim (1. az 1,1
lábjegyzetét), ugyanis 37-szer. A folyó szövegben mindig megjegyzésre kerül, amikor az
ÓSZ-ben egyébként szokásos ’aelohim helyett ’aeloah vagy ’el áll.
6 Jób 10,21.22; 12,22; 16,16; 24,17; 28,3; 34,22; 38,17
7 Jób 7,3; 14,5
8 vö. Jób 38,7
5 Jób 40,9
10 ‫״‬Most kezdődtek Jób számára a legsötétebb napok. A katasztrófák betörésében mindig van
valami ösztönző. Éppen a sokk az, amely erőt támaszt, ami az embert a (pillanatnyi) győze-
lemhez segíti. Csak a töprengő csendben, amely azután ráborul a szellemre, kezdődik az
igazi harc.” (G. Campbell Morgan, The Book of Job (Jób könyve)
3-11. fejezet 65
‫״‬Végül ’nyelvvel szólt Jób’, de nem olyan jó szóval, mint Dávid, miután
hosszú ideig hallgatott: ’Add tudtomra URam, életem végét' (Zsolt 39,4.5).
Hét napig ült Ezékiel próféta összetörtén a fogságban élők között, és aztán
'szólt hozzá az ÚR ’ (Ez 3,15.16)’ (Matthew Henry)
‫״‬Végre”: azt is jelenti ez, miután olyan sok keserűséget kellett végigcsinál-
nia. Igazolja-e szenvedése a lázadását? Az egész embervilággal megtörtént
az, ami Jobbal, aki a páratlan boldogság állapotából a legmélyebb mélységbe
zuhant: Az ember megteremtetett és a gyönyörűségek kertjébe állíttatott.
Azután a Sátán lépett színre - ugyancsak nem Isten akarata nélkül - , és az
ember elbukott. Azóta az élet szenvedés. Értelmetlen lesz és értelmetlenségé-
ben elviselhetetlenné, ha nem ismerjük azt az Istent, aki bennünket teremtett,
és már nem engedelmeskedünk neki bizalomteljesen.
Jóbot bizalma tette képessé arra, hogy az ellenség dühödt csapásai alatt
csöndben maradjon, és minden mögött Isten kezét lássa, és megalázza magát
alatta. Nem tett-e bizonyságot, hogy Isten vette el a vagyonát, amikor felüle-
tesen szemlélve emberek voltak, akik kirabolták? És nem tett-e bizonyságot,
hogy kész rá, a rosszat is Isten kezéből elvenni, amikor pedig a Sátán volt az,
aki a kezét kinyújtotta ellene? Milyen boldog volt ő, milyen boldog az az
ember, aki mindenben meghajol Isten uralma alatt, aki mindenben Isten kezét
tudja látni! Ezt a bizodalmát vetette most el Jób (Zsid 10,35), és emiatt lesz
elviselhetetlen számára Isten fegyelmező keze (vö. Zsid 12,5).
Vegyük azonban figyelembe: ‫ ״‬megátkozta azt a napot”, nem Istent.
A Sátán szándéka nem talált célba, Jób sohasem szakított Istennel (1,11; 2,5).
3. vers. ‫ ״‬a nap, amelyen születtem”: Jób első megpróbáltatása során szüle-
tése napjáról is beszélt. Akkor még elismerte, hogy mezítelen és nincstelenül
jött a világra, és mezítelen és nincstelenül fogja el is hagyni azt. Ezzel azt is
megmutatta, hogy tudatában volt élete valóságos értékének. Most ez a tudat
megrendül, már nem látja életének értelmét.
‫״‬Egy rettenetes gondolat támad bennem, azt hiszem, vannak emberek,
akik szerencsétlenek, gyógyíthatatlanok, csupán azért, mert vannak.”
(Georg Büchner)7
7. vers. Miért ‫ ״‬ne legyen ujjongás” az éjszakában, amelyen Jób nemzése
történt, amikor egy élet kezdődött el, amely szép, gazdag és boldogító volt,
ahogyan Jób a 30. fejezetben maga megvallja? Mivel ez az először olyan szép
élet azután a jelenlegi fájdalmat hozta a számára, jobb lett volna, ha ez a
kezdet soha nem lett volna, gondolja most Jób. A 38. fejezetben ellentmon-
danak Isten angyalai ennek az ítéletnek, mert róluk azt tudjuk, hogy ujjongtak
a világ születése felett (38,7). Isten látta az Ő müveit és látta, hogy azok na-
6 6 Jób könyve
gyón jók; jók, noha az Örökkévaló tudta, hogyan fog a bűn a világba jönni, és
az embereket, az egész teremtettséggel együtt borzalmas szerencsétlenségbe
dönteni. Mit kell megtanulni ebből? A szerencsétlenség, mely a teremtett
világot és ezzel minden embert próbára tett, nem ok a teremtett világ elátko-
zására. Nem szubjektív érzéseink döntenek valamely dolog értéke felett, és
jelenlegi sorsunk nem megbízható tanító, a létezés értéke tekintetében. Min-
den dolog származása és isteni vége jelenti egyedül igazi értéküket. Ha az
élet Istentől származik, akkor már egyedül ezért is jó. S ha az élet célja az
atyai ház, akkor kétszeresen jó. Csak a Jób könyvének vége nyújt világossá-
got a számukra Jób életének értékéről, mégpedig egész élete tekintetében.
Istennek az ember számára kijelölt útjainak vége ebben a teremtett világban,
nyújt csak világosságot ennek értékéről. A vég dicsősége messze túlragyogja
a jelen minden sötétségét.
10. vers. ‫ ״‬M ert...” Ennek az első szakasznak az utolsó mondatában megne-
vezi Jób annak okát, miért lenne jobb, ha születésének napja soha nem is lett
volna. Mivel fogant és megszületett, ‫ ״‬nem m arad elrejtve szeme elől a
nyomorúság”. Egyértelműen mutatja ez nekünk, ahogy életének értékét már
nem Istenhez fűződő kapcsolata, hanem csak jelenlegi állapota alapján so-
rolja be.
2. Jób elátkozza azt a körülményt, hogy születése után

megőriztetett (3,11-19)
11 Miért" nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám
méhéből kijöttem?
12 Miért is vettek engem térdre, és emlőkre, hogy szopjak?
13 Akkor most lefeküdnék, és békén lennék. Akkor aludnék, és nyugalmam" volna,
14 a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek" maguknak,
15 vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, és ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Vagy miért nem lettem olyan, mint az elásott koraszülött", mint a világosságot nem
látott csecsemők?
17 Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.
18 A foglyok ott mindnyájan nyugton vannak, nem hallják a hajcsárok hangját.
19 Egyforma1123415 ott a kicsiny és a nagy, és a rabszolga megszabadul urától.
11. vers. ‫ ״‬M iért...”: Ez az első a kilenc ‫״‬miért?” közül, amit Jób Istenhez in-
téz. Ezek a következő helyeken találhatók: 3,11.20; 7,20.21; 10,18; 13,14.24;
11 4Móz 11,1; Zsolt 22,2; 88,15; Jer 12,1; Hab 1,3

12 Jób 17,16
13 Jób 15,28
14 vö. Préd 6,3
15 Préd 9,2
3-11. fejezet 67
21,7; 24,1. Isten ezek közül egyetlen egyre sem fog válaszolni, mert Ő Isten.
Sőt az Ézsaiás 45,10-ben egy jajkiáltást is hallatott: J a j annak, aki ezt
mondja apjának: Miért nemzettél? És anyjának: Miért vajúdtál velem?["
12. vers. Létezik-e ebben a teremtett világban kedvesebb látvány, mint a
hálás anyáé, aki gyermeke fölé hajlik, akit karjára és mellére vesz? Zavaró-
dottságában már semmi kedveset nem képes Jób látni; hiszen ha nem szop-
tatták volna, nem kellene most élnie.
13. vers. ‫ ״‬nyugalmam volna16”: Ez rövidlátó megállapítás. Aki szenved,
gyakran vágyik a halál után, mintha az megváltó lenne. A halál után biztosan
nyugalma lenne a jelenlegi fájdalomtól, de nyugta lenne-e a még nagyobb
fájdalomtól? A Biblia beszél az örök büntetésről (Mt 25,46), és azt mondja,
hogy a hitetleneknek nem lesz nyugta, sem éjjel sem nappal a másvilágon
(Jel 14,11),
14-15. vers: Némi gúnnyal a ‫״‬királyok és tanácsosok... vagy fejedelmek”
közé számítja magát Jób, akik csak a sírban találtak nyugalomra. A legjobbak
élete is nyugtalanság, amint most megtapasztalta, amikor minden elvétetett
tőle. Nyugalom csak akkor kapható, amikor az ember elhagyta ezt a világot.
19. vers. A rabszolga a halál által tényleg ‫ ״‬megszabadul urától”, de vajon
így valóban szabad lesz-e? Az Újszövetség azt mondja, hogy az istentelen-
ként meghaltak börtönben vannak (lP t 3,19).
3. Jób elátkozza azt a körülményt, hogy tovább kell élnie (3,20-26)

Az a kívánság, hogy születésének napja bár csak soha ne lett volna, és hogy
ne táplálták, és ne tartották volna életben, természetesen teljesíthetetlen, hi-
szén ami már megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni, amit Jób
bizonyára tud is. így Jób azt kívánja, hogy legalább ne kelljen tovább élnie17.
16 Ó halál! Síri csenddel, te csak te tudsz nekünk teljes gyönyörűséget adni, a szenvedély
küzdelmét, szakadatlan gyönyörűséget, a boldogságért az együgyű nyers életet ad ja nekünk
(Heinrich Heine halála előtti utolsó költeményéből)
17 Ez a halálvágy pogány kívánság. Sehol nem mutatkozik meg jobban a görög pesszimizmus
pontosabban, mint abban a válaszban, amit Szilénosz, Dionüszosznak, Midász királyának
egyik kísérője ad arra a kérdésre, mi a legjobb és legelőnyösebb az ember számára. Friedrich
Nietsche ezt mondatja Szilénosszal: ‫״‬Nyomorult tiszavirág életű nemzetség, minek mondá-
sára kényszerítesz, amit nem hallani a legiidvösebb a számodra? A legjobb teljességgel elér-
heteden a számodra: meg sem születni, nem létezni, semminek sem lenni. A második lég-
jobb a számodra - mielőbb meghalni.”
68 Jób könyve
20 Miért is ad világosságot a nyomorultnak, és életet a megkeseredett lelkűeknek181920,

21 akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset1’,
22 akik ujjongva örülnek, örvendeznek, ha megtalálták a sírt;
23 az útvesztőbejutott embernek2‫״‬, akit Isten21 kerített be22?
24 Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.
25 Mert amitől leginkább rettegtem23, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem24.
26 nincs pihenésem, se csendességem, nincs nyugalmam, remegés jön rám25.
20. vers. ‫״‬M iért is a d ...”; Jób már nincs megelégedve azzal, amit Isten ad.
Tudja, hogy értelmetlen a születés ellen lázadni, ha már megtörtént, vissza-
fordíthatatlan. De nem tud belenyugodni, hogy Isten hagyja tovább élni. Már
nem látja semmi értelmét, azaz kételkedik Isten bölcsességében, és Isten
jóságában is.
Mennyire tisztelte Istent, nem sokkal azelőtt kinyilatkoztatott vallástételé-
ben, amikor azért dicsőítette, hogy tetszése szerint adott és vett el (1,21; 1.
még 2,10). Most pedig szemrehányóan kérdezi: ‫״‬Miért?” Ilyen kérdést bizo-
nyára nem tett fel Jób akkor, amikor Teremtője jótéteményeit élvezte. Most,
amikor az élet szenvedést jelentett neki, nem akarja azt már tovább, mintegy
odaveti Teremtője lábaihoz.
23. vers. ‫״‬az útvesztőbe jutott em bernek...”: Isten elrejti előlünk utunkat,
hogy csak egyet tudjunk még tenni: abban bízni, aki mindent tud, mindent
lát, mindent megtehet, és közben végtelen szeretet tölti el. Dóra Rappard egy
énekben találóan fejezte ki:
Legyen bár elrejtve az út,
melynek haza kell vezetnie engem,
még sincs bennem aggodalom,
hisz a vezetőt ismerem jól.
‫ ״‬akit Isten kerített be”: Isten körülzárja Jóbot, hogy egyik oldalról sem
maradjon nyitva kiút a számára, és ő egyik oldalról se remélhessen segítséget.
Csak a felfelé vezető út marad szabadon a számára, az Istenhez vezető út;
nem marad más reménység, mint a felülről való segítség. Bezárva, Isten felé,
ez az ő keserűnek tűnő, a valóságban azonban boldog sorsa. Ezt az egy utat,
18 Vö. Jób 36,20

19 Jel 9,6
20 Jób 19,8; 2K0r 4,8
21 ’aeloah
22 JSir 3,7; Jób 13,27; Zsolt 88,9
23 Jób 6,4; 7,14; 9,34; 13,11.21
24 Jób 10,13; vö. Péld 10,24
25
Jób 15,21; 16,12
3-11. fejezet 69
ezt a valóban királyi utat azonban csak akkor látja majd megnyílni maga
előtt, ha egészen mélyre hajolt.
26. vers. Jóbnak ‫ ״‬békessége” volt és pihent. Mindezt Istennek köszönhette,
ahogy tudta is. Ezért tisztelte is Istent, ahogy egykori boldogságának későbbi
leírása mutatja (29,2-6). A Sátán második kísértésekor még tökéletesen bí-
zott Isten uralmának jóságában. Most megrendült ez a bizalom, nem tudja
megérteni, miért nem ad ugyanez az Isten továbbra is ‫״‬csendességet, pihe-
nést, nyugalmat” neki.
Nyelvi megjegyzések a 3. fejezethez:

1. 8. vers. Háromszor fordul elő ebben a két versben a magyar ‫״‬megátkoz”
szó, amikor a héberben három különböző szót találni. Az 1. versben qallél, a
8. versben qabab és ’arar. Buber sorrendben a következőképpen fordítja
ezeket: elátkozni, átkozni, megbabonázni.
6. vers. ‫״‬ne kerüljön az év napjai közé”, mások szerint: ‫״‬ne örvendjen...”
(Luther, Elberf). A jihad a jahad igéből ‫״‬egyesülni”, vagy a hadah igéből
‫ ״‬örvendeni” lehet levezetni. A kijelentések párhuzamossága az általam vá-
lasztott fordítást indokolja (így Buber is).
4. fejezet
Elifáz első beszéde (4. és 5. fejezet)
1. Elifáz tétele (4,1-11)

2. Elifáz felismerésének eredete (4,12-16)
3. A tétel Jóbra történő alkalmazása (4,17-5,7)
4. Elifáz megtérésre hívja fel Jóbot (5,8-16)
5. A bűnbánat biztos helyreállítást eredményez (5,17-27)
Elifáz hallotta Jób szenvedélyes panaszkiáltását Istenhez, és ez megerősíti

abban, amire Jób szerencsétlenségének végiggondolása után következtetett:
Jób bizonyára bűnt követett el, nem olyan példásan igaz, amint azt a látszat
mutatta, amikor azelőtt másokat tanított (3-4. vers). Elifáz óvatosan utal rá,
hogy nem tud olyan teljesen Jób istenfélelmében és tökéletességében hinni,
hiszen ha valóban tökéletes szent volna, nem omlott volna úgy össze, hanem
70 Jób könyve
még mindig telve lenne bizodalommal (5-6. vers). És nem csak ez: Hiszen
nyilvánvalóan nem az igazak, hanem az istentelenek részesülnek büntetésben
(8-11. vers). Elifáz hangsúlyt akar tenni a tételére, amikor a következőkben
kijelenti, honnan van tudása: egy az Istentől küldött éjszakai látomás által
(12-16. vers). Elifáz a tételét Jóbra alkalmazza és felhívja, hogy térjen meg
(5,8). Ha megteszi, meg fogja tapasztalni, hogy Isten megbocsát neki, és
ismét felemeli (5,17-27).
1, Elifáz tétele (4,1-11)
1 Megszólalt a témám Elifáz, és ezt mondta:

2 Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e26? Mert ki tudja itt magába fojtani a szót?
3 Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket27 erősítetted.
4 A botladozót talpra állították szavaid, és a roskadozó térdeket erőssé tetted.
5 Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged ér csapás, megzavarodsz2*?
6 Nem ad bizodalmát istenfélelmed29, és reménységet feddhetetlen utad?
7 Emlékezz csak: pusztult-c el valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embe-
reket?
8 Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják.
9 Az Isten30 leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.
10 Az oroszlán bömbölése elnémult, de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai!
11 Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül3’, és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei.
1. vers. ‫״‬a témáni Elifáz”: Elifáz elsőnek válaszol Jób panaszaira, és ez által
a három barát szóvivőjévé lett. Ennek megfelelően a végén Isten is fő fele-
lősként vonja felelősségre (42,7). Megfogalmazza azt az alapelvet is, amelyet
ő és két kísérője, minden következő beszédjükben meg fognak erősíteni,
ugyanis, hogy Isten igaz, ezért csak az igaztalant büntetheti, az igazakat pedig
meg fogja áldani. Beszédeiben Elifáz kifejti az alapelvet, míg Bildád illuszt-
rálja és Cófár alkalmazza.
2. vers. ‫״‬Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e?” Jó dialektikus (vitatko-
zásban ügyes) érzékkel kezdi Elifáz Jóbhoz intézett beszédét. Olyan kérdés-
sel kezdi, amit a megkérdezett nem tud másképpen megválaszolni, mint
ahogy a kérdező szándékában áll. Jób természetesen nem mondhatja, bősz-
szánt ez a dolog, inkább ne kérdezz! Hiszen ez által erkölcsileg már legyő-
zötté vált volna. ‫״‬M ert ki tudja itt magába fojtani a szót?” Aztán felteszi
26 Jób 15,11
27 Ézs 35,3
28 Péld 24,10
29 Jób 22,4
30 aeloah
31
Zsolt 34,11
3-11. fejezet 71
Elifáz a második szónoki kérdést, amely őt, Elifázt, az igazság őszinte harco-
saként ajánlja. Semmi szín alatt nem akaija magát személyes módon előtérbe
helyezni, egyszerűen - Isten igazsága kedvéért - kell mondania valamit.
5. vers. ‫ ״‬Most, hogy rajtad a sor, fáraszt?” Elifáz meglepettnek mutatkozik
Jób heves reakciója láttán, amit a szenvedés váltott ki belőle, s ez által bírálja.
Úgy véli, hogy feltételezése megerősítést nyer: ha Jób valóban istenfélő férfi
lenne, nem tudna ilyen hangosan panaszkodni.
6. vers. ‫״‬Nem ad istenfélelmed bizodalm át...?” Ez a kérdés dialektikus
csúcsteljesítmény: ‫״‬Jób, hiszen te istenfélő férfi vagy. Nem kellene-e ennek
most bizodalmadnak lennie? Vagy nem is olyan nagy a te istenfélelmed, mint
ahogy mindig gondoltuk?” Jób számára félreérthetetlenül, istenfélelmét kér-
dőjelezi meg.
‫״‬és reménységet feddhetetlen utad?” A szónoki kérdésnek ezzel a má-
sodik részével Elifáz arra utal, hogy nem teljesen tud Jób útjainak feddhetet-
lenségében hinni. Ki tudja, talán Jób kegyessége nem is olyan nagy, ahogyan
az emberek gondolták? Anélkül, hogy nyíltan kimondta volna, Elifáz ezzel
már meghozta ítéletét Jób felett: Jób vétkezett, még ha el is rejtette bűnét az
emberek elől. Ez azonban azt jelenti, hogy nem féli Istent. Elifáz hét napon át
elmélkedett, és úgy gondolja, hogy Jóbot és egész esetét áttekintette.
7. vers. Most kezdi el Elifáz Isten erkölcsi uralma tételeinek kifejtését. Az

első így hangzik: az ártatlanok és becsületesek nem pusztíttatnak el. A máso-
dik: Az istentelennek azt a gonoszt kell aratnia, amit vetett. Még nem mondja
ki közvetlenül, mi a véleménye Jóbról. Először csak általános tételekben
juttatja ezt kifejezésre. Azt, hogy milyen következtetést kell Jóbnak levonnia,
az természetesen világos a számára.
‫ ״‬pusztult-e el valaki ártatlanul?” Egy ártatlan ember, aki elpusztult,
Ábel volt, és az idők teljességében meghalt az Ártatlan, az Isten Fia. Mind-
kettőjüket a törvény nélküliek ölték meg; mindkét alkalommal engedte Isten
a gonosz működését’2. Ilyesmire természetesen nem gondol Elifáz. Kérdésé-
vei sokkal inkább azt állítja, hogy Jóbnak bűnösnek kell lennie, nem olyan
becsületes, mint amilyennek látszik. Ezzel az ítéletével Elifáz ellene szól
Isten ítéletének, amely kifejezetten azt mondja, hogy ‫״‬ok nélkül” nyomort-
tóttá meg Jóbot (2,3).
‫״‬irtottak-c ki valaha becsületes em bereket?” Ezzel azt akarja mondani
Elifáz, hogy Jób nem lehet becsületes, különben nem pusztult volna (majd-
j2 L. még a Mt 23,35 és Zsid 11,36-38-ban foglaltakat

72 Jób könyve
nem) el. Megint csak ellene mond ezzel Elifáz Isten ítéletének, amely szerint
‫ ״‬Jób” becsületes volt (1,8; 2,3).
8. vers. ‫״‬Ahogyan én láttam ”: Elifáz megnevezi itt teológiai tételeinek első

forrását: saját megfigyeléseit. Azt is mondhatjuk, saját tapasztalatait. Az
5,27-ben másodszor hivatkozik személyes megfigyeléseire.
‫ ״‬A vészt vetők ugyanazt aratják”: Valóban létezik egy okozati össze-
függés a tettek és a jutalom, a bűn és a büntetés között. Vajon növekedik-e
valahol bajnak aratása, ahol először nem bajt vetettek? Amit Elifáz tud, azt
tudja az ember kijelentés nélkül is. A vetés és aratás összefüggése olyan
nyilvánvaló, hogy azt maga a vétkező sem tudná tagadni. így mondja a görög
költő Aiszkhülosz (Kr.e. 5. sz.) a ‫״‬Perzsák” című drámájában:
A vétek, ha kivirágzott, kalászt vet: az elvakulást, s ebből növekszik a
könnyekben dús aratás.33
Ahogy már Salamon (Péld 22,8) és aztán Hóseás (Hós 10,13), úgy Pál após-
tol is megerősíti ennek az alaptételnek az igazságát: ‫״‬Amit az ember vet, azt
fogja aratni is” (Gál 6,7). Mindenesetre ez nem a teljes igazság. Isten erköl-
esi univerzuma szélesebb, mélyebb és magasabb, röviden: titokzatosabb. A
kegyelem áttöri a kérlelhetetlen törvényt. A szeretet látszólag ellene cselek-
szik, ugyanis akit Isten szeret, azt csapásokkal próbálja, nem csak a bűnöst.
Igen, akit Isten szeret, még előbb fenyíti, mint a bűnöst (Jel 3,19).
Elifáz tévedése, hogy a vetésről és aratásról szóló kijelentést egyszerűen
visszafelé olvassa, és azt gondolja, így is egyeznie kell. Aki vészt visel el,
annak azelőtt a megfelelő vészt kellett elvernie. Szabad-e azonban arra kö-
vetkeztetni, hogy először is a büntetést mindig kézzelfoghatóan, és nyilván-
valóan a vétekkel arányosan kell kiszabni, és másodszor, hogy Isten a bűn
büntetését mindig közvetlenül utána szabja ki?
Azt, hogy az előző nem igaz, megtanuljuk Istennek Izraellel való bánás-
módjából: ,Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt
rabsága, megbűnhődött bűneiért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze
minden vétkéért’ (Ézs 40,2). A kétszeres nem arányos. (Lásd még Hós 8,7.)
Arra kellene ennek megtanítania bennünket, hogy ne akarjunk megítélni
olyan dolgokat, amelyeket nem értünk. A bűn és a büntetés nagysága közötti
összefüggés a bűn világában túlságosan összetett ahhoz, hogy mérőléccel
kimérhetnénk. Ezért engedjük át Istennek ezt az ítélkezést (1. Jn 9,1-3).
Azt, hogy a szerencsétlenség nagyságából nem lehet az előtte elkövetett
bűn nagyságára következtetni, az Úr Jézus is megtanította nekünk: ,,,Ízt gon
33
görög: hübrisz gar ekszaltoúsz...
3-11. fejezet 73
doljátok, hogy az a tizennyolc, akire a torony rádőlt Siloámban és megölte

őket, vétkesebb volt-e minden más embernél, akik Jeruzsálemben lakik? Nem,
sőt mondom nektek: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek
eF’ (Lk 13,1-5). Az Úr ‫״‬nem”-je világos tagadása a hamis egyenletnek: a
szerencsétlenség nagysága = a bűn nagyságával. Ehhez látjuk itt, hogy Isten,
különböző okok miatt bocsát szerencsétlenséget az emberre. Egy ezek közül
az, hogy Isten figyelmeztetni akar más embereket. Megkíméli azokat, akiket
a szerencsétlenség ugyanúgy próbára tehetett volna. Ez az Ő kegyelmének
kifejezése, amely ellensúlyt képez az O igaz uralmához. Isten az O szeretteit
azért is vezeti nyomorúságon és nélkülözéseken át, hogy önmagukat jobban
megismerjék (5Móz 8,2).
Azt, hogy Isten nem azonnal sújtja a bűnt, Salamon a következő szavakkal
tanítja: ‫ ״‬Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele
az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, úgyhogy a vétkes százszor is
követhet el gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfé-
löknek lesz jó dolguk, mert Ót félik ” (Préd 8,11.12).
Fontos része Isten uralmának a bűnösök világa felett, az Ő hosszútűrése.
Ő irgalmas, és türelme hosszú (Zsolt 103,8). Ezt elhallgatja Elifáz.
9. vers. ‫ ״‬Az Isten leheletétől elpusztulnak”: Ez lehetne célzás is Jób gyér-

mekeinek halálára, ugyanis az itt ‫ ״‬lehelet”-re használt szó ugyanaz, mint az
1,19-ben előforduló ‫ ״‬szél”, vagyis a ruah.
10. vers. ‫ ״‬Az oroszlán bömbölése elném ult...” : Ezekkel a szavakkal juttatja
kifejezésre Elifáz a második tévedését a bűnnel és büntetéssel kapcsolatban.
Az oroszlán még nem némult el, az ellenség még ordítva jár szerte, és keresi,
hogy kit nyelhet el (lP t 5,8). A gonosz még e világ fejedelme és istene (Jn
12,31; 2K0r 4,4); Isten még engedi a gonosz működését. Ezért történik az
igazakkal is rossz, és Isten még nem azonnal torolja meg a gonoszt. Még
bejárása van a Sátánnak Isten trónjához a mennyben, amint a két első fejezet
bemutatta. Majd csak, ha a Messiás felállítja trónját ezen a földön, megy
végbe közvetlenül a gonosz feletti ítélet (Zsolt 2,8.9; Ézs 66,24; Zak 14,17-
19). Hogyan történhet meg, hogy egy igaz embert, mint János, egy szigetre
száműzhetnek, míg a cinikus önkényúr, aki ezt elrendelte, vérrel megalapo-
zott trónján pöffeszkedik? János megkapja a feleletet: Ő látja, hogy Isten
trónja a mennyben van (Jel 4,2) Onnan irányít gondviselése által minden
dolgot, a gonoszt is. De éppen azért, mert a trón a mennyben és még nem a
földön van, szabad a gonosznak időlegesen győzedelmeskedni.
Elifáz tévedése hatásosan mutatja be, mennyire rá vagyunk utalva a ki-
nyilatkoztatásra ahhoz, hogy Isten igazságosságát megértsük az idő alatt,
amikor a gonosz még a világban van és uralkodik. Vagy nem maga az Úr
74 Jób könyve
mondta-e, hogy a Sátán e világ fejedelme (Jn 12,31)? A mennybe vetett pil-
lantás nélkül, amit a bevezető fejezetekben megenged nekünk, nem értenénk
meg Jób nyomorúságát.
Nem menthető-e akkor Jób barátainak tudatlansága, mivel nem nyertek
bepillantást Isten tróntermébe? Tudatlanságukat meg lehet bocsátani, de nem
lehet megbocsátani a merészségüket, hogy mint tudatlanok, ilyen messzeme-
nő végkövetkeztetéseket vonjanak le, ahogyan ők tették. Hallgatniuk kellett
volna, és meg kellett volna vallaniuk, hogy egyedül Isten tudja, miért szenve-
di el nyomorúságát, nekik hiányzik a szükséges ismeretük ahhoz, hogy a
megmagyarázhatatlan meg tudják magyarázni. Az, hogy nem tartóztatták
meg magukat, jelenti bolondságukat és bűnüket, amelyekért Isten meg fogja
róni őket (42,7.8).
2. Elifáz felismerésének eredete (4,12-21)

12 Titokzatos szó jutott hozzám, de csak suttogást fogott fel belőle a fülem,
13 éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre. .
14 Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden csontomat.
15 Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen.
16 Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot
hallok:
17 Vajon igazabb lehet-e egy ember Istennél, vagy tisztább lehet-e férfi nála, aki őt alkotta?
IS Hiszen szolgáiban sem bízhat meg34, és angyalaiban is talál hibát.
19 Hát még azokban, akik agyagházban laknak35, amelynek alapja porban36 van, és szét-
morzsolják, mint a molyt37!
20 Reggeltől estig szétzúzzák, észrevétlen elpusztulnak örökre.
21 Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.
12. vers. ‫״‬Titokzatos szó jutott hozzám” Elifáz most tudásának második
forrását is megnevezi: Isten éjszaka hozzá juttatott tanítását. Mintha rossz
lenne a lelkiismerete éppen most tett merész megállapításai miatt, úgy látszik,
dramatizáló megfogalmazással akarja palástolni, hogy egy közhelyet adott
elő. Mindenki tudja, hogy Istennek igazabbnak kell lennie, mint az embernek,
ennyit már a természete is megtanít mindenkinek. Elifáz azonban többet akar,
mint csupán egy általános alapelv megalkotását. Azt akarja ezzel mondani,
hogy Jób bűnös Isten előtt, és azért, hogy elvegye Jób bátorságát az ellent-
mondástól, tudásának isteni eredetére utal.
34 Jób 15,15
35 2K0r 5,1
36 IMóz 3,19
37 Jób 13,28; 27,18; Zsolt 39,12
3-11. fejezet 75
17. vers. Az ember nem lehet ‫ ״‬igazabb, mint Isten”. Ennyit Jób is tud, de
mit fog válaszolni? Elifáz képes rá, hogy olyan sok igazat mondjon, amivel
nem lehet vitába szállni, ahogy a következőkben is történik. Annyira igaz,
hogy az Újszövetség kétszer is idéz Elifáz első beszédéből, az lKorintus 3,19
és a Zsidók 12,5-ben. A bölcs Salamon a Példabeszédek 3,11-ben idézi, és a
végén Isten mégis megfeddi Jób barátait:
‫ ״‬Miután az ÚR mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az ÚR a témáni
Elifázhoz: Haragra gerjedtem ellened és két barátod ellen, mert nem be-
széliek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób ” (42,7).
Hogyan lehet ezt megmagyarázni? így: az igazságok, melyeket helytelenül
alkalmaznak, hamisak és ezért gonoszt szereznek, nem jót. Igaz, hogy Isten
megbünteti a bűnöst, de ez Jóbra nem illik, ezért hamis Elifáz kijelentése.
Igazságokkal agyon lehet ütni másokat, s ezt tették Jób barátai is. Nem a
megfelelő embernek, nem a megfelelő időben mondtak sok igaz dolgot.
Amikor Elifáz megkérdezi Jóbot: ‫ ״‬Vajon igazabb lehet-e egy ember Istennél,
vagy tisztább lehet-e egy férfi nála, aki őt alkotta?”, akkor Jób arra kénysze-
rül, hogy Elifáz szándéka szerint válaszoljon. Elifáz minden más választ
istenkáromlásnak magyarázott volna. így pedig éppen azt érte volna el, amit
akart: rákényszeríteni Jóbot annak bevallására, hogy Isten teljesen jogosan,
bűnei miatt büntette őt. Azonban pontosan ez nem volt igaz, ahogy a könyv
olvasói tudják, és ahogy Jób is tudta. Abban az értelemben volt bűntelen,
hogy ártatlanul szenvedett. Egy teológiai igazságra alapozott, előre elkészített
feltételezéssel Elifáz sarokba szorítja Jóbot, akinek nem marad más, mint-
hogy védekezzen. A barátok pedig azt gondolják, minél tovább védekezik
Jób, annál nyilvánvalóbb az istentelensége. Talán Jób barátaira gondolt Sa-
Iámon, amikor a következőt fogalmazta meg:
‫ ״‬Milyen jó az idején mondott szó!" (Péld 15,23)
21. vers. ‫ ״‬mégis bölcsesség nélkül”: aki, mint bölcs hal meg, istenfélelem-
ben és Istennel békességben hal meg (vö. Jób 5,26; 29,18). Aki viszont böl-
csesség nélkül hal meg, istentelenként hal meg, és ahogy Elifáz gondolja,
feltétlen idő előtt. Egy hirtelen megszakadt élet azt bizonyítja a számára,
hogy istentelennek kellett lenne.

2. vers. ‫ ״‬szó” egyes számban milláh (többesben: millin). A bibliai héberben
ritkán fordul elő ez a fogalom a ‫ ״‬szó” kifejezésére, a Jób könyve kivételével.
A Jób 4,2 és 38,2 között 34-szer fordul elő, a Jób könyvén kívül csak három
helyen.
76 Jób könyve
10—11. vers. Ebben a két versben nem kevesebb, mint öt különböző héber szó
található az ‫״‬oroszlán” kifejezésére. Sorrend szerint a következőképpen:
arjeh, sahal, kefir, lajis és labi. A.R. Fasset szerint: ‫ ״‬Indirekt módon ezek a
megnevezések - oroszlán, nőstény oroszlán, oroszlánkölyök, nőstény orosz-
lánkölyök - Jóbra és családtagjaira vonatkozhatnának.” Akkor Elifáz Jóbot és
családtagjait egyértelműen mint nem igazakat diszkvalifikálta.
13. vers. ‫ ״‬mély álom”, tardém áh, mint a 33,15-ben. Más szó, mint amit
egyébként az ‫ ״‬alvás”-ra használtak. Ez mély alvást jelent. Az 1Mózes 2,21
ezt a szót használja az alvásra, amelyet Isten Ádámra bocsátott (lM óz 2,21).
További adatok még: Bírák 4,21; lSámuel 26,12.
14. vers. a maszoréta rob, ‫״‬tömeg” szónak ebben az összefüggésben nincs

értelme. A mássalhangzós szöveg minden változtatása nélkül ríb-nek olvas-
ható, ami az akkád nyelvben reszketést jelent.
17 a vers. ‫״‬ember”, acnos, nem csupán faj-megnevezés (mint az adam), ha-

nem jellemzés: ez a szó a gyenge embert jelöli (Buber fordítása szerint ‫״‬em-
berke”).
17b vers. ‫ ״‬férfi”, gaebaer, nem elsősorban a nemet jelent (mint az iis) ellen-
tétben a nővel, hanem ugyancsak jellemzés: az erős férfi.
19. vers. ‫״‬mint a moly”, lifné ás, ‫ ״‬a mollyal szemben” Ha az ember még a
moly előtt sem tud megmaradni (mert szétmorzsolja a tulajdonát), hogyan
fog megállni a Mindenható előtt?21
21. vers. jitram , vagy a jaetaer ‫ ״‬sátorkötél”, vagy a jaetaer ‫ ״‬felesleg” szár-
mazéka. Mindkét lehetőség megtalálható a különböző fordításokban. A sá-
torkötél kirántása a halál körülírására szolgál. Pál a testi halált a sátor össze-
omlásával hasonlítja össze (2K0r 5,1).
3-11. fejezet 77
5. fejezet
3. A tétel Jóbra történő alkalmazása (5,1-7)
Az 1-7. vers egy hangzatosán ugyan palástolt, de mégis nyílt felhívás

Jóbhoz, hogy adja meg magát. Bűnt követett el, világosan meggyőzték róla;
minthogy Isten igaz, Jóbnak bűnösnek kell lennie.
1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?

2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen clkorhadt a lakóhelyén38.
4 Távol van fiaitól a segítség, cltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.
5 Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó.
6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.
1-2. vers. Miért zárkózik még el, miért akar még egy kiutat keresni, mikor
csak egyetlen út lehetséges: a bűnbánatnak és az Istenhez térésnek az útja.
Egyetlen mégoly szent vagy kegyes férfi sem segít neki. Ostoba, akit megöl
‫״‬a bosszúság”, ha végre meg nem vallja bűnét Isten előtt, és nem akar Őnála
megbocsátást keresni.
Ilyen szavakkal tudja Elifáz Jóbot védekezésre kényszeríteni.
3-4. vers. Elifáz az ostoba megnevezéssel, aki ‫ ״‬gyökeret vert”, senki másra
nem gondol, mint Jóbra. Aki lakóhelyén most elkorhadt; és ‫ ״‬távol van fiaitól
a segítség". Nagyobb szívtelenséget nem gondolhatott volna ki Elifáz. Itt ül
egy férfi, aki elvesztette minden vagyonát, egészségét, és ráadásul minden
gyermekét, Elifáz pedig nem tud okosabbat mondani, mint hogy az ostoba
gyermekeit elnyeli a szerencsétlenség.
A ‫ ״‬kapuban” szolgáltattak igazságot a régi keleti városokban (1. 31,21;
lMóz 23,10; 5Móz 21,19). Akiket ott ‫״‬eltaposnak” jelentése, a nyilvános
bíróság által való elítéltetés, és ezzel a közösségből való kivettetés (Péld
22, 22).
5. vers. ‫״‬A tövisek közül vett ki”: Az aratás után gyakran maradt valami a
tüskés bozótban, amit az özvegyek és idegenek gyűjtöttek össze, az utolsó
szemig. Éppen ilyen maradéktalanul fogják összegyűjteni és elvenni az is-
tentelenek minden termését.
38
Zsolt 37,35.36
78 Jób könyve
7. vers. Ennek a versnek az értelme: Az embernek születésétől fogva olyan

természete van, amely lefelé húz és nehézséget támaszt, melynek szikrái
természetüknek megfelelően felfelé szállnak, ‫ ״‬...az ember maga szüli a
vészt”: Az ember természete támasztja a bajt. Amennyiben jó ember, jó fog
tőle származni, ha viszont gonosz, gonoszság. Tennészete olyan biztosan
munkálja a rosszat, mint ahogy a szikrák szállnak, amikor az ember valami-
lyen kemény dologra hasonló kemény tárggyal üt. Ezt az alaptételt is meg-
erősíti az Újszövetség: ‫ ״‬Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember
lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; viszont
dicsőség, tisztelet és békesség ju t majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót
cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is!” (Róm 2,9.10). Csak hogy
nem a mi dolgunk, hogy ezt az alaptételt az egyes emberre és különleges
nyomorúságára alkalmazzuk, ahogy Elifáz itt teszi. Az a baj, amely Jóbot
érte, nem valamilyen szerencsétlen véletlen, mert nem a porból, hanem belőle
támadt, egy gonosz emberből, akinek gonosz cselekedetei gonosz aratást
eredményeztek.
4. Elifáz megtérésre hívja fel Jóbot (5,8-16)
8 De én az Istenhez39 fordulok40, Istenre bízom ügyemet,

9 aki hatalmas dolgokat művel41, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
10 Esőt ad a főid színére42, vizet bocsát a mezőkre.
11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége43.
12 Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót.
13 Saját ravaszságukkal44 fogja meg a bölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől.
14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel45
15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős46 kezéből a szegényt.
16 így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul47.
8. vers. ‫״‬De én az Istenhez fordulok”: Ez valójában jó tanács, és ha Jób

megszívlelte volna, segítséget is kapott volna. Mivel azonban a tanácsadó
feltételezte, hogy Jób bűnt követett el, és Isten ezért bünteti, tulajdonképpen
azt akarja ezzel mondani, Isten elé kellene állnia és bűneit meg kellene valla-
nia, megnehezíti Jóbnak, hogy Isten elé lépjen.
39 ’el
40 Jób822,21 ;5‫־‬
41 Jób 9,10
42 Jób 36,27
43 lSám 2,7.8; Zsolt 113,7
44 Jób 18,7
45 5Móz 28,29
46 Mt 12,29
47 Zsolt 63,12
3-11. fejezet 79
9. vers. Milyen igazak ezek a szavak! Isten valóban ‫ ״‬hatalm as” dolgokat
művel, amelyeket senki sem tud kifürkészni. Ezért sem egy Elifáz, sem egyik
társa sem tudja Isten Jobbal való bánásmódját megérteni. Ha Elifáz hinné,
amit itt megvall, nem beszélne olyan sokat, hanem hallgatna, és maga fordul-
na Istenhez, ahogy a szorongatott Jóbnak éppen tanácsolta. Ha Elifáz felisme-
ri, hogy Isten tettei a teremtett világban kikutathatatlanok, akkor elég oka lett
volna rá, hogy megvallja, Isten tettei az Ő kormányzásában igazán kikutat-
hatatlanok. Most azonban ezt az igazságot egyedül Jób ellen fordítja, hogy ez
által azt mondja neki: Bár nem érted Isten veled való bánásmódját, de én
értem, és ezért azt tanácsolom, térj Istenhez, akkor megint fel fog emelni.
10. vers. ‫ ״‬Esőt ad a föld színére”: Isten valóban esőt ad a földre, mégpedig
ahogyan Isten Fia nyomatékosan mondta, jóknak és gonoszoknak egyaránt
(Mt 5,45). Ha tehát Isten érdem nélkül jót ad a gonoszoknak, miért ne enged-
né, hogy közvetlen bűn nélkül a jók, egy időre rosszat éljenek meg? Jób
megvallotta szerencsétlensége órájában, hogy ha elvettük Isten kezéből a jót,
a rosszat is háborgás nélkül el kellene vennünk (2,10). Közben elfeledkezett
erről; jó barátja Elifáz viszont soha sem ismerte fel. Ha Isten ‫״‬m agasra emeli
az alant levőket”, anélkül, hogy azok ezért bármit tettek volna, miért ne
alacsonyítaná le a magasan levőket, minden látható indok nélkül?
12-13. vers. Ezek a szavak olyan igazak, hogy a Szent Szellem arra indítja az
apostolt, hogy az Újszövetségben isteni igazságként idézze (lK or 3,19). Az
apostol el akarja venni ezzel a korintusbelieknek az emberi bölcsességbe
vetett testi bizodalmát. Erre szükség volt a korintusbeliek esetében. Jób azon-
bán nem a maga bölcsességében bízik, sokkal inkább beismeri, hogy tanács-
tálán, meg nem érdemelt szenvedését látva. Látni fogjuk a 28. fejezetben,
ahol Jób elmagyarázza, hogy egy embernek sincs elég bölcsessége a megma-
gyarázhatatlan megmagyarázásához. Ezért Elifáznak ezek a szavai, bármilyen
igazak is önmagukban, egyáltalán nem idevalók. Azt akarja ezzel mondani
Jóbnak, hogy bármilyen bölcs szavakat és okos érveket hozna is fel ártatlan-
sága bizonyítására - ravaszságával semmit sem fog elérni, Isten a saját mes-
terkedésével fogja meg és szégyeníti meg.14
14. vers. Feltesszük a kérdést, milyen vigasztalást találhat Jób az ilyen kije-
lentésekben? Igen, ő sötétségben tapogatózik, de nem olyan ok miatt, amit
róla Elifáz feltételez. Nem ostobasága miatt érte a szerencsétlenség, ahogy
maga tudja, és ahogy mi is tudjuk, amit azonban Elifáz, anélkül, hogy bármit
is tudna, kezdettől fogva kizár.
80 Jób könyve
5. A bűnbánat biztos helyreállítást eredményez (5,17-27)
17 Bizony boldog az az ember484950,akit Isten48 megfedd! A Mindenható5‫ ״‬fenyítését ne vesd meg!

18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít51.
19 Hatszor megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.
20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.
21 Nyelvek ostorától rejtve leszel52, nem kell félned, hogy pusztulás53 szakad rád,
22 Nevetsz a pusztuláson és éhségen54, nem kell félned a föld vadjaitól,
23 mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled55.
24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek.
25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
26 Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be.
27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!56
17. vers. ‫״‬Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd...” : Csodálatos

szavak, gyönyörű igazságok, de az adott esetben nem építenek, hanem rom-
bolnak. Akkor észleljük ezt, amikor összehasonlítjuk azt az összefüggést,
amelyben Elifáz alkalmazza, azzal, amelyben a Zsidókhoz írt levél szerzője
teszi. Elifáz ezt mondja: ‫״‬Jób, te bűnt követtél el, Isten haragszik rád, jó tét-
szése már nem nyugszik rajtad, ezért érnek a csapások, esel rablás és leve-
rettetés áldozatául. A Zsidókhoz írt levél pontosan ellentétes feltételezésből
indul ki: ‫״‬Lássátok kedves testvéreim, csapásokat szenvedtek el, javaitok
elrablását kellett elviselnetek. Azt jelenti-e ez, hogy Isten haragja ér titeket?
Nem, kedves testvéreim, ellenkezőleg: Az O különös törődésének bizonyítéka;
ti az Ő fiai vagytok, nem fattyak; olyan fontosak vagytok a számára, hogy
fényit titeket, hogy a legmagasztosabb és legjobb dologra neveljen, hogy az 0
szentségében részesedjetek” (Zsid 12,4-6).
18-23. vers. Isten hatalma és jósága megnyilatkozásainak beható felsorolásá-

val találkozunk itt. A szavak önmagukban véve igazak, mégsem az igazságot
mondja Elifáz, mert véleménye szerint ezek a szavak Jóbra csak akkor érvé-
nyesek, ha megvallotta vétkét. Isten bűnei miatt készített neki szenvedést és
48 ’aenosch, I. a megj. Jób 7,1-17-hez

49 ,aeloah
50 saddáj, ez a Jób könyvében Isten megnevezésére elforduló 23 tétel közül az első. Az egyéb
helyek: 6,4.14; 8,3.5; 11,7; 13,3; 15,25; 21,15.20; 22,17.23.25.26; 27.10.11; 29,5; 31,2.35;
32,8; 33,4; 37,23; 40,2
51 5Móz 32,39
52 Zsolt 31,21; Ézs 54,17
53 Péld 3,25
54 Péld 31,25
55 Mk 1,13
56
Jób 13,1; 15,17; 32,10; 33,1
3-11. fejezet 81
gonosztettei miatt törte össze. Ki fogja azonban szabadítani mind a hét nyo-
morúságából, és megmenti minden szükségétől, ha most kész megvallani
bűneit.
24-25. vers, ‫״‬Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgál-

va, nem lesz benne vétek.” Másodszor idézi fel Elifáz annak a férfinak, aki
nem sokkal azelőtt elveszítette minden vagyonát, mégpedig ártatlanul, min-
den gyermekének még fájdalmasabb elvesztését. Azért, hogy Jób biztosan ne
hagyja figyelmen kívül, meg is erősíti: ‫״‬és te tudod, hogy sok utódod lesz”.
Ennél tapintatlanabb dolgot nem lehetett volna mondani annak a férfinak, aki
minden utódját egyetlen nap alatt elvesztette!
Jó lenne, ha figyelmeztetne bennünket Elifáz rossz példája: Kevés dolog
van, ami egy szenvedőt annyira gyötörne, mint olcsó bibliai tanácsok, ame-
lyek nem helyénvalók. A Példabeszédek könyvének írója azt mondja, hogy
egy jó Ige, a megfelelő embernek és a megfelelő időben kimondva, felettébb
értékes. A hívatlan bíráló mindenkinek, Istennek és az embernek is bosszú-
ság; a bölcs bíráló viszont aranyat ér:
‫ ״‬Mint az aranyalma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott Ige. Mint az
aranyfüggő és a színarany éltszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fül-
nek” (Péld 25,11.12).
De hol és hogyan tanuljuk meg, hogy ilyen bírálók legyünk? Isten iskolájá-
bán és szentélyében. Jób barátai mondanak olyasmit, ami Ászáf véleményé-
vei egybehangzik (Zsolt 73,17-20). A döntő különbség azonban éppen ez:
Ászáf azt, amit mond, a szentélyben tanulta (17.v.), Jób barátai, szépen meg-
formált tantételeiket az iskolából hozták. Nekünk mindnyájunknak először
Istent kell tanulnunk - a kijózanításnak és megalázásnak a fájdalmas iskolá-
jában - , hogy másokat tanítani tudjunk, ahogy később ezt egy Elíhú tette. Ő
ettől a máshoz nem hasonlítható tanítómestertől tanult, amit tovább tudott
adni Jóbnak:
‫ ״‬Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?” (Jób
36,22)
Jób barátai rosszul értik őt és igazságtalanul bánnak vele, mégis el kell is-
mernünk, hogy ők éppen úgy Isten által küldettek, mint a többi gyötrelem.
Isten így akarja megpróbálni szolgáját; ennek a próbának a tüzén át akarja
neki önmagát kijelenteni, és őt ezen az úton nevelni: Hosszú védekező beszé-
dei által Jób megérteti, hogy minden ártatlansága és ezért érthető türelmetlen-
sége mellett, még túl sokat számít neki, hogy éppen barátai előtt tiszteletben
álljon. S valóban: Elíhú éppen azt rója fel Jóbnak, hogy minden beszédében
82 Jób könyve
igaznak tartotta magát Istennel szemben (32,2), hogy tehát fontosabb neki,
hogy ő maga, inkább, mint hogy Isten, igaznak bizonyuljon barátai előtt. Ez
valami kifinomult rossz, amelytől Istennek különlegesen kiválasztott nevelési
utakon keresztül kell megszabadítania bennünket, ha az Ő szolgái akarunk
lenni. Krisztus szolgájának el kell tudnia mondani magáról, amit Pál a
Galatáknak mondott:
‫ ״‬Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy
embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tét-
széni, nem volnék Krisztus szolgája ” (Gál 1,10).
így tanuljuk meg Jóbtól, hogy mindenben és minden mögött Isten kezét lás-
suk, ahelyett hogy emberek és események miatt bosszankodnánk. Hajoljunk
meg Isten uralma alatt, hajoljunk meg minden fájdalmas dolog alatt, amellyel
Isten, bölcsességében, teljhatalmában és szeretetében nevel.
Isten útjainak csodájához tartozik az is, hogy a végén nem csak Jób lett
gazdagabb, hanem barátai is bölcsebbek lettek. Isten nem csak azt munkálja,
hogy Jób megszégyenüljön barátai előtt, hanem ezek is kétségbeesnek Jób
miatt, és ez a nevelésüket szolgálja (42,7-10).
26. vers. Itt Elifáz olyan valamit mond, ami valóban be fog igazolódni. Jób
utódokban és tisztességben gazdagon, és élettel betelve fog sírba szállni (Jób
42,16.17). Erről Isten gondoskodott, aki megalázta Jóbot. Ismét felemelte öt,
mindenesetre más úton és más körülmények között, mint ahogy azt Elifáz
tudni vélte.
27. vers. Ez az iskolamesteri mondat olyan leleplező, hogy magyarázatok

által önelégültségétől csak elterelnénk a figyelmet, és ezzel laposságának
talán a mélység látszatát kölcsönöznénk. Ezért ezt ennyiben is hagyjuk.
Nyelvi megjegyzések az 5. fejezethez:
26. vers. ‫״‬kor”, kaelah, az Ószövetségben ritka szó, amely ezen kívül csak a
Jób 30,2-ben fordul elő. Lehet ‫״‬erőteljesség”-gel is fordítani (Elberf); Buber
szerint: ‫״‬erőteljes érettség”.27
27. ven. ‫״‬Elallgass rá”; az M olvasata söma aennah, ‫״‬halljad!. A mással-

hangzók megváltoztatása nélkül lehet (defektíven írott) söma nuháh, ‫״‬hallót-
tuk”-nak olvasni (LXX). Ez jobban illik a két versrész párhuzamosságához.
3-1 !.fejezet 83
6 . fejezet
Jó b m áso d ik beszéde (6 -7. fejezet)
Csak láng vagyok, szomjúság és kiáltás és tűz.

Lelkem szűk völgyén áttör az idő,
mint sötét víz, hevesen, gyorsan és felismerhetetlenül.
Testemet égeti a bélyeg: a múlandóság
(Ernst Stadler: Megszólítás)
1. Jób szenvedései nagyságával mentegeti szavait (6,1-7)

2. Jób panaszkodik, hogy Isten túl sokat kíván tőle (6,8-13)
3. Jób panaszkodik, hogy barátai csalódást okoztak neki (6,14-30)
4. Jób panaszkodik élete hiábavalósága miatt (7,1-6)
5. Jób tiltakozik Isten vele való bánásmódja ellen (7,7-21)
Jób szabad folyást engedett panaszainak, de a vigasztalására érkezett egyik

férfitől olyan választ kapott, amelyet egyáltalán nem tudott elfogadni. Egy-
részt csalódott az együttérzés utáni elvárása tekintetében, másrészt sértették
Elifáz feltételezései. Jób védekezik, amelynek során először a 3. fejezetben
olvasható meggondolatlan szavait, szenvedései nagyságával mentegeti (1-7.
v.), aztán amiatt panaszkodik, hogy Isten túl sokat kíván tőle (8-13. v.), majd
amiatt háborog, hogy barátai olyan keserű csalódást okoztak neki (14-30. v.).
A 7,1-6-ban folytatja és elpanaszolja, hogy élete csak csalódott reménysége-
két és nyugtalanságot hozott neki, és aztán panaszával ismét közvetlenül
Istenhez fordul, és protestál az ellen, hogy ilyen keményen bánik vele, ami-
kor ő csak egy lehelet és az élete olyan rövid (7,7-21).
Ezek a panaszok mind a már említett hitetlenség szülöttei, amelynek a
foglya Jób. A hitetlenség kiszorítja Istent a szélre, a saját ÉN-jét helyezi kö-
zépre; ha ez egyszer megtörtént, nem lehet másként érezni és másként be-
szélni, mint ahogy Jób teszi itt. Ha összehasonlítjuk Jóbnak ezt a második
beszédét a kezdeti panaszával (3. fejezet), azt állapíthatjuk meg, hogy még
mélyebbre süllyedt a sötétségben. Ott láttuk, hogy létének értéke, és Isten
bölcs és jó uralmába vetett bizalma megrendült. Itt egyértelműen kimondja,
hogy élete semmit sem ér, és nyíltan tiltakozik Isten uralma ellen. Már csak
önkényúmak érzi.
84 Jób könyve
1. Jób szenvedéseinek nagyságával mentegeti szavait (6,1-7)
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet, szenvedésemmel együtt tennék mérlegre!
3 Bizony súlyosabb a tenger homokjánál57, ezért voltak balgák58 szavaim.
4 Mert a Mindenható nyilai5960vannak bennem, mérgük issza szellemem, és Isten'1" retten-
tései61 sorban elérnek62 engem.
5 Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmány mellett?63
6 Mcgeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?
7 Érintésétől is iszonyodom64: olyan az, mint a romlott étel.
A 2. és 3. vers művészien megszerkesztett chiazmus (keresztelhelyezés):

2. vers‫׳‬. Jób elkeseredése - Jób szerencsétlensége
3. vers: Jób szerencsétlensége - Jób elkeseredéséből fakadt szavai
A 2a versben azt mondja Jób, az embernek mérlegre kell tennie elkeseredé-
sét; a 2b versben azt mondja, a mérleg másik serpenyőjébe szerencsétlenségét
kell tennie az embernek. 3a vers: Itt kiderül, hogy szerencsétlensége mérték-
telenül nehéz; 3b: emiatt elkeseredése arányban áll azzal.
Két dolog nem lehet szimpatikus a számunkra: Jób azt akarja, hogy barátai
felfigyeljenek szenvedése nagyságára, ami valóban nagy. De a többiek tudja-
nak róla, fogják fel, milyen nyomorultul érzi magát. Együtt érzünk Jobbal, és
tudjuk, hogy a helyében szinte biztosan éppen így jártunk volna el. Éppen
ilyenek vagyunk mi, bűnösök. Milyen természetes Jób kívánsága, milyen
gyakran hódolunk mi, emberek ilyen érzéseknek! És Isten milyen más. Elíhú
ezt mondja róla később:
‫ ״‬Ha csak magával gondolna, visszavenné magához szellemét és leheletét,
egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba” (Jób
34,14.15).
Szerencsénk, hogy Isten a szívét nem önmaga felé fordítja, mint mi, bűnös
emberek; ha így tenne, végünk lenne. Az Ő szíve megkeresi a bűnöst, jót akar
annak, aki megsértette Őt. Csak egy ember volt más, mint a többi ember, az
ember Krisztus Jézus. Amikor az Ur Jézus a kereszten függött, sokkal jobban
57 Péld 27,3
58 Jób 30,24
59 Jób 16,13; 19,12; Zsolt 38,3; JSir 3,12
60 ’aeloah
61 Jób 3,25
62 Jób 10,17
vö. Jób 8,11
64
vö. Zsolt 42,4; 80,6
3—11. fejezet 85
szenvedett, mint bármely ember valaha is. Nem kívánta a körülállóktól, hogy
tudomásul vegyék ennek az igazságtalanságnak a botrányát, és borzalmas
szenvedésének mélységét. Éppen az ellenkezőjét olvassuk róla azt, hogy a
kereszten a körülötte állókra, és a vele együtt megfeszítettekre gondolt. Köz-
benjáró könyörgést mondott kínzóiért és a vele megfeszítettekért (Lk 3), és
magára vette anyja fájdalmát (Jn 19).
Ráadásul a nagy nyomorúsággal, amelyet végig kellett csinálnia, akarja
Jób előző szavait mentegetni, ami nyilvánvalóan neki magának némi rossz
érzést kellett jelentenie. Hogyléte ugyan magyarázza a 3. fejezetbeli lázadá-
sát, de nem jelent rá magyarázatot.
4. vers. A ‫״‬nyilak” heves, égő fájdalmat fejeznek ki; s ezek nem tompa nyi-
lak, vagy olyanok, melyek célt tévesztenek, hanem a ‫״‬Mindenható” nyilai.
Első alkalommal hasonlítja itt Jób ellenséghez Istent, aki állandóan azon van,
hogy megsemmisítse ellenségét.
5-7. vers. Kicsit szabadabban kifejezve azt mondja Jób: ‫״‬Egy vadszamár sem
üvölt kínjában, ha dús legelőre talált, egyetlen ökör sem bőg fájdalmában, ha
a tele jászol előtt áll; egyetlen ember sem eszik ízetlen ételt, mint, amilyen a
nyers tojás só nélkül. Én azonban először semmit sem kaptam, amit a termé-
szetem megkíván, hanem másodszor e helyett számomra undorító dolgot kell
lenyelnem. A jászol üres előttem, ezért ürmöt kell legyűrnöm. Csoda-e, ha
szavaim oktalanok, hogy az undor, a bosszúság és a fájdalom miatt ordítok?”
2. Jób panaszkodik, hogy Isten túl sokat kíván tőle (6,8-13)

8 Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten‘5 reménységemet!
9 Bárcsak úgy döntene Isten66, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem
fonalát!67
10 Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem
tagadtam meg a szent Isten beszédét.
11 Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha meghosszabodik is életem?
12 Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.
13 Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?
8-9. vers. Itt Jób újra olyat kér az Úrtól, amit Ő nem ad meg neki. Meg akar
halni, de Isten az Ő irgalmából nem adja meg neki azt, amit akar. Isten szán-
déka, hogy megtartsa Jóbot, hogy a végén még jobban megáldja, mint kéz-
detben. El kellene-e most tekintsen szándékától, mivel Jób valami mást akar?
65
’aeloah
66
’aeloah
67
Jób 3,3; lKir 19,4; Jón 4,3
8 6 Jób könyve
Nem, Isten azt adja Jóbnak, amit Ő akar. Megbotránkoztató ez a számunkra?

Felháborodunk azon, hogy Isten olyan jót ad a bűnösöknek, amit ők maguk
nem is akartak? Csak azt szabad-e Istennek adnia nekünk, amit magunk is
akartunk? Nem tudjuk eléggé megköszönni Istennek, hogy gyakran nem adja
meg nekünk azt, amire vágyunk, és e helyett azt adja, amit nem óhajtottunk.
Jób ismételten olyan dolgokat kér, amelyeket Isten nem ad meg neki (1. 7,16;
10,20; 14,6). Isten szeretete nagyobb, mint a mi balgaságunk; Isten akarata,
hogy jót adjon nekünk, erősebb, mint a mi ostoba akaratunk, mely nem (min-
dig) akarja elfogadni Isten szándékát. így a végén Jób ezt mondja: ‫ ״‬Tudom,
hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósít-
hatnál" (42,2).
‫״‬és elvágja életem fonalát”, ahogyan a takács levágja a végről a vásznat
(Ézs 38,12; Jób a 7,6-ban a szövőszéken lévő vászonhoz hasonlítja életét).
10. vers. Mivel Jób nincs semmilyen bűn tudatában, bizalommal néz a halál-
lal szembe. Ő ‫ ״‬nem tagadta meg a szent Isten beszédét”, és ezért bizonyára
számíthat rá, hogy Isten dicsőségben magához fogadja (Zsolt 73,24). Ha ez
azonban így van, akkor a halál valóban a legjobb.
11-12. vers. ‫״‬Honnan vegyek erőt a várakozásra? ... nem vagyok olyan
erős, mint a kő?” Ennek az Istenhez intézett kérdésnek és megállapításnak
van valami kihívó mellékzöngéje. Jób nem tudja megérteni, hogy Isten ilyen
hosszan, ilyen súlyos teher alatt hagyja sóhajtozni, noha nincs sem kőből,
sem ércből.
A nyomorúság, amelybe Isten az Ő szolgáját döntötte, éppen azt akarja
megmutatni, hogy Jóbnak nincs ereje a hosszútűrésre, hogy teste valóban
csak test és nem érc, és ezért nem képes, legkevésbé pedig lázadozás nélkül,
szerencsétlen körülmények között kitartani. Erre egy ember sem képes -
hacsak Isten ereje meg nem erősíti őt (Kol 1,11).
‫״‬Mi lesz a végem, ha meghosszabbodik is életem?”: Salamon ezt
mondja: ‫״‬A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet” (Péld 13,12). Ha az
ember nem látja a véget, amire tekintettel ilyen hosszú ideig ki kellene tarta-
nia, elviselhetetlen lesz a várakozás. Ami Jób vége lesz, azt a könyv végén
tudjuk meg. Mivel Jób erről a végről semmit sem tud, bosszús; mivel mi
keresztyének ismerjük a végünket, nem kell elveszítenünk bátorságunkat a
nyomorúság idején. Igen, fordítva van, úgy hogy csak a nyomorúság nyitja
fel a szemünket igazán a jövendő dicsőségre és erősíti honvágyunkat a menny
után. Ehhez járul még, hogy minden szenvedés növeli azt a képességünket,
hogy egykor az eljövendő dicsőség miatt örvendezni tudjunk.
3-11. fejezet 87
3. Jób panaszkodik, hogy barátai csalódást okoztak neki (6,14-30)
Aki Jóbhoz hasonlóan nyomorúságban van, és közel van hozzá, hogy elve-
szítse minden bátorságát, annak segítségre van szüksége; milyen rossz azon-
bán, ha a segítők csalódást okoznak a szorongatott helyzetben lévőnek! Ezzel
növelik a nyomorúságát.
14 Baráti68*70szeretctre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.

15 Testvéreim hűtlenek, mint a patak68, ahogyan a patakok vize eltűnik,
16 amikor zavarosak a jégtől, ha olvadó hó rejtőzik bennük.
17 De idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.
18 Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
19 Nézelődnek Téma karavánjai, a sébai vándorok bennük reménykednek.
20 De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amikor odaérnek.
21 így lettetek nekem semmit érővé: látjátok a borzalmat, és féltek.
22 Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból vesztegessetek meg valakit érdé-
kemben,
23 hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
24 Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!
25 Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?
26 Szavakért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!
27 Ti még az árvára is sorsot vettek, barátaitokra is alkudoztok7‫!״‬
28 Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!7172*
29 Hagyjátok abba, ne legyen álnokság77! Hagyjátok abba, még mindig igazam van!
30 Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem77 a romlást?
14. vers. ‫״‬Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek”: Az biztos, hogy

a bajban mutatkozik meg az igazi barát (Péld 17,17), de nem a mi dolgunk,
hogy felebarátunktól követeljük, amivel nekünk tartozik. Sokkal inkább
egyedül csak azzal kell törődnünk, megtettük-e felebarátunknak azt, amivel
neki tartozunk. Azzal tartozunk, hogy szeressük egymást (Róm 13,8), nem
azzal, hogy egymástól szeretetet követeljünk. Sohasem jó jel, ha pontosan
tudjuk, mások mivel tartoznak nekünk. Mindig szegények vagyunk, ha ilyen
meggondolások tartanak fogva. Boldog ember viszont az, aki a Krisztus fog-
lya, és ezért nem ömnagát siratja. Azt sem akarja, hogy mások sirassák, ha-
nem sokkal inkább elfelejti önmagát, és együtt akar sírni a sírókkal (Róm
12,15).
68 vö. Jób 12,5,16,5; 19,21

68 Jer 15,18
70 Jób 17,5
71 Jób 24,25
72 Jób 13,6
73
Jób 12,11
88 Jób könyve
‫ ״‬ha elhagyta is a Mindenható félelmét”: Éppen akkor, amikor az isten-

félő ember megtörik a kísértésben, akkor van szüksége barátai segítségére és
megértésére. Ha türelmetlensége miatt csak szemrehányást tesznek neki,
teljesen elcsügged.
15. vers. Amikor Jób elkezdett követeléseket intézni barátaihoz, gyengeségük

miatt kell panaszkodnia: ‫״‬Testvéreim hűtlenek, mint a patak...”: Minden
összefügg egymással: Panasz, saját nyomorúságának nagysága miatt, panasz,
hogy Isten túl sokat követel, panasz, a többiek hiányosságai miatt. Sötét fog-
ság az, amelyben Jób fogva van. De lehet-e csodálkozni azon, hogy Jóbnak
csalódást okoznak a barátai?
‫״‬Nem várhatunk el túl keveset a teremtménytől, sem túl sokat a Teremtő-
tői. Semmi rendkívüli nincs abban, hogy még a testvérek is ’csalódást
okoznak’ (Jer 9,4.5; Mik 7,5). Helyezzük ezért bizodalmunkat az örökké-
való sziklába, nem az ingadozó nádszálba! ... Isten olyan messze felül-
múlja a mi reménységeinket, amennyire az emberek csalódást okoznak”
(Matthew Henry).
Isten azonban sohasem fog a nyomorultaknak és szegényeknek, akik benne
bíznak ‫״‬csalódást okozni, mint a patak”:
‫ ״‬A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad
a szomjúságtól. De én, az ÚR, meghallgatom őket, én Izráel Istene, nem
hagyom el őket. A kopár hegyeken folyókat fakasztok, a völgyek mélyén
forrásokat, a pusztát bővizű tóvá változtatom és a szomjú földet vizek fór-
rásává” (Ézs 41,17-18).
22-23. vers. Jób nem követelt segítséget. Nem kérte senkitől, hogy elszenve-
dett veszteségei pótlására gyűjtést szervezzen. Lehet, hogy terhek nyomaszt-
ják az igaz embert, de ő tartózkodik tőle, hogy ezért másoknak terhére le-
gyen.
24. vers. ‫״‬értessétek meg velem, miben tévedtem”: Jób követeli barátaitól,
hogy pontosan mondják meg, miben követett el hibát. Elifáz csak általános
tételeket állított fel, és ezekkel elítélte Jóbot. Konkrétabbat, mint Elifáz, tér-
mészetesen nem tudnak mondani. A próbák alatt szenvedő Isten szolgájáról
különféle dolgokat feltételeznek, de megnevezni semmit sem tudnak, mi az,
amit elhibázott.26
26. vers. Jób tiltakozik az ellen, hogy barátai ‫״‬szavakért akarják megfed-
deni”. Nem tartja tisztességesnek, hogy heves hangulati hullámzásaiból kö-
3-11. fejezet 89
vetkeztetnek arra, valami nincs rendben vele. Ha barátai így járnak el, akkor
Jób minden szava, ‫״‬a kétségbeesett ember szélnek szóló szava” volt csupán.
27. vers. Jób itt a maga részéröl meglehetősen támadóvá válik barátaival
szemben. Igaz ugyan, hogy csalódást okoztak neki, és megértjük a bosszúsá-
gát, de bizonyára nem igaz, hogy barátai tudatosan támadják hátba. Nem
kiszámított gonoszsággal járnak el, mint valaki, aki sorsot vet az árvákra,
vagy alkuszik a barátjára, hanem tudatlanságból tévednek. Ez jelentős kü-
lönbség.
29. vers. Valójában: ‫ ״‬még mindig igazam van!” Jób maga élezi ki ennyire.
Semmi sem fontosabb neki, mint a barátai előtt bizonyítani, hogy neki igaza
van. Az, hogy Jób a barátai előtt Isten cselekvését kutatja, és ezzel kockáz-
tatja, hogy barátai is megkérdőjelezik Isten útjait, nem okoz neki gondot. Az
viszont, hogy barátai az ő igaz voltát kutatják, felzaklatja. Elíhú ezért fogja
megdorgálni Jóbot, hiszen Isten szolgájához egyáltalán nem illik, hogy in-
kább önmagát akarja igazolni barátai előtt, mint Istent (32,2).
30. vers. Jób fel van háborodva, hogy barátai egyáltalán merészelnek ‫״‬nyel-
véről álnokságot” feltételezni. Hogyan beszélne ő, Jób álnokságot, hogyan
‫״‬ne érezné ínye a rom lást”? Ugyanakkor egyáltalán nem találja Jób felhábo-
rítónak, hogy minden egyes Istenhez intézett kérdésével az Ő igazságát és
igazságosságát kérdőjelezi meg. Micsoda balgaságok, melyekre mi bűnösök
képesek vagyunk! Micsoda furcsaságokat engedünk meg magunknak! A
hitetlenség valóban vakká tesz bennünket Isten iránt. Őt a szélre szorítottuk,
magunkat pedig a középre helyeztük, ezzel pedig mindent a feje tetejére
állítottunk. Ezért nem csoda, hogy összecseréljük a fent és lent, a világosság
és sötétség, az igaz és a hamis fogalmait.
‫״‬Nem érezné-e ínyem a rom lást?” Nem nyújt-e az igazságosság és az
ítélet iránti érzékem olyan biztos tájékoztatást, mint az ínyem az ételről? Nem
tudom-e, hogy csak szerencsétlenséget hoznék magamra, ha valamit eltitkol-
nék és hazudnék nektek?
7. vers. ‫ ״‬úgy eszem, mintha sóvárognék utána.” A maszoréta deve lahmí

szó szerinti jelentése: kenyerem romlottsága/betegségei/szenvedélyei. Ha egy
mássalhangzót kihagyunk, de lahmi-t lehet olvasni, s ennek jelentése: elég
kenyér. Ennek megfelelően Schlachter ‫״‬mindennapi ke11ycrcm”-nek fordítja.
Ha a maszoréta olvasatnál maradunk, a ‫״‬kenyerem betegségei helyett (amit
90 Jób könyve
aligha lehet érteni), így lehet körülírni: ‫ ״‬...ennem kell, mintha szenvedélye-
sen vágynék utána”.
8. vers. ‫״‬Bárcsak teljesülne kívánságom”, szó szerint ‫״‬Ki tenné - mi jitten -,

hogy kérésem célba találna”, jellegzetes módja a héber kérés megfogalmazá-
sának (így a következő helyeken is: 11,5; 13,5; 14,13; 19,23; 23,3; 31,35).
13. vers. ‫״‬valójában”, ha’ím, ezen kívül csak a 4Móz 17,28(13)-ban. Szó
szerint ‫״‬nem úgy van, ha /abban az esetben/hogy... ?”
14. vers. Az elcsüggedt ember barátaitól ‫ ״‬szeretetet” haesaed vár. Ennek az

ÓSZ-ben nagyon gyakran használt főnévnek a fordítása legtöbbször ,jóság”.
Buber szerint kegy, jóindulat; Elberfeldiben ezen a helyen: ‫״‬szelídség”; Lut-
hemél ‫ ״‬irgalmasság”; Zürcherben ,jóság”; Károlinál ‫״‬részvét” áll. Amit a
haesaed alapjában véve megjelöl, az a lojalitás, amellyel a szövetségi partne-
rek, családtagok, a nemzetségek tagjai, vagy a barátok egymásnak tartoznak.
Mivel Isten az Ő szövetsége szerint cselekszik, az Ő haesaed-je gyakran
jóságban, gyakran könyörületességben, gyakran azonban szigorban is nyilvá-
nul meg. Gyakran egyszerűen ‫ ״‬szövetségi hűség”‫־‬nek lehetne fordítani. A
szorongatott helyzetben lévő ember bizonyos magatartást vár egy baráttól,
amely megfelel minden barátság szabályainak, pl. hogy a barát nem fog
semmi rosszat tenni vele, semmi képtelenséget róla feltételezni stb. Jób éppen
ebben az elvárásban csalódott barátaiban.
18. vers. ‫״‬kietlen”, tohú, mint az lMózes 1,2-ben.
21. vers. ‫״‬a borzalom”, hátát, az ÓSZ-ben csak itt előforduló szó.
28. vers. ‫״‬csak nem hazudok”, ’im ’akazzeb, szó szerint: ‫״‬ha hazudok...”.
Ez a tipikus héber esküformula, amelyet Jób itt használ először. A 31. feje-
zetben egy hosszú sor, hasonló megfogalmazás formájában fog megesküdni
ártatlanságára.29
29. vers. ‫״‬még mindig igazam van”: ’ód sidqí báh, szó szerint ‫״‬még benne
van igazságom”, azaz abban a dologban, amelynek tekintetében nem értenek
egyet. Jób ezt akarja mondani: Még láthatjátok, hogy igaz vagyok.
3-11. fejezet 91
7. fejezet
Jób a következő szavakkal igazolja heves panaszát. Hogyne ordítana valaki,

mint egy meggyötört állat, akinek ilyen ‫ ״‬kemény szolgálat... és a fáradozás
ilyen hiábavaló hónapjai és nyomorúságos éjszakái" jutottak? Hogyne vágy-
na az este és az éjszaka után, azaz ennek a nyomorult életnek a vége után? Az
élet olyan nehéz, olyan sok be nem teljesült reménységet ébreszt és véget ér,
mielőtt az ember megkapta volna azt, amit remélt (1-6. v.). Milyen keserves,
hogy az élet egyszer elvész, mindörökre elvész (7-11. v.). És egy olyan vala-
kivel, akinek nincs élettartaléka, mint a végtelen tengernek, hanem élete
szétfolyik, és a végén elapad, Isten ilyen keményen bánik, és még a nyuga-
lom rövid pillanataival sem aj ándékozza meg (12-21)!
4. Jób panaszkodik élete hiábavalósága miatt (7,1-6)

1 Csak küzdelem a halandó74 sorsa a földön, napjai úgy telnek7*, mint a napszámosnak76
(németben: zsoldoskatona)!
2 Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért,
3 úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok77, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem.
4 Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugta-
lansággal hajnalig.
5 Testemet férgek7879*és porkéreg borítják, bőröm beforrad, és újra kifakad.
6 Napjaim gyorsabbak™ a takács vetél őj én él8", és reménytelenül81 múlnak el.
A szolgálat oly kemény a földön, hogy igazán senki ne vegye rossz néven, ha
az élet vége után óhajtozik. Elítélik-e a napszámost, hogy az este, s ezzel a
hűvös árnyék és az édes pihenés után vágyik? Miért ne lenne szabad Jóbnak
is ilyen vágyakat táplálnia? Annál is inkább, mivel rosszabbul megy dolga,
mint a napszámosnak. Az legalább a nap végén megkapja fizetségét, és ha
elmúlt a nap, este és éjjel, felüdülést talál fáradt tagjainak. Jób azonban nem
kap semmit, amit remélt, és még álmában sem talál feledést és pihenést. Neki
74 ’aenosch; mint a 7,17-ben

75 A keresztyén ember számára az élet Jézus követésében természetesen harci szolgálat (2Tim
2,3). Már a természetes ember számára is küzdelem az élet, amit a Senecának (Kr.u.1-65)
tulajdonított kijelentés mond: Vivere mílitare est = Az élet harcot jelent. Ez az, amire itt Jób
gondol.
76 Zsolt 90,10; vö. Jób 14,1
77 Jób 3,6; 14,5
78 Jób 17,14; 24,20; Ézs 14,11
79 Jób 9,25; 10,20; 17,11
811 Ez az eleven hasonlat ihlette Goethét ‫״‬az idő száguldó szövőszéke” kifejezésre (Faust I)
81 Jób 4,6; 8,13; 11,20
92 Jób könyve
csak ‫ ״‬hiábavaló hónapok” és ‫״‬nyomorúságos éjszakák” jutnak. Nem tud

aludni, úgyhogy az éjszaka vég nélkülinek tűnő órái alatt a reggel után vá-
gyik. És ha végre virradni kezd a reggel, csak az elviselhetetlen kin egy újabb
napját hirdeti. Mit jelent akkor neki az élet?82
6. vers. Micsoda ellentmondások rázzák az embert, ha nem hitben él és jár!

így Jób a 2^1. versben azért panaszkodik, hogy a napok és az éjszakák túl
hosszúak lesznek a számára. A 6. versben az ellentétét mondja: Élete napjai
olyan rohanvást száguldottak előre, mint a takács vetélője. Gyorsabbak a
futárnál (1. 9,25). Miért gyorsabbak? Mert fél, hogy elmúlik, és ,,szemei nem
látnak tö b béjóf’ (7.v.). Milyen sok haszontalan kellemetlenségbe taszít ben-
nünket a hitetlenség! Jób aggodalma teljesen alaptalan. Még 140 esztendőt
fog élni, és nagyobb boldogságot látni, mint amilyet eddig látott. Bizonnyal,
Jób nem ismeri élete végét, de ismeri Istent, és ez teljesen elég lenne, ha csak
bízni tudott volna.
5. Jób tiltakozik Istennek vele való bánásmódja miatt (7,7-21)

Jób kínja az által lesz nagyobb, hogy (még) nincs reménysége a feltámadás-
bán, vagy hogy szellemi erővel nem kapaszkodik bele ebbe a reménységbe
(vő. 21.v.). Milyen keserű az ember javainak, egészségének és tekintélyének
elvesztése, ha minden kincse a teremtésnek ezekben a jó dolgaiban van!83 Ha
nem reménykedünk a feltámadásban, a legnyomorultabbak vagyunk minden
ember között (lK or 15,19). A szenvedés éppen erre a reménységre akarja
nevelni Jóbot, a feltámadás reménységére (1.14,7-12 és az ott megjelölt he-
lyek).
82 Ezek a versek olyanok, mint Izráel nyomorúságának megjövendölése, amit Mózes nekik
prófétai beszédében kijelentett: ‫״‬Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt
mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell”
(5Móz 28,67).
83 Milyen szegény ezért az az ember, aki csak e világban horgonyzik, ha az élet rosszul bánik
vele. Amikor Nietzsche még fiatalember volt, kihívóan írta: ‫״‬az, hogy Isten emberré lett,
csak arra utal, hogy az ember ne alapozza üdvösségét a végtelenbe, hanem a földön alapozza
meg a maga mennyországát.” (E világ és a túlvilág.) Néhány évvel később ezt írtaNietsche:
‫״‬Ez az utolsó falat élet volt a legkeményebb, amit eddig rágtam, és még lehet, hogy meg is
fulladok tőle. Úgy szenvedtem ennek a nyárnak a fenyegető és gyötrelmes emlékei miatt,
mint valami őrültségtől - . . . Bár tudnék csak aludni! De a legerősebb adag altató éppoly ke-
véssé segít, mint a hat-nyolc órás járkálásom. Ha nem fedezem fel az alkimista mesterdara-
bot, hogy ebből a szemétből is aranyat csináljak, elvesztem.” A feltámadásba vetett remény-
ség nélkül nem tudta a filozófus a szenvedés (‫״‬szemét”) értelmét (‫״‬arany”) megtalálni és ez
elviselhetetlenné tette a számára.
3-11. fejezet 93
7 Gondold meg, hogy csak szellő“ (lehelet) az életem, szemem nem Iát többé jót.
8 A rám néző szem nem pillant meg. Szemed felém fordítod, de már nem vagyok.
9 Eltűnt a felhő, elszállt. Éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába.
10 Nem tér vissza házába többé, lakóhelyén8485*nem tudnak róla többé.
11 Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó szellemmel, panaszkodni
fogok keserű“ lélekkel.
12 Tenger87 vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem88?
13 Mikor azt gondolom88*91, hogy megvigasztal nyoszolyám, hordozza panaszomat fekhe-
lyem,
14 akkor álmokkal rémítesz911, látomásokkal9’ rettentesz92*engem.
15 Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat.
16 Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén” , mert időm csak egy lehelet!
17 Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, hogy így törődsz94 vele?
18 Minden reggel95*megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed.
19 Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni“ ?
20 Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője97? Miért tettél a céltábláddá?
Hogy önmagam terhére legyek?
21 Miért98 nem bocsátód meg hibámat, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a por-
bán fekszem, mire keresel, már nem leszek.
7. vers. Jób úgy találja, hogy Isten vele való bánásmódja nincs arányban
ártatlanságával és kicsinységével (1. még 13,25). Hiszen ő nem tenger (12.v.),
hanem csak egy kis halom föld, és nem egy szörnyeteg, hanem csak egy
emberke. Nem tudja azt sem megérteni, hogy Isten ennyire gyötri, mintha
szüksége lenne rá, hogy megbosszulja magát teremtményein. Hiszen Jób
semmit sem árthatna Istennek.
‫״‬szemem nem lát többé jót”: Gottfried Keller az ‫״‬Esti dal” című versében
felülmúlhatatlanul fejezi ki, milyen drágák a halandó szemei:
84 Zsolt 89,48; 39,6; Jak 4,14

85 Zsolt 103,16
82 ’‫׳‬Móz 1,14; 15,23; Jób 13,26
87 vö. JSir 2,13
88 Jób 13,25
89 Jób 9,27
’‫"׳‬ Jób 3,25
91 Jób 4,13; 33,15
92 Jób 4,14
91 Zsolt 39,14
91 Zsolt 8,5
95 Zsolt 73,14
'‫'״‬ vö. Jób 9,18
'‫״‬ Jób 13,27; 14,3; 33,11
9H
Jób 3,11
94 Jób könyve
Szemek, kedves kis ablakocskáim,

adjatok soká drága fényt,
engedjetek be kedvesen képet kép után,
egyszer majd sötétek lesztek már.
Ha majd bezárulnak a fáradt pillák,

kialusztok, s akkor a fény, s a lélek megnyugszik;
tapogatózva veti le vándorsaruit,
sötét ládája mélyére teszi őket.
Még két kis szikra lát pislákolni,

mint két csillagocskát belsőképpen látni,
míg halványodnak és aztán végleg ki is alszanak,
mintha egy lepke szárnyai lebbentették volna el.
Most még az esti világban járok,

csak a múló csillagokhoz csatlakozom;
igyatok, ó szemek, amit a szempillák őriznek,
a világ aranyos áradásából.
9. vers. Itt beszél Jób először a halál végleges voltáról, azután a következő
helyeken: 10,21; 14,10-12; 16,22. Később a feltámadás bizonyosságáról fog
beszélni (19,25-27).12
12. vers. Jób annyit tud felfogni, hogy az a mód, ahogyan Isten vele bánik,
olyan valakihez illene, aki egy bűntengerhez hasonlít és olyan veszélyes,
mint egy tengeri szörnyeteg. Bár még nem tudja felismerni, a gonoszság
mindig folyó forrása van benne, de ilyen a bűnös, az ember, ilyen Ádám
egész bűnös nemzetsége, és ilyen Jób is. Ezt is fel kell mutatni az igaz Jób
szemei előtt, és ezt szolgálja a szenvedés is, amit Isten Jóbra hozott. Végül fel
fogja ezt ismerni, és ezért bűnbánatot fog tartani (42,6). A bennünk is lakó
bűn határtalan, mint a tenger, és pusztító, mint a szörnyeteg. Bár csak hin-
nénk, bárcsak felfognánk ezt!
13-14. vers. ‫ ״‬...akkor álmokkal rémítesz”
Annyira magányosan, annyira egyedül, annyira teljesen elhagyottan

gubbasztok itt, idegen szolgák által megveretve,
hogy maga egy lidércnyomás is megbékéléssel örvendeztet meg.
Fojtogatni akarsz? Nem undorodtál tőlem?
(Kari Wolfskehl, Ultima Poetae).
3-11. fejezet 95
16. vers. ‫״‬Hagyj békén!” Milyen félelmetes kérés! (vö. 10,20; 14,6). Ha
elengedne Isten bennünket, és átengedne bennünket magunknak, elvesznénk.
Lesüllyednénk a pokolba, és örökké ott maradnánk. Milyen boldogoknak kell
lennünk, hogy Isten nem mindig adja meg azt, amire mi vágyunk! Milyen
boldogoknak kell lennünk, hogy nem enged át bennünket a magunk úgyne-
vezett ‫״‬szabad” akaratának. Nem, az Ő akarata szerint visszatart tőlünk bizo-
nyos dolgokat, amire vágyunk, és akarata szerint olyasmit ad, amire sohasem
vágytunk. Ő a világmindenségben az egyetlen személy, akinek valódi szabad
akarata van. S ez az akarat számunkra az örök élet (Jn 1,12.13; 12,50; Jak
1,18).
17. vers. ‫״‬hogy így törődsz vele”: Ez a kegyelem, hogy így tesz Isten, és
szívét nem önmagára fordítja, és Szellemét nem magára vonja (1. 34,14).
17-19. vers. Nagyon ügyesek vagyunk abban, hogy minden igazságot úgy
forgassunk, hogy a mi dolgunkat szolgálják. Az ember semmi, ahogy Jób
tudja, és mindenki tudja. Olyan tény ez, amely arra indít, hogy hálás csodá-
lattal boruljunk le a végtelen Isten előtt - ha valóban rólunk van szó. Jób
azonban Isten ellen fordítja ezt az igazságot: ‫״‬Hogy jössz te ahhoz, hogy
engem, aki semmi vagyok előtted, egyáltalán figyelembe vegyél! Hagyj nekem
békét, hogy végre lenyelhessem a nyálamat, anélkül, hogy folyton tekinteted-
dél üldöznél engem.” Jó neki, jó nekünk, hogy Isten nem enged a mi kívánsá-
gainknak!
20. vers. ‫״‬Mit követtem el ellened?” Olyan kérdés ez, amely szervesen kö-
vetkezik a természetes ítélkezésből: ‫״‬Mi is a bűn tulajdonképpen? Mit ártha-
tok vele a Mindenhatónak? Semmit. Isten tehát hagyjon engem békében!”
Ezek a gondolatok egy helyes megállapításból indulnak ki: Az ember lehelet.
De figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Isten erkölcsi lénynek terem-
tette az embert; hogy a maga képére teremtette. Ezért rossz a bűn, és ezért
cselekszik az ember gonoszt a bűnnel, noha igaz, hogy azzal Istennek nem
tud kárt okozni (vö. 35,6). Azonban általa Teremtője és Ura ellen fordul, aki
róla gondoskodik, és vele jót tesz. John Bunyan találóan mondta egyszer:
‫״‬Nincs olyan Isten elleni bűn, amely kicsiny lenne, mert az az ég és föld
hatalmas Istene ellen történik. De ha a bűnös ki tud találni egy kis istent,
akkor kis bűnöket is ki tudna találni.”
‫״‬hogy önmagam terhére legyek”: Ez a legsúlyosabb teher, amit ember vala-
ha is hordozhat. Luther azt kívánta egyszer, hogy inkább ezer ördögnek le
96 Jób kSnyve
gyen kiszolgáltatva, mint állandóan saját magának. Önmagunktól megszaba-

dúlni, micsoda szabadítás!
Nem, én érzem, még sok mindent le kell tenni,

mielőtt eljön a vég, egy homokhegy, óriási nagy,
míg beteljesedik Jób titkos üzenete,
míg én végül önmagámtól megszabadulok.
(Kari Wolfskehl)
1.17. vers. Az ‫״‬ember” kifejezésére nem a szokásos ,adam található, hanem

’aenos, ez a gyenge, az esendő ember. Az anas gyökből származik, aminek
jelentése ”betegnek lenni”.
A ‫״‬zsoldos, sakír, általában a napszámos. Mivel az első felében háborús
szolgálatról van szó, a zsoldosra gondol a szöveg, aki naponta kapja meg
zsoldját.
3. vers. ‫״‬nekem jutottak”, hanhaltí, szó szerint ‫״‬rám hagyományozódott”.
6. vers. ‫״‬míg elfogy a reménység”, szó szerint ‫״‬a reménység szélén”.
21. vers. ‫״‬mire holnap keresel” : sihartáni a sáhár igéből, amely a sáhar
főnévből, ’hajnal’ vezethető le és ezért jelentése ‫ ״‬korán keresni”; azonos ige,
mint a 8,5; Zsoltár 63,2; Példabeszédek 8,17 helyeken.
8. fejezet
Bildád első beszéde
Bildád más szavakkal megismétli azt, amit Elifáz már elmondott. Sőt beszé-
dének majdnem olyan a felépítése, mint az előzőnek. Azonban nem olyan
bőbeszédű, mint Elifázé, hanem közvetlenebb és kendőzetlenebb, amit Jóbról
és szerencsétlenségéről tart.123
1. Bildád tétele (8,1-7)

2. Bildád felismerésének eredete (8,8-10)
3-11. fejezet 97
Jób Elifáznak adott válaszában tudtul adta, hogy Isten vele való bánásmódja
aránytalan. Erre válaszol Bildád az 1-7. versben, amikor azt mondja, hogy
Isten nem hamisítja meg a jogot. Amikor Isten elvetette a gyermekeit, az
jogos büntetése volt bűneikért, és ha ő megtérne saját bűneiből, akkor Isten
‫ ״‬békés otthont adna igazságodért" (6. v.).
Elifázhoz hasonlóan, Bildád is utal Isten uralmára vonatkozó felfogására:
Míg amaz személyes tapasztalataira és egy éjszakai jelenségre hivatkozik,
Bildád abban bízik, amit az atyák hagyományoztak (8-10. v.). Ami ezután
következik, feltehetően az atyáktól származó mondások sorozata, amelyek
közlik, hogy az az ember, aki elfordul Istentől, elszárad, mint a fű, melyet
kiszaggattak, és hogy az az ember, aki másra hagyatkozik, mint Istenre, nem
maradhat meg.
i. Bildád tétele (8,1-7)

X Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2 Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde?
3 Meghamisítja-e Isten” a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?
4 Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért99100 fizetett meg nekik.
5 Ha te az Istent101 buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz,
6 ha tiszta és becsületes102 vagy, bizonyosan őrködik fölötted, és békés otthont ad igazsá-
godért.
7 Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel.
3. vers. ‫״‬Meghamisítja-e Isten a jogot?” Elifázhoz hasonlóan, Bildád is egy

kérdéssel kezdi beszédét, és ennek a szónoki kérdésnek ugyanaz a szándéka,
mint a 4,17-ben Elifáz kérdésének: Azt akarja bizonyítani, hogy jogosan
történik Jobbal a gyötrelem, amely a megérdemelt büntetés gonosztetteiért.
Kérdésével meg akarja cáfolni Jób állítását, mintha azt mondta volna, hogy
Isten meghamisította a jogot. Ő ezt nem mondta, panaszkodott ugyan, hogy
nyomorúsága nagyobb, mint amit el tud viselni, és amire rászolgált volna.
Bildád nem figyel Jób szavaira, és ezáltal hamis megvilágításba helyezi őt.
Milyen gyakran tesszük ezt mi is! Milyen gyakran fajulnak el barátok közötti
beszélgetések szópárbajjá, amelynek során mindenki csak egyet akar: bizo-
nyítani, hogy igaza van és ennek elérésére meg kell mutatnia, menyire téved
beszélgetőpartnere. Jób és barátai hosszan és sokat beszélnek, és közben
ennek megfelelően vétkeznek, hiszen:
99 ,él
100 A 27,14-ben Jób a z istentelenekről mondja ezt.
101
,él
102 vö. Jób 1,8; 2,3
98 Jób könyve
‫ ״‬A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a be-

szédre ” (Péld 10,19).
4. vers. ‫״‬Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik”: Milyen
mérgezett tüske egy olyan embernek, aki röviddel ezelőtt vesztette el minden
gyermekét, aki folyvást azért aggódva, hogy gyermekei vétkezhettek, égőál-
dozatot mutatott be értük (1,5)! Ezzel megismétli Elifáz szívtelen kijelentését
az 5,25 szerint. Megértjük, hogy Jób nem mondhatja barátait másnak, mint
hamis vigasztalóknak.
5. vers. ‫״‬H a te Istent keresed”: Ezt már Elifáz is tanácsolta (5,8), és Cófár is
meg fogja tenni (11,13). Istent keresni jó dolog, ki tagadná ezt? Ki fog akkor
Bildádnak ellentmondani? Az álnokság ebben a tanácsban az a feltételezés,
amellyel teszik: Jób vétkezett, ezért Isten orcáját kell keresnie és végre meg
kell vallania bűneit.
Bildád megismétli ezekben a versekben Elifáz tételeit, azaz:
• Ha valaki igazságtalan, akkor Jób az, Isten sohasem;

• Jób gyermekei elragadtattak, mert vétkeztek;
• ha Jób eltávolítaná életéből a bűnt, Isten újra megáldaná őt.
Bildád szemében a dolog világos: Jób nem igaz ember. Ő csak helyesen cse-
lekedett, valójában azonban istentelen ember. Ha ez így van, Jób képmutató,
vagy - az Újszövetség kifejezését használva - színész. Ez talán a legrosz-
szabb, amit egy szentről feltételezni lehet.7
7. vers. ‫ ״‬B ár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel”: Ebben is
igaza van Bildádnak. Jób vége nagyobb lesz, mint kezdete. Ez a vég azonban
nem azok szerint az előfeltételek szerint valósul meg, amelyeket Bildád fel-
tételez. Gondolkodását teljesen a teljesítmény és viszonzás elve határozza
meg. Isten az Ő kegyelméből állítja helyre Jóbot, és csupa olyan dologgal
ajándékozza meg, amire nem szolgált rá. Mindenesetre annyiban igaza van
Bildádnak, hogy Jóbnak előbb bűnbánatot kell tartania, csak nem olyan dől-
gok miatt, amint azt Bildád elképzelte, hanem teljesen más dolgok miatt.
2. Bildád felismerésének eredete (8,8-10)
Míg Elifáz elmondta, hogy felismerését Istentől kapott éjszakai látomásra

alapozza, Bildád az atyák hagyományára hivatkozik.
3-11. fejezet 99
8 Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák!
9 Mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék"13 a földön.
10 Majd ők megtanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak!
Az atyák tekintélyét (12,12; 15,10.18) természetesen komolyan kell venni, ki

akarna velük szembehelyezkedni? Ki akar ilyen kegyetlen és arrogáns lenni?
Jób bizonyára nem merészel ilyen tekintélyeket megkérdőjelezni.
11 Felnő-e a nád mocsár nélkül?1‘1'1Mcgnő-e a sás víz nélkül?

12 Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad105106, minden fűnél™ előbb.
13 így járnak, akik elfeledkeznek Istenről107, az elvetemültek reménysége108109elvész.
14 Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló.
15 Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni.
16 Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen100,
17 gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is,
18 de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak!1101
19 Csak ennyi öröm van az útján. Azután más nő a földből.
20 Nem veti meg Isten111 a feddhetetlent112, és nem fogja kézen a gonosztevőket.
21 Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással113.
22 Gyűlölőidet szégyen114 borítja, és nem lesz sátra a bűnösöknek.
11-13. vers. A nád csak ott növekszik, ahol mocsár van, és a sás csak ott nő
meg, ahol víz van. így az ember is csak ott tud boldogulni, ha élete Istenben
gyökerezik. De mindazok, ‫״‬akik elfeledkeznek Istenről”, elszáradnak, mint
a ffi, amit kiszaggatnak. így kell ‫״‬elvesznie az elvetemültek reménységé-
nek”. Megkérdezzük, vajon odalett‫־‬e Jób reménysége? Bildád bizonyítottnak
találja ezt, ezért szerinte Jób egyike azoknak az elvetemülteknek, akiknek
nincs semmi kapcsolatuk Istennel, és ezért elpusztulnak.
105 Zsolt 39,7; 144,4

104 vö. 6,5
105 Jób 18,16
106 Zsolt 129,6
107 ’él
108 Jób 4,6
109 Zsolt 37,35
110 Jób 18,17; Zsolt 103,16
111 ’él
112 Jób 9,21
113 vö. Zsolt 126,1
114 Észt 6,12, Zsolt 71,24; Jer 14,3; Abd 10
100 Jób könyve
14-15. vers. Csalódás lesz-e az istentelen reménysége? Igen, mert a mulan-

dóban bízik, ‫״‬bizodalma olyan, mint a pókháló”, amely nem tudja megtar-
tani, ha Isten a maga napján átadja őt bűnei súlyának, és hagyja, hogy a
mélybe zuhanjon. Ki tartsa akkor meg? Mibe fog kapaszkodni, mire fog
támaszkodni? Elvetette Istent, házát nem az egyetlen biztos sziklára építette.
Ő most ‫״‬házára támaszkodik, de nem tud megállni”. Ez az istentelen em-
bér borzalmas vége, micsoda iszonyatos ébredés!
Ezek is mind igaz szavak, csak a nem megfelelő emberre alkalmazva, hi-
szén Jób nem elvetemült, nem istentelen és nem képmutató. Ő Istennek szol-
gája, ezért nem segíthetnek neki ezek a szavak, nem tudják felemelni a gör-
nyedező embert, hanem csak még jobban a földbe taposni. Egészen máshogy
hat a jó, a megfelelő beszéd:
‫ ״‬Aki aggódik szivében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja" (Péld
12,25).
Jób barátainak nem sok köze van ahhoz, akinek igazsága érdekében beavat-
kozni gondolnak, hiszen ezt olvassuk róla:
‫ ״‬Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt"
(Zsolt 145,14).
16-19. vers. Bildád itt az istentelent nem a sáshoz hasonlítja, mely gyorsan
elszárad (11-12. v.), hanem egy sokkal állandóbb növényhez, mint a fa,
amelynek gyökerei behatolnak a kövek közé. Lehet, hogy az istentelen sokáig
‫״‬virul a napfényben”, azaz jóléte fényében sütkérezhet, és biztonságban
érezheti magát, mert ‫״‬a háza kövekre épült”. De úgy fog járni, mint az is-
tentelen, akiről Dávid így beszél: ‫ ״‬olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa"
(Zsolt 37,35). Ahogyan a fát kivágják és ‫״‬a helye is megtagadja” így
mondta Dávid az istentelenről, hogy később anra járt ‫״‬és íme, egyszer csak
eltűnt, nem volt többé; kerestem, de nem lehetett megtalálni1(Zsolt 37,36).
20-21. vers. ‫״‬Nem veti meg Isten a feddhetetlent”, ez így igaz. Isten Fia
senkit sem vet el azok közül, akiket az Atya neki adott, és akik ezért hozzá
jöttek (Jn 6,37). Bildád csak abban téved, hogy azt gondolja, Jóbot Isten
elvetette. Jób leveretést szenvedett, de el nem vettetett.
Azt, hogy kire érti Bildád a ‫ ״‬gonosztevők" kitételt, senki előtt sem lehet
kétséges. Isten emiatt nem fogja Jóbot kézen fogni. Bildád számára világos,
hogy nem ‫״‬feddhetetlen", hiszen elvetette volna-e különben Isten? Igen,
Bildád logikája meggyőző - az ő szemében és annak mértéke szerint, amit
egy ember láthat és tudhat. Azt azonban nem tudja, amit Isten Jóbról mon-
dott, és nem látta azt, amiről a mennyben tárgyaltak. Ezért mindaz, amit kö
3-11. fejezet 101
vetkeztet, teljességgel téves. Valójában még el fog jönni, hogy Isten ‫״‬megtol-
ti még szádat nevetéssel”, míg ‫״‬gyűlölőidet szégyen borítja”. Bildád nem
tartotta volna lehetségesnek, hogy a végén szégyenkezve fog Jób előtt állni,
és hogy Isten Jób száját más módon, és más feltételek között nevetéssel fogja
megtölteni. Nem a mi tanításunkra íratott-e ez a könyv (Róm 15,4)? Bárcsak
megtanulnánk Jób barátait látva, hogy ne ítélkezzünk túl gyorsan (Péld
20,25a; IKor 4,5) és ne tartsunk túl sokat az ítélőképességünkről!
3. vers. az ‫״‬elferdít” és ‫״‬meghamisít” igéket egyaránt az ’awat fejezi ki.
4. vers. ‫״‬vétkeik ereje”, szó szerint ‫״‬vétkeik keze”.
5. vers. ‫״‬buzgón keresed”, tesaher. A sahar ige szó szerinti jelentése ‫״‬haj-
nalban dereng”, azaz hajnalpír idején, korán reggel tenni valamit.
6. vers. ‫״‬és ... békés otthont ad”, wösillem, szó szerint: békét teremt.
17. vers. ‫״‬háza köveken áll”: A héber mondatot nehezen lehet értelmezni.
Buber szerint: ‫״‬egy kőházat széthasíthatna”; Elberfeldi: ‫״‬a kövek lakását
nézi”; Rév. Elberfeldi: ‫״‬kövek között él”.
9. fejezet
Jób harmadik beszéde (9-10. fejezet)
1. ‫״‬Hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” (9,1-10)

2. ‫״‬Ki akadályozhatja meg? (9,11-24)
3. ‫״‬Nincs is közöttünk döntőbíró (9,25-35)
4. ‫״‬Senki sem ment meg kezedből” (10,1-17)
5. ‫״‬Miért hoztál ki anyám méhéből?” (10,18-22)I
I Iarmadik beszédében Jób azzal a végtelen távolsággal kezd foglalkozni, amely

az embert elválasztja Istentől. Azt, amit barátai Jób ellen fordítottak, a maga
javára fordítja. Elifáz arra emlékeztetett, hogy Isten igazságosságában a bűnös
embernél végtelenül hatalmasabb (4,17-20), és Bildád bizonygatta, hogy Isten
sohasem hamisítja meg a jogot (8,3). Ebbe kapaszkodik bele Jób, és ezt mond-
ja: Valóban, az ember sohasem igazolhatja magát Isten előtt (9,1-10). Mivel
102 Jób könyve
indokolja ezt? Isten végtelenül magasabban áll mint mi, Ő szuverén Úr. Ki akar-
ná ezt vitatni? Úgy bánik minden általa teremtett lénnyel, ahogy neki tetszik
(9,11-24). Hogyan is akarnék tiltakozni ellene? Legyek bármilyen igaz is, Isten a
sárba taszít, és én nem tudom megakadályozni (31. v.). Mint embernek, egysze-
rííen nincs semmi esélyem rá, hogy a Mindenható előtt megállják (9,25-35).
Ha Jób barátai túl kevéssé vették figyelembe Isten felsőbbségét, Jób az iga-
zságot Isten felsőbbségével vonja be. Jób barátai abból vontak le következte-
tést, amit az emberi tapasztalat és emberi erkölcsi ítélet tanít, és megállapítot-
ták, hogy Istennek, mindig a gonosztettel kézzelfogható arányban kell
büntetnie. Ő azonban olyan korlátlan hatalmú Isten, aki szeretete és szigora,
kegyelme és szentsége szerint a maga szíve, és nem a mi szívünk szerint cse-
lekszik; aki ezért az övéit hamarabb és szigorúbban bünteti, mint az istentele-
neket (lP t 4,17; Ézs 40,2; Jer 16,18); és aki jóságában a bűnöst százszor hagyja
vétkezni, és hosszú ideig engedi élni, mielőtt haragjában elragadja (Préd 8,11;
Róm 9,22). Miután Jób Bildád beszédére válaszolt (9. fejezet), Istenhez fordul.
Először egy egész sor kérdést intéz Istenhez, amelyekkel leplezetlenül Isten
vele való bánásmódját bírálja (10,1-17), aztán pedig kéri Istent, hogy legalább
azt engedje, hogy élete hátralévő rövid idejét békében tölthesse (10,18-22).
Jób és barátai beszédében megmutatkozik az a két alapvető tévedés,
amelybe az emberi megítélés Isten felsőbbsége tekintetében újra meg újra
beleesik. Az egyik nem látja be, hogy Isten a maga döntése, bölcsessége és
akarata szerint szabhatja ki ítéletét, míg a másik azt feltételezi, hogy korlátlan
hatalma szerint meghamisítja a védtelen ember jogát. A természetes értelem
számára Isten felsőbbsége felfoghatatlan és megbotránkoztató, miért is vagy
meggyengíti, vagy eltorzítja. Az első esetben az ember nagynak tűnik, és
Isten kicsinynek, a második az ember jó, és Isten gonosz. Isten felsőbbségét
akkor értjük helyesen, ha Istent nagynak és az embert kicsinynek, ha Istent
igaznak és az ember gonosznak ismerjük fel (vö. 23,13.14).
1. ‫״‬Hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” (9,1-10)

1 Ekkor megszólalt Jób és ezt mondta115:
2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek116 Istennel117 szemben?
115 Feltesszük magunknak a kérdést, hogyan hallhatunk Jób szájából olyan különböző dolgokat,
hogy egyszer Istent és az Ő tetteit megfelelő tisztelettel illeti, aztán keserűen panaszkodik
sorsa miatt, és ezzel Isten ellen lázad, akit nemrég még magasztalt. Albert Barnes a N o te s on
J o b (Megjegyzések Jób könyvével kapcsolatban) c. művében ezt írja: ‫״‬Jóbot ellenmondásos
szenvedélyek kavarják fel. Félelem, reménység, bizakodás, kétség és szenvedése keménysé-
gének érzése ragadja meg egymás után a gondolkodását, és ő minden egyes alkalommal,
nyíltan kifejezésre juttatja megfelelő érzelmi hullámzását. Ezért látszik az ö beszéde és íté-
lete olyan ellentmondásosnak.”
3-11. fejezet 103
3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.
4 Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni?
5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában11®.
6 Megrendíti115 helyén a földet, oszlopai megrendülnek.
7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat1“ .
8 Egymaga feszítette ki az eget121, lépdel122 a tenger hullámhegyein.
9 Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot123, a Fiastyúkot és Dél csillagait.
10 Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul124.
2. vers ‫״‬Igaz, tudom, hogy így van”: Barátai iskolamesteres módszere nem
segített Jóbnak, ellenkezőleg: Amikor lövöldözték igazhitű tantételeiket, csak
Jób büszkeségét sértették, és most haragosan kiáltja, hogy már régen tudja
azt, amit barátai tudnak. Nem lehet ezt szellemi válasznak nevezni a test
szerinti beszédre. Mennyire más volt a mi Urunk e tekintetben! Amikor őt,
magát a törvény adóját kérdezték ki a törvényről, úgy válaszolt az írástudók-
nak, mint az engedelmes diák, aki a kikérdező tanárnak válasszal tartozik (Mt
22,35-39).
‫״‬Hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” Jób számára itt
nem arról a kérdésről van szó, hogyan lehetne az ember bűntelen Isten előtt,
hanem arról, hogyan bizonyíthatná Isten előtti személyes ártatlanságát bará-
tainak. Ugyanis ez a baja Jóbnak.
Az itt kimondott igazsággal az ellentétét akarja mondani annak, mint amit
barátai akartak: ‫ ״‬Lehet bármilyen igaz is egy ember, de egy ilyen hatalmas
Isten előtt nem tudja ügyét keresztülvinni.” Jób a maga javára használja
ugyanazt az igazságot, amelyet barátai ellene használtak. Milyen mesterek is
vagyunk mi, akik képesek vagyunk Isten szavait olyan fáradhatatlanul úgy
forgatni, hogy azok a mi szándékainkat szolgálják! Adja Isten, hogy meg
tudjuk vallani előtte, milyen hamis dolog is ez!
4-10. vers. Itt olyan mondatokat olvashatunk, melyek olyan szépen vannak
megfogalmazva, hogy mindet kőbe szeretnénk vésni. Csak egyet akarnak,
megmutatni azt, hogy Isten a maga korlátlan hatalmában úgy bánik az ember-
rel, ahogy akar. Ez olyan igazság, melyet teljes szívvel alá tudunk írni, az
azonban, hogy egy ilyen hatalmas Isten előtt nincs segítség és egy ilyen szent*
116
’aenoch; 1. a megjegyzést a 7,1.17-hez
117
’él
118
Ézs 5,25
119
Jóéi 2,10; Hab 3,6
120
Hab 3,11
121
Zak 12,1
122
Ám 4,13; Mt 14,25
123
Jób 38,31.32; Ám 5,8
124
Jób 5,9; 37,4-5
104 Jób könyve
Isten minden bűnös ember jogát meghamisítja - ez súlyos beszéd, amit nem
tudunk elfogadni (1. 9,20-24, 29; 10,3-7.15; 19,6).
5. vers. Ami eddig rendíthetetlen volt, mint egy hegy, azt elmozdítja; ami fent
volt, haragjában megfordítja. Jób, aki rendíthetetlen békességet élvezett, és
akit Isten úrrá emelt az emberek felett (29,25), hatalmából leveti, anélkül,
hogy Jób bármit is tehetne ellene.
7. vers. Ha Isten úgy parancsolja, nem kel fel a Nap; hatalma van rá, hogy a
teremtés rendjét áttörje. Ezzel Jób azt a kérdést akarja sugallni, nincs-e vajon
arra is hatalma, hogy az erkölcsi rendet feloldja? ‫״‬Nézzetek engem, barátaim,
én élő példája vagyok ennek!”
10. vers. Isten valóban hatalmas dolgokat cselekszik, úgy hogy azt ki nem
lehet kutatni. Ugyanezt mondta Elifáz is Istenről (5,9). Ugyanazt mondják
mindketten, de mindegyik valami másra gondol. Elifáz azt akarta mondani:
Isten hatalmasan cselekszik a bűnösökkel. Megbocsátja bűneiket és felemeli
őket megalázottságukból (amennyiben megvallják vétküket).'Jób ezzel szem-
ben azt akarja mondani: Isten hatalmas dolgokat cselekszik, amelyeket senki
ki nem kutathat. Megdönti a hatalmasokat és megalázza a bűntelent. (Ez
mindenesetre olyan igazság, amiről barátai semmit sem akarnak tudni.)
2. ‫״‬Ki akadályozhatja meg?” (9,11-24)
A 11-13. versben Jób tovább fejtegeti a megkezdett gondolatot. Nem látja

Istent, amikor elvonul fölötte, és még sokkal kevésbé tudja megakadályozni,
ha lerántja, vagy éppen elragadja.
11 Elvonul fölöttem, de nem látom125, elsuhan, de nem veszem észre126.
12 Ha elragad valamit127, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel128*132?
13 Isten128 nem vonja vissza haragját'21’, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői121 is.
14 Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben?
15 Ha igazam122 volna, sem válaszolhatnék neki: mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.
16 Ha kiáltanék és válaszolna122, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.
125 Jób 35,14

126 Jób 23,8
127 Jób 11,10; 23,13; 42,2
128 Jób 36,23
128 ’aeloah
120 Ézs 5,25; Jer 4,8
131 Jób 26,12
132 Jób 10,15
3-11. fejezet 105
17 Hiszen viharral*134 kerget engem, ok nélkül135136szaporítja sebeimet.

18 Lélegzetet sem hagy vennem13li, hanem keserűséggel137 lakat jól.
19 A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet
meg engem?
20 Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak
tartana.
21 Feddhetetlen138 vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet.
22 Mindegy! - Azt mondom tehát: Véget vet139 feddhetetlennek14" és bűnösnek.
23 Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését.
24 Bűnös ember kezébe jut az ország141. Elfedi142 a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?143
11-15. vers. Senki sem szállhat szembe a Mindenhatóval. Hiszen észre sem
vesszük, ‫״‬ha elvonul fölöttünk” Hogyan remélhetnénk azonban akkor, hogy
az Ő útját valahogy befolyásolni tudnánk. ‫״‬Elragad”, mielőtt valamit is ész-
revennék, s ezt olyan hatalommal teszi, amellyel szemben semmit sem tehe-
tek. Kik a ‫ ״‬Ráháb segítői” (magyar fordítás szerint a ’szörnyeteg” segítői’?
Ráháb előfordul a 26,12-ben is, és ott nyilvánvalóan egy tengeri szörnyet
jelöl (1. a Zsolt 89,11-t is). Ráháb jelentése szó szerint ‫ ״‬féktelen, kevély”, ami
miatt Egyiptom képletes neve lehet (Ézs 30,7; 51,9; Zsolt 87,4). Jób korában,
Egyiptomnak még nem volt a később oly fontos jelentősége Isten népe szá-
mára, így feltételezzük, itt ez a név minden istenellenes hatalom megnevezése.
‫״‬Az én helyzetem tehát kilátástalan”, akarja Jób mondani. ‫״‬Hát én hogy
válaszolhatnék neki?” Nincs semmi jelenteni valóm, szavaim semmi esetre
sem tudják megváltoztatni a vélekedését. Sőt, ‫ ״‬ha igaz lennék” akkor sem
várhatnám el, hogy kifizettessék nekem az igazak jutalma, hanem - mint
ártatlannak! - ‫״‬könyörögnöm kellene, mint bírámhoz”.
Nem jó, ha emelkedett igazságokra hivatkozunk Istennel és az Ő cselek-
vésével kapcsolatban, azért, hogy igazoljuk magunkat, és ez által hallgatóla-
gosan Istent vádoljuk. Jób még nincs ott, ahová az általa itt kimondott iga-
zságok láttán tartozik: a porba, az Örökkévaló és Mindenható előtt. Ezért
merészel olyan meggondolatlan szavakat kimondani, mint a következők:
131 Jób 38,1

134 Jób 1,19; 30,22; 38,1
135 Jób 2,3
136 Jób 7,19
137 Jób 3,20; 7,11
138 Jób 1,1.8; 11,4
139 vö.: Jób 8,20
140 Préd 9,2
141 Jób 16,11; Észt 3,10.11; Jel 13,5
142 Jób 12,17; Préd 3,16
143 Jób 24,25
106 Jób könyve
16. vers. Isten sokkal fenségesebb annál, minthogy egy ember hangjára hall-
gathatna, még ha az igaz volna is. Ezért ‫״‬akkor sem hinném, hogy figyel
hangomra”. Elíhú erre fogja válaszolni, hogy Isten valóban fenséges, de
hogy ezért mégsem vet meg senkit (36,5).
17. vers. Igaz, hogy Isten ‫״‬ok nélkül szaporítja Jób sebeit” (1. 2,3), mégsem
helyes, hogy Jób ezért szemrehányást tesz Istennek, hogy ezeket a sebeket
sérelmezze. Két dolgot kell meggondolnunk. Először is, Isten nem tartozik
nekünk semmilyen elszámolással, ezt meg kell mondania Elíhúnak is Jóbnak
(33,13). Másodszor sohasem teljesen ok nélkül okoz szenvedést. Igaz ugyan,
hogy Jób nem közvetlenül okozta a szenvedést, de bűnös, Ádám gyermeke,
aki által a bűn jött a világba. Az ember bűne által hívta a halált, s ezzel együtt
a szenvedést, a teremtett világba. Nem Isten a hibás, hogy van fájdalom és
halál, egyedül az ember a hibás ebben.
19-20. vers. Jób mondatai jól megfogalmazottak és pontosan kimértek.

Semmit sem hagy ki, ami gondolatmenetét hiányossá tenné. Kétféle dolgot
mond Istenről: Ha arról van szó, ki az erősebb, Isten-e, vagy az ember, min-
dig azt kell mondania: ‫״‬Itt vagyok”. Egyszerűen felettünk áll, ezért semmit
sem tudunk ellene tenni. Másodszor pedig, mindig neki van igaza: ‫״‬Ki idéz-
hét meg engem?” Jób ugyan nem mondja ki nyíltan, hogy mindig Istennek
kell hogy igaza legyen, mivel egészen egyszerűen, 0 a hatalmasabb. De hall-
gatóival ezt a végkövetkeztetést vonatja le, amikor folytatja, és ebből a két-
szeres kijelentésből következtet: ‫״‬Ha igazam lenne is... hamisnak tarta-
na.” Ezek ismét csak kemény szavak, és megint csak Elíhú fog neki
ellentmondani, amikor arra emlékezteti, hogy Isten mindig a teljes jog meg-
őrzésével gyakorolja hatalmát (34. fejezet).
21-23. vers. Ez most annak az embernek a beszéde, aki Isten teljhatalmát úgy
eltúlozza, hogy az Isten minden más tulajdonságát elnyeli. Isten nem kizáró-
lag korlátlan hatalmú, Ő világosság és szeretet is. Itt ezt Jób figyelmen kívül
hagyta, ennek megfelelően, fatalizmusa miatt gátlástalanná válik: ‫״‬Feddhe-
tetlen vagyok!”, de tehetek, amit akarok, ‫״‬Mindegy!” Nem lehet meg nem
hallani azt a dacot, amellyel Jób odavágja Istennek ezeket a szavakat. Igen,
Isten sújtotta ‫״‬a feddhetetlent” is, de soha sem fogja ‫״‬az istentelenekkel”
együtt elpusztítani. Igen, mindegyiktől behajtja majd a bűn zsoldját, a halált,
ezért halnak meg igazak és istentelenek egyaránt (Préd 9,2). Isten azonban
mindig különbséget tesz a szentek és az istentelenek, az Ő népe és a világ
között (lK or 11,32). Ezért nem lett volna szabad ezt mondania Jóbnak, azt
pedig még kevésbé, hogy Isten ‫״‬gúnyolja az ártatlanok csüggedését”. Isten
3-11. fejezet 107
nem keményszívű, Ő nem egy érzéketlen kényúr. Ő végig, amíg Jób így
beszél róla, ‫ ״‬igen irgalmas és könyörületes’'‘ (Jak 5,11). Mennyire fog Jób
később szégyenkezni, milyen rossz, hogy így tudott beszélni! És mégis, Isten
irgalma nagyobb, mint Jób értetlensége és bűne. Valójában, ahol megnöveke-
dett a bűn, ott még jobban kiáradt a kegyelem (Róm 5,20). Ez érvényes az
igazak életére is, miután megigazíttattak.
24. vers. Jób itt meg akarja indokolni barátainak, miért szenvednek az igazak,
mint ő. A föld feletti uralom ‫ ״‬az istentelenek kezébe adatott”. Ebben rész-
ben igaza van Jóbnak. Isten kiszolgáltatta a Sátán kezének, és Isten alávetette
a világot a Sátánnak, ezért hívják a ‫״‬világ fejedelmének”. Ez azonban nem
jelenti, hogy Isten ne állna a fejedelmek fejedelmeként fölötte. Még mindig a
trónján ül (Jel 4,2), és minden Ő alá van vetve, ezért jogos végső soron min-
den, amit Isten a világban történni enged, - az az igaztalan dolog is, amit az
emberek az Ő tudtával, egymás ellen tesznek. És ezért nem igaz, amit Jób
ugyanakkor mondani akar: ami vele történik, jogtalan.
3. ‫״‬Nincs is köztünk döntőbíró” (9,25-35)

25 Napjaim gyorsabbak a futárnál144, elszaladnak, nem látnak semmi jók
26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas145 lecsap zsákmányára.
27 Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra146 akarom változtatni arco-
mát,
28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?
30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet,
31 akkor is sárba taszíthatsz147, még ruháim is utálnának engem148*.
32 Mert ő nem ember, mint én14s, akinek azt felelhetném: menjünk törvénybe egymás-
sál150!
33 Nincs is köztünk döntőbíró151152, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.
34 Ha levenné rólam vesszejét151, és rettentése153 nem ijesztene,
35 Akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges.
144 Jób 7,6

145 Jób 39,27
146 Jób 7,13.14
147 Jób 14,17:30,19
148 Ézs 64,6
145 Jób 10,4
150 vö. Mt 5,25
151 Jób 16,21; 17,3:31,35
152 Jób 21,9; 37,13
153 Jób 3,25; 7,14
108 Jób könyve
25-26. vers. Másodszor panaszkodik Jób, hogy napjai ‫״‬gyorsabbak a futár-

nál” és hogy ‫״‬nem látnak semmi jót”. Lásd ehhez a megjegyzéseket a 7,6-hoz.
‫״‬mint a sáscsónak”, melyek könnyűek voltak és ezért különösen gyorsan
siklottak a víz színén, így múltak el Jób napjai is, és ‫״‬ahogyan a sas lecsap
zsákmányára”. Ezzel olyan gondolati kapcsolatot teremtett Jób nemcsak a
sietséghez, mellyel napjai elrepülnek, hanem a gonosz véghez is, amely felé,
véleménye szerint, könyörtelenül tart.
28-29. vers. ‫״‬Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. Tehát bűnös va-
gyök.” Az ilyen beszédből csalódás cseng ki, ami egy szent szájából mindig
vádként hangzik Isten ellen. Ha elvetjük bizodalmunkat, azt mondjuk ki ez-
zel, hogy Isten gyermekeiként nyomorultabb sorsunk van, mint megérdemel-
nénk, és Isten nem segít úgy rajtunk, ahogy tulajdonképpen kellene. Ezzel
először Isten igazságossága, másodszor pedig Isten szeretete kerül megkér-
dőjelezésre. Ez nagyon komoly dolog. Noha a Sátánnak sohasem sikerül,
hogy Jóbot Isten megtagadására indítsa, Jóbnak itt mégis annyira elsötétült a
látásmódja, hogy Isten szolgája olyan dolgokat mond, amelyek már ama
hazugsággal rokonok, amelyeket a kígyó suttogott az első emberpárnak az
Éden-kertben.
32-33. vers. Valóban végtelen távolság áll fenn Jób és az Ő Istene között.
Isten ‫״‬nem ember, mint én”. Ezt a szakadékot egyetlen teremtmény sem
tudja áthidalni, senki sem lehet ‫״‬döntőbíró”, héberül mokíah, vagy görögül
mesités (LXX), ‫״‬közvetítő” Jób és Isten között. Csak az ember Krisztus
Jézus lehet, aki valóban ember, és valóban Isten egy személyben (lTim 2,5,
ahol a görög szövegben a ‫״‬közbenjáró” kifejezésére ugyancsak mesités áll).
Itt Jób beszédeinek egyik olyan része fordul elő, amely egy segítő, egy köz-
vetítő, egy szószóló utáni vágyát árulja el. Más helyek a 16,21 és 17,3. Ennek
a vágynak a felkeltése volt Isten egyik szándéka, minden Jóbra bocsátott
szenvedéssel. Éppen barátainak alkalmatlansága mutatta meg neki, milyen
nagy szüksége van egy közbenjáróra és szószólóra, aki Isten és az emberek
előtt igazolni tudná.35
35. vers. Jób ‫״‬beszélni akar”, és nem fél, mert nem lát semmilyen okot,
amiért Isten előtt félnie kellene, hiszen nem követett el bűnt: ‫״‬De magamtól
ez nem lehetséges”, ezért van szükség közbenjáróra.
3-11. fejezet 109

10. vers. ‫״‬kikutathatatlanul”, ‫״‬megszámlálhatatlanul”, ,ad ,én heqaer ...
’ad ,én mispar, szó szerint: ‫״‬a nem kikutatásig... a nem számig”. Buber:
‫״‬amíg semmilyen kutatás nem érvényes... amíg egyetlen szám sincs”.
17. vers. ‫״‬ok nélkül”, hinnám, mint az 1,9 és 2,4-ben.
19. vers. ‫״‬Ha erősséget keresel!”, ’ím lökóah, szó szerint ‫״‬ha erőt”, amikor
az ’ím feltételes partikula, kérdőpartikulának is érthető. Én a mondatot kérdés-
nek fogtam fel, amelyre azonnal megszületik a válasz is: ‫(״‬Lásd), itt vagyok!”
20-22. vers. ‫״‬feddhetetlen”, tám, mint az 1,1-ben.
34. vers. ‫״‬az ő vesszeje”, síbtó, mint a Zsoltár 23,4
35. vers: ‫״‬mert velem ez nincs így.” Szó szerint ezt találjuk itt: ‫ ״‬mert nem így
(vagyok) nálam.” Valószínűleg Jób ezt akarja mondani: ‫״‬Mert ilyen bűnös-
nek én sem tartom magam.” Luther 86 így fordítja: ‫״‬Mert semmilyen bűnnek
nem vagyok tudatában”. Zürcher: ‫״‬Mert ilyen dolgoknak nem vagyok tudatá-
bán”. Buber: ‫״‬Mert nem így van velem kapcsolatban.” Luther 12: ‫״‬Tudom
ugyanis, hogy nem vagyok ilyen”. Károli: ‫״‬mert nem így vagyok én ma-
gammal”.
10. fejezet
4. ‫״‬Senki sem ment meg kezedből” (10,1-17)
1 telkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek
keserű'54 lélekkel154155!
2 Azt mondom Istennek156: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem?157
1-2. vers. ‫״‬Lelkemből megutáltam életemet”: Ezzel a kijelentéssel alapozza

meg Jób a következőket: ‫״‬Szabadjára engedem panaszomat” - mintha
szubjektív hogylétünk elég alapot szolgáltatna arra, hogy ne zabolázzuk meg
nyelvünket. Szabad-e az embernek föllázadnia, mert már nem élvezi azt, amit
Isten küld rá? Milyen hibás lesz minden megítélésünk, amint elveszítjük
Istent a szemünk elől, és önmagunkon, meg a hogylétünkön mérjük le azt,
amit mondunk és teszünk!
154 Jób 3,20

155 Jób 23,2
156 ’aeloah
157
Jób 7,20; 13,23
110 Jób könyve
Ennek ellenére Jób szavai bizonyítékot jelentenek arra, hogy nem tagadta
meg Istent, hanem még ragaszkodik hozzá: ‫״‬Hadd beszéljek... Azt mon-
dóm Istennek...” A feje azt diktálta neki, hogy semmi haszna Istenhez kiál-
tani (‫״‬Mindegy!”, 9,22). Minden bizonnyal bűnös, sohasem állhatna Istennel
a törvény elé (9,29.33). Szíve azonban nem engedelmeskedik a fejének, nyíl-
vánvaló, hogy nem tud mást tenni, mint mégis csak Istenhez kiáltani.
Jób kérdése: ‫״‬Add tudtomra, miért perelsz velem”, nem a bűnös kérése,
hogy Isten a bűnét és a bűneit rábizonyítsa, hanem ez egy kihívó kérdés. Isten
magyarázza meg önmagát és cselekedetét Jóbnak. Mennyire nem helyénvaló-
ak az ilyenfajta követelések. Hiszen Isten nem a mi növendékünk, akit kikér-
dezhetünk, és nem a mi szolgálónk, akit szabad odarendelnünk.
3 Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök158 tanácsá-
nak pedig kedvezel?
4 Vajon testi szemeid159160vannak neked, s úgy látsz, ahogyan az ember1110lát?
5 Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé161?
6 Hiszen kutatod bűnömet162, és keresed vétkemet,
7 pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből163!
8 Kezed164 formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?
9 Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt165, mégis újra porrá tennél?166
10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?
11 Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.
12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed16’ őrizte szellememet.
13 Mégis ezeket rejtegetted168 szívedben, tudom, hogy ez volt a szándékod.
14 Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem! Ha igaz169 vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem.17‫״‬
Elégedj meg gyalázatommal, lásd meg nyomorúságomat!
16 Hiszen ha gőgös lennék, oroszlánként rontanál rám171, és ellenem fordítanád csodálatos
hatalmadat.
17 Új tanúkat állítanál ellenem, szaporítanád az engem érő bosszúságot, sorozatosan
támadnának ellenem172.
158 Jób 9,24; 12,6; 21,7; Zsid 1,4; Zsolt 73,3; Jer 12,1
159 Hab 1,13
160 ’aenosch
161 ’aenosch
162 Jób 14,3
163 5Móz 32,39
164 Jób 14,15
165 lMóz 2,7; Jób 33,6
166 lMóz 3,19; Zsolt 90,3
167 Jób 29,4
168 Jób 3,25; 23,14
169 Jób 8,6; 9,15
170 Jób 11,15; lMóz 4,7; Zsolt 3,4
171 Hós 5,14; JSir 3,10
172 Jób 6,4
3-11. fejezet 111
3. vers. ‫״‬Jó neked az, hogy nyomorgatsz?” Micsoda kérdés az Ézsaiás

53,11 igazságának fényében: ‫ ״‬Isten csapása sújtotta és kínozta (tulajdon
Fiát)..:'
5-7. vers. ‫״‬Olyanok napjaid, mint a halandóé? ...hiszen kutatod bűnö-

met.” Az ember, aki folyton elégtételre törekszik, éppen ezzel bizonyítja,
hogy reménysége egyedül ebben az életben van. Mivel azonban Isten örök-
kévaló, és az Ő kiválasztottal is az örökkévalóság várományosai, az időleges
igazságtalanságot minden lázadás nélkül tudják elhordozni. Az ember, aki e
világban gyökerezik, ezt nem akarja és nem is tudja. Hogyan is tehetné, hi-
szén nincs más reménysége, mint e világi tisztessége. Isten azonban nem tud
ilyen lenni. Miért ragaszkodna akkor hozzá, hogy Jób bűnét előhozza? Szűk-
sége van erre? És hogyan egyezteti Jób össze, hogy Isten Jób bűnét kutatja,
amikor pedig tudja, ‫״‬hogy ő ártatlan”. Nem tudja megérteni, hogy Isten
ennek ellenére ilyen szerencsétlenséggel próbálja. Ártatlansága és szeren-
csétlensége az ő számításai szerint nem illenek egymáshoz.
8-12. vers. Jób azt sem tudja megérteni, hogy Isten, aki olyan szeretettel
alkotta őt, olyan művészien formálta meg, mindezt csak azért tette, hogy
kezei munkáját elpusztítsa? Jób magában Istenben csalódik, már nem érti
Istenét, és még kevésbé érti Isten iránta tanúsított magatartását. Ez a legna-
gyobb fájdalma, ez kétségbeesésének valódi oka, nem javainak, vagy egész-
ségének elvesztése. És éppen ez további bizonyíték arra, hogy Jób valóban
Istennek szolgája.
13. vers. ‫״‬Mégis ezeket elrejtetted szívedben”: Ez a vallomás elárulja, hogy

Jób belsejében egy néma bizalmatlanság szunnyadt Istennel szemben, még
jóléte idejének éveiben is (1. 3,25). Bizalmatlanság az egyedül igaz és végte-
lenül szerető Istennel szemben! Milyen félelmetes gyümölcsöket termett a
bűn magva, melyet a kígyó ősszüleink szívébe vetett el.
15. vers. ‫״‬akkor sem emelhetem fel fejem”: Ez a beszéd Cófár számára
egyenesen indíttatást jelent arra, hogy ellentmondjon Jóbnak, méghozzá jog-
gal (11,15), hiszen Isten ezt mondta:
‫ ״‬Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen, ha jó l

cselekszel, emelt fővel járhatsz” (lMóz 4,6-7)
112 Jób könyve
5. ‫״‬Miért is hoztál ki anyáin méhéből?” (10,18-22)
18 Miért173 is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna!
19 Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba!
20 Úgyis rövid az időm174! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem175, egy kissé felvidul-
nék,
21 mielőtt odamegyek, ahonnan nem térhetek vissza176: a sötétség és a halál árnyékának
országába,
22 a vaksötét országba, a halál árnyékának sötétségéb;177, ahol nincs rend, és a fény is
olyan, mint a sötétség.
18-19. vers. Már harmadszorra lázad fel Jób az ellen, hogy Isten életre hívta
őt. (1. 3,3-26)
20. vers. Zavarodottságában Jób arra következet, hogy ha már nem halhat
meg, és ha kívánságának, bárcsak soha ne síületett volna, tennészetesen
mindig teljesítetlennek kell maradnia, akkor Isten legalább hagyjon neki
békét. Milyen félelmetes ez a kívánság! Ha Isten gyermekeiként így gondol-
kódunk, akkor sohasem köszönhetjük meg elégé Istennek, hogy nem telje-
sítette kérésünket. Ha Isten békét hagy valakinél, az nem más, mint a pokol.
21-22. vers. Megállapíthatjuk, hogy Jób itt írásként viszonyul a halálhoz,

mint első panaszában. Ott a halálban szabadító: látott, ami végre nyugalmat
hozna neki. Itt a holtak világában csak sötétséget és rendetlenséget lát. Ez
megerősíti benne a vágyat, hogy legalább még néhány nap enyhülést kapjon
szenvedéseitől, mielőtt a holtak világába kell ténie.
Nyelvi megjegyzések a 10, fejezethez:
8. vers. ‫ ״‬formált”, ’issöbuni, tulajdonképpen ‫ ״‬firadozott”, tehát ‫ ״‬fáradsággal

alkotott”
13b. vers. ‫״‬ez volt a szándékod”, szó szerint: ,nálad volt ez”, zót ,immádí.
Ennek jelentése lehet a következő is: ‫ ״‬Ilyenre vagy képes.” LXX: ‫״‬Neked
semmi sem lehetetlen”. Buber: ‫ ״‬Tudom, hogy e: benne volt gondolataidban.”
173 Jób 3,11

174 Jób 7,6.7; 16,22; Zsolt 89,48
175 Jób 13,21
176 Jób 7,9; 16,22
177 Préd 11,8
3-11. fejezet 113
15. vers. Az ‫ ״‬itallal megtelt”, a masszoréta re’eh szót bizonyára egy w-val
reweh-re kell kiegészíteni, aminek jelentése ‫״‬túláradó bőségü, átitatott”,
amely szó azonos tőből származik, mint a ‫ ״‬csordultig van tele a poharam”
(Zsolt 23,5).
11. fejezet
Cófár első beszéde
1. Cófár bőbeszédűnek nevezi Jóbot (11,1-6)
2. Mit akar egy ilyen álnok ember, mint Jób, a Mindenhatóval szemben?
(11,7-12)
3. Távolítsd el az álnokságot kezedből! (11,13-20)
A naamái Cófár beszédeiben pontos visszhangját találjuk annak, amit először

Elifáz, majd utána Bildád már előadott. Feltűnő a három érvelés hasonlósága,
még annak sorrendje is, ahogy előadják: Mindhárman egy szónoki kérdéssel
kezdik (4,2; 8,2.3; 11,2). Ezután mindegyik szembeállítja Isten vitathatatlan
igazságosságát az ember igaztalan voltával (4,17; 8,3; 11,5.6), és felhívják
Jóbot, hogy forduljon Istenhez (5,8; 8,5; 11,13). Végül pedig, valamennyien
szembeállítják az igazak jólétét az istentelenek sorsának végével (4,8-11;
5,19-26; 8,11-22; 11,13-20).
Jób éppen most azt mondta Istenről, hogy ‫ ״‬bölcs szívű” (9,4), ami Cófárt
ellentmondásra indítja, hogy Isten ismertesse meg Jobbal ‫״‬a bölcsesség titka-
it”. Akkor rájönne, hogy nem olyan tiszta, hanem tele van gonosztettekkel
(11,1-6). Ami pedig Isten bölcsességét illeti, az sokkal magasabb és sokkal
mélyebb, mint ahogy Jób sejti (11,7-12). Jób számára csak egy út van a hely-
reállításra: Fordítsa szívét Isten felé és nyújtsa ki kezét Ő feléje, távolítsa el
kezéből az álnokságot, akkor jólét lesz az osztályrésze, amit semmi sem ren-
díthet meg. Ha azonban ezt elmulasztja, nem marad más reménység a számá-
ra, mint ‫״‬lelke kilehelése” (11,13-20).
Azonban nemcsak hasonlóságot ismerünk fel, hanem a feltételezések és
vádak egyre növekvő hevességét is. Elifáz csak utalt rá, hogy Jóbnak bizo-
nyára vétkeznie kellett, Cófár viszont egyenesen kimondja, hogy Jób távolít-
sa el kezéből az álnokságot (11,14). Elifáz csak megkérdezte, vajon olyan
feddhetetlen-e Jób, mint ahogy beszédéből feltételezni lehet, Cófár viszont
nyíltan bőbeszédűnek nevezi (11,2).
Az első kör után, a három barát beszédeiről összefoglalóan elmondhatjuk,
hogy ezek a Sátán hangjának visszhangjai. Ahogy először Jób felesége, most
Jób barátai is hagyják magukat az ő szócsövének használni. A Sátán megkér
114 Jób könyve
dőjelezte Jób feddhetetlenségét (1,9.10), Isten azonban megvédelmezte Jób

feddhetetlenségét. Miközben a barátok vitatják Jób igaz voltát, a Sátánnal
Isten ellen szólnak. Milyen könnyen válunk mi, ha szemünk nem tiszta, a
testvérek vádlójának eszközévé! Az önmaguk és bibliaismeretük felől meg-
győződött emberek erre nagyon hajlamosak. Adja Isten, hogy engedjünk a
figyelmeztetésnek!
1. Cófár bőbeszédűnek nevezi Jóbot (11,1-6)
1 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:

2 Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?
3 Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?
4 Ezt mondtad: Tanításom helyes, tiszta voltam a szemedben.
5 Bárcsak maga Isten8‫ ״‬szólalna meg, és nyitná meg ajakit veled szemben!
6 Kijelentené neked a bölcsesség9‫ ״‬titkait, amely kétszeresen is elég. Megtudnád, hogy
Isten18“ elnézi bűneid egy részét.
‫״‬A bőbeszédűnek legyen igaza?”: Ha összehasonlítjuk Cófár beszé-

2. v e r s .
dének elejét Elifáz bevezető szavaival, felismerjük, mennyire nem fáradozik
már a tapintatos fogalmazásért. Nyíltan és leplezetlenül megmondja neki,
hogy bőbeszédűnek tartja. Ha egyszer eljutunk erre a szintre, már nincs mon-
danivalónk egymás számára. Akkor már csak az ellenfél kiütéséről van szó,
és az ember önmaga és véleménye megtartására. Ráadásul nem szabad egy-
mást ilyen módon minősíteni. Elíhú nem fogja ezt tenni, noha éles szavakkal
rója meg Jóbot. Közben azonban nem mondja, hogy Jób bőbeszédű, hanem
csak azt, hogy Jób nem megfelelő módon beszélt. Nem mondja, hogy Jób
istentelen, hanem azt, hogy ú g y b e s z é lt, mint egy istentelen (34,7-9.35-37).
Szabad, sőt el is kell ítélnünk testvéreink bűneit, de ítélkeznünk nem szabad
őfelettük. Ez csak látszólag kis különbség, valójában azonban igen nagy.
Ezért hív fel bennünket az Úr arra, hogy ítéljük meg a testvérek bűneit (Lk
17,3), azonban megtiltja, hogy ítéletet mondjunk felettük (Mt 7,1). Jakab
ugyanezt mondja nekünk: ‫ ״‬N e r á g a lm a z z á to k e g y m á s t te s tv é re im . A k i te s t-
v é r é t r á g a lm a z z a , v a g y íté lk e z ik f e le tte , a z a tö r v é n y t r á g a lm a z z a , é s a tö r -
v é n y f e l e t t ítélk ezik . H a p e d i g a tö r v é n y f e l e t t íté lk e ze l, n em m e g ta r tó ja , h a -
n em íté lő b ír á ja v a g y a tö r v é n y n e k . E g y a tö r v é n y a d ó é s a z íté lő b ír ó , ak i
m e g m e n th e t é s e lv e szth e t. D e k i v a g y te, h o g y íté lk e z e l f e l e b a r á t o d f e l e tt "
(Jak 4,11.12)?17890
178 ’aeloah
179 Jób 9,4; 12,13
180 ’aeloah
3-11. fejezet 115
3. vers. ‫״‬Gúnyolódsz?” Cófár Jób szavait Isten útjai gúnyolásának vagy

csúfolásának tartja. De azok voltak-e Jób szavai? A tehetetlen lázadás és
mélységes kétségbeesés kifejezői voltak, de nem a csúfolás szavai. Jób nem
istenkáromló.
4. vers. Cófár felülírja a kijelentéseket, amelyeket Jób tett. Jób nem vitatja el,
hogy bűnös Isten előtt (7,21; 9,2), de vitatta, hogy képmutató és istentelen
lenne, amit róla a barátok feltételeztek.
6. vers. ‫״‬amely kétszeresen is elég!”: Amit az ember Istenről és az Ő lényé-

ről megismerhet, csak egy töredéke annak, ami Isten valójában. Ahogyan Jób
maga is jól tudja, és mondani is fogja, az Ő útainak csak a szegélyét érintet-
tűk (26,14). Ezért Cófámak természetesen igaza van, hogy soha nem szabad
Isten nekünk szánt útait bírálnunk, annak a kevésnek az alapján, amit Istenről
és a valóságról egyáltalán meg tudunk ismerni.
‫״‬hogy Isten elnézi bűneid egy részét”: Cófár természetesen hallotta,
amint Jób ismételten bizonygatja, hogy Isten nem jogosan bánik vele, és most
azzal válaszol, hogy ha csupán jog szerint történne, Istennek még keményeb-
ben kellene megbüntetnie őt. Jób büntetése tehát túl enyhe, gonosztetteinek
sokaságához mérten. Ebben is igaza van. Mi csak gyengén ismerjük fel bű-
neinket és vétkünket, számtalan gonosztettet elnézünk, gonoszságunk nagy-
ságát nem ismerjük fel. Ezért imádkoztak mindig a szentek, hogy Isten is-
merje meg és vizsgálja meg őket (Zsolt 139,23.24), és megvallották, hogy
világosságot csak Isten világossága által látunk (Zsolt 36,10).
2. Mit akar egy ilyen álnok ember, mint Jób, a Mindenhatóval

szemben (11,7-12)
7 Ki tudod-e találni, mi az Isten181182titka181? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e?183
S Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla?
9 Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
10 Ha valakit nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg?184
11 Hiszen ismeri a hitvány embereket185, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.
12 Az üresfejű ember is válhat értelmessé186, a vadszamár csikaja187 is születhet emberré.
181 ’aeloah.
182 Pál mondja az lKor 2 ,10-ben, hogy csak Isten Szelleme tudja kikutatni Isten mélységét.
183 Jób 33,12; 36,26; 37,23
184 Jób 9,11.12
185 Jób 34,23
186 Jób 12,3
187
Jób 6,5; 24,5; 39,5
116 Jób könyve
Cófár nem mond semmi újat. Isten mindenható, az Ő lényét nem lehet ki is-
merni. Ahogy helyesen megjegyzi, egyetlen ember sem tudja Isten magassá-
gát és mélységét, az Ő hosszúságát és szélességét fölfogni. Az Újszövetség-
ben olyasmit találunk, mint ami utalás erre a kijelentésre, amely ugyanakkor
remek ellentétet is képez. Krisztusban megadatott nekünk, együtt minden
szenttel, Isten magasságának és mélységének, hosszúságának és szélességé-
nek a megismerése (Ef 3,18).
Abból, hogy az ember képtelen elérni Istent, Cófár azonban ugyanazt a
hamis következtetést vonja le, mint a barátai: Azt mondja, ha Isten, az Ő
mindenhatóságában büntet, akkor megvan rá az oka, és ez nem lehet más,
mint az álnokság, hiszen ‫״‬ő ismeri a hitvány embereket”. Jób bizonyára e
hitvány emberek közé tartozik. Nemcsak gonoszságot követett el, hanem
tagadja ezt, tehát képmutató, hamis ember. Ezért hiábavaló, hogy Jób meg-
próbál védekezni Isten keze ellen (10. v.). Mennyire biztos a dolgában Cófár
és milyen alaposan téved! Igen bölcsnek tartja magát, és úgy véli, hogy Jób
személyében nemcsak egy kéj mutató, hanem ‫״‬üresfejű” embert is lát. Az,
hogy az üresfejű még bölcs lehessen, éppen olyan kizártnak tűnik a számára,
mint hogy a ‫״‬vadszamár” még emberré válhatna.
3. Távolítsd el az álnokságot kezedből! (11,13-20)

13 Ha hozzá fordítod szívedet, s felé terjeszted kezedet188,
14 ha álnokság tapad kezedhez‫ ״‬távolítsd el189, ne engedd, hogy sátradban csalárdság
lakozzék!
15 Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat190, erős leszel, és nem kell félned.
16 Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.
17 Fényesebb lesz élted a déli verőfénynél, a homály191 is olyan lesz, mintha reggel volna.
18 Akkor majd bízol, mert lesz reménységed192193, körülnézel, és nyugodtan lefekszel.198
19 Ha heversz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.
20 De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük194 csak az, hogy
majd kilehelik lelkűket.
14. vers. Sem Cófár, sem Elifáz, sem pedig Bildád nem látta az ‫״‬álnokságot
a kezében”, mégis megállapítják, hogy álnokság van a kezében. Azt akarták
látni, amit még Isten sem látott. Milyen rossz, ha bírává tesszük magunkat
testvéreink felett, amikor nem is vagyunk azok, sőt soha nem is leszünk.
188 Jób 8,5.6

189 Jób 22,23
190 Jób 22,26
191 Jób 12,25
192 Jób 4,6
193 Jób 12,6
194 Jób 8,13
3—11. fejezet 117
Milyen gonosz Cófár feltételezése, hogy ‫ ״‬csalárdság lakozik sátrában”.

Ákán tiltott tulajdonát a sátrában rejtette el, nála valóban csalárdság lakott.
Józsuénak azonban nem jutott volna eszébe, hogy valakiről is ezt feltételezze.
Addig borult arcra Isten színe előtt, amíg ezt Isten napvilágra hozta (Józs 7).
Isten a bíró, nem pedig mi, jaj nekünk, ha azt a helyet akarjuk elfoglalni,
amelyik csak Istent illeti meg!
15-17. vers. A ‫ ״‬felemelheted arcodat” kifejezés a jó lelkiismeret és az Is-

tenbe vetett bizalom jelzésére szolgál (1. lMóz 4,6.7; vő. 2Sám 2,22; Lk 18,13).
Mindazt, amit itt Cófár mond, Jób még meg fogja tapasztalni. ‫״‬Szégyen
nélkül fogja felemelni arcát”, majd ‫ ״‬elfelejti a nyomorúságot”, élete ‫ ״‬fé-
nyesebb lesz a dél verőfénynél” stb. Csakhogy az, amint már megállapítot-
tűk, nem olyan feltételekkel és olyan úton fog történni, ahogy azt Cófár hirdeti.
20. vers. Igen, ‫ ״‬az istentelenek szemei elsorvadnak”, mert nem képesek
látni azt, amire vágytak (1. Zsolt 69,4; Jer 14,6; JSir 4,17). Mivel azonban Jób
nem istentelen, szemei nem fognak elsorvadni, hanem hamarosan látni fogja
Istent szellemi szemeivel (42,5), és a feltámadáskor új szemekkel fogja látni
az Urat, úgy, amint van (19,26). Az ‫ ״‬istentelenek reménysége az, hogy
majd kilehelik lelkűket”, Jób azonban élni fog és élvezni fogja jólétét, mert
ő nem istentelen, hanem Istennek szolgája és szeretett gyermeke.
Nyelvi m egjegyzések a 11. fejezethez:
2. vers. ‫״‬bőbeszédűek”, ,is sefatajím, sző szerint: ‫״‬az ajkak férfia”. Buber:
‫״‬igazolást kell-e egy fecsegőnek nyernie?”
6. vers. ‫״‬túl magas”, kiflajím, szó szerint ‫״‬kétszeres” (Elberf: ‫״‬a kétszerese”;
Buber: ‫ ״‬egy kettősség”; Luther 12: ‫״‬több”; KJV: ‫״‬dupla”); újabb fordítások a
mássalhangzókat kifla’ím-nak olvassák, ‫״‬mint csoda”. Luther 84: ‫״‬túl cső-
dálatos”; Zürcher: ‫״‬egy csoda”, aminek érdekében mindenesetre be kell ik-
tatni egy, a masszoréta szövegben nem létező mássalhangzót (’alef).
10. vers. ‫״‬gyűlés” jaqhíl, rokon értelmű a ‫״‬gyülekezet” qahal héber szóval,
mint az 5Mózes 4,10; 31,12 stb. helyeken, itt feltehetően ‫ ״‬a törvénykezésre
összegyűlni” értelemben, mivel az összefüggés azt mutatja, hogy egy isteni
idézésről van szó a törvénykezésre1
11. vers. ‫״‬és ő látja az álnokságot, pedig nem is ügyel oda”, vagy ‫״‬ő látja az
álnokságot, és nem kellene rá figyelnie?”
118 Jób könyve
12. vers. ‫״‬még emberré születni”, szó szerint ‫ ״‬emberként születni”. Nem
könnyű ennek a versnek az értelmét meghatározni. Zürcher és Buber úgy
fogja fel, hogy az üresfejűek számára is van reménység, minthogy minden
ember tudatlanként jön a világra, és mindenkinek meg kell tanulnia azt, amit
azelőtt nem tudott. Ez a kijelentés előkészíti a következő felhívást Isten kere-
sésére, ami a legfőbb bölcsesség kifejezése lenne.
Valóban a labab ige jelentése lehet ‫״‬szívet (= értelmet) nyerni”, vagy a
fordítottja is: ‫״‬szívet elveszíteni”. Ez intés az olyan embernek, aki önteltségé-
ben először bolondot csinál magából, és ezért úgy viselkedik, mint egy szamár.
12-20. fejezet 119
A beszédek és válaszbeszédek második köre:

12-20. fejezet
Jób visszautasítja mindazt, amit barátai mondtak
(12-14. fejezet)
1. Jób szarkazmusa (csípős gúnyolódása) (12,1-5)

2. Jób bizonyságát adja, hogy jobban érti Istent és az Ő útját, mint bará-
tai (12,6-13,2)
3. Jób Istent hívja bírónak (13,3-19)
4. Jób kéri Istent, hogy hagyja őt békében (13,20-28)
5. Milyen súlyos a szenvedés, tekintettel az élet rövidségére! (14,1-6)
6. Az embernek nincs reménysége (14,7-22)
Jóbnak ez a leghosszabb beszéde, eltekintve záró monológjától (26-31. feje-

zet). Az első kör végét jelzi, és átvezet a másodikhoz. Jób még távol van a
helyreállástól. Ellenkezőleg, egyre mélyebbre süllyedt, miközben barátai őt
és nyomorúságát egyre alaposabban félreismerik. így három barátjának taná-
csai csak bosszúságot okoznak neki, és arra a gúnyolódó beszédre indítják,
amellyel ez a kör kezdődik. Egész lefolyása alatt uralkodik ez a szarkasztikus
hangvétel, a következő válaszában is (16,2.3). Csak a vége felé csendesedik
egy kicsit Jób hevessége (19,2.3).
Mint már a második és harmadik beszédében, Jób, először barátai kije-
lentéseire válaszol (12,1-13,19), aztán Istenhez fordul panaszával (13,20-
14,22). Először kigúnyolja barátai beképzelt bölcsességét, és amiatt panaszko-
dik, hogy neki, egy igaz embernek, gúny tárgyává kell válnia (12,1-5). Azu-
tán Isten nem korlátozható cselekvéséről beszél, amely egyrészt hosszú nyu-
galmat, és biztonságot biztosít a pusztítóknak, másrészt elveszi az erősek
hatalmát, és a bölcsek értelmét (12,6-25). Az Úrnak akarja ajánlani ügyét,
mert mihaszna orvosok és hazugságot kentek rá (13,3-19). Ezért kérésével
Istenhez fordul, hogy hagyja őt, mivel az élet oly rövid és a holtak birodalma
olyan kietlen (13,20-28). Az élet múlandóságának gondolata a szenvedést
még megfoghatatlanabbá, és ezzel még keservesebbé teszi a számára (14.
fejezet), még ha Isten csak egy időre rejtené el a holtak hazájában, és aztán
újra odafordulna hozzá (13. v.). Itt villan fel először a feltámadás utáni vágy.
120 Jób könyve
1. Jób szarkazmusa (csípős gúnyolódása) (12,1-5)
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség?
3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló, mint ti1. Ki ne tudna
ilyesféléket?1
4 Nevetséges lettem123 barátaim előtt, pedig aki Istenhez4 kiált, azt Ő meghallgatja. Mégis
nevetséges az igaz és feddhetetlen.
5 A szerencsétlen ember megvetni való - gondolja, aki biztonságban él - , föl kell taszítani
a tántorgókat!
3. vers. ‫״‬Nekem is van annyi eszem” hangzik Jób válasza Cófárhoz, aki
Jóbot egy szamárhoz hasonlította, melynek nincs értelme (11,12).
‫ ״‬...nem vagyok alábbvaló, mint ti”: Jóbnak ezek a szavai nagyon is ért-
hetőek. Barátai úgy beszéltek, mintha Jób semmit sem tudna Istenről és az Ő
útjairól. Azok a közhelyek, melyeket Isten kiváló ismerőinek ábrázatával
adtak elő, természetesen nem jelentettek újdonságot Jóbnak. Nagyobb távla-
tokban és mélyebben gondolkodott, mint ők, s ezt most meg is mutatja nekik.
Ha mi, miként Jób segítői, beszélgetőtársaink fölött állóknak gondoljuk ma-
gunkat, először is vétkezünk, másodszor pedig nem tudunk segíteni nekik.
Nem azt parancsolta-e nekünk az apostol, hogy ne legyünk bölcsek önma-
gunk szerint (Róm 12,16), és ezen felül, testvéreinket különbnek tartsuk, mint
magunkat (Fii 2,3)? Miért vétkezünk olyan gyakran és olyan kitartóan e pa-
rancs ellen? Ez az okoskodó mód, bizonyára annál inkább gyötörte Jóbot,
mivel ráadásul egész idő alatt igazságtalanság történik vele. Mégis sajnáljuk
Jób válaszát. Mindig fájdalmas dolog, amikor Isten szentjeinek vitái a sze-
mélyes tekintély megvédésének alkalmává korcsosulnak, ahogy az itt Jóbnál
történik. Nem tudja magába fojtani, hogy a maga különb ismeretét barátai
előtt kifejtse. Milyen sok okunk van a szégyenkezésre az ilyen önteltség
miatt. Csak magunkat büntetjük vele, mert Jób fontos és igaz dolgot tud
mondani. Ez a fejezet megkapó bemutatása az ő ismereteinek Istenről, az Ő
bölcsességéről és uralmáról. Csak mindez nem jelent vigasztalást Jóbnak,
nem tudja ezeket a csodálatos igazságokat a maga meggyötört lelkére alkal-
mazni. Isten igazságai és azok ismerete csak akkor tudnak megvigasztalni
bennünket, ha megalázzuk magunkat Isten előtt, ha alávetjük magunkat az O
igazságának, és nem arra használjuk azokat, hogy egy vitából győztesként
kerüljünk ki. Erre a célra Isten nyilatkoztatta ki őket, és nem fogja engedni,
1 Jób 13,2; 15,9

2 Jób 16,2
3 Jób 17,2; 21,3
4 ’aeloah
12-20. fejezet 12 1
hogy magáncéljainkra visszaéljünk azokkal. Ezért Isten kezének még tovább-

ra is rá kell nehezednie Jóbra, míg aláveti magát annak. Csak akkor lesznek
majd az itt kijelentett fennkölt igazságok világosság és élet, életerő a lelke
számára.
5. vers. ‫״‬A szerencsétlen ember megvetni való...”: Keserű iróniával ugya-

nazt mondja itt Jób, mint a 6,14-ben.
2. Jób bizonyságát adja, hogy jobban érti Istent és az Ő útjait,

mint a barátai (12,6-13,2)
Ebben a szakaszban Jób bebizonyítja, hogy valóban mélyebb betekintése van
Isten lényébe és Isten útjaiba, mint barátainak. Amit Isten korlátlanságáról
mond, az igaz és szavai nem csak méltóak, hanem nagyon szépek is. Példát
jelentenek arra, amit az Úr a barátaival szemben dicsérni fog benne (42,7b).
Mint a 9. fejezetben is, vitatja barátai tételeit, amelynek során Isten szuvere-
nitására utal.
6 Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerük Istent5*, és

akik kezükben‘ akarják tartani az Istent7*.
7 Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósí-
tanak.
8 Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked.
9 Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?"
10 Az ő kezében van minden élőnek a lelke és a minden emberi testnek’ adott szellem.
11 A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt10..
6. vers. Cófár utalt arra, hogy Jób sátrában bizonyára csalárdság lakozik
(11,14). Már Elifáz és Bildád is megtette ezt, amikor azt mondták, hogy bé-
kessége lesz sátrának, amint eltávolítja belőle az álnokságot (5,24; 8,6;
11,18). Ezt jól hallotta Jób. Most válaszol, miközben nagyon is helyesen
megjegyzi: ‫״‬Nyugtuk van a pusztítóknak a sátrukban”. Cófár ‫״‬biztonsá-
got” ígért Jóbnak, ha kitakarítaná életéből az álnokságot (11,18). Jób vissza-
hajítja neki ezeket a szavakat: ‫״‬biztonságban élnek, akik ingerük Istent.”
Az istenteleneknek békességet, sikert és jólétet ad Isten, gyakran egész életű-
kön át. Miért nem akarják ezt Jób barátai megérteni?
5 ,él
f‫׳‬ Jób 10,3; Zsolt 73,3
7 ’aeloah
‫״‬ Rám 1,20
‫י‬ Dán 5,23
"‫י‬ Jób 6,30; 347
122 Jób könyve
Jóbnak teljesen igaza van: éppen az istentelenek sátrai azok, amelyek nyu-
galmat élveznek. A szentek sátrait felbolygatja Isten, mert a maga jelenlétére
akarja nevelni őket (Zsid 12,10). Ha Isten egyszer egy kicsit megmutatta
nekünk, kik vagyunk, és milyenek vagyunk, akkor megértjük, hogy kegye-
lem, amikor Isten csapásokkal próbál meg minket, és a magunk útjain nem
enged sikereket. A természetünk gonosz, és a szándékaink is gonoszok. Nem
sokkal jobb-e akkor a sorsa mindnyájunknak, mint amit megérdemeltünk
volna (vő. Zsolt 103,10)? Ha átengedne bennünket Isten önmagunknak, el-
vesznénk. Az isteni ítélet előhírnöke, ha a bűnöst átengedi önmagának és
szíve kívánságainak, és engedi, hogy megtalálja mindazt, amire vágyik (Róm
1,24).
A kifejezés, ‫״‬akik kezükben akarják tartani Istent”, valószínűleg azok-
ra az emberekre vonatkozik, akiknek ereje és vagyona, tehát az, amit a ke-
zükben tartanak, az istenük.
7. vers. ‫ ״‬Kérdezd csak meg az állatokat”: Figyeljük meg, mennyire illesz-

kedik ez a felhívás az imént tett kijelentéshez: A pusztítók biztonságban
élnek sátraikban; s ha megkérdeznénk az állatokat, egy további hangot is
fogunk hallani, amely megvilágítja ezt a körülményt, mégpedig kettős érte-
lemben. Az egész teremtett világban felismerjük először is Isten létét. Ő min-
dent a maga akarata szerint teremtett. (Ehhez még később további megjegy-
zést fogok fűzni.) Most azonban másodszor, a teremtett világ elbukott. Az
ember beengedte a gonoszt a teremtettségbe, ahogy az ember egy rablót és
gyilkost beenged a házba. Csodálkoznunk kell-e akkor, hogy minden rend a
feje tetejére állt? Az állatvilágban látjuk, amint az erős legyőzi a gyengét, és a
ragadozó elnyeli a védtelent. Miért lenne ez az emberek világában másként?
Miért ne szorítanák falhoz az arcátlanok, a gyorsak és elvetemültek a szelíd
lelküeket?
9. vers. ‫״‬Az Ú r keze”: A bevezetés (1. és 2. fejezet), valamint a könyv utolsó

fejezetein kívül (38-42) itt fordul elő egyetlen egyszer Isten szövetségi neve,
JHVH (Jahve). Jób az elején ezt mondta: ‫״‬JHVH adta, JHVH vette el, áldott
legyen JHVH neve!”10
10. vers. A föld és minden élőlény teremtése a semmiből Isten mindenható-

ságára és korlátlan voltára tanít bennünket. Úgy teremtette a világot, ahogy
akarta, minthogy semmi sem volt, amihez igazodnia kellett volna. Nem kö-
vetett egyetlen példaképet sem, nem volt szüksége iránymutatásra. Ebben
pedig fel kell ismernünk, hogy ‫״‬az Ő kezében van minden élőnek a lelke és
minden emberi testnek adott szelleme” Isten teremtette a földet, amelyen
12-20. fejezet 123
járkálunk, Isten adta nekünk az életet, Isten alkotta a szellemet, amely gon-
dolkodni tud, és Ő adta az embernek a nyelvet, hogy beszélni is tudjon erről.
Ha ennyire teljesen az Ő kezében vagyunk, nem szabad neki előírni akarnunk
az útját. Ha az istentelen vétkeit látjuk, kik vagyunk mi, hogy elő akarjuk írni
Istennek, hogy rögtön meg kell büntetnie őt? Nem engedheti-e az istentelent
boldogulni? Nincs-e joga rá, hogy türelemmel hordozza Őt (Róm 9,22)?
Hiszen megtörténhetne, hogy megkíméli őt, mert meg akarja adni neki a
bünbánat lehetőségét az életre.
Jób szavai igazak, tulajdonképpen ebből az igazságból arra is kellene kö-
vetkeztetnie, neki magának sincs joga arra, hogy Isten vele való rendelkezé-
sét megkérdőjelezze. Még ha Jób igaz is, és valójában ártatlanul szenved,
miért ne szabná ki Isten ezt rá? Engedélyt kell-e kérnie tőlünk, hogy szabad-e
epével itatnia, minthogy bűnösök és hűtlenek vagyunk? Minden keserűségre,
amit Isten megitat velünk, mindig sokszorosan rászolgáltunk. Mennyire igaza
volt Spurgeon-nek, amikor ezt mondta: Minden, ami kevesebb, mint a pokol
vég nélküli kínja, már kegyelem, kegyelem, amivel Isten semmi esetre sem
tartozik nekünk.
Még sokkal kevésbé tartozik nekünk azzal, hogy nap, mint nap táplál, ru-
ház, egészséggel és szívbeli örömmel ajándékoz meg (Csel 14,17). Amikor Ő
érdemtelenül, ezerféle áldásával halmoz el bennünket, szabad-e háborog-
nunk, ha egyszer visszatart valamit jótéteményei közül?
12 Az öreg emberek bölcsek", a hosszú életűek megfontoltak.

13 De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Ha ő ront le valamit", nem építik fel", ha bezár112314 valakit, nem engedik ki.15
15 Ha elzárja a vizeket16, kiszárad minden, ha nekiereszti, felforgatják a földet.
16 Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő17189.
17 Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt"1.
18 Királyok bilincseit nyitja ki‫ ״‬, és övét köt derekukra20.
19 Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá.
20 Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el2'.
21 Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg.22
11 Jób 8,8; 15,10:32,7.8

12 Jób 19,10
13 Mai 1,4; Zsolt 28,5
14 Jób 3,23; 19,8
ls Jel 3,7
16 Jób 38,8
17 Ézs 19,16; Jel 16,16
18 Jób 9,24; Ézs 40,23
19 Jób 30,11; Ézs 45,1
20 Jób 19,9
21 2Sám 17,14
22 Jób 34,24
124 Jób könyve
22 Mély“ , sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat2324.

23 Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi
őket.25
24 Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusz-
tóban.26
25 Sötétben tapogatóznak27 világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.
12-13. vers. ‫״‬Az öreg emberek bölcsek”, de az a bölcsesség, amelyet az

öregek bírnak (12. v.), Istentől való. Ezért helyesbíti magát Jób: ‫״‬Tőle van a
bölcsesség”. És nem csupán bölcsesség, hanem ‫״‬hatalom” is. Nemcsak min-
dent tud, hanem mindent meg is tud tenni, amit akar, amint a következő ver-
sek is mutatják.
14-15. vers. Jób megtapasztalta, ahogyan Isten lerontotta és megfékezte az

élet és felüdülés vizeit, melyek korábban öntözött kertté tették az életét. Most
kiszáradt, porban hevert a lelke. Jób tudja, hogy Istennél ‫״‬bölcsesség és ha-
talom” van: a bölcsesség mindezt megtervezi, és a hatalom mindezt megcse-
lekszi. Amit nem lát (vagy már nem lát) az, hogy Isten bölcsessége elég ah-
hoz, hogy mindezt Jób javára fordítsa. Nem tudja megérteni, hogyan segítik a
szenvedések Istennek vele való szándékát, és ezért nem tudja örömmel fo-
gadni a kísértést (Jak 1,2). Hogyan is tudnánk ezt megtenni? Nincs elég böl-
csességünk hozzá, egyszerűen nincs meg bennünk. Most azonban megtanítja
Isten nekünk ezt a bölcsességet, megmondja nekünk, milyen módon alkal-
mázzá az Ő bölcsességében a szenvedést, hogy tökéletessé tegyen bennünket,
hogy végül semmi sem hiányozzon abból, amit Isten szándéka szerint birto-
kolnunk kell (Jak 1,3.4). És azt is tudja, hogy nem elég, ha halljuk ezt. Kér-
nünk kell Istent, hogy adjon bölcsességet a hallottak elfogadására (Jak 1,5).
Pontosan ezt nem teszi Jób. Még túlságosan el van telve önmagával, túl sok
az érve. Még nem tudja elfogadni szegénységét, még nem tud térdre esni
Isten előtt és arra kérni Őt, hogy tanítsa bölcsességre. De még kérni fogja
Istent: ‫״‬En kérdezlek, te pedig oktass engeml” (42,4)
16-22. vers. Istentől van minden ‫״‬erő”, és hozzá a ‫״‬tanács”, ennek az erőnek
az Ő akarata szerinti felhasználására. Az, ‫״‬aki tévelygő”, az Ő kezében ép-
pen olyan, mint az, ‫״‬aki tévelygésbe visz”. Mérhetetlen vigasztalást jelent
annak tudása, hogy a kísértő nem független, nem tehet többet, és nem mehet
messzebb, mint amennyire Isten megengedi (1. 1. és 2. fejezet). Magát az
23 vö. Jób 11,8

24 1Kor 4,5
25 Jób 34,20
26 Zsolt 107,40
27 5Móz 28,29; Ézs 59,10
12-20. fejezet 125
ördögi kísértést is Isten küldi, hogy Isten szándékát szolgálja, ahogy az

apostol nyíltan mondja, hogy ne értsük félre:
‫( ״‬Az Antikrisztus) eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával,
jelével és csodájával, és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára,
akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek
Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának hogy higgyenek a ha-
zugságnak hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az iga-
zságnak hanem a hamisságban gyönyörködtek ” (2Tesz 2,9-12).
Isten ‫״‬tanácsadókat tesz bolonddá”, akiket először tanácsadókká tett, és
‫״‬gúnyt űz a bírókból, értelmüket véve”, akiknek először értelmet adott,
hogy egyáltalán bírák lehessenek. Mindent a Mindenhatónak köszönhet az
ember, az istentelen is, aki ezt nem ismeri el. Az Úr felemel alacsonyan lévő-
két, és királlyá teszi őket, hogy megnyissa ‫״‬a királyok bilincseit”, ha úgy
tetszik neki. Kötelessége-e, hogy a bűnösöket tanácsosokká és bírókká tegye?
Rászolgált-e az alacsony sorban lévő, hogy Isten királlyá emelje? Nem, Isten
tisztán jóságából teszi ezt. Ezért Ő el is veheti tőlük azt, amiért maguk nem
szolgáltak meg. Ő az, aki a ‫״‬hatalmasoknak” biztonságot ad, és Ő az, aki
ügyefogyottá teszi őket. Csak vissza kell vonnia kezét, amely tartotta őket, és
elengedni őket, mert nincs maguktól hatalmuk, és nem tudják megtámasztani
magukat. ‫״‬Megbízhatóktól vonja meg a szót”, amit Ő adott nekik, és ‫״‬a
vének ítélőképességét veszi el”, amit kezdettől Őneki köszönhettek. Mély,
igaz és megcáfolhatatlan gondolatok, amelyeket Jób kimond. Boldogok va-
gyünk, ha ezeket követve féljük Istent, mert minden az Ő kezében van. Egy
Nebukadneccar, aki nem akarta ezt tudomásul venni, letaszíttatott trónjáról,
míg szemeit az égre emelte és azt nem magasztalta, aki a királyokat ültet
hatalomba, vagy vet le onnan (Dán 4,31-34). Utolsó követője a trónon,
Bélsaccar nem akart semmit sem tudni arról, hogy élete Isten kezében van
(Dán 5,23) - míg Isten egy kardcsapással el nem vágta élete fonalát (Dán 5,30).
22. vers. Isten ‫״‬mély, sötét titkokat leplez le”, olyan dolgokat, amelyek
előttünk rejtve vannak, és amelyekről semmit sem sejtettünk volna. Alkal-
matlanoknak és méltatlanoknak jelenti ki titkait. Ezért magasztalta Isten Fia
az Ő Istenét és Atyját:
‫ ״‬Abban az időben megszólalt Jézus és ezt a kijelentést tette: Magasztallak
Atyám, menny és fö ld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek
elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.
Az Én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az
Atya, az Atyát nem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja ki-
jelenteni” (Mt 11,25-27).
126 Jób könyve
24-25. vers. Bárcsak elhinnénk ezt! Nem tudjuk saját magunkat sem kézben
tartani. Nincs hatalmunkban, hogy gondolkodásmódunk rendezett, és ítéle-
tünk megbízható legyen, amennyiben az, Istennek köszönhetjük. Ha elvonja
tőlünk kegyelmes kezét, gondolkodásunk káoszba vész, elveszítünk minden
tanácsot és sem a kezdet, sem az út, sem pedig a vég felismerésére nem va-
gyünk képesek. Összecseréljük a fent és a lent, a bal meg a jobb fogalmát,
‫״‬sötétben tapogatóznak ... és bolyonganak, mint a részegek”. Mikor kö-
szőniük meg utoljára Istennek, hogy lehet józan eszünk? Hogy megfigyelése-
két tehetünk, azokat összevethetjük, és következtetéseket vonhatunk le?
Hogy eligazodunk az érzékek és gondolatok világában? Mikor kértük tőle
utoljára, hogy kegyelméből tartsa meg józan eszünket? Mikor könyörögtünk
hozzá utoljára, hogy őrizzen meg az esztelenségtől, és bölccsé tegyen a
megmentetésre? Sohasem? Akkor most kellene megtennünk, amíg van még
idő és még értelmünknél vagyunk.
‫ ״‬Sötétben tapogatóznak..." válaszol Jób, Cófár éppen most tett megálla-
pítására, hogy olyan világossá kell váljon a nap Jób számára, mint a dél, ha
megalázza magát Isten előtt. Nem, Isten elveszi az értelmesek értelmét is,
úgyhogy tehetetlenül tapogatóznak, mint a vakok. Ezt teszi Isten, anélkül,
hogy erre magyarázatot kapnánk, vagy az okát láthatnánk.
N y e lv i m e g j e g y z é s e k a 1 2 . f e j e z e t h e z :
3. vers. ‫״‬ész”, lébáb, tulajdonképpen ‫״‬szív” (így Luther és Buber. A Jób

könyvében gyakran az értelem kifejezésére használatos (24. versben is).
4. vers. ‫ ״‬én, aki Istenhez kiáltottam ...”: A héberben, mindkét ige 3. személy-
ben található ebben a beszúrt mondatban; Jób azonban önmagára gondol,
miért is a kijelentés értelmét jobban megközelíti, ha 1. személyben fordítjuk,
amint Luther tette.
5. vers. Én a vers kijelentéseit másképpen tagoltam, mint a héber eredetiben
(azonban semmit nem hagytam ki, vagy nem változtattam). Ez szó szerint így
hangzik: ‫״‬Mert a szerencsétlenségnek megvetés (jár), a gondtalanok ítélete
szerint, ez bizonyos [magyarul még pontosabban: erős lábakon áll], annak
számára, akinek lábai inognak.” Ez azonban a német olvasó számára könnyen
félreérthető, mert az bizonyos, hogy annak, aki tántorog, szerencsétlenség jár.
Az utolsó mondat kibővíti a bevezető kijelentést, hogy ennek meg ennek
megvetés jár.
‫״‬ez bizonyos” nakón, a kún ige particípiuma. Lehetne a nakáh ‫״‬ütni”
igéből is származtatni, ezt a jelentést ‫״‬ütés”-nek, vagy ‫״‬csapásának értei-
mezve. Zürcher: ‫״‬Még egy ütés azoknak, akiknek lába már ingadozik.”
12-20. fejezet 127
6. vers. ‫״‬azoknak, akik Istent ingerük”, a ragaz ige particípiuma, amely a

3,17-ben is előfordul, ‫ ״‬a leviathánt felingerelni” kifejezésben.
10b vers. ruah kál-bösár-’ísch, szó szerint a ‫ ״‬férfi minden testének széllé-
me”. Buber: ‫ ״‬mindenki testének szelleme”.
18. vers. ‫״‬a bilincs ... egy öv”: A maszoréta írásmód szerint musár, ‫ ״‬fegye-
lem”, amit inkább a moser, ‫״‬bilincs” változat szerint kellene olvasni. A ‫״‬bi-
lincs” talán az a pompás öltözék, amelyet a királyok viselnek, és az ‫״‬Öv”,
,ezor, a szegények öltözéke. Ez a szó található a vászon öv, vagy ágyékkötő
kifejezésére (Ézs 5,27; 11,5; Jer 13,1; Ez 23,15). Akkor az egész mondat ezt
jelentené: Isten kivetkőzted a királyokat pompájukból, és csak az ágyékkötőt
hagyja meg nekik.
19. vers. ‫״‬megfosztva” solál, szó szerint ‫ ״‬levetkőztetve”, ezért ‫״‬mezítláb” is
(Mik 1,8). így fordítja Zürcher; Buber: ‫״‬megszégyenülve”.
22. vers. ‫״‬Mély, sötét titkokat leplez le”, teljesen a héberre támaszkodik;
felülmúlhatatlanul Luther: ‫״‬Megnyitja a sötét mélységeket”.
‫״‬Homályos dolgok”, salmawaet, ugyanez a szó van a Zsoltár 23,4-ben is.
Egyes hebraisták az akkád változat szerint salmút-nak ‫״‬sötétséginek olvas-
sák. Valójában feltűnő, hogy egy héber genitívusz kapcsolatot - a ‫״‬halálnak
az árnyékai” - a héberben összetett szónak kellene írni, amikor pedig a héber
ilyen szavakat nem ismer. Mindenesetre a LXX ellentmond ennek a magya-
rázatnak, fordítása skia thanatou = ‫ ״‬a halál árnyékai”.
13. fejezet
1 Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem28.
2 Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló, mint ti.29
Természetesen igaza van Jóbnak, ismeretek tekintetében nem alábbvaló ba-

rátáinál. Nagyon is szerényen fejezte ki magát, mert valójában felette áll
barátainak. Mégis fájdalmas a számunkra, hogy ezt újra el kell mondania (1.
12,3). Olyan fontos ez? Nem, nem fontos, de Jóbnak még fontos.
3. Jób Istent hívja bírónak (13,3-19)

3 Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel™ szemben akarok védekezni.
4 Mert hazugságot kentek rám, mindnyájan mihaszna orvosok vagytok.
28 vö. Jób 5,27

29 Jób 12,3
20 ’él
128 Jób könyve
5 Bár elhallgatnátok egészen, akkor bölcsek31 maradnátok!

6 Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire.
7 Isten32 érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot?
8 Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten33 mellett perbe szállni?
9 Jó lesz-e, ha megvizsgál benneteket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embe-
reket34?
10 Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok.
11 Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés35?
12 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok.
13 Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem!
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet?
15 Hiszen megölhet engem! Nem is reménykedem!36 Csak utaimat akarom védeni előtte.
16 Már az is segítség nekem, hogy elvetemültek nem kerülhetnek elé.
17 Azért hallgassatok figyelmesen szavamra, fületekkel magyarázatomra.
18 íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam.
19 Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok és kimúlok.
3-4. vers. Megértjük, hogy Jób most ‫״‬a Mindenhatóhoz” akar beszélni.
Barátai igazságtalanul jártak el vele, gonosz dolgokat feltételeztek róla. így
nem marad neki más, mint ‫״‬Istennel szemben védekezni”, Jób azonban túl
messze megy, amikor barátait nyíltan ‫״‬a hazugságmesterek”‫־‬nek (Károli)
nevezi. Ez igazságtalan ráfogás, ugyanis lehet, hogy ‫״‬mihaszna orvosok”,
akik tévedhetnek a diagnózis és a terápia tekintetében, nem tévelygők, de
nem megtévesztők. És még ha megtévesztők lettek volna is, nem éppen most
mondta-e Jób, hogy mindketten Isten kezében vannak, a tévelygő és a tévely-
gésbe vivő is (12,16)? És ha azok is, miért nem tudja Jób, őket és a szavaikat
átengedni Isten kezének és ítéletének? Tehetetlenek, egy kicsit önmaguk
csapdájába is estek, de nem a hazugság mesterei, tehát olyan emberek, akik
szándékosan, gondosan és ügyesen hazugságokat kalapálnak ki Jób sorsából,
ahogy a kovács a vasból kialakít egy szerszámot.
5. vers. Jóbnak ismét csak igaza van, amikor azt kívánja, hogy barátai ‫״‬égé-
szén elhallgatnának”, mert az valóban azt jelentené, hogy ‫״‬bölcsek marad-
nának”. És mégis helytelenítenünk kell felindultságát, bár mi, szinte bizo-
nyosan hasonlóképpen válaszoltunk volna Jób helyében. Istennek azonban
nem nyerheti el tetszését, ha szolgái ilyen emberi indulatoktól hagyják ve-
zettetni magukat. Le kell róla szoktatnia őket, és ezt meg is fogja tenni. Mert
a célja az, hogy egy napon az O házában legyenek, és a világmindenség lég-
31 Péld 17,28
32 ’él
33 ’él
34 ’aenósch (1. a 7,1.17 magyarázatát)
35 Jób 3,25
36
Jób 6,10
12-20. fejezet 129
magasabb trónján üljenek, és az Ő Fiával a világ és az angyalok felett mond-

janak ítéletet (Mt 19,28; lKor 6,2; Jel 5,10; 20,4).
7-8. vers. ‫״‬Neki akarjátok pártját fogni?” Minden pártoskodás az ítéletben
gyűlöletes Isten előtt, még ha azt gondolja is az ember, ‫ ״‬Isten mellett” kelle-
ne perbe szállni. Ahogyan Korintusban is voltak emberek, akik ‫״‬Páléi”, má-
sok ‫״‬Kéfáséi” voltak, volt egy vélhetően különösen szellemi párt is. Ők
‫״‬Krisztuséi” voltak (lK or 1,12).
11. vers. Természetesen Jóbnak igaza van, Isten ‫״‬fenséges voltától meg
fognak ijedni”. De nem fogja-e őt is megijeszteni? Annak, amit Jób tud,
nincs ereje a lelke felett. Nem egyik fő ismertetőjele-e ez a sötétségnek,
amelyben az igaz van. Az istentelen, a maga sötétségében, semmit nem akar
tudni Istenről és az Ő útairól. Az igaz ember, a maga sötétségében csak jól
tájékozott Istenről és az Ő útairól. Képes rá, hogy mások szeme elé tárja Isten
fenségét és megrója őket amiatt, hogy nem félik illő módon Istent, ugyanak-
kor pedig, ő maga sem tudja úgy félni Istent, ahogy kellene. Ez az igaz ember
valódi nyomorúsága: Tud mindent, amit tudnia kell, de nem tapasztalja meg
ennek az ismeretnek az erejét a saját lelkén. Félelmetes állapot, amelyből
saját magunk oly kevéssé tudunk kikerülni, mint a bűnös a börtönből. Isten
beavatkozására vagyunk utalva, a mennyei Főpapra van szükségünk, aki
közbenjáró könyörgése és Szelleme által gondoskodik róla, hogy hitünk újra
ébredjen, és hit által meg tudjuk ragadni Isten ígéreteit.
15. vers. ‫״‬Hiszen megölhet engem, nem is reménykedem!” (‫״‬Őreá várok” -
német fordítás): Itt Jób szilárd elhatározását látjuk, hogy véghez vigye ügyét
Istennel. Barátai csalódást okoztak neki, tőlük már nem vár semmit. Isten az
egyedüli menedéke. Nehéz megmondani, hogy itt Jób odaadásának kifejezé-
sót látjuk-e vagy inkább annak dacos kifejezését, hogy ‫״‬most már elég”. Az
építő irodalomban szokásos volt ebiben az Isten melletti csendes kitartás pél-
daképét látni, ami nem akar mást, miint hogy Isten akarata történjen meg.37
37 Ebben a vallomásban megláthatjuk Jób válaszát is a Sátán feltételezésére, hogy csak azért
szolgál Istennek, mert olyan jól megy sora (1,9.10). Spurgeon így magyarázza:
‫״‬Ez az egyik legmagasztosabb kijelentési a Bibliában. Mint egy alpesi hegycsúcs, emelkedik
ki a beszéd minden szokott magassága fölé, áttöri a felhőket és Isten vakító fényében ra-
gyog. Ha az lenne a feladatom, hogy valamennyi ember legmagasztosabb kijelentéseinek
gyűjteményét állítsam össze, akkor ez egyike lenne az elsőknek... Ilyen kitartó ragaszkodás,
ilyen rendíthetetlen bizalom, ezek nem az emberi természet gyümölcsei, hanem a minden-
ható isteni kegyelem ritka hajtásai... Jób eme szavai válaszul szolgáltak mind a Sátán ellen-
vetéseire, mind barátai vádjaira. Noha Jdb nem tudhatta, hogy az ördög ezt mondta: ’Önzet-
lenül féli-e Jób Istent? Nem te zártál-e körül mindent, amije csak van?’, így ezekre a silány
feltételezésekre mégis a lehető legjobb módon válaszol. Ugyanis, azt mondja tulajdonkép-
pen: ’Ha Isten lerontaná az én kerítésemet is és olyan mezítelenné, és csupasszá tenne is,
130 Jób könyve
16. vers. Isten nem fogadja el az elvetemülteket; ez lesz Jób számára ‫״‬segít-
ség”, hiszen ő nem elvetemült. Ezért bizalommal remélheti, hogy Isten hallja őt.
18. vers. ‫״‬Tudom, hogy nekem lesz igazam”: A barátok előtt ugyan igaza
lesz, de Isten előtt (először) nem nyer igazolást (38,2).
4. Jób kéri Istent, hogy hagyja őt békében (13,20-28)

20 Csak kettőt*3839*ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el:
21 vedd le rólam kezed, ne rémíts38 és ne ijessz engem!
22 Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem!
23 Mi a bűnöm, mi a vétkem4"? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem!
24 Miért rejted cl arcodat41, miért tartasz ellenségednek?
25 Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl,
26 hogy ily sok keserűséget róttál rám, s ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?!
27 Béklyót tettél a lábamra, ellenőrződ minden ösvényemet, még lábam nyomát is meg-
jegyzed!
28 Korhadtan mállók szét, mint a molyrágta42 ruha.
22. vers. ‫ ״‬Szólj hozzám”: Isten még szólítani fogja Jóbot, még beszélni fog
hozzá, bár Jób nem fog tudni akkor ‫״‬válaszolni” neki (40,1-5).
23. vers. ‫ ״‬Mi a bűnöm, mi a vétkem?”: Amint éppen barátai előtt (18.19.V.),
úgy Isten előtt is nagy merészséggel jelenti ki Jób a maga igaz voltát. A vers
második fele nem egy igazi kérés Istenhez, hogy bizonyítsa rá bűneit, hanem
kihívás, amely abból az öntudatból fakad, hogy Isten nem tud neki semmi-
lyen bűnt felmutatni.
24. vers. Jób még mindig azt gondolja, hogy Isten ellenségnek tartja. A
19,11-ben másodszor is mondja, hogy Isten számára ellenséggé vált. Elíhú itt
ellentmond majd neki (33,10-12).
25. vers. ‫ ״‬egy elsodort falevél ... és egy száraz szalmaszál”: A 7,12-höz
hasonlóan, aránytalannak találja Jób, hogy a mindenható Isten, ilyen haraggal
forduljon egy ilyen kis és gyenge teremtmény ellen.
27. vers. ‫ ״‬Béklyót tettél a lábam ra”: lásd 33,11; ‫ ״‬ellenőrződ minden ösvé-
nyemet” : lásd 3,23!
mint a sivatag, hit által mégis hozzá ragaszkodom.’” (C. H. Spurgeon: Twentyfive Selected
Sermons on the Book of Job - Huszonöt válogatott prédikáció Jób könyvéből)
38 Péld 30,7
39 Jób 3,25
‫’״־‬ Jób 7,20
41 5Móz 32,20
42
Jób 4,19; Zsolt 39,12
12-20. fejeiet 131
28. vers. ‫״‬mint a molyrágta ruha”: A Zsoltár 39,12 mutatja, hogy Dávid
hasonlót tapasztalt meg. Vajon Isten nevelési módszereihez tartozik-e, hogy
elvesz minden külső pompát az Ő szentjeitől?

4. vers. ‫״‬hazugságot kentek rám”, tóflé saeqaer, olyan emberek, akik hazug-
Ságokat ragasztanak egymásra. Buber: ‫ ״‬hazugságragasztók”.
5. vers. ‫״‬hallgatni, igen, hallgatni” hahárés tahárísún. Tipikus héber szó-
kapcsolat, az ún. paronomázia; szó szerint: ‫״‬egy hallgatást hallgatni” (ha-
sonló jellegű szókapcsolat található a 10. és 17. versben is).
10. vers. ‫״‬szigorúan megbüntet titeket”, hókeáh jokiah, szó szerint ‫״‬egy
büntetést fog büntetni”.
18. vers. ‫״‬előteljesztem” ’arak, ez az ige használatos az áldozati fa felhaso-
gatására és az áldozati állat részeinek az oltáron való elrendezésére (lM óz
22,9; 3Móz 1,7).
27. vers. ‫״‬megjegyzed”, szó szerint ‫״‬bevágod, bevésed”. Az ige a hóq szóval
van kapcsolatban, parancs, amit azért hívnak így, mert kőbe vésték.
14. fejezet
Ebben a fejezetben két dolog miatt panaszkodik Jób: Az emberi élet rövid és
nyugtalansággal teli (12. v.). Milyen szomorú dolog, amikor a halállal min-
den véget ér, és nincs remény a feltámadásra (7-12. v.)! A keserűség, ame-
lyet Isten az Ő szolgájának készített, először vágyat ébreszt benne a feltárna-
dásra (13-15. v.), hogy aztán valamivel később a feltámadás bizonyosságát
adja neki (19,25-26).
5. Milyen súlyos is a szenvedés, tekintettel az élet rövidségére

(14,1-6)
1 Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal43.
2 Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad44*, árnyékként tűnik el4s, nem marad meg.
3 Még az ilyen embert is rossz szemmel nézed, engem is törvénybe idézel?!
43 Zsolt 39,7
44 Zsolt 103,15
4i Zsolt 39,7
132 Jób könyve
4 Van-c tiszta ember, tisztátalanság46 nélküli? Nincs egyetlen sem.

5 Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait47, ha határt szabtál neki,
amit nem léphet át,
6 akkor légy hozzá elnéző4849, hogy békén47 lehessen, és legyen annyi öröme, mint egy
napszámodnak50!
1-2. vers. ‫״‬,Az asszonytól született”, születésétől fogva, és születése okán az

ember élete rövid és nyugtalan. Mitől van ez? Az anya, aki világra hozta,
bűnös, és ezért ő maga is bűnös. A bűn megrövidítette az életét és ráadásul
meg is keserítette (lM óz 3,16-19). Minden szépsége - hiszen Isten teremt-
ménye elmúlik, mint a virág szépsége (Zsolt 103,15; Jak 1,11). Meg kellett
volna mindlig maradnia, most azonban ‫״‬árnyékként tűnik el, nem marad
meg” (Zsolt 102,12; 109,23). ‫״‬tele nyugtalansággal”, azonos kifejezés, mint
‫״‬az élettel !betelve” (42,17).
3. vers. Egy ilyen múlandó teremtményre ‫״‬néz rossz szemmel Isten”. De
nem kellene-e így teimie? Jób úgy gondolja, békén kellene őt hagynia, ‫״‬ne
tekintsen 1‫־‬á” (vö. 7,16 és az ott megjelölt helyeket), mintha ez lenne az
ember elviselhetetlen létezésmódjának megoldása! Az élet, ahogy Jób elég
világosan látja, a bűn miatt rövid és siralmas. Jobb lenne, ha Isten, legalább
földi léte rövid évei alatt békén hagyná az embert? Ez teljesen elviselhetetlen
lenne és akkor a pokol már itt elkezdődne. Isten megoldása először is a bűn
megszüntetése. Ezért jött Isten Báránya a világba: ‫״‬hogy áldozatával eltörölje
a bűnt” (Zsid 9,26; Jn 1,29). Másodszor, egy új élet ajándéka (2K0r 5,17),
harmadszor, a feltámadás a romolhatatlanságra (lK or 15,53) egy új teremtés-
ben, ahol nincs bűn, és ezért nem lesz soha többé halál (2Pt 3,13). És negyed-
szer, Isten megoldása a nevelés műve, amelyben Ő, az élet minden nehézsége
és terhe által részesít bennünket. Nyomorúságokon kell átmennünk, mert
egyszer májd alkalmasnak kell lennünk az Ő jelenlétére, arra törekszünk,
hogy megdicsőíttessünk. Az örök dicsőség a gyönyörű vég - ‫ ״‬az Úrtól való
vég” (Jak 5,11 - Károli) amelyet Isten Jóbnak, és minden választottjának
szánt és készít.
4. vers. ‫״‬Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélkül?” ‫ ״‬Származhat-e tiszta
tisztátalanságból?” Ahogy Jób mondja, felismerjük, fáj neki, hogy nincsen,
aki tiszta, mivel minden ember tisztátalan szülőktől származik. Itt Jób szájá-
ból az ősbűn figyelemre méltó megváltását látjuk, ahogyan az !Mózes 5-ben
46 Jób 15,14; 25,4

47 Jób 3,6; 7,3; 21,21; 29,2; 39,2
48 Jób 7,19
49 Jób 3,13
50 Jób 7,1
12-20. fejezet 133
egészen egyértelműen, később pedig Dávid által megerősítésre kerül a Zsol-

tár 51,7-ben. Az Újszövetség végül nyíltan és rendszeresen tanítja ezt (Róm
5,12-15).
6. A z em bernek nincs rem énysége (14,7-22)

Ezekben a versekben világossá válik, mitől támad Jóbnak vágya a feltámadás
után. A jelenlegi idő szenvedései cinikus tréfává teszik az emberi létezést, ha
nincs feltámadás; elviselhetetlen lenne, ha az embernek úgy kellene elhagy-
nia ezt az életet, hogy azután ne legyen semmije (1. még 17,11-16). Valóban,
‫״‬Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél
szánalomra méltóbbak vagyunk” (lK or 15,19). Azonban nem így van, aho-
gyan Jób magától Istentől a kijelentést kapja: 19,25.26.
7 Még a fának is van reménysége51: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai.
S Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban csonkja,
9 a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a csemete.
10 De ha a férfi meghal, lehanyatlik, ha az ember kimúlik, hova lesz52?
11 Elfogyhat a víz a tengerből, a folyó kiszikkadhat, kiszáradhat,
12 de az ember nem kel föl53, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem
serkennek föl alvásukból.
13 Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod54 elmúltáig! Kiszabnád
időmet, azután újra gondolnál rám.
14 Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni? Akkor egész küzdelmes életemen át55 is tudnék
várni56, míg csak be nem következik a fordulat.
15 Szólnál hozzám, és én válaszolnék57, kívánkoznál kezed alkotása58 után.
16 Akkor még lépteimet5960is megszámlálnád, de nem tartanád számon vétkemet.
17 Zacskóban volna lepecsételve minden vétkem, és eltörölnéd bűneimet“ .
18 Még a hegy is szétomlik, ha ledől, és a kőszikla is elmozdul helyéről61.
19 A köveket is lekoptatja a víz, a föld porát is elsodorja az ár. így pusztítod el a halandó
reménységét62.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen, s el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátód el.
21 Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja. Ha semmibe veszik őket, nem veszi észre.
22 Teste csak saját fájdalmát érzi, lelke csak magát gyászolja63.
51 Jób 17,15; 19,10

52 Jób 7,9.10
53 Préd 11,3
54 Jób 9,5
55 Jób 7,1
56 Jób 6,11
57 Jób 13,22
38 Jób 10,3.8
59 Zsolt 56,9; Jób 31,4; 34,21
60 Jób 9,31
61 Jób 9,5
62 ’aenosch, I. a 7,1.17 magyarázatát
63
Jób 21,21
134 Jób könyve
7. vers. ‫״‬Még a fának is van reménysége”, de - ahogy Jób gondolja az

embernek nincs. A 19. versben az itt elkezdett gondolatot a következő meg-
állapítással fejezi be: ‫״‬így pusztítod el a halandó reménységét”.
12. vers. Reménység nélkül nem élhet az ember; reménység nélkül minden
szenvedés elviselhetetlen lesz. Mi lenne, ha valójában így lenne: ‫״‬Az ember
nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig.” Akkor minden értei-
metlen lenne. Lennie kell feltámadásnak, és ha nincs visszatérés ebbe az
életbe, akkor lennie kell egy új életre való feltámadásnak, egy új világban.
Vajon kezdi-e sejteni Jób azt, amit később nyíltan kimond) (19,25)? Az em-
bér nem fogja többet látni ezt a teremtett világot, ha egyszer elhagyta, de
feltámad egy új teremtésre, új égre és új földre (2Pt 3,13; Jel 21,2.3).
13-14. vers. Bárcsak Isten mégis elrejtené Jóbot ‫״‬a holtak hazájában”, és
csak egy bizonyos idő elmúltával gondolna újra rá! Jób azonban már a követ-
kező mondatban megkérdőjelezi ezt az óhajt.: ‫״‬Ha meghal a férfiú, életre
tud-e kelni?” Létezik-e olyasvalami, mint a feltámadás? Ha igen, akkor én
szívesen ‫״‬egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak be nem
következik a fordulat”. Akkor értelme lenne a szenvedésnek. Akkor szíve-
sen elfogadnám, hogy az élet ‫ ״‬szolgálati idő”, vagy, ahogy még fordítani
lehet, ‫״‬katonai szolgálat” (1. 7,1). A katonai szolgálatot teljesíti az ember,
mert meg kell tennie, és mert tudni lehet, hogy egyszer minden szolgálati idő
véget ér. Emellett remélni lehet, hogy a háború kedvező kimenetelhez vezet.
16-19. vers. Senki nem tudja elrejteni bűneit, és senki nem tudja eltagadni
bűnös lényét (4. v.). Minden fel van jegyezve Isten könyvében, és az ítélet
napján ellenünk fog tanúskodni. Hogy lehet akkor reménységünk? Ahogy a
köveket is lekoptatja a víz, és a föld porát is elsodorja az ár, úgy zúzod össze
az embert, és ‫״‬pusztítod el a halandó reménységét”.
20. vers. A halál ‫״‬örökre” legyőzi az embert. Ki is akarna szembehelyezked-
ni Isten döntésével? Az ember vétkezett és ‫״‬a halált ette meg vele” (Luther).
A sötétséget választotta. Isten küldi ezt most neki, igen, Ő készítette a számá-
ra (Ézs 45,7), és beborítja vele, anélkül, hogy az ember kivonhatná magát
Isten ítélete alól. Hogy ez így van, azt mindnyájan megfigyelhetjük. De való-
bán ez az utolsó? Nincs Istennek gyógyszere ellene? Nincs belőle kiút?
21-22. vers. Amíg csak él, örvendezhet annak, hogy ‫״‬gyermekei tisztességre
jutnak”, most azonban ”nem tudja”. Nem fogja fel, már nincs az élők or-
szágában, és nem látja a drága nap fényét.
Nagyon is igaz, amit Jób az emberről mond, ‫״‬lelke csak magát gyászol-
ja”. Ebben a börtönben van fogva az elesett ember. Nem tehet mást, mint
12-20. fejezet 135
hogy mindent magára vonatkoztasson, mindent a maga haszna szerint ítéljen

meg, és csak annak örüljön, ami őt érinti, és csak olyan dolgok miatt gyá-
szóljon, amelyek őt érintik. A sírókkal sírni és az örülőkkel örülni, erre az
ember Jézus Krisztus volt csak képes, és azóta képesek rá azok az emberek,
akik a Krisztusban vannak, és akikben Krisztus van. Nincsenek szavak, me-
lyekkel megfelelő módon le lehetne írni a bűnösök életének esendőségét. Ez
rövid, törekvéseit és szándékait tekintve soha sem elégedett, és gátlástalanul
énközpontú. Valójában az ember olyan lett ‫״‬mint Isten” (lM óz 3), de csak a
maga nyomorúságos istene, a saját kis világában, mely a Paradicsom tágassá-
gához mérve, nem jobb, mint az a szűk koporsó, melyben ezt a földet elhagyja.

4. vers. ‫״‬Van-e...”, mi jittén, szó szerint: ‫״‬kicsoda ad?” Ez egy fonnális fór-
dulat, amely a kívánságokat vezeti be; így a 13. versben és a 6,8; 11,5; 19,23;
23,3; 31,31.35. versekben is. Lásd még a Zsoltár 14,7-t is: ‫״‬Bárcsak eljönne
Izráel szabadulása”, szó szerint: ‫״‬Ki adja, hogy Izráel megmentése itt van!”
6. vers. ‫ ״‬amíg ő ... elhasználódik” ’ad jirsaeh, jelentheti a következőt is:
ameddig neki tetszik”. Zürcher: ‫״‬Hogy ő egy napon boldog legyen”; Buber:
‫״‬Amíg ő tetszéssel fogadja napjait”.
‫״‬napszámosok”, sakír, ugyanaz a szó, amit a 7 ,1-ben zsoldosokkal fordí-
tottam.
10. vers. ‫״‬az erős férfi”, gaebaer; ugyanígy a 14. versben is (ott ‫ ״‬az erős”-
nek fordítva; 1. a megjegyzéseket a 4,17b-hez.
13. vers. ‫״‬Bárcsak elrejtenél...” 1. a magyarázatot a 4. vershez.
14. vers. ‫ ״‬szolgálati idő”, sabá’, ugyanaz a szó, mint a 7,1-ben (ott ‫״‬hadi-
szolgálaf’-nak fordítva).
19. vers. ‫״‬halandó”, ’aenos, 1. a megjegyzést a 7,1-hez.
15. fejezet
Elifáz második beszéde123
1. Elifáz gonoszsággal, ravaszsággal, elbizakodottsággal és hálátlanság-

gal vádolja Jóbot (15,1-13)
2. Isten igazságos és Jób igazságtalan (15,13-16)
3. Az igaztalanok osztályrésze a pusztulás (15,17-35)
136 Jób könyve
Amint Jób egyre hevesebbé válik, barátai is egyre élesebben ítélik el őt. Első
beszédében Elifáz még tapintatos és mértéktartó volt. Most viszont lemond
erről a tartózkodásról. Második beszédében Elifáz már nem tesz fel szónoki
kérdéseket, hanem nyílt vádakat fogalmaz meg (4-6.v.). Első beszédében
még elismeri Jób kegyességét, itt már nem feltételezi, hanem már megálla-
pítja, hogy Jób veszélyezteti tételeivel mindazok istenfélelmét, akik a közeié-
be kerülnek. Nyilvánvalóan eltalálták Jób válaszai, és most a maga módján
visszaadja azokat. Második beszédében azonban egyébként semmi lényegeset
sem tud mondani azon túl, mint amit már az elsőben mondott. Jób nem kép-
zelheti be magának, hogy tiszta Isten előtt (14-16. v., vő. 4,17.18) és a tör-
vény nélküliek szerencsétlensége bizonyos (20-35. v.; vő. 4,7.8; 5,1-16).
Válaszként arra, amit Jóbban csak veszélyes konokságnak és megkeménye-
désnek tud tekinteni, úgy írja le az istentelen embert, mint aki hiába dacol a
Mindenhatóval, és nekiszegezett nyakkal rohan ellene szegekkel sűrűn kivert
pajzsával (15,25.26).
1. Elifáz gonoszsággal, ravaszsággal, elbizakodottsággal és hálát-

lansággal vádolja Jóbot (15,1-13)
1 Megszólalt a Témán! Elifáz, és ezt mondta:
2 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott“ , és csak keleti széllel fújta fel magát?
3 Vitatkozhat-e a haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?
4 Te már az ístenfélclmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten‘5 színe
előtt.
5 A gonoszság tanítja erre a szádat, és a ravaszok“ nyelvét választottad.
6 Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened.
7 Talán te születtél6465*67*69először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?
8 Talán kihallgattad Isten“ titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk“ ? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg?
10 Ősz is, meg öreg70 is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.
11 Kevésnek tartod Isten71 vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?72
12 Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid
13 Hogy Isten73 ellen fordítod lelkedet, és ilyen szavakat ejtesz ki a szádon?
64 Jób 16,3
65 ’él
“ Jób 5,12
67 vö. 38,4
63 ’aeloah
69 Jób 12,1-3
70 Jób 12,12
71 ’él
72 Jób 4,2
73 ’él
12-20. fejezet 137
2. vers. Elifáz ‫״‬bölcsnek” tartja magát, és ezért nem fog ‫״‬légből kapott tu-
dásra válaszolni”. Ezt átengedi Jóbnak. Bizonyára nem jó kezdése ez egy
olyan beszédnek, amellyel elmondása szerint valaki segíteni kíván a másik-
nak, és mégis: Milyen gyakran követjük ezt a rossz példát. Tudtára adjuk
beszélgetőtársunknak, hogy nem sokat tud, mi viszont birtokában vagyunk a
tudásnak. Megértetjük vele, mint Elifáz is, hogy méltatlanul viselkedett, de
mi nem ereszkedünk le az ő szintjére. Ezáltal erkölcsileg partnerünk felett
állónak tüntetjük fel magunkat. Az Úr nem mosta meg tanítványai fejét, ha-
nem felövezte derekát, mint egy szolga, és megmosta lábaikat.
4. vers. ‫״‬Megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt”: Jób aláássa tételei-
vei az istenfélelmet. Ha az emberek hallanák Jób beszédét, abbahagynák a
bűn kerülését és a helyes cselekvését, ha mindegy, hogyan is élnek. Elifáz
úgy véli, hogy ez minden igazi vallás végét jelentené.
5. vers. ‫״‬A ravaszok nyelvét választottad”: Első beszédében Elifáz még
általánosságban mondta, hogy Isten meghiúsítja a ravaszok terveit (5,12). Itt
nyíltan kimondja, hogy ezzel magára Jóbra gondol. Először is egyenesen
‫״‬gonoszsággal” (Károli) vádolja, mert ez viszi rá, hogy ravasz érvelésével
bűneit elrejtse. Ennél rosszabbat nem lehet feltételezni egy emberről. A ha-
zugság elég rossz dolog, de az istenfélelem palástjába burkolt hazugság még
ennél is súlyosabb gonoszság.
6-9. vers. Jób gúnyolódott, hogy Elifázzal és két barátjával ki fog halni a
bölcsesség (12,2). Mintha az erdőben kiáltotta volna, visszhangzik: ‫״‬Talán te
születtél először az emberek között?” és ‫״‬magadhoz ragadtad a bölcses-
séget?” Jób 12,3 szerinti felszólítására, Elifáz szinte szó szerint adja vissza:
‫״‬Mit tudsz te, amit mi nem tudunk?” A beszédek és a válaszok végül is
párbajjá fajultak. Egyik sem akarja a másikat a dolgok jobb megértéséhez
segíteni, hanem már csak ki akarja ütni a másikat.
Jób bizonyára nem ‫״‬hallgatta ki Isten titkát”, de Elifáz sem tette ezt (vö.
1, 6- 12).
10. vers. Elifáz első beszédében a maga megfigyeléseire és tapasztalataira
hivatkozott (4,8.12-16), és ugyanezt teszi még egyszer, ebben a beszédben is
(17. v.). Ehhez most visszanyúl (mint Bildád az első beszédében, 8,8-10) az
atyák tekintélyéhez, és az általuk tanított bölcsességhez, ugyanígy a 18. versben.1
11. vers. Elifáz ismét csak Jób szavai alapján válaszol (1. 12,3; 13,2). Ő tud
annyit, mint Jób, akinek semmi oka sincs rá, hogy bölcsebbnek tartsa magát
barátainál. Ráadásul arrogáns fickónak mondja Jóbot, mert éppen erre irányul
hozzá intézett szónoki kérdése, ‫״‬talán te születtél először az emberek kö-
138 Jób könyve
zött, és előbb keletkeztél a halmoknál”? Jób sem nem mondta, sem nem
akarta mondani, mert nem fennhéjázó, csak türelmetlen. De szinte mindig így
van: Aki a másikat fennhéjázónak szidja, azért teszi, mert ő maga fennhéjázó:
‫״‬Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel,
magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, te ítélkező!” (Róm
2,1). Ugyanis éppen Elifáz az, aki úgy tesz, mintha o ‫״‬kihallgatta volna
Isten titkát”, Isten ítéletét Jób felett, és tárgyalását a Sátánnal (1,6-12).
Aztán pedig azért panaszkodik Elifáz, mert Jób visszautasította barátságos
szavait. A finom úrnak bizonyára túl kevés a ‫״‬szelíden szóló beszéd”? Ne-
künk, akik négyük ’beszédcsatáját’ kívülállóként hallgatjuk, azt kell monda-
nunk, hogy megértjük Jóbot, és igazat kell neki adnunk. Bár Elifáz szavai
látszólag szelídek, de tartalmuk tekintetében elfogadhatatlanok voltak. Barát-
ságos szavai annál is keservesebben hatottak, mivel gonosz feltételezéseken
alapultak. Mi is eltoltuk volna magunktól, mint egy tányér kihűlt levest.
2. Isten igazságos és Jób igazságtalan (15,14-16)

14 Hogyan lehetne tiszta a halandó74, és igaz ember75 az, ki asszonytól született?
15 Hiszen még szentjeiben sem bízhat76, a menny sem elég tiszta szemében.77*
16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a
vizet!7*
Egy további említésre méltó bizonyítékkal találkozunk itt arra, hogy a régiek,
sokkal Dávid kora előtt tudták, hogy az ember bűnösnek születik. Elifáz
azonban ismétli önmagát (4,17-19). Amit mond, az igaz. így van megírva, és
utána lehet nézni a kátéban is. Jób sohasem állította, hogy nem igaz, ellenke-
zőleg: Ő maga mondta, hogy a tisztátalanból nem származhat tiszta (14,4).
Elifáz természetesen többet akar mondani, mint csak azt, hogy Isten tiszta és
az ember tisztátalan, ő Jóbot vallomásra akarja kényszeríteni. Ha az ember
‫״‬utálatos és romlott”, és ‫״‬úgy issza az álnokságot, mint a vizet”, akkor
csak egy magyarázat lehet Jób szerencsétlenségére, hogy álnokságot ivott és
ezért nyeri el büntetését. Jób azonban nem tud igazat adni Elifáznak, és ezt
nem is szabad megtennie, akkor ugyanis pontosan az lenne, mint amit a ba-
rátái megállapítanak: képmutató lenne.
74 ’aenosch, I. a 7,1 megjegyzését

75 Jób 14,4
76 Jób 4,18
77 Jób 25,5
78
Jób 34,7
12-20. fejezet 139
3. Az igaztalanok osztályrésze a pusztulás (15,17-35)
Ahogy Elifáz ismétli önmagát, úgy kell nekem is ismételnem önmagam:

Eltekintve attól, hogy Elifáz sok igazság mellett néhány hamis megállapítást
is tesz, leírása az életről és az istentelenek végéről levegőbe puffogtatás. Jób
nem istentelen, ezért nem is találják el Elifáz kemény szavai.
17 Tanítalak téged, hallgass rám79, mert amit megláttam, azt beszélem el,
18 amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való8".
19 Egyedül neki adatott ez az ország, és közöttük8182nem járt idegen.
20 A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.
21 rémítő hangok87 vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító.
22 Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.
23 Kenyér után bolyong, hogy hol találna83? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta84, mint rohamra kész király85,
25 mert Isten86 ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.
26 Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.
27 Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára;87
28 pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhal-
mázzá88 lesznek.
29 Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.
30 Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele89 sodorja el.
31 Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.
32 Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki,
33 mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát.
34 Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szer-
zett sátrakat.
35 Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek90, és méhükben csalás érlelődik.
20-23. vers. Elifáz olyan dolgokat állapít itt meg, amelyeket a tények sokszo-
rosan megcáfolnak. Nem igaz, hogy az erőszakos ember számára, csak kevés
számú év van biztosítva (így lehet a 20. verset érteni). Azt olvassuk a példát-
lan rémtetteiről ismert királyról, Manasséról, hogy 52 évig uralkodott, míg a
példás életű király, Jósiás, aki egyedülálló radikalitással gyakorolt bűnbánatot
79 Jób 5,27
80 Jób 8,18
81 vö. Jóéi 4,17
82 Jób 3,25
83 Jób 18,12; 27,14; Zsolt 59,16
84 Jób 18,11 ;20 25; Róm 2,9
85 Jób 18,14; 41,25
86 ’él
87 Zsolt 73,7
88 Jób 3,14; vö. Józs 6,26
89 vö. 2Tesz 2,8
90
Ézs 59,4
140 Jób könyve
Isten és az Ő Igéje előtt, fiatal férfiként esett el egy csatában. Elifáz már egy-
szer felállította ezt a hamis megállapítást (4,7), és ott emlékeztünk az istente-
len Kainra, aki hosszú életű volt, sikeresen gazdálkodott és tekintélyes le-
származókat hagyott maga után, míg az igaz Ábel iíjú korában elragadtatott.
Kain és fiai építettek egy várost, szorgos kézművesek és állattenyésztők,
énekesek és költők voltak. Biztosan nem bolyongtak ‫״‬kenyér után”, és senki
sem állapítja meg, hogy ‫״‬nem lettek gazdagok”, és javaik ‫״‬nem maradtak
meg”. Több nemzedéken keresztül megvoltak.
21. vers. Itt Elifáz olyan szavakat fordít Jób ellen, melyeket ő első panaszá-
bán használt (3,25.26). Védtelenül mondta ki az Úr szolgája azt, ami megren-
dítette a lelkét, és Elifáz ebből fon most kötelet a számára. Ez különösen
durva dolog.
26. vers. A törvénynélkülivel, aki ‫״‬a Mindenhatóval szemben hősködött”, és
‫״‬ellene rontott”, Elifáz természetesen Jóbra gondol. Isten, barátai szívhez szóló
szavai által szólt Jóbhoz, ő azonban csak megkeményíti magát azokkal szemben.
27. vers. Itt megérteti Elifáz, hogy az Isten által adott jólét csábította Jóbot
arra, hogy ilyen arcátlan legyen Istennel szemben. Ez ismét csak egy jól cél-
zott övön aluli ütés, hiszen Jób olyan valaki volt, aki minden jóléte mellett
félte Istent (1,1.8; 2,3) aki egész jólétét Isten jóságának tulajdonította (29,2-
6) és azt a szegényekkel, özvegyekkel és árvákkal megosztotta (31,16-20).
28-35. vers. Ezek a szavak felülmúlnak keserűség tekintetében mindent, amit
Elifáz eddig mondott. A 29. és 30. vers ugyanis meglehetősen kendőzetlenül írja
le Jób állapotát, és ezzel Elifáz világosan kimondja, hogy Jób sorsából le tudja
olvasni istentelen voltát. Jób alkalmazza magára mindazt, ami itt elhangzott: Jób
Isten ellen nyújtotta ki kezét, Isten ellen rohant, mivel Ő kövérséggel ajándékozta
meg. Jób ‫ ״‬hiábavalóságokra" hagyatkozott, ezért veszett el idő előtt virágzó
gazdasága. Miközben kívülről igaznak tűnik, bensejében gonoszságot hordoz,
‫״‬bajjal terhes”, és mialatt szavaival igazat tesz, ‫״‬csalást hordoz”.

16. vers. ‫״‬az utálatos”, nitáb, rokon a to’ebáh ‫״‬utálat” szóval.
23. vers. ‫״‬hozzá”, böjádó, tulajdonképpen ‫״‬az ő kezében/keze által”, tehát
saját keze által hat.29
29. vers. ‫״‬kalásza”. A nimlám szónak, ami itt található, nincs magyarázata.
Feltehető, hogy a kalászról van szó, amely nem hajlik a földig, mert termése
nem érik be és nem lesz nehéz.
12-20. fejezet 141
Jób visszautasítja Elifáz második beszédét

(16. és 17. fejezet)
Elifáz vádjaira Jób kétféleképpen válaszol: Először, hogy nem bűnös, másod-
szór pedig, hogy Isten úgy bánhat teremtményeivel, ahogy akar, hogy az
igaznak is ellenségévé lehet. Amellett válasza, hangvétele szerint nem más,
mint amit Elifáz második beszéde után várni lehet. Jóbot megmarták, és most
barátait részben azonos szavakkal marja vissza. Elifáz azt állította, hogy Jób
Isten ellen rohan (15,26), közben fordítva van: Isten rohan Jóbra (16,14).
Elifáz ábrázolásával szemben, az istentelenek kiúttalanságáról, a maga meg-
győződését állítja szembe, hogy az ő tanúja a mennyben van (16,19). Jób
először barátai miatt panaszkodik, azután Isten előtt tesz panaszt, aki úgy
fordult ellene, mint egy ellenség. Mégis Istent hívja tanúnak és bírónak, mert
egyáltalán nem tehet mást, mint hogy nála keresse az egyetlen kiutat. Ez
újbóli bizonysága Jób hitének, mely nem múlt el. Azután azonban megint
visszasüllyed a sötét reményvesztettségbe. Amint első panaszában, a halálban
látja az egyetlen szabadulást jelenlegi nyomorúságából. A beszédet a követ-
kező részekre oszthatjuk fel:
1. Jób nyomorúságos vigasztalóknak nevezi barátait (16,1-5)

2. Jób elpanaszolja, hogy Isten az ellenségévé lett (16,6-17)
3. Jób bírónak hívja Istent (16,18-17,10)
4. Jób nem lát már más reménységet, mint a sír (17,11-16)
16. fejezet
1. Jób nyomorúságos vigasztalóknak nevezi barátait (16,1-5)
1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Ilyesmit eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!
3 Vége lesz-c már az üres beszédnek’1? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz?
4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok ti az én helyemben! Tudnék én is szép
szavakat mondani nektek, rázhatnám gúnyosan a fejemet.92
5 Szájjal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével enyhíthetnélek.”
91
Jób 15,2
92
Zsolt 22,8; JSir 2,15
93
Jób 6,14
142 Jób könyve
2. vers. ‫״‬Ilyesmit eleget hallottam”: Ki csodálkozhat azon, hogy Jób az utol-

jára hallott szavakra olyan méltatlankodva válaszol? Ezek sértő szavak vol-
tak, mellé találtak és senkinek sem segítettek. ‫״‬Nyomorúságos vigasztalók”
voltak valamennyien, szó szerint ‫״‬baj vigasztalói” voltak, amellyel Jób Elifáz
beszédének utolsó mondatából ragad ki egy szót, amelyik a 15,35-ben azt
mondja az istentelenekről - s ezzel Jóbra gondolt - ‫״‬nyomorúságot” fogan-
tak. Természetesen nem szolgál Jóbnak sem dicsőségére, hogy a rosszra
rosszal válaszol, a szidalmazást szidalommal viszonozza (vő. lPt 3,9).
4-5. vers. ‫״‬Én is tudnék... erősíthetnélek.” Mennyire el van itt telve Isten
szolgája önmagával. Méltatlan látvány, amit az Úr szolgája itt nyújt, amikor
barátaival hasonlítja össze magát, akik megsértik, hogy szembesítsék őket
azzal: valójában nem művészet az ő helyzetükből olyan kiválóan beszélni,
ahogy ők teszik; ő is megtehetné ezt, de ő abbahagyná, és jobban csinálná,
mint ők: ő vigasztalná őket, ahelyett, hogy ilyen iszonyatosan bánjon velük,
mint ők vele. Itt most Jób az, aki az erkölcsi felsőbbség szerepében tetszeleg
(1. 15,2).
2. Jób elpanaszolja, hogy Isten az ellenségévé lett (16,6-17)
Alig mutatta meg barátainak Jób, mennyire megveti a tanácsaikat, ismét

megindító szavakkal panaszkodik nyomorúsága miatt. A 10-17. versek az
egész Biblia legmegrendítőbb panaszai közé tartozik. Itt olyan szenvedést ír
le Jób, amely sok tekintetben megközelíti az Úr szenvedéseit. Némelyik ki-
fejezés egyenesen Krisztus szenvedéseinek megjövendölése is lehetne.
6 Ha beszélek, nem enyhül fájdalmam. Ha abbahagyom, akkor sem múlik el’4.

7 Kimerített már engem. Elpusztítottad egész családomat.
8 Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom.
9 Haragja‫ ״‬marcangolt, és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemmel
néz rám ellenségem.949596
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem.
11 Isten97 kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat.9®
12 Nyugton voltam, de összetört.99* Nyakon ragadott és szétzúzott, céltáblájául tett ki
engem.
13 Körülvettek engem íjászai'0", felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre.
94 vö. Jer 20,9

95 Jób 9,5
96 Jób 13,24
97 ’él
98 Mt 17,22
99 Jób 3,26
100 Jób 6,4
12-20. fejezet 143
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős1"1.
15 Zsákruhát varrtam bőrömre, és porba"12 hajtottam szarvamat.
16 Arcom a sírástól'"3 kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka van.
17 Pedig nem tapad kezemhez1"4 erőszak, és imádságom tiszta.
6. vers. Jób azt mondja, azt tehetné, amit akar: némán belemerülni a szenve-
désbe, vagy panaszkodni szenvedései miatt, de mindegy: ‫״‬nem enyhül fáj-
dalmam.”
7. vers. ‫״‬az egész családomat”. Hét fiát és három leányát vesztette el, és a
felesége elfordult tőle. Csodálkozunk Jób merészségén, hogy nem ilyesmit
mondott: ‫ ״‬Isten megengedte, hogy a családom elpusztuljon”, hanem szeren-
csétlenségét egyenesen Istennek tulajdonítja: ‫״‬Te pusztítottad el egész csa-
ládomat.” Ez a látásmódja állandóan a bibliai prófétáknak is. Ámósz próféta:
‫ ״‬Ha valami baj éri a várost, nem az Úr hozza-e azt?” (Ám 3,6).10123405
8. vers. A 7. versben Istenről beszélt (‫״‬Ő”), most közvetlenül hozzá fordul:
‫״‬Megragadtál!” A következő versben megint 3. személyben beszél Istenről.
‫״‬Elesett állapota” olyan, mint egy hamis tanú, amelyik ellene fordul, azon-
bán tulajdonképpen a barátai azok, akik a hamis tanúk. Kihasználják Jób
nyomorúságos állapotát, hogy azt bizonyítékul fordítsák ellene. Ez rettenetes
fájdalmat okozhatott Jóbnak.
9. vers. A 13,24-ben Jób azt mondta, hogy Isten ellenségének tartja őt. Itt azt
állapítja meg, hogy Ő úgy tekint rá, mint egy ellenségre. Mit keres egy ellen-
ség, ha szemeit áldozatára emeli? Egy csupasz helyet keres, ahová pengéjét
szúrhatja, egy rést a védekezésében, amelyen keresztül előrehatolhat, és el-
lenségét meg tudja semmisíteni. Ebben téved Jób: Isten nem ellensége, sok-
kai inkább az egyetlen igazi barátja, aki kezdettől áldását tartja szeme előtt.
Isten egy igazi atya szemeivel őrködik szolgája felett.
Abban azonban igaza van Jóbnak, hogy a szenvedést Isten bocsátotta rá. Nem
a bűnei, nem szerencsétlen körülmények, nem az ördög, nem valamilyen ellen-
ség, hanem Isten maga az, aki lerántotta. Bármilyen paradoxnak tűnjön is, ez egy
kis reménysugár jele, mert ha egykor minden áldás Istentől jött, és minden sze-
rencsétlenség Istentől jön, akkor Isten meg is tud mindent fordítani.
101 Jób 19,12

102 Jób 17,16
103 JSir 2,11
104 Jób 17,19
105 Nehezen igazolható William Kelly magyarázata e helyen: ‫״‬Nem azt mondja, hogy Isten volt.
Úgy gondolom, túl messze menne annak feltételezése, hogy Jób ezt gondolta; ő egyszerűen
azt gondolta, hogy Isten megengedte” (William Kelly, Eleven Leclures on the Book of Job,
’Tizenegy tanulmány a Jób könyvével kapcsolatban’).
144 Jób könyve
10. vers. Jób vigasztalói kitátották szájukat ellene, gúnyolódásuk úgy érte őt,
mintha arcul verték volna. Hasonlítsuk ehhez az Úr szenvedését (Zsolt 22,8;
Mt 26,67).
11. vers. A 9,24-ben Jób elmagyarázta: ‫״‬Bűnös ember kezébe ju t az ország”.
Itt folytatja ezt a gondolatot, és azt mondja, Isten szolgáltatta ki őt az álno-
koknak. Megértjük, hogy Jób hangosan panaszkodik emiatt, amit viszont nem
tudunk megérteni, hogy Urunk kiszolgáltattatott ellenségeinek, és nem lázadt
ellene.
12. vers. ‫״‬Nyugton voltam”: vő. a 3,26-tal.
14. vers. ‫״‬rám rohan, mint valami hős”: Elifáz megállapította, hogy Jób
Isten ellen rohan (15,13.26). Ezzel szemben Jób azt mondja, nem ő rohan
Isten ellen, hanem Isten ő ellene. Ez ugyan jó válasz Elifáz gonosz szavaira,
ahogyan az is igaz, hogy Isten rántotta le Jóbot. Csak éppen nem azért tette,
mert ellensége Jóbnak, hanem mert a barátja.
15. vers. ‫״‬a zsákruha”, a szokásos gyász- vagy bűnbánati öltözék, ‫״‬szarva-
mát” az erő szimbóluma. A lehajtott szarvak a legyőzetést jelentik, a felemelt
szarv pedig győzelmet.
17. vers. ‫״‬pedig... imádságom tiszta”. Jób nem rejtett el bűnt, miközben
kezeit Isten felé nyújtotta ki (vö. Ézs 1,15). Ezért nem képmutató az imádsá-
ga, ahogy barátai feltételezik (Elifáz a 8,6-ban, és Cófár a 11,4-ben, amikor
mindketten ugyanazt a szót használják). És mégis, nem tiszta Jób imádsága,
mert téved Istenre vonatkozó megítélésében (1. 9. v.).
Hogy lehetne imádsága tiszta, amikor Istent vádolja, és igaznak tartja ma-
gát Istennel szemben (1. 32,2)?
3. Jób bírónak hívja Istent (16,18-17,10)

18 Föld, ne takard el véremet, ne némulj el segélykiáltásom!
19 Most is van tanúm"“ a mennyben1061071089,aki mellettem bizonyít a magasságban.
20 Saját barátaim csúfolnak! Álmatlanul tekintek Istenre1"*,
21 hogy igazolja a férfiút"” Istennél1101, s az embert embertársával szemben.111
22 mert ez a néhány esztendő eltelik112, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.
106 Zsolt 89,38

107 Jób 31,35
108 ’aeloah
109 gaebaer, 1. a megjegyzést a Jób 4,17b-hez
110 ’aeloah
111 Jób 9,33
112
Jób 10,20
12-20. fejezet 145
19-21. vers. A tanúk a földön hamis tanúknak bizonyultak (1. a magyarázatot

a 8. vershez). Ez arra kényszeríti Jóbot, hogy reménységét a ‫״‬mennyben”
lévő tanúkba vesse, mert ‫״‬a fellegek közt lakó tanú igaz” (Zsolt 89,38). Cső-
dálkozunk Jóbon, vagy még inkább, csodálkozunk Jób hitén. Hiszen nem
sokkal ezelőtt mondta, hogy Isten új tanúkat fog állítani ellene (10,17), és
most látja, hogy Isten az ő egyedüli igaz tanúja, aki nem fog ellene tanúskod-
ni. Ez azt mutatja, hogy egy szentnek nem szűnhet meg a hite Istenben. Ezt
már a 9. fejezetben is láttuk. Jób értelme azt mondja, hogy nem várhat Isten-
tői felmentést, és ezért segítséget sem, de a szíve azt mondja, Isten nem ejt-
heti el véglegesen. Jób tudja - ha azt nem is tudja, miként - , hogy Isten az
egyetlen, aki mellette állhat. Még meg fogja tudni, hogy Isten valóban egész
idő alatt vele volt, és Isten valójában bíróként fog dönteni, amelynek során
Jób igazolást nyer barátai előtt, akiket Isten megfedd (42,7.8).
20. vers. Az, hogy pontosan az ő ‫״‬barátai” a ‫״‬gúnyoló!”, sokkal fájdalma-
sabb, mint ha rosszindulatú szomszédok vagy ellenségek tennék ezt (1. Zsolt
41,10; 55,13-15).

3. vers. ‫״‬mi bajod van”, máh jamriseká, szó szerint: ‫״‬mi tesz téged beteggé?”
4. vers. ‫״‬ha ti volnátok az én helyemben”, szó szerint: ‫״‬ha a ti lelketek
volna az én lelkem helyén”. A héber ‫״‬az én lelkem” jelentése annyi, mint
‫״‬én”, és ‫״‬a te lelked” ‫״‬te”.
‫״‬szép szavakat mondani”, hábár, az egész ÓSZ-ben csak itt előforduló
szó. Jelentése ‫ ״‬szép szavakat csinálni, szavakkal ragyogni”.
7. vers. ‫״‬kimerített engem”, hael’aní, ugyanaz az ige, mint a 4,2-ben (‫״‬elfá-
radsz-e”)
‫״‬az egész családom”, kál ’adatí, szó szerint ‫ ״‬egész gyülekezetem”; itt az
összegyűjtött családról van szó.
19. vers. ‫״‬az én tanúm”: ’edí ‫״‬aki mellettem bizonyít”, sáhadí, szó szerint
ugyancsak ‫״‬az én tanúm”. A szó az arab- és iszlámkutatók számára a hasonló
jelentésű sahíd-ként ismeretes, ami ‫(״‬vér)tanút” jelent.
21. vers. ‫״‬hogy igazolja”, wöjokiah, ugyanaz az ige, amelyből képzett
particípium (és főnév) a mókiáh, döntőbíró, közbenjáró (9,33).
22. vers. ‫״‬a néhány esztendő”, sönót mispár, szó szerint ‫״‬a számlálás évei”;
olyan kevésről van szó, amit könnyen meg lehet számolni. Luther: ‫״‬a meg-
szabott évek eljöttek”. Jákób egy hasonló kifejezést használ az IMóz 34,30-
bán: ‫״‬egy kis halmocska”, szó szerint ‫״‬egy halom szám”.
146 Jób könyve
17. fejezet
1 Szellemein összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám!
2 Bizony gúnyolódásban” 5 van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem.
3 Tedd meg, vállalj értem kezességet1,J! Ki más kezeskednék113411516értem?
4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet1"', azért nem engeded föl ül ke reked ni őket.
5 Aki haszonért jelenti tői embertársait117, annak a fiai hiába fognak sóvárogni.
6 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt118, olyan vagyok, mint akit arcul köptek.119
7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt12".
9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű121 ereje megnő.
10 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!
3. vers. ‫ ״‬Vállalj értem kezességet”: Ez a kérés Ezékiás kérésére emlékeztet,

amelyre halálos betegsége indította: ‫ ״‬Csipogtam, mint a fecske, vagy a rigó,
nyögtem, mint a galamb, szemeim fönnakadtak: Uram szenvedek, segíts raj-
tam!” (Ézs 38,14). Isten maga legyen a mi kezesünk? Igen, Ő az lesz, annak
kell lennie, hogy maradandó megmentetést tapasztaljunk. Ezt mondja a Zsi-
dókhoz írt levél: ‫ ״‬...Ezért Ő jobb szövetségnek lett a kezesévé" (Zsid 7,22).
Ha azonban csak a nyomorúság tudta megtanítani Jóbot arra, hogy szűk-
sége van egy kezesre, és ha csak a tehetetlen segítők és nyomorúságos vi-
gasztalók tudták megmutatni neki, hogy egy jobb közbenjáróra van szüksége,
mint aki csak ember, akkor minden nyomorúság jó volt. Vagy nem vet-e
sokszorosan többet a latba ez a felismerés, mint minden fájdalom?
4. vers. Isten nem engedi Jób barátait ‫ ״‬felülkerekedni”, azaz Jobbal folyta-
tott vitájukban nem ők győznek.
5. vers. Elifáz, mint előtte már Bildád tette (8,4), indirekt módon megmondta
Jóbnak, hogy gyermekei az ő istentelensége büntetéseként pusztultak el
(15,30.33.34). Erre válaszolja Jób azt, hogy Isten annak gyermekeit, aki el-
árulja embertársát, árvákká teszi, akiknek senkijük sincs, aki mellettük állna,
és akinek szemei ezért hiába kémlelnek segítség után.
113 Jób 12,4

114 Ézs 38,14
115 vö. Jób 9,33
116 vö. Jób 39,17
117 Jób 6,27
118 5Móz 28,37; Zsolt 69,12
119 Jób 30,10; Mt 27,30
120 Péld 28,4
121 Jób 16,17
12-20. fejezet 147
9. vers. A barátok igazságtalan vádjai megerősítik Jób meggyőződését, hogy

igazolást fog nyerni. Ő, ‫״‬az igaz, ragaszkodik a maga útjához”. Valóban
bámulatos, ahogyan Jób minden zavartság - hiszen megtört a szelleme (1. v.)
- , és minden vád közepette is ragaszkodik ártatlanságához. Ezeknél a helyek-
nél ismerhetjük fel, hogy egész idő alatt Isten hordozza, anélkül, hogy tudná.122
4. Jób nem lát már más reménységet, mint a sír (17,11-16)

Elifáz azt mondta, hogy a halál hívatlanul és váratlanul támad az istentelenre
és kiszakítja rövid életű boldogságából (15,21). Erre válaszolja Jób, hogy a
halál nem hívatlanul és nem váratlanul, hanem sokkal inkább mint egy sza-
badító jön el hozzá, amely nyugalmat nyújt a számára (16. v.). Ezzel Jób
visszatér a halálra vonatkozó korábbi értékeléséhez (3. fejezet).
11 Napjaim elmúltak123, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.
12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint
a sötétség.124
13 I‫־‬Ia abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem
meg ágyam,
14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket125 pedig anyámnak és nénémnek,
15 hol van akkor az én reménységem?126 Ki láthat itt reménysugárt?
16 Velem száll le a holtak hazájába127, ha majd együtt a porban nyugosznak.128
11. vers. Ez valóban megrendítő vallomás. Milyen fájdalmat okoz egy férfi-
nak, ha azt kell látnia, hogy tervei szétfoszlanak. Ezek szíve tulajdonát képe-
zik, egy darabot jelentenek belőle. De nem azért foszlatja-e szét Isten Jób
terveit, mert más tervei vannak Jobbal? És az, amit Isten Jóbnak szánt, nem
végtelenül magasabb-e, mint minden, amit Jób kívánhatott magának? Boldog
az az ember, akinek terveit Isten szétfoszlatja. Boldog az a nap, amelyen
elvétetik tőle szíve tulajdona. Boldog az a férfi, aki eltűri a kísértést, aki Isten
nevelését nem veti meg, és fegyelmezését nem veti el! Hiszen az nem akar
semmi mást, mint amit Jobbal tett.
122 Emlékszünk a bevezetés szavaira: ‫״‬Jób könyvében látjuk, ahogyan Isten gondviselése szén-
védést bocsát egyik legtiszteltebb szolgájára, hogy hite megpróbáltassék, türelme gyakorol-
tasson, öntudatos büszkesége megaláztasson, és jámborsága növekedjen; és látjuk az isteni
hatalom megnyilvánulását, amely megőrzi az elbukástól. Itt megtanuljuk, hogy Isten a szén-
védést bölcs és jó célok érdekében bocsátja népére és szabja ki rá; s hogy nem engedi őket el
e szenvedés alatt, és hogy a Sátánt lábaik alá tiporja.” (Alexander Carson: The History of
Providence, ’ A gondviselés története’)
123 Jób 7,6
124 Ézs 5,20; Jób 24,17
125 Jób 7,5
126 Jób 14,7
127 Jób 10,21
128
Jób 16,15; 20,11; 21,26; Zsolt 22,16
148 Jób könyve
12-16. vers. Ha az emberek a földön ‫״‬az éjszakát nappallá akarják változ-

tatni, a világosságot hasonlóvá a sötétséghez”, akkor Jób nem látja be,
miért nem juthat rögtön a ‫״‬holtak hazájába”, és nem vethet ágyat ‫״‬a sötét-
ségben”. A beletörődés és reménytelenség megint erősebben megragadta az
Úr szolgáját (1. l.v.). Már nem lát ‫״‬reménységet”, hanem biztos benne, hogy
a reménység vele együtt száll le a holtak hazájába, és mindketten ‫״‬a porban”
fognak nyugodni.

1. vers. ‫״‬A temető vár énrám”, qöbarím lí, szó szerint: ‫ ״‬sírok vannak a szá-
momra”, A többesszám a sírhelyekre utal, a temetőre.
2. vers. ‫ ״‬van részem”, ’imniádí. Jób ironikusan nevezi a gúnyolódásokat
társainak, akik csatlakoztak hozzá.
16. vers. ‫״‬sírbolt”, sö’ól, a holtak hazája.
18. fejezet
Bildád második beszéde
1. Bildád megtámadja Jóbot (18,1-4)

2. Az istentelen nem menekülhet el a büntetés elől (18,5-20)
3. Ennek Jóbra történő alkalmazása (18,21)
Ismét csak Bildád az, aki Jóbot a legnyíltabban támadja. Ebben a fejezetben
felsorolja mindazokat az átkokat, melyekkel Isten az istenteleneket sújtja
(5. v.). Ezzel félreérthetetlenül azt mondja, hogy Jóbra, mint elvetettre tekint.
Olyan valakinek nevezte őt, ‫ ״‬aki nem akar Istenről tudni21) ”‫־‬. v.). Ahogy
Elifáz, Bildád sem tud semmi lényegesen újat mondani első beszédéhez ké-
pest. Mint akkor is, az istentelenek végéről beszél, és közben azonos hason-
latokat alkalmaz (vö. 16-17. verset a 8,16-18-cal); az egyformán megvá-
lasztott szavakon le lehet mérni, milyen rendíthetetlenül ragaszkodik
előítéletéhez. Ha megnézünk néhányat ezek közül az átkok közül, hamar
észrevesszük, hogy szavaival milyen nagy erővel csap m e l l é . bűnösök
világossága kialszik” (5. v.). Jóbnak még mindig van világossága, és hamaro-
san Isten fényes világosságába fog lépni. Még nem fogja ‫״‬a borzalmak kirá-
lya elé” űzni (14. v.), hanem még sokáig, nagyon sokáig fog élni. Emlékezete
csak azért sem fog eltűnni a földről (17. v.). A Jób név az egész emberiség
12-20. fejezet 149
történetének egyik legismertebb neve lett és maradt. Az ő neve az egyetlen,

amely az általunk tanulmányozott könyvben újra meg újra előfordul. A há-
rom barát nevét csak a figyelmes bibliaolvasó ismeri. Az egyetlen név a
könyvben, amelyik a későbbi bibliai könyvekben is említésre kerül (Ez
14,14; Jak 5,11). Jób nem marad fiú és utódok nélkül (19. v.), és végnapját
tekintve nem fog el bennünket iszonyat (20. v.), hanem ellenkezőleg: Jób a
szenvedésben való állhatatosság nagy példaképe számunkra, és bátorítás az
Úr által megszabott vég reménységére. így nem átkozzuk el sem őt, sem az ő
sorsát, hanem boldognak tartjuk (Jak 5,11).
1. Biklád megtámadja Jóbot (18,1-4)

1 Megszólalt a súahí Hildád, és ezt mondta:
2 Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk!
3 Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
4 Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a fűid, és elmozdul
helyéről a kőszikla?129130
2. vers. Bildád kimutatja haragját ama szavak miatt, melyeket Jób Elifázhoz
intézett, mikor is ugyanazt ugyanazzal válaszolja meg, amint a 16,3-mal való
összehasonlítás mutatja. A többes számmal Bildád csak Jóbra gondol (ahogy
a 3. v. többes száma is érthetővé teszi).
3. vers. Bildád úgy találja, hogy Jób ostoba állatoknak mutatja be barátait.
Nyilvánvalóan elfelejtette, hogy Cófár egy vadszamárcsikóhoz hasonlította
Jóbot (11,12).
4. vers. Jób megrendítő utolsó panaszában azt mondta, hogy Isten haragjában
‫״‬marcangolta” őt (16,9), és Bildád most ezt a szót vágja vissza neki kegyetle-
nül: Te vagy az, ‫״‬aki magadat marcangolod haragodban”. Jób tiltakozhat,
ahogyan akar, az isteni uralom visszavonhatatlan törvényeit nem tudja meg-
változtatni, vagy azt gondolja, hogy a kedvéért ‫״‬elmozdul helyéről a kő-
szikla?” Ezzel nyilvánvalóan Jób korábbi beszédeinek egyik kijelentésére
utal(l. 9,5; 14,18).
2. Az istentelen nem menekülhet el a büntetés elől (18,5-20)

5 Sőt, a bűnösök világossága kialszik™, tüzűk lángja nem fénylik.
6 A világosság clsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette.
7 Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja cl.1‫״‬
129 Jób 9,5

130 Jób 38,15; Péld 13,9; Mt 25,8
131 Jób 5,12
150 Jób könyve
8 Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül.

9 Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.132
10 Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén.
11 Körös-körül félelmek133134rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
12 Éhesen131 vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa.
13 Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete.
14 El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya135136elé.
15 Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
16 Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.131’
17 Emlékezete eltűnik a földről,137 és nem emlegetik nevét az utcán.
18 Világosságból sötétségbe138 taszítják, a föld kerekségéről elűzik.139
19 Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
20 Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
5. vers. Jób épp az imént mondta, hogy szelleme összetört és napjai kialvó-
bán vannak (17,1). Bildád megragadja ezt a szót, és azt mondja most: ‫״‬A bű-
nősök világossága kialszik.” Ez különösen szívtelen, amint Jób gyengeségét
véli látni, és azonnal kihasználja azt.
7-8. vers. Az istentelennek nincs világossága, amely őt és az útját megvilá-
gítja. Léptei lehetnek ugyan mégoly határozottak is, nem tud előrehaladni,
hanem ‫ ״‬léptei megrövidülnek”, és végül meg fogja tapasztalni, hogy ‫ ״‬saját
tanácsa buktatja el” (ezt már megmondta Elifáz: 5,13), mivel nem engedte a
jó tanácsokat érvényre jutni (vö. Zsolt 107,10.11). ‫ ״‬M ert lába hálóba bo-
nyolódik”, tehát önmaga hibájából rohan a szerencsétlenségbe.
9-10. vers. Mivel az istentelen minden jó tanácsot, és azzal a világosságot is
elvetette, ‫ ״‬csapda... h u rok... kötél” fogja megragadni, nem tud belőlük
szabadulni, hiszen semmit sem lát.
11-14. vers. Mivel a sötétségben jár, ‫״‬körös-körül félelmek rém ítik”, ‫ ״‬el
kell szakadnia biztonságos sátrából”, s végül el kell távoznia ‫״‬a borzai-
mák királya elé”, azaz ahhoz, akié a halál hatalma, az ördög elé (Zsid 2,14).
15 20. vers. Végül nem maradna már semmi a földön az istentelentől, sem
tulajdon, sem eredmény, sem utódok. ‫״‬Emlékezete eltűnik a földről” (vö.
Púid 10,7). A fa, melynek elszáradtak a gyökerei és felül lefonnyadt az ága,
132 Jób 22,10

133 Jób 15,24
134 Jób 15,23
135 Jób 15,24:41,25
136 Jób 8,12.13; 15,30
137 Jób 8,18 ;Péld 107
138 Jób 19,8
139 Jób 30,5
12-20. fejezet 151
nyilvánvalóan Jób, aki, mint egy gyiimölcstelen fa áll itt, és minden hozzátar-
tozóját elveszítette. Elifáz szintén ilyen hasonlattal jellemezte Jóbot (15,30).
A Bildád által felsorolt átkok egyike sem talál Jóbra, mivel ,^4hogyan el-
száll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesük’ (Péld
26,2). Igen, Jóbnak nem volt már ‫״‬sem utódja, sem sarjadéka”, de Isten ad
majd neki újra fiakat és utódokat (42,13).
3. Ennek Jóbra történő alkalmazása (18,21)

21 Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.
Bildád úgy ábrázolta az istentelenek sorsát, hogy Jób nem hagyhatta figyel-
mén kívül, hogy kit tartott szem előtt egész idő alatt. Az egész leírás olyan
nyilvánvalóan az 1. és 2. fejezetben leírt katasztrófákra vonatkozik, hogy
Bildád szándékát nem lehetett észre nem vermi.

2. vers. A vers első része nehezen érthető. A héber qinsé lömillín, ‫״‬a szavak
hálója” problémás, mivel a qenaes szó egyébként sehol nem található és ezért
jelentése bizonytalan. Zürcher és Luther 12 helyette qisé ‫ ״‬vége” szót olvas-
nak, és ‫״‬véget vetni, felhagyni a szavakkal” szöveget értenek. Ennek megfe-
lelően a ‫״‬meddig?”, mint első mondat kerül értelmezésre: ‫ ״‬Meddig még?
Vessetek véget a szavaknak!”
3. vers. ‫״‬ostobák”, nitminú, vagy az ÓSZ-ben egyébként nem található ige
tárnák, ‫״‬eltömött, beszögezett”, azaz ostoba (így Zunz és Elberf), vagy a
nagyon gyakori igéből tamé’, tisztátalannak lenni, Buber: ‫״‬beszennyezett”,
Luther 12: ‫״‬tisztátalanok”; Zürcher: ‫ ״‬leszerepeltek”.
11. vers. ‫״‬körös-körül”, löragláw, szó szerint ‫ ״‬lábait tekintve”.
15. vers. ‫ ״‬Sátrában nem az övéi laknak”: A héber mondat problémás, tískón
alakja szerint vagy hímnem, egyes szám 2. személy, vagy nőnem, egyes szám
3. személy. A különböző fordítások vagy semlegesneműnek fogják fel (ami
szükségből lehetséges; a héberben a mellékneveknél a nőnem a semlegesnem
kifejezője), mint Luther: ‫״‬Az ő hajlékában nem fog semmi maradni”. Elberf
viszont: ‫״‬Ami nem az övé, az fog sátrában lakni.”18
18. vers. ‫״‬föld”, tébél, olyan szó, amelyet más helyeken ‫ ״‬földkerekség” ki-
fejezéssel fordítanak (Zsolt 24,1).
152 Jób könyve
19. fejezet
Jób visszautasítja Bildád második beszédét
1. Jób panaszkodik az igazságtalanság miatt, amellyel barátai illetik őt

(19,1-4)
2. Jób bizonygatja, hogy Isten alaptalanul bánik vele ellenségként (19,5-20)
3. Jób megértésért könyörög barátaitól (19,21.22)
4. Jób a következő nemzedékek ítéletére hivatkozik (19,23.24)
5. Jób egyedüli vigasztalását a feltámadás reménységében találja (19,25-27)
6. Jób figyelmezteti barátait (19,28-29)
Ennek a második körnek a harmadik válaszában Jób némi tartózkodást mutat.

Ez alkalommal nem támadja barátait maró megjegyzésekkel, de még mindig
szemrehányóan kérdezi, miért gyötrik álladóan, ahelyett, hogy segítenének
neki (1-4. v.). Ezután ismételten bizonygatja, hogy Isten keze ellene fordult,
anélkül, hogy annak okát tudná (5-20. v.). Még egyszer barátai irgalmassá-
gáért könyörög, nyomorúsága láttán (21.22. v.) és ugyanakkor kifejezésre
juttatja elvárását, hogy a következő nemzedékek jobban meg fogják érteni és
igazat fognak neki adni (23.24. v.). Végül egy pillanatra fellebben a sötétség
takarója Isten meggyötört szolgájáról, és egy felettébb vigasztaló látásban
részesül, Istenének és Szabadítójának eljövendő országáról, és saját magának
az életre való feltámadásáról (25-27. v.). Végül Jób figyelmezteti barátait az
isteni büntetésre, amelyre számítaniuk kell, ha vele továbbra is igazságtalanul
bánnak.
1. Jób panaszkodik az igazságtalanság miatt, amellyel barátai

illetik őt (19,1-4)
1 Ekkor megszólalt Jób és ezt mondta:
2 Meddig kínozzátok még lelkemet, meddig akartok még szavaitokkal összetörni?
3 Már tízszer140 is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök?
4 Ua valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem.
2. vers. Nagyon is jól értjük Jóbot, szenvedése olyan nagy, szenvedése ártat-
lanul éri, szenvedése teljesen váratlanul szakadt rá - és barátai csak ‫״‬kínozni
és... összetörni” tudják szavaikkal. És mégis nyomasztónak érezzük, hogy
Isten egyik szolgáját kell hallgatnunk, amikor amiatt panaszkodik, hogy rósz-
szül bánnak vele, és igazságtalanság történik vele. Láttuk Urunk példáját, aki
140
vö. 4Móz 14,22
12-20. fejezet 153
súlyosabb szenvedéseket viselt el, mint amit ember valaha is elviselt, akivel
nagyobb igazságtalanság történt, mint valaha is egy emberrel, akit nagyobb
értetlenség vett körül, mint amilyen magával Jobbal történt. És Ő mégsem
panaszkodott, nem szidalmazott, és nem fenyegetett. Milyen kevéssé is ha-
sonlítunk a mi Mesterünkhöz (lP t 2,21-24)!
3-4. vers. Jóbnak igaza van: barátai folytonosan gyalázták őt. Értjük, hogy
szívesebben vette volna, ha megtartják maguknak a megjegyzéseiket. Végül
is az Ő tévedése, ha ‫״‬valóban tévedett” volna. Ezzel kikéri magának barátai
minden további feltételezéseit, akik mindazonáltal nem engednek olyan gyorsan.
Sorban mind a hármuknak van még hozzászólásuk, mielőtt végleg feladnák.
2. Jób bizonygatja, hogy Isten alaptalanul bánik vele ellenségként

(19,5-20)
A 7-12. versekben leírja Jób, miként fordult ellene Isten, és mintha ez nem
lenne elég, azt is meg kell élnie, ahogy minden rokona, ismerőse és szolgája
eltávolodik tőle. Erről beszél a 13-20. versekben. így áll itt Isten szolgája,
Istentől és az emberektől elhagyatva, egyedül szenvedéseivel és bánatával.
Bildád utolsó beszédében szemléletes hasonlatokkal ábrázolta az istente-
lenek büntetését, és Jób bizonyára észrevette, hogy állapota külsőleg olyan,
mint az istenteleneké. Ezért bizonygatja olyan nyomatékosan, hogy Isten az,
aki csapásaival próbára tette: Isten az, aki megnyomorította (6. v.), Ő zárta el
az útját, Ő bocsátott sötétséget az útjára (8. v.; vö. 18,18); Ő tépte ki a re-
ménységét (10. v.; vö. 18,14). Ezért felejtette el őt minden hozzátartozója
(14. v.; vö. 18,17).
5 Ha valóban lölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot,
6 akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten141142 nyomorított meg, és ő kerített hálójába en-
‫ ״ ״ ״‬. 142
gém.
7 Ha erőszak143 miatt kiáltozom, nem kapok választ.144 Segítségért kiáltok, de nem véd a
törvény.
8 Eltorlaszolta utamat,145 nem mehetek tovább, ösvényeimre sötétséget borított.146
9 Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát.147
10 Kitépte reménységemet,148 mint valami fát, letördelt körös-körül: tönkrementem.149
141 ’eloah
142 Jób 23,16; 27,2
143 Jób 30,20; Hab 1,2
144 Zsolt 22,3
145 Jób 3,23; Hős 2,6
146 JSir 3,6; Jób 18,18
147 Jób 12,18
148
Jer 1,10;Jób 12,14
154 Jób k ö n y v e
11 Fellángolt ellenem haragja,15" és ellenségének14915051 tekintett engem.

12 Együtt támadtak csapatai,152 utat tűrtek ellenem, tábort vertek sátram körül.
13 Rokonaimat eltávolította mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Szomszédaim elhagytak,153 ismerőseim elfelejtettek.15*
15 Λ házamban élők és szolgálóim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé.
16 Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki.
17 Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem.
18 Még a kisgyermekek is megvetnek, ha fül akarok kelni, kicsúfolnak.
19 Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak.155
20 Bőröm és húsom a csontomhoz tapad,15" csak a fogam húsa maradt meg.
6. vers. ‫״‬...hogy Isten nyomorított meg”: Itt Jób egy olyan kérdésre vála-
szol, amelyet Bildád tett fel első beszédében: ,Megnyomoríthatja-e a Min-
denható az igazat?” Igen, Isten valóban megteszi ezt. Néha súlyosan helyezi
ránk kezét, akkor is, ha nem látjuk annak indítékát. Bildád pedig éppen most
mondta azt, hogy az istentelen saját hibájából bonyolódik a hálóba (18,8).
Ezzel szemben mondja Jób, hogy Isten az, aki őt ‫״‬hálójába kerítette”.
8. vers. ‫״‬Eltorlaszolta utamat”: Igen, valóban Isten torlaszolta el Jób útját,
ahogy már a 3,23-ban, és a 12,14-ben is panaszolta. Azért tette ezt Isten,
hogy megáldja Jóbot; később ugyanezt tette Izraellel, hogy megakadályozza
népét abban, hogy állandóan a bűnnek szolgáljon, és hamis istenek után fus-
són (Hós 2,6).
9. vers. ‫״‬Dicsőségemtől megfosztott”: Jóval előbb mondta Jób, hogy Isten
megfosztja a királyokat dicsőségüktől (12,18). Azt, hogy ezt vele is megtette,
aki olyasvalaki volt, mint egy király (29,14), Jób nem tudja megérteni. Isten
megfoszt bennünket emberi dicsőségünktől, bármennyire zokon vesszük is
azt, míg a szerencsétlenségben találjuk magunkat, és bármennyire is vágy-
nánk azok után a napok után, amikor az emberek tiszteletét élveztük (1. 29,2-
30,1). Isten azonban megfoszt ezektől, mert nagyobb dicsőséggel akar felru-
házni: az Ő dicsőségébe fog elvezetni minket (ITesz 2,12); az Ő Fiának di-
csőségét ajándékozza nekünk (Jn 17,22).
‫״‬levette fejemről a koronát”: Isten valóban elvette tőlünk a királyi méltósá-
got azért, hogy jobbat adjon; lásd a Jelenések 5,10; 20,6; 22,5 (vö.29,25‫ ׳‬is).
149 Jób 14,17

150 Jób 7,5
151 Jób 13,24
152 Jób 6,4; 16,14; 30,12
153 Zsolt 88,18; 38,12
154 Zsolt 31,13
155 Zsolt 109,5; 2K0r 12,15
156
Zsolt, 102,6; JSir 4,8
12-20. fejezet 155
Azért tette, mert az elmúlhatatlan dicsőség koronáját akarja fejünkre helyez-

ni! Mennyire fordítottan gondolkozunk mi! Most az ellen tiltakozunk, hogy
Isten elvesz tőlünk egy koronát, ami nem sokat ér, és amit amúgy is el kell
veszítenünk. Valamikor önszántunkból fogjuk a koronát, melynek végtelenül
nagyobb értéke van, annak lábai elé helyezni, aki adta azt nekünk (Jel
4,10.11).
10. vers. ‫״‬letördelt körös-körül”: Igen, Ő letördel bennünket azért, hogy
aztán felépítsen minket (Jer 1,10). Elveszi múlandó életünket, hogy örök
életet adjon nekünk, és ha ‫״‬kitépte reménységemet, mint valami fát”, he-
lyette a dicsőség reménységét adja (Kol 1,27).
11. vers. ‫״‬Ellenségének tekintett engem”: A 13,24 és 16,9 után most har-
madszor mondja Jób, hogy Isten úgy tekint rá, mint egy ellenségre. Hogy jön
ahhoz, hogy ilyen fordítva ítélkezzen Istenről és Isten cselekvéséről? Nem a
hit alapján ítél, hanem az alapján, amit lát.
13. vers. ‫״‬Rokonaimat eltávolította mellőlem”: Dávidnak hasonlót kellett
megtapasztalnia (Zsolt 38,12). Mindkettőjüknek a maguk mértéke szerint, ré-
sze volt Krisztus szenvedésében, aki emberektől elhagyatott és megvetett volt
(Ézs 53,3). A végén látni fogjuk, hogyan térnek vissza Jóbhoz a rokonai (42,11).
17. vers. ‫״‬Testem gyermekei” (magyar fordításban testvéreim), nem a saját
gyermekei, akiket elveszített, hanem a testvérei. Ugyanannak az anyának a
testéből valók, mint ő. A görög adelphos, testvér jelentése szó szerint ‫״‬ugyan-
annak az anyának a testéből származók”.
19. vers. ‫״‬Akiket szerettem, ellenem fordultak”: Megértjük, mennyire fájt
ez Jóbnak, mert valóban hinni tudjuk, hogy Jób nemcsak a gyermekeit, ha-
nem szolgáit és szolgálólányait is szerette, nem is beszélve a feleségéről. És
ők mind ellene fordultak. Miközben Jób kimondja ezeket a szavakat, nem
gondol rá, hogy pontosan azt teszi Istennel szemben, amit házanépével kap-
csolatban felpanaszol. Senki nem szereti őt annyira, mint Isten, és Jób az
ellen fordult szavaival, aki őt úgy szereti.
3. Jób megértésért könyörög barátaitól (19,21-22)

21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam157, barátaim, mert Isten158 keze vert meg engem!159
22 Miért üldöztök, mint az Isten1“ , miért nem elégedtek meg testemmel?161
157 Jób 6,14

1SS ’eloah
159 Jób 1,11; 23,5
156 Jób könyve
21. vers. Ha csak a barátok meg tudták volna gondolni, milyen szenvedésen
ment át: Isten megnyomorította őt (6. v.), és Jób nem tudja miért; hozzátarto-
zói és szolgái hátat fordítottak neki. Legalább ők nem kímélhették volna-e
Jóbot? Miért nem voltak hozzá könyörületesek?
22. vers. Jób nem érti, a barátai miért ‫״‬üldözik, mint az Isten”, azaz ahogy
Isten üldözi. Természetesen süket fülekre talál panaszaival, hiszen barátai azt
gondolják, Isten jogosan bünteti Jóbot és ezért úgy gondolják, hogy vádjaik-
kai Istennek (és ezzel Jóbnak is) szolgálatot végeznek (vö. Jn 16,2). Egyálta-
Ián nem tudják megérteni, hogy Jób miért viselkedik olyan konokul, azt pe-
dig már végképp nem, hogy jó szándékú segítségüket ellenségességnek
magyarázza.
4. Jób a következő nemzedékek ítéletére hivatkozik (19,23-24)

23 Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe,161
24 vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék!
‫״‬Bárcsak leírnák szavaimat!”: Jóbnak ez a kívánsága beteljesedett. Szavai

leírattak, és minden következő nemzedék olvashatta. Jób tudja, hogy ártatla-
nul szenved és közben biztosan sejti is, hogy barátai sohasem fogják ezt el-
hinni neki. De a következő nemzedékek olvasták Jób szavait, és felismerték
Jób ártatlanságát.
5. Jób egyedüli vigasztalását a feltámadás reménységében találja

(19,25-27)
Itt újra áttöri Jób sötétségét az isteni világosság egy sugara. Isten megsejtet és
felismertet vele valamit az örök életre történő feltámadásból. Ez a sejtés elég
neki arra, hogy bizonyosan tudjon hinni benne.
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött,
2 (> s 11a ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.163
27 Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más164, bár veséim is
megemésztetnek.
‫״‬Én tudom”: Bizonyos dolgokban tanácstalan Jób, a sötétségben ül, és nem

ismeri a kiutat. Egy dolgot azonban tud: az ő Istene él, igen: ‫״‬az én megvál-
. ,.‫ן‬
60
161 Zsolt 69,27

162 Zsolt 102,19
163 ’eloah
164 vö. Péld 14,10
12-20. fejezet 157
tóm él”. Az egész halál közepette, amely körülveszi, ez a titkos tudás vi-
gasztalja, hogy meghalhat és elmehet ugyan, miközben az ő Istene megma-
rád, és az ő Istene az ő Megváltója. A Megváltó fogalmát a maga óhéber
összefüggésében kell látnunk. A gó’el olyan valaki volt, aki egy közeli roko-
na halála után, annak a földhöz és tulajdonához való jogát szemmel tartja és
vigyázza (Rúth 3; 4). Jób tehát azt mondja, hogy halála után lesz valaki, aki
ezt megteszi neki. Az izgalmas ebben a kijelentésben, hogy Isten maga lesz
ez a Megváltó. Jézus Krisztus emberré lett, Krisztus lett a mi legközelebbi
rokonunkká és kiváltónkká, aki vissza fog helyezni bennünket dicsőségünkbe
és örömünkbe. Ez kimondottan merész gondolat, de nem vakmerő.
Isten meg fogja Őt váltani a halál hatalmából, Jób ‫״‬bőre lefoszlik”, de
‫״‬látni fogja Istent”. Fel fog támadni ‫״‬testéből”, és látni fogja azt, aki őt
szeretettel alkotta, és gondviseléssel őrizte (10,9-12). Látni fogja azt, aki a
váltságdíjat elkészítette, és őt a sírból kiváltotta (33,23-24).
‫״‬Tulajdon szemeim látják meg, nem más”: ez a személyes hit a szemé-
lyes Úrban és személyes Szabadkában. Ebben találja meg a megpróbált és
meg nem értett igaz ember tulajdonképpeni és egyetlen valódi vigasztalását.
Isten az ő Istene. Pál a galaták hűtlensége miatt minden fájdalmában ezt tudta
mondani. ‫ ״‬Krisztus, aki szeretett engem, és életét adta értem’’ (Gál 2,20).
Jób Istene meg fogja őrizni Jób örökségét a síron túl is.
6. Jób figyelmezteti barátait (19,28-29)

28 Ha ezt mondjátok: Mivel kényszeresük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét,
29 akkor rettegjetek a fegyvertől, mert a harag fegyvere büntetést szül, és megtudjátok,
hogy van ftélőbíró.
Jóbnak igaza van, barátai bűnt követtek el vele szemben, és ezért a ‫״‬harag
fegyvere büntetésétől” kellene rettegniük. Isten meg fogja győzni őket Jób
ellen elkövetett bűnükről, de aztán kegyelméből arra az áldozatra fogja uta-
sítani őket (42,7.8), amely az ő helyükben ‫״‬a fegyver” alá került, és ezzel ‫״‬a
bűn haragját” magára vette. Nem csak a barátok tévednek Jób megítélésé-
ben, hanem Jób is téved a barátai megítélésében.

4. vers. ‫״‬marad”, talín, szó szerint: ‫״‬éjszakázik”.
6. vers. Itt, valamint mindkét alkalommal a 8,3-ban a ‫ ״‬megnyomorít” kifeje-
zésére ugyanaz az ige fordul elő: ,iwwét ‫״‬meghajlít”. A Jób könyvében meg-
nevezett három helyen kívül még hat további helyen található: Zsolt 146,9;
Préd 1,15; 7,13; 12,13; JSir 3,36; Ám 8,5. Nem igazolható Jób 19,6-nak az a
158 Jób könyve
fordítása, mely szerint Jób azt mondta volna, hogy Isten vele szemben elfer-
dítette az igazságot, ahogy Luther: ‫״‬hogy Isten jogtalanul cselekszik velem”.
Pontosan a jog szót nem veszi itt Jób a szájára. Azt mondja ’iwwötaní, ‫ ״‬ő
megnyomorított engem”. Bildád a 8,3-ban feltette a kérdést, hogy Isten elfer-
díti-e az igazságot. Jób itt nem arra a kérdésre felel, hanem Bildádnak az
éppen most elhangzott beszédében kifejtett feltételezéseire.
17. vers. ‫״‬az én könyörgésem”, hannótí, amit úgy is fel lehet fogni, mint ‫ ״‬a
tőlem eredő bűz”, vagy ‫״‬undokság” (így Luther, Elberf és Buber).
19. vers. ‫״‬bizalmas barátom”, möté sodí, szó szerint: ‫״‬titkos tanácsom fér-
fiai”, tehát olyanok, akik Jób különleges bizalmát élvezték.
20. vers. ‫״‬csak fogaim húsa maradt meg”: Nem lehet egyértelműen tisztázni
ennek a jelentését. Azt akarja-e mondani Jób, hogy csak ilyen kevés maradt
meg neki, amennyi hús az ember fogain van? Luther ‫״‬Nem tudom hússal
beborítani fogaimat”.
26. vers. ‫״‬testemben”, mibbösarí, több jelentésű szó. Lehet az értelme: ‫״‬el-
választva, különválasztva testemtől”.
27. vers. Az ‫״‬azután” ki van egészítve; ‫״‬keblemben sóvárog a szívem”, szó
szerint ‫״‬epekednek veséim bensőmben”.
20. fejezet
Cófár második beszéde
1. Cófár megindokolja második válaszát (20,1-3)
2. Cófár az elkerülhetetlen véget jövendöli meg Jób számára (20,4-29)
Cófár hozzákezd második beszédéhez, amelyik az utolsó beszéde lesz. Nem
indítja meg sem Jób kérése, hogy legyen könyörületes (19,21.22), sem fi-
gyelmeztetése a jogtalan ítélkezés következményei miatt (19,28.29), hanem
megismétli korábbi megállapítását, hogy az istentelenek boldogsága rövid és
csalóka, gonosz végük azonban bizonyos. Emellett beszéde még keményebb,
logikája még könyörtelenebb. Azzal a megállapítással kezdi beszédét, hogy
kezdettől fogva biztos, hogy az istentelenek boldogsága sohasem tart sokáig
(4-5. v.). Bármilyen magasra emelkedhetnek is fel, mégis leesnek (6-10. v.);
bánnilyen édesnek találhatják is a gonoszt, keserűvé fog válni a számukra
(12-17. v.); bármilyen nagy gazdagságot halmoztak is föl, oda kell adniuk
(18-22. v.); bármilyen jól elrejthették ugyan gonosztetteiket, az ég le fogja
leplezni azokat (27. v.). Istennek kikerülhetetlen ítélete lesz ‫ ״‬az istentelen
emberek osztályrésze” (28-29. v.). Ezzel Cófár ismét azt mondja, hogy Jób
12-20. fejezet 159
egy ilyen istentelen ember, aki most megérdemelt vége felé megy. Ellentét-
ben első beszédével, még a lehetőségét sem hagyja már nyitva annak, hogy a
kezéhez tapadó álnokságot eltávolítsa (11,13.14), hanem csak a biztos véget
jövendöli meg a számára.
1. Cófár megindokolja második válaszát (20,1-3)

1 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
2 Azért kényszerít ingerültségem feleletre, s amiatt van nyugtalanság bennem,
3 mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes szellemem megadja a választ.
2-3. vers. ‫״‬Azért” válaszol így Cófár, ahogy válaszol. Jób utolsó beszéde
ösztönözte erre, mert ‫ ״‬megszégyenítő kioktatást” hallott éppen, amivel
bizonyára Jób legutoljára mondott szavaira gondol (19,28.29). Ezt nem hagy-
hatja magán száradni, és Jób könyörgésére irgalmasságért, még hevesebb
feltételezésekkel válaszol, és Jób utoljára mondott figyelmeztetését semmibe
veszi, amennyiben csak még könyörtelenebből jövendöli meg a biztos ítéletet
az istentelen Jób felett.
‫״‬de értelmes szellemem megadja a választ”: Cófár jól megjegyezte, amit
Jób mondott. Szemléletmódjával barátai és beszédeik ellen foglalt állást
(16,4.5), Cófár most hasonlóval viszonozza a hasonlót.
Igen, Jób az ostobáknak a bolondságukhoz illően felelt, és ezzel maga is
hasonlóvá lett hozzájuk (Péld 26,4). Ela helyette úgy válaszol az ostobáknak,
ahogy bolondságuk miatt megérdemelték volna, akkor nem hangzott volna
újra meg újra, ugyanúgy vissza (Péld 26,5). Milyen nehéz is így válaszolni!
Az Úr Jézus ezt újból és újból megtette ellenségeivel szemben. Bárcsak
megtanulhatnánk ezt Őtőle! Hogyan lehet azonban az ilyen bölcsességet
megtanulni, amíg az ember, mint itt még Jób, annyira önmaga fogságában
van? Csak akkor kezdünk bölcsek lenni, amikor megtagadjuk önmagunkat.
2. Cófár az elkerülhetetlen véget jövendöli meg Jób számára

(20,4-29)
4 Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,
5 a bűnösök vigadozása rövid ideig tart, és az elvetemültek öröme egy pillanat?
6 Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,
7 semmivé lesz örökre165, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett?166
8 Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.
9 Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén nem törődnek többé vele.167
165 Jób 24,24

166 Zsolt 37,36
167 Jób 7,10
160 Jób könyve
10 Fiai a nincstelenek kedvében járnak1“ , és vagyonát kiereszti kezéből.

11 Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel,1“ az vele együtt a porba17" hanyatlik.
12 Ha édes szájában a gonoszság1681970171172,és nyelvével szopogatja azt,
13 ha sajnálja azt lenyelni, és ínye között tartogatja,
14 eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.
15 Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.
16 Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,
17 hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel177 folyó patakokban.173
18 Elveszíti, amit szerzett, nem élvezheti, cserével nyert gazdagságának sem örülhet.174
19 Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építi tovább.
20 Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.
21 Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós jóléte.
22 Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, lesújt rá az összes nyomorult keze.
23 Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját175, záporként hullatja rá
evés közben.
24 Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.176
25 Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.
26 Rejtett kincseire teljes sötétség vár, majd megemészti a még föl nem szított tűz. Vészé-
delem éri, aki sátrába menekült.
27 Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.
28 Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.177
29 Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.178
4-5. vers. Az alapelv bizonyos mértékig igaz, de a kijelentés mégsem stim-

mel. Ha Cófár egy kis szünetet tartott volna, nem állapíthatta volna meg,
hogy ‫״‬ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre, a bűnösök vi-
gadozása rövid ideig tart”. Kain és utódai hosszú ideig éltek; miután Nőé
elkezdte Isten igazságosságát hirdetni, kortársai 120 évig folytatták istentelen
életüket, és azelőtt már évszázadokig istentelenül éltek.
12. vers. ‫״‬és nyelvével szopogatja azt”: Cófár megismétli azt, amit már első
beszédében mondott, és amit Elifáz is Jób szemére vetett: Jób képmutató, aki
csak külsőleg látszik igaznak, de titokban telve van gonoszsággal (1. 15,25).
Az ég azonban leleplezte bűnösségét (27. v.), elrejtett bűnei most végre nap-
világra kerültek, és elnyerik méltó büntetésüket.
Gonosz, keservesen gonosz az, amit Jóbnak meg kellett hallgatnia. Tény,
168 1.21,19
169 Jób 21,24
170 Jób 17,16
171 Péld 20,17
172 Zsolt 36,9
173 2Móz 3,8
174 Préd 2,26; 6,2
175 Jób 9,5
176 vö. 5Móz 32,42; Zsolt 7,13
177 Jób 9,5
178 ’el
12—20. fejezet 161
hogy Jób újra meg újra meggondolatlan és megbocsáthatatlan szavakra ra-

gadtatta magát. Elíhúnak szembesítenie kell őt ezzel. De nem kell csodálkoz-
nunk rajta, ha meggondoljuk, mit kellett elviselni azoktól az emberektől, akik
azzal az igénnyel léptek fel, hogy az ő barátai és segítői. Mi inkább azon
csodálkozunk, hogy Jób nem reagált hevesebben, hogy Elifáz és barátai szó-
áradataira csak olykor válaszolt hasonlóval, és hogy ez alatt az össztűz alatt
egyáltalán még a józanság időszakaira talált, amelyekben igaz és igen szép
dolgokat tudott elmondani Istenről és az Ő útjairól. Az imént olvasott 19.
fejezet ennek példája, amint a 26. és 28. fejezet is.
27. vers. Az ég valóban minden ‫״‬bűnt leleplez”. Cófár egy pillanatig sem
gondol rá, hogy az ég valójában az ő bűneit is leleplezhetné. Jób erre akarta
emlékeztetni (19,29), de nem segített. Isten fogja majd a végén leleplezni.
Milyen hálás lesz akkor Cófár, hogy Isten nem jár el vele olyan könyörtele-
nül, mint ahogy ő Jobbal tette; hogy nem leplezi le bűneit, és emiatt ítéletet
mér ki rá, hanem a megbocsátás útját mutatja meg neki.

20. vers. ‫ ״‬értékei” hamudó, szó szerint ‫״‬az, amit ő szeretett”. Az összegyüj-
tött pénzről van szó.
21. vers. ‫״‬Falánksága semmit sem hagyott meg”, ’en sári lö’okló, szó sze-
rint: ‫ ״‬semmi sem menekült meg falásától”, azaz falánksága semmit és senkit
nem hagyott ki.
22. vers. ‫״‬nagy bőségben”, bimló’t sifqó, szó szerint ‫״‬Gazdagsága teljessé-
gében” .
23-28. versek. A jöhí szóval kezdeni, kívánságot jelent: bárcsak megtörténne.
Ennek megfelelően minden további kijelentést óhajtó mondatnak lehet fogalmaz-
ni, azaz átokmondásoknak, amelyeket Bildád az istentelenek felett kimond.
23. vers. ‫״‬ezt engedje reá hullani, mint kenyerét”. Ez a héber szöveg egy.
lehetséges fordítása (hasonlóan Luther 12 is), amely a számunkra teljesen
homályos. Mások fordítása: ‫״‬ez megáztatja, be egészen a húsáig/az életned-
vekig” (Buber).
25. vers. Ez a nehéz mondat, szó szerint így hangzik: ‫״‬Kirántotta/rántsa ki, és
kijött/jöjjön ki a hátából, és a villám az epéjéből.” Valószínűleg ezt jelenti: ‫״‬Ő (az
ellenség) rántsa ki kardját, jöjjön ki a hátából, a ragyogó fém az epéjéből”.
26. vers. ‫״‬rejtett kincseire teljes sötétség vár”. Ez művészi megfogalmazása an-
nak, hogy soha sem fogja már látni a kincseit, nem viheti magával a túlvilágra.
162 Jób könyve
A beszédek és válaszbeszédek harmadik köre

(21-31. fejezet)
21. fejezet
1. Jób felszólítja barátait arra, hogy figyeljenek (21,1-5)

2. Isten saját döntése szerint kíméli, vagy ítéli meg az istenteleneket
(21,6-26)
3. A gonoszok csak az örökkévalóság napján nyerik el büntetésüket
(21,27-34)
Jób a harmadik kört olyan szavakkal vezeti be, melyek mértéktartóbbak, mint
az előbbi kettő kezdetén (1. 3. és 12. fejezet). Ezért az eddig hallottaknál
jobbat lehet várni, és valóban: ebben az utolsó körben Jób közelebb kerül a
bűnbánathoz, melyre szüksége van. Azonban még mindig nagyon bőbeszédű;
igen, szavaival kiüti barátait a nyeregből (32,1). Bildád már csak egészen
röviden felel (25. fejezet), és Cófár már egyáltalán nem talál választ. így
Elíhú szolgálatára van szükség ahhoz, hogy Jób végre elnémuljon, és Istent
engedje beszélni. Bizonyára szükséges volt, hogy a barátok elhallgattassanak;
de Jóbnak is szüksége van rá, hogy elnémuljon Isten előtt (1. 5. vers). Első
ízben nem panaszkodik Jób a szerencsétlensége nagysága miatt Isten előtt,
vagy barátai előtt, hanem tárgyilagosan válaszol barátai megállapításaira, és
megcáfolja azokat.
Jób beszéde a 21. fejezettől kezdve az egyetlen, amelyben kizárólag csak a
barátaihoz fordul, és nem adja át magát részben a monológoknak, vagy az
Istenhez fordulásnak. Eközben nemcsak Cófár utolsó beszédére válaszol,
hanem mindarra, amit három barátja ismételten elmondott. Ők azt állították,
hogy Isten a törvénynélkülieket szerencsétlenséggel bünteti ebben az életben.
Jób ellentmond nekik, amennyiben eléjük tárja, hogy sok istentelen van, akik
jól és hosszú ideig élnek (7-16. v.), de az is előfordul, hogy az istenteleneket
majd hamar Isten haragja sújtja (17-21. v.). Nem az ember dolga, hogy Istent
kioktassa, azaz hogy elő akarja írni neki, hogyan kell ítéletet tartania (22. v.).
Egyszerűen tény, amit valamennyien megfigyelhetünk, hogy egyesek bizako-
dással, és a jóval betelve halnak meg, míg mások úgy hívatnak ki ebből a
világból, hogy soha sem élvezték a jót (23-26. v.). Egy azonban biztos: Ha az
istentelenek hosszú ideig kíméletet élveznek, akkor Isten az ítélet napjára
tartja meg őket (30. v.), amikor ők is meg fogják kapni megérdemelt bünteté-
21-31. fejezet 163
süket. A hatalmasok bűnt követnek el, és senki sem meri őket emiatt helyréi-
gazítani (31. v.), így tisztelettől övezve halnak meg, hosszú gyászmenet kíséri
őket sírjukhoz (32-33. v.). Annak tudása, hogy Isten az örökkévalóság napján
igazságosan fog ítélkezni, és mindenkinek megadja a maga jutalmát, óriási
vigasztalás egy olyan világban, mint a mienk, amelyben eluralkodik a tör-
vénytelenség (Mt 24,14). A barátok a maguk tételeivel haszontalan módon
próbáltak vigasztalni (34. v.).
1. Jób felszólítja barátait arra, hogy figyeljenek (21,1-5)

1 Akkor megszólalt Jób és ezt mondta:
2 Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok!
3 Tűrjétek el, ha én is beszélek, s miután beszéltem, gúnyolhattok.'
4 Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem!
5 Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra!
2. vers. ‫״‬Hallgassátok meg figyelmesen szavamat”: így egy olyan ember

beszél, aki el van telve önmagával és a nézeteivel; ezt teszi szinte mindig a
bűnös ember (vö. lMóz 4,23), és olykor a szent is, ha elengedi magát. Fi-
gyeimet követel, hallják mások is, hallja meg Isten is. Bár valóban úgy van,
hogy Jób barátai jól tették volna, ha kevesebbet beszélnek, és hogy azt, amit
Jób a következőkben mond, valóban megszívlelnék. De Jóbnak is hallgatnia
kell, nemcsak a barátainak. A jóra fordulás csak akkor következik be, ha Jób
már nem követel figyelmet, hanem csak egyre vágyik: arra, hogy saját maga
hallja meg, amit Isten neki akar mondani (40,4-5; 42,2-4).
‫״‬ezzel vigasztaljatok”: Azt mondja ezzel Jób, hogy az ő beszéde jobb, mint
barátai haszontalan vigasztalása. Ő tud magán segíteni, és szívesen tartózko-
dik az ő bölcsességeiktől. Ennek a beszédnek az utolsó mondata jelenti a
megfelelő lezárást: ‫״‬Miért akartok hiábavalóságokkal vigasztalni?” (34. v.).
5. vers. ‫״‬tegyétek kezeteket a szátokra”: Ez Jób barátainak szóló javaslata,
de hogy ezt mondja, neki magának kell a száját túl nagyra nyitnia. Nem az ő
dolga, hogy ilyen javaslatokat tegyen, Isten fog hozzá beszélni, mégpedig
úgy, hogy Jób az első, aki a kezét megszégyenülten a szája elé teszi (40,4).
Jób 12,4
164 Jób könyve
2. Isten saját döntése szerint kíméli, vagy ítéli meg

az istenteleneket (21,6-26)
Jób nagyon jól képviseli ügyét, barátai megállapításait veti fel, és megcáfolja
azokat. Elifáz szavait ellene fordítja, amennyiben átveszi az igazak jólétének
leírását (5,17-27), és az istentelenekre alkalmazza (7-15. v.). Cófár éppen azt
mondta, hogy a törvény nélküliek kivétel nélkül fiatalon halnak meg. Ez nem
igaz, Jób szerint, és ahogy neki magának nagyon jól kell ezt tudnia (7. v.).
6 Ha rágondolok, megzavarodom, és rcszketés fogja el testemet.
7 Miért maradhatnak életben a bűnösök?2 Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak.3
8 Ivadékaik előttük jutnak jómódba, sarjadékaik szemük láttára.
9 Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten45vesszeje.s
10 Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el.
11 Kieresztik kisfiáikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik.
12 Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek.
13 Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába.6
14 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról!7
15 Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamo-
dunk?89
16 Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!8
17 Hányszor kialszik a bűnösök mécsese101, veszedelem éri őket, és pusztulást osztogat Isten
haragja!
18 Olyanok lesznek-e, mint a szél hordta törek, és mint a polyva, melyet elragadott a
forgószél.11
19 Csak fiainak12 tartogat veszedelmet az Isten?13 Neki fizet meg, majd megtudja!
20 Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható izzó haragját issza.
21 Mert mit törődik már halála után háza népével,14 ha hónapjainak száma elfogyott?15
22 Kioktathatja-e valaki16 az Istent17? Hiszen ő ítélkezik a magasság lakói fölött is!18
23 Az egyik meghal ereje teljében, minden gondtól mentesen és nyugodtan.
2 Jób 10,3
3 Jer 12,1; Zsolt 73,3
4 ’aeloah
5 vö. Zsid 12,7; Jel 3,19
6 Zsolt 73,4
7 Jób 22,17
8 vö. 34,9; 35,3
9 Zsolt 1,1; Jób 22,18
10 Jób 18,5.6; Péld 13,9
11 Zsolt 1,4
12 1. 20,10
13 ’eloah
14 1. 14,22
15 Jób 3,6
16 vö. 40,2 (39,32)
17 ’el
18 Préd 5,8
:1
21-31. fejezet 165
24 Lágyéka tele van kövérséggel, csontjaiban zsíros velő van.”

25 Λ másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót.
26 Egyformán2“ a porban192021 kell feküdniük: ellepik őket a férgek.22
7. vers. ‫״‬Miért?”: Ez a nyolcadik, a kilenc ‫״‬miért” közül, amelyet Jób Isten-

hez intéz (1. 3,11). Majdnem szó szerint ugyanígy kérdezte Jeremiás is az
Urat: ,fiié r t szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik
csalárdul élnek?" (Jer 12,1) A 7-15. versek hasonlítanak Ászáf szavaira a
Zsoltár 73-ban. Ezzel Isten más szolgái is megerősítik, hogy Jób helyes meg-
figyelést tett, és ezért, barátaival szemben igaza van.
8-13. vers. Bildád azt állította, hogy az istentelenek gyermektelenül halnak
meg (18,19). Jób ellentmond neki, amikor az istentelenek gyermekeit a vi-
dáman ugrándozó bárányokhoz hasonlítja (11. v.). Ez a leírás az istentelenek
szerencséjéről a 8-13. versekben Jób válasza arra a leírásra, amelyet Elifáz az
igazak szerencséjéről adott első beszédében (5,17-27). Jób megfigyelése
kétségtelenül korrekt és megmutatja, hogy a barátok szemlélete megenged-
hetetlen módon leegyszerűsíti a valóságot, és ezzel eltorzítva adja azt vissza.
Isten uralma nem ilyen egyszerű. A bűn világában, amely fölött egy igaz, de
mégis kegyelmes Isten uralkodik, uralma nem mehet végbe lineárisan (egy
vonal mentén), és az emberek cselekedeteinek megfelelő arány szerint. Már a
Biblia első oldalain is azt tanuljuk meg, hogy Isten türelmesen jár el az is-
tentelenekkel (lM óz 6; lPt 3,20).
16-18. vers. Itt Jób arról a jogos ítéletről beszél, amelynek el kell érnie az
istenteleneket. Először arra emlékeztet, hogy ‫״‬jólétük nincs a kezükben”.
Istennek köszönhetik, akinek azonban soha nem mondtak érte köszönetét, és
akit soha sem féltek. Ezért Isten megítéli majd őket, s így újra meg újra meg
lehet figyelni, hogy ‫״‬kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket”.
Isten azonban akkor fogja ezt tenni, ha döntése szerint eljön annak ideje.
19-21. vers. Jób ezekkel a versekkel azt akarja mondani, hogy Isten a bajt
nem az istentelenek gyermekeinek tartalékolja (ahogy Cófár megállapította:
20,10), ahogy talán gondolni lehetne, hajólétüket látja az ember. Nem, az
istentelen embert magát próbálja a szerencsétlenség, nem csak ‫ ״‬háza népével
ő utána”, hiszen mit törődne már akkor azzal.
19 Jób 20,11
20 Préd 9,3
21 Jób 16,15; 17,16
22 Jób 7,5
166 Jób könyve
22-23. vers. Jób itt olyan kérdést vet fel, amelynek meg kell mutatnia, hogy
nekünk nem kell Istent kioktatnunk. Ő tudja, mit tesz, amikor az istentelené-
két először hosszú ideig boldogulni hagyja, mielőtt bünteti őket, és miért ad
az embereknek külsőleg olyan különböző sorsot, mielőtt az egyik és a másik
is a porban fekszik, és ellepik őket a férgek (22-26. v.). Ezek a versek a Pré-
dikátor könyvének kijelentéseire emlékeztetnek, ahol Salamon megerősíti Jób
eme kijelentéseit (Préd 7,15).
‫״‬Kioktathatja-e valaki Istent?” Adhatunk-e mi útmutatást Istennek arra,
hogyan bánjon az emberekkel? Hiszen nem értjük, miért él valaki jólétben és
hal meg vidám szívvel, míg valaki más csak nyomorúságot ismer és szenve-
dések közepette hal meg. Hogy merészelnénk mi, hogy Őt kioktassuk? Sok-
kai inkább arra van szükségünk, hogy Isten belátásra tanítson bennünket.
3. A gonoszok csak az örökkévalóság napján nyerik el biintetésii-

két (21,27-34)
Jób éppen az istentelenek időleges boldogságáról beszélt. Nem azt akarja
azonban mondani, hogy soha sem nyerik el büntetésüket. Nem, megkapják
büntetésüket, ez azonban gyakran már nem ebben az életben, hanem csak a
túlvilágon történik. Ha tehát Isten hosszú életet ad nekik és ilyen sokáig
megtartja őket, akkor azt a leszámolás nagy napjára tekintettel teszi.
27 Látjátok, ismerem gondolataitokat, és az ellenem szőtt fondorlatokat.
28 Mert azt mondjátok: Hol van az előkelők háza, hol23 van a sátor, ahol a bűnösök lak-
nak?
29 Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket,
30 hogy a veszedelem napját24 Isiéi a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja25 felé viszi
őket?
31 Ki veti szemére dolgait, ki fizet 1‫ ״‬eg neki tetteiért?
32 Ha kiviszik a temetőbe, sírdombja fölött őrködnek.
33 Édesek neki a völgy hantjai, és sok ember vonul utána, meg előtte is számtalan.
34 Miért akartok hiábavalósággal '‫׳‬igasztalni26? Válaszaitokból a rosszindulat beszél.
28. vers. ‫״‬Hol van az előkelőd háza?” Mindhárman, Elifáz (5,24.25), Bildád
(8,6.7) és Cófár (11,18.19) is azt állították, hogy az előkelők háza, azaz a
becsületeseké mindig megmarad, míg az istentelenek sátrai mindig elpusztul-
nak (15,34; 18,15; 20,26). A dolgoknak ezt a megengedhetetlenül rövidlátó
szemléletét most helyesbíteni teli.
23 Jób 20,7
24 2Móz 9,16
25 Péld 2,22; Mt 24,40
25 Jób 16,2
21-31. fejezet 167
29. vers. Cófár a maga általánosan elismert tudására hivatkozott (20,4), miért
is Jób itt indirekt módon szembesíti azzal, hogy világszemlélete nagyon kor-
látozott, és valószínűleg soha nem pillantott messzebb, mint a tányérja széle.
Különben mást is meghallott volna azokról, akik ‫״‬utazni szoktak”.
30-33. vers. Igaz, ‫״‬hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartó-
gatja” (1. 2Pt 2,4; 3,7). A gonoszoknak csak haláluk napján nyílik meg a
szeme, és kapják meg büntetésüket az isteni ítélet alkalmával, ahogy azt a
gazdag ember történetéből megtudjuk a Lukács 16-ban. Nagyon is lehet,
hogy hosszú ideig él és élvezi az életét, szemben Cófár megállapításával
(20,5). Addig senki sem meri bűneiket ‫״‬szemére vetni”; és akik meg is merik
tenni, nem tarthatják vissza bűneiktől, és különösképpen nem tudnak ‫״‬megfi-
zetni nekik”. Erre egész sor példát kínál nekünk Isten Igéje. Keresztelő Já-
nőst azért fogták el és fejezték le, mert megvádolta Heródest a Heródiással
folytatott házasságtörő viszonya miatt. Zekarját a templom előudvarában
gyilkolták meg a király parancsára, mert az ő és a nép bűneit nyíltan osto-
rozta (2Krón 24,20.21). Hogyan ítélték volna meg Jób barátai, Isten e hűsé-
ges tanúinak halálát? Gondoljuk meg, János csak valamivel volt több, mint
harmincéves, amikor egy istentelen király kivégeztette! Míg az igazak ifjúsá-
gukban elragadtatnak (Zsolt 12,2; Ézs 57,1), az istentelenek jólétben élnek és
tiszteletben halnak meg. ‫״‬Édesek neki a völgy hantjai” és sírdombja felett
‫״‬őrködnek”. Ismét igazolja a Prédikátor Jóbot (Préd 8,10).
‫״‬Sok ember vonul utána”: Valószínűleg a gyászmenetről van szó, amely
az istentelent végső nyughelyére kíséri. De egy magasabb értelemben is min-
den ember követi őt: akik hozzá hasonlóan élnek, azoknak hasonló a sorsa.
Senki sem menekülhet meg a haláltól és ezzel, a bűn miatt kiérdemelt méltó
büntetéstől. Isten különbözőképpen osztja el adományait ebben az életben, de
a végén létezik egy igazságos elszámolás, és ott nem számít az ember tekin-
télye (Jel 22,12; Róm 2,6).
34. vers. Jób a ‫״‬vigasztaljatok” kifejezéssel vezette be beszédét, és most azzal
zárja le, hogy az ő vigasztalásuk csak ‫״‬hiábavalóság”. Bizonyára hiábavalók
Jób barátainak vigasztalásai, de Jób mégis túl messze megy, ha ‫״‬csak rossz-
indulatot” vagy ‫״‬hűtlenséget” (Luther, Elberf) tud nekik tulajdonítani. Bizo-
nyára nem rosszindulatból, vagy hűtlenségből jöttek el hozzá. Sokkal inkább,
feleségével és testvéreivel ellentétben, akik elfordultak tőle, hűségüket bizo-
nyitották, amikor meglátogatták.
168 .Tób k ö n y v e
2. vers. ‫״‬Halljátok, igen halljátok!”, sím’ú samóá’, imperatívusz infinití-

vusszal, ún. paronomázia (1. a megjegyzést a 13,5-höz).
12. vers. ‫״‬énekelnek”, jis’u, szó szerint: ‫ ״‬felemelik”, mármint a hangjukat.
Buber: ‫״‬Belekezdenek dobbal és lanttal”.
14. vers. ‫״‬Nem akarunk tudni utaidról!”, szó szerint: ‫״‬A te utaidnak mégis-
mérésé nem tetszik nekünk.”
17. vers. ‫״‬az ő részük”, habalím, szó szerint kötelek, amelyekkel kimérték
valakinek az osztályrészét (1. Zsolt 16,6: ‫״‬Osztályrészem kies helyre esett”).
21. vers. ‫״‬elmúlt”, husású, szó szerint ‫״‬vége szakadt”
30. vers. ‫״‬a szerencsétlenség napjára”, IÖ jóm ’éd. Inkább így kellene fordítani,
ellentétben Luther, Elberf, Schlachter és Zürcher változatával: ‫״‬a szerencsétlen-
ség napján”, annak ugyanis így kellene hangzania: bö jóm ’éd. ‫״‬el fognak ra-
gadtatni”, jubalú, ugyanaz az ige, mint a 32. versben ‫״‬vitetik, kiviszik”. Ez alá-
támasztja azt az értelmezést, amelyet ennek a versnek a fordításánál használtam:
Az istentelenek a haragnapján el fognak ragadtatni (nem megmentetnek, ahogy
mások fordítják). Ez tartalmilag egészen pontosan megfelel a Péld 2,22-nek, ahol
az olvasható, hogy az istentelenek elragadtatnak az országból.
2 2 . fe je z e t
E lif á z h a r m a d i k és u to ls ó b e s z é d e
1. Elifáz azt feltételezi Jóbról, hogy pártoskodónak tartja Istent (22,1-3)

2. Elifáz azt állítja, hogy Isten sok bűne miatt bünteti Jóbot (22,4-11)
3. Elifáz azt feltételezi Jóbról, hogy tudatlannak tartja Istent (22,12-14)
4. Elifáz az özönvíz előtti bűnösökhöz hasonlítja Jóbot (22,15-20)
5. Elifáz utolsó alkalommal hívja fel Jóbot bűnbánatra (22,21-30)
Ez az utolsó nyíl Elifáz tegzéből, méregbe van mártva, és ezért égető. Elifáz
félreteszi minden gátlását, és merészen annak ellentétét állítja, amit első vála-
szában mondott Jóbnak (4. fejezet). Már nem akarja elismerni, hogy Jób
segített a szegényeknek és támogatta a gyengéket. Nem elég neki az az állítás
sem, hogy Jób veszélyezteti mások istenfélelmét (15,4). Nem, Jób céltudato-
san követett el gonoszságot, hiszen zálogot vett testvéreitől, és meztelenre
vetkőztette őket, éhezni hagyta az éhezőt, és összetörte az árvákat és özve
21-31. fejezet 169
gyeket. Az ilyen durva igazságtalanság nem érheti el senkinek a lelkiismere-

tét. így a levegőbe beszél, Jób már nem hallgat rá, amint a következő beszéde
bizonyítja, melyben már egyáltalán nem Elifáz bőbeszédűségére válaszol,
hanem egy monológba bonyolódik, amellyel Bildád még röviden szembehe-
lyezkedik, ami azonban már szintén nem Jób szavaira vonatkozik. Ennyire
eltávolodnak végül a barátok egymástól. Nem tudnak egymásra hallgatni, és
ezért nem is tudnak többé egymásnak semmit sem mondani.
Elifáz a 2. és 3. versben egy igaz kijelentéssel kezdi: Isten nem nyer sem-
mit az igazak igazságossága által; nem veszít semmit az istentelenek istente-
lensége által, miért is ítéletének pártatlannak kell lennie. Azonban valami
tévését is mond vele, mert ezzel feltételezi, hogy Jób bizonygatása, mely
szerint Isten nem ebben az életben bünteti az istenteleneket, az Isten felől
alkotott hamis nézetén alapul, hogy Ő ugyanis az istenteleneket kíméli, mivel
az használ neki. Ezt azonban Jób nem mondta. Elifáz egy olyan tévedésre
válaszol, amit Jóbról feltételez - ami gyakran előforduló rossz, melyhez
odamenekülünk, ha minden áron az igazunkat akarjuk bizonyítani. Ez először
is nagyon helytelen dolog, másodszor pedig nagy kárt is okoz.
A 4-11. versekben Elifáz, nyilvánvaló haragjában Jób előző szavai miatt,
messzebb megy, mint eddig. Már nem beszél általában érvényes tételek fór-
májában a bűnről és büntetésről, amelynek során átengedi Jóbnak, hogy a
mondottakat magára alkalmazza, hanem Jóbot most egyenesen gonosz em-
bemek nevezi, akit Isten nyilvánvalóan megbüntetett. Ez a tagadhatatlan tény
nyíltan ellent mond mind annak, amit Jób éppen állított A 12-14. versekben
Elifáz ismét olyat tár Jób elé, amit az nem mondott. Elifáz feltételezi Jóbról,
hogy erősködése, mely szerint Isten nem ítéli meg az istenteleneket, csak azt
jelentheti, hogy nem ismeri fel cselekedeteiket, és nem tudja útjaikat. Megint
ahhoz a rossz módszerhez folyamodik, amely önigaz embereknél annyira
kedvelt: nem mond ellent Jób szavainak, hanem olyan végkövetkeztetésekre
válaszol, amelyeket azokból levon, és ezzel olyan dolgokra, amiket Jób
egyáltalán nem is akart mondani.
A 15-21. versekben azokhoz az istentelenekhez hasonlítja Jóbot, akiket a
nagy özönvíz elragadott, és úgy találja, hogy az igaz embernek szabad örülni
egy ilyen nyilvánvalóan istentelen ember kárán (19-20. v.). Elifáz, beszédét
egy Jóbhoz intézett, szép szavakba foglalt felhívással egészíti ki, hogy végre
térjen vissza a Mindenhatóhoz, akkor még, mindennek ellenére, békességben
és jólétben lesz része.
170 Jób könyve
1. Elifáz azt feltételezi Jóbról, hogy pártoskodónak tartja Istent

(22,1‫ ־‬3)
1 Megszólalt a témám Elifáz, és ezt mondta:
2 Használhat-e27 az ember28 Istennek?2930Hiszen csak önmagának használ az okos.
3 Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy
te fcddhetetlenül élsz?
Elifáz itt egy fontos igazságot mond ki, de nem a megfelelő személyre alkal-
mázzá. A könyv mindkét bevezető fejezetében láttuk, hogy Jób nem azért
szolgál Istennek, mert azt gondolja, hogy azzal hasznára lehetne Istennek,
sem azért nem szolgálja Őt, mert arra számít, hogy haszna lesz belőle. Azért
féli Istent, és azért szolgál neki, mert Ő Isten. Elifáz valószínűleg még valami
mást is akart mondani: Jób szembesítette barátait utolsó beszédében azzal,
hogy Isten nem mindig rögtön bünteti az istenteleneket. Ebből alakítja ki
Elifáz a feltételezést, hogy Jób pártoskodónak tartja Istent. Azért kímél egyes
embereket, mert abból haszna származik. Mondott-e Jób ilyesmit? Honnan
vette Elifáz, hogy Jób ilyesmire gondolt? Ezt nem tudhatta, ezért nem helye-
sek az ítéletei.
2. Elifáz azt állítja, hogy Isten sok bűne miatt bünteti Jóbot (22,4-11)
4 Talán azért fényit téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled?
5 Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza!
6 Hiszen zálogot vettél testvéreidtől ok nélkül, és meztelenre vetkőztetted őket.
7 A szomjazónak nem adtál vizet inni, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne.
9 Az özvegyeket2" üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted.
10 Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület ijeszt téged.
11 Sötétség21 lep meg; nem látsz, vízáradat borít cl.
4. vers. Elifáz szónoki kérdése nem akar semmi mást mondani, mint azt,
hogy Jób nem féli Istent, amiért őt Isten ítélete érte. Ez igen gonosz vád,
amiért Elifáznak később bűnbánatot kell gyakorolnia, és áldozatot kell be-
mutatnia (42. fejezet).
5-9. vers. A bűnök, amelyeket itt Elifáz felsorol, a legalantasabbak lennének,
ha éppen egy gazdag ember, mint Jób követte volna el. Ok nélkül zálogot
27 Jób 34,9; 35,3

28 gaebaer, I. a megjegyzéseket a 4,17b-hez
29 ’el
30 Jób 24,3.21; 27,15; 29,12.13
21 1.23,17
21-31. fejezet 171
venni egy testvértől, a mezítelenek ulolsó rongyait is lerántani, az éhezőtől a

kenyeret visszatartani - miközben valaki úszik a pénzben - , ennél gonoszab-
bul nem viselkedhet egy gazdag ember. Ha Elifáznak igaza lenne, Jób lenne a
legnagyobb gazember, amit csak el lehet képzelni. Ha viszont nincs igaza, a
legnagyobb igazságtalanságot követi el Jóbbal szemben, amit csak lehet. Záró
monológjában, ugyanis a 31. fejezetben, Jób még esküt is fog tenni, hogy
mindezeket a dolgokat soha nem követte el (1. 29,12 és 31,16-21). Hogy
milyen hatást gyakoroltak Elifázra Jób kétségtelenül igaz szavai, arról nem
tudunk; azonban a 42. fejezet állításai alapján biztosak lehetünk benne, hogy
minden gonosz feltételezését később bánni fogja.
10. vers. Ez az ‫״‬ezért” Elifáznak egy további bántó feltételezését vezeti be.
Igen, Jóbot rettenetek ijesztik, ahogy elég nyíltan megvallotta (6,4; 9,34). De
mit tud Elifáz ezeknek a rémületeknek az okairól? Egyszerűen csak megálla-
pítja, anélkül, hogy valamit is tudna.
11. vers. Vajon át tud-e látni Jób a sötétségen, amely meglepi őt, és mindenek
előtt annak okain?
3. Elifáz azt feltételezi Jobról, hogy tudatlannak tartja Istent

(22,12-14)
12 Mennyei magasságban van az Isten32! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok!
13 És te azt kérdezted: Mit tud az Isten?33 ítélkezhet-e a sötét felhőn keresztül?
14 Sűrű felhők rejtik el őt,34 nem lát, és az ég peremén jár-kel.
Jób mindenesetre azt mondja, hogy Isten elrejtőzik (23,9). Csak azt nem
akarja ezzel mondani, amit itt Elifáz feltételez róla, hogy ő ugyanis ezért nem
igazságosan ítéli meg Jóbot és általában az embereket. Jób csupán azt akarja
megvallani, hogy ő nem látja Istent, és hogy ő ezért nem tudja megérteni
útját. Ez bölcs beismerése, az elrejtett dolgok kikutatását illető tudásunk, és
képességeink korlátozottságának. Jób egyáltalán nem mondta: ‫״‬Vajon mit
kellene tudnia Istennek?” Sokkal inkább azt mondta, hogy Isten nem min-
dig közvetlenül nyúl bele az emberek ügyleteibe, és ezért az istentelenek
hosszú ideig folytathatják azokat. De nagyon jól tudja, és ezt elég világosan
ki is mondta: ‫ ״‬Ő tudja, milyen utón járok” (23,10).
32 ’eloah
33 ’el
34 1. 23,9; 26,9
172 Jób könyve
4. E lifáz az özönvíz előtti bűnösökhöz hasonlítja Jóbot (22,15-20)
15 Követed-e az ősidők ösvényét, amelyet álnak emberek tapostak,

16 akik időnap előtt ragadtattak el,35 és alapjukat elmosta az ár?
17 Azt mondták Istennek36: Távozz tőlünk!37 Mit tehet értünk a Mindenható?
18 Ő mégis megtöltötte házukat javaival. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!383940
19 Ezt látva, örülnek az igazak,35 az ártatlan pedig így gúnyolja őket:4“
20 Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!
15-17. vers. Az embereket ‫״‬időnap előtt ragadta el” az özönvíz, mert Isten
mindenek felett való bűneik miatt ítélte meg őket, a mennyből jött közvetlen
csapással. Elifáznak ez az ítélet modellt jelent tantétele számára, mely szerint
Isten csak az istenteleneket bünteti, miért is Jóbnak tévednie kell, amikor azt
állítja, hogy Isten gyakran megengedi, hogy az istenteleneknek jobb sorsa
legyen, mint az igazaknak (21. fejezet). A hasonlat rossz. Először is, akkor
minden ember elragadtatott, különbség nélkül, noha bizonyára voltak különb-
ségek akkori bűnösségük mértéke tekintetében. Ráadásul csak egy valaki
mentetett meg családjával együtt, de csak azért, mert kegyelmet talált az ÚR
előtt (lM óz 6,8). Noé éppen úgy megérdemelte volna az ítéletet, mint minden
kortársa (amit az özönvíz után világosan meg is vall, amikor égőáldozatot
mutat be). És harmadszor, Isten csak igen hosszú idő után tartott ítéletet,
tehát évszázadokon át hagyta az istenteleneket jól élni.
18. vers. Elifáz itt egyenesen gúnyosan idéz egy mondatot Jób utolsó beszé-
déből (21,16). ‫״‬A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!” Ezt éppen egy
olyan istentelen merészeli mondani, mint Jób!
19. vers. Itt is valami önmagában véve helyes dolgot mond Elifáz: ‫״‬Ezt látva
örülnek az igazak”, ahogyan Dávid is vallja (Zsolt 58,11). Az igazakkal
Elifáz természetesen önmagára gondol. Tehát neki szabad Jób szerencsétlen-
sége felett örvendezni.
5. E lifáz utolsó alkalom m al hívja fel Jóbot bűnbánatra (22,21-30)
Elifáznak ezek az utolsó szavai azokra emlékeztetnek, amelyeket első beszé-

dében intézett Jóbhoz. Csodálatos elveket nevez itt meg, melyek igaz voltát,
35 Préd 7,17
36 ‫־‬el
37 Jób 22,14
38 Jób 21,16
39 Zsolt 58,11
40 Jób 12,4
21-31. fejezet 173
szinte biztos, hogy kipróbálta. Milyen szép lett volna, ha a tanács illett volna
Jób helyzetére. Aki ápolja a kapcsolatot Istennel, annak jólétben lesz része;
aki szavait a szívére veszi, az valóban okos, és akinek Isten ismerete többet
számít, mint minden földi kincs, a legfőbb kincset fogja megtalálni Istenben.
Az eredmény nemcsak személyes békesség lesz, hanem ráadásul áldás fórrá-
sává válik mások számára.
21 Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele4142, mert ennek jó eredménye lesz.41
22 Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait!43
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz,44 felépülsz, és eltávolítod az álnokságot sátradból.
24 Porba dobod az aranyat, patak kövei közé az ófíri aranyat,
25 és akkor a Mindenható lesz az aranyad és válogatott ezüstöd.
26 Akkor majd a Mindenhatóban gyönyörködsz,45 és arcodat Istenhez4‘ emeled.47
27 Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat.
28 Ha valamit elhatározol, meglesz, világosság ragyogja be utadat.
29 Ha megaláztak, mondd azt, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét.
30 Még azt is megmenti, aki nem ártatlan, mert ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.
23. vers. Elifáz utolsó beszédében visszatér ahhoz, amit kezdettől fogva meg-
állapított. Jób ‫״‬távolítsa el az álnokságot sátrából”. Újra kilátásba helyezi
azonban Jóbnak a végső helyreállíttatást, ha megtér, ellentétben Cófárral, aki
beszédében már nem lát lehetőséget a megtérésre.
30. vers. ‫״‬Még azt is megmenti, aki nem ártatlan”: Itt megmutatja Elifáz,
hogy tud valamit a kegyelemről. A befejező mondattal megmutatja azonban
azt is, hogy Isten irgalmának megértése nagyon korlátozott, mert azt mondja,
hogy a bűnös megmenekül, ‫ ״‬ha tiszta lesz a keze”. Ez nagyon jellemző az ő
megítélő módjára; hitében tipikusan emberi elemek találhatók, amelyek sok
keresztyén hitéhez és gondolkodásához is hozzátartoznak: túlértékeli az em-
bért, és alábecsüli Istent. Nagyobbá teszi az embert, mint amilyen, és kisebbé
teszi Istent, mint amilyen; azt gondolja ugyanis, hogy Isten irgalmának szűk-
sége van az ember hozzájárulására, hogy az hatékony kegyelem legyen. A
végén minden résztvevő tudni fogja, hogy Isten kegyelme az egyedüli oka
minden jónak, amiben egy ember részesülhet, és hogy az ember saját kezűleg
nem tud mást elérni, mint önmaga romlását, de az üdvösséghez semmit,
egyáltalán semmit sem tud hozzátenni.
41 Jób 5,8
42 Jób 8,6
43 1.23,12
44 Jób 11,13.14
45 Zsolt 37,4
46 ’eloah
47 lMóz 4,7; Zsolt 34,6; Jób 11,15
174 Jób könyve
Amit Elifáz a legvégén mond, az egy számára elrejtett iróniát tartalmaz.

Igen, valójában Jób fogja még megmenteni azt, ‫״‬aki nem ártatlan”. Csak
Elifáz nem sejti, hogy ő maga egyike ezeknek, akik ‫״‬nem ártatlanok”, akik-
nek Jób könyörgése által kell megmenekülniük.
Elifáz végső megítélése
Elifáz egész idő alatt nagyon tudálékosan viselkedik. Számára nyilvánvalóan

minden világos, mint a nap, kezdettől fogva átlátott Jóbon és az esetén. Igen
bölcsnek tartja magát, de ez a magabiztosság éppen nem a bölcsek jellemző-
je, hanem inkább az ostobáké (Péld 26,12; 28,26). Jób egészen más: Újra
meg újra megvallja tanácstalanságát. Nem tudja megérteni Isten útjait, és
nem is tudja kipuhatolni. Ez egy bölcs ember ismertetőjegye: mivel elismeri
korlátozottságát, nem támaszkodik a maga eszére (Péld 3,5). Ezért rója meg
Isten Elifázt és társait, mert ‫״‬nem beszéltetek olyan helyesen rólam, mint
szolgám, Jób” (42,8).

8. vers. ‫״‬a kiváltságosok”, nösu’ pánim, a nőse pánim szenvedő szerkezete.
Ha az aktív nősé pánim jelentése ‫ ״‬valaki, aki egy személyt tisztel”, akkor a
nesu pánim passzívuma olyan valakit jelent, akinek személyét tisztelik. Ez
természetesen lehet ‫ ״‬a nagytekintélyű”, ahogy a legtöbben fordítják. Lehet
azonban az az ember is, aki úgy tudja bemutatni magát, hogy tisztelik, meg-
hallgatják és támogatják, tehát aki nagytekintélyű. Egy ilyen fajta kifejezés
jobban illik a hatalmaskodóhoz, akiről a vers kezdetén szó van. Bizonyos
mértékig az a másik fajta ember lenne, aki tisztességtelen úton jutott tulaj-
donhoz és befolyáshoz.
12. vers. ‫״‬magasan ragyognak a csillagok”, ro’s kokabím, szó szerint ‫״‬a
csillagok feje”.
29. vers. Ezt a verset igen nehéz megérteni. A ki hispilú kifejezéssel kezdő-
dik, ‫״‬igen, megaláztak”, amit személytelenül is fel lehet fogni: ‫״‬megalázás
történt”. Ennek ellenére, nem válik világossá az összefüggés az előzőleg
mondottakkal. Azonban ellene kellene állnunk a kísértésnek, hogy valamit
változtatni akarjunk a szövegen, és úgy végezzünk összevetést. A második
verssorban megváltozik az alany: jósía’, ő megment”. A meg nem nevezett
alany valószínűleg Isten. Ennek értelmében az egész vers értelme valahogy
így hangozhatna: ‫ ״‬Azoknak, akiket megaláztak, ezt mondod: Kelj fel! És azt,
aki lesüti szemeit, megmenti az Isten.”
21-31. fejezet 175
Jób válasza Elifáz utolsó beszédére:

23. és 24. fejezet
1. Jób sóhajtozik szenvedései nagysága miatt (23,1-2)

2. Jób szemrehányást tesz Istennek egy igaz ember jogai miatt (23,3-7)
3. Isten korlátlansága nem veszi figyelembe az ember igazságát (23,8-17)
4. Az istentelenek sikere ebben a világban (24,1-17)
5. ítélet az istentelenek felett a túlvilágon (24,18-25)
Jób először kínjai nagysága miatt sóhajtozik (l.v.), azután szemrehányást tesz
Istennek egy igaz ember jogai miatt (3-7. v.). Ezzel Elifáz éppen elhangzott
felhívására válaszol, hogy ismerje be hibáját és keressen megbékélést Isten-
nél (22,21). Nem, Jób nem vonakodik Istent keresni, sőt ellenkezőleg. Mint
olyan, aki ártatlansága tudatában van, nagy merészséggel föllebbez a legfőbb
ítélet igazságosságára. Nem akarja Istent igazságtalansággal vádolni, de
nyomorúságát Isten korlátlanságával magyarázza, amely nem kötelezheti
arra, hogy Jób igaz voltát jóval jutalmazza (8-17. v.). Ez burkolt kifejezése
annak, hogy Isten az oka nyomorúságának; nem Jób jogai szerint bánik vele,
hanem annak joga szerint, akit nem kötnek korlátok, aki mindenkor azt teheti
és azt szabad tennie, ami neki tetszik. Azután Jób utoljára utal vissza barátai-
nak emberi teológiájára, mely szerint az istentelenek istentelensége már eb-
ben a világban mindig büntetésben részesül, amikor kimerítően és sok rész-
létkérdés segítségével, az istentelenek boldogulásáról beszél (24,1-17), hogy
újra elmondja, jutalmukat a túlvilágon kapják meg (24,18-25). Győzelme
tudatában teszi fel végül a kérdést, ki az, aki beszédével vitába szállna, és
érvelését meg akarná dönteni. Érvei valóban annyira meggyőzőek, hogy
barátai már nem tudnak mit válaszolni. Talán mégis sejtik, hogy Jóbnak igaza
van ebben a dologban, és hogy ők megengedhetetlen módon általánosítottak,
hogy megmagyarázzák Jób szerencsétlenségét. Mint mindig, Bildád már csak
egészen röviden válaszol, amikor általános szavakkal mond valamit Isten
fenségéről, ami azonban alig van valamilyen kapcsolatban Jób előző beszé-
dével. Cófár, aki Jóbnak Bildád utolsó beszédére adott rövid válasza után (26.
fejezet) soron következett volna, teljesen lemond a válaszról.
176 Jób könyve
23. fejezet
1. Jób sóhajtozik szenvedései nagysága miatt (23,1-2)

1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Ma is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.
Amikor Jób azt mondja ‫״‬ma is”, akkor már több napja panaszkodott barátai-
nak. Innen tudjuk, hogy a beszédek legalább néhány napig tartottak. A héber
‫״‬lázongás” szó (a panaszkodás jelzője), meri, ami két lehetséges szógyökből
vezethető le, az egyik a mrh, ‫״‬pártütő”-nek lenni (mint az 5Móz 31,27; Péld
17,11), vagy a másik, a mrr, ‫״‬keserűnek lenni” (mint a Ruth 1,20; Jób 13,26;
27,2). Ha az első lehetőséget választjuk, akkor Jób panasza ellentmondás,
dac. Jób nem adja meg magát megverten sem barátai, sem Isten előtt. Vagy
pedig azt jelentheti, hogy szenvedése még mindig keserű a számára.
‫״‬Kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat”: Nem kellene az egyes szám
1. személyt 3. személyre változtatnunk (Zürcher és Schlachter; Elberf láb-
jegyzetben a maszoréta szövegre utal), mivel úgy találjuk, hogy az jobban
illene az összefüggésbe. Sokkal inkább meg kell próbálnunk megérteni a
maszoréta szöveget, ahogy van. Jób azt mondja: Kezem minden erejével el
akarja nyomni panaszomat, de ez nem sikerül. Ez művészi körülírása annak,
milyen hatalmas a sóhajtozás. És miért ilyen hatalmas? Mivel kínja olyan
nagy. Ezzel, hasolóan második beszédéhez, panaszának nagyságát szenvedé-
se nagyságával mentegeti (6,2.3).
2. Jób szemrehányást tesz Istennek egy igaz ember jogai miatt

(23,3-7)
3 Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig,
4 eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,
5 hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem:
6 teljes erővel perel-e majd velem, vagy pedig csak figyel rám?
7 Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám.
3. vers. ‫״‬Légy bizalommal Istenhez!” tanácsolta neki Elifáz (22,21), mire Jób
így válaszol: ‫״‬Bárcsak tudnám, hogy hol találom meg!” Szívesen ápolta
volna kapcsolatát Istennel, de nem találja Őt. Óriási különbség van a között,
ha valaki nem akar, vagy nem képes megtenni valamit.
4. vers. Ha Isten megnyitotta előttünk a hozzá vezető utat, és elvezetett azon
‫״‬egészen a trónusáig”, az olyan nagy kegyelem és olyan meg nem érdemelt
21-31. fejezet 177
előjog, hogy egészen egyszerűen nem mutogathatunk Isten előtt a mi

‫״‬ügyünkre”, amiről úgy véljük, hogy meg kellene védelmeznünk. Ha joga-
ink szerint bánna velünk Isten, mindnyájan elvesznénk. Mindazonáltal
Jóbnak érvényre kell juttatnia ügyét barátaival szemben, azért beszél így.
5. vers. ‫״‬Hogy megértsem, milyen szavakkal válaszol”: Vajon nem túl
sokat enged itt meg Jób magának? Valamivel később, Isten valójában vála-
szol Jób szavaira. Milyen kicsi lesz akkor! Először Jób nem is sejtette, milyen
szavakat intéz hozzá Isten, és ráadásul egyetlen kérdésre sem tudott felelni,
amelyeket Isten feltett neki.
6. vers. Ez a kijelentés meglepő megerősíttetést talál Elíhú beszédeiben, 1.
36,5. Csak Jób más előjellel teszi, azt akarja mondani, hogy Isten, noha olyan
nagy hatalma van, figyelni fog rá, mivel igaz ember (ahogy a következő vers
megmutatja). Elíhú meg fogja állapítani: Igen, Isten hatalmas, mégsem vet
meg senkit; de nem azért figyel reánk, mert igazak vagyunk, hanem mert Ő
olyan, amilyen.
7. vers. A legkeményebb része ez a megállapítás: ‫״‬Becsületes emberként
vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám.” Az ezekre a sza-
vakra való visszaemlékezés később végtelenül megalázta Jóbot. Bizonyára
megkérdezte magától: ‫״‬Hogy is tehettem ezt?” Ha újra Isten világosságában
vagyunk, teljesen felfoghatatlan a számunkra, amit azelőtt mondtunk és vél-
tünk. Ennél csak Isten türelme és kegyelme felfoghatatlanabb, amely mindezt
hordozta, elhordozta és megbocsátotta.
3. Isten korlátlansága nem veszi figyelembe az ember igazságát

(23,8-27)
8 De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre.
9 Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom.
10 Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.
11 Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla.48
12 Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.
13 Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg?48 Véghezviszi, amit lelke kíván.
14 Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni.
15 Ezért megrettenek színe előtt, ha csak rá gondolok is, rettegek tőle.
16 Mert Istens‫ ״‬csüggesztette el szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.
48
Jób 1,2
49
Róm 9,19; Jób 42,2
178 Jób könyve
8-9. vers. Jób azt akarja e szavakkal mondani, hogy lehet ő bármilyen igaz is,
nem kap érte jutalmat Istentől. Jób kelet felé ment, Isten parancsolatainak
irányába, azonban ‫ ״‬Ő nincs ott”. Nem jutalmazza meg engedelmességét,
‫״‬elrejtőzik... és én nem látom őt”. Mivel Ő a Mindenható, elrejtőzhet elő-
lünk, és visszatarthatja a jólétet tőlünk, noha a jólét lenne az igazságosság
megfelelő jutalma.
10-12. vers. Eddig ezek a versek bizonygatják legerősebben Jób igaz voltát.
Nem tudunk szabadulni attól a benyomástól, hogy Jób túl sok igazságot tu-
lajdonít magának. Nem azon a módon bűnös, ahogy barátai feltételezik, de
vajon oly módon igaz-e, ahogy most Isten előtt arra igényt támaszt?
‫״‬Keblembe zártam szájának mondásait”, hangzik Jób válasza Elifáz
felhívására, hogy szívlelje meg Isten szavait (22,22).
13. vers. ‫״‬Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg?” Jób itt, mint
már a 9. fejezetben is, Isten korlátlanságának valóságát használja keserűsége
mentségére. Hiszen ő, Jób, igaz ember, de Istennek gondolata az volt, hogy
összetörje. Ki az, aki visszatarthatná Isten karját? Milyen nyomasztó is lehe-
tett Jóbnak, hogy Isten hű marad önmagához (15. v.), és semmi és senki nem
tudja megváltoztatni az Ő szándékát! Ebben találjuk egész nyomorúságának,
sötét kétségbeesésének legmélyebb okát. Még ellenszegül Isten kezének, nem
akar rendelkezései alatt meghajolni, amíg csak meg nem érti, miért történik
vele mindez. Ha megtenné, úgy találná, hogy a szent számára nem létezik
más vigasztaló igazság, mint hogy Isten uralkodik, hogy tetszése szerint cse-
lekszik, hogy korlátlan hatalmú, akinek szándékát senki sem változtathatja
meg. Vajon lehet-e gonosz Isten jótetszése, akarhat-e a Tökéletes gonoszt?
Milyen sok gonoszságnak kell még a szívünkben lenni, hogy Isten abszolút
szuverenitásának gondolata megijeszt bennünket, mintha az valaha is legiga-
zibb érdekeink ellen fordulhatna!
‫״‬Véghezviszi, amit lelke kíván!” Igen, Istennél van az akarat és a hata-
lom (Jel 4,11). ,/I mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit
akart!‫( ״‬Zsolt 115,3). Ez olyan igazság, amellyel a szent dicsekszik.
14. vers. ‫״‬Bizony beteljesíti, amit kiszabott rám”: Mely igazság lehetne
ennél gyönyörűségesebb? Igen, véghez fogja vinni, amit elgondolt felőlem,
amit öröktől fogva elhatározott rólam (Róin 8,29.30). Örök hála legyen neki
érte! Ezt még nem tudja, még nem akarja Jób megérteni. De még meg fogja
érteni, és akkor fog először elnémulni és szégyenkezni, de aztán úgy fog
ujjongani, mint ahogy még sohasem ujjongott.
21-31. fejezet 179
17. vers. ‫״‬Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom...”: Ez Jób válasza
Elifáz kijelentésére a 22,11-ben. Jób nem a sötétség miatt kimerült, azaz a
külső nyomorúság miatt, hanem mert Isten maga ‫״‬csüggesztette el” a szívét.
Lehetne ezt az Isten elleni elkeseredettség kifejeződésének tekinteni (2. v.),
azonban a hit kifejeződésének is. A hit minden történést az első okozóra,
Istenre vezet vissza.

2. vers. ‫ ״‬az én kezem”, jadí. Itt Elberf sajnos a LXX olvasási módjához
csatlakozott (‫ ״‬az ő keze”), ami máskor nem történik meg. Nincs indoka a
héber hagyomány szerinti jadí (az én kezem” elvetésének, ez ugyanis minden
változtatás nélkül szépen értelmezhető. Martin Buber: ‫״‬az én kezemnek el
kell nyomnia sóhajtásomat.” Bosszantó, hogy Zürcher ismételten az M he-
lyett a LXX-t részesíti előnyben; Rév. Elberf olykor szintén ezt teszi. Luther
1912 talált rá a német fordítások közül (Buber kivételével) a legjobb értelme-
zésre: ‫״‬Az én hatalmam gyenge, az én sóhajtásaim felett.” Sajnos Luther
1984 úgy vélte, hogy ki kell javítania Luthert és gyorsan elrontotta: ‫ ״‬Kezei
súlyosan nyomasztanak, úgy hogy sóhajtanom kell.” Schlachter 2000 a kö-
vetkezőképpen próbálja megmenteni a masszoréta változatot: ‫״‬A kéz, mely
engem ér, súlyosan nyomaszt.” Túl messzire megy, és nyelvileg nem hely-
tálló a jádí ‫ ״‬az én kezem” kifejezést úgy felfogni, mint Isten kezét, mely
engem nyomaszt.
3. vers. ‫״‬Bár tudnám”, mi jittén jadá’ti, szó szerint ‫״‬Ki tehetné, hogy tudnám.”
5. vers. ‫״‬terjeszteném”, ,arak, olyan ige, melyet egyébként az áldozati fának,
és az áldozatnak az oltáron való elkészítésére, és elrendezésére használnak,
mint az lMóz 22,9. Dávid ezt az igét használja imádságának áldozatként való
felkészítésére (Zsolt 5,4).
8. vers. A héber mondat a hén szóval kezdődik, melynek jelentése legtöbb-
szőr ‫ ״‬íme!”, de használatos a feltételes mód kifejezésére is, mint ’ím, ‫״‬ha,
amennyiben”.
14. vers. ‫״‬a rám kiszabott”, huqqí, azonos szó, mint a 12. versben a ‫״‬nem
engedek”.
/ 7. vers. Az egész vers héber nyelvezete nehezen érthető. Szó szerint lefor-
dítva így hangzik: ‫״‬Mert nem a sötétségtől merültem ki, és arcom előtt sötét-
ség takart.” A héber min, ‫ ״‬előtt”, jelentése először ‫״‬el valahonnan”, de azt is,
hogy ‫״‬miatt”. A második mondat lehet egy a főigélől függő, magyarázó
180 Jób könyve
mellékmondat is. Akkor az egésznek a következő lehetne egy lehetséges

értelmezése: ‫״‬Nem a sötétség miatt merültem ki, sem nem azért, mert arco-
mát sötétséggel fedte be.” Ezzel azt akarja mondani Jób, hogy döbbenetének
oka maga Isten, nem külső hogyléte: ‫״‬Mert Isten csüggeszti el szívemet’ (16. v.).
Zürcher megengedhetetlen módon simított a szövegen, és a ló’ tagadószót
kihúzta: ‫״‬Mert elmúlás lesz a részem a sötétség előtt, és arcomat a homály
fedi be.” Rév. Elberf egy további variánst is előhoz, amikor a mippanáj szót
(arcom előtt/miatt” szintaktikusán másképpen kapcsolja és így fordítja: ‫״‬A
sötétség mégsem hallgattat el engem, de én magam miatt sem, akit homály
fed.” Az ‫״‬elhallgattatni” szerencsétlen megoldás, mivel az ige a héberben
nem passzív értelmű; az ige jelentése nem is ‫״‬hallgatni”, hanem ‫ ״‬elmúlni,
elapadni”. Valamint a mippanáj nem jelenti ‫״‬magamtól”, hanem ‫״‬az én
arcomtól”; a héberben minnafsí kellene legyen, hogy Rév. Elberfet igazolja.
24. fejezet
4. Az istentelenek sikerei ebben a világban (24,1-17)

Az előző fejezetben Jób Isten szuverenitásáról, és saját személyes hogylétéről
beszélt. Itt Isten szuverén uralkodásáról beszél a bűnösök egész világa felett.
Ahogyan Isten még mindig nem ad helyt Jób igazságának, az egész világra
vonatkozóan sem nyúl bele azonnal a dolgok menetébe, hogy megszabadítsa
az ártatlanokat elnyomóiktól.
Elifáz azt állította, hogy Jób erőszakot követett el a szegényeken és tehe-
tétleneken, ezért próbálja őt Isten csapásaival. Mi van akkor mindazokkal,
akik szerte a világban még több gonoszságot művelnek, mint állítólag Jób, és
akik még mindig nem nyerték el a büntetést? Az erőszakosok, akik határokat
mozdítanak el (2. v.), akik elhajtják az árvák és özvegyek állatait (3. v.), és
akik hagyják meghalni az általuk elnyomottakat, és emiatt nem bánkódnak
(12. v.)? És mi van a gyilkosokkal (14. v.) és házasságtörőkkel (15. v.)? így
Jób valamiféle jó érzékkel bizonyítja, hogy Elifáz tételei nem tudják megma-
gyarázni az ő sorsát.
1 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéleté-
nek napjait, akik őt ismerik?
2 Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik.
3 Az árvák51 szamarát elhajtják, az özvegyek52 ökrét zálogul elveszik.53
51 Jób 22,9
52 Jób 22,9
53 Jób 22,6
21-31. fejezet 181
4 Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia54 az ország minden nyomorultjának.

5 Olyanok, mint vadszamarak55 a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalőt
keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
6 A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
7 Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben5'' sincs takakrójuk.
8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.
9 Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.
10 Mezítelenül járnak, ruhátlanul57, és éhezve58 hordják a kévét.
11 Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak59.
12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten60 nem
törődik ezzel.
13 Vannak, akik ellenségei a világosságnak61, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig
éjjel·
15 A parázna szeme az alkonyatot62 lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja és
leplet borít az arcára.
16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség63 a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű
sötétséget.
1. v e r s . Jób hetedszer kérdezi ‫״‬Miért?” (1. 3,11). Miért engedi Isten, hogy az
igazak szenvedjenek, és az istentelenek jólétben éljenek, miért nem állapít
meg ‫״‬időket”, azaz ítéletre fenntartott időket, amelyeken Isten ítélete által
minden helyreállításra kerül? Miért nem látják ‫״‬azok, akik ismerik az ő
ítéletének napjait”? Miért nem érhetik meg azt a napot, amikor belenyúl a
dolgok menetébe, és igazságot teremt? Ez az Úr egyik kijelentésére emlé-
keztet bennünket: ‫ ״‬A ta n ítv á n y o k n a k p e d i g e z t m o n d ta : ‫ ״‬J ö n n e k m a jd o ly a n
n a p o k , a m ik o r s z e r e tn é te k e g y e tle n e g y e t is lá tn i a z E m b e rfiá n a k n a p ja i k ö -
zü l, d e n em lá tto k ”
(Lk 17,22). Ebből kiderül, hogy az igazak közül a legtöb-
ben nem érik meg azt a napot, amelyen Isten közbeszól, és igaz ítéletet tart
ezen a földön.
Ez a kérdés azonban valószínűleg nem az Istenhez intézett szemrehányás-
ként értendő, mint a 3,11-ben. Jób sokkal inkább Elifáz utolsó beszédére
válaszol, amikor még egyszer elmagyarázza, hogy Isten kivár az ítélettel, de
az igazak nem ismerik az Ő ítéletének napját.
54 Péld 28,28
55 lMóz 16,12; Jób 11,12; 39,5
56 2K0r 11,27
57 Jób 22,6
58 Jób 22,7
59 Jób 22,7
60 ’eloah
61 Jn 3,20; Jób 38,13
62 Péld 7,9
63 Ézs 5,20; Jób 17,21
182 Jób könyve
A következő versekben változik az alany, anélkül, hogy ez nyelvileg kifeje-

zésre jutna. Amennyiben ezt nem vesszük figyelembe, alig lehet megérteni a
kijelentéseket. Egyszer leírásra kerül az istentelen ember és cselekvése, azu-
tán pedig az istentelenek által szorongatottak sorsa.
2-4. vers. Ezek a versek az istentelenek cselekvését írják le.
5-8. vers. Ezek a versek azoknak az embereknek a nyomorúságát írják le,
akiket az istentelenek gyötörnek és megrabolnak. ‫״‬Mint vadszamaraknak”
kell táplálékukat keresniük, noha uruknak kellene gondoskodni róluk, akinek
dolgoznak.
9. vers. Ez a vers ismét az istentelenek gonosz cselekedeteit írja le.
10-12. vers. Újra az elnyomottak nyomorúságát írják le ezek a versek. ‫״‬Má-
sok házában”, ugyanis a gazdagokéban kell a borsajtókban taposniuk, és
közben szomjaznak. Milyen szívtelen dolog is ez (vö. 5Móz 25,4)1
‫״‬A megsebzettek kiáltanak” Istenhez, és Isten nem törődik ezzel. Ennek
különféle oka van. Az egyik Isten hosszútűrése, Ő még nem avatkozik közbe,
mert még időt ad az istenteleneknek a megtérésre (vö. Jel 2,21). Egy másik
ok, hogy az imádságok tisztátalanok. Ehhez Elíhúnak lesz még valami mon-
danivalója (35,12.13).
13-17. vers. Itt ismét az istentelenek tevékenysége kerül leírásra. Ők ‫״‬ellen-
ségei a világosságnak”, ‫״‬gyilkosok”, ‫״‬paráznák” és ‫״‬olyanok, mint a tol-
vaj”.
5. ítélet az istentelenek felett a túlvilágon (24,18-25)

Amint már a 21,27-34-ben is, Jób azt mondja itt, hogy csak az örökkévalóság
és az utolsó ítélet fogja minden ember megérdemelt jutalmát elhozni.
18 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a
szőlőskertekbe.
19 Szárazság és bőség elnyeli a hó levét, a holtak hazá ja pedig azokat, akik vétkeztek.
20 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek64 csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé,
összetörik az álnokság, mint a fa.
21 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel656nem tesz jót.
22 Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.
23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.“
64 Jób 7,5
65 Jób 22,9
66 Préd 5,8 (9)
31. fejezet_______ __________________________________________________ 1 83
24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek,” elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki
más, levágják őket, mint a kalászokat.68
25 Nem így van-e?*6’ Ki hazudtolhatna meg7", ki tehetné semmivé szavamat?
2.1 24. vers. ‫״‬Biztonságot ad neki és támaszt”: Jób igazságot beszél. Az isten-
lelcneknek gyakran sikerei vannak ebben a világban, és nem más, mint maga
Isten az, aki támaszt ad nekik. Az is igaz, amit Jób utána mond: ‫״‬Fölemelked-
itek, de egy kis idő múlva nincsenek.” Isten ítéletet mond felettük bűneik
miatt. Nekik több okuk lett volna rá, mint másoknak, hogy Istennek köszönetét
mondjanak minden jótéteményéért. Isten gazdagságot és egészséget, és csalá-
dót és tiszteletet adott nekik. Ok azonban soha nem köszönték meg a minden jó
adójának, ezért bizonyos az ő végük: Isten le fogja taszítani őket.
,J. vers. ‫״‬a csecsemőt”, ’ól (így Buber és Zürcher is); ha azonban meghagyjuk
a M szöveg hangzójelölését: ’al, ‫״‬ra-re”, akkor arról lenne szó, ami a sze-
gényt felruházza. Zunz: ‫ ״‬...és elrabolják a szegénytől azt, ami rajta van”
(Sdilachter hasonlóképpen).
12. vers. ‫״‬nem törődik” A maszoréták természetesen tifláh-t olvastak, és így
a szó ‫״‬botránkoztatót, értelmetlent” jelent, mint az 1,22-ben. A 12. vers má-
sodik fele ennek megfelelően így fordítandó: ‫״‬Isten nem rója fel méltányta-
lanságnak” (Elberf; hasonlóképpen Schlachter, Zürcher, Buber, Zunz). A
mássalhangzók megváltoztatása nélkül a tefllláh szót is ki lehet olvasni, ami
‫ ״‬imádságot” jelent.
14. vers. ‫״‬Virradat előtt kel föl a gyilkos.” A héber lá’or jelentése a legálta-
Kínosabbra redukálva, ‫״‬a világosságra tekintettel”. Ha most megkérdezzük,
hogyan kel fel a gyilkos a világosságra tekintettel, akkor a válasz csak ez
lehet: Mivel tudja, hogy a nappal jön el a világosság, előtte kel fel gonosz
cselekedetére.
1 7 . vers. ‫״‬sűrű sötétség... sűrű sötétség” mindkét helyen a salmawaet szó áll,
halál árnyéka (mint a Zsolt 23,4-ben).
15. vers. ‫״‬gyorsan... átkozott” a héberben egy szójáték qal... töqullal. Mind-
két alkalommal ugyanazt a szógyököt használja. A héber nyelvben az átko-
‫״‬ Jób 20,6.7

M Zsolt 76,13
6‫י‬ Jób 9,24
111 Jól) 27,4
184 Jób könyve
zott azt is jelenti, hogy ‫״‬könnyű” vagy ‫ ״‬gyors”. Valami, amit elátkoznak,
elmenekül; nincs súlya és nincs maradása (hasonlítsuk ezt össze, a polyva és
a búza képével).
25. fejezet
Bildád utolsó beszéde
Ez Jób barátainak utolsó beszéde. Jellemző módon csak egy rövid válasz Jób
előző beszédére. Mit is mondjanak még, miután mindent elmondtak, és Jób
még mindig nem adja meg magát? A válasz tartalma is jellemző. Bildád nem
tud semmi találó dolgot mondani, hanem pusztán általános igazságokat mond
Istenről és az Ő uralmáról. Amellett harmadszor megismétli, Jóbhoz intézett
harmadik beszédében, vele szembeni álláspontját; Isten igazságos, mindig az
ember az, aki a vétkes (4.v.) A végkövetkeztetés ez lenne: Ha Isten büntet,
Jóbnak bűnt kellett elkövetnie, különben nem büntetné őt Isten. Ezt azonban
nem mondja Bildád, hanem feltűnően visszafogott marad. Ezenfelül Isten
hatalmas (2. v.), miért is az ember, aki Isten előtt csak egy féreg, mindig
hiába lázad fel Isten igazságos ítélete ellen (6. v.). Amint második beszédé-
ben, itt is a világosságról beszél (18,5; 25,3). Milyen szándéka van Bildádnak
ezekkel az önmagában véve igaz kijelentésekkel, azt már barátaival együtt,
elég érthetően kimondta, ezért egyáltalán nem kell megmondania, mit gondol
Jób felől.
1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2 Isten hatalma rettegést kelt, békességet szerez a magasságban.
3 Nincs száma csapatainak; kire ne ragyogna világossága?
4 Hogyan lehetne igaz a halandó7172Isten71 előtt, hogyan lehetne tiszta, ki asszonytól szüle-
tett?73
5 Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében74 még a csillagok sem fényesek.
6 Hát még a halandó75, ez a féreg, és az ember fia, ez a hernyó?’6
2. vers. ‫״‬Békességet szerez a magasságban”, a tanítványok újjongására em-

lékeztet az Úr jeruzsálemi bevonulása alkalmával: ‫״‬Áldott a király, aki az Úr
nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” (Lk 19,38).
71 ’aenósi; így a 6. v. is, I. 7,1

72 ’el
73 Jób 9,2; 14,4
74 Jób 15,15
75 ’aenós, I. 7,1
76
Ézs 41,14
21-31. fejezet 185
3. vers. ‫״‬Kire ne ragyogna világossága?” Ez Isten általános emberszerete-

tének figyeleremreméltó megvallása. O felhozza napját jókra és gonoszakra
egyaránt, bármilyen felfoghatatlan is (Mt 5,45). Csak Bildád ezzel nem any-
nyira Isten barátságos megnyilatkozásaira akar emlékeztetni, hanem sokkal
inkább Jób felelősségére. Isten az Ő jóságából elég világosságot adott neki,
és most rajta a sor, hogy levonja a következtetéseket.
A kijelentés János evangéliuma egyik kezdő mondatára is emlékeztet: ‫״‬Az
Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a
világba” (Jn 1,9).
4. vers. ‫״‬Hogyan lehetne tiszta, aki asszonytól született?” Már harmadszor
találkozunk a Bibliának ebben a legrégibb könyvében az ősbűn valóságával
(a 14,4 és 15,14 után). Már régtől fogva tudták az emberek, hogy szüleik
bűnösök voltak, és hogy emiatt ők is azok. Ez nem Pál apostoltól származó
felfedezés, nem is Augustinustól eredő dogma. Egészen egyszerűen megfi-
gyelhető valóság.
6. vers. Egy ‫״‬féreghez” fog később Izráel is hasonlíttatni (Ézs 41,14). És a
Messiás mondja magáról, amikor a kereszten függ ‫״‬De én féreg vagyok, nem
ember” (Zsolt 22,7).
26. fejezet
Jób válasza Bildád utolsó beszédére
1. Jób indulatos reakciója Bildád utolsó beszédére (26,1—4)
2, Jób bepillant Isten uralmába (26,5-14)
Jóbnak ez a beszéde először egy méltatlankodó válasszal kezdődik Bildád
utolsó támadására. Visszhangzik, amikor ezt az erdőbe kiáltotta (1-4. vers).
Erre következik Bildád szavainak bámulatraméltó visszautasítása, amelyek-
kel Jób bizonyítja, hogy több belátása van Isten útjaiba, mint barátainak.
1. Jób indulatos reakciója Bildád utolsó beszédére (26,1-4)

1 Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:
2 Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?
3 Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?
4 Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?
‫״‬Kinek a lelke”, ez elhatárolódás Bildád utolsó szavaitól: Egészen biztos, hogy

nem Isten Szelleme kezdeményezte azt (ellentétben Elíhú későbbi szavaival
186 Jób könyve
33,4). Jóbnak ezek a szavai emlékeztetnek egy kissé az Úrnak tanítványaihoz

intézett szavaira: ‫ ״‬Ti nem tudjátok, milyen szellem van bennetek” (Lk 9,55).
2. Jőb bepillant Isten uralmába (26,5-14)

Amit Jób a következő szavakkal mond, az annyira igaz, hogy nem tehetünk
mást, mint hogy igazat adjunk az Úr megpróbált szolgájának. Ezenfelül fi-
gyelemre méltó, hogy Jób és Elíhú, mindketten Isten munkálkodására utalnak
a teremtésben, és mindenekelőtt az időjárásban, mivel abban hasonlatosságot
találnak Isten munkálkodásával a gondviselésben. Ezzel megelőzik Isten
beszédét az Ő munkálkodásáról a teremtésben és a gondviselésben (38-41.
fejezet). így Jób, a megítélés tekintetében, bámulatos egybehangzásról tesz
tanúságot, Istennel magával. Mindezek hatalmas és mély, Isten Szelleme által
megerősített igazságok, igazságok a Korlátlanról, a Mindenhatóról és az
Őróla való minden emberi megismerés hiányosságáról. És mégis, mindezek
Jób szájában egyelőre csupán tantételek. Mindabból a dicsőségből, amit tud,
nem tud vigasztalást meríteni; ez a tudás még nem segít neki. Még teljesen
össze kell törnie Isten előtt, amíg az általa felismert igazságokat eleven erővel
meg tudja ragadni, és ezek meg tudják ragadni őt.
5 Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.
6 A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva77 a pusztulás helye.
7 Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a semmiség fölött.
8 Fellegekbe zárta a vizeket,78 nem hasad meg a felhő alattuk.
9 Eltakarta trónusát79, felhőt terjesztett ki fölötte.80
10 Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.
11 Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől.
12 Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget81.
13 Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót.82
14 Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas menny-
dörgését ki tudná elviselni?
6. vers. ‫״‬A holtak hazája leplezetlen Isten előtt”: Egyedül Isten előtt nincs
semmi sem elrejtve; ezzel szemben előttünk, sok mindennek rejtve kell ma-
radnia. Ezért nem ismerjük az ő uralmának útjait.
7. vers. ‫״‬megerősítette a földet a semmiség fölött” : Istennek nem kell sem-
mire és senkire sem támaszkodni: Ő erősíti meg a földet is a semmiség fölött.
77 Péld 15,11
78 Jób 37,11
79 Jób 22,14
80 Zsolt 18,12; 97,2
81 Jób 9,13
82 Ez a leviatán, amelyről még beszélni fog (40 és 41 fej.); 1. Ézs 27,1
21-31. fejezet 187
Saját ösztönzésére cselekszik, és nincs szüksége segítőre ahhoz, hogy megte-

gye és megtartsa azt, amit akar. Ő hordoz mindent akarata és szava által (Zsid
1,2-3).
8. vers. ‫״‬Fellegekbe zárta a vizeket”: Ő mindent a maga helyén tart, hogy a

maga idején, a maga módján, műve érvényre juthasson.
9. vers. ‫״‬Eltakarta trónusát”: Mennyire igaz ez! Ha azonban Isten eltakarja

trónusa látását az ember előtt, Jób barátainak magabiztos ítéletei, a legna-
gyobb ostobaságok. Mit is tudnak ők Isten uralmának útjairól Jobbal kap-
csolatban?
‫״‬felhőt terjesztett ki fölötte”: A Zsoltár 97,2 ezt mondja még ehhez:

‫ ״‬Felhő és sűrű köd van körülötte, igazságosság és jo g trónjának támasza. ”
Ha felhők és köd veszik körül Istent, akkor Isten cselekvésének, és Isten
útjainak is sötétségben kell maradnia az ember előtt, a hívő ember előtt is.
Amit azonban ő mindezek mellett állandóan tud: igazságosság támasztja Isten
trónját. Ebben bízik minden sötétségen át, és ez a bizalom világosság lesz,
amely megvilágítja az útját.
10. vers. ‫״‬Határt szabott”: Minden dolognak megszabta a mértékét, súlyát

és idejét, ‫״‬ahol a világosság találkozik a sötétséggel”: Bildád azt mondta,
hogy Isten mindenkire ráragyogtatja világosságát (25,3). De mit tudunk mi a
sötétségről, és kapcsolatáról a világossággal, és minden azzal összefüggésben
lévő titokról? Egyedül Isten tudja, hogyan lehet a kettő egymás mellett; ho-
gyan lehet helye mindkettőnek a jó Isten teremtésében. Ő tudja, milyen vi-
szonyban van egymással a jólét és a szerencsétlenség, a jog és jogtalanság.
Mi olyan tudatlanok vagyunk.
11. vers. ‫״‬Az egek oszlopai meginognak”: Amit Ő emelt, azt egyedül Ő
rendítheti meg.
12. vers. ‫״‬Erejével lecsillapította a tengert”: Neki van alávetve a teremtés

minden hatalma és ereje. Az anyagnak engednie kell teremtője akaratának. Ő
irányítja a népek sorsát, áttekinti nyüzsgésüket, és irányítja tombolásukat
(Zsolt 2,1; Ézs 17,12.13), sokaságukból gazdagokká tesz, és megint aláme-
rülni enged egyeseket (Dán 7,2.3; Jel 13,1). És mind a történések által, ame-
lyek számunkra teljesen áttekinthetetlenek, véghezvisz! szándékát, hogy az
idők végezetén az O Fiát és az Ő országát elhozza ebbe a teremtett világba
(Dán 7,13.14; Zsid 1,6).
188 Jób könyve
‫ ״‬Értelmével szétzúzza a szörnyeteget”: Ráháb egy tengeri szörny neve

(mint a Zsolt 89,11-ben); valószínűleg éppen úgy jelenti a Sátánt, mint a
másik két állatnév, a behemót és a leviatán. Ézsaiás 51,9 mondja, hogy Isten
döfte le a szörnyeteget; az előttünk levő fejezetben olvassuk, hogy Isten keze
átdöfte a menekülő kígyót, éppen a Sátánt (13. v.).
13. vers. ‫״‬Leheletétől kiderült az ég”: Felhők takarják el Isten trónját (9. v.)
és ezek felett nincs hatalmunk. Egyedül Isten lehelete tudja elűzni azokat.
Akkor az ég kiderül, és világosan látunk (1. 37,21). Isten Szellemének kell
tanítania az embereket, egyedül Ő tudja létünk csomóit kibogozni, és rejté-
lyeit megoldani. Ő vezethet el Isten trónja elé (Jel 1,4), és tudja megnyitni
szemeinket, hogy meglássuk trónját (Jel 4,2).
‫״‬kezével átdöfte a menekülő kígyót”: Ez hasonló leírása ugyanannak a hata-
lomnak, amely a 12. versben (és a 9,13-ban) a szörnyeteg, és a 40,25-32-ben
krokodil (leviatán) elnevezést viseli. A leviatánt nevezi Ézsaiás 27,1 ‫״‬a tekergő
kígyónak”. Jób felismeri, hogy Isten teremtésében nemcsak világosság, hanem
sötétség is van (10. v.), és felfogja, hogy nem boldogul a gonosz rejtélyével egy
jó és igazságos Isten által teremtett világban. De tudja, hogy Isten legyőzi a
sárkányt. E bizodalom nélkül soha nem lesz világos a számunkra, soha nem
szabadíttathatunk meg az ostobaság és tudatlanság fogságából.
14. vers. ‫״‬Ez csak a szegélye útjának”: Jóbnak igaza van, köntöse szegélyét
tudjuk csak megérinteni, útjainak csak a szegélyét tudjuk látni. Tehetetlenül
állunk a teremtés, a bűn, a megváltás, az uralom és a beteljesedés megfejthe-
tetlen titkai előtt.
‫״‬Milyen halk szót hallunk tőle”: Lehet, hogy sokat hallottunk Istentől és
Istenről, és mégis, csak egészen halk hang az, összehasonlítva a világosság-
gal, amely Istennél magánál van. Sejtünk valamit, de ez nem elég ahhoz,
hogy Istent és az Ő útjait megértsük, sőt meg is magyarázzuk.
‫״‬De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?” Ki érti, milyen nagy
Isten hatalma, és milyen nagy az Ő haragja, mennyire megérdemeljük az
ítéletet, és milyen nagy a mi bűnünk?
Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?”
(Zsolt 90,11)
Ki érti Isten mennydörgésének jelentését és horderejét? Ki fogja fel az ítéle-
tek hirdetését, és a mennydörgést, mely trónjától indul ki (Jel 4,5)? És azok
közül, akik felfogják, ki rémül meg tőle úgy, ahogy nekünk meg kellene
rémülnünk?
21-31. fejezet 189

4. vers. ‫״‬Kinek a beszéde...” szó szerint: Kivel mondtad el a beszédet?” va-
gyis: ‫״‬Kinek a támogatásával. Buber: ‫ ״‬Ki támogatott a szavak kijelentése-
kor?” Zürcher: ‫״‬Kinek a segítségével beszéltél?”
5. vers. ‫״‬az árnyak”, röfa’ím, az ellankadtak, azaz a halottak.
6. vers. ‫״‬a sír”, se’ól, a holtak hazája.
7a. vers. ‫״‬kietlenség”, tohú, mint az ΙΜόζ 1,2-ben.
14. vers. ‫״‬Milyen halk szó”, máh sömaes, szó szerint ‫״‬micsoda suttogás”,
tehát mintegy: Milyen halk a suttogás! Luther: ‫״‬Csak egy kis szavacska jutott
el hozzánk.” sömaes a 4,12-ben is előfordul.
Jób záró monológja

(27-31. fejezet)
Cófár lett volna soron Jób utolsó beszéde után, ő azonban már nem válaszolt,
úgy hogy Jób folytathatja beszédét, és elkezdheti záró monológját. Csak
eleinte beszél a barátaihoz, azután már csak Isten előtt. És mégis, minden,
amit mond, egyidejűleg visszautasítása mindannak, amit azok beszédeikben
mondtak. E fejezeteknek, minden előzőnél nyugodtabb a hangvétele, Jób
beszéde már nem ingerült, hanem mértéktartó. Szavai megindítóak, sőt rész-
ben magával ragadóak, és néha csodálatra méltóan fennköltek.
A 27. fejezetben Jób utoljára fordul Elifázhoz, Bildádhoz és Cófárhoz,
amelynek során még egyszer ellentmond ’házi gyártmányú’ teológiájuknak,
mely őket ahhoz a soha fel nem adott feltételezéshez vezette, hogy Jóbnak
bűnt kellett elkövetnie. A 28. fejezetben a bölcsességről beszél, és ezzel be-
ismeri, hogy nem áll rendelkezésére az a bölcsesség, amellyel szenvedésének,
és igaz voltának rejtélyét meg tudná oldani. Az utolsó három fejezet váloga-
tott szépségek triptichonját83 képezi. Az első tábla (29. fejezet), Jób elveszett
boldogságát ábrázolja, a második (30. fejezet) jelenlegi szerencsétlenségét, és
a harmadik (31. fejezet) az ártatlanságát. E három tábla együttes szemlélése
mutatja, szenvedése egész megoldatlan, és Jób számára megoldhatatlan fe-
szükségét. Az, hogy Isten egykor úgy megáldotta, Isten szeretetéről tanúsko-
83
így nevezik a művészettörténészek az olyan festményt, mely három táblából áll. Gyakran az
oltárképek ilyen triptichonok.
190 Jób könyve
dik; azt azonban, hogy most szenved, mégpedig ok nélkül, Jób nem tudja sem
Isten egykor megtapasztalt szeretetével, sem igaz voltával összhangba hozni.
Számláld meg a mandulákat,

Számláld meg azt, amely keserű volt és ébren tartott,
Számolj engem is hozzá.
(Paul Celan, Halotti fuga)
27. fejezet
Jób ártatlansága és Isten igazságossága
1. Jób bizonygatja ártatlanságát (27,1-6)

2. Jób a bűnös emberhez hasonlítja vádlóit (27,7-10)
3. Isten meg fogja ítélni a bűnös embert (27,11-23)
Jób elismeri először, hogy valóban ártatlanul szenved (27,1-6), és azt mondja
ezzel, hogy vádlói önmagukat teszik vádlottá (27,7-10). Azután elismeri
Isten igazságosságát, amelynek során az istentelenekre váró ítéletet jövendöli
meg (27,11-23). Ezzel egyetért barátai véleményével, csak azzal a különb-
séggel, hogy ő sem önmagát, sem pedig őket nem azonosítja ezekkel a bűnös
emberekkel.
1. Jób bizonygatja ártatlanságát (27,1-6)

1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2 Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserí-
tette lelkemet,84
3 hogy amíg csak lélegzem, és Isten8586lehelete van bennem,
4 nem szól ajkam álnokságot,81’ nem mond nyelvem hamisságot.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek
feddhetetlenségemből.
6 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz a szívem.
1. vers. ‫״‬Jób pedig folytatta beszédét”: Első alkalommal kezdődik egy be-
széd ezekkel a szavakkal. Ez azt mutatja, hogy e helyen megtörik a beszédek
84 Jób 13,26
85 ’aeloah
86 Jób 24,25
21-31. fejezet 191
eddig oly szabályos rendje. Cófár következett volna, de mivel nem jelentke-
zik, Jób folytatja. Ez tehát nem válasz az előző beszédekre, mint eddig.
Jób továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy nem az történik vele, amit meg-
érdemelt. Isten elvonta tőle igazságát. Jób, aki éppen Isten korlátlanságáról,
és arra való alkalmatlan voltunkról beszél, hogy Őt és az Ő útjait megértsük,
ismét csak ennek az emberi következtetésnek a gondolatára jut. Milyen gyor-
san süllyed le egy Péter, Krisztus istenfiúsága megvallásának magasságából,
az emberileg jó szándékú tanácsok szintjére (Mt 16,16-23). Micsoda az em-
bér Isten nélkül? Egy tévelygő, ingadozó hangulatú, balga szíve ötleteinek
tehetetlenül kiszolgáltatott teremtmény.
A 2. versben azt mondja Jób, hogy a Mindenható ‫״‬megkeserítette”a lelkét.
Jób nem vonakodott, Isten orcáját keresni, ahogy Elifáz megállapította, de
elismeri, hogy a szenvedés, amit nem tud megérteni, szavait és lelkét megke-
serítette. Ez Naómira emlékeztet, aki azt mondta, a Mindenható ‫״‬keserítette”
meg (Rúth 1,20).
4—5. vers. Jób maradéktalanul becsületes, nem tud olyan bűnökről a maga
részéről, melyek igazolhatták volna szerencsétlenségét. Ezért nem tud igazat
adni barátainak, nem lenne becsületes, ha megtenné, csak azért, hogy tetszé-
sükre tegyen.
6. vers. ‫״‬Igazamhoz ragaszkodom”: Csak Isten világosságában fogja Jób

felismerni, hogy mindennek ellenére, Isten előtt bűnös; nem abban a tekintet-
ben, ami szerencsétlenségével van összefüggésben, hanem mint Ádám le-
számlázottja, öröklött természete, és Isten igazságosságában és szeretetében
való bizodalmának hiánya miatt. Nem azért szenved, mert bűnt követett el, de
szenvedése közepette szavaival vétkezik.
‫״‬egyetlen napomért sem gyaláz a szívem”: Jóbnak egyetlen napot sem
kell bűnös, és ezért megvetendő napnak ítélni.
2. Jób a bűnös emberhez hasonlítja vádlóit (27,7-10)

7 Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok.
8 Mert van-c reménye87 az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten,88890és számon kéri tőle
életét?
9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását, ha végszükségbe kerül?8“
10 Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-c bármikor az Istent9‫?״‬
87 Jób 8,13
88 ’aeloah
89 Péld 1,28
90 ’aeloah
192 Jób könyve
Figyeljük meg, mennyire másként fejezi ki magát Jób, mint a barátai. Elifáz
azt mondta neki, hogy gonoszsága igen nagy (22,5), Cófár pedig az istentele-
nek végét jövendölte meg neki. Jób azonban azt mondja, hogy ellenfelei
‫״‬olyanok, mint a bűnös em ber”, nem azt, hogy ‫״‬bűnösök”. Gonoszul be-
szélnek, és ezáltal úgy cselekszenek, mint a gonoszok, de azt nem mondja,
hogy ők gonoszok. És igaz, hogy ‫״‬van-e reménye az elvetemültnek, ha
véget vet neki Isten”. Ezt azonban Jób nem alkalmazza a barátaira, hanem
bizonyára azt akarja mondani, hogy az igazaknak nem illendő úgy beszélni,
mint bűnös embereknek, tehát olyan embereknek, akiknek már nincs remény-
ségük, és akiket Isten el fog vetni magától. Elíhú hasonlóképpen fog Jóbról
beszélni. Nem azt fogja mondani neki, hogy ő bűnös ember, de megmondja
neki, hogy szavaival a bűnös emberek társaságába juttatta magát (34,8).
3. Isten meg fogja ítélni a bűnös embereket (27,11-23)
Barátai feltételezéseivel szemben, Jób most már harmadszor (a 21,27-34 és

24,18-25) mutatja meg, hogy jól tudja, Isten ítélkezni fog a bűnös emberek
felett. Ebben Jób soha sem kételkedett, amit azonban világosabban lát, mint
vádlói, az a körülmény, hogy Isten gyakran hosszú ideig vár az ítélettel. He-
lyesen mondta Augustinus:
‫ ״‬Ha egyetlen bűn sem ítéltetne el ebben a világban, egyetlen ember sem
hinne a gondviselésben; ha azonban minden bűn ítélet alá esne itt, egyet-
len ember sem várná az eljövendő ítéletet.”
11 Megtanítalak benneteket Isten hatalmára. Nem titkolom el, mi a Mindenható terve.
12 Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?
13 Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Min-
denhatótól:
14 Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, utódaiknak kenyere sem lesz elég.91
15 Maradékait dögvész viszi sírba, özvegyeik9293nem siratják őket.
16 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és annyi öltözéket készíttetne, mint az agyag:
17 készíttethet, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön91 pedig az ártatlanok osztoznak.
18 Háza, amit épített, mint a molyfészek,94 vagy mint a kunyhó, melyet a csősz készített.
19 A gazdag lefekszik, de nem lesz az többé: mire fölnyitja szemét,95 semmije sem lesz.
20 Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél.
21 Fölkapja őt a keleti szél, és elmegy, elragadja lakóhelyéről.96
91 Zsolt 34,11; 59,16

92 Jób 22,9
93 Péld 13,22; Zsolt 39,12
94 Jób 4,19
95 Lk 16,23
96 Jób 21,18; Zsolt 1,4
21-31. fejezet 193
22 Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle.

23 Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.
13. vers. Isten ítélkezni fog a ‫״‬bűnös ember” felett. Ő elkészítette ‫״‬a neki
járó örökséget”. Ez Istennél van megőrizve, és az Isten által meghatározott
napon lesz benne osztályrésze. Ennek azonban nem kell rögtön, sőt még csak
nem is ebben az életben kell megtörténnie.
14-17. vers. Hámán sorsa jó példája Jób eme szavai igazságának. ‫״‬Ha sok
gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk” (Észt 5,11; 9,6-10; 1. Zsolt 92,8). Az
‫״‬ezüst” és az ‫״‬öltözékek”, a gonosz Hámán tulajdonai, Eszternek és az igaz
Mordokajnak jutottak (Észt 8,1.2).
18-21. vers. Egy ház, mely úgy épült ‫״‬mint a molyfészek”, olyan ház, mely
olyan gyorsan összeomlik, ahogy a moly elpusztul (1. Zsolt 39). És a kunyhó,
melyet ‫״‬a csősz készített”, csak egy ideiglenes építmény, melyet a csősz a szüret
idejére állít fel a szőlőskertben. Ilyen az istentelenek háza, nem marad fenn.
Házát, vele együtt ‫״‬elragadja a forgószél”. Ezt tanítja az Úr a két házról
szóló példázatban is (Mt 7,24-27).

11. vers. ‫״‬én tanítottalak titeket”: ’oraeh, szinte mindenki így fordítja: ‫״‬én
tanítani akarlak titeket”. A héber imperfektumot itt úgy is fel lehet fogni,
mint az imperfektumnak a költészetben még gyakran alkalmazott rövid fór-
máját, amit viszont múlt idejű értelemben kell fordítani. Tartalmilag jobban
illik a következőkhöz: ‫״‬Ti néztetek” (12. v.). A barátok elég betekintést
nyertek az által, amit Jób mondott.
12b vers. ‫״‬miért beszéltek hát hiábavalóságot”, a héber haebael taehbalú
(ezt paronomáziának nevezik = hasonló hangzású és tartalmilag rokon szavak
egymáshoz illesztése) nehezen adható vissza szó szerint. Valahogy ilyen
fordítása lenne lehetséges: ‫״‬A hiábavalóságot hiábavalóan beszélni”, Buber:
‫״‬köddel ködösíteni”, ami mindenesetre az érthetőség határán van.
15. vers. ‫״‬a dögvész” (így Luther és Zürcher is), szó szerint ‫ ״‬a halál”; a pestis
okozta halálról van szó; Buber: ‫״‬pestishalál”.
22. vers. ‫״‬és ő (Isten) megdobálja”: Zunz másként értelmezi a mondatot: ‫״‬És
ő eldobja magától”, aaz az istentelen mindent eldobál magától, hogy mene-
küljön.
‫ ״‬futva menekül”, baroah jibráh, mint a 12. versben, a tipikus héber
paronomázia; szó szerint: ‫״‬egy menekülést menekül”, Luther: ‫״‬menekülnie
kell és megint csak menekülni.”
194 Jób könyve
28. fejezet
‫״‬De a bölcsesség hol található?”
1. Az ember csodálatra méltó technikai tudása (28,1-11)

2 . ‫ ״‬D e a b ö lcsesség hol ta lá lh a tó ? ” (2 8 ,1 2 -2 8 )
Jób kifejezésre juttatta tanácstalanságát az igazak szenvedésével kapcsolat-

bán. Ebben a beszédben azt akarja most elmondani, hogy egyetlen embernek
sincs az a bölcsessége, amellyel az isteni uralom rejtélyét fel tudja fogni. Itt
bűnös emberek élnek hosszú ideig, és tisztelettel, meg jóléttel övezve halnak
meg, és ugyanakkor szenvednek az igazak, és ifjú korukban ragadtatnak el
(Préd 7,15). Hol van az a bölcsesség, amely ezt meg tudná érteni? Valamint,
hol van az a bölcsesség, amely mindezt irányítja? (12.21. v.). Jób először a
bányászat példáján írja le az emberek bámulatra méltó technikai készségét
(1-11. v.). Ez a csodálatos technikai értelem azonban csak háttért képez,
amely előtt az embernek önmaga és e világban léte megmagyarázását illető
tehetetlensége még világosabban kerül napvilágra. Mivel ennek a tudásnak
nincs birtokában, és nem is tudja, hol találhatná meg, bölcsessége egyedül
abban nyilatkozhat meg, hogy féli azt, aki mindent tud. Ez minden bölcsesség
kezdete (28. v.).
1. Az ember csodálatra méltó technikai tudása (28,1-11)”

1 Az ezüstnek bányája van, az aranynak pedig helye, ahol mossák.
2 A vasat a földből hozzák elő98, a rezet pedig kőzetből olvasztják.
3 Véget vet az ember a sötétségnek, sorra végigkutatja a sűrű homályban és sötétségben
levő köveket.
4 Aknát törnek lakatlan helyen, a járókelők elfeledkeznek róluk, az emberektől” messze
függnek, himbálóznak.
5 A fold, amelyből kenyér"10 terem, odalent olyan, mintha tűz pusztította volna.
6 A zafír kőzetben található, az arany pedig rögöcskékben.
7 Ösvényét nem ismeri a ragadozó madár, a sólyom szeme sem pillantja meg.
8 Nem járnak ott vadállatok, az oroszlán sem lépked rajta.
9 A legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek tövét is feldúlja.
10 A sziklákban folyosót hasít, és minden drágaságot meglát a szeme.
11 Eltörni a beszivárgó vizet, napvilágra hozza, ami rejtve van.*98
57 Ez az ábrázolás Szophoklész: Antigoné c. müvének híres kórusára emlékeztet, amely ezek-

kel a szállóigévé vált szavakkal kezdődik: ‫״‬Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs
semmi csodálatosabb!”
98 azaz az ember
99 ’aenosch
100
Préd 11,1
21-31. fejezet 195
Az ember olyan helyekre jut, amelyet a sólyom szeme sem látott (7. v.), és
amelyre egyetlen oroszlán lába sem lépett (8. v.). Arra a helyre azonban, ahol
a bölcsesség lakik, az ember sem talál rá, függetlenül intellektuális, technikai,
művészi és politikai képességeitől.
2. ‫״‬De a bölcsesség hol található?” (28,12-28)
A 12-14. versekben elmondja nekünk Jób, hogy nem tudjuk, hol van a böl-
csesség. A 15-19. versekben azt mondja el, hogy még csak nem is sejtjük,
milyen nagy az értéke. Végül azt is elmondja, hogy egyedül Isten tudja annak
helyét, hogy Ő rendelkezik felette, és hogy az ember bölcsessége csak abban
állhat, hogy mindezt elismeri. És mi más az, mint félni az Istent (23-28. v.)?
12 De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye?

13 Nem ismeri értékét a halandó, nem található az élők földjén.
14 A mélység ezt mondja: Nincs bennem! A tenger ezt mondja: Nálam sincsen!
15 Nem lehet megvenni színaranyért, nem lehet árát eziisben kimérni.
16 Nem űzethető meg Ofír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral.
17 Nem ér föl vele az arany és az üveg, aranyékszerekért sem cserélhető.
18 Korall és kristály nem is említhető, a bölcsesség birtoklása drágább a gyöngyöknél.""
19 Nem ér 101 vele a Kúsból való topáz, színarannyal sem lehet megfizetni.
20 Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye?
21 Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva.
22 A pusztulás és a halál ezt mondja: Csak hírét hallottuk fülünkkel.
23 Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét.
24 Mert ő ellát a föld széléig, mindent lát az ég alatt.
25 Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét,
26 megszabta az esőnek a rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját:
27 akkor megtekintette és számba vette'“2, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet.
28 Az embernek pedig ezt mondta: íme az Úr félelme a bölcsesség'"3, és a rossz kerülése'“4
az értelem.
12. vers. Hol található a bölcsesség? Boldog az az ember, aki lelkére veszi ezt a
kérdést, és addig nem nyugszik, míg meg nem találta a választ. Jóbnak végig
kell csinálnia egész nyomorúságát, mert Isten pontosan ezt a kérdést akarta a
szívére helyezni. Jóbnak el kellene kezdenie kérdezni, amíg meg nem találja a
választ. Először a bölcsesség értéke kerül számos hasonlat által leírásra.
13-19. vers. Ahogyan itt az egyik hasonlat a másikra következik, úgy állan-
dóan nő az óhajtott jó értéke annak szemében, akinek lelkében égett a böl-1023
101 Péld 3,14

102 vö. Péld 8,30
103 Zsolt 111,10; Péld 9,10
104
Jób 1,1; Zsolt 34,15; Péld 3,7
196 Jób könyve
csességet kutató kérdés, míg már semmi másra nem vágyik, csak egyet sze-
retne tudni: hol találom meg a bölcsességet?
22. vers. A mélység és a halál megsejtteti az emberrel, hogy lennie kell vala-
hol egy magasabb és számára el nem ért bölcsességnek. A túlvilág szélén
megértjük a távolból jövő híradást, hogy lennie kell egy Örökkévalónak, és
hogy nála bölcsességnek kell lennie. De mi nem tudjuk megragadni, nem
tudjuk a hozzá vezető utat kijelölni. Mi csak sejtünk valamit, de semmit nem
tudunk.
23. vers. Két negatív válasz után következik végre a pozitív válasz: a világ
Teremtője ismeri a bölcsességet, mindent e bölcsességben teremtett (Péld
3,19), és ezért áttekint mindent, ami általa teremtetett.
28. vers. Hogy teheti az ember, ha egyszer felfogta, hol van a bölcsesség,
hogy ezt a bölcsességet a maga számára kívánja? ‫״‬Az Úr félelme a bölcses-
ség.” Itt egy rövid pillanatra isteni világosság ragyog fel a Jóbot uraló sötét-
ségben: ha félné Istent, alá tudná vetni magát neki, minden további kérdezés
nélkül, és ha engedné, hogy Isten oktassa, békességet találna kínzó gondola-
taitól. De még nem jutott el idáig. Ez után a rövid fénysugár után, újra sötét-
ség borul a lelkére: ahelyett, hogy csendesen megadná magát az egyedül
bölcs Istennek, elkezdi korábbi napjait visszakívánni. így a 29-31. fejezet
Jób beismerése, hogy nincs a bölcsesség birtokában, mellyel sorsát meg tud-
ná magyarázni. Elismeri, hogy Isten uralma felfoghatatlan (26. fejezet), de a
törvényteleneket bizonyosan meg fogja ítélni (27. fejezet). Ő maga azonban
nem képmutató (31. fejezet). Ezért szenvedése felfoghatatlanabb a számára,
mint valaha. Hiányzik belőle az értelem ahhoz, hogy mindezt, ami annyira
ellentmondásosnak tűnik a számára, egymással összhangba tudja hozni.
Tudja ugyan a bölcsesség helyét, sőt ismeri a bölcsesség házának kapuját is,
ami az istenfélelem. Kezében van a kulcs, de tehetetlenül áll a kapu előtt, és
nem tudja használni a kulcsot. Nincs ereje hozzá, hogy megfordítsa a kulcsot,
és átlépjen a kapun.

3. vers. ‫״‬árnyék”, salmawaet, szó szerint ‫״‬halotti árnyak” (1. a 12,22 magya-
rázatát).
4. vers. ‫״‬az úton járók által elfeledve”, szó szerint: a láb által elfeledve. Lut-
her: ‫״‬mivel semmilyen láb nem lép oda”; KJV: ‫״‬elfeledve a lábtól”; Elberf:
‫״‬a lábtól elfeledettek”; Schlachter: ‫״‬ahol egyetlen vándor sem megy át”;
21-31. fejezet 197
Schlachter 2000: ‫ ״‬anélkül, hogy lábát feltenné”; Segond: ‫״‬Lábai nem kaptak
több segítséget.”
14. vers. ‫״‬a mélység”, töhóm, mint az ΙΜόζ 1,2-ben.
16. vers. ‫ ״‬ónix”, sohám, mint az lMóz 2,12; 2Móz 25,7; Ezékiel 28,13. Va-
lószínűleg a kameol. Az akkád nyelvben a samu jelentése ‫״‬sötétvörös”.
29. fejezet
Jób elfogyatkozott boldogsága
Ha úgy álmodhatnék, ahogy szeretnék,

a Te oldaladra álmodnám magam,
s elmennénk, ketten együtt,
gyermekkorod otthonát keresni.
(Albrecht Goes: Az elvesztett otthonra emlékezve)
1. Isten Jobbal volt (29,1-6)

2. Jób élvezte polgártársai tiszteletét (29,7-11)
3. Jób a szegények gyámolítója volt (29,12-17)
4. Jób hosszú életet és zavartalan boldogságot remélt (29,18-20)
5. Jób kortársai tanácsadója és vezére volt (29,21-25)
Ez a 29., 30. és 31. fejezet gyönyörű triptichonjának első táblája. Jób olyan
szavakkal beszél itt, amelyekben benne van az igazság csendes meggyőző
ereje az egykori boldogságról, feddhetetlenségéről, és a kortársai között en-
nek alapján élvezett tekintélyéről. Először arra emlékezik, milyen volt vele
akkoriban Isten: megáldotta őt (1-6. v.); aztán arról beszél, milyenek voltak
hozzá polgártársai: tisztelték őt (7-11. v.); ezt azzal indokolja, hogy elmond-
ja, miként viszonyult polgártársaihoz: segített (12-17. v.) és tanácsokat adott
nekik (21-25. v.). Nem volt-e rá oka, hogy remélje, Isten meghagyja boldog-
ságát és meghosszabbítja életét (18-20. vers)?
Jób vágyakozó visszapillantása múltjába, talán egy kis hiúságot is rejtett
magában. Hogy is ne tetszett volna Jóbnak, hogy ilyen tisztelettel vették
körül? Isten azonban mindnyájunkat meg akar tanítani arra, hogy minden
tiszteletet egyedül Istennél keressünk. Ennek ellenére nagyon is érthető fáj-
dalmas visszatekintése. Nem tudunk mást tenni, mint egytittérezni Istennek
súlyosan megpróbált szolgájával. Elveszített boldogságának leírása különös
szépséggel és mesterkéletlen méltósággal teli. Szavaiból a hála szól, amellyel
198 Jób könyve
Jób, az Isten által neki ajándékozott boldogságot méltatni tudta: ‫ ״‬...amikor

Istennel közösségben élhettem sátramban, amikor még velem volt a Minden-
ható, és körülöttem voltak gyermekeim” (4-5. v.). Jób nem volt egy szívtelen
gazdag, egy istentelen sikerember, vagy egy könnyelmű szerencse fia. Nem,
ő tudta, hogy mindent, ami ő volt és amije volt, Isten jóságának köszönhette;
mert az ő világossága tette világossá az útját: ‫ ״‬... mivel az ő lámpása világi-
tott a fejem felett, és én az ő világosságánál mentem át a sötétségen” ((3. v.).
Jób pedig az Isten által neki felkínált szeretetet viszontszeretettel fogadta.
Amikor a nyomorultakon segített, és felruházta a mezíteleneket (9. 12. v.),
arról tett bizonyságot, hogy tudatában volt a maga tehetetlenségének és rászo-
rultságának Isten előtt. Ez a körülmény Jób szenvedését még érthetetlenebbé
és ezért még súlyosabbá tette. Könnyen találhatott volna magyarázatot, ha
szemrehányást kellett volna tennie, hogy hálátlan volt Istennel szemben, és
keményszívű volt a felebarátjával szemben. Most azonban az ellenkezője állt
fenn. Isten igazságosságát és Isten szeretetét már nem tudta összhangba hozni
a maga sorsával, nem tudta megmagyarázni magának nyomorúságát: ,Jót
vártam és rossz következett; várván vártam a világosságot, és sötétség jö tt’’
(30,26). Enyhül a szenvedés, ha van magyarázatunk a szenvedésre. A nyomo-
rúság, mely megmagyarázhatatlan, és ráadásul indokolatlannak tűnik, fene-
ketlenné válik.
‫״‬Vajon nem az a fájdalom a legmélyebb, mely alaptalan?”
(Johann Nestroy)
1. I s te n J o b b a l v o lt ( 2 9 ,1 - 6 )
1 Jób folytatta beszédét és ezt mondta:

2 Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban!1"5 Mint azokban a napokban,
amikor Isten1“ őrzött engem!
3 Amikor mécsese világított fejem fölött10516107, sötétben is108 az ő világosságánál járhattam;
4 mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel109 közösségben110 élhettem
sátramban;
5 amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim;
6 amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is olajpatakok Ömlőitek.
‫ ״‬B árcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban”: A bölcsességgel

megáldott Prédikátor egy mély bukás után ezt mondja:
105 Jób 14,5

106 ’aeloah
107 Jób 10,12
108 Jn 8,12; Zsolt 119,105
109 ’aeloah
110 Zsolt 25,14
21-31. fejezet 199
‫ ״‬Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniak-
nád, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel" (Préd 7,10).
Miért ‫״‬nem bölcs dolog” az ilyen kérdezés? Mert az a hiányzó istenfélelem
bizonyítéka. Aki féli Istent, meghajol még súlyos keze alatt is (lP t 5,6), és
belátja, hogy Isten elleni titkos morgolódással egyenlő, ha az ember a korábbi
napok után vágyakozik. Miért vágyik ugyanis az ember utána, ha nem amiatt,
mert a mostani napokkal nincs megelégedve? Most van az üdvösség napja,
hirdetik az Ó- és az Újszövetség prófétái. Ma, amikor az Ő hangját halljuk,
ne keményítsük meg szívünket. Bízzunk itt és most a jelenlévő Istenben,
akkor rá fogunk jönni, hogy a keserűség gyógyulásunkra válik, mint Izráel
számára Mára vizeinél (2Móz 15,22-26).
‫״‬azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem”: Ez a vallástétel
szép. Jób nem mulasztja el, hogy elmúlt jólétéért azt dicsőítse, akit a dicsőítés
illet. És Jób mellett szól az is, hogy egykori boldogsága részletes leírása so-
rán Istenhez fűződő kapcsolatát nevezi meg elsőként.
2. Jób élvezte polgártársai tiszteletét (29,7-11)

Miután Jób, Istenhez fűződő kapcsolatáról beszélt (1-6. v.), másodiknak az
embertársaihoz fűződő kapcsolatáról szól. Két dolog jellemezte ezt, az embe-
rek iránta való tisztelete és az ő gondoskodása az emberekről.
7 Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,
8 ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.
9 A vezető emberek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket a szájukra tették.
10 A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
11 Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott, akinek a szeme látott, mellettem
tanúskodott.
Jób a 7. vers szerint hozzá tartozott a városkapuhoz, azaz a vének tanácsához (1.
Péld 31,23). Szavának nyilvánvalóan olyan súlya volt, hogy minden beszélge-
tést abbahagytak, amint ő megjelent (1. 21-23. v; vö. Csel 15,12a). Ilyen nagy
erkölcsi súlya természetesen azért volt Jóbnak, mert életét az istenfélelem és
feddhetetlenség jellemezte, ami nem illik bele Jób barátainak feltételezéseibe,
így ezek a szavak egy kis, nekik szánt oldalvágást is jelenthettek.
3. Jób a szegények gyámolítója volt (29,12-17)

Elifáz szemrehányást tett Jóbnak, hogy az árvákat és özvegyeket szégyente-
lenül elnyomta, és az éhezőket érzéketlenül átengedte nyomorúságuknak (22.
fejezet). Ez nyilvánvalóan nem volt igaz.
200 Jób könyve
12 Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát,1" akinek nem volt

segítője.1"
13 A veszendő áldása szállt rám, és az özvegy11■
1 szívét felvidítottam.
14 Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és
a süvegem.1123114
15 A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.
16 Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.
17 Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam á zsákmányt.11516
12. vers. A ‫ ״‬m ert” szó indokolja meg az előbb tett kijelentéseket: Jób szavá-
nak azért is volt ekkora súlya, mert a nyomorultak gyámolítója és az árvák
támogatója volt. Ebben hasonlított Istenéhez, aki az ‫ ״‬árváknak atyja, özve-
gyek védője”{Zsolt 68,5). A Messiás igazságosságát éppen az fogja bizonyí-
tani, hogy nem gyötri a tehetetleneket, és a védteleneket jogaikhoz segíti
(Zsolt 72,2.4; Péld 31,8; Ézs 11,4).
15. vers. Jób nem tartja meg magának azt a világosságot, amelyet Isten adott
neki, hanem kész volt jó tanácsot adni a tévelygőknek és tudatlanoknak; és
kész volt eljárni mások helyett, akiket betegségük akadályozott. Ez a vers a
Róm 2,19-re emlékeztet, ahol a zsidók önteltségének körülírása található. Jób
azonban, ahogy Isten maga tanúsítja, egy valóban igaz ember volt.
17. vers. A szorongatottak iránti együttérzése miatt megkockáztatta azt is,
hogy szembeszálljon az álnokokkal, és fogaik közül kiszakítsa a zsákmányt.
Tehát nemcsak bátorságot kellett mutatnia, hanem határozottságot és kitartást
is kellett bizonyítania.
4. Jób hosszú életet és zavartalan boldogságot remélhetett (29,18-20)

Jób csalódott elvárásaiban (vö. 30,26), tervei összeomlottak (17,11).
18 Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, s mint a főnixmadár, sokáig élek.11‘
19 (gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll.
20 Dicsőségem velem együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben.
18. vers. Lehet, hogy itt olyan okot találunk, amely miatt Isten elvette Jób
minden tulajdonát, békességét és tekintélyét: meg kellene tanulnia, hogy
reménységét jobb és állandóbb dologra alapozza.
111 Jób 22,9

112 Jób 30,25
113 Jób 22,9
114 Ézs 61,10
115 lSám 17,35
116 Jób 5,26
21-31. fejezet 201
‫ ״‬Szívünk visszássága abban is megmutatkozik, hogy önmagunkra, és az

alkotásokra nagy elvárásokat építünk, és az örömök és megelégedettség
bőségét tervezzük, az ígéretes világi lehetőségek alapján. Ez történt az
igaz Jób esetében is jóléte napjaiban: Azt gondoltam: F é s z k e m é i e g y ü tt
h a lo k m eg , s m in t a fő n ix m a d á r , s o k á ig élek. Azonban milyen gyorsan
szétverte egy homályos végzet ezt a reménységet! De mindez csak hasz-
nára vált; teljesebben szabadította meg a szívét a teremtett világ dolgait
illető minden elvárástól” (John Fiavei: A gondviselés titka).
5. Jób kortársai tanácsadója és vezére volt (29,21-25)

(A 21-23. vershez lásd a 7-11. vershez fűzött megjegyzéseket)
21 Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.
22 Beszédem után nem szóltak tovább,117 szavam permetként hullott rájuk.
23 Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek tavaszi esőt szomjaz a szája.
24 Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorod-
takel.
25 Én választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint
egy király118 a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal.
25. vers. ‫״‬Élükön ültem, mint egy király”: Ebben az egész fejezetben egy
király cselekedeteit írja le Jób. Isten felemelte őt, hatalmat adott neki sokak
felett, és ő ezt sokak javára fordította. Most minden elvétetett tőle, és meg-
aláztatott. Isten szándéka azonban az volt, hogy újra felemelje, és magasabbra
engedje jutni, mint valaha is azelőtt. Ezért gondoskodott róla, hogy Jób vesse
alá magát Isten kezének és uralmának. Ekkor emelte fel őt Isten. így történik
ez mindenkivel, akit Isten az életre választ ki. Ádám a teremtett világ urává
és uralkodójává tétetett (lM óz 1,26), akinek Istentől kapott hatalmát a te-
remtett világ javára kellett volna felhasználnia. Mi azonban Ádámmal bűnbe
estünk, bukott nemzetség vagyunk, trónfosztott királyok. Amennyiben azon-
bán alávetjük magunkat Krisztusnak, felemeltetünk (Lk 14,11), és nagyobb
hatalmat és tisztességet nyerünk, mint amilyen Ádámé valaha is volt: ‫ ״‬É s
k ir á ly s á g g á é s p a p o k k á te t t e d őket, a m i Isten ü n kn ek, é s u r a lk o d n i fo g n a k a
fö ld ö n " (Jel 5,10).

4. v e r s . ‫ ״‬ifjúkorom idején”, harpí, szó szerint ‫״‬őszöm idején”. Ez kétfélét
jelenthet: az érett kor idejét, vagy az aratás és azzal a gazdagság idejét.
117 Csel 15,12

118
Jób 19,9; 36,7
202 Jób könyve
19-20. vers. Ezt a verset lehet jövő idejű (Elberfeldi) értelemben is fordítani.
Nekem úgy tűnik, hogy a legjobb múlt idővel fordítani, és ezzel tartamilag
Jób elmúlt boldogságának egész leírásához számítani. Egyedül a 18. vers
tartalmaz egy kijelentést Jób akkori elvárására vonatkozóan, amely értelme
szerint jövőbeni esemény lesz.
19. vers. ‫״‬nyugodott”, talín, tulajdonképpen ‫״‬éjszakázott”.
24. vers. ‫״‬nem szomorodtak el”, 10’ japillún, szó szerint ‫״‬nem estek el”.
30. fejezet
Jób jelenlegi szerencsétlensége
1. Akit egykor mindenki tisztelt, azt most a legmegvetettebbek gyalázzák
(30,1-8)
2. Akit egykor boldognak dicsőítettek, az most gúnyolódás tárgya lett
(30,9-15)
3. Aki egykor Isten jótetszését élvezte, az most Isten által üldözést szén-
ved (30,16-23)
4. Vajon egy váratlanul és ok nélkül szenvedőnek nem szabad panasz-
kodnia? (30,24-31)
Ez a fejezet az előző fejezet gyönyörű festményének negatívja. Jób ott egyko-
ri boldogságát ábrázolta, itt jelenlegi szerencsétlenségét írja le, nem kevésbé
megragadó szavakkal. A fejezet beosztását a háromszor alkalmazott ‫״‬most
azonban” vezérszó jelzi (1. v.; 9. v.; 16. v.). Jób először szerencsétlensége
nagyságára hívja fel a figyelmet, melynek során megmutatja, ki az, aki most
gyalázza. Az emberek között legmegvetettebbek ezek (1-8. v.); azután sze-
rencsétlensége nagyságát úgy érzékelteti, hogy megmutatja, milyen módon
gyalázzák (9-15. v.). Harmadszor nyomorúsága nagyságát úgy úja le, hogy
megmutatja, helyzete mennyire reménytelen, minthogy Isten maga nem segít,
és Jób kiáltására nem válaszol (16-23. v.); negyedszer pedig az által ismerteti
meg velünk szerencsétlensége nagyságát, hogy bemutatja mindazt, ami vá-
ratlanul és ok nélkül érte (24-31. v.). Az egész kép hatását az növeli, hogy
egykori boldogságának képe mellé van állítva. Az ellentét ordító, és egysze-
rűen meg kell értenünk, hogy Jób lelke legyőzetett. Egykor a legkiválóbbak
tisztelték, most a legrosszabbak gyalázzák; egykor boldogként dicsőítették,
most gúnyolódás célpontja lett; egykor az Istenbe vetett bizodalom uralkodott
sátra felett, most Isten ellenségéve lett; egykor hosszú és békességben
bővölködő életben reménykedett, és most a sötétségbe zuhant; egykor meg-
szabadította a szegényeket, most porba tiporják őt, és nincs, aki segítsen.
21-31. fejezet 203
1. Akit egykor mindenki tisztelt, azt most a legmegvetettebbek

gyalázzák (30,1-8)
1 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira
sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.
2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.
3 ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztasá-
gon.
4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
5 Kiközösítik őket,119 és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.
6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.
7 A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból.
1. vers. ‫״‬Most azonban”: Ezzel a visszatérő kifejezéssel jelzi Jób a korábbi-

akkal szembeni ellentétet. Korábban elrejtőztek a fiatalabbak, amikor Jób
megjelent a kapuban, most pedig nevetnek rajta. Korábban a nép legjobbjai
úgy dicsőítették, mint aki boldog, most pedig a legszánalmasabbak gúnyo-
lódnak rajta. Jellegzetesen keleti módon mutatja meg Jób azt, amit ezekről az
emberekről tart: oly nyomorultak, hogy azelőtt annyira sem becsülte őket,
hogy apáikat juhászkutyái közé sorolja.
2. Akit egykor boldogként dicsőítettek, az most gúnyolódás tár-

gya lett (30,9-15)
9 Most azonban ezek gúnyolódnak rajtam120, ezek fecsegnek rólam.
10 Utálkozva távolodnak el tőlem,121 és nem átallnak arcomba köpni.122
11 Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul
velem szemben.
12 Jobb felől csőcselék123 támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem,
hogy megrontsanak.
13 Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük.
14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám.
15 Rémület124 fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg.
9. vers. ‫״‬Most azonban”: Ennek a beszédnek a második része is ezzel a

kifejezéssel jelöli meg az ellentétet, az egykor és a most között. Jób szavai
egyes zsoltárokra emlékeztetnek (22; 69; 109), és arra gondolunk, hogy még
soha, senkivel nem bántak olyan igazságtalanul, mint a mi Urunkkal. Meg-
119 Jób 18,18

120 Jób 17,2; Zsolt 69,13; JSir 3,14
121 Zsolt 38,12
122 Jób 17,6
123 Jób 19,12
124
Jób 6,4
204 Jób könyve
értjük, hogy Jób panaszkodik nyomorúsága miatt, mi is azt tettük volna. Ami
teljesen felfoghatatlan a számunkra, hogy Urunk, aki csendben szenvedett,
nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél (lP t 2,23).
11. vers. Isten ‫״‬meglazította íjam húrját”. Ez a mondat a 12,21-re emlé-
keztet. Amikor Jób azt mondta ott, hogy Isten meglazítja a hatalmasok öveit,
az nem egy pusztán teológiai és erkölcsi alapelv volt, hanem saját tapaszta-
latból beszélt. Isten elvette az erejét, és vele együtt azt a képességet, amivel
azelőtt bírt, önmagát és a dolgait a saját kezében tartani, és biztosan irányíta-
ni. Isten az, aki ezt tette, anélkül, hogy Jób bűnös lett volna, ahogy Jób tudja
(és ahogy mi is tudjuk). Az emberek azonban nem tudják, és ezért gúnyolja a
város söpredéke, és milyen kárörömmel teszik ezt! Ez megrázó.
3. Aki egykor Isten jótetszését élvezte, most Isten által üldözést

szenved (30,16-23)
16 Most azonban fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
17 Éjszaka nyiiallás van a csontjaimban és kínjaim nem csillapodnak.
18 Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad.
19 Sárba dobott engem,125 hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
20 Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz.126 Eléd állok, de te csak figyelsz engem.
21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.
22 Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.
23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.
16. vers. ‫״‬Most azonban”: Harmadszorra is ezzel a kifejezéssel emeli ki Jób

az ellentétet, a korábban és a most között. Mindent, amit itt Jób mond, már
elmondott. Isten a sárba dobja, ezért lehet bármilyen igaz is, mégis beszeny-
nyezve fog ott állni (9. fejezet, különösen a 31. v.); kiált, anélkül, hogy Isten
válaszolna neki (19,7), és Isten csak figyeli őt, mintha céltáblává tette volna
(7,20), és ő hadakozik vele (13,24; 16,9). Végül azt állítja, hogy tudja, Isten
meg akarja őt ölni. Itt téved Jób, hiszen Isten szándéka egész idő alatt az,
hogy életet és dicsőséget ajándékozzon neki. Jób személyén keresztül újra
meg újra látjuk, hogy ha csak a látszat alapján ítélkezünk, tévedünk. Csak ha
a hit alapján ítélünk, lesz helyes az ítéletünk.
17. vers. ‫״‬kínjaim nem csillapodnak”, a szüntelenül mardosó testi és lelki
szenvedések. A kifejezés a Márk 9,44-re emlékeztet: ‫ ״‬...ahol férgük nem
pusztul el, és a tűz nem alszik eF.
125 Jób 9,31

126 Jób 19,7; Zsolt 22,3; Hab 1,2
21-31. fejezet 205
19. vers. ‫״‬por és hamu”, pontosan, mint az lMózes 18,27-ben. Nagy kit-
lönbség mindazonáltal, hogy az ember ezt Ábrahám sokkal boldogabb hely-
zetében, vagy Jóbéban mondja-e.
21. vers. ‫״‬Kegyetlenné váltál irántam”: Ezt a mondatot megtaláljuk Bach
egyik kantájában is (BWV 188), ami egy recitativóban így jelenik meg:
Az Úr rettenetessé változtatja át magát,
hogy annál vigasztalóbbnak tűnjön;
Ő nem akar, nem tud rosszat gondolni.
Ezért nem hagyom el Őt, Ő áldjon meg engem.
22. vers. Jób helyesen állapítja meg: Isten az, aki elsodortatja a széllel (1. még
9,17), de még mindig nem vonja le belőle a helyes végkövetkeztetést. Úgy
gondolja, ez csak azt jelenthetné, hogy Isten az ő ellensége, hogy Istennek
valami kifogása van ellene. Miután Elíhú beszélt, Jób hirtelen meg fogja
hallani Isten hangját, mégpedig ‫ ״‬a viharban” (38,1). A vihar Isten hangja
volt; Isten egész idő alatt beszélt Jóbhoz, de Jób nem hallotta meg.
Isten ‫״‬szétmállasztja a viharban”. Ez olyan igazság, amelyet a próféták
újra meg újra kimondanak: Isten hatalma és cselekvése előtt megáll az ember
tudománya (Jer 10,14). A bölcsek ostobák lesznek (Ézs 19,11). Nem tudják
sem megmagyarázni, sem nem tudnak ellene valamit is tenni.
23. vers. ‫״‬Jól tudom”: Egyszer már mondta Jób: ‫״‬Tudom, hogy az én Meg-
váltóm él”. Hacsak tudta volna, hogy nem csak fel fog támadni, hanem halála
előtt még 140 esztendőt fog a földön élni!
4. Vajon egy váratlanul és ok nélkül szenvedőnek nem szabad-e

panaszkodnia? (30,24-31)
24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?127
25 Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt?128 Nem volt-e lelkem szomorú a szegény
miatt?129
26 Bizony, jót reméltem, és rossz jött.130 Világosságot vártam, és sűrű homály jött.131
27 Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai.
28 Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez.
29 A sakálok132 testvére lettem, és a struccok133 társa.
127 Jób 6,5

128 Róm 12,15
129 Jób 29,12
130 Jób 29,18
131 vö. Ézs 59,9
132 Mik 1,8
133
Jób 39,13
206 Jób könyve
30 Bőröm megfeketedett,‫ ״‬J csontom pedig ég a láz miatt.

31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
2 4 . v e r s . Ha az ember, mint Jób, nagyon magasról zuhan le, a fájdalom igen

nagy (1. a bevezetést), és aztán teljesen természetes, hogy az ember ‫״‬kiált a
veszélyben”.
Jób az apostoli felhívás szerint élt: ‫ ״‬S ír ja to k a s í r ó k k a r (Róm
2 5. v e r s .
12,15), ahogyan ezt már a 29,12-ben bizonygatta. Ő nem tartozik azok közé,
akik nem gondolnak a szegények nyomorúságára, amikor nekik jól megy a
soruk. Ezért nagyon is jól értjük, hogy Jób mérhetetlenül csalódott, mivel az
ő nyomorúságában senki sincs, aki vele sírna.
2 6 - 2 8 . v e rs . Jób kiszámította, hogy együttérzéséért jutalmul ‫״‬jót” kellene
kapnia, de ‫״‬rossz” jött helyette. így kellene járniuk később az istentelen, de
önelégült zsidóknak (Ézs 59,9). Jób azonban egyik sem volt, ezért értjük,
hogy ‫״‬forr a benseje”, és már nem lát világosságot: ‫״‬a nap nélkül jár”.
Nem érti a sorsát, és éppen ez teszi a szenvedését határtalanná.
És megint csak az Úr Jézusra kell gondolnunk: O tökéletes volt, Ő maga
volt a világosság, és mégis a sötétségbe vettetett és nem volt senki, aki vi-
gasztalta volna Őt (Zsolt 69,21), amikor nagyobb szenvedésben volt része,
mint amit ember valaha is elszenvedett. Amit az Úr végigcsinált, olyan rossz
volt, hogy senki sem láthatta. Senki nem tudta volna felfogni, valóban senki
sem tudta volna elviselni a látványt, csak egyedül Isten. Egyedül Ő látta,
fölismerte, de elfordult tulajdon Fiától:
‫ ״‬É n Isten em , én Is te n e m ! M ié r t h a g y tá l e l e n g e m ? "
1. v e r s . ‫״‬most azonban”, wö’attah, a héber Ószövetségben szokásos forma,

egy végkövetkeztetésnek, sorrendnek, vagy ellentétnek a kifejezésére:
lMózes 3,22; 4,11; 11,6; 20,7 stb. (Az ÓSZ-ben 267-szer.)
2. v e r s . ‫״‬erő”, qaelah, tulajdonképpen ‫ ״‬erőteljesség”, mint az 5,26-ben.
3. v e r s . ‫״‬régen”, ’aemaes, tulajdonképpen ‫״‬tegnap”, ‫״‬kopár”, so’ah, valójá-
bán ‫״‬pusztaság, hirtelen pusztulás”, mint a Példabeszédek 1,27-ben. Ezt a
szót használják a mai héberben az ún. holokauszt, a hitleri zsidógyilkosság
megnevezésére.134
134 JSir 4,8; Én 1,5.6

21-31. fejezet 207
7. vers. ‫״‬kiáltanak”, nahaq, tulajdonképpen a szamár üvöltésére használatos.

Ez az ige szerepel a 6,5-ben is.
9. vers. ‫״‬gúnyolódásnak”, negínáh, játék húros hangszeren.
22. vers. ‫ ״‬értelem”, tusíjjáh, mint többek között a Péld 3,21. Jelenthet
‫ ״‬eredményt” is, mint a Péld 2,7; 8,14.
24. vers. ‫״‬veszélyben van”, bö’í, szó szerint: ‫״‬egy romon/egy romhalmazon”.
28. vers. ‫״‬feketén”, qóder, ‫״‬borús, sivár, sötét, gyászos állapotban lenni”,
vagy ‫״‬gyászolva járkálni”, mint a következőkben: 5,11; Zsolt 35,14; 42,10.
31. fejezet
Jób ártatlansága
1. Jób személyes feddhetetlensége (31,1-8)

2. Jób igazságos eljárása felebarátaival (31,9-23)
3. Jób jámbor kapcsolata Istennel (31,24-34)
4. Jób utolsó alkalommal hívja tanújául Istent (31,35-40)
Ezzel a beszéddel véget érnek Jób szavai (40. v.). Még egyszer bizonygatja
ártatlanságát, és ezzel teljessé lesz a triptichon: A baloldali táblán elveszített
boldogsága van megfestve, a középsőn jelenlegi nyomorúsága, a jobboldalin
pedig ártatlansága. A táblák mindegyike hűen ábrázolja a valóságot. Hogyan
legyen az ember bölcs Isten útjainak láttán? Mivel Isten szeretet, megáldotta
Jóbot. Hogyan nézheti akkor végig szolgája szenvedését, és ha Isten igazsá-
gos, miért büntet egy ártatlant?
‫ ״‬Gondosan, nagy részletességgel, és nyilvánvaló igyekezettel teszi le es-
küjét ártatlanságára. Ez alkotja végleges és lezáró válaszát azokra az alap-
gondolatokra, melyek barátai ítéletét megalapozták... Most jól meggon-
dőlt kijelentésekkel bizonygatja ártatlanságát személyes életében, a
felebarátaival való kapcsolatában, és Istenhez fűződő viszonyában.”
(G. C. Morgan: Jób könyve)
Az egész beszéd tartja magát az eskü formájához, amely a héberben mindig
feltételes mondat formájában történik, mint a következőben: ‫״‬Ha megfeledke-
zem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg jobbom” (Zsolt 137). Ebben a fejezet-
ben nem kevesebb, mint 16 hasonló ‫״‬ha” kezdetű mondat található (5. 7. 9.
13. 16. 1 9 .2 0 .2 1 .2 4 .2 5 .2 6 .2 9 .3 1 .3 3 .3 8 .3 9 . v.).
208 Jób könyve
Jób először megvallja általános istenfélelmét. Tudja, hogy nem tekinthet

büntetlenül egy szűz után, hogy Isten, romlást készít annak, aki álnokságot
követ el. Tudja, hogy Isten látja minden útját és számon tartja minden lépését
(1-4. v.). Ezután megnevez egy hosszú sor gonosztettet, amelyek büntetést
érdemeltek volna, ha megtette volna, amelyek közül azonban egyet sem kö-
vetett el (5—40. v.): ‫ ״‬H a h a m isa n já r ta m ... ” (5 . v.); ‫ ״‬H a s z ív e m a s s z o n y u tá n
b o lo n d u lt... " (9. v.); ‫ ״‬H a s e m m ib e v e tte m s z o lg á m v a g y s z o lg á ló m ig a z á t... ”
(13. v.); ‫ ״‬H a m e g ta g a d ta m a n in c s te le n e k k ív á n s á g á t... ” (16. v.); ‫ ״‬H a r e -
m é n y s é g e m e t a r a n y b a v e te tte m ... ” (24. v.); ‫ ״‬H a n é zte m a n a p v ilá g o t, h o g y a n
r a g y o g ... ” ( 26. v.); ‫ ״‬N e m ö rü lte m g y ű lö lő m v e s z té n e k ... ” (29. v.); ‫ ״‬H a a
te r m ő fö ld e m e lle n e m k iá lto tt... ” (38. v.), akkor mindenki értené Jób szeren-
csétlenségét. Ő azonban ártatlan, és merészen Isten igazságosságát követeli:
‫ ״‬ím e , e z a v é g s z ó m ! V á la sz o ljo n a M in d e n h a tó !" (35. v.). Ezzel ‫ ״‬I tt v é g z ő d -
n ek J ó b b e s z é d e i" (40. v.). Már nem tud semmi mást mondani, nem tudja
sorsát megindokolni, és Isten számvetését várja cselekedetei felett. Tudjuk
ugyan, hogy ez visszás, sőt bűn, de felróhatjuk-e Jóbnak, hogy nem engedel-
meskedik csendesen? Szánk, mellyel az Úr szenvedő szolgáját rögtön elítél-
jük, bennünket magunkat ítél el, mert mentesek vagyunk-e Jób indulataitól?
Ezzel a beszéddel nemcsak Jób szavai (40. v.), hanem barátainak szavai is
véget érnek. Jób utolsó beszédével minden érvüket megcáfolta. Már semmit
sem tudnak neki válaszolni (32,1).
1. Jób személyes feddhetetlensége (31,1-8)

1 Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.
2 Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől135 onnan fentről, vagy örökségem a Minden-
hatótól a magasságból?
3 Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre!
4 Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.136
5 Ha hamisan jártam,137 és lábam csalásra sietett,
6 mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.
7 Ha lépésem letért a jó útról,138 ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny
tapad,
8 más egye meg,139 amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül!
1 -3 . v e r s . Jób nem szegte meg a 7. parancsolatot, méghozzá nemcsak egye-

dűl a betű, hanem annak szelleme szerint sem (1 Mt 5,27. 28). A 2. és 3. vers
135 ’aeloah
136 Jób 14,16; 34,21; Zsolt 56,9
137 Zsolt 7,4
138 Jób 23,11
139 5Móz 28,33
21-31. fejezet 209
megmutatja, hogy az istenfélelem volt, amely megtanította a bűn gyűlölésére:

‫ ״‬A k i f é l i a z U rat, g y ű lö li a r o s s z a t" (Péld 8,13). Azt is tudta, hogy a bűn
pusztulást von maga után:
Mert szomorú szemmel gyakran kutatta,
itt-ott, az élvezetek sima, de csalóka áradásában
az erény maradékait, melyeket legyőzött az értelem,
és a rombadöntött erény úszkáló roncsait.
Sir R. Blackmore
Az Úr látja azt is, ami rejtve van, Ő tud minden lépésemről, amelyet
4. v e r s .
megteszek. Aki hiszi ezt, nem fog titokban sem tiltott élvezeteknek hódolni
(2K0r 4,2; E f 5,12).
Az Úr ismeri minden utamat, igen, még a lépéseimet is megszámlálja, m in -
den lépésemet. Egy átlag élet ideje alatt az ember mintegy négyszer járja körül
a földet, ez 160 000 km, vagy 160 millió méter, vagy legkevesebb 300 millió
lépés. Egyetlen egy sem kerüli el Isten figyelmét, egy sincs elrejtve előle. Ez a
hívő ember nagy vigasztalása. Amikor Dávidot ellenségei szorongatták, és
gyűlölői üldözték, tudta: ‫ ״‬Te sz á m o n ta r to d b o ly o n g á s o m a t” (Zsolt 56,9).
8. v e r s . A mózesi törvények átokmondásaihoz tartozik, hogy az izraeliták
vetnek, de ellenségeik fogják terméseit megenni (5Móz 28,33).
2. Jób igazságos eljárása felebarátaival (31,9-23)

9 I‫־‬Ia szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
10 másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá.14‫״‬
11 Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való bűn.
12 Olyan tűz141 ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és mindén jövedelmemet gyökerestül
irtja ki.
13 ha semmibe vettem szolgám, vagy szolgálóm igazát, amikor perük volt ellenem,
14 mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné?
15 Nem az alkotta-e őt, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az
anyaölben?142
16 Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem,
17 ha falatomat egymagám ettem meg, és az árva nem evett belőle,
18 akit ifjúságom óta143 apjaként neveltem, és anyám méhétől fogva vezettem,144
19 ha elnéztem, hogy a veszendő ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója,
20 ha nem áldott engem, mert dereka juhaim gyapjútól fölmelegedett,14023
140 5Móz 28,30

141 Péld 6,27
142 Mai 2,10
143 azaz Isten
144 az árvák
210 Jób könyve
21 ha az árva ellen kezet emeltem, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak,
22 akkor essék le váltam a lapockámról, törjön le tőből a karom!145
23 Hiszen rettegtem Isten146 csapásától, és fenségét nem bírom elviselni.
9-12. vers. Ezáltal Jób még inkább megerősíti hitét a lex talionis-ban, az
igazságos visszafizetés törvényében. Amit az ember vet, azt fogja aratni is;
ami gonoszt cselekedett, az annak megfelelő fizetséget kapja majd. Ha meg-
becstelenítette a felebarátja feleségét, akkor egy idegennek kell ezt megtennie
az ő feleségével.
13-15. vers. Jób azért ‫״‬nem vette semmibe szolgája, vagy szolgálója iga-
zát”, mert Istent félte. Hitt egy mindenkit érintő, jövendő ítéletben: ‫״‬Mitévő
lennék, ha rám támadna Isten?”
Volt egy másik oka is, amiért szolgáit és szolgálóit nem nyomta el: ‫״‬Nem
ugyanaz formált-e bennünket az anyaméhben?” Mindnyájan Isten te-
remtményei vagyunk. Ez a tény arra tanít bennünket, hogy szeressük feleba-
rátunkat (1. Mai 2,10).
A 2-4.11.15. vers után, Jób negyedszer is azt mondja, hogy az istenfélelem
gátolta abban, hogy felebarátjával gonoszul bánjon, vagy tőle segítségét
megtagadja. Itt az igazi kegyesség kétségtelen jellemzőjével találkozunk:
Egész magatartását közvetlenül Isten viszonylatába helyezi, míg a hamis
kegyesség pontosan ezt nem teszi, hanem csak azt teszi és hagyja el, amiről
kiszámítja, milyen hatása van az emberekre (34. v; 1. Mt 6,1.5.16). Lásd még
a 28. verset is.
3. Jób jámbor kapcsolata Istennel (31,24-34)

Jób nem az aranyban bízott, (24. v; 1. lTim 6,17); Jób nem adott több tiszte-
letet és szolgálatot a teremtésnek, mint a Teremtőnek (26. v; 1. Róm 1,25);
Jób nem merészkedett azzal foglalkozni, ami Isten ügye, tudniillik az igazsá-
gos ítélet gyakorlásával, és ezért gyűlölője szerencsétlenségét soha sem te-
kintette személyes elégtételnek (29. v.), és saját gonosztettét nem akarta el-
rejteni Isten előtt (33. v.).
24 Ha reménységemet aranyba147 vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban

bízhatom,
25 ha annak örültem, hogy gazdagságom nagy, és sokat szerzett a kezem,
26 ha néztem a napvilágot,148 hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad,
145 Zsolt 137,5

146 ’el
147 vö. 22,24.25
148 azaz a nap
21-31. fejezet 211
27 11a csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel,
28 ez is a bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt.
29 Nem örültem gyűlölőm149 vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte,
30 nem szoktam számmal vétkezni, átkot15" kérve valakire.
31 Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.
32 Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az utas előtt.
33 Ha emberi151 módon eltitkoltam vétkeimet,152153keblembe rejtve bűnömet,
34 bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől,
hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.
27. vers. ‫״‬csókot hintettem feléjük kezemmel”: Nyilvánvalóan a csillagok-

nak szóló csókok hintéséről van szó, az égitestek tisztelete már az ősatyák
ideje előtt elterjedt volt. Ezt Mózes törvénye kifejezetten tiltotta (5Móz 4,19).
4. Jób utolsó alkalommal hívja tanújául Istent (31,35-40)

35 Bárcsak meghallgatna valaki!151 íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon
vádiratot, mint vádlóm.
36 Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát.
37 Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá.
38 Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és valamennyi barázdája sírt,
39 ha termését fizetés nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam:
40 tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett!154
Itt végződnek Jób beszédei.
35. vers. Ki hallgassa meg Jóbot? Csak egy valaki marad, akiben Jób bízik:
‫״‬a Mindenható”. Ahogyan eddigi életében mindent Isten előtt, és az eljö-
vendő ítélet napjára tekintve tett, úgy cselekszik most is. A Mindenható dönt-
sön közte és vádolói között. Isten meg fogja tenni, még rehabilitálni fogja
barátai előtt, de előtte még beszédet kell intéznie Jóbhoz.
36. vers. ‫״‬a fejemre kötném, mint koronát”: Nem tudjuk eléggé megkö-
szönni Istennek, hogy szebb koronát szánt nekünk, mint ártatlanságunkat
vádolóink előtt. Dávid nem azt mondja, hogy Isten igaz cselekedeteinkkel
koronáz meg bennünket, hanem szeretettel és irgalommal (Zsolt 103,4). S
azokat a koronákat, amelyeket az Úr jutalmul ad nekünk, nem fogjuk erősen
a fejünkre kötni, hogy le ne eshessenek, hanem ellenkezőleg: oda fogjuk
tenni a Bámy lábai elé.
149 Péld 24,17

150 Mt 5,44
151 Hős 6,7
152 Józs 7,1; Péld 28,13
153 Jób 16,19
154 Jób 4,8
212 Jób könyve
37. vers. ‫ ״‬Lépteim számát is megmondanám neki”: Jób itt a 4. vers egyik
szavához kapcsolódik. Ott arról beszélt, hogy Isten számon tartja minden
lépését, most azt mondja, hogy nyugodt lélekkel számot tudna adni mindé-
gyik lépéséről. Magabiztosan állítja, hogy ‫ ״‬mint egy fejedelem tudna hoz-
zájárulni”. Valójában egészen máshogy fog közelíteni hozzá, arcára esve a
porban.
40. vers. ‫״‬tövis terem jen búza helyett, és gyom árpa helyett!”: Ez az a
következtető mondat, amely minden eddigi feltételes mondatot lezár. Megne-
vezi az igazságos jutalmat, minden bűn kikerülhetetlen eredményét. Az ara-
tás, termés helyett terméketlenség lesz, élet helyett halál, áldás helyett átok.
Igen, ‫ ״‬itt végződnek Jób beszédei”. Jól védelmezte önmagát és az ügyét, de
valóban nincs már más mondanivalója? Valóban ezek lennének utolsó szavai,
amelyekben részletesen leírja önmagát? E szavak minden igaz volta mellett
is, nyomorúságos befejezés lenne. Szegény Jób, bárcsak megmaradt volna
mellette, Isten egy sokkal szebb véghez vitte volna el, olyan véghez, amely-
nél Jób már nem lett volna eltelve saját feddhetetlenségével, és egyáltalán
nem önmagával, hanem csak Istennel és Isten jóságával. Ennek kell ugyanis
Isten minden szentje végének lenni, és ez is lesz. A Bárány imádásának soha
meg nem szűnő énekét fogják zengeni, és minden koronájukat lábai elé fog-
ják tenni.
N yelvi m egjegyzések a 31. fejezethez:
11. vers. ‫״‬gyalázatos dolog”, zimmáh, ennek a szónak a többesszáma talál-

ható a 17,11-ben (‫״‬tervek”).18
18. vers. Ebben a versben van néhány nehézség. A maszoréta szöveg szerint:
‫״‬Mert ifjúságomtól fogva felnőtt számomra (az árva), mint atya.” Úgy érten-
dő, hogy ‫״‬mint egy atyánál” ((Elberf; Schlachter). Mindenesetre nehéz elkép-
zelni, hogy Jób már ifjúként az árvák számára atyjuk lett volna. Ezért egye-
sek a gödelaní helyett giddalaní olvasatot ajánlják, ‫ ״‬Ő (Isten) nevelt fel
engem”, ami már azért is hihető, mert az 1. személy végződéssel ellátott
névmása, tulajdonképpen nem jelölheti a közvetett tárgyat, (aminek itt
olyasminek kellene lennie, mint a ’dativus ethicus’ (‫״‬ő felnőtt nekem”). Csu-
pán másként kell pontozni, a mássalhangzókat meg lehet hagyni, ahogy a
maszoréták hagyományozták. Nehéznek látszik akkor a kijelentés értelme:
‫״‬Ifjúságomtól nevelt fel (Isten) engem, mint egy atya”. Hogyan illik abba az
érvelésbe, hogy Jób nem hagyta éhezni az árvákat? Érthetjük úgy, hogy Jób
21-31. fejezet 213
egészen biztosan nem hagyta éhezni az árvákat, minthogy ő maga megta-

pasztalta, ahogy Isten, mint egy szerető atya nevelte fel őt? Ha Isten ilyen
irgalmas atyja volt neki, hogy lehetett volna ö olyan szívtelen az árvákkal?
‫״‬akit anyám inéhétől fogva vezettem”. A vers második felének problé-
mája megoldhatatlannak látszik, mivel ott egyértelműen olvasható: ‫״‬én ve-
zettem őt”, és ezt a vers felének párhuzamos kijelentésként kell érteni. Ehhez
járul még a probléma, hogyan értelmezzük ‫״‬az anyám méhétől fogva” kifeje-
zés. Az ‫ ״‬anyám méhétől fogva vezettem őt” teljesen értelmetlennek tűnik,
hogy tudna valaki már olyan korán másokat vezetni? Ha azonban megpró-
báljuk a dolgot úgy felfogni, hogy Jób ezt mondja: ‫״‬Ahogy anyám hordott és
szeretett, megtanított rá, hogy gondoskodjam az árvákról.” Vagy ‫״‬Az anya-
Ságtól és születéstől fogva gondolva...”. Úgy gondolom, hogy a héber min
prepozíció kifejezhetne egy ilyen határozatlan kapcsolatot azzal a szóval,
amelyre vonatkozik. Ez tartalmilag szép párhuzamos lenne a vers első felé-
hez. (Mindezeknél a megfontolásoknál meg kell állapítani, hogy a kifejezés-
beli beszédmód jelentését talán túlbonyolítottam. Lehet, hogy ‫״‬az anyám
méhétől fogva”, nem akar mást jelenteni, mint ‫״‬már korán”.)
27. vers. ‫״‬csókot hintettem feléjük kezemmel”, wattissaq jadí löpí, szó sze-
rint: ‫ ״‬és kezem csókolt a szájnak”, ami valószínűleg úgy értendő, hogy a száj
helyett a kéz az égitesteket csókolta.
33. vers. ‫״‬mint Ádám”, kö’adám, általános értelemben is felfogható: ‫״‬mint

egy ember”, ‫ ״‬emberi módon” (Luther, Zürcher, Buber).
37. vers. ‫״‬lépteim számát is megmondanám neki”, mispár sö’adáj. Monda-

nivalója ez lenne: Számot tudnék adni Isten előtt minden egyes lépésemről,
tehát az összesről.
214 Jób könyve
III. Elíhú beszédei (32-37. fejezet)
Elíhú közbenjáró szerepe
Nem véletlenül található ezen a helyen Elíhú a maga beszédeivel, Jób és

barátainak terméketlen vitái és Isten beszéde között. Ő valójában a közbenjá-
ró, aki ott kezdi, ahol Jób és a barátai abbahagyták, és miután kibeszélte ma-
gát, ott hagyja Jóbot, ahol Isten folytatni tudja. Nem vágyott-e Jób egy dön-
tőbíróra (9,33)? Most itt van. Mint csupán emberi közvetítő, arra az egyetlen
közvetítőre emlékeztet bennünket, Isten és az emberek között, az ember
Krisztus Jézusra (lTim 2,5). Szolgálata által tanúsítja Elíhú a 33,6-ban közölt
magyarázata igaz voltát: ‫״‬Én vagyok a te szád Isten felé”, azaz Elíhú ponto-
san azt jelenti Istennel szemben, mint amit Jób szája kívánt volna. Mózes is
közvetítő volt népe számára, noha csak egy ember volt. Isten felől beszélt a
népnek, és a nép felől beszélt Istennek, miután az bűnbe esett (2Móz 32-34).
A tökéletes Közbenjáró, Jézus Krisztus, aki valóságos ember, és ugyanakkor
valóságos Isten is, képes rá, hogy úgy beszéljen Istenről az embernek, és az
emberről Istennek, hogy az ember megbékéljen Istennel. Elíhú várt, amíg Jób
és barátai már nem tudták folytatni, mert csak most voltak készek az ő szol-
gálatára. Éppen így, a valóságos Közbenjáró csak akkor beszélt,
‫\י‬
• miután a törvény alkalmatlannak és erőtlennek bizonyult (üdvtörténeti

módon);
• miután mi személyesen minden bölcsességünk és erőink végére jutót-
tünk.
Elíhú nyomatékosan kijelenti, hogy nem ért a hízelgéshez (32,22). így a mi

Elíhúnk, az Úr Jézus Krisztus is. Amikor nyomorúságunkban elkezdünk
utána vágyakozni, belép az életünkbe. De mit tesz legelőször? A világosság-
ba állít bennünket, meggyőz bennünket gonoszságainkról, megmondja ne-
künk az igazságot felőlünk, ami minden más, csak nem hízelgés.
Elíhú egész idő alatt észrevétlenül jelen volt, és hallotta Jób szavait. így
volt ez velünk is. Csak amikor az Úr elkezdett beszélni hozzánk, villant át
rajtunk, hogy életünk egész ideje alatt jelen volt, és minden szót hallott, amit
Istenről, magunkról és másokról beszéltünk.
32-37. feje 2et 215
Elíhú jelleme
• Egyik pártnak sem ad igazat (vő. Róm 1-3), mégis haragra gerjed Jób
ellen (32,2) és ugyanígy három barátja ellen is (32,3).
• Megtartóztatja magát (32,6; vő. Péld 14,16; 15,28; 18,13).
• Tudja, hogy csak Isten és az Ő Szelleme tanúsíthat megértést (32,7.8).
• Nem személy válogató (32,21).
• Nem hízeleg senkinek (32,21.22; vö. Gál 1,10). Elifáz megpróbálta első
beszédében hízelgő szavakkal megnyerni Jóbot; ezt Elihu nem fogja
megkísérelni.
• Nem beszél másként, mint ahogy gondolkozik (33,3).
• Tudja, hogy Istentől függ (33,4).
• Nem helyezi magát Jób fölé (33,6.7).
• Jób igazolását kívánja (az Isten szerinti értelemben) (33,32).
• Isten dicsőítésére törekszik (36,3).
Elíhú beszédei
Sok mindent, amit Elíhú mond, Jób vagy a barátai is elmondják, ugyanazok-
kai a szavakkal. Isten teljhatalmáról, Isten szentségéről és Isten uralmáról
beszél, amikről ebben a könyvben nem először hallunk. De közben egy fon-
tos különbség mutatkozik: Ezeket az igazságokat nem fordítja Jób ellen,
hanem az ő érdekében használja fel. Nem feltételez Jóbról semmit, nem keres
rejtett indokokat szerencsétlenségére. Nem állítja, hogy Isten egy bizonyos
bűn miatt bünteti Jóbot, hanem sokkal inkább azt mondja, Isten azért próbálja
a szenvedésekkel, hogy nevelje őt (33,19; 36,8-10). Ez által összhangban van
Elíhú a Zsidó levél és a Példabeszédek könyvének íróival. Amiben azonban
Jób n y ilv á n v a ló a n vétkezett - Elíhú számára nyilvánvalóan, mivel ő maga
hallotta (33,8) -, egyedül amiatt vádolja őt. Ismételten emlékezteti Jóbot
illetlen szavaira, amelyeket kimondott: ‫״‬Azt mondtad fülem hallatára...”
Milyen egyszerű ez alapjában véve: Szemben a három baráttal, Elíhú nem
gondolja, hogy olyan dolgokért kell vádolnia Jóbot, amit egyáltalán nem is
tudhat. Azért hibáztatja Jóbot, amit hibáztathatónak ismert fel benne, tudniil-
ük helytelen beszéde miatt (33,8; 34,5.9.36.37; 35,2.3.14.16; 36,17). A szív
értelmezése és az elrejtett dolgok tudása, nem az ő dolga, hanem Istené (Mt
7,1-5; Jak 4,11; 5Móz 29,28). Milyen jó, ha mi ezt a nagyon egyszerű vezér-
elvet követjük. Mennyi fejetlen buzgólkodást takarítunk meg magunknak
216 Jób könyve
vele, és milyen sok bosszúságot takarítunk meg másoknak, és mennyivel

kevesebb bűnt veszünk magunkra!
Elíhú beszédei ennek megfelelő válaszok Jób kijelentéseire. Az első, a
második, és a harmadik beszéd mindig azzal kezdődik, hogy Elíhú idézi Jób
egy kijelentését, hogy azt azután megcáfolja (33,8-11; 34,5.6; 35,1-3).
Első beszédében (33. fejezet) Elíhú arról beszél, hogyan szól Isten az em-
berhez. Második és harmadik beszédében Elíhú igazolja Istent, Jób vádjaival
szemben, amelynek során megmutatja, hogy Isten uralma tökéletes
igazságosságai megy végbe (34. fejezet), és hogy Isten, mint a szuverén Úr,
nem lehet a mi kívánságaink kiszolgálója (35. fejezet). Utolsó beszédében
Elíhú igazolja Alkotóját (36,3), amikor is kifejti, ahogyan Isten teljhatalmát
tökéletes szeretet irányítja (36. fejezet), és ahogyan Isten szuverenitása, ha-
talma és bölcsessége, alkotása műveiben megnyilatkozik (37. fejezet).
Gondolatainak felépítésében egy szép mintát ismerünk fel, amennyiben a
33. fejezet alapvető beszéde után először elmondja, hogy Isten igaz (34. feje-
zet), és szuverén (35. fejezet). Azután, újra kezdi és tanúsítja, hogy Isten
szeretet (36. fejezet) és szuverén (37. fejezet).
32. fejezet
1. Elíhú felindulása a terméketlen vita miatt (3 2 ,1 5 ‫) ־‬

2. Elíhú megindokolja beavatkozását a vitába (32,6-22)
1. Elíhú felindulása a terméketlen vita miatt (32,1-5)

A fejezet első öt verse elbeszélő próza, mint a könyv bevezető fejezetei. A 6.
és következő versek ismét költőiek.
1 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.
2 Akkor haragra gerjedt a Bűzből, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Mégha-
ragudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel1 szemben.
1. vers. ‫״‬Ez a három férfi nem válaszolt többé”: Elíhú várt, amíg ‫״‬Jób
beszédei bevégződtek” (31,40) és amíg a három férfi abahagyta a beszédet.
Aki másoknak tanáccsal, bátorítással és ösztönzéssel szolgálni akar, annak
tudnia kell várni. Az ostoba ember egyik legcsalhatatlanabb ismertetőjele,
hogy már mindent tudni vél, noha még csak a felét, vagy kevesebbet hallott:*
’aenosch, 1. a megjegyzést a 7,1-hez

32-37. fejezet 217
‫ ״‬Aki arra felel, amit meg nem hallgatott, azt bolondnak tartják és megpi-
rongálják’’ (Péld 18,13).
Elíhú hosszú ideig várt, türelmesen hallgatta, ahogyan a négy férfi, látszólag
vég nélkül tologatta ide-oda az érveit. Türelme a bölcsességét bizonyítja: ő
gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra (Jak 1,19). Türelme pedig a tanítója
lesz, mert amíg hallgatott és gondolkozott, megtanulta azt, amit azelőtt nem
tudhatott: Megismerte Jóbot, valamint a barátait is.
2. vers. ‫״‬akkor haragra gerjedt Elíhú”: Csak akkor, nem Jób első beszéde
után, vagy Elifáz első válaszbeszéde után, még nem is a beszédek és válasz-
beszédek első hosszú köre után; nem, csak miután mindhárman kibeszélték
magukat. Most Elíhú haragja teljességgel a helyén van; korábban az ő haragja
sem lett volna jobb, mint a túl gyors felgerjedés, amiről az ostobák felismer-
hetőek (Péld 14,16).
‫״‬Bűzből való”: Vajon Elíhú egy Búztól való utód volt-e, Nahór fiáé, Áb-
rahám testvéréé (lM óz 22,21)? Búz testvére volt !Jenák, akitől a nevét kapta
az a föld, ahol Jób lakott. Ebben az esetben ahhoz a nemzetséghez tartozna,
mint Jób.
‫״‬Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szem-
ben”: Jób nem mondta, hogy igazabb, mint Isten; hiszen a 9,2-ben saját maga
magyarázta, hogy egyetlen embernek sem lehet igaza Istennel szemben. A
hibája az volt, hogy több energiát fordított arra, hogy önmagát igazolja, mint
hogy Isten igazolja. Elíhú egy olyan férfitól, mint Jób, nagyon illetlennek
tartotta, hogy sokkal inkább azon fáradozott, hogy igaz mivoltát bizonyítsa
barátai előtt, mint hogy Isten igazságosságát védelmezze, barátai hamis kö-
vetkeztetéseivel szemben. Ugyanis előttük úgy kellett látszania, hogy Isten-
nek igazságtalannak kell lennie, ha Jóbnak valóban ok nélkül kellett szenvedni.
3 De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig
bűnösnek tartották Jőbot.
Elíhú Jób három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem tudták megcáfolni
Jóbot, mégis bűnösnek mondták. Milyen gonoszul cselekedtek azonban ez-
zel, mennyire átlépték a legfőbb parancsolattal egyenértékű, a felebarát iránti
szeretet parancsolatát. Nyíltan bizonyították ezzel, hogy sokkal inkább arra
törekedtek, hogy igazuk legyen, mint hogy Jóbnak segítsenek. Készek voltak
rá, hogy erőszakot kövessenek el Jób ellen, csak azért, hogy önmagukat és az
általuk képviselt ügyet megvédjék. Egész idő alatt tiltott dolgot műveltek:
olyan dolgok felett ítélkeztek, amelyekről nem volt és nem is lehetett isme-
retük. Áthágták az Úr parancsolatát: ‫״‬Ve ítéljetek” (Ml 7,1). Miközben sem
218 Jób könyve
mibe vették Istennek ezt a parancsolatát, önmagukat ültették az ítélőbíró és

törvényadó trónjára (Jak 4,11.12). Ezért az ő bűnük nagyobb, mint Jóbé, és
ezért, Jobbal ellentétben, Isten nyíltan megfeddi őket, és ezért nyer Jób élőt-
tűk igazolást (42,7.8).
4 Elihú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.
5 De amikor látta Elihú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra ger-
jedt.
2. Elihú megindokolja beavatkozását a vitába (32,6-22)
6 Megszólalt a Bűzből való Elihú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti
pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok.
7 Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.
8 De csak a szellem az a halandóban, a Mindenható2 lehelete, ami értelmessé teszi.
9 Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez.
10 Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok.
11 Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek.
12 Nagyon ügyeltem rátok, de senki nem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt mon-
dósaira.
A 11-14. versekben Elihú a három baráthoz fordul, ami a beszéd megfogal-

mazásából: ‫״‬Nagyon ügyeltem rátok”, is kiderül.
11. vers. ‫״‬Én kivártam, amíg beszéltetek”: Hozzátartozik a szokott illendő-
séghez, hogy a fiatalabbak hagyják először az időseket beszélni. Legtöbbször
úgy is van, hogy az idősek többet tudnak, mint a fiatalok. Az ’isteni dolgok-
bán’ azonban végül is nem a kor, vagy a tapasztalat - bármilyen hasznosak is
- jelenti a döntő tényezőt, hanem Isten Szelleme: ‫״‬a Mindenható lehelete,
ami értelmessé teszi” (8. v.).
‫״‬figyeltem, amíg okoskodtok”: kicsit másképpen fogalmazva: ‫״‬Jól oda-
figyeltem rátok”. Elihú először figyelt, mielőtt válaszolt, ami a bölcsesség
egyik ismertetőjegye (Péld 15,28), míg a bolond ismertetőjele, hogy azelőtt
válaszol, mielőtt a másikat meghallgatta volna (Péld 18,13). Ez a vers azt is
megmutatja, hogy Elíhúnak kezdettől fogva jelen kellett lennie.
12. vers‫׳‬. Folytatja, és ezt mondhatja: ‫״‬de senki nem tudta Jóbot megcáfol-
ni”, szó szerint: ‫״‬itt nincs döntőbíró”, mókíách, ugyanez a szó fordul elő a
9,33-ban.
‫״‬egyikőtök sem felelt mondásaira”: Elihú beszédeiben csak azzal foglal-
kozik, amit Jób a szerencsétlensége következtében mondott; ezt ítéli meg, és
ebben tud neki ellentmondani. A barátok éppen ezt mulasztották el. Már első
2 1. a 33,4-et is
32-37. fejezet 219
beszédük (4. és 5. fejezet) sem tartalmaz egyetlen kísérletet sem arra, hogy
válaszoljanak Jób méltatlankodó és kétségbeesett beszédére (3. fejezet). A
barátok határozottan Jób szenvedéseinek rejtett okait célozzák meg, ahelyett,
hogy Jób panaszával foglalkoztak volna. Ha egyszerűen odafigyeltek volna,
és türelmesen válaszoltak volna, részben keserű, részben mértéktelen, részben
haragos szavaira, bizonyára hamarosan arra a belátásra segíthették volna őt,
hogy szavaival helytelenül cselekedett.
Ott, ahol Isten végül beleszól, szavaival O is ‫ ״‬értelem nélküli szavai”
(38,2) miatt feddi meg csupán Jóbot.
13 Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem
ember.
14 Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.
15 Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak.
16 Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet.
17 Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok!
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a szellem.
19 Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a
tömlők.
20 Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok.
21 Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek3 senkinek sem.
22 Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.
13. v e r s . ‫״‬Ne mondjátok, olyan bölcsességre bukkantunk”: Jób könyve

ugyanarra a bölcsességre tanít, mint a bibliai bölcsesség többi könyvei. így a
Példabeszédek 3,7 szerint a bölcs különös ismertetőjegye, hogy nem bölcs a
saját szemében. Milyen nagy szükségünk van nekünk az ilyen szerénységre,
éppen Isten uralmának titkaira tekintettel, a bűn eme világában! Hiszen olyan
vakok vagyunk és annyira kevéssé értjük Isten uralmát, ‫״‬csak Isten győzheti
le, nem ember”: Semmilyen emberi érvelés nem elég ahhoz, hogy meggyőz-
ze Jóbot, egyedül Isten tudja ezt megtenni. Elíhún keresztül teszi ezt, mivel ő
- másként, mint a három barát, a maguk emberi nézeteivel, és a vének ha-
gyományaira hivatkozásával - Isten szócsöve. Ezt Elíhú a 33,4-ben kifejezés-
re is juttatja.
14. v e r s . ‫״‬Nem hozzám intézte szavait”: Ezért Elíhú nyugodtabban, és tár-

gyilagosabban tud válaszolni, mint a három barát, mivel nem érzi személyes
kihívásnak, és ennek megfelelően nem ingerülten reagál.
A 15. verstől Elíhú Jóbhoz fordul, és a barátokról már csak harmadik sze-
mélyben beszél.
‫נ‬ Péld 24,23

220 Jób könyve
18. vers. Elíhú ‫״‬tele van szavakkal”, és ‫״‬a Szellem szorongatja őt belül”.
Önuralmának figyelemre méltó bizonysága, hogy ilyen sokáig meg tudta
tartóztatni magát, s ez a Szellem gyümölcse (Gál 5,22), és ezzel bizonyítékát
adja annak, hogy valóban Isten Szelleme az, aki eltölti és vezeti.
21-22. vers. Elíhú nem mer hízelegni, mert ‫״‬hamarosan elragadna engem
alkotóm” - ahogy mondja. Ez az eleven istenfélelem kifejeződése, minden
bölcsesség forrása. Aki az embereket féli, az elfogódott, sőt a Példabeszédek
29,25 szerint fogoly: ‫״‬Az emberektől való rettegés csapdába ejt‫ ״‬. Az istenié-
lelem a magyarázata annak, hogy Elíhú ilyen sokkal megértőbben tud vála-
szólni Jób nyomorúságára, mint a három barát.
6. vers. ‫ ״‬féltem”, záhal, tulajdonképpen ‫״‬mászni” (mint az 5Móz 32,24).

Elíhú is ezt mondja tulajdonképpen: ‫״‬Alacsonyan tartottam magam, mint egy
csúszómászó.”
8. vers. ‫ ״‬a halandóban”, a héber ’aenós (1. a 7,1.17 megjegyzését).
12. vers. ‫״‬senki sem tudta megcáfolni”, ’en mókíáh, szó szerint: ‫״‬nincs itt
döntőbíró”, azonos szó, mint a 9,33-ban.
'‫ץ‬
14. vers. ‫״‬intézte”, ’arák, amely ige egyébként az áldozati fának, és az áldó-
zatnak az oltárra rakására használatos, mint: lMóz 22,9; lKir 18,33. Dávid
ezt az igét imádságának áldozatként való felkészítésére használja (Zsolt 5,4).
33. fejezet
Elíhú első beszéde
1. Elíhú felhívása Jóbhoz (33,1-7)

2. Elíhú visszautasítja Jób szavait (33,8-13)
3. Isten hozzánk intézett beszédének kétféle módja (33,14-33)
Elíhú képes ennek, valamint a következő beszédeknek a segítségével bemu-

tatni, hogy Isten igaz a maga cselekedeteiben, és Jób mindazonáltal nem azért
szenved, mert vétkezett. Megmutatja, hogy a szenvedés nem a gonosz tettek
büntetése, hanem arra szolgál, hogy Jób jobban megismerje Istent (1. 36,10).
32-37. fejezet 221
Ez ellentmond Jóbnak és barátainak is. Isten nem cselekszik ígéreteivel el-

lentétben, amikor epével itatja Jóbot, hanem ellenkezőleg: ígéreteivel teljes
összhangban cselekszik, amikor a szenvedés annak eszköze, hogy Jóbnak a
legmagasabbat adja. Hiszen Jób nem istentelen, akit Isten büntet, hanem
szent, akit Isten oktat (36,22). A szenvedés tehát éppen annak bizonyítéka,
hogy Isten szereti, és szentnek tekinti Jóbot (Zsid 12,6-8).
Elíhú beszédének fő mondanivalója az, ami Jóbot a legközvetlenebbül érinti:

Isten, szenvedéseket hoz ránk, mert szólni akar hozzánk. A szenvedés, amint
C. S. Lewis egyszer mondta, Isten hangszórója, amellyel bennünket, nagyot-
hallókat el akar érni.
Megkérdezzük, vajon olyan fontos-e, hogy Isten beszéljen hozzánk?
Olyan fontos-e, hogy halljuk az Ő beszédét? Dávid tudta, hogy a sírba kell
szállnia, mint a halottaknak, ha Isten megnémul vele szemben (Zsolt 28,1).
Isten azonban vissza akar tartani bennünket a sírtól, ahogy Elíhú ebben az
első beszédében mondja, és ezt az által teszi, hogy beszél hozzánk (18. v.).
1. Elíhú felhívása Jóbhoz (33,1-7)

1 Ezért halld meg, Jób, szavaimat, ügyelj minden beszédemre!
2 Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó.
3 Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél.
4 Engem Isten4 Szelleme alkotott, a Mindenható5 lehelete éltet.
5 Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem!
6 Lásd, én is olyan vagyok Isten6 előtt, mint te: agyagból formáltak engem is.
7 Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni.
1. vers. Előtte már a három férfi hiába próbálta Jóbot hallásra bírni (5,27).
Tulajdonképpen csoda, hogy Jób hallgat Elíhúra. Bizonyára azon is múlik,
hogy Elíhú az a férfi, akinek ismertetőjegyeit az előzőekben összegyűjtöttük.
És mégis, Isten Jóbot érintő, kegyelmes cselekedetének jeleként is kell ezt
értékelnünk.
3. vers. Az őszinteség, nem szépen hangzó szavak mögé rejtett indítékok - ez

jellemzi, a szentek társainak alkalmas szolgáját. Amit Elíhú ‫״‬ajka tud, azt
beszéli”, tisztán, hamisítatlanul és színlelés nélkül.*1
’él
1. mint a 32,8 is
’él
222 Jób könyve
4. vers. ‫״‬Engem Isten Szelleme alkotott”: Istennek és az Ő felkészítésének

köszönhetek mindent, és ‫״‬a Mindenható lehelete éltet”: Elíhú tudja, hogy
folyamatosan attól az Istentől függ, aki alkotta és megajándékozta képessé-
gekkel. Tudja, hogy Isten lehelete tartja életben, és teszi képessé mindenre.
Ez az alkalmas szolga további ismertetője. Aki tudja, hogy Istentől függ, aki
megalázza magát előtte, az megnyeri a szíveket, és bizonyosságot, azzal
pedig nyíltságot nyer az emberek előtt.
6. vers. ‫״‬olyan vagyok Isten előtt, mint te”: a héber ’ani kaphika la’él,
jelentése szó szerint: ‫ ״‬olyan vagyok, mint a te szád Isten felé”. Tehát, ‫ ״‬Én
pontosan az vagyok, amit szád Isten előtt kívánt” (1. 9,33). Elíhú az óhajtott
közbenjáró Jób számára. Úgy tudja képviselni Isten ügyét Jób előtt, hogy Jób
Isten elé állíttatik. A 36,3-ban ezt mondja Elíhú: ‫״‬hogy igazoljam Alkotó-
mát.” Azt adja meg ezzel Jób Alkotójának, amit Jób olyan sokáig vonakodott
megtenni: Igazságosságot tulajdonít neki, s ezzel az ajkak áldozatát hozza
meg előtte, ami Istent dicsőíti. Nem pontosan ugyanezt tette-e helyettünk a
mi Elíhúnk, az Úr Jézus Krisztus? Amikor mi panaszkodtunk, Ő dicsőített,
amikor fellázadtunk, magasztaló éneket énekelt Istenének és Atyjának. És
ügyünket, mint a mi szánk Isten, egy szent Isten előtt, olyan tökéletesen kép-
viselte, hogy Isten kegyelmesen felénk fordulhatott, és mi Isten jelenlétébe
j uthattunk (1 Pt 3,18).
‫״‬agyagból formáltak engem is”: Minden istenadta merészsége mellett is,
Isten szolgája mégis szolga marad, a szentek szolgája. Éppen olyan gyengé-
nek és esendőnek tudja magát, mint az a testvére, akinek segítenie kell. Ez
annak a magatartása, aki megmossa a másik lábát.7
7. vers. ‫״‬Ne félj és ne ijedj meg tőlem”: Elíhú e szavakkal egy olyan kérés-
hez kapcsolódik, amelyet Jób Istenhez intézett: Isten ne rémítse, és ne ijessze
őt (13,21). Elíhú minden szigora ellenére is olyan együttérző, hogy Jób nem
fél tőle. Mennyire emlékeztet ez megint csak a mi Urunkra. Az emberek
láthatták az Ő dicsőségét (Jn 1,14), anélkül hogy Isten nagysága megrémítette
volna őket. Úgy tudott beszélni hozzájuk, hogy hallani tudták, és el tudták
viselni Isten hangját - teljes ellentétben Izraellel a Sinai hegynél (2Móz
20,18-21).
8 Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat:

9 Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm,
10 Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem,
11 béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet.
32-37. fejezet 223
12 Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten7 nagyobb a halandónál.
13 Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ?
9 - 1 0 . v e r s . ‫ ״‬T iszta v a g y o k ” : Bár Jób beismerte (9,2.30; 14.4), hogy sem

igaz, sem tiszta nem lehet Isten előtt, mégis Isten előtt panaszkodott, hogy ok
nélkül gyötri, és ezzel mégis, legalább közvetett módon tisztának állította be
magát. Bár bűntelen, Isten hadakozik vele, és ezt nem volna szabad tennie,
így beszélni bűn, mint jó szolga, Elíhú nem tudja Jóbnak ezeket a szavait
helyeselni, és nem is tud hallgatva elmenni mellettük. Istentelen szavai miatt,
rá kell ébresztenie erre Jóbot (1. 34,8.). Ilyet éppen annak nem szabad mon-
dania, aki igaz és Isten által szeretett. Vajon Isten mégis talált benne kifogá-
solnivalót, azaz egyszerűen a terhére írt valamit?
12. v e r s . ‫״‬N in cs ig a za d , m ert Isten n a g y o b b a h a la n d ó n á l” : Jób első, és

minden egyéb tévedését az okozza, hogy már nem látja, kicsoda Isten, és
kicsoda ő maga. Hogyan akarja az alkotás elérni az Alkotót? Mit adott ő
neki? Semmit! Mivel tartozik nekünk? Semmivel! Mi az akkor, amit ő a
szemére vethet?
13. v e r s . ‫״‬E g y etlen szó ra sem ad v á la sz t” : Isten - Isten, nem engedi, hogy
teremtményei kikérdezzék, mintha tájékoztatással tartozna nekik. Nem enge-
di, hogy a vádlottak padjára ültessük, mert ehhez meg kellene szűnnie Isten-
nek lennie, és ez soha sem fog megtörténni.
‫ ״‬U gyan k i v a g y te e m b e r, h o g y v it á b a s z á lls z a z Is te n n e l? M o n d h a tja -e
a lk o tó já n a k a z a lk o tá s : M ié r t f o r m á ltá l e n g e m ily e n r e ? " (Róm 9,20)
3. Isten hozzánk intézett beszédének kétféle módja (33,14-33)

14 Hiszen szól az Isten így is, meg amúgy is, de nem törődnek vele.
15 Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhe-
Ivén szendereg,
16 akkor nyitja meg az emberek fülét (Károli), és intelmeire pecsétet tesz*
17 így téríti el az embert a rossz cselekedettől, s így óvja meg az embert a kevélységtől.
18 így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver.
19 így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak‘' szüntelen háborgásával.
20 Megutáltatja vele az ételt, leikével kedvenc eledelét1".
21 Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak.78*10
7 ’aeloah
8 u.az a szó, mint a 37,7-ben
’ Zsolt 38,4
10 Zsolt 107,18a
224 Jób könyve
22 Közeledik lelke a sírgödörhöz11 és élete a halottakhoz.

23 Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az
embernek kötelességét,
24 akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba1112, elfoga-
doni a váltságdíjat!
25 Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága.1314
26 Istenhez11 könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve
nézze, és újból elfogadja őt (az embert)1516igaznak.
27 Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egye-
nest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.
28 Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék.
29 Mindezt kétszer háromszor is megteszi Isten11 az emberrel,
30 hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek!
32 Ha lesz mondanivalód felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni.
33 Ha pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak.
14. v e r s . ‫״‬Hiszen” az, amit Jób csupán rémítésnek tekintett, Isten beszéde
volt. Isten egész idő alatt beszélt Jóbhoz, de Jób nem hallotta. Jób úgy véli,
Isten az ellensége, Isten m é g is beszél hozzá, mert a barátja. S mivel Isten már
beszélt, Jób pedig nem hallotta, válaszolnia kellene-e Istennek Jób szemrehá-
nyó kérdéseire?
‫ ״‬így is, m eg a m ú g y is b eszél Isten”: Isten beszédének első módját a 15-
18. versek tartalmazzák, ott beszél az emberhez a maga fekvőhelyén, ahol az
ember olyan nagyon jól érzi magát. Milyen nehézkesek is vagyunk annak
megértésében, hogy először Isten jósága megtérésre akar ösztönözni (Róm
2,4). Csak ha ennek a beszédnek nincs eredménye, beszél Isten egy másik
módon, amiről a 19-22. versek szólnak: kemény fegyelmezések által, mert
másként nem akar az ember hallani: ‫ ״‬P u s z ta s z ó b ó l n em o k u l a sz o lg a , m é g
h a m e g é rti, a k k o r se m a d r á se m m it” (Péld 29,19). Isten másodszori beszédé-
vei kapcsolatban lásd még: Zsoltár 62,12.
Isten beszédének első módja
15. v e r s . Alvás közben oly kevéssé ura az ember magának, mint egy halott.
Hogyan és mivel tudná Isten neki szóló beszédét befolyásolni? így Istennek
ez az első beszéde már megmutatja, hogy önmagáért, és nem mi miattunk
11 Zsolt 107,18b
12 Zsolt 103,4
13 így történt a szíriai Naámánnal is (2Kir 5,14); 1. Zsolt 103,5-t is
14 ’aeloah
15 ’aenosch, 1. a 7,1 megjegyzését
16 ’él
32-37. fejezet 225
fordul hozzánk. Beszél hozzánk, mert így akarja, nem azért, mintha mi olyan
nagyon akarnánk. Nem a kiskorúaknak - sőt éppen a tehetetleneknek és al-
kalmatlanoknak - jelentette-e ki magát (Mt 11,25)? Ráadásul, fekvőhelye,
amelyen az ember szendereg, az a hely a világon, amely a legjobban tetszik.
Sehol nem érezzük magunkat olyan jól, mint a meleg ágyban. Itt beszél hoz-
zánk Isten. Egyszerűen azt jelenti ez: Isten mindama jó dolog által beszél az
emberhez, amit vele tesz. Ő ugyanis mindenek előtt jóságával akarja megté-
résre ösztönözni az embert (Róm 2,4; Csel 14,17).
16. vers. ‫״‬akkor nyitja meg az emberek fülét”: Isten a kegyelmes Isten, aki
megfoghatatlan kegyelméből megnyitja a bűnös és tehetetlen ember füleit.
Ha nem tenné ezt, soha sem észlelnék az Ő hangját. Mivel azonban megtette,
megillet bennünket annak lehetősége, hogy ennyire indokolatlan, megfogha-
tatlan kegyelméért imádjuk és megvalljuk:
‫ ״‬A halló fület és a látó szemet egyaránt az ÚR alkotta ” (Péld 20,12).
17. vers. ‫״‬így téríti el az embert a rossz cselekedettől”: Isten az, aki eltéríti
az embert valamely cselekedetétől. Az ‫״‬eltéríti” helyett ezt is mondhatnánk:
Végső soron Isten az, aki az embert megtéríti. Ezért fog majd Izráel így
imádkozni: ‫״‬Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy Uram, az én
Istenem!” (Jer 31,18; lásd még JSir 5,21-et is). Bizonyára el kell fordulnunk a
rossztól, ha meg akarunk menekülni; de csak azért tesszük, mert először Isten
munkálkodott rajtunk, hozzánk intézett beszéde által, és így, gonosz szándé-
kainktól és cselekedeteinktől eltérített, és a jó akarására és cselekvésére indí-
tott (Fii 2,13).
18. vers. ‫״‬így akarja megőrizni lelkét a sírtól”: A sír a 17. versben említett
fennhéjázás vége. A kevélység csapdát jelent az embernek, előhírnöke a
sírbaszállásnak: ,,Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve" (Péld 18,12).
Ha nem tartana bennünket vissza Isten a sírtól, valamennyien a sírba zuhan-
nánk. George Whitefield naplóiban megindítóan vall ifjúsága éveiről:
‫״‬De egész idő alatt titkos bűnöket folytattam, és megismerkedtem egy
olyan kicsapongó, erkölcstelen, istentelen ifjak csoportjával, hogy régen a
gúnyolódok padján lett volna a helyem, ha Isten, nem szabadított volna
meg kezeik közül, az Ő ingyen, meg nem érdemelt és különös kegyelme
által. Amíg közéjük tartoztam, a vallással kapcsolatos gondolataim egyre
hasonlóbbakká váltak az övéikhez. Már csak azért látogattam az isten-
tiszteleteket, hogy szórakozzam és társaságban legyek. Örömöm telt a
szennyes szórakozásokban, elkezdtem úgy ítélni, mint ők, és már éppen
olyan istentelen voltam, mint a legrosszabb közülük.
226 Jób könyve
De imádatra méltó szeretet! Isten még ott is feltartóztatott, amikor teljes

sebességgel a pokol felé törekedtem. Ugyanis éppen akkor, amikor a sza-
kadék szélén álltam, heves ellenállást keltett bennem az ő elveikkel és
cselekedeteikkel szemben...”. (George Whitefield naplójegyezetei)
De miért is tart vissza Isten? Mert megérdemeltük, vagy jobbak vagyunk,
mint a felebarátunk? Mert becsületesebbek és készségesebbek vagyunk a
hitre? Mert jóakaratot mutatunk ‫״‬ha mély álomba merülünk”? Milyen nagy
bennünk a készség a hitre ‫ ״‬fekvőhelyünkön szenderegve”? Adjunk tiszteletet
a Magasságosnak, és valljuk meg, hogy kegyelme nagy, kiválasztó szeretete
megfoghatatlan, hogy Ő minden, és mi semmik vagyunk, hogy minden go-
noszság, amit elkövetünk, teljességgel a mi művünk, és minden jó, ami ve-
lünk történik, kizárólag Isten műve.
Isten beszédének második módja
Valami újat tudunk itt meg Elíhúról: A szenvedés nem büntetés, hanem Isten
nevelő eljárása. Azért küld szenvedést, mert szeret minket, és jót akar tenni
velünk.
19. vers. Ha az ember nem hallja Isten hangját, amikor minden jótéteménye
által hozzá szól, akkor utána, a szenvedés által beszél Isten (Ézs 26,9-11).
Fekhelyén, ahol először édes álma közben szólt hozzá, most fájdalommal
fegyelmezi:
‫ ״‬Istennek erőszakkal kell ostoba kezdeményezéseinktől visszatartania
bennünket... Ha csak figyelmeztetett Isten, hogy tartózkodóak legyünk, és
ne rontsunk neki vadul, nem volt elég. Mert az emberben ostoba merész-
ség lakik, amit semmi nem tud megfékezni, csak a határozott erőszak, ép-
pen úgy, ahogyan az embernek, lánccal kell megfékezni egy vad állatot.
Istennek tehát úgy kell cselekednie, ahogyan ez a szöveg mutatja: Azaz
soha nem fog az ember a maga futásából visszafordulni, ha Isten nem
sújtja kemény csapásokkal. Mi ennek az oka? A büszkeség. Mielőtt ez a
büszkeség, mely az ember természetében lakik, leteperésre és eltaposásra
nem kerül, az ember, mint egy vad állat, folyton ide-oda fogja vetni ma-
gát. Ezért jól jegyezzük meg magunknak, hogy az első és legfontosabb,
amit szorongattatásunkban tennünk kell, a következő: meg kell tanulnunk,
hogy megalázzuk magunkat... Isten gondoskodik jólétünkről, miközben
megaláz bennünket.” (Kálvin János: Prédikációk Jóbról)
32-37. fejezet 227
21-22. vers. Lépésről lépésre nő a kín: Fájdalom a csontjaiban - nincs kedv

az evéshez - minden életerő és életöröm elvesztése. Ezzel növekszik a gyó-
gyító felismerés is: lelke közeledik a sírgödörhöz. Csak ennek tudása ébreszti
a felismerést, hogy szüksége van egy megmentőre, és ezzel felébred a vágy
egy megmentő után.
Isten beszédének harmadik módja
Miután Isten jólét és szerencsétlenség által beszélt az emberhez, most egy

harmadik módon szól hozzá: egy követen (angyalon) keresztül. A két első
mód arra szolgált, hogy előkészítse beszédének ezt a harmadik, sokkal vilá-
gosabb, igen, valóban csak most egyértelmű módját. Nem történt-e ez így
számtalan emberrel? Életük változó eseményeinek arra a napra kellett élőké-
szíteniük őket, amikor valaki, az Isten Fiáról szóló evangéliumot hírül adta
nekik. Azelőtt nem voltak elég érettek, most azonban sóvárgott a lelkűk az
élet vize után; most egész lényük óhajtozik egy Üdvözítő után.
23. vers. Először Elíhúban kell ezt az ‫״‬egy követet” látni, de teljes érteimé-
ben, csak Isten Fia lehetett az a követ és ‫״‬közvetítő”, akit nekünk Isten teljes-
séggel kijelentett, és aki a világosság, amely minden embert megvilágosít (Jn
1,9.18). O ‫ ״‬a szövetség követe, aki után vágyódtok” (Mai 3,1).
Most mindent megadna a kínok között szenvedő, ha találna egy magyará-
zót, aki válaszolni tudna neki, mi az életének értelme, és mi a szenvedésének
értelme. Ha talál egy magyarázót és közvetítőt, akkor megkönyörül Isten a
szenvedő felett. Van egy küldött, Isten az Ő Fiát küldte, hogy megszabadít-
són sírunktól (Zsolt 107,20). És Isten Fia azóta kiküldte szolgáit, hogy is-
mertessék meg minden emberrel, hatalmas mentő cselekedetét (Mt 28,18.19).
Ez a ‫״‬sok közül egy” a mi közvetítőnk, Urunk és megmentőnk, Jézus
Krisztus (vö. Préd 7,28; Én 5,10).24*
24. vers. ‫״‬akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja”: Isten könyörületes-
ségét fordítja a kínoktól szenvedő felé. Hogyan teszi ezt? Az által, hogy be-
szél hozzá. Azonban ahhoz, hogy Isten beszélni tudjon hozzá, egy magyará-
zónák kell a fülét előkészíteni. Pontosan ezt teszi Elíhú Jobbal, és amit Elíhú
tett Jóbal, azt teszi az Isten által küldött közbenjáró, az ember Krisztus Jézus
velünk (lTim 2,5). Ha találni lehet egy küldöttet, aki képes rá, hogy meg-
győzze az embert bűneiről, akkor Isten könyörülni fog rajta.
228 Jób könyve
‫״‬Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba”: Ez Isten akarata. Ő azt akarja, hogy
minden ember üdvözöljön és eljusson az igazság megismerésére (lTim 2,4).
‫״‬elfogadom a váltságdíjat”: Isten megtalálta a közvetítőt, tulajdon Fiát, és

Isten elfogadta a váltságdíjat, tulajdon Fia áldozatát. Most minden meg van
ahhoz, hogy az embernek ne kelljen a sírba jutnia. Isten maga készített el
mindent, s ez mind semmi más, mint felfoghatatlan irgalmasság.
Nem érdemeltem mást, mint haragot,

és lenne Istennél a kegyelem?
Isten maga békéltetett meg önmagával,
és tisztává tesz a Fiú vére által.
Flonnan támadt ez, miért történt?
Irgalom az, és semmi más.
26. vers. ‫״‬Istenhez könyörög és ő kegyelmes lesz hozzá”, ellentétben Jób

panaszával, hogy Isten nem hallja imádságát (9,16). És ‫״‬arcát örvendezve
nézi”: többé nem rejtőzik el előle Isten (23,9).
‫״‬elfogadta őt igaznak”: Azt jelenti ez, hogy Isten újra visszahelyezi a bu-
kott embert elveszített igaz voltának helyzetébe. Az Újszövetség arra tanít,
hogy ez Isten igazságossága. A Római levél részletesen megmagyarázza ezt a
titkot: amikor Isten kegyelméből elveszi a bűnös bűnét, és neki ajándékozza
az életet, isteni igazságosságát bizonyítja ezzel (Róm 1,17; 3,21-25). És
János azt mondja, hogy Isten igaz, és megbocsátja a bűnös bűneit, ha meg-
vallja azokat (ÍJn 1,9). Aki kegyelmet talált, ezért nem tehet mást, mint hogy
énekeljen az emberek előtt:27
27. vers. ‫״‬Ő pedig énekben mondja el az embereknek”: Amikor Isten

megváltotta, az ember egyedül örvendezett Isten előtt (26. v.). Most az embe-
rek előtt tanúsítja örömét, mint Dávid (Zsolt 22,23; 40,3) és mint a gadarai
megszállott (Mk 5,20).
‫״‬Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest”: Vétkeink nyílt és szé-
pítés nélküli megvallása az előfeltétele a megbocsátásnak (ÍJn 1,9). A bűnök
megvallása ugyanakkor a kegyelem drága gyümölcse. Ha a kegyelem nem
indít bűnvallásra, akkor az nem ‫ ״‬az Isten igazi kegyelme" (lP t 5,12).
‫״‬de Isten nem eszerint fizetett meg nekem”: Az Úr nem bűneink szerint
bánt velünk, hanem megváltotta életünket a sírtól (Zsolt 103,4.10). Ezzel
Elíhú megcáfolta Jób barátainak szűk látókörű teológiáját is. Nagyon hiányos
fogalmuk volt Isten türelméről és Isten kegyelméről.
32-37. fejezet 229
28. vers. ‫״‬megváltott”: Ki kellett engem váltania bűnömből, és el kellett

ragadnia attól, aki fogva tartott, és a sírba rántott volna engem. Vérével és
életével fizetett, hogy megszabadítson az embergyilkos hatalmából.
‫״‬és életem a világosságban gyönyörködik”: Ezzel Isten szándéka elérte
célját a szenvedéssel. Jób csak sötétséget tudott látni (17,13), barátai pedig
ebből a tényből kötelet fontak Jóbnak, amelyre felakasztották (22,9.10). Elíhú
távolabbra lát: a jelenlegi sötétség nem jelenti a véget. Az a vég, melyet Isten
kezdettől fogva elhatározott, és amelyet ezért el is ér, az világosság és élet.
Ezért tudhatja Isten minden gyermeke, még ha sötétségben jár is, hogy Isten
az Ő Istene marad, és ezért soha nem fogja engedni, hogy elessen (Ézs
50,10).
29. vers. Ha most Isten kétszer, háromszor, ilyen különböző módon beszél az
emberhez, milyen mentsége van akkor, ha nem fogadta el Isten beszédét?
Tehetünk-e akkor, még ha a leghalkabban is, szemrehányást Istennek, az igaz
Bírónak, hogy akár csak egyetlen emberrel is igaztalanul bánik, amikor nem
veszi magához a mennybe? Ehhez lesz még Elíhúnak valami mondanivalója
(34,11).
Isten, minden ember Alkotója, minden egyes emberhez beszél, legalábbis
három eszköz által: a teremtés által (Róm 1,20), a lelkiismeret által (Róm 2,15),
és a történelem által - legalábbis az ember személyes élettörténete által, még ha
olyan eseménytelenné vált is, ahogy ma a legtöbbek esetében van, hogy nincs
ismerete és ezért megértése sem népe és a népek története iránt. Ezért nem lehet
senkit sem mentegetni, aki nem féli, és nem keresi Istent.
30. vers. ‫״‬az élők világossága”: Az Újszövetségben ezt mondja az Úr önma-

gáról: ‫״‬Én vagyok az élet világossága” (Jn 8,12). Ő a közvetítő, Ő vérével tett
eleget, és Ő az, aki világosságot ad a bűnösnek (Jn 1,9).
31 vers. ‫״‬Figyelj, Jób!”: Jóbnak figyelnie kell, ha nem akar elpusztulni,

Istennel szembeni ellentmondásaiban. Milyen kegyelmes az ő Istene, aki küld
egy Elíhút, akinek szolgálata által megnyílnak Jób íülei, miután nem tudta
meghallani Isten beszédét. Isten az életre választotta ki Jóbot, de Jóbnak fel
kellett ocsúdnia. El kellett fogadnia Elíhú helyreigazítását, különben a sötét-
ségben maradt volna.
32. vers. ‫״‬neked szeretnék igazat adni”: Ezt kétféleképpen lehet érteni.
Vagy azt mondja Elíhú, bármennyire is szeretné igazolni Jóbot, abban az
értelemben, hogy igazat ad neki - amit természetesen nem tehet. Vagy azt
mondja, hogy Jób ügyét Isten előtt rendbe kívánja tenni, tehát bűnétől, melyet
méltatlan beszéde által halmozott fel, meg akarja szabadítani.
230 Jób könyve
33. vers. ‫״‬hallgass rám... majd én bölcsességre tanítalak”: Jób meghall-

gatja és bölcsességet tanul Elíhútól. Miután Elíhú kibeszélte magát, Jób
ugyanis kész, hogy felfogja Isten beszédét. Ezzel megkezdődik az ő helyreál-
lítása, bölccsé lesz a szabadításra: Jób végre leborul Istene és Ura előtt, és
ezzel elismeri az Ő igazságosságát.

3. vers. Szó szerint: ‫ ״‬Szívem egyenessége az én szavaim, és ajkaim tudása -
tisztán szólnak.”
7. vers. ‫״‬kényszerít”, ’akpí, csak itt előforduló szó. A Péld 16,26-ban egyet-
len egyszer találkozunk a rokon ’akáf igével, ‫ ״‬siettet”.
8. vers. ‫ ״‬hangos”, szó szerint qól illín, ‫״‬a szavak hangja”. Gyakran a qól
azonos jelentésű a ‫״‬megfelelően” vagy ‫״‬érthetően” szavakkal. (Vö. Zsolt 3,5;
142,1.)
10. vers. ‫״‬kifogásolnivaló”, tönu’ót, amit ‫״‬ellenségesség, ok az ellenséges-
ségre, elidegenedés” szavakkal lehet lefordítani; olyan szó, amely csak a
4Móz 14,34-ben fordul elő.
12. vers. ‫״‬halandó”, ,aenós, 1. a 7,17 magyarázatát.
15. vers. ‫״‬mély álom”, tardemáh, mint a 4 ,13-ban; egy másik szó, mint, ami
egyébként az ‫״‬alvás”-ra szokásos. Mély alvást jelent. Az lMóz 2,21 ezt a
szót használja, arra az alvásra, amelyet Isten Adámra bocsátott. További
példák még: Bír 4,21; lSám 26,12.
22. vers. ‫ ״‬fojtogató”, mömitím, szó szerint ‫״‬a gyilkolok”, az Isten által kül-
dött halál angyalok, ‫ ״‬fojtogató angyalok” (2Móz 12,23; 2Sám 24,16; Zsolt
78,49).
23. vers. ‫״‬közvetítő”, melís, olyan valaki, aki egy beszédet mölisáh (Péld
1,6) értelmezni tud.
28. vers. ‫״‬engem” és ‫״‬az én életem”, így hangzik a hagyományos mással-
hangzás szöveg (az ún. kötíb). A maszoréták ‫ ״‬az ő lelke”, és ‫״‬az ő élete”
hangzást jelölték ki (az ún. qöré). Zunz, mint mindig, szigorúan ragaszkodik
a maszoréta változathoz és ennek megfelelően így fordítja: ‫״‬kiváltja annak
lelkét, hogy ne menjen a sírba, és az ő lelke örvendjen a világosságnak.”29
29. vers. ‫״‬ember”, gaebaer, az erős férfi.
32-37. fejezet 231
34. fejezet
Ettől kezdve elkezdi Elíhú az Alkotó igazságosságának bemutatását. Úgy

teszi ezt, hogy sorban egymás után szemlélteti, hogy Isten igazságos, szuve-
rén és teljes a szeretettel:
34. fejezet: Isten igazságos.
35. fejezet: Isten szuverén.
36. fejezet: Isten szeretet.
37. fejezet: Isten szuverén.
Elíhú második beszéde
1. Elíhú felhívása Jóbhoz és három barátjához (34,1-4)

3. Isten tökéletes igazságossággal uralkodik (34,10-12)
4. Isten jót tesz velünk az O uralmában, anélkül hogy tartozna vele ne-
künk (34,13-15)
5. Isten tökéletes tudással uralkodik (34,16-30)
6. Jób súlyos következményekkel járó mulasztása (34,31-37)
Második beszédében Elíhú először felhívja hallgatóit, szavainak helyes hallá-

sára és megvizsgálására (1-4. v.), azután ismét olyan kijelentésekhez kap-
csolódik, amelyeket Jób tett: Ő igaz, de Isten megtagadja tőle az igazát (5-6.
v.). Először elítéli Jób bűnös szavait (7-9. v.), aztán kettős kijelentést tesz
Isten uralmával kapcsolatban:
Először: Isten uralma mindig igazságos (10-15. v.).

Másodszor: Isten uralma tökéletes ismerettel megy végbe (16-30. v.).
Istenben mindkettő megtalálható, a hatalom és az igazság is. Milyen nagysze-

rű ez. Mi ‫ ״‬az erősebb igazáról” beszélünk, és meg kellett tanulnunk belenyu-
godni, hogy az emberek között az erősebbeknek igaza is van. Istennél más a
helyzet. Ő mindenható, meg tudná görbíteni az igazságot, de nem teszi.
A mindenhatóság és igazságosság, Istenben tökéletes egységben van.
232 Jób könyve
1. Elíhú felhívása Jóbhoz és három barátjához (34,1-4)

1 Megint megszólalt Elíhú, és ezt mondta:
2 Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti tudósok!
3 Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt.
4 Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó.17
2. vers. ‫״‬Hallgassatok”: Elíhú itt minden jelenlévőhöz fordul, nemcsak

Jóbhoz.
4. vers. ‫״‬Keressük meg együtt az igazságot:” Gondoljuk meg, kinek szól

Elíhú felhívása, hogy ezt tegye, ki ismerje fel, mi á jó közöttük: két pártról
van szó, amelyek órákon, vagy napokon keresztül, makacs önigazsággal
próbálták meg, kölcsönösen kiütni egymást a színtérről. Milyen lehetetlennek
tűnik Elíhú feladata, milyen lehetetlen is valójában. Egyetlen ember sem
képes meggyőzni a tévelygőt, és megtanítani neki a jót. Ezt Elíhú maga tudja
a legjobban. Éppen most magyarázta el, hogyan kell Istennek beszélnie az
emberrel (33. fejezet), beszéde végén meg fogja vallani, hogy senki sem
képes a tanításra, csak Isten (36,22).

5 Hiszen ezt mondja Jób: Igaz vagyok, de Isten18 megfosztott igazamtól.
6 Azt kell hazudnom, hogy nincs igazam?! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hit-
szegő.
7 Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet,
8 egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár!
9 Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben.
5. vers. ‫״‬Hiszen ezt mondta Jób”: Elíhú nem feltételez Jóbról semmit, csak
idézi, hogy hamis szavaival vitába szálljon. Jób valóban azt mondta, hogy
Isten nyomorította meg őt (19,6). Jób vádja Istennel szemben kemény dolog.
Azt a megállapítást merészeli tenni, hogy Isten megvonta tőle az ő igazát.
Szabad-e, megtehetjük-e, hogy Isten előtti igazunkat követeljük? Elíhú úgy
válaszol, ahogy Jób vélekedései megérdemlik:
8-9. vers. ‫״‬Mert ezt mondja”: Elíhú megint azokra a szavakra alapozza
intését, amelyeket Jób mondott. Nem mondja, hogy Jób gonosztevő, de ‫״‬egy
társaságban forog a gonosztevőkkel”, ha így beszél, ahogy éppen most
17
Fii 1,10
‫׳‬él
32-37. fejezet 233
tette. Jób a gonosztevőkhöz csatlakozik, ha így nyilatkozik, azokhoz, akik

szembeszállnak Isten igazságos végzésével és rendelkezésével, és igazságta-
lanságot feltételeznek Istenről, amikor szuverén módon jár el velünk, embe-
rekkel (Róm 9,14). Sőt, amikor Jób azt mondja, hogy nem használ neki, ha
Istent szolgálja, más szavakkal megismétli a már kimondott vádat, Isten nem
adja meg neki, azt, ami jár, Isten megvonta tőle azt, ami igazság szerint az ő
részének kellene lennie. Mit válaszol erre a bölcsesség?
3. Isten tökéletes igazságossággal uralkodik (34,1012‫) ־‬

10 Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől19 a bűn, és a Mindenható-
tói az álnokság.
11 Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett.
12 Bizonyos, hogy Isten20 nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el
az igazságot.
10. vers. ‫״‬Távol van Istentől a bűn”: Olyan egyszerűen hangzik az, amit
Elíhú mond, de nagyon messzire ér. Isten igazságos, minden cselekedete
igazságos, sohasem tesz igazságtalanságot. Ez rendíthetetlen igazság,
amelytől vélekedéseink során sohasem szabad eltérnünk. Amint megtesszük,
tévedünk, és megmaradunk ebben a tévedésben, és eltévelyedésünk mérték-
télén lesz. Sohasem szabad elhagynunk minden igaz ítélkezésnek ezt a szikla-
szilárd alapját, bármi történjék is. Újra meg újra azt gondoljuk, hogy Istennek
úgy kell cselekednie, ahogy igazságérzetünk megítéli. De nem az a helyzet,
hogy Istennek azt kell tennie, amit mi igaznak tartunk, hogy Ő igaz legyen,
hanem fordítva: amit Ő tesz, az igaz (5Móz 32,4; Róm 9,14), akár megértjük,
akár nem. S ezt el kell így fogadnunk.
11. vers. ‫״‬Tettei szerint fizet az embernek”: Ha Isten elítél, nem azért teszi,
mert ehhez van kedve, hanem mert az ember ezt választotta. Tehát csak azt
adja az embernek, amit saját maga keresett ki magának. A jól megérdemelt
jutalmat adja (Jer 32,19; lPt 1,17; Jel 22,11). Isten nem szívesen gyötri te-
remtményeit. Isten egyetlen embert sem választott ki és rendelt kárhozatra.
Azért ítéli el az embereket, mert a bűnt választották, és a sötétséget részesí-
tették előnyben, a világossággal szemben (Jn 3,19.20). Ezzel ellentétben, az
üdvösségre választ ki embereket, akik nem választották az üdvösséget; és a
dicsőségre rendel embereket, akik sem nem látták, sem nem óhajtották a
dicsőséget. Ő jót cselekszik velünk, anélkül, hogy akár csak egy is közülünk
19 ’él
20 ’él
234 Jób könyve
megérdemelte volna. Az üdvösség teljességgel Isten ingyen adománya; a

kárhozat pedig, teljességgel az ember által választott és megérdemelt rész.
12. vers. ‫״‬nem követ el törvénytelenséget”. Ha Isten jót tesz velünk, azt
nem érdemeltük meg; ha Isten elitéi bennünket, azt mindig megérdemeljük.
Az Ő kegyelmének nincs alapja, ítéletei megalapozottak. Alapvető tény, hogy
Isten ítéleteinek alapja mindig az emberben van, amit Jób barátai is állandóan
bizonygattak. Tőlük eltérően, Elíhú nem vonatkoztatja ezt közvetlenül Jób
esetére. Itt csak az elvet nevezi meg (1. 10. verset is).
‫״‬a Mindenható nem ferdíti el az igazságot”: Noha Isten, mint aki a Min-
denható és mi nem tudnánk védekezni ellene, nem teszi meg. A tehetetlenek-
kel szemben is tökéletesen igazságos. De ez nem minden. Ő több, mint csak
igazságos: kegyelmes is. Kegyelmében olyan dolgokat ad a bűnösöknek,
amire a legcsekélyebb jogcímük sincs. Nem ferdíti el egyetlen ember igazsá-
gát sem, de az igazságnélkülieket olyan igazságba emeli, amelyet ők sohasem
munkáltak. Ilyen Isten.
4. Iste n jó t tesz v elü n k , an élk ü l, hogy ta rto z n a vele n e k ü n k

(34,13-15)
13 Ki bízta rá a földet, és ki készítette az egész világot?

14 Ha csak magával gondolna, visszavenné magához szellemét és leheletét,
15 egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba.
13. vers. ‫״‬Ki bízta rá a földet?”: Aki rábízta Istenre a földet, hogy uralkod-
jón felette és gondoskodjon róla, annak szabad felelősségre vonni Istent, és
kikérdezni, hogyan boldogult a rábízott feladattal. Ki adott neki azelőtt? An-
nak szabad kikövetelni az igazát Isten előtt, hogy megfelelő fizetség járjon
neki (Róm 11,35). ‫״‬Ki készítette az egész világot?” Ha mi teremtettük a
földet, akkor szabad elszámoltatnunk arról a módról, ahogyan az ügyek el-
rendezésre kerültek rajta.14*
14. vers. ‫״‬Ha csak magával gondolna”: Jób fellázadt az ellen, hogy az iga-
zát megvonták tőle. Attól egészen eltekintve, hogy a teremtmény nem muto-
gathat a Teremtő előtt semmilyen igazára, el kellene egyszer gondolkodnunk.
Ha Isten éppen így járna el, és visszahúzódna a maga jogához, azaz azt ki-
vánná, hogy az ember végre megadja azt, ami Őt megilleti, és csak ezután
volna kész újra szóba állni az emberrel, az akkor az emberért történne. Isten
nincs ráutalva az emberre (9. v; 35,6.7), Isten nem tartozik nekünk semmivel.
32—37. fejezet 235
Nem kellene odafordulnia hozzánk, nem kellene minden élőt életben tartania.
Nem kötelessége, hogy hordozza az embert, hogy védje, és gondoskodjon
róla. Hiszen az ember bűnös, gúnyt űzött Isten szentségéből, és kihívta Isten
fenségét. Az ellenség oldalára állt. Istennek tehát kétszeres indoka is lett
volna rá, hogy szívében egyedül önmaga felé forduljon, és gonosz teremtmé-
nyeit átengedje önmaguknak. De mi lenne akkor velünk?
15. vers. Ha nem hordozna bennünket Isten, mindnyájan a pokolba jutnánk.

Ha visszavonná Szellemét önmagához, és nem keresne bennünket, kimúlnánk
valamennyien, bűneinkben halnánk meg, kivétel nélkül mindnyájan, és örök-
re a sötétségben maradnánk, Istentől távol. A halál rabságában maradnánk
örökre. De az, hogy elküldte Fiát e világba, hogy megkeresse és megmentse,
ami elveszett, hogy azután elküldte Szellemét, hogy az emberszíveket Isten
Fia felé fordítsa, — mindez az O jótetszéséből van, mellyel senkinek nem
tartozik, s melyet senki meg nem szolgált, ez az Ő ingyen kegyelme. Miért
akarunk hát panaszkodni, vagy miért akarjuk igazságunkat Isten előtt érvény-
re juttatni? Isten őrizzen meg az ilyen ostobaságtól! Különben egy napon
megadja nekünk, ami jár: örök pusztulás, távol az Úr arcától (2Tesz 1,9).
5. Isten tökéletes tudással uralkodik (34,16-30)
E versekből megtudjuk, hogy Isten senkit sem büntet igazságtalanul, hanem

csak olyanokat büntet, akik arra rászolgáltak. E tekintetben nincs különbség,
mert mindenki vétkezett, s Isten nem személyválogató (19. v; Róm 2,11).
Isten ítéletében az érdemre tekint, mindenkinek azt osztja ki, amit megérde-
melt, a személyre való tekintet nélkül. Isten szabadítása nem érdem szerint
történik, a Teremtő joga szerint cselekszik, amelynek során jót tesz, a kivá-
lasztása szerinti emberekkel anélkül, hogy azok megérdemelték volna. Az
Isten igazságos ítéletéről szóló kijelentések hosszú sorában csak egy található
Isten irgalmas kíméletéről (29. v.). Békességet teremt a bűnösöknek, akik
semmi mást nem érdemeltek, mint örök nyugtalanságot (Jel 14,11). Ki akarja
azonban szétrombolni a nyugalmat, ha nyugalmat szerzett? Ki meri megkér-
dőjelezni Isten érdemtelen jóakaratának cselekedeteit? Görbe szemmel kelle-
ne rá néznünk azért, mert egyesekkel jóságos (Mt 20,15)?
16 Ha clcg értelmes vagy, halld ineg ezt, figyelj hangos beszédemre!
17 Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt, és te bűnösnek tarthatod-e az igazat, a liatal-
mást,
18 őt, aki azt mondhatja a királynak, hogy semmirekellő, és :1 fejedelmeknek, hogy bűnö-
236 Jób könyve
19 aki a vezető emberekkel szemben nem személyválogató, és a gazdagokat nem helyezi a

nincstelenek21 elé, mert mindegyik az Ő keze alkotása?!
20 Egy szempillantás, és meghalnak éjnek idején. Megrendülnek a népek és elenyésznek,
távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által,
21 Mert Ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését.
22 Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők.22
23 Mert Istennek23 senkit sem kell sokáig megfigyelnie, hogy ítéletre kerüljön eléje.
24 Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre,
25 mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket.
26 Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja:
27 mert elfordultak tőle, semmit sem törődtek útjaival.
28 Miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását.
29 ha tétlen marad, ki ítélhetné el? I‫־‬Ia el akarja rejteni arcát,24 ki láthatja meg, akár egy
nép, akár egy ember?
30 Nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalják a népet.
16. vers. ‫״‬Ha elég értelmes vagy”: Ettől kezdve Elíhú újra közvetlenül
Jóbhoz fordul.
17. vers. ‫״‬Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt”: Hogyan kormányoz-

hatná Isten a világot, ha nem lenne igazságos minden cselekvésében és ítéle-
tében? Képtelenség, egyrészt vallani, hogy Isten az Úr, és Ő uralkodik min-
den felett, ugyanakkor pedig megkérdőjelezni tökéletes igazságosságát,
ahogy azt Jób tette. De ilyen teljesen ellentmondásos, és ostoba dolgokra
vagyunk mi, emberek képesek, lásd a Zsoltár 89,15-öt.
19. vers. ‫״‬mert mindegyik az O keze alkotása”: Mivel Isten az Alkotó,

megvan rá a joga, a hatalma és ismerete, hogy ítéletet gyakoroljon (Csel
17,26.31). Ő alkotott mindent, ezért követelhet számadást. Az ember minden
bűne az ellen fordul, aki teremtette őt, ezért az Ő joga, hogy megítélje a bűnt.
Ő teremtett mindent, ezért ismer mindent. O alkotta az embert, ezért tudja,
kicsoda, és milyen az ember. Mivel tökéletes ismerete van, képes rá, hogy
tökéletes igazságossággal ítélkezzen. Ő a Mindenható, ezért van hatalma rá,
hogy a meghozott ítéletet végrehajtsa. Erről van szó a Jelenések 5,3-9-ben,
hogy az Isten Báránya méltó az ítélkezésre.
20. vers. Mivel az emberek az Ő kezének munkái, egy éjszaka alatt elveszít-
hét egy egész népet. Van hatalma rá, és van joga hozzá, és - ahogy a követ-
kező öt vers elmondja - van tudása hozzá.
21 Csel 10,34; Róm 2,11; Gál 2,6; Ef 6,9; Kol 3,25

22 Jer 23,24
23 ’él
24 Jób 23,9; 5Móz 32,20; Ézs 54,8
32-37. fejezet 237
‫״‬emberi erő nélkül”, tehát látható eszköz, vagy szerszám nélkül (vö. Dán
2,34). Istennek van hatalma rá, hogy közvetlenül, csupán szava által ítéljen.
21. vers. A Mindenható ‫״‬szemei” látják ‫״‬minden lépésüket”.
23. vers. Ezért neki nem kell ‫״‬senkit sem sokáig megfigyelnie”, azaz neki
nem kell, mint nekünk, korlátozott embereknek, hosszas vizsgálatokat le-
folytatni, és azután minden bizonyítékot egymással szemben mérlegelni,
hogy végül egy lehetőleg igazságos döntésre jusson. Hiszen Ő a Mindentudó,
‫״‬messziről megismeri a fennhéjázót” (Zsolt 138,6). Mielőtt még nyelvünkön
lenne a szó, Isten már pontosan tudja (Zsolt 139,4).
24. vers. Ő ‫״‬hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül”, mert ‫״‬ismeri
tetteiket”, anélkül, hogy előtte hosszas kutatásokat kellett volna végeznie.
Neki joga és hatalma van rá, hogy a hatalmasokat összezúzza, és ‫״‬másokat
állítson a helyükre”, ‫״‬Isten fo g ítélni, az egyiket megalázza, a másikat föl-
magasztalja” (Zsolt 75,8).
27. vers. Megértjük, hogy Isten ott bünteti meg a bűnösöket - ‫״‬akik elfor-
dúltak tőle”, és nem törődtek útjaival - , ahol mindenki látja. Amit egyáltalán
nem tudunk megérteni, hogy Isten az általa rendelt időben, és az általa meg-
határozott módon valakit nyilvános helyen sújt (Zak 13,7), aki soha sem tért
el az Ő követésétől, és aki minden útját követte. És mégis, tetszett Istennek,
hogy Fiát összezúzza, és a büntetést Őreá helyezze (Ézs 53,6.11). Ki kétel-
kedne még Isten szeretetében, aki mindezt látta? Adná Isten, hogy mi sohase
kételkedjünk az Ő kegyelmében, jóságában, szeretetében és igazságosságá-
bán! Ott álltunk a Golgotán és láttuk, amint Isten bűnné tette az Ő Fiát, és a
bűnösök helyett, nyilvános helyen sújtotta, mint egy gonosztevőt. Aligha
tudnánk nagyobb vétket elkövetni, mint Isten szeretetét valaha is megkérdő-
jelezni.
28. vers. Isten az árvák atyja és az özvegyek védője az Ő szent hajlékában
(Zsolt 68,6). Irgalmasságában meghallgatja az elnyomottak kiáltását - mi-
közben mindnyájunkat átengedhetne a bűnnek és a bűnösöknek. Hiszen mi
tettük a világot a bűnnek ilyen nyomorúságos színterévé, nem Isten. Sokkal
inkább először mégízleltette az emberrel az Éden-kert boldogságát, és aztán
óvta a bűn rettenetes következményeitől. Mégsem engedi át az embert önma-
gának, noha minden oka, és minden joga meg lenne rá. Ő meghallja a nyo-
morultak imádságát, és ítélettel és szabadítással válaszol a mennyből.29
29. vers. Ez a vers egy közbeiktatott gondolatot tartalmaz. Csak a 30. vers
kapcsolódik logikusan a 28. vershez.
238 Jőb könyve
‫״‬Ha Ő nyugalmat ad, ki ítélhetné el?” (Károli): Mivel most Isten ke-
gyelmes szándékától indíttatva cselekszik az emberrel és tesz jót, amivel
sohasem tartozik nekik, az ő jólétük, nyugalmuk, örök üdvösségük olyan
biztos, mint Isten maga. Senki sem ítélheti kárhozatra azt, akit Isten felmen-
tett (Róm 8,33.34). Ha Ő nyugalmat teremt, akkor az olyan biztos, mint a
pusztulás, amit az istentelenekre ró. Ezért Jób gondjának nem barátai ítélete
alá kell esnie, hanem egyedül Isten ítélete alá.
‫״‬Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg”: Ha Isten azt választotta
volna, hogy rejtve marad, egyetlen ember sem láthatta volna. Ha nem azt
választotta volna, hogy szabad döntése szerint, Jézus Krisztusban felfedje
önmagát, sohasem ismerte volna meg Őt egyetlen ember sem. Ki tudja eléggé
megköszönni neki, hogy kijelentette magát a gonosz embernek, aki nem
szolgált rá, és a tehetetlen embernek, aki nem képes semmire?
‫ ״‬Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: ‫ ״‬Magasztallak,
Atyám, menny és fö ld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek
elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Az
én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya,
az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelen-
te n i”(Mt 11,25-27).
Isten barátságának az ember iránt további bizonyítéka, ha ‫״‬nem
3 0. v e r s .
engedi uralkodni az elvetemülteket”. Az Ő jósága miatt van, hogy a kimé-
letlen és gátlástalan emberek nem jutottak sokkal nagyobb hatalomhoz,
ahogy a bűnösök között egyébként lennie kellene. A Messiás eljövendő or-
szága Isten irgalmának páratlan bizonyítéka. Az ember rászolgált, hogy Isten
örökre átengedje a bűn, a bűnösök, és minden bűn ősokozójának. De Isten ezt
nem teszi meg. Egy napon majd el fog söpörni minden emberi uralmat, és fel
fogja állítani a béke csodálatos birodalmát (Ézs 11; Zsolt 72).
6 . J ó b s ú ly o s k ö v e t k e z m é n y e k k e l j á r ó m u la s z t á s a ( 3 4 , 3 1 - 3 7 )
31 Mondhatja-e valaki Istennek25: Megbűnhődtem, nem leszek rossz!?

32 Te taníts meg arra, amit én nem látok. Ila álnokságot követtem el, nem teszem többé.
33 Talán azt torolja meg, amit te megvetendőnek tartasz? Most neked kell döntened, nem
nekem! Mit tudsz felelni?
34 Ezt mondják meg nekem az értelmes emberek, és a bölcs férfiú, aki engem hallgat:
35 Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg.
36 Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok!
37 Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, csapkodja közöttünk a kezét26, és szaporítja istcnellc-
nes27 szavait.
25
’él
26
A taps mint a gúnyolódás kifejezője: Jób 27,23; Ez 25,6; Náh 3,19
27
’él
32-37. fejezet 239
31. vers. Jób valami egészen döntő dolgot mulasztott el: Önmagát nem kér-
dőjelezte meg. Újra meg újra Isten igazságosságát kérdőjelezte meg. Hogy
történt, hogy önmagát és a maga igaz voltát nem kérdőjelezte meg? Nagyon
biztos az ártatlanságában, de vajon nem lett volna helyénvaló önmagát kér-
dezni, vajon ‫ ״‬nem követett-e el álnokságot”, anélkül, hogy tudta volna?
Nem jó jel, ha egy szent túl biztos a maga ártatlanságában. És ha Jób nem is
egy bűn miatt szenvedte el nyomorúságát, bizonyára lett volna oka, hogy az
Urat kérdezze, vajon később, mármint a három barátjával folytatott vitája
során, nem terhelt-e bűnt magára. Vagy nem azért próbálja-e Isten, mert
veleszületett jelentéktelenségét és bűnösségét mélyebben akarta vele megér-
tetni, és egy magasabb igazságosságra akarta tanítani. Jób azonban nem tette
ezt meg, hanem barátaival szemben olyan hevesen védelmezte a maga igazát,
hogy észre sem vette, hogy éppen ennek során vétkezett.28
32. vers. ‫״‬amit én nem látok...” Ki méri meg, mennyit nem látunk mi? A
valóság észlelése olyan megdöbbentően korlátozott a számunkra, hogy min-
dig van okunk nem olyan magabiztosnak lenni.
33. vers. ‫״‬amit te megvetendőnak tartasz?: Vajon Istennek, a mi igazságról

és igazságtalanságról, teljesítményről és jutalomról, bűnről és bűnhődésről
alkotott elképzeléseink szerint kell-e erkölcsi uralmát gyakorolni? Ezt Jób
nem gondolhatja komolyan, és mégis így beszélt. Ezért volt gonosz az ő
beszéde; és bizonyára itt az ideje, hogy Jób visszavonja a szavait. Hamarosan
tényleg meg is fogja tenni.
35-37. vers. ‫״‬Jób beszél, de értelmetlenül”, és ‫״‬úgy felelt, mint az álno-

kok”, és ‫״‬szaporítja istenellenes szavait”. Jób a szavaival vétkezett: első
panaszában keserű szavakkal lázadt az ellen, hogy Isten életet adott neki, és
még mindig megtartja őt. Miközben tovább beszélt, sokasította vétkeit. Elíhú
megnevezi bűneit, amelyeket valóban elkövetett, és ebben helyesen ítél; mert
valójában, miután Isten megpróbálta Jóbot, azt az egyet kell megvallania,
hogy méltatlanul beszélt Istenről. Más bűne nincs, amit meg kellene vallania
(39,34.35; 42,2.3).
28 Jamieson, Fausset és.Brown kommentárja a kővetkező megjegyzést fűzi ehhez: ‫״‬Bár nem
volt képmutató, Jób, mint mindenki, bűnös volt, ezért szenvedéseinek oda kellett volna ve-
zetniük őt, hogy megalázza magát Isten előtt. M in d e n nyomorúság a hűn közös örökségének
bizonyítéka, amelyben az istenfélő ember is osztozik; és ezért a szenvedést kegyelmes ne-
velésnek kellene tekintenie.”
240 Jób könyve
6. vers. ’anus hisí, szó szerint: ‫״‬megsebezve az én nyilamtól”, azaz ‫״‬a ben-
nem lévő nyíltól”. Isten nyilairól van szó, amelyek Jóbot érték (1. 6,4).
10. vers. ‫״‬okos emberek”, tulajdonképpen ‫ ״‬a szív emberei”. A Jób könyvé-
ben újra meg újra előfordul a léb, vagy lébáb (szív) szó, az értelem kifej ezé-
sére, így a 34. versben is.
17. vers. tarsía, ‫״‬bűnösnek tartani”, azonos ige és azonos alapalak, mint a 12.
versben.
29. ‫ ״‬elítélni”, azonos ige, mint a 12. és 17. versben.
31. vers. ‫ ״‬Mondhatja-e valaki Istennek...?” így fogja fel Elberf és Buber is
ezt a héberben több jelentésű helyet. Zunz: ‫״‬Mert te, aki Istenhez beszél-
tél...”; Zürcher: ‫״‬Amikor most Istennek ezt mondja ...”; Luther: ‫״‬Mert Is-
tennek ezt kell mondani....”, ami értelmileg ugyanazt fejezi ki, mint Buber és
Elberf. Rév. Elberf a szó szerinti fordítás mellett, lábjegyzetben egy érdekes
variációt közöl, ami jól beleillik az összefüggésbe: ‫״‬Ezt kellene mondania
neked Istennek: Tévedtem...?” Csak az a kérdés, hogy a hae’mar, ‫״‬ezt
mondta?” kifejezésnek, van-e ilyen módosító színezete: (‫״‬mondja/mondania
kell-e...?”.
34. vers. ‫ ״‬értelmes emberek”, ’anse lébáb, u.ez a 10. versben is.
37. vers. ‫״‬csapkodja közöttünk a kezét”, benenu jispoq, szó szerint ‫״‬lecsap-
kod közöttünk”. Elíhú valószínűleg azt akarja mondani, hogy Jób szavaival
úgy csapkod hallgatói felé, mintha pofonokat adna.
32-37. fejezet 241
35. fejezet
£líhú harmadik beszéde
1. Elíhú Jób emlékezetébe idézi illetlen szavait (35,1-4)

2. Mi nem adhatunk semmit Istennek, és nem vehetünk el tőle semmit
(35,5-8)
3. Isten nem engedi, hogy kívánságaink kiszolgálójává tegyük Őt (35,9-16)
Ennek a beszédnek az elején Elíhú megint azokra a szavakra emlékeztet,

amelyeket Jób mondott (2-3. v.), hogy ezekkel vitába szálljon. A beszéd
végén pedig összefoglalásképpen úgy véli, hogy Jób hiábavalóságra nyitotta
a száját, és tudatlanul szaporítja a szót (16. v.).
Jób türelmetlen Istennel szemben, mert nem részesíti abban, amiről úgy
gondolja, hogy joga van hozzá, és mert Isten nem válaszol kiáltására. Elíhú
itt két dolgot akar tudatosítani a számára: a) Nincs jogunk Isten segítségére és
jótéteményére, mivel Isten nem tartozik nekünk semmivel, b) Ha Isten nem
azonnal válaszol imádságunkra, nem volna szabad türelmetleneknek lennünk,
hanem csendben ki kellene vámunk Isten idejét (14. v.), és közben meg kel-
lene kérdezni magunktól, vajon nem mi vagyunk-e az okai Isten hallgatásá-
nak (10-13. v.).
Isten nincs ránk utalva, mi viszont Őreá vagyunk utalva. Isten nélkülünk is
a ‫״‬boldog Isten” (lTim 1,11), aki a bűnösök bűnei által nem lesz szegényebb,
és az igazak igazságossága által nem lesz gazdagabb. Mi vagyunk a nyerte-
sek, vagy vesztesek, nem Isten. Ezért jól tennénk, ha megaláznánk magunkat
előtte, és a mi egyéni boldogságunk lenne, ha abbahagynánk a vele való vi-
tatkozást. Az azonban, hogy Isten Isten, és nem tartozik nekünk semmivel, a
legalapvetőbb belátás, amellyel Istenhez, és a hozzá fűződő kapcsolatunkhoz
viszonyulnunk kell. Ha azt gondolnánk, hogy Isten segítséggel tartozik ne-
künk, végül is azért van itt, hogy nekünk segítsen, akkor kiáltásunkra hallgat-
ni fog Isten.
I. Elíhú Jób emlékezetébe idézi illetlen szavait (35,14‫) ־‬
1 Tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta:

2 Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben?
3 Ha így szólsz: Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?
4 Én megadom rá neked a választ, neked is, meg a barátaidnak is.
242 Jób könyve
2. vers. Megint megfigyelhetjük, ahogyan Elíhú, mint Istennek és az Ő

szentjeinek példás szolgája, azokra a szavakra emlékezteti Jóbot, amelyeket
az mondott: ‫״‬ha ezt mondod...”
Jób érvényesítette igazát Isten előtt (1. még 34,5). Mivel nem kapta meg
azt, amire úgy gondolta, hogy joga van, arra a következtetésre jutott, hogy
nem érdemes igaznak lenni.
3. vers. ‫״‬mi hasznom abból, ha nem vétkezem?”: Jób megkérdezte, mit

tehetne Istennel, ha vétkezik (7,20), és legalábbis közvetett módon azt
mondta, hogy nem használt neki, hogy távol tartotta magát a bűntől. Erre
megy ki ártatlanságának bizonygatása a 31. fejezetben. Ha azt kérdezzük, mit
használ nekünk, ha Isten tetszését élvezzük, úgy teszünk, mintha elégségesek
lennénk önmagunknak, és egészen jól lemondhatnánk mindenről, amit Isten
ad nekünk. Anélkül, hogy meggondolnánk, ezzel Isten helyét foglaljuk el;
hiszen Ő az egyetlen személy a világmindenségben, akinek senkire sincs
szüksége, és aki senkinek a segítségére nincs ráutalva. Egyedül Ő teljesen
elég önmagának.
4. vers. ‫״‬neked is, meg a barátaidnak is”: Elíhú egész idő alatt Jób társai
fülének is beszél. Szavai náluk sem találnak süket fülekre, ahogy a bűnbánat-
ra való készségükből (42. fejezet) erre következtethetünk.
2. Mi nem adhatunk semmit Istennek, és nem vehetünk el tőle

semmit (35,5-8)
5 Tekints az égre és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted!
6 Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene?
7 Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap tőled?
8 Csak a magadfajta embernek árt a bűnöd, és az ember fiának használ igazságod.5
5. vers. ‫״‬Tekints az égre és... nézd a fellegeket”: Itt kezd Elíhú először
hivatkozni a természetre, amely tanít bennünket (lK or 11,14). Beszédei vé-
gén már csak Isten munkálkodásáról fog beszélni a szélben és az időjárásban,
és azzal Isten munkálkodására utalni az Ő uralmában. A teremtett világ úgy
van berendezve, hogy cselekvésünkkel nem tudjuk megváltoztatni. Élvez-
hetjük a benne elhelyezett adományokat, és erőit részben saját malomkere-
keink felé irányíthatjuk, és a magunk számára hasznosíthatjuk; azonban lét-
rehozni nem tudjuk őket. Éppen így, Isten adományait csak köszönettel
vehetjük, és meghajolhatunk Isten uralma előtt. Ha fellázadunk, semmit sem
változtatunk Isten uralmán, csak elzárjuk magunkat az Ő adományaitól.
12-37. fejezet 243
(>. vers. ‫״‬Ha vétkezel, mit ártasz neki?” Isten nincs ráutalva egyetlen ember-
re sem, neki nem hiányzik semmi. Ő a boldog Isten (lTim 1,11), akár keresi
Őt Jób, akár nem. Nem lesz gazdagabb, mert neki szolgálunk, és nem lesz
szegényebb, ha megtagadjuk tőle a szolgálatunkat. Mi vagyunk azok, akik
gazdagabbak, vagy szegényebbek leszünk (Jer 7,19; Péld 8,36; 9,12).
3. Isten nem engedi, hogy kívánságaink kiszolgálójává tegyük Őt

(35,9-16)
9 A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt.
10 De nem mondják: Hol van az én teremtő Istenem2’, aki éneket ad számba éjszaka,
11 aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi mardaraknái?
12 Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol. Bizony a hiábavaló-
ságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem veszi tekintetbe.
14 Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.
15 Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy
mily nagy a vétek,
16 azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót tudatlanul.
(). vers. Elíhú Jób egy további szavához kapcsolódik (24,12), hogy arra vá-
laszt adjon. Hogyan lehet az, hogy az elnyomottak Istenhez kiáltanak, és Ő
látszólag közömbösen nézi? És miért kellett Jóbnak magának is kiáltania
anélkül, hogy Isten rögtön válaszolt volna neki (30,20)?
10. vers. ‫״‬De nem mondják: hol van... Isten”: Az ember azért kiált, mert
gonosz emberek elnyomásától akar megszabadulni, vagy a nyomorúságból
akar kimenekedni, de ugyanakkor nem akar meghajolni Isten uralma előtt. Az
ember szabad akar lenni az elnyomóktól, de nem akar szabad lenni Isten
számára. így imádkozni haszontalan, ráadásul méltatlan az emberhez, mint-
hogy magasabbrendü dologra kapott elhívást, mint az állatok.
‫״‬aki éneket ad számba éjszaka”: Isten világosságot ad a sötétségben, és
szubadítást a nyomorúságból, ha alázatosan keressük Őt. Akkor megtölti
szánkat nevetéssel (Zsolt 126,1.2), és dicsőítőéneket ad szánkba (Zsolt 40,4).
11. vers. ‫״‬aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz
az ég madarainál”: Oroszlánkölykök zsákmányra vágynak, és a hollók fió-
kái táplálékért kiáltanak a Teremtőhöz (38,39-41). Azt teszik, amire a tenné-
szét készteti őket. Az embert azonban Isten tanítja arra, hogy magasztosabb
dologért kiáltson, mint csupán a teremtmény szükségleteinek puszta teljesíté-
sóért. Isten tanította arra, hogy félje Teremtőjét, és arra indította, hogy min-
JB ’;ícloah
244 Jób könyve
denki és mindenek felett szeresse Őt. A hiánynak, a szükségnek, az

isteneiének elnyomásának nem kell-e mégis nevelési esközöknek lenniük
Isten kezében, hogy az embert magasztos elhívatása. és rendeltetése felé
irányítsa?
12. vers. ‫״‬Ezért kiálthatnak, ...de ő nem válaszol”: Most láttuk, hogy Isten,
az Ő kegyelméből és irgalmasságából hallgat a szegény kiáltására, és meg-
szabadítja nyomorúságából (34,28), míg az istentelent elveti. Itt azonban
megtudjuk, hogy Isten nem felel, ha az ember kiált. Isten az irgalmas és ke-
gyelmes Szabadító, de Ő a Szent és Magasztos is. Nem engedi, hogy kíván-
ságaink szolgájává tegyük. Amikor azt gondoljuk, hogy szavait elereszthetjük
a M űnk mellett, akkor a szorongattatás napján hiába fogunk kiáltani. Isten
akkor nem hallgat meg bennünket (Péld 1,28-30), mivel:
13. vers. ‫״‬Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten”: Olyan imád-
ságra, amely dacos szívből származik, nem válaszol Isten. Ha Isten kezeit egy
neki ellentmondó nép felé nyújtotta ki, újra meg újra hiába hívta őket, nem
fogja meghallani, ha a nyomorúságban hirtelen attól akarja a segítséget, akit
nagyon hosszú ideig30megvetett:
‫ ״‬Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem fi-
gyeit. Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törőd-
tetek: ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől
rettegtek, ... Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek
engem, de nem találnak meg’’ (Péld 1,24-28).
14. vers. Jób ismételten elmondta, hogy Isten elrejtőzött előle (23,8.9). Mi-
lyen gyakran járunk így mi is, mint Jób: Mivel nem látjuk Istent és az ő cse-
lekedeteit, azt gondoljuk, nem cselekszik. így történt Habakuk esetében is
(Hab 1,1—4). Neki akkor azt felelte Isten, hogy egész idő alatt munkálkodott
anélkül, hogy a próféta észrevette volna (1,5).
15. vers. Isten nem sújt hamar, mert késedelmes a haragra és hosszútűrése
miatt hosszú ideig elnézi az ember elbizakodottságát. Vajon egy visszafogott
figyelmeztetést mond itt Elihú, hogy Isten Jóbot valóban haragjában fogja
próbatételnek alávetni, ha nem enged elbizakodottságából? Isten ugyanis
ismeri önteltségét, ha még haragjában nem is tette próbára őt.
30
lásd Zsolt 120,6
32-37. fejezet 245
16. vers. Veszélyes, amit Jób csinál, mivel Isten még nem reagált lázadására,
Jób egyre csak tovább beszél. Annyira tele volt a szavakkal, hogy észre sem
vette, hogy Isten egész idő alatt beszélni akart vele.
2. vers. ‫״‬Igazam van Istennel szemben”, sidqí me’el, szó szerint ‫״‬az igazamat
Isten felől”.
3. vers. ‫״‬mi hasznom abból, ha nem vétkezem?” Amit én közvetlen beszéd-
nek értelmeztem (mint Luther, Schlachter és Zürcher), azt lehet közvetett
beszédnek is felfogni, mint Buber. Nála a 2. és 3. vers így hangzik:
2 Ha ezt jogosnak tartod, ‫״‬az Úr Istentől való igazolásnak” nevezed,
3 hogy megbeszéled, mi ez a számodra: ‫״‬Mit használ nekem, ha megtartóztatom magam
a bűntől?”
15. vers. ‫״‬még nem vette tudomásul, mily nagy a vétek”, szó szerint: ‫ ״‬és ő
nem ismeri fel az elbizakodottságot”, vagy ‫״‬nem veszi figyelembe az elbiza-
kodottságot”.
16. vers. ‫״‬hiábavalóság”. Az akarja kifejezni, hogy tartalmatlan, hiábavaló
beszéddel.
3 6 , fe je z e t
E líh ú u to ls ó b e s z é d e : I g a z o lja I s t e n t
1. Isten mindenhatósága végtelen szeretettel párosul (36,1-7)

2. Isten fegyelmezése boldogulásunkat m unkálja (36,8-15)
3. Figyelmeztetés Jóbnak, hogy ne dacoljon tovább Istennel (36,16-21)
4. Elíhú tanításának összegzése (36,22-26)
5. Isten hatalm a és bölcsessége a teremtésben (36,27-33)
6. Boldogok a fülek, melyek hallanak, és a szemek, amelyek látnak (37,1-14)
7. Tudod? Érted? Képes vagy rá? (37,15-24)
Utolsó beszédében Elíhú már nem említi meg Jób elhibázott szavait, hanem
már csak Isten útjairól és műveiről beszél. Első beszédében (33. fejezet)
bemutatta, hogy Isten velünk való minden cselekvése csak egyet akar: meg-
nyitni füleinket, hogy minden sorscsapásban Isten hangját halljuk. Ő beszélni
akar hozzánk, és az Ő beszéde életet akar adni nekünk, A második és hanna-
246 Jób könyve
dik beszédben (34. és 35. fejezet) Elíhú Isten igazságosságát és korlátlan

voltát mutatja be. Ő Isten, aki úgy bánhat velünk, ahogy akar, mert Ő alkotott
bennünket. Ezért beszélhet úgy alkotásaival, ahogy jónak látja, akár a szén-
védés által is. Már egyedül azért, mert Ő a mi Alkotónk, nem igazságtalan-
ság, ha súlyosan teszi ránk a kezét; és kétszeresen nem igazságtalanság, mert
bűnösök vagyunk, akik nem követelhetjük Isten jótéteményeit. Fellázadtunk
Isten ellen, saját gonoszságunk hozta a gonoszt a világba. Ezért nem tartozik
nekünk Isten azzal, hogy minden rosszat távol tartson tőlünk, és csak jóban
részeltessen. Ebben az utolsó beszédben végre megmutatja Elíhú, hogy Isten
magasztos, és hogy mi Őt az Ő hatalmában és bölcsességében fel nem fog-
hatjuk, s hogy Ő mindezzel együtt szeretet. A teljhatalom és szeretet csodá-
latos módon egyesül Istenben.
‫ ״‬Bár Isten szuverenitása mindent átfogó és abszolút, ez mégsem egy vak
hatalom szuverenitása, végtelen bölcsességgel, szentséggel és szeretettel
van összekapcsolva. Ezért ez a tanítás, ha helyesen értjük, a legnagyobb
vigasztalás, és a legnagyobb bizonyosság forrása. Ki ne részesítené előny-
ben, hogy dolgait inkább egy olyan Isten kezében tudja, akinek a jellem-
zője korlátlan hatalma, bölcsessége, szentsége és szeretete, mint hogy a
sorsnak, a véletlennek, vagy megváltozhatatlan természeti törvényeknek,
vagy rövidlátó és eltorzult énjének engedje át? Aki az isteni szuverenitás
valóságát elveti, annak meg kellene gondolnia, milyen alternatívák ma-
radnak a számára.” (Lorraine Boettner, The Reformed Doctrine of Predesti-
nation)
1. Isten mindenhatósága végtelen szeretettel párosul (36,1-7)
1 Azután így folytatta beszédét Elíhú:

2 Légy kis türelemmel, majd fölvilágosítalak, mert van még mondanivalóm Istenről31.
3 Messziről hozom, amit tudok, hogy igazoljam Alkotómat32,
4 mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted.
5 Milyen hatalmas az Isten33! Mégsem vet meg senkit. Hatalmas, erős szívű.
6 Nem tartja életben a bűnöst, de a nyomorultnak igazságot szolgáltat.
7 Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja.
3. vers. ”Messziről hozom, amit tudok”: Ez érdekes kifejezési mód. Elíhú

nem tette azt, amit Jób barátai. Ők a látszat alapján ítéltek, és annak alapján,
ami a szívükben volt, és levonták a következtetéseket, amelyeket emberi
31 ’aeloali
32 Zsolt 51,6; Rom 3,4
33 léi
32-37. fejezet 247
ítélőképességük alapján nekik ajánlottak. Ismeretüket a közvetlen közelből

vették (vö. Jn 7,24). Elíhú messziről hozta, a legmesszibb távolról: Isten az
örökkévalóságtól fogva fogalmazta meg tanácsvégzéseit és határozta meg
elhívásait34. És Elíhú a legmagasabb magasságból hozta: Isten magasztosabb,
mint mi, a menyben trónol Egyedül Ő tud mindent, Ő lát mindent, Ő ítél meg
mindent.
‫״‬hogy igazoljam Alkotómat”: Ez az Isten szolgájának indíttatása. Ő nem
akar egyetlen embernek sem igazat adni, nem akarja, hogy neki magának
igaza legyen. Istenének akar igazságot adni. Aki nem Isten dicsőségéért bűz*
gólkodik, nem lehet Isten szolgája. Aki a saját dicsőségére törekszik, a saját
hasát szolgálja (Róm 16,18). Ez valóban rossz, de végtelenül rosszabb lesz,
ha valaki Isten nevét és Isten igazságát használja fel kengyelvasnak, hogy
annak segítségével önmagát magasztalja fel. Isten a maga napján és a maga
módján ezt meg fogja bosszulni. Isten szolgája tudja ezt, ezért van benne
félelem attól, hogy ő maga valahogyan túl fontossá lehetne, és ezért él benne
az erős vágy, hogy csak Isten legyen nagy.
4. vers. ‫״‬Tökéletes tudás áll előtted”, tömím de’ot. Elíhú ezzel nem magára
gondol, hanem Istenre, amint a 37,16-tal való összehasolítás mutatja. Elíhú
ugyanis, ott éppen úgy ‫״‬tökéletes tudás”-nak nevezi Istent. Az Úr szolgája
azzal tünteti ki magát, hogy tudja, Isten előtt áll. Tudja, hogyan kell hallgatói
lelkiismeretét Isten elé állítania. Ezen az úton pontosan az történik, amit
Elíhú már mondott: ‫״‬Ne félj, és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal
kényszeríteni” (Jób 33,7). Nem Elíhú fog, mint egy magasba nyúló torony, a
szegény Jób előtt állni, hanem Isten fog Jób szemei előtt állni.
5. vers. Itt egy tömör mondat olyasvalamit jelent ki, ami Isten legnagyobb
csodái közé tartozik: ‫״‬Isten hatalmas és mégsem vet meg senkit.” A hatal-
masok az emberek között megvetik a jelentékteleneket35 .Ezért mondták a
valószínűleg leghatalmasabbak, akik valaha is Ádám utódai között uralkod-
tak, a római uralkodók: ,ylquila non captat muscas”, A sas nem kapdos le-
gyeket. A nagyok nem ereszkednek le a csőcselékhez. S mivel az emberek
34 Ezért mondja Isten: ‫״‬Nemcsak a közelben vagyok Isten, így szó! az ÚR, hanem Isten vagyok
a távolban is! (Jer 23,23). És ezért mondja Jeremiás: ‫״‬A messzeségben is megjelent az ÚR”
(Jer 31,3)
35 Égy frankfurti újságban Martin Walser mondta 1998-ban: ‫״‬A hatalom képtelenné tesz az
erkölcsösségre. Énnyi. Arról, akinek hatalma van, nem kell semmi mást tudni, hogy tudni
lehessen, ő egy korhely.” Ez jól hangzik, de felvetődik a kérdés, vajon Walser gondolt-e rá,
hogy neki is van hatalma, még ha nem is politikai, de írói, amivel hatalmat nyer számos em-
bér gondolkodása és véleménye felett. Tehát róla sem kellene többet tudnunk, mint hogy egy
nagyon sokat olvasott szerző, ahhoz, hogy arra következtessünk, ö korhely,
248 Jób könyve
ilyenek, az isteneket sem tudják másként elképzelni. Honnan is támadna ilyen

gondolatuk, hogy mások lehetnének? így ugyanezek a rómaiak ezt mondták:
‫ ״‬D i m a g n a cu ran t, p a r v a n o n c u ra n t” , az istenek a nagyokkal törődnek, nem
a kicsikkel.36
Honnan tudta vajon Elíhú, hogy Isten magasztos, és m é g s e m vet meg sen-
kit? Mivel ő maga olyan nemes lelkű volt? Csak azért tudta, mert Isten így
jelentette ki magát: Ő a magasztos, aki ugyanakkor az emberekkel is törődik.
Olyannak kellene gondolnunk Istent, ahogy róla gondolkodni tudunk, ha nem
jelentette volna ki önmagát. Most azonban megköszönjük Istennek, hogy
kijelentette önmagát: ‫ ״‬M a g a s z ta lla k A ty á m , m e n n y é s f ö l d U ra, m e r t e lr e j-
te t t e d e z e k e t a b ö lc s e k é s é r te lm e s e k elő l, é s f e l f e d t e d a g y e rm e k e k n e k ” (Mt
11,25). És mi dicsőítjük őt, mert kijelentette magát a g y e rm e k e k n e k , a gyen-
géknek, vakoknak és balgáknak. Milyen Isten is Ő! Valóban hatalmas.
6. v e rs . Bár egy darabig életben tartja a bűnöst, különben nem is élhetne, de

el fogja venni életét, és meg fogja szabadítani a nyomorultat, aki gonoszsága
miatt szenvedett, és ezért az Úrhoz kiáltott (34,28).
7. v e rs . ‫״‬sőt királyi trónra Ülteti, örökre fölmagasztalja őket”: Ez a legna-

gyobb bizonyítéka annak, hogy Isten minden hatalmában senkit sem vet meg.
Nem szívtelen egyeduralkodó, hanem megengedi, hogy az emberek az Ő
uralmában részesek legyenek. Trónja a mennyben áll, és hatalma mindenek
felett uralkodik (Zsolt 103,19), de a trón körül trónok vannak körben, és ezek
nem üresek. A trónokon nem angyalok, sőt nem is istenek ülnek, hanem 24
vén, a megváltottak és a felmagasztalt hívők (Jel 4,4). Jézus Krisztusban Isten
lealacsonyította magát, leszállt a bűn és halál legmélyebb mélységébe, hogy
onnan újra felemelkedjen (Ef 4,8-10). Ő azonban nem akart egyedül maradni
felemelkedésében, hanem elesetteket és bűnösöket akar magával vinni: ,y lk i
g y ő z , a n n a k m e g a d o m , h o g y v e le m e g y ü tt ü ljö n a z én tró n u so m o n , m in t
a h o g y én is g y ő zte m , é s A ty á m m a l e g y ü tt ü lö k a z ő tr ó n u sá n ” (Jel 3,21).
36 A keleti ember nem tudja másként elképzelni az uralkodót, mint önkényúmak. És ha az

isteneknek meg kell érdemelni az ‫״‬isten” nevet, akkor e téren a legnagyobbaknak kell lenni-
ük. Ezért a keleti főisten Allah, egy megközelíthetetlen, önkényes despota. Ő hív képe az
embernek, ahogy az Allah hívei által szentnek tartott könyve maga mondja. A zsidókról,
akik ennek a könyvnek, minden álnokság és cselvetés szerzőinek számítanak, ezt mondja a
Korán: ‫״‬Cseleket szőnek.” Azután azonban a döntő dolgot Mohammed teszi hozzá: ‫״‬Allah
is szőtt cseleket; mert íme: Allah a legjobb cselszövő! (Sura 3,47). Az ortodox muzulmán
elképzelés szerint Allah a Paradicsomba emeli az embereket, és ezt mondja: ‫״‬Mit törődöm
vele?” És Allah a pokolba is vet embereket, és ezt mondja: ‫״‬Mit törődöm vele?” Allah való-
bán nem más, mint a túlvilági elképzelésekbe magasba emelt keleti önkényúr, aki tud ‫״‬kö-
nyörületes” is lenni, ha éppen olyan a kedve, és mert az sem kerül neki semmibe.
32-37. fejezet 249
2 . I s t e n f e g y e lm e z é s e b o l d o g u lá s u n k a t m u n k á lj a ( 3 6 ,8 - 1 5 )
Mivel a Mindenható fegyelmezése nem tagadja meg igazságosságát (34,10-

12), és nem mond ellent szeretetének (36,5-7), Isten dicsőségére és az embe-
rek javára szolgál. Elíhú itt a bűnösről beszél, akit Isten törvényszegései miatt
(9. v.) a nyomorúság kötelékeinek enged át. Ezzel nem azt akarja mondani,
hogy Jób ez a bűnös, hanem Istennek a bűnösökkel való bánásmódjával az Ő
igazságosságát és kegyelmét, mindenhatóságát és szeretetét akarja demonst-
rálni.
8 Ha pedig bilincsekbe verik, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,

9 ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak.
10 Megnyitja fülüket az intelem befogadására, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonosz-
Ságból.
11 Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban.
12 De ha nem hallgatnak rá, dárda üti át őket, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.
13 Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket.
14 Már fiatalon elhal a lelkűk, s életük, mint a paráznáké.
15 A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket
az Isten.
8 - 9 . v e r s . Miért jutnak emberek ‫״‬a nyomorúság kötelékeibe”? Mert ‫״‬folfu-

valkodtak”. Nemcsak vétkeztek, hanem szándékosan követtek el bűnt (Róm
1,19.20), merészen dacoltak Isten törvényeivel. Milyen indítéka lehet Isten-
nek, hogy őket elfogadja? Hiszen hallották az O szavait, és visszautasították
tanácsát. ‫ ״‬Vannak, a k ik s ö té ts é g b e n ültek, a h a lá l á rn y é k á b a n , n y o m o r u lta n
v a s r a v e rv e , m e r t e n g e d e tle n e k v o lta k I s te n p a r a n c s á v a l sz e m b e n , m e g v e te t-
té k a F e ls é g e s d ö n t é s é r (Zsolt 107,10.11). Most pedig segítsen nekik? Tud-
ták a következményeket, kaptak figyelmeztetést, és most nyomorúságban
vannak. Joggal történik ez velük, vagy talán nem? Egyetlen ember sem tö-
rődne velük, senki sincs, aki most még segítene nekik. Isten azonban ponto-
san ezt teszi, mert Ő nem ember (4Móz 23,19).
1 1 - 1 2 . v e r s . ‫״‬Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt”: Igen, Isten megfoghatat-
lan kegyelme szerint bánik az emberekkel, de az embernek alá kell vetnie
magát Isten kegyelmének. Jaj nekünk, ha nem ‫״‬hallgatunk” Őrá! Jaj Kaper-
naumnak és Betsaidának, mert Isten kegyelme megjelent közöttük, de ők
megvetették Isten kegyelmes látogatását. Isten az egekig emelte Kapemau-
mot, ezért kell levettetnie a pokol mélyéig (Mt 11,20-24). Jaj a bűnösnek, aki
visszautasítja Isten kegyelmét, mely Jézus Krisztusban minden embernek
megjelent (Tit 2,11). Milyen reménységünk lehet még a számára? Megcsú-
folta a kegyelem Szellemét, lábbal tiporta Isten Fiát, a szövetség vérét közön-
ségesnek tartotta (Zsid 10,26-29). Jaj neki, ‫ ״‬M e r t ism e rjü k azt, a k i íg y s z ó lt:
250 Jób könyve
’Enyém a bosszúállás, én megfizetek. ’ És ismét: 'Az Úr megítéli az δ népét. ’

Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni!” (Zsid 10,30.31).
13. vers. Itt látjuk az ember gonoszságának döntő bizonyítékát. Isten kegyel-
méből próbára tette, bűnbocsánatot készített a számára, és hirdetted neki a
kegyelmet (2K0r 5,19) - ő pedig elutasítja ezeket magától. Isten fígyelmez-
tette őt, és megint csak figyelmeztette, és újra figyelmeztette. De az ember
nem hallotta, a saját vágyait követte, és ezek most ‫״‬megkötözik” őt. És mit
tesz most? Nem ‫״‬kiált segítségért”, sokkal inkább káromlást mond és ‫״‬da-
cos marad”, dacos Istennel és dacos emberrel szemben. Ha eljön a napok
vége, az emberek Istent fogják káromolni, akinek hatalma van a nyomorúsá-
gok felett, melyet az emberek saját kezükkel vontak magukra (Jel 16,10.11).
Nem tehetünk másként, mint hogy megvalljuk a mennyel^,igazságos vagy
te, a Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél’ (Jel 16,5). Ugyanakkor
nem tudunk mást tenni, mint hogy csodáljuk Isten megfoghatatlan kegyelmét,
aki keresi és megmenti a bűnösöket, és az önfejű bűnösöket, azokat, akik
nem akarják engedni megmentésüket, ‫״‬hordozza el türelemmel’ (Róm 9,22).
Miközben pedig elhordozza őket, jót tesz velük, esőt ad a mennyből, és táp-
lálékot, és szívbeli örömöt (Csel 14,17).
3. Figyelmeztetés Jóbnak, hogy ne dacoljon tovább Istennel

(36,16-21)
Amit Elíhú a 8-15. versekben Isten fegyelmezéséről elmondott, azt most
Jóbra vonatkoztatja. Ha Jób megalázta volna magát Isten hatalmas keze alatt,
már régen megszabadult volna hosszú éjszakájától (16. v.). Mint hűséges
barát óvja Jóbot, az Istennek ellentmondásban való további kitartás belátha-
tatlan következményeitől (17-20. v.).
16 Téged is kivezetne37 a nyomorúság torkából tágas helyre, ahol nincs szorultság, és
bőven kerülne asztalodra zsíros étel.
17 De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utói az ítélet.
18 Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.
19 Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed?
20 Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről!
21 Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!
16. vers. ‫״‬Téged is kivezetne a nyomorúság torkából”: Ha Jób hallgatott

volna a fegyelmezés hangjára, Isten már régen kiszabadította volna fogságá-
ból, és megsokasította volna jólétét. Ha azonban továbbra is Isten ellen hábo-
37
Hós 2,16
32-37. fejezet 251
rog, honnan van rá biztosítéka, hogy Isten nem fogja őt egyszer véglegesen
átengedni önmagának? Köteles-e Isten Jób dacos beszédét elviselni? Életben
kell-e tartania mindaddig, amíg Jób magába száll, és bünbánatra jut? Mi
történik, ha Isten előbb elragadja? Jaj nekünk, ha azt gondoljuk, hogy játsz-
hatunk Isten kegyelmével! Sámson megszokta, hogy bűnt követ el és a meg-
felelő pillanatban Istenhez kiált, Isten pedig újra meg újra erőt adott neki,
hogy elintézze az ellenségeit. Amíg egy napon Delila ölében aludt, és Isten
ereje végleg elhagyta. Milyen szörnyű ébredés, amikor a filiszteusok, akiket
oly gyakran, mint szúnyogokat sepert le magáról, könyörtelenül legyőzték,
megvakították és megkötözték (Bír 16)!
17. vers. ‫״‬De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele”: Jób úgy ítélkezik, mint az
istentelenek, amint már láttuk (34,7.8). Elíhú, mint igazi segítő, figyelmezteti
barátját, mert ha ragaszkodik ehhez, ‫״‬jogosan ér utói az ítélet”. Még soha
nem jutott senki a mennybe, aki Istennel a végsőkig dacolt. Meg kell aláz-
nunk magunkat az Ő hatalmas keze alatt, különben Isten nem fog felmagasz-
talni bennünket.
18. vers. Jóbot az a veszély fenyegeti, hogy barátaival szembeni dacossága,

és Isten elleni háborgása még nagyobb bűnre fogja ‫״‬elragadni”. Isten hatal-
más váltságdíjat fizetett, hogy bűnösöket üdvözítsen: saját Fiát adta oda,
ilyen nagy az Ő kegyelme. Milyen rossz azonban, ha ‫״‬a nagy váltságdíj”
arra csábít benünket, hogy Isten kegyelméből azt a következtetést vonjuk le,
Isten majd elnézi dacosságunkat, vagy lázadozásunk rá fogja venni Őt arra,
hogy engedjen követelésünknek. Ezt nem fogja megtenni. Istennél van a
kegyelem, és Istennél van a megbocsátás, hogy Őt féljük (Zsolt 130,4). De jaj
nekünk, ha a kegyelem nagyságából arra következtetünk, hogy megmarad-
hatunk bűneinkben (Róm 6,1)!
19. vers. Azt nem gondolhatja Jób komolyan, hogy kiáltása használni fog
neki, és Isten be fog avatkozni, mert elég hangosan panaszkodott. Tudja,
hogy csak egy út létezik. És Elíhú tudja, hogy ő ismeri ezt. E szavakkal segí-
teni akar neki, hogy abbahagyja tehetetlen és veszedelmes dacolását Istennel
szemben.
20. vers. Jób halálvágya bolond vágyakozás volt (3,11; 7,15). Az ‫״‬éjszaka”
nem a segítő; a halál nem igazi kiút. A kiút, vagy a ‫״‬kijárat”, maga az Úr:
‫ ״‬A kísértések, amelyek eddig értek benneteket, nem haladták meg az emberi
erőt. Az Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni: sőt
a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok
252 Job könyve
azt viselni" (lK or 10,13). Ő az ajtó, amelyen juhai ki- és bejárnak, és legelő-
re találnak (Jn 10,9), egyedül Ő, és semmi, és senki rajta kívül.
21. vers. Jób a szájával vétkezett, Isten ellen lázadt. Elíhú óvja őt attól, hogy
ne a gonoszságot ‫״‬válassza a nyomorúság helyett”, az alázat helyett. Min-
dig ostoba választás, bűnös hajlandóságunknak engedni, az Isten előtt való
lebomlás helyett, mindannak elfogadása helyett, amit Ő ad nekünk. Jób tér-
mészetes indíttatását követte, és tiltakozásával megkönnyebbülést szerzett
magának, de nem nyert vele semmit, ellenkezőleg.
4. Elíhú beszédeinek összegzése: Isten fenséges, Isten hatalmas,

Isten bölcs - Kicsoda olyan tanítómester, mint Ő? (36,22-26)
E néhány versben Elíhú mindent összefoglal, amit beszédeivel el akar mon-

dani: Isten a mi tanítónk, Isten Jób tanítómestere. Minden, amit tesz, a te-
remtésben és az egyes emberekkel, minden arra akar tanítani bennünket,
kicsoda Ő és milyen Ő. Elíhú mintegy ezt kérdezi Jóbtól: ‫״‬Hát nem vetted
észre, hogy Isten tanít téged? Nem ellenséget lát benned, hanem barátot, és
ezért tanít téged” (Jn 15,15). Isten nem tehet jobbat velünk. Az örök élet azt
jelenti, hogy az egyedül igaz Istent, és Jézus Krisztust megismerjük (Jn 17,3).
És ha megismerjük Őt, magunkat is megismerjük. Az, hogy Elíhúnak milyen
igaza van beszédeinek egész célirányával, megmutatkozik a 42,5.6-ban. Ott
megvallja Jób, hogy Isten beszédei által végre pontosan azt tanulta meg,
kicsoda Isten, és ki ő maga.
22 Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?
23 Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el?
24 Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!
25 Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.
26 Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen,
22. vers. ‫״‬Isten fenséges”, és ‫״‬erős”, de ugyanakkor tanítómester is. Fensé-

gét és képességét, azaz erejét arra használja, hogy tanítson bennünket.
‫״‬Van-e hozzá fogható tanítómester?” Ez jó kérdés, először is azt mutatja
meg, hogy Isten, minden szenvedéssel, ami bennünket érhet, tanítani szeret-
ne. Egész idő alatt, amikor szenvedünk, tanít minket. Ez már maga nagyszerű
igazság. Isten úgy találja, hogy elég fontosak vagyunk ahhoz, hogy Ő maga
tanítson minket, és kicsoda olyan tanítómester, mint Ő? Ki tud ilyen tökéletes
módon bánni velünk, és így hozzánk beszélni, hogy pontosan azt tanuljuk
meg, amit meg kell tanulnunk? Ő úgy ismer bennünket, mint senki más,
tudja, mit értünk meg, és hogyan értjük meg a legjobban. Nincs még egy
32-37. fejezet 253
olyan tökéletes pedagógus - paid-agogos, ‫״‬a fiúk vezetője” mint Ő. És úgy

tanít, hogy nemcsak megértjük, hanem meg is akarjuk érteni. Megvilágosítja
értelmünket, hogy megértsük gondolatait, és arra indítja szívünket, hogy
kívánjuk az Ő útjait.
Egy más tanítómesterre van szükségünk, mint mi magunkra. Mennyire
igaza van Clairvaux-i Bemátnak, amikor ezt mondja:
‫ ״‬Aki saját maga tanítómestere, annak bolond a tanítója.”
23. vers. Ha mi mutattuk volna meg az utat Istennek, amelyen mennie kell,
akkor szabad volna járását, a mi előírásunkon lemérnünk, és hibás lépéseit
elétámi. Milyen téves ez a gondolat, egyenesen istenkáromló! Észrevesszük-e
azonban, hogy mindig pontosan ilyen tévesen járunk el, amikor Isten cselek-
vését bíráljuk?
24. vers. ‫״‬hogy magasztald tetteit”, ez a mi feladatunk, ez a mi magasztos

rendeltetésünk. Isten tetteit, amelyeket az emberiség nemzedékek óta meg-
énekel, szeretnénk mi is személyesen az emberek elé tárni. Nem akarunk
vádolni, nem akarunk panaszkodni, hanem tiszteletet akarunk adni Istennek,
amely mint Teremtőt, Megváltót és Urat megilleti. Azért teremtettünk, hogy
Istent és az Ő tetteit dicsérjük, hogy Istennek minden művéért tiszteletet
adjunk. Mivel a bűn által elveszítettük ezt a képességünket, Isten Megváltót
küldött, és ezzel még több okot szolgáltatott arra, hogy Őt dicsőítsük, és az
emberek előtt felmagasztaljuk. Ő nem enged át bennünket önmagunknak,
hanem megfelelő intézkedésekkel nevel, hogy megtegyük mindezt. Az élet
mindenféle változatos eseménye által tanít benünket, hogy nem a mi dolgunk
Isten tetteinek megkérdőjelezése, hanem az, hogy e tetteket megénekeljük.
25. vers. ‫״‬csak messziről”, mérahoq, mint a 3. versben ‫״‬messziről” (1. még
2 ,12-t is). Amit ‫״‬a halandó” Isten művéből lát, csak messziről látja. Sejti,
hogy ezek a művek hatalmasak és csodálatosak, de nem látja olyan világosan,
mintha közelből látná őket. Ezért csak olyan benyomást gyakorolnak rá, mint
a hegyek, melyek messze távolban, a horizonton láthatóak.
26. vers. Az 5. versből megtudtuk, hogy ‫ ״‬Isten hatalmas”, kabbír; itt azt
mondja Elíhú, hogy Ő magasztos. Ezt tudjuk ugyan, de ‫״‬meg nem ismerhet-
jük”, azaz nem tudjuk felfogni ezt az igazságot, teljes jelentőségében. Mind-
azonáltal, annak a kevésnek, amit megismerünk, elégnek kellene lennie ah-
hoz, hogy megalázzuk magunkat Isten előtt.
254 Jób könyve
5. A terem tett világ nyilvánvalóvá teszi Isten hatalmát és bölcses-

ségét (36,27-33)
Közvetlenül és látszólag oda nem illő módon kezd Elíhú Isten teremtő művé-
ről beszélni. De amint a következő fejezetek mutatják, nem tévedésből van
itt, mert Elíhú, utolsó szavaival vezeti be azt a tárgyat, amelyet Isten folytatni
fog, amikor elkezd Jóbhoz beszélni. Mit akar Elíhú, amikor e helyen a vihart,
az esőt és villámlást kezdi ecsetelni? A bizonyítékok Isten útjairól és hatal-
máról a teremtésben, illusztrációkul szolgálnak számára, Isten útjaira és Isten
hatalmára, az embervilág feletti uralkodásában. Elíhú megkérdezi Jóbtól,
vajon felfogja-e valaki Isten műveit a természetben (29. v.), és ezt mindenki
tagadni fogja. De miért kell az embernek annak az Istennek az ellenében
felszólalni, akinek útjait nem érti, és akinek munkáját nem tudja megtenni?
Ez ostobaság! Nem volna-e sokkal alkalmasabb, ha az ember csendesen bízna
abban az Istenben, akinek hatalmát és bölcsességét, a teremtésben naponta
megvalósulni látja?
Isten beszédének negyedik módja
Miután Elíhú a 33. fejezetben Isten beszédének három első módjáról szólt,
azzal fejezi be, hogy Isten beszédének negyedik módjára utal.
27 Mert összegyűjti a vízcscppeket, a felhőkből esőt szitál,
28 amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre.
29 Értheti-e valaki, miért terül szét a viharfelhő, miért dörög annak sátra?
30 Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja.
31 Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen
32 Mindkét kezét villámfény borítja, és ráküldi ellenfeleire.
33 Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledését.
27. vers. ‫״‬Mert”: Ezzel a ‫״‬Mert”, ki szóval kezdi Elíhú, Isten fenségének,
mindenhatóságának és bölcsességének, a teremtésből vett bizonyítékainak
hosszú sorát.
‫״‬összegyűjti a vízcseppeket”: Itt a természet tanít nekünk valamit (vö. lKor

11,14) a kegyelem és szabadítás isteni útjairól. A sós vizet édesvízzé változ-
tatja, a halált hozó vizet életet ajándékozó vízzé. Észrevétlenül és láthatatla-
nul vonja föl a vizet a tengerből, és megtisztítja a sótól. így von magához
lelkeket is, a bűnös emberek tömegéből, megtisztítja őket, és áldásul küldi
vissza őket az emberek közé: ‫ ״‬Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól,
akikhez küldelek. Azzal kiildelek el, hogy nyisd meg szemüket, hogy a sötét
32-37. fejezet 255
ségből a világosságra, és a Sátán hatalmából, az Istenhez térjenek (Csel

26,17.18). Nem látjuk, nem is sejtjük, és mégis, Isten egész idő alatt, a ke-
gyelem csodatételeit cselekszi, melyek mind az Ő emberek iránti szeretetének
bizonyítékai. Milyen visszás dolog akkor Isten szeretetét megkérdőjelezni,
csak azért, mert szeretetének cselekvését nem tudjuk felismerni!
29. vers. ‫״‬Értheti-e valaki...”: Itt teszi fel Elíhú az első kérdést, amelyhez a
következő fejezetben, egy sor további kérdést fog hozzáfűzni. Először csak
általában kérdez, de aztán élesebbé válik, egészen személyesen teszi fel kér-
dését: ‫״‬Érted?” (1. 37,15-18).
‫״‬...miért terül szét a viharfelhő...”: Érti-e valaki, hogyan terjeszti ki Isten a

felhőket az égen, azután megint elűzi, és egy másik helyen újra összegyűjti
őket? Felfogjuk-e, miért esik egyik helyen, és miért nem a másikon? Meg
tudjuk-e indokolni az időjárás és a szelek járását? Örülnünk kell, ha néhány
nappal előre, legalább nagyjából meg tudjuk mondani. De hogy egyáltalán
miért léteznek szelek, mi az értelme, és mi a rendje az időjárás változásainak?
Mit tudunk? Keveset. Még kevésbé értjük Isten uralmának útjait. Sötétség és
felhők takarják el az Ő trónját, tevékenységét és döntéseit egyáltalán nem
fogjuk fel (Zsolt 97,2; 18,10). Ha ennyire tudatlanok vagyunk, akkor nem
illik, hogy türelmetlenek legyünk Isten útjai és cselekvései tekintetében, sőt,
hogy előírásokat akarjunk vele elfogadtatni.
‫ ״‬...miért dörög annak sátra...”: Amilyen kevéssé értjük a szelet és az esőt,

olyan kevéssé értjük a menny sátrának dörgését és a villámok felvillanását.
Isten vesszője elér minket, és érezzük is. De mit akarunk megmagyarázni,
miért és mi célból történik ez, és hogyan illik Isten igazságosságához és sze-
retetéhez? Olyan keveset tudunk, hogy egészen egyszerűen bolondok va-
gyünk, ha nem hallgatunk, és nem hagyjuk, hogy a hatalmas, szuverén egye-
dűl bölcs Isten cselekedje a maga művét.
30-31. vers. ‫ ״‬A villámok lángolása által ‫״‬világosságot áraszt maga körül”.
A zsoltáríró egy nagyon hasonló összefüggésben mondja, hogy Isten világos-
ságot vett magára, mint egy köpenyt (Zsolt 104,2). Az eső és vihar által
‫״‬ítélkezik a népek fölött” és ‫״‬eledelt is ad bőségesen”. Ugyanaz a cselekvés
itt pusztulás, ott pedig élet (I. 37,13). Ilyen az evangélium is, amelyet Isten
hirdettet szerte a világon, az egyiknek az ítélet üzenete, másoknak az üdvös-
ség üzenete (2K0r 2,15.16).
256 Jób könyve
32-33. vers. ‫ ״‬M indkét kezét villámfény borítja”: A ‫״‬villám” helyett a hé-
bér a ‫ ״‬világosság” szót használja. Itt azonban bizonyára a villámról van szó.
A villámok, melyek megrémítenek, eltakarják előlünk az Ő kezét, úgyhogy
csak a villámokat látjuk, a magunk rövidlátó mivoltában. Ő keze azonban
benne van a villámlásban is, benne van a szerencsétlenségben is, noha sze-
meink, mintha megigézték volna őket, csak a szerencsétlenségre merednek. A
hit szeme azonban látja azt is, amit Elíhú látott: A villám csak a kesztyű,
benne van a Mindenható keze. Vessük össze ezzel a következő mondatot:
‫ ״‬Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben” (Zsolt 81,8). Először csak a
‫ ״‬mennydörgés” dübörgését halljuk, de benne rejtőzik Isten hangja. Ő az, aki
beszélni akar hozzánk.

14. vers. ‫״‬paráznák”, qödesím, szó szerint ‫ ״‬felavatottak”, tulajdonképpen
férfi kultusz-prostituáltakról van szó. Zürcher: ‫״‬kéjfiúk”; Zunz: ‫״‬férfi száj-
hák”; Luther: ‫״‬paráznák”.
19. vers. Ennek a versnek a héber nyelvezete teljesen homályos, ezért a fór-
dítások jelentősen eltérnek egymástól.
26. vers. ‫״‬magasztos”, saggí’, ugyanabból a sg’ igetőből képzett szó, mint a
‫״‬magasztal” ige a 24. versben.
33. vers. ‫״‬A jószág érzi közeledését”. Talán az állatok viselkedésén észre
lehet venni, hogy vihar készül felvonulni, és abban meg lehet látni, ahogy
Isten maga felvonul.
37. fejezet
6. Boldogok a fülek, melyek hallanak, és a szemek, amelyek lát-

nak (37,1-14)12345
1 Bizony megremeg ettől a szívem, és csaknem kiugrik a helyéből.

2 Hallgassátok ilgyelmesen mennydörgését és a morajlást, mely szájából jön ki.
3 Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig.
4 Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon: szüntelenül hallatszik a hangja.
5 Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem
értünk.
32—37. fejezet 257
6 Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak,

hogy zuhogjon.
7 Minden emberi kezet lefog38, hadd tudja meg minden ember, hogy most ő cselekszik!
8 A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik.
9 Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg.
10 Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncél lesz.
11 Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villámot szór a felhő.
12 Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak
parancsol az egész föld kerekségén.
13 Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.
14 Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!
1. vers. Elíhú szíve megremeg Isten hatalma, bölcsessége és nagysága előtt.

Bölcs szív az, amelyik féli Istent. Jób nem tudja ezt? De igen, tudja, ő maga
mondta: >y4z embernek pedig ezt mondta: íme az Úr félelme a bölcsesség, és
a rossz kerülése az értelem” (Jób 28,28). Elíhú azon van, hogy úgy tanítsa
Jóbot, hogy azt, amit már tud, azt is át tudja ültetni. És nincs-e úgy, hogy
csak egy olyan szív, amelyik maga is megremeg Isten előtt, tud másokat
megtanítani ez előtt az Isten előtt remegni? Bárcsak ilyen szívet kapnánk, és
bölcsek lennénk, és egymást tanítani tudnánk!
2. vers. ‫״‬Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást”: Bol-

dogok a fülek, melyek hallanak. Adja Isten, hogy meghalljuk hangját a
mennydörgés morajlásában, az orkán bömbölésében és a gránátok robajában!
Akkor majd úgy is meghalljuk Őt, amikor hangja halkan susog, és ajkai fe-
lénk suttognak: ‫ ״‬Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz húsé-
gesen” (Jer 31,3). Bárcsak látnánk Istent az Ő műveiben és félnénk Őt! Ha
viharon és háborúságon átjárunk, ha vízen és tűzön át, hallani fogjuk, amint
halkan fülünkbe súgja: ‫״‬Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak,
enyém vagy/” (Ézs 43,1).
7. vers. ‫״‬Minden emberi kezet lefog (lepecsétel)” Ami le van pecsételve, azt
nem szabad megérinteni. A kifejezés bizonyára azt jelenti, hogy Isten gon-
doskodik róla, hogy az ember ne érinthesse az Ő kezét. Tehetetlen a termé-
szét erőivel szemben, és ebből megérti, hogy nem ő alkotta önmagát. Az
emberek jegyezzék meg: ‫״‬ők az Ő alkotásai.” Az ember nem érinti az Ő
kezét, mert nem merészeli megérinteni. Ez tehát erkölcsi lehetetlenség és
képtelenség, ami az ember kezét megbénítja. Ahogyan az istenfélő nem tud
vétkezni, mert féli Istent, és ahogyan a férj nem tudja megcsalni feleségét,
mert szereti, úgy a bűnös nem tud megmozdulni, mert hirtelen felvillant
előtte valami Isten mindenhatóságából. Ez a tehetetlenség megmutatja az
'‫״‬ azonos szó, mint a 33,16-ban

258 Jób könyve
embernek, hogy csak teremtmény, amely Isten nélkül, egyáltalán semmire

sem képes.
13. vers. Istennek ugyanaz a műve egyszer ‫״‬büntetés”, másszor ‫״‬szeretet-

bői” történik (1. 36,31). Tudjuk-e Elíhút követni? El tudjuk-e fogadni, hogy
Isten egyes dolgokat szuverén jótetszéséből tesz, még ha úgy tűnik is, hogy
nekünk egyáltalán semmit sem használ? A 38,26-ban elmondja majd Isten
Jóbnak, hogy olyan vidékekre is ad esőt, ahol nem is laknak emberek.
14. vers. ‫״‬Figyelj csak ide!”, vagy ‫״‬Hallgass csak ide!” Ezen múlik, ez a
döntő. Oda kell figyelnünk, és meg kell tanulnunk, hogy Isten beszédére
hallgassunk, különben soha nem leszünk bölcsek.
‫״‬gondold meg Isten csodáit!”: Boldogok a szemek, amelyek látnak (Mt
13,16). Bárcsak láthatnánk Isten dicsőségét az Ő műveiben! És megtanul-
nánk, hogy Őt féljük és szeressük! Ha csak megnyitná szemeinket, és felis-
merhetnénk, ki volt kezdetben, és ki által teremtett Isten kezdetben mindent!
Akkor azt is látnánk, Aki testté lett és közöttünk lakozott. Akkor teljesen, és
szabadon lámánk felragyogni benne a Teremtő és Megváltó minden dicsősé-
gét. Micsoda látvány! Valóban bologok a szemek, melyek ezt láthatják! Isten
nyissa meg szemeinket, hogy lássunk! Miért nem imádkozunk, hogy megte-
gye, ahogyan Pál az Efézusiakért könyörgött (Ef 1,17.18)? Ő meg fogja tenni.
Szabad hozzá kiáltanunk, mint a vakoknak az út szélén: ,Jézus, Dávid fia,
könyörülj rajtam!” Ő pedig megáll, odafordul hozzánk, és megnyitja szeme-
inket. Mert ilyen Isten, ilyen Elíhúnak és Jóbnak az Istene, az atyák Istene,
ilyen Izráel Istene, ilyen a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene és Atyja: ,fiz
ÚR megnyitja a vakok szemeit” (Zsolt 146,8).
7. Tudod? Érted? Képes vagy rá? (37,15-24)

15 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten19‫־‬, hogy villámfénye ragyogjon a felhőben?
16 Tudod-e miért lebegnek a fellegek, a tökéletes tudás csodái?
17 Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet?
18 Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mély szilárd, mint az öntött tükör?
19 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt.
20 Kell-e mondani neki, ha beszélni akarok? Mondta-e valaha ember, hogy el akar veszni?
21 Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellcgek mögött, de szél támad, és kitisztul.
22 Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás.
23 A Mindenhatót nem tudjuk megtalálni, hatalma fenséges. A jogot és a teljes igazságot
mégsem nyomja el.
24 Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.
39 ’aeloah
32-37. fejezet 259
15-18. vers. ‫״‬Tudod?” - Érted? - Képes vagy rá?” Ezek azok a kérdések,
amelyeket Elíhú Jóbnak feltesz. Ezzel készíti elő Isten Jóbhoz intézendő
beszédeit, méghozzá nemcsak a tartalmat illetően, hanem annak a módnak a
tekintetében is, amellyel Isten Jóbhoz beszélni fog. Isten ugyanis csupa ha-
sonló kérdést fog feltemii Jóbnak, hogy így mutassa meg neki, milyen tudat-
lan és mindenre képtelen valójában.
19. vers. Mit mondjunk neki? Nem tudjuk, és ha egyáltalán tudnánk is, nem
tudjuk megtenni. Ez a helyzet valójában velünk. Viszont illik akkor jól odafi-
gyelni, hogy végre megértsük Isten beszédét, hogy a végén ne forduljon el
némán tőlünk, és mi ne roskadjunk a sírba (Zsolt 28,1).
20. vers. ‫״‬Kell-e mondani neki, ha beszélni akarok?” Kell-e információkat

adnunk Istennek, hogy dönteni tudjon felőlünk? Elé kell-e tárnunk sorsunkat,
nyomorúságunkat és kívánságainkat? Isten tudja minden szavunkat, még
mielőtt nyelvünkön van (Zsolt 139,4). Ő tudja, mi van bennünk, anélkül,
hogy elárulnánk neki (Jn 2,24.25). Ő mindent tud rólunk, de mit tudunk mi
róla, mi, akik még a saját szívünket sem ismerjük igazán (Jer 17,9)? Ki lehet
olyan ostoba, hogy azt higgye, először informálnia kell Istent, mielőtt tudhat-
ná, milyen szándékaink vannak? Aki így gondolkozik és így ‫ ״‬beszél..., el
fog veszni”,
21. vers. Mi nemcsak arra nem vagyunk képesek, hogy bármit is mondjunk,
hanem ‫״‬a világosságot sem” látjuk. Nemcsak némák, hanem vakok is va-
gyünk Isten előtt. Milyen teljességgel az Ő kegyelmére vagyunk utalva! Bár-
csak félnénk ezért Őt! Egyedül neki van hatalma a szél felett, melyet megfe-
lelő időben és a megfelelő ügy érdekében kihoz kamráiból. És ha a szél
odaszáll, derült lesz az ég. Ha Isten Szelleme elfüjja a fátylat, látni tudjuk azt,
amit azelőtt nem láttunk (1. 26,13).
22. vers. Látjuk a sugarakat a mennybolton, annak a félelmetes pompának

visszatükröződéseit, amely a mennyben Isten körül van.
23. vers. ‫״‬A M indenhatót nem tudjuk megtalálni”, azaz sohasem érjük el,
és soha sem jutunk közel hozzá. ‫ ״‬Hatalm a fenséges”, nem ronthatunk neki,
nem tudjuk meggyőzni, nem tudjuk rávenni, hogy engedjen nekünk. Csak
megadhatjuk magunkat neki. És mit fogunk akkor tapasztalni? Ő ‫ ״‬nem nyom
el”: Nem bánik velünk igazságtalanul, nem fog kínozni, nem fog terrorizálni,
noha meglenne a hatalma hozzá (1. 36,5). Nem: meg fog áldani, felemel ben-
nünket, ha mi megalázzuk magunkat előtte, mert:
260 Jób könyve
‫ ״‬Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felma-

gasztaltatik" (Mt 23,12).
24. vers. Nem így helyes-e, hogy ‫״‬az emberek félik őt”? Nem azt párán-
csolta-e nekünk Isten Fia, hogy azt féljük, akinek van hatalma megmenteni és
elpusztítani (Mt 10,28)? És Jób nem maga mondta-e, hogy minden bölcses-
ség, Istennek és az embernek minden igazi megismerése, Isten félelmével
kezdődik (28,28)? Aki azonban önmagát tartja bölcsnek, bolond marad. Isten
‫״‬nem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat”. Megfogja a bölcseket
ravaszságukban ((lK or 3,19), de irányt mutat az együgyüeknek útjukon. A
bölcsek bölcsességét elveszti, és az értelmesek értelmét elveszti (lK or 1,19).
A világ bolondjait választotta ki Isten, hogy a bölcseket megszégyenítse
(lK or 1,27). A gyermekeknek kijelentette azt, amit a bölcsek és értelmesek
előtt rejtve tartott (Mt 11,25). Ne féljük-e azt, akinek egyedül van kezében a
megmentő Isten megmentése és megismerése? ‫״‬Igen, Atyám, mert így láttad
jónak. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az
Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja kijelente-
η Γ (Mt 11,26.27).
Elíhú olyan csodálatraméltóan beszélt, olyan bölcsességgel szólt Jóbhoz,
hogy most ő maga visszaléphet, és átengedheti a szót Istennek. Jób nem akar
ellentmondani, csendben van. Most tud hozzá beszélni Isten.
6. vers. A vers második fele szintaktikailag (mondattanilag) nehezen rendez-

hető el. A wö gaesaem matar wö gaesaem mitrot - valószínűleg dittográfia
(elnézésből, a másoló kétszeres leírása) Szó szerinti jelentése: ‫ ״‬és záporeső
eső (vagy ‫״‬essen!”), és záporeső esők.” Ha másképpen pontozzuk, így lehet-
ne értelmezni: ‫״‬És a zuhogás esik és ömlenek a záporesők.”
19. vers. ‫״‬nem jutunk hozzá”, ’arak, amely ige a fa egymásra rakásának
(lM óz 22,9), vagy az áldozati állat oltárra helyezésének (3Móz 1,8) a kifeje-
zésére használatos (mint a 13,18; 33,5 helyeken is).
38-41. fejezet 261
IV. Isten beszédei (38-41. fejezet)

Csak Isten beszéde juttatja Jóbot a porba, oda, ahova mint teremtmény tartó-
zik. Jób Istenre hivatkozott, hogy döntőbíróként határozzon (16,20.21), és
igazolja őt barátai előtt, akik olyan igazságtalanok voltak vele; és a legvégén
arra hívta fel, hogy válaszoljon (31,35). Isten válaszol és most valóban, mint
döntőbíró nyúl bele, amikor is először Jóbhoz, azután pedig barátaihoz be-
szél. Csakhogy Isten nem úgy jelenik meg Jóbnak, ahogy várta volna. Nem
azért jön, hogy azonnal igazolja Jóbot barátai előtt. Bár meg fogja még tenni
(42,7.8), de először szolgájához kell beszélnie, és meg kell győznie őt illetlen
beszédéről, amely alkalmatlan lelkiállapotából eredt. Vegyük figyelembe,
hogy Isten pontosan azért feddi meg Jóbot, mint Elíhú: értelmetlen szavai
miatt (38,2). Ez további bizonyítéka annak, hogy Elíhú összhangban volt
Isten megítélésével.
Isten úgy beszél, hogy az O nagysága és az ember jelentéktelensége nyíl-
vánvalóvá váljon. Másként beszél tehát, mint ahogy mi elvártuk, és másként,
mint ahogy kívántuk volna. Beszédei először egyáltalán nem látszanak vá-
lasznak, a Jób nyomorúsága által felvetett kérdésekre. Egyetlen magyarázó
szó sem esik arról, miért kell Jóbnak végigélnie nyomorúságát, hogy miért
sikeresebbek gyakran az istentelenek, mint az igazak, miért esnek szorongat-
tatások próbái alá az igazak, valamint, hol és mikor kapja meg mindenki
méltó jutalmát.
• Isten nem ad egy feleletet Jóbnak a kilencszer feltett ‫״‬miért?” kérdésére
(3,11.12.20; 7,20.21; 10,18; 13,24; 21,7; 24,1; vö. 33,13)
• Nem fedi fel tanácsvégzéseit sem Jóbnak, hanem egyedül mindenhatósá-
gáról és korlátlan voltáról beszél, amint az a teremtésben és az uralom-
bán nyilvánvalóvá válik.
Ennek elégnek kell lennie Jób számára; ha nem elég, elvetette az egyedüli
világosságot, amely világít neki. Ha háborog Teremtőjével szemben, elve-
szett (vö. Mt 11,6). A Teremtőbe vetett hit az Ő uralma alá vet bennünket. Ha
nem hajiunk meg az előtt, Aki az alkotásban nyilvánította ki mindenhatósá-
gát, örökkévalóságát és bölcsességét, elsötétedünk, és a végén olyan sötét-
ségben leszünk, hogy azt alkotásnak adjuk azt a tiszteletet, ami egyedül a
Teremtőt illeti meg (Róm 1,21-25). Ha nem kívánjuk magunkat azért Istenre
bízni, mivel Ő az első, az örök és korlátok nélküli, akkor nem fogjuk azt
megismerni, Aki világosság és szeretet is. Tehát, egyedül csak azért hajtsuk
meg magunkat Isten akarata előtt, mivel Ő a Teremtő, akár értjük cselekvé-
sét, akár nem, és akár használ az nekünk, akár nem. Isten maga Isten, és ezért
helyes, hogy minden alkotás meghajoljon Ő előtte.
262 Jéb könyve
így értjük meg a Zsidók 11-ből, ahol a Teremtőbe vetett hit nem véletlenül
az első, a hit minden, azt követően megnevezett megnyilatkozása során (1-3.
v.). Csak azután olvasunk a megváltásban (4. v.), a megdicsőülésben (5. v.)
és a világ ítéletében (7. v.) való hitről.
Isten első beszédét a 38. és 39. fejezet foglalja magába. A 38,2-38 az élette-
len alkotásról, a 38,39-39,30 az élettel teli alkotásról, az állatvilágról beszél.
Az elsőben Isten teljhatalmát jelenti ki, az utóbbiban bölcsességét, mindkét-
tőben pedig gondoskodását, mert minden, az élő és az élettelen alkotás is, az
ember szolgálatára adatott. Ezért szabott határt a tengereknek, ezért küldi
világosságát, és intézi úgy, hogy az estéből reggel legyen, ezért ad a földre
esőt, ezért kötözte meg az erős és csökönyös állatokat, ökröket, lovakat és
szamarakat, és tette az ember szolgájává. És ahogyan az oroszlánról és a
hollókról gondoskodik, még inkább gondoskodik az emberekről. Nem tudjuk
Istennek ezeket a beszédeit úgy olvasni, hogy ne emlékeznénk arra a beszéd-
re, amelyet ugyanez az Isten tartott, amikor emberi alakot öltve közöttünk
volt és felszólított: ‫ ״‬Nézzétek meg az égi madarakat, nézzétek a mezei
Idomokat!” (Mt 5,25-32). Teljhatalmában és bölcsességében alkotott Isten
mindent, szeretetében hordozza az egész alkotást, az emberek javára (Zsid
1,2). Ha levenné kezét róla, elveszne (Jób 34,13-15; Zsolt 104,27-29).
Isten második beszédét a 40. és 41. fejezet foglalja magába. Ebben a világ
feletti uralmáról beszél, amelyben a gonoszt kordában tartja és időről időre
megítéli, és ezzel azt teszi, amire az ember nem képes. Az ember nem csak
egy hűséges Teremtő hatalmára és bölcsességére, hanem éppen úgy, egy erős
Szabadító hatalmára és kegyelmére is rá van utalva. Egy barátságos Teremtő
megtartó hatalma nélkül, és egy bölcs világuralkodó irányító hatalma nélkül
végleg el kellene pusztulnia. És végül: egy erős Szabadító megmentő ke-
gyelme nélkül el kellene nyeletnie a gonosztól.
Isten beszédeit a következő hét pontba lehet felosztani:
1. Az Örökkévaló beszél Jóbhoz ‫״‬a viharból” (38,1; 40,6)

2. ‫״‬Ki vagy te?” és ‫״‬Hol voltál?” (38,2-7)
3. Isten kérdéseket tesz fel, és Jób ‫״‬ezer közül egyre sem tud válaszolni”.
(38,8-39,30)
4. Jób a szájára teszi kezét: ‫״‬Túl kicsi vagyok én” (40,1-5)
5. ‫״‬Meg akarod-e alázni a törvény nélkül valót?” (40,6-14)
6. A behemót, a víziló (40,15-24)
7. A leviatán, a krokodil (40,25-41,26)
38-41. fejezet 263
Isten első beszéde:

A Teremtő mindenhatósága és bölcsessége
(38. és 39. fejezet)
‫״‬Mindazt, ami egy ilyen emberrel történik, Isten küldte neki. Legyen az kel-
lemes, vagy keserű, jó vagy rossz, mégis a javát kell szolgálnia. Ezt nagy
boldogságnak kellene tekintenünk a földön.
Ha úgy gondolod, hogy ez mind túl sok, és aligha hiheted, akkor nyisd ki
a szemedet, és nézz körül. Vagy olyan vak vagy, hogy nem tudod látni, amit
az ember puszta értelmével látni tud, hogy ugyanis minden, ami a földön
alkottatott, az ember kedvéért történt? Nincs egyetlen kő, vagy fa, vagy fű-
szál, mely ne az ember szolgálatára volna rendelve. És minden állat is az
ember számára van, és ő szolgálatába állítja azokat. Nem azt mondja-e min-
dez, hogy Isten különös gondoskodással törődik az emberrel, és hogy különös
módon, szíve van a számára? Ha nem tudsz hinni az Úr szavainak, aki azt
mondja, hogy fejünk minden hajszála meg van számlálva, akkor tekints az
alkotásra. Hiszen Ő maga utalt nekünk rá (Mt 6,26-34). Bárcsak lenne sze-
med hozzá, miként teremtett Isten mindent az ember javára, akkor ennek
hatalmas bizonyítéknak kellene lennie arra, mit jelent az ember az Isten szíve
számára, és akkor nem lehet másként, mint hogy Ő mindennel, amit történni
enged, legfőbb javát és örök boldogságát tartja szem előtt.” (Cári Olof
Rosenius: I Guds hjarta).
38. fejezet
1. Az Örökkévaló beszél Jóbhoz ‫״‬á viharból” (38,1; 40,6)

1 Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak:
Kétszer kifejezetten kijelentésre kerül, hogy az Úr a viharból beszél (40,6). A

vihar, amely megragadta Jóbot és földre vetette, egész idő alatt Isten beszéde
volt Jóbhoz (9,17; 30,22). Míg a vihar megragadta Jóbot, ő csak a fájdalmat
és szenvedést érezte, és általa süketté vált Isten hangja iránt, amely a vihar-
bán szól az emberhez. Elíhú szolgálata által Isten megnyitotta Jób füleit; most
hallja, amit azelőtt, egész idő alatt nem tudott hallani. Beszéde utolsó részé-
ben Elíhú megmutatta Jóbnak, hogy Isten az időjáráson keresztül beszél hoz-
zánk. Elíhú befejezte, és Isten ott folytatja a beszédet, ahol ez abbahagyta.
264 Jób könyve
A vihar, amelyet Isten küld, az igazat igazként teszi nyilvánvalóvá. Míg az

istentelen elpusztul benne (Jób 21,18; Mt 7,26.27), az igaz, Isten olyan ültet-
vényének bizonyul, amelyet nem lehet gyökerestől kitépni. Ezért beszél a
Zsoltár 50,3 is a viharról, amely Isten ítéletre érkezését kíséri. Lásd a Náhum
1,3-t is.
2. ‫״‬Ki vagy te?” és: ‫״‬Hol voltál?” (38,2-7)
E versekben Isten a világ keletkezésének alapvető tényeit állítja szemünk elé.

Hol volt Jób, amikor minden elkezdődött? Mivel járult hozzá a világ előállá-
sához? Mit tud a kezdetekről?
2 Ki akarja elhomályosítani örök rendemet ártelem nélküli szavakkal?
3 Övezd hát föl derekadat férfiasán! Én kérdezlek, te meg oktass engem!
4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!
5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?
6 Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét,
7 amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak1?
2. vers. ‫״‬Ki homályosítja el örök rendemet?” Figyeljük meg először: Az Úr

e szavakkal megerősíti Elíhú kijelentését. Értelmetlen szavai miatt rótta meg
Jóbot (34,35). Az Úr is megrója Jóbot, mert ‫״‬értelem nélküli szavaival”
elhomályosítja Isten örök rendjét.
Itt kezdi Isten feltenni mindazokat a kérdéseket Jóbnak, amelyeket ez nem
tud megválaszolni. Erkölcsileg sem feljogosítva, sem alkalmassá téve nincs
rá, hogy Isten elé lépjen, és kinyissa a száját, hanem hallgatnia kell, és nö-
vekvő szégyenkezéssel kell mindezeket a kérdéseket hallania, és ezer közül
egyre sem tud válaszolni (9,3).
Az első kérdés így hangzik: ‫ ״‬Ki vagy te?" Igen, kik vagyunk mi, akik Is-
ten előtt olyan nagy és messzeható dolgokról merészelünk beszélni, ahogyan
Jób tette. Mit képzelünk be magunkról tulajdonképpen, kik is vagyunk? A
további kérdések gondoskodnak róla, hogy Jób egyre kisebb lesz, elbizako-
dottsága egyre élesebb fényben kezd látszani a számára, míg végül is meg-
utálja önmagát, és leborul Isten előtt.
4. vers. ‫״‬Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem?” A második kérdés

tudatosítja Jobban, hogy nem tudhat semmit, és ezért nem kellene semmit
1 Hasonlítsuk össze ezt a fogságból visszatérő zsidók ujjongásával, amikor a templom alapkő-
vét és zárókövét lerakták (Ezsd 3,10-13; Zak 4,7). Később azt olvassuk, hogy az angyalok
újból ujjongtak, amikor Isten, a Megmentő emberréléteiével elkezdte lerakni a megváltás
alapkövét (Lk 2,13.14).
W -41. fejezet 265
sem mondania az ősalapokról, amelyekről csak az tud valamit mondani, aki

ezeket az alapokat lerakta. Senki sem volt tanúja a teremtésnek, ezért nem is
mondhat semmit róla, és ha mégis mond valamit, csak ostobaságot fog be-
szélni. Ha valami bölcset akart volna mondani, tudnia kellene, hogyan alkot-
látott minden, milyen végre alkottatott, melyik az ember különleges helye az
alkotásban, milyen körülmények közé állíttatott, hogyan hatolt be a gonosz,
és vele együtt a halál, a teremtettségbe. Hogyan akarná azonban tudni min-
dezt, anélkül, hogy Isten erről tanította volna?
5. vers. ‫״‬Ki szabta meg annak méreteit?” A harmadik kérdés Jób lelkiisme-
rétét állítja Isten elé. Ő szabott meg minden mértéket. Hogy meri akkor egy
olyan ember, mint Jób, Isten mérését és felmérését megítélni, sőt megkérdő-
jelezni? Isten szabja meg napjaink, tulajdonunk, adottságaink és szenvedése-
ink mértékét. Minden egyes dolognak megadja a helyét és az idejét (Préd
3,1-8). Figyeljük meg, milyen visszás az, ha azt akarjuk megmérni, Aki min-
den mértéket és mérővesszőt rendelt? Ez teljes képtelenség.
6. vers. ‫״‬Mire vannak erősítve oszlopai?” Hogyan állhat elő egyáltalán az

anyagi világ a semmiből, és hogy maradhat meg a semmiségben függve
(26,7)? Ő, aki minden dolgot parancsával alkotott, e szava által hordoz is
mindent (Zsid 1,3). Akkor azonban senki mást nem kell úgy félni, mint Őt.
Amint Isten már nem hordoz, összetörünk, és a feneketlen mélységbe zuha-
nunk.
‫״‬Ki helyezte el sarokkövét?”: Másodszor kérdezi Isten: ‫ ״‬Ki?” Nem Jób
volt az, az ő Istene és Teremtője volt, aki elhelyezte a sarokkövet, és mindent
ezen a sarokkövön, Jézus Krisztuson vitt véghez. Ő minden dolog tervezője
és felépítője. Bölcsessége szerint rendezett el mindent. Nem kellene-e bíz-
nunk ilyen bölcsességben, és nem kellene-e így az ”egyedül bölcs Istenre”
bíznunk magunkat?
7. vers. A hajnali csillagok istenfiak, ahogy a két versrész hasonlósága vilá-

gosan mutatja, és az istenfiak az angyalok (1. 1,6). Ők már megalkottattak,
mielőtt Isten a világmindenséget megalkotta. Ujjongtak Isten hatalma és
bölcsessége felett, amikor látták, amint a semmiből a világokat létrehívta. Az
angyalok tiszta szellemi lények, és Isten Szellem. Az angyalok még sohasem
láttak anyagot, sohasem érzékelték mindazt, ami az anyaghoz tartozik - ala-
kot, kiterjedést, halmazállapotot, színt, meleget, hangot és illatot - , egyáltalán
nem is sejtették, hogy ilyesmi létezhet. Isten hívta létre mindezt, teremtett
akarata és szíve szerint mindent. Valami, eddig még sohasem létező volt ez,
sokkal magasabb fokon új, mint egy művész új festménye. Mert bármilyen új
266 Jób könyve
legyen is egy művész motívuma, mindnyájan tudjuk, mik a színek és a fór-

mák. így minden emberi műalkotás mindig csak egy ismert dolog variációja.
Itt azonban hirtelen valami még soha nem sejtett és látott tűnt fel az angyalok
szemei előtt. Olyan nagy volt, minden olyan szép volt, olyan lenyűgöző,
hogy az angyalok sokasága ujjongásbán tört ki. Megcsodálták Istennek, az ő
Teremtőjüknek hatalmát és bölcsességét, és imádták Őt.
Akinek van belátása, imádja Istent. A menny ujjongott, amikor a világ
született. Vajon itt Isten, emlékeztetni akarta-e szolgáját azokra a szavakra,
amelyeket panaszában kimondott: ‫״‬Legyen az éjszaka meddő, ne legyen
akkor ujjongás!” (3,7)?
3. Jób ‫״‬ezer kérdés közül egyre sem tud válaszolni Istennek” (9,3)
(38,8-39,30)
Isten itt a teremtés alkotásairól és jelenségeiről egyenként kezd beszélni.

Először a tengerről beszél, melynek határt szab (8-11. v.), azután a reggelről,
amellyel elűzi az éjszakát (12-15. v.), aztán a földről és tengerről, az állatok
és az ember hazájáról (16-18. v.). Kérdéseket tesz fel neki a világosság ere-
detével és útjával, az esővel és jégesővel (22-30. v.) és a csillagokkal (31-33.
v.) kapcsolatban, azután megint a felhőkről, esőről és villámról (34-38. v.).
Mindegyik Jóbnak feltett kérdés meg akarja neki mutatni, hogy valamennyi
tekintetében teljesen tudatlan és tehetetlen.
Isten hatalma: Ő alkotta és tartja meg a földet, a tengert és az eget (38,8-38)
a) Isten zárja el a tengert

8 Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a fold gyomrából2,
9 amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be,
10 amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá,
11 és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!
8. vers. ‫״‬Ki zárta el ajtókkal a tengert?” A teremtés során Isten visszaszo-

rította a víztömegeket, melyek elárasztották a szárazföldet (lM óz 1,2), és így
készítette el az ember életterét (lM óz 1,9). Ő az, aki összegyűjtötte a tengert
és kiszabta határait, és Ő az, aki a föld alatti vizeket tartókba gyűjtötte. Ha
Isten nem tartaná vissza az óceán és a földalatti tengerek víztömegeit, újra
elárasztanák a világot, mint a nagy özönvíz idején (lM óz 7,11; 8,2). Először
is, kinek van ilyen nagy hatalma? Egyedül Istennek, kedves Jób. És másod
2 Ez 32,2
38—41. fejezet 267
szór, ki gondoskodik így teremtményeiről, hogy bereteszelte a tengert, hogy

el ne áraszthassa a földet és a rajta lévő embereket? Isten, a te Teremtőd és
Megtartód, kedves barátom, Jób. Nem elég bizonyíték-e ez hát, hogy Ő nem-
csak mindenható, hanem jóságos is? Ezért imádd Őt! (Lásd a Jer 5,22-t is.)
b) Isten elhozza minden reggel a világosságot
12 Lctt-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnalnak a helyét,

13 hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket?
14 Formálódik, mint az agyag a peesét alatt, és előtűnik a fold, mintha fel volna öltöztetve.
15 így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart3.
12. vers. ‫״‬Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz?” A kérdés nem csak Jób
tehetetlenségét akarja nyilvánvalóvá tenni, hanem emlékeztetni akar arra is,
hogy Isten reggelről reggelre, hűséges gondoskodása által felhozza a napot. A
föld és a mindenség nem valami óriási gépezet, mely magától jár, miután
mozgásba hozták, hanem minden állandóan Isten uralma alatt áll, és Ő min-
dent éber figyelemmel és soha nem szűnő gonddal igazgat.
Milyen hálásak vagyunk minden reggel a világosságért, amely visszatér,
és elűzi az éjszaka sötétségét. Milyen boldoggá tesz bennünket egy új nap
hajnala, amikor komor gondolatok tartották nyitva szemeinket, és gyötörték
lelkünket az éjszaka sötétjében!
Még nem hűsítette álom szemeimet,

s már közeledik a nap
kis szobám ablakához.
Megzavart értelmem még
kétségek közt csapódik ide-oda,
és éjszakai szellemeket teremt.
- Félelmek, ne gyötörjétek
már tovább lelkemet!
Örvendj! Mert már itt is, ott is
felébredtek a reggeli harangok.
Eduard Mörike: Korán reggel
Megköszöntük-e valaha is már Istennek, hogy minden reggel újra elhozza a

világosságot? Milyen borzalmas lenne, ha mindig sötétség lenne körülöt-
tünk4? Van-e hatalmunk a világosság és a sötétség felett? Akár csak egyetlen
egyszer is megparancsoltuk-e a reggelnek, hogy megjelenjen?
Zsolt 10,15; 37,17

vö. 2Móz 10,21-23; és Mt 22,13
268 Jób könyve
13. vers. Amikor Isten megparancsolja a világosságnak, hogy űzze el a föld-

ről a sötétséget, ‫״‬lerázza róla a bűnösöket”. Éjszaka végezték gonosz mű-
veiket (1. 24,13-17), és most felriasztja őket a világosság, és visszaűzi őket
rejtekhelyükre.
14. vers. ‫״‬Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt”: A fold alaktalan

tömegnek látszott a sötétben, most azonban világos lesz, és minden alak és
forma kivehető körvonalat nyer, és a szem számára jól felismerhetővé válik,
ahogy az alaktalan agyagból élesen kiraj olódó formák és alakok válnak lát-
hatóvá, miután a görgőpecsétet végiggördítette rajta az ember.
‫״‬És előtűnik a föld, mintha fel volna öltöztetve.” Az éjszaka sötét lepel-
be burkolta a mezőket, folyókat, a bokrokat és fákat mind, most azonban le-
vetette a világ a sötétséget, és most úgy áll itt, mint egy színes ünnepi ruhában.
15. vers. ‫״‬a fölemelt kar”: Ez tipikus héber kifejezés a merész bűnözésre
(4Móz 15,30). Minden reggel újra elűzi az istenteleneket az emberek közös-
ségéből. De fel fog derengeni egy utolsó nap, amelyen felkel az igazságosság
napja (Mai 3,20.23), és örökre megtöretik a bűnös felemelt karja (Zsolt
10,15; 37,17).
c) Kikutattad-e a fö ld távolságait és a tenger mélységeit?

16 Eljutottál-e a tenger forrásáig5? Bejártad-e a mélység alját?
17 Föltárultak-e előtted a halál kapui? A halál árnyékának kapuit láttad-e?
18 Megfigyelted-e a főidet teljes szélességében? Mondd el mindezt, ha tudod.
16. vers. A ‫״‬tenger forrásai” valószínűleg ugyanaz, mint a ‫״‬nagy mélység

forrásai” az lMóz 7,11-ben.
17. vers. ‫״‬A halál kapuin” túl nem jutott senki, aki az élők között tartózko-
dik, ezért egyetlen rejtély számunkra a halál és a túlvilág. Noha mindenkinek
meg kell halnia, mert senki sem vonhatja ki magát a halál hatalma alól, mé-
gis, senki nem tud semmit sem mondani arról, ami a halál után következik.
18. vers. Az ember és állat élettere, a föld és a tenger olyan hatalmas és mély,
hogy az ember soha sem tudja kikutatni. Amellett a föld mint égitest, egészen
parányi a világmindenség távlataihoz képest.
5 lM óz 7,11
38-41. fejezet 269
d) Honnan jön a világosság?

19 Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye a sötétségnek?
20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-c a házába vezető ösvényt?
21 Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy!
19. vers. Hogy akarnánk tudni ‫״‬melyik út visz a világosság lakóhelyéhez”,

hiszen még azt sem tudjuk, mi a világosság. Senki sem tudja, honnan jön a
világosság, hogyan keletkezik, és hogyan terjed el. Hullámok-e, vagy ré-
szecskák, vagy mindkettő? Sejtelmünk sincs róla. Ha ilyen keveset tudunk a
fizikai világosságról, amelyet pedig állandóan érzékelünk, akkor tudunk csak
igazán semmit a szellemi világosságról, amely bennünket Isten, a világosság
Teremtője elé állít. S ha elér hozzánk ez a világosság, akkor még úgy sem
tudjuk megítélni és leírni, mint ahogyan a botanikus széjjelszed és osztályoz
egy növényt. A valóság, amely közben feldereng nekünk, teljesen lenyűgöz
minket. Aztán pedig észrevesszük, hogy a valóság felettünk való, nem tudunk
vele úgy bánni, mint egy súllyal, melyet a zöldséges a mérlegre tesz. Mi
vagyunk az Ő kezében, nem Ő a mienkben.
21. vers. Finom iróniával - iróniának nevezik azt a stílusformát, mellyel az

ember az ellenkezőjét mondja annak, amit tulajdonképpen és nyilvánvalóan
gondol - vezeti rá szolgáját Isten teljes tudatlanságára. Amikor ezt mondja
Jóbnak: ‫״‬Tudod te”, különösen érthetően mutatja meg Jóbnak, hogy éppen-
séggel nem tudja.
e) K i az időjárás parancsolója?
Elíhúhoz hasonlóan, most Isten is a viharban és az időjárásban kifejtett mű-

ködéséről kezd el beszélni (vö. 36,27-37,24).
22 Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e?
23 A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára.
24 Melyik útról oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön?
25 Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek,
26 hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára,
27 hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldeliő növényzetet sarjasszon?
28 Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket?
29 Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki nemzette?
30 Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét.
22-23. vers. A ‫״‬harc és háború napján” kihozza Isten a jégesőt raktárából,

mint Mózes napjaiban (2Móz 9,23), Józsué idejében (Józs 10,11), és röviddel
az Ő második, e világba eljövetele előtt (Jel 16,21). (Lásd még 2Móz 9,18;
Ézs 28,17; Zsolt 18,13.14.)
270 Jób könyve
24. vers. Senki sem tudja előre ‫״‬melyik útról oszlik el a világosság”, és
senki sem tudja megmagyarázni, miért azt az utat választja, amelyiket mi
látunk. Miért világosítja meg Isten ezt a népet az evangélium világosságával,
míg egy másik népet meghagy a maga válaszotta sötétségben? Miért irányi-
tóttá Isten Pál apostolt Ázsiából Görögországba (Csel 16)? Miért ragadta
meg, és alakította át a reformáció Észak-Európát, Dél-Európát pedig nem?
Senki sem tudja. Éppen ilyen kevéssé ismerjük az utat, amelyen ‫״‬a keleti szél
szétárad a földön”. Nem mondta-e Isten Fia maga, hogy a szél fuj, ahol
akar, és nem tudhatjuk, hogy honnan, sem azt, hogy hová? Csak azt vesszük
észre, hogy a nyírfák között susog, többet nem. És még kevésbé tudjuk meg-
ítélni Isten munkálkodását a bűnösök szellemi nemzésében és születésében
(Jn 3,8). Mindenben olyan erőtlenek és tudatlanok vagyunk.
26. vers. Feltesszük magunknak a kérdést, miért ad esőt ‫״‬a lakatlan földre”,
és miért sarjaszt ‫״‬zöldellő növényzetet”, ahol egy ember sem látja, és senki-
nek sincs rá szüksége? Nem akarja-e Isten megmutatni Jóbnak, hogy Ő ezer
dolgot végez, amit az ember sohasem vesz észre? Hogy végtelenül nagyobb,
és messze többet tesz, mint amit szűk látókörünk neki tulajdonítana? És nem
azt mutatja-e ez, hogy bár a földet az ember számára teremtette, és mégis
önmaga kedvére alkotta, mégpedig a maga örömére, gyönyörűségére és di-
csőségére (Róm 11,36)?
28. vers. Vajon van-e ‫״‬apja az esőnek”? Isten az eső keletkezéséről kérdezi
Jóbot. Figyelemreméltó tény, hogy máig sem tudja senki, hogyan képződnek
az esőcseppek, ahogy 2001 tavaszán egy tudományos folyóiratban olvasható
volt:
‫״‬A meteorológusok váltakozó biztonsággal tudják előre jelezni, mikor és
hol fog esni, de az még mindig rejtély, hogy egyáltalán miként keletkez-
nek egyáltalán az esőcseppek. Most izraeli és amerikai kutatók azt hiszik,
hogy megfejtették a rejtélyt. Véleményük szerint, számtalan kis légörvény
gondoskodik róla a felhő belsejében, hogy említésre méltó esőcseppek
keletkezzenek. Azt eddig is tudták, hogy a levegő nedvessége a felhőben
porszemcsékre kondenzálódik. Ezek a részecskék végül lesüllyednek a
felhőn át, és közben egyre több vizet gyűjtenek össze. így azonban több
évre volna szükségük, hogy a szokásos cseppnagyságra növekedjenek. Az
ellentmondás feloldására egy számítógépes modellt fejlesztettek ki a ku-
tatók, a részecskék magatartására a levegőturbulenciákban (örvényekben).
A modellszámítások alapján úgy vélik, hogy mindenekelőtt kis légörvé-
nyék erősen meg tudják gyorsítani a cseppek növekedését. Ha ugyanis
ezek a kis cseppek egy örvénybe kerülnek, - mint egy centrifugában -
38-41. fejezet 271
körbekeringenek, és a szélre szorulnak. Az örvény szélén tehát sok kis

csepp gyűlik össze, melyek néhány nagyobb cseppé olvadnak össze,
mondják a kutatók. Nézetük szerint, hasonló folyamatok játszódhatnak le
egy belsőégésű motor levegő-üzemanyag keverékében, vagy egy kémény
égéstermék füstjében is.”6
f) Ő igazgatja a csillagokat és tartja kezében a mindenséget

31 Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani?
32 Föl tudod-e kelteni időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival
együtt?
33 Ismered-e az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön?
Isten most a csillagos égre irányítja Jób tekintetét. Be tud-e hatolni gondol-
kodása a bennünket körülvevő, hallgatag mindenség végtelen messzeségeibe?
Már Jób is meg tudta érteni, hogy a végtelenség mélysége nyílik meg felette.
Mi ugyan meg tudunk nevezni néhány adatot e mélységekkel kapcsolatban,
de semmivel sem tudunk többet felfogni e mélységekből, mint Jób. Túllépi a
képzelőerőnket. Itt a bölcs szívesen beleköt: most, amióta tudjuk, hogy nap-
rendszerünk csak egy kis halom porszemcse a megszámlálhatatlan galaxisok
óriási tengerében, már senki sem hiheti komolyan, hogy a föld olyan fontos
lenne, hogy Istennek lenne ideje a mi kis ügyeinkkel törődni. Az angol evan-
gélistának, George Whitefieldnek írta egyszer egy híres amerikai kortársa és
személyes barátja, az amerikai függetlenségi háború idején, amíg úton volt
Európában:
‫״‬Folyton aggódom, hogy rossz hírek érkeznek Amerikából. Kezdettől
fogva veszélyes lépésnek tekintettem, hogy katonákat küldjenek Boston-
ba. Semmi jót nem tudtak elérni, de az a veszély fenyegette őket, hogy
kárt okoznak. Ha egy nép felhevült érzéseire gondolok, amely úgy tartja,
hogy erőszakot és elnyomást szenved, meg a katonák szokásos vakmerő-
ségére, akiknek azt mondták, hogy egy lázadó néppel van dolguk, akkor
csak a legrosszabbtól félhetek, ha ez a két dolog összekerül. Olyan, mint-
ha egy lőszerraktár közepébe egy égő fáklyát helyeznének. Önnel együtt
látom, hogy ügyleteinket a mi uralkodóink itt lent nem jól vezetik. Kívá-
nőm, hogy Önnel együtt hinni tudjam, hogy az odafent való Uralkodó ál-
tál jól vezettessenek. Bizonyos körülmények alapján azonban az a gya
6 Erről a Physical Review Focus c. folyóirat számol be 2001. 3. 22-én. A kutatást egyrészt a
Weizmann Institute of Science-ben (Rehovot, Izrael), valamint az Institutc fór Theoretical
Physics, University of California-ban (Santa Barbara) végezték In: l’liysical Review Letters,
Vol. 86, No. 13,26. 03. 2001, pp 2790-2793.)
272 Jób könyve
núm, hogy bár a világmindenség kormányzása jó kezekben van, a mi kis

ügyleteink nem méltók az Ő figyelmére, hanem átengedte az emberi bői-
csesség vagy oktalanság véletleneinek, a szerint, hogy a kettő közül éppen
melyik van túlsúlyban. Ez viszont kevés vigasztalást nyújtó gondolat, s
hagyom is most.”
Whitefíeld, barátja levelét a következő szavakkal kommentálta:
‫״‬Kevés vigasztalást nyújtó, valóban! És ugyanakkor - Istennek legyen di-
csőség! - nem biblikus. Hiszen tökéletes bizonyosságunk van, hogy az Úr
uralkodik, és mi azt a felhívást kapjuk, hogy minden gondunkat Ő reá vés-
sük, mert Ő gondoskodik rólunk.”7
A próféták és a zsoltárírók gyakran beszéltek Istenről és a csillagokról.
Ézsaiás azt mondja: ‫ ״‬T e k in tse te k f ö l a m a g a s b a , é s n é zz é te k : k i te r e m te tte a z
o tt le v ő k e t? E lő h ív ja s e r e g ü k e t sz á m sz e rin t, n é v e n s z ó lítja m in d n y á ju k a t.
O ly a n h a ta lm a s é s e r ő te lje s , h o g y e g y s e m m e r t h iá n y o z n i' (Ézs 40,26). És a
szentély énekese tudja: Jahve, Izráel Istene ‫ ״‬m e g s z a b ja a c s illa g o k s z á m á t,
n e v e t a d m in d e g y ik n e k . N a g y a m i U ru n k é s ig e n e rő s, b ö lc s e s s é g e h a tá r ta -
lan " (Zsolt 147,4-5). Számukra az a tény, hogy Isten teremtette a mindenség
messzeségeit, éppen annak bizonyítéka, hogy van hatalma és bölcsessége,
hogy a legkisebb dolgokat is igazgassa, és azokkal törődjön, sőt még a ,f é r -
g e c s k e J á k o b b a l ’ és a ‫ ״‬m a r o k n y i I z rá e lle P ’ is (Ézs 41,14).
g ) I s te n h a ta lm a ig a z g a tja a fe lh ő k e t, a z e s ő t é s a v illá m o t
34 El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged?

35 Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk?
36 Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki ajándékozott
értelmet?
37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit,
38 ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök?
3 5. v e r s . ‫״‬Tudsz te villámokat küldeni útjukra”: vö. 36,32; 37,11-13.
‫״‬Ki adott bölcsességet a vesékbe...”: (magyar fordításban: a sötét

3 6. v e r s .
felhőkbe): Néhány ószövetségi hely azt mutatja, hogy a veséket tekintették az
értelem, vagy általában az ember lelki rezdülései helyének (Zsolt 16,8; 73,21;
Péld 23,16). Ha Isten az ember szívét és veséit vizsgálja (Zsolt 7,10; Jer
11,20), akkor az egész belső világát vizsgálja.
7 Benjámin Franklin, az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyja volt, aki a levelet az
evangélistának írta. Az idézet B. Peters: George Whitefíeld, Anglia és Amerika ébresztője c.
művéből való, CLV 1997.
38-41. fejezet 273
Itt állsz, és szemléled az alkotás csodáit, azon töprengesz, hogyan álltak elő
és mit tartalmaznak. Ezt a teremtmények közül csak az ember teszi. Ki adta
neki a szellemet, és vele az értelmet, hogy ezt tegye? Ki adta neked az értelmet,
amellyel gondolataidat Istennel szemben kigondolod, mielőtt nyelveden sza-
vakká formálódnak, s melyeket aztán Istennek, mint a cseresznyemagokat a
lába elé köpdösöd? Milyen nagy is bennünk a visszásság! Egyetlen gondolatot
sem tudnánk kigondolni, egyetlen szót sem tudnánk Isten ellen kimondani, ha
Isten nem adott volna szellemet és értelmet, és hozzá nyelvet is nekünk!
Isten bölcsessége: Tekints az állatokra, melyeket mind Ő teremtett!

( 3 8 ,3 9 - 3 9 ,3 0 )
a) V e sze d e lm e s é s tis z tá ta la n á lla to k : a z o r o s z lá n o k é s h o lló k
39 Tudsz-e a nőstény oroszlánnak8 zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkö-

lyök éhségét,
40 amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek?
41 Ki szerez eledelt a hollónak9, amikor fiókái Istenhez11’ kiáltanak, és kóvályognak, mert
nincs mit enniük?
4 1. v e rs . Amikor a holló fiókái táplálékért kiáltanak, tulajdonképpen a Te-

remtőhöz könyörögnek, aki megadja nekik azt, amire szükségük van. így
alkotta őket, és hagyja, hogy ennek megfelelően kiáltsanak, és csillapítja
éhségüket. Nincs-e ez velünk, emberekkel is így? Ő tudja, mire van szüksé-
günk, sokkal előbb, mint amikor hozzá kiáltunk (Mt 5,8), és mégis azt akarja,
hogy kérjük tőle minennapi kenyerünket, és még ennél is magasabbat, mint
amilyen a bűnök bocsánata és a gonosztól való megőriztetés (Mt 5,11-13).
3. vers: A ‫ ״‬férfi”, gaebaer, az erős, a harcias férfi, míg az ’is a gyakrabban

használt, és általánosabb értelmű szó a ‫ ״‬férfi” kifejezésére. Az ÓSZ-ben 66-
szór fordul elő. Az alapszó gabár jelentése ‫״‬erősnek, hatalmasnak lenni”; a
göburáh (Jób 39,19) szó jelentése ‫״‬erő”.
4. v e r s . ‫״‬ha tudsz valami okosat”, szó szerint: ‫״‬ha belátást tudsz”. Az iróniát
lehetetlen meg nem hallani.
Zsolt 104,21
Zsolt 147,9; Lk 12,24
10
’el
274 Jób könyve
12. v e r s . ‫ ״‬amióta élsz”, mijjamaeká, szó szerint ‫״‬a te napjaidtól”; tehát:

‫״‬Van-e napjaid között akár csak egyetlen egy is, amelyen te hoztad el a reg-
gélt?”
16. vers. ‫ ״‬források”, nebael. Az ÓSZ-ben csak e helyen található szó. LXX:
paegae.
24. vers. ‫״‬a világosság”, ’or, aminek jelentése itt ‫״‬villám” is lehetne.
‫״‬puszta, sivár”, so’áh, a zsidók ezt a szót a hitleri zsidógyilkosságra

2 7. v e r s .
is alkalmazzák. Ezzel rokon a sö’ól, a holtak birodalma.
3 2 . v e r s . ‫״‬állatöv”, mazzarót, hasonló jelentésű, mint a mazzalót ortográfiái

(helyesírási) változat. Az alapjelentés ‫ ״‬lakóhelyek” (a m a n z a ló t- ból, melynél
az n -bői z hanggá asszimilálódott a mazzalót-ban), vagy ‫״‬házak”. Annak a
ténynek, hogy a csillagos eget állatövekre osztják, vagy ‫״‬házakra”, ahogy
szintén nevezik, semmi köze sincs a babonához. A csillagok mozgása tájé-
koztatást nyújthat az időbeli lefolyásról, és hogy a csillagos ég megfigyelése
során jobban lehessen tájékozódni, a csillagok egész seregét kisebb csopor-
tokra osztották, vagy éppen ‫״‬csillagjelekre”. A babona csak ott kezdődik,
amikor az ember azt hiszi, hogy ‫״‬egy bizonyos csillag alatt” születni, azaz
abban az időben, amikor a csillagkép egy bizonyos helyzetet vesz fel, követ-
keztetni enged az ember jellemére, sorsára és földi történésekre (asztrológia,
horoszkóp). Erről természetesen egyáltalán nincs szó.
39. fejezet
b ) A m e g fo g h a ta tla n é s v a d á lla to k : a k ő s z á li z e r g e é s a v a d s z a m á r
1 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge11, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?

2 Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e mikor ellenek?
3 Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
4 Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek és nem térnek hozzájuk vissza.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat12, ki oldozta el a zebra kötelét?
6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
7 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
8 A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
u Zsolt 104,18
12
Jób 6,5; 11,12; 24,5; Jer 2,24
38-41. fejezet 275
1. v e r s . ‫״‬Megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?” Itt további példáját

látjuk annak, amit Isten cselekszik anélkül, hogy azt ember valaha is láthatná
(1. 38,25-27). Ha ilyen sok csodálatos dolog történik, amelyet sohasem lát-
tünk, és sohasem fogunk látni, akkor egy kicsit szerényebbeknek kellene
lennünk, amikor Istent és a világot megítéljük. Itt olyan erők működnek, és
olyan dolgok mozognak, melyek oly módon befolyásolják a világot, amiről
sejtelmünk sincs.
5. v e rs. ‫״‬Ki bocsátotta szabadon a vadszam arat?” Erre a kérdésre könnyen

lehet válaszolni. Jób tudja, ki teremtette így, de valószínűleg soha nem gon-
dolkozott arról, hogy miért tette ezt Isten. Ezt a kérdést nehéz megválaszolni.
Miért tesz Isten különbséget a szamár és a vadszamár között? Mindkettő
nagyon hasonlít egymásra, mindkettő egyformán hasznos lenne a munkára,
mindketten egyformán alkalmasak lennének a szabad életre. Az egyiket hoz-
záköti az emberhez és a házához, a másikat szabadon bocsátja a füves pusz-
tába. Nem tudjuk miért, de el kell ismernünk, hogy Isten tette ezt a különbsé-
get a maga jótetszése szerint és az ember javára. Nem a természet tanít-e itt
ezáltal bennünket (vö. lKor 11,14)? A vadszamár a bűnös embert példázza,
akit Isten átenged vele született, bűnre való hajlandóságának: lMózes 15,11;
Jób 24,5; Jeremiás 2,24. Nem arra akar-e ezzel tanítani bennünket a termé-
szét, hogy keresztyén emberként feltegyük a kérdést: ‫ ״‬M e r t k i te s z té g e d
k ü lö n b b é ? M i d van , a m it n em k a p t á r (lK or 4,7)? Az egyiket hagyja Isten
úgy, amint van, és engedi, hogy kövesse a bűn utáni, és pusztulásra vivő
vágyait, a másikat jóindulatához, és ezzel az Ő házához köti. Szelíd szamarak
vagyunk-e, akik az Ő házához vagyunk kötve, inkább mint a vadszamarak?
Rajtunk múlt ez, megszolgáltuk-e valahogyan?
c) A m e g n em k ö tö z ö tt é s o s to b a á lla to k : a b iv a ly é s a s tr u c c m a d á r
9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál?

10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
11 Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat?
12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
9. v e r s . A bivaly olyan erős, hogy legszívesebben az eke elé fognánk. De

miért nem engedi befogni magát? Más, sőt nagyobb állatokkal is meg lehet
ezt tenni, még az olyan óriással is, mint az elefánt. Miért nem lehet ezeket az
állatokat rábírni erre? Nem azt akarja-e itt tanítani nekünk a természet, hogy
mindenben Isten kezére vagyunk utalva, amely mindent irányít, mindent
kioszt és elrendez, jótetszése szerint és a mi javunkra? Ha ő megkötöz egy
állatot, az meg van kötve, ha nem kötözi meg, az nem engedi megkötni ma-
gát. Nem látjuk-e ebből a dologból is, mennyire függő viszonyban vagyunk?
276 Jób könyve
13 A struccmadár” vígan verdes szárnyaival, nem gólyaszárny és toll az!

14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
15 Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja.
16 Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész
fáradsága.
17 Mert Isten1314 megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben.
18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
17. v e r s . Isten nem részesítette ‫״‬értelemben” a struccmadarat, azért viselke-

dik olyan különösen. A sasnak viszont adott értelmet (29. v.), azért viselkedik
olyan csodálatra méltóan. Halljuk-e a Teremtő hangját az Ő teremtésében?
Ha Ő nem ad nekünk bölcsességet, ostobák maradunk, és elpusztulunk okta-
lanságunkban (vö. Róm 1,21). Az Ő kezében bölcsesség van, és annak adja,
aki kéri tőle (Jak 1,5). Hatalma is van rá, hogy elvegye a kevélyek értelmét,
és a bölcseket bolondokká tegye (Jób 12,17-20; Dán 4).
d ) E g y f é le le m n é lk ü li é s e rő s , d e m e g k ö tö z ö tt á lla t: a ló
A ló nem szerepel azok között a háziállatok között, melyek egykor Jób tulaj-
donában voltak (1. fejezet). Az itt következő leírás megmutatja, hogy akkori-
bán nyilvánvalóan nem igavonó vagy munkát végző állatnak tekintették
(mint az ökröket), hanem csak harci paripáknak.
19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelemetes.
21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
24 Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
25 Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek
dörgő hangját és a harci zajt.
19. v e r s . ‫״‬Te adsz-e erőt a lónak?” Micsoda állat! Bátrabb, mint a vadsza-
már, olyan erős, mint a bivaly, és mégis engedelmeskedik az embernek! Ki
gondoskodik róla, hogy ez az állat, mely még a fegyverektől sem fél, féli a
gazdáját, és engedelmeskedik a jelzésének?
e ) E lé r h e te tle n é s é r te lm e s á lla to k : A z ö ly v é s a s a s
26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
13 Jób 30,29; Mik 1,8

14 ’aeloah
38-41. fejezet 277
2 9 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.

30 Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem15.
26. vers. Az ölyvnek van ‫״‬értelme”, melynek segítségével ki tudja terjeszteni

szárnyait, és fel tud szállni. Ki adta neki ezt az értelmet? Nem Jób volt az. És
ki döntötte el, hogy az ölyvnek legyen értelme, míg a struccmadámak nem?
27. vers. A struccmadár a homokba rakja le tojásait, ahol bárki széttaposhat-
ja; a sas viszont ‫״‬a magasban rakja fészékét”, hogy senki el ne érhesse.
29-30. vers. Míg a struccmadár úgy bánik fiaival, mintha nem az ő fiai len-
nének, a sas jól gondját viseli fiainak (1. 5Móz 32,11), távolról megpillantja a
táplálékot és odaviszi fiainak. Miért tesz a Teremtő ilyen különbségeket?
Nincs rá válaszunk. Mi olyan keveset tudunk.
Nyelvi megjegyzések a 39· fejezethez:

9. vers. ‫״‬maradni”, jálín, szó szerint ‫ ״‬éjszakázni”.
13. vers. vagy: ‫״‬gólyaszámy és toll az?” A gólya héberül hasídáh, ‫ ״‬a ke-
gyes” (avis pia), ezért van ez a két fordítási lehetőség.
19. vers. ‫ ״‬sörény”, ra’máh, csak ezen a helyen fordul elő. Buber megpró-
bálja a szót a héber ra’ám igéből ‫״‬dörögni, tombolni, rengeni” levezetni és
így fordítja: ‫״‬Lebegéssel övezed-e nyakát?” A szó megfelel az arab ri’m,
‫״‬sörény” szónak, és így fordítja a jelentésváltozatok többsége is.
21. vers. ‫״‬a csatatér”, ’emaeq, tulajdonképpen a völgy.
24. vers. ‫״‬szürcsöl”, jögammae’, csak az lMóz 24,17-ben fordul így elő,
ahol - teljesen odaillő módon -, ugyancsak a szürcsölni igével van lefordítva.
Nem teljesen világos, mit jelentsen ez, hogy a ló a földet ‫ ״‬szürcsöli”. Talán a
mi beszédmódunk szerint a ‫״‬nyeli a kilométereket” megfelelője lehetne? Az
arab költészetben is találhatók hasonló fordulatok. Lehetne itt is (mint a
37,13-ban), hogy az ,aeraes jelentése nem ‫ ״‬föld”, hanem ‫ ״‬szenvedély, bá-
torság” jelentéssel bír: ‫״‬Haragjában és felindulásában szenvedélyt szürcsöl.”
25. vers. ‫״‬dörgés”, teru’ah (mint a 3Móz 23,24; 25,9; 4Móz 10,5.6 helye-
ken), a kürtök csattogása, melyek a támadásra adnak jelt.
28. vers. ‫״‬tanyázik”, jitlonán, szó szerint ‫״‬eltölteni az éjszakát” (vö. 9. v.),
mint a Zsoltár 91,1-ben.
15 Az Úr ezt idézi a Mt 24,28-ban

278 Jób könyve
40. fejezet
4. Jób a szájára teszi a kezét: ‫״‬Túl kicsi vagyok én” (40,1-5)

1 Szólott az ÚR16, és ezt mondta Jóbnak:
2 Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, felel-
jen neki!
3. Jób pedig felelt, és ezt mondta az ÚRnak:
4 Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem.
5 Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer: többé nem teszem.
3. v e r s . ‫״‬Jób pedig felelt”: Jób azelőtt egyetlen kérdésre sem tudott válaszol-
ni. Megértette, hogy nem képes rá, és megértette, hogy nincs is joga hozzá,
hogy megítélje azt, amit nem értett. Ezért erkölcsileg nem volt képes felelni
Isten kérdéseire. Itt azonban Isten megparancsolja neki, hogy válaszoljon és
ezért meg is tudja tenni. Isten parancsa mindig akkor válik végrehajthatóvá,
amikor annak megfelelő szándékkal beszél az emberhez.
4. v e r s . ‫״‬túl kicsi vagyok”: Ez nagy beismerés, egy nagyobb, bölcs és szűk-

séges belátás bizonyítéka. Isten beszélt Jóbhoz, és Jób éppen azt értette meg,
amit abból meg kellett értenie: Isten nagy, és ő, Jób kicsi, Ő csak egy lehelet,
egy árnyék, semmi az Örökkévaló előtt. Úgy válaszol, mint az ősatya Jákob,
néhány órával a döntő éjszaka előtt, a Jabbóknál: ,M é lta tla n v a g y o k m in d en
h ű s é g e s é s ig a z te tte d r e , a m it s z o lg á d d a l c s e l e k e d t é l (lM óz 32,11). Ezzel el
is vitte Isten Jákóbot oda, ahol lennie kellett, hogy megáldasson.
‫״‬Kezemet a számra teszem”: Jób visszaemlékezik arra, amikor önbiza-
lommal jelentette ki, hogy meg tudja védelmezni esetét Isten előtt, és fel
tudja menteni magát barátai vádjai alól (13,2.23; 24,5.6; 31,35-37). Isten
fensége által lenyűgözve, most mindezt szégyenkezéssel vonja vissza.
5. v e r s . ‫״‬egyszer... kétszer” annyit jelent, mint ‫״‬ismételten”, mint a Zsolt

62,12; vö. még: Jób 33,14; Péld 30,15.18.21.29; Ám 1,3.6.9.11.13.
16
’aeloah
38-41. fejezet 279
Isten második beszéde:

Az Ő uralmának hatalma és igazságossága
(40,6-41. fejezet)
Az Úr Jóbhoz intézett második beszéde úgy kezdődik, mint az első (40,6-8).

A 40,9-14-ben Isten az ő hatalmáról beszél, mellyel elveti a bűnösöket és a
bűnt; a 40,15-től a 41,25-ig ennek az isteni hatalomnak a két illusztrációját
látjuk, két - a teremtésből vett analógia - , a behemót (40,10-19), és a levia-
tán (40,20-41,25) alapján. Velük szemben éppen olyan tehetetlen az ember,
mint a bennünk lakó bűnnel, és a bűn okozójával szemben: egyedül Isten tud
elbánni mindkettővel.
Isten az első beszédben megmutatja, mennyire rá vagyunk utalva a hűsé-
ges Teremtő hatalmára és bölcsességére (38. és 39. fejezet); a második be-
szédben pedig azt mutatja meg nekünk, mennyire rá vagyunk utalva egy erős
Szabadító hatalmára és kegyelmére (40. és 41. fejezet). A barátságos Teremtő
megtartó hatalma nélkül el kellene pusztulnunk, egy erős Megmentő mentő
hatalma nélkül, a Gonosznak kellene elnyelnie bennünket.
5. ‫״‬Meg akarod-e alázni a törvény nélkül valót?” (40,6-14)

6 Az ÚR válaszolt Jóbnak a viharból és mondta:
7 Övezd csak tol derekadat férfiasán! Én kérdezlek, te meg oktass engem!
8 Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess
igaz?
8. vers. ‫״‬Semmivé akarod tenni az én igazságomat?” Pontosan ezt tette

Jób. Megkérdőjelezte Isten igaz uralmát egy gonosz világban, és ezzel meg-
vádolta Istent.
‫״‬Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz?” Az Úr még élesebben
elítéli Jób bűnét, mint Elíhú. Ő azon háborodott fel, hogy Jób jobban igazolja
önmagát, mint Istent, tehát főként arról volt szó, hogy önmagát mutassa be
igaznak a barátai előtt (32,2). Most Isten világosságában megérti Jób, hogy
tulajdonképpen ezzel Istent vádolta.
A következő kérdésekkel arra hívja fel Isten Jóbot, hogy egyszer azt te-
gye, amiről úgy véli, jobban tudja, mint Isten. Egyszer már ijesszen rá az
istentelenekre és alázza meg a kevélyeket. Ismét ironikus kérdések és felszólí-
tások állítják Jób szemei elé, mennyire tehetetlen és mennyire tudatlan, és
mennyire illetlen módon beszélt, amikor Isten uralkodásának módját kritizálta.
280 Jób könyve
9 Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon nicnnydörögni, mint ő?
10 Ékesítsd tol magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába!
11 Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg!
12 Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak!
13 Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre!
14 Akkor még én is dicsérlek téged, mert megsegített a jobbod17.
9. vers. ‫״‬Van-e olyan karod, mint az Istennek?” Isten karja gondoskodik

róla, hogy megmentse hatalmát (2Móz 6,6; Zsolt 44,4; Ézs 53,1; 59,16), és
érvényesítse ítéletét (5Móz 26,8; Ez 20,33.34). Jób biztosan gyakran gondolt
rá, hogy soha sincs olyan hatalma, mint amit Isten a teremtésben bizonyított.
De talán soha nem gondolt arra, hogy ugyanolyan mindenható karra van
szükség, az az istentelenek megrémítéséhez és a kevélyek megalázásához.
Ugyanolyan képtelenek vagyunk az utóbbira, mint az előbbire.
‫״‬Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő?” A mennydörgés gyak-
ran fordul elő a Biblia költői könyveiben Isten hatalmának kifejezésére,
ahogy az az istentelenek miatt közelgő haragban megnyilvánul (Zsolt 18,14;
29,3; 1. még Jel 4,5)
12. vers. ‫״‬Láss meg minden gőgöst, és igázd le!” Isten ezt az ítéletben fogja
megtenni (Ézs 2,12), de rajta kívül senki sem teheti meg. Neki van hatalma,
leigázni azokat, akik gőgösen járnak (Dán 4,37).
13. vers. ‫״‬zárd el őket rejtekhelyre!”, azaz valakit megszégyeníteni, és a

szégyennel legyőzni; vö. Észt 6,12; 7,8.
14. vers. ‫״‬Akkor még én is dicsérlek téged”: Aki meg tudja ítélni a gonoszt,
méltó a dicséretre. Miért nem dicsérte Jób Istent azért, mert ezt teszi? Mikor
fejeztük ki utoljára imádatunkat Istennek azért, mert megítéli a bűnt és a
bűnösöket. A menny imádja Istent azért, mert megítéli a nagy paráznát (Jel
19,1-3).
6. A behemót, a víziló (40,15-24)

(Tehetetlenek vagyunk a bűn előidézőjével szemben)
Két olyan teremtmény kerül itt leírásra, melyek mindketten Sátánt testesítik
meg, az első, mint a bűn előidézője, a másik, mint a pusztító. E kettő segítsé-
gével ábrázolja Isten azt, amit előző szavaival mondott. Az ember nem képes
megítélni, sem tiltakozni a gonosz ellen, éppen úgy, mint ahogy nem képes
az utóbb ábrázolt két szörnyeteggel sem elbánni. Nem tudja megzabolázni
17
vö. Zsolt 44,4
.18—41. fejezet 281
őket (40,19-21), nem tudja megkötözni (22.23. v.), nem tudja elpusztítani
őket (26.27; 41,17-20).
A behemót meghatározó sajátsága az ereje és rendíthetetlensége. Éppen
ilyen érintetlen marad a gonosz minden kísérlettel szemben, amely őt és em-
berfeletti hatalmát megpróbálja lerázni magáról. A leviatán uralkodó sajátos-
sága pusztító hatalma és az általa támasztott megfélemlítő hatás - fogai és
torka - , amely felett az embernek semmi hatalma sincs.
15 Nézd csak a vízilovat! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha.
16 Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok!
17 Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak.
18 Csontjai, mint az érc-csövek, lábszárai, mint a vasrudak.
19 Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta alkotója,
20 mégis a hegyek adják meg táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vada.
21 Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen.
22 Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti füzek.
23 Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán.
24 El lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába?
15. v e r s . A ‫״‬behemót” a héber böhemáh, ‫״‬állat, barom” szó többesszáma,

tehát olyasmit jelent, mint állatok sokasága.
17. v e r s . A behemót farkának leírása ellentmond annak a vélekedésnek, hogy

a behemót a vízilóval volna azonos. Valamiféle szauruszról van szó, mely a
vízben (21. v.) és a szárazfóldön is (20. v.) tudott élni.
19. v e r s . A behemót ‫״‬az első Isten útjain”, (magyar fordításban: ‫״‬Isten re-
mekműve”), azaz a legnagyobb, minden Isten által teremtett állat közül (1. a
nyelvi magyarázatot is).
2 3. v e r s . A folyó árad, de a behemót nem menekül előle félelemmel (1.

41,19), míg az embereket a víz magával ragadja (Jób 22,15-16). Az özönvíz
magával ragadta a bűnösöket, de a bűn érintetlen maradt, és a bűn okozója
szintén. Milyen ítélet fogja tudni megalázni? (Vö. 4-9. v.) Ki lesz elég ha-
talmas ahhoz, hogy elűzze a teremtett világból ezt a gonoszt? Ki tud egy
kötelet áthúzni az orrán, (magyar fordításban: karikát)? Ha mi emberek, eny-
nyíre tehetetlenek vagyunk a bűn okozójával szemben, milyen sok okunk van
rá, hogy örömmel megadjuk magunkat Annak, akinek hatalma van arra, hogy
elpusztítsa, igen, aki elpusztította:
‫ ״‬M iu tá n te h á t a g y e r m e k e k (h ú s )te s t é s v é r ré s z e s e i, ő is h o z z á ju k h a so n -
ló a n r é s z e s e le t t ezekn ek, h o g y h a lá la á lta l m e g s e m m isíts e azt, a k in ek
h a ta lm a v a n a h a lá lo n , v a g y is a z ö rd ö g ö t, é s m e g s z a b a d íts a a zo k a t, a k ik a
h a lá ltó l v a ló f é le le m m ia tt e g é s z é le tü k b e n r a b o k v o lta k " (Zsid 2,14-15).
282 Jób könyve
24. vers. Egy merész metafora: A behemót hasonló egy vadászhoz, a folyó
pedig, az üldözött állathoz. A behemót olyan hatalmas, hogy semmilyen bu-
kóár sem tudja megfélemlíteni. Sokkal inkább nyugodtan szemléli, mintha
megfogná az áradatot, és nyugodt marad, mintha ő kötözte volna meg a szőr-
nyeteget.
7. A leviatán, a krokodil (40,25 - 41,26)
A leviatán egy víziszaurusz, ugyanakkor olyan, mint a behemót, az ördög

kiábrázolója. A héber liwjatán jelentése ‫ ״‬a nyakatekert”. Kétszer fordul elő a
Zsoltárok, egyszer az Ézsaiás könyvében. A Zsoltár 104,26-ban a sokféle
víziállat közül egyet jelent, amit az Úr teremtett; a Zsoltár 74,14-ben, és kü-
lönösen világosan az Ézsaiás 27,1-ben a leviatán egyértelműen a Gonosz
kifejezésére szolgál. A leviatán jellemzői a mozgékonyság és gyorsaság,
fogai, melyek mindent szétmarcangolnak, kőkemény szíve, áthatolhatatla
páncélja, és végül a félelem, amelyet kivált - csupa olyan dolog, ami az őr-
dögöt, mint a sárkányt (Jel 12,3.9) és pusztítót jellemzi.
a) Mi nem tudjuk megkötözni a leviatánt (40,25-29)

25 Ki tudod-e fogni horoggal a krokodilt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel?
26 Tudsz-e kákát húzni az orrába18, át tudod-e fúrni kampóval az állát?
27 Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden?
28 Köt-e veled szövetséget, hogy fogadd fel állandó szolgádnak?
29 Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért?
26. vers. Mi nem tudnánk ‫״‬kampóval átfúrni a leviatán állát”, Isten azon-
bán puszta kezével átfúrja a gyorsan mozgó kígyót (26,13), és kampót húz a
Hatalmas állkapcsába (Ez 29,4; 38,4; 1. még Ézs 37,29).
28-29. vers. Az ellenség sohasem fog békét kötni az emberrel; kezdettől

fogva az ember gyilkosa, és mindig a maga szenvedélyét fogja szolgálni. Ha
az ember azt gondolja, hogy a Gonoszt és a gonoszságot ‫ ״‬szolgájává” teheti,
tehát szolgálóvá tudja tenni, akkor a láncok, melyek őt a Gonoszhoz kötik,
még erősebbek lettek.
b) M i nem tudjuk megölni a leviatánt (40,30-32)

30 Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők?
31 Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és halászó szigonnyal a fejét?
32 Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra!
18 Ézs 37,29
Ι Χ 41. fejezet 283
32. vers. Ha kezet vet az ember a leviatánra, ezt utolsó alkalommal tette. A
legcsekélyebbet sem teheti ellene. Az Isten Fia azonban halála által legyőzte,
megítélte és kivetette (Jn 12,24-31) őt.
Nyelvi megjegyzések a 40. fejezethez
2. vers. ‫״‬perlekedni”, ríb, veszekedni, vitatkozni jogvitát folytatni, mint a

33,13-ban.
15. vers. A ‫״‬behemót” a héber szó átírása. Régebbi fordításokban mindig

‫״‬víziló” fordult elő. A leírás azonban nem illik a vízilóra. A böhemoth a
héber böhemáh, állat szó többes száma. Tehát olyasmit jelent, mint a ‫״‬sok
állat”, vagy az ‫ ״‬óriásállat”. Buber: ‫״‬ősállat”.
19. vers. ‫״‬az első”, re ’sít, azonos szó fordul elő az lMóz 1,1-ben is. Itt azon-
bán a jelentése nem a ‫ ״‬kezdet” (így fordítja Luther), hanem ‫״‬az első”, mint a
mezei munka első zsengéje (Péld 3,9; 5Móz 18,4), vagy ahogyan Jákób ereje
‫״‬elsőjének” nevezi elsőszülőtt fiát (lM óz 49,3). Isten ‫״‬termése elsőjének,
legjavának” nevezi az Ő népét (Jer 2,3). Ennek értelmében, a kifejezés itt azt
jelenti, hogy a behemót a legnagyobb állat az egész teremtésben.
23. vers. ‫״‬bukópatak, zuhogó”, jardén, ami a Jordán folyó nevét is jelenti. Itt
nem egy nőmén proprium (tulajdonnév), hanem egy appellatívum (tárgy
megjelölés). A szó a jarád, leszállni, lefolyni szóból származik és jelentése
‫(״‬le)folyás”, vagy ‫(״‬bukó)patak”. A német folyónevek, mint a Rhein (Rajna),
Rhin, Rhone vagy ReuB szintén azt jelentik ‫ ״‬folyó”.
25. vers. A ‫ ״‬leviatán” a héber szó átírása, amit korábban ‫״‬krokodil”-nak

fordítottak. Azonban egy krokodil sem sebezhetetlen és legyőzhetetlen. A
héber szó jelentése: a megsebzett”. Az Ézs 27,1-ben a leviatán jelentése a
Sátán.
41. fejezet
1 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látásától is összeroskad.
2 Nincs olyan vakmerő, aki fölverje.
2. vers. Senki ‫״‬nincs olyan vakmerő”, hogy a leviatánnal, egy pusztán te-
remtménnyel összeveszne (vö. lMóz 29,9; 4Móz 24,9) - mégis, az ember
nem fél Teremtője ellen fellázadni!
284 Jób könyve
c) M i n em tu d ju k Is te n s e g í ts é g é t k é r n i a le v ia tá n e lle n (4 1 ,2 - 3 )
Ki merne kiállni ellene?

3 Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám? Minden az enyém az ég alatt.
Úgy látszik, hogy ezek a mondatok egyáltalán nem tartoznak bele az össze-
függésbe. Előtte és utána a leviatánról van szó, és ez a leírás, rettenetes ereje
ábrázolásánál található. Azonban csak látszólag jelent idegen testet, mivel a
legtökéletesebben beleillik az összefüggésbe:
Isten a leviatán hatalmáról és az ember tehetetlenségéről beszélt. Pontosan
ezt mondta: ‫״‬Mindenkinek a reménysége csalódássá lesz...” Akkor az em-
bemek csak egy reménysége marad: Isten. De ‫״‬ki az, aki az én színem elé
állhatna?” Van-e jogunk rá, hogy Isten jelenlétébe lépjünk, mi, akik magunk
döntésével kivontuk magunkat az Ő jelenlétéből? Van-e jogunk rá, hogy arra
kérjük Istent, segítsen ki bennünket ennek a félelmetes ellenségnek a hatal-
mából?
‫״‬Ki volt, aki először adott nekem? És én megjutalmazom.” Adtunk-e

valamit Istennek, ami feljogosítana az Ő segítségére? Isten teremtett mindent,
a világot, és ami benne van, anélkül, hogy valamit hozzátettünk volna. Rá-
adásul, megtagadtuk Istentől azt, amivel mi, mint teremtményei Neki tartóz-
tünk. Ezért csak meghajolhatunk Isten előtt, és az Ő jótetszésére bízhatjuk
magunkat. Ha Ő átad bennünket bűneink és ezzel a leviatán hatalmába (Róm
1,24), akkor igazságosságát kell dicsérnünk. Hiszen ki tett ki minket a levia-
tán hatalmának? Talán Isten? Nem, mi magunk tettük ezt. Ha kiment a levia-
tán hatalmából, akkor csak megfoghatatlan kegyelmét dicsőíthetjük. Akkor
megalázhatjuk magunkat trónja előtt, és megvallhatjuk, hogy Ő tetszése sze-
rint teremtett (Jel 4,11) és bennünket, elesetteket tetszése szerint megváltott
(Ef 1,11; Jak 1,18): ‫ ״‬Övé legyen a dicsőség örökkön örökkér
d) A le v ia tá n s e b e z h e te tle n és le g y ő z h e te tle n ( 4 1 ,4 - 2 6 )
4 Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja.
5 Ki húzhatná le a bőrét, ki mer belenyúlni két fogsora közé?
6 Ki meri kettényitni a száját? Fogai körül rémület lakik.
7 Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva.
8 Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy a szél sem juthat közéjük.
9 Egymáshoz tapadnak, egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul.
10 Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnal sugarai.
11 Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak.
12 orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből.
13 Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szája lángot lövell.
14 Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle.
IK-41. fejezet 285
15 Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.

16 Szive kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő.
17 Ha fölemelkedik, megriadnak az erősek is, ijedtükben fejüket vesztik.
18 Ha el is találja a fegyver, nem árt neki, a lándzsa, a kopja és a nyíl sem.
19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.
20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
21 Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán
22 hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban”1.
23 Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
24 Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz.
25 Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.
26 Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.
4. vers. ‫״‬mily szép az alakja”: Az Ezékiel 28,17-ből megtudunk valamit

Lucifer szépségéről, mielőtt elbukott volna. Mint Isten teremtménye, még
mindig rendelkezik valami szépséggel, mint egyik az angyalok közül, még
természetüket is bírja, még ha jelleme gonosszá lett is.
14. vers. ‫״‬Előtte futkos a félelem”: Sátán a halálfélelem által tartja az embe-
reket szolgaságban (Zsid 2,14); őt, akinél a halál hatalma van, ezért a Jób
18,14 ‫״‬a félelem királyának” nevezi.
20. vers. A ‫ ״‬nyíl Fia”, akit a nyílvessző oly kevéssé futamít meg, mint a bu-
kóár a behemótot (40,23).
26. vers. Itt a leviatán neve ‫״‬király minden büszke állat felett”. A Jób
18,14-ben a ‫״‬félelem királyáról” olvasunk, és a Jel 9,11-ben a ‫״‬királyról, az
alvilág angyaláról” van szó. A király minden esetben Sátánt jelenti.
12. vers. ‫״‬mint valami gőzölgő üstből”, szó szerint: ‫״‬mint egy üst felszítva és
káka”. Buber: ‫״‬Mint egy aláfutött üst káka mellett”. Schlachter: ‫״‬A mocsár
olyan lesz, mint egy gőzölgő üst.” Buber és Schlachter is megpróbálja vala-
hogy a káka szó megmentése érdekében helyesbíteni a héber szót. Ha
dittográfiát (tévedésből kettős írás) feltételezünk a nún hang vonatkozásában,
‫״‬ ‫״‬Az ördög ez a nagy és erős leviatán, aki ’cserepeket, egy cséplőszánt készít az iszapban’.
Legyen bár romlottságunk messze terjedő természete mégoly szélesen elterjedt, fog elég éles
tárgyat találni, hogy beleszúrja ebbe az iszapba, hogy gyötörjön bennünket; tüzes nyilaknak
nevezik ezeket, és nagy tömeg van belőle, melyekkel szellemünket fájdalmasan el tudja ta-
lálni és meg tudja sebezni.” (John Bunyan: Krisztus szcrelete)
286 Jób könyve
és az ,agmon helyett ,ogem-et olvasunk, el lehet jutni az elegáns értelmezés-

hez: ‫ ״‬Mint egy felfűtött, izzó üst.”
16. vers. ‫״‬kemény” és ‫ ״‬szilárd”, jasúq, szó szerint ‫״‬öntött”, mint a 15. vers-
ben.
1 7. vers. ‫״‬a törők elől”, missöbarím, szó szerint: ‫״‬a törések elől”; valószí-
nűleg a hatalmas hullámokról, van szó, melyeket puszta felbukkanása kelt.
Mások a hősök betöréseként értelmezik. Schlachter ezért így fordítja:
‫״‬A reszketés miatt mellé talál íjjuk”. Zürcher: ‫״‬A félelemtől megzavarodnak”.
‫״‬elcsüggednek”, jithatta’u, talán azt is jelenthetné, hogy ‫״‬visszavonul-
nak” . Buber: ‫״‬Az összetörtség elől visszavonulnak”.
26. vers. ‫״‬büszke állatok”, böné sahas, szó szerint: ‫ ״‬a büszkeség fiai”, mint a
28,8-ban.
72. fejezet 287
V. Jób helyreállítása (42. fejezet)
‫ ״‬Salamon azt mondja: ,Egy dolog vége jobb, mint a kezdete’ (Préd 7,8).
így történt ez Jobbal, az este világos lett (Zak 14,7). Három dolog sok ag-
godalommal töltött el bennünket ebben a könyvben, és most, ebben a feje-
zetben, mindezek a dolgok ismét helyreigazíttatnak. Sok fájdalmat okozott
annak látása, hogy egy olyan szent, mint Jób, ennyire tele van tiltakozás-
sál Istennel szemben... S éppen ilyen nagy gondot okozott a jó barátok
látása, akik kölcsönösen kemény szavakkal harcoltak egymással... El-
szomorított bennünket, hogy egy ilyen igaz és jószívű embert, mint Jóbot,
ilyen megaláztatásban és mindenétől megfosztva kell látni ... De itt most
minden megfordul” (Matthew Henry).
42. fejezet
1. Jób aláveti magát Isten trónjának (4 2 ,1 6 ‫) ־‬

2. Jób barátai megbékülnek Istennel és Jobbal (42,7-10)
3. Jóbhoz visszatérnek hozzátartozói (42,11)
4. Jób visszanyeri javait (42,12)
5. Jóbnak ismét lesznek gyermekei és unokái (42,13-17)1
1. Jób aláveti magát Isten trónjának (42,1-6)
Most már végre ott van Jób, ahová mint teremtmény, és mint megváltott
tartozik, arcára borulva fekszik Isten trónja előtt. Megvallja, amit Dávid több
száz évvel később mondani tudott:
‫ ״‬Tudom, URam, hogy igazak döntéseid, igazad volt, hogy megaláztál"
(Zsolt 119,75).
Isten minden nevelésének ez a célja velünk. Ha a bűneset Isten tekintélye
elleni lázadás volt, megváltást jelent, hogy Isten újra helyreállítja tekintélyét
az ember szívében. Ugyanakkor ez a célja Isten uralma minden útjának, és
törvényének az egész emberiséggel. Mindent és mindenkit trónjának fog
alávetni, az egyiket kegyelemben, a másikat haragban, ezeknek örök boldog-
ságára, azoknak pedig az örök kárhozatra (lásd Jel 4,11; 5,8-10; 11,15-18;
20,11-15; 22,1-5).
288 Jéb könyve
Azért, hogy Jób megkapja, amit Isten szeretetéből neki készített, alá kell
vetnie magát Isten uralmának. Ha megteszi, meg fogja tapasztalni, hogy az
Istenből való élet miként nyel el minden halált. Isten trónjától élet és dicsőség
indul ki. Ahol Ő uralkodik, ‫״‬nem lesz többé átok” (Jel 22,1-5).
1 Felelt Jób, és ezt mondta az Úrnak:
2 Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósit-
hatnál.
3 Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem
értem. Csodálatosabbak ezek1, semhogy felfoghatnám.
4 Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem!
5 Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.
6 Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.
‫״‬Felelt Jób és...”: Az ‫ ״‬és” szócska kapcsolja Jób vallomását a közvetlen

megelőzőkhöz. Mi volt az, ami Jóbot végre erre a vallomásra és belátásra
bírta? Isten az Ő hatalmáról és bölcsességéről beszél, ahogyan az megmutat-
kozik a teremtésben. Azután hatalmáról beszélt, mellyel a Gonoszt megaláz-
za, és az ember tehetetlenségéről, mely miatt nem tud elbánni a Gonosszal.
Isten képes a Sátán elvetésére, mert Ő teremtette. Ez a felismerés - az ő elbi-
zakodottsága, párosulva tehetetlenségével - megalázza Jóbot. Isten beszédé-
bői nemcsak Isten hatalmát ismerte meg, hanem Isten akaratát is, hogy a
Gonoszt, és ezzel a benne lakó gonoszságot is legyőzze. Mennyire megszé-
gyeníti Isten irgalmassága őt, amely mindent megtesz, hogy a hálátlan és mo-
górva, merész és ellentmondó embert megszabadítsa a Gonosz hatalmától!
2. vers. Ez nagy horderejű vallomás és belátás. Isten mindent megtehet, és

egyetlen tervét sem lehet megakadályozni. Jób most már tudja, hogy Isten
nemcsak a teremtésben és a világ feletti uralmában, hanem az ő személyes
életében is képes ezt megtenni. Isten megvalósítja velünk való szándékát,
attól soha sem fog eltérni. Ezt most Jób saját magán is megtapasztalta. Isten-
nek az volt a szándéka, hogy a nyomorúságok által megalázza Jóbot, és ez
meg is történt. És az is volt Isten szándéka, hogy kiemelje Jóbot a nyomorú-
Ságból, és ez így meg is történt. Amikor Isten nyomorúságot akar ránk hozni,
meg fogja tenni, bármennyire is tiltakoznánk ellene. Isten nem fog vissza-
kozni, nekünk kell megtérni. Senkinek sincs hatalma, és senkinek nincs joga
rá, hogy Isten cselekvését akadályozza. Aki megpróbálja, bolond, és bolond-
ságában el kell pusztulnia. Ha Isten üdvösséget készített a számunkra, és adni
akarja nekünk, a mi egyetértésünkkel fogja tenni. Nem fogja a mi akaratunk
ellenére adni, hanem csak egyetértésünkkel. Ehhez azonban először hajlan
1
Zsolt 131,11
42. fejezet 289
dóvá teszi akaratunkat, hogy meghajoljunk az Ő akarata előtt. Ezen az úton

tölti be szándékát, és senki nem akadályozhatja meg őt ebben2.
3. vers. ‫״‬Ki merné elhomályosítani a tan ácso t...” Jób az Úr saját szavaival
válaszol Istennek (38,2). Azt teszi, aminek görög neve homológéin = ugyan-
azt mondani, és jelentése beismerni, megvallani (ÍJn 1,9). Ha megvalljuk
bűneinket, megismételjük Isten ítéletét magunk felett és gonosz cselekedete-
ink felett.
Értelmetlenségünkkel elleplezhetjük Isten tanácsát, de feltartóztatni nem
tudjuk. Isten meg fogja tenni, amit elhatározott; meg fogja áldani azokat, akik
hit által hűségesek hozzá. Ezt nem tudja sem a hívők ostobasága, sem az
ördög gonoszsága megakadályozni. Azokat, akik egész életükben szembe-
szálltak vele, el fogja vetni az ítéletben. Ezt semmiféle kívánságbeli gondolat,
sem Isten parancsa elleni kirohanás nem tudja megakadályozni.
‫ ״‬Én beszéltem, am it nem értettem ”: Amit Jób nem akart megvallani ba-
rátái előtt, most beismeri Isten előtt. Többet mondott, mint amit megértett.
Olyan dolgok felett mondott ítéletet, amelyekről semmit sem tudott. Micsoda
kegyelem, hogy üdvösségére el tud némulni (Ez 16,63)! A bűnös, akit Isten
átengedett bűnének, csak az ítéletkor fog Isten előtt elnémulni, amikor már
túl késő van a megbánásra és megtérésre (Mt 22,12.13).
4. vers. ‫״‬Hallgass meg, hadd beszéljek!”: Jób itt valószínűleg önmagát idézi
(13,22), és ezzel beismeri, hogy nem illő módon beszélt. Akkor azt követelte:
‫״‬Válaszolj nekem!”
‫ ״‬Taníts engem”, vagy ismét Isten Jóbhoz intézett szavainak ismétlése
(38,3), és bűnének további beismerése, vagy Jób alázatos kérése ez Istenhez,
hogy tanítsa őt. Most már megértette, hogy Isten a tanítója, ahogyan Elíhú
már megmondta (36,22), és kéri Istent, hogy tanítsa őt, ahogy majd később
Dávid is tette (Zsolt 27,11; 143,10).
2 C. H. Spurgeon mondta egyszer egy prédikációban: ‫״‬Ha az Úr bűnösöket akar megmenteni,

akkor nem kérdezi, vajon akamak-e megmentetni, hanem mint egy hatalmas szél, minden
akadályt elseper az útból az isteni befolyás. Az ellenálló szív meghajol a kegyelem erőteljes
szélvihara előtt, és a bűnösöket, akik nem akartak meghajolni, az Úr hajlítja meg. Egyet tu-
dók: Senki sincs itt ma reggel olyan gonosz, hogy - ha az Úr akarná - , ne lehetne rávenni,
hogy Isten irgalmát keresse. Legyen bármilyen hitetlen is. Bármilyen szilárdan gyökerezik is
az evangélium elleni előítéleteiben, Jahve-nak csak akarnia kell, és megtörténik. Sötét szí-
vedbe, mely soha nem látott egy fénysugarat, beáramlana a világosság. Ha csak ezt mondja:
’Legyen világosság’, akkor ott világosság lesz. Megteheted, hogy összeszorítod az öklödet,
és kinyitod a szádat Jahve ellen. Mégis - Ő a te Mestered, aki elpusztíthat, ha folytatod go-
noszságodat, de a te Mestered, aki ma meg is menthet, aki átalakíthatja a szívedet, és meg-
változtathatja akaratodat, ahogyan a patakok folyását is megfőni ltja.” (Idézet: ’Spurgeon:
ahogy senki sem ismeri őt’ c. műből.)
290 Jób könyve
5. vers. ‫״‬Most saját szememmel láttalak”: A látás a megismerésnek egy

magasabb foka, mint a hallás. Sába királynője hallott Salamon dicsőségéről,
de csak amikor látta, akkor ismerte meg igazán. Egyszer majd Izráel is meg
tudja vallani:
‫ ״‬Amiről hallottunk, azt láttuk is, a Seregek URának városában, az Isten
városában” (Zsolt 48,9).
Mi is hallottunk és hittünk, de csak akkor fogjuk megismerni az Urat, amint
van, amikor látni fogjuk Őt, amint van (ÍJn 3,2). Jób a ‫ ״‬látni” kifejezést itt
éppen ebben az értelemben használja. Arra gondol, hogy most ő olyan mé-
lyen és olyan világosan ismeri fel Istent, mint még soha azelőtt.
6. vers. ‫״‬Ezért visszavonok mindent”: Isten ismerete mindig elvezet az

önismerethez3. Az önismeret azonban mindig a saját gonoszságunk, tisztáta-
lanságunk, bűnre való hajlandóságunk felismerését jelenti (Ez 6,9; 20,43).
George Whitefield így vallott:
‫״‬Minden kötelességhez, melyet teljesítünk, tisztátalanságok keverednek.
Ha Jézus Krisztus a mi cselekedeteink alapján fogadna el bennünket, mi-
után bűnbánatra jutottunk, cselekedeteink minden bizonnyal kárhozatra
vinnének. Mert soha nem tudunk elmondani egy imádságot, amely olyan
tökéletes, ahogyan Isten erkölcsi törvénye kívánja. Nem tudom, hogyan
gondoljátok, de meg kell mondanom: Nem tudok imádkozni, csak vétkez-
ni tudok. Nem tudok nektek, vagy más embereknek prédikálni, csak vét-
kezni. Arra kényszerülök, hogy megvalljam: Még a bünbánatom miatt is
bűnbánatot kell tartanom, és még könnyeim is meg kell mosassanak, az én
Megváltóm vérében. Legjobb cselekedeteink sem jelentenek mást, mint
raffmált vétkezést.”
Ez a valósághoz közeli önismeret az egyik előfeltétele annak, hogy az evan-
gélium minden áldását, igen, magát az evangélium Istenét magunkénak tud-
juk.
Az édes békét csak ott találjuk meg, ahol semmik vagyunk Isten előtt.”
(J. Sargent: Henry Martin élete és levelei)
‫״‬Ki az, aki egyszer már megízlelte, hogy az ÚR jóságos, nem érzett meg valamit a maga Én-
jéröl, önteltségéről és gonoszságáról?” (Olivér Cromwell levele leányához Bridget-hez,
1646. október 25-én).
42. fejezet 291
2. Jób barátai m egbékülnek Istennel és Jobbal (42,7-10)
Mint azelőtt az ördöggel szemben, Isten most barátaival szemben veszi vé-
delmébe Jóbot, akik vádlóivá lettek. Valóban megbünteti őket, ahogy Jób
előre megmondta (13,10), Jóbot pedig ‫ ״‬szolgámnak” nevezi. Ez mutatja,
hogy Isten szolgája mellett áll, hogy egész idő alatt mellette volt, míg min-
denki más vagy ellene fordult, vagy, mint a felesége és a hozzátartozói, elfor-
dúltak tőle.
7 Miután az ÚR mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az Úr a temáni Elifázhoz: Harag-

ra gerjedtem ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen,
mint szolgám, Jób.
8 Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok
be égőáldozatot magatokért! Szolgám, Jób pedig imádkozzék értetek. Mert csak rá való
tekintettel nem szégycnítelek meg benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan he-
lyesen, mint szolgám, Jób.
9 El is ment a témán■ Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és úgy jártak el, ahogyan
az Úr megmondta nekik. És az Úr újból kegyelmesen tekintett Jóbra.
10 Az ÚR jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen
visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt.
7. vers. ‫״‬szólt az ÚR Elifázhoz”: Az Úr ehhez a férfihez beszél, most már

hallani tudja Isten beszédét, és nemcsak hallja, hanem szívére is veszi, amit
az Úr mond neki. Elíhú szavainak benne is megvolt a hatása (a 34,2.10; 35,4
mutatja, hogy Elíhú Jób barátaira is gondolt).
Elifáz a három barát szószólójává tette magát; ezért szólítja meg Isten őt,
mint főfelelőst: ‫״‬Haragra gerjedtem ellened és két barátod ellen.” Isten
kötelességet szab ki a férfiaknak, akik arra szánták magukat, hogy olyan
dolgok felett mondjanak ítéletet, amelyeket nem értettek, és amelyek megíté-
lése nem az ő dolguk volt. Ennek során az Úr szolgája ellen beszéltek, és ez
gonoszság. Ezt most fel kell ismerniük, be kell vallaniuk, és le kell tenniük.
‫״‬nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób”: Isten újra
‫ ״‬az én szolgám”-nak nevezi Jóbot, vádolóival szemben, mint ahogy az elején
Sátánnal szemben tette (1,8; 2,3).
Figyelemreméltó tény, hogy Isten megvédi szolgáit vádlóikkal szemben.
Bálám és Bálák gonoszságot akart mondani Izráel, az Úr fia és szolgája felől.
Ezt nem tűrte Isten, Bálám rákényszerült, hogy megvallja, Isten nem lát
semmi hamisságot Izráelben (4Móz 23,21). Isten ismerte Jób bűneit, és négy-
szemközt beszélt erről szolgájával, Jobbal, és meggyőzte őt. Nem palástolt el
semmit, de az Ő dolga, hogy szolgáit meggyőzze, és nem fogja meghallgatni,
amikor mások megvádolják szolgáit:
292 Jób könyve
‫ ״‬Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy
esik. De m egfog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa”
(Róm 14,4).
Jób is beszélt nem illendő dolgokat, ahogy ezt Elíhú már bizonygatta (34,35;
35,16), amint Isten is megerősíti (38,2), és Jób éppen megvallotta. Mi volt
most az illendő beszéd Jób részéről? Először az, hogy szájára tette a kezét, és
megvallotta igazságtalan beszédét Isten előtt (39,34.35; 42,1-6). Illő módon
beszélt Jób az 1,21-ben és 2,10-ben is, valamint a 26,5-14-ben (különösen a
9,12.14 versekben), és a 28,12-28-ban is. És általánosságban véve több alá-
zatot bizonyított Jób Isten előtt, amikor beismerte, hogy nem érti Isten vele
való cselekedetét, miközben barátai mindentudókként léptek fel, és akkor is
beszéltek, amikor ők sem értettek semmit.
8. vers. ‫״‬és mutassatok be égőáldozatot magatokért”: Miért kell egyáltalán

áldozatot bemutatni az embernek? Mert bűnös Isten előtt. Amikor Elifáz és
barátai áldozatot mutattak be, beismerték, hogy vétkeztek Isten ellen. De
vétkeztek Jób ellen is, ezért kellett égőáldozatukkal Jóbhoz menniük.
‫״‬mert őt elfogadom, hogy ne veletek cselekedjem balgaságotok sze-
rint”: A francia L. Segond élesebben fogalmaz: ‫״‬csak rá való tekintettel nem
bánok veletek balgaságotok szerint.” Csak Jóbra tekintettel kíméli Isten
Elifázt és barátait, ahelyett, hogy úgy bánjon velük, ahogy balgaságuk miatt
megérdemelnék. így megtanulják a kegyelem elvét: Isten nem érdemeink
szerint bánik velünk, hanem valaki másnak, Jézus Krisztusnak az érdeme
szerint.
9. vers. ‫״‬és úgy jártak el, ahogyan az ÚR megmondta nekik”: Bármilyen

megalázó volt is Jób barátai számára, mégis úgy cselekedtek, ahogy az Úr
mondta nekik. Azt bizonyították ezzel, hogy jobban szeretik Istent, mint a
tekintélyüket, hogy Isten iránti tiszteletük nagyobb, mint iszonyatuk ettől a
megalázó úttól. Isten szentjeinek bizonyultak, és ez mindenki szívét megör-
vendezteti, aki olvassa ezt a történetet.
10. vers. ‫״‬Az Úr jóra fordította Jób sorsát”, ahogyan majd Izráel fogságát
is meg fogja szüntetni (Ez 16,53; Zsolt 14,7).
‫״‬miután Jób imádkozott barátaiért”: Ez a mondat kissé meglepően kö-
vetkezik itt, és mégis teljesen a helyén van. Isten helyreállította Jób sorsát, de
ezt a barátainak való megbocsátás készségével kellett megpecsételni. Hogyan
lehetett volna egyértelműbben bizonyítani, hogy nem neheztel barátaira, mint
azzal, hogy Isten előtt közbenjárt értük. Csak miután Jób nyilvánosan imád-
kozott barátaiért, történhetett meg sorsának nyilvános jóra fordítása: Az Úr
mindent és még annál is többet adott vissza neki.
42. fejezet 293
Mennyire ide illik minden: A barátoknak áldozatot kell bemutatni, mert vét-
keztek Isten ellen, oda kell menniük Jóbhoz, mert vétkeztek Jób ellen. Jóbnak
imádkoznia kell barátaiért, és ezzel meg kell mutatnia, hogy nem egyedül
Istennel, hanem barátaival is megbékült. Nem kívánja megbüntetésüket,
hanem hogy megáldassanak (Mt 5,44; 6,14.15; Lk 23,34; Csel 7,60; E f 4,32;
Kol 3,13).
‫״‬Kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak, amije volt”: Izraelről ismételten

ugyanez olvasható, amikor sorsát Isten újra jóra fordította (5Móz 30,5; Ézs
61,7; Zak 9,12).
3. Jóbhoz visszatérnek hozzátartozói (42,11)

11 Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse4, és együtt étkeztek
vele házában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az ÚR.
Adott neki mindegyik egy pénzt5 és egy aranykarikát.
Szenvedésének ideje alatt Jób szenvedett azért, mert Isten elidegenítette tőle
hozzátartozóit, rokonait és barátait (19,14-19). Most hozzátartozói szívét újra
Jób felé fordítja, és ők eljönnek ‫״‬és vigasztalják őt”. Az isteni vigsztalás
után, most emberi vigasztalásban is van része, ami biztosan nem közömbös
neki. Ez is hozzátartozik sorsa jóra fordulásához.
Valóban az Úr volt, aki ‫ ״‬rá bocsátotta a szenvedést”, megalázta, és most
ismét felemeli. Most már megértették ezt a rokonok is, akik Jób nyomorúsá-
gát eddig csak távolról szemlélték, és erről így is beszéltek. A szenvedésben
való kitartás példájának tekinthették, és a végén leolvashatták, milyen ‫ ״‬ir-
galmas és könyörületes volt az Úr”, és ‫״‬boldognak tudták mondani” (Jak
5,10.11). így vált a pátriárka már számukra is példaképpé és bizonyítékká,
mint ahogy később a mi számunkra is.
‫״‬és mindenki adott neki egy pénzt és egy aranykarikát”, ahogy az ókori
Keleten szokás volt, miután valaki felépült egy betegségből, vagy nyomom-
Ságból (2Krón 32,23). Ez persze Jób számára is örömmel fogadott segítség
volt az újrakezdéshez, miután az egész állatállományát és cselédségének egy
részét elveszítette.
4 Péld 14,20
5 lMóz 33,19; Józs 24,32
294 Jób könyve
4. Jób visszanyeri javait (42,12)

12 Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer
juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
‫״‬A z Ú R p ed ig jo b b a n m eg á ld o tta J ó b o t a z u tá n , m in t a z e lő tt” : E z a mon-

dat programszerű az egész üdvtörténetre vonatkozóan. Isten többet ad nekünk
a szabadításban, mint amitől mi a bűn miatt megfosztottuk magunkat. E z
érvényes Isten földi népére, Izraelre is (E z 36,11).
Isten a megváltás által olyan véget készített és biztosított, ami jobb, mint a
kezdet. A kezdet az Éden kertben jó volt, nyereség volt és boldogság, de az
ember nem kívánta megtartani a jót, amit Isten készített neki. És el is veszi-
tette. Rátámadt a halál és minden, ami a halált megelőzi: a fájdalom, félelem,
bánat, a sírás és ellenségeskedés. Most azonban Isten mindezeket a keserves
dolgokat az emberért, egy magasabb cél előkészítése érdekében akarja fel-
használni, amit a megváltás által készít a számára. A szenvedések, amelyeken
kivétel nélkül minden megváltódnak át kell mennie, hogy a végén bemene-
tele legyen az Isten országába (Csel 14,22), arra szolgálnak, hogy mindnyájan
biztosan elérjük azt a jót, amit Isten készíted nekünk, és azon túl pedig olyan
állapotba jussunk, hogy soha többé el ne veszítsük. Ádám birtokában volt
mindennek, de hajlandóság volt benne a bűnre, azaz el tudta követni a bűnt.
Ez a megváltásban másként van, a megváltod ember nem tud vétkezni (ÍJn
3,9). A megdicsőült ember nem fog elvedetni, nem foga még egy újabb
bűneset követni az elsőt. A szenvedés, amelyen most át kell mennünk, eszköz
volt, amit Isten a tanításunkra használt fel. Csak azért van szenvedés, mert
bűn van a világban, és mi bűnösökké lettünk; ezt tanultuk most meg, és ez az
egyik olyan dolog, ami olyan utálatot kelt bennünk a bűnnel szemben, mint
amilyen Istenben lakik. így formálja és erősíti meg Isten az újat, amelyet az
Ő gyermekeibe plántált. A végén a megváltod ember nemcsak ott lesz, ahol
Isten látni akarja (ITesz 4,17), hanem olyan is lesz, mint amilyennek Isten
tudni akarja (ÍJn 3,2).
Ezt a jobb véget határozta el Isten kezdedől fogva. Megváltást és megdi-
csőítést határozott el, mielőtt az első teremtményt életre hívta, ahogy az
Efézus 1,4-ből és 1Péter 1,20-ból is megértjük. Gyönyörűen írta le ezt a való-
ságot Cári Olof Rosenius az 1Mózes 1,26 magyarázatában:
‫’ ״‬Alkossunk embert!’ Kivel tanácskozta ezt meg Isten? Minden kétséget
kizáróan az Istenség mindhárom személye jelen van id. Azt a lényt akarta
most megteremteni, amelynek nemcsak földi és múlandó teste, hanem
halhatatlan lelke is legyen. Ennek magából Isten Szelleméből kell vétet-
nie, és az Istennel való örök közösségre kell megalkottatnia. Az Úr ezt
mondja: ’Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá!’
42. fejezet 295
Kezdettől fogva tudta Isten, hogy az ember bűnbe fog esni, és tudta azt a
nyomorúságot is, ami ennek az esetnek a következménye lesz. Ezért nem
akarta úgy megteremteni az embert, hogy először meg ne tanácskozza Fi-
ával, az örök Igével, hogy Ő magára vegye az ember megmentését. Ami-
kor a Fiú ezt mondta: ’Meg akarom menteni’, - az Atya ezt mondta: ’Meg
akarom teremteni - alkossunk embert!
‫״‬Az ÚR megáldotta”: Már maga az megfoghatatlan csoda, hogy Isten
egyáltalán megáld egy bűnöst. Anélkül teszi ezt, hogy valaki is rászolgált
volna. Ahogyan egykor megáldotta a bálványimádó Ábrahámot, és a fondor-
latos Jákobot, megáldotta Jóbot is, és bennünket is megáldott éppen így:
‫״‬A megáldani szó a latin ’signare’ igéből származik, aminek jelentése
’megjelölni’. Egy megáldott ember tehát olyan ember, akit Isten a fenti
világ szemei előtt megjelölt... Amikor Isten indokolatlan, feltételek nél-
küli irgalmából megjelölt egy embert, akkor Isten rátekintett erre az em-
bérré. És mindazoknak, akiket Isten megjelölt, minden a javát kell hogy
szolgálja. Lehet, hogy fájdalmas, de mindennek arra kell szolgálnia, hogy
Isten vonalvezetése érvényre jusson.” (Paul Deitenbeck: Naponkénti áhí-
tatok, szeptember 6.)
‫״‬és lett neki tizennégyezer juha...”: Jób a végén a kétszeresét kapja annak,
ami ezelőtt a tulajdonában volt (10. v.). Mindazon szenvedések által, amely
az idők során ér bennünket, az örökkévaló javakban végtelenül gazdagabbak
leszünk:
‫ ״‬Mert a mi pillanatnyi kis szenvedésünk minden mértéket meghaladó
nagy, örök dicsőséget szerez nekünk" (2K0r 4,17).
Az egész történetnek ‫״‬a vége”, az új ég és az új föld, végtelenül szebb lesz,
mint az első teremtés volt. Olyan csodálatos lesz, hogy semmi szenvedés, ami
a bűnnel bejött a világba, nem hasonlítható hozzá (Róm 8,18).
Ez a vég az is, ami által a jelen minden szenvedését meg tudjuk érteni, és el
tudjuk viselni. Ezért mondja Jakab, hogy erre a végre kell tekintenünk, ame-
lyet az Úr Jóbnak előre elrendelt és meg is valósított (Jak 5,11), ha helyesen
akarjuk megítélni a Jobbal való bánásmódját.
5. Jób gyermekei és azoknak gyermekei (42,13-17)
13 Lett még hét fia és három leánya is.

14 Első leányát Jemimának, másodikat Keciának, harmadikat Kcrcn-Happúknak nevezte el.
15 Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örök-
séget fiútestvéreikkel együtt.
296 Jób könyve
16 Ezután Jób még száznegyven esztendeig élt, és meglátta fiait és unokáit negyediziglen.
17 Öregen halt meg Jób, az élettel betelve6.
13. vers. Azt nem tudjuk, hogy Jób gyermekei első feleségétől származnak-e,
róla utoljára a 19,17 szól. Ha azonban meggondoljuk, hogy mindazok, akik
elidegenedtek Jóbtól, újra barátságos kapcsolatba kerülnek vele, feltételez-
hetjük, hogy ez a feleségére is érvényes.
‫״‬négy fia és három leánya”: Megint annyi gyermeket kapott, mint ahá-
nyat elveszített (1,2). Ez feltűnő ellentéte a marhák, juhok, tevék és szamarak
számának, amelyek megkétszereződtek. Nem szép utalás-e ez arra, hogy az
emberi lelket nem lehet kimérni? Minden egyes lélek végtelenül drága, ezért
tíz gyermek éppen olyan értékes, mint húsz, és ezért mondhatta el Jób, hogy a
dupláját kapta vissza.
14. vers. ‫״‬És elnevezte az elsőket...”: Csak Jób leányainak nevét ismerjük
meg. Az elsőt Jemimának hívták, jömimáh, a jóm ‫״‬nap” szóból, tehát min-
tégy ‫ ״‬a nap világossága”. Ez körülbelül megfelel a görög Heléna női névnek,
‫״‬a világosan fénylő” értelemben. A szenvedés éjszakája után a jólét világos
napja támadt fel Jób számára. A név, egy arab szógyök szerint ‫״‬galamb”
jelentéssel is bírhat. A második leány neve Kecia qösi’áh volt, ami az illatos
fűszernek, a kassziának a neve (2Móz 30,24; Zsolt 45,9). A harmadik, Keren-
Happuk, qaeren happuk, az a szarv, amelyben a stíbiumot, a nők fekete
szemfestékét tartották.
Ha Isten néven szólít, vagy nevet ad nekünk, megmutatja, mit jelentünk
neki. Jób sorsának jórafordítása minden bizonnyal foglalót jelent mindennek
helyreállítására, az idők végén. Akkor végre a nők is arra a rangra emeltet-
nek, és tiszteletnek fognak örvendeni, amely az emberiség történetének évez-
redei alatt nem adatott meg nekik, aminek megadásával a férfiak tartoznak:
‫״‬És ugyanígy, ti férfiak is, megértőén éljetek együtt feleségetekkel, mint a
gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet, mint örököstársaknak is az
élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba” (lP t 3,7).
A férfiaknak tiszteletet kell adni feleségüknek, ami mint örökösöket megilleti
őket, mivel ‫״‬atyjuk nekik juttatja örökségét testvérei között” (vö 4Móz
27,7).
‫״‬gyermekei és azoknak gyermekei”, az isteni áldás kifejezése (lM óz 50,23;

Zsolt 127,3; 128,6; Péld 17,6). És ‫״‬öregen halt meg Jób, az élettel betelve”,
ahogy Elifáz valóban megmondta (5,26). Jób még olyan sokáig élt szeren-
csétlensége után, hogy annak rövid ideje hamarosan szinte feledésbe merült,
6 lMóz 25,8; 35,29; Zsolt 91,16

·ti. fejezet 297
és boldogsága olyan nagy volt, hogy mindaz a nyomorúság, ami olyan nyo-
masztó volt, semminek tűnt a számára. Mi is el fogunk felejteni minden kese-
1 ííséget és szenvedést, ami földi létünk során ért, az eljövendő boldogság
nagyságához képest.
‫ ״‬Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra,
örök öröm lesz az arcukon; vígság és öröm vár rájuk, eltűnik a gyötrelem
és a sóhajtás ” (Ezs 35,10).
‫ ״‬Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a di-
csőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Róm 8,18).
‫ ״‬És letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem
gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúl-
tak’’ (Jel 21,4).
2. vers. ‫״‬nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál”. A héber

szöveg csupán négy szóból áll, ami csak egy hosszú, és egyáltalán nem lírai
körülírással adható vissza: ‫ ״‬Semmi sem tarthat vissza, mint egy erődítmény,
szándékodtól.” Buber ezért így fordítja: Sohasem túl meredek egy terv a te
számodra”, és Zunz: ‫ ״‬Mert semmilyen törekvésed nem elérhetetlen a szá-
módra.”
3. vers. ‫״‬én beszéltem”, higgadtí, szó szerint: ‫״‬én jelentettem”.
6. vers. ‫״‬ezért visszavonok mindent”; Luther: ‫״‬Ezért bűnösnek mondom
magam.”
8. vers. ‫״‬balgaság, bolondság”, nöbaláh. A balgaság héber kifejezései közül
ez különösen azt a bolondságot jelenti, ami egyúttal istentelenség is (1. még
Ézs 9,16 [17]; 32,6). Ennek megfelelően a bolond megnevezése nabál a Zsolt
14,1-ben. A nöbaláh egy szégyenteljes tett kifejezésére használatos a követ-
kező helyeken: lMóz 34,7; 5Móz 22,21; Józs 7,15; Jer 29,23.
9. vers. ‫״‬az ÚR kegyelmesen tekintett Jóbra”, szó szerint: ‫ ״‬az ÚR elfogadta
Jób látását”. Jób nyíltan szemlélhette most már Urát és nem pirult az arca
(Zsolt 34,6).
* * *
298
Az EVANGÉLIUMI KIADÓ
1997-ben megjelent könyvei
Farkas Jánosné: Fehérke

Pflaum, L.: Erőforrás
Sauer, E.: A hit versenypályáján ‫ן‬
Nyerd el az élet koszorúját
Boddenberg, D.: A páratlan, senkihez sem hasonlítható
- Jézus Krisztus nevei és címei
Drüeke, S.: Utazás a dinoszauruszok korába
Gitt, W.: Jelek a mindenségből
Taylor, H. L.: A Kis Zarándok vándorútja
Gerber, S.: Halál, hol a te fullánkod?
Junker, R.: Ádámtól származik az ember?
Patrícia St. John elmondj a élettörténetét
Lorch, J.: Imádkozok előtt megnyílik az ajtó
Gooding, D.: Keresztyénség: ópium vagy igazság?
Reimer, J.: Gerusszia barlangjaiban
MacDonald, W.: Ösvényem világossága
Bühne, W.: Ha valóban van Isten?
Wilder-Smith, A. E.: Miért engedi meg Isten?
Lukátsi V.: Élő kövek (2. kiadás)
Buliinger, E. W.: Két természet Isten gyermekében
Több, mint megmentednek lenni /
D. H.: A legnagyobb gazdagság
Az EVANGÉLIUMI KIADÓ
1998-ban megjelent könyvei
Cosmades, Th.: Izmáéi és fiai

Fruchtenbaum, A.: A három messiási csoda
A jó vetés
Barend, I.: Kimerem a tengert
Heiner, W.: Miért éppen Jézus Krisztus?
Kovács Zsolt: 1914 - beteljesedett prófécia?
Erdélyi Judit, dr.: Ajtónyitás: vajon kinek?
White, P.: A buyufa alatt - 2. kiadás
Gossweiler, A.: Ezékiel próféta
Morris, H.: Jób csodálatos beszámolója
Holzhausen, A.: Bepillantás a bibliafordítás műhelyébe
Müncher, W.: Teremtés és bűneset ,
Campell, R. K.: Sátán - az ellenség taktikája ’
Brinke, G.: A szent sátor szimbólumai
Gibbs, A.: Isten imádata
Chambers, O.: Bibliai etika
Nee, W.: Élni, járni, állni ,
A szolgáló testvér >
A zárba illő kulcs - 2. kötet
Gitt, W.: Kezdetben volt az információ
Wilder-Smith Prof.: Aki gondolkozik, annak hinnie kell
Liebi, R.: Szavahihető-e a Biblia?
Roy K.: Az idegen szolgalegény
Gooding Prof.: Krisztus iskolájában
Glashouwer, W. J. J.: így keletkezett a keresztyénség
Müller-Bohn, J.: S.O.S. - Titanic
König, F.: Van-e olajad? }
Scheunemann, V.+G.: Boldogság és hűség egy életen át
Peters, B.: Sem diktatúra, sem demokrácia
Gitt, W.: Ha az állatok beszélni tudnának - 2. kiadás
Schrupp, E.: Izráel és a Messiás
Isten mindent olyan szépnek alkotott
Tóth Eszter: Egyedül
Briem, Chr.: Istennel a pusztában + Istentől eltaszítottan?
Gassmann, L.: Jehova Tanúi
Maharaj, R.-Hunt, D.: Egy guru halála - 2. kiadás

Jób Könyvének Magyarázata PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Jób Könyvének Magyarázata PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

JÓB KÖNYVÉNEK

Miért kell a z igazaknak

A könyv eredeti címe:

© 2002 by Christliche Verlagsgesellschaft, Dillenburg

Az ószövetségi idézeteket az 1997. évi protestáns bibliafordításból,

ISBN 963 9434 67 1

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az

Ki volt a könyv írója?.................................................................................. 21

I. B evezetés: Jób szerencsétlensége (1. és 2. fejezet) .............. 28

Nyelvi magyarázat az 1. fejezethez............................................................47

5, Jól) és η felesége 11 földön (2,7—10).................................................. 50

II, IHCH/Íwk í;s VÁLASZBESZÉDEK (3-31. FEJEZET) ................................. 57

A beszédek és válaszbeszédek első köre: 3-11. fejezet........................ 61

2. Jób panaszkodik, hogy Isten túl sokat kíván tőle (6,8-13)................. 85

10. fejezet................................................................... 109

11. fejezet.......................................................................................................... 113

3. Távolítsd el az álnokságot kezedből! (11,13-20).............................116

A beszédek és válaszbeszédek második köre: 12-20. fejezet ...........119

Jób visszautasítja mindazt, amit barátai mondtak (12-14. fejezet)........119

12. fejezet........................................................................................................ 119

13. fejezet......................... 127

14. fejezet....................................................................................... 131

Jób visszautasítja Elifáz második beszédét (16. és 17. fejezet)............... 141

16. fejezet.................................................................... ................................... 141

17. fejezet.......................................................................................................... 146

19. fejezet............................. 152

20. fejezet.................................... 158

Nyelvi megjegyzések a 20. fejezethez...................................................... 161

21. fejezet.......................................................................................................... 162

22. fejezet.......................................................................................................... 168

23. fejezet.......................................................................................................... 176

24. fejezet.......................................................................................................... 180

Nyelvi megjegyzések a 24. fejezethez.....................................................183

25. fejezet........................................................................ ................................ 184

26. fejezet...................... .'.................................................................................. 185

27. fejezet.......................................................................................................... 190

28. fejezet.......................................................................................................... 194

2'). fejezet........................ 197

31. fejezet............................................................. ...........................................207

III. ELÍHÚ BESZÉDEI (32-37. FEJEZET)........................................................214

32. fejezet............................ 216

1.1. f t j i i i l ‫ ״ ״ ״‬.... .................................... 220

Isten beszédének első m ódja............................................. ................ 224

35. fejezet.............................. 241

36. fejezet.............................................................. 245

Nyelvi megjegyzések a 36. fejezethez......................................................256

IV. ISTEN BESZÉDEI (38-41. FEJEZET).........................................................261

38. fejezet...................................................................................................... ...263

39. fejezet........................................... ................ . '‫׳‬................. ........................274

Nyelvi megjegyzések a 39. fejezethez....................................... .......... 277.‫״‬

40. fejezet................................................................ ....................................... 278

41. fejezet......................................................................................................... 283

V. JÓB HELYREÁLLÍTÁSA (42. FEJEZET).............................. 287

42. fejezet................................................................................ 287

nyitottuk ki Jób könyvét. Benne nem az evangéliumi média termékeivel és

A különleges jelek kiejtéséhez:

‫״‬Jób könyve ezzel a kérdéssel foglalkozik: Vajon éri-e a kegyeseket is

Ki volt a könyv írója?

Noha nem tudjuk teljes bizonyossággal megnevezni a szerzőt, mivel nem

A Jób azonosságára és korára vonatkozó híradások bizonyos mértékig tanul-

• Bizonyára éltek még őshüllők, hiszen a 40. és 41. fejezetben ilyenekről

‫״‬Jób könyvében látjuk, ahogyan Isten gondviselése szenvedést bocsát

rüségesebb, mint az eleje, és gyönyörűségesebb, mint minden, ami egyáltalán