Megbékélés: A rakomány kidobása Ökumenikus imahét első
Málta és Gozo keresztényei minden év
napja.
ApCsel 27,18–19; 27,21
„A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a
hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját
kezükkel… Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így
szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem
indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt.”
Kedves Keresztény testvérek
Igazából ma van a hiterősítő, vagy ökumenikus imahét első
napja, itt Kövenden. A kiadott bibliai részek 8 napra vannak leosztva,
amelyek témáját már évtizedek óta Egyházak Világtanácsa Hit és
Egyházszervezet Bizottsága és a Keresztény Egységet Előmozdító
Pápai Tanács a világon élő keresztények egységéért. Az ökumenikus
imahét alaptémáját jó 5-6 évre előre, Genfben határozzák meg, az
Egyházak Világtanácsához beérkező pályázatok alapján. Az 1948-ban
Amszterdamban megalakított, genfi székhellyel működő, jelenleg 348
protestáns, lutheránus és ortodox egyházat, és ezzel mintegy 500
millió keresztényt képviselő világtanácsnak a katolikus egyház a mai
napig nem tagja. Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa
1943-ban alapított nemzeti szervezete ma az Egyházak
Világtanácsának nemzetközi szintje alá tartozik. Ők gondoskodnak a
magyarra fordításról.
Az ökumenikus imahetek sok évtizedes hagyományát minden
évben új színnel gazdagítja egy egy keresztény közösség által
választott bibliai idézet. Az idei ökumenikus imahét anyagát a máltai
keresztények készítették.
február 10-én együtt ünneplik a hajótörött Pál apostol szigetre
érkezését. Az idei imahét központi üzenete az Apostolok Cselekedetei
28. fejezetének 2. verse: „nem mindennapi emberséget tanúsítottak
irántunk”. E szavakkal Pál apostol írt a máltaiakról, akik hajótöröttként
vendégszeretettel fogadták őt és társait.
Amikor a történetet végig olvastam Pál apostol történetét,
valahogy e kalandos, veszélyes, és csodákban gazdag utazásról
valahogy a népmesék jutottak eszembe.
Hiszen minden közösségnek, minden kúltúrának megvannak
azok a történetei, legendái rítusai, meséi, melyek a felnőtté válás
folyamatában nagy szerepet játszanak. A gyermekeknek már
nagyon korán a meséken keresztül igyekeznek átadni azokat az
életbölcsességeket, melyek a nép saját tapasztalata szerint az élet
legfontosabb értékeinek tartanak. FELVÉRTEZNEK. Meséken
keresztül felkészíteni a gyermeket az úton leselkedő veszélyekre,
példát mutatni magatartásformákról, melyek az útelágazásoknál a
helyes irányba terelik az életet.
Magyarságunkból kifolyólag, számunkra a magyar
népmesék rejtik azokat a fontos tanításokat, melyek fontosak
lehetnek az életünk során. Ezért hiszem, hogy ezek a mesék nem csak
a gyermekeknek szólnak, nem csak őket tanítják, mert azok az
életbölcsességek, melyeket egy-egy mese megfogalmaz, a felnőttek
életében is segíthetnek az eligazodásban.
 A mesék szerint minden út azzal az ígérettel indul, hogy a
fiúból bármi lehet, hiszen tehetséggel született, a lány pedig bárkit
szerethet, mert több kérője akad. De az út során, a mese
végkimenetele attól függ, a megérkezés pillanata attól függ, hogy
hogyan sikerült kiállni a próbákat, hogy hogyan viseltetnek az úton
szembe érkező szokatlan kihívásokkal, hogy tudnak-e úgy haladni,
hogy majd legyen aki azt mondja hogy jó tett helyébe jót várj. Az
érkezé attól függ, hogy tudnak-e nyitni más személyek közösségek
felé és megtanulják, tudnak-e bízni a különféle emberekben, bízni
önmaguk erejében és furfangjában, bízni mások jóakaratában, nem
beszélve arról a felemelő érzéséről, amikor elnyerik mások bizalmát.
Végül pedig eljuthatnak-e arra a szintre mikor megtapasztalják,
hogy a közösen épített birodalom nem működhetne a bizalom
nélkül, hogy egyedül nem megy, ekkorra már alapelv. Éppen ezért a
király és a királyné egyaránt támaszul szolgál az egész közösség
számára, ők maguk is a bizalom forrásává válnak. Fontos
különbség, hogy a birodalom építése már nem saját jólétük
érdekében történik, hanem azáltal és avégett, hogy a közösségnek
visszaadjanak mindabból, amit saját magukban együtt felfedeztek és
hasznosítani tudtak. Minthogy ezt a tehetséget csupán kölcsön kapták a
világtól, Vezetőkként sokkal kevésbé irányíthatják a dolgokat,
mint azt korábban gondolták, többet érnek bizalmi
kapcsolataikkal, mint akaratukkal.
Pál apostol története is, engem a magyar népmesékre
emlékeztet. Elindult Pál apostol a történet főhőse és útitársaival hajó
útnak indultak, hogy Rómába érjenek. Előre nem is sejtették, hogy
milyen kihívások fognak rájuk várni az utazás alatt. Egy éjszaka nagy
vihar támadt a tengeren, és 14 napon át sodrórdtak kilátástalanság, és
reményvesztettség közepette, így kihívás elé kerültek. Ez az
élethelyzet próbára tette Pál apostolt és a vele utazókat. Úgy ahogy a
magyar népmesékben a hétfejű sárkánnyal találkozik a szegény
legény. De itt nem a furfangját. Leleményességét tette próbára, hiszen
a hatalmas hullámokkal szemben, a természet végtelen erőivel
szemben mit tehetne egy véges életű, gyenge ember. Hát azt amit az
Apostol tett. A megpróbáltatásban nem esett pánikba, nem csüggedt el,
hanem tudta: Isten kezében van. Ott is Istenhez tartozik. Istennek
szolgál. Istenben bízik. Meg volt győződve róla, hogy Istennek
mindennel, ami történik, távlati tervei vannak. Ezen az úton a
legnagyobb próba a bizalom próbája volt, hogy bízik-e Isten
gondviselésében, bízike-e Istenben annyira, hogy akár az életét is a
kezébbe helyezze. Nem is titkolta ezt az apostol a sorstárai előtt,
akik végül osztoznak Pállal a reménykedésben is.
A vihar közepette Pál bátorítása és reménysége ellentmond
útitársai félelmének és kétségbeesésének. De ki ne félne, egy ilyen
helyzetben?
Pál nem félt mert tudta, hogy „A bizalom egy olyan kapcsolat
gyümölcse,
amelyben tudod, hogy szeretnek téged”. Ő tudta hogy szeretve van,
tudta, hogy élete annak az Istennek a kezében van aki szereti őt. Ezért
félelemtől megszabadulva a bizalom vette át lelkében a főszerepet.
 A bizalom próbája mindig kettős próba, hiszen ilyen szabályok nem képesek szabadságot adni; csak ahhoz van erő bennük,
élethelyzetben, első lépés a félelem legyőzése, és ha a félelmet hogy vádoljanak.”
legyőzted, akkor valósulhat meg a bizalom.
Pál utitársai a fizika törvényeiben hittek, a hajózás
Ez nem csak ott és akkor, hanem most is, a te életeden is törvényeiben és szabályaiban, ezért félelem töltötte el leküket. Pál is
észreveheted testvérem. Mert a te életed történetében te magad vagy mondhatta volna, hogy a hajó kormányosában bízik, vagy a
a főszereplő. Te kell megküzdj a hét fejű sárkányokkal, a viharokkal, a vitorlák kitartásában, a hajó törzs szilárdságában, de nem ezt tette, nem
tenger hullámaival melyek összecsapnak a fejed felett. Nap mint nap te ész érvekkel igyekezett meggyőzni a hajó lakóit, hanem erős hitét,
kell nekiindulj az ismeretlnnek, úgy hogy nincs meg az a luxus, hogy istenbe vetett bizalmának adott hangot. Pál az istenben való bizalmat
Wazet használsz mint a sofőrők az ismeretlen utakon. Olyan úton választotta.
haladsz, ahol nem ismered előre az úttorlaszokat, a kanyarokat, a
Pálapostol és társai közötti ellentét rámutat életünk egyik
időjárás okozta nehézségeket. Csak te magad vagy, és sokszor ebben
ellentmondására. ez a két választásom van. Vagy egy kényszerített
a lelki egyedüllétben te a saját meséd főhőseként kell legyőzd a
bizalom nélküli függésben élek, kiszolgáltatva a rossznak, a bűnnek,
félelmet magadban. Mert a félelem legyőzése szabaddá tesz.
a világnak (azaz az Istentől elválasztó erőknek és körülményeknek),
Felszabadítja gondolataidat, érzéseidet, és szabadon gondolkodhatsz,
vagy pedig bizalmam van az Úrban, akire rá vagyok utalva, és ez
szabadon keresheted a kiútat az élet útvesztőjéből, és meggyökerezhet
szabaddá tesz.
benned a bizalom.
Életünk mesehőseiként, királyfiakként, királylányokként,
„De akik nem tudják legyőzni a félelmet, azok nagyon sokszor
szegénylegényekként gondolva magunkra, a mesék altal is
a szabadságtól félnek. A szabadságtól azok félnek, akik nem képesek
láthatjuk, hogy nem mindig fenékig tejfel az élet. Mert ott vannak
megbízni Istenben,
félelmek mint a gonosz mostohák, a toronyszobák akik elzárnak
hogy benne éljünk. A törvény megtartásával az az érzésünk támad,
az élettől, a reménytől, és meggátolják a bizalom kialakulását.
mintha a dolgok saját kézünkben tudnánk tartani. Ezért szeretjük
Meggátolják, hogy megéljük azt hogy szeretve vagyunk, hogy vár
annyira a törvényt – mert ad némi befolyást és hatalmat, és
ránk a szerető és aggodó édeasanya, vár a szerető kedves,
felhatalmazást ad arra, hogy ítélkezz mások felett, és hogy
meggátolják hogy elhigyük, hogy Isten valóban szeret minket.
felsőbbrendűnek érezd magad hozzájuk képest. Így azt hiszed, hogy
magasabb minőségű életet élsz, mint azok, akiket megítélsz. A
 De ezek a találkozások ezek az alkalmak igyekeznek
megerősíteni legbelül ezt a tudást, hogy önmagunk történetének
hőseiként legyőzzük magunkban a félelmet, megszabaduljunk
békjóinktól, s meggyőződve tudjuk Pál apostollal együtt modani, hogy
„Ezért bizakodjatok férfiak”. Ámen

De az istenbe vetett bizalom nem tekintély elvű bizalom.

Utazás ó, egy életút, megtanulni kiben kell bízni,

Legtöbb alkalommal az emberek bizlamáról beszélünk, bízunk-e az

emberekben?

De arról már ritkábban hogy életünkkel, cselekedeteinkkel

kiérdemeljük-e Isten bizlamát.

Mit bízhat ránk? Szeretetét? Az ő országát?

A újszülött világrajött gyermek csak bizalommal érkezik a világra,

nem gondolkodik, nem mérlegel, nem latolgat, hanem feltétel nélkül
bízik a táplálék forrásában, a szülői szeretetben.