Vizsgálj meg A légikisasszony:
„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! - Nyugodjon meg kérem. A gépen majdnem minden ülés foglalt, de
Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat”!  Zsolt 139,23
Láttál már olyan festményt gyönyörködtél a képen, s mikor
közelebb mentél, mintha a kép eltünt volna a szemed elől, s csupán az
ecsetvonások látszodtak.
Világ megismerése, látjuk a színeket a formákat, menyi időt
szánsz a világ megismerésére. Hányszor veszed észre, a bogarat a
fűben, hányszor veszed észre, a csigaházat a földön? Hányszor látod
meg, a madarak tollazatának színpompáját? Hányszor látod isten
ecsetvonáásait a világon, hányszor vizsgálod meg azt amit látsz
közelebbről.
megvizsgáljuk amit látunk, ami a szem előtt van, azt látjuk
amit a nő a repülőn
Ez a jelenet a British Airways London - Johannesburg közötti
járatán történt meg. Egy ötvenes fehér asszony egy fekete férfi mellett
ült. Láthatóan nagyon zaklatott volt emiatt, így hívta a stewardesst. A
légikisasszony kérdezi:
- Mi a probléma, hölgyem?
A fehér nő:
- Talán nem látja? Egy fekete mellé ültetett engem. Nem bírom
elviselni, hogy egy ilyen gusztustalan lény mellett kelljen ülnöm.
Adjon nekem egy másik ülést, kérem.
megnézem, hogy van-e még szabad hely.
A légikisasszony elment, majd néhány perccel később visszajött és azt
mondta:
- Ahogy mondtam, nincs több üres helyünk a turista osztályon.
Beszéltem a parancsnokkal és ő megerősítette, hogy a business
osztályon sincs több hely. Van azonban egy hely az első osztályon. - és
mielőtt az asszony bármilyen megjegyzést tehetett volna, a
légikisasszony folytatta - A mi légitársaságunknál nem szokás, hogy
turista osztályon ülő utasnak engedélyezzék, hogy átüljön az első
osztályra, de figyelembe véve a körülményeket, a parancsnok úgy
találta, hogy valóban botrányos arra kényszeríteni valakit, hogy egy
ilyen visszataszító ember mellett üljön. - majd a légikisasszony a
fekete férfihez fordult:
- Úgyhogy Uram, ha úgy kívánja, vegye a kézipoggyászát, az első
osztályon a szabad hely Önre vár.
A körülöttük levő utasok, akik elképedve asszisztáltak a jelenethez,
felemelkedtek és tapsoltak.
Pedig azt írja a Biblia mert azt nézi az ember ami a szeme
előtt van, Isten pedig azt nézi ami a szívben van.
Mit látott a nő? Egyedül a bőre színét, és gusztustalan
lénynek nevezte. Pedig az az ember, lehetett, egy aggódó édesapa, egy
korházba siető barát, az a férfi lehetett egy becsületes munkából
megélő család fenntartó, lehetett pap, lehetett egy önkéntes, aki életét
az emberek segítésére szánta. Lehetett az életéért küzdő beteg ember.
S a nő csak egyet látott a bőre színét és már úgy érezte megvizsgálta és
többet látott mint amit szeretett volna.

Mit látott, a külsőt. És máris ítélkezett.

Vajon isten mit tenne testvérem, ha lelkedet, csak ilyen

felszíesen vizsgálná, ha ilyen távoról látnak, mint a fehér nő a fekete
férfit, mit látna benned ha csak a felszint vizsgálná meg? Látna egy
makacs minden lében kanalat? Vagy látna egy szótlan,
félrehúzódót? Vagy látna egy paprika Jancsit, látná a nemérdeklem
közömbös énedet, vagy a lustát a munkakerőlőt? Látná a fecsegőt, a
kiabálót, az igazságáért toporzékolót.

De ha csak távolról nézne látná valódi énedet? Látná lelked

egyéni ecsetvonásai melyen összképet láttatnak rólad? A magáyost?
Az aggódót a beteséggel küzdőt,

Isten közelről vizsgál,

neki az a fontos ami a szívben van. Úgy hiszem ha azt akarjuk,

hogy Isten annak lásson akik vagyunk, ha azt szeretnénk, hogy a
valódi arcunkat lássa, megvizsgáljon és lássa valódi önmagunkat,
akkor nekünk is vennünk kell a fáradságot, és meg kell próbáljuk
egymást megismerni, megymásban keresni az embert, egymásban
látni a lelket, és látni az emberi arcunk mögött azt az Istengyermekét,
aki