A Szent Család

 A Szent Család Ünnepét: XIII. Leó pápa (1878–1903) szorgalmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a
századvégi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.

 Lk 2,21-52
A templomban való bemutatás központi szertartása a körülmetélés volt: A seb a választott néphez tartozást
jelentette és viselőjét mindig emlékeztette erre. A keresztények az Egyházba beiktató szentség, azaz a
keresztelés előképének tekintették. A körülmetélés összekapcsolódott a névadással is. Jézus nevének
jelentése, Jahve a szabadítás. Az elsőszülöttért tisztulási és halláldozatot kellett bemutatni. A jelenet
szereplői természetesen, József és Mária, a gyermek „szülei”. Simeon imádságában fontos, hogy mivel ő
megismerte az Úr Jézusban a Megváltót, azaz Szabadítót. Karjában tartotta a csecsemőt, de megvallotta,
hogy az ő élete is jó kezekben van az Istennél. „Kezedre bízom a lelkemet”, mondja a zsoltár (Zsolt 31). Ezt a
zsoltárt idézi az Úr Jézus a kereszten: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”. Bízzunk ebben mi is. Jézus a
szabadítónk. Kezében tart és szeretetével megtart minket!
Ha Jézust, Máriát és Józsefet szemléljük, ma őket, a Szent Családot ünnepli az Egyház. És a ma élő
házaspárokért, családokért adunk hálát és imádkozunk. A Szent Család ünnepe a karácsonyhoz kötődik. Jézus
megtestesülése a családot isteni méltóságra emeli. A család Istentől akart, teremtő és szeretetre épülő
közösség. Olyan közösség, ahol a szövetség Isten és ember között kézzelfoghatóan megjelenik. A családban
Isten szeretete valósul meg, így az emberi szeretet is isteni dimenziót kap.

A család alapja a házasság. A házasság egy férfi és egy nő közötti tartós életszövetség mely nyitott az életre.
A házasság az élet forrása és a szeretet bölcsője. A házasság adja az életet, a család ölén tanulja meg az
ember, mit jelent az elfogadás, a kibontakozás, a növekedés, az igazságosság, a becsületesség és a
tisztelet.
A Szent Család ünnepén ezért érdemes a templomokban megújítani a házassági ígéreteket. Imádkozzunk,
hogy a házaspárok, szülők és gyerekek őszinte szívvel keressék és támogassák egymást. Imádkozunk a
családok jólétéért, a kis- és nagy családokért, azokért, akik nap, mint nap tapasztalják, mit jelent az együttlét,
az összhang, öröm és önajándékozás, figyelmesség, az otthon, a család melege. De azokért is, akiknél teret
nyert a hallgatás, az eltávolodás, az önzés, veszekedés, hűtlenség. Szeretettel gondolunk rájuk és
imádkozunk, hogy szívük vágya szerint csakhamar talpra álljanak és tovább lépjenek. Imádkozunk az
elváltakért, az özvegyekért, a meg nem házasodottakért és meg nem házasodókért, hogy az Egyház
közösségében mindenki otthonra leljen. Hogy teret nyerjen a családbarát és gyermekbarát egyházi
gondolkodás. Hogy az az egyházi közösség, melyben éppen élünk, itt és most Jézus családja legyen
igazságban és meghittségben, szolgálatban és egyetértésben. Hogy együtt keressük Isten akaratát, együtt
lássuk meg az üdvösséget, az élet teljességét Istenben, amiért Simeon imádkozott a mai evangéliumban.