HÚSVÉT 4. VAS.

B ÉV

Olvasmány: ApCsel 4,8-12 Péter beszéde a főtanács előtt

Csel 2,14– 8,3 a jeruzsálemi működésről számol be. A 4. fejezet: Péter és János a tőtanács
előtt. Szakaszunk Péter első beszédét hozza.
9. v: Utal a sánta koldus meggyógyítására (Csel 3. fejezet).
10. v: Ti - Isten: az őskeresztény igehirdetésben használt ellentét.
11. v: Idézi Zsolt 118, 22-t (a zsoltár a szentmise válaszos zsoltára). Az elvetett, de feltámadt
Krisztus az Egyház alapköve.
12. v: Jézus neve = Jézus maga az Ószövetségi istennevet helyettesíti, mert ő is Isten.

Gondolatok:

Szent Péter Szentlélektől telve beszél. A keresztény tanúságtételét a Szentlélek irányítja.

A megfeszített Krisztus feltámadt és üdvösségünk forrása lett.
Isten terve, a megváltás éppen akkor teljesült, amikor az emberi gonoszság azt hitte, hogy ő
győzedelmeskedett.
Sokan nem ismerik fel Krisztust, pedig ő az üdvösség alapköve.
Jézus neve, személye az üdvösség forrása. Aki üdvözül, az mind Jézusban üdvözül, még
akkor is, ha saját hibáján kívül sohasem ismerte fel Jézusban az üdvösség forrását, de
lelkiismerete szerint kereste.

Szentlecke: 1Jn 3,1-2 Isten gyermekei vagyunk

Tulajdonképpen az egész 1 Jn 3, 1-4, 6 az istengyermekségről szól.

1. v: Isten szeretetének legnagyobb jele, hogy Fiát adta értünk. Ez tette lehetővé, hogy mi is
fiakká lehessünk. A világ úgy bánik a kereszténnyel, amint Mesterével is bánt.
2. v: Az istengyermekségnek eszkatológiai vonása is van: már most valóság, de beteljesedése
hátra van még Az Isten színelátása hasonlóvá tesz Krisztushoz, aki sajátos
kapcsolatban van az Atyával.

Gondolatok:

A kereszténység a szeretet vallása. Krisztus Isten szeretetének végső tanúságtétele.

A megváltás kegyelméből Isten gyermekei lettünk.
Az istengyermekséget, már most éljük, de igazán majd az örök boldogságban tárul fel teljes
gazdagsága.
A kereszténynek Krisztushoz hasonló sorsa van a világban.

Evangélium: Jn 10,11-18 Jézus a jó Pásztor

Szakaszunk a Húsvét IV. vasárnap/A folytatása (bevezetőt l. ott).

11. v: Nem túlzás. A palesztinai pásztor sokszor életveszély árán is megmentette a nyájat (vö.
1Sám 17,34 stb). Viszont az Úr Jézus valóban életét adja juhaiért.
12-13. v: Utal a vakon született meggyógyítására: a farizeusok nem tették magukévá a
felebarát érdekét.
14-15. v: Az Atya és Fiú kapcsolata az alapja a Fiú és a nyáj kapcsolatának is.
16. v: Jézus a pogányokat is a közös nyájba vezeti. Nincs két külön egyház, csak egy. Zsidók
és pogányok számára azonos az üdvösség útja.
17. v: A kereszthalál és a feltámadás Jézus megdicsőülésének két oldala. A feltámadásban
vissza veszi életét, hogy megossza másokkal.
18. v: Jézus teljesen szabadon vállalta az engedelmességet az Atya iránt.

Gondolatok:

Jézus életét adta értem. Ő az én jó pásztorom.

Aki nem törődik Jézus nyájával, felebarátjával, az csak béres.
A keresztény bekapcsolódik a Szentháromság ismeret- és szeretetkörébe.
Az Egyház tudja, hogy mindenkit egy nyájba kell terelnie. Minden keresztény mindenkiért, -
a nem keresztényekért is - felelős.
Imádkozzunk, hogy a krisztusi egység - egy új nyáj és egy pásztor - Isten akaratából
megvalósuljon.
Jézus önként vállalta a megváltás művét - szeretetből irántunk. A mi engedelmességünk is
önkéntes kell hogy legyen.