A katolikus hit

alapjai
-
Kidolgozott
tételek
(1-11.)
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

1. tétel

AZ EGYHÁZ MINT MEGHATÁROZOTT HITVALLÁS ÁLTAL SZERVEZŐDÖTT KÖZÖSSÉG

(TK. 13-20.)

Vallás: A vallás léte az emberiséggel egyidős. Alapvető jellegzetessége a természetfelettivel (’Szenttel’) való
kapcsolatkeresés.

Vallásos meggyőződés: Az ember természetes tulajdonsága, amelyben felismeri a ’Szenthez’ való bensőséges
és személyes kapcsolatot.

Az Ószövetséggel megjelent a kinyilatkoztatott vallás.  A keresztények meggyőződése szerint a Teremtő a

fia által kapcsolatba lépett az emberekkel, és a Fia mint Megváltó helyrehozta az Isten és az emberek között
megromlott kapcsolatot.

A vallás szabad gyakorlása:

- Az emberi jogok részét képezi.

- Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kinyilvánította a gondolat, a lelkiismeret és a vallásszabadság
alapelvét.
- A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) a Dignitatis Humanae kezdetű határozatban tárgyal a vallásszabadság
elvének érvényesüléséről.  A vallás alapigazságaival kapcsolatos és a lelkiismeret által vezérelt döntés
az emberi szabad akarat gyakorlásának része.  Ebből fakad a vallás gyakorlása a társadalomban.
- Tehát egy meghatározott hit elfogadására lelkiismerete ellenében senkit sem szabad kényszeríteni.

A vallás megválasztása: Amikor valaki választ egy vallást, azzal az Isten és ember kapcsolatának egy adott
cselekvési, kifejezési és szervezeti formájában intézményesült, meghatározott hitelvekre épülő fajtáját fogadja el.
Lelkiismeretében elfogadja a tartalmát és azonosul vele.

Evangéliumok: Azok a legfontosabb, amelyekben az ősegyház összegezte Jézus életét, tanításait és mindazt, ami
az Egyház igehirdetésének az alapját képezi. (Pl. Hippolytus Romanus: Apostoli hagyomány; Szent Ambrus
hitvallás magyarázata; Szent Ágoston 213. és 215. beszéde)

Hitvallások: 2 máig is használatban lévő hitvallás az Apostoli hitvallás (1.) és a Nicea-Konstantinápolyi hitvallás
(2.).

1. Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, harmadnapon feltámadt a halottak közül,

mennynek és földnek Teremtőjében. fölment a mennybe,
És Jézus Krisztusban, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján,
az Ő egyszülött Fiában, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
a mi Urunkban, Hiszek Szentlélekben.
aki fogantatott Szentlélektől, Hiszem az egyetemes/katolikus anyaszentegyházat,
született Szűz Máriától, a szentek közösségét,
szenvedett Poncius Pilátus alatt; a bűnök bocsánatát,
megfeszítették, meghalt és eltemették. a test feltámadását
Alászállt a poklokra, és az örök életet. Ámen.

Oldal 2 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

2. Értünk, emberekért, Hiszek a Szentlélekben,

a mi üdvösségünkért Urunkban és éltetőnkben,
Hiszek az egy Istenben, leszállott a mennyből. aki az Atyától
mindenható Atyában, Megtestesült és a Fiútól
mennynek és földnek, a Szentlélek erejéből származik.
minden láthatónak és Szűz Máriától, Akit épp úgy imádunk
láthatatlannak Teremtőjében. és emberré lett. és dicsőítünk,
Poncius Pilátus alatt értünk mint az Atyát és a Fiút.
keresztre feszítették, Ő szólt a próféták szavával.
Hiszek az egy Úrban: kínhalált szenvedett,
Jézus Krisztusban, és eltemették.
Isten egyszülött Fiában, Hiszek az egy, szent,
Harmadnapra föltámadott katolikus és apostoli
aki az Atyától született az Írások szerint,
az idő kezdete előtt. Anyaszentegyházban,
fölment a mennybe, vallom az egy keresztséget
Isten az Istentől, ott ül
Világosság a Világosságtól, a bűnök bocsánatára,
az Atyának jobbján, várom
valóságos Isten de újra eljön
a valóságos Istentől. a holtak föltámadását
dicsőségben, és az eljövendő örök életet.
Született, de nem teremtmény: ítélni élőket és holtakat,
az Atyával egylényegű, Ámen.
és országának nem lesz vége.
és minden általa lett.

- Mindkét hitvallás leszögezi a keresztényeknek azt a meggyőződését, hogy egy Isten van. (Nemcsak a
keresztények számára, hanem egyedüliként.)  Valódi monoteizmus.
- Ehhez kapcsolódik a Szentháromság elfogadása.  A hitvallások Atya-Fiú-Szentlélek hármasról beszélnek.
- Mindkét hitvallás egyöntetűen fejti ki a három személy egyenrangúságát és mellérendeltségét.

A Szentháromsághoz kapcsolódó 3 legegyszerűbb tévtan:

1. Szubordinacionizmus  A három isteni személyt hierarchikusan rendeli egymás alá, mintha az isteni
természetnek különböző fokozatai lennének.
2. Adopcionizmus  Jézust csupán egy olyan kitüntetett embernek tartja, akit Isten a fiává fogadott.
3. Modalizmus  Az Atya megjelenési formáiként fogja fel a Fiút és a Szentléleket is.

- Mindkét hitvallás kitér a megváltás hitére.  „Alászállt a poklokra” azt fejezi ki, hogy ennek a
cselekménynek a hatása nemcsak a jövőre vonatkozott, tehát a megváltás nemcsak a Krisztus után élőkre
terjed ki, hanem időkorlát nélkül, minden emberre vonatkozik.
- Mindkét hitvallásban megjelenik az ítéletbe vetett hit is.  Kiterjed az egész Világ megítélésére és az
emberek tetteinek különítéletére is.
- Mindkét hitvallásban szerepel Szűz Mária, aki szűz, anya, szeplőtelen, boldog.
- Az Egyház meggyőződése, hogy Szűz Mária a földi életének befejezésével testben és lélekben a mennyei
dicsőségbe felvétetett.

Oldal 3 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

2. tétel

AZ EMBER TERMÉSZETFELETTI HIVATÁSA

(TK. 21-24.)

 A katolikus hit emberképe a bibliai teremtés elbeszélésére épít.

 A Világegyetemben élő ember test és lélek egysége.  Nem pusztán anyagi, hanem maradandó
szellemi vonatkozással is rendelkezik.  Ezáltal emelkedik ki a környezetéből, amely felelősséget
is jelent a Világért.

 Az ember eredetéről szóló történetek arról a meggyőződésről tanúskodnak, hogy az egész világot
egyedül Isten teremtette a semmiből, és azt a létében továbbra is fenntartja.
Ezen kívül az embernek szellemi természetű, halhatatlan, szabad lelke van, amelyet egyedileg
Isten teremt meg.

 A Teremtés könyvének nem célja a Világ, az élet és az emberiség fejlődésének fizikai vagy
biológiai vizsgálata, azok Istenhez való viszonyáról nyilatkozik.

Az ember mint személy:

 A keresztény gondolkodásban mindig központi szerepe volt.  Már Pál apostol leveleiben is
megtalálható a keresztségben való egyenlőség fogalma.
 Az Újszövetség is az emberi személy Isten előtti méltóságát és egyenlőségét állítja.  Ezzel a tanítással
relatívvá tesz minden földi hatalmat.
 A középkori keresztény filozófia az emberi személyről mint egyedi, közölhetetlen és megismételhetetlen
lényről beszél. (Közölhetetlen = Az egyedi ember nem képes teljes mértékben megismertetni magát mások
számára, mert az egyediségnek mindig maradnak olyan területei, amelyek kifejthetetlenek,
átruházhatatlanok.)
 Boethius személyfogalma: „Az értelmes természet egyedi lényege.”
 Számos pápai megnyilatkozás is napvilágot látott az emberi személy méltóságáról és értékéről.  A II.
Vatikáni Zsinat abból indult ki, hogy az ember Isten képmására teremtetett, Isten képviselője,
helyettese, megbízottja.

 Az ember tehát a teremtett világ csúcsa.

 Az ’Isten képére teremtettség’ arra utal, hogy az embernek felelőssége van mindazért, ami a világban
történik.  Ennek ellenére szabadon dönthet, azonban ez nem azt jelenti, hogy a törvényektől szabad,
hanem hogy azt a jót cselekszi, amiről megállapította, hogy helyes.

 Az ember közösségi lény is egyben.  Az egyénnek a közösség javát, a közjót szem előtt tartva kell
cselekednie.

Oldal 4 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

3. tétel

ISTEN VÁLASZTOTT NÉPE AZ ÓSZÖVETSÉGBEN

(TK. 25-30.)

1. A héber pásztorok kora (Kr.e. 1800-1200)

 A Kr.e. 2. évezred nomád vándorlásainak időszaka; az izraeliták megjelenése Palesztinában.
 Ez a vándorlás megváltoztatta az ókori Kelet népét, és számos új államalakulat jött létre.
 Ezt az időszakot a bibliatudományban a pátriárkák időszakának is nevezik, mert kronologikusan itt
helyezhetők el a Teremtés könyvében megjelenő pátriárkák: Ábrahám, Izsák, Jákob (ők voltak az
előizraelita nemzetségfők)  A Biblia az ő személyükhöz kapcsolja azokat az ígéreteket, amelyeket
később Jahve az ún. választott népnek beteljesít.

2. A letelepedés időszaka (Kr.e. 1200-1000)

 Az izraelita törzsek egységét alapvetően meghatározta Jahve tisztelete.  A közösen elfogadott egy isten
tisztelete alakította át egységes néppé az izraelita törzseket.
 Izrael létrejöttének alapvetően vallási gyökere van.  Izrael létének lényegét Jahve kizárólagos tisztelete
adta.
 A törzsek előtt kétségbevonhatatlan tekintéllyel rendelkeztek azok a vezetők, akik Jahvétól kapták
feladatukat az izraeliták összefogására, erejüket az ellenség legyőzésére, és győzelmüket is Istennek
köszönhették.

3. A királyság (Kr.e. 1000-587)

 A királyság létrejötte Saul nevéhez fűződik Izraelben, de a formáját alapvetően befolyásolta a Jahve hit, a
törzsszövetség szakrális jellege.  Ettől a szövetségtől lényegileg volt idegen a királyság intézménye.
 A vereség rákényszerítette a törzseket a szervezett állam és hadsereg létrehozására, de nem változtatta
meg a törzseknek Jahve egyedüli hatalmáról való felfogását.
 Saul királlyá választásában is meghatározó szerepe volt Jahve választásának, amely kiegészült a törzsek
akaratával.
 Ez a királyság tartalmilag különbözött a környező népekétől, ugyanis a király pusztán Jahve
helyetteseként kormányozta a népet és irányította a harcokat.  Minden tevékenységét kultikus
cselekmények előzték meg és követték.  Ez volt a király hatalmának a korlátja; hatalma Jahve
akaratának képviseletéig és megvalósításáig terjedhetett.
 Valójában Dávid személye testesítette meg az izraelita királyeszményt.  Az ő uralkodása alatt
teljesedtek be a pátriárkáknak tett ígéretek, és ez az időszak Izrael államiságának a fénykora.
 Tehát Izrael szakrális királyság és életének legfontosabb eleme a Jahvéhoz fűződő kapcsolat.

4. A fogság (Kr.e. 587-538)

 Az Újbabiloni Birodalom már Kr.e. 597-ben elfoglalta és vazallus állammá tette Júdát.  Mivel azonban
Cidkija megkísérelte helyreállítani az önállóságot, ezért Nabukadnezár Kr.e. 587. júl. 29-ével véglegesen
elfoglalta és lerombolta Jeruzsálemet a templommal együtt.
 A Babiloniak deportálták Júda lakosságának egy részét, főleg a felsőbb réteget.

Oldal 5 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

 A fogság időszaka a Jahve hitben is változást hozott, és egyúttal bizonyította is a választott nép
egységének sajátosságát.
 Az ókori keleti vallások szerint, ha két nép háborúzik egymással, akkor az isteneik is csatába szállnak, és az
ő összecsapásuktól függ a háború kimenetele.  A vesztes fél behódolásához a győztes nép isteneinek az
elfogadása is hozzátartozott.  Tehát az izraelitáknak el kellett volna fogadniuk a babiloni isteneket,
azonban ők meg voltak arról bizonyosodva, hogy Jahve a fogság területén is velük van, és értük
tevékenykedik.  Ennek nyomán alakult ki Babilonban a zsinagóga rendszer, amely a templom
hiányában szolgált arra, hogy Jahve nagy tetteiről megemlékezve megőrizzék a szövetséget.
 Ekkor tisztázódott a monoteizmus, amely felváltotta a henoteizmust.  Tehát Jahve nemcsak Izrael
egyedüli istene, hanem az egyetlen igazi isten, akinek teljes és abszolút hatalma van a népek felett.
 A fogságból Kr.e. 538-ban visszatérő izraeliták Kr.e. 515 tavaszára újjáépítették a templomot.

5. A zsidóság időszaka (Kr.e. 538 – 63 – Kr.u. 70)

 A jeruzsálemi kultusz újjászületése nem hozta magával az izraelita állam teljes restaurációját.  I.
Artaxerxes alatt helytartók irányították Júdát, majd a Vének Tanácsa, fennmaradt a perzsa fennhatóság,
amit később a makedón uralom követett, majd a ptolemaida, aztán a szír, végül pedig a római hódítás
(Kr.e. 63).
 Kr.u. 70-ben Jeruzsálemet elfoglalta Titus, és Vespasianus császár uralkodása alatt elpusztult a templom
is.
 Ettől fogva a zsidóság ún. diaszpóra állapotban létezett.  A Római Birodalom különböző jelentősebb
városaiban és más településeken is voltak zsidó közösségek.

4. tétel

JÉZUS KRISZTUS ÉS ISTEN ÚJSZÖVETSÉGI NÉPE

(TK. 31-34.)

1. Jézus mint Messiás

 A keresztény hit meggyőződése szerint Jézus Krisztus személyével megjelenik a Messiás.
 Jézus kötődik a Dávid házához kapcsolódó jövendölésekhez, hiszen éppen ebből a házból származik.
 Jézus az Isten Országáról beszél.  Azonban ő mindenkit e nép tagjának tekint, aki elfogadja az egyedüli
Istent.  Így Izrael mellett beszélhetünk az Új Izraelről, az egyedüli Istent elfogadó egyetemes
kultuszközösségről.

 Jézus tettei és kijelentései összhangban vannak a Messiásról szóló próféciákkal.

 A 12 apostol kiválasztása külsőleg is jelzi a 12 törzset, az Istennel kötött szövetség újjászületését.
 Jézus tevékenységében felismerik a megígért Messiásuralkodót.  Azonban az ő várakozásuk politikai
jellegű, tehát a politikailag létezett Izrael helyreállításához kötődik.
 Ennek ellenére látják Jézus tanításának egyetemes jellegét, amely Isten uralmának elfogadásáról és Isten
Országának megvalósításáról szól.

Oldal 6 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

 Ezt a várakozást töri meg a keresztrefeszítés.  A kereszthalál és pünkösd napja közötti idő alatt
átalakuláson megy keresztül az apostolok Isten Országáról és a Messiásról kialakított képe.  Ennek az
okát a keresztény hit a feltámadásban és a Szentlélek eljövetelében látja.
 Az apostolok számára bizonyossá válik, hogy Jézus beteljesítette a Messiáshoz kötött várakozásokat, és
helyreállította az Isten és az ember közötti kapcsolatot.  Ezzel az új szövetséggel azonban mindenki
lehetőséget kapott az Isten népéhez való tartozásra, amelyet Új Izraelnek nevezünk.

 Az apostolok ragaszkodnak az Íráshoz, azaz a Tórához és az ősök hagyományaihoz, részt vesznek a

jeruzsálemi templomi liturgiában, eljárnak a zsinagógába.
 Szükséges-e Izrael tagjává válni ahhoz, hogy valaki az Új Izrael tagja lehessen?  Ezt a kérdést a 49-es
Apostoli Zsinat tisztázta.  Elégségesnek ítélte meg a keresztséget a pogányságból megtérők számára.

2. Jézus személye és az evangéliumok

 Az Újszövetségben lévő négy evangélium közösen tanúskodik Jézus Krisztus nyilvános működéséről.
 Az ún. szinoptikus evangéliumok (Márk, Máté, Lukács) lényeges hangsúlyt helyeznek Jézusnak a
választott nép történelmébe való behelyezésére.  Ezt a célt szolgálja a gyermekség történet és a
genealógiák, azaz Jézus családfájának ismertetései.
 A negyedik evangélium, vagyis János evangéliuma viszont Jézus isteni mivoltjának kifejtésére és a
személyes hangvételre helyez nagyobb hangsúlyt.  Szövegén és szerkezetén a szemtanú aprólékos
visszaemlékezése és Jézus személyének filozofikus értelmezése látszik.

 Az evangéliumok összefoglalják a tanítványok meghívásának, Jézus csodáinak és gyógyításainak, valamint

tanító tevékenységének az Egyház számára fontos eseményeit.
 Jézus cselekedetei és tanítása életpéldát jelent minden megkeresztelkedő ember számára, aki az Egyház
tagjává válik.
 Nagy missziós parancs: „Menjetek az egész világra, tegyetek tanítványommá minden népet,
megkeresztelvén őket az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevére, megtanítván őket mindannak megtartására,
amit meghagytam nektek.”  Ez motiválja az apostoli egyházat Jézus tanításának az átadásában,
összegzésében és a szentségek kiszolgáltatásában.

5. tétel

AZ EGYHÁZ INTÉZMÉNYI FEJLŐDÉSE

(TK. 35-41.)

1. A kezdetek
 Az Egyház számos szokást vett át az izraelita vallásból.  Pl. a Jeruzsálemi Templomhoz és az ott folyó
kultuszhoz kapcsolódó funkciók és szabályok egy részét; a zsidó szakrális jogot.
 Az egyházi tisztségeken belül is több párhuzam van.  A zsinagógai elöljáró (archiszünagógosz) és a
keresztény püspök (episzkoposz), valamint az arkhontesz és a preszbüterosz tisztsége közötti szerkezeti
hasonlóság.
Oldal 7 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

 Ennek ellenére már a korai II. századi patrisztikus szövegek igyekeznek elkülöníteni a zsidó vallási
fegyelmet és a kultikus szokásokat a keresztények által vallottaktól.

2. Az első közösségektől a keresztényüldözéseken keresztül a szabad vallásgyakorlatig

 Az apostoli korban az egyházszervezet még kezdetleges állapotban van.  Az apostoloknak és azok
közvetlen tanítványainak a tekintélye a meghatározó; Mellettük vannak a különféle karizmatikus
adottságú személyek, tanítók, próféták, diakónusok.
 A püspök-presbiter-diakónus hierarchikus felépítés csak ezután tisztázódik, és kezdetben nem tisztázott a
püspök és a presbiter státusza közti különbség sem.
 A mono episzkopátus (= egy püspök által vezetett hívő közösség) kialakulásáról először Antiochiából van
értesülésünk.
 A III. századra a tartomány székhelyén működő püspökök elnyerik a joghatóságot a tartományhoz tartozó
területek püspökei felett.  Metropolitákká válnak.
 IV. század  Rendeződik a Római Birodalmon belül a keresztény vallás helyzete.  Nagy Konstantin 313
februárjában megegyezik császártársával (Licinus) a keresztények számára biztosítandó kultusz
szabadságról.  313. június 13. Milánói Ediktum
 A Milánói Ediktum nagy lökést ad az Egyháznak a fejlődésben és az intézményrendszerének a
kiépülésében.

3. Az Egyház autonóm jogának megszületése

 Nagy Konstantin intézkedései előmozdították az Egyház belső autonóm jogának kibontakozását.
 papok mentesültek az adófizetés, a kötelező katonáskodás, az állami igazságszolgáltatás
kötelezettsége alól
 az állam elismerte a püspök bírói hatalmát
 különböző szintű zsinatok jöttek létre
 Az összejöveteleken az adott területhez tartozó püspökök gyűltek egybe, hogy megtárgyalják az Egyház
fontosabb ügyeit.
 Egyre gyakoribbá váltak a zsinatok.  Leginkább fegyelmi és dogmatikai problémákra kerestek választ, és
leginkább tartományi jellegűek voltak (a metropolita kezdeményezésére gyűltek össze a tartomány
püspökei).
 Tartományok feletti zsinatok  Több tartományt öleltek fel.
 Voltak olyanok is, amelyek az egész keleti birodalomrészt, illetve az egész nyugati birodalomrészt
felölelték. (Pl. Szeleukeiai Zsinat)
 Egyetemes zsinatok  A teljes egyházra kötelező jelleggel hoztak rendelkezéseket.

 Az egyházi jogra a római jog is befolyással volt.  jogtechnikai eszközökben, terminológiában, egyes
intézményi keretek átvételében.
 Továbbá az egyházzal és a hittel kapcsolatos jogi anyag bekerült a iustinianusi törvényművekbe.

4. Intézményi fejlődés a kora középkorban

 A Karoling Birodalom felbomlása és a központi politikai hatalom meggyengülésének következménye az
Eigenkirche (=sajátegyház).  Német területen alakult ki; A hűbérúr templomot építtetett, beszedte a
templomnak járó tizedet, ő nevezte ki a papot a templom élére.
 A Római Zsinat (826) elismerte a sajátegyházat, viszont a papi kinevezéseket püspöki jóváhagyáshoz
kötötte.
Oldal 8 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

 Nagy Károly hangsúlyt helyezett a papok teológiai képzésére és a plébániai állapotok ellenőrzésére,
valamint kötelezővé tette a monostori és székesegyházi iskolák felállítását, amelynek az anyagi
vonatkozásait a püspökökre és apátokra hárította.

5. Az érett középkor egyháza

 VII. Gergely pápa letette a simóniával kinevezett főpapokat, és kihirdette, hogy a világi hatalomnak
nincsen beleszólása az egyházi hivatalok betöltésébe.
 Már a 787-es II. Niceai Zsinat is kimondta, hogy az a püspök, presbiter vagy diakónus választás, amit a
fejedelmek végeznek érvénytelen, és az így választottat le kell tenni.
 VII. Gergely 1075-ben kiadott 27 pontból álló Dictatus Papae-jában összefoglalta az Apostoli Szentszék
főségét.
 A püspökök kiválasztása és szentelése a joggyűjteményekben pontos szabályozást nyert.  Mindaz a
püspökválasztás, presbiter vagy diakónus választás érvénytelen, amely a világi fejedelmek által történik,
és a nép sem jogosult a püspök megválasztására.  Az ilyen püspököt le kell tenni, el kell különíteni.
 Az érvényes püspöki joghatóság elnyeréséhez a szent rend felvétele szükséges, az érseki joghatósághoz
pedig a szent renden kívül a pallium átvétele is kell.
 A gregoriánus pápák és az őket követők is igyekeztek törvényileg teljesen kiiktatni a világi befolyást a pápa
szék betöltésének folyamatából.
 Az 1274-es II. Lyoni Zsinaton elfogadták a pápaválasztás új rendjét.  Tíz nappal a pápa halála után össze
kell gyűlniük a bíborosoknak (a külvilág minden befolyásától fizikailag is elzárva). Ha három nap alatt nem
sikerül megválasztaniuk az új pápát, akkor 5 napon keresztül csak egy-egy tál ételt kapnak délben és este,
ezután pedig csak kenyeret és vizet.
 A választási procedúra idejére a bíborosok elvesztik a hivatalaikból származó jövedelmeket.

6. A modern időszak
 A protestantizmus térhódítása miatt már 1537-től kezdve kísérletek történtek III. Pál pápa részéről egy
egyetemes zsinat összehívására, de a kezdeményezések kudarcba fulladtak.  Végül a zsinat Trentóban
ült össze 1545. dec. 31-én.  Célja, hogy végrehajtsa az Egyház belső reformját és a katolikus tanítás
megszilárdítását.
 Dogmatikai kérdések tisztázása
 Szentségek számának meghatározása
 Szükségesek kiszolgáltatásuk során a külső jelek
 Keresztség és bérmálás szentségének részletes szabályozása
 Kötelező a megyéspüspökök számára az egyházmegyei szemináriumok felállítása
 Tametsi kezdetű dekrétum  a klandesztin (=rejtett) házasságok ellen irányult; a házasság
érvényes megkötéséhez lehetővé tette a meghatározott egyházi formát.

 A reformok megvalósításában nagy szerepük volt az egyes területi zsinatoknak és az ott elfogadott
határozatoknak.
 Ezek szabályozták
 a szentségek kiszolgáltatásának feltételeit
 az egyházi rend egyes fokozataihoz tartozók feladatait
 azokat a vizsgákat, amelyeket a nagyobb rendek felvételéhez le kellett tenni
 Kötelező inkardináció = valamely részegyházhoz való teljes kötődés előírása

Oldal 9 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

7. A II. Vatikáni Zsinat

 Az I. és II. világháború után nagy változás állt be az európai gondolkodásban és a politikai
berendezkedésben.  Erősödött a szekularizáció, a vallási pluralizmus, az ateizmus.
 XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikája már 1891-ben igyekezett megoldást találni a szociális
problémákra.
 Később létrejött egy teológus réteg és teológiai mozgalmak, amelyek az Egyház tradicionális tanításának
az újrafogalmazását sürgették, lefordítva azt az új társadalmi berendezkedés nyelvére.
 XXIII. János pápa 1959. január 25-én meghirdette a Római Egyházmegyei Szinódust, az egyetemes
zsinatot és az Egyházi Törvénykönyv átdolgozását.
 A Római Zsinat (1960. jan. 24-31) után a pápa 1962 okt. 11-re hívta össze a II. Vatikáni Zsinatot.  jelen
volt az anglikán egyház, a németországi evangélikusok, a Lutheránus és Református Világszövetség, az
Egyházak Ökumenikus Tanácsa, a moszkvai és több ortodox patriarkátus. (Szavazati joggal vettek részt a
katolikus püspökök és a pápai jogú szerzetesintézmények legfőbb elöljárói).

6. tétel

A TÍZPARANCSOLAT EGYETEMES NORMÁI A TÁRSADALOMBAN

ISTENI TÖRVÉNY – TERMÉSZETTÖRVÉNY – POZITÍV JOG
(TK. 52-56.)

 A tízparancsolatban lévő szabályok az emberi természetben és a világban lévő belső törvényeket

foglalják össze.
 A jelenlegi bibliai szövegben két helyen fordul elő: a Kivonulás Könyvében a Sínai Kinyilatkoztatás
leírásában és Mózes 5 könyvének utolsó könyvében, a Második Törvénykönyvben.
 A tízparancsolat legfőképpen tilalmakból áll, de pozitív formában megfogalmazott parancsot is tartalmaz.
 Szövegében nem szerepel tényállási leírás az elkövetett tettre vonatkozólag, és hiányzik belőle a feltétel
is, valamint a büntetés.
 A normája nem jog, nem az igazságszolgáltatás eszköze, hanem teológiai és alapvetően erkölcsi szabályok
összessége.
 A benne összefoglalt elvek tehát a legegyetemesebb alapját képezik az emberi társadalom
együttélésének.

 Ezekben a normákban a természettörvény olyan összegzése jelenik meg, amely felismeri, hogy a Szenthez
fűződő kapcsolat lényeges alapeleme a társadalom fennmaradásának.  Normájának megsértése az
egyéni ember életbenmaradását és a Szenthez való viszonyát veszélyezteti, így azok a világi jogalkotó
tevékenységét is jelentősen érintik.

 A keresztény államnak ugyanaz volt a célja, mint az egyháznak.  Minden ember lelki üdvösségének az
előmozdítása, az Újszövetségben meghirdetett Isten Országának evilági megjelenítése.

Oldal 10 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

 Az ember társas természetéből következően már a kezdetektől törekszik a csoportos tevékenységre.  A

csoport viszont rászorul az egyes személyek viszonyának rendszerezésére.  Ez a természetjog talaján áll,
amely az isteni törvény megjelenési formája.
 Az együttélési normák kezdetben erkölcsi és vallási vonatkozásokkal rendelkeznek, amelyek szorosan
hozzátartoznak a közösség létéhez.

 Már a iustinianusi törvénykönyvekre is nagy hatással volt keresztény vallás.

 A frankok megtérésével megindult az a folyamat, amely a keresztény állam létrejöttéhez vezetett. 
Nagy Károly kísérletet tett a béke és igazság birodalmi ideáljának helyreállítására keresztény alapon.
 Kis Pipin 751-es pápai felkenésével jelent meg nyugaton a felkent uralkodó eszméje.  A felkent
uralkodó szent kötelességének tekintette, hogy mindent megtegyen a krisztusi ország evilági
megvalósításáért.  Ehhez hozzátartozott az igaz hit terjesztése és az Egyház támogatása.  Ettől kezdve
beszélhetünk a Szentíráson nyugvó erkölcsi elvek közvetlen befolyásáról.
 A jogalkotók isteni törvényekhez való ragaszkodására jó példa a Treuga Dei, vagyis Isten Békéjének
intézménye, amely rögzítette azokat a napokat és időszakokat, amikor mindennemű harci cselekmény
tilos.  Az 1123-as I. Lateráni Zsinat egyetemesen tette kötelezővé a Treuga Dei megtartását.

 A tízparancsolatban megjelenő természettörvény lelkiismeretileg kötelezi az embert.  Sokkal

erősebben kötődik az emberi természethez, mint a pozitív törvények.
 A lelkiismeret az emberi értelemnek azon képessége, amellyel felismerjük az emberi természetben adott
erkölcsi elveket és magát a természettörvényt.
 Ez az érzék nem szünteti meg az emberi szabad akaratot, hiszen az ember dönthet úgy is, hogy figyelmen
kívül hagyja a lelkiismeretileg kötelező törvényt.  Azonban a cselekvés előtt, közben és utána is érzi,
hogy a tett ellenkezik a belénk írt természettörvénnyel.
 Az ideális emberi törvény valójában az, amely megfelel mind a világból felismerhető, mind a velünk
született természettörvény normáinak.
 Aquinói Szent Tamás szerint annak a törvénynek az elutasítása, amely ellentétes az isteni törvénnyel,
nemhogy lehetséges, hanem lelkiismereti kötelesség.

 A jogpozitivista szemlélet számára nagy krízis volt a II. világháború, amelyben sokszor megkérdőjelezésre
került az emberi méltóság, a pozitív jog normája mögé bujtatva.

 Gustav Radbruch kijelentette: van olyan eset, hogy a pozitív törvény, bár minden alakisági és eljárási
kritériumnak megfelel, égis jogtalanságot tartalmaz. Ennek a törvénynek a tartalma így nem jog, hanem
„a jog köntösébe öltöztetett nem jog.”
 A II. világháború utáni gondolkodás megőrizte a pozitivista szemléletet.

Oldal 11 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

7. tétel

A TÍZPARANCSOLAT EGYETEMES NORMÁI A TÁRSADALOMBAN

AZ EGYES PARANCSOLATOK
(TK. 57-70.)

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

 Tartalmilag kötődik az elfogadott Isten hitéhez, és a hozzá fűződő kapcsolat köteles megtartásához.
 Megalapozza a többi parancsolatot, mivel az Istenhez való ragaszkodásból következik az isteni
törvényekhez való ragaszkodás.
 Istennek az elfogadása magába foglalja a belé vetett hitet és a parancsolatokban megjelenő akaratának a
követését.
 Az isteni törvények elvetésében Isten tudatos elutasítása jelenik meg. (hitehagyó, eretnek  részben vagy
teljesen elveti; szakadár)
 Az Istennek való szolgálat kifejezi, hogy az ember a döntéseit azzal a tudattal hozza meg, hogy minden
tette összefüggésben van az Istenhez fűződő kapcsolatával.
 A vallásos ember mindennapi életét átszövi az imádság.
 Az elfogadott Isten szolgálatával összeférhetetlen annak saját célokra való felhasználása (pl. mágia), mivel
az elfogadás lényegéhez Isten akaratának a követése kötődik.
 Önellentmondást jelent a Szent jelleg meggyalázása is (pl. szentségtörés), vagy anyagi haszon elnyerésére
történő használása (pl. simónia).
 Isten létének radikális elutasítása újkori, európai jelenség.

2. Isten nevét hiába ne vedd!

 Isten nevének a tisztelete Isten személyéhez kötődik.
 Az ókori Kelet kultúrájában a névadás kifejezi a nevet adó hatalmát a megnevezett felett.  Ezért sajátos
a Teremtés könyvében Isten nevének a kinyilatkoztatása.  Nevét nem a választott nép alkotja, hanem
saját maga nevezi így magát előttük.  Ez kifejezi, hogy abszolút hatalma van.
 Isten neve így különleges vallásos megbecsülésnek örvend a zsidó vallásban.  Évente csak egyszer a
főpap ejthette ki háromszor egymás után.
 Isten személyének vallásos elfogadásával és tiszteletével nem fér össze a nevének méltatlan környezetben
és méltatlan célra történő említésében.  A keresztény kultúra ezért kerüli Isten nevének mindennapos
használatát. (Különösképpen az indulatszavakkal együtt való alkalmazásra igaz ez.)

3. Az Úr napját szenteld meg!

 A hetedik nap megszentelését jelenti.  Isten a hetedik napon fejezte be a művét, megpihent a munkája
után.  Megáldotta és megszentelte a hetedik napot.
 A hetedik nap munkaszüneti jellege sajátosan is kifejezi az emberi közösség életének a Szenthez való
kötődését.
 Az Úr napjának a megszenteléséhez kapcsolódik a katolikus krisztushívők jelenléte a vasárnapi
Szentmisén.
 Ez a nap összefoglalja a hívő Isten irányában érzett háláját azzal, hogy a világot jónak teremtő, fenntartó
és a bűnöktől megváltó Istennek van szentelve.
Oldal 12 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

 A munkavégzés területén beállt változások miatt átalakuláson ment keresztül a vasárnap ünnepnap
jellege.  Sok olyan munkakör van, amelynek a gyakorlása nem szüneteltethető a hét egyik napján sem.
 Kérdés, hogy mennyiben sérül a parancsolatban rögzített elv, és erkölcsileg miként lehet
megítélni ezen személyek tevékenységét.
 Pontosabban, hogy köteles-e az úr napjának megszentelésére a modern kor embere, és hogy
miként kapcsolható a munkavégzés tilalma ehhez a megszenteléshez.
 A megszentelés fogalma nem ellentétes az állapotbeli kötelesség teljesítésével, sőt éppen azzal
összhangban kell megvalósulnia. Viszont a Szentmisén való részvétel a krisztushívő számára
kötelesség. Azonban a vallásuk megszentelésére munkájuk megszentelésével kötelesek azok, akik
olyan munkát végeznek, amely a tízparancsolat lényegi célja, vagyis maguk és családjuk életének
biztosítása és az adott emberi közösség szolgálata. Ez egészül ki a szentmiselátogatás
kötelezettségével.

4. Atyádat és anyádat tiszteld!

 Az emberek közötti kapcsolatok kitüntetett formája a családi kötelék.
 A hagyományos keresztény emberkép mindig kitüntetett szerepet tulajdonított a családi, vérségi
kapcsolatoknak.
 Három sajátos kitüntetett személyes viszony van: az ember Istennel való kapcsolata az egyik, a másik
kettő pedig a szülőkkel való kapcsolat.
 A szülők adják a fizikai meghatározottságát a létrejövő új személynek, állapotbeli kötelességük pedig,
hogy az új személyt a megismert szépre, igazra, jóra neveljék.
 A kölcsönös állapotbeli tisztelet megalapozza az egyes generációk közötti kapcsolatot.  A szociális
biztonság, a válások, a csonka családok éppen a negyedik parancsra hívják fel a figyelmet.

5. Ne ölj!
 Az egyik legősibb norma, amely biztosítja az egyes személyek létét és együttélésük békéjét.
 Magába foglalja az élet tiszteletét és védelmét.
 Vannak olyan esetek, amikor sérül az emberi élet kioltása tilalmának alapelve.
 ÖNVÉDELEM  mindig arányosnak kell lennie a támadás mértékével, tehát akár a támadó életének
kioltásához is vezethet.
 ÖNGYILKOSSÁG  Az élet ellen irányuló tettek minősített formája. Szemben áll a természetjog
egyént és közösséget védő jellegével. Az öngyilkos személy nemcsak az életet és annak értékét
utasítja el, hanem magát a Szentet is. A keresztény meggyőződés szerint ez egyet jelent a
Krisztusba vetett bizalom elvetésével. Ide sorolható az egészség tudatos rongálása is.
 HALÁLBÜNTETÉS  Ez annak a példája, amikor a társadalom pozitív jogrendszere teszi lehetővé
meghatározott esetekben az emberi személy életének kioltását.

 A katolikus hit álláspontja az emberi személy életének kioltásával kapcsolatban a Jézus által meghirdetett
Isten Országának jelentésén alapul.  Itt teljesen érvényesülnie kell a tízparancsolatban megfogalmazott
természettörvénynek.
 A megkeresztelkedetteknek kötelességük azon fáradozniuk, hogy ne legyenek jogtalan támadások, és
hogy az egyéni emberek erkölcsi viselkedése ne kényszerítse rá a társadalmat olyan büntetés
alkalmazására, mint a halálbüntetés.

Oldal 13 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

 EUTANÁZIA  Vannak olyan országok, amelyek lehetővé teszik ennek az alkalmazását. Ennek a kérdése
súlyos problémát vet fel. Az emberi személy méltósága nem engedi a személyek rangsorolását
egészségi állapot szerint sem. A haldoklónak éppúgy alapvető joga van az élethez, mint bármely
személynek. Így mindaz az emberi tett, amely a halál beállta előtt dönt a másik életéről, ellentétes az
ötödik parancsolat normájával. Az Egyház elutasítja az eutanáziát (az aktívot és a passzívot is).
 ABORTUSZ  A megfogant magzati élet államilag engedélyezett keretek között történő kioltása. Azok
az államok, amelyek lehetővé teszik az abortuszt, az engedélyezett időszakban nem tekintik emberi
személynek a magzatot. A katolikus egyház azonban a fogantatás pillanatától kezdve emberi
személyként kezeli. Tehát az egyház álláspontja szerint az abortusz az ötödik parancsolat
természetjogi normájába ütközik.

6. Ne paráználkodj!
 Tartalma szoros belső összefüggésben van a társadalom összehangolt létével, fejlődésével,
fennmaradásával, az élet tiszteletével.  Ezek együttesen adják a család és a házasság alapvető értékét.
 Minden házasság kitüntetett kapcsolatba kerül az elfogadott Szenttel, és az Isten és az ember közti
tökéletes szeretetnek nem teljesen tökéletes evilági formáját jelenti.
 Jézus kifejezetten beszél a házasság felbonthatatlanságáról mint Isten által megkötött szövetségről.
 A hatályos Egyházi Törvénykönyv a házasság intézményét úgy foglalja össze „amelyben férfi és a nő az
egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára,
gyermekek nemzésére és nevelésére irányul.”
 A nemiség kérdéséről az egyház a házasság keretében tárgyal, mint a házastársak szeretetének
kitüntetett megnyilvánulásáról.  Tehát minden olyan cselekmény, amely figyelmen kívül hagyja a
nemiség értelmét és keretét, visszaél az emberi személy testi és lelki egységébe illeszkedő biológiai
adottsággal.

7. Ne lopj!
 Az ember megkapta a jogot a világban lévő javak felett.
 Az egyes személyek életbenmaradásához, a közösség működéséhez és fennmaradásához szükséges javak
megkívánják azok intézményes védelmét.  A magántulajdon védelme magában foglalja mások
tulajdonának a megbecsülését, mivel az a közösség céljának teljesülését mozdítja elő.
 A magántulajdon védelmének korlátja csak az életbenmaradáshoz való alapjog csorbulása lehet. 
Aquinói Szent Tamás érvelése a következő: erkölcsileg nem megítélhető annak a személynek a tette, aki
az éhezés következtében halál közeli állapotba kerül, és ennek elhárítására az életbenmaradáshoz
szükséges minimális élelmiszert olyan tulajdonostól veszi el, akinek az bőségesen áll rendelkezésére.  Ez
azonban nem azonosítható a megélhetési bűnözéssel.

8. Ne hazudj és mások becsületében kárt ne tégy!

 Az igazság keresése és a megismerésre való törekvés az ember alapvető adottsága.  Ez a vágy a
tökéletesség igényére végső soron az ember Istenhez való vonzódására vezethető vissza.
 Az igazság megismerése arra kötelez mindenkit, hogy a megismert igazságot elsajátítsa, mások számára
igazságként átadja, annak tartalmát mások előtt megvédje és értékét megőrizze.
 Az igazság elvetése vagy a másik személy erkölcsileg felróható félrevezetése ellentétes az emberi
személy céljával, így lényegileg rontja meg az emberi kapcsolatokat és a társadalom együttműködését
biztosító bizalmat.

Oldal 14 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

9. Felebarátod házastársát ne kívánd!

 A házasság egységét védi.
 A gondolati bűnt is tiltja.
 Az elfogadott Szenttel való kapcsolat megkívánja a teljes tisztaságot, így az akarat fegyelmezését is.
 Súlyos vétek olyan vágy, amely személyes önzésből megbontja a házasságot, akár kívülről, akár belülről
származzon is.  Hiszen az emberi kapcsolatok, különösen a családi kötelékek biztosítják az emberi
társadalom működésének legelemibb alapját.

10. Mások tulajdonát ne kívánd!

 Tartalmilag kapcsolódik a hetedik parancsolathoz.
 Kiterjeszti a gondolati bűn tartományát mások javaira.
 Minden ember meghatározott adottságokkal rendelkezik.  Ezeknek egy része továbbfejleszthető, egy
része pedig állandó. (szerzett és született tulajdonságok)  Ezekkel élve biztosítja az ember az
életbenmaradását és a társadalom működését, de túl is lép ezeken a célokon.
 A keresztény emberkép ennek az indokát a tökéletes megismerésére irányuló vágyban látja.
 A világban lévő javak eszközök az egyes személyek céljának eléréséhez, melyeket az emberek a
természetjog szabályai szerint használnak fel.  Éppen ezért nemcsak más tulajdonának elvétele, de a
másik javainak megszerzése utáni vágy is ellenkezik a társadalom működésének céljával.
 A mohóság, irigység és kapzsiság attól az értéktől fosztja meg az embert, amelyek eszközéül a világban
lévő javak szolgálnak.

8. tétel

A SZENTSÉGEK MINT AZ EGYHÁZ INTÉZMÉNYESÍTŐ TÉNYEZŐI:

A BEAVATÓ SZENTSÉGEK
(TK. 71-75.)

1. Keresztség
 ANYAGA a víz.
 FORMÁJÁT tekintve meghatározott szavak és cselekmények által történik a kiszolgáltatása, amelyet a
mindenkori hatályos liturgikus könyvek szabályoznak.
 ÉRVÉNYESSÉGÉHEZ SZÜKSÉGES SZAVAK: ’N megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.’
 Eközben történik meg a vízzel való leöntés, és rendes formájához tartozik még a Szent Olajjal való
megkenés is.
 RENDES KISZOLGÁLTATÓJA a pap. (Halálveszélyben bárki, aki azt cselekszi, amit az egyház előír.)
 A SZENTSÉG FELVEVŐJE lehet bárki, aki még nem volt megkeresztelve.
 A felnőtt keresztségnél (7 év fölött) az egyház bevezető tanulmányokhoz köti a szentség megengedett
kiszolgáltatását.
 Az egyház kezdettől fogva a kiszolgáltatás érvényességi elemei közé sorolja a keresztség szabad akarattal
történő elfogadását.

Oldal 15 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

2. Bérmálás
 ANYAGA a szent olaj, amit a püspök szentel meg a nagycsütörtöki krizmaszentelési szentmise keretében.
 FORMÁJÁHOZ meghatározott szavak és cselekmények tartoznak, amelyeket liturgikus könyv szabályoz.
 ÉRVÉNYESSÉGÉHEZ SZÜKSÉGES SZAVAK: ’N, vedd a Szentlélek ajándékának jelét.’
 KISZOLGÁLTATÓJA a püspök vagy a püspök által felhatalmazott felszentelt pap. (Halálveszély esetén
bármely pap.)
 FELVEVŐJE lehet az, aki megkeresztelkedett, elsőáldozott személy, aki még nem részesült bérmálásban, a
bérmálásra felkészült és azt megfelelően kéri.
 A bérmálkozó korára a 7 évet említik minimális korhatárként, de ez egyes országokban eltérő. (Általában
érettebb korra -14-18- éves korig szokás kiterjeszteni.)

3. Eukarisztia = Oltáriszentség
 ANYAGA valódi búzalisztből készült kenyér és valódi szőlőből készült bor. (A kenyér a latin egyházban
kovásztalan, a keleti egyházban kovásszal készített.)
 A hívek az egyház hite szerint bármelyik szín alatt a teljes Krisztust, tehát az Ő Testét és Vérét veszik
magukhoz.  Tehát nem feltétlenül szükséges mindkét szín együttes vétele.
 A kenyér és a bor a pap átváltoztató szavainak hatására változik át Krisztus testévé és vérévé.
 Az Oltáriszentség konszekrálására csak felszentelt pap vagy püspök képes.
 Az Eukarisztiát KISZOLGÁLTATHATJA a püspök, a pap, a diakónus. (Szükség esetén az akolitus és minden arra
felhatalmazott krisztushívő.)
 Az Oltáriszentséget MAGÁHOZ VEHETI minden katolikus Egyházban megkeresztelt személy, vagy
keresztsége után oda felvett, aki a katolikus Egyházzal teljes közösségben van és nincs a szentség
vételétől eltiltva.

9. tétel

A GYÓGYULÁS SZENTSÉGEI
(TK. 76-81.)

1. Bűnbocsánat szentsége
 A megkeresztelt ember általános személyes tapasztalata, hogy a megtérés után újra és újra vét a
Teremtőjével szemben, tehát továbbra is lehetséges bűnt elkövetni.
 A bűn, ha szabad akarattal tudatosan megsértjük az isteni törvényt.
 SÚLYOS BŰN  ha döntésünkkel teljes egészében elutasítjuk az isteni törvényt.
 BOCSÁNATOS BŰN  Ha ez a szakítás csak részbeni, és nem engedelmeskedünk a lelkiismeret szavának.
 A bűnbocsánat a katolikus egyház sajátja, és a gyakorlásával Jézus Krisztus bízta meg az apostolokat.
 A bűnbevallás a legtöbb vallásban megtalálható valamilyen formában.
 A katolikus egyházban a gyónás a 7 szentség közé tartozik, amely megadja az Istentől való
bűnbocsánatot.
 A megbocsátásnak a külső, kifejezett kinyilvánítása, amikor a pap elismétli a FELOLDOZÁS SZAVAIT: „…az
Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét; és én feloldozlak téged bűneidtől az
Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Oldal 16 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

 A gyónás egyes elemei:

 BÁNAT  amit a bűn elkövetője felindít magában az Isten ellen elkövetett tett miatt.
 BŰNBEVALLÁS  fülgyónás formájában, a pappal négyszemközt történik.
 LELKIVEZETŐI ÚTMUTATÁS ÉS AZ ELÉGTÉTEL KISZABÁSA  nem a bűnöket orvosolja, hanem a jó készség
szerinti gyakorlatára próbálja nevelni a hívőt.
 FELOLDOZÁS  az Egyház szolgálata által megadja a bűnbocsánatot.
 ELÉGTÉTEL VÉGREHAJTÁSA  a bűnbánó kifejezi erős elhatározását a bűnök elkerülésére és az isteni
törvények követésére.

 A gyónás szentségének KISZOLGÁLTATÓJA a püspöki felhatalmazással rendelkező felszentelt pap.

 A pap a bűnök jellege, szándékossága, száma, gyakorisága és súlyossága tükrében szabja ki az elégtételt.

2. Betegek kenete
 A II. Lyoni Zsinaton kerül be a többi szentség közé.
 A beteg, ill. szenvedő számára közvetít kegyelmeket, így hozzátartozik a halálra való hívő
felkészüléshez is.
 ANYAGA a szent olaj, amelyet a felszentelést végző pap a liturgikus könyvekben meghatározott formában
szolgáltat ki.
 FELVEHETI bármely megkeresztelkedett személy, aki már eljutott értelme használatára, de betegség vagy
öregség miatt veszélybe került.
 A betegek kenete feltételesen kiszolgáltatható a halál beállta után 3 órán belül.

10.tétel

A KÖZÖSSÉG SZOLGÁLATÁNAK SZENTSÉGEI

(TK. 81-84.)

1. Házasság
 Megkötéséhez a jog születésének időszakától vallásos cselekmények kapcsolódtak.
 A keresztény házasságkötések tartalmi mozzanatát kezdetektől fogva az a szentírási mondat adta meg,
hogy amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.
 A katolikus egyház szentségnek tekinti a házasságot, és ennek értelmében szabályozza annak
érvényességi kritériumait.
 A XII. századra egységesedett a házasság létrejöttére vonatkozó egyházi álláspont.  A házassági
beleegyezés kinyilvánítását jelölte meg a házasságát létrehozó cselekményként.
 A Trentói Zsinat kötelezővé tette a házasságkötési formát.
 A katolikus házasság legalapvetőbb tulajdonsága az egység és felbonthatatlanság, mind külsőleg, mind
belsőleg.
 A katolikusok házasságát az isteni jogon kívül a kánonjog is szabályozza.
 A házasság megkötése a helyi ordinárius (általában megyéspüspök) vagy a plébános, vagy valamelyikük
részéről megbízott pap vagy diakónus közreműködésével történik.  A házasságot a házasuló felek
szolgáltatják ki maguknak.
Oldal 17 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

2. A papi rend
 A FELSZENTELÉS a püspök kézfeltételével és meghatározott formában elmondott imádságával történik. 
Ez egészül ki a pap és a püspök szentelés esetében a szent olajjal történő megkenéssel.
 A DIAKÓNUS- ÉS PAPSZENTELÉS ÉRVÉNYES KISZOLGÁLTATÓJA a püspök.
 A PÜSPÖKSZENTELÉS ÉRVÉNYES KISZOLGÁLTATÓJA a pápa vagy három püspök, akiket a pápa megbízott.
 A SZENT RENDET FELVEHETI minden megkeresztelkedett férfi.
 Az Egyház nem képes érvényesen kiszolgáltatni a papszentelést nők számára.
 A szentség kiszolgáltatását még számos megengedettségi feltételhez kapcsolja.  Pl. a többi beavató
szentségben való részesülés, életkor, meghatározott terjedelmű próbaidő, tanulmányok, nőtlen
életállapot kötelezettségének vállalása.

11. tétel

AZ EGYHÁZ LITURGIÁJA
(TK. 85-88.)

 Az egyház az őt egyesítő közös hitet külsőleg a liturgia által fejezi ki.  A liturgia sajátos területe a
szakrális jognak, mint jogilag szabályozott jelképrendszer.
 Lényegi sajátossága az emberek megszentelése és az elfogadott Isten dicsőítése.  Ez a katolikus
egyházban Jézus ún. papi feladatának a folytatását jelenti, amelyet az egyház nevében, jóváhagyott
cselekmények útján, meghatározott, törvényesen kijelölt személyek végeznek.
 Tehát a liturgia végzése közösségi és hivatalos jelleggel rendelkezik.
 A liturgia végzői a püspök, az áldozópapok, egyes esetekben a diakónusok vagy világi krisztushívők.
 A cselekménysorhoz fokozatosan kikristályosodott jel- és szimbólumrendszer kötődött.  Ez az egységes
szimbólumrendszer hivatott arra, hogy a hívő számára kifejezze a Szenthez fűződő kapcsolatát.

1. Az imádság
 Az elfogadott Szenttel való kommunikáció általános formája.
 Négy fajtája van: dicsőítő, kérő, hálaadó, engesztelő.
 A közösségben végzett imáságok közé sorolhatjuk a rózsafüzért, amely Jézus életének, halálának,
feltámadásának és a világot megváltó tettének egy-egy eseményére emlékezik.
 A templomi imádság kitüntetett formája a Szentségimádás.  Az oltárra kihelyezett Oltáriszentség előtt,
annak tiszteletére zajlik.

2. Szentmise
 A misében bemutatott áldozat egybefogja az egész üdvtörténetet.  Középpontjában Jézus
utolsóvacsorai cselekedetének és szavainak megismétlése van, amellyel önmagára vonatkoztatta a
kenyeret és a bort.  Ezzel papi és áldozatbemutató tevékenységet végzett, amelyben saját maga egyben
az áldozat.
 A pap ezért Krisztussal személyi egységben cselekszik, amikor bemutatja a szentmise áldozatot, és Jézus
tettének és szavainak megismétlésével ténylegesen átváltoztatja a Jézus Testévé és Vérévé a kenyeret és
a bort.
Oldal 18 / 20
 A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

 Az áldozatbemutató cselekményt a tanítószakasz előzi meg.  istenhez intézett könyörgő és dicsőítő

imákból, ószövetségi és újszövetségi részletek felolvasásából áll, amit értelmező beszéd követ.
 Az áldozatbemutatás után a krisztushívők részesednek az Oltáriszentségben, amely kifejezi a Jézushoz
való teljes tartozást.

3. Liturgikus cselekmények
 Az egyes szentségek kiszolgáltatása
 Imaórák liturgiája  Szerkezete magában foglalja az imádság mind a 4 fajtáját. Az imaórák napi hét
alkalmat ölelnek fel.  Reggeli, délelőtti, déli, délutáni, esti, completorium, olvasmányos imaóra

12.) Tétel
AZ EGYHÁZ BELSŐ SAJÁT SZAKRÁLIS RENDJE

Ha a különböző ókori államok jogalkotását tanulmányozzuk, rögtön szembetűnik az akkori jog

szakrális jellege.
A társadalom működése a „Szenttől” – Istentől, vagy istenektől meghatározott formában történt. A
katolikus Egyház kezdettől fogva rendelkezett jogi jellegű szabályokkal.
Az Egyház saját belső életét szabályozó jogrendjének autonómiája a Római Birodalomban elismerést
nyert.
Lehetséges tehát, hogy egy vallási közösség, mint például a katolikus Egyház, saját, belső
szabályrendszerrel rendelkezzék, ám ehhez az állam legfeljebb, mint „metajuridikus” rendszerhez
viszonyul.
A katolikus Egyház jogát egyházjognak, hagyományosan pedig kánonjognak nevezzük (kanón =
szabály, mérték). Azoknak a normáknak az összességét jelenti: „melyeket a katolikus egyház illetékes
szervei adtak ki vagy érvényesítenek, s amelyek ennek az egyháznak a szervezetét, működését és
tagjainak az egyház sajátos céljaival kapcsolatos tevékenységét szabályozzák”.
Ez a jog származhat magától az Istentől, vagy hierarchikusan szervezett jogalkotó szervektől: a
pápától, püspököktől, zsinatoktól, vagy akár az arra illetékes hatóság legalább hallgatólagos
jóváhagyásával kísért szokásjogb

Oldal 19 / 20
A katolikus hit alapjai – Kidolgozott tételek – Szuromi Szabolcs Anzelm könyve alapján

13.) Tétel

EGYHÁZ ÉS ÁLLAM

A Római Birodalom területén megszületett Egyház államvallási státuszt kapott (390), de egyúttal
elnyerte a belső jog autonómiáját is.
Az uralkodó személye a püspöki vagy pápai felkenéssel (először 751-ben) a korai középkorban papi
karaktert kapott, ez azonban nem jogosította fel a királyt az Egyház felett álló hatalom gyakorlására.
Ettől az időponttól szokás datálni Nyugaton a trón és az oltár szövetségét.
A Karoling kor egyházpolitikájának köszönhetően erőteljesen gyengült az Egyház önállósága
Nyugaton, amely már előrevetítette a világi hatalommal való konfrontáció lehetőségét.
A feszültségek főképp a püspökök személyének függetlenségében, az egyházi jogalkotás
önállóságában, illetve az egyházi bíróságok illetékességi területein jelentkeztek.
A Karoling kortól gyakorlattá vált az egyes országok uralkodói körében, hogy nem tulajdonítanak
nagyobb jelentőséget az Egyház függetlenségének, sőt felhasználják mindazokat a „jogokat”
amelyekkel úgy vélik, a térítésekkor az Egyház felruházta. Ezen uralkodók „Krisztus helyettesének”, így
mintegy a pápával egyenrangúnak tekintették magukat.
VII. Gergely pápa (1073-1085) és a nevéhez fűződik ún. „gregoriánus reform” sajátos célját éppen az
imént említett, és az állami hatalom feladatkörét az Egyház tevékenységével összemosó törekvések
megszüntetésében határozhatjuk meg.
A lelki (egyházi) és világi (uralkodói) hatalom illetékességi területeinek elválasztását, illetve
egymáshoz való viszonyának tisztázását jól példázza a VII. Gergely pápa által 1075-ben kiadott 27
pontból álló Dictatus Papae.
VIII. Bonifác 1296. szeptember 20-án Ineffabilis kezdetű bullájában úgy nyilatkozott, hogy a pápának
joga van a király minden cselekedetét felülbírálni.
Ezenközben került sor az Aragóniai Giacomo-val szardíniai és korzikai invesztitúra kérdéséről kötött
megállapodásra 1297. április 4-én. 1303. november 18-án VIII. Bonifác kihirdette az Unam Sactum
bullát, amely a „két kard” elmélet alapján magyarázta a lelki és világi hatalom viszonyát, legújabb
korig meghatározva ezzel az Egyház politikai helyzetét. A két kard jelképezi a világban megtalálható
két hatalmat: a lelki és a világi hatalmat.
A két világháború megváltoztatta a Világ politikai térképét, amelynek egyik következménye volt az
Egyház és állam jogi szétválasztása és a hivatalos keresztény államvezetés megszűnése.
Ez azonban csak befejező mozzanata az állami hatalom szekularizációjában a XVI. Századtól
érzékelhető folyamatnak.

A XVI.-XIX. Századig a világban működő két tökéletes társaság, azaz mind az állam, mind pedig az
Egyház, rendelkezik minden olyan eszközzel, amely saját céljainak megvalósításához szükséges.
A XX.-XXI. Században négy fajta modell alakult ki az állam és az egyház kapcsolatának szabályozására:
1.) Államegyház 2.) Radikális elválasztás 3.) Kapcsolódó 4.) Együttműködő

Oldal 20 / 20