Modul 10

ÚR A BOR FÖLÖTT
Az igazi Jézus, 2. rész; Élete – 1996. november 17.

János 2:1-11

A tanítás alapjául szolgáló igeszakasz a János evangéliuma második fejezetében található. Az 1-11.
verseket olvassuk.
1 A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. 2 Meghívták Jézust és
tanítványait is a menyegzőre. 3 Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk. 4
Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. 5
Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg! 6 Volt ott hat kőveder a zsidók
tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért. 7 Jézus így szólt
hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. 8 Majd ezt mondta nekik: Most
merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek. 9 Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely
borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a
vőlegényt, 10 és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor
a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort. 11 Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában,
így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
Ez Isten igéje
Jézus életével foglalkozunk. Tulajdonképpen összeállítjuk az életrajzát. Most nem annyira a tanításaira
figyelünk, ahogy egyébként szoktuk, hanem élete főbb eseményeire. Tehát a világon élt
legbefolyásosabb személy élettörténetét próbáljuk meg összeállítani. Úgy gondolom, ez az állítás
kétségbevonhatatlan. Ha valaki értelmesen akar élni a világban, mindenképpen meg kell ismerkednie
egy ilyen fontos személlyel – mi pedig most ezt tesszük.
Vajon miért ezzel a történettel foglalkozunk? Az életrajzhoz ki kell választanunk bizonyos eseményeket
– miért épp ezt választjuk? Miért emeljük ki? A válasz erre az, hogy itt nem csupán egy csodáról van
szó. Ahogy a 11. versben láttuk, ez nem egy egyszerű csoda, hanem csodás jel. Egy kép, amelyet Jézus
az első jelnek választott. Mivel ez volt az első csoda, önmagában is egy kép, szinte példázat, egy élőkép,
amelyben megjelenik személyének és a kereszténységnek a teljessége.
Erre bizonyítékként elmondom, hogy nemrég olvastam egy érdekes könyvet Reynolds Price-tól, aki
angol irodalmat tanít a Duke Egyetemen, kiváló professzor. A közelmúltban jelent meg egy könyve, az
evangéliumok egy részének fordítása. Remek kritikát kapott a The New York Times-ban. Rendkívül
érdekes kötet, meglehetősen hosszú bevezetőkkel. Az általa fordított János evangéliumához írt
bevezetőben ő is foglalkozik ezzel a történettel. Azt állítja, aki elolvassa ezt a részt (főleg, ha maga is
író), biztosan tudja, hogy mindez valóban megtörtént.
Úgy fogalmaz, hogy ha valaki kitalált történetekben mesélné el Jézus Krisztus életét, biztosan nem
olyan jelenetben debütálna a főszereplő, amelyben „csodával reagál egy egyszerű figyelmetlenségre”.
Az egyetlen logikus magyarázat arra, hogy ez az első jel, amit Jézus tett, hogy valóban megtörtént. „Ezt
onnan tudom, hogy író vagyok – magyarázza. – Ha én találnám ki Jézus élettörténetét, ügyelnék arra,
hogy az első csodája a lényegről szóljon.”
Ha egy új mozgalom vezetője először áll a nyilvánosság elé, gondosan ügyel arra, hogy
kiegyensúlyozott, pontos képet fessen a mozgalom lényegéről. Tehát, mivel Jézus egyértelműen a
világtörténelem legnagyobb mozgalmi vezére, az első jel, az első dolog, amit tesz… nos, nem az,

1
Modul 10
amikor vízen jár, feltámaszt egy halottat, vagy más drámai tettet hajt végre. Ami itt történik, egyáltalán
nem olyan jelentős.
Annyi történik, hogy egy háromnaposra tervezett buli kétnapossá rövidül. Ajjaj! Micsoda szégyen! Ha
nekünk kellene kitalálnunk, mi legyen Jézus első csodatétele, a professzor szerint soha, de soha nem
így vezetnénk a cselekmény szálait. Jézus mégis megtette. Vajon miért? Miért ezt a csodatételt
választotta? Miért így? Miért ez volt az első? Hogyan mutatkozik meg a dicsősége ebben? Nos, ha
feltesszük ezeket a kérdéseket, kimerítő választ kapunk rájuk, ami mindenre kiterjed: ki ő, miért jött,
mit kínál, és hogyan kaphatjuk meg. Minden benne van. Először is megláthatjuk…
1. Ki volt Ő
Ki volt tehát Jézus? Vessünk egy pillantást a 8. és 9. versre. Találunk itt egy nagyon érdekes kifejezést,
amely nem jelenik meg máshol az Újszövetségben. A 8. versben olvassuk: „Ezt mondta nekik: Most
merítsetek, és vigyetek a násznagynak!” Ők megteszik, majd a 9. versben ez áll: „a násznagy megízlelte
a vizet, amely borrá lett”. Ki az a násznagy?
A szó nagyjából „ceremóniamestert” jelent. Ő jelenti be a pohárköszöntőket, ő vezényli le a mulatságot,
ő a fizetett vőfély. Ha igazán jó bulit szeretnénk, és tényleg sok a vendég, érdemes felfogadni egy
násznagyot, egy jó kedélyű, vidám fickót.
A ceremóniamester az, aki bejelenti: „Most ez következik! Most azt csináljuk! Gyerünk!” Olyasvalakire
van szükség, aki képes gondoskodni a jó hangulatról. Nos, ez a buli itt kezd teljesen ellaposodni, és
végül Jézus menti meg a fickót. Ő gondoskodik a hangulat legfontosabb kellékéről, és máris kiderül
róla, hogy ő az igazi násznagy, az ünnepi lakoma igazi Ura.
Ne kerteljünk, tegyük fel a kérdést: az első csodatételében, amikor „leteszi a névjegyét”, vajon miért
ekképpen mutatkozik be Jézus Krisztus a világnak? Miért kell ahhoz mintegy 560 liter a legfinomabb,
legmámorítóbb borból, hogy életet leheljen egy unalomba fulladó partiba, és új magasságokba emelje
azt? Miért éppen ez az első csodatétele?
Azért, mert azt fejezi ki: „Úgy jövök közétek, mint a nagy lakoma Ura. Igen, azért is, hogy megtagadjam
önmagam, hogy szenvedjek és megalázzanak. Ha engem követtek, veletek is ugyanez fog történni. Lesz
részetek bőven önmegtagadásban, szenvedésben és megaláztatásban, de ezek csak eszközök a cél
érdekében. A cél azonban ez: eljöttem közétek én, az igazi Násznagy, a lakoma Ura.”
Jézus tehát bizonyos értelemben azt fejezi ki ezzel a csodájával, amely egyben példázat is: „Ismeritek
a régi történeteket, a dionüszoszi mondákat, az ősi regéket a borban úszó erdőkről, a lakomákról,
táncokról és vigasságokról? Gyerekmesék mindahhoz képest, amiért én jöttem! Nem olvastátok, mit
írnak a próféták az én nagy napomról?” Ézsaiás 25: „Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden
népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborral, zsíros, velős falatokkal, letisztult újborral. Ezen a
hegyen… Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi
népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr!”
„Mindazok közül, amit mondhatnék – szól Jézus –, amit megmutathatnék, sok minden igaz rám, de ez
az első. Ez a legfontosabb. Ezért jöttem. Azért jöttem, hogy fesztiválhangulatot teremtsek.” Mielőtt
továbbmegyünk, hadd kérdezzek valamit. Mi az oka annak, hogy itt, New York-ban a többség nem jár
istentiszteletre délelőtt? Miért? Miért nem járnak az emberek istentiszteletre, tulajdonképpen semelyik
városban?
Elmondom, miért. Több oka is van, de az egyik legfontosabb, hogy sokan mondják: „Vallásos nevelést
kaptam, keresztény családban nevelkedtem, de most szeretném jól érezni magam. New York-ban élek,
szeretném jól érezni magam. Vallásos nevelést kaptam, de most már szeretnék szórakozni is.” Ti is így
gondolkodtok? Részben ti is hasonlóan értelmezitek a kereszténységet?

2
Modul 10
„Ez a kereszténység. Figyelj, viseld el. Mondj nemet. Maradj ki belőle. Ne keveredj bajba. Tudom,
lélekölő, de ha meg akarsz menekülni a pokoltól, nehéz lesz, de ez van.” Ez a kereszténység? Szerinted
ez a kereszténység? Ebben hiszel? Nos, Jézus kesztyűt dob neked.
Körülbelül azt mondja: „Nézd, nekem majdnem mindegy, hogy elutasítasz-e, csak az a baj, hogy nem
intelligens módon teszed. Buta módon utasítasz el, hiszen nem is tudod, mire mondasz nemet. Tényleg
ebben hiszel? Ki mered jelenteni, hogy azért mondasz nemet a kereszténységre, mert jól akarod érezni
magad? Azt sem tudod, ki vagyok! Azt sem tudod, mire mondasz nemet. Én a lakomák Ura vagyok.
Azért jöttem, hogy elárasszam borral a földet. Fogalmad sincs! Lehetnek okai annak, hogy valaki
elutasít engem, de ez nem lehet az oka.”
Odadobja tehát neked a kesztyűt, amikor így szól: „Én vagyok a lakomák Ura. Ez vagyok én. Ez a
névjegyem: 560 liter minőségi bor, a legjobb fajtából.” Ez az első, amit megtudunk. Megmutatja,
kicsoda ő. Ezenkívül azt is megmutatja…
2. Miért jött
Jézus nemcsak arra világít rá ebben a részben, hogy kicsoda ő, hanem arra is, miért jött. Az igerész
megértésének kulcsát a 4. versben találjuk. Mária Jézushoz fordul egy nagyon is ésszerű kéréssel. Ha a
bor elfogy, vége a vendégségnek. Elég komoly helyzet, a lehető legkínosabb baki. Akkoriban még
nagyobb eseménynek számított egy esküvő, az egész falu felbolydult miatta.
Ha elfogyott a bor, az valószínűleg kellemetlenebb helyzetet teremtett, mint napjainkban. Jön tehát
Mária, és szól Jézusnak: „Elfogyott a boruk.” Nem valami nevetséges apróságról van szó. Mária
tisztában van Jézus hatalmával, hiszen tanúja volt. Tudja, kicsoda Jézus, angyal szólt hozzá. Ezenkívül
ismeri, milyen szeretet van Jézusban, és tudja, milyen együttérző. Semmi kivetnivalót nem találhatunk
abban, hogy szól Jézusnak: „Elfogyott a bor. Tudnál tenni valamit?”
Mit felel Jézus? „Asszony.” Nem teszi hozzá, hogy „kedves”, semmi szentimentalizmus. Nem azt
mondja: „Anyám”, hanem azt: „Vajon énrám tartozik ez… asszony? Nem jött még el az én órám.” Ez
egyrészt udvariatlan és durva, másrészt nem ideillő. „Tudnál tenni valamit az ügy érdekében?” – teszi
fel a kérdést Mária. „Még nem jött el az én időm” – feleli Jézus.
Jézus nyugtalan, egyértelműen más jár a fejében. Mit jelent ez? Valami más jár a fejében. Gondolatban
messze jár. Amikor sok évvel ezelőtt először olvastam ezt a részt, az volt az első reakcióm: „Azt akarja
mondani, hogy túlságosan erőlteted ezt a dolgot, de még nem állok készen arra, hogy csodát tegyek.”
Ugye, ti is hasonlóan értelmeztétek? Mivel Jézus aztán mégis feláll és csodát tesz, ettől fogva nem
kezelhetjük őt úgy, mint a többi embert.
Nem arról van szó, hogy először azt mondja: „Nincs még itt az ideje a csodának”, majd meggondolja
magát: „Na, jól van, nem bánom.” Elnézést kérek, de a világ legnagyobb mozgalmának vezetőjéről van
szó. Itt minden ki van számítva, át van gondolva. Ugye? Tehát, mivel nem tételezzük fel, hogy Jézus
meggondolta magát – nem mondta, hogy: „Na, jól van, anyám, nem bánom” –, akkor miért mondja azt,
hogy még nem jött el az ő ideje?
Nem úgy fogalmaz, hogy „Nincs még itt a csoda ideje”. Gondolkozik valamin, de mi lehet az? Két
dolog jár a fejében, elmondom, mi. Az első elég egyszerű. Egyedülálló ember, mint Jézus, mire gondol,
ha elmegy egy esküvőre? Ti min gondolkoztok ilyenkor? A saját esküvőtökön. Csak ültök, és
gondolatban teljesen máshol jártok. Azon tűnődtök: „Vajon az én esküvőm milyen lesz? Lesz-e
egyáltalán? És kivel kötök házasságot?”
Tehát nem az itt és most jár a fejetekben, hanem időben máshol jártok, mint Jézus is. Ha Jézus tényleg
a saját menyegzőjén gondolkodott, a gondolat, a kép, amely a tudatában élt majdani menyegzője
napjáról, jóval mélyebben felkavarta, mint minket – legalábbis a Biblia alapján ezt gondolhatjuk. Az
Ószövetség prófétái évszázadokon át harsogták, hogy a Biblia Istene nem egyszerűen úgy akar

3
Modul 10
viszonyulni hozzánk, mint király az alattvalóihoz. Nemcsak uralkodni akar fölöttünk, nemcsak a
pásztora akar lenni a nyájnak, és nem is csupán apaként akar gondolni ránk, a gyermekeire.
Az Ószövetségben újra és újra azt olvassuk, hogy Isten férj-feleség viszonyt akar létesíteni velünk. Úgy
akar ismerni bennünket, úgy akar eggyé válni velünk, mint férj a feleségével. Ezért vonul végig az
Ószövetségen a gondolat, hogy ő a vőlegényünk, annak a népnek a vőlegénye, amely menyasszonyként
adja át magát leendő férjének.
Tudjuk, hogy Jézus Krisztus tudatában volt ennek. Amikor a Máté evangéliumában megkérdezik tőle,
hogy miért nem böjtölnek a tanítványai, veszi a bátorságot, és azt feleli: „Böjtölnek-e a vőlegény
barátai, míg a vőlegény köztük van?” A vőlegény! Ő a vőlegény!
Ha egy fejezettel tovább lapozunk, egészen a János evangéliuma 3. fejezetének végéig, arról
olvashatunk, hogy Keresztelő Jánosnak azt mondják a barátai, követői: „Mindenki Jézust követi.
Mindenki őt követi. Téged elhagynak, és őt kezdik követni.” Mit felel erre János?
Nos, János érti, miről van szó, ahogy az evangélista rámutat: „Mindenki őt követi? Miért ne tenné? A
menyasszony a vőlegényé. Én csak a vőlegény barátja vagyok.” Ki a menyasszony? János evangélista
a Jelenések könyve végén írja le, mi jár Jézus fejében, amikor a menyegzőjére gondol. Mit is ír?
A Jelenések könyve végén írja: „És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a
mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve…
Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Jézus a menyegzője napjáról
gondolkozik, és azokról az emberekről, akik majd ezt mondják: „Aki vagyok, és amim van, mind neked
adom”.
Az a nap lesz a legnagyobb beteljesülés napja. Hallottátok a kifejezést: „elhálták a házasságot”. Ez a
végső és legnagyobb beteljesülés, a nagy ölelés. Ez a beteljesülés beteljesülése, a menyegző, amely
minden más menyegzőnek véget vet. Ezen tűnődik Jézus, de nemcsak ezen.
Elmondom, miért. Amikor az esküvőnkön gondolkodunk… amikor egyedülállóként elmegyünk egy
esküvőre, és a saját jövőnkön merengünk, gyakran nyugtalanítónak érezzük, hogy nem látjuk előre a
jövőt. Nem tudjuk, bekövetkezik-e, hogyan következik be, milyen lesz. Ez ijesztő. Jézus azonban tudja
– akkor viszont mi nyugtalanítja? Miért csattan fel? Miért ideges – hiszen láthatóan az –, amikor az
anyja szóba hozza a bort?
Azért, mert nemcsak a menyegző jár a fejében. Nemcsak a saját esküvőjén mereng, hanem – ami még
fontosabb, és ezt be is bizonyítom –, azon is, hogy mibe fog majd kerülni neki, hogy gondoskodjon a
borról a saját esküvői lakomáján. Ugyanis mással nem magyarázható, ami történik. Jön Mária, és azt
mondja: „Nincs boruk”. Jézus pedig nem egyszerűen azt feleli, hogy „Még nem jött el az én időm”,
hanem szó szerinti fordításban azt mondja: „Még nem jött el az én órám”.
János evangéliumában az óra szó, Jézus órája… „Minek az órája?” – kérdezitek. Az óra szó konkrét
jelentéssel bír. Lapozzatok ezekhez a részekhez: 7,30; 8,20; 12,23; 13,1. Én megtettem. Az óra szó
Jézus halálának óráját jelenti. Figyeljetek. Mária azt mondja: „Kellene még bor a lakomához.” Jézus
pedig ezt feleli: „Még nem jött el az ideje, hogy meghaljak.” Nem ideillő válasz, hacsak nem a jövőre
gondol, ami a jelenben példázattá, mintázattá válik.
Hát persze, hogy nem erről a borról beszél! Ahhoz nem kell meghalnia, hogy ezt a bort előteremtse.
Hát persze, hogy nem erről a menyegzői lakomáról beszél. Ahhoz nem kell meghalnia, hogy erre a
lakomára bort kerítsen. Amikor Mária odalép és közli, hogy „Nincs elég bor a vacsorához”, Jézus arra
gondol: „Ó, jaj! Egyedül úgy lesz bor a saját esküvői vacsorámon, csak úgy kelhetek egybe a
menyasszonyommal, ha megélem a halálom óráját.”

4
Modul 10
Ha szerintetek nem ezt érti a válasza alatt, számotokra is egyértelmű lesz, ha megnézitek, hogyan
teremti elő a bort. Mit ír a szöveg a 6. versben? „Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje
szerint”. Nem akármilyen vizeshordók voltak, a zsidók tisztálkodási rituáléját szolgálták. Nem is
lehetne ennél egyértelműbb. Mit jelent a tisztálkodási rituálé? Nos, a zsidók, mielőtt beléptek a
templomba, mielőtt megjelentek Isten előtt, megmosakodtak.
Miért? Nos, sok gyakorlati haszna nem volt, inkább csak jelzésértékkel bírt ez a szokás. Egyfajta jel
volt, de mit jelentett? Azt, hogy bűnösök vagyunk, erkölcsi értelemben tisztátalanok, és meg kell
tisztulnunk, mert különben Isten nem fogadhat el bennünket. Nem tudom, hogyan lehetne ennél
egyértelműbb utalást tenni. Amikor Jézus a vizet borrá változtatta, valószínűleg megemlékezett arról
is, hogy Isten – Mózes révén, Egyiptomban – vérré változtatta a vizet. Az átok volt, de most ő változtatja
vérré. A bor az ő vére.
Azt mondja az utolsó vacsorán: „Ez a pohár az én vérem”. Amikor bort lát, a saját vérére gondol. Az
Ószövetségben, Egyiptomban ez átok volt. Az okozta halálukat, hogy nem volt mit inniuk. Isten átka
volt, hogy a víz vérré változott, ma azonban Isten áldását jelenti, mert Jézus véréről van szó. Ez az, ami
megtisztít bennünket. Miért viselkedik mégis így Jézus?
Egy igehirdetésben hallottam a következő megfogalmazást: Jézus Krisztus ott ül az örömünnep
közepén, és az eljövendő fájdalmat kortyolgatja. Tudjátok, miért? Mert lehetetlen számára, hogy úgy
gondoljon a pillanatra, amikor majd az öröm és boldogság poharát átnyújtja menyasszonyának, hogy
ne jutna eszébe a pohár, amelyet ki kell innia. Végig erről van szó. A pohárról.
Ha azt akarjuk, hogy velünk ünnepeljen, hogy a karjába zárjon, ha inni szeretnénk kegyelme folyójából,
ha részt akarunk venni a boldog menyegzői lakomán… a vele kötött házasságunk ünneplésén… akkor
végig kell mennie azon az órán. Ahhoz, hogy kiihassa velünk az öröm poharát, ki kell innia az
igazságtétel poharát. Nem tudom elfelejteni, mennyire fél ettől a pohártól. Újra meg újra elmondja:
„Múljék el tőlem ez a pohár. Nem bírom elviselni ezt a poharat, az igazságtétel poharát”.
Sosem felejtem el azt az igehirdetést, amelyet évekkel ezelőtt hallottam, amikor még gyűlöltem a pokol
gondolatát. Nagyon-nagyon fel voltam háborodva a pokol miatt. Az igehirdető azt mondta: „Ha nem
érted a poklot, sosem értheted meg Isten szeretetét.” Gondoljunk arra, mit mondott Jézus, aki
egyértelműen hitt a pokolban… Nagyon furcsa, amit itt mond: „Ne féljetek azoktól, akik a testet
megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja
a gyehennában”.
Az igehirdető azzal folytatta: Jézus a tanítványaihoz beszélt. Olyanokhoz, akikről előre látta, hogy
miatta fognak meghalni. Tudta, hogy néhányukat vadállatok fogják széttépni, másokat pedig karóba
húznak, és élve máglyára vetnek. Tudta, hogy lesz, akinek lyukat fúrnak a koponyájába, míg él, és
olvasztott ólmot öntenek belé (ez így igaz).
Tudta, hogy mindezek megtörténnek majd, mégis így szólt: „Ez mind semmi, ez babazsúr ahhoz képest,
amikor Isten elutasítja az embert” – ami egyenlő a pokollal. A lelkünk célja Isten, ha tőle el kell
szakadnunk, az mindennél rosszabb. Mivel Jézus Krisztus Istennel való kapcsolata végtelenül jobb,
mint a miénk, az ő pokla is végtelenül jobb lett volna, mint mindnyájunké együttvéve. Ott ül tehát az
örömünnep kellős közepén, és azt mondja: „Az egyetlen út, amely a menyegzőmhöz vezet, ha megélem
az én órámat.”
Ezért jött el. Elolvashatjuk. Értitek, miért írja János: „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így
jelentette ki dicsőségét”? Jézus ül, az átkot kortyolgatja, és közben tisztában van vele, mibe fog kerülni
az áldás. „Ezek az emberek csak a fájdalmam révén tapasztalhatják meg az örömömet.” És ez még nem
minden, hiszen nemcsak azt tudjuk meg, kicsoda Jézus. Láttuk, hogy ő a lakoma Ura, az igazi
házigazda, valamint azt is láthattuk, hogy miért jött – azért, hogy vérét adja értünk, hogy az legyen
számunkra a bor, hiszen ő nemcsak a lakoma Ura, hanem a Vőlegény is.

5
Modul 10
3. Amit valójában kínál
Miért jött Jézus? Mit akar adni nekünk? Ha felismerjük benne a lakoma Urát és a Vőlegényt, a lakoma
igazi Urát és szívünk igazi Vőlegényét, ha ezt a két dolgot megértjük, akkor észrevehetjük, hogy két
dolgot kínál: intenzív érzékelést és teljes elfogadást. Most figyeljetek, kérlek.
Először is, az intenzív érzékelésről. Miért beszél folyton úgy a Biblia a megváltásról, mint borról? Miért
úgy tekint a kereszténységre, mint lakomára? Miért mondja Jézus a Máté evangéliuma 8. fejezetében:
„...sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és
Jákóbbal a mennyek országában”? Nem csupán arról van szó, hogy „amikor kezdetét veszi a mennyek
országa, nagy lakomát csapunk”, hanem a mennyek országa maga a lakoma.
Ez fontos. A Biblia nyelvezete kifejezetten az érzékszerveinkre akar hatni, amikor az Istennel való
kapcsolatunkról beszél. A 34. zsoltár 9. versében így fogalmaz a zsoltáríró: „Érezzétek és lássátok, hogy
jó az Úr!” Talán az olvasók nem tudták, hogy jó az Úr? „Hát persze, hogy tudjuk, hogy tudjátok, hogy
jó az Úr! Tudom, hogy tudjátok, hogy jó az Úr. De ez még nem minden. Szeretném, ha éreznétek, meg
is ízlelnétek, hogy jó. A kettő nem ugyanaz.”
Nézzük, mit mond a 119. zsoltár írója: „Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a
te törvényed”. Nyisd föl szemem! Olvasd el, gyerünk, minden szó jól látható az oldalon. Hogyan érti
ezt? Jonathan Edwards „Az isteni és természetfölötti fény” című prédikációja óriási hatást gyakorolt
rám. Remélem, nem találjátok majd túl félelmetesnek, amit mondok. Én tőle hallottam ezt először.
Edwards azt kérdezi, miért ragaszkodik a Biblia a fizikai érzékeléshez. Miért mondja folyton, hogy
„nem elég tudnunk, hogy jó az Úr, éreznünk is kell. Nem elég ismernünk Isten jóságát, hatalmát,
szentségét és szeretetét, éreznünk is kell. Látnunk is kell”? Azt kérdezi Edwards, miért ismételgeti ezt
a Biblia. Elmondom: azért, mert nem kevesebbre hív Isten.
Arra kaptál meghívást, hogy megtapasztald Istent. Egy újfajta érzékelő képességre hív, ezt helyezi
beléd, amikor kereszténnyé leszel. Ezt állítja Edwards. Szerinte a Biblia túl akar lendíteni azon, hogy
pusztán tudásod legyen Isten jóságáról, hatalmáról és szentségéről. Azt akarja, hogy meg is ízleld Isten
jóságát, hatalmát és szentségét. Íme, az idézet:
„Van különbség aközött, hogy valaki hisz Isten szentségében és kegyelmében, vagy a szívében újfajta
módon érzékeli ennek a szentségnek és kegyelemnek a szépségét. A különbség aközött, hogy hiszünk
Isten kegyelmében vagy meg is ízleltük azt, nem kevesebb, mint értelmileg tudni, hogy a méz édes,
illetve a szánkban érezni édes ízét.”
A lényeg: mi a kereszténység? Nem arra hív Isten, hogy írj alá egy sor hitvallást, hanem hogy vegyél
részt egy lakomán. Nem arra hív, hogy engedelmeskedj egy szabályrendszernek, hanem arra, hogy
foglalj helyet az asztalánál. Nem csupán arra hív, hogy tudjál Isten jóságáról, szentségéről és hatalmáról,
hanem hogy meg is tapasztald, milyen szép, kívánatos és dicsőséges mindez.
Micsoda? Miről beszélünk? Edwards azt mondja: ha valaki megkérdezi, „Mi a különbség a hit, a tudás
és az érzékelés között? Mi a különbség aközött, hogy tudok róla vagy a szívemben érzem; hogy
ismeretem van róla vagy csodálatosnak és lenyűgözőnek találom?”, az ahhoz hasonló, amikor egy
vakon született ember azt kérdezi: „Mi a különbség a piros és a kék között?”
Ha egy vak ember odalép hozzád, és azt kérdezi: „Mi a különbség a piros és a kék között? Olyan, mint
a trombita és az oboa közötti különbség?”, mit fogsz felelni? „Nos, bizonyos értelemben…” Mellesleg,
én személy szerint úgy érzem, hogy a trombita piros, az oboa pedig kék, de sajnos a válasz egyszerűen
az, hogy nem. A különböző érzékszerveinkkel szerzett benyomásainkat nem tudjuk egymással
megmagyarázni.

6
Modul 10
Edwards szerint, amikor megkapjuk a Szentlelket, Jézus azt kínálja fel, hogy lépjünk át egyik
tartományból a másikba. Szerintem a megízlelés, amiről Edwards beszél, a bor, amit Jézus kínál,
valahogy így történik. Tudod, hogy Isten kegyelmes? Hiszel benne? Rendben, de az első lépés ahhoz,
hogy meg is ízleld, hogy elkezdj sóvárogni utána. Ez a gondolat segíthet. Tehát az első lépés ahhoz,
hogy a szívünkkel is érzékeljük, hogy vágyakozni kezdünk utána. Boldogtalanná tesz, hogy nem
birtokoljuk. Éhezni és szomjazni kezdünk utána.
Kénytelen vagyok az érzékeléssel kapcsolatos szavakat használni, elnézést. Ahogy Edwards fogalmaz,
ezt csak az érti, aki megtapasztalta. A következő lépés, hogy elkezdesz gyönyörködni benne. Ezek a
dolgok nem csak úgy léteznek, és mi nemcsak hiszünk bennük. Magukkal ragadnak, örömöt okoznak,
édesnek érezzük őket. Végül pedig megelégítenek. Betöltenek. A bor. Látjátok? A bor! Az ember fejébe
száll.
És akkor már azt tudod mondani: „Isten irántam való szeretete elhomályosítja, amit az emberek
gondolnak rólam. Ezért nem félek. Isten bölcsessége túlmutat a saját bölcsességemen. Ezért nem kell
többé szoronganom. Isten irgalma sokkal jobb ízű, mint amit az emberek mondanak rólam. Ezért nem
kell szégyenkeznem.” Jézus borral, lakomával kínál, intenzív érzékelésre hív, hogy minden
érzékszerveddel tapasztald meg Istent, ne elégedj meg a puszta hittel, nyugodtan „üsd bele az orrod”.
Értitek? Sokan nem is tudjátok, mit utasítotok el.
Másodszor, ez a csoda nem csupán arra utal, hogy Jézus intenzív érzékelésre hív, hanem arra is, hogy
teljes elfogadást kínál. Hogyan meri ezt tenni? Érted, mit állít rólad, amikor kijelenti: „Én vagyok a
Király, te pedig az alattvaló. Én vagyok a Pásztor, ti pedig a juhok”? Amikor valamit állít magáról,
akkor egyben rólunk is állít valamit. Amikor azt mondja, ő a király, azzal magunkról is megtudunk
valamit. Amikor kijelenti, hogy ő a pásztor, rólunk is elárul valamit.
Mit árul el rólunk akkor, amikor azt mondja, ő a Vőlegény? Elmondom. Valami, amit sokszor
tapasztalok, és más lelkészek is sokszor tapasztalnak… Tudjátok, hogy ti egész életetekben…?
Remélhetőleg nem sokszor fordul elő veletek, hogy ti vagytok a vőlegény tanúja vagy maga a vőlegény.
A tanú és a vőlegény is ott áll elöl. Ti ketten láttok valamit, amit senki más nem: azt, ahogyan jön felétek
a menyasszony.
Az egyetlen személy, aki állandóan ott áll elöl, újra meg újra, százszor is ott áll elöl, a lelkész. Mi,
lelkészek. Ott állunk elöl, és olyasmit láthatunk, amit mások csak nagyon-nagyon ritkán. Én azt látom,
hogy bárhogyan néz is ki egy nő egyébként, akkor és ott elragadó. Tudtam, hogy ezen nevetni fogtok.
Én csak azért nem nevetek most veletek együtt, mert tényleg ez az igazság.
A lényeg (és szerintem ez minden kultúrában így van), hogy a menyasszonyi ruha, cicomák, elegancia
tökéletesen elbűvölővé varázsolja a nőt, attól függetlenül, hogy néz ki valójában. Ez a tétel még sosem
dőlt meg. A menyasszony, miközben az oltár felé sétál, teljességgel elragadó és gyönyörűséges. A
vőlegény csak ámul és bámul. Soha életében nem látta még így a jegyesét.
Tudjátok, mit árul el rólunk Jézus Krisztus, amikor veszi a bátorságot, és kijelenti, hogy „Én vagyok a
vőlegény”? Azt, hogy „El vagyok ragadtatva tőled. Alig bírok nyugton maradni. Alig bírok magammal.
Legszívesebben odarohannék hozzád. Oda akarom adni magam neked, ahogyan te is odaadod magad
nekem.” Jézus teljes elfogadást ígér. Ezt jelenti a bor.
Hiszel-e ebben? Amikor ezt elhiszed, és a Lélek elülteti a szívedben, hogy már ne csak tudd, hanem
meg is ízleld és érezd is, az mindenért kárpótol. Mindenre képessé tesz. Ez a bor, amely folyni kezd.
Jézus intenzív érzékelést és tökéletes elfogadást kínál. Nézd, milyen dicsőséges. Milyen dicsőséges! Ez
a csodás jel mutatja meg dicsőségét. Mit szóltok ehhez?

7
Modul 10
4. Ahogyan ezt elfogadod
Elmondom. Annyira csodálatos! Olyan tökéletes kép ez, hogy csupán két dolgot kell tenned, hogy
elfogadd. El kell ismerned, hogy elfogyott a borod, és mindent magadra kell vállalnod. Figyelj. Tudod,
hogyan válhatsz kereszténnyé? Először is, el kell ismerned, hogy kiüresedtél. Nem mondhatod, hogy
„Kicsit tölts föl, hétnyolcadig van a tankom.” Mária azzal áll oda Jézus elé: „Elfogyott a boruk”. Jézus
mindaddig nem lép, amíg ki nem mondod: „Üres vagyok. Kiürültem. Semmim sincs. Elrontottam.”
Ezután pedig, ha szeretnél tökéletes képet kapni arról, hogy mit jelent kereszténnyé válni… Ez az ostoba
vőlegény, aki ilyen szervezetlen, és elköveti ezt a hihetetlen baklövést, végül, a példabeszéd végén, a
csodás jelet követően, még ő kapja az elismerést azért, amit Jézus tett. Figyelj! Mit beszélnek az
emberek? „Ez volt életem legnagyobb bulija.” A vőlegényé a dicsőség azért, amit Jézus tett. Jézus
érdemelte ki számára a dicséretet.
Nos, ezt jelenti kereszténnyé válni, hogy odaállsz az Úr elé, és kijelented: „Fogadj el, bár mindent
elrontottam, és számítsd be nekem, amit Jézus tett helyettem. Az ő érdeméért fogadj el.” Bár ez még
nem elég. A hátralévő egy-két percben, ha elolvasod ezt a részt, bárki légy is, van benne egy csavar.
Három, négy, öt. Nagyon röviden.
Először is, megtanulhatjuk belőle, hogy apróságokkal is hozzá fordulhatunk. Ezek apróságok. Olyan
viccesek a kommentárok! Elolvastam a kommentárokat erről az igeszakaszról, és mind azon
bosszankodik, hogy milyen apróságról van szó. Miért fecsérelné Jézus Krisztus a hatalmát és a drága
idejét ilyen apróságokra? Nem olyan nagy dolog ez! Nem élet-halál kérdés. Nem lepra, nem haldokló
gyermek, senki sincs az éhhalál küszöbén.
Tudjátok, mit jelent ez? Nézzétek dicsőségét! Jézus Krisztus arra használja isteni erejét, hogy ezt a két
szervezetlen fiatalt kihúzza a slamasztikából. Jézus Krisztus, ha belép az életedbe, a legapróbb
problémádat sem fogja túl jelentéktelennek tartani ahhoz, hogy törődjön vele. Ha egy ilyen mindenható
Isten megáll az életed küszöbén, hívd be. Ha egy ilyen mindenható Isten, ezzel a mindentudó és
mindenütt jelenlévő szeretettel és törődéssel belép az életedbe, mi a csudától félnél? Menj oda hozzá az
apróságokkal.
Másodszor, fogadd el az ő időzítését. Mária hétköznapi, érthető, tökéletesen jogos kéréssel fordul
Jézushoz. Jézus ránéz, és azt mondja: „Nincs itt az ideje”. Ezután – ebben a válságos pillanatban –
valami olyat kér a szolgáktól, ami teljesen értelmetlennek tűnik. Nos, ebből jó képet kaphatsz arról,
milyen lesz az életed jó része keresztényként.
Odamész Jézushoz. Kérsz tőle valamit, ő meg majd leráz. Mindenféle dolgot hoz az életedbe, amelyek
úgy tűnnek, korántsem visznek közelebb ahhoz, ahová el kéne jutnod. Tanulj Máriától! Mit mond
Mária? Nem azt kérdezi: „Hogyan merészelsz ilyen hangon beszélni az anyáddal?” Mit mond?
Odamegy mindenkihez, és utasítja őket: „Mindent, amit kér, tegyetek meg!”
Mit csinál Mária? Eszébe jutnak az angyalok. Eszébe jut az apró élet, amely a méhébe volt zárva, de
ma már sem a menny, sem a föld nem tarthatja magában. Mit mond Mária? „Nézd, én sem értem őt, de
szerinted okosabbak vagyunk nála? Tudjátok, ki ő? Tegyétek, amit mond!” Sosem lesz részed az
áldásban, ha nem teszed azt, amit mond, még ha érthetetlennek tűnik is.
Harmadszor, néhányan kényelmetlenül érzitek magatokat, mert nagy hangsúlyt fektettem annak
ecsetelésére, milyen csodálatos tud lenni a házasság. Ez két okból zavarhat valakit. Az egyik, hogy
vannak itt olyanok, akik szeretnének házasságban élni. Nagyon szeretnél megházasodni, de még nem
sikerült. Számodra fájdalmas elképzelni ezt a csodálatos menyegzőt. De vannak itt olyanok is, akik
házasságban élnek, de nagyon csalódottak. Számukra ezért fájdalmas ennek a gyönyörű menyegzőnek
a gondolata.

8
Modul 10
Én nem akarok még több fájdalmat okozni nektek, hanem gyógyírt, orvosságot mutatok. Azt akarom
elmondani, hogy senki sincs közöttünk, akinek olyan volt az esküvője, amilyet itt lefestettem. Ilyen
esküvőt még senki sem látott. Soha! Soha nem történt még olyan, ami azon a nagy napon vár ránk
Jézussal. Ilyen esküvője senkinek nem lesz.
Ha a jelenlegi vagy jövendőbeli házastársadat Jézus Krisztus helyére képzeled, sok fájdalmat okozol
magadnak, és ez a te hibád lesz. Amiről beszéltünk, más színbe helyezi a tökéletes házasság iránti
igényedet. Miért? Mert vár rád a tökéletes házasság. Jézus vár rád. Segíts magadon ezzel a gondolattal.
Menj oda hozzá az apróságokkal is. Várd ki az ő időzítését. Biztasd magad ezzel, hogy ne szenvedj
annyira a házasság gondolatától.
Tudtad, hogy van befolyásod az örömöd fölött, még ha az élet valóban nehéz is sokszor? Emlékszem,
néhány éve egy másik gyülekezetben egy megbeszélésen arról volt szó, hogy egy bizonyos személy
kapjon-e vezetői pozíciót. A lelkész azt mondta: „Szerintem nem kellene indulnia a pozícióért. Nincs
benne elég öröm.” Ez meglepett. Ezek szerint valamilyen mértékben felelősek vagyunk azért, hogy
mennyi öröm van az életünkben.
Jézus Krisztus ott ült ezen a menyegzőn, és az örömünnep kellős közepén az eljövendő fájdalmat
kóstolgatta, hogy mi ennek a fájdalommal teli világnak a közepén üldögélve az eljövendő örömöt
kóstolgathassuk. Ő az eljövendő fájdalmat kortyolgatta az örömünnepen, hogy mi a fájdalmak közepette
az örömöt kortyolgathassuk. Más szóval, ha belegondolsz, mit kaptál, mit érezhetsz, és milyen
elfogadásban van részed, akkor – ha mindezt elfogadod –, bármivel képes leszel szembenézni.
Ha egy kisgyerek kapna egy játékot egy buliban, és kibontaná, mi pedig azt mondanánk: „Most nem
játszhatsz vele. Nem játszhatsz vele, míg nincs vége a bulinak”, s erre ő hisztizve földhöz vágná magát,
mi leülnénk mellé, és azt mondanánk: „Figyelj, kicsim, értem. De ne engedd, hogy ez a kis apróság
beárnyékolja ezt a csodás ajándékot, amit kaptál.”
Ha folyton lógatod az orrod, ha mások nem úgy tekintenek rád, mint aki élvezi az életet, ha nem veled
akarnak bulizni, ha nem vagy az a típus, aki szereti az életet, és a fesztiválhangulatot még hírből sem
ismered, nos, akkor azt tanácsolom neked, hogy változtass ezen. A te felelősséged. Nézz a dicsőséges
Jézusra, és higgy benne. Imádkozzunk!
Köszönjük, Atyám, hogy bemutattad ezt a gyönyörű, csodálatos jelet. Tedd lehetővé számunkra is az
intenzív érzékelést, hogy megízlelhessük a nagyszerű, testes bort, amely már a miénk. Uram, tudom,
hogy vannak közöttünk olyanok, akik tudják, miről beszélünk, csak éppen már nagyon régen érezték.
Tudom, hogy vannak itt olyanok, akik kenyéren és vízen élnek, pedig keresztények, és te borral kínálod
őket.
Vannak itt olyanok, akik csak teljesítik a kötelességeiket, de régóta nem érzik, nem érzékelik, nem
nyűgözi le őket a dicsőséged. Imádkozom értük, hogy oda tudjanak menni hozzád, és ki tudják mondani:
„Elfogyott a borom”. S aztán megtegyék, bármit mondasz is, és úgy gondoljanak rád, mint a
Vőlegényre, Úr Jézus Krisztus, amíg nem kezdik el inni a bort. Jézus nevében, ámen.1

1
Keller, T. J. (2013). Timothy Keller igehirdetéseinek archívuma. New York City: Redeemer Presbyterian
Church.