Aranyi László:

A jézusi tanok gyökere

Az ősi műveltség védtelenségének okáról

Miként lehetett fizikailag is a kipusztulás szélére sodorni az ősi, ám máig érően is nagy
hatású műveltséget?
A válasz roppant egyszerű.
Fizikailag könnyen megsemmisíthető az, aki a békességnek szenteli életét, ebbéli hit
járja át tetteit, minden pillanatát. Azt, aki messzemenően óvakodik attól, hogy
visszaüssön.

Olvassuk csak el figyelmesen az alábbiakat:

Rossz tett helyébe jót cselekedjél!

Ne tégy rosszat ellenségeiddel.

Gonoszat ne szólj soha senkiről.

Csak szépet ér jót, bárki kérdez is.

Ellenséged iránt irgalmas légy.

Igazságos légy még azok iránt is,

Akik bántanak és szorongatnak.

Ám hadd örvendjenek csak fölötte azon,

Hogy te a rosszat jóval fizetted vissza!

Sose járj a rosszak tanácsán!

Nem dárda, nem fal, nem zár, nem vagyon

Csak Isten óv meg a veszedelemtől.

Amit titkon vallanak meg,

Azt könyörületből felejtsd el.

Kenyeret szelj az éhezőnek,

bort tölts a szomjúhozónak,
a szűkölködőt fölruházzad,
tiszteld az alamizsna kérőt.

Segíts a segítséget kérőn,

Tégy jót mindig - örökké.

1
Stb.

Nem, nem az Újtestamentumból, nem Jézus szájából szóló szövegek ezek. Habár igaz, Jézus
szóról szóra ezeket mondotta. Az ellentmondást azonnal megértjük, ha elárulom: e szövegek
legalább 5-6.000 évvel ezelőttiek, sumér intelmek!
Ebből a kétségtelen tényből két következtetést vonhatunk le.

a. Ez a gondolkodásmód az őskultúra gondolkodásmódja.

b. Mivel az időbeli sorrend nem cserélhető fel (ismétlem: az időbeli sorrend nem cserélhető
fel), megtehetjük azt a kétségtelen megállapítást, hogy Jézus valakik (joggal gyaníthatóan
pártus szellemi vezetők) küldöttjeként az ősi, a jót tisztelő világszemléletet igyekezett
elterjeszteni ott, ahol ennek már híján voltak. Gyaníthatóan ez a vállalkozás csak egyike volt a
sok irányban megindított, az ősi hivatástudatból fakadó szellemi „kitörési" kísérleteknek.
Jézus hovatartozását a Biblia is elárulja: három pártus szellemi vezető figyeli sorsát. Szerepe
pedig az ősi hármasból adódik, akik: az Égisten (Öreg, avagy Nagy isten), az Istenanya
(Nagyboldogasszony) és az ő gyerekük. Ez utóbbi földi megtestesülése Jézus, minek
tudomása fenn is maradott mind a mai napig a Kárpát medencében:

Hogy mennyire eltér a „hivatalos" emlékezet az emberek igaz emlékezetétől, arra álljon itt
egy példa.

A példázathoz tudni kell, hogy a magyarok Istenanyja, Nagyboldogasszony másik neve Baba,
vagy Babba, mely a „sumér" Bau (Bau-Bau) egyik változata. Ő egyben Tündér, avagy Dingir
(tindir) is. Nagyboldogasszony jelenik meg a síkságon (rónán) is tüneményként, mint déli
Báb, azaz Babba. (A szülésznő, a bába is az ő nevén neveztetik.) A római egyház nem tudván
megtörni a magyarok Nagyboldogasszony iránti tiszteletét, egyszerű sakkhúzással
bejelentette, hogy Szűz Mária azonos a Nagyboldogasszonnyal. (A magyarokat nem túlzottan
kedvelő, s ezért tragikus sorsú Gellért püspök ötlete volt.) Egy tudós barátom mesélte, hogy
Erdélyben megkérdezte egy székelytől: „Mondja, Babba Mária tényleg azonos a Szűz
Máriával?" A székely jól megnézvén, kivel beszél, ezt válaszolta: „Azt csak a papok
mondják." Pedig már ezer év eltelt a „kegyes csalás" óta. Igaz, még mindig ott lóg levegőben
a kérdés, hogy Magyarország Szűz Mária, avagy Nagyboldogasszony országa-e?
Természetesen ez utóbbié.

Csak annyi történt egy évezred alatt, hogy Nagyboldogasszony a római egyház által Máriává
változtatott. Jézus Ozirisznek is tükörképe: Oziriszt pénteki napon megölték és harmadnapra
feltámadott. (Az Anya gyermekével, s a „Piéta" is legalább 5.000 évvel ezelőtti motívum. S
csak ismételhetem (lásd a 238. lapon), Jézus hibátlanul az őskultúra intelmeit mondta ennek
erkölcsi világát igyekezett elfogadtatni!

Ötezer évvel ezelőtt a feltámadás napjára Egyiptomban is festettek hímes tojásokat. A

locsolást pedig a suméroktól hoztuk: az élet vize ez. Valódi formájában vízbe merítés, vagy
sok vízzel való leöntés: maga a keresztelés.

Jézus bukását és megölését követő időkben - nyilván a folyamatos és körkörös szorongatás

következményeként, és most már végleg - az őskultúra fellegvárai is rendre összeomoltak. Az
ősműveltségnek csak torz képe maradt: az átvevők nem értették meg a lényeget. A világ
teremtése, a paradicsomi történet, a vízözön története stb., mind, mind az őskultúra szellemi
terméke, a bibliában csak rövidített, kivonatolt fordításaikat olvashatjuk, a lényeget sokszor

2
félreértve és sok fordítói hibával tűzdelve. Például a Nénti annyi, mint Életadó Anya (a Nén
ma néne), de a fordító nem értve a sumér szójátékot, a „ti" szócskát tévesen bordának
fordította: az így keletkezett torzképet, a nőnek a férfi oldalbordájából való teremtését
mindenki ismeri. Stb.

Az őskultúra tehát örökölt szellemiségétől fogván védtelen a mindent lehengerlő erőszakkal

szemben, még akkor is, ha hadakat szervezve védekezik. Mert nem ez van a vérében, nem ez
mozgatja a gondolatait. Pontosabban: nem erre nevelik és nem ezt súgja a nyelve.

A rossz semmiképp sem született adottság. Az ember alapvetően jónak születik.

Végső kérdésként adódik, hogy milyenek lehettek azok az „ősemberek", akik az e könyvben
bemutatott gondolatvilágot megteremtették az idők feneketlen mélyén?

Nos, csak azt tudom mondani, hogy azt hiszem, a húsz-, harminc-, ötvenezer évvel ezelőtti
emberek épp olyan békességesek voltak, minta következő oldalon látható képen lévő idős
házaspár, s pontosan ugyanaz a megértő szeretet áradt a tekintetükből, mint az övékéből.

„Gyere kedveském, biztos megéheztél", mondták volt harmincezer évvel ezelőtt is az arra
tévedt idegennek.

A mellényen alul látható motívumokért körülbelül 20.000 évre visszamenőleg kezeskedni

tudok:

A felvételt Harangozó Imre „Elmentem a Szent Están templomába" című könyvéből

kölcsönöztem. A felvételen Hosszú Fülöp bácsi és felesége látható Salamáspatakáról. Róluk e
felvétel 1988-ban készült. Élnek-e még?

http://aranylaci.freeweb.hu/