A „becsületes” emberek szférája

Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján – Részlet

Amikor kedves Vezetőnk(Névtelen Szellem) a tízparancsolatról szóló ciklusban a

hatodik parancsolat(Ne lopj!) magyarázatát befejezte – nyilván azért, mert a becsületes
emberekről nagy méltatással emlékezett meg – fölébresztése előtt Eszternek(médium) a
következő látomása volt:
„ Széles mapsugaras táj van előttem. Nagyon meleg van, az emberek a verejtéket
törülik az arcukról. A nap tikkasztóan hevít; az emberek fölfeléemelkedő úton haladnak, s
mindenki alig várja, hogy elérjen egy igen nagy kapuhoz, amely fent ívben végződik.
Amikor az emberek a közelébe érnek, a kapaszkodó megszűnik és boldogok, mert a
fáradtság lemarad róluk. Sőt itt egy kissé lefelé lejt az út és én is hozzájuk csatlakozom.
Beérünk egy igen szép és gazdag városba. Mindenütt nagy házak és erkélyes villák,
nagyon szép széles út. Boldog és megelégedett emberek járnak-kelnek, mert itt mindenki
gazdag.
Vezetőnk engem kézen fog és mutatja, hogy ime, itt laknak azok a szegény
emberek, akik becsületesen végezték munkájukat. Itt mindenkinek megvan mindene,
amire vágyott, amit kívánt, úgy hogy – szinte nevetségesnek találom – még az utcán is
lépten-nyomon találnak aranyórákat, meg drága ékszereket, stb. A szegény ember, aki a
kapun átjutott, nagyon megörül neki, de mindjárt az első pillanatban arra gondol, hogy
bizonyosan elvesztette valaki, ezért nem nyúl hozzá, de aztán megint talál egy másikat,
meg harmadikat, míg utoljára rájön, hogy annyi már csak nem veszhetett el!
Itt mindenkinek mindene van bőven. A szegény embereken szép ruhák, ékszerek,
aranyóra, stb., amire csak vágytak a földön, de a földön nem érhették el, mert
becsületesek voltak, a sorsuk pedig nem juttatott ilyesmit. Vannak úgyszólván lakatlan
házak. Végre rájön a félénk jövevény, hogy az az övé és mikor megmondják neki, hogy
„ide beköltözhetel”, és ő meggyőződik róla, hogy neki ilyen szép háza van, boldog és
megelégedett, sőt első pillanatban még büszkeség is van a lelkében, hogy ő háziúr lett;
később azonban megszokja a jó módot.
Általában itt mindenki nagy hálával van eltelve Isten iránt, mert később megismeri,
hogy mindezt az Isten adta és ez mind abból a munkából épült, amit ő becsületesen
elvégzett a földön.
Szerények ezek az emberek és hálásak Isten iránt. Azért mindig arra vágynak, hogy
bár találkozhatnának Istennek egy angyalával, hogy mindezt megköszönhessék neki; mert
egyik sem meri gondolni, hogy vele az Isten szóba állna. Legtöbbnyire őrszellemeikkel
találkoznak aztán és nagyon hálásak nekik.
Tehát lám, nem kell spiritistának lenni ahhoz, hogy valaki boldog szellemmé
legyen. Egész utcasorok vannak tele virágokkal, mindenki örül nekik és gyönyörködik
bennük, de senki sem veszi el, mert mindenkinek van bőven. Ez a becsületes emberek
jutalma.”
*******