, "" "

A VEGIDOROL ,SZOLO
,
BIBLIAI TANITAS

ADVENT KIADÓ
Budapest, 1998
 A mű eredeti angol címe:
As Speculation Builds, Let's Keep Our Eyes Focused
On What the Bible Says About the END-TIME
(Review and HeraldPublishing Association
Hagerstown, MD 21740)

Fordította: Henterné Selényi Enikő

Lektorálta: Mészáros Ferencné és Csabai Tamás
Kiadásra előkészítette:
Dr. Tokics imréné és Vaczlavik Júlia

Készült: az Advent Kiadóban

1171 Budapest, Borsfa u. 55.
Tel./fax:256-5205
Felelős kiadó: Szilvási József
Előszó 5
Bevezetés 7

ELSÖRÉSZ HOGYAN VESZÍTIffiTED EL

JÓZAN ESZEDET? 13

Első (e;ezet A Végidő ,,mikorja" 15

Második feiezet A jövő rejtjelének megfejtése 28

MÁSODIK RÉsz AZ ÓSZÖVETSÉG,

A KORAI JUDAIZMUS ÉS A VÉG 39

Harmadik (e;ezet A régmúlt és a vég 41

Negyedik (e;ezet Az ószövetségi próféták és a vég 53
Ötödik (e;ezet A vég a "szövetségek közötti" időben 63

HARMADIK RÉsz AZ ÚJSZÖVETSÉG ÉS A VÉG 71

Hatodik feieze! A vég közel van 73

Hetedik feiezet A prófécia célja 83
Nyolcadik (e;ezet Pál és a vég 92

NEGYEDIK RÉsz AZ APOKALIPSZIS ÉS A VÉG 101

'.'
Kilencedik (e;ezet Bevezetés a Jelenések könyvébe 103
Tizedik (e;ezet A dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak 107
Tizenegyedik (e;ezet A végső válság kérdése 119
Tizenkettedik (e;ezet A Föld történelmének utolsó csatája 128
Tizenharmadik (e;ezet A Vég és a mai világ 136

Összegzés 147
 ELŐSZÓ

Könyvek nem születnek üres térben. A szerzőre mindig hatnak azok a szemé-
lyek és azok a körülmények, melyekkel kapcsolatba hozta őt a gondviselés.
Egyesek hatása tudatos, mások öntudatlanul, akaratunk ellenére befolyásolnak
bennünket. Jon Paulien az amerikai hetednapi adventista Andrews Egyetem
professzora mindenekelőtt Hans LaRondelle-t nevezte meg, mint akitől külö-
nösen sokat tanult a végi dőre vonatkozó bibliai tanításokról. LaRondelle pro-
fesszor neve hazánkban sem ismeretlen: Krisztus a mi üdvösségünk című
könyve, valamint a hetednapi adventisták küldetéséről szóló önállóan megje-
lentetett cikksorozata tankönyvként szolgál lelkészeink és a gyülekezeti tiszt-
viselők képzésében. Jon Paulien könyvének kéziratát elolvasta számos olyan
teológus, akik jelentős befolyást gyakorolnak a mai hetednapi adventista gon-
dolkodásra: Roger Lucas, Jacques Doukhan és George Knight.
A szerző tanárainál és kollégáinál is, valamint a könyvelőállításában részt .
vállaló munkatársaknál is fontosabb azonban az a kérdés, hogy milyen lelki és
szellemi hatást várhat az olvasó Jon Paulien művétől. A szerző tudatában van
annak, hogy ma számos divatos elmélet uralkodik a keresztények körében a
végidőről szóló bibliai szakaszok értelmezésében. Sajnos e divatos nézetek
között gyakran háttérbe szorul a józan, bibliailag megalapozott keresztény
reménységről szóló üzenet. Jon Paulien ezt az üzenetet fedezte fel, és ezt sze-
retné megszólaItatni könyvében. Írásmagyarázati elvének lényege abban a
felismerésben keresendő, miszerint az embemek meg kell értenie a bibliai
szerzők eredeti felfogását a jövendölésekkel kapcsolatban, és arra kell töreked-
nie, hogy olyan használható elveket találjon bennük, ami segíti őt eligazodni a
jelen kor kihívásai között.
Ez a módszer sokkal biztonságosabb annál, mintha előre gyártott kérdé-
sekkel közelednénk a szöveghez, kísérletet téve arra, hogy a bibliai szerzőktől
olyan kérdésekre keressünk választ, amit ők még nem is ismerhettek.
Jon Pauli en könyvében becsületesen szembesül azokkal az időmeghatáro-
zásokkal, amit elődeink tettek Krisztus eljövetelére nézve. Megállapítja, hogy
egyes hetednapi adventisták az egyház története során legalább húsz esetben
tettek kísérletet arra, hogy meghatározzák a végső események időpontjait, de
kísérleteik mindig kudarcba fulladtak. Mindez azért következhetett be, mert
sokakból hiányzott az a készség, hogy tisztességgel megértsék a bibliai kinyi-
latkoztatást, miáltal "a mesterkélt mesék" birodalmába tévedtek. Ha helyesen
akarjuk képviselni, és nem kívánjuk lejáratni boldog reménységünket az
emberek előtt, akkor határozott erőfeszítéseket kell tennünk a végidőről szóló
bibliai tanítás megértésére. A kiadó örömmel adja minden Kedves Olvasónk
kezébe ezt a művet, amit azzal a szándékkal fordíttattunk le Hentemé Selényi
Enikővel, hogy jegyzetként használjuk a Hetednapi Adventista Egyház 1997-
ben, Salgótarjánban tartott országos lelkészértekezletén. Bízunk abban, hogya
könyv most a lelkészek szűkebb körén kívül segítséget és eligazítást nyújt majd
mindazoknak, akik szeretnék megérteni a bibliai próféciáknak a végső időre
vonatkozó tanításait.
 BEVEZETÉS
Figyelmeztetés:
Veszélyes lehet az egészségedre nézve
a világ végéről gondolkodni

"Ma háború tört ki az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormányának

ügynökei és egy veszedelmesen felfegyverzett vallási csoport között,
melynek tagjai egy olyan embert követnek, akit bibliaértelmezése arra a
következtetésre juttatta, hogy ő Krisztus, és hogy a világ vége közel van.
A magát David Koreshnek nevező vallási csoport vezetője, aki hiszi, hogy ő
a Jelenések könyve hét pecsétjének báránya. Véleménye szerint a Jelenések
könyve azt tanítja, hogy egyedül neki van hatalma 'kinyitni a pecséteket',
ami által útjára engedi azokat a katasztrofális eseményeket, melyek az egész
világot a véghez sodorják. És úgy tűnik, közel száz felnőtt hajlandó kockára
tenni az életét az ő nézeteiért. "
.•...
Ilyen hírbeszámolók ijesztették meg az embereket az egész világon 1993
elején. A szövetségi ügynökök távoltartása a wacoi dávidista csoport épületétől
végül is tüzes apokalipszisben végződött. A wacoi tragédia aláhúzta e beveze-
tés címének a pontosságát, melyet ironikusan, csak néhány nappal az esemé-
nyek előtt írtam: Veszélyes lehet az egészségedre a világ végéről gondolkodni!
A veszély megsokszorozódik, amikor azok az emberek, akik a végidőről gon-
dolkodnak; egy olyan csoport keretében teszik ezt, ahol a Biblia elferdített
értelmezése szinte korlátlan hatalmat ad egy esendő emberi lénynek.
A fentiek fényében talán az mnik a legbölcsebb dolognak, ha figyelmen
kívül hagyjuk mind a Bibliát, mind annak a világ végére vonatkozó tanításait.
De a valóságos helyzet az, hogy egyre több és több ember elmélkedik a vég-
időről anélkül, hogy valamilyen bátorítást nyerne bibliatanulmányokból.1 Ha a
Biblia helyesen értelmezve igaz információkat tartalmaz a végidőre
vonatkozóan, akkor ugyanolyan veszélyes lenne ezt figyelmen kívül hagyni,
mint amennyire veszélyes elferdíteni, ahogy Koresh tette.
 Hiszem, hogy a Biblia helyesen értelmezve megtaníthat minket arra, hogy
ne eszeveszetten, elménk megbomlása nélkül gondoljunk a világ végére.
Ahogy közeledünk a 2000. év felé, valószínűleg még sok olyan ember lesz,
mint a néhai David Koresh, de a bibliai tanítások helyes értelmezése segíthet
nekünk abban, hogy ne essünk a félreértelmezés kultikus hálójába.

Adventisták és más keresztények ma három fő módon viszonyulnak a vég-

időhöz. Habár ezek a magatartásformák széles körben elterjedtek, a lelki dol-
gainkat tekintve azonban egyikük sem egészséges.
Azok az emberek (alkotják ezen magatartásformák első csoportját), akik job-
ban szeretik azt, ha nem hallanak prédikációkat, vagy ha nem olvasnak könyve-
ket a végidőről. Némelyeket beteggé tesznek az olyan események, mint ami-
lyenek Wacoban történtek. Mások egyszeruen belefáradtak a vég eljövetelének
látszólag vég nélküli várásába. Emlékszem egy vezető gyülekezeti vénre az egyik
New York városában lévő gyülekezetben, ahol majdnem húsz évvel ezelőtt vol-
tam lelkész. Háromszor annyi idős volt mint én, és már több mint huszonöt éve
volt a gyülekezet laikus vezetője. Egy napon így szólt hozzám: "Fiacskám, (min-
dig utáltam, amikor fiacskárnnak hívott) soha nem gondoltam volna, hogy egyszer
megöregszem." Ötven évnyi várakozás után végül is belefáradt a várakozásba.
Látod, abban a meggyőződésben élni, hogy a vég nagyon közel van, ez pont
olyan, mint egy 100 mérföldes gyors futás. Nem probléma, ha lóhalálában
futunk akkor, ha a futásnak rögtön vége van! De ha a rövidtávú vágta egyszer
csak maratonra vált, akkor nagy bajban vagy! Hasonlóan fáradnak meg végül
azok a keresztények, akik a végidőre való állandó várakozásból merítenek
energiát. Többé nem akarnak már hallani a végről. Az izgalom elmúlt. Kiégtek.
Ez igaz a lelkészekre nézve is.
A keresztény második csoportja, látva e gyülekezetben a végidő témája
elalvásának nyilvánvaló jeleit, megpróbálja a vég idejére alapozva új izgalom-
mal felélénkíteni a témát. A vég bekövetkezésének idejére vonatkozó számít-
gatások jelenhetnek meg a bibliai anyagok alkotó használata, a természeti
katasztrófák és egyéb csapások, vagy a piramisokra épülő logaritmusokon ke-
resztüli számítások segítségével! Függetlenül attól, hogy az okfejtés elhangzik-
e vagy sem, gyakorlatilag lehetetlen megcáfolni a jövőre vonatkozó jöven-
döléseket. A jövendölők rámutathatnak arra a nagy lelki érdeklődésre, amelyet
az ilyen jóslatok felkeltenek. A probléma csak az, hogy amikor a vég idejének
meghatározására vonatkozó legutolsó kísérlet is elmúlik, a lelki kiégettség még
nagyobb mint előtte volt.
 Hiszem, hogy a Biblia helyesen értelmezve megtaníthat minket arra, hogy
ne eszeveszetten, elménk megbomlása nélkül gondoljunk a világ végére.
Ahogy közeledünk a 2000. év felé, valószínűleg még sok olyan ember lesz,
mint a néhai David Koresh, de a bibliai tanítások helyes értelmezése segíthet
nekünk abban, hogy ne essünk a félreértelmezés kultikus hálójába.

Adventisták és más keresztények ma három fő módon viszonyulnak a vég-

időhöz. Habár ezek a magatartásformák széles körben elterjedtek, a lelki dol-
gainkat tekintve azonban egyikük sem egészséges.
Azok az emberek (alkotják ezen magatartásformák első csoportját), akik job-
ban szeretik azt, ha nem hallanak prédikációkat, vagy ha nem olvasnak könyve-
ket a végidőrő!. Némelyeket beteggé tesznek az olyan események, mint ami-
lyenek Wacoban történtek. Mások egyszeruen belefáradtak a vég eljövetelének
látszólag vég nélküli várásába. Emlékszem egy vezető gyülekezeti vénre az egyik
New York városában lévő gyülekezetben, ahol majdnem húsz évvel ezelőtt vol-
tam lelkész. Háromszor annyi idős volt mint én, és már több mint huszonöt éve
volt a gyülekezet laikus vezetője. Egy napon így szólt hozzám: "Fiacskám, (min-
dig utáltam, amikor fiacskámnak hívott) soha nem gondoltam volna, hogy egyszer
megöregszem." Ötven évnyi várakozás után végül is belefáradt a várakozásba.
Látod, abban a meggyőződésben élni, hogy a vég nagyon közel van, ez pont
olyan, mint egy 100 mérföldes gyors futás. Nem probléma, ha lóhalálában
futunk akkor, ha a futásnak rögtön vége van! De ha a rövidtávú vágta egyszer
csak maratonra vált, akkor nagy bajban vagy! Hasonlóan fáradnak meg végül
azok a keresztények, akik a végidőre való állandó várakozásból merítenek
energiát. Többé nem akarnak már hallani a végrő!. Az izgalom elmúlt. Kiégtek.
Ez igaz a lelkészekre nézve is.
A keresztény második csoportja, látva e gyülekezetben a végidő témája
elalvásának nyilvánvaló jeleit, megpróbálja a vég idejére alapozva új izgalom-
mal felélénkíteni a témát. A vég bekövetkezésének idejére vonatkozó számít-
gatások jelenhetnek meg a bibliai anyagok alkotó használata, a természeti
katasztrófák és egyéb csapás ok, vagy a piramisokra épülő logaritmusokon ke-
resztüli számítások segítségével! Függetlenül attól, hogy az okfejtés elhangzik-
e vagy sem, gyakorlatilag lehetetlen megcáfolni a jövőre vonatkozó jöven-
döléseket. A jövendölők rámutathatnak arra a nagy lelki érdeklődésre, amelyet
az ilyen jóslatok felkeltenek. A probléma csak az, hogy amikor a vég idejének
meghatározására vonatkozó legutolsó kísérlet is elmúlik, a lelki kiégettség még
nagyobb mint előtte volt.
 A harmadik típusú magatartás forma arra a kérdésre összpontosít, hogy kit
lehet hibáztatni Krisztus földre való visszatérésének késlekedése miatt. A fele-
lősség azokon a "zűrzavaros" fiatalokon és "teológiai liberálisokon" van, akik
azáltal késleltetik az adventet, hogy nem élnek a végidőnek megfelelően. Az
ujjak azokra az emberekre mutatnak, akik nem tartják meg helyesen a szom-
batot, vagy másképp látják Krisztus emberi természetét, vagy mai kortárs zenét
hoznak a gyülekezeti istentiszteleti szolgálatokba. A gyülekezeteket átjárt "hite-
hagyás" az ok, amiért a vég még nem jött el. Míg a dátum-kalkulálók azt keresik,
hogy az embereket ismét a vég eljövetelére való buzgó várakozásra ösztönözzék,
addig a vád-dobálók arra törekednek, hogy feddésükkellehütsék őket.

Van egy egészségesebb mód, ahogyavégidőről gondolkodhatunk. Ezt a módot

tanítja a Szentírás, főleg az Újszövetség. Hiszem, hogy az Ú;szövetség végről
kialakított képe nemcsak az érdeklődés hiányának, hanem a téves lelkesedésnek
és a vádolásoknak az el!enszeréről is gondoskodik. Amikor teljesen megértjük
az Újszövetség végről kialakított képét, akkor megtaláljuk a módot arra, hogy
kiégés nélkül nézzünk előre az adventre, hogy kétségbeesés nélkül fussuk
végig a marathont. Ennek a könyvnek az a feladata, hogy olyan módon tisztáz-
za a Biblia tanításait, hogy az elvilágiasodott kilencvenes években élő emberek
elmé;ük megbomlása nélkül gondolhassanak a világ végére.
E könyvnek mérete miatt sok komoly korlátozást kell szenvednie. Igazán
nem próbáltam meg korteskedni a végről szóló"Biblián kívüli írások sokaságá-
val, beleértve Ellen White munkáit is, aki emberek millióit befolyásolta ide-
vágó, találó megfigyeléseivel. Akiket érdekel Ellen White végről alkotott képe,
biztosan élveznék Marvin Moore Crisis of the End Time című könyvét.
Noha ebben a mostani könyvben utalok közelmúltunk kiemelkedő esemé-
nyeire, a könyv mégsem tartalmazza a jelenlegi események és a Szentírás
bizonyságtétele közötti kapcsolat kimerítő és alapos kivonatát. A jelenlegi poli-
tikai, vallási és gazdasági szÍlltérről érdekes, újkeletű képet kapunk Dwight
Nelson Countdown to the Showdown cÍillű könyvében.
Könyvem célja sokkal inkább az, hogy éles megvilágításba helyezze a
Biblia szövegét, mintsem hogy a jelenlegi események ellentétes örvényét kom-
mentálja. Egy szilárd és erős alap arról, amit a Biblia mond a végről, segíthet
nekünk abban, hogy ész nélkül gondoljunk a világ végére. Ellen White szintén
arra bátorít bennünket, hogy több figyelmet fordítsunk az Igére, és kevesebbet
a jelenlegi eseményekre és az ujjal mutogatásra.
 "Legyél nagyon megfontolt! Az üzen et hordozásával ne tégy személyes
kirohanásokat más egyházak ellen, még a Római Katolikus Egyház ellen sem.
Isten angyalai sok embert látnak a különböző felekezetekben, akiket csak a leg-
nagyobb óvatossággallehet elérni. Ezért legyünk nagyon óvatosak szavainkkal.
Lelkészeink ne kövessék saját ösztöneiket a 'gonoszság rejtélyeinek' lelep-
lezésében és felfedésében. Ezekben a témákban a csend, az ékesszólás a mérv-
adó. Sokan vannak megtévesztve. Az igazságról a szeretet hangián és a szere-
tet szavaival beszéli! Legyen Jézus Krisztus felmagasztalva. Tartsd magad az
igazság igenléséhez. Soha ne hagyd el abból a célból az Isten által kijelölt
egyenes ösvényt, hogy valakinek egy csípős megjegyzést tegyél. Ez a meg-
jegyzés sok kárt okozhat, és semmi jó nem szánnazik belőle. Sok elmében elfojt-
hatja a helyes meggyőződést. Hagyiuk, hogy Isten Igéie, ami az igazság, mond-
ia el azok következetlenségének a történetét, akik tévedésben vannak"
(Evangelism, 576. oldal).
"Isten Igéjének sokkal alaposabb tanulmányozására van szükség; különö-
sen Dániel és a Jelenések könyvére kell úgy odafigyelnünk, mint soha azelőtt
munkánk során. Talán néhány sorról kevesebb lesz a mondanivalónk, ami a
római hatalmat és a pápaságot illeti; figyelmünket azonban arra kell összpon-
tosítsuk, hogy mit írtak a próféták és az apostolok Isten Szentlelkének befolyása
alatt" (Testimonies for Ministers, 112. oldal).
Mint bibliai. tanulmány azonban, ez a könyv terjedelmi korlátozásra is
kényszerül. Jóval többet lehetne elmondani a Biblia és a végidő adventista
felfogásáról. AH. N. Adventista Teológia lntézeténél abban a megtiszteltetés-
ben van részem; hogy legalább négy osztályt taníthatok a végidő bibliai látás-
módjára. Ez a könyv ennek az anyagnak csak körülbelül húsz százalékát fedi,
így a vég sok más jellemvonására vonatkozó megfigyeléseim későbbi köz-
zétételre várnak.
Jelen könyv három dologra összpontosít. Először, a végidő bibliai látás-
módjának átfogó képére, azáltal hogy megpróbálja elkelÜlni a részletekben
való elsüllyedést, mely elvonhatja a figyelmet a bibliai textus szívétől. Ez a rész
tartalmazza azokat az· alapelemeket, melyek alapvető bibliai alapot adnak az
olvasónak a témában.
Másodszor, a könyv arra a hatásra összpontosít, amelyet a bibliaszövegek
gyakorolnak az olvasóra a Szentírás bemutatásának egyes szakaszainál. Ez a
megközelítés sok "problémás textust" tisztáz, és új fényt vet arra, hogy hogyan
gondoljunk ma a végidőre.
Harmadszor, a könyv közvetlen fókuszában a végidő áll, e föld történel-
mének legutolsó eseményei. Ennek eredményeként a Szentírás sok más olyan
részéről viszonylag keveset mond el, amelyeket a bibliai eszkatológiáról szóló
(amit a Biblia mond a végidőről) tanulmányainál természetesen megvizsgál-
nánk. Dániel idői próféciái és a Jelenések könyvének első fele például, sokkal
inkább az emberi történelemnek arra az átfogó erejű lendületére koncentrál,
amely a véghez vezet, semmim a végre magára.2 Habár az Ószövetség és a
zsidó apokaliptika végről alkotott képét néhány vonatkozásában leírtam e
könyvben, mégis az Újszövetség kapott különleges figyelmet, amely Jézus
Krisztusra vonatkozólag mutatja be a véget.
A szerző imája az, hogy ez a könyv biztonságot adjon az olvasónak ahhoz,
hogy félelem nélkül tudjon szembenézni a jövővel. Ez a fajta bizonyosság csak
arra az élő kapcsolatra épülhet, melyre azzal a Valakivel lépünk, akinek az
irányítása alatt áll a jövő. Az örvendetes valóság az, hogy az a Valaki, aki ellen-
őrzése alatt tartja a jövőt, velünk is megosztotta mindazt a Bibliában, amit tud-
nunk kell a jövőről.

1. Lásd: 2. fejezet!
2. Sok keresztény és néhány h. n. adventista úgy értelmezi a pecséteket és a trombitákat, mintha
azok teljesen a végidó eseményeivel lennének kapcsolatban. Én nem osztom ezt a nézetet. Az
érdekJódó olvasók indokaim közül sokat megtalálhatnak a Symposium on Revelation elsó
kötetének ID. és ll. fejezeteiben.
HOGYAN VESZÍTHETED EL
JÓZAN ESZEDET?
 A végidő "mikorja"

Soha nem felejtem el azt az alkalmat, amikor először mondták el nekem, hogy
mikor fog bekövetkezni a világ vége. Az 1950-es években történt, és én körül-
belül nyolc vagy kilenc éves lehettem. Valaki emlékeztetett engem a következő
bibliaszövegre: "Amiképpen pedig Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember
Fiának eljövetele is" (Mt 24:37). Az a gyülekezet, amelyhez tartoztam azt tanÍ-
totta, hogy az 1844-es évvel vette kezdetét a végidő, ezért feltételezték, hogy
ha a végidő olyan hosszú, mint Noé napjai (aki 120 esztendőn keresztül pré-
dikált), akkor Jézus 1964-ben fog eljönni és a történelem, ahogy tudjuk, befe-
jeződik.
Hogyan vitatkozhattam volna ezzel az érveléssel? Az 1964-es dátum logi-
kus analógián és egy bibliai textus on alapult. Ésszerűnek tűnt. Így elterveztem,
hogy elkezdek felkészülni Krisztus visszajövetelére ..., valamikor 1962 kör-
nyékén. Nos, eljött 1962. Majd el is múlt, aztán eljött 1964. Ez az év is elmúlt
és én nem voltam biztos benne, hogy mit is kezdjek ezzel az egésszel.
1967 környékén hallottam először azoknak a fiataloknak a történetét, akik
autójukkal megálltak, hogy felvegyenek egy autóstoppost. Miközben tovább
mentek, az autóstoppos megszólalt: "Fiúk, titeket aztán jól rászedtek. Jézus
hamarabb eljön, mint azt bármelyikőtök gond2Ija." A történet szerint mire a
fiatalemberek megfordultak, addigra a stoppos eltünt. Akik az ilyen tör-
téneteket elterjesztik, ebből rendszerint azt a következtetést vonják le, hogy az
autóstoppos valószínűleg egy mennyei angyal volt, aki arra figyelmezteti a
hívőket, hogyavégidő közel van.
Azóta jó néhányszor hallottam már ezt a történetet, részleteit rendszerint
naprakész állapotba hozva.
Öszintén szólva, 1967 -ben nem is álmodtam volna, hogy Jézus fog még tíz
évet várni. De huszonöt év telt már el azóta. Jézus hamarabb jött el, mint ahogy
én gondoltam volna? Nem. Az angyal, bárki is volt és az autóstoppos bárki is
volt, tévedett. Vagy ez csak egy kegyes mondás volt?! Bármi is volt, biztos
vagyok benne, hogy Jézus második eljövetelét és a világ végét semmiféle
szóbeszéd, még angyali szóbeszéd sem siettetheti.
A világ gazdasági és politikai válságai gyakran· terelik az érdeklődést a
végidőre. A Wall Street Journal cÍmű újság például, jó hatású forrása a hírek-
nek és az információknak. A baj csak ott van, hogyha megkérdezel tizenkét
közgazdászt arról, hogy milyen irányba halad a tőzsde, akkor tizenhárom eltérő
véleményt fogsz kapni! Ha egy prédikátor el akarja hitetni veled, hogy a végső
nagy összeomlás közel van, akkor egyszeruen csak a Wall Street Journalt kell
idéznie.
Emlékszem egy emberre, aki 1982-ben eljött abba a közösségbe, ahol lak-
tam, és a Wall Street Journal-ból prédikált. Megtöltötte a nagyobb gyülekezetet
a városban. Nagyon világossá tette a Journal-ból és sok más egyéb forrásból,
hog).' egy nagy gazdasági katasztrófa veszi kezdetét 1983 márciusa körül, me ly
valószínüleg a föld történelmének végső eseményeihez vezet. A sors iróniája,
hogy 1983-ban nem egy összeomlás hanem egy gazdasági fellendülés kez-
dődött el, amely az évtized végéig tartott.
Öt évvel később kaptam egy levelet, melynek az írója azt állította, hogy
Reagan elnök az antikrisztus, mivel mindhárom neve hat betűből áll: Ronaid
Wilson Reagan. Ennek az elméletnek a szerencsétlenségére, az "antikrisztus"
eltűnt a nyugalomba vonulás naplementéjében.
Éppen három évvel ezelőtt néhány remek és őszinte h. n. adventista, akiket
személyesen is ismerek, a Bibliát tanulmányozva arra a következtetésre jutot-
tak, hogy az Egyesült Államok kormánya 1991 márciusában meghozza majd a
nemzeti vasárnap törvényt. Tudomásom szerint semmi hasonló nem történt.
Még Rómában is találhatunk olyan embereket, akik azt próbálják kiszá-
molni, hogy mikor lesz a világ vége. A Szent Pálnak nevezett székesegy-
házban a templom felső részén körös-körül vászon körök találhatók, amelyeken
a különböző pápák festményei láthatók, egészen egy Péternek nevezett emberig
visszavezetve. Huszonöt évvel ezelőtt még tizenöt üres helyet számoltam.
A vezető, aki körbevezetett minket a templomon, rámutatott azokra az üres
helyekre és azt mondta: "Úgy hisszük, hogy még tizenöt pápa lesz, aztán fog
az Úr eljönni."
Egészen addig érdekesnek gondoltam a dolgot, amíg be nem mentem a
Szent Péter Székesegyházba. A Szent Péter Székesegyház oltára mellett van
egy hatalnlas márványkő, melyre az összes eddigi pápa neve fel van vésve és
körülbelül hat további névnek volt még hely rajta. Biztos kitalálod, mi történt.
A vezető azt mondta: "Úgy hisszük, hogy amikor az egész kő megtelik a pápák
nevével, akkor fog eljönni az Úr."

Mint h. n. adventista be kell valljam, hogy sok hívő társamat régóta elbűvöli
már Jézus eljövetelének kiszámítása. Dr. C. Mervyn Maxwell, szemináriumi jó
barátom segítliégével több mint húsz kísérletet gyűjtöttünk össze az adventi sta
történelemből, mely a második eljövetel dátumát próbálta meghatározni. Ter-
mészetesen az első ilyen kísérlet magában foglalta az l844-es engesztelési
napot. Jézus nem jött el! Úttörőink egészen addig sírtak és sírtak, míg október
23-án el nem kezdett hajnalodni.
Az egyik úttörő, Joseph Bates sokat gondolkozott akkor, amikor 1844.
október 22-e eljött és aztán el is múlt. Azt gondolta, hogy az engesztelés napja
valójában talán az engesztelés éve. Ha ez így van, akkor Jézus 1845-ben fog
eljönni az engesztelés napján. Bates ábrázolásában ez tényleg nagyon logikus
volt. Úgy tűnt, hogy bibliai háttéren alapul. Ha én ott lettem volna l844-ben,
biztos vagyok benne, hogy meggyőzőnek találtam volna. Valóban, volt ekkor
egy Ellen Harmon nevű fiatal hölgy, aki szintén meggyőzőnek találta ezt egé-
szen addig, míg az Úr látomásban nem adta értésére, hogy nem fog eljönni 1845-
ben. A hét utolsó pecsét még nem kezdett el lehullani. Ettől kezdve elutasította
az 1845-ös dátumot, és tudomásom szerint soha többé nem határozott meg és
nem is támogatott semmilyen, a második adventre vonatkozó időpontot.
Ez azonban nem állította meg Joseph Bates-t. Eszébe jutott, hogy amikor a
főpap bemegy a szentek szentjébe, akkor hétszer hint a vérből a szövetség ládá-
ja előtt. Bates azt feltételezte, hogya "hétszer" kifejezés ez hét évet jelent. Ha
ez így van, akkor az Úr 185l-ben, az engesztelési napon fog eljönni!
Ennek nagyon is volt értelme. Úgy tűnt, hogy az egész feltételezés a Szent-
íráson és bibliai számításokon alapul. Mindazonáltal, nem sokkal a megjelölt
dátum előtt, amikor Ellen White és Joseph Bates találkoztak egy 'pályaudvari
peronon, Ellen White csendesen figyelmeztette Bates-t, hogy semmi jó nem
fog származni azokból a kísérletekből, melyekkel a végidő bekövetkezésének
idejét próbálja kikalkulálni. Bates becsületére legyen mondva, hogy soha többé
nem próbálta meg ismét kiszámítani Krisztus visszajövetelének idejét.
A korai h. n. adventisták úgy gondoltak magukra, mint a modem Izraelre,
akik ennek a földnek a pusztaságán keresztül a mennyei Ígéret Földje felé tar-
tanak. Természetes volt, hogy néhányan azt feltételezzék, hogy Izrael negyven
éves pusztai vándorlása lelki értelemben velük is meg fog ismétlődni. Így a
figyelem középpontjába az 1884-es év került.
Ez a számítás megint logikusnak és bibliainak tűnt. 1884-ben azonban meg-
jelent Ellen White A nagy küzdelem című könyve. Ellen White ebben a könyv-
ben leírta,' hogy az Úr amiatt késlelteti eljövetelét, mert az emberek nem
megfelelően ragadják meg az üzen etet. Mármost, ha az Úr eljövetelének a
késlekedése az emberek viselkedésének számlájára írható, akkor mennyire volt
helyes az a számítás, miszerint Krisztus 1884-ben fog eljönni? Vagy mennyire
volt helyes bármelyik másik időszámítás? Annak ellenére, hogy az l884-re
vonatkozó számítások kétségtelenül a Bibliára és a Prófétaság Lelkére alapo-
zódtak, mégis értéktelenek voltak.
 Az 1888-at követő években nagy evangéliumi megújulás volt a h. n. adven-
tisták között. Ez a megújulás ugyanakkor következett be, amikor egy Blair
nevű szenátor az Egyesült Államok törvényhozásának beadta azt a törvény-
javaslatot, amely a nemzeti vasárnap törvényt készítette elő. A nagyobb meg-
újulási folyamat a nemzeti vasárnap törvény kísértetéveI együtt sok adventistát
meggyőzött arról, hogyavégidő közel van. 1891 szeptemberében azonban
Ellen White a következőképpen válaszolt erre a fejleményre: "Nem szabad az
idő izgalmában élnünk. .. Senki nem lesz képes meg;övendölni, hogy mikor ;ön
el az idő... Nem fog;átok tudni megmondani, hogy egy, kettő vagy öt éven belül
;ön el és arra sem lesztek képesek, hogy elhalasszátok el;övetelét azzal, hogy
ki;elentitek, még tíz vagy húsz évig nem ;ön el" (Selected Messages, 1. könyv
189. oldal).
Vegyük észre, hogy micsoda egyensúly van ebben az állításban. Senki sem
fogja tudni megmondani, hogy Jézus eljövetele itt van - csak két vagy három
·évre tőlünk. De elhalasztani sem fogja tudni senki sem egy másik generáció
idejére az Úr eljövetelét. A várakozás helyénvaló és szükséges, de nem szabad
egy meghatározott idő intervallumhoz ragaszkodni.
Ebben az időben történt az, hogy egy nagyra becsült lelkészt bonyolult és
gondosan kidolgozott számításai arra a meggyőződésre juttattak, miszerint
Jézus 1894-ben fog eljönni. Ellen White a következő megjegyzést tette indít-
ványára. "Volt egy táblázata" melyet, úgy gondolom, a Szentírásból okoskodott
ki, hogy megmutassa, hogy az Úrl894-ben egy bizonyos napon fog eljönni. Úgy
tűnik, okfejtésének nagy részében nincs tévedés (uo. 2. könyv, 113. oldal).
Nagyon gyakran tűnik úgy, hogyavégidőre vonatkozó számításokban
nincs tévedés. Az okfejtés annyira összefiiggő és folyamatos, hogy muszá;
igaznak lennie. A megjelölt dátum előtt jóformán lehetetlen bebizonyítani en-
nek ellenkezőjét.
De Ellen White így folytatta: "Az Úr a következőt mondta nekem - 'Ez
nem az igazság, és idegen, ismeretlen utakra vezet; lesznek olyanok, akiket
összezavar majd, és feladják hitüket'" (uo.).
Miközben feljegyzést készítünk az idői meghatározások szerencsétlen
útvonaláról, ésszerű megkérdezni, hogy miért kísért meg valakit az a gondolat,
hogy kiszámítsa az advent közelségét. Miért? Mert ez egy nagyon hatékony
módja annak, hogy az embereket cselekvésre bírjuk. Ha hiszel abban, hogy
Jézus a következő kedden eljön, megváltoztatná ez mostani életfelfogásodat?
Persze, hogy meg! De mi történne azután, ha elmúlt ez a kedd? Ellen White
szerint két dolog történik - az emberek összezavarodnak és cinikusakká válnak
(uo.). Azt kezdik mondogatni: Fogadok, hogy bármit be tudsz bizonyítani a
Bibliából! Talán minden hamis, amiben hiszek.
Az összezavarodás és a cinizmus kemény ár ezért a rövid ideig tartó iz-
gatottságért és megújulásért. Amikor az izgalom már elmúlt, az emberek rosz-
szabb állapotban vannak, mint előtte.
Kitört az első világháború. 19l8-ban a törökök és az angolok Megiddo völ-
gyében csatáztak egymás ellen. Sokan prédikálták, köztük néhány remek evan-
gélizátor, hogy ez a csata Armageddon csatájára kell hogy utaljon. Az Úr most
fog eljönni. De ahogy Megiddo csatája befejeződött, és az idő haladt tovább, az
emberek eltűnődtek. Ellen White azonban 1915-ben meghalt, és többé nem volt
egy irányadó és hiteles hang, hogy figyelmeztess en: "Ne éljünk az idő izgal-
mában!"
1928-ban a Generál Konferencia egy vezető alakja az Emmanuel Missio-
nary College-ban az imahét alatt arra célzott, hogy az Úr abban az évben fog
eljönni. Miért? Mert 40 év telt el 1888 óta! Az idők változtak, a módszer nem.
Az 1930-as években a figyelem a következő szövegre terelődött: "El nem
múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek" (Mt 24:34). Beszá-
molók szerint Hunza-ban és Jugoszlávia egyes részein olyan emberek éltek,
akik már az 1833-as meteorhullásnál is éltek. Ezek az emberek rendkívül
öregek voltak, ezért néhányadventista azt gondolta, hogy eljött az idő.2
A második világháború alatt és azt közvetlenül megelőzően egyes adven-
tisták úgy tekintettek a japánokra, mint a "napkelet felől jövő királyokra" (Jel
16: 12), zászlójukon még a felkelő nap is rajta volt. Ez néhány adventistát arra
a feltételezésre vezetett, miszerint az Armageddon csatája már a küszöbön van.
Nem sokkal a háború után a Bulletin of the Atomic Scientists (1945-ben
indult) újságjuk fedőlapján a Big Bent ábrázolták. A kismutató a tizenkettesen
volt, a nagymutató pedig közeledett éjfélhez - "Percek múlva éjfél". Emlék-
szem, hogy gyerekként ezt a képet mindenféle egyházi anyag borítóján ott lát-
tam.3 Kétségtelenül, a nukleáris korszak alatt '~zt gondolták, hogy az élet már
nem tarthat sokáig. De ez az idő is elmúlt, és az 1964-es év után többé már nem
építhettek számításokat l844-re.
Ez azonban senkit sem rettentett el az időmeghatározásoktóI. Ha bibliai peri-
ódusokat többé már nem lehet segítségül hívni, akkor más módszerek kerülnek
alkalmazásra. Az egyik legnépszerűbb alternatíva mindig az aktuális ese-
mények kielemzése volt. A hatvanas évek végén az amerikai űrkutatás nagyon
közel jutott a Holdra való leszálláshoz. Sok adventista hitte, hogy Isten soha
nem fogja megengedni, hogy bűnösök landoljanak a Holdon vagy más boly-
gón. Jézus el fog jönni, hogy megakadályozza ezt. De Neil Armstrong sétált a
holdon ... és Jézus még mindig nem jött el:
Az érdeklődés Krisztus közeli eljövetelére való terelésének egy másik
módja az általam "karizmatikus"-nak nevezett módszer volt. Olyan tapasztala-
tokból fakadó történetek elmeséléséről van szó, melyek az embereket arra a
meggyőződésre juttatják, hogy az idő közel van. Ennek egy kiváló példája az
 az autóstoppos történet, melyet korábban már elmeséltem. A történet aztán újra
és újra megjelenik különböző formákban.
Egy másik eljárás, amelynek a népszerűsége növekszik manapság, az álta-
lam az "óra újra felhasználásának" nevezett módszer. Az emberek újra fel-
használják a bibliai próféciákat. Megnézik Dániel és a Jelenések könyve 1260
és 2300 napját és megpróbálják ezeket a mai időre vagy a közeli jövőre rá-
illeszteni. A prófétai óra újra felhasználása friss alapot teremt az újabb és újabb
dátum-meghatározás oknak (vagy legalább feltételezéseknek). Ennek a meg-
közelítésnek egy népszerű formája az ószövetségi évfordulóhoz kapcsolódik.
Először azt feltételezték, hogy a végidő (és annak előképszerű) évfordulója
1987 októberében fog bekövetkezni. Az évforduló újraszámítása a következő
dátumokhoz vezetett: 1991., 1994., 1996-1998.
Ezek a történetek egy dologról győztek meg engem: Az Úr eljövetele ide-
jének meghatározása olyan természetes azoknak az embereknek, akik nagyon
vágynak az Ő visszatértére, mint a lélegzés. Kételkedem abban, hogy ez a
gyakorlat a közeljövőben megszűnne. A probléma része, hogy sokkal nehezebb
megcáfolni egy időpontot (előre), mint kitalálni egyet. A dátum-meghatározá-
sok bizonyos hatalmat adnak a Biblia-értelmezőknek a szakértők felett.
De a történelem nem volt kedves a dátum-meghatározókhoz. Egy napon
talán valakinek igaza lesz - és valószÍllűleg tévedésből. A történelem azt mond-
;a el nekünk, hogy a dátum-meghatározás folyamata hibás. Amikor megjelenik
egy új elgondolás, függetlenül attól, hogy milyen meggyőző, nem szabad elfe-
lejtenünk, hogy azok, akik nem tanultak a múlt hibáiból, ismét el fogják követ-
ni azokat.
Azonban mint h. n. adventista, két dolgot nagyon bátorítónak találtam az
adventisták történetében. Először is történetük azt mutatja, hogy az adventisták
törődnek Krisztus eljövetelével. Számukra lényeges az, hogy milyen sokáig kell
várniunk. A második bátorító dolog a következő: A H. N. Adventista Egyház
mint vallási ;ogi személy, soha nem határozott meg vagy hagyott ;óvá a
második el;övetelre vonatkozó dátumot. Érdekes, hogy sokan azok közül, akik
ma dátum-meghatározással foglalkoznak, úgy érzik, hogy a Generál Konfe-
rencia hitehagyást követett el. De ebben a sajátos kérdésben a történelem meg-
mutatta nekünk, hogy az egyház vezetői mindig a jó oldalori álltak és a más
véleményen lévő emberek pedig a rossz oldalon.

Az Újszövetség és a dátum-meghatározás

Nos, ennyi elég is a történelemből. Vajon érinti a Biblia a vég idejének

kérdését? Az Apostolok cselekedetei első fejezetében azt látjuk, hogy a tarút-
ványok pontosan ezzel a kérdéssel közelítették meg Jézust: "Mikor azért azok
egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-e
helyre az országot Izráelnek?" (6. vers).
A tanítványok azt kérdezték Jézustól: Most van az az idő, amikor a végidő
királysága megjelenik? Figyeld meg, hogyan válaszolt Jézus: "Nem a ti dolgo-
tok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába
helyeztetett" (7. vers).
Ki tudja, hogy Jézus mikor fog eljönni? Az Atya tudja. Nem a te vagy az én
dolgom tudni "az időket vagy az aIkaImakat". Miért? Mert nem lenne ;ó szá-
munkra, ha tudnánk. Emlékszel, hogy én arra számítottam, hogy Jézus el fog
jönni 1964-ben? Elhatároztam, hogy nem sokkal 1964 előtt elkezdek felkészül-
ni rá. A dátum felállítása azt okozta, hogy elkezdtem halogatni a felkészü-
lésemet. Nem jó számunkra, ha tudjuk. Ha a dátum, amelyben hittünk, eljön
majd és elmúlik, akkor az sem jó számunkra, hogy egy téves időpontban hit-
tünk. Könnyű összezavartnak és cinikusnak lennünk az Istenbe és az Igéjébe
vetett hit egészével kapcsolatban. Így Jézus azt mondja, hogy az eljövetelének
idejét legjobb az Ö Atyja ellenőrzése alatt hagyni.
Ellen White érdekesen kommentálja az ApCsel 1:7-et: "Az igazság soha
semmilyen sorban sem fog úgy lelepleződni, hogy ezáltal azt képzelhetnénk,
hogy ismerjük az időket és az időszakokat, melyeket az Atya a saját hatalma
alá helyezett. A dátum-meghatározásra vonatkozóan újra és újra figyelmez-
tetést kaptam. Isten népe soha többé nem (ag olyan üzen etet kapni, melyaz időn
alapul. Nem kell tudnunk sem a Szentlélek kitöltetésének, sem Krisztus eljöve-
telének végleges idejét" (Selected Messages, 1. könyv, 188. oldal).
Nehéz ezt elfogadni, igaz? Olyan nagyon ~~váncsi teremtmények yagyunk,
nemde? Annyira szeretnénk ismerni a jövőt! Talán ez kapcsolódik Eva meg-
kísértéséhez, aki olyan szeretett volna lenni, mint Isten, tudni azt, amit egyedül
csak Isten tudhat.
Van egy történet egy kíváncsi kislányról, aki kérdést kérdésre halmozott.
Végül édesanyja elveszítette türelmét és azt mondta neki: "Nem tudod, hogy a
kíváncsiság megölte a macskát?"
Ez megállította őt kérdéseiben .. néhány másodpercre! A~tán azt mondta:
"Manu, mit akart tudni a macska?"
Hát, nem ismerlek téged, de én pont olyan vagyok, mint ez a kislány. Én is
kíváncsi vagyok. Szeretném tudni, hogy mikor fog eljönni az Úr. De Jézus azt
mondta, hogy nem használ nekem, ha tudom.
A jövő kiszánútásának kísértése olyan erős, hogy még a legjobbakat is
legyőzheti Isten népe között. A. G. Daniells, a Generál Konferencia egyik elnö-
ke is elcsúszott ennél a pontnál az l880-as években.
"Megértem, hogy A. G. Daniells testvér meghatározta az időt, miszerint az
 Úr öt éven belül fog eljönni. Most remélem, hogy nem fog az a benyomás elter-
jedni rólunk külfóldön, hogy idő-meghatározók vagyunk. Ne tegyünk ilyen
megjegyzéseket! Nem tesznek jót. Törekedjünk arra, hogy ne jöjjön létre ilyen
talajra épülő megújulás, minden kiejtett szavunkat a megfelelő figyelmeztetés-
re használjuk, miszerint a fanatikusok semmit sem fognak megszerezni abból,
amit megszerezhetnének, ha nagy izgalmat keltenek és az Úr Lelkét megbánt-
ják" (Ellen G. White, Last Day Events, 34. és 35. oldal).
Azok az emberek, akik dátumokat kaIkuláInak ki, nem feltétlenül rossz
emberek. Miközben a tanítással szembeszállunk, addig a tanítókhoz kedvesnek
kelllennÜllk. (Lásd: 2Tim 2:24-26!)
Ellen White-nak azonban újra és újra olyan helyzetekkel kellett szembe-
néznie, amikor az emberek arra törekedtek, hogy ismét felhozzák a vég ide-
jének .kérdését. Ellen White szilárd és következetes maradt bibliai tanácsához.
"Világosan és nyiltan kijelentettem a Jackson tábor találkozóján ezeknek a fana-
tikus társaságoknak, hogy a lelkek ellenzőjének a munkáját végzik; és sötétségben
vannak. Ők azt állították, hogy nagy' világosságot kaptak, miszerint a próbaidő
1884 októberében be fog fejeződni. Ott a nyilvánosság előtt kijelentettem, hogy az
Úr örömét lelte abban, hogy megmutassa nekem, hogy 1844 után nem lesz többé
meghatározott idő az Istentől jövő üzenetben" (uo. 35. és 36. oldal).
"Mindig lesznek olyan hamis és fanatikus, emberek által létrehozott moz-
galmak az egyházban, melyek azt állítják, hogy Isten vezeti őket - olyanok,
akik azelőtt futnak, mielőtt még elküldenék őket, és megad;ák a még be nem
tel;esült prófécia eseményének nap;át és ide;ét. Az ellenség örül annak, hogy ezt
teszik, mivel az egymás után következő kudarcok és a téves irányba való vezetés
összezavarodástés hitetlenséget okoz" (Selected Messages, 2. könyv, 84. oldal).
"Nem szabad az idő izgalmában élnünk. .. Senki nem lesz képes megjöven-
dölni, hogy mikor jön el az idő ... Nem mondhat;átok meg majd, hogy egy, kettő
vagy öt éven belül jön el, és arra sem lesztek képesek, hogy elhalasszátok
eljövetelét azzal a kijelentéssel, hogy még tíz vagy húsz évig nem jön el"
(Selected Messages, 1. könyv 189. oldal).
Hiszem, hogy Ellen White tanácsa három dolgot állít. Az első, hogy
kiegyensúlyozott,. következetes életet éljünk. Az olyan élet, amelyben egymást
érik az időpont meghatározások és a csalódások, hasonló a vasúton való uta-
záshoz. Hullámvasutazni izgalmas lehet, csak éppen teljesen elszédíti az em-
bert. Jobb inkább a kiegyensúlyozott, folyamatosan előre haladó keresztény
élet, amely kerüli a szükségtelen izgalmak le-fel sodrását. A második, hogy ne
tegyük az Úr eljövetelét túlságosan közelre. Ha így teszünk, akkor csalódni
fogunk. A harmadik, hogy ugyanakkor ne tegyük az Úr eljövetelét túlságosan
távolra sem. Ha az Úr eljövetelét egy másik generációra halaszt juk, akkor lelki-
leg lustákká válunk, és többé már nem várunk eljövetelére.
 Ez a három pont még jobban megvilágítja azt a feszültséget, amely napi
kötelességeink és az Ö hamarosan bekövetkező eljövetelére való várakozás
között húzódik. Ez az, ahol élünk. Szeretnénk, hogy az Úr eljöjjön, hisszük,
hogy nemsokára el fog jönni, mégis minden napot azzal a felelősséggel kell
megtöltenünk, melyet Isten adott nekünk. Vesszük magunknak a bátorságot, és
nem dobunk el mindent azért, hogy valaki számításait kövessük, fuggetlenül
attól, hogy milyen meggyőzőek.
Hogyan tarthat juk fenn az egyensúlyt az "elfoglaltság" és a várakozás
között? Erre mutat rá egy szöveg Pál egyik levelében. Ez a rész az 1Thessa-
lonika 5:1-3-ban található, mely egyike azoknak a leveleknek, melyeket Pál a
korai keresztény gyülekezeteknek küldött: "Az időkről és az időszakokról
pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy ír;ak nektek" (1. vers).
Az "idők és időszakok" kifejezés használatával Pál Jézus ApCsel 1:6-7-ben
feljegyzett szavait idézi. A thessalonikai gyülekezet tagjai nyilvánvalóan azt
kérdezték: "Pál, mikor fog eljönni Jézus?" De miért mondja azt Pál, hogy nem
szükséges erről nekik írnia? "Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem
szükség, hogy ír;ak néktek, mert igen ;ól tud;átok ti magatok, hogy az Úrnak
nap;a úgy;ő el, mint a tolva; Me!" (lThess 5:1-2).
Pál arra figyelmezteti a thessalonikai keresztényeket, hogy ne legyenek
Jézus eljövetele idejének a megszállottjai. Az Ö eljövetele olyan lesz, mint egy
tolvajé. Annak a pontos ideje teljes meglepetés lesz. Honnan tudta ezt Pál?
Mert Jézus már elmondta. (Lásd: Mt 24:43-44). "Az Úrnak nap;a úgy ;ő el,
mint a tolva; é;;el. Mert mikor ezt mond;ák: Békesség és biztonság, akkor hirte-
len veszedelem ;ő rá;ok, mint a szülési fá;dalom a terhes asszonyra; és sem-
miképpen meg nem menekednek" (lThess 5:2, 3).
Pál két életből vett példát használ analógíaként Krisztus második eljö-
vetelére. Egyrészt a tolvaj eljöveteléhez, másrészt a terhes asszony roham-
szerű fájdalmához hasonlítja. Megmondhatja-e bárki is közületek, hogy mikor
fog betömi egy tolvaj a házába? Természetesen nem. De nektek nem is kell
tudnotok, hogy mikor jön el a tolvaj ahhoz, hogy készen legyetek. Én készen
vagyok. Van egy alumínium baseball ütő az ágyam alatt. Ez el fog görbülni, de
nem fog eltömi. Felkészültem a tolvajra!
"De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolva; módra lep-
hetne meg titeket. Ti mindnyá;an világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem
vagyunk az é;szakáé, sem a sötétségé" (4-5. versek).
Pál azt mondja, hogy habár Jézus eljövetelének ideje meglepetés, népe
mégsem fog meglepődni, mivel készen lesz rá. Azt nem tud;uk, hogy mikor ;ön
el Jézus, de készen lehetünk. Azt nem tudjuk, hogy mikor jön el a tolvaj, de
felkészülhetünk.
 Pálnak a vég idejére vonatkozó második illusztrációja a terhességgel kapcso-
latos. A "szülés várható ideje" nagyon általános megközelítése annak, hogy
mikor fog a baba világrajönni. Előfordul, hogy ennek az időpontnak a meg-
határozásánál hamis feltevésekre építenek. Egy asszony például meglátogatta
az orvosát, aki közölte vele, hogy két hónapos terhes. A baba tizenegy hónap-
pal később jött világra! (Azt hiszem tudom, miért!)
Nyilvánvaló, hogy a szülési fájdalom megindulását nem lehet teljes pon-
tossággal megjövendölni. Azt tudhatjuk, hogy a baba megszületésének ideje
közel van, de azt nem tudjuk, hogy érkezése pontosan melyik pillanatban
várható. (Lásd: Máté 24:32-42!) A jó hir az, hogy nekünk nem is kell tudnunk
a mikort ahhoz, hogy készen legyünk.
Soha nem fogom elfelejteni első gyermekünk születését! Elmentünk arra a
fárasztá és unalmas, szülésre felkészítő tanfolyamok egyikére. Kömesétáltam a
kórház parkolóhelyeit párnákkal a karjaim alatt. Lihegve feküdtünk a földön, és
mindenféle látszólag értelmetlen dolgot csináltunk. Számomra egyszeruen nem
volt értelme az egésznek. Úgy tűnt, hogy az a néhány órás szülés egyszeruen
nem éri meg az öt hónapnyi gyakorlást.
Aztán eljött a nap. Nem volt még ilyen napunk sem azelőtt, sem azóta, és
remélem, soha többé nem is kell megélnem még egy ilyen napot. A dolgok
odáig jutottak, hogy a középiskolai futballcsapat hajdani összekötőjének el kel-
lett hagynia a szobát, egy fél órát sírt, és egy nővér sem tudott megnyugtatni.
Egyszeruen nem bírtam elviselni, hogy a feleségemet ilyen szenvedések között
lássam! Aztán következett a "változás". A változás - egy körülbelül fél órás
időszak - előzi meg a baba tényleges megszületését, és ekkor az anya sajátos
állapotba kerül. A változást olyan dolgok jellemzik, mint az esküdözés, a visító
hang és a biztonság hiányának érzése, amely azt mondatja az anyával: "Ú gy
döntöttem, hogy nem ma szülöm meg a gyermeket. Menjünk haza!"
Amikor eljött a változás ideje, a feleségem a fejemet teljes járomfogásban
tartotta 45 percen keresztül. Meg sem bírtam mozdulni, még lélegezni is alig
tudtam. Amikor az egészen túl voltunk, a feleségem azt mondta nekem: "Amíg
élek, soha többé nem fogok gyereket szülni."
Erre én azt feleltem: "Ha lesz még egy gyermeked, azt egyedül fogod meg-
szülni."
Nos, ma három gyermekünk van. Ahogy az idő múlik, az emlékek elhal-
ványulnak és az ember úgy gondolja, hogy jó volna, ha lenne egy másik gyer-
meke is. A legközelebbi alkalommal egy kicsit komolyabban vettük a tanfolya-
mot. Azt mondtuk: "Nem tudjuk, hogy a gyermek mikor fog megszületni, de
mi ez alkalommal készen leszünk."
 A feleségem csodálatosan viselkedett. Elsajátította azt, amit csak néhány
ember tett meg idáig - úgy hiszem -, a teljes ellazulás művészetét, engedve a
testének, hogy elvégezze a maga munkáját mindenféle szükségtelen erőlködés
és könny nélkül. A könyvek tanulmányozásával voltam elfoglalva. Én is úgy
készültem, hogy kész legyek erre az alkalomra. A szülés összes szakaszát
tanulmányoztam, hogy így felismerhessem, hogy mi történik és tudjak segíteni.
A szülésnek három alapvető szakasza van. Az első szakaszban az anya
vicceket mesél, még a fájás alatt is. A dolgok még nem komolyak; addig még
eltelik egy kis idő. Aztán a következő szakaszban a dolgok kezdenek komolyra
fordulni. Nincs több vicc, nincs több móka, csak kemény munka. A születés
előtti utolsó szakasz a változás, mind vagy majdnem mind a fent emlitett vele-
járókkal.
Harmadik gyermekűnknél, például, körulbelül dél volt, amikor a feleségem
azt mondta: "Gyenge fájásokat kezdek érezni." De továbbra is jó hangulatban
volt, így tudtam, hogy a helyzet még nem túlságosan komoly. A szülés még
csak az első szakasznál tartott. Pam azt mondta: "A doktorral 13.30-kor talál-
kozom, és utána még elmehetünk egy kicsit a bevásárlóközpontba is." (A bevá-
sárlóközpont huszonöt mérföldre van a kórháztói!).
Elment és találkozott az orvossal, azután azt mondta: "Meggondoltam
magam. Nem megyünk abevásárlóközpontba."
Észrevettem, hogy a dolgok kezdtek komolyra fordulni a fájások alatt. Így
azt gondoltam: Nos, valamikor délután öt és este tíz között (og megszületni.
Jobb lesz, ha összeszedjük a dolgokat. Ettünk valahol, aztán felhívtuk a szü-
lészt, hogy álljon készen, és találkozzunk a kórházban.
Délután 5.1 O-kor értünk a kórházba. A feleségem ismét csodálni való volt.
A méhösszehúzódások között még mindig viccelődött, még mindig nagy-
szerűen érezte magát. Miért? Mert elsajátította a folyamattal való együttműkö-
dés művészetét; felkészült volt. Én is felkészült voltam. Az egyetlen dolog az .
volt, hogy az emberek a kórházban nem voltak hozzászokva az olyan anyához,
aki ellenőrzése alatt tartja a dolgokat. Hallották őt viccelődni, és azt mondták:
"Semmi sem fog történni holnap reggelig."
Nem engedték be a szülőszobába! Így azt mondtam: "Itt az ideje egy kis
gyaloglásnak." (A járás kicsit felgyorsíthatja a dolgokat.) Meg akartuk mutatni
nekik, hogy komolyan beszéltünk. Este hétre végül sikerult meggyőznünk őket
és beengedtek a szülő szobába.
A feleségem folytatta fantasztikus előadását. Jött a fájás, ő csak egy ujját
emelte fel és azt mondta: "Bocsánat." Aztán lazított és egy tőlem kapott
bátorító szóval túlélte a fájást. Az orvos kint volt az előtérben, lábai az asztalon.
Malmozott az ujjaival és azt gondolta: Egész éjjel itt leszek ővele.
 Háromnegyed kilenckor úgy döntöttem, hogy elhagyom a feleségem mel-
lett lévő helyemet, és hozok valami innivalót. Feleségem megragadta a karo-
mat, és kérlelő tekintettel azt mondta: "Ne menj el! Szeretném, ha itt maradnál
velem!" Amikor éreztem a bizonytalanságnak ezt az érintését, kérdőn emeltem
a szemöldökömet a szülészre, de ő csak megvonta a vállát. Lehetséges, hogy a
feleségem olyan jól irányítja a dolgokat, hogy ez lenne a változás idejének
egyetlen jele? Nincs esküdözés, nincs visító hang, nincs fejfogás? Csak a bi-
zonytalanság egy érintése. Gondolataimat megtartottam magamnak.
Néhány perccel később a feleségem megemlítette, hogy az utolsó fájás alatt
úgy érezte, mintha a baba lefelé mozogna. Megkérdeztem, hogy szeretné-e,
hogy lúvjam az orvost.
"Igen" - válaszolta.
Kilenc előtt öt perccel kimentem, hogy megkeressem az OlVOSt.Az orvos
még mindig egy alacsony széken ült és a lába a nővérszobánállévő pulton volt.
Azt mondtam: "Azt hiszem, ha megnézné a feleségemet, érdekesnek találná
azt, amit lát."
Belépett a szobába és megdöbbenve látta a baba fejtetőjét (Az a szakasz,
amelyben a baba feje első alkalommal látható.) A feleségem annyira kipihent
volt, hogy ha nem lúvom az orvost, akkor orvos és tolás nélkül szüli meg a
gyermeket!
Nem tudom, hogy milyen gombot nyomott meg az orvos, de körülbelül egy .
tucat nővér jelent meg mindenféle eszközökkel és 8 óra 58 perckor meg-
született Kimberly. Milyen csodálatos élmény volt (feleségem azt mondja,
hogy már ma;dnem csodálatos volt - amikor vége volt)! Nem szükséges tud-
nunk, hogy mikor jönnek a fájások; csak készen kell lennünk. Örülök, hogy
készen voltunk!
Ez volt az az üzenet, melyet Pál megpróbált elmondani az első thessalo-
nikai levélben. Nem tudjuk, hogy mikor jön el Jézus. Minden időmeghatáro-
zás, ha jó oldalról nézzük, akkor egy megközelítés, ha rosszról, akkor egy lelki .
rémálom. De a ;ó hír az, hogy nem kell tudnunk Jézus érkezésének az ide;ét
ahhoz, hogy {elkészül;ünk el;övetelére. Azok, akik reménytelenül törekednek
arra, hogy kiszámítsák a véget, nem jelentenek segítséget a keresztény élethez.
Valójában elterelik figyelmünket a központi kérdésről. A felkészülés és a ké-
szenlét nem függ attól, hogy isme:rjük-e Jézus eljövetelének időpontját. Már ma
készen lehetsz. Ha nem vagy benne biztos, hogy készen vagy, most azonnal, a
szívedben lévő csendességben elmondhatod az Úrnak, hogy szeretnél készen
lenni, bármi is legyen ennek az ára. Az Úr soha nem fog visszautasítani egy
ilyen imát, amíg a próbaidő tart.
Egyszer egy diák odament egy rabbihoz és azt kérdezte: "Mikor kell elren-
deznem a dolgaimat Istennel?"
 A rabbi azt felelte: "Egy nappal halálod előtt."
A diák azt kérdezte: "De mikor fogok meghalni?"
A rabbi így válaszolt: "Senki nem tudja. Ezért mondja azt a Szentírás: 'Ma,
ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket'."

1. 1981-ben nyomtatásban is megjelent Jan Brunvand The Vanishing Hitehhiker (Az eltűnő
autóstoppos) cÍInű könyve. Könyvében az író az általa "városi legendáknak" nevezett történe-
teket vitatja meg, ezek között van annak az autóstopposnak a története is, aki azt állítja, hogy
Jézus hamarosan vissza fog jönni, majd eltűnik. A történet változatait (sokban nincs utalás
Jézus eljövetelére) egészen az 1800-as évek végéig nyomon lehet követni. A variációk közül
azok, melyeknek vallási üzenetük van, népszerüek a mormonok között. Lydia M. Fish, a
buffaloi State University College of New York tudományos kutatója körülbelül 60 történetet
k.atalogizált az eltűnő autóstopposról, aki bejelentette a küszöbön álló második adventet
(24--40. oldal).
2. Utólagos vizsgálatok vélhetőleg azt mutatják, hogy ezek az emberek egyáltalán nem voltak
olyan öregek, mint amilyennek eredetileg állították őket.
3. Az óra időbeállítása nem volt mindig ugyanaz, de mindig a politikai világ eseményeinek visz-
szatükrözéséhez igazították. 1953-ban például II:58 volt ahirdetésen. 1990-ben az órát 11:50-
re igazították és 1991. november 26-án az újság szerkesztői egy II óra 43 percet mutató órát
ábrázo lUik.
 A jövő rejtjelének megfejtése

A Newsweek 1992. november 23-i számának borítója a világűrből a föld felé

közeledő üstökös-szeru meteort ábrázolt. A következő felirat kíséretében:
"Utolsó ítélet: Új elméletek az üstökösökről, az aszteroidákról és arról, hogyan
jön el a világ vége." .
Ugyanebben az időben a TV Guide beszámolt arról, hogy Ted Turner, a
Turner Broadcasting System Inc. és a világhírű CNN tulajdonosa elrendelte,
hogy a föld történetének utolsó pillanatában egy különleges videokazettát
mutassanak be állomásain. A jelentések szerint ez az anyag olyan zenei számo-
kat tartalmaz, mint "God Bless America" és "Stars and Stripes Forever", és a
"Nearer, My God, to Thee" című számmal fejeződik be. A TV Guide azt állít-
ja, hogy a kazetta a TES igazgatói irodájában van elzárva Mr. Turner saját,
kézzel írt utasításaival együtt.
Ezek a fontosabb világi újságokban megjelent riportok azt mutatják., hogy a
végidőről szóló spekulációk többé már nem a vallási fanatikusok és az érzelmi-
leg meggyengült emberek kizárólagos területei - már ha egyáltalán valaha is
azok voltak. A világ végéről szóló viták és megbeszélések egyre gyakoribbak
a mai tudomány és politika fővonalának csoport jaiban.
Visszatérve az 1970-es évekhez, a Római Klub (egy tudósokból álló cso-
port) megjövendölte, hogy a civilizáció harminc éven belül össze fog omlani a
növekvő népesség és az élelem híányának súlya alatt. Azóta a túlélést, a felll1-
maradást fenyegető problémáknak hatalmas sokasága került a figyelmünk
középpontjába. Az 1973-1974-ben és 1979-ben kialakult nagyobb energia-
hiány ráébresztette a világ tudatát arra, hogy a természetes erőforrások korláto-
zottak. Az "üvegházhatás" (a föld feltételezett felmelegedése a szelll1yezés
hatásának eredményeként) azzal fenyeget, hogy elolvaszt ja a sarkvidéki jég-
sapkákat, és így a víz elárasztja a partvidéki teTÜleteket. A brazíliai, a világ
utolsó terjedelmes esőerdőjének elpusztítása felveti a kérdést, hogy a Föld
vajon képes lesz-e felll1tartani légkörében az oxigénellátást olyan szinten, hogy
az elegendő legyen az állati és az emberi élet fenntartásához.
Ma egy olyan "új világrendben" élünk, ahol a szomáliai vagy a bosznia-
hercegovinai emberek nem az élelem híánya miatt éheznek, hanem azért, mert
a vetélkedő "bandák" konkuráló érdekeltségei megakadályozzák az élelem szét-
osztását az éhezőknek. Ezeken a fenyegető veszélyeken túl a baktériumok, a
vegyi háború lehetősége, a mérgező hulladék lerakó helyei, a terrorizmus, az
olyan új bete~ségek, mint az AmS, a föld ózonrétegének pusztulása min-
denkiben jól tudatosítja azt a gondolatot, hogy az ember létezése nagyon is
törékeny ezen a bolygón.
Most a tudomány erélyesen egy új, létünket fenyegető veszély felé for-
dította figyelmünket és úgy tűnik, hogy ez a valami teljesen kívül esik irányítá-
sunk hatásköréből. Az a cikk, amely a Newsweek 1992. november 23-i számá-
nak a boritóját kísérte, leírta azt a tudományos körökben tett újabb keletű
felfedezést, miszerint "az fu tele van olyan objektumokkal, melyek a Földet
fenyegetik". Valóban ,,1989. március 23-án egy fél mérföld átmérőjű aszteroi-
da (kisbolygó) csak 700 000 mérfólddel hibázta el a Földet. Senki sem látta
közeledését; ha csupán hat órával később érkezik, lehet hogy eltörölte volna a
civilizációt" (56. oldal). A cikk írója baljóslatúan viccelődik: "Ennyit a barátságos
égről" (58. oldal). Hány olyan aszteroida van, amely elég nagy ahhoz, hogy el-
pusztítsa a földön lévő életet, és ténylegesen keresztezi a föld keringési pályáját?
Körülbelül egy és négyezer között! Ez a szám nem tartalmazza azokat az .
ismeretlen számú üstökösöket, amelyek szintén keresztezik bolygónk pályáját.
Mégis az az apokaliptikus, világ végére vonatkozó fenyegetés, mely a
legtöbb rettegést okozta a modem civilizációnak, a nukleáris háború félelmetes
rémsége volt. Az 1980-as évek alatt a nukleáris apokalipszis visszatérő téma
lett mind a tudományban, mind a művészetekben. A Bulletin of the Atomic
Scientists például híres "percek múlva éjfél" órájával tartotta fenn a végre
vonatkozó állandó figyelmeztetést, melyet az utóbbi időben önkényesen visz-
szább állított a Szovjetunió hanyatlása és bukása miatt. Az olyan filmek, mint
a The Day After, a Testament (mely a Review and Herald szerzőj ének, a néhai
Carol Amen munkáján alapult) és a The Roé/d Warrior nemcsak a nukleáris
pusztítás borzalmait ábrázolta, hanem a nyomában fenmnaradó élet termé-
szetére is fényt deritett, ha ez egyáltalán elképzelhető. Az a filozófiai irányvo-
nal, melyet néha "utó-apokalipszizmusnak" is neveznek, tulajdonképpen el-
kerülhetetlennek tekinti a nukleáris pusztítást és azt igyekszik megérteni,
milyen lehet a jövő emberisége egy ilyen esemény fényében.
Az 1991-es államcsíny kísérletének kudarca óta, amelyet a mostanra
széthullott Szovjetunióban követtek el, a nukleáris fenyegetés érzete valahogy
visszavonult a tudatunkból. Az észak-amerikai emberek elég biztonságban
érzik magukat ahhoz, hogy figyelmüket a külföldi politikáért és a nukleáris le-
fegyverzésért való aggodalomról a gazdaságra és annak személyes jövőjükre
vonatkozó részeire fordítsák. De ez a megújuló magabiztosság talán elhamar-
kodott. Az egykori Szovjetunióban lévő nukleáris fegyverraktárak nagy része
érintetlen és sértetlen és az ellenőrzési rendszerük egyre megbízhatatlanabb.
Annak az esélye, hogy szovjet fegyverek terroristák vagy "féktelen" nemzetek
kezébe kerülnek, leleplezi a saját fegyvergyárakat, amely kevésbé a "ha" és
sokkal inkább a "mikor" kérdése. A "kölcsönösen biztosított pusztítás" talán
már a múlté, de nincs olyan hely a földön, amely biztonságban lenne attól a
fajta fenyegetéstől, melyet a rossz kezekben lévő kis arányú nukleáris
fegyverek használata okozhat.
A Biblia olvasói tudják, hogy nem ez az első generáció, amelynek azt kell
látnia, hogy ő lehet az utolsó. A különbség csak az, hogy ez az első nemzedék,
amelynek észre kellett vennie, hogy a vég Isten cselekedetétől függetlenül is
bekövetkezhet. Az az elgondolás, hogy Isten el tudja hozni a véget, annak a
lehetőségét veszi számba, 1IÚszerint ugyanakkor az Úr meg is tudja menteni az
emberiséget. De az a világi, szekuláris apokalipszis, amellyel ez a generáció
néz szembe, bekövetkezhet a történelem balesetének eredményeként, egy
világűrből jött aszteroida vagy egy terrorista "halálgépezetével" végrehajtott,
hirtelen jött őrültsége 1IÚatt. Így a mai társadalom úgy néz szembe a véggel,
1IÚnta lehetőség szerinti "értelmetlenség szakadékával" .
Ha az összes előbbi még nem volna több mint elég, akkor itt van a
kétezredik év 1IÚsztikuS kísérte te, amely szintén fenyegeti korunkat. Habár a
szám maga a történelem véletlene, mégis a köztudat apokaliptikus jelentőséget
tulajdonit neki. Egyre növekvő gyakorisággal jelenik meg 1IÚnda közkedvelt,
1IÚnd a szépirodalomban. Az ítéletnap 1IÚndezen előhímökeinek eredménye-
ként nem kérdéses, hogy a Biblia végről alkotott képe magában foglalva a
Jelenések könyvét és más bibliai könyveket, egyre növekvő fontosságot fog
magáénak tudni, ahogy a kétezredik év közeledik.

Ha megkérdezel néhány Bibliát tanulmányozóembert arról, hogy 1IÚlyen a

Biblia végről alkotott képe, a probléma az, hogy a nézetek és vélemények
széles választékával fogsz találkozni. Azok, akik a Bibliát először veszik a
kezükbe, hamar felfedezik, hogy a véggel foglalkozó anyagokat a felületes
olvasó nem tudja megérteni. Sok bizarr apokalipszis magyarázat és hasonló
bibliai könyvek jelentek meg az évek folyamán e1IÚatt a nehézség 1IÚatt.
A középkOIban például, Nyugat-Európában, különösen Franciaországban szá-
mos csoport úgy tekintett a núllennium fogalmára, 1IÚnt a világ végére
vonatkozó jövendölésre, amely az 1000. év körül fog eljönni.l
Sokkal bizarrabb volt az az 1534-es mozgalom, amely azt állította, hogy a
németországi Münster városa az Új Jeruzsálem, a bibliai hírií, jövőbeli arany
város. Ennek a nézetnek a felállítói arra törekedtek, hogy fegyverrel kény-
szerítve felállítsák ezt a földi utópiát.
 Az antikrisztust különféle középkori császárokkal és pápákkal, Napóleon-
nal, Mussolinivel és ahogy az előző fejezetben már említettem, még a hajdani
Reagan elnökkel is azonosították. Armageddont idáig az első és második világ-
háboníval és a gyalázatos de még hipotetikus első világháboníval kapcsolták
össze. A Nagy Babilont a Közös Piaccal, a Római Katolikus Egyházzal és a
kommunizmussal azonosították idáig. A fenevad bélyegét eddig a szupermar-
ketekben használt vona1kód rendszerrel és a hitelkártyákkal kapcsolták össze,
amelyek felhasználják a 666-os számot. A Jehova tanúi széleskörben elterjedve
hiszik, hogy 1975-ben eljött a vég. Az ilyen spekulációk azonban nemcsak a
kereszténység peremére korlátozódnak.
Az 1970-es években a legkeresetteb író nem Truman Capote volt, és nem is
Gore Vidal, mégcsak Isaac Asimov sem. A New YOIk limes szerint Hal Lindsey
volt az, egy konzervatív keresztény, Bibliával foglalkozó ember. Könyvét, The
Late Great Planet Earth-et több mint 15 millió példányban adták el csupán az
Egyesült Államokban. Tanulmányát az Apokalipszisre és más bibliai könyvek-
re alapozta, Lindsey könyvsikere azt feltételezte, hogy a vég 1988-ig fog eljön-
ni (Izrael állam megalapításától számítva negyven éven belül; lásd: Lindsey
könyvének 43. oldalát). Lindsey nézete milliókra volt hatással, és még ma is
van befolyása bizonyos körökre.2
Úgy tűnik, hogy végnélküli az a kreativitás, melyet az emberi lények a vég
bibliai képére alkalmaznak. De mit mond a Szentírás valójában a végről?
Honnan tudhat juk, hogy helyes nyomon járunk a felfedezésben? Véleményem
szerint a legnagyobb probléma, hogy a Biblia tanulmányozói gyakran a követ-
kező előfeltevésekkel kezdik kutatni a Szentírást: (a) úgy tűnik, hogy bizo-
nyítékok vannak rá, miszerint a világ vége felé közeledünk; (b) a Biblia beszél
a végről; (c) ezért a Biblia közvetlenül a mi jelenlegi helyzetünkről beszél. Az
ilyen bibliatanulmányozók aztán párhuzamokat keresnek a bibliai kifejezések
és napjaink történés ei között. Az effajta megközelítés kétségtelenül olyan végre
irányuló spekulációhoz vezet, amelyet az első fejezetben mutattam be.

A legbiztonságosabb út, ha a Biblia végről kialakított képét saját ki{ejezésein

keresztül próbáljuk megérteni, és nem olyan {ajta kérdésekre várni a közvetlen
választ, melyeket csak mai emberek képesek {eltenni. A Biblia egy-egy könyvé-
nek kifejezésmódjára az ihletett gondolat leírójának kora, társadalmának álla-
potai is rányomják bélyegüket. Tétova léptekkel indulhatunk így el a vég időt-
len perspektíváj ának megértése útján, amelynek ismeretével egyedül Isten ren-
delkezik.
 A Bibliának éveken át tartó eredeti nyelveken való tanuhnányozása arról
győzött meg, hogy Isten mindig olyan kifejezésekkel és szavakkal beszél az
emberhez, ami az adott kornak, a helynek és a köriihnényeknek megfelel. Nem
lehetséges, hogy az ősi Babilon vagy Egyiptom lakosa tankok, repülők, heli-
kopterek és komputerek látványára akárcsak utalhatott volna. A Biblia azt
tanitja, hogy Isten a kezdetektől tudja a véget (Ésa 46:9, 10), de azokban a sza-
kaszokban, melyekben Isten kiielenti, hogy ismeri a véget, nincs arra bizonyí-
ték, hogy Ő valaha is figyelmen kívül hagyta volna azoknak a kultúráiát, iro-
dalmi stílusát vagy gondolkozásmódiát, akiknek kiielentette Magát.
Az igaz, hogy a Biblia írói nem mindig értették meg Isten nekik küldött
üzenetét. Ez különösen igaz Dániel esetére (Dán 8:26-27, 12: 13). Ahol a jövő-
re vonatkozó fejtegetésekkel foglalkoznak azok, akik tanúi abeteljesedésnek,
bizonyos szövegek jelentését sokkal teljesebben megérthetik, mint azok, akik
leírták őket (Dán 12:4). De ennek a valóságnak soha nem szabad vakká tennie
az olvasót azzal a ténnyel szemben, hogy a végről szóló bibliai kijelentések tar-
talma mindig olyan nyelven jelenik meg, amely megfelel annak a kornak, a
helynek, a kultúrának és a körülmény eknek, melyben az író él. Isten ott talál-
kozik az emberrel, ahol van.
Hadd adjak egy példát magából a bibliai Dániel könyvéből. Dániel köny-
vének második fejezetében Babilon királyának rémisztő álma volt egy szobor-
ról, amely különböző, főként fém anyagokból állt. Ezt a szobrot végüllerom-
bolta egy kő, amely hatalmas heggyé növekedett. A történet leírja, hogy Nabu-
kodonozor király elfelejtette álmát, amely azonban annyira felizgatta, hogy
tanácsadóitól nemcsak azt követelte, hogy fejtsék meg, hanem mondják el azt
is, mit álmodott! Bejött Dániel, a héber próféta. Dániel nemcsak azt mondta el,
amit a király álmodott, hanem azt is elmagyarázta: Isten úgy döntött, hogy az
álom eszközeivel tudtára adja a királynak a világbirodalmak sorrendjét egészen
a végig.
Dániel ugyanebben a témában kapott áhnot, amelyet könyvének hetedik
fejezetében írt le. Dániel álmában azonban a világbirodahnak sorrendje szobor
helyett groteszk és ártahnas állatokkal van ábrázolva.
Miért van ez a különbség? A pogány királynak a nemzetek egy bálvány for-
májában vannak lefestve. Ez természetes, hiszen ő úgy gondolta, hogy a világ
nemzetei azoknak az isteneknek a dicsőséges és ragyogó képmásai, akiket szol-
gálnak. Másrészről a héber prófétának, Dániel szemei előtt a világbirodahnak
olyan ártalmas és falánk vadállatokként tűntek fel, melyek leigázzák és elpusz-
títják az embereket. Isten mindkét embemek tiszteletben tartotta nyelvi és kul-
turális helyzetét azért, hogy közölje jövőre vonatkozó tervének üzenetét.
 Lehetett volna másként is? Azok a szavak, melyeket az ember használ, és
az a jelentés, melyet ezek a szavak hordoznak, mind az ember saját múltbeli
élményeinek, tapasztalatainak a terméke. Még akkor is, amikor a jövőről beszé-
lünk, az ember múlt jának nyelvéhez folyamodik és abból merít, hogy leírja,
szerinte mi fog történni. A Biblia bizonyságot tesz arról, hogy amikor Isten
arra törekszik, hogy közö/jön valamit a ;övőről, akkor annak az embernek a
nyelvéhez, kultúrá;ához és ismeretéhez folyamodik, akin keresztül beszél, hogy
így üzenetét hatásosan megértesse.
Amikor az ószövetségi írók leírták Izrael kivonulását Egyiptomból, az a
nyelvezet, amelyet használtak, az olvasót Mózes első könyvének a teremtés és
az özönvíz történeteíre emlékezteti. Mind Noé, mind Mózes egy szurokkal
bekent "bárka" által szabadult meg (2Móz 2:3; lMóz 6:14). A kivonulásnál
éppúgy, mint a teremtésnél az isteni jelenlét világosságot hozott a sötétségbe
(2Móz 13:21; lMóz 1:3-5) és szétválasztotta a vizeket (2Móz 14:21; lMóz
1:6-8). Mindhárom leírásnál általános a "száraz" kifejezés használata (Józs
4: 18 és 2Móz 14:21, 29; lMóz 8:11,13 és 1:9, 10) és a "szaporodjatok és soka-
sodjatok" parancsa (2Móz 1:7; lMóz 9:7, 1:28).
Pont úgy, ahogy a kivonulás ábrázolására használja Isten korábbi cseleke-
deteinek leírását, a bibliai próféták a babiloni száműzetés leírásánál a teremtés
és a kivonulás nyelvezetét használták. A teremtés például Ésaiás 65: 17-19-nek
és Dániel 7: 1-14-nek szolgált mintául. A kivonulás pedig, többek között Hó-
seás 2:8-15-nek, Mikeás 7:15-20-nak és Ésaiás 4:2-6-nak nyújtott mintát.
Hasonló módon a Messiással foglalkozó próféciák a Messiást Mózeshez
hasonló prófétának, Dávid fiának és Melkisédek rendje szerinti papnak neve-
zik. Isten minden esetben a múlt nyelvezetét használta annak eszközeként,
hogy a jelenre vonatkozó akaratát és/vagy jövőre vonatkozó tervét közölje.
Ne érjen bennünket meglepetésként az, hogy a Jelenések könyvében leírt
víziók nem helikopterekkel, űrhajókkal, computerekkel és nukleáris bombák-
kal vannak tele. Ehelyett inkább az újszövetségi egyház múltja - az Ószövet-
ség - jelenik meg bennük. Noha a Jelenések képei eredetileg Isten trónjától
származnak, mégis annak a kornak, helynek és körülménynek megfelelő for-
mában keIÜltek közlésre, ahogy az író, János élt. Az egyház múltja biztosítja
azt a nyelvezetet, amely leírja a jövőt.
A Biblia tehát egy másik kornak és helynek a nyelvén iródott, és nem a
miénken. De egy olyan korban, amely tudatában van annak, hogy a vég közel
lehet, sokkal könnyebb a saját helyzetünket látni a Biblia végidőről szóló ré-
szeiben, mint azt a helyzetet, melyről Isten eredetileg beszélt. Nehéz elkertilni
azt, hogy a szövegben ne azt lássuk, amit látni akarunk. A leg;obb biztosíték az
ellen a természetes ha;lamunk ellen, mely a bibliai szövegeket sa;át képünkre for-
mál;a az, hogy megtanul;uk, hogyan lehet a szöveg eredeti ;elentését telfedezni.
 Ahogy korábban említettem, ez nem azt jelenti, hogy az eredeti szerző vagy
az eredeti hallgatóság teljesen megértette Isten teIVét azáltal, hogy megosztot-
ta velük a jövőt. De az, amit Isten ma nekünk mondana a végről, nincs ellen-
tétben azzal, amit nekik mondott. Amikor úgy fogjuk fel a véget, ahogy a Biblia
eredeti írói lefestették, akkor sokkal tisztább képet kapunk arról, Isten mint
szeretné, hogy a végidőre tekintsünk. Ha úgy olvassuk ezeket a szövegeket,
mintha kizárólagosan nekünk íródtak volna, azzal egy olyan bizarr utazásra
indulunk, amely annak ellenére hogy bibliainak tűnhet, valójában messze visz
minket az igazságtól.

Az egyik legjobb módja egy szöveg aktuális jelentése felfedezésének az, hogy-
ha a szöveget az eredeti nyelven olvassuk; a Bibliánál ez főként a héber és a
görög nyelvet jelenti. Egy szöveg eredeti nyelven való olvasása segít abban,
hogy az ember elszakadjon azoktól a megszokott képzettársításoktói, ame-
lyekkel az angol szavak modem szövegkörnyezetben rendelkeznek. Saját angol
szókincsem minden szava múltbeli élrnényeimhez kapcsolódik. Ezért amikor a
Bibliát angolul olvasom, a szavak öntud,ltlanul is saját múltammal kapcsolatos .
képzettársításokat idéznek elő. Ennek eredményeként majdnem teljesen lehe-
tetlen elkerülni azt, hogy jelenkori és személyes jelentések ne kerüljenek bele
a szöveg olvasásába. Az ilyen személyes intuíciók talán hitéletem szempont-
jából jelentőségteljesek lehetnek számomra, de az biztos, hogy nem eredmé-
nyezik a bibliai szöveg jobb megértését.
Amikor azonban a Bibliát eredeti nyelven tanulmányozzuk, akkor arra va-
gyunk kényszerítve, hogy a bibliai szavaknak az eredeti szövegkörnyezetben
lévő jelentésével foglalkozzunk. Így a tudományos elvek segíthetnek abban,
hogy a szöveg eredeti szándékára fogékonyabbak legyünk. A következő fejeze-
tek sokévi ilyen tanulmányozásnak az eredményei.
Nem szeretném azonban azt a benyomást kelteni, miszerint a Biblia végídő-
ről alkotott képét egyedül csak szakember értheti meg. A görög és héber nyelv-
tudáson kívül a helyes bibliatanqlmányozásnak más biztosítékai is vannak.
Megfelelő odafigyeléssel és egy jó adag alázattal a mostani szintünknél mind-
nyájan jobban megérthetjük a Bibliát. Azoknak a nem-szakembereknek, akik
komoly an el szeretnék kerülni azt, hogy a Bibliát saját képükre formálják, a
következő stratégiákat ajánlom.
1. Bármikor, amikor felveszed a Szentírást, hogy mélyen tanulmányozd azt,
komolyan imádkozz az ú; dolgok befogadásának képességéért és a Szentlélek
vezetéséhez szükséges nyitottságért. Az imádság és a Szentlélek felvilágosítása
nélkül még a legjobb tudós is könnyen eltévedhet. Isten gondolatait a világi
elme nem tudja magától értetődően elsajátítani. A következő imádságot azon-
ban nagyon hasznosnak találtam: "Uram, segíts ebben a dologban megtalálnom
az igazságot, keriiljön bármibe is." Tudjuk azt, hogy az igazságnak mindig
megvan az ára, de ez az áldozat megéri, ha így megérthetem Isten gondolatát.
2. A tanulmányozás során több faita fordítást használ;". Ez segíteni fog
abban, hogy legyőzd azt a hajlamot, mely a szövegbe saját múltadat és gondo-
lataidat akarja beleérteni. Vannak a tanulmányozásnak olyan rendelkezésre álló
eszközei, amelyek több fordítást helyeznek egymás mellé köIiilbelill huszonhat
kölünböző változatból választják ki az érdekeseket. Egy olyan elemző, anali-
tikus konkordancia, mint a Strong vagy a Young konkordancia szintén segíthet
abban, hogy a szó eredeti értelmét jobban megértsük anélkül, hogy meg kellene
tanuljunk egy ismeretlen ábécét. A komputerek lelkes hívei ehhez hasonló esz-
közöket találnak majd elektronikus formában. A nyomtatott és a számítógépek
által használt konkordanciák és a felsorolás következő két pontja között azon-
ban gondos egyensúlyt kell tartanunk.
3. A Biblia tanulmányozására szánt időd nagy részét olyan szentírási
részekre fordítsd, amelyek - mint például az evangéliumok - elfogadhatóan
világosak. A Szentírás világos szakaszain keresztül az olyan kevésbé tiszta
részek, mint a Jelenések könyve pecsétei és trombitái is sokkal pontosabban
megérthetők. A végre vonatkozó problémás szövegekkel való túlzott foglal-
kozás szinte elkerulhetetlenül az eredeti jelentés eltorzításához és egy bizarr
kép kialakulásához vezet. Ellen White figyelmeztet az olyan hozzáállás veszé-
lyeire, amely figyelmen kívül hagyja a Szentírás központi üzenetét azért, hogy
a Biblia olyan részeiről szerezzen "haladó tudást", amelyekről Isten úgy dön-
tött, hogy nem teszi világossá: "Sátán mesterfogása az, hogy az embert annak
a kutatásával és találgatásával foglalkoztatia, amit Isten nem közölt és amit
nem akar velünk megismertetni" (A nagy küzdelem, 465. oldal).
Hadd legyek őszinte! Ha a Biblia tanulmányozására szánt időd legnagyobb
részét olyan szakaszokkal töltöd, mint Dániel II vagy a Jelenések pecsétei és
trombitái, akkor ne bízz kutatásod eredményeiben! Amíg a Biblia világosan
érthető szövegei folyamatosan meg nem erősítenek, addig a sokkal bonyolul-
tabb szövegekben hajlamos leszel azt látni, amit látni akarsz. Ennek a könyv-
nek a következő fejezetei kísérletet tesznek arra, hogy a Bibliáról és a végről
egy világos képet adjanak.
4. A mélységében végzett tanulmányozások, mint például a konkordancia
segítségével végzett kutatások eredményeit hasonlítsd össze a Szentírás min-
dent átfogó olvasásának eredményeivel. Amikor a szövegkörnyezetből kira-
gadott textusokat összefűzzük, akkor könnyű olyan helyen is kapcsolódást
találni, ahol nincs. Konkordanciával lehetségessé válik, hogy szinte bármit
 bebizonyítsunk. Ebben a folyamatban általánosan n1Índen szakasz központi
üzenete figyelmen kivül marad.
Emlékszem valakire, aki nem ismerte túl jól a Bibliáját, de szeretett volna
az Úrtól valan1ilyen tanácsot kapni. Így elhatározta, hogy valahol találomra
kinyitja a Bibliáját, az ujját ráteszi a kinyílt oldalra és megnézi, Isten tud-e vele
ilyen módon közvetlenül kommunikálni. Amikor azonban ezt megtette, a bib-
liai szöveg a következőt mondta: "Júdás elment és felakasztotta magát." Ez
nem hangzott túl biztatóan, így az illető azt gondolta: Hadd ;ussak még továb-
bi tanácshoz! Megismételte a folyamatot, rátette az ujját a szövegre, amelyben
ez állt: "Menj, és te is eképpen cselekedj! Ó Most már a dolgok kezdtek ko-
molyra fordulni, ezért úgy gondolta, hogy jó lesz az Úrtól egy kicsit több infor-
mációt szerezni. Mégegyszer nyitv;} leejtette a Bibliáját és rámutatott egy
szövegre, amely ez alkalommal ezt mondta: "Amit meg kell tenned, tedd meg
gyorsan." Világos, hogy össze lehet rakni úgy bibliai szövegeket, hogy az
ember bárn1it bebizonyíthat velük, an1Ít csak akar. Bizonyára David Koresh
esetében is ez történt.
A Szentírás helytelen használatának veszélyét azonban minimalizálni lehet
azzal, hogy minden egyes szakaszt szövegkörnyezetében és a Szentírás átfogó
olvasásának fényében értelmezünk olyan világos és mai fordításban, melyben
az általános összefüggések könnyen láthatók. Idővel az összegyűlt és felhal-
mozódott bibliai tudás aztán megakadályozza az embert abban, hogy a konkor-
dancián alapuló tanulmányozás ból furcsa következtetéseket vonjon le.
5. Mindenki számára, aki tanulmányozza a Bibliát, bölcs dolog állandóan
nyitottnak lenni a barátok tanácsai előtt, különösen akkor, amikor azok nem
értenek egyet velünk. Azok, akik nem értenek egyet velem, gyakran olyan kap-
csolatokra vezetnek rá a szövegben, melyeket nem vettem észre kulturális
és/vagy vallási hátterem n1iatt, amely hajlamossá tesz engem arra, hogy az
ilyen fajta bizonyítékokat figyelmen kívül hagyjam. Még azok a barátok is,
akiknek a Szentírásról vagy a vallásról alkotott képük helytelen és téves, segít-
hetnek nekem abban, hogy a szövegnek olyan aspektusait fedezzem fel,
melyeket magamtól soha nem vettem volna észre. Tanulmányozásunk akkor áll
szilárd és megbízható talajon, anlikor megengedjük, hogy a Szentirás más
tanulmányozói felelősségre vonhassanak n1inket.
Az őszinte és valódi felelősségre vonhatóság soha nem könnyű. Mindnyá-
jan jobban szeretünk olyan emberekkel tanácskozni, akik azt mondják nekünk,
an1it hallani szeretnénk, de az az igazán hűséges barát, aki elég erős és elég pár-
tonkívüli ahhoz, hogy azt mondja el nekünk, an1it hallanunk szükséges.3 Bará-
taink kérdőre vonása különösen akkor értékes, an1ikor olyanoktóI jön, akik
ismerik az ősi szöveget és azt a világot, amelyben az megjelent. Így betömhetik
azoknak a teTÜleteknek a réseit, ahol a bibliai tanulmányozáshoz való tudásunk
és hátterünk gyenge.
 Azoknak ah. n. adventistáknak, akik elfogadják Ellen White írásainak spe-
ciális tekintélyét, egy további elv még kritikai fontosságú.
6. Mélyen szántó és józan módszereket kell alkalmazni azokra a szaka-
szokra, amelyekben Ellen White bibliai szövegeket magyaráz, különösen ha
azok a szövegek a nyugtalanító an nehéz részek közül valók. 4
Sok kárt okozhat az, amikor Ellen White tekintélyével visszaélve olyan
magyarázatokat támogatnak, amelyek eltorzítják a Szentírás íróinak szándé-
kát. Helyesen megértve az inspiráció összhangban van saját magával. A fent
emlitett 3. és 4. elv különösen értékes, an1ikor a Prófétaság Lelke írásainak
megértéséhez alkalmazzák.
Ennek a hat elvnek a következetes alkalmazása megóvhatta volna David
Koresh életét. Prófétikus képzelődéseinek középpontjában úgy tekintett ma-
gára, mint a Jelenések 5. fejezetének Bárányára, aki csatlakozott Istenhez a
trónon és ezért hatalma van ahhoz, hogy elengedje a vég eseményeit egy
gyanútlan világban. Ha következetesen alkalmazta volna ezt a hat elvet, akkor
felfedezte volna, hogy az Újszövetségben a vég már elengedtetett az első szá-
zadban Jézus Krisztus életében, halálában és feltámadásában (lásd: 6. fejezet).
Ha az egész Újszövetség fényében olvasta volna el a Jelenések 3:2l-et (vö.
Jelenések 5:5, 6, 9-12), akkor rájött volna arra, hogy a tekercs Bárány általi
átvétele már akkor egy múltbeli esemény volt, amikor János a Jelenések köny-
vét írta, ezért semmiképpen nem lehet alkalmazni egy nagyon is esendő wacoi
emberi lényre Texasban körülbelül 2000 évvel később.5
SzükségszeIŰ ezért módosítani azt az állítást, amellyel ezt a könyvet kezd-
tem. A végről való gondolkodás, núnt olyan, nem szükségszerű, hogy veszélyes
legyen valaki egészségére. Az a mód, ahogy valaki a végre gondol, határozza
meg a veszélyt. A bibliai tanulmányozás józarfelveinek a következetes és alá-
zatos alkalmazása nyújthat egyedül biztonságos, egészséges és bibliai képet a
végről.
Az értelmezésnek ezekkel az alapelveivel a következő fejezet megkezdi azt
az utazást a Biblián keresztül, amely arra törekszik, hogy megismertesse ve-
lünk a végidőnek azt a képét, melyet Isten a bibliai történelemben különböző
embereknek különböző korokban bemutatott. A képek közül némelyek először
furcsának tűnhetnek, mégis nagyon hamar világosabban fogjuk látni, hogy
hogyan gondoljunk úgy a végre, hogy közben ne veszítsük el az eszünket!

1. Habár a Kr. u. 1000-t körülvevő izgalom nem volt olyan nagy vagy olyan széles körben elter-
jedt, mint ahogy azt általában a népi kultúrákban hitték, az azonban mostanra világossá vált,
hogy legalább Európa egyes részein szerepet játszott, ellentétben azzal a korábbi tudományos
nézettel, melyet Jacques Barzun és Henry F. Graaf fejtett ki The Modern Researcher címü
munkájuk 104-106. oldalain (New York: Harcourt, Brace and Company, 1957). Nézd meg
 Henri FociIlon, The Year 1000 (New York: Unger Publishing Co., 1970) és Richard Erdoes,
A. D. 1000: Living on the Brink of Apocalypse (San Francisco: Harper and Row, 1988) cÍInű
munkáit.
2. Lindsey nézeteinek, valamint annak a hatásnak és befolyásnak megvizsgálását, melyet írásai a
jelenkori amerikai gondolkodásra gyakorolnak, nézd meg Paul Boyer, When Time Shall Be No
More (Cambridge, Mass.: The Belknap Press of Harward University Press, 1992) című
könyvét.
3. A keresztényi életben való felelősségre vonhatóságnak egy sokkal alaposabb tárgyalását olvas-
hatod a Present Truth in the Real World (Boise~ ldaho: Pacific Press Publishing Association,.
1993) című könyvem 191-200. oldalain.
4. Annak körvonalazás ára, hogy mit értek józan módszerek alatt, nézd meg Frank Holbrook által
szerkesztett "The Interpreter's Use of th", Writtings of Ellen G. White", Symposiuln on Reve-
lation 1. könyvének 163-172. oldalait! (Silver Spring, Maryland: Biblical Research Institute,
1992).
5. A Jelenések 5. fejezete meglehetős en jól részletezett exegéziséhez nézd meg a "The Seven
Seals"-t a Symposium című könyv 200-221. oldalait. A Jelenések 3:21 sajátosságának
megértés éhez olvasd el a 201-204. oldalakat!
 AZ ÓSZÖVETSÉG,
A KORAI JUDAIZMUS ÉS A VÉG
 A régmúlt és a vég

Noé szemrevételezte az előtte álló óriási műalkotást, miközben azt figyelte,

hogyan vonulnak be a hatalmas nyíláson keresztül az oroszlánok és a medvék,
a zsiráfok és a zebrák, a prérikutyák és a sündisznók, a kígyók és a csigák ebbe
a valamibe, ami egy kís fából készült városnak tűnt az egész világ számára.
Hirtelen teljes erővel tört rá az érzés: a világ csakhamar a végéhez ér.
Mindeme, amit Noé látott - kivéve maga a hajó és annak értékes rako-
mánya - az a sors várt, hogy örökre megváltozzon. Mindazok, akik elmulasz-
tották, hogy csatlakozzanak Noéhoz a bárkába, hamarosan eltöröltetnek, és
senki sem látja őket többé. Mindaz, amiért az emberek éltek - otthonaik, mun-
kájuk, reményeik és álmaik, családjaik, emlékeik, történelmük és még az isme-
rős táj képe is - afelé közeledett, hogy megszűnjön és elfelejtődjön örökre és
végérvényesen. Mi lesz belőle? Milyen lesz az új világ? Lesz valami, ami
hasonlítani fog ahhoz, ami itt azelőtt volt? Ilyen kérdésekkel a szívében zárta
be Noé utolsó csomagját és felkészült rá, hogy belépj en a bárkába.
A Biblia végről szóló részei tanulmányozásának jó kezdőpontja az, ha felis-
merjük, hogy az közvetlenül a régen élt, valódi emberek élményeit mondja el.
A világ vége, amely felé tekintünk, nem az első alkalom, amikor bekövetkezett.
A bibliai eszkatológia (a vég tanulmányozása) Noé történetével és az özön-
vízzel kezdődik. A vég annyira valóságos voltNoé számára, amennyire a vilá-
gunk felé közeledő vég valóságos nekünk. Ha megnézzük, hogy a Biblia
hogyan beszél Noé világának a végéről, akkor világosabb bepillantást nyer-
hetünk a mi világunk végéről.
Közös bibliai utazásunk ezért inkább a dráma eredeti szereplőinek kér-
déseivel fog a szöveghez közelíteni a mi korunk kérdései helyett. Milyen fajta
véget várt és élt át Noé? Milyen fajta végre tekintett előre Ábrahám, Mózes és
a próféták? Mi Isten szerepe ebben a végben? Az ilyen fajta kérdések megsza-
badítanak bennünket jelenkori elvárásainktói és segítenek abban, hogy úgy lás-
suk a dolgokat, mint soha azelőtt. Isten ott találkozik az emberrel, ahol van,
ezért annak a világnak az összefüggésében fogjuk Őt a legjobban megérteni,
ahol Ő a Biblia íróival találkozott.
 A Biblia első könyvében (IMózes) a hatodiktól a kilencedik fejezetig található
meg az özönvíz leírása - az a történet, amikor az emberiség történelmében
először következett be a vég. Ez szolgál mintául a vég összes bibliai leírásának.
A mintát négy fő elem jellemzi: a hanyatlás, a kinyilatkoztatás, az ítélet és az
eredmény.
Hanyatlás - Noé vég képe akkor élesedett ki, amikor Isten aláhúzta szá-
mára azt a súlyos hanyatlást, mely akkor az emberiség erkölcsi és viselkedési
helyzetét jellemezte. "És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a
földön, és hogy sZÍve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz ...
A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással"
(lMóz 6:5-11).
A dolgok kezdtek fIzikailag, lelkileg és erkölcsileg részeíre hullani. Isme-
IŐsen hangzik? Ha erre az alapra tekintünk, akkor nem kérdéses, hogy a vég
sZÍntere ma is felállíttatott. De mielőtt még túlságosan is izgalomba jönnénk, ne
felejtsük el, hogy a legtöbb generáció magára ismerhetett volna ebben a leírás-
ban. IMózes 6:6 leírása azonban tovább folytatja: "Megbáná azért az Úr, hogy
teremtett embert a földön, és bánkódék az ő szívében."
A Biblia szerint a vég soha nem magányos, ellentétben azzal, ahogy azt a
korábbi fejezetekben néhány tudományos spekulációban láttuk. Isten érzi mind-
azt a fájdalmat, amit az ember megtapasztal. Ő mindig gondoskodik valami
jobbról.
Kinyilatkoztatás - Az idő megérett a változásra. Istennek olyan változást
hozó, döntő tervei voltak, amelyeket meg akart osztani Noéval. Először el-
mondta tervének azt a részét, miként pusztítja el a földet és törli el az emberi
nemzetséget a föld szinéről: "Monda azért Isten Noénak: Mindén testnek vége
elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé
elvesztem őket a földdel egybe" (1Móz 6: 13, vÖ. 7. vers).
Nem kétséges, hogy Noé megrémült attól a gondolattól, hogy Ő, családja,
szomszédai és mindaz, amiért élt, örökre eltöröltetik. Annak a tervnek, amit
Isten kijelentett neki, két része volt. Noé kegyelmet talált az Úr előtt (lásd: 8.
vers), ezért Isten arra szólította, hogy építsen egy hatalmas hajót, mely elég
nagy ahhoz, hogy megmentse családját és azon barátait és szomszédait, akik
jönni akarnak, és elég nagy ahhoz, hogy megmentse a faj oknak azt a döntő
minimumát, mely a föld ökorendszerének helyreállításához szükséges (14-21.
versek). A világ és az emberek többsége megmenekülhetett vorna a tervezett
pusztítástól.
A legérdekesebb az a nyelv, amely Noé történetét írja le Isten tervében.
A földön lévő élet elpusztításának leírása után IMózes 7 :23 azt mondja: " Csak
Noé marada meg, és azok, akik vele valának a bárkában. " A "marada" -nak
fordított szó itt ugyanaz a tő, mint a rendszerint "maradék" -nak fordított héber
szó. Az Úr teLVe volt az, hogy Noé legyen az első végidő "maradéka". Mível
nem szeretném, hogy bárki puszta képzeletem szárnyalásáról gyanúsítana,
szükséges rárnutatnom Sirach 44: ll-re, egy köriUbelül kétszáz évvel Krisztus
kora előtt íródott zsidó könyvre!, amely erre a kapcsolatra utal. Noé és család-
ja volt az özönvíz maradéka. Az Ószövetség zsidó olvasói az özönvíz történe-
téből szerezték meg a maradék fogalma alapértelmezését.
Ítélet - Ahogy a kinyilatkoztatásnak, úgy Isten ítélet végrehajtásának is két
része volt - a gonosz többség elpusztítása és az igaz maradék megmentése.
Isten először kijelentette az emberiség állapotát, aztán az elmondottaknak
megfelelően cselekedett. Amikor az özönvíz leírásához az "ítélet" szót haszná-
lom, akkor nem a bírósági vizsgálatra gondolok; híszen az már akkorra befe-
jeződött, amikor Isten Noét teLVéveimegközelítette. Az ítélet szó itt a végrehaj-
tást jelenti.
Amikor erről az ítéletről aszöveget héberiU olvassuk, érdekes dolgot ve-
szünk észre. Világossá válik, ho gy az özönvíz története szorosan kapcsolódik a
teremtés történetéhez, amí Mózes első könyvének első két fejezetében van leír-
va. A teremtés akkor kezdődik, amikor a Lélek (ugyanaz a szó, mínt héberben
a "szél" - figyeld meg Jézus szavait János 3 :8-ban) a föld felett lebeg, amelyet
teljesen befed a kavargó és zavaros víz (lMóz 1:2). A teremtésben volt egy
elválasztási és megkülönböztetési folyamat. Isten megkülönböztette a vilá-
gosságot a sötétségtől (4. vers), az éjszakát a nappaltóI (5. és 14. vers), és elvá-
lasztotta a föld felett lévő vizeket az alant összegyűlt vizektől (6. és 7. vers) és
a tengert a szárazföldtől (9. és 10. vers).
Az özönvíz történetében a teremtés elkülöllftései a visszájukra fordultak.
Az ég vizei lejöttek, hogy az alant megáradó vizekkel találkozzanak (lMóz
7:11). A szárazföld és a tenger többé nem volt megkülönböztethető (20. vers).
Az özönvíz azt az állapotot hozta vissza a földre, amí a teremtés előtt volt (20.
vers; vö. 1:2)!
Noé számára az özönvíz több volt, mínt életút jának egy újabb eseménye.
A teremtés visszarendeződését jelentette. Héberben az özönvíz nyelvezete
megegyezik a teremtés nyelvezetével- a döntő pontoknál ugyanazokat az alap-
szavakat használja. Az özönvíz a teremtés megfordításaként van leírva, mint-
hogy Isten megszűntette azokat a megkülönböztetéseket, melyek lehetővé tették
az életet a földön.
Isten a bárkán keresztül munkálkodott azért, hogy a maradékot megmentse
környezetük pusztulásától. Noé, családja és az állatvilág képviselői biztonság-
ban voltak a bárkában (lMóz 7:7, 16). Isten ellenőrzése alatt tartotta teremtése
elpusztítását, így semmi ártalom sem érhette a maradékot (lMóz 8: 1, 2).
 A Szentírásban Isten ítélete mindig kettős. Az Éden kertjében Isten ítéletet
hirdetett Ádám és Éva felett; tövisekkel, szülés alatti fájdalommal és szám-
űzetéssel bűntette őket (lMóz 3:16-19,23,24). De ugyanakkor a megromlott
környezettől is megvédte őket azáltal, hogy állatbőrökbe öltöztette őket (21.
vers), és aztán megígérte, hogy a Messiáson keresztül helyreállíttatnak (l5.
vers). Az édeni ítélet kettős volt, pozitiv és negatív. Kaint is az Úr megátkozta
egyrészről, míg másrészről pedig élete védelmében megjelölte (lMóz 4: 1-16).
Hasonlóképpen az özönvíz történetében is Isten kétféleképpen cselekedett,
egyrészt megőrzött, másrészt pusztított.
Eredmény - Mi volt az eredménye Isten azok megmentéséért végzett
munkájának, akik a bárkában voltak összezsúfolva? Itt ismét egy új [öld és egy
új teremtés nyelvezetével talállwzunk. Isten "szelet" küldött, hogy lecsillapítsa
a vizeket, és hogy visszavonulásra késztesse őket (lMóz 8:1; vö. 1:2).
Nemsokára a vizek felszáradtak, és a föld ismét szárazzá vált (lMóz 8:13).
Ezek elmondásához olyan nyelvezetet használ, amit a teremtés hete harmadik
napjának leírásánál találunk (lMóz 1:9-10). Isten felszáritotta a földet és
elválasztotta a tengertől. Helyreállította a nappal és az éjszaka, valamint az
évszakok teljes hatáskörét és működését (lMóz 8:22), a teremtés negyedik
napjának emlékét (lMóz 1:14-15).
1Mózes 9:l-3-ban Isten megismételte lMózes 1:26-31 kifejezéseit, ami-
kor helyreállította szövetségét Noéval és az ő fiaival: "Szaporodjatok és soka-
sodjatok." Majd ismét előírt egy étkezési progrdillot: "Minden mozgó állat,
amely é1, legyen nektek eledelül" (lMóz 9:3). Az új teremtés megkülönbözte-
tései voltak a garanciák egy újabb özönvizzei szemben (ll. vers).
Hogyan fogta fel Noé a véget? Számára a véget szükségszerűvé tette a kora
erkölcsében és magatartásában bekövetkezett hanyatlás. Isten arra használta az
özönvízet, hogy szétszedje fizikai teremtését, és az igaz maradékkal újra kezd-
je az egészet egy új teremtésben. Az özönvíz történetében a vég a bolygó fizikai
lerombolása és annak rákövetkező fizikai helyreállítása volt. Az özönvizen
keresztül az ó világ átadta a helyét egy új világnak. Az özönvíz után az öko-
szisztéma ismét funkcionált. Istennek az emberiséggel kötött szövetsége hely-
reálIítódott. Noé lett ennek az új teremtésnek a második Ádámja.
Sajnos, ahogy az első Ádám elbukott egy fa gyümölcsével kapcsolatban
(lMóz 3. fejezete), úgy az új Ádám is elbukott a szőlő gyümölcsét illetően
(lMóz 9:20-27). Noé és Khám bűnein keresztül az ember ismét hanyatlásba
sodródott. Istennek csak a "szaporodjatok és sokasodjatok" parancsát tartották
meg Noé leszármazottai (1. vers). 1Mózes 10. fejezete megerősítí, hogy Noé-
nak rengeteg leszármazottja volt. Ezek az utódok azonban úgy döntöttek, hogy
nem szélednek szét és nem töltik meg a földet, ahogy Isten parancsolta (lMóz
9:1).
 Így, habár a vég eljött Noé napjaiban, mégsem ez volt az utolsó vég. Egy
másik végnek is el kellett jönnie. Mindazonáltal az özönvíz történetében
felfedezhetjük a vég bibliai megértésének első csíráit.

Ábrahám és a vég

Hanyatlás - lMózes ll:4-böl világos, hogy Noé leszármazottai fellázadtak

Isten azon parancsa ellen, hogy töltsék be a földet (9:1). Tornyukban találták
meg azt az eszközt, amellyel sikeresen ellenszegülhettek Isten parancsának.
Technológiai fejlettségük pedig kifejezetten fenyegetővé tette lázadásukat
(lMóz 11:5-6). .
Kinyilatkoztatás - Isten úgy válaszol, hogy éIVénytelennek nyilvánítja ter-
vüket. A nyelvek összezavarásával arra készteti majd őket, hogy szétszéled-
jenek az egész földön (5-7. versek).
Ítélet - Az ítéletben aztán Isten cselekedett, összezavarta nyelvüket és szét-
szórta őket az egész földnek színére (8. és 9. vers). Itt azonban volt egy hiányzó
elem. Korábbi ítéleteiben Isten mindig kettősen cselekedett, pozitívan és
negatívan. Egyrészt tövisekkel, fájdalommal és kiűzetéssei átkozta Ádámot és
Évát, ugyanakkor ruhával és egy ígérettel áldotta meg őket (lMóz 3. fejezete).
Míg egyrészről számkivetettséggel átkozta meg Kaint, másrészről olta1mazás-
sal áldotta meg öt (lMóz 4:1-16). Az emberiséget egyrészt megbüntette az
özönvízzel, másrészt Noéval és a bárkával meg is áldotta őket. De hol van az
áldás Bábel történetében?
Az áldást elhomályosítja a mi nyugati időrendi tudatosságunk. A nyugati
olvasók tudják, hogy - lMózes 11. későbbi része kronológiájának meg-
felelően - Ábrám legalább 400-600 évvel Bábel után élt. De Mózes első köny-
vében a ll. fejezetnek a Bábel történetéhez a közvetlen szövegösszefüggés a
10. és 12. fejezetben található meg. lMózes 10..fejezetében a világ nemzete it
Noé családfájából eredeztetve sorolja fel. lMózes 11. fejezetében ezek a nem-
zetek Isten elleni lázadás ra gyűlnek össze. Habár nyelvük összezavarása miatt
szétszéledtek, de még mindig lázadnak. Így lMózes 11. fejezete egy olyan
világ képével zár, aminek áldásra van szüksége.
Jön egy ember erre az átkozott világra, akit Ábrámnak (később Ábrahám-
nak) hívnak. Az előzőek összefüggésében Isten így szól Ábrámhoz: "Eredj ki
a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre,
amelyet én mutatok néked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és
felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged
áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak tebenned a föld
minden nemzetségei" (lMóz 12:1-3).
 Figyeld meg, hogy Isten három ígéretet tett Ábrámnak. Kapni fog egy (öl-
det, nagy nemzetté válik és áldássá lesz. Isten nemcsak Ábrám közvetlen utó-
dait, hanem a "föld minden nemzetségeit" meg fogja áldani. Összefüggésében
nézve a "minden nemzetség" világosan az lMózes 10. fejezetében lévő nem-
zetségtáblázatra és azokra utal, akik Bábel tornyának történetében átkozottakká
lettek és szétszórattak.
lMózes 17: 1-8 versekben megismétlődik és kibővül a három ígéret. A föld
ígérete megismétlődik egy Kánaán nevezetű területre összpontosítva (8. vers).
A nemzetté válás ígérete kibővül, így tartalmazza Ábrám leszármazottainak
sokaságát (2,4-6. versek), akiknek száma, núnt az égen a csillag (15:5). Ábrám
neve ezért Ábrahámra változik (1Móz 17:5). Az áldás ígérete egy szövetségi
kapcsolatban tisztázódik. Ábrahám és utódai különleges kapcsolatban lesznek
Istennel (2, 7, 8. versek). Így világos, hogy Ábrahám az az eszköz, amely által
Isten azt tervezi, hogy helyreálIítia kapcsolatát és szövetségét a (öld nzinden
népével. Ábrahánl a világ érdekében hivatik el!
Az Ábrahámnak tett ígéretek világszéles természete még világosabbá válik
akkor, anúkor felismerjük, hogy ez a három ígéret kifeiezetten arra irányult,
hogy megsemmisülienek az lMózes 3. (eiezete általleírt bűnbeesés ártalmai.
Ádámra és Évára bűnbeesésük átka három(éle módon nehezedett. Ábrahám
pedig három, ennek megfelelő ígéretet kapott. Ádánl miatt a föld átok alá került
- tövist termett és nehezen megművelhetővé vált (17-19. versek). Kánaánban
Ábrahámon és az ő leszármazottain keresztül Isten elkezdte helyreállítani a
földet. lMózes 3:16-ban szülési fájdalonmlal átkoztatott meg, de Ábra1lámon
keresztül a szülés ismét áldássá vált. Ádánl és Éva kiűzettek a kertből és elvá-
laszttattak Istentől (23. vers). Ábrahámon át ez a kapcsolat ismét helyreállítta-
tott. A párhuzamot a következő táblázat illusztrálja.

1MÓZES 3 1MÓZES 12:1-3 1MÓZES 17:1-8

Átkok Ígéretek

Szülési fájdalom Nemzet sok leszármazott

Istentől való elűzetés Áldás Kapcsolat Istennel
Tövisek (föld) Föld Föld

Annak ellenére, hogy a tényleges héber szó itt nem található, mégis Ábra-
hám volt Bábel történetében a "maradék", az a maradék, akin keresztül Isten
egy új teremtést tervezett. Isten ítéletének negativ hatása a nyelvek össze-
zavarásán keresztül, a nemzetek szétszóratása volt. Pozitiv hatása pedig az
Ábrahánlnak tett ígéret, hogy áldásaival elérje a nemzeteket (lMóz 12:1-3).
 Az Ábrahámnak adott három ígéret nemcsak a bűnbeesés ártalmait hatásta-
'lanította, hanem Istennek azt a teIVét is aláhúzta, mely megváltja és meg-
szabadítja a világot az átok alól és készítette elő a színteret mindannak, ami
utána következett egészen Kánaán meghódításáig, Mózes első könyve például
a sok utód ígéretére összpontosít Habár ennek megvalósulásában gyakran elő-
fordultak visszaesések és kudarcok, a könyv végére az ígéret mégis megerő-
sítettnek és biztosÍtottnak tűnik. Mózes· második és harmadik könyvében a
figyelem a megígért kapcsolat felé fordul. Isten szövetséget köt Izraellel Móze-
sen keresztül, és felvázolja a szentélyszolgálatokat, mellyel a nép meg tudja tar-
tani Vele a kapcsolatot A föld ígéretét ugyanakkor Mózes negyedik és ötödik
könyve, valamint Józsué könyve világítja meg a legélesebben.
lMózes 12:1-3 ígéretei ezért a Pentateuchus (Mózes öt könyve) két teoló-
giájánakközponti témájává válnak.2 Egyrészt az volt a szerepük, hogy Bábel és
a bűnbeesés átkát semmissé tegyék, másrészt pedig dióhéjban kÖIVonalazzák
mindazt, amit Isten a Pentateuchus további részeiben megcselekszik.

AZ ÁBRAHÁMNAK ADOTT íGÉRETEK

A PENTATEUCHUS KÖZPONTI TÉMÁJA

Fájdalom NemzetILeszármazottak 1Mózes

Elűzetés ÁldásJKapcsolat 2Mózes/3 Mózes
Tövisek Föld 4MózesiSMózes

Mi volt Ábrahám végről alkotott képe? Az alapképet lMózes 12: 1-3 és az

azt követő részek teszik világossá. Ábrahám Isten képviselőjeként működött
egy olyan világban, amin Isten átka volt Ábrahám végről alkotott képe a hár-
mas ígéretet állította a középpontba. Ez volt Isten válasza a bűnbeesésre. Meg-
született az igény a Paradicsom visszaállítására. Ha Ábrahám leszármazottai
hűségesek lesznek, akkor KánaáP földje a helyreállított Éden kertjévé válik.
Rajtuk keresztül a világ kapcsolata Istennel fokozatosan helyreállítódik. A vég
annak a helyreállítása lesz, anlÍ elveszett - az egész világ számára.
Gyakran gondoljuk azt, hogy könnyű lenne hinni, ha úgy tudnánk beszél-
getní Istennel, ahogy Ábrahám tette. De a valóság az, hogy Ábrahám élete nem
volt ilyen egyszerű. Volt három ígérete Istentől, de ez volt minden, amivel ren-
delkezett. Isten földet ígért neki. De miután hatvan évet ott éltek azon a földön,
és Sára meghalt, Ábrahámnak még csak annyi föld sem volt a tulajdonában,
hogy eltemethesse feleségét. Még mindig idegen volt azon a földön, amit
 mások birtokoltak. Meglehetősen elképesztő árért vásárolt egy darabka földet,
amelybe eltemette Sárát.
Isten sok leszármazottat is ígért Ábrahámnak. Az ígéret teljesülése azonban
annyira sok akaaálynak volt kitéve, hogy az már majdnem komikus volt.
Ábrahámot és utódait állandóan háború és éhínség fenyegette (lMóz 12, 14,
26, 34, 41). A pátriárkák feleségeire a közös szomszédok újra és újra szemet
vetettek (l2, 20, 26. fejezetek). A könyvben mindegyik első feleség (Sára,
Rebeka és Rákhel) meddő volt, és valamilyen csodára szükség volt ahhoz,
hogy gyermekeik legyenek, de azok is csak hosszú várakozás és sok csalódás
után születtek meg. A várakozás ideje alatt Ábrahám kipróbált mindenféle
helyettest (Lót, Hágár, Eliézer). Később, atyja házi bálványainak ellopása által
Rákhel arra törekedett, hogy megőrizze örökségét Paddan-aramban abban az
esetben, ha a dolgok nem mennének jól Kánaánban (lMóz 31:30-35). Amikor
végül gyermekek születtek, azok egymást fenyegették (lMóz 21:8-14;
27:41-45; 32:6-12; 37:12-36). Mégis, minden akadály ellenére a könyv végére
egy hetven emberből álló csapat azt engedte sejtetni, hogy az ígéret betel-
jesülése a megvalósuIás útján halad.
Ábrahám és leszármazottai áldásai voltak a nemzeteknek, ahogy azt lsten
ígérte? Sem a fáraó (lMóz 12. fejezete), sem Abimélek (lMóz 20. fejezete)
nem tekintett áldásként Ábrahám jelenlétére a térségben! Sodomáért való
közbenjárása kudarcot vallott (lMóz 18, 19). Izsáknak végnélküli összetűzései
voltak szomszédaival (lMóz 26: 1-33). Jákóbnak fiai tette miatt el kellett hagy-
nia a várost (lMóz 34. fejezete). Egyedül csak József történetében látjuk végül
ezen ígéret beteljesedésének halvány felvillanását.
Gyakran romantikussá tesszük a pátriárkák életét azokban a történetekben,
melyeket gyermekeinknek mesélünk. A valóság azonban az, hogy a pátriárkák
nagy lelki bizonytalanságban élték le életüket. Ábrahámnak fájdalmasan kevés
bizonyítéka volt életében arra, hogy azok az ígéretek, melyeket Isten tett neki,
valaha is teljesüini fognak. Ábrahám, Izsák és Jákób élete nagy hiábavalóság
volt, ahogy azok beteljesülésére vágytak, melyről úgy tűnt, hogy soha nem fog
bekövetkezni. Mindezek után a lelki élet talán nem is olyan rossz egy szekulari-
zált világban! Ha a pátriáIkák lsten ígéretei teljesítésének látszólagos sikertelen-
sége ellenére meg tudták őrizni Istenbe vetett hitüket, akkor mi, akik ismerjük az
Ö ígéretei beváltását Krisztusban, bizonyára megtehetjük ugyanezt!
Eredmény - Ábrahám számára az új teremtés Isten ígéretei teljesülésén
keresztül jött el. A föld termékenysége, a szaporodás és Istennel való meghitt
és benső kapcsolat helyreállt. Az ígéretek az Egyiptomból való kivonuláson
keresztül te/iesedtek. Nem érhet meglepetésként ezért bennünket az, hogy a
kivonulás a teremtés kifeiezésmódiában íródott: "Kinyújtá Mózes az ő kezét a
tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá
tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek. És szárazon menének az Izrael fiai a
tenger közepébe" (2Móz 14:21-22).
A héber ugyanazt a szót használja a "szélre", mint a "Lélekre" (lMóz 1:2).
A szél munkájának eredménye a száraz föld (vö. 9, 19 versek). Az előző szö-
vegben a dőltbetűs szavak a teremtést idézik. A Kivonulás könyvének (Mózes 2.
könyve) nyelvi megfogalmazása sok tekintetben megegyezik a Teremtés (Mózes
1. könyve) nyelvezetéveI. A különbség csak annyi, ahol Mózes első könyve a
világ teremtését, ott Mózes második könyve egy nép teremtését írja le. 2Mózes
4:22-23-ban Isten azt állit ja, hogy Izrael az Ő elsőszülött fia. Ki volt Isten
tényleges elsőszülött fia? Ádám. Izrael népét - úgy, mint Noét - második Ádám-
ként fiának tekintette. Izraelnek, ahogy Ádámnak is, megígérte az uralkodást
(5Móz 11:22-25; vö. lMóz 1:26-28). A pusztában Izrael az élelem (2Móz 16;
5Móz 8:1-13) és kígyók által (4Móz 21:4-9) lett próbára téve, pont úgy, ahogy
Ádám és Éva. A kívonulás története egy olyan új teremtésként íródott, mely sem-
missé teszi az Ádám bűne miatti átkot. Mindaz, amit Isten Ádámon keresztül
szándékozott megtenni, most Izraelen keresztül készült megvalósítani.
Ábrahám végről alkotott képének vizsgálatából egy fontosabb észrevétel
emelkedik ki. Az ígéretek teljesülése nem eredményezte a bolygó fizikai el-
pusztítását és helyreállítását, ahogy ez az özönviznél volt. Ehelyett viszont
azok a kifejezések, melyeket a teremtés és az özönvíz történetének leírásánál
szemIélhettünk, most egy nép teremtését írják le.
A bibliai eszkatológia nyelvezete nem korlátozódik csak a természeti világ
elpusztítására és ú;rateremtésére, hanem egy nép lelki hanyatlására és felépü-
lésére is alkalmazható. Azok az események, melyek Noé idejében a történe-
lemben nyíltan teljesedtek, a kivonulás ideje alatt lelki és jelképes jelentőséget
hordoztak magukban. A Bibliában a vég fogalma gyakran kibővül azért., hogy
tartalmazza Istennek a történelem bizonyos pontjain - mint a kivonulásnál
vagy később a keresztnél (vö. 2Móz 12:41) - a lelki helyreállitásért végzett
hatalmas munkáját.

A hanyatlás, a kinyilatkoztatás, az ítélet és az eredmény előző négyese jel-

legzetes a befejezett eszkatológiákra, melyek a teljesülés teljes ciklusát tartal-
mazzák. Mózes végről alkotott képének a végső beteljesülése azonban nem
található meg a Bibliában, ezért ennek a szakasznak eltérő a szerkezete.
A Vég, mint választás - Ahogy Izrael közeledett az Ígéret földje felé, Isten
Mózest használta fel arra, hogy tisztázza, miképp fog eljönni az az új teremtés,
melyet Ábrahámnak megígért. De a vég Mózes ötödik könyve szerint más
 képet mutat. Mózes szerint a vég sokkal inkább egy folyamat, mintsem egy
esemény. Fokozatosan alakul ki, és nem robban rá úgy a világra, mint az özön-
víz rohama: "Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek sza-
vára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én paran-
csolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az
Úr, a te Istened. És reád szálljanak mind ez áldások. .. ha hallgatsz az Úrnak, a
te Istenednek szavára" (5Móz 28:1-2).
A "mind ez áldások" részletesen a 3-14. versekben vannak leírva, melyeket
mai kifejezéssel úgy foglalhatnánk össze, hogy "kiemelt termékenység". Isten
arra készült, hogy megáldja szaporodásukat, termésüket, jószágaikat és keres-
kedelmüket. Istennek való engedelmességük eredményeként a föld fokoza-
tosan egyre termékenyebbé, ők maguk pedig még inkább sikeresebbekké vál-
tak volna. Szuperhatalommá lehettek volna, fejjé farok helyett. Minden ellen-
ségükkel békében éltek volna. Ha együttműködnek Istennel, az Ábrahámnak
tett minden ígéret bőséggel teljesült volna.
Mózes elgondolásában a vég egy folwzatos vagy "feilődő" előrehaladás
volt. A vég nem hirtelen jött volna el 'riadóval és harsonával' , hanem darabok-
ban és részenként. Izrael engedelmességének eredményeként Isten fokozatosan
helyreállította volna Kánaánt, míg az olyanná nem vált volna, mint az Úr kert-
je. Az áldásokon keresztül Isten fokozatosan megsemmisítette volna az átkot.
A vég a történelmen belül iött volna el. A gyom és a betegség fokozatosan kiír-
tatott volna. Istennel való kapcsolatukon keresztül helyreállt volna a Paradicsom.
De a vég eme fokozatos képének volt egy sötétebb oldala is. Az engedetlen-
ségen keresztül Izrael hanyatlásba zuhanhatott volna, ahogy az özönvíz előtti
nemzetek és Bábel tornyának nemzetel tették. "Ha pedig nem hallgatsz az
Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden rende-
lését, amelyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok, és meges-
nek rajtad" (15. vers).
Az átkok rettenetes lístája a 16-68. versekben található. 5Mózes 28. feieze-
'ének átka egy megfordított eszkatológia, egy fokozatosan bekövetkező ítélet-
nap árnyát vetíti előre. Ha Izrael nem engedelmeskedik, a föld nem lesz termő,
a gyermekek betegek lesznek, a nemzet elszegényedik és minden oldalról
ellenség fogja fenyegetni. Ha ezek után is engedetlenek maradnak, akkor betel-
jesedik a szövetség végső átka, a nemzetek között való szétszóratás és a fogság.
Mózes ötödik könyve egy nemzeti vég képet fest le. Itt a nemzet, mint egy-
séges egész van megszólítva. A maradék fogalma nem szerepel. Izraelnek két
lehetőség kinálkozott (5Móz 30:15-19). Az egyik Éden fokozatos visszaál-
lítása volt, a másik pedig a fogságba és pusztulásba vivő fokozatos hanyatlás.
Melyiken fognak járni? Ha a nemzet engedelmeskedik, akkor sikeres lesz. Ha
nem engedelmeskedik, akkor elpusztul.
 ISTEN TERVE 5MÓZES 28-BAN
Fo1wzatos és feltételes eszkatológia

~ ~
Engedelmesség Engedetlenség

•
Éden helyreállitása
•
Izrael történelmének magas pontia - Izrael engedelmeskedett valaha olyan
hosszú ideig, hogy lássa a Paradicsom helyreállításának kezdetét? Valójában a
nemzet soha nem volt egységes, kivéve azt a hatvan vagy hetven évet, amikor
Dávid majd Salamon uralkodott. Ez időben a nemzet elkezdte learatni Isten
áldásait. Habár Kániánon túl hatalmas területet hódítottak meg (2Sám 5: 17-25;
8:12; 10:15-19), mégis egyre inkább békében éltek ellenségeikkel (2Sám
7:9-11). Úgy tekintettek rájuk, mint egy szuperhatalomra, egy olyan tekintély-
re, akivel számolni kell (lKrón 14:17). A pogány uralkodók elismerték Izrael
felsőbbrendűségét bölcsességben, gazdagságban és boldogságban (2Krón 9 :5-8).
Isten áldásai elérték azt a pontot, hogy Salamon kijelenthette: "Áldott legyen az
Úr, aki nyugodalmat adott az ő népének, az Izráelnek, minden ő beszéde szerint,
csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, amelyet
szólott Mózes, az ő szolgája által" (lKir 8:56).
Úgy tűnt, hogy Izrael Éden helyreállítása felé halad. Mózes ötödik könyve
a teljesülés folyamatában volt. De az ígéret továbbra is feltételes maradt (lKir
9:3-9; 8:33-36). A királyság bevezetésévei egy új veszély jelent meg. Nagy-
mértékben most már a király állt Isten előtt Izrael helyén. Amikor a király
hűséges volt, akkor Izrael virágzott, de a hűtlen király a pusztulás felé tartó
spirált indította el.
A lefelé tartó út - Salamon alatt Izrael elkezdett elfordulni Istentől. Egy
olyan hosszú, lefelé tartó útra léptek, amelyen az Ábrahámnak és Mózesnek tett
ígéretek már csak elhalványult álmok voltak. Helyettük a szegénység, a gyen-
geség, a fosztogatók, a szétszóratás és a fogság átkai kezdtek egyre valóságo-
sabbakká válni. Az az Éden, amely Izrael engedelmességén keresztül helyreáll-
hatott volna, egyre kevésbé tűnt valószínűnek. A Paradicsom csak Isten döntő
és mélyreható beavatkozása által válhatott volna ismét realitássá. A próféták
ezért írásaikban többé már nem progresszív formában ábrázolták a véget, ha-
nem a valóságnak egy hirtelen átváltozásaként. Isten maga fog beavatkozni a
történelembe, és ez mindent meg fog változtatni.
 Izrael kudarca, miszerint Mózes 5. könyvének szövetségét nem tudta meg-
tartani, nagy tragédia volt. De Isten nem maradt tehetetlen. Az ószövetségi
próféták, Ésaiástól Malakiásig, előre láttak egy olyan véget, amelyben Isten
ismét csodálatos módon fog cselekedni, ahogy azt a teremtés, az özönvíz és a
kivonulás történeteíből megismerhettük.

1. Sirach a Biblia apokrif könyveinek egyikében található meg (Ecclesiasticus).

2. Ezt a sajátosságot David 1. A. elines tette ellenállhatatlanul divatossá a "The Theme of the
Pentateuch"-ban, Journal (or the Study o(the Old Testament, kiegészítő sorozat (Sheffield:
University if Sheffield Press, 1978), 10. kötet.
 Az ószövetségi próféták és a vég

Ezékiel a bal láb szárán lévő zúzódás miatt, 'melyet egy babiloni hajítógépből
kirepült kő egy darabja okozott, nehezen vánszorgott kifelé a parázsló város-
bóL Élesen érezte háta alsó felén azt a sebet is, ahol egy babiloni korbács éppen
tíz perccel korábban gyorsabb haladásra bíztatta, Észrevette egy katona hátul-
ról rámeredő szemét, aki figyelte, és kész volt bármilyen rossz mozdulatra - a
megtántorodás bármely jelére - újabb büntetést kiróni. A tetőkön és a falakon
tátongó lyukak tönkretették a legtöbb épületet, és senki sem törődött azzal,
hogy eltakari1:$a a kövek, faágak, összezúzott fegyverek és testek keverékét a
valaha oly gyönyörű Jeruzsálem utcáiróL Mohón vágyott családjára és közeli
barátaira, de közülük senkit sem látott, Helyettük koszos, megtört, legyőzött
arcok és lesütött szemek hosszú sorát látta, melyek közül néhányat felismert
Az őket őrző erős, magabiztos, tekintélyt parancsoló emberek - jól felfegyve-
rezve - idegenek voltak egy még idegenebb nyelvveL
Ahogy Ezékiel óvatosan áthaladt a városkapu maradványain, arra a felis-
merésre jutott, hogy világának véget kellett érnie, Hová viszik őt? Milyen lesz
az élete? Vissza fog-e térni Jeruzsálembe? Lesznek-e még a dolgok valaha is
ugyanolyanok? Miért engedte ezt meg Isten? Van egyáltalán remény? Ez a szo-
morú és szörnyű út lehet-e az az ösvény, amely ahhoz a dicsőségesen átváltoz-
tatott jövőhöz vezet, amelyről Ésaiás és Malakiás írt? Szeretett Jeruzsálemétől
való távolodásakor gondolatai minden egyes lépéssei egyre jobban összezava-
rodtak, Akkor még nem tudta, hogy Isten látomás ok egész sorával fog választ
adni kérdéseire, A most bekövetkezett vég még nem az a vég volt.
Az ószövetségi próféták figyelmének középpontjában Izrael népének az
Ábrahámnak ígért földről való száműzetése, majd az azt követő Palesztinába
való végső visszatérése áll. A próféták írásaiban ez a fogság-és-visszatérés
téma dominál, függetlenül attól, hogy a fogság előtt, alatt vagy után íródtak,
A fogság idejét megelőzően Isten képessé tette a prófétákat arra, hogy lelki sze-
meikkellássák az "átváltoztatott jövőt", azt a jövőt, amelyben Isten rendkívüli
módon beavatkozik a történelembe és megváltoztat mindent,
Izrael ideális jövőjének a legátfogóbb képe Ezékiel 36:22-38-ban található
meg, amely a valóság háromféle megváltozását festi kl' Isten az emberi tár-
sadalom megváltoztatását tervezte azáltal, hogy visszaviszi Izraelt földjére és
ismét tanúbizonysággá teszi őt a nemzetek előtt (24, 28, 33-36,' versek), Új
szívvel és új lélekkel átalakítja az emberi természetet (25-27. versek). Végül
átalakítja magát a természet világát is száműzve az éhséget és az erőszakot (30,
35. versek).2
A valóság háromszoros megváltoztatása, melyet a próféták előre láttak,
valahogy különbözött a vég korábbi látvány aitól. Eltérően az özönvíz történe-
tétől, amelyben a vég a bolygó teljes, testi elpusztítását magában foglalta, a
pró(eták lelki szemeivel látott vég a történelmen és a földra;zon belül ;ött volna
el, ahogy ők értették. Mózes ötödik könyvétől eltérően, miszerint a vég fokoza-
tosan, apró lépésekkel közeledik, az a vég, melyet a próféták meg;övendöltek,
Isten hirtelen, rendkivüli közbelépésével kezdődik. Erről rendszerint a Babilonba
való száműzetés és az onnan való visszatérés összefüggésében írtak.
Isten rendkivüli közbelépése eszkatológiai hábonít robbant ki, a föld törté-
nelmének utolsó háboníját. Isten nemcsak azért avatkozik be a történelembe,
hogy radikálisan megváltoztassa az emberi társadalmat, az emberi természetet
és a természet világát, hanem hogy ellenségeik elleni végső nagy háborún
keresztül megtisztítsa az utat a földön népe számára. Ez a háboní és ennek
eredményei segítenek elindítani azt az áldott véget, amelyet Izrael, mint egész,
engedelmesség által fokozatosan elnyerhetett volna, de nem tette.

Ideális világ
Éden

Isten közbelépése
Eszkatológiai háboní
Háromszoros átformálás

A vég fokozatos képétől a látványos képig való eljutás kéz a kézben haladt
Izrael afeletti kudarcával, hogy Isten Mózes ötödik könyvében leírt elvárá-
sainak megfelően éljen. Mózes ötödik könyvében tett ígéret szerint a világ Isten
népe engedelmessége által fog megváltozni. A prófétáknál azonban, a világ
megváltozása nem azért következik be, mert Izrael megérdemli azt, hanem
sokkal inkább azért, hogy Isten jellemét igazolja: "Nem tiérettetek cselekszem,
Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a
pogányok között, akik közé menétek ... És megtudják a pogányok, hogy én
vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok
az ő szemük láttára" (Ez 36:22-23).
Ahelyett hogy áldást (Istennel való kapcsolat) hozott volna a nemzetekre,
Izrael megszentségteleIÚtette Isten nevét a nemzetek között. A vég nem Izrael
engedelmessége által jön el; ezért ez tisztán a kegyelem cselekedete. Isten köz-
belép, hogy igazo lia nevét a nemzetek között. Ezt népe felemelése által teszi,
annak ellenére, hogy ők nem tették meg a részüket. Istennek sokkal nagyobb
célja volt, mint csak Izrael jóléte. Rajtuk keresztül az emberi társadalom egé-
szét kívánta átalakítani.
Kétségtelen, hogy az Ószövetség vég képe egy fejlődő vég kép volt. De mi
a teológiai magyarázata az ilyen fajta fejlődésnek? Milyen Istent látunk itt?
Vajon minden század elteltével megváltoztatja végről alkotott képét? Aligha.
A döntő elv itt az, amit a második fejezetben figyeltünk meg - Isten mindig ott
találkozik az emberekkel, ahol vannak.
Sokkal többet mondhatott volna el Noénak, Ábrahámnak, Mózesnek és a
prófétáknak annál, mint amit mondott. De ők nem tudtak volna megbirkózni
vele. Ehelyett lsten éppen annyit adott Noénak és Ábrahámnak, hogy még tisz-
ta képük legyen személyes életükre vonatkozóan. Mózesnek és a prófétáknak
pedig az egész nemzet jövőjéről adott tiszta képet. A Szentírásban egy olyan
kegyelmes Istent látunk, akí arra vár, hogy az emberek eljussanak arra a helyre,
ahol megérthetik kíjelentésének teljességét. Minél többet képesek befogadni,
annál többet és többet jelent kí lsten. Jézus maga.",.világosan megfogalmazta ezt
az elvet: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjá-
tok" (Jn 16:12).
Ebben az a veszély, hogy a későbbi olvasók megpróbálják ezeket a korai
próféciákat egyetemesíteni, és elvárják, hogy minden részlet a jövőben vala-
mikor beteljesüljön. Ehelyett, azt kellene megengednünk, hogy a későbbi kiie-
lentések (mint például az Úiszövetség) úgy vezessenek végig az Ószövetség
anyagán, hogy világosabb képet kapiunk a végről annál, mint ami korábban
lehetséges volt. Isten a Bibliába, mint egészbe belehelyezte a megértés önkor-
rekciójának képességét. Minél szélesebben tanulmányozzuk, annál kíegyensú-
lyozottabbakká válunk. A bibliai történelem minden színtere egy újabb ablakot
nyit Isten gondolatainak megértéséhez, aki ott találkozik az emberekkel, ahol
vannak, mindazonáltal nagyon jól tudja, hogy hová tart.
Isten bemutatja itt, hogy milyen türelmes és toleráns volt mindig népével!
Mint egy megértő szülő gyermekével, úgy vezeti népét érettségre, soha nem
várva el, hogy többet értsen meg annál, mint ami valójában lehetséges. Őszin-
tén szólva, Isten sokkal elnézőbb és türelmesebb, mint mi vagyunk!
 Istennek az a rendkívüli közbelépése a történelembe, melyet az ószövetségi
próféták előre láttak, Izraelt, mint nemzetet alakította volna át.' "Az utolsó
időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik ... és népek özönlenek
reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére
és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson nunket az ő útaira, és járjunk
az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből. ..
Fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre
fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak ... Minden nép'a maga
Istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön
örökké" (Mik 4:1-5).
Mikeás negyedik fejezete a béke, a jólét, a megelégedés és a lelki uralom
képét festi le. A száműzetés maradéka visszahelyeztetik Palesztinába és Isten
uralkodása alatt ismét erős nemzetté válik (6-8. versek). Mindenki félelem
nélkül él saját birtokán (4. vers). A vég ilyen meglátása Jeruzsálemre összpon-
tosít. Éden kertje Jeruzsálem kertvárosává válik, ahogy volt. A Mikeás szerin-
ti vég nem az a radikális vég, amely a Jelenések könyvében szerepel. Ehelyett,
a próféta ismereteinek megfelelően a vég itt a történelem és a világ részeként
jön el. (Lásd: Ésa 2:2-5, 33:17-22 és 49:l4-26!) Az ellenséges nemzetek
továbbra is léteznek; csak éppen nem fenyegetőek többé (Mik 4:3-5).
Sok ószövetségi prófétai írás feltételezi azt, hogy a királyság egy új Je-
ruzsálemként fog helyreállítódni (Mik 4:8; Ésa ll; Zak 9:9-10). A 2Sámuel 7-
ben Dávidnak tett ígéretek beteljesednek (Ésa ll: 1, 10). Amikor Izrael vissza-
tér a fogságból (ll., 15., 16. versek), az új rendnek egy dávidi királya fog felet-
tük uralkodni. "Akin az Úrnak lelke megnyugoszik ... és gyönyörködik az
Úrnak félelmében ... Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bírás-
kodik a föld szegényei felett ... Derekának övedzője az igazság lészen, és veséi-
nek övedzője a hűség" (2-5. versek).
Ezekben a szövegekben a dávidi király Isten képviselője, aki elhozza azt a
véget, amelyet Isten kigondolt népének. Más prófétai írások azonban a királyi
alkotóelem nélkül írják le a fogságból való visszatérést (Ez 40-48; Jóel 2, 3;
Ésa 24-27). Ezekben a részekben Isten közvetlenül, személyesen intézkedik.
A hangsúly Istenen és nem az Ő képviselőjén van.
Milyen szerepet játszanak majd a pogány nemzetek - Egyiptom, Assziria,
Görögország, Perzsia - akkor, amikor Isten közbelép, hogy megváltoztassa
Izrael történelmét? A vég prófétikus képe egyensúlyban tartja Izraelnek a vég-
ben betöltött speciális és egyedülálló szerepét azzal a tudattal, hogy Isten
jövőre vonatkozó tervében valahogy minden nemzet szerepel. Ez az egyensúly
Izrael speciális szerepe és Isten minden nemzet felé irányuló gondviselése
között Mózes könyveiben gyökerezik. Itt találjuk azt, hogy Ábrahám magján
keresztül minden nemzet megáldatik (lMóz 12: 1-3).
A prófétáknak megfelelően Izraelnek egy különleges szerepet kell betöl-
tenie Isten végre vonatkozó tervében, de végül a nemzetek is eljönnek, hogy
szolgálják Őt. "Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr di-
csősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség boritja a földet, és éjszaka a népe-
ket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek
világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez" (Ésa 60:1-3).
Végül Izrael válik minden olyan nemzet felmagasztalt asztaldíszévé, akik
ugyanúgy Istent szolgálják (9-ll., 14-17. versek). "Mert a nép és az ország,
amely néked nem szolgáland, elvész" (12. vers).
Az a folyamat, amely által Izrael a többi nemzet felett uralkodóvá válik, egy
lelki folyamat. Ez derül ki Zakariás 8:20-23-ból, amely a 9. fejezet eljövendő
királyával van összefüggésben: "És eljőnek sok népek és erős nemzetek
Jeruzsálembe a Seregek Urának keresésére, és az Úr orcájának engesztelésére.
Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű
pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája
szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az
Isten!" (Zak 8:22-23). A nemzeteknek azért, hogy megtalálják Istent Palesz-
tinába kell menniük. Izrael ebben a szakaszban megőrzi lelki felsőbbségét.
Vajon a próféták azt látták látomásaikban, hogy ez mindig így lesz? EI-
jön-e valaha is az az idő, amikor néhány vagy az összes pogány nemzet eléri a
Jeruzsálemmel való lelki egyenlőséget? Ésaiás. 19:23-25-ben található egy
páratlan és megragadó textus: "Ama napon út lesz Egyiptomból Asszíriába, és
Asszíria megy Egyiptomba, Egyiptom meg Asszíriába, és Egyiptom Asszíriával
az Urat tiszteli. Ama napon Izrael harmadik lest'Egyiptom és Assziria mellett;
áldás a földnek közepette; melyet megáld a seregeknek Ura, mondván: Áldott
népem, Egyiptom! és kezem munkája Assiria! és örökségem Izrael!"
Micsoda rész! Annak ellenére, hogy a héber szöveg nem olyan világos,
Inint ahogy azt szeretnénk, úgy tűnik, hogy ez a szakasz megjövendöl egy
olyan napot, amikor Egyiptom és Assziria osztozik ÁbrahánI ama küldeté-
sében, hogy megáldja a nemzeteket. Asszíria és Egyiptom eljönnek az Urat
imádni. Mindegyik nemzet egy szent hellyé válik, ahová zarándokok jönnek el,
hogy megtartsák Jehova ünnepeit. Ez nem a világ vége. Sokkal inkább egy a
történelmen belül megújított világ. Az idő és a hely ugyanaz, mint azelőtt, de
Isten közbelépése mindent megváltoztatott. Izrael és a királyság helyreállítta-
tott, és a Paradicsom kibővült Palesztina határain túlra is. Az egész föld áldot-
tá vált.
Mózes ötödik könyvének eszkatológiája elbukott, mert Izrael ismételten elmu-
lasztott engedelmeskedni vagy legalább megbánni a bűneit Oásd: Ésa 1:3-6).
A próféták írásainak idejére (Ésaiástól Malakiásig) igen kevés remény maradt
arra nézve, hogy a kialakult rendszer valaha is megváltozna, hacsak Isten tisz-
ta kegyelméből helyre nem állítja, még mielőtt Izrael fe1készítené magát a
válaszadásra. Ezékiel könyvének 36. fejezetében miután Izrael visszahelyez-
t~tett földjére (24. vers), és amikor az emberek új szívet kaptak (25-27. versek),
Isten azt mondja: "És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedetei-
tekről, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és
útálatosságaitok miatt" (31. vers).
Istennek a személyes helyreállításért végzett munkája nem Izrael korábbi
válaszán alapul. "Eltöröltem álnokságaidat, mint a felleget, és mint felhőt
bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak" (Ésa 44:22).
Isten már foglalkozott bűneikkel, és most arra készteti őket, hogy válaszol-
janak. Isten nem függ az ő cselekedeteiktől, ahhoz hogy megmentse őket. Az
üdvösség az Isteni kegyelem cselekedete. Ez megrázó az amerikai pragmatikus
(okfejtő) gondolkozás számára. Az amerikaiak úgy érzik, hogyha valamit nem
markol meg az ember, azt nem is fogja megszerezni. A prófétáknál a hangsúly
azonban Isten megelőző (szószerint: "mielőtt mi jövünk") kegyeImén van.
A próféták felismerték, hogy az emberi szívnek azelőtt van szüksége az át-
alakitásra, mielőtt a bűnbánat megtörténne. "Csalárdabb a szív mindennél, és
gonosz az" (Jer 17:9).
Isten nem erőtlen, hogy Izraelt helyzete ellenére meg ne váltsa. Valójában,
Isten kegyelmes közbelépése már jó előre, még Mózes ötödik könyvében
megjövendöltetett. 5Mózes 30. fejezete kijelenti, hogy Izrael egy idő után szét-
szóratik a nemzetek között (1. vers). A fogságban Izrael Istenhez fordul, és Ő
összegyűjti a nemzetek közül és visszaviszi őket saját földjükre (2-5. versek).
De Isten munkája, és nem az övék hoz majd változást szívükbe. "Körülmetéli
az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az
Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj" (6. vers).
Izrael hanyatlására az orvosság az ú; szív, az ú; lélek és az engedelmesség
ú; magatartása volt (Ez 36:25-27). Isten új szövetséget köt velük, melynek
eredményeként a szívben megszületik a válasz, és egy olyan új bizalmas kap-
csolat, mely soha nem volt azelőtt (Jer 31:31-34; vö. Jóel 2:28, 29). Mindez
körülbelül a Babilonban eltelt hetven év végén következhetett volna be (Jer
29:10-14).
Miért helyezte Isten Mózes 5. könyvében Izrael dicsőséges jövőjét az enge-
delmességre, amikor tudta, hogy úgy sem fognak engedelmeskedni? Isten biz-
tos, hogy nem szedte rá őket. Az elv érvényes volt, még akkor is, ha nem érték
el azt: a nemzeti engedelmesség nemzeti ;óléthez vezetett volna. Izrael tapasz-
talata talán egy olyan hosszú, szemléltető példa, mely szerint a bűnöktől meg
nem tisztított szívű ember nem tudja Istent szolgálni. Isten felé irányuló igazi,
szívből jövő szolgálat az Isteni kegyelem csodája. Úgy tűnik, hogy Pál is
hasonló dolgot állít a Galata 3:19-25 "vezérlő mester" szakaszában.
A próféták szerint Isten népe szívének átformálásával az ő fizikai termé-
szetükre is látványos hatást gyakorol. "Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a
süketek fülei megnyittatnak. Akkor ugrándoz, mint a szarvas a sánta, és ujj ong
a néma nyelve" (Ésa 35:5-6). A bűnök megbocsátásával együtt minden beteg-
ségre is gyógyulás jön (Ésa 33:23-24).
Mindennek a történelem részeként kellett volna bekövetkeznie, a prófétai
írások idején, helyén és körülményein belül. Ez különösen akkor válik vilá-
gossá, amikor az ember elolvassa Ésaiás 65:17-24-et. "Mert ímé, új eget és új
földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jut-
nak" (17. vers).
Első pillantásra ez a szöveg nagyon úgy hangzik, mint a Jelenések köny-
vében, amelyben Isten elpusztítja a földet, mielőtt egy újat teremtene. Ésaiás-
ná1 vigassággá teremti Jeruzsálemet, de az élet időtartama így is messze alatta
marad az örökkévalóságnak (Ésa 65:18-20). "Nem lesz ott többé csupán né-
hány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert
az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában
átkoztatik meg" (20. vers).
Amennyire vonzónak hangzanak ezek a számok a mi elkorcsosult korunk-
ban, annyira messze alatta maradnak a "halál nem lesz többé"-nek (Jel 21:4).
Amikor újszövetségi gondolkozásmóddal olvassuk, akkor Ésaiás 65:20 egy
"problémás szöveg", de tökéletes értelmet kap abban a helyzetben, ami a
babiloni fogságból való visszatérés után lehetett. Annak ellenére, hogy Isten
látványos módon fog közbelépni, a próféták jövendöléseinek megfelelően, a
Paradicsom teljessége csak lassanként állt volna helyre.

A bűn miatt a természet világa ellenséges saját magával és az emberekkel

szemben is, akiknek uralkodniuk kellett volna rajta (1Móz 1:26-28). Átok alatt
van. Gyakran előfordul, hogy túl sok a víz (ez árvizekhez vezet) vagy túl kevés
(ennek aszály az eredménye). A vadállatok megtámadják és felfalják az embe-
reket, ahelyett hogy szolgálnák őket, ahogy Isten tervezte. Az ószövetségi
próféták ezért megmutatták, hogy Isten a természet világának nagyobb át{or-
málását tervezi. "És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval
fekszik, a borjú és az oroszlánkölyök és a kövér barom együtt lesznek, ésegy
kis gyermek őrzi azokat ... Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségem-
nek hegyén" (Ésa 11:6-9).
Ez a szöveg világosan a messiási ígéret és a fogságból való vissszatérés
(11-16. versek) összefüggésében íródott. Mindezek a dolgok és még több
történik majd akkor, amikor Izrael visszavitetik földjére (Ésa 65:25; Hós
2: 18-23; Ez 34:25-31). "Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és
virul mint őszike. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége ada-
tott néki, Kármel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Iste-
nünk ékességét. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásaivá; a
sakálok lakhelyén, ahol feküsznek, ru, nád és káka terem" (Ésa 35:1-7).
Olyan nagyszeru lesz az eljövendő változás, hogy még a Holt-tenger vizei
is megtisztulnak (Ésa 41:18,19; Ez 47:1-12). A tövisek és a fáradságos munká-
val megművelhető föld átka legyőzetik (Ésa 42:16; 55:13). Ez a hatalmas át-
alakulás még az égitestekre is erős hatással lett volna (Ésa 30:23-26; Zak
14:6-8; Ésa 60:19-20,24:21-23; Zsolt 102:25-27).

Az ószövetségi próféták az átalakulás idejét a háború idejeként festették le.

A nemzetek ellenállnak majd Isten történelmen belüli közbelépésének. De az
eszkatológiai háborún keresztül Isten pusztulást hoz majd az ellenséges erőkre és
felemeli népét. A réginek mennie kell, hogy utat készítsen az új számára. A Jele-
nések könyvének nagy része Izrael végidei háborújának szóhasználatára épül.
Ez a háború a vég idejében sok helyen megtalálható, köztük Zakariás 12 és
l4-ben és Dániel ll-ben. Mi Jóel és Ezékiel könyvében lévő szakaszokat néz-
zük meg tömören. Jóel2. és 3. fejezetében a vég háborúja a fogságból való visz-
szatérés (Jóe13:l, 2) - a nagy lelki megújulás idejével (Jóel2:28, 29) össze-
függésben következík be. Van egy maradék, akik az Úr nevét hívva segítségül
Jeruzsálemben gyűlnek össze szabadulásért (32. vers). Isten nem önkényesen
és tetszőlegesen fog bele ebbe a háborúba, hanem annak megfelelően bánik a
nemzetekkel, ahogy ők népével bántak (Jóel3:2-8). A végidő háborúia az nem
a Közel-Kelet politikai hatalmai közötti csata, hanem lsten népe és az ő ellen-
ségei közöttfolyó csata. lsten ítéletének cselekedete alelki lázadással szemben.
Isten Josafát völgyébe, a Jeruzsálem körüli völgybe hívja a nemzeteket,
hogy törvényt üljön fölöttük (12-15. versek). Ezt kövt';.tőenmegvédi népét (16.
vers). Magának Isten népén.ek nem kell harcolnia a háborúban. Ezután a biz-
tonság csodálatos képének leírása kovetkezik (17-21. versek). Isten az Ő népé-
vel lakozik Jeruzsálemben, ahova soha többé nem törnek be. A hegyek új must-
tal és tejjel csepegnek, és a templomból bőséges víz hömpölyög. Júda és Jeru-
zsálem örökre lakott lesz.
Jóel vég képe az események következő sorrendjét tartalmazza. A fogságból
való visszatéréskor történik meg az emberek lelki átformálása. Akkor szinte
azonnal rájuk törnek az irigy ellenségek. Jeruzsálembe körbezárva tanúi lesz-
nek Isten hatalmas közbelépésének. Csak ekkor töténik meg a nemzet és a föld
helyreállítása. Érdekes az a megfigyelés, miszerint Jóel ábrázolásában nincs
határozott időeltolódás Izrael fogságból való visszetérése és a háború kezdete
között (1-2. versek).
Nagy hiba lenne a fogságnak ezt a próféciiiját megkísérelni a Közel-Kelet
mai helyzetére ráilleszteni. Képzeljük el, ahogy a világ összes hadserege a
Jeruzsálem körüli völgybe gyűlik! Az a Jeruzsálem, amelyet Dávid ismert, csak
lO-től 20 acre (l acre=1l25 négyszögöl) nagyságú terület volt. Ezékiás ideje
alatt ez talán 100 acre-ra növekedett. Mindazonáltal ma vannak olyan keresz-
tények, akik készek bármelyik pillanatban Jeruzsálembe utazni, mert Jóel azt
mondta, hogy a maradék a Sion hegyén lesz, amikor eljön a vég! Ha úgy olvas-
suk az Ószövetséget, nún tha az a mi időnk közvetlen leírása lenne, akkor ez
nemcsak az Ószövetség megértésében fog félrevezetni bennünket, hanem annak
a kornak a megértésében is, amelyben élünk.
Ezékiel könyve valójában egy kissé eltérő szcenáriumot (szövegkönyv) ad.
Ezékiel 38. fejezetének háborúja nem kezdődik el addig, míg a babiloni fogság-
ból való visszatérés után valamennyi idő el nem múlik. lzraelletelepült és biz-
tonságban van az Ígéret földjén. Eljött a béke és jólét új korszaka. Egy fenye-
gető veszedelem azonban még mindig maradt, a végső fenyegetés - Góg! Góg
messze északról jön szövetséges hordákkal, hogy lerohanja az országot: "Be-
jössz a földre, mely a fegyvertől már megnyugodott, melynek lakói sok nép
közül gyűjtettek egybe Izrael hegyeire, melyek szüntelen való pusztulásban
voltak; és e nemzetség a népek közül hozatott ki, s aztán lakozék bátorságosan
mindnyájan" (8. vers).
Ú gy látszik, hogy ez jóval a visszatérés után történik. Izrael békében és biz-
tonságban él. Már felépült a háborúból, talán abból a korábbi háborúból, melyet
Jóel könyve említ. A gonosznak még egy lehetőség adatik, hogy lsten csodá-
latos közbelépését erőszakkal szétrombolja. Pontosan úgy, ahogy Jóel könyvé-
ben volt, Izraelnek itt sem kell harcolnia, mert lsten vívja meg a csatát helyet-
tük és értük (21-23. versek). E csata által az Úr ismertté válik a nemzetek előtt.
Ezékiel könyvében az események sorrendje egy kicsit jobban kidolgozott,
mint Jóel könyvében. Először következik lsten háromszoros valóság át-
alakítása (Ez 36:22-38), amikor Izrael szárai csontjai élettel telnek meg (37.
fejezet). A letelepedés és béke ide;e után (Ez 38:8, 11-14) Góg és szövetsége-
sei támadnak, és Isten közbelépése elpusztítja őket (38-39. fejezetek). E nagy
háboru után épül meg a dicsőséges úi templom, és a Paradicsom végül teljesen
helyreállíttatik Izrael számára (40-48. fejezetek).
Ha összehasonlitjuk Jóelt és Ezékielt, akkor a különbség legjobb magya-
rázata talán az lenne, ho gy a próféták ténylegesen két különálló végidei háborút
írtak le. Az első (Jóel) a babiloni fogságból való visszatéréshez kapcsolódik,
amikor az Izraelt körülvevő nemzetek próbálják megakadályozni az izraeliták
visszatérését. Az ellenségeskedések feletti győzelem után következik a letele-
pedés ideje és az újjáépítés ígéreteinek fokozatos teljesedése. Valamilyen oknál
fogva a távolabbi nemzetek irigyekké válnak, és arra törekednek, hogy hasznot
húzzanak Izrael jólétéből (Ez 38:12-14). Támadásuk miatt szükség van Isten
részéről egy második és végső közbelépésre.
A fentiekhez hasonló dolog történik a Jelenések könyvében. Az armaged-
doni csata legalaposabban leírt része Krisztus második eljövetelét megelőzően
következik be a Jelenések könyvében (JeI16:l2-16; 17:14 és 19:11-21). De az
utolsó idők végső csatája mégegyszer megismétlődik az ezer év után, a végső
befejezésnél (Jel 20:7-10).
Mindezekben az utolsó megállapítás az a tény, hogy az ószövetségi pró-
(éták által látott vég, a történelem és a (öldraiz részeként következett volna be,
ahogy ez akkor ismert volt. A teliesen úi ég és (öld (ogalmának, ahogy az a
Jelenések könyvében is van, még igazából nem iött el az ideie. A vég próféták
által megrajzolt képe azonban tisztább, sokkal kidolgozottabb és részletesebb,
mint Mózes ötödik könyvének ábrázolása.
Sajnos, a próféták által megjövendölt vég szószerinti értelemben soha nem
vált valóra. Az Ószövetség ezért egy nagy kérdőjellel zárul. Végről alkotott
képe magában nézve nem teljes. Az Ószövetség a be(eiezéshez valami külső
dolgot vár. Az ószövetségi kánon lezárulása és Jézus, a Messiás eljövetele kö-
zötti években sokan kísérelték meg kigondolni, hogy az Ószövetség vég képe
vajon hogyan fog teljesülni.

1. Az a könyv, amit rendkívül hasznosnak találtam Izrael történelmének erről a korszakáról

Donald E. Gowan: Eschatology in the Old Testament címü könyve (Philadelphia: Fortress
Press, 1986.).
2. Uo. 1-3. oldal.
3. Izraelnek az ószövetségi próféták eszkatológiájában betöltött szerepéről nagyon hasznos áttek-
intést találhatunk a Seventh-day Adventist Bible Commentary-ban (Hetedik Napi Adventista
Biblia Kommentár), 4. köt. 25-38. oldal.
 A vég a "szövetségek közötti" időben

Az ószövetségi kánon bezárását követő századokban ismét fontosabb változás

következett be abban, ahogyan Isten népe a végre előre tekintett. A próféták
szerint a történelem és az örökkévalóság fokozatosan egymásba keveredik,
miután Isten átalakította a nemzetet, népét és a természet világát. A vég Isten-
nek a történelembe való közvetlen beavatkozása által következett volna be,
amelyet a Paradicsom fokozatos visszaállítása követett volna egy helyreállított
nemzeten és népen keresztül. De azok a zsidó írók, akiket ma "apokaliptiku-
soknak" neveznek (a Jelenések könyvének első görög szava után: apokalypsis,
Jell: 1), többé már nem vártak egy átalakított, átformált társadalomra. A zsidó
apokaliptikában a vég ennek a világnak a teljes elpusztulását is magában foglal-
ja - történelméveI és földrajzával együtt. A jelen világ és a jövőbeli világ
közötti közvetlen kapcsolat megszakad.
Ezek az apokaliptikus írók körülbelül Krisztus előtt ISO évvel kezdtek
felvirágozni. Mint szerzők, nem a saját nevüket használták, hanem Izrael múlt-
jából olyan jól ismert alakok nevében írtak, mint Énók, Mózes vagy Ezsdrás.
Írásaikhoz angol fordításban könnyen hozzáférhetünk, hála James Charles-
worth szerkesztői és szervezői munkáj ának. 1 Ezek az írók csodálatos képet
nyújtottak arról a világról, melyben Jézus, Pál és János élt és beszélt. A követ-
kezőkben idézek majd néhány apokaliptikus mu!ikából, így az olvasók ennek
az anyagnak is ráérezhetnek az ízére.
"A Magasságos nem egy hanem két világot készitett" (4Ezsd 7:50). Azt a
könyvet, melyet ma Ezsdrás 4. könyveként ismerünk, nem az ószövetségi
Ezsdrás írta, hanem egy ismeretlen zsidó író, körülbelül abban az időben,
amikor János a Jelenések könyvét készítette.2 Az a szó, mely "világnak" van
fordítva, itt "korszakot" is jelent. "A Magasságos nem egy hanem két korsza-
kot készített." ,Ezsdrás' szerint a dicsőséges új kor akkor jön el, amikor ez a
régi, gonosz kor elpusztíttatik, és Isten hűségesei megkapják jutalmukat. Ezt a
fogalmat később ugyanebben a fejezetben gondosan kifejti: "Ez a jelenlegi
világ nem a vég; a teljes dicsőség nem lakozik benne; ezért azok, akik erősek
voltak, imádkoztak a gyengékért. Az ítélet napja lesz azonban ennek a kornak
a vége és az eljövendő halhatatlan kornak a kezdete, amelyben a romlás eltöröl-
tetik, a bűnös élvezet a végéhez ér, a hitetlenség levágattatik, az igazság meg-
növekszik és láthatóvá válik. Ezért senki sem lesz képes arra, hogy meg-
kegyelmezzen annak, akit az ítélet kárhoztat, vagy ártson annak, aki győztes"
(7:112-115).
A zsidó apokaliptikában tel;es törés van a két korszak között - a ;elenkor és
az el;övendő ú; kor között. Ilyeil teljes törést tartalmazó modellt nem a
prófétáknál, hanem helyette az özönvíz történetében találunk (4Ezsd 3:8-11;
lÉnók 10:1-18; 83:1-9; lSibylline Oracles 125-282 stb.). Az apokaliptika
szerint ahogy Noé napjaiban, úgy most is a világnak véget kell érnie, mielőtt az
új világ megteremtődne. Ezzel ellentétben Mózes és a próféták eszkatológiá;a
sokkal inkább folyamat orientált volt, mely szerint ennek a világnak a foko-
zatos átalakítása vezet el egy ;obb világhoz.
A próféták írásain belül Dániel könyvének második fejezete közelíti meg
legjobban ezt a fajta radikális törést. De még ez is messze van attóJ.,hogy törést
hozzon a történelem és az örökkévalóság közötti folyamatosságba. Nabuko-
donozor álmában ennek a világnak királyságait (melyeket az állókép jelenit
meg) egy kő teljesenelpusztitja (Dán 2:34-35), de sem az állókép, sem a kő
nem magát a földet ábrázolja. A föld megmarad, míg királyságait felváltja Isten
királysága (35,44-45. versek). Dániel könyvének második fejezete ezért telje-
sen összeegyeztethető a vég prófétai képével, ha ellenállunk annak a kísértés-
nek, hogy a későbbi apokaliptikus ábrázolást beleolvassuk Dániel könyvébe.3
Dániel könyvének második fejezetében tehát az ember még mindig folya-
matosságot talál a történelem és az örökkévalóság között. Ezsdrás 4. köny-
vében azonban a folyamatosság megszűnt. Teljes elválasztás van eme'gonosz
kor és az eljövendő dicsőséges kor között.
A törés evilág és az ezt követő között még világosabban látszik a Sibylline
Oracles-nek nevezett zsidó apokaliptikus műnek a 4. könyvében. Ebben a
könyvben a vég pillanata a következőképpen van lefestve: "De ha nem enge-
delmeskedtek nekem, gonosz elméjűek, hanem az istentelenséget szeretitek, és
mindezeket gonosz füllel fogadjátok, akkor tűz lesz az egész világon, és
napfelkeltekor egy nagyszerű jel karddal és trombitával. Az egész világ egy
üvöltő zajt és egy csodálatos hangot fog hallani. Isten megégeti az egész földet.
Tűz pusztít el mindent: embert, várost, folyót és a tengert is egyaránt. Amikor
már minden hamuvá és porrá lesz, Isten elaltatja a lángot, melyet gerjesztett.
Ezután megformálja az embert porából és az halandóként kel életre, ahogy
azelőtt is volt. Mindezek után ítélet következik, melyen maga a Teremtő fog
elnökölni és ismét megítéli a világot. Mindenki, aki elkövette az istentelenség
bűnét, a földkéreg halma lesz, a durva Tartaroszba és a Gyehenna visszataszító
helyére kerül. De azok, akik istenfélők voltak, újból a földön élnek majd,
amikor Isten lelket, életet és jóindulatot ad nekik. Látni fogják magukat mind-
nyájan, amint megpillantják a nap gyönyömséges és kellemes fényét. Ó áldott,
akármilyen ember is él abban az időben" (4Sibylline Oracles 171-192).
 A vég egy zajos tűz eszköze által fog eljönni véges-végig a világOll Felé-
geti majd az egész földet és elpusztítja ez egész emberi nemzetséget. Minden
város és folyó, még a tenger is teljesen eltöröltetik azonnal. Az eredmény
füstölgő por: Arnikorminden hamuvá lett, akkor Isten eloltja a tüzet és feltá-
masztja az emberiséget. Ezt követi az utolsó nagy ítélet. Isten az istenfélők és
istentelenek neveit egyaránt feljegyzi. Ez utóbbiak a föld halrnai alá temettet-
nek, IIÚg az igazak a helyreállított Paradicsomban fognak élni.
A régi kor és az eljövendő kor közötti éles megszakítás a következőképpen
ábrázolható:

Isten beavatkozik

Régi kor I / I Eljövendő kor

Törés

A vég apokaliptikus képe világosan túltekint az Ószövetség vég képén. Itt

többről van szó, mint a föld, a rajta élő emberek és a társadalom átalakításáról.
Világos és határozott törés van a jelenkor és az eljövendő mennyei kor között.
A réginek teljesen el kell töröltetnie, mielőtt az új eljön.
Ez az apokaliptikus elválasztás a történelem és az örökkévalóság között
még világosabban látszik Ezsdrás 4. könyvének egy másik részében: "Egy szem-
pillantás alatt eljön az idő, amikor a jelek, melyeket előre megmondtam nektek,
beteljesednek; a város, mely most nem látható, láthatóvá válik, és a föld, mely
most rejtve van, felfedetik. Mindenki, aki megszabadíttatott a gonosztól, me-
lyet előre megmondtam, meglátja majd csodáirnat. Mert fiam, a Messiás látható-
vá válik azoknak, akik vele vannak, és azok, akik megmaradnak négyszáz évig
fognak örvendezni. Ezen évek után fiam, a Messiás meghal és mindazok, akik
emberi lélegzetet vettek. A világ hét napig visszatér az ősi, eredeti csendbe, úgy
ahogy az mindenek kezdetén volt; így senki sem marad. Hét nap után a világ,
amely még nem ébredt fel, felkeltetik, és ami romlandó, elenyészik. A föld
kiadja azokat, akik benne alusznak; és az üregek kiadják azokat a lelkeket,
melyeket rájuk bíztak. A Magasságos megjelenik az ítélet trónján, és a kö-
nyörület elmúlik, a türelem visszavonatik; egyedül csak az ítélet marad, az
igazság fog megállni, és a hűség erőssé növekedik majd" (4Ezsd 7:26-34).
Ebben a nagyon érdekes szakaszban Isten közbelépése akkor kezdődik,
amikor a Messiás a vég előtt megjelenik. Egy négyszáz éves uralkodás után a
Messiás meghal az egész emberiséggel, és a világ egy hét napos időtartamra
visszatér az "ősi csendbe". A két korszak közötti törés annyira radikális, hogy
a világ egy hét napos nemlétezésbe veti magát, így a két korszaknak egyáltalán
nem lesz kapcsolata egymással. A csöndnek ezt az időtartamát követi a feltá-
madás és a vég ítélete. Ezsdrás 4. könyvében található messiási vég képe a
következőképpen ábrázolható :

Isten Isten

~essiási kor
400 év
I
7
0iöverulő kor

nap
csend

Ezeknek az idézeteknek a viszonylagos elkésettsége miatt (közel Kr. u. első

század végéhez) néhányan talán kifogásolják, hogy az ilyen elgondolások nem
részei az Újszövetségnek, hanem azon alapulnak. Van azonban egy szakasz,
mely úgy kétszáz évvel korábban íródott: lÉnók 91:12-17; 93:1-10. Ez egy
olyan látomást tartalmaz, mely a történelmet tíz nagy "hétben" vagy korszak-
ban vázolja fel, melyek közül a legtöbb több száz év hosszú. Számunkra a
látomásnak az a része érdekes, mely a véggel foglalkozik (a tizedik "hét" hete-
dik része).
"Aztán ezután a dolog után a tizedik hét hetedik részén lesz a végső ítélet;
és ezt az örök menny angyalai fogják végrehajtani - a nagyszerut (ítélet), mely
minden angyaltól ered. Az első menny eltűnik és semmivé válik; egy új menny
lesz látható; és a menny ereje hétszeresen fog tündökölni mindörökké. Ezután
számtalan sok hét lesz még örökké; ez lesz a jóság és igazság (ideje), és bűnről
soha többé nem lehet majd hallani" (lÉnók 91: 15-17).
E szakasz szerint eljön egy meghatározott idő, amikor az örök ítélet elren-
deltetik. Ennek eredményeként az "első menny" "elmúlását" egy új menny
megjelenése követi. Aztán számtalan sok jósággal és igazsággal teli végnélküli
hét lesz, és a bűn teljesen hiáIiyozni fog. Habár Énók könyvének ez a része nem
tesz említést a Messiásról, a régi és az új kor közötti éles elválasztás mégis pont
annyira világos, mint a későbbi munkák korábban idézett részeiben.
 A vég apokaliptikus zsidó képét két dolog jellemzi, melyek erősen ellentét-
ben állnak a prófétai eszkatológiával. Az első, a pesszimizmus erős érzése.
A gonosz erők annyira megerősödtek a földön, hogy a régi világot történelmé-
vei és földrajzával együtt már nem lehet átalakítani. Egy kozmikus pusztítás
válik ezért szükségessé. A második dolog, mely kapcsolódik az elsőhöz, hogy
van egy világos törés a jelenkor és történelme és a jövő kor között; a jó és a
gonosz, a szenvedés és boldogság között. A réginek teljesen be kell fejeződnie,
mielőtt az új elkezdődne.
Ezek a gondolatok feltétlenül túlmennek az Ószövetség prófétai vég képén.
Az Ószövetségen belül a leginkább hasonló eszkatológia a legelső vég, az
özönvíz története. Az ószövetségi próféták kora rossz volt, de ha Isten rend-
kivüli módon közbelép, akkor megváltozhatott volna. A zsidó apokaliptikában,
ahogy az özönvíznél, a dolgok annyira elfajultak, hogy be kellett következnie
egy végnek, és Istennek mindent újra kellett kezdenie.'
Vajon Isten vezette az apokaliptikus gondolatok fejlődését? Ú gy hiszem,
igen. Nem kérdéses, amint látni is fogjuk, hogy a zsidó apokaliptika miként
gondoskodik sok -a végről szóló - újszövetségi kijelentés keretéről. Ellen
White a Jézus élete című könyv 31-38. oldalain szintén sugalmazza annak a
fontosságát, ami az ószövetségi kánon befejezése utáni időszak alatt történt. Itt
leírja, hogy a zsidó és pogány gondolatvilág fejlődése, hogyan készítette elő
Krisztus eljöveteléhez az utat. Volt egy olyan sors felfogás, miszerint a Messiás
csak akkor fog eljönni, amikor az út teljesen elkészittetett számára. ",Mikor
pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát' (Gal 4:4). A Gond-
viselés irányította a nemzetek megmozdulásait, az emberi törekvések és hatások
hullámzásait, míg a világ megérett a Szabadító eljövetelére" (23-24. oldal).
Az embernek Jézus szavai jutnak eszébe: ;)vfég sok mondanivalóm van
hozzátok, de most el nem hordozhatjátok" (Jn 16:12). Isten mindig egy nép
múlt jának a nyelvén kommunikál az ő koruknak, helyüknek és körülményeik-
nek megfelelően. Csak annyit mond el nekik, amennyit képesek elhordozni.
Bár a zsidó apokaliptikus írások nem ihletettek és nem is származnak speciális
forrásból, mégis jól kifejezik az emberiségnek azt a küzdelmét, ahogy a szövet-
ségek közötti időben megtalálják Istent. Az a nyelvezet és azok a fogalmak,
melyek az apokaliptikán belül kialakultak és lettek később azok az eszközök,
amelyeken keresztül Isten az Újszövetségben sokkal pontosabban elmondhatta
az emberiségnek a vég majdnai történéseit.
Úgy tűnik, hogy a zsidó apokaliptika legalább két dologban jó szolgálatot
tett Isten népének: (1) Isten ennek segítségével készítette elő az utat a kinyi-
latkoztatás előtt (2) egy olyan korban, amikor a próféták hangja már nem volt
hallható és elnyomók fenyegettek minden oldalról, az apokaliptika életben tar-
totta azt a reményt, hogy Isten keze még mindig elég erős ahhoz, hogy időben
megvédje népét.
Gyors utazásunk során megtekintettük az Ószövetség és a zsidó apokaliptika
végről alkotott képeit. A szemlélő néhány érdekes fejlődésnek lehetett tanúja.
Talán hasznos lesz, ha a táblázatok közül most azokat vesszük szemügyre,
melyek a fejlődés egyes színtereinek az alapvető aspektusait ábrázolják.

ISTEN TERVE 5MÓZES 28-BAN

Fokozdtos és feltételes eszkatológia

...---
Engedelmesség
--.......
Engedetlenség

•
Éden helyreállitása
•
Isten

~Ide~:lág

------------ Isten közbelépése

Eszkatológiai háború
Háromszoros átformálás

/
 A mózesi fokozatos és feltételes eszkatológia végül utat adott a prófétai
eszkatológiának, ahol Isten a történelmen belül csodálatos módon közbelép,
hogy így megteremtse a sZÍnteret afelé az ideális világ felé haladó fokozatos
fejlődésnek, melyet Mózes ötödik könyve még ilyen fajta közbelépés szük-
ségessége nélkül látott előre. Az ószövetségi kánon bezárása után kezdett meg-
érlelődni az a meggyőződés, miszerint a dolgok annyira megromlottak, hogy az
ideális világ megalapítása előtt a réginek teljesen el kell pusztulnia. A történe-
lem és a földrajz folytonossága ezzel megszakad.
Az ősi Izrael és a korai judaizmus írásaiban az anyagok gazdag választéka
gondoskodik az Újszövetség végről alkotott képének nélkülözhetetlen hát-
teréről. Most érkeztünk el arra a pontra, hogy a Bibliának azon részével foglal-
kozzunk, mely nemcsak Jézus Krisztusról szóló fő tanúbizonyságunk, hanem
abban is elsődleges vezetőnk, hogy a végről felelősségteljesen gondolkodjunk.

1. The Old Testament Pseudepigrapha (Garden City, N. Y: Doubleday, 1983) 1. köt.

2. Sok tudós úgy hiszi, hogy a későbbiek folyamán egy vagy több keresztény író úgy öltöztette
fel a könyvet, hogy az a keresztényeknek tetszen, de azok a részek, melyeket ebben a könyv-
ben idézt ern, kétségtelenül zsidóktól származnak.
3. Az Ószövetség más apokaliptikus stílusú részei (Zak 9-14; Ésa 24-27; Ez; Dán ll) szintén
megtartották a próféták "történelmen belüli" nézőpontját az apokaliptikus ok "történelem
vége" nézőpontjával szemben (vö. Zak 12; 14:8, 10; Ésa 24:23; 25:10; 26:1; 27:12,13; Ez 36,
37; Dán 11:45).
4. Érdekes megjegyezni, hogy a vég apokaliptikus képének a legkorábbi megnyilvánulását annak
az Énóknak munkájaként tartják számon, aki az özönvíz előtt élt.
AZ ÚJSZÖVETSÉG
ÉSA VÉG
 A vég közel van

Nem kérdéses, hogy az Újszövetség írói és egyéniségei jól ismerték az Ószö-

vetséget. Az is egyaránt világos, hogy egy olyan világban beszéltek és írtak,
melyet a vég apokaliptikus zsidó képe alakítottki. Jézus maga is megerősíti ezt:
"Jézus pedig felelvén monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagy-
ta a házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy
feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért,
aki száz annyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtest-
véreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jöven-
dő világon pedig örök életet. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók
elsők" (Mk 10:29-31).
Jézus itt különbséget tett a jelenkor és az eljövendő kor között. Jézus a tel-
jes megfordulás élményeként írja le azt, ahogy a világ ebből a korból a követ-
kező korba lép. Sokan azok közül, akik ebben a korban elsők, az eljövendő kor-
ban utolsók lesznek, és sokan, akik most utolsók, az eljövendő korban elsők
lesznek. Hasonló dolgot találunk Lukács 20:34, 35-ben: "Felelvén monda
nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak; de akik méltókká
tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem
házasodnak, sem férjhez nem adatnak." (Jézus gondolkodásában erős elválasz-
tás van a két kor között. Ez további hangsúlyt kap Máté 28:19-20. verseiben, a
jól ismert nagy misszió parancsában, amely a következő szavakkal zárul: "És
ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. ")
Pál szintén beszélt "e világ Istenéről" (Sátánról - 2Kor 4:4), "e jelenvaló
gonosz világról" (Gal 1:4) és "a következendő időkről" (Ef 2:7). Nemcsak
Jézus és Pál használt olyan kifejezéseket, mint "e világ" és eljövendő világ",
nagyon sok más kapcsolat is bemutatható lenne az Újszövetség nyelvezete és a
zsidó apokaliptika szóhasználata között, ha a hely megengedné. Júdás 14 és 15
például egy nem kanonikus munkának, 1Énók 1:9-nek a világos idézete. Az
Újszövetség Írói kétségtelenül elsajátították a két kor nyelvezetét - magukévá
tették a kÚ kor közötti radikális különbséget - és a zsidó apokaliptikus gondol-
kodásnak más egyéb összefüggéseit.
Az Újszövetség a vég apokaliptikus képére épül, ezért csak az marad
kérdéses, hogy ezek a fogalmak hogyan működnek az Újszövetségben. Vajon a
vég apokaliptikus képét teljes egészében elfogadták, vagy Krisztus eljövetele
fontosabb módosításokat és változtatásokat tett szükségessé ebben a képben?
Hogyan használta fel Isten a vég apokaliptikus képét arra, hogy a Jézus korában
élő emberekkel kommunikáljon?
Talán hasznos lehet, ha ennél a pontnál a 4Ezsdrás 7 :26-34-ben leírtak alap-
ján összefoglaljuk és ábrázoljuk a vég apokaliptikus zsidó szemléletét. E sza-
kasz szerint a Messiás a régi kor befejezése előtt érkezik és 400 évig él. Aztán
meghal az emberiség maradékával, és a világ egy hét napos időtartamra visz-
szatér az "ősi csendbe". A csend e szakasza után Isten közbelép, hogy feltá-
madást és ítéletet hozzon, és hogy létrehívja az eljövendő világot. A végnek ezt
a szemléletét a következőképpen lehetne ábrázolni:

Isten Isten

~esSiási ko, ~ÖVendŐkO'

400 év 7
nap
csend

Ha azon zsidók legtöbb;e, akik találkoztak Jézussal, olyan szemlélettel ren-

delkeztek, mint ez, akkor érthető, hogy a kereszt miért ;elentett számukra olyan
nagy problémát. Az ő gondolkozásmód;uk szerint, ha Jézus az igazi Messiás,
akkor halálával véget kellett volna vetnie a régi kornak, az ú; kort pedig
láthatóvá kellett volna tennie. De az állítólagos Messiás halála ellenére nyil-
vánvaló volt, hogy a régi kor ITÚnden gonoszságával és meghiúsulásával még
ITÚndigjelen van. A helyreállított Éden helyett Palesztina láthatóan még mindig
római uralom alatt volt.
Ha azt tekintjük, hogy Pál ilyen látásmódban nőtt fel (és erre bőséges
bizonyíték van írásaiban), akkor ITÚndenoka megvolt arra, hogy szembeálljon
a kereszténységgel. Ahogy Damaszkusz felé tartott felfegyverzett kísérőivel,
bizonyára apokaliptikus gondolatok kavarogtak fejében: Nem lehet! Egysze-
rűen nem lehetséges! Ha Jézus volt a Messiás, akkor az ú; kornak már el kel-
lett volna ;önnie. Ezek a keresztények biztosan csalók és szélhámosak. Hát nem
lát;ák, hogy a régi kor még mindig itt van? Nem értik, hogyha az ú; kor még
nem ;ött el, akkor Jézusra vonatkozó állításaik hamisak? Véget kell vetnem
ennek a képtelenségnek.
 Mi okozta azt, hogy Pál meggondolta magát? Hogyan lehetséges az, hogy
valaki, aki olyan határozottan elítélte a dolgokat, ilyen hirtelen megváltozzon?
Egy nap Pál Damaszkusz felé tartott, ahol szándéka szerint le akart számolni a
"csaló" keresztény ekkel (ApCsel 9: 1-2). Tiszta lelkiismerettel harcolt ellenük
(ApCsel 23:1), hiszen az ő végről alkotott képe szerint annyira magától érte-
tődő volt, hogy tévednek. De a damaszkuszi úton Pál számára a Jézussal való
találkozás gyökeresen megváltoztatta végről alkotott elképzeléseit. Jézus meg-
jelenése meggyőzte őt arról, hogy valóban 6 volt a meghalt Messiás, akit
végről alkotott képe alapján várt.
De ez a felfedezés Pált a szociológusok által nevezett "megismerő disszo-
nanciába" kényszerítette. Ahogy vakon lesöpörte a port ruhájáról Damaszku-
szon kívül az úton, ismét apokaliptikus gondolatok kezdtek kavarogni a
fejében: Jézus a Messiás, de a régi kor még mindig itt van. Ez hogy lehet? Ez
a kérdés annyira égető volt, hogy három napon keresztül nem evett és nem
ivott, miközben arra törekedett, hogy ennek a megrázó kijelentésnek teoló-
giájára gyakorolt hatását feloldja (ApCsel 9:9). Arra a következtetésre jutott,
hogyha a Messiás igazán eljött és meghalt, ahogy ezt Jézussal való találkozása
is megerősítette, akkor az új kornak már el kellett jönnie, noha a régi kor még
mindig jelen volt. Az új kor valahogy átfedte a régit, így a két kor egymás mel-
lett létezett a jelen gyakorlatában. Pál új teológiáját a következőképpen lehet
ábrázolni:

Krisztus első advent jével az új kor betört a régibe és átfedi azt. A két kor, a
két világ egészen a második adventig létezik egymás mellett, amikor is a régi
világ végül elpusztíttatik. A keresztények ezért egyszerre két világban élnek.
Az Újszövetség az idő kifejezéseit használva egyik értelemben úgy írja le a
véget, mint már jelenlévőt, más értelemben pedig, mint a jövőt..Az Újszövet-
ség ugyanezt a fogalmat a tér kifejezéseivel is megadja - a keresztények
Krisztusban merulY polgárai, ugyanakkor folytatják a küzdelmet e világ rom-
lottságával. Talán hasznos lehet ezt a két dinamikus dolgot egy kicsit jobban
kifejteni.

Az Ú;szövetség végről alkotott képe egy következetes dinamikát mutat be a ;elen

és a ;övő, a "most" és a "még nem" között. Egyik értelemben a vég már el;ött
- az ú; kor a ;elenlévő valóság. Másik értelemben azonban, a vég még nincs itt
- a régi kor még mindig ;elen van. "Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer
megvilágosíttattak ... és megízlelték az IsteIUlek jó beszédét és a ;övendő világ-
nak erőit, és elestek, ismét megújuljanak a megtérésre" (Zsid 6:4-6).
Ez a szakasz azt állítja, hogy mindazok, akik Krisztusban vannak, megíz-
lelték már az eljövendő kornak, az eljövendő világnak az erőit. Egyik értelem-
ben a föld történelmének "utolsó napjai" Jézus eljövetelekor már elkezdődtek
(Zsid 1:1-2). Habár a kereszt megnyitja az utolsó napok korszakát, sőt az
"időknek végét", mégis van egy másik értelmezés, mely szerint a vég még nem
jött el. "Így pedig csak egyszer jelent meg (Krisztus) az időknek végén, hogy
áldozatával eltörölje a bűnt ... Másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik
őt várják üdvösségükre" (Zsid 9:26-28).
A ;elen és a ;övő között lévő dinamikus feszültség miatt az ú;szövetségi Írók
ugyanazokat a szavakat használhatiák mindkettő leírására. Pál a Korinthusi
első levelében azt állítja, hogy korának keresztényei az "időknek végén" (görö-
gül telos) élnek (IKor 10: ll). Mégis ugyanebben a levélben a "vég" (görögül
te/os) Jézus második eljövetele után következik be (lKor 15:22-24).
Péter ugyanabban a fejezetben képes azt állítani, hogy Krisztus megjelent
az "idők végén" (IPt 1:20), és még meg fog jelenni az "utolsó időben" (5. vers).
SŐt, Jézus arra is képes volt, hogy a két fogalmat egyetlen mondatban
egymás mellé tegye: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy el;ön az idő, és az
most vagyon, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát" (Jn 5:25).
Az új kornak a régi világot való átfedése sok olyan helyet megmagyaráz,
ahol úgy tűnik, hogy az Újszövetség ellentmond örunagának. Egyrészről Sátán
legyőzetett a keresztnél (Jn 12:31), mégis a Bárány vére által mindennap le kell
győzzük őt (Jel 12:11), és a vég bekövetkeztéig nem pusztíttatik el (Jel
20:7-10). Az örök élet élményét már megtapaszta1tuk (Jn 5:24), mégis az az
eljövendő korhoz, az eljövendő világhoz és nem ehhez a világhoz tartozik (Mk
10:30). Amíg az Újszövetség feszültségeit nem vesszük figyelembe, addig a
keresztény hit nem lehet kiegyensúlyozott.
Az Újszövetség két korszak között lévő dinamikájának másik összetevője a
mennyei és a földi között lévő feszültség. A régi világ még mindig itt van, ezért
mi fájdalmasan ehhez a földhöz kötődünk. "Tudjuk, hogy az egész teremtett
világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak ez pedig, hanem
maguk a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunk-
ban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. Mert reménységben tar-
tattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát vala-
ki, miért is reményli azt?" (Róm 8:22-24).
Mindenki, de különösen a betegek és az öregek beszélhetnének erről a szö-
vegről! Ha ez volna minden, amit elmondhatnánk jelen tapasztalatunkról,
akkor a keresztényeket nem lehetne azért vádolni, hogy figyelmüket kizáro-
lagosan a jövőbeli reménység felé fordították! De az Újszövetség nem elégszik
meg a jövőre vonatkozó kétségbeesett vággyal. A jelent új értelenunel tölti
meg. Krisztus Jézusban mi már a mennyei királyságban vagyunk (Ef 2:6).
Krisztusban most azonnal miénk lehet a mennyei élet: a szeretet, az öröm, a
békesség, a türelem és a jóság (Gal 5:22). Krisztusban minden lelki áldás a miénk
(Ef 1:3). Az eljövendő kor, az eljövendő világ erőit ízleljük meg (Zsid 6:5).
Az Ószövetség minden ígérete evilág elmúlásáról elvben valósággá vált
Krisztus halálával és feltámadásával. A világ ítélete a kereszten megtörtént (Jn
12:31, 32). A Szentlélek végidei kitöltetése Pünkösdkor kezdetét vette (Jóel
2:28,29; vö. ApCsd 2:16-21). Isten országa elérkezett (Mt 12:28). Az örök
élet jelenné vált (Jn 5:24-25). A keresztényi élet megvívásáért pedig kitört a
végső háború (2Kor 10:3-5; Ef 6:10-17). .".
Az úiszövetségi írók Jl!.eggyőződése az volt, hogy a Messiás eliövetelével a
zsidó úi kor minden elvárása beteliesült azok számára, akik Krisztusban van-
nak. A mennyei élet ízelítőie mindenki számára azonnal elkezdődik, aki hisz
Jézusban. Ez nem egy feltételezés. Azok, akik Krisztusban vannak, a mennyei
örökség igazi ízét ízlelhetik meg, miközben még mindig ezen a való világon
élnek (Ef 1: 13-14). A különbség a "most" és a "még nem" között nem az úi kor
minőségében vagy saiátos voltában van, hanem abban a tényben, hogy a régi
kor még mindig ielen van. Elvonia a figyelmünket és el akar bátortalanítani
bennünket. A menny olyan lesz, mint a mai keresztényi lét, de a ielenlegi földi
élet kudarcai nélkül.
Ez megmagyarázza, hogy miért olyan nehéz kitartani a keresztényi újjá-
születésben és növekedésben. Ha az új kor ízét nem érezzük folyamatosan,
akkor annak tudata gyorsan halk emlékké halványulhat. A keresztények két kor
között élnek - a "most" és a "még nem", a földi és a mennyei között. Bizonyos
módon könnyebb nem kereszténynek lenni, és harmóniában élni a "való világ-
gal". Az eljövendő kor erőinek megízlelése mozgásba hoz egyfajta nyugtalan-
ságot, mely megmarad egészen addig, míg ez a halandó halhatatlanságba nem
öltözik (IKor 15:51-54). De az, aki igazán megízlelte a mennyei életet, többé
már nem akar a régi világban maradni, hanem arra a megváltásra vágyik, mely
még előttünk van (Róm 8:18-25).
A kereszténység azért maradhatott fönn mindmáig, mert nunden generá-
cióban voltak olyanok, akik igazán megérezték az új kor ízét. E világ böl-
csessége a keresztény hitet oktalanságnak és dőreségnek tartja, de ha egyszer
valaki megízlelte az eljövendő kor erőit, az nem fog visszafordulni, mert akkor
egy olyan örökkévalóságnak lesz a tudatában, mely mindent megváltoztat.

A két átfedő kor fogalma a köztük lévő állandó feszültséggel nem a nyugati
görög logikából eredt. A logikus gondolkozás megköveteli, hogy vagy az
egyik, vagy a másik korban éljünk. De az Újszövetség az nem egy nyugati
könyv. A héber logikának a gondolkozásmódját tükrözi vissza, amelyben a
szembenlévő tények közül mindkettő igaz lehet.
Az Újszövetség és a modem logika között érezhető feszültség sok emberi
vitát megmagyaráz, melyek a Bibliára és annak tanításaira vonatkoznak. Valaki
meglát valamit, ami tényleg benne van a Bibliában. Felfedezése megosztásának
örömében azonban, talán úgy érzi, szükséges tagadnia annak logikus ellentétét,
mely pedig éppúgy igaz is lehet. Az, aki meglátta az ellenkező igazságot, hajla-
mos lesz rá, hogy erélyesen válaszoljon a szembeniévő végletre, és ez olyan szó
háborút eredményez, mely elkerülhető lett volna, ha a bibliai feszültségek tel-
jes jelentőségét elismerték volna.
A "feszültség" szó használatával nem arra akarok utalni, hogy a Biblia
ellentmondó igazságokat tanít. De a "feszültség" az egyetlen szó az angolban,
amely képes pontosan kifejezni azt, amire itt gondolok. Egy olyan egyensúly
kifejezésére használom, mely olyan két ellentétes dolog között van, amelyből
mindkettő igaz. A Biblia egy futó pillantást ad a végtelen igazságról. De amikor
a végtelen igazságot egy véges csészébe töltjük (mint amilyen a tintán és
papíron keresztül kifejezett emberi nyelv), akkor a csésze összetörik. Az em-
beri logika nem tudja teljesen kiheverni a megrázkódtatást. A bibliai ellentétek
közötti egyensúly fenntartása az olyan; mintha két mágnest úgy tartanánk
együtt, hogy az északi pólust az északihoz, a déli pólust pedig a délihez
nyomjuk. A két mágnes ekkor taszítja egymást, de megfelelő erőkifejtéssei
együtt lehet tartani őket.
 Sok bibliai igazság ilyen. Habár igazak, mégis visszautasítják az emberi
logikát. Mint keresztények például, határozottan állit juk, hogy Jézus teljesen
(száz százalékban) ember és teljesen (száz százalékban) Isten volt. De száz szá-
zalék meg száz százalék az kétszáz százalék, ami logikusan nézve lehetetlen.
Egy olyan Isten-embemek a létezése, mint Jézus, logikusan lehetetlen, Ő mégis
létezett. Az igazán bibliai teológia a bibliai tanítás mindkét pólusát megerősíti.
Másrészről eretnekség akkor történik, amikor az emberek Jézus emberi mivol-
tát istenségének tagadásával erősítik meg és viszont. Az eretnekség hajlamos
arra, hogy a logikát erősítse meg a Szentirásonkeresztül, és azért akarja tévesen
használni a Szentírást, hogy megvédje a logikát.
A bibliai feszültségnek egy másik példája a hit és a cselekedetek között lévő
~feszültség. Mind a hit, mind a cselekedetek szükségesek és bibliaiak, de a gya-
korlatban nehéz mindkettőt egyszerre megerősíteni. Amikor a hitről prédiká-
lunk, akkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni a cselekedetekről. Amikor a
cselekedetekről prédikálunk, akkor gyakran elveszítjük a hit látását. A bibliai
feszültségek egyensúllyal való prédikálása a véges emberek számára nehéz,
mégis rendkívül nagy szükség van rá. Az Újszövetség végről alkotott képe sem
kivétel. A régi kor és az új, a "most" és a "még nem" között lévő feszültséget
mutatja be.

Habár a régi és az új kor közötti feszültség fogalmát nehéz megérteni, mégis

egy dolognak teljesen világosnak kell lennie mostanra. Jézus maga volt az, aki
átalakította a vég prófétai és apokaliptikus képéf'" Az Újszövetség végről alko-
tott képének a szíve, lelke és középpontja Jézus Krisztus. Jézussal való talál-
kozása átalakította Pál kétkorszakos doktriná;át. Amikor az Ú;szövetséget
helyesen értelmezzük, akkor Jézus Krisztus az, akiről a vég szól. Földi szol-
gálatában eljött a királyság (Mt 12:28); halálával és feltámadásával a vég ítélete
(Jn 12:31; Róm 8:3); mennyei szolgálatán keresztül követői már ma megta-
pasztaihatják a mennyet (Ef 2:6); második eljövetelével pedig igazán
bekövetkezik majd a vég (IKor 15:20-28). Krisztus az, aki miatt Isten minden
végidőre vonatkozó ígéretét teljesíti Izraelnek. "Mert Istennek valamennyi ígé-
rete őbenne lett igenné és őbenne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk"
(2Kor 1:20).
Isten ígéretei azok számára teljesednek, akik megfelelnek a feltételeknek.
De 2Korinthus 1:20 szerint Isten összes ígéretének - még a végideieknek is -
a feltételei Krisztus cselekedetein keresztül teljesedtek. Jézus volt az a hűséges
izraelita, aki tel;esen eleget tett Isten Izraellel való szövetségének, és ezért
 learatta a szövetség minden áldását és ígéreteit. Az Újszövetség mindent
Krisztus viszonyában szemlél. Ő végül is minden, ami szánút
Ha a vég el;ött Krisztusban, és ha Isten Izraelnek tett összes ígérete ren-
delkezésre áll Krisztusban, akkor Izrael (ogalmát ú;ra kell (ogalmaznunk.
Mindenki, aki kapcsolatban van Krisztussal éppen annyira ,,/Íbrahám magva",
mint az, aki vér szerinti rokonságban volt vele (Gal 3 :29). A Krisztusban lévő
Izrael, mind a zsidók és mind a pogányok "választott nemzetség, királyi pap-
ság, szent nemzet" (lPt 2:9), pont úgy, ahogy az ószövetségi Izrael volt (2Móz
19:5,6). Az ószövetségi Izrael soha nem töltötte be azt, hogy a világ számára
áldás legyen (lMóz 12:3; Ésa 49:3-6), melyet azonban az újszövetségi Izrael
Krisztushoz fűződő kapcsolata miatt teljesíteni fog. (Vö. Lk 2:32 és ApCsel
13:46-47!)
Az Újszövetségben nemcsak "Izrael" fogalma kapott új jelentéstartalmat,
hanem az újszövetségi keresztények az Ószövetség földi ígéreteihez is eltérő
módon kapcsolódnak. Az Ószövetség végidei háboruról szóló próféciái rend-
szerint úgy festik le azt, mint ami Jeruzsálem szószerinti, földrajzi városában és
aköIiil zajlik (Jóel 2:32; 3:2, 12-21; Zak 12:1-9). A végső csata alatt a po-
gányok a városon kívül vannak és Isten népe a városon belül. ApCsel 4:24-28-
ban azonban a csatát nem szószerinti vagy földrajzi viszonyban, hanem Krisz-
tusra vonatkozva vivják meg. Zsoltárok könyve második fejezetének idézése
után, mely azt írja le, hogy a gonosz nemzetek hogyan esküsznek össze Izrael
királya ellen, a hívők megállapítják: "Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad,
a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael
népével" (ApCsel 4:27).
Izrael itt új megfogalmazást kapott. "Nem mindnyájan zsidók azok, akik
Izraeltől valók" (Róm 9:6). Van egy, a test szerinti Izrael, amely csatlakozik a
pogányokhoz a lelki Izrael királya ellen. Izrael, mint név nemcsak új meg-
határozást kapott, de az összeesküvés is magának a "szent városnak", a meny-
nyei Jeruzsálemnek az ellenőrzése alatt van. Így Izrael a legigazabb értelemben
többé már nem szánútható etnikai és földrajzi viszonyokban. Ha Izraelt
Krisztushoz tartozónak számítjuk, akkor az az emberek semmilyen fajára vagy
osztályára nem korlátozódhat (Gal 3 :28-29). Ha Izraelt Krisztushoz tartozónak
tekintjük, akkor az igazi Jeruzsálem többé nem a Közel-Keleten lévő Jeruzsá-
lem, hanem a mennyben van Krisztussal (Gal 4:26). Ha az igazi Jeruzsálem a
mennyben van, akkor a föld minden pontja egyforma távolságra van Krisz-
tustól. Szaúd-Arábia nincs közelebb az Ígéret földjéhez, mint Chicago.
Izrael ezen újszövetségi meghatározásának erős hatása van arra, amilyen
értelemben az ember a Biblia végről alkotott képét olvassa. A Szentírásban a
vég nyelvezetének nagy része Jeruzsálem és Izrael központú. Az Újszövetség-
ben azonban, Izrael meghatározásába mindazok az emberek beletartoznak, akik
Krisztushoz tartoznak, bárhol is legyenek a világon. Így ahol az ószövetségi
próféták a véget Izrael és a Közel-Kelet viszonyában szemlélik, ott az Újszövet-
ség írói ugyanazon próféciák kifejezéseit lelki és világszéles értelemben
használják. Az etnikai és geográfiai szempontok nem hangsúlyozottak.
Jelenések könyvének 14. fejezetében például, Jóel 2. és 3. részének kife-
jezései jelennek meg ismételten. Izrael maradéka (144000) a Sion hegyén van
(Jeruzsálem - Jel 14: 1-5; vö. Jóel 2:32), és a gonoszok a városon kívül tapos-
nak (Jel 14:20; vö. Jóel 3:12-16). Habár a Jelenések könyve 14. fejezetének
nyelvezete Jóel 2. és 3. fejezete földrajzi és etnikai látványát eleveníti fel,
mégis hat alkalommal tesz említést arról, hogy itt az egész földről van szó (Jel
14: 15-19). Hasonlóképpen azon nemzetek bűnhődése, akik megkapják a fene-
vad bélyegét (világszéles - Jel 13:16, 17; Jel 14:9-11) Edomnak, az ősi Izrael
szomszédjának kárhoztatására emlékeztet. Az, ami az ószövetségi próféciában
helyi és földrajzi, azt az Újszövetség lelki és globális értelemben használja.
Talán szükségszeIŰ megemlíteni, hogy a mai konzervatív keresztények sok
csoportja tagadja a néhány utolsó oldalon tett állitásokat. A "dispensationa-
lism" néven ismert értelmező rendszer azt állítja, hogy az Ószövetség végrő1
alkotott képe szószerint fog teljesedni Palesztinában egy végidei nemzeti
Izraelen keresztül. E gondolkodásmód szerint a Jelenések könyvének nagy
részét nem a keresztényekre vagy az egyházra, hanem egy jövőbeli szószerinti
Izraelre kell alkalmazni. Helyhiány miatt nem lehetséges, hogy foglalkozzunk
azokkal a különleges ellenvetésekkel, melyeket a "dispensationalisták" tennének
e fejezet "lelki Izrael" fogalmai ellen. Azon érdeklődők, akik a témát tovább
akarják tanulmányozni, olvassák el, Hans LaRondelle: The Israel of God in
Prophecy című könyvét (Berrien Springs, Michigap: First Impressions, 1983).
A vég Krisztus-központú képe az arról szóló vad állítások nagy ellenszere.
A prófétikus értelmezés kulcsa nem az, hogy a jövőről milyen világos képet
tudunk kigondolni, hanem az, hogy Krisztust milyennek látjuk. Az Újszövet-
ségnek a történelem befejezéséről szóló kijelentéseit soha nem szabad elválasz-
tani Krisztustól. A Jelenések könyve sem az Öböl-hábOIú, hanem Jézus Krisz-
tus kijelentése (Jell: 1). Amikor helyesen értelmezed a Jelenések könyvét, akkor
Jézus Krisztus lesz értelmezésed középpontjában. Az Armageddon az nem egy
közel-keleti háboní, hanem Kris~ által vívott csata a világ hűségéért.
Az a végről alkotott kép, melynek a középpontjában Krisztus és nem a
jelenlegi események állnak, megőrzi a szöveg értelmezőjét a spekuláció mér-
téktelenségétől. Ha az ember a végre tekintve egyre inkább Krisztust helyezi a
középpontba,' akkor egyre kevésbé érzi annak késztetését, hogy kiszámítsa,
mikor fog eljönni Jézus. Amikor mindennap megérezzük Öt és az eljövendő
kor erőit, akkor az iránta való vágy kitartó lesz, függetlenül attól, hogy második
eljövetele mennyit késik. De ha valakiTIek az Ö visszajöveteléhez fűződő vágya
egy dátumhoz kötődik, akkor a vágy csak olyan hosszú ideig tarthat. Amikor a
dátum elmúlik, akkor a vágy is rendszerint vele együtt. A második eliövetel
újszövetségi várakozása nem az utolsó eseményekre épülő kalkulációkon ala-
pul, hanem azon a bizonyosságon, hogy az úi kor elvben már itt van. Azok, akik
megízlelték már a menny örömeit Krisztusban, soha nem fáradnak el a na-
gyobb örömök várásában, melyek visszatértekor fognak bekövetkezni.
Az újszövetségi keresztény ezért egy olyan személy, aki tudatában lehet a
menny jelenlétének még New York utcáin való sétálásakor is. Nehéz megérezni
az új kor jelenlétét, amikor az ember állandóan graffitit, piszkot, leégett
épületeket, félelemmel és bátortalansággal telt embereket lát. A régi kor és a
"még nem" nagyon is jelenlévő. De az Újszövetség ígéreteiben és a Lélek ere-
jével az ember felülemelkedhet a jelenkoron és megízlelheti az eljövendő kor
erőit. Azok, akik megteszik, soha nem lesznek már ugyanazok.
 A prófécia célja

Az emberi lények mindig kíváncsiak voltak. Ma kíváncsiságunkat azok az

izgalmas dolgok csigázzák fel, melyek a világban történnek. Én is szeretném
megérteni, hogy ezek a dolgok mit jelentenek. Az Úr valóban mindjárt eljön?
A földi történelem végének utolsó akkordjai most fognak bekövetkezni? Mit
akar lsten megtanítani nekünk azzal, hogy ilyen félelmetes eseményeket
látunk? Hogyan kell válaszoljunk? A bibliai próféciák azért vannak, hogy
kielégítsék jövőre vonatkozó kíváncsiságunkat? Vagy Istennek más célja van
velük?

Jézus világos választ ad ezekre a kérdésekre Máté evangéliumában: "Mikor

pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban
mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz
a te eljövetelednek, és a világ végének?" (Mt 24:3).
A tanítványok éppen annyira kíváncsiak voltak, mint amennyire mi azok
vagyunk. Tudni akarták, mikor és hogyan jÖJ,lel a vég. Jézus azt felelte:
"Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jönnek majd az én
nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek" (4.
és 5. vers).
Elképzelhetitek, mire gondoltak a tanítványok. Ó, nagyszerű! Jézus most
megad;a nekünk azoknak az eseményeknek a pontos láncolatát, melyek a
véghez vezetnek. Így tudni fog;uk, hogy mikor legyünk készen.
De Jézus így folytatta: "Hallanotok kell majd háborukról és háboruk hírei-
ről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell len-
niük. De még ez nem itt a vég" (6. vers).
Az eredeti szövegben az utolsó sor így hangzik: "A vég még nincs ítt."
Jézus tudta, hogy tanítványai háboníkkal és háboruk híreivel fognak találkozni,
és hogy ők is, mint mi, hajlamosak lesznek arra, hogy túlságosan nagy jelen-
tőséget tulajdonítsanak az ilyen dolgoknak. Ezért üzenete a következő volt szá-
mukra: Ne ijedjetek meg; ne rázzanak fel a kavargó események. ·Sokféle dolog
fog történni, de ezek nem feltétlenül jelentik azt, hogy a vég közel van. És így
 folytatta: "Nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éh-
ségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok
nyomoruságnak kezdete" (7. és 8. vers).
A hetedik vers számos olyan dolgot halmoz fel, amire az emberek úgy te-
kintenek, mint a "vég jeleire". A háborúk, az összeütközések, az élúnségek és
a földrengés ek fölráznak minket mindennapos tevékenységünk normális
kerékvágásából. Természetes, hogy végidei fontosságot tulajdorntunk nekik,
különösen akkor, amikor saját magunk tapasztaljuk meg őket. De azok a föld-
rengő események, melyeket Jézus tarntványai tapasztaltak meg, csak annak a
sok nyomoruságnak volt a kezdete, mely az Ő második eljöveteléig vezető úton
végig megrázza a világot.
Nyilvánvalóan Jézus nem mutatott túl sok készséget arra nézve, hogy előre
megad;a azoknak az eseményeknek a világos láncolatát, melyek elvezetik a
világot a véghez. "Urunk, mik a Te eljövetelednek a jelei?" "Nos - mondta -,
lesznek háborúk és háborúknak hírei, földrengések, felkelések, élúnségek, de
ezek nem a végnek, mint olyannak a jelei." Még azt sem lehet a vég jelenként
értelmezni, hogy az evangélium hirdettetik a világon (Mt 24:14). Valószinűleg
nem fogjuk megtudrn, hogy az evangéliumot mikor hirdették Chicagoban és
sokkal kevésbé azt, mikor hirdettetett az egész világon. Az örömüzenetet az
egész világnak hirdetrn kell, mielőtt az Úr eljön, de ez nem az a fajta jel, melyre
szánútásainkat alapozhatjuk.
Jézus tarntványoknak adott válasza egy módon kiábrándít engem. Úgy
tűnik, hogy sokkal könnyebb lenne nekünk, ha Jézus megadott volna minden
részletet a végről és mindazokat az eseményeket is, melyek hozzá vezetnek.
Akkor sorba rakhatnánk őket, megnézhetnénk hol tartunk és tudnánk azt is,
mikorra kell készen lennünk. De nyilvánvalóan nem ez lenne a legjobb dolog
számunkra.
Ehelyett Jézus arra biztat beIlllünket, hogy tartsunk egyensúlyt egyrészről a
lelkes várakozás, másrészről a mindennapi kötelességek hűséges elvégzése
között. Máté 24:36-ban világosan elítélte a dátum meghatározását ezzel a kije-
lentésével: "Arról a napról és óráról pedig senki sem tud." Az Apostolok cse-
lekedetel:7-ben Jézus visszajövetelének pontos ideje egy olyan információ,
mely egyedül az Atya Istennek van fenntartva. De Jézus nem arra utal, hogy
tarntványainak ezért eljövetelét a határozatlan jövőbe kell félretenniűk. Életük-
ben! elegendő bizonyitékot kellett lássanak arra nézve, hogy eljövetele közel
van. A fügefa példázata szerint (Máté 24:32-35) Isten népének abban az
állandó tudatban kell élnie, hogy Jézus eljövetele közel van, még akkor, is ha a
pontos időt soha nem fogják tudni (36. vers). EI;övetelének szüntelen közelsége
állandó készenlétre és buzgó várakozásra késztet minket. Az események
meghatározott ide;ének vagy keltezhető sorrend;ének hiánya arra figyelmeztet'
bennünket, ne enged;ük, hogy a za/1ó események vagy a kreatív kalkulációk
összezavar;anak és elvon;ák {igyelmiinket mindennapi kötelességeink gyakor-
lásában tanúsított hűségünktőf.
A csodálatos bibliai feszültségek közül itt van egy újabb, a buzgó várakozás
és a mindennapi kötelességekben való hűséges állhatatosság között lévő kreatív
dinamika.2 Ezeket a feszültségeket nehéz megtartani a mindennapi életben, de
mégis állandóan szem előtt kell tartsuk őket azért, hogy egyrészről nehogy a
vég irányába való közöny vagy másrészről a vég kultikus félreértelmezése ket-
tős csapdájába essünk.

Ha Jézus végidői prédikációj ának nem kíváncsiságunk kielégítése volt a célja,

és az sem, hogy képesek legyünk az események sorrendjének graftkonon való
ábrázolására, akkor mi volt a célja valójában? A 42. versben világosan kijelen-
ti: "Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok."
Jézus egész prédikációjában ez az állítás az átütő sor. A tanítványok az ese-
mények sorozatára voltak kiváncsiak. Az egész jövőt részleteiben szerették
volna tudni. Egy időpontot kívántak meghatározni. Nem, ne kövessétek ezt a
gondolkodásmódot - mutat rá Jézus. A jövő feltárásának egyszeru oka van:
vigyázzatok.
Sok ember ma úgy tekint magára, mint "adventistára" , mint olyan emberre,
aki számít arra, hogy Jézus hamarosan eljön, és véget vet ennek a fájdalommal
teli világnak. De Jézus szerint adventistának lepni, az többet jelent annál,
minthogy ismerjük a vég összes jelét. Ez vigyázást jelent. Más szavakkal: egy
bizonyos módon, Jézus közeli visszatérésének tudatában és hitében élni. Máté
24 prédikáció;ának cél;a: rávezetni bennünket a vigyázás szükségességére.
Nézzük meg, mi is az a "vigyázás"? Szerencsére, Jézus nem hagy minket
sötétségben. A prédikáció átütő sorát négy példázat követi, melyek részletesen
leírják, mit jelent ez a gyakorlatban (Máté 24 :45-25 :46). A négy példázat közül
az első (Máté 24:45-51) egy hűtlen szolgát fest le, aki megengedi, hogy ura
visszajövetelének késlekedése hatással legyen másokkal szembeni viselke-
désére.
"Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az
én uram a hazajövetelt; és az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel
pedig enni és inni kezdene. Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem
várja és amely órában nem gondolja" (48-50. versek).
Mi a problémája ennek az embernek? Ö azt mondja magában: Ki tud;a,
hogy mikor fog vissza;önni az uram? Egyáltalán ki törődik vele? Ennek ered-
ményeként elveszíti mesterének való minden számadási kötelességérzetét.
Szolgatársaival elkezd durván bánni, és elkezdi verni őket. Személyes élete
felelőtlen viselkedésbe fajul. Ez azt ábrázolja, hogy nagy veszély van abban, ha
valaki elveszíti a vég valóságának tudatát. Ekkor túlságosan is nagy lesz a
kísértés arra, hogy ezt mondjuk: Az Úr késlekedik, ezért úgy élhetek, ahogy
nekem tetszik. A vigyázás az annak az ellentéte, amit a szolga csinál. Abban
nyilvánul meg, ahogyan másokkal bánunk. A vigyázás azt ;elenti, amennyiben
hiszünk Jézus vissza;övetelében, akkor ez az emberekhez fűződő viszonyunk-
ban tükröződik vissza.
A második példázatot gyakran a tiz szűz példázatának nevezik (Máté
25:1-13). Tíz fiatal koszoTÚslány vár az esküvőre. Most is, ahogy gyakran
ebben az esetben, az esküvő késik, és a szűzek mind elalszanak. Ezek a nyo-
szolyólányok az "adventistákat" szimbolizálják, akik várják Jézus nemsokára
bekövetkező visszatértét. Jézus azt mutatja itt be, milyen nehéz vigyázni és
megőrizni a várakozás örömét. A példázatban minden adventista elalszik. De
van egy különbség az alvók között. Az okos szűzeknek van olajuk, míg a
bolond szűzeknek nincs.
Máténál az okos és a balga között lévő különbségre a következő magya-
rázatot kapjuk: "Valaki azért hall;a én tőlem ebeszédeket, és megcselekszi
azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. És
ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba;
de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hall;a én tőlem e
beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez,
aki a fövényre építette házát. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a
szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak rom-
lása" (Mt 7:24-27).
Mi a különbség a bölcs és a bolond között Máténál? A bölcs is és a balga is
hallja Jézus szavát, de csak a bölcs cselekszi meg azt. Hasonló módon mind a
tiz szűz adventi sta, de csak azok, akik vigyáznak, cselekszik azt, amit Jézus
mondott nekik. A balga koszoTÚslányok elmulasztották betervezni a késés
lehetőségét. A vigyázás azt jelenti, hogy egy olyan fajta kapcsolatot építünk ki
Jézussal, amely még azt is kibírja, hogyha visszajövetelére vonatkozó
reményünk nem teljesül olyan hamar, mint ahogy azt néhányan elvárják.
A "vigyázók" nem fáradnak el a jó cselekedetek gyakorlásában.
A harmadik példázat (Mt 25:14-30), a talentumok példázatának üzenete a
fentiek fényében egészen világos. A "talentum" szó a görögben (talanton) egy
súlymérték, amely ebben az esetben egy pénzösszeget fejez ki (egy talentum
arany, ezüst stb). Nyilvánvaló, hogy a görög kölcsönad szó az emberi képesség
vagy "talentum" hozzáadott jelentésével is bír. Ebben a példázatban az
egyéneknek arra kellett használniuk képességeiket, hogy a kapott pénz értékét
növeljék. Az az ember, aki elásta az ő talentumát, elmulasztotta arra használni
képességét, amire a király megkérte őt. Ebben a példázatban a vigyázás azt
jelenti, hogy Istentől kapott képességeinket a legteljesebb mértékben kell
használnunk, míg a végre várunk. A hannadik példázat üzenete hasonló a tíz
szűz példázatának mondanivalójához. Azok, akik várják Jézus visszatértét,
kitartanak a jó munka mellett azáltal, hogy kapott talentumaikat megsok-
szorozzák.
A negyedik példázat, a juhok és a kecskék példázata (31-46. versek). adja
meg a prédikáció tetőpontját. Jézus azt mondja a juhoknak: "Éheztem, és
ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befo-
gadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglá-
togattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám" (34-36. versek).
De a juhok azt válaszolják: ,Mikor? Mi soha nem csináltuk ezek közül
egyiket sem' (lásd: 37-39. versek).
A király így felel: "Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek
eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg" (40. vers).
Miről is szól a vigyázás? A vigyázás azt jelenti, hogy úgy bánok felebará-
tommal, mintha ő lenne Krisztus! Ha az a személy, akivel együtt élsz, dolgozol
vagy játszol, Jézus lenne, akkor ez hatással lenne arra, ahogyan viselkedsz
vele? Jézus azt mondta: "Azok, akik vigyáznak és figyelnek a végre, úgy bán-
nak másokkal, mintha Én lennék ott. Ők megtanulnak majd minden személy-
ben engem látni, akivel csak találkoznak." Jézus szerint az Ő eljövetelére való
vigyázás, figyelés lényege az, milyen módon viszonyulunk {elebarátunkhoz.
A Biblia végről szóló tanításának nem a mi jövővel kapcsolatos kíváncsiságunk
kielégítése a célja, hanem hogy megtanítson minket arra, hogyan éljünk
miközben Jézus második advent jére várunk. '"

Az, amit Jézus Máté 25. fejezetében elmond, megismétlődik Máté 18:23-35-
ben, a meg nem bocsátó szolga történetében. Ez a szolga 10 000 talentummal
tartozott abban az időben, amikor Palesztina egy éves adóból származó bevé-
tele körülbelül 800 vagy 900 talentum volt. Tízszer többel tartozott, mint
amekkora a kormány adóból származó jövedelme volt egy teljes évre! A törté-
net nyilvánvalóan nevetséges. Soha senkinek nem engedik meg, hogy ilyen
mélyen adósságba süllyedj en. Akkor miért mondja el Jézus a történetet? Mert
meg akarja mutatni minden földön lévő emberi lény helyzetét. Mi mindnyájan
többel tartozunk Istennek, mint amennyit valaha is vissza tudunk fizetni. Ez a
szolga mindannyiunkat képvisel.
 A szolgát a király színe elé mvatják, hogy szembenézzen az ítélettel. A király-
hoz való könyörgése - "Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek
néked" - pont olyan nevetséges, mint az adóssága. Nincs mód rá, hogy a pénzt
vissza tudná fizetni. De a király megszánja a szolgát és azt mondja: "Elen-
gedem neked az egész összeget." Én ezt "csodálatos kegyelemnek" nevezném,
te nem?
De mit tesz ezután a szolga? Kimegy a királyi bíróságról és észrevesz
valakit, aki száz napi munkabérrel - nem kis összeg - tartozik neki. A legtöbb
ember egy elég jó autót tudna venni azon a pénzen, amit száz nap alatt keres
meg. Így a szolga ingénél fogva megragadja "barátját" és azt mondja: "Hol van
a pénz?" Ha gondosan megnézed a Bibliádban, akkor észreveszed, hogy ez az
ember ugyanazzal az állítás sal válaszol, mint amit a szolga tett a királynak:
"Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked" (26-29. versek). De
a szolga nem hallgatja meg, hanem börtönbe vetteti.
Hogyan reagál erre a király? Visszalúvatja a szolgát az ítéletre. Ez a tett
furcsának tűnhetett a történet eredeti hallgatóinak, mivel amit a szolga tett tel-
jesen legális volt abban az időben. A probléma a szolga eljárásában volt. Bár
követelése törvényesnek mutatkozott, de a király kegyelme nem lágyította meg
önző és kemény szívét. Nem úgy közeledett szolgatársához, ahogyan azt ővele
a király tette, akinek viselkedése egy új irányadó mértéket állított fel királysá-
ga számára.
Akkor az úr behivatja a szolgát. "Monda néki: Gonosz szolga, minden
adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem. Nem kellett
volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörül-
tem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, núgnem
megfizeti mind, amivel tartozik" (32-34. versek).
A 35. versben van az átütő sor: "Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám
is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő
vétkeiket." Látod, Máté írásában ez a kritikus dolog. Másokkal való bánásmó-
dunk irányadó mértéke az, ahogyan Krisztus bánt velünk. Máté evangéli-
umában ez a próbája annak, hogy mennyire várjuk lelkesen Krisztus vissza-
jövetelét. Azok, akik igazi" adventisták", akik vigyázva várnak Jézus eljöve-
telére, úgy fognak bánni másokkal, ahogy Krisztus bánt velük.
Az adventisták sokat tudnának beszélni a tizedfizetésről, a szombat meg-
tartásáról, a rendszeres gyülekezetbe járásról. Ezek a dolgok a másokat "tesz-
telő igazságok" (rendszerint jó okkal). De Máté itt egy az adventistákat magu-
kat tesztelő igazságot mutat be. Ha hiszünk abban, hogy Jézus hamarosan eljön,
akkor ez hatással van arra, ahogy "felebarátunkkal" bánunk. Ki a mi felebará-
tunk? Az a személy, akiért Jézus meghalt (Róma 14:15; lKor 8:11). Hitvesed
az a valaki, akiért Jézus meghalt? A mellettünk lévő helyen ülő problémás
ember az a valaki, akiért Jézus meghalt? Kiért halt meg Jézus? Mindenkiért.
Ő azokért is meghalt, akik tőlünk eltérő en néznek ki, gondolkodnak vagy cse-
lekednek. Azok, akik teljességében felfogják Krisztusban való megbocsátásuk
mélységét, tudni fogják, miként bánjanak azokkal, akikért Krisztus meghalt.
Igen, sok problémás ember van ott kint, de csodák csodája, Ő értem is meghalt.
Krisztus irántam való csodálatos bánásmódja határozza meg, mennyiben
töltöm be a "szeresd felebarátodat" parancsolatát.
Milyen messzire mehetünk el ebben? Elhinnéd, hogy egy étteremben dol-
gozó átlag pincér is egy olyan személy, akiért Krisztus meghalt? Gondolod,
hogy Isten öIiilne annak, ha a borravaló egy részét visszatartanád azért, hogy
később több hálaadományt tehess a kosárba? Én nem hiszem. Manapság olyan
egyedülálló anyák vagy főiskolai, egyetemi diákok a pincérek, akiknek nagy
küzdelem az, hogy kijöjjenek a fizetésükből. Isten vajon örül annak, ha visz-
szatartok tőlük pénzt azért, hogy több hálaadományt adhassak?
Erről eszembe jut egy alkalom, amikor családom egy másik adventista
családdal ment el enni valahová. A számla köIiilbelül negyven dollár volt. Míg
a számlát kétfelé osztottuk magunk között, a másik férfi azt mondta: "Majd én
fizetem a borravalót" - és letett egy huszonöt centes pénzdarab ot az asztalra.
Amikor a pénztárhoz ment, azt mondtam a feleségemnek: "Mi nem tehetjük
meg ezt. Ez nem helyes. Legalább a mi részünkről fizessünk ki egy tisztességes
borravalót." Így a zsebembe nyúltam és kitettem néhány dollárt az asztalra.
A pénztártól visszaérkezve a másik férfi meglátta a dollárokat az asztalon
és azt mondta: "Mi ez?" - felvette és zsebrerakta azt!
Ez az eset megtanított nekem valamit az adventisták "világ" felé gyakorolt
mentalitásáról. Minket annyira leköt az Istennel)._való engedelmesség, hogy
elfelejtjük azt, hogy a másik ember egy olyan lélek, akiért Krisztus meghalt.
Megtanultam azt, miszerint egyes emberek városunkban, Berrien
Springsben (Michigan) nem túlságosan lelkesednek azért, hogy adventista
lelkészektől vásároljanak autót. Amikor elmesélteni az éttermes történetet az
egyik osztályomban, akkor egy diák feltette a kezét és azt mondta: "Van egy
teherautóm, és nekünk el kell adnunk, hogy ennek segítségével fedezni tudjuk
az iskolai költségeim egy részét. Beszéltem a városban egy emberrel, akinek
tetszett a teherautó és az ár is. Azt mondta: ,Egyébként mivel foglalkozik?'
Azt mondtam: ,A lelkészképző diákja vagyok.'
Az ember elkomorodott és azt mondta: ,Nos, akkor nem érdekel a teher-
autója' ."
Lehetséges, hogy az adventistákat annyira leköti teológiájuk élesítése, hogy
elfelejtik megélní azt? Az a tapa,sztalatom - sok más embernél is -, hogy az
adventisták gyakran kevésbé látszanak törődőknek és etikus oknak, mint az
átlag világi ember. Sokkal jobban érdekel bennünket egy dollár megspórolása,
mint annak az embemek a boldogulása, akivel együtt dolgozunk. Egyes adven-
tisták azt a benyomást keltik, hogy számukra könnyebb csalni az üzletben, és
bántalmazni a párjukat vagy a gyermekeiket, mint megenni egy darab disznó-
húst. Az ilyen gondolkodás kevés jót hoz majd az ítéletben.
A Máté 18. fejezetének példázata a vizsgálati ítélet egy története. Csak
egyetlen kérdés van, ami számit az ítéletben - "Mit gondolsz Krisztusról?"
Milyen kapcsolatban vagy Krisztussal, ez az ami igazán számit. De az ítélet
másokkal szembeni magatartásunkra is rávilágít. Úgy bánsz embertársaiddal,
mint ahogy Krisztus bánt veled? Mig a megváltás egyedül Krisztus munkáján
alapul, addig amíállításunk bizonyítéka, tudniillik hogy Krisztusban vagyunk,
azon alapul, hogy hogyan kezelünk másokat.
Hogyan kezel minket Krisztus? Jobban, mínt ahogy megérdemeljük. Felté-
tel nélküli elfogadással bánik velünk. Ú gy fogad el minket, ahogy vagyunk. Ez
is egy jó dolog, mert különben nem lenne remény egyikünk számára sem. De
Krisztusnak való hálánk próbája az, hogy vajon mí el tudunk-e fogadni
másokat feltétel nélkül, pont úgy, ahogy Ő elfogadott mínket. Az "én legkisebb
atyámfiai" (Máté 25 :40) ezért azt jelenti, hogy nekünk azokat az embereket kell
feltétel nélkül elfogadnunk, akiket a legnehezebb szeretnünk. Krisztusban lévő
testvérem, felebarátom, atyámfia az a valaki, akinek különböző a bőre színe
vagy a kultúrája. Krisztusban lévő felebarátom a fésületlen idegen vagy az
AIDS betegségben szenvedő rokon Adventizmusunlmak talán az a farizeus
személy, talán a gyalázkodó főnök, talán a közömbös hitves, talán a problémás
gyerek vagy az a személy a próbá;a, aki erőszakosan nem ért egyet a mi végről
alkotott képünkkel.
Jézus azt mondja: "Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket.
Bocsássatok meg egymásnak, ahogy én is megbocsátottam nektek. Kegyel-
mezzetek meg egymásnak, ahogy én is megkegyelmeztem nektek." Máté
evangéliumában azt látjuk, hogyha valamit érdemes megemlíteni, akkor azt az
Ige többször is megteszi. Így Máté 23 :23 újra a mások elsőbbségét hangsú-
lyozza keresztény életünkben. "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok,
mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagyjátok mind-
azt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmassá-
got és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni és azokat sem elhagyni." (Új
prot. fordítás.)
Ezt a szöveget gyakran annak megmutatására használják, miszerint a tized
fizetése még míndíg kötelessége a keresztényeknek (és ez igaz), de Jézus ebben
a versben arra mutat rá, hogy a tized fizetésnél vannak fontosabb dolgok is a
törvényben. Ezek az igazságosság (becsületesség), az irgalmasság és a hűség.
A becsületesség azt jelenti, hogy mindenkivel méltányosan bánunk, mert Jézus
is ezt tette, amíkor meghalt a kereszten. Az irgalmasság azt jelenti, hogy úgy
bánunk másokkal, mint ahogy Krisztus bánt velünk, és nem úgy, ahogy meg-
érdemlik. A hűség azt jelenti, hogy megtartjuk ígéreteinket, még akkor is ha fáj,
mert más emberek függnek tőlünk.
Előfordul, hogy néha annyira leköt minket a menta, a kapor és a kömény
számlálása, hogy elmulasztjuk észrevenni Krisztust abban az emberlJen, akivel
találkozunk? Nem elég ismerni a jövőt. Nem elég helyesen látni a teológiai dol-
gokat. Az, ahogyan azokkal bánunk, akik nem értenek egyet velünk, rendsze-
rint sokkal fontosabb, mint az a kérdés, melyben nem értünk egyet. Jakab
2: 12-13 szakasza szorosan kapcsolódik a Máté 18-ban található példázathoz:
"Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog
megitélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot;
és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen." Az ítélet irgalmatlan az iránt, aki
nem irgalmas!
Teológiád teljesen helyes lehet, de ez kevés jót fog hozni neked az ítéletben,
ha ezt az információt durva és ítélkező módon használod fel.
Habár emberi kíváncsiságunkat Istentől kaptuk, a prófécia központi célja
mégsem jövőre vonatkozó kíváncsiságunk kielégitése, sokkal inkább életünk
igazgatása a ma útvesztőiben. Amikor a mai idők háboIÚira, éhínségeire és
betegségeire tekintünk, Jézus nem arra bátorít bennünket, hogy töprengjünk el
rajta, vajon a vég-e ez vagy sem. Ehelyett, ezeket az eseményeket úgy kell elfo-
gadnunk, mint Jézus prédikációj ának emlékeztetőit. Amikor az Ö prédiká-
ciójára emlékezünk, akkor eszünkbe fog jutni, hogy vigyázzunk, úgy bánjunk
másokkal, mint ahogy Krisztus bánt velünk. "Boldog az a szolga, akit az ő ura,
mikor haza jő, ily munkában talál" (Máté 24:46).

1. Máté 24:34-ben lévő "ez a nemzetség" jelentését lásd: Máté ll: 16; 12:41- 42, 45 és külön·
lösen 23 :36-ban.
2. Figyeld meg az "állhatatosság" fontosságát Máté 24: 13-ban; Márk 13: 13-ban és Jelenések
14:12-ben!
 Pál és a vég

Pál apostol leveleiben sok helyen adott bepillantást a végről. Ezeket mind
hasznos lenne megvizsgálni, ahogy Lukács és Márk följegyzéseit is Jézus
végidőre vonatkozó prédikációjáról, melynek teljességét Máté 24. fejezete tar-
talmazza. Ennek a könyvnek azonban nem az a célja, hogy mindent kimerítve
tanulmányozza, mit mond a Biblia a végről, hanem hogy figyelmünket a nagy
képre összpontosítsa. Teljesen világos, hogy ez kiemelkedő szerepet játszik Pál
Thessalonikabeliekhez írt leveleiben, különösen a második levelében.
Az Apostolok cselekedete 17: 1-10 szerint az ősi Thessalonika keresztény
gyülekezete igen gyorsan alakult meg. Nagyjából három héttel érkezése után
Pál menekülésre kényszerült. A hátrahagyott gyülekezetnél hiányzott a teljes és
alapos útbaigazítás, ezért egy kicsit ingatagnak bizonyult. Az új hivőknek nem
volt idejük a pogány kultúrából a keresztény kultúrába való teljes átállás ra.
A megbízhatatlanság egyik ilyen területe a thessalonikabeliek végről alko-
tott képe volt. Válaszképpen Pál a gyülekezetnek írt mindkét levelének köz-
ponti ügyévé a véget tette. lThessalonika 4:13-18 az élők és a halottak
Krisztus eljövetelekor bekövetkező nagy újraegyesülését hangsúlyozza. A ke-
resztényeknek a jelenben vigasztalást nyújtott az a tény, hogy a halottak csat-
lakozni fognak az élőkhöz, mielőtt felvitetnek, hogy Krisztussal legyenek
örökre (16-18. versek).
1Thessalonika 5: 1-II-ben a figyelmeztetések kapnak hangsúlyt, ugyanúgy
mint ahogy Máté 24. fejezete Jézus figyelmeztetéseit húzza alá. Az "Úrnak
napja" (a vég) hirtelen fog eljönni (1-3. versek), ezért szükségszerű, hogy a
keresztények éberek és józanok legyenek, így készüljenek fel arra a napra (6-8.
versek). A "vigyázás" az egy folyamatos szükségszerűség.
A thessalonikai keresztények azonban, úgy tűnik, hogy Pál éberségre és
józanságra való hívását tú1zottan szélsőségesen értelmezték. Akkorra, amikor
Pál a második levelét írta, már igen izgatottak voltak a vég miatt. Sokan abba-
hagyták munkájukat, hogy több idejük legyen a megfelelő szempontok heves
megvitatására és az egymás ügyeibe való beleavatkozásra (2Thess 3:6-12).1
E feiezet megértésére koncentrál. Egyúttal megláttatia velünk az utolsó idők
eseményeinek azokat a mozzanatait is, melyeknek ismeretével Pál rendelkezett.
2Thessalonika 2:1-12-ben Pál nem írja le részletes en a vég jól kidolgozott
teológiáját. Ő már elprédikálta végről alkotott képét Thessalonikában, így .
ebben a levélben csak korrigálja azokat a dolgokat, melyeket nézőpontjában
félreértettek. Sajnos 2Thessalorúka 2: 1-12 olvasása számunkra olyan, nlintha
egy telefonbeszélgetésnek csak az egyik oldalát hallanánk. Az embemek van
néhány ötlete arról, hogy miről lehet szó, de sosincs elég információja ahhoz,
hogy biztos legyen benne.
"Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még ti nála-
tok valék?" (5. vers). Pál olyan dolgokra emlékeztette eredeti olvasóit, melyet
ők már tudtak. Az ezt megelőző szakasz az Újszövetség egyik legóvaintőbb
szakasza. "Ami pedig a nil Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való
gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, hogy ne veszítsétek el
egyhanlar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélek-
től származó kijelentés, sem a nil nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem
valanliféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt
volna. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket" (1-3. versek - új prot.
fordítás).
Azok a kifejezések, melyeket Pál használt - ,józanságot elveszít', ,megré-
mít', ,félrevezet' - Jézus egyik tanítására emlékeztetnek. Valóban a ,megrénút'
szó görög megfelelője (throeisthai) az Újszövetségben egyedül csak Jézus
végidei prédikációjában (Máté 24:6; Márk 13 :7) és itt (2Thess 2:2) található
meg. Thessalonikában a gyülekezet tag;ainak nem sikerült megfogadniuk
Jézusnak azt a tanácsát, hogy ne ;ö;ienek túlságosan nagy izgalomba az
aktuális események miatt. Háborúk, háborúk hírei, éhínségek, földrengések és
;árványok bármilyen látványosak is, nem mutat;ák meg helyzetünket a prófétai
órán. Ezek a dolgok ;ellemzőek az emberi létre ebben a bűnnel megátkozott
világban.
Pál egy nagyon összetett mon.dattal válaszol aproblémára. "Ne csaljon meg
titeket senki semnliképpen. Mert nem iön az el addig, mígnem bekövetkezik
elébb a szakadás, és megjelerúk a bűn embere, a veszedelem fia. Aki ellene veti
és fölébe emeli magát nilndannak, anll Istennek vagy istentiszteletre méltónak
mondatik, annyira, hogy maga ill be mínt Isten az Isten templomába, Isten
gyanánt mutogatván magát" (2Thess 2:3, 4).
A "nem jön az el addig" szavak az eredetiben níncsenek ott. A kiegészítés-
nek az az oka, hogy Pál bonyolult mondata (a 3. és a 4. vers egy mondat a
görögben) nem teljes. A tárgy és az ige azért van ott a magyar fordításban, mert
nélkülük nem lehetne megérteni a mondatot.
Pál azt állítja, hogy az Úrnapja nem jön el addig: míg bizonyos dolgok
először meg nem történnek. A vég bekövetkezése előtt lesz egy lázadás (görö-
gül apostasia), amelyben a "bŰll embere" ("törvénytipró" az új prot. fordítás-
ban - fordítói megjegyzés) kerül a fénybe, az a valaki, aki Isten ellen van és
arra törekszik, hogy végül elfoglalja Isten helyét az Univerzum trónján. A vég
 nem jön el addig, míg ez a nagy hitehagyás nyilvánosságot nem kap. A tör-
vénytipró "megjelenik.", ebből az következik, hogy ő jobban szeret a színfalak
mögött dolgozni, de az események a nyilvánosság elé fogják majd kény-
szeríteni.
Jézus szintén megjegyezte, hogy a törvénytelenség növekedni fog, ahogy a
vég közeledik (Máté 24:12). De Jézus a hangsúlyt az evangélium hatalmas
crescendo;ára (fokozatosan erősítve) helyezte, melyet az egész vi/ágon hirdetni
fognak közvetlenül a vég bekövetkezése előtt (14. vers). Pál ezzel ellentétben,
figyelmét a gonoszság mindinkább emelkedő áradatára összpontosít;a, melyet
a törvénytipró leleplezése ;elöl a vég előtt (2Thess 2:3-4, 8-12). lTimótheus
4:1-5 és 2Timótheus 3:1-5 további információt ad arról, mik fogják jellemezni
ezt a hitehagyást.
Ki ez a "törvénytaposó", a "bűn embere"? Pál nem azonosítja őt egyéni
módon, de a 2Thessalonika 2:4-ben felsorolt számos jellemző magára Sátánra
emlékeztet. A törvénytipró az ellenfél, az ellenség (Zak 3: 1-2; lTim 5: 14-15),
az emberek vádlója. Azt állítja, ő Isten és arra törekszik, hogy elfoglalja Isten
helyét a trónon (Ésa 14; Ez 28). A megemlített összes hasonló szöveg azt a
nyelvezetet használja, mint Pál, amikor Sátán földi tevékenységére utal, néha
olyan képviselőkön keresztül, mint Tírusz és Babilon királya.
Másrészről 2Thessalonika 2:4 nyelvezete olyan szakaszokat is felelevenit,
mint Dániel 8:9-12, 23-25 és 11:31-39, melyekben a kis szarv ereje sokkal
inkább emberi, mint természetfölötti kifejezésekkel van lefestve. Ugyanúgy
mint a kis szarv, Pál "törvénytiprója" is arra törekszik, hogy Isten templomán
uralkodjon, ami Pálnál rendszerint az egyházra, a lelki hatalom földi központ-
jára utal (IKor 3:16-17; 2Kor 6:16). Így a negyedik vers leírása egyaránt jól
alkalmazható Sátán képviselőGé/i)re és magára Sátánra.
Bárki is a bűn embere, az eredeti szövegben a jelen idő következetes hasz-
nálata azt mutatja, hogy Pál úgy tekintett ci, mint aki már az ő korában mun-
kálkodik (2Thess 2:4, 7). A görögben a jelen idő a törvénytipró folyamatos
tevékenységét hangsúlyozza. A törvénytipró szakadatlanul szembeszegül,
magasztalja magát, azt állítja, hogy ő Isten, és megpróbál Isten templomába
beülni. Pál szerint a törvénytiprót nem lehet időben egy helyre korlátozni.
A törvénytaposó maga a Sátán vagy Sátán érdekében ügyködő emberi ügy-
nökök sora végig az évszázadok során. A törvény tapo sót nem lehet azonosítani
egyedül a 3. és 4. versből.
Most Pál a végidei drámának egy újabb szereplőjét mutatja be, egy olyan
visszatartó erőt, vagy személyt, aki nem engedi a törvénytiprót megjelenni. "És
most tudjátok, mi tartja vissza, amiért csak a maga idejében fog az megjelenni.
Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még
most visszatartja, félre kell az útból tolatnia" (6-7. versek).
 Újra azt szeretnénk, ha ismernénk azt, amit Pál olvasói tudtak. Pál még
kevesebbet mond el a "visszatartóIÓl", mint amennyit a törvénytipróról elmon-
dott Tudjuk azonban, hogy a visszatartó már Pál idejében munkálkodott, aki
miatt a törvénytaposó titkos erőként működik, még nem jelent meg nyil-
vánosan. Ez egy olyan törvény-fenntartó erő (meggátolja a törvénytelenséget),
akinek Istentől rendelt idői küldetése van (egy meghatározott ideig folytatja
munkáját -7. vers). Bizonyos értelemben a visszatartó a törvénytaposó megje-
lenésének akadályozásával magát a véget tartja vissza. A visszatartó személyes
és személytelen is egyben. A thessalonikaiak tudják, hogy "mi tartja vissza" (6.
vers) és ki az, "aki azt most még visszatartja" (7. vers). A visszatartó több mint
egy személy; egyben egy erő is (ugyanúgy mint a törvénytaposó, vö. 3. és 7.
vers). Nemcsak ahhoz van elég ereje, hogy meggátolja Sátán vagy ügynöke
megjelenését, hanem úgy tűnik, munkáját egészen a végig folytatja (8. vers).
A törvénytipIÓ majdnem olyan hamar elpusztíttatik, amilyen hamar megje-
lenik. A 7. versben görögül azonban nem világos, hogy vajon a visszatartót "fél-
reteszik az útból" (feltételezhetően egy olyan magasabb erő, mint Isten) vagy
neki magának van hatalma hozzá, hogy félreálljon (a nyelvtan félreérthető).
Ki a visszatartó, és milyen hatalmat vagy erőt használ munkájához? Arra
való utalás, ahogy Pál erre a kérdésre válaszolna a 9-12. versekben található:
"Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával,
jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között,
akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üd-
vösségükre. És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a
hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazság-
nak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.':'
Ebben a szakaszban két dolog közvetlenül a visszatartó azonosítására
vonatkozik. Az első, hogy Isten világosan ott van az emberi események irányí-
tásában. Még a végidei csalás időzítésének irányításában is ott van (ll. vers)!
Az eredeti nyelvben van egy csodálatos párhuzam, melyet a fordítások nem
mindig tudnak visszaadni. A 9. versben a törvénytaposó "Sátán ereje által"
munkálkodik. Ez a "Sátán ereje" (energeian tou satana - "Sátán működése")
párhuzamban áll a ll. versben lévő "tévelygés erejével" (energeian planes -"a
csalás működése"), melyet Isten küld. Pál úgy festi le Istent, mint aki annyira
tökéletesen irányítás a alatt tartja a dolgokat, hogy még Sátán működését is Ő
"küldi", amikor eljön a vég. Végül is csak Isten tud;a meggátolni Sátánt, és
csak Isten tud;a visszatartani a második el;övetelt.
Másodszor, ebből a szakaszból az is világos, hogy a vég nagy hitetése az
evangélium széles körben való elterjedésével összefüggésben következik be.
Máté 24:14 kijelenti, hogy "Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik
majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég". Pál
bővebb en kifejti ezt az állítást. Lesznek olyanok, akik elpusztulnak a hitetés
miatt, és ez azért történik meg, mert "nem fogadták be az igazságnak szeretetét
az ő üdvösségükre" (2Thess 2: 10). Isten nem "küldi" el addig a hitetés mun-
káját a világba, núg mindenki meg nem kapja annak a lehetőségét, hogy hallja
az evangéliumot, elfogadja azt, és így üdvözüljön. Anúg az nem hirdettetik az
egész világnak, addig nem következhet be az attól való elfordulás világszéles
hitehagyása. Így az örömüzenet hirdetése az, ami nagyrészt kiváltja a végnél
bekövetkező krizist. Azok, akik visszautasítják az örömhírt, arra ítélik magu-
kat, hogy hamisítványának higyjenek.
A törvénytelenség megjelenése visszatartatik, núvel az evangélium még
nem tisztázta a kérdést olyan módon, hogy a földön mindenki tudatos döntést
hozhasson Krisztus mellett vagy ellen. Az evangélium leleplezi Sátán igazi
mivoltát. Hiábavalóságnak bélyegez e világon mindent, ami a Krisztus-köz-
pontú életen kívül esik. Az evangélium világos ábrázolása váltja ki ezért Sátán
nagy ellentámadását a végnél. Azok, akik visszautasítják az evangéliumot a
maga világosságában, örömmel fogják elfogadni a csalást.
Ki a visszatartó? Úgy tűnik, hogy maga Isten. Csakis Ö tudja késleltetni a
második adventet. Rajta kívül senki sem .ismeri a vég eljövetelének idejét
(Máté 24:36). Isten az, aki képes az eseményeket úgy rendezni, hogy a vég
eljövetelekor az evangélium világszéles viszonylatban előtérbe kerüljön. Ekkor
a körülmények alakulása különös fordulatot vesz. Isten megengedi Sátánnak,
hogy egy olyan világban felszíme hozza utolsó és legnagyobb hitetését, amely
tudatosan visszautasította Krisztust. Ezek a dolgok a Jelenések könyvéről szóló
későbbi fejezetekben sokkal részletesebben kerülnek bemutatásra.
Ki a törvénytaposó? Ez a törvénytaposó létezett Pál korában és létezik
egészen a végig, ezért felülmúl núnden emberi lényt. A végső és legszemélye-
sebb értelemben a törvénytipró egyedül csak magára Sátáma utalhat. De ahogy
a visszatartó személyes és személytelen is egyben, így van ez a törvénytaposó-
val is. Egyrészt ő a "bűn embere" (2Thess 2:3) és a "törvénytaposó" (8. vers).
Másrészt tevékenységét a "törvényszegés titkos bűneként (görögül - neuter)"
(7. vers) írják le - egy olyan erőként, amely energiával, erővel látja el azokat,
akik ellentétben állnak Istennel.
2Thessalonika 2:4 és Dániel könyvének kis szarva (Dán 8:9-12, 2;,-25;
11:31-39) között lévő párhuzam arra emlékeztet bennünket, hogy Sátán mindig
e világnak, világi és vallási hatalmait használta fel törvénytelen dolgai vég-
hezviteléhez. Évszázadokon keresztiil mind a szekuláris, mind a vallási Róma
annak látszatában működött, hogy ő testesíti meg az igazi istentiszteletet és
tevékenységéveI szembeszegült az evangélium földi munkájának. Az újszövetsé-
gi evangélium ezen hamisítványai nyilvános értelemben még soha nem leple-
ződtek le teljes egészében. De közeledik az a nap, amikor azok, akik prédikálják
és megélik az evangéliumot, leleplezik az ellenséget. Így az ellenség arra kény-
szeIiil, hogy feladja kényelmes névtelenségét, és úgy tekint majd a föld történel-
mének végére, rrrint a kétségbeesett és elszánt küzdelem idejére (vö. Jel 12:12).
Ellen White igen szemléltető en írja le Sátán nagy végidei csalását A nagy
küzdelem című könyvében "A csalás nagy drámájának tetőfokán Sátán meg
fogja személyesíteni Krisztust. Az egyház régóta hirdeti, hogy reményei a
Megváltó adventjével fognak beteljesülni. A nagy csaló ekkor azt a látszatot
fogja kelteni, hogy Krisztus eljött. Sátán a föld különböző részein káprázatos,
csillogó, fenséges lényként jelenik meg az embereknek. Hasonlítani fog ahhoz
a képhez, amit János a Jelenések könyvében Isten Fiáról festett (Jell: 13-15)"
(555. oldal).
"Csak azok lesznek felvértezve az egész világot foglyu1 ejtő hatalmas
csalással szemben, akik szorgalmasan tanu1mányozták a Szentírást és szeretik
az igazságot" (556. oldalV
Ebben az utolsó nagy csalásban Sátán reméli, hogy legalább az Istenségre
vonatkozó követelését megvalósíthatja - azt, hogy Isten templomába ül és
magát Istennek nevezi, miután mindig erre törekedett (2Thess 2:4). A Jele-
nések könyvében ennek a végső nagy harnisítványnak a részletekbe menő gon-
dos kidolgozására ugyanazokat a szavakat használja, mint 2Thessalonika 2.
Amikor egyesítjük az Újszövetség három, a végre vonatkozó nagy tanúbi-
zonyságát - Jézusét, Pálét és Jánosét -, akkor eljutottunk a világos alapképhez.
Mi volt Pál üzenete a thessalonikaiakhoz? Ne rémüljenek meg, ne veszítsék
el fejüket és ne engedjék, hogy azok az események félrevezessék őket, melyek
azt mutatják, hogy a vég a küszöbön áll, vagy hogy már el is érkezett (1-3.
versek). Az ilyen üzenetek addig nem helyénvalók, mig el nem jön az idő,
amikor mind az evangélium, mind a törvénytipto nagy megjelenése az egész
világon nyilvánosságra nem kerül (3-12. versek). Eközben, ami igazán számU
az nem a végről való kalkulációk minősége, hanem az igazság szeretetében való
növekedés (10. vers).
Pál ebben a szakaszban körvonalazza a keresztény történelem útján bekö-
vetkező három fő fejleményt. Az első, a korlátozás ideje, ekkor hirdettetik az
evangélium, és Sátán a színfalak mögött úgy munkálkodik, mint a "törvény-
szegés titkos bűne", hogy elérje céljait. Sátán "titkos technikájáf' még az egy-
házban is alkalmazza, az evangélium munkájának akadályozására. A korlá-
tozásnak ez az ideje már Pál korában elkezdődött és egészen a végidőig tart.
A második fő fejlemény akkor következik be, amikor az evangélium
előtérbe kerül és Sátán titkos munkája lelepleződik. Az evangélium egész
világnak való hirdetése nyitásra kényszeríti Sátánt, aki elkápráztató fényben
dolgozik, hogy megtartsa az ellenőrzést egy olyan látható generáció felett, akik
első alkalommal szembesültek az evangéliummal teljes egészében. E nagy.
csalás és hitetés természetének egyes részleteit láthatjuk majd e könyv ll.
fejezetében.
A keresztény történelem útjának utolsó fejleménye a Krisztus és Sátán
közötti nagy végi dei leszámolás. A Jelenések könyvében ez a harc nevet is
kapott - az Armageddon csatája (ez a 12. fejezet témája). Pál azonban senkit
nem hagy bizonytalanságban a végidei nagy összecsapás kimenetelét illetően.
Jézus eljövetelének fényessége teljesen megsemmisíti a törvénytaposót
(2Thess 2:8; vö. 2Thess 1:5-10).
A keresztény történelem útjának három fő fejleményét ábrázolja a követ-
kező táblázat. Habár a három esemény szükségszerűségből egyenlő részben
van ábrázolva, természetesen az első tölti ki a keresztény történelem legna-
gyobb részét.

A korlátozás
visszavonatása
A törvényszegés titkos A nagy csalás A törvénytipró és követői
ereje elpusztulása
Az evangélium hirdetése Az evangélium Az igazság szeretői
tetőpontja igazoltatnak

Ennek az egésznek a kijózanító része az, hogy nemcsak maga a törvény ta-
'posó pusztíttatik el. Mindenki, akit sikeIÜlt becsapnia, vele együtt fog elpusz-,
tulni, mert nem "engedelmeskedtek az evangéliumnak" (2Thess 1:8; vö.
2Thess 2: 10). Az utolsó napok közeledtével számunkra nem Krisztus eliö-
vetelének ideie és módia, valamint azok számítgatása lesz legégetőbb prob-
lémánkká. Sokkal inkább fontos kérdés, vaion elfogadtuk-e és megosztottuk-e
másokkal is a megfeszíttetett és feltámadt Megváltó üzenetét. Vajon Krisztus és
az Ő igazsága életünk részévé vált-e (2Thess 2:1O)? Ez a döntő kérdés. Lehet,
hogy a küzdelem világszéles, de a döntés személyes. A tied és az enyém.

1. Személyes tapasztalatom az, hogy az ilyen viselkedés nem szokatlan azok között, akik a vég
megszállottai.
2. Ellen White-nak ezek az idézetei felvetik azt a kérdést, hogy ennek a fejezetnek a szövegre
vonatkozó munkái hogyan kapcsolódnak 2Thessalonika 2:1-12 egyik vagy má~ik általa való
megvilágításához. Habár ennek a könyvnek nem az a célja, hogy alaposan megvitassa az ő
végről alkotott képét, én mégis igyekeztem elolvasni minden olyan megjegyzést, melyet White
erről a szakaszról írt és úgy találtam, hogy állásfoglalása egészében véve összeegyeztethető az
e fejezet által felvázolt dolgokkal.
Egy bekezdésben összefoglalva, Ellen White rendszerint a "bún embere" és "gonoszság
rejtélye" kifejezéseket alkalmazza a hosszú fejleményre és a pápaság történelmére véges-végig
a keresztény korszakon. Habár 2Thessalonika 2:4 fogalmait néha, alkalmanként Sátánra
vonatkoztatja, mégis rendszeresen a "törvénytaposó megjelenése" 8-10. versekben lévő anya-
gát Krisztus Sátán által való, közvetlenül a vég eljövetele előtt bekövetkező megszemé-
Iyesítésére használja.
 NEGYEDIK RÉsz

AZ APOKALIPSZIS ÉS A VÉG
 Bevezetés a Jelenések könyvébe
(12-22. fejezetek)

A Jelenések könyve tanuhnányozásának fő problémája annak megfejtése, hogy

a látomások, a szimbólumok és a gondolatok e fantasztikusan komplex egybe-
fonódása hogyan illeszkedik bele egy értelemmel bíró szerkezetbe. A szokásos
prózától eltérő en, melyet a gondolatok természetes folyása jellemez az elejétől
a befejezésig, János apokalipszise vadul ingadozik a jótól a rosszig, a dicséret-
től a gyötrődésig, a látomástól a párbeszédig és a dalig. Ezért bizonyára hasz-
nos lenne, ha a szerző hagyott volna néhány nyomra vezető jelet arra vonat-
kozóan, hogy a könyv különböző részeit hogyan lehet összeilleszteni.
A legtöbb könyvben egy anyag bevezetéssel kezdődik és befejezéssel ér
véget. Ezek az átmeneti részek segítenek az olvasónak abban, hogy megértsék
a szerzőnek az adott anyagra vonatkozó szándékát. Az egyik ok, amiért a
Jelenések könyve megtéveszti az értelmezőket az, hogy a szerző nem követi a
megszokott gyakorlatot. Ahelyett hogy összefoglalásokat és bevezetéseket
használna a könyv különböző részeinek szétválasztásához, a szerző a könyv
megelőző részeibe, rendszerint a tetőpontra érő helyen szövi bele abevezető
összegzéseket.
Például a Jelenések 6: 9-ll-ben az oltár alatt ltvő lelkek szenvedése adja a
négy lovashoz kapcsolódó háboIÚ, éhínség és betegség (1-8. versek) kiélezett
tetőpontját, az "Uram ... meddig" kiáltásra a válasz a hét trombita csapásáig
várat magára (vö. Jel 8:3-5, 13). Hasonlóan a harmadik angyal üzeneténél (Jel
14:9-12) hág a tetőpontra Istennek a sárkány és szövetségesei tánladására adott
válasza, a harmadik angyal kifejezései ugyanakkor Jelenések 15:1-re mutatnak
előre, mely bevezeti a hét utolsó csapást. A Jelenések 21:1-8 egyrészt a mil-
lennium (Jel 20. fejezet) befejezése, másrészt az Új Jeruzsálem részletes leírá-
sának a bevezetése. János irodalmi művészetének különösen ragyogó példája
az a finom mód, ahogy Jelenések 3:21 előkészíti a színteret a hét pecsét láto-
másának (Jel 5: 1-8). *
A Jelenések könyvéb:::n ezért a két látomás metszőpontjában lévő szakaszok
a szövegben előre és hátra is utalnak. Ugyanaz a szakasz az egyik látomást
befejezi, mig a következőt bevezeti. A Jelenések könyve legtöbb részének a
ielentéséhez a kulcs a szöveg korábbi részével való összefonódása. Ez az elv
 azért (ontos, mert segít elhelyezni és struktúrálni a Jelenések könyvének azt a
részét, mely a legközvetlenebbül érinti a véget.
A döntő textus a könyv közepén található: "Megharagudtak a pogányok, és
eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a
te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, ki-
csinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják" (Jel
11:18).
Ez a szakasz öt alapállitást tartalmaz. A hetedik trombitához kapcsolódik az
az idő, amikor (1) megharagudnak a pogányok; (2) eljön lsten haragja; (3) a
halottak megítéltetnek; (4) a szentek megjutalmaztatnak és (5) a föld pusztitói
elpusztíttatnak. Ez az öt állítás alkotja a hét trombita ítéleteinek, mint egésznek
a tetőpontját.
A történelem melyik pontján következik a hetedik trombita? "Hanem a
hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik
az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak, a prófétáknak" (Jel
10:7). A szöveg szerint közvetlenül a hetedik trombita megszólalása előtt
"Istennek a titka" elvégeztetik.
Az "Istennek titka" kifejezés nem szokatlan az Újszövetségben, és gyakran
az evangélium leírására szolgál (Róma 16:25, 26; vö. Kol 1:25-28; Ef 6:19).
Azt, hogy a Jelenések lO:7-ben az evangéliumról van szó, aláhúzza az a tény
is, hogy a szövegben lévő "megmondotta" szót (görögben euengelisen - igei
forma) az Újszövetségben rendszerint az "evangélium hirdetésére" szokták
használni. A hetedik trombita hangja ezért az emberi próbaidő bezárulását jelzi.
Az evangélium hirdetésének nagy munkája minden nemzetnek, ágazatnak,
nyelvnek és népnek (Jel 14:6, 7) befejeződött. A hetedik trombita megfújása
megmásíthatatlanul elindítja a véget.
Tudomásom szerint, ami észrevétlen maradt, az a hetedik trombita és a
Jelenések l2-22-be átvezető lényeges szövegek közötti kapcsolat. Jelenések
ll: 18 nemcsak a hét trombita tetőpont;a, hanem az Apokalipszis utolsó (elében
történő (ontos dolgoknak az össze(oglaló;a is. Ez azért van így, mert Jelenések
ll: 18 öt fontos állításának másolatát a könyv utolsó felének döntő fordulópont-
jain találjuk meg. Figyeld meg a következő táblázatot! (Az angol fordítás lep-
lezi az első és az utolsó párhuzam pontosságát.)
 "megharagvék a sárkány"
(12:17; vö. 13-14)
"Istennek haragja"
(15:1; vö. 15-18)
"megítéltetnek a halottak"
(20: 12; vö. 20)
"az én jutalmam velem van"
(22:12; vö. 21-22)
"elpusztítsd azokat, akik a földet "a földet megrontotta"
pusztí~ák" (19:2; vö. 19)

A "megharagudtak a pogányok" mellékmondat megegyezik a Jelenések

12:17 sárkány asszony ellení haragjával. Az "eljött a te haragod" mellékmon-
dat megfelelője Jelenések 15:1-ben Isten haragjának hét poharánál található.
A "halottak ideje, hogy megítéltessenek" másolata Jelenések 20:l1-15-ben a
nagy fehér királyiszék előtt lévő ítéletben található. A jutalmazás idejét
Jelenések 22:11-12 említi ismét Jézus azon ígéretével összefüggésben, mi-
szerint hamar eljön. A jutalom ellenkezőjét, a föld pusztítóinak elpusztítását
Jelenések 19:2 kifejezései visszhangozzák.
Az ilyen párhuzamok nem találomra íródtak': Ezek közül a szövegek közül
mindegyik a könyv egy részének a lényegét {aglalja össze. Együtt ezért egy
át{ogó kivonatot adnak Jelenések könyve 12-22. feiezeteiről. Jelenések 12:17-
ben a sárkány asszony elleni haragja a 13. fejezet anyagát foglalja össze. Az
asszony sarjadéka ellení dühöngő és heves háborúját a tengerből feljövő
fenevad (Jel 13:1-10) és a földből feljövő fenevad (Jel 13:11-18) vívja meg.
Másrészről az asszony magvának (Jel 12: 17) a jelleme és üzenete a 14. fejezet
anyagának a középpontja (1-12. versek). Jelenések 12:17 így előre össze-
foglalja azt, amí a 13. és 14. fejezetben történik.
A Jelenések 15:1 az Isten haragjára való utalással (vö. Jel 14:10) vezeti be
a csapásokat, amelyek által "teljesedett be az Istennek haragja". Habár a hete-
dik trombitaszó az a "harmadik jaj" (Jel 11:14), mégsem annyira rettenetes,
mint az első két jaj (Jel 8:13-9:21). Ez azért van így, mert a harmadik jaj teljes
leírása a Jelenések könyve 16. fejezetének csapásaira maradt. Mivel Jelenések
17: 1, 18 azt jelzi, hogy a 17. és a 18. fejezet a csapások eseményeihez tartozik,
ezért Jelenések könyve 15-18. fejezeteit egy rövid állítás foglalja össze: "eljött
a te haragod" (Jel II :18). Jelenések könyve l5-től18-ig tartó fejezetei azt írják
le, mint válaszol Isten a pogányok haragjára, melyet a sárkány és az ő Jelenések
13-ban lévő ügynökeinek tevékenysége jelképez (vö. Jel 16:13-14).
A "halottak ideje, hogy megítéltessenek" (Jel II :18) a Jelenések könyve 20.
fejezete ezer évének szövegösszefüggése felé fordítja az olvasót. A "jutalmat
adj ... a szenteknek" a 21. és 22. fejezet egész új jeruzsálemi részét felidézi.
A föld pusztítóinak az elpusztítása a 19. fejezetben talál befejezésre.
A Jelenések 11:18 ezért nemcsak a hét trombita tetőpontja, hanem a könyv
további részében történő dolgoknak az összefoglalásaJkivonata. Az a sarkalatos
pont, amely köré a Jelenések könyvének két fele felépül. A Jelenések ll: 18 azt
tanít;a nekünk, hogy az Apokalipszis második felének a középpont;ában elsőd-
legesen a vég áll. Ennek a végről szóló könyvnek ezért az utolsó fe;ezetei arra
a vég képre fognak koncentrálni, amely a Jelenések könyvének második felében
található.
A következő két fejezet a sárkány maradékkal szembeni háborújával
foglalkozik Jelenések l2:l7-tel kezdve, és megvizsgál néhány Jelenések 13-
ban és 14-ben felmelÜlő főbb kérdést. Az utolsó két fejezet Istennek a sárkány
háborújára való válaszára koncentrál, amint az a föld történelme utolsó nagy
csatájának, az Armageddon csatájának (Jel 15-18) hatalmas befejezésében lát-
ható. E könyv befejező fejezetei Jelenések könyve 12-22. fejezeteinek követ-
kező vázlatából az A és a B részre összpontosítanak.
A. A nemzetek haragja (12-14. fejezetek)
1. A smány háborúja (13. fejezet)
2. A maradék válasza (14. fejezet)
B. Isten haragja (15-18. fejezetek)
1. A hét utolsó csapás (15. és 16. fejezetek)
2. A hatodik csapás részletes kidolgozása (17. fejezet)
3. A Jelenések 17 részletes kidolgozása (18. fejezet)
C. A pusztítók elpusztítása (19. fejezet)
D. A millennium (20. fejezet)
E. Az új Föld (21. és 22. fejezetek)

Nézd meg e témáról a részletes kidolgozásomat a Symposium on Revalation címü könyvben,

melyet Frank Holbrook szerkesztett, Daniel and Revalation Committe Series (Silver Spring,
Md.: Biblical Research Institute, 1992.) 6. köt. 201-204. oldal.
 A dolgok nem mindig azok,
amiknek látszanak

A Jelenések könyve, ahogy láttuk, a vég felé tartó végső mozgalmakat festi le
a haragvó nemzetek viszonyában, akik arra törekednek, hogy elpusztítsák Isten
munkáját a földön. A Jelenések könyve 13. és 14. fejezetének a nemzetek e
mozgalma a központi témája. E két fejezet lényegét a Jelenések 12:17, János
apokalipszis ének egyik legfontosabb textusa foglalja össze előre. Ez a vers
dióhéjban körvonalazza a végső válság alapszereplőit és alaptémáját. "Meg-
haragvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egye-
bekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és
akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele."
A Jelenések 12: 17 a földi történelem végének végső konfliktusában megje-
lenő két kulcsszereplőjét írja le - a sárkányt és az asszony magvának mara-
dékát. A Jelenések könyvének 13. fej ezete a sárkánynak a maradék ellen vívott
hábOlújáról szól, míg a maradéknak a sárkány támadására adott válaszát a 14.
fejezet részletezi.
A sárkány maradék elleni támadásában azonban az a furcsa, hogy ő
"elméne" vagy "elment"(új prot. ford.), hogy hadakozzék. Általában, ha az
ember hábonízni akar valakivel, akkor odamegy1lozzá és orrba csapja, igaz?
Ha valaki elmegy, azt "gyáva nyúlnak" nevezik, mert megfutamodott a harc
elől. Ám a sárkánynak oka van arra, amiért elmegy. Ha gondosan elolvassuk a
12. fejezetet, akkor láthatjuk, hogy a történelem folyamán véges-végig háboru-
zott Isten népével, de nem járt eredménnyel. Így, ahogy a vég közeledik, el-
me gy, ho gy minden lehetséges segítséget megszerezzen. AB. fej ezetben a sár-
kány kihív egy szörny et a tengerből és kihív egyet a földből is. Ezeket
nevezhetjük a "tengerből feljövő fenevadnak" és a "földből feljövő fenevad-
nak". Ők a sárkány szövetségesei a föld történelmének végén. .
A Jelenések könyve a hármas számot újra és újra az Istenséggel kapcsolat-
ban használja. (Lásd: Jel 1:4-5!) A könyv fő középpontjában az igaz Szent-
háromság áll. A Jelenések 13-ban azonban a Szentháromságnak egy három-
szereplős hamísítványát találjuk - a sárkány, a tengerből feljövő fenevad és a
földből feljövő fenevad képében.
 A hamisítvány figyelemre méltó aprólékossággal lett megszerkesztve.
Mindenekelőtt úgy tűnik, hogy a sárkány az Atya Isten hamisítványa. Az telje-
sen világos, hogy ő a csoport vezetője, hiszen ő lúvja fel a többieket, akik tőle
kapjákmegbízásukat (Jel 12:17, 13:1-2).
A tengerből feljövő fenevad nyilvánvalóan Jézus Krisztus, az Istenség
második személyének a hamisítványa. Tíz szarva és hét feje van (Jel 13:1). De
akármilyen furcsán is néz ki a tengerből feljövő fenevad, a Jelenések
könyvében nem ő az egyetlen személy, akinek tíz szarva és hét feje van. A 12.
fejezetben a sárkánynak szintén hét feje és tíz szarva van (3. vers). A sárkány
és a tengerből feljövő fenevad ugyanúgy néz ki! A Jelenések könyve keresz-
tény olvasójának ez János l4:9-et juttatja eszébe: "Aki engem látott, látta az
Atyát." A Jelenések 13. fejezete szerinti tengerből feljövő fenevad ugyanolyan
kapcsolatban áll a sárkáhnyal, mint amilyen kapcsolat Jézus és az Ö Atyja
között volt.
További párhuzamok is vannak. A második vers szerint a sárkány adja a
tengerből feljövő fenevadnak "az ő erejét, és az ő kiIályiszékét, és nagy hatal-
mat". Ez Máté 28:l8-ra emlékeztet, ahol Jézus azt mondta: "Nékem adatott
minden hatalom mennyen és földön." Ki adta Neki a hatalmat? Az Atya.
Ahogy Jézus hatalmát az Atyától, úgy a tengerből feljövő fenevad hatalmát a
sárkánytól kapta. Sok más dolog között, a tengerből feljövő fenevad szintén
részesült egyfajta halálban és feltámadásban, ahogy Krisztus (Jel 13:3), és
Krisztus három és fél éves szolgálatát is meghamisítja (42 hónap - 5. vers).
Ezek után nyilvánvaló, hogy a tengerből feljövő fenevad Jézus Krisztust
szándékozik utánozni.
Mostanra már megérhetett bennünk az a feltételezés, miszerint a földből
jeljövő fenevad a Szentlélek hamisítványa. Van egy dolog, ami miatt ennek a
fenevadnak két szarva van, mint egy báránynak (ll. vers). A Jelenések könyve
28 alkalommal a "bárány" szót Krisztusra használja. Ez az egyetlen hely a
könyvben, ahol a szót valaki mással összefüggésben említi. A földből feljövő
fenevad egy bárányhoz hasonló fenevad.
A földből feljövő fenevad és a tengerből feljövő fenevad közötti kapcsolat
eszünkbe juttatja azt, amit Jézus mondott a Szentlélekről János evangéli-
umában: "Én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek" (Jn 14:16). Jézus
a felházban keresztre feszítése előtt egy "más vigasztalót" ígért tanítványainak
(Jn 13-16). A tanítványok csüggedtek és szomorúak voltak Jézus szavai
nyomán, mert elmondta, hogy olyan helyre fog menni, ahová nem tudják
követni (Jn 13:33, 36-38; 14:1-3). De megígért azonban nekik, egy "más
vigasztalót", aki soha nem fogja elhagyni őket (Jn 14:15-16).
Eszerint Krisztus a Vigasztaló, s a Szentlélek pedig egy másik vigasztaló -
nem Ö a Krisztus, de Ö foglalja el Jézus helyét a tanítványok szívében, hogy
 meg tudjanak biIkózni Mestertik hiányával. A Szentlélek úgy vigasztal és úgy
ad tanácsot, ahogy Krisztus tette, amikor a földön volt. Ahogy a Szentlélek
olyan, mint Krisztus az Ö tanítványaihoz, úgy a földből feljövő fenevad (a
Szentlélek hamisítványa) olyan mint a Bárány (Jel 13: ll).
A földből feljövő fenevad a tengerből feljövő fenevad érdekeit támogatja
(12., 14., 15. versek), ahogy a Szentlélek sem magáról beszél, hanem Jézust di-
csőíti (Jn 16:13-14). A Szentlélek megbízatása: Krisztus munkájának
elősegítése. Hasonlóképpen a földből feljövő fenevad szerepe az, hogy támo-
gassa Krisztus hamisítványát, a tengerből feljövő fenevadat. Amint egykor a
Szentlélek legnagyobb tetteként tüzet hozott alá a mennyből (ApCsel 2), úgy a
földből feljövő fenevad hatalmának legnagyobb bizonyítékául tüzet hoz alá az
égből a földre a Szentlélek munkájának hamisításaként. "És nagy jeleket tesz,
annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára" (Jel 13: 13).
A földből feljövő fenevad a vég idején még egy hamis Pünkösdöt is bemutat!
Mi a célja ezzel? Bebizonyítani a világnak, hogy a hamis hármasság az igaz Isten.
Sátán működési módszere a megközelítésnek mindig kétféle típusát alkal-
mazza. Az egyik oldalon az erőszak, a megfélemlítés és az üldözés eszközeit
alkalmazza, mig a másik oldalon a hitetés és a hamisítás által hat. Tudjuk, hogy
a vég idejében a megfélemlítés és az erőszak is szerepet játszik (Jel 13: 15-17,
17:6, 18:20, 24), mégis a színtér középpontjában a hitetés és a hamisítás áll.
A vég idejében a dolgok nem lesznek olyanok, mint amilyennek látszanak.
Sátán mozgásba hozza majd az igaz Isten masszív hamisítványát.
A hetedik napi adventisták az évek folyamán sok mindent mondtak a
Jelenések 12. és 13. fejezetének különböző fenevadjainak történelmi azonossá-
gáról. Az itt tett megfigyelések
•
hitelesítik és megerősítik
y
azon értelmezések
több szempontját. Lehetséges azonban, hogyha túl sok figyelmet fordítunk a
történelemre, akkor elveszítjük annak a bibliai szövegnek az irodalmi
dinamikáját, amelyre a történelmi alkalmazás épül. Az adventi sta szöveg-
magyarázók gyakran a szöveg részleteiből egyenesen a történelembe ugranak,
és aztán arra törekednek, hogy a különböző történelmi alkalmazást egy össze-
függő egészbe illesszék. Ebben a folyamatban maga a szöveg belső összefüg-
gése gyakran elvész.
E könyv célja, hogy egészen addig a szöveg mellett maradjon, mig meg
nem világítja annak belső dinamikáját. Csak amikor már a szöveget teljesen
megértettük, akkor lehet józan és megbízható történelmi következtetéseket le-
vonni. A bibliai textus az, ami megteremti a keretét a történelem bibliai értel-
mezésének. Ezért döntöttem úgy, hogy ebben a könyvben a szövegre és nem a
történelemre koncentrálok.
Mi mást tanulhatunk még a vég idején bekövetkező nagy lelki hitetés ter-
mészetéről? "És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a föld-
 re, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatá-
nak néki, hogy cselekedje a fenevad előtt" (Jel 13:13-14). A földből feljövő
fenevad egy olyan erőt képvisel, ami nagy jeleket és csodákat tesz, hogy
elhitesse a földnek lakosait.
Van egy hasonló szöveg Pál Thessalonikabeliekhez írt levelében. Mind a
Jelenések 13. fejezetének, mind 2Thessalonika 2:1-12-nek a föld történelmének
utolsó csalása a témája. Nézzük meg, mint mond a 2Thessalonikai levél: "És
akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának
leheletévei, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével. Akinek eljöve-
tele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és cso-
dáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek"
(8-10 versek).
A hitetésre vonatkozó jelek és csodák nyelvezete a Jelenések 13:13-14
nyelvezetére emlékezteti az embert. A 2Thessalonika 2. fejezete nemcsak
ugyanazzal a tárggyal foglalkozik mint a Jelenések 13. fejezete, hanem a tárgy
leírásához is ugyanazokat a kifejezéseket használja.
Figyeld meg, hogy a "megjelenik" vagy "eljövetel" szó kétszer fordul elő
ebben a részben - a 8. vers végénés a 9. vers elején. Az eredeti nyelvben mind-
két "eljövetel" mögött az a parousia szó áll, melyet az Újszövetség Jézus
második eljövetelének szakkifejezéseként szokott használni. Az eredetiben tel-
jesen világos, hogy a végidei hitetés egyik fő aspektusa Jézus második eljöve-
telének a meghamisítása. A törvénytaposónak is van egy olyan parousia-ja,
mint amilyen Jézusé. Mivel a törvénytaposót Jézus megsemmisíti megje-
lenésekor, ezért nyilvánvaló, hogy a hamisítvány Jézus valódi eljövetele előtt
fog megjelenni. A vég bekövetkezése előtt nemcsak egy hamis hármasság lesz,
de Jézus visszatértének is lesz egy hamisítványa.
Keresztény barátaim közül sokan úgy hiszik, hogy Krisztusnak két eljöve-
tele lesz. Az első a "titkos elragadtatás", aztán hét évvel később következik
Krisztus látható eljövetele. Ezzel a megközelítéssel csak az a probléma, hogy a
Bibliában nincs olyan rész, ami arról beszél, hogy Krisztusnak két eljövetele
lesz. Csak egyetlen módon jöhet létre egy ilyen teória, ha a szövegeket egy tet-
szőleges és önhatalmú rendszer alapján osztjuk szét. "Ez a szöveg a titkos elra-
gadtatást, míg az a szöveg a látható eljövetelt írja le." Az egyetlen hely a
Bibliában, ahol ténylegesen két parousias-ról van szó a 2Thessalonika 2:8-9.
versei de ebben az esetben az első az egy hamisítvány, melynek célja, hogy
elhitessen! Ezt a fajta hitetést különösen az evangéliumi keresztények fogják
nehezen kezelni.
A 2Thessalonika 2:9 pontos kifejezésmódját az Apostolok cselekedete
2:22-ben ugyancsak megtaláljuk, ami a Szentlélek pünkösdi kitöltetése
történetének a része. "Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti
 Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek
és ielek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is
tudjátok."
Észrevetted-e ezt a három szót: "erők, csudatételek és jelek"? Mit jelen-
tenek ezek a szavak az Apostolok cselekedete 2:22-ben? Mi volt az, amit még
a zsidó vezetők is felismertek Jézussal kapcsolatban? Tudtak azokról az
erőkről, csodákról és jelekről, melyeket Jézus földi szolgálata alatt végig tett.
Így az "erők, csodák és jelek" szókapcsolattal lehetett Jézus földi szolgálatát
tömören leírni. A 2Thessalonika 2:9 pontosan ugyanezt a három szót alkal-
mazza a sátáni hitetésre, ez pedig arra figyelmeztet bennüket, hogy nemcsak
Jézus eliövetelét, de földi szolgálatát is meghamisítiák.
Kezd már ez halálosan komolyan hangzani? El tudod képzelni, hogy egy
nap a CNN csatornájára állítva a tévét, meglátsz majd egy arcot, ami azt mon-
datja veled: "Hol láttam ezt az arcot korábban?" Akkor hirtelen derengeni kezd:
pontosan úgy néz ki, mint Jézus a családi Bibliában lévő képeken. Egy lágy és
fülbemászó hangot hallasz, amint kedvesen korholja a világot Boszniában,
Szomáliában, a Közel-Keleten és az észak-amerikai városokban lévő etnikai és
törzsi feszültségek nlÍatt. Aztán így folytatja: "Ha engem akartok követni,
akkor fogjatok össze. Mi együtt egy olyan világot hozhatunk létre, anlilyet
nlindig is terveztem. Ha engedelmeskedtek nekem, akkor megvalósíthatjuk a
mennyet itt a földön."
AnUkor a szomszédod átjön és izgatottan azt mondja: "Hát nem nagyszerű,
hogy Jézus visszajött?" - akkor nlit fogsz mondani? Ám a dolgok még ennél is
komolyabbakká válnak. "Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak,
és nagy ieleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék,
J-"
ha lehet, a válasz-
tottakat is" (Mt 24:24).
Figyeld meg, hogy ez a szöveg ugyanazt a kifejezésmódot használja, nlint
2Thessalonika 2. fejezete és a Jelenések 13. fejezete: "jeleket és csodákat
tesznek, hogy elhitessék". Máté 24. fejezetének ugyanaz a témája, nlint a fent
leirt korábbi szövegeknek, a végidő nagy hitetése. Ennek a résznek a mondani-
valója azt hangsúlyozza, hogy a végidei csalás olyan teriedelmű lesz, hogy még
Isten hűséges népét is félrevezetheti.
Az Újszövetség tanulmányozásánál az egyik dolog, ami izgalomba hoz, az
a megszokott és közös gondolatmenet, amely minden végről szóló újszövetsé-
gi szövegben megtalálható. Máté 24. fejezetében a hamis jelek és csodák kife-
jezései a 2Thessalonika 2. fejezetére és Jelenések 13. fejezetére emlékeztetnek
bennünket. A hamis krisztusok és hanUs próféták kifejezései pedig a tengerből
feljövő fenevadra és a földből feljövő fenevadra emlékeztetnek. Mindezek az
összefüggések a vég idejében bekövetkező nagy hamisítás sal foglalkozó utol-
só szöveg felé fordítják figyelmünket. "És látéka sárkány szájából és a {imevad
szájából és a hamis pró{eta szájából három tisztátalan lelket kijönni, a békák-
hoz hasonlókat" (Jel 16:13).
Ki a sárkány, ki a fenevad és ki a hamis próféta? Ők a Jelenések 13. fejeze-
tének hamis háromsága. A "fenevad" a tengerből feljövő fenevadra, a "hamis
próféta" pedig a földből feljövő fenevadra utal. (Lásd: Jel 19:20!) Ezen szerep-
lők mindegyikének szájából békákhoz hasonló gonosz lelkek jönnek ki.

Sárkány Sárkány Béka

Tengerből feljövő fenevad Fenevad Béka
Földből feljövő fenevad Hamis próféta Béka

Vajon az összes dologból miért éppen békák? A Jelenések 16. fejezetének

háttere teljesen a kivonulást megelőző ősi Egyiptom elleni csapásokon alapul.
Ezek közül a csapások közül az egyik az egyiptomiak békákkal való elárasztása
volt. De az Egyiptomra esett összes csapás közül vajon ez a rész miért a
békákra ruvja fel a figyelmünket?
An1ikor Mózes először ment a Fáraóhoz, Istentől való hatalmát azzal bi-
zonyította, hogy amikor testvére, Áron ledobta a földre botját, akkor az kígyóvá
változott (7:8-10). Ha a Fáraó olyan volt, mint közülünk a legtöbben, akkor
.minden bizonnyal igen megrémülhetett. Varázslói azonban nem aggódtak.
Ledobták a földre sétabotjaikat, an1ik szintén kígyókká váltak (2Móz 7:11-12).
A Fáraó megkönnyebbült (13. vers), a fenyegető veszedelem elhárult,
hiszen az ő oldalának is van varázsereje. Ekkor Mózes és Áron kiment és a
Nílus vizét vérré változtatta (14-21. versek). A Fáraó megint ideges lett. De
varázslói ezt a csodát is tudták utánozni. Ekkor a Fáraó ismét megkönnyebbült
(22. és 23. vers). Ezek után Mózes és Áron keze által Isten a békák csapás ával
sújtotta Egyiptomot (2Móz 8: 1-6). A Fáraó varázslói ezt a mutatványt is meg-
csinálták (7. vers).
Habár az Istentől jövő csapások mindig hatásosabbak voltak, mint azok,
amelyeket a Fáraó udvari mágus ainak varázstudománya produkált, a különféle
hamisítvány ok mégis a kifogások egész sorozatával látták el a Fáraót, hogy így
visszautasítsa Isten hozzá intézett kérését. Kiderült azonban, hogy a békák
csapása volt az utolsó csapás, amelyet a Fáraó varázslói utánozni tudtak (18. és
19. vers). A békák voltak az utolsó csapás a kivonulást megelőzően. Ezért van-
nak békák a Jelenések 16:13-ban. Azt jelölik, hogy a Jelenések könyve 16.
{eiezetének üzenete a {öld történelmének utolsó hitetéséhez tartozik.
A Jelenések 16:14 azt mondja, hog ezek a békák "ördögi lelkek" (az
angolban: "démonok lelkei" - a fordíto megjegyzése). A görögök számára a
"démonok" olyan lények voltak, akik magasabb rangúak voltak az embernél,
de alacsonyabb rangúak az Isteneknél. Az Újszövetségben a démonok a gonosz
érdekében működnek, pont úgy, ahogy Isten angyalai a jóért munkálkodnak.
A három béka ezért a Jelenések 14:6-12 három jó angyalának az ellenmáso-
latai. Az angyalok mindkét csoportjának az egész világra vonatkozóan van egy
küldetése (Jel 14:6, 16:14), az egyik trió a világot Isten imádatára rnvja fel, míg
a másik arra törekszik, hogy a világ népeit a szentségtelen háromság szol-
gálatára gyűjtse egybe.
"Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és
az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten
ama nagy napjának viadalára" (14. vers).
Három angyal az igaz Isten üzenetét hirdeti az egész világon, és ugyancsak
három angyal a démoni háromság nevében beszél az egész világon. A vég' ide-
iében a Szentháromság egy másik háromsággal {og szemben állni, és a három
angyal is másik három angyallal {og szemben állni. Ekkor nemcsak az Isten-
ségnek lesz egy hamisítványa, hanem lsten végi dei üzenetének is.
Sok adventista viszonylag biztonságban érzi magát a végidei hitetés,sel
kapcsolatban, mert úgy gondolják, hogy olyan különleges belső információik
vannak, melyek megőrzik majd őket a hitetéstől. De az ebben a fejezetben idáig
végzett tanulmányozásunk azt engedi sejtetni, hogy a dolgok nem ilyen egysze-
rűek. Attól félek, hogy ez még rosszabb lesz. "Egybegyűjték azért őket a
helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznék" (16. vers).
Néhány évvel ezelőtt abban az örömteli megtiszteltetésben volt részem,
hogy egy tudományos kutatómunka után cikket írhattam az Armageddomól az
Anchor Bible Dictionary (Anchor Bibliai Szótár) számára. Az volt a feladatom,
hogy nlÍnden olyan dolgot tanulmányozzak, amit az Arnlageddomól írtak,
majd az olvasóknak egy tömör elképzelést adjak a választási lehetőségekről.
Munkám közben arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb módja a bib-
liai "Armageddon" kifejezés megértésének, ha megvizsgáljuk annak a néhány
héber szónak a görög formáját, melyek a "Megiddó hegyét" jelentik.
A probléma csak az, hogy nincs egyetlen hegy sem az egész Megiddonak
nevezett helyen. Megiddo egy város volt Jezréel síkságának peremén egy kis
emelkedőn. Azon a helyen túl azonban, ahol Megiddo városa van, látható egy
hegylánc, melyet Kármelnek neveznek. Kármel ugyanabban az értelemben
Megiddo hegye, mint ahogy Mount Hood Portland (Oregon) hegye;
Popocatepetl Mexico City hegye; és Table Mountain Capetown (Dél-Afrika)
 hegye. A Kármel hegyet az ember a város minden pontjáról jóllárta, annak
ellenére, hogy Megiddo maga nem a hegyekben volt.
A Jelenések könyve szempontjából a fontos dolog azonban az, hogy a
Kármel hegy volt az a hely, ahol Illés és a baál próféták között a nagy ószövet-
ségi erőpróba lezajlott (IKir 18: 16--46). Akkor Isten válaszolt Illés imájára és
tüzet hozott alá a mennyből, hogy megmutassa egy összezavart nemzetnek, ki
az igaz Isten valójában. A Jelenések könyve 16. fejezetének a Kármel hegyére
való hivatkozása az igaz Isten és az ószövetségi hamisítvány közötti erőpróbát
idézi fel.
A Jelenések könyve szerint a vég idején a Kármel hegyi élmény megis-
métlődik. Ismét lesz egy erőpróba az igaz Isten és egy körmönfont hamisítvány
között. De lesz egy fő különbség Illés Baállal való erőpróbája és a trónért har-
colók végső összecsapása között. A vég ideién az égből aláiövő tűz nem az igaz
Istent ielöli. Helyette a hamis háromság támogatásáról tesz bizonyságot. Azt
kell mondiam, hogy a tűz a rossz oltárra fog hullani. A hamis Illés és a hamis
három angyal lesznek azok, akik tüzet hoznak alá az égből a földre (Jel
13:13-14). Azon a napon mind az öt érzékszervünk azt fogia mondani, hogy a
hamis háromság az igaz Isten. *
Az efféle hitetés legfőképpen a szekuláris embert veszélyezteti. Az ilyen
nem ateista, hanem sokkal inkább egy olyan személy, akinek vagy nincs ideje
Istenre, vagy nem érzékeli Isten jelenlétét a mindennapi életben. A szekuláris
hit arra koncentrál, ami látható, hallható, ízlelhető, érinthető és szagolható. De
a Jelenések könyve azt mondja, hogy a föld történelmének végső válságában
azok, akik az öt érzékszervü1mek hisznek, beleesnek majd a hitetés csapdájába.
Két igaz rendszer között zajlik majd a csata - az egyiket a tudomány erősíti
meg, míg a másik egyedül csak a Szentíráson alapul. "És most mondtam meg
néktek, mielőtt meglenne: hogy amikor majd meglesz, higyjetek" (Jn 14:29).
Ez az, amiért a Jelenések könyve annyira fontos ma. A dolgok nem mindig
azok, amiknek látszanak. Mindenkinek szüksége van annak megértésére, hogy
azok, akik csak érzékszerveiknek hisznek, a hitetés csapdáiába fognak esni. Az
embereknek tudniuk kell, hogy az öt érzékszerven túl van egy magasabb fokú
valóság, amelyet Krisztusban lehet megízlelni. A hitnek ezt a magasabb rea-
litását a Szentírás segitségével lehet meglátni és megérteni, normális körül-
mények között érzékszerveinkkel egyedül nem érzékelhetjük. A Kármel hegyi
esemény a vég idején a hamis háromság bizonyítása érdekében ismétlődik meg
újra. Ez alkalommal szemeink és füleink által tapasztalt dolgok mind azt mond-
ják majd, hogy tévedünk, ha a Bibliát követjük.
Vajon mi lesz a végidőbeli formája annak a megméretésnek, mely egykor
fényes bizonyítéka volt az igaz Isten jelenlétének és hatalmának? Nem hinném,
. hogy igazi tűz fog lejönni a szószerinti palesztinai Kármel hegyére. A nagy
 hitetés ennél sokkal körmönfontabb lesz. A Biblia nem teszi teljesen világossá,
hogy milyen formát fog felvenni ez a végidei hitetés. Máté 24. fejezete azon-
ban egy lehetséges forgatókönyvet vet fel: "Ha valaki ezt mondja akkor néktek:
Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis
próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhites-
sék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek. Azért ha azt
mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső
szobákban; ne higyjétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és
ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is" (23-27.
versek).
A végső rémálom. Felkelsz egy nyugtalan alvás után, melyet valamilyen
homályos, éles csattanás szakított félbe az éjszakában. Pillantásod keresztül
pásztáz a nappali szőnyegén ki az utcára, majd rémülten visszahőkölsz. Egy
szurok~fekete 1991-es corvette szivárványszínekben csillogó matricákkal a
motorház tetején átugrotta a járdaszegélyt keresztbe az utcán, keresztül farolt
a gyepen és kiírtotta Charlie díjnyertes petúniáinak legtöbbjét, mielőtt be-
ágyazta volna magát a Charlie és Homer kocsifelhajtója között lévő tárnfalba.
Homer kint van, a roncsot és a tárnfalban keletkezett kárt vizsgálja. Semmi jel
Charli-ról vagy azokról, akik a corvetteben ültek, ami túl erősen megsérült
ahhoz, hogy bárki is kiszabadíthassa magát a rnaradványaiból.
Egy pillantás le és fel az utcán elég ahhoz, hogy felmérd, hogy ez csak egy
a számos ilyen jellegű baleset közül, mely a környéken történt. Ahogy egyre
több és több szomszéd csoportosul a roncsok körül, észreveszed, egy "újjá-
született" sincs közöttük. Ekkor eszedbe jut, hogy Charlie beszélt az "elragad-
tatásról", melyben minden újjászületett keresztény eltűnik majd maga mögött
hagyva a káoszt. Emlékezetedbe idézed ekkor aZokat a szavait, amelyekkel
figyelmeztetett, hogy nézd Jimmy Swaggartot és Pat Robertsont, de te sosem
szakítottál rá időt.
Nézzünk egy másik történetet! Bekapcsolod a tévét és a keresztény csator-
nára állítod. Azonnal világos, hogy valami komolyan nem stimmel. A képer-
nyőn teljes a káosz. Az emberek előre és hátra lődörögnek, néha megállnak,
hogy beszéljenek egymással. Végül az egyik odamegy az asztalhoz és remegő
hangon bejelenti, hogy az "elragadtatás" nyilvánvalóan bekövetkezett. Jimrny
Saggart éppen az egyik legnépszerűbb dalát énekelte, amikor a dal közepén
hirtelen eltűnt a képernyőről közönsége jókora hányadával együtt. Pat
Robertson prédikációja közepén tűnt el. Repülőgépek zuhantak le, mert eltűn-
tek a pilóták és másodpilóták. Oral Robert ima tornyában volt, amikor eltűnt.
Teljesen megállt az egész világ!
Felkeltené-e egy ilyen esemény a figyelmedet? Azon töprengenél, hogy
vajon minden, amit ebben a könyvben olvastál, az egy nagy tévedés? Vagy azt
 kívánnád, hogy bárcsak egy kicsit több időt töltöttél volna a Biblia tanulmá-
nyozásával és kevesebbet a szappanoperák és a legújabb játék show műsorok
nézésével?
A fenti forgatókönyv természetesen csak egy illusztráció. A végidő hitetése
ennél valószÍllűleg sokkal körmönfontabb és keményebb lesz, de azért
remélem, hogy érezhető az a félrevezető erő, mely a végidő Kármel hegyi
eseményére hatást gyakorol majd. Az érzékszerveikben bízó emberekkel teli
világ olyan csodákat és jeleket fog látni, melyeknek az a feladatuk, hogy min-
denkit rávegyenek az igaz Isten hamisítványának az elfogadására.
Milyen Isten az, aki megenged egy olyan kemény hitetést, melytől még
saját népe is aggódva fél? A válasz 2Thessalonika 2:9-l2-ben található:
"Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával,
jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között,
akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő
üdvösségűkre" (9-10).
Kik esnek bele a hitetés csapdájába? Nem mindenki, hanem csak azok, akik
nem szeretik az igazságot, akik nem fogadták be az igazságnak szeretetét. "És
ezért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak"
(ll. vers).
Ez egy hihetetlen állítás. Ha én mondtam volna, senki sem hínne nekem. De
benne van a Bibliában. Isten küldi a tévelygést - Sátán munkáját (a 9. versnek
megfelelően) - azért, hogy az emberek higyjenek a hazugságnak. Milyen
Istennel van itt dolgunk? "Hogy kárhoztassanak mindazok, akik nem hittek az
igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban" (12. vers).
A "kárhoztat" szó görög megfelelőjének a szótöve az ítélet. A hitetés célja
(az Úr részéTŐl) annak kideritése, hogy az utolsó napokban a földön élő embe-
rek milyen viszonyban állnak az Isten igazságával. Ma háromféle ember van a
földön. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik szeretik az igazságot, és nem
fognak beleesni a lútetés csapdájába, bármi is legyen az. A második csoportba
azok az emberek tartoznak, akik gyűlölik az igazságot. De azok, akik szeretik
az igazságot és azok, akik gyűlölik azt, kisebbségben vannak. Az emberek har-
madik csoportja foglalja magában a többséget, azokat, akik se nem szeretik az
igazságot, se nem gyűlölik, de szeretik elkerülni az elkötelezettséget, ezért
"kivárom" politikát folytatnak.
Isten célja azzal, hogy megengedi a nagy végidei hitetést Pál szerint a kö-
vetkező: "Itt az ideje feladnod várakozó álláspontodat. Ideje van, hogy egyik
vagy másik oldalra elkötelezd magadat" A földön érlelődő kÖIÜlmények a dön-
tést mind sürgetőbbé teszik. Míndegyikünk vagy az egyik vagy a másik oldal-
ra jut. Amikor eljön a vég, a földön mindenki határozott döntést fog hozni az
igazság vagy az igazságtalanság szeretete mellett.
 Ha komolyan vesszük Pált, Jánost és Mátét a vég nagy hitetését illetőleg,
akkor hozna-e ez valamilyen változást életünkbe? Azt hiszem, igen. Egy dol-
got mindenképp, úgy tanulmányoznánk a Bibliát, mint soha azelőtt. Zsúfolt és
elaprózódott életünk gyakran megakadályoz minket a Könyvek Könyvének
igazi megismerésében. Nem lennénk már többé megelégedve azzal, amit taní-
tottak nekünk, hanem növekvő szükségét éreznénk annak, hogy a Bibliát saját
magunk értsük meg. Amikor eljön a hitetés, akkor nem lesz elegendő ennek a
könyvnek az elolvasása. Arra lesz szükséged, hogy a Bibliát te magad is ismerd.
Azok, akik komolyan veszik a vég bibliai képét, a bibliatanulmányozást
olyan imádsággal ötvözik, melyet soha azelőtt nem tettek. Ha van egy dolog,
amit megtanultam az életben, akkor az az, hogy nagyon óvatosnak kell lennem
a saját észrevételeimmel kapcsolatban, különösen akkor, amikor a Szentírást
tanulmányozom. Lehetséges bibliaszövegeket úgy egymás mellé rakní, hogy az
ember bármit be tud velük bizonyítani, anlit csak akar. Amikor tanulmányo-
zunk, akkor szükséges imádkoznunk azért, hogy ne magunkban bízzunk, így ne
rögtön személyes észrevételeinket gondoljuk annak a módnak, ahogy az adott
szöveget olvasni kell. Az előttünk álló nagy hitetések nagyon óvatosakká kell
hogy tegyenek bennünket minden olyan" igazsággal" szemben, mely teljesen
úgy hangzik, núnt ahogy általában gondoljuk.
Szerencsére van egy jó mr a végidei hitetés bibliai leírása közepette. "Akik
elvesznek, mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvös-
ségükre" (2Thess 2:10). Azt hiszem ezjó hir. Ha azt mondanám, "Jobb ha meg-
tanulod szeretni az igazságot, mert különben a hitetés csapdájába esel", ez
nagyon elkeserithetne. Azt gondolnád, hogy neked kell kiépítened az igazság
iránti szeretetet és mi van akkor, ha két hét, két hónap vagy két év kell ahhoz,
hogy egyáltalán egy pici kis szeretetet is kiépíts aZ igazság iránt? Mi van akkor,
ha soha nem fog sikeIÜlni?
Ám a 2Thessalonika 2: 10 nem ezt mondja. Hanem azt, hogy a vég idején
azok esnek a hitetés csapdájába, akik nem fogadták el az igazság szeretetét. Az
igazság szeretetét úgy lehet elfogadni, mint egy ajándékot. Ha most azonnal
akarod az igazság szeretetét, akkor ajándékképpen a tiéd lehet, és ez jó hír. Már
most készen lehetsz a végre. Nem kell tudnod a mikort, hiszen az igazság irán-
ti szeretet már most a tiéd lehet. Elmondhatsz egy ilyen imát, mint ez: "Uram,
add nekem az igazság szeretetét, kerüljön bármibe is."
Ez egy nehéz ima, mivel amikor így imádkozol, akkor nemcsak az igazság
iránti szeretetet kapod meg, hanem valamilyen árat is kell fizetned. Az igazság
szeretete lehet, hogy az áliásodba, a családodba vagy a jómredbe kerül. Nem
tudom, hogy mi lesz az ár a te életedben, de ez az ima nem egy olyan ima, amit
könnyedén lehetne venni. De ha így imádkozol, akkor megkapod, amit kértél,
mivel Isten ne~ hagyja figyelmen kívül az ilyen imádságot. Amikor megkapod
az igazság szeretetének Istentől jövő ajándékát, amikor teljes szívedből vágyol
arra, hogy megismerd Istent és megcselekedd akaratát, akkor tudni fogod, hogy
a végidő hitetésének nem lesz hatalma rajtad.

Azok, akiket mélyebben érdekel az Armageddon jelentése, talán örömmel tanulrnányoznák

William Shea 1980-ban az Andrews University Seminary Studies-ban megjelent cikkét, mely-
ben az itt megadott álláspontot fejti ki nagyon részletesen. Az Anchor Bible Dictionary-ba írt
cikkem talán szintén érdekes lehet.
 A végső válság kérdése

Amikor a világ a vég idején a végső hitetéssei szembesül, lesz-e valamilyen

egyszerű mód, amely által Isten népe elmondhatja, hogy kinek az oldalán áll?
Az adventisták hagyományosan a szombat/vasárnap kérdésre mutatnak rá, mint
ami az utolsó válság központi kérdése lesz. Hajlamosak azt gondolni, hogy
azok, akik megtartják a szombatot, nem eshetnek a hitetés csapdájába, amikor
a vég ideje elérkezik.
Ezt a hagyományos álláspontot két fő ok miatt egyre inkább elutasítják a
fiatalabb adventisták. Először is a "szombat" szó mégcsak meg sem található a
Jelenések könyvében. Hogyan lehetne annak megtartása a végső válság köz-
ponti kérdése?
Másodszor pedig, a szombat/vasárnap kérdésnek a mai világban nincs sem-
milyen jelentősége sem. Ha azt mondanánk egy nemhívő embernek:
"Szombaton kellene gyülekezetbe járnod és nem vasárnap" - akkor valósZÍnű-
leg így válaszolna: "Ki az, aki ilyen butaságról vitatkozik? Egyáltalán, minek
kellene gyülekezetbe mennem?"
Ennek eredményeképpen sok adventista gondolja, hogy a szombat/vasárnap
kérdés hangsúlyozása a Kongresszus 1890-es években megvitatott nemzeti
vasárnap
,
törvény tapasztalatának maradványa. Most
-f..-
száz évvel később, az
Allamok egyre inkább eltávolífiák törvénykönyveikből a vasárnap törvényt, a
szekularizált népesség is csak kineveti az ilyen ügyeket. Lehetséges, hogy az
1890-es évek miliője miatt az adventisták félreértették a Jelenések könyvét?
Valóban központi kérdés lesz-e az istentisztelet napja a végidőben, vagy az
adventisták egy hermeneutikus fantázia világában élnek?

Legjobb a kérdés megválaszolását azzal kezdeni, ha visszamegyünk a Jelené-

sek 12:17-hez:"Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy
hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak
megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele."
Ez a vers a végidőbeli maradék két azonosító jegyét állítja elénk: Isten
parancsolatainak megtartását és Jézus bizonyságtételének meglétét. Ezek a
jellemzők visszhangoznak Jelenések 14: l2-ből is: ,,Itt van a szentek békességes
tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!"
Mindkét szövegrészben a végidőbeli maradékot olyan emberek alkotják,
akik engedelmeskednek Isten törvényének A maradék ilyen megközelítésű
jellemzése magában foglalja azt, hogy Isten parancsolata lesz a kérdés Isten
hűséges népe és az elhitetettek között. Mivel a legtöbb parancsolat (mint pl. a
lopás elleni tiltás) általánosan elfo gadott; helyénvaló a kérdés, hogy a Jelenések
könyve leszűkíti-e a konfliktus fókuszát egy vagy több meghatározott paran-
csolatra?
Valóban ez a helyzet. A sárkány és a maradék közötti konfliktus egy szóban
összpontosul, mely a Jelenések könyve 13. és 14. fejezetében újra és újra meg-
jelenik: "imádat". A Jelenések BA-ben ezt olvassuk: "És imádák a sárkányt,
aki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat." A 8. versben:
"lmád;ák őt a földnek minden lakosai." A 12. versben a föld lakosait arra
kényszerítik, hogy imád;ák az első fenevadat, a 15. versben pedig, hogy imád-
;ák a fenevad képét. (Vö. Jel 14:6, 9-ll!)
A 13. és 14. fejezetben nyolc alkalonunal irányul a figyelem az imádatra.
Ez a döntő és kritikai szó a könyvnek ebben a részében. A vég ide;én a világot
próbára tevő igazság a helyes imádat kérdése körül összpontosul. Ez egyál-
talán nem új dolog. Már a kezdetekben Káin és Ábel is az imádat módján
különbözött össze (lMóz 4:3-9). Kármel hegyének történéseit szintén ez
motiválta (lKir 18:16-46). Anrikor Sátán megkísértette Jézust a pusztában, a
döntő kérdés ugyancsak az imádat volt (Mt 4:8-10). A középpontban álló imá-
dat vajon egy bizonyos parancsolatra irányítja a figyelmünket? Kétség kívül.
Az első négy parancsolat - amit a törvény első táblájának nevezünk - közvet-
lenül Istenhez fűződő kapcsolatunkkal és az imádattal foglalkozik
Nem kell tehát, meglepetésként érjen bennünket, hogy a szentségtelen
háromság, amelyet a Jelenések könyvének 13. fejezete ír le, nemcsak az
Istenség személyeit hamisít ja meg, hanem az első négy parancsolatot is. Az
első parancsolat így szól: "Ne legyenek néked idegen Isteneid én előttem", de
a tengerből feljövő fenevad elfoglalja Isten helyét azáltal, hogy imádják őt (4.
és 8. vers). A második parancsolat a képek imádata ellen óv, mégis a földből
feljövő fenevad egy olyan képet állit fel, amit imádni kell (14. és 15. vers).
A harmadik parancsolat azt mondja: "Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel
ne vedd", a tengerből feljövő fenevadra azonban a káromlás neve van írva (1.,
5.,6. versek). A negyedik parancsolat így kezdődik: "Megemlékezzél a szom-
batnapról ... " Az ősi szövetségi táblák (szerződések) közepükön a hatalom és a
tulajdonjog pecsétjét viselték' Mivel a Tízparancsolat ezen ősi szövetségi
táblák mintáját követi, nem kell meglepődjünk azon, hogy közepén ez is a ha-
talom és a tulajdonjog pecsétjét viseli. "Mert hat napon teremté az Úr az eget
és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig meg-
nyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt" (2Móz
20: ll). Ez az egyetlen hely a Tízparancsolatban, ahol Isten egész teremtés
feletti hatalma (Ő a Teremtő) megállapításra kerül.
A pecsét fogalma a Jelenések könyvében is fontos. A 144000 a homlokán
van elpecsételve (Jel 14:1; vö. 7:3-4 és 2Móz 31:13, 17). A szentségtelen
háromság a pecsétre is készít egy hamisítványt, a fenevad bélyegét (Jel
13:16-17), így az első táblán lévő mind a négy parancsolatot megtámadja.
A sárkány maradék elleni küzdelmének nagy tétje: a törvény első táblájának
örökké tartó érvényessége.
Az első négy parancsolatra eső hangsúlyt a Jelenések könyve 13. és 14.
fejezete másképp is megerősíti. A fenevad követői homlokukon vagy kezük.ön
vannak megjelölve. Ez az elgondolás arra a részre emlékeztet, amit sok zsidó a
héber Biblia legfontosabb versének tart: "Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk,
egy Úri Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből
és teljes erődből" (5Móz 6:4-5).
Jézus úgy tekintett ezekre a szavakra, mint a törvény első táblájának
dióhéjban való összefoglalására (lásd: Máté 22:37-40). Ha Istent teljes szívből
szeretjük, akkor nem szolgálunk más isteneket, nem állítunk föl bálványokat,
nem káromoljuk nevét és nem fogjuk más napon tisztelni Őt. Ennek fényében
figyeljük meg 5Mózes 6:8 szavait: "És kössed azokat (a parancsolatokat) a te
kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között." A fenevad
bélyege nyilvánvalóan az első tábla szándékos hamisítványa.
A Jelenések 14:6-7 -ben további utalásokattalálunk a törvény első táblájára.
Ez a szövegrész ugyanazokat az engedelmességre vonatkozó motivációkat adja
meg, melyek a törvény első tábláján találhatóak. 'Mi is a motiváció? Ösztönzés
arra, amire valaki megkér bermünket.
Feleségemmel tíz évet töltöttünk el azzal, hogy gyermekeinketszobatisz-
taságra szoktassuk. Az emberek mindenféle indítékot javasoltak arra nézve,
hogy miként érjük el gyermekeinknél, hogy egy bizonyos dolgot megtegyenek.
A pozitív motiválás egyik javasolt példája a graham keksz volt. "Csináld meg
azt (a jót), és megkapod ezt!" A negatív motiváció egyik példája a fakanál.
"Csináld azt (a rosszat), és ezt kapod!" Szükségtelen elmondani, hogy ma
sokkal kevésbé tartom magamat szakembernek a szobatisztaságra nevelésben,
mint mielőtt még saját gyermekeim születtek volna.
A parancsolatok megtartásának első motivációja az üdvösséghez kap-
csolódik; ez pozítív motiváció. "Mivel Én vagyok az, aki kihoztalak az egyip-
tomi szolgaságból, miért akarnál valaki mást szolgálni?" (lásd: 2Móz 20:1-3).
A második motiváció már negatívabb, az ítélet motivációja: "Mivel én olyan
Isten vagyok, aki a bálványimádókat megbünteti, kérlek, vedd komolyan
 ezeket a parancsolatokat!" (lásd: 2Móz 20:4-6). Minden szülő használt már
egyszer-kétszer ilyanfajta motivációt. A harmadik motiváció a negyedik
parancsolatban található. "Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet"
(ll. vers). Ez a teremtés motivációja. "Én teremtettelek, ezért én tudom, hogy
mi a legjobb számodra."
A Jelenések 14:6-7 ugyanezt a három motivációt a végidő vonatkozásában
említi. Az első angyalnál van az "örökkévaló evangélium" (6. vers), az üdvös-
ség motivációja. Ő figyelmeztet arra is, hogy "eljött az ő ítéletének órája" (7.
vers). Arra hív mindenkit, hogy imádja a Teremtőt (7. vers). Az első angyal
üzenete tehát ugyanazon motivációkat tartalmazza, mint a törvény első táblája.
A Jelenések könyve 13. és 14. fejezetének szövege tehát több figyelmeztetést
is tartalmaz arra vonatkozóan, mely szerint az utolsó napok kulcskérdésévé
válik az ember viszonyulás a a törvény első táblájához.
Hadd kalandozzak el egy pillanatra! E könyv 7. fejezetében jegyeztem meg,
úgy tűnik az adventisták gyakran kevésbé gondoskodóak és etikusak, mint az
átlag világi emberek. Jobban érdekel bennünket egy dollár megtakarítása, mint
annak a személynek a jóléte, akivel üzletet kötünk. Amikor az adventisták
erkölcsileg és kapcsolataikban alatta maradnak az elvárásoknak, az emberek
rendszerint a következő magyarázatot adják: "Sátán erősebben munkálkodik
azon, hogy Isten népét rossz színben tüntesse föl. Azok életében, akik nem
szolgálják Istent, nem kell ilyen keményen dolgozzon." Ez valószínűleg igaz,
de lehet ennek egy másik magyarázata is.
. A Jelenések könyvében a végidő nagy kérdése a törvény első táblájával van
.kapcsolatban. Azokat, akik Jézus visszajövetelére várnak, az igazi imádat
foglalkoztatja. A másik oldalon, Máté evangéliumában az érdeklődés a vég ide-
jén a törvény második táblájára irányul. Azokat, akik Jézus eljövetelét várják,
az emberekkel való törődés jellemez majd. Úgy bánnak egymással, ahogyan
Krisztus bánt velük. Máté az etikára koncentrál, míg a Jelenések könyve a
teológiára. A különbségnek a szövegkörnyezet az oka. Mátéban a tanítványok
a hallgatók. Számukra a végidő próbáratevő igazsága az, hogyan bánnak az
emberekkel. A Jelenések 14. fejezetében az üzenet a világnak szól. A világ
számára a végidő igazság mérlegét az egyes személyek Istenhez fűződő
alapvető kapcsolata jelenti majd.
Most, amikor az adventisták a Bibliában keresik menetparancsukat, akkor
elsősoroan nem Mátéhoz, hanem a Jelenések könyvéhez fordulnak. Kü1önösen
a Jelenések 14:6-12. verseihez, ahhoz a szövegrészhez, amellyel ez a fejezet
foglalkozik. Az advent mozgalom fő hangsúlya tehát az Isten felé irányuló
közvetlen hűség és nem a Máténál található etikai hangsúly. Világos, hogy
mindkettő élenjáró fontosságú. Áro azok, akik ismerik az adventista evangéli-
zálást, tudják, hogy az Újszövetség etikai nézőpontja kevés eredményt hoz, ha
összehasonlít juk a szombat, a fenevad bélyege, a tizedfizetés és egyéb Istenhez
fííződő kapcsolatunkat közvetlenül meghatározó témákka1. Csodálkozunk-e
tehát azon, hogy némelyadventista azt a benyomást kelti, miszerint köny-
nyebben csal az üzletben; bántja feleségét vagy gyermekét, minthogy meg-
egyen egy darab disznóhúst? Lehetséges, hogy mint nép, az adventisták olyan
hosszú ideje hirdetik a világnak a "megpróbáló igazságot" (a törvény első
tábláját), hogy közben elfeledkeztünk a nekünk szóló "megpróbáló igazságról"
(a törvény második táblájáról)?

Visszatérve fejezetünk fő mondanivalójához, világosan kijelenthetjük, hogy a

végidő világának döntő kérdése: az ember viszonyulása a törvény első táblá-
;ához. De lehetséges-e még egy lépéssei tovább menni és kijelenteni, hogy a
szombat parancsolata bizonyos értelemben a végső válság alapvető kérdése?
Úgy hiszem, igen. De ahhoz, hogy a szombat parancsolatának központi fontos-
ságát be tudjuk mutatni, szükséges, hogy röviden megvitassuk a Jelenések
könyvének Ószövetséghez való viszonyát.
Annak ellenére, hogy a Jelenések könyve tele van ószövetségi utalásokkal,
mégis sohasem idézi azt. Csupán hivatkozik rá - egy szóval itt, egy kifejezés-
sei ott. Annak megállapítása, hogy a Jelenések könyvének írója egy bizonyos
helyen melyik ószövetségi részre utal, nagyon összetett probléma. Ennek ko-
rábban már egy egész könyvet szenteltem. 2 A Jelenések könyvében csak
maroknyi helyen találhatunk négy, öt esetleg hat szavas egyezést bizonyos
ószövetségi forrásokkal. Természetesen ezek tartoznak a legtisztább ószövetsé-
gi utalások közé az Apokalipszisben. Az egyik ilyen rész a Jelenések 14:7. ver-
sének m. r.: "Imádj átok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és
a vizek forrásait."
Melyik ószövetségi szöveg jelenik meg itt gondolatainkban a háttérben? Az én
tudományos görög szövegemben (United Bible Society, 3. kiadás), mely egyál-
talán nem vádolható azzal, hogy kedvezne az adventistáknak, a lapszéli megjegy-
zés szerint a fenti mondat 2Mózes 20: ll-re, a negyedik parancsolatra utal.
Mi ennek az idézetnek a jelentősége? Egyszeruen csak ennyi: Jelenések
könyve 13. és 14. fejezetében az "imádat" hét alkalommal a szentségtelen
háromságra vonatkozik. "Imádák a sáIkányt." "Imádák a fenevadat." "Imádják
a fenevad képét." Az egész szakaszban csak egy helyen találunk felhívást az
igaz Isten imádatára. Ha a vég idején a fő kérdés az igaz és hamis imádat, akkor
ez a szövegrész (Jel 14:7) a központi verse a szakasznak és talán az egész
könyvnek is. Amikor a Jelenések könyve el;ut az igaz Isten imádatára felszólító
hívásig, akkor azt a negyedik parancsolat, a szombat összefüggésében teszi
meg. Így a Jelenések könyvének szerző;e különös értelemben a szombatot te-
kintette az utolsó válság központi kérdésének.
Mindkét versben (Jel 14:7 és 2Móz 20:8-11) az imádatra való fellúvás a
teremtés seI való összefüggésben szólal meg. Az egyik legjobb ok arra vonat-
kozóan, hogy Istent imádjuk, az a tény, miszerint Ő teremtett bennünket (ez a
témája JeI4:9-11-nek is). A teremtés emlékműveként a szombat folyamatosan
Istenre, az imádat tárgyára mutat. Így a végső válság fő kérdése nem korlá-
tozódik csak a szombatra, de a szombat szerves része annak.

Ki törődik azzal, hogy mit gondolt János, a Jelenések könyvének írója? Ihletett
véleménye nem tisztázza a fontosság problémáját. Vajon van valami a szombat
kérdésében, ami miatt megéri felhivni rá az egész világ figyelmét, annak
ellenére, hogy úgy tűnik, a mai átlagembert ez egyáltalán nem érinti? Miért
választana Isten egy ilyen témát a végső válság központi kérdésének? Három
okot szeretnék erre elmondani.
Az első ok: helyes megvilágításban megérthetjük a szombat lényegét, mint
ideális választ az evangéliumra. Az evangélium azt mondja el nekünk, hogy
Jézus Krisztus kiérdemelte számunkra azt, anllt mi nem szerezhettünk volna
meg magunknak - hogy igazként megállhassunkIsten előtt (Róma 3:21-24).
Egyedü1 Isten szent (JeI15:4), mégis az Ő Kris~sbán véghezvitt hatalmas tet-
téért népe igazként állhat meg előtte, most hit által, a világ végén pedig valósá-
gosan (2-4. versek; vö. 12: ll). Míg a Biblia arra bátorít bennünket, hogy
Istennek és egymásnak szolgáljunk (Mt 25:31-36), addig senunit sem adhatunk
Krisztus tökéletes munkájához, mely által megigazít bennünket Isten előtt. Az
egyetlen megfelelő válasz erre a tökéletes munkára a bűnbánó lelkület, amely
az Ő befejezett cselekedetében talál megnyugvást. '
A szombat az ideális válasz az evangéliumra, mert a befe;ezett munka utáni
megnyugvás alapelvében gyökerezik. Ahogy az első teremtéskor Isten elvégez-
te a munkát és megpihent, ugyanúgy az új teremtés alkalmával Jézus elvégezte
a tökéletes igazság munkáját, meghalt a kereszten (kijelentve, hogy "Elvé-
geztetett") és szombatnapon sirjában megpihent. Amikor valaki felfedezi az
evangéliumot, akkor a szombat lehet az állandó emlékeztetője a felmérhetet-
lenül hosszú küzdelem utáni megnyugvásnak. Olyan természetes az embemek,
hogy megpróbálja kiérdemelni az üdvösséget, ezért szükségünk van valamire,
ami rendszeresen emlékeztet bennünket arra, hogy a keresztény első feladata:
megnyugodni abban, amit Krisztus megtett.
 "Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert aki bement az ő
nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképen Isten is a
magáétói. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba" (Zsid 4:9-11).
A második ok, ami miatt a szombat a vég idején a figyelem középpontjába
kerül azzal magyarázható, hogy ez az ideális módja az Isten iránti hűségünk
megpróbálásának. A szombat parancsolata különbözik a többi kilenc parancso-
lattói. Az összes többinek az ész és az önzés alapjain is van létjogosultsága.
Végül is a törvény második táblájának alapelvei (ahogyan másokhoz vi-
szonyulnak) képezik a legtöbb ország kormányzatának alapját. A "Ne ölj"
bárkinek logikusan hangzik, aki nem szeretné, ha megölnék. A "Ne lopj" -nak
pedig olyan ember számára van értelme, aki meg akarja védeni nehezen meg-
szerzett tulajdonát. Ha hazudozásornról teszek bizonyságot, másoknak is nehéz
lesz velem őszintének lenniük. Az ilyen parancsolatok ésszefŰek, sőt egy
bizonyos mennyiségű önzést is tartalmaznak. Ugyanez érvényes az első három
parancsolatra is, amelyek az Istenhez fűződő kapcsolatunkról szólnak. Ha Isten
az, akinek magát állítja, akkor nincs értelme más valakit, vagy éppen egy élet-
telen bálványt imádni. Bizonnyal annak sincs semmi értelme sem, hogy nevét
káromoljuk.
A Tízparancsolat egyetlen része, ami nem "logikus" az, hogy szombaton
imádjuk Istent és ne valamelyik másik napon. Az ilyen parancsolatból annyira
hiányzik a logika és az önérdek, hogy a szekularizált ember könnyen semmibe
veszi azt. Végül is senkinek sem siketiilt eddig tudományosan bizonyítani a
szombat és a hét bármely napja között lévő jelentős különbséget. A nap
ugyanannyit süt és ugyanannyi eső esik mint általában. A Föld folytatja Nap
kötiili keringését és tengelye kötiili forgását. Az egyetlen különbség a szombat
és a hét más napjai közÖtt az, hogy Isten maga "különbséget tett közöttük.
A szombat megtartása azt jelenti, hogy elfogadjuk Isten szavát, annak ellenére,
hogy öt érzékszefVÜnk semmi bizonyítékot sem talál ennek az ésszefŰségére.
Ez az a "fontosság", ami a szombatot ideális hűségpróbává teszi a vég ide-
jén. Nem lehet igazi hűségpróba az, amiben önérdek is bennefoglaltatik. Ha azt
mondanám: "Szeretném látni, mennyire vagy hűséges hozzám. A házad előtti
bokorban elhelyeztem ezer dollárt. Ha igazán hűséges vagy hozzám, akkor
azonnal felkelsz, fogod azt az ezer dollárt és magadra költöd" - vajon ez jó
teszt je lenne a hűségnek? Nem hiszem. A legtöbben boldogan megtennék, amit
kértem, még akkor is, ha nem szeretnek engem. Miért? Mert önző érdekünknek
megfelel az, hogy ezt cselekedjük.
A hűség akkor van igazán próbára téve, amikor a próbához semmilyen
önérdek sem kapcsolódik. Isten egyszefŰen csak ezt mondja: "Tedd meg, mert
Én kérem." A szombat a régi édenkertbeli próbára emlékeztet engem - egy
gyümölcsre. Biztos vagyok benne, hogy az a gyümölcs nagyon finom volt.
 Valószínűleg tápláló is. Az egyetlen ok, amiért nem volt szabad megenni, mert
Isten ezt mondta.
A vég idején a szombat ideális próbájává válik annak, hogy meglássuk,
vajon Istent önmagáért szolgáljuk, vagy azért, amit kaphatunk Tőle. Amikor a
szombat megtartása a munkát, a családot vagy akár az életet veszélyezteti, a
világegyetem tudni fogja, hogy Isten népe tiszta szívből szereti Őt. Isten népe
pedig megtudja a hűség igazi árát.
Végül, hiszem, hogy a szombat fontos a vég idején, mivel része Jézus mín-
denben való követésének. Amikor Jézus itt volt a földön, sohasem a vasárnapot
tartotta meg, hanem a szombatot. Így példát adott nekünk a szombat meg-
tartására. Ha mindenben követni akarjuk Jézust, akkor azt a szombat megün-
neplésében is meg kell tennünk. Megérthetjük, hogy az Ö tökéletes szombat-
tartása eltakarja őszinte botlásainkat, amikor nem érjük el az Ö befejezett
munkájában való tökéletes nyugalmat.
Mindezek megállapítása után egy pár figyelmeztető szót kell ejtenem ezen
üzenet szekularizált világunkban való hirdetéséről. Bár a szombat fájdalmasan
fontossá válik a vég idején, mégis ez a kitüntetett helyzet egyáltalán nem nyil-
vánvaló azok számára, akik nem foglalkoznak az ebben a könyvben leírtakhoz
hasonló bibliatanulmányozással mostanában.
Ahogyan arra egy korábbi könyvemben rámutattam, ha a szo~bat/vasárnap
kérdést helyezzük előtérbe a szekularizált emberekkel való találkozásunkkor,
akkor ezáltal mínden szavahihetőségünket elveszítjük.' A szombat/vasárnap
kérdése nem merül fel szekuláris környezetben. De ahogyan az emberek job-
ban és jobban megértik és értékelik az Írásokat, erre válaszul általában kifej-
lődik bennük a készség, hogy Istent bárhová kövessék, ahová csak vezeti őket.
Nem találkoztam még olyan világi emberrel, aki fennakadt volna a szombat
kérdésén, miután megismerte és megszerette Istent és élő kapcsolatba került
egy adventista kereszténnyel vagy gyülekezettel.
A Biblia tehát a Jelenések 14:7-ben elmondja, hogy a szombat parancsa
feladatát tekíntve ellentéte annak a hitetés nek, amelyről az előző fejezetben
olvashattunk. A csalás olyan komoly, hogy érzékeink mínden felfogó erejükkel
azt jelzik, hogy a szentségtelen háromságnak van igaza, és Isten népe téved.
A nagy csalás idején a hűség megpróbálásának ilyen, látszólag önkényesen
megválasztott próbája, amilyet a Jelenések könyve felvázol, határozott erővel
bír. Csak azok fognak engedelmeskedni az érzékszerveik által nyújtott
bizonyítékok ellenére, akik teljesen elkötelezték magukat Isten és az Ő paran-
csolatai mellett. Amikor a világ széthullik és a tanításnak mindenféle szele fúj,
akkor az egyetlen ésszerű életmód az Isten iránti teljes hűség lehet.
1. Meredith Kline, Treaty of the Great King, 18-19. oldal; Dennis McCarthy, Treaty and
Covenant, 114. oldal. 27. megjegyzés.
2. Decoding Revelation's Trumpets, Andrews University Seminary Doctoral Dissertation Series
(Berrien Springs, Mich.: Andrews University Press, 1988.) ll. köt. .
3. Az adventista hit szekularizált világára vonatkozó kérdéseinek részletes tárgyalását lásd a
Present Truth in the Real World címü könyvemben (Boise, Idaho: Pacific Press Publishing
Association, 1993.).
 A Föld történelmének utolsó csatája

A tizedik fejezetben röviden érintettük Armageddon fogalmát, mely a föld

történelmének utolsó csatájához kapcsolódik. Ebben a fejezetben részleteseb-
ben megvizsgáljuk a végidő nagy csatáját. A végső harcról szóló tanulmányunk
jó kezdése lehet a Jelenések 16: 12. verse: "A hatodik angyal is kitölté az ő
poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a nap-
kelet felől jövő királyoknak út készíttessék."
Ez az angyal a hatodik azoknak a sorában, akik csapásokat váltanak ki azál-
tal, hogy poharukból folyadékot öntenek a földre. Ebben az esetben a csapás
nem tűnik valami nagynak; egy folyónak a kiszáradása alig hasonlítható az
egész világra kiterjedő kelésekhez, a perzselő naphoz és a 27 inch átmérőjű
színestévé súlyú jégdarabokhoz (2., 8., 21. versek). De a Jelenések könyvében
a dolgok nem azok, aminek első látásra tűnnek. A hatodik csapás végül bor-
zasztónak bizonyul.

Az Eufrátesz folyó az ősi Babilon városán folyt keresztül két részre osztva azt.
Vajon itt mit jelképez az Eufrátesz folyó? Több lehetőség is felmerül. Az egyik
legnyilvánvalóbb elképzelés az lehet, hogy az Eufrátesz folyó Jelenések 16: 12-
ben magát a tényleges folyót jelenti. Legalább egy személyt ismerek, aki ebben
hisz. A 80-as években olyan műholdas felvételeket fedezett fel a Newsweek-
ben, amelyek irániakat mutattak, amint árkokat ástak az Eufrátesz folyó
vidékén és úgy érezte, hogy a Jelenések 16:12 próféciáj a egy Saddam Hussein
Irakja ellen intézett iráni támadásban fog beteljesedni.
A második lehetőség Driah Smith nevéhez fűződik, aki úgy gondolta, hogy
az Eufrátesz folyó azt a területet szimbolizálja, amelyen keresztülhalad.
Számára tehát az Eufrátesz folyó Törökországot jelképezte, mivel ez a nemzet
tartotta ellenőrzése alatt az Eufráteszt abban az időben, amikor erről írt. Manap-
ság az Eufrátesz legnagyobb része Irak területén halad át. E nézetnek modem
védelmezői ezért hajlanak arra, hogy az Eufrátesz vizének kiszáradása esetleg
Irak e1pusztulását jelenti.
 De van egy másik lehetőség. Az egyik legjobb módja annak, hogy a
Jelenések könyve bonyolult fogalmait megértsük az, ha megvizsgáljuk hogyan
használja őket a könyv más helyeken. Végül is, ha a Jelenések szerzője pon-
tosan elmondja, hogy mit jelképez az Eufrátesz folyó, akkor érdemes-e a ma-
gyarázatot máshol keresnünk? Azt hiszem, nem. A Jelenések könyve 17.
fejezete további betekintést ad az Eufrátesz folyó jelentésébe. "És jöve egy a
hét angyal közül, akinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem:
Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, aki a sok
vizeken ill" (1. vers).
A hét pohárral rendelkező angyal közül eljön az egyik, hogy elmagyaráz-
zon valamit Jánosnak. Egy nagy paráznáról beszél, aki a sok vizeken ill. A hét
angyal közül melyik csapása hullik a vízre? A hatodik csapás, ahogy láttuk, az
Eufrátesz folyóhoz kapcsolódik, de nem ez az egyetlen, amely a vízzel kapcso-
latos. A második csapás a tengert érinti (Jel 16:3), a harmadik pedig a folyókat és
a forrásokat (4. vers). Vagyis a hét csapásból háromnak van köze a vízhez.
A 17. fejezetben a három csapást hozó angyal közül melyik beszél
Jánoshoz? Az 5. vers szerint a parázna neve "Babilon". Ez azt jelenti, hogy a
"sok vizek", amelyen a parázna ill az Eufrátesz folyó. Ezt a kapcsolatot húzza
alá Jeremiás 51:12-13 is, amely határozottan Babilont nevezi annak a város-
nak, ami a sok vizeken ill. Most figyeljük meg Jelenések 17:15. versét: "És
monda nékem: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ill, népek azok és
sokaságok és nemzetek és nyelvek."
Mit jelképez az Eufrátesz folyó a Jelenések 16:12. versében? Magát az
Eufrátesz folyót? Nem. Egy nemzetet, mint amilyen Irak vagy Törökország?
Nem. Hanem a világ minden nemzetét jelképezi. Az Eufrátesz folyó a világ pol-
gári, politikai és szekuláris hatalmait szimbolizál/a.
Babilon, ezzel ellentétben, valami más, mint ennek a világnak a politikai
hatalmai. A parázna Babilon hasonló ruhában jelenik meg, mint amilyet az
ószövetségi Izraelben a főpap viselt (Jel 17:4, 5; 2Móz 28,39). Ugyanaz lesz a
sorsa, mint amit egy pap lánya kapott a prostitúcióért (Jel 17:16; 3Móz 21:9).1
A parázna Babilon nyilvánvalóan a végidő vallásos hatalmát ielöli, aki ellen-
sége a Báránynak és azoknak, akik mellette állnak (Jel 17:14).
U gye kezdjük már látni, hogy a hatodik csapás talán jelentősebb, mint ami-
lyennek első pillantásra tűnt? Ha egy olyan folyóról beszélünk, amely késő
nyáron gyakran kiszárad, akkor az a csapás nem valami nagy horderejű.
Ellenben, ha az Eufrátesz folyó e világ politikai hatalmait szimbolizálja, akkor
ennek az Eufrátesznek a kiszáradása a föld történelmének egyik fő eseményét
jelenti. Az az eljárás, amit most nyomon követtünk, bemutatja, hogy a Jele-
nések könyve gyakran megmagyarázza saját szimbólumait, ha elég türelmesek
vagyunk az alapos kutatásban.
Volt-e olyan történelmi időpont, amikor az Eufrátesz folyó kiszáradt, és
ugyanakkor királyok jöttek keletről (szószerint napkeletről)? Kr. e. 539-ben
Círusz király ostrom alá vette Babilont, azt a várost, amit abban az időben
bevehetetlennek tartottak. A falak olyan félelmetesek voltak, hogy a frontális
támadás egyenlő volt az öngyilkossággal. A lakosok ostrommal való
kiéheztetése sem volt lehetséges, mert Babilon legalább húsz évig képes lett
volna magát élelemmel ellátni belső tartalékaiból. Círusznak viszont ragyogó
ötlete támadt. Elterelte az Eufráteszt egy óriási medencébe - kiszáritotta az ere-
deti medert - a folyó feletti falak alatt bevonult és 'a várost belülről támadta meg.
Ismerhette-e a Jelenések szerzője Círusz történetét úgy, ahogyan mi?
Nyilvánvalóan. Círusz története három ószövetségi szövegrésznek is a fő témá-
ja, amelyek közül kettő az Eufrátesz folyó kiszáradását is világosan említi. Az
egyik ezek közül Jeremiás könyvének 50. és 51. fejezete. "Ezt mondja a
Seregek Ura: Megnyomoríttattak az Izrael fiai és Júda fiai együtt és mindnyá-
jan, akik fogságra vitték őket, beléjük ragadnak, nem akarják őket elbocsátani.
De az ő megváltójuk erős, Seregek Ura az ő neve, bizonnyal felveszi az ő
perüket, hogy megnyugtassa e földet, és Babilon lakóit megrettentse" (Jer
50:33-34).
Jeremiás könyvének 50. fejezetében Isten egy összeesküvést szit Babilon
ellen. Miért? Azért, mert rabigába döntötték és nyomorgatták népét. "Fegyver
lesz a Káldeusokon, azt mondja az Úr, és Babilon lakóin és az ő fejedelmein és
az ő bölcsein. Fegyver lesz az ő varázslóin, és megbolondulnak; fegyver lesz
az ő vitézein, és elijednek. Fegyver lesz az ő lovain és szekerein és az egész
egyveleg népen, amely ő benne van, és hasonlók lesznek az asszonyokhoz.
Fegyver lesz az ő kincsein, és elprédáltatnak. Szárazság lesz az ő vizein, és
kiszáradnak, mert bálványok földe az, és faragott képekkel dicsekednek"
(35-38. versek).
Ez a szövegrész további indokot is ad arra, hogy miért kell Babilonnak
elpusztulnia - bálványimádása miatt. Babilon elpusztulása ítéletek egész sorá-
nak eredménye, aminek a vizek kiszáradása a csúcspontja. Az Eufrátesz
kiszáradása párhuzamban áll Babilon minden katonáj ának, hamis prófétájának,
vezetőjének, bölcseinek, lovainak és szekereinek elpusztulásával. Más szóval,
Babi/on ereie akkor pusztul el, amikor a folyó kiszárad. Ez történetesen kap-
csolódik Jelenések 17: 15. verséhez. Az Eufrátesz folyó ielképezi az összes népet
és azok polgári kormányzatát, amelyek Babi/on va//ási hatalmát támogatiák.
A folyó kiszáradása ezért Babi/on pusztulását eredményezi.
Miért pusztítja el Isten Babilont? Két okból: Népe elleni elnyomásáért és
bálványimádásáért. Mindkettő a végidő Babilonjának is jellemzője, tehát
 szándékos kapcsolat van az ősi város története és a Jelenések könyvének leírása
között. Jeremiás így folytatja: "Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én megítélem a te
ügyedet, és bosszút állok éretted, és kiszáraztom az ő tengerét, és kiapasztom
az ő forrását. És Babilon kőrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúf-
sággá és lakatlanná lesz" (Jer 51:36-37). Itt Babilon ítélete ismét vizeinek
kiszáradásával van kapcsolatban.
Babilon pusztulásának párhuzamos próféciáj a Ésaiás könyvének 44. és 45.
fejezetében található. "Én vagyok az Úr ... Aki szolgája beszédét beteljesíti, és
véghez viszi követei tanácsát, aki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és
Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom! Ki ezt mondja a
mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet! Ki Círusznak ezt mondja:
Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek:
Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!" (Ésa 44:24-28).
Itt további indokokat látunk Babilon elpusztítására: (1) Jeruzsálem
újjáépítése és újra benépesítése és (2) a Templom helyreállítása, melyet
Babilon rombolt le Kr. e. 586-ban (Jer 51: ll). A templom lerombolásával Babi-
lon Isten iránti tiszteletlenségét fitogtatta. "Így szól az Úr felkentjéhez,
Círuszhoz, kinek jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és
a királyok derekának övét megoldj am, őelőtte megnyissam az ajtókat, és il
kapuk be ne zároltassanak" (Ésa 45: 1).
Érdekes fényt vet erre a nagy ószövetségi eseményre az, hogy a babiloniak
a folyó partjai mentén a városon belül is falakat és kapukat emeltek. Azon az
estén azonban, amikor Círusz hadserege bevonult a folyómederbe, a kapuk
nyitva álltak. A babiloni katonák pedig részegek voltak Belsazár nagy
lakomájának köszönhetően (Dán 5. fejezete). Mipdez része volt Isten tervének.
Ki volt Círusz? "Az én szolgámért, Jákóbért, és elválasztott Izráelemért
neveden hívtalak el, szeretettel szólítálak, noha nem ismeré!" (Ésa 45:4).
Az igaz Istent imádta Círusz? Nem. Mégis Isten egy tiszteletteljes címmel
szólítja meg. Milyen címmel? Círuszt "messiásnak" nevezi. Az a héber szó,
ami Ésaiás 45:l-ben "felkentnek" van fordítva, egy a Messiásra alkalmazott
kifejezés. Ezt a kifejezést az Ószövetség csak két alkalommal használja egy
jövőbeni megváltóra vonatkoztatva. Az egyik ilyen hely itt van Ésaiás
könyvének 45. fejezetében, a másik pedig Dániel 9:26-ban, ahol Jézus Krisz-
tusra utal. Hogyan lehetséges az, hogy Isten egy pogány királyt, aki nem is
ismeri Őt, messiásnak nevez? Erre nagyon egyszerű a magyarázat: Isten
Círuszt készült felhasználni arra, hogy népét megszabadítsa, mert az Úr sokkal
toleránsabb, mint mi.
Ésaiás és Jeremiás próféciái a történelemben pontosan teljesedtek. Círusz a
megfelelő időben végigsöpört keleten, meghódított minden Babilont kÖlÜlvevő
nemzetet, ostromba szállt a várossal szemben, kiszárította vizeit, véget vetett a
babilóniai birodalonmak, és megparancsolta, hogy Isten népe térjen vissza
Palesztinába, hogy így felépíthessenek egy új Jeruzsálemet.
A Jelenések könyvének utolsó része Ésaiás és Jeremiás "Babilon bukása"
próféciáin alapszik. A Jelenések könyvében Isten elküldi az "utolsó napok
Círuszát a végi dei Eufrátesz kiszárítására. Így válik lehetővé Isten népe számá-
ra a szabadulás a végidő Babilonjából és a hazatérés az új Jeruzsálembe.
Ahogy a Bibliában mindig, úgy itt is azt találjuk, hogy a vég leírása a próféta
múlt jának nyelvezetén íródott; ebben az esetben Babilon elestének ószövetségi
nyelvén.

Most már eléggé nyilvánvalóvá lett az, ha valaki alapos ószövetségi tudás
nélkül próbálja megérteni a Jelenések könyvét, azt fogja tapasztalni, hogy az
tulajdonképpen lehetetlen. Ugyanez igaz az Apokalipszis újszövetségi hát-
terére is. A Jelenések könyve nem a Közel-Kelet vagy az Európai Gazdasági
Közösség kinyilatkoztatása; hanem Jézus Krisztus kijelentése. Része az Újszö-
vetség Krisztusról tett bizonyságtevésének. Emiatt próféciáit egészen addig
nem fogjuk teljesen megérteni, amig nem látjuk Krisztust a korábbiaknál is
tisztább an. Ez teljesen igaz arra, amivel a Jelenések 16:12. verse foglalkozik.
Kik azok a királyok, akik napfelkelte felől jönnek? A "napkelet" kifejezést
kétféleképpen hasz~ja az Újszövetség. Az egyik mód csupán irány meghatá-
rozásra szolgál. Ez Kelet kifejezésének egy másik lehetősége. "Igen, azt hiszem
ma napkelet felé haladunk." Van azonban használatának egy másik módja is,
amikor Jézus Krisztust szimbolizálja, Azt, aki Keletről jön. "A mi Istenünk
nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magas-
ságból" (Lk 1:78).
Ebben a versben a "naptámadat" Jézus első eljövetelének egy próféciája.
Zakariás örvendezik fiának, Keresztelő Jánosnak születésén, mert tudja, ha
János itt van, akkor a Messiásnak közvetlenül utána kell jömrie és Őt nevezi
"naptámadatnak". Kelet annak az iránya is, ahová Isten népének Jézus második
eljövetelekor tekintenie kell. "Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és
ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:27).
A Jelenések 7:2. versében az elpecsételő angyal napkelet felől jön. Az
Újszövetség tehát következetesen Jézus Krisztussal azonosítja a napkeletet. Így
Jelenések 16:12. versében a királyok, akik napkeletről jönnek, Krisztussal és
azokkal a jó erőkkel kell hogy kapcsolatban legyenek, akik Isten népét fel-
szabadítják majd a végidő Babilonjából.
Ezt még jobban alátámasztja a Jelenések 17:14. verse, amely a hatodik
 csapás kifejtés ének része: "Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meg-
győzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivata-
losok és választottak és mvek is." Ez a vers azt hangsúlyozza, hogy Jézus a
királyok Királya. A Jelenések 16:12. verse szerint sok király jön Keletről, de
kik lennének a többiek? A Jelenések 17:14. verse adja meg a választ: "az ővele
való hivatalosok és választottak és mvek". Az Újszövetségben a "hivatalosok",
a "választottak" és a "mvek" kifejezések következetesen azokat jelentik, akik
hisznek Jézusban.2 Helyes-e egyszerű mvőket királyoknak nevezni?
A Jelenések könyvében igen (Jel 1:5, 6, 5:9, 10). Az angyalokat sohasem
nevezi a Szentírás vagy a régi zsidó irodalom királyoknak. Kelet királyai tehát
Krisztus és az Ö hűséges népe. 3
Isten annak a szövegrésznek a közepén, amely az armageddoni csatára való
gyülekezést írja le, közvetlenül megszólítja népét (Jel 16: 13-16). "Ímé eljövök,
mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne jár-
jon, és meg ne lássák az ő nítságát" (lS. vers).
A Bárány hűséges követői a vég idején azok, akik vigyáznak és őrzik
ruháikat. A "vigyázás" (ho gregoron) ugyanaz a terminológia, mint amelyet
Máté 24. fejezete használ. A Jelenések könyvében is, úgy mint Máténál, Isten
népe a vég idején azokat az embereket jelenti, akik úgy bánnak embertár-
saikkal, ahogy Krisztus bánt velük. Minden végidőről szóló ú;szövetségi
szövegben így van egy közös. Mindig Krisztus és népe áll az érdeklődés közép-
pont;ában, még akkor is, ha a szövegrész a gonosz munká;át ír;a le.
A föld történelmének legvégén tehát, lesz a szenteknek egy világszéles
szövetsége. A Jelenések könyve sok névvel illeti őket. Ök a "napkelet felől jövő
királyok" (Jel 16:12), a Bárány "hivatalosai és választottai és mvei" (Jel 17:14),
mindenki, aki "vigyáz és őrzi az ő ruháit" (Jel16:t5), a "maradék" (Jel 12:17),
a ,,144 000" (Jel 14:1-5, 7:1-8) és a "nagy sokaság" (Jel 7:9-17, 19:1-2).
Mindezek csak különböző módok Isten végidőbeli népének leírására.4
Valószínűleg nem lesznek láthatóan megszervezve, de viselkedésük világosan
defIniálja őket.

Az armageddoni csata nem igazán tankokról, repülőkről és tüzérségről szól,

mintsem minden földön élő emberi lény elmé;éért folytatott harcról (Jel 14:7,
16: 15). Ez a csata két háromság között folyik, mindkettőt három angyal segíti
abban, hogy az embereket a konfliktusban saját oldalára állítsa (Jel 14:6-12,
16:13-14). A valóságban Armageddon annak a hábonínak a vége, amely
végighaladt az egész keresztény történelmen. Ennek a hábonínak a legvilágo-
sabb leírását Pál Korinthusbeliekhez írt második levelében találjuk meg: "Mert
noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk
fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására" (2Kor
10:3-4).
Mik a fegyverei ennek a világnak? Az AK-47-es géppisztolyok, az A-lO-es
tankelhárítók, az F-15-ös visító sasok és az MlAl-es tankok a világ fegyverei.
A keresztényeket azonban nem az a hadviselés érdekli, amelyet a világ
fegyvereivel vívnak meg. "Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek,
hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására. Lerontván okoskodásokat és
minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén
minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak" (4-5. vers).
Küzdöttél-e ma gondolataiddal? Ez az a csata, amiről a föld történelmének
végén szó van. Csata a gondolatokért. A hamis elgondolások ellen, az ellenség
hatalma ellen és az önuralomért vívott csata. Ebben a harcban minden nemzet-
ségből, nyelvből, törzsből és népből Isten oldalán fog állni a szentek egy világ-
széles szövetsége.
Ahogyan egy pár fejezettel korábban láttuk, a vég nagy csatájának külön-
legesen személyes tartalma lesz. Minden földi ember döntést kell hozzon, vagy
az igaz, vagy a hamis háromság mellett. A Jelenések könyve tanításának leg-
kijózanÍtóbb aspektusa az a megállapítás, miszerint a döntést nem lehet örökké
elhalasztani. Eljön az idő, amikor az angyalok már nem tartják vissza a szele-
ket. Túl késő lesz már az elpecsételés részesei közé tartozni (Jel 7:1-3). Nem
lesz többé alkalom az evangélium kijelentett titkainak meghallására (Jel 10:7).
Nem lesz több közbenjárás a mennyei templomban (Jel 15:5-8). Aki fertelmes
és igazságtalan, fertelmes és igazságtalan lesz ezután is (Jel 22:11). Az ember
számára adott próbaidő lezárulásáról úgy szól, mint ami már a vég előtt bekö-
vetkezik. Emberi szemszögből minden földi személy sorsa eldől, bár az élet
még egy darabig folytatódni fog. A legtöbben nem fogják tudni, mikor követ-
kezik be az a szörnyű óra.
A végidő bibliai képe felelősségtudatra ébreszt bennünket. Döntéseink, cse-
lekedeteink hozzájárulnak a dolgok végső kimeneteléhez. Nem lesz folyton
újabb és újabb esélyünk a döntésre.
Hadd emlékeztesselek egy rövid történetre, melyet ennek a könyvnek az
első fejezetében mondtam el. Egy diák egyszer odament a rabbihoz és azt
kérdezte: "Mikor kell elrendeznem a dolgaimat Istennel?"
A rabbi azt felelte: "Egy nappal halálod előtt."
A diák azt kérdezte: "De mikor fogok meghalni?"
A rabbi így válaszolt: "Senki sem tudja. Ezért mondja az Írás: ,Ma, ha az ő
szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.'"
1. Izraelben égbekiáltó szexuális eltévelygésért a normális büntetés megkövezés általi halál volt
(Jn 8:3-5; 5Móz 22:20-24). De ha a prostituált egy papnak volt a lánya, akkor tüz által kellett
meghalnia (3Móz 21 :9).
2. ,,Hivatalosok" - Róma 1:6-7, 8:28; IKor 1:2,24. "Választottak" - Róma 16: 13; IPt 2:4, 9.
,,Hívek" - IKor 4:2, 17; Ef 1:1; Kol 1:2; Jel 2:10.
3. Látszólagos következetlenség van a két kijelentés között, miszerint Isten népe egyfelöl ott van
Kelet királyai között, másfelől pedig, hogy Kelet királyai szabadítják fel Isten népét a végidö
Babilonjából. Douglas Waterhouse, régi tanárom, azt szokta mondani: "A bibliai tipológiák
soha nem állnak mind a négy lábukon." Földi nézöpontból, Isten népének drámaian kell
megszabadulnia Babilonból. Mennyei szemszögből, Isten népe része annak a lelki hadsereg-
nek., aki legyőzi Babilont.
4. Nem változtat ezen a megállapítás on az, ha valaki a 144 ooo-t és a Jelenések könyve 7.
fejezetének nagy sokaságát két külön csoportnak, vagy ugyanazon csoport kétfajta leírásának
tartja. Mindkét csoport a Jelenések 6: 17. versében feltett kérdésre válaszul jelenik meg: ,,Mert
eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?" Akár egy csoportot jelképeznek., akár
kettöt, a Jelenések könyvének 7. fejezetében mindkét csoport része a föld történelmének végén
a szentek világszéles szövetségének.
 A vég és a mai világ

Milyen erők fognak felsorakozni Krisztus végidőbeli szentjeinek szövetsége

ellen? A Jelenések 16:13-14. versei azt mutatják, hogy a gonosz hatalmaknak
két csoportja van; az egyik oldalon a szentségtelen háromság, a másikon pedig
a föld királyai állnak: "És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a
hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat;
mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesinek; akik elmennek a földnek és az
egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a llÚndenható Isten ama
nagy napjának viadalára."
Egyrészről ott van a sárkány, a fenevad és a hanús próféta - a szentségtelen
háromság. Babilon három részből áll (19. vers), llÚvel a szentségtelen három-
ság három lelki hatalom olyan világszéles vallási szövetségben való
egyesülése, melyet Babilonnak is nevezünk. Babilon Ú a szentségtelen három-
ság két különböző leírása annak a világszéles vallási szövetségnek, amely lsten
maradéka ellen harcol majd a vég idején.
Másrészről, a másik ellenséges oldal egy olyan hatalom, amelyre a
Jelenések 16:14. verse "az egész világnak királyai"-ként utal. Ők azok, akiket
a 12. vers az Eufrátesz folyóval azonosít (vö. Jel 17:15). A világ királyai tehát,
a kelet királyaival állnak szemben, akiket a Jelenések 17:14. verse Krisztussal
és az Ő népével azonosít. A világ királyai (vagy az Eufrátesz folyó) azt a
végidőbeli világszéles politikai és gazdasági szövetséget jelképezik, amely
működésével a végidő BabiIonját támogatja.
Ez a szövegrész magában foglalja azt, hogy először a vallási szövetség jön
létre és ez "békához hasonló" meggyőzést használja fel arra, hogy ennek a
világnak politikai és gazdasági erőit Armageddonra összegyűjtse. A 16. feje-
zetben a vallási szövetséget a démoni háromság és Babilon nagy városa
jelképezi (vö. Jel 16:19; 17:18), míg a politikai és gazdasági szövetséget az
Eufrátesz folyó és az egész világ királyai jelentik (vö. Jel 16: 19-ben "pogányok
városai"). A három démoni angyal által a világ polgári és politikai hatalmai
egyesülnek, hogy a végidei Babilon hívásának eleget tegyenek.
A Jelenések könyvének 17. fejezete további részletekkel is szolgál a vég
csatájáról. Az 1-3. versek egy olyan nagy paráznáról beszélnek, aki először a
sok vizeken, majd egy vörös fenevadon ül. A nagy paráznának neve Babilon
(5. vers), így nyilván a 13. és 16. fejezet szentségtelen háromságával azonos.
 A vörös fenevad, amelyen a parázna ül, a Jelenések 17:1 sok vizeivel áll pár-
huzamban, ezért ez a fenevad is ennek a világnak a szekuláris hatalmait jelemti
meg, melyet a föld történelmének végén Babilon fog ellenőrzése alatt tartani.
A Jelenések könyve 17. fejezetének fenevada tehát megkülönböztetendő a
13. fejezet fenevadjaitói, amelyek bennefoglaltatnak a parázna Babilonban (Jel
16: 13-19). A Jelenések könyve 13. fejezete fenevadjainak az a feladata a vég
idején, hogy részesei legyenek annak a nagy vallási szövetségnek, amely a
Báránnyal és a Vele együtt lévőkkel áll szemben. A történelem bizonyos pont-
ján ezek a fenevadak lehet, hogy világi hatalmakként működtek, de a vég ide-
jén a hamis vallási szövetség részeként fognak felsorakozni. A 17. fejezet
fenevadja a vég idején a világ polgári és világi hatalmainak nevében támogat-
ja ezt a szövetséget. A Jelenések 17:10. verse úgy írja le ezt a fenevadat, mint
aki kronológiailag egy a hét "király" közül, de ugyanakkor azok közül a "nyol-
cadik" is. Valamilyen értelemben tehát a fenevad mindig is létezett (mint ahogy
a világ szekuláris és politikai hatalmai mindig is léteztek valamilyen' for-
mában), a 17. fejezet azonban végidő alatti cselekedetei alapján festi le. A 12.
és 13. versekben a kép még tovább lép: "A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz
király, olyanok, akik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak, mint
királyok egy óráig a fenevaddal. Ezeknek egy a szándékuk; erejüket és hatal-
mukat is a fenevadnak adják."
Bár a tíz szarv egészében része a fenevadnak, mégis egy bizonyos módon
különbözik a végidő világi hatalmának fennmaradó részétől. Eljön az idő,
amikor majd összekötik sorsukat a fenevaddal, hogy a végső csatában a világ
politikai hatalmai egy teljes és világszéles egységet alkossanak. A fenevad és a
tíz szarv csatlakozik Babilonhoz abban a nagy vé$időbeli támadásban, amelyet
Isten ellúvottai és választott népe ellen inditanak (Jel 16:12, 17:15). A Jelené-
sek 17:1-5, 9-13 tehát ugyanazt a helyzetet mutatja be, mint a Jelenések
16:13-14 - két világszéles szövetség, egy vallási és egy politikai egyesülését.
A Jelenések könyve szerint tehát a vég ideién a világ három nagy csoportra
{og oszlani: (1) azokra, akik az igaz Istennel azonosulnak; (2) azokra, akik e
világ céliait azáltal látiák teliesülni, hogy a politikai és gazdasági hatalmak
egyesülnek, ha úgy tetszik, egy" úi világrendben "; és (3) lesznek olyanok, akik
a vallási Babi/onnal és a vallási szövetség céliaival azonosulnak. E két utóbbi
szemben áll Istennel és maradék népével, de különböző módon. A három
szövetséget leíró szimbólumok és fogalmak sokaságát a következőképpen lehet
összefoglalni:
 Polgári

Krisztus Eufrátesz szentségtelen háromság

hivatalosak a világ királyai parázna Babilon
választottak sok vizek Babilon városa
hivek a föld királyai nagy város
vigyázók a föld lakosai
felöltözöttek fenevad
maradék tíz szarv
144000 pogányok városai
nagy sokaság "a nyolcadik"

A vég nagy csatája valójában a világ embereiért és az őket kormányzó pol-

gári hatalmakért folyik (fent a középső felsorolás). A 2Thessalonika 2:10-12
szerint a vég idején három fajta ember lesz - azok, akik szeretik az igazságot
(hivatalosak és választottak); azok, akik utálják azt (Babilon); és azok, akik
nincsenek még elkötelezve (a szekularizált világ), akik nem is szeretik, de nem
is utálják az igazságot. A három angyal az el nem kötelezett világért indul el,
hogy a Bárányhoz gyűjtse őket (Jel 14:6-12), a három béka is elindul azonban,
hogy azokat, akik még nem döntöttek, Babilonhoz gyűjtsék (Jel 16:13-14),
amely felállítja a Bárány nagy harnisítványát (Jel 13). A még el nem kötele-
zettek legtöbbje egy rövid időre Babilonhoz csatlakozik Isten hűséges maradé-
ka ellenében (Jell? fejezet).
Az Armageddon előtt tehát lesz egy kettős gyülekezés. Két vallási szövet-
ség verseng a döntést még nem hozott többségért, melyet e világ polgári és
világi hatalmai jelképeznek. A Bárány szövetsége a három angyal üzenete által
próbálja az igazi háromság melletti döntésre késztetni őket (Jel 14:6-12), a
parázna szövetsége pedig arra törekszik, hogy a három béka üzenete által a
hamis háromság melletti döntést hozzák meg (Jel 16:13-14). Közvetlenül a vég
előtt egy rövid időre a földön mindenki csatlakozik vagy az egyik, vagy a
másik csoporthoz. Ekkor készen áll a színtér a végső csatához.

,---nBTárTán-y---' Három ,---7fe-ne-va--;d----, Három

parázna
az igazság szeretői angyal béka
semlegesek az igazsággal ~ az igazság gyűlölői
vallási ~ szemben vallási
elkötelezettek világi elkötelezettek
hivatalosak, választottak nem elkötelezettek szentségtelen háromság
Eufrátesz
 A fenti illusztrációban a folytonos nyilak a döntésre való két fellúvást jelen-
tik, amely a világ még nem döntött többségének és az őket uraló kormányza-
toknak szólnak. A szaggatott nyilak pe~ig azokat az egyéneket jelképezik, akik
valamilyen irányban válaszolnak a döntésre való hívásra. Az uralkodó hatal-
mak végül a parázna oldalára állnak.
A gonosz két szövetsége közötti különbség abban a tényben is jóllátható,
hogy a fenevad bélyege két helyre is felvehető: a homlokra vagy a kézre (Jel
13: 16, 17). A homlokon lévő bélyeg a vallási szövetség ügye melletti elkö-
telezettséget jelenti. Azok az emberek, akik a kezükön viselik a bélyeget
szívükben és elméjükben nincsenek elkötelezve az ügy mellett, csak gazdasági
önérdekből vagy személyes biztonságuk miatti aggódásból csatlakoznak (l5.
vers). Ezek a "kéz emberek" annak reményében szolgálják a vallási szövet-
séget, hogy így elérjék a világ politikai hatalmainak világi és gazdasági céljait.

Hogyan szerzi meg a vallási szövetség a világi szövetség támogatását? A Jele-

nések 17:2. verse szerint a meggyőzés eszközét nem a démorii békák szol-
gálják, hanem egy tiltott frigy. Olyan intim kapcsolat alakul ki a végidei Babi-
lon és e világ politikai és gazdasági hatalmai között, melyet a paráználkodás
jellemez. A Jelenések könyvében ez a két szövetség éles ellentétben áll a 144 000-
rel, akik szüzek (Jel 14:3-4) és a Jelenések 19:7-8 szűz menyasszonyával.

Fej
Vallási
Paráina

Kéz
Világi
Fenevad

. Egy nagyon rövid időre - egyetlen alkalommal a történelem folyamán - a

világ vallási és polgári hatalmai tel;es egységre fognak ;utni. Nagyon rövid
időre az egész világ tel;es figyelme a Bárány néhány, szétszórt követő;ére
irányul maid. Annak ellenére azonban, hogy a Bárány követői kevesen vannak
és szétszórattak, Ő hatalmas erejével védelmezi őket. "Ezek a Bárány ellen
viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak
Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hivek is" (Jel 17:14).
Ki fog hadakozni a Bárány ellen? A szarvak és a fenevad által jelképezett
polgári és világi hatalmak (12-13. versek). Miért háboníznak a Báránnyal?
Mert alávetették magukat a vallási Babilon irányításának (1-3. versek). Bár
Isten végidőbeli maradéka lesz a legerőtlenebb emberi mérték szerint, ez a
szövegrész mégis azt mondja, hogy végül ők lesznek a győztesek. Az igazi
győzelmet nem e világ fegyverei hozzák meg (2Kor 10:3-5).

Olyan világban élünk, ahol a szétválás tűnik a normának (Bosznia, Szomália,

Irak, Los Angeles). Milyen meggyőző erőre lesz szükség ahhoz, hogy a világ
politikai és gazdasági hatalmát összehozza? Mi készteti majd a világ vallási
hatalmait - katolikus, protestáns, muzulmán, buddhista stb. - arra, hogy egyet-
értsenek? Mibe kerül majd a vallásos és a szekuláris világ missziós célú
egyesítése? Azt a világszéles egységet, melyet a Jelenések könyve bemutat, sok
nézőpontból nehéz előre látni. Képzeljük el az amerikai elnököt és Saddam
Husseint, amint kezetnyújt az izraelieknek egy új világrend érdekében, vala-
mint a boszniai muzulmánokat, horvátokat és szerbeket, ahogyan együtt di-
csőítik Istent. Az egész nagyon nehezen gondolható el. A Jelenések könyvének
tanulmányozása azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy a dolgok nem mindíg
lesznek olyanok, amilyenek most. Egy napon, senki sem tudia milyen hamar,
gyorsan működésbe lép maid több olyan tényező, melyek hatására elhárulnak
az akadályok a világ különböző összetevőinek együttműködése elől.
Először is a Jelenések 16: 13-14 megjelenít három békát - démonok lelkeit
- akik a "világ királyait" a szentségtelen háromsághoz csatlakoztatják. Sátán
spiritiszta hatalmat fog felhasználni (Isten engedélyével), hogy olyan csopor-
tokat hozzon össze, melyek természetük szerint nem összeillőek. Ellen White
már száz évvel ezelőtt kijelentette ezt A nagy küzdelem című könyvében
(490-499. oldal). A spiritiszta hatalom által lehetséges lesz megegyezést talál-
ni még olyan vallások között is, melyek védelmezői ma halálos ellenségek.
Kétségkívül a végidei Kármel hegyen lesz ennek a nagy ökumenikus vallásos
gyülekezésnek a frontvonala, ahol Sátán Krisztust fogja megszemélyesíteni.
Talán a vallási egység előíze tapasztalható abban a karizmatikus mozga-
lomban, amely a különböző háttérről származó keresztényeket spontán módon
összehozza. Egyrészt vigyáznunk. kell arra, hogy ne harcoljunk. a Lélek által
létrehozott egység ellen, amely a vég idejében Isten hivatalosai és választottai
között lesz megtalál ható, ugyanakkor arra is ügyelnünk kell, hogy a három
béka lelki hatalma felekezeti határokat fog áthágni. A békák kényszerítő ereje
olyan hatalmas, hogy majdnem tudásuk és akaratuk ellenére is meggyőznek
embereket. Így a vég idején lesz egy párhuzamos pünkösd. Isten népének észre
kell vennie á. különbséget.
E békák végidőbeli munkájának egy kevésbé félreérthető előszele az úgy-
nevezett New Age mozgalom. A New Age mozgalom azért is különösen jelen-
tős, mivel egy olyan fajta spiritizmust testesít meg, amely összeegyeztethető a
szekularizált emberek életével és gondolkodásmódjával. Ez egy hatalmas
előrelépés. Haiminc évvel ezelőtt a legtöbb világi ember még nem idézett volna
halottakat egy szeánszon. De ma, részben a keleti vallásoknak a "baby-boom"
generációra gyakorolt befolyásának köszönhetően a szekularizmus és a spiri-
tizmus között többé már nincs nagy szakadék. A Jelenések könyvének jövendö-
lései ezen a ponton többé már nem tűnnek furcsának.
A második fő egyesítő eszköz a Jelenések 17 :2. versében bemutatott paráz-
nálkodás. Az emberek általában azért kezdenek bele egy házasságtörő kapcso-
latba, mert azt remélik, hogy valamilyen módon hasznuk származik belőle.
Babilon és a föld királyai tehát kölcsönös önérdekből kapcsolódnak össze. Mi
lehet vajon ez az önérdek? Egyetlen dolog, a Jelenések 13:15-17 és 18:9-19
azt feltételezi, hogy a végidő gonosz egységének valamilyen gazdasági háttere
lesz. Egy világszéles gazdasági összeomlás hatalmas motiváló erő lenne a val-
lási és világi hatalmak egyesítése érdekében.
Az Újszövetség szerint a föld történelmének végső eseményeit a társadalom
erkölcsi és etikai összeomlása kiséri. Pál figyelmeztet arra az eljövendő
nyomorúságos időre, amikor mindenféle erkölcstelenség társadalmilag elfo-
gadhatóvá válik (lTim 4:1-5; 2Tim 3:1-5). A Jel~nések könyve Babilont min-
denféle káromlással és erkölcstelen és gyalázatos viselkedéssel vádolja (Jel
13:1-10, 14:8, 16:5-6, 17:2, 18:1-8, 19:2). Annak az általános felismerése,
miszerint az igazságos és méltányos társadalom alapjai már elvesztek, sokakat
arra ösztönöznek majd, hogy a világ ügyeiben törekedjenek a fókusz egysé-
gére. Több irányból, köztük világiakból is, megélénkül az aggodalom a nyugati
társadalom erkölcsi és etikai alapjai iránt. A Timótheushoz írt levelek majdnem
úgy hangzanak, mintha egy mai újságból idézték volna őket. "Azt pedig tudd
meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek
magukat szeretők, pénzsóváIgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt
engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek,
rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők,
felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői" (2Tim 3: 1-4).
Bár a Jelenések könyve nem hangzik nekem olyan kifejezetlen határozott-
nak ebben a kérdésben, mégis több szövegmagyarázó állítja, hogy az olyan
 szövegrészek, mint Jelenések 6:12-14,8:7-12 és 16:1-8 igéi azt sejtetik, mind
nagyobb ökológiai katasztrófák közelednek a vég örvényébe sodródó világunk
felé.' Bár nincs teljes tudományos egyetértés ebben a kérdésben\ általánosan az
a megfigyelés az elmúlt huszonöt évről, hogy a föld ökoszisztémája kezd
összeomlani. Ha az emberek arra a meggyőződésre jutnának, hogy a bolygó
megkezdte agóniáját, akkor ez elég erős motiváció lehetne a világ politikai és
gazdasági hatalmainak összefogásához. Mint a karizmatikus mozgalom
esetében, itt is sök minden lenne, amit örömmel fogadnánk. Ám a Jelenések
könyve arra figyelmeztet bennünket, hogy az ökológiai elgondolásokat csak a
lehetséges végidői hatásait tekintve támogassuk.
A gazdasági, az erkölcsi és az ökológiai összeomlás úgy gondolom, elke-
Iiilhetetlenül a törvény és a rend nagymértékű összeomlásához is vezet. Ez is
elég jólláthatóvá válik már. Nemrég láttam egy CNN riportot egy olyan város-
ról, amelyben a napi egy rablásról két év alatt eljutottak a napi 170 rablásig. Ez
egy Georgina-i kisváros volt, ami korábban semmilyen komolyabb bűnténnyel
sem keIiilt szembe. Amerika belvárosi bűntényei egyre gyakoribbá válnak a
kisebb vidéki városokban is. Amikor kisvárosai általánosan elkezdenek aggód-
ni a nagybani bűnözés miatt, akkor hirtelen megjelenik majd a cselekvésre való
fellúvás. Amikor a különböző háttérről származó emberek összefognak a tör-
vény és a rend szükségessége érdekében, akkor ezt a kormányzatok általában a
lesújtásra való felhatalmazásként fogadják.
Nagyon izgalmas időkben élünk. Emlékszem, amikor a 80-as években
elmondtam, milyen jelentőségét látom a lengyel szolidaritási mozgalomnak.
A Jelenések könyve azt mutatta nekem, hogy e világ politikai és világi hatal-
mai egy nap hűséget fogadnak a vallás nagy szövetségének, ezért úgy éreztem,
hogy mielőtt a vég eljön, a kommunizmusnak, ahogy akkor ismertük, meg kell
buknia, mivel ellenállt mindenféle vallási uralomnak; és politikai egységbe is
csak saját viszonyain belül egyezett volna bele. Azt állítottam egy evangélizá-
ciós előadás alkalmával, hogy a szolidaritás mozgalma az első fénysugara a
kommunizmus bukásának. Mégis, őszintén szólva, sohasem álmodtam volna,
hogy a kommunizmus bukása olyan hamar bekövetkezik majd, ahogyan az
megtörtént. Az 1989. év eseményei teljesen megdöbbentettek.
Nem szükséges azonban, hogy Reagan és a pápa (vagy valaki más) közötti
összeesküvésnek tulajdoIÚtsuk a kommunizmus kelet-európai bukását. Olyan
erők is munkálkodnak a világban, melyek nem tartoznak semmilyen csoport
vagy hatalom uralma alá sem. A kommunizmus bukásának fő katalizátora
valójában a komputer vagy az információ korszaka volt. Ha elfogadjuk, ha
nem, a komputer vagy az információ. korszaka radikálisan megváltoztatja az
emberek gondolkodásmódját és tanulási lehetőségeit. (Megfigyelted már a mai
tizenéveseket?)
 Nem Gorbacsov, nem Reagan és nem a páp a omlasztotta össze a kommu-
nista világot, hanem a komputerek kora. Gorbacsov tisztán látta, hogy a
Szovjetunió nem tud tovább gazdaságilag és katonailag versenyezni a kis
számítógépes rendszereken keresztüli szabad információáramlás nélkül. De a
totalitáriánus államok az információáramlás ellenőrzésének szükségszeriíségén
alapulnak, és így csak kevesen tudják, mi is folyik valójában. A Szovjetuniónak
tehát választania kellett vagy felszabadítja embereit azért, hogy lépést tudjon
tartam a Nyugattal, vagy továbbra is fenntartja az ellenőrzést a szabad
véleménynyilvánítás felett és így újra fejletlen nemzetté válik. Bár Gorbacsov
és Jelcin reformjai még nem hozták meg a remélt eredményeket, a Jelenések
könyvének forgatókönyve - a végidő hármas szövetsége - többé már nem tűnik
olyan furcsának.
Térjünk vissza a Jelenések könyvéhez! Mi lesz az utolsó csata végeredménye?
Mit jelent valójában az Eufrátesz kiszáradása? "És a tíz szarv, amelyet láttál a
fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és
eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. Mert az Isten adta azoknak szívébe,
hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő biro-
dalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei" (Jel 17: 16-17).
Ennek a szövegnek az utolsó része a 2Thessalonika 2:11. versének kijelen-
tését ismétli meg. Isten teljesen uralma alatt tartja a végidő ellenséges hatal-
mait. Ő az, aki megengedi, hogy ezek az oISzágok egyesüljenek. Uralja a törté-
néseket akkor is, amikor a tíz szarv minden erejével a fenevad oldalára áll, s
amikor e vezető birodalom Babilon szolgálatába lép. De mi történik akkor,
amikor Isten visszavonja engedélyét? A világ polgári hatalmai azonnal Babilon
ellen fordulnak és elpusztítják azt.

A Jelenések 17:16 szerint az Eufrátesz folyó kiszáradása (Jel 16:12) akkor

következík be, amikor Isten megzavarja a világ rövid végidőbeli egységét, és a
világ szekuláris, politikai hatalmának gondolatait Babilon ellen fordítja. A16.
fejezetben ezt a gondolkodásbeli változást jelképezi a folyó kiszáradása. Ahogy
az ősi Babilon elesett az Eufrátesz kiszáradása miatt, ugyanígy esik el a végidő
Babilonja is, amikor elveszíti támogatásának forrását.
A Jelenések könyvének 17. fejezete ugyanezt a történetet mondja el, de az
ábrázolás a város és a folyó közötti kapcsolatról a tiltott intimitásra változik. Mi
az, ami gyakran megtörténik a paráznaságnak ilyen eseteiben? Az érzéki, testi
vágy hevének felszabadítása, különösen akkor, amikor a kapcsolat deviáns
(mint pl. az erőszak vagy a prostitúció), hajlamos arra, hogy a viszonyulást a
visszájára fordítsa - így a szenvedély gyűlöletté válhat. (Lásd: 2Sám 13: l-22!)
A Jelenések könyve szerint Jelenések 17:2 nézeteltérése a 16. versben leírt
gyűlölethez vezet. Bár egy rövid időre egység van a végidő vallási és világi
szövetségesei között, egy idő után a világi hatalmak gondolkozása megváltozik
és Babilon ellen fordulnak, hogy elpusztítsák azt, mielőtt még a vég
bekövetkezne.
Ezt a pillanatot írja le A nagy küzdelem című könyv, annak ellenére, hogy
ez a bizonyos szövegrész nem kerul megemlítésre. Ellen White egy olyan
világszéles politikai-vallási egységet fest le, ami arra törekszik, hogy elpusztít-
sa Isten hűséges népét, akik kis, imádkozó csoportokban gyűlnek össze a
földön mindenfelé. De amikor a világ rendőri ereje a kijelölt időben megpró-
bálja végrehajtani tervét, Isten csodálatosan közbelép (565. oldal). Ebben a pil-
lanatban lelepleződik a végidő nagy csalása. ,;Az emberek rájönnek arra, hogy
be lettek csapva. Egymást vádolják romlásukért, de mindannyian egy ember-
ként elkeseredetten kárhoztatják a papokat. .. "Elvesztünk!" - kiáltják -, "és ti
okoztátok pusztulásunkat!" Így rátámadnak a hamis pásztorokra. Éppen azok,
akik valamikor a legjobban csodálták őket, szórják a legszörnyűbb átkokat
reájuk. A kezek, amelyek egykor babérkoszoIÚt helyeztek homlokukra, elpusz-
tításukra emelkednek fel. A kardokat, amelyekkel Isten népét akarták lemészá-
rolni, most rosszakaróik ellen fordítják" (582. oldal).
Az emberek és vallási vezetőik közötti közjáték már ismerős a Jelenések
.15:.önyvébenfolytatott tanulmányozásunkból. A nagy küzdelem című könyv által
elénk tárt eseménysorozat tökéletes összhangban van a Jelenések könyve 16. és
17. fejezetének helyesen megértett forgatókönyvéveI.
Hadd tisztázzak egy lehetséges félreértést! A Jelenések 16:12-14 felületes
olvasása azt sugallhatja, hogy az Eufrátesz kiszáradása a 12. versben a 14. vers
végidőbeli egysége előtt történik meg. De a 12-14. versekben János először
egy összefoglalást ad és azután visszafelé halad, hogy bemutassa hogyan jutot-
tak el a dolgok odáig. A hatodik csapás véget vet a gonosz hatalmak össze-
fogásának. Tehát ez az egység valójában megelőzte a 12. verset. AB. vers
pedig megadja annak a hátterét, ami az Eufrátesz kiszáradásához vezetett.
A három béka a föld királyait Babilon támogatására gyűjti egybe. A folyó
kiszáradása azt mutatja, hogy a királyok újra szétváltak.
Talán segítséget adhat, ha végkövetkeztetésként röviden összefoglaljuk az
utolsó események sorrendjét, amennyire azt a Jelenések könyve alapján
egyedül meg lehet tenni. A vázlat természetesen inkább általános, mintsem
specifikus. Ahogyan azt a bevezetésben, az első és másodík fejezetekben már
láttuk, ha specifIkusabbak vagyunk, mint ahogy azt a szöveg megengedí, az
sokkal többet árt, mint használ.
1. Megvalósul az evangélium világszéles hirdetése (Jel14:6, 7; 7:1-4; 18:1),
aminek ereményeképpen Isten maradéka, a 144 000 összegyűjtetik (Jel
12:17,14:1-5).
2. A hamis evangélium az egész világon hirdettetik (Jel 9:14-16, 16:13-14),
ez a szentségtelen háromság nagy csalása (Jel 13. fejezete). Ennek követ-
kezménye a világ vallási és világi hatalmainak érdekegysége (Jel 17:1-3,
12-13). Bár a két evangélium hirdetése egymás mellett halad a Jelenések
könyvében, mégis az igazi evangélium prédikálása adja meg azt a környe-
zetet, amelyben Máté 24. fejezete és 2Thessalonika 2. fejezete szerint a
csalás munkálkodik.
3. A világ elérkezik a végső döntés kritikus pillanatához (Jel 18:4, 16:15,
13:13-14; vö. 2Thess 2:10-12), a végidő Kármel hegyi tapasztalatához.
A döntési folyamat már hosszú ideje zajlik (2Kor 10:3-5), de tetőpontját
csak a Jelenések könyvének 16. és 17. fejezetében éri el.
4. A maradék pusztulásra ítéltetik (Jel 12:17; 13:15-17), mivel nem veti alá
magát a világszéles világi és vallási egység elvárásainak.
5. A próbaidő világszéles lezárniása (Jel 10:6, 7, 15:5-8,22:11). Az emberek
már nem állhatnak át a másik oldalra, és igazából már nem is akarnak.
A próbaidő lezárulásának.pontos ideje a negyedik és a hatodik pont viszo-
nyában nincs világosan meghatározva a Jelenések könyvében.
6. A maradékot gazdasági bojkottal és egy halál rendelettel támadják (Jel
17:14,13:15-17,12:17).
7. Isten közbelép, hogy megossza az erőket, amelyek népe ellen támadtak (Jel
16:12,17:17).
8. A világi hatalmak azok ellen fordulnak, akik a nagy csalásért felelősek (Jel
16:12,17:16). ,j..'

9. A Bárány bevégzi a pusztítás munkáját második eljövetelekor (Jel 17:14,

19:11-21).
10.A Bárány összegyűjti a szenteket, hogy örökké Vele legyenek (Jn 14:1-3 a
mennyet jelöli meg helyként; a Jelenések könyvében a hely nincs
meghatározva).

Azon olvasók kedvéért, akik könnyebben tanulnak vizuálisan, megpróbáltam a

következő ábrán összefoglalni az előbbi folyamatot.
 A VÉGSŐ ESEMÉNYEK SORRENDJE
A JELENÉSEK KÖNYVÉBEN

Kármel Próbaidő lsten

hegye lezárulása közbelép
Második
eljövetel
10.

~~ ~~
-~-~-~-T-
1. " " ---------
1
J

Ilf
I I
"
I
"
, I I I
J I I I
J / I I
I I I I

\
\
\ \ \
2. \ \ \
_.J __ '-_l. _
\ \ \

Szentségtelen
~~~
háromság

Kármel Halál Próbaidő

hegye rendelet lezárulása

A legjobb hír mindezekben az, hogy a Bibliában megjeleIÚtett végidő nem

egy "értelmetlen mélység", amelyet a véletlen sors irányít egy üstökös vagy
talán egy halálgépezettel felszerelt őrült ember által. A történelem nem egy
reménytelen és félelmetes nyögésben ér véget. Hanem Valakivel, egy olyan
Személlyel, akit már most megismerhetünk és értékelhetünk; aki képes arra,
hogy gondoskodj on azokról, akik Őt szeretik (Jel 14: 13). A Szentirás a véget
borzalmas események sorozataként jeleIÚti meg, de ezek az események annak
a Valakinek az ellenőrzése alatt állnak, aki mélyen törődik velünk és annyira
szereti az emberiséget, hogy kész volt meghalni érte (Jel 5:5-12). Amikor
eljön, legyőzi az elnyomókat; igazságot és békét hoz mindenkinek, aki mellette
áll, a "hivatalosokrJak és választottaknak és híveknek" (Jel 17:14, 19:11-21).
Ő királyok Királya és uraknak Ura (Jel 19:16). Jövel Uram Jézus (Jel 22:20)!

1. A készülö publikációmban szándékozom tisztázni azon véleményemet, hogy a trombiták

szövegrésze nem egy jövőbeli ökológiai katasztrófára utal, de itt most ettől a hely hiánya miatt
e1tekintek. Előzetes bizonyítékokért egyelőre nézd meg "Seals and Trumpets: Some Current
Discussions" című értekezésemet aSymposium on Revelation-ban, 1. könyv 6. kötet, 183-198.
oldal. A Jelenések 16:1-8 csapásai az emberi próbaidő lezárása után jelennek meg, így nem
lehetnek a kettős gyülekezés tényezői, hacsak nem jelentik egy ökológiai összeomlás
fokozatos kiterjedésének a betetőzését.
2. Bizonyítékok vannak arra, hogy az "üvegházhatás" és az "ózon lyukak" például sokkal inkább cik-
likus folyamatoknak az eredményei, mintsem a fdld ökoszisztémája fokozatos összeomlásának.
 Összegzés

Hol állunk ma a Jelenések könyvében körvonalazott végidei események sor-

rendjében? Az elmúlt évek eseményei egyre jobban a Szentirás utolsó
könyvében előrejelzett irányba haladnak. Vajon azt jelentené ez, hogy a betel-
jesedés szükségszerűen máris a küszöbön áll? A kommunizmus ugyanis látható
módon eltöröltetett? Átléptük-e azt a finom határvonalat, amely az elkövetkező
egy vagy két évben minden visszafordíthatátlan és hirtelen lezárásához vezet?
Talán így van, de ebben biztos nem vagyok. Több ;elentős korlát van még
az Ú;szövetség végről szóló forgatókönyvének tel;es és végső megvalósulása
út;ában. A világszéles politikai és lelki egységnek egyik fő és nagyon nyilván-
való akadálya a harcos iszlám széleskörű jelenléte, egy olyan hité, amely
szenvedélyesen szemben áll mind a Nyugat szekuláris materializmus ával, mind
a vallási ökumenizmusnak mindenféle formájával. Nehéz elképzelni azt, hogy
az iszlám bekapcsolódjon a Jelenések könyve 17. fejezetének eseményeibe,
hacsak nem változik meg radikális an, vagy válik képtelenné az ellenállásra
valamilyen módon. A vallásos iszlám társult a kommunizmushoz a szekuláris
Nyugat és a népszerű val1ás elleni ideológiai szembenállásban. Mi kell majd
ahhoz, hogy a világ iszlám nemzetei olyanfajta nyitottságra tegyenek szert az
evangéliummal - legyen az igaz vagy hamis - szemben, mint amelyet most a
kommunista országok hirtelen felmutatnak? Az idő adja meg a választ.
A Jelenések könyve 17. fejezetében előrejelzett végidőnek a másik fő
akadálya a nyugati demokráciák töretlen szekuiiJrizmusa. A hitnek szóló vilá-
gias kihivással a Present Truth in the Real World (Jelenvaló igazság az igazi
világban) cÍmű korábbi könyvemben foglalkoztam részletesen. Bár a szekuláris
demokráciák törvény szerint toleránsak a vallással szemben, mégis a legtöbb
nyilvános vallási megmozdulást erős társadalmi rosszallás kisér. A szekuláris
média ural minden nemzeti és nemzetközi célokról szóló megbeszélést. Bár
nincsenek törvényes akadályai annak, hogy a vasárnap törvénynek egy enyhébb
formája megjelenjen, mégsem valósZÍnű, hogy egy vallást támogató törvény-
hozást az amerikai nép tolerálni tudna anélkül, hogy a jelenlegi szekuláris
légkörben jelentős változások ne állnának be.
A harmadik akadály a világszéles vallási és politikai egység kialakulásának
útjában a komputer-kor információ orientáltsága. Habár a hidegháborúnak már
vége, és a világ nagy nemzetei között a tárgyalásokban egy újfajta udvariasság
tapasztalható, az információ kora a kreativitást, a különbözőségeket, az indi-
vidualizmust és az etnikai és szociális különbségek hangsúlyozását támogatja.
 A libanoniak, a boszniaiak és a szomáliaiak eléggé ellentétes képet mutatnak az
"új világrend" elképzeléseivel szemben. Az Európai Gazdasági Közösség
gyorsan távolodik az összeurópai egység gondolatától. Az Észak-Amerikai
Szabadkereskedelmi Egyezség hatalmas kihívás okkal néz szembe a három
tagországban Más szóval, az irányvonal pillanatnyilag nem a világegység felé,
hanem éppen annak ellenében halad.
A Jelenések könyve 17. fejezetében leírt forgatókönyv beteljesülésének
utolsó fő akadálya az egyház afeletti sikertelensége, hogy jelentős és értelmes
hatással legyen a mai társadalomra. Különösen a szekuláris Nyugaton a keresz-
tényeket foglalkoztató kérdések szinte teljesen idegenek az átlagember
számára.' Ez annyira igaz, hogy sok komoly, odaszánt életű adventista, mind az
egyház "jobb", mind a "bal" szárnyán, olyan radikálisan új irányt keresnek az
adventista hit számára, amellyel reményeik szerint felkelthetik. a társadalom
figyelmét.
Mit kezdjünk most mindezekkel? Egyrészt, a világ talán még soha nem állt
közelebb a Jelenések adataihoz, mint ma. Másrészt, úgy tűnik, hogy jelentős
akadályok állnak még az események azonnali teljesülése útjában Va;on {enn
tudnak-e tartani a keresztények a küszöbön álló végre vonatkozóan egy egész-
séges várakozást anélkül, hogy a dátum-meghatározás, a bűntudat-kivetítés és
a mérgező hatású kultizmus csapdá;ába esnének, ahogy az Münster, Jonestown
és Waco esetében megtörtént? Másrészt, tudatában lehetnek-e a keresztények
annak a sok akadálynak, melyek a végről szóló pró{éciák küszöbön álló bekö-
vetkezésének az út;ában állnak, anélkül, hogy a közömbösség és a lanyhuló
elkötelezettség csapdá;ába ne esnének? Hiszem, hogy rövid tanulmányunk
arról, amit a Biblia mond a végidőről, segíthet abban, hogy se az egyik, se a
másik módon ne veszítsük el fejünket akkor, amikor a végre gondolunk.
E könyv üzenete a végidőre adott hat gyakorlati és mindennapos válaszpontban
foglalható össze. Ezek olyan igényekre adott válaszok, amelyek a 2000. év
közeledésével egyre komolyabbakká és metszőbbekké válnak.
1. Ne rémítsenek meg a hamis riasztások! Azóta, hogy Pál leveleket írt a
thessalonikabeliekhez, az egyházat már több hamis riasztás is felkavarta és
kiábrándította. Ez az idő sem kivétel, amiben mi élünk. Nem kérdőjelezem
meg, azok őszinteségét és elkötelezettségét, akik a vég időzítését tanulmá-
nyozzák. Én is osztozom azon aggodalmukban, miszerint Isten népe még nem
készült fel az előttünk álló jelentős eseményekre, és aggódom azok miatt is,
akik magukat keresztényeknek, sőt adventistáknak vallják, mégis úgy élnek,
mintha Krisztus soha nem jönne el. Két komoly dolog miatt azonban nyugta-
lankodom a vég közelségére vonatkozó számítások legtöbb kísérletével kap-
csolatban.
 Az egyik: a vég idejének kiszámítása, függetlenül attól, hogy milyen jó-
szándékú és őszinte, a Szentírás tanításával ellentétes. A végről szóló nagy bib-
liai szövegrészek sohasem az időpontra koncentrálnak, a hangsúly inkább a
{olyamatos készenlétre helyeződik (Mt 24:42; ApCsel 1:7; lThess 5:1-6). Azo-
kat, akik a vég idején készen lesznek, nem számítgatásaik, hanem hosszútűrő
kitartásuk (Mt 24:13; Mk 13:13; Jel 14:12) és naponkénti hűséges Istennel járá-
suk (Mt 24:42-25:46; Lk 12:35-40, 18:1-8, 21:34-36; Jel 3:18, 7:14, 12:11,
14:13, 16:15, 19:7-8) jellemez. Kreatív emberek mindig találtak módot arra,
hogy ezt vagy azt a verset összekombinálják saját személyes teóriájuk bizo-
nyítására. Ám azt kijelenthetem, hogy aki az Ú;szövetséget egyszerűen olvassa
(lásd 2. (e;ezet), az nem {og semmi{éle bátorítást sem találni arra nézve, hogy
a vég időpontiát kiszámítsa. Nehéz munkába kerül a Bibliát olyan könyvvé
alakítaní, amely segít nekünk megmutatni, mikor jön el pontosan Jézus.
A háborúkon, háborúk hírein, {öldrengéseken, éhínségeken, AIDS-en és mate-
matikai számításokon alapuló végidővel kapcsolatos {elha;tás csak arra ;ó,
hogy elvon;a az emberek figyelmét az Ú;szövetség végidőről szóló központi
üzenetérő!.
A másik, hogy a vég abszolút közelségének hirdetése általában a várttal
ellenkező hatást szokott kiváltaní. Azoknak, akik állandóan így kiáltanak {el -
"A vég közel" vagy "A pró{écia most {og betel;esedni" - magukra kell vál-
lal;ák a {elelősség nagy részét azokért a tömegekért, akik csak kevés érdek-
lődést mutatnak a véggel kapcsolatban. Amikor az időpontok elmúlnak és a
{olyó események megváltoznak, akkor az emberek cinikusakká válnak minda-
zokkal szemben, akik a végről gondolkodnak. Azok, akik az egyházban marad-
nak, egyre jobban és jobban ellenállnak a végről szóló prédikációknak. Még
rosszabb, hogy sokan teljesen kim aradnak az egyházból, mert következtetésük
szerint a Biblia tanulmányozása csak a fantaszták és a sarlatánok birodalma.
Irónikus sokak esete, akik arra törekednek, hogy egy alvó gyülekezetet
felébresszenek, ugyanazt a módszert használják, mely ezt az alvó állapotot
először kialakította.
Bölcs lenne, ha komoly an vennénk Ellen White száz évvel ezelőtt leírt
szavait: "Az időket és az időszakokat Isten saját hatalmába helyezte. Miért nem
adta nekünk ezt a tudást? - Mert nem használnánk helyesen, ha megtette volna.
Ebből a tudásból eredően megváltozna a helyzet népünk között és ez nagy mér-
tékben hátráltatná azt a munkát, amellyel Isten {elkészíti népét, hogy megáll-
hasson azon az el;övendő nagy napon. Nem szabad az idő izgalmában élnünk.
Nem szabad azokban az időkre és időszakokra vonatkozó spekulációkban
elmerüljünk, melyeket Isten nem jelentett ki. Jézus azt mondta tanítványainak,
hogy "vigyázzanak", de nem egy meghatározott időre vonatkozóan. Köve-
tőinek olyan állapotban kell lenniük, mint akik a Kapitány parancsait lesik;
 vigyázniuk, vámiuk, imádkozniuk és munkálkodniuk kell, ahogy az Úr eljöve-
telének idejéhez közelednek; de senki sem lesz képes megjósolni, hogy mikor
jön el az idő; mert ,azt az időt senki sem tudja'. Nem fogjuk tudni azt mondani,
hogy egy, két vagy öt év múlva jön el, de nem is szabad félretegyük eljövetelét
azt mondva, hogy az még tíz vagy húsz évig nem következik be" (Selected
Messages - Válogatott Bizonyságtételek, 1. kötet, 189. oldal; vö. 188. oldal).
Ha ez a kijelentés helyes, akkor a keresztények ebben az életben soha nem
tudnak majd teljes bizonyossággal rámutatni egy meghatározott időpontra
Krisztus eljövetelével kapcsolatban. A végre való felkészülésnek nem a vég
azonnali bekövetkezésén, hanem mindig máson kell alapulnia.
2. Ne legyünk határozottabbak és részletesebbek a véggel kapcsolatban,
mint amennyire a Biblia az. Az emberi kíváncsiság természetes velejárója az,
hogy ahol csak lehetséges, megpróbál minden részletre fényt deriteni a jövővel
kapcsolatban. Egy olyan könyvnek a felfedezése, amely azt állítja, hogy meg-
bízhatóan tanít a jövőről, jogosan váltja ki kíváncsíságunkat. Ugyanakkor nem
is fog félrevezetni bennünket egészen addig, amig arra korlátozzuk magunkat,
amit a Biblia mond, de a vég idejének bonyolult számítási kísérletei arra
figyelmeztetnek bennünket, hogy ugyanolyan veszélyes lehet túlzásokba esni
és helytelenül használni azt, amit a Szentírás mond, mint teljesen figyelmen
kívül hagyni az egész könyvet.
A Biblia nem az 1990-es években iródott (Második fejezet). Ez egy olyan
könyv, amelyben Isten ott találkozott az emberekkel, ahol voltak. A Szentirás
nem mindig olyan közvetlenül szólítja meg mai tapasztalatainkat, ahogyan azt
mi szeretnénk. A legbiztonságosabb tehát, ha az eredeti szándékot komolyan
vesszük úgy, ahogy ebben a könyvben megpróbáltuk. Bár ez nem tűIlik valami
ragyogónak, mégis a Biblia általánosabb olvasása az érthetőbb szövegekre való
összpontosítással az az egyetlen megközelítés, amely által józan eszünk
elvesztése nélkül elmélkedhetünk a végről. A legfrissebb események és a sze-
mélyes működési zavarok által vezetett megközelítések nem emelik magasra a
Szentírást, akárhányszor is idézik a Bibliát közben.
3. A hibáztasd-és-szégyenítsd meg játék nem működik. Sokan szükségesnek
tartják az egyház és a világ bűneinek olyan grafikus és ismételt ábrázolását,
amelyek az Úr visszajövetelét késleltethetik. Meggyőződésük szerint az egyház
bűnei elleni mennydörgésseI sokakat megszégyeníthetnek, így serkentve őket a
felébredésre és a gyakorlati kereszténység megélésére. Azok az adventisták,
akik a hibáztasd-és-szégyenyítsd meg játékot űzik, csalódni fognak ebben a
könyvben.
A Biblia azt tanítja, hogy Isten a végidő eseményeit a kezében tartja (2Thess
2:11; Jel 17:17). Meg van minden képessége ahhoz, hogy megreformálja vagy
megfegyelmezze az egyházat, ha arra szükség van (Jel 3: 19). A hűségesek és a
 hűtlenek látható szétválasztása csak a vég idején, a második eljövetelekor fog
megtörténni (Mt 13:37-43; vö. 47-50. versek; 25:31-33). Nem szabadna elvár-
juk, hogy a vég ideje előtt egy abszolút tiszta és látható testülete legyen a hívők-
nek ezen a földön. Krisztus második eljöveteléig a hívőknek lehet valamilyen
fokú tisztánlátás a, de csak Isten lesz képes teljességgel ítélni. Addig pedig min-
dig lesznek olyan esetek, melyekben a hívőknek az ítéletet Istenre kell hagyniuk.
A hibáztasd-és-szégyenítsd meg játék pszichológiai és lelki hibái és tévedé-
sei egy teljes könyvet érdemeInének. Bár most sűrgősen és rettenetesen szük-
ség lenne egy ilyen könyvre, inkább ráhagyom ezt a feladatot valakire, aki job-
ban képzett a témában 2 A híbáztasd-és-szégynítsd meg teológia a prédikáló
saját életében lévő bűn valóságának megtagadásából táplálkozik. A tagadás
olyan erős, hogy ugyanannak a személynek, aki a gyülekezetet tökéletességre
szólítja fel és kárhoztatja annak bűneit, gyakran több rejtett problémája is van,
núnt például a házastárs bántahnazása, dühroham, ártatlan füllentés ek és
pornográfia. A mások bűne el1eni prédikálás gyakran eltompít;a az ember saját
hibái iránti érzékenységét.
Sok olyan dolog van az úgynevezett jobboldali perfekcionista irodalomban,
amivel egyetértek. Ami azonban ezzel az irodalommal kapcsolatban megijeszt
engem az az, hogy a szerzők, úgy tűnik, nem érzékelik a bűn hatalmával szem-
beni esendőségük.et. A bűnös emberi természetnek az a jellemvonása, hogy
mások bűneit jobban látja, núnt saját magáét. Csak a radikális megtérés teheti
képessé az embert arra, hogy megértse saját esendőségének igazi mélységeit.
A megtért emberek meg tudnak bocsátani, mert tudják, hogy núlyen nagy szük-
ségük. van a megbocsátásra, s szeretőek is, mert ismerik az Istennek rájuk
irányuló nagy szeretetét. Másrészről, az elveszett emberek nem bűnbánóak,
nem megbocsátóak és más bűnösökkel szembeni viselkedésükben is bántóak
(Mt 24:48-50). Attól félek, hogy az adventistáknak sikeTÜltmegteremteniük az
örökké égő pokol tanának vegetáriánus megfelelőjét. SikeTÜlt elő állítanunk az
összes bűntudatot a híbák nélkül!
Talán még fontosabb az, hogya hibáztasd-és-szégyenítsd meg teológia nem
működik. Azok, akik folyamatosan saját hiányosságaikon elmélkednek,
általában rosszabbakká és nem jobbakká válnak. Azok, akik mások bűneit
figyelik, könnyen odajuthatnak, hogy saját hibáik kényelmes megtagadásában
éljenek. Sokan megvallották nekem, hogy a hibáztasd-és-szégyenítsd meg per-
fekcionizmus légköre majdnem lelki összeomlásba juttatta őket. Szívükben
tudták, hogy valami komolyan nincs rendjén, de a szégyen és a hanús bűntudat
visszatartotta őket attól, hogy a Lélek ösztönzése alapján cselekedjenek. Iro-
nikus, hogy a tökéletességről való prédikálás az ellenkező hatást váltja ki, núnt
ami szándéka volt.
"Minél bensőbb érintkezésbe lépünk Jézussal, annál nyilvánvalóbb lesz
 saját bűnös voltunk: látásunk megtisztu1, felismerjük fogyatkozásainkat, az Ö
tökéletes jellemének ellentéteként. Ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy Sátán
csalásai elvesztették erejüket és felébredt bennünk Isten Lelkének éltető ereje.
A Krisztus iránti mély szeretet nem lakhat olyan szívben, amely még nem
ébredt bűnös voltának tudatára. A. Krisztus kegyelme által megújított szív
csodálni fogja isteni jellemét. Ha sal'át e1kö1csi gyengéinket még nem ismertük
fel, ez a legvilágosabban bizonyítja, hogy Krisztust nem ismerjük még az Ö
tökéletességében" (Jézushoz vezető út, 54-55. oldal).
Minél közelebb kerülünk Jézushoz, annál tisztábban látjuk saját jellemünk
hiányosságait, és annál kevésbé vagyunk hajlamosak az advent késedelme miatt
mások hiányosságait okolni. Másrészt ez azt jelenti számomra, hogy a lelki hany-
atlás egyik legbiztosabb jele a mások iránti kritikus és hibátlátó lelkület.
Szerencsére van jobb módja is a végidőre való felkészülés előse-gítésének.
4. Szeressük meg Jézust! A fénytelen és érdektelen keresztény problémájára
a válasz nem a vég közelségének eltúlzásában vagy az adventisták bűneinek és
hiányosságainak hangsúlyozásában van. Az Újszövetség egészen más meg-
oldást kínál Jézus visszatérése buzgó várásának kifejlesztésére és fenntartására.
Az újszövetségi irók meg voltak győződve arról, hogy a Messiás eljövetelével
a mennyei élet előíze érkezett el mindazokhoz, akik Jézusban hisznek. Ez nem
kítaláció. Azok, akik Krisztusban vannak, megérezhetik az "előleget", a mennyei
örökség igazi előízét, miközben még mindig a valós világban élnek (Ef 1:13-14).
Azok, akik hit által a menny előízét már most megtapasztalták, sohasem
fogják feladni Jézus visszatérésének várását. Amikor mindennap megérezzük
Jézus és az el;övendő korszak hatalmának előízét, akkor állandóvá válik, hogy
egyre többre és többre vágy;unk belőle, (üggetlenül attól, hogy mennyi idő van
még második el;öveteléig. De ha az Ő el;övetelét, amelyre vágyunk, egy
dátumhoz köt;ük, akkor ez a vágy csak addig (og tartani; amikor az időpont
elmúlik, akkor rendszerint vele együtt a vágy is eltűnik. Az Újszövetségben a
második eljövetel várása nem a vég időpontján alapszik, hanem azon a meg-
győződésen, hogy hit által Krisztussal az örök élet már most egy jelenlévő
valóság. Azok, akik Krisztusban megízlelték a menny örömeit, állandóan az Ö
eljövetelekor bekövetkező még nagyobb örömökre fognak várni.
Barátom, Samuele Bacchiocchi a "szerelmesek ideje" kifejezéssel szeret a
vég idejére való várásról beszélni. Amikor két egymást igazán szerető ember el
van választva egymástól, akkor az annyira várt találkozás késése nemhogy
csökkenti, hanem inkább növeli és megerősíti az egymás látása utáni vágyat.
(Lásd: Samuele Bacchiocchi, Advent Hope (or Human Hopelessness !Berrien
Springs, Mich.: Biblical Perspectives, 1986/105-107. oldal)
Jézus vissza;övetele iránti élő vágy akkor alakul ki bennünk, ha megismerve
az Ő igazi ;ellemét, viszonozzuk irántunk tanúsított mérhetetlen szeretetét. Azok,
akik Krisztust már most bizalmasan ismerik, soha nem lesznek megelégedve
csak egy hitbeli kapcsolattal, hanem arra fognak vágyni, hogy szemtől szembe is
megismerhessék Öt. Újszövetségi kifejezést használva, ha már megéreztük meny-
nyei örökségünk előlegét, akkor mindennél fontosabbá fog válni számunkra ama
napnak szüntelen várása, amikor majd minden a miénk lesz. Mennyivel többet
fogunk kapni annál, mint amit már most megtapasztaltunk.
"Az idő rövidségére való hivatkozás, csak erőltetett ösztönzés az igazság
keresésére és arra, hogy Krisztust barátunkká tegyük. Nem ez a helyes indíték.
Az önzés érződik rajta. Isten napjának a borzalmait kell mindig a szemünk előtt
tartsuk ahhoz, hogy a félelmen keresztül a helyes cselekedetekre serkentsenek
bennünket? Nem szabadna, hogy így legyen. Jézus legyen a vonzó n. (Ellen G.
White, a Review and Herald-ból, 1881. aug. 2.)
Miért állítanak {el emberek dátumokat, veszítik el buzgóságukat vagy ;át-
szák a hibáitasd-és-szégyenítsd meg ;átékot? Mert nincs olyan kapcsolatuk
Krisztussal, amilyet az Ú;szövetség elénk táro Ha úgy érzed, hogy szükséged
van a dátum-meghatározás és a mai eseményekkel kapcsolatos spekulációk
állandó izgalmára, akkor ezek helyett én inkább Jézushoz küldenélek, aki képes
mellékhatások nélkül betölteni az ürességet! Ha szemed állandóan a körülötted
lévő bűnökre és szennyre tekint, akkor arra hivlak fel, hogy tekintetedet a pi-
szokról emeld Jézusra, akinek kedvessége elég vonzó ahhoz, hogy figyelmedet
neki szenteld egy egész életre! Ha az élet gondjai megterheltek, és elveszítet-
ted Krisztus visszatérése utáni vágyadat, akkor arra kérlek, hogy újítsd meg
Vele kapcsolato dat. Ha azt gondolod, hogy a végidő csak szenzáció-hajhászok-
nak és sarlatánoknak való, akkor szeretném, ha ezt újra átgondolnád. Az
Újszövetség közel negyedrésze így vagy úgy, de a végidővel foglalkozik. Nem
vagyunk hűségesek a Bibliához, ha a végidőről szóló tanításait figyelmen kivül
hagyjuk, vagy úgy élünk, mintha a vég nem is számítana. Ne engedd, hogy az
időpont-meghatározók és a vádaskodók visszatartsanak örökségedtől!
5. Józanul kelJ megközelítenünk az aktuális eseményeket. Amikor valami
látványos dolog történik, mint például az 1989-es San Franciscó-i földrengés,
akkor nehéz nem odafigyelni az ítélethirdetőkre, az időpont-meghatározókra és
a vádaskodókra. A természeti katasztrófák annyira megszaporodtak, hogy az
emberek szinte ösztönösen kozmikus jelentőséggel ruházzák fel azokat. Mit
szeretne Jézus, hogyan viszonyuljunk a látványos aktuális eseményekhez?
Pár nappal az 1989-es San Franciscó-i földrengés után felhívott egy adven-
tista lelkész. Elmondta, hogy késztetést érez arra, hogy a földrengés jelen-
tőségéről beszéljen a gyülekezetének, de szeretne hűséges maradni a Szentírás
szövegéhez. Azt szerette volna tudni, hogy mit mondanék én, ha a San
Franciscó-i földrengésről kellene prédikáljak?
 Elmondtam neki e könyv 7. fejezetének anyagát. Rámutattam, hogy az
éhínségek, a járványok, a földrengés ek, a háborúk, a háborúk lúrei' Máté
könyvének 24. fejezetében nem szerepelnek a vég jéIei között. Ezek inkább a
"kornak a jelei", olyan események, melyek Jézus földi szolgálata és a vég
közötti időt jellemzik. Jézus nem akarta, hogy mindazok, akik látják ezeket az
eseményeket, a vég időpontjára vonatkozó jelentőségüket számítgassák.
Hanem azt akarta, hogy akik háborúkat, földrengéseket és élúnségeket látnak,
azok továbbra is vigyázzanak.
Az aktuális eseményeknek nem szabadna a vádaskodást és a spekulációkat
feléleszteniük, hanem inkább Jézus szavaira kellene emlékeztessenek. Amikor
világrengető események történnek, akkor ezek arra bátorítanak bennünket,
hogy Jézus Máté 24. és 25. (e;ezetében elmondott szavaira emlékezzünk. A há-
borúk., az élúnségek és a földrengések emlékeztetnek minket Jézussal való
kapcsolatunk újbóli megújítására. Ezek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy
úgy bánjunk másokkal, amiként Jézus közeledett hozzánk. Ha a vég időpont-
jára koncentrálunk, akkor szem elől veszítjük a Szentírás próféciáinak tény-
leges célját.
Másrészt, nem akarunk a gonosz szolga csapdájába esni, aki azt mondta:
"Halogatja még az én Uram a hazajövetelt." A látványos események folya-
matos sorozata és a sok bolond jóslat kudarca bárkit elvezethet oda, hogy
megkérdőjelezze a vég eljövetelét. Úgy is belemerulhetünk ebbe az életbe,
hogy közben elhanyagoljuk az eljövendő korra való felkészülést.
Hadd utaljak vissza egy korábban idézett mondatra, me1y e kérdésben
csodálatos egyensúlyt teremt: "Nem fogjuk tudni azt mondani, hogy egy, két
vagy öt év múlva jön el, de nem is szabad félretegyük eljövetelét azt mondva,
hogy az még tíz vagy húsz évig nem következik be."
Tel;es bizonyossággal állíthat;uk, nem tud;uk, mikor ;ön el Jézus. De nem
szabad elkövessük azt a hibát, hogy ezért azt gondol;uk, az még messze van.
Amikor azt jósoltam, hogy a szolidaritás mozgalma előrevetítheti a kommu-
nizmus bukását, nem is álmodtam, hogy a berlini fal még az én életemben
leomlik, sokkal kevésbé, hogy még édesapán.l életében. Az 1989-es év kom-
munista világa annak megrögzött ateizmusával, emberi fogalmak s,?:erintbeve-
hetetlennek látszott. Mégis ez a politikai struktúra hat hónap alatt összeomlott
és az ott élő emberek olyan kiéhezettek voltak az evangéliumra, amilyet a
keresztény történelem folyamán csak ritkán lehet látni.
A Mindenható Isten, aki az 1989-es év történéseit uralta, ma is munkál-
kodik. A szekuláris és iszlám világnézet hamarosan ugyanolyan törékenynek
bizonyulhat, mint a kommunizmus. A New Age mozgalom és néhány evangé-
liumi gyülekezet különleges növekedése minden bizonnyal azt a reménységet
hordozzák magukban, hogy a szekuláris emberek egyre nyitottabbá válnak a
vallásos elgondolások és érzelmek iránt. Amikor a földből feljövő fenevad
tüzet hoz alá az égből, bármilyen formája is legyen ennek a csalásnak, kevés
hitetlen marad majd. Itt már csak az lesz a kérdés, hogy mit választanak hitük
tárgyává.
Ugyanaz az infomlliciós kor, amely ma a világot inkább a különbözőség,
mintsem az egység felé mozgatja, szolgáltatja majd az eszközöket az evangéli-
um gyors elterjedéséhez, amikor a tömegek figyelmének középpontjába kerül-
nek. A hajdani Szovjetunióban nemrég tapasztalt események azt mutatják,
hogy Isten előtérbe tudja helyezni az evangéliumot az események és a
körülmények által. A Jelenések könyve szerint a vég eseményei világszéles
figyelmet vonnak majd a maradékra. Utána a Lélek hatalmas mértékű kiáradása
(Jel 18: 1-4), mely erőt ad a három angyalnak (14:6-12), gyorsan a befejezésük
felé hajtja majd az eseményeket. A Jelenések beteljesedése előtt álló egyetlen
jelentős akadály sem fog sokáig az útban maradni.
Az aktuális események józan szemlélése által ezeket az eseményeket a
Szentírás valóságának fényében fogjuk látni. A mai események folyamatos
készenlétre és felelősségérzetre kell hogy ösztönözzenek bennünket Azzal
szemben, aki meghalt értünk.
6. Már most készen lehetünk. Ez volt e könyv első fejezetének elsődleges
mondanivalója, tehát már nem sokat kell erről mondanunk. A folytonos
készenlét és a béketűrés vagy türelem az Újszövetségnek a központi témái.
"Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva. Ti meg
hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg a
menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. Boldo-
gok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mon-
dom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik.
És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy
találja őket, boldogok azok a szolgák! Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha
tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy
az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondol-
nátok, abban jő el az embemek Fia" (Lk 12:35-40).
Mikor jön el az embemek Fia? Semmi sincs a mai eseményekben, ami
abszolút bizonyossággal arra utal, hogy a vég már közvetlenül itt van - vagy,
hogy a messzi iövőben van. A mi feladatunk az, hogy a Biblia tanulmányozása,
imádkozás és a magunkkal szembeni megfelelő mértékű bizalmatlanság által
mindig készen álliunk. Ezek nagyon izgalmas idők. A végről szóló üzenetet
észben tartva helyesen tesszük, ha az elkövetkezendő eseményeket nagyon
körültekintő en figyeljük.
"Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok" (Mt
24:42).
1. Újra a Present Truth in the Real World című könyvemhez irányítom az olvasót ezen témák más
összefüggésben való kifejtésével kapcsolatban.
2. Azok, akik szeretnék még tanulmányozni a hibáztasd-és-szégyenítsd meg teológia lelki és
pszichológiai hatásait, szívesen forgatják majd a következő könyveket, habár én egyiknek sem
tudok azonosulni minden részletével: Carol Cannon, Never Good Enough: How to Break the
Cycle ofCodependence and Addition for the Next Generation (Boise, ldaho: Pacific Press Pub.
Assn., 1993.; Steve Arturbum and Jack Felton, Toxic Faith: Understanding and Overcoming
Religious Addiction (Nashville:Thomas Nelson Publishers, 1991.); Earl R. Henslin, The Way
Out of the Wilderness: Le~rn How Bible Heroes With Feet ofClay Are Models for faur Recovery
(Nashville: Thomas Nelson Publishers, 1991.); Paul Tournier, Guilt and Grace, angol fordítás
(New York: Harper and Row, 1962.); a Minirth-Meier Klinika pszichológia könyvei.
Előszó 5
Bevezetés 7

ELSÖRÉSZ HOGYAN VESZÍTIffiTED EL

JÓZAN ESZEDET? 13

Első (e;ezet A Végidő ,,mikorja" 15

Második feiezet A jövő rejtjelének megfejtése 28

MÁSODIK RÉsz AZ ÓSZÖVETSÉG,

A KORAI JUDAIZMUS ÉS A VÉG 39

Harmadik (e;ezet A régmúlt és a vég 41

Negyedik (e;ezet Az ószövetségi próféták és a vég 53
Ötödik (e;ezet A vég a "szövetségek közötti" időben 63

HARMADIK RÉsz AZ ÚJSZÖVETSÉG ÉS A VÉG 71

Hatodik feieze! A vég közel van 73

Hetedik feiezet A prófécia célja 83
Nyolcadik (e;ezet Pál és a vég 92

NEGYEDIK RÉsz AZ APOKALIPSZIS ÉS A VÉG 101

'.'
Kilencedik (e;ezet Bevezetés a Jelenések könyvébe 103
Tizedik (e;ezet A dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak 107
Tizenegyedik (e;ezet A végső válság kérdése 119
Tizenkettedik (e;ezet A Föld történelmének utolsó csatája 128
Tizenharmadik (e;ezet A Vég és a mai világ 136

Összegzés 147